Ezoterikus Körkép

KU N Á KO S
E Z O T E R I KU S KÖ R K É P
4.
bővített kiadás
Mottó: „A csodák ott kezdődnek,

ahol az emberi érzékek falat állítanak
a természeti jelenségek megértése elé.”
Ursula Spielmann
„Ha az evolúció nem tud érvényesülni, jön a revolúció;

2
A természet nem törölte el a halálbüntetést!”
3/434
Ezt a könyvet a nagyvilágban szétszóródott magyarok figyelmébe ajánlom, hogy ők is meg-

ismerhessék összefoglalóan az ezotéria legújabb eredményeit, illetve kiegészíthessék ezirányú
ismereteiket.
Anyagi helyzetem sajnos nem teszi lehetővé, hogy ez a mű könyv alakban is megjelenjen.
Miután itthon nem találtam támogatókat a nyomdaköltség fedezésére, ez úton fordulok a
világ magyarjaihoz, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek az ismereteknek széles nyilvánosság
elé tárását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését.
Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090
0028 0000 0014 3499 0019 SWIFT code: BACXHUHB. UniCredit Bank Hungary Rt.
Közreműködésüket előre is köszönöm.
Annak érdekében, hogy a nem magyar anyanyelvűek is hozzájuthassanak ezekhez az
információkhoz, ezúton keresek olyan ismert külföldi kiadókat, akik szakszerűen lefordítva
vállalják könyvem megjelentetését a világ különböző országaiban. Ajánlataikat az alábbi
címre kérem továbbítani. E-mail: info@kunlibrary.com
A hátsó borító szövege:
♣ Természetgyógyászat, ♣ Elektrostimuláció, ♣ Egészséges táplálkozás, ♣ Aforizmák, közmondá-

sok, ♣ Az idő fogalma, ♣ Éterelmélet, ♣ Szubatomi energia, ♣ Magnetopresszúra, ♣ Karmaelmélet,
♣ Parajelenségek magyarázata, ♣ Ezoterikus találmányok, ♣ Ufológia, ♣ Jövőnk alakulása,
♣ Apokalipszis
Megjegyzés:
A gyors kiprintelhetőség elősegítésére ez a mű A/4-es formátumra tördelve került fel az

Internetre. Annak érdekében, hogy minden karakter az eredeti formájában jelenjen meg, a
Szövegszerkesztési ismeretek című könyvemnél található betűtáblákat másoljuk be a Windows
operációs rendszer Fonts mappájába. Kinyomtatás előtt a Normál nézetet állítsuk át Oldalkép,
illetve Nyomtatási elrendezés nézetre, és ellenőrizzük a sorok hézagmentességét. Ha a megnyitáshoz
használt programból hiányzik a magyar elválasztó szótár, a tördelés nem tud érvényesülni. Ez
esetben a szövegállományt újra kell tördelni. (Töltsük fel a hézagos sorokat, a lap aljára tolódott
címsorokat pedig küldjük át a következő oldalra. Kevesebb gondunk lesz az elválasztással, ha a
Kun Elektronikus Könyvtár Kellékek mappából betöltjük az Mshy_hu.usr elválasztó kivételszótárt
az Office  Proof mappánkba.) Az Office 97 – 2003 szövegszerkesztő és a PageMaker 6.0 – 7.0
kiadványszerkesztő programok kezdők számára is érthető formában leírt szabályaival, valamint a
házilagos könyvgyártással foglalkozó művem szintén az alábbi webhelyen található:
http://kunlibrary.com
Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

4/434
ELŐSZÓ
Ez a kiadvány tulajdonképpen egy cikksorozat, amely eredetileg az ELIXÍR magazinnak készült.
Ők azonban a terjedelme miatt nem vállalkoztak a leközlésére, ezért az időközben elkészült hét
cikket most egybefűzve, könyv alakban adom közre. Bizonyára sokaknak feltűnik majd, hogy
ennek az átmeneti egészségkárosodások árán kikísérletezett, és rengeteg munkával összeállított
tanulmánykötetnek viszonylag szolid az ára. A magas nyomdai színvonal és a jelentős terjedelem
ellenére ez annak tudható be, hogy az árkalkuláció csak a nyomdai és terjesztői költségeket,
valamint a forgalmi adót tartalmazza. Nem azért mondtam le a haszonról és vállaltam magamra a
kiadói költségeket, mert felvet a pénz, hanem mert úgy látom, hogy ebben az országban egyre több
a szegény, beteg ember, akik már azt sem engedhetik meg maguknak, hogy egy öngyógyítást előse-
gítő szakkönyvet megvásároljanak. Nem akarok beállni azok sorába, akik mások nyomorúságán és
kiszolgáltatottságán akarnak meggazdagodni, nem vállalok közösséget olyan szerencselovagokkal,
akik a természetgyógyászat egyre növekvő népszerűségét kihasználva már 30 oldalas füzetekért
sem szégyellnek csillagászati összegeket elkérni.
A könyvemben említett termékek beszerzésének megkönnyítése érdekében sok helyen
feltüntettem a gyártó cég nevét, címét és telefonszámát. A félreértések elkerülése érdekében ezek az
ajánlások nem fizetett hirdetések. Csak olyan árucikkekre, illetve szolgáltatásokra hívtam fel a
figyelmet, amelyek jelenleg a legjobbak, a legmegbízhatóbbak, és az áruk is elfogadható. A
hétjegyű budapesti telefonszámok előtt nincs feltüntetve a körzetszám, ezért vidéki hívásoknál tár-
csázzuk elé az 1-es számot. Mobiltelefonnál és vidéki telefonszámoknál a zárójelbe tett számot csak
belföldi hívásnál kell alkalmazni. Külföldről történő telefonálás esetén a távhívószám vezetékes
telefonoknál (00-36)-ra, míg mobiltelefonoknál (+36)-ra módosul. Sajnos a gazdasági recesszió
következtében nálunk is sorra szűnnek meg a vállalkozások. Ezért mielőtt elindulnánk a megadott
címre, hívjuk fel a céget telefonon, hogy létezik-e. Az is előfordulhat, hogy időközben elköltöztek.
Főleg a régebbi kiadást használóknak célszerű ezt megtenni. A megadott címeket, telefonszámokat
igyekszem rendszeresen felfrissíteni, de a nyomtatásban megjelent könyveken utólag már nem
tudok változtatni. Művem elektronikus változatában az egyes címek Könyvjelzőkkel vannak ellátva.
Ezáltal az Ugrás ablakkal egy pillanat alatt megtalálhatók.
A természetgyógyászatnak nem csak a test, hanem a lélek gyógyítása is feladata. Ennek
szellemében művem sok olyan adalékanyagot is tartalmaz, amely segít megtalálni önmagunkat,
kialakítani saját normarendszerünket, és az álértékek jelenlegi hajszájában megpróbálja meggátolni
az igaz értékek további pusztulását. Ezt a törekvést jelentős mértékben elősegítik azok a most
napvilágra kerülő új fizikai törvények és műszaki megoldások is, melyek többnyire az egyes
fejezetek végén találhatók. Ezeket az eredményeket az tette lehetővé, hogy sikerült közös alapra
hoznom a jelenleg ismert parapszichológiai jelenségek mindegyikét. Ez a sokrétű ismeretanyag
gondolkodásmódunk megváltoztatásán kívül remélhetően képes lesz arra is, hogy elindítsa az embe-
riség fejlődését egy magasabb rendű civilizációhoz vezető úton.
Az ezotéria a XX. század végére meglehetősen bonyolult tudománnyá nőtte ki magát. Annak
érdekében, hogy a laikus olvasó is megértse az egyes szakágak közötti szövevényes
összefüggéseket, a rendelkezésre álló ismeretek nem egyszerre zúdulnak a nyakába, hanem
fejezetenként bővülve tárulnak fel. Ez az építkező jellegű struktúra lépcsőzetesen emeli a tájékozódni
vágyókat arra a szintre, ahol ma a szakemberek állnak. Így tiszta képet nyerhetünk mindazon
problémákról, amelyek nehezítik, sőt sok esetben megakadályozzák ennek a tudománynak a
hivatalos elismerését, a benne rejlő lehetőségek hatékony kiaknázását. Az összes ismeret egyszerre
való tálalása azért sem célszerű, mert az ezotéria tudománya roppant nagy információtömeget ölel
fel, és ez csak átgondolt adagolással „emészthető meg”. Ráadásul az élethez hasonlóan ez a
tudáshalmaz sem mentes az ellentmondásoktól. Az érvek és ellenérvek egyidejű közlése, az
állítások és cáfolatok egymásmellettisége meglehetős zavart keltene a tájékozatlan olvasóban. Ez
csak úgy kerülhető el, ha szintenként ismerjük meg az ezotéria eredményeit, mert a magasabb
fokozatokról visszatekintve már másként ítéljük meg a helyzetet. Az egyes fejezetekben előre-
haladva folyamatosan tágul a látókörünk, ami képessé tesz bennünket az ellentmondások
5/434
feldolgozására. Egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy egyre jobban hiszünk ezekben a
dolgokban. A különböző jelenségek ugyanis oly sok ponton kapcsolódnak egymással, és olyan
logikus rendszert alkotnak, ami a legmegátalkodottabb ellenzőket is gondolkodóba ejti. Miután a
logika törvényei meggyőződéstől függetlenül mindenkire egyformán hatnak, ezért ennek a
könyvnek az elolvasása után még az ateisták is elbizonytalanodnak, és egy idő után felteszik
maguknak a kérdést: Mi van akkor, ha mindez igaz?
Budapest, 1990. augusztus
Sajnos a hazai könyvszakma érdektelensége következtében könyvem sem 1990-ben, sem 1991-
ben nem jelenhetett meg. Időközben azonban újabb ötletek merültek fel, és számos új
információhoz jutottam, amelyeket utólag bedolgoztam a hét fejezetbe. Ezzel egyidejűleg
kibővítettem a törzsanyagot egy melléklettel is, amely azok számára nyújt gyakorlati segítséget,
akik át kívánnak térni az egészséges táplálkozásra. Ennek létrehozásában főleg az motivált, hogy ne
beszéljek a „levegőbe”, ne mondhassa rám senki, hogy én is csak „papolok” az egészséges
táplálkozásról, de nem tudok olyan recepteket ajánlani, amelyek képesek lennének a húsos, zsíros és
cukros ételeket kellő színvonalon pótolni. Ezek a receptek 40 év főzési-sütési tapasztalatait
tartalmazzák egy füzetnyi terjedelembe sűrítve. A többszöri kipróbálás, az évtizedeken át tartó
javítás, tökéletesítés következtében ezeknek az ételeknek bármelyike garantált minőségben
elkészíthető. A járulékos tevékenységekkel kapcsolatos hasznos tanácsok mellett az egyes receptek
leírása oly módon történt, hogy a csekély főzési tapasztalatokkal rendelkezők is biztos sikerre
számíthatnak. A reformtáplálkozás iránt behatóan érdeklődők számára megemlítem, hogy rövidesen
elkészül ennek a receptgyűjteménynek a folytatása. Miután ez a kibővített változat a számozatlan
receptekkel együtt már több száz étel elkészítési módját ismerteti, ezért önálló kötetként jelenik
meg.
Budapest, 1991. december
Mivel az általános érdektelenség nem csak a hazai könyvkiadók, nyomdák és könyvkereskedők

részéről nyilvánult meg, hanem különböző újságok és folyóiratok is teljes közönyt tanúsítottak
munkám iránt, művemet részletekben sem tárhattam az olvasók elé. Sajnos a bankok és a legfelső
szintű állami intézmények, valamint a közcélokat szolgáló alapítványok, és a gazdag vállalkozók,
feltalálók is merev elutasítással reagáltak támogatást kérő leveleimre, emiatt könyvem kiadására
1992-ben és ’93-ban sem került sor. Csak négy év után, 1994 novemberében tudtam óriási erőfeszí-
tések árán, minimális példányszámban, fénymásolva megjelentetni művem első kiadását. Az
információk áradata azonban az elmúlt évek során tovább fokozódott. Ráadásul időközben
napvilágra kerültek olyan titkos kutatási eredmények is, amelyeknek az ismerete elengedhetetlenül
szükséges ennek a témakörnek a globális megértéséhez. Ez a helyzet szükségessé tette a már
meglévő fejezetek kiegészítését, valamint művem továbbírását. Az „Ezoterikus körkép” folytatása
azonban már önálló kötetként lesz kiadva „Az ezotéria kiteljesedése” címmel. Mivel időközben
elkészült szakácskönyvem második, bővített változata is, így az „Ezoterikus körkép”
receptgyűjteményére már nincs szükség, a második kiadás tehát Melléklet nélkül jelenik meg.
Remélhetőleg ez az 1994 végén elkészült tovább bővített változat már nem jut arra a sorsra, mint az
első kiadás, az olvasók fokozott érdeklődése talán képes lesz megtörni a könyvszakma közönyét, és
végre lehetővé válik művem kellő színvonalon és megfelelő példányszámban való előállítása.
Igyekezetem ellenére az események a továbbiakban sem a várakozásomnak megfelelően

alakultak. Az ezotéria eredményeivel kapcsolatos teljes érdektelenség, a természet pusztulásával, a
világ bajaival szemben tanúsított abszolút közöny 1995-ben és 1996-ban sem tette lehetővé műveim
nagy példányszámban való hazai megjelenését. A helyzetet csak rontotta az életszínvonal rohamos
6/434
romlása, amely oly mértékben lecsökkentette a vásárlóerőt, hogy mostanára már meglehetősen
terjedelmessé vált könyveimet akkor sem lehetne itthon eladni, ha valamilyen isteni csoda folytán
valamelyik kiadó vállalkozna a megjelentetésükre. A jelenlegi körülmények között csupán egyetlen
lehetőségem maradt gondolataim széles nyilvánosság elé tárásának, hogy az utóbbi két év
anyagával kiegészítve újból átszerkesztetem, és felvitetem az Internetre. Abban reménykedem,
hogy külföldön csak akad egy kiadó, aki meglátja ezekben a művekben az értéket, és 7 év után
végre nyomdafestéket látnak az öngyógyítást és a természet megmentését elősegítő javaslataim.
Meggyőződésem ugyanis, hogy ezek a felismerések döntően befolyásolják majd az ezoterikus
kutatások menetét, és végre kijutunk abból a kátyúból, amelybe a hitetlenség, a szűklátókörűség, az
önzés és a haszonlesés juttatta a világot.
Honfitársaim munkámhoz való negatív hozzáállása következtében hasonló módon fog
napvilágra kerülni az „Az ezotéria kiteljesedése” eddig elkészült három fejezete is. Az alapmű
folytatásában megtalálhatjuk a kiegészítő gyógymódokat, és többek között megtudhatjuk azt is,
hogy a világ különböző országaiban élő kutatók milyen készülékekkel próbálják kinyerni a
szabadenergiát, és ezek közül számunkra melyek a legperspektívikusabbak. Emellett ez az anyag is
nagy hangsúlyt fektet a lelki fejlődésünk elősegítésére. Erre azért van szükség, mert ha a pszichés
fejlődésünk nem tart lépést technikai ismereteink gyarapodásával, akkor mi is elkerülhetetlenül
elpusztítjuk önmagunkat. A két mű együttes megismerése nem csak a szakemberek számára
hasznos, hanem azoknak is, akik tájékozatlanok ebben a témakörben. Az „Ezoterikus körkép”
második kiadásában és az „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben ugyanis összefoglalva minden lényeges
információ megtalálható, ami az ezotéria szakirodalmában jelenleg hozzáférhető. Ahhoz az
ismeretanyaghoz, ami ebben a két kötetben tömörítve megtalálható, a laikus olvasók csak hosszas
utánjárás, valamint legalább 1200 könyv és több ezer újságcikk elolvasásával juthatnának hozzá.
Remélhetőleg 1997 decemberében az „Egészségkímélő ételek ínyenceknek” című könyvem
második kiadása is felkerül az Internetre a Magyar Elektronikus Könyvtárba. Szakácskönyvem
előzőekben említett első kiadását szintén fénymásolva, minimális példányszámban tudtam csak
megjelentetni 1994-ben. Az időközben elkészült második, bővített kiadás a hasznos tanácsok
számának növekedésén kívül már több mint 400 étel elkészítési módját tartalmazza. Ez a változat
kiegészült egy újabb fejezettel is, ami az önálló háztartás kialakításával kapcsolatban ad részletes
útmutatást. Nagy előnye ennek a fejezetnek, hogy szinte minden eszköz és készülék beszerzési és
használati módja megtalálható benne, melyekre egy jól felszerelt konyhában szükség van.
Budapest, 1997. október
Az „Ezoterikus körkép” második kiadása fél évvel ezelőtt szerencsésen feljutott a számítógépes
világhálóra, ahol a következő címen érhető el: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/-
ezkorkep Nyelv: WinWord 8.0 és RTF formátum, WinZip-el tömörítve. Az ingyenes hozzáférés
ellenére igény mutatkozott az anyag könyv alakban való megvásárolhatósága iránt is. Ennek
kielégítésére a Sun & Moon Plus Bt. elkezdte műveim A/4-es formátumra kiszerkesztett vál-
tozatának forgalmazását. A könyv postai utánvétellel a kiadó címén rendelhető meg: 2025. Visegrád,
Pf. 50, telefon/fax: (06)-26-397-445. E-mail: req@freemail.c3.hu Ezzel egyidejűleg felkerült az
Internetre az „Ezotéria kiteljesedése” és a szakácskönyvem is. Az utóbbi nem az /ezoterik, hanem a
/haztart polcon található. Ezek a művek ugyancsak megrendelhetők könyv alakban. Azért is
érdemes megvenni őket, mert az elmúlt félév során több tucatnyi kiegészítést, új információt
dolgoztam bele az anyagba. Ezáltal műveim tartalmasabbá, precízebbé és még érdekesebbé váltak. A
meglehetősen nagy terjedelem és a jelenleg alkalmazott költséges nyomdai technológia ellenére a
forgalmazó által kért ár viszonylag szolid. A beszerzési költség megítélésénél vegyük figyelembe
azt is, hogy ezek a vaskos, és az átlagosnál apróbb betűkkel szedett kötetek három normál
terjedelmű könyvnek felelnek meg egybekötve. Ha a fogyasztói árat elosztjuk hárommal, akkor már
kifejezetten olcsónak tekinthető mindhárom mű.
Budapest, 1998. július

7/434
A hazai kiadók, nyomdák és könyvkereskedők figyelmét műveim Interneten való

hozzáférhetősége sem keltette fel. A könyvszakma és a média rendíthetetlen közönye következtében
műveim továbbra is a saját költségemre, kis példányszámban jelennek meg. Mostantól kezdve
azonban mindhárom könyv bővített változatban, és A/5-ös formátumra kiszerkesztve lesz előállítva,
s a Líra és Lant Rt. könyvesboltjaiban is beszerezhetők. Budapesten a Fókusz Könyváruházban
kaphatók. Tel: 267 9205. A vidéki könyváruházaik az alábbi városokban találhatók: Debrecen –
Tel: 52-322 237, Miskolc – Tel: 46- 509 084, Pécs – Tel: 72-312 835, Szeged – Tel: 62-424 789. A
külföldön élők a Líra és Lant Rt-től Interneten is megrendelhetik az alábbi címen:
www.fokuszonline.hu Tel: 267 9750. E-mail: info@fokuszonline.hu A többtucatnyi rendkívül
érdekes és hasznos betoldáson kívül a szakácskönyvem és „Az ezotéria kiteljesedése” ki lett
egészítve egy újabb fejezettel is. A további hasznos tanácsokon túlmenően az „Egészségkímélő
ételek ínyenceknek” kb. 35 új receptet tartalmaz, a most elkészült IV. fejezetéből pedig
megtudhatjuk milyen jövő vár ránk a táplálkozás terén, és megismerhetjük a legújabb ételkészítési s
tartósítási eljárásokat. „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek első három fejezete szintén sok új
információval gazdagodott. Az elmúlt közel 1 év során született új ismeretanyag zöme azonban a
IV. fejezetben található. Ebben többek között átfogó képet kaphatunk a túlvilági szférák
rétegeződéséről, és az emberiség fejlettségi szintjéről.
Budapest, 1999. március
A magyar könyvszakma műveim iránt tanúsított nagyfokú közönyét látva az elmúlt hónapokban
megpróbáltam a pénzvilág és a politikai élet hatalmasságaitól segítséget szerezni. A szponzorálásra
felkért nemzetközi bankok, biztosító intézetek, multinacionális és hazai iparvállalatok, tőkeerős
szolgáltató cégek, közhasznú alapítványok, különféle kormányhivatalok és a nyugati országok
budapesti külképviseletei közül azonban egy sem akadt, aki hajlandó lett volna támogatni könyveim
nagy példányszámban történő kiadását. Az elküldött tiszteletpéldányok tanulmányozása után a több
mint 60 címzett közül csupán Dr. Fülöp László, a Hemotrade Kft. ügyvezető igazgatója tanúsított
megértést a törekvéseim iránt. Pénzt azonban ő sem tudott adni, mert a közgyűlés leszavazta a
támogatásomat javasló indítványát. Így egyetlen lehetőségem maradt műveim legújabb kiadásainak
nyilvánosságára hozására, hogy kiszerkesztés után felküldtem őket az Internetre.
Erre azért kellett haladéktalanul sort keríteni, mert az elmúlt másfél év alatt mindhárom könyv
olyan új ötleteket, javaslatokkal egészült ki, amelyek megítélésem szerint minden téren képesek
lesznek a paradigmaváltást elindítani. Az „Ezoterikus körkép” és az „Egészségkímélő ételek
ínyenceknek” negyedik, valamint „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek harmadik kiadásai a korábbi
változatok helyére kerültek fel. Ebben az időszakban született egy negyedik könyvem is „Az
ezotéria kivitelezése’ címmel. Mint a címéből is kiderül ez a kötet a korábban felvetett problémák
gyakorlati megoldását igyekszik elősegíteni, illetve hírt ad ennek a folyamatnak az állásáról. „Az
ezotéria kivitelezésé”-nek eddig elkészült két fejezete szintén felkerült az Internetre. A két hasonló
témájú művem mellett, az /ezoterik polcon található meg.
Mivel mostanra sikerült feldolgozni a vonatkozó szakirodalmat, könyveim jelenlegi változatai már
minden téren jól használhatónak tekinthetők. Ennek ellenére most sem teljesek, mivel több ezer olyan
könyv és újságcikk van a világon, amelyek nálunk nem hozzáférhetők. Ugyancsak
megszerezhetetlenek a titkos laboratóriumokban keletkezett kutatási eredmények. Egyelőre nem
nyíltak meg a zsilipek a Földön kívüli civilizációk által földi emberek agyába ültetett információk
előtt sem. A túlvilági szférák is sok olyan tanáccsal láttak el bennünket, amelyeket a velük
kapcsolatban álló médiumok nem hoztak nyilvánosságra. Amennyiben ezek az ismeretek szabaddá
válnak, ezekről „Az ezotéria kivitelezésé”-nek további fejezeteiben fogok hírt adni. Ennek
elősegítése érdekében ezúton kérem a tisztelt olvasóimat, hogy akinek ilyen jellegű,
világviszonylatban is jelentős információ van a birtokában, e-mail postán juttassa el hozzám.
Egyúttal szeretném felkérni a különböző országokban tevékenykedő fizikusokat és
mérnökkollégákat, hogy tájékoztassanak engem azokról az eredményekről, amelyek a remélhetőleg
8/434
hamarosan beinduló intenzív ezoterikus kutatások nyomán keletkeznek. Ezekről hírt adva, egymással
összefogva többre jutunk, mint az elszigetelt törekvésekkel; és elkerülhető lesz a párhuzamos
kutatásokból eredő idő- és pénzveszteség is. Ezen túlmenően a nyilvánosság nagyfokú védelmet nyújt
az ellenérdekű körök rosszindulatú törekvéseivel, manipulációival szemben.
Sajnos az Interneten közzétett felhívásom is hatástalan maradt. Eddig senki sem jelentkezett,
hogy hajlandó lenne könyvem nyomdai megjelentetését támogatni, a nyomdaköltség
előteremtéséhez hozzájárulni. Időközben elkészült művem tovább bővített változata, amely a
Magyar Elektronikus Könyvtárban, a korábbi helyen található meg. A tartalom jelentős bővítésén
kívül tipográfiai átalakításokra is sor került, ami nagymértékben javította az olvashatóságot, és a
külalak színvonalát. A szövegállomány hibamentességét egy alapos lektorálás biztosítja.
A szövegszerkesztés rejtelmei iránt érdeklődők számára megemlítem még, hogy év végére elkészül
az ötödik könyvem Szövegszerkesztési ismeretek címmel. A jelenlegi körülmények között egyelő-
re ez is csak a számítógépes világhálón keresztül, a Magyar Elektronikus Könyvtárban lesz elér-
hető. Végül egy felhívást szeretnék közzétenni. Ez úton keresek olyan újságszerkesztésben, honlap-
készítésben járatos partnereket, akik hajlandóak lennének velem közösen egy internetes folyóiratot
elindítani „Ezoterikus Világ” címmel. Ennek a kiadványnak a fő feladata az lenne, hogy hírt adjon
az ezotériában zajló legfrissebb fejleményekről, és a pszichotronikai fejlesztések állásáról. Innen
lehetne letölteni könyveim naprakész felfrissítéseit is.
Budapest, 2001. szeptember
A rendszeres bővítések sorozata 2002-ben sem szakadt meg. Erre azért is szükség van, mert az
Internetről történő letöltések növekedése azt jelzi, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a
természetes gyógymódok, és az ezoterikus jelenségek iránt. Világunk rohamos pusztulása láttán mind
többen látják be, hogy megmenekülésünk egyetlen lehetősége az ezotéria által feltárt jelenségek
kihasználása. Támogatás hiányában azonban továbbra sincs lehetőség művem nyomdai
megjelentetésére. A jelen helyzetben csupán azzal tudom segíteni az olvasóimat, hogy
kiszerkesztettem az anyagot A/4-es formátumra. Így otthon kiprintelve és spirálkötéssel összefűzve
legalább jegyzetként forgatható. Különböző stílusok alkalmazásával szebb és olvashatóbb lett a
szövegállomány. Képernyőn történő olvasás esetén lehetőség van az automatikus témakeresésre. A
Tartalomjegyzékben csak rá kell kattintani a keresett címszó oldalszámára, és a szövegállomány ott
nyílik meg.
Sajnos könyvem kiadásának ügye semmit sem mozdult előre. Továbbra sincs támogató, aki
hajlandó lenne hozzájárulni a nyomdaköltséghez. A címzettek újabban már nem is válaszolnak a
leveleimre, pedig a kormányhivatalok számára törvény írja elő, hogy kötelesek reagálni az
állampolgárok beadványaira. A jelenlegi szocialista kormány Környezetvédelmi Minisztériuma már
arra sem méltat, hogy elutasítsa a kérvényemet. Mindezek ellenére tovább folyt ennek a művemnek
is a bővítése, kiegészítése, melynek eredményeként már minden lényeges információ megtalálható
benne, amit az ezotéria alapjairól jelenleg tudunk. Mivel az egyre nehezedő gazdasági helyzetben
nem várható, hogy a legfrissebb változat nyomtatásban is megjelenjen, elkészítettem a PDF
formátumát, és felraktam a honlapomra. Ez a kivitel főleg azok számára előnyös, akik a Linux és
Open Office programcsomagot használják. Ezek az ingyenes szoftverek ugyanis nem képesek a
Word bonyolult formázásait tökéletesen átvenni, ezért szétzilálódik a szövegállomány. A PDF
változatot már csak rá kell küldeni a nyomtatóra. Minden ugyanúgy fog megjelenni, ahogy
kiszerkesztettem.

9/434
Feltétlenül kétoldalasan nyomtassuk ki, mert így is legalább 2,5 cm vastag, és több mint 1 kg
súlyú vaskos kötet lesz belőle. Ha a nyomtatónk nem rendelkezik lapfordító rekesszel, a printelést
két lépésben végezzük. (Először a páratlan, majd a páros oldalakat nyomtassuk. Nyissuk le a
ingyenesen letölthető Adobe Reader program File menüjét, adjuk ki a Print parancsot, és a Print
beviteli sávba állítsuk be az Odd Pages Only1 utasítást. Utána fordítsuk meg a lapokat, és az Even
Pages Only2 utasítás kiadásával folytassuk a printelést.) Ezt követően vigyük el egy könyvkötőhöz,
vagy mi is összefűzhetjük a Szövegszerkesztési ismeretek című művem II. fejezetében leírtak
szerint. Ez a változat biztosan nem fog szétesni, lapjaira hullani. Az acélkapcsok a lapok
elrongyolódásáig kitartanak. A kötésnél tegyünk eléje és mögéje is egy üres lapot, majd ragasszunk
rá egy színes kartonpapírból hajtogatott borítót.

A szerző
Frissítés: 2007. november 05.
A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető

le.
Cím: http://kunlibrary.com
Korábbi honlapok: http://kek.tar.hu és http://kel.tar.hu
A Kun Elektronikus Könyvtár a Magyar Elektronikus
Könyvtárból is elérhető, a letölteni kívánt mű weblapjának
FORRÁS mezejére kattintva.
Csak a http://kunlibrary.com honlapról tölthető le a

kb. 250 egzotikus gyümölcsöt tartalmazó 33 nyelvű album,
több mint 3300 képpel illusztrálva. Terjedelme: 123 MB.
1
Csak páratlan oldalak
2
Csak páros oldalak
10/434
I. fejezet
KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS
KÉSZÜLÉKEKHEZ;
AKUPUNKTÚRÁS ELJÁRÁSOK
Mint az Előszóból is kiderült, ennek a műnek eredeti feladata a különféle természetgyógyászati
módszerek ismertetése volt. Utólag szemlélve azonban ez a tanulmánykötet jelentős mértékben
kibővült, és fokozatosan átalakult egy jelentős terjedelmű ezoterikus könyvvé. Ennek oka, hogy a
természetgyógyászat különféle módszerei csak a határtudományok megismerésével válnak
tökéletesen érthetővé, és komoly eredményeket csak átfogó ezoterikus ismeretek birtokában lehet
elérni. A természetgyógyászat alapvetően fontos területe az akupunktúra. Ebből alakult ki az
akupresszúra, az elektrostimuláció, és ennek köszönheti létrejöttét egy általam kifejlesztett új
kezelési módszer, a magnetopresszúra. Egyelőre azonban maradjunk az elektrostimuláció
alkalmazási módjánál. Az akupunktúra szabályaival ellentétben ugyanis erről a szakterületről eddig
még sehol sem jelent meg részletes ismertető. Az első két fejezet sokak számára kissé „száraznak”,
túlságosan „szakmainak” tűnhet, de mindenképpen érdemes végigolvasni, mert ma már szinte nincs
is olyan ember a világon, aki nem beteg, vagy előbb-utóbb ne betegedne meg, és ne lenne szüksége
valamilyen öngyógyító módszerre. A fizikailag alkalmazandó „szelíd gyógymódok” közül
leghatékonyabb a magnetopresszúra, ezért saját érdekünkben ismerkedjünk meg ennek alapjaival:
az akupunktúrával és az elektrostimulációval. (A leírásban szereplő szakkifejezések a
nemzetközileg használt formában, angol nyelven lettek feltüntetve. Mellettük azonban
megtalálhatók a magyar nyelvben meghonosodott változatok is. Ezek a zárójeles kifejezések egyben
a kiejtés módjára is utalnak.)
Általános ismertetés
Napjainkban a nyugati világban is egyre jobban hódít az akupunktúra, és annak egy otthoni hasz-
nálatra is alkalmas változata, az elektrostimuláció. A kereskedelemben kapható elektrostimulációs
készülékek előnye, hogy olcsón beszerezhetők, bárki által könnyen kezelhetők, használatuk nem
igényel különösebb orvosi előtanulmányokat, és mentesek a fertőzésveszélytől. Hátrányuk viszont,
hogy ezekkel a készülékekkel a meridiánokba csak beadni lehet energiát, elvonni nem. Elektrosti-
mulációs készülékekkel a meridiánok energiaszintjének csökkentése csak a szedáló pontokon
keresztül lehetséges. Hagyományos akupunktúránál, bimetall felépítésű (pl. acél hegyű‚ és réz
nyelű) tűk használata esetén, amennyiben a tű vége, azaz a környezeti hőmérséklet alacsonyabb,
mint a testhőmérséklet, az egyes pontok megszúrásakor külső beavatkozás nélkül végbemegy az
energiaelvonás. Tűs kezelés esetén az elektrostimulációs készülékekkel szemben inkább az energia-
beadás a bonyolultabb, ebben az esetben ugyanis hagyományosan moxás égetést kell végezni.
Vannak, akik arany- és ezüsttűkkel végzik az energia terelését. Az akupunktőrök szerint az
aranytűk energiát visznek be a meridiánba, míg az ezüsttűk elvezetik a felesleges energiát. A
rozsdamentes acélötvözetből készült tűk semlegesek. Ezt használják a leggyakrabban. Ezeket a
tapasztalatokat azonban egyelőre semmilyen műszeres mérés nem támasztja alá. Egyébként a test
akupunktúrás kezelése szempontjából legegyszerűbb módszer az akupresszúra, mivel megfelelő ujj
használata esetén, vagyis Yin-es ujjal Yang (jang) jellegű meridiánt, míg Yang-os ujjal Yin (jin)
jellegű meridiánt kezelve a töltéskiegyenlítődés automatikusan végbemegy. Yin-es ujjnak azok az
ujjak minősülnek, amelyeken Yin meridiánok végződnek, ilyen a hüvelyk- és a középső ujj. Yang-

11/434
os ujjak a mutató- és a gyűrűsujj, ezek Yang meridiánok kiindulási helyei. A kisujjon egyaránt talál-
ható Yin és Yang meridián is, így ez az ujj akupresszúrás kezelés céljára nem használható.
Az akupresszúrás módszer hátránya, hogy átlagemberek által alkalmazva nem túl hatékony. Csak
összehasonlításképpen az elektrostimulációs készülékekkel (az akupunktúrás pontok bőrfelületen
keresztül elektromos árammal való ingerlése által) legalább ötször annyi energia vihető be egyetlen
kezelés során, mint akupresszúrával. Az elektroakupunktúrás kezelés, vagyis amikor a tű nem csak
behatol a bőrbe, de áramot is kapcsolunk rá, minimum tízszer hatékonyabb az akupresszúránál.
Ennek hatása egyébként már felér egy hagyományos gyógyszeres terápiával. Érdekességként
megemlíthető, hogy vannak emberek, akiknek a testmeridiánjaiban, így az ujjak végén is tízszer,
vagy akár százszor nagyobb energia van felhalmozódva, mint egy átlagemberben. Ezek a személyek
azok, akik évszázadokon át kézrátevéssel gyógyítottak. Az ilyen ember azonban nagyon ritka, talán
minden százezer között egy akad, akinek az energiaszintje magasabb az átlagosnál. Ezeknek a
különleges képességű személyeknek a megkeresését és a gyógyítás szolgálatába állítását azonban
még ma is erősen hátráltatja az a hivatalos szemlélet, amely ezt a gyógymódot kuruzslásnak tekinti,
és tűzzel-vassal harcol ellene.
A hivatalos szervek vaskalaposságának igen jellemző példája a szívbetegségek ellen jelenleg is
sokak által használt mágneses karperecek esete. A korszerűnek mondott, szintetikus gyógyszerek
alkalmazásán alapuló orvostudomány ezt az eszközt is placébónak, szélhámosságnak nyilvánította.
Ez a Távol-Keletről importált kis mágneses lapocskákból álló karperec pedig nem más, mint egy
akupunktúrás eszköz, a magnetikus akupunktúrának a legegyszerűbb alkalmazása. Mivel mind a
szív-, mind a vérerek ura-meridián szedáló pontja éppen a csuklóhajlaton található, ezek a csukló
körül elhelyezkedő mágneses lapocskák állandó jelleggel nyugtatják mindkét meridiánt. A kis
lapkákból kiáramló mágneses erővonalak stimuláló hatása kisebb ugyan még az akupresszúránál is,
de lényegesen hosszabb a kezelési idő, így idővel joggal érezhetik sokan ezt a módszert hatásosnak.
A magnetikus akupunktúrának általánosan is alkalmazható módja, ha szövetbarát ragasztóval kis
mágneses korongokat ragasztunk pólushelyesen a kezelendő pont fölé. Amennyiben az előző
példának megfelelő módon kívánjuk ezt a módszert alkalmazni, akkor ne feledkezzünk meg arról,
hogy eljárásunk csak akkor lesz hatásos, ha a szívbetegség oka a vérerek ura és a szív meridiánok
telítettsége. Ellenkező esetben az ezeken a pontokon végzett kezelés az alacsony térerő, valamint a
laza illesztés következtében hatástalan marad. Újabban előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert
migrénes fejfájások ellen.
Sokan hordanak réz karkötőt is. Ennek azonban semmi köze sincs az akupunktúrához. Ez a fajta
karperec nincs hatással a meridiánok energiaállapotára. A réz karkötő az izületi gyulladásokat
gyógyítja, illetve sok esetben teljesen megszünteti. Ennek magyarázata rendkívül egyszerű. A
reuma gyakori kiváltó oka a szervezet rézhiánya. Mivel a hónalj után testünk legizzadékonyabb
felülete a csukló, a verejték rézionokat választ le a vörösréz karkötőről, amelyek a bőrön át
felszívódnak. A véráram eljuttatja őket az izületekhez, ahol megszüntetve a rézhiányt, megszűnik a
gyulladás is. Egyébként ez a fajta gyógymód nem új keletű. Már a régi egyiptomi-, pörög- és perzsa
írások is említést tesznek róla. A rézterápia sem alkalmazható bárkin és bárhogyan. A szabályok
részletes leírása a Természetgyógyász Magazin 2003. szeptemberi számának 23. oldalán található.
Elővigyázatossági szabályok
Elektrostimulációs kezelés esetén a készülék egyoldalú alkalmazhatósága miatt nagyon
gondosan be kell tartani a kezelési szabályokat, ellenkező esetben komoly állapotrosszabbodás
léphet fel a betegnél. Ilyen rosszabbodás állhat elő pl. ha a telített befogadó vezeték vész- vagy
irányító pontjaira rákezelünk. Ennek tüdőgyulladás, szívszúrás, aranyér, krónikus hasmenés vagy
más kellemetlen következményei is lehetnek. Ebben az esetben még korrekcióra sincs
lehetőségünk, mivel a Yin jellegű befogadó- és a Yang jellegű kormányzó vezetékeknek nincs
nyugtató pontjuk, így a bevitt káros energiát utólag nem tudjuk kivonni. A probléma csak lassan, a
bevitt energia fokozatos csökkenésével szűnik meg.

12/434
Előtanulmányok
Az elektrostimulációs készülék megvásárlása után semmiképpen ne kezdjük el még saját
magunk kezelését sem a mellékelt használati utasítás alapján. Még mielőtt készülékünket
alkalmaznánk, szerezzünk be egy komoly akupunktúrás szakkönyvet, és gondosan olvassuk el. Egy
átlagos intelligenciájú laikusnak ezt a könyvet legalább négyszer tanácsos áttanulmányoznia. Első
olvasásra semmit sem fogunk érteni belőle. Másodszor már nagy vonalakban kezdjük felfogni, és
harmadszorra annyira megértjük, hogy alkalmazni is tudjuk a benne foglaltakat. A negyedik
olvasásra a kezelés befejezése után van szükség azért, hogy a megfelelő következtetéseket
levonhassuk, és az alkalmazott módszerek közötti összefüggéseket tökéletesen megértsük. Jobb, ha
egyszerre több szakkönyvet is beszerzünk, mert mindegyik szerző ad valami pluszt a másikhoz
képest, a meridiánok kétdimenziós ábrázolása miatt pedig egy-egy ingerpont pontos helyzete csak
több ábra összevetése útján állapítható meg. Szerencsések azok, akik a Távol-Keleten gyártott
akupunktúrás bábukhoz hozzájuthatnak, mivel ezeken minden egyes pont helyzete három
dimenzióban tanulmányozható.
A kezelés előkészítése
Mint minden gyógyító eljárás során, az akupunktúrás kezelés esetén is nagyon fontos a betegség
pontos megállapítása, a terápia meghatározása és a kezelési folyamat nyomon követése. Az
akupunktúrás szakkönyvek betegségfeltárás céljára több módszert is megemlítenek. Ezek közül
legtökéletesebb a pulzusdiagnosztika, de alkalmazása nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel.
Laikusok számára csupán a nyelvdiagnosztika szolgálhat információkkal. A nyelv színe, formája és
a rajta lévő bevonat minősége ugyanis szoros összefüggésben áll a belső szervek állapotával. A
pontos diagnózis megállapítása érdekében a beteget szakorvoshoz, legtöbbször belgyógyászhoz kell
küldenünk. A leleteket, illetve az orvosi konzílium végeredményét az akupunktúrás szakkönyvek
kezelési ajánlásaival összevetve megállapítható, hogy az illető betegség kezelhető-e az akupunktúra
módszerével, vagy sem. Erre legfőképpen azért van szükség, mert vannak betegségek, amelyek egy-
általán nem gyógyíthatók akupunktúrával, ilyen pl. a rák. Ebben az esetben az is előfordulhat, hogy
a beteg meghal. Nem a téves kezelésbe hal bele, mivel egy helytelenül alkalmazott akupunktúrás
kezelés még nem halálos, hanem abba, hogy az idő múlik, és mire kiderül hogy a terápia hatástalan,
addigra a betegség annyira elharapódzott, hogy már hagyományos gyógyszeres úton sem kezelhető.
Más gyógyító eljárásokhoz hasonlóan természetesen az akupunktúra is főleg a betegség
kezdeti stádiumában a leghatékonyabb. Krónikus esetekben az akupunktúra már nem tudja a
káros folyamatot visszafordítani, pl. gyomorfekélynél a már perforálódott beleket az akupunktúrás
kezelés nem képes befoltozni. Ugyanígy nem tudja a degenerálódott izületeket helyrehozni abban
az esetben, ha a csontok már összeérnek, és az egymáshoz dörzsölődés miatt felületük megsérült.
Az akupunktúrás eljárás azonban alkalmas több olyan betegség eredményes kezelésére is,
amelyeknek belgyógyászatilag még nem ismerik az okát (pl. migrénes fejfájás) vagy
gyógyszerekkel csak tüneti kezelés lehetséges (pl. szénanátha, herpesz, reuma, nemi élettel
kapcsolatos rendellenességek). Az akupunktúra fájdalomcsillapításra is alkalmas. A mély tűszúrás
kikapcsolja az agy limbikus rendszerét, vagyis a fájdalomközpontot.
A terápia meghatározásának legcélszerűbb módja, hogy felírjuk az egyes betegségeket, és
minden egyes meridián minden pontját átnézve melléírjuk, hogy mely pontok kezelése javallott a
szakkönyvek szerint. Végül írjuk oda azokat a pontokat is, amelyek a különleges meridiánok
zavaraira utalnak. Egyes esetekben pl. fejfájásnál ilyen módon akár több tucat pont is összejöhet,
melyeknek egyenkénti kezelése igen nagy türelmet igényel. A helyes pont megtalálásának idejét
nagymértékben lerövidítheti, ha megpróbálunk összefüggéseket találni egy-egy betegség között. Az
egyes meridiánok kórképének felsorolásánál megfigyelhető, hogy a legtöbb pont nem csupán egy,
hanem egyszerre több panasz gyógyítására is alkalmas. A betegek túlnyomó részének nem egy
13/434
betegsége van. Ha találunk olyan pontokat, amelyeknél a javallatok egyszerre több betegséget is
lefednek, akkor azokat kezeljük legelőbb, mert valószínű, hogy ezek hozzák meg leginkább a várt
javulást.
A kezelési folyamat nyomon követhetősége érdekében nagyon fontos, hogy az eljárás
minden egyes fázisát dokumentáljuk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy készítünk egy táblázatot.
Az első rovatba röviden beírjuk a kezelendő pont azon betegségeit, amelyek a betegre vonatkoznak.
Mellé írjuk a stimulálandó pont célszerűen angol rövidítéssel jelölt megnevezését. A következő,
leghosszabb rovatba a kezelés eredményességét jegyezzük be (pl. „nincs számottevő javulás” vagy
„kismértékű javulás”, illetve „jelentős javulás”). Az utolsó rovatba írjuk a kezelés dátumát. Erre
azért van szükség, mert amennyiben több pontot is stimulálunk egyszerre, akkor néhány nap múlva,
ha esetleg valami káros hatás lép fel, dátum hiányában nem fogjuk tudni megkeresni, hogy melyik
meridiánnál követtük el a hibát, és emiatt nem tudjuk elvégezni a szükséges korrekciót sem. A
könnyebb tájékozódás érdekében, ha valamelyik pont kezelése eredménnyel járt, akkor az egyes
betegségek után feljegyzett pontsorozatban karikázzuk be a jó pontot, és átlósan húzzuk át azokat a
pontokat, amelyek nem használtak. Ezzel a módszerrel biztosan elkerülhetjük, hogy egy-egy pont
véletlenül kimaradjon a kezelésből.
A kezelés végrehajtása
A szóba jöhető pontok kigyűjtése után a kezelés megkezdésekor legnagyobb gondot az okozza,
hogy nem tudjuk előre, hogy a kezelni kívánt meridián energiával telített vagy energiahiányos. Mint
az előzőekben már említésre került, elektrostimulációs készülékkel csak beadni lehet energiát, az
egyes pontok energiaszintjének csökkentése nem lehetséges. A kezelés megkezdése előtt tehát
alapvető fontosságú az egyes meridiánok energiaszintjének megállapítása. Kuriózumként
megemlíthető, hogy van néhány száz ember a világon, akik képesek arra, hogy a testből kiáramló
energiakisugárzásokat észleljék. Ezek az emberek szabad szemmel is érzékelik a testaurát,
különböző színűnek látják a telített és az energiahiányos meridiánokat, észlelik az energiapályákon
fellépő esetleges dugulásokat, sőt más-más színben látják az inakat, izmokat és a véredényrendszert
is. Ez az adottság a sokak által ismert bőrlátásnak egy magasabb rendű változata, amelynek fizikai
alapjai még tisztázatlanok.
Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy ezt a képességet a tobozmirigy aktiválódása okozza.
Tudósaink sokáig az agy féregnyúlványának tekintették ezt a mirigyet. Nos ez a „haszontalan féreg-
nyúlvány” a görög bölcselet szerint a lélek lakhelye. Ezen túlmenően betölti a „harmadik szem”
szerepét is. A tobozmirigy ugyanis közvetlen összeköttetésben áll a szem recehártyájával. A
recehártya nem csak a látható fény tartományban érzékeli az elektromágneses sugarakat, hanem a
magasabb frekvenciájú spektrumban is. Normál körülmények között azonban a látóidegek nem
reagálnak erre a különleges fénysugárzásra, így az átlagember nem látja az élettelen tárgyak auráját,
és az élő szervezet különböző színű energiakisugárzásait. A tobozmirigy azonban látja, de nem
továbbítja az agy látóközpontjába. Látóképességének egyértelmű bizonyítéka az a tudományos
megállapítás, mely szerint „a tobozmirigy felszínén a szemünkben található receptorokhoz hasonló
képződmények vannak”.
Eónokkal korábbi őseinknél a harmadik szem még valóságos szerv volt, és a homlok közepén
foglalt helyet. Később megjelentek a ma is használt fizikai szemek, de a harmadik szem még sokáig
megmaradt felettük. Ez a mitikus szerv eredetileg szemformájú volt, üregét recehártyaszerű
képződmény bélelte ki, elöl lencse zárta le, és vékony hámréteg takarta. A tibetiek szent könyve, a
Dzyan-könyv szerint a „harmadik és negyedik faj még teljes mértékben birtokolta ezt a szervet, és
nagy lett a gőgje.” Az emberfeletti képességek elbizakodottá tették őket, és ez okozta a vesztüket.
Egy világkorszakkal később az „emberek belehullottak az anyagba”, szellemi látásuk
elhomályosult, a harmadik szem fokozatosan elvesztette erejét. A feljegyzések szerint az elcsö-
kevényesedés oly módon ment végbe, hogy a tobozmirigy „fokozatosan behúzódott az agyba, és
elkövesedett”. Ezt jelenlegi tudományos ismereteink is alátámasztják, mely szerint: „A tobozmirigy
kúp alakú, világosbarna agyrészlet, elülső szélén ásványi konkrementumok (agyhomok-lerakó-
14/434
dások) találhatók.” Végül a harmadik szem külső szerve is eltűnt, az ürege bezáródott, és a helyét
átvette szervezetünk hatodik csakrája, a homlokcsakra.
A teljesség érdekében meg kell még említeni, hogy fizikai alapjait tekintve az auralátásnak
nemcsak a „harmadik szemhez” van köze. Ez az érzékszervünk ugyanis összeköttetésben áll a
hipofízissel (agyalapi miriggyel) is. Ez teszi lehetővé a clairvoyance (klervoájansz) -nak, vagyis a
tisztánlátásnak nevezett jelenséget, amely gyakoriságát tekintve még az auralátásnál is ritkább. A
tisztánlátó nem gyengén ionizált levegő által keltett láthatatlan fényt, hanem minden anyagon
áthatoló szubatomi energiasugárzást érzékel. Ezért az ily módon diagnosztizálók gyakran behunyják
a szemüket, hogy a túl sok információ, a külvilág zavaró fényeffektusai ne tereljék el a figyelmüket
arról, amit a homlokcsakrájuk közvetítésével a belső szemükkel látni akarnak. Ezek a jelenségek
nem különíthetők el élesen egymástól, mert a tobozmirigy és az agyalapi mirigy között szoros
kapcsolat áll fenn. Ezt bizonyítja egy müncheni szemészorvos felfedezése, mely szerint sokkal több
szemideg ágazik el a hipofízis, mint az agy látóközpontja felé. Valószínűleg ez az oka annak is,
hogy a színek különböző érzelmeket váltanak ki bennünk. Ez teremti meg a színterápia fiziológiai
alapját. Jellemző e két misztikus erőközpont máig felderítetlen kapcsolatára, hogy a Védák-könyve
szerint a lélek lakhelye a hipofízis, és nem a tobozmirigy.
Az energiapályák szintjének megállapítására ismert még az ingás módszer is, de az ilyen
képességekkel rendelkező emberek felkutatása szintén körülményes. Marad tehát a próba, vagyis
hogy mi magunk határozzuk meg kísérleti úton az illető meridián energiaszintjét. A kísérletezés
során azonban nagyon ügyeljünk arra, hogy a próbakezelést sohase végezzük a meridián aktiváló
vagy nyugtató pontján. Ha ugyanis egy erősen telített meridián tonizáló, vagy egy energiahiányos
meridián szedáló pontjára rákezelünk, a meridián energiaegyensúlya még jobban eltolódik, ami a
beteg állapotának nagyfokú romlását eredményezi. A leghatékonyabb és leggyorsabb eredményt
akkor érjük el, ha közvetlenül arra a pontra kezelünk rá, amely a meridián pontjai közül a leginkább
javallott az illető betegségre. Amennyiben nem magunkat kezeljük, nagyon fontos a beteggel
kialakított jó kontaktus. A beteget fel kell világosítani, hogy most egy próba folyik, és a kezelés
után neki kell megmondani, hogy betegsége illetve közérzete javult-e vagy inkább romlott. Ha
javult, akkor a meridián energiahiányos, így más pontokat is kezelhetünk rajta.
A kezelés végén célszerű stimulálni a tonizáló pontot is, hogy általánosan is javítsuk a meridián
energiaszintjét. Amennyiben a beteg állapota romlott, akkor nem tehetünk mást, mint rákezelünk a
szedáló pontra. Ezzel kivonjuk az előzőleg bevitt káros energiát, mely a beteg megkönnyebbülésé-
hez vezet. A továbbiakban az erre a meridiánra vonatkozó betegségek gyógyításának egyetlen mód-
ja a szedáló pont többszöri kezelése. Ezenkívül amit még ezzel a készülékkel tehetünk, hogy az
akupunktúrás szakkönyvünkben utánanézünk, hogy az illető meridián hosszanti „Lo” meridiánja
üres-e vagy telített. Ez a mellettük felsorolt betegségtünetek alapján állapítható meg. Ha az illető
segédmeridián energiahiányos, akkor rákezelhetünk még a fő meridián „Lo” pontjára is. Az
akupunktúrás szakkönyvek a Yuan (juan), vagyis forrásponttal kapcsolatban azt írják, hogy
önmagukban való kezelésük esetén az energiahiányos meridián ezen a ponton energiát vesz fel az
„energia tengeréből”, telítettség esetén pedig energiát ad le oda. Ez valóban igaz, de csak tűs
kezelésnél. Elektrostimulációs kezelésnél telített meridiánnál a Yuan pont stimulálása még tovább
növeli a meridián energiaszintjét, ezért kezelését kerüljük.
A készülék használata
Mint a használati utasításból is kiderül, az elektrostimulációs készülékek többnyire néhány Hz-
es, a bonyolultabb típusok pedig 2 kHz-ig növelhető frekvenciájú négyszög vagy csúcsimpulzus
jellegű jelet bocsátanak ki magukból. A négyszög feszültséget szolgáltató készülékek hátránya,
hogy használatuk közben légpárna alakul ki az elektróda hegye és a kezelt bőrfelület között, így a
kezelőáramot többször is utána kell állítani. Biztonsági okokból mindegyik készüléket telepről
táplálják, ezért soha eszünkbe ne jusson, hogy közvetlen hálózatra kapcsolt adaptert
csatlakoztassunk hozzá. Egy esetleges transzformátorzárlat esetén ugyanis a hálózati feszültség
bekerül a készülékbe, mely halálos áramütést okozhat. A tapasztalat szerint ezeknek a
15/434
készülékeknek az áramfelvétele olyan csekély, hogy egy kis rádióelemről hónapokig működnek. Ha
ritkán használjuk készülékünket, akkor tegyünk bele alkáli elemet, ezzel megakadályozhatjuk az
önkisülést, a telep félévenkénti kényszerű cseréjét. (Az alkáliföldfémből készült szárazelem nem
perforálódik.)
A kezelés megkezdésekor a keresett pont helyzete az akupunktúrás térképek alapján jól
behatárolható. Pontos megkeresésüket a készülék pontkereső állásában végezzük. Az elektróda
bőrfelületen való mozgatása során nagyon ügyeljünk arra, hogy a szabályozó potenciométerrel csak
akkora áramot állítsunk be, amekkora feltétlenül szükséges. A hamis pontok ellen úgy
védekezhetünk, hogy a készülék sípolása, tehát a feltételezett pont megtalálása után a szabályozó
potenciométert lejjebb csavarjuk egészen addig, amíg a sípolás éppen elhallgat. Ezután mozgassuk
meg az elektródát a megtalált pont környezetében, a készüléknek sehol sem szabad megszólalnia.
Kissé növelve az áramot a készülék csak ezen az egy ponton jelezhet. Habár az akupunktúrás
pontok villamos ellenállása legalább egy nagyságrenddel kisebb, mint a környező bőrfelület
ellenállása, mégis gyakran előfordul, hogy nem találjuk meg a keresett pontot, a készülék több
helyen is sípol. Ez ellen a legegyszerűbben úgy védekezhetünk, hogy az illető meridiánt abban a két
órában kezeljük, amikor az a „szerv-óra” szerint a legaktívabb. Ennek a módszernek az alkalmazása
szinte elkerülhetetlen a test olyan felületeinek kezelése során, ahol az egyes meridiánok nagyon közel
futnak egymás mellett, sőt sokszor keresztezik is egymást. Ezzel az eljárással még a kezdők is
biztosan megtalálják a keresett pontokat. A legkedvezőbb időintervallumok minden akupunktúrás
könyvben fel vannak tüntetve.
A keresett pont megtalálása után kapcsoljuk át a készüléket kezelőáramra. Ezt megelőzően
azonban feltétlenül állítsuk a kezelőáram-szabályozó potenciométert minimumra. Erre azért
van szükség, mert a test különböző felületein lévő akupunktúrás pontoknak nem csak a kereső-, de a
kezelőáram-igénye is eltérő. Ha a lábunkon végzett kezelés után változatlan potenciométer-állással
rákezelünk az arcbőrre, kissé kellemetlen áramütésben lesz részünk. A szem körüli pontok, illetve a
homlok stimulálása során a készülék működési frekvenciájával megegyező ritmusú villogást fogunk
észlelni a szemben. Ez nem károsítja az idegeket, ha a beteget zavarja, javasoljuk neki, hogy hunyja
be a szemét. Amennyiben nem magunkat kezeljük, akkor a pont megtalálása után állítsuk a
kezelőáramot minimumra, és adjuk a készüléket a beteg kezébe azzal, hogy addig növelje az
áramot, amíg enyhe csípést nem érez. Erre egyrészt azért van szükség, mert mi nem érezzük, hogy
számára mikor megfelelő az áram intenzitása, másrészt pedig ha kezelés közben gyengül az áram,
ezt időnként utána kell állítani. Túl nagy kezelőáramokat ne használjunk, mivel a nagyobb áram
nem jelent gyorsabb gyógyulást, csak azt érjük el vele, hogy a bőr megég, és a stimulálás helyén kis
heg keletkezik. A kezelést min. 3 percig végezzük. Többszöri rövid kezeléssel jobb eredményt
érhetünk el, mint egy hosszúval.
Egyes esetekben a beavatkozás hatása már pár perc múlva érezhető, de a legtöbb esetben csak
néhány óra múlva jelentkezik a hatás. Legnagyobb bizonyossággal azonban akkor győződhetünk
meg kezelésünk hatékonyságáról, ha kivárunk egy 24 órás áramlási ciklust, vagyis azt az időt,
amely alatt az energia végighalad a meridiánláncon. Ha a kívánt hatás másnap sem jelentkezik,
akkor már valószínűleg nem is fog. Ez esetben keressünk más, hatékonyabb pontokat. Kivételt
képez a speciális betegségek gyógyítása (pl. hajhullás, kopaszodás) amelyek megfigyeléséhez
hosszabb időre van szükség. Egy-két kezeléstől soha ne várjunk tartós hatást, minimum nyolc-tíz
alkalom kell a végleges gyógyuláshoz. Egy nap ne kezeljük ugyanazt a pontot többször. Ahhoz,
hogy a kívánt hatás mind előnyeiben, mind hátrányaiban megmutatkozzon, az energiának legalább
egyszer át kell mosnia az összes meridiánt, illetve a hozzájuk kapcsolódó szerveket. Ami a többi
pontokat illeti, azokból se kezeljünk egyszerre sokat, mert energiatorlódás lép fel, a szervezet nem
tudja feldolgozni azt a sokféle késztetést, amelyet az ingerpontokon keresztül kap. Az egy
alkalommal stimulálandó pontok kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy egy időben ne kezeljünk két
olyan pontot, amelyek ugyanarra a betegségre vonatkoznak, mert ekkor kedvező vagy kedvezőtlen
hatás esetén nem fogjuk tudni eldönteni, hogy melyik pont okozta a változást. Az egyes meridiánok
pontjait sorban, a kezdőponttól a végpont felé haladva kezeljük.

16/434
Amennyiben több betegségünk is van, fontos szabály, hogy a beavatkozást a legbelső
energiaszinten kezdjük, és onnan hajtsuk kifelé az energiát a középső, majd a külső szintre, hogy
azután a káros energia a tüdőn, illetve az orron keresztül távozhasson. Ellenkező esetben az energia
beszorulhat a belső energiarétegekbe, és ott káros hatást fejthet ki. Ezek szerint betegségeink
felszámolását a vastagbél-, gyomor-, vérerek ura- és a máj meridiánok kezelésével kezdjük. Ezt
követően stimuláljuk csak a középső energiamezőt, a szív-, vese-, hármas-melegítő- és epehólyag
meridiánjait. Végül a külső energiapáholy lép-, vékonybél-, húgyhólyag- és tüdő meridiánjainak
sorra vételével zárjuk a kezelést. Az egyes betegségek gyógyítása során előfordulhat, hogy mintegy
mellékhatásként más betegségek tüneteit érezzük kismértékben magunkon. Legtöbbször ez csupán a
káros energia külső pályára szorulásának következménye, amely a kezelés előrehaladtával
fokozatosan megszűnik.
Különleges pontok
Testünkön több mint 1000 akupunktúrás pont van. Közülük 397 tartozik a fő- és segédmeri-
diánokat alkotó pontok közé. A többi önálló kezelési pont, melyeknek a hatása még nem egészen
tisztázott, sőt sok olyan különleges pont található a bőrünkön, amelyeket még fel sem fedeztünk. Jól
ismertek azonban a fő meridiánok különleges pontjai, a háti shu és az elülső vész pontok. A szak-
könyvek szerint a háti asszociációs pontok a szervezet egyes meridiánjainak munkáját hangolják
össze, míg az alarm pontok ingerlése krónikus betegségek esetén hasznos. Sajnos ezeknek a
pontoknak a kezelése elektrostimulációs készülékkel csak korlátozott formában valósítható meg. A
legfontosabb tiltás, hogy nem kezelhetők az olyan vész vagy shu pontok, amelyeknél a hozzájuk
tartozó meridián telített. Tehát ha szívmeridián telített, akkor ennek az energiapályának az alarm
pontjára való rákezeléskor az állapot még súlyosabbá válik. Ugyancsak nem kezelhetők azok a vész
illetve shu pontok, amelyek más telített meridiánokon helyezkednek el. Pl. ha az epehólyag-vezeték
telített, akkor a rajta elhelyezkedő vészpontokat még akkor sem kezelhetjük elektrostimulációs
készülékkel, ha a hozzájuk tartozó meridián üres. Ha viszont mind az alarm pontot hordozó
meridián, mind pedig a szabályozandó meridián üres, akkor igen jelentős eredményt érhetünk el
ezeknek a pontoknak a stimulálásával.
Rejtélyes, nehezen gyógyítható betegségek esetén fordítsunk gondot a segédmeridiánok
kezelésére. Ezek nem vesznek ugyan részt a mindennapi energiakeringési ciklusban, de fontos
szabályozó, összehangoló szerepet játszanak a szervezetben. Feladatuk a Yin- és Yang energiák
sokszínű mozgásának szervezése, az energiaellátási zavarok elhárítása. A legtöbbjük tehát nem
működik állandóan, lecsapoló vagy feltöltő tevékenységük időszakos. Jellegük alapján azonban
egyértelműen szétválaszthatók. Egyik részük a Yin, másikuk a Yang jellegű zavarokat kompenzálja.
Legfontosabb különleges meridián a kormányzó és befogadó vezeték. Ezek kezelési pontjai
ugyanúgy hozzáférhetők, mint a 12 fő meridiáné.
Rajtuk kívül még 6 segédmeridián és 12 hosszanti Lo-meridián, valamint 4 úgynevezett Lo-
edény található a szervezetben. A Lo-meridiánok a fővezetékek Lo-pontjain keresztül érhetők el. A
többi segéd- vagy másodlagos meridián több ponton is kapcsolódik a fő meridiánokhoz. Ezeknek a
kettős szerepet betöltő pontoknak a kezelése igen sokrétű hatást vált ki a szervezetben, és akkor is
segítenek, amikor a szokásos kezelési pontok hatástalannak bizonyulnak. Egy példát kiragadva, ha a
sok szenvedést okozó lumbágó a fő meridiánok segítségével nem gyógyítható, vegyük kezelésbe a
Yang Qiao Mo segédmeridián nyitópontját, a húgyhólyag-meridián 62-es pontján. Ez a beavatkozás
sok esetben hatásosnak bizonyult.
Magasabb rendű módszerek

A kínai akupunktúra tanítása szerint minden ember születése pillanatában egy meghatározott
energiamennyiséget örököl. Ezt az energiát utólag már nem lehet természetes úton növelni, az idő
múlásával és a különböző betegségek romboló hatása miatt a kapott energia csak csökkenhet. A
terápia gondos összeállításával azonban úgy is gyógyíthatjuk betegségeinket, hogy ez túl sok
17/434
energia kihajtásával, elvesztésével ne járjon. Erre egyszer lehetőséget ad a „dél-éjfél” szabály
alkalmazása. Pl. a telített szívmeridián betegségei (hacsak nem krónikus szívbántalmakról,
szívgörcsről van szó) nem csupán a szedáló pont segítségével gyógyíthatók, hanem a „szerv-óra”
szerinti ellentétes meridián, az epehólyag-vezeték tonizálásával is. Amennyiben az energiapályák
szintjeinek felderítése után azt tapasztaljuk, hogy a szívmeridián telített, az epehólyag-meridián
pedig üres, akkor ne a szív-, hanem az epehólyag-meridiánt kezeljük. Ezáltal nem csak az
epehólyag-meridián hiányával járó betegségeink gyógyulnak, hanem a „dél-éjfél” szabály alapján a
szívmeridián betegségei is javulnak. Az ellentétes meridián szempontjából a gyógyulás hatásfoka
tovább növelhető, ha a tonizáló ponton kívül az „idő” pontot is kezelésbe vesszük. Ennél a
módszernél fokozottan ügyeljünk arra, hogy a stimulálást a kezelendő meridián szempontjából
legaktívabb időszakban végezzük. Ugyanezt a felfogást alkalmazhatjuk az úgynevezett „férj-
feleség” szabálynál is. A felborult egyensúly a „férj” gyengítésén kívül a „feleség”, tehát a
társmeridián erősítésével, tonizálásával is visszaállítható. Ezeknek a szabályoknak az
alkalmazásával elérhetjük, hogy több energia marad a szervezetünkben, így testünk sikeresebben
védekezhet a kívülről támadó betegségek ellen. Ezeknek a módszereknek az alkalmazását jelentős
mértékben megkönnyítik a Mellékletben közölt táblázatok. (Lásd az I. fejezet végén.)
Kisegítő eljárások
A kezelés során előfordulhat, hogy egyes ingerpontok meglehetősen érzéketlenül viselkednek,
maximális stimuláló áram esetén is csak gyenge bizsergést érzünk. Ennek nagyon gyakran az az
oka, hogy az energia pang a meridiánban. Ilyen esetekben jelentős intenzitásnövekedést érhetünk el,
ha hosszirányban végigmasszírozzuk az energiapálya útvonalát. A legjobb, ha a meridiánt úgy
képzeljük el, mint egy visszeret, ahol ujjainkkal hajtjuk előre a vért. Már néhány intenzív dörzsölés
után többszörösére növekszik az ingerpontok érzékenysége. Az energia előrehajtása során
ügyeljünk arra, hogy a dörzsölés iránya a kezdőponttól a végpont felé történjen, ellenkező esetben
az energiaáramlás még inkább lelassul. Amennyiben egy-egy energiahiányos meridiánunkat
mindkét oldalon teljesen végigmasszírozzuk, már önmagában ettől jelentős mértékben javulni fog a
közérzetünk. A masszírozás pontos útvonala az akupunktúrás térképek alapján állapítható meg.
Megeshet, hogy testünk azon felületein, ahol vastagabb vagy érzéketlenebb a bőr, a
pontkeresővel nem találjuk meg a keresett pontot. A készülék ilyenkor vagy mindenhol jelez, vagy
sehol sem. Ezekben az esetekben néha kellemetlen, de biztos módszer az árammal való keresés.
Kapcsoljuk a készüléket kezelő üzemmódba, és az áramszabályozó potenciométert állítsuk
maximumra. A stimulálni kívánt pont feltételezett környékén lassan pásztázzuk át a bőrfelületet. Az
akupunktúrás pont megtalálásakor kisebb-nagyobb csípést fogunk érezni. Ekkor csökkentsük a
kezelőáramot olyan értékre, amelyet még fájdalom nélkül el tudunk viselni. Ez a módszer akkor is
előnyösen alkalmazható, ha már jól ismerjük a kezelésre szoruló pont elhelyezkedését, tehát nincs
szükség a keresésére, vagy ha sietünk és gyors kezelésre van szükség. Másokon azonban lehetőleg
ne alkalmazzuk ezt az eljárást, mivel a hirtelen meginduló erős áram ijedtséget, félelmet válthat ki a
betegben. Ennek a módszernek nagy előnye még, hogy segítségével életre kelthetők a krónikus
betegségek folytán inaktívvá vált érzékelő pontok is. Amennyiben a megtalált ponton többszöri
kezelésre van szükség, akkor jelöljük meg alkoholos filctollal, így elkerülhetjük az előbbi tortúra
megismétlését. Ez a festék 2-3 napig is megmarad a bőrfelületen. Kálium-hipermangán
alkalmazásával még tartósabbá válik a jelzés, és a legcsekélyebb mértékben sem mérgezi a
szervezetet. Ez a fertőtlenítő folyadék gyógyszertárakban szerezhető be. Ebben az esetben hígítás
nélkül alkalmazzuk. Ha tabletta formájában árusítják annyi vízben oldjuk fel, hogy tintaszerű
folyadék legyen belőle.
Járulékos hatások
Egy-egy huzamosabb, több meridiánt is érintő kezelés során amennyiben a szív-, szívburok-
vagy tüdőmeridiánunk telített, kismértékű szívszúrást vagy asztmatikus zavart észlelhetünk. Ennek
18/434
az a kiváltó oka, hogy miközben más meridiánokat kezelünk a kézben tartott elektródán át az áram
átfolyik az ujjainkon. Mivel a szív-, a vérerek-ura és a tüdőmeridián éppen azokon az ujjakon
végződik, illetve indul el, amelyekkel az elektródát tartjuk, a kezelőáram óhatatlanul tölteni kezdi
ezeket a meridiánokat is. Az áram nem az ujjbegy ellenkező oldalán lévő akupunktúrás pontokon
folyik ugyan át, de a közelben halad, ezért egy idő után érezhető mennyiségű áram szivárog be a
telített meridiánokba is. Egy másik káros tünet lehet, hogy a kézen átfolyó áram hosszabb idő után
csuklóizületi fájdalmakat okoz az arra hajlamos egyéneknél. Ez főleg akkor fordulhat elő, ha az
illető vékonybél-meridiánja üres, így az áthaladó áram ezt a csekély energiaáramlást is megzavarja.
Tehát a zavaró hatás nem kizárólag telített, hanem energiahiányos meridiánok esetén is előállhat.
Ezek a káros jelenségek viszonylag egyszerű módon kiküszöbölhetők. A legtöbb elektrostimu-
lációs készülékhez két elektródát adnak: egy kombináltat saját magunk, és egy kétrészes kivitelt
mások kezelésére. Ha ilyen problémát észlelünk, akkor saját magunk kezelésére is használjuk a
kétrészes elektródát, méghozzá úgy, hogy a földelő elektródát helyezzük le a padlóra, és csupasz
lábbal lépjünk rá. Most már nyugodtan megfoghatjuk a kezelő elektróda fém palástját is, mivel
ennél a változatnál az elektróda földelő pólusa nincs bekötve, áram csak az elektróda tűje, és a
talpunk alatt lévő földelő elektróda között folyhat. A földelő elektróda elhelyezésénél ügyeljünk
arra, hogy ne érintse a vesemeridián talpon található 1-es nyugtató pontját. Ezért lehetőleg úgy
lépjünk rá a földelésre, hogy a talp közepétől a sarokig terjedő szakasz, vagy közvetlenül a
lábujjaink alatti terület érintkezzen a segédelektródával. Vigyázzunk arra is, hogy a kezelés végez-
tével a földelő elektródát ne a zsinórjánál fogva húzzuk ki a talpunk alól, mert könnyen elszakadhat
a csatlakozó vezeték. Lábizületeink kímélése érdekében időnként váltsuk a segédelektródát. Bal
oldali meridiánjaink stimulálása során célszerű a bal-, míg jobb oldali meridiánjaink kezelésénél a
jobb talpunk alá helyezni az elektródát. Ez nem csupán a lábboltozat izületeit kíméli, hanem
jelentősen lerövidül az áramút mind a kereső-, mind pedig kezelő üzemmódban. Ezáltal nem csak a
készülék hatásfoka javul, de testünk nagy része is mentesül a felesleges áramterheléstől.
Fülakupunktúra
Előfordulhat, hogy egy-egy betegségünk huzamosabb kezelés után is csak átmeneti javulást
mutat. Ennek sok esetben az az oka, hogy az évek óta tartó kóros állapot már beíródott az
agykéregbe, és a szervezet ezt tekinti normális állapotnak. Ebben az esetben hiába kezeljük a
meridiánokat, az agy egy idő után visszaállítja a korábbi rögzült állapotot. Ez a kellemetlen jelenség
az akupunktúra legfiatalabb ágával, a francia Nogier professzor által feltámasztott
fülakupunktúrával a legtöbb esetben megszüntethető, mert minden egyes szervünknek a vetülete
megtalálható a fülön is, annak egy jól elhatárolható darabkáján. Az ősi kínai írások szerint a fül
formája úgy is felfogható, mint a fejjel lefelé álló magzat képe. Így a fülkagyló pontjai megfelelnek
a magzat egyes szerveinek. Ezek az anatómiailag szabályos alakzatot alkotó területek közvetlen
összeköttetésben állnak az agykéregnek azon részeivel, amelyek az illető szervek működéséért
felelősek. A vonatkozó fülpontok stimulálásával törölhető az agykéregbe íródott hibás információ, és
ezáltal az egészség helyreállítható. A mindössze 34 fülakupunktúrás pont kezelésénél nem játszik
szerepet az ingerületi pályák energiahiánya vagy telítettsége. Ennek tudható be, hogy ezeket a
pontokat a korszerű klinikákon ma már nem tűvel, hanem elektroakupunktúrás módszerrel ingerlik.
A fülakupunktúra érdekessége még, hogy minél betegebb egy szervünk, annál érzékenyebb a fülön
található vetülete. Ha készülékünkkel módszeresen áttapogatjuk a fül egész felületét, akkor a
krónikusan beteg szerveinknek megfelelő területen még erősen lecsavart potenciométerállásban is
jelzést kapunk. Súlyosabb esetekben ezeken a helyeken a bőr elszíneződését, berepedését, hámlását
vagy kis hólyagocskák keletkezését is megfigyelhetjük.
Meg kell még említeni, hogy miután a kis átmérőjű fülakupunktúrás pontokat elég nehéz
megtalálni, ezért a kezelésük nagy gyakorlatot igényel. Általánosságban azonban elmondható, hogy
ha a beteg a kezelés során nem érez fájdalmat, feszülést a fülkagylójában, akkor a keresést tovább
kell végezni, mert a kívánt pontot nem találtuk meg. Előfordul az is, hogy a kezelendő személy fü-
lén szinte valamennyi pont érzékeny, vagy éppen ellenkezőleg, egyik sem. Ilyenkor masszírozzuk
19/434
meg a fülkagylóját, majd ismételjük meg a vizsgálatot. Mivel a fülakupunktúra hatásmechanizmusa
más, mint a testakupunktúráé, a két kezelés nem zavarja egymást; sőt kombinált alkalmazásuk javít-
ja a gyógyítás hatásfokát. Túl sok pontot ez esetben se kezeljünk, mert az ingerre adott válasz erős-
sége megoszlik az egyes pontok között. A javulás előrehaladtával csökkenteni kell a kezelések
gyakoriságát is. Kezdetben akár naponta ismételhetjük a kiválasztott pontok ingerlését, de ha
javulás mutatkozik, korlátozzuk heti kettő, majd heti egy alkalomra a beavatkozások számát. 12-15
kezelés után pedig ajánlatos 2-4 hét szünetet tartani, és csak ezt követően vegyük sorra a még
meglevő betegségeket. Ezt azért célszerű megtenni, mert a testakupunktúrához hasonlóan egy-egy
beavatkozás itt is kihat az egész test állapotára, így könnyen megeshet, hogy az egyes panaszok
idővel maguktól megszűnnek. Egy kezelés időtartama 10 perctől háromnegyed óráig terjedhet.
Kisgyermekeknél vagy azoknál, akik nem tudják elviselni a tű látványát, gyógynövények magjával
is megoldható az ingerlés. Ennél az ugyancsak Kínából származó módszernél egy tehénfűfaj, a
Semen Vaccariare apró magját helyezik a kezelni kívánt pontra, és egy kis darab ragtapasszal
rögzítik. A mag időnkénti nyomogatásával a hatás tovább fokozható. Az ily módon végzett
fülakupunktúra hatékonysága vetekszik a tűszúrásos kezeléssel, ráadásul jóval olcsóbb.
Ezzel az eljárással nem csak gyógyítani lehet, hanem életünk végéig megőrizhetjük egyes
szerveink épségét. A kalózok pl. nem divatból hordtak karikát a fülükben, hanem azért, hogy ne
romoljon a látásuk. A fül pontjai jól használhatók még tengeribetegség ellen, a dohányzásról való
leszoktatásra, vagy testsúlycsökkentésre is. Az éhségérzet megszüntetésén kívül a fülakupunktúra
az anyagcsere fokozására, és a diétázás negatív következményeinek mérséklésére is képes. (Pl. a
vércukorszint csökkentéséből eredő fejfájás és egyéb pszichoszomatikus tünetek csillapításra.) A
több ponton történő kezeléssel a napi kalóriabevitelt 1000 kalória alá lehet szorítani, ami már
néhány hét alatt radikális fogyást eredményez. Jó eredményeket értek el vele a migrén és az allergia
megszüntetésében. Orvosi megfigyelések szerint a dohányzás elleni küzdelemben a fülakupunktúra
a leghatásosabb módszer. Az esetek 60 százalékában eredményes. Egy új felismerés szerint a fül-
akupunktúra segít a drogokról való leszokásban is. A fülkagyló tüdő pontját stimulálva csökken a
beteg kábítószerfüggősége.
Ugyancsak energiapályák útján fejti ki hatását a skalpakupunktúra új ága a dr. Yamamoto-féle
skalpakupunktúra. Ennek során 5 bázispontot, valamint 12 YNSA pontot kezelnek a homlok
hajvonalánál. A fülakupunktúrához hasonlóan a kezelést itt is tűvel végzik. Főként bénulások,
agyvérzés után rehabilitációnál alkalmazzák. A kezelési módról részletes tájékoztatást nyújt a
Természetgyógyász Magazin (2006. június, 56-58. oldalak.) Jellemző a szervezetünket behálózó
energiapályák sokoldalú szabályozhatóságára, hogy akupunktúrás pontok nem kizárólag testünk
külső felületén, hanem a szájban is vannak. A szájüregben minden foghoz tartozik egy belső szerv,
és ezeknek az ingerpontja a nyálkahártyán található. Az orálakupunktúrát nem a szokásos módon
végzik, hanem vagy injekciót kap a beteg, vagy lézersugárral kezelik a megfelelő pontot. Mellesleg
a kínai akupunktúra szerint minden meridián kapcsolatban áll egy-egy fogunkkal is, így ha egy ép
fogunk hirtelen fájni kezd, annak többnyire a hozzá tartozó meridián energiazavara az oka.
Végezetül még egy jó tanács. Ne kezeljünk akupunktúrával olyan betegeket, akik erős
gyógyszeres függésben vannak, akiknél a kezelés alatt felfüggesztett gyógyszeres adagolás
életveszélyt jelenthet. Ugyancsak ne kezeljünk olyan embereket ily módon, akiknek
ellenérzéseik vannak az akupunktúrával szemben, mert mint minden gyógymód, ez is csak
akkor hatásos igazán, ha a páciens minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy
meggyógyuljon. Szigorúan tilos az elektrostimulációs készülék használata lázas betegeknél,
terhesség idején, közvetlenül infarktus után vagy olyan személyeknél, akiknek pacemakerük
van.
Az akupunktúra egyéb módjai

Az akupunktúrás kezelés legősibb módja a mechanikus ingerlés. Az őskorban erre a célra
csontból vagy kőből csiszolt tűket, szúrószerszámokat használtak. (Ezt az ősi módszert ma is
eredményesen alkalmazzák. Csak nem csonttal, hanem egy kiürült golyóstoll hegyével stimulálják a
20/434
meridiánpontokat. Ha sikerül eltalálni őket, a hatás azonnali.) A tűs kezelés nem tekinthető
egyszerű mechanikus ingerlésnek, mivel ebben az esetben a bimetall felépítés következtében már
áram is folyik át az akupunktúrás ponton. Korunkban az aktív pontok kezelésének hagyományos
mechanikus módját egyre inkább felváltja a korszerű eszközökkel, elektromos árammal,
fénysugárral vagy ultrahanggal történő stimuláció. A párhuzamosított fénysugárral való ingerlést
monokromatikus, vagyis azonos hullámhosszú fényt előállító lézergenerátorok teszik lehetővé. A
lézerakupunktúra során az aktív pontok besugárzása vörös színű hélium-neon, vagy infravörös
tartományban működő szilárdtest diódák által kibocsátott láthatatlan sugárnyalábbal történik. Az
ultrahangos vagy szonoakupunktúra során a nagyfrekvenciás koncentrált hanghullámokat egy
piezoelektromos fej állítja elő. A viszonylag kis intenzitású ultrahang nem csupán a bőr külső
felületét ingerli, hanem a tűs kezeléshez hasonlóan a bőr alatti rétegekre is képes hatást gyakorolni.
Az elektroakupunktúrával összehasonlítva a lézeres és az ultrahangos kezelés hátránya, hogy
hatásfokuk alacsonyabb, a hozzájuk szükséges készülékek meglehetősen bonyolultak és drágák,
használatuk pedig szakismeretet igényel. Előnyük viszont, hogy alkalmazásuk nem jár semmiféle
stresszel, (pl. tűszúrás, áramcsípés) így előszeretettel alkalmazzák gyermekek akupunktúrás
gyógyításánál.
Az elektroakupunktúrával azonos hatásfokú a nagyfeszültségű impulzuskezelés. Ez a töltőtoll
méretű eszköz tulajdonképpen nem más, mint a közismert piezoelektromos gázgyújtó karcsúsított
változata. Itt a piezoelektromos kristállyal nem ultrahangot gerjesztenek, hanem áramot. A piezo-
tárcsák sorba kapcsolásával nagy feszültségű, de igen alacsony, a kezelt személyre teljesen
veszélytelen áramerősségű impulzusok jönnek létre. Használata során csak enyhe csípést lehet
érezni a bőrön. Egy kezeléshez 25-30 kattintásra van szükség az akupunktúrás pontokra. Nagy
előnye még ennek az eszköznek, hogy nincs szüksége tápáramforrásra, ezért bárhol és bármikor
használható. Ajánlatos azonban száraz helyen tartani, mert a piezoelektromos gázgyújtókhoz
hasonlóan nedves, páradús helyiségben ez az eszköz sem működik. Miután ennél a kezelési módnál
sem történik behatolás a szervezetbe, nem áll fenn fertőzésveszély. Mivel gyorsan hat, előszeretettel
alkalmazzák a gyógytornászok, a sportorvosok. Izületlazításra, a reuma, a lumbágó kezelésére, és
fájdalomcsillapításra kifejezetten alkalmas.
A tűs kezelés mellett a hagyományos kínai akupunktúra másik legelterjedtebb módja a hővel
való ingerlés. Ennek a közismert nevén moxaterápiának nevezett technikának a lényege, hogy az
aktív pont felett egy speciális gyógynövényt, többnyire fekete üröm szárított levelét égetik el rúd,
henger vagy kúp formájában. A vastagabb moxarudat vagy a vékonyabb moxahengert meggyújtás
után a kezelendő pont fölé tartják, és a belőlük kiáramló intenzív hő végzi az aktív pontok
stimulálását. A moxakúpot gyógykenőcs vagy különféle gyógynövényszeletkék közbeiktatásával
ráhelyezik a kezelendő pontra, és a csúcsán meggyújtják. A bőrön elhamvadó feketeüröm-zúzalék
intenzívebb hőhatást kelt, mint a besugárzásos technika, ezért ezt égetésnek nevezik. A moxás keze-
lés ritkább formája, amikor az akupunktúrás tű végére helyezik a moxakúpot, és ott égetik el. A
bimetall tű nyelének melegítésekor ugyanis több áram folyik át az akupunktúrás ponton, ami
fokozza az energiabevitelt. Megjegyzendő, hogy ugyanezen az elven növelni lehet a tűvel való
energiaelvonást is. Ebben az esetben a tű nyelét folyékony szén-dioxiddal célszerű hűteni. Ennek
legegyszerűbb módja, hogy egy elektronikai fejlesztésekben használt szén-dioxidos flakonnal
befújjuk a tű nyelét úgy, hogy a permet ne a bőrre, hanem a testfelülettől kifelé szóródjon. A
moxaterápia hátránya, hogy főleg égetéses kezelés esetén a bőr elszenesedik és csúnya, maradandó
heget hagy maga után. Előnye viszont, hogy az erős hő hatására a bőr pórusai kitágulnak, és a
moxakúp alá helyezett gyógynövényszeletkék hatóanyagai bediffundálódnak a testbe. Az ily módon
felszívódott hatóanyag sokkal intenzívebb hatást vált ki, mintha az a gyomron keresztül jutott volna
a szervezetbe.
A moxaterápia érdekessége, hogy a hőbesugárzásos kezelés tonizáló hatással van a meridián
energiaszintjére, míg az égetéses módszerrel csökkenteni lehet a behatolt energia szintjét. Az utóbbi
eljárás feltételezhetően oly módon fejti ki hatását, hogy a bőrfelület megégetése során elzáródik a
telített energiavezeték aktív pontja. Ezt követően ezen a ponton többé már nem képes a külvilágból
energiát felvenni, így fokozatosan csökken a telítettsége. A kellemetlen illatú füst elkerülése érdeké-
21/434
ben német mérnökök kifejlesztették már a moxarúd modern változatát is, amelyben az intenzív
infravörös hősugárzást elektromos árammal fűtött zafír kristály szolgáltatja. Mellékesen meg-
jegyezve a köpölyözés éppen ellentétes hatást gyakorol a szervezetre, mint az égetéses moxaterápia.
Ebben az esetben a bőrfelületre helyezett harangokban keltett vákuum szinte kiszívja, kitisztítja az
eldugult akupunktúrás pontokat, ami az energiabeáramlás megnövekedését eredményezi. Az
üvegharangok felhelyezése előtt vékonyan kenjük be a bőrt kenőccsel. Ha rossz helyre tettük a
harangot, óvatosan odébb húzhatjuk. (Emelni nem szabad.) A köpölyözéssel (népies nevén
nyuvasztással) nem csak a meridiánok egyes pontjait lehet kitisztítani, hanem a test különböző
részein található reflexzónákra is hatást lehet gyakorolni. Gyakran előfordul, hogy az üvegharang
alatt a bőr elszíneződik. Ennek oka, hogy a szervezetben felhalmozódott méreganyagok a vákuum
által megnyitott bőrpórusokon át szabadon távozhatnak. A minden esetben fellépő bőrpír hatása is
kedvező, mert javítja a vérkeringést. Különösen érdemes testfelületeket köpölyözni, és ahol
megkeményedett kötőszövetes csomók találhatók.
A moxaterápiával kapcsolatban megemlíthető még, hogy léteznek ezzel megegyező hatású,

házilag is alkalmazható eljárások. Ilyen a helyi fájdalmak csillapítására szolgáló őrölt fehér bors. A
fehér borsot vízzel és liszttel összekeverve a fájó területre kell kenni, és addig kell rajta hagyni,
amíg a helyén égő-vöröses folt keletkezik. Erősebb hatású az őrölt mustármag és az ecet keveréke,
amelyet a fájó területre rakva gézzel és ragtapasszal le kell ragasztani, és az égő érzés
megjelenéséig rajta kell hagyni. Hasonló hatást vált ki a fokhagymapor alkalmazása, amelyet kb. 3
órán keresztül kell a kezelendő helyen tartani.
Ugyancsak az energiadugók megszüntetésére szolgál a tölcséres méhviasz gyertya. Ez az ősi,
indián eredetű eszköz kettős feladatot lát el. A kezelendő bőrfelületre helyezve először vákuumot
kelt, ami a köpölyözéshez hasonló hatást vált ki. A gyertyát a felső, szélesebb peremén kell
meggyújtani. Ekkor a belső üreg megtelik füsttel, és vákuum keletkezik. A szívóhatás ereje
átnyomja a füstöt a bőrön, bele az alatta levő szövetekbe. Ezt követően működésbe lépnek a
méhviaszba kevert különböző gyógynövény-hatóanyagok, melyek a füsttel együtt fellazítják a
gennyes törmeléket. A gennygyülem a vákuum következtében átdiffundál a bőr pórusain, és
lerakódik a gyertya belső, hideg falára. Ennél a tisztító eljárásnál nem kell felvágni és kikaparni a
nyirokcsomókban felhalmozódott salakanyagokat, vírusokat, baktériumokat. Az energiadugulást
ugyanis ezek a szövetkeményedések okozzák. A köldökön történő kezeléssel szinte azonnal
helyreáll az energiaáramlás, és 8-10 kezeléssel rendeződnek az emésztési problémák. A tisztító
gyertyákat jól lehet alkalmazni krónikus arc- és orrüreggyulladás, fülfájás, és allergia esetén is. Jó
eredményt értek el vele derékfájás és ágybavizelés, sőt az impotencia gyógyításánál.
Sajnos a kereskedelemben kapható méhviasz gyertyák minősége igen eltérő. Olcsó
hamisítványoknál előfordul, hogy a vákuum befelé húzza a lángot, és a viasz a dobhártyára kerül,
ami teljes süketséget okoz. A természetgyógyászok által is használt TÁDÉ gyulladáscsökkentő
gyertya azonban teljesen megbízható. A betegségtől függően 20-féle gyógynövénykivonattal
preparált méhviasz gyertyák használatát egy videokazetta is elősegíti. Megrendelhető: Kamilla Biyó
Bt. 5000. Szolnok, Kossuth L. u. 21. Tel: (06)-56-240 259 és 06-20-936 6921. A fülgyertya
továbbfejlesztett változata a testgyertya. Lényegében ugyanolyan, mint a fülgyertya, csak
robosztusabb. Ennek megfelelően tovább ég, több meleget termel, és emiatt nagyobb a
vákuumhatása. Főként hasüregi megbetegedések (fekélyek, bélrenyheség, görcsök) menstruációs
zavarok, ciszták, miómák, valamint gerinc- és izületi problémák kezelésére használják.
Kiegészítés
A teljesség kedvéért beszélni kell még az úgynevezett biostimulátorokról is, melyek mostanában
kerültek kereskedelmi forgalomba. Ez a fogantyú alakúra kiképzett hordozható készülék
tulajdonképpen egy masszírozó- és egy elektrostimulációs készülék ötvözete. Maga az ötlet nem
rossz, mivel önmagában véve mindkét készülék igen hasznos. Ismeretes, hogy vibrációs masszírozó
gépek a bőr intenzív mozgatása által vérbőséget idéznek elő a sejtekben, aminek igen kedvező
22/434
kihatása van a közérzetre. Az elektrostimulációs készülék egészségmegőrző hatása az előzőekben
részletesen ismertetésre került, a kettő kombinációja azonban nem szerencsés dolog, mert ezek a
készülékek csak minimális és rendkívül felületes akupunktúrás ismertetéssel kerülnek forgalomba.
Maga a gyártó is masszírozó gépként javasolja a használatukat, és ebből erednek a problémák. A
bőr rendszertelen, célorientálás nélküli elektromos ingerlése során ugyanis könnyen megeshet, hogy
egy telített meridián valamely pontjára kezelünk rá, ami egy idő után jelentős egészségkárosodást
okozhat. A biostimulátorok szabályszerű használata még azok számára is lehetetlen, akik kielégítő
akupunktúrás ismeretekkel bírnak, mivel ezek a készülékek 2-3 db gombszerűen kialakított
elektródával rendelkeznek, és ezek a nagyméretű, 8-10 mm átmérőjű fémgombok teljességgel
alkalmatlanok az akupunktúrás pontok megkeresésére, és egyedi kezelésére. Kétségtelen, hogy
nagyfrekvenciás árammal hatékonyabban lehet a bőrt masszírozni, mint egyszerű mechanikus
behatással, de a fenti veszély miatt az energiazavarokkal küszködő egyének kerüljék ezeknek a
divatos készülékeknek a használatát. Hatékony akupunktúrás kezelésre csak olyan elektromos
készülékek alkalmasak, amelyek pontkereső és pontkezelő áramkörrel egyaránt rendelkeznek,
elektródájuk vastagsága pedig max. 2 mm, vagyis nem nagyobb, mint a legnagyobb akupunktúrás
pont átmérője.

Az akupunktúra ma már a világ szinte minden államában elismert, és engedélyezett gyógymód.
A hagyományosan gyógyító orvosoknak azonban továbbra is fenntartásaik vannak az eljárás
hatékonyságával kapcsolatban. Sokan felvették közülük, hogy a javulás placébóhatás eredménye is
lehet. Ennek a vitának az eldöntésére egy német aneszteziológus, Konrad Streitberger olyan
akupunktúrás tűt fejlesztett ki, amely úgy működik, mint egy színházi tőr. Amikor ez a parányi
eszköz hozzáér a bőrhöz, a tompa hegye azonnal visszahúzódik a nyélbe. Ennek ellenére a tű a
testen marad, és kívülről szemlélve semmi sem különbözteti meg a valódi tűtől. A páciens látja a
testébe szúrt tűt, érzi a szúrást, holott a tű nem hatol be a bőrbe, így a fiziológiai reakció elmarad.
Ezt a lehetőséget kihasználva a Heidelbergi Orvosi Egyetemen végrehajtottak egy vizsgálatot
vállproblémákkal küszködő betegeken. Közülük 25 normál akupunktúrás kezelést kapott, míg 27
pácienst placébótűkkel szurkáltak meg. A kísérlet eredményeként az első csoportba tartozók sokkal
nagyobb javulást mutattak, ami azt bizonyítja, hogy itt nem placébóhatásról van szó. A teljes
bizonyossághoz még végre kell hajtani a kettős vaktesztet is, ahol nem csak a betegek, hanem az
orvosok sem tudhatják, hogy melyik páciens kap valódi akupunktúrás kezelést.

Lassan rájövünk, hogy mekkora kárt okozott nekünk a természettől való elszakadásunk. A
munkahelyi egészségfejlesztéssel foglalkozó tanulmányok is egyértelműen bizonyítják, hogy a
természetes környezet gyógyító hatást gyakorol ránk. Különböző munkahelyeken folytatott
vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy szobai növények telepítésével könnyen látványos
eredmények érhetők el az egészségmegőrzésben. Az amerikai Virginia Lohr professzor
számítógépes operátorokat tartott megfigyelés alatt. Rendszeresen mérte a pulzusukat,
vérnyomásukat, valamint bőrük vezetőképességét, mivel mindhárom a megemelkedett stresszt jelzi.
A kutatás eredményeként kiderült, hogy azok az operátorok, akiknek a szobájában növények is
voltak, az átlagnak megfelelő értékeket produkáltak a méréseknél, míg a másik csoport tagjainál
problémák jelentkeztek. Az „egészségesebb” csapat termelékenysége is jobbnak bizonyult, 12%-kal
jobban teljesítettek, mint a növények nélküli szobában dolgozó társaik.
Az oslói egyetem professzora, Tove Fjeld is számos kutatást végzett ezen a területen. Két éven
keresztül figyelte a Statoil cég munkatársainak két csoportját, és bebizonyította, hogy a betegségek
fizikai tünetei csökkennek, ha az irodában növényekkel veszik körül magukat az alkalmazottak. A
közérzetük pedig a második év végére 84%-kal javult. A növények ugyanis nem csupán a
hangulatot teszik barátságosabbá, hanem csökkentik a levegőben található káros anyagok hatásait.
A nyílt, egyterű irodák elterjedésével még nagyobb szerep jut a zöld élőlényeknek. A zaj is
nagymértékben tompítható a szobanövények segítségével. A TMP Worldwide tanácsadó cég
23/434
például az egybenyitott iroda mellett döntött, de az alacsony elválasztó falakra rengeteg virágcserép
került. Így nemcsak a hangulat vált kellemessé, a zaj is csökkent, és a fény eljutott mindenhová.
Ráadásul a növények segítségével a levegő páratartalma is könnyen az optimális 50-60% között
tartható.
A biztató eredmények láttán a német Sutter kiadócsoport esseni ügyfélközpontját is zöld oázissá
alakították át. A telefonos ügyfélszolgálat alkalmazottai óriási nyomás alatt állnak, naponta több
száz érdeklődő kérdéseire kell kedvesen és türelmesen válaszolniuk az egybenyitott irodában. Mivel
javarészt rajtuk múlik az ügyfelek cégről kialakított véleménye, nagyon fontos volt egy olyan
helyiség kialakítása, amelyben a legtöbbet képesek nyújtani. A természetes környezet nagyban
hozzájárult a munkahelyi stressz csökkenéséhez, az ügyfelekkel szembeni kultúrált bánásmód
biztosításhoz. Az esseni oázis kialakításába az alkalmazottak is beleszólhattak, de a növények
gondozását már szakemberekre bízták.
Sokan csupán dísznek tekintik a szobanövényeket. Mások azért tartják őket, mert elnyelik az
általunk kilélegzett szén-dioxidot, és oxigént termelnek. A NASA kutatói egyenként is
megvizsgálták a szobanövények környezetre gyakorolt hatását. Meglepő eredményre jutottak. A
szobanövények nem csak a szén-dioxidot nyelik el. A mérések szerint a dracéna (életfa), a fikusz és
a krizantém „issza” a nyomtatók és a fénymásoló berendezések kipárolgását, csökkentik a levegő
ózontartalmát. A szanszeveria (tigrislevél) és a bambuszpálma „eszi” azt a sugárszennyezést
(elektromágneses kisugárzás, másodlagos röntgensugárzás), amely a számítógépek monitorából árad
ki. A bútorok, bútorhuzatok, lakkok, festékek és más vegyszerek hatásától legjobban a gerbera, a
szanszeveria, a spatifilium (fehérpárta) és a dracéna véd meg bennünket. Beisszák az ipari
zsírtalanításra és száraz vegytisztításra használt triklór-etilént, amely májkárosodást okozhat. (Ez a
vegyület a festékekben lakkokban, nyomdafestékekben is megtalálható.) Szobanövényeink tehát
valóságos őrei egészségünknek.

Becslések szerint a világ lakosságának 35%-a küzd álmatlansággal. Dr. David Rapoport, a New
York -i Egyetem alvászavarokkal foglalkozó központjának munkatársa szerint az álmatlanság a
századforduló legsúlyosabb járványai közé tartozik. Aki nem alszik eleget, annál nő a szív- és
érrendszeri betegségek kialakulásának veszélye. Az alvás során szervezetünk könnyebben megköti
a szabad gyököket, vagyis azokat a molekulákat, melyek hatással vannak a sejtek öregedésére, sőt
rákot is okozhatnak. Egy nemrégen végzett vizsgálatban a Chicagói Egyetemen 11 egészséges
fiatalembernek egy héten át csupán napi 4 óra alvást engedélyeztek. A hatodik napon a sejtjeik már
úgy működtek, mint egy 60 éves emberé, a vérük inzulinszintje pedig olyan magas volt, mint a
cukorbetegeké. Az alváshiány a fehérvérsejtek és a hidrokortizon nevű hormon termelődését is
befolyásolja, melynek következtében az ember védtelenné válik a fertőzésekkel szemben. Ez az oka
annak is, hogy könnyebben alakulnak ki nála keringési zavarok. William Dement, a Stanford
Egyetem kutatója szerint az alvás minőségéből lehet a leginkább megállapítani, hogy valaki milyen
hosszú ideig fog élni. A Sao Paulo -i alváskutató központ munkatársai megjegyezték, hogy ha az
emberek tudnák mi megy végbe egy olyan szervezetben, amelyet megfosztanak az alvástól, kétszer
is meggondolnák, hogy az alvást csupán időpazarlásnak, a lusták időtöltésének tartsák.
Különösen fontos a jó alvás a gyerekeknél. Ilyenkor termelődik a legtöbb növekedési hormon. A
tizenévesek szervezete 50-szer több növekedési hormont termel éjszaka, mint nappal. Az alvás az
étvágyunkra is hatással van. Agyunk az alváshiányt éhségérzetként értelmezi. Alvás közben a
szervezetünkben megnövekszik a leptin mennyisége. Ennek a hormonnak az a feladata, hogy
tudassa velünk, ha már eleget ettünk. Amikor a kelleténél tovább maradunk ébren, kevesebb leptin
termelődik, ezért több szénhidrátot kíván a szervezet. A nagyobb szénhidrátfelvétel pedig
elhízáshoz és cukorbetegséghez vezet. Az evés közben termelődő leptin visszafelé is hat.
Mennyiségének növekedésével kevesebb hipokretin termelődik az agyban, és emiatt elálmosodunk.
Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok országban rövid pihenőt tartanak ebéd után, sőt
sokan le is fekszenek egy-két órára, mielőtt visszatérnek a munkájukhoz.

24/434
A New York -i Columbia Egyetem kutatói megállapították, hogy akik csak 4 órát alszanak,
azoknak több mint 70%-kal, akik pedig 5 órát, azoknak mintegy 50%-kal nagyobb az esélyük a
túlsúly kialakulására. A 18 ezer személyen végzett megfigyelés során az is kiderült, hogy az elhízás
oka nem csak a jóllakottság érzetének hiánya, hanem a fokozott éhségérzet. Az éjszakánként 9
óránál kevesebb ideig alvók szerveztében a jóllakottság érzetét keltő leptin csökkenése mellett nő az
éhségérzetet keltő ghrelin hormon mennyisége. Ezért álmatlan éjszakák után a kialvatlan emberek
jóval többet esznek a szokásosnál. Korunk zaklatott életmódja is elősegíti az elhízást. Svéd kutatók
megállapítása alapján stressz hatására megnő a vér kortizoltartalma. Ezt a hormont a
mellékvesekéreg állítja elő a hipotalamusz és az agyalapi mirigy közreműködésével. Hatására
hastáji elhízás, inzulinnal szembeni ellenállás, és zsíranyagcsere-zavar lép fel a szervezetben.
A kutatók arra is rámutattak, hogy a testmozgás a 2-es számú cukorbetegséggel ellen is hatásos.
Nagyon fontos, hogy a testmozgás életelemünkké váljon, mert testünk vázizomzata reagál
legérzékenyebben az inzulinra. Megdolgoztatása során nem csak a harántcsíkolt izmok zsírtartalma
csökken, hanem az inzulinnal szembeni ellenálló képességük is. A vizsgálatok azt is megerősítették,
hogy legnagyobb mértékben a helyes étrend járul hozzá a 2-es számú cukorbetegség kialakulásának
megakadályozásához. A cellulóz- és pektintartalmú táplálék ellenáll az emésztőenzimeknek. Ezek
az anyagok mérséklik a szőlőcukor, a telített zsírsavak és a koleszterin felszívódását a bélből.
Fékezik az inzulinképződést és a vércukorszint-emelkedést. Érzékennyé teszik a szervezetet az
inzulinnal szemben. Fokozzák az epesavak koleszterinből való képződését, és ezeknek a szerves
savaknak széklettel való kiürülését. Mindemellett a bélrendszerben megduzzadva megszüntetik az
éhségérzetet, sőt jóllakottságot váltanak ki.

A környezetszennyezés növekedésével fokozódik a harc a természetvédők és a
környezetszennyező létesítmények, valamint a természet pusztulását közömbösen szemlélő
politikusok között. A nyílt felszólalások és a sajtóviták már odáig fajultak, hogy egyesek a
zöldmozgalmak aktivistáit ökoterroristáknak nevezik. Ez azonban nem zavarja a természetvédőket.
Rendületlenül teszik a dolgukat, fáradhatatlanul végzik önként vállat feladataikat. Minden
lehetőséget megragadnak, hogy visszaszorítsák a környezetszennyezést, megvédjék az
egészségünket. Függetlenségük megőrzése érdekében csak magánszemélyektől fogadnak el
támogatást. Állami segítségre, ipari lobbik által felajánlott pénzre nem tartanak igényt. Ezért
szervezetüket csak úgy tudják fenntartani, hogy aktivistái ingyen dolgoznak. Szerencsére mind több
ember látja be tevékenységük nélkülözhetetlenségét, ezért a befolyt összegekből komoly kutatásokat
is tudnak finaszírozni. Ennek eredményeként a Greenpeace szakemberei olyan új eljárást dolgoztak
ki, amellyel kimutatható az élelmiszerekben (húsban, tejben, tojásban) a genetikailag módosított
takarmány maradványa. Ezzel az eljárással egyértelműen megállapítható, hogy genetikailag
módosított szóját etettek a haszonállatokkal. A módszer alkalmas az állati eredetű liszt (csontliszt,
szárított döghús) takarmányba keverésének kimutatására is.
Budapest, 1989. szeptember

25/434
ME LLÉ K LE T
MERIDIÁNOK ENERGIAMAXIMUMA
/szerv - óra/
Máj 1-3h
Tüdő 3-5h
Vastagbél 5-7h
Gyomor 7-9h
Lép-hasnyálmirigy 9 - 11 h
Szív 11 - 13 h
Vékonybél 13 - 15 h
Húgyhólyag 15 - 17 h
Vese 17 - 19 h
Vérerek ura 19 - 21 h
Hármas melegítő 21 - 23 h
Epehólyag 23 - 1 h
Befogadó vezeték -
Kormányzó vezeték -
Másodlagos meridiánok -
FÉRJ - FELESÉG KAPCSOLAT
Szív - Tüdő Vékonybél - Vastagbél

Máj - Lép-hasnyálmirigy Gyomor - Epehólyag
Vese - Vérerek ura Húgyhólyag - Hármas melegítő

26/434
SZERV - ÓRA SZERINTI ELLENTÉTES MERIDIÁNOK
Tüdő - Húgyhólyag Lép-hasnyálmirigy - Hármas melegítő

Vastagbél - Vese Epehólyag - Szív
Gyomor - Vérerek ura Máj - Vékonybél
IRÁNYÍTÓ- ÉS KÜLÖNLEGES PONTOK

Tonizáló Szedáló "Lo" "Xi" Yuan Idő Elülső Háti
pont pont pont kulcspont forráspont pont vészpont shu-pont
Tüdő Lu 9 Lu 5 Lu 7 Lu 6 Lu 9 Lu 8 Lu 1 UB 13
Vastagbél LI 11 LI 2 LI 6 LI 7 LI 4 LI 1 St 25 UB 25
Gyomor St 41 St 45 St 40 St 34 St 42 St 36 CV 12 UB 21
Lép-hasnyálmirigy Sp 2 Sp 5 Sp 4 Sp 8 Sp 3 Sp 3 Li 13 UB 20
Szív H9 H 7 H 5 H 6 H 7 H8 CV 14 UB 15
Vékonybél Si 3 Si 8 Si 7 Si 6 Si 4 Si 5 CV 4 UB 27
Húgyhólyag UB 67 UB 65 UB 58 B 63 UB 64 UB 66 CV 3 UB 28
Vese K7 K1 K4 K5 K 3 K 10 GB 25 UB 23
Vérerek ura P9 P7 P6 P4 P7 P8 CV 17 UB 14
Hármas melegítő TW 3 TW 10 TW 5 TW 7 TW 4 TW 6 CV 5 UB 22
Epehólyag GB 43 GB 38 GB 37 GB 36 GB 40 GB 41 GB 24 UB 19
Máj Li 8 Li 2 Li 5 Li 6 Li 3 Li 1 Li 14 UB 18

27/434
II. fejezet
KÉSZÜLÉKEKHEZ;
TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁS
Az előző fejezetben az elektrostimulációs kezelés alapvető szabályai kerültek ismertetésre. Az
akupunktúrának ez a sajátos alkalmazási módja azonban további lehetőségeket is rejt magában.
Akiknek sikerült az előző részben leírt szabályokat elsajátítani, azok újabb hasznos információkra
tehetnek szert az alábbi tanácsokból. A két fejezet együtt már olyan ismeretanyagot biztosít, amely
bárki számára megnyitja az öngyógyításnak ezt a hatékony és modern formáját. Ezeken a lépcső-
fokokon haladva, a mikro- és makrovilág összefüggéseinek átgondolása során sokan olyan
felismerésre jutnak, amely az akarat és az emberi agy lehetőségeinek végtelen tárházát nyitja meg
előttük.
Újabb meridiánvizsgáló módszerek

Mindazok számára, akik az I. fejezet alapján eljutottak arra a szintre, hogy bátran elkezdhetik
önmaguk kezelését, a legnagyobb nehézséget meridiánjaik energiaállapotának feltérképezése
jelenti. Mivel nem látjuk energiapályáinkat, azok töltöttségi szintjét közvetlenül nem tudjuk
érzékelni. Ennek megállapítására a már ismertetett próbakezeléses módszer a leghatékonyabb, de
hátránya, hogy alkalmazása átmeneti egészségromlással is járhat. Ezért lesznek, akik idegenkedni
fognak ettől a nagy hatásfokú, de kissé drasztikus módszertől. Számukra javasolható egy hasonló
hatásmechanizmusú, de lényegesen veszélytelenebb eljárás. Ez nem más, mint a mágneses próba;
amely főleg érzékeny, vékony bőrű egyéneknél alkalmazható előnyösen. Ehhez szerezzünk be egy
kb. 6-7 mm átmérőjű és 10-12 cm hosszú erősen felmágnesezett acélrudat. A legkönnyebben
ALNICO ötvözőanyagú mágnesrúdhoz juthatunk hozzá. Az oldalát PVC zsugorcsővel szigeteljük
le, hogy az ujjainkról ne kerüljön rá zavaró villamos töltés. A villamossági szaküzletekben
beszerezhető 7 mm átmérőjű, vastag falú zsugorcső felhúzás utáni zsugorításához nincs szükség
ipari hőágyúra, mert ez a művelet gáztűzhely, vagy akár egy öngyújtó lángja fölött is végrehajtható.
A próbát oly módon végezzük, hogy a mágnesrúd ellentétes töltésű végét néhány percig
nyomjuk a vizsgálandó meridián megfelelő pontjához. Ennek a módszernek a hátránya, hogy csak a
telített meridiánjaink megkeresésére alkalmas. Ezt a helyzetet az a szemléletes hasonlat érzékelteti
leginkább, hogy egy kritikus mértékben feltöltött palackból néhány százalék gázt elvezetünk, akkor
elkerülhetjük a robbanást. Ha viszont egy üres tartályba néhány csepp vizet töltünk, attól az még
nem fog megtelni. Tehát ezzel a csekély hatékonyságú eszközzel csak a telített meridiánjaink sze-
dáló pontján keresztül tudunk érzékelhető hatást elérni. Ez tulajdonképpen nem is olyan nagy baj,
mivel a próbakezeléses módszer hátránya csak a telített meridiánjaink vizsgálatánál jelentkezik,
üresnek tűnő meridiánjaink ellenőrzésénél nyugodtan alkalmazhatjuk az árammal történő próbát.
Egy ennél is kíméletesebb, de bizonytalanabb módszer meridiánjaink energiaállapotának
kifürkészésére, testünk céltudatos figyelése. A visszér kialakulásának pl. a vérerek ura-meridián
energiahiánya az egyik oka. Az akupunktúrás szakkönyvekből tudjuk, hogy ez a meridián a „szerv-
óra” szerint 19 és 21 óra között töltődik fel energiával. Ha este 7 óra után azt tapasztaljuk, hogy
kezünkön és lábunkon a visszeresség jelentősen csökken, az erek kevésbé dagadnak ki, akkor
valószínű, hogy vérerek ura-meridiánunk energiahiányban szenved. Ugyanúgy következtethetünk
valamely meridiánunk energiatelítettségére is, ha a megadott időszakban a megfelelő meridiánhoz
tartozó szervünk állapota romlik. Így pl. ennek tudható be, hogy a telített meridiánú májbetegek
28/434
gyakran éjjel 1 és 3 óra között vannak a legrosszabbul. Az álmatlanságnak, a hajnali 2-3 óra közötti
felébredésnek is gyakran a májmeridián telítettsége az oka. Mellesleg ez az állapot a vékonybél-
vastagbél áttételeken keresztül emésztési zavarokat is szokott okozni. Ugyanezen az alapon
könnyen megérthetjük, hogy a legtöbb tüdőbeteg, vagy a tüdejüket dohányzással szándékosan
rongálók miért éppen hajnalban, vagy kora reggel köhögnek a legintenzívebben. Kissé komplikálja
a helyzetet, ha valamely szervünk állapotáért egyszerre több meridián is felelős. Ilyen szervünk pl. a
szív, melynek állapota nem csak a szív-, hanem a vérerek ura-meridián töltöttségi fokától is erősen
függ.
Tovább bonyolítja ennek a módszernek az alkalmazását, hogy a megfigyelt jelenség gyakran
áttételek útján jön létre. Ha pl. reggel 7 és 9 óra között azt tapasztaljuk, hogy visszereink
összehúzódnak, az nem a gyomormeridiánnak tudható be, hanem annak, hogy az energiával telítődő
gyomormeridián a „dél-éjfél” szabály alapján csökkenti a vérerek ura-meridián telítettségét és ez
váltja ki az érzékelt hatást. A helytálló következtetések megállapításához tehát tisztában kell lennünk
az egyes energiapályák szervezetünkre gyakorolt globális hatásával is. Ennek ismeretében már
könnyen eldönthetjük, hogy a gyanúsnak talált meridián okozza-e az érzékelt jelenséget, vagy a
„dél-éjfél”, illetve a „férj-feleség” szabály által megnyilvánuló áttételes hatásról van szó. Ne
feledkezzünk meg arról sem, hogy téli időszámítás esetén az óra által mutatott időhöz adjunk +1
órát. Szervezetünk ugyanis nem követi a mi energiatakarékossági szempontból bevezetett
időszámításunkat. Ha valamely betegségünk intenzitása nem függ a napszakoktól, akkor jó okunk
lehet a különleges meridiánjaink, elsősorban a kormányzó- és a befogadó vezeték befolyására
gyanakodnunk. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez az utóbbi módszer nem csak a
legkisebb hatásfokú, hanem egyúttal a legbizonytalanabb is, mert képzelgésre hajlamos egyének
könnyen juthatnak tévútra, hamis következtetéseket vonva le egyes betegségeik és meridiánjaik
energiaállapotának viszonyáról.
Kiegészítő kezelési szabályok

Az I. fejezetben szó volt arról, hogy elektrostimulációs készülékkel csupán beadni lehet energiát,
elvonni nem. Ez a hiányosság azonban ne keserítsen el bennünket, mivel az egészség előfeltétele a
testünkbe áramló külső energiák összhangja, vagyis a kozmikus erőközpontból kiáramló Yang, és a
mikrovilágunk középpontjából, a Földből kiáramló Yin energia egyensúlya. A szervezet energia-
egyensúlyának megbomlása esetén rendszerint minden egyes energiatúltengésben lévő vezetékhez
tartozik egy energiahiányos meridián is, mely a „dél-éjfél” vagy a „férj-feleség” szabály szerint
könnyen megtalálható. A megfelelő pontok elektrostimulációs úton való ingerlésével, vagyis az
energiahiányos meridiánokban folyó bioáram serkentésével a rendelkezésre álló készülékünkkel is
visszaállíthatjuk bioenergia-egyensúlyunkat. Energiatúltengés esetén a szedáló pontokat csak akkor
célszerű kezelni, ha erős fájdalmaink vannak, vagy ha gyors életmentésre van szükség. Normál eset-
ben a társmeridiánok feltöltésével végezzük a gyógyítást. Az energiahiányos meridián feltöltése, az
energiaegyensúly helyreállítása után a kezelt meridián betegségein kívül a vele kapcsolatban lévő
telített meridián beteg szervei is automatikusan meggyógyulnak.
Érdekességként megemlíthető, hogy Fülöp-szigeteki healerek ezt a problémát percek alatt
megoldják, mivel a kezükből kiáramló intenzív bioenergia-sugárzással rövid idő alatt képesek az
energiahiányos meridiánokat feltölteni, és ezzel a beteg szerveket tartósan meggyógyítani.
Daganatos megbetegedések esetén az intenzív szubatomi sugárzás a rákos sejteket is képes
elpusztítani. Az elhalt sejteket a szervezet öntisztító mechanizmusa távolítja el a nyirokérrendszer
segítségével. A nagyobb daganatokat azonban műtéti úton kell eltávolítani. 2000-ben egy spanyol
asszony gyomrából pl. egy 60 kilós daganatot kellett kioperálni, ami megegyezett a testsúlyával.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen tömegű elhalt sejtburjánzást a szervezet már nem képes lebontani, és
salakanyagként eltávolítani. Egyébként a rekordot egy kaliforniai asszony tartja, akinél 1991-ben
egy 138 kilós cisztát operáltak le a petefészkéről.
Mint tudjuk, az akupresszúránál figyelembe kell venni mind a meridián jellegét, mind pedig
töltöttségi szintjét. A kézrátételes gyógyításnál azonban egyszerűbb a helyzet. Itt a kézből kiáramló
29/434
Yin és Yang energiák nem az egyes akupunktúrás pontokkal érintkeznek, hanem a meridiánok
egészével. A healer nem keres akupunktúrás pontokat, hanem végigsimítja a páciens bőrét, és a
kezelt testrész meridiánjaiban, vagy a beteg szervben automatikusan végbemegy a
töltéskiegyenlítődés. A healer energiaszintjétől függően ez az eljárás ruhán keresztül is eredményes
lehet. Ügyelni kell azonban arra, hogy energiafeltöltés esetén a kéz Yin és Yang energiamezőivel itt
is csak ellentétes jellegű meridiánok kezelhetők. A kezet tehát úgy kell elhelyezni a beteg szerv
vagy meridián felett, hogy a Yin zóna Yang meridiánt, a Yang zóna pedig Yin meridiánt
sugározzon be. A legtöbb healer ezt az irányítást sokszor öntudatlanul végzi, mert csak a beteg
szerv aurájának elszíneződését figyeli. Kezelés közben a kezét már eleve úgy helyezi el, hogy a
gyulladás csökkenjen, illetve a meridiánokban a töltéskiegyenlítődés létrejöjjön.
Ennél a típusú gyógyításnál gond csupán azokkal a healerekkel van, akik nem képesek kezelés
közben figyelemmel kísérni a meridiánokat, és más módon sem látnak bele a testbe. Náluk könnyen
előfordulhat, hogy főleg nagyobb testfelületek kezelése esetén a helytelen energiairányítás
következtében súlyosbítják a telített vagy energiahiányos meridiánok állapotát. Ilyen healerekhez
tehát csak akkor menjünk, ha tudjuk, hogy melyik meridiánunkkal van baj, és saját érdekünkben
ragaszkodjunk a szigorúan irányított akupresszúrás kezeléshez. Semmiképpen ne hagyjuk, hogy az
általuk jónak vélt koreográfián alapuló rapszodikus mozdulataikkal szétzilálják meridiánjaink
energiaegyensúlyát, vagy a már meglévő energiazavart tovább fokozzák. Egyébként ezek a
jellegzetes söprő kézmozdulatok nagy hasonlóságot mutatnak a mesmerizmussal. Ez a gyógyítási
mód azonban csak abban az esetben hatásos, ha a healer le tudja csökkenteni az agyfrekvenciáját
legalább alfa szintre. Ha erre nem képes, akkor az energiabesugárzás irányíthatatlanná válik, és
többet árt, mint használ.
Ebben a földrajzi régióban számos olyan gyógyító is van, aki képes arra, hogy a kezéből kiáram-
ló energiával egy erős antikohéziós teret hozzon létre, amely semlegesíti a molekulák közötti össze-
tartó erőt, és ezáltal vágási sebek keletkezése, vagyis a sejtek szétroncsolása nélkül is képesek
behatolni a test belsejébe. Ennek a magasabb rendű gyógyítási módszernek az az előnye, hogy az
elhalt szövetdaraboknak az eltakarítását nem bízzák a szervezet lassú öntisztító mechanizmusára,
hanem egy sajátos műtéti eljárás során kiemelik a testből, tehát az energiabesugárzás útján
meggyógyított szerveket egyúttal meg is tisztítják. Miután a behatolás során a hagyományos műtéti
eljárástól eltérően az egyes sejtek nem sérülnek meg, ezért a vérveszteség csak minimális, vér csak
annyi keletkezik, amennyi a felnyitott bőr, illetve a kiszedett szövetdarabok hajszálér-
csatlakozásaiból kiszivárog. Ha a beteg szerv egy darabja teljesen elhalt (pl. bélfekélynél), akkor a
fekélyes bélszakaszt az ujjaikból kiáramló antikohéziós energiával besugározva kiszakítják, az ép
végeket egymáshoz illesztik, és varratmentesen összezárják. Ebben a tevékenységükben már
szükségük van egy segédhealerre is, aki műtét közben szintén az ujjaiból kiáradó energiával nyitva
tartja a sebet, meggátolva a bőrfelület manipuláció alatti összezáródását. Az ép szövetek
varratmentes csatlakoztatását az teszi lehetővé, hogy energiával való kezelés során a szétválasztott
felületek mentén lévő molekulák között nagymértékben csökken az összetartó erő. A healer ezeket a
„felpuhított” szövetdarabokat egymásba nyomja, majd az antikohéziós erőtér megszüntetésével az
összegyúrt molekulák között ismét helyreáll a kohéziós erő, és ez biztosítja az illeszkedő felületek
tökéletes összeforradását.
Maga a diagnosztizálás, a betegség megállapítása kétféleképpen megy végbe. A healerek egy
része látja az aurát és az erős elszíneződések alapján könnyen megtalálja a beteg szerveket. A heale-
rek nagyobbik része a „clairvoyance” technikát alkalmazza, vagyis erős koncentrálás útján agyfrek-
venciájának egy alsóbb tartományában a páciens testét belülről fokról-fokra végigvizsgálja, és így
keresi meg a beteg szerveket. Ennek a ma még misztikusnak mondható gyógyítási módszernek
további előnye még, hogy a test nem fertőződik, mivel az intenzív bioenergia-sugárzás
életképtelenné teszi a szervezetbe került baktériumokat, meggátolva ezzel a szaporodásukat. (Ez a
baktériumölő hatás annyira intenzív, hogy az Arigo nevű mexikói pszí-sebész által operálóeszköz-
ként alkalmazott rozsdás bicska sem okozott soha fertőzést.) A műtét elvégzése után az antikohé-
ziós tér megszüntetésével a molekulák közötti vonzóerő cipzárszerűen ismét zárja a megnyitott
bőrfelületet, így a beavatkozás után seb nem képződik, vágási nyomok nem láthatók. A bioenergia-
30/434
kisugárzásnak a fertőtlenítésen kívül fájdalomcsillapító hatása is van, ezért ezeknél az operációknál
nem alkalmaznak altatást sem. A többnyire néhány perces beavatkozás után a beteg felkel a
műtőasztalról, és saját lábán távozik. A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a nyugati
országokban praktizáló pszí-sebészek sok esetben meg sem nyitják a testet, hanem a műtétet az aura
ötödik, éterinek nevezett rétegén hajtják végre, ami idővel áttevődik a fizikai testre.
Sajnos mi nem rendelkezünk ilyen különleges erőkkel. Energiahiányos meridiánjaink elektro-
stimulációs készülékkel való töltögetése nem a leghatékonyabb módszer, de ne veszítsük el a
türelmünket. Az üres meridiánokba juttatott bioenergia ugyanis az egyes kezelések között is
állandóan gyógyítja a beteg szerveinket. A kezelés előrehaladtával minél több energia kerül az
energiahiányos meridiánba, annál inkább képes legyőzni az útjába került gátakat, „energia-
dugókat”, annál akadálymentesebb lesz a meridián saját energiaáramlása is. A healerek ezeket a
dugókat egyetlen nagy energialökettel szüntetik meg, de szükség esetén ezek az akadályok lassú
feltöltés útján is legyőzhetők. A Fülöp-szigeteken végzett gyógyítás rendkívül hatékony ugyan, de a
tetemes útiköltségen kívül van egy hátránya. Gyakran előfordul, hogy a visszaszerzett egészség
néhány év múlva hirtelen elkezd romlani, a korábbi betegség ismét visszatér. Ennek oka, hogy az
energiaegyensúlyt nem elég helyreállítani, hanem azt meg is kell őrizni. Erre két módszer áll
rendelkezésünkre. Az egyik az önszuggesztiós (önszuggeszciós), vagyis a hit útján történő
energiaregenerálás, a másik út pedig meridiánjaink karbantartása. Utóbbi célra igen alkalmas az
elektrostimulációs készülék, mivel könnyebben lehet vele energiát beadni, mint a hagyományos tűs
akupunktúrával, a készülék mindig kéznél van, fertőzésveszély nincs, és ráadásul nem kerül pénzbe
a rendszeres igénybevétele.
Az előzőekben elmondottak alapján a kezelésnél az esetleges energiadugók mielőbbi
megszüntetése érdekében fordítsunk fokozott gondot a „Xi” kulcspontok megmozgatására. Ezeknek
az ingerpontoknak a kezelése egyébként reumás megbetegedések és izületi panaszok esetén is
rendkívül hatékony lehet. Az energiadugulás nagyon könnyen lehet egymást kiváltó betegségek
elindítója is, ezért energiahiányos meridiánjaink átjárhatóvá tétele alapvető feltétele egészségünk
visszaszerzésének. Az energiahiányos meridiánok stimulálása során fordítsunk figyelmet a
kezdőpontra is, az itt betöltött energia hasonló hatást vált ki, mint a tonizáló pont kezelése.
Ügyeljünk arra is, hogy ha a „férj-feleség” szabály alá tartozó meridiánok mindegyike telített vagy
energiahiányos, akkor egymás után mindkét meridiánt kezelni kell, ellenkező esetben a másik meri-
diánban jelentős állapotromlás lép fel. Sem a „férj-feleség” sem pedig a „dél-éjfél” szabály nem
vonatkozik azonban a kormányzó és a befogadó vezetékekre, mert ezek a meridiánok a napszaktól
és egymástól függetlenül bármikor kezelhetők.
Nehezen diagnosztizálható, rejtélyes betegségek esetén érdemes figyelmet fordítani a különleges
pontokra is. A kormányzó vezetéken elhelyezkedő In-Do pont, valamint a fejen levő pontok
stimulálásával pl. jó hatásfokkal kezelhető az energiahiányból eredő lámpaláz és beszédhiba.
Energiatúltengésből eredő szorongásnál, izgulásnál (különösen, ha az szívpanaszokkal párosul) a
vérerek ura-meridián, illetve a szívmeridián kezelésével lehet segíteni a P9, P7, P5, H9, H7 és H5
pontokon. Egyébként a beszédzavar gyógyításánál jelentős javulás érhető el a hasi légzés
elsajátításával is. A tüdő mélyére lejutó levegő ugyanis megnöveli a vér oxigéntartalmát, amely az
agyba eljutva tágítja az ereket, oldja a beszédközpontban kialakult görcsöt.
Ne alkalmazzuk az elektrostimulációt bakteriális és vírusos megbetegedések esetén, mivel a
fertőző mikroorganizmusok szaporodása gyors, az akupunktúrás gyógyító eljárás viszont lassú.
Ezeket a gyorsan végbemenő kóros folyamatokat a rákhoz hasonlóan csak koncentrált bioenergia-
sugárzással lehet megállítani, és mi ilyen intenzív energiabeadásra nem vagyunk képesek.
Ugyancsak kerüljük az akupunktúra alkalmazását heveny megbetegedések (pl.
vakbélgyulladás) esetén is. A betegségnek ebben a végső szakaszában már csak a gyors operáció
segíthet.
Ami a kezelési időt illeti, az akupunktúrás eljárásnak időbeli korlátja nincs. A kezelés maximális
időtartamának csak az ésszerűség szab határt. Nincs értelme ugyanis tovább folytatni a stimulációt,
ha az akupunktúrás pont már kimerült. Töltéselvonásnál ez abban nyilvánul meg, hogy a bőr
ellazul, kisimul, a tűre gyakorolt kezdeti szorítása megszűnik, és enyhe pír keletkezik a kezelés
31/434
helyén. A töltésbevitelt pedig csak addig célszerű végezni, amíg a bőr észrevehető módon rá nem
szorul az elektródára, amíg az elektróda hegyét a bőr nem öleli körül. Ekkor az ingerpont környékén
bőrünket hidegnek érezzük. Ez azt jelzi, hogy az akupunktúrás pont telítődött, több töltést már nem
tud elnyelni. Ekkor egy ciklusnyi időt, azaz 24 órát ki kell hagyni, hogy a meridián feldolgozhassa,
elszállíthassa a kapott energiát, a kezelés kellő hatékonysággal csak ezt követően folytatható.
Az akupunktúrás szakkönyvek receptúrájában az egyes ingerpontok mellett feltüntetett
javallatokat ne vegyük szentírásnak. Ezek csak azt jelölik, hogy az eddigi tapasztalatok szerint egy-
egy betegség kezelésére mely pontok voltak a legalkalmasabbak. Ez nem jelenti azt, hogy nem
találunk esetleg olyan pontot, amit a receptúrák nem említenek, de a mi esetünkben mégis igen
hatékonynak bizonyul. Ezért ha a javasolt ingerpontok nem segítenek, akkor a beteg szervünk
közelében vegyük kezelésbe az összes üres meridiánunk ingerpontjait, mert könnyen előfordulhat,
hogy valamelyik hatásos lesz. Ha ez sem segít, akkor gondoljunk a fő és a másodlagos meridiánok
találkozási pontjaira, a kardinálpontok stimulálására. Szimmetrikus meridiánjaink kezelése során
vegyük figyelembe, hogy a jobb és a bal oldali energiapályánk töltöttségi szintje nem mindig
azonos, ezért gyakran előfordul, hogy csak féloldalas kezelésre van szükség.
Betegségeink feltárása, meridiánjaink energiaállapotának alapos megismerése után eljuthatunk
egy olyan szintre, amikor már nem szükséges, hogy szolgai módon, meridiánról meridiánra haladva
végezzük a kezelést. Ebben a stádiumban már ismerjük testünk szinte minden reagálását a külső
káros behatásokra, ezért próbáljunk meg összefüggéseket keresni az egyes betegségeink között,
mivel ezek sohasem egyszerre alakulnak ki. Az első mindig energiaegyensúlyunk felborítója lesz,
és ha nem kezeljük ki, láncreakciószerűen újabb és újabb betegségek kiváltójává válik. A gyógyítást
szintén meghatározott sorrendben kell végrehajtani; ezért nem árt, ha vissza tudunk emlékezni,
hogy mi volt az első komoly betegségünk, mi indította el egészségünk fokozatos romlását. A
magasabb rendű kezelési eljárás kidolgozásánál fokozottan alkalmazzuk az akupunktúra jól bevált
szabályait, különösen a „dél-éjfél” és a „férj-feleség” szabályt. Ha kellő kombinatív képességgel
rendelkezünk, egy idő után rá fogunk jönni, hogy egy-egy meridiánunk energiaegyensúlyának
felbomlásáért melyik meridián a felelős. Ha ezt felismerjük, akkor már lényegesen könnyebbé válik
a kezelés is. Egy példával alátámasztva, ha betegségeink folytán meridiánjaink energiaállapota úgy
alakul, hogy a gyomor- és a vesemeridiánok üresek, a vérerek ura-meridián pedig telített, akkor
semmiképpen sem célszerű a meridiánokat egyenként stimulálni. A gyomormeridián erősítésével
ugyanis a „dél-éjfél” szabály szerint a vérerek ura-meridián gyengülni fog, ami viszont a „férj-
feleség” szabály szerint erősíteni fogja a vesemeridiánt. Így tehát egyetlen kezeléssel a
gyógyulásban is előidézhetünk egy láncreakciószerű folyamatot.
Egyébként ez a láncreakció mindig létrejön, még akkor is, ha nem kívánatos a megnyilvánulása.
Egyszerűbb esetekben, amikor csak egy-egy meridián energiaszintje csökkent le, előnyösebb lenne
a feltöltést úgy elvégezni, hogy ez ne legyen kihatással a társmeridiánokra. Ez azonban nem
lehetséges, ezért előfordulhat, hogy egy idő után olyan betegségek lépnek fel, amelyek tipikusan a
társmeridiánok energiazavarára utalnak. Ha pl. álmatlanság vagy fejfájás ellen az epehólyag-
meridiánunk tonizáló pontját kezeljük, akkor mindaddig nem tapasztalunk kóros hatást, amíg az
energiaegyensúly be nem áll. Amennyiben az alapbetegségünkért nem csak ez a meridián a felelős,
akkor természetesen tovább folytatjuk a stimulálást, amely túltöltéshez vezet. Ebben az esetben már
radikálisan változik a társmeridiánok energiaszintje is, ami azt eredményezi, hogy a „dél-éjfél”
szabály szerint a szívmeridián, a „férj-feleség” szabály szerint pedig a gyomormeridián
energiaszintje csökkenni fog. A szívmeridián zavara szívszúrásokban vagy szívritmuszavarokban
nyilvánulhat meg, míg a gyomormeridián energiaszintjének csökkenése emésztési rend-
ellenességeket okozhat. A láncreakció azonban rendszerint nem áll meg itt, hanem tovább gyűrűzik.
Így pl. a „dél-éjfél” szabály következtében a gyomormeridián lemerülése fokozza a vérerek ura-
meridián töltési szintjét, ami a vérnyomás növekedését eredményezi. Ennek legszembetűnőbb
megnyilvánulása, hogy a végtagjainkon kidagadnak a visszerek. A szívmeridián viszont a „férj-
feleség” kapcsolat következtében a tüdőmeridián energiaszintjét fogja megnövelni, ami leginkább
rekedtséget, mandulagyulladást, esetleg köhögési rohamokat vált ki.

32/434
Tehát ne lepődjünk meg, ha valamely meridiánunk kezelése során a kezdeti előnyös változásokat
hirtelen fellépő káros hatások követik, mert ez a túltöltés következménye. Ebben az esetben nem
célszerű a kezelt meridián töltési szintjét csökkenteni, mivel ez az eredeti betegség újbóli fellépését
eredményezné, és arra sincs szükség, hogy az összes megváltozott energiaszintű meridiánunkat
utántöltsük, mert a bonyolult összefüggéseket nem biztos, hogy nyomon tudjuk követni. Ebben a
szituációban elég, ha a kezelt meridiánnal közvetlen kapcsolatban lévő energiapályákat stimuláljuk,
vagyis ebben az esetben a gyomor- és a szívmeridiánokat feltöltjük. Ez megakadályozza a
láncreakció továbbgyűrűzését, és megszünteti a káros hatásokat. A két társmeridián feltöltése
ugyanis visszahatásként lecsökkenti az epehólyag-meridián energiaszintjét, és beáll az egyensúly.
Ezt követően az epehólyag-meridiánunkat ne kezeljük tovább, amíg az alapbetegség újra vissza
nem tér, tehát amíg a töltésszintje nem kezd el ismét csökkenni.
Sajnos a betegségek előrehaladott stádiumában előfordulhatnak szabálytalan esetek is. Pl. ilyen
szituáció állhat elő, amikor a vastagbél-, a vese- és a vérerek ura-meridiánok mindegyike telített, és
tipikusan vesemeridiánra jellemző betegséggel állunk szemben. Ebben az esetben a fenti szabályok
nem használhatók. A probléma csak az üres meridiánok töltöttségi szintjének emelésével
számolható fel fokozatosan. Akut esetekben azonban nincs más választásunk, mint hogy
felkeressünk egy megfelelő anatómiai ismeretekkel rendelkező szakképzett akupunktőrt, aki tűs
kezeléssel a kiválasztott pontokon keresztül csökkenti a vesemeridián töltöttségi szintjét.
Nagymértékben nehezíti a helyzetet, hogy ilyen szabálytalanságok nem csak az egyes energiapályák
között, hanem egy-egy meridiánon belül is előfordulhatnak. Főleg a kormányzó és a befogadó
vezetékek esetén gyakran tapasztalható, hogy a meridián telített vagy energiahiányos pontjainak
sorába beékelődik egy ellenkező energiaszintű, azaz energiahiányos, illetve telített pont is.
Egy-egy meridiánon belül váltakozó energiaszintű energiapontok nem fordulhatnak elő, de az
gyakran megesik, hogy egy energiadugó következtében a meridián egyik felében energiatöbblet, a
másikban energiahiány lép fel. Ha pl. az epehólyag-meridián 20-as pontjában energiablokk
keletkezik, akkor a 43-as pontján keresztül hiába tonizáljuk a meridiánt, az energiapálya fejen
található szakasza továbbra is energiahiányos lesz. Így pl. nem múlik el az epehólyag-meridián
energiahiányából eredő fejfájás, pedig normál körülmények között a tonizáló pont stimulálásával
ennek a problémának meg kellene szűnnie. Ha tovább erőltetjük a dolgot, akkor könnyen
előfordulhat, hogy az epehólyag-meridián nyakon aluli szakaszában energiatúltengés lép fel, így a
fejfájásunk mellé olyan betegségek is társulnak, amelyek a 21-től 44-ig terjedő pontok
telítettségéből erednek. Ezeken a bonyolult helyzeteken többnyire csak nagy gyakorlattal
rendelkező képzett akupunktőrök képesek úrrá lenni. Amennyiben egy ilyen szituációba kerülve
bajt okoznánk magunknak, és képtelenek vagyunk kijutni belőle, akkor egy kiadós
energiaregeneráló alvás sokat segíthet a helyzetünkön.
Tápenergia-ellátás
A legtöbb hordozható kivitelű elektrostimulációs készülék igen kis fogyasztású, a behelyezett
telep rendszeres használat esetén is több mint egy hónapig elegendő. Lemerülőfélben levő elemmel
ne használjuk a készüléket, mivel a kezelőáram csökkenésével egyre jobban rá kell nyomni az
elektródát a bőrfelületre ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, és ez a hámréteg sérülésével,
hegesedésével jár. A használt telepet nem kell eldobni, mert az elektrostimulációs készülékből
kivett elemek kvarcórákban vagy híradástechnikai készülékekben még sokáig használhatók.
Szükség esetén a közönséges cink-karbon elemet megfelelő készülékkel egyszer fel is tölthetjük.
Alkáli elemeknél azonban az újratöltés szigorúan tilos, mert ha egy ilyen típusú elemre új
állapotban külső feszültséget kapcsolunk, akkor a rákényszerített feszültségtől lemerül, használt
állapotban pedig a töltőáram hatására kialakuló gáztól fel is robbanhat. A normál elemek azonban
nem kizárólag speciális töltőáram-korlátozó készülékekről, hanem egy szabályozható kimenetű
feszültségstabilizátorról közvetlenül is tölthetők. Áramkorlátozó ellenállás nélküli gyorstöltésnél a
töltőfeszültséget állítsuk az üresjárási feszültségre (ez 9 V-os elemnél kb. 10,5 V) és a töltést egy
sorba kötött ampermérőn figyelve addig folytassuk, amíg a töltőáram nem csökken minimumra.
33/434
Ekkor fejezzük be a töltést, mivel a túltöltés, vagy a töltőáram növekedése az elem melegedéséhez
és gyors tönkremeneteléhez vezet. Ha stabil feszültség helyett együteműen egyenirányított
feszültséget használunk, akkor többször is fel tudjuk tölteni az elemet. Ennek a módszernek a
hátránya viszont, hogy a töltőfeszültség nehezebben szabályozható. (Ez a közvetlen töltési eljárás
egyébként jól alkalmazható kvarcórák lemerült gombcelláinak regenerálására is. Ebben az esetben a
töltési feszültség kb. 1,7 V. A töltővezetékeket legegyszerűbben egy ruhaszárító csipesszel rög-
zíthetjük a gombelem fegyverzetein.)
A normál elemek beszerzése során fokozott gonddal járjunk el, mert csak azok a telepek
használhatók kellő hatékonysággal, amelyeknek a kapocsfeszültsége Deprèz, azaz tápfeszültséget
nem igénylő, kis bemenő ellenállású műszerrel mérve eléri a névleges értéket (1,5 - 4,5 vagy 9 V-
ot). Mivel nem mindenki rendelkezik otthon mérőműszerrel, ezért elemet nagyobb szaküzletekben
ajánlatos vásárolni, ahol forog az áru. A cink-karbon elemek ugyanis fél év alatt a raktározás során
is lemerülnek, tönkremennek. 1,5 V-os cellák használata esetén az új elemeket ne keverjük a
használtakkal, mert egy lemerült cella az összes többit tönkreteszi. Mindezen hátrányok
elkerülhetők, ha alkáli elemet vásárolunk. Ezeknek a szavatossági ideje ugyanis 4 év. Különösen
előnyös ez a megoldás azok számára, akik ritkán használják a készüléküket, mivel így évek múlva
is működőképes marad, és nem kell számolni a telepcsatlakozók elsavasodásával sem.
Az elektrostimulációval, lézersugaras vagy ultrahangos akupunktúrával hivatásszerűen
foglalkozók telep helyett hálózatról is üzemeltethetik a készülékeiket, ha a hálózati tápegység és a
készülékek közé beiktatnak egy biztonsági leválasztó transzformátort. Ennek az 1:1
feszültségarányú transzformátornak a lényege, hogy a primer és a szekunder tekercs külön jármon,
különálló csévékben helyezkedik el, és a vasmag védőföldelve illetve nullázva van. A beszerzésnél
ügyeljünk arra, hogy kizárólag szakemberek által készített, és hatóságilag bevizsgált transzformátort
vásároljunk. Olcsóbb készülékeknél előfordulhat, hogy a tápegységből kiáramló elektromágneses
sugárzás zavarólag hat a működésükre. Ez abban nyilvánul meg, hogy pontkereső állásban a
készülék lecsavart potenciométerállásban is sípol, gerjed. Ilyenkor fordítsuk meg a tápegység
villásdugóját a konnektorban.
Karbantartás
Ha nagyon gyakran használjuk a készülékünket, egy idő után a folytonos átkapcsolgatástól
kontakthibák léphetnek fel. Ez néha meglehetősen kellemetlen formában nyilvánul meg. Pl.
előfordulhat, hogy pontkeresés után kezelőáramra való átkapcsoláskor nem érzünk semmit, a
kezelőáram csak az átkapcsoló megmozgatása után (többnyire maximumra csavart
potenciométerállás mellett) indul meg. Amennyiben ez a jelenség gyakran ismétlődik, a készüléket
szét kell szedni, és az átkapcsoló érintkezőit 96%-os alkoholba mártott ecsettel ki kell mosni.
Később hasonló kontakthibák léphetnek fel az áramszabályozó potenciométerekben is. Ha a
potenciométerek zárt kivitelűek, a tisztítás sajnos nem kivitelezhető, a hiba csak csere útján
szüntethető meg. Ugyancsak kontakthibát okozhat az elsavasodott cink-karbon elem is, ha hosszú
időre a készülékben felejtjük. A korrodált telepcsatlakozók polírpapírral többnyire felújíthatók. A
karbantartással és javítással kapcsolatos teendőket célszerű szakemberre vagy szervizre bízni.
Talpreflexológia
Sokan összetévesztik a talpreflexológiát az akupresszúrával, holott a kettőnek nem sok köze van
egymáshoz. A talp egy-egy meghatározott területének masszírozása az idegpályákhoz hasonló
reflexpályák útján fejti ki gyógyító hatását. Ezeknek az ingerpályáknak nem az a szerepük, hogy
energiával lássák el a szervezetet, hanem az idegekhez hasonlóan az aggyal állnak összeköttetésben,
és jelzik, ha a testben valahol energetikai zavart észlelnek. Ezek az ingerületek tehát az agyba
jutnak, és tulajdonképpen az agy váltja ki a gyógyító hatást; utasítást ad a szervezetnek a korábbi
egészséges, vagyis a normális állapot helyreállítására. Az áttételes hatásmechanizmusnak tudható
be, hogy az akupunktúrás kezeléssel ellentétben a reflexzónás kezeléseknél többnyire csak 2-3
34/434
hónap múlva mutatkozik a kívánt hatás. Ennek a gyógymódnak a jellegzetes kísérőjelensége, hogy
ha a betegségnek megfelelő zónát masszírozzuk, a hideg, merev láb meleg és laza lesz.
Amennyiben ezt a hatást nem érjük el, a fáradozásunk nem lesz eredményes. További sajátossága
ennek a terápiának, hogy a megfelelő zóna kezelésekor a panaszok néhány hétig tartó súlyosbodása
gyakran előfordul. Ennek oka, hogy a szervezet öngyógyító erői életre kelnek, és a megélénkülő
tevékenység tüneteit észleljük. Ezen átmeneti időszak után azonban folyamatos javulás
tapasztalható.
Ahhoz, hogy a talpreflexológia hasson, elengedhetetlenül szükséges, hogy a páciens higgyen a
gyógyulásban, vagyis a tudata, az agya elfogadja, hogy ez az eljárás alkalmas gyógyításra. Ha az
agy ellenáll, nem képes elfogadni ennek a módszernek a hatékonyságát, akkor a kívánt hatás
többnyire elmarad. Az akupunktúra és az akupresszúra viszont a szervezet energiapályáinak, az
egyes szervek, szövetek energiaellátásának szabályozása útján fejti ki hatását, így a tudat kevésbé
befolyásolja a gyógyulást. A szervezet energiaegyensúlyának felborítása, vagy az egyensúly
helyreállítása akkor is kihat a szervezetre, ha az agy közvetlenül nem avatkozik be a folyamatba. Ez
alól csak a fülakupunktúra a kivétel, de ennek a gyógyítási eljárásnak csupán annyi köze van az
akupunktúrához, hogy ezt is tűvel gyakorolják. A fülakupunktúra hatásmechanizmusa tulaj-
donképpen megegyezik a talpreflexológia működési elvével, a különbség csak a gyógyítás
kivitelezésében van. Mivel a fül jóval kisebb, mint a talp, így az egyes ingerpontokhoz csak tűvel
lehet kellő hatékonysággal hozzáférni. Alapvetően ezért került ez a reflexpályás gyógyítási módszer
az akupunktúra szakterületéhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fül ingerpontjait, ugyanúgy ahogy
a talppontokat, nem lehet az ujjainkkal, vagy a körmünkkel is stimulálni, erre számos példát
találhatunk az akupresszúrás szakkönyvekben. Mellesleg a fülakupunktúrához hasonlóan a
talpreflexológia is ősi kínai módszer. A modern zónaterápia alapjait viszont az amerikai dr.
Fitzgerald teremtette meg a XX. század elején azáltal, hogy a talpat a test egyes szerveihez rendelt
zónákra osztotta.
Reflexzónák egyébként nem csupán a talpon, hanem a kézen, sőt a test egyéb felületein is
vannak. Kezelés szempontjából azonban ezeknek a zónáknak kisebb a jelentőségük, szerepük
többnyire a talp sérülés következtében begyulladt zónáinak helyettesítésére korlátozódik. Igen
jelentős viszont ezeknek a zónáknak a szerepe vitalitásunk megőrzése szempontjából. Az egész
életükön át keményen dolgozó emberek nagyrészt annak köszönhetik kifogástalan egészségüket és
hosszú élettartamukat, hogy a nehéz fizikai munka minden reflexzónájukat alaposan megmozgatja,
ami a kezdődő betegségek automatikus gyógyulását váltja ki. Mellékesen megjegyezve a henyélés
közvetlenül is beteggé tehet bennünket, mivel aktív mozgás hiányában elsorvadnak az izmaink, és
csontritkulás következtében egyre törékenyebbé válnak a csontjaink. Nem hiába tartja a közmondás,
hogy: „A szegény embert a munka, a gazdagot az orvos gyógyítja.”
Intenzív fizikai munkával nem csak testünk fittségét őrizhetjük meg, de elősegíthetjük
szervezetünk méregtelenítését is, hiszen a testünkben felhalmozódott salakanyagok izzadás útján, a
bőrpórusokon keresztül is jelentős mennyiségben képesek eltávozni. Érdekessége még a reflexzóna-
terápiának, hogy akut esetekben az egyes zónákban húgysavkristály-lerakódások jönnek létre. Ez a
salakanyag azonban a masszírozás során lassan felszívódik a véráramba, illetve a nyirokérrend-
szerbe. A kezelés során ügyeljünk arra, hogy a masszírozás mindig a test irányába történjen, tehát a
talpon a sarok, a kézen pedig a csukló felé mozgassuk a zónába lerakódott salakanyagot. Ref-
lexzóna-terápia alkalmazása esetén kerüljük a fém óraszíjak, fém karperecek és nyakláncok
viselését, mert ezek a tárgyak az érzékelő vezetékek energiaáramlását megzavarják.
Az akupresszúrán és a reflexzóna-terápián kívül a kezünkön végezhető gyógyításnak van egy
harmadik módja is, a mudrák. A mudrák, vagyis a speciális ujjtartásokkal történő gyógyítás egy ősi
indiai módszer, amely a szervezet energetikai, fizikai és pszichikai egyensúlyának megteremtésére
szolgál. A mudrák alkalmazási módját az őket pártfogoló, magasan fejlett Földön kívüli civilizáció
mutatta meg az indiaiaknak ugyanúgy, ahogy a kínaiak is a saját „isteneiktől” tanulták meg az
akupunktúra szabályait. Az indiaiak azonban a kínaiakkal ellentétben nem fektették le írásban az
egyes szabályokat, így azokat a mesterek mind a mai napig szóban adják tovább tanítványaiknak. A
kínai Huang Ti császár az i. e. III. évezredben megalkotta a „Sárga Császár Belgyógyászati
35/434
Könyvét”, amely sok hasznos tanácson kívül rögzítette az akupunktúra addig csak szájhagyomány
útján öröklődött szabályait. Ennek köszönhető, hogy ez a történelmünk hajnalán keletkezett
gyógymód mindmáig torzításmentesen, és gyakorlatban is használható módon fennmaradt.
A mudrák alkalmazási módja viszont napjainkra erősen elbizonytalanodott, és nagyrészt
feledésbe merült. Újbóli feltámasztása, és az európai emberek számára is alkalmazhatóvá tétele Kim
da Silvának köszönhető, aki az indiai mesterektől elsajátított kéztartásokat összehangolta a kínai
akupunktúra által rögzített ingerpontokkal, és az ily módon pontosított szabályokat „Kezünkben az
egészség” című könyvében közreadta. A szerző a mudrákat reflexzóna-kezelésnek nyilvánította, de
nagy a valószínűsége annak, hogy itt nem az agyi energiaszabályozó, -felügyelő központ egyes
területeinek ingerléséről van szó, hanem energiahidak létrehozásáról. Betegségeink gyakori kiváltó
oka, hogy a meridiánláncban elakad az energia, nem tud kellő mértékben átáramlani az egyik
energiapálya végpontjából a másik kezdőpontjába. Ezen segítenek a mudrák azáltal, hogy ujjaink
különböző pontokon való összeérintésével létrehozunk egy (szükség esetén több) energiahidat a
telített és az energiahiányos meridiánok kezdő és végpontjai között. Ez a probléma egyébként a
lábon is előállhat, de sajnos a lábujjainkat nem vagyunk képesek hasonló ügyességgel összeérinteni,
így ezt a zavart más úton kell korrigálni.
A teljesség kedvéért meg kell még említeni a reflexzóna-kezelések legújabb ágát, a
nyelvakupunktúrát. Suh Jieguang kínai orvos akupunktúrás leírásokat tanulmányozva nemrégen
rájött arra, hogy a fülhöz hasonlóan a nyelven is található legalább 40 reflexzóna, amelyek a 12
meridiánnal, valamint az egyes szervekkel állnak kapcsolatban. Újabban ezen a módon sikerrel
gyógyítottak már bénulásos beszédzavart, agyvérzés okozta mozgásképtelenséget, arcbénulást, sőt
gyermekbénulást is. Természetesen a nyelven található reflexzónákat nem nyomkodással, hanem
lézersugárral, illetve elektrostimulációval ingerlik. Újabban az akupunktőrök egy része
talpreflexológia-kezeléseket is végez ezzel a módszerrel. Érdekessége ennek a fajta kezelésnek,
hogy ha a készüléket 10 Hz-es frekvenciára állítják be, akkor a beteg agyfrekvenciája is lecsökken
erre az értékre. A megfigyelések szerint az alfa szinten végzett kezelések hatékonysága rendkívül
jó. A gyors javuláshoz feltehetően hozzájárul a beteg relaxációja is, ami a kezelés után
felszabadulttá, idegileg oldottabbá teszi.

Sajátos ága a reflexológiának az íridológia, amely egy magyar orvos, Péczeli Ignác felfedezésén
alapul. Ennek lényege, hogy a szem szivárványhártyáján, az íriszen hasonló reflexpontok találhatók,
mint a fülön, a nyelven, a kézen vagy a lábon. A test minden egyes szerve meghatározott területet
foglal el a szivárványhártyán, és betegség esetén jellegzetes elszíneződések jönnek létre ezekben a
zónákban. Az írisz tanulmányozása útján történő diagnosztizálás azonban komoly szakmai
ismereteket igényel, a laikusok csak súlyos belső elváltozásokat képesek észrevenni a
szivárványhártyán. Vannak orvosok, akik a szem reflexzónáit nem csupán diagnosztizálásra
használják, de ezen keresztül meg is gyógyítják a betegséget. Ennek módja, hogy egy pontszerű,
gyenge fénysugarat irányítanak a szem beteg szervhez tartozó zónájára. A fókuszált fénysugár
aktiválja a beteg szervvel összeköttetésben álló reflexpályát, ami gyógyító ingert vált ki az agynak
abban a tartományában, amely ennek a szervnek a felügyeletéért felelős.
Jellemző az íriszdiagnosztika megbízhatóságára, hogy egy németországi felmérés szerint a
gyomor- és bélrendszeri megbetegedések esetén a páciensek 80%-ánál, a húgyúti
megbetegedéseknél több mint 80%-ban, a szív- és érrendszeri panaszoknál 77-78%-ban, az
idegrendszeri betegségeknél pedig 70%-ban egyezett az íriszen talált elváltozás a hagyományos
módszerekkel felállított diagnózissal. Emellett az íriszdiagnosztika néhány perc alatt lezajlott, míg a
hagyományos vizsgálatok órákig tartottak, és a különféle ultrahangos és rétegröntgen berendezések
alkalmazása következtében óriási összegbe kerültek. Az írisz nem csak kimutatja a szervezet
elváltozásait, hanem az előbb említett módon rajta keresztül meg is lehet gyógyítani a beteget. Ezt
az teszi lehetővé, hogy az írisz speciális zónái egyben reflexológiai vezetékek végpontjai is. A láb-,
a tenyér-, és a fül reflexvezetékeihez hasonlóan összeköttetésbe állnak az aggyal, és az ingerületet
továbbítva képesek pozitív változásokat kiváltani benne.
36/434
Nálunk ezt a módszert először az Ormos Intézetben kezdték el alkalmazni, és igen magas fokra
fejlesztve szivárványterápiának nevezték el. Az általuk alkalmazott kékeszöld színű, alacsony
frekvenciájú fénysugár gyerekeknél 90, felnőtteknél 70-80% arányban képes blokkolni a
betegségeket. A 15 másodperctől 3 percig terjedő kezelések után az íriszen eloszlik a
megbetegedésre utaló folt, ami egyértelmű jele annak, hogy az agy megkapta az üzenetet, és
utasítást adott a betegség megszüntetésére. Egyszerűségén kívül nagy előnye még ennek a
módszernek, hogy a gyógyulási idő a hagyományos gyógyszeres terápiához viszonyítva harmadára
csökken, és emellett teljesen veszélytelen. Arra azonban ügyelni kell, hogy hetente csak egy
kezelést szabad végezni, mert ha az agynak egyszerre több blokkolást kell végrehajtani, az nagyon
kifárasztja a szervezetet. Amennyiben a sok színes szakkönyv valamelyike alapján mi magunk
kívánjuk tanulmányozni az íriszünket, ügyeljünk arra, hogy a tükör felcseréli a jobb és a bal oldalt.
Ennek következtében a tükörben látott kép éppen fordítottja annak, amit a színes fotók mutatnak.
Az írisz- és a nyelvdiagnosztikán kívül egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az arcdiagnosztika.
Az arc ugyanis nem csak a lélek, hanem a test tükre is. Az alsó és felső ajkak állapotából, az orron,
homlokon vagy az állon található jellegzetes vonalakból, a szem alatti táskákból, valamint az arc
más részein megfigyelhető elváltozásokból mélyreható következtetések vonhatók le a páciens
betegségeivel kapcsolatban. Nem kevésbé megbízható módszer a körömdiagnosztika. A köröm
valamint a körömágy elváltozásai a testben rejlő betegségeken (pl. májmérgezés, emésztési zavar)
kívül arról is tájékoztatást adnak, hogy a szervezet szenved-e valamilyen vitamin- vagy fontos ásvá-
nyianyag-hiányban. Ismeretes még a skalpdiagnosztika is, amely a haj állapotából, a hajas fejbőr
terjedelméből és alakjából von le fontos következtetéseket egészségi állapotunkat illetően.
Érdekességként megemlíthető még, hogy a reflexológiához hasonló elven működik egy másik
természetgyógyászati eljárás, a kiropraktika. A csontkovácsolás azonban nem a szubatomi
energiapályák, hanem a gerincvelőből kiinduló idegpályák útján fejti ki hatását testünk különböző
szerveire. Jelentősen hozzájárul a háti- és nyaki panaszok megszüntetéséhez az is, hogy a
masszírozás hatására kitágulnak hajszálerek, ami elősegíti a beteg testrészben felhalmozódott
méreganyagok kimosódását. Mellesleg ezt a hatást mi is elérhetjük, hátunk masszírozásával
visszaszoríthatjuk kezdődő lumbágónkat.

Visszatérve a talpreflexológiához, általános tapasztalatok alapján megállapítható, hogy hatásfoka
nem éri el az akupunktúra hatékonyságát, sőt gyógyító hatása valamivel alatta marad az
akupresszúra hatékonyságának is. A talpreflexológiai kezelések során beszámolnak ugyan olyan
különleges betegségekből való tökéletes kigyógyulásokról is, amelyek már szinte csodaszámba
mennek, de ezekben a gyógyulásokban valószínűleg nagyobb szerepe volt a hitnek, az
eltökéltségnek, mint a reflexpályák ingerlésének. Az önszuggesztió, agyunk tudatos szférájának
mélyebb tudatszintekre való alámerülése ugyanis döbbenetes eredményeket produkálhat mind testi,
mind lelki betegségeink gyógyításában. Mindenki hallott már a keleti jógikról, akik meditációs
gyakorlataikkal képesek önmagukat hipnotizálni, és ebben az állapotban nem jelent nekik
nehézséget, hogy energiatartalékaikat agyuk segítségével azokra a területekre koncentrálják, ahol
erre egészségük helyreállítása érdekében szükség van. Ez a módszer a nyugati világban is egyre
nagyobb teret hódít. Előnye, hogy nem kell hozzá tű vagy egyéb segédeszköz, hatékonysága pedig
felülmúlja minden más gyógyító eljárás hatásfokát. Az agy ugyanis egészségünk legfőbb őre, képes
működésbe hozni a szervezet öngyógyító mechanizmusát; így valóban igaz, hogy mindenki
önmagának a legjobb orvosa. Az önszuggesztió, valamint az alsó tudatszinteken végrehajtható
gyógyítási mód a nyugati országokban minden misztifikációtól megfosztva „Agykontroll” néven
vonult be a köztudatba.
Érdekes megnyilvánulása mind az akupunktúrának, mind pedig az akupresszúrának, hogy
ugyanaz a betegség a meridián energiahiánya és telítettsége esetén is fennállhat. Ha egy meridiánt
bármilyen módszerrel elkezdünk tölteni, akkor az egészség csak az energiaegyensúly létrejötte
esetén áll helyre. Ha tovább töltjük az energiapályát, akkor ismételten ugyanazok a betegségtünetek
kezdenek mutatkozni. Ez a jelenség egyébként a reflexzóna-kezeléseknél is megfigyelhető. Ily
37/434
módon tehát nem lehet több életenergiához jutni, és ezzel a teljesítőképességünket megnövelni,
vagy az élettartamunkat meghosszabbítani. Ilyen jellegű próbálkozások csak akkor vezetnének
eredményre, ha az energiaegyensúly beállta után az összes meridiánunkat párhuzamosan kezdjük el
tölteni. A testbe irányuló energia megsokszorozódásának létezik ugyan egy központilag irányított
természetes módja is, de ennek mechanizmusa még nem ismeretes. Azoknál a healereknél, akik az
átlaghoz képest egy nagyságrenddel nagyobb energiát vesznek fel és sugároznak ki az ujjaikon
keresztül, ez a jelenség többnyire utólag, és valamilyen külső behatás következtében alakult ki. A
fokozott energiafelvétel miatt a healerek szervezete rendkívül ellenálló. Vannak közöttük olyanok
is, akik monstre gyógyító körútjaik során naponta tízezer embert képesek kezelni. Ennek ellenére
soha nem fáradnak el, és semmilyen betegség nem támadja meg a szervezetüket. A jövőben talán az
orvostudomány legizgalmasabb feladata lesz annak a szervnek a megtalálása, amely testmeri-
diánjaink energiaszintjének generál szabályozásáért felelős. Amennyiben képesek lennénk arra,
hogy ennek a szervnek a működését mesterséges úton befolyásoljuk, akkor nem csak a
betegségektől szabadulna meg az emberiség egyszer s mindenkorra, hanem a vitalitásunk, és talán
még az élettartamunk is jelentős mértékben megnövekedne.
Ezzel a témával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a természetgyógyászatot

divathullámként felfogó élelmes vállalkozók nemrégen megjelentették a piacon a reflexológiai
papucsot. A talp reflexzónáit leutánzó fröccsöntött műanyag papucs tulajdonképpen nem rossz
elgondolás, mert ezek a mintázatok járás közben masszírozzák a talp megfelelő zónáit, mentesítve
bennünket a kézzel történő fáradságos és időrabló kezeléstől. Ennek az ötletnek a kivitelezése
azonban nem eléggé átgondolt módon történt, mivel a nálunk kapható papucs mintázatát egy síkban
képezték ki, nem követi a láb boltozatát. Ennélfogva van, ahol hozzá sem ér a talphoz, máshol meg
nyomja a lábat, kifejezetten kellemetlenné téve a járást benne. Ezen a problémán lehetne ugyan
segíteni, de a konstruktőrök figyelme nem terjedt ki arra a jelenségre sem, hogy az akupunktúrás
vezetékekhez hasonlóan a reflexzónákat sem szabad túlkezelni, mert ebben az esetben is ugyanazok
a betegségtünetek lépnek fel, mint a kezelés előtt. Mivel a laikusok nem tudják megállapítani, hogy
ez az időpont mikor következik be, ezért kerüljük ezeknek a papucsoknak az ellenőrzés nélküli
rendszeres használatát.
Jól alkalmazható azonban ez a megoldás kúraszerűen, anatómiailag gondosan megtervezett
betétként. Ezt a talpreflexológiás segédeszközt azonban csak természetgyógyász javaslatára, az ő
rendszeres felügyelete mellett, és meghatározott ideig szabad használni. A klinikailag tesztelt
talpbetétek között világszerte elismerést aratott dr. Kazimierz Pietrowich találmánya a PIOKAL
energiastimulátor. Nagy előnye ennek a gyógyászati segédeszköznek, hogy a reflexzónák
stimulálásán túlmenően felszabadítja az egyes zónákban lerakódott mérgeket, amelyek fokozott
izzadás formájában távoznak a talpból. Emiatt ennek a terméknek a használata során természetes
alapanyagú zoknit kell hordani, amit naponta 2-3 alkalommal váltani kell. A felhasználási
tapasztalatok szerint ez a betét hatékonyan szabályozza a vérnyomást, a vércukrot és a
koleszterinszintet. Jelentősen csökkenti a gerinccel, visszérrel, érszűkülettel és érgyulladásokkal
járó panaszokat. Kedvezően hat a szív, máj, vese, gyomor és bélrendszer működésére. Emellett
fogyasztó hatást is kivált, kiegyensúlyozottá teszi az idegrendszert, és növeli a szervezet
energiaszintjét. Nem egy esetben segített gyógyíthatatlannak hitt betegségekben is. A
Lengyelországból importált PIOKAL talpbetét magyarországi forgalmazója: ANSA Bt. 6753.
Szeged, Szék u. 6. Pf. 23, Tel: (06)-62-497 003. A rendelésnél meg kell adni a lábméretet is.
Ezenkívül a Herbária Rt. boltjaiban kapható ez a termék.
Kiegészítés
Nem tartozik ugyan szorosan ehhez a témához, de szólni kell a sikeres gyógyulás alapvető
zálogáról, az egészséges életmódról is, hiszen e nélkül nincs végleges gyógyulás. Hiába próbálja
gyógyítani magát az, aki helytelen életvitelt folytat. Az akupunktúrás kezelés ugyan átmenetileg
enyhülést hoz bajainkra, de a természetellenes életmód által beteggé tett test ezt a hatást előbb-
38/434
utóbb lerontja. Pl. a magas vérnyomás, vagy a reumatikus fájdalmak nem véletlenül alakulnak ki a
szervezetben, ennek többnyire a helytelen táplálkozás, az egészségtelen életmód az oka. Mindaddig,
amíg a szervezetünket nem szabadítjuk meg a mérgektől, semmi reményünk sincs arra, hogy az
akupunktúrával teljes gyógyulást érjünk el.
Az már köztudott, hogy milyen veszélyt jelent egészségünkre az alkohol, a dohányzás és a
narkotikumok, köztük a feketekávé is. A szervezetet azonban nem csak ezek a drasztikus mérgek
pusztítják, hanem az egészségtelen táplálkozás, a húsevés szokása is. Húsfogyasztás esetén ugyanis
olyan toxikus anyagok választódnak ki az emésztés során, amelyek erősen mérgezik a májat, az
epét, a vesét a vért, és ezen keresztül az egész testünket. Ennek fő oka, hogy levágás előtt a
megrémült állatokban mélyreható biokémiai változások mennek végbe. Amikor az állatot megölik,
abban a pillanatban megáll a vérkeringése. Emiatt megszűnik a sejtek oxigénfelvétele, és
széndioxid-leadása, így a félelem által felszabadított hormonok, valamint a káros, elhasznált
bomlástermékek, amelyek normális esetben a szervezet öntisztító rendszerén át eltávoznának, mind
bennrekednek a húsban. A sejtek megfulladása következtében felszaporodott méreganyagok azután
kicsapódnak a hús hajszálereiben, az izmokban, a nyirokérrendszerben és egyúttal önmegsemmisítő
enzimek szabadulnak fel. Ezek a rothasztó enzimek az állat elpusztítása után azonnal elkezdik
bomlasztó tevékenységüket, ami a hús szállítása és tárolása alatt csak fokozódik.
Az önpusztító enzimek bomlasztó hatása sokak számára csak akkor érzékelhető, amikor a hús
már kezd romlani, és kellemetlen hullaszagot áraszt. Nem véletlenül nevezik sokan a
húsfogyasztókat dögevőknek. Aki kételkedik ebben, menjen el nyáron, kánikula idején egy húsbolt
előtt. Az ajtaján kiáramló hullaszag majd meggyőzi arról, hogy bent feltrancsírozott állati tetemet
árulnak. A valerián- és izovaleriánsav a friss húsban is benne van, és a szervezetünkbe kerülve
tovább folytatja bomlasztó tevékenységét. A húsban levő méreganyagok nagy része ugyanis ellenáll
a hőkezelésnek, így a főtt és sült húsokban is szinte változatlan mennyiségben megtalálhatók.
Ráadásul sütés, füstölés hatására megnő a ciklikus szénhidrogének mennyisége a húsban, ami
rákkeltő hatású. Az állati anyagcsere elhalási és rothadási termékeihez csatlakoznak a fehérjeemész-
tés és az elégés salakanyagai is. Miután a hús fehérjéi szállítják a húgysavat, a kénsavat, a
foszforsavat, ezért ezek a káros salakanyagok az állat leölése után szintén benne maradnak a
húsban. Sokan azért esznek húst, mert „nagyon finom”. A gyilkos galócából főzött leves is ízletes,
mégis meghal tőle, aki megeszi. A hús szintén tele van halálos mérgekkel. A különbség csak az,
hogy lassabban öl.
Mivel az ember élettanilag növényevő és nem húsevő, az emésztőrendszere nem alkalmas a
húsételek célszerű feldolgozására. Az elfogyasztott hús nagyon lassan halad át a bélcsatornán és
ezalatt a bomlástermékei, valamint a húsban lévő salakanyagok hosszú időn át kapcsolatba kerülnek
az emésztőszervekkel. Amíg a húsevő állatok egy-két nap alatt megszabadulnak a bélrendszerükben
lévő káros bomlástermékektől, addig az emberben a növényevőkre jellemző hosszú emésztési idő
alatt nagymértékben felszívódnak a rothadás során felszaporodó méreganyagok. Ezek a káros
anyagok azután a véráramba jutva lassan minden szervünket elárasztják méreggel. A test legfőbb
méregtelenítő szervei, a máj és a vesék hősies küzdelmet folytatnak ugyan a test megtisztításáért, de
egy idő után telítődnek és törvényszerűen bekövetkeznek a húsevésre jellemző különböző
betegségek. Ezek legismertebbike a húgysav és vegyületei által okozott vesekő, köszvény és idült
reumatikus bántalmak. A természet törvényei szerint az élettelen tetemnek el kell rothadnia, hogy
megsemmisítse önmagát. Erre a fertőzések megakadályozása érdekében van szükség. Ha a hullát
nem ássuk el, hanem megesszük, akkor a szervezetünkben oszlik szét, és az általa keltett
méreganyagok felszívódnak a sejtjeinkbe. A döghúst a földbe kell temetni, nem a gyomrunkba.
A húsevő állatok bélrendszere testhosszukhoz viszonyítva meglehetősen rövid, tehát a gyorsan
romló húst képesek rövid idő alatt kiüríteni, így a mérgek és a rothasztó baktériumok nem
szívódnak fel a szervezetükbe. Ráadásul gyomruk tízszer annyi sósavat termel, mint a
növényevő állatoké, ezért jobban meg tudják emészteni a hús szöveteit. Az ember béltraktusának a
hossza azonban háromszorosa a testmagasságának. Ebből következik, hogy a hús jóval több időt
tölt a bélcsatornában, mint amennyi megengedhető lenne. Növényi étrend esetén a hosszú béltraktus
nem okoz gondot, mivel az ember természetes tápláléka, a zöldség és gyümölcs négyszer olyan
39/434
gyorsan halad át az emésztőrendszeren, mint az alacsony rosttartalmú hús, így az emésztés során
keletkező bomlástermékek nem képesek felszívódni a testünkbe. Érdekes hogy a purinban gazdag
zöldségfélék (bab, borsó, gomba, kelbimbó, spenót) nem okoznak köszvényt. Ez is azt bizonyítja,
hogy az emberi szervezet növényevésre lett felkészítve, a hús feldolgozására képtelen. Ugyancsak
egyértelmű bizonyítéka az ember eredendően vegetáriánus táplálkozásra való beállítódásának, hogy
a fogazata megegyezik a növényevő állatokéval. Mint ismeretes, a húsevők tépőfogazatával
ellentétben a növényevő állatoknak szorosan egymás mellett álló őrlőfogaik vannak, és az
emésztésüket bő, lúgos nyálkaképződés segíti elő.
Amíg fiatal valaki, addig az erős szervezete ellensúlyozni tudja azt a többletterhelést amit a
húsevés ró rá, de később egyre kevésbé képes a méreganyagokkal megbirkózni. Mivel az ember a
húsevő állatokkal ellentétben nem rendelkezik húgysavbontó enzimmel, ezt a káros anyagot a
vesének kell kiválasztani. Ha a vese már nem tudja a húgysavat maradéktalanul kiválasztani, az
testszerte lerakódik, elnyelődik az izmokban, izületekben és apró kristályokat alkot, amely az
idegszálakat dörzsölve egyre nagyobb fájdalmakat okoz. Amennyiben a húgysav az idegekben
gyűlik össze, akkor ennek neurózis és ideggyulladás a következménye. Nem véletlen tehát, hogy a
húsevők között olyan sok az agresszív, ideges ember. Mellesleg egy 20 éven át végzett vizsgálat
szerint hasonló hatást vált ki a nyakló nélküli cukorfogyasztás is. Nemrég derült ki, hogy a vágóhídi
állatokat gyakran beinjekciózzák bizonyos gombákkal, mert ettől pikánsabb lesz a húsuk íze. Az
élve pácolt állatokból készült sonkát, kolbászt fogyasztók viszont allergiát kapnak a húserjesztő
gombától. Egyébként sok helyen a narancsot is speciális gombákkal érlelik, hogy könnyebben ki
tudják préselni belőle a levet. A gomba spórái és fonalai természetesen belekerülnek a
gyümölcslébe is. A gyártók emiatt nem aggódnak, mert a sok belekevert tartósítószer
megakadályozza a szaporodásukat, így nem penészedik meg az ital.
Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy sok helyen a magasabb húshozam érdekében
növekedésserkentő hormonokat adagolnak az állatok takarmányába. Ettől a csont- és
izomállományuk deformálódik, az immunrendszerük pedig legyengül. Ennek következtében
könnyen megfertőződnek tbc-vírussal. A tuberkulózis veszélye azonban eltörpül amellett, hogy a
húsukban felhalmozódott növekedésserkentő hormonok erősen rákkeltő hatásúak, ráadásul megza-
varják a felnövekvő nemzedék szexuális érését is. (Görögországban az 1980-as években a
növényeket is kezelték növekedésserkentő hormonnal. Ezt csak akkor hagyták abba, amikor a
férfihormonnal kezelt paradicsomtól a sok nőnek bajusza nőtt.) A legújabb tudományos vizsgálatok
szerint többek között a növekedésserkentő hormonok használatának tudható be a fiatal korosztály
jelentős (előző nemzedékhez képest 10-15 centiméteres) testmagasság-növekedése is.
Ezt a helyzetet a kereskedelem még tovább súlyosbítja azzal, hogy sok országban az eladásra
kínált nyers húsokat rendkívül mérgező nitritté lebomló nitrátokkal kezelik, hogy minél tovább
gusztusos, vöröses színük legyen. A növekedésserkentő hormonok mértéktelen adagolása már az
élsportra is kihat. A Portugál Nemzeti Állategészségügyi Intézet megállapítás szerint a malacok
húsa oly nagy mennyiségű növekedésserkentő nandrolont tartalmaz, hogy ez komolyan
veszélyezteti a sportrendezvények zavartalan lebonyolítását is. Nemrég pl. egy olasz válogatott
labdarúgó azért bukott meg a doppingvizsgálaton, hogy előző este malacsültet vacsorázott. Jól
érzékelteti a helyzet súlyosságát, hogy a New Scientist szerint az Európai Unió országaiban,
valamint az Egyesült Államokban évente több mint 10 ezer tonna növekedésserkentő hormont, és
betegségmegelőző antibiotikumot adnak a haszonállatoknak.
Nem kevésbé ártalmas a szervezetre az állati eredetű zsiradékok fogyasztása. A műtrágyák és a
különböző rovarirtó szerek az állati sejtekben elraktározódnak, így a növényevő állatok zsírjában
egy nagyságrenddel több rákkeltő kemikália található, mint magukban a növényekben. Ezek a
mérgek a szervezetünkbe kerülve különféle rákos megbetegedéseket válthatnak ki. Gyakran
előfordul az is, hogy „időzített bombaként” működnek. Észrevétlenül beépülnek a zsírsejtjeinkbe, és
csak fogyáskor, a lebomló zsírsejtekből kiszabadulva aktiválódnak. Angol kutatók szerint ez az oka
annak, hogy sokan a húsevés abbahagyása, a fogyókúra elkezdése után kapnak rákot.
A húsevő állatoktól eltérően az ember nem képes az állati eredetű zsírban levő telített zsírsavak
maradéktalan feldolgozására sem. Az el nem bontott zsírsavakból képződő koleszterin fokozottan
40/434
lerakódik az érfalakra, érelmeszesedést és érszűkületet okozva. Az érelzáródás következménye a
magas vérnyomás, a gutaütés és végső esetben a szívtrombózis. Az egyik legkellemetlenebb
civilizációs betegség, az epekő kiváltó oka is a fokozott zsírfogyasztás, a felgyülemlő koleszterin
lerakódása az epében Nem véletlen, hogy a Biblia is óvta az embereket az állati zsírok
fogyasztásától: „Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek!” A
húsok és az állati eredetű zsiradékok fogyasztásának kísérő jelenségei még a bágyadtság, az erős
telítettségérzés, a hányinger és a krónikus székrekedés, amelynek könnyen lehet végbél-kiöblösödés
és aranyér a következménye.
A modern „húsgyárakban” összezsúfolt állatok óhatatlanul fertőzik egymást, ezért az elhullás
csökkentése érdekében különféle antibiotikumokkal rendszeresen gyógyszerezik őket. (Statisztikai
kimutatások szerint a világ antibiotikum-termelésének több mint felét az állatokkal etetik fel.
Csupán az Egyesült Államokban 1 év alatt több ezer tonna antibiotikumot használnak erre a célra.)
A természetellenes környezet, a szűk, sötét kamrákban történő üzemszerű tartás miatt az állatok
idegessé válnak, legyengülnek, és megbetegszenek. Ennek az elkerülése érdekében
nyugtatószereket is kevernek a tápba. Ezek a kémiai szerek azonban gyakran daganatos megbetege-
déseket váltanak ki, elősegítik a rákos sejtek elszaporodását. Ha az orvosi ellenőrzés lazasága
folytán ezek a beteg állatok értékesítésre kerülnek, a fertőzött hús elfogyasztása az emberben is
rákot okoz. Ezen túlmenően az állandó gyógyszerezés antibiotikum-rezisztens baktériumokat alakít
ki az állatokban. Ezek a húsokkal együtt bekerülnek az ember emésztőrendszerébe is, ahol
mindenféle gyógyszernek ellenálló fertőzések forrásává válnak. A nagybani állattenyésztés során a
fokozódó környezetszennyezés következtében egyre gyakrabban alakulnak ki olyan különleges
betegségek is, amelyeket az állatorvosok rutinszerű ellenőrzéssel nem tudnak kiszűrni, ezekre a
fertőzésekre sokszor csak tömeges ételmérgezések után derül fény.
Az alapos vizsgálatra szigorú hatósági előírás esetén sem lenne mód, ugyanis még a fejlett
nyugati országokban is annyira túlterheltek az állatorvosok, hogy 1 percnél kevesebb idejük jut egy
állatra. A szúrópróbaszerűen végzett laboratóriumi vizsgálatok sem segítenek, mert az újonnan
felfedezett kórokozók annyira ellenállóak, hogy semmilyen antibiotikumra sem reagálnak. Példa
erre a kergemarhakórt előidéző prion, melynek ellenszere nincs, és az emberi szervezetbe jutva
Creutzfeldt-Jakob szindrómát vált ki, ami szintén halált okoz. Ezen a hús főzése sem segít, mert
ennek a módosult szerkezetű fehérjének az elpusztításához 20 percig tartó hőkezelésre van szükség
133 °C feletti hőmérséklet és 3 bar nyomás mellett, ami normál konyhatechnikai eszközökkel nem
valósítható meg. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ennek a kórokozónak a lappangási ideje 10-15 év. Ez
azonban csak egyike azoknak a rejtett betegségeknek, amelyekre a jövőben számítani lehet. Jelentős
mértékben hozzájárult ennek az állapotnak a kialakulásához, hogy az állatokat természetes
takarmány helyett táppal etetik. Ez önmagában nem lenne baj, de felelőtlen gyártók ebbe a
mesterséges táplálékba mindent beledarálnak, amihez olcsón hozzájutnak. Ennek legenyhébb
következménye, hogy a baromfinak halíze van. Az állatok gyors súlygyarapodását szolgáló tápba
azonban nem csak szárított tengeri halat adagolnak, hanem nagyon gyakran kerül bele elhullott
állatok teteme is. Ez időről időre súlyos sertés- és baromfipestis-járványt, valamint lépfene-
baktériumokkal történő fertőzést okoz, amelyet a hatóságok nem egyszer próbáltak már eltussolni.
Jellemző az állattenyésztésben érdekelt körök lelkiismeretlen üzelmeire, hogy még a közismerten
növényevő szarvasmarhákkal is húslisztet etetnek. Ennek következtében alakult ki a kergemarhakór
(BSE) is. Az évtized talán legnagyobb sajtóbotránya alapján derült fény arra, hogy Angliában a
surlókórban elhullott juhokat bedarálták a marhatápba, megfertőzve ezzel az ország 11 milliós
szarvasmarha-állományát. Mivel az angol marhahúst több mint 100 országba exportálták, egyelőre
felbecsülni sem lehet, hogy a lappangási idő után ez milyen következményekkel jár majd a
húsevőkre nézve. Egy angol mikrobiológus kiszámolta, hogy minden brit állampolgár eddig átlag
80 adag fertőzött marhahúst fogyasztott el. Ez a számítás azon a becslésen alapul, mely szerint a
szivacsos agysorvadás megjelenése, vagyis 1984 óta kb. 800 ezer fertőzött állat került be a
táplálékláncba. Egy skót szakorvos nem tartja kizártnak, hogy 2015-re 5 ezer és 500 ezer halálos
megbetegedéssel kell számolnunk csupán a szigetországban. 2002-ben már 1144 bejelentett BSE-
fertőzést tartottak nyilván Nagy-Britanniában.
41/434
Arra már nem is mernek gondolni a tudósok, hogy milyen következményei lesznek ennek a
helyzetnek külföldön. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) felmérése
szerint 1986 és 1996 között legalább 100 ország vásárolt európai készítésű hús és csontlisztet. Ez
már érezteti is a hatását. A kontinensen eddig 682 ember halt meg a Creutzfeldt-Jakob kórban,
javarészt fiatalok. Bár hivatalos adatok szerint a magyar szarvasmarha-állományban még nem ütötte
fel a fejét a BSE kór, 2001-ben és 2002-ben nálunk is 33 Creutzfeldt-Jakob kóros megbetegedést
regisztráltak. Közülük 26 ember meg is halt. A szivacsos agyvelőgyulladásban elhunytak vagy
szarvasmarhák közelében dolgoztak, vagy az átlagosnál jóval gyakrabban fogyasztottak marhahúst.
Ez a helyzet a veszélyt agyonhallgató, a botrányt eltussoló politikusoknak is sok kellemetlenséget
fog okozni.
Franciaországban két család egyenként 3 millió frank kártérítésre perli a kormányt gyermekük
elvesztése miatt. A vád az, hogy az állami szervek 8 éven át következetesen elhallgatták a BSE
kórból eredő, emberre is leselkedő halálos veszélyt. Az esélyeik nem rosszak, mivel a minap egy
amerikai bíróság 28 milliárd (nem tévedés 28 000 000 000) dollár (7 000 000 000 000 Ft) kártérítést
ítélt meg egy amerikai asszonynak, aki azt állította, hogy azért kapott tüdőrákot, mert a
dohánygyárak nem figyelmeztették a dohányzás ártalmaira. Az ítélet hírére a dohánygyárak
részvényei 7-9%-ot zuhantak a tőzsdén. Jogi szakértők szerint a megítélt összeg büntetés jellegű, és
azt a célt szolgálja, hogy a csődbe kergesse a dohánygyárakat, amelyek emberek millióinak
haláláért felelősek. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva a húsipart fogják ugyanezen az alapon
tönkretenni.
Súlyos gondot okoz a fertőzött marháktól való megszabadulás is. Mivel a prion mindennek
ellenáll, és a gazdasejtek elpusztulása után sem hal el, a leölt állatokat nem lehet dögtemetőkbe
helyezni. Megsemmisítésük egyetlen módja az elégetés. Angliában már 160 ezer marhát
hamvasztottak el erre a célra szolgáló hatalmas krematóriumokban, és még min. ennyi van hátra.
Hasonló a helyzet a legtöbb nyugat-európai országban is. Németországban eddig 22 ezer tehenet
küldtek ily módon a halálba. A folyamat felgyorsítását nem csak a pénzhiány akadályozza, hanem a
lakosság ellenállása is. A krematóriumok környékén élők meglehetősen rosszul viselik az égett hús
szagát, pszichikailag erősen megviseli őket ez a tevékenység. Miután a fertőzés tovaterjedését a
hatósági intézkedések ellenére sem sikerült megállítani, a botrány hatására lemondott a német
egészségügyi-, és az agrárminiszter. Ez tovább fokozta a fogyasztók bizalmatlanságát, melynek
következtében a marhahús fogyasztása 80%-kal csökkent, és ezzel egyidejűleg 40 ezer munkahely
szűnt meg a húsiparban. Erre a német kormány elrendelte, hogy minden marhát le kell vágni, és el
kell égetni, amely kaphatott a fertőzött tápból. Ez a döntés 400 ezer állat megsemmisítését
jelentette.
Hasonló határozatot hozott az Európai Unió brüsszeli bizottsága is. Ők 2 millió kannibalizmusra
kényszerített marha leölését rendelték el a kontinens országaiban. Mindezek ellenére a kór tovább
terjed. Ezért Németországban a vágóhídi alkalmazottakat egyszer használatos védőruhával látják el.
Kiderült ugyanis, hogy a BSE-kór okozója a szem-, a száj- és az orr nyálkahártyáján, valamint
bőrsérüléseken keresztül is bejuthat a szervezetbe. Mi pedig nyugodtan megesszük azt a húst,
amihez csak védőfelszerelésben lehet hozzáérni.
Ugyancsak ketyegő bombaként hat egy másik szarvasmarhák által terjesztett betegség, amit az
Escherichia coli baktérium okoz. Az állat bélcsatornájában ártalmatlan lakóként viselkedik. Sütés
hatására elpusztul, de a darált húsból készült pogácsákat kevés hő éri, ezért túléli a hőkezelést.
Ennélfogva tömegesen fertőzi meg a hamburgerfogyasztókat. A gyorséttermi lánc gyanútlan
vendégei hasi fájdalomra, és véres hasmenésre panaszkodnak. Az egészséges felnőtt szervezete
egy-másfél hét alatt úrrá lesz a betegségen, de kisgyerekeknél és idős embereknél gyakran
hemolitikus urenia -nak nevezett tünetegyüttes alakul ki, ami halállal végződhet. A tragédiát ennek
a kórokozónak az O 157-es törzse okozza, amely antibiotikumos kezelés hatására stresszes
állapotba kerül, és verocitoxin-t termel. Ez a méreg áthatol a bélrendszer sejtjeinek falán, és
megtámadja a vesét. A súlyos veseelégtelenség agyi károsodás is kiválthat. Végső stádiumban már
a vérátömlesztés, és a vesedialízis sem segít. A kórokozó Argentínából származik, ezért ebben az
országban és Chilében minden 100 ezer 5 éven aluli gyerekből 8 vált áldozatává a verocitoxin-
42/434
mérgezésnek. Miután Argentína a világ fő marhahús-exportálója, már az északi féltekére is átterjedt
a fertőzés. Az Egyesült Államokban eddig 70 ezerre tehető a megbetegedések száma. Itt 100 ezer
gyerekből 3 szenved hemolitikus urenia -ban. Már halálos áldozatai is vannak ennek a járványnak.
1995-ben pl. Ausztráliában 22, Skóciában pedig 20 ember halt meg verocitoxin mérgezésben.
Megjelentek a herpeszes disznók is. Egy magyar gazdaságban herpesz vírussal fertőzött disznókat
találtak. A járványügyi hatóság nem csak a fertőzött településeket vette zárlat alá, hanem a házi
disznótorokat is megtiltotta.
A sertés- és marhahús veszélyességére való tekintettel sokan átálltak a baromfihús fogyasztására.
Újabban azonban már ez sem tanácsos. A Belgiumban nemrég kirobbant mérgezési botrány során
kiderült, hogy egy helyi tápszergyártó cég nem csak állati tetemeket kevert a tápba, hanem fáradt
étolajat, sőt bizonyos hírek szerint transzformátorolajat is. Az elhasznált étolaj azonban nagy
mennyiségű rákkeltő dioxint tartalmaz, ami a takarmánnyal együtt belekerült a szárnyasok húsába.
A belga cég nem csak otthon forgalmazta a mérgezett tápszert, hanem számos európai országba (pl.
Hollandiába, Németországba) is exportálták, így a világ minden állama megtiltotta a nyugat-európai
baromfihús behozatalát. Ezzel egyidejűleg az egészségügyi hatóságok letakarították az élelmiszer-
áruházak és szupermarketek húspolcait, hogy megállapítsák, mely termékek tartalmaznak dioxint. A
pánik hatására Belgiumban 8,5 millió egészséges csirkét is levágtak, hiszen senki sem akart
„dioxin-gyanús” élelmiszert vásárolni. A kár 400 millió belga frank volt, amit csak tetőzött, hogy a
botrány után a belga tojások is eladhatatlanná váltak. Mivel a már eladott hús- és tojásmennyiség
egészségügyi következményei beláthatatlanok voltak, a belga kormány azonnali hatállyal
lemondott. A fogyasztók megrökönyödésére újabban „világító” csirkék árasztották el a piacot. Az
ipari hulladékkal kevert táppal etetés következtében sötétben a csontjaik foszforeszkálnak,
világítanak. Ezen már a megrögzött húsevők is elgondolkoztak, és a kereslet csökkenése miatt ismét
mélypontra zuhant a baromfi ára.
Emellett számolnunk kell a szárnyasokat sújtó fertőző betegségekkel is. Közülük leggyakoribb a
baromfipestis, amely időről időre felüti a fejét, és rövid idő alatt hatalmas állományt képes
megfertőzni. Legutóbb 2003 tavaszán jelent meg. Belgiumban emiatt 1 millió szárnyast semmisítettek
meg. A kezdeti intézkedések azonban nem bizonyulta elegendőnek, mert a járvány tovább terjedt.
Hollandiában 45 millió szárnyast, a teljes állomány egyharmadát irtották ki a gumikesztyűvel és
védőmaszkkal felszerelt különítmények. Egy állatorvos meghalt, mert nem tartotta be a biztonsági
előírásokat. A kár 500 ezer euróra rúgott. A pusztulásra ítélt szárnyasok között 9 millió tojótyúk
volt, ami később komoly tojáshiányt, és áremelkedést okozott a nyugat-európai tojáspiacon. A
hatóságok által elrendelt kényszervágások következtében a baromfifarmok egynegyede tönkrement.
A baromfivész átterjedt Németországra is, ahol 100 ezer állatot gázosítottak el, illetve öltek meg
árammal. Már nálunk is felütötte fejét a fertőző burzitisz. Ez a baromfi AIDS-nek is nevezett
betegség legyengíti az állat immunrendszerét, melynek következtében mindenféle társfertőzést szed
össze. A rohamosan terjedő súlyosabb változata ellen nincs védőoltás.
Rohamosan terjed a listéria. Legutóbb az Egyesült Államokban tombolt ez a
szalmonellafertőzéshez hasonló tüneteket kiváltó járvány. Ellenintézkedésként az amerikai
hatóságok 8 millió tonna listériabaktériummal fertőzött pulykahús megsemmisítését rendelték el.
Mindezek tetejébe itt van nyakunkon a vándormadarak által terjesztett madárinfluenza, ami tovább
sokkolta a fogyasztókat. Az ellene való védekezés, emberre való áterjedésének megakadályozása, a
védőoltáshoz szükséges vakcina tömeges előállítása dollármilliárdokat emésztett fel világszerte. A
hatóságok azzal nyugtatják az embereket, hogy a hőkezelés (sütés-főzés) elpusztítja a vírust. Arról
azonban hallgatnak, hogy az állatról emberre terjedő H5N1 vírus a nyers hús megfogása,
feldolgozása során fertőz. Utána már teljesen mindegy, hogy a húsfogyasztó mit csinál a
szárnyassal. Már biztosan megfertőződik, és ebben a betegségbe minden második ember belehal.
Eddig világszerte 100 ember betegedett meg madárinfluenzában, és 200 millió szárnyast öltek le,
gázosítottak el. Már Magyarországot is elérte a járvány. Nálunk eddig 800 ezer pulykát, libát és
kacsát pusztított el a közegészségügyi hatóság, ami 20 milliárd forint kárt okozott az országnak.
Nem megoldás a háziszárnyasok védőoltással való ellátása sem. Eltekintve a költségektől a beoltott
szárnyas nem immunissá, hanem csak tünetmentessé válik. Ez azt jelenti, hogy csirkék, libák,
43/434
kacsák, pulykák milliói fogják magukban hordozni a vírust anélkül, hogy ez látszana rajtuk. Ez azt
eredményezi, hogy előbb-utóbb a világ teljes szárnyasállománya körbefertőződik. Ezt követőn
minden ember megbetegszik, aki csak hozzáér ezekhez a fertőzött állatokhoz, feldolgozza a nyers
húsukat.
Már a vadhúst sem lehet zavartalanul fogyasztani, mert a vadállományt meg fonalféreg-fertőzés
sújtja. Ez emberre is átterjed, és súlyos izombénulást, nem egy esetben halált okoz. A disznóhús
fogyasztói sincsenek biztonságban, mert a sertéspestis ugyancsak rendszeres gyakorisággal fertőzi
meg egy-egy ország állatállományát. Terjed a sertésborsókór is. A horgasfejű galandféreg
sertésekben tenyészik, és a rosszul átsütött hússal kerül az emberi szervezetbe. Ott fejével a bélfalra
tapad, és elszívja a táplálékot a szervezetből. Növekedése során átfúrja a bélfalat, és a vérbe jutva
elsodródik az izmokba, az agyba, a gerincvelőbe. Ezáltal az epilepsziától kezdve a vakságon át az
agyhártyagyulladásig sokféle betegséget okozhat. Mivel itt a kár jóval nagyobb, a gazdák
igyekeznek eltitkolni a járványt. A fertőzés ténye sok esetben csak a hús eladása, a fogyasztók
megbetegedése esetén derül ki. A húsfogyasztók fokozódó idegessége miatt azonban egyre
nehezebb eltitkolni a jelentősebb járványokat. Így derült fény arra, hogy Angliában 20 év után ismét
felütötte a fejét a száj- és körömfájás, a patás állatok évezredek óta rendszeresen visszatérő
betegsége. A szigetországban való megjelenése most sem a véletlen műve volt, hanem az emberi
felelőtlenség következménye. A hatósági vizsgálatok kiderítették, hogy Kínából becsempészett
fertőzött húst szolgáltak fel egy étteremben, a maradékot pedig moslékként feletették egy
környékbeli gazdaság sertéseivel. A betegség róluk terjedt át a szarvasmarhákra, majd a többi
hasított patájú állatra. Az országos méretűvé terebélyesedett járvány következtében 180 ezer állat
pusztult el, amelyeket óriási máglyákon égettek el.
A fertőzés átterjedt a vadállományra, valamint a madarakra is. A beteg állatok kilövésére a
hadsereget kérték fel. Miután a száj- és körömfájás vírusát a szél is terjeszti, a kormány úgy próbált
gátat vetni a további terjedésének, hogy elrendelték 7 millió fertőzésgyanús állat leölését a gócpon-
tok környékén. Ennek ellenére a kór 1880 helység több mint 3000 gazdaságában ütötte fel a fejét. A
hatóságok nagyarányú fertőtlenítéssel próbálták a vírust megfékezni. Ennek költsége napi 2 millió
font volt, amely hónapokon át terhelte a költségvetést. Összesen 8 milliárd font kár keletkezett.
További óvintézkedésként egész Nagy-Britanniában betiltották a sportrendezvényeket, a
vadászatokat, és korlátozták a turizmust. Ez önmagában több kárt okozott az országnak, mint az
elhullott állatok értéke. Nem is szólva a BSE-kórt feltáró két és fél évig tartó vizsgálat költségeiről,
amely 27 millió fontot emésztett fel.
Az állatkereskedelem is a csőd szélére jutott, mert a járvány kontinensre való behurcolásának
megakadályozása érdekében az Európai Unió megtiltotta mindenféle élőállat behozatalát a
tagországokba. Később más kontinensek országai is hasonló módon jártak el. Ezzel egyidejűleg
Franciaországban elrendelték 30 ezer, korábban Angliából importált birka leölését. Ehhez járult
még 20 ezer francia birka megsemmisítése azzal az indokkal, hogy érintkezhettek az angol
juhokkal. A járványos fertőzések a húsállattartók korábbi üzelmeire is felhívták a figyelmet. Így
kezdték el a szakemberek fokozottan vizsgálni a hízlalás körülményeit. A széles nyilvánosság csak
ezeknek a jelentéseknek a révén szerzett tudomást arról, hogy milyen körülmények között „készül”
a hús. A Bayer Gyógyszergyár szakértője, Holger Uhlig szerint a fogyasztókra nézve sokkal nagyobb
veszélyt jelent a mesterséges vitaminokkal, antibiotikumokkal és hozamfokozó hormonokkal
telenyomott „turbódisznók” húsa, mint a BSE-kóros teheneké. A Creutzfeldt-Jakob kórt kiváltó
prion ugyanis csak a szarvasmarha agyvelejében, gerincvelejében és a zsigereiben van jelen, a
futószalagon hizlalt sertéseknek viszont minden porcikájuk mérgezett. Az emberi felelőtlenség és a
környezetszennyezés növekedésével ezek a problémák nagy valószínűséggel tovább fokozódnak.
Ennyi sok veszély és kár láttán felvetődik az emberben, hogy érdemes-e tovább ragaszkodnunk a
húsfogyasztáshoz?
A húsfogyasztás a fő okozója egy másik népbetegségnek, a csontritkulásnak is. A hús ugyanis
hússzor annyi foszfort tartalmaz, mint kalciumot, ezért szervezetünk a csontokból vonja el ezt az
alapvető testépítő anyagot, hogy helyreállítsa a helyes foszfor-kalcium arányt a táplálékban. A
véráram által „kimosott” kalcium azonban már nem képes beépülni csontjainkba, mivel a foszfor
44/434
leköti, és az emésztés befejeződése után a foszforfelesleggel együtt eltávozik a szervezetünkből. A
táplálkozástudományi szakemberek úgy említik ezt a jelenséget, hogy a húsfogyasztók szervezete
„elsavasodik”. A hús káros hatása elleni védekezés másik módja, hogy a szervezet elraktározza a
felesleges savakat. Ez a csontritkulásnál is kellemetlenebb következményekkel jár, mert
önmérgezés jön létre, ami számos betegség kiváltója lehet. A test igyekszik az egyensúlyt
helyreállítani, de ezt csak úgy tudja megtenni, hogy feláldozza a bázistartalékát. Ez tovább növeli a
csontritkulás veszélyét, mert a tartalékot a Ca- és Mg-sók alkotják.
A zsírban gazdag étkezés is elősegíti a csontritkulást, mivel a lipáz enzim által el nem bontott
zsírgolyócskák körülveszik a kalciummolekulákat, és megakadályozzák a felszívódását. Ennek a
veszélynek a zsírszegény, diétás étrendet követő húsfogyasztók is ki vannak téve, mivel a húsban
nagyon sok a rejtett zsír. Még a színhús is kb. 40%-nyi zsírt tartalmaz, ami észrevétlenül kerül a
szervezetükbe. Nem fenyeget ez a veszély olajos magvak fogyasztása esetén. Ezek magas
olajtartalmát ugyanis ellensúlyozza a bennük található jelentős mennyiségű kalcium. Így túlzott
fogyasztásuk során csupán súlygyarapodással, zsírpárnáink vastagodásával kell számolnunk. A
csonttömeg csökkenését fokozza az a hatás is, hogy az állati zsiradékokban levő telített zsírsavak
szintén gátolják a kalcium felszívódását. A csontritkulás már gyermekkorban jelentkező
következménye a fogszuvasodás, amelyhez jelentős mértékben hozzájárul a répa- és nádcukor
fogyasztása is. Ugyancsak a csontritkulásnak tudhatók be a későbbiek során jelentkező csigolya- és
hátfájdalmak, valamint a testmagasság fokozatos csökkenése. Statisztikai kimutatások szerint 200
évvel ezelőtt a 60 éven felüli lakosságnak csupán 15%-át érintette ez a betegség. Az időközben
többszörösére emelkedett hús- zsír-, cukor- és szénhidrátfogyasztás következtében ez az arány ma
85%.
Mindezen bajok elkerülésének legcélravezetőbb módja visszatérni az ember természetes
táplálkozásmódjához, a vegetarizmushoz. Ez természetesen nem megy nehézségek nélkül, mivel a
kétségtelenül ízletes, kellőképpen fűszerezett főtt és sült húsokról nehéz lemondani. Egyik napról a
másikra nem is lehet, de a heti húsadag fokozatos csökkentésével egy idő után végleg abbahagyható
a húsevés. A legtöbb ember tulajdonképpen nem is az íze miatt idegenkedik a vegetárius étrendtől,
hiszen a kirántott zöldségféléket, a gyümölcsöt, vagy a gusztusos salátakészítményeket mindenki
szereti. A leggyakoribb kifogás az, hogy ezekkel az ételekkel nem lehet jóllakni. A jóllakás érzete
azonban csak egy rossz beidegződés, amelyet kizárólag a húsevés szokása alakított ki, és abból
ered, hogy a húst és az állati eredetű zsiradékot a szervezet nehezen tudja feldolgozni, ezért ezek az
ételek megülik a gyomrunkat. A szervezet normális működéséhez azonban egyáltalán nem
szükséges, hogy a gyomor telítődjön, a könnyen emészthető ételek a jóllakottság érzése nélkül is
képesek hiánytalanul ellátni a szervezetet tápanyagokkal. Testünk nem akkor van jól táplálva, ha
feszül a gyomor. A szervezetet kizárólag a felszívódó tápanyag képes táplálni. A húsos és zsíros
ételek csak panganak a bélrendszerben, és gyakran emésztetlenül kerülnek ki a szervezetből. A hús-
mentes receptek számának rohamos bővülésével egyébként sem kell már a vegetáriusoknak
éhségérzettel számolniuk. A korszerű szójás ételeknek nem csak az ízük, hanem a laktató
képességük is ugyanolyan, mint a húsé.
Mellesleg a különböző húsok közül legkevésbé mérgező a halhús, a legtöbb méreganyagot pedig
a disznó- és marhahús tartalmazza. Ezért ha valaki végképp nem tud lemondani a húsevésről,
fogyasszon halat. A hal azonkívül, hogy a legtoxinmentesebb hús, magas fehérjetartalma mellett
sok foszfort is tartalmaz, ami a szakirodalom szerint jótékony hatással van az idegrendszerre, de
ennek megvannak a hátrányai is. A halak közül is legelőnyösebb a tengeri halak és az édesvízben is
tenyésztett növényevő busa fogyasztása, mivel ezeknek a húsa koleszterinbontó enzimeket is
tartalmaz. (A tengeri halak fogyasztásával járó veszély azáltal is csökken, hogy többnyire nem
tartalmaznak szálkát.) A halhúsban általában kevesebb a purin, amely más húsok emésztése során
bennreked a szervezetben, s húgysavként rakódik le az izmokban és ízületekben. Meg kell azonban
említeni, hogy miután a hal is hús, ezért rendszeres fogyasztása esetén nem mentesülünk a húsevés
egyéb ártalmaitól, pl. a székrekedéstől. További hátránya még a halfogyasztásnak, hogy a szervezet
által fel nem használt foszfortartalma jelentős mennyiségű kalciumot von el a testünkből.

45/434
Kalciumhiányos táplálkozás esetén ez még a hagyományos húsoknál is intenzívebb csontritkulást
válthat ki.
Megemlíthető még, hogy a húsevésből eredő egészségkárosodás csökkentésének van egy
történelmileg kialakult módja is. Ez az eljárás az ókeresztény vallás kötelékébe tartozók körében
terjedt el, és még ma is a zsidóság táplálkozási szokásainak alapvető meghatározója. A fenti
ismeretek birtokában már érthető, hogy az Úr miért írta elő „választott” népe számára oly szigorúan
az állatok leölésének és fogyasztásának módját. Az ókorban ugyanis még nem álltak rendelkezésre
a jelenlegi zöldség- és gyümölcstartósítási módszerek, így az éhínség elkerülése érdekében az
Ószövetség a vér elfogyasztásának tilalma mellett megengedte a húsevést. A „kóser” hús
előállítására szolgáló rituálé nem öncélú volt, hanem ma már tudományosan is igazolható
óvintézkedések sorozatát tartalmazta, hogy a hús minél kevesebb kárt tegyen az ember
szervezetében. A méregtartalom csökkentésének első szabálya az volt, hogy az állatot borotvaéles
késsel, és egyetlen mozdulattal kellett megölni, hogy egy pillanat alatt „fájdalom nélkül” kimúljon.
Jelenlegi ismereteink szerint ez a szabály azt a célt szolgálta, hogy az állat ne kerüljön
stresszhelyzetbe, és ne árasszák el a testét a félelem által felszabadított hormonok. A vérben levő
káros bomlástermékek eltávolítására úgy rendelkezett a Biblia, hogy leölés során az állatot teljesen
ki kell véreztetni, utána a feldarabolt húst alaposan le kell mosni, a benne rekedt vért pedig sós
vízben történő többszöri áztatással kell eltávolítani. Az ily módon tisztított hús azonban csak
korlátozottan használható. A vízben levő baktériumoktól ugyanis hamar romlásnak indul, ezért
hosszabb ideig tárolt töltelékárut (pl. hurka, kolbász) nem lehet belőle készíteni.
A Szentírás szigorúan tiltotta a hús és a tej együttes feldolgozását is. Ez az előírás szintén
érthető, hiszen mind a hús, mind a tej könnyen romló nyersanyag, így együttes alkalmazásuk
veszélyes baktériumtenyészetet eredményezhet. Miután az akkori embereknek nehéz lett volna
elmagyarázni a vírusok és baktériumok szaporodásának mechanizmusát, valamint a különböző
kémiai reakciók káros kihatását, ezért ezt a rendelkezést azzal a frappáns magyarázattal indokolta
meg az Úr, hogy a tej az életet, a vér pedig a halált szimbolizálja, így a kettő keverése súlyos vétek.
Érdekességként elmondható, hogy a zsidó vallási közösségbe tartozók annyira komolyan veszik ezt
az intelmet, hogy még ma is külön edényeket és étkészletet használnak a húsos és a tejes ételekhez,
holott a jelenlegi hatékony tisztítószerek és hűtési módok mellett erre már nem lenne szükség.
Miután ma már szinte minden háztartásban van hűtőszekrény, sokan joghurtban pácolják a húst. A
joghurt teljesen feloldja a hús rostjait. Ettől nem csak puhává, omlóssá válik, hanem a joghurt sok
mérget kiold belőle. A kóser hús nem tűnik túl ártalmasnak, ennek ellenére nem ajánlott a
fogyasztása. A különféle módon kezelt hús ugyanis még mindig jelentős mennyiségű mérget
tartalmaz, és a rosthiány valamint a telített zsírsavak következtében ebben az esetben sem
mentesülünk sem a székrekedéstől, sem a különböző érrendszeri megbetegedésektől.
Számos előnye miatt a vegetárius életmód könnyen megszokható. Egyébként egyáltalán nem
szükséges, hogy valaki fundamentalista (vegán) legyen, vagyis a növényeken és magvakon kívül
semmiféle táplálékot ne vegyen magához. A fehérje- és vitamindús étrend szempontjából
egészségesebb az ovo-laktovegetárius étrend, vagyis a zöldségen, gyümölcsön és olajos magvakon
kívül a tejtermékek és kismértékben a tojás fogyasztása is. (Az „ovo” a tojás, a „lakto” a
tejtermékek fogyasztására utal.) A teljesség kedvéért megemlíthető még a makrobiotikus étrend,
ami nem más, mint a növényi eredetű élelmiszerek előtérbe helyezése. A makrobiotika mellőzi a
húsokat, a tejtermékeket, a tojást, a cukrot és a mézet. Édesítőszerként árpamalátát használnak. A
makrobiotika hívei néha halat, rákot is fogyasztanak, de ételeik zöme leginkább a vegán
táplálkozási módnak felelnek meg. Ezen belül is nagy hangsúlyt fektetnek a különféle gabonák és
olajos magvak fogyasztására. Táplálékuk 50-60%-ban gabonafélékből, 20-25%-ban
idényzöldségekből, 5-10%-ban hüvelyesekből és 5% miszóból, valamint 5% tengeri algából áll.
Desszertjeik teljes kiőrlésű gabonából készülnek, tojás, cukor és zsiradék hozzáadása nélkül.
Italként szénsavmentes ásványvizet fogyasztanak.
A tejtermékek és a tojás mellőzésén kívül legnagyobb hátránya ennek a táplálkozási módnak,
hogy a friss gyümölcs szinte teljes mértéken hiányzik belőle. Ugyanakkor hetente egy-két
alkalommal száraz, fehér húsú halakat vagy rákot esznek. A gyümölcsöket kompót formájában vagy
46/434
párolva fogyasztják. Mivel a hőkezelés tönkreteszi a gyümölcs C-vitamin- és enzimtartalmát, s csak
értéktelen ballasztanyagként pang a belekben, ez sem használ az egészségüknek. Nyers gyümölcs
hiányában vérük lúgossá válását bancha-tea (zsengén leszüretelt zöld tea) fogyasztásával érik el.
Étkezéseik során nagy hangsúlyt fektetnek a nyugodt környezetre, és minden falatot legalább 50-
szer megrágnak. Ez viszont rendkívül előnyös szabály, mert az emésztés a szájban kezdődik. A
nyálban levő amiláz enzim elbontja a szénhidrátokat, így a bélrendszerbe kerülő táplálék jóval
kevésbé terheli meg a hasnyálmirigyet. A makrobiotikus táplálkozást folytatók követendő szokása
még, hogy az ételeiket maguk szeretik elkészíteni.
A telített zsírsavakat tartalmazó állati zsiradékok káros hatása ellen úgy védekezhetünk, hogy
helyette könnyen emészthető növényi eredetű zsiradékot használunk. Bárki könnyen meggyőződhet
róla, hogy használhatóságát tekintve az étolaj és a zsír között semmi különbség nincs. Ráadásul az
étolajban sült ételek nem szívják magukba a zsiradékot, és hidegen fogyasztva sem dermed meg az
olaj rajtuk. Az állati zsiradékokhoz való ragaszkodást az okozza, hogy az íz- és zamatanyagok mind
zsírban oldódó molekulák. Ennélfogva a disznó-, liba- és kacsazsírnak az illető állat húsára
emlékeztető íze van. Íz- és zamatanyagok azonban nem csak az állati, hanem a növényi
zsiradékokban is felhalmozódnak. A napraforgó- és olívaolajnak is igen kellemes zamata van, nem
is szólva a tökmag-, illetve a szezámmagolajról. Hogy ki mit tart finomnak, az szokás kérdése. Aki
születésétől kezdve hozzászokott a növényi olajok aromaanyagaihoz, undorítónak fogja tartani a
disznózsír tömény, gyomortelítő ízét. Ez olyan, mint a kumisz és a birkafaggyú fogyasztása. A
nomád népek szeretik, mert ezt szokták meg, de aki soha nem kóstolta az erjesztett kancatejet,
illetve a birka hájában kisütött ételeket, az rosszul lesz tőlük.
Ha valaki nem tud teljes mértékben leszokni a húsevésről, legalább a gyermekei egészsége
érdekében álljon át a növényi olajok alkalmazására. A növényi olajok közül is különösen előnyös a
napraforgó- és a tökmagolaj használata, mivel igen magas E-vitamin-tartalmuk jelentős mértékben
csökkenti a vér koleszterinszintjét, és gátolja a szabadgyökök képződését. Ezáltal véd a szívin-
farktus és a rák kialakulása ellen. Német kutatók vizsgálatai szerint napi 400-800 milligramm E-
vitamin 80%-kal csökkenti a szívinfarktus veszélyét.
Az ésszerűen szervezett egészséges táplálkozás egyáltalán nem jár akkora áldozatokkal, mint
sokan gondolják. Nem jelenti azt, hogy a többi, korábban megkedvelt ételünkről is le kell
mondanunk azért, mert egészségtelen. Az élvezeti cikkeken, az állati zsiradékon és a húson kívül a
kevésbé egészséges élelmiszerek hatása semlegesíthető. Ha valaki pl. szereti a kalácsszerű fehér
kenyeret, erről a továbbiakban sem kell lemondania, ha azokat a nyomelemeket és vitaminokat,
amelyek a finomított liszt előállítása során elvesztek, zabkorpa vagy búzacsíra formájában
pótlólagosan elfogyasztja. Ennek legcélszerűbb módja, hogy mindennap megeszünk 2 evőkanál
zabkorpát illetve búzacsírát ízlés szerint joghurtban, kefirben vagy 0,5 dl tejben elkeverve.
Mellesleg, ha a búzacsírát előzőleg megpirított majd megőrölt napraforgómaggal keverjük össze,
olyan íze lesz, mint a diónak.
A megrögzött kávéfogyasztóknak sem kell lemondaniuk erről az élvezetről. Egyrészt azért, mert
már kapható koffeinmenetes babakávé is, másrészt visszaállhatunk a régen oly gyakran fogyasztott
cikóriára. A napjainkra csaknem elfeledett cikória nem más, mint pótkávé. A mezei katáng
megszárított, pörkölt és porrá őrölt gyökeréből készül. A cikória nem csak azért volt közkedvelt,
mert a maláta- és más alapanyagú pótkávék közül ennek íze hasonlít leginkább a babkávéhoz,
hanem azért is, mert jelentős gyógyhatása van. Dr. Baglioni és Arullani professzorok kutatásai azt
bizonyították, hogy a cikória kesernyés anyaga jó hatással van a gyomornedv-elválasztásra, és
stimulálja a gyomormozgást. Ennek következtében az erjedést okozó emésztetlen gyomortartalom-
maradékok továbbjutnak a vékonybélbe. Különösen előnyös a cikóriával ízesített tejeskávé
fogyasztása, mivel négyszer gyorsabban halad át a gyomron, mint a pasztőrözött tej. O.
Schmideberg3 professzor azt is megállapította, hogy a cikória fékezi a kártékony baktériumok
szaporodását a vastagbélben. Ezen túlmenően gyorsítja a bélműködést, és megszünteti a
székrekedést. A májból is képes eltávolítani a méreganyagokat, és serkenti az epekiválasztást.
Egyes vizsgálatok szerint nagy adagokban fogyasztva még a veseköveket is feloldja, miközben
3
o. smídeberg
47/434
élénkíti a veseműködést. A cikóriát étrendjükbe iktatóknál egy idő után vörösvértest-növekedést is
megfigyeltek.
A gyógyhatásán kívül a cikória használatának nem elhanyagolható előnye még, hogy együtt
reggelizhet az egész család, hiszen a feketekávéval ellentétben ez a fajta kávé nem árt, sőt
kifejezetten használ a gyerekeknek. Este is fogyasztható, mivel nem okoz álmatlanságot. Nálunk a
cikóriakávét a generációk óta jól ismert Franck gyárban készítik, immáron 90 éve. Használatának
legcélszerűbb módja, hogy személyenként 2,5 dl nyerstejet felforralunk, és 1 kávéskanál cikóriát
belekeverve 3 percig főzzük. 5 perc állás után szűrjük le, és 1 evőkanál mézzel édesítve tálaljuk. Édes
péksüteménnyel (kuglóf, kalács, briós) tálalva finom vacsorát csinálhatunk belőle. Egyébként a
zsírdús nyerstejből készített cikóriakávé íze és állaga nagyon hasonlít a közkedvelt olasz cappuccino
(kapucsínó)-ra.
Köztudott a különböző édességek, cukorkák, csokoládék káros hatása úgy a fogazatra, mint az
egészségre. A túlzott cukorfogyasztás elősegíti a máj elzsírosodását és a hasnyálmirigy túlterhelését.
Ennek következménye a kóros elhízás és a cukorbaj. Nem kis veszélyt jelent a szervezetre, hogy a
nehezen felszívódó szacharóz elégetése felemészti a szervezet B-vitamin-tartalékait, ami különböző
hiánybetegségeket idéz elő. Csokoládék esetén további veszélyt jelent még a kakaó purintartalma,
amely a szervezetben húgysavvá bomlik le, és köszvényt okoz. Miután a purinok kakaóban találha-
tó változatát a teobromint a szervezet nem képes megemészteni, így ez az anyag gyomorfájást, bél-
panaszokat, enyhébb esetben fejfájást eredményez. A táplálkozástudomány által már régóta bizo-
nyított tény, hogy szervezetünknek élettani szempontból nincs szüksége nagy szénhidráttartalmú
üres cukorra, ezt a luxus kalóriát testünk teljes mértékben képes nélkülözni. Az agysejtek táplálása
glukózzal történik ugyan, de ezt a naponta megevett zöldség és gyümölcs cukortartalma is képes fe-
dezni.
A különböző cukrok közül is a legártalmasabb a finomított fehér cukor fogyasztása. Ez a
biológiailag holt anyag nem csak a hasnyálmirigyre és a fogak kalciumtartalmára hat károsan,
hanem rombolja az idegrendszert, gyomorfekélyt, érrendszeri megbetegedéseket okoz, és nem
utolsósorban jelentősen hozzájárul a zsírsejtek növekedéséhez, vagyis az elhízáshoz. A finomított
fehér cukorként ismert szacharóz ugyanis diszaharidnak nevezett összetett molekulákból épül fel,
amit a szervezet a monoszahariddal (szőlő- vagy gyümölcscukorral) ellentétben csak jelentős
energia- valamint B-vitamin- és kalcium-felhasználással képes elégetni. Ennek tudható be a
hasnyálmirigy túlterhelése, a B-vitamin hiányára visszavezethető betegségek, és a fogszuvasodás,
mert a szervezet a szacharóz lebontásához szükséges kalciumot a legkönnyebben elérhető helyről, a
fogakból vonja el, ami a fogbélállomány megritkulásához, vagyis fogaink kilyukadásához vezet.
Miután a fogaink tönkrementek, elkezd leépülni a csontrendszerünk. A cukorfogyasztás tehát
hasonló mértékű csontritkulást vált ki a szervezetünkben, mint a húsfogyasztás. Ezen túlmenően
lustává, kedvtelenné tesz bennünket, mert a cukor, és a többnyire sütemények formájában
fogyasztott fehérliszt magasan tartja a vércukorszintet. A cukor lebontásához nagy mennyiségű
inzulin kerül a vérbe, melynek hatására nem tudják kifejteni hatásukat az ifjúsághormonok sem: a
karcsúsághormonként emlegetett glukagon, a férfi nemi hormonként ismert tesztoszteron, és az
örök ifjúság hormonja, az STH.
A túlzott cukorfogyasztás köztudott következménye még, hogy gyengíti az immunrendszert. A
fehérvérsejtek ugyanis a baktériumok helyett inkább cukrot esznek. Egy cukrot nem fogyasztó
személy minden egyes falósejtje 12 baktériumot öl meg. A naponta 12 evőkanál cukrot fogyasztók
fehérvérsejtjei már csak 1 baktériumot képesek elpusztítani. Ne higgyük, hogy ez a napi negyed
kilogrammnyi cukor olyan tetemes mennyiség. Ételeink, italaink ugyanis nagyon sok rejtett cukrot
tartalmaznak. Egyetlen példát felhozva: 1 liter kólában 6 evőkanál cukor van. A kristálycukor
legújabb előállítási módja még súlyosbítja is ezt a helyzetet. Régen sárga színű volt a kristálycukor,
manapság viszont hófehér. A gyártók ugyanis úgy gondolták, hogy tovább finomítva vonzóbbá
válik a termékük, ezért a kész cukrot szárítás előtt mésszel kifehérítik. A mész kalciumtartalma
azonban nem képes felszívódni a csontokba, hanem rárakódik a felületére. Ezáltal különféle izületi
problémákat vált ki.

48/434
Ha már semmiképpen nem tudunk lemondani az édességről, akkor a répa és nádcukor helyett
fogyasszunk mézet. A méz a hagyományos édesítőszerekkel ellentétben könnyen felszívódó
gyümölcs- és szőlőcukrot, valamint kevesebb szénhidrátot tartalmaz, így fogyasztása nem káros az
egészségre. A méz oly módon is segít megőrizni egészségünket, hogy csökkenti a desszertek iránti
vágyat. A tapasztalatok szerint, aki kizárólag mézet fogyaszt, annak szervezete egy idő után nem
kívánja az édességet. Így mézből is kevesebbet fogyaszt. Ez ráadásul karcsúbbá is teszi, illetve
gátolja a későbbi elhízást. Ne felejtsük el azt sem, hogy az élelmiszerek közül a méz az egyetlen,
amiben semmilyen méreganyag sincs, mert a méhek csak olyan növényekről gyűjtenek virágport,
amelyek permetmentesek. Ráadásul a méz vírusölő hatással rendelkezik, mivel a virágpor a
vitaminokon és aminosavakon kívül antibiotikumokat is tartalmaz.
Az olajos magvak közül a dió és a mák az, melyekben a legtöbb vitamin és nyomelem van.
Összekapcsolva a kellemest a hasznossal, a hagyományos édességek helyett fogyasszunk diót
mézzel. Sokan nem is tudják, hogy ez az egyik legkellemesebb ízű csemege. A gyári
készítményekhez ragaszkodók vásároljanak gesztenyemasszát. Ez a többnyire csak sütemény-
alapanyagként ismert csemege tejszínhab nélkül is finomabb és egészségesebb, mint az
agyonvegyszerezett édességek. Miután a gesztenyemasszát mélyhűtve forgalmazzák, tartósítószert
sem tartalmaz. (A biztonság kedvéért ellenőrizzük a csomagoláson, hogy rajta van-e az erre utaló
felirat.)
Korábban megszokott ételeink egészségkímélő átalakítása sem jelent gondot, mert a kompótok,
dzsemek és a legtöbb sütemény mézzel is édesíthető. Mivel a répa- illetve nádcukor és a méz
édesítő hatása közel azonos, még az előírt mennyiségen sem kell változtatni. Legideálisabb édesítő-
anyag azonban a gyümölcscukor. Ez a fajta cukor a csontritkuláson kívül a cukorbetegségtől is
megóvja a szervezetet, mert csak kismértékben emeli a vércukorszintet. A gyümölcscukor glikémi-
ás indexe ugyanis csupán egyötöde a szacharóznak, ami azt jelenti, hogy a lebontása szinte
egyáltalán nem igényel inzulint. Vigyázzunk azonban a mézhez hasonló állagú édesítőanyagokkal,
mert ezek nem gyümölcs- vagy szőlőcukorból, hanem túlnyomórészt diszacharidból állnak.
Legismertebb közülük a kukoricaszirup, vagy más néven izocukor. Alapanyaga a
kukoricakeményítő, amelyből egyszerűen és olcsón lehet mellékízmentes folyékony cukrot
készíteni. Ez az oka annak, hogy a csokoládégyárak igen nagy mennyiségben használják. Az
amerikai kontinensen nagyon népszerű a juharszirup, amely a cukorjuharfa, illetve a feketejuharfa
besűrített nedvéből készül. Csupán annyiban különbözik a répacukortól, hogy kevés vitamin és
ásványi anyag (pl. kalcium) is van benne. Szintén tartalmaz ásványi anyagokat a répa- és
nádcukorgyártás mellékterméke, a melasz. Rendkívül intenzív, kellemetlen mellékíze folytán csak
kevés helyen alkalmazzák. Ugyancsak igen erős mellékíze van az árpaszirupnak, vagy
közismertebb nevén a malátakivonatnak. Ráadásul az édesítő hatása kisebb, mint a többi
diszacharidé.
Sajnos a csokoládégyárak termékeik édesítésére ma még szinte kizárólag izocukrot, illetve répa-
vagy nádcukrot használnak, ezért tartózkodjunk a túl édes készítmények fogyasztásától. Bizonyos
esetekben azonban ez nehezen oldható meg. Ilyen termék a szaloncukor, amely otthon nem állítható
elő esztétikailag is megfelelő kivitelben, nálunk pedig a legtöbb helyen elképzelhetetlen a kará-
csony e nélkül az igen sokféle kivitelben gyártott cukorka nélkül. Miután egy átlagos méretű
karácsonyfa feldíszítéséhez 2 kg szaloncukorra is szükség van, az ünnepek elmúltával igen nagy
veszélyt jelent ennek a tetemes mennyiségű cukornak az elfogyasztása. Nem szükséges azonban az
ezidőtájt egyébként is túlterhelt gyomrunkat még ennek a megpróbáltatásnak is kitenni, ha
csokoládé-bevonat nélküli szaloncukrot vásárolunk. Ez a tömény cukorból préselt olcsó
szaloncukor ugyanis akár évtizedekig is elrakható anélkül, hogy megpenészedne, így a hagyomány-
őrző családok is mentesülhetnek ettől az évenként ismétlődő egészségromboló kényszerfo-
gyasztástól. Ne együk meg a tömény cukorból készült habkarikákat se, mert kíméletes bánásmód
esetén ez a közkedvelt karácsonyfadísz is évekig raktározható. A jövőben valószínűleg nem lesz
szükség erre a gyakorlatra, mivel élelmes vállalkozók elkezdenek műanyagból szaloncukrot
gyártani, és díszes papírba csomagolva forgalmazzák.

49/434
Túlsúllyal küszködők számára a fogyókúrának van egy természetes módja is a megerőltető
tornagyakorlatok helyett. Felesleges kilóinktól úgy szabadulhatunk meg a legkíméletesebben, ha
lemondunk a vacsoráról, helyette rostos gyümölcslevet vagy kevés gyümölcsöt fogyasztunk. A
nehéz laktató ételek lefekvés előtti elhagyása nem csupán testsúlyunkra lesz jótékony hatással, de
biztosítja éjszakai álmunk zavartalanságát is. A fogyókúrának ez a módja azonban csak akkor lesz
eredményes, ha szakítunk a nassolási szokásainkkal is, mert hiába hagyunk el egy főétkezést, ha az
így kieső kalóriamennyiséget „csipegetéssel” pótoljuk. Ha valaki nem tudja megállni, hogy
félóránként ne nyissa ki a hűtőszekrény vagy az éléskamra ajtaját valami ízes falat után kutatva, az
ne tartson otthon semmi olyan ételt, ami csemegézésre csábítaná.
Sok esetben tehát az elhízás oka a torkosság, amit tovább fokoz, hogy az adalékanyagok egy
része igazoltan fogyasztó hatású. A nemkívánatos testsúlynövekedésnek azonban van egy másik
oka is, amire szintén kevesen gondolnak, holott ez még alattomosabb módon járul hozzá az
elhízáshoz, mint a nassolás. Evolúciós fejlődésünk során emésztőrendszerünk úgy alakult ki, hogy
az éhségérzetet nem befolyásolja a gyomor telítettsége. Ez feltehetően azért van így, mert a szűkös
élelemforrások következtében nem lett volna kívánatos, hogy félig telt gyomorral elmenjen az
étvágyunk, hiszen az újbóli élelemhez jutás bizonytalan volt. A mozgáshiányból eredő elhízás sem
fenyegette az őseinket, mert a rájuk vadászó tigrisek és oroszlánok gondoskodtak a napi
testedzésről. A civilizált társadalomban azonban a folyamatos élelemellátás biztosítása már nem
jelent gondot, tehát semmi szükségünk arra, hogy minden étkezésnél megtöltsük a gyomrunkat.
A legtöbb ember viszont ma is ezt teszi, arra hivatkozva, hogy éhes. Ennek a túlevési szokásnak
azonban könnyen elejét lehet venni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy az éhségérzet csak addig tart,
amíg a táplálék a gyomorból nem kezd el lejutni a vékonybélbe. A normális ételmennyiség
elfogyasztása után tehát ne együnk többet, hanem várjunk 1-2 órát, és biztosan meg fog szűnni az
éhségérzetünk. Ne töltsük ezt az időszakot további evéssel, mert a szükségtelenül elfogyasztott
kalória zsír formájában elkerülhetetlenül ránk fog rakódni. Ezen a kényszerű mozgás sem segít,
mert vérszomjas vadállatok is már csak az állatkertben vannak, így nincs mi elől futni. Sajnos a
szervezet energiaraktározása rendkívül hatékony folyamat. 7000 kalóriából 1 kg zsír képződik, amit
ha nem vigyázunk 1 hét alatt is könnyen fel lehet szedni.
A fogyókúra és a vegetárius életmód megkezdése előtt mindenképpen tanácsos a szervezetet egy
3-5 napos léböjt kúrának alávetni. Ez alatt a méregtelenítő kúra alatt csak gyümölcs- vagy
zöldséglevet fogyaszthatunk. Nagyon fontos, hogy naponta csak egyféle gyümölcs levét igyuk, a
különféle gyümölcsök nem keverhetők egymással. Az eltérő emésztési idő miatt szigorúan tilos
a gyümölcs és zöldséglevek együttes fogyasztása. (Ez alól csak az almalé és a sárgarépa ivólé
képez kivételt.) Miután eldöntöttük, hogy a kúrát gyümölcs- vagy zöldséglével végezzük,
mindvégig tartsunk ki választásunk mellett. Egyébként a gyümölcsök közül az alma tisztítja
leghatékonyabban a szervezetet. Magas savtartalma fertőtleníti a bélrendszert, ráadásul a bőrt is
szépíti. Savanyú, de érett almát használjunk erre a célra, legalkalmasabb fajta a ranet (renet).
A friss zöldségek közül leghatékonyabb a búzafűvel, illetve annak kisajtolt levével végzett
böjtkúra. A búza zöld hajtásából készült levet az USA-ban elixírként dicsőítik, és nem minden alap
nélkül. A búzafű ugyanis 70% klorofillt, 21% teljes értékű fehérjét, rengeteg vitamint, enzimet, és
az összes ismert ásványi anyagot tartalmazza. A búzafű levével való böjtölés során tehát a szervezet
minden szükséges tápanyagot megkap. 1 kg búzafűben annyi vitamin, ásványi anyag és antioxidáns
van, mint 32 kg gyümölcsben. Egyébként a magas biológiai értékének tudható be az is, hogy 10 dg
búzafű 2 kg főzelék tápértékének felel meg. Gazdag tápanyagtartalmának köszönhetően a búzafű
nem csak roborálja a szervezetet, hanem méregtelenítő, vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatást is
kivált, és gátolja a vér túlsavasodását. Emellett segíti az emésztést, és a mérgező nehézfémek
kiválasztását. A zöld lé az immunrendszert is erősíti, ami P4DI és SOD enzimtartalmára vezethető
vissza. Ez utóbbi enzim lassítja az öregedési folyamatot, és stabilizálja az immunrendszert. A
búzafű levét a rákterápiában is eredményesen alkalmazzák, sőt sérüléseknél, kiütéseknél, égési
sebeknél és rovarcsípés esetén szintén jó eredményeket értek el vele. Még kozmetikai célokra is
alkalmazható, mivel feszessé teszi a fáradt bőrt, erősíti a fejbőrt, és megszünteti a korpásodást.
Búzafű levével gargalizálva megszűnnek a fogínypanaszok, és eltűnik a torokgyulladás.
50/434
Búzafüvet leghatékonyabban bioboltokban beszerezhető csíráztató tálakban hajtathatunk. Ennek
módja a mellékelt használati utasításban megtalálható. A kihajtott magokat 10-14 nap után
„arathatjuk” le. A levét paradicsompasszírozóval sajtoljuk ki, mert a turmixgép vagy a mixer
felaprítja az emészthetetlen rostokat is. A legalkalmasabb azonban erre a célra a speciális
búzafűprés, amely az alábbi címen rendelhető meg: Vegetáriusok Baráti Köre, 1165. Budapest,
Rezgőfű u. 1. Vízzel 10 : 1 arányban hígítva fogyasszuk. Kezdetben 1-2 kávéskanálnyinál többet ne
használjunk egyszerre, mivel intenzív tisztító hatásánál fogva a testben felszabaduló méreganyagok
rosszullétet okozhatnak. Akár gyümölcs- akár zöldséglével végezzük a kúrát, ne lepődjünk meg, ha
a kezdetén a vizeletünk elsötétedik, és nyelvünk lepedékessé válik, mert ez a fokozott
méregkiválasztás jele. A böjtkúra akkor nevezhető eredményesnek, ha a végén a vizelet teljesen
kitisztul, vízszínűvé válik.
A mellékhatások minimumra csökkentése érdekében ajánlatos a böjt megkezdése előtt legalább
egy napig nyers táplálékot fogyasztani, hogy a szervezet méregtelenítése ne hirtelen, hanem
fokozatosan kezdődjön el. Ugyanilyen fontos, hogy a böjt befejezése után se fogyasszunk egy ideig
feldolgozott ételeket, mivel ebben az időszakban a szervezet minden anyagot felszív, ami a -
gyomorba kerül, és ezekből az anyagokból építi fel, pótolja a böjt során kiselejtezett beteg,
megrongált sejteket. A főtt és sült ételek fogyasztására való azonnali visszatérés esetén a szervezet
ismét mérgezett anyagokból fog felépülni, ami nagymértékben lerontja a kúra hatékonyságát. A böjt
után táplálékunk friss gyümölcsökből, zöldségekből, valamint nyerstejjel, aludttejjel, joghurttal
vagy kefirrel elkevert búzacsírából, illetve pörkölést nem igénylő olajos magvakból álljon, és csak
egy hét után kezdjük el a hőkezelt ételek fogyasztását. Ezek az ételek természetesen már nem
tartalmazhatnak húst, állati zsiradékot és finomított fehér cukrot, mert akkor értelmetlenné válik a
böjtölés.
Ha végleg átállunk a rostokban gazdag élelmiszerek (zöldség, gyümölcs, korpás kenyér)
fogyasztására, a székrekedés, a végbélkiöblösödés és az aranyér sem fog többé kínozni bennünket.
A növényi rostok ugyanis saját tömegükhöz mérten négyszer annyi vizet képesek magukba szívni,
ami megakadályozza a széklet végbélben történő kiszáradását, megkeményedését, és ezáltal a
székrekedés kialakulását. Ennek előfeltétele azonban a megfelelő mennyiségű (napi 2-2,5 liternyi)
vízfogyasztás. (Ellenkező esetben a rostok a bélrendszerből vonják el a táplálék által bevitt
folyadékot, ami még súlyosabb helyzetet, teljes bélelzáródást idézhet elő.) A rostok nem csak a
vizet lépesek megkötni, hanem az emésztés során képződő ártalmas termékeket, pl. a fehérjék
feldolgozásakor előálló nitrozo-vegyületeket. Ezek károsíthatják a bélfalat, és megterhelhetik a
kiválasztó szerveket. Rostdús táplálkozás esetén azonban a lebontási termékeket a ballasztanyag
felszívja. Mivel a rost emészthetetlen, így nem kerülnek ki belőlük a méreganyagok, a szervezet a
széklettel együtt eltávolítja őket. Ezáltal elkerülhető a vastagbél nyálkahártyájának gyulladása, ami
daganatot eredményezhet. Túlságosan zsíros táplálkozás esetén az epesavak a vastagbélben káros,
karcinogén anyagokká alakulhatnak a bélflóra tevékenysége által. A vastagbélrák másik kiváltó oka
a mioglobin, amely legnagyobb mennyiségben a vörös húsokkal kerül a szervezetbe. A rostok
ezeket a méreganyagokat is képesek megkötni, és eltávolítani. Igen áldásos a koleszterin-megkötő
képességük. A rostanyagok nem engedik a koleszterint felszívódni a bélrendszerbe, ami csökkenti
az érrendszeri megbetegedések valószínűségét.
A rostok nem csak a végbélben, hanem már a gyomorban is sok vizet szívnak magukba, amitől
megdagadnak. Ezáltal jóllakottságérzetet keltenek, és mint tudjuk az elfogyasztott ételmennyiség
csökkentése segíti elő legintenzívebben a fogyást. A rostok két csoportra oszthatók. A vízoldhatókra
(pektin) és a vízben oldhatatlanokra (cellulóz). A pektintartalmú élelmiszerek (pl. alma, banán,
narancs, zabkorpa, zabpehely, lenmag) kevésbé terheli az emésztőrendszert. A cellulóztartalmú
búzakorpa, nyers zöldségfélék viszont mechanikai hatást gyakorolnak a bélfalra, ezért fokozhatják a
már meglevő gyulladást, fekélyt. A túl sok rost fogyasztása is káros lehet. Sokan önmagában eszik a
búzakorpát, ami megzavarja a tápanyag felszívódását, és rossz közérzetet teremt. Fokozott megkötő
tevékenysége során ugyanis a káros anyagok mellett létfontosságú ásványanyagokat (kalcium, vas)
is magába szív, és eltávolítja a szervezetből. Tartózkodjunk tehát a szélsőségektől, a

51/434
természetellenes táplálkozástól. Amennyiben teljes kiőrlés lisztből készül kenyeret, sok zöldséget és
gyümölcsöt fogyasztunk, a szervezetnek nincs szüksége pótlólagos rostbevitelre.
A derék körül megmaradó zsírpárnákat étrendi kiegészítőkkel (krómvegyületekkel és konjugált
linolsavval) lehet eltüntetni. A króm egyensúlyba hozza a szervezet vércukorszintjét, és csökkenti
az édességek iránti vágyat. Az édesség- és a sütemények formájában hozzá kapcsolódó szénhidrát
fogyasztásának mérséklődése kíméli a hasnyálmirigyünket is. A CLA-nak nevezett konjugált linol-
sav pedig a később ismertetendő módon meggátolja a zsír beépülését a zsírsejtekbe. Mivel a kúra
végzése során a fizikai erő átmeneti csökkenésével kell számolnunk, ebben az időszakban
tartózkodjunk a nehéz testi munkától. A legjobb, ha a böjtölés időtartamára szabadságot veszünk ki,
és naponta csak egy hosszabb séta erejéig hagyjuk el a lakásunkat. A szellemi erőnk viszont jelentős
mértékben növekedni fog, kitisztul az agyunk, és szinte szárnyakat kapnak gondolataink. Testünk
tisztulásával megváltozik a tudatállapotunk is. A testmérgek eltávolításával nyíltabbá, könnyedebbé
válunk, nyugodtabban kezeljük a mindennapi életünkben felmerülő problémákat.
A böjtkúrával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a szabályok betartása esetén a böjt
teljesen ártalmatlan, és jelentősen növeli a szervezet ellenálló képességét. A böjt során ugyanis a
szervezetből fokozott mértékben távoznak el az anyagcsere bomlástermékei, a húgysav, a lerakódott
zsír, és az önmérgezés során vérünkbe került káros anyagok. A salakanyagok eltávolítását igazán
intenzívvé csak akkor tehetjük, ha a böjt alatt naponta egyszer 42 °C-ra felmelegített vízzel beöntést
végzünk. Az ehhez szükséges irrigátor-felszerelés gyógyszertárakban szerezhető be. A kb. 1,5
literes víztartályba az előírt hőfokra melegített víz betöltése előtt célszerű 4-5 csepp
eukaliptuszolajat önteni. Érdemes a vízhez 0,5 literenként 1 evőkanál citromlevet vagy almaecetet is
adni, mivel az erjedés enyhén lúgos közegben zajlik. A savanyú közeg megfékezi ezt a folyamatot,
gátolja a kórokozó mikrobák szaporodását, és stimulálja a hasznos mikroflóra tevékenységét. Az
első nap 0,5 liter vízzel kezdjük a kezelést, és naponta fél literrel növeljük a mennyiséget. Még
hatékonyabbá válik a tisztítás, ha víz helyett kamillateát használunk a beöntéshez, néhány csepp
citromlével elkeverve.
A művelet legegyszerűbben úgy végezhető el, hogy a teával töltött edényt egy magasan elhelye-
zett szegre akasztjuk, majd műanyag fóliával letakarjuk az ágyat, és az oldalunkra fekve
elhelyezkedünk rajta. Célszerű a jobb oldalunkra feküdni, mivel így a folyadék bejut a vakbelünkbe,
és azt is kitisztítja. Az irrigátorcső végbélbe helyezését jelentősen megkönnyíti, ha előzőleg növényi
olajjal bekenjük. Mélyeket lélegezve a tea bejutása jelentősen gyorsítható. Ürítés előtt ajánlatos a
teát legalább 10 percig a végbélben tartani, és közben különböző mozgásokat végezni, vagy a hasat
masszírozni, hogy a falán levő kemény lerakódásokat is kimozdítsuk. Krónikus székrekedés esetén
a beöntéseket addig kell folytatni, amíg a léböjtkúra ellenére darabos széklet távozik tőlünk. Ha a
mérgezés olyan fokú, hogy haspuffadás lép fel, akkor a vér fokozottabb tisztulása érdekében a
gyümölcs- és zöldséglevek helyett ízesítés nélküli gyógyteákat fogyasszunk.
Aki nem képes arra, hogy ezt a házilag kivitelezhető módszert alkalmazza, vagy a körülményei
nem teszik lehetővé a lebonyolítását, klinikai segítséget is igénybe vehet. Nálunk is terjedőben van
ugyanis egy új eljárás, a kolon-hidroterápia. Ez az USA-ban kifejlesztett, gépesített beöntésnek is
nevezhető módszer egy műszerrel szabályozható készüléken alapul, amelyet a betegágy mellé, a
falra szerelnek fel. Legfőbb jellegzetessége, hogy közvetlenül kapcsolódik a hideg- és melegvíz-
hálózathoz, valamint a lefolyórendszerhez. A készülék egy speciális, egyszer használatos műanyag
csövön keresztül érintkezik a pácienssel. A csőrendszerbe oxigén is vezethető, amely a vastagbél
nyálkahártyájának regenerálódását segíti elő. A jól kiképzett kezelőszemélyzet a csőrendszerben
áramló víz irányát és hőmérsékletét a műszerfal állításával szabályozza. A zárt rendszer következ-
tében ez a világszerte szabadalmaztatott eljárás igen higiénikus, és a meleg valamint hideg víz
alkalmazásának váltogatása a Kneipp-kúrához hasonló edző hatást fejt ki a bélfalon. Egy-egy
kezelés során 10-15 alkalommal különböző hőmérsékletű vizet engednek be a vastagbélbe. A 38-41
o
C-os meleg víz hatására a bélizomzat görcse oldódik, javul a véráramlás, és fellazulnak a
kiöblösödésekben levő felrakódások. A 20-21 oC-os hideg víz hatására a bélizomzat összehúzódik,
amely reflexes érösszehúzódást vált ki. Ennek következtében a székletrögök útra kelnek. Ez a
módszer nem csak egészségmegőrzési céllal alkalmazható, hanem 8-15 kezelésből álló kúra esetén
52/434
hatékonyan gyógyítható vele a krónikus székrekedés, aranyér, krónikus puffadás,
vastagbélgyulladás, reuma, sokízületi gyulladás, allergiás betegségek, tüdőasztma, felsőlégúti-,
húgyúti- és kismedence-gyulladások, májbetegségek, valamint a fejfájás és a migrén. Ezen
túlmenően alkalmas egyes bőrbetegségek: akné, pszoriázis, ekcéma gyógyítására, valamint a
bélférgesség, a fáradékonyság, kimerültség, depresszió felszámolására, de jelentős mértékben teher-
mentesíthető vele az immunrendszer is. Ez a hatás főleg annak tudható be, hogy a kezelést a
bélbaktériumflóra visszatelepítése zárja le. Nem alkalmazható a kolon-hidroterápia súlyos
szívbetegség, érfaltágulat, gyomor- és bélrendszeri vérzések, valamint előrehaladott terhesség
esetén.
Nálunk ez a kezelés többek között a Biovital – Melissa Egészség- és Wellnessközpontban vehető
igénybe. Címük: 1024. Budapest, Lövőház u. 1-5. Tel: 315 2069. E-mail: biovital@biovital.hu
Honlap: http://www.biovital.hu Vállalkozó szellemű természetgyógyászok már itthon is
beszerezhetik ezt a berendezést. Kizárólagos hazai forgalmazója: Naturmed Kft, Budapest,
Szentkirályi u. 8. Tel: 317 1680. A magyarországi bevezetése után némi tökéletesítésen is átesett ez
a készülék. Erre azért volt szükség, mert egyes esetekben a beáramló víz hirtelen
nyomásnövekedése következtében a bélfal megsérült. Ez a probléma azonban kiküszöbölhető egy
magyar orvos-kutató, dr. Gajdos Gábor találmányával. A Nyugat-Európában is nagy sikert aratott
védőszelep segítségével a vastagbélben uralkodó nyomás folyamatosan ellenőrizhető.
A vegyszeres béltisztítás nem ajánlott, mert a hashajtók a végbélen kívül az egész
béltraktusra hatással vannak, ami a bélflóra pusztulását okozhatja. Aki ragaszkodik a
hashajtós módszerhez, használjon keserű- illetve glaubersót. 2 dl vízbe tegyen 1 púpozott
kávéskanál sót, keverjen hozzá kevés citromlevet, és éhgyomorra igya meg. A só hatására folyadék
marad vissza a belekben, és ez gyengéden leoldja a bélfalakra rakódott székletet, ami naponta 3-4-
szer ürül ki. Nagy előnye még, hogy a vékonybelet is tisztítja. Ezenkívül epehajtó tulajdonsága is
van. Elősegíti a pangó epe ürülését, és megvéd az epekőképződéstől. Nálunk természetes
gyógyvizek is használhatók erre a célra. A MIRA keserűvíz, a Hunyadi János- és a Ferencz József
gyógyvíz az ér-, epe- és májbetegségeken kívül a székrekedést is megszünteti.
A böjtölő ember egyébként csak az első két napon érez farkaséhséget. A harmadik napon még
nyomott lehet a hangulat, miközben emlékezetünkbe idéződik régen elfelejtett ételek íze és illata, de
már kialakul a szervezetben a Saddietin nevű fehérje, ami elmulasztja az éhségérzetet. Ez a Knoll
József magyar biokémikus által felfedezett fehérje a továbbiakban megvéd bennünket attól, hogy az
éhségérzetünk tovább fokozódjon, sőt a böjt előrehaladtával egyre jobb lesz a közérzetünk, és a
kúra végén azt fogjuk tapasztalni, hogy egy nyomasztó tehertől szabadultunk meg hirtelen. A
megtisztulásnak ez a felemelő érzése azonban csak akkor következik be, ha a szervezetben tökéletes
méregtelenítést végeztünk. Ennek előfeltétele, hogy naponta 2-3 liter folyadékot kell elfogyasz-
tanunk, mivel a mérgek szervezetből való kimosása csak alapos átöblítéssel lehetséges.
Mellesleg a szervezet méregtelenítésének van egy lassúbb, de kíméletesebb módja is. Ez nem
más, mint a friss gyümölccsel való fokozatos méregtelenítés. A szervezet „kimosásának” ez a
módszere már több mint fél évszázada ismert, de csak most kezd tömeges méretekben elterjedni.
Nagy előnye, hogy nem kell éhezni, ennek ellenére nagyon hatásos. A friss gyümölccsel történő
tisztító kúra max. 12 napig végezhető, mert a mérgekkel együtt olyan tápanyagok is kimosódnak a
szervezetből, amelyeket ha nem pótolunk, különböző hiánybetegségek léphetnek fel. Az
eredményes kúra lefolytatásához naponta minimum 2 kg friss gyümölcsre van szükség. Ennél
kevesebb gyümölcs olyan kevés folyadékot tartalmaz, amely nem képes a szervezetet kellő
mértékben átöblíteni. Az elfogyasztandó mennyiség azonban függ a gyümölcs fajtájától is.
Citromból elegendő naponta 1 kg, görögdinnyéből viszont naponta legalább 3 kilogrammot kell
megenni. A citromlevet kevés ásványvízzel hígítsuk fel, és a fogak kímélése érdekében szívószállal
kortyolgassuk. Aki nem irtózik a savanyú gyümölcsöktől, az nyugodtan elfogyaszthatja a
visszamaradt rostját is, mivel a citrom nem növeli a gyomorsavat. Ha sikerül permetmentes
citromhoz hozzájutnunk, akkor vékonyan lereszelve a héját is keverjük bele, mert a citromhéj olyan
különleges anyagokat tartalmaz, amelyek a májban lévő méreglerakódásokat rendkívül hatékonyan

53/434
tisztítják. Amennyiben almával végezzük a kúrát, reszeljük le, mivel így könnyebben és gyorsabban
emészthető. (Az almamagot ne együk meg, mert cianidot tartalmaz.)
A gyümölcs testünk kúraszerű kitisztításán kívül a méreganyagok felhalmozódásának
megakadályozására, szervezetünk állandó karbantartására is alkalmas. Ennek a folyamatosan
alkalmazandó eljárásnak a hatékonysága azon a megfigyelésen alapul, hogy a szervezet az
elfogyasztott étel feldolgozását három fázisban végzi. A harmadik szakasz, a salakanyagok
kiválasztása és eltávolítása hajnali 4 órától délig tart. Ebben az időintervallumban tehát
tartózkodnunk kell a táplálékfelvételtől, vagy csak olyan táplálékot vehetünk magunkhoz, amely
könnyen emészthető, és gyorsan felszívódik, tehát nem von el jelentős energiát a salaktalanítást
végző szervezettől. Ilyen nagy víztartalmú és maximum fél óra alatt megemészthető méregmentes
élelmiszer a friss gyümölcs vagy annak kifacsart leve.
Ha ily módon kívánjuk szervezetünket méregteleníteni, akkor reggelire kizárólag gyümölcsöt,
illetve friss gyümölcsből készült gyümölcslevet fogyasszunk. Feldolgozott ételt csak délután szabad
enni, azt is csak este 8 óráig. A gyümölccsel történő méregtelenítés előnye még, hogy kellő
mértékben ellátja a szervezetet vitaminokkal és fontos ásványi anyagokkal. Ezen túlmenőleg
megszabadít bennünket a helytelen táplálkozás következtében ránk rakódott többletsúlytól, mivel a
méregtelenítés időszakában a szervezet nem csupán a salakanyagokat választja ki, hanem eltávolítja
a szervezetből a fel nem használt energiautánpótló anyagokat, vagyis a felesleges kalóriát is. Ez a
hatás azonban csak akkor jön létre, ha a gyümölccsel nem fogyasztunk együtt más, hosszabb
emésztési időt igénylő ételeket, mert ebben az esetben a gyümölcs megreked a gyomorban, és
erjedésnek indul. Ennek következtében nem tudja „átmosni” a szervezetet, nem tudja magával vinni
a felesleges anyagokat, sőt az erjedés más ételekre gyakorolt rothasztó hatása miatt tovább
fokozódik a szervezet mérgeződése. Ezt a helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a megterhelt
gyomor tartalmának megemésztéséhez rengeteg energiára van szükség, és a méregtelenítés
fázisában levő szervezet ezt az energiát a salakanyag-kiválasztástól vonja el. A nyers gyümölcsöt
tehát mindig éhgyomorra kell fogyasztani, és semmi mást nem ehetünk hozzá. Egyébként ezt a
szabályt napközben is célszerű betartani. A gyümölcsevéssel kapcsolatos gyakori gyomorpana-
szok könnyen elkerülhetők, ha más ételek fogyasztása előtt és után három órán keresztül nem
eszünk nyers gyümölcsöt.
A gyümölcskúra elkezdésekor előfordulhatnak kisebb gyomorpanaszok (pl. puffadás,
gázképződés, hasmenés) de ez átmeneti jelenség, a bélrendszer méregtelenítése után ezek a
kellemetlenségek megszűnnek. Ha túl sok mérgező üledék található az emésztőrendszerben, akkor
lehet, hogy a felfúvódás elviselhetetlen mértéket ölt. Ebben az esetben hámozzunk meg egy zellert,
daraboljuk vékony hasábokra, és rágcsáljuk el gyümölcsfogyasztás után. Az erősen lúgos
kémhatású nyers zeller semlegesíti a mérgezett szervezet által termelt savakat, és megakadályozza a
felfúvódást. Banán alkalmazása esetén székrekedés is előfordulhat. Ennek feltehetően az az oka,
hogy a radiesztéziai megfigyelések szerint a banán jelentős mennyiségű földsugárzást képes
magába gyűjteni. A geopatológusok szerint ennek szervezetünkbe kerülését úgy tudjuk meg-
akadályozni, hogy keresztben magunk elé fektetjük, és acélkéssel szeletelve fogyasztjuk.
Valószínűleg ez a jelenség is közrejátszott abban, hogy a természetgyógyászok az almát tartják
legalkalmasabbnak gyümölcskúra végzésére. A mérések szerint ugyanis közkedvelt gyümölcseink
közül az alma és a narancs hajlamos legkevésbé mágneses töltések befogadására. Egyes
gyümölcsök nem csak béltisztításra alkalmasak, hanem fogyasztó hatásuk is van. A grépfrútlé,
illetve a friss grépfrút főleg hasi típusú elhízás esetén csökkenti a testsúlyt. A grépfrút az
inzulinszint csökkentése, az éhség csillapítása révén segíti elő a fogyást.
Tehát intenzív, egészségünket veszélyeztető tornagyakorlatok nélkül is le lehet fogyni, de a
helyes táplálkozáson kívül az egészséges életmódhoz hozzátartozik a mozgás is. Egy minimális
mozgásgyakorlat elengedhetetlen ahhoz, hogy testünk ne csak a súlyfeleslegtől szabaduljon meg, de
rugalmas is legyen. Ezt a leghatékonyabban úgy biztosíthatjuk, hogy a kora reggeli gyümölcslé
elfogyasztása után egy 10 perces összetett, minden tagunkat megmozgató tornagyakorlatot végzünk.
Ha idősebb korunkra nem akarunk hajlott háttal járni, akkor a testhajlító gyakorlatok után
kapaszkodjunk fel lakásunk legmasszívabb ajtószárnyára, és húzassuk ki a derekunkat is. Ez a kissé
54/434
szokatlannak tűnő gyakorlat főleg az ülő foglalkozást űzőknél igen hasznos. A gyakorlatot felhúzott
lábakkal, elernyesztett testtel, és csak addig végezzük, ameddig jólesik. Ne erőltessük túl az
izületeinket. Mint minden téren, itt is kövessük a fokozatosság és a mérsékletesség jól bevált elvét.
(Akinek gerincsérülése vagy lumbágója van, kerülje ezt a gyakorlatot.)
Az aranyérrel küszködők végezzenek néhány törzshajlítást is vízszintes testhelyzetben. Ennek
módja, hogy lábunkat támasszuk a falnak, és kezünkkel nyomjuk ki magunkat, mintha fekvőtámaszt
végeznénk. Ebben a testhelyzetben néhányszor hajlítsuk a csípőnket körkörösen jobbra, majd balra.
A szervezet előzetes méregtelenítése esetén ez a gyakorlat nem csak ettől a kellemetlen betegségtől
szabadít meg bennünket, hanem a közérzetünket is jelentősen javítja. Ugyancsak hasznos gyakorlat
az aranyér ellen, ha karjainkat magasba nyújtva lábujjhegyre állunk, miközben a has- és
farizmunkat megfeszítjük. Könnyen megőrizhetjük izmaink acélosságát és teherbíró-képességünket,
ha a reggeli tornát kibővítjük néhány perces súlyzógyakorlattal. Ehhez két kisméretű (max. 3
kilogrammos) súlyzót használjunk. (A szívpanaszokkal küszködők csak néhány karmozdulat erejéig
végezzék ezt a gyakorlatot, és közben ne tartsák vissza a lélegzetüket.) A rendszeres testgyakorlat
azért is hasznos, mert a csontritkulás és az ízületi panaszok megelőzésének leghatékonyabb módja a
mozgás.
Jelentősen elősegíti a mérgezett test tisztulását és egészségünk megőrzését, ha a reggeli tornát
jógalégzéssel fejezzük be. Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy nyitott ablak elé állva lassan
szívjuk magunkba a levegőt, amíg a tüdőnk teljesen megtelik. Ezt oly módon érhetjük el, hogy a
rekeszizmot leengedve csukott szájjal, orrunkon át annyi levegőt lélegzünk be, hogy a hasunk
kidomborodjon. Ezután néhány másodpercig hagyjuk a levegőt a tüdőben, majd ugyanolyan lassan
ahogy beszívtuk, engedjük ki úgy, hogy a hasunk behorpadjon. Szívbetegek vagy magas
vérnyomásban szenvedők csak módjával végezzék ezt a gyakorlatot is, mert a nagy mennyiségű
friss levegő jelentősen serkenti a vérkeringést, ami a beteg szívet túlerőlteti. Nagymértékben
növelhetjük a jógalégzés hatékonyságát, ha váltólégzést alkalmazunk. Ennek lényege, hogy először
a bal orrlyukon szívjuk be a levegőt, miközben négyig számolunk, majd nyolcig számolva a
tüdőnkben tartjuk. A kilégzést négyig számolva a jobb orrlyukon át végezzük úgy, hogy most a
hüvelykujjunkkal a bal orrlyukunkat zárjuk el. Ezután a jobb orrlyukon át szívjuk be a levegőt, és a
balon engedjük ki. Ezt alkalmanként háromszor-négyszer ismételjük. A rendszeresen végzett
jógalégzés egyébként nem csupán a méreganyagok tüdőn keresztül történő távozását segíti elő,
hanem idővel kiszélesedik tőle a vállunk, és kiegyenesedik a hátunk. Hasonlóan jótékony hatást
gyakorol szervezetünkre a pajzsmirigy stimulálása. Ennek legegyszerűbb módja, hogy nyakunk
elülső felületét a kulcscsonttól az állig, mindkét oldalon megnyomkodjuk. Különösen jó eredményt
érhetünk el, ha fürdés közben, ökölbe szorított kézzel végezzük ezt a gyakorlatot.
Érdekességként megemlíthető még, hogy szervezetünk méregtelenítésének van egy sajátos
módja is. Tegyünk reggelente 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat a nyelvünk alá, és
negyedóráig forgassuk a szánkban. Eközben a sűrű olaj felhígul, fehér habbá válik, és rengeteg
baktériumot valamint salakanyagot szív magába. Ezt követően köpjük ki, majd öblítés után
fogkrémmel alaposan mossuk meg a szánkat és a fogainkat. Ha fokozni akarjuk a hatást, akkor ezt a
műveletet minden étkezés előtt ismételjük meg. Az eljárás hatásmechanizmusa egyelőre nem
tisztázott. A táplálkozástudományi szakemberek szerint az olaj feltehetően a nyirokkeringést
aktiválja, ami a nyálelválasztást fokozva serkenti a méregtelenítést. Más vélemények szerint a
nyálkahártyák megtisztítása és aktiválása révén fejti ki hatását. Nem zárható ki az a feltételezés
sem, hogy ez a pepszintartalmú zsíros folyadék a nyelvre rakódó lepedékből távolítja el a mérgeket.
Az „olajrágásnak” is nevezett módszer elsősorban a fej területén fellépő betegségek ellen hatásos,
de segít a bőrproblémák, az emésztési zavarok, reumatikus panaszok, a vérképzéssel és az erekkel
kapcsolatos bajok leküzdésében is. Egy holland vizsgálat szerint 30 olajrágással gyógyított páciens
közül 24-nél jelentős javulás lépett fel. Mellesleg ez a különös kúra a szervezet méregtelenítésén
kívül a fogakat is kifehéríti. A szürcsöléses technika megszünteti még a fogínyvérzést, és
megszilárdítja a laza fogakat.
Amennyiben jelentős mennyiségű lepedék található a nyelvünkön, azt ajánlatos időnként egy
kiskanállal lekapargatni. Azért is célszerű ezt megtenni, mert mechanikus tisztítás nélkül a lepedék,
55/434
és annak méreganyag-tartalma a napi táplálkozás során rendszeresen visszakerül a tápcsatornába.
Ezáltal az éjszakai méregtelenítés során kiválasztott toxinanyag visszamérgezi a szervezetet. Erre a
célra kaphatók műanyagból készült kaparókések is, melyek élének mikrobarázdái biztonságosan és
alaposan eltávolítják a nyelvfelszíni felrakódásokat. A Michigan Állami Egyetem által készített
tanulmány szerint a nyelv naponkénti tisztítása nagymértékben gátolja a szájszag kialakulását. Még
akkor is, amikor más szerek csődöt mondtak. A nyelv ily módon történő tisztítása azonban csak
tüneti kezelés. Ez a látványként sem éppen kellemes jelenség csak akkor szűnik meg véglegesen, ha
abbahagyjuk szervezetünk szisztematikus mérgezését.
Ennek tünetei sokak számára csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor kialakultak a helytelen
táplálkozásból eredő betegségek. Nem szükséges azonban ezt kivárni, mert szervezetünk elsalako-
sodásának számos előjele van, amelyek öndiagnosztikával könnyen felfedezhetők. A
természetgyógyászok által javasolt módszerek egyike az előzőekben említett nyelvdiagnosztika.
Mint tudjuk a nyelv formája, színe, a rajta található lerakódások és egyenetlenségek hűen tükrözik
szinte valamennyi szervünk állapotát. Ennél is szélesebb körű tájékoztatást nyújt kezdődő
betegségeinkről az íriszdiagnosztika. A szemünk azonban ezen túlmenően is képes előre jelezni a
rendellenességeket. A Béky László természetgyógyász által javasolt eljárás során hunyjuk le a
szemhéjunkat, és két ujjunkkal gyakoroljunk gyenge nyomást a szemgolyónkra. Ha a tapintáskor a
szemgolyót lágynak, rugalmasnak találjuk, és a nyomás nem vált ki kellemetlen érzést, akkor
szervezetünk mentes a méreganyagoktól. Amennyiben a szemgolyónk kemény, feszes és telt, a
nyomás pedig fájdalmat okoz, akkor a testünk elsalakosodott. Ideje elkezdeni a tisztítókúrát a
betegségek megelőzése végett. (Erősen nem szabad megnyomni a szemgolyót, mert ez mind a
látószervünket, mind a szívet károsítja.)
Egy másik módszere segítségével az is kideríthető, hogy milyen jellegű táplálék okozza a fő bajt.
Vegyünk szagmintát a lábujjaink tövéről, mindkét lábon. Ha ammóniaszagú, akkor fehérjéből van
túl sok a szervezetben, ami egyértelmű jele a mértéktelen húsevésnek. Savanyú szag esetén a
szénhidrát van túlsúlyban a szervezetben, ami főleg tészták, sütemények, édességek túlzott
fogyasztására utal. A következő öndiagnosztikai módszer a vastagbél állapotáról árulkodik.
Amennyiben a reggeli torna közben a sarkunkra ülve azt érezzük, hogy a térdünk nem hajlik
kellőképpen (feszül, húzódik), akkor baj van az emésztőrendszerünkkel. Sürgősen szükség van egy
böjtkúrára vagy egy alapos béltisztításra, különben betegségek egész sora fog kialakulni a
testünkben. Ezt követően változtassuk meg a táplálkozásunkat, mert a korábbi étrend követésével
újra szembe kell néznünk az elsalakosodásból eredő problémákkal.
Az egészséges életmód kialakításánál semmiképpen ne hagyjuk ki étrendünkből a vitaminok
leggazdagabb tárházát, az élesztőt. Visszautalva az akupunktúrára, a hajhullásnak nem mindig
energiazavar az oka. Sokszor a B5 vitamin (pantoténsav) hiánya okozza az idő előtti kopaszodást.
Ilyen esetekben is legcélszerűbb élesztőt fogyasztani. Napi 5 dg élesztő csodákat tehet nem csak a
hajhagymák regenerálása, hanem akut izületi gyulladások esetén is. Az intenzív széndioxid-
felszabadulással járó kellemetlen böfögés könnyen elkerülhető, ha napi élesztőadagunkat
részletekben fogyasztjuk el. Sok országban külön erre a célra szárított étkezési élesztőt is gyártanak.
Teljes mértékben megszabadulunk ettől a kellemetlen jelenségtől élesztőtabletta fogyasztásával. Ezt
az új terméket inaktivált élesztőből készítik szárítással, és formára préseléssel. Mivel az élesztő a B-
vitaminok egész skáláját tartalmazza, kiválóan alkalmas neuraszténia, ideggyulladás,
étvágytalanság és vérszegénység gyógyítására is. Nagy előnye, hogy B12 vitamint is tartalmaz. Ez a
vészes vérszegénységet megakadályozó vitamin csak a húsokban, a sajtokban és a tojássárgájában
található meg jelentős mennyiségben, így a vegán életmódot folytatók sem betegszenek meg, ha
rendszeresen esznek élesztőt. Az alga élelmiszer-alapanyagként való elterjedése azonban teljes
mértékben meg fogja oldani ezt a problémát, mivel a kékeszöld tengeri algában kétszer-háromszor
annyi B12 vitamin van, mint a marhamájban.
Hasonlóan univerzális hatást gyakorol a szervezetre a zöldárpa. A búzafűnél leírtak alapján
tudjuk, hogy a zsenge hajtások, csírák igen gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban. A
zöldárpa esetében sikerült ezt a gazdag beltartalmat megőrizni szárított állapotban is. A 25 éves
kutatómunka eredményeként, különleges technológiával előállított zöldárpapor dr. Hagiwara
56/434
professzor szabadalma, és Európában először nálunk került forgalomba. Ez a bioboltokban 200
grammos csomagolásban árusított termék annak köszönheti rendkívüli népszerűségét, hogy mind a
18 aminosavat tartalmazza, amelyre a szervezetünknek szüksége van. A zöldárpában ezek
polipeptidek formájában vannak jelen, ezért könnyen és gyorsan felszívódnak, elősegítik az
anyagcserét, és semlegesítik az emésztést gátló káros anyagokat. Ezenkívül 19 vitamin jelenlétét
mutatták ki benne, köztük a B12-t. A zöldárpában megtalálható az összes fontos ásványi só és
nyomelem is. Klorofillt is tartalmaz, ami a laboratóriumi vizsgálatok szerint csökkenti a rákkeltő
anyagok felszívódását. Alkalizáló hatásánál fogva segít helyreállítani a helytelen táplálkozás
következtében kibillent pH-értéket. A legújabb kutatási eredmények szerint a zöldárpa
koleszterinszint-csökkentő, fekélymegelőző, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatást is kivált. A
legáltalánosabb hatása azonban az, hogy megtisztítja a szervezetet, így menetesít bennünket
mindazon tünetektől, amelyek az egészségtelen táplálkozásból és életvitelből erednek.
Nagykereskedelmi forgalmazását a Vital-Club Kft. végzi. Címük: 1054. Budapest Hold u. 29. Tel:
302 4277. Fax: 302 4379. A kisfogyasztók a zöldárpaport illetve tablettát a bioboltokban keressék.
A továbbiakban nincs értelme kitérni minden egyes növényi eredetű táplálék egészségre
gyakorolt hasznosságának taglalására. Ez a reformétrenddel foglalkozó szakácskönyvekben
részletesen megtalálható. Ezzel kapcsolatban csupán annyit érdemes megemlíteni, hogy ezek a
készítmények ízben és külső megjelenésben semmivel sem maradnak el a hagyományos ételektől.
A szójából vagy gombából előállított húspótló készítmények segítségével pedig a legtöbb húsos étel
hasonló minőségben elkészíthető, így nem kell lemondanunk a korábban megszokott ételeink
fogyasztásáról sem.
A legújabb tudományos vizsgálatok alapján a szója nem csak a húsevés következményeitől
szabadít meg bennünket, hanem jelentős gyógyhatása is van. A londoni King’s College
kutatócsoportja szerint a szójaprotein olyan kémiai anyagot tartalmaz, amely egy emlőrák elleni
hathatós gyógyszerben, a Tamoxifenben található. A szójafehérje további építőanyagai az
isoflavonoidok, melyek korai szakaszban képesek feltartóztatni az emlődaganat fejlődését. A
szójának ezt a jótékony hatását az is bizonyítja, hogy Kínában és Japánban, ahol a legtöbb
szójakészítményt fogyasztják, ez a sok szenvedést okozó betegség jóval ritkábban fordul elő, mint a
világ más országaiban. A kínai és japán nők mentesek a menopauzával járó hőhullámoktól is.
Ennek oka, hogy a szójában, de főleg a tofuban jelentős mennyiségű progeszteron- és ösztrogén
hormon található, amely átsegíti a nőket ezen a nehéz életszakaszon. Amíg a nyugati orvosok
pótlólagos hormonadagolással próbálják a nőket a hőhullámok okozta kellemetlenségektől
megóvni, a távol-keleti országokban oly annyira ismeretlen ez a jelenség, hogy nyelvi fogalmat sem
alkottak rá. A szójának jelentős a fito-ösztrogén-tartalma is, amit a bélbaktériumok olyan anyaggá
alakítanak át, ami fontos szerepet játszik a hormonális eredetű rákos megbetegedések
megelőzésében.
A szója B11 vitamint is tartalmaz, ami csökkenti a vér homocisztein-szintjét. Ez az aminosav
károsítja a véredényfalakat, és az artériák megvastagodásához vezet. A szakértők szerint a B11
vitamin hiánya felelős a szívinfarktusok és agyvérzések 30-40 százalékáért. A B11 vitamin előnyös
hatása még, hogy terhes nőknél védi a magzatot a fejlődési rendellenességektől. A szója különféle
ásványi anyagokat (kálium, magnézium, kalcium, vas, cink, nátrium) is tartalmaz. Emellett örege-
désgátló E- és A-provitamin is van benne. A szója táplálkozásban betöltött fontos szerepét az a
megállapítás is alátámasztja, hogy az egyetlen növény, amelynek aminosav- és fehérje-összetétele
minden fontos alkotóelemet tartalmaz. Nem véletlen tehát, hogy a táplálkozástudományi
szakemberek a szóját teljes tápértékű élelmiszernek tekintik.
A szójafehérjében mind a 10 esszenciális aminosav megtalálható, így jól pótolja a húst. Az egész-
ségre gyakorolt jótékony hatását fokozza, hogy a hússal ellentétben 3-4 százaléknyi rost is található
benne, zsírtartalma pedig rendkívül alacsony: kb. 2%. Ez a 2%-nyi szójalecitin azonban jelentősen
csökkenti az elhízás veszélyét, és fokozza a fizikai- és szellemi teljesítőképességet. Különösen a
koncentráló- és emlékezőtehetségre gyakorol jó hatást. A testi-lelki fáradtság enyhítésén kívül
növeli az ellenálló képességet, és oldja a stresszhelyzetekből adódó feszültséget. Nem
elhanyagolható előnye még ennek a különleges alkotóelemnek, hogy 60%-a életfontosságú linol- és
57/434
linolén zsírsav, melyek a szervezetben csökkentik a vér koleszterinszintjét. Ráadásul a szójalecitin-
nek kozmetikai hatása is van, mivel késlelteti a bőr ráncosodását, lassítja az öregedést. A szóján
kívül a gomba is teljes értékű fehérjéket tartalmaz. Tápértéküket tekintve a kettő együtt már nem
csak pótolja, hanem felülmúlja a húst. (Egyébként a húsevők nagyon meglepődnének, ha tudnák,
hogy mennyi szóját esznek. Ma már a húskészítmények 60%-ában van szója. Az élelmiszergyárak
nem azért kevernek szóját a termékeikbe, mert aggódnak a fogyasztók egészségéért, hanem ezzel
hamisítják a húst. Ezen túlmenően a külföldi húsipari készítmények jelentős része génkezelt szóját
tartalmaz, mert ezt olcsóbban be lehet szerezni.)
Sokan azzal indokolják a húsfogyasztás szükségességét, hogy e nélkül a szervezet nem jut
elegendő fehérjéhez. A modern táplálkozástudomány azonban megállapította, hogy a szervezetnek
jóval kevesebb fehérjére van szüksége, mint azt korábban hittük. Napi fehérjeszükségletünket
bőven fedezhetjük tejtermékekkel is. A szójás készítményekkel viszont bőven pótolni tudjuk a
húsfogyasztás miatt kiesett fehérjeveszteséget. Kevesen tudják, hogy az élelmiszerek közül a
szójában van a legtöbb fehérje. 10 dg szójában 35 gramm, míg ugyanannyi húsban 28 gramm
fehérje található. Ezen a téren a tejtermékek sem képesek vetekedni a szójával, mert 10 dg szója
annyi fehérjét tartalmaz, mint 1,2 liter tej. Az élelmiszervegyészek szerint a szénhidrogénnel kezelt
szójakészítmények kesernyés íze úgy szüntethető meg, hogy az előző este ráöntött áztatóvizet
reggel leöntjük róla, kissé leöblítjük, és friss vízzel újra felengedjük. A fűszereket ekkor adjuk
hozzá, és hagyjuk tovább ázni a felhasználásig. Ma már azonban a legtöbb gyártó nemesszóját állít
elő. Ennél a korszerű technológiai eljárásnál a szójabab szaponin- (ízrontó keserűanyag) és
tripszininhitor- (emésztésgátló enzim) tartalmát nem szénhidrogénekkel, hanem enzimekkel
távolítják el, így az áztatóvíz leöntésére nincs szükség.
Nem csak húspótlóként, hanem tésztáként használva is előnyös a szója fogyasztása. A szójaliszt
ugyanis feleannyi szénhidrátot sem tartalmaz, mint a búzaliszt. Ráadásul a szójalisztből készített
tészta kevésbé szívja fel az olajat. A cukorbetegek számára további előny, hogy a szója jelentős
rosttartalma lassítja a szénhidrát felszívódását, ami egyenletessé teszi a vércukorszintet. Jelentős
mértékben hozzájárul a felszívódás mérséklődéséhez az a biokémiai okokra visszavezethető tény is,
hogy a gabonák és a különféle hüvelyesek szénhidráttartalmát a szervezet nem képes közvetlenül
hasznosítani. A belőlük készített liszt ugyanis összetett szénhidrátot tartalmaz, amit a szervezetnek
előbb le kell bontania egyszerű szénhidráttá (cukorrá) és csak ezt követően kezdődhet el a
felszívódása. Mellesleg egészséges emberek esetében sem jár következmények nélkül a túlzott
szénhidrátfogyasztás, mivel a szervezet a fel nem használt cukrot zsírrá alakítja, ami elhízáshoz
vezet.
Húspótló alapanyagként jól használható a tönkölybúza is. Amíg a hagyományos búzából készült
liszt fehérjetartalma 10-14%, és csupán 30%-a emészthető, addig a tönkölybúzaliszt fehérjetartalma
17-20%, és 100%-ban emészthető. Ennélfogva a tönkölylisztből sokoldalúan használható
„tésztahúst” állíthatunk elő. A tésztahús valójában nem más, mint a tönkölyliszt meglehetősen
magas sikértartalma, amihez úgy lehet hozzájutni, hogy összegyúrva és beáztatva kimossuk belőle a
keményítőt. A visszamaradt gyurmaszerű anyag állaga mind főzve, mind sütve nagyon hasonlít a
húshoz. Sajnos a tönkölyliszt magas ára miatt a szejtán-nak is nevezett tésztahús háromszor annyiba
kerül, mint a szójahús. A házilagos előállítása is sok időt vesz igénybe. Ettől függetlenül rohamosan
terjed, mivel sokoldalúbbá teszi a vegetáriusok étkezését. Biotáplálkozásban betöltött szerepét
fokozza, hogy a tönkölybúzát nem kell műtrágyázni. Termesztésénél vegyszeres gyomirtásra sincs
szükség. Zárt pelyvája megvédi a gombafertőzésektől, és a környezetszennyezés káros hatásaitól.
Járulékos előnye még, hogy a szójaallergiások is fogyaszthatják.
Szerencsére az egészséges táplálkozás szükségességét ma már egyre szélesebb néptömegek
ismerik fel. Sajnos mint minden kampánynak, ennek is vannak negatív megnyilvánulásai. Újabban
ugyanis olyan reform szakácskönyvek is megjelennek, amelyek már túlzásba viszik az egészséges
táplálkozás propagálását. Receptjeikben sorra tiltják meg azoknak a nyersanyagoknak a használatát,
amelyek korábbi ételeinket ízletessé tették, arra hivatkozva, hogy nem elég vitamindúsak.
Megszokott ételeink ízét egymással nem harmonizáló adalékanyagokkal teszik tönkre csak azért,
hogy önmagában véve minden egyes alkotóelem teljes tápértékű legyen. Ezzel a legtöbbször azt
58/434
érik el, hogy aki kézbe vesz egy ilyen szakácskönyvet, annak már a belelapozáskor elmegy a kedve
a reformtáplálkozástól. Ez a túlbuzgóság többet árt, mint használ. Nem az a fontos, hogy minden
gramm étel amit elfogyasztunk, tökéletesen megfeleljen a reformkonyha előírásainak, hanem hogy
amit megeszünk, azt jóízűen együk, és ne érezzünk bűntudatot azért, mert az elkészítés során
valamelyik nyersanyag több vitamint vesztett a kelleténél. A húson, állati zsiradékon, finomított
cukron és a káros élvezeti cikkeken kívül fogyasszuk továbbra is azokat az ételeket, amelyeket
szeretünk, és úgy elkészítve, ahogyan szeretjük. Az ily módon elvesztett vitaminokat friss saláták,
nyers gyümölcsök és különféle magvak fogyasztásával pótoljuk.
A nyers zöldségek, gyümölcsök és olajos magvak fogyasztására azonban nem csupán a szervezet
vitamin-, ásványi só- és nyomelem-igényének kielégítése érdekében van szükség, hanem
nélkülözhetetlen szerepük van testünk enzimekkel való ellátásában is. A biokatalizátorként működő
enzimek olyan aminosavakból felépülő bonyolult szerves vegyületek, amelyek elősegítik a
szervezet tökéletes működését, beszabályozzák és összhangba hozzák az egyes szervek munkáját.
Megtisztítják a vért, irányítják a belső elválasztású mirigyek hormontermelését, és behatolnak a
sejtekbe is, ahol kijavítják az egészségtelen életmód következtében kialakult károsodásokat,
gyorsítva ezzel a természetes sejtmegújulást. Ezek a természet csodáinak is nevezhető, igen sokféle
variációban létező enzimmolekulák a friss zöldségen és gyümölcsön kívül a nyerstejben is
megtalálhatók. Ezért a nyerstej szintén képes arra, hogy semlegesítse a szervezetben a káros
savakat, mentesítse a bélrendszert a rothadáskeltő baktériumoktól, és a felszívódó enzimek által
tisztítsa az egész testet.
Sajnos ugyanez nem mondható el a pasztőrözött, illetve forralt tejről, valamint a feldolgozott
zöldségről és gyümölcsről. Ezek a több száz, aminosavból felépülő, az élet hordozóinak tekintett
speciális fehérjék ugyanis rendkívül érzékenyek a hőhatásra, melegítés esetén felépítésük
megváltozik, holt anyaggá válnak. Ezzel együtt elpusztul a hőkezelt élelmiszerek
vitamintartalmának túlnyomó része is. Az ásványi sók és nyomelemek megmaradnak ugyan a
feldolgozott élelmiszerekben, de nem képesek a szervezet számára hasznosulni, mivel ezeknek az
anyagoknak a felszívódásához enzimekre van szükség. Ezért fordul elő gyakran, hogy aki nem
fogyaszt nyers táplálékot, annál különböző hiánybetegségek lépnek fel annak ellenére, hogy
bőségesen és sokrétűen étkezik. Ez a helyzet különösen gyermekek esetén kritikus, mivel a
növésben levő szervezetnek alapvetően szüksége lenne az optimális működésre. Éppen ezért
kifejezetten káros gyereknek forralt vagy pasztőrözött tejet adni a vitamin- és mészszükséglet
fedezésére. Enzimek hiányában ugyanis ezek az anyagok nem tudnak felszívódni, ezért hiába
szorgalmazzuk a tejfogyasztást, a forralt tej csak erjeszti, rothasztja a gyomor tartalmát, így többet
árt, mint használ.
A rothadásból eredő mérgezésen kívül igen kellemetlen következménye még a pasztőrözött tej
fogyasztásának, hogy kalciumtartalma enzimek hiányában nem a csontokba szívódik fel, hanem
rárakódik a csontokra és az érfalakra, elősegítve ezzel az ízületek elmeszesedését, a test fokozatos
merevedését. A pasztőrözött tej vitaminokban is igen szegény. A vitaminok többsége ugyanis
zsírban oldódó, és miután a tejgyárak az általuk forgalmazott tej zsírtartalmának jelentős részét
kiszeparálják, vele együtt kivonják a vitaminokat is. A hiányt mesterséges vitaminokkal próbálják
pótolni. Ezek azonban nem képesek pótolni a természetes vitaminokat, sőt éppen ellenkező hatást
váltanak ki. A legújabb kutatások szerint pl. a szintetikus D-vitaminnal kiegészített tej megfosztja a
szervezetet a magnéziumtól. Teljes mértékben hiányoznak az enzimek és a vitaminok a műtejből.
Ezek a tartós tejek savóból, némi tejporból, csontlisztből, vízből és „E-adalékokból” állnak.
Messzemenően tartózkodjunk a „reggeli ital” -nak nevezett tejimitátumtól. Ez a papírdobozban
forgalmazott „tejesalapú készítmény” nem más, mint tejpor magas hőfokon kezelt, vagyis
enzimnélküli értéktelen savóval keverve. Vitamin- és ásványanyagtartalma csekély, és a
fehérjetartalma is alacsony. Mindezek ellenére nem sokkal olcsóbb a valódi tejnél.
A történelem során az emberiség hozzászokott a főzött és sült táplálékhoz, ezeknek az ételeknek
az elkészítési módja beépült a kultúránkba, így nem lehet az embereket egyik napról a másikra
visszaszoktatni a nyers kosztra. Egészségünk védelmében azonban igyekezzünk a feldolgozott
ételek mellett minél több nyers táplálékot fogyasztani. A beszerzett zöldség és gyümölcs
59/434
frissességén és vegyszermentességén kívül vigyázzunk arra is, hogy nyerstejet csak olyan helyről
vásároljunk, ahol állandó állatorvosi felügyelet van, ezért csekély az esetleges fertőzés
valószínűsége. Az élő tejsavbaktériumok folytán a nyerstej emésztése is jóval könnyebb, mint a
forralt, pasztőrözött tejé. Egymagában azonban lehetőleg ne igyuk, mert a gyomorsavval
összekeveredve kicsapódik, és ez a csomós massza már meglehetősen nehezen emészthető. Ezt a
káros hatást legegyszerűbben úgy előzhetjük meg, hogy leszedjük az egyébként elég jelentős
mennyiségű fölét, rákenjük egy szelet korpás kenyérre, és azzal együtt fogyasztjuk a tejet.
Újabban kezd ismét divatba jönni a kecsketej, mivel esszenciális aminosavakban, valamint
vitaminokban és ásványi anyagokban jóval gazdagabb, mint a tehéntej. A- vitaminból háromszor,
D-vitaminból négyszer, míg B5 vitaminból hatszor többet tartalmaz, mint a tehéntej. Orotsav és
karbonsav is található benne, ami sokféle betegség megelőzésében közreműködik. Magas
kalciumtartalma segít megelőzni a fogszuvasodást, és a csontritkulást. Nem tartalmaz viszont
tejallergiát kiváltó ASI-kazeint, ezért tejfehérje-érzékenyek is fogyaszthatják. Emellett
baktériumölő hatása is van. Nem véletlen, hogy a kecsketej savója sok kiváló kozmetikum
alapanyaga. Csecsemők táplálására is előnyösen használható, mert az összes tej közül a kecsketej
összetétele hasonlít leginkább az anyatejhez. A kecsketej még a pollenallergia ellen is hatásos lehet.
A homoktövises készítményeiről híres Dr. Guoth János szerint, ha a kecskékkel parlagfüvet etetnek,
ők is allergiásak lesznek, de csak pár percre. Utána gyorsan ellenanyagot termel a szervezetük, ami
bekerül a tejbe is. Ha valaki ezt a tejet hőkezeletlenül naponta issza, vagy a belőle készített kefirt
fogyasztja, nagymértékben enyhül az allergiája.
Miután szénhidráttartalma kisebb, mint a tehéntejé, kevésbé hizlal. Forgalmazása, tárolása is keve-
sebb gonddal jár, mivel kisebb tejzsírgolyócskákat tartalmaz, mint a tehéntej, így nem kell homoge-
nizálni. A finomabb eloszlású tejzsírgolyócskák következtében az emészthetősége is jobb, mint a te-
héntejé. Pár nap után tejszínszerűen besűrűsödik, de ez nem rontja az élvezeti értékét.
Természetesen a kecsketejet is hűtőszekrényben kell tárolni. Felmelegíteni nem szabad, mert ettől
„kecskeízű” lesz. Sajnos az ára több mint kétszerese a tehéntejnek, de nyersen fogyasztva igen
egészséges, így ne sajnáljuk rá a pénzt. Ugyancsak nagyon finom és tápláló a juhtej. Különleges
zamata következtében egyre több helyen készítenek joghurtot és kefirt is belőle.
A különféle tejtermékek összetett biológiai hatóanyag-tartalmuk következtében még a
nyerstejnél is fokozottabb gyógyító hatást gyakorolnak a szervezetre. A savanyított tejtermékek
nagy előnye, hogy a laktóz-intoleranciában szenvedők is fogyaszthatják, így nem kell nélkülözniük
a tej jelentős kalcium- és vitamintartalmának szervezetre gyakorolt jótékony befolyását. Savanyítás
hatására ugyanis a tejcukor lebomlik. A belőle képződő oligoszacharidok, a laktuloz és a laktinok
(vízben oldódó diétás rostok) elősegítik a bélmozgást, és elpusztítják a vastagbélben felhalmozódott
káros, rothasztó baktériumokat. A savanyítás során a tej aminonitrogén-tartalma közel
háromszorosára, a nem fehérje nitrogén pedig 50%-kal növekedik, mely által 90%-kal nő az
elfogyasztott tejfehérje hasznosulása is. A kialakult savanyú közegben az ásványi anyagok ionos
állapotba kerülnek, ami azt eredményezi, hogy 6-15%-kal javul a csontépítő kalcium, a magnézium,
a foszfor és a rákellenes szelén felszívódása.
Mindemellett a savanyított tejtermékekben biológiailag aktív anyagok keletkeznek. 2 dl
aludttejben 100 millió élő tejsavbaktérium van, míg a probiotikus eljárással készült tejtermékek
fogyasztása során 30 milliárd tejsavbaktérium kerül a szervezetbe, és fejti ki áldásos tevékenységét.
Ezek egyike, hogy átalakítják az epesavakat, miáltal csökken a vér koleszterinszintje, vele együtt az
érelmeszesedés veszélye. Másrészt megszűnik az epesavaknak a bél nyálkahártyájára gyakorolt
izgató, maró hatása, ami a vastagbélrák megelőzésének fontos feltétele. A savanyú közegben a
vitaminok is jobban megőrződnek. Ráadásul a tejsavas erjesztés alatt egyes vízben oldódó B-
vitaminok (nikotinsav, folsav) valamint a biotin fel is dúsulnak. A tejsavas erjesztés során
bekövetkező fehérjebontás következtében megnő az egészségvédő bioaktív anyagok mennyisége is.
Közülük a peptidek az egész szervezetet védik a rák kialakulásától. Emellett csökkentik a
vérnyomást, és elősegítik a jó alvást. Ennyi sok pozitív hatás láttán már érthető, hogy a sok kefirt
fogyasztó kaukázusi népek között miért olyan gyakori a száz éves kort megért ember.

60/434
A csecsemők egy része allergiás az állati eredetű tejre, ami bőrpanaszokban, légzési
nehézségekben és székrekedésben nyilvánul meg. Ennek oka a laktóz-intolerancia, vagyis az a
felnőtt korban is megmaradó probléma, hogy a szervezetük nem tudja megemészteni a tej
cukortartalmát. A kisgyermekek számára azonban létfontosságú a tejfogyasztás. Ilyenkor adjunk a
babának kecsketejet, vagy ha ehhez nem tudunk hozzájutni, akkor itassunk vele szójatejet. Ez a
növényi eredetű tej igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, de nem tartalmaz tejcukrot,
így az allergiás tünetek maradéktalanul megszűnnek. A szójatej bioboltokban szerezhető be, de
szójababból házilag is előállítható. Ennek módja a vegetárius szakácskönyvekben részletesen le van
írva. Egyébként a szójatejből rendkívül egészséges túró is készíthető. A szójatúró (ismertebb nevén
a tofu) azonban a szójakockához hasonlóan semleges ízű, emiatt csak fűszerezve használható.
Élvezeti értéke még így sem éri el a valódi tejből készült túróét (ráadásul drága is), ezért aki nem
szenved laktóz-intoleranciában, fogyasszon továbbra is állati eredetű tejet és tejterméket. Mellesleg
ma már az allergiások is fogyaszthatnak tejet, mivel újabban elkezdték mesterségesen előállítani azt
az enzimet, amely a laktóz-intoleranciában szenvedők szervezetéből hiányzik. Ebből a szakorvos
által felírt és térítésmentesen kiváltható tejcukorbontó szerből 1 kávéskanálnyit kell beletenni 1
pohár tejbe. Érdemes megragadni ezt a lehetőséget, mert a legújabb kutatások fényt derítettek arra,
hogy a tejben 2000 összetevő található, így szinte pótolhatatlan a szervezet számára.
Amennyiben a lakásunk közelében nincs piac, és kénytelenek vagyunk pasztőrözött tejet
vásárolni, akkor az UHT márkanéven forgalmazott papírdobozos tejet keressük. Ez a jelenleg
legkorszerűbb technológiai eljárással tartósított tej abban különbözik a hagyományos pasztőrözött
változattól, hogy itt nem tartósan forralják 70 °C-on a nyerstejet, hanem néhány másodpercre 140
°C-ra hevítik, majd hirtelen lehűtik. Ezáltal ennek a tejnek is megsemmisül a teljes enzimtartalma,
de a C-vitamin 90%-a megmarad, és ugyancsak kevésbé károsodik az A- és B-vitamin-tartalma. A
gyors hőkezelésből adódóan az ultrapasztőrözött tej jobban megőrzi a nyerstej eredeti ízét is, így
fogyasztása nem vált ki kellemetlen ingert azokban sem, akik undorodnak a forralt tej ízétől. Mel-
lesleg az ultrasteril körülmények között történő töltés, és az aszeptikus Tetra Brik csomagolás
következtében az UHT tej három hónapig is eltartható hűtés nélkül, szobahőmérsékleten. Felbontás
után természetesen ez a tej is csak hűtőben tárolható, és a maradékot két-három nap alatt el kell
fogyasztani. Ultrapasztőrözött tejet már sok cég gyárt nálunk. A legjobbak közül legolcsóbbak a
WÉS Tejipari Rt. és a Hercegtej Kft. termékei.
Érdekességként megemlíthető, hogy a kíméletes tartósításnak és a nyersanyagok károsodás
nélküli főzésének van még egy ennél is különlegesebb módja. Iskolai tanulmányainkból tudjuk,
hogy a víz forráspontja függ a külső nyomástól. Ezért a nagyobb hegyekben már 70-80 °C-on
elkezd forrni a víz, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos tengerszint feletti magasságot meghaladva
már nem lehet normál edényben főzni. Ez a fizikai jelenség azonban ellenkező irányban is
érvényesül, vagyis a környezeti nyomás növelésével csökkenthető a főzési hőmérséklet. Ezt
használták ki a japán tudósok, amikor szerkesztettek egy közel 1 tonna súlyú berendezést, amellyel
8000 bar nyomást állítottak elő. Ezen a nyomáson már szobahőmérsékleten is megfőzhető a nyers
táplálék, így sem a vitamin- sem pedig az enzimtartalma nem károsodik. Annak ellenére, hogy ez a
nyomás tízszerese a legmélyebb tengerek fenekén uralkodó nyomásnak, még tojás is főzhető benne.
A roppant nagy nyomás alá helyezett nyers tojásnak azért nem törik össze a héja, mert a víz átjut a
pórusain, így a külső és belső nyomás kiegyenlíti egymást. Ez az eljárás a nyers táplálék ízének
maradéktalan megőrzésén túlmenően alkalmas ételeink károsodás nélküli tartósítására is, mivel a
nagy nyomás hatására elpusztulnak a baktériumok, ami tökéletes sterilitást eredményez. Egyetlen
hátránya ennek a berendezésnek, hogy nagyon drága és meglehetősen nagy helyet foglal el, így a
háztartásokban való alkalmazása nem várható.
Egyébként a Kiotói Mezőgazdasági Egyetemen folytatott hidegfőzési kísérletek egy másik
meglepő jelenséget is eredményeztek, a melegfagyást. Rihamoro Hajasi professzor elmondása
szerint ezt akkor tapasztalták, amikor kíváncsiságból tovább növelték a nyomást. 10 ezer bar felett
elkezdett a víz fagyáspontja növekedni, és elérte a szobahőmérsékletet. Ennek következtében a nagy
nedvességtartalmú élelmiszerek nem főttek meg, hanem éppen ellenkezőleg, megfagytak. Ily
módon felfedeztek egy új tartósítási eljárást. Még nagyobb volt az örömük, amikor a vizsgálatok
61/434
kimutatták, hogy az így „fagyasztott” élelmiszerek aromája és vitamintartalma kevésbé károsodik,
mint a mélyhűtött mirelit termékeké. A különleges fagyasztóeljárásokkal kapcsolatban érdemes szót
ejteni a fagyasztva szárításról is. Az eljárás kifejlesztését az amerikai kormány rendelte meg
űrhajósok számára. Lényege, hogy az élelmiszereket gyorsfagyasztással tartósítják, majd kivonják
belőle a teljes nedvességtartalmát. Ez úgy történik, hogy a fagyasztás légmentes kamrában történik.
Amikor a zöldség-gyümölcs már keményre fagyott, a hideg hűtőfolyadék helyett gázt nyomnak be a
kamrába. Ennek hatására az élelmiszerben levő jég gőzzé alakul anélkül, hogy felolvadna. Ezt
követi a légmentes lezárás, hogy se levegőt, se párát ne tudjon magába szívni az étel. Az ily módon
tartósított élelmiszer friss súlyának csak egynegyedét nyomja. A dupla tartósításnak (fagyasztás +
szárítás) köszönhetően évekig megőrzi az ízét, és az elkészítéséhez csupán forrásban levő vízre van
szükség.
Visszatérve az előző témára, ha hagyományos módon fogyókúrázunk, akkor se kínozzuk
magunkat olyan ételekkel, melyek undort keltenek bennünk, csupán azért, mert csekély a
kalóriatartalmuk. Ne méricskéljük a nyersanyagokat patikamérlegen, és ne bújjuk a
kalóriatáblázatokat. Ne feledjük, hogy csak attól hízunk, amit megeszünk. A kövér embereknek
maximum 2%-a szenved hormonzavarban, a túlnyomó többség tehát azért kövér, mert sokat eszik.
Egy ismert magyar táplálkozástudományi professzor ezzel a drasztikus kijelentéssel zárt le egy
tudományos vitát: „A náci koncentrációs táborokban nem akadt egyetlen túlsúlyos, vagy kórosan
elhízott ember sem.” A kövéreknek tehát nem azt kell kérdezniük, hogy: Mit egyek, hogy
lefogyjak? A fogyáshoz nem enni kell, hanem koplalni. Egyébként is groteszk dolog ilyen
problémával előhozakodni egy olyan világban, ahol 840 millió ember éhezik, és évente 10 millióan
halnak éhen. A helytelen táplálkozás okozta betegségekre is megvan a legegyszerűbb és legolcsóbb
gyógymód. Amikor az ausztrál bennszülöttek megismerkedtek a jóléti társadalom vívmányaival,
elkényelmesedtek, és meghíztak. Valakinek az az ötlete támadt, hogy egy önként vállalkozó kisebb
csoport térjen vissza az ősi életformához. A kísérletben részt vevők ismét halásztak, vadásztak,
gyűjtögettek. Néhány hónap alatt szépen lefogytak, rendeződött a vércukorszintjük, normalizálódott
a magas vérnyomásuk.
Mellesleg a szegény emberek nem az élelem világméretű hiánya következtében éheznek és
szenvednek különböző hiánybetegségekben, hanem az egyenlőtlen elosztás miatt. Soha ennyi
élelmiszerfelesleg nem képződött a világban, mint manapság. Az Európai Unió hűtőházaiban
évtizedek óta eladhatatlan vajhegyek, és több millió tonnányi lefagyasztott hús vár vevőre. Más
élelmiszer-alapanyagokból is hatalmas készletek halmozódtak fel a raktárakban. Összességében a
Föld minden lakosára napi 1,25 kg gabona és hüvelyes termény; 0,5 kg hús, tojás és tej; valamint
0,5 kg gyümölcs és zöldség jut. Ha ezt az adagot naponta meg kellene enniük az éhezőknek,
elhíznának tőle. Helyettük a nyugati országokban élők eszik meg a felesleget. Észak-Amerikában
már minden harmadik ember olyan kövér, hogy szinte gurul. Ők meg a zabálásba betegednek bele.

62/434
Ha valaki túlsúlyos, egyen kevesebbet. Aki a vacsora elhagyása után is hízik, az mondjon le a
tízórairól és az uzsonnáról is. Mindaddig csökkentsük a napi ételadagunkat, amíg normális
tempóban nem csökken a testsúlyunk. Az a kevés étel viszont amit magunkhoz veszünk, legyen
ízletes, mivel a nemkívánatos étel pszichésen könnyebben idézhet elő gyomorbajt, mint a helytelen
táplálkozás. Különben is csak azok az ételek válnak igazán a hasznunkra, amelyeknek az
elfogyasztása élvezetet jelent. A csökkentett ételmennyiségből származó éhségérzetet könnyen
elűzhetjük búzacsíra vagy korpás kekszek fogyasztásával, mert ezek az anyagok annyi vizet
képesek magukba szívni, hogy háromszorosára dagadnak a gyomorban, tompítva ezzel
éhségérzetünket. Akinek kevés a gyomorsava az is alkalmazhatja ezt a módszert, mivel valódi
citromléből készített cukormentes limonádéval ellensúlyozni tudjuk a keksz gyomorsavfelszívó
hatását. Az éhségérzet oka azonban a legtöbbször nem más, mint folyadékhiány. Így ha két étkezés
között éhesek vagyunk, igyunk 1-2 pohár vizet. A fogyókúrának ez a módja csak az első napokban
nehéz, 3-4 hét után gyomrunk átáll az új étkezési módra, és akkor végleg megszűnik kínzó
éhségérzetünk.
Nem jó megoldás a csökkentett zsírtartalmú ételek fogyasztása sem. A sovány tejből pl. nem
csak a zsír túlnyomó részét vonják ki, hanem vele együtt eltávolítják a teljes A-, D- és E-vitamin-
tartalmát. Hasonló a helyzet a többi preparált élelmiszernél is. Aki ily módon fogyókúrázik, annak
minden esélye megvan rá, hogy egy idő után a karcsúsága hiánybetegségekkel fog párosulni. Arról
nem is szólva, hogy a „light” és egyéb agyonsoványított szörnyűségek ízetlenek. Nem váltanak ki
gasztronómiai élvezetet, e nélkül pedig a táplálkozásunk vegetálássá válik. Az ember nem csak
azért eszik, hogy életben maradjon. Étkezési kultúránk fontos része az ízek élvezete. Ez
boldogságunk egyik forrása. Ne mondjunk le tehát a finom ételek fogyasztása által nyújtott
örömökről. Az elhízás ellen nem a lesilányított, értéktelen, denaturált táplálékra való átállással kell
védekezni, hanem az adagok, illetve az étkezések számának csökkentésével. Már egy vicc is
született a célszerű eljárásról: „Mi a leghatékonyabb fogyókúra? Egy rendkívül egyszerű
tornagyakorlat. Forgassuk a fejünket jobbra-balra, valahányszor étellel kínálnak.”
Amerikában a mérsékelt táplálkozás hívei mozgalommá fejlesztették a korlátozott
táplálékfelvétel módszerét. Steven Hawks által hirdetett „intuitív evés” fogyókúra lényege, hogy
bármit ehetünk, da csak akkor, ha valóban éhesek vagyunk, és ahogy megtelt a gyomrunk, azonnal
abba kell hagyni. (Mellesleg ez a módszer az évezredek óta ismert önkorlátozó, civilizált emberhez
méltó táplálkozás felelevenítése. 80 évvel ezelőtt Bicsérdy Béla, a vegetarizmus magyarországi
megteremtője is így táplálkozott. Amikor érezte, hogy megtelt a gyomra, felállt az asztaltól, és
otthagyta az ételt. A feltehetően vénuszi származású Saint-Germain gróf is így táplálkozott.
Kizárólag zöldséget, gyümölcsöt és olajos magvakat fogyasztott, és a csak addig, amíg az
éhségérzete el nem múlt. Egy falattal sem evett többet.)
Ha valaki továbbra is ragaszkodik a kalóriatáblázatok alapján összeállított hagyományos
diétához, az mindenképpen kerülje a drasztikus módszereket. A hosszú távon folytatott éhezés nem
csak a fölös kalóriától szabadítja meg a szervezetet, hanem megfosztja a létfontosságú vitaminoktól,
valamint a makro- és mikroelemektől is. Ennek elkerülhetetlen következménye az immunrendszer
leromlása, és különböző betegségek kialakulása. A táplálkozástudományi kutatások szerint az egész-
ségre a mérsékelten energiaszegény, napi 1500 kcal-os (6300 kJ) étrend bizonyult a legkevésbé
veszélyesnek. Ez ugyan havi 3-4 kilogrammnyi fogyást eredményez csupán, de mentes minden
mellékhatástól, és nem jár semmilyen szenvedéssel. Az alacsony- vagy nullkalóriás diéta további
hátránya még, hogy a súlycsökkenés jelentős részben izomszövetünk megfogyatkozása révén jön
létre. Ennek következtében nem csak karcsúak, hanem soványak leszünk, ami egészségünk
kockáztatásán kívül újabb pszichés zavarokhoz vezet. Az eredményes fogyókúra alapvető feltétele
tehát a türelem, ami egy járulékos szempont miatt is fontos.
Sokan nem tudják, hogy a testszerte lerakódó zsírréteg csak akkor kezd el csökkenni, amikor a
szervezet a májban lerakódott zsírt már elégette. Krónikus elhízás esetén egy hónap is kell, amíg a
májban és a zsigerek között felhalmozott zsírmennyiség elbomlik. Legyünk tehát türelmesek, a
testsúlycsökkenés előbb-utóbb megindul. A fogyás elkezdődését a vizelet színe jelzi. Minél
sötétebb, annál intenzívebb a súlycsökkenés. A szervezet ugyanis az emésztésnél felszabadult
63/434
energiát a szervezet méregtelenítésére fordítja. Ennek alapján szinte azonnali visszajelzést kapunk
arról, hogy ha túlettük magunkat. A túl sok táplálék feldolgozása oly sok terhet ró a szervezetre,
hogy abbamarad a méregtelenítése, melynek látható következménye, hogy a vizeletünk
kivilágososodik, vízszínűvé válik. (Ez a jelenség egy alapos böjtkúra, a szervezet teljes
méregtelenítése után is bekövetkezik, de ez azért történik meg, mert a szervezetünk méregmentessé
vált. Állandósulhat is ez az állapot, de csak addig tart, amíg nem kezdünk el megint egészségtelen,
vegyszerekkel mérgezett ételeket fogyasztani.)
A sikeres fogyókúra másik buktatója a jojó-effektus fellépése. Amennyiben a jól táplált szervezet
azt veszi észre, hogy a megszokottnál kevesebb tápanyagot kap, takarékoskodni kezd. Ezért szokott
a látványos fogyással induló kúra néhány hét múlva megtorpanni. Ha ilyenkor feladjuk, akkor a
szervezetünk a bevitt tápanyagból jóval többet raktároz el, mint korábban. Ennek következtében
zsírpárnáink a zsinóron rángatott jojó pörgéséhez hasonló gyorsasággal fognak visszatérni, sőt még
többletsúly is rakódik ránk, hiszen az előzőleg takarékra állított szervezet még nagyobb hatásfokkal
dolgozza fel a táplálékot. Ráadásul az újabb fogyókúra sokkal keservesebb lesz, mert a hatékony
anyagcsere lassabban reagál a csökkentett energiatartalmú étrendre. Széleskörű tapasztalatok szerint
ez az effektus napi 1200 kalóriás étrend, vagyis drasztikus fogyókúra esetén mindig fellép. (Ez
valójában kcal. A fogyókúrás szakkönyvekben az egyszerűsítés érdekében elhagyják a „kilo”
előtagot. Az új szabvány szerint a kJoule-t kell használni. 1 kcal kb. 4,2 kJ-nak felel meg.) Nagy
probléma még ennél az effektusnál, hogy a fogyás során nem csak zsírszövetet, hanem fehérjét is
veszítünk, visszahízáskor azonban csak a zsírszövetek szaporodnak, izmaink nem. Egy átlagos (1-2
hetes) böjtkúránál ettől nem kell tartanunk, mert a fehérjelebontás csak 2 hét után indul meg. Addig
a szervezet a májban felhalmozódott glikogén, majd a testszerte lerakódott zsírok elbontásából
fedezi a glukózszükségletét. A jojóeffektus járulékos következménye, hogy károsítja az
immunrendszert. Amerikai kutatók vizsgálata szerint, aki 5 éven át váltakozva fogy majd hízik,
annál 30%-kal csökken az ölő sejtek száma, így gyakrabban betegszik meg.
Az alacsony vagy nullkalóriás diéta azok számára sem ajánlott, akik azért böjtölnek, hogy
megszabadítsák a szervezetüket a felhalmozódott mérgektől. A sovány testalkatúak a tisztító kúrát
gyümölcslével végezzék. A léböjtkúra előnye, hogy a gyümölcs cukortartalma biztosítja az agy
táplálását. Az agynak ugyanis naponta 130 gramm szőlőcukorra van szüksége a zavartalan
működéshez. A böjt idején azonban a szervezet nem jut hozzá cukorhoz, ezért olyan aminosavakból
állítja elő, amelyek a testfehérjék lebontása révén keletkeznek. Ez a biokémiai folyamat szintén az
izomszövet csökkenéséhez vezet. Kellemetlen velejárója még ennek a jelenségnek, hogy az ily
módon előállított cukor mellett ketonok is keletkeznek, amelyek mérgezően hatnak a szervezetre.
Ennek tünetei: ingerlékenység, apátia, fáradtság. Másik lehetőség a tejsavóval végzett böjtkúra. A
tejsavó literenként 30 grammnyi fehérjetartalma ugyancsak képes megakadályozni a szervezet
fehérjeegyensúlyának megbomlását. Arra azonban ügyeljünk, hogy a savó nyerstejből származzon,
mert enzimek hiányában értékes hatóanyagai nem képesek felszívódni. Izomszöveteik védelme
érdekében érdemes ezt a módszert alkalmazniuk a kisebb súlyproblémák miatt böjtölőknek is. Azért
is fontos a friss savó használata, mert az állás során a benne található jobbra forgató tejsav balra
forgatóvá válik, ami lassítja az anyagcserét. A savóban levő aminosavak és egyszerű felépítésű
fehérjék (albumin, globulin) valamint az orotsav segítik a máj méregtelenítő funkcióját is.
Fogyókúrát újhold idején ajánlatos tartani, mivel a súlycsökkenés ilyenkor a leghatékonyabb.
(Az amerikai Georgiai Egyetem kutatói szerint holdtöltekor 8%-kal növekszik a tápanyagfelvétel.)
Ebben az időszakban célszerű elkezdeni a dohányzásról, kávézásról és az alkoholról való leszokást
is. Ha regeneráló kúrára is szükségünk van, ezt növekvő hold idején tartsuk. Ekkor duplán hatásos
minden, ami erősít, tehát a vitaminok, az ásványi anyagok és roboráló készítmények. A
tornagyakorlatok és masszázsok jótékony hatásai is ilyenkor a legintenzívebbek. Lokális fogyasztás
esetén jó hatást lehet elérni borókakrémes masszázzsal. A krémmel naponta 20 percig kell
masszírozni a karcsúsítani kívánt testrészt.
A fogyni vágyók ne tévesszék össze a böjtölést a koplalással. Az éhezés nem szabadítja meg a
szervezetet a mérgektől. A böjtkúra elengedhetetlen része a béltisztítás, a naponként végzett
beöntés. Még kevésbé nevezhető böjtölésnek a pénteki hústilalom, mert ez csak lemondás. Ezzel
64/434
csupán annyit érünk el, hogy valamivel később telítődik a szervezetünk a húsban található
mérgekkel. Ezzel nem előzzük meg, hanem csak elodázzuk a húsevés okozta betegségeket. Többet
árt, mint használ a dohányzás és a szeszfogyasztás mellett végzett böjtölés. A káros szenvedélyek
kielégítése melletti éhezés azt eredményezi, hogy nagyobb hatásfokkal szívódik fel a szervezetbe
nikotin és az alkohol. A böjtkúra eredményességének záloga a sok mozgás. Enélkül a kiéheztetett
test egyre bágyadtabb lesz, teljesen elernyed. A sok mozgás, a rendszeres és intenzív
tornagyakorlatok azonban fokozzák a szervezetben a bioenergia áramlását, ami növeli a
vitalitásunkat, az életkedvünket. Így a böjtkúra végén nem csak karcsúbbak, hanem erősebbek,
aktívabbak is leszünk, és megtisztított szervezetünk következtében sokkal jobb lesz a közérzetünk.
A legújabb táplálkozástudományi kutatások szerint tekintélyes túlsúllyal rendelkezők hamarabb
is megszabadulhatnak zsírpárnáiktól. Ennek a kiegészítésként alkalmazandó módszernek a lényege
az ételek szétválasztásában rejlik. (Az ételszétválasztás lényege, hogy bizonyos fajta ételek, pl. a
zsírok és a szénhidrátok nem fogyaszthatók egyszerre.) A diétás étrend összeállításával foglalkozó
szakemberek már régóta gyanítják, hogy a zsírszövetek kialakulásához egyes ételeknek (a zsíroknak
és a szénhidrátoknak, illetve a fehérjéknek és a szénhidrátoknak) össze kell kapcsolódniuk a
szervezetünkben. Az elfogyasztott ételeknek a zsírtartalmát leginkább a kenyér és a burgonya köti
meg, így aki lemond ezeknek az élelmiszereknek más, főleg nagy zsiradéktartalmú ételekkel való
együttfogyasztásáról, az még intenzívebb testsúlycsökkenésre számíthat. Egy zacskónyi (25 dg
chips) 1350 kalóriát tartalmaz. Annyit, mint egy kétfogásos ebéd. Ezzel szemben 25 dg szamócában
csak 75 kalória van. Ez is magyarázatot ad arra, hogy a vegetáriusok miért nem híznak el. Nem
azért soványak, mert éheznek. Az érett gyümölcs ugyanúgy csillapítja az éhséget, mint a
zsiradékban sült krumpli vagy a hús. A kalóriatartalma azonban több mint egy nagyságrenddel
kisebb.
Egy új keletű táplálkozástudományi felismerés szerint ennél is veszélyesebb kombináció, ha
cukrot és zsírt fogyasztunk együtt. Ha zsíros fogásaink egyben cukrot is tartalmaznak, a zsírok
beépülése akár 60%-kal is megnövekedhet. A szervezet ugyanis egy időben csak szénhidrátot vagy
zsírt tud elégetni. Mivel a szénhidrát könnyebben hasznosítható, ezzel kezdi a lebontást. Ilyenkor a
vércukorszint hirtelen megemelkedik, melynek hatására a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint
termel. Az inzulin viszont gátolja a zsír lebontását elősegítő glükonon hormon érvényesülését,
melynek következtében a zsír lerakódik az energiaraktárakba, a derékra és a csípőtájra. A zsírégetés
csak a szénhidrátok lebontása után kezdődik el, de mivel az elfogyasztott étel szénhidráttartalma
többnyire bőven fedezi a szervezet energiaigényét, erre már nem kerül sor. A zsírpárnák
megmaradnak, sőt vastagodnak. Az elhízás fő oka tehát a túlevés, testünk táplálására fele annyi
élelem is elegendő lenne. A legtöbb ember viszont ragaszkodik a jóllakottság érzéséhez, ezért az
elhízás csak úgy akadályozható meg, hogy tartózkodunk a zsírok és a szénhidrátok együttes
fogyasztásától. A legjobb és legradikálisabb eredményt azonban a három módszer, vagyis a diéta, a
gyümölcskúra, és a dr. Hay kutatásain alapuló „Testkontroll” néven ismert ételszétválasztás együttes
alkalmazásával érhetjük el.
Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az ételszétválasztás egy sajátos módja, a négynaponként
eltérő táplálkozás. Ennél a 90 napig tartó fogyókúránál naponta más-más ételfajtát kell enni, majd a
negyedik nap után ismétlődik a ciklus. A diéta a fehérjenappal kezdődik. Ekkor ebédre csak
fehérjetartalmú ételeket (pl. szóját, tojást, tejtermékeket) szabad enni. A második nap a
keményítőnap. Ekkor a zöldség bármely fajtája (bab, borsó, lencse, krumpli) fogyasztható, de más
nem. A harmadik, szénhidrátnapon főtt tésztát (pl. spagetti) vagy sült tésztát (pl. pizza) illetve kelt
tésztás készítményeket (kalács, sütemények) kell enni. A negyedik nap a gyümölcsnap. Ekkor
bármilyen nyers gyümölcs fogyasztható, korlátlan mennyiségben, de ezen kívül semmi más. A
vacsora mind a négy napon ugyanaz, mint az ebéd, csak fele mennyiségben. Utána ismétlődik a
négynapos ciklus, három hónapon keresztül. A reggeli az egész kúra alatt csupán 2 szem friss
gyümölcs (alma, körte) vagy ennek megfelelő mennyiségű apró gyümölcs lehet. Inni kizárólag
cukormentes teát vagy ásványvizet szabad. 30 nap után a kúrába be kell iktatni egy víznapot a
gyümölcsnap után. Ekkor böjtölni kell. A szervezet tisztulása érdekében egész nap csak ásványvíz
fogyasztható.
65/434
Bár a napok sorrendjét feltétlenül be kell tartani, a szelektív ételfogyasztással történő fogyókúra
nem jár éhezéssel, sőt egyhangúnak sem mondható. Az egyes ételféleségeken belül a receptek
szabadon változtathatók. Ha előzőleg sajtos pizzát készítettünk, nem kell négy nap múlva is azt enni.
Csinálhatunk helyette bármilyen ízesítésű pizzát, vagy más sült tésztát. Ennek ellenére ezzel a fajta
diétával 18-25 kiló súlyfelesleget is le lehet adni 3 hónap alatt, és a leadott kilók nem jönnek vissza.
Ha mégis súlygyarapodást észlelünk, újabb 90 napig csak friss gyümölcsöt ehetünk reggelire, vagy
meg kell ismételni az egész kúrát.
Ennek a fogyókúrának a növekvő sikere is azt bizonyítja, hogy nem csak azért hízunk, mert
sokat eszünk, hanem azért mert mindenfélét összeeszünk. A húsos feltétet főtt tésztára rakva
fogyasztjuk, majd utána jóízűen bekebelezünk egy nagy szelet tortát. Végül jöhet a friss gyümölcs.
Szegény gyomrunk azt sem tudja mit csináljon ezzel az egyveleggel. Még rendesen megemészteni
sem tudja, mert közben megerjed benne a nyers gyümölcs, és megbuggyan a tartalma. A vékonybél
sem tudja, hogy mit válaszon ki, mert egyszerre zúdul rá a fehérje, a keményítő és a szénhidrát.
Ráadásul ott a desszert, a magas cukortartalmával. Ez a fajta mindenevés a hasnyálmirigyet is
túlterheli. A tortában, és egyéb süteményekben levő összetett cukor (diszacharid) lebontásához sok
inzulin kellene, a nagy mennyiségű inzulin viszont gátolja a máj zsírlebontó tevékenységét. Így
végül semmi sem tud rendesen megemésztődni és felszívódni. Ilyen körülmények között csak a
hájréteg vastagodik meg rajtunk, mivel a felesleges zsír nem képes távozni a szervezetből. Ezt
követi a cukorbetegség, mert a kifáradt hasnyálmirigy nem tudja a sok répa- és nádcukrot könnyen
felszívódó szőlőcukorrá alakítani. A lebontatlan cukrot a sejtek képtelenek felvenni, így pang a
vérben, előidézve korunk népbetegségét, a 2-es számú cukorbetegséget.
A vegyes étkezést folytatók már akkor is elkerülhetik ezeket a kellemetlenségeket, ha a különféle
összetételű ebédet két részletben fogyasztják el. Ebédre a fő fogást (valamilyen egytálételt),
vacsorára pedig a levest, vagy a desszertet. Így az eltérő alapanyagok nem keverednek egymással,
és zavartalanul végbemegy az emésztés. Marad idő az elfogyasztott cukor lebontására, sejtekbe
szállításra, a májban felhalmozott zsírok kiürítésére. A sejtek jóllakásával megszűnik az éhségérzet
is, pedig csak fele annyit eszünk, mint korábban.
A hollywoodi sztárok kedvenc fogyókúrás módszere az Atkins-diéta. A lényege, hogy bármit
lehet enni, csak szénhidrátot nem. Korlátlan mennyiségben engedi fogyasztani a húst és zsírokat, de
szigorúan tiltja a kenyeret, a tésztákat és a süteményt. Az ily módon történő fogyás biokémiai
magyarázata nagyon egyszerű. Ha nem fogyasztunk cukrot vagy cukorrá alakítható szénhidrátokat,
szervezetünk azt hiszi, hogy nem kap elegendő táplálékot. Ezért elkezdi lebontani az elraktározott
tartalékot, vagyis a ránk rakódott hájréteget. Ily módon látványos súlycsökkenés indul meg. A
húsfogyasztás ártalmaitól azonban így nem szabadulhatunk meg, ezért jobb, ha a fehérjét
szójakészítmények formájában fogyasztjuk. Azért is célszerű áttérni a húsról a szójára, mert a hús
LDL-koleszterin-tartalma szívtrombózist okoz. Amerikában az 53 éves Jody Gorran kártérítési pert
indított az Atkins-birodalom ellen, mert miután az általuk előírt módon kezdett el táplálkozni,
koleszterinszintje 50%-kal megugrott. Kétévi fogyókúra után az artériái úgy eltömődtek, hogy
életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani. Az Atkins-diéta hívei azonban továbbra is kitartanak
amellett, hogy a zsírok és húsok korlátlan fogyasztása biztonságos, és egészséges. Mindenesetre
sokat ront ennek a diétának a hitelén, hogy kidolgozója, Atkins doktor túlsúlyos volt, és 2003-ban
szívrohamban halt meg. (Az utóbbi években a fogyókúrázás évi 50 milliárd dolláros üzletággá vált
az Egyesült Államokban, és ennek köszönhette az Atkins vállalathálózat is a kiépülését.) A fiaskó
ellenére ezt a módszert érdemes továbbra is alkalmazni, mivel az Atkins-diéta szójával is
végezhető. A szójában sokkal több a fehérje, mint a húsban; de nem tartalmaz LDL-koleszterint,
valamint purint és egyéb mérgeket.
A testsúly karbantartásának van egy szervezet által irányított természetes módja is, a
kiegyensúlyozott hormonháztartás. Az elhízást a pajzsmirigy jódtartalmú hormonja akadályozza
meg. Túlműködése esetén a pajzsmirigy által termelt trijód-tironin hormon kóros soványságot is
kiválthat. Alapvetően ennek a zsírégető hormonnak a mennyisége szabja meg zsírpárnáink
vastagságát. A trijod-tironin eltérő szintje az oka annak, hogy egyesek folyton „zabálnak” mégsem
híznak egy grammot sem, mások pedig már attól is híznak, ha csak „ránéznek” az ételre. A
66/434
pajzsmirigy hormonjainak zsírbontó hatása nem új keletű ismeret. Már az 1920-as években
felfedezték, és mesterséges hormonokat használtak a pótlására. Való igaz, hogy gyorsan lehetett
tőle fogyni, de igen kockázatos volt az alkalmazása. Sok esetben süketséget, vakságot, sőt halált
okozott. Ezért pár év után betiltották a használatát. Korunk narkós nemzedéke felfedezett egy
anfetamin származékot, amely amellett hogy élénkít, az anyagcserét is felpörgeti. Ez a szer Gracidin
néven vált ismertté. Ezzel szintén gyorsan lehetet fogyni, de aki rászokott, a kábítószer rabjává vált.
Abbahagyni se lehetett a szedését, mert ennek következménye gyors visszahízás volt. Ezért
világszerte betiltották a gyártását.
A klinikákon azonban továbbra is kezelik a hormonzavarral küszködőket, de a
testsúlycsökkentés szigorú orvosi felügyelet mellett zajlik. A fogyókúra ugyanis hormonpótlással
sem garantált, mert a pajzsmirigy hormonja rendkívüli mértékben megnöveli az étvágyat. Aki ezt
nem tudja leküzdeni, még többet eszik, amitől még jobban elhízik. Nem csak a pajzsmirigy
alulműködése, hanem a mellékvesék túlzott működése is okozhat elhízást. Ennek a fajta elhízásnak
az a jellegzetessége, hogy a nőknek csak a hasuk növekszik, a combjuk elvékonyodik. Ez azért
szokatlan, mert a legtöbb nő ha hízik nem csak pocakot ereszt, hanem a csípője, a combjai is
megvastagodnak.
A jódhiány különösen nálunk okoz gondot, mert Magyarországon meglehetősen jódhiányos a
talaj. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az alacsony átlagjövedelem ellenére nálunk még a
nyugati országokban regisztráltnál is több a túlsúlyos ember. Aki pajzsmirigy-alulműködésben
szenved, napi 800 kcal táplálék bevitele mellett sem tudja csökkenteni a testsúlyát. Ha valaki ennél
is kevesebb energiatartalmú táplálékot vesz magához, az sem segít rajta, mert ettől krónikus
székrekedése lesz. A szervezet ugyanis igyekszik a rendelkezésére álló kevés táplálékból kivonni az
igényelt tápanyag- és folyadékmennyiséget, melynek következtében nem engedi az ürüléket
távozni. A végbélben megrekedt bélsár beszárad, a korábban naponkénti széklet heti két, majd egy
alkalomra csökken. Ennek látható jele az állati ürüléknél tapasztalható bogyósodás. A végbélből
történő kivonás ennél is veszélyesebb következménye, hogy a maradék nedvesség- és
tápanyagtartalommal együtt rengeteg méreg is felszívódik a székletből. A szervezet által kiürítésre
szánt méreganyagok nem távoznak el, hanem újra felszívódnak. (Ennek elkerülése érdekében írják
elő szigorúan a böjtkúrát folytatóknak a naponként beöntést, végbélmosást.)
Ráadásul a táplálék mennyiségének radikális csökkentése nagyfokú vitamin- és nyomelemhiányt
okoz a szervezetben, ami számos betegség kiváltója lehet. Súlyosbítja a helyzete, hogy a jódhiány
még mintegy 100 másik tünetet produkál: Pl. nehéz a reggeli felkelés, a betegnek nincs kedve
semmihez, motiválatlan. Ezen túlmenően izületi- és izomproblémát, depressziót, bőr-, haj- és
körömrendellenességet, memóriazavart, dekoncentráltságot, szívizom- és keringési tüneteket,
potenciazavart és libidócsökkenést okoz. Jódhiányos gyerekeknél az elhízás mellett gyakori
jelenség a lustaság, a tanulási nehézségek és a koncentrációképtelenség. Az UNICEF felmérése
szerint a jódhiányos gyerekek IQ-ja 14 ponttal alacsonyabb a többieknél. Ezen az évtizedek óta
ismert helyzeten az élelmiszer-felügyeleti hatóságok jódozott só forgalomba hozatalával próbáltak
segíteni. A szervetlen jód azonban nehezen, rossz hatásfokkal szívódik fel.
Ezt a gondot oldja meg egy magyar találmány, a könnyen felszívódó szerves jódvegyületekből
álló METABOL. Ez a szer a pajzsmirigy alulműködését nem az általa termelt hormon pótlásával,
hanem a rendellenességet kiváltó jódhiány megszüntetésével orvosolja. A biojód alapú készítmény
L-Carnitint és biokrómot is tartalmaz, ami fokozza a testsúlycsökkenést. A tapasztalatok szerint 1
hónap alatt 3 kilót lehet fogyni ezzel a veszélytelen szerrel. 3 hónapra van szükség ahhoz, hogy az
anyagcsere átálljon a normális szintre, és a jódhiányból eredő egyéb betegségek is megszűnjenek. A
jód pótlása sok esetben megszünteti a hajhullást, lassítja a kopaszodást, és nyugodttá,
kiegyensúlyozottá teszi a fogyókúrázót. Mivel a világ lakosságának egyharmada szintén
jódhiányban szenved, nagy érdeklődés mutatkozik a METABOL iránt külföldön is. Forgalmazója:
Avalon Team Kft, 1148. Budapest, Vezér u. 134. Tel: 460 0684 és 460 0685, Fax: 470 0010. A
forgalmazó honlapja és onlinerendelés: http://www.avalonteam.hu Bioboltokban és
gyógyszertárakban egyaránt kapható. Érdemes több helyen is érdeklődni, mert a beszerzett

67/434
mennyiségtől függően jelentős árkülönbséggel árusítják. Jellemző a METABOL népszerűségére,
hogy másfél év alatt 1 millió dobozzal adtak el belőle.
Szinte biztos, hogy a pajzsmirigy elégtelen működése az oka az elhízásnak, ha a fogyókúra
hatástalansága fokozott hajhullással, kopaszodással és őszüléssel párosul. A hajhullás gyakori oka
ugyanis a jódhiány. Aki napi 1000 kalóriás koszt mellett sem képes lefogyni, és egyre jobban
kopaszodik vagy őszül, vizsgáltassa meg a pajzsmirigyét, majd szedjen jódtablettát. Mellesleg a
pajzsmirigy fokozott működése is okozhat hajhullást, ezért nem árt felkeresni egy hajgyógyászt, aki
műszeres mintavételezéssel, és vegyelemzéssel megállapítja fejbőrünk, hajunk összetételét,
kimutatja a hiányzó anyagokat. Ezek a többnyire magánrendelők gyakran alkalmaznak Voll-féle
számítógépes diagnózist is, ami kideríti a hajhullás esetleges szervi eredetét. A probléma
bonyolultságára jellemző, hogy a stressz is okozhat hirtelen hajhullást és őszülést, mert összeszűkíti
a hajhagymákat vérrel ellátó hajszálereket, ami vitamin- és ásványanyaghiányhoz vezet.
A kóros elhízás gyakori oka még, hogy a kövérek szervezete nem termel elég PYY3-36 hormont,
melynek feladata tudatni az aggyal, hogy a gyomor megtelt. Brit vizsgálatok szerint a túlsúlyos
emberek szervezetében egyharmaddal kevesebb található ebből a figyelmeztető hormonból, ezért
addig esznek, amíg már feszül a gyomruk, nem fér bele több étel. Nagy-Britanniában már
dolgoznak a PYY3-36 hormon szintetikus előállításán. A napi adagja 20 fontba fog kerülni.
Angliában azonban a társadalombiztosítás hajlandó ezt a költséget magára vállalni, mert az
elhízottságból eredő betegségek kezelése többe kerül. Emellett 54 ezer haláleset történik évente a
kóros túlsúly miatt.
A kialvatlanság is hozzájárul zaklatott korunk emberének elhízásához. Az általa előidézett
stressz növeli a mellékvesében termelődő kortizol szintjét. Ez a hormon nagy szerepet játszik a
cukor-, a fehérje-, az ásványanyag- és zsíranyagcsere szabályozásában. A magas kortizolszint
növeli a szénhidrát- és zsíranyagcserét befolyásoló inzulin mennyiségét. A magas inzulinszint pedig
gátolja a zsírraktárak lebontását, mivel a sok inzulin lecsökkenti a vércukorszintet. Az álmatlanság
azáltal is fokozza az elhízás veszélyét, hogy a kialvatlan személy állandóan fáradt, gyengeséggel
küzd. Energiahiányát gyakori táplálékfelvétellel próbálja pótolni. Az emésztéssel nyerhető
többletenergia azonban nem pótolja a hiányzó bioenergiát, hanem zsírsejtek formájában
elraktározódik. Ráadásul az energiahiányt sokan nassolással (sütemények, édességek, csokoládé)
fogyasztásával próbálják megszüntetni, amitől gyakran felszökik az inzulinszintjük. A tartósan
magas inzulinszint pedig rezisztenciát okoz.
Az aromás fűszerek (édeskömény, ánizs, kardamommag, fahéj, szegfűszeg, citromfű) szintén
rendelkeznek fogyasztó hatással, sőt mint már szó volt róla a fogyókúra sikerét a Hold állása is
befolyásolja. Különösen az édeskömény gyorsítja a zsírégetést. Ezért sokan tea helyett édeskömény
kifőzött levével mossák át a szervezetüket, és a kúrát fogyó holdkor kezdik. (2 evőkanál
édesköményt forrázzunk le 1 liter vízzel, és lefedve 10 percig áztassuk, majd szűrjük le.) Ez a
zsírégető tea böjt nélkül is fogyaszt, és az íze sem rossz. (Nem szabad ízesíteni se cukorral, se
citrommal.) A fűszerek mellett a zöldségek is fogyasztó hatásúak. Ide tartozik a csípős paprika is.
Nem egy túlsúllyal küszködőre csodás hatást gyakorolt a káposztaleves-kúra. (Káposzta alatt nem
csak a fejes káposztát kell érteni. A káposztafélék közé tartozik a kelkáposzta, a kínai kel és a
kelbimbó is.) Néhány hónap alatt éhezés nélkül 15-20 kilogrammot is leadhatunk vele. Azért hogy
ne legyen olyan egyhangú, a fehér káposzta fele mennyiségben más idényzöldségekkel is keverhető.
A káposztán kívül zsírlebontó hatású még a brokkoli, a karfiol, a sárgarépa, a cékla, az articsóka és
a vöröshagyma. A belőlük főzött levesektől akkor sem fogunk elhízni, ha bőven mérjük az adagot.
Nagy előnye ennek a kúrának, hogy a káposzta megtisztítja és regenerálja a vastagbelet, sőt a
kezdeti daganatok lebontásra is alkalmas. Ha puffadást, görcsöt tapasztalunk, váltsunk át egyik
káposztafajtáról a másikra. A szervezet nem mindegyik káposztafélére reagál azonosan. Egyébként
a puffasztó hatás krumplival csökkenthető. A káposztafélék kicentrifugázott leve is hasonló hatást
vált ki. Rostok hiányában a káposztás léböjtkúra nem okoz puffadást. Igen alkalmas fogyasztó- és
tisztítószer még a savanyú káposzta leve.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy van egy olyan módszer is, amely pszichikai úton
befolyásolja a szervezet anyagcseréjét, illetve étvágyunk intenzitását, de ennek alkalmazásához Agy-
68/434
kontroll ismeretekre van szükség. Nincs viszont szükség különleges képességekre az akupunktúrás
fogyasztásnál. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy a fülön van egy pont, amelynek ingerlésével
nagymértékben csökken az étvágy, a vastagbél-meridián köldök melletti vészpontjainak a keze-
lésével pedig fokozódik a szervezet anyagcseréje. A felkaron, a deltaizom tapadási pontjánál is van
egy-egy éhségérzet-csökkentő pont.
Messzemenően kerüljük azonban az olyan módszereket, amelyek különböző vegyszerek
szervezetbe juttatásával segítik elő a fogyást. A különféle fogyasztó csodaszerek, a hipp-hopp
diéták kotyvalékaiba kevert vegyületek felhalmozódnak a májban, és egy idő után komoly
mérgezést okozhatnak. Ez alól csupán a krómtabletta a kivétel. A króm ugyanis az esszenciális,
vagyis a szervezet számára alapvetően fontos nyomelemek közé tartozik. Nélkülözhetetlen szerepe
van a sejtek anyagcsere-folyamatában, a felesleges zsírszövetek elégetésében. A különböző
vegyszerekkel ellentétben káros mellékhatások nélkül segíti elő a fogyást. Előnye még, hogy a
zsírpárnák onnan tűnnek el, ahol a legtöbb ember számára gondot okoznak: a hasukról és a
combjukról. Ráadásul a zsír helyére izom kerül, így a testalkat is előnyösen változik. Ezen
túlmenően közrejátszik a vér koleszterinszintjének ellenőrzésében, csökkenti a vér zsírszintjét, és
gátolja az érelmeszesedést, valamint a koszorúér-megbetegedést. A fentieken kívül serkenti a
fehérjeszintézist, segít eljuttatni a fehérjéket oda, ahol a szervezetnek szüksége van rájuk, és növeli
a fertőzésekkel szembeni ellenállást. Ráadásul megfelelő adagokban szedve lassítja az öregedést.
A króm elősegíti a szervezet vércukorszintjének egyensúlyban tartását is, ami megszünteti az
állandó édességfogyasztási kényszert. Ezt azáltal éri lel, hogy serkenti a szervezetben levő GTF
(glukóz tolerancia faktor) molekula működését. Ha ez a cukornak a véráramból a sejtekbe
szállításáért felelős molekula nem elég aktív, a vércukorszint ingadozik. Süllyedése esetén
ellenállhatatlan vágyat érzünk az édességek iránt, amelyek aztán zsírrá alakulva testszerte ránk
rakódik. A kevesebb édesség tehát szintén elősegíti a fogyást. A krómtabletta szedésével elmúlik a
fáradtság, az ingerlékenység, a remegés és a fejfájás is. Növeli a króm hatását a CLA (Conjugated
Linoleic Acid) -val való kombinálása. A linolsav egy különleges zsírsav, ami meggátolja a zsírsejtek
zsírfelvételét. Helyette átirányítja a zsírmolekulákat az izomsejtekbe, ahol azok közvetlenül
energiává alakulnak át. A háj egy idő után kemény izomkötegé válik. A CLA megakadályozza a
jojó-effektus gyakori kísérő jelenségét, az izomszövetek csökkenését is.
A szervezet napi krómszükséglete min. 50 mikrogramm. Mivel a vegytiszta króm a legtöbb nyom-
elemhez hasonlóan önmagában nem képes felszívódni a szervezetbe, a gyártók krómpikolát
formájában állítják elő. Ez a három vegyértékű krómvegyület azonban csak max. egyharmad
részben tartalmaz tiszta krómot, így ebből min. 160 mikrogrammra van szükség naponta. Ez a
biológiailag hasznosuló krómtabletta 120 darabos csomagolásban EURO CHROMIX néven
szerezhető be a gyógyszertárakban. Mellesleg ez a nyomelem nagyobb dózisban sem mérgező, a
túladagolása veszélytelen. A krómpikolátnál már van egy háromszor hatékonyabb krómvegyület is,
a króm-polinikotinát. Ezt a floridai kutatók által kifejlesztett vegyületet különböző fogyasztószerek
adalékanyagaként használják. A krómtabletta szedésénél se számítsunk azonnali fogyásra. A lassú
súlycsökkenés csak egy-két hét után indul meg.
Sokan úgy próbálják elősegíteni a fogyásukat, hogy cukor helyett alacsony szénhidráttartalmú
mesterséges édesítőanyagokat használnak. Ez azonban nem vezet eredményre. Egy 80 ezer nőn
végzett amerikai felmérés szerint az édesítőszer-használóknál nagyobb mértékű volt a
súlygyarapodás, mint a cukrot fogyasztóknál. Ezt a meglepő eredményt a mesterséges édesítőszerek
étvágynövelő hatása okozza. Éppen ezért a disznók tápjába édesítőszereket kevernek
étvágygerjesztés céljából. Emellett egészségügyi szempontból is kockázatos a használatuk. Néhány
darabtól még semmi bajunk sem lesz, de rendszeres fogyasztásuk esetén ezek a vegyi anyagok is
feldúsulnak a szervezetben. Ez azért veszélyes, mert az állatkísérletek során kiderült, hogy az
édesítőszerek nagy adagokban történő alkalmazása különféle szervi elváltozásokat, és daganatos
megbetegedéseket okoz. A legtöbbször meglehetősen vegyszerízű mesterséges édesítőanyagok
helyett tehát érdemes áttérni a természetes fogyasztószerekre. Ezeknek az íze nem kellemetlen,
mivel többnyire növényi alapanyagokból készülnek.

69/434
A természetesség jegyében a skótok kifejlesztettek egy pálma- és zabolajból álló keveréket, ami
joghurthoz keverve a vékonybélben peptideket szabadít fel. Hatására a páciens nem érzi éhesnek
magát. Hasonló hatást vált ki egy új gyári készítmény is. A BASF cég által kifejlesztett Reductil
megemeli a szerotonin- és noradrenalin-szintet. Ezzel mesterséges telítettségérzetet kelt, azaz
megszünteti az étvágyat. A tesztek alapján az emberek 2-3 hónap alatt átlagosan testsúlyuk 10%-át
adták le a legcsekélyebb megerőltetés és szenvedés nélkül. Kozmetikai célokra, a narancsbőr
eltávolítására is használják a Body Line ananásztablettát. Az ananász torzsájának kivonata hidroklo-
ridsavat képez a gyomorban, ami azonnal megkezdi a felesleges zsírok elégetését, és
megakadályozza az újabbak beépülését. Egyetlen tabletta 300 kalóriát éget el.
Egyébként már természetes alapú édesítőszereket is gyártanak. Ezek közül legnépszerűbb a
sztívia, ami egy Paraguayban őshonos növény kipréselt levéből készül. A növény levelének nedve
húszszor, szárított és porrá tört levele pedig harmincszor édesebb, mint a répacukor, és egyetlen
kalóriát sem tartalmaz. Ebből a porból egy pohár teába 0,1 dg is elegendő. 1 kg gyümölcsből
készített lekvárt 1 dg sztívia is megédesít. Hatóanyaga a stevisoid háromszázszor édesebb, mint a
répa- vagy nádcukor. A nem cukor alapú vegyületek közül ez a legédesebb. Természetes eredeténél
fogva a mézlevélkivonat a legcsekélyebb mértékben sem károsítja az egészséget. Sőt jelentős
gyógyhatása van, és erősíti az immunrendszert.
Főleg cukorbaj, magas vérnyomás és bőrbetegségek esetén használják. Gyógyszert is készítenek
belőle az emésztés serkentésére, a vérnyomás normalizálására, fáradtság és kimerültség ellen, a
túlsúly csökkentésére, valamint a gombás fertőzések megszüntetésére. Magas cinktartalmánál fogva
ekcéma, akné, pikkelysömör és más bőrproblémák esetén is hatásos. A fogápolásban szintén
alkalmazzák, mert gátolja a szuvasodás, fogkőlerakódás, az ínygyulladás és az ínyvérzés
kialakulását. Magas C-vitamin-tartalma is hozzájárul ahhoz, hogy csillapítja a náthát, a torokfájást,
az asztmát, az arc- és homloküreg-gyulladást és a különféle allergiákat. Mindemellett semmilyen
mellékhatása sincs. Egyetlen hátránya, hogy rendszeres használóinál termékenység-csökkentő
hatást figyeltek meg. A mézlevél Japánban az édesítőszerek piacának már 50%-át teszi ki. A
jégkrémektől kezdve a diétás kekszekig, -süteményekig, -italokig sok mindenbe használják. Igen -
népszerű az Egyesült Államokban, és Izraelben is. Nálunk szintén kapható.
Érdekes fogyasztó eljárás a gyomorba helyezett feltölthető gumiballon. Egy szilikonból készült
labdát a nyelőcsövön keresztül a gyomorba helyeznek, és annyi fiziológiai sóoldatot töltenek bele,
hogy a gyomor felét kitöltse. Így fele annyi táplálék esetén is kialakul a teltségérzet. Ezzel a
módszerrel 30 kilogramm súlyfeleslegtől is könnyedén meg lehet szabadulni. Ez az eszköz nem
akadályozza a pácienseket a szokásos életvitelükben. Egyetlen kényelmetlensége, hogy fél év után
ki kell cserélni, mivel a gyomorsav erős maró hatásának a szilikon sem képes tovább ellenállni.
Ennél radikálisabb eljárás a gyomorszűkítő gyűrű alkalmazása. Műtéti beavatkozással feltárják a
beteg gyomrát, és annak egy részét fémgyűrűvel elzárják. A lecsökkentett méretű gyomor jóval
kevesebb táplálékot tud befogadni, így a páciens rákényszerül az éhezésre, a fogyásra. (Az Egyesült
Államokban évente 100 ezer gyomorszűkítő műtétet végeznek, annak ellenére, hogy az operáció 40
ezer dollárba kerül.)
Régen, amikor a műtéti technika még nem volt olyan fejlett, a radikális fogyást nem gyomorszű-
kítő gyűrűvel, hanem egy meglehetősen kártékony módszerrel oldották meg. Az 1920-as években
jött divatba a bélféregpetét tartalmazó pasztilla használata. A fogyni vágyók ezzel fertőzték meg
magukat. A féregpeték a bélrendszer falára tapadva féreggé fejlődtek. Növekedni és szaporodni
kezdtek, és elették gazdájuk elől a táplálékot. Maria Callas, a híres operaénekesnő is ezzel a
módszerrel fogott le 28 kilogrammot. Nem számolt azonban az egészségre gyakorolt káros
mellékhatásaival. Nála ez abban nyilvánult meg, hogy a kilóival együtt eltűnt a hangja is. Sokan
rosszabbul jártak. Mivel a megtelepedett férget nem lehetett eltávolítani, közel 50 ember halt meg a
mértéktelen szaporodásuk okozta betegségekben. A férgek után a vegyszerek jöttek divatba. A
különféle hashajtók azonban szintén nem váltak be. Egyrészt hamar hozzászokott a szervezet,
másrészt ennek is számos mellékhatása volt. Ennek ellenére ma is sokan használják, tönkretéve vele
a bélflórájukat és az immunrendszerüket.

70/434
Legkellemesebb módja a fogyókúrának az illatdiéta. Ennél a kúránál apró alma-, banán-,
borsmenta-, citromfű- és gerániumillatú tégelyeket szagoltatnak a páciensekkel. A résztvevők
átlagosan 200 kalóriával kevesebbet esznek naponta, és nem nassolnak, mivel az illatanyag
telítettségérzést okoz náluk. Japán kutatók felfedezték, hogy bizonyos illatok zsírégető anyagok
termelésének elindítására serkentik az agyat. Vizsgálataik során különösen hatékonynak találták a
grépfrútot, a borsot, a köményt és a tárkonyt. Illóolajuknak szagoltatásával a tesztelésben részt vett
hölgyek 1 hónap alatt átlagosan 1,1 kg -ot adtak le testsúlyukból. A fogyás elsősorban a különösen
fontos csípő- és deréktájon következett be. Ugyancsak különleges megoldás a vaníliatapasz. A
Londoni St. George’s Hospital kutatási eredményei szerint a vanília édeskés illata csökkenti a
vágyat a csokoládé és a magas kalóriatartalmú sütemények iránt. A tapaszt a kézfejre kell
felhelyezni, és 1 hónap után lényegesen csökken a nassolási vágy. Az ősrégi tibeti módszer szerint
az étvágy csillapításának legjobb módja, hogy 1 kávéskanál mézet elkeverünk egy pohár vízben, és
reggel, éhgyomorra megisszuk. Ez a kevés méz jelentős kalóriát nem tartalmaz, viszont telíti a
gyomrot.
Az iparilag fejlett országokban az elhízásnak van egy rejtett oka is, a feldolgozott élelmiszerektől
való függőség. Sokan nem is gondolnak rá, hogy mértéktelen étvágyuk alapvetően arra vezethető
vissza, hogy természetes táplálék helyett mesterségesen előállított élelmiszereket fogyasztanak. Az
élelmiszer-feldolgozó ipar ugyanis elárasztotta az üzleteket tetszetős csomagolású értéktelen
termékekkel, amelyek idővel táplálkozási szenvedélyt váltanak ki a fogyasztókban. Ezeket az
élelmiszereket már a gyártás kezdetén tönkreteszik azzal, hogy az alapanyagot először hevítik,
főzik, majd hűtik, szárítják, aprítják, végül porrá őrlik, vagyis különböző fizikai módszerekkel úgy
lesilányítják, hogy már nem is emlékeztet hajdani természetes állapotára. Ezt követően különféle
vegyszereket (színezőanyagokat, tartósítószereket, kondicionálókat, stabilizátorokat,
emulgeátorokat, permeátumokat, fényezőket, habosítókat, zselésítőket, hidrokolloidokat,
fehérítőket, alapozókat, viaszos bevonást eredményező tapadásgátlókat, pelyhesítőket,
csomósodásgátló anyagokat, volumennövelőket, ízfokozókat, antioxidánsokat, savfokbeállítókat,
textúrajavítókat, alginátokat, kelátképzőket, héjszerkezet-optimalizálókat, telítőanyagokat, mel-
lékíz-semlegesítőket, lesülésgátló anyagokat, és hajtógázokat, valamint csomagológázokat) adnak
hozzájuk, amelyeket laboratóriumokban, többnyire kátrányból állítanak elő. Utána ugyancsak
kátrányból kivont észterekkel, és mesterséges édesítőszerekkel ízesítik. Végül szintetikus
vitaminokkal és különböző tápszerekkel próbálják pótolni bennük azokat az anyagokat, amelyeket a
feldolgozás során kiöltek belőlük.
A kotyvasztásnál olyan rafinált vegyszerek is belekerülnek a feldolgozott élelmiszerbe, amelyek
tartós kötődést hoznak létre a termék iránt, hogy ezzel a gyártók magukhoz láncolják a fogyasztót.
Ezt a narkotikumokra emlékeztető függőséget sokszor csak egy illat okozza, amelyet olyan
adalékanyag alakít ki, ami nem jellemző az eredeti alapanyagra. Mi sem bizonyítja jobban az
élelmiszergyártók lelkiismeretlenségét, hogy újabban már a csokoládéba is vért, illetve olcsón
beszerezhető állati vérből készült fehérjét akarnak keverni, hogy még több haszonra tegyenek szert.
Most éppen arra várnak, hogy az egészségügyi hatóságoktól megkapják erre az engedélyt. A
lelkiismeret nem szab határt ezeknek az üzelmeknek, mert a különféle „ízű” szörpöket már most is
gumiarábikummal és cellulózzal dúsítják. A különféle manipulációk következtében az ipari
élelmiszerek gyártástechnológiája valóságos horrorregény. Ezt bizonyítja a legártalmatlanabbnak
tűnő készítmény, a fagylalt előállításának leírása. Aki kíváncsi rá mi minden történik kedvenc
csemegéjével mielőtt a tölcsérbe kerül, olvassa el Jelinek Márta „Miből készül a fagylalt” című
cikkét a Népszabadságban. 2002. szeptember 5. (25. oldal.)
A legnagyobb baj azonban az, hogy ezekkel a feldolgozóipar által tönkretett élelmiszerekkel nem
lehet jóllakni, fogyasztásuk nem csillapítja az éhséget. Aki ezen a „műtáplálékon” él, az egész nap
ennivaló után kutat, mivel kielégíthetetlen éhségérzet kínozza. A mesterséges táplálékban ugyanis
nincsenek meg azok az anyagok (pl. enzimek, tápsók, nyomelemek) amelyek a véráramba jutva
megszüntetnék az éhségérzetet, így „kényszerevés” alakul ki. Hiába van tele a gyomor, az agyba
nem érkeznek meg a véráram útján azok az ingerek, amelyek azt jeleznék, hogy a szervezet
megkapta a számára szükséges anyagokat, mert ezeket eltávolították a mesterséges táplálékból.
71/434
Annál több azonban ezekben a korszerű élelmiszer álcájába bújtatott készítményekben a szénhidrát
és egyéb értéktelen töltelékanyag. Az agyonfinomított élelmiszerek fogyasztása még növeli is az
étvágyat. Rostok hiányában a szénhidrát-tartalmuk gyorsan átalakul, és hihetetlen mértékben
megnöveli a vércukorszintet. A hirtelen emelkedést azonnali zuhanás követi, ami farkaséhséget vált
ki. Ez a fajta éhség ingerlékennyé, idegessé is teszi a helytelenül táplálkozót, amit mértéktelen
evéssel próbál elűzni. Ennek törvényszerű következménye a kalória-túltengés, ami kóros elhízáshoz
vezet. Nem jobb a helyzet az amerikai mintára létrehozott „tömegtakarmány-előállító”
gyorsétkezdék által készített ételek esetében sem. Ebből az élelmiszeripari konszernek által
kialakított csapdából csak egy módon szabadulhatunk, ha visszatérünk a természetes táplálék
fogyasztásához. Amíg ezt nem tesszük meg, addig ne is reméljük, hogy bármelyik
testsúlycsökkentő módszerrel tartós fogyást érünk el.
Nem járunk jobban akkor sem, ha olyan gyári terméket vásárolunk, amelyet „természetes”
aromával ízesítettek. Az eperízű gyümölcsjoghurtban pl. nem valamilyen olcsó zöldség vagy eperre
emlékeztető aromájú bogyó leve van, hanem faforgácslé. Egy Ausztráliában honos fafajta forgácsát
vízzel felfőzik, majd alkohollal kezelik, és adalékanyagokat kevernek hozzá. Az eredmény tökéletes
eperaroma lesz. Miután nem kátrányból készült, hanem növényi alapanyagból, így „természetazo-
nos”-nak minősül. Hasonló módon csinálnak növényi olajból almaaromát, ricinusolajból ősziba-
rackízt, egy bizonyos gombafajtából pedig kókuszaromát. Nem véletlen, hogy az Európa Tanács
listája a 2176 közismert aromából csupán 391-et minősít veszélytelennek; 180 aromáról pedig
megállapították, hogy nagy valószínűséggel rákkeltő.
Aki részleteiben is szeretne tájékozódni az egyes adalékanyagok és E-származékok káros
hatásáról, töltse le dr. Kalas György: Élelmiszer-adalékanyagok című összeállítását a Magyar
Elektronikus Könyvtárból. Cím: http://mek.oszk.hu Az E-származékok részletes listája az Országos
Fogyasztásvédelmi Egyesület honlapjáról is letölthető: http://www.ofe.hu Kiadó: Ökológiai Stúdió
Alapítvány – 1997. (Ennek a 26 oldalas anyagnak Word-ben kiszerkesztett változata megtalálható a
Kun Elektronikus Könyvtárban is az ökoélelmiszereknél alkalmazható E-számokkal kiegészítve.
Cím: http://kunlibrary.com ) Az E-számrendszer meglehetősen összetett, már több mint 1500
nehezen érthető, többnyire latin eredetű elnevezést tartalmaz. Annyit azonban mindenkinek célszerű
megjegyezni, hogy a 100-as sorozatba a természetes és mesterséges színezékek, a 200-asba a
tartósítószerek, a 300-asba az antioxidánsok, emulgeátorok, savanyító szerek, a 400-asba a
sűrítőanyagok, zselésítőszerek, emulgeálószerek, az 500-asba a térfogatnövelők, állagjavítók,
csomósodást gátló anyagok, a 600-asba pedig az ízfokozók tartoznak. A 900-as sorozatban az egyéb
anyagok vannak, míg az 1000 és 1500 közötti sorozatban a kiegészítő vegyületek találhatók.
Érdemes még tudni, hogy a gyártóknak csökkenő sorrendben kell felsorolniuk az adalékanyagokat,
vagyis a lista legelején levőből van a legtöbb a megvásárolt termékben.
Átfogó képet kaphatunk a XX. század élelmiszeriparának „fejlődéséről”, az aromák, ízfokozók,
ízfeltárók, adalékanyagok, ételimitátumok szörnyű világáról Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik
– Az ételek szép világa című könyvében. Ebből kiderül, hogy a valódinak látszó adalékanyagoknál
sem jobb a helyzet. Ne örüljünk, ha a joghurtban gyümölcsdarabokat vélünk felfedezni, mert ez a
gyümölcs előzőleg már átment egy szörpüzemen, ahol mindent kicentrifugáztak belőle, ami ízessé
és értékessé tette. A visszamaradt gyümölcshús-vázdarabokba azután a joghurtgyártók különféle
vegyszerekkel (aromákkal, mesterséges édesítőkkel, savakkal) lehelnek életet. Az ipar még a
készételekbe rakott rizst is hamisítja. A töltött, rakott ételekbe pl. nem egész rizsszemeket főznek,
hanem a barna rizs koptatásánál visszamaradt rizsport. Ezt egy gondosan titkolt vegyszerrel
összekeverik, és formára préselik. Ez a hulladékból ragasztott rizsutánzat jóval olcsóbb, mint a
valódi rizs.
Hivatalos vizsgálatok szerint az Európai Unió piacain kapható termékek több mint százezer
különféle vegyi anyagot tartalmaznak. Az EU kémiai bizottságának jelentése szerint a tömegesen
használt vegyszerek 80%-át sohasem vizsgálták meg egészségügyi szempontból, 85%-ukról nem
tudjuk, hogy felhalmozódnak-e a táplálékláncban, és 70%-uk lebomlási folyamatát sem ismerik. Az
alkalmazott vegyszerek hatásáról csak a lakosság gyógyszerfogyasztásának emelkedéséből, és a
halálozási ráta növekedéséből kapunk visszajelzést. Ezek az adatok igen meggyőzően bizonyítják,
72/434
hogy nagy baj van az élelmiszerellátásunkkal, ha nem térünk vissza a termesztés táplálkozásra, a
vegyszermentes élelemelőállításra, előbb-utóbb mindenki beteggé válik.
Aki készételeken él, az egy átlagos vacsora során 20-25-féle E-származékot csúsztat le a torkán.
Ha utána elrágcsál egy rágógumit is, további 11 E-származék kerül a szervezetébe. Jellemző az
adalékanyagok sokféleségére, hogy a lista már az E-1521-nél tart. Ennyi veszélyes vegyszert
etetnek meg velünk nap mint nap. Nemsokára úgy járunk mi is, mint az üvegházban nevelt virágok.
Telenyomják őket műtrágyával és növekedésserkentő hormonokkal, hogy minél hamarabb
megnőjenek, és piacképessé váljanak. A sok vegyszertől azonban elvesztik a tartásukat, a saját
súlyuk alatt összeroskadnak. Ezért drótot csavarnak a szára köré. Belénk is annyi vegyszert
pumpálnak az élelmiszer- és gyógyszergyárak, hogy lassan megrokkanunk, ágynak esünk. Csak úgy
tudunk talpra állni, ha mankót dugnak a hónunk alá.
Aki nem tud megválni a gyári termékektől, vagy nincs rá ideje, hogy a táplálékát maga készítse
el természetes alapanyagokból, válassza a kistermelők által előállított árut. Ők ugyanis jóval
kevesebb tartósítószert és helyettesítő adalékanyagot használnak, mint a gyáróriások. Ennek oka,
hogy kis mennyiséget termelnek, ezért nem éri meg a vegyészeti manipulációkhoz szükséges
költséges eszközöket beszerezni; és csak rövid távolságokra utaztatják az árut, így kisebb a
romlásveszély is. A multinacionális konszernek azonban szinte a világ minden országába
szállítanak, és gyakran hónapokig, sőt évekig áll az áru a raktárban. Emiatt telerakják
tartósítószerekkel meg mindenféle rafinált vegyszerekkel, hogy még véletlenül se romoljon meg. A
márkavédelem is arra ösztönzi őket, hogy ilyesmi ne forduljon elő. A sok esetben évszázadok óta
őrzött hírnév elvesztése katasztrofális hatást gyakorolna a termékeik iránti keresletre, ami a
hatalmas apparátus fenntartásából eredő terheik következtében nagyon hamar csődhelyzetet
teremtene. A nagy élelmiszer-előállító trösztök azért sem kockáztatnak, mert ha valamely termékük
megromlik, akkor a hatóságok a teljes mennyiséget bevonják a boltok polcairól, ami egyetlen
ország esetében is sok ezer tonnát tesz ki, világviszonylatban pedig több milliárd dollárra tehető a
kár. A kisvállalkozó viszont még országos terítés esetén is csupán 1-2 tonnányi árut kockáztat,
amelynek elvesztése még nem teszi tönkre. Ennek a helyzetnek tudható be, hogy a kisiparos
terméke nem csak veszélytelenebb, hanem többnyire finomabb is, mivel a sok vegyszer nem teszi
tönkre az alapanyagok ízét.
Az egészséges táplálkozásra való átállás során ne csak az ételünk, hanem az italunk
megválasztásában is legyünk körültekintőek. Az ásványvízen kívül kizárólag természetes
alapanyagú, lehetőleg rostos, vagyis emésztést elősegítő gyümölcsleveket igyunk. Kerüljük a
szénsavval dúsított, festékkel színezett és észterekkel ízesített üdítőitalokat. Ezek a cukrozott
lónyálnak is nevezett italok különféle rákkeltő anyagokat tartalmaznak, és legtöbbször még az áruk
sem alacsonyabb, mint a valódi gyümölcsleveké. Ráadásul az üdítőitalok mesterséges
gyümölcssavtartalma csökkenti a vér lúgos kémhatását, ami további betegségek kiváltója lehet.
Amerikai kutatók vizsgálata szerint a szén-dioxid nem csak a bélbolyhokat teszi tönkre, hanem
csontritkulást is okoz. Főleg kisgyermekeknél ártalmas a szénsavas üdítőitalok fogyasztása, mivel
kikezdik a fogzománcot, és gátolják csontrendszerük kialakulását. Különösen nagy kárt okoz ezen a
téren a kóla, mert magas koffein- és foszfortartalma valósággal kimossa a szervezetből a kalciumot.
A felmérések szerint a sok kólát fogyasztó fiataloknál ötszörte nagyobb a csonttörés kockázata,
mint a többieknél. Nem is szólva a károsanyag-tartalmáról. Az indiai földművesek Coca Cola
-permettel védik a gyapot- rizs és csiliültetvényeket a kártevőktől. Az állott, maradék kóla pedig
annyira maró hatású, hogy sokan a vécékagyló és egyéb lefolyók tisztítására használják. Az
agyoncukrozott üdítőitalok fogazatunk épségét is nagymértékben veszélyeztetik, jelentős
szénsavtartalmuk pedig órákig tartó erjedést okoz az emésztőrendszerben. Ennek csupán
kellemetlen tüneti jelensége a lenyelt szén-dioxid felböfögése; a nagyobb kárt az okozza, hogy a
megerjedt táplálék méreggé válik, ami felszívódik a szervezetbe.
Sokan nem törődnek az üdítőitalok fogyasztásából eredő veszéllyel, de az egészségügyi
hatóságok már aggódnak, hogy a világ egy újabb mérgezési botránynak néz elébe. A
nyugtalanságra az adott okot, hogy Belgiumban és Luxemburgban több száz gyerek lett rosszul
különféle palackozott üdítőitaloktól, és közülük ötvenet kórházba szállítottak. A vizsgálatok
73/434
kiderítették, hogy a Coca Cola cég „Cola” és „Fanta”, valamint „Sprite” márkanevű üdítőitalaiban a
megengedettnél jóval nagyobb mennyiségű rákkeltő dioxin található. A hír hallatán a francia
hatóságok 50 millió doboz kólát vontak ki azonnali hatállyal a forgalomból. Mivel a többi üdítőitalt
is mesterséges úton, kátrányból és egyéb vegyszerekből állítják elő, ezek fogyasztása is hasonló
veszélyeket rejt magában. Ezt támasztja alá az a két évvel később született egészségügyi jelentés,
mely szerint a dioxinmérgezés bizonyíthatóan 5000 rákos megbetegedést okozott Belgiumban. A
rostos gyümölcslevek egyáltalán nem tartalmaznak tartósítószereket, konzerválásuk hőkezelés útján
történik. A legjobb azonban, ha frissen facsart gyümölcslevet fogyasztunk, mert a gyárilag
előállított rostos levek enzimtartalma a hőkezelés következtében tönkremegy.
Aki továbbra is ragaszkodik a készen megvásárolható gyümölcslevekhez, a korszerű
módszerekkel előállított változatokat keresse. A rostos gyümölcslevek közül jelenleg az izraeli Gat
Food Canneries cég Grand Gold márkajelzésű sűrítményei a legjobbak. A kíméletes
gyártástechnológiának köszönhetően a frissen facsart gyümölcs minden értékes tulajdonságát
megőrzi, és tartósítószertől, cukortól, színezőanyagoktól mentes. Nem elhanyagolható előnye még
ennek a terméknek, hogy vákuumos párologtatással besűrítették, így az 1 liter gyümölcslével együtt
nem kell 8 liter vizet is hazacipelni. Ez a 8 : 1 arányban hígítható gyümölcskoncentrátum az izraeli
piacon 60%-os részesedést ért el, és eddig a világ 20 országában nyilvánították legjobb
minőségűnek a természetes gyümölcslevek kategóriájában. Nálunk pléhdobozos kivitelben kapható,
grépfrút-, ananász-, őszibarack- és narancssűrítmény formájában.
Az észterekkel ízesített, szintetikus festékekkel színezett, és vegyszerekkel tartósított üdítőitalok
a fiatal korosztálynak ártanak legtöbbet. Valóságos pánikot keltett a szülők körében, amikor
kiderült, hogy a szénavas üdítőitaloktól gyermekeik foga bebarnul, és hirtelen töredezni kezd.
Végül a fogak helyén már csak csonkok maradnak. A fogorvosok a fogzománc eróziójaként
emlegetik a jelenséget. Az ok a citromsav maró hatása. Ezt az E 330-nak nevezett adalékanyagot
igen nagy mennyiségben tartalmazzák a különféle üdítőitalok. Így azoknál a gyerekeknél, akik
rendszeresen isszák ezeket a gyümölcsléutánzatokat, elkerülhetetlenül bekövetkezik a teljes
fogpusztulás. Ez esetben még a rendszeres fogmosás sem segít, mert a fogkefe sörtéje beledörzsöli a
fogzománcba a savat. Ráadásul a lekvártól kezdve, a zacskós levesen át, a különféle szószalapig
minden gyárilag előállított élelmiszer tartalmaz citromsavat, vagy annak vegyileg töményebb
változatát, a borkősavat, ami súlyosbítja a helyzetet. A legkisebbek is veszélyben vannak, mert a
gyereknek gyártott „gyümölcsízű” teákban is van citromsav. Az Európai Unió szakembereinek
felmérése szerint a nyugat-európai gyerekek a különféle mesterséges adalékanyagokból a
megengedett érték tizenkétszeresét eszik meg. Ennek tudható be a mind gyakoribb allergiás roham
is.
Szintén sok gondot okoz az E 223-nak nevezett nátriumszulfid. A zacskós, porított élelmiszer-
alapanyagok mindegyike tartalmazza ezt az adalékanyagot. Egyébként a nátriumszulfid nem káros
az egészségre, amíg nem kerül belőle testsúlykilogrammonként 0,7 grammnál több a szervezetbe.
Sok gyerek azonban a megengedett érték tizenkétszeresét fogyasztja el a különböző gyári
készítményekkel. Az E 220 és E 227 közötti adalékanyagok még a gyárilag tartósított szárított
gyümölcsökben, sőt a gyorsetető étteremláncok hamburgereiben is megtalálhatók. Egy 40 kilós
gyereknél a napi megengedhető szulfid értéke 3,8 milligramm. Egyetlen hamburger ennek
kétszeresét, 56 milligrammot tartalmaz. A 61-féle élelmiszercsoportban megtalálható szulfidok
elősegítik egy agresszív baktériumfajta megtelepedését a szervezetben, ami súlyos bélbetegséghez
vezet. Egyes gyártók mostanában úgy próbálják palástolni az össznépi mérgezésben történő
buzgólkodásukat, hogy az E-számok helyett csak annyit írnak a termékükre, hogy: „egyéb kémiai
hatóanyagok”.
Mindent egybevetve a szervezet számára a legegészségesebb szomjoltó ital továbbra is a víz. Ezt
a profitérdekelt forgalmazók is kezdik felismerni, ezért ezen a téren sem problémamentes a helyzet.
Ahogy nő a vízfogyasztók száma, úgy szaporodik a palackozott vizekkel történő visszaélés.
Könnyebben védekezhetünk a hamisítók ellen, ha figyelembe vesszük az alábbi osztályozást.
1. Asztali víz: Csapvíz és ásványvíz keveréke. Közegészségügyi szempontból tisztának mondható
ugyan, de jellegénél fogva nem mentes a klórtól.
74/434
2. Forrásvíz: Föld alatti vízforrásból származik. Viszonylag kevés ásványi sót és nyomelemet
tartalmaz. Miután nem a felszín alatt, hanem a mélyebb rétegekből tör fel, többnyire tiszta,
klórozást nem igénylő víz kerül a palackokba. Nem minden forrásvíz tör a felszínre. Vidéken a
mélyebb talajrétegekből fúrással felhozott vizet artézi víznek nevezik. (Az artézi víz az egykori
francia Artois megyéről kapta a nevét, ahol az első ilyen kutat fúrták.) Sajnos már ez a víz sem
fogyasztható vizsgálat nélkül, mert a felszín alatti vizeket összegyűjtő ásott kutakhoz hasonlóan a
mélyfúrású artézi kutakat is veszélyezteti az elnitrátosodás.
3. Ásványvíz: Föld alatti forrásokból származó legalább 1000 mg/liter ásványi anyagot tartalmazó
víz. Általában természetes szénsavval telített. Nagyon szigorú hatósági előírások vonatkoznak rá.
Közvetlenül a helyszínen kell palackozni. Tilos vegyileg kezelni, klórozni. Ránézésre is
kristálytisztának kell lennie, ezért ha olyan ásványi anyag van benne (pl. vas, mangán) amely utólag
zavarossá teheti, azt bonyolult technológiai műveletekkel el kell távolítani belőle. Mivel ez az
eljárás meglehetősen költséges, az ilyen vizet nem szokták palackozni, hanem szabadon használható
forrássá nyilvánítva a környéken lakók rendelkezésére bocsátják. A túlzott ásványianyag-tartalom
nem káros az egészségre, de egy idő után rárakódik a vízhordásra használt üvegekre. A barna
elszíneződés ecetes áztatással távolítható el belőlük. A barnulás azonban meg is akadályozható. Ha
literenként 2-3 csepp citromlevet teszünk a friss vízbe, nem fog kicsapódni belőle a vas és a
mangán. (Ennek az eljárásnak az alkalmazása esetén tiszta palackokat használjunk, mert a
citromsav lemarja a falán levő lerakódásokat is, amitől fémízű lesz a víz.)
Egyébként a világ legjobb ásványvize Magyarországon, a Kecskemét melletti Szentkirály
forrásból fakad. Az ózondús illatú, édes ízű szénsavmentes Szentkirályi ásványvíz a párizsi Aqua
Expón aranyérmet nyert 2004-ben. Maguk a franciák nyilvánították az eviani ásványvíznél is
finomabbnak a buborékmentes kategóriában. A Lufthansa és a SAS légitársaság is ezt az
ásványvizet szolgálja fel a járatain. 2005. elején a Szentkirályi ásványvíz ízesített kategóriában is
elnyerte az Oskar-díjat a párizsi Aqua Expón. A Legkiválóbb Íz díját nyerte el Brüsszelben nemrég
a magyar Veritas Gold szénsavmentes és szénsavas ásványvíz. Pedig a mezőny ugyancsak erős volt.
Az eseményen számos ország ételeit és italait vizsgálták a nemzetközi élvonalba tartozó szakértők:
séfek, sommelier-k4. A szabályok szerint most is vakon értékelték a vizeket, vagyis csak az élvezet
intenzitását figyelték a zsűri tagjai. A Veritas Gold egyébként összetétele, tisztasága és pH-értéke
miatt ajánlott csecsemőknek, kismamáknak a folyadék pótlására, sőt a nátriumdiétára szorulók is
bátran ihatják, hiszen nátriumtartalma mindössze 7,4 mg/1.
4. Gyógyvíz: Igen nagy ásványianyag-tartalmú víz. Szomjoltásra nem alkalmas. Az íze sokszor
kellemetlen. A gyógyvizet és a minőségi ásványvizet üvegbe töltik, és nem műanyag palackba. A
műanyag szervesanyag-tartalma ugyanis elősegíti a baktériumok szaporodást. Ráadásul vegyszerek
oldódnak ki belőle, ami rontja a víz ízét. A gyógyvíz speciális változata a termálvíz, mely azáltal
jön létre, hogy a rendkívül mély rétegekből feltörő gyógyvíz a magma közelsége folytán
felmelegszik. A termálvizet külsőleg, fürdőkúrák formájában használják, ahol a víz ásványianyag-
tartalma a bőrön keresztül szívódik fel.
Bizonyított tény, hogy ételünk és italunk gondos megválasztásának kiváló élettani hatása van. A
vegetáriusok nem csak egészségesebbek, hanem szívósabbak, nyugodtabbak, jobb a közérzetük, és
magasabb kort is érnek meg, mint húsevő társaik. A hús- és cukorfogyasztás abbahagyásának
előnyös mellékhatása még, hogy nagymértékben megőrizzük vele fogazatunk épségét, mivel a
kalciumelvonáson kívül a fogszuvasodás leggyakoribb kiváltó oka, hogy a hús szövetei és a
cukormaradványok beragadnak a fogak közé, és tökéletes eltávolításuk alapos fogmosás útján sem
lehetséges. Ennek következtében a fogak között rekedt cukor megerjed, és az ily módon keletkező
savak megtámadják a fogzománcot, amelyet az el nem távolított húsmaradványok bomlasztó hatása
tovább gerjeszt. A kutatók szerint a szánkban több mint 500-féle baktérium található, és ezek közül
legalább 20 savat képez a cukorból. Fő táplálékuk a cukor, a fogak közé szorult húsban pedig
intenzív szaporodásnak indulnak. Az eredmény ugyanaz: nagy mennyiségű sav, amely
folyamatosan marja, vékonyítja a fogzománcot. Már IV. Henrik udvari orvosa is tudta, hogy a
4
szomelié = borszakértő, vendéglői italajánló
75/434
cukor árt a fogaknak. 600 évvel ezelőtt ezt írta róla: „A cukor megfeketíti a fogakat, és édes íze
mögött keserűség lappang.”
Az egészséges életmód, a zöldség- és gyümölcsfogyasztásra való átállás járulékos hatása még,
hogy szervezetünk öregedési folyamata lelassul. Ennek következtében testünk egyre ruganyosabbá,
bőrünk pedig feszessé, rugalmassá, pattanásoktól mentessé válik. A böjtkúrák hatására
ízlelőbimbóink regenerálódnak, és újra érezni fogjuk a rég elfelejtett ízeket. Emellett finomodik a
szaglásunk, ami lehetővé teszi, hogy ismét észleljük az ételek finom illatát. Nem elhanyagolható
előnye a vegetarizmusnak az sem, hogy a növényevő emberek testének kipárolgása sohasem olyan
kellemetlen, mint a húsevőké, és ez a közérzetünk javításán kívül megkönnyíti az emberekkel való
kapcsolattartást is. A történelem során az emberiség legnagyobb bölcsei és a nagy vallásalapítók
mind vegetáriusok voltak. Jézus a következőképpen óvta az embereket a húsevéstől: „Az állat húsa
az emberben saját sírja lesz. Bizony mondom néktek, aki agyonvert állat húsát eszi, az a halál
húsát eszi.”
Ezzel egyidejűleg a táplálkozás helyes módjáról is felvilágosított bennünket: „Egyetek mindig
Isten asztaláról: a fák gyümölcseiből, a mezők magvaiból és füveiből; Állataitoknak az ő
tejükből, és méheiteknek az ő mézükből. Mert mindaz, ami ezeken kívül vagyon, a Sátántól jő, és
a bűnök a betegségek útjain a halálba vezet. Azok az eledelek viszont amelyeket Isten dúsan
terített asztaláról esztek, erőt és ifjúságot öntenek a ti testetekbe, és soha betegséget nem láttok.”
Ezek az intelmek közel 2000 éven át segítették a természetes táplálkozási szokások megőrzését. Az
iparosítás előretörésével azonban ugrásszerűen megnövekedett az egészségtelen, és a feldolgozás
következtében testidegen élelmiszerek fogyasztása. Németországi adatok szerint az emberek
húsfogyasztása 1816 és 1934 között évi 14-ről 54 kg-ra emelkedett. Ezen belül a sertéshúsé 4 kg-ról
35-re nőtt. Ugyanakkor a kenyérfogyasztás évi 250-ről 115 kg-ra csökkent. Ez önmagában még
nem lenne baj, de amíg a korpás- és a finomlisztből készült kenyerek aránya 1816- ban 90 : 10
százalék volt, 1954-ben pontosan a fordítottja. A cukorfogyasztás is 2 kg-ról 24-re, a zsíré 3,5 kg-
ról 36-ra emelkedett.
Tovább fokozta az egészségrombolást az élelmiszeradalékok és a tartósítószerek használatának
nagyságrendnyi növekedése. Az Egyesült Államokban készült legújabb felmérés szerint
tartósítószerekből tízszer, cukros üdítőitalokból pedig 27-szer többet fogyasztunk, mint 100 évvel
ezelőtt. Búzából, hüvelyesekből azonban csak fele annyit, kukoricából, rozsból, árpából csupán az
egyötödét, zöldségből és gyümölcsből pedig a harmadát. Ezek a kedvezőtlen arányok napjainkra
tovább romlottak, és nem csak Németországra, valamint Amerikára, hanem a magas
életszínvonallal rendelkező államok mindegyikére jellemzők. Ehhez járul még az alkoholfogyasztás
és a dohányzás mértéktelen növekedése, valamint újkori jelenségként a kábítószer-élvezet. Ma is
igaz tehát Seneca 2000 évvel ezelőtti megállapítása, hogy: „Az emberek nem meghalnak, hanem
megölik magukat.”
Ebből az öngyilkossággal is felérő életmódból csak tudati felvilágosítással, és táplálkozási
szokásaink radikális megváltoztatásával szabadulhatunk ki. Ennek leghatékonyabb formája a
vegetarizmus. Iktassuk ki az étrendünkből az egészségkárosító-, valamint az iparilag feldolgozott
élelmiszereket, italokat, és térjünk vissza a természetes táplálék fogyasztására. Ezt azért is célszerű
megtenni, mert a WHO jelentése szerint a tíz leggyakoribb halált okozó egészségügyi kockázati
tényező közül hét az evésből és az ivásból származik. A vegetárius életmód végső célja, hogy
felszabadítsuk a szervezetünkben rejlő öngyógyító erőt, a vitalitást. Ha ez sikerül, akkor egyre
kevésbé szorulunk rá az akupunktúrára és egyéb gyógymódokra. Az akupunktúra lényege ugyanis,
hogy többletenergia-bevitellel, illetve az energiaegyensúly helyreállításával növeli a sejtek ellenálló
képességét, és ezzel a szervezet vitalitását. A vitalitást azonban nem pótolni kell, hanem megőrizni.
Az akupunktúrának csupán a gyógyulási folyamat elindításában lehet átmeneti szerepe,
egészségünket hosszú távon csak a szervezet öngyógyító mechanizmusa képes fenntartani.
A mérsékletes táplálkozás egészségmegőrző hatása már az ókorban is köztudott volt. Egy perzsa
orvos jól fizető állásra vágyott, Ezért felkereste Musztafa kalifát, és megkérdezte, hogyan étkeznek.
Nagy megrökönyödésére ezt a választ kapta:
– Csak akkor eszünk, ha éhesek vagyunk, s étvágyunkat akkor sem elégítjük ki teljesen.
76/434
– Akkor hát itt semmi keresnivalóm sincs – mondta az orvos, és továbbállt.
Később két sivatagi vándor betért a kalifátus egyik kocsmájába. Amikor már pukkadásig jóllaktak
megütközve látták, hogy a szomszéd asztalnál a helyi vendégek csak beszélgetnek, nevetgélnek, és
alig fogyasztanak valamit. Erre az egyik vándor odaszól a cimborájának: Te ismered a nyelvüket,
kérdezd már meg, miért nem esznek-isznak? A másik felállt, odalépett a társasághoz, majd néhány
perc múlva elképedve tért vissza.
– Na, mit mondtak?
– Képzeld, ezek olyanok, mint az állatok. Azt mondták, hogy ők csak akkor esznek-isznak, ha
éhesek és szomjasak.
Ehhez a megállapításhoz kapcsolódik az a székely adoma is, amely csattanója így szól: „Az
ember nem tudja mennyi az elég, az állat viszont igen.”
Végezetül a mérsékletesség mellé még egy jó tanács. Amikor csak lehet, tartózkodjunk a szinteti-
kus gyógyszerek szedésétől. A vegyi úton előállított gyógyszerek legtöbbször kigyógyítanak ugyan
eredeti betegségünkből, de mellékhatásuknál fogva újabbakat hoznak létre helyette. A betegek
majdnem fele csak azért kénytelen szedni egy másik gyógyszert is, hogy az előző mellékhatásait
semlegesítse. Ennek persze szintén vannak mellékhatásai, mely sokszor oda vezet, hogy a páciens
vegyszermérgezésben hal meg. A legfrissebb kutatási eredmények szerint nem csak a gyógyszerek
hatóanyagai váltanak ki mellékhatást a szervezetben, hanem azok az adalékanyagok is, amelyeket a
gyártás megkönnyítése érdekében kevernek az orvosságokba. Ilyen pl. a titán-oxid, a vas-oxid, a
magnézium-sztearát, de a tejcukor is. A hivatalos statisztika szerint csupán az Egyesült Államokban
évente 106 ezer ember veszíti életét különféle gyógyszerek mellékhatásai következtében. További
2,5 milliónál egészségkárosodás, sok esetben helyreállíthatatlan egészségrombolás alakult ki. Ez azt
jelenti, hogy emiatt több ember hal meg, mint ahány áldozatot a közlekedési balesetek követelnek.
Egy gyógyszergyár önkritikus fejlesztési igazgatója szerint: „Az egészség legfőbb akadálya a
gyógyszeripar.”
A Földön minden betegségnek megvan a természetes gyógyszere, csak meg kell keresni. A
Biblia szerint: „A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg.” Ma már a
gyógynövények termesztése és forgalmazása annyira kiterjedt, hogy szinte minden betegségre
találunk valamilyen természetes alapanyagú, mellékhatásmentes készítményt vagy
gyógynövénykeveréket. A gyógynövénykúra előnye még, hogy alkalmazása nem függ a kortól,
anyagilag mindenki számára elérhető, és keresztülvitele semmilyen szakismeretet sem igényel. Az
akupunktúrás kezelés viszonylag drága, a házilag végezhető elektrostimulációs kezelés
kivitelezésére nem mindenki alkalmas, de a gyógyteák fogyasztására, a gyógynövényfőzetből
készült fürdők igénybevételére mindenki képes, aki él és mozog. Az ismert gyógynövények közül
legintenzívebb és legsokoldalúbb hatást a csalán és a zsurló főzetével érhetjük el. Ha az emberiség a
természetes gyógymódokra való áttérés során semmi mást nem tenne, mint rendszeresen igénybe
venné ennek a két gyógynövénynek egészségmegőrző és gyógyító erejét, akkor a különböző
megbetegedésekben szenvedők száma egyik évről a másikra minimum 10%-kal csökkenne. Ez nem
csak az egyén szempontjából lenne előnyös, hanem járulékos hatásként, óriási mértékben
csökkentené az egyes országok kormányainak egészségügyi kiadásait is.
Az alkalmazás legcélszerűbb módja, hogy az egyenlő arányban összekevert csalán és zsúrlószá-
rítmányból 1 kávéskanálnyi mennyiséget minden reggel 3 dl vízzel forrázzunk le, és lehetőleg ízesí-
tés nélkül, éhgyomorra igyuk meg. Ezenkívül hetente egyszer alkalmazzunk gyógyfürdőt oly
módon, hogy előző este ebből a gyógynövénykeverékből 5 dekagrammot áztassunk be 5 liter vízbe,
másnap melegítsük fel forrásig, majd szűrjük bele a fürdővízbe. Vigyázat! Tartósan forralni,
megfőzni nem szabad, mert akkor a hatóanyagai lebomlanak. A magas vastartalmú csalánból
készített főzet mellesleg a hajhagymákra is kitűnő hatást gyakorol; megállítja a kopaszodást,
serkenti a haj növekedését, és hozzájárul a korpásodás megszűnéséhez. Még intenzívebb hatást
érhetünk el, ha friss növényeket alkalmazunk. Ebben az esetben az előírt mennyiség négyszeresét
használjuk. Amennyiben magunk kívánjuk begyűjteni a számunkra szükséges gyógynövényeket,
nagyon ügyeljünk arra, hogy a gyógyászati célra alkalmas mezei zsurló rendkívüli módon
hasonlít a mérgező mocsári zsurlóra.
77/434
Ugyancsak intenzív gyógyhatás érhető el főleg nőknél a cickafark tea és -fürdő alkalmazásával.
Feltétlenül meg kell még említeni a zsálya és a jól ismert kamilla széleskörű hatékonyságát is,
amelyek a többi gyógynövénnyel összehasonlítva szintén kimagasló gyógyerővel rendelkeznek.
Intenzív íze és magas illóolaj-tartalma miatt sokan kerülik a zsályatea fogyasztását. Ez a
kellemetlenség azonban a helytelen készítési módnak tudható be. A zsályát ugyanis a csalánnal és a
kamillával ellentétben nem forrázni kell, hanem főzni. 3 percnyi főzés után a zsályában lévő éterolaj
elpárolog, és kioldódik belőle egy olyan enzim, amely az összes mirigy, porckorong és a gerincvelő
számára létfontosságú. A csalánteáról el kell mondani, hogy citrommal és mézzel ízesítve igen
kellemes íze van, ezért egyre többen fogyasztják élvezeti céllal is. A csalántea egyébként nem
csupán a mérgező anyagokat oldja ki a szervezetből, hanem gazdag ásványianyag-tartalma
következtében segít leküzdeni a fertőző betegségeket, és enyhíti az izületi és reumatikus
fájdalmakat. Jelentős vas-, kalcium- és A-vitamin-tartalma pedig a hajunkra gyakorolt jótékony
hatáson kívül rendbe hozza a körmeinket is. Ezen túlmenően ismert még a menstruációszabályozó
szerepe, ami szintén magas vastartalmának köszönhető.
A kombinált gyógynövénykivonatok összetett hatást fejtenek ki a szervezetre, és ennek
következtében egyszerre több betegséget is képesek meggyógyítani. Ezen csodálatos hatású szerek
közül különösen nagy gyógyereje van a svédcseppeknek. Dr. Samst svéd orvosprofesszor 18-féle
gyógynövényből állította elő ezt a főzetet, és igen sok betegséget képes meggyógyítani ez a
nemzetközileg elismert készítmény. A fitoterápia mellett ne feledkezzünk meg a szaunázás,
valamint a gyógyvizek előnyös hatásáról sem, úgy fürdő-, mint ivókúra formájában. Utoljára, de
nem utolsósorban említsük meg, hogy testünk regenerálódásának fontos feltétele még a sok mozgás,
a szabad levegőn való kiadós séták, a napozás, az úszás, a jó kedélyállapot és a lelki
kiegyensúlyozottság. Emellett a testmozgás a leghatékonyabb és legolcsóbb fogyasztó módszer, de
nem használ minden esetben. Ahhoz hogy hatékony legyen, legalább 1 órán át kell tartania. A
sportolás csak akkor jár fogyással, ha egyenletes megterhelést okoz.
A kiegyensúlyozott testmozgás során a szervezet az első 20 percben szénhidrátból nyer energiát.
A glukózt és az izomszövetekben elraktározott glikogént bontja le oxigén segítségével. 20 perc
múlva, miután az izmokat átszövő vérerek már kellően kitágultak, vagyis az izom megfelelő
mennyiségű oxigénhez és tápanyaghoz jut, beindul a zsírégetési mechanizmus. A zsírsavakat a
mellékvese velőállománya által termelt adrenalin hormon mobilizálja. Elsőként azoktól a
zsírsavaktól szabadulunk meg, melyekben megtalálható az adrenalin hormon béta receptora. Ez a
has bőre alatti zsírszövet, és az izomszövetekben raktározott zsírtömeg. Ezután következik a comb-
és fartájék, majd a hasüregi zsírszövet. Ha a mozgásból eredő terhelés nem egyenletes, hanem
hirtelen megnő, akkor tovább folytatódik a glukózból történő energiakinyerés, és a zsírsavak
oxidációja elmarad. Ezért szoktak a élsportolók szőlőcukrot vagy csokoládét fogyasztani verseny
után, mert a rendkívüli erőkifejtés következtében nagyon lecsökken a vércukorszintjük. A növekvő
megterheléshez sok energia kell, és a szervezet energiát csak cukorból tud gyorsan előállítani. A
zsírlebontás lassú folyamat, ezért ezt átmenetileg felfüggeszti. A zsírlebontáshoz nem
impulzusszerű, hanem sokáig tartó, egyenletes megterhelésre van szükség. Ezért olyan hatékony a
kocogás, vagy a lendületes séta. A testmozgás azért is tanácsos, mivel a csontritkulás lelassításának
leghatékonyabb módja, a csontok megterhelése.
Azért a csekély gasztronómiai örömért, amelyet a húsevés és a nagy szénhidráttartalmú
édességek nyújtanak nekünk, kár feláldoznunk az egészségünket. A testi örömök csökkenéséért
bőségesen kárpótolnak minket azok a lelki örömök, amelyek a betegségeinktől való megszabadulás,
és az akadálytalan önmegvalósítás tudatából erednek. A természetes táplálkozás szabályainak
következetes alkalmazása során egyre jobban kitisztul a szervezetünk, ami jelentős mértékben
növeli a vitalitásunkat, és ezáltal az életkedvünket. Az eltávozó mérgek következtében nem csak a
testünk lesz ruganyosabb, hanem a gondolataink is kitisztulnak, és az átlagosnál jóval hosszabb
élettartamra számíthatunk. Tovább fokozhatjuk ezt a hatást, ha a testünk regenerálásán kívül a
lelkünk megfiatalítására is gondot fordítunk. Nem törvényszerű ugyanis, hogy az ifjúság hamvával
együtt lekopjon az öröm is az arcunkról. Vegyük figyelembe azt az örök érvényű tapasztalatot, hogy
a derű, a megértés, a humor és az élményekre való fogékonyság olyan lelki smink, amely belülről
78/434
késlelteti az öregedést. Ne szégyelljük tehát az érzéseinket; legyünk lelkileg nyitottak, és tegyük túl
magunkat azon az előítéleten, amely az idősebb korosztály szerelmi életét övezi. Életünk alkonyán
ugyanis a szerelem finomítja a magatartást, elsimítja az öregkor torzulásait, karbantartja a testi-lelki
kondíciót, és megajándékoz a fiatalság érzésével.
A szerelemnek hódolva azonban ne feledkezzünk el teljesen a korunkról, különben könnyen úgy
járhatunk, mint Goethe. A lélek ugyanis nem öregszik együtt a testtel, ami sok bajjal járhat. Ennek
legismertebb esete, amikor a 74 éves Goethe Marienbadban halálosan beleszeretett a 17 éves Ulrike
von Lewetzow nevű csitribe. Egyik sétájuk alkalmával a leányzó a bohó szerelmesek szokása
szerint kergetőzni kívánt, és eliramodott egy hegyi ösvényen. Az öreg költő utána, de megbotlott, és
elhasalt. A lélek kortalanságának érzete eredményezte azt a jelenetet, amelyben a világ
költőfejedelme porban fetreng, míg a buta liba trillázva eltűnik a fák között.
Szeretetünk megnyilvánulását a hozzánk legközelebb álló személyeken kívül terjesszük ki
legalább egy mosoly erejéig minden emberre, aki körülvesz bennünket. Amerikában az ismert
„keep smiling” szlogen nem azért vált olyan népszerűvé, mert elősegíti karrierünk alakulását,
hanem mert a fejlettebb társadalmak már tudják, hogy a mosoly a természet legjobb orvossága a
bajok ellen. Ezen túlmenően a mosoly olyan, mint a szeretet; senki sem olyan gazdag, hogy
meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb általa. Szeretetünk
önzetlen megnyilvánulása során gondoljunk arra is, hogy senkinek sincs nagyobb szüksége a
mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.

79/434
III. fejezet
KÉSZÜLÉKEKHEZ;
PSZICHOORIENTÁCIÓS GYÓGYÍTÁS
Az előző két fejezetben az akupunktúra házi használatra szánt változatának, az elektrostimu-
lációs kezelésnek a szabályait vettük sorra, kiegészítve az egészséges táplálkozásra vonatkozó
ajánlásokkal. Mielőtt belevágnánk az ezotéria sűrűjébe, maradjunk még egy kicsit ennél a témánál.
A felhasználási mód kiszélesítése

Aki az I. és II. fejezetekben közölt kezelési szabályokat maradéktalanul elsajátította, az mind a
készülék használatában, mind meridiánjai energiaszintjének kiismerésében már olyan tapasztalatra
tett szert, hogy a legtöbb betegségén képes úrrá lenni. Ebben a stádiumban gondot már csak a
kezelés időigényessége jelent. Amíg a hagyományos akupunktúrás gyógyításnál az orvos több tűt is
használ egyszerre, nekünk az egyes meridiánpontokat egyenként, egymás után kell kezelésbe
vennünk. Ez a probléma is megoldható azonban egy kis átalakítással. Mivel tartós kezelések során a
kombinált elektródás kábelt a fokozott áramterhelés miatt szinte már nem is használjuk, forrasszuk
le róla az elektródafejet, és szereljük a kétrészes kábel földelő elektródájának helyére. Így egy olyan
„öszvér” kábelt kapunk, amelynek mindkét végén tűs elektróda van. Ezután kapcsoljuk a készüléket
kezelőáramra, és az egyik elektróda hegyét érintsük a bal oldali meridiánunk, míg a másik elektróda
hegyét a jobb oldali meridiánunk megfelelő pontjához. Most mindkét elektróda kettős feladatot lát
el, egyrészt fő elektródaként, másrészt a másik elektróda segédelektródájaként funkcionál. Ezzel a
módszerrel egyszerre vehetjük kezelésbe a szimmetrikus meridiánpontjainkat, felére csökkentve
ezáltal a kezelési időt. Ily módon a szimmetrikus meridiánpontokon kívül két egymástól független
akupunktúrás pont is kezelhető.
Az eddigiek közül ez az eljárás biztosítja a leggyorsabb és leghatékonyabb kezelést, és egyéb
testrészeink is itt vannak legkevésbé kitéve felesleges áramterhelésnek. Ennek a típusú kezelésnek a
hátránya viszont, hogy alkalmazása komoly gyakorlatot igényel, így csak azok folyamodjanak
ehhez a módszerhez, akik már nagy rutinra tettek szert az elektrostimulációs készülékek
használatában. További hátrányt jelent még ennél a módszernél, hogy csak nagyon körülményesen
valósítható meg a pontkeresés, de ez nem is olyan nagy baj, mert ezt a technikát többnyire azok
fogják alkalmazni, akik behunyt szemmel is megtalálják már a meridiánpontjaikat. Ha a kezelőáram
utánállítására lenne szükség, nyugodtan engedjük el az egyik elektródát, mert a tű által hátrahagyott
mélyedésbe könnyen visszatalálunk. Természetesen ezzel a módszerrel csak a lábainkat, a
törzsünket és fejünket tudjuk kezelni. Két kezünk és hátunk meridiánjainak kezelésénél segítséget
kell igénybe vennünk. Akár magunk, akár segítséggel végezzük a kezelést, az elektródákat úgy kell
irányítani, hogy mindkét akupunktúrás pontnál érezzük a csípést, ellenkező esetben féloldalas lesz a
hatás. Aszimmetrikus meridiánjaink kezelésénél hagyományos módon is használhatjuk az
átalakított vezetékeket úgy, hogy az egyik elektródát lehelyezzük a padlóra, és sarkunkkal finoman
rálépünk a hegyére. Mivel itt a földelő elektróda mérete kisebb, mint az eredeti gyári kivitelé,
megfelelő intenzitású áramot csak új elemmel tudunk beállítani. Egy kis átalakítással azonban ez a
hátrány is megszüntethető. Ha a csatlakozó dugó földpólusa mellé beforrasztunk egy pótvezetéket,
és annak a végére szereljük a segédelektródát, akkor készülékünket egyenértékűen használhatjuk
mind szimmetrikus, mind pedig aszimmetrikus kezeléseknél. Az összecserélhetőség elkerülése
érdekében a tűs elektródákat lássuk el egyértelmű jelzésekkel. Erre azért van szükség, mert
80/434
aszimmetrikus kezelésnél áram csak az aktív elektróda és a földpólus között folyik. (A két
egyforma tűs elektróda közül az az aktív, amely a készülék pontkereső állásában a földelő
elektródához érintve sípoló hangot vált ki.)
Kiegészítő természetgyógyászati módszerek

A természetes gyógymódok közül a betegségek gyógyításának csak egyik módja az akupunktúra.
A vitalitás visszaszerzésének több természetes útja is van, melyek közül a leghatékonyabbak a II.
fejezetben is említésre kerültek. A helyes táplálkozás nagyon fontos szerepet tölt be egészségünk
megőrzésében, de sajnos betegségek így is előfordulhatnak. A történelem során az ember
életfeltételeinek fennmaradásán túlmenően egészségének fenntartásáért is örök harcot folytatott. A
betegségek leküzdésének legősibb módszere a böjtölés volt. Sajnos ezt az egyébként nagyon
eredményes módszert a civilizált társadalom szinte teljesen elfelejtette. Az állatvilágban még ma is
ez a leghatékonyabb módja a betegségek legyőzésének, de az ember már méltóságán alulinak tartja,
hogy ilyen primitív módszerekkel gyógyítsa magát. Betegségeink gyógyulását pedig nagy-
mértékben elősegíti a szervezet tehermentesítése. Egészséges táplálkozással, a luxuskalória-
fogyasztás megszüntetésével a szervezet jelentős energiatartalékokat képes felszabadítani és a beteg
helyre irányítani, elősegítve ezzel a gyors gyógyulást. Sokan azonban agyonetetik hozzátartozóikat,
féltve őket a betegség alatti legyengüléstől. Ezzel viszont éppen ellenkező hatást érnek el, mert a
gyógyuláshoz szükséges energia nagy részét az emésztés munkája köti le. Néhány napos böjtöléstől
még senki sem halt éhen, a kondíció helyreállítását akkor is ráérünk elkezdeni, amikor a beteg már
meggyógyult. Mellesleg a böjtölés nem csupán a beteg embereknek használ. Mindenki számára
ajánlatos hetente legalább egy böjtnapot tartani. Ezen a napon csak gyümölcslevet és kevés friss
gyümölcsöt fogyaszthatunk. A böjtöt zöldséglével és frissen fogyasztott nyers zöldséggel is
végezhetjük, de semmiképpen ne alkalmazzunk zöldséget és gyümölcsöt vegyesen, mivel az eltérő
emésztési idő következtében megerjedő gyomortartalom sejtmérgezést okoz. Ez az életmód főleg a
túltáplált emberek egészségét befolyásolja rendkívül előnyös módon.
A természetes életmódon kívül az egészség megőrzésének nagyon fontos követelménye még a
mérsékletesség. Az ember kizárólag akkor képes megőrizni az egészségét, ha harmóniában él a
természettel. A természet nem tűri a túlzásokat, a kilengéseket, az egyensúly felborítását. Testünk
és lelkünk harmóniáját csak akkor tarthatjuk fenn, ha mérsékletesen élünk. Amennyiben életünket
nem hozzuk összhangba a világ, a teremtés rendjével, akkor kitesszük magunkat mindazon
veszélynek, amely az egyensúly törvényének megsértéséből ered. A természetes életmódtól való
eltávolodás, és a helytelen életvitel törvényszerűen vezet a különböző betegségek kialakulásához.
Sokan akkor döbbennek rá, hogy az emberi létnek nem elválaszthatatlan velejárója az egészség,
amikor váratlanul beteggé válnak. Ekkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a sorsot hibáztassuk
szerencsétlen állapotunkért, és várjuk a csodát, amely megszabadít bennünket a kínjainktól. Erre
azonban hiába várunk. Aki a természet törvényeinek megsértése következtében megbetegszik,
az ne várja az isteni csodát, mert Isten egy esetleges beavatkozással nem fogja szentesíteni az
egészségtelen életmód bűnét. Amit mi rontottunk el, azt nekünk kell helyrehozni. Isten egyébként
sem segít olyan dolgokban, amelyet némi akaraterővel az ember is képes végrehajtani. Nem elég
tehát elvárni a gyógyulást, valamit tenni is kell érte. Aki felhagy korábbi önpusztító életmódjával,
és tudatosan keresi a gyógyulás legmegfelelőbb módját, az előbb-utóbb visszaszerzi korábbi
egészségét.
A mérsékletes táplálkozás egyébként nem csak betegség idején, hanem a normál életvitel során
is tanácsos. János apokrif evangéliumában a következő intelmekkel próbálta Jézus rávezetni az
embereket a helyes táplálkozási rendre: „Ne zavarjátok gyakori étkezésekkel az angyalok
munkáját testetekben, mert bizony mondom néktek, aki több mint kétszer eszik naponta, az a
Sátánnak munkáját cselekszi az ő belsejében. Csak akkor egyetek, amikor a nap a legmaga-
sabban áll az égen, és akkor, amikor leáldozik, és soha betegséget nem fogtok látni. Ha pedig azt
akarjátok, hogy Istennek angyalai hangosan vigadjanak testetekben, a Sátán pedig jó messzire
elkerüljön benneteket, akkor naponta csak egyszer üljetek az Úr asztalához, és hosszú életetek
81/434
lesz a Földön.” Egyébként Jézus tanításai ezen a ponton szervesen beilleszthetők a tudományos
kutatások legújabb eredményeibe is. A táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek ugyanis
rájöttek arra, hogy a szervezet az élelem feldolgozását három fázisban végzi. Az első, a
táplálékfelvétel fázisa, déltől este 8 óráig tart. Ezt követi a felszívódás fázisa, este 8-tól hajnali 4
óráig, majd a napi ciklust a salaktalanítás fázisa zárja hajnali 4-től délig. Ezért nem tanácsos reggel
és délelőtt jelentős feldolgozást igénylő táplálékot magunkhoz venni, mivel ezzel lehetetlenné
tennénk a szervezet salaktalanítását. Ugyancsak nem tanácsos este 8 óra, vagyis napnyugta után
étkezni, mert ezáltal felborítjuk a táplálék-feldolgozás rendjét, eltoljuk, összezavarjuk az egyes
fázisokat.

Az energetikai úton történő gyógyítással kapcsolatban feltétlenül meg kell még említeni, hogy
egyes anyagok nem csak belülről, de kívülről is képesek hatni a testmeridiánjainkra, megszüntetve
ezzel számos betegségünket. Ennek egy konkrét példáját a svédcseppek alkalmazási módja
szolgáltatja. Mária Treben -nek az „Egészség Isten patikájából” című könyv írójának a javaslata
alapján ez a II. fejezetben említett gyógynövényfőzet a belső használaton túlmenően a testen kívül
elhelyezve is képes befolyásolni a szervezetet. Ennek bizonyítására több olyan eset is szolgál,
amikor a beteg éjszakára svédcseppekbe mártott vattát dugott az olajjal bekent fülébe, és reggelre
megszűnt az évek óta tartó – orvosok által gyógyíthatatlannak nyilvánított – süketsége. Egyes
természetgyógyászok egyre nagyobb meggyőződéssel állítják, hogy a gyógynövények nem
leszakítva, kisajtolva, vagy megszárítva fejtik ki maradéktalanul a hatásukat, hanem élő állapotban.
Ha valaki belefekszik abba a gyógynövénybe, amelynek az energiakisugárzása leginkább képes
hatni a beteg szerv aurájára, vagy párnáját illetve matracát ezekkel a növényekkel tölti meg, akkor
jóval intenzívebb hatást ér el, mintha azt a gyógynövényt megszárítva, és apróra zúzva a testébe
juttatná. Ennek alapján ma már olyan szabadalmi bejelentésekről is hallani, ahol a feltaláló egy
különleges technológiai eljárással gondoskodik arról, hogy a felhasznált gyógynövények aurája a
lehető legkisebb mértékben sérüljön meg a feldolgozás során.
A gyógynövények meridiánokra gyakorolt hatását támasztja alá az a tapasztalat, hogy nem
mindegyik gyógynövény használ mindenkinek. A legtöbb füvészkönyv egyáltalán nem említi, hogy
az egyes betegségekre javasolt gyógynövények nem csak javíthatnak, de ronthatnak is a beteg
állapotán. Ebben az esetben valószínűleg az történik, hogy a javasolt növények hatást gyakorolnak
ugyan a szervezetre, de közülük némelyik éppen ellenkezőleg befolyásolja a betegségért felelős
meridián állapotát. Előfordulhat, hogy az ajánlott gyógynövény tovább csökkenti az energiahiányos
meridiánunk töltöttségi szintjét, vagy közvetett hatásánál fogva rátölt a betegséget kiváltó telített
meridiánunkra. Ezért a fitoterápia alkalmazása során az ajánlott gyógynövényeket akár tea, akár
fürdő formájában egyenként próbáljuk ki, és kizárólag akkor alkalmazzuk tartósan, ha egyértelmű
és jelentős javulást tapasztaltunk egészségi állapotunkban. Ennek a kellemetlen hatásnak az
elkerülése érdekében soha ne használjunk kellő szakértelem nélkül összeállított
gyógynövénykeveréket. Különböző növények főzetét csak abban az esetben keverjük össze, ha
külön-külön meggyőződtünk mindegyik összetevő hatásosságáról. Mivel könnyen előfordulhat az
is, hogy a szervezetünkben az egyes gyógynövények lerontják vagy csökkentik egymás hatását,
ezért a legtöbb természetgyógyász nem ajánlja, hogy 2-3-féle gyógynövénynél többet alkalmazzunk
egyszerre.
Az sem szerencsés dolog, ha túl sokáig használjuk valamely gyógynövény főzetét. A csalántea
pl. kiválóan alkalmas a vashiány megszüntetésére, de ha éveken át folyamatosan isszuk, akkor
fokozott vizelet-kiválasztást vált ki a szervezetben. Ennek ellenére ne mondjunk le a herbatea
rendszeres fogyasztásáról, de az általunk kedvelt gyógynövények főzetét felváltva igyuk. Egyik nap
csalánból, a másik nap bodzavirágból, hársfavirágból, kamillavirágból, csipkebogyóból stb. készült
teát. Minél szélesebb a választék, annál kisebb a hatóanyagok felhalmozódásának, a szervezet
túltelítődésének veszélye. Ezen a téren szinte korlátlanok a lehetőségeink, 620 ezer növény, bokor
és faféle él a Földön. Közülük mindössze 150-et használunk a napi gyakorlatban gyógynövényként.
További 150-et esetenként. Ez a 300 faj csupán 0,5 ezreléke a teljes növényállománynak.
82/434
Kitűnő alternatív megoldás a zöld tea fogyasztása. Jóval több vitamint és ásványanyagot
tartalmaz, mint a szárított teafű, és kevesebb koffein van benne. Zsíroldó hatása is van, ezért
hatékony fogyasztó szer. Különösen előnyös a dohányosoknak, mert a legújabb vizsgálatok szerint
segít megelőzni a szájrákot. A benne található polifenolok megindítják a rákos sejtek
önmegsemmisítő mechanizmusát. Nálunk kevesen ismerik a vörös teát. Nem a zöld, illetve a fekete
teafű félig érlelt változatáról van szó. A rooibos egy dél-afrikai cserje zsenge hajtásaiból készül. Az
ottani lakosság évszázadok óta issza. Finom, édeskés íze kedvező élettani hatással párosul. A vörös
tea koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag.
Cserzőanyagtartalma alacsony, ezért nem keserű, mint a zöld tea. Antioxidánstartalma lassítja az
öregedést. Reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este nyugtató hatású.
Hasonló a helyzet más gyógyító eljárások esetén is. Egy nem mindennapi módszert kiragadva
még a teleterápia sem használ mindenkinek. 1988-ban Kaspirovszkij a kijevi televízióban
távgyógyítást végzett eunézisben (ágybavizelésben) szenvedő gyerekek számára. A stúdióba
érkezett levelekből ítélve a telekommunikációs úton szervezett szeánsz meglehetősen sikeresnek
bizonyult, másnap reggel 300 ezer kis beteg ébredt száraz lepedővel. Ha egy orvos ennyi beteget
hagyományos úton akart volna meggyógyítani, akkor 100 éven át rendelhetett volna reggeltől estig.
Ennek ellenére ez a gyógymód sem bizonyult mindenhatónak, voltak akikre károsan hatott. A nagy
nyilvánosság előtt zajló pszichoterápia alatt pl. több ezer teljesen egészséges férfi egyszer csak
elkezdett futkosni a vécére, pedig nem volt rá szükségük. Azok a távhipnózis útján küldött
energiasugarak, amelyek a beteg gyerekeket meggyógyították, az egészséges embereknél éppen
ellenkező hatást váltottak ki. Szerencsére a vizelési ingeren kívül nem történt komoly bajuk, nem
úgy mint annak az asszonynak, aki a világhírű parafenomén fájdalommentes szüléssel kapcsolatos
előadását nézve hirtelen nyilallást érzett a hasában, és a „méhe lecsúszott”. Másnap az orvosok
megállapították, hogy méhsüllyedése van. Előtte teljesen egészséges volt. Vigyázni kell tehát a
bioenergián alapuló gyógyító technikákkal, mert ami az egyik embernek jó, az nem biztos, hogy a
másiknak is használ.
Sokan nem is gondolnák, hogy a különböző anyagok aura-helyreállító hatását ma már

tudományos alapossággal felmérték, és a gyakorlatban is alkalmazzák. Egy angol mérnök pl. több
ezer különböző anyagot gyűjtött össze a laboratóriumában erre a célra. Először megvizsgálja a
beteg auráját, majd egy varázsvesszővel kiválasztja a polcrendszerben elhelyezett anyagok közül
azt, amely képes a beteg meridiánjainak energiaegyensúlyát helyreállítani. A kiválasztott nagy
tisztaságú anyagot utána behelyezi egy saját maga által konstruált berendezésbe, ami tudományos
alapossággal összehasonlítja az anyagból kiáramló energiasugárzás spektrumát a beteg aurájával.
Ha a két görbe harmonizál egymással, akkor már semmi mást nem kell tenni, mint kiválasztani azt
az ételt, gyógynövényt vagy gyógyvizet, amely nagy mennyiségben tartalmazza az aura
regenerálásához, és ezzel az egészség helyreállításához szükséges anyagot. Ilyen gyógyvizet
azonban ma már mesterséges úton is állítanak elő úgy, hogy desztillált vizet különböző jellegű és
rezgésszámú szubatomi energiával sugároznak be. Amennyiben a beteggel olyan jellegű vizet
nyeletnek le, amelynek a kisugárzása harmonizál a beteg szerv aurájának energiasugárzásával,
akkor ez az elektromágnessel kezelt víz képes arra, hogy helyreállítsa a betegségért felelős
meridiánok energiaegyensúlyát, és ezzel megszüntesse a betegséget.
Ennek a gyógymódnak egy speciális változata a Bach-féle virágterápia, melynek alapjait egy
angol tudós, Edward Bach dolgozta ki az 1930-as évek elején. Ennél a módszernél különböző
vadvirágok műszerekkel is kimutatható energiakisugárzását használják gyógyításra oly módon,
hogy a páciens elé kirakják a jelentősebb vadvirágokról készült színes fotókat, és ezekből a beteg
kiválasztja a számára legszimpatikusabbakat. A diagnózist követően a kiválasztott virágokból
készült kivonatokkal végzik a gyógyítást. Ez a módszer ma már annyira kifinomult, hogy a kellő
szakismerettel rendelkező természetgyógyászok a megnevezett virágok alapján meglehetősen
pontos képet tudnak kialakítani a beteg szellemi, pszichikai és fizikai állapotáról. A Bach által
kiválasztott 38 virág színes fotója, és hatásuk leírása a Természetgyógyász Magazin 2003. májusi
számában található (24-29. oldalak. Csak színes fénymásoló géppel érdemes kimásolni, mert fekete-
83/434
fehérben használhatatlanná válnak.) A Bach-féle virágterápiával rokon gyógymód az aromaterápia,
ami tulajdonképpen nem más, mint a természetes eszenciákkal történő gyógyítás kiterjesztése az
összes növényre. Ebben az esetben tehát az alkoholban tartósított kivonat készítése nem csupán a
virágokra korlátozódik.
Ezek után már az sem lenne meglepő, hogyha kiderülne, hogy a baktérium- és vírusölő, valamint
a hiányzó anyagokat pótló gyógyszereken kívül a legtöbb szintetikus készítmény szintén energetikai
úton gyógyít, és nem pedig vegyi úton, mint ahogy azt jelenleg hisszük. Ebben az esetben az a
komikus helyzet állna elő, hogy a hivatásos orvosok gyógyeljárása a legtöbb esetben ugyanolyan
hatást fejt ki a szervezetre, mint a gyógynövények, eltekintve a szintetikus előállítás következtében
fellépő mellékhatásoktól. Könnyen meglehet tehát, hogy a hivatalosan elismert orvostudomány
ugyanazt az eljárást nyilvánítja kuruzslásnak, amit kerülő úton, modern tudományos eszközökkel
kivitelezve ők is alkalmaznak.

Említést kell még tenni a természetes gyógyítás egy különleges módjáról, a homeopátiáról.
Ennek az egyre divatosabbá váló tudományágnak azonban ma még nem eléggé tisztázott a
hatásmechanizmusa. Sokak szerint lehetetlen, hogy azok a gyógynövénykivonatok és vegyszerek,
amelyeket a homeopátiával gyógyító orvosok sokszor egymilliomodnyi hígításban nyeletnek le a
beteggel, képesek legyenek bármilyen gyógyító hatást kifejteni a szervezetre. Nem zárható ki az a
feltételezés, hogy ennél a Samuel Hahnemann német gyógyszerész által közel 200 évvel ezelőtt
kidolgozott eljárásnál az autoszuggesztió váltja ki a gyógyító hatást, és nem az a néhány
molekulányi idegen anyag, amelyet a testbe juttatnak. Ezt az állítást látszik alátámasztani az a
körülmény is, hogy a homeopátiával kezelő orvosok a gyógyítás megkezdése előtt kb. 150 kérdést
tesznek fel a páciensnek betegségével kapcsolatban, és ezzel szinte átprogramozzák az agyát. Ily
módon akaratlanul is egy gyógyulást elősegítő pozitív programot ültetnek el a tudatalattijában. A
homeopátiás szerek azonban az állatokra is hatnak, és ez egyértelműen cáfolja, hogy az önszug-
gesztiónak szerepe lenne ebben a gyógymódban. Az állat ugyanis nem tud arról, hogy neki ettől a
szertől meg kell gyógyulni, mégis látványos és gyors javulás áll be az állapotában.
Egy másik, a valóságot jobban megközelítő magyarázat szerint a gyógyulás oka az, hogy a
hatóanyag energianyomokat hagy a hígításhoz használt alkoholban, és tulajdonképpen ez az
energiasugárzás gyógyítja áttételesen a beteg szöveteket. A természetgyógyászok szerint a
lépcsőzetes hígítás valamint az összerázás következtében fokozatosan leválik az étertest a
hatóanyagról, és hozzákötődik a hígító anyaghoz, tehát a továbbiakban az alkohol lesz ennek a
szubatomi energiaképletnek a hordozója. Ebből következik, hogy a homeopátiás gyógyszer nem is a
fizikai testre gyakorol hatást, hanem az étertestet befolyásolja. Speciális sugárzásával az ember éteri
vázán javítja ki azt a hibát, amely a fizikai testre áttevődve létrehozta a betegséget. Az étertest
korrigálása maga után vonja a fizikai test gyógyulását is, a homeopátia tehát nem a testi tüneteket,
hanem az okot gyógyítja, közvetlenül a forrásnál hat.
Még ennél is kézenfekvőbb az a magyarázat, hogy a homeopátia tulajdonképpen nem tesz mást,
mint aktiválja a szervezet öngyógyító mechanizmusát, mivel a homeopátiás gyógyítás során
legtöbbször ugyanazt az anyagot használják speciális hígításban, amely az egészséges szervezet
megbetegedését okozta, illetve olyan tüneteket vált ki, amelyek leginkább hasonlítanak a beteg
panaszaihoz. A betegség gyógyításának, az immunitás kialakításának ezt a módját a hagyományos
gyógyítás is elterjedten alkalmazza, hiszen a védőoltások jelentős része ugyanezen az elven fejti ki
a hatását a szervezetben. Különbség csak a hígítás mértékében van, és ez okozza a
bizonytalanságot, amely ennek a gyógyító módszernek a megítélése terén tapasztalható. A
gyógyszervegyészek szerint ugyanis a homeopátiában alkalmazott egymilliomodnyi vagy annál is
kisebb hígítású szerek képtelenek mozgásba hozni a szervezet immunrendszerét, így a gyógyító erő
inkább az előző magyarázatban keresendő.
Ezt a feltételezést támasztja alá az a tapasztalat is, hogy minél nagyobb hígításban állítjuk elő a
homeopátiás gyógyszereket, annál erősebbek. Tehát minél kevesebb bennük az eredeti hatóanyag,
annál intenzívebben gyógyítanak, amiből az a következtetés vonható le, hogy a homeopátiás szerek
84/434
hatásmechanizmusában a kiindulási anyagnak, mint vegyületnek semmi szerepe sincs. Ezt
bizonyítja az a tény is, hogy Hahnemann és követői a kúrák során szinte kizárólag a D 30-as
hatványt alkalmazták, márpedig kémiai tanulmányainkból tudjuk, hogy a 23. hatvány után már
egyetlen molekula sem marad az eredeti anyagból az alkoholban. Sőt a legtöbb homeoterapeuta
azért alkalmaz legalább harmincszor 1 : 10 arányban hígított szert, hogy biztos legyen benne, már
nem anyaggal dolgozik. Ennek alapján belátható, hogy a homeopátia lényege nem a hígítás, hanem
a hatványozás.
Ennél is nagyobb hígítást alkalmaznak a centizimális rendszerben. A „CH”-val jelölt hígítás úgy
készül, hogy az alapszer 1 részéhez 99 rész oldószert adnak, és vibrátorral erősen összerázzák. Ezt a
folyamatot dinamizálásnak, vagy potencirozásnak nevezik. Az ily módon energetizált folyadékot 1
CH-val jelölik. Ha ebből elveszünk 1 részt, és újból 99 rész oldószerrel keverjük össze, akkor 2 CH
erősségű szert kapunk. A gyógyszertárakban 30 CH-nál erősebb homeopátiás szereket nemigen
árulnak. Jelen esetben ez az alapanyag latin neve mellett feltüntetett szám azt jelenti, hogy a szert
30-szor hígították 1/100-ra, 30 dinamizálással. Léteznek „M”-el jelölt 1/1000 hígítású homeopátiás
szerek is, de ezek olyan erősek, hogy csak kutatási célokra használják. A homeopátiás szerek száma
ma már meghaladja a 3000-et. Szinte nincs olyan betegség, amelyre ne készítettek volna
homeopatikus gyógyszert. A többségét tablettázva, a hagyományos gyógyszerekhez hasonlón
forgalmazzák.
Nagy előnyük még ezeknek a szereknek, hogy nem váltanak ki allergiát, gyógyszerfüggőséget,
elvonási tüneteket. Ennek oka, hogy a homeopátiás kezeléseknél minimális mennyiségű gyógyszert
alkalmaznak, melynek hatása célzott; ott hat, ahol kell. Ezzel szemben az allopátiás kezeléseknél
nagy mennyiségű gyógyszert használnak, amely mindenhol hat; ott is, ahol nem kell. Erre a
működési módra vezethetők vissza a mellékhatásai is. Az eredmény is különböző. A homeopátia
alkalmazása során a gyógyulás maradandó, és szelíden zajlik le, míg az allopátiánál a hatás
agresszív, és rövid ideig tart. Ráadásul a hagyományos gyógyszerek csökkentik a beteg vitalitását,
míg a homeopátiás szerek növelik az életminőséget. Sokak számára nem elhanyagolható szempont,
hogy a homeopátiás szereket egészséges embereken próbálják ki, a kifejlesztésükhöz nincs szükség
állatkísérletekre. Többek között ennek tudható be, hogy az áruk is viszonylag alacsony.
Arra azonban ügyeljünk, hogy a kávé, a mentol-, eukaliptusz- és kámfortartalmú anyagok,
valamint a parfümök felfüggesztik a hatásukat. Ezért a kúra időtartama alatt ne együnk mentolos
cukorkát, ne igyunk borsmenta- illetve fodormenta-tartalmú teát, és ilyen kenőcsöket, balzsamokat
se használjunk. A homeopátiás szert óvjuk a tűző napfénytől, és túl meleg, illetve túl hideg helyre
se tegyük. A hagyományos vegyszeres gyógyszerek közé se rakjuk. Speciális előírás, hogy ezt a
fajta gyógyszert olyan helyen kell tartani, ahol mágneses vagy elektromágneses sugárzás nem
érheti, mert ez megzavarja a benne elnyelődött szubatomi energia struktúráját. Tehát ne tegyük
mágnes, mikrohullámú sütő, rádió, televízió vagy számítógép közelébe. Amennyiben tabletta
formájában forgalmazzák a szert, ne nyeljük le, hanem a nyelvünk alatt szopogassuk el, mivel a
benne elnyelődött specifikus energiahullám a száj nyálkahártyájáról szívódik fel leghatékonyabban.
A homeopátiás szerek szedése nincs étkezéshez és napszakhoz kötve, de előtte és utána fél óráig
nem tanácsos enni, inni, fogat mosni.
A természetes gyógymódok működési mechanizmusának megértése csak abban az esetben
lehetséges, ha tisztában vagyunk a gyógyítás alapjaival is. A „tudományos” alapokon álló hivatalos
gyógyítás szoros értelmezési összefüggésben áll a homeopátiával. Erre utal az allopátia elnevezés
is, amelyet Hahnemann vezetett be a vegyileg előállított gyógyszerekkel való gyógyításra.
Hahnemann mindkét kifejezést görög eredetű szavakból alkotta meg, hogy a két gyógyítási
irányzatot jól elkülönítse egymástól. A homeopátia lényege, hogy a hasonlót a hasonlóval, míg az
allopátia szerint az ellentétest az ellentétessel kell gyógyítani. Ez a tömör meghatározás arra utal,
hogy az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint az ellentétest kell a gyógyításra felhasználni.
Ez a két irányzat tehát merőben különbözik egymástól, csupán a céljaik egyeznek meg. A cél
mindkét esetben a betegség legyőzése, az eredmény azonban egyre nyilvánvalóbbá teszi az allopátia
kudarcát.

85/434
A kórokozót megtámadó, vagyis ellentétes hatású szert használva a kellemetlen tünetek gyorsan
megszüntethetők ugyan, de ez a gyógymód nem törődik azzal, hogy mi a tünetek oka. Ellentétes
szert alkalmazva megszűnik a tünet, de megmarad az ok. Ha a szer hatása csökken, akkor azonnal
újra jelentkeznek a tünetek. Az allopatikus gyógyszert tehát szabályos időközönként újra és újra be
kell adni a betegnek, így szervezete beáll az orvos által elrendelt kemikáliákra. Ugyanakkor a
figyelmen kívül hagyott ok egyre nagyobb erővel munkálkodik a szervezetben, ezért a beteg gyógy-
szeradagját folyamatosan növelni kell. Egy idő után már a felemelt gyógyszeradag sem használ,
ezért még erősebb hatású szereket kell alkalmazni. Ez a mérgezésnek is beillő szisztematikus vegy-
szerezés előbb-utóbb legyengíti a szervezetet, és kellemetlen mellékhatások sorozatát váltja ki.
Ennek kompenzálására újabb és újabb szereket írnak elő, ami végül krónikussá teszi a páciens
állapotát. Ezzel ellentétben a homeopátia és más természetes gyógymódok nem a tünetek
kezelésére, hanem a betegséget kiváltó ok megszüntetésére törekszenek. Ezáltal a beteg nem csak
tünetmentessé válik, hanem végleg meggyógyul. A homeopátia holisztikus módszer, mivel a
beteget testi, lelki, szellemi egységben vizsgálja. Nem a betegséget kezeli sablonok szerint, hanem a
beteget. Ezek a módszerek végleges, és mellékhatásoktól mentes gyógyulást eredményeznek, ennek
ellenére az allopátia mint hivatalos gyógymód továbbra is rendíthetetlenül őrzi a szerepét. Ez a
helyzet több okra vezethető vissza, és ezek közül a gyógyszergyártó lobby profitérdekeltsége csak
másodlagos szerepet tölt be.
A hivatalos gyógyítás megingathatatlansága főleg annak tudható be, hogy az allopátiás módszer
az évezredek során rendkívül kifinomulttá vált, és sikeresen kelti a tudományosság látszatát. Ha egy
kezdeti feltevés elméletté válik, akkor már csak a gyakorlati alkalmazhatóságától függ, hogy
elvetik, vagy törvény lesz belőle. Az allopatikus gyógymód mint hipotézis a kezdeti
látszateredmények alapján teóriává alakult, és a gyakorlattal összhangba hozva törvénnyé vált.
Miután minden tudományág az önmaga által megszabott törvényszerűségek alapján tevékenykedik,
ezért egy olyan módszer bevezetése, amely ellenkezik a korábban felállított törvényekkel,
forradalmi kihívásnak számít. Ennek megfelelően az új tanok hirdetőit rebellis lázadóknak tekintik,
és olyan retorziókban részesítik őket, hogy elvegyék a kedvüket a fennálló rendszer szétzilálásától.
Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, fel kellene ismerni, hogy az allopátiás kezelés hamis
hipotézisen alapul, így nem helytállóak a reá épülő teóriák és törvények sem.
Az allopátia kudarcának másik kiváltó oka, hogy kizárólag a testtel foglalkozik, és nem veszi
tekintetbe a lélek egészségre gyakorolt hatását. Manapság a gyógyítás annyira leköti az orvos
minden energiáját, hogy a betegre már nem tud figyelni. A test és a lélek kapcsolatának
helyreállítása nélkül pedig nincs végleges gyógyulás, nem lehet aktivizálni a szervezet öngyógyító
mechanizmusát. A lélek figyelmen kívül hagyásának egyik példája a gyomorfekély jelenlegi
gyógyítási módja. Az orvostudomány ma már felismerte, hogy a gyomorfekély fő kiváltó oka a
stressz. A gyógyításnál tehát azokat a lelki okokat kellene megszüntetni, amelyek a stresszt
előidézték, és akkor véglegesen megoldódna a probléma. Ezzel szemben az allopátia nyugtatókat
javasol erre a betegségre, amelyek nem szüntetik meg a kiváltó okot, csak elkábítják a szervezetet,
csillapítják a fájdalmakat. Sajnos a szervi bajok gyógyítása esetén sem jobb a helyzet. Egy
lúdtalppal küszködő betegnek pl. lábboltozatot támasztó betétet ír fel az orvos, amellyel sohasem
fog meggyógyulni, csupán a panaszai enyhülnek. Ebben az esetben még a betegség súlyosbodása is
várható, mert ha az amúgyis gyenge lábboltozatot betéttel támogatjuk, akkor ez a folyamatban részt
vevő izomcsoportok további gyengülését, elsatnyulását fogja előidézni.
Az első problémánál a legcélravezetőbb természetes gyógymód a hipnózis lenne, amely képes
arra, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a lélekkel, és kiderítse, hogy a testet állandó
nyugtalanságban tartó stressznek mi a kiváltó oka. Ennek a módszernek a széleskörű elterjedését és
az orvosi egyetemeken való tanítását azonban meggátolja az a helyzet, hogy a materialista alapokon
álló hivatalos orvostudomány ma még mereven elutasítja a lélek létezését. Ami nincs, az pedig nem
szorul gyógyításra sem. Az utóbbi esetben célszerű lenne előbb akupunktúrás kezeléssel
megerősíteni a lábboltozatot tartó izomzatot, majd a szervezetet egy méregtelenítő kúrának kellene
alávetni, hogy a vitalitását visszaszerezhesse, és a továbbiakban az öngyógyító mechanizmus
gondoskodhasson a végleges gyógyulásról. Ennek a gyógymódnak az általános bevezetését
86/434
akadályozza, hogy a hivatalos gyógyászat tagadja a szervezet működését fenntartó
meridiánrendszer létét, mert tudományos módszerekkel ma még nem mutatható ki a szubatomi
energiarészecskék létezése.
Az allopátia alacsony hatékonysága tehát a hibás alapokon kívül arra a nagyfokú
rugalmatlanságra is visszavezethető, amelyet a művelői tanúsítanak a világot fenntartó és
működtető erőkkel szemben. Ez a hitetlenség azonban az orvosokon kívül a páciensekre is jellemző,
ami szintén az allopátia malmára hajtja a vizet. Az allopátiás kezelés fennmaradásának erős támasza
még, hogy a beteg számára rendkívül kényelmes. Nem kell fáradoznia azért, hogy a betegsége
enyhüljön, csupán néhány tablettát kell lenyelnie, és máris elviselhetővé válnak a fájdalmai.
Ráadásul a gyógyítás felelőssége is az orvost terheli, a kúra költségeit pedig a társadalombiztosítás
fedezi. Ezzel szemben a természetes gyógymódok esetében a betegnek tevékeny szerepet kell vál-
lalnia a gyógyulás folyamatában, és hivatalos elismerés hiányában a költségek is őt terhelik.

A természetes gyógyítás fizikai módszerekkel művelhető területéhez tartozik még néhány
gyógymód, amelyek feltehetően szoros kapcsolatban állnak a reflexzóna-kezeléssel. Mint tudjuk a
reflexzónákra nem csupán mechanikus úton, hanem a meridiánok moxás kezeléséhez hasonlóan
hővel is lehet hatni. A hővel történő reflexzóna-ingerlés legegyszerűbb módja a vízkúra, melynek az
egész világon elismert élharcosa Sebastian Kneipp bajor orvos-pap volt. Kneipp a múlt század
közepén élt, és legnagyobb érdeme, hogy a vízgyógyászat Priessnitz által kidolgozott módszereit
továbbfejlesztette, és tudományos alapokra helyezte. Tudományos munkásságára az egész világ
felfigyelt, módszerei futótűzként terjedtek a világ minden részébe, és tanai mind a mai napig
fennmaradtak. Mivel a múlt századi Európában szinte teljesen ismeretlen volt a kínai akupunktúra
és a reflexzóna-terápia, ezért Kneipp módszereinek hatásosságát kizárólag élettani alapon értékelte.
A hideg és a meleg vizes kezelés általa felismert fő előnye, hogy hatékonyan szabályozza a
vérkeringést, élénkíti az anyagcserét, felfrissíti az idegrendszert, és erősíti az egész szervezetet. A
hirtelen hőmérsékletváltozások reflexzónákra illetve meridiánvezetékekre gyakorolt stimuláló
hatása csupán hozzájárul a gyógyuláshoz, és eredményessége csak hosszabb távon figyelhető meg.
Ennek a minden bizonnyal fellépő gyógyhatásnak a mértéke és pontos működési mechanizmusa
mind a mai napig ismeretlen, és feldolgozatlan. Létezését azonban azok az esetek támasztják alá,
amelyeknél a vízkúra valamint a kezelést követő ledörzsölés huzamosabb alkalmazása ugyanolyan
tartós, sőt végleges gyógyulást eredményezett, mint a reflexzóna-kezelések.
A XX. század végére a Kneipp-féle vízkúra visszaszorult, általános alkalmazása ma már csak a
német nyelvterületre jellemző. Ennek oka, hogy időközben elterjedt a finn szaunázás módszere,
melynek nagy előnye, hogy a sokkszerű hőkezelésen kívül megizzasztja a testet, ami lehetővé teszi
a bőrpórusok tisztulását, a testben felhalmozódott méreganyagok bőrön keresztül történő távozását
is. A gőzölő kamrák és a hideg vizes medencék építése azonban rendkívül költséges és helyigényes,
ezért nem mindenki engedheti meg magának. A Kneipp-féle vízkúra módszerei viszont otthon is
alkalmazhatók, így bárki számára nyitva áll a gyógyulásnak és a szervezet edzésének ez a nagyon
egyszerű, olcsó és hatékony módja. A Kneipp által különböző betegségekre javasolt hideg és meleg
vizes lemosás, borogatás, pakolás, gyógynövényfőzettel való inhalálás (fejgőzölés) valamint fürdő-
és zuhanyterápiák nagy előnye még, hogy a gyógyszeres kezeléssel ellentétben nem mérgezik a
szervezetet, így nem kell számolnunk semmilyen mellékhatással. A hideg vizes pakolás pl. még ma
is a leghatásosabb módja a lázcsillapításnak. Nem okoz szövődményeket, mint a lázcsillapítók hasz-
nálata, amelyek meggátolják, hogy a szervezet természetes úton, fokozott hőkeltéssel pusztítsa el a
vírusokat. A hideg vizes pakolás ugyanis csak a test túlhevülését akadályozza meg, és nem állítja le
a szervezet önvédelmi mechanizmusának működésbe lépését, a testben rekedt mérgek
bőrpórusokon való távozását.
Hatékonyság szempontjából a Kneipp-féle vízkúra legeredményesebben hasznosítható módszere a
váltott hőfokú vízzel történő zuhanyozás. A hideg zuhanyt már az ókorban Hippokratész is ajánlotta,
de az akkori technikai lehetőségek következtében nehézkes volt ennek a módszernek a kivitelezése.
Ma már minden fürdőszobában található hideg és meleg vízzel egyaránt üzemeltethető zuhanykar, így
87/434
semmi akadálya annak, hogy a Kneipp által javasolt váltott hideg-meleg vizes kúrát otthon, bárkinek a
segítsége nélkül, bármikor alkalmazzuk. A kúrát fokozatosan előrehaladva végezzük, hogy a bőrünk
legyőzhesse a nagy hőmérsékletkülönbségből eredő kezdeti viszolygást, és a minél nagyobb
hatékonyság érdekében tartsuk be az előírt koreográfiát. Először az alsó lábszáron illetve a térden
végezzünk zuhanykezelést oly módon, hogy a csaptelep hideg- és melegszabályozó gombjaival
állítsunk be olyan hőfokú meleg vizet, amelyet a bőrünk még éppen el tud viselni. A zuhanykarból
kifolyó, legalább 38-40 °C-os vizet a lehető legnagyobb nyomással folyassuk a lábujjainkra, majd
lassan irányítsuk a lábfejen és az alsó lábszáron keresztül a térdre, egészen a combunk kezdetéig.
Amikor a bőrünk kellően átmelegedett, ugyanezen az útvonalon menjünk vissza. Ezt követően a
sarkunkra folyassuk a vizet, majd a vádlin keresztül a térdhajlatig, és vissza. Mindezt többször
megismételve kb. 2 percig végezzük. Utána zárjuk el a meleg vizet, nyissuk meg jobban a hidegvizes
csapot, és folytassuk a kezelést ugyanúgy kb. fél percig. A váltott hőfokú vízzel elölről és hátulról
történő zuhanykezelést összesen 10 percig végezzük mindkét lábon, majd száraz törölközővel
erőteljesen dörzsöljük le a vizet a bőrfelületről. Minél jobban kipirul a bőrünk, annál biztosabbak
lehetünk a kúra hatékonyságában. Ha a vízvezeték-hálózat nyomása túl nagy, ajánlatos a kezelést
zuhanyzófülkében, elhúzott függönyök mellett végezni, hogy ne fröcsköljük össze a fürdőszobát.
Amikor szervezetünk megszokta (sőt megkedvelte) a térdzuhanyt, akkor folytassuk a kúrát
combzuhannyal. Itt azonban célszerű hátulról, a saroknál kezdeni a kezelést. Ebben az esetben a
vízsugarat egészen a derekunkig irányítsuk úgy, hogy oldalról is érje a bőrünket a víz. Ezután már
végezhetünk egésztest-zuhanyt is. A zuhanykezelést mindig a jobb lábon kell elkezdeni, majd
áttérve a bal lábra folytassuk az alhas környékén, végül a balkaron fejezzük be. Télen, ha 14-16 °C-
nál hidegebb a csapvíz, akkor a gerincoszlopra ne irányítsuk rá a hideg zuhanyt, mert ez túl
erős ingert vált ki. Nyáron viszont a kúra megkezdése előtt folyassuk ki a csőhálózatból a
felmelegedett vizet, mivel a langyos víz csak elbágyasztja a testet, és semmilyen gyógyhatást
nem vált ki a szervezetből. Ügyeljünk arra is, hogy a zuhanykezelést mindig hideg vízzel fejezzük
be. A megfázástól nem kell tartanunk, mert törölközéskor a bőr erőteljes dörzsölése következtében
felélénkül a vérkeringésünk, ami megóv bennünket ettől a veszélytől. A kúra kezdetén viszont
mindig meleg vizet kell használni, mert a hideg bőrre hideg víz nem folyatható.
Különösen előnyös ennek a kúrának az alkalmazása reumás és köszvényes megbetegedések
esetén, mivel a kitáguló hajszálerekben intenzív véráramlás indul meg az izületeken át is, ami
fokozatosan kimossa a húgysavkristály- és mészlerakódásokat. Nőknél a váltott hideg-meleg vizes
kúra alkalmazása azzal a járulékos előnnyel is jár, hogy nyitott ablaknál végzett
tornagyakorlatokkal kombinálva megőrzi a bőr és a mellek rugalmasságát. Mellesleg sokat javít a
mellek feszességén az is, ha 1 pohár vízbe belekeverünk 1 evőkanál kovaföldet, és megisszuk. Ezt a
kúrát 3 hónapon át, naponta kell folytatni. A Kneipp-féle zuhanykezelést hetente maximum három
alkalommal végezzük, mert hamar hozzászokik a szervezet, és ez csökkenti a kúra hatékonyságát. A
Kneipp-kúra nem alkalmazható mindenkinél. Ne erőltessük a hideg vizes zuhanyt olyan
személyeknél, akiknek a hajszálerezete beszűkült, és emiatt borzonganak a hideg víztől. Ennek
súlyos megfázás lehet a következménye, de előfordulhat az is, hogy az illető sokkot kap.
A vízgyógyászaton kívül Kneipp igen gyakran alkalmazta betegeinél kiegészítő gyógymódként a
talajon való mezítlábjárást, a harmatos fűben való járást, és a hideg vízben taposást. Kneipp ennek a
terápiának a hatását szintén élettani alapon értékelte, ma már azonban mindenki számára
egyértelmű, hogy ezek a módszerek a talpreflexológia hatásmechanizmusa alapján fejtik ki jótékony
hatásukat. Érdekes, hogy annak idején éppen ez a módszer váltotta ki a legnagyobb értetlenséget az
orvostársadalomból, ellenségei egyik módszerét sem gúnyolták ki annyira, mint a mezítlábjárást.
Később bebizonyosodott ennek a gyógymódnak a hatékonysága, és az utókor már így vélekedett
erről: „Ha Kneipp semmi mást nem adott volna az emberiségnek, mint a mezítlábjárás által
kínálkozó gyógyulási lehetőséget, már ezzel is elég érdemet szerzett volna magának.”
Amennyiben a szervezet telítődött a helytelen táplálkozásból eredő mérgekkel, akkor a

zuhanykezelés már nem képes olyan erős reakciót kiváltani, ami el tudná indítani az öntisztulás
folyamatát. Ebben az esetben drasztikusabb ingerre van szükség, aminek leghatékonyabb módja a
88/434
hideg ülőfürdő. Ennek lényege, hogy a törzsünket tartósan hideg víz alá merítjük, míg a felső
testrészünket és a lábunkat melegen tartjuk. Ennek hatására a felső testrészünkből intenzív
véráramlás indul meg a hideg víznek kitett szervek irányába, hogy kompenzálja a lehűlést.
Ugyanakkor a melegen tartott lábból is megindul a véráram felfelé, amely tovább fokozza a hatást.
Az intenzív véráramlás következtében nem csak a hideg víznek kitett testrész kezd el melegedni,
hanem fokozódik az emésztőszervek tevékenysége is. A bélrendszer ugyanis az alhasban található,
vagyis abban a testrészben, amelyet hideg vízbe merítettünk, így az intenzív véráramlás másodlagos
hatásaként a mérgezésért leginkább felelős emésztőrendszerben megindul a bélműködés. Ily módon
a helytelen táplálkozásból eredő renyhe bélműködés felfokozódik, ami elősegíti a tisztulást, a
szervezet mérgektől való fokozatos megszabadulását. Ha az ülőfürdőt az előírásoknak megfelelően
végezzük, jótékony hatása már a kúra kezdetén jelentkezik. Ennek biztos jele, hogy a kezelés után
székelési inger lép fel, a fürdővíz tetején pedig zsíros váladék található, amely a bőrpórusokból
távozó toxikus anyagok következménye. Az ülőkúra hatékonyságának egyértelmű jellemzője még
az étvágy fokozódása és a közérzet javulása, de jó hatással van a vegetatív idegrendszerre és a
csontvelőre is, valósággal felfrissül tőle a szervezetünk.
Az ülőfürdő legegyszerűbb kivitelezési módja, hogy egy műanyag mosóteknőbe annyi hideg
csapvizet engedünk, hogy beleülve a köldökünkig érjen, eléje pedig egy meleg vízzel töltött lavórt
teszünk a lábunknak. Felső testrészünk melegen tartásához elég, ha rajta hagyjuk az inget vagy télen
egy pulóvert is, az ujját és a derékrészt pedig feltűrjük, hogy ne érjen bele a vízbe. A lavórban levő
víz melegen tartása utántöltéssel biztosítható, ezért gondoskodjunk róla, hogy a kúra időtartama
alatt állandóan legyen kéznél forró víz. Ne aggódjunk amiatt, hogy a hideg víztől megbetegszünk,
mert ha a lábunkat egész idő alatt melegen tartjuk, akkor nem lesz semmi bajunk. Hatékonyabbá
tehetjük a bélmozgást, ha fürdés közben egy puha pamutkendővel dörzsöljük az alhas környékét. A
kúrát hetente kétszer végezzük max. 30 percig. Utána a hideg vízbe mártott pamutkendővel
dörzsöljük át az egész testünket, majd vastag takaró alá bújva pihenjünk le. Ha nincs módunk rá,
hogy a kúra után lefeküdjünk, akkor jól öltözzünk fel, és végezzünk fizikai munkát, hogy a testünk
minél előbb felmelegedjen. Közvetlenül a fürdő után ne együnk még akkor se, ha hirtelen megjött
az étvágyunk, mert a kellően át nem melegedett emésztőrendszert nem lehet terhelésnek kitenni.
Ugyancsak nem szabad közvetlenül étkezés után, a gyomor kiürüléséig elkezdeni a kúrát. Akinek a
lábai visszeresek, azok ne alkalmazzanak meleg lábfürdőt, hanem tegyenek a talpuk alá forró vízzel
töltött gumitömlőt, vagy felmelegített téglát.
Krónikus mérgezés esetén már nem használ az ülőfürdő sem, a gyógyuláshoz még erősebb
ingerre van szükség. Ebben az esetben ugyanis a méreg-felhalmozódások következtében a test
különböző részei gyulladásba jönnek, ami csak iszappakolással szüntethető meg. Az iszap
lelohasztja a gyulladásokat, kiszívja a mérgeket a gennyes gócokból, a rothadásnak indult
testfelületekből, tisztítja a fekélyeket, tályogokat. Ezáltal a beteg megkönnyebbül, a szervezetéből
távozó mérgek és egyéb tisztátalanságok következtében megnő a vitalitása, ami elengedhetetlenül
szükséges a teljes gyógyuláshoz. Az iszappakolás fokozott hatása valószínűleg annak tudható be,
hogy a föld ugyanazokat az ásványi anyagokat tartalmazza, amelyek az emberi testben is jelentős
mennyiségben megtalálhatók, így kisugárzása jótékony hatást gyakorol a szervezetre, elősegíti
testszöveteink természetes állagának visszanyerését. Az iszapterápia céljára legalkalmasabb az
agyag, de ha nem tudunk tiszta agyaghoz jutni, akkor jó helyette a sár is. Ennek a legegyszerűbb
előállítási módja, hogy leásunk a földbe kb.70 cm mélyen, és a homoktól, sódertől, gyökerektől,
üvegcserepektől és egyéb szennyeződésektől mentes talajból kiveszünk annyit, amennyi a teljes
kúrához elegendő. A kiszedett földet napos helyen terítsük szét egy nagyobb csomagolópapíron, és
ha megszáradt, törjük össze, majd rostáljuk át. Az apró kavicsoktól és más szennyező anyagoktól
mentes port töltsük fa- agyag- vagy üvegedényekbe, és felhasználás előtt a szükséges mennyiséget
áztassuk be hideg vízbe. A jól összedolgozott masszához annyi vizet adjunk, hogy lágy vajhoz
hasonló állagú legyen, és használat után dobjuk ki. A föld illetve az agyag tárolásához ne
alkalmazzunk műanyag vagy fémedényt, és az egyszer már felhasznált sarat frissel összekeverve se
rakjuk újra a betegre.
89/434
Az iszappakolás felhelyezése előtt borítsunk az ágyra egy műanyag lepedőt (PVC- vagy
polietilénfóliát). A műanyag fóliára terítsünk egy kevésbé kényes használt pamutlepedőt, hogy a
beteg ne izzadjon meg az ágyvédő műanyag lepedőn. Az ágy derékrészére fektessünk keresztbe egy
kb. 40 cm széles és 1,5 m hosszú vastag pamutanyagot (pl. összehajtogatott plédet), ami
gondoskodni fog a kezelt testrész hőszigeteléséről. Erre helyezzünk rá 3-4 réteg újságpapírt, hogy
megvédje az elsározódástól. Ezután tegyünk az újságpapírra egy akkora pamutvásznat mint a pléd,
és kenjük rá kb. 2 cm vastagon az iszapot. Fektessük a beteget az iszaprétegre, rakjuk fel a hasára az
előírt vastagságú iszapot, majd tekerjük derekára a vásznat, utána az újságpapírt, végül a plédet. A
törzs körültekerése után helyezzünk a beteg talpára egy forró vízzel töltött gumitömlőt, vagy
felmelegített téglát. Az iszap nem csak az emésztőrendszer környékére, illetve a derékra tehető,
hanem más beteg testrészekre is (pl. lábra, kézre, szemre, fülre, fejre). A fejre helyezett masszát
célszerű finom gézbe csomagolni, hogy a hajról könnyebben el tudjuk távolítani. Ugyancsak
ajánlatos gézbe csomagolni a sarat, ha nyílt sebre helyezzük. A kezelés időtartama felnőtteknél 3,
gyerekeknél 2 óra, naponta ismételve, amíg a betegség el nem múlik. Amennyiben a beteg súlyos
állapotban van, akkor az iszappakolást óránként fel kell frissíteni, és a kezelés 6-8 órán át is
végezhető. A sár feltapasztására szolgáló pamutkendő csak meleg vízben történő alapos átmosás után
használható újra. A terápia végén az iszap kitakarítja a betegből a tisztátalanságokat, behegeszti a
sebeket és megnyugtatja az idegrendszert. Az iszapkezelés után zuhany alatt mossuk tisztára
testünket, és jól betakarózva pihenjünk le.
Napjainkra az is kiderült, hogy az iszappakolás hatékonysága kétszerese a gyógyvízzel elérhető
javulásnak. A Ben Gurion Egyetemen végzett kutatások során térdizületi artrózis gyógyítására
használták az iszapot. A betegek egyik részénél holt-tengeri iszappakolást helyeztek a térdükre, míg
a másik részüknél csak az iszapból kiszüremlő vizet engedték érintkezni a bőrükkel. Azok a
betegek, akik közvetlen iszappakolást kaptak a térdükre, több mint 70%-ban számoltak be jelentős
fájdalomcsökkenésről. Az iszap víztartalmával kezel betegeknél sokkal rosszabb volt a gyógyulási
arány. Közülük csupán minden harmadik fájdalmát enyhítette a kezelés.
A pattanásos arc kezelésére is igen hatékony az agyagkúra. Keverjünk össze kétharmad rész
agyagot egyharmad rész mézzel, s vastagon kenjük az arcunkra. Mindaddig hagyjuk rajta, amíg
meg nem szárad. Egyes betegségeknél (pl. ízületi gyulladásnál) apróra vágott vöröshagymát vagy
összezúzott faszenet is kevernek a sárba, hogy hatékonyabb legyen a kezelés. Cukorbetegség
kezelésénél tiszta faszenes pakolást szoktak alkalmazni. A vöröshagyma-zúzalékból készített
pakolás a hörgők tisztítására jó, a tehéntúróból készített pakolással pedig a vizenyőt húzzák ki a
végtagokból. Intenzívebbé válik a tisztulás hagymával kevert burgonyapakolással. A végtagokra
nagyon hatásos a reszelt almából vagy főtt lenmagból, illetve zöld káposztalevekből készített
borogatás is. A nyers káposztalevélnek a gyulladásokon túlmenően gennyes sebeknél is erős tisztító
hatása van. Még intenzívebbé tehetjük az előzőleg megmosott majd szárazra törölt káposztalevél
hatékonyságát, ha a belső felületét mézzel megkenjük.
Bizonyos esetekben jó eredményt érhetünk el a Cayce által javasolt mogyoró- és kámforolajos
masszázzsal is. A végtagok bedörzsölését a lábaktól, illetve a kezektől kiindulva a törzs irányába,
lehetőleg lefekvés előtt végezzük. A kezelés időtartama: fél óra, naponként váltva a két olajat.
Miután a mogyoróolaj serkenti a szövet fejlődését, ezért nem csupán az izmokra és az ízületekre
gyakorol jótékony hatást ez a masszázs, hanem a bőrforradásokat is eltünteti. A tévedhetetlennek
bizonyult látnok regeneráló kúrái közül talán a legnagyobb sikert a ricinusolajos borogatással aratta.
Ez a naponta néhány órán át alkalmazandó egyszerű és olcsó eljárás igen hatékonynak bizonyult a
gyomorhurut, gyomorfekély, vakbélgyulladás, vastagbélgyulladás, epehólyag-gyulladás, és
bizonyos esetekben a lábak dagadása, sőt a magas vérnyomás leküzdésében is. A ricinusolajos
borogatás az anyajegyek, szemölcsök, ciszták visszafejlesztésében szintén eredményes volt, de
sikerrel alkalmazzák pszoriázis, köszvény és vesekövek ellen is. A borogatások után célszerű a
betegnek olívaolajat adni, amely belsőleg tisztítja az epehólyagot és serkenti a májat, így jelentős
mértékben felgyorsítja a toxikus anyagok kiválasztását.
Ezek a testtisztító terápiák természetesen csak akkor képesek kellő hatást kifejteni, ha
abbahagyjuk a szervezet mérgezését, és eltávolítjuk a bélcsatornából a lerakódásokat. Ennek
90/434
érdekében mind az ülőkúra, mind az agyagpakolás megkezdése előtt beöntéseket kell végeznünk
testhőmérsékletű kamillateával, hogy a bélcsatorna belső falára lerakódott salakanyagoktól is
maradéktalanul megszabaduljunk, A kezelés teljes időtartama alatt csupán gyümölcsöt,
gyümölcslevet; vagy zöldséget, zöldséglevet, gyógyteákat, propoliszt és gabonamagvakat ehetünk
csíráztatott, illetve pelyhesített formában. Szigorúan tilos a hús, állati zsiradék, finomított fehér
cukor, alkohol és kávé fogyasztása, valamint a dohányzás is. Heveny gyulladások esetén ajánlatos
előbb a fájdalmat enyhíteni, és csak utána elkezdeni a kúrát, nehogy a hideg víz fokozza a
fájdalmat. Erre legalkalmasabbak a különböző gyógyvízkenőcsök, amelyek híres gyógyfürdők
vizében található ásványi sókat tartalmazzák, besűrített formában. Nálunk az ilyen jellegű
készítmények közül jól bevált a Hemovit termékcsalád, amelyből próbálgatás útján válasszuk ki
magunknak a leghatásosabbat.
Végezetül megemlíthető még, hogy a fürdő- és iszapkúrák nagy hatékonyságát az teszi lehetővé,
hogy ebben az esetben a testmérgek nem csak a szokásos úton ürülnek ki, hanem jelentős részük a
bőrpórusokon keresztül távozik. A legújabb kutatási eredmények szerint a testmérgek bőrpórusokon
át történő kiválasztódását nagymértékben fokozza a B3 vitamin (más néven niacin vagy nikotinsav-
amid). Erre a felismerésre alapul a szaunázásnak az a gyógyterápiaként alkalmazott módja is, ahol a
kúraszerű néhány órás szaunafürdőt naponként adagolt B3 vitamin, és félórás tüdőtágító futás
egészíti ki. Ez a max. 3 hetes kúra könnyű, rostos táplálék fogyasztása mellett is képes a szervezet
teljes megtisztítására. Az izzadás, a salakanyagok távozása után a bőr is szebbé, rugalmasabbá
válik.
A finn szauna oly módon fejti ki hatását, hogy a +80 °C-os kamrahőmérsékletet a szervezet csak
úgy tudja elviselni, hogy sok vért küld a perifériára, azaz a végtagokba és a bőrbe. A véráramlás
fokozásával és az izzadságmirigyek által keltett víz elpárologtatásával próbálja a bőr +42 °C-os
hőmérsékletét +37 °C-ra visszacsökkenteni. Eközben szaporábbá válik a pulzus, és erősödik a
légzés. Ezáltal fokozódik a vér oxigénellátása. A légzéskapacitás növekedése fokozza az erőnlétet,
és tisztítja a légutakat. A hörgők kitágulása jót tesz az asztmának, gyorsítja a hörghurut gyógyulását.
A kb. 15 perces felmelegedést követő lehűtés (hidegzuhany, hideg tóba merülés) szintén frissítő és
serkentő hatású. A szélsőséges hevítés és lehűtés hatására testünk nem csak megtisztul, hanem
fokozódik a hormontermelés is, ami gyorsítja a zsíranyagcserét, csökkenti az allergiát és fékezi a
gyulladásos folyamatokat. Ezen túlmenően fokozódik a májtevékenység, melynek során a vér
zsírtartalma cukorrá alakul, ami javítja az izomzat és az agy teljesítőképességét. A vérellátás
fokozódása javítja a szövetek immunitását, mert megnő az antitestek száma. Az immunglobulin
szaporodása véd az influenzától is. A véredények regenerálódása következtében a vérnyomás
normalizálódik, és csökken az infarktus kockázata.
Szaunázásnál ügyeljünk arra, hogy se előtte, se közben ne igyunk folyadékot. Az izzadás során
ugyanis besűrűsödik a vér, amely az elvesztett folyadékot úgy pótolja, hogy „megszívja” a
szöveteket. Ezáltal nem csak víz, hanem sok salakanyag is bekerül az erekbe, melyek a
bőrpórusokon át, illetve a vizelettel távoznak. Ha előtte sokat iszunk, a vér felhígul, és sejttisztító
hatás elmarad. Utána viszont bőséges folyadékot kell fogyasztani, hogy a test méregtelenítő szervei
jobban eltávolíthassák a vér által leadott méreganyagokat. A legjobb, ha ásványvízzel hígított
gyümölcslevet iszunk, hogy gondoskodjunk a szervezet átöblítése során eltávozó tápsók és
vitaminok pótlásáról.
Sámánmasszázs
A gyógyításnak ősidők óta léteznek olyan különleges módszerei is, amelyeknek a
hatásmechanizmusát még csak most kezdjük megérteni. A törzsi közösségekben élő sámánok a
gyógyfüvek gyűjtésén és alkalmazásán túlmenően egy-egy súlyos betegség esetén szertartásszerű
varázslattal űzték ki a „gonoszt” a testből. A civilizált világ sokáig vallási hiedelemnek, primitív
népek kuruzslásának tartotta ezeket a rituálékat. Egyes tudósok azonban felfigyeltek a sámánikus
gyógyítások hatásosságára, és ma már több kutatóintézetben is próbálják megfejteni ezeknek a
szertartásoknak a lényegét. A sámánmasszázs hatásának tanulmányozása során rájöttek arra, hogy
91/434
szubjektív eredetű egészségügyi problémáink hosszú ideig megbújhatnak testünk belső rétegeiben,
a bőr alatti szövetekbe, izmokba ágyazódva. A legtöbb betegségünk pszichoszomatikus eredetű, így
ezek a rejtett pszichikai gócok előbb csak a viselkedésünket, később a vitalitásunkat is
veszélyeztetik. A testünkbe zárt érzelmek szövetkeményedéseket hoznak létre, amelyek egy idő
után testtartásunkat is deformálják. A legtöbbször ezt észre sem vesszük, mert sokan csak akkor
érzik testüket, ha az fáj.
A sámánmasszázs alkalmas arra, hogy a testbe zárt érzelmeket a felszínre hozza, kialakítva ezzel
a testérzést. A kezelés után nem csupán a testtartásunk változik meg, válik természetessé, hanem a
masszázs mély tudatalatti folyamatokat indít el bennünk, melynek hatásai csak később mutatkoznak
meg. A masszőr által felszabadított energia olyan pozitív változásokat hoz létre a tudatalatti
énünkben, amely életünket szebbé, és jobbá teszi. Érezzük, hogy korábbi vágyaink és céljaink
megvalósulása közelít felénk anélkül, hogy különösebb erőfeszítést tennénk érte. Az egész test
végigmasszírozása kapcsolatot teremt tudatunk alsóbb régióival, megszabadítva bennünket
gátlásainktól, jelentős mértékben megjavítva a kommunikációs készségünket. Személyünknek ez az
értéknövekedése szinte kisugárzódik belőlünk, ami értékesebbnél értékesebb embereket vonz
körénk. Elfojtott érzelmeinktől megszabadulva könnyebben tudunk az élet nehézségein is úrrá
lenni, eredményesebben tudjuk az élet csapdáit kikerülni. A sámánmasszázs a nyugati világban
„deep tissue” néven vált közismertté. Ez a technika ma már egyre több embernek segít megismerni
önmagát, és teszi lehetővé, hogy bárki saját kezébe vehesse sorsa irányítását.
Pszichoorientációs gyógyítás
A deep tissue azonban nem az egyetlen módja annak, hogy testi és lelki betegségeinket tudatunk
alsó tartományának bekapcsolásával gyógyítsuk. A pszichikai és mentális gyógyítás legismertebb
iskoláját José Silva és munkatársai teremtették meg az 1976-ban „Agykontroll” és az 1986-ban
„Gyógyíthatsz” címen megjelent műveikkel. Mindkét könyv a gyógyításra helyezi a fő hangsúlyt,
de az azonos hatásmechanizmus miatt a szerzők más parapszichológiai jelenségekről is említést
tesznek. A két mű már megjelenésekor óriási sikert aratott, és azóta több mint 100 országban adták
ki a legkülönbözőbb nyelvekre lefordítva. A kezdeti időket is beszámítva ez a módszer 1991-ben
ünnepelte pályafutásának negyedszázados évfordulóját. Napjainkig 103 országban szerveztek
Agykontroll tanfolyamot 700, magas fokon képzett oktató irányításával. Annak ellenére, hogy a
végzett hallgatók száma már a 14 milliót is eléri, az érdeklődés változatlanul olyan nagy, hogy az
olvasóknak csak egy része jut el ezekre a tanfolyamokra. A helyzet azonban nem olyan kilátástalan,
mert a szerzők szerint ezeket az ismereteket, ha lassabban is, de könyvből is el lehet sajátítani.
A viszonylag nehéz és szokatlan tartalmuk miatt azonban ezeket a műveket minimum kétszer el
kell olvasni ahhoz, hogy tökéletesen megértsük és szolgálatunkba állíthassuk az abszolút világ
gyógyító képességét. Nagyon sokan vannak viszont, akik többszöri elolvasás után sem tudják
elkezdeni a gyakorlatokat, és egy idő után kijelentik magukról, hogy képtelenek lejutni alfába. Ez
persze nem igaz, mivel mindenki le tud menni alfába, és naponta legalább egyszer le is megy,
elalvás után, álmában. Erre sokan azt mondják, hogy: „én nem szoktam álmodni”. Ez sem igaz,
mert mindenki álmodik, csak legfeljebb nem emlékszik rá. Egyébként ha elalvás előtt rendszeresen
koncentrálunk rá, hogy visszaemlékezzünk vizuális élményeinkre, és rögtön ébredés után
rákényszerítjük agyunkat erre, akkor Silva szerint előbb-utóbb egyre hosszabb ideig fogunk
emlékezni álmainkra. Eleinte az álommegőrzés legjobb módszere, hogy ébredés után valamilyen
eszközzel azonnal rögzítjük az átélt eseményeket. Ez történhet írásban, vagy diktafonba mondva,
kinek-kinek lehetősége szerint.
Az álom azonban nem irányított alfa tevékenység, hanem látszólag össze-vissza csapongó
fantáziaképek sorozata. Ezekben a képsorokban sokszor a tudatalatti vágyaink tükröződnek vissza,
kontroll nélkül erősen kiszínezve. Többször előfordul, hogy álmainkban is visszamegyünk a
múltba, vagy előremegyünk a jövőbe. Mivel ez a tevékenység nincs irányítva, ezért ezek a képsorok
többnyire meglehetősen zavarosak, csak álomfejtés útján lehet kibogozni értelmüket. Ugyancsak
tudatalatti tevékenység a hipnotikus álom, azzal a különbséggel, hogy ez már irányított. Itt a
92/434
hipnotizőrtől függ, hogy miről álmodunk, vagy mit cselekszünk. Ebben az esetben teljesen
elveszítjük az irányítást tudatunk felett, a mélyen belénk ivódott erkölcsi tiltásoktól eltekintve
teljesen ki vagyunk szolgáltatva a hipnotizőr akaratának. Egyébként a statisztikai felmérések szerint
az emberiség 5%-a jobbfélteke domináns, ők azok, akik kifejezetten hajlamosak a tudatalatti
tartománnyal való kommunikálásra, róluk mondják azt, hogy médium típusúak, vagy a
földönkívüliek szóhasználatával élve kozmikus aggyal rendelkeznek. Az emberiség 90%-a
átlagosnak mondható ezen a téren, 5%-uk pedig nem hipnotizálható. Ők azok, akik kizárólag a bal
agyféltekéjüket használják a mindennapi tevékenységük során. Jellemző rájuk a befelé forduló
alkat, a zárkózott, sokszor ellenséges magatartás, a túlságosan analitikus gondolkodásmód, és a hit
teljes hiánya.
Az 5% médiális típusnak nem lesz különösebb problémája. Ők az Agykontroll elolvasása után
viszonylag könnyen elsajátíthatják a benne foglalt ismereteket. A nagy többség, a 90% helyzete
viszont lényegesen nehezebb, mert tanár nélkül nem sok esélyük van a tudat régióinak gyors
birtokbavételére. A helyzet azonban nem teljesen reménytelen. Aki magánúton próbálja elsajátítani
ezeket az ismereteket, annak a könyv szerint is több mint egy havi gyakorlásra van szüksége. A
gyakorlatok során ne legyünk türelmetlenek, ne akarjunk egyszerre sokat, tartsuk be az előírt
fokozatokat. Ha a Silva-féle visszaszámlálási módszerrel nem sikerül alfa tartományba jutnunk,
alkalmazzuk előtte a „Gyógyíthatsz” című könyvben ismertetett relaxációs gyakorlatokat. Egy idő
után észre fogjuk venni, hogy kellemes bizsergést érzünk azokban az izmainkban, amelyeknek az
ellazítására koncentrálunk, és végül egy meleghullám vonul végig egész testünkön. Ez már egy
biztató jel, mivel ez az alfa tartomány megközelítését jelzi. Ha már rutinszerűen megy az ellazulás,
koncentráljunk agyfrekvenciánk csökkenésére, és kezdjük el az alfába jutás Silva-féle módszerének
gyakorlását. Tanári segítség nélkül természetesen a relaxációval egybekötött számolási módszerrel
sem tudunk egyik napról a másikra alfába jutni, de szorgalmas gyakorlással ez az összetett módszer
egy idő után meghozza a kívánt eredményt.
Ha valaki még így sem tudná beindítani a folyamatot, feküdjön le, nyújtózkodjon el kényelmesen
az ágyban, és réveteg tekintettel nézzen előre, szemgolyóját pedig fordítsa az ég, illetve a
mennyezet felé, amíg el nem nehezednek a szempillái. Ekkor hunyja le a szemét, és várjon
türelmesen, míg színes foltok, álomszerű víziók nem jelennek meg a szeme előtt. Teljes
nyugalomban, ha nem gondolunk a külvilág dolgaira, ez a hallucináció mindig beindul. Könnyen
előfordulhat, hogy közben elalszunk, de ez nem baj, ha felébredünk, akkor ott folytassuk, ahol
abbahagytuk. A szemünk előtt gyengén villódzó képek megjelenése után kezdjük el a relaxációs
gyakorlatot, majd térjünk át a visszaszámlálós módszerre. Megpróbálkozhatunk a Jakobson-
módszerrel is. Ennek lényege, hogy fekvő helyzetben, rövid ideig feszítsük meg testünk minden
egyes izmát a lábujjaktól a homlokredőkig, majd elernyesztve tartsunk egy kis szünetet. Néhány
percnyi gyakorlat után bekövetkezik az ellazulás. A gyakorlatok elkezdése előtt ügyeljünk arra,
hogy jól takarózzunk be, nehogy megfázzunk. Az agyfrekvencia csökkenésével ugyanis
fokozatosan lelassul a légzés, az emésztés és a vérkeringés, ami testünk lehűlését eredményezi.
A meditatív állapot elérése nincs meghatározott testhelyzethez kötve, bár a szakemberek szerint
erre legalkalmasabb a lótusz- vagy a törökülés. Aki ezt a pozitúrát kényelmetlennek találja, ne eről-
tesse. A számunkra legmegfelelőbb gyakorlási mód megtalálásához hasznos útmutatót találhatunk
dr. Ian Gawler: A lélek csendje című könyvében. Ez a mű részletesen ismerteti az agyfrekvencia-
csökkentés szabályait, és az egyes meditációs szintek jellemzőit. A sok hasznos tanács egyike: Az
agyfrekvencia csökkenését nem lehet akarattal beindítani. A jelenlegi generáció abban a tudatban
nőtt fel, hogy minél nagyobb erőfeszítést teszünk valamiért, annál nagyobb sikert érünk el. Nos, ez
nem igaz a pszichoorientációs gyakorlatoknál. Az abszolút világgal nem lehet tudatosan, akarattal
érintkezésbe lépni. Nem akarni kell a meditációs állapot létrejöttét, hanem hagyni kell a
megtörténtét. Lazítsunk, engedjük el magunkat, és tápláljunk pozitív elvárást a siker iránt. A helyes
hozzáállás tehát erőlködésmentes, de céltudatos, tele van várakozással. A megfeszült akarat a
legnemesebb cél esetén is akadályozó erő. Próbáljunk felülemelkedni a problémáinkon, és kellő
könnyedséggel, nagyvonalúsággal keressük a megoldást. Viselkedjünk úgy, mintha egy érdekes

93/434
filmet néznénk, feledkezzünk bele az eseményekbe, és akkor szinte észrevétlenül lecsökken az
agyfrekvenciánk.
Ha már jelentős haladást értünk el a meditatív állapot elérése terén, térjünk át az
állapotstabilizáló gyakorlatokra. Ennek legegyszerűbb módja, hogy lakásunk kényelmes, zárt tere
helyett próbáljunk meg zajos, forgalmas helyen meditálni. Eleinte rendkívül zavaróan hat ránk a zaj,
de ne reagáljunk rá. Engedjük be a tudatunkba, majd engedjük ki onnan. Ne harcoljunk ellene, ne
próbáljuk kirekeszteni. Hagyjuk, hogy ott legyen. Mellesleg ugyanezt kell tenni a zavaró gondo-
latokkal is. Engedjük őket tovalebegni, mint a bárányfelhőket az égen. Ne reagáljunk rá, mert akkor
kizökkenünk a meditatív állapotból, illetve le sem jutunk oda. Ez a gyakorlat azért hasznos, mert ha
megszokjuk a lármát, nem veszünk róla tudomást, akkor bárhol, bármilyen körülmények között
lecsökkenthetjük az agyfrekvenciánkat, nem fog zavarni bennünket a háttérzaj. Az „elengedés”
rendkívül hatékony módszer a külső és belső zavaró tényezők kiküszöbölésére. Ha nem reagálunk
rájuk, elveszítik fontosságukat, egyszerűen eltűnnek. Egy idő után ez a folyamat automatikusan,
tudatos erőfeszítés nélkül fog végbemenni. Ennek a képességünknek a mindennapi tevékenységünk
során is hasznát vesszük, mert egészségünket, lelki egyensúlyunkat úgy tudjuk leghatékonyabban
megőrizni, ha a lehető leglazább állapotban vagyunk. Egyébként környezetünk egyre intenzívebb
zajszennyezése ellen is így védekezhetünk a legeredményesebben. A fülünket nem tudjuk becsukni,
mint a szemünket, de ha nem reagálunk a zajokra, az inger nem fog tudatosulni az agyunkban. A
meditatív állapoton kívül a zajok kirekesztésének igen eredményes módja még a munkánkban,
egyéb tevékenységünkben való elmerülés. Minél nagyobb koncentrációt igényel az elfoglaltságunk,
agyunk annál kevésbé képes törődni a kívülről jövő ingerekkel.
Előkészítő gyakorlatok
A pszichoorientációs gyógyító technika szokatlansága miatt nem minden esetben tanácsos a
tanulást mindjárt a fő gyakorlattal kezdeni. Sokkal előnyösebb, ha előbb megbarátkozunk ezzel a
gyógyítási móddal. Erre kitűnő lehetőséget kínálnak a szuggesztiós és önbizalom-erősítő
gyakorlatok. Ezen a téren érhetünk el legkönnyebben látványos eredményeket, és az így szerzett
sikerélmény nagy hajtóerőt biztosít a továbbiak során. Az alfa tartomány bétában való
programozását az teszi lehetővé, hogy agyunk két másodpercenként néhány ezred másodpercre
lemerül alfába, tudatalattink tehát mintavételezés útján tartja a kapcsolatot tudati világunkkal. A
letapogatási idő viszonylagos rövidsége miatt ez a kapcsolat lazának tűnik, de a sűrű ismétlődés
következtében mégis alkalmas arra, hogy tudatunk jelentős mértékben befolyásolja a tudatalatti
tartományt. Tulajdonképpen ez a mechanizmus alakítja ki a szuggesztiót, ennek tudható be, hogy
negatív vagy pozitív gondolataink, érzéseink előbb-utóbb eljutnak a tudatalatti tartományba is, és
ott programként rögzülnek.
Bal agyféltekénk a hatás szintjén működik, és tetteinket irányítja. Jobb agyféltekénk viszont az
ok szintjén tevékenykedik, és tetteink indítékáért felelős. Ha tehát egy rossz behatás következtében
beleragadunk egy negatív programba, akkor hiába próbálunk tudati szinten, vagyis tetteink
megváltoztatásával kiszakadni ebből a rögzült állapotból, nem fog sikerülni. Silvát idézve, egy idő
után visszatérünk korábbi viselkedésünkhöz, mert tudatunk negatív irányítása nem szűnik meg,
emlékképeink negatív módon hatnak. A negatív módon programozott agy további káros
következménye még, hogy szinte magához vonzza a romboló erőket, boldogtalanságot,
sikertelenséget és betegséget szül. Amíg ezt a mélyen belénk vésődött káros beidegződést, vagyis a
negatív programot nem változtatjuk meg, addig semmi reményünk arra, hogy megváltozzon az
életünk. A negatív programot csak pozitív programozással lehet megváltoztatni. Agyunk
átprogramozása alfa szinten viszonylag egyszerű és gyors. Azonban a mintavételezéses
kapcsolattartás következtében az átprogramozás béta szinten, önszuggesztió formájában is
végrehajtható. Ez a módszer lassabb ugyan, de előnye, hogy a kezdők is jelentős eredményeket
érhetnek el vele, és azok is haszonnal alkalmazhatják, akik nem tudnak, vagy valamilyen
megfontolásból nem akarnak alfa szinten tevékenykedni.

94/434
Parapszichológiai kísérletek kimutatták, hogy a 12 és 17 év közötti gyerekek képesek a
legkönnyebben kapcsolatot teremteni tudatuk alsóbb tartományaival. Ezért ezt a technikát
elsősorban gyermekeinknél alkalmazhatjuk igen jó hatásfokkal. Szükség esetén Emil Coué híressé
vált mondását, hogy: „Napról napra minden szempontból egyre jobban és jobban érzem magam”
kiegészíthetjük más mondatokkal is. Pl. ha nem megfelelőek az érdemjegyek, akkor nagyon
hasznos lehet az alábbi mondat begyakorlása: „Napról napra jobban megy a tanulás” vagy
„Napról napra jobban értem a matematikát”. Emellett persze nem árt, ha a gyerek valamit tanul is,
mivel az agy csak olyan dolgot hisz el, csak olyan dolgot lehet beleprogramozni, amelynek valóság-
alapja van. Ezek az önszuggesztiós mondatok a kisebbrendűségi érzés vagy egyéb negatív
rögzülések megváltoztatását segítik elő. Gyakori probléma gyermekeinknél a mindentől való
félelem. Ebben az esetben gyakoroltassuk velük az alábbi mondatot: „Napról napra bátrabb
vagyok.”
Más jellegű problémák esetén természetesen más mondatokat kell kitalálnunk. Arra azonban
ügyeljünk, hogy ezek a mondatok ne kezdődjenek tagadással, vagyis a „nem” szócskával. Ennek
szükségessége könnyen belátható. Ha pl. egy beteg azt szuggerálja magának, hogy nem vagyok
asztmás, mi jelenik meg a képzeletében? Egy asztmás roham képe. Hiába mondta elé a „nem”
szócskát, a tudatalatti nagyobb jelentőséget tulajdonít a képnek, mint a hangnak, így azt fogadja el.
Ezért mondjuk helyette azt, hogy: könnyen, szabályos ritmus szerint lélegzem. Hasonló okok miatt
kerüljük a negatív tartalmú kifejezések használatát is. Tehát ne azt mondjuk, hogy: a depresszióm
elmúlt, hanem azt, hogy: vidám és jókedvű vagyok, kitűnő a hangulatom. Ezeknek a hangosan
kimondott önbizalom-erősítő, tudatformáló mondatoknak a megfogalmazásánál nagyon fontos még,
hogy ne azt tartalmazza, hogy mit szeretnénk, hanem egy határozott kijelentés legyen az értelme.
Úgy állítsuk be a dolgot, mintha a kívánt eredmény már be is következett volna, mert programozni
csak kijelentéssel lehet, kéréssel, kívánsággal nem.
Az önszuggesztió során felejtsük el a „remélhetőleg” fogalmát is. Aki azt programozza be
magának, hogy: remélhetőleg holnap nem lesz migrénem! – biztosan rá fog törni a fejfájás, az előbb
említettek alapján, három okból is. Ebben az esetben is fogalmazzunk precízen, és határozottan:
Holnap harmonikus lesz az agyműködésem! Azért mert holnap vizsgáznom kell, és a siker
előfeltétele a nyugalom, a testi-lelki kiegyensúlyozottság. Meg kell tanulnunk kétségek nélkül
gondolkodni, és határozottan fogalmazni.
Ennek a gyakorlatnak az eredményessége érdekében kapcsoljuk ki a folyamatból az akaratot is.
A lámpalázzal küszködők közül sokan tapasztalták már, hogy amikor elhatározták, hogy most
nyugodtak lesznek, éppen ellenkező hatást gyakoroltak önmagukra. Mindenki előtt ismert szituáció:
az izgulós beosztottat hívatja a főnöke. Elhatározza, hogy folyékonyan fog beszélni, de legnagyobb
bánatára még akadozottabban fejezi ki magát, mint általában. Egy értelmes mondatot sem tud
kinyögni, minél jobban erőlteti a nyugalmat, annál jobban dadog. Kabarétréfákból is ismert kép: a
nagymama rosszul hall. A családtagok szinte kiabálva szólnak hozzá, de mégsem érti. Később a
szülők egymás között beszélgetnek, halkan. Hirtelen közbeszól a nagymama. Kritikus megjegyzését
ily módon kommentálja a lánya: „Érdekes, amit meg akarsz hallani, azt meghallod, amit azonban
nem, azt nem érted.” A gyanúsítás azonban alaptalan, mert ez esetben nem jellemgyengeségről van
szó. A nagyothalló az akaratával próbálja magát arra kényszeríteni, hogy jobban halljon. Az
eredmény: rosszabbul hall, így a hozzátartozói kénytelenek még hangosabban szólni hozzá. A
családtagok egymás közötti beszélgetésekor viszont már nem érvényesül ez a kényszer, sőt
többnyire nem is érdekli, hogy miről folyik a diskurzus. Ennek ellenére hallja, mert az akarat már
nem bénítja ezt az érzékszervét.
Amennyiben valamit nagyon szeretnénk elérni, ne akarattal próbáljuk megvalósítani. Higgyünk
benne, hogy ez a képességünk megvan. A későbbiekben ismertetendő módon képzeljük el, hogy
gördülékenyen beszélünk, vagy jól hallunk. A hit ugyanis jóval erősebb, mint az akarat. Jellemző a
hit erejére, hogy kárt is tudunk okozni vele. Biztosan megesett már velünk is, hogy amikor
kerékpározni tanultunk, hirtelen feltűnt előttünk egy kő. Megpróbáltuk kikerülni, de nem ment.
Felborultunk, és jól összezúztuk magunkat. Hiába akartuk a kormányt elfordítani, nem tudtuk. A kő
szinte mágnesként magához vonzott minket. Az ok: azt hittük, hogy a baleset elkerülhetetlen.
95/434
Megpróbáltunk ugyan tenni ellene, de a hit erősebb, mint az akarat, így bekövetkezett, amiben
hittünk. Ez esetben a félelem még táplálta is a kárt okozó hitet bennünk. A félelem a rosszban való
hitet jelenti, és a hit minden irányban teremtő erő. Mellesleg hasonló módon hat az akarat is, ha
erőltetjük. Ha nagyon akarunk valamit, ezt azért tesszük, mert nem hiszünk valamilyen
képességünkben. Az akarat tovább erősíti a negatív hitet, és az eredmény teljes kudarc lesz. A hit
viszont nyugodttá teszi az embert. Nincs félelem, nincs akarat. Helyette bizonyosság van. Tudom,
képes vagyok rá, és miután a hitem szilárd, így nincs miért izgulni. Ezzel a hozzáállással
természetes, hogy sikerrel fogunk járni, hiszen a józan ész keretein belül mindent képesek vagyunk
megtenni, amiben nagyon hiszünk.
Agyunknak ez a tulajdonsága annyira erős, hogy a javunkra is fordítható. Ha pl. valaki
beszédhibás, átmenetileg megszüntetheti ezt a problémát, ha arra kényszeríti magát, hogy dadogjon.
Az akarat megnyilvánulását az agy ebben az esetben is negatív hitként kezeli, és nem engedi, hogy
érvényesüljön a szándékunk. Az eredmény paradox módon az lesz, hogy nem fogunk dadogni,
bármennyire erőltetjük. Általános értelemben ennek a sajátos terápiának a lényege, hogy azt kell
akarnunk, amitől a legjobban félünk. Kitartó és következetes alkalmazása esetén ez a módszer meg
is szüntetheti a fóbiánkat, mert egy idő után annak tudatában, hogy nincs mitől tartanunk,
megszűnik a félelmünk, és nem jelentkezik tovább a problémánk.
Félelmeinkkel a gonosz erőket is magunkhoz vonzzuk. Erre utal, hogy egy nő hosszú időn át
lángoló szemű rémséges alakokkal álmodott. Aztán egyik éjjel minden bátorságát összeszedve
megkérdezte őket, hogy mit keresnek itt, mit akarnak tőle. Erre a szörnyek csodálkozva néztek rá,
és azt válaszolták: „Hogyhogy? Hiszen te rendeltél ide bennünket. A te félelmednek van szüksége
ránk.” A fiatalasszony nagyon elcsodálkozott, és miután közölte, hogy nem ragaszkodik a
jelenlétükhöz, egy pillanat alatt eltűntek. A félelmeink tehát csak addig vannak jelen az életünkben,
amíg ragaszkodunk hozzájuk. Ha nem tartunk rájuk igényt, könnyen kiadhatjuk az útjukat.
Félelmeink tárgya nem valós lény, ezért nem jelent veszélyt számunkra. Ezt erősíti meg az is, hogy
a hölgy megkérdezte a fenyegető alak nevét, mire azt a választ kapta, hogy: „Honnan tudjam, te
álmodsz engem!” A félelmeink tehát belőlünk származnak, mi tartjuk fenn őket, és mi határozzuk
meg, hogy mi legyen velük.
A hatékony alkalmazás érdekében nem szabad elhallgatni, hogy a pozitív gondolkodás nem
mindig váltja ki a remélt hatást. Coué módszerének közel egy évszázados alkalmazása fényt derített
arra is, hogy a jól bevált mondatok ismételgetése egyeseknél negatív reakciót vált ki. Egy
asszonyban az „Egyre jobban és jobban vagyok” mondat gyakori hajtogatása nem
megkönnyebbülést, hanem fokozódó feszültséget keltett. Kiderült, hogy az „egyre jobban” szlogen
őt a hajdani tornatanárára emlékeztette, aki ezzel a biztatással ösztökélte diákjait teljesítményük
fokozására. Az erőltetett tempó fiatal korában megutáltatta vele a tornatanárát és a tornaórákat is.
Nála az „egyre jobban” szavak negatív érzelmeket váltottak ki, így nem csoda, hogy ismételgetésük
a betegség irányába kormányozta az életét. A szeretet szó mindenkiben pozitív képzeteket kelt, de
akadt, akiben izomfeszültséget váltott ki, és egész lénye ellenállt a szeretet elfogadásának. Kiderült,
hogy gyerekkorában gyakran megbüntették. A következetes nevelés közben szülei folyton ezt
hajtogatták: „Azért büntetünk fiam, mert szeretünk!”. Az időközben felnőtt férfi már nem is
emlékezett az egészre, csak csodálkozott, hogy nála miért nem segít a: „Szeretettel nézek a világra”
mondat ismételgetése.
Ha a gyakran ismételt kulcsszavak, mentális képek nem váltanak ki bennünk pozitív képzetet,
vagy hatástalanok maradnak, vagy ellenkező hatást eredményeznek. Sajnos csak hónapok, sőt egyes
esetekben évek múlva derül ki, hogy a programozás kudarchoz vezetett. A gyötrő emlékeket
ugyanis tudat alá nyomja az elfojtás. Az agy elrejti a korábbi fájó emlékeket, hogy ne zavarja a
jelenlegi életünket. Ettől azonban nem szűnnek meg, tudat alatt ott munkálnak bennünk, és az
önszuggesztió során előjönnek. A pszichológusok „koporsószegeknek” nevezik ezeket az
emlékeket, mert sok ember fejében időzített bombaként működnek. Ha tehát az öröm, a boldogság,
a gazdagság mögött csúf emlékek bújnak meg, akkor az emlegetésük lelki sebeket tép fel, és a
várakozással ellentétben nem tesz bennünket boldoggá. Nem válik gazdaggá az sem, akinek a
96/434
gazdagság szóról a „mocskos pénz” vagy a „csalás, lopás, élősködés” jut az eszébe. Sőt azok sem
érnek el anyagi gyarapodást, akiket valójában hidegen hagy a pénz, nem villanyozza fel őket a
gazdagság gondolata. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy nem csak az
Agykontrolban, hanem már az önszuggesztió során is döntő a képzettársítás. Nem az a fontos, hogy
mit mondunk, hanem hogy a kimondott, gyakran ismételt szavak milyen képzetet keltenek bennünk.
Aki minden áron meg akar gazdagodni, de a „pénz”, a „gazdagság”, a „vagyon” szavak negatív
tartalommal társultak az elméjében, alkalmazza a „gyarapodás”, vagy a „bőség” szavakat. Ekkor az is
előfordulhat, hogy nem anyagilag gyarapodik, hanem egészségügyileg, vagy szellemileg, amivel
többre megy, mint a sok pénzzel.
Simonfalvy Tamás pszichotréner arra is felhívta a figyelmünket, hogy az agy könnyebben
azonosul a jelen idővel, mint a múlttal. Ezért mondanivalónkat mindig jelen időben fogalmazzuk. A
múlt időben elhangzott kijelentéseket az agy lezártnak tekinti, és azt gondolja, hogy a jelenre már
nem sok hatást gyakorol. A jövő időben fogalmazott kijelentések pedig nem mások, mint vágyak. A
majd megvalósuló „szeretném ha” típusú programozás az Agykontrollban is hatástalan. A
tudatalatti csak olyan dolgot hisz el, amit a tudat határozottan állít. A múltbeli megállapítások, a
jövőre vetíttet vágyak nem elég meggyőzőek. Nagyon fontos a kulcsszavak, programozó mondatok
ismétlési tempója is. A motyogás, pusmogás, hadarás hatástalan marad. Csak a tisztán, érthetően,
lassan és hangsúlyozottan ismételt szavak, mondatok épülnek be a tudatalattiba. A gondolatban
végzett programozásra is ugyanez érvényes. Mondandónkat nem szükséges szóban kifejezésre
juttatni, gondolattokkal is célt érünk. A gondolatban ismételt mondatoknak azonban ugyanolyan
érthetőnek, tagoltnak és határozottnak kell lennie, mintha szóban hangzana el. Fogalmazás közben
ne alkossunk litániát. Néhány kellemes érzetet keltő kulcsszó jóval hatásosabb, mint a szép, kerek
mondatokba foglalt ömlengés. Ne töltsük az időnket szavalással, szónoklatokkal. Mire a végére
érünk, a logikus gondolkodásra képtelen tudatalatti már elfelejti az elejét. Ha több célt is el akarunk
érni, válasszuk szét őket. Alkossunk mindegyikre egy-egy programozó mondatot, és felváltva,
különböző időszakokban mondogassuk őket. Háromnál több programot azonban ne alkalmazzunk
egy időben, mert ez szétforgácsolja az agyat. Gondoljunk arra, hogy mi sem tudunk egyszerre több
dologgal foglalkozni kellő hatékonysággal.
Végül arra is időt kell hagyni az agynak, hogy a programozó mondatok tartalmát feldolgozza. Az
agy ugyanis nem magnószalag, az elhangzott mondatok nem rögzülnek rajta azonnal. Agyunk
gondolkodik, szelektál, értelmez; és csak az tapad meg benne, amit hasznosnak tart. A többi
információt kiselejtezi. Hiába programozunk jól, ha utána nem hagyjuk az agyunkat dolgozni, a
hallottakat helyükre rakni. Ezért önszuggesztió után teremtsünk csendet magunkban. Legalább fél
óráig tartózkodjunk a figyelemelterelő tevékenységtől, a lármás szórakozástól. Csak a jó hírek, a
kellemes meglepetések gyógyítnak viharos sebességgel. Az általunk fogalmazott állítások lassan
hatnak. Sok idő kell ahhoz, hogy a jobb agyfélteke elhiggye, amit szuggerálunk neki. Ezért nagyon
fontos még a türelem, a kulcsszó, kijelentés gyakori hajtogatása, ismétlése. Ezen a téren a jó
értelembe vett megszállottság kifejezetten előny.
A másik igen előnyös előkészítő gyakorlat a meditáció. Az irányított, vagyis a dinamikus

meditáció érzése leginkább a passzív meditációs tevékenységgel hasonlítható össze. A passzív
meditáció során egy olyan megváltozott tudatállapotba jutunk, amely az intenzív imádság során is
kialakul. Az imádságnak az a lényege, hogy ha mély átérzéssel, hittel kérjük azt, amire szükségünk
van, akkor olyan pozitív erők gyűlnek körénk, amelyek segítenek bennünket terveink megva-
lósításában. Minél jobban hiszünk kérésünk teljesítésében, annál több segítő erő koncentrálódik
körénk, annál nagyobb a megvalósulás valószínűsége. A hit, vagyis az imádság Isten által való
meghallgatásának vágya, és a siker elvárása olyan pozitív programként hat az agyunkra, amely
szinte a szárnyára vesz bennünket. A passzív meditációnak, vagyis a befelé fordulásnak és a mély
hitnek tehát majdnem olyan erős megvalósító ereje van, mint a célorientált dinamikus meditációnak.
Az imádság egyébként a túlvilági erőkkel való kapcsolatteremtésnek a legősibb módja. A
különböző vallásokban az imádság kivitelezési formája is a minél sikeresebb kapcsolatfelvételt
segíti elő. Annak idején a hozzánk látogató istenek sem véletlenül tanítottak meg bennünket arra,
97/434
hogy milyen módon imádkozzunk, hogyan juttathatjuk el kéréseinket hozzájuk a leghatékonyabban.
A mohamedán vallásban Allah szigorúan megparancsolta híveinek, hogy imádságaikat mindig kelet
felé fordulva kell végrehajtani. A keresztény egyházakban ez a követelmény külön felhívás nélkül
valósult meg, mivel az imaházakhoz kötött gyülekezetek templomaikat kelet-nyugati irányba
tájolva építették. Ennek következtében az oltárra tekintő hívek automatikusan kelet felé néztek.
Tudományos szempontból vizsgálva ennek az iránynak a kijelölése egyáltalán nem tekinthető
véletlennek. Tudjuk, hogy a Föld mágneses erővonalai észak-déli irányban haladnak, ami azt
jelenti, hogy észak vagy dél felé fordulva az erővonalak merőlegesen metszik az auránkat. Ezek az
erővonalak gyengék ugyan, de elég erősek ahhoz, hogy ebben a testhelyzetben már számottevő
zavart keltsenek meridiánjaink energiaegyensúlyában. Annak is megvan az oka, hogy nem nyugat,
hanem kelet felé kell fordulni. Az indiai jógik szerint a jobb tüdőnk a Yang, míg a bal tüdőnk a Yin
energia uralma alatt áll, így a jógalégzés során a felesleges Yang energia a jobb, míg a Yin energia a
bal orrlyukon keresztül távozik a testünkből. Miután a Föld északi pólusa Yin, a déli pólusa pedig
Yang energiával telített, így ebben a pozícióban testünknek közvetlenül azt a felét éri a két
különböző jellegű energiakisugárzás, amelynek uralma alatt áll. Ennek elsősorban fizikai állapotunk
szempontjából van nagy jelentősége. Agykontroll tanulmányaink alapján tudjuk, hogy az
agyfrekvencia csökkentése, vagyis az abszolút világgal létesített kommunikáció csak tökéletes testi
ellazulás és szellemi összpontosítás esetén lehetséges. Az imádságnak ez a formája éppen azt a célt
szolgálja, hogy minél alacsonyabb szintre szorítsa le az egészségünket befolyásoló zavaró
hatásokat, amelyek gátolják a testi ellazulást, és a belső nyugalom kialakulását. Egészségünk és
közérzetünk ily módon való átmeneti javulása tehát jelentősen megkönnyíti a meditatív állapot
elérését, még akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk.
Nagy valószínűséggel ugyanezt a célt szolgálja a római-katolikus vallásban is az imádkozás
rituális módja. Ebben az esetben a két tenyér összeillesztésekor az azonos jellegű ujjak egymáshoz
érintésével lezárjuk az energiaköreinket, így az energia nem tud kisugárzódni a szervezetünkből. A
bioenergia eltávozásának megakadályozása fokozza a testi ellazulás lehetőségét, amely egy idő után
szellemi ellazuláshoz, a meditatív állapot kialakulásához vezet. Tovább növeli az ellazulás
lehetőségét a katolikus templomok kör alakú kupolája is, mert a tudományos mérések szerint ez a
mértani alakzat a gúlában fellépő „piramis effektus”-hoz hasonló hatást gyakorol az épületben
tartózkodókra. Ez a hatás igen sokrétű, de a templomépítők főleg azt használják ki, hogy a kupolás
és hajós oszlopcsarnokok a piramisokkal megegyező módon kioltják az alattuk levő Hartmann-
ingersávokat, ami a bent levő emberekben a végtelen nyugalom érzetét kelti. Az aranymetszés
szabályai szerint kialakított belső tér, a boltívek összefutó bordái, valamint a kupolát tartó oszlopok
ideális száma és egymástól való távolsága is növeli ezt a hatást.
Bizonyára nem tekinthető véletlennek az sem, hogy a legtöbb keresztény templomban az oltárt
jóval a normál szemmagasság felett helyezik el. Imádkozás előtt az oltárra vetett tekintet ugyanis
önkéntelenül is abba a szöghelyzetbe állítja a szemet, amely elengedhetetlen feltétele az
agyfrekvencia csökkenésének. Ez a hatás egyébként még kisebb templomokban is kialakul, mivel a
kötelező letérdelés során olyan testhelyzetbe kerül az imádkozó, hogy az oltárra tekintés óhatatlanul
előidézi a szemgolyó felfelé fordulását. A szemhéjak lezárásának is fontos szerepe van az
imádkozásban, mert kirekeszti mindazokat a külső zavaró hatásokat, amelyek gátolják a meditatív
állapot létrejöttét.
Sokan vannak azonban, akik imádkozás közben nem az oltárra vetik a tekintetüket, hanem
lehajtják a fejüket, és így érik el a meditatív állapotot. Ez azt a feltételezést látszik igazolni, hogy az
agyfrekvencia csökkenése nem függ a fejtartástól. Lehajtott fejjel is el lehet érni a meditatív
állapotot, ha kissé felfelé fordítjuk a szemgolyónkat. Saját bevallása szerint José Silva, az
Agykontroll megalkotója is ezt a módszert alkalmazza. Vizualizálásai során lehajtja fejét mintha
imádkozna, így mindig jobb eredményt ér el, mint a klasszikus módszerrel.
Visszatérve a templomi szertartások hatékonyabbá tételéhez, ma már azt is értjük, miért égetnek
gyertyát az oltár, és a csodavárásra szolgáló kegytárgyak előtt. Tudományos vizsgálatok
egyértelműen igazolják, hogy a lobogó gyertya lángjának hipnotikus hatása van. Az ájtatosságot, az
Istennek szentelt figyelmet jelentős mértékben növeli a harangzúgás is. Ezen túlmenően a
98/434
harangszó több száz méter sugarú körben semlegesíti a Hartmann-hálót. A „tisztánlátók”
megfigyelései szerint a föld felszínén elfektetett energiaháló csak a harangozás után pár perccel
nyeri vissza eredeti alakját. Mellesleg a keleti vallásokban a mantrázás is hasonló hatást gyakorol a
Hartmann-hálóra, mint a harangszó. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanezt eredményezi az
orgonamuzsika, és a csoporténeklés. A zsidó vallásban sem véletlenül jelent meg a Dávid-csillag,
mert tudományos mérések szerint a drótból hajlított hatágú csillag szintén deformálja, eltéríti a
földsugárzásokat.
Az újkori kutatások fényt derítettek arra is, hogy a templomok helyét ősidők óta úgy választották
meg, hogy a főoltár kettő vagy három vízér kereszteződésére essen. Ez a körültekintő eljárás arra a
ma már feledésbe merült tapasztalatra vezethető vissza, hogy a vízerekből kisugárzó energia jelen-
tősen javítja a helyiség akusztikáját. Ennek következtében az oltár előtt prédikáló pap hangját az
utolsó padsorban is tisztán lehetett érteni, még akkor is, ha suttogva beszélt. Mivel ilyen kitüntetett
hely az egyes településeken belül másutt nemigen adódott, bizonyára nem véletlen, hogy a legtöbb
templom alatt régi templomok romjai nyugszanak. Hiába terjeszkedett a falu vagy város ellenkező
irányba, a templomot nem telepítették át, hanem maradt ott, ahová a természet törvényeit nálunk
sokkal jobban ismerő őseink helyezték. Az ősi templomokban az erőtér fokozására drágaköveket is
raktak az oltárkőbe. A több ezer éves indiai templomokban látható kristályok elsődleges szerepe
nem a díszítés volt, hanem a hely pozitív energiákkal való megtöltése.
Miután őseink radiesztéziai ismeretei a múlt ködébe vesztek, napjainkban már csak
használhatatlan imahelyek épülnek. A modern kor templomai nem mások, mint rideg csarnokok,
amelyek elvesztették a kapcsolatot a kozmikus és a földi erőkkel. Emiatt az emberek öntudatlanul is
kerülik őket. Ráadásul rossz az akusztikájuk, és alkalmatlanok a meditálásra, nem segítik elő a
szellem nyugalmát. Nem véletlen, hogy folyton zárva vannak.
Egyes esetekben az ősi templomok alatti erőtér annyira intenzív, hogy gyógyító hatást is
kiválthat. Az észak-kambodzsai Angkorban van egy hatalmas, rengeteg domborművel ékesített
templom, amelyet még II. Szurjavarman uralkodása idején építettek. Ez a háromszintes szentély
arról nevezetes, hogy az alatta levő földből „gyógyító energia” sugárzik ki. A sugárzás néha olyan
erős, hogy furcsa jelenségek (pl. rejtélyes fényeffektusok) kísérik. Egy 26 éves khmer asszony
csontrákban szenvedett. Miután az orvosok lemondtak róla, rokonai hordágyon elvitték ebbe a
templomba. A beteg három nap és három éjen át a kövezeten feküdt, majd felállt a hordágyról, és
járkálni kezdett. Az intenzív szubatomi sugárzás hatására teljesen kigyógyult a betegségéből. Sajnos
csak a jobbra forduló víz vált ki gyógyító hatást a szervezetben. A balra forduló vízerek, valamint a
Hartmann- és Curry-háló szinte mindig betegséget okoz. Ennek helye attól függ, hogy testünknek
mely részét éri káros sugárzás, a kór jellegét pedig nagy valószínűséggel a mágneses hullámok
frekvenciája szabja meg. Régen a beavatottak képesek voltak átpolarizálni a kártékony vízereket.
Ehhez bizonyos köveket használtak, amelyeket a vízfolyásokba helyeztek. Ez a tudás napjainkra
teljesen feledésbe merült, így ennek a szakterületnek a feltárását is jóformán elölről kell kezdenünk.
A Föld mágneses erővonalainak egészségre gyakorolt előnyös, illetve előnytelen hatását a
modern tudomány még tagadja, de mind többen vannak, akik hisznek benne, és komolyan kutatják.
Az eddig összegyűlt tapasztalatok alapján javasolják a természetgyógyász-szakkönyvek, hogy
ágyunkat lehetőleg észak-déli irányban helyezzük el, mivel fekvő helyzetben így metszi testünket a
legkevesebb erővonal. A kínai akupunktúra szerint a Yang energia a fejtetőn, a Yin energia pedig a
gyökércsakrán át áramlik a testünkbe. Ezért úgy célszerű az ágyon elhelyezkedni, hogy fejünk déli
irányba essen, mert az éjszakai alvás során a Föld déli pólusából kisugárzódó Yang energia, és az
északi pólusból kiáramló Yin energia így áramlik legnagyobb hatásfokkal a testünkbe. Sajnos
jelenleg ez még nem minden esetben kivitelezhető, mivel helykihasználási és esztétikai szempont-
ból a bútorokat kénytelenek vagyunk a fal mellé állítani. Ezért is lenne célszerű a jövőben új
települések létrehozása esetén az utcákat úgy kijelölni, hogy a házak kelet-nyugati irányba álljanak.
Ennek egyik előnye az lenne, hogy a lakások ablakai dél felé néznének, így a lehető legtöbb éltető
napfény érne bennünket, másrészt az ágyak észak-déli tájolása sem jelentene megoldhatatlan
gondot.

99/434
Mellékesen megjegyezve a Föld mágneses erővonalai nem csupán az emberre, hanem a
növényvilágra is hatnak. Emiatt ajánlják az energiakisugárzások tanulmányozásával foglalkozó
szakemberek a kiskerttulajdonosoknak is az észak-déli tájolási módot az ágyások kialakítása során.
A növényeket azonban a napsugarak maximális kihasználása érdekében itt is kelet-nyugati irányba
kell sorba ültetni. Így minden egyes növény maximális napfényt kap, nem árnyékolják le egymást,
ami ugyancsak előfeltétele a növekedés gyorsításának, valamint a beltartalmi érték és a
terméshozam növelésének.
Alkalmazási aggályok
Sokan vannak, akiknél a technikai nehézségeken kívül egyéb akadályok is hátráltatják ennek a
gyógyító eljárásnak az elfogadását. A legfőbb ok a minden újtól való idegenkedés, márpedig ez a
módszer újdonságát illetően forradalminak minősül. A hagyományos orvoslást mindenki ismeri, az
akupunktúráról már sokan hallottak, de a legtöbben elképzelni sem tudják, hogy valaki csupán a
gondolataival, az akaraterejével gyógyítson. Vannak olyanok is, akiket vallási megfontolások
tartanak vissza ettől a gyógymódtól, azt mondván, hogy Istennek vagy Jézusnak van csak joga ily
módon gyógyítani, hogy jön ahhoz egy földi halandó, hogy beleavatkozzon a világ Isten által
elrendelt menetébe. Elhangzanak olyan aggodalmak is, hogy ez a módszer a tanulástól, az élet
leckéjének elsajátításától fosztja meg az embert. A tapasztalat azonban az, hogy akit Isten így akar
tanítani, azt meg is tanítja, nem engedi idő előtt sem meggyógyulni, sem meggyógyítani. Olyan
szélsőséges véleményeket is lehet hallani, hogy elménknek ez a felhasználási módja az ördögtől
származik. Ha ez az erő valóban az ördögtől származna, akkor ártani is lehetne vele. Márpedig a
tudat alsó tartományaiban ezzel a módszerrel még soha senkinek sem sikerült ártani. Alfa, théta
vagy delta szinten a Magasabb Intelligencia közreműködésével kárt okozni egyszerűen lehetetlen.
A civilizált világ feladata nem a rombolás, hanem a teremtés. A technikai fejlődés jelenlegi
szintjén olyan veszélyes önpusztító eszközök kerültek egyes társadalmak birtokába, amelyek felett
az egyén hagyományos módon már nem képes ellenőrzést gyakorolni. A rohamosan növekvő
bűnözés megállítására, a bűnesetek felderítésére sem alkalmasak már a meglevő eszközeink,
fennmaradásunk érdekében szükség van új védekező módszerek megismerésére. Az emberiség
fejlődése olyan stádiumba érkezett, amikor a továbbhaladás érdekében is feltétlenül szükséges
ezeknek az ismereteknek az elsajátítása. Ha Isten nem akarná, hogy beleavatkozzunk a dolgába,
akkor nem adta volna ezt a túlélést és továbbfejlődést elősegítő módszert a kezünkbe. Egyre
bonyolultabbá váló világunkban elengedhetetlenül szükséges, hogy közelebb kerüljünk Istenhez,
mert erről a lépcsőfokról már csak az ő útbaigazítása alapján tudunk eredményesen továbbhaladni.
Vallási alapon magyarázva a Paradicsomból való kiűzetésünk óta eltelt évezredek alatt az
emberiség megszenvedett bűneiért, és Isten elérkezettnek látta az időt, hogy visszaadja az embernek
azon képességeit, amelyeket korábban elveszített. Ezeknek az ismereteknek a birtokában az
emberiség képes lesz arra, hogy ismét megteremtse magának a földi Paradicsomot, ahol csak a Jó
uralkodik, a primitív szinten megnyilvánuló Rossz pedig egyszer s mindenkorra kiűzetik ebből a
világból. A jövőnket illetően nagy a tét, az idő sürget bennünket. Nem fecsérelhetjük tovább
erőinket állandó viszálykodásra, egymás értelmetlen pusztítására. Fel kell készülnünk arra, hogy
más Földön kívüli civilizációkkal összefogva hozzájáruljunk mi is az univerzum távoli világának
felfedezéséhez, és kivegyük részünket a fejletlenebb civilizációk irányításában. Ehhez pedig az
szükséges, hogy a Földön tökéletes béke uralkodjon, hogy minden erőnket az eljövendő, magasabb
rendű céljaink szolgálatába állíthassuk.
Hatásmechanizmus
Az Agykontroll tudományos elfogadásának és hivatalos terjesztésének legnagyobb gátja az, hogy
nem ismerjük a hatásmechanizmusát. Ezzel kapcsolatban a módszer kidolgozói is csak
találgatásokkal szolgálnak. A legkézenfekvőbbnek tűnő működési mód azon a feltételezésen alapul,
hogy az egész univerzum egy intelligenciaközpont felügyelete alatt áll, ahol minden létező tárgynak
100/434
és élőlénynek megvan a tökéletes mása, az a kép, amilyen lehetne, ha a valós környezetében
semmilyen romboló erő nem hatna rá. Így agyunk tudatalatti tartományában tulajdonképpen semmi
mást nem kell tennünk, mint a jobb agyféltekénk révén összeköttetésbe lépni a Magasabb
Intelligenciával. A saját vagy a gyógyítandó személy adatait megadva lehívjuk ennek a végtelen
kapacitású agynak a memóriájából a kívánt képet, és gondolatok útján közöljük a számítógéppel,
hogy milyen változtatást kérünk. Ezt követően a Mindenható engedélye alapján az egyetemes
számítógép összehasonlítja a valós helyzetet a tárolt képpel, és energiamoduláció útján a szükséges
korrekciókat elvégzi.
Ily módon olyan fantasztikus változások, olyan csodaszerű gyógyulások is megtörténhetnek,
amelyekre csak a Bibliában találunk példát. Ezen az úton nem csak a jelenleg gyógyíthatatlannak
tartott betegségek bármelyike szüntethető meg, de olyan hiányosságok is, amelyek földi
viszonylatban a béta világ eszközeivel elméletileg is kivitelezhetetlenek. Ilyen változások lehetnek
pl. az ortopédiai korrekciók, végtagok kívánatos lerövidítése vagy meghosszabbítása. Ennek
kapcsán felmerül bennünk a kérdés, hogy hová lettek a felesleges szövetdarabok, vagy miből
keletkeztek a hiányzó testrészek. Erre sajnos a tudomány nem tud választ adni. A legvalószínűbb
magyarázat az, hogy a hiányzó molekulák energiából keletkeztek, a leválasztott részek atomjai
pedig energiává alakulnak át. Itt tehát egy sajátos pszichikai úton végbemenő materializáció és
dematerializáció jön létre, amely nem más, mint energiából való anyagteremtés, illetve az anyag
energiává való lebontása egy magasabb értelem által irányított módon.
Ez esetben már nem érvényesül az energiamegmaradás elve, mely szerint: „Energia semmilyen
folyamatnál nem keletkezik, és nem semmisül meg, hanem csak átalakul egyik energiafajtából a
másikba.” Az univerzum törvénye sokkal tágabb ennél. Eszerint minden energiából keletkezik. Még
az anyag is, és dematerializálás után energiává alakul vissza. Itt azonban energia alatt nem az atomi
világban ismert energiafajtákat (hő, fény stb.) kell érteni, hanem szubatomi energiát. A
világegyetem viszonylatában tehát módosul az energiamegmaradás törvénye, mivel az energia
anyaggá válva látszólag megsemmisülhet, és új energia jöhet létre az anyagból. Az energiából
történő anyagteremtés leglátványosabb bizonyítéka éppen a Bibliában olvasható, amikor Jézus az
éhező zsidó népet néhány darab kenyérrel és füstölt hallal lakatta jól. Csak a lakoma befejezése után
derült fény erre a ritka materializációs csodára, amikor látták, hogy az összeszedett maradék is
tízszer annyi, mint amennyi az eredeti ételmennyiség volt.
Itt célszerű megemlíteni, hogy a Fülöp-szigeteki gyógyítók által végzett operációk során
tapasztalható egy értelmetlennek látszó folyamat is. A healerek jelentős része ugyanis a test
megnyitása után nem tisztítja meg a beteg szerveket, hanem még a műtét előtt kívülről irányított
sugárzással dematerializálja az elhalt szöveteket. A dematerializált sejteket azután újramaterializálja
és felhozza a bőr alá. Ezt követően felnyitja a bőrt és kiemeli a materializált tárgyat, amely a
csirkebéltől kezdve a pénzérméig bármi lehet. Van olyan gyógyító is, aki fel sem nyitja a bőrt,
hanem teleportációval kihozza a materializált tárgyat a bőr külső felszínére, és onnan távolítja el.
Az elhalt vagy beteg szövetek dematerializálásakor felszabaduló szubatomi méretű
energiarészecskék valószínűleg akadálytalanul eltávozhatnának a testből, mint ahogy ez a spontán
remisszióval gyógyuló rákos betegeknél tapasztalható. Akkor miért van szükség erre az
újramaterializálási folyamatra? Talán így akarja a Mindenható felhívni az emberek figyelmét arra,
hogy itt egy másfajta alapokon álló operációval állunk szemben? Vagy csupán a beteg bizalmának
az elnyeréséről van szó, aki látván a vérző szövetdarabot megnyugszik, hogy valóban megoperálták,
így most már biztosan meg fog gyógyulni. Az antikohéziós erőtér egyébként a fertőtlenítésen és a
fájdalomcsillapításon kívül képes a véráramlás csillapítására, sőt megállítására is. Így vastagabb
erek szétválasztása esetén sem kell komolyabb vérveszteséggel számolnunk. Ennél a típusú
műtétnél tehát nincs szükség vérátömlesztésre, így nem fenyeget a fertőző betegségek vérrel történő
terjesztésének veszélye. Mivel a koncentrált energiasugárzás eltorlaszolja a véráram útját, illetve
beteg szövetek eltávolítása esetén lehegeszti az ereket, elmarad a vizenyőképződés is, így nem
jelentkezik a műtét utáni fájdalom sem.

101/434
Visszatérve az Agykontroll hatásmechanizmusára, ennek a minden eddigi elképzelést felülmúló
gyógyítási módnak is vannak határai. Éppen az összehasonlításos alapon való gyógyítás miatt nem
kérhetünk olyan változtatásokat, amelyek túllépik a születésünk pillanatában nekünk rendelt
adottságokat. Pl. senki sem kérheti, hogy ezentúl úgy nézzen ki, mint kedvenc filmszínésze, és
olyan agykapacitása legyen, mint egy Nobel-díjas tudósnak. Mindenki csak annyit kérhet, amennyit
a Mindenható földi küldetésének idejére neki útravalóul adott. A lélek fejlődésének lépcsőfokai
vannak, és még ily módon sem lehet emeleteket ugrálni. Sőt még azt sem lehet kérni, hogy a
Magasabb Intelligencia egyik pillanatról a másikra előre kezünkbe adja testi, szellemi és lelki
fejlődésünknek azokat az eredményeit, amelyeket ebben az életünkben érhetünk el. Az életben
mindenért meg kell küzdeni, ingyen semmit sem kapunk, még ez a szuperintelligens agy sem
ajándékoz meg minket olyan dolgokkal, amelyek nem illetnek meg bennünket. Csak azoknak a
veszteségeknek a korrigálását kérhetjük tőle, amelyeket földi életünk harcai során elszenvedtünk.
Ezen túlmenően kérésünk csak akkor talál meghallgatásra, ha az nem ütközik mások érdekével, és
ha az az egyetemes világ fejlődését szolgálja. Egy-egy fejlődési fokozat átugrása azért sem
lehetséges, mert vannak olyan ismeretek, amelyekre fent már nem lehet szert tenni. A tudás, a
tapasztalat minden építőkockája csak a maga idejében, és megfelelő szinten szerezhető be. Ha csak
egyetlen egy leckét is elmulasztunk megtanulni, kénytelenek leszünk visszatérni, mert e nélkül
nincs továbblépés.
A kozmikus alkotmány minden ember számára lehetőséget biztosít ahhoz, hogy részt vehessen a
világegyetem alakításában. Az univerzum törvényei mindenki számára megadják a jogot, hogy
képességeit maximálisan kibontakoztassa, és akaratát szabadon érvényre juttathassa. A képességek
maradéktalan kiteljesedésének, az akarat béklyómentes megnyilvánulásának fontos előfeltétele az
egészség, így ez a kérés törvényszerűen meghallgatásra talál. Senkinek az egészsége nem ütközik
ugyanis az egyetemes törvénnyel. Elvétve lehetnek ugyan karmikus betegségek, amelyeket előző
életünkben elkövetett bűneink miatt rótt ki ránk a sors, de ezek legtöbbje imádsággal, az Úrhoz való
fohászkodással előbb-utóbb feloldható. Persze adódhatnak olyan bűnök is, amelyek levezekléséhez
egy egész élet végigszenvedése sem elegendő, de az ilyen tehertétel viszonylag ritka. Azonban még
az ilyen sorsszerű betegségek esetén sem értelmetlen a próbálkozás. Ha meggyógyítani nem is
tudjuk az illetőt, sokszor enyhíthetjük a szenvedéseit.
Amennyiben erkölcsi aggályaink támadnának cselekedetünk helyességét illetően, akkor
gondoljunk arra, hogy nem mindenki volt gonosz, aki a jelenlegi életében szenved. Bizonyos
dolgok megtanulásához ugyanis a szenvedésen át vezet a leghatékonyabb és a leggyorsabb út.
Emberbaráti cselekedeteink, a Jó és a Rossz elbírálása során tehát próbáljunk meg felülemelkedni a
közvetlen környezetünkön, és tegyük túl magunkat az előítéleteken. Ha nagyobb látószögből
tekintünk a bennünket körülvevő világra, rájövünk arra, hogy minden emberrel, sőt az univerzum
minden egyes élőlényével egyetlen létközösséget alkotunk. Összetartozunk mindannyian, szerves
részei vagyunk egymás világának. Ez a magatartásforma, ez a világnézet ma még meglehetősen
idegen számunkra, de a küszöbön álló „new age” korszakban, az emberiség nagy öntudatra
ébredése után már általánossá fog válni.
Miután mi is része vagyunk az univerzumnak, nem csak jogunkban áll képességeinket érvényre
juttatni, hanem ez egyben kötelességünk is. Sőt minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak
érdekében, hogy legyőzzük az elénk tornyosuló akadályokat. Aki nem tesz meg mindent annak
érdekében, hogy áttörje környezete gátjait, aki nem igyekszik minden nehézség ellenére érvényre
juttatni jobbító szándékát, az vétkezik az univerzum törvényeivel szemben. Minél jobb
képességeket, minél kiemelkedőbb tehetséget kap valaki az élettől, annál nagyobb felelősséggel
tartozik a világegyetemmel szemben. A kiugró képességek ki nem használása bűn, amelyet a
Mindenható sohasem fog megbocsátani nekünk. Az univerzum reagál ránk, számon tart minket,
fontos alkotóeleme vagyunk a világnak. Mindent el kell követnünk tehát annak érdekében, hogy
ellássuk a ránk rótt feladatokat. Aki nem tesz eleget az elvárásoknak, aki nem teljesíti küldetésének
célját, az nem csak önmagának árt, hanem a világegyetem harmonikus fejlődésében is kárt okoz.
Földi küldetésünknek magasztos célja van, a végső célt illetően mindnyájan azért létezünk, hogy a
teremtést, az egyetemes világ fejlődését szolgáljuk.
102/434
Napjainkban mind többen vannak, akik kiemelkedő gyógyító képességekkel jönnek a világra.
Közülük nem egy akad, aki hivatásszerűen űzi a gyógyítás mesterségét. A természetgyógyászok
meredeken emelkedő számát tekintve sok emberben megfogalmazódik a gyanú, hogy ennek a
pályának a népszerűségét nemcsak a hivatástudat eredményezi. Ezt látszik alátámasztani a szelíd
gyógymódok alkalmazói által kért tiszteletdíjak sokszor csillagászati összege. Ennek láttán gyakran
felmerül a betegekben, hogy van-e egyáltalán joga a természetgyógyásznak pénzt kérni a
munkájáért, szabad-e kamatoztatnia istenadta képességeit. Kétkedésük alapja a Biblia, amelyben
Jézus így vélekedett erről a kérdésről: „Ingyen kaptátok, ezért ingyen adjátok!”
Elanyagiasodott világunkban ez az intelem már nehezen tartható be, hiszen a főállásban
gyógyítónak meg kell élnie valamiből. Neki is van rezsiköltsége, amit ki kell fizetni, így kénytelen
pénzt kérni a munkájáért. Arra azonban ügyelnie kell, hogy képességei ne váljanak a
meggazdagodás eszközévé. Aki azért űzi ezt a szakmát, hogy évente egy hónapot a Kanári-
szigeteken nyaralhasson, luxusautón járhasson, luxuslakásban, pazar körülmények között élhessen,
az nem használja, hanem kihasználja a képességeit, kufárkodik vele. Az ilyen ember élősködik a
társadalmon, visszaél istenadta képességeivel, amit a Teremtő a végső elszámolásnál számon fog
kérni rajta.
Elméleti alapok
Az energia a világot alkotó anyag legkisebb részecskéje. Az ősrobbanás középpontjából
szétsugárzó rotációs energia mindenütt megtalálható, betölti az egész univerzumot. A földi
világunkban is szinte felmérhetetlen mennyiségben jelen van, és a szemléletesség kedvéért
nevezhetjük akár éternek is. Az ősenergiát szubatomi részecskének is nevezik, mert ezekből az
energiakvantumokból épül fel az atom, a molekula és minden anyag, ami körülöttünk van, sőt még
maga a tudat is. Sajnos a rotációs energia atomi szinten, vagyis a mi világunkban közvetlenül nem
hozzáférhető, emiatt nehéz a létezésének kimutatása. Miután a szubatomi energiarészecske
rendkívül kicsi, ezért ez lehetőséget ad a „clairvoyance” vagy az Agykontrollban használt
terminológia szerint a Hatékony Érzékelés Kivetítés magyarázatára is. Mivel a tudat szintén
energia, a HÉK során kivetített energiarészecskéknek semmilyen akadályt nem jelent bármilyen
anyagon átlátni, vagy azon áthatolni. Ez ahhoz hasonló, mint amikor felnézünk az égre, és rengeteg
csillagot látunk, ha viszont egy űrhajóval kirepülnénk az űrbe, akkor látnánk csak, hogy a
sokmilliárdnyi csillag ellenére valójában milyen üres a csillagközi tér. Az egyes égitestek roppant
távol vannak egymástól, és pici kis golyóknak látszanak csupán. Tulajdonképpen a
materializálódott anyag atomjai is ugyanilyen közegnek számítanak a szubatomi energiakvantumok
számára. Ami nekünk folytonos, áthatolhatatlan anyag, az a rendkívül parányi energiarészecskék
számára szinte légüres tér. Ezért lehetséges az, hogy a HÉK során kivetített tudatunk átlát minden
anyagon, betelepedhet bármilyen anyag vagy tárgy belsejébe, és könnyedén bejuthat bármilyen zárt
térbe, illetve lezárt épületbe.
Első hallásra az anyagnak ez a nagyfokú átjárhatósága képtelenségnek tűnik, de ha konkrétan is
megvizsgáljuk az atomok belső méretarányait, akkor már hihetőbbé válik ennek a jelenségnek a
kivitelezhetősége. Az atomi térkitöltést akkor érzékelhetnénk a leglátványosabban, ha egy
hidrogénatomot képzeletben akkora méretű buborékká nagyítanánk fel, mint egy családi ház. Ebben
az esetben az atommag csupán egy porszemnek látszana a buborék közepén. Az erős nagyítás
ellenére az elektron még ennél is kisebb, gyakorlatilag láthatatlan lenne. Méretére jellemző, hogy a
hidrogénatom tömegének 99,95%-át ez a közepén levő kis „porszem” alkotja. Az anyagnak ezt a
hihetetlenül laza szerkezetét még egyértelműbben érzékelteti az alábbi hasonlat. Ha egy 1 cm vastag
és a Földünk egyenlítőjénél 25 ezerszer hosszabb vasrudat össze tudnánk úgy nyomni, hogy
atommagjai és elektronjai egymás mellé kerüljenek, akkor ezt az 1 milliárd km hosszú vasrudat
változatlan vastagság mellett 1 mm-re tudnánk összezsugorítani. Ez a sajátos anyaghalmaz azonban
még mindig nem tekinthető tömörnek. Az atommagot ugyanis nukleonok (protonok és neutronok)
alkotják. Kb. 100 van belőlük, és az átmérőjük 10–34 cm nagyságrendű. Az atommag átmérője
103/434
viszont 10–14 cm, ami azt jelenti, hogy a nukleonok össztömege térfogatának az 1%-át sem tölti ki.
Ennélfogva nem csak az atomnak, hanem az atommagnak is legalább 99%-a űr. Az általunk
tömörnek tekintett anyag tehát gyakorlatilag üres. Nem csoda tehát, hogy az elektronnál is
nagyságrendekkel kisebb energiakvantumok minden nehézség nélkül átszáguldanak rajta.
Az ősenergia materializációja egy jól nyomon követhető folyamat, mivel minden testnek, legyen
az akár élő, akár élettelen, energiakisugárzása van. Az élettelen tárgyaké homogén, mert nem
mentek át evolúciós fejlődésen. Pl. egy kődarab lényegében most is olyan, mint egymilliárd évvel
ezelőtt. Az élőlények energiakisugárzása azonban összetett, magukon viselik fejlődésük nyomait.
Az embernél az univerzális evolúció nyomai a test körüli aurán, testünk energiakisugárzásán
figyelhető meg. A gerincoszlop mentén hét sugárzó energiamező, hét forgó kerékként örvénylő
erőkör helyezkedik el egymás felett. Az életenergiának ezeket a központjait közismert néven
csakrának is nevezik. A gerincoszlop legalján helyezkedik el a tisztán szubjektív, anyagtalan
energiamező, mely az ősrobbanás előtti állapotot tükrözi. A második csakra a szubatomi
energiamező, ami az ősrobbanás utáni állapotot örökítette meg. A harmadik az atomi energiamező,
mely az anyagi világ kialakulásának kezdetét őrzi. A negyedik a molekuláris energiamező, ami az
élővilág elindulásának előfeltételét teremtette meg. Az ötödik energiamező a sejtekhez kötődik, a
hatodik az egyes szerveket képviseli, míg a hetedik energiamező eredménye már mindenki számára
látható és érzékelhető, mivel ez az élő szervezet csakrája.
Kozmikus eredetünk nem kevésbé rejtélyes bizonyítéka, hogy a sejtjeink magjában található kb.
2 m hosszú DNS-láncból csak 2 centiméternyi szakasz vesz részt tulajdonságainak átörökítésében.
A sejtben tárolt információk 99%-a feltehetően kozmikus fejlődésünk korábbi állomásainak örökítő
anyagát tartalmazza. Az élőlények azonban az univerzális evolúció nyomain kívül a földi evolúcióét
is megőrizték. Mint ismeretes, az emberi embrió az anyaméhben való fejlődése során az egy-
sejtűektől kezdve a kétéltűeken keresztül végighalad a teljes evolúciós láncon, egészen a gerinces
emlősökig. Fejlődése során egy időre még a majmokra jellemző szőrzetet is magára veszi, amíg
végleg ki nem alakul a magzat emberi formája. A „harmadik szem” is megjelenik az embrionális
fejlődés során. Orosz kutatók megállapították, hogy a kéthónapos embrióban egy fényérzékelésre
alkalmas, lencsével ellátott és idegsejtekkel rendelkező szervképződmény fejlődik ki. Ez azonban
nem nő tovább, a magzat fejlődése során csupán egy borsószemnyi tobozmirigy lesz belőle. Dr.
Vitalij Pravdivcsev professzor szerint ez a szerv korábban cseresznye méretű volt, és az elmúlt
évezredek alatt csökevényesedett el. Ezzel együtt elvesztettük a telepatikus és „tisztánlátó”
képességünket, valamint a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtés lehetőségét.
Egyébként a pszichológusok szerint a léleknek is vannak rétegei, melyeknek egy része az előző
életeinkből ered. Személyiségszerkezeti rétegződésünk a hagyma héjaihoz hasonlítható. A legkülső
héj a viselkedés, a magatartás. A következő réteg a személyiség érzelmi, indulati világa. Jellemző
az emberre, de folyamatosan változik. Ez alatt a karakter szintje található. Egyfajta állandó
beállítódást jelent, aminek alapján az egyén mindig a megszokott módon viszonyul az őt körülvevő
dolgokhoz, emberekhez, önmagához, a világhoz. Ez a réteg a hiedelmek, a félelmek és a vágyak
rendszere. Hároméves kor körül alakul ki, és lényegét tekintve az élet során nem változik. Még
mélyebben található az egyéni tudattalan. Itt őrzi a psziché a tudatosan nem hozzáférhető
emlékeket, örömteli vagy fájdalmas, esetleg érzelmileg feldolgozatlan történéseket. A karakter
jellegét ezek a már tudatatlanba süllyedt emléknyomok határozzák meg. Ez alatt van a kollektív
tudatatlan tartománya. Ide tartoznak mindazok az emlékképek, tudtatartalmak maradványai,
amelyeket az ősöktől átörökítetten kapunk. Az emberi lélek belsejében legmélyebben a lélek magva
található. Ez az, amit sokszor szellemiségnek nevezünk.
Éteri testünk energiaközpontjai alkotják az auránkat. A csakráknak azonban nem csupán ener-
giakisugárzásuk van, hanem igen érzékenyen reagálnak a környezet energiasugárzásaira, sőt a
színekre és a hangokra is. Nem véletlen tehát, hogy a különböző színek és a zene képes befolyásolni
az egészségi állapotunkat. A gáton található és a föld felé irányuló gyökércsakra a piros színre, és a
hanglétra legalsó hangjegyére a „c” hangra érzékeny. Ez az energiacentrum a testi jólétre, a
vitalitásra van hatással, és összefügg a betegséggyógyítással, a más emberek feletti hatalommal,
104/434
valamint a szexuális energiával. A második energiaközpont a keresztcsonti csakra, amely a köldök
alatt helyezkedik el, és a narancsszín tartozik hozzá. Frekvenciája a „d” hang. Ettől a centrumtól
függ az intellektus minősége, a szellemi világosság, és a logikus gondolkodás képessége is. A
szervezetben a kiválasztás és tisztulás folyamatára gyakorol hatást. A harmadik csakra a mellcsont
alatt található, és sokan napfonatcsakrának nevezik. Színe a sárga, frekvenciája az „e” hang. Ez a
centrum táplálja az öntudatot, az intuíciót, az általános szenzitivitást, és segít átváltoztatni a durva
anyagit lelki-szellemi értékké. A negyedik energiacentrum a szívcsakra. A mellcsonton, a
mellbimbók vonalában helyezkedik el. Színe a zöld, frekvenciája az „f” hang. Ezen a központon át
áramlanak a szeretetre való képesség energiái. Ez az életörömcentrum, a növekedés, a gazdagság, a
szellemi és anyagi jólét csakrája, de a túlvilággal való kapcsolattartást is befolyásolja. Az ötödik a
gégecsakra, amely a nyaki hajlatban található. A hozzá tartozó szín a kék, frekvenciája a „g” hang.
Ez az energiaközpont a hang, a kifejezőképesség forrása, az alkotóenergiák elosztója. A hatodik a
homlokcsakra, amit harmadik szemnek is neveznek, mert a két szem között, a szemöldökvonalban
helyezkedik el. Színe az indigókék, frekvenciája az „a” hang. A szellemi világgal valamint az
ember pszichikai képességeivel kapcsolatban minden megnyilvánulás ezen a centrumon keresztül
zajlik. A hetedik energiaközpont a fejtető- vagy koronacsakra, melynek helye a csecsemőkor után
összenövő kutacs. Színe a lila, frekvenciája a „h” hang. Ezen a centrumon át érhető el a teljes
összetartozás az éteri energiával és Istennel, valamint az univerzummal való egyesülés kozmikus
tudata.
A csakrák forgási energiája nem függ a kortól és a nemtől, mozgásukat a szervezet
energiatelítettsége befolyásolja. Az óra járásával megegyező irányban forognak, ha energiát
vesznek fel, és ellenkezőleg, ha energiát adnak le. A csakrák egymással szoros összeköttetésben álló
energiacentrumok. Közös energiavezetékekre kapcsolódnak rá, amelyek a gerincben húzódnak. A
tantra jóga szerint a gerinc bal oldalán halad a negatív (Yin) energiát szállító idá, a jobb oldalán
pedig a pozitív (Yang) energiát továbbító pingalá. Közöttük húzódik a semleges szusumná ösvénye,
melyen a jógi testi, lelki és szellemi tudatát a pörgő csakrák centrumai át egyre magasabb szintre
emeli. A szusumná az átlagemberek esetén zárva van, vagyis nem áramlik energia rajta. A
szusumnát a kundalini tölti meg energiával.
Aktív közreműködés
Ismét visszatérve az Agykontrollhoz, sajnos a gyógyításnak az előzőleg ismertetett
legegyszerűbb módját a legnehezebb kivitelezni. Kevesen képesek arra, hogy olyan hatásfokkal
kommunikáljanak a Magasabb Intelligenciával, amely első alkalommal képes végleges gyógyulást
produkálni. Általában csak lassan, többszöri kapcsolatfelvétel után lehet látványos eredményt
elérni. Viszont sokkal hatékonyabban megy végbe a gyógyulás, ha mi is tevékenyen
közreműködünk benne, ha elképzelünk olyan eszközöket, amelyeket alkalmasnak vélünk
betegségünk gyógyítására. Ha pl. nagy mennyiségű baktériumot kell valamely testrészünkből
eltávolítani, akkor ennek érdekében bevethetjük a Silva által említett lézersugarat is. A
lézergenerátornak azonban nem kell olyan precíznek lennie, mint a valóságban, csak addig kell
elménkben tökéletesíteni, amíg elhisszük róla, hogy az egy működőképes sugárforrás. Nem baj, ha
az elménk képernyőjén csak egy darab rúd jelenik meg, a lényeg az, hogy mi meg legyünk győződve
ennek a rúdnak a működőképességéről. Olyan ez, mint amikor a gyermek talál egy csorba kanalat, és
azt képzeli róla, hogy az egy hajó, így annak megfelelően játszik vele. A jobb agyféltekében
sohasem a valóság a fontos, hanem az elképzelés. Nem számít, ha az elképzelt eszköz műszakilag
nem tökéletes, mert az agy így is megkapja az üzenetet. Az elgondolás ugyanis jelen van, és az
elgondolás, a szándék nyelvét a lelki képek alkotják. Ha valami rejtélyes betegségünk van, amiről
fogalmunk sincs, hogy milyen segédeszközzel űzhetnénk ki szervezetünkből, kapóra jöhet a
korábban alkalmazott akupunktúrás kezelés is. Amennyiben régebben találtunk egy olyan pontot,
amely valamilyen mértékben segített a betegség tüneteinek csökkentésében, akkor most képzeljük
el azt, hogy ezen a ponton egy elektrostimulációs készülékkel kezeljük magunkat, és ettől egyre
jobban vagyunk, míg végül meggyógyulunk.
105/434
Általános regeneráló és gyógyító módszerként jól bevált az a gyakorlat, melynek során
energiával árasztjuk el a szervezetünket. Képzeljük el, hogy a harmadik csakránk, a napfonat
mögött egy kis nap van. Ez a fehéren izzó golyó egyre nagyobbá válik a testünkben, és
energiarészecskékkel árasztja el minden sejtünket, a lábujjainktól kezdve a fejünk tetejéig. Egy idő
után a fehér fény kilép a testünkből, és auránkat megnövelve vastag védőburkot von körénk, ami
lehetővé teszi a külső, káros hatások kivédését.
Silva-féle Speciális Gyógyító Módszer

A statikus kézrátételes gyógyításból kifejlesztett Silva-féle Speciális Gyógyító Módszer a
kézrátételes terápiák legtökéletesebb formája. Hatásmechanizmusa lényegében megegyezik az
Agykontroll gyógyító mechanizmusával, a különbség csak annyi, hogy ezt a módszert lokális
problémák gyógykezelésére használjuk. Tudatunk alfa tartományában felvesszük a kapcsolatot a
Magasabb Intelligenciával és kezünket a kezelendő testrész fölé helyezve mintegy rámutatunk a
beteg szervre. Gondolati úton beprogramozzuk a kozmikus agy számítógépét, amely összehasonlítja
a beteg szervet a tárolt képpel és a szükséges korrekciókat elvégzi. A gyógyulás, mint minden kéz-
rátételes módszernél, itt is energiabesugárzás útján történik, de most a Magasabb Intelligencia
vezérli, hogy ujjaink energiamezőiből milyen és mennyi energia áramoljon be a beteg szervbe
ahhoz, hogy az energiaegyensúly létrejöjjön. A gyógyító lánc kialakulásának alapvető feltétele,
hogy a kezünket ráhangoljuk az agyunkra, vagyis kézfejünket azon a frekvencián rezgessük, amely
frekvencián agyunk a kommunikálást végzi.
Mellékesen megjegyezve újabban ezt a hatást mesterséges eszközökkel is ki lehet váltani. Az
erre a célra alkalmas készülékek egy beépített generátor segítségével 10 Hz frekvenciájú jelet
állítanak elő, amelyet felerősítve belevezetnek egy elektromágnesbe. Ezt a szivacsbetétbe ágyazott
elektromágnest a test azon felületére kell helyezni, ahol a fájdalmat érezzük, és a gyógyító hatás így
is létrejön. Mivel ebben az esetben nem a Magasabb Intelligencia, és nem is a gyógyító jobb
agyféltekéje irányítja, hogy milyen energiák kerüljenek kisugárzásra, valószínűleg itt a beteg
tudatalattija veszi át az irányítást, és dönti el, hogy a periodikusan kisugárzott Yang és Yin jellegű
energiából mennyit vesz fel. Ilyen kísérletek egyébként már korábban is folytak a műsoros kazettán
árusított úgynevezett „gyógyító hanggal”. Ennek a módszernek azonban az a hátránya, hogy a
testfelületre helyezett kisebb méretű magnó hangszórójából nem csak elektromágneses hullámok
áramlanak ki, hanem a 10 Hz frekvenciának megfelelő kattogó hang is, amely a környezetünkben
tartózkodókat egy idő után meglehetősen idegesíti. A másik hibája ennek a módszernek, hogy a
kommersz magnók sebessége többnyire eltér a szabványértéktől, így a kívánatos 10 Hz-es
frekvencia nem biztosítható pontosan.
A II. fejezetben részletesen szó volt arról, hogy mire kell vigyázni az akupunktúrás, az
akupresszúrás és a statikus kézrátételes energiabevitelnél. A dinamikus kézrátétellel való gyógyítás
alapvetően abban különbözik a statikus kézrátételes gyógyítástól, hogy itt nem kell irányítani az
energiabesugárzást, tehát nincs szükség rá, hogy belelássunk a testbe, ezt elvégzi helyettünk a
Magasabb Intelligencia. Statikus kézrátétellel csak az képes gyógyítani, akinek a kezéből legalább
tízszer akkora energia áramlik ki, mint egy átlagember ujjaiból. Ez az energia béta tartományban,
tehát állandó jelleggel generálódik és intenzitása csak fáradtság esetén csökken kissé. Vannak olyan
healerek is, akiknek annyira erős az energiakisugárzásuk, hogy már 20 cm távolságból is képesek
besugározni a beteg testrészt, vagy megnyitni felette a bőrt. Mivel energiájukat kikapcsolni nem
tudják, ezért az utcán mindig zsebre tett kézzel sétálnak, nehogy egy véletlen érintés folytán
megsértsenek valakit. Önmaguk megsértése ellen védettek ugyan, de ennek az az ára, hogy saját
magukat többnyire nem képesek kezelni, erre más healereket kell megkérniük. A dinamikus
kézrátétellel való gyógyításnál azonban nincs szükség erre a különleges képességre. Miután itt az
energia rajtunk keresztül ugyan, de kívülről jön, az irányítást is külső erők végzik, így bárki képes
arra, hogy tudatának alfa tartományában 10 Hz-es frekvenciájú rezgő mozdulatokat végezve
kézrátétellel gyógyítson. A Távol-Keleten egyébként évszázadok óta alkalmaznak egy ehhez hasonló

106/434
módszert. Japánban a kézrátételes gyógyítás szabályait a Reiki foglalja össze, és népszerűsége
vetekszik az akupunktúrával.
Kiegészítés
Mivel a pszichoenergetikai gyógyítás és a parapszichológiai jelenségek között igen szoros
összefüggés van, befejezésül, az érdekesség kedvéért próbáljuk meg néhány parajelenség
feltételezett hatásmechanizmusát megfejteni. A II. fejezetben szó volt arról, hogy az akupunktúrás
kezelések során a Yang vezetékek telített pontjainál hidegnek, a Yin vezetékek telített pontjainál
pedig melegnek érezzük a bőrt. A Fülöp-szigeteki healereknél járt betegek is nem egyszer
említették, hogy a kézzel való energiabesugárzás során hol hidegnek, hol pedig melegnek érezték a
kezelt testrészeiket. Ez arra enged következtetni, hogy a Yin energia terjedése során kissé
felmelegíti, míg a Yang energia néhány fokkal lehűti az útjába eső anyagot. Sokak számára
komolytalannak tűnhet a téma, de az úgynevezett asztaltáncoltatásnál is megfigyeltek egy
határozottan hidegnek tűnő légáramlatot. A mérések szerint az asztal körüli hőmérsékletcsökkenés az
5-6 °C-ot is elérheti. Mint ismeretes, ezeken a szeánszokon a résztvevők körülülnek egy asztalt,
kezüket az asztal fölé helyezik, és gondolati úton Yang energiát sugároznak az asztallapba. Amikor a
Yang energia olyan nagy, hogy ellensúlyozni képes a földből kilépő Yin energiát, a gravitációt, akkor
az asztal felemelkedik a levegőbe. Azt természetesen a résztvevők nem tudják, hogy most Yin vagy
Yang energiát kell-e kisugározniuk, ezt szintén az egyetemes agy dönti el. Ahhoz, hogy a Magasabb
Intelligenciával létrejöjjön a kapcsolat, elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább a résztvevők
egyike le tudjon menni alfa szintre.
Érdekes kísérő jelensége az asztaltáncoltatásnak, hogy a helyiségben áramló Yang energia
sokszor a többi berendezési tárgyra is kihatással van. A bútorokon átáramló antigravitációs erőtér
felborítja a korábbi erőegyensúlyt, a súlyerő csökkenésével a belső feszültségek felszabadulnak,
amely pl. a szekrények recsegésében, ropogásában nyilvánul meg. További érdekes
megnyilvánulása ezeknek a szeánszoknak, hogy a Yang energiával töltött berendezési tárgyak az
energiakisugárzást előidéző személy felé mozdulnak el, míg a Yin energiával, vagyis a
gravitáció által átjárt átlagszemélyek taszító hatást fejtenek ki ezekre a tárgyakra. Úgy tűnik, hogy a
mágneses erőterekkel ellentétben itt a két ellenkező pólus nem vonzza, hanem taszítja egymást.
Az előbbi pszichokinézisen alapuló jelenséggel rokon a telekinézis hatásmechanizmusa is. Ennél
a ma még csak kanálhajlítgatásoknál alkalmazott jelenségnél szintén egy intenzív energiaáramlás
okozza a fémek alakváltozását. Az ujjakból kiáramló antikohéziós energia „megpuhítja” a
fémtárgyakat, amelyek ily módon már a saját súlyuk alatt is meghajlanak. Miután az anyag az
energia belépése helyén puhább, mint a kilépés helyén, ezért felülről alkalmazva a besugárzást az a
fura jelenség is előállhat, hogy a kanál nyele felfelé görbül. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az
anyag keményebb részeiben uralkodó feszültség a puhább, vagyis a könnyebben összenyomható
felület felé hajlítja a fémet. Ha az anyagban túl nagy a feszültség, pl. műanyag vagy hőkezeletlen
üveg esetén, akkor a feszültséggócok besugárzásának hatására olyan kiegyenlítetlen erők
szabadulnak fel, hogy a tárgy könnyen el is törhet. Egy bizonyos határon túl a Yang energia
feldúsulása a besugárzott tárgy kristályszerkezetét is szétrobbanthatja, ami az anyag
szétmorzsolódásában, szilánkokra való szétesésében nyilvánul meg.

107/434
Feltételezhetően az asztaltáncoltatáshoz hasonlóan a levitáció jelensége is egy tudatalatti szinten
magunkban előidézett energiafeltöltődés következménye. Ennek a jelenségnek a legismertebb
gyakorlója Copertinói Szent József szerzetes volt, aki ha théta szinten lezajló meditáció során kellő
mennyiségű Yang energiát gyűjtött magába, akkor nem csak lebegni, hanem a földtől
elrugaszkodva repülni is tudott. Különös módon ennek a madarakkal is beszélni tudó szerzetesnek
kisebb vizsgálatoktól eltekintve nem származott komoly hátránya ebből a képességéből. Annak
ellenére, hogy a középkorban élt, az egyház nem neheztelt rá, csupán élete végén szigetelték el egy
kolostorba zárva az érdeklődők egyre növekvő tömegétől. Nem volt azonban ilyen szerencséjük a
hasonló adottságokkal rendelkező, kevésbé szentéletű kortársaknak. Ebben a korban ugyanis a
parapszichológiai képességekkel megáldott vagy inkább megvert embereket boszorkánysággal
vádolták, és miután az agyfrekvencia tartós lecsökkenése rendszerint együtt jár a szubatomi energia
intenzív felvételével, ezek a személyek kisebb-nagyobb mértékben szintén veszítettek a
testsúlyukból. Ennek a tapasztalatnak az alapján vált általánossá a boszorkányperekben az úgy-
nevezett vízpróba. A vádlott tanúk előtt történt vízbe merítése során a súlytalan vagy az átlagosnál
könnyebb test természetesen fennmaradt a víz felszínén, mely egyet jelentett a vád
beigazolódásával, és maga után
vonta a máglyán való élve elégetést.
Ne higgyük, hogy ezek a perek
egyedi esetek voltak a középkorban.
Évszázadokon át több mint 1 millió
nő és férfi halt máglyahalált az esz-
telen boszorkányüldözések miatt. A
boszorkányüldözés nem egyszer tö-
meggyilkosságba torkollott. 1590-ben
a németországi Werdensfels egész
lakosságát (4700 embert) kínozták
és küldték máglyára, mert a szom-
széd város szerint az ördöggel cim-
boráltak. Egyébként nem Copertinói
Szent József volt az egyetlen szent,
aki ájtatos fohászai során a levegőbe
emelkedett. A feljegyzések szerint
több mint 200 katolikus szent
levitált rendszeresen. Köztük volt
Assisi Szent Ferenc, Szent Domon-
kos, Siennai Szent Katalin és Avilai
Szent Teréz. A levitáció jelensége nálunk sem volt ismeretlen. A történeti leírások szerint amikor
Szent László királyunk a kápolnájában imádkozott, a teste fénylett, és a kövezetről felemelkedve
lebegett. Nevéhez több természetfeletti cselekedet is kapcsolódik. Gondolati úton ő idézte elő a
tordai hasadékot az őket üldöző tatárok megállítására, és szomjazó serege számára a sziklából vizet
fakasztott.
Minden bizonnyal a levitációhoz hasonló energiafeldúsulási jelenséggel állunk szemben a
tűztáncnál is. Mint ismeretes, ebben az esetben a kísérlet alanyai 400-700 °C-os izzó
parázsszőnyegen sétálnak át anélkül, hogy talpukon az égés legcsekélyebb jelei is tapasztalhatók
lennének. Dr. W. T. Brigham, a British Museum kutatója személyesen tapasztalta, hogy ennél a
jelenségnél a mechanikai védelem semmit sem segít a hő visszatartásában. Három bennszülöttel
figyelte a Kona-szigeten kitört vulkánt, amikor a láva elzárta az útjukat. Kísérői azonban nem estek
kétségbe, hanem elindultak, hogy átvágjanak a fortyogó lávafolyamon. Megpróbálták rávenni a
tudóst is, hogy tartson velük. Ő hallani sem akart róla, de a végén – más megoldás nem lévén –
rászánta magát az átkelésre. A biztonság kedvéért azonban a cipőjét és a zokniját magán hagyta. A
bennszülöttek jót nevettek rajta, amikor a lábbeli és a zokni elégett cafatai lemaradtak mögötte, de
végül ő is sértetlenül tette meg a 46 méteres utat. Az auralátók – vagyis azok a személyek, akik a
108/434
bioenergia által gyengén ionizált levegő láthatatlan fénysugarait is érzékelik – állítják, hogy ebben
az állapotban a lábakból kiáramló energiasugárzás intenzitása megnő, és színe kékről vörösre vált.
A tűzön járók egyike szerint „ilyenkor olyan érzés fog el, mintha kiszökne a vér a lábamból, a
lábfejem elzsibbad és anélkül, hogy érinteném, szinte repülök a parázson.”
Nem mindenki alkalmas arra, hogy önmagát hipnotizálja, ezért elengedhetetlen egy „tisztánlátó”
személy jelenléte, aki meg tudja állapítani, hogy az intenzív energiasugárzás megindult-e a
szertartáson résztvevők lábain. A tűzpróba azonban így sem veszélytelen. Nagyon fontos, hogy az
illető szentül meg legyen győződve arról, hogy kiállja a próbát, sérülés nélkül átjut a sokszor 25 m
hosszú izzó ösvényen. Különben úgy jár, mint az a hindu vezeklő, aki a durbani újságok híradása
szerint egy izzó parázzsal teli árkon próbált végigsétálni. A társaihoz hasonlóan ő is baj nélkül
elindult, de az árok közepén hirtelen megingott. Valószínűleg kiesett a „transzból”, mert a
fájdalomtól eltorzult arccal összeesett. A nézők nem tudtak rajta segíteni, meg kellett várniuk, amíg
kínlódva elkúszott az árok széléig, ahonnan már ki tudták húzni. Rettenetesen összeégett. Azonnal a
legközelebbi kórházba szállították, ahol csak többszöri bőrátültetéssel tudták az életét megmenteni.
Az irányítástól függően nem csak a lábon, hanem bármely testfelületen megjelenhet ez a
koncentrált energiasugárzás. Egy bolgár fiatalember pl. kézen állva is végig tud menni a parázson.
Mivel a koncentrált energiahullámok nem csak a kézen és a lábon áramlanak ki, hanem az egész
testfelületen, az afrikai kung törzs tagjai bele is hemperegnek a tűzbe. Eközben nem gyulladt meg
sem a ruhájuk, sem a hajuk, és nem szenvedtek semmilyen bőrsérülést. Van aki ebben az állapotban
megfogja a vörösen izzó vasrudat, vagy belelógatja nyelvét illetve ujjait az olvadt vasba és semmi
baja sem esik. Ezenkívül képes arra is, hogy bármelyik végtagját a tűzbe tartsa, anélkül hogy
megégne, sőt arra is vállalkozik, hogy forró ólmot önt a szájába, és utána olyan nyugalommal
viselkedik, mintha szájvizes öblögetést végezne. Ezzel a mutatvánnyal sokkolta nézőit Nathan
Coler is. A marylandi Eastonban élő kovács 1871-ben mezítláb állt egy fehéren izzó lapáton, amíg
az ki nem hűlt, és közben izzásig hevített fémdarabokkal zsonglőrködött, majd olvadt ólommal
gargarizált. Ennek a jelenségnek a legvalószínűbb magyarázata, hogy tudatunk alsó tartományában
többlet Yang energia áramlik testünkbe, amely a kívánt helyen kisugárzódik. Ez a koncentrált
energiakisugárzás a páncélnál is keményebben védi bőrünket, távol tart minden anyagot a
testünktől, legyen az gáz-, folyékony- vagy szilárd halmazállapotú. Ennek tudható be, hogy az
intenzív hőenergia-sugárzás nem képes a bőrünkbe hatolni, séta közben az izzó parazsat hűvösnek,
vagy csak enyhén melegnek érezzük.
Ezen a téren Richardson, a középkor híres mutatványosa produkálta a legmeghökkentőbb
eseteket. A XVII. század főnemesi udvaraiban számos naplóíró feljegyezte, hogy a nyelvére tett égő
szénen osztrigát sütöttek, majd nyílt lángon megolvasztott cseppfolyós üveget ivott. A 200 évvel
ezelőtt élt híres médium Home is gyakran fürdette arcát a tűzben. Különleges adottsága volt, hogy a
sérthetetlenséget a szeánszok idejére a nézőire is képes volt kiterjeszteni. A kandallóból kivett izzó
parazsat a kezükbe adta anélkül, hogy bármi bajuk esett volna. A Yang energia bőrfelületen való
koncentrálása, a támadásnak kitett testfelület ily módon történő mechanikus védelme a régi kínai
harcművészetben is megfigyelhető. A Chi Kung (csi kung) beavatott mesterei képesek arra, hogy
koncentrált energiából összefüggő „páncélinget” alkossanak a testük körül. Ezt követően hagyják,
hogy teherautóval áthajtsanak rajtuk, és utána sértetlenül állnak fel. Az „aranyharang” technika
alkalmazása megvédi testüket minden külső sérüléstől. A Chi Kung gyakorlatok egy speciális
formája a Kung Fu (kungfu), ahol az energiát az egyik karba irányítják, majd puszta kézzel vastag
betonlapokat törnek össze.
Azonban nem csak többlet Yang energia áramolhat belénk, hanem a Yin energia is
felhalmozódhat a testünkben. Léteznek ugyanis olyan emberek, akikből kipihent állapotban olyan
erős Yin jellegű sugárzás árad ki, hogy ha hosszabb időre megállnak, odatapadnak a földhöz. Ezt az
állapotot nem lehet tudatilag befolyásolni. A gekkókkal ellentétben az ember ma még nem képes a
szubatomi energiakisugárzását befolyásolni. Ezért a Missouri államban élő Frank McKinstry séta
közben nem állhat meg, mert akkor úgy odatapad a lába a földhöz, hogy nem tud továbbmenni.
Meg kell kérnie valakit, hogy emelje fel a lábait, mert a saját erejéből nem képes elmozdítani a
talajtól.
109/434
Ennek a fajta sugárzásnak egy másik igen gyakori megnyilvánulása, hogy az intenzív Yin energiát
kibocsátó emberek súlyos, sokszor több kilogrammos tárgyakat is képesek megtartani a testükön. A
különböző tárgyak úgy odatapadnak a bőrükhöz, hogy járás közben sem esnek le a hátukról vagy a
mellükről. A jelenlegi világcsúcs egyébként 57,6 kg, amit egy magyar természetgyógyász, Harasztosi
László tart. Ezt a képességét másokra is át tudja ruházni. Egy Ontario állambeli tinédzser, Caroline
Clare Yin energiakisugárzása másfél évig tartó rejtélyes betegsége után nőtt meg. Felgyógyulása után
olyan „magnetikus” lett, hogy a bőréhez tapadó evőeszközöket erővel kellett leszedni róla. Nem
zárható ki, hogy ezeknek a sugárzásoknak a művi úton való előállításával nagyobb tömegű tárgyakat
is mozgásba lehet hozni, vagy különböző anyagokat távol tudnánk tartani magunktól.
Az intenzív Yang energia-kibocsátás másik kísérő jelensége a Yin energiarészecskékkel átjárt
tárgyak taszítása. A szubatomi energia világában ugyanis az ellentétes töltésű tárgyak nem vonzzák,
hanem taszítják egymást. Mivel a Föld felszínén minden tárgyat és anyagot átjár a gravitációs
energia, kisugárzását tekintve Yin jellegűnek tekinthető. A XIX. században élt Angelique Cottin
nem csak az iránytűt bolondította meg, hanem a helyiség berendezési tárgyait is. A 14 éves lányt a
Francia Tudományos Akadémia tudósai is megvizsgálták, és megállapították, hogy a kávéskanáltól
a több mázsás szekrényig minden elhúzódott tőle. A testéből feltehetően változó intenzitású Yang
hullámok áramlottak ki, mivel az általa megérintett tárgyak vibráltak. Minden valószínűség szerint
Mózes is ezt a csodával határos jelenséget idézte elő a Vörös-tenger kettéválasztása során. A Biblia
részletesen leírja, hogy amikor a zsidó nép a tenger partjához ért, hajók hiányában nem tudtak
tovább menekülni. Ekkor Mózes a botjával a vízre mutatott és Isten segítségével kettéválasztotta a
tengert. Ezt követően az emberek száraz lábbal kelhettek át a fövenyen, miközben az energiafallal
védett folyosó két oldalán „a víz szilárdan állt”.

Sokan nem hisznek az UFO-történetekben, de a különféle leírásokból egy-két elgondolkoztató kö-
vetkeztetés azért levonható. Mivel ezek a járművek hangrobbanás, sőt a legkisebb zaj nélkül
képesek közlekedni, nagyon valószínű, hogy az űrhajót egy energiapajzs veszi körül, amely
szétnyitja előtte a levegőt, így a közlekedésük tulajdonképpen légüres térben történik. (Ezt a
feltételezést támasztja alá az is, hogy nincsenek rajtuk függőleges vezérsíkok. Miután a levegő nem
játszik szerepet a repülésükben, nem szükséges őket ily módon stabilizálni.) Azt is megmérték,
hogy ezek a Bernoulli törvénye alapján egyetlen nagy és irányfüggetlen szárnyfelületnek tekinthető
csészealj alakú járművek levegőben max. 72 000 km/h, vízben pedig (az eddig mért legnagyobb érték
szerint) max. 1852 km/h sebességgel képesek haladni. Néha gömb alakú UFO-kat is látni. Ezeknél a
felhajtóerőt a Magnus hatás biztosítja. (Tengelyére merőleges mozgatása esetén a gömb alján a
forgatás és a transzláció sebességének különbsége, míg felül a két sebesség összege jelenik meg.
Emiatt felül vákuum alakul ki, ami felszippantja a haladó gömböt.) A nagyságrendnyi
sebességkülönbségből arra lehet következtetni, hogy a haladási sebességet nem a hajtómű szabja
meg, hanem az energiapajzs anyagszétválasztó képessége. Úgy látszik, hogy minél sűrűbb az anyag,
annál lassabban tudja a szétválasztó pajzs a gyors haladáshoz szükséges légüres, vagyis
súrlódásmentes teret megteremteni.
Mellesleg ez a sebességnövelő módszer már előttünk sem ismeretlen. Mivel a víz
közegellenállása ezerszerese a levegőének, a hadihajók által kilőtt torpedók sebessége nem haladta
meg a 100 km/h -át. Orosz kutatók azonban rájöttek arra, hogy ha a rombolót gázburokkal veszik
körül, nem érintkezik a vízzel, így alig fékeződik. A gázköpeny létrehozása nem igényel
üzemanyagot, mert magától kialakul. Csupán a propellert kellett rakétahajtóműre lecserélni. Az
óránkénti 180 km -es sebesség elérésekor kavitációs buborékok keletkeznek az úszótest körül,
melyek a sebesség fokozódásakor gázköpennyé sűrűsödnek. (Nem a vízben oldott levegőmolekulák
válnak ki, hanem az erős súrlódás hatására a vízmolekulák felbomlanak, és az ily módon keletkezett
oxigén illetve hidrogéngáz alkotja a pajzsot.) A gázcsóvában repülő Skval torpedó sebessége már a
kísérletek kezdetén elérte az 500 km/h -át. A hírek szerint már tervezik egy 5000 km/h sebességű
tengeralattjáró létrehozását, amely 1 óra alatt átszelné az Atlanti-óceánt. Ezt az utat a Concorde
szuperszonikus utasszállító repülőgép jelenleg 3,5 óra alatt teszi meg. Az igazi megoldás azonban a
110/434
légüres térben történő repülés lenne, melynek legtökéletesebb magvalósítási módja a szubatomi
plazmaburok létrehozása. A plazmaburok létrehozásának másik módja, hogy a jármű külsejét nagy
sebességgel forgatjuk az irányítótorony körül. Ez esetben az ionizálódást a súrlódás,
levegőmolekulákkal való összeütközés hozza létre, és a jármű a plazmaburkon belüli légmentes
alagútban akadálytalanul repül.
Ez az energia egyébként szilárd anyagon keresztül is képes utat vágni. A Jeges-tengeren
megfigyeltek már olyan UFO-t is, amely 11 méteres jégpáncél alól emelkedett fel úgy, hogy szinte
kirobbantotta a jeget maga felett. Ennek a legtöbbször sarló alakú energiapajzsnak a színe a repülő
csészealj sebességétől függ. Az energiakisugárzás legnagyobb sebesség esetén a legintenzívebb,
ilyenkor az energiaburok színét vörösnek látjuk. Már arról is van adatunk, hogy a világűrben milyen
sebességgel haladnak ezek a járművek. Közegellenállás hiányában elvileg csak a fénysebesség
szabhatna határt a haladásuknak. Japán űrkutatók azonban a Soho segítségével a fénysebesség 14-
szeresét regisztrálták. Az általuk fellőtt napvizsgáló műhold fotóit elemezve észrevették rajta egy
UFO-t, amely 4 176 000 km/s sebességgel haladt a napkarima mentén.
Aki még nem tudná a repülő csészealj elnevezés az újkori UFO-észlelések kezdetekor, 1947.
június 24-én került be a köztudatba. Ezen a napon a 32 éves, Idaho állambeli Kenneth Arnold (egy
szenvedélyes amatőr pilóta) Földön kívüli járműveket látott, amelyeket a beszámolójában repülő
csészealjakhoz hasonlított. A Washington állambeli Cascade-hegységben egymotoros gépéből mint-
egy 3000 méteres magasságban egyszerre 9 ilyen tárgyat észlelt, amint egymás után repültek. Az új-
ságírók tőle vették át a „repülő csészealj” kifejezést, habár ezt 1878-ban a Daily News tudósítója is
használta már, amikor John Martin texasi farmer Denison város környékén hasonló járművet látott.
Az „UFO” elnevezés pedig nem más, mint az azonosítatlan repülő objektum, angolul Unidentified
Flying Object rövidítése. A földönkívüli űrhajókat egyébként az egész világon ezzel a
szakkifejezéssel illetik, kivéve Franciaországot, és a spanyol nyelvterületet ahol „OVNI” a nevük.
Ismert még az USO (Unidentified Swimming Object) kifejezés. Az azonosítatlan úszó objektum
azonban nem más, mint a tengerbe merült, tengeralattjáróként közlekedő UFO. A vízben is
ugyanúgy halad, mint a levegőben. Nem ér hozzá a vízhez. A jármű fém burkolatából kisugárzódó
plazmaburok által keltett légüres kapszulában siklik előre. Ebben a közegben is a súrlódás
hiányának tudható be az igen nagy sebessége.
Sokszor bebizonyosodott már, hogy ezeket a járműveket hagyományos eszközökkel megtámadni
is lehetetlen, mert az űrhajót körülvevő intenzív energiapajzs illetve a fedélzeti sugárfegyver a kilőtt
rakétát, vagy a támadó repülőgépet egy pillanat alatt dematerializálja. Mivel kint a világűrben
semmi sem lassítja az UFO-k haladását, ezek a járművek a fénysebességet is könnyen el tudják érni.
Miután ilyen sebesség mellett gyorsításnál és lassításnál már elviselhetetlen mértékű tehetetlenségi
erő lépne fel, ezért biztos, hogy birtokukban van az antigravitációs energia tetszőleges mértékű
sűrítési módszere. Ezt látszik alátámasztani az a megfigyelés is, hogy az UFO-k maximális
sebességgel történő haladásuk során is képesek egy pillanat alatt megállni vagy irányt változtatni, és
ugyancsak egy szemvillanás alatt képesek a legnagyobb sebességüket elérni.
Több jel mutat arra, hogy az UFO-nak az energiaburkán kívül a hajtóműve is szubatomi energia.
Erre utal az a megfigyelés, hogy földreszállásuk után a hajtóműből kiáramló lángnyelvek nem gyújt-
ják fel a növényzetet, nem roncsolják szét a növényi sejteket, és nem égetik össze a talajt. Az intenzív
energiakiáramlás következtében a fűszálak csupán elsárgulnak, a gyökerük viszont érdekes módon
elszenesedik. Ezzel egyidejűleg a talaj kémiailag megváltozik, és emiatt a leszállás helyén a jármű
méretével arányos kör alakú területen éveken keresztül nem nő új növényzet. Ehhez valószínűleg az is
hozzájárul, hogy a szubatomi sugárzás hatására a talaj rendkívül szárazzá válik, nem képes magába
szívni a vizet, sőt vízbe szórva lebeg a felszínen, nem alakul sárrá. Különös következmény még, hogy
a legintenzívebb sugárzásnak kitett helyeken a talaj sterillé, mikroorganizmusoktól mentessé válik. Ha
az UFO országúton landol, akkor felszállás után az aszfalt sokszor meggyullad úgy, hogy az égés
mindig belülről, a mélyebb rétegekből indul ki. Ez a hőhatás leginkább a mikrohullámú sütőhöz
hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy itt nem elektromágneses, hanem szubatomi energiasugárzás
a belülről kifelé irányuló melegedés kiváltó oka. Sajátos hatása ennek az energiakisugárzásnak, hogy
megbénítja az elektronáramlást, közvetlen közelről leállítja a gépkocsik gyújtását, működésképtelenné
111/434
teszi a repülőgépek navigációs rendszerét, vagy nagyfeszültségű távvezetékek felett áramkimaradást
okoz. Az UFO távozásával ezek a hibák rendszerint maguktól megszűnnek.
A hozzánk érkező idegenek feltehetően eltérő fejlettségi szinten álló civilizációk küldöttei. Ezt
igazolja az a megfigyelés is, hogy egy részük, számítva az ellenséges magatartásunkra, különleges
szkafandert visel, illetve általunk még fel nem fedezett nagy atomsúlyú anyagokból készült
ruházattal védekezik a támadások ellen. Ennek a fémesen csillogó vagy sötét színű egybeszabott
ruházatnak a jellegzetessége, hogy rendkívül szilárd, hagyományos eszközökkel szétroncsol-
hatatlan. A legfejlettebb civilizációk képviselői azonban már energiaburokkal védik önmagukat. Ez
egy olyan átlátszó gömb, amelyen semmilyen anyag nem képes áthatolni, a külvilágból csak olyan
anyag juthat be a gömbbe, amelyet a bent lévő személy beenged.
Érdekes megfigyelés, hogy a bennünket először felkereső idegenek félnek a vakuval történő fény-
képezéstől. Ilyenkor maximális sebességgel cikcakkban elrepülnek. Ennek a sajátos viselkedésnek
valószínűleg az az oka, hogy a vakut koncentrált energiaforrásnak vélik, és azt hiszik, hogy
sugárfegyverrel támadtunk rájuk. Egészen más reakciót vált ki ez a cselekedet a világunkat jól ismerő
földönkívüliekből. A jóindulatúak nem törődnek vele, a rosszindulatúak viszont sugárfegyverrel
visszalőnek, ami nem sok jót ígér a gyanútlan fényképésznek. Figyelemre méltó még, hogy a földön
többfelé is találtak már úgynevezett „angyalhajat” amely nagy valószínűséggel az UFO-k valamilyen
salakanyaga. Lehet hogy ez a csavarásnak és húzásnak egyaránt ellenálló szálas anyag a szubatomi
energiagerjesztés mellékterméke? Egy olasz professzor, Giovanni Canneri megvizsgálta ezt a különös
anyagot, és megállapította, hogy felépítését tekintve rostos szerkezetű. Melegítés hatására
megkeményedett, majd olvadni kezdett. Áttetsző folyadék lett belőle. Fő összetevői: bór, mész,
szilícium és magnézium.
Nem zárható ki az sem, hogy ez a pókhálószerű anyag az UFO-k interplanetáris, illetve dimenziók
közötti közlekedésének következménye. A hiperűrsebességgel történő utazások során, az étertestről
fizikai testre átváltva olyan intenzív szubatomi reakció lép fel, ami a levegőből kicsapja ezeket a
zselés tapintású szálakat. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a spiritiszta szeánszok során gyakran
megjelenő ektoplazma is hasonló tulajdonságú. Ez is nyomtalanul felszívódik egy idő után, mint az
angyalhaj. A megfigyelések alapján azonban nem minden UFO bocsát ki magából, vagy kelt maga
körül angyalhajat. Ez csak bizonyos típusú járművekre jellemző. Elképzelhető, hogy a Földön kívüli
járművek hajtóművének kisugárzására vezethető vissza a sokfelé talált rejtélyes tűk keletkezése is.
Egyébként angyalhajat a világ minden kontinensén találtak már. A legemlékezetesebb angyalhajhullás
a portugáliai Fatimában történt 1917 októberében, a Szent Szűz kinyilatkoztatása során. Az
angyalhajhullás dömpingje az 1940-es ’50-es és ’60-as évekre tehető, vagyis arra az időszakra,
amikor a legtöbb UFO-t látták az égen.

A materializáció és a dematerializáció elve alapján viszonylag egyszerűen megfejthető lenne a
teleportáció rejtélye is. Mint ismeretes, a teleportáció tértől és időtől független jelenség. Márpedig
nehezen képzelhető el, hogy egy bármekkora tömegű test pillanatok alatt eljuthasson Földünk
bármilyen távoli pontjára, még akkor is, ha ez a jelenlegi feltételezéseink szerint a negyedik
dimenzióba való átforgatás útján történik. A teleportáció végbemenetelére sokkal racionálisabbnak
tűnik az a magyarázat, hogy az, aki elő kívánja idézni ezt a jelenséget, tudatának alsó tartományában
kapcsolatba lép a világegyetem központi memóriájával. Közli, hogy mit és hová akar áttelepíteni, és
ha az nem ütközik az univerzum törvényeivel, akkor a jelenség egy pillanat alatt lezajlik. Az
objektum eredeti helyén dematerializáció megy végbe, és ugyanabban a pillanatban materializáció
útján megjelenik az objektum az új helyen. Energiát szállítani nem kell, mert mindenütt korlátlan
mennyiségben áll rendelkezésre, a Magasabb Intelligencia központi, vagy a Földet felügyelő
kihelyezett számítógépén keresztül pedig könnyen megvalósítható a tökéletes kopírozás. A szállítás
tehát elmarad, így ezen az alapon szemlélve a jelenséget már könnyen érthető az időtől és távolságtól
való relatív függetlensége. A magas fokú értelem jelenlétére utal, hogy a dematerializálódott tárgy
néha nem az eredeti formájában materializálódik újra. Valószínűleg a folyamat tökéletesebb
megértését próbálták elérni a túlvilági erők azzal, hogy 1975-ben, Velencében egy ötéves kislány
112/434
kezében a teniszlabda úgy tűnt el, és jelent meg újra, hogy a gumiballonja kifordult, és közben a
levegő sem szökött el belőle.
Mindezen jelenségeknek egy fura keveréke a spontán pszichokinézis (Poltergeist) melynek
jellegzetessége, hogy levitálnak körülöttünk a tárgyak, vagy teleportáció illetve materializáció útján
olyan tárgyak jelennek meg a helyiségben, amelyek azelőtt nem voltak ott. Más parapszichológiai
jelenségekkel ellentétben a Poltergeist (poltergeiszt) működési mechanizmusára egyelőre
semmilyen tudományos magyarázat sincs. Kiváltásának legvalószínűbb oka, hogy a családban vagy
a munkahelyen egy médiumi képességekkel rendelkező személy labilis idegállapotba kerül, és
eközben lecsökken az agyfrekvenciája arra a szintre, ami aktiválja a földi világunkban láthatatlanul
jelen levő démoni erőket. A különböző berendezési tárgyakkal való dobálózást, oda nem illő
tárgyak materializálását tehát láthatatlan szellemek végzik.
Ezt a feltételezést támasztja alá az a megfigyelés is, hogy ennek a jelenségnek a fellépése során a
kísértetjáráshoz hasonlóan érezhetően csökken a helyiség hőmérséklete. Érdekes, hogy a levitáló,
repülő tárgyak viszont melegek, sőt sok esetben forrók. További bizonyíték, hogy ez a jelenség
sohasem egyformán zajlik. A poltergeistek csínytevésének listáját a végtelenségig lehetne sorolni,
olyan változatos. A démonvilág önkéntelenül megidézett küldöttei romboló tevékenységük során
többnyire tekintettel vannak a közelben tartózkodó emberek testi épségére. Néha azonban olyan
goromba szellemek érkeznek, akik nem csak a helyszínt változtatják csatatérré, hanem eszeveszett
vagdalkozásaikkal súlyos sebeket ejtenek a közelben tartózkodókon.
Gyakori megnyilvánulási módja még ennek a képességnek, hogy a spontán pszichokinézist
előidéző többnyire serdülőkorú vagy frusztrált személynek annyira intenzív az energiakisugárzása,
hogy felgyújt maga körül minden éghető anyagot, vagy olyan erős szikrák ugrálnak ki a testéből,
hogy tönkreteszi a közelben lévő elektromos berendezéseket. Akadnak olyan esetek is, amikor nem
tűz, hanem vízömlés keletkezik a házban. A kisebb tócsákban megjelenő víz vagy a padlón
keletkezik, vagy a mennyezetről hullik le. Csőtörésnek azonban nyoma sincs, a víz ugyanúgy ahogy
a tűz a „semmiből” keletkezik. Bizonyos esetekben ez az igen kellemetlen helyzet átmenetileg
megszüntethető, ha a jelenséget előidéző személy ágyának vagy székének lábai alá üveget
helyezünk. A Poltergeist egyes fajtáinál az is segít, ha a kabátunk bal zsebébe gombostűt rakunk.
Régen ördögűző szertartással próbálták a gonosz szellemet eltávolítani a környékről. Ebben az
esetben azonban ez az eljárás nem mindig használ, sőt a szellemek tevékenységét még intenzívebbé
teszi.
A parapszichológiai jelenségek gyakran egymásba folynak. Sok esetben nem különíthető el
élesen az egyik megnyilvánulás a másiktól. Az agyfrekvencia kontroll nélküli lecsökkenése
következtében az is előfordul, hogy az illető egyszerre több parajelenséget idéz elő. Ilyen keveredés
tapasztalható annál a magyar asszonynál, aki a testéből kiáramló erős mágneses sugarakkal
látszólag telekinézist hoz létre. A körülmények azonban arra vallanak, hogy az általa életre keltett
jelenségek előidézésében nagy szerepe van a Poltergeist szellemeinek is. Különösen a fémtárgyakra
gyakorol erős hatást, de a villamos készülékek is különösen viselkednek a jelenlétében. Mielőtt
ráülne egy székre, megvizsgálja, hogy nincs-e benne fém alkatrész. Egy idő után ugyanis az egyes
elemeket rögzítő csavarok maguktól kicsavarodnak, a szegecsek pedig elnyíródnak, melynek
következtében a szék vagy fotel összecsuklik alatta. Lakása ajtaján lötyögnek a zárak és a
zárcímkék, mivel minden csavar naponta kilazul bennük. Karórát nem hord, mert néhány napi
viselés után a rugók és a fogaskerekek összevissza hajlottak benne. Még mielőtt végleg kimúlt
volna a szerkezet, az óramutatók visszafelé jártak. Ezt követően kvarcórával próbálkozott, de ezzel
sem volt szerencséje. Ez is megbolondult. Egyszer 25 órát mutatott.
A munkahelyén az íróasztalát „katasztrófa sújtotta övezetté” nyilvánították a kollégái, mivel
minden tönkrement a közelében. Az asztali lámpája nála nem volt hajlandó világítani, pedig egy
asztallal odébb kifogástalanul működött. Az olló szétesett a kezében, az ecsetnek kilazult a nyele, a
tűzőgép elakadt. A munkatársai már nem mertek semmit kölcsönadni neki, mert mindent
„elrontott”. Ha elhaladt egy pénztárgép mellett, a legkevesebb, hogy elkezdett sípolni. Az újonnan
vásárolt mosógépe pár nap alatt elromlott. A szerelő szerint „valaki” erőszakosan visszafelé tekerte
a programkapcsolóját. Amikor divatba jött a kanálhajlítás, ő is megpróbálkozott vele. Neki még
113/434
simogatni sem kell a szárát. Megfogja a végét, és néhány perc múlva a feje magától elkezd az óra
járásával ellenkező irányba csavarodni. A belőle kiáramló erős mágneses sugarak az élő szervezetre
is hatást gyakorolnak. Amikor a kis unokája meglátogatja, hazatérve rendszeresen megbetegszik.
Egyik ismerősének a veseköve mindig megmozdul, amikor nála van. Saját szervezetére sem
gyakorol jó hatást ez a mindent megmozgató energia. Az orvosok szerint a gerince soha nem látott
módon eldeformálódott.
Külföldön is nagyon gyakori ez a jelenség. Missouri államban a kamaszkorú Jennie Morgant
nem volt célszerű megérinteni. Aki ezt megtette, olyan erős „áramütés” érte, hogy eszméletét
vesztette. A fiatal lány testéből minduntalan „elektromos szikrák” pattantak ki. Az állatok sem
szerették, ahogy megérezték a közeledtét, gyorsan menekültek előle. Úgy látszik a fájdalom is
kiválthatja a megnövekedett energiakisugárzást. Amikor a bristoli Henburyben lakó Vivian Jones
eltörte a karját, jelenlétében a lekapcsolt izzólámpák pislákolni kezdtek, órák álltak meg, sőt a
televízió is megbolondult. A 12 éves lánynak gyakran égnek meredtek a hajszálai, és „megrázta” a
családtagjait, ismerőseit. A fürdőkádból pedig alig tudták kicibálni, mert a szervezetéből kiáramló
töltések leföldelődése következtében az egész teste vibrált és rezgett.
A hivatalos szervek egyelőre nem vesznek tudomást erről a jelenségről, pedig ezeknek a
különleges embereknek a felkutatása a tudományos haladás szempontjából alapvető fontosságú
lenne. Ők ugyanis a kísérletet végző kutatók számára bármikor képesek azokat a parapszichológiai
jelenségeket produkálni, amelyeknek művi előállítása ma még nem lehetséges. A parapszichológiai
képesség egyébként sok emberben megvan, de ha nem figyelnek oda, nem bontakoztatják ki,
ugyanúgy elkallódik, mint a művészi képességek. Sok múlik tehát a környezet megértésén és
segítségén. Megfelelő közegben ezek az adottságok kiteljesednek, de sajnos el is tűnhetnek, ha a
birtokosuk egészségromboló életmódot folytat. Például nem egy orosz parafenoménről tudunk, akik
elitták a tehetségüket.
Egy másik kellemetlen következménye a jobb agyfélteke fokozott aktiválódásának, amikor
valaki agyfrekvenciájának tartós lecsökkenése miatt állandó kapcsolatba kerül az abszolút világgal.
Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ezek a személyek tökéletesen emlékeznek az előző életeikre, és
emiatt gyakori víziók gyötrik őket. Sokszor gonosz túlvilági erők is telepatikus kapcsolatba lépnek
velük, amire ők félelemmel, idegrohamszerű tiltakozással reagálnak. Súlyosabb esetekben előfordul
a „megszállottság” is, amikor egy démoni lény költözik a beteg testébe. Mivel a „normális”
emberekből álló társadalom egyelőre nem tud mit kezdeni az ilyen állapotban lévő személyekkel,
megbomlott agyúnak nyilvánítják, és elmegyógyintézetbe zárják őket. Jelenleg tehát több tucatnyi
képzetlen médium, és kiűzetést igénylő áldozat sínylődik ezekben az intézetekben anélkül, hogy
akár ők, akár az „ápolóik” tisztában lennének ezzel a helyzettel.

Ugyancsak ősrégi rejtélye az emberiségnek a gömbvillám. Ha a Fülöp-szigeteki gyógyítók által
alkalmazott energiával vagy telekinézissel le lehet győzni a molekulák közötti kohéziós erőt, akkor
hasonló hatásmechanizmusa alapján joggal feltételezhetnénk, hogy a gömbvillám nem más, mint
egy Yang jellegű koncentrált szubatomi energiagömb. Ismeretes ugyanis, hogy ha a gömbvillám
belevág egy fémtárgyba, akkor az a kohéziós erő csökkenése folytán megnyúlik, képlékennyé válik.
Yang jellegére utal az a megfigyelés is, hogy ha elhalad mellettünk, hidegnek érezzük a levegőt. Az
előzőek alapján már könnyebben megérthető az is, hogy a gömbvillám hogyan képes akár a
legvastagabb falakon is átsétálni. Ilyenkor vagy megnyitja a falat a rendkívül erős antikohéziós
erőterével, vagy lyukat vág bele úgy, hogy az útjába kerülő anyagot dematerializálja. Miután a
materializáció jelenségét is ez a különleges energia idézi elő, ez magyarázatot ad arra a furcsa
jelenségre, hogy a szubatomi energiarészecskékből álló tűzgolyó megszűnésekor miért kerülhetnek
ismeretlen eredetű tárgyak a gömbvillám eltűnésének helyére.
Ez a jelenség azonban túlságosan összetett ahhoz, hogy magától létrejöhessen, ezért nem zárható
ki, hogy a Poltergeisthez hasonlóan a gömbvillámok tevékenységét is intelligens erők irányítják.
Erre utal, hogy a gömbvillám sokszor igen nagy kárt tesz az épületekben (falakat üt át, háztetőket
emel le, összeégeti az épület elektromos vezetékeit, villamos készülékeket robbant fel, vagy
114/434
állatokat öl meg), de többnyire elkerüli az embereket. Csak nagy ritkán öl meg valakit. A Poltergeist
dühöngő szellemeihez hasonlóan a gömbvillám haladási irányát, és megsemmisülésének módját
irányító szellemek is ügyelnek a jelenlevők testi épségére. A tréfa azonban nem áll távol tőlük sem.
Ezt bizonyítja egy magyar szemtanú esete is: „Egy nyári zápor után hazafelé mentem, amikor a
fejemtől 30 centiméterre megpillantottam egy teniszlabda nagyságú világospiros gömböt, ami
lassan a derekamig ereszkedett. Ott egy pillanatra megállt, majd a hátam mögé került, és a
mellettem levő vizesárokba gurult. Az árok alján egyszerűen eltűnt. Nem adott hangot, nem
sistergett amikor a vízzel érintkezett, és hőt sem éreztem a közelében. Eltűnésének pillanatában
azonban legalább 3 vedernyi víz ömlött egyszerre a nyakamba, szerintem az égből. Ez azért is
furcsa, mert már nem esett az eső, és a víz csak azon a körön belül zúdult alá, ahol a gömbvillám
körbejárt.”
Intelligens lények jelenlétére, a folyamat irányítására utal az 1898-ban történt eset is. Egy ismert
francia tudós, M. Wonder beszámolója szerint: „Miközben heves vihar vonult át Beugnon felett,
észrevettem, hogy két gyerek egy kőistállóba szaladt be. Nyomukban egy alma nagyságú tűzgömb
jelent meg, amely egy nyárfa törzsén gurult le, és az istálló ajtajában álló gyerekekhez kúszott.
Amikor az egyik gyerek megérintette, az istállót hatalmas robbanás rázta meg. 11 ökör elpusztult,
de a gyerekek nem sérültek meg.”
A szakirodalom ennél meglepőbb esetekről is beszámol. Szakmai körökben köztudott, hogy a
koncentrált szubatomi energia előszeretettel hatol be fémtárgyakba és ionizálható folyadékokba (pl.
vízbe), a szigetelőanyagokat pedig érintetlenül hagyja. Néha azonban ennek ellenkezőjére is képes.
Egy Magyarországon történt esemény azt bizonyítja, hogy ez az energia bizonyos erők
közreműködésével azt tesz tönkre, amit akar. Jelen esetben a villamos szempontból igen jó
szigetelőnek tartott műanyag tárgyak estek áldozatul a rombolásnak. Ezt a meghökkentő esetet egy
siófoki óvodában dokumentálták 1995. december 20-án. A reggel beérkező óvónők már a folyosó
falain is ragadós lepedéket láttak, de az igazi meglepetés az előző napi ünnepség helyszínén várta
őket. A szoba közepéről hiányoztak a műanyag székek és az asztal. Nem tűntek el nyomtalanul,
mert helyüket szürkés tócsák mutatták a szőnyegpadlón, és közöttük voltak a bútorok épen maradt
fémcsavarjai. A tócsára megdermedt rongyként csüngtek rá a mennyezetről a fénycsőarmatúrák
megolvadt műanyag burkolatai. A karácsonyfa csúcsdísze is kókadtan lógott lefelé, de csak azért,
mert műanyagból volt. A leheletvékony üvegdíszek és a színes papírba csomagolt szaloncukrok
sértetlenek maradtak. A kazettás rádiómagnó műanyag kávája úgy folyt szét, hogy a rárakott fűzfa
kosár és a fapolc, amelyen állt, még csak meg sem pörkölődött. A jászolban levő műanyag játék
baba teste is megolvadt, a ruháján és az alatta levő szalmán azonban semmi nyoma sem volt hőség
okozta károsodásnak. Minden fizikai törvényszerűségnek ellentmond az a sajátos szelekció is, hogy
nem minden műanyag tárgy olvadt meg a helyiségben. A műanyagházas fényképezőgép tócsává
olvadt ugyan, de a benne levő, pótolhatatlan felvételeket tartalmazó film épen maradt. Ez azért is
zavarba ejtő, mivel a filmeket ma már nem celluloidból, hanem PVC-ből vagy egyéb műanyagból
gyártják. Még sugárzás sem érte, hiszen utólag elő tudták hívni.
Valamiféle intelligens erő jelenlétére utal az a beszámoló is, hogy a pusztulás előtt néhány órával
egy cigányasszony azzal a kéréssel állított be ebbe a helyiségbe, hogy vegyék fel a gyermekét az
óvodába. Az óvónők némi türelmetlenséggel közölték vele, hogy év közben nincs felvétel, és
különben is éppen a karácsonyi ünnepségre készülődnek, most nem érnek rá a problémájával
foglalkozni. A megsértett asszony erre ezzel az átokkal illette őket: „Csapjon a mennykő az
óvodába!”, majd feldúltan távozott. A tűzoltók a mai napig sem értik, mi történt. Egy azonban
biztos, nem villámcsapás érte az épületet. Az eset utólag is tanulmányozható, mivel a siófoki városi
televízió egy 9 perces videofelvételt készített a helyszínről. Sajnos tudományos körökben nem
keltett visszhangot ez az eset. Egy önmagát komolynak tartó kutatónak gondot okoz a mágikus
elemek keveredése a fizikai jelenségekkel, ezért távol tartja magát az efféle összefonódásoktól. Az
élet azonban gyakran produkál ilyen eseteket, ezért teljes komplexitásában kell vizsgálni a
megnyilvánulásait.
Ha a gömbvillám elektromos berendezéseknek csapódik, akkor töltése az UFO-k energiakisugár-
zásához hasonlóan megbénítja az elektronáramlást, amely később magától helyreáll. Ennek a
115/434
jelenségnek feltehetően az az oka, hogy a koncentrált szubatomi energiát kibocsátó generátor
elektronhiányos atomjai olyan erős vonzóhatást gyakorolnak a besugárzott fémes vezető
szabadelektronjaira, hogy azok többé nem engedelmeskednek a két végpontjuk között fennálló
feszültségkülönbségnek. Mivel a külső vonzóerő nagyobb, mint a belső potenciáltér vonzóereje, a
szabadelektronok mozgásiránya megváltozik, nem a pozitív elektróda, hanem a szubatomi
energiaforrás irányába áramlanak. Fémes összeköttetés hiányában azonban megrekednek a fémes
vezető palástja mentén, és ott lebénulnak. Ez a hatás mindaddig tart, amíg a belső erőtér ismét
nagyobb nem lesz a külső vonzóerőnél. Ezt követően helyreáll a normális elektronmozgás, újra
megindul az áram a vezetékekben.
Egyelőre nem tudjuk, hogy az UFO-k szubatomi generátora milyen módon állítja elő a
koncentrált energiasugárzást. A gömbvillámmal kapcsolatban ugyancsak érthetetlen számunkra,
hogy a szubatomi energiarészecskék összesűrűsödése a természetben miért és milyen módon megy
végbe. Most még csak annyi biztos, hogy szoros összefüggésben áll a villámlással. Ez a jelenség
ugyanis többnyire nagyobb nyári záporok után figyelhető meg. Úgy látszik, hogy a hagyományos
villámlást előidéző több millió voltos elektromos kisülés, s az általa keltett kb. 60 ezer ampernyi
áramerősség, valamint a min. 30 ezer oC-os hőmérséklet nem csak fény- és hangjelenséget
produkál, hanem összesűríti az étert is. Ennek valószínűségét növeli, hogy a villámok energiájának
85%-a a villámcsatorna felmelegítésére fordítódik. Ennélfogva egy erőteljes villámlás
középpontjában a keletkező energia értéke elérheti a 10 milliárd Joule-t is. Egy bizonyos szint felett
a pozitív szubatomi energiarészecskék vonzóereje már olyan nagy, hogy ez az energiagömb képes
önmagát fenntartani, nem oszlik szét alkotórészeire. Ha ezt a jelenséget sikerülne leutánoznunk,
mesterséges körülmények között létrehoznunk, akkor ez a korszakalkotó eljárás minden
valószínűség szerint forradalmasítaná az ipart, az energiatermelést és életünk szinte minden
területét.
Budapest, 1990. április

116/434
IV. fejezet
PSZICHOORIENTÁCIÓS GYÓGYÍTÁS;
AZ ÉLET TITKAI
Mostantól kezdve egyre mélyebbre merülünk a szubatomi energiarészecskék világába, de
továbbra se feledkezzünk meg a természetgyógyászatról. Az egészségtelen táplálkozás sok
helytelen szokásból tevődik össze. Ezek egyike az elégtelen folyadékfogyasztás.

Az előző fejezetben megismerhettünk a Kneipp-féle vízkúra egészségünkre gyakorolt jótékony
hatását. A víz azonban nem csak külsőleg alkalmazva, hanem belülről is tisztítja a szervezetet.
Korunk rohanó embere mind több gyárilag előállított, vegyszerekkel kezelt élelmiszert fogyaszt.
Ezek a mérgek testszerte lerakódnak. A vese megpróbálja ugyan eltávolítani szervezetünkből a
testidegen anyagokat, de ezt csak úgy tudja megtenni, ha elegendő folyadék áll a rendelkezésére a
sejtek átmosására. Ahhoz hogy méregtelenítő szerveink kellő hatékonysággal el tudják látni
feladatukat, naponta legalább 2,5 liter folyadékot kell magunkhoz vennünk. Ebből kb. l,5 liternyi
mennyiség az elfogyasztott ételek víztartalma következtében jut a szervezetünkbe, a maradék 1
litert viszont pótlólag kell meginnunk. Ennek legcélszerűbb módja az ásványvízfogyasztás. Ezt már
korán reggel ajánlatos elkezdeni, mert a felkelés után megivott 1-2 pohár szénsavmentes ásványvíz
kedvező hatást gyakorol az emésztésünkre is. Arra azonban ügyeljünk, hogy az étkezések alatt ne
igyunk se vizet, se más folyadékot. Az étkezések közben fogyasztott víz ugyanis csökkenti a
nyálképződést, ami lehetetlenné teszi ennek a fontos előemésztő folyamatnak a lezajlását. Ezen
túlmenően hígítja a gyomornedveket, mely által jelentős mértékben csökken az emésztés hatásfoka,
mivel a gyomornak előbb a pótlólag felvett vizet kell feldolgoznia. Emellett kitágul a gyomor, ami
szintén nehezíti a munkáját. Különösen ne igyunk jégbe hűtött italokat, mert ez esetben a
gyomornak előbb fel kell melegíteni testhőmérsékletre a hideg folyadékot, és csak utána tudja
elkezdeni az emésztést. Ha az egyes étkezések között elegendő vizet fogyasztunk, akkor evéskor
nem leszünk szomjasak. Aki végképp nem tudja leküzdeni ezt a rossz szokását, inkább étkezés előtt
igyon folyadékot, mint utána, mivel ez kevésbé árt a gyomornak. Az sem jó, ha sokféle ételt eszünk
egyszerre, mert ennek feldolgozása szintén nagy erőfeszítést igényel a gyomortól. Különösen káros
a nyers és a hőkezelt ételek együttes fogyasztása.
Önszuggesztió
Az abszolút világ birtokbavételének legegyszerűbb módja az önszuggesztió. Az Agykontroll
szabályainak tanulmányozása során az önszuggesztiós gyakorlatokat már a könyv első elolvasása
után célszerű elkezdeni. A bonyolultabb szabályokat valószínűleg csak a második olvasás után
fogjuk tökéletesen felfogni, de a bétaprogramozást mindenki már első alkalommal érteni fogja.
Ezért ne várjunk, amíg az egész anyagot maradéktalanul elsajátítjuk, mert a mielőbbi gyógyulásunk
érdekében minden elvesztegetett napért kár. Az önszuggesztió mottója: „Változtasd meg a tudatodat
és a valóság is megváltozik”. Ha bétában megváltoztatjuk a véleményünket saját magunkról, ezzel
átprogramozzuk agyunk jobb féltekéjét, amely a kívánt tulajdonságúra formál bennünket. A
gondolatot testünk tetté alakítja. A Biblia szerint „a szavak testet öltenek”. Amit meggyőződéssel
mondunk ki, az előbb-utóbb valósággá válik. Ennek közvetlen oka az agy két féltekéjének sajátos
együttműködésében rejlik. Tudniillik amit a bal agyfélteke gondolatban kijelent, azt a jobb
agyfélteke kézzelfogható valósággá formálja. Tehát amit tudatosan elfogadunk, a lelkünk mélyén
117/434
elhiszünk, azt a tudatalatti magáévá teszi, és korlátlan lehetőségeit kihasználva mindent megtesz
annak érdekében, hogy sorsunk ennek megfelelően alakuljon. Gondolataink tehát felszabadítják a
tudatalatti hatalmát. Ezért aki változtat a gondolatain, az a sorsát is megváltoztatja.
Jobb agyféltekénk gondolati úton való befolyásolása azért lehetséges, mivel a tudatalatti nem
kritizál, hanem elfogadja agyunk tudatos döntését, és a szerint cselekszik. A tudatalatti bármilyen
irányú befolyásolhatóságának legegyértelműbb bizonyítékát a hipnózisban figyelhetjük meg, mert
ebben az állapotban a hipnotizőr kikapcsolja a tudatos agyat, és szavak útján irányítja a tudatalattit.
Mivel a tudatalatti nem rendelkezik semmiféle kritikai képességgel, vakon követi a hipnotizőr
utasításait, még akkor is, ha ez negatív következményekkel jár a médiumra nézve. Agyunk jobb
féltekéje tehát mindent igaznak tekint, amit a tudatosan mérlegelő elme kijelent. Emiatt kell gondo-
san megválogatnunk a gondolatainkat, és ezért nem szabad megengednünk, hogy negatív
gondolatok befészkelhessék magukat a tudatunkba.
Az önszuggesztió gyakorlati kivitelezése során döntő fontosságú a célba jutás módjának
megváltoztatása. Ennek az előző fejezetben már említett követelménynek a lényege, hogy a
tudatalattit nem lehet akarattal szolgálatra bírni. Az önszuggesztió módszerének mechanikus
gyakorlása sem hoz eredményt, sőt ettől a dolgok még rosszabbra fordulnak. Aki pl. sikerre vágyik,
annak nem elég naponta többször gépiesen elismételni, hogy: „sikeres vagyok, sikeres vagyok”
mert ez önmagában még nem hoz sikert, és az eredménytelenségbe előbb-utóbb belefáradunk. A
vágyaink tárgyát kifejező szavak gyakori ismételgetése szükséges, de nem elégséges feltétele
annak, hogy az óhajtott állapotot elérjük. A sikert nem csak akarni kell, hanem el is kell képzelni,
képileg minden lehetséges részletében meg kell jeleníteni, át kell élni. Erre azért van szükség, mert
ha a vágyaink és az elképzeléseink ellentmondanak egymásnak, akkor mindig a képzelet győz. Ha
vágyunk a sikerre, de képzeletünkben a kudarc képe jelenik meg, akkor bármennyire erőlködünk,
nem fogunk sikert elérni, hiszen a tudatalatti mindig az erősebb javaslatnak engedelmeskedik.
Mivel a kép több és ezáltal meggyőzőbb információt tartalmaz, mint a hang, a tudatalattink a képze-
letünk által kialakított javaslatnak veti alá magát.
A képzelet pozitív irányú befolyásolásának legtöbbször az az akadálya, hogy vágyainkat a
lelkünk mélyén hazugnak érezzük. Irracionális, fizikailag megvalósíthatatlan vágyak esetén a józan
ész diktálta negatív reakció ellen nem sokat tehetünk, a legtöbb esetben azonban a sikertelenség a
hit, a meggyőződés hiányára vezethető vissza. A normális, épelméjű emberek vágyai ugyanis
sohasem elérhetetlenek, csak a beléjük vetett hit olyan kicsi, hogy hazugnak érzik a megvalósulás
lehetőségét. A hit erejére és az emberek kishitűségére utal Jézusnak az a Bibliában található
kijelentése is, hogy: „Ha csak akkora hitetek lenne, mint ez a kis mustármag, hegyeket tudnátok
vele megmozgatni.”
A képi megjelenítés a tudat meggyőzésén kívül azt is lehetővé teszi, hogy az Agykontrollból
ismert harmadik nélkülözhetetlen feltétel, az elvárás is hatékonyan bekapcsolódhasson az
önszuggesztió folyamatába. A vágy ugyanis önmagában még akkor sem elég kívánságaink betelje-
süléséhez, ha hiszünk a megvalósíthatóságukban. Ahhoz, hogy vágyaink valósággá váljanak, el kell
várnunk a sikert azoktól, akiktől függ. Ennek leghatékonyabb módja a vizualizálás, vagyis az a
folyamat, amikor elképzeljük magunkban, hogy az ügyünkben döntő szerepet játszó személyek
pozitív hozzáállásukkal elhárítják az utunkban álló akadályokat, számunkra kedvező helyzetet
teremtenek.
Vágyaink valóra válása azonban még sikeres vizualizálás esetén sem mindig biztosított, mert
nem elég elképzelni a siker beteljesülését, ügyelnünk kell arra is, hogy negatív gondolatok ne
mérgezzék a tudatalattinkat. Ha a képzeletünk szabadjára engedése után kétségeink ismét
eluralkodnak rajtunk, lerontjuk a már beindult folyamatot. Dr. Joseph Murphy -t idézve ebben az
esetben úgy cselekszünk, mint a rossz földműves, aki az elvetett magot másnap kiássa a földből. Ha
már egyszer sikerült elvetnünk a „magot”, hagyjuk meggyökeresedni. Tehát hessegessük el
magunktól a káros gondolatokat, és töretlen hittel higgyünk vágyaink beteljesülésében. Sajnos, ez
nem mindig sikerül, előfordulhatnak átmeneti visszaesések. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy mit tesz
a kertész, amikor egy ágyást bevet virágmaggal. A dísznövénnyel együtt kihajtanak a gyomok is. A
jó kertész ilyenkor nem esik kétségbe. A dolgot természetesnek tartja, ezért nekilát és kiirtja a
118/434
nemkívánatos növényeket az ágyásból. Néhány hét múlva a virágok között ismét felüti fejét a
gyom. Most sem idegeskedik, hanem fogja a kapát és gyomtalanít. Ez a helyzet azonban már nem
egyezik meg az előzővel, mivel kevesebb lett a gyom és a virágok közben megerősödtek. Ugyanígy
vagyunk a gondolatainkkal is. Kellő türelemmel a jó gondolatok úgy megerősödnek, úgy elterebé-
lyesednek, hogy már nem tud kihajtani mellettük a gyom, vagyis a rossz gondolat.
Aki egyáltalán nem képes arra, hogy az áhított sikert zavartalanul elképzelje, a káros
gondolatokat kiirtsa, válasszon a vizualizálásra egy olyan időpontot, amikor a kritikus elme, vagyis
a bal agyfélteke a legkevésbé aktív. Ez rendszerint lefekvéshez készülődve következik be, így ha
mindennap elalvás előtt ellazítjuk magunkat, és 5 percet rászánunk arra, hogy elképzeljük vágyaink
beteljesülését, hamarosan megtaláljuk a tudatalattinkhoz vezető utat. Később a kisebb sikerek láttán
rohamosan nőni fog a hitünk, amely láncreakciószerű javulást fog előidézni az életünkben.
Erőfeszítéseink azonban csak akkor fognak kamatozni, ha a gyakorlati megvalósításban is
aktívan közreműködünk, vagyis igénybe vesszük a tudatalattink által megjelölt eszközöket, amelyek
kivívják számunkra a kívánt célt. A tudatalatti ugyanis – amint az akarat és a képzelet egyetértésre
jut – rögtön nekilát vágyaink megvalósításának. Éjjel-nappal fáradhatatlanul munkálkodik, hogy
megtalálja az ideális megoldást. Eközben kihasználja mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az
abszolút világ kínál, ha kell, még a Magasabb Intelligenciával is érintkezésbe lép. Az így kapott
információkat betárolja az agyba, összeveti a lehetőségekkel, és ettől kezdve jobbnál jobb ötletekkel
árasztja el a tudatot. Nekünk semmi mást nem kell tennünk, mint megvalósítani ezeket a briliáns öt-
leteket. Aki azonban ölbe tett kézzel várja a „sült galambot” vagy nem ismeri fel ezekben az ötle-
tekben az „isteni szikrát” az továbbra sem fog érvényesülni, mivel a tudatalattink nem tud
helyettünk cselekedni, ő csak irányítani képes bennünket, a megvalósítás ránk vár.
Képzelőerőnk rendkívül fontos tulajdonsága még, hogy nem csak erősebb a szavaknál, hanem
intenzitása fordított arányban áll az agyfrekvenciával. Mint tudjuk, nyugalmi állapotban agyunk kb.
20 Hz frekvenciájú energiahullámokat bocsát ki magából. Ha idegesek, zaklatottak vagyunk, agy-
frekvenciánk tovább nő, és ezzel együtt csökken a képzelőerőnk. Ez azt jelenti, hogy aki
kényszerrel akarja rábírni a tudatalattiját akaratának elfogadására, az éppen ellenkező hatást ér el.
Az erőszak megnyilvánulásával együtt járó magasabb agyfrekvencia lebénítja a képzeletet, és szinte
teljesen megszűnik a kapcsolat agyunk tudatos és tudatalatti tartománya között. Tudatalattink
meggyőzésénél tehát a képzelőerőnket használjuk, és ne az akaratunkat, a megoldás tudatosulása
után pedig haladéktalanul kezdjük el a megvalósítást.
A képzelőerő azonban nem csak az önszuggesztió során nélkülözhetetlen, hanem az Agykontroll
többi gyakorlatánál is meghatározó szerepet tölt be. Agyfrekvenciánk csökkenésekor ugyanis a
képzelőerő egyre inkább aktiválódik, és ezáltal egyre nagyobb hatást gyakorol a tudatalattira. Már a
béta tartományban lezajló passzív meditáció során is jelentős mértékben befolyásolja a jobb
agyféltekét, hatása azonban alfa tartományban, a dinamikus meditációnál a legintenzívebb, hiszen
ebben a frekvenciatartományban a tudat már nem befolyásolja számottevően az agyműködést.
Képzelőerőnk intenzitása thétában éri el maximumát, mivel ebben a frekvenciatartományban a bal
agyfélteke teljesen kikapcsolódik, és tág teret enged a képzelet csapongásának. E frekvenciahatárok
között a szellemen kívül a testet is a képzelet irányítja, így semmi sem lesz többé lehetetlen, amit a
képzelet megjelenít, az nyomban meg is valósul. Legyen az akár jó, akár rossz, a tudat nem tudja
többé kontrollálni a képzelet tevékenységét. Ebben a tartományban a képzelőerő bármely
betegségből képes kigyógyítani bennünket, de bármilyen betegséget létre is tud hozni. A képzelőerő
korlátozás nélküli szabadon engedése tehát nem mindig tanácsos, ezért javasolják az
Agykontrollban is az alfában történő gyógyítást. Ebben a frekvenciatartományban ugyanis a tudat
felügyelő szerepét a Magasabb Intelligencia kihelyezett egységei veszik át, amelyek csak a hasznos
elképzelések megvalósítását segítik elő.
Az önszuggesztiós gyakorlatok helye a béta tartomány, hiszen ezt a technikát főleg azok
alkalmazzák, akik nem tudják lecsökkenteni az agyfrekvenciájukat. Ha hatékonyabbá akarjuk tenni
ezt a módszert, akkor próbáljuk az önszuggesztiós mondatokat minél jobban átélni. A tudatalatti
ugyanis szoros kapcsolatban áll az abszolút világgal, és ebben a korlátok nélküli világban az
érzelmek sokkal könnyebben rögzíthetők, mint a szavak. Így agyunk jobb féltekéjébe is hamarabb
119/434
beépülnek az érzelemmel átszőtt közlések. Próbáljuk meg tehát minél jobban átélni az elképzelt
sikert, mert ezáltal hamarabb érjük el a célunkat.
Jellemző az érzelmek hatékony rögzülésére, hogy amikor a halálunk után szeretnénk felidézni
valamely ismerősünkkel kapcsolatos eseményt, akkor a fénylény nem azt kérdezi tőlünk, hogy az
illetőnek mi a neve, vagy mikor született, hanem arra kér bennünket, próbáljuk felidézni azt az
érzést, amit a vele való találkozáskor átéltünk. A klinikai halálból visszatértek élménybeszámolója
szerint amint ez sikerült, abban a pillanatban előkerült a Magasabb Intelligencia memóriatárából a
kívánt képsor, és máris lepergett szemük előtt az esemény. Úgy látszik, az érzelmek olyan intenzív
energiasugárzást váltanak ki, hogy szinte kiugranak a száraz, tényközlő adatok közül, így nem
nehéz rájuk találni. Egy számsor vagy betűsor keresése esetén az egész információs bázist bitenként
át kell vizsgálni, míg érzelmek keresésekor elég a kiugró intenzitású energiaimpulzusokat vizsgálni,
és már csak a felidézett, valamint a rögzített érzelem energiaspektrumát kell összehasonlítani. A
túlvilág működéséről a későbbiekben még bőven lesz szó, ezért most térjünk vissza az eredeti
témához.
Az önszuggesztiót az előző fejezetben leírt módon a gyermekeinknél is igen eredményesen
alkalmazhatjuk. Gyermekeinket azonban nem csupán a már meglévő félelmeiktől kell
megszabadítani, hanem célszerű megtanítani őket a gondolattisztítás módszerére is. Ha a későbbiek
során újabb stressz érné őket, vagy a tévében egy krimi néhány képsorát látva negatív gondolatok
indulnának be náluk, akkor tanítsuk meg őket arra, hogy miként tudják ezt a káros programot
hatástalanítani. Idézzük nekik Silva szavait: „Ha bármikor negatív hatás ér, vagy helytelen
gondolat jut eszedbe, állj meg, nézz kissé felfelé, és hunyd le a szemed. Valamelyik kezed első
három ujját szorítsd össze, és gondolatban mondd az agyadnak: Töröld, töröld! Ezzel a félelem
forrását csírájában elfojtod.”
Igen gyakori probléma, főleg diákoknál a lámpaláz, és az ebből eredő beszédzavar. Ennek
leküzdésére eredményesen alkalmazható az alábbi autoszuggesztiós gyakorlat. Üljünk le egy
kényelmes székre, kezünket, lábunkat, testünket lazítsuk el, hunyjuk le a szemünket, és minden
figyelmünket szavaink értelmére koncentrálva gondolatban lassan ismételgessük az alábbi
mondatokat: „Nyugodt, derűs, magabiztos és higgadt vagyok. A szavakat érthetően és hangsú-
lyozottan ejtem ki. A beszéd ritmusára és a mondatok harmonikus hanglejtésére mindig ügyelek.
Tökéletes artikulációval és gördülékenyen beszélek.” Ezt a pár perces gyakorlatot mély átérzéssel,
és amennyire csak tudjuk, képileg is megjelenítve végezzük, naponta 2-3 alkalommal.
A fájdalom szubjektív érzés, így tudatalattink tartja fenn akaratunktól függetlenül. Az

Agykontroll egyik legérdekesebb gyakorlata, hogy amint megnevezzük, tulajdonságait felsorolva
tárgyiasítjuk a fájdalmunkat, az objektívvé válik, így tudatunk már kénytelen foglalkozni vele. A
bal agyfélteke tudomást szerezve az objektív problémáról utasítást ad az agy megfelelő
tartományának, hogy a konkretizált helyre fájdalomcsillapító endorfint küldjön. Silva módszerét
kissé kibővítve, a tárgyiasítást az alábbiak szerint célszerű végezni. Vegyük sorra az öt
érzékszervünkre alapuló kérdéseket és magunkba mélyedve képzeljük el, majd gondolatban
jelentsük ki a számunkra legelfogadhatóbbnak tűnő választ.
1. Mutassunk rá a fájdalom pontos helyére! (tapintsuk meg a fájdalmas testrész középpontját)

2. Ha a fájdalmat dobozba zárhatnánk, mekkora doboz kellene ehhez? (pl. egy konzervdoboz)
3. Ha a fájdalmat látnánk, milyen színű lenne? (pl. lila)
4. Ha a fájdalmat megízlelhetnénk, milyen ízű lenne? (pl. keserű)
5. Ha a fájdalmat megszagolhatnánk, milyen szaga lenne? (pl. dohos)
6. Ha a fájdalmat hallhatnánk, milyen hangot adna? (pl. sípoló)
Ezt követően gondoljunk arra, hogy a fájdalmat lokalizáltuk, tulajdonságait megismertük, így
lehetővé tettük, hogy agyunk megszüntesse a kellemetlen érzetet. Erős ingerhatás esetén a ciklust
mindaddig ismételni kell, amíg a fájdalom el nem múlik. Agykontroll tanulmányaink előrehalad-
tával a hatodik érzék, az ESP (Extra Sensory Perception) segítségével a tudatalatti tartományban
120/434
már a fájdalom okát is megkereshetjük és a Képzeletbeli Képernyő (Elmetükre illetve
Laboratóriumi Képernyő) technikáját alkalmazva a panaszt végleg megszüntethetjük. A tárgyiasítás
technikája gyermekeinknél is igen hatásos lehet, mivel apró sérüléseik vagy gyomorrontás
következtében hol a kezük, hol a lábuk, hol a hasuk fáj. Miután a tűrőképességük ebben a korban
még rendkívül csekély, ezért már a legkisebb fájdalom is kétségbeesést, hisztériás
megnyilvánulásokat válthat ki bennük. Megkönnyíti helyzetünket, hogy játékos jellegénél fogva ezt
a módszert gyermekeink könnyen meg fogják tanulni, és bármikor szívesen alkalmazzák.
Ugyancsak nagyon érdekes és rendkívül egyszerű gyakorlata az Agykontrollnak az úgynevezett
Pohár Víz technika. Ehhez a gyakorlathoz szintén nem szükséges alfába kerülni, mert béta
tartományban is működik, és meglehetősen hatékony. Egyébként a pszichológusok egyszerűségénél
és igen jó hatásfokkal való alkalmazhatóságánál fogva ezt tartják az Agykontroll legzseniálisabb
gyakorlatának. Ennek a technikának a lényege, hogy ha olyan jellegű problémánk van, hogy
képtelenek vagyunk választani a lehetséges megoldások között, vagy évek óta gyötör bennünket
valamilyen gond, amely egy rövid, frappáns tanáccsal megoldható lenne, akkor este, lefekvés előtt
saját kezűleg töltsünk meg egy külön erre a célra fenntartott kisebb poharat vízzel. Miközben erősen
foglalkoztat bennünket ez a gond, mielőtt nyugovóra térnénk, csukott szemmel igyuk ki a víz kb.
felét, és közben gondolatban mondjuk el ezt az egyszerű mondatot: „Mindössze ennyit kell tennem
annak érdekében, hogy megoldást találjak arra a problémára, ami foglalkoztat”. Reggel, ha
felkeltünk, igyuk meg a víz másik felét, és ismételjük meg az előbbi mondatot. Ha azonnal nem is,
de rendszerint 3 napon belül megkapjuk tudatalattinktól a választ vagy álom vagy egy napközben
kipattanó „isteni szikra” formájában. Ehhez a gyakorlathoz nem szükséges lecsökkenteni az
agyfrekvenciánkat, vízivás közben azonban ajánlatos a szemgolyónkat a csukott szemhéjunk alatt
kb. 20°-kal feljebb állítani, mivel a szemgolyónak ez a kissé felfelé irányuló helyzete alfa
agyhullámok generálását eredményezi. Ez a technika jól alkalmazható akkor is, ha egy számunkra
hozzáférhetetlen információ hiánya miatt nem tudunk megbirkózni valamely fontos feladatunkkal.
Ebben az esetben ennek a gyakorlatnak a naponkénti végzése során a Magasabb Intelligencia előbb-
utóbb olyan szituációt teremt a környezetben, ahol „véletlenszerűen” hozzájutunk a hiányzó
információhoz.
A Hatékony Érzékelés Kivetítés különleges kiviteli módja az SRV (Scientific Remote Viewing),
amelyet az amerikai hadsereg fejlesztett ki az 1980-as évek elején a CIA-val együttműködve.
Előnye ennek a módszernek, hogy elsajátításához nincs szükség parapszichológiai képességekre, és
megismételhető, tehát tudományos szempontból is elfogadható eredményt ad. Eleinte kémkedésre,
politikai célokból alkalmazták, újabban azonban a Földön kívüli civilizációkkal való
kapcsolatfelvételre használják. Az SRV alkalmazásánál fontos szabály, hogy a megfigyelő ne
használja a tudatát az „ülés” alatt. Amennyiben a tudat belép a hírszerzés folyamatába, azonnal
hozzálát az információ értelmezéséhez, ami aktivizálja a képzeletet. Az eredmény a tények
nagyfokú eltorzulása. Ezért az SRV legfontosabb alapszabálya, hogy az adatok mindaddig nem
kerülnek elemzésre, amíg áramlanak, mert a nélkül az eljárás nem más, mint egyszerű fantáziálás.
Médiumok esetén ez a veszély kevésbé áll fenn, mivel ők a telepátia gyakorlása során
„megváltozott tudatállapotba” kerülnek. Az agyfrekvencia lecsökkenésekor a tudat kikapcsolt
állapotban van, így nem zavarja a kommunikációt. A természetes módszer hátránya azonban, hogy
meglehetősen megbízhatatlan. Ezen túlmenően ki van téve a sátáni erők manipulációjának, akik ily
módon dezinformációk tömkelegét juttatták már el hozzánk. Ez a veszély az SRV-nél is fennáll, de
ezt a módszert többnyire magasan képzett tudományos szakemberek alkalmazzák, akik képesek
különbséget tenni a maszlag és a valós értesülések között.
Azért is szükség van erre a nagyfokú különbségtevő képességre, mert a magasan fejlett
civilizációk nem mindegyike engedi meg, hogy körülnézzünk a járműveikben, vagy a világukban.
Ilyenkor vagy blokkolják a „távolbalátó” szemét, lelki látószervét, vagy ami rosszabb, hamis képet
sugároznak neki. Erre főleg eleinte került sor; manapság viszont kezdenek megnyílni a „zsilipek”,
mind több UFO-jelenségbe nyerhetünk bepillantást. A telepatikus úton végzett kémkedés tehát
szintén felfedezhető, még ha a lebukás nem is jár olyan drasztikus következményekkel, mint a
hagyományos módszer. Az SRV-t gyakorlók tapasztalatai alapján a Földön kívüli civilizációk
121/434
újabban nem gördítenek akadályokat a „kukkolásaink” elé. Tilalmakkal csak akkor élnek, ha az ily
módon szerzett értesülések alapján beleavatkozhatnánk a tevékenységükbe, vagy ha meg akarnak
védeni bennünket olyasmitől, aminek a tudomásulvételére még nem vagyunk elég felkészültek. Az
univerzumban ugyanis sok olyan dolog történik, amely sokkolóan hatna ránk. Nincs rá szükség,
hogy emiatt izgassuk magunkat, mivel a bennünket felügyelő fejlettebb lények minden veszélytől
megóvnak minket, ami ellen nem tudunk védekezni.
Bétaprogramozás váratlan szituációkban

Az önszuggesztió a mindennapi életünkön kívül váratlan helyzetek, kellemetlen balesetek esetén
is eredményesen alkalmazható. Az alábbi módszer követése sok felesleges idegességtől kímélhet
meg bennünket. Amikor megtörtént a baj, a legelső és legfontosabb reakció: Nem szabad
megijedni! Az ijedtség lebénítja az agyunkat, és befagyasztja, vagy helytelen irányba tereli
energiatartalékainkat. Ha megőrizzük lélekjelenlétünket és ráadásul még gyors reflexekkel is
rendelkezünk, sokszor a legnagyobb bajból is ép bőrrel juthatunk ki. Amennyiben erre már nincs
mód, a szerencsétlenség visszavonhatatlanul megtörtént, akkor sincs értelme a kétségbeesésnek. Ne
feledjük: Minden baj akkora, amekkorát csinálunk belőle! A baj megtörténte után Agykontroll
tanulmányainkra támaszkodva első dolgunk az legyen, hogy a negatív érzés helyébe ültessünk egy
pozitívat, pl.: Örülök, hogy nem esett komolyabb bajom! Vagy: Örülök, hogy életben maradtam!
Utána a megőrzött lélekjelenlétünkre támaszkodva gondoljuk át, hogy mik a legfontosabb
teendőink, a szerencsétlenség következményeit milyen sorrendben és hogyan tudjuk a
leghatékonyabban enyhíteni. A szükséges intézkedések megtétele, a probléma lerendezése után se
keseregjünk, hanem inkább gondoljuk végig az eseményeket abból a szempontból, hogy milyen
tanulságokat vonhatunk le belőlük. Önmagunk sajnálata helyett gondoljunk inkább arra, hogy
ennyivel is tapasztaltabbak lettünk, és ezt a tapasztalatot arra fogjuk használni, hogy még jobbá
váljunk, mint amilyenek voltunk. Ez a legokosabb, amit tehetünk, mert megtörtént eseményeket
nem lehet semmissé tenni, a sopánkodással csak növeljük a bajt. Fogadjuk meg Silva tanácsát:
„Bármilyen baj ér bennünket, tegyük szokásunkká, hogy eloszlatjuk a stresszt, és lelki békével
helyettesítjük azt.” Egyébként a hirtelen jött stressz feloldásának van még egy igen hatékony módja,
a relaxáció. Ha egy hír vagy esemény sokkszerű hatást gyakorol ránk, akkor feküdjünk le, és
percenként legfeljebb nyolcszori gyakorisággal végezzünk hasi légzést. Ez a lassú, mély légzés
szinte varázslatos erővel nyugtatja az idegeket, és szükség esetén ülő vagy álló helyzetben is
alkalmazható.
Sajnos ma még a legtöbb ember ennek az ellenkezőjét teszi. Sokan nem hajlandóak elfogadni a
tényeket, és dühöngve áltatják magukat, hogy velük ilyen baj nem eshet meg. Ahelyett, hogy
mentenék a még menthetőt, és az újrakezdési lehetőségeiken elmélkednének, vad harcba kezdenek a
megváltoztathatatlan ellen. Végül miután belefáradtak az értelmetlen szélmalomharcba, a
búskomorság és a melankólia lesz úrrá rajtuk. A nemtörődöm lelkiállapotnak azután törvényszerű
következménye az egzisztenciális leépülés, a társadalmi ranglétrán való fokozatos lecsúszás, ami
gyakran öngyilkossággal végződik. Dale Carnegie szerint mindezen bajok legfőbb oka, hogy nem
tudunk szembenézni a tényekkel, nem vagyunk képesek tudomásul venni a megváltoztathatatlant.
A szerencsétlenség következményeinek felszámolása során tehát az első lépésünk az legyen,
hogy fogadjuk el ami történt. Ha ezt megtesszük, akkor mentesítjük magunkat attól a roppant
pszichikai nyomástól, amely a félelmeink következtében telepedett ránk. A nyugodt állapot energiát
szabadít fel bennünk, amelyet bajaink enyhítésére fordíthatunk. A második lépés, hogy lelkileg
készüljünk fel a legrosszabbra, tudatosítsuk magunkban, hogy a legkedvezőtlenebb esetben mi vár
ránk, és álljunk készen ennek elviselésére. Ez azért fontos, mert ha tudatában vagyunk annak, hogy
nincs mit vesztenünk, helyzetünk az elképzelhető legrosszabb esetnél rosszabb már nem lehet,
akkor egy olyan belső béke lesz úrrá rajtunk, amelytől kitisztul az agyunk, és józan ésszel már
képesek leszünk problémáink fokozatos leküzdésére.
Erre a két lépésre azért van szükség, mivel az idegeskedés lehetetlenné teszi gondolataink
koncentrálását, és ennek következtében nem tudjuk a szükséges döntéseket meghozni. Ha viszont
122/434
kényszerítjük magunkat, hogy szembenézzünk a legrosszabbal, ami történhet velünk, és hajlandóak
vagyunk azt tudomásul venni, akkor véget vetünk képzeletünk őrjítő csapongásának, így minden
energiánkat gondjaink megoldására tudjuk koncentrálni. A megoldás kulcsa tehát az, hogy el kell
fogadni a megváltoztathatatlant, és fel kell készülni a legrosszabbra. Ha ez megtörtént, akkor
harmadik lépésként a megnyugvásból nyert energiát fordítsuk arra, hogy higgadtan, megfontoltan
próbáljunk javítani a helyzetünkön, igyekezzünk jobbá tenni annál, amelynek elfogadására lelkileg
készen álltunk. Sok esetben ez a magatartás nem csupán enyhíteni képes a helyzetünket, hanem
gyakran előnyösebb helyzetbe juttat minket, mint amilyenben a baj megtörténte előtt voltunk.
A későbbiek során, amint gyarapodnak Agykontroll ismereteink, áttérhetünk komolyabb
gyakorlatok végzésére is. A kezdeti tréningezés után ahogy sikerül lejutnunk alfába, mindjárt
kezdjük el a vizualizálás gyakorlását, mert az Agykontrollban minden azon múlik, hogy milyen
intenzíven tudjuk a vágyainkat a képzeletünkben megjeleníteni. Minél erősebb a vizualizáló
képességünk, annál erősebb a gyógyító hatás. Vizualizálás nélkül csak passzív meditációs
állapotban leszünk, ami az egészség szempontjából szintén hasznos, de nem elég hatékony.
Hatékonyabb gyógyítás csak dinamikus meditáció, vagyis vizualizáció útján érhető el. Ez olyan,
mint amikor valaki sötétben tapogatózva próbál kijutni egy számára ismeretlen épületből. Ha
szerencséje van, előbb-utóbb sikerül neki, de mennyivel hatékonyabbá válik a keresés, ha közben
bekapcsolja a világítást. A vizualizálás tulajdonképpen egy ilyen villanykapcsoló, ami összehason-
líthatatlanul megnöveli tevékenységünk hatásfokát.
A vizualizálást nem lehet elég korán kezdeni, szabályainak gyakorlásával már akkor
próbálkozhatunk, amikor még csak az alfa közelében járunk. Később minél mélyebbre jutunk az
alfa tartományban, képünk annál színesebbé, annál részletgazdagabbá válik. A kezdeti
sikertelenséggel ne törődjünk, végezzük a naponként előírt gyakorlatokat szorgalmasan, a türelem, a
kitartás és a hit egy idő után meghozza gyümölcsét. A gyógyító tevékenységgel se várjunk addig,
amíg tökéletes nem lesz a vizualizáló képességünk. Ha kellőképpen vágyunk rá és hiszünk benne,
akkor alacsonyabb hatásfokkal ugyan, de életlen képpel is tudunk gyógyítani. Tehát az öngyógyítást
is kezdjük el minél előbb, ezzel is javulni fog az állapotunk, ennyivel is közelebb kerülünk a végső
gyógyuláshoz. Amennyiben sikerül mélyebb alfába jutnunk, ne habozzunk egy percig sem, hanem
haladéktalanul kezdjük el mások gyógyítását. Embertársaink gyógyítása ugyanis kihat ránk is. Silva
szintén hangsúlyozza, hogy ha meggyógyítunk másokat, azzal önmagunkat is gyógyítjuk. Ha
valamilyen oknál fogva nem vagyunk képesek magunkat teljes mértékben meggyógyítani,
próbálkozzunk a körülöttünk élők gyógyításával. Könnyen előfordulhat, hogy a visszahatás mintegy
a Mindenható jutalmaként megszünteti maradék egészségügyi problémánkat is.
Segítő módszerek
Egyeseknél zavart okoz, hogy a jobb és a bal, vagyis a múlt és a jövő helyzetének a
megítélésénél milyen alapállásból induljon ki. Önmagából kiindulva, valós testhelyzetének a jobb,
illetve a bal oldala az irányadó, vagy képzelete képernyőjének jobb és bal oldalát kell figyelembe
venni. A kettő ugyanis egymás tükörképe, és ezért a két oldal felcserélődhet. Ez a dilemma a Silva-
féle hasonlattal élve rendkívül egyszerűen feloldható, ha elképzeljük, hogy egy nagyméretű iránytű
közepén ülünk arccal dél felé. Hol kel fel a nap? Mindenki tudja, hogy keleten, tehát arra, vagyis a
bal kezünk felé van a jövő. Hol nyugszik le a nap? Nyugaton, tehát a jobb kezünk felé van az
elmúlás, a múlt. Képzeletünk képernyőjén is ennek megfelelően kell mozgatni a képeket. A
képernyő a dél. Ha a jövőre vagyunk kíváncsiak, vagy ha egy gyógyító eljárást vizualizálunk, amely
a későbbiek során fog érvényesülni, akkor keletre, tehát balra kell elmozdítani a képet. Ha a múlt
érdekel bennünket, vagyis ha azt akarjuk, hogy egy vizualizált probléma elmúljon, akkor nyugat
felé, tehát jobbra mozgassuk a képet.
Ezzel az egyszerű képzettársítási módszerrel egyébként más hétköznapi dilemmánkat is egyszer
s mindenkorra a helyére tehetjük. (Sokaknak problémát jelent pl. tavasszal és ősszel a nyári
időszámításra való át- és visszaállás. Ez a bizonytalanság is feloldható az alábbi rendkívül egyszerű
képzettársítással. A tavaszhoz képest hol helyezkedik el a nyár a naptárban? Előtte, tehát az órát egy
123/434
órával előbbre kell állítani. Az őszi óraállításnál hol van a nyár az őszhöz képest? Mögötte, tehát
óránkat egy órával vissza kell állítani.) Ennek a módszernek a céltudatos alkalmazását segíti elő az
Agykontroll tanfolyamon oktatott „memóriafogasok” rendszere. A betűnként változó vizuális képek
megtanulása rendkívüli mértékben képes memóriánkat feljavítani. Ezzel a rendszerrel mindennapi
elintéznivalóink sorát tudjuk betárolni a fejünkbe, mentesítve magunkat a cédulázással járó
kellemetlenségektől.
Az alfába jutás további módszerei

Ha valaki az előző fejezetben vázolt előgyakorlatokkal sem tud lejutni alfába, az
megpróbálkozhat a légzésszabályozás módszerével. A szakemberek előtt már régóta ismeretes,
hogy a percenkénti légzésszám alvás közben jelentősen lelassul. Ennek alapján ha lassítjuk a
percenkénti levegővételeink számát, akkor könnyen az alváshoz hasonló állapotba juthatunk. A
lassabb lélegzetvételekkel tehát ráhangoljuk magunkat az elalvásra, így óhatatlanul közelebb jutunk
az alfa tartományhoz. Eközben előfordulhat, hogy átsiklunk az alfán, és thétába kerülve elalszunk,
de emiatt ne bosszankodjunk. Legközelebb némi koncentrálással el tudjuk kerülni az elalvást. A
hatás fokozható jógi légzéssel, vagyis mély és egyenletes légzésvétellel. A pranayamanak nevezett
légzőgyakorlatok kerülő úton ugyan, de mindig meghozzák a kívánt eredményt.
Mellékesen megemlíthető, hogy az indiai jógik szerint a szellemi koncentrációval összekötött
légzésgyakorlatoknak mágikus hatásuk van a szervezetre. A hatha jóga alapelve, hogy a test és a
szellem együttműködése elengedhetetlenül szükséges a tökéletes egészség kialakításához. A
meditációval egybekötött jógalégzés során nem csupán kellő mennyiségű levegőt szívunk a
tüdőnkbe, hanem magunkba szívjuk a pránát, vagyis az életenergiát is. A modern felfogás szerint a
„prána” nem más, mint szubatomi energia. Az akupunktúra nyelvére lefordítva, a jógi légzés során
belénk áramló Yang-nak nevezett pozitív szubatomi energia, valamint a Yin-nek nevezett negatív
szubatomi energia (amely fizikailag gravitációs sugárzásnak tekinthető) helyreállítják a szervezet
energiaegyensúlyát, hatékonyan gyógyítva ezzel a test egyéb vegetatív rendellenességeit is. A jóga
nem kizárólag testi gyakorlatból áll, hanem van egy szellemi irányzata is. A jógának ez a válfaja
lényegében nem más, mint Agykontroll gyakorlat. A szellemi jóga annyiban különbözik az
Agykontrolltól, hogy azokat az eredményeket, amelyeket egy jógi évekig tartó önmegtartóztatással
ér el, az Agykontroll tanfolyamon egy hét alatt meg lehet tanulni. A nyolc gyakorlat közül a hatodik
felel meg az alfa, illetve a théta állapot elérésének, míg a hetedik gyakorlat során a Képzeletbeli
Képernyő technikának, és a Hatékony Érzékelés Kivetítés technikájának elsajátítására kerül sor.
Van azonban a jógának egy befejező szakasza is, amely többet nyújt, mint amit az Agykontroll
tanfolyamon el lehet érni, és ez a nyolcadik gyakorlat. A nyolcadik gyakorlat során ugyanis a jógik
eljutnak a „szellemi megvilágosodás” állapotába. Ebben az állapotban a jógi közvetlen kapcsolatba
kerül egy túlvilági fénylénnyel, és ezáltal az abszolút tudás birtokába jut. A világegyetemet
létrehozó és fenntartó erők megismerésére a halálunk után mindnyájan képesek leszünk, de a
megvilágosodás stádiumába került jógik, valamint a klinikai halálból visszatértek már a földi
életükben szert tesznek erre a tudásra. Egyikük így fogalmazta meg ezt az élményt: „Hirtelen
letépik rólunk a szemellenzőt, és teljes dicsőségében látjuk meg a kozmikus világot, helyünket a
dolgok egyetemes rendjében”. Egy másik szemtanú szerint: „Teljesen tisztában voltam azzal, hogy
ki vagyok én valójában. Tökéletesen értettem, hogy miért vagyok, mi a helyem a világegyetemben.
Egyszerre minden értelmet nyer. Rájöttem, hogy semmi sem történik ok nélkül, minden abszolút
igazságos.”
Sajnos a lélek testbe való visszaléptetése, vagyis az újraélesztés során ez a tudásanyag erősen
korlátozott formában marad csak meg, mert a klinikai halálból visszatértek azokat az ismereteket,
amelyek a világ jelenlegi fejlettségi szintjét meghaladják, elfelejtik. A jógik is csak globálisan,
benyomások formájában kapnak tájékoztatást az univerzális rendről, a technikai részletek rejtve
maradnak előttük.
A behatóan végzett jógagyakorlatoknak van még egy rejtélyes mellékhatása is. Ez nem más,
mint a kundalini, vagyis az „emberi evolúciós energia” feléledése, fokozott érvényre jutása.
124/434
Ilyenkor többlet Yin és Yang energia áramlik a testünkbe, amely sokszor látható kisugárzással jár.
Az ujjakból kiáramló többletenergia hatását már ismerjük. Az arcból kiáramló kékes fény
érdekessége viszont, hogy ezt a jelenséget a nyugati féltekén is többször megemlítették már olyan
emberekkel kapcsolatban, akikbe az intenzív vallásgyakorlatok során beleszállt a „Szentlélek”.
Erről a misztikus jelenségről, a Szentlélek lángnyelvszerű energiagömbként való megjelenéséről, és
az emberi testbe való belépéséről, valamint az ezzel járó több nyelven beszélésről (telepatikus
kommunikációs képességről) egyébként a Biblia is beszámol, amikor a tanítványok Jézustól
prófétálásra szóló megbízást kaptak.
Ez a csoda később megismétlődött. A XIII. század elején élt Padovai Szent Antalról
feljegyezték, hogy prédikációit mindenki „anyanyelvén hallotta”, holott ő a valóságban egy nyelven
beszélt. A telepatikus közlés tényét támasztja alá az a korabeli tudósítás, hogy „az állatok is értették
szavait”. A halak egyszer nagyság szerinti sorrendben sorakoztak fel előtte a tengerparton, és nagy
figyelemmel hallgatták miszerint ők különösen hálásak lehetnek az úrnak, mert nekik ne ártott az
özönvíz. Úgy rémlett, a halak mindent megértettek, mert egyszerre csak „alázatosan lehajtották
fejüket”. Amikor Szent Antal földi maradványát három évtized után új helyre költöztették,
meglepődve tapasztalták, hogy a nyelve teljes épségben megmaradt.
A hindu bölcsek szerint a kundalininek nevezett energia a gerincoszlop aljáról mozdul el, és a
szusumná csatornán áramolva fokozatosan végighalad minden egyes csakrán, amíg el nem jut az
agyba. Ennek az energiának a fokozódása a legtöbbször szinte elviselhetetlen fájdalommal jár. Ezt a
fájó, lüktető érzést a szervezetünkben levő energiadugók okozzák, melyek a lelki tökéletlenségünk
következményei. A reinkarnációs láncban előre haladva ezek a dugók fokozatosan megszűnnek, és
ekkor az életenergia automatikusan megnövekedik. Jelenlegi fejlettségi szintünkön azonban csak
erőszakkal tudjuk eltávolítani az energiadugókat, ami iszonyatos fájdalommal jár, sőt primitív
lelkek esetén ennek a folyamatnak a siettetése akár halállal is végződhet. A fájdalom csak a végső
stádiumban, a maximális energiaszint elérése után szűnik meg. Ekkor viszont „mennyei béke”
költözik a testbe, és a jógi olyan könnyűnek és szabadnak érzi magát, mintha nem is lenne teste.
Akinek a szervezetében nincsenek akadályok, akinek tiszta az elméje, és a szíve nyitott, az kivételes
gyönyört érez ettől az energiától. Ez a fajta mámor még a szexnél is nagyobb élvezetet nyújt,
leginkább a mennyei boldogsághoz hasonlítható. Az akadálymentes energianövelésre azonban ma
még kevés ember képes. Nem véletlen, hogy az indiai jógik és a tibeti papnövendékek szinte
mindegyikének pokoli szenvedéseket okoz ez a gyakorlat.
Akadnak azonban olyanok is a világunkban, akik eleve megnövekedett energiaszinttel születnek.
A Fülöp-szigeteki Luzon törzs tagjai között apáról fiúra öröklődik ez a tulajdonság. Nem véletlen,
hogy ebben az országban oly sok gyógyító van, akik puszta kézzel operálnak. A XX. század elején
a franciaországi San Urban községben egy olyan gyerek született, aki nem csak az ujjaiból, hanem
az egész testéből igen erős mágneses sugárzást bocsátott ki. A közelében az emberek intenzív vonzó
és taszító hatást érzékeltek, és a szervezetéből gyakran fénylő sugarak áradtak szét. Ezek ereje a
gyermek növekedésével egyre fokozódott. 1 éves korában ideges érzékenység vett erőt rajta, és
komolyan megbetegedett. Nemsokára meg is halt. Halála pillanatában olyan erős sugárzást
bocsátott ki a teste, melynek fénye az egész szobát betöltötte.
A tudománynak eddig még nem sikerült kideríteni, hogy ilyenkor pontosan mi megy végbe a
szervezetben, a tobozmirigy aktiválódik-e, vagy talán a csecsemőmirigy. Egyelőre fogalmunk sincs
arról, hogy milyen úton-módon megy végbe ez az energianövekedés. Annyi azonban biztos, hogy a
pranayama gyakorlatok során visszatartott lélegzetnek meghatározó szerepe van ebben a
folyamatban. Miután a levegővel teli tüdő nyomást gyakorol az előtte levő csecsemőmirigyre, így
lehet, hogy a thymus-csomó mechanikus ingerlése okozza a testbe áramló szubatomi energia
koncentrálódását. Az energia tehát nagy valószínűséggel nem a prána belégzése során kerül a testbe
– mint ahogy azt a jógik hirdetik – hanem az intenzív légzőgyakorlatok során ennek a rejtélyes
belső szervnek a mechanikus ingerlése váltja ki ezt a hatást.
Egy közelmúltban napvilágra került információ szerint azonban ez a keresett szerv nem a
mellkasban, hanem a gyomor mögötti zsigeri idegközpontban van. Földönkívüliek egy rendkívül
segítőkész csoportja ugyanis elárulta nekünk, hogy az emberi szervezet energiaszintjét ebben a
125/434
vegetatív idegközpontban található szerv szabályozza. Mint tudjuk, az autonóm idegrendszernek is
nevezett zsigeri idegközpont a tudattól függetlenül szabályozza az emésztést, a szívverést, a
vérkeringést, a beleket mozgató sima izmok összehúzódását és elernyedését, a belső és külső
elválasztású mirigyek működését, a húgyivarszervek életfolyamatát, az egész anyagcserét, valamint
a szervezet hőszabályozását. Ezenkívül szabályozza az egyes szervek közötti együttműködést, és
más – ma még fel nem fedezett – feladatokat is ellát. Ilyen feladat lehet a szervezet szubatomi
energiával történő ellátása is. Mivel a pranayama gyakorlatok során a levegővel telt tüdő illetve az
alatta levő rekeszizom nyomást gyakorol a gyomorra is, nem zárható ki, hogy közvetlen úton
valóban ennek a különös szervnek a ritmikus ingerlése váltja ki a szervezet energiaszint-növe-
kedését, ami először a gyökércsakrához tartozó szerveken érezteti hatását.
A földi tudósok szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy ezt a reakciót a légzési funkció
leállítása okozza a szervezetben. Ez a klinikai halálhoz hasonló állapot olyan hatást gyakorol a
tobozmirigyre, mint amikor a lélek elhagyni készül az életképtelenné vált testet. A tobozmirigy,
illetve a lélek ily módon való aktivizálhatóságát támasztja alá José Silvának az a beszámolója is,
hogy az Agykontroll módszereinek kidolgozása előtt ő csak úgy tudta radikálisan lecsökkenteni az
agyfrekvenciáját, hogy szinte fulladásig visszatartotta a lélegzetét. Hasonló hatásról beszélt
Reinhold Messner, aki oxigénpalack nélkül mászta meg a Mount Everestet: „A csúcs felé
közeledve, az oxigénhiányos levegőben úgy éreztem magam, mintha az értelmemet kikapcsolták
volna. Lelkem azonban áteresztőbb, érzékenyebb lett, nagyobbá és megfoghatóbbá vált. Öntudatom
tiszta és világos volt, bár nem igazán tudtam, hol is vagyok. A szórt fényben állva, háttal a szélnek
hirtelen valamilyen mindenségérzés töltött el. Ez nem a siker érzése volt, hogy én erősebb lennék
mindenkinél, aki csak előttünk itt járt. A mindenhatóság érzése leheletnyi boldogságérzetként
nyilvánult meg a fejemben és a keblem mélyén.”
A legújabb kutatási eredmények szerint a gát környékén levő PC izom feszessége is képes
növelni szervezetünk energiaszintjét. Ennek az izomnak a stimulálása szintén a kundalini energiát
ébreszti fel. A PC-izom ingerlése szexuális aktus során, és lótuszülésben is létrejöhet. Ez utóbbi
esetben a reakciót az váltja ki, hogy a jobb láb sarka nyomja a gáttájékot. Az ily módon
megsokszorozódott energia egyébként nem növeli meg számottevően az élettartamot, viszont
rendkívül egészségessé, és ellenállóvá teszi a jógik szervezetét. Több beszámoló szól arról is, hogy
a jógik ebben az állapotban különböző parapszichológiai jelenségek előidézésére is képesek; de
valószínűleg ennek nem a megnövekedett energiaszint az oka, hanem az agyfrekvencia
lecsökkentésének képessége.
Érdekes megnyilvánulása a pránaelméletnek, hogy sokan úgy próbálnak többletenergiát a
szervezetükbe bevinni, hogy ételeiket fogyasztás előtt kiteszik a napra, hogy jól átjárja az
életenergia. Nem kevesen vallják, hogy a vízben vagy egyéb szomjoltó italokban lévő prána úgy
nyerhető ki a leghatékonyabban, hogy ha lassan kortyolva isszuk. A legtöbb ember ezeknek a
hiedelmeknek nem tulajdonít jelentőséget, az viszont tapasztalati tény, hogy a kortyolgatva ivott és
szánkban többször megforgatott folyadék sokkal jobban oltja szomjunkat, mintha gyorsan
lenyelnénk az egészet.
A lótuszülésben végzett önszuggesztiós jógagyakorlatok hatásmechanizmusa lényegét tekintve
szintén megegyezik az Agykontrollal. Az Agykontrollnak ez a misztikus köntösbe öltöztetett ősi
megnyilvánulási formája a pszichoorientációs gyógyítás terminológiája szerint passzív meditációs
tevékenységnek tekinthető. A hatha jóga passzív meditációval párosított gyakorlatain keresztül
vezet az út az egyes jógafokozatokon keresztül az aktív meditációhoz. Az alfába jutásnak tehát van
egy ősidők óta alkalmazott módja is, a meditáció, vagyis a befelé fordulás. Ennek fizikai alapjai arra
a megfigyelésre vezethetők vissza, hogy ha a szem és a fül nem kap elegendő ingert a külvilágból,
akkor elkezd csökkenni az agyfrekvencia. Ezért is vonulnak félre a jógik templomokba, vagy
csendes erdők mélyére a szellemi jógagyakorlatok végzése során.
A távol-keleti gyógymódok sokszínűségére jellemző, hogy a szubatomi energia testbe juttatására
országonként más-más módszerek alakultak ki. Amíg Indiában a jógagyakorlatok szolgálnak a
többletenergia felvételére, addig Kínában a Chi Kung terápia gyakorlása útján növelik a szervezet
vitalitását. Ezekkel a többnyire szabadban végzett sajátos tornagyakorlatokkal először átjárhatóvá
126/434
teszik a perifériális meridiánokat, és felerősítik a szervezet ellenállását. A második fázisban
megtanulják, hogy miként kell a pránát vagy ahogyan a kínaiak nevezik, a „chi” (csi) -t az
akaratukkal tudatosan keresztülvezetni a meridiánokon. Végül a harmadik szakaszban azt tanulják
meg, hogy az energiát hogyan lehet az egyik helyről a másikra áramoltatni. Ezek az előírt
légzésritmussal végzett gyakorlatok a jógához hasonlóan nagyfokú koncentrációt igényelnek, és a
kívánt cél eléréséhez itt is sok időre van szükség. A Chi Kungnak létezik egy könnyebben
elsajátítható változata, a Tai Chi (taj csi), vagy közismert nevén az „árnyékbokszolás” amely a
nyugati országokban is egyre jobban terjed. Ennél a gyakorlatnál a lassított filmekben látható
mozdulatokkal irányítják az energiát a testben, fentről lefelé, belülről kifelé, majd kívülről befelé.
Míg a nyugati mozgáskultúrában az izmok erősítését fizikai módszerekkel érik el, ez a mozgássor a
bioenergia tudat általi mobilizálásával hat a fizikumra. Egyébként a Tai Chi régebben a Kung Fu
egyik ága volt. Harcművészet, amely a középkorban keletkezett. A kínai parasztnak tilos volt a
fegyverviselés, ezért kénytelen volt puszta kézzel megvédeni magát. Így fejlődött harcművészetté
ez a módszer. Mára azonban egészségvédő gyakorlatokká szelídült.
A test és szellem művelésére szolgáló gyakorlatok közül üstökösként jelent meg, és
hullócsillagként végezte a Falun Dafa, vagy más néven Falun Gong. Ezt az ősi kínai módszert Li
Hongzi mester elevenítette fel és hozta nyilvánosságra 1992-ben. Öt gyakorlatból és a hozzájuk
tartozó tanításokból áll. A gyakorlatok együttesen harmonizálják a testet és a szellemet, és ezáltal
pozitív hatást gyakorolnak az egészségre. A módszer a Könyörületesség, az Őszinteség és a
Tolerancia egyetemes elveire épül. Ez volt vele a baj. Eleinte csak szájról szájra terjedt. A tanítások
és a gyakorlatok hatóereje rengeteg embert lenyűgözött. A nagy sikerre való tekintettel
megjelentették könyv alakban is. Rövid időn belül 70 millió ember gyakorolta nap mint nap. 1999
júliusában aztán a kínai kormány betiltotta az alkalmazását. Azóta kegyetlen módon üldözik azokat,
akik a tiltás ellenére végzik a gyakorlatokat, és a tanítások által jobb emberré szeretnének válni.
Nem jó, ha a fizikai és szellemi egészség fejlett erkölcsi érzékkel párosul. A diktatúrákban nem
szeretik, ha a nép egyszerű fiai okosabbá, tökéletesebbé válnak a hatalom birtokosainál.
Ugyancsak az energia megsokszorozódását eredményezi a japán Shiatsu (siatszu), ami nem más,
mint egy sajátos masszázstechnika. Ennek a nehezen elsajátítható módszernek a végzése során a
terapeuta képes megérezni az ujjaival, hogy a beteg meridiánjai üresek vagy telítettek, és ennek
megfelelően meghatározott nyomástechnikával stimulálja az eldugult meridiánt, megnyitja a
„zsilipeket”. Önmagunk által is használható változata ennek az eljárásnak az Indiából és Kínából
származó „do-in” (du-in) önmasszázs. Ez a meditációval és légzéstechnikával összekötött
egészségmegőrző módszer a testi-lelki megújulás mellett részletes állapotfelmérést is biztosít. A
Shiatsu klasszikus változata a thai masszázs. Ezt a technikát ruhán keresztül alkalmazzák, és az
energiapályák közül csupán tizet dolgoznak meg. A 15 perces thai masszás az autóvezetőkben is
nagymértékben enyhíti a feszültséget. Thaiföldön már 21 benzinkútnál vehető igénybe ez a
szolgáltatás. Bevezetése óta jelentősen javultak a baleseti statisztikák. Ezt a módszert nem ártana a
nyugati országokban is alkalmazni. Mifelénk még hajszoltabbak, fáradtabbak a kamionsofőrök, ezért
nagy szükség lenne a stressz okozta figyelmetlenség enyhítésére. A legkomplikáltabb az ajurvéda-
masszázs, ahol a csupasz testbe gyógyhatású illatos olajokat masszíroznak bele, hogy
megszabadítsák a levegőből és a táplálékból származó mérgező anyagoktól.
A jógával megegyező hatásfokú energiaregeneráló gyakorlatokat alkalmaznak a tibeti
lámakolostorokban. Ezekkel a naponta végzendő tornagyakorlatokkal a gerincoszlop körüli
csakrákat lehet feltölteni, amely egyrészt megnöveli az auránkat, másrészt fiatalító hatást gyakorol a
szekréciós mirigyekre, és ezáltal az egész testünkre. A csakrák megtisztítására, valamint a forgási
sebességük és aktivitásuk megnövelésére hat rendkívül egyszerű gyakorlat szolgál. Ezek közül a
legkönnyebben elvégezhető és talán a leghatékonyabb az a gyakorlat, amelyet a táncoló dervisek
szoktak úton-útfélen produkálni. Ennek szabályos kiviteli módja, hogy álljunk egyenes testtartásba,
és karjainkat oldalirányban emeljük vízszintes helyzetbe. Ezután kezdjünk el balról jobbra forogni,
amíg el nem szédülünk. Ha mindennap szorgalmasan gyakorlunk, akkor hamar elérjük az előírt 21
fordulatot anélkül, hogy elszédülnénk. Forgás közben szemmagasságban keressünk ki egy pontot,
és amikor odaérünk, kissé pihentessük meg rajta a szemünket. Ez a gyakorlat a hetedik csakrát
127/434
nyitja meg, amely közvetlen kapcsolatban áll a hipofízissel. Ismeretes, hogy a hipofízis az egész
endokrin mirigyrendszer karmestere, ezáltal minden egyes belső elválasztású mirigyünk
aktivizálódik. A felélénkülő hormontermelés fiatalító, fiatalságot konzerváló hatást gyakorol a
szervezetünkre, a megnövekedett energiamennyiség pedig fokozza az életerőnket.
Az alfa tartomány megközelítésének a légzésszabályozáshoz hasonló hatásmechanizmusú, de
jóval hatékonyabb eljárása az önhipnózis. Erre a célra pszichológusok által összeállított és
különböző folyóiratokban megjelent speciális szövegek állnak rendelkezésre, amelyet vagy
felolvasnak nekünk, vagy magnókazettára felvéve hallgathatjuk vissza. Ma már kész
hipnorelaxációs kazetták is számos változatban beszerezhetők, így már semmi mást nem kell
tennünk, mint egy távkapcsolót csatlakoztatni a magnónkhoz, hogy a készülék kezelő gombjainak
keresése ne zökkentsen ki bennünket a meditatív állapotból. (Amennyiben a készülékünkön nincs
ilyen csatlakozó, akkor a problémát legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy beépítünk egy Jack-
aljzatot, amellyel a tápáramforrás egyik ágát megszakítjuk. A Jack-dugós távvezérlő kábel másik
végére könnyen kezelhető billenőkapcsolót szereljünk.) Ha valaki a hipnorelaxáció módszerével
sem tudna belátható idő alatt alfába jutni, az legjobb, ha felkeres egy gyógymasszőrt, aki deep tissue
technikával kihozza belőle azokat a gátlásokat, amelyek lehetetlenné teszik a testi és szellemi
ellazulást. Természetesen az alfába jutás rövid időn belüli elérésének leghatékonyabb módja az, ha
beiratkozunk egy Agykontroll tanfolyamra, mert ezeket a kurzusokat olyan szakképzett oktatók
vezetik, akik irányított relaxációval fél óra alatt szinte mindenkit képesek alfa szintre vezetni.
Végső soron tehát várjuk ki, amíg alkalmunk nyílik egy Agykontroll tanfolyam elvégzésére. Ennek
a tanulási formának a hatékonyságát az is elősegíti, hogy a tanulók sikereikkel egymást is
inspirálják. Tapasztalatok szerint a kollektív relaxáció mindig jobb hatásfokú, mintha azt egyénileg
végezzük. Az Agykontroll Iroda címe: 1389. Budapest, Pf. 115. Telefonszáma: 488 0118. Honlap:
http://www.agykontroll.hu
Bár az érintettek szemérmesen hallgatnak róla, de sajnos még a legjobb oktatók csoportjában is
előfordul, hogy néhányan az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sem tudják az
agyfrekvenciájukat olyan szintre lecsökkenteni, hogy képesek legyenek komolyabb feladatokat
megoldani. Ebben az esetben csak egy dolgot lehet tenni, szorgalmasan gyakorolni. Nem vagyunk
egyformák, van akinek könnyebben megy valamely tevékenység elsajátítása, van akinek
nehezebben. Gyakorlással azonban előbb-utóbb minden megtanulható. Egyébként a tapasztalatok
szerint éppen azokból lesznek a legjobb eredményeket elérő agykontrollosok, akiknek a
legnehezebben ment a szabályok elsajátítása. Jelentősen segíthetjük azonban a tanulási folyamatot
biológiai visszajelző (biofeedback) készülék használatával. Ezeknek a készülékeknek a lényege,
hogy folyamatosan mérik, és mélyülő hang formájában kijelzik az agyfrekvencia csökkenését, majd
az alfa agyhullámok megjelenésének arányában frekvenciamodulált hangimpulzusokat bocsátanak
ki magukból. A biofeedback (biofídbekk) készülékek legmodernebb változatai már
mikroprocesszorokkal működnek, ami lehetővé teszi, hogy nem kell többé érzékelő tűket szúrni a
fejbőrbe, hanem egy keskeny fejpántot helyeznek fel a homlokra, és az alfa agyhullámok
detektálását a bőrfelülettel lágyan érintkező elektródák végzik. Ráadásul ezek a miniatürizált
készülékek komplex elven működnek, tehát az EEG jeleken kívül mérik a bőr ellenállását, vagyis a
GSR jeleket is, így megfelelő biztonsággal képesek ellenőrzésük alatt tartani a relaxáció teljes
folyamatát. A hazugságvizsgáló berendezésekhez hasonló elven történő bőrellenállás-mérés itt egy
külön elektródával történik, amelyet valamelyik ujjunkra kell felerősíteni.
A biofeedback készülékekkel nem lehet mesterségesen lecsökkenteni az agyfrekvenciát, ez a
készülék kizárólag arra szolgál, hogy hallható módon jelezze agyunk frekvenciakisugárzásának
változását. A nehezen relaxáló személyek számára azonban már ez is nagy segítséget jelent, mivel a
gyakorlatok végzése közben ellenőrizni tudják, hogy agyfrekvenciájuk csökkenése milyen mértékű.
Ennek a készüléknek a segítségével kiválaszthatják a számukra legideálisabb körülményeket (pl. a
testhelyzet, a szemgolyó felfelé fordításának mértéke, a relaxálást irányító szöveg tartalma), vagyis
olyan technikai feltételeket teremthetnek maguknak, amelyek a leghatékonyabban képesek ellazu-
lásukat elősegíteni. A megfelelő technika kialakítása során a kísérletet terjesszük ki az Agykontroll
tanfolyamon tanult kézlevitációs gyakorlatra is, mert ez a módszer nagymértékben képes
128/434
hozzájárulni a relaxáció elmélyítéséhez. Az agyhullám-érzékelő fejpánt felhelyezése előtt az
egyenletes és megbízható működés érdekében ne feledkezzünk meg a gyártó által mellékelt
elektródazselé használatáról. Ezeknek a készülékeknek az ára az egyre csökkenő méret ellenére
még most is meglehetősen magas. Nem szükséges azonban megvásárolni, elég ha csak kibéreljük 1
hétre. Ennyi idő elegendő arra, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzünk agyfrekvenciánk
lecsökkentésének ideális módjáról. Ha ez sikerült, utána már úgy sem tudunk mit kezdeni ezzel a
segédeszközzel.
Világunk kozmikus törvényei

Az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sokan fel fogják tenni maguknak a kérdést, hogy
tulajdonképpen mi végre vagyunk mi ezen a Földön. Alfa szinten erre választ is fogunk kapni. Silva
szerint ezek a válaszok nagy vonalakban sejtetni engedik feladatainkat, és ha kellőképpen
magunkba mélyedve végiggondoljuk létünk értelmét, akkor rá fogunk jönni, hogy nem azért
vagyunk itt, hogy vakációzzunk. A lélek csak materializálódott testbe költözve képes intenzíven
fejlődni. A fejlődés előfeltétele a próbatétel, a nehézségek legyőzése. Földi életünk alapvető értelme
tehát a ránk nehezedő terhek minél eredményesebb leküzdése. Ebben segít bennünket a túlélés
ösztöne, és egy belső kényszer, amely nem más, mint küldetésünk teljesítésének tudatalatti vágya,
melynek mozgatórugója a lélek tökéletesedésének túlvilágról magunkkal hozott feszítő ereje. A
lélek csak a jó cselekedetek által fejlődhet, ezért végig kell élnünk magunkban a Jó és a Rossz
párharcát is. Mivel a Jó előre-, a Rossz pedig hátramozdítja a fejlődésünket, ezért a Jó elérése
nehézségekkel terhelt. A Rossz mindig akadálytalanul érvényesül életünkben, a Jóért viszont meg
kell küzdenünk, és ez a küzdelem az, amely elősegíti a lélek fejlődését. Ennek tudható be az is,
hogy tehertétel nélkül nem születnek új dolgok az életben.
Az ellenerő leglátványosabb megnyilvánulási formája az, hogy az új, szokatlan elgondolások
vagy tettek mindig ellenállást váltanak ki környezetünkből. Az ellenállás mértéke és a gondolat
újdonsága között „e”-ad alapú exponenciális összefüggés van. Ha valaki pl. kétszer jobb dolgot talál
ki, mint a már meglévő, akkor a „logaritmus naturalis”-nak nevezett természetes szám második
hatványa szerint a megvalósítás során hétszeres ellenállásba fog ütközni. Ha az ötlete négyszeresen
jobb, mint a korábbi eljárás, akkor a vele szemben tanúsított ellenállás minimum ötvenszeres lesz.
Az a feltaláló, akinek találmánya tízszer jobb a már ismert megoldásoknál, reménytelen helyzetben
van, mert több mint húszezerszeres ellenállást már nem lehet legyőzni. Ebbe vagy a feltaláló roppan
bele, vagy az ötlet önmagától olyan lassan dolgozza ki magát, hogy azt a feltalálója már nem éri
meg, nem lesz belőle haszna. Úgy látszik, a sors ily módon akadályozza, hogy újjászületéseink
során túl gyorsan haladjunk a fejlődés lépcsőfokain. A lélek fejlődése szempontjából ugyanis nem
elég az eseményeket véghezvinni, azokat fel is kell magunkban dolgozni, lelkileg át kell élni. Ha a
Mindenható engedné, hogy valaki rövid idő alatt túl nagy eredményt érjen el, akkor az illető
személyiségének adott fejlettségi szintjén fel sem tudná fogni, hogy mit alkotott, így nem tudna
belőle megfelelő tanulságokat levonni. Egyébként sem előnyös, ha valaki túl könnyen jut vala-
mihez, mivel a könnyen elérhető eredményeket sohasem értékeljük kellőképpen, a meg nem
szenvedett siker nem szolgálja lelki épülésünket. Ennek a hatványozó ellenerőnek a kíméletlen
megnyilvánulása fékezi nagyravágyó hajlamainkat is, figyelmezteti az elbizakodott embert erőinek
végességére, és nem engedi kizökkenteni a fejlődés menetét az ésszerű tempóból. Ebből sokan
ösztönösen arra következtetnek, hogy legjobb az arany középút. Az ilyen hozzáállásból születnek
azután a tucatművek, amelyek csak mennyiségi fejlődést mutatnak, a minőségi ugrás nem jellemző
rájuk.
Vannak azonban szép számban olyan emberek is, akik földi életük során még a minimális
követelményeket sem teljesítik. Ez a magatartás viszont ellenkezik a világegyetem fejlődésének
törvényeivel, és a Mindenható ezt sohasem hagyja megtorlatlanul. A ránk kiszabott feladatokat
maradéktalanul el kell végeznünk, aki ezt nem teszi, az változatlan szinten megismételt
újraszületésre kárhoztatja magát. Ebben az újraszületésben azonban már sokkal nehezebb feltételek
129/434
mellett kell a korábbi feladatainkat ellátni, mert a fejlődési láncból nem lehet kimaradni. Az
elvárásokat nem teljesítő lélek további büntetése, hogy nem választhatja meg reinkarnációja
feltételeit. Oda és olyan körülmények közé kell születnie, amit szellemi vezetői jónak látnak. Aki
ezt a törvényszerűséget felismeri, az könnyebben teljesíti feladatait. Aki viszont nem tudja, vagy
nem akarja földi küldetésének célját belátni, azzal a sors kegyetlen meghurcoltatások útján fogja
megértetni az örök törvény mindenhatóságát. Az asztrológusok véleménye szerint: „Aki hisz
benne, azt vezérli, aki nem hisz benne, azt vonszolja a csillaga.”
Nem szabad tehát megrettennünk az élet akadályaitól. Aki szándékosan elkerüli az élet
nehézségeit, az sohasem fog érvényesülni. Az erő forrása ugyanis az akadály, amely azáltal fejti
ki hatását, hogy le akarjuk győzni. Aki szándékosan kerül minden akadályt, az gyenge és
életképtelen marad. Legyünk hálásak tehát a gátló tényezőkért. Ezek felhívást jelentenek a
küzdelemre, növelik a sikerhez, az érvényesüléshez és a maradéktalan önmegvalósításhoz
szükséges erőt. Az akadályokban lehetőség rejlik, és minél nagyobb az akadály, annál nagyobb a
várható siker is. Az amerikai pszichológusok már tisztában vannak ezzel, ezért a „nehéz” helyett ezt
a szót használják: kihívás, azaz esély a sikerre. Az élet nehézségeit, a céljaink megvalósítását
akadályozó ellenerőt tehát ne úgy tekintsük, mint egy sorscsapást, hanem olyan kihívásként fogjuk
fel, amely azért van, hogy legyőzzük. A gondoktól nem rettegni kell, hanem örömmel kell fogadni,
mivel elősegítik lelki és szellemi fejlődésünket, és eközben bátorrá és bölccsé tesznek bennünket.
Mivel az ellentétes erők egymástól függnek, egymásnak feszülésük nem végződhet az egyik
oldal teljes győzelmével. Az eredmény mindig a két erő egymásra hatásának valamilyen fokú
megnyilvánulása lesz. Bármennyire jó a Jó, a Rossz nem semmisül meg mellette. Ennélfogva a
Rossz sem képes teljes diadalt aratni a Jón. Ennek a törvénynek a gyakorlati megnyilvánulása
alapján alakult ki az a mondás, hogy: „Minden jóban van valami rossz, és minden rosszban valami
jó.” Az ellentétpárok tehát a mi világunkban felszámolhatatlanok, sőt fejlődésünk érdekében
nélkülözhetetlenek. Ezt felismerve a felvilágosult ember már nem harcol mindenáron a Jóért, és
nem akarja feltétlenül elkerülni a Rosszat, hanem arra törekszik, hogy dinamikus egyensúlyt hozzon
létre a Jó és a Rossz között. Jót csak annyit enged magának, hogy ne ártson, a Rosszból pedig azért
veszi ki a részét, hogy tanuljon belőle, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, és ezáltal bölcsebbé váljon.
Ennek az univerzális törvénynek a megnyilvánulása fejlődésünk elősegítésén túlmenően
védelmet is nyújt számunkra. Az éveken, sőt sokszor évtizedeken át tartó küzdelem azt a célt
szolgálja, hogy megedződjünk, lelkileg kellően erőssé váljunk. A sikert ugyanis csak az erős, fejlett
lelkek képesek kezelni. Aki nem küzdött meg a sikerért, hanem a szerencséje révén jutott fel a
csúcsra, az nem képes úrrá lenni a túl korán jött győzelem buktatóin. Nem tudja elviselni a minden
oldalról feléje áradó elismerést, a nagy népszerűséget. Zavarja őt a személye iránt tanúsított
fokozott figyelem, mivel a lelke mélyén érzi, hogy még nem érdemelte ki az ovációt. Tisztában van
vele, hogy lelki fejlődése nem éri el azt a szintet, ahová rajongói helyezték őt, és megrémül attól a
gondolattól, hogy nem tud megfelelni a követelményeknek. Minél fiatalabb valaki, annál
intenzívebben lép fel ez a jelenség, hiszen a felnőtt kor küszöbén még megfelelő élettapasztalatokra
sem támaszkodhat. Főleg a művészvilágban a véletlen, a közízlés kiszámíthatatlansága is okozhat
ilyen váratlan fordulatot. A tinédzser-korból éppen hogy csak kinőttek mentségére legyen mondva,
a legtöbbjük nem is akart azonnal világhírűvé válni. Hirtelen szakad a nyakukba a hírnév, és
teljesen felkészületlenül éri őket. Csupán egy kis sikert akartak elérni, és nem számítottak arra,
hogy pályájuk üstökösként fog felfelé ívelni.
Mire feleszmélnek, már fenn vannak a csúcson, és elkezdenek szédülni. Ilyenkor a pánik
hatására szándékos önsorsrontásba kezdenek. Szinte mindegyikük ugyanazt a „forgatókönyvet”
követi. A sokak által irigyelt áldozat olyan helyzetet teremt magának, amelyben szenvedhet, mert
tudat alatt érzi, hogy csak a szenvedések által fejlődhet, erősödhet. Az önsorsrontáshoz szükséges
ideális állapot kialakítását megkönnyíti a sikerei révén hirtelen ölébe hullott vagyon. Kezdetben
alkoholra, alkalmi szexpartnerekre, féktelen tivornyázásokra költi a pénzét, sokszor számolatlanul.
Nem ritka, hogy agyonzabálja magát, ami nőknél gyakran bulimiában csúcsosodik ki. Ezeket az
eleinte kellemesnek tűnő kilengéseket olykor meg is ideologizálja azzal, hogy most behozza a
„lemaradást”, bepótolja, megszerzi mindazon élvezeteket, amelyeket az élet korábban megtagadott
130/434
tőle. A züllött életmód, az agyonhajszoltság következtében azonban egy idő után az idegösszeomlás
szélére jut. Ekkor a bizonyítási kényszer, a szakmai lecsúszástól való félelem hatására
kábítószerekhez nyúl. A drogok még egy darabig biztosítják a megfeszített munkához és az
egészségromboló életmódhoz szükséges energiát, de ez az állapot már a szervezet vésztartalékait
emészti fel. A folyamat végén törvényszerűen bekövetkezik a teljes fizikai, és szellemi összeomlás.
Szerencsés esetben a végállomás nem az öngyilkosság, hanem egy alkohol-, illetve drogelvonó
szanatórium lesz. Az újbóli talpra állás iszonyú szenvedések árán lehetséges csak, ami végső soron
hozzájárul az egyén fejlődéséhez. Ennek tudható be, hogy a legtöbben nem csak testileg, hanem
lelkileg is megerősödve kerülnek ki ezekből az intézményekből. Ennek következtében már képesek
lesznek megállni a helyüket, ami hírnevük újbóli feltámadását eredményezi. Az élet tehát vagy így,
vagy úgy, de behajtja a számlát. Aki nem fizeti meg előre a siker árát, azzal később fizetteti meg.
Akadnak viszont olyanok is, akik túlteljesítik a rájuk kirótt feladatokat. Ez a cselekedet az
emberiség szempontjából igen üdvösnek tűnik, de sajnos nem jár következmények nélkül. Mint már
szó volt róla, az életben mindenért fizetni kell, ezért ha valaki többet juttat a környezetének, mint
ami megilletné, akkor büntetés vár rá. Erre szokták mondani a szkeptikusok, hogy az életben a jó
mindig elnyeri méltó büntetését. Persze nem csak a jó, hanem a rossz is büntetésben részesül, de ez
nem olyan feltűnő, mert ez az élet normális működési mechanizmusába illeszthető. Úgy látszik,
hogy Isten a túlbuzgó tettet a teremtésbe való beavatkozásnak tekinti, és ezért bünteti. Mélyebben
belegondolva a dolgokba lehet, hogy ebben van is valami igazság, mivel az életünket irányító,
nálunk sokkal értelmesebb intelligenciák tudják, hogy az, amit ingyen kapunk, amiért nem
szenvedünk meg, nem válik javunkra.
Helytelen lenne azonban, ha ezentúl minden segítséget megtagadnánk a környezetünktől attól
tartva, hogy ez hátrányosan fog ránk visszahatni. A gyengéket, az elesetteket, a kiszolgáltatott és
sok szenvedést átélt embereket, az önhibájukon kívül segítségre szoruló közösségeket továbbra is
támogatnunk kell. Az ilyen tettet nemes gesztusként értékeli a Mindenható, és a méltó jutalom nem
is marad el. Ez a jutalom megnyilvánulhat anyagiakban, vagy egy annál sokkal értékesebb
ajándékban, a lelki békében, amely a teremtés elősegítésének tudatából eredő boldogságérzettel tölt
el bennünket. Ezt a Biblia a következőképpen fejezi ki: „Adjatok és adatik nektek!” Persze nehéz
eldönteni, hogy mikor támogassunk egy ügyet, és mikor ne. Istentől származó képességeinkkel
azonban ezt a dilemmát könnyen feloldhatjuk. Agykontroll tanulmányaink előrehaladtával lehe-
tőségünk van arra, hogy túlvilági tanácsadók segítségét kérjük, akik bármikor megbízható
útmutatással szolgálnak nekünk bármilyen ügyünkben.

Sajnos a mindennapi környezetünkben ma még lépten-nyomon találkozhatunk a káros segítség
kirívó példáival, és ennek
következményeivel. Pl. tucat-
jával ismerünk olyan eseteket,
amikor tehetős szülők csupa
jóindulatból minden terhet
levesznek gyermekeik válláról.
Az ilyen gyermek azután
törvényszerűen elzüllik, mert
semmiért sem kellett meg-
küzdenie. Nem voltak olyan ne-
hézségek az életében, amelyek a
jellemét megedzhették volna, így
képtelen a saját sorsa buktatóin
átjutni. Ezen a kényelmes hely-
zeten a gyermek legtöbbször
nem tud, és nem is akar változ-
tatni. Lelke mélyén azonban ér-
131/434
zi, hogy ez az állapot nem szolgálja a javát, ezért előbb-utóbb fellázad ellene, és a saját „jótevői”
ellen fordul. Ekkor szoktak kifakadni a szülők, hogy milyen hálátlan gyermeket hoztak ők a világra,
holott semmi más nem történt, mint beteljesült a törvény; a rossz tett meghozta gyümölcsét. Mivel
meggátolták, hogy gyermekük kidolgozza önmaga karmáját, törvényszerűen bekövetkezett a sors
büntetése, ami többnyire agyondédelgetett utódaink által teljesedik be. Néha azért akadnak olyan
esetek is, amikor a gyermek még idejekorán felismeri a gazdag szülői házban reá leselkedő
veszélyt, és önállósítja magát. Ösztönösen megtagad minden szülői segítséget, és saját erejére
támaszkodva, sokszor a társadalom pereméről próbálja magát felküzdeni a képességeinek megfelelő
szintre. Ezeket a ritkaságszámba menő eseteket a legtöbb ember ma még meglehetősen értetlenül
fogadja és gyakran hóbortnak, különcködésnek tekinti.
A felelősségérzettel rendelkező szülők sohasem nevelnek a gyermekükből elkényeztetett
csemetét. Nincs szükség arra, hogy spártai szellemben neveljük ifjainkat, de már kicsi koruktól
kezdve állítsunk eléjük követelményeket, és ezek betartását, a rájuk kiszabott feladatok elvégzését
következetesen kérjük számon. Ne kényeztessük őket, mert ha a fejünkre nőnek, akkor már nem
bírunk velük. Nem szabad a gyereket túlterhelni, de amire képes, azt ki kell belőle hozni. Ha néha
panaszkodik, hogy kissé nehéz a teher, akkor megemlíthetjük neki, hogy „súly alatt nő a pálma!”
Érdekes, hogy a gyerekek ösztönszerűen megérzik, hogy mikor nevelik őket jól. Az a gyerek, akit
példamutatóan nevelnek, néha ugyan lázadozik, de a legtöbbször szót fogad, és idővel egyre
kezelhetőbbé válik. A rosszul nevelt gyermek viszont egyre elviselhetetlenebb lesz. Tudat alatt érzi,
hogy a szülei által alkalmazott nevelési elv nem szolgálja a javát, ezért komiszkodásaival bünteti
őket. A következetes nevelés tehát a mi érdekünket is szolgálja. A legfontosabb feladatunk azonban
az, hogy gyermekeinket már kezdettől fogva szoktassuk önfegyelemre, és tanítsuk meg nekik az
önbecsülést. Az önfegyelemre azért van szükség, hogy felnőtté válva képesek legyenek eltűrni a
szenvedéseket, az önbecsülés pedig abban segíti őket, hogy a problémák ne tudják megtörni a
szellemüket.
Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket meg kell kímélni a szülők problémáitól. Azt gondolják, hogy
a jó szülő állandóan szerepet játszik, mindig türelmes, gyengéd, bölcs és erős. A gyerekek azonban
nem színjátékot és babusgatást, hanem őszinteséget igényelnek. Valós emberi modellre, viselkedés-
mintára van szükségük, amelyet látva megtanulhatják hogyan lehet feldolgozni a különböző problé-
mákat, miként kell viselkedni a váratlan helyzetekben. Ezért ahogy nőnek, folyamatosan vonjuk be
őket a családi döntésekbe, osszuk meg velük a mindnyájunkra nehezedő felelősséget. Hagyni kell,
hogy érezzék a döntés felelősségét, és megtapasztalják annak következményeit is. Értessük meg
velük, hogy ők önálló lények, akik a saját felelősségükre élnek. A felelősségérzet azonban csak
akkor alakítható ki utódainkban, ha megbízunk bennük, és amennyire csak lehet a saját dolgaikban
rájuk bízzuk a döntést.
Nevelési módszereink kialakításánál ügyeljünk arra, hogy annak saját életünkre is kiható
következményei lesznek, mert a gyermekeinkkel való kapcsolat csak akkor válik szilárddá és
tartóssá, ha nem rideg, távolságtartó szellemben, hanem szeretettel neveljük őket. Ez nem jelenti
azt, hogy lépten-nyomon majomszeretettel csüngjünk rajtuk (mivel ezzel többet ártanánk, mint
használnánk), de ha önállósulási törekvéseik során fiainkat, lányainkat olyan átmeneti kudarcok
érik, amikor szeretetre, megértésre és segítségre van szükségük, akkor ezt ne tagadjuk meg tőlük.
Azok a gyerekek, akiket következetes szeretettel neveltek, mindig kellő önbizalommal és
biztonságérzettel felvértezve lépnek ki az életbe.
Az ifjúságot természetesen nem csak értelmileg kell nevelni, hanem erkölcsileg is. Ne felejtsük
el, hogy ezen a téren mi magunk vagyunk számukra a példakép. Bármit mondunk, bármit teszünk,
bárhogyan viselkedünk, azt gyermekünk megjegyzi, mélyen a tudatalattijába vési, és ha felnőtté
válik, hasonlóképpen fog cselekedni. A gyermek számára a másik nemhez tartozó szülő is
szolgáltathat viselkedési mintát. Amikor egy kislány azt tapasztalja, hogy anyja szeretetet kap az
apjától, automatikusan ő is értékesnek érzi magát. Az anyját figyelve, érzéseit átélve elsajátítja a női
viselkedés normáit. Közvetlenül ugyan az anyjával azonosul, de a mintát az apja szolgáltatja azzal,
ahogyan bánik a feleségével. A fiú az apját figyelve tanulja meg, hogy miként kell egy felnőtt

132/434
férfinak viselkedni, de ennek a mintának az alakulása, minősége jelentős mértékben az anya
magatartásától függ.

Az Agykontroll szerint a hit, a vágy és az elvárás az élet katalizátorai. Amennyiben valaki olyan
körülmények közé kerül, hogy mindent megkap az élettől, az nem fogja megismerni a vágyat, az
elvárást, és ezáltal megfosztjuk őt a hit lehetőségétől is. Hit nélkül pedig céltalanná, üressé válik
életünk. Ha nincs miért küzdenünk, ha nem hiszünk semmiben, akkor egy idő után hiábavalónak
érezzük evilági létünket, bármilyen kényelmesen is élünk benne. Akik a környezetük által
túlságosan simára egyengetett úton járnak, azok személyiségüket illetően erőtlenné és
jelentéktelenné válnak. Mivel nincsenek megélhetési gondjaik, életük céljának az élvezetek
hajszolását tekintik. Ez az életmód azonban előbb-utóbb kiégéshez, lelki meghasonláshoz,
életundorhoz vezet, és nemegyszer öngyilkosság a vége. Az élettől megcsömörlött emberek nagyon
könnyen válnak rabjaivá az alkoholnak és narkotikumoknak is, hogy idő előtt kimenekülhessenek a
saját életükből.
A hit életünkben betöltött szerepét mindenki ismeri, fontosságát senki sem vitatja. Sokak
számára kevésbé egyértelmű azonban a vágy és az elvárás fontossága. Pedig Joseph Murphy szerint
a vágy nem más, mint egy magunkban hordozott ima, amely magában foglalja az elvárást is. Ha
valaki nagyon vágyik valamire, az ezáltal imádkozik. Vágyaink beteljesülése iránti sóvárgásunk
olyan erős hatást gyakorol agyunk tudatalattijára, mint egy elmélyült ima. Az előzőekben már szó
volt róla, hogy az életben való boldogulás titka a tudatalattinkban rejlik. Amennyiben a tudatunkkal
mentálisan sikerül elfogadtatni vágyaink létjogosultságát, akkor kívánságaink megvalósulásának
lehetősége hitté válik. A hit pedig csodatevő hatalommal rendelkezik életünk felett. Nem hiába
mondja a Biblia: „Amilyen a hitetek, akképpen adatik nektek.” A mély, rendíthetetlen hit
önmagában is elegendő vágyaink beteljesítéséhez. A hit ugyanis annyit jelent, mint valamit igaznak
elfogadni. Ha pedig a tudatunk valamit igaznak tart, azt a tudatalatti is elfogadja, és haladéktalanul
nekilát a megvalósításnak, vagyis olyan körülményeket teremt, hogy a hitünk valósággá váljon. A
feltétlen hit a vágy és az elvárás segítsége nélkül is meghozza a gyümölcsét, mert ezek csak azt a
célt szolgálják, hogy meggyőzzék a tudatalattit hitünk komolyságáról.
A hit bűverejének tudhatók be a különböző kegyhelyeken tapasztalható csodálatos gyógyulások
is. Ezeken a búcsújáró helyeken nem a „csodavíz” vagy a különböző szenteket megformázó ikonok
gyógyítanak, hanem a beléjük táplált erős hit. A hit, az eltökéltség által sarkallt képzelet aktivizálja
a tudatalattit, amely bármilyen változást képes az életünkben előidézni. Agyunk jobb
agyféltekéjének a bekapcsolásához, az abszolút világ lehetőségeinek a kiaknázásához ugyanis a
legegyszerűbb út a hiten keresztül vezet. Persze néha előfordul, hogy olyanok is meggyógyulnak a
zarándokhelyeken, akik nem hisznek ennek lehetőségében, sőt még az odaszállításukba is
kényszeredetten egyeznek bele. Ebben az esetben nem a beteg, hanem az őt kísérő hozzátartozó
erős hite váltja ki a gyógyulást. Ennek mechanizmusa annyira bonyolult, hogy akár csodának is
nevezhetnénk, de valójában nem az. Itt az egyén és a túlvilági erők olyan sajátos együttműködéséről
van szó, amelyet Jézus így fogalmazott meg: „Kérjetek és adatik! Zörgessetek és megnyittatik!”
A hit csodával határos erejét nem csak a vallásos, hanem az átlagemberek is gyakran
tapasztalhatják magukon. Ezek közül az egyik legismertebb a placébóhatás. Ha a beteg hisz az
orvosa által felírt tabletta hatékonyságában, akkor a gyógyszeres dobozba csomagolt
cukortablettától is meggyógyul. A hit által kiváltott gyógyulás tehát nem csoda, hanem egy
önmagunkban rejlő képesség kihasználása. Egyértelmű bizonyítékát adja ennek a Biblia is. Jézus
minden esetben elhárította azt a feltételezést, hogy ő csodát tett. A gyógyulás okát ekképpen
magyarázta: „A te hited megtartott, meggyógyított téged.”
A hit, akárcsak az élet, örökkévaló; sokkal régebbi, mint a vallás. Nem függ egyetlen felekezettől
sem, és nem függvénye a vallási rituáléknak. A hit és az önbizalom szárnyakat ad. A hit nélküli
embert viszont félelmek és kételyek gyötrik. Megretten a lehetőségeitől, nem mer előrehaladni,
ezért lemarad, és semmire sem viszi az életben. Aki nem hisz semmiben, az nem képes kihasználni
tudatalatti képességeit. Nem szabad tehát senkit sem megfosztani a hitétől, mivel hit nélkül olyanná
133/434
válik az ember, mint az állat; csak vegetál és sodortatja magát az árral, nem képes sorsa irányítását a
kezébe venni. Minden embernek meg kell adni a hit megismerésének lehetőségét, hogy
kihasználhassa a tudatalatti gyógyító hatalmát, az életet szebbé, boldogabbá és legfőképpen teljessé
tevő képességét.

A hindu bölcselet szerint minden tett, minden tevékenység hatások egész áramlatát indítja el,
melynek elkerülhetetlen velejárója az ellenhatás. A hatás és az ellenhatás egy nagy kör, amely
mindig visszatér önmagába. Minden akció – a legkisebb gondolatrezdülés is – következményekkel
jár, és az akciót törvényszerűen követi a reakció. A reakció minden következménye a hatás
kiváltójára hull vissza. Ez a karmának nevezett ok-okozati törvény minden fejlődésnek az
alaptétele. Mindenkinek meg kell ennie a maga által ültetett fa gyümölcsét, legyen az akár édes,
akár keserű. Másképpen fogalmazva: A tett életre kel, befutja a maga pályáját, és úgy tér vissza
hozzánk, mint az elhajított bumeráng. A léleknek vállalnia kell minden cselekedetének a
következményét, vagy a jelenlegi, vagy a következő életében. A sors ritkán büntet azonnal, a
számlát jóval később szokta benyújtani, akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. A karmikus
törvényszerűségek általános érvényűek, az ember individuális fejlődésének megszabásán kívül
irányítás alatt tartják az egész fizikai és szellemi világrendet.
A keresztény hit előtt sem idegen a karma, vagyis a kozmikus igazságtétel törvénye. A
Bibliából vett idézet szerint: „Nincs szabadulás, amíg az akció-reakció számláján tételek állnak
terhünkre írva.” Ebből a körforgásból csak egy út vezet ki, a lelki megtisztulás útja, az egyetemes
törvény tiszteletben tartása. Amíg földhözragadt vágyaink szűk köréből nem vagyunk képesek
kilépni, amíg lelkünk a testiségen nem képes felülemelkedni, addig a karma törvénye könyörtelenül
kíséri minden léptünket. Ahhoz, hogy a magunk által épített úton eredményesen haladhassunk,
szükségünk van segítségre is, de hathatós segítséget csak a Mindenható adhat nekünk. A földi
halandó által nyújtott, kellően át nem gondolt segítség csak látszólag könnyíti sorsunkat, valójában
visszavet minket a fejlődésben, gátolja, lassítja a törvény beteljesülését. A Mindenható bölcsességén
ugyanis nem lehet kifogni, amit a fejlődés törvénye megkövetel, annak elkerülhetetlenül meg
kell történnie.
Az élet mozgatórugói
Az élet értelmén túl másik nagy dilemmánk, hogy miként működik a világunk, milyen rugók
mozgatják a világmindenséget. Erre a tudomány ma még nem tud minden tekintetben kielégítő
választ adni. Egyelőre ezen a téren is csak megérzéseinkre és az Agykontroll tanulmányainkból
származó ismereteinkre támaszkodhatunk. Eszerint a Magasabb Intelligencia nem irányítja minden
lépésünket, nem ügyel arra, hogy lábainkat helyesen rakjuk egymás után. Ezek a képességek
genetikailag belénk vannak táplálva, ösztönösen végezzük őket, vagy gyermekkorunkban
bétaprogramozás útján tanuljuk meg. A rutinszerű feladatok helyes végzése tehát rajtunk múlik, a
Mindenható szerepe csak addig terjedt, hogy génjeinkbe ültette ezeknek az ösztönöknek a
kifejlődési képességét. A Magasabb Intelligencia, illetve az életünket befolyásoló rendkívül fejlett
kozmikus lények csak sorsszerű eseményekbe avatkoznak be, nem foglalkoznak azzal, hogy egy
levél mikor hulljon le a fáról, vagy hogy egy málladozó szikla az esővíz hatására évente hány
millimétert kopjon. Ezek a dolgok a természet törvényei szerint zajlanak. Amikor Isten megteremtette
a periodikusan újjászülető univerzumot, megalkotta annak törvényeit is. Magától semmilyen folyamat
nem zajlik le, még a legkisebb esemény lefolyása is irányításra szorul, mert irányítás nélkül nincs élet,
csak zűrzavar és pusztulás. Az egyszerűbb események végbemeneteléhez azonban nincs szükség
intelligens irányításra.
A stabil rendet, a rutinszerű eseményeket belső és külső mechanizmusok irányítják. Élettelen
anyagoknál a stabilitást atomfizikai törvények, az atommag elektronokra gyakorolt vonzóereje,
molekuláknál az atomok közötti kohéziós erő, szilárd anyagoknál pedig a kristályszerkezetbe
rendeződés tartja fenn. Egysejtűeknél a belső rend a protoplazma szabályozó hatásának
134/434
következménye, míg bonyolultabb élőlények esetén a sejtek fizikai irányítását belső elválasztású
mirigyek végzik, az általuk termelt enzimek és hormonok segítségével. Az élőlényeket irányító és
az élettelen anyagokat formáló külső mechanizmusok együttese igen sokféle lehet. Földi viszony-
latban ilyen külső kormányzó mechanizmus pl. az időjárás, a nappalok és éjszakák, illetve az
évszakok folyamatos váltakozása. Természetesen ezeket a helyi hatásokat is irányítani kell egy
nagyobb erőnek, de itt sincs szükség intelligens beavatkozásra. Mint tudjuk, a nappalok-éjszakák és
az évszakok váltakozása a Föld naprendszerben történő mozgásának a következménye.
Mikrovilágunkat tehát egy nagyságrendekkel nagyobb méretű makrovilág irányítja. Ennek a
kozmikus világnak is szigorúan meghatározott fizikai törvényei vannak, amelyeket szintén csak
egyszer kellett megalkotni. A rendszer megteremtése után a bonyolult mozgásáttételek már
maguktól végbemennek, nincs szükség külső vezérlésre.
Testünket agyunk és különböző szerveink energiakisugárzása következtében egy rendkívül
bonyolult aura veszi körül, melynek intenzitása, színe, frekvenciája állandóan változik. Minden
ember energiamezeje egyedi, nincs két egyforma aurájú ember. A test azonban nem csak kisugároz
magából energiát, hanem ez a rendkívül finom és részletgazdag energiamező nagyon érzékenyen
reagál a külső energiabesugárzásokra is. Ezt támasztja alá két amerikai tudós legutóbbi felfedezése,
akik méréseikkel igazolták, hogy testünk aurogramját a külvilágot alkotó tárgyak formája, állaga és
helyzete jelentősen befolyásolja. Az előző fejezetek alapján már tudjuk, hogy egészségi állapotunk
is auránk rendezettségétől, meridiánjaink energiaegyensúlyától függ. A kívülről érkező
energiahullámok azonban egészségünk befolyásolásán kívül az agyi energiamező modulálása révén
a gondolkodásunkat, a tetteinket is képesek alakítani.
Mindenki tapasztalt már önmagánál érzékcsalódást, amikor a tudatába más információ jutott el,
mint amit pl. a szemével látott, vagy amikor nem talál magyarázatot valamely tettére. Ha ilyenkor
ránk kérdez valaki, hogy ezt miért tettük, akkor nem tudunk mást mondani, mint hogy nem tudjuk.
Csupán sejtjük, hogy valamilyen külső erő megzavart bennünket, és a megtévesztett agy
önkéntelenül késztetett bennünket arra, hogy cselekedetünket véghezvigyük. Érzékcsalódásunkra,
tettünk értelmetlenségére csak később derül fény, amikor töprengéseink során segítségül hívjuk a
tudatalattinkat is. Tudatunk alsó tartománya ugyanis mindent rögzít ami velünk történik, rengeteg
olyan információt is elraktároz, amely normális körülmények között soha nem jut el a tudatunkba.
(Minden másodpercben 100 millió bitnyi információ fut be az agyba, a hat érzékszervünkön
keresztül. Ennek egy csekély töredéke, mindössze 50 bit az, ami tudatosul is. Szervezetünkben a
beérkezett információk alapján rengeteg számítás, szabályozás folyik a háttérben, de mi csak az
eredményt látjuk önmagunkon.) A történtek alapos átgondolása után előbb-utóbb rájövünk arra,
hogy a hiba nem a környezetünkben, hanem bennünk volt, valamilyen rejtélyes külső erő egy
pillanatra felborította érzékszerveink és agyunk normális együttműködését, hamis információt
juttatva a tudatunkba.
Ez a rejtélyes erő azonban nem csupán a tudatunkra, hanem a tudatalattinkra is képes hatni. A
bétában működő elme a kreatív gondolatokat valószínűleg a tudatalatti tartomány közvetítésével
kapja. A kívülről érkező „sugallatok” a tudat alsó tartományaiba épülnek be, és az ily módon
rögzült információk szinte észrevétlenül fejtik ki inspiráló hatásukat a tudatra. Gyakran előfordul
azonban az is, hogy az új gondolatfoszlány benyomások formájában beíródik a tudatalattiba, és
mindaddig ott lappang, amíg meg nem érlelődik, és akkor hirtelen, szinte megállíthatatlanul
elárasztja a tudatot. A tudatalatti befolyás kollektív formában is megnyilvánul, ami
leglátványosabban a művészvilágban figyelhető meg. Évszázadokra visszamenően ellenőrizhetjük,
hogy a világ legtávolabbi sarkán élő képzőművészek és zenészek koronként azonos stílusú műveket
alkottak. Erre nem lehet magyarázat az, hogy egymás stílusát lemásolták, mert a művészek többsége
éppen a nagy távolság miatt sohasem találkozott egymással. A magyarázat az energiabesugárzásban
keresendő, amit ők úgy fejeznek ki, hogy ez a stílus benne van a „levegőben”, és ők csupán
engedelmeskednek a külső késztetésnek. Ez a speciális energiabehatás azonban nem csak kollektív
megnyilvánulási formában, hanem egyéni esetekben is nagyon hasonló módon megy végbe. Emiatt
erősen gyanítható, hogy a sorsszerű folyamatok rutinszerű lezajlása sem igényel a Mindenható
részéről egyénekre lebontott irányítást.
135/434
Igen nagy a valószínűsége annak, hogy sorsunk tendenciózus irányítását előre meghatározott
lefolyású külső energiabehatások végzik. Mivel ez az energia nem egy-egy emberre hat csupán,
hanem az egész emberiségre, az energiaforrásnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az egész
Földet besugározza. Sőt, miután minden ember sorsa más, ezért nem csak egy, hanem egyszerre
több energiaforrásnak is kell lennie, a variációk számának növelése érdekében pedig ezeknek az
energiaforrásoknak mind a Földhöz, mind egymáshoz képest állandó mozgásban kell lenniük. Az
utóbbi időben tudományos mérések sorozata bizonyítja, hogy az élő szervezetek auráját az élettelen
tárgyakból kisugárzódó energia is képes befolyásolni. Mint már szó volt róla testünk közvetlen
közelében egészen apró tárgyak is érzékelhető hatást gyakorolnak az aurára; valószínűleg ebből
ered az ékszer- és az amulettkultusz. Természetesen ahhoz, hogy egy energiakisugárzás a Föld
összes élőlényére hatással legyen, akkora objektumra van szükség, amely a földgolyó méreteivel
összevethető.
A fentiek alapos átgondolása után nem zárható ki, hogy a Mindenható sorsunk rutinszerű
irányítását is rábízta egy mechanizmusra, amely a saját törvényei szerint végzi a dolgát. Miután a
Földünkön nincsenek olyan méretű tárgyak, amelyek kisugárzásukkal képesek lennének az egész
világot befolyásolni, ezért másra nem gondolhatunk, mint hogy ezt a feladatot külső égitestek látják
el. A naprendszer bolygói elég nagyok ahhoz, hogy folyamatos és elég intenzív energiasugárzással
árasszák el a Földet, bonyolult mozgásuk következtében pedig az egyes sugárzások jellege, eredője
minden pillanatban más és más. A variációk számát szinte a végtelenségig növeli az állócsillagok
hatása, mivel távolabbról ugyan, de ezek az égitestek is sugároznak energiát a Földre. Noel Tyl 5
német asztrológus kiszámította, hogy a különböző asztrológiai paraméterek kombinációs
lehetőségeinek legkisebb értéke: 5,4×1067. Ennek a 67 nullát tartalmazó számnak a láttán könnyen
beláthatjuk, hogy a variációk száma gyakorlatilag végtelennek tekinthető.
Lehet, hogy mégis igazuk van az asztrológusoknak, akik évezredek óta állítják, hogy az emberek
sorsát a kozmikus sugárzások irányítják? Lehet, hogy nem csak testünk sejtjeinek, de a léleknek is
van génje, egy sajátos összetételű energiakód, amely a születésünk pillanatában belénk íródik, és a
továbbiakban ez a születési horoszkópnak nevezett energiaképletünk – korrelációba kerülve a
pillanatnyi égitestállásokkal – életünk végéig befolyásolja sorsunkat? Az is lehet azonban, hogy
maga a lélek energiaösszetétele (a benne található energiakvantumok rezgési frekvenciája, illetve a
kisugárzás intenzitása) a kód, és a Mindenható, illetve közvetlen segítői kiválasztják nekünk azt a
pillanatot, amikor megszületve pontosan ott folytathatjuk lelki fejlődésünket, ahol az az előző
életünkben abbamaradt. Egyébként nem egy szakember állítja, hogy lelki összetételünknek,
valamint kozmikus lehetőségeinknek a lenyomata szemmel látható formában megtalálható a
kezünkön is, tenyérvonalak formájában.
Az asztrológusok szerint az ember csak akkor születhet új életre, amikor a kozmikus hatások
összessége megfelel annak a lelki alkatnak, amelyet az egyén az előző életében alakított ki. A lélek
csírájában magával hozza mindazokat a jó és rossz behatásokat, amelyekben majd az új élete során
részesedik. Születésünk pillanatában tehát az égitestek konstellációja pontosan megfelel lelki
összetételünknek, illetve a lélek rezgésszintjének. Így hangolódik össze a makro- és a mikro-
kozmosz, és ettől kezdve e két világ halálunk pillanatáig szoros kapcsolatban áll egymással. Az ősi
mondás szerint: „Ahogy odafenn, úgy idelenn!” Úgy viszonyulunk a bennünket körülvevő
univerzumhoz, mint tárgy a tükörképéhez. A bennünket körülvevő égitestek által kibocsátott
kozmikus sugárzások közül minden ember azokra a frekvenciákra reagál a legintenzívebben,
amelyeknek érzékelésére lelkük összetétele a leginkább affinitást mutat. A túlvilági lények
egyébként nem a kozmikus és a természeti erők együttműködéséről beszélnek, hanem azt mondják,
hogy akkor kell leszületnünk, amikor az „elemek” megfelelőek számunkra.
Érdekességként megemlíthető még, hogy a hindu mitológia szerint az emberi lélek mérete egy
gombostű fejének a tizede. Isten egy óriási lélek, az ember lelke viszont parányi. Ezért Isten
mindenható, a nála alacsonyabb rendű lényeknek pedig korlátaik vannak. Ez a korlát annál
nagyobb, minél fejletlenebb egy lélek. A fejlődés módján kívül évezredek óta foglalkoztatja az
emberiséget az a rejtély is, hogy honnan származik a lélek, ki teremtette és hogyan? Sajnos erre a
5
nó(e)l til
136/434
kérdésre nem találunk választ az ezoterikus irodalomban. A legracionálisabbnak az az elképzelés
látszik, hogy a teremtés kezdetén Isten hatalmas lelkéből sejtnyi részeket választ le, és ezek az apró
lélekkezdemények az évmilliárdok során átélt szenvedések által egyre gyarapodnak, míg végül
fénylénnyé fejlődve visszatérnek a forráshoz. A legvalószínűbb magyarázat azonban az, hogy a
teremtés előző ciklusait irányító Mindenható nem pusztul el, hanem feloszlatja önmagát, és a
következő periódusban apró kis lélekkezdeményeiben él tovább. Ez a helyzet a szülő-gyermek
viszonyhoz hasonlítható leginkább. Mi sem pusztulunk el nyomtalanul, mivel génjeinket
továbbadjuk az utódainknak, így bennük élünk és fejlődünk tovább.
A tudomány már meghatározta a személyiség fogalmát, mely szerint mindazon érzések,
jellemvonások és gondolatok összessége, amelyek az embert egyénivé teszik. Arról azonban hogy
ezek a tulajdonságok hol szerveződnek az agyban, fogalmuk sincs. Nem véletlenül. Ezek az
adottságok ugyanis a lélekben lakoznak. Ezeket a tulajdonságokat a lélek gyűjti magába az életek
hosszú során, állandóan fejlesztve, kiteljesítve őket. Értelmünk, belátásunk, döntési képességünk
velünk született képességek. Az embert alapvetően a lélek irányítja, még ha ez nem is tudatosul
bennünk. Születésünk pillanatától kezdve folyton döntenünk kell. Döntéseink nagy része azonban
tudattalan. Többnyire az ösztöneink, érzelmeink, szokásaink, beállítottságunk, vagyis a lelkünk
irányít bennünket. Így nem is gondolunk rá. Ha valamitől viszolygunk, akkor a tudatalatti már eleve
eldöntötte a dolgot. Ugyanígy ha valamihez vonzódunk, akkor is tudattalanul megszületik a döntés.
El sem jut a probléma a tudathoz, pedig az eszünk képes lenne átlátni az estleges csapdákon,
meglátná a veszélyt, amelybe a lelki késztetésünk oly gyakran sodor bennünket. A lélek ugyanis
nem mindentudó. Csak azt tudja, amit korábban megtanultunk.
A jelenlegi életünk tapasztalatai, szabályai a bal agyféltekénkben tárolódnak. A helyes döntések
meghozatalához tehát szükség van az észre is. A kettő együtt tesz bennünket fejlettebbé, többé
annál, ami korábban voltunk. Tehát nagy hibát követ el az, aki nem hallgat az ösztöneire, a
megérzéseire, mert nem veszi figyelembe a korábbi tapasztalatait. De az is, aki nem használja az
eszét, mert a korábbi tapasztalatok csak a jelenlegi életünk játékszabályainak szűrőjén átjutva
válnak használhatóvá. Nem szabad lebecsülni a jelenlegi életünkben összegyűlő tapasztalatokat. Az
emberi agyban 270 trillió bitnyi információ halmozódik fel életünk végéig. Sorsunk külső irányítása
azonban a lelkünkön keresztül történik. Bár az ember természetét, jellemét a lelke szabja meg,
fizikai megjelenésünk, tartózkodási helyünk is hatást gyakorol ránk. Külsőnk megváltoztatása
megváltoztatja a belsőnket is. Érzéseink, szokásaink és viselkedésformánk ugyanis szoros
kapcsolatban állnak fizikai körülményeinkkel. Ezért környezetünk is erősen befolyásolja lelki
állapotunkat. Még a nyelv, amit beszélünk is hatással van ránk. A nyelv ugyanis identitás- és
közösségjelölő. Ha egy született angol elkezd oroszul beszélni, ettől kissé ő is orosszá válik. A
nyelv által hat rá az orosz nép lelkülete.
Sokakat foglalkoztat, hogy vajon a növényeknek és az állatoknak van-e lelkük. Sajnos a
szakirodalom erről nem sokat mond. A szerzők figyelme csupán a transzmigrációra (emberi lélek
állati testbe költözésére) terjed ki. Túlvilági lények által közvetített információk szerint az egyes
állatfajok egyedei közösen alkotnak tudatot. Ez a közös tudat irányítja őket. Ebbe táplálják bele az
egyéni tapasztalataikat, és ebből merítenek ismereteket. Ha baj van, a közös tudaton keresztül
figyelmeztetik, riasztják fajtársaikat. Egyes tudósok ezt a közös tudatot nevezik morfogenetikus
mezőnek. Ugyanez a helyzet a növényekkel. Az ő mozgási szabadságuk korlátozott ugyan, de a
fajtársaik közötti kommunikáció határok nélküli. Az egész világra kiterjed, sőt az univerzumból is
érzékelnek erősebb jeleket. Az emberi tudat is összetett. A mi lelkünket azonban az előző
életeinkből származó személyiségek, önálló emberi egyéniségek alkotják. Jelenlegi életünkben az
éppen aktuális személyiségünk ezekkel az entitásokkal áll szoros kapcsolatban. Ezek szolgáltatják
számunkra a tapasztalatot, a különböző adottságokat, az egyéniséget és a lelkiismeretet.
Az anyag legkisebb egységeinek az atomoknak, a molekuláknak is van egyéniségük. Bizonyos
rezgésszámú Én-tudattal az élettelennek tartott tárgyak is rendelkeznek. Mivel az emberek legtöbbje
ezt a kifejezőrendszert nem érti, hajlamosak azt hinni, hogy a tárgyak, a kövek vagy a viharok nem
élnek. Nem könnyű elképzelni egy kavics létezését, de a megtestesülésben, a forma létrehozásban
minden tudat örömmel, és önként vesz részt. Tehát a bennünket körülvevő használati tárgyaknak is
137/434
van tudatuk, ha nem is olyan magas szintű, mint a miénk. Agyfrekvenciánk lecsökkentése útján
elbeszélgethetünk a ruháinkkal, a bútorainkkal, a szerszámainkkal, a szobai- és kerti növényeinkkel,
de még az élettelennek tekintett kövekkel is. Ha kedvesen bánunk mindennapi használati
tárgyainkkal, és időnként megköszönjük nekik hűséges szolgálatukat, ezt meghálálják nekünk.
A kozmikus erőhatások nem dróton rángatnak bennünket, mint egy bábut, hanem csak késztetést
jelentenek számunkra. A planéták harmonikus szögállása elősegíti, hogy sorsunk kedvező
fordulatait kihasználhassuk, de nehezebbé is tehetik életünket egy-egy kedvezőtlen konstelláció
esetén. A kozmikus sugárzások nem pusztán a sorsunkat irányítják, hanem a testmeridiánjainkkal
kölcsönhatásba lépve különböző betegségeket is előidézhetnek. Sőt a születésünk pillanatában
fennálló konstelláció nagymértékben megszabja azt is, hogy mely betegségekre leszünk a leginkább
hajlamosak életünk folyamán. Az univerzumból érkező rezgést egyébként elektronikus eszközökkel
érzékelni is lehet. A félvezetőtechnikában pl. az energiasugárzások keverékét fehérzajnak nevezik.
Ősidők óta sarkalatos kérdés, hogy hány százalékban befolyásolják sorsunkat a külső erők, és
hány százalékban múlik ez a szabad akaratunkon. Az asztrológusok legtöbbje erre a kérdésre
válaszolva a kissé pesszimista 60/40% arányt tartja reálisnak. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a
Mindenható volt annyira lovagias, hogy fele-fele arányt állapított meg ennek a rendszernek a
megalkotásánál, ugyanannyi esélyt adva az embernek, mint önmagának. Ez az emberiség
szempontjából átlagnak tekintendő arány azonban nem mindenkinél érvényesül azonos mértékben.
Aki felismeri a fejlődés magasztos törvényét, az egyre kevésbé van kitéve a csillagok kényszerítő
erejének. Aquinói Szent Tamás szerint: „Az a lélek, amely nem rabja többé szenvedélyeinek, fölébe
emelkedik ezeknek a hatásoknak. A bölcs uralkodik a csillagjain!” A legtöbb ember azonban ma
még képtelen kiszabadulni önző érdekei szűk köréből, így a lelkük legmélyén munkálkodó elemek
önkéntelenül kapcsolatba lépnek a nekik megfelelő planétákkal, döntő hatást fejtve ki sorsukra
egész életük folyamán.
Néha, főleg primitív embereknél megfigyelhetünk olyan eseteket is, amikor az egyéni akaratnak
szinte alig van meghatározó szerepe; az illető teljesen rábízza magát a sorsára, szabad teret engedve
a negatív külső behatásoknak. Ilyenkor teljes mértékben az állati ösztönök uralják az egyént,
melyek végül a pusztulását okozzák. Jézus tanítása alapján a keresztény hit a következőképpen önti
szavakba a karma mindenhatóságát: „Ha a test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a lélek által
megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.” Ennél is egyértelműbben fogalmazott, amikor azt
kérdezték tőle, hogy: „Mi az örök élet titka?” Jézus azt válaszolta, hogy: „A testnek kívánságait ne
teljesítsétek!” Zarathusztra, a dualisztikus vallás megalapítója pedig arra a kérdésre, hogy: „Melyek
azok?” – azt felelte, hogy: „Ezernyi kívánsága van a testnek.”
Ennek a rendszernek a működési mechanizmusát látva arra a következtetésre juthatunk, hogy
Isten nem foglalkozik a világ működtetésével, mert működik az magától is. Ő csak akkor avatkozik
be a rutinszerű folyamatokba, ha azokban valami hiba keletkezik. A Mindenható szolgálatában álló
Magasabb Intelligencia kihelyezett számítógépeivel állandó megfigyelés alatt tartja az egész
univerzumot, és ha abban hibát, rendellenességet tapasztal, azonnal korrigálja azt. Az előre
meghatározott sorsszerű események előidézése a minden irányból felénk áradó eltérő intenzitású, és
frekvenciájú kozmikus sugarak feladata. Kedvező konstelláció esetén a bonyolult összetételű
energiasugarak többnyire környezetünket alakítják úgy, hogy azok optimális körülményeket
teremtenek törekvéseink számára. Ha élünk a lehetőséggel, akkor magunk hasznára tudjuk fordítani
a körülményeket. Kedvezőtlen konstelláció esetén nemegyszer közvetlenül ránk irányul a hatás.
Súlyos balesetek előidézőitől sokszor megkérdezték már, hogy miért cselekedtek az adott
szituációban teljesen irracionálisan. Erre a legtöbbször az volt a válasz, hogy ők maguk sem tudják,
úgy érezték, mintha egy pillanatra kikapcsolt, leblokkolt volna az agyuk. Nagyon rossz
konstellációk esetén olyan káros energiabehatások érhetik agyunkat, amelyek átmenetileg meg
tudják bénítani az érzékszerveink ingerületeit feldolgozó agysejteket. Az előzőekben említett
körülmények között képesek arra, hogy az agy aurogrammjában olyan elváltozásokat hozzanak
létre, amelyek megzavarják gondolatainkat és ezáltal tetteinket.

138/434
Ami történik velünk, az nem a véletlen műve; véletlenek ugyanis nincsenek. Az életben
minden történésnek oka van, és nemegyszer előfordul, hogy egy-egy esemény oka nagyon mélyen,
valamelyik korábbi életünkben gyökerezik. A véletlen nem más, mint a sors által előre elrendelt
eseményeknek egy láncszeme. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben többé ne használjuk ezt a
kifejezést, hogy „véletlen”, mert akkor fatalistákká válnánk. A fatalizmus, a bigottság pedig többet
árt mind az egyénnek, mind a társadalomnak, mint az ateizmus.
Egyébként a fatalista életfelfogás azért sem indokolt, mert szellemünk jelenlegi fejlettségi
szintjén már nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a sors vak akaratának. A ma emberének már nem
kell feltétlenül szentnek lennie ahhoz, hogy kivédhesse a káros kozmikus behatásokat. Korunkban
az átlagembernek is lehetősége van arra, hogy elkerülje a sorscsapásokat. Agykontroll tanulmánya-
inkra támaszkodva tudatunk alsó tartományában előre mehetünk az időben, és megfigyelhetjük,
hogy milyen események várnak ránk. Ha valaki alfába merülve vagy kreatív álomban látja, hogy
másnap balesetet fog okozni vagy szenvedni, akkor a legjobb, ha otthon marad, nem ül kocsiba, így
a kedvezőtlen kozmikus behatások következmények nélkül fognak elmúlni. Még az asztrológusok
szerint is csak néhány százalék az olyan esetek száma, amelyeknek elkerülhetetlenül be kell
következniük ahhoz, hogy az élet ne billenjen ki a normális kerékvágásból. Ilyen elkerülhetetlen
esemény a természetes halál is. Ennek bekövetkezése azonban a kezünkben levő autogén
módszerekkel ma már az emberi élet legvégső határáig kitolható.
Az ellenőrzésen kívül a Magasabb Intelligencia legfőbb feladata, hogy a világot igazgassa. Ne
felejtsük el, hogy sorsunkat feltehetően csak 50%-ban határozzák meg kívülről érkező homogén
besugárzások, életünk alakulása 50%-ban rajtunk múlik. Nagy átlagban tehát az egyénnek
ugyanannyi beleszólási lehetősége van élete irányításába, mint a sorsnak. Ezt a lehetőséget hívják
szabad akaratnak, és ez az, amivel még a Mindenhatónak is nap mint nap számolnia kell. A Maga-
sabb Intelligencia a rutinszerű mechanizmusok felügyeletén kívül állandó megfigyelés alatt tartja az
élőlények szabad akaratából származó eseményeket is, és ezt folyamatosan belekalkulálja a
teremtés alakulásába. Az embert is megilleti a teremtés joga. Ennek eszköze a választás, a
szabad akaraton múló döntés. A szabad akarat megnyilvánulása a teremtés szempontjából nem
káros, hanem nagyon is hasznos. A világegyetem csak a szabad akarat jobbító szándéka által válhat
tökéletesebbé. Az ember tehát nem csupán eredménye, hanem tevékeny résztvevője is a
teremtésnek. Istenhez hasonlóan mi is teremtünk, mivel közvetlen környezetünknek tevékeny
formálói vagyunk. Ezen keresztül nem csak részei, hanem alakítói is vagyunk az univerzumnak,
mert Isten társává tett bennünket a teremtésben. Sorsunk Isten által elrendelt fele a küldetés. A
rajtunk múló másik felétől függ, hogy életünk hogyan alakul; sikerrel vagy bukással végződik.
Érdekes, hogy az abszolút világban, vagyis a testetlen szellemek világában ismeretlen fogalom a
szabad akarat. A túlvilági lelkek szerint: „Csak azt tehetjük, amit az Úr elrendel nekünk, és mi
mindenkor engedelmeskedünk az akaratának.” Ennélfogva ebben a világban nem tudunk igazán
fejlődni. Ahhoz, hogy hatékonyan fejlődjünk, el kell felejtenünk azt, hogy honnan jöttünk, kik
vagyunk. Csak az emlékezetvesztéssel járó fizikai lét ad lehetőséget arra, hogy a választásunk
alapján azzá legyünk, akik vagyunk, és ezáltal megismerjük önmagunkat. A hatékony fejlődés
másik akadálya, hogy a mennyországban a szeretet uralkodik, a gonosz érzelmek itt nem képesek
érvényesülni. Így a Jó és a Rossz, valamint a különféle indulatok ütközésén alapuló teljes értékű
fejlődés itt lehetetlen. A mennyországban nincs ütközés, csak feltétel nélküli elfogadás, szeretet; így
a fejletlen lélek nem tudja a feszültségeit „kisütni”. Ezért aki nem vállalja a további inkarnációkat,
az nem lesz teljes értékű lélek; földhözragadt vágyait, indulatait illetően megmarad fejlődésének
azon a szintjén, ahol a legutóbbi testet öltése után állt. Az alantas indulatok valamint az ösztönök
átélésére csak fizikai testben van mód. A testet öltés harmadik indítéka: fizikai mivoltunk az
egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerjük, amivel fogalmilag már tisztában vagyunk.
A földi világban való tapasztalatszerzésnél arra is tekintettel kell lenni, hogy bizonyos
benyomásokra csak meghatározott korokban tehetünk szert. Aki késlekedik, és elszalasztja az
optimális időpontot, annak többé nem lesz rá lehetősége, hogy átélje a tapasztalattárából hiányzó
élményeket. Végtelen lehetőség nyílik azonban a mennyországban a spirituális fejlődésre, miután
ebben a világban a magasabb rendű ismeretek megszerzésének semmi akadálya sincs. Amennyiben
139/434
szükségét érezzük igényelhetünk magunknak egy mestert (egy fejlettebb lelket) is, aki gazdag
tapasztalatai révén segít kiértékelni a földi életünket, rávilágít a hibáinkra, és megmutatja a
kijavítási módjukat. Reinkarnálódásaink hatékonyságának megállapítása érdekében
rendelkezésünkre áll egy szimulációs program is, ami lehetővé teszi, hogy a volt partnerünkkel
helyzetgyakorlatokat végezzünk. Ebben a: Mi lett volna, ha? programban újra átélhetjük a földi
életünket megváltoztatott kezdeti feltételekkel, illetve a sorsfordulóinkban hozott döntéseink
módosítása révén előálló helyzetekben. Így kikísérletezhetjük, hogy feladatainkat hogyan oldhattuk
volna meg optimálisan, és leszűrhetjük belőle a szükséges tanulságokat a következő életünkre
vonatkozóan.
Nagy valószínűséggel igazuk van azoknak a fizikusoknak, akik az univerzum fejlődését egy
folytonos spirálként képzelik el. Eszerint már számtalan ősrobbanás és evolúció történt előttünk is,
és fog történni utánunk is. Ha nem létezne szabad akarat, ha csak a külső behatásoknak
engedelmeskednénk, akkor az előző fejlődési spirált ismételnénk meg. Az akarat kötetlen
megnyilvánulása, az önmegvalósítás vágya azonban lehetővé teszi, hogy mindig tökéletesebb
világot hozzunk létre magunknak, egyre feljebb emelkedve ezáltal a fejlődési spirálon. Úgy tűnik,
hogy a szabad akarat megnyilvánulásának a mértéke az, amely megszabja a spirál emelkedésének
meredekségét, ezért olyan fontos a Mindenhatónak, hogy az önmegvalósítás jogával minden ember
szabadon élhessen. Miután a rész kihat az egészre, a Mindenható szigorúan bünteti, ha valaki nem
él veleszületett képességeivel, hanem csak sodortatja magát az árral, kivonva ezzel egy láncszemet
a fejlődés menetéből. Mivel a fejlődési spirált az egész univerzum együtt alkotja, mindnyájan fontos
láncszemei vagyunk ennek a folyamatnak. Ha bárhol a világon valaki kárt okoz a másiknak, vagy
ha egy galaktikus civilizáció megtámad egy értelmes lények által lakott másik bolygót, akkor ezzel
önmagának is kárt okoz. A Mindenhatónak az az érdeke, hogy ne pusztítsuk, hanem építsük a
világunkat, hogy ezáltal az egész univerzum tökéletesebbé váljon. Ennek érdekében mindent meg is
tesz, bünteti a rosszat, és a jó érdekében megpróbálja az embert rávezetni a helyes útra.
Mivel a ma embere még nem képes arra, hogy belássa cselekedeteinek helyes vagy helytelen
voltát, Isten intelmekkel látja el mind az egyént, mind a társadalmakat. Az intelligens irányításnak
ez a legmagasabb megnyilvánulási formája azonban többnyire hiábavalónak bizonyul. Az egyén
sokszor álmok formájában kapja meg az instrukciókat, amelyeket azután vagy megfogad, vagy
nem. A társadalmakat gyakran természeti katasztrófák (pl. földrengés, hurrikán) figyelmezteti hala-
dásuk helytelen irányára. Korunk öntelt társadalmai azonban egyre kevesebb jelentőséget tulajdoní-
tanak ezeknek az eseményeknek, és megpróbálják a jelenséget tudományos alapon megmagyarázni.
Ily módon a modern kor tudósai már kiderítették, hogy a tornádókat mikrováltozások hozzák létre.
Ha valahol egy kis porszem körül légnyomáskülönbség alakul ki, akkor ez az effektus lavinaszerűen
növekedve hatalmas forgószéllé válhat, amely mozgásában teljesen rapszodikusan viselkedik. Arra
azonban még nem sikerült a tudósoknak rájönniük, hogy ezeket a mikrováltozásokat mi indítja el, és a
légörvények haladásának útvonalát mi határozza meg. Érdekes, hogy a primitív társadalmak sokkal
komolyabban vették ezeket a figyelmeztetéseket. Hajlamosabbak voltak arra, hogy tetteiket az „égi”
jelekből levont következtetéseknek megfelelően korrigálják, és visszataláljanak a helyes útra.
A XX. század felvilágosult szellemben nevelt tudósai viszont fáradhatatlanul törekszenek arra,
hogy a természeti jelenségek ok-okozati összefüggéseit materialista alapon tárják fel. A tornádók
azonban gyakran megleckéztetik őket, mert több alkalommal is előfordultak olyan tréfás esetek,
amelyeknek a fizika és a józan ész törvényei szerint nem lett volna szabad előfordulniuk. A sokszor
300 km/h sebességet is elérő pusztító szélviharok egyike pl. 1974-ben Ohio állam Xenia városában
miszlikbe aprított egy parasztházat a teljes berendezésével együtt. Csupán három törékeny tárgy élte
túl a katasztrófát: egy falitükör, egy doboz tojás, és a karácsonyfa üvegdíszei. Még ennél is
viccesebb eset volt, amikor 1958-ban Kansas állam El Dorado városában egy nőt a szélvihar az
ablakon át az utcára repített, és a háztól kb. 20 méterre tett le. Pontosan mellette landolt elpusztult
lemeztárából a „Viharos idő” című hanglemez, teljes épségben.
Intelligens irányításra utal az a múlt század végi eset is, amely annak idején nagy izgalmat keltett
a babonás emberek körében. Egy híres amerikai színész, Charles Caughlen 1899-ben hunyt el a
140/434
galvestoni vendégszereplése során. Ott is temették el egy hermetikusan lezárt ónkoporsóban. Egy év
múlva Galveston fölött hatalmas hurrikán tombolt, amely a kriptákat is kimosta, és a színész tetemét
a tengerbe sodorta. A hullámokon hányódó koporsó bekerült a Golf-áramlatba, ami elvitte a Szent
Lőrinc öbölbe. Ott lelték meg az Edward herceg szigetéről kievezett halászok, akik a rárakódott
kagylók és moszatok eltávolítása után megdöbbenve olvasták az oldalán, hogy egykori földijük
tetemét fogták ki. A halott közel 9 hónapig tartó kb. 3000 kilométernyi viszontagságos út után a
szülőháza közelében ért partot. Sokak szerint valamilyen rejtélyes erő segítette őt, hogy
visszatérhessen ősei földjére. A tenger ennél hihetetlenebb történetet is produkált már. 1664.
december 5-én elsüllyedt egy személyszállító hajó Wales partjainál, a Menai szorosban. Csak
egyetlen utas, Hugh Williams maradt életben. 1785. december 5-én ugyanott egy újabb hajó
süllyedt el. Csupán egy utas élte túl a katasztrófát, neve: Hugh Williams. Aki azt mondaná erre a
háromszoros (dátum, tenger, személynév) egyezésre, hogy a véletlen műve, vajon mit szól hozzá,
hogy 1860. december 5-én a Menai szorosban ismét elsüllyedt egy hajó. Az egyetlen túlélő neve:
Hugh Williams.
Ennél is több egybeesést fedeztek fel a kutatók két amerikai elnök életrajzában: Az egyik
Abraham Lincoln, aki 1846-ban került be a Kongresszusba, a másik John F. Kennedy, akit 100
évvel később, 1946-ban választottak képviselővé. Lincolnt 1860-ban lett elnök, Kennedy pedig 100
évvel később, 1960-ban. Mindketten az emberi jogok élharcosai voltak. Lincoln a faji
megkülönböztetés, a rabszolgaság megszüntetéséért küzdött, Kennedy pedig a kisembereket
elnyomó monopóliumok ellen lépett fel. Mindkettőjüket pénteki napon ölték meg feleségük
jelenlétében, és mindkettőjük halálát fejlövés okozta. Az apró részletek még misztikusabbá teszik a
történetet. Mindkét elnököt egy Johnson nevű ember iktatta be, és mindkettőjüket a déliek ölték
meg. A Lincolnt beiktató Andrew Johnson 1808-ban született. Lyndon Johnson, aki Kennedyt
iktatta be, ez esetben is 100 évvel később, 1908-ban látta meg a napvilágot. A Lincolnt megölő John
Ikes Booth 1839-ben született, és talán már mondani sem kell, hogy Kennedy gyilkosa, Lee Harvey
Oswald 1939-ben. Mindkét gyilkos használta a teljes nevét. (Második keresztnevükre nemcsak egy
betűvel utaltak.) A számmisztika szerint mindkét név betűinek összege: 15. További furcsaságok:
Lincolnt a Ford színházban lőtték le, Kennedyt pedig egy Lincolnban, amelyet a Ford Művek
gyártott. A két merénylő is ugyanúgy végezte. Egyiket sem ítélték el, mert még a tárgyalás előtt
megölték őket. Különös, hogy Lincoln titkárnőjének vezetékneve Kennedy volt, Kennedy
titkárnőjét pedig Lincolnnak hívták. Mindkét elnök feleségének volt egy abortusza, amíg a Fehér
Házban voltak. És végül, hogy még hihetetlenebb legyen a történet: Egy héttel azelőtt hogy
megölték, Lincoln elnök Monroeban volt. Kennedy pedig egy héttel a gyilkosság előtt Marilyn
Monroenál volt.
Nálunk is történtek meghökkentő, több tucat tanú által igazolt esetetek. 1958-ban meghalt egy
idős, joviális méhész, aki mindig nagy szeretettel beszélt a méheiről. Amikor a lelkész a temetőben
elkezdte a szertartást, hirtelen elsötétült az égbolt, majd egy hatalmas méhraj leereszkedett a
koporsóra, és teljesen beborította azt. Mozdulatlanul pihentek rajta, amíg a pap befejezte a halott
búcsúztatását. Ekkor felszálltak, tettek egy tiszteletkört a sír felett, és elrepültek. Mint később kiderült,
az elhunyt méhész több tucat méhcsaládjának összes méhe egyszerre repült ki, és egy hatalmas rajban
egyesülve 15 kilométert repültek a temetőig, majd vissza mindegyik a saját kaptárába. Ez azért is kü-
lönös, mert szakmai körökben köztudott, hogy a méhek soha nem repülnek ki egyszerre a kaptárból,
nem hagyják felügyelet nélkül a királynőt. Ismert jelenség az is, hogy az egyes méhcsaládok nem
nagyon szívelik más családok tagjait. Nem harcolnak ugyan egymással, de egy-egy eltévedt méhnek
hamar értésére adják, hogy más családból való, itt nincs számára hely. Biológiailag tehát lehetetlen,
hogy normál körülmények között több mint 40 méhcsalád összes egyede egy rajban egyesüljön.
Modern világunk válságban van. A Mindenhatótól való eltávolodásunk arányában nő a lelki

bizonytalanságunk. A technikai fejlődés egyre hatékonyabbá tette a fegyverkezést, és ma már ott
tartunk, hogy az emberiség által felhalmozott nukleáris fegyverkészlet százszor akkora, mint
amennyi a földi élet elpusztításához elegendő lenne. De földi világunkat nem csak a tömegpusztító
eszközök fenyegetik, hanem a lassan már katasztrofális méreteket öltő környezetszennyezés is. A
141/434
fogyasztói társadalom hedonizmusa mind nagyobb súllyal telepedik rá a természetre. Anyagcseréje
már oly mértéket ért el, hogy káosszá alakítja azoknak a természeti erőknek a rendjét, amelyektől a
léte függ. Önző, kíméletet nem ismerő életvitelünkkel már nem használjuk, hanem kihasználjuk a
környezetünket, egyre gyorsuló ütemben lelakjuk a világot. Ráadásul napjainkra soha nem
tapasztalt mértékűvé vált a bűnözés, az élet minden területén megnyilvánuló erőszak. Mindezek
összegzéseként megállapítható, hogy önpusztító indulatoktól, gazdasági gondoktól terhes Földet
hagyunk örökül gyermekeinknek. Már ma is félelmetes dolgok történnek velünk, de még nehezebb
problémákkal kell megbirkózniuk utódainknak az apokaliptikus viszontagságokkal terhelt
korunkban. A hiteles statisztikai adatok bizonyossága alapján ijesztő jövő vár civilizációnkra.
Sokan más, idegen civilizációktól várják a segítséget, sürgetik a velük való kapcsolatfelvételt,
tőlük remélvén gondjaink megoldását. Az ilyen jellegű kapcsolatfelvételben való reménykedés
azonban hiábavaló, mert a be nem avatkozás kozmikus törvénye tiltja a közvetlen segítségnyújtást;
problémáinkat tehát nekünk kell megoldanunk. Egy kívülről érkező jelentős technikai segítség
hosszú távon egyébként sem válna javunkra. Napi gondjaink megoldódnának ugyan, de ez a
látszathaladás a tudati fejlődésünket nem segítené elő. A Mindenható a maga végtelen
bölcsességével tudja, hogy csak azok válhatnak tökéletes lénnyé, akik az evolúciós fejlődésük során
nem hagytak ki egyetlen lépcsőfokot sem. A kozmikus világ hozzánk látogató, és technikai
felkészültségükből ítélve jóval intelligensebb küldöttei tökéletesen tisztában vannak a harmonikus
fejlődés által diktált törvény érvényesülésének szükségszerűségével, így ne várjunk tőlük közvetlen
manuális segítséget, készen átnyújtott eredményeket.
Az is elképzelhető, hogy létezik egy interplanetáris alkotmány, amely a kozmikus értelem
parancsára tételesen is tiltja az ilyen jellegű beavatkozást az univerzumban. Feltehetően erre az okra
vezethető vissza, hogy a föld alá szorult civilizációk, valamint a közénk beépült képviselőik nem
fedik fel a kilétüket. A magasan fejlett civilizációk küldöttei nem azért vannak itt, hogy
végrehajtsák a paradigmaváltást, hanem hogy előkészítsék, segítsék. Nem előráncigálni akarják a
változást, hanem világra segíteni. Az ember sokkal jobban ragaszkodik ahhoz, amit önmaga
teremtett, mint ahhoz, amit másoktól készen kapott. Azért sem nyújtanak közvetlen segítséget, mert
ezzel magukhoz „kötöznének” bennünket. Elvesztenénk az önállóságunkat, és ezt követően minden
téren tőlük függnénk. Nem az a cél, hogy civilizációk másolatai jöjjenek létre. Az univerzumnak
önálló lényekre van szüksége. Csak önmagunk kiteljesítésével válhatunk tökéletessé. A
felügyeletünket ellátók utánzásával gyorsabban fejlődhetnénk ugyan, de nem lennénk mások, mint
magasan fejlett másolatok.
Ezt az intelmüket egyébként már szóban is közölték velünk. Egy földönkívüliekkel szoros
kapcsolatban álló férfi hiába kért tőlük segítséget spirituális fejlődésének elősegítésére. A szinte
már barátinak mondható viszony ellenére merev elutasításban részesült. Az indok az volt, hogy:
„Semmit sem segíthetünk neked. Egyedül kell a fejlődés útját járnod. Sem nekünk, sem a Mennyei
Atyának nincs szüksége olyan emberre, akinek mindig mindent meg kell mondani.” Csak a saját
tapasztalataink által válhatunk önálló, független lénnyé. Ha állandóan támogatnának bennünket,
sohasem tudnánk a saját lábunkra állni. A túlvilági szellemek még inkább elzárkóznak a közvetlen
segítségnyújtástól. Ebben önös érdekek is szerepet játszhatnak. A sötétben tapogatózó, botladozva
haladó ember új utakra is tévedhet. Új megoldásokat is kidolgozhat. Miután a szellemvilág szoros
felügyelet tart bennünket, ezeket a tapasztalatokat összegyűjtik, és az utánunk következő civilizáció
irányításánál felhasználják. Ezáltal még tökéletesebb világ jön létre. A fejlődésnek, az új
gondolatok keletkezésének, a korábbiaktól eltérő megoldások létrejöttének előfeltétele az önállóság.
Akinek folyton tanácsot adnak, az nem keres kiutat a bajaiból, nincs rákényszerítve a kreatív
gondolkodásra. A találékonyság csak bajban, a gondok szüntelen áradatában nyilvánul meg. A
túlvilági és földönkívüli lények tehát nem hagytak bennünket magunkra, csak rákényszerítenek
bennünket a fejlődésre.
Nem kevés azoknak a száma sem, akik gondjaink megoldását egy új Megváltó eljövetelétől
várják. Sokan hisznek abban is, hogy egy világméretű katasztrófa esetén Isten nem hagyja
elpusztulni a világot, hanem ismét ki fogja vezetni az emberiséget a válságból. Fejlődésünk
jelenlegi szintjén azonban ez már közvetlen formában nem fog megtörténni. Nekünk már nem fog
142/434
Isten személyesen megjelenni, mint annak idején Mózesnek. A hit nem külsőség többé, hanem
bennünk él, az évszázadok alatt belénk ivódott. Istent tehát abban kell keresnünk, amit teremtett. Ne
várjunk új Megváltóra, ne Krisztus újbóli eljövetelétől reméljük gondjaink megoldását, a modern
kor megváltói mi vagyunk. Az ezoterikus tanítások szerint az ember lelke mélyén kell megszületnie
Isten fiának, és akkor bekövetkezik a beígért találkozás a megváltó és megváltott között.
Isten olyan eszközöket adott a kezünkbe, amelyekkel hatékony társává lehetünk a teremtésben.
Szellemünk jelenlegi fejlettségi szintjén nincs már többé szükség bibliai csodákra ahhoz, hogy
elhiggyük Isten mindenhatóságát, és az univerzum által kínált lehetőségek végtelenségét. A csoda
bennünk van, a tudatunkban rejlik, csak élnünk kell vele. Jézus a következőképpen szólt erről a
Biblia szerint: „Isten országa nem úgy jön el, hogy íme itt van, mert Isten országa már közöttetek
van!” Isten az egyszülött fiát áldozta fel azért, hogy az emberiséget megváltsa, megszabadítsa
korábbi bűneitől, és hogy megtarthassuk magunknak ezt a világot. Most már csak rajtunk múlik,
hogy az általa kínált lehetőséget elfogadva fennmaradunk-e, vagy elfordulva tőle elpusztítjuk
önmagunkat. A fizikai lét ugyanis a minden irányú kiterjedés szabadságát kínálja nekünk, így nem
csak az előre-, hanem a visszafejlődésre is lehetőségünk van. Isten nem gátolja meg a tapasztalást
sem egyéni, sem közösségi értelemben, akár jó, akár rossz cselekedeteket viszünk véghez. A
Mindenható csak figyelmeztet bennünket cselekedeteink helytelen irányára, de a számunkra
biztosított 50%-os cselekvési szabadság arra is feljogosít bennünket, hogy helytelen irányba
fejlődjünk.
Az utóbbi kétezer évben túlságosan elmerültünk a bal agyfélteke anyagias és túl racionális
világában. Emiatt egyre lazábbá váltak kapcsolataink Istennel és az ő határtalan világával.
Hamarosan rá fogunk azonban jönni, hogy fejlődésünk jelenlegi stádiumában az ő irányítása nélkül
nem tudunk hatékonyan továbbhaladni. A földi világunkból való kilépéshez, az univerzum által
kínált lehetőségek kihasználásához elengedhetetlenül szükségünk lesz az ő útmutatásaira. Ennek a
korszakalkotó lépésnek a megtétele előtt azonban elkerülhetetlen jelenlegi világunk megtisztítása,
az erőinket szétforgácsoló problémák felszámolása. Jobb agyféltekénk képességét felhasználva ki
kell szabadítanunk magunkat önző érdekeink rabságából, és fel kell számolnunk az egyes ember-
csoportokat egymástól elválasztó konfliktusokat. Ehhez segítséget nyújtanak Jézus példabeszédei,
amelyekben megbocsátásra, szeretetre és egymás iránti bizalomra tanított bennünket. Ezen a téren
nincs értelme a fukarkodásnak, hiszen a szeretet olyan érték, amely sohasem fogy el, hanem
megsokszorozódik. Minél többet adunk belőle másoknak, annál több marad nekünk.
Az élet célja
Az Agykontroll abban különbözik a többi természetes gyógymódtól, hogy nem csupán a test
egészségét állítja helyre, hanem a lélek épségét is. Minden ember legfőbb vágya, hogy boldog
legyen. Ahhoz azonban, hogy valaki maradéktalanul boldog lehessen, elengedhetetlenül szükséges,
hogy egészséges legyen. A testi gyógyulás, az egészség megszerzése azonban önmagában nem
biztosítja a tökéletes boldogságot. Az alapvető testi és szellemi szükségleteinket kielégítő anyagi
javak birtoklásán túlmenően tökéletes boldogság csak ép lélekkel érhető el. Az Agykontroll
nagyszerűsége abban rejlik, hogy egyszerre képes gyógyítani a testet és a lelket, megteremtve az
„ép testben ép lélek” ideális állapotát. Ezzel a módszerrel útmutatást kaphatunk arra a problémánkra
is, hogyan érhetjük el az igazi boldogságot.
Az abszolút világ megismerése után rá fogunk jönni, hogy az élvezetek mértéktelen hajszolása,
az anyagi javak esztelen gyarapítása nem vezet maradéktalan boldogsághoz. Ha öncélúan hajszoljuk
az élvezeteket, abból sohasem származik igazi, hosszú távú megelégedettség. Az élvezetcentrikus
ember hamar ráun az ismétlődő örömforrásokra, a gyönyör különböző szintjeire, és egyre többet
akar. A következő élvezetnek mindig intenzívebbnek, izgatóbbnak kell lennie, és ennek a
folyamatnak nincs vége. Az ilyen ember már csak azt fogja keresni az életben, ami számára
azonnali örömforrást jelent. A túl sok vagy túl hosszúra nyúlt szórakozás, a rengeteg eltékozolt
szabadidő lassan, de biztosan elvesztegeti egész életünket. Elapasztja a tetterőnket, elsorvasztja a
képességeinket, letargiába taszítja életünket, örök kielégületlenségre kárhoztatja szívünket. A múló
143/434
pillanat nyújtotta gyönyör tehetetlen áldozataivá válunk. A fizikai lét által kínált örömök
mértéktelen élvezete testi, majd szellemi tespedtséget okoz. A legnagyobb baj azonban az, hogy
miközben a hívság az élet felszínes örömeit kínálja érzékeinknek, távol tartja tőlünk a lelki
örömöket. A pénz imádatát, a hiúság vásárát sokszor a telhetetlenség, a sznob kivagyiság, vagy a
hatalomvágy is ösztönzi. Azonban ezek a vágyak szintén tévútra visznek bennünket, és csak ideig-
óráig nyújtanak boldogságot. Életünk célja és értelme tehát nem az anyagi javak gyarapításában, és
nem is az alantas vágyaink kielégítésében keresendő.
Példabeszédeiben már Jézus is óvta az embert a talmi értékek tiszteletétől. A pénz, az arany
gyakorlatilag nem más, mint az ősenergia tárgyiasult formája. Energia viszont végtelen
mennyiségben található a világmindenségben. Az anyag, mint tudjuk bármikor dematerializálható,
és materializálás útján elő is állítható. Az anyagi érték tehát nem jelent valódi értéket, az igazi érték
a lélek. Földi életünk során maradandó értéket csak a lelkünkben tudunk gyűjteni. Miután a lélek mi
magunk vagyunk, így lelki fejlődésünk az egyetlen érték, amit soha, senki nem tud elvenni
tőlünk, ez az érték fennmarad az idők végezetéig. Tartós és tökéletes boldogságot, igazi örömöt
csak lelki gazdagságunk gyarapításával érhetünk el. A mulandó értékek megszerzése, az élvezetek
hajszolása helyett életünk céljának az önmegvalósítást tekintsük. Az önmegvalósítás nem más,
mint az emberiség szolgálata, képességeink felajánlása a köznek, ami által egész életünket az
univerzum érdekeinek rendeljük alá. A lélek ilyenkor eggyé válik a Mindenható akaratával, és
maradéktalanul betölti földi küldetésének célját és értelmét. Ez az a cél, amiért az ember
megszületik, és aki ennek szellemében él, az elmondhatja magáról, hogy megtalálta élete értelmét
és egyben az igazi boldogságot.
Kiegészítés
Befejezésül az előzőek alapján próbáljuk meg ismét néhány parajelenség, köztük a telepátia
hatásmechanizmusát megfejteni. Az agy minden egyes megnyilvánulása energiakisugárzással jár.
Akár jót teszünk, akár rosszat, tettünket már a szándék pillanatában akaratlanul és visszavonhatat-
lanul közöljük az egész világegyetemmel. Ez ellen fizikailag semmit sem tehetünk, mert a
szubatomi energiahullámokat semmilyen anyag nem képes leárnyékolni, semmilyen erő nem képes
a terjedésüket megakadályozni. Még a legapróbb gondolatok is, amelyek valaha megfordultak a
fejünkben, energiakisugárzás formájában fennmaradnak, megőrződnek az idők végezetéig. A
világegyetemben semmi sem tűnhet el nyomtalanul. Mivel a tudatalatti tartományban az idő elveszti
dimenzió jellegét, az abszolút világban a feledés, az elévülés nem létező fogalmak. Alfa
tartományban bárki bármilyen energiakisugárzással járó folyamatot megvizsgálhat, bármikor történt
is az. Azonban nem csupán a gondolatok által kiváltott energiahullámok hagynak nyomot maguk
után, hanem minden materializálódott anyag is. Ez teszi lehetővé a pszichometriának nevezett
jelenséget, amikor egy tárgy megérintésével információkat szerezhetünk keletkezésének
történetéről, napjainkig betöltött szerepéről, és rejtett tulajdonságairól.
Az időben visszafelé haladva a materializálódott anyag által kibocsátott energiahullámok bárhol
megtalálhatók, és élőlények esetén az energianyomok alapján egész életfolyamatuk végigkövethető
a keletkezéstől az elhalásukig. Ezek az energianyomok a halál beállta után sem szűnnek meg,
hanem a csontokban fixálódnak. Legalábbis erre következtethetünk abból a tényből, hogy vannak
olyan személyek, akik az elhunyt sírja mellett állva a földi maradványokból kisugárzódó energia
alapján képesek megállapítani a halál okát. Ezt a hihetetlennek tűnő jelenséget az teszi lehetővé,
hogy a szervezetben semmilyen változás nem múlik el nyomtalanul. Testünk rendkívül finom aurá-
ja megőrzi korábbi betegségünk energiaképletét, és szerveinkbe impregnálódva mindaddig
fennmaradnak, amíg egyetlen molekula marad belőlünk, így utólag is kideríthető a halál közvetlen
oka.
Az abszolút világgal történt kapcsolatfelvétel esetén viszont nem csak azt tudjuk megvizsgálni,
hogy mi történt, hanem azt is, hogy a jelenlegi tendenciák szerint valószínűleg mi fog történni. Ez a
prekogníciónak nevezett jelenség minden képzeletet felülmúló fantasztikus lehetőséget ad az
emberek kezébe, sorsuk irányítását illetően. Ennek a szinte felfoghatatlan jelenségnek az
144/434
előidézhetőségét az teszi lehetővé, hogy a Magasabb Intelligencia a világegyetem minden egyes
energiakisugárzását képes érzékelni, és a maga végtelen kapacitású memóriájába betárolni. A
legkisebb részletre is kiterjedő információáradat alapján azután olyan pontos valószínűség-számítást
képes végezni, amelyet szinte biztos jövőként könyvelhetünk el, hogyha érintkezésbe lépünk ezzel a
szuper képességű aggyal, és segítségével előre megyünk az időben. Ennek a műveletnek az
elvégzését az teszi lehetővé, hogy minden cselekedet, minden változás újabb lehetőségeket
teremt önmaga számára.
Az univerzum minden egyes ősrobbanás után nagy valószínűséggel az előző fejlődési ciklust
ismétli meg, egy magasabb fejlettségi fokon. A tudósok egy része szerint a lélek valamilyen módon
megőrzi az előző ciklus eseményeit. Erre enged következtetni az úgynevezett „déjà vu” érzés is,
amikor valaki halványan emlékszik rá, hogy egy bizonyos esemény már valaha, valamikor meg-
történt vele. A Magasabb Intelligencia jövőnk valószínűség-számításon alapuló meghatározása
során feltételezhetően az előző fejlődési ciklus adathalmazok formájában megőrzött történéseiből
indul ki. Ebbe kombinálja bele a jelenlegi fejlődési ciklus eredményeit, és ily módon képes egy
hihetetlenül pontos jövőkép kialakítására. A számítások során figyelembe veszi mindazokat a
környezeti hatásokat, amelyek a jövőben érnek majd bennünket, de nem tudja belekalkulálni a
szabad akaratunkból származó későbbi döntéseinket. Emiatt a prekogníció által szimulált jövő csak
feltételezett jövő, ami tőlünk függően kisebb-nagyobb mértékben még változhat.
Egyébként sok bölcselő szerint éppen az a legcsodálatosabb az emberi fejlődésben, hogy teljesen
kiszámíthatatlan. Azt, hogy milyen jövő vár ránk, még maga a Mindenható sem tudja, mert ez
legalább olyan mértékben múlik rajtunk, mint rajta. Jézus is megemlítette egyszer, hogy „az emberi
akarat olyan mint a szél által felkavart porszem; nem lehet tudni, hogy honnan jön, és hová megy.”
Éppen ezért nem szabad vakon hinni az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatokban, még akkor sem,
ha azok a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtés alapján születtek. Ezek a jóslatok
ugyanis csak tendenciák, amelyek az akaratunktól, későbbi cselekedeteinktől függően jelentős
mértékben változhatnak, sőt akár az ellenkezőjére is fordulhatnak.
Ez a sajátos energetikai kommunikáció a világegyetem élőlényei és élettelen tárgyai, valamint az

egész információs rendszert felügyelő Magasabb Intelligencia között csak akkor lehet kellően
hatékony, ha késedelem nélkül megy végbe. Első hallásra döbbenetesnek tűnik, de minden jel arra
vall, hogy ennek az információs rendszernek a működését nem, vagy csak alig befolyásolja az idő.
Bármennyire ellenkezik jelenlegi fizikai ismereteinkkel, ma már több tudós is állítja, hogy ezeknek
az energiakisugárzásoknak a terjedési sebessége több nagyságrenddel meghaladja a fény sebességét.
A különbséget egyelőre csak találgatni tudjuk. A váltószám meghatározására jelenleg egyetlen
forrás áll rendelkezésünkre.
A védikus szakirodalom szerint Brahma, a mindenható isten 1 napja 4 320 000 000 földi évnek
felel meg. Ha ennek az értéknek az összegét átkonvertáljuk napokra, egy meglehetősen nagy
szorzószámot kapunk. A számítások szerint az éteri energia világában minden mozgás 1,57788×1012
-szer gyorsabban megy végbe, mint a mi fizikai életterünkben. (4,32×109 év · 365,25 nap) Mivel az
abszolút világban a leggyorsabb mozgás az étert alkotó energiarészecskék áramlása, nálunk pedig a
fotonsugárzás, így a helyzetbeli különbségből adódóan a szubatomi energiaáramlás terjedési
sebessége: 4,73×1017 km/s. (299 792 km/s · 1,57788×1012) Ez az érték olyan óriási, hogy sokak
számára már felfoghatatlan, ezért érdemesebb a különbséget azzal érzékeltetni, hogy a szubatomi
energiarészecskék kereken 0,00002 s alatt jutnak el 1 fényévnyi távolságra, vagyis 1 másodperc
alatt 50 000 fényév hosszúságú utat tesznek meg. (60 s · 60 min · 24 h · 365,25 nap = 31 557 600 s ·
299 792 km/s = 9,46×1012 km) Ekkora távolságot tesz meg a fény 1 év alatt. (4,73 ×1017 km/s :
9,46×1012 km = 5×104) Ebből következik, hogy ha nem is olyan jelentős mértékben, de az abszolút
világban is van idő. A Tejútrendszer egyik szélétől a másikig pl. 2 másodperc alatt juthatunk el
asztráltestben. Ez az idő még elhanyagolhatóan kicsi, de ha helytállóak Einstein számításai, és a
világegyetem átmérője valóban 216 milliárd fényév, akkor a szubatomi energiarészecskéknek már
50 nap kell ahhoz, hogy eljussanak az egyik végéből a másikba. (2,16×1011 fényév · 0,00002 s : 86
145/434
400 s = 50 nap) Az istenek világa sem mentes tehát az időtől, de ez csak irdatlan nagy távolságok
esetén nyilvánul meg.
Adódik egy másik számítási mód is. Egy védikus asztrológiai írás a Suriasiddhánta szerint
Brahma időskáláján egy földi év vagyis 31 557 600 másodperc csupán egy pillanatnak számít. Az is
kiderül ebből az írásból, hogy a pillanat 1/33 750 másodpercnek felel meg. Ezt a váltószámot
alkalmazva az időtágulás aránya nagyságrendileg szintén 1012 lesz. (3,15576×107 s · 3,375×104 =
1,065×1012) Ha ezt az értéket beszorozzuk a fénysebességgel, a szubatomi energiarészecskék áram-
lási sebessége 3,2×1017 km/s -ra adódik. (1,065×1012 s · 299 792 km/s = 3,1927848 km/s) Hogy
melyik a valós érték, azt majd a későbbi mérések döntik el.
A kozmikus térben tehát létezik egy olyan tökéletes és mindent átfogó információs rendszer,
amelyhez képest a mi rádiós hírközlésünk csak római őrtüzek egymás közötti üzenete lehet. Ezek az
energiaimpulzusok valószínűleg úgy terjednek a térben, mint az elektronok a fémes anyagban.
Ismeretes, hogy ha egy fémhuzal két végére feszültséget kapcsolunk, akkor az elektromos áram
nem úgy alakul ki, hogy minden egyes elektron egyenként végighalad a vezetéken, hanem a
dominóelv alapján az egyik elektron meglöki a másikat, és tulajdonképpen a hatás vonul végig a
vezetőn. Lehet hogy a szubatomi energiarészecskékkel történő információközlés is a dominóelv
szerint zajlik? Ha igen, akkor ebben az esetben érthető lenne ez a szédületes terjedési sebesség. Az
elektronáramlás sebessége relatíve nem nagy, még ideális vezető esetén is csak megközelíti a fény-
sebességet. Az elektronok és a szubatomi energiakvantumok tömege között azonban
feltételezhetően több nagyságrendnyi különbség van. A kisebb tömegből eredő nagyobb
mozgékonyság pedig már hihetővé teszi a fénysebesség többszörös túlhaladásának lehetőségét. A
világűr tele van ősenergiával, és ha egy információforrás modulálja a körülötte lévő
energiarészecskéket, akkor az így keletkezett impulzus vagy impulzuscsomag gömbhéjszerűen
rezgésbe hozza az egész „energiaóceánt”, ily módon ez a hatás a világűr bármely pontjára szinte
pillanatok alatt eljuthat. A moduláció, vagyis az információközlés módja hasonló lehet a rádiós
hírközléshez. Ebben az esetben a vivőhullám szerepét a kozmikus teret betöltő ősenergia látja el, és
a moduláló jelekhez hasonlóan az információforrás mintegy ráül erre a közvetítő közegre.
Feltételezhetően ez a korlátlan, minden irányú szétsugárzás az oka annak, hogy a növények igen
intenzíven reagálnak minden információra, amely a kozmoszból felénk árad. Amerikában Cleve
Backsternek6, a hazugságvizsgáló berendezés szaktekintélyének vezetésével évtizedek óta folynak
olyan kísérletek, hogy különböző növények leveleire galvanométert kapcsolnak, és mérik az
elektromos potenciálváltozásként megnyilvánuló reakcióikat. Ezeket a kísérleteket annak idején
azért kezdték el, hogy megvizsgálják, hogy van-e a növényeknek lelkük. Nos hát, valami lélekcsíra
kell hogy legyen bennük, mivel rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti
energiakisugárzásokra. Nem csak az egyszerű energiasugárzásokat képesek felfogni, hanem
érzékelik az emberi aurát is. A kísérletek során kiderült, hogy felismerik a gondozóikat, és
különbözőképpen reagálnak a jó és a rossz szándékú emberekre. Amennyiben valaki szeretettel
bánik velük, akkor telepatikus úton akár több ezer kilométeres távolságból is megérzik, ha az
illetővel valami baj történt. Viszonylag könnyen meg lehet tanítani őket arra, hogy a mellettük
elhaladó emberekben felismerjenek különböző betegségeket. Rendkívül érzékenyen reagálnak a
kozmikus behatásokra is akkor, ha az a saját, vagy a környezetük létét kedvezőtlenül befolyásolja.
Backster kutatásai felkeltették más szakemberek érdeklődését is. Számos laboratóriumban
végeztek hasonló kísérleteket. Ezek egyike, hogy ha depressziós munkatárs locsolta a növényeket, a
leveleik fokozatosan elsárgultak, míg a jókedvű, optimista kollega gondozása új hajtásokat, gyors
növekedést eredményezett. Különösen jó eredményt lehet elérni a növények szeretetével,
babusgatásával. Az országos versenyeket nyert nemesítőkről rendre kiderül, hogy naponta
becézgetik növényeiket, simogatják a leveleiket. Különösen érzékenyek a növények a zenére. A
fülsiketítő heavy metal zene hatására elhajoltak. Amelyiknek erre nem volt lehetősége, az
elpusztult. (A növények mozgását, fizikai reakcióit egy speciális tükörrendszerrel mérték, amely a
6
klív bekszter
146/434
legkisebb elmozdulást is ezerszeresére nagyította fel.) A rockzenére hasonló módon reagáltak.
Haydn muzsikája és az indiai szitárzene azonban kedvező hatást gyakorolt rájuk. Intenzív
növekedésnek indultak, szép, egészséges leveleket növesztettek. A country- és a népzene iránt
viszont közömbösek maradtak, ez a zenei műfaj nem érdekelte őket.
A pavlovi reflex is megnyilvánul a növényeknél. Kazahsztánban a kutatók egy ércdarabot
helyeztek a filodendron mellé, és erre gyenge áramütéssel hívták fel a figyelmét. Egy idő után
elmaradt az áramütés, de a növény akkor is jelzett, ha csak az ércdarabot tették mellé. Ha más
ásványt raktak a közelébe, semmilyen reakciót nem mutatott. A „növénypusztítók” általános pánikot
váltanak ki ebben a világban. Egy londoni kutatóintézet kijelölt munkatársa naponta letörte
valamelyik muskátli levelét. Azután galvanométert helyeztek a leveleikre, és sorra elmentek előttük
a kutatók. A növények teljes közömbösséget mutattak. A levéltépő kollega közeledtére azonban a
kiszemelt áldozat reszketni kezdett, és a többi muskátli is vele remegett. Ezt követően az egyik
munkatárs azt a feladatot kapta, hogy az intézettől távol tépjen ki növényeket a földből, és égesse el
őket. Amikor ez a kutató megjelent a laboratóriumban a növények valósággal sokkot kaptak.
Ugyancsak különös reakció, hogy amikor állati kártevők megtámadnak egy fát, a környező fák
kb. 100 méteres körzetben lelohasztják leveleiket, életfunkcióik abbamaradnak, halottnak mutatják
magukat. Ezzel az állatvilágból jól ismert módszerrel védekeznek a kártevők ellen. Ezt a
megfigyelést kísérletekkel is igazolták. Bizonyos növényi kártevőket olyan környezetbe telepítettek
át, ahol azok korábban nem fordultak elő. Egy fát hermetikusan elzártak a külvilágtól úgy, hogy
onnan se levegő, se hang-, se vegyi-, vagy egyéb jelzések nem juthattak ki. Ezután az elszigetelt
térbe behelyezték az állati kártevőket. Ekkor – a tökéletes elszigeteltség ellenére – a környéken az
azonos fajtájú fák mind élettelennek mutatták magukat. Mivel elektromágneses és radioaktív
kisugárzást sem érzékeltek a zárt térben, így a vészjelzés csak egy módon, szubatomi
energiahullámok formájában történhetett. Ez a fajta információközlés mind több tudós figyelmét
kelti fel. Egy német és japán kutatókból álló csoport szerint a növények „beszélgetnek” egymással.
Megfigyelésük szerint a bab atkaveszély esetén riadóztatja a társait, hogy termeljenek a rovarok
számára kellemetlen szagú ellenanyagot.
A növényi sejteknek ez a rendkívüli adottsága nem természetfeletti erők megnyilatkozásának a
következménye. Bonyolult szerves anyagokból felépített érzékelő egységek után kár is lenne kutatni
a sejten belül, mert az energiakisugárzásokat feltehetően nem a sejt, hanem a sejtek körül kialakuló
aura érzékeli, és az észlelt információ a növényen belül elektromos impulzus formájában kerül
továbbításra. Az élőlények aurája döntően abban különbözik az élettelen anyag aurájától, hogy nem
csupán kisugároz magából energiát, de érzékelni is képes a környezetében fellépő
energiasugárzásokat. Az élőlényeket tehát alapvetően az különbözteti meg az élettelen tárgyaktól,
hogy a környezetükkel való kapcsolattartás kétoldalú, informatikai szempontból nem kizárólag
adóként, hanem vevőként is képesek tevékenykedni. Az élettelen és az élővilág között az aura
informatikai képessége a határkő. Mint tudjuk, az élet különböző szerves és szervetlen anyagok
egymásra hatása során alakul ki. Az élettelen anyag szerveződésének egy fokán az anyaghalmaz
aurája polarizálódik és ettől kezdve már nem csak kibocsát, hanem érzékel is energiasugárzásokat.
Az evolúciós fejlődésben az aura fizikai tulajdonságának ez a fajta megváltoztatása az élet csírája,
ez az a határmezsgye, amely elválasztja egymástól az élő és az élettelen világot. Az élő sejtek aurája
azonban az információn kívül statikus energiát is felvesz a környezetéből. Az aura közvetítésével
Yang és Yin energia kerül be a sejtbe, és ez az „életerő” készteti a sejtet, vagy sejtszerveződéseket
anyagcserére, szaporodásra, ez az erő tartja fenn az életet.
Bonyolultabb, többsejtű élőlények esetén a sejtek által termelt elektromos impulzusok
összeadódnak és villamos feszültséget hoznak létre. Ez az elektromos feszültségkülönbség már a
jelenlegi eszközeinkkel is könnyen mérhető, és ez tette lehetővé a növényekkel való intenzív
kísérletezést. Az energiakisugárzásokat egyébként a növényeken kívül az állatok is képesek
felfogni. A primitív állatok közül nem egy ennek alapján tájékozódik a környezetében, de a
fejlettebb állatok is reagálnak ezekre a kisugárzásokra. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a
postagalambok a föld domborzati viszonyai által kisugárzott aurogram alapján tájékozódnak. Ezt a
feltételezést támasztja alá az a tudományos megfigyelés, hogy ha a vándormadarak szárnya alá
147/434
mágnest kötnek, akkor nem találják meg a költési helyüket. Hasonló zavaró hatást fejt ki a
madarakra az elektromágneses kisugárzás. Spanyol, francia és német kutatók kísérletei alapján
kiderült, hogy a postagalambok a rádióállomások adóantennái fölött teljesen elveszítik tájékozódási
képességüket.
A rovarvilágban arra is van példa, hogy egyes fajok apró mágneseket használnak a tájékozódás,
a hazatalálás megkönnyítésére. Az izraeli Tel-Aviv Egyetem tudósai a lódarazsak tanulmányozása
során azt tapasztalták, hogy fészkeik építésekor egy apró mágneses kristályt ragasztanak fel a lépet
alkotó hatszögletű sejtek tetejére. Ez a kristály titánt, vasat és oxigént tartalmaz, és a hossza 0,1
mm. A lódarazsak fészke vízszintesen elhelyezkedő lépek sorából épül fel, amelyeket függőleges
oszlopok támasztanak meg. Ezek a kristályok arról is tájékoztatják a darazsakat, hogy a fészkük ve-
szélyes mértékben megdőlt, a gravitációs erő leszakítással fenyegeti. Ezt valószínűleg abból
állapítják meg, hogy a földből kiáramló gravitációs sugarak és a mágneskristályok Yin jellegű
szubatomi energiakisugárzása mekkora szöget zár be egymással.
Az angolnák is a mindenen áthatoló szubatomi energiasugárzás segítségével találnak vissza
minden évben a Sargasso-tengerbe7, több évezredes ívóhelyükre. Azt is megfigyelték, hogy az
Atlanti-óceán felett átrepülő néhány madárfaj hosszú ideig repül körbe-körbe egyes területek felett,
mintha rég elveszett fészküket keresnék. Az energiakisugárzás alapján itt kellene lennie a
költőhelyüknek, de nem találják. A raj csak akkor indul tovább, amikor látják, hogy néhány
elerőtlenedett társuk beleesett a tengerbe. Ez a keresési ösztön az évmilliók során beépült a
génjeikbe, és nemzedékről nemzedékre átöröklődik. Hiába süllyedt el időközben Atlantisz, a gének
erről nem vesznek tudomást, így minden nemzedék évről évre megpróbálja megtalálni volt ívó-,
illetve költőhelyét.
Az állatoknak ez a rejtélyes tájékozódó képessége már a tudósok fantáziáját is megmozgatta.
Amerikai kutatók a Floridai-szigetek közelében több tucat langusztát ejtettek foglyul, és sötét
tartályba helyezték őket. Aztán elszállították, és 37 kilométerrel odébb, egy teljesen más
környezetben szabadon engedték az állományt. Előtte azonban letakarták a szemüket. Ennek
ellenére mindegyikük korábbi tartózkodási helye felé fordult, és igyekeztek minél hamarabb
hazajutni. A kutatást vezető dr. Kenneth Lohmann8 szerint: „Bármit csináltunk, a languszták mindig
kitalálták, merre kell menni. Hiába furikáztunk velük körbe-körbe, hiába helyeztük őket ismeretlen
vizekbe, a navigációs rendszerük minden helyzetben megbízhatóan működött. Olyan helyekről is
hazataláltak, ahol az emberek teljesen eltévednének.
Sokan tapasztalták már azt is, hogy a kutya megérzi, ha egy jó, vagy egy gonosz ember
közeledik feléje. Mivel lelki beállítottságunk harmóniája kisugárzódik belőlünk, az állatok számára
ez információforrásként szolgál. Mindezen képességek arra az okra vezethetők vissza, hogy az
állatok agyfrekvenciája jóval alacsonyabb, mint a miénk, ezért az anyagi testen kívül a belőle
kisugárzódó étertestet is jól látják. Ebből kifolyólag észreveszik az asztráltestben megjelenő
szellemeket is. Ugyancsak ennek a képességnek tudható be, hogy rendkívül érzékenyen reagálnak
mindenféle szubatomi energiasugárzásra. Pl. már messziről megérzik az UFO-k hajtóművéből
kiáramló energiasugárzást, és a Földön kívüli civilizációk minden olyan megnyilvánulását, amely
szubatomi energiakisugárzással jár.
Ezek a képességek azonban csak a mi szemünkben tűnnek rendkívülinek, az állatvilágban ez
teljesen természetes jelenség, mert az állatok agyfrekvenciája a törzsfejlődés alacsony szintje
következtében megrekedt alfa frekvencián, ennek következtében állandó kapcsolatban állnak az
abszolút világgal. Ez teszi lehetővé azt is, hogy telepatikus úton faji és fejlődésbeli korlátok nélkül
az egysejtűektől kezdve az elefántig bármely állattal kapcsolatba léphetünk. Ennek eszköze az
Agykontrollból ismert szubjektív kommunikáció, amelynek eredményes alkalmazására számtalan
esetet lehetne felsorolni. Pl. egy jó humorú agykontrollos egyszer alfába merülve az alábbi
szöveggel tartott távol magától egy egész szúnyograjt: „Én is Isten teremtménye vagyok.
Összhangban állok a természettel. Létezik nálam jobb eledel is”. A legtöbbször azonban ennél
7
szárgásszó
8
kenet lómen
148/434
egyszerűbb mondat is megfelel. A harapós kutyákat alfa agyfrekvencián már ezzel a rövid kis
üzenettel is jobb belátásra lehet téríteni: „Én nem bántalak titeket, ha ti sem bántotok engem.”
Az állat és az ember között akkor is fennáll a telepatikus kapcsolat, ha az illető nem képes az
agyfrekvenciáját lecsökkenteni. Ennek a féloldalas szubjektív kapcsolatnak legismertebb
megnyilvánulása, hogy a háziállatok nagy távolságból is rátalálnak gazdájukra. A Guiness9
rekordok könyve szerint a csúcsot egy Bobby nevű kutya tartja. Tulajdonosa oregoni otthonától
2000 kilométerre nyitott éttermet. Az otthon hagyott eb nem sokáig tűrte ezt a helyzetet. Egyszer
csak útnak eredt a Sziklás-hegység irányába. Befagyott tavakon, folyókon sok-sok kerülővel 5000
kilométert kutyagolt, míg 6 hónap után végre rálelt a gazdájára. Útvonalát tökéletesen sikerült
rekonstruálni, mivel hosszú vándorlása alatt gyakran befogadták. 1952-ben egy Sugar10 nevű
macska állított fel hasonló rekordot. Előző évben gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A
cicát otthagyták a szomszédnál, mert félt a motorzúgástól. Elutazásuk után az állat különösen
viselkedett, nem találta a helyét, majd váratlanul eltűnt. A több mint 2400 kilométeres távolságot 14
hónap alatt tette meg, de végül épségben megérkezett a számára annyira hiányzó családhoz.
A hitetlenek persze most legyintenek, hogy a kutyák, macskák szag után mennek, amikor
valamit keresnek. A víz azonban közismerten szagzáró. Vajon az óceán hogy képes megőrizni egy
rajta átutazó szagát? A II. világháború alatt sok amerikai katonát vezényeltek a tengeren túlra.
Stanley C. Raye11 Pittsburgban12 élt, amikor besorozták. Fogalma sem volt róla, hogy hová, melyik
frontra küldik. Így amikor hőn szeretett kutyájától, Jokertől elbúcsúzott nem mondhatta meg neki
hol fog kikötni, az állatnak erről megérzései sem lehettek. Csak hetek múlva tudta meg a család,
hogy fiúkat egy csendes-óeáni állomáshelyre vezényelték. Addigra azonban Joker eltűnt. A spániel
rendkívül rosszul viselte gazdája távollétét. Egyre kevesebbet evett, ivott, és kerülte az emberek
társaságát. Egész nap a bejárati ajtó előtt feküdt, arra várva, hogy Raye egyszer csak betoppan a
lakásba. Miután ez nem történt meg, elment megkeresni a gazdáját. A családtagok hiába kutattak az
eltűnt kutya után, sehol sem találták. Így azt gondolták, hogy megszökött. Joker valóban
megszökött, de nem a szabadság iránti vágy hajtotta. Útvonalának utólagos feltérképezése alapján
nem összevissza keresgélt, hanem nagyon is céltudatosan haladt.
Először Oaklandba13 ment, ahonnan akkoriban rengeteg katonai szállítmányt indítottak útnak a
tengeren túlra. A spaniel pár napig ténfergett a hatalmas hajók között, majd kiválasztott egyet, és
felsomfordált a fedélzetére. A matrózok egy idő után felfedezték a potyautast, de megsajnálták a
szomorú ebet, és gondját viselték. A hosszú út során a hajó több szigetnél is megállt, de a kutya
egyetlen esetben sem lépett a szárazföldre. Pedig a csapategységek és az utánpótlás kirakása olykor
napokat is igénybe vett. Csupán minden kikötésnél kiszaladt a hajóhídra, beleszagolt a levegőbe,
majd visszament a vackára. Azonban egy esetben nem így viselkedett. Már a kikötő
megközelítésekor hegyezte füleit, és erősen szimatolva, nagyokat vakkantva szaladt le a partra.
Alkalmi gondozóinak feltűnt az állat szokatlan izgatottsága, és kíváncsian követni kezdték. Egy
elképedt katona mellett ért véget az útja. Végül kiderült, hogy a nagy örömmel körbecsaholt férfi
Raye volt, Joker gazdája. Több ezer kilométert utazva talált rá. Nem tett kitérőket, nem tévedt el;
természetfeletti képességét kihasználva magabiztosan és célirányosan haladt.
Ez a ragaszkodás oly mérvű is lehet, hogy az állat a növényekhez hasonlóan megérzi, ha gazdája
bajban van. A legkülönösebb eset egy materialista gondolkodású amatőr régészhez, lord Carnar-
vonhoz14 fűződik. Ő lépte át először Tutenkámen sírjának a küszöbét a bejárat fölé vésett
figyelmeztetés ellenére. Nem sokkal utána beteljesedett a fáraó átka, és a lordot utolérte a végzete.
Halálának pillanatában, tőle 5000 kilométerre az angliai otthonában hagyott kutyája hirtelen
felvonított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát. Nem csak a kutyák, macskák, hanem a
lovak és más háziállatok is képesek a számukra fontos személy halála miatt érzett bánatba
belepusztulni. Jól ismert jelenség az is, hogy sok kutya megérzi, ha a gazdája hazaindul, és a kapuba
9
ginisz
10
sugör
11
sztenli szi réj
12
pitszbörg
13
óklend
14
kárnárvon
149/434
leheveredve vár rá. Ez nem a szokás hatalma, mert ha váratlan időpontban érkezik, akkor is már
percekkel előtte elindul a fogadására. Olyan háziasszony is van, aki ekkor kezd el teríteni, és mire a
férj hazaér, tálalva van vacsora.
Az állatok telepatikus képességét a hadiipar is intenzíven firtatja. Az orosz hadsereg kutatói egy
tengeralattjáróval kölyöknyulakat vittek le olyan mélyre, ahol már a rádióösszeköttetés is megszűnt
a kikötői központtal. Aztán egyenként megölték őket, miközben a kutatók másik csoportja a
szárazföldön tartott anyanyúl reakcióit vizsgálta. Az anyaállat minden esetbe megérezte kölyke
elvesztését. A műszerek intenzív elektromos impulzust mértek az agyában. Az állatok telepatikus
képességére már szemmel látható, illetve füllel hallható bizonyíték is létezik. Egy afrikai szürke
papagáj megtanult a gazdájától beszélni. Három és fél év alatt 600 szót sajátított el. Ezeket
tudatosan használta, sőt a szavak kombinációiból rövid mondatokat alkotott. Ekkor váratlan dolog
történt. A nőstény papagáj olyan szavakat is elkezdett szajkózni, amelyeket a gazdája még ki sem
mondott, csak gondolt rájuk. A tulajdonos videokamerával dokumentálta, amint a papagáj
megérezte a gondolatait, és artikulálta a ki nem ejtett szavakat.
Az abszolút világgal való közvetlen kapcsolattartás lehetősége korábban az ember számára is
adva volt, de a civilizációs fejlődés során ez a képességünk a legtöbb érzékszervünkkel együtt
eltompult. A balagyfélteke-dominánssá vált ember, telepatikus üzeneteket már csak akkor képes
észlelni, ha ezek a kisugárzások rendkívül intenzíven hatnak rá. Ilyen intenzív hatás érhet
bennünket pl. akkor, ha egy közvetlen hozzátartozónk életveszélybe kerül. Az „éteri segélykiáltás”-
on túlmenőleg azonban minden ember képes rá, hogy kozmikus információkat felfogjon, vagy
bárkivel telepatikus úton kapcsolatba lépjen. Ez az akadálymentes kapcsolatfelvétel viszont csak a
tudat alsó tartományában hozható létre. A telepátia érdekessége még, hogy nincsenek nyelvi
korlátai. Ha pl. a vízre gondolunk, ez minden emberből, sőt az univerzum minden értelmes lényéből
ugyanazt az energiaimpulzust váltja ki, mint belőlünk, függetlenül attól, hogy gondolatainkat milyen
nyelven öntjük szavakba. Ennek tudható be, hogy az idegen civilizációk küldöttei, az úgynevezett
harmadik típusú találkozások során minden nehézség nélkül képesek telepatikus módszerekkel
kommunikálni velünk.
Az állatok alacsony agyfrekvenciájuk következtében nem csak érzékelni tudják a környezetükből
kiáramló szubatomi energiasugárzásokat, vagyis a természet által szolgáltatott információkat,
hanem ők maguk is képesek ilyen jellegű jelzések kibocsátására. A mindennapi kapcsolattartás
során az állatok is a szokásos érzékszervek (szem, fül, orr) segítségével kommunikálnak egymással,
de vészhelyzetekben áttérnek a telepatikus kapcsolatfelvételre, és ezzel a rendkívül gyors és
hatékony módszerrel figyelmeztetik a környezetükben tartózkodókat a várható veszedelemre.
Nagyon érdekes, hogy ily módon a vészjeleken kívül információkat is eljuttatnak az azonos fajhoz
tartozó társaikhoz. Ennek bizonyítéka, hogy Angliában a kékcinegék egy csoportja megtanulta
hogyan nyissa fel az ajtók elé kitett tejesüvegek fóliakupakját, hogy leihassa a fölét. A módszer igen
rövid idő alatt elterjedt az egész nyugati kontinensen, és ez kizárja, hogy a más országokban élő
madarak is próba-szerencse útján jutottak volna el erre a felismerésre. Persze sokakban felmerülhet a
gyanú, hogy nagy távolságokra repülő madarak eltanulták egymástól ezt a módszert. Ezt a
feltételezést viszont megcáfolja az egyik japán szigeten élő majmok esete, akik rájöttek arra, hogy a
földből kikapart édesburgonyát célszerű levinni a tengerhez megmosni. Nem sokkal ezután a
szomszédos szigeteken élő majomkolóniák szintén nekiálltak leöblíteni a táplálékukat.
Az információátadás valószínűleg nem beszéd, hanem gondolati képek továbbítása útján
történik, és ennek a módszernek minden bizonnyal nagy szerepe van az evolúcióban. Mindezek
alapján az a következtetés vonható le, hogy a Jung által feltételezett kollektív tudatalatti nem más,
mint az egyes élőlények közötti intenzív kapcsolattartás, telepatikus úton. Ahogy a faj valamely
egyede rátalál egy hasznos felismerésre, vagy a környezethez való alkalmazkodás szerencsésebb
módjára, telepatikus úton azonnal továbbítja azt társainak, és ezáltal az egész közösség az evolúciós
fejlődésnek egy nagyobb fokára jut. Egy idő után ezek a tapasztalatok genetikailag rögzülnek, és ezt
követően már ösztönszerűen irányítják a faj egyedeinek cselekvését. Ahhoz, hogy ez a rendszer
működjön okvetlenül szükség van a gyors, és minden egyedhez megbízhatóan eljutó telepatikus

150/434
információáramlásra, mivel az utánzás, a tanulás vagy a láncreakciószerű kapcsolatteremtés ezen a
szinten még nem elég hatékony.
A morfogenetikus mező a Magasabb Intelligencia egész univerzumra kiterjedő információtárnak
a részét képezi. Ezért az állatok bármikor képesek ezzel az adatbankkal is kapcsolatba lépni. Nekik
nem kell Agykontrolltanfolyamot végezni ahhoz, hogy alfába merüljenek, mert az ő
agyfrekvenciájuk ezen a szinten áll. Ennélfogva könnyen hozzájutnak az emberekkel kapcsolatos
rejtett ismeretekhez is. Ennek bizonyítéka az az alaszkai farkas, amelyet gazdája egy kutatóútján
vett magához. A kis kölyökfarkas elcsatangolt a falkájától, és a biztos pusztulás várt volna rá, ha
Helga Morenz nem talál rá, és nem viszi magával Salzburgba. Szerencsére a szomszédok a mai
napig úgy tudják, hogy Oswald kutya. Csak azt furcsállják, hogy nem tud ugatni. Vonítani azonban
igen, de erre nincs semmi oka. A megszelídített farkas sokkal fegyelmezettebb, mint a kutyák. A
környéken az összes gyerekkel összebarátkozott, és a többi kutyával is jó viszonyban van. Nagyokat
játszanak együtt.
Csak akkor vadul meg, ha a gazdáját bántani akarják. Münchenben egyszer meg akarták támadni
a lányt egy aluljáróban, de a farkas megvédte. Két támadója valószínűleg élete végéig sem felejti el
ezt az esetet. Örökre elment a kedvük a magányos nők molesztálásától. Időközben különös
telepatikus kapcsolat alakult ki a farkas és gazdája között. Oswald rendkívüli gondolatolvasó
képessége akkor derült ki, amikor a lánynak eltűnt egyik fülbevalója. Nem otthon veszett el, hanem
valahol a környéken, de fogalma sem volt róla, hogy hol. Nagyon szomorú volt, mert a kis ékszert
még az édesanyjától kapta kicsi korában. Amikor a farkas látta, hogy a gazdáját valami bántja leült
eléje, és mélyen a szemébe nézett. Aztán felpattant, és kiszökött a kertbe, majd az utcába. 10 perc
múlva jött vissza fogai között óvatosan tartva a megtalált ékszert.
A Magasabb Intelligenciával való kapcsolattartás egyértelmű bizonyítéka a számoló lovak esete
is. Közülük legismertebb egy Hans nevű csődör volt, amelyet Wilhelm von Osten tanított meg
számolni. Az „iskola” olyan eredményes volt, hogy a ló később elsajátította a hatványozást és a
gyökvonást is. Képességét tudós csoportok ellenőrizték, de csalásnak, megtévesztésnek semmiféle
nyomát sem találták. Kluger Hans túlélte a gazdáját, és az eberfeldi új tulajdonos Karl Krall két arab
csődört is vásárolt mellé. Mohammed és Zarif szintén nagyon eredményesek voltak a tanulásban.
Két hét alatt elsajátították az összeadás, kivonás műveletét, megértették a plusz- és mínuszjelek
fogalmát. A matematikai műveletek után betűk és szavak következtek. A lovak patájuk kopogásával
válaszoltak a feltett kérdésekre. Számolásnál a jobb lábukkal jelezték a számokat, a ballal pedig a
helyértéket. Az első bemutató olyan sikeres volt, hogy egész Európából özönlöttek a tudósok
Eberfeldbe. Mackenzie15 és Assagioli professzorok Mohammednek azt a feladatot adták, hogy
számolja ki 1 874 161 négyzetgyökét. A leckét krétával felírták egy táblára, majd elhagyták az
istállót. Az előre elkészített nyíláson át azonban figyelték az eseményeket. Az eredményre nem
kellett sokáig várniuk, mert pár másodperc múlva már ki is kopogtatta patájával a helyes számot, az
1369-et. Sajnos az eberfeldi lovakat később besorozták a hadseregbe. Az I. világháborúban
mindegyikük odaveszett.
A feladat nehézségéből egyértelműen kitűnik, hogy itt szó sincs magas fokú számolási készségről.
Ezeket a lovakat tulajdonképpen arra tanították meg, hogy miként továbbíthatják számunkra a
Magasabb Intelligencia üzeneteit. Ez az iskola tehát nem fejtágítás, hanem idomítás volt. Ezt a
feltevést erősíti meg az a tapasztalat is, hogy a kísérleti állatok a nehéz matematikai feladatokat
mindig gyorsabban és eredményesebben oldották meg, mint a könnyebbeket. Mintha ezzel is azt
akarnák sugallni a túlvilági erők nekünk, hogy ne az állatban keressük a tudás forrását, hanem
nézzünk a dolgok mögé. Ne a látszat alapján ítéljünk, hanem próbáljunk végre messzebb látni az
orrunknál. Az is érdekes megfigyelés, hogy az állatok annál jobban számolnak, minél intelligensebb a
feladatot megfogalmazó személy. Talán ennek a személyválogatásnak is az a célja, hogy lehetőleg
értelmes emberek kerüljenek a lovak közelébe, olyanok, akiknek esélyük van arra, hogy rájöjjenek az
igazságra.
Aki továbbra is kételkedik abban, hogy az állatok képesek közvetíteni a világunkat felügyelő
magas fokú értelem üzeneteit, az magyarázza meg, hogy egy ló hogyan képes jósolni. A jövőbelátó
15
m(e)kenzi
151/434
csodaló tulajdonosainak a virginia állambeli C. D. Fonda házaspárnak ebben az esetben sem kellett
mást tenniük, mint megtanítani az állatot egy fából készült klaviatúra betűfeliratos billentyűinek a
mozgatására. A ló úgy válaszolt a feltett kérdésre, hogy az orrával hozzáért a megfelelő betűhöz,
amely felemelkedett. Ily módon megjósolta az időjárást, választások, sportesemények eredményét,
megnevezte elveszett tárgyak lelőhelyét, és betegségek ellen gyógyszereket javasolt. Gyakran igénybe
vette a rendőrség is, hogy eltűnt emberek nyomára bukkanjanak. Természetesen ebben az esetben is
akadtak notórius kétkedők. Jack Woodford 1933-ban fogta vallatóra Ladyt, a híres kancát. Először a
keresztnevét kérdezte tőle. Lady gondolkodás nélkül a JACK betűit nyomta le. Ekkor cselhez
folyamodott, azt mondta, hogy nem ez a keresztneve. Erre a ló megvetően végigmérte Woodfordot,
majd a következő betűkombinációt nyomta le: JOSH. A férfinak rögtön elszállt a tréfás kedve.
Döbbenten, teljesen megzavarodva állt a rozoga istállóban, mivel a nagyanyja becézte őt Joshnak
gyermekkorában. Rajta kívül senki sem szólította őt így. A nagymama viszont már évek óta halott
volt.
Mint látható a telepatikus üzenetek közvetítése nemcsak a növények világára korlátozódik. Az
állatok a növényekhez hasonlóan minden eseményről információt kapnak, ami a környezetükben
zajlik. Az emberi tevékenység rájuk ható veszélyét ugyanúgy előre érzékelik, mint a közelgő
természeti katasztrófák bekövetkezését. Ennek a mindent átható kommunikációs rendszernek
tudható be, hogy az állatok jó előre tudomást szereznek a közelgő viharokról, szökőárról, sőt az
ember pusztító megnyilvánulásairól is. A II. világháború idején a lakosság éberen figyelte az állatok
viselkedését. Ha a hátukon felállt a szőr és pánikszerűen igyekeztek elbújni, akkor már indultak is
az óvóhelyre. Dr. Hans Bender a Freiburgi Egyetem Parapszichológiai Tanszékének vezetője
felfigyelt egy kacsára, amely a szövetségesek bombázását már 15 perccel korábban jelezte. Ezzel
több ezer ember életét mentette meg. A háború után Freiburg újjáépült, a kacsa pedig emlékművet
kapott a hálás polgároktól. Korunk hitetlen embere azonban már nem hisz az állatoknak sem. Ennek
tudható be, hogy 2004. karácsonyán a délkelet-ázsiai szökőárban több mint 250 ezer ember pusztult
el. Állat viszont egy sem. A turistaparadicsomként szolgáló szigeteken az állatok már jóval a
szökőár megérkezése előtt pánikszerűen elmenekültek a tengerpartról, és felmentek a dombokra,
magaslatokra. Gyakori megfigyelés az is, hogy a lebontásra ítélt házakat a robbantás
előkészítésekor elhagyják az egerek, patkányok és csótányok.
A primitív lények fennmaradásának és fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy ennek a
sajátos kommunikációnak a révén egy nagy közösséget alkossanak, életük minden egyes
megnyilvánulásában reagáljanak egymásra, és a környezetükre. A különböző szintű életközösségek
az azonos fajhoz tartozó társaikon kívül minden élőlénnyel, sőt az egész természettel kezdettől
fogva szerves egységet képeznek, és ez vonatkozik az emberiségre is. Mi azonban ennek nem
vagyunk tudatában. A modern kor embere ugyanis hamis úton indult el környezetének
megismerésében, és ma már annyira eltávolodott a transzcendentális gondolkodásmódtól, hogy
mereven tagadja az egész univerzumot felölelő egységes élővilág létezését.
A telepatikus úton történő információközlésnek van egy akaratunktól független módja is, és ez
nem más, mint a lélek, az emberi tudat rezgésszintjének a kisugárzódása. Minden ember más (ahogy
szokták mondani, a világon nincs két egyforma ember) és ez elsősorban nem a testi adottságok külön-
bözőségének tudható be. Az eltérés fő oka a lélekben rejlik, amely a testbe költözés után kialakítja a
reá jellemző személyiségjegyeket. A test tehát olyan, mint a lélek. A test minden egyes megmoz-
dulása, reakciója a lélek fejlettségi szintjét, és az agy mentális beállítottságát tükrözi. Ezek a belső
tulajdonságok ugyanúgy kisugárzódnak belőlünk, mint a testünk állapotát feltáró auránk, és
akaratlanul is befolyásolják a környezetünket. Ha nem is tudatosan, de minden ember reagál erre a
sugárzásra, és ennek tudható be, hogy amikor valakit meglátunk, akkor a legtöbbször már első
látásra el tudjuk dönteni, hogy az illető szimpatikus-e számunkra, vagy sem. Sok esetben tehát nem
kell közelebbről megismerkednünk valakivel ahhoz, hogy eldönthessük, hogy egyénisége mennyire
harmonizál a miénkkel, mivel a tudatalattink képes felfogni a másik emberből kiáramló lelki
sugárzásokat, és egy pillanat alatt meghozza a döntést. Ez a képesség egyébként a nőkben sokkal
intenzívebben működik, mint a többnyire balagyfélteke-domináns férfiakban, és sokan hatodik
152/434
érzéknek is nevezik. (Mellesleg ez helytelen meghatározás. Sokan hajlamosak megfeledkezni róla,
hogy van egy hatodik érzékszervünk is, amely a belső fülben található, és az egyensúlyunk
megtartásáért felelős. Ennek alapján a megérzés már hetedik érzéknek számít.)
A belső sugárzás megnyerő ereje azonban gyakran független a külső megjelenéstől. A jelentős
belső értékkel rendelkező karizmatikus személyeknek nem mindig van előnyös külsejük, mégis mág-
nesként vonzzák magukhoz az embereket. Ez a jelenség főleg a művészvilágban figyelhető meg,
ahol első látásra sokszor jelentéktelennek látszó emberek nagy népszerűségnek örvendenek, mert a
közvetlen kapcsolatteremtés során olyan „magnetikus erő” árad ki belőlük, amely minden embert
elbűvöl. Ennek a láthatatlan vonzerőnek tudható be az is, hogy vannak férfiak, akik kifejezetten
csúnyák, mégis a legtöbb nő ellenállhatatlan vonzalmat érez irántuk. Az értékes lélek gyakran
előnytelen külsőt vesz fel, de az első látásra visszataszítónak tűnő burkon átragyog a szép lélek, így
a csúf test megszépül.
Sajnos ennek az ellenkezője is gyakran előfordul, amikor a sors primitív lelkű, értéktelen
embereket ruház föl előnyös külsővel, egész életre szóló csalódást, sőt nem egyszer tragédiát
okozva ezzel a velük kapcsolatba kerülő, megtévesztésre hajlamos emberek életében. Ezek a
„vamp” típusú nők és „playboy” típusú férfiak többnyire meglehetősen buták, üresfejűek, és az
egyéniségnek még a szikrája sem lelhető fel bennük. Ennek következtében nem rendelkeznek az
értékes emberekre jellemző vonzerővel, és általában a felületes szemlélőket is csak ideig-óráig
képesek a külső megjelenésükkel megtéveszteni. A miliőteremtésben, a szimpátia- vagy antipátia-
keltésben kétségtelenül nagy szerepe van a külső megjelenésnek, ez azonban önmagában nem
elegendő a megfelelő „atmoszféra” kialakításához. Amikor Marilyn Monroe Kennedy elnök
születésnapján elénekelte rövid kis köszöntőjét, akkor az embereket elsősorban nem az – egyébként
bombasztikus – testi adottságaival bűvölte el. Személyiségének bája, varázsa mit sem ért volna
akkor, ha ez nem párosul egyéniségének szuggesztív erejével, belső értékeinek kisugárzódásával.
Sajnos ezek a magas szintű lelki megnyilvánulások nagyon ritkák. Ezért rendkívül mély benyomást
gyakorolnak a jelenlevőkre. Valószínűleg ennek az életre szóló, feledhetetlen élménynek tudható
be, hogy egyik rajongója 250 millió dollárt adott egy árverésen Marilyn Monroe ruhájáért, amely
akkor volt rajta, amikor ezt a köszöntőt énekelte.
Rövid ideig tartó intenzív energiakisugárzásra azonban az átlagemberek is képesek. Lelki
emóciók hatására minden emberből olyan erős sugárzások áradnak ki, amelyek tartós formában
csak a rendkívüli egyéniségekre jellemzőek. Különböző lelkiállapotok, pl. az önzetlen cselekedet, a
szívből jövő sajnálat, az őszinte csodálat és más katartikus lelkiállapot olyan jelentős energiakisu-
gárzással jár, amelyet a környezetünkben levő emberek megéreznek, és ez a sugárzás igen nagy
hatást gyakorol mindenkire. Ez a fennkölt lelkiállapot azonban mesterségesen is előidézhető, és a
nagy színészeket éppen az különbözteti meg az átlagemberektől, hogy kellő átélés esetén bármikor
képesek kiváltani magukból ezeket az energiasugárzásokat. Egyébként a művészvilágban már
évtizedek óta különös gonddal ügyelnek a lelki kisugárzás minél intenzívebb megnyilvánulására.
Ennek tudható be, hogy az amerikai filmproducerek olyan nagy hangsúlyt fektetnek a szemek
fényképezésére. Gondolják, ha már több millió dollárt ki kell fizetniük egy-egy világhírű színészért,
akkor a lelkük legmélyéig kiaknázzák őket.
Visszatérve a telepatikus információközlésre, ennek legegyszerűbben megvalósítható formája a
szemtől szembe történő kommunikáció, mivel a lélekkel nem csupán az agyfrekvencia
lecsökkentése útján lehet kapcsolatba lépni, hanem bétában, azaz normál tudati állapotban is, a
szem közvetítésével. Ezt az teszi lehetővé, hogy a szem nem kizárólag a látás, hanem egyben a lélek
kommunikációs szerve is. Az előzőekben már volt szó róla, hogy a lélek az érzékelésen túlmenően
„beszél” is a szemen keresztül, a szemből kiáradó sugarak közvetlen összeköttetést teremtenek
mások lelkével. Mivel ez a kapcsolat nem az agy közbeiktatásával történik, ezért sokkal gyorsabb,
tökéletesebb, mint a beszéd. A közvetlen lelki kontaktus nagy előnye még, hogy jóval
megbízhatóbb, mint a tudat által befolyásolt hagyományos kommunikáció. A lélek ugyanis nem
képes hazudni, mivel a pupilla tágulata, valamint a szemből kiáradó energiasugárzás tudati úton
nem befolyásolható. Ezért fordul elő gyakran, hogy aki meg akarja tudni valakiről hogy igazat
mond-e, annak mélyen a szemébe néz, és ha tisztában van azokkal az apró jelekkel, amelyek
153/434
csalhatatlanul leleplezik a hazugságot (pl. a pupilla összeszűkül, a fél szemöldök felhúzódik) akkor
sok kellemetlenségtől kímélheti meg magát. A jó színészi képességekkel rendelkezők viszont ezen
az úton is megtéveszthetnek bennünket. Ez a képesség azonban csak addig működik, amíg az illető
képes uralkodni magán. Erős izgalom vagy meglepetésszerű közlés esetén az agy összezavarodik,
elveszti a kontrollt az átlagnál fejlettebb mimikai képességek felett, és ekkor már akadálytalanul
megvalósítható a lelki kommunikáció. Időnként a primitív emberek is próbálkoznak valódi énjük
színészkedéssel való elfedésével. Tartósan azonban ez sem szokott sikerülni. Elég egy őszinte
pillantás, egy elkapott tekintet, egy sunyi, felrebbenő szempilla, egy ösztönös mozdulat; és máris
lelepleződött az illető.
Telepatikus úton a dinamikus kisugárzásokon vagyis az információn kívül az élettelen tárgyak

homogén energiakisugárzása is felfogható. Sok helyen megfigyelték már, hogy az autópályák
bizonyos pontjain az átlagnál jóval nagyobb mértékben fordultak elő balesetek. A vizsgálatok
kimutatták, hogy ezeken a szakaszokon mélyen az úttest alatt vízér húzódik, és ennek olyan erős az
energiakisugárzása, hogy nem egy esetben eszméletvesztést is okozott. Vannak, akik fokozottan
érzékenyek ezekre a sugárzásokra, és egy kezükben tartott fa- illetve fémrúd, vagy közismert nevén
„varázsvessző” közvetítésével a vízen kívül képesek érzékelni a föld alatti ásványi anyagokat és
kőolajkészleteket is. Ennek az eszköznek alapvetően kétféle kivitele van. A hagyományos „Y”
alakú varázsvesszőnek a két szárát kell megfogni, és hegyének függőleges irányú mozgását kell
figyelni. A „lengyelpálca” nem más, mint két derékszögben meghajlított fémhuzal, melyeknek
egymáshoz viszonyított állását kell figyelni, miközben a rövidebb szárukat megmarkoljuk. Itt a
magunk elé tartott pálcák oldalirányú kereszteződése jelzi a keresett anyagot. A profik csapágyazott
pálcákat használnak, ami nem más, mint két rövid cső. Ezekbe illesztik a fémpálcák rövidebb
szárát, így a kéz szorítása nem befolyásolja a mozgásukat, oldalirányú elmozdulásukat.
Ez a különös képesség annak tudható be, hogy az élő szervezet rendkívül szenzibilis a mágneses
sugárzásokra. A francia Íves Rocard16 professzor mérései alapján a „varázsvesszős” emberek már
0,0001 G mágneses erővonalsűrűséget is képesek érzékelni. Összehasonlítási alapként
megemlíthető, hogy egy átlagos rúdmágnes mágneses erővonalsűrűsége 10 000 Gauss felett van.
Bár az emberek mágneses érzékenysége sokkal rosszabb, mint az állatoké, ennek ellenére egy
Wilhelm de Boer nevű kísérleti alany 10–10 Gausst is képes volt észlelni, ami egymilliárdod része a
Föld Sarkokból kiinduló mágneses erővonalsűrűségének.
Ugyancsak a földből kiáramló sugárzásnak tudható be, hogy ha valakinek a szobája, illetve az
ágya egy föld alatt húzódó vízér felett van, akkor állandó fejfájások gyötrik, és álmatlan éjszakái
vannak. Statisztikai kimutatások szerint ezek az aszimmetrikus energiasugárzások gyakori kiváltó
okai a rákos megbetegedéseknek és egyéb szervi elváltozásoknak is. Ezek közül leggyakoribbak a
vérszegénység, gyomorfekély, asztma, reumás megbetegedések, tüdőgyulladás, fül-, orrbántalmak,
látászavarok, szívizomgyulladás, trombózis, lábszárfekély, csonttuberkulózis, köszvény, cukorbaj,
vízkórság, altesti bántalmak, prosztatagyulladás, hormonzavarok, menstruációs panaszok,
petefészek-gyulladás, abortusz, koraszülés, epilepszia, továbbá ideg- és elmebetegségek. Egyébként
az állatok viselkedésére, szaporodására és tejhozamára sincs jó hatással, ha az istállójukat egy föld
mélyében rejlő vízér fölé építik. A nem megfelelő helyen álló épületeket viszont
sugármentesítőkkel használhatóvá lehet tenni. Ezeknek a viszonylag egyszerű eszközöknek az
elkészítési és telepítési módja a szakirodalomban megtalálható.
A földből kiáramló sugárzások azonban nem minden esetben károsak. Léteznek ugyanis olyan
gyógyhelyek, amelyeket sokan azért keresnek fel, mert a föld mélyéből feltörő koncentrált szub-
atomi energiasugárzás jótékony hatást gyakorol a betegségükre. Mivel a földsugárzás alapvetően
Yin jellegű, ezért ezek a gyógyhelyek elsősorban azok számára hasznosak, akik krónikus Yang
energia hiányban, illetve Yin energia telítettségből eredő betegségekben szenvednek. Ilyen geomág-
neses anomáliák nem csak egyes helyeken fordulnak elő, hanem a Föld majd minden országában
összefüggő nyomvonalak is találhatók. Kínában ezeket az energiavonalakat sárkányösvényeknek
nevezik, és a modern térképeken is feltüntetik őket. A ley-vonalak mentén az energia több helyen is
16
ív rokár
154/434
koncentrálódik. Ezekre a pontokra a geomantiában jártas őseink hatalmas kőoszlopokat állítottak. A
kő ugyanis összegyűjti a föld mélyéből kisugárzó mágneses energiát, így ezeknek a megalitoknak
az átölelése gyógyító hatást váltott ki az arra vetődött vándorokban. A „Föld erejének” minél
hatékonyabb összegyűjtése érdekében a menhirek talajba ágyazott végét kihegyezték, sőt az
eltemetett részt kígyószerű, vésett barázdákkal látták el.
Ezen túlmenően a lelki és a testi energia növelésére is alkalmasak voltak ezek az oszlopok, amit
a sziú indiánok úgy értek el, hogy nekitámasztották a csupasz gerincüket. Némely kő energiakisu-
gárzása még most is annyira erős, hogy egyeseknél szédülést, hallucinációt, érzéki csalódást okoz-
nak, sőt a túlérzékenyek sokkhatást is szenvedhetnek. Kelet-Európában a ley-vonalak
csomópontjaira kis dombokat építettek. Az ily módon megjelölt gyógyító erejű kegyhelyeket
nálunk kunhalmoknak, míg Bulgáriában és Belső-Ázsiában kurgánoknak nevezték, és átlagosan 15-
20 kilométerenként emelkedtek ki a környezetükből. Sajnos a legtöbbjük eltűnt, a modern
építkezés, és a nagyüzemi földművelés áldozataivá váltak.
Érdekes módon hasonló kisugárzásuk van a vulkánikus eredetű kőzeteknek is. Nálunk a Tapolcát
és Zánkát összekötő út fölé magasodik egy ilyen bazaltkúp, a 337 m magas Hegyeskő. Aki nekidől
a Monoszló község mellett található 20-40 cm átmérőjű bazaltoszlopoknak, néhány perc alatt
feltöltődik energiával. Sok csodával határos gyógyulást tulajdonítanak a bükkszentkereszti
köveknek is. Ebben az apró hegyi faluban betegek százai szabadultak meg a mandulagyulladástól,
pajzsmirigytúltengéstől, szamárköhögéstől, tüdőcsúcshuruttól, az ideggyengeségtől, asztmától,
isiásztól és nőgyógyászati cisztáktól. A kövek alól feltörő pozitív sugárzás olyan erős, hogy a
varázsvessző a paranormális képességekkel nem rendelkező személyek kezében is a kövek irányába
fordul. Mellesleg az ily módon való feltöltődésre a nagy átmérőjű, több száz éves fák is alkalmasak,
de ezeknek az energiakisugárzása jóval alacsonyabb, mint a megalitoké, vagy a vulkánikus
kőzeteké.
A természetes eredetű földsugárzások ismert fajtája még az úgynevezett Hartmann-sugárzás.
Ezek az ingersávoknak is nevezett kisugárzások a hosszúsági és szélességi fokokhoz hasonló
módon körülfutják a földgolyót, és egy rendkívül sűrű hálót hoznak létre. A Hartmann-háló négyzetes
elrendezésű ingersávjainak a szélessége kb. 0,3 m, az egyes sávok közötti távolság pedig átlag 2,5
m, ami az Egyenlítő felé haladva növekedik, a sarkok irányába pedig csökken. Ez a negatív energiát
kibocsátó méhsejtszerű háló az egész Földet körülveszi, és a rácspontokban mért intenzitása nem
sokkal marad el a föld alatti vízérsugárzások intenzitásától. A Hartmann-háló sűrűsége folytán főleg
a szűk, modern lakásokban lehetetlen kikerülni az egyes rácspontokat, ezért ezek a kb. 30×30
centiméteres gócpontok számos betegség kialakulásának lehetnek az okai. A legveszélyesebbek
azonban azok a helyek, ahol a Föld mágneses sávjai felszín alatti vízérrel kereszteződnek.
Feltételezések szerint ezeknek a csomópontoknak nagy szerepük van a szklerózis multiplex
kialakulásában. Sajnos ezzel nem merült ki a kártékony földsugárzások sora.
Egyébként a XX. század közepén Hernádi Mihály is felfedezte a Föld energiahálóját, amelyről
1950-ben értesítette a Magyar Tudományos Akadémiát. A „tudós testület” azonban válaszra sem
méltatta a levelét. Így lett a dicsőség a német Hartmanné. A szakirodalom a dr. Ernst Hartmann
kutató által megtalált globális rácshálón kívül nyilvántart egy másik hálózatrendszert is, a Curry-
hálót. A felfedezőjéről, dr. Manfred Curryről17 elnevezett háló rácsszélessége hozzávetőlegesen 4
méter. Ez azt jelenti, hogy minden második Hartmann-négyzetbe esik egy Curry-csomópont.
Aki hajlamos arra, hogy a földsugárzások egészségkárosító hatását elbagatellizálja, a vele
foglalkozókat pedig szélhámosnak tekintse, olvassa el Georg Otto: Földsugárzás és egészség című
könyvét. Ennek a műnek a tárgyilagos hangneme, a logikus, tényfeltáró adatközlése sok embernek
elvette már a viccelődő kedvét, és rádöbbentette őket arra, hogy mindenki az életével játszik, aki
nem veszi komolyan a természetnek ezt az alattomos megnyilvánulását. A szerző „Elektroszmog”
című könyvében a villamos áram egészségre gyakorolt káros hatásáról is részletes tájékoztatást
kaphatunk. Évente több millió ember hal meg a világon a káros földsugárzások, valamint a
nagyfeszültségű villamos távvezetékek okozta különböző betegségekben. Ez az esztelen áldozat
csak akkor kerülhető el, ha az építészeti hatóságok mind az építkezés megkezdése, mind a
17
mánfréd küri
155/434
beköltözés előtt előírják a kötelező geopatológiai felmérést. A földsugárzások egyébként nemcsak
varázsvesszővel érzékelhetők. Erre a célra ma már egzakt eredményeket szolgáltató elektronikus
műszereket is gyártanak. Ezekből a könyvekből megismerhetjük a dr. Aschof-féle vértesztet is.
Ezzel a módszerrel egy csepp vérből megállapíthatók a kezdeti stádiumban levő betegségek, sőt
korábbi betegségeink is kimutathatók vele.
Ma már egyre több országban ismerik fel a földsugárzások egészségre gyakorolt káros hatását, és
megpróbálnak különböző módszerekkel védekezni ellene. A Hartmann- és Curry-sugárzás,
valamint a föld alatti vízérkisugárzások elleni védelem módszere megegyezik, így az erre a célra
szolgáló eszközök mindkét sugárzás ellen hatásosak. A legegyszerűbb és legbiztosabb védekezési
módszer, ha a lakásunkat egy nagy gyakorlattal rendelkező geopatológussal illetve radiesztétával
felméretjük, és az ágyunkat áttoljuk a sugárzásmentes zónába. Ha ez nem lehetséges, akkor egyéni
védőeszközt is alkalmazhatunk. Földsugárzás-árnyékoló ágybetéteket, szőnyegeket, lepedőket
helyezhetünk az ágy alá, amelyek különleges rétegezettségük folytán a káros sugárzások jelentős
részét képesek elnyelni. Ukrán természetgyógyászok szárított csalánnal, páfránnyal és fagyönggyel
tömött ágybetétet ajánlanak erre a célra. Ezeknek az eszközöknek a közös hátránya azonban, hogy
egy éjszaka alatt telítődnek, így összehajtogatva naponta át kell helyezni őket a lakás egy
sugárzásmentes zónájába. Ennél jobb megoldás a „lengőgyűrű” felállítása. Pozícióhelyes elhelyezés
esetén ez a nem túl drága készülék anélkül képes a helységben uralkodó mágneses sugárzást
kioltani, hogy telítődne.
A káros földsugárzásokat a jövőben valószínűleg úgy fogjuk tökéletesen hatástalanítani, hogy a
lakásokban pinceszinten elhelyezünk egy erős pozitív energiakisugárzó készüléket, amely eltaszítja,
falakon kívül szorítja, illetve semlegesíti a földből kiáramló káros negatív sugárzásokat. A másik
védekezési mód feltehetően az lesz, hogy az épület körül intenzív negatív energiakisugárzó
eszközöket helyezünk el, amelyek magukhoz vonzzák az épület alatti negatív sugárzásokat. Ez a
megoldás azonban csak egyedül álló házak esetén alkalmazható, mert az eltérített sugarak
beszivárognának a szomszédos épületekbe. A semlegesítő eszközök hátránya még, hogy
szakszerűtlen elhelyezés esetén pozitív kisugárzásukkal károsan befolyásolhatják az egészségünket.
Nem kell ezzel a mellékhatással számolni a sugarak szétszórása esetén. Ennek legegyszerűbb
módja, hogy legalább 100 db ing- és kabátgombot vászonzacskóba varrunk, és a Hartmann-csomó-
pontba rakjuk. Az össze-vissza elhelyezkedő gombok mini domború tükörként viselkedve teljesen
megzavarják a földsugárzások erőterét. Mellesleg ezt teszik az összekuszált szalmaszálak is. Nem
véletlen, hogy a szalmazsákon alvó őseinknek jóval kevesebb bajuk volt a földsugárzásokkal, mint
nekünk. (Manapság ezt a hatást kókuszmatraccal próbálják elérni. A kókuszdió külsején található
rostszálak ugyanis szintén szétszórják a földsugárzást.) Nem lebecsülendő előnye volt még a
szalmazsáknak, hogy nem atkásodott el. Mire ez megtörténhetett volna, az összetöredezett szalmát
kicserélték. Az ágyak sugármentesítésének ugyancsak mellékhatásoktól mentes módja, hogy
pinceszinten alárakunk egy 12 cm átmérőjű műanyag edényt. Beletöltünk kb. 1 centiméternyi vizet,
és lefedjük egy 30 cm átmérőjű sima krómnikkel lappal. Ez a sugárelhajlításon alapuló eszköz 1,5-2
méter magasságban már egy franciaágynak megfelelő méretű területet képes sugármentessé tenni.
A sugárelhajlítás jelenleg ismert leghatékonyabb és legegyszerűbb alakzata a sugárzásvédő ék.
Ezzel a 12×17 cm méretű találmánnyal, pinceszinten elhelyezve egy ikerházat is semlegesíthetünk.
Működési mechanizmusánál fogva ezt az eszközt is csak szabadon álló épületeknél, vagy maximum
sorházaknál alkalmazhatjuk, mivel a védett területen túl feltörő sugárpalást a szomszédos lakásokban
sugárkárosodást okozna. Érdekes tulajdonsága ennek az elhajlítás után ismét függőlegesen felfelé
áramló sugárfüggönynek, hogy elpusztítja a levegőben levő vírusokat és baktériumokat. A
megfigyelések szerint a mágneses gyűrűn belül tartózkodó személyek szinte sohasem lesznek
influenzások. Ez a koncentrált szubatomi energiarészecskékből álló sugárpalást valószínűleg elriasztja
a legyeket, szúnyogokat és egyéb rovarokat is, így a védett téren belül élők szinte abszolút nyugalmat
élveznek.
Könnyen beszerezhetők, de csak rövid idejű védelmet nyújtanak a földsugárzások ellen a
különféle héjas magvak. Közülük is leghatékonyabb a vadgesztenye. Csekély súlyához képest igen
nagy mennyiségű mágneses energiát képes magába fogadni, ezért már egy maréknyi mennyiség is
156/434
elegendő ahhoz, hogy az ágy alá szórva megvédjen bennünket a földsugárzás káros hatásától.
Néhány nap után azonban telítődnek, emiatt ki kell cserélni őket. Ezek után érthető, hogy miért
hordtak szépapáink vadgesztenyét a nadrágzsebükben. Ily módon óvták magukat a Hartmann-háló
okozta reumás fájdalmaktól. A kis hatékonyságú eszközök közül megemlíthető még a nyitott fém
karperec, -gyűrű és -homlokpánt. Állandó használatuk azonban nem ajánlott, mert túltöltést
okoznak, ami erős fejfájásban nyilvánul meg. Arra is legyünk tekintettel, hogy ezek az eszközök
nem gyakorolnak mindenkire egyforma hatást. Sokak szervezete közömbösen viseltetik a „mágikus
gyűrűkkel” szemben, de olyanok is vannak, akikre kifejezetten károsan hat. Kisebb zavarok esetén
átmeneti megoldásként megpróbálkozhatunk a reikizéssel is. Amennyiben a jobb vagy a bal
tenyerünket a fájós testrészre helyezzük, pótolhatjuk az elvesztett energiát, illetve kivonhatjuk a
mágneses sugárzások okozta többletenergiát.
Bármennyire meglepő, földből kiáramló káros sugárzások ellen nem csupán fizikai eszközökkel
lehet védekezni. Tudományos vizsgálatok szerint pszichés állapotunk jelentős hatást gyakorol a
földsugárzásokra. A veszekedő, indulatos ember eltéríti, mintegy magába sűríti a körülötte levő
Hartmann-vonalakat, ami még ingerlékenyebbé teszi. Ugyanez a jelenség tapasztalható a görcsösen,
kapkodva síró személynél. Ezzel szemben a kedves becéző szavak, illetve a szeretetteljes érintés
gyengíti a földsugárzásokat. Még ennél is nagyobb csodára képes a szeretetteli pillantás. A tekintet
átható ereje, vagyis két lélek egymás közötti közvetlen kommunikációja teljes mértékben legerjeszti
a köztük levő összes Hartmann-sugárzást, bármekkora távolságra legyenek egymástól a találkozó
szempárok. Az sem titok többé, hogy miért tudjuk olyan elmélyülten élvezni a zenét. A vizsgálatok
egyértelműen kimutatták, hogy azt a helyiséget, ahol valaki áhítattal zenét hallgat, elhagyják a
földsugárzások. Ez bizonyos fokig magyarázatot ad a zene gyógyító hatására is. Ez a jelenség
azonban csak a kiegyensúlyozott hangzásvilágú klasszikus zeneművek és örökzöld dallamok
hallgatásakor lép fel. Korunk dübörgő popzenéje éppen ellenkezőleg hat. Felerősíti,
megsokszorozza a káros hatásokat olyannyira, hogy egy idő után félelmet ébreszt, nyugtalanságot
és haragot kelt. Hosszú távon pesszimizmust és lelki szorongást is okozhat.
Sajnos a pozitív megnyilvánulások mind ritkábban nyernek teret az életünkben. Az emberiség
fennmaradását fenyegető globális válság, valamint a megélhetésért folytatott mindennapi hajsza
egyre idegesebbé tesz bennünket. Ennek következtében elveszítjük a türelmünket, és a mások iránt
érzett szeretetünket. Így mind inkább érvényesülni tudnak a munka- és lakóhelyünkön uralkodó
káros sugárzások, viselkedésünkkel már nem tudjuk semlegesíteni őket. A földsugárzások
zavartalan megnyilvánulása, vagy túlfeszített idegállapotunkban való magunkhoz vonzása aztán
különböző betegségekhez vezet.
Amennyiben Hartmann- vagy Curry-csomópontban van valakinek az ágya, akkor többnyire nem
alakul ki krónikus betegség, hanem csak tartós rosszullét (étvágytalanság, gyomorpanaszok,
fáradtságérzet, neuraszténia, koncentrációs zavarok, álmatlanság, vagy heves szívdobogás és
hirtelen vérnyomásváltozás) tapasztalható. A legtöbbször azonban fejfájás, szédülés, émelygés,
hányinger, fülzúgás, kéz- és lábzsibbadás, illetve rossz közérzet, nyugtalanság, ingerlékenység vagy
depresszió lép fel. Ez azért van, mert ez a sugárzás viszonylag gyenge, így az éjszaka lemerült
meridián nappal (az ágy elhagyása után) újratöltődik. Így csak azt észleljük, hogy valamely
szervünk illetve testrészünk tartósan fáj, vagy úgy érezzük magunkat, mint akibe csak „hálni jár a
lélek”. Mellesleg hasonló hatást gyakorol ránk az elektroszmog is. A legbiztosabb jele ennek a fajta
betegségnek, hogy amikor néhány hétre szabadságra vagy külföldre megyünk minden panaszunk
megszűnik, visszatérésünk után azonban pár nap múlva kiújul a „nyavalyánk”. A legtöbb emberben
fel sem merül, hogy a szabadság alatti elutazás nem pusztán a levegőváltozás miatt gyakorol ránk
előnyös hatást, hanem azért is, mert ilyenkor magunk mögött hagyjuk otthonunk és munkahelyünk
megszokott vízér- Curry- és Hartmann-sugárzásait. Természetesen az új környezetünk sem mentes a
káros kisugárzásoktól, de ezek többnyire máshol, más testrészünkre gyakorolnak hatást, így nem
egy esetben előfordul az is, hogy a túltöltődött meridiánjainkból vonnak el energiát. Ennek
következtében korábbi panaszaink megszűnésén kívül még jelentős közérzetjavulás is felléphet.
Mivel az utazás alatt igen sok vízér felett haladunk el, szervezetünkre szinte záporoznak a
különböző intenzitású és frekvenciájú energiaimpulzusok. Ezek oly mértékben megmozgatják a
157/434
meridiánjainkban áramló energiát, hogy korábban pangó szerveink működése normalizálódik.
Ennek leggyakoribb megnyilvánulási formája, hogy bélrendszerünk működése újra beindul,
melynek következtében megjön az étvágyunk, vagy megszűnik krónikus székrekedésünk. Sok
esetben tapasztalható a migrén, a fejfájás vagy egyéb rejtélyes panaszok elmúlása is. A
környezetváltozás tehát minden ember számára igen fontos, nagy hibát követ el az, aki a szabad-
ságát otthon, a megszokott tartózkodási helyén tölti. A pénzhiányra való hivatkozás nem lehet valós
indoka az otthonmaradásnak, hiszen a hátizsákos turizmus, vagy a város környéki kirándulás
lehetősége minden ember számára adott, így csak elhatározás kérdése, hogy mindazon előnyös hatá-
sokban részünk legyen, amelyek szűk környezetünk elhagyásával járnak.
Az állatok rendkívül érzékenyen reagálnak a koncentrált energiasugárzásra. A macska pl. nagyon
szereti az ilyen energiazónát, a kutya és a legtöbb állat viszont rettenetesen fél tőle. Ennek tudható
be, hogy az állatok, de különösen a patkányok már órákkal a kitörés előtt érzékelik a földrengé-
seket, intenzíven reagálnak a föld mélyéből feltörő magma energiakisugárzására. Egyébként az
állatok közül a kígyók a legérzékenyebbek a földrengések, az egymásnak feszül kéreglemezek által
keltett mágneses sugárzásra. Már 5 nappal korábban megérzik a közelgő katasztrófát.
Földrengésveszély esetén még a téli álmukat alvó kígyók is előbújnak a föld alatti odvaikból.
Röviddel a rengés előtt a háziállatok megvadulnak, a sertések és a szarvasmarhák fejvesztve
menekülnek. A tyúkok riadtan verdesnek a szárnyaikkal, és nem hajlandóak visszamenni az ólba.
Kínában annyira komolyan veszik ezt a figyelmeztetést, hogy 1973. február 4-én kiürítették
Haicseng városát. Nem sokkal ezután a Richter-skála szerint 7,3 erősségű földrengés rázta meg a
települést. A házak fele összeomlott. Újabban a kínai földrengéskutató intézet bekameráztatta a
kígyótenyésztő telepeket, és így szinte százszázalékos előrejelzésre képesek.
Legegyértelműbb bizonyítéka az állatok energiaérzékenységének, amikor pl. egy kutyát telepor-
tációs kísérletnek vetünk alá. A teleportáció előfeltétele a koncentrált energiamező. A sűrűsödő
energiakvantumok viszont olyan iszonyatos félelmet váltanak ki az állatból, hogy még napokkal az
„áttelepítés” után is levert lesz tőle. Hasonló pánikot vált ki az állatokból az UFO-kból kiáramló
szubatomi energiasugárzás. A környezetben általuk észlelt energiahullámokhoz képest ez a sugárzás
annyira intenzív, hogy már akkor reagálnak rá, amikor a repülő csészealj még nem is látható.
Közeledtükre a kutyák rémült vinnyogásba, a lovak szinte sikoltozó nyihogásba, a tehenek pedig
soha nem hallott üvöltésbe kezdenek.
A szakirodalom ennél különösebb reakciókat is feljegyzett. Kanadában néhány gyerek a Vancou-
ver18 melletti erdő szélén játszott egy macskával. Egyszer csak távoli zúgást hallottak, de nem ezen
lepődtek meg, hanem az állat szokatlan viselkedésén. A felettük elhaladó UFO hatására a cica előbb
menekülni akart, majd váratlanul megtorpant, és a földre vetette magát, mintha elpusztult volna.
Ezzel az állatvilágból jól ismert viselkedési formával próbálta az ismeretlen ellenfelet
megtéveszteni. Ennél sokkal rosszabb megoldást választott egy olaszországi kiskutya, amely az
általa még soha nem tapasztalt stressz hatására előbb ugatni kezdett, majd körbe-körbe forgott,
végül kimúlt az emberek szeme láttára. Az állatok kollektív öngyilkosságára is számos példa akad.
Franciaországban egy békésen legelésző csordát annyira megijesztett a fölöttük elhúzó repülő
csészealj, hogy a marhák vad rémületükben nekiszaladtak a közeli folyónak, és közülük sokan a
vízbe fulladtak. 10 évvel később Annecy19 városában 50 tehénből álló csordát riasztott meg egy
leszálló UFO. Az állatok a közeli szakadék felé rohantak és közülük 36 jószág belezuhant a 20
méteres mélységbe. Páni félelmükben a maradék 14 is utánuk ugrott, de ők életben maradtak, mert
társaik puha testére zuhantak.
Az állatokat a környezeti energiakisugárzások nem csupán a tájékozódásban, és a vészhelyzetek
felismerésében segítik, hanem más tevékenységüket is jelentősen megkönnyítik. Ha pl.
megbetegszenek, akkor sokak szerint „ösztönösen” keresik azokat a gyógynövényeket, amelyek
gyógyulást hoznak számukra. Valójában azonban a növények auráját észlelik, és megérzik hogy
mely gyógynövények azok, melyeknek az energiakisugárzása képes helyreállítani meridiánjaik
felbomlott energiaegyensúlyát. A legtöbb állat különösen érzékeny a víz energiakisugárzására.
18
venkúver
19
ánszi
158/434
Szárazság idején az elefántok még a föld alatt is megtalálják a rejtett vízforrásokat, és agyaraikkal
kiássák a legeldugottabb zugokban rejlő pocsolyákat is.
A föld alatti vízér különösen erős vonzerőt gyakorol a villámra. Azok az emberek is magukhoz
vonzzák az „ég nyilait”, akiknek a testében az átlagosnál több Yin energia halmozódott fel. 1918-
ban egy floridai csatatéren villámcsapás érte J. Summerford20 kanadai őrnagyot. A katonatiszt
leesett a lováról, és elájult. Néhány hét múlva súlyos sérülései miatt leszerelték. Hat év után
Vancouverben, halászás közben csapott bele a villám. 1930-ban háromszor sújtotta az istennyila. A
harmadik villámcsapás megbénította. Az őrnagy 1932-ben halt meg Vancouverben. A természet
haragja még a sírban sem hagyta nyugton, ugyanis két év múlva a sírkövét megrepesztette egy
villámcsapás. Nőknél sem ritka ez a jelenség. A Mississippi állambeli Betty Jo Hudsont21 már
gyerekkorában több villámcsapás érte. Ezek hol a fején, hol a kezén okoztak fájdalmas sérüléseket,
de mindegyiket túlélte. Nem segített a fedezékbe húzódás sem. Ha éppen nem tartózkodott a
szabadban, a szülői házat érte sorozatos villámcsapás. Az otthona már kevésbé viselte el a
megpróbáltatásokat. Az 1957-es villámcsapás véglegesen tönkretette. A jelenség férjhez menetele
után is folytatódott. A Chapel22 városkában épített házukba többször belevágott a villám. Egyik
alkalommal a kutyájuk is elpusztult, és a villám mély barázdát szántott az udvarukban. A három
legnagyobb villámcsapás a szomszéd épületeket is megrongálta.
Élő villámhárítóként tartják számon a virginiai Waynesborow23-ban élő nyugdíjas erdészt. Ray
Cleveland Sulliwanba24 36 év alatt 7-szer csapott bele a villám, de mindegyiket megúszta kisebb
sérülésekkel. Először csak a nagylábujját veszítette el, másodszor pedig a szemöldöke perzselődött
meg, amikor a mezőn telibe találta egy hatalmas villámcsapás. A harmadik csapás a bal vállán
égette meg. Negyedszer lángra lobbant a haja. Ezt követően egy kanna vizet tartott magánál az
autójában. Szükség is volt rá, mert 1973-ban vezetés közben csapott le rá egy alacsony felhőből a
villám, és ismét felgyújtotta a haját. Utána 3 méterre kirepítette a kocsijából, végigfutott a lábán, és
lelökte róla a cipőjét. Szerencsére nem vesztette el az eszméletét. Rögtön magára öntötte a vizet, így
nem szenvedett égési sérüléseket. A hatodik villámcsapásban a bokája sérült meg, a hetedik pedig
horgászás közben érte. Ezúttal olyan súlyosan megégett a mellkasa, hogy kórházba kellett szállítani.
Ezt is túlélte. A természettől elszenvedett üldözés azonban annyira megviselte az idegeit, hogy 71
éves korában golyót röpített a fejébe. A vízerekre ültetett fák is rendkívüli mértékben vonzzák a
villámot. Aki az eső elől ilyen fa alá húzódik, annak nem sok reménye van a túlélésre. A fokozottan
koncentrált energia nem csak a fát égeti szénné, hanem a környékén levőket is megöli. 2004-ben
Kurt Nielsen dán gazda 85 tehene közül 31-et pusztított el egyetlen villámcsapás. A tehenek egy fa
alatt kerestek menedéket a vihar elől, amikor közéjük csapott a villám.
A madarak közül a gólya kerüli leginkább a Yin energiakisugárzásokat. Talán ennek tudható be,
hogy a népi hagyomány szerint abba a házba, amelynek kéményén fészket rak a gólya, soha nem
fog belevágni a villám. Egy másik népi megfigyelés szerint ott kell kutat ásni, ahol a szarka fészkel,
mivel a madarak közül csak a szarka szereti az intenzív Yin energiakisugárzást, ezért előszeretettel
telepszik vízfolyások kereszteződése fölé. A szarkához hasonlóan a kígyók is kedvelik a sugárhatás
alatt álló helyeket. Ha kígyót vagy siklót látunk karikába gömbölyödve a napon sütkérezni, akár
kutat is áshatunk azon a helyen, mert biztosan vízérre bukkanunk. Egyes rovarok – közöttük a
méhek – szintén kedvelik a föld sugárzó zónáit. A legtöbb méhész ezért föld alatti vízfolyások fölé
telepíti kaptárait, 40%-kal növelve ezzel a méztermelést. Arra azonban ügyelni kell, hogy a pihenési
idő alatt a kaptárakat sugármentes helyen kell tárolni. Ellenkező esetben a méhek a hideg idő
beköszönte után is idegesen röpködnek, csípnek, „gyűjtik a mézet”.
Ugyancsak nagyon szeretik az ingersávokat a hangyák, emiatt az ősi Kínában olyan helyre, ahol
hangyák telepedtek le sohasem építettek házat. Sajnos a földből kiáramló koncentrált negatív
energiasugárzás elősegíti a mikrobák (vírusok, baktériumok, gombák) szaporodását is. Az erdei vadak
viszont egyáltalán nem kedvelik ezeket az ingersávokat. A vadászok megfigyelték, hogy az állatok
20
dzséj számmerford
21
betti dzsó hödzn
22
csepl
23
véjnszboro
24
réj klivlend száliv(e)n
159/434
vonulásakor a csapás bizonyos helyein a nyomok megszakadnak, és azután néhány méterrel odébb
folytatódnak. Semmi látható akadály nincs ezeken a helyeken, ami a vadakat ugrásra kényszerítené,
mégis mindegyikük ugyanott rugaszkodik el a talajtól, hogy minél hamarabb túljusson a veszélyes
zónán.
A növényekre az informatív energiasugárzásokon kívül a homogén sugárzások is érdekes módon
hatnak. Erős homogén energiabesugárzás esetén a magvak csírázása jelentős mértékben felgyorsul,
a növények pedig dússá, bujává válnak. Termésük nagysága többszörösen meghaladja a normális
méretet, ízük azonban egy bizonyos növekedési határon túl már többnyire élvezhetetlen. Úgy
látszik, csodára még a szubatomi energiasugárzások sem képesek. Vannak azonban olyan növények
is, amelyekre kifejezetten rossz hatással van a föld alatti energiakisugárzás. Ilyen növények
termesztése esetén a sugárzó helyeken csak gyengén fejlett, csenevész példányok találhatók.
Jellemző rájuk, hogy idő előtt elsárgulnak, termésük pedig kirepedezik. A vizuális jelek alapján -
sokan tévesen hiszik azt, hogy ezeken a földsávokon alacsonyabb a talaj tápanyagtartalma. Ilyen
esetekben a kiskerttulajdonosok akkor járnak el a legcélszerűbben, ha a kritikus helyeken babot
termesztenek, mivel a zöldségek közül a bab tűri legjobban az energiakisugárzást. A másik
megoldás a gyógynövénytermesztés. A gyógyfüvek ugyanis általában igénylik az erős földsu-
gárzást. Minél intenzívebb energiasugárzásnak vannak kitéve, annál magasabb a hatóanyag-
tartalmuk. Különösen vonatkozik ez a csalánra és a mezei pásztortáskára.
A legtöbb gyümölcsfára szintén rossz hatással van a föld mélyéből kiáramló koncentrált
energiasugárzás. A vízér fölé ültetett fák törzsén fagyásra emlékeztető repedések, rákos daganatok
keletkeznek, és pár év alatt kiszáradnak. Ezen a téren legérzékenyebbek a barackfák. Jól bírja
azonban a földsugárzást a fűzfa és a tölgyfa. Ha nem túl erős a sugárzás, akkor gyakori jelenség az
elhajlás is. Azok a fák, amelyek nem kedvelik a földsugárzást, sokszor úgy védekeznek ez ellen,
hogy növekedés közben a törzsüket ferdén elhajlítják, és csak azután kezdenek függőleges
növekedésbe, amikor a lombozatuk kikerül a föld alatti vízér zónájából. Olyan növények is vannak,
amelyek nem csak jól érzik magukat ezeken a helyeken, hanem képesek semlegesíteni a
sugárzónákat. A vízfolyásokra ültetett néhány páfrány pl. a kevésbé intenzív sugárzást teljesen meg
tudja szüntetni.
A növényekre a földből kiáramló energiasugárzásokon kívül az egymásból kiáramló sugárzások
is hatnak. A kertészek már régóta tudják, hogy vannak növények, amelyek kölcsönösen nem viselik
el egymás közelségét, míg más növények nagyon jól érzik magukat egymás mellett. Az ok a
növények különböző frekvenciájú – egymást kiegészítő, vagy egymással nem harmonizáló – ener-
giakisugárzásában, és a levegőre gyakorolt ionizáló képességükben, vagyis a körülöttük uralkodó
mikroklíma jellegében rejlik. A gyümölcsfák pl. általában pozitívan ionizálják a körülöttük lévő
levegőmolekulákat, míg az örökzöld dísznövények az ember közérzetére is igen jótékonyan ható
negatív ionokat állítanak elő. Ezek a hatások fékezik vagy ösztönzik az egyes magvak
csíraképességét, így ennek a jelenségnek a kihasználásával igen eredményesen védekezhetünk a
gyomnövények, és a növényi kártevők ellen. Tulajdonképpen ezen az elven alapul a biokertészet is,
és többek között ezek a fizikai hatások teszik lehetővé, hogy permet-, azaz vegyszermentes
növényeket, gyümölcsöket termeszthessünk. Azt hogy az egyes növények közül melyek tekinthetők
jó szomszédoknak és rossz társaknak Könczey Réka és S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz című
könyvéből részletesen is megtudhatjuk. Ezen túlmenően megismerhetjük ebből a műből az egyes
növényi kártevők elleni természetes védekezés, a környezetet nem károsító permetszerek előállítási
módját. Beszerezhető az Ökoszolgálat Alapítványnál. Címük: 1054. Budapest, Vadász u. 29. Tel: 06-
80-269 446. (Belföldről ingyen hívható.)
A biokertészet lehetőségeinek kimeríthetetlenségét bizonyítja egy misztikus jelenség is. Anglia
dél-nyugati partjainál elterülő Scilly25-szigeteken megfigyelték, hogy az egyik nárciszfajta két
hónappal korábban virágzik, ha a termesztéséhez szükséges földterületet ötszög alakban jelölik ki.
A földművelésügyi minisztérium szakértője megállapította, hogy az ötszög puszta kijelölésével az
alakzaton belüli talajon 2 °C-os hőmérsékletemelkedés idézhető elő. Ehhez a művelethez 5 db bot
egyszerű földbe szúrása is elegendő. Ha az ötszöget kétszer vagy háromszor jelölik ki, a talaj
25
szili
160/434
hőmérsékletét fokozatosan 5-6 °C-kal lehet emelni. Sajnos nem folytattak szakértői vizsgálatokat
annak megállapítása érdekében, hogy ezt a különös hatást ennek a geometriai alakzatnak a
szubatomi energiakisugárzása okozza, vagy szerepet játszik benne valamilyen geomágneses
anomália is, ami erre a területre jellemző.
Egyébként ma már komoly kutatások folynak ezen a téren. A tudósok korábban azért nem
foglalkoztak ezekkel az erőkel, mert nem tudták mérni őket. Az utóbbi években kifejlesztett
korszerű műszerek azonban képesek a rendkívül alacsony intenzitású mágneses sugárzásokat is
érzékelni. Ezek segítségével a grazi Biorezonanciás és Bioenergetikai Intézet fizikusokból és
mérnökökből álló kutatócsoportja 10 éve tanulmányozza a földsugárzásokat. Tapasztalataik alapján
dr. Noemi Kempe fizikus kijelentette, hogy: „Ezek az erők, illetve erővonalak speciális térbeli
mágneses mezők, illetve azok bonyolult struktúrái. A Föld egészét felölelő mágnesesség lokális
változásai, amelyeket geológiai folyamatok, illetve vízerek idéznek elő. Ezek a változások igen
csekély mértékűek, de az élőlények szervezete érzékenyen reagál rájuk. A reakció elsősorban a
szervezet bioenergia-egyensúlyának változásaiban észlehető. A geomágneses mezők szervezetünkre
gyakorolt hatása további kutatásokat igényel. Ami pillanatnyilag biztosra vehető, hogy a vízerek
megzavarják szervezetünk homeosztázisát (a szervezet belső állapotának állandóságát biztosító
élettani folyamatok összességét), tehát káros hatásúak. Ezzel szemben a pozitív energiájú helyek
frissítő, éltető, energetizáló hatásúak. A kelták nagyon sokat tudhattak ezekről a helyekről, mert az
általuk épített szentélyek mindegyike ilyen kedvező energiájú helyeken épült.
Az emberi test mágneses térerőváltozásokkal szembeni érzékenysége azzal magyarázható, hogy
70%-a víz. Ez az anyag pedig nagyon érzékenyen reagál a mágnesességre. Szervezetünk
érzékenységét tovább növelik a vörösvértestek, melyeknek a közepében vasatom helyezkedik el.
Ezt a nagyfokú érzékenységet az utóbbi évtizedek civilizációs ártalmai alaposan lerontották.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a bennünket körülvevő természetes információs mezőt teljesen
elszennyeztük, a pozitív rezgéseket elektromos és elektromágneses sugárzásokkal elnyomtuk.” A
grazi kutatóintézet munkatársai módszeresen ellenőriznek minden olyan terméket, amelyek gyártói
azt állítják, hogy védő hatásúak. Közöttük nem egy abszolút hatástalan. A kutatók is kifejlesztettek
ilyen jellegű eszközöket. A legjobb hatásfokúnak a porított, összesajtolt ásványokból készültek
bizonyultak. Ezek úgy működnek, mint egy információcsomag, amely segít a szervezetnek
fenntartani a homeosztázisát, és ellensúlyozzák a káros térenergia hatásait. Hatósugaruk néhány
méter.
Ezzel a jelenséggel rokon a különböző formájú tárgyak által kibocsátott energiasugárzás. Mint
tudjuk, az élettelen tárgyaknak is van aurájuk. Normál körülmények között
ez az energiakisugárzás olyan gyenge, hogy számottevő hatást nem gya-
korol ránk. Vannak azonban olyan geometriai formák, amelyekből a
formahullámok koncentráltan áramlanak ki. Ilyenek az egymást de-
rékszögben keresztező vonalak, vagy térbeli tárgyaknál a különböző
szögű élek, és a homorú kiképzés. Kifejezetten erős sugárzást bo-
csátanak ki magukból a mágikus tárgyak. Ezek közül legismertebb az
óegyiptomi sírokból előkerült „Nílus kulcs”. A füles kereszthez ha-
sonló tulajdonságokkal bír a görög „Ф ” betűre emlékeztető idom is.
Amennyiben egy réz vagy vasgyűrűt azonos anyagból készített rúdra
erősítünk úgy, hogy az elfektetett gyűrű a rúd végén szimmetrikusan helyez-
kedjen el, akkor egy harmonikus, káros sugarakat semlegesítő eszközt kapunk. Ez a hatás azonban
csak megfelelő tájolás esetén indul meg. Ha a nyakunkban vagy a ruhánkon, kitűzőként viseljük,
úgy kell elhelyezni, hogy a szára lefelé nézzen. Amennyiben vízszintesen (pl. a szobánkban)
használjuk, akkor oly módon kell tájolni, hogy a szára pontosan az Északi mágneses sark felé
irányuljon.
Jótékony helyett kifejezetten káros formahullámokat kapunk, ha a gyűrűt kettévágjuk, és ezt az
eszközt úgy szereljük össze, hogy a félkörök háttal illeszkedjenek a rúdhoz. Ennek a cirill „Ж”
betűhöz hasonló alakzatnak a közelében nyugtalanság, álmatlanság lesz úrrá rajtunk, és nagyon
hamar megbetegszünk. Az összetett geometriai alakzatok is erőteljes energiahullámokat bocsátanak
161/434
ki magukból. A szimmetrikus formák kedvezően befolyásolják az élővilág egyensúlyi állapotát, az
aszimmetrikus formák viszont ártó energiákat szabadítanak fel. Ismert jelenség, hogy a homorú
tükör összegyűjti, fókuszálja a fénysugarakat. A megfigyelések szerint ez a mágneses sugárzások
esetén is igaz, ezért ne tartózkodjunk homorú tárgyak tengelyében, és főleg ne a fókuszpontjában.
A káros hullámokat kibocsátó formasugárzók előzőleg említett változata csak véletlenül, egy
helytelenül kialakított virágtartó, vagy más kovácsoltvas dísztárgy révén kerülhet a lakásba. Minden
háztartásban megtalálhatók azonban a kártékony sugárforrásoknak egy kevésbé veszélyes, de jóval
gyakoribb formája, a hengeres testek. Amennyiben páros számban találhatók a helyiségben, akkor a
kisugárzásuk legerjeszti egymást; páratlan számban, egy sorban elrendeződve viszont fokozott
gerjesztés lép fel. Ennek a többnyire palackok, befőttesüvegek, lábasok, fazekak formájában
megnyilvánuló idomnak az egészségkárosító kisugárzása akkor válik igazán érzékelhetővé, ha
néhány centiméternyi víz vagy más folyadék is található benne. A gondot nem a víz okozza, mivel a
víz magához vonzza a földsugárzást, így jelenléte akár hasznos is lehetne. A baj az, hogy az
edényben levő folyadék fenéktükre, valamint a folyadékfelszín által alkotott felső tükör között
turbulencia alakul ki, melynek következtében a víz a magába gyűjtött mágneses sugarakat
felerősítve kisugározza magából. Ez a sugárzás túlnyomórészt felfelé irányul, de ha a fenéktükör és
a folyadékfelszín valamilyen szöget zár be egymással, akkor a kisugárzás ferde irányú lesz.
Megszűnik azonban ez a jelenség, ha a félig kiürített palackot elfektetjük. A másik megoldás, hogy
valamilyen tárgyat (pl. egy rézgyűrűt, rézkarikát) teszünk az edény aljába. Ezzel megtörik az alsó
tükör reflektáló hatása, ami meggátolja a turbulencia kialakulását a két folyadékfelület között.
Mindezekre nincs szükség, ha a palack tele van. Ez esetben ugyanis az összeszűkülő nyakrész
megszünteti a felső folyadéktükröt. Nem érvényesül ez a hatás a korábban gyártott benyomott
fenekű palackoknál sem.
Ez a jelenség magyarázatot ad a vízérsugárzás kialakulására is. A föld mélyén található vízerek
ugyanis nem csőszerűen folynak, hanem ugyanúgy, ahogy a felszíni folyók. A legtöbb folyó medre
lapos, és felette párhuzamosan helyezkedik el a víztömeg felszíne. Csupán a folyómeder partjai
lejtősek, ami azt eredményezi, hogy a turbulencia szempontjából ideális négyszög keresztmetszet
trapézzá torzul. Ennek a feje tetejére állított trapéznak az alja azonban továbbra is párhuzamos
marad a vízfelszínnel, így létrejön az a sajátos hatás, melynek következtében a két felület közötti
víztömeg magához vonzza a környezetből kiáramló mágneses sugarakat. Ennek koncentrált
kisugárzása azonban ez esetben nem történik meg, mivel a turbulencia kialakulását a felső víztükör
megtörése is megakadályozhatja. Egy szabadban levő vízfelület esetén ez elkerülhetetlenül létrejön,
hiszen a szél állandóan hullámokat kelt rajta, és a víz színén úszó tárgyak is lehetetlenné teszik a
tükörsima felület kialakulását.
Mindezen zavarok nem érvényesülnek a föld alatt. Vízerek esetén a hatást fokozza a víz által
simára koptatott fenék is. Ez azért jön létre, mert a föld mélyén levő kőzetek általában
keményebbek, mint a felszíni folyók laza, homokos medre. A sugárzás erőssége a vízoszlop
magasságától, felülete pedig az alsó víztükör szélességétől függ. Intenzitására nincs számottevő
hatással a víz áramlási sebessége, sőt a kisugárzás álló folyadékoszlop esetén a legerősebb, mivel a
felső víztükör ekkor a legsimább. A víz lassú áramlása viszont nagy valószínűséggel hatást
gyakorol a kisugárzott energiahullám frekvenciaspektrumára, ami döntően befolyásolja, hogy a
sugárzás milyen betegséget vált ki a szervezetben.
Egy rendkívül erős homogén energiabehatás következménye az ár-apály jelenség, amely a
hozzánk meglehetősen közel álló nagy tömegű Hold gravitációs vonzásának tudható be. A Hold
azonban az élettelen anyagokon kívül az élőlényekre is hatást gyakorol. A népi megfigyelés szerint
azokat a gyógynövényeket, amelyeknek a leveleit, illetve virágját hasznosítjuk, legjobb teleholdkor
szedni, mert ilyenkor a Hold vonzóhatása következtében a növényi nedvek nagy része a szárba
húzódik. Ennek megfelelően újhold idején célszerű azokat a gyógynövényeket begyűjteni,
amelyeknek a gyökerét hasznosítjuk. Ugyanezen okok miatt azokat a növényeket, amelyek a föld
felszíne felett hozzák a termésüket, holdtölte idején; azokat pedig, amelyeknek a földben fejlődik ki
a termésük, a holdfogyatkozás időtartama alatt kell kiültetni. Ezt a hatást tovább növeli a Napból
kiáramló negatív energiasugárzás is. Ezért a természetgyógyászok szerint a gyógynövények
162/434
hatóereje akkor a legnagyobb, ha délben vagy koradélután végezzük a begyűjtést. Ez a módszer
természetesen csak abban az esetben követendő, ha a növény szárát, levelét, vagy a virágját
kívánjuk hasznosítani. Amennyiben a gyökerére van szükségünk, ennek legoptimálisabb begyűjtési
időpontja éjfélkor van.
A növények telepítésénél is célszerű figyelembe venni a Hold állását. A fogyó hold idején
ültetett növénynek erős gyökerei lesznek. A növekvő holdnál vetett magok elgazosodnak, míg az
újhold vetése kitűnő termést hoz. A haszonállat-tartásnál sem árt figyelembe venni a holdjárást. A
növekvő holdnál megtermékenyített állatok erős, egészséges utódokat hoznak világra. Az őskorban
ezek az ismeretek még hozzá tartoztak a mindennapjainkhoz, mivel akkoriban nem volt más módja
a gyógyításnak. Mára azonban elfelejtődtek, mert a természetes hatóanyagokat szintetikus
vegyszerekkel helyettesítjük. Ma már csak egyes népmesei motívumok őrzik ezeknek a szabályoknak
a jelentőségét. Pl.: „Menj el teliholdkor a hetedik hegyen túlra, ásd ki éjfélkor a csodagyökeret, vidd
haza, és áztasd forró vízbe.” Ezek a történetek bizonyítják, hogy az ősi népi gyógyászat csodákra is
képes volt. Ez a lehetőség számunkra is fennáll, csak élni kell vele. (Nálunk az „Ideál” című
folyóirat közöl részletes vetési és betakarítási naptárt 1 hónapra előre. Ha holdfázisokra bontott
naptárra van szükségünk, azt az „Elixír” magazinban találhatjuk meg, negyedévenként előre
megadva. A Természetgyógyász Magazin januári számához pedig egész évre szóló falinaptárt
mellékelnek a holdfázisokról.)
Hosszas megfigyelések alapján újabban összefüggéseket fedeztek fel a növények
élettevékenysége, és a sziderikus holdritmusok között is. Pl. ha a Hold a Bika, a Szűz vagy a Bak
jegyében áll, az kedvez a gyökérképződésének, vagyis ezek az ültetés napjai. A „levélnapok” azok,
amikor a Hold a Rák, a Skorpió vagy a Halak jegyében áll. Ilyenkor különösen jól növekednek a
levelek és a hajtások. Az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő csillagképben álló Hold a virágzást; a Kos, az
Oroszlán és a Nyilas pedig a termés, a gyümölcs beérését ösztönzi. Az állatöv jegyeivel kombinált
részletes holdnaptárhoz a „Természetgyógyász magazin” asztrológiai rovatából juthatunk hozzá, az
esedékes hónapra megadva. Mellesleg a sziderikus holdritmusok nem csak a növények fejlődésére,
hanem az emberi tevékenységre is kihatnak. A Természetgyógyász magazin részletesen leírja azt is,
hogy mikor, mit érdemes csinálni. Ez a lista folyamatosan bővül. Általános szabályként
elmondható, hogy amit meg akarunk teremteni a szervezetünkben, azt növekvő; amitől viszont
szabadulni szeretnénk, azt fogyó holdnál tegyük.
A homogén kisugárzások intenzitása és frekvenciája nagymértékben függ a tárgy méretétől,
színétől és egyéb fizikai jellemzőitől. Ezt látszik alátámasztani a bőrlátás jelensége is. Mint
ismeretes, a bőrlátók olyan ritka képességű személyek, akik az ujjaik vagy egyéb testrészeik ideg-
sejtjeinek rendkívüli érzékenysége folytán érintés útján is képesek érzékelni az energiakisugárzást,
és a sugárzás jellege alapján következtetni tudnak a tárgy színére és alakjára. Ezek az emberek
eltérő alapon, eltérő színű betűket – letakart állapotban is – könnyen elolvasnak. A velük végzett
laboratóriumi kísérletek során kiderült, hogy gumikesztyűben, sőt infravörös fényben is képesek
felismerni a színeket. Egy angol festőművész esetében a kézlátás oly mértékben kifejlődött, hogy
vaksága ellenére nagyméretű színes képeket is képes készíteni. Andrew Thorpe26 festményein nem
otromba krikszkrakszok láthatók, hanem ágaskodó lovakon ülő keresztes lovagok, és mögöttük
részletesen kidolgozott vadregényes hegyvidéki tájak. A bőr rendkívüli képességei nem
korlátozódnak a fény- és színérzékelésre. Egy olasz lány azon túlmenően, hogy a fülével látott, az
állával és a sarkával szagolni tudott. A természetben előforduló energiasugárzásokat nem csupán
érzékelni, de néha kísérő jelenségek formájában látni is lehet.
Pusztító erejű földrengések előtt nem egyszer sarki fényhez hasonló fényjelenségek figyelhetők
meg az égen. Ezek a földrengésfények a légköri ionizáció következtében jönnek létre, melynek
közvetlen kiváltó oka a föld mélyéből kiáramló intenzív szubatomi energiasugárzás. 1976 nyarán a
kínai Tangsan lakói is különös fényvillanásokat láttak az égbolton. Másnap egy 7,8-as magnitúdójú
földrengés romba döntötte a várost, és 240 ezer ember lelte halálát az épületek alatt. Az 1755-ös
lisszaboni földrengés során is „az eget villámok fénye világította meg”. A Richter-skála szerint 8,7-es
erősségű földrengés 70 ezer ember halálát okozta. A villámok által létrehozott fényjelenségekhez
26
endrú szó(r)p
163/434
hasonlították a földből kiáramló intenzív energiahullámok levegőmolekulákra gyakorolt ionizáló
hatását. 1969-ben Japánban le is fényképezték ezt a sajátos jelenséget. Némelyik képen vörös
sávok, másokon kékes fény látszott. 1999-ben az Izmit városát ért földrengés előestéjén a török tévé
egy fénygömbszerű jelenséget mutatott be.
Rendkívül érdekes kísérőjelensége még az energiasugárzásoknak, hogy minden tárgy, minden
élőlény bárhol van is, bárhol jár is, energianyomokat hagy maga után. Az anyagra jellemző
specifikus sugárzás impregnálódik más anyagokba, és ezek az energianyomok hosszú ideig
megmaradnak. Sokan azt hiszik, hogy a nyomozó kutyák a szag után követik a bűnözőket, vagy a
madarak a környezetükben észlelt szagok alapján találják meg a saját fészküket, illetve a méhek a
kaptáraikat. Ez azonban csak a látszat. Nagy a valószínűsége annak, hogy az állatok az
energianyomok alapján keresik meg az egyes tárgyakat és személyeket. A közelünkben levő
tárgyak szintén átveszik a testünkre jellemző energiakisugárzást, ezért amikor valakinek a
használati eszközét a kutya orra elé helyezik, az elsősorban nem szagmintát vesz, hanem ráhango-
lódik erre a speciális frekvenciájú energiasugárzásra, és a továbbiakban azt keresi. Ennek
bizonyítéka, hogy a nyomkövető kutyák erős ellenszélben is biztosan végzik feladatukat. A víz,
különösen a folyóvíz azonban eltünteti, lemossa az anyagba impregnálódott energianyomokat, így
egy nagyobb eső után a nyomkövető kutyák tehetetlenek lesznek. A folyóvíz azonban nem szünteti
meg a tárgyak saját energiakisugárzását, így ennek és a táj domborzati viszonyainak kisugárzása
alapján az állatok a postagalambokhoz hasonlóan egy kiadós eső után is hazatalálnak otthonaikba.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az állatok nem használják ki a rendkívül fejlett szaglóérzéküket is.
Ha a kutya keres valamit, akkor többnyire a szag után tájékozódik, de ha egy eléje tartott
energianyomokat tartalmazó tárgy alapján nyomozásba kezd, akkor az orra csak annyiban segíti
ebben a tevékenységben, mint amennyiben az ember látószervét segíti a hallószerve a tájékozódásban.
Ezt legmeggyőzőbb módon a hegyimentő kutyák bizonyítják, mert ezek az idomított állatok több
méter vastag, szagzáró jégréteggel borított hólavina alatt is képesek megtalálni a szerencsétlenül járt
embereket. A mentőkutyák a víz alatt is képesek megtalálni a vízbe fúlt áldozatot. Azt pedig mindenki
tudja, hogy a víz kitűnő szagzáró anyag. A környezet által kibocsátott szubatomi energiasugárzás
annyira részletes képet szolgáltat a világunkról, hogy hagyományos érzékszervek nélkül is kitűnően
lehet tájékozódni benne. Erre legmeggyőzőbb példa a termeszhangya, amelynek nincs szeme, orra,
füle, bőre; ennek ellenére értelmi képessége, a környezetében való tájékozódó képessége és
teljesítménye sok tekintetben meghaladja az emberét.
Ismét visszatérve a telepátiára, az emberi agy nemcsak telepatikus érzékelésre alkalmas, szellemi
képességeinkre támaszkodva mi már teljes folyamatában látni is tudjuk az eseményeket. A képi
kapcsolatfelvétel az Agykontroll gyakorlatokból már elsajátított módon Hatékony Érzékelés
Kivetítés útján lehetséges. A legfejlettebb élőlény, az ember tehát szellemi képességeihez méltó
módon egy színes televízió által nyújtott komfort szintjén értesülhet a földi és kozmikus
eseményekről, míg a növény- és állatvilágnak be kell érnie „távirati” szintű információközléssel, a
telepátiával.
Az eddigi fejezetek figyelmes áttanulmányozása után még a leghitetlenebb olvasóban is felmerül
majd a gyanú, hogy az okkultnak nevezett jelenségek talán mégiscsak léteznek a valóságban.
Egyébként egyre többen meg vannak győződve arról, hogy nem vagyunk már messze attól az
időponttól, amikor valaki matematikailag is meg fogja fogalmazni az egységes tér és idő elméletet,
amelybe a már ismerteken kívül a ma még ismeretlen fizikai jelenségeknek is pontosan
meghatározott helyük lesz. Az egységes fizikai rendszernek a megismerése határtalan távlatokat fog
megnyitni az emberiség előtt, és csak rajtunk múlik, hogy mire fogjuk használni a kezünkbe került
lehetőséget.
Budapest, 1990. május

164/434

165/434
V. fejezet
AZ ÉLET MOZGATÓRUGÓI; JÖVŐKÉP
A természetgyógyászati módszerek tárháza szinte kimeríthetetlen. A legfontosabbakat már
megismertük az előző fejezetekben, most lássuk a legkellemesebbet.

Régóta alkalmazott természetes gyógymód az aromaterápia. Az illóolajok és illatos növények az
emberiség legrégebbi gyógyszerei közé tartoznak. A különféle illóolajok zsíroldékonyságuk
következtében nem csak az orr- és száj nyálkahártyáján, a gyomor-, valamint a bélcsatornán át
képesek felszívódni, hanem a bőrön keresztül is. Fajtától függően 20-120 perc a felszívódási idejük,
és jelenlétük kimutatható a véráramban is. Kiválasztásuk elsősorban a tüdőn keresztül történik, ami
kb. 0,5-2 óra múlva indul meg. Napjainkban az illóolaj-tartalmú fürdőkészítmények bevonultak a
fitoterápia eszköztárába is. A fürdőkivonaton kívül gyakori alkalmazási módja még az illóolajoknak
a tinktúra (alkoholos kivonat), a gél, a kenőcs és a paszta. Belső használat esetén az illóolajok
étvágygerjesztő-, epestimuláló-, szélhajtó-, köptető-, görcsoldó-, gyulladáscsökkentő-, fertőtlenítő-,
vizelethajtó-, nyugtató-, szívműködést és vérkeringést serkentő-, tejelválasztó-, hormonális- és
féreghajtó hatást fejtenek ki a szervezetben.
Külsőleg alkalmazva legjelentősebb hatásuk, hogy vérbőséget idéznek elő a bőrben, és az alatta
elhelyezkedő szervekben, ezért jó eredmény érhető el velük a sportorvosi gyakorlatban, a rándulás,
ficam, zúzódások, izomgörcsök kezelésénél. Jelentős sikerre számíthatunk az ízületek reumás
megbetegedései, a lumbágó és egyes ideggyulladások (pl. ülőidegzsába, váll-karszindróma) esetén
is. Megfelelő koncentrációban az illóolajok külsőleg szintén alkalmasak fertőtlenítésre, sőt helyi
érzéstelenítő (hűsítő) hatásuk is van. Az illóolajok különleges felhasználási területe a
levegőfertőtlenítés. Különösen a citrom héjából kinyert olaj alkalmas erre a célra. Egy pohár forró
víz tetejére cseppentsünk 5-6 csepp citromolajat, és tegyük a szoba közepére. Kb. 1 óra múlva az
illóolaj elpárolog, és a helyiség levegőjében található vírusokra, baktériumokra, gombákra
rátelepedve szinte minden kórokozót elpusztít.
A gyógy- és fűszernövényekből kivont olajak nem csak gyógyítják, hanem stimulálják is a
szervezetet. Ráadásul ezt mellékhatásmentesen teszik. Brit kutatók érdekes megfigyelést tettek:
borsmentával jobban megy a munka. Ha valaki munka közben borsmentaolajat szagolgat, jobban
tud koncentrálni. Mindezt kísérletekkel igazolták. Két felnőtt csoportot nehéz iskolai feladatok
megoldásával bíztak meg, miközben 5 percenként az egyik csoport friss levegőt, a másik pedig
borsmentaolajjal dúsított levegőt kapott. A megfigyelések szerint a borsmentaolajos csoport 40%-
kal jobban teljesített, mint a kontrollcsoport tagjai.
Nem mindegy hol szerezzük be az illóolajokat, mert a különböző készítmények hatékonysága az
illóolaj koncentrációján és a felhasznált hordozóanyagon kívül a minőségtől is függ. Nem megfelelő
tisztaságú illóolaj használata esetén bőrirritáló és allergiás megbetegedések léphetnek fel. Különö-
sen vonatkozik ez a terpentin- és a borókaolajra. Ezért csak hivatalosan engedélyezett terméket
vásároljunk, tartózkodjunk a minőségi tanúsítvány nélkül forgalmazott illóolajoktól. Jó minőségű
terméket a fitotékákban (gyógynövényboltokban) kaphatunk. Nagyon fontos még, hogy az illóolaj
természetes alapanyagú legyen. A szintetikus úton előállított illóolajok, kölnik, parfümök nem
mások, mint vegyszerek, amelyek nem rendelkeznek semmilyen gyógyhatással. A beszerzésnél
fordítsunk gondot a szavatossági időre is, mert egyes olajok hajlamosak a gyors avasodásra. Az
állagromlás lelassítása érdekében az illóolajokat légmentesen lezárva, hűtőszekrényben célszerű
tárolni. Különösen a kámforolajnál ügyeljünk a légmentes visszazárásra, ellenkező esetben a
következő használatnál már csak az üres üveget találjuk a helyén.

166/434
Pszichoorientációs gyógyítás
A pszichoorientációs gyógyítás elkezdésének legfőbb és egyben legnehezebben elérhető
feltétele az alfába jutás. A IV. fejezetben több módszert is megismertünk, melyek az alfa
frekvenciatartományba való lejutást segítik elő. Az alfa tartomány birtokbavételének alapvető
feltétele azonban a hit, a vágy és az elvárás megléte. Akinek nincs problémája az egészségével, és
nem vágyik arra sem, hogy másokat gyógyítson; aki az egyes szabályok alkalmazása során nem
várja el a kívánt gyógyító hatást; vagy aki nem hisz ennek a módszernek a hatékonyságában, az
nem fog ezen a téren eredményeket elérni. Ahhoz, hogy valaki az abszolút világ által kínált
előnyöket kihasználhassa, nyugalomra és lelki békére van szüksége. Ezen túlmenőleg
elengedhetetlenül szükséges a Magasabb Intelligenciával való érintkezésbe lépés eltökélt szándéka.
Aki negatív érzelmeket táplál ezzel a módszerrel szemben; aki ideges, agresszív vagy a Magasabb
Intelligenciával való kapcsolatteremtési szándéka nem elég komoly; az nem fog lejutni alfa szintre,
vagy nagyon könnyen kibillen onnan.
A hatékonyság növelése
Mint az előző fejezetben láttuk, az önszuggesztiós gyakorlatok során is nagyon fontos a vágy.
Nem mindegy azonban, hogy a vágyunk mire irányul. Ha káros szenvedélyeink vannak, nem arra
kell vágynunk, hogy leszokjunk a dohányzásról, vagy az alkoholról. Mindig a leszokásból eredő
előnyökre vágyjunk, így a siker nem marad el. Képzeljük el, hogy ha nem iszunk, akkor nem
pusztulnak el az agysejtjeink, meggyógyul a májunk, fokozatosan visszanyerjük testünk korábbi
kondícióját. Kitisztul az agyunk, rendeződik a magánéletünk, képességeinknek megfelelő munkát
találunk, és ezentúl emberszámba vesz bennünket a társadalom. Ha erre vágyunk és elvárjuk
magunktól a sikert, akkor ez, ha nehezen, is de be fog következni. Amennyiben az akaratunk nem
elég szilárd ahhoz, hogy leküzdjük káros szenvedélyeinket, hívjuk segítségül a képzeletünket. A
vágyaink által sarkallt képzelet annyira erős, hogy legyőz minden nehézséget, és célba juttat minket.
Az Agykontroll gyakorlásának előrehaladott stádiumában képesek leszünk arra, hogy agyunk
frekvenciáját oly mértékben lecsökkentsük, hogy az alfa tartomány alá jussunk. Önmagunk
gyógyítása a 7-14 Hz közötti alfa tartomány kb. felénél, 10 Hz-en valósítható meg a
legkönnyebben. Ahhoz, hogy másokat is gyógyítani tudjunk, alapszintre, azaz 7 Hz-re kell
lemennünk. Ha agyfrekvenciánkat tovább csökkentjük, lejutunk thétába. A 4-7 Hz közötti théta
tartományban sok csodás dolog történhet velünk. Azon kívül, hogy a normál mélységű alvás ezen a
szinten zajlik, ebben a frekvenciatartományban hozható létre a hipnózis, és itt kezdődnek a
parapszichológiai jelenségek is. Az öngyógyítás szempontjából a théta szint szintén nagyon fontos,
mivel ebben a frekvenciatartományban agyunk közvetlen kapcsolatba kerül sejtjeinkkel,
szöveteinkkel és szerveinkkel. Ezen a frekvencián gondolatainkkal a Magasabb Intelligencia
közvetítése nélkül is gyógyíthatjuk magunkat. Gondolatban megfogalmazott üzenetekkel
irányíthatjuk vegetatív idegrendszerünket, gondolati úton energiát irányíthatunk bármely
szervünkbe, helyreállíthatjuk meridiánjaink energiaegyensúlyát, vagyis teljes mértékben
rendelkezhetünk a testünk felett.
Ezt a módszert egyébként a jógik már évezredek óta használják egészségük fenntartására. Ez a
magyarázata annak a megfigyelésnek is, hogy egy jógi bármikor képes testhőmérsékletét
lecsökkenteni, a pulzusát tetszőleges módon gyorsítani vagy lassítani, és nyílt seb esetén a vérzést
megállítani. Ebben az állapotban a test oly mértékben az agy irányítása alatt áll, hogy gondolati
úton sebeket is elő lehet idézni a bőrön, de a már meglévő sebeket meg is lehet gyógyítani. Azok
a fakírok, akik élve eltemettetik magukat, szintén ezen az agyfrekvencián csökkentik le
percenkénti levegővételeik számát a minimumra. A légzésszám csökkentésével lelassítják
szívritmusukat is, és utasítást adnak a sejtjeiknek, hogy az anyagcsere-tevékenységet csökkentsék
a lehető legkisebb szintre. A théta szintű tevékenység hátránya az alfa szinten történő
gyógyítással szemben, hogy nehezebben kivitelezhető, és a hatékony gyógyuláshoz
elengedhetetlenül szükséges szervi funkcióink elmélyült anatómiai ismerete. Erre azért van
167/434
szükség, mert mint már szó volt róla ezen a szinten nem a Magasabb Intelligencia irányítja a
gyógyítás folyamatát, így könnyen előfordulhat, hogy ártunk magunknak. Itt szükséges
megemlíteni, hogy théta szinten nem csak magunknak, hanem másoknak is árthatunk. A
hipnotizőr akaratától függően a médium testén is létrehozhat sebeket úgy, hogy közvetlen
összeköttetést teremt az illető agyával. Alfa szinten kizárólag a Magasabb Intelligencia
közvetítésével tevékenykedhetünk, így ebben a tartományban ártani nem tudunk. Théta szinten
azonban a Magasabb Intelligencia már meg is kerülhető, és az egyén saját felelősségére is
tevékenykedhet.
Ezt a lehetőséget használják ki a fekete mágia hívei, amikor parajelenségeket idéznek elő bűnös
célok érdekében. Manapság kezd divatba jönni a fehér mágia. Erről a modern boszorkányságnak
nevezett kuruzslásról tudni kell, hogy csak látszólag tűnik ártalmatlannak. Valójában ugyanolyan
veszélyes, mint a fekete mágia, mivel észrevétlenül kerülünk a gonosz erők hálójába. A Biblia
szerint: „Aki a gonoszt idézi, annak előbb-utóbb szembe kell néznie vele.” Ez a szembenézés
azonban könnyen végzetessé válhat. Vagy az életével fizet érte a kísérletező, vagy az idők
végezetéig a Sátánt kell szolgálnia.
Ezzel a témával kapcsolatban feltétlenül szólni kell arról, hogy a fekete illetve fehér mágia nem
az ördög öncélú tudománya, hanem mindennapi világunk szerves része. A világegyetem fejlődése a
dualizmus jegyében zajlik, így minden jónak van egy rossz ellentétpárja. A mágia ellentétpárja a
parapszichológia. Amit a parapszichológia eszközeivel el lehet érni, azt a fekete mágusok is
produkálni tudják, a különbség csak a céljaikban van. Amíg a parapszichológusok igyekeznek a Jót
szolgálni, addig a fekete mágia hívei képességeiket a Rossz szolgálatába állították. Ahogy bárki
eldöntheti, hogy élete során jó vagy rossz emberré váljon, így arról is dönthet, hogy az abszolút
világgal kapcsolatba lépve milyen erőket szolgáljon. Aki a becsületes, a tisztességes utat választja,
az messzemenően tartózkodjon attól, hogy a mágia eszközeit használja. Ne engedjük azt se, hogy
ezek a sötét erők önszuggesztió által, a félelmeink, a képzelőerőnk közvetítése útján kerüljenek
közel hozzánk. Akinek tiszta a lelke, annak nincs mitől tartania, félelmeinktől pedig agyunk átprog-
ramozása útján eredményesen megszabadulhatunk. Ha az Agykontroll módszerével saját erőnkből
nem tudunk megszabadulni a fóbiától, vagy az akaratlanul magunkra vont rontástól, keressünk fel
egy képzett hipnotizőrt, aki egy általa létrehozott energia-védőköpeny alatt mentesít bennünket ettől
a nemkívánatos hatástól. Azokra, akik a fekete mágia, a sátánizmus szolgálatába állnak kegyetlen
büntetés vár, mert a sátáni erők végleg kiterjesztik rájuk a hatalmukat, és a bűnt kell szolgálniuk az
idők végezetéig. Aki tehát a karmikus ciklusa után Istenhez és nem a Sátánhoz akar megtérni,
vagyis a mennyországot választja a pokol helyett, az messzemenően tartózkodjon a mágia
mindennemű megnyilvánulásától. A Biblia szerint: „A gonosz közöttünk lakozik, ám ha tisztán
látunk ebben a dologban, akkor védekezhetünk ellene.”

A IV. fejezetben szó volt a hatás-ellenhatás törvényéről, a környezet ellenállásának hatványozott
megnyilvánulásáról. Az emberi lélek fejlődését azonban nem csupán statikus erők befolyásolják,
hanem egy jellegzetes periodicitás is megfigyelhető ebben a folyamatban. Ez a jelenség a közismert
egyszer fenn, egyszer lenn esete. Ahhoz, hogy a lélek fejlődhessen, nehézségekre, terhelésre van
szüksége. A végtelenségig terhelt lélek azonban elnyomorodik, szükség van az időnkénti
felengedésre, a fáradalmak kipihenésére. Sorsunkban tehát a hullámvölgyeket periodikusan
hullámhegyek követik. A csúcson való tartózkodás szintén nem tarthat sokáig, mert ez egyrészt nem
szolgálja a lélek fejlődését, másrészt a mindig sikeres ember egy idő után elbízza magát,
határtalannak képzeli erőit és képességeit. A léleknek szüksége van a kudarcokra is, hogy
tanulhasson belőlük. A krízisek tehát elengedhetetlen velejárói életünknek, ezért ne féljünk tőlük. A
pozitív módon kezelt kudarc idővel még előnyünkre válhat. Aki úgy rendezi be az életét, hogy
mindenben abszolút biztonságra törekszik, az a saját fejlődését akadályozza meg. Spinoza szerint:
„Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.”

168/434
A jelenlegi még nem éppen tökéletes világunkban azonban a kényszerű sorsfordulatoknak
sokszor büntetés jellege is van, mivel a ma embere hatalma, sikerei csúcsán hajlamos arra, hogy
antihumánus cselekedeteket vigyen véghez, visszaéljen kedvező helyzetével. A fejlődés törvénye
azonban nem tűri az egyensúly megbomlását, ezért egy idő után visszaállítja a dolgok normális
menetét. A Biblia szerint így lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők. A törvényszerű
bukás igen gyakori oka még az öntömjénezés, mely leglátványosabban a politikában nyilvánul meg,
személyi kultusz formájában. Aki lépten-nyomon dicséri önmagát, vagy megköveteli környezetétől,
hogy okkal-ok nélkül magasztalják tetteit, az egy idő után földre szállt istennek hiszi magát, és
teljesen elveszti az önkontrollt saját személyisége felett. A képmutató, öntelt viselkedés azonban
ellenszenvet kelt Istenben, és gyűlöletet szít az emberek lelkében. Az ilyen magatartásnak
elkerülhetetlen következménye a bukás, melynek kiváltói a legtöbbször azok lesznek, akiket a
zsarnokság korábban alaptalan dicshimnuszok szajkózására kényszerített. Így teljesedik be a
teremtésnek egy másik fontos törvénye, amely a Bibliában a következőképpen van megfogalmazva:
„Aki felmagasztalja magát, az megaláztatik, és aki megalázza magát, az felmagasztaltatik. Mert
ami az emberek előtt magasztos, az Isten előtt utálatos.”
Ez a bibliai idézet egyben utal ennek a törvénynek az ellentétpárjára is, vagyis arra az esetre,
amikor valakit nem felmagasztalnak, hanem éppen ellenkezőleg, megaláznak. Jézustól
megkérdezték egyszer, hogy: „Ki lesz a mennyországban a legnagyobb?” A válasz így szólt: „Az,
aki közületek a legkisebb!” Annak ellenére, hogy az emberiség történelmét szakadatlanul
végigkíséri az üldözöttek üldözőkön való felülemelkedésének szükségszerű bekövetkezése, a
zsarnokok mind a mai napig nem tanultak ennek az ősrégi törvénynek a minden akadályt elsöprő
érvényesüléséből. Történelmi elődeikhez hasonlóan a jelenkor diktátorai is minden eszközzel
igyekeznek ártani a nekik nem tetsző személyeknek, embercsoportoknak vagy népeknek. Eközben
figyelmen kívül hagyják azt a törvényt, hogy minél nagyobb üldözésnek van kitéve valaki, annál
magasabb szintre emeli őt a hatalom. Az üldözés elkerülhetetlen velejárója ugyanis, hogy a hata-
lom, az erő fokozatosan átáramlik az üldözött félhez, ami azt eredményezi, hogy az üldözött egyre
erősebb lesz, az üldöző viszont a saját sírját ássa meg ezzel a cselekedetével. Ebben a folyamatban
az üldöző és az üldözött közötti erőkülönbség előbb-utóbb az ellenkezőjére fordul, és minél
kegyetlenebb, minél embertelenebb az elnyomás, annál hamarabb következik be a fordulat.
Nem egy zsarnok ezt úgy próbálja megakadályozni, hogy kioltja ellenségei életét. Ezzel azonban
éppen ellenkező hatást ér el, mert cselekedetével nem hogy elpusztítaná, hanem örökre
halhatatlanná teszi ellenségei nevét, akik hőssé magasztosulva vonulnak be a történelembe,
mártírhaláluk évfordulóját pedig nemzeti ünneppé nyilvánítja az utókor. A megölt személyek csak
meggyötört testüket veszítik el, cserébe viszont a Mindenható kellőképpen megjutalmazza őket
állhatatosságukért, az elkövetkező életükben bőséges jutalmat nyernek kárpótlásul. Az sem
elképzelhetetlen, hogy a volt üldöző a továbbiakban az általa üldözött személyek alárendeltje,
kiszolgálója lesz, hogy ily módon a saját bőrén tapasztalja és tanulja meg a karma törvényének
szükségszerű beteljesülését. A büntetés azonban legtöbbször a zsarnok életében megkezdődik,
mivel a kiontott vér maggá válik, amely elkerülhetetlenül kihajt, és egyre terebélyesebbé
növekedve a diktatúra bukását eredményezi.
Érdemes ennek az egyetemes érvényű törvénynek a kozmikus hátterét is megvilágítani. A
médiumi közlések alapján a Gonosz csak átmenetileg diadalmaskodhat. Ellenfele fizikai
megsemmisítésével nem a saját, hanem az áldozat győzelmét segíti elő. Ha ugyanis egy igaz eszmét
hirdető embert meggyilkolnak, akkor az általa képviselt elvek kiszabadulnak a test korlátozó
burkából, és akadálytalanul útjukra indulnak. Miután a mártírrá vált személy a fizikai világban
lemondott a győzelemről, ezek az erők az abszolút világban számára megsokszorozódva jelennek
meg. Az áldozattá válás olyan erők aktiválását váltja ki az univerzumban, amelyek a hasonlóság
törvénye alapján magukhoz vonzzák a Jót szolgáló tiszta erőket. A fizikai világban ez azzal a
következménnyel jár, hogy a bukásra kárhoztatott ember minden korábbi kezdeményezését mágikus
erők özöne árasztja el. Minden, amivel a földi életében érintkezésbe került, szinte megszentelődik.
A kudarcba fulladt törekvéseihez szegődő segítő erők halála után aratnak győzelmet ellenfelei
felett, mégpedig olyan fölényes sikert, mely által az áldozat neve fennmarad az idők végezetéig,
169/434
élete példaértékűvé válik. Az általa kisugárzott erőből azok is bőséggel meríthetnek, akik hittek az ő
igazságában. Ez az erő egykori ellenségeit is elkerülhetetlenül szembesíteni fogja önmaguk
vétkével, napnál világosabbá téve a meggyalázói felett aratott diadalt.

A művészi irányzatok inspirálásán kívül a társadalmi tudat befolyásolásának szintén érdekes ese-
te, hogy minden kor más és más eszmeáramlatot vet felszínre, amely az emberi élet különböző
tevékenységeit juttatja előtérbe. Mindnyájan tudjuk, hogy az előző évszázadok korszelleme inkább
a művészeteknek kedvezett. Az építőművészet és a belső építészet pl. a barokkban és a rokokó
stílusban teljesedett ki. Ennek a stílusnak a részletgazdagságát ma már lehetetlenség utánozni, netán
felülmúlni. A mai művészeknek nincs türelmük ahhoz, hogy agyoncizellált alkotásokat hozzanak
létre; arról nem is szólva, hogy nem látják az értelmét a túldíszítésnek. Korunk tervezői a
funkcionalitásra helyezik a hangsúlyt, a díszítés háttérbe szorult. Az operaszerzés fénykora a múlt
század második felében, Verdi életében volt. Az előtte és utána született operák színvonala össze
sem hasonlítható az aranykorban írtakkal. A XX. század köztudottan a technikai fejlődésnek
kedvezett, de a modern művészeti irányzatok is ebben a korban bontakoztak ki. Közülük
legnagyobb jelentőségű a rock- és a diszkózene megszületése, melynek fénykora az 1960-as, ’70-es
és a ’80-as évek voltak. Soha nem fogunk olyan dallamos és fülbemászó könnyűzenei számokat
írni, mint ebben a három évtizedben. A harmadik évezredben is lesz könnyűzene, de ez inkább
hasonlít majd az űrzenéhez, mint a rockhoz.
Egy-egy tevékenység nem csak világviszonylatban válhat kiemelten színvonalassá, hanem egyes
földrajzi térségekben is. Ez különösen nagyobb embercsoportok erős fizikai- és lelki
megrázkódtatása esetén nyilvánul meg. Valószínűleg ennek tudható be, hogy kontinensekre
kiterjedő háborúk idején annyi sok kiváló művészegyéniség tevékenykedik a megpróbáltatásoknak
kitett földrajzi régiókban, amely se előtte, se utána nem figyelhető meg. Ugyancsak kiemelkedő
szerephez jut ezekben az időszakokban a sport. Magyarországon pl. 1953-ban, a kommunista
diktatúra tetőfokán a magyar „aranycsapat” olyan kiugró formában volt, hogy a londoni Wembley
stadionban 6:3-ra verte a világhírű angol futballcsapatot. (Az eredmény valójában 7:3 volt, de a
holland játékvezető egy szabályos gólt nem adott meg nekünk.) A 90 éve veretlen angoloknak a
budapesti visszavágón sem sikerült szépíteniük. 1954-ben a Népstadionban 7:1-es vereséget
szenvedtek.
Úgy tűnik, hogy nagyobb válságok idején a Mindenható ily módon próbál lelki vigaszt nyújtani
az embereknek, hogy legyen erejük elviselni a megpróbáltatásokat. Gondoljunk csak Chaplin
munkásságára, és a II. világháború idején alkotott „Diktátor” című filmjére. Ez a film a szövetséges
harctereket megjárva óriási mértékben növelte a fasiszta diktatúra ellen harcoló katonák kitartását,
és erkölcsi fölényérzetét. Ezekben az időszakokban az irodalomban is kiemelkedő alkotások
születnek. A háborús évek regényei közül még ma is nagy népszerűségnek örvendenek pl. Tolsztoj:
Háború és béke, Solohov: Csendes Don, Hemingway: Akiért a harang szól, vagy George Orwell:
1984 című műve.
Ennek a jelenségnek az ellenkezője figyelhető meg tartós béke idején, vagy olyan országokban,
ahol a nép hosszú ideje kispolgári jólétben és egzisztenciális biztonságban él. Az ilyen helyeken az
élet minden területén többnyire csak átlagteljesítmények születnek. Úgy látszik, hogy igaza van a
Bibliának, amikor azt írja, hogy „Isten csak a túl meleg és a túl hideg dolgokat kedveli, a langyosat
kiköpi”. Kizárólag oda, olyan helyekre ad nagy lehetőségeket, ahol azok óriási erőfeszítések és
harcok árán valósulhatnak csak meg. Messze elkerüli az olyan társadalmakat, ahol minden feltétel
adva van ahhoz, hogy a felmerülő nehézségeket legyőzzék, az ügyet könnyen célba juttassák. Ennek
alapján már érthető, hogy a gazdag, jóléti államokhoz viszonyítva miért születik nálunk annyi
világraszóló alkotás. Nem azért, mert mi olyan kreatívak vagyunk. Korántsem vagyunk olyan
tehetségesek, mint Isten kiválasztott népe. A magyarországi viszonyok annyira kedvezőtlenek az
alkotó munka számára, annyi nehézséggel, akadállyal, szenvedéssel, sőt tragédiával jár egy-egy
ötlet kidolgozása, hogy ez szinte ide vonzza az ihletet sugalló túlvilági erőket. Amióta csak
létezünk, szüntelenül pusztítjuk önmagunkat, történelmünk akár az önsorsrontás mintaképe is
170/434
lehetne, és ez a közeg termékeny talajt teremt az alkotó munkának. Érdekes, hogy mi még a
szülőhazától elszakadva sem
tudunk változtatni
mentalitásunkon. Egy ismert
mondás szerint, amíg más
nemzet fiai idegenben egymás
kezét fogják, mi egymás torkát.
Visszakanyarodva a fő mon-
danivalóhoz a Mindenhatónak nem
érdeke, hogy céljaink erőfeszítés-
ek nélkül valósuljanak meg. Nem
csak egyéni, hanem társadalmi
méretekben is érvényesül tehát
az ellenerő törvénye. Minden jel
szerint a személyes tudathoz ha-
sonlóan a közösségi tudat haté-
kony fejlődése is csak kellő súly
alatt mehet végbe. A kollektív
tudat fejlődése sem mentes attól a
hullámzástól, amely az egyszer
fenn, egyszer lenn állapotával jel-
lemezhető. Az egyes nemzetek
történelmének tanulmányozása során jól megfigyelhető, hogy hosszabb nyugalmi szakaszokat gyors
kaotikus szakaszok követnek, amelyek azután ismét hosszabb nyugalmi szakaszba mennek át.
Többek között ennek a szükségszerűségnek tudható be a béke és a háború periodikus váltakozása az
emberiség történetében.
Érdekes, hogy a Teremtő nem csak az egyes közösségek fejlődése során irtózik a „langyos”
közegtől, hanem az egyéni érvényesülés terén sem jutalmazza a lagymatag, határozatlan mentalitást.
Ahhoz, hogy valaki az élete során maradandót alkosson, nyomot hagyjon maga után, nem elég a
szakértelem, kurázsi is kell hozzá. Nem egy világraszóló tehetség életműve fulladt már az
érdektelenség mocsarába, mert az illető túl sok gondot fordított a körülötte élők elvárásainak a
kielégítésére, túl simára egyengette az útját azzal, hogy már jó előre leszerelte környezete rosszallá-
sának legkisebb megnyilvánulását is. Magyarországi viszonylatban ennek talán legkirívóbb példája
egy múlt századi költőnk, Endrődi Sándor élete. Endrődi Sándort Petőfi és Arany halála után a leg-
nagyobb élő költőnek tartották Magyarországon. Kiváló emberi tulajdonságokkal bírt, ezért
kortársai mindnyájan szerették. Költészetének virtuozitását a legmegátalkodottabb kritikusok is
elismerték. Ennek ellenére mégis elfeledett költő lett belőle, ma már senki sem emlékezik rá, neve
még az iskolai irodalomkönyvekből is hiányzik. A méltatlan feledés oka, hogy középen állt, mind
magánéletét, mind munkáját illetően semleges volt. Hegedűs Géza megállapítása szerint: „Bírál, de
nem gyűlöl. Hazafi, de nem nacionalista. Kitűnő költő, de nem vátesz. Haladó, de nem
forradalmár.” Ezzel szemben Petőfi „lánglelkű költőként” írta be nevét az irodalomtörténetbe, mert
munkássága mellett szívén viselte hazája sorsát is, így az 1848-as forradalom és szabadságharc
elindítója volt. Igaz, hogy ezért az életével fizetett, de az a 26 év ameddig élt mélyebb nyomot
hagyott a nemzet emlékezetében, mint a 70 évig élt Endrődi Sándor nyugodt, minden szélsőségtől
mentes pályafutásának teljes életműve.
Úgy tűnik, hogy a sors számára az egyéniség minden áron való érvényre juttatása, az élet
kihívásaival szembeni határozott fellépés annyira elengedhetetlen, hogy fontosságát tekintve
gyakran még a tehetséget is felülmúlja. Napjainkban ennek legkirívóbb bizonyítékát a popvilág
szolgáltatja, ahol jó néhány énekescsillag elsősorban nem a tehetségével, hanem a szinte már
botrányosnak számító megnyilatkozásaival és életformájával vált világhírűvé. A határozott élet- és
munkastílussal járó kockázatok nélkül tehát nincs tartós siker. Sokan életfilozófiájuknak tekintik ezt
a viselkedést. Madonna, az amerikai popdíva egyszer ezt nyilatkozta: „Inkább éljek egy évig
171/434
tigrisként, mint száz évig birkaként.” A legmélyebb nyomot pedig rendszerint azok hagyják maguk
után, akik létük lényegét annyira önpusztító módon fejezik ki, hogy életükkel fizetnek érte, idő előtt
áldozatává válnak állhatatos, karakán kiállásuk következményeinek. Az elhomályosíthatatlan
hírnévhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy így próbálja kompenzálni a sors azt az önzetlenséget,
ha valaki a legnagyobb kincsét, az életét áldozta az ügyért, amit rövid életében megalkuvás nélkül,
önmagát sem kímélve képviselt. Ennek a jelenségnek a felismerése egyébként nem új keletű. Már
az ókorban is gyakran emlegették a filozófusok. Sokan fanyar humorral vették tudomásul a
halhatatlanságnak ezt a módját. Erre mondta Zarathusztra: „Halj meg időben!”
Ez a követelmény nem csak a művészek világában érvényesül, hanem az élet minden területén.
A gazdasági életben sem díjazzák a kicsinyességet, a pitiáner viselkedést. Ismerjük a közmondást:
„Aki kifoszt néhány járókelőt, az gengszter; de ha több millió embert foszt ki, pénzügyi szakértő.”
Egy másik találó mondás szerint: „Aki egy embertől lop, az plagizál; aki több embertől, az kutat.”
Ez az univerzális törvény annyira erősen hat a társadalomra, hogy átmenetileg még a bűnözőket is
védi. Nem véletlenül tartják sokan, hogy „minél többet lop valaki, annál kevésbé esik bántódása”.
Talán azért huny szemet a Teremtő az ilyen jellegű bűncselekmények felett, mert a nagy tettek több
hasznot hajtanak a világnak, mint amennyi kárt okoznak a vele járó szélhámosságok. A büntetés
természetesen ezekben az esetekben sem marad el, de a kirívó tettek ereje halasztó hatályt gyakorol
a kiszabásukra. A nagystílű bűnözők csak életük végén, vagy a következő életükben nyerik el méltó
büntetésüket, amikor a sors már nem veszi hasznukat.
Mindebből látható, hogy a Teremtő mindenek fölé helyezte a fejlődés szükségességét. A fejlődés
legfőbb irányítója és kiegyensúlyozója az ellenerő megnyilvánulása. Az előzőekből azt is tudjuk,
hogy az ellenerő mértéke pozitív törekvéseink horderejétől függ. Minél nagyobb feladatba vágtuk a
fejszénket, annál nagyobb ellenállást kell leküzdenünk. Ehhez azonban állhatatosság és odaadás
szükséges. Ebből következik, hogy az elszántság, az elkötelezettség megléte minden más emberi
kvalitásnál fontosabb. Hiába a szorgalom, a tehetség, a magas fokú képzés; ha az állhatatosság, a
rendíthetetlenség és az odaadás hiányzik belőlünk, nem érünk el nagy dolgokat az életben. Nem vé-
letlen, hogy az élet tele van sikertelen tehetségekkel, meg nem értett zsenikkel, és többdiplomás
utcaseprőkkel. A szorgalom sem ér önmagában sokat, ha nem párosul türelemmel, kitartással. Ezek
az emberek annak tulajdoníthatják a kudarcukat, hogy nincsenek tisztában az univerzum
törvényeivel. Nem tudják, hogy létezik egy erő a világegyetemben, ami minden sikernek megkéri az
árát, nem engedi, hogy előrevivő céljaink erőfeszítések nélkül valósuljanak meg.
Sokan azt hiszik, elég tehetségesnek vagy szorgalmasnak lenni, illetve magas fokú képzettséget
szerezni, és máris biztosítva van a siker az életben. Az egymás után jelentkező nehézségek láttán
azután elkeserednek, és feladják a küzdelmet. Nincsenek tisztában azzal, hogy az akadályok csak
akkor hárulnak el, a Mindenható csak akkor nyitja fel a sorompót, ha erőfeszítéseink összessége
meghaladta az ellenerő mértékét. Ebből következik, hogy: Soha nem szabad feladni a küzdelmet!
Mielőtt belevágunk valamibe, mérjük fel, hogy képességünk, képzettségünk és egyéb adottságaink
elegendők-e a feladat elvégzéséhez, és képesek vagyunk-e feláldozni magunkat az ügy érdekében.
Ha úgy döntünk, hogy igen, attól kezdve tűzön-vízen át tartsunk ki az elhatározásunk mellett, még
akkor is, ha a kitűzött cél csak tengernyi szenvedések árán érhető el. Menet közben ugyanis már
nem tehetünk semmit. Ha kiszállunk a küzdelemből, biztosan veszítünk. Elveszítjük a
törekvéseinkbe fektetett rengeteg időt, pénzt, energiát, az egész addigi életünket. Ha viszont
továbbra is kitartunk, soha nem tudhatjuk, hogy erőfeszítéseink mértéke mikor éri el azt a szintet,
amikor átbillen a mérleg nyelve, és a sors utat nyit előttünk. A Biblia így biztatja a küzdelmüket
reménytelennek látókat: „Ne félj! Ellenségeid csak addig lövik feléd láthatatlan nyilaikat, amíg az
Úr megengedi nekik. Amikor lejár az idejük, minden rossztól megszabadulsz.”
Lehet, hogy eközben elszáll az életünk, és egyre valószínűbb, hogy siker helyett az öregség, a
halál vár ránk, mégse adjuk fel a küzdelmet. Ez esetben vigasztaljon bennünket a tudat, hogy az
átélt szenvedések jelentős mértékben elősegítették lelki fejlődésünket, amelynek a következő
életünkben nagy hasznát vesszük. A céljait feladó ember viszont megkeseredik, emberi ronccsá
válik, akinek az élete a legjobb esetben sem nevezhető másnak, mint vegetálásnak. A legtöbbször
azonban hanyatlás, visszafejlődés jellemzi ezeket az embereket, mert nem hagyja őket nyugodni,
172/434
hogy kudarcot vallottak. Lelkiismeret-furdalásuk következtében mind nagyobb bűntudatuk támad,
amelyet alkoholba vagy narkotikumokba fojtva képesek csak elviselni. Az ily módon történő bukás
automatikusan magával hozza az alacsonyabb osztályba sorolódást, ami azt jelenti, hogy ezek az
emberek a következő életükben jóval nehezebb körülmények közé születnek vissza.
Nem mindegy azonban, hogy milyen ügy mellett kötelezzük el magunkat. Néha előfordul, hogy
rossz cél felé haladunk. Ilyenkor nincs mit tenni, módosítani kell az életpályánkat. A helyes irány
érdekében gyakran alkalmazkodnunk kell a megváltozott viszonyokhoz is. Az állhatatosság tehát
rugalmasságot feltételez. Sajnos a kitartó emberek egy részében a tántoríthatatlanság nem az
állhatatosságnak, hanem a makacsságnak tudható be. A hajlíthatatlanság azonban nem szolgálja
sem az egyén, sem a világ érdekeit. A makacs, csökönyös ember lecövekel az eredeti elképzelése
mellett, és nem hallgat a józan ész által diktált érvekre, nincs tekintettel a körülményekre, megy a
saját feje után. Egy idő után már ő is látja, hogy rossz irányba visz az útja, de ekkor sem képes a
váltásra. Az ilyen ember ugyanúgy bukásra ítéli önmagát, mint az erejüket túlértékelők, a
megfutamodók; és sorsa nem lesz más, mint a küzdelmet feladóké.
Ha jól választottuk meg a célt, és sikerrel vettünk minden akadályt, akkor sem lesz könnyű
dolgunk. Az igazi nehézségek ugyanis a „célszalag” átszakítása után várnak ránk. Dalcsev úgy
jellemzi ezt az időszakot, hogy: „A harcos számára a győzelem órája a legnehezebb.” Az ember
legalattomosabb ellenfele akkor jön el, amikor végre sikeresen befejezi feladatát. Ez az ellenség mi
magunk vagyunk. Először is rosszkedvűvé válunk. Minél nagyobb dolgot hajtottunk végre, minél
nagyobb eredményt értünk el, annál nagyobb üresség támad utána a bensőnkben. Kornis Mihály
szavaival élve elmegy a kedvünk mindentől, legszívesebben kifutnánk az életből. Ha végre nem
utasít el bennünket a világ, hanem a keblére ölel, akkor ránk ront a dicsőség. A sok szenvedés után
a váratlanul jött nyilvános elismerés áldásnak tűnik, de valójában kísértés. Minél nagyobb a siker,
annál nagyobb bajba kerülünk. A tünetek: általános súlytalanodás, kellemesnek tűnő lebegés érzete,
minden könnyűnek tűnik. Futószalagon jönnek a korábban elérhetetlennek tűnt ajánlatok, a
különféle meghívások. A kapcsolatok kiépítése, a bennünket keresőkkel való beszélgetések,
tárgyalások egyre több időt vesznek el tőlünk. Ráadásul dől hozzánk a pénz, és folyton azon jár az
eszünk, hogy mire költhetnénk.
A siker ördöge egy pillanatnyi időt sem enged munkánk folytatására, újabb eredmények
elérésére. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem mi irányítjuk az életünket, hanem
sodornak bennünket az események. Nem leszünk képesek az újabb és újabb „lehetőségeket”
visszautasítani. Miért is hárítanánk el az ismert emberek, intézmények személyünk iránti
érdeklődését? Hiszen korábban ezt évtizedeken át nélkülöznünk kellett. Érethető, hogy most
kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. Eközben azonban lényegtelen dolgokkal telik meg az
életünk, hiábavalóságok körül forognak a gondolataink. Mivel az események középpontjában
állunk, mindenki érintkezésbe akar lépni velünk. Miután nem mondhatunk nemet, figyelmünk
ezerfelé aprózódik. Később megpróbálunk ugyan szelektálni a rajongóink között, de így sem
győzzük a kíváncsiskodók kielégítését. Olyanná válunk, mint egy popsztár, vagy egy filmcsillag.
Mindennel foglalkozunk, csak azzal nem, amivel kellene: az alkotó munkával. Ennek tudható be az a
jelenség is, hogy a Nobel-díjas tudósok túlnyomó része a díj odaítélése után már nem alkotott semmi
jelentőset. Legtöbbjük a hírnevéből él. Előadókörutakat szerveznek, és élménybeszámolókat tartanak.
Két előadás között szenzációhajhász újságírók kérdéseire válaszolnak, és az ily módon keletkezett
cikkekért hatalmas összegeket kapnak a bulvársajtótól.
A korábban nyíltan támadó gonosz erők most ezzel az ármánnyal térítenek le minket a korábbi
útról. Megszédítenek bennünket, elfelejtetik velünk eredeti feladatunkat. Miközben eltelünk
önmagunkkal, a sorozatos sikereinkkel, egyre kevésbé gondolunk a szürke mindennapok
gyötrelmes küzdelmeire, a valódi értékteremtésre. A népszerűség olyan, mint a kábítószer. Könnyű
rászokni, de nem lehet leszokni róla. Amikor elmúlik és ejtenek bennünket, súlyos elvonási tünetek
keletkeznek, ami depresszióhoz, önpusztításhoz vezet. Ez a folyamat szinte elkerülhetetlen, mert a
média, a nagyközönség folyton új arcokra vágyik. Ezért az ügyeletes sztárok jönnek-mennek.
Midőn az emberek ráunnak, a süllyesztőbe kerülnek. Onnan aztán nincs többé felemelkedés. Nem
véletlenül született az a mondás, hogy: „Nehezebb a dobogón állni, mint odáig eljutni.”
173/434
Ezt a csapdát csak úgy tudjuk elkerülni, ha lemondunk a nyilvános sikerről. Jusson eszünkbe
korunk bölcs mondása: „A siker a halhatatlanság aprópénzre váltása.” Ne népszerűségre
törekedjünk, hanem elismerésre. Ne páváskodni akarjunk a világban, hanem hatni rá. Kerüljük a
talmi dicsőséget kínáló nyilvános ünneplést, a felszínes kapcsolatokat. Ismerjük fel, hogy a valódi
siker munkánk következményeiben fog megnyilvánulni. Lehet, hogy akkor már rég nem fogunk
élni, és tevékenységünknek nem lesz semmi publicitása, de ez a siker maradandóvá válik. Nem lesz
múlandó, mint a percemberek dicsfénye, a reflektorok éppen aktuális sztárra szegeződése. Beépül
civilizációnk történelmébe, kultúrájába, és kitörölhetetlenül fennmarad a világ végéig.
Az igazi sikerrel ritkán jár nagy pénz. Nem anyagilag gyarapodunk általa, hanem lelki
fejlődésünk kerül egy fokkal magasabb szintre. A valódi siker érzete, vagy ahogy az utókor említi: a
halhatatlanság páncélként vesz körül bennünket. Az időtálló értéket alkotó embert a környezete nem
képes megalázni. A világteremtésben való részvétel tudata nem engedi összeomlani. Ha nem
nyúlunk hozzá ehhez a tőkéhez, ha nem váltjuk aprópénzre, életünk végéig táplálkozhatunk belőle.
Bármikor gyötri is ínség testünk-lelkünk, érezzük magunkban, hogy földi életünk nem volt
hiábavaló. Akármi történik is velünk, nem éltünk hiába, nyomot hagyunk magunk után ebben a
világban. Ez erőt ad, és fenntartja bennünk a reményt a legnehezebb időkben is.
Ha nagy az egónk, akkor a nagysága korlátoz, ha kicsi, akkor meg a fejletlensége. Amikor
sikerünk van, az egónk hatalmasra nő. A külvilágtól rengeteg energiát kap azáltal, hogy elhisszük
amit rólunk gondolnak, mondanak. „Zseni vagy, jóképű vagy, férfias vagy, igazi szuperhím!” –
mondogatják nekünk, és mi örömmel elfogadjuk a hódolatot, igazságnak tekintjük a hízelgő
szavakat. Az imádat olyan, mint a kábítószer. Egy ideig csodálatos, mámorító érzést biztosít,
felszabadító élményt nyújt. Ezért szép lassan a rabjává válunk. Ez a sokak által irigylésre méltónak
tartott helyzet azonban előbb-utóbb felzabál bennünket. Ha megszokjuk, hogy az egónk kívülről
kapott energiából él, elsorvad a belső Énünk. Miután lealkonyul a csillagunk, már nem ünnepelnek
bennünket sztárként, rajongóink nem hizlalják többé az egónkat, akkor nem marad más, mint a
bensőnkben kongó rideg, sötét űr.
Ráadásul a környezetünk által felpumpált egónk hozzáköt bennünket az embertársainkhoz.
Minden pillanatban alávetjük magunkat mások véleményének. Amennyiben megdicsérnek
bennünket, boldogok vagyunk, ha kritizálnak szomorúvá válunk. Ezáltal elveszítjük az
önállóságunkat, a függetlenségünket. Mások kénye-kedvétől függve akaratlanul is érzelemkoldussá
válunk. Az sem jó, ha az egónk kicsi marad. Ha a sok kudarc és lekicsinylő vélemény miatt nem
kap elég energiát, akkor beteggé válik, és állandóan fájdalmat, mérget pumpál a lelkünkbe. Örök
vesztesnek érezzük magunkat, kisebbrendűségi komplexusunk lesz. Emiatt úgy állunk hozzá
mindenhez, hogy nekünk semmi sem sikerül. Így aztán nem is fog.
Sokan érthetetlennek tartják a Bibliának azt a kijelentését is, melynek lényege, hogy Isten akit
szeret, azt bünteti. Isten az általa kiválasztott személy lelki fejlődését szenvedések által segíti olyan
magasságba, amely kiemeli őt az átlagból. Ennek kollektív megnyilvánulását figyelhetjük meg az
általa kiválasztott nép, a zsidóság esetében. A Biblia szerint Isten a zsidókat kiemelkedő tehetséggel
ajándékozta meg, de ellentételként a fokozott büntetés terhét rótta rájuk. A történelemből tudjuk,
hogy ennek milyen következményei lettek. Közismert a zsidó nép évszázadokon át tartó üldöz-
tetése, a sorozatos pogromok, amely azután egy világméretű holocaustban végződött. A Biblia ezt a
tehertételt az alábbi formában juttatja kifejezésre: „Csak veletek léptem szövetségre a Föld minden
nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket.” Az átlagember szemével
nézve Isten fokozott figyelme nem csak áldás, de egyben nagy csapás is. Nem véletlen tehát, hogy a
legtöbb ember jobban szeret a „langyos vízben dagonyázni”, mint világmegváltó tettekkel bajlódni.

A különböző korok nem csupán az emberi alkotásokban hagynak nyomot maguk után, hanem az
emberek külső karakterét is erősen befolyásolják. Ezt legegyértelműbb módon akkor
tapasztalhatjuk, ha a századelő színészeinek portréit összehasonlítjuk a századvég színészeinek
fényképeivel. Még a felületes szemlélő számára is azonnal szembeötlik, hogy az előző generációk
174/434
charmos arckifejezését teljes mértékben felváltotta a ma emberére jellemző arctípus, a modern
korhoz illő arcvonások. Fizikai megjelenésünket azonban egy-egy korszak domináló
energiasugárzásán kívül a lélek energiaösszetétele, rezgési frekvenciája is befolyásolja. Nem hiába
mondják azt, hogy az arc a lélek tükre. Különösen vonatkozik ez a szemekre. Talán ezzel
magyarázható az a statisztikai megállapítás is, hogy a legtartósabbá azok a házasságok válnak, ahol
a partnerek arcvonásai nagy hasonlóságot mutatnak. Az arc karakterének megegyezése ugyanis
rokonlélekre vall, és az egymással harmonizáló lelkű emberek vonzzák egymást. Ezek a
kapcsolatok szinte szétszakíthatatlanok, mivel a partnereket a megértés, a szeretet, az együvé
tartozás érzése fűzi egymáshoz. A sikeres házasságban élők úgy szokták ezt kifejezni, hogy egy
hullámhosszon vannak. Ennek következtében tiszteletben tartják a másik egyéniségét, és megérzik
egymás gondolatát.
Müller Péter szerint a vérségi kapcsolatok, a házasság kiüresedhet, elromolhat, közönnyé,
gyűlöletté fajulhat. Elmélyült kapcsolat csak rokon lelkek között alakulhat ki. Olyan emberek
között, akik figyelni tudnak egymásra. Akik nem beszélgetnek, hanem társalognak egymással.
„Amikor valaki beenged a lelkébe, és én is magamba tudom fogadni őt, olyan bensőséges viszony
alakul ki közöttünk, mely mélységében és intenzitásában minden más kapcsolatot felülmúl.” Ez a
lelki összhang azonban nem a véletlen műve. Egyetlen élet kevés ahhoz, hogy két ember ilyen
tökéletesen egymáshoz csiszolódjon. Korábban több életet kellett egymással leélniük, hogy a
harmonikus kapcsolathoz szükséges hasonlóság és szeretet kialakuljon közöttük.
Az előző fejezetben az univerzum kialakulásával kapcsolatban említett törvények nem lennének
teljesek Stephen Hawking27 angol fizikus elméletének ismertetése nélkül. Hawking rendkívül
figyelemre méltó teóriája szerint: a világegyetem nettó energiamérlege nulla. „Az univerzum
kialakulása során az anyag energiából keletkezett. A létrejött anyag gravitációs vonzást gyakorol a
világegyetemben található összes többi anyagra. Ez a vonzás negatív energiát ad az anyagnak, és
annak mértéke pontosan megegyezik az anyag teremtéséhez felhasznált energia mennyiségével.”
Az anyagot feltehetően a dualitás törvénye hozta létre. A fejlődés előfeltétele a keletkezés. Az
univerzum fejlődése során a keletkezés az ősrobbanás volt. A keletkezés azonban nem vezet
automatikusan kifejlődéshez, az ősrobbanás során keletkezett roppant mennyiségű energia
önmagában nem képes továbbfejlődni. A továbbfejlődés előfeltétele a harmónia. A harmóniához, a
kiegyensúlyozottsághoz azonban legalább két ellentétes erő szükséges, amelyek egyensúlyba
kerülhetnek egymással. Ha az ősenergiát pozitív erőnek tekintjük, akkor a dualizmus alapján kell
lennie egy negatív erőnek is, mely kiegyensúlyozza a természet pozitív energiatúltengését. Az
anyag Hawking által feltételezett negatív energiakisugárzása az az ellenerő, ami megteremtette a
természet egyensúlyát. Az anyag létét a dualitás szüksége kényszerítette ki, az így létrejött
erőegyensúly pedig a fejlődés, az élet elindulásának alapvető feltétele. A világegyetem kialakulása
és fejlődése tehát a dualizmus jegyében zajlik, ennélfogva az élet lényegének megértése csak
dialektikus szemléletmóddal lehetséges.
Biológiai ismereteink alapján tudjuk, hogy az élet kifejlődésének minden egyes szakaszát a
dualitás uralta. Az élet minden megnyilvánulása, vagy az evolúció során bármely faj fejlődése csak
addig tart, amíg a dualitás törvényéből eredő erőegyensúly fel nem borul. Ha az erőegyensúly
eltolódik, akkor a fejlődés harmóniája megbomlik, ami a továbbfejlődés gátjává válik. Az egyen-
súly további eltolódása életképtelenséget vált ki, melynek törvényszerű következménye a pusztulás.
Kissé visszakanyarodva az akupunktúrához, a természetet uraló pozitív és negatív erők létét látszik
igazolni a több mint négyezer éves kínai életenergia-elmélet is. A két elméletet összekombinálva a
Yin energia felel meg az anyagból kisugárzódó negatív energiának, míg a világegyetem szubatomi
energiakészlete a pozitív energiasugárzás. Ennek a kettőnek kell egyensúlyban lennie a Yin és Yang
jellegű meridiánjainkban ahhoz, hogy egészségesek, tehát életképesek legyünk. A természetben ta-
pasztalható egyensúlymegbomlás nem csak globális formában, hanem az élő test egészén belül, kis
27
stív(e)n hóking
175/434
elszigetelt tartományban is lehetséges. A test kis darabkájának elkülönülése az egésztől azzal a ve-
széllyel jár, hogy az elszigetelődött sejtek vagy szövetek életfunkciója ellenőrizhetetlenné válik, és
életjelenségük helytelen iránya romlást hozhat az egész testre.
Az előző fejezet végén láttuk, hogy a legegyszerűbb élőlények, az egysejtűek aurájuk
segítségével hogyan tartják a kapcsolatot a külvilággal, és hogy az aura közvetítésével miként kerül
az „életenergia” a sejtbe. Arról is szó volt, hogy erős homogén energiabesugárzás esetén a sejtek
életfolyamatai felgyorsulnak, a fokozott energiafelvétel hatására a növényi sejtek gyors osztódásba,
szaporodásba kezdenek. A sejtek túlburjánzása azonban a növényeken kívül az állati, sőt az emberi
szervezetben is megfigyelhető. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a rákos sejtek kialakulásának
is az energetikai egyensúly felbomlása, illetve a testen belül elszigetelődött sejtek fokozott energia-
felvétele az oka. Nem zárható ki, hogy helyi túlburjánzás esetén a rákos sejtek kivonják magukat a
testmeridiánok energiaszabályozó, egyensúlyfenntartó hatása alól, és a saját polarizált aurájuk
segítségével ellenőrzés nélküli élettevékenységbe kezdenek.
Növekedésük korlátlanságára jellemző, hogy 1998-ban egy debreceni férfi gyomrából 38 kg
tömegű daganatot operáltak ki. A rákos sejtek meridiánláncból való kiszakadását és korlátlan ener-
giafelvételét támasztja alá az az orvosi beszámoló is, mely szerint egy kioperált rákos daganat olyan
erős fényt bocsátott ki magából, hogy világítani lehetett vele. Fényforrásnak, fénykibocsátó vegyi
anyagoknak azonban nyomát sem találták benne, ami arra utal, hogy rendkívül erős szubatomi
energiasugárzás áradt ki a szövetekből, ami ionizálta a levegőt, és ez keltett fényhatást. Egyébként a
rák nevet Hippokratész adta ennek a betegségnek, mert az erek a rák ollóihoz hasonlóan ölelik körül
a daganatos részt.
Ha nem kémiai úton, különböző gyógyszerekkel próbálnának a kutatók a rák ellen harcolni,
hanem egy fizikus szemszögéből közelítenék meg a problémát, hamar rájönnének arra, hogy miként
szüntethető meg a rákos sejtek túlburjánzása, és az emberiség végre elfelejthetné ezt az alattomos
betegséget. A rákot csak úgy győzhetjük le, ha helyreállítjuk a rákos szövetek energetikai
egyensúlyát, vagy egyszerűen elpusztítjuk a felesleges sejteket. Korábban kiderült, hogy testünk
aurája rendkívül érzékenyen reagál a külső homogén besugárzásokra. Minden anyag más-más
módon hat testünk meridiánjaira. Indiában az Ajurvéda28 tanításai szerint úgy védekeznek a rák
ellen, hogy rendkívül nagy tisztaságú aranyat, ezüstöt, vasat és rezet gyantába kevernek, és kiégetés
után ezt a szénszerű anyagot megőrlik, majd a beteggel lenyeletik. A testbe juttatott
anyagrészecskék speciális sugárzásukkal nem a rákos sejteket pusztítják el, hanem megnövelik a
páciens életenergiáját. A bioenergia növekedése aktiválja az immunrendszert, amely a limfociták
mozgósításával legyőzi a betegséget. Ennek következtében ez a szer a gyógyításon kívül az életerő
fokozására is alkalmas.
Az Ajurvéda modernizált változatában már kolloid formájában használják az aranyat és az
ezüstöt. Két elektródot helyeznek egy pohár vízbe, amelyből az egyik színtiszta arany, illetve ezüst.
Feszültséget kapcsolnak rá, melynek hatására megindul a galvanizálódás. A nemesfémről fémionok
válnak le, amelyek belekerülnek a vízbe. Mivel a kolloidrészecskék jóval kisebbek, mint a porrá tört
fémrészecskék, így a gyógyhatásuk is nagyobb. Nálunk az MTV „A tévé ügyvédje” című műsora
bemutatta és részletesen ismertette az ezüstkolloid előállítására szolgáló készülék működését.
Ennek a 2005. március 23-án sugárzott riportnak az volt a célja, hogy leleplezze a „csalót” és távol
tartsa az embereket ettől a „kuruzslástól”, szélhámosságtól. A nálunk megszokottnak tekinthető
ellenpropaganda ellenére az ezüstkolloiddal való gyógyítás sok esetben igen hatékonynak bizonyult.
A vegytiszta ezüstionok ugyanis képesek a szervezet antibakterializálására. Az antibiotikumoknak
ellenálló, a penicillinszármazékokkal szemben rezisztens baktériumok is elpusztíthatók vele. Egy
Turet-szindrómában szenvedő (streptococcus pyogenes fertőzött) fiú pl. másfél hónap után teljesen
tünetmentessé vált az ezüstkolloid fogyasztásától.
A fertőtlenítőszerként, tartósítószerként és gyógyszerként egyaránt használt ezüstkolloid ajánlott
töménysége: 5 ppm. Magasabb koncentrációban a makroszkopikus méretű ezüstionok károsan
befolyásolják a bélflóra egyensúlyát. Ajánlott adagolás: 1 hétig napi 2 kávéskanálnyi. Utána az
adagot csökkentsük 1 kávéskanálnyira. Ez a mennyiség hosszabb ideig is fogyasztható, mert a
28
Ajurvéda: szanszkrit nyelven az élet tudománya
176/434
szervezet nem válik immunissá az ezüstkolloiddal szemben. Otthon meglehetősen nehéz jó
minőségű ezüstkolloid oldatot előállítani, mert a lehető legtisztább és megfelelő tisztaságú víz kell
hozzá. Ellenkező esetben a reakció ezüst-nitrát kibocsátáshoz vezet, ami egy toxikus vegyület. A
Biopharma Kft. által forgalmazott, ezüstkolloid azonban mentes minden szennyeződéstől, és apró
méretű aktív ezüstrészecskéket tartalmaz. Részletes információ a honlapjukon található:
http://www.biopharma.hu Tel: 273 1572. Egyébként az ezüst és az arany antibakteriális hatására
már az ókorban felfigyeltek. Ezeknek a tapasztalatoknak tudományos szintre emelt alkalmazási
módja az Ajurvéda. Az ezüst a tejsavbaktériumok szaporodást is gátolja, lassítja. Elődeink
hűtőszekrény híján ezüstérmét dobtak a tejbe. Ezáltal nem savanyodott meg olyan hamar.
Mindez nem kuruzslás, mert ma már a sebkezelésben is használnak ezüstvegyületeket. A
textilipar szintén kihasználja az ezüst kórokozókra gyakorolt bénító hatását. Az ezüstszállal átszőtt
kelme csökkenti a kellemetlen testszagot, és gátolja az neurodermitiszt29. A hajszálvékony
ezüstszálakon képződő ezüst-dioxid réteg megszünteti a bőrviszketést. Az ezüst intenzív fertőtlenítő
hatására a mosógépgyártók is felfigyeltek. A dél-koreai Samsung cég 2006-ban kifejlesztett egy
automata mosógépet, amely mosás közben 650 kórokozó 99,99%-át elpusztítja, és utána még 1
hónapig baktériummentessé teszi a ruhát. A Silver Nano gépekbe egy ezüstlapot szereltek be,
amelyből a mosás során több százmillió ezüstrészecske oldódik ki. A nanométer méretű
ezüstrészecskék rárakódnak a ruha rostjaira, szálaira, és védőbevonatot képeznek rajta. A 3000
mosásra (10-14 évre) elegendő nemesfém már 30 °C-os vízben is hatékonyabban megöli a
kórokozókat, gombákat, az izzadságért felelős baktériumokat, mint a 90 °C-os főző- csírátlanító
program. Az autóimmun betegségben szenvedőknél újabban mikroszkopikus méretű
aranyszemcséket fecskendeznek a páciens szervezetébe, ami leválasztja az immunrendszer
proteinjeit a megtámadott szövetekről, megszünteti az egészséges sejtek megtámadását, károsítását.
A rák ellen hatásos lehet a sugárkezelés is, de nem olyan formában, ahogy jelenleg alkalmazzuk.
A jövőben nem radioaktív sugárzást kellene a beteg szövetekre irányítani, amely a rákos sejtekkel
együtt gyakran az egészséges sejteket is elpusztítja, hanem olyan koncentrált Yin vagy Yang jellegű
energiasugárzást, amely elvonná a többletenergiát a rákos sejtektől, megszüntetve ezzel a gyors
szaporodás kiváltó okát. Ezt a módszert egyébként a Fülöp-szigeteken tevékenykedő csodadoktorok
már ma is alkalmazzák. Ők az ujjaikból kiáramló koncentrált energiasugárzás segítségével vonják el
a beteg sejtekből az azonos jellegű többletenergiát, és állítják vissza az energiaegyensúlyt.
Mellesleg nem tudatosan ugyan, de az orvostudomány jelenleg is alkalmazza a szubatomi alapon
történő sugárkezelést. A dr. Szász András által felfedezett és több nyugati országban alkalmazott
hipertermiás rákkezelő módszernél ugyanis nagy valószínűséggel nem a keletkező hő, hanem az
elektromágneses tér által kibocsátott szubatomi energiasugárzás pusztítja el a tumort. A magyar
gyártmányú MED-INNO CTT 2000 berendezés által létrehozott elektromágneses sugárzást
közvetve, vagy elektródák segítségével irányítják a rákos sejtekre. A perkután galvánterápiával elért
eredmények meglepően jók, és nagy előnye még ennek a módszernek, hogy az elektromágneses,
vagyis a szubatomi energiasugárzás az egymást követő kezelések során nem adódik össze, nem
kumulálódik úgy, mint a röntgensugárzás.
A sokkszerűen alkalmazott intenzív szubatomi energiasugárzás viszont arra is képes lenne, hogy
egy igen erős elektromágnes segítségével pillanatok alatt elpusztítsa a kórosan elszaporodott
sejteket. Ezt közvetlenül az váltja ki, hogy az erős energiasugárzás maradéktalanul elvonja a
függetlenné vált sejtek aurájából az egyik energiaösszetevőt, és az energiaegyensúly drasztikus
felborulása a beteg sejtek elkerülhetetlen pusztulását okozza. Az egészséges sejteket azért nem
károsítja ez az intenzív sugárzás, mert ezek nem önállósították magukat, így a sugárzás
megszüntetése után az őket tápláló meridiánokból pótolni tudják az energiaveszteséget. Ennek az
eljárásnak az eredményességét támasztja alá az a kísérlet is, hogy ha rákos növényeket
nagyfrekvenciás mágneses mezővel kezelnek, akkor a daganatok elmúlnak. Egyébként
feltételezhetően ez a jelenség okozza a Fülöp-szigeteken végzett műtéteknél a fertőző baktériumok
megsemmisülését is. Mint ismeretes, ezeknél a beavatkozásoknál a meglehetősen rossz higiéniai
29
idegi alapú bőrgyulladás
177/434
viszonyok ellenére sem kell számolni fertőzésveszéllyel, mivel az intenzív energiabesugárzás
felborítja a testtől idegen sejtek energiaegyensúlyát, amelyek energiautánpótlás hiányában
menthetetlenül elpusztulnak. A rák legyőzésének létezik egy harmadik lehetősége is, amelyet a
földönkívüliek sugalltak nekünk. Eszerint a szubatomi energiasugárzás frekvenciájának
változtatásával módosítani kell a rákos sejtek vibrációs szintjét. Ez feltehetően dematerializációt
idéz elő, így a sejtburjánzás nem csak életképtelenné válik, hanem el is tűnik.
Mellesleg a ráksejtek elpusztításának eddig is volt egy hatékony módja (amelyről az emberiség
nem nagyon vett tudomást), a böjtölés. A böjtölés során ugyanis a szervezet nem jut táplálékhoz,
így kénytelen felélni a saját tartalékait. Amikor már elégette a zsírsejteket, elkezdi „megenni” a
szervezet kiöregedett sejtjeit, és eközben megemészti a felesleges ráksejteket is. Meg kell azonban
jegyezni, hogy csodákra egyetlen módszer sem képes. Végső stádiumban már lehetetlen a rákos
betegeket meggyógyítani. Ennek oka a rák természetéből fakad. Májráknál pl. hiába állítjuk meg a
rákos sejtek szaporodását, és hiába pusztítjuk el ezeket a sejteket, ha a májnak már nincsenek ép
szövetei, akkor a beteg menthetetlen. Ebben az esetben csak azt érjük el, hogy az illető nem rákban,
hanem a májfunkció hiánya miatt, a testben felszaporodó mérgek következtében fog meghalni.
Ennek a betegségnek felszámolása során tehát a gyógyítás önmagában nem elegendő; nagyon
fontos a megelőzés, az egészséges életmód, és a rendszeres szűrés.
Maradjunk még egy kicsit a dualizmusból eredő energiaegyensúly megbonthatóságának orvosi

alkalmazásánál. Világunkban a kórokozók elleni védelmet mind jobban nehezíti a multirezisztencia,
ami azt jelenti, hogy napjainkra a vírusok és a baktériumok már minden elképzelhető antibiotikum
ellen rezisztenssé váltak, még azok ellen is, amelyeket nem ismernek. Legsúlyosabb a helyzet a rák-
gyógyítás terén. Az előbb említett rezisztencia miatt a kemoterápiás módszerek egyre kevésbé
hatásosak. Ráadásul a rákos sejtek kifejlesztettek magukban egy kis „pumpát”, melynek
segítségével valósággal kiköpik a nekik nem tetsző vegyi anyagokat, még akkor is, ha azokkal
korábban soha nem találkoztak, tehát nem volt rá alkalmuk beazonosítani őket, és megtanulni
ellenük a védekezést.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a mikroorganizmusok meg fogják nyerni a háborút ellenünk. Az anti-
biotikumos és vegyi kezelés korábban hatékony fegyverét lassan letehetjük, mert már csak a káros
mellékhatásuk maradt meg, használni egyre kevésbé képesek. Mindezek tetejébe a kivágott őserdők
mélyéről szinte hetente szabadulnak ránk új vírusok és baktériumok, amelyek ellen semmilyen
módon sem tudunk védekezni. A legtöbbjüket még beazonosítani sem tudjuk, így bármikor felütheti
a fejét egy világméretű járvány, amellyel szemben teljesen tehetetlenek leszünk. A virulógusok azt
sem tartják kizártnak, hogy a dzsungelekhez hasonlóan a sarki jégtakarók alatt is találhatók
ismeretlen kórokozók. Ha a globális felmelegedés következtében ezek kiszabadulnak a jég
fogságából, egy olyan vírusrobbanás történik a Földön, ami ellen az ép immunrendszerű emberek is
védtelenek lesznek. A több mint 10 ezer éves ősvírusokkal szemben ugyanis nem tudott kialakulni
az immunitásunk.
A másik gond, hogy az új kórokozók beazonosítása, a velük szemben hatékony szérumok
kikísérletezése, gyártásba vitele és gyógyszerként való engedélyeztetése iszonyatosan sokba kerül,
nem is szólva a folyamat időigényességéről. Csupán a gyógyszerengedély kiadását megelőző
toxikológiai vizsgálatok, valamint az állatokon majd embereken végzett kísérletek min. 5 évet
vesznek igénybe készítményenként. A kellő technológiai fejlettséggel rendelkező nyugati
országokban egy-egy új gyógyszer kifejlesztése 800 millió dollárt is felemészthet. Ha ezt a
helyzetet összevetjük az új kórokozók rohamosan növekvő számával, hamar rá fogunk jönni, hogy
az orvostudomány néhány év múlva csődöt vall. A hagyományos úton haladva nem fogjuk bírni az
iramot, az idő- és pénzhiány miatt biztos vesztesként kerülünk ki ebből a versenyből. Ezt egyébként
már maguk a tudósok is elismerik. Az „Archives International Medicine” című folyóirat ezt írta
egyik vezércikkében: „Ma már nem az a kérdés, hogy az ember elveszti-e a mikrobák világával
folytatott harcot, hanem az, hogy mikor veszti el.”
Ebben a küzdelemben csak egy módon lehet nyerni, ha felhagyunk a vegyi illetve organikus úton
történő védekezéssel, és áttérünk a fizikai módszerekre; közülük is a leghatékonyabbra, a szubatomi
178/434
energiasugárzásra. A kórokozók fizikai úton történő megsemmisítésének nagy előnye, hogy nem
fajspecifikus. Minden élőlény ellen bevethető, függetlenül annak származásától és méretétől. A
pusztító hatás azonnali, és semmilyen mellékhatással nem jár az alkalmazása. Mint az előzőekben is
láthattuk ennek oka, hogy az egészséges sejtek a szubatomi energiahullámok által elvont energiát a
meridiánláncból pótolni tudják. Egyébként a földönkívüliek is ezt az egyszerű és olcsó módszert
alkalmazzák a számukra ismeretlen földi vírusok ellen. Az általuk elrabolt emberek elmondása
szerint a jármű fogadási csarnokában kékes fényt láttak, amely leginkább a mi germicidlámpánk
(germicid = csíraölő) fényéhez volt hasonló. Ezeknek a derengő fényt keltő Yang jellegű szubatomi
energiahullámoknak az a feladatuk, hogy az űrhajóba általunk behurcolt mikroorganizmusokat
megöljék, és ezt követően már „sterilen” kerüljünk át a vizsgáló terembe. Sajnos ezeknek az
energiahullámoknak egyelőre sem az intenzitását, sem a frekvenciáját nem ismerjük. Ezt nekünk
kell kikísérleteznünk biológusok, orvosok, fizikusok és mérnökök összefogásával. Különösen a
kórházakban lenne nagy szükség erre a fertőtlenítő eszközre. Az Egyesült Államokban pl. évente 2
millió ember betegszik meg kórházban szerezett vírusoktól, és baktériumoktól. Közülük 90 ezer
meg is hal. Más országokban még rosszabb a helyzet.

A negatív energiasugárzás, azaz a gravitáció elválaszthatatlan az anyagtól. Minden létező
anyagnak, vagyis mindannak, ami tárgyiasult formát öltött, gravitációs kisugárzása van. A III.
fejezet végén a parapszichológiai jelenségek tárgyalása során láttuk, hogy a szubatomi energia
világában az egynemű töltések vonzzák egymást. Ennek tudható be, hogy minden anyag kölcsönös
vonzást gyakorol a körülötte lévő anyagokra. Erre a legszemléletesebb példa, hogy ha valaki
felugrik a levegőbe, akkor nagyon hamar visszazuhan a földre, mert a Föld gravitációs kisugárzása
vonzást gyakorol az emberre, mint anyagra, illetve annak gravitációs erőterére. Ez azonban nem
mindig van így. Továbbra is megmaradva az előbbi példánál, korábban azt is láttuk, hogy ha az
ember théta szinten szabad állapotban levő ősenergiát gyűjt magába, akkor súlytalanná válik. Sőt
azt is tudjuk, hogy ha valaki többletenergiát vesz fel, akkor repülni is képes. Ez a jelenség nem
azáltal jön létre, hogy az illető kezével csapkod a levegőben, mintha szárnya lenne, de nem is oly
módon, hogy ellöki magát a talajtól, és az így szerzett impulzust használja fel a felemelkedéshez. A
súlytalanságnak és a talajtól való elszakadásnak kizárólag az az oka, hogy a Föld negatív
energiakisugárzása eltaszítja magától a pozitív energiarészecskékkel telített testet.

Hawking elmélete alapján az univerzum periodikus tágulási és összehúzódási folyamatának
feltételezhető okára is magyarázatot találhatunk. A világegyetem ősrobbanás előtti állapota igen
nagy hasonlatosságot mutat a fekete lyukak viselkedésével. Ősrobbanás után az energiarészecskék a
tér minden irányába szétszóródnak, fokozatosan távolodva a robbanás helyétől. A részecskék
távolodása, vagyis az univerzum tágulása során elkezdődik az anyag kialakulása. Ez a folyamat
évmilliárdokon keresztül megszakítás nélkül tart, és energiakoncentrálódás révén egyre több anyag
keletkezik az univerzumban úgy, hogy előbb hidrogéngáz képződik. A hidrogénfelhőket a
szupernóvák robbanása által kiváltott lökéshullámok összepréselik. Ebből por lesz, amely ezután
szilárd anyaggá, majd égitestekké áll össze. (Ennek a folyamatnak már tudományos bizonyítékai is
vannak. Pár évvel ezelőtt a Cornell egyetem csillagászai a galaxisok közötti térben egy hatalmas,
ellipszis alakú hidrogénfelhőt fedeztek fel. A feltételezések szerint egy új csillagrendszer
keletkezéséről van szó. Ennek a tőlünk 65 millió fényévnyire levő galaxiskezdeménynek az
átmérője tízszer akkora, mint a mi Tejútrendszerünk, a tömege viszont csak a tizede.)
A világegyetemben szétterülő anyagmennyiség negatív energiasugárzást bocsát ki magából, és
mivel folyamatosan növekvő mennyiségű anyag jön létre, a gravitációs erőterük is egyre nagyobb
lesz. Egy idő után a világmindenség anyaghalmazainak gravitációs erőtere már oly mértékűvé válik,
hogy megállítja az univerzum tágulását. Jelentős mértékben segíti a megállást, hogy az univerzum
tágulása nem lineáris, hanem exponenciális görbe szerint zajlik. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti óriási
sebesség fokozatosan csökken. A nagy mennyiségben létrejött anyaghalmazok olyan erős vonzást
179/434
gyakorolnak egymásra, hogy ettől kezdve a galaxisok már nem távolodnak egymástól, hanem
engedelmeskedve a növekvő vonzóerőnek igyekeznek egyre közelebb kerülni egymáshoz. Az
anyag fokozatos koncentrálódása végül egy hatalmas gömböt eredményez, amelyben annyira erős a
gravitációs erőtér, hogy az anyaghalmaz összeroppan, és korábbi méretének töredékére zsugorodik.
Ebben az állapotban megszűnik az anyag atomi szerkezete, az elektronok belezuhannak az
atommagba, majd az atommag is alkotóelemeire bomlik.
Ennek a fekete lyuknak is nevezhető tartománynak olyan nagy a sűrűsége, hogy szinte
elképzelhetetlen mértékű a gravitációs erőtere. Ez a végtelen gravitációs erőtér mindent magához
vonz, ezért semmiféle külső behatás nem képes a stabilitását megingatni. Ennek alapján azt
hihetnénk, hogy ez az állapot akár az idők végezetéig is eltarthat, mivel az univerzum
koncentrálódása után már nem található olyan erő a világmindenségben, amely ezt a helyzetet meg
tudná változtatni. Külső erő hiányában valóban semmi sincs, ami ezt a végtelen nagy
erőkoncentrálódást szétrobbanthatná, ez csak úgy következhet be, ha ez az erő önmagát semmisíti
meg. Erre viszont minden esélye megvan, mert a sűrűség növekedésével ennek a felmérhetetlen
mértékű erőkoncentrációnak a gravitációs erőtere is egyre nagyobb lesz. A gravitációs kisugárzás
viszont energiaveszteséggel jár, ami azt jelenti, hogy csökken a részecskékre gyakorolt koncentráló
erő, melynek az lesz a következménye, hogy a fekete lyuk felrobban, és energia formájában
szétsugárzódik a világűr minden irányába. Univerzális méretekben ez az esemény az ősrobbanás.
Nem zárható ki annak a feltételezésnek a valószínűsége sem, hogy az anyaghalmaz sűrűsége egy
bizonyos határon túl oly mértékűvé válik, amely leállítja a leszakadt elektronok és az atommagok,
illetve az atommagot alkotó elemi részecskék saját forgását is. A tengely körüli forgásukban
meggátolt atomi részecskék ekkor nagy változáson mennek keresztül, mivel a bennük levő
szubatomi energiarészecskék vonzóerejüknek engedelmeskedve egymáshoz tapadnak, és mint
anyag megszűnnek létezni. Ettől kezdve az egyre sűrűsödő anyaghalmaz egy még kisebb és
tömörebb energiagömbbé (vagy ahogy a fizikusok mondják szingularitássá) válik, amelynek szintén
van gravitációs erőtere, ez azonban már nem negatív, hanem pozitív. Ez a pozitív erőtér azután
elkezdi magához vonzani a világmindenségben mindenütt fellelhető szubatomi energiarészecskéket
is. Az éter megszűnése után az egész világegyetem egy roppant sűrűségű energiagömbbe
koncentrálódik, amely a dogon mitológia szerint a semmi közepén pihen. Ezután következik be az
úgynevezett ősrobbanás, amelynek ereje spirál alakban szétsugározza a hatalmas tömegben
összesűrűsödött energiakvantumokat. A szabaddá vált energiarészecskék a tér minden irányába
egyenletesen szétszóródnak, és egyre távolabb kerülnek az ősrobbanás helyétől. Az
energiarészecskéknek ez a gigantikus méretekben lezajló távolodása évmilliárdokon keresztül tart, és
ez okozza a világegyetem tágulását. Az ősrobbanás után energiakoncentrálódás útján megindul az
anyagképződés, és minden kezdődik elölről.
Ez utóbbi feltevésnek a realitását támasztja alá, hogy a fizikusok kiszámították az univerzum
kezdeti hőmérsékletét. Mint tudjuk, a kozmikus háttérsugárzás hőmérséklete fokozatosan csökken.
Jelenlegi értéke 3 fokkal magasabb az abszolút nulla foknál, azaz –273 °C-nál. Ebből kiszámolható,
hogy a világegyetem hőmérséklete 1 másodperccel a tágulás kezdete után mintegy 10 milliárd fok
volt. Ilyen hőfokon viszont nem létezhet anyag, ami alátámasztja az univerzum kezdeti anyagtalan
állapotát. Anyag hiányában nem létezett idő sem, sőt az éter megszűnésével tér sem. Azt nem
tudjuk, hogy a szubatomi energiarészcskékből álló gömb mekkora volt. A szakirodalomban gyakran
emlegetett szingularitás kifejezésből sokan arra következtettek, hogy akkora mint egy pont, vagyis
végtelenül kicsi. Ez az elképzelés azonban fordítási hiba következménye. Az angol „singularity”
szó köznapi értelemben furcsát, különlegeset, egyedit, különös dolgot jelent. Matematikai
szakkifejezésként azt a pontot értik alatta, ahol az értelmezési tartomány véget ér, ahol a megoldás
érvényessége megszűnik, ahol bármilyen meglepetésre számíthatunk. A szingularitás tehát ez
esetben nem pontot jelent, hanem egy állapotot, ahol a józan ész megáll, ahol a legmeghökkentőbb
következtetés is előfordulhat.
A szingularitásnak nevezett energiagömb pontos méretét tehát nem ismerjük, de megközelítő
számításokat végezhetünk a kiterjedésére vonatkozóan. A neutroncsillagban egy Nap méretű csillag
180/434
10 km átmérőjűre zsugorodik össze. Ennélfogva 1 cm3 térfogatú neutroncsillag tömege kb. 1
milliárd tonna. A belsejében uralkodó hatalmas hőmérséklet és nyomás felbontja, plazmává alakítja
az atomjait. A rohamosan növekvő tömegvonzás az elektronokat belepréseli az atommag
protonjaiba, és neutronokká alakítja. A fekete lyukban egy Nap méretű csillag már néhány
centiméter átmérőjűre zsugorodik. Ezekben az égitestekben a neutronokat felépítő kvarkok, és az
őket összetartó gluonok forró plazmává olvadnak össze. Csak azért nem látszik az izzásuk, mert a
fekete lyuknak már olyan nagy a gravitációs erőtere, hogy a fényt alkotó fotonokat is magába
szippantja. Mivel az elektron és a szubatomi energiarészecske közötti méretkülönbség több mint 12
nagyságrendű, ennek megfelelő méretcsökkenés következhet be az anyag szubatomi
energiarészecskékké válása, vagyis az univerzum energiagömbbé alakulása után. Ezt hozzáadva a
fekete lyuknál tapasztalható közel 6 nagyságrendnyi méretcsökkenéshez, a szubatomi energiagömb
mérete kb. 18 nagyságrenddel kisebb a magába szippantott neutroncsillagnál.
A világegyetem élettartama tehát véges. Ennek számszerű értékét nem ismerjük, de a jelenlegi
tudásunk alapján hozzávetőleges becsléseket már folytathatunk. Hawking szerint, ha a világegyetem
galaxisaiban fellelhető összes csillag tömegét összeadjuk, akkor a tágulás megállításához szükséges
tömegnek alig 1%-át kapjuk. Ha figyelembe vesszük a galaxisokban a bolygók, s a láthatatlan por
és gáz tömegét, valamint fekete lyukakként jelen levő anyagmennyiséget is, akkor az össztömeg
már kb. 10%-ra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy körülbelül tízszer annyi idő kell a tágulás
lefékeződéséhez, mint amennyi eddig eltelt. A jelenlegi tudományos álláspont szerint az univerzum
élettartama nem több 14 milliárd évnél. Ebből könnyen kiszámítható, hogy az univerzum tágulási
periódusa kb. 140 milliárd évig fog tartani. Amennyiben feltételezzük, hogy az összehúzódás sem
fog gyorsabban végbemenni mint a tágulás, akkor az univerzum élettartama, vagyis a teremtés egy-
egy periódusa kb. 280 milliárd évig tart. Ez természetesen már nem fog bennünket érinteni; azért
sem, mert addigra a Tejútrendszer csillagai kis fehér törpékké vagy neutroncsillaggá válnak,
amelyek a galaxisunk közepén korábban kialakult nagy fekete lyukba masíroznak.
A fentiek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Mindenható még a világmindenség
létrehozását sem saját kezűleg végzi, hanem olyan fizikai törvényeket állított fel, amelyek saját
szabályaiknak megfelelően, minden külső beavatkozás nélkül alakítják ki újra és újra az
univerzumot. Ezeknek a törvényeknek a legfőbb őre és mozgatórugója a dualitás. A dualitás
törvénye azonban nem csak a világegyetem kialakulásának a kényszerítője, hanem az összehúzódási
folyamat, vagyis a megsemmisülés előidézője is. A fokozódó anyagképződés ugyanis az anyag-
energia egyensúly megbomlásához vezet, és ez az egyensúlyvesztés, a dualizmus törvényének a
megsértése váltja ki az univerzum pusztulását.
Ezek után minden bizonnyal sokakban felmerül még egy kérdés: Vajon mióta tart ez a folyamat?
Volt-e a teremtésnek kezdete, és lesz-e vége? Ennek a dilemmának az eldöntésére a földi tudomány
egyelőre még találgatások formájában sem vállalkozik. A régi írások között azonban található egy
részletes számadatokkal szolgáló forrásmű, a Mahábhárata. Ebből a több mint három és félezer évvel
ezelőtt keletkezett ősi indiai eposzból megtudhatjuk, hogy a teremtést elindító isten nem él örökké.
Élettartama 36 ezer Brahma-nap. Ezt követi Brahma éjszakája, amely ugyanennyi ideig tart. Az uni-
verzum ura tehát 72 ezer égi napig él, ami 311 040 000 000 000 földi napnak felel meg. (72 000 ∙ 4
320 000 000) Ez az időtartam csak a mi idősíkunkon számít csillagászati értéknek. A mennyei szfé-
rában ez kb. 200 éves élettartamot jelent. (72 000 : 365,25 nap = 197,125 év) Minden Brahma-nap
egy világnapnak (szanszkrit nyelven kalpa-nak) felel meg. „A világnappal hajnalán Brahma
kiárasztja magából a mindenséget, véghez viszi a teremtés művét. A világnappal végét Brahma
éjszakája követi, amikor minden visszaolvad kútfejébe, a végtelen és megközelíthetetlen
Brahmanba.” A világnap nem más, mint egy világkorszak, amely két szakaszra oszlik: a folyamatos
keletkezésre, majd az ugyanannyi ideig tartó pusztulásra. A hindu felfogás szerint mi az univerzum
18 001. kalpájában, vagyis világkorszakában élünk, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi Brahma isten
eddig hozzávetőleg 18 ezerszer teremtette újra a világegyetemet, és még majdnem ennyiszer fogja
ezt megtenni.
Ezt követően Brahma maga is megszűnik létezni, visszaolvad eredetébe, a személytelen
Brahmanba. (Mint már szó volt róla, ez a misztikus állapot valószínűleg nem a megsemmisülést
181/434
jelenti, hanem azt, hogy a fejlődésének csúcsára ért Brahman léleksejtekre oszlik, és apró
lélekkezdeményekként vesz részt a további fejlődésben.) A teremtés ismétlődő folyamata azonban
nem ér véget, csupán a tevékeny isten személye változik. Egy új Brahma lép elő az Ősokból, hogy
újabb 36 ezer cikluson át végezze a fejlődési spirál szakaszokra osztódó fenntartását. A mindenség
ura csupán személyessé vált kisugárzása az igazi Ősoknak, a felfoghatatlan, a szóban és
gondolatban kifejezhetetlen Brahmannak.
Sajnos ebből még mindig nem világlik ki, hogy mióta tart ez a folyamat, hány Brahma volt
eddig, és még mennyi lesz. Erre a kérdésre a nálunk nagyságrendekkel fejlettebb civilizációk sem
tudnak felelni. A földönkívüliektől származó információk szerint a személytelen, meg nem
nyilvánuló isteni Őserő mindig volt, és örökké lesz, így nincs értelme kutatni a kezdetet és a véget.
A hindu mitológia szerinti univerzumképhez szervesen hozzátartozik még, hogy Brahmának csak a
teremtés elindításában van szerepe. Az ősenergiából megteremti az egyetemes élet magvait,
kezdetét és alapjait, beleárasztva a természet törvényeit, melyekben a létezés további
kibontakozásának lehetősége rejlik. A mérhetetlen időben folyamatosan ható törvényeken azonban
már Visnu, a fenntartás istene uralkodik, ő az aki a világok szüntelen keletkezését felügyeli, a
mindenséget fenntartja és élteti. A keletkezéshez szorosan hozzá tartozik az elmúlás is. Az örökös
változás fenntartója Siva, a pusztító isten, aki a megszületett világok, végül az univerzum
szétbomlását felügyeli, hogy helyet adhasson az újnak, a tökéletesebbnek.
Fejlődésünk buktatói
Bizonyos szempontok miatt szólni kell arról, hogy a világban szaporodnak a hírek a különböző
UFO-megfigyelésekről. Technikai fejlődésünk felgyorsulásával a hozzánk legközelebb álló
galaktikus civilizációk egyre több felderítő járművet küldenek hozzánk. Egyes hírforrások szerint
hivatalos körök évente több mint 2500 UFO-berepülést észlelnek és tartanak nyilván. Az elmúlt 30
év során 15 millió UFO-bejelentés érkezett, és ebből 80 000 bizonyult igaznak világviszonylatban.
A bejelentett eseteket a lehető legrövidebb időn belül alaposan kivizsgálják, és a rendelkezésre álló
tárgyi bizonyítékokat begyűjtik. A vizsgálatok eredményéről azonban eddig még nem adtak ki
széleskörű tájékoztatót. Az egyes országok kormányai azzal az indokkal titkolják el értesüléseiket,
nehogy a lakosság körében pánikot keltsenek. Nem akarják tudomásul venni, hogy az emberek
túlnyomó részének ma már egyáltalán nem jelent problémát annak a ténynek az elfogadása, hogy
léteznek rajtunk kívül is értelmes civilizációk a világűrben.
A titkolódzás másik oka, hogy a világ vezető politikusai félnek egy kozmikus inváziótól.
Ezeknek az aggodalmaknak ugyan semmi komoly alapja sincs, de ha lenne, az agyonhallgatás
akkor sem a legjobb védekezési forma. Egy világméretű katasztrófa valószínűsége esetén
össztársadalmi összefogásra van szükség, de hogyan segítsenek az emberek akkor, ha a
leglényegesebb dolgokat eltitkolják előlük, sőt különböző hazugságokkal és dezinformációval
félrevezetik őket. Amíg a kormányok az állampolgárokat nem tekintik nagykorúnak, amíg a nép
nem ébred rá, hogy mi zajlik körülötte, addig nem tudnak kiválni belőle azok a személyek, akik
képesek lennének segíteni a problémák leküzdésében. A problémamegoldáshoz ugyanis
információra van szükség; aki nincs tisztában azzal, hogy mi a baj, az nem keres rá ellenszert sem.
Egy agyonmanipulált társadalom képtelen hatékony adatszolgáltatásra, a hatalommal való
kooperálásra, már pedig ma már világosan látható, hogy a kormányszervek széleskörű segítség
nélkül képtelenek megbirkózni a világunkat veszélyeztető problémákkal. Civilizációnk minden
egyes tagjának összefogására van tehát szükség, de ez csak akkor lehetséges, ha a hatalom
alapvetően változtat eddigi politikáján. A titkolódzás stratégiai szempontból is erősen
kifogásolható, mert még ha komoly veszély leselkedne ránk, akkor is előnyösebb a széleskörű
tájékoztatás, mint az agyonhallgatás, mivel jobb ma egy pánik, mint holnap egy összeomlás.
Mindenesetre nem ártana megkérdezni az illetékeseket, hogy ha nincsenek földönkívüliek, akkor
a jelenleg hatályos amerikai törvények miért tiltják a velük való kapcsolatfelvételt. Az 1969. július
16-án kelt Szövetségi Szabályok Gyűjteményében az 1211. szakasz 14-es bekezdése azt írja, hogy:
„Az Egyesült Államok polgárainak tilos kapcsolatba lépni Földön kívüli egyénekkel vagy
182/434
járműveikkel. Azok, akik ebben vétkesnek találtatnak, karanténba zárandók, és egyéves
börtönbüntetésre, valamint ötezer dollár pénzbüntetésre ítélendők.” Ennél is szigorúbb törvények
vonatkoznak a kormánytisztviselőkre, valamint a fegyveres erők tagjaira. A költségvetési szervek
hivatalnokai UFO-ügyekben a JANAP 146 rendelet szerint kötelesek eljárni. A rendelet
végrehajtását az amerikai légierőnél a 200-2. számú parancs szabályozza. Betartása oly drákói
cenzúrát eredményez, ami gyakorlatilag meggátolja az ilyen jellegű információk kiszivárgását.
Az amerikai haditengerészet is rendeletben szabályozza, hogy mit kell tenni, ha az állományába
tartozók UFO-val találkoznak. A Marine Raport Procedure Nr. OPNAV 94-P-3B számú előírás
részletesen ismerteti az ellenség észlelésekor használandó riasztó rendszereket. Az ellenséges
hadihajók, tengeralattjárók, repülőgépek és rakéták mellett a kiadványban az Azonosítatlan Repülő
Objektumok is szerepelnek. Hogy senkinek se legyenek kétségei miről van szó, a hadihajók és
tengeralattjárók legénysége megkapta a két leggyakoribb UFO-típus körvonalrajzát. Ebből is
látható, hogy itt nem az elismeréssel van probléma, hiszen már törvény is született a kapcsolat-
felvétel korlátozására, illetve ezeknek az eseteknek az eltitkolására. Politikusaink azért nem
foglalkoznak az UFO-jelenséggel, mert megdöbbentő számukra, hogy vannak olyan értelmes
lények, akik nem engedelmeskednek az akaratuknak, és a hadseregünk is tehetetlen velük szemben.
Úgy látszik, az idegen civilizációk tagjait is bosszantja, hogy a hivatalos szervek tagadják a
létezésüket, ezért már nemegyszer megkísérelték felhívni az emberiség figyelmét a jelenlétükre.
Korábban különböző állatok egyik helyről másikra való átdeportálásával próbálkoztak. 1861.
február 16-án Szingapúrban egy földrengés és egy háromnapos özönvízszerű esőzés után mintegy
20 hektárnyi területen ezrével találtak élő törpeharcsákat. A közeli folyó áradása nem
magyarázhatta ezt az eseményt, mert zártkertekben is találtak égből hullott halakat, ahová az áradás
nem ért el. 1881 májusában az angliai Worchesterben tonnányi hal és rák hullott az égből,
amelyeket a helybéliek összegyűjtöttek, és a piacon értékesítettek. Ennél is gyakoribb volt a
békaeső. 1683-ban az angol Norfolk grófságban békák tömkelege árasztotta el Acle falut. 1873.
július 12-én a Missouri állambeli Kansas City lakói egy felhőszakadás alkalmával fehér békákat
láttak hullani az égből olyan nagy mennyiségben, hogy több négyzetkilométeren lépni sem lehetett
tőlük.
Időnként más állatokra is sor került. 1578-ban a norvégiai Bergenben egerek, 1578-ban az USA-
beli Utah államban gyíkok, 1977-ben Memphisben kígyók, 1978-ban az ausztráliai Új-Dél Wales-
ban pedig garnélarákok estek az égből. Ez a jelenség ma sem ritka. 2004-ben a kínai Dzsincu
tartomány Taicsu nevű falujában pintyeső hullott az égből. A közel 10 ezer apró madár teteme
percek alatt betemette a települést. A hatósági vizsgálat kizárta, hogy a madárinfluenza lenne a
jelenség oka. Az eset a kínai újév első napján történt, ami a hagyományok szerint rossz előjelnek
számít.
Több alkalommal próbálkoztak növényi eredetű terményekkel is. 1867-ben Dublinra óriási
diózáport zúdítottak, amely ellen még a sisakos rendőröknek is menedéket kellett keresniük. 1971-
ben egy brazil tanyára afrikai eredetű bab hullott. 1979. február 12-én mustármag és zsázsaeső
árasztott el Southamptonban egy angol kertet. Az ásványi- és egyéb anyagok sem hiányoztak. 1682.
májusában több órán át kőeső hullott egy tehetős földbirtokos, George Walton házára. A különböző
méretű kövek átszakították a mennyezetet, szétverték a falakat, és megrongálták az épület
berendezéseit. A következő kőeső már nem kímélte a birtokon élő parasztok házait sem. A
legnagyobb kődarabok súlya elérte a 15 kilogrammot. 1921. és 1922-ben a kaliforniai Chicoban 9
hónapon át hullott a kőeső. Az angliai Poole városban nem is olyan régen, 1980-ban széneső hullott
a felhőtlen égből. Hamburg lakói szerencsésebbek voltak. Rájuk 1976-ban 2000 márka esett nagy
magasságból. Ezenkívül hullott már az égből nyers hús és vér is.
Mi sem maradtunk ki az „égi áldásból”. 1642. december 12-én Budán ólom és cinkeső esett
olyan nagy mennyiségben, hogy a törökök tálakban vitték a fémeket a pasa elé. Ezt a megszálló
sereg fővezére intő jelnek tekintette. Nem tévedett. Néhány évtized múlva véget ért a 150 éves
török megszállás Magyarországon. Az emberek többsége azonban nem tulajdonított túl nagy
jelentőséget ezeknek a jelenségeknek. A babonások az ördögök művének tekintették a kövek és
183/434
egyéb anyagok hajigálását. Mások megpróbálták a dolgot természeti jelenségként elkönyvelni.
Sokak szerint forgószél vagy víztölcsér idézi elő ezeket a titokzatos erőket. A rejtélyes égi áldások
jelentős része azonban csendes, derült időben, felhőtlen égből hullott alá. A hurrikán-magyarázat
azért is sántít, mert a forgószél nem képes kiválogatni a vízből a halakat. Nem szelektálja a tó vagy
a tenger élővilágát, hogy most csak törpeharcsákat, vagy békákat – közülük is kizárólag fehéreket –
szippantom fel, a többit ott hagyom.
Ennek a jelenségen az előidézésére csak egy intelligens erő képes. Ezt támasztják alá azok az
elgondolkodtató esetek is, amikor véreső kíséretében keresztek hullottak az égből. Ez többször is
előfordult. Az elsőt 764-ben jegyezték fel Franciaországban. Aztán 1501 húsvétján Németalföldön,
majd 2 évvel később Németországban megismétlődött az eset. Tudósainkat még kevésbé gon-
dolkodtatták el a hihetetlen események. Amikor pl. több méteres jégtömbök zuhantak alá az égből,
azzal magyarázták a jelenséget, hogy ezek a világűrből származnak. 1896-ban a németországi Essen
városára hullott jégtömbben azonban egy belefagyott pontyot is találtak.
Korunk emberének technikai érdeklődését
kihasználva, időközben áttértek a modern vilá-
gunkhoz igazodó jelenségek előidézésére. En-
nek leglátványosabb módja az volt, amikor az
UFO-jukból kiáramló koncentrált energiasugár-
zással angliai gabonatáblákba szabályos mértani
alakzatokat, sőt az alábbi szöveges üzenetet raj-
zolták: „We are not alone!” vagyis: Nem va-
gyunk egyedül! Ennek a 12 m magas betűkből
szóközmentesen kirajzolt feliratnak a hossza 61
m volt. Bár időközben néhány tréfás kedvű
szélhámos is megpróbált különböző mértani
ábrákat készíteni, ez azonban mit sem vál-
toztatott annak a felmérésnek az eredményén,
amely szerint csupán 1990-ben az angliai Stonehenge környékén, egy hatalmas háromszög alakú
területen több mint 1200 ilyen ábrát számoltak össze. Ezek az ábrák többnyire éjszaka készültek, de
vannak szemtanúk, akik nappal is látták, sőt egy ízben le is
filmezték az égből alászálló UFO-kat, amelyek az óra járásával
ellenkező irányban kb. 5 perc alatt készítettek el egy-egy nagy-
méretű ábrát. Ennek a mintázatnak a legfeltűnőbb tulajdonsága
az, hogy körvonalai élesen elhatárolódnak a környező gabo-
natáblától, a koncentrált energiasugárzással felpuhított szalma-
szálak pedig nem törnek, hanem szabályos ívben meghajlanak.
Ennélfogva itt a kalászok egy idő után kiegyenesednek, és to-
vább növekednek, nem úgy, mint a letaposott gabonaszáraknál.
Ráadásul a meghajlott szalmaszálak sokszor bonyolult alakza-
tokat képeznek: köröket, spirál alakú mintákat, hajfonatszerű
szerkezeteket.
Léteznek a megszokottól teljesen eltérő
gabonakörök is. Meglehetősen fura ábrára
bukkantak Magyarországon, egy Cegléd mellett
búzatáblában 2003. május 28-án. Úgy nézett ki, mint
egy félbehagyott 8-as szám. Különlegességét az
adta, hogy a rajzolatát nem a búzaszálak elhajlítása,
hanem az elszíneződése okozta. Kb. 1,5 méter széles
sávban egy szabályos körgyűrűt rajzoltak, majd
szorosan alája egy nagyobb átmérőjű ellipszist. Ez
lett volna a 8-as szám alja, de csak félig készült el.
A bal oldala hiányzik. Vagy megzavarták őket a
184/434
rajzolásban, vagy ez a félig kész 8-as valamilyen szimbólum, amely nálunk ismeretlen. A tájolását
sem bízták a véletlenre, mert a hossztengelye éppen észak-déli irányban helyezkedik el. Vizsgá-
lataik során a magyar UFO-kutatók semmilyen biokémia szer vagy vegyszer nyomát nem találták,
ezért nem tudták megállapítani, hogy a sárga búzatáblába hogyan került a fekete ábra. Égés,
pörkölődés nyomaira sem bukkantak, és a radioaktivitás szintje is megfelelt a normál háttérsugár-
zásnak. Az elszíneződött búzaszálak pozitív mágneses kisugárzását ők sem tudták megmérni, mert
az éteri sugárzás kimutatására jelenleg nem létezik műszer. Ennek a fajta sugárzásnak az érzékelése
ma még csak varázsvesszővel lehetséges, ami a tudomány jelenlegi álláspontja szerint nem
tekinthető egzakt mérési eredménynek.
Különös tulajdonságuk még ezeknek az ábráknak, hogy az
egyes minták közepén misztikus hangokat lehet hallani. Mag-
nószalagra véve a NASA tudósai kielemezték ezeket a hangokat,
és arra a következtetésre jutottak, hogy ez feltehetően egy idegen
civilizáció meglehetősen gyors ritmusú beszéde. Valószínűleg
így akarnak közölni velünk valamit, de nem értjük, hogy mit.
Időközben a kör alakú ábrák kiegészültek bonyolult piktogra-
mokkal is, amelyek Földünkön honos állatokat ábrázolnak. Ezek
a művészi színvonalú rajzok feltehetően azt a néhány tudós által
vallott nézetet akarták szétoszlatni, mely szerint ezeket az ábrákat ionizált légörvények hozzák létre.
Valamivel érthetőbb már az a jelenség, hogy az
állatok messze elkerülik ezeket az ábrákat, a különös
jelek környékén tartózkodó emberek pedig egy idő
után fejfájásra majd hányingerre, szemgyulladásra pa-
naszkodnak. Ennek minden bizonnyal az a magyará-
zata, hogy az UFO-ból kiáramló koncentrált szub-
atomi energiasugárzás elnyelődik az elhajlított gabo-
naszálakban, valamint a talajban, és az erős sugárzás
többletenergiát sugároz a szervezet Yang meridiánjai-
ba. Mint már szó volt róla, a meridiánrendszer ener-
giaegyensúlyának felbomlása különböző betegségeket
vált ki a szervezetben, és ennek legkorábban észlelhető megnyilvánulása a fejfájás. Akadnak
azonban olyanok is, akikre éppen ellenkező hatást gyakorol
ez a sugárzás, megszabadulnak fájdalmaiktól, és
megerősödnek. Ez akkor fordul elő, ha az illető Yang
energiahiányban szenved. Az ily módon bevitt többlet-
energia helyreállítja a meridiánrendszer egyensúlyát, és
megszünteti a betegséget. Ennél is különösebb jelenséget
idéz elő a gabonakörökben felszedett magvak elfogyasztása.
A bennük koncentrálódott energia megnöveli a szervezet
bioenergia-szintjét, ami a felgyorsult anyagcserétől kezdve
az álmatlanságon át különböző víziók átéléséig sok mindent
okozhat. Gyakran megesik az is, hogy az illető testéből
kiáramló fokozott energiasugárzás rövidzárlatot okoz a
környezetében levő elektromos berendezésekben. Emiatt kifejezetten veszélyes ezeknek a
helyeknek a látogatása a szívritmusszabályzóval élőknél. Az intenzív mágneses sugárzás ugyanis
leállítja a szívritmusszabályzó áramforrásban az
elektronáramlást, és emiatt működésképtelenné vá-
lik a készülék. Ha ez megtörténik, azonnal húzzuk
távolabb az ájult embert. A sugárzás csökkenésével
a szívritmusszabályzó impulzusok újra megin-
dulnak.

185/434
A koncentrált szubatomi energiasugárzást azonban nem csak közvetett úton lehet érzékelni, ha-
nem minden esetben kimutatható a
jelenléte varázsvesszővel is. Erős
energiasugárzás esetén a kör
középpontjába helyezett iránytű körbe
forog, az elektronikus hang- és képrög-
zítő készülékek időlegesen működés-
képtelenné válnak, a rádiók pedig
elhallgatnak. Az iránytű vad forgásának
az az oka, hogy a mágnesezett nyelv
megpróbál függőleges helyzetet felvenni.
Ez is azt bizonyítja, hogy a mágnesező
hatás felülről érkezett, de már csak az al-
só pólus, a besugárzott föld van jelen. A
szubatomi energiasugárzás intenzitására
jellemző még, hogy az ezeken a helyeken learatott gabonaszemeken a biológusok különböző
génmutációkat fedeztek fel.
A legelgondolkoztatóbb azonban egy hatalmas ábrának az a négy egymás mellé rajzolt jele volt,
melynek megfejtése arra enged következtetni, hogy ebben a figyelemfelkeltő tevékenységben
Atlantisz vagy Lemuria elsüllyedt civilizációja is szerepet vállalt. Ez az óhéber nyelven közölt
üzenet így szólt: „Hadd éljünk!” Ennek realitását támasztja alá az a sokak által nem eléggé hangsú-
lyozott megfigyelés, hogy a gabonatáblákban a nagyméretű körök mellett nem egy esetben láthatók
voltak kisebb háromszögek is. Ezenkívül a körök túlnyomó része is egy óriási háromszög alakú
területen található, amely arra utal, hogy ennek a körülménynek alapvető jelentősége van a titok
megfejtésében. Nem zárható ki, hogy a két föld alá vonult civilizáció ezzel a képzettársításra ösz-
tönző szimbólummal kívánta felhívni a figyelmünket arra, hogy ők a Bermuda-háromszög illetve a
Sárkány-háromszög térségében élnek.

186/434
Mindezen fáradozások ellenére a hivatalos tudomány mind a mai napig nem hajlandó elismerni,
hogy ezek az ábrák egy magasan fejlett civilizáció művei.
Amíg csak köröket rajzoltak a gabonatáblákba azt
mondták, hogy ez a forgószél műve. Erre földi állatokat
ábrázoló alakzatokat, majd különféle feliratokat
készítettek. Ezt követte egy óriási pókháló pontos kiraj-
zolása, majd egy rúdmágnes tudományos
alapossággal ábrázolt mágneses mezeje.
Ekkor azzal álltak elő, hogy ezt a ha-
misítók művelték. Mindezek láttán új mód-
szerekhez folyamodtak. Egyre bonyo-
lultabb, kézi úton egy éjszaka alatt elké-
szíthetetlen ábrákat kezdtek el rajzolni.
Köztük egy Mandelbrot-ábrát, amelyről
még a cambridge-i egyetem matematikai
tanszékének professzorai is azt nyi-
latkozták, hogy ilyen rövid idő alatt, és
ilyen precizitással kivitelezve ők sem
mernék vállalni az elkészítését. Ezt
követően egy olyan piktogramot hoztak
létre, amely 175 különböző nagyságú
ábrából állt. Erről a 700 méter kiterjedésű,
és teljes egészében csak repülőgépről
látható piktogramról már senki sem
hihette, hogy az éj leple alatt, megtévesztés
céljából készült; hacsak nem szállta meg egy hadseregnyi hamisító a környéket, hogy reggelre készen
legyenek vele. Mellesleg ezt az esetet több szemtanú is látta különböző irányból. Az egybehangzó
élménybeszámolók alapján ezt a csodálatos formációt két szivar alakú UFO készítette 30 másodperc
alatt. Miután nekik sem hittek a kutatók, az idegenek ember által megközelíthetetlen helyeken
kezdtek el rajzolni. Sarki területek havában, majd elérhetetlen szakadékok mélyén hoztak létre elké-
pesztő ábrákat. Ezek azonban messze voltak, és a tudósok nem vették maguknak a fáradtságot, hogy
megtekintsék őket.
A tudati felvilágosításunkat szorgalmazó idegenek még ekkor sem adták fel, hanem taktikát vál-
tottak. Technikai fölényüket kihasználva nem csak megrajzolták az egyre komplikáltabbá váló
ábráikat, hanem besugározták őket gyógyító
energiával. Ez úgy derült ki, hogy egy
légzési allergiában szenvedő angol asszony azt
érezte, hogy összeszorul a torka, amikor
belépett egy óriáskereket ábrázoló gabonakörbe.
Miután hazament, néhány napi torokfájás után
légzőszervei kitisztultak, és megszűnt az
évek óta tartó betegsége. Cherry Needham gerinc-
bánta- lomban szenvedett. Egy kora nyári
napon valamilyen láthatatlan erő a lockeridge-i
alakzat közepébe vonzotta. Amint távozni akart
belőle, a titokzatos erő visszahúzta a gabonakörbe.
Állj fel, és forogj – suttogta egy idegen hang. A
beteg megszívlelte a tanácsot. A következő
héten örömmel tapasztalta, hogy fájdalma
teljesen megszűnt. 1997-ben a petersfieldi Diana M. szintén egy gabonakörben szabadult meg a
csontritkulás által okozott fájdalmától.

187/434
Ezekre az esetekre nem tudnak magyarázatot adni a tu-
dósok. Ezért most az ilyenkor szokásos taktikát alkalmazzák,
agyonhallgatják az ügyet. Sajnos még az ismeretlentől való
félelem is a kezükre játszik. Nem régen két angol szemtanú a
Wilt Shire-megyei Knapp dombon állva alacsonyan szálló
helikoptereket figyelt meg a frissen készült gabonakörök fö-
lött. Egyikük egy plazmaburokkal körülvett UFO-t üldözött,
amikor megjelent egy másik fénygömbnek látszó jármű, és
most az kezdte el üldözni a helikoptert. Ezt a bizarr eseményt
a szemtanúk videó kamerával rögzítették, de eddig még nem
mertek vele a nyilvánosság elé állni. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a brit légierő miért üldöz
„nem létező UFO-kat” olyan gabonakörök felett, ame-
lyeket „hamisítók” készítettek.
Újabban már jégköröket is készítenek. Az északi
államokban, ahol az év túlnyomó részében hó

és jég fedi a tavakat nem gabonaköröket raj-
zolnak, hanem ugyanolyan méretű jégköröket.
A megpörgetett UFO hajtóművéből kiáramló
koncentrált szubatomi energiasugárzás percek
alatt megolvasztja a jeget, és korong alakú lék
keletkezik a tavon. Ilyen léket először
Svédországban fedeztek fel, majd megjelent Finnországban, Lengyelországban és Észak-Ame-
rikában is. A legnagyobb átmérőjű elérte a 20 métert. Hamisításról szó sem lehet, mert a hozzájuk
vezető hóban nem találhatók lábnyomok. Friss hó sem esett, ami eltüntetné a hamisítás bizonyíté-
kait. Egyébként is ki az a bolond, aki 0,5 méter vastag jeget 120 méter hosszan körbefűrészel –30
o
C-os hidegben anélkül, hogy ebből bármi haszna származna. Volt olyan hely, ahol 6 db jégkör is
állt egymás mellett. Gyakoriak a hókörök is. Ezeknél a jégre rakódott havat gyűrű alakban szét-
fújják, és csillogó jégréteg látszik az alján. Alulról fakadó hőforrás sem hozhat létre ilyen képződ-
ményt, mert annak előbb a jeget kellene megolvasztani. Az is furcsa, hogy a gyűrű alakban kiol-
vasztott léken belül nem képződik úszó sziget. A belső, kör alakú jégtáblát egy 0,5 méteres kis híd
köti össze a külsővel. Ez az alakzat egyébként a meteorológiában a jégréteg nemzetközileg használt
szimbóluma. Nem valószínű, hogy a természeti erők tudnának erről, és ilyen piktogramokat
alakítanának ki nekünk.
Hivatalos körök gyakran hivatkoznak Orson Welles 1938-ban sugárzott rádiójátékára „Világok
harca” címmel, amely az Egyesült Államokban országos pánikot keltett. Ez a balul sikerült
rádióadás állítólag rámutatott arra, hogy az ismeretlentől való félelem kollektív hisztériát
eredményez. Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy a kormányszervek titkolódzása nem a
pánikkeltéstől való félelemnek tudható be, hanem sokkal inkább annak, hogy az ily módon
megszerzett információkat katonai titokként kezelik. Erősen gyanítható, hogy a nagyhatalmak
szigorúan őrzött laboratóriumaiban, óriási költséggel, és speciális szakemberek bevonásával
intenzív kutatások folynak az UFO-k által használt rejtélyes energia mibenlétének kiderítésére. A
188/434
szerencsétlenül járt UFO-k darabjainak, valamint a különböző meghibásodások folytán viszonylag
ép állapotban birtokukba jutott példányoknak az analizálása útján lázas sietséggel folyik a járművek
hajtóművének rekonstruálása.
A titok hosszú távú megőrzésének elengedhetetlen feltétele volt a közvélemény manipulálása, az
emberek félrevezetése is. Ezt a feladatot a Központi Hírszerző Hivatal látta el. Tevékenységük
leghatékonyabb eredménye a „Project Blue Book”-on alapuló Condon jelentés volt, amely
megpróbálta nevetségessé tenni a korábban feljegyzett UFO-megfigyeléseket. Edward U. Condon
az UFO-jegyzőkönyveket kivizsgáló tudományos bizottság elnöke ezt úgy érte el, hogy a teljesen
egyértelmű és megcáfolhatatlan eseteket egyszerűen figyelmen kívül hagyta, a többit pedig
meteorológiai megfigyelő ballonnak, földi rakétakísérletnek vagy atmoszferikus optikai jelenségnek
minősítette. A Colorado Egyetemen két éven át folytatott vizsgálat 1969-ben fejeződött be, és a
tudományos körökben is erősen vitatott értékelés közzététele évtizedekre visszavetette az UFO-
kutatást. Ettől kezdve egyetlen neves tudós sem volt hajlandó komolyan foglalkozni ezekkel az
észlelésekkel, és az újságírók is lépten-nyomon nevetségessé tették azokat, akiknek ilyen jellegű
élményben volt részük. Némi változás csak az utóbbi években, Condon beismerő nyilatkozata után
állt be. Közvetlenül halála előtt ugyanis bevallotta, hogy a „Blue Book”-ként hírhedtté vált
dezinformációs jelentést a CIA utasítására állította össze.
Ami azt illeti, ez a beismerés a közvélemény számára nem okozott meglepetést. Az emberek
kezdettől fogva sejtették, hogy ez a tudományos köntösbe öltöztetett bohóckodás nem más, mint
egy átfogó dezinformációs hadművelet. Az újságírók sem titkolták a véleményüket erről az ügyről
olyannyira, hogy vicceket is gyártottak róla. Ezek közül legszellemesebb egy karikatúra volt. Ezen
két apró termetű ufonauta magával vonszolja Edward Condont, hogy a háttérben látható repülő
csészealjjal elrabolják. A Colorado Egyetem kapujában álló professzortársai utánaszólnak:
„Nyugalom dr. Condon, mondja csak azt, hogy mi semmit sem hiszünk el az egészből.”
Mivel a világ eddig két egymással szembenálló nagyhatalom érdekszférájába tartozott,

biztonsági szempontból érthető volt ez a nagyfokú titoktartás, indokolt volt a technikai fölény
megszerzésére való törekvés. A legutóbbi évek politikai eseményei, a nagyhatalmak egymással való
kibékülése azonban egyre kevésbé indokolják ezt a titkolódzást. Az enyhülés következtében a
katonai tömbök lassan feloszlanak, és belátható időn belül megszűnik a világ megosztottsága. Ilyen
körülmények között nem az elzárkózás, hanem a helyzet nyílt feltárása lenne a kívánatos politika. A
rendelkezésre álló információk kicserélésével, a kutatási lehetőségek egyesítésével nagyobb
eredményeket lehetne elérni, mint egymástól elszigetelt, sokszor párhuzamosan folyó kísérletez-
getésekkel.
Nem segíti elő az együttműködést, hogy a nemzetbiztonsági hivatalok által elrendelt kényszerű
hallgatásnak politikai okai is vannak. Ez abból a felismerésből ered, hogy ha a szubatomi energia
hasznosítási módja széles körben ismertté válna, akkor a fejlődő országok nagyon gyorsan
felzárkóznának, és komoly geopolitikai tényezővé válnának a világban. Különösen nagy a
valószínűsége Kína és India gyors felemelkedésének, mivel itt még a nyugati országok polgáraiban
meglevő hitetlenkedést, kételkedést sem kell legyőzni. A kínaiak és az indiaiak a szabadenergia
hasznosítási módjait teljesen természetesnek találnák, úgy kezelnék, mint őseik elfelejtett
tudományának újbóli birtokba vételét.
Egyébként ez a folyamat már be is indult. 2004-ben az indiai Energiaügyi Minisztérium
nyilatkozatot adott ki, mely szerint fokozatosan új energiatermelési eljárásokat, eszközöket
vezetnek be, és beszüntetik a kőolaj-alapú technológiák alkalmazását és gyártását. A hír nagy
meglepetést okozott a külföldi újságírók számára. Többen is megkérdezték, hogy miféle
technológiáról van szó. Felvilágosítást azonban nem kaptak, mert a kormány a szűkszavú
nyilatkozat után mély hallgatásba burkolódzott. Mivel a közeljövőben újfajta repüléstechnikai
eszközöket is ígértek, a bejelentés derült égből villámcsapásként érte nagyhatalmakat. Nem csoda,
hogy újabban India bizonyos területein fokozott kémtevékenység zajlik. A nyugati kormányok
nagyon kíváncsiak arra, hogy az indiai szakemberek hol tartanak a paradigmaváltásban. Azért is
nagy a valószínűsége a technikai lemaradás gyors behozásának, mert ezekhez a fejlesztésekhez
189/434
nincs szükség horribilis összegekre, és csúcstechnológiára sem. A sok pénz egyébként sem mindig
előny a fejlesztések során. Amikor az amerikaiak fellőtték az első űrhajóikat, hamar rájöttek, hogy a
kozmoszban a golyóstoll nem működik. Gravitáció hiányában nem jön ki a tinta belőle. Erre
kifejlesztettek egy tollat, ami fejjel lefelé is ír, és víz alatt is működik. Emellett üvegre is lehet vele
írni, és +300 oC-ig működőképes. Mindez egy évtizedbe, és 12 millió dollárba került. Ezzel
szemben mit csináltak az állandó pénzszűkében levő oroszok? Ceruzát használtak. Semmibe sem
került, és ezzel fagypont alatt is lehet írni.
A fejlődésben jelenleg élen járó 300 millió fős Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy másod-,
illetve harmadrendű hatalom legyen az 1,3 milliárd fős Kína, illetve az 1 milliárd lakosú India
mögött. Nem is szólva a régi vetélytárs, Oroszország feléledéséről. A Szovjetunió szétesése nem
csak politikai téren, hanem gazdaságilag is padlóra juttatta Oroszországot; a szubatomi energia
széleskörű hasznosítása azonban potenciális esélyt adna az oroszok újbóli felkapaszkodására.
Ráadásul az ingyen energia lehetővé tenné a nyomor és a bűnözés felszámolását, így a volt ellenfél
ütőképességét belső nehézségek sem nehezítenék többé. Amerikának jelentős kára származik abból,
hogy a titkos kutatások eredményeit nem dobja piacra; de elég gazdagok ahhoz, hogy ezt
megtehessék. Ez a gondolkodásmód érthető, de egy dolgot figyelmen kívül hagy. Az új technológia
elterjedésének akadályozásával, a régi technológia konzerválásával rohamosan pusztul a
környezetünk, és a nagy titkolózások közepette egyszer csak megsemmisül a világunk. Ebben az
esetben már nem lesz jelentősége annak, hogy ki járt az élen a fejlődésben, mert a természet
tönkremenetelével az elsők ugyanúgy elpusztulnak, mint az utolsók.
Előtte azonban az Egyesült Államok el fogja veszíteni a világgazdaságban betöltött vezető
szerepét, és az ázsiai országok mellett egyre jobban lemorzsolódik. Paradox módon ezt éppen ők
idézik elő rövidlátó gazdaságpolitikájukkal. A világgazdasági folyamatokat szemlélve egyértelműen
megállapítható, hogy Kína felemelkedéséhez, szuperhatalommá válásához éppen a legnagyobb
vetélytárs, az Egyesült Államok járul hozzá a legintenzívebben. Az amerikai tulajdonban levő
multinacionális vállalatok ugyanis sorra szerelik le csúcstechnológiát megtestesítő üzemeiket Kelet-
Európában, és telepítik át Kínába, mert ott még olcsóbb a munkaerő. Ezáltal Kína nem csak
gazdaságilag erősödik meg, hanem a korábban embargósnak számító technológia elsajátításával
világszínvonalúvá válik az ipara is. Úgy látszik az amerikai pénzvilág irányítói nem tanulnak a
hibáikból, nem látnak tovább az orruknál. A nagyobb profit érdekében a jövőjüket is áruba
bocsátják. Nem csak a paradigmaváltás késleltetésével, a robbanásszerű fejlődést biztosító
ezoterikus felismerések semmibevételével, hanem a jelenlegi ismereteik elkótyavetyélésével is
maguk alatt vágják a fát.
A kiszivárogtatott hírek szerint az UFO-k különböző planétákról érkeznek, és a világ számos

pontján, több ezer méteres mélységbe telepített hatalmas tenger alatti bázisokon állomásoznak.
Ezeken a városszerű bázisokon közel 4000 űrhajó tartózkodik állandó jelleggel, a szakértőkből álló
személyzeti állomány pedig meghatározott időközönként cserélődik. A földönkívülieknek azonban
nem csak az óceánok mélyén vannak támaszpontjaik, hanem a szárazföldön is. Korábban titkosan
kezelt katonai információk szerint az Egyesült Államok területén már több mint tíz földalatti bázis
van az idegenek tulajdonában, ezek közül kettő hivatalosan is engedélyezett. A jelek szerint a
Földön kívüli asztronauták nem inváziós céllal érkeztek a Földre, szerepük kizárólag a
megfigyelésre korlátozódik. Sok ember számára természetes, hogy ezek az űrlények ellátogatnak
hozzánk. Korábban a sci-fi írók azzal rémisztgettek bennünket, hogy a galaktikus jövevények
elpusztítják a Földet, sugárfegyvereikkel lerombolják városainkat és kiirtják az emberiséget. Ezzel
szemben a megfigyelések zöme azt bizonyítja, hogy a hozzánk látogató idegenek antik istenekre
emlékeztető olimposzi közönnyel viseltetnek irántunk.
Sokan sérelmezik is, hogy miért nem veszik fel a közvetlen kapcsolatot az emberiséggel. Ennek
több oka is lehet. Ezek közül a legvalószínűbb, hogy a két civilizáció között óriási a fejlődésbeli
különbség, így egyszerűen nem tudnak mit kezdeni velünk. Az ő viselkedésük hasonlatos ahhoz,
ahogy mi viselkedünk a termeszhangyák társadalmával szemben. Ha valaki meglát az erdőben egy
termeszhangyavárat, mit tesz vele, elpusztítja? Nem, legfeljebb érdeklődéssel figyeli. Ugyanezt
190/434
teszik a hozzánk látogató idegenek is velünk. Pusztító szándékuktól azért sem kell tartanunk, mert
az univerzum törvényei szigorúan tiltják, hogy egy intelligens erő fejletlenebb civilizációkat
megtámadjon és megsemmisítsen. A másik ok, hogy bármely civilizáció csak élve jelent értéket,
egy holt bolygó maximum nyersanyagbázisként jöhetne szóba, de az ő fejlettségi szintjükön már
nem valószínű, hogy nyersanyagszükségleteiket bányászás útján elégítik ki. Ők úgy lehetnek
velünk, mint mi a természettel, ha kipusztítanánk a föld növény- és állatvilágát, mire mennénk vele?
A földi élet, úgy ahogy az univerzum, csonkítatlanul, a természet törvényei által megteremtett
harmonikus egységben képes csak kiteljesedni. Sokan feltehetnék azt a kérdést is, hogy jó-jó, de mi
van akkor, ha egy paranoiás őrült beszabadul az erdőbe, és széttapossa a termeszhangyák várát?
Ilyen őrültek természetesen bármely értelmes lények által lakott bolygón lehetnek, de ezekre a
felelősségteljes kozmikus utazásokra olyan személyeket küldenek ki, akik magas intelligenciával és
kifogástalan etikai érzékkel rendelkeznek, vagyis olyanokat, akik tisztában vannak cselekedetük
következményeivel. Vannak, akik azért aggódnak, hogy az idegenek majd beleavatkoznak az
életünkbe, megváltoztatják a politikánkat. Erre szintén azt lehet válaszolni, hogy ha mi látnánk,
hogy a sötétebb színű hangyák háborút indítanak a világosabb színűek ellen, akkor beavatkoznánk
ebbe a konfliktusba? Minden bizonnyal nem, mivel semmi érdekünk sem fűződne hozzá.
Einstein számításai szerint a világegyetem átmérője 216 milliárd fényév. Ez a hatalmas térség
kb. 100 milliárd galaxist, és hozzávetőleg 1023 számú égitestet tartalmaz. Csupán a mi közvetlen
világunk, a 0,1 millió fényév átmérőjű Tejútrendszer csillagjainak a száma is min. 100 milliárdra
tehető. Feltehetően minden nap körül kering legalább 1, maximum 10 bolygó. Ezt átlagolva
nagyjából 500 milliárd bolygóval számolhatunk. Ha csak minden százmilliomodik planétán alakul
ki a kedvező körülmények hatására élet, már akkor is ezres nagyságrendű a körülöttünk lévő élő
bolygók száma. Tegyük fel, hogy minden száz civilizáció közül kilencven életképtelenné válik,
vagy elpusztítja önmagát. Még így is marad ötszáz életképes társadalom a környezetünkben. Ha
ezeknek a 90%-a fejletlenebb mint mi, akkor nem lehet tudomásuk a létezésünkről, de még ebben
az esetben is marad ötven olyan civilizáció, akik tudnak rólunk. A roppant nagy távolságok miatt
valószínű, hogy csak egy kis részük képes eljutni hozzánk. A közvetlen környezetünkben lévő és
bennünket időnként meglátogató civilizációk száma azonban elérheti a húszat is. Lehet, hogy ezek
egy része valamilyen szempontból érdektelennek találja a mi fejlődésünket, és közöttük csupán tíz
akad, akik rendszeresen érdeklődnek a sorsunk iránt. Ezek a civilizációk feltehetően a közvetlen
szomszédaink, és könnyen megeshet, hogy nem puszta kíváncsiságból figyelik fejlődésünk menetét.
Múltunk érthetetlen hézagai, fejlődésünk menetének ugrásszerű változásai arra engednek
következtetni, hogy mi egy galaktikus kísérlet alanyai vagyunk, egy bolygóközi hibridizációnak
köszönhetjük a létünket. A beavatkozás több tízezer évvel ezelőtt történt, azután magunkra hagytak
minket, hogy lássák, mire jutunk. Az elinduláshoz szükséges segítséget megadták nekünk, a többi
már rajtunk múlik. Fejlődésünk menetébe nem avatkoznak be, mert minden civilizációnak be kell
bizonyítania az életképességét. Ha ez a saját erőnkből sikerül, akkor befogad bennünket a
galaktikus társadalom. Ha nem sikerül, akkor kiselejteződünk, és helyünket átveszi egy újonnan
induló életképesebb civilizáció. Nem zárható ki tehát, hogy minket kozmikus rezervátumként
tartanak nyilván. Ez a kísérlet ráadásul egyszerre több szálon fut. Ezt látszik alátámasztani az a tény
is, hogy a Földön több, egymástól jól elkülöníthető rassz él, amelyek közvetlenül nem
származhattak egy közös őstől. Az egyes népcsoportok sokrétűsége, és az így felhalmozott
génanyag gazdagsága is növeli galaktikus szomszédaink évezredek óta tartó érdeklődését.
A galaktikus civilizációk minden bizonnyal nem ok nélkül végzik ezt a tevékenységet. Az élet
továbbadása, az értelem terjesztése valószínűleg a globális túlélés érdekében történik. Az
univerzális élet feltehetően versenyfutásban áll az idővel. A világegyetem intelligens lényei minden
igyekezetükkel megpróbálják kimenteni az értelmet az újabb ősrobbanás előtti teljes
megsemmisülésből. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha minél rövidebb idő alatt minél több
civilizáció alakul ki az univerzumban. A későbbi sikeres menekülés valószínűsége ugyanis annál
nagyobb, minél nagyobb tömegű intelligencia segíti elő ennek az akciónak a lebonyolítását. Az élet
megindulását követően az első civilizáció feltehetően igen keservesen, és nagyon hosszú idő után
191/434
alakult ki, az evolúciós fejlődés klasszikus szabályai szerint. Évmilliárdok telhettek el addig, amíg -
sok-sok sikertelen próbálkozás után végre létrejött az első életképes társadalom. A technikai
fejlődés egy adott szintjén azután az univerzum úttörői kijutottak a kozmoszba, és látván, hogy
teljesen egyedül vannak, a küldetés vágyától ösztönözve elkezdték az arra alkalmas bolygókon
terjeszteni az élet csíráit. Ez azt eredményezte, hogy a következő civilizációk kialakulásához már
jóval kevesebb idő kellett, hiszen egy-egy fejlődési periódus megkezdéséhez szükséges feltételeket
készen kapták. A galaktika első értelmes lényei hosszú időn át szerzett tapasztalataik alapján
minden bizonnyal tisztában voltak azzal is, hogy életképes civilizációt nem lehet máshol kifejlődött
élőlények áttelepítésével létrehozni.
Minden egyes bolygónak más a gravitációs kisugárzása. A szomszédos égitestek különböző
elrendeződése miatt minden bolygót más jellegű gravitációs besugárzások érnek. Nem utolsósorban
az egyes bolygók klimatikus viszonyai, a fényerő, az átlaghőmérséklet, a légnyomás vagy a levegő
oxigéntartalma is eltérőek lehetnek. Mindezek együttvéve azt eredményezik, hogy bármely élőlény
csak a saját bolygóján kifejlődve lehet életképes. Az élet terjesztése és a fejlődés gyorsítása tehát
csak szakaszosan lehetséges. A légkör, a víz és egyéb klimatikus feltételek kialakulása, vagy
kialakítása után nem lehet azonnal fejlett élőlényeket telepíteni egy bolygóra. Az életet a
legegyszerűbb élőlényekkel, az egysejtűekkel, vagy a rendkívül tűrőképes kék algák betelepítésével
célszerű megkezdeni. A következő lépcsőfok, a fejlődés új irányának kijelölése csak akkor
lehetséges, ha az előző fejlődési periódus életképes volt. Az újabb csírákat, illetve fejlettebb
élőlények esetén a hibridizációhoz szükséges géneket, spermákat mindig az illető bolygón
kifejlődött élőlényekbe kell bevinni, mert az ő génjeik az évmilliók során már alkalmazkodtak a
helyi viszonyokhoz, így biztosítva van az életképes továbbfejlődés alapfeltétele. A „fajtanemesítés”
után létrejött új egyedeket azután megint hosszú időre magukra hagyják, hogy ismét bizonyíthassák
életképességüket.
Az emberi faj kialakulásának lépcsőzetes módját számos régészeti lelet is bizonyítja. Ezek közül
legrészletesebb adatokkal az agyagtáblákon megörökített sumér nyelvű feljegyzések szolgálnak. Az
ékírásos szövegek hitelességét az ősi mezopotámiai templomok épen maradt domborművei támaszt-
ják alá, amelyek vizuális formában is megjelenítik az ember teremtésének egyes fázisait. E szerint
az első ember a Földön talált majomember és az istenek „megkettőzésével” készült. Ez a kifejezés
minden bizonnyal arra utal, hogy a művelet beindításánál sejtfúziót alkalmaztak. Ennél az eljárásnál
két különböző fajtájú élőlényből vett sejteket egyetlen szupersejtté egyesítenek, amelyben két
sejtmag és egy kettős, párba állított kromoszómakészlet van. Amikor ez a sejt osztódni kezd a
sejtmagok és a kromoszómák egy új típust hoznak létre, amely különbözik a fúzió előtti sejtektől.
Az eredmény két utódsejt, melyek olyan új genetikai kódot hordoznak, ami az őssejthez képest
teljesen más. Ehhez az „istenektől vett vér” sejtjeit használták. Erre a meglehetősen bonyolult
átalakításra feltehetően azért volt szükség, mivel a majomember 24 kromoszómapárból álló
génkészletét nem lehetett közvetlenül „összeházasítani” az istenember 23 kromoszómapárt hordozó
sejtjeivel.
Az ily módon létrejött előember még meglehetősen primitív volt, testét tetőtől talpig szőr borította,
és szokásai, táplálkozási módja alapján inkább hasonlított az állathoz, mint az emberhez. Értelme
azonban jóval meghaladta a majomemberét, és ami a legfontosabb, sejtjei 23 kromoszómapárt
tartalmaztak. Ez lehetővé tette a további finomítás leegyszerűsítését. A hibridizációt most már a
kromoszómák egyetlen sejtben történő kombinációjával végezték. A művelethez előemberek
hímivarsejtjeit, és az istenek hitveseinek petesejtjeit használták, és ettől kezdve az új egyedek nem
lombikban, hanem mesterséges megtermékenyítés útján, isteni szülőanyák méhében fejlődtek ki. Ezt
követően a fajtanemesítés már magától is folytatódott azáltal, hogy a lépcsőzetes beavatkozások
eredményeként született egyedek közül csak a hímneműeket tartották meg, nevelték fel. Erre azért
volt szükség, mert a nőstény utódok földi világba engedése esetén fennállt a veszélye annak, hogy a
korábbi, primitív fajta egyedeivel is párzani fognak, ami a genetikai állomány fokozatos leromlását
eredményezte volna. Az „Isten ábrázatára teremtett”, egyre tökéletesebb hímek ilyen irányú
tevékenysége azonban minden esetben fajtanemesítéssel járt, ami tovább gyorsította az emberi
evolúció menetét.
192/434
Ebben a fejlődésgyorsító folyamatban természetesen előfordulhatnak kudarcok is. Ilyenkor az élet
irányítását végző, isteni szinten álló értelmes civilizációk valószínűleg elpusztítják a fejlődés
legutolsó fázisát, és újraindítják ezt a periódust. Az sem elképzelhetetlen, hogy az új periódus
megindítása előtt módosítják az életfeltételeket, pl. a környező égitestek átrendezésével nagyobb lelki
megterhelést okozó gravitációs sugárzásokat irányítanak az illető bolygóra annak érdekében, hogy
minőségileg fejlettebb egyedeket kapjanak. A mi világunkban ennek egyértelmű bizonyítéka a Hold
utólagos pályára állítása a Föld körül, melynek időpontja összefüggésben állhat az előző, elfajzott, a
teremtés rendjét végrehajtani nem akaró civilizáció megsemmisítése érdekében keltett özönvízzel. Az
égimechanika törvényeit jól ismerő csillagászok sem hiszik, hogy a Hold korábban a Föld
kísérőbolygója lett volna. Ők ugyanis tudják, hogy egy a Földdel megegyező méretű és tömegű
bolygó max. 50 km átmérőjű égitestet képes befogni, magához láncolni, de ez is csak elliptikus pályán
képzelhető el. A Hold átmérője azonban egyharmada a Földének.
A földi élet fejlődésében beálló rendellenességek globális megoldására egyébként korábban is
találunk példát a Föld történetében. Nem egy tudós állítja, hogy 65 millió évvel ezelőtt a
dinoszauruszok hirtelen történt kipusztulása is egy Földünknek ütközött kb. 20 km átmérőjű
kisbolygó vagy üstökös becsapódásának a következménye. Ez az égitest azonban feltehetően nem
óceánba, hanem a szárazföldbe csapódott be, így a keletkező óriási robbanáshőtől az egész Földön
összefüggő erdőtüzek keletkeztek. A dinoszauruszok tehát nem vízbefúlás folytán pusztultak el,
hanem tűzhalált szenvedtek. A felperzselődött erdők által keltett szén-monoxid felemésztette a
levegő oxigéntartalmát, ezért a föld alatt élő állatok is elpusztultak. A különböző földtörténeti
korokból származó kőzetlerakódások tanulmányozása során a tudósok azt is megállapították, hogy
ennél a kataklizmánál olyan intenzív hő keletkezett, amely az erdőkön és a felső talajrétegekben
levő olajpalán kívül a levegő nitrogéntartalmát is elégette. Az ily módon képződő
nitrogénvegyületek később savas esőket eredményeztek, amelyek a koromfelhők miatti huzamos
fényhiánnyal együtt az akkori növényvilág teljes pusztulását okozták. Ennek következtében
megszakadt a tápláléklánc, ami a katasztrófát túlélő állatfajok, így a föld alatt megmaradt
sárkánygyíkok sorsát is megpecsételte. Hasonló sorsra jutottak az óceánokban élő őshüllők is, mivel
a tartós fényhiány eredményeként kipusztult a tengerek planktonállománya, ami a vízben élő állatok
láncreakciószerű éhenhalásához vezetett.
Ezt követően a Föld élővilágát szinte teljesen újra kellett teremteni, így ennek tudható be, hogy a
jelenlegi növény- és állatvilág jóformán nem is hasonlít arra, amely évmilliárdok során jellemző
volt a bolygónkra. Ez a totális pusztítás valószínűleg a végső állomása volt a természet
megteremtésének. Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a „Héber mítoszok” című
szöveggyűjteményből: „Ezer világot teremtett az Úr kezdetben, majd megint csak újabb világokat
hozott létre, és a szemében mindez semmi sem volt. Az Úr világokat formált, majd lerombolta őket;
fákat ültetett, majd kitépte őket, mert még kuszán nőttek, és egyik a másik rovására növekedett.
Újabb és újabb világokat teremtett, majd rombolt le, mígnem megalkotta a mi világunkat. Ekkor így
szólt: Ebben a világban örömömet lelem, amazok nemtetszést keltettek bennem.”
A későbbi kataklizmák már nem jártak ilyen mértékű következményekkel a Föld élővilágában,
mert a „Nemezisként” érkező égitestek nem a szárazföldre, hanem az óceánba csapódtak be, de a
globális méretű pusztulást ezekben az esetekben is radikális változások követték a természetben. Ez
nem azt jelenti, hogy a nagy világégés óta eltelt 65 millió év alatt kizárólag özönvíz pusztított a
Földön. A geológiai kutatások szerint az egyes özönvizek között periodikusan megfigyelhetők tűz
általi pusztulások is. Ezeket a kataklizmákat azonban nagy valószínűséggel nem totális pusztulást
eredményező kisbolygó-becsapódás, hanem aktív vulkáni tevékenység okozta, amit szintén égites-
tek váltottak ki, de más formában. A fizikusok már régóta tudják, hogy több bolygó együttállásakor
egyfajta gravitációs ágyú irányul a Napra, melynek felületén intenzív napfolttevékenység indul el.
Ez a gravitációs anomália mágneses viharokat kelt a Föld magnetoszférájában, ami kihat a nagy
vastartalmú belső magra is. A Föld belsejének háborgása óriási erőket gerjeszt, amelyek vulkáni
tevékenység formájában törnek a felszínre. Ne becsüljük le ezt a gerjesztő hatást, mert egyetlen
napkitörés energiája 10 millió hidrogénbomba erejével ér fel. Azt még egyelőre nem tudjuk, hogy

193/434
ennek a gravitációs ágyúnak a Földre gyakorolt hatását pontosan mi váltja ki, de az ily módon
fellépő erőt már megmértük.
Régóta ismert tény, hogy az inga lengési síkja a Föld forgása miatt lassan elfordul. Maurice
Allais francia professzor éveken át kutatta ezt a jelenséget egy óriási inga segítségével. 1954. június
30-án a párizsi teljes napfogyatkozás alkalmával azonban meglepő változást tapasztalt. Abban a
pillanatban amint a Hold eltakarta a Napot, az inga lengési síkja hirtelen 5o-kal elfordult. A Nap-Hold-
Föld együttállás alatt az elfordulási szög tovább nőtt, majd a fogyatkozás végén visszaállt a szokásos
értékre. Az eredmény annyira meghökkentő volt, hogy később Erwin Saxl, a harvardi egyetem
professzora és Mildred Allen, az 1970. március 7 -i bostoni napfogyatkozás alkalmával ellenőrizték a
kísérletet. A Physical Review-ban közölt beszámolójuk alapján az eredmény ugyanaz volt.
Jelenlegi eszközeinkkel nem tudjuk megállapítani, hogy ennek az erőnek mi a kiváltó oka; a Nap
gáztömegének háborgása, vagy a Nap-Hold együttállásból eredő gravitáció-növekedés. Ha az
utóbbi, van okunk a félelemre, mert akkor a számítások szerint már teljes napfogyatkozáskor is
százmilliószorosára felerősödik a gravitációs erő, ami arra vall, hogy a gravitációs kölcsönhatás
nem lineáris természetű. Többszörös bolygóegyüttálláskor ez az erő tovább hatványozódik, ami
nem csak az inga szárát képes elmozdítani, hanem a Föld belső magját is. Ennek elkerülhetetlen
következménye a sorozatos vulkáni tevékenység, amely a Föld felszíni világára nézve nem sok jót
ígér. Nem zárható ki, hogy a Lemuriát elpusztító földrengéssorozat és tűzözön is egy többszörös boly-
góegyüttállás következménye. A csendes-óceáni kontinens azonban nem csak romhalmazzá vált, de el
is süllyedt, ami feltehetően annak tudható be, hogy Atlantiszhoz hasonlóan Mu szigetét is egy
hatalmas gázbuborék nyomta a felszínre. Az intenzív földmozgások következtében azonban ez a gáz
elillant, esetleg meg is gyulladt, így a továbbiakban nem volt ami a felszínen tartsa ezeket a
földrészeket.
Ez a jelenség az ókori tudósok előtt sem volt ismeretlen. Az i. e. III. században élt kaldeus
csillagász és látnok azt állította, hogy meg tudja jósolni a világ pusztulását. Baljós jövendőmondása
így szól: „Én Berószosz, a Bellus értelmezője állítom, hogy a Föld a lángok martaléka lesz, amikor
a Rákban összegyűlnek a bolygók, és egy sorban rendeződnek oly módon, hogy gömbjeiken
keresztül egyenes vonal lesz húzható.” A legközelebbi jelentős bolygóegyüttállás 2012. december
22-én várható. A maják szent könyve, a Popol Vuh szerint az ötödik civilizáció, vagyis a mi
világunk ekkor ér véget. Csillagászaink utánajártak ennek a dátumnak, és kiszámították, hogy
valóban rendkívüli bolygóállás lesz ebben az időpontban. Ez a naprendszerbeli planétaelrendeződés
annyira ritka, hogy csak 45 200 évenként kerül rá sor. A maják szerint a sorozatos földrengések
elsősorban a Csendes-óceán nyugati partvidékét, a jelenlegi Kaliforniát fogja tragikusan érinteni.
Helyzetünk azonban nem teljesen reménytelen. A földrengésveszélyes területeken a
lemeztektonikai mozgások által keltett feszültségek szubatomi energiabesugárzással
megszüntethetők. Erre ugyan technikailag mi még nem vagyunk képesek, de Földön túli erők igen.
Egyes médiumoktól származó információk szerint ezt a szívességet a múltban már többször is
megtették nekünk. Nem egy esetben hárítottak el a Földön katasztrofális kimenettel fenyegető
földrengéseket, illetve csökkentették a kitörések erejét. A hopi indiánok mondái alapján erre a
segítségre a későbbiek során is számíthatunk, ha kiérdemeljük. Mítoszaik szerint: „Ennek a
világnak a sorsa attól függ, hogy lakói a Teremtő tervei szerint viselkednek-e”.
Platon: Timaiosz című művében Szuchisz, az egyiptomi Szaisz templomának papja így foglalta
össze Szolón számára a világpusztulásokkal kapcsolatos ismereteket: „Sokszor és sokféle módon
pusztultak már el emberek a Földön, leggyakrabban tűz és víz által. Ti csak egy vízözönről tudtok,
holott oly sok előzte már meg. A ti (minoszi kultúrának nevezett) ősi civilizációtok a legutolsó
özönvízben pusztult el. Nálatok és a többi országban az írás és az állami élet csak most fog
kifejlődni, amennyiben a szokásos idő letelte előtt az ég áradata rátok nem tör. Ez csak a primitív
életviszonyokhoz alkalmazkodni tudó írástudatlanokat és műveletleneket hagyja életben. Akkor
megint fiatalok lesztek, és nem fogtok tudni semmit a mi történelmünkről, de a tiétekről sem. Az
egyes világkorszakok között gyakori volt a tűzözön is. Amikor az égitestek letérnek pályájukról,
mindent tűz emészt el a Földön. Az emberek tűzhalált halnak az istentelenségük miatt. Ám még
rosszabb idők is lesznek, az emberek megundorodnak majd az élettől, és nem tisztelik többé a
194/434
világot. Így a világ elkorhad, és tűz által fog megsemmisülni.” Ez utóbbi jövendölés sajnos a mi
korunkra vonatkozik. Némi vigasz a túlélők számára: „A vízözönt mindig leszálló szakasz követi az
egymást váltó civilizációk életében, míg a tűzözön után felemelkedés következik.” A XXI. század
elejére jósolt esetleges apokalipszis után tehát több ezer éven át tartó aranykor várható. Tudósaink
tagadják ugyan a bennünket megelőző civilizációk létét, de a múltban történt világégések tényét
nem vitatják. Őslénytani kutatóink megállapították, hogy eddig legalább ötször sújtotta a
bolygónkat olyan kataklizma, melynek során az élővilág úgyszólván tejesen kihalt. Az első a
földtörténeti ókorban, 440 millió évvel ezelőtt; a második pedig 360 millió éve történt. A harmadik
és a negyedik a földtörténeti középkorban zajlott, 250 illetve 200 millió évvel korábban. Az ötödik,
a dinoszauruszokat kiirtó csapás volt, 65 millió évvel ezelőtt.
A legutóbbi vízözön előidézője egy kb. 10 km átmérőjű kisbolygó lehetett, ami az Atlanti-óceán
közepén ütközött a Földnek. A becsapódás pontos idejét nem tudjuk. Az évezredes múltra
visszatekintő népek szent könyvei mind más adatot említenek. A kiváltó ok időpontjára
vonatkozóan asztrológiai utalások is fennmaradtak. Egy régi felső-egyiptomi templom mennyezeti
freskóján még most is látható az a rejtélyes csillagtérkép, amely az egymást követő főpapok állítása
szerint a hozzánk legközelebb állócsillagok állását mutatja az atlantiszi civilizáció pusztulását
eredményező erők hatalomra jutásának idején. Csillagászati számítások alapján a tudósok
megállapították, hogy ez a bolygóállás i.e. 9792-nek felel meg. Az égitest atmoszférán való
áthaladása során jelentős mértékben megnőtt a légnyomás, és ennek következtében viharos szelek
keletkeztek. Közvetlenül a tengerbe való becsapódás után a kráter körül több ezer °C-ra emelkedett
a levegő hőmérséklete, és egy pillanat alatt vízgőzzé vált az üstökös által kiszorított roppant
vízmennyiség, amely a számítások szerint kb. kétszeresére emelte a levegő páratartalmát. Ez a
jelenség rövid időn belül trópusi esőzésekre emlékeztető, szűnni nem akaró záporokat okozott az
egész földtekén.
A tragédiát azonban nem ez okozta, hanem az a becslések szerint 200 köbkilométernyi por és kő-
zetmennyiség, amely az ütközés következtében felforrósodott kráterből kilökődött, és a robbanás-
hőtől elpárologtatott tengervízből eredő vízgőzzel együtt a felső légrétegbe került. Ráadásul
közvetlenül az ütközés után földrengések sokasága rázta meg a kontinenseket, és ez is hozzájárult
ahhoz, hogy rövid időn belül eget eltakaró por- és hamufelhő borította be az egész földgolyót.
Mivel a napfény nem tudott áttörni ezen a vastag felhőrétegen, hónapokig tartó vaksötétség borult
az egész világra. A jelek szerint ezzel egyidejűleg 5 km magas szökőár tört a szárazföldekre, és a
több mint 100 km/h sebességgel rohanó áradat még azt is elpusztította, ami a sorozatos
földrengések és a viharos szelek után megmaradt. Az özönvíz következtében a magas hegycsúcsok
kivételével minden víz alá került. Miután az összefüggő por és vízgőzfelhők elzárták a napsugarak
útját, ezért rohamosan csökkent a hőmérséklet, így az irtózatos pusztulást túlélő élőlényeket még a
fagyhalál is fenyegette. A tragédia méreteire jellemző, hogy tudósaink szerint egy 10 km átmérőjű
kisbolygó becsapódása esetén 200 km átmérőjű kráter keletkezne a Föld felszínén, ha pedig vízbe
zuhanna, akkor 1,5 másodperc alatt leérne egy 5000 méter mély tenger fenekére. A robbanáshő
következtében az égitest becsapódásának közvetlen környezetében a levegő 18 ezer °C-ra hevülne
fel, ami háromszorosa a Nap felszínén mérhető hőmérsékletnek. A detonáció ereje becslések szerint
többszörösen meghaladná az atomhatalmak teljes nukleáris arzenáljának (kb. 50 ezer atomtöltetnek)
a robbanóerejét, és ez a XX. század embere számára is jól érzékelteti, hogy egy ilyen kataklizmának
milyen következményei lehettek a valóságban.
A csekély számú, primitív életviszonyok közé süllyedt túlélő megpróbáltatásai azonban ezzel nem
értek véget, mert a földgolyó elfordulása miatt hosszú időre megszűnt bolygónk mágneses
védőköpenye. A magnetoszférával együtt valószínűleg az ózonpajzs is feloszlott. Ennek
eredményeként rendkívüli mértékben megnőtt az ultraibolya sugárzás. Erre utal az ausztrál
bennszülöttek teremtésmítoszának egy részlete: „Ekkor a vizek elárasztották a szárazföldeket. Később
visszatértek a medrükbe, majd hosszú ideig elviselhetetlenül forróvá vált a föld lehelete.” Az
elektromágneses védőernyő hiányának másik kihatása, hogy az ultraibolya sugárzás és a káros
kozmikus sugarak különböző mutációkat idéztek elő a túlélők utódai között. Emiatt évszázadokon
195/434
keresztül szerencsétlen torzszülöttek tömege jött a világra, és ezek a genetikai károsodások még ma is
éreztetik hatásukat.
Ez a kozmikus csapás az előző civilizáció elpusztításán kívül alapvetően megváltoztatta a Föld
klimatikus viszonyait is. Ebben az esetben a nagyméretű égitest becsapódása következtében nem
csak erős vulkáni tevékenység és szökőár keletkezett, de a földgolyó is kibillent eredeti tengelyéből,
és becslések szerint 30°-kal elfordult a nappálya mentén. Ezt a jelenséget igen találóan így
örökítették meg a hopi indiánok mítoszaikban: „A Föld gömbje letért tengelyéről.” Ezek a
változások együttes hatásukban oly módon formálták át a világot, melynek következményei mind a
mai napig meghatározzák időjárásunkat, és ezáltal az életterünket. Az Atlantiszként emlegetett
hetedik kontinens totális elpusztulását eredményező becsapódás olyan irányban mozdította ki a Föld
forgástengelyét, hogy Európa és Észak-Amerika területén hirtelen véget ért a jégkorszak. A földgolyó
ellenkező oldalán viszont a korábban virágzó, zöld Szibéria északabbra, a hideg égövbe tolódott át, és
hasonló okok miatt vált a mérsékelt éghajlatú Antarktisz is az örök tél birodalmává. Az egyenlítő
áthelyeződése következtében a passzát szelek kiszárították és elpusztították Szahara egykor dús
növényvilágát, és a Kara-kum, Kizil-kum, Takla-Makán, valamint a Góbi sivatag után most ezt a
vidéket változtatták homoktengerré. A klímaváltozás járulékos hatása volt még, hogy az Északi- és a
Déli-sark eredeti helyén a jéghegyek megolvadtak, és emiatt kb. 150 méterrel megemelkedett az
óceánok vízszintje, amely sok kis sziget, valamint a kontinensek eredeti partvidékének eltűnését
eredményezte.
Az események láncolatának tanulmányozása arra enged következtetni, hogy az evolúció az

emberi civilizáció megjelenése után is érvényre jut az univerzumban, a különbség csak annyi, hogy
a kiválasztódás már nem spontán módon megy végbe, hanem egy magasabb rendű értelem
céltudatosan irányítja a folyamatot, jelentősen gyorsítva ezzel a fejlődés menetét. A mi világunk
tehát egy programozott világ. Ennek a teóriának a beigazolódása esetén sokakban felmerülhet a
gyanú, lehet hogy kárt okoztak nekünk ezek az időszakos beavatkozások, mert megfosztottak
bennünket fejlődésünk természetes menetétől. Nagyon valószínű azonban, hogy az evolúciónak
nem a klasszikus, darwini formája a fejlődés legcélravezetőbb útja. Egy irányított tevékenység az
élet bármely területén mindig tökéletesebb formában megy végbe, mintha az spontán módon
zajlana. Egyáltalán nem zárható ki, hogy a Mindenható az univerzum fejlődésébe már eleve
belekalkulálta az interplanetáris segítségnyújtást; így lehet, hogy a mi evolúciónknak ez a
természetes menete.
Ha a mi fejlődésünk nem irányított evolúció formájában történne, akkor valószínű, hogy most mi
is olyan úton haladnánk, mint azoknak a néha hozzánk is ellátogató civilizációknak a tagjai, akik
hajlott háttal és a kezükre támaszkodva járnak, testüket mindenütt szőr borítja, kezükön ujjak
helyett karmok vannak, magasságuk pedig az 1 métert sem éri el. Az evolúció törvénye szerint az
értelem előbb-utóbb minden élő bolygón kifejlődik, és ha más testet nem talál, akkor állati testben
érlelődik egészen a kozmikus intelligencia szintjéig. Ezek a lények túl korán kezdték a fejlődést, így
a bennünket irányító emberi civilizáció még nem volt képes eljutni hozzájuk, nem tudtak idejében
beavatkozni fejlődésük menetébe, és az irányítatlan evolúciónak ez lett az eredménye. Ugyancsak a
gyorsított evolúció valószínűségét támasztja alá az a földönkívüliektől származó információ, mely
szerint az intelligens ember kialakulásához 10 milliárd évre van szükség. Földünk élővilága viszont
max. 3,5 milliárd éves, így a mi civilizációnk semmiképpen sem lehet egy klasszikus módon,
háborítatlanul zajló evolúció eredménye.
Ennek az elméletnek a realitását bizonyítja, hogy 1967-ben Kanadában megtalálták egy két lábon
járó krétakori őslény, a sztenonihoszaurusz csontvázát. Ez a dinoszauruszfaj mind fizikailag, mind
szellemileg messze felülmúlta hüllőtársait. Különösen fejlett kisaggyal és gerincvelővel rendel-
kezett. Később számítógépes szimulációval kimutatták, hogy ha a dinoszauruszok nem pusztultak
volna ki 65 millió évvel ezelőtt, akkor az evolúciós fejlődés következtében ezek a hüllők
emberszerűvé váltak volna, és igen fejlett civilizációt alkotva most ők uralnák a Földet. A
számítógép képernyőjén megjelent alak megdöbbentően hasonlított azokra a bennünket látogató
földönkívüliekre, akiket mi „kis szürkék”-nek nevezünk.
196/434
Az irányított evolúció tehát nem ártott nekünk, hanem óriási minőségi változást eredményezett a
fejlődésünkben. E nélkül mi is oda jutottunk volna, mint a többi, természetes úton kifejlődött faj. Az
univerzumban található kb. 70 millió intelligens civilizáció 75%-a vizes bolygókon, tengerekben,
óceánokban fejlődött ki. Ezért fizikai megjelenésük halszerű, illetve poliphoz vagy rákhoz hasonló.
Amelyik égitesten számottevő szárazföld is volt, ott az evolúció magasabb fokot ért el, de
beavatkozás hiányában nem jutott el a legmagasabb szintig. Ezeken a bolygókon a civilizációk
60%-hüllőszerű, vagyis megrekedt a dinoszauruszok szintjén. 30%-uk oldalirányban fejlődve
madárszerűvé vált. Egy idő után ők is elkezdenek két lábon járni, és már nem tudnak repülni, de
megmaradnak a szárnyaik és a tollazatuk. Csupán 10%-uk az emlős, de közöttük is nagy eltérés
mutatkozik a megjelenésüket illetően. A kb. 1,75 millió emlős faj több mint 90%-a meglehetősen
groteszk külsővel rendelkezik. Bár többnyire két lábon járnak, karomszerű körmeik és egzotikus
állatokra emlékezető ábrázatuk van. A testüket csaknem mindenütt szőr fedi. A több ezer évvel
ezelőtt átadott ismereteket rögzítő Bhagavad Purána 400 ezer emberi fajról ír, melyek között vannak
csúnyák, rémisztően torzak, de csodálatosan szép, Adonisz kinézetű lények is. A hozzánk
valamennyire hasonlító humanoid fajok száma nem haladja meg a 100 ezret.
A hasonlóság főleg a fejformában nyilvánul meg, mert a testmagasságuk igen eltérő. A nagy
tömegű bolygó erős gravitációs vonzása ugyanis visszafogja a növekedést. Ezeken a helyeken
liliputi termetű emberek keletkeztek. (Az óriásbolygókra be sem tudnak települni nagy tömegű
idegenek, mert az erős gravitációs vonzás következtében összemorzsolódnak a csontjaik, és
leszakadnak a belső szerveik.) A kis bolygókon viszont mind a növények, mind az emberek óriásira
nőnek. A Földnél valamivel kisebb (marsi méretű) bolygókon pl. 3-3,5 méter testmagasságú
emberek fejlődtek ki. Nem kizárt, hogy az ókorban nálunk élt „óriások” a Marsról származtak, a kb.
negyedmillió évvel ezelőtt lezajlott katasztrófa során hozzánk telepítették át őket. Túlnyomó részük
a vízözönben elpusztult, a megmaradók pedig elvadultak. Ezért a bennünket felügyelő civilizációk
harci űrjárműveikkel kiirtották őket. A javát azonban előzőleg kiválogatták, és áttelepítették egy
másik bolygóra. Nem zárható ki, hogy a Mars belsejében, egy kéreg alatt kialakított mesterséges
világban, vagy a Phobos bolygón élnek. Onnan látogatnak meg bennünket időnként.
Néha 10-12 méteres óriások is megfordulnak nálunk. Ők egy egészen apró bolygón, vagy
valamely bolygó holdján fejlődtek ki. A velünk teljesen megegyező kinézetű fajok száma nem több
féltucatnyinál. Ezek néhányszor tíz, illetve száz fényévnyire élnek tőlünk, és nagy szerepük van
civilizációnk alakításában. Génjeikkel nemesítették ki az emberi fajt, illetve a saját bolygójukról 6
rasszt telepítettek ide, hogy lehetővé tegyék az egészséges vérkeveredést, egy új, még tökéletesebb
faj kifejlődését. (Volt egy hetedik rassz is, a kék bőrűek, de ők a vízözön után úgy döntöttek, hogy
nem költöznek vissza a Földre. Csupán India népeinek segítésére, fejlődésük támogatására tértek
vissza néha a történelem kezdetén.) Így maradt a fehér, a sárga, a barna, a fekete és a rézbőrű,
valamint az eszkimó rassz, melyeknek értékes tulajdonságait összegezve egy kiváló képességű,
sokoldalú és kiegyensúlyozott fajt kell létrehoznunk. Egyelőre ez a mi feladatunk az élet
univerzumban való terjesztésében, az intelligens fajok alakításában. Ha nem irtjuk ki egymást, és
sikerrel járunk, akkor ennek az általunk létrehozott tökéletes fajnak a génjeit, illetve egyedeit fogják
továbbvinni a teremtésben segédkező civilizációk a ma még kezdetleges szinten álló bolygókra,
hogy az intelligens fajok egyre magasabb szintet érjenek el az univerzumban.
Egyébként ma már a kutatók sem hisznek egyöntetűen az evolúciós fejlődés darwini vonalában.
Évtizedeken át tartotta magát az a teória, hogy az élet a Földön az úgynevezett őslevesben
keletkezett. Nemrég azonban egy biológusokból és matematikusokból álló tudóscsoport alaposan
megvizsgálta ezt az elméletet, és kiderítették, hogy ennek valószínűsége 1 : 10113. Ehhez csak annyit
kell hozzáfűzni, hogy a matematikusok már az 1 : 10 50 arányt is a soha meg nem valósuló
események közé sorolják. Ugyancsak ellentmond a valószínűség-számítás törvényeinek, hogy
bolygónkon az élő szöveteket alkotó fehérjék mind „balra forgatók”. Mint tudjuk több mint száz
aminosav van, de az élő fehérje felépítéséhez csupán háromra van szükség. Az általuk alkotott
molekulák kétféle szerkezetben fordulhatnak elő: jobbra- és balra forgatók. A véletlen kialakulás, a
statisztika törvényei szerint kb. fele-fele arányban kellene hogy előforduljanak az élővilágban.
197/434
Ennek ellenére Földünk összes élőlényében balra forgató molekulák vannak. Még azt sem lehet
mondani, hogy valamilyen univerzális rend alakítja így az élő szövetek fejlődését, mert a hozzánk
érkező meteoritokban több jobbra forgató molekulát is találtak. Ez azt jelenti, hogy máshol, más
bolygókon éppen ellenkező módon történt az élet formálása.
A kövületek is ellentmondanak a darwini evolúció által hirdetett fokozatos fejlődésnek, az
élőlények egysejtűekből való kialakulásának. A paleontológusok értetlenül állnak az általuk
megállapított tény előtt, hogy a Föld kialakulásának első hárommilliárd éve alatt semmi jele sincs
az élet csírájának. Aztán a kabrium kor kezdetén hirtelen teljesen kifejlődött, tökéletes tengeri
állatok jelentek meg, igen változatos formában. Nem egy közülük kemény külső vázzal is
rendelkezett, ami az evolúció törvényei szerint egy későbbi fejlődési lépcsőnek felel meg. Az
élőlények robbanásszerű kialakulásának eredményeként bolygónkon megjelent a gerinctelen állatok
összes fő csoportja. A korábbi kőzetekben nyoma sincs azoknak az ősmaradványoknak, amelyekben
felismerhető lenne a primitív teremtményektől magasabb rendű formákig vezető láncolat. Nemhogy
könnyen felismerhető kövületek, de az őket alkotó komplex vegyületek is hiányoznak. Tehát azt
sem lehet állítani, hogy az élet kezdetének bizonyítékai a kőzetek felgyűrődése, elsüllyedése
következtében, vagy a nagy hő és nyomás hatására megsemmisültek. Az összekötő láncszemek
hiánya tehát nem az enyészetnek tudható be, hanem annak, hogy nem léteztek.
Harold Coffin zoológus megállapítása szerint pl. a bogarak hirtelen, sokrétűségük teljében
jelentek meg a kőzetekben anélkül, hogy bármilyen evolúciós előfutárukat ismernénk. Ez annál is
furcsább, mert utána meg szinte semmi fejlődés nem történt. A kardfogú tarisznyarák lényegében
200 millió éve változatlan formában él a Földön. A dinoszauruszok is hirtelen tűntek fel a
kövületekben, majd több száz millió éves pályafutásuk után ugyanolyan hirtelen eltűntek. A
növény- és állatvilág tehát nem mutat túl nagy hajlandóságot a gyors fejlődésre. Akkor mitől
táltosodtak meg hirtelen, minek tudható be a korábbi ugrásszerű fejlődésük? Az általunk elképzelt
ütemű evolúciós fejlődés lehetetlenségét bizonyítja az a lelet is, amelyből egyértelműen
megállapították, hogy a 40 millió évvel ezelőtti légy felépítése teljesen megegyezik a jelenlegivel. A
ma élő növény- és állatvilág alkalmazkodóképessége sem jobb a több száz millió éves elődeiknél. A
legnagyobb szakadék azonban az állatvilág fejlődési szintje, és az ember között van. Amíg az állat az
ösztöneire hallgat, az ember logikusan gondolkodó lény. Beszédkészsége, intelligenciája kezdetektől
fogva adva volt. Csupán a képességei csiszolódtak a társadalmi fejlődés során. Így biológiai
fejlődésről aligha beszélhetünk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy evolúciós fejlődés nem létezik. Ez a jelenleg is zajló folyamat
kihat az élet fejlődésére, de nem olyan léptékben, mint gondolnánk. Ahhoz, hogy a Földünkön
tapasztalható ütemű változás létrejöjjön, időnként be kellett avatkozni az evolúciós folyamatba. A
darwini evolúciós elmélet megszületése után a tudósok azt várták, hogy az élőlények leszármazási
vonalából a kezdetektől fokozatosan követhető teljes kövületi anyag fog összegyűlni. Ennek hiánya,
a fejlődés ugrásszerű változása előtt azonban értetlenül állnak. A Biblia 6000 évre visszanyúló
teremtéstörténetét sikerült megcáfolniuk, de nem tudnak mit kezdeni az ugrásszerű változásokkal.
Ilyesmi csak külső beavatkozás hatására jöhet létre, ami viszont azt feltételezi, hogy rajtunk kívül is
élnek értelmes lények az univerzumban. Ennek gondolatától ugyanúgy irtóznak, mint az ateista evo-
lúciópártiak a teremtő Isten létének feltételezésétől.
Néhány kutató igyekszik ugyan felnyitni társai szemét, megpróbálja rávenni őket a realitások
elfogadásra, de mindhiába. A hivatalos tudomány nem vesz tudomást az egyetlen lehetséges
magyarázatról, a külső beavatkozásról. Hogy ennek mi az oka, kideríthetetlen. Talán a sötét erők
késztetése váltja ki belőlük ezt a hozzáállást? Mindenesetre érdekes, hogy amikor a régészek egy
dárdahegy alakú éles követ találnak, mindjárt arra gondolnak, hogy ez nem jöhetett létre magától. A
természet nagyságrendekkel bonyolultabb megnyilvánulásait látva azonban ez eszükbe sem jut. A
600 oldalas könyvet kitevő utasítássorozatot tartalmazó DNS kettősspirál, vagy a 20 millió kötetnyi
információ befogadásra képes emberi agy magától alakult ki. Nem volt szükség semmilyen tervező
munkára, irányításra ahhoz, hogy agyunk 100 billió neuronja felfoghatatlan működésű és képességű
egységgé álljon össze. Mindezt véletlen események sorozata alakította ki. A kör tehát ezen a téren is
bezárult. A hit hiánya, a betokosodott szemléletmód ez esetben is megálljt parancsolt a tudomány
198/434
fejlődésének. Korunk tudósait nem jellemzi Einstein hozzáállása, aki gyakran hangoztatta: „Tudni
akarom, hogyan teremtette Isten a világot!” Hitetlenségünk persze a legcsekélyebb mértékben sem
zavarja a bennünket létrehozó civilizációk tevékenységét. Isten megbízása, jóváhagyása alapján
továbbra is töretlenül végzik irányító, felügyelő tevékenységüket.
A galaktikus civilizációk látogatása azonban nem minden esetben a passzív megfigyelés

szándékával történik. Mostanában a hírforrások egyre több olyan esetről számolnak be, amikor
Földön kívüli civilizációknak egy csoportja rendszeresen elrabol, illetve elhurcol fiatal nőket és
férfiakat, és „erőszakoskodnak” velük. Az esetek túlnyomó részében azonban a nemi erőszak
általunk ismert primitív megnyilvánulási formájáról szó sincs. Ezeknek az akcióknak sohasem az
élvhajhászat a célja, hanem a fajunk génjeihez akarnak hozzájutni. A hímivarsejtek és petesejtek
megszerzését kizárólag az motiválja, hogy általunk próbálják felfrissíteni a saját génállományukat,
hibridizáció útján a mi génjeinkkel szeretnék elkerülni a biológiai elöregedésüket.
Ezeknek a civilizációknak a küldöttei tehát nem bántanak bennünket, már csak azért sem, mivel
nekik is van gondjuk elég. A több millió éves beltenyészet egyetlen fajnak sem válik előnyére. A
rohamos urbanizálódás folytán a természettől való elszakadás, az érzelmek és ösztönök
elsatnyulása, a fokozott elidegenedés, a lelki sivárság előbb-utóbb életképtelenséghez vezet. Az
emberi agyban az ösztönök, az érzelmek és az értelem szoros egységet képeznek. Egyik képességet
sem lehet kifejleszteni a másik rovására, mert ez az evolúció természetes folyamatának felbomlását
vonja maga után. Ha kiemeljük az értelmet és elkezdjük az ösztönök és az érzelmek rovására
gyarapítani, akkor a fejlődés elkerülhetetlenül zsákutcába jut. Amennyiben egy faj ösztön- és
érzelmi világának alakulása nem tud lépést tartani az értelmi gyarapodásával, akkor a fejlődés
egyoldalúvá válik. Az egyensúly megbomlása miatt az evolúció természetes menete megtorpan, és
hibát jelez. Ekkor szükségszerűen működésbe lépnek azok a mechanizmusok, amelyek a hibás
fejlődési irányt leblokkolják, és az életképtelennek ítélt fajt kiselejtezik. Folyamatos fejlődés csak
harmonikus egységben, a dualizmus törvényének érvényesülése esetén lehetséges. Ha bárhol,
bármilyen téren hiba csúszik ebbe a folyamatba, akkor az előzőleg említett okok miatt a fejlődés
megáll, és a faj kipusztul.
A törzsfejlődés törvényei nem csak a növény- és állatvilágra hatnak, hanem az emberi
társadalmak életét is könyörtelenül kísérik. Ez alól semmilyen társadalom nem vonhatja ki magát,
legyen az akármennyire civilizált. A fejlődés törvényei egyben a túlélés törvényei is. Ha egy faj
ezeket a törvényeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi, az a saját jövőjét kockáztatja. Annak
a civilizációnak, amely felborítja az evolúció természetes folyamatát, számolnia kell a biológiai
leépüléssel, a fizikai elkorcsosulással, és a végleges kihalással. Végső fázisban ennek a
folyamatnak olyan tragikus megnyilvánulásai vannak, hogy az utódok nem képesek felnőni, sejtjeik
aktivitása annyira gyenge, hogy már gyerekkorukban elpusztulnak. Ez a korai halál ráadásul óriási
kínok között, lassú agonizálás formájában megy végbe. A személyes érintkezésből eredő
információk szerint ezt a helyzetet a jelen esetben tovább súlyosbítja a természetes környezet hiánya
is. A kozmoszban ugyanis nem ritka jelenség, hogy egy-egy civilizáció a környezet fokozott
szennyezése, vagy egy végzetes nukleáris háború következtében elpusztítja a felszíni élővilágot, így
idő előtt kénytelenek bolygójuk belsejébe, mesterséges környezetbe költözni. A föld alatti
városokban, alacsony technikai szinten kialakított mesterséges környezet azonban nem képes az
evolúciós fejlődést természetes módon szabályozni, és ez megpecsételi a korábbi életterüket
elpusztító fajok sorsát.
Természetesen minél fejlettebb egy civilizáció, annál kevésbé tud beletörődni fajának
kipusztulásába. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy fenntartsák az évmilliók során
felhalmozott tudásukat, kultúrájukat. A saját biológiai hanyatlásukat megpróbálják minden
eszközzel megállítani, és ennek a kísérletnek vagyunk mi az áldozatai. Mentségükre legyen
mondva, hogy eközben igyekeznek nekünk a legkevesebb kellemetlenséget okozni. Senkit nem
bántanak, senkit sem kínoznak meg, elképesztően fejlett telepatikus tudásukat felhasználva a
szadizmus legcsekélyebb jele nélkül végzik tevékenységüket. Az ivarsejteket egyre finomabb
eszközökkel gyűjtik be, gondosan ügyelve arra, hogy se testileg, se lelkileg ne okozzanak túl nagy
199/434
traumát nekünk. Az akció lezajlása után gondosan kitörlik a tudatból az esemény minden
emlékképét, hogy ez az incidens ne okozzon az illetőnek a további életében lelki válságot.
A hozzánk látogató magasan fejlett civilizációk között tehát vannak olyanok is, akik élet-halál
harcukat vívják, és élő példaként állnak előttünk, hogy mivé válhatunk mi is, ha a nyomdokaikban
haladunk. Ezek a civilizációk a mi genetikai állományunkkal kísérlik meg a fajukat fenntartani, de
kétséges, hogy ez sikerül-e nekik. A szemtanúk beszámolója szerint az általuk létrehozott hibrid
utódok már kétségtelenül életképesebbek és jobban is hasonlítanak ránk, de még nem tökéletesek.
Nagyon valószínű, hogy tökéletes egyedeket csak úgy lesznek képesek létrehozni, ha egyre
nagyobb mértékben veszik át a mi génjeinket. Ha ezen az úton haladnak, akkor az a kérdés, hogy
végül mi marad belőlük. Egy idő után akaratlanul megjelenünk mi, emberek, az ő bolygójukon, egy
nálunk jóval fejlettebb civilizáció tudásával és képességeivel felruházva. Végül is ismereteiket át
tudják majd menteni, de biztosan nem a saját fajtájuknak. A fejlődés törvényeit nem lehet
kijátszani, az életképtelen fajok vagy így, vagy úgy, de menthetetlenül kipusztulnak.
Ha érzelmi világunkat, természetes ösztöneinket és lelki szenzibilitásunkat tönkretesszük, mi is
könnyen oda juthatunk, ahová ők. Ezért kellene végre abbahagynunk érzelmi és ösztönvilágunk
módszeres elsilányítását. Az értelem önmagában nem segít túléléshez, az értelmi fejlődés minden
áron való erőltetése zsákutcába visz minket. Nekünk még nem késő meggondolni magunkat, mi
még a természettől való elszakadásban, az elidegenedésben, az ösztön- és érzelmi életünk
tönkretételében nem járunk olyan fokon, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan lenne. Most még
helyreállíthatjuk biológiai egyensúlyunkat, még nem késtünk el vele.
Az értelem önmagában nem sokat ér. A társadalmi fejlődés elkerülhetetlen velejárója, hogy
előbb-utóbb minden civilizáció eljut a technikai fejlettség legmagasabb fokára. Ezt a folyamatot
tehát nem érdemes mindenáron siettetni. Ebben a versenyben nem az győz, aki hamarabb ér célba.
A célba érés után csak az a faj marad továbbra is fenn, amely mindvégig megőrzi fejlődésének
harmonikus jellegét. Ha nem fordítunk kellő figyelmet érzelmi fejlődésünkre is, és szándékosan
elnyomjuk természetes ösztöneinket, akkor idő előtt kidőlünk mi is a sorból, könyörtelenül
kiselejtez bennünket az élet. Megszerzett tudásunkat egy későbbi hibridizáció útján valószínűleg mi
is át tudjuk majd menteni egy fejletlenebb, de életképes civilizációba, a biológiai
megsemmisülésünket azonban mi sem leszünk képesek elkerülni.
Érzelmi világunk módszeres elsilányításának nagy veszélye, hogy bizonyos határon túl ez a
folyamat természetessé válik. Az egyre fokozódó értelem egy idő után nem érzi majd hiányát az
ösztönvilág létének. Ennek legjellegzetesebb példáját éppen ezeken az idegeneken figyelhetjük
meg, mert a zsákutcába jutott civilizációk képviselőire annyira jellemző az érzelmi sivárság, hogy
már el sem tudják képzelni, hogy együttérzéskeltéssel próbáljanak segítséghez jutni. Az elraboltak
közül többen említették, hogy ha nyíltan elmondták volna nekik a problémájukat és bizalommal
fordultak volna hozzájuk, akkor ők önként is hajlandóak lettek volna segíteni. Úgy látszik azonban,
hogy az érzelmek rovására kifejlesztett magas fokú értelmük azt diktálja nekik, hogy kérés helyett a
közvetlen elvétel a célszerűbb, kevesebb komplikációval jár.
Nem valószínű, hogy közülünk bárki is vonzónak találná ezt a perspektívát. Egyetlen józanul
gondolkodó ember sem akarhat ilyen jövőt az utódainknak. Mindent meg kell tehát tennünk, hogy
saját fajunk további hanyatlását meggátoljuk. Természetes világunk lerombolásával,
természetellenes életvitelünkkel azonban csak gerjesztjük ezt a folyamatot. Egyre súlyosabbá váló
környezetvédelmi gondjainkra valószínűleg megoldást találunk majd az ősenergia
birtokbavételével. A szubatomi energia forradalmasítani fogja majd az ipart, a mezőgazdaságot és
közlekedést is, megszüntetve a levegőszennyezést, a vizeink és a talaj mérgezését. Energia- és
táplálkozási gondjaink megszűnése azonban nem oldja meg a társadalmunk lelki válságát. Az
emberi együttélés normalizálása ránk vár, érzelmi problémáinkat csak mi tudjuk megoldani. A
természetes életmódtól való eltávolodásunkon csak mi tudunk segíteni.
Jövőnk alakulása

200/434
Az eddigiekben arról volt szó, hogy mi vár ránk, ha felelőtlenül alakítjuk a jövőnket. Most
nézzük meg, hogy feltehetően milyen jövő elé nézünk, ha belátjuk hibáinkat, és közös erővel a
helyes irányba tereljük társadalmunk fejlődését. A következő évezred a kozmikus öntudattal
rendelkező galaktikus embertípus kialakulásának évezrede lesz. Számos forradalmian új technikai
felfedezés vár ránk, amelyek viharos sebességgel fogják követni egymást, és minden tekintetben
meg fogják változtatni életünket. Ezzel egyidejűleg nagymértékben változni fog a
gondolkodásmódunk, etikai értékrendünk, sőt még a vallással kapcsolatos felfogásunk is. Az
újonnan megismert technológiák és tudományos felfedezések alaposan átalakítják eddigi
világrendünket, és korábbi életvitelünket. Egyelőre azonban ne szaladjunk annyira előre, hanem
nézzük meg, hogy nagy valószínűséggel mi fog történni az elkövetkezendő évtizedekben.
A Vízöntő korszakba lépve a tudatilag felvilágosult ember legelső dolga lesz a környezet
megmentése. Már a XXI. század elején egy olyan új világrend alakul ki, amely a meddő politizálás
helyett a civilizációnkat sújtó válságok gyors megoldását helyezi előtérbe. Mivel a hatékony
cselekvés előfeltétele az együttműködés, a Föld országai között megindul egy gyors integrálódási
folyamat. Minden jel arra mutat, hogy már a közeljövőben el fognak tűnni az országhatárok. Az
egyes országok etnikai alapon vagy földrajzi régiók szerint (pl. egy közös folyó, tenger illetve
hegység mentén elhelyezkedő szomszédos államok) államszövetséget fognak alkotni, és ügyeiket a
nemzeti kisebbségek érdekeinek maximális szem előtt tartása mellett közösen fogják intézni. Ezek
az államszövetségek később egy-egy kontinens egészére ki fognak terjedni, a tájegységek szerinti
országcsoportosulások pedig önálló közigazgatási területek lesznek. Később a gazdasági erők
fokozatos koncentrálódása, valamint egy újabb végzetes világháború elkerülése érdekében a
kontinensek tovább integrálódnak, és az egész világ egységes államot fog alkotni. Ezt az államot
egy szövetségi parlament irányítja majd, melynek határozatai a világ bármely földrajzi régiójára
kötelező érvényűek lesznek. Ezzel egyidejűleg a nemzeti hadseregeket összevonják, és egy közös
főparancsnokság alá fogják rendelni. Ennek a hadseregnek a jövőben csak rendfenntartó és
katasztrófaelhárító szerepe lesz.
Az integrálódás következtében elkerülhetetlenné válik a közös nyelv használata is. A közös
nyelv minden tagállamban való kötelező oktatása fokozatosan megszünteti a nyelvi nehézségeket. A
világ népei egyre szorosabb kontaktusba kerülnek egymással, egyre jobban megismerik majd
egymás szokásait és kultúráját. A személyes kapcsolatok bővülése csökkenteni fogja a nemzetek
közötti feszültséget és nézeteltéréseket, ami nagymértékben hozzá fog járulni a világbéke
stabilitásához. Nem zárható ki azonban az a lehetőség sem, hogy a dualitás jegyében nem egy,
hanem két konföderáció jön létre a világban, amelyek a nyugati és a keleti kultúrához tartozó
országokat tömörítik magukba. A kétpólusú világ nagy előnye a rivalizálás, ami a jövőben nem
katonai szembenállásban, hanem gazdasági és kulturális versenyben fog megnyilvánulni.
Saját témánknál maradva az iskolákban mindenütt be fogják vezetni a parapszichológia, illetve
az Agykontroll kötelező oktatását. Erre egyébként már ma is van példa, az Egyesült Államok nem
egy általános iskolájában az Agykontroll évek óta órarendbe iktatott tantárgy. Az Agykontrollt
azonban nem csak általános iskolákban, hanem fakultatív jelleggel számos középiskolában és több
tucat egyetemen is tanítják. Parapszichológiai képességeiknél fogva az emberek tudatosan fogják
irányítani életüket. Az önpusztító, egészségromboló életmód a múlt emléke marad. Az egészséges
táplálkozás elterjedésével az emberek átlag élettartama már a jövő évszázadban 100-120 évre
növekedik. A környezetszennyezés fokozatos megszűnésével, a természet ökológiai egyensúlyának
helyreállításával azonban néhány évszázad múlva elérhető lesz a 220-240 éves átlagélettartam is.
Ahogy a tudomány fejlődni fog, nem zárható ki, hogy elérjük az emberi élettartam genetikailag
lehetséges legvégső határát, amely sejtjeink jelenlegi osztódóképessége alapján 400 év, de a távoli
jövőben bizonyos gének átalakításával elképzelhető lesz az 1000 év is. Ezzel egyidejűleg azonban
kénytelenek leszünk szigorú születésszám-szabályozást bevezetni, az emberiség mértéktelen
szaporodásának elkerülése érdekében.
Áttérve a technikai újításokra, egy idő után a természet harmóniáját már semmi sem fogja
megbontani. Nem lesznek vízi erőművek, nem lesznek füstölgő szénfűtéses erőművek, a veszélyes
atomerőművek emléke a múlté lesz. Az erdőket nem pusztítják többé a savas esők, a mezőket pedig
201/434
nem fogják villamos távvezetékek keresztül-kasul átszelni, mivel a földet jelenleg behálózó villa-
mos távvezetékrendszer valószínűleg megszűnik. Ezt követően többé nem veszélyeztetnek
bennünket az áramütéses balesetek, a jelenlegi földelt rendszerből eredő halálos kimenetelő
tragédiák. A villamos távvezeték felszámolása a madárállományra is kedvező hatást fog gyakorolni.
Csupán nálunk 45 ezer védett madár pusztul el évente áramütés következtében. Az energiatermelés
mindenütt helyileg, a fogyasztónál megy majd végbe. Ez annál is inkább elképzelhető, mert az
energia előállítása a jövőben rendkívül egyszerű folyamat lesz. Az energiát ugyanis nem kell
megtermelni, hiszen az mindenütt jelen van, csak fel kell használni. Egyébként bármilyen
lehetetlennek tűnik, de ilyen közvetlen energiafelhasználó gépek már ma is léteznek. Egy amerikai
feltaláló kis szériában elkezdte gyártani azokat a gépkocsiba szerelt motorokat, amelyekben
villamos erőtérrel nyeri ki egy sokmenetű réztekercsből álló villanymotorból a szubatomi energiát,
és túlnyomórészt ez az energia hajtja a járművet. A Newman-féle elektromotor százezer menetes
tekercseinek huzalvastagságára jellemző, hogy 55 mérföld hosszú rézdrótot használnak fel hozzá. A
széleskörű elterjedés egyetlen gátja, hogy a szabadalmi hivatal rásütötte találmányára, hogy az egy
perpetuum mobile; ilyen pedig fizikailag nem létezik, tehát hivatalból nem engedélyezhető az
alkalmazása. Egy darabig tehát még fulladoznunk kell a benzingőzben, amíg ez az eljárás utat nem tör
magának a bürokrácia útvesztőiben.
Ennek a helyzetnek leginkább az üzemanyaggyártók örülnek, de lehet hogy nem sokáig. Egy
friss hír alapján elképzelhető, hogy szubatomi elektromotorok nélkül is hamarosan megszabadulunk
a bűzölgő robbanómotoroktól. A német Motor Development International ugyanis nemrég
bejelentette, hogy elkezdte a sűrített levegővel működő gépkocsik gyártását. A 35 kilogrammos
motor max. 110 km/h sebességgel hajtja az autót. Az üzemanyagtankba 330 liter levegő fér, ami
200 km megtételére elegendő. A benzinkutaknál 3 DM lesz majd a tankolás díja. Ez kb. harmada a
benzin- illetve dízelolaj árának. Ráadásul a sűrített levegő a legcsekélyebb mértékben sem
szennyezi a környezetet. El sem fogy, mivel munkájának elvégzése után visszajut a légtérbe. Nem
ég el, mint a hidrogén a hagyományos robbanómotorokban. Miután a sűrített levegő nem
gyúlékony, a balesetveszély is minimális. A jármű beszerzési költsége egy középkategóriás autó
árának felel meg, azaz kb. 25 ezer DM lesz. Ebből is kitűnik, hogy a fejlődés nem állítható le. Ha az
emberek eltorlaszolnak egy kaput, a sors nyit helyette másikat. A sűrített levegővel hajtott
turbinában egyetlen olyan alkatrész sincs, amibe a bürokraták és a szabadalmi ügyvivők
beleköthetnének. A régi, az elavult, a kártékony eljárások tehát előbb-utóbb megszűnnek. Ha a
változtatás nem megy csúcstechnológiával, akkor átmenetileg alternatív megoldások lépnek a
helyébe.
Most még elég szokatlan gondolatnak tűnik, de a jövőben valószínűleg megszűnik a távolsági út-
és vasúthálózat is. Ez nem azért fog megtörténni, mert az emberek tömegesen fognak teleportáció
útján helyet változtatni. Az ily módon történő közlekedésre különben ma is van példa. Tibetben az
eldugott hegyi kolostorokban élő szerzetesek körében a helyváltoztatásnak ez a formája évszázadok
óta ismeretes. A hagyományos kétdimenziós közlekedés megszűnésének sokkal valószínűbb oka
lesz, hogy a közlekedésünk háromdimenzióssá válik. A szubatomi energia hatékony felhasználási
módja lehetővé fogja tenni a földi UFO-k kifejlesztését. Mivel ezzel egyidejűleg megoldódik majd a
gravitáció és a tehetetlenségi erő legyőzése is, így nem lesz szükség leszállópályára. Ezek a
járművek már képesek lesznek a Föld bármely pontjáról fel- és leszállni, a pillanat törtrésze alatt
megállni, vagy irányt változtatni, ezért nagymértékben csökkenni fog a balesetek száma is. A
járművet körülvevő energiapajzs megszünteti a közlekedési zajokat, nem is szólva a
légszennyezésről, ami szintén elmarad. A sebesség növekedése miatt az utazási idő nagyságren-
dekkel csökkenni fog. Az üzemanyagköltség elmaradása következtében ugyancsak nagyságrendnyi
csökkenéssel lehet számolni az utazási költségek terén is. A jövőben a teherfuvarozás sem fogja
igényelni a közút- és vasúthálózat fenntartását. Az új típusú járművekkel való fuvarozás nagy
előnye lesz, hogy az árut háztól-házig fogják szállítani. Az áruszállító konténereket nem kell többé
kivinni a vasútállomásra vagy a reptérre, mert ezek a járművek nyugodtan leszállhatnak a
gyárudvaron is.

202/434
UFO formájú járművek egyébként már ma is léteznek. Egy amerikai feltaláló szériában gyártja
az általa kifejlesztett repülő csészealjakat. Ezek a ventilátorszerű propellerekkel hajtott járművek
már most is hasonló sebességgel képesek haladni, mint az útpályához kötött kerekeken guruló
gépkocsik. A tengeri közlekedés is nagy átalakuláson fog keresztülmenni, mivel a jövő univerzális
hároméltű járművei nem csak a víz felszínén tartózkodhatnak, hanem képesek lesznek több ezer
méter mélyen a víz alá merülni, és a vízből kiemelkedve a levegőbe repülni. Mivel a mi UFO-
inknak sem kell majd üzemanyagot magukkal vinniük, így világűri utazásaink során szükségtelenné
válnak a költséges rakétakilövések. A Föld vonzáskörétől való elszakadás nem lesz már függvénye
az indító impulzus mértékének, vagyis az indítás pillanatában fellépő gyorsító erőnek, a szökési
sebességet tetszőleges gyorsulással is elérhetjük. Miután állandó tolóerővel, lassan is
elszakadhatunk a Földtől, az utasoknak nem kell gyorsulási problémákkal küszködniük. Ennélfogva
kortól és egészségi állapottól függetlenül bárki kiutazhat az űrbe.
A kilövés elmaradása következtében pályaszámításokkal sem kell többé bajlódni. A Föld
légterébe való belépés során az energiapajzs megvédi a visszaérkező járművet a levegősúrlódás
következtében fellépő túlmelegedéstől. Az általunk készített UFO-k maximális sebessége is olyan
nagy lesz, hogy fél óra alatt körbekerülhetjük vele a Földet. Ez azt jelenti, hogy negyedóra alatt
eljuthatunk bármely kontinens legtávolabbi pontjára is. (Jelenleg a Föld körberepüléséhez a
Concorde utasszállító repülőgéppel is 32 órára van szükség.) Így ezeken a járműveken ételt-italt
sem kell felszolgálni, ami tovább csökkenti a menetjegy árát. A repülőút lerövidítésével nem alakul
ki mélyvénás trombózis sem. Korábban a 10-12 órás repülőutak után világszerte több száz utas halt
meg amiatt, hogy a légnyomáskülönbség és a mozgáshiány következtében vérrögök képződtek az
ereikben, amelyek végzetes elzáródáshoz vezettek. Mivel az UFO zajtalanul közlekedik, nem
szennyezi a levegőt, továbbá fel- és leszállásához nincs szükség kiépített repülőtérre, akár a városok
főterén is landolhat. Ennek következtében elmarad a repülőtér megközelítésével járó időveszteség,
amely sokszor több mint maga a repülőút.
Jelentős változások várhatók a városi forgalomban is. A nagyvárosok tömegközlekedése
túlnyomórészt leszorul a föld alá. Az ehhez szükséges alagutakat nem hagyományos bányaművelési
technikával fogják kialakítani, hanem tömörítéssel. Ehhez olyan fúrópajzsokat használnak majd,
amelyek nem marják a talajt, hanem zömítik úgy, hogy teljes felületükön koncentrált szubatomi
energiát sugároznak ki. Az erős szubatomi energianyalábok megolvasztják a kőzetet, és az előre
nyomuló pajzs összetömöríti az izzásig hevített földet. Mivel ez a folyamat igen nagy nyomáson
megy végbe, az alagútfalak olyan keménnyé válnak, mint a gyémánt. Ennek következtében nincs
szükség aládúcolásra, tartógerendázatra, és a hányót sem kell kitermelni. A létesítési költség
jelentős csökkentésén kívül ezeknek az alagutaknak a fenntartása is igen olcsó lesz, mert az
üvegszerű alagútfal nem korrodál, nem engedi át a talajvizet, így karbantartást nem igényel. A
járatokban a szerelvények mágnespárnán lebegve, súrlódásmentesen fognak közlekedni. Ennek
következtében azon túlmenően, hogy zajtalanná válnak, a sebességük elővárosi forgalomban
elérheti a 3000 km/órát is. Miután a lineáris motorok táplálását a szerelvénybe épített energiaellátó
konverterek végzik, így az alagutakban villamos kábelekre, illetve áramvezető sínekre sem lesz
szükség.
Nagy a valószínűsége annak, hogy száz év múlva már tetszés szerint tudjuk szabályozni az
időjárást is. Koncentrált energiasugárzással esőt fakasztunk a felhőkből, vagy ha szükséges, el is
tudjuk kergetni azokat a nap elől, sőt a nem kívánt esővizet is el tudjuk majd párologtatni adott
helyekről. Ez nem csupán vágyálom, mert a köd megszüntetése pl. már ma sem megoldhatatlan
feladat. Az Agykontrollt végzett hallgatók közül sokan képesek arra, hogy mindenféle segédeszköz
nélkül, pszichoorientációs úton feloszlassák a környezetükben levő ködöt.
A távolabbi jövőben elképzelhető, hogy végleg megoldódnak időjárási gondjaink, mivel a
technikai fejlődés előrehaladtával valószínűleg lehetőségünk lesz arra, hogy a kifogyhatatlan
szubatomi energiakészlet segítségével temperáljuk Földünk légkörének hőmérsékletét, ami azt ered-
ményezi majd, hogy megszűnik a tél a bolygónkon. Ennek ellenére a téli sportok kedvelőinek a +23
°C-on stabilizált léghőmérsékletű örök nyár beköszönte után sem kell lemondaniuk kedvenc
időtöltésükről, mert a magas hegyekben a fizikai törvények következtében továbbra is megmarad a
203/434
hó. A temperálást hőtranszformátorok felállításával érjük el, amelyek a hideg égöv alatt Yin-, a
trópusi övezetben pedig Yang jellegű energiát sugároznak a légtérbe.
A mezőgazdaság nem fogja többé mérgezni a vizeinket és a talajt, mivel a növényeket várhatóan
nem műtrágyával, hanem optimális mértékű energiasugárzással fogjuk intenzívebb növekedésre,
nagyobb terméshozamokra késztetni. Ezt a legegyszerűbben és a legolcsóbban úgy valósíthatjuk
meg, hogy szubatomi energiasugárzással kezelt vízzel öntözzük a termőföldeket. Erre a módszerre
azért is nagy szükség lenne, mert a kemikáliák mértéktelen alkalmazásával történő intenzív
növénytermesztés során kimerítettük a talaj tápanyagkészletét, és ezzel súlyos nyomelemhiányt
okoztunk. Ennek következtében a gabona- valamint zöldség- és gyümölcstermesztésben, de a tej- és
tojástermelésben is csökkent a beltartalmi érték, ami legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy
mostanában a mezőgazdasági termékeknek nincs ízük. Remélhetőleg a műtrágyázás abbahagyása
most még visszafordíthatóvá teszi ezt a folyamatot, és idővel a talaj ismét regenerálódni fog.
Azonban nem csak a mezőgazdasági termékek mennyiségét lehet mágneses sugárzással növelni,
hanem ennek a módszernek az elterjesztésével olcsóbbá válik a papír, a bútor és az építőipari faáru
is. A későbbiek során ugyanis az erdőket is szubatomi energiával kezelt vízzel öntözzük majd,
amely elősegíti a fák gyors növekedését. Az árcsökkenéshez jelentős mértékben hozzájárul az a
szerencsés körülmény is, hogy a mágneses sugárzással kezelt fában a száraz és nedves korhadást
előidéző gombák nem képesek elszaporodni, és a szú sem telepedik bele. Így a fából készült
termékek élettartama gondos felületvédelem esetén szinte korlátlan lesz. Hasonló hatást fog
gyakorolni ez a növekedésserkentő eljárás a virágtermesztésre is. Járulékos előnyként a vágott virág
nem csak olcsóbb lesz, hanem az éltető energiasugárzás hatására hetekig friss marad.
Ennek megvalósulására már nem is kell olyan sokat várni, mivel japán tudósok nemrégen
röpítették világgá a hírt, hogy sikerült előállítaniuk az „élet vizét”. A kutatások az 1950-es években
kezdődtek, és a „pí-víz” -nek nevezett folyadék előállítására szolgáló Life Energy készüléket dr.
Soji Jamasleita szabadalmaztatta 1983-ban. A pí-víz látszatra semmiben sem különbözik a
közönséges víztől. Öntözővízként való felhasználása esetén viszont a terméshozam csaknem 30%-
kal nő, a termés hamarabb fejlődik ki, és szebb lesz, mint a műtrágyával kezelt földeken. Mellesleg
az esővíz éltető hatása is annak tudható be, hogy éteri energiarészecskék szorulnak a nagy
sebességgel lehulló esőcseppekbe, amelyek a vízzel együtt felszívódnak a növénybe. Ezért nem
képes az öntözővíz pótolni az esővizet, pedig a vezetékes vízben tápsók is vannak, míg az esővíz
tulajdonképpen desztillált víz. (A részletes működési mechanizmust lásd a VII. fejezet végén.)
Ráadásul a pí-vízzel kezelt növények terméshozama mellett a szárazságtűrő képességük is nő, ami a
jelenlegi aszályos időjárást tekintve nem elhanyagolható előny. Különlegessége még ennek az
eljárásnak, hogy az „élet vizével” átmosott földeken a kemikáliákon kívül tápoldatokra sem lesz
szükség, ennek ellenére nem merül ki a talaj. A növények a számukra szükséges ásványi sókat
szubatomi energiarészecskékből fogják szintetizálni. Ez a jelenség már ma is megfigyelhető az
inediánoknál, vagyis azoknál az embereknél, akik évek óta nem vesznek magukhoz sem táplálékot,
sem vizet, ennek ellenére kitűnő egészségnek örvendenek.
Ezenkívül ennek a folyadéknak tartósító hatása is van, mivel a pí-vízzel kezelt zöldség és
gyümölcs a szokásosnál jóval később kezd el romlani. Az állattenyésztésben is jelentős haszonnal
jár az „életvíz” alkalmazása, mivel azonos súlygyarapodás 25%-kal kevesebb takarmánnyal is
elérhető, a baromfiállomány tojástermelő időszaka pedig duplájára növelhető. Ráadásul ez a víz
elriasztja a legyeket az állattenyésztő telepek környékéről, és nagymértékben javítja a termőtalaj
állapotát. A pí-víz ugyanis közömbösíti a talajba került vegyszereket, így újra megjelennek a
giliszták, és rövidesen helyreáll a mérgezett talaj eredeti, természetes állapota. (A vízben élő
állatokra is különös hatást gyakorol ez a víz. Ha aranyhalakat helyezünk egy lezárt akváriumba,
azok 24 órán belül elpusztulnak. Ellenben ha a medencét „életvízzel” töltjük fel, akkor a halak 1
nap után is vidáman úszkálnak benne. Különös, hogy azok a halak, amelyek ebben a szubatomi
energiával dúsított vízben születnek, nyomban elpusztulnak, ha normál vizes tartályba kerülnek.)
Ezen túlmenően sok más területen is eredményesen alkalmazható a pí-víz, pl. a
szennyvíztisztításban, a tavak és folyók vizének regenerálásában, a tengervíz sótalanításában, az
élelmiszeriparban tartósítószerek kiváltására, vagy a festékiparban korróziógátló, deionizációs
204/434
lakkok gyártására. A legjelentősebb eredményeket azonban a gyógyászatban érték el vele. Az
„életvíz” rendszeres fogyasztása sok embert kigyógyított már a gyomorfekélyből, a
cukorbetegségből, de jól használható emésztési zavarok, reumás fájdalmak, szívbántalmak, ödéma,
lábszárfekély, vesegyulladás, vesekő, májgyulladás, magas vérnyomás, epebántalmak, herpesz és
különböző bőrbetegségek, influenza, migrén, álmatlanság, potenciazavarok, sőt hajhullás ellen, de
legjelentősebb hatása az, hogy képes a rákos daganatok visszafejlesztésére is. Az imént felsorolt
betegségek azonban csak kiragadott esetek, mivel hetente hallani újabb alkalmazási példákról, ahol
a pí-víz szintén segített. Sokan vannak pl. akik zúzódások vagy nyílt sebek gyors gyógyítására
használják ezt a vizet, mert fokozza a sarjadzást, de egészséges emberek is isszák vitalitásuk és
szellemi koncentrációjuk, valamint stressztűrő képességük növelése érdekében. Még kozmetikai
célokra is jó, mivel fokozza a különböző hatóanyagok bőrbe jutását, és rendszeres fogyasztása
eltünteti a terhességi csíkokat.
Mivel semmiféle kémiai változás nem mutatható ki rajta, a tudósok egyelőre nem tudják, hogy
az energiával telített víz valójában milyen alapon hat. Ez azonban nem gátolta meg a japánokat
abban, hogy elkezdjék a gondosan megszűrt, majd permanens mágnessel kezelt pí-víz előállítására
szolgáló készülékek nagyüzemi gyártását, és az egész világon való terjesztését. Mellékesen
megjegyezve, a „pí” nem a görög „π” betű, latin betűs átírása, hanem egy sumér szó, ami
életenergiát jelent. A teljesség érdekében meg kell említeni, hogy a vizet a mágneses sugárzáson
kívül elektromos árammal is lehet kezelni. Ha ásványi sókat tartalmazó normál csapvízen
meghatározott ideig egyenáramot vezetünk át, akkor elektronvizet kapunk. A pí-vízhez hasonlóan
az elektronvíz is könnyen felszívódik a szervezetbe, és elősegíti vitalitásunk megőrzését. Ezenkívül
simává teszi a bőrt, javítja az étvágyat és székrekedés ellen is hatásos. Elektronvízzel való öntözés
és mosás esetén a gyümölcsök cukortartalma magasabb lesz, és még 10 nap múlva sem kezdenek el
rothadni. A tudományos vizsgálatok szerint ez a víz aktiválja azon reakciókat is, amelyekben az
enzimek olyan fehérjékre és glikolipidekre hatnak, melyek gyorsítják az élőlények növekedését.
A szubatomi energiasugárzás alaposabb megismerése után vegyszereket még permetezés céljára
sem fogunk használni. A biokertészekhez hasonlóan a rovarokat és egyéb növényi kártevőket
előreláthatólag mindenütt a fák törzsére csavart rézspirálok mikrorezgéseivel riasztjuk el.
Zöldségnövények esetén a permetezőszerek káros következményeit legegyszerűbben a csalános
vízzel történő öntözéses módszer ipari méretekben történő elterjesztésével kerülhetjük el. Ezen
túlmenően ismét divatba jönnek az ősrégi módszerek: vetésforgó alkalmazása, a növények
párosítása; ahol az egyes vegetációk sajátos energiasugárzásuk révén riasztják el egymásról a
kártevőket. A vegyszermentes növénytermesztés leghatékonyabb módja azonban a pí-víz
alkalmazása lesz. A szubatomi energiával kezelt víz ugyanis azon kívül, hogy feleslegessé teszi a
műtrágyát, kisugárzásával távol tartja a rovarokat, valamint a különféle vírusokat és gombákat a
növényektől.
Korábbi kísérletek alapján a magvak vetés előtti koncentrált energiával való besugárzása esetén
is minimum kétszeres termésátlag-növekedés várható. A fagykárok kivédése érdekében általános
gyakorlat lesz a vetőmag szubatomi energiával való előcsíráztatása, amely lehetővé teszi majd a
vetésidő kitolását is. Ennek a módszernek az alkalmazásával a mezőgazdasági kultúrák északabbra
fognak húzódni, olyan területeken is megoldható lesz majd a zöldség- és a gabonatermelés, ahol
csupán 1-2 hónapból áll a nyár.
Áttérve az élet más területeire muszáj szóba hozni azt a sokak számára kellemetlen fejleményt,
hogy a jövőben meg fog szűnni a versenysport. A parapszichológiai képességek kifejlődése esetén
már nem a testi erőnlét, az ügyesség és a szívósság fogja eldönteni, hogy ki lesz a győztes, hanem
az, hogy ki mennyi szabadenergiát tud magába szívni. Ebben a szituációban az élsport para-
fenomének küzdelmévé válna, ahol az bírja tovább a megterhelést, aki az ellenfélnél több szubatomi
energiát képes az izmaiba „pumpálni”. A fáradtság ugyanis nem más, mint energiaveszteség. A
bioenergia azonban agyfrekvenciánk delta tartományba csökkentésével gyorsan és szinte korlátlan
mértékben növelhető, ami megszünteti mind a testi, mind a szellemi fáradtságot. Ebben a
szituációban már nem számít a testi felépítés, az edzés mértéke, sőt az életkor sem. A helyezést az
dönti el, hogy a mérkőzés megkezdése előtt a versenyző mennyi energiát tud a szervezetében
205/434
elraktározni, illetve a küzdelem során képes-e a veszteséget pótolni. A legnagyobb zavart azonban
az aszimmetrikus energiafelvétel és -kibocsátás fogja okozni. Azt a birkózót pl. aki jelentős
mennyiségű Yin jellegű szubatomi energiát bocsát ki a lábain, nem lehet padlóra küldeni, mivel úgy
odatapad a földhöz, hogy feldönthetetlenné válik. Ha a rúdugró sok Yang energiát szív magába,
súlytalanná válik; és 8-10 méter magasra ugorva rúd nélkül is átszáll a léc felett.
Ez a jelenség hatással lesz a szellemi sportokra is. Két azonos képességű sakkozó közül pl. az
fog győzni, aki a játszma végéig képes lesz megőrizni szellemi frissességét; illetve az, aki
hatékonyabban képes a jobb agyféltekéjével kapcsolatba kerülni. A jó memória ugyanis nem más,
mint a nagyságrendekkel nagyobb tárolókapacitású jobb agyféltekénkkel való kapcsolatfelvétel
átlagosnál magasabb hatásfoka. Ráadásul itt fennáll egymás gondolatainak kifürkészési lehetősége
is, vagy a függőlépés kiolvasása a borítékból. Nem kizárt, hogy a közönség soraiból a para-
pszichológiai képességekkel rendelkező ellendrukkerek koncentráció- vagy memóriazavaró
telepatikus üzeneteket juttatnak el az ellenfél agyába. Erre állítólag már napjainkban is sor került.
Ez ellen azonban védekezni lehet, ha a játékos szubatomi energiarészecskékből egy áthatolhatatlan
burkot von maga köré. Ilyen körülmények között viszont a sport elveszti eredeti szerepét, és
átalakul parapszichológiai képességek vetélkedőjévé. Mivel ezek a behatások egyelőre
ellenőrizhetetlenek, így a sportversenyeken napirenden lesznek a gyanúsítgatások, óvások,
veszekedések; amelyek teljesen szétzúzzák a sportszellemet. Sokak szerint már ma is ez a helyzet,
mert a jelenlegi doppingháborúban annak a nemzetnek a sportolói kerülnek dobogóra, amelynek
több pénze van drága és kimutathatatlan vegyszerek beszerzésére. Az érzékelhetetlenséget
maszkírozó anyagokkal érik el. ilyenek pl. a doppingszerek bomlástermékeihez kötődő
antibiotikumok, vagy a nagy molekulájú keményítőkészítmények, amelyek sokáig a vérben tartják a
bomlástermékeket. Frank Shorter, az Amerikai Doppingellenes Hivatal vezetője már ki is fejezte
aggodalmát emiatt: „A NOB-nak gyakrabban kellene ellenőriznie a sportolókat. Ha nem
változtatunk a jelenlegi gyakorlaton, a jövőben nem atléták, hanem gyógyszerészek fognak
versengeni egymással.”
Egyelőre nem merült fel a bioenergia manipulálásának lehetősége, de a jelek szerint nem várat
sokáig magára. Mi sem bizonyítja jobban ennek veszélyét, mint a genetika rohamos előretörése.
Néhány évtizeddel ezelőtt a tudományos fantasztikum világába tartozott a génterápia, ma pedig
mindennapi valósággá vált. A hivatalos tiltások ellenére egyre-másra érkeznek hírek az embereken
való alkalmazásáról is. Szakértők szerint ha ez így megy tovább, pár év múlva hajmeresztő atlétikai
eredmények születnek, és a sportszenzációk öles szalagcímekké válnak az újságokban. A szervezet
teljesítőképességének génmanipulációs növelése alapvetően új helyzetet teremt a sportvilágban. Az
élsportolók a jelenleg alkalmazott ajzószerek, tiltott vegyszerek helyett módosított géneket
tartalmazó folyadékot juttatnak a szervezetükben, amely tartósan megnöveli izommennyiségüket,
oxigénfelvevő-képességüket. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság is kezdi felismerni a génterápiában
rejlő veszélyeket. „Tudomásunk van arról, hogy bizonyos módszerekkel már kísérleteztek.” Miután
a genetika egy új tudományág, kevés tapasztalattal rendelkezünk alkalmazásának későbbi
veszélyeiről. Ez azonban a sportolók többségét nem riasztja el ettől a módszertől. Amikor akadt
olyan kosárlabda-játékos, aki eltörette a kezeit csak azért, hogy műtéttel meghosszabbíttassa, nem
valószínű, hogy néhány milliliternyi folyadék lenyelése bárkinek is gondot fog okozni.
Különösen vonzóvá teszi ez az eljárást, hogy alkalmazása semmilyen módszerrel nem mutatható
ki. Egy született „izompacsirtából” átültetett gén ugyanis lehetett a sportoló saját örökítő anyaga is.
Miután eddig egyetlen élsportolóról sem készítettek géntérképet, a későbbiek során gyanússá váló
rekorderek DNS-állományát nem lesz mivel összehasonlítani. Arról nem is szólva, hogy a genetikai
elemzés meglehetősen költséges művelet, tömeges alkalmazása iszonyatos összegeket emésztene
fel. Ezt belátva a NOB már azt fontolgatja, hogy meg kellene változtatni a versenyszabályokat, és
külön erőpróbákat kellene rendezni a génkezelt sportolók részére. Igen ám, de ki fogja elárulni
magáról, hogy génmanipulációval „tunningolták” fel, ha ezt nem lehet kideríteni. Miért
versenyezzen valaki egy erős mezőnyben, amikor a gyengébben játszi könnyedséggel első lehet?
Az sem jelent megoldást, ha a kiugró eredményeket elérő sportolókat adminisztratív eszközökkel
kényszerítik az egymás közötti küzdelemre, mert ettől kezdve a világ csak velük fog foglalkozni. A
206/434
szurkolók elfordulnak az átlagos teljesítményt produkáló sportolóktól, mert az embereket csak a
csúcseredmények izgatják. A klasszikus olimpiai játékok szellemében vetélkedő sportolók úgy
fognak járni, mint a paraolimpiai játékok résztvevői. A részvéten kívül nem sok elismerésben lesz
részük. Ezt elkerülendő mind több élsportoló kényszerül majd rá a génmanipuláció igénybevételére.
Dr. Theodore Friedmann, a San Diego -i Egyetem génterápiai programjának vezetője szerint nincs
messze az idő, amikor a sportoló embernek látszik ugyan, de egyes szerveit már annyira
átalakították, hogy inkább hasonlít egy androidhoz, mint a homo sapiensre.
Könnyen lehet, hogy egy idő után a tömegsportmozgalom is felbomlik. Amikor az ember képes
lesz szervezete bioenergia-szintjét megnövelni, már nem lesz szüksége testgyakorlatokra, edzésre
ahhoz, hogy jó kondícióban tartsa magát. Annak érdekében, hogy fittek és egészségesek legyünk,
elég az agyfrekvenciánkat lecsökkenteni, és máris tetszőleges mennyiségű energia áramlik belénk.
A többletenergia kialakítja, formában tartja izmainkat, atlétatermetet kölcsönöz testünknek.
Acélossá válnak izmaink, és öreg korunkra is megőrizzük testünk ruganyosságát.
Az elkövetkező századokban feltehetően megszűnik a turizmus jelenlegi módja is. A pénz
megszűnésével ugyanis a nagy érdeklődésnek kitett helyeken élők már nem fognak örülni a turisták
rohamának, mivel nem lehet rajtuk keresni. Földünk távoli vidékeinek megismerésére azonban
továbbra is lehetőségünk nyílik, mert ekkor már általános gyakorlat lesz a Hatékony Érzékelés
Kivetítés, illetve a lélekkiléptetés technikája. Így lelki mivoltunkban fogjuk a korábban közkedvelt
turistacélpontokat bejárni. A megismerésnek, az élményszerzésnek ennél a formájánál nincs
szükség fárasztó utazásra. Nem kell repülőjegy, szállás és vízumok után futkosni, nem érhet
bennünket közlekedési baleset és egyéb inzultusok. Asztráltestben utazva egy pillanat alatt ott
vagyunk, ahol akarunk, bármit megtekinthetünk, bármeddig maradhatunk anélkül, hogy bárkinek a
terhére lennénk. A lezárt vagy még fel sem tárt objektumokba is könnyen bejuthatunk, sőt nagy
valószínűséggel lehetővé válik az időutazás is, ami azt jelenti, hogy a bennünket érdeklő terület,
népcsoport múltjával is megismerkedhetünk. És mindezt otthon, a karosszékben, vagy egy erre a
célra berendezett stúdió relaxáló díványán fekve tehetjük meg.
Visszatérve az időjárás-szabályozásra ez a művelet nemcsak a környezeti hőmérséklet
stabilizálására fog korlátozódni. A későbbiek során koncentrált energiasugárzással képesek leszünk
befolyásolni a légköri mozgásokat, meggátolva ezzel a pusztító szelek, viharok kialakulását. A
sűrűn lakott települések felett tehát nem lesz többé borús, szeles idő, és könnyen megoldható lesz,
hogy a növényvilág számára szükséges csapadék ne nappal, hanem az éjszakai órákban induljon
meg. Mivel a lehulló csapadék mennyiségét is szabályozni tudjuk majd, nem lesz már aszály vagy
árvíz, és az esőfelhők átcsoportosításával megnyílik az út a föld sivatagos területeinek fásítása, a
korábbi növénytakaró pótlása előtt.
Környezetvédelmi szempontból szinte forradalmi változást fog jelenteni a dematerializáció
alkalmazása, mert ennek a hulladékmegsemmisítésre is alkalmas módszernek a segítségével
nyomtalanul eltüntethetjük a nagyvárosaink környékén felgyülemlő szeméthegyeket, soha el nem
bomló műanyag zacskókat és palackokat, valamint a méregtemetőkben szaporodó vegyi anyagokat.
A dematerializációs megsemmisítő eljárásnak azonban a nukleáris hulladékok felszámolása terén
lesz majd felbecsülhetetlen szerepe, mert ezzel a módszerrel egyszer s mindenkorra
megszabadulhatunk ettől az időzített ökológiai bombától. Különös alkalmazási területe lesz a
dematerializációnak a halottak tetemének nyomtalan és rendkívül higiénikus feloszlatása.
Hamvasztás helyett minden bizonnyal sokan választják majd porhüvelyük e világból való kivo-
nására ezt a korszerű, olcsó, és minden további következményektől mentes módszert.
A jövőben megszűnik az éhínség is, és ez nem kizárólag a termésátlagok növekedésének, a
mezőgazdasági kultúrák földrajzi kiszélesedésének, hanem a megtermelt élelmiszerek hosszú idejű
eltarthatóságának, veszteségmentes szállíthatóságának lesz köszönhető. A koncentrált szubatomi
energiasugárzás baktériumölő hatását kihasználva, a közvetlenül fel nem használt élelmiszereket
raktározás előtt energiával fogják kezelni, minimálisra csökkentve ezáltal a romlásveszélyt. A
konzerveket ezután nem rákkeltő vegyszerekkel, nem is vitaminkárosító hőkezeléssel tartósítják
majd, hanem energiabesugárzással teszik őket hosszú ideig frissé és gusztusossá. Az élelmiszeripari
207/434
termékek tartósítása terén ennek az új sterilizáló módszernek főleg a tejiparban lesz nagy
jelentősége, mivel a jelenleg alkalmazott pasztörizálás nagymértékben károsítja a tej vitaminjait, és
elpusztítja az enzimtartalmát.
Sugárzással történő sterilizálást egyébként már ma is használnak mind az élelmiszeriparban,
mind pedig az orvosi segédeszközök gyártása során, pl. injekciós tűk csíramentesítésére. Ez idő
szerint azonban a sterilizálás radioaktív sugárforrással történik, ami nagyon megdrágítja az eljárást.
A tetemes költség egyrészt a gamma sugarakat előállító kobaltágyú magas árából, másrészt a kezelő
személyzetet a káros radioaktív sugaraktól védő biztonsági felszerelés kényszerű alkalmazásából
ered. Miután a szubatomi energiabesugárzás nem jár ilyen hátrányokkal, ezért semmi sem fogja
meggátolni ennek a tartósító eljárásnak a széleskörű elterjedését. Ráadásul a radioaktív sugárzással
ellentétben a tartósított élelmiszerben nem keletkeznek szénhidrogének valamint szabadgyökök,
amelyek rákot, érelmeszesedést és korai öregedést okoznak. Mindemellett a besugárzott élelmiszer
biológiailag holt anyaggá válik. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy a gamma sugárral kezelt
burgonya, fokhagyma, vöröshagyma nem csírázik ki. Ezt eddig járulékos előnyként könyvelték el
az élelmiszerforgalmazók, de ennek árát egészségkárosodással fizetjük meg. A koncentrált
mágneses sugárzás azonban nem roncsolja a sejteket, nem teszi élettelenné a csíramentesített
élelmiszert.
Mellesleg az ökotermékeknél szigorúan tilos a sugárkezelés, ezért a biogazdálkodásban már
régóta alkalmaznak egy egészségre ártalmatlan fertőtlenítést. Ennek során az élelmiszereket
vákuumtérbe helyezik, majd kis mennyiségű vizet fecskendeznek be, ami hirtelen gőzzé válik, és
szinte lerobbantja róluk a kórokozókat. Nagy hátránya ennek a módszernek, hogy tetemes
beruházást igényel. Jelentős mértékben csökkenti a veszteséget az is, hogy megszűnik a fagykár. Az
ingyen energia következtében ugyanis télen fűteni fogják az élelmiszerraktárakat, és
elárusítóhelyeket. A távoli jövőben erre sem lesz szükség, mert a +23 oC-on temperált hőmérséklet
az egész fölggolyón megszünteti a telet. Ennek a helyzetnek a legnagyobb előnye azonban az lesz,
hogy duplájára emelkedik a mezőgazdasági termények mennyisége. A tél megszűnésével ugyanis a
mérsékelt égöv alatt is kétszer teremnek a gyümölcsfák, és a gabona- s egyéb haszonnövények
termését is évente kétszer takaríthatjuk be.
Az éhínség megszűnéséhez várhatóan az egészséges táplálkozási szokások is jelentős mértékben
hozzá fognak járulni, mert a húsevés fokozatos csökkenése következtében jelentős – eddig
takarmánytermesztésre használt – földterület szabadul fel világszerte. Mivel az állattenyésztés során
átlagosan 10 kg takarmányból lesz 1 kg színhús, a korábban takarmánytermesztésre használt
szántóföldek emberi táplálkozásra alkalmas növényekkel való betelepítése egyik évről a másikra
tízszeresére növelheti a rendelkezésre álló élelmiszer mennyiségét. Miután ilyen nagy tömegű
élelmiszerre nem lesz szüksége az emberiségnek, a termőterület egy része kivonhatóvá válik a
művelés alól, ami lehetővé teszi a vetésforgó visszaállítását. Jelenleg a minél nagyobb haszon
elérése érdekében már sehol a világon nem alkalmazzák a termőföld regenerálásának ezt az ősi
módszerét. Pihentetés helyett műtrágyával próbálják pótolni az elhasználódott ásványi anyagokat. A
talajerő vegyi anyagokkal való pótlása azonban nem érte el a kívánt hatást. A nem megfelelő
módon, és nem megfelelő mennyiségben kiszórt műtrágya, valamint a gyomirtó- és
permetezőszerek megmérgezték a talajt, a rajtuk termelt zöldségek, gyümölcsök pedig az
embereket. A fenti módszerek együttes alkalmazásával azonban ez a helyzet megváltoztatható. A
tudati felvilágosítás, és a szubatomi energia széleskörű alkalmazása lehetővé teszi a kellő
mennyiségű és minőségű táplálék előállítását.
A vetésforgó alkalmazásával lehetőség nyílik a gyomoktól való végleges megszabadulásra is.
Jelenleg vegyszeres irtással próbáljuk visszaszorítani a gaz terjedését, de ez a haszonnövényekbe is
felszívódik, és az emberi szervezetbe jutva különféle betegségeket vált ki. A Hirosima Egyetem
kutatói azonban nemrégen találtak egy páfrányfélét, ami azzal tűnik ki a többi közül, hogy közötte
nem marad meg más növény, sőt a rovarokat is távol tarja. Ennek következtében a nagy telepekben
tenyésző „uradzsiro” páfrány alkalmas lenne arra, hogy a művelés alól kivont területeken kiirtsunk
minden növényi és állati kártevőt. Néhány év múlva a páfránytelep kiszántásával, a növények
összegyűjtésével és megsemmisítésével biológiailag tiszta területeket kapnánk, ahol a
208/434
kultúrnövények zavartalanul növekedhetnek. A kutatók a páfrány gyökeréből kloroform
segítségével kivonták a hatóanyagot, így arra is lehetőség van, hogy ezen a módon emberre
veszélytelen, mellékhatásmentes növényvédő szert állítsanak elő. Jellemző ennek a szernek a
hatékonyságára, hogy amikor csírázásnak indult magot kezeltek vele, a növekedés azonnal megállt,
majd a mag vörös színű lett, és hamarosan elhalt. Eddig az összes növényi maggal végzett
kísérletek hasonló eredménnyel végződtek. A kutatók most azon fáradoznak, hogy a koncentráció
beállításával meghatározzák a szer alkalmazási módját.
A forradalmi változások azonban az iparban fognak leginkább mutatkozni. Szinte nem lesz olyan
iparág, amelyet ne érintene a szubatomi energia koncentrált felhasználási lehetősége. Az energia-
besugárzás kohézióerő-csökkentő képességét valószínűleg a gépipar fogja leginkább kihasználni. A
korábban alkalmazott mechanikus daraboló, vágó módszerek helyett a fémeket koncentrált
energiasugárzással szabjuk majd megfelelő méretre. Ez a fajta sugár még a lézernél is precízebben
és hatékonyabban vágja az anyagot.
Mellesleg a „szubatomi energiakést” a földönkívüliek nálunk is gyakran alkalmazzák az
állatcsonkításoknál. Segítségével élő állatokból pillanatok alatt távolítanak el különböző szerveket,
többnyire azért, hogy megállapítsák a környezetszennyezés mértékét a Földön. A „kis szürkék” által
végzett kísérletek sajátos indítéka még, hogy az emlősállatok is rendelkeznek érzelmekkel. Miután
ennek a civilizációnak az érzelmi világa leépült, az „ész-érzelem-ösztön” egyensúlyának
helyreállítása érdekében az embereken végzett kísérletek mellett elkezdték állatvilágunk
tanulmányozását is. A koncentrált szubatomi energiasugárzás használatának egyértelmű
bizonyítéka, hogy a visszamaradt tetemeket még a közismerten dögevő prérifarkasok sem hajlandók
eltakarítani. Mind a prérifarkas, mind a kutyák néhány méterrel a tetem előtt megállnak, majd
érzékelve az energiasugárzást eliszkolnak. Az intenzív szubatomi energiasugárzásnak tudható be az
is, hogy az ily módon elpusztult állatok sebfelülete sokáig nem indul oszlásnak. A szubatomi
energiakés érdekessége, hogy nem csak a molekulákat hagyja épen, hanem a sejteket is, az egyes
szöveteket a sejtfalak mentén választja el egymástól.
A IV. fejezetből tudjuk, hogy az állatok agyfrekvenciája megrekedt alfa szinten, ezért igen
érzékenyen reagálnak a szubatomi energiasugárzásokra. Ennek alapján Klein-alakzatban tekercselt
koncentrált energiasugárzókkal könnyen megoldható lesz a nem kívánt helyekről való távoltartásuk.
A mezőgazdaságban pl. nem lesz többé szükség költséges vadvédelmi kerítésekre, és a
meglehetősen alacsony hatásfokú madárijesztőkre. Elég lesz a védendő terület közepére leszúrni
egy elemmel gerjesztett, hajszálvékony huzalból tekercselt sugárforrást, és ettől kezdve a vadak
illetve a madarak nagy ívben elkerülik a környéket. Mivel a szubatomi energia elnyelődik a talajban
is, egyúttal megoldódik a mezőgazdaságilag hasznosított földterületek rágcsálómentesítése. Ez nem
fogja károsan befolyásolni a termőföld állagát, mert a giliszták kifejezetten kedvelik a szubatomi
sugárzást, így talajporhanyósító feladatukat továbbra is el fogják látni. A rágcsálómentesítés
jelentős mértékben hozzá fog járulni az éhínség felszámolásához is. A termést nem csak a mezei-,
hanem a városi rágcsálók is nagymértékben pusztítják. Jelenleg tízszer annyi patkány él a Földön,
mint ahány ember. Indonéziában a rizstermés kb. 15%-át a patkányok falják fel. Csupán ezzel a
mennyiséggel 20 millió ember lakna jól egész éven át.
Ezen a módon könnyen megoldható lesz a madarak elriasztása a repülőgépek, illetve a
repülőterek közeléből. Jól használható ez a módszer a műemlékek védelmére is. Egyébként
Párizsban már elkezdték egy hasonló elven működő rendszer kiépítését. Először a Louvre épületére
szereltek fel egy elektromágneses riasztót, és az eredménnyel igen elégedettek voltak. Ezt követően
a Palais Royal árkádjai alatti drága butikokat és vendéglőket szabadították meg a galamboktól.
Korábban semmilyen eszközzel nem tudták elérni, hogy a boltívekben ne rakjanak fészket. Most
megpihenni sem hajlandók a közelben, nemhogy letelepedni. Hátránya azonban ennek a
kezdetleges rendszernek, hogy a telepítése nagyon drága. A gyengeárammal táplált vékony drótok
előnytelen tulajdonsága még, hogy egyszerre bocsátanak ki Yin és Yang jellegű sugarakat, ezért a
hatásfok nem túl magas, és a huzalokkal átszőtt épületek, szobrok látványa sem éppen esztétikus. A
koncentrált sugárforrás viszont mentes ettől a hátránytól, és az ára is olyan alacsony lesz, hogy

209/434
sokan az otthonaikban is alkalmazni fogják az egerek, patkányok, csótányok, poloskák, pókok,
molyok, hangyák, atkák kiűzésére, illetve a szúnyogok és a legyek távoltartására.
Ennek az egészségügyi szempontból igen előnyös helyzetnek azonban lesz egy hátulütője is. A
szubatomi sugárforrás nem csupán a rágcsálókat és a rovarokat fogja elüldözni, hanem megőrjíti,
menekülésre készteti a szomszédban tartott háziállatokat is. Ennélfogva törvényalkotással
rendezendő ellentét fog kialakulni az eb- és egyéb háziállattartók, valamint a kártékony élősdiektől
szabadulni akaró polgárok között. A szubatomi energiasugárzó hordozható változatának a
kirándulók, a turisták látják majd nagy hasznát. Övükre erősítve távol tarthatják maguktól a
szúnyogokat, a kullancsokat, a méheket, darazsakat és egyéb rovarokat. Még a kutyák és a
különféle vadállatok harapásától is megvédi őket. Nem kell többé tartaniuk a maláriától, a Lyme
kórtól és a ragadozók támadásától. Ez a módszer a cápák elriasztására is alkalmas. Az ausztráliai
Sea Change vállalat olyan szörfdeszkát fejlesztett ki, amely mágneses mezővel távol tartja a tengeri
ragadozókat. Az előzőekben ismertetett szubatomi germicidlámpa a bakteriális és vírusos
fertőzésektől fogja az utazókat megóvni. A trópusi országokban is nyugodtan ehetnek-ihatnak
bármit, ha előtte ezzel a csíramentesítő eszközzel besugározzák.
A szubatomi energiasugárzó segítségével a kártevő-mentesítésen kívül egy sok gondot okozó
egészségügyi és esztétikai problémát is megoldhatunk. Különösen földszintes épületekben igen
gyakori jelenség, hogy szigetelési hiányosságok miatt a falak átnedvesednek, salétromossá válnak,
majd leomlik a vakolat. Ez a baj azonban elhanyagolható amellett, hogy a vizes falak miatt megnő a
belső terek relatív páratartalma. Ennek következtében megindul a penészképződés, az épület
dohossá, nyirkossá válik. Ez azon túlmenően, hogy a nedves helyiségben élők, dolgozók közérzetét
rontja, előbb-utóbb asztmát, tuberkulózist és reumát okoz. Emellett télen jelentősen megnő az
épület fűtési költsége is. Sokan úgy próbálják ezt a problémát megoldani, hogy a leomlott fal
helyére vízzáró vakolatot hordanak fel. Ez azonban nem segít, mivel a fal belső szerkezetén át
felszivárgó víz és ásványi sók egy idő után megjelennek a csodavakolat felett. Végleges megoldást
eddig csak a hiányzó, illetve tönkrement szigetelés pótlásával lehetett elérni. Ennek több módja is
van, pl. a nedves falakat szakaszosan elfűrészelik, és a résekbe szigetelő lemezeket ütnek be, vagy
lyukakat fúrnak bele, amelyen keresztül műgyantát injektálnak a falba, ami megszilárdulva
eldugaszolja a hajszálcsövecskéket.
Ezek a rendkívül fáradságos és költséges eljárások azonban mellőzhetők, ha az épület közepén
elhelyezünk egy Yang jellegű energiát kibocsátó szubatomi sugárforrást. A generátorból kiáramló
pozitív mágneses sugárzás semlegesíti a kapilláris csövekben uralkodó intenzív gravitációs vonzást,
és emiatt a hajszálcsövecskékben nem tud többé felszivárogni a víz. Ennél a megoldásnál nincs
szükség elektródákra, és az egyes helyiségeket sem kell külön-külön készülékkel ellátni, mert a
szubatomi energia átszivárog minden anyagon, és a hatókörzetén belül az egész épületet kiszárítja.
Nagy hatásfokú elektromágnest alkalmazva hálózati táplálásra sincs szükség, mivel a készülék
gerjesztésről egy beépített telep is képes gondoskodni. Ezt a készüléket már nem kell kifejleszteni,
mert készen van. Az osztrák Wilhelm Mohorn szabadalma alapján gyártott szubatomi falszárítót
mind belföldön, mind külföldön évek óta nagy sikerrel alkalmazzák. Nálunk ezt a készüléket a BHI
Kft. forgalmazza. Címük: 3527. Miskolc, Zsigmondy Vilmos u. 2. Tel: (06-46) 416 445. E-mail:
info@aquapol.hu További információ: http://www.aquapol.hu
Visszatérve az ipari felhasználásra a hegesztések során nem hőenergiával, hanem szubatomi
energiasugárzással fogjuk a kohéziós erőt megszüntetni, és a fématomokat egymásba folyatni. Az
öntés művelete is jóval egyszerűbbé válik, mert az energiasugárzással meglágyított fémet
viszonylag egyszerű módon lehet majd a kívánt formára idomítani. Mivel ez a technológia nem jár
hőfejlődéssel, az egymáshoz hegesztendő anyagok nem égnek el, ami azt eredményezi, hogy a
fémeken kívül más anyagok is összeköthetők lesznek ezen a módon. Ez azt jelenti, hogy a
későbbiekben nem lesz szükség ragasztókra. Ha eltörik valami, vagy ha két azonos illetve
különböző anyagot egymáshoz akarunk erősíteni semmi mást nem kell tenni, mint az
összeillesztendő felületeket Yang jellegű elektromágnessel besugározni, majd egymáshoz préselni.
Az ily módon létrejött kötés felülmúlja a legjobb ragasztó által biztosított szilárdságot is, mivel
anyagfolytonosságot hoz létre.
210/434
Amennyiben az anyagból nem vonjuk ki a Yang energiát, ez azzal a következménnyel jár, hogy
eltaszít magától minden más anyagot. Ily módon megvalósítható az ideális súrlódásmentesség.
Ennek szintén a gépipar veszi a legnagyobb hasznát, mert ha a fém alkatrészeket pozitív szubatomi
energiarészecskékkel sugározzuk be, akkor megfoghatatlanul síkossá válnak még akkor is, ha egyéb-
ként érdes a felületük. A súrlódásmentesség nem csak a különböző gépek hatásfokát fogja növelni,
hanem megszűnik az alkatrészek kopása, és nem lesz szükség kenőolajra sem. Ezáltal minimálisra
csökken a mechanikus szerkezetek karbantartásigénye. Nem zárható ki, hogy szubatomi
sugárkezeléssel megoldható lesz a vas rozsdamentesítése is. Ennek lehetőségét az a megfigyelés
támasztja alá, hogy a meteoritokban és a Holdról származó kőzetekben levő vasszemcsék nem
korrodálódnak. A tudósok szerint ennek oka a kozmikus sugárzásban keresendő.
A jelenlegi néhány százalékos hatásfokú lámpáink helyett olyan fényforrásokat gyártunk majd,
ahol a fotonokat valamely anyag atomjainak szubatomi energiarészecskékkel való bombázása útján
fogjuk gerjeszteni. A jövőben tehát a fény nem egy hőforrás mellékterméke lesz, így a fényerő
növelését várhatóan nem akadályozzák többé hőelvezetési nehézségek. A nagy hatásfokú fénykeltés
másik lehetséges módja, hogy belülről fluoreszkáló festékréteggel ellátott üvegballonba szubatomi
energiagenerátort helyezünk, és a fényt a kisugárzott energia kelti a fluoreszkáló réteg gerjesztése
által. Az American Electric Power Co. egyébként már ma is gyárt ilyen fényforrásokat, azzal a
különbséggel, hogy a 20 évig is használható és csak negyedannyi villamos energiát igénylő „E-lám-
pában” a gerjesztést nem szubatomi, hanem elektromágneses sugárzás végzi.
Néhány száz év múlva már nem koncentrált fényforrást használunk világításra, hanem a falakat
olyan festékréteggel vonjuk be, amelyek elektromos gerjesztés hatására fényt bocsátnak ki
magukból. Ezáltal a lakótér, illetve az üzemek, szolgáltató létesítmények minden pontján azonos
fényerő fog uralkodni. A magasabb rendű civilizációk már meg is mutatták nekünk ezt a világítási
módot. Az UFO-elrablások során a szemtanúk így számoltak be az űrjárművek belső helyiségeinek
világításáról: „Lehetetlen volt meghatározni a fény forrását. Olyan volt, mintha a világosság a
falakból, a mennyezetből és mindenhonnan egyszerre jönne. A fény színe sem volt állandó. Egyik
helyen zöldes árnyalatú, máshol kék, összhatásában pedig fémes izzásra emlékeztetett.”
A költséges villanyárammal működő klímaberendezéseket felváltják majd a szubatomi
energiával működő környezetkímélő fűtő és hűtő berendezések. Elsősorban életünk minőségét fogja
javítani, hogy a későbbiek során az ipar átáll a zajmentes szerszámok gyártására. A készülékház
alatt egy vékony szubatomi energiafal távol tartja a levegőt a zajkeltő mechanizmustól, így nem kell
többé szenvednünk az aszfalttörő kalapácsok, láncfűrészek és egyéb munkagépek fülsiketítő
lármája miatt. A zajártalom csökkenéséhez jelentős mértékben hozzá fog járulni, hogy a városokban
a felszíni közlekedés is nesztelenné válik. Nem lesz többé motorzaj és a gumiköpenyek által keltett
surrogás is megszűnik, mert az állórész nélküli hibridmotorokkal hajtott gépjárművek kerekek
nélkül fognak siklani az út felszíne felett. Így az utak sem fognak kopni, ráadásul a jegesedésből
eredő csúszásveszéllyel, és a kátyúk okozta gépjárműrongálódással sem kell számolni.
A leglátványosabb változásokat azonban az építőiparban fogjuk tapasztalni, ahol a jövőben
valószínűleg nyugdíjba fogják küldeni a toronydarukat, mivel Yang jellegű energiabesugárzással
bármekkora méretű és tömegű tárgy súlytalanná tehető, így az utánunk következő generációk
számára az emeletes házakat feltételezhetően már előre gyártott lakásonként fogják könnyedén
egymásra emelni, és néhány nap alatt összeszerelni. A hidakat sem építik többé a folyók felett, az
áramló víz által akadályozva. A folyóparton készre szerelik, majd rálebegtetik a pillérekre. Érdekes
alkalmazási területe lesz a szubatomi energiának, hogy koncentrált Yin jellegű energiasugárzással le
lehet lassítani, ki lehet tágítani az időt. Ez lehetővé teszi a gyorsított öregedés-vizsgálatot. Ebben a
zónában ugyanis pár óra alatt több évtizedet öregedik az anyag, így mentesülünk a költséges
fárasztó-vizsgálatoktól.
Az már szinte természetes, hogy mint minden új dologban, így a szubatomi energiában rejlő
lehetőségek kihasználása terén is az elektronikai ipar fog élen járni. A jövőben a számítógépek
használata általános lesz, mert megszűnik a programnyelv, nem lesz szükség külön előképzettségre
ahhoz, hogy valaki számítógéppel kommunikáljon. Ez a közvetlen kommunikáció várhatóan nem
beszéd útján fog létrejönni. Utódaink minden valószínűség szerint telepátiával, vagyis az agyból
211/434
kiáramló gondolati kisugárzások útján fogják a számítógépeket különféle feladatok elvégzésére
utasítani. Ilyen irányú kísérletek egyébként már évek óta folynak Japánban, nagy sikerrel. Ugyanígy
fogjuk használni a híradástechnikai készülékeket, gondolatainkkal szabályozzuk majd a fűtést, a
világítást, sőt még az ajtó kinyitását is telepatikus úton végezzük majd.
Információtárolásra nem kompakt-, vagy mágneslemezt, hanem kristálykorongot fogunk
alkalmazni. Ezen a videolemezhez hasonló eszközön a mechanikus bemélyítések illetve vaspor
helyett nagyságrendekkel nagyobb tárolókapacitású kristályszemcsék rögzítik majd az adatokat. A
jelenleg legígéretesebbnek tűnő biochip azért nem fog beválni, mert mint minden élő szervezet ez is
öregedik, így hosszú távon megbízhatatlanná válik. Ennek alapján úgy tűnik, hogy elhamarkodott
volt fizikusainknak az a bejelentése, hogy a Single-Electron Tunneling effektus „a legvégső
miniatürizálásnak tekinthető a mikroelektronika területén”. A SET-nek is nevezett villámgyors
kapcsoló és tároló egység elvét az orosz Konsztantyin Liharev és Alekszander Zorin dolgozták ki,
és a komputertechnikában lázasan vizsgálják alkalmazásának lehetőségét. A legparányibb bináris
tárolókban azonban az „igen-nem” állapotot nem irányított elektronok, hanem szubatomi
energiarészecskék fogják megjeleníteni. Ez azt jelenti, hogy a miniatürizálásnak, illetve a
tárolókapacitás növelésének nem lesz fizikai határa. Csupán a mindenkori technológiai
fejlettségünk szabja meg, hogy mennyi információt tudunk belepréselni a kristályba.
A jelenlegi adatrögzítő technikánk egyébként nem csak a jövővel, hanem a múlttal
összehasonlítva is lemaradásban van. Az inka birodalomban egy rövid kötélbe font zsinórfüzér
szolgált az államháztartással kapcsolatos adatok tárolására. Ennek a „quipu” (kipu)-nak nevezett ősi
komputernek a leolvasásánál a zsinórok számán, hosszán, a szálak színein, és a különböző
szövésmintákon kívül figyelembe vették a zsinórokra kötött csomók elhelyezési módját, követési
távolságát, sőt még a csomó formáját is. Nálunk a legmodernebb adatrögzítőnek tekintett kompakt
lemezen is csupán két jellemző hordozza az információt: az azonos mélységű és szélességű vájatok
hossza és követési távolsága. Nem csoda, hogy ezekkel a többszörös jellemzővel bíró kisméretű
eszközökkel a több ezer évvel ezelőtt élt hivatalnokok olyan pontos nyilvántartást tudtak
kialakítani, hogy a hatalmas birodalomban még egy nyílvessző sem tűnhetett el nyomtalanul.
Nincs kizárva, hogy a telefon szerepét is átveszi majd a telepátia, de ehhez az szükséges, hogy
előbb mindenki megtanulja az agyfrekvencia lecsökkentésének módszerét. Amíg ez nem történik
meg, addig mi is kénytelenek leszünk agyhullámerősítő készüléket alkalmazni, ahogy egyes Földön
kívüli civilizációk tagjai, akiknél az övükre csatolt fémdoboz valószínűleg ugyanezt a célt szolgálja.
Egy fejpántként felrakható hatékony tolmácsoló eszköz megszünteti a különféle nyelven beszélő
emberek közötti kommunikációs nehézségeket is. Az idegen nyelveken nyomtatott szöveg
megértése sem fog gondot okozni. Erre a célra telepatikus írásértelmező ceruzákat használunk majd.
Ennek a Földön kívüli civilizációk által általánosan alkalmazott eszköznek az egyik végén egy
lencseszerű mikrokamera van, amely a sorok fölött végighúzva leolvassa az egymás után következő
betűket. Egy beépített mikrochip a szóközök segítségével értelmezi a szavakat, és ezeket egy
konverterbe juttatja, ami a szöveget szubatomi energiahullámokká alakítja át. Végül a szöveg
tartalmától függő különböző frekvenciaspektrumú energiahullámok a toll másik végén elhelyezett
mini antennára kerülnek, amely telepatikus úton agyunkba sugározza az információt.
A természetes gyógymódok és a technika segítségével az orvosok munkája is átalakul. Az
ártalmas sugarakat kibocsátó röntgenátvilágítás szerepét átveszik a bioenergia-érzékelő rendszerek.
Ezek legegyszerűbb változata a magnetokardiográf lesz. Ez a készülék alapvetően három egységből
fog állni: egy Faraday-kamrából, egy kameraszerű detektorból, amely a mennyezetről nyúlik majd
alá egy gömbcsuklós kar segítségével, valamint a jelfeldolgozó és megjelenítő egységből. A baleseti
sebészetre szállított beteget nem kell költséges, hosszadalmas és veszélyes röntgenátvilágításnak
alávetni, mert a szuperérzékeny tekercsekből álló detektor ráirányításával azonnal láthatóvá válnak
a belső szervei. Az EKG-val ellentétben az MKG-s vizsgálatnál még elektródákkal sem kell
teleaggatni a pácienst. Ennek ellenére igen részletes és plasztikus kép rajzolódik ki az
érzékelőfejhez csatolt monitoron, amit az tesz lehetővé, hogy az élő sejtek nem csak felvesznek,
hanem ki is sugároznak magukból bioenergiát. Szöveti károsodás esetén az energiasugárzás mértéke
is megváltozik, ami az egészséges sejtektől való éles elhatárolódásban nyilvánul meg. Miután az
212/434
MKG passzív képalkotó rendszer, vagyis semmilyen sugarat nem bocsát ki magából, a beteg belső
szervei tetszőleges ideig vizsgálhatók a károsodás legcsekélyebb veszélye nélkül. Így arra is mód
lesz, hogy műtét közben más szerveket is megfigyelés alatt tartsanak. Segítségével a gyógyulás
folyamata is könnyen figyelemmel kísérhető. A vizsgáló helyiség elektromágneses leárnyékolására
azért van szükség, mert a környezetünkben fellépő zavaró mágneses sugárzások százszor
erősebbek, mint amelyeket a szervezet generál.
A későbbiek során nem lesz szükség erre a berendezésre, sőt árnyékoló kalitkára sem, mivel
várhatóan kifejlesztünk egy olyan összetételű kristályt, amely mágneses sugárzás hatására látható
fénysugarat bocsát ki magából. Ez a lencsévé formált kristály fémkeretbe foglalva, és egy kis
nyéllel ellátva kerül majd forgalomba. Az orvosok ezt az eszközt a monoklihoz hasonlóan fogják
hordani, vagyis a nyeléhez csatlakoztatható fémlánc segítségével a gomblyukukhoz erősítik, és
köpenyük szivarzsebébe rakják. Így szükség esetén egy pillanat alatt kézbe vehetik, és miközben az
egyik szemükkel a beteg belső szerveit vizsgálják, a másikkal figyelemmel kísérhetik a külső
állapotát. Miután a testbe pillantva közvetlenül látható lesz a betegség kiváltó oka, elmaradnak a
több napos kivizsgálások. Nem kell többé a mellékhatásokból visszakövetkeztetni a betegség okára,
így a téves diagnózisok száma elenyésző lesz. Szellemi fejlődésünk előrehaladtával nem fogunk
használni mágneseskisugárzás-érzékelő segédeszközöket sem. Az orvosok a Hatékony Érzékelés
Kivetítés technikáját alkalmazzák majd, mind a betegség megállapítása, mind pedig a gyógyítás
során.
Ennek a folyamatnak az eredményeként a jövőben a gyógyítás módja fokozatosan
leegyszerűsödik, és egyre olcsóbbá válik. Ennek legfőképpen a társadalombiztosítási intézmények
fognak örülni. Az érzéstelenítőkön, fájdalomcsillapítókon, és kötszereken kívül nem lesz többé
szükség olyan drága műszerekre sem, mint az endoszkóp, laparoszkóp, hiszteroszkóp, a belső
szerveket ultrahanggal vizsgáló szonográf, vagy a csillagászati összegekbe kerülő
komputertomográf, a mágneses rezonanciaképet szolgáltató MRI, a pozitron emissziós
rétegvizsgáló, a PET, illetve az ultrahangos tomográf, a HUTT. Lenyelhető minikamerával sem kell
bűvészkedni, amely egyelőre nem a kívánt módon halad, hanem oda fordul a gyomorban, illetve a
bélrendszerben, ahová akar. Jellemző a hagyományos gyógyítás költségességére, hogy Kínában az
emberek 90%-a a tradicionális gyógyítást veszi igénybe, és csak 10%-uk fordul a nyugati orvoslás
művelőihez. Ennek ellenére az egészségügyi kiadások 90%-át a nyugati gyógyászati módszerek
gyakorlásához szükséges eszközök beszerzésére és fenntartására fordítja a költségvetés. (Egyébként
ugyanez a helyzet Indiában az ajurvédikus gyógymóddal.) Igazán nagy megtakarítást viszont a
betegségek megelőzésével lehetne elérni. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) legutóbbi
jelentése szerint az életmód
43%-ban, a környezetünk 27%-
ban, a gyógyászati ellátás
színvonala pedig csak 11%-ban
befolyásolja a lakosság egészségi
állapotát. Jelenleg azonban a
megelőző gyógymódok csak
azok számára hozzáférhetők, akik
meg tudják fizetni.
A műszerek egyszerűsödésé-
vel párhuzamosan fokozatosan
visszaszorul a gyógyszergyártás
is, mivel a jövőben nem alkal-
mazunk szintetikus készítménye-
ket gyógyászati célra. Az operá-
ciók vértelenné válnak, mert a
testet kizárólag szubatomi ener-
giát kibocsátó manipulátorokkal
fogják felnyitni. A legbonyolul-
213/434
tabb szervátültetés is mindennapos, bevett gyakorlat lesz. A varratok, sebhelyek megszűnnek, ezért
elmarad a több hetes kórházi ápolás, a betegek még az operáció napján hazamehetnek. A műtét alatt
sem fájdalom, sem fertőzés nem lép fel, így feleslegessé válik az altatás, és gyulladásokból eredő
későbbi komplikációktól sem kell tartanunk. A kórházi kezelés szükségtelenné válásával megszűn-
nek a felfekvéses tüdőgyulladásból eredő elhalálozások is. Az idős betegek többsége ugyanis nem a
műtétbe hal bele, hanem a hetekig tartó fekvés okozta tüdőgyulladásba. Az egészséges életmód
következtében jóval kevesebb beteg lesz mint ma, műtéteket szinte kizárólag csak balesetek esetén
fognak végezni. A vértelen műtétek járulékos következménye lesz még, hogy szükségtelenné válik
a vérátömlesztés, így megszűnik az oly sok gondot okozó véradás problémája. A kórházi ágyak
megszüntetéséhez jelentős mértékben hozzá fog járulni a természetgyógyászati módszerek általános
alkalmazása. Ezek segítségével minden ember önmaga orvosa, saját testének tudatos karbantartója
lesz.
A sci-fi irodalomban gyakran lehet olvasni, hogy a jövő nemzedéke lombikban, azaz „in vitro”
fog megszületni. A lombikbébi eljárás azonban várhatóan csak kísérleti célokat szolgál majd, mivel
a természetellenes körülmények, az emberi testen kívüli fejlődés nagy valószínűséggel érzelmi
károsodást okozna az utódokban. Sokkal reálisabb elképzelés az, hogy a gyermekek továbbra is
természetes úton, az anya testében fognak kifejlődni, a szülés pedig a császármetszés egy
továbbfejlesztett változata útján, fájdalom nélkül zajlik le. Ennél az újfajta eljárásnál a hasfalat
energiasugárzó manipulátorokkal nyitják meg, szülési komplikációk és a vérzés, a fájdalom,
valamint a fertőzésveszély legcsekélyebb kockázata nélkül. A műtét után nem keletkezik sebhely,
nem lesz szükség kórházi ápolásra, az ily módon véghezvitt császármetszés pedig nem korlátozza a
további szülések számát sem. Ennek az eljárásnak a bevezetésével minden bizonnyal feledésbe
merül a bérszülés intézménye is. Miután a terhességből már csak a gyermekvárás öröme marad
meg, és nem kell többé tartani a szülés alatti fájdalmaktól, valamint az azt követő esetleges
elváltozásoktól, ezért egyetlen nő sem fog idegenkedni többé gyermekei világrahozatalától. Az
egészséges és minél jobb képességű utódok életre hozatala érdekében egyre több szülő fogja majd
igényelni, hogy a megtermékenyítés testen kívül, a legéletképesebb ivarsejtek kiválasztása útján,
ellenőrzött formában történjen.
Mint minden új korszaknak, sajnos ennek is lesznek negatív megnyilvánulásai. Sokakban ugyan
ellenérzést fog kiváltani, de rohamosan fejlődni fog a génsebészet. Genetikai átültetés révén mi is
elő tudunk majd állítani kimérákat, azaz vízi sellőket, farkasembereket, emberfejjel és lótesttel
rendelkező kentaurokat, és egyéb szörnyeket. Ezeknek a sejtfúziós kísérleteknek az eredményes-
ségét feltehetően egy nálunk fejletlenebb bolygón fogjuk kipróbálni úgy, ahogy azt a régi történeti
leírások szerint egy magasabb rendű civilizáció annak idején nálunk végezte. Ezt nem azért tesszük,
hogy ártsunk az ott élőknek, hanem azért, hogy megteremtsük a mitológiájukat, hogy legyen miről
regélniük a későbbi nemzedékeknek. Mellesleg ilyen jellegű génmanipulációkra már ma is képes a
földi tudomány. Ennek leglátványosabb bizonyítéka a birke. Ezt a különös állatot néhány évvel
ezelőtt a birka és a kecske hibridizációjával hozták létre.
Már a sci-fi regényekből ismert félig állat, félig ember rabszolgák létrehozására is képesek
vagyunk. A hírek szerint az Egyesült Államokban illegális kísérleteket folytattak, melynek
eredményeként az ember és a csimpánz keresztezésével megszületett a csimber. A felnevelésére
azonban nem vállalkoztak a tudósok. A várható botránytól tartva nem sokkal a megszületése után
elpusztították. Nem is lenne értelme egy olyan világban modern rabszolgákat előállítani, ahol több
száz millió ember van munka nélkül, az alkalmazottak zömével pedig rabszolgaként bánnak. Minek
a rabszolga egy olyan társadalomnak, amely önmagát is rabszolgasorba taszította.
Már ennek az évezrednek a végén sor kerül a klónozásra, ami a génmanipuláció első
botrányköve lesz. A várható világméretű felháborodás azonban csak részben indokolt. Sokan azzal
magyarázzák a félelmüket, hogy így sorozatban „gyárthatók” lesznek az Einstein-képességű
egyedek, akik bűnözővé vagy diktátorrá nevelve elpusztítják a világot. Ez az aggodalom nagyfokú
tájékozatlanságra vall. Az ember lényege ugyanis nem a testben, hanem a lélekben van. Hiába
születnek klónozás útján azonos kinézetű emberek, ezek mind különböző lélekkel fognak
214/434
rendelkezni, így még annyira sem hasonlítanak majd egymáshoz, mint az egypetéjű ikrek. Testi
adottságaik megegyeznek ugyan, de a természetük és a szellemi képességeik eltérőek lesznek.
Ennek oka, hogy lelket nem lehet klónozni, sőt még megrendelni sem; nem tőlünk függ, hogy egy-
egy testbe ki fog leszületni hozzánk a Földre. Einsteint sem a teste tette azzá, ami volt, hanem a
lelke. Ezt az is bizonyítja, hogy a halála után megvizsgálták az agyát, és semmi különöset nem
találtak rajta. Ennél meglepőbb bizonyítékkal is rendelkezünk a testi adottságok másodlagosságának
bizonyítására. Anatol France Nobel-díjas író boncolásakor kiderült, hogy agyvelejének súlya az
átlagos értéknek csupán a fele volt.
Ha csak a testi adottságoktól függne az érvényesülésünk, akkor az evolúciós fejlődési lánc
csúcsán most nem az ember, hanem a delfin állna. A delfin agya ugyanis 30 dekagrammal nagyobb
tömegű, mint az emberé, és jóval barázdáltabb is, melynek következtében agytekervényeiben 50%-
kal több neuron van, mint a miénkben. Ezzel azonban csupán annyit sikerült elérnie, hogy az állatok
között a legintelligensebbé vált. Hiába van egy élőlénynek szuperagya, ha nincs aki használja. A
lélek színvonalától, fejlettségi fokától függ, hogy a test adottságait milyen mértékben képes
használni. Az agytérfogatnak azért sincs meghatározó szerepe, mert a jelenlegi lerövidített
életünkben kapacitásának csak a 10%-át használjuk. Ez a jelenség magyarázza a hidrokefáliában
(vízfejűségben) szenvedők életképességét is, azt az orvosilag feltárt tényt, hogy viszonylag jól
boldogulnak az életben annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs agyvelejük.
Hasonló okok miatt nincs értelme annak a törekvésnek sem, hogy sokan mesterséges
megtermékenyítés útján próbálnak átlagon felüli képességű utódokra szert tenni. Manapság egyre
több nő fordul a spermabankokhoz azzal a céllal, hogy a tudományos élet kiválóságaitól begyűjtött
ivarsejtekkel termékenyíttesse meg magát. Arra számítanak, hogy ily módon zseni lesz a születendő
gyermekük. Az esetek túlnyomó részében azonban csalódniuk kell, ugyanis a statisztikai
kimutatások szerint a kiemelkedően tehetséges embereknek többnyire átlagos képességű
gyermekeik születnek. Persze akadnak kivételek, de ennek az az oka, hogy a leszületni szándékozó
léleknek szüksége van arra az alkotó légkörre, ami a tehetséges apa családjában uralkodik. Arra is
van példa, hogy a hozzánk készülődő lélek azért választ magának világhírű apát, mert folytatni
akarja az életművét. A fogantatásnak mesterséges módjánál azonban nem alakulhat ki a kívánt
állapot, mert eleve hiányzik az apa. Miután az utódlásnak ezt a módját jobbára olyan emancipált
nők választják, akik egyedül kívánják gyermeküket felnevelni, még arra sincs remény, hogy
legalább férji minőségben átvegye valaki a nevelőapa szerepét. Ilyen körülmények közé egyetlen
értékes lélek sem kívánkozik. Így hiába az igyekezet, kárba vész az amúgy kiváló genetikai
adottságokkal rendelkező test, illetve elfoglalja egy olyan lélek, akinek a fennálló körülmények is
megfelelnek.
Visszatérve a klónozásra, ennek az eljárásnak az igazi veszélye abban rejlik, hogy megszűnik a
világ változatossága, beszűkül az emberiség génállománya, és mi is arra a sorsra jutunk, mint azok a
földönkívüliek, akiket kimentettek bolygójuk végső pusztulásából. Eredetileg ők is különbözőek
voltak, de az alacsony egyedszám miatt utódaik egyre jobban hasonlítanak egymásra. Elmondásuk
szerint azért járnak hozzánk szívesen, hogy gyönyörködjenek fejlődésünk sokrétűségében, és
tanulmányozzák azt a végtelen lehetőséget, amit a mi változatos fajunk kínál. Ennek bármilyen
ideológia alapján való beszűkítése azért sem célszerű, mert könnyen meglehet, hogy az elkövetkező
évszázadok legkiválóbb tudósainak és művészeinek világrajöttéhez, kiteljesedéséhez éppen azokra a
génekre lesz szükség, melyeket a most lenézett népcsoportok hordoznak magukban. A különböző
rasszok vérkeveredéséből eredő kedvező folyamat egyébként már most is érezteti hatását. Kiri Te
Kanawa, az opera világának „legszebb és legtehetségesebb dámája” nem született volna meg, ha az
elmúlt évtizedek fajgyűlölete nem hagy alább, és a határok nem válnak nyitottá.
Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy az embernek nincs joga beavatkozni a teremtés rendjébe.
Ha csak egyetlen egy társunkat megöljük vagy különböző tudományos manipulációkkal
meggátoljuk világrajöttét, végzetes hibát követhetünk el. Hasonló tragédiát okozna a fasiszta
fajvédő törvények feltámasztása, vagy az utazási szabadság politikai okokból történő korlátozása.
Sohasem tudhatjuk ugyanis, hogy ezáltal nem egy olyan ember későbbi megszületését tesszük
lehetetlenné, aki egy távoli világkatasztrófától menthetné meg az emberiséget. Életképességünk
215/434
megőrzése érdekében sem szabad megakadályoznunk az egészséges vérkeveredést. A világunkat
megteremtő és felügyelő Földön kívüli civilizációk azért telepítettek a bolygónkra öt különböző
rasszt, hogy elkerüljük a belterjes nemzésből eredő genetikai zsákutcát. Ha ennek a folyamatnak útját
álljuk, mi is elkorcsosulunk, arra a sorsra jutunk, mint az évszázadokon át egymás családjából
házasodó arisztokraták.
Mellesleg, még ha akarnánk sem tudnánk elárasztani a Földet klónozott szuperemberekkel, mert
ennek biológiai akadályai vannak.
Nemrég derült ki ugyanis, hogy az idő-
közben elkezdődött génmanipulációs
kísérletek első eredménye Dolly, a kló-
nozott juh öregen született. Erről Ian
Wilmut skót tudós számolt be, az
általa életre keltett világhírű juh ge-
netikai vizsgálata után. Dolly
kromoszómái olyan komoly szerkezeti
elváltozásokat tükröznek, amelyek
csak öreg állatoknál figyelhetők meg.
(Időközben már el is pusztult. 6 évig
élt, fele annyi ideig, mint egy átlagos
juh. A végzetét izületi gyulladás és
tüdőpanaszok okozták.) Eszerint a
klónozott állat életkora nem a
bejegyzett születési idejével azonos,
hanem annak az állatnak az életkorá-
val, amelyből létrehozták. A klóno-
zott egyed tovább klónozása esetén ez
a jelenség felgyorsul, és négy-öt generáció után már olyan mértéket ér el, hogy az embrió ki sem
fejlődik, az új élet létre se jön. Ezt a folyamatot csak úgy lehetne lelassítani, ha az újszülötteket kló-
noznánk. Ennek viszont semmi értelme sincs, mert a kiugró testi vagy szellemi adottságok csak
felnőtt korban mutatkoznak meg. Jellegzetessége még ennek a jelenségnek, hogy minél nagyobb
fokot ért el az egyed az evolúciós fejlődési folyamatban, annál intenzívebben lép fel a halmozott
öregedés. Úgy látszik a természet ily módon védekezik az ember illetéktelen beavatkozása ellen.
Az alacsonyabb rendű élőlények esetén azonban lehetséges, sőt hasznos a klónozás. Ezzel a
módszerrel ugyanis a növények közül kiválaszthatók a legéletképesebb egyedek, és
továbbszaporításukkal számos előnyhöz juthatunk. A klónozás tette lehetővé a
növénytermesztésben a vírusmentes egyedek létrehozását is. Az ily módon előállított növények
mentesek a fajtára jellemző kártevőktől, ami feleslegessé teszi a növényvédőszer-felhasználást. A
klónozás a fokozatos elkorcsosulástól is megvédi a fajtát. Aki pl. fokföldi ibolyát vásárol, az
biztosan klónozott dísznövényt vett. Amikor szárdarabolással szaporítjuk a muskátlit, szintén
klónozást végzünk.
Vigyázni kell azonban az emberi táplálkozásra szolgáló növények öröklődési tulajdonságainak a
megváltoztatásával. Már 10 éve állítunk elő génmanipulált növényeket, de még soha sehol nem
végeztek kísérleteket arra vonatkozóan, hogy a belőlük készített élelmiszerek hogyan hatnak az
emberi szervezetre. A káprázatos terméseredmények, a kártevőkkel szembeni nagyfokú ellenálló
képesség következtében a tudósok elfeledkeztek ezekről a vizsgálatokról. Egy magyar származású
skót kutató viszont hivatalos felkérésre elkezdte az élettani kísérleteket. Először fiatal patkányokat
vizsgált, melyekkel genetikailag módosított burgonyát etettek. Sajnos a kísérletsorozat
végeredménye ez esetben a kétkedőket igazolta. A patkányok nem kaptak ugyan semmilyen
betegséget, de a génmanipulált élelem hatására egyes szerveik (pl. az agyuk) lassabban, míg mások
gyorsabban növekedtek. Ezen túlmenően érzéketlenné vált az immunrendszerük. A szakértők
szerint egyelőre nincs okunk az aggodalomra, mert az állatkísérletekből még nem lehet egyértelmű
következtetéseket levonni. Ehhez embereken kellene széleskörű vizsgálatokat végezni, önkéntes
216/434
alapon. Erre azonban nem került sor, mivel a hatóságok úgy megijedtek a jelentés láttán, hogy az
állatkísérleteket végző tudóst, Pusztai Árpádot azonnali hatállyal nyugdíjazták.
Eközben folyamatosan nő a géntechnológiai eljárást elfogadó és alkalmazó országok száma.
Jelenleg már 100 millió hektáron termesztenek transzgénikus növényeket szerte a világon. 22 or-
szágban vetnek GMO magvakat, és 29 államban engedélyezték a forgalmazását. A Föld
lakosságnak több mint fele él olyan országban, ahol nap mint nap ki van téve ennek a veszélynek.
Mindezt annak ellenére teszik, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek egyre nagyobb nyomást
gyakorolnak a kormányokra a génmanipulált növények termesztésének betiltása érekében. A GMO-
val bevetett területek 99%-a Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Kínában, Dél-Afrikában és az
Egyesült Államokban található. A legtöbb kísérletet a kukorica, szója, repce, és gyapotfajtákkal
végezték. Ezeket nem csak állati takarmányozásra használják, hanem emberi táplálkozásra is. A
svájci biotechnológusok által módosított csemegekukoricafajták forgalmazását már az Európai
Unióban is engedélyezték. Szerencsére nálunk csak úgy hozhatók forgalomba génmanipulált
termékek, ha a csomagolásukon feltüntették, hogy 0,9%-nál nagyobb arányban tartalmaznak GMO-
t.
Ma már a génsebészet fellegvárában, az Egyesült Államokban sem lelkesednek annyira az
emberek az ilyen jellegű beavatkozásokért. A nem romló paradicsom, a nagyobb fehérjetartalmú
szója, a bő terméshozamú és ezáltal
olcsóbb kukorica, a vírusoknak
ellenálló banán kezdetben
lelkesedést váltottak ki a termesztők
és a fogyasztók körében. Később
azonban szembesülniük kellett a
génsebészet fonákjával is. A
genetikailag manipulált növények a
különféle szervi elváltozásokon kívül
számos betegség kiváltói is lehetnek.
Ezek egyike az allergia. Ha a
burgonyát vagy a paradicsomot ten-
geri halak génjével módosítják azért,
hogy fagyállóvá tegyék, akkor a halra
allergiás ember nem tudja, miért tá-
madnak kiütései egy tányér krumpli,
vagy egy adag paradicsomsaláta el-
fogyasztása után.
Ez ellen már védekezni sem lehet,
mivel azokban az országokban, ahol
engedélyezték a génkezelt növények
termesztését, lassan lehetetlen
hagyományos mezőgazdasági ter-
mékekhez jutni. A szél ugyanis
kilométerekre elsodorja a génkezelt növények virágporát, és előbb-utóbb az érintetlen növények is
kereszteződnek. A biológia sokszínűség veszélyeztetésén kívül fennáll a függőség kockázata is. A
bonyolult és rendkívül költséges eljárás következtében csak óriás cégek képesek genetikailag
módosított vetőmagot előállítani, ezért a termelők teljesen ki lennének szolgáltatva nekik. A
haszonnövények genetikai manipulálásának másik oka, hogy „vegyszermentessé” tegyék a
mezőgazdaságot. Az átalakított génkészletű növények ugyanis jobban ellenállnak a kártevőknek. A
génkezelt növényekből azonban a módosított gén átjuthat a gyomokba is, és ezzel „szupergyomok”
alakulnak ki, amelyeknek az elpusztításhoz a korábbiaknál is több vegyszert kell bevetni. Így
semmit sem csökken a talaj és az élővizek mérgezése. Csupán a mérgek fajtája változik.
Egyébként a génmanipulált növények maguk is élen járnak a talaj mérgezésében. A génkezelt
kukoricát pl. azért termesztik sok országban, mert önmagát védi a kártevőktől, nem igényel
217/434
permetezőszert. Ezt oly módon teszi, hogy rovarmérget termel. Miután az Európai Unió
engedélyezte a genetikai úton előállított növények termesztését, magyar kutatók alapos vizsgálatnak
vetették alá a génkezelt kukoricát. Ennek során kiderült, hogy az általa előállított toxin háromszor
annyi, mint amennyit a permetezőszer tartalmaz, és ennek a rovarméregnek egy része a betakarítás
után is a talajban marad. A biológusok azt is megállapították, hogy a kukoricában kárt tevő
molylepke tíz év alatt immunissá válik a toxinnal szemben, és egy még ellenállóbb utánzatot hoz
létre. Ez újabb és újabb genetikai beavatkozást igényel, melynek során mind több és egyre erősebb
mérgek kerülnek a talajba. A gazdák és a fogyasztók tehát nem járnak jól, csak a genetikailag
manipulált vetőmagvakat előállító biotechnológiai cégek gazdagodnak meg.
Nemrég derült ki, hogy a génmanipulált növények virágpora is betegségeket okoz. Prof. dr. Terje
Traavik30, a Norvég Genetikai Ökológiai Intézet igazgatójának beszámolója szerint a génmanipulált
kukorica termesztésével foglalkozó maláj kolónia tagjai sorra betegedtek meg. Láz, légzési
elégtelenség, emésztési- és bőrrendellenességek léptek fel náluk. A vérvizsgálat egyértelműen
bebizonyította, hogy a tüneteket a szél által széthordott mutált kukoricapollen okozza. Nem
egyszerű pollenallergiáról van szó, mert az emberek évtizedek óta kukoricatermesztéssel
foglalkoznak a vidéken, és soha, semmilyen bajuk nem volt a növény virágzása idején. Ezek a
tünetek a génkezelt kukoricára való átállás után jelentkeztek. A genetikailag módosított növények a
méheket is megtizedelik. Egy magyar kutatócsoport GMO-kukorica virágporával táplált
méhbábokat. Kifejlődésük után a manipulált pollennel etetett állatok testtömege lényegesen kisebb
volt kezeletlen társaiknál, és a betegségekre is jóval fogékonyabbá váltak.
A keresztbeporzás és kiirthatatlan gyomok mellett nagy nyugtalanságra ad okot az a megállapítás
is, hogy az átültetett gének nem rögzülnek stabilan, könnyen kimozdulnak az örökítő anyagból.
Tudományos vizsgálatok kiderítették, hogy a genetikailag módosított szójából átjutott, gyomirtó
szerrel szembeni rezisztencia az ember bélrendszerében élő baktériumokra is hat. Általuk
antibiotikummal szembeni védelemmel vérteződnek fel, és szuperkórokozókká válnak.
Rosszindulatúvá válásuk esetén akár az életünkre is törhetnek. A Frankenstein-élelmiszereknek már
megvannak az első áldozatai is. Egy japán cég 1998-ban új, gazdaságos eljárással kezdte el gyártani
a triptofán nevű élelmiszer-kiegészítőként használt aminosavat. Ennek érdekében genetikailag úgy
módosítottak egy baktériumot, hogy nagy mennyiségben termelje ezt a táplálékkiegészítőt. A
végterméket utólagos vizsgálat nélkül, gyorsan piacra dobták. Az eredmény: 37-en meghaltak, 1535
ember megbénult, 5000 fogyasztó egészsége pedig átmenetileg károsodott.
A genetikailag módosított baktériumok alkalmazása ellen a bioszféráért felelősséget vállaló
tudósok is tiltakoznak. Elain Ingham31 új-zélandi kutatónő felhívta kormányának figyelmét arra,
hogy a Klebsiella planticola nevű baktérium genetikailag manipulált változata a szabadba jutva
elpusztítja a növények jelentős részét, és ellenőrizhetetlen szaporodásával potenciálisan
veszélyezteti az emberi faj fennmaradását. Véleményét arra alapozta, hogy amikor ezt a
baktériumot laboratóriumi körülmények között a búza talajába juttatta, valamennyi növény egy
héten belül elsorvadt, tönkrement. Mivel ezt a baktériumot azért módosították, hogy alkalmassá
tegyék szerves hulladékból alkohol előállítására, könnyen előfordulhat, hogy kikerül a szabadba. A
biotechnológiai ipar támogatói „tudományosan elfogadhatatlan világvége forgatókönyv”
terjesztésével vádolják a kutatónőt, és minden fórumon igyekszenek elhallgattatni. Ellenfelei az
állásából is megpróbálták elmozdítani. Valami alapja azonban lehet az állításának, mert az
Amerikai Környezetvédelmi Hivatal visszavonta a genetikailag manipulált baktérium szabadföldi
kipróbálására kiadott engedélyt. A sorozatos botrányok után mind többen hangoztatják, hogy a
genetikusok orosz rulettet játszanak a természettel és az egészségünkkel.
A génmanipulált növények termesztése könnyen az emberiség időzített bombájává válhat. A
kutatók és az ipari- mezőgazdasági szakemberek szerint nincs mitől félni. Ez a nyugtatás nagyon
hasonlít ehhez a környezetvédők által terjesztett vicchez: Két ember áll a csernobili atomerőmű
kerítésénél. Egyikük hangosan olvassa az avatáskor odahelyezett táblát: „A létesítmény olyan
biztonságos, hogy százévente legfeljebb egyszer történik benne kisebb baleset.” Hirtelen hatalmas
30
trávik
31
elén ing(e)m
218/434
robbanás rázta meg a levegőt, mire a másik megszólal: „Nahát, hogy repül az idő!” Néhány évtized
múlva majd bennünket is egy ilyen „robbanás”, az emberiség megtizedelése fogja rádöbbenteni
arra, hogy már megint gyanútlanul bedőltünk a technokratáknak.
A műanyagiparra is jelentős fejlődés vár. A nagy atomszámú elemek előállításával számunkra is
lehetővé válik olyan szilárd anyagok előállítása, amelyek mechanikai úton roncsolhatatlanok
lesznek. Semmilyen ütő-, vágó- vagy présszerszámmal nem lehet kárt tenni bennük. Ellenállnak a
savaknak és a magas hőnek is. A lövedékek, robbanószerek sem képesek szétszakítani őket. A
fejlődés másik iránya a környezetbarát műanyagok létrehozása lesz. Ezeket nyugodtan ki lehet majd
dobni, mert komposztálhatók lesznek, a természetben nyomtalanul lebomlanak. A trágyaként
hasznosítható műanyag első változata már meg is született. A BASF vegyi konszern kutatóinak
sikerült biológiailag teljes körűen lebomló műanyag fóliát kifejleszteni. A biohulladékhoz hasonló
módon elrothadó fólia építőelemei az adipinsav, a butadinol és a tereftalsav molekuláris szinten a
természetes anyagokkal azonos kémiai kötések szerint rendeződnek el. Ezáltal a
mikroorganizmusok képesek a műanyagot „feltörni”, és azt vízzé, szén-dioxiddá s biomasszává
alakítani. Az új polimerkeverékből készült talajtakaró fóliát a betakarítás után nem kell felszedni,
hanem trágyaként beszántható. A három rétegben elhelyezkedő molekulaláncok hosszának
megváltoztatásával ebből a fajta műanyagból bevásárló szatyrot, szemetes zsákot és a páraelszívó
fejekre szűrőt is elő lehet állítani.
A jövőben a házasságok sem spontán módon fognak kötődni. A jelen embere még megérzés
alapján választja ki partnerét, de a későbbiek során a tartós kapcsolatok kialakítása már tudományos
alapon fog történni. A jövő házas-
ságközvetítő és házasság előtti ta-
nácsadó szolgálatai a testből kiáram-
ló energiasugárzás spektrumának és
intenzitásának alapján fogják kivá-
lasztani az egymáshoz illő, egymás-
sal minden tekintetben harmonizáló
embereket, vagy jelenlegi szóhasz-
nálattal élve a „rokon lelkeket”. Az
aurogramok elemzése során az is
kideríthető lesz, hogy a partnerek kö-
zött nincs-e olyan „taszítás” amely
meggátolja a gyermekáldást, mini-
málisra csökkentve ezzel a
meddőséget. A tervezett házasság
kilátásainak elemzése során
valószínűleg alkalmazni fogják a
chirológiát is, mely a tenyérvonalak
analizálása útján képes
messzemenő következtetéseket
levonni a partnerek várható
élettartamára, a későbbiek során
megszületendő gyermekek számára, valamint a házasságkötés utáni években esetlegesen felmerülő
súlyos problémákra vonatkozóan. Miután a kéz és az ujjak formája összefüggésben áll tulajdo-
nosának jellemével, belső értékeivel, ezért az arcvonások előzőekben említett hasonlóságán kívül
ezen az úton is következtetni lehet a vizsgált személyek lelki rokonságára.
Egyébként az asztrológusok már ma is meg tudják állapítani, hogy két ember között harmonikus
vagy diszharmonikus lesz-e a viszony úgy, hogy a partnerek születési konstellációját egymásra
helyezik, és megvizsgálják az egyes planéták közötti szögállásokat. Ez azért is fontos, mert az
egymással nem harmonizáló partnereknek sokszor gyermekük sem lehet. (Mellesleg ennek a
rejtélyes jelenségnek már tudományos bizonyítéka is van. A lombikbébi program tapasztalatai
219/434
alapján „egymást taszító erők” fennállása esetén a férj spermiumai „menekülni” kezdenek, ahogy a
petesejt közelébe érnek. Ugyanaz ismétlődik meg a testben, ami a lélekben történik.) Különben a
testszagból, a bőrünkből kipárolgó verejték illatából is messzemenő következetést lehet levonni az
összeillőségre vonatkozóan. Az arab országokban olyan szigorúak az erkölcsök, hogy a
házasulandók egymás kezét sem foghatják meg az esküvő előtt. A vőlegény azonban engedélyt kap
arra, hogy megszagolja a mennyasszonyt. Ha véleménye szerint „nem szaglik jól”, akkor elállhat a
házasságtól.
A jövő szakemberei a partnerek rejtett hibáinak, negatívumainak feltárása, valamint az önismeret
elmélyítése érdekében minden részletre kiterjedő tanácsadásaik kialakításánál fel fogják használni a
grafológia eredményeit is. Az sem zárható ki, hogy hipnózist alkalmazva a partnereket visszavezetik
néhány előző életükre, hogy megtudják, van-e egymással szemben fennálló karmikus adósságuk. A
minden tekintetben tökéletes társ megtalálásának leghatékonyabb módszere azonban a „baserolás”
lesz. Ennek a zsidó hitközségben élők által jelenleg is gyakran alkalmazott eljárásnak a lényege,
hogy Földön túli erők segítségét kérik a társlélek kiválasztásánál, így olyan emberek kerülnek
össze, akik előzőleg már több életet is leéltek egymással. A távoli jövőben mint minden emberi
kapcsolatban, a férfi és nő közötti viszonyban is jelentős változás megy végbe. A szerelem
mindenekelőtt ember és ember között fog kialakulni, és nem férfi és nő között. A szerelmet többé
nem oldás és kötés, a nemek közötti ellentét, hanem az univerzális szeretet fogja áthatni.
A jövőben a bűnözés is teljesen meg fog szűnni. Ez nem csak azért történik meg, mert a
következő évezred embere fejlettebb erkölcsi érzékkel fog rendelkezni, hanem egyszerűen
értelmetlen lesz bármilyen bűncselekményt elkövetni. A parapszichológia módszerével való
bűnüldözés során ugyanis a tudat múltba való kivetítésével vagy kronovizor alkalmazásával
egyértelműen és tévedhetetlenül megállapítható lesz a bűnelkövető személye, így egyetlen bűneset
sem marad felderítetlen. Nem lesz tehát szükség rendőrökre, ügyészekre, ügyvédekre és bíróságra
sem. A bíró leül a kronovizor elé, megtekinti a sértett által kifogásolt bűncselekményt, majd
fellapozza a törvénykönyvet, és a paragrafusok alapján kiszabja a büntetést. Ezt követően a
börtönőrök kimennek a bűnöző lakására vagy búvóhelyére, és az elítéltet beviszik a fogdába. Egy
idő után a börtönöket is bezárhatjuk, mert ha a bűnözők tudatára ébrednek annak, hogy a büntetést
semmiképpen sem kerülhetik el, abbahagyják ezt az életformát. Aki pedig ilyen körülmények között
sem hagy fel ezzel az életmóddal, az nem normális. Ez esetben nem a börtönben, hanem az
elmegyógyintézetben a helye. Egyébként sem lenne sok esélye tervének végrehajtására, mivel a
tudat jövőbe vetítése útján a bűnmegelőzés is rendkívül hatékonnyá válik. A szándékos rongálók és
az anarchisták sem érhetik el céljukat, mert az őrizet alatt álló objektumokat radarernyőszerűen
körbe forgó auraérzékelő berendezések fogják felügyelni, amelyek a közeledő emberi testet képesek
lesznek tetszőleges távolságból kimutatni. Idővel a terrorizmus és az árucsempészés is lehetetlenné
válik. Mivel minden anyag eltérő frekvencia-összetételű energiasugarakat bocsát ki, a későbbiek
során speciális szubatomi detektorok segítségével az elrejtett robbanószer, kábítószer, vagy
különféle értéktárgyak megtalálása rutin jellegű feladat lesz.
A prekogníció módszerének elterjedésével a bűnözésen kívül a szerencsejátékok is megszűnnek.
Nem lesz értelme pl. lottózni, ha mindenki előre megtudhatja a kihúzott számokat, mert ebben az
esetben a sok telitalálat miatt még a szelvény árát sem fogjuk visszanyerni. Hasonló sorsra jutnak
majd a részvény, a nyersanyag és a valutaárfolyamokra vonatkozó spekulációk is. Az abszolút világ
segítségével tehát a társadalom alapos megtisztuláson megy keresztül, a jövőben a
jövedelemszerzés egyetlen lehetséges forrása a munka lesz.
A szerencsejátékoknak technikai vívmányaink is véget fognak vetni. Ez a folyamat már el is
kezdődött. 2004. márciusában világszerte óriási feltűnést keltett annak a kelet-európai triónak a
bravúrja, amely két egymást követő este összesen 1,3 millió fontot „rabolt” az elegáns londoni Ritz
szálló kaszinójában. A 38, illetve 33 éves szerb férfi és 32 éves magyar hölgy mobil telefonba rejtett
lézerszkenner segítségével számította ki, hogy a rulettasztal mely pontjára érdemes jelentős
összeget tenni. Még a harmadik kör előtt, amikor a krupié megállítja a téteket, a maroktelefonon
keresztül visszajutott a hazárdjátékosokhoz az információ, hogy mely szekcióban fog megállni a
golyó. Így elég idejük volt arra, hogy a megfelelő kockákra helyezhessék zsetonjaikat. Hogy
220/434
teljesen biztosra menjenek és 37-1-ről 6-1-re javítsák nyerési esélyeiket, a rulettasztal jelzett
részének mind a 6 számát megjátszották. Utána elfoglaltságukra hivatkozva visszautasították a
szálló igazgatójának pezsgős-kaviáros vacsorameghívását, és sürgősen távoztak a helyszínről. Az
ilyenkor szokásos ünneplés visszautasítása gyanút keltett a vezetőségben, és vizsgálatot rendeltek
el.
A kaszinó biztonsági szakértői a zárt rendszerű televízió felvételeiről visszapergették az
eseményeket, és rájöttek a turpisságra. Ezt követően a Scotland Yard szerencsejáték-kommandója
őrizetbe vette a szemtanúk szerint „sikkes és szép” magyar nőt és társait. A történtek óta a
feltételesen szabadlábra helyezett csapat nem hagyhatta el Nagy-Britanniát. Néhány hónap után
azonban a Yard úgy döntött, nem indít eljárást a társaság ellen, mert nem sértették meg a törvényt.
Megtarthatják az 1,3 millió fontot. Ennek megfelelően megkapták a lefoglalt csekkeket, és
hozzáférhettek befagyasztott bankszámláikhoz is. Hozzáértők szerint a lézerszkenner nem zavarta
meg a golyó vagy a rulettkerék mozgását. Csak információt nyújtott, de nem manipulálta a játékot. A
szakértők azonban aggodalmukat fejezték ki az új jelenség láttán. A rendőrségi vizsgálat befejezése
után a nottinghami Trent Egyetem szerencsejáték tanszékének professzora, Mark Griffiths32 közölte:
„Ha ezek az emberek megúszták a lézerszkenner használatát, mások előtt is megnyílik az út hasonló
cselekmények előtt”.
A későbbiek során valószínűleg meg fog szűnni a készpénz- és a csekkforgalom is. A jövő
pénztárgépei olyan áramköröket fognak tartalmazni, amelyek auránk alapján tévedhetetlenül
megállapítják a személyazonosságunkat, és összeköttetésbe lépve a központi bankokkal ellenőrzik a
fizetőképességünket, majd a fizetendő összeget automatikusan levonják a bankszámlánkról. A fej-
lődés természetes folyamata, az emberek erkölcsi érzékének növekedése azonban egy idő után oda
fog vezetni, hogy megszűnik a pénz is. A jövő kommunisztikus alapokon álló társadalma csak a
nevében fog emlékeztetni napjaink halódó kommunista diktatúráira, mivel ez az ideális társadalom
valóban mindenki számára biztosítja majd a magas életszínvonalat, és a személyiségjogok
maximális tiszteletben tartását.
Az aura személyazonosító szerepe azonban továbbra is megmarad, mivel semmilyen adottságunk
nem őrzi meg a kilétünket olyan megbízhatóan, mint testünk energiasugárzásának a jellege. Az
aurát még a korunk sem befolyásolja. Ez a tulajdonságunk ősidők óta jellemző ránk, amit egy
közismert görög hősköltemény is bizonyít. Többévnyi bolyongás után Odüsszeusz már egyáltalán
nem hasonlított hajdani önmagára. Nem is ismerte meg senki háza népéből, csak a kutyája. Az
aurája ugyanis nem változott, és az állatok ezt is látják, sőt elsősorban ennek alapján tájékozódnak a
világban. A külső megtévesztő lehet, de auránk speciális energiatérképét nem tudjuk sem
megváltoztatni, sem leplezni.
A biometrikus azonosítás egyszerűbb módjára, az ujjlenyomat- és íriszvizsgálatra már várni sem
kell, mert bevezetés alatt áll. Amennyiben általánossá válik az alkalmazása, akkor a
személyazonosítás rendkívül egyszerűvé és bürokráciamentessé válik. Megkérdezik az illető nevét,
megvizsgálják az ujjlenyomatát vagy az íriszét, és ha megegyezik a központi nyilvántartásban
tárolttal, már tovább is engedik. A British Airways33 beléptető rendszerénél már ezt a módszert
alkalmazzák. Meg sem nézik az utasok útlevelét. Az íriszazonosító számítógép ugyanis
kapcsolatban áll a belügyminisztérium adattárával, amely egyértelműen közli, hogy az illető kapott-
e útlevelet, elhagyhatja-e az országot. Így nincs értelme könnyen hamisítható papírokat
vizsgálgatni. Ettől függetlenül a fényképes és ujjlenyomattal ellátott igazolványok kiadása egy
darabig még megmarad, mert ahol nincs lehetőség számítógépes összeköttetésre, ott továbbra is az
okmányok vizsgálatára kell szorítkozni. Az ujjlenyomat-vizsgálat ugyanis bárhol elvégezhető. Nem
kell hozzá más, mint egy festékpárna, és egy nagyító.
Az ujjlenyomat-vizsgálathoz használt készülékek ma már olyan olcsóvá váltak, hogy szinte
mindenütt használják őket. Nem csak a biztonsági beléptető rendszereknél, hanem éttermekben is.
A digiPROOF34 fizetési rendszert alkalmazó éttermekben már a vendég hitelkártyáját sem kérik el.
32
márk grifitsz
33
britis ervéjz
34
digiprúf
221/434
Amikor fizetésre kerül sor, elé tesznek egy kis kézi készüléket, amelyre ráhelyezi a korában
regisztrált ujját, és máris rendezve van a számla. A háttérben elhelyezett pénztárgép azonosítja a
vendég ujjlenyomatát, és leemeli a bankszámlájáról a fogyasztás összegét. Nemrég az Egyesült
Államokban bevezették az ujjlenyomattal ellátott vízumkiadást a terroristák és az illegális
munkavállalók kiszűrésére. A nyugat-európai országok pedig tervbe vették a biometrikus
azonosítóval ellátott személyi igazolványok és útlevelek bevezetését. Az igazi megoldás azonban az
auravizsgálat lesz, ami remélhetőleg már a XXI. században megvalósul, és általánossá válik.
A tárgyakból kisugárzódó energiának a mindennapi életben is lépten-nyomon hasznát fogjuk
venni. Nem lesz többé rejtve előttünk semmi; mindenbe „belelátunk”, minden szemmel nem látható
dolgot ellenőrizhetünk. A jövőben pl. elképzelhető, hogy energiadetektorral járunk majd vásárolni,
amely kimutatja nekünk az egyes termékek beltartalmi értékét. Egy hétköznapi példával
illusztrálva, nem vezetnek többé eredményre az olyan trükkök, hogy olcsó borokat úgy sóznak rá a
vevőkre, hogy díszes címkével felcicomázzák, és csak otthon derül ki, hogy lőre van az üvegben.
De komolyabb vásárlásoknál is hasznát fogjuk venni ezeknek a detektoroknak. A fejlett nyugati
államokban az óriási árudömping miatt már ma is gondot okoz a vevőnek, hogy melyik terméket
válassza. Mivel minden egyes termék értéke aurogram formájában kisugárzódik a tárgyakból, nem
lesz nehéz eldönteni, hogy pl. komolyabb műszaki termékek vásárlása esetén melyik a
legtökéletesebb konstrukció, vagy melyik termék értéke áll arányban az árával. Ezzel a módszerrel
egyébként könnyen ellenőrizhetők lesznek az esetleges rejtett hibák is, amelyek az aurogramban jól
érzékelhető törésvonalként, vagy elszíneződött foltként mutatkoznak meg. Ennek a helyzetnek
egyenes következménye lesz, hogy fokozatosan elveszti jelentőségét a reklám, mert az emberek az
áru valódi értéke alapján fognak vásárolni, a figyelemfelkeltés szerepét pedig az Agykontroll
tanácsadói látják el. A későbbiek során megszűnik az irodalmi és egyéb művészi alkotások,
valamint a tudományos művek elbírálása során tapasztalható bizonytalanság is. A szubjektív
megítélés helyett erre a célra is energiadetektorokat fogunk alkalmazni, amelyek kimutatják, hogy a
szerző mennyi energiát fektetett a művébe, illetve tartalmaz-e pozitív, előrevivő gondolatokat az
alkotás.
A háborúnak sem lesz többé értelme, mivel a filmekben látott sugárfegyver mindennapos eszköz
lesz, amellyel az ellenséges gyalogság könnyen megbénítható. Páncélozott járműveket már csak a
múzeumokban fogunk látni, mert a szubatomi energiasugárzásnak semmilyen anyag, még a legvas-
tagabb páncél sem lesz képes ellenállni. Koncentrált energiasugárzás hatására a jelenlegi tankjaink
egy pillanat alatt megolvadt fémbugává válnának. A légvédelem számára nem fog nehézséget okoz-
ni a behatoló harci eszközök dematerializálása sem. Megszűnnek a hadititkok, nem kell többé
rajtaütésszerű támadásoktól, vagy országon belüli katonai puccstól tartani, mivel parapszichológiai
módszerekkel minden titok bárki számára könnyen hozzáférhetővé válik. A Magasabb Intelligencia
valószínűleg engedélyezni fogja minden olyan titok felfedését, amely kárt okozhat az
emberiségnek. A jövőben tehát semmit sem lehet majd elhallgatni, nem lehet ostoba tévtanokat
hirdetni, az egyéneket és a tömegeket félrevezetni. Lehet, hogy a későbbiek során sok országban
származástól, vallási hovatartozástól és képzettségtől függetlenül fogják kijelölni a legfőbb politikai
vezetőket is a Magasabb Intelligencia tanácsai alapján. Ezt a módszert egyébként a tibetiek kissé
komplikált formában ugyan, de már évszázadok óta alkalmazzák a dalai láma megválasztásánál.
Ezzel egyidejűleg a politika is nyílttá és őszintévé válik, nem szolgálhatja többé szűk hatalmi
csoportok érdekeit. A hazudozás, a képmutatás, a demagógia többé nem vezet eredményre, még át-
menetileg sem. Minden ember szabad lesz, a korlátlan energiabőség, és az olcsó élelmiszerek követ-
keztében megszűnik a szegénység. Az oktatás magas fokúvá és teljesen ingyenessé válik. Mindenki
számára alapvető jog lesz, hogy képességeit maximális mértékben kifejlessze. Minden ember azzal
foglalkozik majd, amihez ért, és amihez kedve van. Az álláskeresés során nem azt fogjuk nézni,
hogy anyagilag hol járunk jobban; hanem azt, hogy hol van ránk nagyobb szükség, hol
használhatunk legtöbbet a társadalomnak. A rutinszerű munkát robotok fogják végezni, az emberek
munkahelyeiken kreatív tevékenységet folytatnak majd, kötetlen munkaidőben. A munkaadók
várhatóan nem álláshirdetések útján próbálják munkaerő-szükségleteiket kielégíteni, hanem
személyre szóló ajánlatokat tesznek azok számára, akik az Agykontroll tévedhetetlen tanácsadói
222/434
szerint a leginkább alkalmasak az állás betöltésére. Így mindenki oda kerül, ahol a
leghatékonyabban tudja kifejteni képességeit, és olyan munkát végez, amelyben örömét leli. Az
átlagélettartam és a felhalmozódó ismeretanyag növekedésével várhatóan mind az iskolai képzés
időszaka, mind a munkában eltöltött évek száma növekedni fog.
A vallás is nagy átalakuláson megy át. Az idegen civilizációk egy idő után felfedik majd az
emberiség érdekében korábban alkalmazott földi beavatkozásaik okát és módját. A részletek
tisztázása után a bibliai csodák és jelenségek egzakt módon értelmezhetők lesznek. Lehet, hogy a
jövőben az is kiderül majd, hogy mind a Gilgames-eposzban, mind pedig az antik görög
mitológiában említett istenek valóban léteztek. Ezek a különböző időszakokban hozzánk érkezett
magasan fejlett lények kiválasztottak maguknak egy-egy népcsoportot, és jól körülzárt hegycsú-
csokon kialakított bázisaikról, vagy a Föld körül keringő űrhajóikról irányították fejlődésük kezdeti
menetét. Múltunk és eredetünk megismerésével a hit és az egyház előreláthatóan nagy átalakuláson
megy majd keresztül, a különböző Istenek imádását a Mindenható tisztelete fogja felváltani. A
jelenlegi fejlődésképtelen, dogmává merevedett vallások, a liturgikus egyházak helyét egy újfajta
monoteista vallás fogja átvenni, amely a mindenek felett álló EGY elismerésében nyilvánul meg.
Az ökumenikus egyház létrejöttének első állomása az iszlám, a judaizmus és a kereszténység
összeolvadása lesz. Sajnos a nagy világvallások egyesülése nem fog simán menni, mivel a fanatikus
hívők felháborodása fegyveres incidenseket is kiválthat. A józan ész és a szükségszerűség azonban
idővel elsimítja az ellentéteket, s a különféle dogmák hangoztatói is belátják, hogy a fejlődést ezen
a téren sem lehet megakadályozni. Ez az új vallás mindenféle külsőségektől, ceremóniáktól mentes,
vagyis emberközeli lesz. A papság szerepe is jelentős mértékben átalakul, legfőbb feladatuknak a
spirituális tanulás és továbbfejlődés elősegítését tekintik.
A hit életünkben betöltött szerepében azonban az lesz a legnagyobb változás, hogy a későbbiek
során a vallás és a tudomány egybe fog olvadni. Tudósaink rájönnek arra, hogy a világegyetem
Isten alkotása, így annak bármely részlete csak általa érthető meg. Mind több kutató osztja majd
Einstein véleményét, mely szerint: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”
A Mindenható létének elfogadása alapvető feltétele az univerzumot működtető erők megértésének.
Ennek következtében az ateizmus meg fog szűnni. A tudományos ismeretek gyarapodása, a világ
titkainak feltárása ugyanis mind több hitetlen tudóst és átlagembert fog meggyőzni arról, hogy ez az
egész nem jöhetett létre külső közreműködés nélkül. A világegyetem rendkívül precízen behangolt
működése elengedhetetlenné teszi egy nálunk jóval magasabb képességű intelligencia, a Teremtő
létét. Belátják, hogy Heisenbergnek igaza volt, amikor azt állította, hogy: „Az első korty a
természettudomány kelyhéből ateizmushoz vezet, de a pohár alján megtaláljuk Istent.” A hit
terjesztői is egyre inkább tudományos alapon közelítik meg a Teremtőt. Nem lesz többé szükség
liturgiákra, a hit formákkal, egyházi rituálékkal történő erősítésére, mivel a tudomány mélyreható
eredményei a kételkedők számára is egyértelmű bizonyítékokat fognak szolgáltatni a Mindenható
létezéséről. Tudományos ismereteink gyarapodásával már nem hit kérdése lesz, hogy elfogadjuk-e
Isten létét. A racionális alapon gondolkodók is vallásossá válnak. Elismerik a Mindenható vi-
lágunkat teremtő és felügyelő szerepét, hiszen felvilágosodott elméjükkel ezt lépten-nyomon
tapasztalni fogják.
Idővel meg fog oldódni az elsüllyedt Atlantisz rejtélye is. Ahogy csökkenni fog a közöttünk és a
közel 12 000 évvel ezelőtt elsüllyedt civilizáció közötti fejlődésbeli különbség, úgy egyre nagyobb
lesz a valószínűsége annak, hogy elődeink felveszik velünk a közvetlen kapcsolatot. Az eddigi
egyoldalú kapcsolattartás helyett, a jövőben várható lesz a külső civilizációkkal való kétoldalú
kapcsolatfelvétel is. Ez mindenképpen be kell hogy következzen, mert a későbbi sugárfegyvereink
birtokában a kozmoszból érkező járművek már kénytelenek lesznek berepülési engedélyt kérni a
földi hatóságoktól, ha továbbra is látogatni akarnak bennünket. Természetesen nekünk is
lehetőségünk lesz majd arra, hogy meglátogassunk más galaktikus civilizációkat.
Nem szabad azonban elhallgatni, hogy ezeknek a változásoknak a pozitív hatásokon kívül
negatív következményei is lesznek. A legnehezebben megoldható problémákat az a küszöbönálló
folyamat fogja kiváltani, hogy az élet minden területére betör a minőség forradalma. Ez a
223/434
társadalomtól magasan képzett, kiművelt emberfők sokaságát fogja igényelni. Az iparban a
minőségi követelmények növekedése egyre tökéletesebb kivitelű árucikkek megjelenésében, és a
végtermék selejtszázalékának nullára csökkenésében nyilvánul meg. A mezőgazdaságban szintén
előtérbe kerül a minőség, melynek következtében a nagyüzemi termelők is kénytelenek lesznek
elővenni a korábbi jóízű gyümölcs- és zöldségfajtákat, mivel a nagy terméshozamú, de ízetlen
hibrid fajták senkinek sem kellenek majd. Ez a kényszerű váltás azonban nem okoz veszteséget,
mert ezeket a növényeket szubatomi energiakezeléssel fogják nagyobb terméshozamra késztetni. A
jövőben tehát ismét ehetünk majd málnaízű málnát, és olyan ribizlit, amely nemcsak külsőleg
hasonlít ízletes elődjére. Remélhetőleg hamarosan megérjük azt is, hogy a jelenlegi fűízű
zöldpaprikák helyett újra termeszteni fogják a régi, átható illatú, zamatos paprikafajtákat. Ezen az
úton továbbhaladva gyermekeink megismerhetik majd az egykor világhírű szabolcsi jonatánalmát,
őket talán már nem fogják „fűrészpor” ízű hibrid almával traktálni.
Méltánytalan lenne azonban azt állítani, hogy a hibridizáció minden esetben ízromláshoz vezet.
Világszerte sok sikeres keresztezést tart számon a szakirodalom. Ilyen pl. a magyar „zalagyöngye”
amely több szőlőfajta előnyös tulajdonságainak az összegzéseként született. Ráadásul ennek a
sokszoros keresztezéssel előállított csemegeszőlőnek még a kártevőkkel szembeni ellenálló
képessége is növekedett, ami azt eredményezte, hogy ezt a rendkívül ízletes (friss fogyasztásra és
feldolgozásra egyaránt alkalmas) fajtát már Kínában is honosították. Világhírnévre tett szert a
néhány éve nemesített Cserszegi fűszeres szőlőnk is. A belőle készített bor az 1999-es londoni
borversenyen az év bora lett. A vékony héjú, mézédes csemegeszőlő kedvelői a Lakhegyi mézes
fajtát termesztik. A Csizmadia Darab József által nemesített szőlőfajták között legnagyobb
népszerűségnek azonban a Bianca és a Néró örvend. Nagy előnyük, hogy bioszőlőként is
termeszthetők, mivel kártevőkkel szembeni rendkívüli rezisztenciájuk következtében nem
igényelnek permetezést.
Az egész világon növekvő elismerést arat az ÖKO-10 fajtanevű tönkölybúzánk, amely hosszas
szelekciós és fejfenntartó munka eredménye. Kísérletező kedvű növénynemesítőinknek köszönhető
egy új takarmánynövény, a tritikale is; amit a búza és a rozs hibridizálásával állítottak elő.
(Közbevetőleg megjegyezve, ez a keresztezett gabona kenyérsütésre is alkalmas, bár a belőle
készített kenyér enyhén takarmányízű Az állatokat azonban nem zavarja az általuk megszokott íz,
és nagy kedvvel fogyasztják ennek az újfajta növénynek a magvait.) A hibridizáció tehát nem vezet
törvényszerűen a mezőgazdasági termények lesilányodásához, megfelelő szakemberek úgy is
képesek a korábbi fajták méretét, állagát, szállíthatóságát, feldolgozhatóságát, ellenálló képességét
vagy más egyéb tulajdonságát javítani, hogy az íz- és zamatanyagai megmaradjanak. A jövőben
tehát mindnyájunk érdekében fokozottan teret kell engedni a szaktudásnak. El kell érni, hogy a
támogatás mértéke, és a szakmai elismerés csupán egyetlen tényezőtől függjön: a fogyasztó, a
felhasználó által méltányolt végeredménytől.
A minőségi követelmények fokozódásával rendkívüli mértékben megnő azoknak a
szakembereknek az ázsiója, akik képesek lesznek eleget tenni ezeknek az elvárásoknak. A
későbbiek során a tudás, a kreativitás és az információ válik fő termelési tényezővé. A „megfelelő
embert a megfelelő helyre” szlogen élet-halál kérdéssé válik a vállalatok számára. A nem elég
rugalmas és nyitott személyzeti politika rövid idő alatt tönkreteheti a legnagyobb vállalatokat is;
egy-egy jó ötlet viszont a legkisebb céget is csillagászati magasságba röpítheti. A szürkeállomány
„trónra emelését” már ma is jól példázza, hogy a mikrochipek árának 1%-át sem teszi ki a
nyersanyag és a gyártásra fordított energia költsége. A tudás fokozott megbecsülésének folyamata
már el is kezdődött. A több ezer éves ezoterikus hagyományokkal rendelkező Kína évekkel ezelőtt
felismerte a meglevő tudásanyag továbbfejlesztésének szükségességét. Miután felkutatták az ehhez
szükséges rendkívüli képességű embereket, olyan életkörülményeket teremtettek számukra, ami
kiugró teljesítményekre sarkallja őket. A fantasztikus pszichokinetikus képességekkel rendelkező
Zang Bao-seng pl. tizenkét szobás házban él. Szakács és inas áll a rendelkezésére, az utcákon pedig
egy amerikai álomautóval furikázik. Mindezt egy olyan országban, ahol a lakosság zöme vályogból
és bambusznádból tákolt viskókban lakik, és 90%-uk kerékpáron közlekedik, mivel egy élet
munkájával sem képes annyi pénzre szert tenni, hogy kocsit vegyen magának.
224/434
Zang Bao-seng képességeit speciális katonai kutatóberendezésekkel vizsgálják. Ezek egyike egy
filmfelvevő gép, amely percenként 400 felvételt készít. A kísérlet kezdetén egy tablettát üvegcsőbe
zártak, és lepecsételték. A szemtanúk csak azt látták, hogy a pirula egy pillanat alatt kikerült a
kémcsőből. A teleportáció igen gyorsan végbemenő jelenségét a szem nem képes követni. A
filmfelvétel azonban feltárta a jelenség folyamatát. Három kockán látható volt, amint a tabletta
benyomul az üvegfalba, áthatol rajta, majd kijut a szabadba. Kínán kívül Japán is élénken
érdeklődik az ezotéria iránt. Nemrégen létrehoztak egy szabadenergia-hasznosítással foglalkozó
kutatóintézetet. Ugyancsak Japánban már 100 egyetemi tanszéken tanulmányozzák ezt a témát, és
kísérleteket is folytatnak a szubatomi energia hasznosításával kapcsolatban.
Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy a kiválasztódás társadalmi szinten is
érvényesülni fog, ami sajnos azt eredményezi, hogy még jobban szétnyílik az „olló két szára”, azaz
még nagyobb lesz a technológiai szakadék a fejlett és fejlődő országok között. Azok a kevésbé
fejlett országok, amelyek nem képesek bekapcsolódni a technológiai versenybe, vagy nem
használják ki a lehetőségeiket, végképp lemaradnak és lesüllyednek a harmadik világ szintjére,
végül olyan sorsra jutnak, mint amire az indiánokat kárhoztatta az evolúció. Az újkori
területfoglalás már nem tömeges vérengzés formájában megy végbe, mivel a mi erkölcsi
törvényeinkkel nem egyeztethető össze a népirtás. Nincs is szükség erre, mert a hódításnak a
fegyvereknél van egy hatékonyabb eszköze is, a pénz. Azért sem szükséges erőszakot alkalmazni,
mivel a lepusztulóban levő országok önként felkínálják magukat a XXI. századi
konkvisztádoroknak.
A bekebelezés két úton megy végbe. A tehetős szomszédos országok polgárai sorra felvásárolják
az értékes házakat, telkeket, erdőket; befészkelik magukat a legszebb helyekre. Ezzel egyidejűleg a
külföldi nagytőkések megveszik az ország gyárait, üzemeit, és minden számottevő létesítményét.
Ezt követően a helyi lakosság szolgasorsra kényszerül. A férfiakból bérrabszolgák, a nőkből pedig
cselédek vagy kitartott örömlányok lesznek. Sanyarú helyzetük ellen nem mernek lázadni, mert
féltik a nyomorúságos állásukat, a megélhetésüket. Kezdetben még örülnek is az új tulajdonosoknak
látván, hogy sok valuta és „működő tőke” áramlik az országba. Később azonban rájönnek, hogy
uraik csak annyi pénzt hagynak az országban, amennyi a megélhetésükhöz, és a bennszülött szol-
gák, cselédek bérének kifizetéséhez szükséges, a többit kiszivattyúzzák, átmentik a saját hazájukba.
Ez a jutalmuk azért, amiért a lepusztult területeket visszakapcsolták a világgazdaság
vérkeringésébe. Isten annak adja a világot, aki jó gazdaként kezeli, aki biztosítja a töretlen
fejlődését, aki megteszi azt a lépést, amit az ott élők elmulasztottak. A fejlődésképtelen nemzetek
életterüket vesztve tengődnek tovább, és soha többé nem lesz esélyük arra, hogy visszanyerjék
önrendelkezésüket, és felkapaszkodjanak a világ élvonalába.
A gazdasági romlás első jele a bizalmi válság lesz. Ez abban nyilvánul meg, hogy a gazdagok
látva az állam tehetetlenségét, a problémák sűrűsödését és megoldatlanságát eltitkolják a
jövedelmeiket, visszatartják az államkincstár
javára való befizetéseiket. Attól tartva, hogy
összeomlik az államháztartás, igyekeznek
minél több pénzt felhalmozni a saját
háztartásukban, a túlélés érdekében. Mivel
nem bíznak nemzeti valutájuk stabilitásában
sem, az összegyűlt pénzt kimenekítik az
országból. Vagyonukat külföldi
ingatlanvásárlásokra fordítják, vagy nyugati
országok bankjaiban helyezik el. Az
értékmegőrzésen kívül ezek a pénzügyi
tranzakciók azt a célt is szolgálják, hogy
szükség esetén elhagyhassák az országot,
biztosítva legyen a kinti megélhetésük.
Ennek éppen ellenkezője figyelhető meg a jól
működő országokban, pl. az Egyesült
225/434
Államokban. Amerikában a gazdagok érzékelve az állam mindenre kiterjedő figyelmét, a
költségvetési hiány fokozatos felszámolását, igyekeznek eleget tenni a kötelezettségeiknek. Náluk
egyre kevésbé divat az adócsalás, sőt az ottani gazdagok a hétvégeken társadalmi munkával segítik a
környezetüket, mert látják, hogy a közös erőfeszítésnek van értelme. A lecsúszóban levő államok
tehetősei azonban nem látnak mást, minthogy állandóan nő a korrupció, a csalások, sikkasztások
száma. Az általuk befizetett összegek a legfelső szinteken kézen-közön eltűnnek, és ezáltal mind
több megoldatlan probléma nyugtalanítja az embereket. Semmire sincs pénz, ami van, az is elúszik
a panamák és a dilettáns gazdaságirányítás következtében. Azokat a lehetőségeket sem ragadják
meg, amelyek ugrásszerű javulást hozhatnának a fejlődésben, és ezáltal javulna az ország
versenyképessége, pénzügyi helyzete.
A zavaros helyzetben egyre aktívabbá válnak a bűnözők is, mivel a bűnüldözésre sincs elég
pénz. A maffia módszereit átvéve a profi bűnözők sorra rabolják ki a bankokat, állítják meg a pénz-
szállító autókat. Egy idő után nem lesz olyan nap, amikor ne rabolnának ki legalább egy
pénzintézetet, vagy valamilyen kereskedő-, szolgáltató céget. Miután a magánszemélyek könnyű
prédának számítanak, rendkívüli mértékben megnő a lakáskirablások, a nyaralófosztogatások száma
is. Elég ha csak pár órára kiteszi a tulajdonos a lábát a lakásból, mire visszatér az utolsó szegig
mindent elszállítanak az otthonából. Nem kutatnak rejtett értékek után, hanem költöztető cégnek
álcázva magukat mindent elvisznek, és egy elhagyott helyen aztán átvizsgálják a zsákmányt. A
szomszédok megakadályozhatnák ugyan a lakás kirámolását, de a sok baj az embereket fásulttá
teszi; annyira közömbösek lesznek a világ és egymás iránt, hogy senkit sem érdekel majd, hogy a
másikkal mi történik.
A közösséggel szembeni felelősségérzet már most is mélyponton van. A nemtörődömség tipikus
példája az a lakótelepi eset, ahol egy özvegyasszony 1,4 millió forintnyi melegvízszámlát halmozott
fel. A több száz köbméter meleg vizet nem használta el, hanem a meghibásodott csapon keresztül a
csatornába engedte. A fürdőszobájában 8 hónapon át ceruzavastagságnyi sugárban folyt a víz. Egy új
csaptelep 3 ezer forintba került volna, de ő nem törődött vele. Amikor megkérdezték tőle, hogy nem
zavarta a víz csobogása, azt felelte, hogy egy idő után megszokta. Miután az idős hölgy
fizetésképtelen volt, a szolgáltató a csaknem másfél millió forintos számlát ráterhelte a
lakóközösségre. Ők meg más lehetőség híján fizettek. Ha nem rendezik a tartozást, az egész
lakótömbben elzárják a vizet.
A nyilvántartás szigorodásának ellenére a gépkocsilopások száma is emelkedni fog. A hatósági
intézkedések következményeit úgy fogják kivédeni, hogy az ellopott autókat szétszerelik, és
alkatrészként forgalmazzák. Soha nem látott méretűvé duzzad a szesz- és dohányárú-csempészet,
valamint a kábítószer-kereskedelem. Ezt a kereslet növekedése fogja kiváltani, mivel az
ellehetetlenülés határán állók közül mind többen fognak az élvezteti cikkek által kínált mámorba
menekülni. Egyre gyakoribb jelenség lesz az emberrablás is, mert ez a tevékenység jóformán
semmilyen beruházást nem igényel. Ilyen körülmények között aki teheti önmaga megmentésére
rendezkedik be, és veszni hagyja a közösséget, nem siet az állam, a társadalom megmentésére.
Nem kis gondot fog okozni a bűnözésnek egy sajátos ága: az egész társadalomra kiható egyéni
megtorlás. Az egyre elviselhetetlenebb életkörülményeikért az állampolgárok a hatalmon levőket
hibáztatják, és tehetetlen dühükben némelyek úgy próbálnak elégtételt venni rajtuk, hogy sorra
gyújtják, illetve robbantják fel az állami intézményeket. Mivel ezek az épületek nincsenek
biztosítva, az újraépítésük roppant terheket ró az amúgyis tetemes költségvetési hiánnyal küszködő
államháztartásra. Tovább tetézi ezeket a károkat, hogy az elkeseredett polgárok egy része önmaga
ellen fordul. Miután semmilyen kiutat nem talál a bajaiból, magára gyújtja a lakását, vagy kinyitja a
gázcsapot. A gázrobbanás többnyire a szomszédos lakásokat is romba dönti, nem is szólva a kioltott
életekről. Ez esetben a biztosító megtéríti ugyan az okozott kárt, de ez a veszteség végső soron az
egész társadalmat sújtja, a nemzeti vagyon értékét csökkenti. A lakástüzek száma is növekedni fog,
amit a csonkig égő gyertyák okoznak. Hogy miért világítanak az emberek a XXI. században mind
nagyobb számban gyertyával? Mert a kifizetetlen számlák miatt kikapcsolják a lakásukból az
áramot. Jelentős mértékben fokozza a pusztító indulatokat a leépülő országok kormányai által
folytatott sikerpropaganda. Miközben szemmel láthatóan minden téren egyre rosszabb állapotok
226/434
uralkodnak, a hatalom birtokosai a statisztikai adatok manipulálásával próbálják politikájuk
eredményességét bizonyítani. A pénzügyi gondokat tovább növelik az egész világot érintő globális
éghajlati változások. Az évről évre mind nagyobb területre kiterjedő árvizek, belvizek, szél- és
hóviharok, valamint a sorozatos földrengések óriási károkat fognak okozni minden országban.
Ebben a helyzetben a pénzügyi tartalékokkal nem rendelkező államokban a gazdasági hanyatlás
megállíthatatlanná válik, ami maga után vonja az életkörülmények rohamos rosszabbodását, széles
néprétegek egyre nagyobb mértékű elszegényedését, nyomorba taszítását.
Az ellehetetlenülés határán levő országokban a munkanélküliség is mind nagyobb mértéket ölt,
ami a fizetőképes kereslet szűkülését, a gazdaság pangását eredményezi. A negatív tendenciák
együttes hatásaként a költség-
vetési hiány minden erőfeszítés
ellenére fokozódik, amelyen a
szűk látókörű kormányok a szo-
ciális kiadások megnyirbálá-
sával próbálnak úrrá lenni. En-
nek következtében még nagyobb
lesz a szegénység, a polgárok-
nak a megfelelő táplálék be-
szerzésén kívül a gyógyszerek
kiváltása is megoldhatatlan prob-
lémát okoz, így egészségi álla-
potuk rohamosan romlik. Siet-
tetni fogja ezt a folyamatot az
olcsó üdülési lehetőségek, va-
lamint az ingyenes orvosi ellá-
tás megszűnése. Az állami be-
vételek mindenáron való növe-
lése érdekében emelni fogják a
lakbéreket és a szolgáltatások
árát, melynek hatására a diktatúrákban és a látszatdemokráciákban élő emberek létük alapvető
feltételeit sem tudják biztosítani. A kiegyenlítetlen számlák miatt kikapcsolják lakásaikból az
áramot, elzárják a vizet, megszüntetik a fűtést, sőt a tetemes lakbérhátralék miatt tömeges
kilakoltatások várhatók.
Ilyen körülmények között törvényszerű, hogy rohamos növekedésnek indul a megélhetési
bűnözés. A létfenntartásukért viaskodók mindent ellopnak, ami pénzzé tehető. Először a
közlekedési táblákat és az utcai villamos áramelosztók alumínium fedeleit szerelik le. Utána a
telefonkábeleket és a vonatok közlekedését irányító rézkábeleket húzkodják ki a föld alatti
csatornákból. A szakértelemmel rendelkezők a nagyfeszültségű távvezetékek kábeleit szerelik le, és
lecsapolják a transzformátorállomások olaját. Később a szakértelem hiánya sem fogja elriasztatni a
bűnözőket ettől a pénzszerzési lehetőségtől. Ők csákánnyal átszakítják a transzformátor oldalát, és
így folyatják ki belőle a hűtőolajat. Mivel hűtés hiányában a helyi áramellátást biztosító
transzformátorok leégnek, nagyságrendekkel nagyobb kár keletkezik, mint a fűtés céljára elvitt olaj
ára. Nem is szólva a lakosságnak és az ipari áramfogyasztóknak okozott kárról, mert egy
nagyteljesítményű transzformátor cseréje fél napot is igénybe vehet. A rendőrség tehetetlenségét
látva egy idő után vérszemet kapnak, és darus teherautókkal járva kirángatják a földből az útjelző
táblákat tartó oszlopokat, kitépik a helyéről a közlekedési lámpákat irányító szekrényeket, és
elhurcolják a köztéri bronzszobrokat is.
Nem tisztelnek senkit és semmit, még a temetőket is feldúlják, és lefeszegetik a síremlékekről a
fémkereszteket. Az összerabolt szerelvények és dísztárgyak az illegális színesfémöntödékben
kötnek ki, ahol felismerhetetlen öntecsekké alakítják őket, majd jó pénzért eladják a fémkohóknak.
Budapesten a Luxus Áruház kirakatáról loptak le 2 tonna bronz- és sárgaréz díszítést. A kb. 40
méternyi színesfém-dekoráció Bloch Richárd tervei alapján készült. Jelenlegi ára megközelíti a 100
227/434
millió forintot. Beolvasztva pár százezer forintnál többet nem adnak érte. A Margit-szigetről sorra
tűnnek el történelmi nagyjaink bronzszobrai. Egy szakmailag hozzáértő csoport a Petőfi híd aljáról
vágott le egy 2,5 km hosszú elektromos kábelt. Az okozott kár 25 millió forint volt. A kábelból
kiolvasztott rézért még 25 ezer forintot sem kaptak. Moszkvában már az alumínium liftajtókat is
ellopják. Eddig 8000 darabot szereltek le, és olvasztottak be. Magyarországon a liftajtók
acéllemezből készülnek, de a lakótelepi tűzcsapok nem. Ezért a panelházakból az egyes szinteken
elhelyezett alumínium tűzcsapokat szerelik le, és gyűjtik be tonnaszámra a tolvajok. Emiatt a
tűzoltók nem tudják használni az épületekbe épített felszálló vezetéket. Tűz esetén kénytelenek több
száz méter tömlőből saját vezetéket kiépíteni, ami nagy időveszteséggel jár
A színesfémtárgyak fogyatkozásával a vasúti síneket fogják felszedni, ami az anyagi károkon
túlmenően már tömegkatasztrófákat is okozhat. Csehországban nemrég 400 méter hosszú sínpárt
loptak el a prágai metró egyik használaton kívüli szakaszából. Az eddigi rekord egy 7 kilométer
hosszú vasúti sín felszedése, és beolvasztása. Szlovákiában már a harangokat is lopják. Két dél-
szlovákiai falu templomából három harangot szereltek le és vittek el az éj leple alatt. A
merészebbek megcsapolják majd a föld alatti gáz- és olajvezetékeket. Miután szakszerűen elzárni
nem tudják a vezetéket, és erre idő sincs, a kiömlő nyersanyag helyrehozhatatlan károkat fog okozni
a környezetben. Mindennapossá válnak az illegális fakivágások, az erdőletarolások is. A vidéken
élők kénytelenek lesznek abbahagyni a földművelést, mert a termést éjszaka tevékenykedő
bűnbandák takarítják be. Az állattartás is lehetetlenné válik, mivel napirenden lesz az ólak, istállók
fosztogatása. Már a halastavakat sem kímélik a tolvajok. Régen kerítőhálóval lopták a halakat, majd
átértek a robbanószerek használatára. Most már ezzel sem bajlódnak. Baranya-megyében egy
halastó zsilipjéről leverték a lakatot, és leeresztették a tó teljes vízkészletét. Aztán 2 mázsányi
pontyot és amurt zsákokba gyömöszöltek, és kereket oldottak. A tóban hagyott kb. 40 mázsányi hal
elpusztult. Eközben a városokban élő társaik sem tétlenkednek. Sáska módjára lekopasztják az
utcákat, a tereket, az épületeket. Semmit sem kímélnek, semmit sem tisztelnek, mindent elvisznek,
ami mozdítható. Végül az egész ország egy lepusztult táj benyomását fogja kelteni, ahol a csupasz,
agyonfirkált falakon és a tönkretett természeten kívül alig marad valami.
A katasztrofális helyzet láttán a társadalmi ranglétra tetején állók még idegesebbek lesznek, és
pozíciójuk révén egyre nagyobb részt próbálnak meg kiszakítani a még meglevő javakból, hogy
tartalékot képezzenek. Gátlásta-
lanul emelni fogják a vállalkozá-
saikból származó árucikkek,
szolgáltatások árát, ami az inflá-
ció elszabadulását eredményezi.
Ezt a folyamatot a legfőbb po-
litikai vezetők nem tudják meg-
akadályozni, mivel ebben a stá-
diumban ők már könyékig váj-
kálnak a rájuk bízott közpénzek-
ben, így az alattuk levők csak azt
teszik, amit elöljáróiktól látnak.
Mindez tovább szélesíti a társa-
dalmi konfliktusokat, ami végül
az állami struktúrák teljes össze-
omlásához vezet. Ezután a
gazdaságilag tönkretett orszá-
gokban élő emberek megpróbál-
ják sorsukat a saját kezükbe ven-
ni, és öntevékeny módon bol-
dogulni. Ez a primitív szinten
szerveződő élet azonban a termé-
szeti környezet további kizsák-
228/434
mányolását eredményezi, ami negatív visszacsatolás formájában még lehetetlenebb helyzetet teremt.
A környezet teljesen lepusztul, mindenütt az enyészet, a romlás, a züllés jelei mutatkoznak. A
pénzhiány miatt megszűnő oktatás következtében ugyanis a fiatalok tömegesen válnak bűnözővé, és
féktelen bosszúvágyukban mindent elpusztítanak, amit balsorsukat okozó elődeik létrehoztak,
illetve amit a fosztogatók meghagytak. A legrosszabb azonban ezután követezik, mivel a végkifejlet
már a Mindenható ítélete alapján zajlik, ami nem sok jót ígér az ebben a térségben élőknek.
Más formában ugyan, de a forradalmi változások a haladást vállaló fejlett ipari államok társadal-
mát sem fogják kímélni. Ezekben az országokban elsősorban a termelés strukturális átrendeződése
fog megrázkódtatásokat okozni. Az életfelfogás megváltozása, a fogyasztás átrendeződése
következtében valószínűleg egész iparágak fognak a jövőben tönkremenni. Pl. a húsfogyasztás
csökkenése miatt néhány évtized múlva az állattenyésztő telepek elnéptelenednek, a nagyobb vágó-
hidak leállnak, és a húsfeldolgozó üzemek jelentős része kénytelen lesz elbocsátani az
alkalmazottait. Mivel a műanyagipar a következő évszázadban képes lesz arra, hogy olyan
anyagokat állítson elő, amelyek tökéletesen kiváltják a bőrt és a gyapjút, így a jövőben az állattartás
szerepe már csak a tej és a tojástermelésre korlátozódik. Hasonló sorsra jut a borászat, mert az
egészséges életmódra való áttérés következtében mind kevesebb ember fogyaszt alkoholt. A
borkészlet már most is megnyilvánuló halmozódása a borospincék fagyasztókamrákká való
átalakításával, a szőlő levének mustként történő forgalmazásával kerülhető el. Ugyancsak nagyfokú
leépülés várható az élelmiszer-feldolgozó iparban, mert a szubatomi tartósítószekrény elterjedésével
nem kell többé feldolgozni, és vegyileg tartósítani a télre eltett zöldséget, gyümölcsöt. Ezek a
hűtőagregáttal kombinált elektromágneses tartósítószekrények hónapokon át frissen tartják majd a
bennük tárolt élelmiszereket, és ezt követően is csak aszalódás megy végbe, így a feldolgozással
ellentétben a zöldség, gyümölcs és egyéb élelmiszerek nem veszítik el vitamin- és
enzimtartalmukat.
Ez azonban csak egy töredéke lesz az elkerülhetetlen változásoknak, mivel előreláthatóan
hasonló sors vár a gyógyszeriparra, a dohány- és a szesziparra, a cukorgyártásra, sőt még az
édesiparnak is komoly keresletcsökkenéssel kell számolnia. A játékipart is jelentős veszteség éri,
mert ismét divatba jönnek a kézügyesség-fejlesztő kreatív játékok. A jövő gyermekei sokkal jobban
szeretnek majd a saját maguk által készített játékokkal játszani, mint a méregdrága gyári csodákkal.
Miután a nemzeti hadseregek fokozatosan leépülnek, az erőszakos bűncselekmények száma pedig
egyre kevesebb lesz, a hadiipari termelés is szinte teljes egészében megszűnik. Hasonló távlatok elé
néz a szénbányászat, ugyanis az emberiségnek nem lesz többé szüksége fosszilis tüzelőanyagokra.
Az uránbányászat szintén meg fog szűnni, és nagymértékben csökkenni fog a kőolaj- és
földgázkitermelés is, mert ezekre a nyersanyagokra a továbbiakban már csak a vegyipar tart igényt.
A változások szele a szolgáltatóipart sem fogja elkerülni. Mint már szó volt róla, rohamosan
csökkenni fog a jövőben a reklám szerepe. A társadalom fokozatos tisztulása következtében egyre
kisebb lesz az érdeklődés a horror- és a pornófilmek, illetve az ilyen jellegű könyvek és folyóiratok
iránt. Az erőszak és a bűn öncélú, alantas ösztönöket kielégítő ábrázolása mind kevesebb ember
figyelmét fogja felkelteni. A kozmikus szex megismerése visszavezeti az erotikát a pornográfia
mocskából, és a kultúra szintjére emeli. A rövidesen ránk köszöntő új korszak sajnos a művészi
értéket hordozó filmek alkotóinak sem fog kedvezni. Szinte biztos, hogy teljes mértékben meg fog
szűnni a történelmi filmek gyártása, mivel az emberek kronovizoron megtekinthetik a múltbeli ese-
ményeket eredetiben is. Hasonló sors vár a természetet vagy más népek kultúráját bemutató
filmekre, mert a Delta-T antennákkal a világ bármely pontja a szobánkban elhelyezett képernyőre
vetíthető anélkül, hogy bárkinek is a helyszínre kellene utaznia, hogy ott rögzítse az eseményeket.
Dokumentumfilmekre sem lesz többé szükség, mivel ezekkel az új technikai eszközökkel bármilyen
eseményről bármikor megtudhatjuk a teljes igazságot.
Szórakoztató és oktató filmeket azonban továbbra is készítünk majd. Ezek a filmek a világ
bármely országában levetíthetők lesznek anélkül, hogy szinkronizálnák. Az általános megértést az
teszi lehetővé, hogy a szubatomi érzékelővel kiegészített képmagnó nem csak a képet és a hangot,
hanem a szereplők agyából kiáramló gondolatokat is rögzíteni fogja. Mint tudjuk szavainkat már a
229/434
gondolat megszületésének pillanatában specifikus energiasugárzások kísérik, amelyek kizárólag
arra a fogalomra jellemzőek. A speciális frekvenciaspektrumú energianyalábokat az új típusú
tévékészülékekbe illetve filmvetítőkbe szerelt szubatomi erősítő egységek felerősítik, és
meghatározott hatótávolságban kisugározzák. Ezek a hullámok a nézők agyába eljutva
anyanyelvüktől függetlenül lehetővé teszik a cselekmény megértését.
Ez a technikai rendszer lehetőséget ad a színészi képességek eddigieknél sokoldalúbb
kibontakoztatására is. A szubatomi érzékelő egység ugyanis a gondolatokon túlmenően az érzelmi
megnyilvánulásokat kísérő energiakisugárzásokat is rögzíti, így a kitűnő színészi játék a nézőket
még intenzívebben képes magával ragadni. A szinkronizálás elmaradása módot ad arra is, hogy a
világhírű színészek hangját eredetiben hallhassuk. Így teljes képet kaphatunk az egyéniségükről, és
mellesleg még a nyelvi ismereteinket is gyarapíthatjuk. A jövőben tehát nem csak viselkedési
mintákat kaphatunk példaképeinktől, hanem szórakozás közben idegen nyelveket is tanulhatunk.
Ezen az elven könnyen és olcsón létrehozhatunk abszolút tökéletes fordítógépeket is. Ehhez semmi
mást nem kell tenni, mint a szöveget egyszer érthetően, tagoltan, és mellékgondolatoktól mentesen
felolvasni, majd a gondolathullámokat rögzíteni. Ezt a lehetőséget valószínűleg az Interneten
böngészők fogják leginkább kihasználni, mert nagyságrendekkel több anyagot tudnak majd
áttekinteni, mint most. A régészet, mint szakma is el fog tűnni. A múltunkra kíváncsi szakemberek
nem turkálnak többé a föld alatt, hogy szemétre hányt cserépdarabok összeragasztása, illetve
porladozó csontok elemzése útján ismerjék meg őseink életét. Egyszerűen betáplálják a
kronovizorba a látni kívánt időpontot és helyszínt, s tökéletes valósághűséggel tekinthetik meg a
múltbeli eseményeket. Minden részletében tanulmányozhatják a használati tárgyakat, és eredeti
állapotukban láthatják a letűnt korok épületeit.
Nem csak gondolkodásmódunkat, hanem külsőnk megítélését illetően is jelentős fordulatnak

nézünk elébe. Ennek következtében a jövőben egyre kevesebb lesz a buta, üresfejű, narcisztikus
hajlamú egyének száma, akiknek csak múlandó szépségük és fiatalságuk adja az élet értelmét. Ez a
szemléletváltozás szintén komoly hatást gyakorol majd a gazdaságra. Az emberek érdeklődésének
befelé fordulása, a belső értékek és a lélek előtérbe helyeződése csökkenteni fogja azoknak az
iparágaknak és kereskedelmi egységeknek a forgalmát, amelyek az egyén külső tulajdonságainak
kihangsúlyozását helyezik előtérbe.
Így jelentős veszteség fogja érni a divatszakmát, és a kozmetikai cikkeket gyártó cégeket. A nők
ugyanis egyszerűen és természetesen fognak öltözködni, nem fogják magukat festeni, és a
szőrmebundák is végleg kimennek a divatból. Miután a jövőben egyre kevesebb nő fog magából
„feldíszített karácsonyfát” csinálni, ezek a változások az ékszer- és a bizsuiparra is jelentős
kihatással lesznek. A tönkremenés veszélye azonban nem fenyegeti ezeket a szakmákat, mivel a
nőkből a tetszésvágy remélhetőleg sohasem fog kiveszni, csupán az öltözködés módja fog
radikálisan megváltozni. A tudati fejlődés előrehaladtával egyre kevesebb nő fogja vakon követni a
divatot. Az éppen aktuális divatirányzatból csak annyit építenek be az öltözködésükbe, amennyi az
egyéniségükkel és a lelkivilágukkal összhangban van. A XXI. század lányai és asszonyai
valószínűleg ugyanúgy nem fogják visszasírni a divat jelenlegi kellékeit, mint ahogy ma sem hiány-
zanak egyetlen nőnek sem dédanyáink halcsontos fűzői, turnűrjei; vagy a malomkeréknyi tollas,
bokrétás kalapok és hömpölygő uszályok. Amennyire groteszk számunkra ma már ez a viselet,
ugyanolyan nevetséges lesz a jövő század nemzedékei számára jelenkorunk divatos hölgye, aki
dauervízzel meg különböző festékekkel agyonmaratja a haját, Jancsi bohóc módra több „kiló”
festéket ken az arcára, a lábát középkori kínzóeszközökhöz hasonló tűsarkú körömcipőbe bújtatja,
és teleaggatja magát mindenféle csingilingivel.
A jövő lányainak öltözködését minden bizonnyal alapvetően befolyásolni fogja az a ma még nem
eléggé tudatosult mondás is, hogy: „Nem az a fontos, hogy mi van rajtad, hanem az, hogy miként
viseled”. Az elegancia ugyanis belülről fakad. Nem a ruhája, hanem személyiségének
kisugárzódása tesz valakit előkelővé. Van aki egy darab zsákvásznat is méltósággal tud viselni,
másokon viszont a hermelin palást is úgy áll, mint tehénen az a bizonyos fehérnemű. A divat
önkritikával nem rendelkező rabjai jobban tennék, ha a testük cicomázása helyett a lelkük
230/434
szépítésével törődnének. A szép lélek ugyanis kihat a testre is, finomítja a mozgást, nemesíti az
egyén viselkedését. Ennek tudható be, hogy az igazán értékes nő nem csak hordja, hanem viseli az
öltözékét. Sok nő tévesen hiszi azt, hogy akkor tetszik leginkább a férfiaknak, ha a legutolsó divat
szerint öltözködik, ha kritikátlanul követi az éppen aktuális irányzatokat. Az értékes férfi messze
elkerüli ezeket a divatbábukat, komoly kapcsolatot csak olyan nővel kezdeményez, akinek termé-
szetes báját nem kendőzi el az arcára kent vastag festékréteg, és az öltözködését sem a kihívás,
hanem az egyéniségével harmonizáló szolid elegancia jellemzi. Egyébként nincs az az ócska,
divatjamúlt ruha, amelyről ne lenne képes elterelni a figyelmet a szívből jövő kedvesség, az
eredetiség vagy a jó humorérzék. Mellesleg a divatirányzatok alakítói sem tartják sokra a modellek
kritikátlan majmolóit. Az olasz divatdiktátor, Georgio Armani szerint: „Egy igazi nőt nem az éppen
aktuális divat irányít, hanem saját öltözködési stílust alakít ki magának.”
Közbevetőleg megjegyezve, a haj dauervíz nélküli hullámosításának van egy rendkívül egyszerű
módja is. Mosás után töröljük a hajat szárazra, majd a jobb- és a bal oldalon készítsünk belőle egy-
egy varkocsot. Utána a szorosan befont hajat alaposan szárítsuk meg, és éjszakára hagyjuk befonva.
Az ily módon készült hullám egy hétig is kitart, és nem kell hajcsavarókkal vagy sütővassal
bajlódnunk. Az arc ápolásához, bőrünk rugalmasságának megőrzéséhez sincs szükség különböző
vegyszerekkel átitatott szintetikus készítményekre. Az ősidők óta alkalmazott zöldség, gyümölcs,
méz, tojás és egyéb természetes anyagokat tartalmazó pakolások ugyanolyan jó hatásfokkal
alkalmazhatók, mint a gyári kozmetikumok, és nem kell tartanunk a bőrben felhalmozódó
méreganyagok káros kihatásától sem. A méregdrága kozmetikumoknál sokkal hatékonyabban óvja
a bőr üdeségét, természetes színét a Cayce által javasolt kenőcs: 17 dg vegytiszta mogyoróolajhoz
adjunk 6 dg olívaolajat, 6 dg rózsaolajat és 1 evőkanálnyi felolvasztott lanolint. Ezt a
szépségmegőrző elegyet fürdés után kell a bőrbe dörzsölni. A masszázsszerű bedörzsölés fokozza a
hatást, az arc szöveteit azonban mindig meg kell paskolni, mert ez serkentő hatását tekintve többet
ér bármilyen arcizomgyakorlatnál. Használat előtt az oldatot jól rázzuk fel. Az időnkénti
iszappakolás tovább segíti a bőr kislányos hamvasságának megőrzését. A modern kozmetikai ipar
sem tudott olyan hatékony bőrradírt létrehozni, mint amilyet a XVI. században használtak. Az
agyagból, mészből, gabonából és tejből készült pakolás gyönyörűen letisztította, és felfrissítette a
bőrt.
Az eddig elmondottak azonban a változások láncolatának csak egy részét képezik, mivel a
jövőben minden megszűnik ami „talmi”, az emberek csak az igaz értéknek fognak jelentőséget
tulajdonítani. Ennek a folyamatnak a fejleményeként a mostani munkahelyek jelentős része
megszűnik. Ez azonban azokban az országokban ahol a jelenlegi válságból való kiútkeresés során
az „előremenekülést” választják nem fog társadalmi összeomláshoz, az ipar és a mezőgazdaság
tönkremeneteléhez vezetni. Táplálkozni ugyanis a jövőben is kell, az emberek a továbbiakban sem
fognak jóval kevesebbet enni, mint eddig, csak a táplálkozási szokások változnak meg. Ebből
kifolyólag óriási feladatok várnak a jövő józanul gondolkodó és a fejlődés szükségszerűségét belátó
politikusaira, mert a korábbi acélipari válsághoz hasonlóan most is emberek tömegét kell majd
átképezniük, és átirányítani őket a biofeldolgozó üzemekbe, a szójagyárakba, és egyéb természetes
élelmiszereket előállító egységekbe. A hadiipari dolgozók jelentős részét valószínűleg a hihetetlen
perspektívával rendelkező űrtechnikai eszközöket gyártó ipar fogja felszívni, de a megnövekedő
feladatköre következtében a villamos és elektronikai ipar is igen nagy számban fog
többletmunkaerőt alkalmazni. Ezenkívül jelentős mértékben fokozódik majd a tudományos
kutatóintézetek munkaerő-szükséglete.
Az emberek túlnyomó részét azonban továbbra is a szolgáltatóipar fogja lekötni, mert a
munkaidő folyamatos csökkenésével, és az élettartam kitolódásával egyre nagyobb lesz az igény a
szabadidő értelmes eltöltésére. Ezzel egyidejűleg jelentős mértékben megnő a kereslet a
pedagógusok iránt, mivel az egyén felvilágosodása és az általános értékátrendeződés következtében
az emberek szinte egész életükön át fognak valamit valamilyen szinten tanulni, hogy minél nagyobb
tudásra, azaz maradandó értékre tegyenek szert. A jövőben az oktatás szerepe annyira
felértékelődik, hogy külön tudományág foglalkozik majd az önmegvalósítással, önmagunk
231/434
kiteljesítésével. A mezőgazdaságban dolgozók sem maradnak munka nélkül, mert minden
valószínűség szerint rendkívüli módon meg fog növekedni a kereslet a zöldség, a gyümölcs, a
tejtermékek, valamint a méz, az olajos magvak és a termesztett gyógynövények iránt.
Kétségtelen azonban, hogy még így is jelentős lesz a munkaerő-felesleg, amihez nagymértékben
hozzájárul majd a fennmaradó iparágak termelésének további automatizálása. A
létszámcsökkentésre irányuló tendencia a termelésen túlmenően az adminisztráció területén is
jelentkezni fog. A későbbiek során ugyanis feleslegessé válik az a bürokratikus apparátus, amely
korábban rátelepedett a termelő egységekre, mivel a jövőben mindenki saját magát fogja
adminisztrálni. Ennek a rendszernek a bevezetését nem az teszi lehetővé, hogy egy csapásra minden
ember becsületessé válik, hanem az a lehetőség, hogy az Agykontroll elterjedésével, illetve a
kronovizor segítségével bárkinek a munkája könnyen ellenőrizhetővé válik, így bármilyen csalás
pillanatok alatt felderíthető lesz. Az ily módon előálló munkanélküliség azonban már nem fog
krónikus társadalmi feszültséget kelteni, mert az élelmiszerárak jelentős csökkenése, és az ingyen
energia felszámolja a nyomort. Az élelmiszerek árát nem terheli többé a talajmegmunkáló-,
növényápoló- és termésbetakarító gépek üzemanyagköltsége, és a fentiekben említett okok miatt
nem lesz szükség műtrágyára, valamint növényvédő szerekre sem. Ráadásul a szubatomi energiával
kezelt földeken jelentős mértékben nő a termésátlag. A megélhetési gondokat tovább enyhíti majd
az a helyzet, hogy az energiaárak zuhanása következtében jelentős mértékben csökkenni fog az
iparcikkek ára is. Mivel az energiaköltség elmaradása kihat az építőanyagok gyártására is, a
lakásárak szintén csökkenni fognak. Ezzel együtt csökken a szolgáltatások ára, mert ez a szektor
szintén jelentős mennyiségű energiát használ fel.
A társadalmi fejlődésnek ezen a szintjén tehát már senkinek sem kell félnie attól, hogy éhen hal,
vagy kilakoltatják az otthonából, ha nem megy el dolgozni, illetve pénzt keresni; így a jövőben
főleg azok fogják a betöltendő állásokat megpályázni, vagy az állásajánlatokat elfogadni, akik
életük fő céljának az önmegvalósítást, a kreatív munkát tekintik. Azonban azoknak sem kell majd
tétlenkedniük, akik nem lesznek képesek a különböző munkahelyek megnövekedett igényeinek
eleget tenni. Ezek az emberek minden valószínűség szerint a természet gondozásával,
tájrendezéssel, és egyéb közszolgálattal fogják a munkaerejüket lekötni, vagy a világpolgári jogon
járó létminimum feletti életszínvonalhoz szükséges többletköltséget előteremteni.
Amennyiben ez a tendencia tovább folytatódik, eljutunk oda, hogy az elkövetkezendő
századokban a munka nem kényszer, nem is kötelesség, hanem kiváltság lesz. Csak azok fognak
dolgozni, akik életük nélkülözhetetlen elemének tekintik a munkát, és magas fokon képesek a
követelményeknek eleget tenni. Az sem lehetetlen, hogy az önmegvalósításnak ezt az útját járó
emberek ingyen, csupán a munka, az alkotás öröméért fognak dolgozni. Erre az ad lehetőséget,
hogy a megélhetés feltételei minden ember számára biztosítva lesznek, így zavartalanul kiélhetik
kreatív, új értéket teremtő hajlamaikat. Sokan viszont a tanulást fogják életcéljuknak tekinteni
annak tudatában, hogy a megszerzett tudás örökre a sajátjukká válik, és mindenhova elkíséri őket.
Lesznek olyanok is, akik a szórakozást tekintik majd életük fő céljának, arra hivatkozva, hogy
számukra ez okoz igazán örömet. Ebből is látható, hogy a Vízöntő korszakban megszűnik minden
kényszer ami az emberre nehezedett, a new age emberének megadatik a lehetőség, hogy szabadon
döntsön a sorsáról.
Kiegészítés
Az előző fejezetekhez híven, foglalkozzunk most ismét néhány parajelenséggel, és azok sajátos
társadalmi vetületével. A IV. fejezetben említésre került a keleti jógik misztikus kapcsolata az
ősenergiával. A pszichikai úton, vagy jógalégzés során testünkbe juttatott Yang energia sok
csodával határos jelenséget képes előidézni. Korábban a tűztánc leírásánál szó volt arról, hogy a
magunkba szívott energia bármely testrészünkön képes kisugárzódni, megvédve bennünket a káros
külső behatásoktól. Lehetséges, hogy a fakírok azért képesek hegyes szögekkel kivert deszkára
feküdni, mert előzőleg a meditáció során felvett energiát a hátukon kisugározzák, és ily módon egy
rendkívül sűrű és kemény energiaréteg védi bőrüket a felnyársalástól. Mivel a levitáció szintén a
232/434
magunkba gyűjtött többlet Yang energia következménye, nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a
fakírok ezzel a többletenergiával csökkentik a testsúlyukat, és már szinte lebegő állapotban
fekszenek fel a szegekkel kivert ágyra. Az ősi kínai írások szerint a súlytalanság állapotát vegyileg,
bizonyos narkotikumokkal is elő lehet idézni. Liu An alkimista i. e. II. században olyan főzetet
készített, amellyel lehetővé vált a súlytalanság elérése.
A magunkba juttatott energia testünkből való kisugárzása nem csak irányítatlan, hanem
tudatosan irányított formában is lehetséges. Ebben az esetben a koncentrált energia az ujjainkból
áramlik ki, és besugárzódik a céltárgyba. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg a pszichokinézis során,
amikor úgynevezett „extraszensz” személyek két kezük között különböző tárgyakat lebegtetnek
anélkül, hogy hozzáérnének. Az indiai fakírok számára is ez az energiakisugárzás teszi lehetővé,
hogy vastag tűkkel a fájdalom legcsekélyebb jele nélkül át tudják szúrni a fülüket, karjukat vagy
bármely testrészüket. Ilyenkor a Fülöp-szigeteki healerekhez hasonlóan valószínűleg az ujjaikból
kiáramló energia nyitja meg a tű előtt a bőrfelületet, és állítja meg a vérzést. Mivel a behatolás
sejtroncsolás nélkül történik, a tű kihúzása után a bőrfelületen sebhely nem képződik. Mély
transzban arra is képesek, hogy levágnak egy darabot a nyelvükből, majd mintha mi sem történt
volna „visszaragasztják” a helyére.
A roncsolásmentes testmegnyitás ennél is meghökkentőbb módját produkálta egy holland
bűvész. Minin Dajo egy zürichi kórház orvosai előtt adta elő azt a mutatványát, hogy asszisztense a
vesék magasságában beledöfött egy 70 cm hosszú és 8 mm vastag vívótört a hátába, melynek hegye
a melléből állt ki kb. 30 cm hosszan. Ebben az állapotban felsétált az I. emeleti röntgenosztályra,
ahol átvilágították. A nyársat 20 perc múlva húzták ki a testéből, és se előtte, se utána nem vesztett
egy csepp vért sem. A röntgenfelvétel egyértelműen kimutatta, hogy kétszer is átszúródott a has-
hártya, de a penge áthatolt a vesén, a gyomron, a beleken és a májon is. Normál körülmények között
ilyen esetben azonnal beáll a halál. Amikor a bűvész az izgalmakat tovább fokozva egyszerre három
tőrt szúratott a testébe, a hatóságok betiltották a mutatványt.
A jógalégzés formájában felvett és az ujjainkon keresztül átadott energia legegyszerűbb
megnyilvánulási formáját már sokan tapasztalták. A világ számos országában az iskolás gyerekek
kedvenc játéka, hogy valakit leültetnek egy székre, ketten melléállnak és mély lélegzetet véve egy
ujjal felemelik társukat. Minél jobban koncentrál a két gyerek a feladatra, annál könnyebben emelik
fel az egyre súlytalanabbá váló testet.
Az energiát azonban nem csak tudatosan szívhatjuk magunkba, hanem kényszer hatására is
belénk áramolhat. Ezt az eljárást használják a bűvészek is az emberi test lebegtetése során úgy,
hogy a médiumot hipnotizálják, azaz agyának frekvenciáját lecsökkentik théta szintre, és ebben az
állapotban utasítják őt telepatikus úton arra, hogy energiát vegyen fel. A hozzánk látogató idegen
civilizációk képviselői is gyakran alkalmazzák ezt a módszert, amikor valakit meg akarnak
vizsgálni. Többen is beszámoltak már arról, hogy ezek az idegenek rendkívül fejlett
parapszichológiai képességeiket kihasználva behatolnak a megvizsgálandó személy tudatalattijába,
energiát irányítanak a testébe, és az ily módon súlytalanná tett testet beszívják az űrhajóba. A
vizsgálat elvégzése után a súlytalan testet ugyanoda helyezik vissza, ahonnan elmozdították, és
utána telepatikus úton kivonják belőle a többletenergiát. Egy másik gyakran alkalmazott módszer
szerint koncentrált Yang jellegű sugárnyalábot irányítanak a kiválasztott személyre, és így teszik a
testét súlytalanná.
Mostanában olyan esetekről is hallani, hogy nagy forgalmú országutak felett a megvizsgálni
kívánt személyeket gépkocsijukkal együtt emelik be az UFO-kba, és a tudat kitörlése után
ugyanúgy helyezik őket vissza. Ehhez az eljáráshoz feltehetően azért folyamodnak, hogy minél
kevesebb feltűnést keltsenek. A hátra maradt, üresen álló gépkocsi ugyanis felhívhatná az arra járók
figyelmét erre a rendellenességre. A zavarkeltés további csökkentése érdekében ezeket a
vizsgálatokat többnyire a látóhatár fölé emelkedve végzik el, és csak annyi időre szállnak le ismét,
amíg a gépkocsit visszahelyezik az útra.
Az akciók során sokszor előfordul az „agyleszívás”. Ezt a módszert főleg azok a civilizációk
alkalmazzák, akik ritkán látogatnak hozzánk, és ily módon próbálnak minél többet megtudni rólunk.
Az agyba való pszichikus behatolás a homlokon keresztül, vagy hátul, a tarkótájon történik. Ennek
233/434
során nem a tudatalattit bolygatják, hiszen tökéletesen tisztában vannak azzal hogy honnan jöttünk,
sokkal többet tudnak az abszolút világról, mint mi. Behatolásaik során a tudatot „lapozzák át”, arra
kíváncsiak, hogy a magunkkal hozott tudásból mennyi került át a tudatba, illetve a fizikai világban
megszerzett tudásunk hol tart. A tudathoz ugyanis nem lehet távolról hozzáférni, a bal agyfélteke
tartalma kizárólag akkor sugárzódik szét az univerzumba, ha rágondolunk dolgokra. A rejtett
gondolatok csak az agy közvetlen letapogatásával fürkészhetők ki, amihez szükség van a személyes
érintkezésre.
A lebegtetés gyakori mellékjelensége az izommerevség. A gömbvillámnál illetve az UFO-k
hajtóművéből kiáramló energia eredetének kutatásánál már kiderült, hogy az energiabesugárzás
hatással van az elektronok mozgására. Ez a leginkább cirkuszi mutatványok során megfigyelhető
kataleptikus merevedés hasonló okokra vezethető vissza, mint az elektronok fémes anyagokban
való lebénulása energiabesugárzás hatására. Azonban a hozzánk látogató kevésbé fejlett idegenek is
ezt a fizikai hatást alkalmazzák, amikor az általuk nem kívánt harmadik típusú találkozások során
sugárfegyvereiket ráirányítják az őket megtámadó emberekre. Mivel ebben az esetben a szubatomi
sugárforrás csak kis felületen éri a testet, így a testnedvekben mint elektrolitban található negatív
ionok a koncentrált sugárforrás irányába indulnak meg. Eközben ez az idegingerülethez hasonló
gyenge villamos áram áthalad a test izmain is. Mivel az izmokat az agyból kiinduló gyenge
villamos impulzusok irányítják, ez a sajátos elektron- illetve ionáramlás görcsbe merevíti az összes
izmot, amely a test teljes lebénulását eredményezi. Csak a szemmozgató izmok, valamint a belső
szerveket működtető izmok, inak hártyák maradnak működőképesek. Így ebben az állapotban nem
fenyeget bennünket a szívbénulás, vagy a megfulladás. A hipnózis során ugyanez a jelenség lép fel.
Itt azonban a szubatomi energiaforrás szerepét minden valószínűség szerint a fejtetőn beáramló
pozitív szubatomi energia tölti be. Ez az energia szétárad ugyan az egész testben, és ez okozza a
lebegést, de a beáramlás helyén olyan koncentrációban van jelen, hogy képes elindítani a negatív
töltésű ionok izombénító áramlását. Ez a különös fizikai jelenség leglátványosabb módon akkor
észlelhető, amikor „extraszensz” személyek villanylámpát érintenek meg. Ebben az esetben az
izzószálban levő szabadelektronok olyan nagy sebességgel indulnak el a parafenomén által
megérintett pólus irányába, amely az izzólámpa felvillanását eredményezi.
Pszichikai úton a pozitívon kívül a negatív energia kisugárzását is növelni lehet. A kínai Chi
Kung harcművészet fő gyakorlatai közé tartozik, hogy a harcos pszichikai úton intenzív Yin
energiát sugároz ki a lábán, amely kölcsönhatásba lépve a Földből kiáramló gravitációs
kisugárzással szinte odacövekeli az illetőt a talajhoz. Ez azzal az előnnyel jár, hogy az ellenség
számára az ilyen harcmodort alkalmazó katona szinte megmozdíthatatlan, a „földbe gyökerezett”
lábak úgy tartják a testet, mintha egy nehéz kőszobor lenne.
Természetesen a Yang energiához hasonlóan a Yin energia kisugárzásának sem egyetlen módja a
koncentrált energiakibocsátás. A negatív energia teljes testfelületen történő kisugárzásának
leglátványosabb megnyilvánulása a tibeti fakíroknak az a gyakorlata, amikor a Himalája hófödte
hegycsúcsain akár egy egész telet eltöltenek ruhátlanul anélkül, hogy az egészségük a
legcsekélyebb mértékben károsodna. Vannak közöttük olyanok is, akik a melegítő hatást kiváltó
negatív szubatomi energiát olyan intenzíven képesek a testükből kisugározni, hogy a jeges vízbe
mártott kendőt is meg tudják magukon szárítani. A gyakorlott tumo-mesterek egy éjszaka alatt a
testükre csavart és jéggé fagyott kendőket egymás után negyvenszer felolvasztják, majd
megszárítják. Champong mester 140 másodperc alatt megszárít egy vizes törölközőt magán,
miközben a hó fél méteres körzetben megolvad körülötte. Testünk nem csak meleget, hanem intenzív
hideget is képes magából kiárasztani. Egy iráni férfi a csikorgó hideget és a +50 oC-os meleget
egyaránt jól viseli. A –30 oC-os hideget ingujjban is jól tűri, és nem izzad a legnagyobb hőségben
sem. Ez a ritka képesség feltehetően annak tudható be, hogy nagy melegben Yang jellegű energiát
bocsát ki magából, ami hűti a szervezetét.
Az intenzív gravitációs vonzás nem csak úgy állítható elő, hogy belőlünk áramlik ki a
koncentrált Yin energia, hanem úgy is, hogy a padló, amire ráállunk, sugároz ki intenzív Yin
energiát. Ez természetesen nem úgy jön létre, hogy a Föld kezd el a korábbinál jóval nagyobb
gravitációs energiát kisugározni, hiszen ehhez nagyságrendekkel nagyobb tömegre lenne szükség. Ez
234/434
a fura jelenség akkor lép fel, ha egy elektromosan vezető, különleges anyagba áramot vezetünk, és
rálépünk erre az anyagra. Ennek a szovjet mérnökök által évekkel ezelőtt kidolgozott eljárásnak a
lényege az, hogy az áram bekapcsolásakor az anyag felületén jelentős számú elektron sűrűsödik
össze, az atomok legkülső elektronhéja telítődik, és ennek következtében a sztatikus vonzáshoz
hasonló jelenség lép fel. Ezt a hatást azonban nem ionizált töltéshordozók váltják ki, hanem a
koncentráltan megnyilvánuló Yin-jellegű részecskesugárzás. Ennek a művi úton megnövelhető
gravitációnak nagy hasznát vehetnénk a biztonságtechnikában. Amennyiben a jelentősebb értéktár-
gyakat tartalmazó helyiségek padlózatát ilyen anyagból készítenénk, akkor a betörőket a riasztáson
kívül el is tudnánk fogni.
Valószínű, hogy ez a koncentrált Yin energiakisugárzást eredményező jelenség alkalmas lenne
az anyagi természetű fény elnyelésére is. A Véda-könyvek szerint az óindiai népeket látogató
istenek repülőgépeiket szükség esetén láthatatlanná tudták tenni. Nem elképzelhetetlen, hogy ezt
oly módon valósították meg, hogy elektromos áram segítségével igen sűrű elektronréteget hoztak
létre a jármű külső felületén, és ez váltotta ki ezt a hatást. A tapasztalatok szerint ez a jelenség csak
a látható elektromágneses hullámokra, vagyis a fényre terjed ki, mivel az ily módon láthatatlanná
tett tárgyak radarhullámokkal, illetve hangdetektorokkal továbbra is érzékelhetők.
A jelek szerint a szubatomi energiasugárzás hatással van a levegő nedvességtartalmára is, mivel
a benne levő vízmolekulákat felbontja. Az így felszabaduló hidrogén reakcióba lép a levegő
nitrogénatomjaival, és ammóniát hoz létre. Az oxigén-felszabadulás ózonképződéshez vezet,
amelyet az elrabolt emberek közül sokan „elektromos szag”-nak neveznek. Ezek a gázok együttesen
fahéjra emlékeztető illatot is eredményezhetnek, amit a földönkívüliek által elhurcolt személyek
gyakran testszagnak vélnek. Érdekessége ennek a sugárzásnak, hogy nem mindig Yang jellegű,
tehát nem minden esetben vált ki súlytalanságot. Megfigyeltek már olyan eseteket is, amikor ez a
legtöbbször kék, fehér vagy zöld színű sugárnyaláb Yin jellegű volt, vagyis ráirányítás után úgy
odaszegezte a menekülő személy lábát a földhöz, mintha leragasztották volna. Ebben az esetben a
mozgásképtelenségnek nem az izommerevség volt az oka, mivel az illető a többi testrészét
szabadon tudta mozgatni, csak a lábai tapadtak úgy a földhöz, hogy képtelen volt bármerre lépni. A
negyedik típusú találkozásokról szóló élménybeszámolók alapján pozitív jellegű sugárnyalábot a
földönkívüliek gyakran használják liftként is, mert ezen át siklanak le a földre, illetve emelkednek
fel a levegőben álló járművükhöz.
Ennek a sugárzásnak az intenzitására jellemző, hogy még a legnehezebb gépkocsikat is
könnyedén emeli a magasba. Az ily módon történő eltérítések minden esetben úgy kezdődnek, hogy
az energiasugárzás hatására előbb elkezd a rádió recsegni, majd megszűnik a jármű áramellátása,
ezért leáll a motor. Ennek ellenére sok esetben előfordul, hogy a kocsi álló motorral is tovább
robog. Ilyenkor telekinetikus úton mozgatják és irányítják a járművet, és csak ezután a bűvész-
mutatvány után emelik fel a magasba. Mivel a víz jó villamos vezető, ezért gyakori jelenség az is,
hogy a koncentrált mágneses sugárzás hatására felforr és elpárolog a hűtővíz, sőt lecsökken az
akkumulátor folyadékszintje.
Ezeknek az akcióknak a során szinte minden esetben megfigyelhető az úgynevezett „ÓZ”
tényező fellépése. Ennek a különös jelenségnek a lényege, hogy a szubatomi energiával besugárzott
területen belül kísérteties csend tapasztalható, a zónában tartózkodók számára a külvilág zaja teljes
mértékben megszűnik. A jelek arra engednek következtetni, hogy ez a fizikai hatás ugyanarra az
okra vezethető vissza, ami az UFO-k zajmentes közlekedését lehetővé teszi. A koncentrált
energiasugárzás távol tartja a levegőmolekulákat a besugárzott tértől, így a hanghullámok nem
tudnak bejutni erre a területre. Érdekes adalékként megjegyezhető még, hogy koncentrált szubatomi
energiasugárzás hatására csak a benzinbefecskendezésű motorral üzemelő járművek állnak le,
hiszen a dízelüzemű járművek nem igényelnek elektromos gyújtást. A világítás azonban itt is
megszűnik, és mivel ezek az elrablások többnyire éjszaka történnek, így a dízelmotorral ellátott
járművek tulajdonosai sem tudják az útjukat folytatni.
Akik nem járatosak az UFO-k szakirodalmában, azok számára itt célszerű röviden vázolni a
különböző típusú találkozások jellemzőit. Első típusú találkozás: Az UFO nem lép kapcsolatba a
környezetével, sem a megfigyelővel. Nehéz ellenőrizni a történtek hitelességét, mert egyedül a
235/434
szemtanú által elmondottakra hagyatkozhatunk. Ezeknél az eseteknél a megfigyelők különös,
felhőszerű képződményekről, magányosan vagy csoportosan feltűnő fénypontokról, járműveket
követő plazmagömbökről, illetve a legkülönbözőbb formájú repülőszerkezetekről számolnak be.
Második típusú találkozás: Az UFO szemmel látható, mérhető nyomot hagy a környezetben, vagy
változást idéz elő a megfigyelő egészségi állapotában. Előfordulhat, hogy magát a járművet nem is
látjuk, viszont olyan nyomokat, esetleg anyagmaradványokat hagy hátra (pl. gabonakörök,
angyalhaj) amelyeket egyértelműen az UFO-knak tulajdonítanak. Gyakori eset még, hogy
elektromos zavarok lépnek fel, pl. leáll a járművek motorja; ezek a hibák azonban az UFO-k
távozásával megszűnnek. Harmadik típusú találkozás: Személyes kontaktus alakul ki a Földön
kívüli járművek személyzete, és a megfigyelő között. A beszélgetés történhet szóban, vagy
telepatikus úton. Ebben az esetben gyakran előfordul, hogy UFO nem található a közelben. Az
idegen civilizációk küldötteinek megjelenése nem csak szokványos módon, hanem teleportációval,
vagy falon, illetve csukott ablakon átrepülve is megtörténhet. Negyedik típusú találkozás: A
földönkívüliek a megfigyelőt felviszik a járművükre, ahol vizsgálatnak vetik alá. Eközben haj-,
szőr-, könny- és vérmintát vehetnek tőle, de sokszor megesik, hogy spermát vagy petesejtet
„vételeznek”. A vizsgálat során gyakran meg is gyógyítják az illetőt, végül kitörlik az esemény
emlékképét a tudatából. Néha előfordul, hogy az elhurcolt embereket elviszik a saját bolygójukra,
hogy megmutassák nekünk a világukat. Ötödik típusú találkozás: Ezt a kategóriát akkor szokták
alkalmazni, ha a megfigyelő számára a földönkívüliekkel való találkozás végzetessé vagy
véglegessé válik. Ebbe a csoportba sorolhatók a halállal végződő összeütközések (földön, vízen,
levegőben) sugárfegyverek alkalmazása földi megfigyelőkkel szemben, és azok az elrablások, ahol
az illetőt nem hozzák többé vissza a Földre. A végleges elrablás vagy a jövőbe való átteleportálás a
megfigyelő járművével együtt is történhet.
Visszatérve a cirkuszi mutatványokhoz, minden valószínűség szerint a világhírű bűvészek és
illuzionisták is parapszichológiai módszerekkel dolgoznak, amikor embereket tüntetnek el, vagy
tárgyakat lebegtetnek. Ők ugyan erősen tiltakoznak az ilyen jellegű célzások ellen, és váltig állítják
magukról, hogy ők illuzionisták, szemfényvesztők. Belegondolva a helyzetükbe, ez a magatartás
nagyon is érthető. Képzeljük el, hogy mi lenne akkor, ha színt vallanának, és nyíltan elismernék,
hogy amit ők csinálnak, az nem más, mint létező fizikai jelenségek alkalmazása. Ki váltana jegyet
egy olyan cirkuszba, amely úgy reklámozza magát, hogy egész este fizikai kísérleteket fog
bemutatni. A legtöbb ember ezeket a kísérleteket már az iskolában is unta, ilyen előadásra még
akkor sem menne el, ha ingyen beengednék. Egy ilyen beismerés után a ma körülrajongott,
dicsfényben úszó és jól kereső bűvészek egyik napról a másikra elvesztenék állásukat, és
munkanélkülivé válnának. A helyükben mi is így cselekednénk, ezért nem szerencsés dolog
parapszichológiai kísérletekbe bűvészeket bevonni. Persze azért akadnak kivételek is. David
Copperfield, a nagy amerikai mágus sohasem tagadta, hogy fantasztikus mutatványait a „szellem
erejével” hajtja végre. Parapszichológiai képességeinek bizonyítására arra is vállalkozott, hogy
megjósolja a német lottó nyertes számait. Február 17-én felírta egy papírra, hogy október 13-án
milyen számokat fognak kihúzni az Amerikától 6000 kilométernyire levő országban. A cédulát
átvette egy közjegyző, és borítékba zárva lepecsételte. A sorsolás után 1 órával élő televíziós
adásban felnyitották a borítékot, és a két számsorozat teljesen megegyezett.

A teljesség kedvéért beszélni kell még a babonáról is. A modern kor felvilágosult embere nem hisz
a babonákban, és mereven elutasítja azok létjogosultságát. Az igazság azonban az, hogy az emberek
nem ostobák, az életképtelen dolgok nem maradnak fenn évezredekig. A babonák annak köszönhetik
mai napig is tartó pályafutásukat, hogy kisebb-nagyobb mértékben közük van a parapszichológiához.
A keleti kultúrákban a Yi-Ching (ji csing), a nyugati világban pedig a kártyavetés nem más, mint az
Agykontroll kezdetleges módon való alkalmazása. Akik járatosak az Agykontrollban, azok tudják,
hogy életünk alakulásával kapcsolatban a legtökéletesebb és legmegbízhatóbb tanácsokhoz úgy
juthatunk, ha közvetlenül a túlvilági tanácsadóinkhoz fordulunk. A szubjektív világban tartózkodó
tanácsadók azonban más módon is segítenek, mindig olyan formában, ahogyan azt kérjük. Ha valaki
236/434
primitív módon kérdez, az kezdetleges formában, pálcikák vagy kártyalapok elrendeződése útján
fogja megkapni a választ. Még ennél is megbízhatatlanabb módszer a kávézaccból, vagy az
ólomöntés útján való jóslás. Rendkívül egyszerű a magyarázata a kristálygömbből vagy tükörből való
jóslásnak is. A kristálygömb illetve tükör tulajdonképpen nem más, mint egy alfa tartományban
megjelenített képernyő. A jóslást végző személy a képernyőnek használt kristálygömbben pergeti a
képeket vissza a múltba, vagy előre a jövőbe, és ily módon látja meg az őt érdeklő eseményeket.
Az Agykontroll gyakorlásának ezek az ősi, kezdetleges módjai természetesen nem túl
hatékonyak. A jósok gyakori melléfogásaikat úgy próbálják palástolni, hogy tevékenységüknek
rituális jelleget adnak. Ezért gyakori az ilyen jellegű jóslások során a misztikus ruházat és egyéb
hókuszpókuszok alkalmazása. Ezek a szemfényvesztések csak arra jók, hogy növeljék a jós
személyébe vetett hitet, és eltereljék a figyelmet az így kapott jóslatok sokszor homályos
részleteiről. Nagymértékben rontja ennek a tevékenységnek a hitelét, hogy a könnyű pénzszerzés
reményében gátlástalan szélhámosok is gyakran valódi jósként lépnek fel. A hiszékenységnek eme
vámszedői kuruzslással, kóklerséggel pótolják a hiányzó jóstehetségüket, lejáratva ezzel a
parapszichológiai képességekkel rendelkező szakavatott jósok hitelét. Sarlatánok azonban az élet
más területein is szép számmal akadnak, csak elfogulatlanul körül kell nézni a világunkban.
A szellemvilággal kapcsolatban nem álló „jósok” közös jellemzője, hogy csupa általánosságot
mondanak. Olyan homályos célzásokkal szolgálnak, amelyek bárkire vonatkozhatnak. Ezt a
jóslásban hinni akaró kliensük személyes közlésnek tekinti, és erre megered a nyelve. Ezáltal sok
hasznos információt ad ki magáról, melyeket aztán a sejtelmesen hallgató álmédium később úgy
tesz közzé, mintha tőle származna. Mivel egy szélhámos semmit sem bíz a véletlenre, a botcsinálta
sorselemző is gyakran megfogja a kliense kezét, mielőtt jósolni kezd. Ezáltal érzékelni tudja
látogatója öntudatlan izomreakcióit, amelyből meg tudja állapítani, hogy helyes úton jár-e. Ha azt
érzékeli, hogy tévúton halad, azonnal korrigál, mielőtt még kliense megszólalhatna. Ha nincs rá
mód, hogy megfogja ügyfele kezét, akkor feszülten figyeli az arckifejezését és egyéb reakcióit, ami
szintén kellő biztonsággal tükrözi, hogy szavaival jó vagy rossz nyomon jár. Az álmédium tehát
nem a feladatára koncentrál, hanem a belépésétől kezdve gondosan tanulmányozza kliense
viselkedését, és azt vezérfonalként használva tulajdonképpen azt mondja vissza, amit ő hallani
szeretne. Ennek a jóslatnak semmi köze sincs a valósághoz, és többnyire csak pozitív közléseket
tartalmaz abban bízva, hogy az ügyfél a jó hírt bőkezű honoráriummal viszonozza.
Jelentős mértékben könnyíti ezeknek a csalóknak a helyzetét, hogy a sorsüldözött emberek zöme
rettenetesen ki van éhezve a vigasztaló szóra, görcsösen kapaszkodnak minden pozitív tartalmú
kijelentésbe, és eközben fel sem merül bennük, hogy rászedik őket. Eleve hisznek az önmagát
ügyesen reklámozó kókler képességeiben, ezért elsikkadnak az általa alkalmazott trükkök felett.
Jócskán elősegíti ennek a kalandor tevékenységnek a fennmaradását, hogy az áldozatok egy része
nem is bánja, hogy rászedték. Azzal vigasztalják magukat, hogy legalább átmenetileg abban a
hitben ringatózhattak, hogy őket is érheti szerencse. Ezekben az esetekben csupán anyagi kár
történik. A hamis jóslatoknak azonban lehet egy sokkal messzebb menő következménye is, a
beteljesítési kényszer. Amennyiben valakinek balesetet jósolnak – hiába nem igaz – a hiszékeny
ember könnyen szerencsétlenül járhat. Az elbizonytalanodás, az önszuggesztió sodorja olyan
helyzetbe, hogy végül is bekövetkezik a baleset. Olyan eseteket is feljegyeztek, hogy egyesek
megbetegedtek, sőt meghaltak. Nem a megjósolt betegségbe haltak bele, hanem szívinfarktust
kaptak az izgalomtól, amikor elérkezett „haláluk” előre beharangozott időpontja.

Az okkultizmus kedvelt területe a számmisztika is, melynek alapja az az ősrégi megfigyelés,
hogy egyes számoknak különös hatásuk van életünk alakulására. C. G. Jung szerint az emberiség
nem kitalálta, hanem felfedezte a számokat. Galilei egyenesen azt vallotta, hogy „a természet
könyvét a matematika nyelvén írták”. A IV. fejezetben már említett Euler-féle szám (e = 2,7183) az
élővilág szinte minden megnyilvánulását átszövi és szabályozza. Nem véletlen, hogy jól
alkalmazható a fák és az élő szövetek növekedésének kiszámításában, de használják az
elektronikában, a biztosítási matematikában, és sok más helyen.
237/434
Érdekes módon a numerológia létjogosultságát a modern tudomány sem tagadja. A tudósok
szerint a matematika olyan kulcsot ad a beavatott kezébe, amelynek segítségével megfejtheti a
kozmosz titkait. Ezen a haladó nézeten nincs mit csodálkozni, hiszen már ókori elődjük Pitagorasz
is azt vallotta az i. e. VI. században, hogy a kozmosz rendje a számok összefüggésein alapul, és
bizonyos számokat misztikus jelentőséggel ruháztak fel. Ennek igen sok bizonyítéka található a
naprendszerünkben, sőt a Földünkön. A Földnek szinte nincs is olyan paramétere, amely valamilyen
módon ne függne össze a bűvös számként kezelt kozmikus számértékekkel. A 7 – 12 – 30 – 36 – 40
– 50 – 54 – 72 stb. számoknak és ezek többszöröseinek földi életünkkel kapcsolatos összefüggései
részletesen megtalálhatók a szakirodalomban.
Vannak azonban olyan összefüggések is, amelyekre eddig még senki sem gondolt. Vajon a
véletlen műve, hogy Brahma isten világának egyetlen másodperce alatt a Földön éppen 50 ezer év
telik el? Valószínűleg nem; főleg ha tudjuk, hogy a földi év és Brahma isten 1 napja olyan arányban
vannak egymással, hogy az átszámítások során a szubatomi energiarészecskék áramlási sebessége
kerek értéket eredményez. A Földnek azonban nem csak a Nap körüli, de a precessziós mozgása is
hasonló pontossággal lett beállítva. Tudjuk, hogy a Védák-könyve szerint a „nagy világév” 25 920
földi évnek felel meg, ami azt jelenti, hogy 1 világhónap 2160 évig tart. Brahma isten 1 napja ennek
az értéknek éppen a kétmilliárdszorosa. Egyébként a Védák-könyve szigorú formai követelmények
szerint íródott. Pontosan 432 000 szótagot tartalmaz, ami Brahma isten 1 napjának tízezred része, és
a világhónap 200-szorosa. Ezek után már nem meglepő az időmérésünk kialakítása. Mint tudjuk 60-
as számrendszerben mérjük az idő múlását, ami azt eredményezi, hogy 1 földi nap 86 400
másodpercből áll. Ez a számérték Brahma 1 napjának éppen az ötvened része. Az égiek oly nagy
gondot fordítottak ennek a bolygónak a fejlődésére, hogy a Hold keringési idejét is a számmisztika
jegyében állították be. Újkori kísérőnk igen fontos szerepet tölt be az élővilág szabályozásában,
ezért bizonyára nem véletlen, hogy egyes negyedei éppen 7 napig tartanak. Pitagorasz azt is
felismerte, hogy a számok a zenében is nagyon fontos, sőt meghatározó szerepet játszanak.
A számok bűvös ereje annyira erős, hogy az átlagemberekre is hatást gyakorol. Nem véletlen,
hogy oly sokan félnek a 13-as számtól. Ez a világszerte fóbiává terebélyesedett ellenérzés, minden
bizonnyal nem alaptalan. Ezt támasztja alá az alábbi anekdota: A babonás tengerészek a péntek 13-i
indulástól annyira rettegtek, hogy a brit kormányzat 1790-ben elhatározta, véget vet ennek a
„sületlenségnek”. Utasításukra egy új hajót „Őfelsége Péntek”-nek kereszteltek el, és a legközelebbi
péntek 13-i napon nagy csinnadrattával vízre bocsátották a londoni kikötőben. Soha többé nem
hallottak róla, de a legénységéről sem. „Őfelsége Péntek”-et az óceán nyomtalanul elnyelte.
Ezek után nem csoda, hogy amikor egy londoni hajózási vállalat, amely 12 hajóval rendelkezett,
és szüksége volt egy új járatra, egyszerre 2 hajót rendelt, nehogy 13 vitorlása legyen. Mi sem
bizonyítja jobban a számmisztika természetes eredetét, hogy a középkori babonák mára már
elfelejtődtek, de megmaradt a 13-as számtól való félelem. Sok ország szállodáiban pl. átugorják a
13-as számot, a 12. szoba után a 14. következik. Kétszeres szerencsétlenségnek számít, ha 13-a
péntekre esik. Ennek eredete a Bibliában keresendő, mert mint tudjuk a Megváltót ezen a napon
feszítették keresztre. A másik elátkozott szám a 666-os. Az Apokalipszis szerint ez a „fenevad”,
vagyis a Sátán száma. Nem zárható ki, hogy van némi alapja ennek a félelemnek is, mivel sokan
panaszkodtak, hogy furcsa dolgok történnek velük, amikor ilyen rendszámú autóval találkoznak,
vagy ilyen rendszámú gépkocsiban ülnek. Emiatt az angliai Rendszám- és Forgalmiengedély-
nyilvántartó Iroda 1991-ben bejelentette, hogy a 666-os számot a továbbiakban nem adják ki
senkinek.
Úgy tűnik, mintha az egyszerű és összetett számok specifikusan kötődnének bizonyos
energiasugárzásokhoz, szemmel látható formában megtestesítve azok jellegét. Születésünk
időpontja nem csupán lelkünk energiaösszetételével áll szoros kapcsolatban, hanem
elválaszthatatlanul kötődik hozzá egy szám is. Ezt a számot úgy kaphatjuk meg, hogy születési
dátumunk számjegyeit egymás után összeadjuk addig, amíg el nem jutunk a számok gyökeréhez,
vagyis amíg egyjegyű számot nem kapunk. Ahogy az egyes planéták születési konstellációnkkal
harmonikus vagy diszharmonikus szöghelyzetbe kerülve kedvezően vagy kedvezőtlenül
befolyásolják sorsunkat, a születésünkre jellemző szám is bizonyos napokon előnyös, vagy
238/434
előnytelen hatást gyakorol életünk alakulására. Az ókori kaldeusok megfigyeléseiket kiterjesztették
a nevekre is úgy, hogy minden egyes betűhöz hozzárendeltek egy számot. Ebből kifolyólag a ne-
vünkhöz is szorosan kötődik egy szám, melynek szintén meghatározott szerepe van sorsunk
alakulásában. Ennek alapján egyébként nem csak személyek, hanem városok, vagy akár egy hajó
nevéhez is hozzárendelhető egy-egy szám. A számmisztika szabályai szerint a születésünkre és a
nevünkre vonatkozó számokat összekombinálva a lakóhelyünk nevéhez hozzárendelhető számmal,
vagy annak az épületnek a házszámával, amelyben lakunk, messzemenő következtetéseket
vonhatunk le dolgaink alakulásával kapcsolatban. Hasonlóan a horoszkópokhoz, a személyünkhöz
fűződő számok segíthetnek a megfelelő partner kiválasztásában is. A számmisztika avatott mesterei
a ránk vonatkozó számokat összekombinálva különböző naptári dátumokkal, sokszor
megdöbbentően pontos jóslásokra is képesek.
Feltehetően a két lábon járó számítógépeknek nevezett fejszámoló művészek is rendelkeznek
parapszichológiai képességgel. Különben nehezen lenne érthető, hogy egy tizenkét gyermekes
szegény indiai családból származó tanulatlan kislány hogyan tudott volna Sydney egyetemén több
számítógéppel szemben diadalmaskodni. Shakunta Devi ugyanis a legnagyobb számokból is
másodpercek alatt képes volt ötödik-hatodik, sőt hetedik gyököt vonni. Világ körüli útja során
Texasban ötven másodperc után megmondta egy kétszáz számjegyű szám huszonharmadik gyökét.
Az egyik számolózseni nem is tagadta, hogy nem kerül különösebb erőfeszítésébe a megoldás, mert
agyának belső képernyőjén látja a végeredményt. A Magasabb Intelligencia közreműködésére utal
az a megfigyelés is, hogy ezeket a képességeket rendkívüli mértékben zavarja a légköri
elektromosság. A színpadi fejszámoló művészek is jól ismerik ezt a jelenséget, és úgy fogalmaznak,
hogy „zivataros napokon nem megy a munka”. De nem csak ez nem megy, hanem az ingával való
jóslás, az elhunyt lelkek megidézése, és minden olyan tevékenység, ami a túlvilági -
kapcsolatfelvétellel, és ennek közvetítő közegével, a szubatomi energiaáramlással kapcsolatos.
Ha netalántán matematikai őstehetségre, egy ki nem bontakoztatott képesség időnkénti
megnyilvánulására gyanakodna valaki, akkor zsákutcába jut. Erre a feltételezésre egy autista ikerpár
esete cáfol rá az Egyesült Államokból. Az American Journal of Psychiatry -ban megjelent cikk
szerint George és Charles rendkívül alacsony intelligenciaszinttel rendelkeztek. Ennek ellenére
mindketten hátborzongató pontossággal „emlékeztek” dátumokra. Bármely dátumról pillanatok
alatt megmondták, hogy mely napra esett, sőt azt is, hogy milyen idő volt akkor. Az 1582 előtti
dátumok azonosításánál számításba vették a tíznapos időkülönbséget is, holott soha életükben nem
hallottak a Julianus és a Gergely naptár közötti eltérésről. Aki esetleg azt feltételezné, hogy
bemagolták a kettőtől négyszázig terjedő öröknaptárt, majd a táblázatra emlékezve a megadott
képlet alapján fejben elvégezték az átszámítást, szintén rossz nyomon jár, mivel a hétezredik év
utáni dátumokat is gondolkodás nélkül közölték. Ez a képességük azért is döbbenetes, mert
egyébként egyáltalán nem tudnak összeadni, kivonni, osztani, szorozni, sőt azt sem képesek
felfogni, hogy mi az egyszeregy. Az iskolából is kimaradtak, mivel a memóriájukban semmilyen
tananyagot sem tudtak rögzíteni.
Ennél is meggyőzőbb esetről számol be a Scientific American35. Egy Reuben Field36 nevű férfi
szellemi képességei megrekedtek az óvodás gyerek szintjén, ezért be sem íratták az iskolába.
Testvérei ugyan megpróbálták megtanítani legalább a betűvetésre, de minden fáradozásuk kárba
veszett. Egyetlenegy betűt vagy számot sem volt képes felismerni, így mindenki komplett idiótának
tartotta. Ennek ellenére a gyengeelméjű testvér a legbonyolultabb matematikai problémával is
pillanatok alatt megbirkózott. Amikor megkérdezték tőle, hogy hány darab egytizenketted hüvelyk
átmérőjű lencsemaggal lehetne körberakni a Földet, azonnal rávágta, hogy 19 008 000 000 -val. Jó
néhány percbe telt, amíg a jelen levő kutatók ellenőrizni tudták az eredményt. Az autistákról azt
tartják, hogy vannak közöttük olyanok, akik egy-egy témában zseniális teljesítményekre képesek.
Ez esetben azonban az autizmus rejtélyes megnyilvánulásáról nem lehet szó, mivel Reuben Field
egy olyan képességgel is rendelkezett, amelynek nem sok köze van a matematikához. Bármikor
35
szájentifik emeriken
36
rúben fíld
239/434
percre pontosan meg tudta mondani, hogy hány óra van. Órája nem volt, de hiába is nézett volna rá,
mert nem ismerte a számokat.

Nem tartozik ugyan szorosan a parapszichológia jelenségköréhez, de évszázadok óta izgatja
mind a regényírók, mind a nagyközönség fantáziáját a szellemidézés, a szellemjárás, a túlvilági
lelkek időnkénti visszatérése a földi világba. Ez a sokak által hihetetlennek tartott jelenség a test és
a lélek meglehetősen misztikus kapcsolatának tudható be. A lélek egy rendkívül összetett, bonyolult
teremtmény, amelynek semmi köze sincs az anyagi világhoz, csupán azért költözik a testbe, hogy
fejlődhessen. A lélek azonban nem kötődik szorosan a testhez. Többen tapasztalták már, főleg a
klinikai halál állapotában, hogy lelkük kilépett a testükből. Léteznek azonban a léleknek ennél meg-
hökkentőbb kilépési módjai is az emberi testből. Egyelőre még nem tisztázott, hogy az
Agykontrollban a Hatékony Érzékelés Kivetítés technikáját alkalmazva a tudatunk egy része kerül-e
kivetítésre, vagy maga a lélek száll ki időlegesen a testből, és indul el felfedező körútra. A lélek és a
test kapcsolatában néha előfordulnak olyan fura esetek is, amikor egy testbe több lélek költözik. A
pszichológusok ismernek olyan személyt is, akiben összesen 23 lélek lakik együtt, és ezek
különböző időpontokban lépnek fel. Mindegyik lélek a tudat meghatározott tartományát aktiválja,
és a többi léleknek megfelelő személyiségjegyek ilyenkor háttérbe szorulnak. Egy-egy átváltozás
során az illető viselkedésén kívül külső megjelenése is megváltozik, és ezzel egyidejűleg teljesen
megfeledkezik a többi énjéről.
Egyébként a földi világtól elszakadni képtelen lelkek meglehetősen gyakran költöznek mások
testébe, hogy ily módon hosszabbítsák meg fizikai létüket. Az utóbbi évek pszichológiai vizsgálatai
kiderítették, hogy az esetek túlnyomó részében a szexuális identitászavarok is a megszállottságra
vezethetők vissza. A transzvesztiták és a homoszexuálisok normálistól eltérő viselkedésének
többnyire az az oka, hogy a testüket egy ellenkező nemű szellem megszállta. Az idegen lélek
uralma néha olyan erős, hogy áldozatukat transzszexuális operációra kényszerítik azért, hogy a teste
jobban hasonlítson a megszálló korábbi testére. Mellesleg a test elhalt személyek vagy démonok
által történő megszállása a múltban is gyakori jelenség volt. A Biblia pl. huszonhat helyen említi,
hogy Jézus szellemeket űzött ki különböző emberek testéből. A középkorban az ördögűzés elismert
tudomány volt. Az egyház erre a célra speciálisan képzett papokat alkalmazott, akik a megelőző
vizsgálatok után egy jól kidolgozott szertartást, a Római rituálét hajtották végre. Gonosz
szellemekkel, démonokkal való találkozáskor az ördögűző pap nem egyszer komoly fizikai,
mentális és érzelmi sérülést szenvedett, sőt az is megesett, hogy életét vesztette.
A felvilágosodás kora után ezekben az esetekben elektrosokkot alkalmaztak, ami szintén
hatásosnak bizonyult, de sokszor maradandó agykárosodást okozott. Jelenleg klinikai
pszichológusok és erre a feladatra specializálódott terapeuták végzik ezt a tevékenységet, hipnózis
segítségével. Ez a módszer a rábeszélésen alapul, így a páciensre nézve teljesen ártalmatlan.
Általában két-három kezelés már meghozza az eredményt, az illető végleg megszabadul a testi-lelki
szenvedést okozó „társbérlőktől”. Ma már az egyház is elismeri, hogy a pszichológiai módszerek
alkalmasabbak az ördögűzésre, mint a vallási rituálék. Ezért az ördögűző papok tevékenységét
irányító püspökök többsége tiltja a réveteg recitálást, a gyertyaégetést, a szenteltvízhintést. Arra
kérik a papjaikat, hogy helyette próbáljanak a pszichiáter szerepébe bújni.
Még mielőtt bárkiben alaptalan félelmet keltene ennek a jelenségnek a létezése, le kell szögezni,
hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a számunkra láthatatlan, kártékony erőknek. Az igaz,
hogy az alvilági szféra megnyilvánulása szempontjából alapvető fontosságú az emberek
megkísértése, megszállása, de ez ellen védekezni tudunk. A Sátán és csapata ugyanis nem képes
közvetlenül ölni, pusztítani; ez számára nem megengedett. Pszichokinézis útján senkit sem tehet el
láb alól „saját kezűleg”. Célját csak az emberek manipulálásával, emberi test által képes elérni. Erre
az alvilági szférából felemelt és emberi testbe született lelkeket használja, akik még az ő
fennhatósága alatt állnak, vagy súlyosabb esetekben ártatlan embereket száll meg, és szolgálatába
kényszeríti őket. Ebből következik, hogy fenyegetőzései mindig üresek. Olyanok, mint az
Amerikában oly gyakori MIB (Men in Black) esetek. Ezek a fekete ruhába öltözött robotszerű
240/434
emberek ismeretlen rendszámú fekete autóikon érkezve sokszor megfenyegették már az ufológiában
élenjárókat, hogy ha nem hagyják abba a tevékenységüket, akkor elteszik őket láb alól. Ez azonban
sohasem következett be.
A sátáni lények akárcsak a MIB-ek csupán egy módon érhetik el céljukat, ha hiszünk bennük. A
gonosz erők egyetlen hatékony fegyvere, a beléjük vetett hit. Minél jobban hiszünk bennük, minél
jobban félünk tőlük, annál nagyobb lesz a hatalmuk rajtunk. Ha nem félünk, ha nevén nevezve
elküldjük a settenkedő Gonoszt, akkor az el fog tűnni, keres magának más áldozatot. Ehhez
azonban szükségünk van a jóakaratú erőkbe vetett hitünkre, amit a Teremtőhöz, illetve a
Megváltóhoz intézett imáinkkal fejezhetjük ki a legeredményesebben. Mindebből egyértelműen
következik, hogy mi vagyunk a Sátán legfőbb letéteményesei; mi tehetünk arról, hogy egyre
gonoszabb világban élünk. Félelmeink leküzdése által nem állunk ellen a kísértésnek, sőt mind több
az olyan ember, aki evilági létének megkönnyítése érdekében szívesen lép szövetségre a pokol
világunkat megrontó küldötteivel, pénzért eladja lelkét az ördögnek. Ezek az emberek nincsenek
tisztában azzal, hogy milyen következményekkel jár a gonosz erők szolgálata. Erre csak akkor
döbbennek rá, amikor haláluk után a Sátán benyújtja nekik a számlát, és a birodalmába űzetve a
pokolban találják magukat.
A középkorral ellentétben a Sátánnal kötött szövetség ma már nem nyíltan megy végbe. A mi
világunkban az ördögök, démonok, fantomok már nem öltenek fizikai testet. A háttérből,
láthatatlanul manipulálnak bennünket úgy, hogy sokszor észre sem vesszük. Minden bizonnyal
ennek tudható be, hogy a legtöbb ember nem hisz a pokolban, és tagadja az alvilág őreinek
létezését. Olyanok is vannak, akik gúnyt űznek a gonosz erőkből. Ez a felelőtlen cselekedet
azonban könnyen megbosszulhatja magát. Tanulságként idézzünk egy olvasói levélből, amely Árvai
Attila: Paranorma című könyvében jelent meg: Egyik este összejöttünk egy csendes, szolid
szórakozóhelyen a haverokkal. Mindenféléről beszélgettünk, aztán valahogy a szellemekre, a
Sátánra, meg ilyenekre terelődött a szó. Öten ültünk ott, és valaki azt mondta közülünk: „Ugyan
már fiúk, ez az egész egy nagy baromság!” Majd gúnyos hangon folytatta: „Jaj ne fárasszatok már
ilyenekkel! Miféle Sátánról beszéltek? Ezek csak a Bibliában léteznek, meg a keresztények fejében.
Ébredjetek már fel!”
Ez a kijelentés volt a fordulópontja további életünknek. Ezután heves vita alakult ki közöttünk. A
csapat két részre oszlott, ketten állították azt, hogy van Sátán és Isten is, a többiek tagadták a
létezésüket. Mindkét csoport egy sor érvet sorakoztatott fel a maga állításának bizonyítására, mígnem
egyikünk azt javasolta: „Ide figyeljetek! Ha olyan nagy szátok van, menjünk és bizonyosodjunk meg
róla, hogy kinek van igaza.” Erre a többiek: „Mégis hogyan?” – „Már láttam ilyet a tévében, idézzük
meg a Sátánt.” Első hallásra idétlennek tűnt az ötlet, de miután este 11 óra után sem tudtunk dűlőre
jutni, felkerekedtünk, és elmentünk egyikünk éppen üres lakásába. Tibor a látottak alapján a szoba
közepére állított egy nagy asztalt, és kérte, hogy üljük körbe. Utána összeérintettük a kezeinket, és
vártunk. Nem történt semmi. Erre valakinek a tanácsára gyertyát gyújtottunk, és leoltottuk a lámpát.
Tibor fennhangon ezt mondta: „Sátán! Idézünk, jöjj el hozzánk! Itt várunk rád, ha létezel adj jelet!”
Továbbra sem történt semmi, de amikor már vagy 20 perce próbálkoztunk, egyszer csak lassan
emelkedni kezdett az asztal egyik lába. Csak kuncogtunk rajta, azt hittük valamelyikünk tréfát űz
velünk. De hamar kiderült, hogy senki sem emelgette közülünk az asztalt, és ekkor kezdtünk
megijedni. Valaki közbeszólt: „Én nem akarom tovább csinálni, hagyjuk abba!” Mikor ezt kimondta
a függöny elkezdett össze-vissza táncolni a karnison, majd teljesen felemelkedett a levegőbe. Ez már
mindnyájunkat megrémítette, és azonnal be akartuk fejezni a játékot, de azon vettük észre magunkat,
hogy képtelenek vagyunk felállni az asztaltól. Valami láthatatlan erő odaragasztott bennünket a
székeinkhez. Ekkor az asztal lapján lassan betűk kezdtek el kirajzolódni. Összeolvasva ez állt rajta:
„MINDNYÁJATOKAT UTOLÉR A BALSZERENCSE!” Erre már nagyon „berezeltünk”,
gyorsan felálltunk az asztaltól, és döbbenten gyújtottunk lámpát. Az iszonyatos élmény után Tibor
halkan megjegyezte: „Ez elképesztő, még most sem tudom elhinni.” Erre én: „Látjátok megmondtam,
minek kellett ezt csinálni! Most mi lesz, ha mindegyikünk meghal, vagy ilyesmi?” Valaki ezt vála-
szolta: „Nyugodj meg, hazamegyünk, és elfelejtjük az egészet. Néhány hét múlva már nem is fogsz rá
emlékezni.”
241/434
Bárcsak igaza lett volna, de sajnos tévedett. Három hónap múlva Tibor autóbalesetet szenvedett,
és deréktól lefelé megbénult. Most tolókocsiban tengeti napjait. László egy ígéretes üzleti
vállalkozást vezetett, de egy év után csődbe jutott. Mindenét elvesztette, majd öngyilkosságot
kísérelt meg. Péter barátomat elhagyta a felesége és három gyermeke. Miután teljesen kisemmizték,
hajléktalan lett. Én ez év végén totálkárosra törtem össze a vadonatúj személygépkocsimat. A
biztosító egy fillért sem fizetett, nem beszélve a sérüléseimről, amelyek az egész testemen
látszanak. Csoportunk ötödik tagja alkoholista lett. Nemrég kaptam hírt róla, hogy most éppen
börtönben ül, emberölésért. Szóval így végződött a sátánidézés. Egyébként korábban mindnyájan
kiegyensúlyozott, boldog családi életet éltünk, és ígéretes karrier állt előttünk. Életünk azt követően
fordult fel fenekestől, miután elkövettük ezt az ártatlannak tűnő „tréfát”. Mára már nagyon
megbántuk amit tettünk, de nem lehetett visszacsinálni. Tehetetlenül sodródtunk viharossá vált
életünk hullámain. A Sátán betartotta ígéretét.
Ez az est is azt bizonyítja, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen hatalmas erővel
játszadoznak. Csúfot űznek a Sátánból, úgy gondolnak rá, mint néhány csintalan ördög főnökére,
aki manapság már „nem sok vizet zavar”. A Jó ellenpólusát azonban nem akármilyen hatalom
képviseli a világunkban. Letaszíttatása előtt Lucifer volt a legrangosabb angyal a mennyben. A neve
is erre utal, mivel a Lucifer „fényhozó”-t jelent. Ő volt a legtökéletesebb, a leghatalmasabb, ő állt
legközelebb Istenhez. Gúnyolódásaink során tehát jusson eszünkbe, hogy a Mindenható egykori
helyettesével van dolgunk, aki alulról kormányozza a világot. Mindent képes megtenni, amit a
Teremtő, de ő sajnos nem a javunkat akarja, hanem a vesztünkre tör. Segítőkben sincs hiánya, mert
sok kiváló képességű angyalt vitt magával, akik most őt szolgálják. E döbbenetes történet után
térjünk vissza az inkorporációhoz.
Mint később látni fogjuk nem csak a gonosz lelkek költözhetnek az emberbe, hanem átmenetileg
olyan lélek is elfoglalhatja a testünket, amely a javunkat akarja, vagy rajtunk keresztül próbál
valamilyen információt, kulturális értéket átadni a civilizációnknak. Ezt a jelenséget
inkorporációnak vagy egy angol kifejezéssel channelingnek nevezzük. Többnyire médiumoknál,
vagyis olyan személyeknél fordul elő, akik képesek a jobb agyféltekéjükkel közvetlen kapcsolatot
teremteni. Ebben a folyamatban a médium a szellem eredeti (földi életében) ismert hangszínén
szólal meg, és a gesztusai, sőt néha testi jellemvonásai is megváltoznak, a szellemével azonossá
válnak. A szakirodalom által nyilvántartott esetek közül legismertebb az amerikai Jane Roberts -é,
akin keresztül egy Seth nevű szellem több száz oldalnyi ismeretet diktált le számunkra.
Az inkorporáció sajátos megnyilvánulási formája a tantrikus éneklés. A tibeti szerzetesek egy

túlvilági eredetű technikával képesek arra, hogy egyszerre két, sőt három hangot szólaltassanak meg a
torkukban. A mély tónusú dörmögő alaphang frekvenciája 75 Hz, ami két oktávval alatta van a
normál „c” hangnak. Azért, hogy fogalmunk legyen ennek az orgánumnak a mélységéről érdemes
megemlíteni, hogy az ismert operákban a legmélyebb basszushang frekvenciája 150 Hz. Az
egyidejűleg megszólaló másik hang ennek több oktávval magasabb felharmonikusa. A mormogó
mély hang egy magas és tiszta hanggal fonódik össze, mintha egy gyermek énekelne. Extrém esetben
ennek a felhangnak illetve a harmadik hangnak a frekvenciaértéke két oktávval magasabb is lehet a
normál hangfekvésnél. A templomi szertartásokban azonban többnyire teljes akkordokat szólaltatnak
meg egyszerre, pl. a C-dúr akkordot, vagyis a „c”, az „e” és a „g” hangot azonos időben. Ez a
fantasztikus hanghatás elképzelhetetlen azok számára, akik nem hallották élőben. A nagyon mély,
mormogó alaphangot mintha fejhangon kísérnék a felhangok, ami semmi máshoz nem hasonlítható
különleges élményt jelent a hallgatóságnak. Maguk a szerzetesek is úgy nyilatkoznak erről a
jelenségről, hogy ez nem az ő érdemük, ők csak közvetítők, „hordozó edények” a túlvilági szellemek
számára, akik torkukban megszólalnak. Ez az új éneklési stílus egyszerre testesíti meg az isteni
energia férfias és nőies aspektusát. Ennek a különleges vokális képességnek az előfeltétele a
meditáció, az agyfrekvencia lecsökkentése, hogy a túlvilági lények átvehessék a hangképző szervek
irányítását.
Halál esetén a lélek elköltözik a testből, de nem semmisül meg, mert a lélek nem anyag, hanem
energia, ezért elpusztíthatatlan. Az energiát azonban itt nem köznapi értelemben, erőforrásként kell
242/434
érteni, hanem az anyag és minden energiaforrás eredendő építőkövére, forrására, a szubatomi
energiarészecskékre kell gondolni. A lélek tehát szubatomi energiarészecskék intelligens koncent-
rációja, életteremtésre képes együttese. Az élet nem ér véget a halállal, csak egy időre áthelyeződik
az abszolút világba, amíg a lélek újra testet nem ölt. A halálnak és a lélekvándorlásnak létezik egy
egészen különös módja is, amikor a halál beállta után egy másik lélek költözik a testbe, és az
újjáéledő test felveszi az új lélek szokásait és személyiségjegyeit. A lélekcsere legismertebb,
minden részletében dokumentált esete éppen nálunk fordult elő. A nagy sajtóvisszhangot kiváltott
történet lényege, hogy a két világháború között egy Lucia nevű spanyol munkásasszony lelke
beköltözött egy vele egyidejűleg tüdőgyulladásban elhunyt magyar diáklány testébe. Betegségéből
felépülve időközben megtanult magyarul, és még ma is él Budapesten. Az azonosításba a spanyol
nagykövetség is bekapcsolódott, melynek során bebizonyosodott, hogy a csalás legcsekélyebb jele
sem mutatható ki ebben az ügyben. Írisz megrökönyödött szülei, a fiatal testben újjáéledt főhős,
valamint a bizonyítást végző mellékszereplők tanúvallomásait utólag bárki ellenőrizheti, mert ezt a
nem mindennapi történetet egy dokumentumfilm is megörökítette.
A lélekcserének ennél is meghökkentőbb módja a kiűzetés. Az UFO-irodalom szerint ez akkor
fordul elő, amikor egy nálunk jóval fejlettebb civilizáció valamely tagja belefárad a munkájába,
vagy egy olyan sorscsapás éri, amelyből nem talál kiutat. Ekkor keres az univerzumban egy
nyugalmas bolygót, ahol kipihenheti a fáradalmait. Ott kinéz magának egy fiatal testet, a benne levő
lelket szabályosan kizavarja, és elfoglalja a helyét. Ez az új helyzet azért hoz számára enyhülést,
mert az elfoglalt test tudata nincs tisztában azzal, hogy valójában ki is ő, így a természetes halál
bekövetkeztéig zavartalanul pihenhet és felejthet. A lélekcsere hasonlóan ritka esete a „besétálás”.
Ez a közös megegyezésen alapuló jelenség akkor játszódik le, amikor egy földi ember nem kíván
többé a testében élni, vagy éppen halni készül, ezért a testét átadja egy olyan szellemnek, aki részt
szeretne venni a világunkban, de nem kíván átesni a gyermekkor és a serdülés hosszú szakaszán. A
lélekcserének ez a módja csak a túlvilági erők engedélyével jöhet létre, egy olyan cél érdekében,
amely a világ fejlődését segíti elő.
A „túlvilági lelkek” az Agykontroll tanácsadóihoz hasonlóan viszonylag könnyen megidézhetők,
ezt hívják szellemidézésnek. Vannak visszajáró szellemek is, akik bizonyos okok miatt (pl.
zavarodottság, gyűlölet, birtokló szeretet, önvád) nem tudnak teljesen elszakadni korábbi világuktól.
Ezek a szellemek materializálódás útján gyakran testet is öltenek, így keltve riadalmat az élők között.
A romantikus rémregények tanúsága szerint a visszajáró lelkek kívánságának teljesítése esetén a
szellemjárások végleg megszűnnek. Sokan nem is sejtik, hogy lépten-nyomon előfordulnak a
világunkban olyan szellemek is, akik látszólag semmiben sem különböznek az átlagemberektől. A
„tisztánlátók” azonban jól meg tudják különböztetni a materializálódott szellemeket a földi
emberektől. A túlvilágról meghatározott céllal hozzánk küldött szellemek testének ugyanis nincs
aurája. Ennek oka, hogy nincs étertestük, a fizikai testüket az asztráltestükre materializálják rá.
Mivel az étertest nem csak a fizikai testnek, hanem az aura egyes rétegeinek is az alapja, így az
étertest nélküli szervezetnek nincs energiakisugárzása. Megtehetnék ugyan, hogy alkotnak egy
étertestet, de ennek semmi értelme sincs, mert az átlagember úgy sem látja. Itt létük csupán
ideiglenes, egy-egy feladat elvégzéséig tart. Megbízásuk többnyire arra szól, hogy próbára tegyenek
bennünket. Isten így dönti el, hogy érdemes-e valakit valamilyen fontos feladatra kijelölni, vagy
továbbra is támogatni, ily módon vizsgáztat minket emberségből.
Materializálódni a hívatlan kísérteteken kívül a parapszichológusok által megidézett túlvilági
lelkek is képesek. Spiritiszta szeánszokon gyakran előfordul, hogy a hozzátartozók kérésére a
médium „halottidézést” hajt végre. Ennek során a megidézett lélek korábbi fizikai testében, kézzel-
fogható módon jelenik meg, és olyan természetesen viselkedik rokonai körében, mintha sohasem
távozott volna el közülük. Ennek a jelenségnek további érdekessége még, hogy a fekete mágusok
élő személyek lelkét is ki tudják léptetni, és a kívánt helyen képesek újramaterializálni. A lélek saját
testből való kiléptetésére azonban bárki képes, aki le tudja csökkenteni az agyfrekvenciáját théta
szintre. Ebben az esetben a Hatékony Érzékelés Kivetítés egy továbbfejlesztett változatát végrehajtó
személy egyszerre két helyen létezik. A két, minden tekintetben megegyező test akár több ezer
kilométerre is lehet egymástól, és önálló személyként cselekedhet. A koncentrálás intenzitásától
243/434
függően a kivetített lélek köré materializált test olyan tökéletes is lehet, hogy senki sem tudja
megkülönböztetni az eredetitől.
Ennek ellenére, van különbség a két test között. Az asztráltest köré materializálódott fizikai
testből hiányzik az étertest, ezért az előbb említett okok miatt nincs aurája. Ezt azonban a
környezetében tartózkodók nem látják. Ebből a szempontból tehát nincs különbség a túlvilági és az
e világi szellemek között. A földi ember azért nem képes szert tenni étertestre, mert nem tudja azt
kiemelni a fizikai testéből. A két test ugyanis szerves egységet képez. Az étertest csak a halál
beállta után válik le a fizikai testről, de a túlvilágra nem érdemes átvinni, mert egy idő után
automatikusan feloszlik, szubatomi energiarészecskékké válik. Vannak, akik ezt a bilokációnak
nevezett jelenséget éber állapotban is elő tudják idézni, tehát nem szükséges „transzba” kerülniük
ahhoz, hogy a saját alteregójukat előhívják. Az ily módon megnyilvánuló személyre a szakirodalom
gyakran alkalmazza a német eredetű „Doppelgänger” kifejezést is.
A halál utáni lét kézzel fogható bizonyítéka még, hogy elhunyt művészek médiumokon keresztül
gyakran érintkezésbe lépnek világunkkal, és tovább folytatják az alkotó tevékenységüket, vagy
befejezik félbehagyott műveiket. Az ily módon születő versek, drámák és színdarabok többnyire
automatikus írással keletkeznek, vagyis a médium lazán tartja a ceruzát a papíron, amely magától
elkezd mozogni, és meglehetősen gyorsan megtölti a lapot. A túlvilágról vezérelt írás sebessége
percenként a 3000 szót is elérheti, de vannak olyan szerzők, akik még ezt a sebességet is keveslik,
ezért közvetlenül a médium agyába közvetítik a szöveget, amit csak gyorsírással lehet rögzíteni.
Mivel a médiumok minden esetben alacsony fokon iskolázott személyek, akik ráadásul még a
lakóhelyüket sem hagyták el soha, kizárt dolog, hogy olyan művet alkossanak mint pl. az ily módon
keletkezett „The Sorry Tale”, amely 325 ezer szóban meséli el Krisztus egy kortársának történetét.
A két óra alatt született mű a legapróbb részletekig hitelesen ismerteti a korabeli Palesztina és a
Római Birodalom gazdasági, társadalmi, és politikai életét. Az abszolút világból irányított írnokok
közül legismertebb egy londoni háziasszony Rosemary Brown37, aki Liszt, Chopin38, Schubert39,
Beethoven40, Bach, Brahms, Schumann, Debussy41, Grieg42, Berlioz, Rahmanyinov, Monteverdi és
Mozart43 közvetítője. A meglehetősen kezdetleges zenei műveltséggel rendelkező nő egymás után
jegyzi le a nagy zeneszerzők befejezetlen szimfóniáit, de a mesterek gyakran diktálnak neki új
zongoradarabokat, vagy eddig nem ismert zenekari műveket is. Sokan tanúi voltak ennek a
folyamatnak, és megdöbbentek, hogy ez az egyszerű asszony ilyen elképesztő iramban „írja” a
zenét.44
Még kevésbé feltételezhető Matt Perkinsonról45, hogy értene a zeneszerzésről. Nem csak botfülű,
hanem a muzsika esküdt ellensége. Kifejezetten irritálja mindenféle zene. Ha valahol muzsikálnak,
ő onnan menekül. A felesége azonban egy napon kottákkal teleírt lapokat talált a nappaliban,
melyekről biztosan tudta, hogy este még nem voltak ott. A talány megfejtése érdekében a hölgy
egyik este ébren maradt. Majd leesett az álla, amikor látta, hogy a férje, felkel és csukott szemekkel,
horkolva papírlapokat vesz elő, és hangjegyeket ír rá. Mellékesen megjegyezve a férje nem ismeri a
kottát, a hangjegyekről csak annyit tud, hogy a zeneírásra használják. Másnap nem szólt a
„holdkóros” férjének, hanem felnyalábolta a papírlapokat, és elvitte egy zenetanár ismerőséhez. A
műértő el volt ragadtatva a „nagyzenekari” műtől. Rögtön le is játszotta egy szintetizátoron, és azt
mondta róla, hogy fantasztikus darab. Amikor a férj megtudta, hogy mit „alkotott”, csak annyit
mondott, hogy számára minden zene „macskazaj”. Ettől függetlenül hetente háromszor „alkot”
anélkül, hogy erről tudomása lenne. Már olyan médiumról is tudunk, aki egy sor elhunyt énekes
37
rózmeri braun
38
sopen
39
súbert
40
bétóven
41
döbüsszi
42
gríg
43
mócárt
44
Rosemary Brown életéről és tevékenységéről részletes és igen érdekes tájékoztatót találunk a Hihetetlen folyóirat
2006. augusztusi számában (42-43. oldalak). HU-ISSN 1587 5970.
45
mett pö(r)kinsz
244/434
hangján képes énekelni. Úgy látszik, hogy az elmúlt évtizedek neves énekesei sem akarnak teljesen
elszakadni a fizikai világtól. Megfelelő közvetítő esetén ők is szívesen hírt adnak magukról. A
hölgy amikor visszatér az éber állapotba, semmire sem emlékszik. A transz ideje alatt nem ül vagy
fekszik, hanem fel-alá járkál, és mikrofonnal a kezében énekel.
A lélek halhatatlanságát a nagy íróinkon, zeneszerzőinken és énekeseinken kívül rég elhunyt
képzőművészeink is bizonyítják. Luis Gasparetto46 brazil „transz” művész pl. pillanatok alatt képes
ihletett állapotban egy Toulouse Lautrec47 festményt produkálni, de Claude Monet48, Manet49, Paul
Klee50, Renoir51, Modigliani52, Cézanne53, Leonardo da Vinci54, Albrecht Dürer és Pablo Picasso55 is
rendszeresen alkot pszichikus közvetítéssel újabb műveket. A festőktől függően szénrajzot,
vízfestményt, olajfestményt. Ecsetet azonban nem használ, az ujjaival, a csuklójával fest. Közben
beszédbe elegyedik az őt éppen „megszállva” tartó művésszel. Gasparetto tisztában van vele, hogy ő
csak eszköz, olyannyira, hogy neki még látnia sem kell a készülő művet. Ezért többnyire sötétben
fest, mert mint mondotta nem az ő dolga, hogy figyelemmel kísérje az alkotás menetét. A kétkedők
meggyőzésére gyakran fest színpadon is, teljes megvilágításban. Ilyenkor mindig becsukja a szemét.
Egyébként mindkét kezével egyszerre fest, az egyikkel mondjuk egy Dürert, a másikkal Van
Goghot56. Nem csak egyszerűen maszatol a vásznon, hanem hűen utánozza az illető festő stílusát, sőt
kedvenc témáját is.
A csalás azért is kizárt, mivel a „transz” művész normál állapotban rajzolni sem tud. Akinek még
mindig kétségei lennének a túlvilági irányítást illetően, vegye figyelembe a BBC televízió vele
készített műsorának körülményeit. Ebben az 1978-ban lezajlott adásban a médium 75 perc alatt 21
festményt készített. Több tízmillió ember szeme láttára festett az egyik kezével Cézanne-t, a
másikkal Renoir-t, méghozzá úgy, hogy a képek fejjel lefelé álltak. Nincs az a tehetséges csaló, aki
ilyen feltételek mellett meg tudná ismételni ezt a produkciót. Nem is szólva a képkészítés
sebességéről. Az adás ideje alatt több néző is betelefonált a stúdióba, hogy miért gyorsították fel a
filmet. Azt hitték, hogy felvételről megy a műsor, és így próbálták az adásidőt csökkenteni. A
kétségek maradéktalan eloszlatása érdekében egyszer ledobott egy tiszta vásznat a padlóra. Levette
a cipőjét és a zokniját, felhajtotta a nadrágja szárát. Kiválasztott néhány tubus festéket, kinyitva a
vászonra ejtette, majd lábujjaival a tartalmukat kinyomva elkezdett festeni. Miközben a lábával
Rembrandt-képet festett, maga elé tett két vásznat, és a bal kezével egy Monet, a jobbal pedig egy
Picasso képet készített. A három mű 12 percen belül megszületett, eredeti aláírásokkal hitelesítve.
Gasparettót eddig több mint negyven elhunyt művész használta közvetítőként. Ezeknek a képeknek
a mennyisége és a festők korábbi alkotásaihoz való hasonlatossága a szakértők számára is
meghökkentő, és igen csak elgondolkoztató, hogy véget ér-e az életünk a halállal.

Ehhez a témához tartozik még, hogy a neves személyek halálát többnyire valamilyen különös
esemény (pl. arcképének falról való leesése) jelzi. Köztudott, hogy Edison halálának pillanatában
megállt házában a falióra. Ennél is különösebb esetet jegyeztek fel 1912-ben, lord Carnarvon
halálakor. Mint már szó volt róla ő volt az, aki az átokkal dacolva először lépte át Tutenkámen fáraó
sírkamrájának küszöbét. Néhány hónap múlva az ókori átok beteljesedett, és a híres mecénás lelke
kénytelen-kelletlen elhagyta a földi világot. Ekkor egész Kairó hirtelen sötétségbe borult. A váratlan
áramszünetet az áramfejlesztő telep felrobbanása váltotta ki, melynek okára azóta sem találtak
46
luiz gasparettó
47
tuluz lotrek
48
klód moné
49
máné
50
paul klé
51
rönoá(r)
52
modiliáni
53
szezán
54
leonárdó da vincsi
55
pabló pikasszó
56
ván góg
245/434
magyarázatot. Hacsak nem jelent magyarázatot az a felirat, amit Carnarvon a sírban talált: „Gyors
szárnyakon érkezik a halál ahhoz, aki megzavarja a fáraó békéjét”. Ez az intelem Nehbet
keselyűistennőre utal. Az ő képmásait találták meg a múmia mellett. Szemtanúk szerint, amikor
Carnarvon haldoklott, önkívületében ezt mondta: „egy madár karmolja az arcomat”. A
legrémisztőbb események azonban Krisztus halálát kísérték. A Bibliából tudjuk, hogy a
kegyelemdöfés megadása után hirtelen elsötétedett az ég. A föld megrendült, a sziklák megreped-
tek, a sírok megnyíltak, és a jeruzsálemi templom kárpitja hosszában kettéhasadt. A déli 12 órától
délután 3 óráig tartó ítéletidőt viharos szél kísérte, és az embereket iszonyatos félelem fogta el.

Végül célszerű még említést tenni a piramis effektusról. Mivel a gúla alakú építmény igen jól
ellenáll a természet romboló erőinek, a haladó nézetek képviselői szerint az egyiptomi, a latin-
amerikai valamint a kínai piramisokat az özönvíz előtti, pusztulásra ítélt civilizáció építette azért,
hogy megpróbálja benne átmenteni tudásanyagát az életben maradók számára. Mások szerint a
piramisok a korábban közöttünk élt, és bennünket sok mindenre megtanító, ezért istenként tisztelt
kozmikus lények számára szolgáltak fő tartózkodási helyül. Régi történeti leírásokra alapozva ezt
látszik alátámasztani az a körülmény is, hogy hajdanában ezeknek a piramisoknak a külső felületét
hézagmentesen záródó csiszolt kőlapok borították. A tudósok megállapításai alapján ez a kemény,
sima felület arra szolgálhatott, hogy megvédje a piramisokban tartózkodókat a napszélből eredő
protonsugárzás káros hatásaitól. A sima felületről lesikló protonsugárzás nem jutott be a piramisba,
így a bent tartózkodók lassabban öregedtek. A régi papirusztekercsek szerint az „istenek” a
piramisokban aludtak. Nappal az embereket tanították különféle hasznos dolgokra, éjszaka pedig
ezekben a sajátos építményekben regenerálódtak. A piramis belseje ugyanis gyógyító, vitalizáló,
egészségmegőrző hatást gyakorolt a benne tartózkodókra.
Az óegyiptomi feljegyzések szerint ezek a misztikus építmények azon kívül, hogy a Földre
látogató „istenek” hajlékául szolgáltak, a kőbe vésett könyv szerepét is betöltötték. A piramisokat a
legutolsó vízözön előtti negyedik földi világ lakói építették, hogy ez úton örökítsék meg
társadalmuk ismeretanyagát a jövő nemzedéke számára. Különösen a tévesen Kheopsznak
tulajdonított piramis esetében ezt az állítást ma már számos bizonyíték támasztja alá. Neves
matematikusok és csillagászok ugyanis megállapították, hogy a Nagy Piramis elhelyezési módjába és
méreteibe minden geofizikai és csillagászati adat bele van sűrítve, amely Földünket és
Naprendszerünket jellemzi. Ezt a feltételezést támasztják alá Szakudzsi Josimura japán professzor
mérései is, aki modern műszerek segítségével megállapította, hogy ebben az épületben még számos
fel nem tárt helyiség létezik. Egyes látnokok szerint ezekben a titkos kamrákban az emberiség olyan
dokumentumokra lel majd, amelyek egyértelműen bizonyítják számunkra, hogy már előttünk is éltek
fejlett kultúrával és technikai tudással rendelkező civilizációk a Földön. Sajnos az özönvíz nem csak
az előző, magasan fejlett civilizációt pusztította el, hanem a technikai tudásukat is. Így nem véletlen,
hogy mi még megközelíteni sem tudjuk elődeink eredményeit. A két civilizáció lehetőségeinek
különbségét jól szimbolizálja a vízözön előtt épült Nagy Piramis és III. Amenemhat fáraó
agyagtéglából készült piramisának építési módja. Amíg az előbbi 12 ezer éve dacol az idővel, és
minden mérete valamilyen kozmikus törvényt szimbolizál, addig a 3800 évvel ezelőtt épült
egyharmadnyi magasságú Amenemhat piramis ma már nem más, mint egy szánalmas sártéglahegy,
amely semmilyen kozmikus törvényt sem testesít meg.
A hagyományelvű egyiptológusok által képviselt harmadik elképzelés szerint a piramisok az
elhunyt fáraók temetkezési helyéül szolgáltak. Ez nem kultikus okok miatt történt, de nem is azért,
hogy a fáraók ezekkel a hatalmas építményekkel hívják fel az utókor figyelmét uralkodásuk
jelentőségére. Az utóbbi évek műszeres vizsgálatai kiderítették, hogy ezeknek a monumentális
sírhelyeknek egészen más volt a szerepük. A fő feladatuk nem az volt, hogy díszsírhelyül
szolgáljanak, hanem hogy a fáraók bebalzsamozott, mumifikált testét tökéletesen konzerválják. Ezt az
teszi lehetővé, hogy a piramisok csúcsa mindig a naprendszer középpontja felé irányul, melynek
feltehető oka, hogy a hozzánk közel álló planéták közül a legnagyobb méretű, és ezért a Földet
legintenzívebb szubatomi sugárzással elárasztó planéta a Nap. A piramis alakzat tulajdonképpen
246/434
egy „kozmikus gyűjtőlencse”, melynek fókuszpontja a piramis alsó harmada. Korábban már szó
volt róla, hogy a koncentrált energiasugárzás baktériumölő és dehidratáló hatású. Ennek tudható be
tehát, hogy a piramis alsó harmadába elhelyezett múmiák tökéletesen konzerválódtak. Több ezer
évvel a haláluk után az itt elhelyezett fáraóknak még most is vannak olyan sejtjeik, amelyek ép
DNS láncot tartalmaznak.
Ezekben a piramisokban olyan mikroklíma uralkodhatott, mint amilyen jelenleg tapasztalható a
mexikói Caballos57 városban és környékén. Ezt a térséget ugyanis a Földet körülvevő Van Allen 58
övezet folytonossági hiánya miatt a Napból kiáramló szubatomi energiasugárzás közvetlenül
bombázza. Ennek következtében az itt lakók a más tájakon élő mexikóiakkal összehasonlítva jóval
egészségesebbek, a baktériumokkal szemben ellenállóbbak, és teljesen ép a fogazatuk. Ennek a
sugárzásnak járulékos hatása még, hogy ezen a vidéken szinte hemzsegnek az állat- és növényvilág
fura kinézetű mutáns példányai, felette elrepülve pedig elhalnak a rádióhullámok. A kozmikus
sugárzás koncentrálásán kívül a piramis alakzat rejtélyes hatása még, hogy tökéletesen véd a földből
kiáramló káros sugárzások ellen.
Érdekességként megemlíthető, hogy a hajdani Csehszlovákiában a piramis effektusra már
szabadalmat is adtak ki, és jó néhány cég sorozatban gyártja a Kheopsz-piramis asztalra helyezhető
kicsinyített mását. A koncentrált energiasugárzás telekinetikus hatására alapozva a legtöbben fém-
szerszámok és zsilettpengék újraélezésére használják ezeket a miniatürizált piramisokat. Karl Drbal
feltaláló olyan hatékonysággal alkalmazza a szabadalmát, hogy 25 év alatt csupán 28 pengét kellett
vásárolnia. Olyan példány is akadt közöttük, amelyet kétszázszor sikerült újraélezni. Mások
élelmiszerek tartósítására használják a plexipiramisukat, de a bab és a borsó csírázási idejét is képes
a felére lerövidíteni. Ilyen kicsinyített piramist egyébként otthon is építhetünk magunknak
bármilyen anyagból. A működés előfeltétele azonban a tökéletes mérethűség, és a gúla éleinek a
négy égtáj felé való pontos beállítása. Kísérletező hajlamú emberek 8-10 méter magas piramisokat
is építettek már. Van aki zöldségeket termeszt benne, mert ebben a sajátos alakú üvegházban sokkal
gyorsabban nő pl. az uborka, a paradicsom. Ráadásul keményebbek, tartósabbak, és az illatuk is
intenzívebb a hagyományos úton termesztetteknél. Mások meditálásra használják a kertben
felállított melléképület méretű piramisukat. Élménybeszámolójuk alapján az agyfunkcióik hihe-
tetlen mértékben felerősödtek. Amikor egy éjszakát töltöttek bent a hallucinációjuk annyira
felfokozódott, hogy időutazásban volt részük.
A piramis effektus jelentős mértékben javítja az általa bezárt tér akusztikáját is. Ezért akadnak,
akik zenét hallgatnak benne. Ebben a sajátos környezetben a melódiát megtestesítő hangeffektusok
olyan tökéletes hatást keltenek, hogy szinte hipnotizálják a hallgatóságot. Ma már óriási tömegek
befogadására alkalmas piramisutánzatokat is építenek. A Moszkva mellett felállított 44 m magas
gúlát egy orosz gyárigazgató emeltette, műanyagból. Százával özönlenek a látogatók a fővárostól
38 km-re levő építménybe, hogy részük legyen a belsejében tapasztalható jótékony sugaraknak.
Állítólag a desztillált víz –38 oC-on sem fagy meg a piramisban. A környékre is jó hatást gyakorol.
A közelben lakók között jelentősen csökkent a megbetegedési arány, és jobbak lettek az aratási
eredmények. Ennek láttán újabb 16 piramist építettek országszerte.
A későbbi kutatások, kísérletezések során kiderült, hogy a piramisenergia megindításához nincs
szükség oldalfalakra, elég a piramis váza. A kozmikus energiát nem a piramisalakzat falai, hanem
az élei koncentrálják. Ezért egy német mérnök, D. Harald Alke csupán néhány csőből építi a
piramisait. Lefektet négy korrózióálló acélcsövet a földre négyzet alakban, majd ezek sarkaihoz 51°
-os dőlésszögben hozzáerősít még egy-egy csövet, melyek középen, egy csúcsban találkoznak. Már
kész is a piramis, vagyis a váza, ami ugyanolyan hatékony, mint az eredeti. Persze a sugárzás
erőssége függ a piramis méretétől is. Ennek érzékletetésére különféle méretű piramisokat állított elő
18 centiméteres magasságútól 9 méteresig. Ezeket egy 200 méteres területen egymás mellé rakta,
hogy látgatói tanulmányozhassák az általuk generált energia hatását.
Elmondása szerint a csővázas piramis ötlete nem tőle származik. Ezt egy meditácója során az
óegyiptomi napisten, Hórusz sugallta neki, aki azt is elárulta, hogy a Föld geomágneses vonalaira
57
kaballosz
58
fán állen
247/434
fektetve tovább növelheti a piramisenergiát. Mivel az Európát átszelő ley-vonalak legerősebbje
Franciaországon halad át, gyógycentrumát átköltöztette a Pireneusokba. Itt bárki sétálhat a
különféle piramisok között, és az igényei szerint meditációs gyakorlatokat folytathat, vagy
gyógyulhat. A tapasztalatok szerint a 3,6 m magas piramisban már a kozmikus testvéreinkkel is
kapcsolatba kerülhetünk, míg a 4,5 méteresben tartózkodva úgy érezzük, hogy megszűnnek a tér és
idő korlátai. Az igazi attrakció a 9 méter magas piramis, melynek sátorvázszerű acélcsőépítményébe
belehegesztett egy másik, kisebb piramist. A „piramis a piramisban” ötlete szintén Hórusztól
származik. Ennél a változatnál a csövek átmérője már arasznyi méretű, és a piramis csúcsában egy
kisebb piramis helyezkedik el, melynek hegye nem felfelé, hanem lefelé mutat. Ennek a kis
piramisnak az a szerepe, hogy a nagy piramis által összegyűjtött kozmikus energiát fókuszálja, és
koncentráltan lesugározza a piramis belsejében állókra. Így a piramiserő fokozottan hat, kiegészül
egy formasugárzással is.
Annak érdekében, hogy a piramiserő minél intenzívebben átjárja a gyógyulni vágyót, mezítláb
kell alá állni. Így a talp közvetlen kontaktusba kerül a Yin pólussal, a földdel. Villamossági
ismereteinkből tudjuk, hogy az intenzív elektronáramlás előfeltétele a jó kontaktus, a hatékony
földelés. Ez a szubatomi energia világában is így van. Ha a mágneses áramlásban mindkét pólus
jelen van, a szubatomi energiarészecskék sokkal nagyobb számban haladnak át a két pólus közti
anyagon, testen. Ha csak az egyik pólus érintkezik az anyaggal, akkor megreked benne, és jellegétől
függően felmelegíti vagy lehűti azt. Persze így is gyógyít, ha elegendően erős, de a gyenge
kozmikus sugárzások kellő mértékű kihasználásához szükség van az ellenpólusra is.
Az immáron másfél évtizede működő gyógycentrum akkora népszerűségre tett szert, hogy egy
német tévéműsorban megszólaltatták azokat, akik Alke birtokán jártak. Az egyik asszonyt az
orvosok gyógyíthatatlan betegnek nyilvánították. Elmondása szerint csupán néhány órát
tartózkodott az egyik piramisban, és utána gyógyultan távozott. Egy nagyvállalati menedzser is ott
járt, miután teljes idegkimerültsége miatt nyugdíjazták. A Hórusz-piramisban kapott kezelés után
annyi erőt gyűjtött magába, hogy lemondott a nyugdíjáról, és egy saját vállalatot alapított. Olyan is
akadt, aki szerelmi bánata miatt kereste fel a piramistelepet. A piramisenergia átalakította a tudatát,
pozitívvá változtatta a gondolkodásmódját. Már nem siránkozott tovább tehetetlenül, hanem
visszahódította a szerelmét. A nézők meggyőzése érdekében a stúdióban megmérték és
összehasonlították a piramisban jártak bioenergiáját azokéval, akik nem kaptak ilyen kezelést. A
különbség több mint kétszeres volt. A piramisenergia tehát az egészséges emberekre is jótékony
hatást gyakorol. Életerővel, vitalitással árasztja el a testüket, ami lehetővé teszi, hogy jelentős
sikereket érjenek el az életben. Aki részleteiben is szeretné megismerni a Hórusz-piramis
létrejöttének körülményeit, olvassa el Nemere István: Rejtélyes energiák című könyvét.
Aki ennél is részletesebb képet kíván kapni a parajelenségekről, tanulmányozza a szakirodalmat.
Ebben a témakörben nagyon sok jó könyv jelent meg a világon. A hazai szerzők közül kiemelkedő
szerepet tölt be Nemere István. Nem csak a mostanában írt művei kapcsán övezi őt általános
elismerés, hanem a parajelenségek megismertetése terén végzett úttörő munkássága miatt is. Az
1980-as évek végén a „Titkok könyve” és az „Új titkok könyve” című műveivel ő törte át azt a gátat,
amit a kommunista diktatúra emelt az okkultizmus ismeretanyagának nyilvánosságra hozatala elé.
Ismerve a letűnt rendszer végletekig materialista felfogását, ez a tett akkoriban nagy merészségnek
számított.
A fenti, sokszor bizonytalan alapokon álló misztikus jelenségek megemlítése nem az
okkultizmus vagy a sci-fi irodalom népszerűsítését, hanem azt a célt szolgálja, hogy minél
szélesebb áttekintésünk legyen a parajelenségekről, és felfigyeljünk arra, hogy ezek a jelenségek
mind egy tőről fakadnak. Ennek az átfogó képnek a tanulmányozása során óhatatlanul fel fog
vetődni bennünk, hogy a miszticizmus minden egyes jelensége az univerzum legkisebb
alkotóeleme, a régebben ódnak, fluidumnak illetve orgonenergiának, később pszí-energiának vagy
WIMP-nek nevezett szubatomi energia valamilyen megnyilvánulási formája. Az előzőekben vázolt
erőknek a megismerésével idővel áthidalható lesz a vallásos és a materialista felfogás közötti
szakadék. Be fogjuk látni, hogy a hívők által emlegetett csodák igenis léteznek, ugyanakkor a
materialistáknak is igazuk lesz, akik azt hirdetik, hogy csodák nincsenek. Mindennapi értelemben
248/434
vett csodák ugyanis valóban nincsenek, csak olyan jelenségek léteznek, amelyek fizikai alapjait ma
még nem ismerjük.
Budapest, 1990. június

249/434
VI. fejezet
VILÁGUNK KOZMIKUS TÖRVÉNYEI;

MAGNETOPRESSZÚRA
Az előző fejezetekben az Agykontroll fő alkalmazási területeivel foglalkoztunk. Ez a pszichoori-
entációs módszer azonban nem csupán gyógyításra használható.
Periférikus alkalmazási területek

Egyre idegesebbé váló társadalmunkban mások lecsillapításának és jobb belátásra térítésének
legcélszerűbb módját szintén az Agykontroll segítségével sajátíthatjuk el. A legtöbb ember mások
agresszivitásától szenved a legjobban, családon belül pedig a bajok fő forrása a megértés hiánya.
Többször tapasztalhattuk már, hogy ezekben a „nehéz” esetekben hiába próbáljuk bétában meg-
oldani a problémát, ebben a tartományban a másikhoz való közeledés, a lelki rábeszélés rendszerint
csak olaj a tűzre. A közös nevezőre jutás kizárólag szubjektív kommunikációval valósítható meg.
Célunk elérése érdekében ki kell használnunk az emberi agynak azt a tulajdonságát, hogy amíg a
bal agyfélteke a szembefordulást, a sarkítást, az elkülönülést képviseli, addig a jobb agyfélteke a
világ minden egyes élőlényével való megértésre, az egységre, a tökéletes harmóniára törekszik. Ha
agyunk alfa tartományában felvesszük a kapcsolatot mások elméjével, akkor gondolati úton
eljuttatott érveink már nem fognak leperegni az illetőről, hanem meghallgatásra találnak. A másik
fél jobb agyféltekéje akaratlanul is foglalkozik a hozzá eljuttatott üzenettel, és ha úgy találja, hogy a
javasolt megoldás számára is előnyös, tudatalatti befolyást gyakorol a bal agyféltekére, vagyis
megváltoztatja a számunkra problematikus személy viselkedését.
Ez a képzeletbeli beszélgetés azonban csak akkor lesz sikeres, ha a másikat egyenlő félként
kezeljük, mondandónkat pedig röviden, tömören, az agresszivitás legcsekélyebb jele nélkül
fogalmazzuk meg. Ügyeljünk arra, hogy az eljuttatott üzenet a számunkra előnyös érveken kívül azt
is tartalmazza, hogy a másiknak milyen haszna származik abból, ha megváltoztatja a viselkedését.
Pl. az agresszív emberek lecsillapítása során ne csak azt hangsúlyozzuk, hogy lecsendesedésével
kímélné a környezetében levők idegeit, hanem hozzuk fel neki érvként azt is, hogy ha megnyugszik,
akkor lecsökken a vérnyomása, visszatér a normális ítélőképessége, és nem ragadtatja magát olyan
tettekre, amelyeket később megbánna. A szubjektív kommunikáció segít mások rossz szokásainak
megszüntetésénél is. Ha őszinte átérzéssel és szeretettel fogalmazzuk meg üzeneteinket, akkor
elérhetjük, hogy családtagjaink, szomszédaink, kollégáink vagy más számunkra fontos személyek
elhagyják rossz szokásaikat, jobb belátásra térjenek, és mindkét fél számára előnyös módon
megváltoztassák a viselkedésüket.
Az Agykontroll gyakorlatok közül az egészségünkön túlmenően a sorsunkat, az életünket is a
Képzeletbeli Képernyő technika segítségével tudjuk a legmélyrehatóbb módon befolyásolni. A
vizualizálás útján történő programozás során azonban legyünk tekintettel arra is, hogy
gondolkodásunk ne probléma-, hanem megoldáscentrikus legyen. Ne korlátozzuk gondjaink
rendezését egyetlen lehetőségre. Vegyük sorra a lehetőségeinket, és igyekezzünk a legjobbat kivá-
lasztani. Ne ragaszkodjunk problémáink legkézenfekvőbb megoldásához, a lehetőségek keresése
során adjunk minél nagyobb szabadságot mind a tudatalattinknak, mind a Gondviselésnek, mert
könnyen előfordulhat, hogy a bennünket ért baj egy új, számunkra jóval kedvezőbb megoldást
készít elő. Így a régi állapot helyreállításához való görcsös ragaszkodásunkkal lehetetlenné tesszük
az előnyös változások bekövetkezését. Legyünk tehát rugalmasak céljaink megfogalmazásakor, és
ha nem rendelkezünk elegendő diplomáciai érzékkel, sorsunk alakulását bízzuk a Magasabb
Intelligenciára.

250/434
Mind az önszuggesztiós, mind a vizualizálás útján történő programozás során gyakori gond még,
hogy nem következik be a kívánt változás. Ennek legtöbbször az az oka, hogy nem hiszünk eléggé a
sikerben. Az előző fejezetekben több alkalommal is szó volt a hit nélkülözhetetlen szerepéről ebben
a folyamatban. Sajnos minél modernebbé válik egy társadalom, minél felvilágosultabbak lesznek az
emberek, annál kevésbé hisznek a csodaszerű változásokban, a tudatukban eluralkodó racionalitás
egyre kevesebb teret enged a hitnek. Ez ellen a kortünetnek tekinthető káros jelenség ellen úgy
védekezhetünk, hogy mindig csak annyi változást irányozunk elő, amennyinek a megvalósulását
reálisnak véljük. Hiába programozunk ugyanis hirtelen változást életünkkel kapcsolatban, ha nem
hiszünk fenntartás nélkül a megvalósulásában, semmi sem fog történni. Az erősen bal agyfélteke
orientáltak számára tehát az a legjobb módszer, ha lépésről lépésre haladva, egyszerre csak kis
változásokat programoznak be maguknak. Így ha lassabban is, de biztosan elérik a céljukat.
Az önszuggesztió lezárásaként feltétlenül fel kell hívni a figyelmet ennek a módszernek a
buktatóira is. Sokan nem gondolnak arra, hogy a pozitív gondolkodás szinte már rutinná váló,
szüntelen alkalmazása veszélyes is lehet rájuk nézve. Az ösztönszerű előnyökre törekvés, sorsunk
jobbra fordításának folytonos erőltetése hosszú távon nem biztos, hogy boldoggá tesz bennünket.
Könnyen megeshet, hogy vágyaink és elképzeléseink intenzitása olyan helyzetet kényszerít a
valóságra, ami számunkra csapdának bizonyul. Előfordulhat, hogy a hőn szeretett partner valójában
nem illik hozzánk, vagy az az állás amire annyira áhítozunk végső soron nem a szakmai
előmenetelünket, hanem a bukásunkat fogja eredményezni. A vágy ami hatalmába kerít bennünket
csalétek is lehet, így önmagunkat erőszakoljuk bele egy későbbi sorscsapásba. Emlékezzünk csak a
hajdani történetre, amely arról az emberről szól, aki minden gondolatenergiáját arra koncentrálta,
hogy még helyet kapjon a zsúfolt Titanicra. Meg is lett az eredménye. Az utolsó pillanatban
visszalépett egy utas, és ő boldogan foglalta el a helyét. A történet folytatása már közismert.
A pénz, a meggazdagodás ily módon való kieszközlése is káros lehet számunkra. Az úgynevezett
„Pénzkontroll” tanfolyamok elvégzése után sokan kerültek a túlvilági erők segítségével olyan
helyzetbe, hogy megszűntek anyagi gondjaik; zavartalanul élvezhették az életet. Ez az állapot igen
kellemes és vonzó, de a gondok nélküli élet nem más, mint luxusvegetálás. A túlzott jómód munka
és erőfeszítés nélküli elérése megakadályozza lelki fejlődésünket, és sok esetben lehetetlenné teszi
élettervünk teljesítését. Ennek árát aztán a következő életünkben fizetjük meg azáltal, hogy a
jelenlegi életünket meg kell ismételnünk a korább kiindulási feltételekkel. Érdemes lenne
elgondolkozni azon is, hogy a túl könnyen jött vagyon vajon nem a sátáni erők műve? Beszűkült
gondolkodásmódunkkal fel sem merül bennünk, hogy így akarja vakvágányra futtatni az életünket.
A pozitív gondolkodás alkalmazása során tehát nem árt, ha figyelembe vesszük az élettervünket.
Semmiképpen ne erőltessünk magunkra olyan változásokat, amelyek a sorsunkkal ellentétesek. Ennek
a módszernek az intenzív alkalmazása előtt mélyedjünk el magunkban, és próbáljunk ráérezni
életünk valódi értelmére, arra hogy mi okból születtünk erre a világra. Nem lehetetlen, hogy a jelen-
legi inkarnációnkat éppen azért választottuk, hogy korlátozott helyzetünkben nyert tapasztalataink
által fejlődjünk. A helyzetünk javítására irányuló pozitív gondolkodás könnyen tönkreteheti a
sorsunkat, meggátolhatja a lelki fejlődésünket. Ha tisztában vagyunk hibáinkkal, gyarlóságainkkal,
akkor előbb-utóbb rájövünk arra, hogy azok a nehézségek, amelyeket most próbálunk átprogramoz-
ni nem azért léptek fel az életünkben, hogy szerencsétlenné tegyenek bennünket, hanem azért, hogy
a leküzdésük által jobbá váljunk, megszabaduljunk jellembeli fogyatékosságainktól. Ez persze nem
jelenti azt, hogy legjobb lenne elvetni ezt a módszert, de alkalmazása során körültekintően járjunk
el, hogy elősegítője, és ne gátlója legyen az életünknek.

A teljesség kedvéért meg kell még jegyezni, hogy az Agykontroll nem az egyetlen módszer,
amely az agy kihasználásával gyógyítja betegségeinket. Számos, az Agykontrollhoz hasonló
(sokszor azt csupán leutánzó) gyógyító eljárás közül leginkább említésre méltó az Alexander-
módszer. Matthias Alexander ausztrál előadóművész közel 70 évvel ezelőtt alkotta meg korának
zseniális öngyógyító módszerét, amely mind a mai napig hódít, és világszerte több százezerre tehető
híveinek száma. Ennek a módszernek a lényege, hogy lépésről lépésre segít feltárni testünk rögzült
251/434
szokásait, amelyek felnőtté válásunk során évről évre alakultak ki. A terápia alatt tanári segítséggel
megtanuljuk feloldani ezeket a rossz beidegződéseket, és ezáltal mind fizikailag, mind mentálisan
lazábbá, könnyedebbé válunk. Az ellazulás, a görcsös akarat leküzdése azáltal jön létre, hogy a
terápia során képessé válunk mind befelé, mind kifelé egyszerre figyelni; ennek következtében a
test és a lélek között egy olyan harmónia alakul ki, amely visszavezet bennünket természetes állapo-
tunkba, eltüntetve korábbi panaszainkat. A gyakorlatok alatt agyunk közvetítésével olyan
korrekciós mozdulatokat alakítunk ki, melyek által minden egyes szervünk feloldódik a káros
rögzülések okozta torzulások alól. Ettől mozgásunk és gondolataink fesztelenné,
kiegyensúlyozottabbá válnak, egész lényünkön a felszabadultság érzése lesz úrrá. A korábbi
kizökkent lelki egyensúlyunk ismét helyreáll, ami háttérbe szorítja a külvilágból hozzánk érkező
harsány ingereket és félelmeket.
Érdekessége még ennek a módszernek, hogy nem tilt meg semmit, nem beszél le senkit sem az
alkoholfogyasztásról, sem a dohányzásról. Ennek ellenére azok, akik végigcsinálják ezt a kurzust,
és képessé válnak lelkük belső jeleit felfogni, egy idő után önkéntelen vágyat éreznek az egészséges
életmód, a természetes táplálkozás iránt, és maguktól lemondanak káros szenvedélyeikről. A
türelemre szoktatás gyógyító eljárásának is nevezett Alexander-módszer annyiban hasonlít a
korszerűbb és célratörőbb gyakorlatokat alkalmazó Agykontrollhoz, hogy mindkét tanfolyam
elvégzése után kiegyensúlyozottabb, derűsebb és egyúttal megfontoltabb személyiséggé válunk.
A pszichoorientációs gyógyítás távlatai

Mint tudjuk, agyunk bal agyféltekéje az anyagi, vagyis az objektív világgal tart kapcsolatot, míg
a jobb- a szubatomi energia tér és idő nélküli világával áll összeköttetésben. Ahhoz, hogy a jobb
agyféltekénket aktivizáljuk és pszichoorientációs úton gyógyíthassunk, vagy parapszichológiai
jelenségeket keltsünk, le kell csökkentenünk agyunk működési frekvenciáját. Szellemi fejlődésünk
jelenlegi szintjén még nem tudjuk teljes mértékben birtokba venni, és a bal agyfélteke
hatékonyságát megközelítő módon használni agyunk jobb féltekéjét. Vannak azonban már ma is
olyan emberek, akik béta szinten is képesek jobb agyféltekéjükkel tevékenykedni. Ez a tulajdonság
többnyire úgy alakult ki náluk, hogy korábban gömbvillám-becsapódás, vagy erős áramütés érte
őket. Az intenzív elektromos sokk hatására valószínűleg egy közvetlen csatorna nyílt meg agyuk bal
és jobb féltekéje között, amely az agyfrekvencia lecsökkentése nélkül is lehetővé teszi jobb
agyféltekéjük használatát. Az ijedtség, a mély lelki megrendülés is nyithat csatornát a két agyfélteke
között. Egy spanyol férfi pl. azt követően érezte meg előre a jövő eseményeit, hogy elesett, és egy
bikacsorda átszáguldott felette. A jobb agyfélteke ily módon való aktiválásának azonban az a hátrá-
nya, hogy nem lehet kikapcsolni, az így kialakult összeköttetés tudati úton nem befolyásolható.
Ennek olyan kellemetlen következményei is lehetnek, mint a spontán pszichokinézis, (közismert
nevén: Poltergeist59) ami sokszor őrületbe kergeti mind a jobb agyféltekéjét uralni nem képes
egyént, mind a környezetét. (A Polter népnyelven zajt jelent. A Geist ugyancsak német eredetű szó.
Jelentése: szellem. A Poltergeist tehát zajongó, kopogó szellemet jelent.)
A két agyfélteke közötti kapcsolat ma már mesterséges úton is létrehozható. Ennek módját a
Virginia állambeli Faber60-ben, a Monroe61 Intézetben lehet elsajátítani. Az 1 hetes Kapuutazás
program (Gateway Voyage62 Program) célja a „távolbalátás” megtanítása, a Robert Monroe által
szabadalmaztatott „Hemysync”-módszer segítségével. Az eljárás lényege, hogy a módosult
tudatállapotot, vagyis a két agyfélteke közötti közvetlen kapcsolatot hangok segítségével,
rezonancia útján hozzák létre. Ennek során az egyik fület 100 Hz, a másikat 104 Hz frekvenciájú
hanghullámokkal ingerlik, melynek következtében 4 Hz-es frekvenciájú lebegőfrekvencia kelet-
kezik. Az alacsony frekvenciás hangot a fül nem érzékeli, de az agy bizonyos részei igen. A
feltaláló szerint ennek hatására elektrokémiai reakció keletkezik az agyszövetekben, így szinte egy
59
poltergeiszt
60
féber
61
monró
62
gejtvéj voidzs
252/434
kattintással a nagy látnokokhoz hasonló állapot lép fel az alany elmeállapotában. Sokkal nagyobb
azonban a valószínűsége annak, hogy a kívánt hatást nem elektrokémiai változások idézik elő,
hanem a rezonancia mozgásba hozza az agyalapi mirigyet. Az alacsony frekvenciás hanggal stimu-
lált (rezonanciába hozott) hipofízis aktiválódása megnyitja a zsilipet a két agyfélteke között, módot
adva a különböző parapszichológiai jelenségek előidézésére. Előnye ennek a módszernek, hogy a
két agyfélteke közötti kapcsolat nem válik véglegessé, a stimuláció leállítása után megszűnik. A
Monroe Intézet kutatói sokféle finom felbontású hangkeveréket állítottak elő a különböző
agyfrekvenciák generálásához. Ezek egyike a Focus 21-nek nevezett eljárás, ami egy olyan átjárót
hoz létre, amelyen keresztül betekintést nyerhetünk a transzcendens világokba, és Földön kívüli
lényekkel kommunikálhatunk. Érdemes még megemlíteni a Focus 12 eljárást, ami a telepatikus
kapcsolat létrehozását segíti elő. Itt nincs szükség Hatékony Érzékelés Kivetítésre, mert a gondo-
latok (szavak, képek) adása és vétele az éter útján történik.
Evolúciós fejlődésünk jelenlegi szintjén agyunk fiziológiailag kialakultnak tekinthető. Már
minden agysejtünk megvan ahhoz, hogy teljes értékű kozmikus lényként tevékenykedjünk az
univerzumban. Most már csak agyunk szellemi kifejlődése van hátra. Az elkövetkezendő évszáza-
dokban meg kell tanulnunk jobb agyféltekénk képességeit is maximálisan kihasználni, és
tevékenységét tudati úton, természetes formában szabályozni. Az abszolút világ által nyújtott
előnyökről azonban addig sem kell lemondanunk. Agyfrekvenciánk előzőekben tárgyalt módon
való lecsökkentésével – ha egy kicsit nehezebben is – de már ma is munkára tudjuk bírni agyunk
jobb féltekéjét.
A théta és delta tartományok aktiválása

Általános tapasztalat, hogy minél lejjebb megyünk az alfa tartományba, annál hatásosabban
tudunk mind magunk, mind mások baján segíteni. A krónikus betegségeket az alfa és a théta szint
határán tudjuk igazán gyógyítani. A delta tartományban végezhető tevékenységről még keveset
tudunk. Egy azonban biztos, hogy a mély alvás delta tartományban alakul ki. Sokan tapasztalták
már, hogy ha mély álomba zuhannak, utána frissen, kipihenten ébrednek, és úgy érzik, mintha telje-
sen regenerálódott volna szervezetük. Tulajdonképpen ezt a hatást használják ki a jógik is, amikor
önhipnózissal delta szintre juttatják az agyukat, és ebben az állapotban fél óra alatt tökéletesebben
kipihenik magukat, mint egy átlagember egész éjszakán át tartó théta szintű alvással.
A théta és delta tartományok aktiválásának azonban van egy hatékonyabb módja is, melynek
ötlete szintén egy ősi rituáléból, az indián törzsek beavatási szertartásából ered. Ennek a táncnak az
a lényege, hogy miközben a transzban lévő ifjú körbe-körbe rohan a tűz körül, két sámán szegődik
melléje, akik a jobb és a bal fülébe két különböző történetet mesélnek. Egy idő után a sámánok
helyet cserélnek, és most a másik oldalról folytatják a történetüket. Ennek a fura szertartásnak az
elemzése során a tudósok rájöttek arra, hogy ha a jobb és a bal agyféltekét a két fülön keresztül egy-
mástól eltérő információzuhataggal árasztják el, akkor az agy túlterhelődik, nem képes már
feldolgozni a hallottakat. Amennyiben a történetekbe rafináltan elhelyezett metaforákat, gyógyító
üzeneteket ültetnek be, ezek a programok az agy összezavart állapotában szinte akadálytalanul,
szűrés nélkül zuhannak be a tudatalattinkba. Mostanában a nyugati természetgyógyászok is kezdik
átvenni ezt a módszert. Ők úgy modernizálták a szertartást, hogy a pácienseket hátrafelé futtatják az
udvaron. Ezáltal ugyancsak szokatlan információk érik az agyat, ami hasonló zavart kelt benne.
Ha a jobb agyféltekét a bal fülön keresztül zenével terheljük le, akkor ez a módszer alkalmas a
tanulás hatékonyságának növelésére is. Ma már mind gyógyítási, mind tanulási célra olyan
technikai bravúrral elkészített „műfejes” sztereó felvételeket készítenek, amelyek a legegyszerűbb
kazettás magnóba behelyezve is nagymértékben képesek aktivizálni tudatunk alsó tartományait.
Létezik ennek az eljárásnak egy egyszerűbb formája is, amikor mély álomban a beteg fülébe
suttognak, és így juttatják tudatalattijába a gyógyító üzeneteket. Különösen jól alkalmazható ez a
módszer gyermekeknél. Éjszakánként 10-15 perces szuggerálással könnyen megszabadíthatjuk őket
a félelmeiktől, káros szenvedélyeiktől. Megszüntethetjük a körömrágást és egyéb helytelen
viselkedést. Sok szülőnek sikerült már ily módon felszámolni a rengeteg gondot okozó
253/434
étvágytalanságot, vagy az ágybavizelést. Elősegíthetjük az iskolai előmenetelt, szorgalomra és
szófogadásra is buzdíthatjuk őket. Mivel a gyermek nagyon mélyen alszik, nincs szükség
suttogásra, a fejétől kb. egy lépésnyire fennhangon is beszélhetünk hozzá. A gyógyító, leszoktató
vagy ösztönző mondatok megfogalmazása során vegyük figyelembe az előző fejezetekben, az
önszuggesztióval kapcsolatban elmondottakat. Arra is ügyeljünk, hogy a határozott kijelentéseket
tartalmazó mondatainkat szeretettel adjuk elő. A segítő szándékkal és hittel áthatott szuggesztió
mindig meghallgatásra talál. Ne alkossunk bonyolult mondatokat, az egyszerű, képszerű elvárások
hamarabb jutnak célba. Természetesen ebben az esetben sem nélkülözhető a türelem, a kitartás, a
naponkénti ismétlés előbb-utóbb meghozza a sikert.
A tudat alsó szférái az agy összezavarásán kívül úgy is elérhetők, hogy a pácienst felfokozott
izgalmi állapotba hozzuk. Pl. ilyen szituációt idézhetünk elő akkor, ha a betegnek egy rendkívül
izgalmas történetet vagy viccet mesélünk, és a poénnál váratlanul szünetet tartunk. Silva szerint
hasonló izgalmi állapot áll elő veszélyhelyzet esetén is. Ekkor a tudat minden figyelmét a túlélésre
koncentrálja. Az előbbi esetben az elvárás, az utóbbinál az ijedtség olyan aktív, illetve alarm
állapotot hoz létre az agyban, amely kontroll nélkül engedi át a gyógyító programot a tudatalattiba.
A tudatalattival való közvetlen kapcsolatteremtésnek a keleti vallások tulajdonítanak legnagyobb
jelentőséget. A hajnaltól késő estig tartó meditálás, a mantrázás, a szellemi jógagyakorlatok mind
azt a célt szolgálják, hogy eljussanak a „szamádhi” vagyis a megvilágosodás állapotába. Érdekes
módon próbálják elérni a tudatalatti megnyílását a Zen-buddhisták. A szokásos meditációs
gyakorlatok során gyakran egy-két kóan (rövid rejtvény jellegű kérdés) megoldásával foglalkoznak.
Ezek egyike: Milyen hangzása van a tapsnak, ha csak egyik tenyerünket „ütjük össze”?
A teljesség kedvéért itt célszerű megjegyezni, hogy az éjszakai alvásnak az előző nap
eseményeinek feldolgozásán (a jelentéktelen információk kiselejtezésén, és a fontosak elraktá-
rozásán) túlmenően a legfőbb szerepe az, hogy a tudat alsó tartományaiban feltöltse a test
meridiánjait energiával. A fáradtság ugyanis nem más, mint energiaveszteség, amely legegyszerűbb
módon az agyfrekvencia lecsökkentése útján pótolható. Ennek legkönnyebb és biológiailag
legtermészetesebb módja az alvás. Van azonban az alvásnak még egy igen fontos, sorsunkat is
meghatározó szerepe az életünkben. Alvás közben, amíg a testünk pihen, az agyunk fokozott és
zavartalan kapcsolatba kerül a lelkünkkel. Ennek során olyan igazságok tárulnak fel előttünk, ame-
lyek a tudat számára rejtve vannak. Ebben az állapotban felelevenednek bennünk előző életeink
tanulságai, lehetőségünk van a korábbi leckék átismétlésére, és a tudatalattink olyan
következtetéseket vonhat le ebből, amelyeknek a jelenlegi életünkben komoly hasznát vehetjük.
Gyakran előfordul az is, hogy mély álomban a lélek elhagyja a testet, és közvetlen kapcsolatot
létesít más emberek lelkével, vagy túlvilági lényekkel. A fejlettebb civilizációk által hozzánk
küldött személyek időszakos elszámoltatása is ily módon történik, habár erre ők egyáltalán nem
emlékeznek. Ezek az események ugyanis a tudat szintjén maximum zavaros álomképek formájában
rögzülnek, a részletekre csak a regresszív hipnózis képes fényt deríteni.
A pszichoorientáció kiterjesztése
Ma még egyszerűen felfogni sem tudjuk, hogy az abszolút világ micsoda határtalan lehetőséget
ad a kezünkbe. Tudjuk, hogy a Hatékony Érzékelés Kivetítés technikájával bárhol, bármit
megkereshetünk. A hétköznapi életben ennek lépten-nyomon hasznát is vesszük majd. A
háztartásunkban pl. a kilyukadt, eltört csővezetéket nem hálózattérképek böngészése, vagy
fémdetektorok segítségével fogjuk megkeresni, hanem minden eszköz nélkül, csupán a pszichikai
képességünkre támaszkodva. A csővezeték javításához sem kell vízvezeték-szerelőt hívnunk, mert
agyunk théta tartományában az Agykontroll laboratóriumában megalkotott eszközökkel a javítást
mi is el tudjuk majd végezni. Az elromlott rádiónkat sem kell már többé szervizbe vinnünk, hanem
saját magunk fogjuk a képzeletbeli műhelyünkben megjavítani. Persze ehhez továbbra is
elengedhetetlen, hogy némi alapfogalmunk legyen a megjavítandó szerkezet belső kialakításáról.
Akinek sejtelme sincs arról, hogy egy rádió hogyan működik, milyen alkatrészekből tevődik össze,

254/434
és milyen eszközökkel javítható, az nem lesz képes megalkotni képzeletbeli laboratóriumában
azokat a szerszámokat, amelyekkel a javítás elvégezhető, e nélkül pedig nem fog sikerrel járni.
Vannak viszont olyan személyek, akik
béta tartományban, képzeletbeli labo-
ratórium nélkül is képesek arra, hogy
elromlott eszközöket megjavítsanak. Ők
semmi mást nem tesznek, mint a kezükből
kiáramló, az átlagosnál intenzívebb ener-
giával besugározzák az elromlott tár-
gyakat, és ezáltal újra megindulnak az
órák, vagy ismét működni kezdenek az
üzemképtelen zsebkalkulátorok. Ennek a
jelenségnek a legismertebb interpretátora a
magyar származású Uri Geller, aki nyíl-
vános fellépésein túlmenően elektronikus
úton, több millió tévénéző otthonában is
képes ezt a hatást előidézni. Erősen gya-
nítható azonban, hogy ez a javulás demon-
strációs céllal, a Magasabb Intelligencia
közreműködésével jön létre. Később, ha majd hiszünk ebben az erőben, akkor elromlott tárgyaink
javításához várhatóan már szükség lesz a tevékeny közreműködésünkre is.
Az abszolút világnak ezt a fantasztikus lehetőségét az otthonunkon kívül a munkánk, a
hivatásunk során is használni fogjuk. Ma még elképzelni sem tudjuk, hogy a későbbiek során a
lélek munkára fogásának lehetősége, valamint a materializáció és a dematerializáció jelenségének
kihasználása milyen határtalan távlatokat nyit majd az emberiség továbbfejlődése szempontjából.
Ezen az úton haladva egyszer csak rádöbbenünk, hogy egyre kevésbé van szükségünk azokra a
feltételekre, környezeti adottságokra, amelyeket a jelenlegi világunk biztosít nekünk. Lehet, hogy ez
lesz az a pillanat, amikor rájövünk arra, hogy kinőttük az emberiség bölcsőjét, és ideje átadnunk a
földi világot egy újonnan kialakuló civilizációnak, akik lelki és szellemi fejlődésük kezdetleges-
ségénél fogva még képtelenek lennének előrehaladni a Föld evolúciós szempontból ideális
adottságai nélkül. Ekkor lehet, hogy majd mi is lemegyünk a földkéreg alá, mint az elődeink, de az
is lehet, hogy átköltözünk egy másik bolygóra, amelynek a felszínén korántsem lesznek olyan
előnyösek az életfeltételek, mint a Földön. Ez azonban a rendelkezésünkre álló képességeink
folytán már nem fog zavarni bennünket, mert más fejlett civilizációkhoz hasonlóan ennek a
bolygónak a belsejében egy új világot alakítunk ki magunknak. Ez a világ semmivel sem lesz
rosszabb, mint a jelenlegi. A mesterségesen alkotott égbolton minden valószínűség szerint egy
koncentrált energiagömb helyettesíti majd a napot, a talajt pedig kisebb-nagyobb tavakkal tarkított
ideális növénytakaró fogja borítani, amely mentes lesz minden kártevőtől. Ebben a világban már
nem tombolnak az elemek, a művi úton létrehozott természet eszményi rendjét semmi sem fogja
zavarni.

Az előző fejezet gondolatmenetét folytatva a fejlődés előfeltétele tehát a rend és a harmónia.
Azonban nem csak a természetben kell rendnek lennie, hanem a társadalomban is. Ezért a
társadalmakat is hasonlóan szigorú törvények irányítják, mint amilyenek az alacsonyabb rendű
élőlényekre, vagy az élettelen tárgyakra hatnak. A társadalom rendszabályai természetesen mások,
jóval bonyolultabbak, mint a természet törvényei, hatásukat tekintve azonban ugyanolyan
könyörtelenek, mint a fejlődés többi törvénye. Ahhoz, hogy egy társadalomban rend legyen,
irányításra van szükség. Mivel az ember egy bonyolult intellektuális lény, a közvetlen irányítást már
nem lehet kizárólag statikus erőkre bízni. Az emberiség fejlődésének irányát a Mindenható
határozta meg, az elvi irányítás a Magasabb Intelligencia feladata, a fizikai jelenlétet igénylő
255/434
közvetlen irányítást viszont a Mindenható rábízta az emberre. Az emberiség tehát ebből a
szempontból két részre oszlik, irányítókra és irányítottakra. Annak érdekében, hogy az irányítók
feladatuknak maradéktalanul eleget tehessenek, hatalommal kell hogy rendelkezzenek a többi
embertársuk felett. A hatalom azonban nem szerezhető be, nem lehet rá tanulás útján szert tenni,
mint a tudásra, és nem is tartható meg a végtelenségig. A hatalom nem más, mint Isten
mindenhatóságának egy darabja, amelyet átmenetileg átenged az emberiség egy csoportjának,
hogy vezetői feladataiknak maradéktalanul eleget tehessenek. Mivel a hatalom isteni eredetű,
ezért támadhatatlan, védett minden földi ármánykodással szemben.
A hatalom azonban nem hitbizomány, hanem súlyos felelősséggel járó átmeneti megbízatás.
Akinek Isten hatalmat ad, annak egy idő után el kell számolnia arról, hogy mire használta fel a
mások feletti uralmát, hogyan élt a számára biztosított lehetőséggel. A Mindenható árgus szemekkel
figyeli, hogy ki mire használja hatalmának ideiglenesen átengedett részét. Egy képzeletbeli mérleg
egyik serpenyőjébe helyezi a hatalommal felruházott személy jó, a másikba pedig a rossz tetteit.
Eközben nem kerüli el figyelmét a legkisebb mozzanat sem; a tetteken kívül a szándékot, a rossz
gondolatokat is figyelembe veszi. Egy idő után a mérleget szemrevételezi, és ha annak nyelve
erőteljesen a rossz irányba billen, véget vet az illető hatalmának. Az elszámoltatás során fejére
olvassa bűneit, és letaszítja az uralkodásra méltatlan embert a társadalmi ranglétra legalsó fokára.
Eközben megalázza, meghurcolja őt, kiforgatja mindabból a vagyonból, amelyet hatalma tetőfokán
harácsolt össze magának, és ha a büntetés még ekkor sem áll arányban az elkövetett bűnök
súlyosságával, akkor az életét is elveszi. Hatalmat azonban nem csak kapni lehet, hanem a
történelem bizonysága szerint erőszakkal is hozzá lehet jutni. Az erőszakkal vagy csellel
megkaparintott hatalom viszont mindig „pünkösdi királyság”-nak bizonyul, és szintén dicstelen
véget ér.
A hatalommal való visszaélés következményei az egyéneken túlmenően rendszereket, népeket,
sőt egész világbirodalmakat is sújthatnak. Isten nem kizárólag kisebb embercsoportok számára
választ ki vezetőket, hanem kontinensnyi kiterjedésű országcsoportokon belül is kijelöl egy-egy
nemzetet, amely a többi vezetőjévé, politikai, gazdasági irányítójává válik. Valamely nép másik fölé
rendelésének az a célja, hogy az adott régióban a Mindenható által kiválasztott legtehetségesebb nem-
zet összefogja, fellendítse a többi tevékenységét, és magasabb szintű életvitelével példát mutasson a
körülötte élők számára. Mindaddig, amíg a kiválasztott nemzetek képesek eleget tenni történelmi
küldetésüknek, semmi sem ingathatja meg a más népek feletti hatalmukat, befolyásukat. Történelmi
példák bizonyítják azonban, hogy ezek a nagy vezető nemzetek egy idő után ugyanabba a hibába
esnek, mint a személyes hatalmukkal visszaélő diktátorok. A korábbi vezető szerep zsarnokságba
torkollik, hatalmukat a befolyásuk alatt álló népek leigázására, ellentételezés nélküli kiszipolyo-
zására használják fel.
Természetesen ezek a bűnök az egyéni esetekhez hasonlóan társadalmi méretekben sem
maradnak megtorlatlanul. A közelgő bukás előjeleként a pusztulásra ítélt birodalomban megindul az
erjedés, a társadalom erkölcsi fellazulása. Ebben a folyamatban élenjáró szerepet játszanak a
központi hatalom legfőbb vezetői, akik korlátlan lehetőségeiktől megittasulva semmiféle tiltást,
törvényt nem tartanak érvényesnek önmagukra nézve. A rohamos hanyatlás, az erkölcsi züllés végül
a más népek feletti hatalom szertefoszlásához, végleges megszűnéséhez vezet. Ez a folyamat
legtöbbször nem áll meg a környező nemzetek feletti befolyás elvesztésénél, hanem szétrombolja az
anyanemzet társadalmát is. Ennek következménye alól még a világbirodalmak sem mentesülnek.
Gondoljunk csak a Római Birodalom pusztulására. Mivel ez a hatalmas, kontinenseket összekötő
birodalom nem tudott megfelelni a kor követelményeinek, nem volt képes felszámolni az elavult
rabszolgatartó társadalmi rendszert, úgy pusztult el, hogy még hírmondó sem maradt belőle.
Nyelve, a latin fennmaradt ugyan orvosi szaknyelvként, de ma a világon egyetlen ember sincs, aki
az anyjától tanulta volna ezt a nyelvet: Így nem egy latin szónál képtelenek vagyunk eldönteni,
hogy a bennük található „c” betűt a régi rómaiak „k”-nak, vagy „c”-nek ejtették, vagy a „t” betűt
hol kell „c”-nek, és hol „t”-nek mondani.
A népek feletti vezető hatalmat azonban nem csak elveszteni lehet, hanem ennek lehetőségét ki
is lehet hagyni. Jó néhány olyan esetről tudunk, hogy egyes nemzetek nem éltek a sors által felkínált
256/434
lehetőséggel, ezért nem váltak a környező országok vezető hatalmává. Erre a legismertebb példa
Attila király vándorló országa. Ha a hunok a Római Birodalom hanyatlása idején felhagytak volna a
barbár kalandozásaikkal, és fő állomáshelyükön, a Kárpát-medencében letelepedtek volna, akkor
lehet, hogy most ők lennének Közép-Európa legnagyobb és leghatalmasabb nemzete. Miután nem
ismerték fel a történelem által felkínált lehetőséget, nem voltak hajlandók felvenni a keresztséget és
beilleszkedni a feudális társadalmak sorába, így nem lett belőlük más, mint egy legenda.
Nem kevésbé tanulságos az amerikai kontinens meghódításának végbemenetele. A történelmi
feljegyzések szerint a sors ezt a határtalan meggazdagodást eredményező lehetőséget először a
portugál János királynak ajánlotta fel. Az ismeretlen genovai hajós, Kolumbusz Kristóf a portugál
udvar merev elutasítása után fordult segítségért Izabella spanyol királynőhöz. Ily módon került
Közép- és Dél-Amerika a spanyol hódítók uralma alá, és így vándorolt az indiánok tengernyi kincse
Spanyolországba. Mire a portugálok feleszméltek, már csak egy országot tudtak megszerezni
maguknak, Brazíliát; azt is a spanyoloktól hódították el egy véres polgárháborúban.
Az elnyomott, leigázott nemzetek a legtöbb esetben csak súlyos harcok, óriási véráldozatok árán
képesek szabadságukat kivívni. A szabadságharc kezdetéhez többnyire egy robbanásszerűen
végbemenő forradalom adja meg az indító lökést. A forradalmak kirobbanásának oka mindig
ugyanaz, a nép egy idő után megelégeli a zsarnokságot, nem képes már elviselni az elnyomást, nem
akarja tovább eltűrni az embertelen körülményeket. A forradalom közvetlen kiváltó oka azonban
már sok minden lehet, a robbanást előidéző szikra a legtöbbször egy jelentéktelen esemény, amely
normál körülmények között még említésre sem lenne méltó.
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a forradalmi légkör kialakulása sok esetben egy
rendkívül érdekes okra, a pszichológusok által „kígyózó remény”-nek nevezett effektusra vezethető
vissza. Ez a különös jelenség főleg ott szokott fellépni, ahol a szokásosnál is nagyobb az elnyomás,
ahol a hatalom könyörtelenül lesújt a legkisebb engedetlenségre is. Ezekben az országokban a
despotizmus fojtogató légköre egy idő után teljesen megbénítja a társadalmat. Miután a
zsarnokoknak nem áll érdekükben, hogy utolsó szálig kiirtsák a népet – mert akkor nem lenne, aki
eltartsa őket –, ezért végveszély esetén engednek egy kicsit a „gyeplőn”, kinyitnak egy szelepet a
robbanásig feszült „palackon”. Ekkor lép fel a „kígyózó remény” effektus. A kis könnyebbség
láttán a nép egyre több és több engedményt akar, és a hosszú időn át elfojtott indulatok
következtében a szabadság, a könnyebb élet utáni vágy olyan elementáris erővel tör ki belőlük,
amely megállíthatatlanul forradalomhoz, a zsarnokság megdöntéséhez vezet. A pszichológusok
ennek a jelenségnek a lényegét nagyon találóan úgy szokták kifejezni, hogy a börtönlázadások
gyakran a koszt feljavítása után törnek ki. Jung szerint ami el van fojtva, az nincs megszüntetve,
csak összenyomott állapotban van, mint egy rugó. Így amikor megszűnik, vagy a szorító erő
kisebbé válik mint a belső feszítő erő, hatalmas erővel kilökődik.
Gyakori társadalmi jelenség, hogy az összeomló világbirodalmak bukásuk során olyan eszméket
is maguk alá temetnek, amelyeket korábban a világ egyetlen üdvözítő társadalmi
berendezkedésének nyilvánítottak. Pl. a Római Birodalom felbomlása egyben a rabszolgatartó
társadalmi rendszer végét is jelentette. Azok az eszmeáramlatok, amelyek nem állják ki az idő és a
gyakorlat próbáját, a történelem süllyesztőjébe kerülnek, az utókor pedig úgy könyveli el ezeket a
próbálkozásokat, mint az emberiség elvetélt kísérleteit. Rendszerint azonban nem az életképtelenség
okozza egy társadalmi rendszer bukását, hanem a túlhaladottság. Az univerzum alaptörvénye
szerint a világ folyamatos és töretlen fejlődését semmi sem gátolhatja meg. Ennek a törvénynek
az érvényre jutását tehát nem lehet megakadályozni, mivel a természeti törvények érvényesülésének
szükségszerűsége olyan erős, hogy minden gátat szétrobbant. Az a rendszer, amely ezt nem veszi fi-
gyelembe, és megpróbál akadályokat gördíteni a változás, a megújulás elé, saját magát ítéli halálra,
pusztulása elkerülhetetlen. Ennek a folyamatnak törvényszerű következménye, hogy az összeomlás
után a letűnt rendszer képviselői, a hatalom korábbi birtokosai nem mentesülhetnek a felelősségre
vonás alól. A hatalommal való visszaélés, a sors által kínált lehetőségek ki nem használása, vagyis a
fejlődés menetének lassítása, illetve a változtatás szükségszerűségének figyelmen kívül hagyása
miatt a karma kollektív büntetésben részesíti ezt a réteget és kiszolgálóit. Az ítélet végrehajtóivá a

257/434
hatalom új birtokosait teszi meg, akik évszázados elnyomásukra emlékezve szívesen eleget is
tesznek ennek a megbízásnak.
Nem mindegy azonban, hogy ez az elkerülhetetlen folyamat miként megy végbe. Ismert tény,
hogy a rabszolgatartó társadalmi rendszert felváltó feudalizmus szintén nem váltotta be a hozzá
fűzött reményeket. Ezért az arisztokráciának át kellett adnia a hatalmat az új polgári rendszereknek.
A feudális társadalom erjedésének, az arisztokrácia életképtelenné válásának talán legjellegzetesebb
példáját a magyarországi „urambátyám” világ szolgáltatta. Az elszegényedett arisztokraták által
alkotott dzsentri társadalom, valamint a nemesi réteget mindenáron majmolni akaró vitéz urak
képtelenek voltak megérteni az idők szavát, nem voltak hajlandók átadni a hatalmat egy új,
demokratikus polgári rendnek, és ez, valamint a kisebbségeket semmibevevő politika
törvényszerűen vezetett az első, majd az ebből eredő második világháború kirobbanásához. Ezek a
világméretű megrázkódtatások viszont véglegesen elsöpörték a régi rendszert, szétrombolták az
arisztokrácia egzisztenciális alapjait. A hatalom új képviselői felszámolták a régi rend
maradványait, megszüntették korábbi kiváltságaikat, de ez nem mindenütt ment végbe egyformán.
Az illető nemzet civilizációs szintjétől függően az átalakulásnak – a véres leszámolástól a csendes
hatalomátvételig – többféle módozatára is találunk példát, amelynek következményei mind a mai
napig éreztetik hatásukat.
A kelet-európai országok a társadalmi rendszer átalakításának drasztikus formáját választották.
Ez abból állt, hogy engedve a nép haragjának szabályszerűen agyonverték az előző rendszer azon
képviselőit, akik nem tudtak idejében elmenekülni, nem akarták az emigráció útját választani. Nem
vették figyelembe azt sem, hogy egy nemzet vagyonához a földön és a termelőeszközökön kívül a
hátrahagyott kastélyok és a kiszolgáló létesítmények is hozzátartoznak, amelyek a gyűlölt rend
szimbólumaként idővel az enyészet martalékává váltak. Arra sem gondoltak, hogy egy ország
kulturális értékei nem kizárólag a népi ihletésű művekben, hanem a volt arisztokraták kifosztott
könyvtáraiban, az elégetett irattárakban, valamint az elhurcolt festményekben, bútorokban és egyéb
értéktárgyakban is megnyilvánulnak. Azonban nemcsak több évszázados pótolhatatlan értékek
mentek így veszendőbe. Sokkal nagyobb veszteség keletkezett azáltal, hogy ezek az országok szinte
egyik hónapról a másikra elvesztették társadalmuk legműveltebb, legszélesebb látókörrel rendel-
kező rétegét, s velük együtt a szellemi és kulturális élet uniformizálástól tartó kiválóságait is. Az a
nemzet viszont, amelynek nincs valódi értékeket felmutatni tudó, átlagon felüli képességekkel
rendelkező elitje, olyan, mint a test fej nélkül. A hatalom volt urai bűnösök voltak ugyan, hiszen
kis híján sírba vitték a nemzetet – sőt Magyarország esetében az elvakult nemzetiségi
politikájuknak tudható be, hogy elcsatolták az ország területének és lakosságának a kétharmadát –
de az a tudás, amely a fejükben volt, az a kulturáltság, az a viselkedési norma, amely beléjük
nevelődött és a génjeik által átöröklődött, pótolhatatlan veszteséget jelentett. Ez a felbecsülhetetlen
értékű kincs ment veszendőbe, lett áldozatává egy rövidlátó, gyűlöletre és bosszúra alapozott
politikának számos országban.
A nyugat-európai országok idejében felismerték, hogy nem a föld, a pénz, és nem is az állami
tulajdonba vehető termelőeszközök mennyisége a legfőbb érték egy országban, hanem az
intelligens, nagy kulturális hagyományokkal rendelkező miliőből származó gondolkodó ember. Ők
a bukott rendszer képviselőit átmentették, beillesztették őket a polgári életbe, ami azzal a
következménnyel járt, hogy a vegyes házasságok révén kitermelődött egy olyan új elit réteg, amely
ötvözte magában az arisztokrácia magas színvonalú kultúrájának és neveltetésének eredményeit az
alacsonyabb néprétegek egészséges tenni akarásával. Isten meglehetősen szűkmarkúan méri a
javakat, nem csak egyes személyeknek, de a nagyobb közösségeknek, népeknek is csupán annyit
ad, amennyi éppen elég a boldoguláshoz. Az a nemzet, amely nem jól sáfárkodik a neki juttatott
értékekkel, előbb-utóbb a saját romlását idézi elő.
Az átlagon felüli adottságú, magas színvonalú értékeket alkotni képes emberek kellő elismerése
és megbecsülése terén azonban nem csak Kelet-, hanem Nyugat-Európában is tapasztalhatók
hiányosságok. Ez a folyamat vezetett oda, hogy Európából emberek milliói vándoroltak át az
Újvilágba, ahol mind anyagilag, mind erkölcsileg kellő megbecsülésben részesültek. Az Egyesült
Államokat nem az indián őslakosság tette naggyá, hanem Európa szellemi és kulturális elitje, akiket
258/434
korábban a nyomor és az üldöztetés, jelenleg pedig a társadalmi megbecsülés nem megfelelő szintje
kényszerít az óceánon túlra. Ennek tudható be pl. hogy Magyarországnak mind a tizenhárom Nobel-
díjas tudósa külföldre kényszerült. De ennek a folyamatnak lett az eredménye az is, hogy Európa
elvesztette több évszázados vezető szerepét a világban, így nem tekinthető már sem gazdasági, sem
tudományos téren szuperhatalomnak. Sokan ezt a folyamatot egyszerűen „agyrablásnak” nevezik,
de ők is tudják, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A kivándorlókat ugyanis nem erőszakkal
vitték az Újvilágba, a legtöbbjüket az elismerés vágya, képességeik magas fokú kamatoztatásának
lehetősége, és nem utolsósorban a szabadság sehol másutt nem tapasztalható mértéke vonzotta a
korlátlan lehetőségek hazájába.
Az emberiség történelmét végigkísérő különböző eszmék szakadatlan harcából az a

következtetés vonható le, hogy nincs egyedül üdvözítő, időbeli korlátok nélkül alkalmazható
társadalmi forma. Az ókorban a primitív, az állati sorból éppen hogy csak kiemelkedett, és
rendszeres kötelezettségekhez nem szokott embert csak erőszakkal lehetett munkára bírni. Ebben az
időszakban tehát szükség volt a rabszolgatartó társadalom intézményrendszerére. Később, a
feudalizmusban, amikor az ember már megszokta a rendszeres tevékenységet, elég volt őt érdekeltté
tenni a munkában úgy, hogy az általa termelt javak bizonyos hányadát meghagyták neki. Ekkor
megindult az emberiség fejlődésében egy egészséges önzésen alapuló verseny, amely végül a
kapitalizmus keretein belül csúcsosodott ki. A világot tehát az emberi önzés vitte előre; ha ez nem
lett volna, akkor lehet, hogy még most is a fa tetején ugrálnánk a majmok között. Ekkor jött a
kommunizmus eszméje, amely alapjában véve egy rendkívül humánus és igazságos társadalmi
rendszert akart megvalósítani, de nem számolt azzal, hogy az emberek ma még nem állnak a
fejlődésnek azon a fokán, hogy hajlandóak legyenek másokért önzetlenül tevékenykedni. Ez az
elvárás pedig a legfontosabb alappillére ennek a rendszernek, e nélkül a kommunisztikus elvek
megvalósíthatatlanná válnak.
A kommunizmus, illetve a létező szocializmus ma már kétségtelenné vált bukását azonban nem
csak az emberek önzése, és az érdekeltség hiánya okozta, hanem jelentős részben ennek a rend-
szernek a megvalósítási módja. A kommunista vezetés a legtöbb országban nem demokratikus úton,
hanem egy véres leszámolásba torkolló puccs révén került hatalomra. Mint minden diktatúrában, itt
is a társadalom alja, szemete került felülre; és foggal-körömmel küzdöttek azokért az előnyökért,
kiváltságokért, amelyeket képességeik alapján, normális körülmények között sohasem érhettek
volna el. Ennek a helyzetnek természetes következménye volt, hogy rettenetesen féltek azoktól az
emberektől, akik képesek voltak ezen a szituáción átlátni. A veszélyt úgy próbálták csökkenteni,
hogy a társadalom gondolkodó rétegét, az értelmiséget osztályellenségnek kiáltották ki, és hogy a
mozgásterüket minimumra szűkítsék, a legmélyebb gazdasági nyomorba taszították őket. (Mivel
mindent köztulajdonba vettek, az emberek egyetlen jövedelmi forrása az államtól kapott fizetés
volt. A proletárdiktatúra irányítói pedig úgy döntöttek, hogy az értelmiségiek fizetése csupán fele
annyi lehet, mint a munkásoké.) Ez viszont azt eredményezte, hogy a haladás lefékeződött. Nem
volt ugyanis, aki felemelje a nemzetet, így ezeknek az országoknak a fejlődése fokozatosan
elmaradt a világszínvonaltól. (A volt Szovjetunióban annyira féltek az értelmiségtől, hogy a
tudományos fokozattal rendelkező fiataloknak megtiltották a katonai szolgálatot. A funkcionáriusok
ösztönösen érezték, hogy a fegyveres testületekben folytatott „felvilágosítás” létében veszélyezteti a
diktatúrát, így inkább lemondtak a szolgálatukba állításukról.)
Ennek a helyzetnek a következményeit érzékelve a proletariátus kezdeti politikai lelkesedése
egyre alábbhagyott. Az emberek ráébredtek arra, hogy a korábbi ígéretekből semmi sem valósult
meg, és ez nem a reakciós elemeknek is nevezett belső ellenségnek tudható be. Nem vezetett
eredményre a külső ellenség rémével, az imperialista ügynökök cselszövésével való fenyegetés
sem, amellyel a pártaktivisták demagóg szónoklataikban próbálták a tömegek elégedetlenségét
leszerelni. A kommunista rémuralom országaiban a megfélemlítő propaganda szinte ontotta
magából a pártzsargonban íródott uszító szólamokat, amelyek a legtöbbször így kezdődtek:
„Elvtársak! A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, így nincs időnk a saját sérelmeinket dédelgetni.
A külső ellenség aknamunkája egy percre sem szünetel.” Ezek a bikkfanyelven megfogalmazott
259/434
ijesztgetések azonban nem sokáig voltak hatásosak, mivel az emberek hamar rájöttek, hogy
sehonnan, semmiféle reális veszély nem fenyegeti őket; sorsukra nézve az egyetlen félnivalójuk
„botcsinálta” vezetőik személyében keresendő.
A kötelezővé tett politikai szemináriumokon naponta sulykolták az emberekbe a tudományos
szocializmus alapelveit, és minden alkalmat megragadtak, hogy bebizonyítsák a „burzsoá”
társadalmak életképtelenségét. Azonban ez a felvilágosítás is csak azt eredményezte, hogy a nép
egyszerű fiai a politikai főiskolákon rádöbbentek arra, hogy ők nem kommunizmusban, hanem a
tanultak alapján a legvadabb állam-monopolkapitalizmusban élnek. Amikor aztán az egész
társadalom ráeszmélt a tényleges helyzetre, arra, hogy a valóság a legcsekélyebb mértékben sem
felel meg a meghirdetett elveknek, megpróbáltak a helyzeten forradalmi úton változtatni, de a vörös
fasiszta diktátorok nemzetközi összefogása, valamint a félelem diktálta esztelen fegyverkezés által
előállt óriási katonai potenciál reménytelenné tette az ellenállást. A nép nevében uralkodó, de
valójában soha meg nem választott zsarnokok ugyanis a nép „védelmére” létrehozott roppant
katonai arzenál segítségével vérbefojtottak minden megmozdulást. Ez azonban a jövőre nézve nem
oldott meg semmit.
A hatalom megszilárdítói a fokozatosan rosszabbodó gazdasági helyzeten úgy próbáltak úrrá
lenni, hogy sorozatosan nagy összegű külföldi kölcsönöket vettek fel a „rothadó kapitalizmus”
országaitól, de a kölcsönök felvételének üteme nem tudott lépést tartani a gazdasági romlás
mértékével. Eközben a kiváltságos réteg feledve, hogy honnan származik, egyre fényűzőbben élt, és
egyre gátlástalanabbul bántak országaik egyébként is szűkös javaival. Ekkor ezek a nemzetek a
tiltakozásnak egyetlen lehetséges módját választották, az államosított vállalatok kiszolgáltatott
dolgozói – sokszor nem is tudatosan – több évtizeden át tartó munkalassító sztrájkba kezdtek. Ez
nem látványos munkamegtagadásban nyilvánult meg, mert ez veszélyes lett volna, és nem is volt rá
szükség. Ahhoz, hogy a céljaikat elérjék, tulajdonképpen semmi mást nem kellett tenniük, mint
maradéktalanul végrehajtani azokat az esztelen, hozzá nem értő intézkedéseket, amelyeket a
hatalom szakmailag dilettáns, ostoba káderei adtak ki. A nép tehát csak a lelkesedését, és józan
eszének használatát tagadta meg ettől a rendszertől, amely totális gazdasági csődöt idézett elő.
Gazdasági alap nélkül pedig nem létezhet semmilyen politikai rendszer, pénz nélkül minden földi
hatalom szertefoszlik.
A kommunizmus bukásának oka tehát elsősorban nem az elvben, hanem a megvalósításban
keresendő, mivel ennek a rendszernek még a legelvakultabb ellenzői sem találhatnak semmi
kivetnivalót abban a kinyilatkoztatásban, hogy: „A kommunizmusban a legfőbb érték az ember!”
Mint tudjuk, a valóságban ezekben az országokban – ugyanúgy, mint más diktatúrákban – éppen az
emberélet volt a legolcsóbb. A saját törvényeiket az élet minden területén lábbal taposó intézkedé-
seken, az ártatlan emberek megrágalmazásán, és az ezt követő politikai kirakatpereken majd
kivégzéseken kívül a proletárdiktatúrák lényegéhez tartozott az is, hogy semmibe vették az emberi
individuumot, és a társadalomra rákényszerítették a legfőbb kommunista vezetők által kreált „proli”
uniformizáltságot. A legszörnyűbb azonban az volt, hogy a hatalmi túlkapások ellen semmilyen
módon sem lehetett védekezni. A „népi demokratikus” rendszerek uralomra jutása után ugyanis
szögesdróttal és aknazárral körbevették a keleti tömb valamennyi államát, így ezekből az országnyi
méretű koncentrációs táborokból még elmenekülni sem lehetett.
A kisemberek teljes kiszolgáltatottsága nemegyszer szélsőséges cselekedetekre ragadtatta a
hatalom kiszolgálóit. A kommunista diktatúra legvadabb évei alatt elég volt, ha valakit egy
rágalmazó megjegyzéssel illettek, és a szóban forgó személyt az éjszaka leple alatt már el is
hurcolták. Az ezt követő kegyetlen vallatások során még azt is beismerte a véres húscafattá vert
szerencsétlen áldozat, amire még gondolni se mert volna soha. Amennyiben valaki az
Államvédelmi Osztag vizes pincéiben sorakozó 1×1 méter széles és 80 centiméter magas celláiban
sem tört meg, akkor a pufajkás pribékek a vallatást sósavval telt betonkádakban folytatták, majd a
tetemet ledarálták, és a Dunába engedték.
A másik nagy eszme, a „bőség kosara”, amelyből mindenki a szükségletei szerint vehet, szintén
sajátosan, csak a hatalom birtokosai számára valósult meg. Azért, hogy az elvtársak ne érezzék a
saját bőrükön az általuk létrehozott rendszer hiányosságait – a mindennapos áruhiányokat, az állami
260/434
vállalatok által készített áruk rossz minőségét – létrehoztak egy bolthálózatot, ahol csak ők és
családtagjaik vásárolhattak. Ezeket a kantinokat nyugati országokból importált minőségi áruval
töltötték fel, és a bennfentesek ezekért a kurrens cikkekért az eredeti árnak csupán töredékét
fizették. A kiváltságosok számára fenntartott boltokban egyébként megtalálhatók voltak mindazok
az árucikkek, amelyeket a törzsvásárló kommunista politikusok agitációs beszédeikben a burzsoá
társadalom kispolgári csökevényének nyilvánítottak, amely „azt a célt szolgálja, hogy lerombolja a
munkásosztály öntudatát, és csökkentse a fogyasztói társadalom posványába süllyedt dolgozó
emberek éberségét a kizsákmányoló kapitalistákkal szemben.”
A krónikus lakáshiány nehézségein úgy tették túl magukat, hogy a főváros legelőkelőbb
negyedeiben soron kívüli telefonvonalakkal ellátott, és fényűző bútorokkal berendezett luxus-
villákat építtettek maguknak államköltségen. Mindezek után természetes, hogy a legdrágább
nyugati kocsikon közlekedtek – amelyek kiutalására sem kellett 5-10 évet várniuk, mint az
átlagpolgároknak a korszerűtlen keleti gépkocsikra – a jól megérdemelt szabadságukat pedig
szintén közpénzen épített és karbantartott zártkörű luxusnyaralókban töltötték. Az elvtársaknak a
külföldi utazások sem jelentettek gondot. Amíg a közönséges halandó csak háromévente, és túszok
(családtagok) hátrahagyásával mehetett Nyugatra, addig kádereink szolgálati útlevéllel,
államköltségen utazgattak. Rájuk nem vonatkozott a maximálisan kivihető 70 dolláros keret, rajtuk
nem takarékoskodott az állam a valutával.
Öreg napjaik gondtalanságának biztosítása érdekében a derék bolsevikok olyan kitüntetéseket
osztogattak egymásnak, amelyek feljogosították őket arra, hogy nyugdíjba menetelük után is
megkapják a teljes fizetésüket, és megtarthassák korábbi kiváltságaikat. Emellett létrehozták a
nyugdíj melletti „szaktanácsadás” intézményét is azok számára, akiknek ezek után még anyagi
nehézségeik támadtak volna. Kitüntetéseik arra is feljogosították őket, hogy gyermekeiket a
pályaalkalmassági vizsgán elért eredményre való tekintet nélkül felvették az ország bármely
egyetemére, vagy főiskolájára. Idővel a párt hű katonái sem maradtak diploma nélkül. Amikor
kezdett kínossá válni, hogy az országot csupa elemi iskolát, illetve inasiskolát végzett tökfilkó
vezeti, létrehozták a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. Ezen a népnyelv által csak Foxi Maxi
Egyetemnek nevezett kétéves ideológiai továbbképzésen nem lehetett megbukni, Itt még a
legostobább fajankó is „diplomát” szerzett. Azt ugyan nem tudták elintézni, hogy a dínomdá-
nomokkal összekötött vadászatokból is kiöregedve ne kelljen egyszer eltávozniuk ebből a földi
Paradicsomból, de arról még haláluk előtt gondoskodtak, hogy a temetésük katonai díszpompával
történjen, és hogy a néptől jól elszeparált, államköltségen karbantartott temetőben hajthassák fejü-
ket örök nyugalomra.
Az emberi gyarlóságon túlmenően ideológiailag ennek a rendszernek a legalapvetőbb tévedése
az volt, hogy nem számolt az emberi önzéssel. Aquinói Szent Tamás már a XIII. században
megmondta, hogy: „Az ember igazán csak azzal törődik, amit a sajátjának mondhat.” Ennek
tudható be, hogy a kommunista ideológusok által erőltetett össznépi tulajdon nem vezetett
eredményre. A személytelen állam a legrosszabb gazda. Régi igazság ugyanis, hogy ami mindenkié,
az tulajdonképpen senkié; a gazda nélkül maradt jószág pedig előbb-utóbb ebek harmincadjára
kerül. A közös célok megvalósítása érdekében ma még kevés ember mozgósítható. A ma embere a
fejlődésnek még nem áll azon a fokán, hogy önzetlenül munkálkodjon mások érdekében. Jelenlegi
szintünkön természetes ösztöneink még arra késztetnek bennünket, hogy gyarapodjunk, küzdjünk a
jólétért, a sikerért, az erkölcsi elismerésért. Ahhoz, hogy az ember másokért dolgozzon, az egész
univerzum fejlődése érdekében tevékenykedjen, előbb el kell érni az anyagi jólétnek azt a fokát,
amikor a mindennapi szükségletek kielégítése már senkinek sem jelent gondot. Amíg természetes
ösztöneinket nem tudjuk kiélni, amíg negatív, földhözragadt gondolkodásmódunkat nem tudjuk
legyőzni, addig nem lehet elvárni az emberektől, hogy magasabb rendű szempontok szerint
cselekedjenek.
Itt a Földön a kommunisztikus elvek megvalósítása évszázadok múlva lesz csak lehetséges,
akkor is kizárólag abban az esetben, ha a társadalom irányítását arra érdemes, kiváló képességekkel
és kifogástalan erkölcsi érzékkel rendelkező emberek végzik. Erre egyébként már akadt példa az
emberiség történetében. Történeti leírások szerint az Inka Birodalomban csírájában már fellelhetők
261/434
voltak a jövő kommunisztikus elvei. Az inkák jól szervezett társadalmában is állami tulajdonban
volt a föld, az épületek és egyéb javak, ennek ellenére az ott élők nagyobb létbiztonságban éltek, és
több szabadságot élveztek, mint az általunk létrehozott kommunizmusban.
A kommunista eszmék megvalósításának újkori kísérlete azonban nemcsak az emberi gyarlóság
miatt fulladt kudarcba. Ebben a formában már maga az idea is eleve halva született. Egy ismert
magyar író, Müller Péter szellemesen kifejtett hasonlatával élve az élet nem más, mint egy nagy
sakkjátszma. A sakkban ugyanúgy ahogy az életben csak akkor lehet sikert elérni, ha az ember
felismeri a mozgató erők működési mechanizmusát, amelyek nem mások mint az univerzum
törvényei, az isteni erők színrelépése. A fekete-fehér kockás sakktábla és a szimbólumrendszert
alkotó bábuk az élet titkát sűrítik magukba. Ezen a terepen zajlik a Jó és a Rossz, a fehér és a fekete
erők küzdelme. Ennek a szemléltető eszköznek a létrejötte korántsem a véletlen műve, mivel a sakk
eredetileg nem társasjáték volt, hanem egy ősi brahman beavatási szertartás része. Ebből kiindulva
Karl Marx a kommunizmus szülőatyja meglehetősen gyenge játékosnak bizonyult, mert nem
ismerte fel a szimbólumrendszert. A klasszikus kapitalizmus embertelenségét és a klerikalizmus
képmutatását látva úgy vélte eljött az idő egy humánus társadalom létrehozására. Igazságtalannak
tartotta, hogy ebben a játékban kiváltságos futók, bástyák és más vezérek vannak. Felháborította,
hogy a figurák többsége csak egyet léphet, a kisebbség viszont átszeli az egész táblát. Úgy gondolta,
hogy ez a visszásság csak abban az esetben szüntethető meg, ha minden bábu egyenlővé válik.
Szociális érzékenysége odáig ragadtatta, hogy az összes figurát egy szürke uniformizált masszába
olvasztotta. A termelőerők fejlődésének és az osztályharcnak a folyamata ahhoz a felismeréshez -
vezette, hogy ennek a világdrámának a végső kimenetelét a paraszttá lefokozott bábuk fogják
eldönteni. Eszméinek vezérfonalává tette, hogy a világ népei csak akkor válnak egyenlővé, azután
szűnik meg a különbség ember és ember között, ha elhal a „királyság”, sőt végül a „fekete-fehér
kockák is összemosódnak”.
Ennek a sajátos szabályok szerint elindított játszmának azonban példa nélküli következménye
lett a világtörténelemben. A parasztokat nem kellett biztatni, hogy leüssék a tábláról a vezéreket, ezt
már a parti kezdetén kíméletlenül megtették. A helyüket a saját fajtájukkal töltötték be, és elkezdtek
játszani. Ebben a felállásban viszont az élet törvényei sehogy sem akartak működni. Ezt látva egy
darabig még kínlódtak, majd végül felhagytak a játékkal anélkül, hogy bárki is mattot adott volna
nekik. Hiába volt rengeteg paraszt a táblán, nem volt aki hatékonyan mozgassa őket, saját
képességeik pedig nem tették lehetővé, hogy megszervezzék a játszmát. Ez a rendszer tehát ebben a
formában életképtelen volt. A bevezetésével járó tengernyi kín, szenvedés és tragédia némi
előrelátással elkerülhető lett volna, de a megalkotója nem rendelkezett kellő kombinációs
készséggel.
Jogilag minden ember egyenlő. Faji, felekezeti vagy társadalmi hovatartozás alapján nem lehet
különbséget tenni ember és ember között. A minőséget tekintve azonban óriási különbség van az
egyének között. Ennek oka a lélek eltérő fejlettségi szintje. A sakk szimbólumrendszerénél maradva
a bástya olyan személy, aki elsáncolja magát, és képes megvédeni az övéit a frontális támadásokkal
szemben. A futó gyors helyváltoztatásával tűnik ki a többiek közül. Keresztirányú mozgásával
gyakran okoz váratlan meglepetést az ellenfél háta mögött. Ugyanakkor rugalmas, mert amilyen
gyorsan támad, ugyanolyan gyorsan képes a visszavonulásra. A ló olyan embert szimbolizál, aki át
tudja ugrani az élet akadályait. Nem torpan meg a váratlan nehézségek előtt, hanem istenadta
tehetsége révén felülemelkedik a problémákon. Nincs értelme tovább folytatni a hasonlatot, hiszen
mindenki sejti már, hogy miről van szó. A legfontosabb feladatot betöltő figura szerepére azonban
érdemes még kitérni. A király született vezető, aki arra hivatott, hogy nagy tömegeket irányítson.
Érdekes, hogy ennek a figurának a létjogosultságát a kommunizmusban sem vitatták, mivel bőven
akadtak olyan hat elemit végzett funkcionáriusok, akik erre a posztra ácsingóztak. A királyné
figurája sem maradt kihasználatlan a diktatúrákban. Ezt a szerepkört a mindenkori diktátor felesége,
szeretője töltötte be a maga primitív szintjén.
Marx csak a bábukat látta, amikor az eszméit megalkotta. Nem vette észre a mögötte
munkálkodó erőket. Az igazi profik játéka azonban nem csupán figuratologatás. Így vélekedik erről
egy nagymester: „Én nem bábukat, hanem erőviszonyokat látok magam előtt. Számomra a futó nem
262/434
fényesre csiszolt bábu, amelynek egy kis fekete gömb van a fején, hanem egy ferde erő, ami átszeli a
világos mezőket. A király sem az a fabábu amit nem lehet leütni, hanem a szívem, amit
védelmeznem kell. Minden partinak van egy dinamikus sémája. Ez leginkább egy sűrű szövésű
energiahálóhoz hasonlítható, ahol pontosan látom, hogy ha az egyik szálat meghúzom, mi minden
rándul össze benne. Akkor is erőket látok, ha a sakktábla előtt ülök, számomra minden figura egy
speciális erőforrás jelképe. A bábut ugyan a kezem fogja, de a lelkem irányítja. Ezért van az, hogy
a jövőbe látok. Pontosan megjelenik előttem, hogy miként alakul a játszma az elkövetkező tizenkét
lépés során. Aki csak a figurákat látja maga előtt, az nem sakkozó, hanem dilettáns.”
Marx sajnos nem rendelkezett ezzel a képességgel, ő csak amatőr játékos volt. Ahhoz, hogy
valaki átlássa a világunkat mozgató láthatatlan erők szövevényes rendszerét, spirituális tudással kell
rendelkeznie. Marx azonban meg sem kísérelte ennek a mechanizmusnak a felderítését, ateista
beállítottsága alapvetően gátolta őt abban, hogy a problémát ebből az irányból közelítse meg. Így
nem csoda, hogy eszméi zátonyra futottak a történelem viharos tengerén. Az általa meghirdetett
demokratikus elvek azonban nem vesztek el örökre. A következő évezredben élő utódaink tudati
fejlődési szintje biztosan elérkezik arra a szintre, amikor már nem okoz gondot az emberközpontú,
kizsákmányolás-mentes társadalom megvalósítása. Ez a rendszer nem csak az általános jólétet fogja
biztosítani, hanem az emberi önrendelkezés maximális tiszteletben tartását is. Remélhetőleg addigra
megszületik az a teoretikus is, aki képes lesz kidolgozni ennek az univerzális társadalmi
rendszernek a sikeres működtetéséhez szükséges szabályokat.
A világ társadalmi rendszereit azonban minden időben működtetni kell, és ennek sikere nem
függ a politikai pártoktól, és nem függvénye a politikai berendezkedésnek sem. A társadalmi hala-
dás előfeltétele ugyanis az új érték létrehozása, a birtoklási forma, a tulajdonos személye
másodrendű kérdés. Bármennyire meglepő, de egy ország, egy társadalom boldogulása
szempontjából teljesen mindegy, hogy a termelőeszközök, vagy a megtermelt javak kinek a kezében
összpontosulnak. Semmi jelentősége sincs annak, hogy egy ország nemzeti jövedelme össznépi
tulajdonban van, vagy X illetve Y nevén a bankban, mert hiába van bárkinek bármekkora összeg a
nevén, egy bizonyos szint felett az illető már nem tud mit kezdeni a pénzével. Kissé leegyszerűsítve
ez azért van így, mivel senki sem tud egyszerre két ebédet megenni, két autóba ülni, két lakásban
lakni, és senki sem tudja pénzét halála után magával vinni a túlvilágra. A nemzetgazdaság
szempontjából tehát mindegy, hogy a pénz kinek a nevén van, a lényeg az, hogy az országban
maradjon, mert így a nemzeti vagyon részévé válik. Ha valaki nem hajlandó forgatni, befektetni a
pénzét, akkor ezt megteszi helyette az állam a bankon keresztül, de befektetni csak azt lehet, ami
megvan.
Az sem probléma, ha a tulajdonos halála után az örökösök esztelen költekezésbe kezdenek,
mivel az így felszabaduló pénz nem vész kárba, hanem bekerül a gazdaság vérkeringésébe, tovább
pezsdítve a vállalkozási kedvet. Ebben a folyamatban tehát a lényeg nem a tulajdonos személyében
van, hanem hogy a gazdaságot milyen módon tudjuk a leghatékonyabban működtetni, hogyan
tudunk minél több értéket előállítani. Meg kell tehát keresni azokat a személyeket, akik
rátermettségüknél fogva a legtöbbet képesek kihozni az ország iparából vagy mezőgazdaságából, és
a szó szoros értelmében nekik kell adni az országot. Ha a polgárok zöme csak úgy hajlandó szívvel-
lélekkel és maximális erőkifejtéssel dolgozni, ha munkahelye a saját tulajdonában van, akkor a
lehető legszélesebb körű privatizációt kell végrehajtani. Mindent annak kell odaadni, aki a legtöbbet
képes abból a dologból kihozni. A megtermelt javak ugyanis végső soron össztársadalmi tulajdont
képeznek, ahol a polgárok gazdagok, ott előbb-utóbb az állam is gazdag lesz.
Ezek az elvek a tulajdonviszonyokon kívül a gazdasági tevékenység minden egyes mozzanatára
érvényesek. Sok országban még ma sincsenek tisztában azzal, hogy a megtermelt javak értékesítése,
díjazás ellenében való átengedése során nincs meghatározó szerepe az árnak. Az árutermelő vagy
szolgáltató tevékenységnél a nyereség, a hatékonyság a fontos, nem pedig az ár. Az árucikkek
egységárát, vagy a szolgáltatások díjtételét úgy kell megszabni, hogy a termelő illetve szolgáltató
egységek maximális hatékonysággal üzemeljenek. Nem az a fontos tehát, hogy minek mennyi az
ára, hanem hogy az a bizonyos tevékenység mennyi nyereséget hoz. Egy példával alátámasztva,
263/434
hiába emelik valamely országban a vasúti díjtételeket, ha az utasok nem tudják megfizetni a jegy
árát. A vonatnak kevés utas esetén is indulni kell, az üzemeltetési, pályafenntartási és egyéb
rezsiköltség ugyanakkora marad, a bevétel pedig elenyésző. Ilyenkor a józan ész szabálya szerint
nem növelni, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenteni kellene a jegy árát. Ha megtelnek a vonatok,
akkor ebben az esetben még akkor is nagyobb a nyereség, ha fél áron adják a jegyeket. Még
fokozottabban érvényesül ez a hatás a kulturális szolgáltatások terén. Pl. a mozikban akkor is le kell
vetíteni egy filmet, ha csak néhány ember tudja megváltani a jegyet.
Ennek ellenére rövidlátó politikusok inflációval fenyegető gazdasági tendenciák esetén rögtön
elkezdik emelni az árakat,
katasztrófába sodorva ezzel az
országot. Ha ugyanis a béreket nem
növelik az árakkal együtt, akkor
csökken a fogyasztás, melynek
következtében megtelnek a raktárak, és
üresen maradnak a szolgáltató
egységek. Ennek törvényszerű
következménye a tömeges elbocsátás
és a létbizonytalanság. Akinek nincs
munkája, jövedelme, az nem tud
vásárolni, ráadásul azok is korlátozzák
fogyasztásukat, akiknek van pénzük,
mert félnek a bizonytalan jövőtől. Ez a
folyamat egy idő után öngerjesztővé
válik, és az ország gazdaságának teljes
lerombolását eredményezi. A gazdasági
káosz törvényszerű következménye
még, hogy ijesztő mértékben romlik a
közbiztonság, mivel ebben az egyre
bizonytalanabbá váló időszakban nem
csak a profi bűnözők aktivizálódnak,
hanem megjelenik az egzisztenciális
bűnözés is. Az elszegényedés miatt
rohamosan nő azoknak a száma, akiket a szükség, a nyomor visz rá, hogy kisebb-nagyobb
bűncselekményeket kövessenek el azért, hogy
felszínen tarthassák magukat és családjukat.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy mivel a
világban minden mindennel összefügg, a
nehezedő életkörülmények tönkreteszik az élet
más tevékenységeit is, pl. a kultúrát, a sportot, az
egészségvédelmet. Ezzel együtt fokozatosan rom-
lanak az emberi kapcsolatok, amely vissza-
csatoló hatást gyakorol a hibás mechanizmust
elindító okra, egyre lehetetlenebbé téve a belőle
való kilábalást. Sajnos ma még számos olyan
ország van a Földön, ahol nem képesek átlátni
ezt az egyszerű folyamatot. Ez az ok-okozati
összefüggés pedig olyan alapvető közgazdasági
szabályon alapul, amelyet a piacgazdálkodásra
vonatkozó tanulmányaik alapján minden
politikusnak és gazdasági szakembernek illene
ismerni. Ezt a folyamatot tehát nem az
univerzális törvények irányítják, az események
264/434
csak a végkifejlet után kerülnek a külső, egyensúlyt helyreállító erők hatáskörébe, a felelősségre
vonás és az újrakezdés ugyanis már a karma törvényei szerint zajlik. A dualizmus törvényét, az
univerzum egyensúlyra, kiegyenlítődésre irányuló törekvését tehát életünk legkisebb
megnyilvánulásában sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel ez a továbbfejlődésünket veszé-
lyeztetné, amely nem marad következmények nélkül.
Az árakon túlmenően az adók meghatározásánál is körültekintően kell eljárni, mert nem az az
állam lesz a leggazdagabb, amely a legnagyobb mértékű adót veti ki a polgáraira. A tőkés országok
már régen rájöttek arra, hogy a magas adók visszafogják a gazdaságot. Tulajdonképpen egy ország
boldogulása szempontjából az adók számszerű mértékének nincs meghatározó szerepe. Az
adóhatárok megállapítását optimumszámítások alapján célszerű végezni. Sok országban tapasztalták
már, hogy minél alacsonyabb a vállalkozásokra kivetett adó százalékos aránya, annál nagyobb az
államkincstár bevétele. Az alacsonyabb adók mozgásba hozzák a gazdaságot, növelik a megtermelt
javak mennyiségét, és nem utolsósorban csökkentik a munkanélküliséget. Az egzisztenciális
problémák megszűnésével az embereknek nem csak a munka-, hanem az életkedvük is növekedik,
amely tovább mobilizálja a társadalmat. Az adókat tehát mindaddig csökkenteni kell, amíg a bevételek
növekednek.
Az sem baj, ha az állam az adókulcsok további csökkentésével mesterségesen alacsony szinten
tartja az adóbevételeit. Ebben az esetben ugyanis a vállalkozók öntevékeny országépítésbe
kezdenek. Az alábbi példák alapján ennek bekövetkezése könnyen belátható. Amennyiben
valakinek sok a pénze, hiába veszi meg magának akár a legdrágább kocsit is, ha nem tudja hol
használni. A pénzéből tehát utat épít a környezetében, később kulturális, oktatási célokra nyújt
támogatást, hogy a gyerekeinek legyen hol tanulni, vagyis olyan feladatokat vállal magára, amelyek
tulajdonképpen az állam kötelességei lennének. Ráadásul ily módon többet ad, mint amennyit az
állam többletadóval elvonhatna tőle, mivel ezt személy szerint ő adja, és ez jogos büszkeséggel tölti
el. Előbb-utóbb azok az újgazdag vállalkozók is erre az útra lépnek, akiknek korábban nem volt
lehetőségük arra, hogy belekóstoljanak a jólétbe. Először még össze-vissza vásárolnak maguknak
mindent, de egy idő után rájönnek arra, hogy ezt is meg lehet unni, és amikor már csömört kapnak a
fogyasztói társadalom örömeitől, elkezdenek gondolkodni, hogy milyen módon költhetnék el
pénzüket hasznosan. Ekkor rendszerint felébred bennük a közösséggel szemben érzett felelősség, és
alapítványok vagy adományok formájában rendszeresen segítik az arra rászorulókat.
Az ember természetes ösztöneit tehát nem elnyomni kell, hanem maximális mértékben ki kell
használni, építeni kell rá, mert csak így lehet egy társadalmat hatékonyan működtetni. A jövő
politikusainak alkalmazkodniuk kell az emberek változó ösztöneihez, és mindig olyan gazdaság-
politikát kell folytatni, amely az adott fejlettségi szinten a legtöbbet képes kihozni belőlük. A
politika van ugyanis az emberért, és nem az ember egy öncélú politikáért. Az ember nem azért
született, hogy elvakult, dogmává merevedett eszméket szolgáljon, hanem a politikának kell
szolgálnia az embert, hogy képes legyen minél magasabb fokon megvalósítani önmagát. Az ilyen
politika nem csak azt teszi lehetővé, hogy a világ természeti kincseit minél több ember élvezhesse,
hanem hozzájárul a társadalmi
feszültségek mérsékléséhez is, mivel a
magántulajdon csökkenti az
állampolgárok egyéni
kiszolgáltatottságát, és biztosítékot
nyújt az állam esetleges túlkapásaival
szemben.
Ennek a politikának a követése
természetesen nem jelenti azt, hogy
bele kell nyugodnunk az emberi
gyarlóságokba, és ne tegyünk semmit
ellenük. Az ember negatív tulajdonsá-
gainak megváltoztatása, az önzés, a
haszonlesés, a kapzsiság, a bosszúállás
265/434
és más primitív ösztönök leküzdésének elősegítése rendkívül fontos feladata minden társadalomnak.
Az embereket azonban nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Ha az állam maximális
mértékben támogatja a kulturális és vallásoktatást, akkor az általános műveltség szintjének
emelkedésével fokozatosan érettebbé, kulturáltabbá válik a társadalom. Mind több negatív tu-
lajdonságától szabadul meg az egyén, és egyre közelebb kerül ahhoz a szinthez, amely a magasabb
rendű embertípusra jellemző. Ekkor már nem alantas ösztönök fogják irányítani az emberiséget,
nem lesz szükség olyan politikára, amely kénytelen az emberek negatív tulajdonságait is pozitív
célok szolgálatába állítani, mert mindenki a közösségi boldogulás útját fogja keresni, és minden
erejével, képességével azon lesz, hogy az univerzális fejlődést elősegítse.
Ma még azonban messze vagyunk ettől. A politikai és a gazdasági élet irányítói jelenleg nem
alkalmazzák ezeket az elveket, még nem tudatosult bennük cselekedeteik mindenre kiható
következménye. Ennek tudható be, hogy a szegénység mind nagyobb méreteket ölt, miközben a
gazdagok egyre gazdagabbá válnak. Sokan nem is sejtik, hogy ez a folyamat ugyanolyan
következményekkel fog járni, mint a korábbi évszázadok társadalmi visszásságai. Mivel a büntetés
mindig a kor szokásainak, elvárásainak megfelelően megy végbe, ez most sajátosan fog alakulni.
Nem lesznek vérengzések, kivégzések, mint az előző társadalmakban, mert ma már a pozíciójukkal
visszaélők sem ölnek meg senkit. Sorsuk az lesz, amit embertársaikkal tesznek. A tömegek
elnyomorítása végső soron az ő elszegényedésüket fogja eredményezni. Kövessük nyomon ezt a
folyamatot egy témába vágó területen.
Furán hangzik, de az egészséges táplálkozást elősegíti a szegénység is. Akinek nem telik húsra,
az szóját eszik; és nem fogyaszt élvezeti cikkeket. Először csak kényszerből teszi ezt, de később,
amikor rájön, hogy ez az életmód milyen kedvező hatást gyakorol az egészségére, már nem is bánja,
hogy így alakultak a dolgok. A széles néptömegeket nyomorba taszító gazdagok nem gondolnak
arra, hogy jelenlegi magatartásukkal „maguk alatt vágják a fát”. Aki egyszer megtapasztalta az
egészséges táplálkozás előnyeit, az soha többé nem fog húst és hústartalmú termékeket enni, nem
fogyaszt alkoholt, nem kezd el újból dohányozni, s nem veszi meg a cukorral, valamint különféle
vegyszerekkel preparált gyári édességeket. Ehelyett önellátásra rendezkedik be, és ezt az életvitelt
akkor is tovább folytatja, ha később lehetősége nyílna a gyári termékek megvásárlására. Minél
nagyobb mértékű tehát egy országban a szegénység, annál nagyobb a valószínűsége a piac tartós
zsugorodásának. Ha valaki kiesik a fogyasztói társadalomból, az többé már nem fog oda visszatérni.
Vagy azért, mert lecsúszik, elzüllik, végleg keresőképtelenné válik; vagy mert nem akar visszatérni.
A szegénység ugyanis megváltoztatja az emberek gondolkodásmódját, értékítéletét is, melynek
következtében nem csak a gyári élelmiszerek, hanem a feleslegesnek ítélt ipari termékek
vásárlásától is tartózkodni fognak.
A folyamat eredményeként rohamosan csökken a potenciális vásárlók köre, melynek
következtében mind több vállalkozás jut csődbe. A gazdag gyárosok, bankárok és egyéb
pénzemberek tehát a jelenlegi magatartásukkal önmagukat teszik tönkre, taszítják nyomorba. Előbb-
utóbb ők is ugyanarra a sorsra jutnak, mint a mostani fogyasztásképtelenségre kényszerített
tömegek. Embertársaik szegénységbe taszításának következménye az lesz, hogy ők is megismerik a
szegénységet. Az ő helyzetük azonban nehezebb lesz, mert őket nem csak a nélkülözés, hanem
vagyonuk elvesztésének tudata is sújtja. Ez olyan lelki teherként fog rájuk telepedni, ami
megakadályozhatja a tudati átalakulásukat, a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásukat, ami
törvényszerűen családi tragédiákhoz fog vezetni. Végső soron ők is ugyanarra a sorsra jutnak, mint
a feudalizmus arisztokratái, jelenlegi magatartásukkal önmagukat likvidálják. Tartós hatalomra,
jólétre csak egy igazságos társadalomban lehet szert tenni. A hatalmukkal visszaélőket, az
élősködőket a karma minden korban kiselejtezi, még akkor is, ha ezzel az érintettek nincsenek
tisztában.
Hawking elméletének alapján könnyen megérthetjük az anyagot összetartó legrejtélyesebb erő, a
kohézió hatásmechanizmusát is. Fizikai ismereteink alapján tudjuk, hogy minél kisebb részecskékre
266/434
bontjuk az anyagot, annál erősebb az alkotóelemei közötti kötőerő. Az atomok világában az atom-
mag olyan erős vonzerőt gyakorol a körülötte keringő elektronokra, hogy az atom csak magfizikai
eszközökkel rombolható szét. Molekulán belül az összetartó erőt a különböző atomok legkülső
elektronhéjának elektronhiánya, illetve elektrontöbblete hozza létre. Ez az úgynevezett kémiai
illetve kristályszerkezeti kötés már nem olyan erős, mint az atomi, de a molekulák megbontása itt is
csak jelentős energiabefektetés útján lehetséges. A molekulákat a kohéziós erő tartja össze. A kohé-
ziós erő nem más, mint az anyagrészecskék – jelen esetben a molekulák – egymásra gyakorolt
vonzóereje, amely az anyag negatív energiakisugárzásának a következménye. A kohéziós erő már
olyan gyenge, hogy az egyes molekulákat mechanikus úton is el lehet választani egymástól. Ha
azonban egy anyag molekuláit egyesíteni akarjuk, vagyis egybefüggő formában növelni akarjuk az
anyag tömegét, akkor a molekulákat szoros érintkezésbe kell hoznunk egymással. Gázok és
folyadékok esetén ez nem jelent problémát, szilárd anyagoknál azonban ez csak úgy oldható meg,
ha az egyesíteni kívánt anyagrészecskéket előzőleg megolvasztjuk, vagy az egyes molekulákat nagy
nyomáson egymáshoz préseljük.
Az anyag molekuláinak összetartó ereje tehát az egynemű energiakisugárzás következménye. Az
előző fejezetekben már láttuk azt is, hogy a pozitív energiakisugárzás taszítólag hat az anyagra. A
szubatomi energiasugárzás azonban kellő koncentrációban nem csak arra képes, hogy eltaszítsa
magától az anyagot, hanem arra is, hogy az anyagot besugározva csökkentse, semlegesítse a
molekulák közötti összetartó erőt. A pozitív energiasugárzásnak ezt a tulajdonságát használják ki a
Fülöp-szigeteki healerek is, amikor a testünket felépítő molekulák közötti összetartó erőt
semlegesítve az ujjaikból kiáramló energiával szétnyitják a bőrt, és kés nélkül elválasztják
egymástól az egészséges és beteg szöveteket.
Ennél a fajta operációnál sokak számára érthetetlennek tűnik az is, hogy a szétnyitott testrészek
hogyan képesek varratmentesen összezáródni. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a seb
két szélén, a szétnyitott és az egybefüggő szövetek határán álló molekulák átmeneti állapotban
vannak. Ezekre a molekulákra már nem hat olyan erős energiasugárzás, amely teljes mértékben
semlegesítené a közöttük ható kohéziós erőt, így az energiabesugárzás megszüntetése, vagyis az
operáció befejezése után a határhelyzetben lévő molekulák ismét szorosan egymáshoz tapadnak. Ez
a szoros kötődés viszont azzal a következménnyel jár, hogy a mellettük lévő szomszédos molekulák
is olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy közöttük is érvényesülni tud a kohéziós összehúzó erő. A
kohéziós kötést helyreállító folyamat azután láncreakciószerűen végighalad a szétnyitott testfelület
teljes hosszában úgy, hogy mindkét irányból egyre szűkül a seb, míg végül minden nyom nélkül
cipzárszerűen bezáródik.
Ennek a típusú műtétnek a másik érdekessége az, hogy varratmentes összeforradás akkor is
létrehozható, ha a healerek az egyes testrészek szöveteit teljes keresztmetszetben elválasztják
egymástól. Tudjuk, hogy szilárd anyagok esetén két egymáshoz illesztett test normál körülmények
között nem képes „egybeforrni”, mert a felületi egyenetlenségek megakadályozzák, hogy az
egymással szemben fekvő molekulák olyan közel kerüljenek egymáshoz, amely lehetővé tenné a
kohéziós kötést. A pozitív energiabesugárzás azonban csökkenti az összeillesztendő szövetdarabok
közötti kohéziós erőt, és ezzel az anyagegyesítés felületi egyenetlenségből eredő gátja
megszüntethető. A Yang jellegű szubatomi energiabesugárzás hatására a tésztaszerűen egymásba
gyúrt szövetek összeforrnak. Az energiabesugárzás megszüntetése után az egymással érintkező
molekulák közötti kohéziós kötés stabilizálódik, ami a továbbiakban biztosítja az összeillesztett
szövetek hegképződés nélküli folytonosságát. Aki részletekbe menően is tájékozódni szeretne erről
a fajta műtétről, olvassa el Shirley MacLaine: Benső útjaimon című könyvét. Nagy értéke ennek a
személyes tapasztalatokon alapuló műnek, hogy minden elfogultságtól mentesen, hitelesen számol
be az eseményekről.
A földönkívüliek is alkalmazzák ezt a technikát. Agyműtétek esetén egy Yang jellegű
energiakéssel körbevágják a koponyát, majd leemelik a fejtetőt. Így az agy bármely része könnyen
hozzáférhetővé válik. Ezután a szubatomi manipulátorral kivágják az agydaganatot, vagy agyvérzés
esetén elgőzölögtetik a sérült eret, majd visszahelyezik a koponyatetőt. Végül a Yang jellegű
energiakeltővel körös-körül besugározzák az érintkezési felületeket, ahol a lecsökkent kohéziós erő
267/434
lehetővé teszi az elválasztott molekulák szoros érintkezését, ami nyom nélkül összeforrasztja a
szöveteket. Ennél a max. fél órás műtétnél még a hajat sem kell leborotválni. Elég kétfelé fésülni, és
az ideiglenes választék, valamint a homlok körül elvégezhető a koponyaszétválasztás. Utókezelésre,
kórházi ápolásra itt sincs szükség. A többi pszí-sebészeti beavatkozáshoz hasonlóan a beteg az
operáció után ebben az esetben is hazamehet.
A hírek szerint a sebhelymentes operációk széleskörű elterjedésére már nem is kell olyan sokáig
várnunk. A hivatásos orvosok idegenkednek ugyan a pszichotronikai módszerek alkalmazásától,
ennek ellenére már megtették az első lépést a varratnélküli sebgyógyulás irányába. Ennek alapjául
egy magyar találmány szolgál. Dr. Juhász Zsuzsanna, a Kun utcai kórház sebészének eljárása
szerint két szilikonba ágyazott szupermágnest ragasztanak fel a megnyitandó testfelületre, és
közöttük metszik fel a bőrt. A műtét elvégzése után a felső bőrréteget nem varrják össze, hanem a
rendkívül erős mágnesrudakat egymáshoz illesztik, amelyek a kohéziós erőt lecsökkentve elősegítik
a bőr molekuláinak szoros illeszkedését. Az eredmény: a seb gyorsabban gyógyul, elmarad a
fájdalmas varratkiszedés, és ennek nyomaival sem kell számolnunk. A szikével megsértett sejtek
azonban itt is csak varratképződéssel tudnak gyógyulni úgy, hogy ebben az esetben kismértékű
sebhellyel még számolnunk kell. A módszer sikeres alkalmazásának alapvető feltétele, hogy a
mágneseknek ne az északi, hanem a déli, vagyis a Yang jellegű szubatomi energiarészecskéket
kibocsátó pólusával sugározzuk be a sebfelületet, különben a kohéziós erő csökkenése nem jön
létre. Ügyelni kell arra is, hogy a mágnesek ne kerüljenek akupunktúrás pont fölé, mert tartós és
intenzív stimuláló hatásuk komoly egészségkárosodást okozhat.
Mellesleg a kohéziós erő semlegesítésének lehetősége a sebészeti eljárásokon kívül a fogászati
beavatkozásokat is leegyszerűsíti. Ennek legmeggyőzőbb bizonyítéka, hogy a Fülöp-szigeteki
healerek fogó nélkül húznak fogat úgy, hogy az ujjaikból kiáramló energiával felpuhítják a
fogágyat. Ezután a fájdalom és a vérzés legcsekélyebb jele nélkül, puszta kézzel emelik ki az
elszuvasodott fogat. Érdekességként megemlíthető még, hogy a Fülöp-szigeteki gyógyítók ezt a
különleges képességüket nem tanulják, hanem velük születik. Azt tartják róluk, hogy ők a
lemuriaiak leszármazottai, akik napjainkban is képesek arra, amire több tízezer évvel ezelőtt élt
őseik. Valami lehet ebben a dologban, mivel a Luzon-szigeti törzs körében ma is sok gyerek
születik azzal a különös képességgel, hogy az ujjaik alatt szétnyílik a megérintett emberek bőre. A
Földön kívüli civilizációk ennél is többre képesek. Nem egy bizonyítható esetről tudunk, hogy
felnőtt emberek fogínyét koncentrált energiával besugározták, melynek hatására a kihúzott fogak
helyén újak nőttek.

Az ellentétes előjelű kisugárzások speciális megnyilvánulási formáját figyelhetjük meg az
akupresszúránál. Mint az I. fejezetben láttuk, ennél a gyógyítási módnál a Yin jellegű meridiánokat
Yang-os, míg a Yang jellegű meridiánokat Yin-es ujjal kell kezelni. Ez első hallásra kissé
meglepően hangzik, mivel az akupresszúrás szakkönyvek a legtöbb esetben olyan formában említik
ezt a fajta kezelést, hogy ujjainkkal „energiát adunk be” a meridiánokba. Márpedig, ha egy Yang
jellegű meridián üres, akkor a logika szabályai szerint Yang energiát kellene beadni, vagyis a
normális az lenne, ha Yang-os ujjal végeznénk a kezelést. A hatásmechanizmus alapján azonban azt
a következtetést lehet levonni, hogy az elektrostimulációhoz, a lézerakupunktúrához, vagy az ultra-
hangos akupunktúrához hasonlóan az akupresszúránál sem történik energiabeadás, hanem a
töltéskiegyenlítődés stimulálás útján megy végbe. Az akupresszúra tehát nem tölti, hanem csak
ingerli az energiapályáinkat, vagyis érintés útján szabályozza a meridiánokon áthaladó energia
sebességét és mennyiségét. Amennyiben a Yang-os ujjunkkal Yang, a Yin-es ujjunkkal pedig Yin
jellegű meridiánjainkat kezelnénk, akkor a kölcsönös vonzás következtében nem energiakiegyen-
lítődés, hanem energiaelvonás jönne létre, mert ha a meridiánban túl kevés az energia, akkor a
kívülről rákapcsolt energiaforrás még azt a keveset is elszívja ami benne van. Ha viszont túl sok,
akkor a telített energiapálya az erős vonzás következtében még több energiát szív magába az azonos
jellegű ujjból, így még jobban feltöltődne. Akupresszúrás kezelésnél tehát a meridiánok

268/434
energiaszintjének egyensúlyát csak stimulálás, jelen esetben töltéstaszítás útján lehet biztonságosan,
és mellesleg a legcélszerűbb módon helyreállítani.
Akupresszúrás kezelés mágnesrúddal is végezhető, mert a permanens mágnesek elektronokban
feldúsult vége nem más, mint egy koncentrált Yin energiaforrás, míg az ellenkező vége Yang
energiával telített. Ha a mágnesrúd Yin energiát kibocsátó végével Yang jellegű, míg a Yang
energiában dús végével Yin jellegű meridiánt kezelünk, akkor ezzel a módszerrel ugyanazt a hatást
érjük el, mint akupresszúrás kezeléssel. Azt, hogy egy mágnesrúd melyik vége az elektronokban
dús Yin jellegű, és melyik az elektronhiányos Yang jellegű, egy iránytűvel dönthetjük el. (Az
iránytű északi, feketére festett pólusát a mágnesrúd Yin energiát kibocsátó vége magához vonzza.
Vigyázat, túl közel ne vigyük a mágnest, mert átpolarizáljuk vele az iránytűt!) Az összecserélés
elkerülése érdekében a mágnesrúd Yin jellegű végének oldalpalástjára fessünk egy fekete, a Yang
energiában dús végére pedig egy fehér színű gyűrűt. Ezt követően már csak azt kell megjegyezni,
hogy stimulálás esetén a rúd fehér színű vége a Yin jellegű, fekete színű vége pedig a Yang jellegű
meridiánok kezelésére szolgál.
ALNICO alapanyagú rúdmágnest alkalmazva rendkívül egyszerűvé és bárki számára
alkalmazhatóvá válik az akupunktúrás kezelés. Egy ilyen oldalán leszigetelt olcsó mágnesrúd
ugyanis könnyen beszerezhető, és mindenki számára lehetővé teszi, hogy önmagát kezelje. Ez az
egyszerű eszköz áramot nem fogyaszt, kis helyen elfér, és ha az illető betartja a színkódra
vonatkozó szabályt, akkor folyamatosan egyensúlyban tudja tartani meridiánjai energiaszintjét. A
meridiánpontok szimmetrikus kezelhetősége, azaz a kezelési idő lerövidítése érdekében egyszerre 2
db, a II. fejezetben vázolt méretű mágnesrudat célszerű beszerezni. (A magyar mágnesgyártók
közül legismertebb az Euromagnet Kft. Ferrit, Alnico, Neodímium és Szamárium mágnesek
előállításával egyaránt foglalkoznak. Címük: 1102. Budapest, Szent László tér 20. (volt Remix
épület). Tel/Fax: 260 0799 és 257 7119. Mobil: 06-20-569 7180. Honlap:
http://www.euromagnet.hu Speciális igények kielégítésére Bors László villamosmérnökhöz is
fordulhatunk. Címe: 1107. Budapest, Fertő u. 14. Tel: 262 6828, Fax: 295 2191. Mobil: 06-30-961
2103. E-mail cím: bors@fotexnet.hu )
Kobalt-szamárium alapanyagú szupermágneseket alkalmazva a hatás tovább fokozható. Ezt a
fajta mágnest azonban csak az akupunktúrában kellő jártassággal rendelkező szakemberek
alkalmazhatják, mivel a szupermágnesek térereje olyan erős, hogy használatuk megfelelő szak-
ismeret hiányában tragikus következményekkel járhat. Egyébként az amerikai Ovonic-Synthet Mat.
Co. kifejlesztett egy mágnesanyagot, amelynek a térereje tízszeresen felülmúlja a Kobalt-
szamárium, illetve a Vas-neodímium-bór mágnesek erősségét is. Ráadásul ennek a nagy jövő előtt
álló mágnesanyagnak az előállítási technológiája is igen gazdaságos.
Az előbbiekben kiderült, hogy akupresszúrával nem lehet a telített meridiánok energiaszintjét
csökkenteni, mert – önmagunk kezelésekor azonos jellegű ujjak használata esetén – az
energiahiányos meridiánból elvonódik, telített meridiánok esetén pedig fokozódik a töltésszint.
Mágnesek alkalmazása esetén azonban módosul a helyzet, mivel egy erős permanens mágnes a
nagy térerőkülönbség következtében már képes arra, hogy a telített meridiánokból energiát vonjon
ki, azaz a tűs kezelésekhez hasonlóan csökkentse a meridián energiaszintjét. Ebben az esetben a
Yang meridiánokat a mágnes Yang jellegű, azaz a fehér színnel jelölt pólusával, a Yin meridiánokat
pedig a fekete színű, azaz Yin jellegű pólusával kell kezelni. Az egynemű töltések közötti
vonzóhatás természetesen energiahiányos meridiánok esetén is érvényesül, ezért a töltéselvonó
módszer alkalmazásakor fokozott gonddal járjunk el. A nagy térerejű ALNICO valamint a
szupermágnesek akupunktúrás célra való gyártásával megoldható lesz majd a befogadó és a
kormányzó vezetékekbe stimuláció útján bevitt káros energia utólagos kivonása is. A nagyon
lemerült vagy erősen telítődött akupunktúrás pontok kezelésére célszerű beszerezni néhány darab
kb. 1 mm vastag mágnestárcsát is. Amennyiben nem tudunk szövetbarát ragasztóhoz hozzájutni,
akkor ragtapasszal rögzítsük őket a bőrfelületre. Ezeknek a tárcsáknak a mágneses erővo-
nalsűrűsége a hosszú kezelési idő miatt nem lehet nagyobb 0,05 T-nál (500 Gaussnál).
A magnetopresszúrás kezelés nagy előnye, hogy ezzel a módszerrel ellentétes irányba is lehet
befolyásolni a meridiánok állapotát. Ha pl. nem találjuk valamelyik energiapályánk tonizáló pontját,
269/434
akkor a meridián töltöttségi szintjét oly módon is növelhetjük, hogy a szedáló pontból energiát
vonunk el. Természetesen ez fordítva is igaz. Ha a tonizáló pontot energiaelvétellel kezeljük, akkor
ez a meridiánra szedáló hatást gyakorol. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy ezeknek a
pontoknak csak az energiaszabályozó szerepe cserélhető fel, az egyes betegségekre gyakorolt hatása
nem. A tonizáló pont mellett feltüntetett betegségek nem enyhülnek azáltal, hogy a szedáló pontot
ellenkező módon kezeljük. Ebben az esetben a szedáló pont mellett felsorolt betegségek tünetei
fognak változni aszerint, hogy milyen a meridián telítettségi szintje. Ha tehát a kezelt meridián
energiahiányos, akkor a szedáló pontból elvont energia nem csupán az energiapálya töltöttségi
szintjét fogja előnyösen befolyásolni, hanem az ehhez a ponthoz tartozó betegségeket is.
A nagy térerejű-, de különösen a szupermágnesek alkalmazásakor legyünk tekintettel arra, hogy a
mágnes nem kizárólag a beteg meridiánjába, hanem az ellenkező végén keresztül a kezelést végző
személy kezébe is sugározhat energiát, ezért az energiazavarok elkerülése érdekében mindig a
mágnesrúd középső, semleges tartományát fogjuk meg.
Szupermágnesek esetén ez nem okoz gondot, mert ezek olyan drágák, hogy nem lehet, és nem is
érdemes hosszú rúdként alkalmazni. Tökéletesen megfelel 2 db 7 mm átmérőjű és 2 mm vastag
lapka is belőlük. Ezeket ragasszuk egy 10-12 cm hosszú műanyag rúd két végéhez. Az eredmény
ugyanaz, mintha mágnesrudat használnánk, és nem kell számolnunk szórt mágneses térrel. Mivel
most a mágneslapkák túloldali mágneses sugárzása nem hasznosul, külön is választhatjuk a Yin és a
Yang jellegű rudakat. Ez esetben 2 db 6-8 cm hosszú műanyag rúd végéhez ragasszuk a
mágneslapkákat. Így kényelmesebbé és biztonságosabbá válik a magnetopresszúrás gyógymód
alkalmazása. Hagyományos mágneseknél nem érdemes mágneslapkás szerelést alkalmazni, mert a
két műanyag rúd vagy tok előállítási költsége meghaladja a mágnesrúd beszerzési árát.
A töltéselvonásos módszert egyébként eredményesen alkalmazhatják olyan healerek is, akiknek
ujjaiból erős energiasugárzás áramlik ki. Ily módon azonban csak másokat képesek kezelni,
önmaguk kezelésénél a töltéselvonás ugyanúgy nem jön létre, mint ahogy egy átlagember sem
képes akupresszúrás úton a saját telített meridiánjaiból energiát elvonni. (Ha ez nem így lenne,
akkor lépten-nyomon megbetegítenék magukat bőrük meridiánpontjainak véletlenszerű
megérintésekor.) Nagyon hasznos szabály még, hogy, akár természetes úton gerjesztett energiával,
akár mágnessel gyógyítunk, az energiaegyensúly helyreállításának ezt a módját csak végszükség,
vagyis heveny betegségek fellépésekor alkalmazzuk.
Energiaelvonás esetén meggyógyul ugyan a beteg, de csökkenni fog a bioenergia-szintje, ami
azzal a hátránnyal jár, hogy a betegség később visszatérhet. Az energiahiányos meridiánok
feltöltése útján történő gyógyítás viszont a beteg megnövekedett vitalitása következtében a
legtöbbször végleges javulást eredményez. Az önmagukat kezelők ügyeljenek arra is, hogy
amennyiben a mágnesrudat magukkal viszik, ne rakják hitelkártya, telefonkártya vagy
mágneslemez, újraírható kompaktlemez, illetve hang- és videokazetta közelébe, mivel az általa
keltett erős mágneses tér letörölheti vagy megrongálhatja a rajtuk tárolt információt. Ha a mágnes
karóra közelébe került, vigyük el óráshoz, ahol demagnetizálják.
Közbevetőleg megjegyezve ez az eszköz arra is alkalmas, hogy végleg eloszlasson minden
kétséget az akupunktúra hatásosságával kapcsolatban. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint két
mágnesrúdra, melyekből az egyiket le kell mágnesezni. (Ez bármelyik órásnál elvégezhető az erre a
célra szolgáló váltakozó áramú tekerccsel.) Ezt követően akár magunk is meggyőződhetünk arról,
hogy melyik fémrúd vált ki a szervezetünkben pozitív, illetve negatív hatást. A tudományosan
végzett kettős vakteszt pedig az elfogultságtól mentes szakembereket is képes lesz meggyőzni a
meridiánok létezéséről. Ennek lebonyolítása rendkívül egyszerű, mivel sem ránézésre, sem
tapintásra nem tudja megállapítani még maga az alkalmazó orvos sem, hogy milyen acélrúddal
dolgozik. Ezek után a kötözködők már csak azzal hozakodhatnak elő, hogy a szervezetre gyakorolt
változást az acélrúd mágneses kisugárzása okozza. Ez az állítás oly módon cáfolható meg, hogy a
vakteszt során a kezelést 1-2 centiméterrel az akupunktúrás pontok mellett végezzük.
A nagy térerejű permanens mágnesek energiaregenerálási célra való alkalmazása valószínűleg
radikális változásokat fog okozni az egészségügyi ellátás terén, mert ezzel a módszerrel a legtöbb
ember képes lesz arra, hogy teljes mértékben karbantartsa és uralja szervezete energiaegyensúlyát,
270/434
és ezáltal megőrizze, illetve visszaszerezze egészségét. Ezentúl nem kell költséges akupunktúrás
kezelésekre járni, megszűnik a tűk esetleges gondatlan kezeléséből eredő fertőzésveszély, és miután
nem hatolunk be a testbe, így elmélyült anatómiai ismeretekre sincs szükség a kezelések során.
Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy a mágnesrúddal végzett magnetopresszúrás kezelés
dokumentálása során az egyes akupunktúrás pontok mellett indexben tüntessük fel azt is, hogy a
kezelés energiabeadás, vagy energiaelvonás formájában történt. Mivel ez az eljárás a legcsekélyebb
fájdalommal sem jár, előnyösen alkalmazható gyermekeknél is. Ezzel a módszerrel még a laikusok
sem tehetnek kárt magukban, mivel a mágnesrúd megfordításával a tévesen bevitt energia utólag
könnyen kivonható, a kivont energia pedig pótolható.
Kicsit komlikáltabb a helyzet, ha a téves kezelés hatása késleltetve jelentkezik. Pl. rekedtség
esetén feltöltjük az egyik tüdőmeridiánunkat, de ezt a problémát nem ennek az energiapályának a
zavara okozta, ezért a rekedtségünk nem múlik el. Könnyen előfordulhat azonban, hogy a kezelt
oldalon a túltöltött tüdőmeridián másnapra vállfájdalmat okoz. Ez esetben a bevitt energia
kivonásával, illetve célzottan a Lu2 akupunktúrás pont energiaszintjének csökkentésével a panasz
megszűnik ugyan, de a fájdalom szintén nem fog másnapnál előbb enyhülni; és még néhány nap
eltelhet, amíg végleg elmúlik. A gyulladási folyamatok megszűnése ugyanis a természetéből
eredően nem megy egyik percről a másikra. Erre tehát számítsunk. A tévesen bevitt energia
kivonásával a baj elhárítható, de a regenerálódás több napig is elhúzódhat. (Más úton azonban
gyorsítható a gyógyulás folyamata. Ez esetben pl. gyógynövénykivonatos borogatással vagy
reumakenőcs alkalmazásával rendszerint másnapra elmúlik a panasz.)
Komplikációk tehát ennél az eljárásnál is felléphetnek. Ennek ellenére nincs okunk az
elkeseredésre, mivel a magnetopresszúrával okozott baj még mindig könnyebben elhárítható, mint a
hagyományos gyógyítással elkövetett orvosi műhiba. Egy téves diagnózis alapján alkalmazott rossz
gyógyszer ugyanis beépül a megtámadott szövetekbe, ahonnan jóval nehezebben távolítható el,
mint a helytelenül bevitt energia; és ez a megbetegített szerv életfunkcióinak fokozatos megszűnését
eredményezheti. A magnetopresszúra tehát nem csak olcsóbb, hanem jóval biztonságosabb is, mint
a vegyszerekkel történő gyógyítás, mert esetleges helytelen alkalmazása esetén nem okoz mérgezést
a szervezetben. Most már csak egyetlen gond van, hogy még nem találták fel azt a készüléket,
amely pl. egy színes tévé videó bemenetére csatlakoztatva bárki számára láthatóvá tenné
meridiánjaink töltöttségi szintjét; vagy azt a szemüveget, amelyen át közvetlenül beleláthatnánk a
testünkbe. Így az apró kis csakraként megnyilvánuló kezelési pontok megtalálása ma még kizárólag
bőrellenállás-mérés útján lehetséges. Mellesleg az akupunktúrás pontok felett a bőrfelület
széndioxid-kibocsátása is nagyobb, de ennek érzékelése még a villamosellenállás-mérésnél is
körülményesebb.

Az univerzum kialakulásának van egy rejtélyes és nehezen megközelíthető kísérőjelensége is, az
idő. Sokan külön dimenziónak tekintik az időt, és úgy vélik, hogy az univerzum egészének szerves
összetevője. Ez azonban nem így van, az idő létezése ugyanis csak a világmindenség egy
meghatározott részére jellemző, az univerzum ettől elhatárolható régiójában, az abszolút világban
az idő ismeretlen fogalom. Az idő tulajdonképpen az anyagi folyamatok lezajlásának visszatük-
röződése egy kényszerűen létrejött dimenzióban. Ennélfogva idő csak ott létezik, ahol anyag van. A
valóságban az idő nem különálló dimenzió, hanem az anyagi világ következménye; az anyag
mozgásának, változásának kényszerű velejárója.
Az anyagi világban lezajló események egymástól való leszármazottságát, egymás utáni
sorrendjét hívjuk időnek. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az anyagi világ történései, az egyes
fázisok elkülöníthetősége az eseményeket belekényszerítik egy látszólagos dimenzióba, amit időnek
nevezünk. Az anyag konkrét mozgásjelenségei és a sorrendiséget kifejező idő csak gondolatban
különülnek el egymástól, a valóságban elválaszthatatlan egységet képeznek. Az idő tehát az anyagi
világ eseményeinek csak formai oldala, nem a lényege. Az időt a térben végbemenő mozgással
mérjük. Minél nagyobb tömegű egy anyaghalmaz, annál több, annál időigényesebb folyamatok
játszódnak le az erőterében. Az események szaporodása azonban nem a mozgások felgyorsulása,
271/434
hanem az élet ritmusának növekedése által megy végbe. Másképpen fogalmazva az idő
gyorsulásával egyre több esemény mehet végbe a szóban forgó objektumon. Egy kisebb bolygón
élő megfigyelő szemszögéből nézve, ha a másik bolygón egy nagyságrenddel gyorsul az idő, akkor
ott egységnyi időtartam alatt tízszer annyi esemény történik. A tízszer annyi eseményhez azonban
tízszer annyi idő kötődik, ami azt jelenti, hogy az ott élők tízszer gyorsabban öregszenek a
megfigyelőhöz képest. Ez a tágulási folyamat, az események lezajlásának idődimenzióba való
belekényszerítése minden valószínűség szerint a gravitációs kisugárzásnak tudható be. Ha az okát
tekintjük, akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy az idő nem más, mint az anyag negatív
energiakisugárzásának kényszerű kísérő jelensége, amely az anyag erőterében lejátszódó
folyamatok egymásutániságára utal.
Alapvetően más a helyzet azonban az abszolút világban. Ebben a régióban az események
lezajlásához, az egyes fázisok egymásutániságához nem képes kötődni az idő. A szubatomi
energiarészecske olyan kicsi, hogy gyakorlatilag nincs, vagy legalábbis nem számottevő a tömege,
így tömegvonzás sincs az egyes energiakvantumok között. Tömegvonzás, vagyis gravitációs
kisugárzás hiányában pedig nem lép fel eseménygyorsulás sem, vagyis itt nem jut szerephez az
időtényező. A szubatomi energia világában tehát ismeretlen fogalom az idő. Az energia
összesűrűsödése, anyaggá válása esetén azonban már egyre nagyobb lesz az objektum negatív
energiakisugárzása, ami élénkítőleg hat a rajta, illetve a körülötte lejátszódó eseményekre. Nem az
események sebessége gyorsul fel, hanem azok menete. Az idő tehát a tömegtől függ. Minél
nagyobb tömegű egy test, annál több időt igényelnek az erőterében végbemenő események. Ennek
alapján nem zárható ki, hogy a Földnél két és félszer nagyobb tömegvonzású Jupiter bolygón
intenzívebben érvényesül az idő, gyorsabban járnak az órák. Ez a valóságban úgy nyilvánul meg,
hogy 1 földi nap alatt ott több mindent lehet elvégezni, mint nálunk.
Egyébként a földönkívüliek jóvoltából egy alkalommal már mi is megtapasztalhattuk ezt a
sajátos jelenséget. Az eset Chilében történt 1977. április 25-én. Egy nyolctagú katonai járőr fényes
objektumot látott leereszkedni a talajra. Ahogy megközelítették egyértelművé vált, hogy a kissé
ovális szerkezet nem földi eredetű. Ekkor a parancsnok előre ment, majd hirtelen eltűnt a jármű
által keltett fényburokban. Kb. 15 perc múlva került elő. A sor végén állt több napos szakállal,
holott aznap reggel borotválkozott. A karórájába épített naptár április 30-át mutatott. Teljesen meg
volt zavarodva, csak arra emlékezett, hogy a fényburokba érve elálmosodott. Ezért utólag már nem
állapítható meg, hogy elrepültek-e vele egy nagyobb bolygóra, vagy itt a Földön idézték elő az
időtágulást a gravitációs kisugárzás mesterséges megnövelésével.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az idő egy olyan faktor, amely a tömegvonzás következtében lép
fel az anyagi világban, és tulajdonképpen nem más, mint egy objektum gravitációs erőterében
lejátszódó események ritmusának fokmérője. Az anyagi világgal ellentétben az abszolút világot a
tér sem kényszeríti korlátok közé. Mint tudjuk, köznapi értelemben a tér egy fizikailag
körülhatárolható háromdimenziós űr, vagy gáz halmazállapotú közeg. A mi fogalmaink szerint
határokat azonban csak anyag képezhet, a szubatomi részecskék számára viszont az anyag
akadálytalanul átjárható. Az abszolút világ tehát egy tér és idő nélküli korlátlan tartomány, míg az
anyagi világ lehetőségeit mind a tér, mind pedig az idő áthághatatlan korlátok közé szorítja.
Einstein megállapítása szerint az idő ugyanúgy relatív, mint a mozgás. Ahogy nem létezik
abszolút vonatkoztatási rendszer, amelyhez viszonyítva a mozgás mérhető, úgy nem létezik
abszolút idő sem. Az idő függ az anyaghalmaz tömegétől, így az anyagi világban az univerzum
minden egyes pontján más és más az idő. Az idő azonban nem csupán az egyes égitestek közötti
viszonylatban térhet el, hanem ugyanazon az égitesten is létezhet a normálistól eltérő idő, mert
mozgásban levő anyaghalmaz esetén az idő múlásának mértéke a gravitációs kisugárzás
intenzitásán kívül, annak sebességétől is függ. Ezt a tényt Einstein híres relativitáselmélete tárta fel,
amely az időeltolódást, az idők különbözőségét a sebesség függvényében vizsgálta. Einstein
megállapítása szerint az anyagi részecskék sebességének növekedésével ezeknek a részecskéknek
az órája lassabban jár. Minél nagyobb tehát az anyaghalmaz sebessége, annál kevésbé múlik rajta az
idő.

272/434
Ez azonban nem így van, mert a sebesség növekedésével természetes alapú exponenciális
függvény szerint nő az anyagi részecskék tömege. A nagyobb tömeg pedig, mint tudjuk, nagyobb
energiakisugárzással jár. Az intenzívebb negatív energiakisugárzás viszont gyorsítja a nagy sebes-
séggel haladó anyagi részecske erőterében lezajló folyamatokat, így meghosszabbodik, rajta az idő
is. Jelentős időeltolódás csak igen nagy, a fényt megközelítő sebesség esetén lép fel. Az Einstein
által sugallt téves okfejtés alapján sokan arra a következtetésre jutottak, hogy felfedeztük az örök
élet titkát. Csak be kell ülnünk egy minden kényelemmel ellátott űrhajóba, amely közel
fénysebességgel száguld a világűrben, és soha nem fogunk meghalni. Ez a következtetés azonban
nem felel meg a valóságnak, mivel minél nagyobb a tömeg, annál több idő kell a rajta lejátszódó
folyamatok végbemeneteléhez. A közel fénysebességgel száguldó űrhajón tehát nem rövidülni fog
az idő, hanem meghosszabbodik, vagyis éppen ellenkező hatást gyakorol ránk, mint amit reméltünk.
Az idő lelassulása csak akkor következne be, ha az űrhajó a különféle égitestektől távol, egyhelyben
állna, vagy nem túl nagy sebességgel haladna az űrben. Mesterséges gravitációval ellátott UFO-kon
azonban ez a jelenség nem lép fel. Az idő lelassulását csak a mi kezdetleges űrhajóinkon
tapasztalhatnánk meg, feltéve, ha az asztronauták több évtizeden át kibírnák a súlytalanság
állapotát.
Ha azt akarjuk, hogy az általunk érzékelt idő lassabban teljen, akkor egy kis tömegű égitestre
kell költöznünk, mert ezen az alacsony tömegvonzás miatt lerövidül az idő, vagyis az események
zajlásához jóval kevesebb idő kötődik. Sokra azonban nem megyünk ezzel, mert ha annyi mindent
szeretnénk elvégezni itt, mint amennyit a tízszer nagyobb tömegű Földön, ehhez tízszer annyi időre
van szükség. Amennyiben beérjük annyi eseménnyel, ami az itt rendelkezésünkre álló időbe
belefér, akkor számunkra valóban lerövidül az idő. A célunkat azonban így sem érjük el, mivel csak
a Földön maradt családtagjainkhoz képest, relatíve élnénk tovább, önmagunkhoz képest az életünk
nem hosszabbodna meg. Testünk és tudatunk ugyanis továbbra is normális tempóban öregedne,
mert a múló idő relatív eltolódásával egyidejűleg nem tolódik el a biológiai óránk. A kis tömegű
objektumokon tehát csak a földi megfigyelő szempontjából élnénk tovább, mivel az életidőnk
mindig, mindenütt ugyanannyi. Az időtágulás (tudományos nevén az idődilatáció) csak azzal a
következménnyel járna, hogy ha közben meggondolnánk magunkat és visszatérnénk a Földre, akkor
egy egészen más korba kerülnénk, mivel korábbi életterünkben hozzánk képest relatíve gyorsabban
múlt az idő, és lehet, hogy amikor visszatérünk, már egyetlen hozzátartozónkat sem találjuk az élők
sorában.
Az idő befolyásolhatóságára jellemző, hogy nem csak növelni lehet relatív tömegnöveléssel,
hanem ugyanazon a rendszeren belül le is rövidíthető a múlása. Ennek módja, hogy pozitív
szubatomi energiasugárzással semlegesíteni kell az égitest gravitációs kisugárzását, vagyis relatíve
csökkenteni kell a tömegét. Ez a jelenség már nálunk is előfordult. A szakirodalom beszámolt róla,
hogy egy UFO-baleset során az egyik szemtanú bemászott a jármű belsejébe körülnézni. Amikor
kijött a társai rátámadtak:
– Hol voltál ilyen sokáig?
– Mi az hogy sokáig, hiszen csak 10 percig voltam bent.
– Na ne szórakozz velünk, már két órája várunk rád.
Kiderült, hogy az UFO belső terében uralkodó intenzív pozitív energiasugárzás semlegesítette a
külső gravitációs erőt, ami relatív időcsökkenést hozott létre. Nem lehet szó érzékcsalódásról sem,
mert a felderítést végző személy órája is csak 10 perccel mutatott többet.
Összegzésként megállapítható, hogy az idő nem a mozgás sebességére, hanem az
élettartamunkba sűríthető események lezajlásának ütemére gyakorol hatást. Egy kívülálló
szemszögéből nézve minél nagyobb egy égitest, annál intenzívebben zajlik rajta az élet. Az
előzőekben használt „gyorsulás, lassulás” fogalmakra csak azért volt szükség, hogy megértsük
ennek a folyamatnak a végbemenetelét. A lényeget azonban az időtágulás fogalma fejezi ki
legtalálóbban. A gravitációs kisugárzás növekedésével az idő mind jobban kitágul, csökkenésével
pedig zsugorodik, fokozatosan elveszti jelentőségét. Az időtágulás tulajdonképpen azt fejezi ki,
hogy az univerzum egy adott térségben egy adott feladat elvégzésére relatíve mennyi időt kell
fordítani más térségekhez képest. Bárhol vagyunk is az univerzumban egy meghatározott mennyi-
273/434
ségű teendő elvégzéséhez életünknek ugyanannyiad részét kell fordítanunk, függetlenül attól, hogy
más térségekben eközben milyen szaporán halad az idő. Ebből az következik, hogy az idő
tulajdonképpen semmi szerepet sem játszik az életünkben. Jelentősége csupán fizikai értelemben
van. Megmutatja, hogy az univerzum különböző pontjain egymáshoz képest milyen intenzitással
folynak az események. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az idő nem más, mint a változás mértéke.
Csupán látszólagos fogalom, de számunkra valós jelenségként nyilvánul meg.
Ez az elmélet ésszerűnek és következetesnek tűnik, mégis előfordulhat, hogy korrigálásra szorul.
Ennek oka, hogy a relatív tömegnövekedéssel együtt nem biztos, hogy nő az anyaghalmaz
tömegvonzása. Kétségtelen, hogy az éteri részecskékkel történő, fokozott ütközés olyan hatást vált
ki a molekulaszerkezetbe tömörült anyagban, mintha megnövekedett volna a tömege, de miután az
atomok száma nem változott, ezért feltehetően nem fokozódik a gravitációs kisugárzása sem. Emiatt
nem tágul ki a felületén az idő, sőt az is lehet, hogy zsugorodik. Ennek lehetőségét az a jelenség tá-
masztja alá, hogy gyorsuláskor, illetve a fénysebesség megközelítésekor egyre több éteri részecske
szorul bele az anyagba. A Yang jellegű szubatomi energiarészecskék összesűrűsödése pedig azzal a
következménnyel jár, hogy az objektumnak nő a pozitív energiakisugárzása. Ez viszont a
vonzáskörzetében módosítja az idő múlását, méghozzá úgy, hogy zsugorítja. Ennélfogva könnyen
lehet, hogy mégis igaza volt Einsteinnek, a világűrben közel fénysebességgel száguldó rakétán
tényleg „lelassul” az idő, lassabban jár az óra. A relatív tömegnövekedés tehát tovább lassítja a
kisméretű objektumokon amúgy is lassan múló időt. Az időnek ez a sajátos körülmények között
bekövetkező zsugorodása azonban csak feltevés. Azt, hogy a két hipotézis közül melyik igaz, a
későbbi mérések, kutatások fogják eldönteni.
Erre azért is szükség lenne, mert az ezotériában ismert tény, hogy a pozitív szubatomi
energiarészecskék feldúsulása semlegesíti a gravitációs kisugárzást, ami relatív tömegcsökkenést
okoz. A gyorsuló, illetve közel fénysebességgel haladó objektumoknak azonban bárki által
érzékelhetően nem csökken, hanem nő a tömegük, itt tehát egy olyan ellentmondás van, ami csak
szakképzett fizikusok közreműködésével, és tudományos mérések sorozatával oldható fel. Nem
lenne meglepő, ha ezek a mérések mellékesen azt is bebizonyítanák, hogy nem létezik relatív
tömegnövekedés. Amit mi eddig annak hittünk, az nem más, mint közegellenállás-növekedés.
Ebben az esetben a második hipotézis válik érvényessé, vagyis a növekvő pozitív energiasugárzás
csökkenti a gravitációs kisugárzást, ami az objektum hatókörzetében lassítja az idő múlását,
függetlenül attól, hogy az anyaghalmaz haladása mekkora közegellenállást, vagyis látszólagos
tömegnövekedést vált ki.
Mellesleg ha ez igaz, akkor a közel fénysebességgel haladó űrhajókkal megvalósítható a
csillagközi utazás is. Eddig azért tartottuk lehetetlennek a hosszú távú utazásokat a kozmoszban,
mert a legközelebbi űrszomszédaink is több tíz-, illetve száz fényévnyire vannak tőlünk, így mire
odaérnénk, véget érne az életünk. Az idő zsugorodásával azonban ennek a távolságnak az áthidalása
életünknek csak töredéknyi részét veszi igénybe. (Tudósaink számításai szerint, ha az űrhajó
sebessége eléri a fénysebessége 99%-át, a személyzete mindössze 14 évet és 5 hetet öregedne,
miközben a Földön 100 esztendő telik el.) A gond csak az, hogy fénysebességgel történő utazáskor
nem tudnánk kikerülni az űrben száguldó meteoritokat. Az előttünk álló akadály képe ugyanis
szintén fénysebességgel érkezik a szemünkbe, emiatt nem maradna időnk a kikerülésére. Az
észlelést követően már neki is csapódnánk az objektumnak. Az ily módon előálló katasztrófa ellen a
legkeményebb anyagból készült védőpajzs sem óvná meg az űrhajónkat, mivel fénysebesség esetén
már akkora tehetetlenségi erő lép fel, hogy egy porszem is ágyúgolyóként hat a járműre. Ez ellen
csak az UFO-kat körülvevő plazmaburok védene, de mi egyelőre nem tudjuk koncentrált
energiasugárzással körülvenni a rakétáinkat. Ez a burok pozitív jellegénél fogva félretolja, eltaszítja
magától a negatív kisugárzással rendelkező anyagi részecskéket, a nehezen észlelhető űrtörmeléket.
A nagyobb objektumok (csillagok, bolygók, üstökösök) pedig már messziről is érzékelhetők, így
azokat ki lehet kerülni.
Végezetül érdemes filozófiai szempontból is megközelíteni ezt a témát. A IV. fejezetből tudjuk,
hogy Brahma isten 1 napja 4 320 000 000 földi évnek felel meg. Ebből könnyen kiszámíthatjuk,
hogy az istenek világának egyetlen másodperce alatt a földi világban éppen 50 ezer év telik el. A
274/434
lélek eredeti, természetes közegében tehát meglehetősen lassan halad az idő, jócskán leszűkítve az
eseményeket. Az idő kitágításával azonban folyamatosan bővül létezésünk cselekvési köre. Ennek
alapján anyagi világunk úgy is felfogható, mint a Teremtő ajándéka a fejletlen lelkeknek, hogy
minél nagyobb mértékben fejlődhessenek. Azáltal, hogy létrehozta az anyagot és a fizikai testet,
nem csak a lelki fejlődést tette hatékonyabbá, hanem a bolygók átlagát tekintve 1,58 ×1012-szeresére
növelte az univerzum teljes élettartamát. Ez a csodának is tekinthető kegy a Mindenható ajándéka a
kis lelkeknek, hogy legyen elég idejük ahhoz, hogy naggyá váljanak, mielőtt még az univerzum
megsemmisülne. A lélek persze ekkor sem semmisül meg, de a következő periódusba már kellően
kifejlődve, fénylényként lép be, akinek az a feladata, hogy segítse a fejlődést, nem pedig az, hogy ő
maga is fejlődjön. Így nagyságrendekkel megnövekedik Isten segítőinek tábora, és ezáltal perió-
dusról periódusra mind tökéletesebb világokat tudnak létrehozni.

Nem kevésbé rejtélyes megnyilvánulása a múló időnek a biológiai óra. Bizonyára sokan
elgondolkodtak már azon, hogy az egyes élőlényeknek miért annyira eltérő az élettartamuk. Miért
van az, hogy amíg egy elefánt 200 évig él, addig van egy olyan rovarfaj, a kérész, amelynek az
élettartama csupán egyetlen nap; ezért megszületésük után egész élettevékenységüket maximum 24
órába kell belesűríteniük. Ez biztosan nem a testsúllyal függ össze, hiszen a jóval nagyobb tömegű
ló az ember átlag élettartamának csak a felét éri el. Ennek a jelenségnek a korábbi tudományos
magyarázata az, hogy minden élőlényben eltérő intenzitású a sejtek élettevékenysége. Ennélfogva a
fokozott élettevékenységet végző élőlények sejtjei hamarabb használódnak el, gyorsabban
öregszenek meg, mint a többi élőlény sejtjei. Ausztrál tudósok fél évvel ezelőtt rájöttek arra is, hogy
az öregedés folyamatáért közvetlenül a sejtekben található mitokondrium DNS-e a felelős. Mint
ismeretes, a mitokondrium egy sejten belül elhelyezkedő kis szervecske, amely a sejt légzését és
anyagcseréjét irányítja.
Elképzelhető az is, hogy a sejtek eltérő mértékű öregedését nem belső, hanem külső hatások
váltják ki. Nem lehetetlen, hogy a sejtek elhasználódásának illetve a mitokondrium DNS-ének
leromlási sebességét a sejtbe áramló energia mennyisége szabja meg. Ennek a mechanizmusnak a
lezajlását legszemléletesebben a progéria nevű betegségben szenvedőknél figyelhetjük meg. Ennél a
betegségnél a felfokozott élettevékenység láttán önként kínálkozik a magyarázat, hogy itt
hozzávetőleg nyolcszor annyi energia áramlik a sejtekbe, mint normális esetben. Ez a jelenség a
sejtek életműködését abnormális mértékben felfokozza, és látszólag ennek tudható be a korai
öregedés. A fokozott energiafelvétel nem okoz betegséget, mert mint tudjuk, egészségkárosodás
csak akkor lép fel, ha a Yin és a Yang jellegű meridiánok energiaegyensúlya megbomlik. Ebben az
esetben a kórosan felfokozódott energiafelvétel rákot sem okoz, mivel ez a betegség – mint már szó
volt róla –csak akkor alakul ki, ha a test egészén belül sejtek szigetelődnek el a meridiánrendszertől,
és ezek az önálló sejtek többletenergiát vesznek fel. Itt azonban a test minden egyes sejtjére
egyformán jellemző a fokozott energiabeáramlás, ami önmagában nem vált ki betegséget. Ennek a
biológiai óra átállítódása miatti intenzív energiafelvételnek elvileg egyetlen abnormális
következménye az, hogy az illető élettartama lerövidül. A progériában szenvedők élete fizikailag
ugyanúgy zajlik, mint más embereké, azzal a különbséggel, hogy náluk nyolcvan év eseményei
összesűrítve, tíz év alatt mennek végbe. Ez viszont azt eredményezi, hogy az illető tíz éves korában
aggkori végelgyengülésben fog meghalni.
Sokkal valószínűbb azonban, hogy ebben az esetben a sejtek korai öregedésének nem az intenzív
energiafelvétel, hanem éppen ellenkezőleg, az energiahiány a kiváltó oka. Az is lehet, hogy a
hibáért az energiaellátást szabályozó meridiánrendszeren kívül a sejtek szaporodását irányító szerv
is felelős. Tudjuk, hogy normál körülmények között az emberi test összes sejtje hétévenként
kicserélődik, megújul. Feltételezhető, hogy a megújulási intervallum hossza szintén összefüggésben
van az élettartammal. A progériában szenvedők sejtmegújulási ciklusának tanulmányozása
valószínűleg jelentős mértékben elősegítené ennek az élettani folyamatnak a végleges tisztázását.
Egyébként a progéria közvetlen kiváltó oka a helikáz enzim meghibásodása, amely a sejt
osztódásakor a DNS spirál két szálát szétszakítja. (A genetika rohamos fejlődése következtében ez a
275/434
betegség génterápiával már gyógyítható.) Ez azonban önmagában még nem indokolja a rohamos
sejtöregedést. Ha egy sejt hibás, életképtelen, akkor elpusztul. Az élettartamcsökkenés, az
elerőtlenedés szinte mindig együtt jár a szervezet bioenergia-szintjének csökkenésével. Ezért
továbbra sem ártana a progériában szenvedők bioenergiáját, meridiánrendszerük energiaellátottságát,
csakráik aktivitását megvizsgálni.
Vannak kutatók, akik ezt a kérdést egészen más oldalról közelítik meg. Szerintük korai öregedé-
sünk oka hogy a tobozmirigy az életkor előrehaladtával egyre kevesebb fiatalságmegőrző melatonin-
hormont termel. Egy másik irányzat szerint fiatalságunk gyors elmúlásának előidézője a thymus-
csomó, vagyis a csecsemőmirigy elkorcsosulása. Mivel a csecsemőmirigy a serdülőkor után
fokozatosan visszafejlődik, ezért ettől a kortól kezdünk el öregedni. Mindenesetre progériában
szenvedők csecsemőmirigyének különböző életkorban való tanulmányozása ennek a feltételezésnek
a helytállóságát is egyértelműen tisztázhatná.
A másik járható út a rákos sejtek tanulmányozása lehetne. Ismeretes hogy a ráksejtek örök
életűek. A végtelenségig tudnak osztódni, illetve addig, amíg a gazdasejtek vagyis az ember ebbe a
túlburjánzásba bele nem pusztul. A normál sejtek csak addig képesek osztódni, amíg a génjeik
kromoszómái ezt lehetővé teszik. Három amerikai tudós negyvenévi szorgalmas kutatással rájött
arra, hogy a sejtek osztódását a kromoszómák végén található telomerek szabályozzák. Észrevették,
hogy valahányszor osztódik a sejt, ezekből a kis farkincákból 5-20 alkotóelem elvész. Ha a
telomerek elfogynak, akkor a sejt elpusztul, a test meghal. A rákos sejtekben azonban nem ketyeg
ez a könyörtelen biológiai óra, nem fenyegeti őket az elöregedés előre beprogramozott menetrendje.
Ennek oka, hogy a ráksejtek kitermelnek maguknak egy telomeráznak nevezett enzimet, és ennek
segítségével azt csinálják amit a gyík, osztódás után azonnal kinövesztik az elveszett részüket a
farkukon. Most már csak az a kérdés, hogy a rákos sejtekben mitől termelődik ez az
örökkévalóságot biztosító enzim, talán a felfokozott energiafelvétel az oka?
Bármennyire hihetetlen, de az „örök fiatalság” állapota embereken is tanulmányozható. Jelenleg
is élnek közöttünk olyanok, akik nem öregszenek. Ezt a jelenséget a tudósok Turner 63-szindrómának
nevezik. Ez a fejlődési rendellenesség a progéria ellentéte. Aki ebben szenved, annak testi fejlődése
megáll egy szinten, és nem nő, nem öregszik, testileg egész életében fiatal marad. A brit Lisa
Austin64 pl. nem néz ki többnek 12 évesnél, pedig már 21 is elmúlt. Számára megállt az idő.
Központi szabályozásra utal az a megfigyelés is, hogy az „örök fiatalság” nem csak születési
adottság lehet, hanem átmenetileg is elő lehet idézni. Ezt támasztja alá egy 46 éves olasz nő, Elena
esete. 1983. január 13-án az akkor még 30 éves asszony egy régi szekrényt polírozott. Munka
közben hirtelen összeesett, és súlyos légzési nehézségei támadtak. Kolleganője a kórházba
szállította, ahol megállapították, hogy kómába esett. Máig nem sikerült kideríteni, hogy mi váltotta
ki az eszméletvesztést. 2 hét múlva ébredt fel. Orvosai közölték vele, hogy a kómának valószínűleg
lesznek következményei, de nem tudják mi. Az évek multával az ellenőrző vizsgálatok semmi
rendellenességet nem mutattak ki, kivéve azt, hogy az asszony nem öregszik. 16 évvel az eset után
egyetlen ránc sincs az arcán, mellei akár egy 20 éves lányé, és annak ellenére, hogy álló munkát
végez, tökéletesek a lábai. A kóma valahogy végtelenre állította a sejtmegújulás mechanizmusát.
Dr. Saverio Palazzi professzor szerint az öregedést szabályozó genetikai kódot érte károsodás.
A harmadik „időmegállási” eset szintén a kómával függ össze. August Langgaard 65 a norvégiai
Torsen városka lakója 1919. február 8-án, a helyi klinikán egy kislánynak adott életet. A szülés után
hat órával az anya elaludt, és nem ébredt fel. Mesterséges táplálásra nem volt szükség, mivel a
mechanikus ingerekre reagált. A szeme is nyitva volt, de a fájdalomérzete megszűnt, és
egyfolytában aludt. Eddig semmi különös nincs a dologban, mert sokan kerülnek éveken át tartó
kómába, ő azonban ez idő alatt egy percet sem öregedett. 1941. november 23-án ébredt fel, és azt
kérte, hogy hozzák oda a csecsemőjét, mert szeretné megszoptatni. Az elmúlt 22 év alatt azonban a
kislányából felnőtt nő lett. Amikor egy őszes férfival együtt az ágya fölé hajolt, nem akarta elhinni,
hogy a lányát és a férjét látja. Kezdetben úgy tűnt, hogy a lányával egykorú nő állapota továbbra is
63
törner
64
lájz(á) osztin
65
ogüszt lángárd
276/434
megmarad. A férje büszkén mutogatta a „konzervált” fiatalasszonyt, akin egyetlen ránc sem volt,
egy ősz hajszál sem árulkodott a koráról. De az asszony hamarosan elkezdett változni, és a
felébredését követő egy esztendő alatt 22 évet öregedett. Az ő esetében az idő nem hagyta magát
becsapni, kamatostól behajtotta az adósságot.
Az alábbi anekdota alapján úgy tűnik, hogy a kreativitás, a rendkívül elmélyült alkotói munka is
képes megállítani az időt. Gibbonról a nagy francia történészről feljegyezték, hogy az alatt a 33 év
alatt, amíg a világtörténelem feldolgozását végezte, semmit sem változott. Olyan önfeledten és
boldogan dolgozott, hogy nem ért rá megöregedni. De amikor elkészült a hatalmas művel, elsírta
magát. Felesége értetlenül nézte:
– Te sírsz? Boldognak kellene lenned, táncolnod kellene örömödben! Sikerült elérned
életed nagy célját.
– Igen, a mű elkészült. De most nem maradt semmim. Befejeződött az életem.
Ezután öt év alatt megöregedett, és a hetedik évben meg is halt.
Bizonyos jelek arra vallanak, hogy a biológiai óra lerövidülésének nem csupán egyes személyek
lehetnek szenvedő alanyai, hanem a múltban az egész emberiség áldozatául esett egy ilyen
energetikai beavatkozásnak. Ennek legkézenfekvőbb nyomai a Bibliában fedezhetők fel, mivel a
régi krónikások feljegyzései szerint több ezer éven keresztül szinte hemzsegtek a bibliai kort megért
emberek a Földön. Az Ótestamentum pontosan feltünteti, hogy ebben az időszakban az emberek
hány éves korban távoztak az élők sorából. Eszerint Ádám 930 évet ért meg. Ádám harmadik fia,
Séth, 912 évig élt. Séth fia Enos pedig 905 éves korban halt meg. Az ő fia Kénán, szintén magas
kort, 910 évet ért meg, és így tovább nemzedékről nemzedékre, az utódok legtöbbje közel 1000 évig
élt. Természetesen a hosszú élettartam arányában kitolódtak az életfunkcióik is. Matuzsálem pl. 187
éves volt, amikor Lámeket nemzette, de még ezt követően is származtak tőle utódok. Földi pályafu-
tását illetően ő a csúcstartó, mert 967 évet ért meg. Nem véletlen, hogy ő lett később a hosszú élet-
tartam jelképe. A Biblia szerint Noé 500 éves volt, amikor fiakat nemzett, és ő is 950 évig élt, annak
ellenére, hogy 600 éves korában át kellett élnie egy óriási kataklizmát, a vízözönt.
Ezt követően azonban történt valami. Erről a Biblia a következőképpen ír: Amikor Isten
megteremtette a világot, az emberek elkezdtek szaporodni a Földön, és ezzel együtt a gonoszság is
elhatalmasodott rajtuk. Ezt látván az Úr nagyon elszomorodott és szó szerint idézve a következőket
mondta: „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen csak test ő. Legyen az ember életkora
120 esztendő.” Vajon mit tett Isten ekkor, mitől csökkent le az emberek átlagélettartama a
nyolcadrészére? Átállította a biológiai óránkat? Mindenesetre tény, hogy ettől kezdve az emberek
élettartama rohamosan csökkent. Noé legidősebb fia, Sém már csak 600 esztendeig élt. Sém fia,
Arpaksad 438 évet élt. Ugyancsak a Biblia szerint Ábrahám már csak 175 évig élt, felesége, Sára
pedig 127 éves korában halt meg. Ábrahám fia, Izsák 132 esztendőt ért meg, és ezt követően a
matuzsálemi életkor elérése képletesen szólva is igen ritka esetnek számított a Földön. Az előző
fejezetben említett 1000 éves maximális élettartam újbóli eléréséhez tehát valószínűleg meg kell
majd találnunk azt a módszert, amellyel a biológiai óránkat lelassíthatjuk. Fel kell fedeznünk azt az
eljárást, amely lehetővé fogja tenni, hogy ismét sejtjeink biológiailag lehetséges élettartamának
legvégső határáig élhessünk.
A korábbi magas élettartamunkat nem csupán a bibliai feljegyzések igazolják, hanem anatómiai
adottságaink alapján is arra a meggyőződésre juthatunk, hogy szervezetünk eredetileg 1000 éves
életciklusra volt felkészítve. Ezt támasztja alá az a tudományos megállapítás, hogy jelenlegi
élettartamunk alatt agykapacitásunknak maximum 12%-át tudjuk kihasználni, agyunk tároló
kapacitásának hétnyolcad része kihasználatlan marad.
A Biblián kívül a védikus irodalom is megemlíti, hogy 10 ezer évvel ezelőtt az emberek
élettartama elérte az 1000 évet is. Emellett említést tesz több tízezer, illetve néhány százezer évig
élő emberi fajokról, akik más bolygókról érkeztek hozzánk, eónokkal ezelőtt. A vízözön előtt ők
irányították a Föld népeit, és istenként tisztelték őket. Az írásos bizonyítékok ellenére a tudós
társdalom naptári tévedésnek tartja ezeket az időtartamokat mondván, hogy ilyen hosszú ideig senki
sem élhet. Nem zárható ki azonban az idődilatáció alkalmazása. Magas technikai színvonalukat
kihasználva lehet, hogy ezek az „istenek” olyan szubatomi energiagenerátorokat hoztak magukkal,
277/434
amelyekkel az életterüket, tartózkodási helyüket besugározva nagyságrendekkel csökkentették az
idő múlását. Így amíg a kinti világban 100 ezer év telt el, ők csupán 1000 évet vagy még kevesebbet
öregedtek. Csak akkor hagyták el a kastélyukat, amikor erre elengedhetetlenül szükség volt. Ekkor
ők is szabályos ütemben öregedtek, de pár nap múlva visszatértek az általuk létrehozott „élettartam-
meghosszabbító” időzónába. Egyébként a Biblia is említést tesz az idődilatációról: „Az én Atyám
házában egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.”
A hosszú élet titkai után kutatóknak érdemes lenne vizsgálatot folytatni egy kis tibeti faluban,
ahol az utóbbi 50 évben senki sem halt meg. Nem zárható ki, hogy egy geológiai anomália folytán
olyan sugárzás áramlik ki a földből, ami kismértékben előidéz valamilyen időzavart. De az is lehet,
hogy egy rejtélyes sugárzás az ott élők génjeinek telomereit befolyásolja kedvező módon. Dzongi
legöregebb lakosa 138 éves, de további százhúsz falubeli is idősebb 120 évesnél. A hongkongi CNS
hírügynökség jelentése szerint a közösség valamennyi tagja egészséges, és mentes az öregkori
nyavalyáktól. Az elhalálozás megszűnése miatt a lakosság száma az 1940-es évektől kezdve kis
híján megtízszereződött. 680-ról 6176-ra emelkedett. Mindezek ellenére 15 éve nem született
egyetlen gyerek sem a faluban, mert az elöregedés folytán mind kevesebb fogamzáskorú nő
található a közösségben.
Az átlaghalandó egyelőre nincs kitéve az örök fiatalság „veszélyének”. Így nem marad más
számunkra, mint az öregedés elviselése, felkészülés a halálra. Az érintettek azzal szokták
vigasztalni egymást, hogy az öregségnek is megvannak a maga előnyei. Erre a társaság valamelyik
tagja rendszerint ezt feleli: Mik azok? Csak egyet mondjál közülük! Török Sándor író derűs
humorral fűszerezve így jellemezte az öregedés folyamatát: „Ötvenéves korom táján, ha nagy ritkán
orvoshoz mentem, a nővérke így fogadott: Tessék jönni Török úr, csak nincs valami baj? Ahogy
teltek az évek, a nővérke módosított. Változatlan kedvességgel szólt ki az orvosi rendelő ajtaján, de
már így: Török bácsi következik. Aztán az idő múlásával meg kellett érnem azt is, hogy a
mindenkori nővérke meglátva engem karon fogott, és egyszerű közvetlenséggel csak ennyit
mondott: Csüccs.”

Talán nem jelent szentségtörést, ha itt megállunk egy pillanatra, és elgondolkozunk ezeken a
beavatkozásokon. A Bibliában is többször előfordul az a kijelentés, hogy: „Isten a maga képére
teremtette az embert.” Isten azonban hozzánk képest örök életű; mindig volt, van és lesz, s emiatt
nem ölt testet, mert a test halandó. A Mindenható tehát halhatatlan, így materializált formában nem
létezik. Ezért Istent még soha senki nem látta. Ő az univerzum legfejlettebb lénye, az egész
világmindenséget létrehozó és működtető törvények megalkotója. Ennélfogva olyan képességekkel
rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára, hogy mindenütt ott legyen, ahol csak akar, ugyan-
akkor senki sem ismeri tényleges tartózkodási helyét. Ezek után máshol kell keresnünk a
hasonlatosságunk okát. Ha elfogadjuk az emberi faj hibridizáció útján való kialakításának
hipotézisét, akkor ez csak egy módon jöhetett létre: úgy, hogy történelmünk hajnalán egy fejlett
civilizáció hozzánk látogatott, és a saját génjeikkel keresztezték az itt talált primitív őslakókat.
Génjeikkel együtt azonban átadták egyéb biológiai adottságaikat is, így pl. a rájuk jellemző hosszú
élettartamot. Ezek a civilizált lények magasan fejlett technikai és szellemi képességeik birtokában
olyan csodával határos dolgokat produkáltak a látogatásaik során, amelyek az akkori emberek
számára megmagyarázhatatlanok voltak, így teljesen természetes, hogy istenként tisztelték őket.
Ennek a sajátos beavatkozásnak ma már egyre több nyoma ismerhető fel. Az UFO-megfigye-
lések összegzése során pl. kiderült, hogy a bennünket rendszeresen látogató civilizációk küldöttei
között van egy olyan csoport is, amelynek tagjai ugyanúgy néznek ki, mint mi, és testmagasságuk
sem tér el a miénktől. Még ennél is konkrétabb áruló nyomokra bukkantunk azáltal, hogy az
úgynevezett negyedik típusú találkozások során már több földi embernek is volt alkalma személyes
tapasztalatokat szerezni ezeknek a hozzánk hasonló lényeknek az életéről. Nem bizonyítható ugyan,
de vannak, akik azt állítják magukról, hogy felvették a kapcsolatot ezekkel a velünk szemben
rendkívül barátságos idegenekkel, akik UFO-ikon elvitték őket abba a világba, ahol ők élnek. Ez a
világ, bármennyire meglepő, állítólag a Vénusz bolygón van. Ez első hallásra hihetetlennek tűnik,
278/434
mert ismereteink szerint a Nap közelsége folytán a Vénusz felszínén meglehetősen kedvezőtlenek a
klimatikus viszonyok. A fejlett civilizációk azonban előszeretettel költöznek egy-egy bolygó
belsejébe, és az anyag feletti korlátlan hatalmukat felhasználva a kéreg alatt kiépítenek maguknak
egy ideális világot, amely védve van a szélsőséges klimatikus változásoktól, és a kozmikus
sugárzások káros hatásától. Lehet, hogy a földi vendégek ebbe a világba látogattak el?
Élménybeszámolójuk számunkra leglényegesebb mondata az, hogy a Vénusz-lakók teljesen
szabadon és boldogan élnek egy fejlett, kommunisztikus alapokon álló társadalomban, élettartamuk
pedig átlagosan 1000 év, vagyis ugyanannyi, amennyi a miénk volt korábban.
Ennek alapján sok minden világossá válik. Úgy látszik, a hibridizáció nem hozta meg a kívánt
eredményt, ezért mondhatta a beavatkozást végző lények vezetője, hogy: „Ne maradjon lelkem
örökké az emberben”, vagyis, hogy ne legyen az ember olyan hosszú életű, mint ők, illetve a hibri-
dizációt közvetlenül végrehajtó közbülső fejlettségi szintű civilizáció tagjai. Egyúttal döntésének
okát is megadta az idézet folytatásában: „hiszen csak test ő”, vagyis csak a testének él, bűnös
hajlamai uralkodnak rajta, így nincs értelme az embert olyan hosszú ideig életben tartani. Lehet,
hogy ez a logikai alapokon álló eszmefuttatás sokak hitét megingatja majd Isten létezésével
kapcsolatban. Azt, hogy valójában történt-e a Földön ilyen jellegű beavatkozás vagy sem, a
tudomány egyszer majd kideríti. Ennek az eseménynek a beigazolódása azonban senkiben se
támasszon kételyt Isten létezésével kapcsolatban. Mint ahogy Isten nem egy esetben embereket
választ ki arra a célra, hogy akaratát érvényre juttassa, ugyanúgy megbízhat Földön kívüli lényeket
is azzal, hogy a nevében tevékenykedjenek egy olyan cél érdekében, amely az univerzális fejlődés
érdekeit szolgálja. Ha pl. a bibliai Jónást felszólíthatta arra, hogy a nevében prófétáljon, akkor miért
ne bízhatna meg fejlett kozmikus lényeket azzal a feladattal, hogy egy primitív társadalmat
felemeljenek. Aki annak idején ezeket a hozzánk látogató idegeneket istenként tisztelte, az
tulajdonképpen a Mindenhatót tisztelte, hiszen ezek a lények Isten nevében jártak el, isteni
küldetésüket teljesítették. A kozmikus beavatkozás tényének beigazolódása nem csorbítja, hanem
inkább megerősíti Isten mindenhatóságát; azt bizonyítja, hogy a Teremtő hatalma végtelen, mivel
nincs olyan eszköz, amelyet ne alkalmazhatna annak érdekében, hogy akaratát, jobbító szándékát
érvényre juttassa.
Ezek után már érthető a kereszténységet megteremtő „istenek” rejtőzködő magatartása is. Nem
csak az ősatyák, hanem később Mózes sem tudta, hogy ki az a férfi, aki Istennek mondja magát.
Valahányszor rákérdeztek, hogy kicsoda ő tulajdonképpen, következetesen kitért a válasz elől.
Korábban Jákób sem járt jobban. Ő is kérlelte Istent, hogy: „Mondd meg kérlek a nevedet!” Az
pedig mondá: „Ugyan miért kérded az én nevemet?” Végül Mózesnek is be kellett érnie a
következő utasítással. „Így szólj Izrael fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitok istene, Ábrahámnak istene,
Izsáknak istene és Jákóbnak istene küldött engem tihozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az
emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” Az annyira áhított név körüli huzavona az istenek
végleges távozása után is fennmaradt. A Szentírás formába öntésével foglalkozó egyházfiak végül
abban egyeztek meg, hogy Istent „Jahve”-nek nevezik. Ezzel azonban nem mentek sokra, mert
Jahve azt jelenti héberül, hogy: Isten. Ráadásul ez a szó évezreden át szentnek számított a zsidók
számára olyannyira, hogy sem kimondani, sem leírni nem volt szabad. Így amikor Istenre
hivatkoztak, körülírták a személyét.
Nevének eltitkolásánál is nagyobb gondot fordított Isten ábrázatának elfedésére. Ábrahám idején
még közöttünk éltek az istenek. Később, Mózes korában azonban már távol tartották magukat az
emberektől. Nagy valószínűséggel Mózes sem látta az Urat szemtől szembe. Legalábbis erre utal az
alábbi bibliai párbeszéd: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.” Erre az Úr így felelt:
„Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el. Orcámat azonban nem láthatod,
mert nem láthat engem élő ember. Állj a kősziklára, és amikor átmegy előtted az én dicsőségem,
kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról megláthatsz
engemet, de orcámat nem láthatod.” De vajon miért? Nem valószínű, hogy az eltelt évszázadok
során Isten annyira megváltozott, hogy veszélyessé vált volna a megpillantása. Sokkal valószínűbb
az a magyarázat, hogy az emberiség változott meg, felvilágosultabbak lettünk. Ebben a fejlődési
stádiumban már deheroizáló lett volna, ha az emberek látják, hogy Isten valójában semmiben sem
279/434
különbözik tőlünk. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nimbusz fenntartása miatt volt szükség a
rejtőzködő magatartásra. Ábrahám idejében ez még nem okozott gondot. Egy ízben meg is jegyezte
ősatyánk: „Úgy néz ki az Úr és angyalai mint mi, akár a fiaim is lehetnének.”
Később, a magukat isteni eredetűnek tartó uralkodók is átvették a rejtőzködő magatartást.
Megtiltották, hogy a nép egyszerű fia rájuk tekintsen. Egyiptomban az életével lakolt az, aki a
fáraóra mert pillantani. Egyébként a fénylények sem mutatkoznak előttünk teljes valójukban. Az ő
esetükben azonban ez érthető. Szubatomi energiarészecskékből álló testükből ugyanis olyan erős
sugárzás áramlik ki, hogy ez azonnal megvakítaná az illetőt. A Mahábhárata szerint Krisna, Visnu
isten nyolcadik reinkarnációja is erre hivatkozva hárította el barátja Judhisthira kérését, hogy
megmutatkozzon neki eredeti alakjában.
Isteneink származásával kapcsolatban a másik árulkodó nyom a közlekedésük módja. Ezékiel
próféta a Bibliában részletesen leírja az Úr Földre érkezésének körülményeit: „A jármű aljából
lángnyelvek csaptak ki, és óriási porfelhőt kavart maga körül.” Korábban Énok próféta is hasonló
megfigyelésekről tesz tanúbizonyságot a harmadik könyvében. Ő a „tüzes szekér” égbe történő
felszállását írta le részletesen: „Amikor az Úr elkezdi a visszafelé számolást, akkor egy trónon ül,
előtte nyitott könyvek.” Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy magunk előtt lássuk a parancsnoki
széket, és miközben folyik a visszaszámlálás az űrhajó fellövéséért felelős személy összehangolja
beosztottai tevékenységét a forgatókönyvnek is nevezhető műveleti utasítás alapján. Miközben az
„Úr az angyalok fölött bíráskodott”, vagyis a földi személyzetnek parancsokat osztogatott, „nagy
forgószél, és hatalmas zaj keletkezett”. Nyilvánvaló, hogy ekkor gyújtották be az űrhajó
hajtóművét. A 28. fejezetből azt is megtudjuk, hogy az indítás alatt a jármű belsejében is szorgos
munka folyt. A leírásból arra következtethetünk, hogy a pilóta egy fotelban ült, fehér kezeslábast
viselt, és előtte egy check lista volt, ami a start előtti utolsó ellenőrzés pontokba szedett szabályait
tartalmazta.
Az út során átéltekről is meglehetősen valósághű módon számol be az ősatya. Egy alkalommal őt
is magukkal vitték az égiek. Eközben lángokat észlelt az űrhajó körül. A rakéta belsejében is
elfojtott dörgést hall, és földrengésszerű rázkódást érez. Ezékiel ekképpen fogalmazta meg a
hajtómű dübörgését: „És a lélek felemelt, s hátam mögött nagy földrengés moraját hallottam,
amikor az Úr dicsősége felemelkedett helyéről.” Ennél is meggyőzőbb, hogy mindketten
beszámolnak a gyorsulás szervezetükre gyakorolt hatásáról. Énok úgy érezte, hogy belepréselődik
az ülésbe, ég a teste, szemei előtt pedig villámok cikáznak. Ezékiel a tehetetlenségi erő fellépését
megfelelő ismeretek hiányában így magyarázta: „Az Úr keze súlyosan nehezedett rám.”
Összegzésként elmondható, hogy itt nem isteni megnyilvánulásról van szó, hanem egy Földön
kívüli civilizáció bábáskodásáról. A korabeli szemtanúk egy bolygóközi utazás módjáról számolnak
be, ami ráadásul nem is a legmagasabb technikai színvonalon zajlott. A Mindenhatónak aligha
lenne szüksége egy fülsiketítő lármát csapó, füstölgő rakétára ahhoz, hogy eljusson hozzánk. A
valódi Isten nem szokott valamely meghatározott irányból érkezni valahová. Sőt arra sincs
szüksége, hogy egyáltalán megérkezzen valahová, hiszen minden pillanatban mindenütt ott van.
Amikor Isten el akar érni valamit, azt mondja, hogy: Legyél! – és az van. Nincs szüksége technikai
eszközökre ahhoz, hogy akaratát érvényesítse.
Ismét visszakanyarodva az élettartam megváltozásának feltételezett okára, a fokozott energia-
felvétel II. fejezetben is tárgyalt élettartam-meghosszabbító hatását támasztják alá azok a régi
történeti leírások is, amelyek a világ legkülönbözőbb pontjain lényegében ugyanazokat a
jelenségeket jegyezték fel. Ezek szerint történelmünk kezdetén úgynevezett „istenfiak” éltek
közöttünk, akik megtanítottak bennünket a földművelésre, a kézművességre és egyéb hasznos
dolgokra. Ezek a más bolygókról származó idegenek átlag 1000 évig éltek. A hindu mitológia
azonban megemlíti, hogy néha ellátogattak hozzánk „valódi” istenek is, akik levitálva jártak a
földön, és testükből szikrázóan fényes sugarak áradtak ki. Az ő élettartamuk állítólag a 12 000 évet
is elérte. A testnek ez a tündöklő hatást keltő erős energiakisugárzása valószínűleg a sejtek fokozott
energiafelvételének a következménye, amely összefüggésben lehet a magas élettartammal. Minden
bizonnyal ennek tudható be az a jelenség, hogy a későbbiek során a vallási tárgyú festményeken a
szenteket glóriával a fejük felett ábrázolták. A glória tulajdonképpen a fej energiakisugárzása,
280/434
amellyel minden ember rendelkezik, ezekből a szuperlényekből azonban olyan intenzív energia
áramlott ki, hogy a fejaura és a test csillogó energiaköpenye szabad szemmel is láthatóvá vált. A
szubatomi energiasugárzás ugyanis egy bizonyos szint felett ionizálja a levegőt, ezért látjuk pl. az
UFO-k energiaburkát is a sebességtől függően különböző színűnek.
A testből kiáramló fokozott energiasugárzás azonkívül hogy különös fénnyel vette körül ezeket a
lényeket, a hangjukat is megváltoztatta. Vallástörténeti feljegyzések szerint a hozzánk látogató
szenteknek visszhangszerűen zengő „égi harsonák”-hoz hasonlatos hangjuk volt. Ezek a rendkívül
magas fokon álló emberek a civilizáció elindítói lehettek a Tejútrendszerben. Feltehetően ők voltak
az első ember formájú lények a galaktikában, és ma már szerepük csak az irányításra, a fejletlenebb
civilizációk sorsával kapcsolatos döntések meghozatalára korlátozódik. A Bibliában több olyan
megjegyzés is található, amely valószínűvé teszi, hogy Jézus is ennek a világnak volt a küldötte. A
különböző szintű civilizációk időszakos beavatkozásainak az írásos emlékeken kívül tárgyi
bizonyítékai is vannak. Ezek feltárásában a magyar származású Erich von Däniken igen jelentős
eredményeket ért el. Évtizedek óta folytatott kutatómunkájának eredményei jól nyomon követhetők
a világszerte nagy visszhangot kiváltó könyveiben.
Nem zárható ki, hogy a civilizáció forrásának tekinthető – tőlünk 400 fényévnyi távolságra, a
Plejádok (Fiastyúk) csillagrendszerben található – ősbolygó lakói fejlődésük során levetik majd
fizikai testüket, és tiszta energiából álló „fénylénnyé” válnak, hogy a jelenleginél is magasabb rendű
feladatot láthassanak el az univerzumban. Ez a szerep valószínűleg a halottak lelkének fogadása,
tetteik elszámoltatása és az új életükbe való visszairányítás lesz. Azok a fénylények, akik jelenleg
ezt a tevékenységet végzik, a jövőben feltehetően már csak felügyelni fogják ezt a folyamatot, vagy
az egyes civilizációk között koordinációs feladatot fognak ellátni. A fejlődésnek ez a menete
azonban több millió évet is igénybe vehet, így a mi alig 12 000 év óta létező civilizációnk még csak
az elején tart ennek a folyamatnak.
Aki továbbra is kételkedik egy mindenek felett álló, és ezt az egész fejlődési láncot átfogó Isten
létezésében, az próbálja meg filozófiai alapon megközelíteni a kérdést. A materialista gondolkodók
is azt vallják, hogy a semmiből semmi sem keletkezik. Ahhoz, hogy valami létrejöjjön, azt
valakinek, vagy valaminek létre kell hozni. A semmi semmire sem képes. Mivel a világ létezik,
keletkezése, fejlődése objektív valóság, ezért a világot létre kellett hozni. Sokan mondhatnák erre,
hogy ehhez semmi kétség nem fér, de minden jel arra vall, hogy ez a folyamat különböző természeti
erők következménye. Sőt, az előző fejezetben még azt a következtetést is levontuk, hogy Isten
közvetlen közreműködése még a világegyetem kialakításánál, a periodikusan bekövetkező
ősrobbanások elindításánál sem szükséges. A modern kozmológia művelői is azt vallják, hogy a
világegyetem mai arculatának kialakulása meglepően kevés paramétertől függ. Elég csupán
néhánynak a kezdeti értékét beállítani, és a Nagy Bumm „gombjának” megnyomása után az összes
többi automatikusan beáll.
Mi bizonyítja tehát Isten létezését, hiszen a világ keletkezik és működik nélküle is. Ez igaz, de
ahhoz, hogy az univerzum kialakuljon, fennmaradjon, sőt fejlődjön, olyan fizikai erőkre van
szükség, mely erők ezt a folyamatot kiváltják. Isten nem a világot alkotta meg, hanem azokat az
erőket hozta létre, hívta életre, amelyek az Isten által megszabott tulajdonságaik,
hatásmechanizmusuk révén, a kívánt formában alakítják ki és működtetik az univerzumot. Az
anyagi világot tehát nem Isten teremtette, egyedül a lélek az, amely isteni teremtmény. A természeti
erők lelket nem képesek sem létrehozni, sem pedig elpusztítani. Az univerzum természeti erői
egyébként olyan erősek, hogy senki, még a Mindenható sem képes őket figyelmen kívül hagyni,
neki is alkalmazkodnia kell az általa létrehozott rendhez. A különböző rendű és rangú istenek is a
mindent átható fizikai törvények igénybevételével tudnak csak megnyilvánulni. Semmi olyat nem
képesek megtenni, ami ellenkezik a világmindenségben uralkodó fizikai törvényekkel, de
maximálisan ki tudják használni ezeket az erőket. A Teremtő megtehetné ugyan, hogy pillanatnyi
érdekeinek megfelelően megváltoztassa a fizikai törvényeket, de ezt nem teszi. A világegyetem
ugyanis csak a jelenlegi rendkívül precízen behangolt természeti törvények mellett működőképes. A
legcsekélyebb változtatás megbénítaná az univerzumot, és megakadályozná újabb világok
létrejöttét.
281/434
Akinek a képességei lehetővé teszik, hogy fizikai törvényeket alkosson, és ezeket az erőket olyan
tulajdonságokkal ruházza fel, amelyek a legapróbb részletekig az előre eltervezett hatást váltják ki,
felette áll minden általa alkotott törvénynek. Valós világunk láttán ennek a lénynek a létezése
tagadhatatlan, minden emberi képzeletet felülmúló képességeit pedig a körülöttünk lévő univerzum
végtelen kiterjedése bizonyítja. Ráadásul ez a gigantikus alkotás rendkívüli bonyolultsága ellenére
harmonikusan, a legapróbb részletekig kidolgozott rend szerint működik. Aki képes arra, hogy egy
ilyen hatalmas és tökéletes művet a képzeletében megalkosson, és minden feltételt létrehozzon
ahhoz, hogy ez a mű megszülessen, nem érdemli meg, hogy istenként tiszteljük? Miért tartják sokan
megalázónak térdre borulni egy olyan lény előtt, aki megteremtette azt a világegyetemet, amelynek
mi csak egy parányi kis része vagyunk?
Ezek után felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a „mű” megszületése után Istennek mi a szerepe
a továbbiakban? Isten azt teszi most, amit egy jó konstruktőr az alkotásával; állandóan fejleszti,
csiszolja, tökéletesíti. A Mindenhatónak olyan a kapcsolata a világgal, mint a szülőnek a
gyermekével. Ahogy a világot, úgy a gyermeket sem a szülője hozza létre, hiszen a magzat
különböző természeti erők következtében az anya közreműködése nélkül fejlődik ki. Az anyának a
szülés után sem az a feladata, hogy fizikailag életben tartsa gyermekét, ezt elvégzik helyette azok az
erők, amelyek a testünkre hatnak. Az anya, illetve a Mindenható feladata az, hogy nevelje, irányítsa
lényének gyümölcsét, szüntelenül vigyázza lépteit, és szükség esetén beavatkozzon a sorsába. Isten
jelenlegi szerepe tehát nem a világ működtetése, hanem az általa kijelölt segítőtársakkal együtt
annak intelligens irányítása, az ember figyelmeztetése a szabad akaratának gyakorlásából eredő
esetleges káros következményekre. Isten tehát nem azzal foglalkozik, ami a természeti törvények
uralma alatt áll, az ugyanis nélküle is működik, hanem a világnak, sorsunknak azt az 50%-át
felügyeli és irányítja, ami rajtunk múlik.
Az ortodox hívők valószínűleg fenntartásokkal fogadják ezt az elméletet, és ragaszkodnak a Föld
teremtésének Bibliában leírt változatához. A teremtéstörténet azonban nem más, mint egy mese,
legenda. Egy 3 éves gyereknek nem szokták szabatosan elmagyarázni, hogy születik a gyerek; és
főleg azt nem, hogyan készül. Ezért kitaláltuk a káposzta- illetve a gólyamesét. A teremtéstörténet
hozzávetőleg 4000 évvel ezelőtt diktálták le nekünk. Fejlődésünknek azon a szintjén erre a
magyarázatra volt szükség. A Mózes korabeli műveletlen pásztorok aligha értették volna meg az
evolúciót.
Egyébként már a katolikus egyház sem ragaszkodik ennek a történetnek a
megkérdőjelezhetetlenségéhez, bár egyes tudósok szerint a Biblia ezen a téren is fedi a valóságot.
Szerintük a teremtés napjai valójában földtörténeti korszakok voltak. II. János Pál pápa egy 1999-
ben kiadott enciklikájában elismerte az evolúciós elmélet helytállóságát; és egyúttal megkövette
mindazokat, akiket évszázadokon át üldözött az egyház ennek az elméletnek a terjesztése miatt.
Tehát már „Isten fiának földi helytartója” sem tagadja, hogy úgy keletkezett a Föld és a
világegyetem, ahogy azt a tudomány állítja. Érdekes, hogy az evolúció klasszikus változatának
elfogadása a társadalomban semmilyen akadályba nem ütközött. Erwin Chargraff szerint: „Az
emberek különös módon örömmámorban úsztak, amikor megtudták, hogy a majomtól származnak;
Addig azt hitték, csupán Isten alkotta őket.”
A teremtéstörténet tehát történelmi szükségszerűség volt. A Biblia is világosan utal arra, hogy az
akkori emberek szellemi fejlettsége még nem állt azon a fokon, hogy magas szintű ismereteket
lehetett volna átadni nekik. Jézus is gyakran említette tanítványainak, hogy: „Mondhatnék többet is
nektek, de nem tudnátok elhordozni.” A tudásnak ugyanis súlya van. Ez a helyzet azonban változni
fog. A Mindenható is tisztában van azzal, hogy az új kor új információkat igényel. Ezek nem is
maradnak el. A Biblia szerint „új könyvek nyittatnak”. Ez azonban a Jelenések könyvében
megjövendölt katasztrófa után fog megtörténni. Csak a megmaradók, az arra érdemesek juthatnak
hozzá a korunkhoz igazított, fejlődésünket tovább segítő ismeretekhez, az új Szentírásokhoz.
Vissza a Bibliához

282/434
A keresztény társadalmakban az emberi humánum legrégebbi és legtökéletesebb tankönyve a
Biblia. A Biblia intelmeinek mély értelméhez és emberközpontúságához a keleti vallások közül
csak a brahmanizmus tanait hirdető Rámájana végtelenül szelíd és bölcs tanításai hasonlíthatók.
Mint minden igaz vallásnak, a Bibliának is legfőbb tanítása a szeretet mindenhatósága. Jézus a
szeretet parancsát az összes többi törvény fölé helyezte. A szeretetből fakadó tetteket sokkal többre
értékelte, mint a kiüresedett hitbuzgalmi előírások formalitásait. A Biblia azért nem vált szent
szöveggé merevedett gondolatok tárházává, szertartássá lecsapódott hittételek gyűjteményévé, mert
az egész művet átszövi a szeretet, a megértés és az egymás iránti megbocsátás szelleme, amelynek
végső soron az a célja, hogy meggyökereztesse az emberiség gondolkodásában a testvériség
eszméjét. A testvériség evangéliumán kívül Jézus tanításaiban központi szerepet kap még a test
vágyainak, az ösztönöknek a megzabolázása, a lélek tisztaságának megteremtése és megőrzése,
valamint a fenntartás nélküli hit csodatevő erejének hirdetése. Jézus szenvedése, halála és
feltámadása adták tanításainak a hitelét; és ebből ered a keresztény vallás szilárd alapja is. A Biblia
eszmevilágából eredő következtetések érzékeltetésére ragadjunk ki néhány idézetet ebből az
örökbecsű műből.
A Szentírás kinyilatkoztatásai közül a tízparancsolat mindenki előtt ismert, nem szorul
magyarázatra. Nem csak a hívők, de még az ateisták is elismerik ennek az erkölcsi alaptörvénynek
az örökérvényűségét. A Biblia azonban az egyértelmű intelmeken és erkölcsi tanulságtételeken
kívül az isteni bölcsesség végtelen tárháza is. Jézus példabeszédeiben úgyszólván kivétel nélkül
feltárta mindazokat a rejtett törvényeket, amelyek az emberiség életét irányítják. Ne restelljük tehát
elővenni a Bibliát, és tüzetesen megvizsgálni a benne található mély értelmű kijelentéseket. Még
azok is, akik ismerik ezt a művet, újbóli alapos áttanulmányozás után meglepetéssel fogják tapasz-
talni, hogy mennyi olyan rejtett utalás található benne, amely segíthetne bennünket a mai modern
világunkban való eligazodásban, az egyre bonyolultabbá váló problémáink megoldásában.
Jézus tanításai közül nem egy már annyira ismertté vált, hogy időközben közmondás, szállóige
lett belőle. Ezen példabeszédek egyik legismertebbje: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek
cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük!” Ugyancsak ismert szállóigévé vált Jézusnak az
a kijelentése, mely szerint: „Nem egy ember mások szemében észreveszi a szálkát is, a saját
szemében azonban a gerendát sem látja.” Ki ne ismerné az alábbi bibliai eredetű közmondást:
„Aki másnak vermet ás, maga esik bele; és aki követ dob el, arra hullik vissza.” Nem a vallási
fanatizmusnak, hanem az életünket irányító túlvilági erők létezésének egyértelmű bizonyítéka az a
történelem során többször helytállónak bizonyult jelszó is, hogy: „Ha Isten velünk, ki lehet elle-
nünk?” Vagy: „A hit hegyeket mozgat.”
A karma törvényének keresztény megfogalmazását rejtik az alábbi intelmek: „Ne
kárhoztassatok és nem lesz kárhoztatásotok! Úgy cselekednek veletek, ahogy ti cselekedtetek;
tetteitek tulajdon fejetekre hullanak.” A karma érvényesülésére utal a Bibliának a bajok,
betegségek kialakulására vonatkozó magyarázata is. A legtöbb esetben a körülmények arra
vallanak, hogy a sorscsapások, és az életünk során szerzett betegségek legtöbbje karmikus eredetű.
Ennek keresztény hitbe ágyazott menete a következőképpen olvasható az Ószövetségben: „Nem
Isten büntet minket, nem ő sújt betegséggel, hanem a Sátánnak nyújt lehetőséget a kísértésre”,
azaz engedi a sátáni hatalom érvényre jutását. Egyébként sincs szükség arra, hogy előidézze a
romlásunkat, mert ezt megtesszük mi helyette. Neki nincs más dolga, mint teret engedni állati
ösztöneinknek. Isten sok esetben azáltal bünteti a bűnöst, hogy nem védi meg önmagától.
Egyéni problémáink eredetén túlmenően jelenlegi világunk egyre bonyolultabbá váló nemzetiségi
problémáinak gyökerére, a szomszéd nemzetekkel való bánásmód egyedül üdvözítő módjára is
találhatunk hasznos utalásokat a Bibliában: „Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek
nektek is, sőt még ráadást is adnak. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Az az ember tehát, aki
minden jogalap nélkül egy másik ember felett mond ítéletet, szintén ítélet tárgya lesz.
A Szentírás korábban a karmán kívül a reinkarnációval kapcsolatban is tartalmazott utalásokat. A
Konstantinápolyban 533-ban összehívott zsinaton azonban az egyházatyák úgy döntöttek, hogy
ezeket a „zavaró kitételeket” eltávolítják belőle, azt gondolván, hogy az ember elkerülheti vétségei
következményeit a bűnbánaton keresztül. Ezt megelőzően azonban a keresztény hit szerves része
283/434
volt, melynek nyomai mind máig fellelhetők a Bibliában. Péter és János például azt kérdezték
egyszer Jézustól: Miért mondják az írástudók, hogy a Megváltó előtt Illésnek kell eljönnie? Erre
Jézus felvilágosította őket, hogy Illés már eljött Keresztelő Szent János személyében, de nem
ismerték fel őt, és ezt mívelték vele. (Hogy mit, azt a Biblián kívül számos irodalmi alkotásból is
tudjuk.) Ha a zsidó vallás tagadta volna a reinkarnáció létét, akkor sem ez a kérdés, sem a rá adott
válasz nem lett volna olyan természetes az ókorban élők számára. (Egyébként az ezoterikus titkok
kutatói szerint Jézus is élt korábban a Földön, annak idején ő volt Énok próféta.)
Az előbbinél is egyértelműbb utalás található a reinkarnációra a gnosztikus evangéliumban. Ez a
keleti és ókori hellenisztikus elemek átvételével kialakult őskeresztény vallásfilozófia, amelyet
többek közt a Jó és a Rossz dualizmusa jellemez, így őrizte meg Jézus reinkarnáció melletti
hitvallását: „A lelkek a világban egyik testből a másikba öntetnek.” Ezzel kapcsolatban hasonló
tartalmú utalásokat találtak a kutatók a holt-tengeri tekercsekben. Az esszénusok Kumranban
elrejtett iratai többek között megörökítették egy bizonyos Jézus testvér prédikációját az életről.
Ennek egy részlete így hangzik: Jézus a templom előcsarnokában ült, és sokan jöttek hozzá, hogy
meghallgassák tanácsait. Valaki megkérdezte tőle: Uram, mit tanítasz az életről? Ő így felelt: „Bol-
dogok akik sokat tapasztalnak, mivel szenvedéseik által tökéletessé válnak. Olyanok lesznek ők,
mint Isten angyalai az égben, és sohasem halnak meg. Nem kell többé újraszületniük sem, mert
születésnek és halálnak nem lesz már hatalma felettük.”
Ezeknek a tanoknak a megsemmisítése sokkal prózaibb okokra vezethető vissza. Történelmi
kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a reinkarnáció eszméjét két démoni eredetű zsarnok,
Justinianus bizánci császár, és Theodora, a kurtizánból lett császárné távolíttatta el a Bibliából. A
Sátánnak úgy látszik nem tetszik a reinkarnáció tana, mert ennek ismerete megzabolázná az embe-
riséget, ami lényegesen csökkenti a gonosz erők befolyását a világra. Azért küldte ezt az ördögi
hatalommal felruházott párt a Földre, hogy fondorlatos praktikáikkal megfosszák a keresztény
világot annak az univerzális érvényű rendszernek a megismerésétől, amely racionális alapon is
képes lenne visszatartani az embereket a bűnözéstől.
Justinianus alvilági szférával fenntartott kapcsolatát igazolja egy korabeli feljegyzés, mely
szerint egyszer egy palesztin szerzetes kopogtatás nélkül lépett be a császár konstantinápolyi
palotájának dolgozószobájába, de azonnal ki is rohant onnan halálra rémülten, mert egy ördögszerű
szörnyet látott a társaságában. Ilyen tanácsadók láttán nem csoda, hogy 4 évvel korábban
Justinianus császár bezáratta Athénban a neoplatonikus iskolát is, így a reinkarnáció fogalma szinte
teljesen eltűnt a keresztény Európából.
A középkorban a vallás, a keresztény hit még képes volt kordában tartani az ösztönöket. A
felvilágosodás azonban ateistává tette az embereket, és ezáltal megszűnt az a belső fék, ami gátat
szabott a bűnözésnek. Ez a folyamat mára oly mértéket öltött, amely az elviselhetetlenség határát
súrolja. A reinkarnációs tan megismertetése, terjesztése tehát soha nem volt olyan időszerű, mint
jelenleg. Nem ártana, ha a keresztény egyházak is bekapcsolódnának a felvilágosítás folyamatába.
Ahelyett, hogy agyonhallgatják ezt a kérdést, felül kellene vizsgálniuk az álláspontjukat, és a
rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ki kellene nyilvánítaniuk, hogy a reinkarnáció kezdettől
fogva szerves része volt a Szentírásnak.
A Nag-Hamediben talált kopt szövegek is félreérthetetlenül igazolják ezt. Ezek az ősi aranémus
írások a legrégebbi bibliaszövegek. Közvetlenül Jézus keresztre feszítése után, az I. században
keletkeztek. Annyira hitelesek, hogy János evangéliumát sem tartalmazzák, mert ezt ő később, 92
éves korában írta. Nagy értékük, hogy sohasem „korrigálták” őket, mert keletkezésüktől napjainkig
nem hozták nyilvánosságra, és nem fordították le más nyelvre. Így most eredetiben
tanulmányozhatjuk Krisztus tanításait. Nézzük meg pl. hogy valójában mit mondott Jézus a földi
életről: „Amiképpen minden teremtmény a láthatatlanból érkezik erre a világra, azonképpen a
láthatatlanba tér vissza. Így jönnek újra és újra el, amíg csak meg nem tisztulnak. Van
feltámadás a testből, és van feltámadás a testben. Az élet felszáll a húsból, és leszáll a hús életébe.
Az a test, amit a sírba fektettek vagy elégettek nem az a test amivé lesz majd, mivel akik
visszajönnek más testet kapnak, de az is az övék lesz. Amit az egyik életükben vetettek, azt aratják
le a következőben, és ha jót cselekedtek nagy lesz az ő örömük az eljövendő életükben. Boldogok,
284/434
akik az igaz utat járják ebben az életben, mert ők megkapják az élet koronáját.” Ebből az
idézetből is látható, hogy a későbbi bibliaszerkesztők milyen módszeres munkát végeztek. Ennek a
tanításnak is csak az utolsó mondatát hagyták meg a Szentírásban. Ezek a csonkítások jelentős
mértékben hozzájárultak ahhoz is, hogy Jézus példabeszédei oly nehezen érthetők. Hiányoznak az
előzmények, az utólagos megjegyzések, sőt sok esetben a gondolatok magva, legfontosabb mondata
is.
A Biblia megreformálása, hitelessé tétele során azonban van mire támaszkodnunk. Nem a
lebecsülő „gnózis” névvel kellene illetni ezeket az iratokat, hanem a segítségükkel fel kellene
számolni a hamisításokat, csonkításokat, hogy 2000 év után végre teljes egészében megismerhessük
a Megváltó tanításait. Az egyházatyáknak hivatalosan el kellene ismerniük, hogy az elmúlt
évszázadok alatt a számtalan fordítás, átdolgozás során rengeteg utalás tűnt el a Biblia eredeti
hitvallásából. Komplett szövegrészek kerültek ki belőle azért, mert nem feleltek meg az adott kor
szellemiségének, vagy sértették egyik-másik érdekszféra hatalmi helyzetét. Az is gyakran
előfordult, hogy a későbbi nemzedékek az ősi szövegeket kiegészítették, betoldásokat eszközöltek,
hozzájuk költöttek egyet s mást, azaz saját szükségleteikhez igazították. Ezek a hiányosságok illetve
hamisítások azonban korrigálhatók. Az egyházi archívumokban őrzött régi írások, valamint a
birtokunkba került legújabb leletek lehetővé teszik a Biblia rekonstruálását. Az eredeti tan ismerete
és terjesztése a modern kor emberét is képes lenne visszatartani a bűnözéstől, mivel feltárná előtte
az élet értelmét, valamint az univerzum végtelen racionalitását, és igazságosságát. Az Ó- és
Újszövetség kimaradt és titkos üzenetei egyelőre csak Az elveszett Biblia című könyvben található
meg. (Kiadó: Magyar Könyvklub - 2003.)
A Biblia jelenleg ismert szövege, gyakran idézett tanításai is átírásra szorulnak. Ezért
megreformálása során a csonkítatlan részeket sem szabad szó szerint átmásolni. A Szentírásnak az
üzenetét kell átvenni, továbbvinni. Az elmúlt 2000 év alatt óriási mértékben fejlődött az emberiség.
Főleg a tudomány terén sok olyan ismeretre tettünk szert, amelyet már a katolikus egyház sem
tagad. Ezért az eredeti szöveget nem csak korrigálni kell, hanem modernizálni is, hogy érthető,
mindenki számára hihető legyen. Példaként emeljünk ki egy idézetet a Bibliából. Az Úr azt üzente
nekünk, hogy: „Ha megtartjátok a parancsolataimat, örök életetek lesz itt a Földön.” Ezt az intelmet
ma már nem lehet így továbbadni, mert a XXI. század felvilágosult embere csak mosolyog rajta.
Hiszen természettudományilag bizonyított tény, hogy semmi sem élhet örökké, minden elpusztul
egyszer. Az ezoterikus tanok is azt hirdetik, hogy ami egyszer létrejött, annak el is kell múlni. Az
általunk ismert Földön kívüli civilizációk legfejlettebb tagjai sem élnek tovább 12 ezer évnél.
Ennélfogva megtérésünk esetén nem az egyén fog „örökké” élni a bolygónkon, hanem az emberi
faj. Még csak nem is a mi civilizációnk, hanem az utódaink, a kései leszármazottaink. Ám az ő
életük sem lesz örökké tartó. Maximum addig fognak élni, amíg a Naprendszer össze nem roppan,
meg nem szűnik. Ez azonban több milliárd év múlva fog bekövetkezni. Az ókor emberének ilyen
hosszú időtartam örökkévalóságnak számított. Ne felejtsük el, hogy ebben a korban a rómaiak még
csak az ezres számig jutottak el a számolásban, pedig akkoriban ők alkották a világ legnagyobb és
leghatalmasabb birodalmát. Ma már más a helyzet. Ezért újra kell értelmezni a Bibliát. Ki kell
emelni belőle a lényeget, az isteni tanítást, és új, a modern kor emberének megfelelő
szövegkörnyezetbe kell helyezni.
Jelenlegi formájában ugyanis a Szentírás tele van olyan kijelentésekkel, amelyeket ha egy
iskolázott ember meghall, kapásból hárít. A rosszul, illetve szó szerint értelmezett idézetekből azt a
következtetést vonja le, hogy ezt a művet nem érdemes elolvasni. Ezáltal nem jut el hozzá a Biblia
magasztos üzenete, ami sohasem évül el. Amíg létezünk, fennmarad. Ezért van oly sok ateista a
világon, mert a felvilágosodás kora óta senki sem vette magának a fáradságot, hogy a szövegét
modernizálja. Az előbbi kinyilatkoztatást pl. így kellene átfogalmazni: „Az isteni törvény szerint
élőket mindvégig segíteni fogja Isten megtartó ereje.” A Biblia szó szerinti értelmezése, a leírtakhoz
foggal-körömmel való ragaszkodás az oka a hit rendkívül rossz hatásfokkal való terjedésének is.
Sok ember igényli azokat a tiszta gondolatokat, azt a nemes erkölcsöt, ami ebből a műből sugárzik.
Sajnos a legtöbb hívőt tömörítő katolikus és protestáns egyház nem fordít kellő gondot a hitetlen,
tájékozatlan emberek megnyerésére. Sőt újabban már a saját híveiket sem tudják megtartani. Ha
285/434
ennek a folyamatnak nem sikerül gátat vetni, a nagy történelmi egyházak néhány évtized múlva
széthullanak, megszűnnek, és akkor semmi sem lesz, ami visszatartaná az embereket a bűn útjára
lépéstől. Az alapos reform tehát nem csak a különféle egyházak számára létfontosságú, hanem az
egész emberiség jövője függ tőle.
A széleskörű, átfogó ismeretekkel szolgáló, csonkítatlan és modernizált Bibliát már nem
tekintenék elavult műnek az emberek, amely „nincs összhangban a mai világgal”. Egyébként ennek
az általános véleménynek tudható be, hogy a jelenleg kiadott könyvek közül a Biblia olvasottsága a
legalacsonyabb. A nyugati országokban folytatott közvélemény-kutatások szerint a családok 42%-
ban található Biblia, de csak 2%-uk forgatja rendszeresen. Ez a vizsgálat derített fényt arra a
szomorú tényre is, hogy az emberek 72%-a nem olvasta a Bibliát. Ha a kezébe adják sem veszi
magának a fáradtságot, hogy végigolvassa. Az iskolázott réteg is jobbára azért olvassa, mert
ismerete hozzátartozik az általános műveltséghez. A tartalmával nem tudnak mit kezdeni, mert a
legfontosabb részek hiányoznak belőle. Mondanivalójának éppen attól a részétől fosztották meg,
amely rámutatna modern korunk problémáinak eredetére. Ami benne van azzal sem értenek egyet,
mert szó szerinti értelmezése ellentmond a tudomány állásának. Ezt a hiányosságot sürgősen
orvosolni kell, különben a jövőben a Biblia nem lesz más, mint egy kultikus tárgy, a
szobaberendezés része. Egy relikvia, amely hajdanán nagy szerepet töltött be a történelmünkben, de
ma már csak vallási eredetünk szimbóluma. Ha nem teszünk semmit a megreformálása ügyében, a
Biblia nem sokban fog különbözni a kabáthajtókára tűzhető „cuki kis jelvény” -től, vagy a nyakba
akasztott aranykereszttől, amit az emberek legtöbbje nem vallási meggyőződésből, hanem a
legújabb divathóbortot követve hord. Remélhetőleg a keresztény egyházak jelenlegi vezetői is
belátják ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát, és sürgős cselekvésre szánják el magukat, melynek
eredményeként a legközelebbi ökumenikus zsinat fő napirendi pontja a megreformált Biblia
kanonizálása lesz. Addig is térjünk vissza a korábbi zsinatok által szentesített szöveg
tanulmányozásához.
A Biblia ugyan különböző helyeken említi, de szorosan összetartozik az alábbi két intelem: „Ha
megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” mert „Az erőszak erőszakot szül.” Aki nem a szeretet, a
megértés útján, hanem erőszakos úton próbál egy konfliktust megoldani, az előbb-utóbb szintén
erőszak áldozata lesz. A modern nyelv ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Aki
farkastörvények szerint él, magára vonja mások vadászszenvedélyét.” Nézzük meg, mit mond
erről még a Biblia: „Ki kardot ránt, az kard által vész el!” Ez a törvény nem csupán egyéni, hanem
össztársadalmi viszonylatban is érvényesül. Figyeljük csak meg, hogy az egész világra kiterjedő
háborúknak mindig az a nép volt a vesztese, amely kezdeményezte, amely elindította a véres ese-
ményeket. Isten nem zsarnok, az alaptörvények kivételével nem diktál nekünk, hanem csak
betartatja velünk a saját törvényeinket. Minden ember, minden nép önmagának szab törvényt. Isten
elfogadja és szentesíti az ember által hozott törvényeket, és azok szellemében ítélkezik jó és rossz
cselekedeteink felett. A Földön ki lehet ugyan bújni a törvény felelőssége alól a hatóságok
megtévesztése útján, de a Teremtő mindenre kiterjedő figyelmét nem lehet kijátszani. Egyszer
minden bűnünkért felelni kell, és minél később kérik ezt számon rajtunk, annál keservesebb lesz a
bűnhődés.
A fenti példabeszédek közül a szelídségre, jámborságra ösztönző tanácsok átvitt értelmére más
magyarázatok is születtek. Ezek közül igen figyelemre méltó a híres amerikai látnok Edgar Cayce
reinkarnációs értelmezése: Ha valaki igazságtalanságot szenved el egy másik ember kezétől, és
emiatt „jogosan” bosszút áll, akkor ezzel az ellenségéhez bilincseli magát. Mindketten arra
kényszerülnek, hogy elkövetkező életeikben együtt térjenek vissza, és újraéljék a negatív
konfliktust, mindaddig, amíg el nem érnek arra a fejlettségi szintre, ahol már elegendő józan eszük
lesz ahhoz, hogy elássák a csatabárdot, és felhagyjanak az ellenségeskedéssel. Eközben kettőjük
közül a fejlettebb léleknek le kell lassítania saját spirituális fejlődését, mert rákényszerítette magát,
hogy annak a kevésbé fejlett léleknek a tempójával folytassa útját, akinek kárt okozott. Ha viszont
elég bölcs ahhoz, hogy ne alkalmazzon megtorlást, hanem „odafordítja másik orcáját is” akkor
megszabadítja magát az ellenségével kapcsolatos minden további bonyodalomtól. A teher akkor a
286/434
másik félre kerül, akinek a továbbiakban hozzá hasonló primitív lelkekkel kell konfrontálódnia
ahhoz, hogy ledolgozza a karmikus adósságot, amelyet korábban felhalmozott.
Ez a sokak által együgyűnek látszó viselkedés tehát nem a vallásos vakbuzgóság által
elhomályosított elme beletörődése az erőszakba, hanem egy alapvető kozmikus igazság felismerése.
Az erőszak csapdájából csak a szelídség, a megbocsátás, a szeretet szabadíthat ki bennünket. Végső
soron így válik a látszólagos áldozat győztessé. Az erőszakmentesség univerzális eszméje egyéb-
ként a világ majd minden vallásában megtalálható. A hinduizmusban pl. így szól Krisna tanítása,
amely az erőszaktól való tartózkodás harmadik indokaként is felfogható: „A rosszért mindig jóval
fizess, ezáltal megváltod a gonosz embereket indulataik rabságából.”
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy magunkba fojtjuk haragunkat, és úgy teszünk, mintha nem
történt volna semmi. Tevékeny közreműködést sem követel tőlünk ez a gesztus. A megbocsátást
nem valamilyen cselekedettel, viselkedéssel kell kifejezésre juttatni, hanem „elengedéssel”. Ha a
szívünkben megbocsátunk valakinek, akkor békét teremtünk a bensőnkben. Ezáltal szeretet árad
belénk, és mi is szeretetet árasztunk a környezetünk felé. A megbocsátás legfőbb célja: a harag, a
szeretetlenség megszüntetése. Még arra sincs szükség, hogy eljátsszuk a földre szállt angyal
szerepét, és bűnbocsánatot osztogassunk ellenségeinknek. Mind a nekünk ártóknak, mind
önmagunknak akkor használunk a legtöbbet, ha megszüntetjük az ellenségeink iránt táplált negatív
érzelmeket. Ezáltal megszűnik közöttünk a szeretetromboló lelki függőség, felszabadulunk abból a
nyomasztó érzésből, amelybe a harag kényszerített bennünket. A negatív gondolatok útjára
bocsátása áldást hoz mindenkinek, mert feloldja az emberek közötti karmikus függést. Ha
„elengedjük” az ellenünk vétkezőket, nem kényszerülünk arra, hogy a következő életünkben ott
folytassuk az ellenségeskedést, ahol abbahagytuk. Ez véget vet a harag, a gyűlölet, a bosszú és a
viszálykeltés végtelen láncolatának, és egy idő után elvezet bennünket a hőn áhított világbékéhez, a
Biblia által hirdetett testvéri szeretethez, vagyis ahhoz az állapothoz, ahol minden ember testvérként
szereti egymást.
Ez a világ azonban csak akkor jön el, ha megtanuljuk egymást önzetlenül szeretni. Az igazi
szeretet az, ha akkor is segítünk az elesetteken, amikor ezért csak sértés és megaláztatás a
fizetségünk. Jelenleg nagyon kevés az olyan ember, aki ilyen körülmények között is képes a
segítségnyújtásra. Ehhez nagyfokú tűrőképességre, és megértésre van szükség. Az önérzettel telített
emberi lélek ma még nem tudja elviselni a reá vetített hamis képeket. Ezt tapasztalva a bennünk
feszítő gőg megsokszorozódik, és máris kikérjük magunknak a rágalmakat, s követeljük, hogy az
igazságnak megfelelően ítéljenek meg bennünket. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a
csorbát kiköszörüljük, mert nem ismerjük az önzetlen szeretet tűrőképességét. Ennek lényege, hogy
bármit gondoljon rólam a másik ember, ha csakugyan szeretem, és segíteni akarok rajta, akkor nem
haragszom meg azért, amit tévedésből vagy rosszindulatból ellenem tesz. Példaként lebegjen
szemünk előtt Isten velünk szemben tanúsított viselkedése: „Nem hadakozom én a beteg emberrel
azért, hogy engem nagyszerűségemben meglásson; hiszen éppen attól beteg, hogy látása eltorzult.
Ha én tényleg őérte, és nem magamért teszem amit teszek, akkor kezdetben elfogadom a
torzultságát, és mindazt ami ennek következménye. Az általa rám vetített sötét képekkel együtt
fogadom őt a szívembe. Amikor már a látása tisztulni kezd, és képes lesz arra, hogy engem valódi
mivoltomban felismerjen, akkor láttatom meg vele igazi arcomat. Ámde akkor sem úgy, hogy őt
szemrehányásokkal illetem, és így korábbi tévedéséhez hozzákötözöm, mert ezzel
megakadályoznám a megújulását. Ahhoz, hogy ő erre a tisztulási fokra eljusson, előbb nekem
kell érte tennem, azaz a hibáival együtt meg kell őt értenem, és magamhoz kell emelnem. Mert az
isteni alázat arra is képes, hogy lehajoljon a tévelygő emberhez, és ne érezzen önérzetet a
szerencsétlen, bukott teremtménnyel szemben, még abban az esetben sem, ha hamisságot,
ellenszegülést, vagy káromlást kell elviselnie tőle. Pedig nekem és segítőimnek bőven lenne
okunk a sértődésre, amennyi gyalázkodást elszenvedtünk már az elbukott emberektől.” A
Mindenhatónak eme új keletű üzenete után térjünk vissza ismét a Biblia tanításaihoz.
Számos hívő számára is tanulságos lehet a Szentírásnak ez az intelme: „A szeretet nem keresi a
maga hasznát.” Jótékonykodásunkat ne az erkölcsi haszonlesés motiválja. Ne azért segítsük a
rászorulókat, hogy ezzel elnyerjük a Mindenható jóindulatát, vagy környezetünk elismerését.
287/434
Istentől nem lehet jutalmat vásárolni. A Biblia arra tanít, hogy aki ad, az úgy adjon, hogy azt senki
ne lássa. Képmutatástól mentes legyen a segítségnyújtásunk. Mások önzetlen megsegítése lebegjen
a szemünk előtt, s ne az, hogy ebből milyen előnyünk fog származni. Isten számon tartja minden
tettünket, így a jótéteményeinket is. Felesleges tehát naprakész számadást vezetnünk, ezt elvégzi
helyettünk a Mindenható, és közli velünk a végelszámolásnál.
Jelentősen nehezítette Jézus küldetését, hogy az átadott tudásanyagot erősen korlátoznia kellett.
Tekintettel kellett lennie arra, hogy mi még nem tartunk ott a fejlődésben, ahol ő. A mi szellemi
befogadó- és teherbíró képességünk meglehetősen alacsony szinten áll, ami fékezően hatott
ismeretei közlésében. Nem véletlenül említette egyszer azt, hogy: „Sok mindent mondhatnék még,
de nem tudnátok elhordozni.” Másutt nyersebben fogalmazott: „Ne szórjatok gyöngyöt a disznók
elé!” A magasabb rendű tudás nem való mindenkinek. Nemcsak azért mert nem érti meg. Ha
megérti sokkal nagyobb a baj, mert visszaél vele. Mint ahogy egy józan szülő sem ad gyufát a
gyermeke kezébe, hogy kedvére játszadozzon vele; a szellemi vezetők is megválogatják, hogy kit
avassanak be az univerzum titkaiba. Müller Pétert idézve: „Sokan nem képesek az új gondolat
befogadására. Az igazság megismeréséhez erkölcsi érzék, önuralom, és egyetemes felelősségérzet
kell. A tudás birtoklása nagy felelősséggel jár. A tudás ugyanis valóban hatalom, de sajnos a
méltatlanok kezében is. Ezért csak annyit szabad belőle átadni, amennyi az illető javára válik.
Akkor lehetünk biztosak abban, hogy valaki kellően érett egy-egy ismeret átadására, ha szinte már
magától rájön.” Amikor kérdez, érdeklődik utána, már elindult a szellemi érés útján; és akkor ér
célba, amikor a titkot magától kitalálja.
Az igazi szellemi vezetők feladata tehát nem a tanítás, hanem a rávezetés. Az alapok átadása
után addig kell tanítani a tudásra szomjazókat, amíg lényegre törő kérdések fogalmazódnak meg
bennük. Onnantól kezdve segíteni kell őket, hogy rátaláljanak a megismerés útjára. „A vívódással
járó megismerésre főként azért van szükség, mert a léleknek meg kell erősödni, fel kel nőni, ki
kell teljesedni egy-egy igazsághoz. Maradandó értéket csak magunkból tudunk felhozni, nem
lehet ajándékként megkapni. Ez az eljárás nem tanítás, hanem nevelés. Egy benső növekedési
folyamat, amelyet kívülről csak elősegíteni lehet. Fokozatosan elő kell csalogatni a növendékből
a titkot. Ha így jön rá az igazságra, akkor magáénak fogja érezni, sajátjaként fogja kezelni.
Sokkal jobban fogja értékelni az ily módon szerzett tudást, mintha »tölcsérrel a fejébe töltötték
volna«. A jó tanító, tehát nem tanít, hanem nevel, felébreszt és kibontakoztat. Végül szerényen
visszavonul, mint akinek semmi köze sincs a dologhoz. Ez a feladat még a szokványos pedagógiai
munkánál is hálátlanabb, mert köszönet sem jár érte. A tanítvány ugyanis az igazság felismerését
önmagának tulajdonítja, és csak jóval később döbben rá, hogy mindent a mesterének köszönhet.”
Egyébként a felvilágosítás hiányának nem csak hátrányai, hanem előnyei is vannak. Ha valakit
ráébresztenek arra, hogy milyen nehéz helyzetben van, mennyire kilátástalan a helyzete, akkor
kétségbe esik, pánikhangulat lesz úrrá rajta, és képtelen lesz elviselni a sorsát. Rövid úton távozna
ebből a világból, öngyilkossá válna, vagy megőrülne. A felvilágosulatlan ember viszont tűr.
Egyrészt azért, mert igazában nincs is tisztában azzal, hogy mi történik vele, másrészt reménykedik,
hogy majd csak jobbra fordul a sorsa. Karmikus adósságok ledolgozása esetén ez persze nem
történik meg, de ezt ő nem tudja, így várja a szerencséjét, és közben élete végéig küszködik. Úgy is
mondhatnánk, hogy ezeket az embereket a tájékozatlanság élteti.
Nem is gondolnánk, hogy az aktuális politika jegyében az ateista politikusok által használt, és
többször kiforgatott alábbi mondások szintén a Bibliából valók: „Aki nincs velünk, az ellenünk
van”, vagy: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Rákosi, majd Kádár ismert jelmondatait a
jelenkor reformpolitikusai a következőképpen forgatták át: „Aki ellenünk van, az velük van.” A
politikai viccgyártókat is megihlette ez a szólam: A Kádár korszak végén felsóhajt a párttitkár: „Aki
még most is velünk van, az nincs magánál.” Sajnos nemcsak a Biblia eszméi estek áldozatul
korunk mindent beszennyező, megszentségtelenítő viselkedésének. A legszentebb ősi szimbólumok
sem menekültek meg attól, hogy a mindent profanizáló, vulgarizáló vagy áruvá silányító modern
világ kisajátítsa, lealacsonyítsa, politikai vagy kereskedelmi védjeggyé alakítsa. A legízléstelenebb
példákat mellőzve így vált a pentagramma vörös csillaggá, a kommunista diktatúra jelképévé, és így
lett az óindiai szvasztikából horogkereszt, a fasizmus szimbóluma azáltal, hogy a napkereszt szárait
288/434
átforgatták. Sokan nem tudnak mit kezdeni Jézusnak azzal a meglehetősen antihumánusnak tűnő
kijelentésével, mely szerint: „Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az a kevés is
elvétetik, amije van.” Pedig ez a mondás szervesen beilleszthető a fejlődés törvényébe. Az ember
azért született a Földre, hogy harcoljon, törje magát, kihozza magából mindazt, amire képes.
A lusta, nemtörődöm ember a fejlődés gátja, így büntetést érdemel, és a büntetés ily módon való
kiszabásáról a Mindenható nem szokott elfeledkezni. A fejlődés szükségszerűségének globális
értelmére utal Jézusnak az a kijelentése, hogy: „Ti vagytok az élet sója.”, mivel a földgolyó
élővilága olyan lenne az emberiség nélkül, mint az étel só nélkül. A túlvilági hatalmak azért hozták
létre a földi világot, hogy elősegítsék egy újabb civilizáció kialakulását, és ezzel az értelem fejlő-
dését az univerzumban.
Még kevésbé érthető, sőt egyenesen következetlennek tűnik a Megváltónak egy másik
kijelentése. Köztudott, hogy Jézus mindig és mindenütt a szeretet fontosságát hangoztatta. A
keresztény világ eszmerendszerében olyan fontos szerepet tölt be a felebaráti szeretet, hogy
alaptörvényébe, a tízparancsolatba is belefoglalták. Ennek ellenére a Biblia tanúsága szerint Jézus
így beszélt tanítványaihoz: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre.
Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem azért, hogy kardot. Azért jöttem, hogy
szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek
ellensége lesz a háza népe.” Mivel Krisztus földi küldetésének célja köztudottan nem az agresszió,
a gyűlöletkeltés volt, ezt a fenyegető tartalmú kijelentést feltehetően egy magasabb rendű törvény
érvényre juttatása mondatta vele. Fizikai megtestesülésünk legfőbb célja a fejlődés, és ez nem megy
szenvedések nélkül. Ennek legkevésbé elkerülhető, tehát leghatékonyabb módja, ha a kínjainkat
közvetlen környezetünk idézi elő. Olyanok, akiktől nem lehet megválni, sem elmenekülni tőlük, mert
szeretet, sőt vérségi kapcsolat fűz bennünket hozzájuk. Azok sem tudnak elszakadni közvetlen
családtagjaiktól, akik már nem éreznek szeretetet irántuk, mert egzisztenciálisan függnek tőlük.
Fokozott terhet ró ez a jelenség azokra, akik nem azért vannak itt a Földön, hogy fejlődjenek,
hanem komoly küldetéssel érkeztek ide. Nekik még a törekvéseikkel szemben megnyilvánuló
társadalmi ellenállással is meg kell küzdeniük, így nem csoda, hogy egy idő után az egész világ
ellenségükké válik. Eközben a Sátán sem feledkezik meg a feladatáról, így a nagy emberek sorsa
sokszor nem más, mint földi „pokoljárás”.
A fejlődés szükségszerűsége már civilizációnk kezdetén kinyilváníttatott. A keresztény valamint
az iszlám hitrendszer szerint minden bajunk az eredendő bűnre, vagyis a tudás fájáról leszakított
almára vezethető vissza. Az első emberpár bukása azonban sorsszerű volt. Isten tisztában volt vele,
hogy teremtményei csak ezáltal járhatják be a tapasztalás útját a bölcsességig. Ezért lehetőséget
adott Ádám és Éva bukására, amit ők ösztöneik által vezérelve ki is használtak. Ahhoz hogy ne az
ösztöneik vezéreljék őket, hanem a bölcs belátás, fejlődniük kellett. A fejlődés elengedhetetlen
kelléke viszont a szenvedés, amit csak a Paradicsom kapuin kívül lehetett megtapasztalni. Így az
Édenkertből történt kiűzetés elkerülhetetlen volt. Tehát mindennek úgy kellett történnie, ahogy
történt; az emberiség sorsa már a teremtésünk kezdetén eldöntetett.
Egyébként szenvedni a magasabb szintű világokban is kell. Attól hogy levetjük a fizikai
testünket, nem szűnnek meg a problémáink. Számtalan gond, baj vár ránk asztrális szinten is,
melynek megoldása rengeteg gyötrelemmel jár. Csak nem a „sárban fetrengve” kell szenvednünk,
hanem kulturált körülmények között. Hogy kellemesebb-e így szenvedni? A kérdés úgy is feltehető,
hogy ki szenved többet: a túlművelt értelmiségi, vagy a lerészegedett proli? A lelkek többsége azért
választja a testet öltést, mert a fizikai világban intenzívebben lehet fejlődni. Ez azonban nem
kötelező. A mennyei szférákban több olyan lélek is található, akik még soha nem éltek fizikai
testben.
Ugyancsak a fejlődést szolgálja mind egyéni, mind egyetemes értelemben, hogy Isten
mindnyájunkat próbának, kísértésnek vet alá. Az így ránk rótt teher azonban sohasem nagyobb
annál, mint amit az egyén elviselni képes, mert Istennek nem az a célja, hogy megroppantson
bennünket, hanem hogy a nehézségek legyőzése által elősegítse lelki fejlődésünket. Figyeljük meg,
hogy az apostolok mit mondanak erről, és hogyan ötvöződnek ismét a Biblia kijelentései a karma
tételeivel: „Senki se mondja, amikor kísértésbe jut, hogy Isten gonosszal kísért engem, mert
289/434
mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva
bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart,
mivel kiállta a próbát, és elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”
Sajnos ma még nagyon kevés az olyan ember, aki pozitív módon reagál az élet nehézségeire, és
képes meglátni a bajban a jót. A megpróbáltatások lényegét megértve a bibliai Dávid a
következőképpen szólt az Úrhoz: „Amikor megalázol, akkor teszel naggyá.” Korunk
felvilágosodott embere viszont így ad hálát a Mindenhatónak az őt ért viszontagságokért: „Minden
helyzet a mesterem. A dolgok azért történnek, hogy tanuljak belőlük. Hálás vagyok, hogy egy új
tapasztalat részese lehettem. Ezt egyszer még a magam hasznára fordíthatom.”
A fejlődés törvényének igazságosságára jellemző, hogy minden ember életében megadatik
egyszer a nagy lehetőség. Más kérdés az, hogy ezt a legtöbb ember nem használja ki. A Mindenható
szemében azonban a sors által felkínált lehetőség visszautasítása a harmonikus fejlődés szándékos
akadályozásának minősül. Ezért az ilyen tett az ember által elkövethető legsúlyosabb bűnök
kategóriájába tartozik, és elbírálása is ennek megfelelő szigorral történik. A visszautasítás azonban
nem mindig tudatos. Sokan utólag jönnek rá, hogy mekkora lehetőséget szalasztottak el. A
kishitűség, a szűklátókörűség, a passzivitás azonban szintén nem múlik el következmények nélkül.
A hitetlen, sorsával szemben felelőtlen, vagy gőgös felfuvalkodottságában az értéket meglátni nem
akaró ember büntetése az, hogy soha többé nem lesz képes életét kimozdítani a szürke kisemberek
világából.
A nagy lehetőség rendszerint az egyes népek történelmében is bekövetkezik egyszer. Ennek
legismertebb példáit a perzsa, a mongol és az oszmán birodalom szolgáltatta. Nagy Sándor,
Dzsingisz kán és az egymást követő szultánok azonban más népek rovására próbálták a saját
nemzetüket felemelni, így világhódító törekvéseik törvényszerűen kudarccal végződtek. A
Mindenható által felkínált lehetőség nem megfelelő módon való kihasználása következtében a
perzsák, a tatárok és a törökök ismét visszasüllyedtek a népek tengerébe, ugyanarra a szintre,
ahonnan elindultak. Egy újkori példát felhozva, ennek a jelenségnek lett az áldozata Szerbia is.
Jugoszlávia négy évtizeden át a kommunista tömb mintaállama volt. Mindenki őket irigyelte Kelet-
Európában. Itt volt legnagyobb az életszínvonal, nem akadályozták a nyugati turistautakat, sőt a
polgárok még munkát is vállalhattak külföldön. Az 1990-es évek elején azonban Milosevics nem a
békés átalakulás, az államszövetség önkéntes alapon történő megújítását választotta, hanem
megtámadta a tagköztársaságokat, és erőszakkal akarta a „szerb birodalmat” fenntartani. Ennek
során falvakat, városokat romboltak le és több százezer embert legyilkoltak. Céljukat azonban nem
érték el, és Szerbia nagy árat fizetett a háborúskodásért. Bűneikért a fejlődésben való lemaradásért
fizettek. Az elsőkből az utolsók lettek. Gazdasági, társadalmi fejlődésük annyira visszaesett, hogy
még Albánia is hamarabb fog bekerülni az Európai Unióba, mint Szerbia.
Isten irgalmatlanul lesújt azokra is, akik felkarolnak egy pozitív ügyet, de nem mennek végig a
megkezdett úton. Sajnos ma még kevés ember van a világon, akik a köz érdekében is hajlandóak
cselekedni, A jómódban élők többsége meglehetősen részvétlenül szemléli a körülötte élők
szenvedéseit. Segíteni még felkérés esetén sem hajlandóak. Ha ilyen jellegű kérelem érkezik
hozzájuk, ösztönösen hárítanak: „Mi közöm nekem más bajához!” Ezért a Teremtőnek minden
egyes önkéntes segítőre szüksége van. Sokan azonban nem veszik komolyan a vállalt feladatot, és
egy idő után abbahagyják a jótékonykodást, mások segítését. Ez az árulásnak is beillő cselekedet
felborítja az isteni tervet, és ilyenkor a túlvilági hatalmaknak át kell írniuk a jövőnk alakulását
irányító „forgatókönyvet”. A kiesett szereplő helyére újat kell keresni, ami nem kis vesződséggel és
időveszteséggel jár. Ezt természetesen nem veszik jó néven a túlvilági erők. Ők ugyan nem büntetik
meg a vétkest, mert a Jó szolgálatában álló fénylények és segítőik nem képesek ártani, de teret
engednek a gonosz erőknek. Ilyen esetekben a Sátán fokozott hévvel veti magát védtelen
áldozatára, és alaposan „megtáncoltatja” kezdeti jó cselekedetei miatt. Az önként vállalt feladat
tehát olyan kereszt, amit életünk végéig cipelnünk kell, sohasem szabadulhatunk meg tőle.
Különösen veszélyes a segítség megtagadása egy magasabb szférából érkezett közvetítő
esetében. Ezekre a küldöttekre fokozott figyelmet fordítanak az égiek, hogy semmi se zavarhassa
290/434
meg áldásos tevékenységüket. A túlvilági üzenetek szerint: „Mi nagyon ügyelünk arra, hogy a két
világ határán álló médiumot ne tegyük ki azoknak az ártalmaknak, melyeket a körülötte élő
emberek figyelmetlensége, felelőtlensége, nemtörődömsége okoz. Mert a mi szócsöveink által
közzétett információk terjesztését senki sem akadályozhatja meg következmények nélkül. Ez egy
olyan szent dolog, ami ha nem lenne, ti még mindig sötétségben élnétek a Földön, és az
emberiség többségéhez nem juthatnának el az isteni kijelentések. Ezért is számít egyik
legnagyobb bűnnek az, ha valaki egy médiumot (akár szándékosan, akár tudatlanul) a
tevékenységében akadályoz, vagy vele szemben olyan rosszhiszeműen nyilvánul meg, ami által
annak lelke komolyan megsérül. Ez ugyanis olyan hálátlanság, és olyan hűtlenség, ami a
szellemvilág szemében súlyos vétséget jelent. Ebből ne következtessetek arra, hogy mi a
médiumainkkal kapcsolatban elfogultak vagyunk, és kivételes bánásmódban részesítjük őket.
Mindössze arról van szó, hogy a szellemvilág nagy munkát fektet abba, hogy egy embert a
Földön hiteles és állandó médiummá kiképezzen. Nem is szólva arról a sok energiáról, amit a
médium a kényelme, sőt sokszor az élete árán áldozatkészen felajánl az égnek, és az embereknek.
Ezt az óriási erőfeszítések által létrejött hiteles képviseletet senki földi ember nem korlátozhatja
vagy semmisítheti meg büntetlenül.”
Ennek a nem éppen megnyugtató intelemnek az ismeretében joggal teheti fel a kérdést az illető:
Honnan lehet azt tudni, hogy egy hiteles médium, vagy egy átlagember kéréséről van szó? Ez
egyértelműen kitűnik az általa közvetített információk minőségéből. Amennyiben ezek döbbenetes
erővel hatnak az elbírálóra, akkor nagy bajban van: Ha elutasítja a kérést, akkor magára vonja az
égiek haragját, ha elfogadja, akkor környezete rosszallásától kell tartania a kinyilatkoztatások
mindent fenekestől felforgató, megreformáló tartalma miatt. A szponzorálás tehát nem veszélytelen
tevékenység. Mindazonáltal szükség van rá, mert önzetlen, áldozatkész támogatók nélkül nem
valósulhatna meg semmilyen pozitív törekvés a világban, és ez megbénítaná civilizációnk
fejlődését. A jótékonykodás elkezdése előtt tehát alaposan gondoljuk át, hogy mennyire komoly az
elhatározásunk, mert nem játékról, hanem súlyos felelősségvállalásról van szó, ahol nem csak a
vagyonunk a tét, hanem néha az életünk is. Szeszélyeink, szalmalángszerű lelkesedésünk kiélésének
nem ez a legszerencsésebb területe. Mindenesetre egy valamit ne tegyünk, azt, hogy
agyonhallgatjuk az ügyet. A kérvényező semmibevétele még az elutasításnál is súlyosabb büntetést
von maga után. A halogatás ugyanis alaptalan reményt kelt a kérvényezőben, ami végül keserű
csalódásba torkollik. Ennél is nagyobb baj, hogy a tévhitben tartott alkotó nem tud tovább lépni. A
tétlenség nagy időveszteséget okoz, ami lebénítja az ügyet.
Nem szerencsés megoldás a kapásból történő visszautasítás sem. A jótékonykodó, segítőkész
emberekhez sokan fordulnak problémáikkal. Ez természetes dolog, hiszen a világban egyre
sűrűsödnek a bajok, az önzetlen segítők száma viszont nem növekedik. Egy idő után azonban a
legtöbb szponzor pánikba esik, megrémül a mind nagyobb halomban érkező kérvényektől. Ekkor
fejvesztve igyekszik szabadulni a rá nehezedő tehertől, és elkezdi vakon visszautasítani a
kérelmezőket. A mecénás azonban nem fordíthat hátat a hozzá fordulóknak. Bármilyen helyzetben
arra kell törekednie, hogy a rendelkezésére álló pénzt minél hasznosabban költse el. Ezt csak úgy
tudja megtenni, ha megismeri a kérelmezők panaszait, megtekinteni a támogatásra szoruló műveket.
E nélkül nem lehet alapos és igazságos döntést hozni. Ha az elbíráló nem vizsgálja meg az összes
alkotást, akkor hogyan tudja eldönteni, hogy melyik érdemli meg leginkább a támogatást? A
felelőtlenül hozott döntés nem más, mint vagyonunk eltékozlása, és nem válik az emberiség
hasznára. A beérkező kérvények egyenkénti módszeres átvizsgálása, a produkciók megismerése sok
fáradtsággal, kellemetlenséggel jár, de ez az egyetlen módja pénzünk hatékony elköltésének.
A kérvények elbírálása során nincs helye az elfogultságnak sem. Nem mellőzhetünk egyetlen
kérelmezőt sem amiatt, mert nem a honfitársunk, vagy nem tetszik a nemzetisége, a bőre színe stb.
Civilizációnk egyetlen nagy közösséget alkot, mindenki cselekedete kihat mindenkire; ezért a
külföldiek támogatása ugyanúgy szükséges, mint a körülöttünk élőké. Ennélfogva ne azzal
törődjünk, hogy honnan jött a kérvény; hanem azzal, hogy mire kérik a pénzt. Társadalmi
körülményei folytán a messziről jött kérelmezőnek sokszor nagyobb szüksége van a támogatásra,
mint a honfitársainknak; és nem, kizárt, hogy az alkotása is jelentősebb. Jusson eszünkbe, hogy a
291/434
legnagyobb horderejű alkotások ott születnek, ahol a legtöbb a baj; így ezeken a helyeken van a
legnagyobb szükség segítségre. Nagy kárt okoz a világnak, aki nem képes felülemelkedni a
lokálpatriotizmusán, és nem kozmopolita szemlélettel teljesíti az önként vállalt feladatát. Nem ritka
jelenség a túlcsorduló érzelmek által vezérelt szponzori tevékenység sem. Ilyenkor az önmaga
nagyszerűségétől, segítőkészségétől eltelt személy elkezdi boldog-boldogtalannak osztogatni a
pénzét, ami egy idő után természetesen elfogy. Ekkor kénytelen felhagyni ezzel a tevékenységgel
még akkor is, ha a támogatásra érdemes produkciókról csak ezután szerez tudomást. A kezdetben
szétszórt és később megtagadott pénz nem sokat segít a világon. Vagyonunk eredményes
elköltéséhez bölcsességre is szükség van.
Sajnos ma még nem az a legnagyobb gond, hogy az emberek felelőtlenül szétszórják a pénzüket,
nem válogatják meg eléggé a támogatásra érdemes személyeket. A magánszemélyek és különféle
szervezetek jótékonykodása évezredek óta abban merül ki, hogy etetik, és ruhával látják el a
szegényeket. Ez a tevékenység azonban hasztalan, mert csak konzerválják vele a szegénységet.
Pénzüket nem a szegények támogatására kellene fordítaniuk, hanem olyan állapotok teremtésére a
társadalomban, hogy megszűnjön a szegénység. Az egész társadalmat kell felemelni, és akkor a
szegények is felemelkednek, s nem lesz szükségük alamizsnára. A legnagyobb probléma azonban az,
hogy az emberiség túlnyomó részének esze ágában sincs segíteni a rászorulókon. Meg sem fordul a
fejükben, hogy másoknak is esélyt adjanak a felemelkedésre, az életben való boldogulásra.
Figyelemre méltó módon közelíti meg ezt a témát Gonda István. Ő nem csupán erkölcsi
kötelességnek tekinti az adakozást, hanem korunk legfontosabb követelményének: „A Földön
semmi sem a miénk. Az anyag pusztán eszköz a lelki fejlődéshez. Azért került a birtokunkba, mert a
Teremtő ránk bízta. Ezért felelősek vagyunk, hogy mit kezdünk vele. Ha nem adjuk át többletünket a
rászorulóknak, akkor a sors veszi el tőlünk. Megfoszt bennünket a feleslegtől. Ráadásul többet kér
annál, mint amennyit magunktól adtunk volna; és többnyire azt kéri, amitől a legkevésbé szeretnénk
megválni. Minden veszteség: betörés, lopás, szervkivétel, de még szeretteink elvesztése mögött is az
áll, hogy többletet halmoztunk fel, és önként nem akartuk megosztani embertársainkkal. Ezzel az
állapottal a lelkiismeretünk tökéletesen tisztában van, ezért aggódás formájában megpróbál
figyelmeztetni bennünket. Ennélfogva ha attól tartunk, hogy anyagi veszteség ér bennünket, vagy
valamilyen balesettől félünk, ez biztos jele annak, hogy elérkeztünk a 24. órába, amikor még
önszántunkból adhatunk, és ezzel elkerülhetjük a sorscsapást. A szívből jövő kéretlen adással
megválthatjuk önmagunkat.
Ha figyelünk, észre fogjuk venni, hogy a környezetünkben ki szenved hiányt. Jutalmunk a
megszabadulás, és az adakozás öröme. Akinek a szíve nyitva van, annak a keze is megnyílik. Ha
keveset adunk a sokból, és azt is nyilvános elismerés vagy a hála reményében, akkor adományunk
nem más, mint háborgó lelkiismeretünk megnyugtatása. Ha nem vagyunk képesek önként, tudatosan
megválni feleslegünktől, akkor látszólag érthetetlen okok miatt sorozatos veszteségek érnek
bennünket. Egyszer mindenünket itt kell hagynunk a földi világban. Miért nem akkor adjuk át,
amikor még megválthatjuk vele a sorsunkat? Az emberiség a lelki fejlődés iskolájában
vizsgaidőszakhoz érkezett. Mindenről számot kell adnunk, amihez eddig hozzájutottunk: tudásról,
anyagi- és lelki értékekről. Megtartani most annyi, mint elveszni. Kérdés, hogy időben vagyunk-e
még egyáltalán ahhoz, hogy méltónak találtassunk adni?”
A teremtés tiszteletére és az anyagi értékek megvetésére tanít a következő kijelentés:

„Bálványimádást követ el az, aki a teremtményt imádja a Teremtő helyett.” Az előző fejezetben
leírtak alapján már pontosan tudjuk, hogy mi az értelme az alábbi intelemnek: „Akik a test szerint
élnek, azok nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” Sokan, akik nem hisznek Istenben, mindezek
olvastán talán háborognak, hogy milyen alapon szól bele Isten az életembe, holott én semmilyen
közösséget nem vállaltam vele. A hitetlen emberek többnyire a karma elméletet is visszautasítják,
és materialista alapokra helyezett filozófiai tézisekkel próbálják a létezésüket igazolni, és a világ
keletkezését megmagyarázni. Ez a világnézet azonban gyökértelenségénél fogva képtelen a világ
számos problémájával kapcsolatban kielégítő felvilágosítással szolgálni. Semmilyen elfogadható
magyarázatot nem képes pl. arra a kérdésre adni, hogy miért éppen ilyennek születtünk, miért
292/434
lettünk azzá, akik vagyunk. A materialista gondolkodás megingatására, a racionális alapokhoz való
görcsös ragaszkodás megcsúfolására álljon itt az alábbi bibliai idézet a Teremtő mindenhatóságának
bizonyítékául: „Ugyan ki vagy te ember, hogy vitába szállsz Istennel? Mondhatja-e alkotójának
az alkotás, hogy miért formáltál ilyenre? Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy
ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?”

Nem lenne teljes a bibliai bölcsességek sora Salamon király példabeszédeinek felidézése nélkül.
Bölcs Salamonnak számos olyan mondását jegyezték fel, amely még ma sem vesztette el az
aktualitását. Ennek bizonyítékául soroljunk fel közülük néhányat „A példabeszédek könyvé” -ből66:
Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. Aki
álnokságot vet, bajt arat. Belenyújtja kezét a rest a tálba, de a szájához már nem viszi. Az embert
saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve. Aki szereti az intelmet, az szereti
a tudást. Aki szereti a fiát, nem kíméli a botját. Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a
bűnösnek viszont az irgalma is kegyetlen. Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet
bánat. Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalansággal jár. Ne törődj azzal, ha
valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában; Úgysem vihet magával semmit, ha meghal,
nem követi kincse.
Napjaink demokratikus társadalmában fokozott jelentősége van ennek a felvilágosításnak: „A
döntés, a választás hatalma kormányozza az embert; Minden a helyes döntésen múlik; Isten
megadta a választás hatalmát az embernek, tőlünk függ, hogy miként élünk vele.” Az embernek az
értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. Az Úr intését meg ne vesd fiam, és dorgálását meg
ne utáld; Mert akit szeret az Úr, azt dorgálja. Utoléri a bűnöst az, amitől retteg. Az ajándékozó
bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Könnyen szerzett vagyon hamar elfogy, de aki keze
munkájával gyűjt, az gyarapodik. Önmagának tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját
magának árt. Vihet-e valaki tüzet úgy a keblében, hogy meg ne gyulladjon? A nyomorultat a
nyomorúság által menti meg az Isten, és sanyargatás által nyitja meg fülét. Aki tisztességet akar,
előbb legyen alázatos. Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más szűken méri a járandóságot,
mégis ínségbe jut.
Lépes méz a kedves beszéd, édes a léleknek, és gyógyulás a testnek. A viszály kezdete olyan,
mint mikor megindul az árvíz, ezért tartsd magad távol a perpatvartól, mielőtt kitör. A bűnt szereti,
aki veszekedni szeret. Jóllakott ember még a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek a keserű
is édes. Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá.
(Manapság ezt a tanácsot kevésbé fennkölt módon hangoztatják: „Hülyével ne állj szóba, mert
előbb-utóbb összetévesztenek vele.”) Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad
az ostobának. Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő. Még az ostobát is
bölcsnek tartják, ha hallgat; és értelmesnek azt, aki csukva tartja száját. Az ostoba nem leli kedvét
az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában. A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó
beszéd haragot támaszt. Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima beszéd pedig a gonosz szívet.
A bűn elkövetője nem ismeri be jelleme torzulásait, nem látja bűne visszataszító voltát, mivel a
bűn legyengíti erkölcsi ítélőképességét; Amíg meg nem nyitja szívét a lelkiismeret meggyőző
hatalma előtt, elfogult vakságban marad bűnét illetően. A meg nem tért lélek bűnbánata nem
őszinte, nem komoly; Ha beismeri is bűnét, mindannyiszor hozzátesz valamit védekezésként,
amivel eljárását mentegeti; Azt bizonygatja, hogy ha bizonyos körülmények nem úgy alakulnak,
nem követte volna el tettét, amiért megrovásban részesült. A parázna nő csak egy darab kenyérre,
de a férjes asszony drága életedre vadászik. Olyan a szép asszony, kinek nincsen okossága, mint a
disznó orrában az aranyperec. Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van; mint a hizlalt ökör,
ahol gyűlölet van. Mint szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony. Aki jó feleséget talált,
kincset talált. A derék asszony koronája férjének. Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert,
mint száz botütés az ostobát.” Ezeknek a Shakespeare-i stílusú bölcsességeknek a sorát zárjuk az
alábbi idézettel: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.”
66
lásd Biblia: Ószövetség
293/434
Kiegészítés
A parajelenségek előző fejezetben ismertetett igen széles skálája feltehetően mindenkit
meggyőzött már arról, hogy mégiscsak kell lennie valamilyen erőnek, amely lehetővé teszi ezeknek
a jelenségeknek az előidézését. Az életben bármilyen megnyilvánulás kizárólag akkor lép fel, ha
annak valós fizikai alapjai vannak. E nélkül semmilyen jelenség nem keletkezhet, semmi nem
létezhet. A parajelenségek fizikai alapjai az abszolút világban vannak, és ezért nem illeszthetők bele
a jelenlegi természeti világképünkbe, létezésükről csak közvetve szerezhetünk róluk tudomást. Aki
az eddig elmondottak alapján még mindig kételkedik az abszolút világ alapját képező
energiakvantumok létezésében, az győződjék meg saját maga ennek a rejtélyes erőnek a működé-
séről. A szubatomi energiasugárzás legegyszerűbb módon az ingás kísérlettel mutatható ki. Ez az
eszköz a varázsvesszőhöz hasonlatos eszköz, de felhasználási területe sokkal szélesebb. Az inga a
felfüggesztésre szolgáló láncból vagy fonálból, és nehezékből áll. A nehezék bármilyen anyagból
lehet, a leggyakrabban azonban a mérőónhoz hasonló alakú, nagy fajsúlyú fémrudacskát használnak
erre a célra. A tapasztalatok szerint ingának leginkább a 15-30 gramm súlyú sárgaréz függőón felel
meg. Ahhoz, hogy működőképes legyen, törekedni kell arra, hogy a lánc és a nehezék között minél
kisebb legyen a súrlódó erő.
Házilag az inga legegyszerűbb módon egy karikagyűrűből és egy 40-50 cm hosszú vékony
selyemcérnából állítható elő. A specialisták szerint azonban felfüggesztés céljára legalkalmasabb a
női hajszál. Fűzzük át a cérnát vagy a hajszálat a gyűrűn, a két végét kössük össze, és fogjuk a
hüvelyk- és a mutatóujjunk közé oly módon, hogy a többi ujjunk behajlítva a mutatóujj mögött
sorakozzon fel. Fontos szabály, hogy az ingát mindig jobb kézzel kell tartani, erre még a balkezesek
is ügyeljenek. (A bal kézben tartott inga ugyanis a szabályokban rögzített iránnyal ellentétes
mozgást végez.) Most oldalirányban mozdítsuk meg kissé az ingát, és hagyjuk ide-oda lengeni.
Látni fogjuk, hogy hamarosan leáll, és a cérna vagy a lánc iránya a Föld gravitációs középpontja
felé mutat. Ez az első bizonyítéka a szubatomi energiasugárzásnak. A Föld negatív
energiakisugárzása vonzást gyakorol a gyűrű szintén negatív kisugárzására, megállítja annak a
mozgását és megpróbálja a legrövidebb úton magához rántani.
Sajnos a körülöttünk lévő tárgyak a Földhöz képest elhanyagolható méretűek, ezért nem képesek
ilyen látványos hatást gyakorolni az ingára. Más anyagokon kimutatható hatást csak akkor
tapasztalhatunk, ha számottevő inhomogenitás található bennük. Ilyen inhomogén összetételű anyag
a beteg emberi test. Ha az ingánkat egy beteg ember teste felett néhány milliméterrel végigvezetjük,
akkor tapasztalni fogjuk, hogy a gyűrű különféle mozgást végez. Yin energiatelítettség esetén a
beteg testrész vonzást gyakorol a gyűrűre, míg a Yang energiatelítettség taszítólag hat rá. Miután a
gravitáció a kilendített ingát visszatéríti, ezért ez a hatás egy idő után az inga folyamatos lengését,
illetve forgását eredményezi. A gyűrű mozgása érbetegségek esetén a legintenzívebb, sokan vannak,
akik ezzel a módszerrel viszonylag pontosan vérnyomást is tudnak mérni. A házilagos kivitelezésű
ingák közkedvelt alapanyaga még a vadgesztenye. Elkészítése rendkívül egyszerű. Középen szúrjuk
át a gesztenyét zsákvarró tűvel, és a lyukon fűzzünk keresztül egy 20-25 cm hosszú, és legalább 1 mm
vastag fonalat. (Legalkalmasabb erre a célra a halászháló javítására szolgáló vékony spárga, vagy a
horgászboltokban kapható maradék damil.) A végére kössünk csomót, hogy ne csússzon ki a
gesztenyéből, és már el is kezdhetjük a kísérletezést.
Az inga használata során ügyeljünk arra is, hogy a bal kezünket lazán lógassuk lefelé. Ne
érintsük meg vele a testünket, és az ujjainkat se zárjuk össze, mert ez energetikai rövidzárlatot okoz,
amely leállítja, illetve bizonytalanná teszi az inga mozgását. Bármilyen vizsgálat során kerüljük a
gyűrűk, órák, nyakláncok viselését, mivel ezeknek a tárgyaknak az energiakisugárzása zavarja az
inga mozgását. A radiesztéziai vagyis az energiakisugárzásokra fokozottan érzékeny szakemberek
szerint egyébként az inga szárának optimális hossza egyénenként változó. Ezért próbálgatással
állapítsuk meg, hogy a mi esetünkben hol a legintenzívebb az inga kilengése, és ezen a helyen
kössünk egy csomót a cérnára. (Túl rövid szárat ne alkalmazzunk, mert akkor össze-vissza ugrál,
megbízhatatlanná válik a mozgása. Túl hosszú se legyen, mert ettől meg lelassul.)
294/434
Akit az inga különös mozgása nem győzött meg a szubatomi energiasugárzás létezéséről, találhat
más példát is a gravitációs kisugárzás szokásostól eltérő megnyilvánulására. A természetben több
gravitációs anomália (rendellenesség) is előfordul, melyek a Yin energiasugárzás fokozott
fellépésének tudhatók be. Az előzőekben már említettük, hogy a Föld felszínén két tárgy között nem
jön létre érzékelhető gravitációs vonzás, hiszen a tömegük túl kicsi ehhez. Ennek ellenére mégis
tapasztalhatunk helyileg megnövekedett gravitációs vonzást különböző anyagok között akkor, ha
eltérő a felületük. Ebben az esetben a gravitációs kisugárzás fokozódását az idézi elő, hogy az egyik
anyag felülete nagyságrendekkel nagyobb a másiknál, így a tömegnövekedést a felületnövekedés
helyettesíti. Ez a jelenség leglátványosabban a kapilláris csövekben figyelhető meg. Mint ismeretes
a kis átmérőjű csövekben a folyadék jóval magasabbra húzódik fel, mint a körülötte levő nagy
tömegű folyadék szintje. Ennek oka, hogy a cső felülete a benne levő folyadékoszlop tömegéhez
mérten igen nagy, így megnövekedett vonzóerejénél fogva szinte felszívja a folyadékot. Itt a
fokozott Yin energiasugárzást a gravitációs vonzás egy speciális megnyilvánulási módja a kohézió
teszi lehetővé, amely csak akkor lép fel, ha a két anyag rendkívül szorosan érintkezik egymással.
Szintén a kohéziós erőnek tudható be, hogy a levegőben aláhulló vízcsepp gömb alakú, és nem
kúp-, vagy kockaformát vesz fel. Külső vonzóerő hiányában ugyanis fokozottan fellép a belső
összetartó erő, amely a folyadék molekuláit olyan alakzatban rendezi el, hogy a lehető legkisebb
távolságra legyenek egymástól. A parapszichológiai képességgel rendelkezők a Yang energiasu-
gárzás helyi eltéréseit is érzékelhetik, de nincs messze az idő, amikor különböző segédeszközökkel
bárki meggyőződhet ezeknek az anomáliáknak a létezéséről. Az ingával és a varázsvesszővel
ellentétben a mágneses kisugárzások érzékelésére alkalmas elektronikus készülékek használatához
már nem lesz szükség semmilyen különleges képességre, így mindenki előtt feltárul majd a
szubatomi energiarészecskék különleges világa.
Erre azonban még egy darabig várni kell, így azok számára, akik az ingával behatóan kívánnak
foglalkozni, elengedhetetlen az alábbi szabályok betartása: A saját használatú ingánkat soha ne
adjuk mások kezébe, mert az idegen érintés energetikai nyomot hagy rajta, amely a továbbiakban
bizonytalanná teszi a használatát. Véletlen érintés esetén ettől a káros hatástól úgy szabadulhatunk
meg, hogy az ingát néhány percig hideg folyó víz alá tartjuk, majd a kezünkben lógatva törlés
nélkül megszárítjuk. A különböző tárgyakba impregnálódott sugárzást egyébként nem csak folyó
vízzel, hanem erőteljes ütésekkel is el lehet távolítani. Ez esetben azonban nem célszerű ezt a
módszert alkalmazni, mivel az ingánk könnyen megsérülhet.
A régi Kínában viszont bevett gyakorlat volt ez a művelet. Ha egy házban gyilkosság vagy más
komolyabb bűncselekmény történt, akkor a hatóságok csak azt követően engedték vissza a lakókat,
miután botütésekkel elűzték a „gonosz emlékét”. A buzgó tisztviselők addig püfölték a falakat, a
gerendákat és a földpadlót, amíg a helyiség „el nem vesztette a memóriáját”. A Feng shui (a
berendezési tárgyak közötti energiaáramlások, valamint a sárkányösvények tudományának)
hazájában ez nem egy ördögűzési eljárás volt a lakók lelki nyugalmának visszaállítása érdekében.
Az állam által kinyilvánított indok nagyon is ésszerűnek tűnt, és szinte már tudományosan
hangzott: „Az emlékeket kisugározzák a falak, és ez új bűnöket szül.”
Télen a lehűlt ingát használat előtt ajánlatos felmelegíteni, mert a meleg inga intenzívebb
mozgást végez. Ezért a radieszteziológusok ingájukat állandóan a zsebükben hordják, így egyrészt
mindig kéznél van, másrészt a test melege nem engedi kihűlni fontos munkaeszközüket.
Radiesztéziai képességeink intenzitásáról oly módon győződhetünk meg a legegyszerűbben, ha az
ingát kb. 10 centiméterre a gyomrunk elé tartva megszámoljuk a lengések számát, és figyeljük az
intenzitását. Percenként 50 oda-vissza irányuló lengés felett már a gyakorlatban is használható
képességekkel rendelkezünk. Egyébként érdemes próbálkozni, mert az előzőekben már említett
Rocard professzor kutatásai alapján a széles körből válogatott kísérleti személyek 70%-a
rendelkezett az ingázás képességével. Önmagunkat tesztelve az inga mozgása arccal kelet felé
fordulva a legintenzívebb. Az ingával végzett vizsgálatok hatékonyságát nagymértékben rontja a
felhős, nedves, szeles időjárás, a közelben található fémtárgyak, és a szobában lévő, konnektorba
csatlakoztatott televízió is. A legjobb eredményeket meleg, szélcsendes időben, valamint holdtölte
és telehold idején érhetjük el. A sikert tovább fokozhatjuk, ha a vizsgálatokat a délutáni és az esti
295/434
órákban, és étkezés előtt végezzük. Ez utóbbi követelmény fontosságára jellemző, hogy amíg két
pohár víz elfogyasztása tízszeresére emelheti az érzékenységet, egy kiadós étkezés három nagy-
ságrenddel is csökkentheti. Az Agykontrollhoz hasonlóan az ingával végzett tevékenység
eredményességének is előfeltétele a tökéletes ellazulás, és a lelki nyugalom.
Nagyon érdekes az inga mozgásának működési mechanizmusa. A jelek szerint a mozgatáshoz
szükséges hajtóerőt a testből kiáramló energiasugárzás szolgáltatja, amely gyomortájékon, a CV9
akupunktúrás ponttal szemben a legerősebb. A vezérlést, vagyis a mozgás irányát nagy
valószínűséggel a kézből, illetve a mutató- és a hüvelykujjból kiáramló ellentétes jellegű – az
ingára, mint anyagra taszító, illetve vonzó hatást gyakorló – energianyalábok végzik. Azt, hogy
melyik ujjból és milyen intenzitású sugárzás áramoljon ki, az agyunk irányítja. Erről könnyen
meggyőződhetünk akkor, ha kezünkbe vesszük az ingát, és megpróbáljuk gondolatainkkal irányítani
a mozgását. Amennyiben kellő mennyiségű energia áramlik ki a testünkből, vagyis alkalmasak
vagyunk radiesztéziai tevékenységre, látni fogjuk, hogy ingánkat tetszőleges irányba mozgathatjuk
anélkül, hogy agyfrekvenciánkat lecsökkentenénk. Ennek tudható be, hogy sokkal nehezebb
magunknak jósolni, mint másoknak, mivel gondolataink, tudatalatti vágyunk óhatatlanul is a kívánt
irányba mozgatják az ingánkat. Mások számára történő tudakozódás esetén viszont agyunk
közömbös marad, nem lépnek fel ideomotorikus (önkéntelen) mozgások, így a Magasabb
Intelligencia zavartalanul képes a választ az agyunkba ültetni, és ezáltal az ingát irányítani. Az inga
mozgatását tehát nem külső erők végzik, hanem mi. A mozgás valódisága, a jóslat, illetve az
eldöntendő kérdésekre kapott válaszok megbízhatósága pedig attól függ, hogy agyfrekvenciánk
lecsökkentése, azaz a jobb agyfélteke aktivizálása útján milyen mértékben tudunk kapcsolatot
teremteni a Magasabb Intelligenciával.
A minél jobb hatásfok elérése érdekében az ingát mindig kelet felé fordulva használjuk.
Amennyiben álló helyzetben, az előírt pozícióban tartjuk magunk elé, akkor igenlő válasz esetén
jobbra, az óramutató járásával megegyező, nemleges válasz esetén pedig balra, az óramutató
járásával ellentétes irányba kilendülve körkörös mozgásba kezd. Ha nem tudja a választ – mert ez a
szabad akaraton múlik –, akkor előre-hátra leng. Akkor is ezt teszi, ha nem tud egyértelmű igennel
vagy nemmel válaszolni. Pl. ilyen eset áll elő akkor, amikor azt kérdezzük, hogy a fogalmazásunkba
beépítsünk-e egy gondolatot az általunk helyesnek vélt helyre, vagy ne. Ha azt válaszolja igen,
berakjuk. Ha azt, hogy ne, elvetjük; holott szükség lenne rá, de máshol. Bizonytalanság esetén tehát
érdemes puhatolózni, vagy kérdéseinket pontosítani, mivel ez váratlan segítséget, ötletet
eredményezhet nekünk. Különben pontatlanul feltett kérdéseknél is hasonló reakcióra számíthatunk.
Az oldalirányú kilengés vagy a mozgás leállása, az inga lebénulása viszont a tapasztalatok szerint
azt jelenti, hogy a Magasabb Intelligencia valamilyen oknál fogva nem kíván a kérdésünkre
válaszolni. Vagy azért, mert nem értenénk meg a feleletet, vagy méltatlanok vagyunk annak
közlésére. Az ingamozgás sebességéből is messzemenő következtetéseket vonhatunk le. Ha az
eszköz erőteljesen megindul jobbra vagy balra, és mind nagyobb kört ír le, ez határozott igent
illetve nemet jelent.
Az eljárás alatt ne mozduljunk el a helyünkről, és ne engedjük el az inga szárát se, mert akkor
megszakad az energiakör, és kezdhetjük elölről az inga behangolását. Meg kell még említeni, hogy
a szemnek, mint érzékelő, visszacsatoló szervnek, nagyon fontos szerepe van az ingát irányító
folyamatban, mert ha a gondolatainkkal történő irányítás közben lehunyjuk a szemünket, akkor a
korábbi mozgás leáll, az ingánk nem működik tovább. Közbevetőleg megjegyezve még fokozottabb
szerepe van a szemnek a théta tartományban történő gondolatátvitel során. Ennek tudható be, hogy
a hipnotizőrök annyira mereven nézik a gondolati úton irányítani kívánt személyeket.
A világon több ezer olyan ember található, akik az ingás módszerrel asztalra terített térképek
felett képesek megjelölni eltűnt személyek, vagy elásott kincsek hollétét is. Ehhez azonban már
parapszichológiai képességek szükségesek. Az ingás emberek ilyenkor alfa tartományban felveszik
a kapcsolatot a Magasabb Intelligenciával, és az általa adott válasz rajtuk keresztül olyan
energiasugárzásokat vált ki, amelyek az ingát a megfelelő helyre mozgatják. Ez hasonlóképpen
megy végbe, mint ahogy azt a Yi Ching, vagy a kártyavetés esetében láttuk. A túlvilági tanácsadók
mindig olyan formában válaszolnak, ahogy a kérdést feltesszük nekik. Az ingát azonban
296/434
leggyakrabban betegségfeltárásra használjuk. Az ingával való diagnosztizálásnak terjedelmes
szakirodalma van, és aki ezt elsajátítja, az néhány perc alatt képes olyan rejtett betegségeket is
felismerni, amellyel sokszor a hivatásos orvosokat is elképeszti.
Teljes mértékben a túlvilági tanácsadók közreműködésével zajlik a teleradiesztézia. Ebben az
esetben a radiesztéta több ezer kilométer távolságból állapítja meg a föld alatti vízfolyások, illetve
az eltűnt személyek helyét. Érdekes, hogy ezen a módon egy fénykép alapján nagy távolságból is
képesek pontos diagnózist felállítani az otthonában tartózkodó betegről. Sokszor hatásosnak
bizonyult az a módszer különböző ásványok lelőhelyének megtalálása, és légi valamint tengeri
katasztrófák helyszínének pontos behatárolása során is. Az ásványkutatásnál a profik a „tanú”
módszerét alkalmazzák, melynek lényege, hogy az egyik kezükben az ingát, a másikban a keresett
fémdarabot tartják. Így az inga csak ennek az anyagnak a jelenlétében lendül ki.
A Magasabb Intelligenciával történő kommunikálás során azonban akár ingával, akár hipnózis
vagy az Agykontroll tanácsadói útján történik a kapcsolatfelvétel, nagyon óvatosan kell eljárni,
mivel az univerzum működését felügyelő testetlen fénylények még a hozzánk látogató kozmikus
civilizációk képviselőinél is szigorúbban betartják a világegyetem fejlődését irányító törvényeket.
Ha tehát a jövőnk alakulásával kapcsolatos kérdéseket teszünk fel neki, akkor számolnunk kell
azzal, hogy a válasz a jelenlegi technikai fejlettségi szintünkre fog alapozódni. Amennyiben azt
kérdeznénk, hogy miként alakul majd a jövőnk 300 év múlva, akkor a Magasabb Intelligencia gyors
valószínűség-számítás alapján ki fogja nekünk kalkulálni, hogy az atomkor szintjéről indulva a
technológiai fejlődésünk hová fog vezetni, vagyis megmutatja nekünk, hogy ebben a tempóban
haladva hová juthatunk. Tehát nem veszi figyelembe azokat a jelentős műszaki eredményeket,
amelyeket addig fogunk elérni. Ezt azért teszi, mert egyrészt bizonytalan, hogy kidolgozzuk-e a
majdan felkínált ötleteket, másrészt pedig ezeknek az eredményeknek a válaszba kalkulálásával
egyértelmű utalásokat szolgáltatna nekünk a jövő felfedezéseire vonatkozóan.
Ebből kifolyólag ne is próbálkozzunk olyan válaszok kierőszakolásával, amelyek közlésére még
nem érkezett el az idő, vagy olyan információk megszerzésével, amelyek forradalmi módon
megváltoztatnák a fejlődésünket. A Magasabb Intelligenciától csak olyan válaszokat várhatunk, és
olyan ötleteket kaphatunk, amelyek az adott fejlettségi szintünknek megfelelnek. A helytállónak
bizonyuló tanácsokra, megoldásokra előbb-utóbb magunk is rájönnénk, a Magasabb Intelligencia
igénybevételével azonban jelentősen lerövidíthetjük ezt a folyamatot, hatékonyabbá tehetjük a
tevékenységünket. Az ingát tehát soha ne tekintsük isteni kinyilatkoztatásnak, csak eligazító jelnek
az élet tengernyi dilemmájában. Végül vegyük figyelembe, hogy a dualizmus, a Jó és a Rossz
küzdelme a túlvilágon is érvényesül. Ezért ne felejtsük el megkérdezni, hogy a kapott válasz kitől
származik, Istentől vagy a Sátántól, illetve a szolgálatában álló lényektől. Sorsdöntő problémák
esetén nagyon akkurátusan járjunk el, mert ilyenkor a sátáni erők bármely pillanatban átvehetik az
inga irányítását. Ha csak egyszer elfeledkezünk a válasz eredetének firtatásáról, könnyen pórul
járhatunk. Ezért nem árt, ha utólag visszakérdezünk; megerősíttetjük mind a kapott tanácsot, mind
annak forrását. (Jól bevált módszer, hogy a jelentkező szellemet megeskettetjük az életére, és
mindenre, ami szent neki, hogy igazat mond-e.)
Ezzel az egyszerű eszközzel azt is könnyen megállapíthatjuk, hogy valamely anyag (pl.
élelmiszer, kristály) hasznos-e számunkra, vagy kártékony hatást gyakorol az egészségünkre. Ennek
módja, hogy a kérdés feltevése előtt bal kezünk mutatóujjával érintsük meg a vizsgált anyagot, vagy
ha kisebb tárgyról van szó, helyezzük a tenyerünkre. A fentieken kívül más problémák megoldására
is alkalmazzák az ingát. Ezek közül talán a legérdekesebb, hogy Japánban egy selyemszálon függő
gyöngyöt használnak a naposcsibék nemének meghatározására. Bármilyen meglepő, ez az eljárás
99%-ban eredményes. Mellesleg azt is könnyen meg lehet állapítani ezzel a módszerrel, hogy a
tojás meg van-e termékenyítve. Becsapni sem lehet az ingát, mert ha főtt tojást tesznek eléje, leáll a
mozgása.
A fejlődés ezen a téren is érezteti a hatását, mivel az ősrégi ingának néhány évvel ezelőtt
született egy különleges, és igen hatékony változata, a bioindikátor. Ez az egykezes inga Erich
Körbler bécsi tudós találmánya, amelynek feltalálásáért EUREKA aranyéremmel, és a Római
Tudományos Akadémia Marconi aranyérmével tüntették ki. A bioindikátor egy 64,5 cm hosszú
297/434
műanyag vessző, recézett nyéllel, és a végén egy fagolyóval. Az elasztikus teflonszál antennaként, a
nyél pedig erősítőként működik, és reagál a környezetben minden olyan szubatomi kisugárzásra,
amely a nyelet tartó személyre hasznos vagy káros hatást gyakorol. Ehhez semmi mást nem kell
tenni, mint a bal tenyerünket a vizsgálandó tárgy fölé helyezni. Hasznos kisugárzás esetén a jobb
kézben tartott bioindikátor horizontális, (jobbra-balra irányuló vízszintes), míg káros hatás esetén
vertikális (lefel mozgó függőleges) kilengést végez. Ha mindkét hatás együttesen van jelen, akkor
a pálca vége körkörös mozgást folytat.
Ezt a hasznos diagnosztikai eszközt világszerte forgalmazzák, Ausztriában az ára 350 Schilling.
Használata 2 heti gyakorlással bárki által elsajátítható, és életünk igen sok területén eredményesen
alkalmazható. A Körbler-féle bioindikátor működési mechanizmusának részletes leírása, és
mozgásának értelmezése a Természetgyógyász Magazin 2000. augusztusi számában található (22.
oldal). A bioindikátor beszerzési módjáról és használatának tanfolyamon való elsajátításáról Sági
Istvántól kérhetünk tanácsot. Cím: 1037. Budapest, Kalap utca 4. III. em. 14. Tel: 388 3483.

A továbbiakban foglalkozzunk a parajelenségek talán legfantasztikusabb megnyilvánulási
formájával, a mesterséges úton létrehozható teleportációval és az időutazással. Nemrégen megjelent
egy érdekes újságcikk, amely beszámolt egy magyar parafenoménnek és meglehetősen bizarr talál-
mányának kalandos életútjáról. A történet az I. világháború idején kezdődött, amikor az Osztrák-
Magyar Monarchia keleti felében, a galíciai erdőben végrehajtottak egy titkos kísérletet. A kísérlet
abból állt, hogy a tisztáson felállítottak egy ajtókeret formájú szerkezetet, amellyel egy katonai
alakulat legénységét kívánták eltüntetni. A gépet üzembe helyezték és elsőnek maga a feltaláló
lépett a keretbe, akinek eltüntetése sikeresnek bizonyult. Utána 12 önkéntes következett, de ők már
nem jártak ilyen sikerrel, mert a keretbe való beállás után mindegyikőjük égő fáklyává válva meg-
semmisült. A kísérlet tehát csaknem teljes kudarccal végződött, ezért az akció lebonyolításáért
felelős osztrák tiszt a helyszínen főbe lőtte magát. A szerkezetre vonatkozóan a feltaláló semmiféle
részletet nem közölt a visszaemlékezéseiben. Csupán feltételezhető, hogy ez a rejtélyes keret belül
rendkívül vékony rézhuzalból készített sokmenetű tekercscsel volt kitöltve, és kívülről villanyáram-
mal táplálták. Ennek az ember nagyságú szolenoidnak a feszültség alá helyezése után szubatomi
energia áramlott ki a tekercset alkotó réz atomjaiból. A körös-körül kisugárzódó energia a kereten
belül egységes energiamezőt alkotott, és ennek intenzitása olyan nagy volt, hogy képes volt ezt a
misztikus fizikai jelenséget előidézni, melynek titkát még ma sem ismerjük igazán. Miután
semmiféle tudományos magyarázat nincs arra vonatkozóan, hogy mi játszódott le ennek a
szolenoidnak az erőterében, ezért csak feltételezhetjük, hogy a szubatomi energiasugárzás egy bizo-
nyos intenzitásérték felett képes arra, hogy az erőterébe került tárgyat energiakvantumokra bontsa,
vagyis az anyagot dematerializálja. Ez a fantasztikum világába illő szerkezet tehát egy olyan gép
volt, amellyel a teleportáció jelenségét mesterséges úton is elő lehetett idézni.
Papp Lajos később kikerült az Egyesült Államokba, ahol a II. világháború alatt szintén katonai
támogatással, és világhírű tudósok (köztük Einstein, Tesla és Neumann János) közreműködésével
1943-ban végrehajtott egy újabb kísérletet. A feladat az volt, hogy az amerikai haditengerészet
Eldridge nevű cirkáló hajóját tegye láthatatlanná, teljes legénységével együtt. Ez esetben partról
irányított óriási elektromágnesekkel sugározták be a hajót. A mágneses erőtér által előidézett
levegőionizáció kb. 90 méter átmérőjű zöld ködbe burkolta a hajótestet. Ekkor az Eldridge hirtelen
eltűnt. Ez a kísérlet is felemás eredménnyel végződött, mivel a philadelphiai67 kikötőben horgonyzó
csatahajó nem csak láthatatlanná vált, hanem teleportáció útján áthelyeződött a 350 kilométerre levő
norfolki kikötőbe. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a legénység sorsa itt is tragikusan
alakult. A szemtanúk elbeszélése szerint az akció lebonyolítása után a matrózok egy-egy csoportját
különböző helyeken látták rövid időre felbukkanni, majd ismét eltűntek. A céltalan csapongás
következménye az lett, hogy egy idő után a hajó csaknem teljes személyzete ugyancsak égő
fáklyaként pusztult el.
67
filadelfia
298/434
Ez a megsemmisülés a spontán égéshez hasonló módon ment végbe. Ritka, de ismert jelenség,
hogy ha valakibe belevág a gömbvillám, akkor úgynevezett spontán égés jön létre, mely egy
pillanat alatt úgy elégeti az illetőt, hogy csak egy kupac zsíros hamu marad utána. Ez a kék
lángokkal övezett égés oly módon megy végbe, hogy a közvetlen környezetben a tűzkár
legcsekélyebb jele sem tapasztalható. További jellegzetessége még ennek a reakciónak, hogy
lezajlása után a helyiséget kellemetlen, édeskés szagú kék pára lengi be. Feljegyeztek olyan eseteket
is, amikor az ajtókon, ablakokon, és a berendezési tárgyakon gusztustalan, zsíros lerakódások
keletkeztek. Mivel a gömbvillám feltételezhetően egy koncentrált energiagolyó, az anyagba való
behatolása egyfajta dematerializációt okoz. Az égéshez azonban melegítő hatású szubatomi
energiára van szükség, ezért nem zárható ki, hogy ezt a jelenséget Yin jellegű gömbvillám idézi elő.
A kétféle gömbvillám létezését azok a megfigyelések is alátámasztják, hogy ez a fizikai jelenség
nem csak zivatarok alatt, hanem napos, szélcsendes időben is megnyilvánulhat. A szemtanúk szerint
ez a fajta gömbvillám a földből bújik elő, és feltehetően intenzív tektonikai mozgások hozzák létre.
Eredete alapján nagy valószínűséggel koncentrált gravitációs részecskékből áll, vagyis Yin jellegű.
A Yin jellegű gömbvillámok gyújtják fel az épületeket. Afrikában egész falvakat égettek fel. Ami
mellett elhaladnak, az lángra lobban.
Miután a koncentrált energia nem az egész testet éri, nem alakul ki szabályos dematerializáció. A
helyi dematerializáció, vagy a nem egyenletes energiamezőben végrehajtott dematerializáció úgy
látszik egy olyan láncreakciót indít el az anyag energiasugárzásnak ki nem tett atomjaiban, amely a
test belső égéséhez vezet. Ez a jelenség tehát úgy is felfogható, mint egy félresikerült dematerializá-
ció. Lezajlásának bizonytalanságát az a megfigyelés is alátámasztja, hogy a spontán égés
áldozatainak végtagjai (pl. a lábszárak a cipővel, sőt a nejlonzoknival együtt) gyakran teljes
épségben megmaradnak. Ebben az esetben a szobában levő perzsaszőnyeg, a selyemtapéta, a
faasztal és a rajta levő csipketerítő sem kapott lángra. A tűzoltók szerint ahhoz, hogy valakinek a
csontjai is hamuvá égjenek akkora égéshőre van szükség, amitől a szomszédos házak is porig
égnének. Hogy mennyire nincs szerepe ebben az égésben a lángnak egy különös körülmények
között lezajlott spontán égés bizonyítja. A Szovjetunió egyik volt tagköztársaságában egy
benzinkutast ért spontán égés munka közben. Csak fejének egy része maradt meg épen, a többi
testrésze teljes egészében hamuvá vált. A fej maradványát egy benzines hordó tetején találták meg,
arra ráborulva. Testének maradványai a hordó mellett voltak, egy kupac hamu formájában. Az
energia, amely a testet megsemmisítette nem robbantotta fel a hordót, holott a záródugóján
szivárgott a benzin.
A Magasabb Intelligencia közvetítésével végrehajtott teleportáció során a spontán égés
fellépésének veszélyével nem kell számolnunk, mivel itt mind a dematerializáció, mind pedig az
áthelyezés utáni materializáció kellő kontroll alatt megy végbe. Az előző két kísérletnél viszont
egyáltalán nem volt megoldva az irányítás, és ilyen körülmények között a tragikus balesetek
valószínűsége igen nagy. Különös mellékhatása ennek a félresikerült teleportációnak, hogy az a
néhány matróz sem érezheti többé biztonságban magát, aki túlélte ezt az akciót, és nem égett el,
vagy már a kísérlet elején nem ötvöződött egybe a hajó válaszfalainak anyagával. Ugyanis
előfordul, hogy a legváratlanabb pillanatban eltűnnek úgy, hogy teleportáció útján áthelyeződnek
egy másik helyre, vagy égő fáklyaként elégve ők is elpusztulnak. További rejtélye még ennek az
esetnek, hogy ezek az emberek mindig megérzik előre, hogy ez mikor fog bekövetkezni. A
személyes beszámolók szerint, ha ilyenkor van valaki a közelben, akit megérinthetnek, akkor a
bennük lévő töltéstöbblet levezetődik, és ezáltal megmenekülnek. Úgy látszik, hogy ezeknél az
embereknél a teleportációs kísérlet során szubatomi energiarészecskék épültek be tartósan a testük
atomjai közé, így állandó dematerializációs veszélynek vannak kitéve.
Ugyanez a hatás figyelhető meg azoknál a tárgyaknál, ahol a teleportáció nem kellő
szakértelemmel lett végrehajtva. Ismernek pl. olyan kísértethajókat, amelyek váratlanul eltűnnek, és
más helyen bukkannak fel, vagy a rakományuk egy része tűnik el rejtélyes módon, de az is
előfordul, hogy öngyulladás következtében részben vagy egészben elégnek, hamuvá válnak. A
teleportáció tehát hőfejlődéssel jár, és minél szabálytalanabbul megy végbe ez a folyamat, annál
nagyobb az égésveszély. A hozzánk látogató legfejlettebb civilizációk küldöttei esetében is többször
299/434
feljegyeztek már olyan eseteket, amikor ezeknek a teleportáció útján megjelenő lényeknek az ujjaik
vagy egyéb testfelületük kisebb-nagyobb mértékben megsérült. Ilyenkor vizet kérnek a közelükben
tartózkodó emberektől, ebbe belemártják az égett bőrfelületet, majd valamilyen zselészerű anyagot
kennek rá, amitől rematerializálódnak az elhalt sejtek.
Egyébként nagy a valószínűsége annak, hogy a szabályosan lezajló dematerializáció sem mentes
a kísérő fizikai jelenségektől. Talán egy ilyen jelenség adhat magyarázatot a
torinói lepel rejtélyére is, arra, hogy miként kerülhetett erre a 4 m2-nyi vászonra
a halott Jézus testének lenyomata. A leplet vizsgáló tudósok szinte kivétel nél-
kül egyetértenek abban, hogy a negatív kép nem festés, hanem valamilyen ener-
giasugárzás útján vetítődött a vászonra, így nem zárható ki, hogy ez az energia-
kisugárzás a feltámadást, illetve újramaterializálódást megelőző demate-
rializáció következménye. A festékhipotézis azért sem tartható, mert a beható
tanulmányozás során kiderült, hogy a lenbolyhoknak csak a legvégei színeződ-
tek el, a festék viszont beivódott volna a vászon mélyebb rétegeibe is. Egy
amerikai fizikus, John Jackson megállapította, hogy a bőrrel érintkező pontok
oldalirányban eltolódtak, elmozdultak. Véleménye szerint ez csak úgy jöhetett
létre, hogy a képmás a testen való áthaladás során alakult ki, és a lepel a
gravitációnak engedelmeskedve
leereszkedett a sírpadkára. A textílián
található vérfoltok is ezt az oldalirányú
mozgást mutatják, sőt erősségük is an-
nak arányában változik, minél nagyobb
területen haladtak át a testen. Mágneses
kisugárzás jelenlétére utal az a tudo-
mányos megfigyelés is, hogy ultraibolya
fénnyel megvilágítva a leplen levő kép fluoreszkálni kezdett,
és a test szinte elvált, kiemelkedett a vászon síkjából. A
zölden fluoreszkáló kép különlegessége volt még, hogy
háromdimenziós információt hordozott, ami teljesen plasz-
tikussá varázsolta Jézus alakját.
Bizonyos intenzitásérték felett a mágneses sugárzás
ionizálja a levegőmolekulákat, ami fénysugárzásban nyil-
vánul meg. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus tetemét egy
hatalmas kőlappal lezárt sírkamrába tették. Ennek ellenére
eltűnt a holttest, közben az őrzésére odarendelt katonákat
elvakította a kiáramló fény, ami a dematerializációt előidéző
koncentrált szubatomi energiasugárzás következménye.
Miután a csodák nem mások, mint általunk nem ismert
fizikai jelenségek megnyilvánulásai, így a tanúk által említett fényjelenség egyértelműen utal a
feltámadás időpontjára. Matematikusok által végzett számítások szerint annak a valószínűsége,
hogy a lepelbe burkolt ember nem Jézus volt 1 : 200 000 000 000 -hoz. Azok a sajátosságok,
amelyeket a Biblia is leírt, kétszázmilliárd keresztre feszítés közül csupán egy esetben fordulhatnak
elő. Ezt a valószínűségi arányt a matematika nyelvén bizonyosságnak nevezik.
A tudományos vizsgálatok során minden tekintetben eredetinek bizonyult lepel tanulmányozása
fényt derített arra a tényre is, hogy az eddigi hiedelmekkel ellentétben Jézust nem a tenyerén,
hanem a csuklóján átütött szegekkel rögzítették a kereszthez. A bal lábát pedig a jobb fölé tették, és
egyetlen szeggel ütötték át a boka magasságában. A római katona lándzsája sem a bal, hanem a jobb
oldalán sebesítette meg, a töviskoszorú pedig valójában tövises ágakból font süveg volt, amely az
egész fejet beborította. Érdekes megállapítás még, hogy a vérfoltok alatt sehol sem látható a képmás
kontúrja, vagyis úgy tűnik, hogy a vér leárnyékolja, vagy valamilyen módon tompítja ezt a fajta
energiasugárzást.

300/434
Nem kevésbé rejtélyes módon jött létre a guadalupei tilmán látható Mária-kép. Keletkezésének
története 1531-re nyúlik vissza, amikor egy szegény mexikói indián, Juan Diego68 a Tepeyac69
hegyen találkozott Szűz Máriával. Az eredetileg Cuauhtlatohuac névre hallgató azték indián csupán
6 évvel korábban tért át a keresztény hitre, de igen istenfélő életet élt, így nem véletlen, hogy a
Szent Szűz őt választotta ki kérésének tolmácsolására. A megbízás így szólt: „Mexikó püspöke
építtessen egy házat nekem.” Juan de Zumarraga püspök azonban nem adott hitelt az egyszerű
indián szavainak, sem első, sem második alkalommal. Csodát követelt a Mária-jelenés
bizonyítékaként, amit meg is kapott. A harmadik látogatás előtt a fénylő ruhájú, szikrázóan ragyogó
tünemény felszólította Diego-t, hogy szedje le a hegy tetején pompázó virágokat, rakja a tilmájába
(kendőszerű felsőruha), és vigye el a püspöknek. Juan Diego kissé elcsodálkozott azon, hogy télvíz
idején mennyi sok kinyílott virágot lát a Tepeyac csúcsán, olyan helyen, ahol még nyáron sem
termett más, mint szamártövis a csupasz sziklacsúcs repedéseiben. Az összes virágot leszedte, és
ahogy meghagyták neki, a tilmájából kiborította a püspök elé. Ezúttal más látogatók is voltak a
társaságukban, így több szemtanúja volt annak a csodának, hogy a virágok földre hullása után a
fehér tilmán hirtelen megjelent az Istenanya képe. A püspök, és mindenki, aki ott volt, térdre
borultak, és imádkozni kezdtek.
Ezek után a kért templom természetesen felépült a Tepeyac-on. Először csak egy kis kápolna,
majd 1695-ben egy nagy katedrális került a hegyre. Jelenleg 20 millió zarándok látogat el erre a
helyre évente, hogy megcsodálhassa a keresztény világ egyik leghíresebb Mária-szentségét. Van is
mit csodálni rajta, ugyanis a 142 cm magas, színes kép nem mindennapi tulajdonságokkal
rendelkezik. Tudományos vizsgálatok kiderítették, hogy a torinói lepelhez hasonlóan a guadalupei
kendőn látható kép sem festett. A Heidelbergi Egyetemen Richard Kuhn Nobel-díjas
kémiaprofesszor megállapította, hogy a tilma szálaiban sem növényi-, sem állati-, sem ásványi
eredetű festékanyag nem található. Azért sem lehet szó festékről, mert ez a kép hordozó anyagával
együtt évszázadok óta ellenáll az enyészetnek. A mexikóiak népviseletét, a tilmát durva
agavészálakból szövik, amely a legkíméletesebb használat esetén sem tart tovább 20 évnél. Juan
Diego tilmája azonban már 450 éves, és az enyészetnek a legcsekélyebb jele sem látható rajta.
Színei még most is frissek és élénkek. Ez azért is különös, mivel korábban a kendőt még üveglap
sem védte. Évszázadokon át egy nyirkos templomban őrizték, ahol ki volt téve a tömjén és
számtalan fogadalmi gyertya füstjének. Betegek helyezték a tilmát testükre, százezernyi ember
érintette és csókolta meg. Ennek ellenére a színei nem fakultak, és az anyaga sem kopott meg.
Ráadásul számos terrortámadást sértetlenül megúszott.
1946-ban mikroszkópos vizsgálatot is végeztek a kendőn. Ennek során azt is megállapították,
hogy semmilyen ecsetnyom sem látható rajta. Már csak azért sem lehet szó festett képről, mert
fényképész szakértők felfedezték, hogy Mária jobb szemében egy újabb kép található, és nincs az az
ügyes festő, aki ezt a miniatűr képet ecset nélkül el tudná készíteni. A nagyítás során kiderült, hogy
ezen a képen nem csak egy emberi arc tükröződik vissza, hanem egy egész csoportkép figyelhető
meg rajta. A szemorvosok, optikusok és fizikusok együttes vizsgálatai, valamint a korabeli leírások
alapján rájöttek arra, hogy ez a kép a csoda létrejöttének pillanatát örökítette meg. A huszonötszörös
nagyításon rekonstruálható volt az eredeti helyszín, és jól látható a jelenlévők mindegyike. Aki még
mindig emberi kéz közreműködését gyanítja a dologban, az rossz úton jár, mivel a későbbi
elektronmikroszkópos és számítógépes elemzések kimutatták, hogy a miniatűr képen is látható
Mária-alak szemében újabb két szem tükröződik vissza. Nem valószínű, hogy egy 450 évvel ezelőtt
élt festő elektronmikroszkóp nélkül képes lett volna egy olyan trükk megfestésére, mint amit mi
látunk, amikor egy kamerát szembefordítanak a rákapcsolt tévéképernyővel. Ez a mi technikai
színvonalunkat is meghaladó, feltehetően szubatomi alapon létrehozott és fenntartott ereklye nem
egy ködbe vesző legenda szüleménye, hanem egy ma is létező bizonyíték, amely bárki által
megtekinthető a guadalupe-i Mária-bazilikában.
Jelentősen nehezíti ezeknek az energetikai folyamatoknak a megértését, hogy spontán égést a
koncentrált szubatomi energiasugárzáson kívül vírusfertőzés is előidézhet. 1978-ban amerikai
68
huán diégó
69
tepeják
301/434
tudósok Zaireba utaztak, hogy megvizsgálják egy 70 éve lezuhant meteorit maradványait. A 29 tagú
expedíciót dr. Alec Dexter70 a NASA új-mexikói, Földön kívüli életet kutató laboratóriumának
főnöke vezette. A helyszínre érve a kutatók megállapították, hogy a Bikunlában becsapódott
meteorit bizonyos élőlények öröklődő tulajdonságainak megváltozását idézte elő. Amikor a
mutánsok megjelentek, az őslakók elhagyták az őserdőnek ezt a részét. Később ezt a területet a
zairei kormány tiltott zónának nyilvánította. Mielőtt az expedíció visszatért Amerikába két tudós
erős fej- és nyakfájásra panaszkodott, és többször elájult. Hazaérve az új-mexikói titkos támaszpont
kórházában kezelték őket. A csoport többi, egészségesnek látszó tagjait kétheti karantén után
elengedték. A két kutató állapota nem javult, kómába estek, majd 2 hónap után egy ismeretlen
anyagtól besűrűsödött a vérük.
Eddig semmi különös nincs a dologban, hiszen tudjuk, hogy a fokozódó környezetszennyezés
következtében sok ismeretlen kórokozó aktivizálódik a Földön, sőt néha a légterünkbe becsapódó
meteoritok is tartalmaznak halálos vírusokat. Ebben az esetben azonban a végkifejlet meglehetősen
szokatlan és ijesztő módon ment végbe. A páciensek nem a vérkeringés leállása következtében
haltak meg, hanem öngyulladás végzett velük. Még mielőtt a halál beállt volna, a testükben „belső
tűz keletkezett”, ami villámgyorsan elhamvasztotta mindkettőjüket. Az orvosok abban remény-
kedtek, hogy ez a misztikus kór nem terjed tovább, de egy idő után az expedíció többi tagja, sőt az
őket kezelő személyzet is ennek a gyógyíthatatlan betegségnek az áldozatává vált. Két év múlva ez
a titokzatos kór magától megszűnt. Nem zárható ki, hogy a bennünket felügyelő Földön kívüli
civilizációk figyelmét felkeltette az ismeretlen mikroorganizmus okozta pánik, és leküldtek hozzánk
egy láthatatlanná tett űrhajót, amely a fertőzött zóna szubatomi besugárzásával elpusztította a
vírusokat. Másként ugyanis nem magyarázható meg, hogy az a kórokozó amely 70 éven át igen
aktív volt, mitől pusztult el, és szűnt meg ilyen hirtelen mindenütt.
Visszatérve a philadelphiai kísérlethez, a szubatomi részecskékre való lebomlás rendkívül
érdekes kísérőjelensége volt az a ködszerű gomolyag, ami a gerjesztőáram megindulása után
keletkezett a hajó körül. Nagyon valószínű, hogy a koncentrált energiasugárzás a levegővel érint-
kezésbe lépve hozza létre ezt a sajátos hatást. Ilyen ködgomolyagról egyébként már Kolombusz is
beszámolt Amerika felé hajózva, és azóta is a Bermuda-háromszög térségében számtalan esetben
láttak hasonló képződményt. A megfigyelések szerint ez a tejszerű közeg legfőképpen abban külön-
bözik a hagyományos ködtől, hogy erős mágneses térereje van, ezért megbolondítja a hajók és a
repülőgépek iránytűit, tartósan belélegezve pedig kellemetlen hatást gyakorol a légzőszervekre. Ez
a sokszor köhögési rohamot okozó effektus feltehetően az ammónium-képződésnek tudható be,
amely szintén gyakori kísérőjelensége a koncentrált energiasugárzásnak.
Sokat hallani mostanában a Bermuda-háromszög rejtélyéről. A híradások számos hajó és

repülőgép eltűnéséről számoltak be az elmúlt évek során a Bermuda-háromszögnek nevezett
rombusz alakú négyszög körzetében. A műszeres megfigyelések és a személyes beszámolók
hasonlósága arra enged következtetni, hogy a Bermuda-háromszög felett egy különleges
energiazóna húzódik. Nem zárható ki, hogy a közel 12 000 évvel ezelőtt elsüllyedt Atlantisz tenger
alatt élő lakói alakították ki ezt az energiamezőt a saját védelmük érdekében. Régi történeti
leírásokból tudjuk, hogy előttünk élt már a Földön egy fejlett civilizáció, akik az özönvíz káros
következményei elől náluk fejlettebb Földön kívüli civilizációk segítségével a tenger alá, a
földkéreg belsejébe menekítették a világukat. Mivel a fejlődésük feltehetően azóta is tart, egyáltalán
nem meglepő, hogy a rendelkezésükre álló technikai eszközökkel képesek ilyen nagy kiterjedésű
energiamező létrehozására. Ennek az energiamezőnek a létét látszik igazolni néhány angol
hidrológusnak az a megfigyelése is, hogy ebben a körzetben a víz mélyéből erős fényjelek világítják
meg a tenger felszínét. Ezek a fényjelzések egy hatalmas küllős fénykerékhez hasonlítanak,
melynek forgási sebessége kb. 130 km/h. A 16 küllő „foszforeszkáló” ragyogását csak a víz
felszínén lehet látni, a levegőben már nem.
Nagyon valószínű, hogy ezek a legalább 100 méter, de néha több kilométer hosszú és kb. 10
méter széles aranysárga, zöldeskék valamint sötétvörös színű fényküllők navigáló jelzések, és arra
70
elek dexter
302/434
szolgálnak, hogy a Föld légterébe belépő UFO-k megtalálják az atlantiszi civilizációhoz vezető
leszállóhelyet. Ezt a feltevést támasztja alá az Apolló-12 földi űrhajó legénységének beszámolója is,
akik a Bermuda-háromszög rejtélyes fényjeleit még akkor is észlelték, amikor a nagyvárosaink
fényei már egyáltalán nem voltak láthatók. Ezeket a fényhullámokat valószínűleg mágneses
sugárzás idézi elő, ami hatással van a tengervízre is. A Skylab űrhajó mérései szerint a Bermuda-
háromszög területén a vízszint néha 25 centiméterrel alacsonyabb az átlagosnál.
Nem véletlen, hogy ebben a körzetben oly sokan figyeltek már fel víz alá merülő repülő
szerkezetekre. Erről nem csak mendemondák szólnak, hanem hiteles feljegyzések is a rendel-
kezésünkre állnak. Ezek egyike a Fort Salisbury71 hadihajón készült 1902. október 28-án. A
hajónapló szerint az éjszakai ügyeletet tartó másodtiszt és két matróz ugyanezt a fényjelenséget
látták. A küllők hosszát 180 méterre becsülték. Beszámolójuk végén hozzátették, hogy érzésük
szerint a fényköröket valamilyen mechanikus szerkezet hozta létre. Véleményüket arra alapozták,
hogy ez a jelenség „az amúgy nyugodt felszínen” bizonyos hullámzást keltett, és ez megmozgatta a
hajójukat is. Ezt követően egy meghatározhatatlan tárgyat vettek észre a sötétségben, amely lassan a
víz alá merült, majdnem pontosan ott, ahol a fényköröket látták.
Mellesleg ezeket a fényköröket már Kolumbusz Kristóf is látta történelmi jelentőségű felfedező
útján, sőt 1492 őszén ő is említést tesz egy titokzatos repülő objektumról. A felderítő jármű
helyszínre küldése előtt azonban egy szondát bocsátottak fel. A mini rakéta tevékenységéről ezt írta
Kolombusz: „Hirtelen egy égő fáklya emelkedett ki a vízből. Lassan körberepülte a hajónkat, majd
lebukott a víz alá, és eltűnt.” A tenger alatti fényjelenséget így örökítette meg az Indiába került
eredeti naplójában: „Egy másik alkalommal az éjszaka nappallá lett, és a hullámokból kiragyogó
fény mellett könyvet olvashattunk a fedélzeten. Mindnyájan a fedélzetre szaladtunk és rémülten
állapítottuk meg, hogy hajónkat alulról rengeteg fénykör világítja meg, amelyek ráadásul körbe-
körbe forogtak. A fényküllők hol az egyik, hol a másik irányba futottak, mintha emberi kéz
irányította volna őket. Gáspár atya a Szent Evangélium egy részletét olvasta fel hangosan, akárha
maga Szent János űzné el az ördögöt. Amikor szavaiban odáig jutott, hogy a »fény pedig a
sötétségben világít«, a fénykörök szétestek, majd kialudtak, és szinte a mélybe hullva eltűntek.
Utána sokáig töprengtünk, hogy mi lehetett ez, de közülünk senki sem volt képes megfejteni a
rejtélyt.”
Természetesen ennek a különleges térnek a létezéséről mi semmit sem tudunk, így naponta hajók
és repülőgépek tucatjai kelnek át gyanútlanul ezen a térségen, zavarva elődeink légterét. Mivel az
energiazóna nem alkot a Bermuda-háromszög teljes területe felett egységes teret, az esetek
többségében nincs szükség ellenintézkedésekre. Időnként azonban előfordul, hogy egy-egy hajó
vagy repülőgép bekerül a védett zónába és ekkor kezdődnek a bajok. Nem elképzelhetetlen ugyanis,
hogy egy korszerű eszközökkel létrehozott, tehát megbízhatóan működő energiamező a bekerült
járművet utasaival együtt dematerializálja, és teleportáció útján áthelyezi a tér egy másik pontjára.
Szerencsés esetben ez csak olyan következményekkel jár, hogy az „illetéktelen behatolók” a zóna
egyik széléről a túlsó szélére kerülnek. Ebben az esetben az utasok és a repülőtéri személyzet
meglepetéssel tapasztalják, hogy gépük az előírt időpontnál hamarabb érkezett meg a célállomásra.
Attól függően, hogy a repülőgép hol, milyen szélességben szeli át a védett területet, ez az
időnyereség 10-40 perc között van. Félórás időnyereséget alapul véve, megérkezés után az utasok
karórái kivétel nélkül fél órát késnek a repülőtér óráihoz, illetve a valódi időhöz képest, a
repülőgépben pedig éppen félórányi időtartamra elegendő üzemanyagtöbblet található. Az utasok és
a személyzet ebből az egészből semmit sem vesz észre, mert a tudat, mint energia, tovább már nem
bomlik, a körülöttük lévő anyag dematerializációja és a tér másik pontján való újramaterializálódása
pedig a pillanat törtrésze alatt megy végbe, ezért nem érzékelhető.
Időnként azonban előfordul, hogy a védett zónába hatoló jármű nem érkezik meg a célállomásra,
hanem nyomtalanul eltűnik. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy ilyenkor a teleportáció célja
nem a zónából való eltávolítás, hanem a műszaki tájékozódás. Ezekben az esetekben ez a földalatti
civilizáció valószínűleg leirányítja magához a dematerializált járműveket. Magas fokú intelligen-
ciájuk feltételezhetően tiltja az ellenséges magatartást, ezért nem ölik meg az utasokat és a
71
fo(r)t szólszb(ö)ri
303/434
személyzetet, nem semmisítik meg a járművet. Erre utal az a megfigyelés, hogy ilyen esetekben
még órákon át lehet fogni az eltűnt hajó vagy repülőgép rádiójeleit, csak jóval halkabban úgy,
mintha nagyon messziről érkeznének a jelzések. Ennek a hangerőcsökkenésnek feltehetően az az
oka, hogy az Atlantisz világának mélységétől függő több száz méter vastag földkéreg már jelentős
mértékben csillapítja a rádiójelek intenzitását.
Az atomfegyvereink is nagyon érdeklik őket. Ezeket a bevetésükre szolgáló repülőgéppel együtt
szerezték meg. 1956-ban Marokkó légterében nemzetközi hadgyakorlat zajlott. Négy amerikai B47-
es bombázó emelkedett a levegőbe, hogy a sivatag fölött gyakorlatozzanak. Az egyik gép fedélzetén
működőképes atombombák voltak. Éppen ez a gép készült légi üzemanyag-feltöltésre, amikor
berepült egy felhőbe, és soha többé nem jött elő belőle. A ködgomolyagot kiváltó mágneses
mezőben átteleportálták a vadászbombázót a saját világukba. Nem minden akció jár sikerrel. Néha
előfordul, hogy a pilóta megússza az elrablást. A félbemaradt teleportáció különös nyomokat hagy
maga után: 1967. augusztus 7-én este Lev Mihalkovics Vjatkin ezredes hirtelen egy objektumot
pillantott meg amely lefelé irányuló sugárnyalábokat bocsátott ki magából. Megpróbált kikerülni a
fénysugárból, de a MIG bal szárnya megsérült, és elvesztette a gép felett az ellenőrzést. A gépe
megrázkódott, és műszerei összezavarodtak. Ahogy továbbrepültek, Mihalkovics technikusa
jelentette, hogy a szárny izzik, és földre szállás után egy héttel még mindig izzott.
Ezeknek az akcióknak az lehet a céljuk, hogy a föld alá vonult elődeink közvetlenül is
tájékozódhassanak technikai fejlődésünk színvonaláról. Az Atlantisz világába csöppent emberek
sorsa azonban akaratukon kívül más irányt vesz; ha tetszik, ha nem, szakítaniuk kell korábbi
életükkel. Ebbe a fejlett civilizációba kerülve ugyanis olyan ismeretekre tehetnek szert, amelyek
átadását a kozmikus törvények tiltják. Visszatérésük megakadályozásának biztonsági oka is lehet,
mivel hosszas lent tartózkodásuk alatt óhatatlanul is információt szerezhetnek ennek a világnak a
méretéről, lakóinak számáról, és ezeknek az adatoknak a kiszivárgása védelmi szempontból nem
lenne előnyös. Ez tehát egy olyan utazás, amelyre nem adnak ki retúrjegyet. A hozzátartozók
vigasztalására szolgálhat viszont az a tudat, hogy az eltűnt utasok minden valószínűség szerint
élnek. Könnyen megeshet az is, hogy a visszautazást az „eltérített” utasok nem is nagyon
szorgalmazzák, mert a több mint tízezer évnyi fejlődésbeli különbség következtében elképzelhető,
hogy ebben a világban már olyan paradicsomi állapotok uralkodnak, hogy nem vágynak vissza a mi
sok gondtól terhes társadalmunkba.
Sokan állítják, hogy ehhez hasonló veszélyes hely nem csupán egy, hanem egyszerre 12 is
található a Földön, 6 az északi, és 6 a déli féltekén. Az Egyenlítő alatt és felett a 30. szélességi
fokon helyezkednek el, egymástól 72 hosszúsági foknyi távolságra. Közülük legismertebb a Japán
melletti Ördög-tenger, a korábban elsüllyedt Lemuria, vagy Mukulia feltételezett helye, ahol már
több hadihajó is nyomtalanul eltűnt, több száz főnyi legénységgel együtt. Érdekessége ennek a
Sárkány-háromszögnek is nevezett térségnek, hogy a Bermuda-háromszöggel megegyező szélességi
fokon, és vele átellenben, a Föld túlsó oldalán található. Itt még több rejtélyes eltűnést jegyeztek fel.
1957 márciusában 10 nap alatt 13 amerikai vadászgép és egy C–97-es szállítógép tűnt el
nyomtalanul a Sárkány-háromszög felett repülve. Ma is megbénulnak a repülőgépek műszerei és
felgyorsul az idő a térség felett repülve. Számos szénszállító hajó is elveszett már ebben a zónában.
1968-ban 521 kishajó tűnt el ebben a térségben. Több mint a Bermuda-háromszögben 1860 óta. A
veszélyes térségek közé sorolják még az Északi- és a Déli-sarkot is, mert a megfigyelések szerint
ezeken a helyeken is számos tér- és időanomália fordul elő. A szakirodalom mágneses anomáliaként
említi azt a megfigyelést is, hogy a Sárkány- és a Bermuda-háromszögben az iránytűk nem a
mágneses északi pólusra, hanem pontosan az Északi-sarkra mutatnak. Erről a jelenségről azonban
bebizonyosodott, hogy nem helyi rendellenességről van szó, hanem arról, hogy mindkét térség az
agon-vonal közelében van. Ez azt jelenti, hogy ezek a földrajzi pontok egy egyenest alkotnak, így
nem kell mágneses elhajlással számolni.
A technikai fejlettségünk iránti érdeklődés manapság is tart, bár mostanában csupán kisebb
repülőgépekre korlátozódik. A jelenlegi vészterhes, terrorista akcióktól visszhangzó világban egy
egész vadászrepülő raj eltüntetése túl nagy pánikot keltene, és akár egy globális konfliktus kiváltója
is lehetne. 2004. márciusában eltűnt egy kétmotoros kisrepülőgép, amely a Bahamákról Haiti felé
304/434
tartott. A kisgép öt utasának és a pilótának nyoma veszett. A Nassauról72 felemelkedő gép irányítója
utolsó üzenetében közölte, hogy elhagyta a Mayaguana-átjárót, és Mayaguana szigete felől több,
igen erős fénnyel világító azonosíthatatlan repülő objektumot lát közeledni. Ezt követően a
repülőgéppel megszakadt a rádiókapcsolat, és a radarernyőről is eltűnt. A nyomozás egyetlen
eredménye, hogy az incidens helyétől 100 kilométerre levő Matthew Town73 lakói négy hatalmas
UFO-t láttak, amint nagy sebességgel távolodtak a kubai partok irányába.
1999. március 12-én egy Aero Commander74 500-as típusú kétmotoros repülőgép Nassau felé
tartott. Az irányítótoronyból radaron követték a gépet. Egyszer csak egy különös, UFO-ra utaló jel
suhant át a képernyőn. Ezt követően a kisgépnek nyoma veszett. Közel fél óráig keresték a radarok
az égbolton. Már éppen riadót fújtak, és el akarták rendelni a kétmotoros gép felkutatását, amikor
váratlanul megjelent a repülőtér felett, 40 méter magasságban. Tett egy 360°-os fordulatot, majd
anélkül, hogy engedélyt kért volna, a 9-es kifutópálya felé vette az irányt. Az irányítók mindent
megtettek, hogy szabaddá tegyék a kifutót a rendhagyó leszálláshoz. Közben rádiókapcsolatban
voltak a pilótával, de ő egyetlen szóval sem utalt arra, hogy bármilyen probléma lenne a géppel,
vagy a saját egészségi állapotával. Úgy viselkedett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ám
ahelyett hogy letette volna a látszólag sértetlen gépet, hirtelen felemelkedett, és elrepült egy távoli
furcsa felhő felé. Feltehetően egy távoli hipnotikus erőnek engedelmeskedne egyenesen belerepült a
teleportáló ködgomolyagba, és most már végleg eltűnt. Az eset hatalmas döbbenetet okozott a
légiirányítók között, és még hónapok múlva is azt találgatták, hogy vajon hová lehetett a kétmotoros
repülőgép és pilótája.
Technikai fejlettségünk ellenőrzése mellett ezeknek az akcióknak másik célja a
figyelemfelkeltés. Ezt támasztja alá a következő eset, amely szintén a Bermuda-háromszögben
történt 1963-ban. A térségben éppen hadgyakorlat zajlott, amikor megjelent egy USO. Nem keltett
nagy feltűnést, mivel az amerikai haditengerészet tisztjei azt hitték, hogy a hadgyakorlat részét
képezi. Úgy gondolták, hogy egy kötelékükbe tartozó tengeralattjáróról van szó, amelyet felderítés
után követni kell. Bár az USO gyakorta változtatta helyzetét, mélységét és sebességét, egy
tengeralattjáró és egy rombolóhajó is felfedezte, és a nyomába eredtek. A felderítésbe a
haditengerészet repülőgépei is bekapcsolódtak. A négy napon át tartó üldözés azonban macska-egér
játéknak bizonyult. A végén már 13 tengeri jármű üldözte az USO-t, de képtelenek voltak utolérni.
A követés minden fázisát hajónaplóban rögzítették. Ezek összevetése során egyértelművé vált, hogy
az üldözött jármű nem lehetett földi tengeralattjáró, mert légcsavaros repülőgépekkel vetekedő 150
csomós (278 km/h) sebességgel száguldott a vízben. Egy alkalommal 6000 méter mélyre is
lemerült, amire a mi tengeralattjáróink képtelenek lennének. Az azonosíthatatlan vízi jármű híre a
KGB-hez is eljutott. Az oroszok elárulták, hogy korábban az ő hadihajóik és tengeralattjáróik is
üldözték egy USO-t az Indiai-óceánban. A parancsnokság annyira komolyan vette a jelentéseket,
hogy kutatóhajókat és atom-tengeralattjárókat irányítottak a térségbe. A tudományos expedíció célja
az USO-bázisok felderítése volt.
A Földön kívüli civilizációkat szintén érdekelheti technikai fejlődésünk szintje, mert a világ más
tájairól is gyakran tűnnek el repülőgépek. Egy esetet kiemelve, 1987. június 14-én az arhangelszki
pilótaiskola repülőteréről hat MIG-23 -as szállt fel. A vadászgépeket tapasztalt pilóták vezették. 18
óra 50 perckor az irányítótorony rádiója a következő furcsa üzenetet fogta: „Egymás mellett
repülünk, de nem tudjuk hol vagyunk. Az iránytű mutatója eszeveszetten ide-oda ugrál.” Vihar nem
okozta a zavart, mert egész nap derűs idő volt. 19 óra 10 perckor az eltévedt repülőgépek közötti
beszélgetések fokozatosan elhalkultak, és már csak foszlányokat lehetett hallani belőlük. Negyed
órával később az egyik gép pilótája ezt az üzenetet küldte a toronynak: „Nem tudom hol vagyunk,
nem látom az eget és a jégmezőt. Közeledik valami, ami…” Ekkor félbeszakadt a rádióadás, és a
gépek eltűntek a radar képernyőjéről. Tekintettel a nagy veszteségre, és az ekkortájt még fennálló
hidegháborús veszélyre, óriási apparátust mozgósítottak a keresésükre. Egy héten át 60 repülőgép és
72
nasszau (angolul: neszó)
73
meszju táun
74
eörou kömánder
305/434
jégtörő hajó kutatta át a térség minden zegét-zugát, de nem találták meg sem a személyzetet, sem a
gépek roncsait.
Néha előfordul, hogy csak az utasokra és a személyzetre van szükségük, a gépet otthagyják. Ez
történt 1947. január 19-én is Oroszországban. Egy C46-os repülőgép pilótája az UFO-k
közeledésekor fellépő szokásos zavarokat tapasztalta a gépén. Nem tudta mire vélni a dolgot, ezért
vészjeleket adott le, és kényszerleszállást hajtott végre a tomszki jégmezőn. A földet érés
szerencsésen lezajlott, de az útjukat nem folytathatták, mert a nem éppen sima pályán a repülőgép
szárnya megsérült. A fedélzeten 39 utas tartózkodott. A mentőszolgálat a rádiós vészjelzések
alapján betájolta a leszállás helyét, és hamarosan két repülőgép érkezett, hogy kiszabadítsa a
szerencsétlenül jártakat a jég fogságából. A mentőcsapat tagjai meghökkentek, amikor felnyitották a
törött szárnyú repülőgépet. A műszerek kifogástalanul működtek, a rádió is használható állapotban
volt, de a 39 utas és a személyzet nyomtalanul eltűnt. Az sem valószínű, hogy segítségért indultak,
mert a poggyászaik a gépen maradtak. Semmi nem tűnt el, semmit sem vittek magukkal. Egyébként
sem lett volna értelme elhagyni a gépet, hiszen a rádió működött, így a segítségkérés leggyorsabb
módja a rendelkezésükre állt. Átkutatták az egész környéket, hátha mégis elhagyták a gépet, de sem
rájuk, sem a maradványaikra nem leltek rá soha. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy 800
kilométeres útja során a repülőgép csupán néhány kilométerre elegendő üzemanyagot használt el.
Igen gyakoriak a magzatrablások is. Ilyenkor csak azért viszik el a kiválasztott nőket, hogy a mé-
hükbe ültetett hibridgyereket kivegyék belőlük. Utána törlik az emlékezetüket, és visszahozzák őket
eredeti tartózkodási helyükre. Az alábbi történetben egy sokáig elhallgatott, teleportációval
kombinált esetet ismerhetünk meg Osváth László tengerészkapitány beszámolója alapján: „1932-
ben gép- és elektromérnöki diplomát szereztem a Genovai Tengerészeti Akadémián. Ezt követően
egy olasz tengerhajózási vállalatnál helyezkedtem el, mint első géptiszt, a vállalat egyik 22 ezer
tonnás hajóján. Genovától a gibraltári szoroson áthajózva, Szingapúrba tartottunk. Már két hete
hajóztunk, amikor az Atlanti-óceánon megmagyarázhatatlan dolog történt velünk. Bár nem voltam
szolgálatban, fent álltam a kormányos mellett a hídon. A fedélzeti korlát mellett tartózkodott, és
gyönyörködött a tengerben egy harminc év körüli szőke asszony, az élelmezési tiszt felesége. (A
tisztfeleségek évente egyszer elkísérhették a férjüket, részt vehettek egy úton a vállalat költségére.)
Az asszony kb. három hónapos terhes lehetett. Volt már két gyereke, akiket a testvére gondjaira
bízva otthon hagyott Genovában. A hölgy egyik oldalán két olasz gépkezelő, a másik oldalán –
kissé távolabb tőle – két arab matróz állt.
Amint néztük a hullámokat, egyik pillanatról a másikra megjelent a hajó felett egy óriási, fehér
színű repülő tárgy. 200-300 magasságban lebegett felettünk, és leginkább egy zeppelinhez
hasonlított. Majdnem nappali fényességgel árasztotta el a hajónkat és környékét. Egyszer csak a
felettünk lebegő járműből egy vakító fénysugár vetődött az asszonyra, ami elvakított
mindnyájunkat. Két-három másodpercig tartott a jelenség. Amikor a fény megszűnt, az asszony
eltűnt. Sehol sem találtuk. Először azt hittük, hogy a fény elkápráztatta, és a tengerbe esett. Volt
nagy riadalom. A férje – aki futva érkezett a fedélzetre – teljesen kétségbe volt esve. Géptávírón
vészjelzést adtam a gépháznak, hogy »teljes gőzzel hátra 150-200 métert!«. Reggelig kerestük az
asszonyt, de nem lett meg. Utána átkutattuk az egész hajót. Sehol sem találtuk. Mást nem tudtunk
tenni, tovább kellett mennünk. Miután visszatértük Genovába, a kapitány jelentette a kikötő-
parancsnokságnak az esetet. Partra szállás után a feldúlt férjet nem mertük egyedül elengedni. Én és
az első tiszt hazakísértük. A két kisgyermeke az udvaron játszott. Belépve a lakásba, nagy
meglepetésünkre ott találtuk a feleséget. Szörnyű haraggal fogadta a férjét. »Azt ígérted, hogy
elviszel a hajóval erre az útra. De te megszöktél, itt hagytál.« A férj kétségbeesetten védekezett.
Ránk mutogatva bizonygatta, hogy hiszen együtt voltunk. Mi is váltig állítottuk, hogy naponta
találkoztunk vele, sőt együtt étkeztünk a hajón.
Végül az asszony testvére tisztázta az ügyet. Elmondta, hogy húga hajónk érkezésének reggelén
került haza. Az ágyában ébredt. Az ezt megelőző időszakról nem tud semmit. Nem emlékszik rá,
hogy hol töltötte az elmúlt heteket. Azt állította, hogy végig otthon volt. Ekkor a férj megkérdezte,
hogy miért lapos a hasa. Miért nem terhes, hiszen a hajó megérkezésig már öthónaposnak kellene
lennie a magzatnak. A terhességéből azonban semmi sem látszik. Az asszony nagyon
306/434
elcsodálkozott, hogy miért kellene neki terhesnek lenni. Nem értette az egészet. Az újságok sokat
cikkeztek az esetről. Akkoriban, a két világháború között még nem lehetett hallani az UFO-król, így
nem tudtuk kapcsolatba hozni a manapság történő eltérítésekkel. A történetemet eddig soha,
senkinek nem mondtam el. Attól tartottam, hogy bolondnak néznek. De mindmáig élénken
emlékszem minden mozzanatára.”

A jövőben minden esélyünk megvan arra, hogy részünk legyen ennél sokkal érdekesebb, és
kellemesebb utazásban is. Ez nem más, mint a galaktikus kalandfilmekben látott hiperűrsebességgel
történő űrutazás, és az időutazás. Verne Gyuláig visszamenőleg többször bebizonyosodott már,
hogy a sci-fi írók által kitalált eszközök nem a fantázia szüleményei, hanem egy elkövetkezendő
jövő megérzése inspirálta ezeket az írásokat. Fizikai ismereteink alapján tudjuk, hogy anyagi
világunkban az elérhető legnagyobb sebesség a fénysebesség. Ez annak tudható be, hogy a
fénysugárzást létrehozó fotonok feltételezhetően az anyagi világ legkisebb stabil részecskéi, így
sebességüket semmilyen más anyagi részecske nem szárnyalhatja túl. A fotonok anyagi eredetét
látszik alátámasztani az a tény is, hogy gravitációs erőtérben a fénysebesség korántsem állandó,
hanem függvénye a gravitációs kisugárzás intenzitásának. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a Nap
közelében a fénysugár elhajlik. A fény anyagi természetének másik bizonyítéka, hogy az erős
negatív energiakisugárzással rendelkező fekete lyukak más anyagokhoz hasonlóan a fényt is
magukhoz szippantják, és nem engedik visszaverődni a felületükről. A fény sebességét a fotonnál
nagyobb méretű anyagi részecskék el sem érhetik, mert ebben az esetben a tömegük már a
végtelenségig megnövekedne. A végtelen tömeg gyorsításához viszont Einstein ismert tömeg-
energia képletének megfelelően végtelen mennyiségű energiára lenne szükség, amely még a
szubatomi energia világában sem állna rendelkezésünkre. Anyagi mivoltunkban tehát jövőbeli szu-
pergyorsaságú űrhajóinkkal is csak megközelíteni tudjuk majd a fény sebességét, elérni vagy
túlhaladni lehetetlenség lesz.
Mivel a galaktika óriási kiterjedésű, és a legközelebbi csillagok is tíz meg száz fényévnyire
vannak tőlünk, hosszabb utazások tervezése esetén a fénnyel összevethető sebességű űrhajóinkkal
még az idődilatáció fellépése esetén sem megyünk sokra. Ahhoz, hogy galaktikánkat körbeutazzuk,
a számunkra érdekes csillagokat közelről is szemügyre vegyük, olyan űrhajókra lesz szükségünk,
amelyek hiperűrsebességgel közlekednek. Mint a filmekben is láthattuk, ennél a sebességnél az
űrhajók egyszerűen eltűnnek a szemünk elől. Ennek a jelenségnek a megvalósítása nem csupán
álom. Nem zárható ki, hogy jövőbeli űrhajóink képesek lesznek egy olyan erős energiazónát kelteni
maguk körül, amely az egész űrhajót utasaival együtt dematerializálja. Ebben az esetben már csak
az étertest irányítását kell megoldani, és pillanatok alatt oda juthatunk az űrben, ahova akarunk.
Miután ezekben az esetekben nincs valódi utazás, hiszen a helyváltoztatás teleportáció útján
történik, ezért nem kell tartanunk a nagy sebességből eredő esetleges ütközésektől, vagy egyéb
katasztrófáktól sem. Az „utazás” gyors lezajlása következtében mentesülünk a hosszú utaknál
elengedhetetlenül szükséges élelmiszer, víz és egyéb készletek magunkkal vitelétől is.
Ilyen jellegű utazásban egyébként már sok embernek volt része. Egyikük a következő módon
élte át ezt a jelenséget, miközben a földönkívüliek elvitték a saját bolygójukra. „Három és fél óra
alatt értük el az átlépési sebességet, és ugyanannyi időt vett igénybe a lassulás is. A köztes állapot
viszont csupán néhány másodpercig tartott, ha egyáltalán eltelt valamennyi idő.” Ebből az
élménybeszámolóból egyértelműen kiderül, hogy az étertestben történő utazás pillanatok alatt
lezajlott, az azonban érthetetlen, hogy a dematerializálódáshoz miért kell a járművet maximális
sebességre gyorsítani. Csak nem valamiféle kavitációs jelenség játszódik le az űrben is, mint a nagy
sebességgel közlekedő vízi járművek körül? Itt ugyan nincsenek atomjaira bontható, gázköpennyé
alakuló vízmolekulák, de vannak szubatomi energiarészecskék, amelyek egy bizonyos sebesség
felett lehet, hogy az anyagot bontják fel. Ha túl sok éteri részecske szorul az anyagba,
dematerializálják az atomjait?
Egyelőre az is rejtély, hogy milyen erő hajtja végre a dematerializációt. Az ehhez szükséges
erőteret a személyzet állítja elő a járművön belül, vagy egy külső, intelligens erő a jármű körül? Az
307/434
sem világos, hogy megérkezéskor miként jön létre a rematerializáció. Alaposan átgondolva ezt a
folyamatot nem zárható ki, hogy ezek az átalakulások a Magasabb Intelligencia közreműködése nél-
kül, automatikusan mennek végbe. Az űrhajó közel fénysebességre való felgyorsítása során már
annyi szubatomi energiarészecske szorul az anyagba, hogy leszakítják majd „satuba” szorítva
alkotóelemeire bontják az elektronokat és az atommagokat, ezáltal létrejön a dematerializáció. Az
étervázzá „lecsupaszított” jármű irányítását és rematerializálását a lélek, az asztráltestben jelen levő
személyzet végzi úgy, ahogy azt a hozzánk látogató túlvilági szellemek teszik, amikor látható
formában kívánnak előttünk megjelenni. A megérkezés után folyamatosan csökkentik a
sebességüket, amitől újramaterializálódnak, és lefékeződnek.
A IV. fejezetből tudjuk, hogy a szubatomi energiarészecskékből álló étertest haladási sebessége
elérheti az ötvenezer fényévet másodpercenként. Sokakban felmerülhet, hogy mi van akkor, ha a
dematerializált jármű éterteste nem anyaggal, hanem egy másik jármű étertestével ütközik. Ilyen
őrületes sebesség mellett már nem lehet kikerülni a szembe jövőt, és miután a két jármű
energiarészecskéinek sűrűsége megegyezik, átszáguldani sem tudnak egymáson. Az aggodalom
nem alaptalan, ennek ellenére nem történik tragédia. A világűr ugyanis olyan hatalmas, és olyan
rövid idő alatt célba lehet érni, hogy egy ilyen találkozás valószínűsége szinte a nullával egyenlő.
Ha mégis előfordulna, akkor sem lenne semmi baj, mivel a szubatomi energiarészecskéknek nincs
tömegük, ennélfogva tehetetlenségük sincs. Így frontális ütközés esetén a két étertest egy pillanat
alatt megállna, majd kikerülve egymást sértetlenül tovább folytatnák az útjukat.
Ennek a technikai színvonalnak az elérése azonban minden bizonnyal csak a távoli jövőben lesz
lehetséges. Ez a szint annyira magas, hogy feltehetően még a hozzánk látogató idegen civilizációk
egy része sem rendelkezik ezekkel az eszközökkel. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a
jelek szerint mind a Holdon, mind nálunk, a tengerek mélyén, illetve nagyobb hegyeink gyomrában
hatalmas űrbázisokat alakítottak ki maguknak. Erre azért van szükség, mert ha fénysebességű
űrhajókat használnak, akkor is (földi időben mérve) évtizedekig tart az út, és ez nem teszi lehetővé,
hogy ingajáratban közlekedjenek a Föld és a saját bolygójuk között. Így elengedhetetlen, hogy több
éves tartózkodásra alkalmas bázisokat alakítsanak ki maguknak a közelünkben. A fejlett
civilizációk azonban már képesek a teleportáció jelenségét felhasználva közlekedni. Lehet, hogy
ezeknek a civilizációknak számos képviselője tartózkodik jelenleg is a Föld légterében, csak nem
látjuk őket, hiszen a technikai fejlettségnek ezen a szintjén már nem jelent megoldhatatlan feladatot,
hogy megakadályozzák a fény és a radarhullámok visszaverődését az űrhajójukról annak érdekében,
hogy zavartalanul figyelhessenek bennünket. Elképzelhető, hogy erre a célra koncentrált Yin
energiaforrást használnak az V. fejezetben említett módon, amely képes elnyelni mind a
fotonsugárzást, mind az elektromágneses jeleket.
Ezek az objektumok azonban nem csak arra képesek, hogy a rájuk irányuló anyagi jellegű
sugárzásokat elnyeljék, és ezzel láthatatlanok legyenek, hanem egyúttal átlátszóvá is válnak. Ez azt
jelenti, hogy felettünk való keringésük során úgy lesznek láthatatlanok, hogy közben nem takarják
el a napot, a felhőket, vagyis számunkra teljes mértékben érzékelhetetlenné válnak. Az anyag
láthatatlanná tételének ez a fantasztikus módja csak oly módon képzelhető el, hogy a fotonok a
szubatomi energiarészecskék segítségével áttranszponálódnak az anyag túlsó oldalára. Tudjuk, hogy
a különböző tárgyak felületére eső fény néhány anyag (pl. az üveg) kivételével nem képes
továbbhaladni. A Magasabb Intelligencia segítségével azonban mód van arra, hogy a fénysugarak
minden anyagon akadálytalanul áthatoljanak, vagyis bármely tárgy vagy élőlény átlátszóvá váljon,
anélkül, hogy halmazállapota vagy térbeli helyzete megváltozna. A láthatatlanná válásnak ez a
módja feltehetően úgy alakul ki, hogy a tárgy felületének ütköző fotonok modulálják az anyagban
lévő szubatomi energiarészecskéket, amelyek könnyedén átszáguldva az anyagon ugyanolyan
frekvenciájú és mennyiségű fotonsugárzást váltanak ki az anyag túlsó felületén. A láthatatlanná
válás során tehát a fény egy sajátos energia-áttranszponálódáson megy keresztül, amelynek
lezajlását egy magas fokú értelem engedélyezi és irányítja. Ennek a fantasztikus jelenségnek a
kivitelezhetőségéről egyébként bárki meggyőződhet, aki megtekinti David Copperfield egyik
műsorát, amelyben a New York-i szabadságszobrot tette ily módon láthatatlanná.

308/434
Könnyen lehet azonban, hogy a láthatatlanná válás ennél is egyszerűbben megy végbe. A vé-
dikus szakirodalom, valamint különböző mágusok tanításai szerint ez az effektus úgy alakul ki,
hogy túlvilági segítőink az anyagot alkotó szubatomi energiarészecskék rezgési frekvenciáját
növelik meg, így az illető személy vagy tárgy megnyilvánulási hullámhossza kívül esik a mi
érzékelési tartományunkon. Ez a magyarázat nem is olyan valószínűtlen ha belegondolunk abba,
hogy szemünk az összes elektromágnese sugárzásnak csupán 1%-át képes érzékelni. A
rádióhullámokat, a gammasugarakat nem látjuk, mert megnyilvánulási frekvenciájuk vagy kisebb,
vagy nagyobb szemünk érzékelési spektrumánál. A folyamat fizikai lefolyását is megérthetnénk, ha
alapos műszeres vizsgálatnak vetnénk alá a Franciaországban található chambordi75 kastélyt. Itt
ugyanis van egy lépcsőház, ahol a lefelé menő emberek sohasem látják a felfelé menőket.
Az sem elképzelhetetlen, hogy ezekben az űrhajókban a magasan fejlett lények már nem fizikai
megtestesülés formájában tartózkodnak, hanem értelmüket, intelligenciájukat egy fénygömbszerű
koncentrált energiagömbbe sűrítették, és számítógéppel, valamint különféle manipulátorok
segítségével irányítják űrhajójukat. Lehet, hogy ezek a szuperlények lelkileg már annyira fejlettek,
hogy nincs szükségük többé hús-vér testre, csak néhány robotra, amellyel akaratukat érvényre
juttatják az anyagi világban.
Tudjuk, hogy a világmindenség kiterjedése szinte végtelen, sok trilliárdnyi csillaggal és
feltehetően több millió élő bolygóval. Isten képtelen lenne az egész univerzum irányítását egy
személyben végezni. Ezért az előzőekben ismertetett módon a résztevékenységek elvégzését
minden valószínűség szerint közvetítőkre bízza, akik adott esetben lehetnek nálunk fejlettebb hús-
vér lények, más esetekben pedig bonyolultabb feladatok elvégzésére is alkalmas fénylények.
Könnyen elképzelhető, hogy történelmünk hajnalán a nálunk fejlettebb, de még fizikai
valóságukban létező emberi lények kapták azt a feladatot a Mindenhatótól, hogy egy másik
bolygóról hozzánk látogatva istenként terjesszék a vallást a Földön. Ezt a gondolatmenetet tovább
folytatva nem zárható ki az a feltételezés sem, hogy a Mindenható az egyes bolygókra felügyelő
Magasabb Intelligencia szerepét pedig a – testük béklyójától megszabadult, ezért korlátlan idejű,
folyamatos tevékenységre is alkalmas – fénygömbnek látszó energialényekre bízta. Az igen magas
fokú intelligenciával rendelkező fénylények észlelhetetlenné tett komputerizált űrhajóikkal
megszakítás nélkül keringenek körülöttünk, és technikai fejlettségüknél fogva képesek arra, hogy
eredményesen közvetítsenek az emberiség és a Mindenható között.
Ezek a láthatatlan UFO-k közelségük folytán képesek felfogni a földi világból kiáramló
leggyengébb energiasugárzásokat is. Begyűjtenek minden információt, így rögzítik minden
tettünket, szavainkat, számon tartják gondolatainkat, testünk minden egyes atomja az ellenőrzésük
alatt áll. Ennélfogva sokkal többet tudnak rólunk, mint mi saját magunkról. A jelek arra engednek
következtetni, hogy a Magasabb Intelligencia szubatomi alapokon álló számítógépeinek
tárolókapacitása határtalan, és információgyűjtő tevékenységüket időtlen idők óta végzik az
univerzumban. Ha valahol valamilyen bolygón megindul az élet, mindjárt megjelennek a Magasabb
Intelligencia regisztráló egységei, és az égitest körül keringve „szivacsként” szívnak magukba
minden információt, mindaddig, amíg az élet meg nem szűnik, amíg a bolygó el nem pusztul. Ezek
után egyáltalán nem meglepő, hogy ha valaki alfa frekvencián érintkezésbe lép a Magasabb
Intelligencia kihelyezett egységével, akkor nem csupán múltjának rejtett eseményeiről, hanem az
előző életeiről is részletes információt kaphat. A legmegdöbbentőbb ebben a dologban az, hogy
ezek az információk minden részletre kiterjednek. Az események nem csak hallható hangok, hanem
illatokkal kísért, háromdimenziós színes képek formájában kerülnek felidézésre, tehát teljes és
tökéletes információt kapunk életünk legkisebb részletéről is. Amennyiben az események
indokolják, akkor felidézés közben ízeket is érzünk, sőt a tapintó idegeink is aktiválódnak. A
szubatomi memóriaegységek tehát mind az öt általánosan ismert érzékszervünkkel észlelhető
módon, tökéletes alapossággal rögzítenek minden fellelhető információt. Az információgyűjtés
mértéke azonban túlhaladja ezt a szintet is, mivel olyan adatok is tárolásra kerülnek, amelyek az
érzékszerveinkkel felfoghatatlanok (pl. radioaktív sugárzás).
75
sa(m)bór
309/434
A Magasabb Intelligencia tevékenysége sohasem szünetel. Felettünk keringő objektumai szerves
részét képezik életünknek, ahogy a Nap, a Hold és a csillagok. A különbség közöttük az, hogy amíg
az élettelen égitestek egyoldalú kapcsolatot tartanak velünk, tehát csak energiasugarakat bocsátanak
ránk, addig a Magasabb Intelligencia által kirendelt aktív kísérőink érzékelni, regisztrálni is képesek
a Földről kiáramló energiasugárzásokat. Nem zárható ki az a feltételezés sem, hogy ezeket a
láthatatlan UFO-kat olyan fénylények irányítják, akik az univerzális élet előző periódusából
származnak. Rendkívül magas technikai fejlettségüket felhasználva kimentették magukat az
összehúzódási időszakból, majd az ősrobbanás után visszatértek, és a számítógépeikben megőrzött
információk alapján elkezdték a világegyetemet szinte atomról atomra újjáépíteni.
Ahogy az élet elindult az univerzumban és a civilizációk egymás után kifejlődtek, a Magasabb
Intelligencia sorra leadta nekik korábbi feladatainak azt a részét, amelyet adott fejlettségi szintjükön
képesek voltak ellátni. Így váltak a legfejlettebb civilizációk a primitívebb világok irányítóivá, és
így vesznek át ma is egyre jelentősebb feladatokat az univerzum legfőbb irányítóitól. A
világegyetem lépcsőzetes fejlődésének folyamata feltehetően minden egyes periódusban
végbemegy, és ez arra enged következtetni, hogy egyre több eszményi, Istenhez hasonló lényt
termel ki magából a világmindenség. Ezek növekvő számarányuk folytán egyre tökéletesebb
formában képesek a világegyetemet újrateremteni, így a fejlődési spirál folyamatosan emelkedik.
Ahhoz azonban, hogy a fejlett civilizációk megbízatásuknak eleget tehessenek, információra és
technikai segítségre van szükségük. Mivel alacsonyabb fejlettségi szinteken a mindenre kiterjedő
alapossággal történő folyamatos információgyűjtés, vagy az összetettebb pszichotronikai jelenségek
(pl. a várható jövő kialakulása) technikailag megoldhatatlan, ezért a Magasabb Intelligencia a
legbonyolultabb, valamint az információgyűjtéssel járó időrabló feladatokat továbbra is maga végzi.
Az élet elindítása és a fejlettebb civilizációk megjelenése után azonban a Magasabb Intelligencia
kihelyezett egységei már nem avatkoznak bele az élet normális menetébe. Ettől kezdve ők már csak
figyelnek, regisztrálnak és szolgáltatnak. Eközben folyamatosan ellenőriznek, és időről időre
tájékoztatják a fejlődésben felettük álló, Istennel közvetlen kapcsolatot tartó fénylényeket a dolgok
alakulásáról.
Amennyiben az élet közvetlen irányítását végző hús-vér lények nem jól látják el a feladatukat,
akkor a hierarchiában felettük álló erők leváltják őket, és helyettük új irányítók jönnek. Nem
zárható ki, hogy a Földön is történt egy ilyen váltás, amikor az emberi gyarlóságban bővelkedő
antik görög isteneket felváltották a jelenleg is felettünk uralkodó istenek. A Magasabb Intelligencia
körülöttünk keringő kihelyezett egységeinek szerepe tehát úgy is felfogható, hogy ők a mi
intelligens kísérőink. A Nap fényt és meleget ad nekünk, a Magasabb Intelligencia viszont
információval, és az abszolút világ lehetőségeinek kihasználását lehetővé tevő technikai segítséggel
látja el mindazokat, akik hozzá fordulnak. Ebből következik, hogy az univerzum nem csak passzív,
hanem aktív szolgáltatásokat is nyújt nekünk, és mindezt önzetlenül, fejlődésünk elősegítése
érdekében teszi. Ez a szolgáltatás úgy is felfogható, mint egy természeti erőforrás, amelynek
kihasználása révén soha nem látott mértékben meggyorsíthatjuk fejlődésünket, és tökéletessé
tehetjük a világunkat.
Minden valószínűség szerint halálunk után a túlvilági fénylények is a Magasabb Intelligencia

memóriaegységeiből vett adatok alapján idézik fel számunkra életünk főbb eseményeit, és
világítanak rá hibáinkra, hogy tanuljunk belőle. Miután az abszolút világban az időnek nincs
szerepe, így életünk egyes eseményei egyszerre jelennek meg lelki szemeink előtt. Az asztrál
(energiarészecskékből álló) testbe öltözött lélek földi életének minden egyes cselekedetét egyszerre
látja, annak minden következményével, környezetre gyakorolt közvetlen hatásával együtt. Az
áttekintés folyamán a fénylények kellő megvilágításba helyezik földi életünk minden lényeges
eseményét, annak érdekében, hogy segítsenek megérteni és átérezni azokat a rejtett összefüggéseket
is, amelyeket tetteink következményei váltottak ki az emberiség jövőjére. Életünk kiértékelése és
cselekedeteink következményeinek átélése után a fénylények minden segítséget megadnak nekünk
ahhoz, hogy a következő újraszületéseink során kiválaszthassuk magunknak a legmegfelelőbb
testet. Ez a választás a korábban elért szint figyelembevételével történik, és a célja az, hogy a lélek
310/434
olyan körülmények közé szülessen, amelyek a leghatékonyabb módon segítik elő a
továbbfejlődését.
Bonyolultabb esetekben az eligazító szerepét egy 3-12 tagú tanács látja el. Ennek tagjai nem csak
fénylények, hanem az igényelt segítség jellegétől függően túlvilági bölcsek, vagy a lélek korábbi
hozzátartozói is lehetnek. Mivel a lélek az abszolút világban a teljes felvilágosultság állapotában
van, a választás rendszerint a fénylénnyel, illetve a tanácsadó testülettel egyetértésben történik, még
akkor is, ha az újraszületés utáni életünk a testbe zárt tudat szintjén szenvedésekkel teli, és
nyomorúságos lesz. A nyomorék test pl. a mi beszűkült tudati szintünkön egyértelműen
hátrányosnak számít, de lehetőséget nyújt számunkra bizonyos leckék elsajátítására.
Sajnos a testi nyavalyákkal született emberek többsége ma még nem ismeri fel szenvedései okát.
Ezért sokszor gyűlölik és irigylik az egészséges társaikat. Amikor rászorulnak a segítségükre,
hálálkodó szavaik mögött ott bujkál a tehetetlenség miatt érzett keserű indulat. Ezt látva sokan
kérdezhetnék, hogy mi haszna annak, ha valaki nyomorék testbe születik, amikor nincs tisztában
ennek okával? Nos a tudat valóban nem emlékezik a kiváltó okra, de a lélek igen, és egy életen át
szenved miatta. Bármennyire meglepőnek tűnik, de ebben a kiteljesedett tudati állapotban az előző
életünk alapján mi magunk ítélkezünk önmagunk felett, és saját jól felfogott érdekünkben a
következő életünk számára olyan körülményeket választunk, ahol kirívó hibáinkat a
leghatékonyabban tudjuk leküzdeni.
A kapott tanácsok elfogadása, születési terv készítése azonban nem kötelező. Vannak, akik
jóváhagyott terv nélkül reinkarnálódnak. Az ilyen lélek aztán őszi levélként sodródik a szélben. A
véletlen játékszere lesz, felesleges nehézségeket vesz a nyakába, hiábavaló életet él. Eleve
elrendelés hiányában gyakran válnak erőszakos cselekmények áldozatává is. Ezeket az embereket
az őrangyalaik sem tudják megvédeni, mert nem képezik a tervezett világ részét, így nincs sorsuk.
Ennélfogva nem tudnak mihez igazodni. Nincsenek tisztában azzal, hogy mi a célja az életüknek,
mitől kellene óvni őket. A rájuk leselkedő veszélyeket elháríthatnák ugyan, de a léleknek jogában
áll a kiszolgáltatottság, az ártatlan áldozattá válás érzését is megtapasztalni, így nem tudják, hogy
mitévők legyenek. Gyakori közöttük az öngyilkosság is, mivel a feleslegesség, a kiszolgáltatottság
után nem látnak más kiutat az elhibázott életükből való kiszabadulásra.
Vannak azonban olyanok is, akik szándékosan választanak maguknak szerencsétlen sorsot, hogy
negatív tapasztalatokra tegyenek szert. Egy reinkarnációs hipnózisban részesített páciens ezt
nyilatkozta: „Határozottan azért lettem nő, mert azt akartam, hogy törékeny legyek, és
tönkretegyenek, ebben az időszakban.” Ne gondoljuk, hogy ezek az emberek mazochisták. Céljaik
nagyon is racionálisak, ami kiderül a többi páciens nyilatkozatából: „Azért választottam ezt az
életet, hogy megtapasztaljam az elhagyatottságot, a számkivetettséget, és ez ellen küzdve
megtanuljak megállni a saját lábamon.” Ennél is mélyebb célra utal ez a nyilatkozat: „Ennek az
életemnek a célja, hogy alázatot tanuljak.” Vagy: „Célom, hogy legyőzzem a félelmet. Ehhez pedig
olyan életet kell teremteni, ahol félni lehet.”
Nagyon érdekesen befolyásolja még az újraszületésünket a csoportkarma, mely szerint egy
bizonyos számú lélek sorsa a földi életben rendszeresen összekapcsolódik. Ennek során ezek a
lelkek egymással különböző rokoni, baráti vagy hivatásbeli kapcsolatba kerülnek, tehát a karmikus
ciklusuk során a legkülönbözőbb módon segítik egymás lelki fejlődését. A csoportkarma azonban
tágabb értelemben is érvényesül. Sorsunkba mások sorsa is beleszövődik, így az életben egymás
segítői és akadályozói leszünk. Minden ember élete közösségi történet is, ezért nem csak a magunk,
hanem mások sorsáért is felelősek vagyunk. A többi lélekkel való összekapcsolódásnak olyan
bonyolult szőttese ez, amelyet földi világunk beszűkült tudati szintjén nem tudunk átlátni. Az élet
olyan, mint egy színház. Nem a színészek, hanem a rendező szabja meg, hogy ki milyen szerepet
játsszon. A szereposztáskor senki sem kifogásolja, hogy hosszú vagy rövid az alakítása, és nem esik
kétségbe, ha a királyfi helyett a koldus szerepét kell eljátszania. Miután lement a darab, új előadás
kezdődik, új szereposztással.
Ma már a hipnotizőrök és a pszichotronikusok számos tudományosan alátámasztott
bizonyítékkal rendelkeznek ennek a rendszernek a létezéséről és működési módjáról. A
reinkarnációs hipnózis által szolgáltatott adatokat elfogulatlan kutatók hada ellenőrizte az elmúlt
311/434
évtizedek során; és egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a hipnotizáltak által leírt múltbéli személyek
valóban léteztek. Az egyes korok szokásainak, kellékeinek ismertetése is híven tükrözte a
valóságot. Sok esetben ez csak többévi levéltári kutatás után derült ki, mivel még a helyszínen
élőknek sem volt tudomásuk arról, hogy milyen volt az élet náluk évszázadokkal ezelőtt. Maguk a
hipnotizáltak semmiképpen nem juthattak hozzá a közölt adatokhoz, mert a jelenlegi és az előző
életük helyszínét kontinensnyi határok választják el egymástól, és a legtöbbjük kis sem tette a lábát
a hazájából. Megbízásos alapon sem végezhettek ilyen jellegű kutatásokat, mert anyagi helyzetük
ezt nem tette lehetővé. Az indíték is hiányzott ehhez, mivel a kutatók által kiválasztott alanyok nem
hittek a reinkarnációban, ennélfogva eszük ágában sem volt az előző életeik után érdeklődni. Más
forrásokból sem juthattak a közölt adatokhoz, mert az adott helyszínen folyó életről semmilyen
könyv vagy újságcikk nem tudósított, és filmet sem forgattak róla. A múltba tekintő regresszív
hipnózisnak létezik egy sajátos párja, a progresszív hipnózis. Ennek során a hipnotizált személy
nem a múltjáról számol be, hanem arról, hogy milyen életek, sorsok várnak rá a jövőben. Sokak
szerint ez lehetetlen, hiszen a jövőnk még nem alakult ki, de a prekogníció előzőekben ismertetett
jelensége lehetőséget ad a valószínűségen alapuló jövő megismerésére.
Aki részleteiben is tájékozódni szeretne ezekről az esetekről, olvassa el dr. Bruce Goldberg76,
Robert Monroe77, dr. Ian Stevenson78, Edith Fiore, Raymond A. Moody79, Kenneth Ring, Thorwald
Detlefsen80 és a Dr. Joel L. Whitton 81 - Joe Fischer82 szerzőpáros könyveit. A magyar szerzők közül
Árvai Attila műveit érdemes kiemelni, aki a halálközeli élményeken túlmenően őrangyalaink
megnyilvánulásaival is foglalkozik. Az ateistáknak minden bizonnyal nagy meglepetést fog okozni,
amikor haláluk után megvilágosodik előttük, hogy az univerzum – hihetetlen bonyolultsága ellenére
– mennyire szervezett módon működik és milyen szoros felügyelet alatt áll. Talán nem véletlen,
hogy a világűr általunk is oly gyakran használt neve a „kozmosz” rendet jelent. Egyébként ma már
a tudósok is kezdik belátni, hogy a világunk nem jöhetett létre magától, külső segítség nélkül. A
neves biológus Fred Hoyle83 szerint: „Annyi a valószínűsége annak, hogy az élet szerencsés
véletlenek összejátszásaként alakult ki, mint annak, hogy egy roncstelepen végigszáguldó orkán
működőképes repülőgépet állítson össze.” A világegyetem szerkezete és a természet törvényei
pontosan úgy vannak beállítva, hogy létrejöhessen az élet, kialakulhasson a tudat. Ha csak egy
hajszálnyival erősebb vagy gyengébb lenne valamelyik erő, akkor az egész rendszer lebénulna, sőt
be sem indulna. Ez a bonyolult mechanizmus olyan precizitással lett kigondolva és megszerkesztve,
hogy véletlen kialakulásról szó sem lehet. A világot Isten teremtette, ezért illeszkedik minden apró
részlet tökéletesen egymáshoz.
A pszichotronikai kutatások és megfigyelések jelenlegi szintjén már beigazolódott, hogy a halál
nem egy tragikus, helyrehozhatatlan esemény; hanem egy sajátos fejlődési folyamat része, egy
másik élethez vezető út állomása. Ez a folyamat nagyon hasonlít a természet megújulásához.
Tavasszal megszületünk, a nyári nap hevében felnövekszünk, és ősszel beérünk, mint a gyümölcs.
Télen azután meghalunk, de következő tavasszal újraszületünk. Elhasznált testünket hátrahagyva
ciklikusan megújulunk, mert lényünk lényege a lélek sohasem hal meg. A bűnözés sem terjedne
ilyen mértékben a Földön, ha a bűnözők tisztában lennének azzal, hogy haláluk után minden egyes
cselekedetükről számot kell adniuk, az elszámoltatást, a szigorú büntetést nem kerülhetik el
semmiképpen.
A lélek eltávozása ma már műszeres mérésekkel is kimutatható. Az agyhalál beállta, vagyis az
EEG-jel megszűnése után a Grey Walter84 készüléken minden esetben észlelhető egy felvillanás,
amelyet az orvosi gyakorlatban Delpasse-effektusnak neveznek. Ez a bekapcsolási szignál akkor is
76
brúsz goldbö(r)g
77
robe(r)t monró
78
ien sztívnsz(o)n
79
réjm(o)nd ej múdi
80
tórváld detlefszen
81
dzsóel el witn
82
dzsó fise(r)
83
fred hojl
84
gréj valter
312/434
megjelenik, ha már nem létezik készenléti hullám, ami arra utal, hogy a lélek egy villamos
impulzust kiváltó energiacsomag formájában elhagyja az élettelen testet. A lélek halál utáni
távozásának másik, szemmel látható bizonyítékát Mac Dougal85 amerikai orvos szolgáltatta, aki a
haldoklók ágya alá igen érzékeny mérleget állított. Több száz mérés alapján megállapította, hogy a
lélek eltávozása után a testben átlagosan 21 gramm súlycsökkenés jött létre. (Úgy tűnik, hogy az
állatoknak is van lelkük, még ha igen kicsi is. Law Twinning professzor Los Angelesben kimutatta,
hogy egy egér elpusztulása után 3,6 milligrammal, míg egy macska 100 milligrammal lett
könnyebb. Mellesleg ez a vizsgálat nagy felháborodást váltott ki egyházi körökben, mert a
keresztény tanítás szerint az állatoknak nincs lelkük.)
Miután a halál bekövetkezése egy bizonyos pontig visszafordítható, így sokan vannak, akik a
klinikai halálból visszatérve részletesen beszámoltak arról, hogy mi várható a földi lét befejezése
után. Számos tudós összegyűjtötte ezeket a beszámolókat, és a feltűnő hasonlóságok, valamint a je-
lentős fordulópontokon tapasztalt egybeesések alapján már a hivatalos tudomány is hajlik annak
elfogadására, hogy a materialista felfogással ellentétben az embernek van lelke, amely a halál
beállta után átkerül az abszolút világba, ahol egy számadás vár rá. Mivel ezek a beszámolók
rendkívül érdekesek, és sok hasznos információt tartalmaznak, most tekintsük át egy kicsit
részletesebben ezt a folyamatot.
Arról már volt szó, hogy a halál bekövetkezése után a lélek elhagyja a testet, és a túlvilági erők
hatáskörébe kerül. Minőségétől függően a Magasabb Intelligencia a szellemet az alvilágba, a
sötétség és bűnhődés birodalmába, vagy egy elképzelhetetlenül csodálatos vidékre, a sokak által
mennyországnak nevezett, jól körülhatárolható térségbe irányítja. A rémisztő indulatokat keltő
alvilágban uralkodó hőségről, a tűzben ordítozó hitvány lelkek elviselhetetlen szomjúságérzetéről, a
meztelen testű lelkek gyűlölködését szító ördögökről, és egyéb pokoli kínokról viszonylag kevés
információ áll rendelkezésünkre, mert a jelek szerint erről a helyről – néhány téves irányítást kivéve
– nincs visszatérés. A tiszta lelkek varázslatos szépségű birodalmáról azonban az orvostudomány
tökéletesedésével, a klinikai halálból visszatértek számának növekedésével egyre többet tudunk
meg.
Ebbe a fenséges világba többnyire egy sötét alagúton keresztül, különös zajokat, zúgást
érzékelve kerül a lélek, miután átélte a saját teste feletti lebegés, és a közvetlen környezetében való
korlátlan tájékozódás élményét. Ez a jelenség egyébként lényegében megegyezik az Agykont-
rollban, a Hatékony Érzékelés Kivetítés során tapasztalható élménnyel, és lehetőségekkel. A lélek
látószerve alapvetően eltér a fizikai szemektől. Legfontosabb tulajdonsága, hogy 360o-os szögben
körbe-körbe lát, sötétben is. A látótávolság sem okoz gondot, mivel a mikroszkopikus méretektől a
fényévnyi távolságokig bármit megláthat. A lelki szemek használatát támasztják alá azok a
beszámolók is, mely szerint a vak emberek ugyanilyen élményekről számolnak be. Ez esetben még
hallucinációról sem beszélhetünk. A hallucináció ugyanis tapasztalatokon, korábbi élményeken
alapul, és aki születésétől fogva vak, annak nem lehetnek látással kapcsolatos képzelgései.
Az abszolút világba kerülő lélek szinte minden esetben találkozik elhunyt szeretteivel, akik a
régen látott ismerősnek kijáró örömteli üdvözlés után megpróbálják őt rávenni, hogy haladéktalanul
járuljon a fénylény elé, aki segít feltárni életének hibáit, és értékeli fejlődésének szintjét.
Tulajdonképpen ekkor dől el véglegesen az is, hogy a lélek maradhat-e az abszolút világban, vagy
vissza kell térnie a fizikai testébe, és be kell fejeznie a földi életére kiszabott feladatát. Aki
valamilyen oknál fogva nem vállalja az azonnali elszámoltatást, az nem nyer végleges bebocsátást
ebbe a birodalomba. Ezek a kóbor lelkek legtöbbször a Földön maradnak, mivel képtelenek
belenyugodni abba, hogy nincs már befolyásuk a fizikai világra, elrontott életükön már nem tudnak
változtatni.
Aki elhatározza, hogy a fénylény elé járul, annak egy leírhatatlanul katartikus élményben lesz
része. Először szikrázó fényességet lát, amelynek már a megpillantása is az öröm, az önfeláldozó
szeretet, és a határtalan béke lenyűgöző érzését váltja ki belőle. Ez a káprázatos fényesség messziről
leginkább egy hatalmas lángnyelvhez hasonló, de fényereje többszörösen felülmúlja a napét is.
85
mek dúgl
313/434
Ennek ellenére nem vakít, és közeledve hozzá érezni lehet, hogy végtelen szeretet árad belőle. Az
élménybeszámolók szinte minden esetben megemlítik, hogy ez az intenzív élmény annyira
megragadja az embert, hogy úgy érzi, maga is részévé válik ennek a szeretetnek. A fénylényből
sugárzó energia bejut a lélek legbelső régióiba, és egyesül vele, ami az egyéni lét isteni lénnyel való
egybeolvadásának fennkölt érzését váltja ki belőle.
A más lelkekkel való kapcsolattartáshoz hasonlóan a fénylény is telepatikus úton veszi fel a
kapcsolatot az eléje járuló lélekkel. Az elszámoltatás legtöbbször az alábbi kérdéssel kezdődik: Mit
tettél a birtokodba került életeddel? Vagy: Mi értelme volt az életednek? Illetve: Mit tettél a drága
idővel, ami rendelkezésedre állt? Ez a mélyreható kérdés azonban sohasem szemrehányó vagy
vádló hangnemben hangzik el, mert a fénylénynek nem az a célja, hogy ledorongoljon, vagy
megbüntessen bennünket, hanem hogy felismertesse velünk a hibáinkat, és ezzel elősegítse életünk
önmagunk általi értékelését. Tulajdonképpen már a kérdés feltevése is azt a célt szolgálja, hogy
ösztönözze az újonnan érkezőt elmúlt életének áttekintésére, mivel a fénylény előtt panoráma-
szerűen feltáruló képsor az életünk, neki tehát nincs szüksége felvilágosításra.
Ebben a szituációban a hazugságnak nincs semmi értelme, kifogásokra, mellébeszélésekre, a
felelősség áthárítására szintén nincs lehetőség. Ennek nem csak az az oka, hogy az abszolút
világban minden egyértelműen látszik, semmit sem lehet eltitkolni, hanem az is, hogy a fénylény
szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen végkövetkeztetésre jutunk. Ő ugyanis nem büntet
bennünket az elrontott életünkért, hiszen az elkövetett hibáinkért járó büntetést már jó előre
kiszabtuk mi magunk azzal, ahogy éltünk. A karma törvényei értelmében a következő életünk során
elkerülhetetlenül részünk lesz mindazon fejleményekben, melyekre az előző életünk alapján
rászolgáltunk. Ez egy olyan megváltozhatatlan és elkerülhetetlen törvénye az univerzumnak, ami
ellen még a legmagasabb fejlettségi szinten álló lények sem tehetnek semmit. A bennünket
elszámoltató, és a kisugárzás magjában emberi alakzatban is felismerhető fénylények szerepe tehát
a felvilágosítás, a dolgok lényegére való rávezetés, és jövendő életünket tekintve a tanácsadás.
Az elszámoltatással együtt a lélek az abszolút tudás birtokába jut; így megvilágosodik előtte az
élet értelme, az univerzumban uralkodó rend és harmónia tökéletessége, és ez olyan megnyugvással
tölti el, ami legyőz benne minden idegenkedést az őt körülvevő új világgal szemben. Ezeknek az
információknak az alapján a lélek ráébred arra is, hogy a világon nem a pénz és a hatalom
megszerzése a legfontosabb, hanem a szeretet és a tudás. Tudatosul benne, hogy egymás részei
vagyunk, ezért az embereknek nagyobb érdeklődést kellene mutatniuk felebarátaik iránt, és minden
cselekedetüket a szeretetnek kellene motiválnia. A minden és mindenki iránt érzett önzetlen
szeretetnek, az együvé tartozás érzésének azonban nem csupán szavakban kell megnyilvánulnia,
hanem olyan tettekben is, mint a segítőkészség, a türelem, a megértés, az áldozatkészség, a
tolerancia vagy az őszinte elismerés. A másik legfontosabb életcél, az új ismeretek megszerzése
terén pedig a minél magasabb fokú tudásra, a szellemi tökéletesség elérésére kell törekednünk, mert
a túlvilágra, a szívünkben rejlő szereteten, és az életünk során megszerzett tudáson kívül semmit
sem vihetünk magunkkal. Fejlődési szintünk megítélése, következő életünk helyének és
körülményeinek a kijelölése döntő mértékben attól függ, hogy milyen mértékű haladást értünk el
ezen a téren.
Rendkívül érdekes ennek a magasztos világnak a leírása is. Általános tapasztalat, hogy a
mennyországban gyönyörű, boldogító zene hallható. A földi fül számára idegen, egzotikus dallamokat
néha kristálytisztán csengő áhítatos énekhang kíséri. Az ismeretlen nyelven daloló hang vagy a kórus
éneke minden irányból visszhangszerűen hallható. Ez az engesztelő muzsika azonban annyira
gyengéd és kifinomult, hogy egyáltalán nem zavaró. A legtöbben úgy érzik, mintha a bensőjük
legmélyéről jönne, mivel ennek a zenének nincs forrása. Végtelen dallamfüzérek fonódnak össze
önmagukba visszatérő körökké, de mégis továbbszőve a témát, és ugyanaz a húr pendül meg bennük.
A Földön csak a legmélyebb szenvedélyek keltik fel azokat az akkordokat, azokat a kifinomult és
erőteljes futamokat, sokszólamú ellenpontokat és megrázó felhangokat, amelyek ebből a visszhangos
muzsikából szüntelenül áradnak. A békés mennyei tájat leírhatatlan színorgiában pompázó virágok
tarkítják. A legtöbb virág formája és színei ismeretlenek a Földön. A szikrázóan üde és bársonyos
tapintású virágokkal teli mennyei rétet ugyanolyan tökéletes fák szegélyezik, és a réten túl lágy,
314/434
selymes fűvel borított dombok láthatók, közöttük hihetetlenül tiszta vizű folyókkal és tavakkal. A kék
égbolton rubinvörös felhők ragyognak, amelyeken mindig más rajzolatokat leírva színjátszó
fénysugarak söpörnek végig. Pázmáikban egymást váltják a különböző árnyalatok. Egyik szín sem
rikító, és mindegyik másfajta vigasztaló vagy pihentető boldogsággal tölti el az ott élőket. Aki felnéz
az égre úgy érzi, hogy összeolvad az örökké izzó naplementét övező fellegekkel. Ez a látvány oly
csodálatos, hogy földi szavakkal leírhatatlan, a legtehetségesebb poéta élménybeszámolója is csak
nyomorúságos visszatükröződése lenne ennek a tüneményes világnak. Azért sem lehet szavakkal
kifejezni ezt az élményt, mert ebben a világban minden érzések formájában nyilvánul meg.
A mennyországban az élénk színű virágos réteken, fákon, és dús növényzetű dombokon, illetve
hegyeken kívül sajátos városok is találhatók. A „fény” hatalmas városaiban szinte
megszámlálhatatlanul sok épület látható, szökőkutakkal, út menti fákkal, és pompázatos színekben
tobzódó virágokkal tarkítva. Az épületek aranylóan ragyognak, az utcák pedig csillognak a
tisztaságtól. Mivel a virágokhoz és egyéb növényekhez hasonlóan az épületek sem anyagból, hanem
szubatomi energiarészecskékből tevődnek össze, ezért falaik áttetszők, látványuk olyan benyomást
kelt a szemlélőben, mintha kristályból épültek volna. Az épületek között a tudás tárháza a
legnagyobb, ahol gondolatkötegek formájában mindazon tudásanyag megtalálható, amely az
univerzum keletkezése óta bárhol, bármilyen formában létrejött. Ebben a katedrálisban a léleknek
csak rá kell gondolnia bármilyen speciális tudásra, máris árad felé mindazon ismeretanyag, ami
ezen a szakterületen összegyűlt az évmilliárdok során. Ezen a helyen azonban nem csupán
gondolatátadás útján juthatunk átfogó információkhoz, hanem át is érezhetjük a bennünket érdeklő
ismeretanyagot. Ha pl. valaki arra kíváncsi, hogy milyen érzés lehet pillangónak lenni, akkor csak
gondolnia kell erre, és mindjárt olyan élményben lesz része, mintha a lelke beleköltözött volna egy
pillangóba.
Ebben a bámulatos világban a lélek megszabadul minden testi fogyatékosságtól, gondolatai
világosak, értelme kifinomult, és a túlvilági ismeretekkel szembeni befogadóképessége óriási
mértékben megnő. A léleknek is van teste, az úgynevezett asztráltest, amely ugyanúgy rendelkezik
kézzel, lábbal, arccal, mint a fizikai test. Nagyon érdekes, hogy a lélek szubatomi
energiarészecskékből álló asztrálteste többnyire jóval fiatalabb, mint amilyen az elhalálozás idején
volt, és tökéletes szépségében mutatja korábbi fizikai testének vonásait. Ez a test annyira
részletesen kidolgozott, hogy még az ujjak jellegzetes bőrfodrai is felfedezhetők rajta. Ennek a
létformának a sajátosságai közé tartozik még, hogy a lélek egyik helyről a másikra villámgyorsan
tud haladni. Semmi mást nem kell tenni, csak rágondolni arra a helyre, ahol szeretne lenni, és máris
ott van. Ezen túlmenően képes egyszerre több irányba látni, és több dolgot tud egyidejűleg
érzékelni. A testen kívüli tapasztalatok fontos észrevétele még, hogy a lélek a kilépés során nem
válik meg teljesen a testtől. Az asztráltestet egy fémesen csillogó „éterfonal” köti össze a fizikai
testtel, amely csak a halál végleges beállta után szakad el. Ez a szubatomi energiarészecskékből
álló, a hosszát teleszkópszerűen változtató rugalmas „köldökzsinór” egyrészt a lélek testbe való
visszatalálását segíti elő, másrészt fenntartja a kétoldalú kommunikációt a test és a lélek között.
A túlvilágon szerzett információk alapján az is kiderült, hogy minden földi embernek két
„védőszentje” illetve „őrangyala” van, többnyire egy férfi és egy nő. Ők tulajdonképpen
magasabb fejlettségi szinten álló lelkek, akiknek az a feladatuk, hogy újraszületésük idejének
elérkezéséig védjék a rájuk bízott emberek életét a váratlan veszélyektől, a sors által el nem rendelt
eseményektől. Nem zárható ki az sem, hogy az Agykontroll gyakorlatok során megidézett
tanácsadók ugyanazok a lelkek, akiket a Magasabb Intelligencia, vagy a túlvilági fénylények a
védelmünkre rendeltek ki. Ezek a lelkek vagy valós asztráltestükben, vagy egy általunk kért, illetve
elképzelt testben jelennek meg.
A rend és a harmónia biztosítása érdekében tehát az univerzumban mindennek és mindenkinek

megvan a jól meghatározott helye és feladata. Az előző fejezetek alapján valószínűsíthetjük, hogy
sorsunk mechanikus irányítását a Földet körülvevő égitestekből kiáramló energiasugárzások végzik.
Jól tudjuk azonban, hogy még a legprecízebben megtervezett rendszerekben is adódhatnak
fennakadások, ezért az univerzum zavartalan működéséhez szükség van intelligens irányításra is.
315/434
Ennek szükségszerűsége elengedhetetlen olyan esetekben, amikor jelentős változásokat kell
elindítani, vagy egyes kiválasztott személyek sorsát kell irányítani. A különböző civilizációk
globális irányítását az Istennel közvetlen kapcsolatban álló legfejlettebb fénylények végzik a
Magasabb Intelligencia kihelyezett egységeitől kapott információk alapján. A kézi vezérlés
feladatát azonban az univerzális fejlődésben élenjáró hús-vér lények látják el a Magasabb
Intelligencia ellenőrzése mellett. A mi esetünkben ezt a szerepet minden bizonnyal a bennünket
létrehozó tejútrendszerbeli őscivilizáció tagjai végzik. Erre engednek következtetni a múlt és a jelen
vallásos tárgyú könyveiben található beszámolók is. A Biblia részletesen ismerteti mindazokat a
beavatkozásokat, amelyeknek véghezvitele szükséges volt fejlődésünk korábbi szakaszában.
Ez az irányító folyamat azonban később sem szakadt meg. Ma is olvashatunk számos olyan
leírást, amelyben különböző személyek számolnak be Jézus Krisztushoz intézett imádságaikat
követő csodálatos gyógyulásukról. Sokan vannak olyanok is, akik ily módon rendkívüli képességek
birtokába jutnak, és jól ismert szentek képében megjelenő lényektől az emberiség érdekében
kifejtendő küldetésszerű megbízásokat kapnak. Ezek közé a különleges beavatkozások közé
tartoznak a stigmák is. Az előzőekben már kiderült, hogy agyfrekvenciánk théta tartományában
sebeket kelthetünk a testünkön. Ez a jelenség azonban kívülről is létrehozható. A bennünket
irányító civilizáció különböző szentekre emlékeztető stigmák (jellegzetes sebek) segítségével akarja
felhívni a figyelmünket Isten állandó jelenlétére a világunkban. Egy venezuelai nő testén nem csak
stigmák jelennek meg, hanem a mellkasából rózsa nő ki. A kb. 16 cm hosszú, sötétbordó virágon
friss harmat látható, és a szárán tüskék is vannak, mint bármely közönséges rózsán.
A Koreában élő Júlia Kimmel asszonynak is sok fájdalmat okoznak a stigmák, de ő sem bánja,
mivel meggyógyult rákos betegségéből. Gyakran esik transzba, és spirituális erejével segít a
gyógyulni vágyókon. Világhírűvé azonban az a csoda tett, hogy ha a pap szentelt ostyát helyez a
nyelvére, és a kupából bort iszik a szertartás során, az ostya hússá, a bor pedig vérré válik a
szájában. Ez a jelenség akkor feltűnést keltett, hogy a Vatikán is felfigyelt rá, és papokat küldött ki
valódiságának ellenőrzésére. Miután megállapították, hogy a csalásnak a lehetősége is kizárt II.
János Pál pápa 1995-ben személyesen fogadta az asszonyt, hogy a jelenlétében is mutassa be a
csodát.
A Biblia máig érvényes üzenetére, életünk alakításának helytelen irányára utal a vallásos tárgyú
alkotások rejtélyes eredetű vérzése, illetve könnyezése. Évente több katolikus templomban is
előfordul, hogy a Krisztus-szoborból váratlanul vér szivárog, vagy a Szűz Mária kép könnyezni
kezd. A tudósok értetlenül állnak a jelenség előtt, mert a röntgenátvilágítás során semmiféle tartályt,
vagy rejtett szerkezetet nem találtak a szobrokban. Még nagyobb meglepetést eredményezett a
kicsorgó vér vizsgálata. Megállapították, hogy a frissnek látszó vérben olyan kevés a vörösvértest,
hogy több mint ezerévesnek tűnik, így akár Krisztus vére is lehet.
Újabban mohamedán államokból is érkeznek hírek síró madonnákról. Ezekben az országokban
kisebb keresztény közösségek élnek. A libanoni Ras Baalbek -ban található templom 2004 őszén
vált világszerte ismertté, amikor a Szűz Mária szobor sírni kezdett. Miután elterjedt a híre, hogy aki
megérinti, kigyógyul a betegségéből, az muszlimok is tömegesen látogatják. 2004. szeptember 5-én
egy tolókocsis öregember, Asaaad Chamom több száz ember szeme láttára felkelt a kerekes
székéből, és ismét járt. A vele levő felesége és fia szólni sem tudottak a meglepetéstől. Később
elmondták, hogy apjuk egy baleset következtében már 7 éve béna volt deréktól lefelé, és az orvosok
szerint semmi remény sem volt rá, hogy valaha újra járni fog. Chamom elbeszélése szerint
gyógyulása előtt egy hatalmas fényt látott, és újra megérezte az erőt a lábaiban. Rögtön leborult a
szobor lábához, és azóta is többször lerótta a tiszteletét előtte.
A másik síró madonnaszobor egy bangladesi kikötővárosban, Chittagongban található. Mivel a
Rosary templom szobra szintén gyógyít, ezt is főleg muzulmánok látogatják. Oly sokan akarnak
bejutni, hogy a helyi rendőrségnek kell biztosítania a helyszínt. Ez a fokozott érdeklődés errefelé
azért különös, mert a Korán kategorikusan tiltja más vallások bálványainak bámulását. Időközben a
márványszobor szemei a sírástól kivörösödtek. A helyi keresztény közösség szerint Szűz Mária
nagyon szomorú, hogy ebben az országban rendszeresen erőszakos cselekmények történnek, a
különféle vallású emberek képtelenek megbékélni egymással. Itt többek között egy kislány
316/434
gyógyult ki rákos betegségéből. Szüleivel látogatta meg a templomot, és másnap feltűnően jól
érezte magát. Elvitték a kórházba, ahol az orvosok a vizsgálat elvégzése után értetlenül jelentették
ki, hogy a daganat eltűnt. Nagy volt a család öröme, mert a műtétre nem volt pénzük. A kislány azt
mondta az őt faggató riportereknek, hogy a templomba lépve az volt az érzése, hogy a könnyező
Madonna végig őt figyeli, és közben a testét bizsegés járta át.
Nem kis fejtörést okoz a tudományos kutatóknak az a jelenség is, hogy a szentté nyilvánított
emberek holtteste nem romlik meg. Az orvos szakértők 1977-ig 102 olyan személy tetemét
exhumálták, akiket a katolikus egyház kongregációja szentté avatott, és semmilyen elváltozást sem
találtak rajtuk. A több száz évvel ezelőtt elhantolt holttestek tökéletesen ellenálltak az enyészetnek,
sőt még hullamerevség sem észlelhető rajtuk. Csak a ruhájuk foszlott szét, a test olyan mintha élne,
és rózsaillatot áraszt. A boncolás során balzsamozó anyagnak nyomát sem találták, és meg-
állapították, hogy a holttestekből ilyenkor szokásos módon nem távolították el a lágy részeket sem.
Az átható, kellemes illat minden épen maradt testre jellemző volt, de olyan szentet is találtak,
akinek a koporsójában évente kb. 8 centiméternyi tiszta olaj képződik. Ráadásul ez az illatos olaj
orvosilag igazolt csodás gyógyerővel rendelkezik. Magyarországon, árpádházi Szent Margit teste a
sírfelnyitás során nem csak kellemes illatot árasztott, hanem világított is. A tartósító hatást kiváltó
szubatomi energiakisugárzás annyira erős volt a tetemben, hogy ionizálta maga körül a levegőt.
Ennek a jelenségnek az ismeretében újabban már el sem temetik a szentéletű embereket. A lourdes-i
csodák elindítójának, Szent Bernadettnek a teteme pl. a nevers-i Saint-Gilbard kolostor
templomában látható, tökéletesen ép állapotban. Marie Bernarde Soubirous 14 éven át többször is
találkozott Szűz Máriával a Lourdes melletti Massabielle barlang közelében. A lány halála után a
holtteste nem indult bomlásnak Üvegkoporsóban nyugvó teste ma is ugyanolyan életszerű, mint
1879-ben bekövetkezett halálakor.
A tárgyilagosság érdekében nem szabad elhallgatni, hogy néha olyan elhunytaknál is tapasztalták
ezt a jelenséget, akikre a legkevésbé sem volt jellemző a szent életmód. Erre többnyire hatóságilag
elrendelt exhumálások során derült fény. Ez esetben a romolhatatlanság oka valamilyen konzerváló
sugárzás lehet, és nem a túlvilági hatalmak közreműködése. Nem zárható ki, hogy ezek a tetemek
azért maradtak épen, mivel egy vízér-kereszteződés, vagy egy geológiai törésvonal fölé temették
őket. Ezt a feltételezést támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a mumifikálódás sokszor csak
részleges volt, pl. a halottnak csupán a törzse állt ellen az enyészetnek, az arca megfeketedett.
Megerősíti ezt a hipotézist, hogy ép holttesteket tömegsírokban is találtak olyan tetemek között,
amelyek már az oszlás előrehaladott állapotában voltak. Érdemes lenne a helyszínt utólag
graviméterrel kimérni, mert valószínűleg érzékelhető lenne a konzerváló hatást kiváltó koncentrált
energiasugárzás. Visszatérve az előbbi témára, a közvetlen irányítás folyamatából nem csak a 12
000 éves, hanem az 1000, sőt a – hozzánk eljutni képes – néhány száz éves élettartammal
rendelkező, kevésbé fejlett lények is kiveszik részüket. Ők rendszerint már kézzelfogható módon
nyújtanak nekünk segítséget fejlődésünk egy-egy korszakának elindításában.

Még a hiperűrsebességgel való utazásnál is fantasztikusabb lesz a későbbiek során az időutazás.
Agykontroll tanulmányaink alapján tudjuk, hogy időutazásra már ma is lehetőségünk van, hiszen
tudatunkat tetszőlegesen kivetíthetjük akár a múltba, akár a jövőbe. Anyagi mivoltunkban azonban
ilyen utazásokat még nem tehetünk. Ahhoz, hogy a test vállalkozhasson időutazásra, előbb dema-
terializálni kell. Előreláthatóan egyszer a jövőben feltaláljuk majd az időgépet is, amelybe ha
beleülünk, lebomlik a fizikai testünk, és csak az étertestünk marad meg. Ebben az állapotban a tele-
portáció segítségével tetszőleges helyre, és tetszőleges korba helyezhetjük át magunkat, ahol újra
materializálódunk. Utunk céljának elérése után, vagy esetleges veszély esetén ismét beülünk az
időgépbe, és visszatérhetünk a saját korunkba.
A teleportációs helyváltoztatásnak és az időutazásnak viszont lesz egy hátránya is. Az időutazás
során, amíg mi a múltunkban tartózkodunk, a jelenben továbbra is múlik az idő. Előfordulhat tehát,
hogy mire visszaérkezünk, rokonaink, ismerőseink már nem fognak élni, vagy időközben alaposan
megöregedtek velünk együtt. Még ennél is komolyabb probléma keletkezik akkor, ha a teleportá-
317/434
ciós helyváltoztatás vagy az időben visszafelé irányuló utazás során egy olyan bolygóra látogatunk,
amelynek a tömege jóval kisebb a Föld tömegénél, így lerövidül rajta az idő. Ebben az esetben a
visszaérkezésünk során előfordulhat, hogy miközben mi alig éreztük az idő múlását, addig a
gyermekeink nálunk is öregebbek lettek. A relativitáselmélet nagy sebességű utazásaihoz hasonlóan
természetesen ebben az esetben sem fog az élettartamunk megnövekedni, csupán az történik, hogy
az időtágulás következtében egy másik korba fogunk visszaérkezni. Az sem zárható ki azonban,
hogy az időgép segítségével ezt a problémát meg tudjuk majd oldani. Ilyen esetben ugyanis oly
módon is irányíthatjuk az időben való utazásainkat, hogy ne a jelenbe, hanem a közelmúltba, vagyis
abba a korba érkezzünk vissza, ahonnét elindultunk. Időgép nélküli hiperűrsebességgel történő
utazásoknál azonban erre még nem lesz lehetőségünk, mivel a teleportációs térugrás mindig a
jelenből jelenbe történik, az idő itt nem játszik szerepet.
A múltba való utazást minden valószínűség szerint szigorú törvények fogják szabályozni. Az
ilyen jellegű látogatásoknál tiltva lesz mindennemű beavatkozás, mert a múlt megváltoztatása
átalakítja a jövőt is, ez pedig akár az odautazók létét, későbbi megszületését is veszélyeztetheti.
Ennek elkerülése érdekében csak lelkünk kiléptetésével tudunk majd eljutni a múltunkba. Az
asztráltest ugyanis a mi fejlődési szintünkön nem képes hatást gyakorolni a fizikai világra, így nem
áll fenn a beavatkozás veszélye. Az ily módon történő látogatás során még a jelenlétünkkel sem
zavarhatjuk elődeinket, mivel a szellemtest nem látható. Stephen Hawking szerint: „Semmi sem
bizonyítja jobban a fizikai testben történő időutazás tiltását, mint az a tény, hogy eddig még nem
özönlött el bennünket a jövőből érkezett turisták hada.” Ez persze nem jelenti azt, hogy fizikai
testben nem kerülhetünk át a múltunkba. Erre számos példát találhatunk a szakirodalomban. Ezek
az utazások azonban csupán néhány percig tartottak, és a lebonyolításukat végző túlvilági lények
ügyeltek arra, hogy a látogatók semmilyen módon ne avatkozhassanak bele az eseményekbe.
Tevékenységük csupán a szemlélődésre korlátozódott. Gyakran előfordult az is, hogy láthatatlanná
tették az időutazók testét, hogy a jelenlétük ne keltsen feltűnést.
Egyébként az időutazás egyáltalán nem új dolog. Történelmünk kezdetén, amikor még földre
szállt „istenek” irányították a fejlődésünket gyakran megesett, hogy magukkal vittek egy-egy
kiválasztott személyt a bolygójukra tanítás céljából. Hasonló élményben volt része Ézsaiás
prófétának is. Mivel kételkedni kezdett Istenben, az angyalok „elragadták a mennybe”. Odaát
körülnézve mindjárt visszatért a hite olyannyira, hogy amikor vissza kellett térnie a Földre kitört
belőle a kiáltás: „De miért ilyen hamar? Hiszen még csak két órája vagyok itt!” Nem két órája,
hanem harminckét éve – válaszolta udvariasan az égi kísérője. Ez az időkülönbség arra utal, hogy
ez a „mennyország” egy Föld körül keringő űrbázis lehetett, melynek igen kicsi volt a
tömegvonzása. A valódi mennyországban ugyanis nincs anyag, ennélfogva idő sincs. Ebben a
régióban oly mértékben lerövidül az idő, hogy egyetlen másodpercként éljük át földi eónok múlását.
Feltehetően ma is vannak ilyen űrbázisok a közelünkben. Az isteneknek nevezett magasan fejlett
civilizációk képviselői nem élnek ugyan már közöttünk, de továbbra is figyelik a fejlődésünket. Az
űrbázisaikat azonban távolabb helyezték a bolygónktól, hogy távcsöveinkkel ne vegyük észre őket.
Ezt bizonyítja a Voyager-2 űrszonda, amely néhány éve felfedezett egy különös kis bolygót az
Uránusz körül. Ez az 1986 U1 jelzésű holdacska korongformájú, és az átmérője kb. 170 km. Az
aszteroid övezetben is találtak egy kisbolygót, melynek mérete 300×150 km, és szivar alakú.
Könnyen megeshet, hogy a Mars egyik bolygója, a Phobos is egy űrbázis. Tudósaink szerint ez a
holdacska úgy viselkedik, mintha egy nagy üreg lenne a belsejében. Arra utaló jeleket is felfedeztek,
hogy ez a bolygó nem természetes képződmény, hanem mesterségesen hozták létre. Sajnos behatóbb
vizsgálatokat nem tudunk folytatni, mivel mostanában a Marsot illetve annak bolygóit kutató
szondáink rendszeresen lebénulnak vagy meteoritnak álcázott lövedéknek ütközve szétrobbannak
ezeknek az égitesteknek a közelében. Úgy tűnik, mintha valakik nem örülnének annak, hogy mi
arrafelé vizsgálódunk. Lehet, hogy igaz az a földönkívüliektől származó információ, mely szerint a
Phobost nekünk építették, hogy az apokalipszis idején legyen hová kitelepíteni az embereket, akiket
érdemesnek találnak a megmentésre. Elhelyezkedésére való tekintettel nem zárható ki, hogy ezt a
mesterséges égitestet már korábban is használták, a bajbajutott marsi civilizáció kimentésére.

318/434
A legnagyobb időeltolódásról a Bhagavad Purána számol be: Kakudni király lányával Revatival
elment Brahmához Brahmalokára. A mennyei birodalomban élő legfőbb teremtőtől azt akarta meg-
tudni, hogy ki lenne a legmegfelelőbb férj a lánya számára. Mikor Kakudni odaért, Brahma éppen kon-
certet hallgatott, amelyet a Gandharvák adtak elő, ezért nem tudott beszélni a királlyal. Így Kakud-
ninak várni kellett. A koncert után kifejezte hódolatát Brahmának, és előadta kérését. Miután
Brahma megtudta mi járatban van, hangosan nevetni kezdett, majd így szólt Kakudnihoz: „Ó király,
mindazok, akiket a szíved mélyén elfogadnál vejedül, az idők folyamán már régen eltűntek. Mióta
itt vagytok 27 katar juga telt el. Mind elmúltak, akikre gondoltál; csakúgy, mint a fiaid, az unokáid
és más leszármazottaid. A nevüket sem hallhatod már a Földön.
A szanszkrit iratok szerint egy katar juga 4 320 000 év. Ennek alapján kiszámíthatjuk, hogy
koncerthallgatás közben 27 × 4 320 000, azaz 116 640 000 földi év telt el. Ez az időtartam egy
földtörténeti korszaknak felel meg, így nem csoda, hogy semmi nyoma sem volt a királyságuknak.
A Suria Siddhánta szerint Brahma időskáláján egy földi nap csupán egy pillanatnak számít. Egy
pillanat 1/33 750 másodpercnek felel meg. Ebből megtudhatjuk, hogy a mennyei birodalomban
mennyi idő telt el ezalatt, mennyit kellett várnia Kakudni királynak és lányának. A két érték
szorzata 3456 másodpercet eredményez, ami közel 1 órát tesz ki.
Einstein tehát helyes következtetésre jutott, amikor közismert ikerparadoxonjában azt állította,
hogy egy ikerpár hegyen lakó tagja kevésbé öregszik, mint a völgyben élő testvére, mivel a hegyen,
vagyis a Föld tömegközéppontjától távolabb a gravitációs erő kisebb, így az idő is lassabban telik.
Ha az ikerpár egyik tagját kitelepítenék a kozmoszba, egy olyan űrbázisra, amelynek a gravitációs
kisugárzása egyharmada a Földének, akkor ott csupán 8 óra telne el 1 földi nap alatt. Így az
űrbázison élő testvér csak 30 éves lenne, amikor ikerpárját a Földön 90 éves korában éppen
eltemetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az űrbéli testvér háromszor annyi ideig fog élni. Az ő
világában ugyanis harmadára csökkennek a napok, így ha annyi mindent akar csinálni, mint az
ikerpárja, ehhez háromszor annyi időre van szüksége. A saját rendszerében tehát ő is 90 évig fog
élni, még akkor is, ha a mi léptékünkkel mérve már 270 évesnek számít, és élete végére ugyanazt
fogja elérni, mint földi testvére, de egy másik időfolyosóban. Ebből a helyzetből csak akkor
származna előnye az űrbéli testvérnek, ha 30 éves korában visszatérne a Földre. Ez az előny
azonban relatív, mert csupán annyi történne, hogy 60 évvel túlélné ikerpárját. Életpályát tekintve ő
is 90 évig élne. Az előbbiekben elmondott okok miatt az idődilatáció tehát nem változtatja meg az
élettartamunkat, az időfolyosók váltogatásával nem nyerhetünk örök életet.
Az érdekesség kedvéért megemlíthető még, hogy az időeltolódásnak van egy sokak által ismert
esete is, ami valójában nem más, mint érzékcsalódás. Mindenki tapasztalta már, hogy ami üres vagy
gyötrelmes, az végtelenül hosszúra nyúlik, a tartalmas órák viszont észrevétlenül elrepülnek. Nos
ennek semmi köze sincs a fizikai törvényekhez, ez az érzet a fejünkben keletkezik. Ha kellemesnek
találunk valamit, belefeledkezünk, nem vesszük észre az idő múlását, míg a kellemetlen dolgoktól
szabadulni igyekszünk. Eközben folyton arra gondolunk, mikor lesz már vége.
A dematerializáció útján végbemenő időutazás azonban elvileg lehetőséget nyújt egy sajátos
időeltolásra. Ha a Magasabb Intelligencia megengedné, akkor a dematerializáció segítségével
megvalósítható lenne a tökéletes hibernálás. Amennyiben valaki nem lenne megelégedve a saját
korával, csak bele kellene ülnie egy időgépbe. Útirányt nem adna meg, csak az újramaterializálás
időpontját, és ha elérkezne a beprogramozott idő, akkor újra testet öltene, tehát ugyanazon a helyen,
de egy másik korban folytatná az életét. Nagyon valószínű azonban, hogy a hibernálásnak ez a
módja soha nem fog megvalósulni, mert a Mindenhatónak az az érdeke, hogy mindenki részt
vegyen az univerzális fejlődésben, és feltehetően nem fogja megengedni, hogy bárki is évtizedekre,
vagy évszázadokra „leparkírozzon” az abszolút világban, kivonva magát ebből a folyamatból.
Pedig a hibernálás módszere lehetőséget adna a távolabbi jövőnkbe való utazásra is. A Hatékony
Érzékelés Kivetítés módszerével ugyan már ma is megnézhetjük a jövőt, de testi mivoltunkban nem
tudunk oda eljutni, mivel a HÉK során tudati úton látott jövő csak egy valószínűség számításon
alapuló elképzelt jövő, amit a Magasabb Intelligencia vizualizál nekünk. A valódi jövőnk még nem
alakult ki, ezért nem is utazhatunk el oda. Az, hogy valójában mi történik majd, rajtunk is múlik, a
mi későbbi döntéseink fogják kialakítani a konkrét, végleges jövőnket. Ennek ellenére mégis van rá
319/434
mód, hogy személyesen is elutazzunk a valódi jövőbe, de előbb hibernáltatnunk kell magunkat az
időgéppel, majd megadva, hogy hová és milyen korba akarunk utazni, a gép a megfelelő időpont
elérkezése után rematerializál bennünket a kívánt helyen. Ez a látogatás még olyan hátránnyal sem
jár, mint a múltba való utazás, mert ha már kellőképpen körülnéztünk akár a saját, akár más
civilizációk jövőjében, akkor ismét beleülve az időgépbe visszatérhetünk ugyanabba a korba is,
amelyből elindultunk. Élettartamunkat illetően itt sem érne semmilyen veszteség bennünket, és
ugyanott folytathatnánk az életünket a szeretteink körében, ahol abbahagytuk. Az egyetlen
különbség az otthon maradottak és a jövőbe utazók között az lenne, hogy az utazásból visszatértek
két részletben, időmegszakítással élnék le az életüket.
Előfordul ugyan, hogy valaki valódinak tűnő utazást tesz a jövőbe, de korábbi ismereteink
alapján ez nem más, mint múltból jelenbe történő időutazás. Nem csak mi mehetünk vissza a
múltunkba, hanem onnan is utazhatnak hozzánk, hiszen mi is visszatérünk onnan. Akár magunkkal
is hozhatnánk az illetőt, de érkezhet egyedül is. A múltból hozzánk került személy számára ez
jövőutazásnak tűnik, de valójában nem az. Az utas a mi jelenünkbe érkezik meg. Ennek a fajta
utazásnak legjellemzőbb esete egy New York -i fiatalember kalandja, aki 1876-ban, az utcán sétálva
hirtelen átkerült 1950-be. Az alábbi történet arra is rámutat, hogy a fizikai testben történő időutazás
során nem csak nekünk kell kellő körültekintéssel eljárni. Az ott élőknek sem árt figyelni, amikor
hozzánk érkeznek. Ha eközben halálos baleset éri az utazót, akkor nem tud visszatérni a saját
korába, és élete ott ér véget, ahová került.
Ez a minden részletében tanúkkal igazolható eset úgy kezdődött, hogy 1950 júniusában a Times
Square környékének egyik színházában éppen véget ért az előadás. Az utcára tóduló több száz néző
nem sejtette, hogy a színház falain kívül is vár rájuk egy látványosság. Az egyik útkereszteződésnél
álló férfi úgy nézett ki, mintha egy múlt századi divatlapból lépett volna elő. Kürtőkalapot,
zsakettet, fekete-fehér kockás nadrágot és csatos cipőt viselt. Nem úgy tűnt, mint aki maskarába
öltözött, mert meglehetősen zavartan nézte a közlekedési lámpát, és őt bámuló tömeget. Teljesen
tanácstalan volt, hogy mit tegyen. Néhány perc múlva elgázolta egy autó, mert pechjére éppen
akkor lépett az úttestre, amikor pirosat mutatott a lámpa. A halállal végződött baleset után a 29 éves
fiatalember zsebében az alábbi tárgyakat találták: egy Rudolf Fentz nevű úr névkártyáját, aki a Fifth
Avenue -n lakott; egy levelet 1876-ban lepecsételt bélyeggel; 70 dollárt régi bankjegyekben,
bronzból készült XIX. századi pénzérméket; valamint egy számlát, amelyből kiderült, hogy a
Lexington Avenue egyik istállójában három dollárért szállásoltak el egy lovat.
Az ügy bizarrsága folytán a rendőrség alapos nyomozásba kezdett. Megállapították, hogy a
névkártyán szereplő címen egy üzlet található. A tulajdonos nem ismerte Rudolf Fentz -et, és a
telefonkönyvben sem volt feltüntetve az áldozat neve. Robert V. Rihn, az eltűnt személyeket kereső
New York -i rendőrtiszt azonban egy 1939-es telefonkönyvben felfedezte Rudolf Fentz fiának a
címét. Megtudta, hogy az áldozat fia 1939-ben 60 éves volt, és egy bankban dolgozott.
Nyugdíjazása után, 1945-ben halt meg. Az özvegye azonban még élt Floridában. Levelében a
nyomozókat arról tájékoztatta, hogy férjének apja titokzatos körülmények között tűnt el 1876
nyarán. Miután Rudolf Fentz feleségét ingerelte a füst, a férfi lefekvés előtt mindig tett egy rövid
sétát a ház előtt cigarettázva. Egyik este azonban nem tért vissza. Sokáig keresték, de nyoma
veszett. Eltűnését a rendőrségen is bejelentették. Ennek bizonyítéka, hogy neve szerepelt az
archívumban, a körözöttek 1876-os listáján.
A józan ész szabályai tehát azt diktálják, hogy a múltból csak a már kialakult jövőbe, vagyis az
éppen aktuális jelenbe lehet utazni. Valódi jövőutazásra nincs mód, mert az még nem alakult ki.
Ami még nem történt meg, azt nem lehet megnézni. De meddig alakult ki a jövő? Az előbbi példa
alapján 1950-ig, vagy napjainkig? Honnan tudjuk, hogy a mi jelenünk a múlt kialakult jövője? Mint
ahogy Rudolf Fentz 100 évvel ezelőtti világa a mi múltunk, mi is lehetünk a következő évszázad
múltja. A szakirodalmi utalások alapján nagy valószínűséggel ez a helyzet. Könnyen lehet, hogy
kialakult múlt, jelen és jövő csak számunkra a létezik. A túlvilági szellemek szerint a múlt, a jelen
és a jövő egyszerre zajlik. Nem egy időben, hanem egymással szoros kapcsolatban állva, egymásra
folyton-folyvást kihatva.

320/434
Számtalan történet bizonyítja, hogy rendkívül szoros kapcsolat áll fenn az egyes korok között.
Nem csak a múlt befolyásolja a jövőt, hanem a jövő, vagyis a mindenkori jelen is visszahathat a
múltra. Ha visszamegyünk a múltba, és onnan bármit vagy bárkit áthozunk a jelenbe, ennek ott
nyoma marad. Ez esetben pillanatok alatt átíródik az egész történelem, minden megváltozik,
átrendeződik az új viszonyoknak megfelelően. Ezáltal a jövő, vagyis a mi jelenünk is megváltozik.
Ezért van olyan szigorúan megtiltva a fizikai testben történő időutazás. Ha ezt megengednék
nekünk az istenek, mást sem csinálnánk, mint átírnánk a történelmünket. Utólag ugyanis már
egyértelműen látszik, hogy hol mit rontottunk el. Így semmi mást nem kellene tenni, mint
visszamenni a múltba, megkeresni azokat az embereket, akik a hibát elkövették, és felvilágosítani
őket. Az első ijedtség, és a kíváncsiságukból eredő jövőfirtató kérdések után minden bizonnyal
hallgatnának ránk, és a tanácsainknak megfelelően cselekednének. Ezáltal minden téren
megváltozna a jövőnk, paradicsomi állapotokat teremthetnénk magunknak a jelenben. Nyilvánvaló,
hogy ez megengedhetetlen, így nem lehet hatékonyan fejlődni. A múlt és a jelen közötti közlekedés
tehát elvileg kétoldalú, de fizikai testben szigorúan tiltott. Néha előfordul, de csak demonstrációs
céllal. A túlvilági lények megmutatják nekünk, hogy milyen a világunk, hogyan működik az
univerzum. A fizikai törvények megismerése azonban nem jelenti azt, hogy korlátlanul
alkalmazhatjuk őket. Lehetőségeink kihasználására csak fokozatosan, lelki fejlődésünk
függvényében kerülhet sor.
Még szigorúbban tiltott a jövőbe való utazás. A későbbi korok számára ugyan nem jelent semmi
kockázatot a mi megjelenésünk, mert utódaink mindent tudnak rólunk, vagyis a múltjukról.
Ennélfogva semmi használható információt nem kaphatnak tőlünk. Jelenlétünk csupán kuriózum
lenne számukra. Megbámulnának bennünket, mint mi Rudolf Fentzet, de semmi hasznunkat nem
vennék. Mi azonban a jövőben szétnézve olyan ismeretekre tehetnénk szert, amelyeket visszahozva
teljesen átalakíthatnánk az életünket. Ez viszont kihatna a jövőre is, megváltoztatná az egész
emberiség történelmét. Azoknak az embereknek a sorsát is, ahonnan az információ származik. Ezért
a jövőbe még asztráltestben sem utazhatunk el. Előfordultak ugyan kisebb kiruccanások a távoli
korokba is szemléltető céllal, de ezek minden esetben szoros felügyelet mellett történtek. Túlvilági
kísérőink nagyon ügyeltek rá, hogy semmi használható információhoz, technikai részlethez ne
jussunk hozzá. Csupán azt akarták láttatni az időutazásban résztvevőkkel, hogy milyen lesz a
jövőjük.
Ez a jövő azonban csak az éppen aktuális jövő, amely minden pillanatban változik.
Döbbenetesen hangzik, de nincs stabil múlt, jelen és jövő. Csak történések láncolata van. Ha
valahol beleavatkozunk a folyamatba, az utána következő láncszemek mindegyike megváltozik. Azt
szokták mondani, hogy a múltat még Isten sem változtathatja meg. De megváltoztathatja. Sőt
állandóan ezt teszi. De csak a körülményeket változtatja meg. Előkészíti a világot, a természetet a
kívánatos események lezajlására. A pangea, vagyis az egységes szuperkontinens kétszáz millió
évvel ezelőtt nem véletlenül tört darabokra, és nem véletlenül ott, ahol a jelenlegi kontinensek
létrejöttek. A földi élővilágot kialakító istenek, fénylények rendkívül precízen irányították a
természeti erőket, hogy minden úgy menjen végbe, ahogy azt a történelmünk megkövetelte. Ha pl.
Észak-Amerika keleti partvidékéből 100 kilométerrel nagyobb darab hasadt volna le, és került volna
Európához, akkor most nem lenne New York, Philadelphia, Baltimore, Boston, Washington – a
többi keleti parti településről nem is szólva. Ezen a keskeny partmenti sávon túl ugyanis az
Appalache hegység magas csúcsai találhatók, amelyekre meglehetősen bajos lett volna
metropolisokat építeni.
A Teremtő még az apró részletekre is gondol. A hegységek felgyűrődése sem a természeti erők
szeszélyétől függött. A folyamatot irányító lények végignézték a térségben zajló történelmet, és
hajszálpontosan úgy irányították a folyamatot, hogy ez a jövő létrejöhessen. Ha csak 10 méterrel
magasabb lenne valamelyik domb vagy hegycsúcs, akkor 200 millió évvel később a rajta síelők
sorozatos balesetet szenvednének. Erre azt mondhatná valaki, hogy könnyű úgy teremteni, ha valaki
állandóan látja alkotásának kihatásait. Belelát a jövőbe, ellenőrizheti, hogy bármely tette, mozdulata
milyen következményekkel jár. Aki ezt gondolja, próbálja meg, hogy mennyire könnyű. Az ideális
körülmények előidézéséhez ugyanis számtalanszor bele kellett nyúlni a múltba, míg végre a
321/434
megfelelő kiindulási helyzet előállt. Most sokakban felmerülhet, hogy mi nevezhető megfelelő
kiindulási helyzetnek? Miért éppen ilyen a világunk, miért nem másmilyen? Azért ilyen, mert
alkotói ennél jobbat nem tudtak létrehozni. A mintát az előző univerzumból veszik. A teremtő
istenek ugyanazt a világot hozzák létre, ami a korábbi univerzumban megsemmisült. Figyelembe
veszik azonban a hibáit, és ezeket kijavítva alkotnak egy még jobbat, tökéletesebbet.
A földi világ esetében ennyire messzire sem kellett visszamenni az időben, mert ebben az
univerzumban már létezett egy Naprendszer. A világegyetem hozzávetőleg 14 milliárd éves, míg a
jelenlegi Naprendszer nem idősebb 5,5 milliárd évnél. A mostani univerzum kezdetén már létezett
egy Nap, ami kb. 7 milliárd évvel ezelőtt nagy vörös óriássá válva bekebelezte bolygóit, majd kis
fehér törpe lett belőle. Végül szupernóvaként felrobbant, és a törmelékből alakult ki a jelenlegi
Naprendszer. Előreláthatólag 1 milliárd év múlva a mi naprendszerünk is így fog járni, és a
maradványaiból létrejön egy új. A világegyetem feltételezett élettartamát ismerve ez még több
tucatszor végbe fog menni. Az újrateremtésük során már ebben az univerzumban is egyre
tökéletesebbé fog válni ez az élettér. Egyébként az előző naprendszer különböző katasztrófákat
túlélt civilizációinak tagjai több száz kilométeres UFO anyahajókon itt keringenek a közelünkben,
és láthatatlanná tett járműveiken figyelik a fejlődésünket. Életünkbe ugyan nem avatkoznak be, de a
létezésükről már hírt adtak. Ebből az a következtetés vonható le, hogy nem csak a mi világunk,
hanem az egész világmindenség teljes kifejlettségében létezik, sőt már pusztulásának,
megsemmisülésének részletei is ismertek.
A Teremtés tehát egy nagy játszma, melynek fő befolyásolási eszköze az idő. Előre-hátra ugrálva
benne az egész mű bármikor megváltoztatható, bármilyenné átalakítható. Ebből sokan azt a
következtetést vonhatnák le, hogy mi is csak egy kellék vagyunk a világegyetemben. Elvileg
valóban ez a helyzet. Bennünket is kezelhetnének úgy az univerzum létrehozói, mint a „díszlet” egy
darabját. A Mindenható azonban nem ezt teszi. Amint megjelenik az ember az alkotásban, Isten
átengedi neki a teremtés egy részét. Mint tudjuk, valószínűleg a felét. Ennélfogva mi is teremtünk.
Ehhez a kezdeti feltételeket biztosították nekünk. Lehetőségeink azonban nem korlátlanok. Istennel
ellentétben mi nem nyúlhatunk bele a múltunkba. Egyébként ezt ő sem teszi. Akár jól csinálunk
valamit, akár rosszul, nem avatkozik bele a cselekedeteinkbe. Állandóan segíti ugyan a
tevékenységünket, folyton tanácsokkal, intelmekkel lát el bennünket, de utólag nem javít ki semmit.
Nem változtatja meg a múltunkat csak azért, hogy jóvátegye a botlásainkat. Akkor sem módosít a
múltunkon, ha végveszélybe sodorjuk magunkat. Nem teremt más kiindulási feltételeket, hogy a
katasztrófát elkerüljük.
A Teremtés ugyanis felkelősséggel jár. Az elrontott mű pusztulást eredményez. Ha ezt nem
látjuk be, majd megtanuljuk a saját bőrünkön. Erre azért van szükség, mert idővel, évmilliárdok
múlva mi is fénylényekké válunk, és részt veszünk majd az eljövendő univerzumok létrehozásában.
Most tanuljuk meg ennek módját. Ha állandóan kijavítaná valaki a hibáinkat, sosem tanulnánk
belőlük. Később már nem lesz aki segítsen minket, mert mi leszünk a világegyetem egy-egy
szektorának fő teremtői. Nem lesznek mellettünk fejlettebb fénylények, akik irányítanak bennünket,
mert a világegyetem állandóan tágul, és a közöttük létrejövő csillagközi térben újabb és újabb
galaxisok alakulnak ki. Ezeknek a fejlődését is irányítani kell, és egy teljesen új élettér
formálásához nagyobb tudásra, több tapasztalatra van szükség, mint az ismétléshez. Jelenlegi
teremtőink tehát ezzel lesznek elfoglalva, így naprendszerünk periódusonkénti újrateremtése majd
ránk vár.
Ebből is látható, hogy milyen félelmetes felelősség hárul ránk. Amit egyszer elrontunk, azon
nem tudunk változtatni, a Teremtő pedig nem hajlandó rajta változtatni. Jóvá tenni persze sok
mindent lehet, de ahhoz hogy ez megtörténjen, fel kell ismerni szerepünket ebben az egész
folyamatban. Lehetőségeink azonban még így is szinte határtalanok. Hatalmunkban áll mind a
jelenen, mind a jövőn változtatni. Most is ezt teszzük, de nem vagyunk tisztában a világban betöltött
szerepünkkel. Pedig ha tudnánk, hogy milyen izgalmas játszma részesei vagyunk, mindjárt másként
ítélnénk meg a földi létünket. Bármilyen döntést hozunk, bármit teszünk, nem csak a
környezetünket változtatjuk meg, hanem civilizációnk egész jövőjét. Sőt nem csak a saját
civilizációnk sorsát, hanem az egész univerzum fejlődését. Elég a kisujjunkat megmozdítani, és
322/434
máris mozgásba jön a körülöttünk levő hatalmas mechanizmus. A legkisebb tettünk is olyan
változások sorozatát váltja ki, ami láncreakciószerűen megváltoztatja a világmindenséget. Semmi
nem lesz olyan, mint volt. Minden megváltozik körülöttünk.
Az egészben az a legmeghökkentőbb, hogy a változás egy pillanat alatt lezajlik. Egy
szemvillanás alatt megváltoztathatjuk az utánunk következő generációk, civilizációk sorsát. Minden
azonnal megtörténik. A jövő nem később fog megváltozni cselekedetünk kihatásaként, hanem
azonnal. Minden rögtön végbemegy, csak mi nem látjuk. Az időzónában levő fizikai világ számára
a jövő csak az események lezajlása után válik érzékelhetővé. A gravitációs tereken kívül azonban
nincs idő, így minden egyszerre történik. Tehát egyetlen apró tettünkkel új univerzumot teremtünk.
Aki azt hiszi magáról, hogy a saját erejéből a legegyszerűbb feladatot sem képes ellátni, bármely
pillanatban létrehozhat egy új univerzumot. Egy egész világegyetemet. Elég ha kimond egy szót,
útjára bocsát egy jó vagy rossz gondolatot, máris új világot alkotott. Ötlete, elképzelése ugyanis
megfogan, és láncreakciószerűen előre, vagy visszafelé lendíti a világegyetem fejlődését.
Természetesen a változás mértéke függ az egyén képességeitől, vagy a rá ruházott hatalomtól. A
változás létrejötte azonban nem. A legkisebb reakció is változtat valamit a környezeten, ennélfogva
új, az előzőtől különböző világmindenség jön létre. Isten gigantikus teremtő gépezetét mozgatjuk
életünk szinte minden másodpercében. Ebből is látható, hogy mekkora felelősség hárul ránk.
Tetteinkkel nem csak a saját sorunkat szabjuk meg, hanem minden utánunk következő világét.
Fejlődésünk tehát úgy is felfogható, hogy amit megcsináltunk, az már beépült a jövőnkbe.
Ahogy létrehozunk valamit, az azonnal átformálja az egész jövőnket. Számunkra azonban a
fejlemények az idősíkon nyilvánulnak meg, ami azt jelenti, hogy ki kell várnunk az egyes
események bekövetkeztét. A történések, az események menete viszont adva van. Ezt a korábbi
tettünkkel már meghatároztuk. Az idődimenzión kívül élő lényeknek azonban nem kell várni, hogy
észleljék a dolgok alakulását, mert több ezer évre előre látnak mindent. De nem a valódi, hanem a
pillanatnyi jövőnket. Egyébként erre alapulnak a jóslatok, és a prekogníciós látomások.
Tanácsadóinknak, a jövőnket ismertető fénylényeknek nem kell mást tenni, mint rápillantani a
tudakolt időpontra, és már látják is azt, ami számunkra majd csak évszázadok, illetve évezredek
múltán nyilvánul meg. Ez a jövő azonban addig még több ezerszer megváltozhat. Főleg rajtunk
múlik, hogy milyen lesz, mivel a Teremtő célirányosan, előre meghatározott módon, a maximális
hatékonyságot szem előtt tartva jár el. Mindez nem mondható el rólunk, mert a mi döntéseinket a
legritkább esetben határozza meg a logika és a célszerűség. Mi érzelmek és indulatok, valamint
önös érdekeink alapján döntünk minden ügyben. Ennélfogva sokat rontunk, de néha javítunk is a
jövőnkön.
Ebben az egészben az a legfélelmetesebb, hogy mi visszamenőleges hatállyal is
megváltoztathatjuk a jövőnket. Ha időben elérkezik ötletünk megvalósulási időpontja, és mi
előnytelen módon mutatkozunk be azoknak, akiken a gyakorlati alkalmazás múlik, akkor végül is
nem történik meg az a jövő, amit az alkotásunkkal meghatároztunk. Olyan marad minden, mintha
semmit sem tettünk volna. Tetteinkkel tehát csak lehetőségeket, valószínű jövőket teremtünk. A
tényleges jövő, vagyis a jelen múlttá válása nem csak tőlünk, hanem embertársaink cselekedetétől
is függ. Csak az a biztos, ami a pillanatnyi jelenhez képest már múlttá vált. Azon már nem tudunk
változtatni. A jövőnk pedig abszolút bizonytalan. Esélyek, lehetőségek halmaza, amelyek vagy
megvalósulnak, vagy nem. A sok pozitív tett, nagyszerű alkotás tehát nem teremt automatikusan
fényes jövőt, csak növeli annak valószínűségét. Az viszont biztos, hogy amit nem hozunk létre,
amit nem teremtünk meg, az nem jön létre. Amit gondolatban, eszmei szinten sem hoztunk létre,
az soha, semmilyen módon nem tud megvalósulni.
Ezek a korlátlan lehetőségek arra engednek következtetni, hogy az emberiség fényes jövő előtt
áll. A harmadik évezred küszöbére érkezve már kezdenek kirajzolódni jövőnk távlatai. Egyre
inkább a tudatára ébredünk annak, hogy az univerzum titkai milyen hatalmas lehetőséget kínálnak
számunkra. Az elkövetkezendő évszázadok során olyan forradalmi változások elé nézünk, amelyek
gyökeresen át fogják alakítani eddigi életünket, szokásainkat és életfilozófiánkat. Az anyaggal
kapcsolatban ezt a szót, hogy „lehetetlen”, lassan el fogjuk felejteni. Az ősenergia birtokbavételével
323/434
korlátlan hatalmunk lesz az anyag felett, tetszés szerint formálhatjuk a fizikai világot. Egyelőre
azonban még csak úton vagyunk korlátlan lehetőségeink évezrede felé. Ahhoz, hogy a galaktikus
fejlődés korszakába léphessünk, előbb úrrá kell lennünk jelenlegi világunk problémáin. Ha az egyre
égetőbbé váló környezetvédelmi gondjainkat nem tudjuk megoldani, ha nem gátoljuk meg a
fokozódó elidegenedést, és nem leszünk képesek feloldani a világ számos pontján robbanással
fenyegető társadalmi feszültséggócokat, akkor nem sok esélyünk lesz arra, hogy átmentsük
civilizációnkat a következő évezredre. Amennyiben nem tudjuk megszabadítani az emberiséget a
fajgyűlölettől, a sovinizmustól, ha továbbra is a határtalan önzés, a haszonlesés, az anyagiasság és
az arrogancia vezérli tetteinket, elkerülhetetlenül összeomlik a világunk.
A Biblia szerint az özönvíz után Isten szövetséget kötött a Földet újra benépesítő emberekkel,
amelyben megígérte nekünk, hogy soha többé nem pusztítja el ezt a világot. Ennek a szövetségnek
jeléül szivárványt alkotott az égen. Azt mondta, hogy ez a jelkép örökké emlékeztetni fogja őt az
ígéretére. A szivárvány azonban számunkra is figyelmeztetés. A fokozott környezetszennyezés
miatt a Föld számos vidékén ma már egyáltalán nem képződik szivárvány. Ha ez így megy tovább,
akkor a levegőszennyezés és vízkészleteink mérgezése olyan katasztrofális méretűvé válik, hogy
most mi fogjuk elpusztítani világunkat. A levegő- és vízszennyezés következtében az időjárás is
egyre inkább elveszti szabályos ritmusát, és a káosz mozgástörvényét követi. Az évszakok
egymásba olvadnak; nincs már igazi tél, és nincs valódi nyár sem. Bármely évszakban előfordulhat
egyik napról a másikra 25-30 °C-os hőmérsékletingadozás, ami korábban elképzelhetetlen volt,
Földünk klímája ugyanis az összeomlás határán áll. Az üvegházhatás következtében iszonyatos
szélvihar tépázza a korábban szélcsendes vidékeket is, egyre gyakoribb jelenség a hosszantartó
aszály, majd az azt követő özönvízszerű esőzések. Ezt csak fokozza, hogy a savas esők miatt a
lombos erdők több mint fele kipusztulóban van, így a folyamat önmagát gerjeszti. További veszélyt
jelent a trópusi erdők esztelen irtása, amely nagymértékben hozzájárul Földünk
elsivatagosodásához. Bolygónk növénytakarója tehát rohamosan pusztul, és egy idő után ez a
folyamat megállíthatatlanná válik. A mérges gázok levegőbe engedésének további katasztrofális
hatása, hogy a Földünket körülvevő ózonréteg egyre jobban elvékonyodik. Ezáltal a Napból
kiáramló ultraibolya sugárzás akadálytalanul eléri a földfelszínt, tovább fokozva az üvegházhatást.
Járulékos következménye még ennek a káros sugárzásnak, hogy rákot okoz a tartósan szabadban
tartózkodó emberek bőrén.
Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy a természet nagyon sérülékeny alkotás, nem sok kell
ahhoz, hogy felboruljon az egyensúly, és elpusztuljon a Föld élővilága. Ha a rendelkezésünkre álló
eszközökkel nem kezdjük el haladéktalanul a környezeti ártalmak visszaszorítását, ha nem
teremtünk olyan viszonyokat a természetben, hogy a szivárvány ismét megjelenjen az égbolt
díszeként bárhol a világon, Földünk növénytakarója ép és egészséges legyen, folyóink, tavaink vize
pedig újból ihatóvá váljon, akkor nem sok reményünk lesz arra, hogy átlépjünk a galaktika
meghódításának korszakába.
Jézus az alábbiak szerint tolmácsolta Isten szavait az emberiségnek: „Gyertek és vegyétek
birtokba ezt a világot, amely kezdettől fogva nektek készült.” A természet valamint a földi életet
irányító intelligens erők évmilliárdokon keresztül építették számunkra ezt az életteret. Az ember
megjelenése után azonban ez a tökéletes mű fokozatosan pusztulásnak indult, és most ott tartunk,
hogy egy katasztrofális kimenetelű környezetszennyezés, vagy egy nukleáris háború következtében
bármely pillanatban végleg elpusztíthatjuk Földünk élővilágát. A Hirosimára ledobott atombomba
még csak 13 ezer tonnányi TNT robbanóerejével ért fel. Ennek ledobása következtében 260 ezer
ember halt meg, és 163 ezren megsérültek, sugárfertőzést kaptak. A Nagaszaki elleni
atombombatámadás hivatalos mérlege 70 ezer halott. A Japánra ledobott bombák azonban csupán
játékszerek a jelenleg hadrendbe állított nukleáris rakéták robbanóerejéhez képest. Ma már olyan
nukleáris robbanófejeket is gyártanak, melyeknek a pusztító ereje 25 millió tonna TNT-nek felel
meg. Nem is szólva a hidrogénbomba pusztító erejéről, mely olyan nagy, hogy háborúban még ki
sem merték próbálni. Ma egyetlen amerikai tengeralattjárón annyi atomtöltetű rakéta van, amely
5300 hirosimai atombombának felel meg.

324/434
Nukleáris fegyvereink robbanóereje 6000-szer akkora, mint a II. világháború összes hadviselő
fele által 7 év alatt elhasznált muníció robbanóereje. A teljes nukleáris arzenál robbanóereje 15
milliárd tonna TNT-vel egyenértékű. Ez azt jelenti, hogy minden egyes ember közel 3 tonnányi
robbanóanyagon üldögél. Ebből is látható, hogy civilizációnk maradéktalan kiirtása nem ütközik
technikai nehézségekbe, ezen a téren fantasztikus fejlődést értünk el. Ezzel is sikerült
bebizonyítanunk, hogy a gyilkoláshoz, a pusztításhoz nagyszerűen értünk; a rombolásban kiválóak
vagyunk. Az emberiség büszke lehet önmagára, megtalálta a tudományos módszerét annak, hogyan
vessen véget önnön pályafutásának.
Albert Einsteint megkérdezték egyszer, hogy szerinte a harmadik világháborút milyen
fegyverekkel fogják megvívni. A válasz az volt, hogy „nem tudom, de hogy a negyediket mivel, azt
igen: kőbaltával és bunkóval.” Ha egyáltalán túl fogja élni valaki az atomháborút. Nagy felelősség
hárul tehát ránk, a jelenlegi generáció gondolkodásmódja és cselekedetei fogják eldönteni az emberi
faj sorsát. Rajtunk múlik tehát, hogy kipusztul-e az emberiség, vagy egy új korszak határát átlépve
tovább haladunk egy szebb és boldogabb jövő felé. Az atomkor küszöbén Winston Churchill így
fogalmazta meg ennek a válaszútnak a lényegét: „A világ vagy a kezdet végén, vagy a vég kezdetén
áll.”
Budapest, 1990. július

325/434
VII. fejezet
AZ EZOTÉRIA MŰSZAKI ALAPJAI;
ÉTERELMÉLET
Az Agykontroll módszerének, az abszolút világ birtokbavételének emberi életre gyakorolt hatása
egyelőre felmérhetetlen. Jézus egy magasan fejlett – számunkra isteni szinten álló – civilizáció
küldötteként teljes mértékben rendelkezett azokkal a pszichikai képességekkel, amelyeket további
fejlődésünk során mi is elérhetünk majd. Beszédeiben ennek a fejlődésnek a lehetőségét a Biblia
szerint az alábbi mondattal juttatta egyértelműen kifejezésre: „Aki hisz bennem, az én tetteimet
viszi majd végbe, sőt még az enyémeknél is nagyobbakat.” Sajnos kétezer év kellett ahhoz, hogy
tökéletesen megértsük a krisztusi üzenet lényegét, de még most sem késő, hogy elinduljunk ezen az
úton, és bejussunk a „mennyek országába” vagyis az abszolút világba, ahol minden problémánkra
megoldást találhatunk.
A módszer története
Mivel a pszichoorientációs gyógyítás jelenét már ismerjük, nézzünk egy kicsit bele a múltjába is.
A múltban a pszichikai úton történő gyógyítás mágikus tevékenységnek számított. A mágia
tudománya szinte teljes egészében történelem előtti időkben élt elődeinktől származott ránk.
Atlantisz lakóinak a módszeres pusztítások után megmaradt, és a nagyközönség elől elzárt mágikus
könyvei ma már egyre inkább hozzáférhetővé válnak. Korunk embere számára ezek az írások
meglehetősen nehezen érthetők, tele vannak szimbolikus kifejezésekkel, és első olvasásra tömény
kuruzslásnak tűnnek. Ennek ellenére érdemes őket tanulmányozni, mert fellelhető bennük néhány
olyan eljárás is, amely modern eszközeinkkel továbbfejleszthető lenne. Ezekből a könyvekből
kiderül, hogy elődeink jóval könnyebben fértek hozzá az abszolút világ által kínált lehetőségekhez,
mint mi. Minden jel arra vall, hogy az atlantiak számára az abszolút világ eszközeinek használata
mindennapos dolog volt. Ők már születésüknél fogva birtokában voltak azoknak a képességeknek,
amelyeket nekünk majd az elkövetkezendő évszázadokban kell magunkban kifejleszteni.
Korunk tudósai felfedezték, hogy a földkéreg és az ionoszféra közötti tér rezonáló üreget képez,
amelyben 7,8 Hz frekvenciájú elektromágneses vibráció észlelhető. Ennek a Schumann-hullámok-
nak nevezett rezgésnek a kiváltója valahol az univerzum mélyén, feltehetően az ősrobbanás helyén
rejlik; de az is lehet, hogy a föld mélyéből ered. Atlanti elődeink agyfrekvenciája valószínűleg erre
a kozmikus vibrációra volt ráhangolva. Ezt a feltevést támasztja alá a régi történeti írásoknak az a
megjegyzése, hogy Atlantisz lakói az ébrenlét és az álom határán, mai szóhasználattal élve alfa
tudatállapotban éltek, állandó kapcsolatot tartva a Magasabb Intelligenciával. Ez az állapot viszont
azzal a hátránnyal járt, hogy a kreatív, gyakorlati képességeik nem tudtak kellő mértékben
kifejlődni. Amíg mi bal agyfélteke-dominánsak vagyunk, addig ők mindennapi tevékenységük
során a jobb agyféltekéjüket használták. Agyuk bal féltekéje szinte csökevényes volt, és csak oly
mértékben tudták használni, mint mi jelenleg a jobb agyféltekénket. Ezzel a képességükkel viszont
az atlantiak meglehetősen könnyen jutottak hozzá mindenhez, nem kellett semmiért megküzdeniük,
mivel az abszolút világ folyamatosan ellátta őket tanácsokkal.
Ilyen körülmények között szinte természetes, hogy lelki fejlődésük elakadt, vagy legalábbis nem
haladt a szükséges mértékben, hiszen nem voltak olyan nehézségek az életükben, amelyek
leküzdése ezt elősegíthette volna. Romlásukat azonban nem ez okozta, hanem a gőg, az
elbizakodottság, amely határtalan képességeik tudatából eredt. Az abszolút világból szerzett tudás
hetvenkedővé, arrogánssá tette őket. Elvakultságukban képtelenek voltak reálisan szemlélni
önmagukat. A jelekből arra lehet következtetni, hogy ennek a világnak a fejlődése vagy mellék-
vágányra futott, vagy már az indítás is eleve hibás volt. Úgy látszik, Isten nem volt megelégedve a
326/434
társadalmi evolúciónak ezzel a formájával, és ezért pusztította el ezt a világot özönvíz által. Utána
következtünk mi; de hogy ne eshessünk mi is ebbe a hibába, agyfrekvenciánkat már jó előre
felemelte több mint duplájára, azaz 20 Hz-re. Lehet, hogy ez volt az a bizonyos kiűzetés a Paradi-
csomból? Ettől kezdve, ahogy Isten mondta, már „arcunk verejtékével” kellett a kenyerünket
előteremtenünk, „fájdalommal szültük gyermekeinket”, és betegségek ritkították sorainkat. Viszont
kétségtelen fejlődést mutattunk az objektív világban, ezért Isten bennünket már nem pusztított el.
Az isteni beavatkozás valószínűségét támasztják alá az indián legendák is. A maják szent
könyve, a Popol Vuh szerint az embereket Földre szállt istenek alkották. Az eredmény azonban
túlságosan jól sikerült. „Szétnéztek, és rögtön messzire láttak. Mindent megláttak, mindent
ismertek, ami a világon létezett. Látták az ég csúcsait, és a föld belsejét, beláttak az erdőkbe, a
tengerekbe, a hegyekbe, és a völgyekbe. Minden távolban elrejtett dolgot észrevettek anélkül, hogy
oda kellett volna menniük. Onnan ahol éppen álltak átfogták tekintetükkel az egész világot. Még
azokat a dolgokat is látták, amire sűrű sötétség borult. Nagy volt az ő bölcsességük.” Képességeiket
azonban nem becsülték meg, sőt egyre inkább visszaéltek vele. Mind elbizakodottabbá váltak, és
egy idő után tökéletesebbnek gondolták magukat létrehozóiknál. Nem csoda, hogy művük nem
tetszett az alkotóknak, ezért úgy határoztak, hogy korlátozzák teremtményeik képességeit. Ekkor az
„ég szíve” vagyis a három ősi isten, a tudományok nagy mesterei „fátylat” vetettek az emberek
szemére. „Ettől a látásuk úgy elhomályosodott, ahogy a pára elhomályosítja a tükröt. Szemeik
eltompultak; csak azt látták meg, ami közeli és világos volt. Így lett szétzúzva az emberek
bölcsessége.” Némi féltékenység is szerepet játszhatott ebben a dologban, amire az alábbi
megjegyzés utal. „Az emberek tökéletessége láttán így háborogtak az istenek: Vajon istenekké kell
válniuk? Hát egyenlőnek kell lenniük velünk? És akkor az istenek visszavették az emberektől a
fennkölt képességeiket és a tudást.”
Visszatérve a keresztény forrásmunkákra az abszolút világtól való eltávolításunkkal
összefüggésben szükség volt egy apró technikai korrekcióra is. Miután agyfrekvenciánk a béta
tartományba tolódott, elvesztettük a közvetlen kapcsolatot a Magasabb Intelligenciával. Ez viszont
könnyen azzal a következménnyel járt volna, hogy a jövőben teljesen elharapódzik a bűn a Földön.
Ennek elkerülése érdekében Isten jellegzetes bőrfodrokat alakított ki az emberek ujjbegyén, hogy a
bűnüldözés során kézzelfogható eszközökkel is könnyen azonosítani lehessen a bűnelkövetőket.
Mellesleg a vénuszi civilizáció tagjai mentesek ettől az egyedenként eltérő rajzolatú stigmától.
Bizonyos források szerint az ő ujjaik begyén a bőr teljesen sima.
Ezt Thor kapitánytól tudjuk, aki az 1950-es évek végén érkezett a Földre a Vénusz bolygóról.
Bizonyságul megmutatta a kezét, amin valóban nem látszottak a jellegzetes bőrfodrok. Egyébként
teljesen úgy nézett ki, mint mi. Miután igen becses vendégnek, rendkívül fontos embernek
számított, nagyon vigyáztak rá. A hadügyminisztérium épületében szállásolták el, és két fegyveres
őrt állítottak az ajtaja elé, hogy senki idegen ne jusson a közelébe. Ez azonban nem korlátozta a
mozgási szabadságát. Ez hamar kiderült, mert az őrök rendszeres időközönként ellenőrizték a
szobáját. Több ízben megrökönyödve tapasztalták, hogy nincs ott. A kívül-belül szigorúan
ellenőrzött, cellaszerű helyiségből nem lehetett csak úgy kisétálni, de neki erre nem is volt
szüksége. Teleportációs képessége révén akkor hagyta el a szobáját, amikor akarta. Nem tudták őt
fogolyként kezelni.
Az atlanti mágia könyveiben mindaz megtalálható, amit ma az Agykontroll modern
módszerekkel tanít. A különbség csupán az, hogy ezek a régi írások az egyes szabályokat misztikus
köntösbe öltöztetik. Ennélfogva a kivitelezési mód nem mindig világos. A leírások kijelentéseit
többféleképpen is lehet értelmezni; vagyis ez a fajta forrásanyag meglehetősen homályos, és a ma
embere számára kissé zavarosnak tűnik. Ez esetleg azzal is magyarázható, hogy tevékenységük
legsikeresebb eredményeit a megmenekülésre érdemesnek tartott atlantiak magukkal vitték az új
világukba, és amit itt hagytak, annak is túlnyomó része időközben megsemmisült. Ráadásul a ma
fellelhető írások zöme emlékezetből íródott olyan személyek által, akik csak tanítványai voltak
elődeinknek.
Ezeket a régi írásokat tanulmányozva úgy tűnik, hogy az „extázis”, vagyis az alfa állapot
elérésének van még egy régtől fogva alkalmazott módja is, mégpedig a füstölők használata. A
327/434
tömjén, mirha és egyéb intenzív illatot árasztó füst belégzése nagy valószínűséggel elősegíti az
agyfrekvencia csökkenését. Elődeink ezt az eszközt feltehetően a théta szint eléréséhez használták.
A korabeli füstölőknek azonban az a hátrányuk, hogy mérgező anyagot is bocsátottak ki magukból.
A legújabb kori okkult szakkönyvek szerint ezen úgy segítenek, hogy megfelelően adagolt tiszta
oxigént lélegeznek be, és ebben az esetben már a legegyszerűbb növényi füstölőkkel is el lehet érni
a kívánt hatást. A leírások szerint a többletoxigén elektrolízis, vagyis vízbontás útján nyerhető úgy,
hogy a keletkező hidrogént gumicsővel a szabadba kell vezetni. Ennek a módszernek az
alkalmazása azonban semmiképpen nem ajánlatos a durranógáz-képződés veszélye miatt. Azt
azonban meg lehetne próbálni, hogy ha egy kórházakban használatos lélegeztető készülék
maszkjába pótlólagos csövön keresztül bevezetnénk valamilyen ártalmatlan növény füstjét, akkor ez
a gázelegy elősegítené-e a gyorsabb alfába jutást. Ilyen jellegű, tudományos alapon folytatott
kísérletekről még nem számol be a szakirodalom, de amerikai orvosok oxigénes belélegeztetéssel
már komoly eredményt értek el. Dr. Ladislav86 30% szén-dioxid és 70% oxigén elegyét használta
erre a célra. A laboratóriumokban egyébként palackozott gázt alkalmaznak, így nem fenyeget a
robbanásveszély.
Az agyfrekvencia légzőszerven keresztül történő lecsökkentése az ókori Európában is ismert
volt. Pythia87 pl. a delphoi88 jósdában etiléngáz belégzésével segítette elő az alfa állapot elérését. Ez
a növényi hormonból képződött gáz a jósda alatti barlang ásványaiból szabadult fel forrásvíz
hatására. A hallucináció kiváltásának igen gyakori módja volt még, hogy különböző növények
hatóanyagát juttatták a szervezetbe. A világon szinte minden kultúrkör talált magának egy gyógynö-
vényt, gyökeret vagy bogyót, hogy elmélyítse a meditáció állapotát. A perzsák pl. a szómának
nevezett italt használták, ami egy szanszkrit krónika szerint „istenné tette az embert”. A vikingeket
annak idején a bíborszínű légyölő galóca fanatizálta, Mexikóban viszont egy különleges
kaktuszfajtával, a pejot89-al, és „isteni eredetű gombákkal” kísérleteztek. Az indián törzsek sámánjai
napjainkban is különböző gombák főzetét használják fel a „révület” elérésére, vagy a
meszkalintartalmú pejot szárított gumójának rágcsálásával juttatják magukat „transz” állapotba. A
parapszichológiai képességek növelését idézi elő az Amazonas mentén termő növény, a
Banistoperis is. Kivonatát a harmalint már több laboratóriumban is tanulmányozzák. Egyelőre csak
annyit sikerült kideríteni róla, hogy a pszí-tabletta a tobozmirigyre gyakorol hatást, jelentősen
fokozza az aktivitását. Egyébként az agy kémiai úton való befolyásolása ma sem ismeretlen eljárás.
A fogorvosok által használt dinitrogén-oxid belégzése szintén hipnotikus hatást vált ki a
szervezetben. Tulajdonképpen a különböző narkotikumok (pl. az LSD) is hasonló hatást keltenek, de
az agyfrekvencia ily módon való lecsökkentése nem ajánlott, mert ezek a szerek vissza nem
fordítható függőséget alakítanak ki, ami előbb-utóbb teljes testi és szellemi leépüléshez vezet.
Az agyfrekvencia azonban nem csak kémiai, hanem a szemen keresztül, optikai úton is
befolyásolható. Ennek legegyszerűbb módja a hipnotizőrök által használt különböző színű ábrák
merev nézése, amely hipnotikus hatást gyakorol a páciensre. Hasonló elven működik egy német
feltaláló szabadalma, a relaxációs nyelvtanulási módszer is. Ennek lényege, hogy egy külső fénytől
védő szemüvegszerű maszkba két kis lámpát építettek be, és ezeknek a megfelelő szögben
elhelyezett fényforrásoknak a nézése csökkenti le az agyfrekvenciát. A megtanulandó szöveg egy
kazettás magnóról üzemelő fülhallgatón keresztül jut be, és rögzül az alfa szinten levő agyba oly
módon, hogy a relaxáció elmélyülése után egy légzés-visszacsatoló mikrofon indítja el a készüléket.
Az agyfrekvencia légzőszervi és optikai úton történő csökkentésén kívül régóta ismert módszer
még a hangokkal történő befolyásolás. Minden bizonnyal ennek a célnak az elérését szolgálta a
vallási énekek zsolozmázó előadási stílusa, vagy a búcsújáró körmeneteken hallható zsoltárok
egyhangú kántálása. A bódító füsthöz hasonlóan a zsongító énekek dúdolása ugyancsak minden
kultúrában megtalálható. Ezek közül legismertebb a mantrázás, ami nem más, mint különböző
szavak (pl. Krisnát éltető mondatok) éneklés formájában való monoton ismétlése. Az ezotériában
86
ladiszláv
87
pűtia
88
delfoi
89
pejo
328/434
kevésbé járatosak számára érdemes megemlíteni, hogy a mantra lényegében egy szakrális mondatba
vagy szótagba foglalt egy, illetve több alaphangból álló tudatállapot-megváltoztató hangsor. A -
hindu mitológia szerint a mantra nem egy valamit jelentő szó, hanem a teremtő erő. Ennek tudható
be, hogy ezeknek a szavaknak a kántálása különleges pszichés hatást eredményez.
A mágikus könyvek az alfába jutás könnyebb elérése, és a már elért szint elmélyítése céljából
ajánlanak egy másik érdekes módszert is. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy rendkívül egyszerű
tornagyakorlat, amely az embrió anyaméhben elfoglalt helyzetét utánozza. A gyakorlat során
guggoljunk le a földre, és fejünket hajtsuk a két térdünk közé amennyire csak tudjuk. Ez a pozitúra
az agyban elhelyezkedő tobozmirigyre fiziológiai nyomást gyakorol. Az okkult tudományok szerint
a lélek a tobozmirigyben lakik, ezért a reá gyakorolt nyomással a szunnyadó „mágikus” képességek
felébreszthetők, illetve fokozott tevékenységre késztethetők. Huzamosabb tréning esetén ennek a
technikának a segítségével állítólag mindazok a szubjektív képességek életre kelthetők, melyeknek
gyakorlására jelenlegi fejlettségi szintünkön képesek vagyunk. Az I. fejezetben leírtak alapján igen
nagy a valószínűsége annak, hogy a tobozmirigynek köze van a természetfeletti képességek
megnyilvánulásához. Ezt látszik alátámasztani az a legújabb kori megfigyelés, hogy a paranormál
jelenségek tinédzser korban jelentkeznek a legintenzívebben. Tudjuk, hogy a nemi érés
befejeződése után a tobozmirigy aktivitása csökken, és érdekes módon ezzel együtt eltűnik ez a sok
fiatalnál spontán módon jelentkező képesség is.
Mivel az átlagemberek ismeretei ezen a téren meglehetősen felszínesek, érdemes tisztázni a
kuruzslók, a sámánok és a táltosok közötti különbséget is. Tulajdonképpen mindhárom szó azonos
tartalmi azonosságot takar, mert mindegyikük a spirituális világot kutatja, és annak titkait próbálja
feltárni. Mindhárman rendelkeznek a spirituális gyógyítás képességével, bár ezt más-más
módszerekkel érik el. Kuruzslónak azt nevezik, aki nem használ semmiféle tudományos terápiát,
emiatt a hivatalos szervek nem ismerik el gyógyító tevékenységét. Sarlatánnak, kontárnak tartják
őket; és szakmai hozzá nem értés vádja alapján minden eszközt bevetnek működésük lehetetlenné
tétele érdekében. A tapasztalatok szerint ezekre az óvintézkedésekre sok esetben szükség is van,
mivel az engedély nélkül gyógyítók zöme a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkezik ezen a
téren, és emiatt gyakran veszélybe sodorják pácienseik életét. A képzetlen gyógyítók között
azonban akadnak olyanok is, akik „természetfeletti” képességekkel rendelkeznek; vagyis olyan
adottságokkal születtek, amelyek képessé teszik őket a betegségek elűzésére. Ők többnyire egy
magasabb szellemi hatalom segítségével gyógyítanak. Miután a spirituális gyógyítás fizikai alapjai
még nincsenek tisztázva, őket is sarlatánnak minősítik, annak ellenére, hogy eredményeik néha a
modern orvostudományt is zavarba ejtik.
Az orvostudomány kialakulása előtt a gyógyító szerepét a sámánok és a javasasszonyok látták el.
Ez utóbbiak főleg gyógyfüveket és egyéb természetes gyógymódokat alkalmaztak, míg a sámánok
elsősorban spirituális úton űzték ki a kórt a betegekből. Ennek módja meglehetősen látványos,
mivel szellemi úton történő gyógyítás előfeltétele az agyfrekvencia lecsökkentése. Ezt szinte
minden népcsoportnál dobolással, kántálással, illetve kereplők működtetésével érik el. A sámánok
nem emberi, hanem állati szellemeket idéznek meg; és közben nem csak ők esnek révületbe, hanem
a körülötte állók is. A kb. 7,8 Hz-es rezgésszámú dobolás járulékos előnye még, hogy az
agyfrekvencia alfa szintre csökkentésén kívül a beteget körülvevő energiamezőt is pozitívvá
változtatja, ami növeli a gyógyítás hatásfokát. Ezek a szertartások sok esetben tábortűz mellett
történnek, mivel a lobogó láng hipnotikus hatást vált ki a jelen levőkben, és ez szintén hozzájárul a
gyógyítás hatékonyságához. A legnagyobb hatásfokot azonban az előzőekben említett
pszichedélikus szerek biztosítják, melyek használata főleg Közép- és Dél-Amerika indián
sámánjaira jellemző.
A táltos kifejezés csak nálunk, magyaroknál létezik. A táltos több mint egyszerű gyógyító, ő egy-
ben csodatevő is. Mindazt tudja, amit egy sámán; csak ő nem állati szellemek megidézésével,
hanem gondolati úton gyógyít. Módszere leginkább az Agykontrollhoz hasonlít. Az emberek
egészségének visszaadásán túlmenően sok más problémát is meg tud oldani spirituális
képességével. Jövőbe lát, képes megidézni a halottak szellemét, elveszettnek hitt személyekkel
telepatikus kapcsolatot teremt stb. Egy bizonyos szint elérése után túlvilági szellemek sietnek a
329/434
segítségére, akik tovább tanítják, szinte parafenoménné változtatják. Ekkor már olyan képességek
birtokába jut, amit halandó ember nem képes ésszel felfogni. Ez a tudás azonban nagy felelősséget
ró a táltosokra, mivel tisztában vannak vele, hogy a képességeikkel nem élhetnek vissza.
A parajelenségek előidézési módja nem csak koronként és népcsoportonként lehet eltérő, hanem
az egyes civilizációk módszerei is jelentős mértékben különbözhetnek egymástól. Ennek egyik
példája az a különös kommunikációs kristály, amelyet a hozzánk érkező kozmikus lények egy
csoportja használ. A Zéta Reticuli csillagrendszer egyik bolygójáról ide látogató kis emberkék
legfőképpen abban különböznek tőlünk, hogy hatalmas ferdevágású rovarszemük van, amelyben
nincs szemfehérje és pupilla. Különleges ismertetőjelük még, hogy csak négy ujjuk van, a bőrük
világosszürke, és a fejük teljesen kopasz. Ezenkívül csontozatuk igen vékony, testmagasságuk pedig
alig haladja meg az 1 métert. Parapszichológiai képességük azonban igen fejlett, ennek ellenére
nagyobb távolságok áthidalása esetén nem használják a Képzeletbeli Képernyő technikát.
Bolygóközi utazásaik során a Magasabb Intelligencia számukra egy kezükben tartott nyolcszögletű
amorf kristályba vizualizálja a múltat, a jelent, vagy a jövendőt. Ez a misztikus kristály ugyanazt a
célt szolgálja, mint a mi üvegből készült varázsgömbünk, mivel a lényeg minden valószínűség
szerint nem a kristály anyagában van. Ezeknél a bennünket legnagyobb számban látogató lényeknél
egyébként a telepatikus üzenetek kb. 39 fényévnyire, a saját bolygórendszereikbe való továbbítása,
és a válasz regisztrálása is ezzel a módszerrel történik.
Rámájana; Mahábhárata
A világot uraló és mozgásban tartó dualizmus a vallásban a Jó és a Rossz örökös párharcában
nyilvánul meg. Az emberiség jobb jövőért folytatott küzdelmeit periodikusan átszövi a csodavárás,
az a népektől független hit, hogy Isten időnként egy-egy messiást küld a Földre, hogy megmentse
az embereket az elnyomástól és a szenvedéstől. A Megváltó eljövetelének várása és tetteinek leírása
kultúrkörönként más és más történetbe ágyazódva jelenik meg. Ezek közül a legendák közül az
egyik legismertebb és etikai értékeit tekintve a legértékesebb a brahmanizmus gyökereiből
táplálkozó Rámájana, amely az i. e. 4-3. században íródott Indiában. India őslakosságának a vallása
Visnu istenóriás köré fonódott, akit a mindenség megteremtőjének tartottak. Visnu földre szállt
alakjai bámulatosan gazdag mondakinccsel ajándékozták meg India népeit. A Rámájana Visnu
hetedik, Ráma királyfi alakjában történt földre szállását jegyezte fel, és örökítette meg az utókornak.
Ennek az eposznak a legfőbb értéke az, hogy rendkívül színes és eleven nyelvezetével Ráma
királyfi és felesége, a szépséges Szíta fordulatokban gazdag élettörténetébe beleszövi az emberi
humánum örökérvényű törvényeit is. A Rámájana még a Bibliánál is részletesebben foglalja össze
az emberi együttélés szabályait. A párkapcsolatokra vonatkozó intelmek itt nem azt hangsúlyozzák,
hogy a szabályok megsértéséért milyen büntetés jár, hanem költői nyelven ecsetelik az erkölcsi
törvények megtartásának előnyeit. Idézzünk fel az eposzból néhány szép részletet erre vonatkozóan:
„A világi feladatoknak élő férfi csupán félember, amíg sorsrendelte igaz asszonyát nem tudja
oldalán. A nemes lelkű asszony sohasem él vissza bűbájának hatalmával. Könnyű szeretni, amíg a
boldogság örömei aranyozzák be napjainkat, amíg minden szép és üdítő; ám az igaz érzés akkor
diadalmaskodik, amikor baj és szenvedés, keserv és megpróbáltatás zúdul a szeretőkre. Mint
ahogyan az embert elválaszthatatlanul kíséri árnyéka, úgy tartozik urához a hűséges hitves. Nem
érdemli meg a hitves nevet, aki egy pillanatig is gondolkodik azon, hogy mit kell tennie. Apa, anya
elválhat a fiától, a gyermek szüleitől, de az asszony nem hagyhatja el a férjét, amerre ura tart, ott az
ő helye is.”
Ma már ezek a mély és tiszta érzelmek szinte ismeretlenek. Érdemes lenne azonban
elgondolkozni azon, hogy miért van ez így. Nem mi vagyunk az oka annak, hogy ennyire elsekélye-
sedett az életünk? Jó ez nekünk, hogy a modern élet álarca mögé bújva beszennyeztük mindazt az
igaz értéket, amely megszépítette napjainkat? Egy népi mondás szerint: ki mint veti ágyát, úgy
alussza álmát. Mindenkinek olyan az élete, amilyent csinál magának. Aki bemocskol maga körül
mindent, az maga is mocsokban fog élni. Napjainkban az önmagukat civilizáltnak nevező
330/434
országokban a házasságok fele válással végződik. A szabadság téves értelmezése erkölcsi
szabadosságba torkollott. Lassan már semmi sem lesz szent az emberek előtt. Évezredes erkölcsi
értékek feledésbe merülnek, és eszeveszetten követjük testünk zabolátlan ösztöneit. Eközben
sokszor rosszabbak vagyunk az állatoknál is, mert még az állat sem piszkít bele a saját fészkébe.
Életbölcsességek a Biblián kívül a Rámájanaban is szép számmal találhatók. Lássunk ezek közül
néhányat, kiegészítve a Mahábhárata című eposz legszebb gondolataival, amely Visnu nyolcadik,
Krisna alakjában történt megtestesülését örökítette meg: „Csak az önámítás nem látja, hogy minden
tettünk meghozza következményeit, és nincs az a hatalom, amely megakadályozhatná a tettek
fájának termőre fordulását. A sors isteni törvénye ítél mindeneken. Az emberek nem látják a dolgok
mély értelmét és a törvény érvényesülését a történésekben; De akinek a szeme látóvá vált, azt
semmi sem zökkenti ki többé bölcs megértésének nyugalmából. Aki az erényt tehén gyanánt akarja
megfejni, aki vásárra viszi a kötelességet, s aki teljesíti bár, de a hit ereje és a szív érzése nélkül, az
nem ismerte fel az erény és a kötelesség valódi mivoltát, és minél inkább keresi, annál inkább
elveszti jutalmát.
Amit az áhítatos szívű halandó hitének minden erejével kér, azt az istenek nem tagadhatják meg.
A hit emeli az embert a többi teremtmény fölé, állatként tér vissza újabb születésében a Földre az,
aki megtagadja a hitet. Ha nem látod az erény érését földi szemeddel, akkor se kételkedj benne,
hidd, hogy van igazság. Az igazság néha lassú léptekkel jár, de egyszer eljön. A vétek kártékony
kotyvaléka nem árthat annak, aki rendületlenül kitart az egyenes úton. Csak a szellem nyugalma,
egyensúlya mutatja tisztán a dolgokat. Ha szilárd lelked végleg lerázta az érzékcsalódás
megtévesztő képeit, akkor már semmi sem zökkent ki többé nyugalmadból. Durva lelkű, elvakult,
indulatos emberekkel nem helyénvaló a tréfa, mivel nem értik meg, és csak bosszúval fizetnek. A
gyalázat a nemes léleknek a halálnál is terhesebb.
A sors isteni törvénye irányít bennünket, hogy minden végbemenjen, aminek be kell
következnie. Életünk csak eszköz sorsunk kezében. A harag, a gyűlölet mindig elvakítja,
megtéveszti az embert. A tévelygés sokszor az igazság megtévesztő álarcát ölti magára. Az embert
tettei teszik naggyá, nem pedig származása. A tétlen megadás mindennél rosszabb, mert leveri,
megtöri a szellemet. Az igaz barátság olyan legyőzhetetlen erő, amely minden akadályt leküzd. A
nagy feladatra rendelt emberre nagy megpróbáltatásokat mér a sors, de nagy lelket is ad neki, hogy
mindent diadalmasan elviseljen. Az uralkodót egyedül csak az igazság támogatja, de csak akkor, ha
az igazságra támaszkodik. A földi élet rövid és bizonytalan, minden megfogható eredménye egy
marék porként omlik szét; Ez azt bizonyítja, hogy az igaz valóság nem benne rejlik, hanem az
ember lelkében él; Ha nem tévesztik meg lelkünket múló és csalóka látszatok, ezt könnyen
felismerhetjük. A legnagyobb és legnehezebb diadal önmagunk legyőzése.”
A Rámájana a mindenkori politikai vezetők számára is ajánl megszívlelendő intelmeket: „A
kiemelkedő férfinak azért kell szigorúbban megtartania a törvény rendelkezéseit, mert magasabban
áll a többieknél, ezért alakja messzire látszik. Példakép az ilyen ember, a gyengék és esendők
sokasága őhozzá tekint fel útmutatásért, csak az ő erejéből merítve tud továbbhaladni az egyenes
úton. Amit a kimagasló ember cselekszik, a tömeg követi azt; ne taszítsd kétségbe az egyszerűbb
lelkeket, mutass példát nekik rendületlenül. A kiemelkedő személy sokszorosan bűnös, ha
eltévelyedik, és önös céljaiért elfelejti az igazság örök igéjét. Hiszen ha a bűn fertőjébe bukik, nem
csak ő maga bukik el, hanem magával rántja a sokaságot; mindazokat, akik bízva követték.”
Különös jelentőséggel bír ez az ősi intelem napjainkban, amikor az erkölcsök fellazulása
mindennapossá, sőt a többség számára természetessé vált. Feltehetően az élet minden területén
tapasztalható apokaliptikus állapotoknak, az emberek fokozatos elállatiasodásnak tudható be, hogy
korunk kiemelkedő személyiségei sem képesek ellenállni a sátáni kísértésnek. Pedig ezt a folya-
matot csak ők tudnák megállítani, vagy legalábbis fékezni, ha tudomásul vennék, hogy a népsze-
rűség, a kiváltságos életmód áldozatokkal jár. Mivel az életben semmit sem adnak ingyen, a hírnév
ára a lemondás, vágyaink önkéntes korlátozása, és sok esetben a boldogtalanság. Ezzel kell fizetni a
sok jóért, a pazar életvitelért, a megkülönböztetett bánásmódért, több száz millió ember rajongó
szeretetéért, tiszteletéért. A hírességek élete nem magán-, hanem közügy. A társadalmi tisztelet
letéteményeseiként kötelesek példamutató életet élni. Az embereknek ugyanis ebben a lelki támasz
331/434
nélküli világban példaképre, ha úgy tetszik bálványra van szükségük; és joguk van hozzá, hogy a
kiválasztott személy elvárásaiknak megfelelően viselkedjen.
A sztárok botrányos magatartása, ösztöneik féktelen kiélése nem más, mint a bennük hívő
kisemberek arculcsapása. Visszaélnek azzal a hittel, amit a sokaság a piedesztálra állított
személyekkel szemben táplál. A társadalom peremén küszködő, számtalan sorscsapással vívódó
tömegek a közülük kimagasló emberek cselekedeteiből merítenek erőt. Abban bíznak, hogy ha
hasonló módon viselkednek, akkor egyszer ők is kiemelkedhetnek a környezetükből. A fejletlen,
kiforratlan ember mintakövető. Miután előző életeiből nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal,
csak úgy tud beilleszkedni egy fejlett társadalomba, ha leutánozza kiváló egyedeinek viselkedését.
Így ha kénytelen csalódni példaképében, megzavarodik, tehetetlenné válik. Végső kétségbeesésében
akár öngyilkosságot is elkövethet. Aki tehát elfogadja a hírnévvel járó anyagi előnyöket és
kiváltságokat, de nem teljesíti az eszményképpel szemben támasztott követelményeket, az a
boldogulás utolsó reménysugarától is megfosztja az egyszerű embereket, s a kétségbeesés olyan
mélységébe taszítja őket, amit az égiek sohasem bocsátanak meg neki. Súlyosabb esetben akár
halálbüntetést is kiszabhatnak az eltévelyedett sztárokra, a világszerte kedvelt politikusokra, a
lélekmérgező magatartást folytató bálványokra. Erre az arisztokrácia világában is többször sor
került már. Főleg azokban az országokban, ahol fennmaradt a monarchia, és az uralkodó család
nagy megtiszteltetésnek örvend a nép körében.
Az erőszakot a Bibliához hasonlóan a Rámájana is szigorúan elítéli. Ezt ékes szavakba öntve a
következőképpen fejezi ki: „Jaj annak, aki fegyverét szükségtelenül, tiszta és nemes cél nélkül
emeli csapásra. A kard gyalázatos eszközzé aljasul, ha nem vezeti világos ítélet, önzetlen hősiesség,
amely nem keres jutalmat, hírt, dicsőséget vagy hatalmat. A kard dicső, ha méltó kéz emeli; de
öngyiloknál szennyesebbé válhat, ha hitvány, alantas célt szolgál. Erősebb az, aki a csapást
nemesen elviseli, mint aki csapással sújt. Csak a legnemesebb lélek tud megbocsátani
ellenségeinek, amikor kezében a bosszuló hatalom.”
Istennek a mindenkori világhoz fűződő kapcsolatát legérzékletesebben Visnu, a fenntartó isten
következő megnyilatkozása fejezi ki: „Én vagyok a forrás; minden forma, amelyet a természet
alkot, belőlem ered. Engem nem köt semmi; nincs már magasság, amit elérhetnék, nincs jutalom,
ami kecsegtetne, mégis lankadatlanul munkálkodom, példaképet adva az embereknek. Nehéz áttörni
a sokféle látszat megtévesztő fátylán mely engem eltakar, ám azok, akik felém emelik szellemüket,
áttörhetnek rajta mégis.” Krisna a Mahábhárata talán legfenségesebb költeményében a Bhagavad-
Gitában az alábbi intelmekkel látta el a földi embert: „Élj a tettben, a kötelesség művében! Ne várd
az eredményt; a helyes cselekedet vezéreljen, ne pedig a gyümölcse, amit az majd hoz. Önzés ne
kapcsoljon soha semmi tetthez; szabadon, szilárdan cselekedj, mert csak a silányok munkálkodnak
azért, hogy jutalmat nyerjenek. Végezd el a műved, mely osztályrészed, de ne légy rabja tetteidnek.
Minden cselekedeted áldozati mű legyen, amely a világegyetem nagy kerékforgását segíti
továbblendülni. Uralkodj érzékeiden, légy önmagad ura, büszkeség és hiúság vétke nélkül haladj az
utadon. Játssza mindenki a saját szerepét híven, áhítattal. Az elvakult, balga embernek nincs hite,
csak saját véges eszében bízik; Üdvözülésre nem törekszik, romlandó érzékeit lakatja csak torkig,
és nem lát mást a világból, mint ami gyarló szemei előtt áll.”
Krisna a mindennapi életünket befolyásoló viselkedési normákon kívül felhívta figyelmünket a
mindenséget fenntartó erők emberi világunkra gyakorolt hatására is: „A bűnt éppoly bizonyossággal
követi a bűnhődés, mint nappalt az éjszaka, vagy embert az árnyéka. A természet mozgat mindent a
világon a sokféle erő kölcsönhatásával, csak az érzékvilág rabja véli balgán, önámítva, hogy ő
cselekszik. A világ legfőbb jellemzője a változás; Az örökös kibontakozás, és a folytonos
szétbomlás alaptörvénye uralkodik rajta; Ezért ami létrejött, annak el is kell múlnia. Amint
kiteljesedik valami, máris hanyatlani, bomlani kezd, majd a pusztulásból új élet születik. A lélek
törhetetlen és elpusztíthatatlan; csak a test, a tovatűnő keret, a foglalat pusztulhat el. Mint ahogy
levetjük az elviselt ruhát, úgy veti le a lélek is test-köntösét, és cseréli fel újra. A test elmúlik, de a
lélek örökké él; fegyver nem érheti, tűz nem égeti, víz meg nem fojthatja. A lélek hozzáférhetetlen,
mindent elérő, mindenen átható; ez az ember igaz valója.”

332/434
Érdekes módon világítja meg a Mahábhárata a pokol és a mennyország kapcsolatát: „Aki kevés
jót cselekedett, az kevés jutalmat nyer. Az egek védelmében részesül rövid időre, hogy azután a
gyötrelem helyére szálljon. Aki sok jót tett, és csak kevés a vétke, az előbb a szenvedés honába tér,
ahol hamarosan megtisztul csekély bűnétől, és akkor az örök gyönyörűség honába emelkedik. Édes
a béke a kínok után, ám keservesebb a gyötrelem, amely az ég békéjét követi. A gonosznak
nagyobb lesz szenvedése, ha előbb az égi létet megízleli, a megtisztult lélek viszont jobban
gyönyörködik a mennyei létben, ha előbb megismeri a gyötrelmet, amelyet a bűnért kell fizetni.”
Ennek a sajátos minősítő rendszernek a nyomai egyébként a keresztény kultúrkörben is fellelhetők.
Az apostolok hitvallásának nevezett imádságuk, a „Hiszekegy” szerint Jézus sem került azonnal a
mennyországba. Halála után a pokolba jutott, ahol három napot kellett eltöltenie. Egy mennyei
üzenet így szól erről az elbírálási módról: „Amikor megszűnik a testi élete, a földi ember lelkének
alá kell szállnia a kárhozat világába. A lelkére tapadt bűnréteg ott szenvedteti őt tovább. A testi
létében megjavított, átszellemisített, magasabb frekvenciára emelt rezgési energiáját azonban
magával viszi, mint az ő „kincsét”. A fejlett szellemek ezt képesek tudatosan átélni, és békésen
figyelik a minősítő törvények munkáját.
Emberi bölcsességek
Életünket az isteni tanításokon túlmenően az egyszerű földi halandók által alkotott bölcs
mondások is irányítják. A teljesség kedvéért lássunk ezekből a több évezredes tapasztalatokon
alapuló szállóigékből is néhányat, melyek különböző híres emberektől származnak. Korok szerint
haladva kezdjük a sort Euripidész örökérvényű mondásával: „Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is
szebb, mint a szép halál.” Konfucius: „A csábítás a halál legfőbb szövetségese.” Továbbhaladva
Kung Fu-ce: „A bölcs büszke, de nem kevély, az ostoba kevély, de nem büszke. Mondd el, és
elfelejtem; Mutasd meg, és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam, és megértem. A bölcs mindent
magában keres, a balga mindent másokban. Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le
már az út elején.” Lao-ce: „Aki úgy szereti és becsüli az országot, mint önmagát, az méltó a
kormányzásra. Az eredethez visszatérni, annyi mint megnyugodni. Aki kapni akar, tanuljon meg
adni. Aki kapni akar, annak először adnia kell. Aki sokat gyűjt, sokat veszthet.” Lia-Csin: „Sokat
kell olvasnod ahhoz, hogy megtudd, milyen keveset tudsz.” Thuküdidész: „A hatalom valamennyi
megnyilvánulása közül az önmérséklet a legnagyobb hatású.” Zoroaszter: „A világ a menny és a
pokol erőinek küzdőtere.” Rabbi Akiba: „Nincs új a nap alatt.”
Pál apostol zseniális megfogalmazása szerint: „A hit a remélt dolgok bizonyosságként való
megélése.” Más megfogalmazásban: „A hit a nem látható dolgok bizonyossága.” Az evangélisták
közül Pál jutott legmesszebb a „damaszkuszi úton” Erre vallanak ezek a megállapításai is: „Ha a
szabadság nem minden ember sajátja, akkor csak kiváltság. Mid van, amit nem kaptál? Ha meg úgy
kaptad, miért dicsekszel vele? Az ember arra született, hogy szenvedjen.” Buddha: „Az élet
szenvedés. Amíg elménk telítve van vágyainkkal, az élvezetek iránti sóvárgással, addig csak
szenvedés lehet a sorsunk, mert minden élvezet mögött ott leselkedik a büntetés. Ha meg akarod
ismerni múltadat, nézd meg a mostani életedet; Ha meg akarod ismerni jövődet, vess egy pillantást
a jelenre. A tutaj arra jó, hogy átkelj vele a folyón; Utána már felesleges a hátadon cipelni. A
gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget.” Arisztotelész: „A műveltség jó sorsban ékesség,
balsorsban menedék. Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek.”
Julius Caesar90: „Az emberek azt hiszik el, amit szeretnének.”
Ellenségei Diogenész szemére vetették, hogy tisztátalan helyekre jár. Erre a görög bölcs így
válaszolt: „A Nap is jár ezeken a helyeken, mégsem mocskolódik be.” Barátai egyszer azt kérdezték
tőle, hogy egy férfinak mikor érdemes gondolni a házasságra. A ma is helytálló válasz így szólt:
„Fiatalnak még nem, öregnek már nem.” Ez a mondás is tőle ered: „A pír a jó erkölcs festéke.”
Démokritosz: „Némelyek városok felett uralkodnak, de asszonyoknak szolgálnak. Élet ünnepnapok
nélkül, hosszú út vendégfogadók nélkül.” Kallimakhosz: „A szerelem üldözi azt, ami elillan, és
elfordul attól, ami kínálja magát.” Li Ta-po: A rózsa nem élhet fény nélkül, a nő nem élhet szerelem
90
cézár
333/434
nélkül.” Hésziodosz: „Az ínség örök vendég annál, aki tétlen.” A delphoi jósda üzenete: „Ismerd
meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat; Mert a sorsod te vagy; Jellemed, személyiséged alakítja,
formálja a jövődet; Fogadd el önmagad, és el tudod fogadni majd a sorsodat is; Változtass magadon,
és változni fog a jövőd is.” Egy ókori bölcs így összegezte ezt a tanácsot: „Szeretnéd tudni, hogy mit
hoz a jövő? Teremtsd meg a jövőt!” A modern kor ezzel a mondással egészítette ki az ókori
bölcsességeket: „Csak az marad változatlan, aki változtatni tud.” Korunk filozófusa,
Schopenhauer91 is foglalkozott ezzel a gondolattal. Ő erre az örök igazságra jött rá: „Egyedül a
változás állandó.” Agathon92: „A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.” Epiktétosz: Nem a
dolgok határozzák meg az ember életét, hanem az a felfogás, amit a dolgokról alkotnak.”
Amikor Antiszthenészt megkérdezték, hogy miért járnak a bölcsek a gazdagokhoz és nem
megfordítva, így felelt: „Mert a bölcsek tudják, hogy mire van szükségük, de a gazdagok nem;
Különben ezek is jobban vágyódnának a bölcsességre, mint a pénzre. Senki sem gyógyítja meg a
bolondot azzal, hogy ő is megbolondul. Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik
felfedezik hibáinkat. Mint a vasat a rozsda, úgy emészti az irigy embert saját lelke. Olyan élvezeteket
keress, amelyek a munka nyomában járnak, és nem előtte.” Pinarius Rufus93: „Ki mint vet, úgy arat.”
Jézus: „Az igazság szabaddá tesz benneteket. A gyertyát nem a véka alá kell rejteni, hanem a
gyertyatartóba kell tenni, hogy világosságot adjon mindazoknak, kik a házban vannak. Amivel
csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mert ahogy fontolgat az ember, olyan ő. Ahol a kincsetek, ott
a szívetek. Aki velem van, összegyűjt; aki ellenem, szétszór. Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, mert
juhok képében jönnek el hozzátok, holott ragadozó farkasok. A Paradicsomban több helye van egy
megtérő bűnösnek, mint száz igaznak.” A következő mondás Máté evangélista nyomán vált
közismertté: „Senki sem lehet próféta a saját hazájában.”
Már Alkman is tudta, hogy: „A tapasztalat a bölcsesség kezdete.” Szophoklész: „A némaságnak
hatalmas súlya van. Az emberek versenyében mindenütt a nyelv győz, nem pedig a tett. Az
önhittség nyomán csak balsiker terem.” Ennek az aforizmának a kevésbé fennkölt népi változata így
hangzik: „Az öndicséret büdös.” Cicero: „Az elme betegségei sokkal pusztítóbbak, mint a test
betegségei. A szokás második természet. A föld sohasem tagadja meg a szolgálatot, és kamatostól
adja vissza, amit kapott.” Sallustius94: „A félénket is bátorrá teszi a szükség. A gyávaság senkit sem
tett halhatatlanná.” Ez a bölcs megállapítás később ezzel a mondással egészült ki: „A gyáva százszor
hal meg, a bátor csak egyszer.” Korunk gondolkodói hozzátették még, hogy: „Bátor csak az lehet,
aki ismeri a félelmet; Aki nem ismeri a félelmet, az nem bátor, hanem vakmerő.” Horatius95: „Okos
tanács nélkül az erő letör. Ragadd meg a pillanatot!” Az újkorban a Nobel-díjas Carlo Rubia 96így
fogalmazta meg a siker előfeltétele: „Adott pillanatban jó helyen lenni.” A hálapénz már az ókorban
is problémát okozott. Szóránosz, az I. század nőgyógyásza ezt a kompromisszumos megoldást
ajánlotta: „Fogadd el, amit adnak, de ne követeld, amit nem adnak.” Livius: „Jaj a legyőzötteknek.
A késedelem veszedelem. Jobb később, mint soha.” A népi mondás is erre utal: „Jobb elhalasztani,
mint elfelejteni.” Propertius: „Állhatatosság és hűség a szerelemben igaz kincs.” Platón: „A szere-
lem vak. Hasonló a hasonlónak örül. Az ember hasonlóvá válik ahhoz, amiben gyönyörködik.”
Íme egy ismert közmondás Theognisz-tól: „Tévedni emberi dolog.” Rossz nyelvek ehhez ezt
tették hozzá: „Különösen akkor, ha mi tévedünk.” Anakreón: „Az istenek a nőknek fegyverül adták
a szépséget.” Szókratész: „A férfinak előnyös a házasság; Ha jó feleséget talál, boldog lesz; ha
rosszat, bölcs lesz. Az ember legfontosabb feladata, megismerni önmagát. A test a lélek hangszere.
Az erény, a jó cselekedet tanítható; Az embereket meg kell tanítani arra, mi a jó. Megölhettek, de
ártani nem tudtok nekem.” Phaedrusz97: „Király se lennék ott, ahol nem vagyok szabad.” Publilius
Syrus: „Gyorsan jön a veszedelem, ha lebecsüljük. A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom.
Egyetlen hajszálnak is van árnyéka. A szerencsét könnyebb megtalálni, mint megőrizni. A
91
sopenhauer
92
ágáton
93
pinariusz rúfusz
94
szállusztiusz
95
horáciusz
96
kárlo rubiá
97
fédrusz
334/434
szerencse üvegből van; amikor a legjobban ragyog, akkor törik el. Megkettőzi bűnét az, aki nem
szégyelli. A nélkülözőnek sok minden hiányzik, a kapzsinak minden. Önmagát ítéli el a bíró, ha
felmenti a bűnöst. A botlás másodszorra már hiba. Soktól kell félnie annak, akitől sokan félnek.
Latolgatni tízszer kell, dönteni csak egyszer. Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem
szabad. Amikor szerelmes vagy nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy nem vagy szerelmes. Az
asszony vagy szeret, vagy gyűlöl; harmadik eset nincs. Nehezen adódik az alkalom, de könnyen
elvész. Kedves a tövis is, ha mellette a rózsa.”
Nagy emberismeretre vall Cato98mondása: „Gyanakvással tele, kinek rossz a lelkiismerete.” Egy
népi mondás ezt egyszerűbben fogalmazza meg: „A bűnös akkor is menekül, amikor nem üldözik.”
Ez a sokak által közmondásnak hitt aforizma is Cato-tól származik: „A nő könnyekkel rejti az
ármányt.” Milton kijelentése szinte már közhelyszámba megy: „A nő a természet bájos tévedése.”
Seneca99: „Késő a takarékosság, amikor már fogytán a vagyon. Nem az a szegény, akinek kevés a
vagyona, hanem az, aki többet kíván. A szalmafedél ugyanúgy megvédi az embert, mint az aranyos
tető. A lovat nem teszi jobbá az aranyos kantár. Az igazság beszéde egyszerű. A derűre ború jön, a
borúra meg derű. A gyógyulni akarás a gyógyulás része. Sehol sincs az, aki mindenütt van. A sors
ritkán keresztezi a bölcs útjait. Az erényt tanulni kell. Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem
amennyit a kezedben bírsz tartani.” Ma már ezt a mondást egyszerűbben használjuk: „Ki sokat
markol, keveset fog.” A Tao Te King ezt tanítja az anyagi javakhoz való viszonyulásról: „Nincs
nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni, se nagyobb veszély, mint szerzésre törekedni.”
Úgy látszik, már Theophrasztosz idejében is aktuális volt ez az aranyigazság: „Az idő pénz.”
Vergilius100: „A szerelem mindent legyőz.” Petronius101: „Bármit tanulsz, magadnak tanulod.
Szükségben mutatkozik meg az igaz barát. Kéz kezet mos. Ami ma nincsen meg, meglesz holnap.
Amilyen az úr, olyan a szolga. A hal úszni akar.” Vespasianius102: „A pénznek nincs szaga.”
Plinius: „Nincs olyan rossz, amelyben ne lenne valami jó is. Az irigység a kisebbrendűségi érzés
megnyilvánulása.” Korunk ismeretlen filozófusa ezzel a véleménnyel egészítette ki ezt a
megállapítást: „Az irigység csodálatunk torzult megnyilvánulása a nagyság láttán.” Quintilianus103:
„Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény. A lelkiismeret jobban vádol ezer tanúnál.”
Ez utóbbi mondást ma már így használjuk: „A lelkiismeretnél nincs szigorúbb bíró.” Martialis104:
„Szeretetre vágysz? Szeress!” Tacitus105: „Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét
viszont másnak róják fel. Messziről nagyobb a tisztelet. Inkább tisztes halált, mint gyalázatos
életet.” Suetonius106: „A kocka el van vetve. Lassan járj, tovább érsz. A róka megváltoztathatja a
szőrét, de nem a természetét.”
A bibliai elvek a Római Birodalomban sem voltak ismeretlenek. Erre vall Marcus Aurelius107
bölcs intelme: „Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk. Életünk
olyan, amilyenné gondolataink teszik.” Balbus108: „Háborúban az embert a kard, békében a
fényűzés sebzi meg. Gyakran a nagy tolvajok büntetik meg a kisebbeket. Óvakodj attól, hogy mások
bajából örömöd támadjon. Erkölcseiddel tündökölj, s ne a vagyonoddal. Amit te magad nem tudsz
elviselni, arra ne adj parancsot másoknak. A hallgatást ritkán, a beszédet gyakran megbánjuk.” A
népi mondás szerint: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” Vagy: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál
volna.” Khilon109: „Ne legyen gyorsabb a nyelved, mint az eszed.” Nazianzénosz: „Addig üsd a
vasat, amíg meleg.” Hieronymus110: „Amilyen a kezdet, olyan a befejezés. Ajándék lónak ne nézd a
98
kátó
99
szeneká
100
vergíliusz
101
petróniusz
102
veszpáziánusz
103
kvintiliánusz
104
márciálisz
105
tácitusz
106
szvétóniusz
107
márkusz auréliusz
108
bálbusz
109
kilon
110
hieronímusz
335/434
fogát.” I. Leó pápa: „Hatalmasabb a példa a szónál.” Valluvar: „Magának él, aki nem szeret. Ki a jót
feledi, balga; de még balgább az, aki a rosszat feledni képtelen. A szerencse istenasszonya odatalál a
szívósan igyekvő emberhez. Ahol a szemek beszélnek, ott szavakra már nincs szükség.”
„Más kárán tanul az okos, a saját kárán a bölcs.” Ennek a mondásnak az eredeti változata még így
hangzott: „Magam kárán lehetek okos.” Camus111 pedig ezt írta a botlások hasznáról: „Az ésszerű és
az ésszerűtlen ugyanarra a tudásra vezet.” Az előző aforizmával szolgáló Rollenhagen további bölcs
mondásai: „Vak tyúk is talál szemet. Aki a veszélyt szereti, általa vész el. Aki könnyen hisz,
könnyen megcsalatik.” Plautus112: „Gyakorlat teszi a mestert. A megtörténtet nem lehet meg nem
történté tenni. Ember embernek farkasa.” Szomorú, hogy ez a helyzet semmit sem változott az elmúlt
kétezer év során. A jelenlegi farkasvilágban mondta valaki, hogy: „Minél több embert ismerek meg,
annál jobban kedvelem a kutyámat.” Alcuin113: „A nép szava, Isten szava.” I. Lothar114: „Az idő
változik, és vele együtt mi is.” Firdauszi: „A lét csak csaló kép, nem oszt, nem szoroz; hisz egyként
elillan, mi jó, s mi rossz.” Rusztaveli: „Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért.”
Eckhart115 mester: „A szenvedés a leggyorsabb paripa, amely a tökéletességhez visz benneteket. Az
élet legfontosabb pillanata a jelen pillanat.” Albertus Magnus116: „Minden érv közül a tekintélyen
alapuló a leggyengébb.” Abelard117: A tekintély nem más, mint póráz. IV. Károly: „Ahány nyelvet
beszélsz, annyi embert érsz.” Ezt az állítást később Schopenhauer118 így módosította: „Nem az a
fontos, hogy ki hány nyelven beszél, hanem az, hogy mit mond.” Véleményét arra alapozta, hogy
egyszer bemutattak neki egy csodálatosnak mondott embert, aki hét nyelven beszélt. A filozófus így
vélekedett róla: „Ez az ember valóban hét nyelven beszél, de mind a héten ostobaságokat.”
Bethlen politikusokhoz, uralkodókhoz intézett tanácsa: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell;
de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Bonaventura119: „Ahová az értelem nem hatol be, oda eljut
az érzés.” VIII. Bonifác: „A hallgatás, beleegyezés.” Dante: „Ne kérdezz többet, mint amennyi a
hasznodra válik. Hol nincs bűnbánat, ott nincs feloldozás sem.” Boccaccio120: „Nem dicsősége a
sasnak, ha legyőzi a galambot. Kemény élete van annak, aki hozzá nem illő asszonyba botlik.
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.” Vagy ahogy a közmondás tartja: „Goromba kérdés
goromba feleletet érdemel.” Kempis121: „Tűz próbálja meg a vasat, az igaz embert pedig a kísértés.
Ember tervez, Isten végez. Az elveszett idő nem tér vissza. A láng nem csap fel füst nélkül.”
Leonardo Da Vinci122: „A természet nem szegi meg törvényét. Minden mindenből ered, és minden
mindenné válik. A jól átélt élet derűsebb halálhoz vezet. Ha a szeretett lény alacsonyrendű, a
szerető is lealacsonyul.” Pathelin123: „Ha az ember nem lát utána, hamar felkopik az álla.” Assisi124
Szent Ferenc: „A boldogság ott található, ahol manapság senki sem keresi; az alázatban és a
szolgálatban.”
Rabelais125, a reneszánsz író szerint: „A kifogástalan neveltetésben részesült nemes lelkű embert
olyan ösztön és tapintat vezérli, mely szüntelenül erényes cselekedetre készteti; A bűntől
visszatartja, ez adja meg emberi méltóságát. A primitív lelkű ember viszont hajlamainál fogva
mindig a rosszra törekszik, a tiltott dolgokhoz vonzódik, bűnös gondolatok uralják elméjét. Evés
közben jön meg az étvágy.” Tob: „Szép rózsát sem szakíthatsz szúró tövise nélkül; méz, édes illat
sincs fanyar társa nélkül.” Ma már ennek a szállóigének ezt a kevésbé költői változatát használjuk:
111
kamü
112
pláutusz
113
elkvin
114
lotár
115
ékhárt
116
álbertusz mágnusz
117
abelár
118
sopenhauer
119
bonávéntúrá
120
bokaccsó
121
kempisz
122
léonárdó dá vincsi
123
pátle(n)
124
assziszi
125
ráble
336/434
„Nincsen rózsa tövis nélkül.” Vagy: „Nincsen öröm üröm nélkül.” Machiavelli126: „Legbiztosabb
erődítmény a nép szeretete. Nem az az erős, aki sohasem bukik el, hanem az, aki mindig feláll.”
Montaigne127: „Nem benne lenni bűn, hanem benne maradni. A szokás elhomályosítja a dolgok
igazi arcát. Minden mozdulatunk árulkodik mivoltunkról. Céltalan hajósnak nem kedvez a szél.
Ennek az aforizmának közmondásként ismert változata így hangzik: „Aki nem tudja merre tart,
annak mindig rossz felől fúj a szél.” Chaucer128: „A nők legfőbb vágya az uralom, akár a kedvesen,
akár a férjen, a feszes gyeplő ott legyen kezében. Férfiembernek a feleség hű társ, öröm kútja, s jó
menedék. Kinek a szegénysége nem bilincse, akkor is gazdag, hogyha nincs egy inge.”
Terentius129 így biztatott bennünket: „Bátraké a szerencse. A nők szeszélyét ismerem; nem
kíván, ha kell, de öledbe hull, ha nem kell.” Ezt az aforizmát a későbbiek során Eca de Queiroz130
így fogalmazta át: „Az asszony olyan, mint az árnyék; Ha szaladsz utána, elfut előled; ha szaladsz
előle, ő fut utánad.” Hésziodosz: „Gazdag csűrt szimatolva tőrbe ne csaljon az asszony, se ringó
derekával, se hízelgő fecsegésével; mert tolvajban bízik az, aki ilyen asszonyban bízik.” Giordano
Bruno131: „Ha az első gombot rosszul gomboljuk be, az egész kabát rosszul lesz begombolva.”
Cervantes132: „Egy fecske még nem hoz tavaszt. Silány marad az, aki magát silánynak tartja. A
kakas is úr a maga szemétdombján. Kivétel nélkül nincs szabály. Az erényes nő szépsége olyan,
mint távoli tűz és kard; Az első nem égeti, a második nem sebzi meg az illetőt. Nincs az a zár,
felügyelet, retesz, ami jobban megőrizné a hajadont, mint tulajdon erénye.” Crebillon133: „Sok
nőnek csak azért marad meg az erénye, mert sosem kérték tőle.”
Idézetek a Talmud-ból: „Uram, szabadíts meg a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is
elbánok. Akit egyszer megmart az eb, az már az ugatásától is fél. Az igazság önmagáért szól. Aki az
idegenben a testvérét nem látja, az előbb-utóbb a testvérét is idegennek látja. Ne az edényt, hanem a
tartalmát nézd. Amilyen az anyja, olyan a lánya. Ennek a mondásnak a népi változata így hangzik:
„Nézd meg az anyját, és vedd el a lányát.” Coke134: „Az én házam, az én váram.” Lope de Vega135:
„A szavak kerítők. Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik rá az emlékezés. A nők
varázsának fele mindig dekoráció. Ha arra gondolsz csak, mi rajta csúnya, nincs ki iránt szerelmed
el ne múlna. Ki nem hajol a józan ész szavára, mindig magának lesz belőle kára. A falnak is füle
van. A pénz olvasva jó. A kishitűnek rosszul megy sora.” Újkori pszichológusaink már azt is
kiderítették, hogy ennek mi az oka: „A hit teremtő és fenntartó erő.” Végül: „Mindent a maga
idejében.” A spanyol költőnek ezt a mondása már az ókorban is ismert volt. A Prédikátorok könyve
így fogalmazza meg ezt az isteni intelmet: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt
minden akaratnak.” Ninon de Lenclos136: „Minden férfi úgy bánik a nővel, ahogy lehet.” Brant137:
„Ki pénzért nősül, sorsa nem lesz más, mint perpatvar, jaj, civakodás.” Luther138: „A pénz nem
boldogít.” Jelenlegi anyagias világunk ezt az aforizmát így módosította: „A pénz nem boldogít, de
nélküle nem boldogulsz.” Paracelsus139: „A böjtölés a legjobb orvosság.” Marlowe140: „Az ember
annyit ér, amennyit változtat a világon. Ki gyönyörnek él, gyönyör lesz a veszte.”
Ez a gyakran idézett aforizma Francis Bacon141-től származik: „A tudás hatalom.”
Shakespeare142: „Szükséggel együtt nő meg a remény. Árulónk a kétség; Attól foszt meg, mit
126
makiavelli
127
mo(n)teny
128
csósze(r)
129
terenciusz
130
esz(á) d(ö) kejros
131
dzsordánó brúnó
132
szervántesz
133
krébijo(n)
134
kuk
135
lope de végá
136
nino(n) d(ö) lankló
137
bránt
138
luter
139
párácelzusz
140
má(r)ló
141
fránszisz békn
142
sékszpír
337/434
könnyen elérnénk, ha mernénk. A természet ingyen nem adja kincsét. Mit ér a tanács ott, ahol
összevész a gonoszság és a józan ész. Derék ember számára nincs jobb cégér, kérges kezénél.
Vétkesek közt cinkos, aki néma. A bűn bűnt vonszol magával. A kalózhajóra könnyű a felszállás,
csak leszállni nehéz róla. Színház az egész világ. Mindnyájan színészek vagyunk az élet színpadán,
és az általunk választott szerepet játsszuk. A kaszással amely holnap elragad csak úgy dacolhatsz,
ha gyermeked marad. Heves tűz hamar kiég. Korán nyíló virág, korán hervad. A természet csinos
burokba gyakran csak férget rejt. A nyomor még a Vesta-szüzet is megtántorítja. Önmagában
semmi sem jó vagy rossz, a gondolataink teszik azzá. Az állítás nem bizonyosság. Légy hű
önmagadhoz mindenek felett. Több dolog van földön és égen, semmint azt bölcselmetek felfogni
képes lenne. Aki szereti a talpnyalást, méltó a talpnyalóhoz. Az öröm leghívebb szószólója a csend.
A szó eszme nélkül sosem hatol a mennybe. Csapás előtt mindig vidám az ember, de a szerencsét
gond előzi meg. A hencegőből könnyen ez marad: megtalálják benne a szamarat.” Ben Jonson143:
„Rágalomra legjobb válasz a hallgatás.” Richelieu144: „A nagy tűzvész is szikrából támad.” Ko-
mensky145: „A pénz könnyebben megy, mint ahogy jön.” Addison146: „Mihelyt habozik, elveszett az
asszony.” Descartes147: „Hiába van valakinek esze, ha nem tudja használni. A beszédhez igen kevés
ész is elég.” Corneille148: „Kettős a fájdalom, ha rejtjük kínjainkat.”
Ezt a modern közmondást, hogy: „A szükség törvényt bont.” Cromwell149 még így fogalmazta
meg: „A kényszerűség nem ismer határt.” Tetteink mentegetésére gyakran használjuk ezt a mondást
is: „A cél szentesíti az eszközt.” Gracián150: „Annyit érünk, amennyit tudunk. Légy előbb önmagad
ura, azután másoknak is ura lehetsz. A bölcsnek több haszna van ellenségeiből, mint az ostobának
barátaiból. Hagyd el a dolgokat, mielőtt még azok hagynak el téged. Akinek vaj van a fején, ne
menjen a napra. A döglött oroszlán sörényét a nyulak is megcibálják. A citromot kifacsarják, és
eldobják. Aki meg tudja mutatni mit ér, kétszer annyit ér. Ne tégy semmit első felindulásodban. Az
átmeneti visszavonulás később még győzelmet hozhat. Aki magának tetszik, mindenki másnak
visszatetszik. A tiszteletet nem lehet kierőszakolni, azt ki kell érdemelni. Ne kezdj olyannal, akinek
nincs vesztenivalója. Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság; Elmondásához ugyanannyi
hozzáértés kell, mint az elhallgatásához. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Még a legbutább
embertől is lehet tanulni valamit. A baj nem jár egyedül. A szerencse is belefárad, ha sokáig a hátán
kell hordania valakit.” Lessing: „Ne akarjunk bölcsnek látszani, amikor csak szerencsések voltunk.”
Mazarin151: „Bizalmaskodásból lesz a szemtelenség.”
Ma is sok fiatal számára szolgálhatna megszívlelendő tanácsként Vogelweide152 intelme: „Az
ifjak fő szabálya: jól ügyelj a szádra!” Madame Pompadour153: „Szerelemmel múlik az idő, idővel
múlik a szerelem.” La Rochefoucauld154: „A féltékenységben több a hiúság, mint a szerelem.
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van; és nem színlelheti ott, ahol nincs. Az ész
mindig a szív balekja. A távollét a kis tüzeket kioltja, a nagy tüzeket fellobbantja. A szerelem
akárcsak a tűz, nem lehet meg örökös lobogás nélkül; mihelyt megszűnik remélni vagy félni,
kialszik. Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét. Kevés tisztességes asszony van, aki ne
unná a mesterségét. Sokkal könnyebb elfojtani az első vágyat, mint kielégíteni mindazokat,
amelyek követik. A szerelemből mindig az gyógyul ki hamarabb, aki előbb szakít. Nem sok
élvezetben lenne részünk, ha sohasem hízelegnénk magunknak. Semmi sem gátolja annyira, hogy
természetesek legyünk, mint az, ha természetesnek akarunk látszani. Nagyobb erények kellenek a jó
sors, mint a balsors elviseléséhez. A bölcsesség a léleknek az, ami a testnek az egészség. Az
143
ben dzsonszon
144
ris(ö)liő
145
komenszki
146
ediszn
147
dékárt
148
kornejj
149
kromvel
150
grászián
151
mázáre(n)
152
fógelveide
153
mádám pompadúr
154
lá rosfukó
338/434
irigység engesztelhetetlenebb, mint a gyűlölet.” Spinoza155: „Mindenkinek annyi a joga, amennyi a
hatalma. Minél többet tudunk a világ dolgairól, annál többet tudunk Istenről.”
Ez az örök érvényű szállóige eredetileg Adam Smith156-től származik: „A becsületesség a
legjobb politika.” Logau157: „Ahova a szerelem beköltözik, onnan az ész kiköltözik. Ezt a
megállapítást erősíti meg ez a spanyol közmondás. „A szerelem és az okosság nem járhat együtt.” A
népi mondás ennél is egyszerűbben fogalmaz: „A szerelem sötét verem.” Önmagunkkal vívni a
legszörnyűbb viadal; Önmagunkon győzni a legnagyobb diadal” Grimmelshausen158: „Addig
nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” La Fontaine159: „Soha ne mondd a kútnak, hogy nem kérsz a
vizéből. Mindig az erősebbnek van igaza. Ahol legnagyobb a veszély, ott van közel a segély.”
Racine160: „Nincs oly titok, amit az idő fel ne fedne.” La Bruyère161: „A hirtelen támadt szerelemből
lehet a legnehezebben kigyógyulni.” Ekkor már csak az öreg bölcs tanácsa segít; Arra a kérdésre,
hogy: Mit tehetünk, ha első látásra halálosan beleszeretünk valakibe? – ezt tanácsolta: „Nézzük meg
másodszor is, de most már alaposan.” Egy közmondás ezt javasolja. „Ha ki akarsz ábrándulni az
oroszlánból, keresd fel a barlangjában.” Fénelon162: „A közömbösség a lélek legsúlyosabb
betegsége.” Lamarck163: „Könnyebb az igazságot felismerni, mint elismertetni.” Fontenelle164: „Ha
megfosztanánk az embereket ábrándjaiktól, akkor mi örömük maradna az életben? A boldogság
egyik akadálya, hogy mindig túl nagy boldogságot várunk. A boldogságnak az a legnagyobb titka,
hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal. Nehéz annyira dicsérni valakit, hogy hazugnak érezze a
dicséretet. A mag sokszor becsesebb a növénynél.” Janus Pannonius165: „Minek javítani ott, ahol
csapnivaló az egész.”
Ezzel az elmés szójátékkal Seume166 ajándékozott meg bennünket: „A lustaság a test ostobasága,
az ostobaság a szellem lustasága.” Rembrandt: „Ha segítő kézre van szükséged, ott lóg a karod
végén.” Jevtusenko: „Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde.” Vauvenargues167: „A munka
gyümölcse a legédesebb élvezet. A nagy gondolatok a szívből fakadnak. A világosság a mély
gondolatok ékessége. Legbiztosabb támogatónk a tehetségünk. A magány az elmének az, ami a
diéta a testnek.” Madam de Sévigné168: „A nagy hal megeszi a kicsit. A halálos ágyon már késő
megváltozni. A szívnek nincsenek ráncai.” Francoise Sagan169: „Fiatalon elég szépnek lenni egy
nőnek ahhoz, hogy szeressék, egy bizonyos kor után azonban szeretni kell őt ahhoz, hogy szép
maradjon.” I. Erzsébet: „Egy nőnek sokkal többet kell elfelejtenie, mint amennyire egy férfinak
emlékeznie kell.” Destouches170: „A távollevőknek soha sincs igazuk.” Pope171: „Dühösnek lenni
annyi, mint mások hibáját magunkon megbosszulni. A nő úgy tesz a férfiakkal, mint a sakkjátékos a
bábukkal; Nyúl az egyikhez, de a szeme már a másikon van, hátha azzal előnyösebb húzást tehet.”
Samuel Johnson172: „A pokol útjai jó szándékkal vannak kikövezve.” Nem kevésbé hasznos ez a
sok száz éves tapasztalaton alapuló figyelmeztetés: „A Sátán a keserű pirulát mindig cukorral vonja
be.” Helvétius173: „Minden nép azzá válik, amivé törvényei teszik.” A fél Európát meghódító
Napóleon így vélekedett a szerelemről: „A szerelemben csak futással lehet győzedelmeskedni.”
155
spinózá
156
ed(e)m szmisz
157
lógau
158
grimmelszhauz(e)n
159
láfo(n)ten
160
rászin
161
lá brüjér
162
fén(ö)lo(n)
163
lámárk
164
fo(n)t(ö)nell
165
jánusz pánnóniusz
166
zajme
167
vov(ö)nárg
168
mádám d(ö) szövinyé
169
fránszoá szágán
170
détus
171
póp
172
szemju(e)l dzsonszon
173
elvészjüsz
339/434
Minden bizonnyal saját tapasztalatain alapul ez a mondása is: „A magasztostól a nevetségesig csak
egy lépés.”
A történelem már számtalan esetben igazolta Beethoven174 megállapítását: „A gyűlölet magától
visszaszáll azokra, akik táplálják.” Egy sokat szenvedett ember bölcsessége tükröződik ebben a
mondásában is: „Tartós örömet csak magadban és hivatásodban lelhetsz.” William Blake175: „Álló
víztől csak mérget remélhetsz. Akinek az arca nem áraszt fényt, abból sosem lesz csillag. Egy
madár sem száll túl magasra, míg saját szárnyain száll. Nem tudhatod mi elég, míg nem tudod mi
több az elégnél. Gyönyör ejt teherbe, de a szenvedés szül.” Voltaire176: „Az asszony olyan, mint a
szélkakas, csak akkor állapodik meg, ha már megrozsdásodott. Az élet küzdelem.” Casanova177:
„Valamit rosszul tudni, rosszabb, mint nem tudni. Két rossz közül azt válaszd, amelyiket még nem
próbáltad.” Goldoni: „A nők állhatatosabbak a gyűlöletben, mint a szerelemben. Két veszekedő
között a harmadik örül.” Szuvorov: „A gyorsaság szükséges, a sietség káros.” A következményekre
ez a szólásmondás hívja fel a figyelmet: „Azon igyekezetében, hogy megmentsen egy csepp vajat,
felborítja a vajas edényt.” Wieland178: „Nem látni a fától az erdőt.” Herder: „Kinek sok adatott,
attól sokat várnak.”
Carlyle179 szerint: „A szemérem minden erkölcs anyja. Az erény csak akkor növekedik, ha nem
vetődik rá fény; Ha világosság éri, vagy ha szemedet reá veted, a gyökér kiszárad, és a növényen
nem nő több virág. A némaság mély, mint az örökkévalóság, a beszéd sekély, mint a tovatűnő idő.
Minél többet ér egy beszéd, annál több mögötte a hallgatás. Az értéket nem az adja, ami látszik,
hanem az, ami láthatatlan. Goethe180: „Aki sohasem ette kenyerét könnyezve, aki gondterhes
éjszakán sohasem sírt az ágya szélén, az nem ismeri a túlvilági erőket. A merészségben bűverő van.
Ki nagyot akar, magát zabolázza. A tudással nő a kételkedés is. Szép a tudás aranyága, de az élet
fája zöld. Korlátok között mutatkozik meg, ki a mester. A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
Amelyik asszonynak jó a párja, rá van írva az arcára. Boldogságot nem lehet kapni;
Megszerzésének egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Hamingway181: „Az embert el lehet
pusztítani, de legyőzni nem.”
Terrorcselekményektől hemzsegő korunkban nem meglepő Edmund Burke182 nyilatkozata:
„Még egy patkány is képes arra, hogy akár egy országot elpusztítson, ha átrágja magát a gáton.” A
hatalom ne beszéljen, hanem cselekedjen! Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor
rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük
kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.” Annak idején már Shakespeare 183is foglal-
kozott ezzel a nemes gondolattal, és ő a következő módon fogalmazta meg a tanácsát: „Ha valakiből
ki akarsz hozni egy bizonyos tulajdonságot, tégy úgy, mintha az elérendő erény máris egyik
alapvető vonása lenne; Előlegezd meg a jó hírnevet, amelyet ki szeretnél fejleszteni benne, és
roppant erőfeszítést tesz majd, nehogy csalódást okozzon neked.” A felmagasztalástól azonban
tartózkodjunk. Különösen a szerelemben kockázatos a bálványozás. Egy újkori bölcselet szerint:
„Ha a szerelmedet piedesztálra állítod, túl kicsi mozgásteret adsz neki.” Molière184: „Az ész szavára
fütyül a szerelem.” Az érzelmi csalódásokat sokan úgy próbálják elviselni, hogy beletemetkeznek a
munkába. Molière is ezt a módszert javasolja, költői megfogalmazásban: „A szív kötéseit semmi úgy
nem oldja, mint hétköznapjaink sok terhes gondja.”
Benjamin Franklin185-t elsősorban sikeres feltalálóként tartják számon, de íróként szintén nagy
népszerűségre tett szert. Tőle származnak ezek a közmondássá vált aforizmák is. „Sok kicsi sokra
174
bétóven
175
vilj(e)m blék
176
voltér
177
kászánová
178
vílánd
179
ká(r)lájl
180
gőte
181
hemingvéj
182
edmund bö(r)k
183
sékszpír
184
moliér
185
béndzs(e)min frenklin
340/434
megy. Ha jó vagy másokhoz, magadhoz vagy a legjobb. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Ami
fáj, az nevel.” Joubert186: „Ne vágd ketté, amit kioldhatsz. A bölcsesség a gyengék ereje. Nincs
hasznosabb dolog, mint felismerni, hogy tévedtünk. Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elke-
rülnünk; de a szív mondja meg azt, hogy mit kell cselekednünk. Nem lehet boldog az, aki nem akar
az lenni. Aki tanít, az kétszeresen tanul. A nyomor elfojtja, a gazdagság felszítja a szenvedélyeket.
Az ember nem más, mint testbe öltözött lélek.” XVIII. Lajos: „A pontosság a királyok
udvariassága.” Hegel187: „Érdek nélkül semmi sem jön létre. Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Az
esztétikum nem más, mint az anyagon átcsillanó eszme.” Sulliven188: „A forma a funkció teste.”
Rousseau189: „Ember, ne kutasd a rossz okát, te magad vagy az. A sikert felejtsd el, a balsikerekre
pedig mindig emlékezz vissza. Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz, hanem hogy nem
kell megtenned, amit nem akarsz.” Cabet190: „Mindenki egyért, egy mindenkiért.” I. Lipót:
„Egységben az erő.”
Metternich191 nem csak híres politikus volt, hanem neki tulajdonítják ezt a mély emberismeretre
valló mondást is: „Semmi sem sebez jobban az igazságnál.” Rückert192: „A jó házasságnak a férfi a
feje, de szíve a nő.” Heine: „Sohasem lehet tudni a nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik
az ördög. Csak az nem fél, aki balga.” Balzac193: „A nőknek megvan az a képességük, hogy
egyetlen szempillantás alatt mindent meglássanak. A szerelem olyan, mint a szél; az ember sohasem
tudja, hogy honnan támad rá. A nők, ha szeretnek, mindent megbocsátanak nekünk, még
ballépéseinket is; De ha nem szeretnek, semmit sem néznek el nekünk, még erényeinket sem. Az
emberek elköltik azt a pénzt, ami nincs is nekik, hogy olyan dolgokat vásároljanak, amelyekre nincs
szükségük, és ezzel olyan emberek tetszését akarják elnyerni, akiket ki nem állhatnak.”
Schopenhauer194: „A véletlen is szükségszerűség. Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran
arra, amink nincs; Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes
háború és járvány együttvéve. Az embert csak egyenes tartása és rossz jelleme különbözteti meg az
állattól. A humor az ember egyetlen isteni tulajdonsága.” Kölcsey: „Minden ismeret kútfeje a
tapasztalás. Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derül.” Schiller195: „Tiszteld a nőket, ők szövik
és fonják földi sorsunkba a mennyei rózsát. A sors felemeli az embert, amikor szétmorzsolja.
Jótékony a tűz ereje, amíg az ember bír vele. Gazdaasszonyi gond tart össze vagyont. Ki tudja, hogy
az idő méhe mit rejt magában. A bűn feladja önmagát. A mór megtette kötelességét, a mór mehet.”
Végül: „A változatosság fűszerezi a gyönyört.” Ennek a kétszáz évvel ezelőtt született mondásnak
az általánosan ismert változata ma már így hangzik: „A változatosság gyönyörködtet.”
Idézzünk fel néhányat az újkorban keletkezett aforizmák közül is. Vörösmarty: „Határozz, és ki-
mondtad sorsodat. Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.” id.
Dumas196: „Serches La Femme!197 (Keresd az asszonyt!)” Victor Hugo198: „A jövő a gyengéknek
elérhetetlen, a gyáváknak ismeretlen, a bátraknak nagy lehetőség. A legnemesebb boroknak is van
seprőjük. Rettenetes, ha a gyűlölet a vizsgálóbíró. A népszerűség aprópénzre váltott dicsőség. Ó,
hogyha elbukott, ne káromold a nőt! Ki tudja mily teher nyomá, s ejté el őt?” Széchenyi199: „A
szerelem nem okoskodik; ha okoskodik, akkor már nem szerelem. Akkor élsz, ha másokért élsz. Az
ember annyit ér, amennyit használ. Semmi sem okoz annyi bajt a világban, mint egy hazugság,
amely hasonlít az igazsághoz.” Kossuth: „A múlt a jövendő tükre. A félelem mindig rossz
186
zsobér
187
hégel
188
száliv(e)n
189
russzó
190
kábe
191
metternih
192
rükkert
193
bálzák
194
sopenhauer
195
siller
196
dümá
197
szersé lá fám
198
viktor ügo
199
szécsényi
341/434
tanácsadó. A magyar még a saját kárán sem okul. Az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos
nemzetnek nincs feltámadás.” Emerson200: „A természet kerekei nem rozsdásodnak be. Önbizalom
a siker egyik titka. A tett erőt gerjeszt. A jó modor apró áldozatokból épül fel. A legélesebb szemű
vadász a világon a szerelem. A nagyság a jövőre apellál. A dolgok, amelyek neked vannak szánva,
feléd gravitálnak. A hasonló csak hasonló által ismerhető meg.”
Samuel Buttler201 a szürke eminenciásokról szólt, amikor kijelentette, hogy: „Az igazi nagyság
láthatatlanná tevő köpenyt visel, melynek leple alatt csendesen, észrevétlenül járkál az emberek
között.” George Sand202: „Az asszony akkor a legerősebb, ha gyöngeséggel vértezi fel magát. A
megvetés és a szerelem gyakran édestestvérek.” Emma Thompson203: „Az elején oltárt állítunk a
kedvesünknek, a végén pedig örülhet, ha nem áldozzuk fel rajta.” Andersen204: „Ahol a jólét
megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.” Korr: „Elkerült bajokból tevődik össze a boldogság.”
Tennyson205: „A létezés még nem élet.” Mások ezzel egészítették ki ezt a megállapítást: „Az
emberek úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna. Sok
embert az tart életben, hogy elherdálja az életét.” Rose Fitzgerald Kennedy: „Az élet nem
mérföldkövekből, hanem pillanatokból áll.” Dickens206: „A halogatás időlopás.” Goncsarov: „A
ravaszság olyan, mint az aprópénz; nem lehet sokat venni érte.” Kierkegaard207: „Az ártatlanság
tudatlanság. Az élet csak visszafelé érthető.” Freytag208: „A politika alapja a kompromisszum.”
Garay: „Boldog csak úgy lehet férfipálya, ha méltó hölgy a koronája.”
Isten semmit sem ad ajándékba. A kimagasló tehetséget vagy testi fogyatékossággal, vagy az
emberi gyarlóságok iránti ellenállhatatlan hajlammal terheli meg. Ennek a sorscsapásnak az
elkerülhetetlenségét Mommsen209 a következőképpen fogalmazta meg: „Szenvedély nélkül nincs
zsenialitás.” Malraux210: „A tehetség nem jótéti adomány, hanem csapás; Átok, kolonc a
nyakunkban; Átkelés égő, roskadozó hídon, vagy száguldás hegynek felfelé.” William G. Milnes211,
ifj: „Amint megértetted, hogy a kudarc mindössze egy kitérő, már a siker útján vagy.” William
Jones212: „Az emberi törekvés hajtóereje az elismerés utáni sóvárgás. Sir Lloyd Simmons213: Ne
mássz túl magasra, mert Isten néha megrázza a fát!” Büchner214: „Sok jó ember kis helyen is elfér.”
Hebbel215: „Nem mind arany, ami fénylik.” Pulszky Ferenc: „A kutya ugat, a karaván halad.”
Charlotte Brontë216: „A szerelem mindenre talál mentséget, csak az aljasságra nem.” Arany János:
„Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek.” Markusovszky: „Ha valaki nem lehet a fény forrása,
akkor legalább lámpavivőként világítsa meg mások útját.”– vagyis: Ha nem tudsz szert tenni a
tudásra, segíts hozzá másokat. Thomas Fuller: „Ha a tudás fénye ragyogja be elmédet, engedd,
hogy a lángjánál mások is meggyújthassák gyertyáikat.” Lyard217: „Megfelelő embert a megfelelő
helyre.” Tompa Mihály: „Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Szívet cse-
réljen az, aki hazát cserél.”
Ma is aktuális ez a Herceg Ferenctől származó figyelmeztetés: „A sajtó elnémításával csak
csendet lehet teremteni, rendet nem.” Amiel218: „A nagy lélek csak nagy dolgokra törekszik. Aki
200
emerszon
201
szemju(e)l bátle(r)
202
zsorzs szá(n)d
203
emma tompszon
204
ándersz(e)n
205
teniszon
206
dikensz
207
kirkegór
208
frejtág
209
momz(e)n
210
málró
211
vilj(e)m dzsí milnsz
212
vilj(e)m dzsónsz
213
ször lojd szim(o)nsz
214
bűhner
215
hebb(e)l
216
sárlott bronté
217
láj(e)rd
218
ámjel
342/434
visszautasítja a keresztjét, csak súlyosbítja azt. A rossz példa lélekmérgezés.” Eötvös József: „Csak
addig vagyunk szigorúak mások iránt, amíg magunkat meg nem ismerjük.” Flaubert219: „A
bizalmatlanság a biztonság anyja. Ha a lélek nem áradhat ki, magába sűrűsödik. Az emberi butaság
határtalan.” Petőfi: „Hol a szabadság, ott van a haza. A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne
nyíljék, ha jön a szép kikelet. A szerelem mindent pótol, de a szerelmet nem pótolja semmi. Sokat
beszéltek, szépet beszéltek, de ebből a hon még nem él meg; Hiába minden szép és jó beszéd, ha
nem fogjátok meg az elejét.” XX. századi költőtársa, Váczi Mihály ehhez azt fűzte hozzá, hogy: „A
jót nem elég akarni, tenni kell!” Ide kívánkozik az Indiában élő avatár, Sai Baba220 elgondolkodtató
mondása is: „A dolgos kezek szentebbek, mint az imádkozó ajkak.”
„Az az ember, aki nem csinál hibát, rendszerint semmit sem csinál.” Phelps221-nek ezt a
mondását ma már egyszerűbben így használjuk: „Csak az hibázik, aki dolgozik.” Madách222: „Nem
a kakas szavára kezd el virradni, de a kakas kiált, mert virrad. A tett halála az okoskodás. Az élet
értelme a küzdés maga. Ember küzdj, és bízva bízzál!” Dosztojevszkij: „A szerelem mindenható,
képes újjáteremteni az embert.” Tennesse Williams223: A szerelem vak, de a házasságban
visszanyered látásodat. Jókai: „A férfi sorsa a nő. Öregember, nem vén ember. A zseni nem tanul,
hanem tud. A hazugság a gyengék fegyvere. Aki ellenségével szövetkezik, saját testébe mártja a
kést.” Butulescu224: „A csúszómászók sohasem botlanak meg.” Meyer225: „A napnak is van foltja.”
Ibsen226: „Nem baj, ha kutatni balga módon kezdesz, az eredmény annál érdekesebb lesz. Mindent,
vagy semmit. Akinek küldetése van az életben, annak függetlennek kell lennie. Az ügy, amely
bűnben fogant, nem győzhet soha. Az emberek nem hagyják megnemesíteni magukat.” Puskin:
„Az ősök iránti tiszteletlenség az erkölcstelenség első jele.”
Képmutató világunk ihlette J. Pierpont Morgan227 aforizmáját: „Minden embernek két oka van
bármely cselekedetre: Az egyik jól hangzik, a másik igaz. A jellem a hitelesség legfőbb
biztosítéka.” Jack Woodford228: „Kevés ember tud az elragadtatott figyelem burkolt bókjának
ellenállni.” Mark Twain229: „Az egyik rendszer oltárterítője, a következő lábtörlője. Nem az számít
ki honnan jött, hanem az, hogy hová tart.” Rodin230: „A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik,
hogy nem látjuk meg.” Renard231: „Amikor már semmire sem számíthatunk, mindenre kell
számítanunk. A szelídséggel szemben nincs ellenállás.” Kljucsevszkij: „A szépség jó dolog, de csak
akkor, ha nem veszi észre önmagát. Aki nagyon szereti önmagát, azt nem szeretik mások, mert
tapintatból nem akarnak a vetélytársává válni.” Renoir232: „Ne törekedj a gazdagságra, mert ha
megszerezted, megöl az unalom.” A népi bölcsesség is óva int a pénz hajszolásától: „A gazdagság
nem tesz többé, csak elvakultabbá.” A középkorban Szent Ágoston ezzel az intelemmel próbálta
letéríteni az embereket a meggazdagodás felé vezető útról: „Az ember vagyonának szolgája.”
Csak az önzetlen adakozó értheti meg ennek az aforizmának a jelentését: „Amit nem adtál oda,
soha nem lesz igazán a tied.” Lucy Maud Montgomery233: „Nem az a fontos az életben, amit
kapunk, hanem az, amit adunk.” Bierce234: „Az előítélet látható támasz nélküli kósza vélemény.”
Hardy235: „Azok a próféták találnak meghallgatásra, akik olyan tanokat hirdetnek, amelyeket az
emberek már egy idő óta éreznek anélkül, hogy azt pontosan meg tudnák fogalmazni. A szerelemre
219
flobér
220
száj bábá
221
félpsz
222
madács
223
teneszi vilj(e)msz
224
butuleszku
225
mejer
226
ibzen
227
dzséj pí(r)point mó(r)gen
228
dzsek vutfo(r)d
229
má(r)k tvén
230
rode(n)
231
r(ö)nár
232
rönoár
233
lúszi mód montgomeri
234
bí(r)sz
235
há(r)di
343/434
méltó férfi ritkán érkezik a szerelem órájában. Néha a kezdők látnak legtovább.” Bernard Shaw236:
„A közgazdaság annak művészete, hogy az életből a lehető legjobbat hozzuk ki.” Zola237: „Az üzlet
az üzlet.” G. B. Shaw238: „Ha egy ostoba ember szégyelli amit csinál, mindig a kötelességére
hivatkozik. A demokrácia az a rendszer, amely garantálja, hogy egy nemzet sem kap jobb kormányt
annál, mint amilyet érdemel. A pénz nagy semmi, de a sok pénz nem semmi. Egy nő még akkor is
emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette. Azt szeretem, ha egy nőnek
múltja van, egy férfinak meg jövője.” Sardou239: „A házasság a férfiak számára végállomás, a nők
számára első megálló.” France240: „A szerelemben az asszony inkább odakölcsönzi, mint odaadja
magát. Aki jól szenved, kevésbé szenved. Aki okoskodik, sohasem fog repülni. A háború háborút
nemz, a győzelem vereséget.”
„Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.” Frédéric Mistral 241ezt az igazságot eredetileg
így fogalmazta meg: „Gyermekkel együtt nő a gondod.” Mistral aforizmái közül igen találó a
következő is: „A mély gyökerű fák nőnek csak magasra.” Petit-Senn242: „A házasság kikötő a
viharban, de gyakran vihar a kikötőben.” Nietzsche243: „Aki sokáig néz az örvénybe, az örvény arra
visszanéz. Az ellentmondás elviselésének képessége nagyfokú kultúrára vall. Az önbecsülést
erősíti, ha az ember nem adja meg magát a sorsnak. A felsőbbrendű ember nem csak tűri a
szükséget, hanem élvezi is.” ifj. Dumas244: „A balsors felmagasztalja azt, akit nem tud lesújtani. Ha
pénzt kérnek tőled ajándékozz, és ne kölcsönözz; Az ajándék csak hálátlanokat szül, a kölcsön
ellenséget. A házasság olya nehéz lánc, amelynek a hordozásához két ember kell.” Bismarck245:
„Sohasem hazudnak annyit, mint esküvő előtt, háború alatt, és vadászat után”.
Brecht 246ezt tanácsolja az emberiség megmentésére vállalkozóknak: „Ha meg akarod változtatni
a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen.” Mikszáth: „Pénzen vett szerelemnek
ecet az alja. Az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallgatni. Amit egy nő el akar érni,
azt eléri, vagy kéréssel, vagy sírással, vagy édes csókkal. A tanuló azt hiszi, hogy nehéz a munkája,
pedig ő csak a kocsi, és a tanító a ló.” Edison247: „A lángész: egy százalék ihlet, és kilencvenkilenc
százalék verejték.” Mészöly Miklós: „A jövő igazi tojásai nem gondosan előkészített fészekbe
kerülnek.” Eminescu248: „Ami növésre termett, nőni sosem szűnhet.” Maupassant249: „Aki a célt
akarja, az az eszközt is akarja.” Picasso250: „A jó művész másol, a nagy művész lop.” Persze nem
mindent, és nem mindenkitől, mert ahogy a közmondás tartja: „Lopni csak azt szoktak, amit
érdemes.” Pethe Márton: „Nem való bokréta gyűrött süveg mellé.” Az ide vágó népi mondás is
nagyon találó: „Szamárhoz nem illik a nyereg.” Bródy Sándor: „A bogáncs sosem fog rózsát
teremni.” Plehanov: „A szerénység csaknem mindig egyenes arányban áll a tehetséggel.” Csehov:
„A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.”
A nagy embereknek mindig kijutott az élet nehézségeiből. Talán azért, mert nem nagyon
igyekeztek elkerülni a bajokat. Ezáltal rengeteg élettapasztalatra tettek szert. Gárdonyi Géza is a
saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen a rossz házasság: „Isten azért adta a szerelmet, mert
józanul nem házasodna senki. A házasság olyan, mint az egérfogó, az egér csak a benne lévő
csemegét látja.” Rákosi Viktor: „A legtöbb ember csak azért panaszkodik, hogy leplezze, milyen jó
dolga van.” Feleki László: „Csak a szellemi túltápláltságtól nem kell félni. Az egészség csak
236
bernárd só
237
zolá
238
dzsí bí só
239
szárdu
240
frá(n)sz
241
frédérik misztrál
242
p(ö)ti szen
243
nícse
244
dümá
245
biszmárk
246
breht
247
edizon
248
éminészku
249
mópásszá(n)
250
pikasszó
344/434
visszanyerve drága kincs. A legundorítóbb féreg szervezete is bámulatos. A papagáj nem felelős
azért, amit betanítottak neki. Az állat nem vérszomjas, csak szomjas; nem gyilkos, csak éhes.
Ellenség nélkül nincs vitézség. A lelkifurdalás a lélek bosszúja. Lehet szabálytalanul írni, de ahhoz
tökéletesen ismerni kell a szabályokat. A színvonalas hazugság már irodalom. Nincs jó író, irónia
nélkül. Én értem a kvantummechanikát, csak azt nem értem, hogy mi az, amit értek. A könyvégetők
művelt emberek, tisztában vannak az irodalom jelentőségével. Mások előnyére boldogulj az életben.
Felejteni sohasem késő. Van, aki hosszan fejezi ki magát, hátha közben eszébe jut valami.” Az
ezoterikus tanok szerint: „A sokat fecsegő ember nem a gondolatait közli, hanem annak hiányát.” A
türelmesek így bíztatják beszélgetőpartnerüket: „Beszéljen minél többet!” – Közben ezt gondolják:
„Előbb-utóbb csak mond valami értelmeset is.”
Carl G. Jung251 egyszer megkérdezte egy idős rabbitól, hogy: „Manapság miért nincsenek
csodák?” A bölcs rabbi egy darabig töprengett, majd csendesen válaszolt: „Mert ma már nincs
olyan ember, aki elég mélyen meg tudna hajolni.” A szabad akarat azt jelenti, hogy önként teszem
azt, amit tennem kell. Nem követem azt az ostobaságot, hogy csalásnak minősítsem mindazt, amit
nem tudok megmagyarázni. A neurózis a nem vállalt szenvedés következménye. Aminek ellenállsz,
azt fenntartod. Aki nem hatol át szenvedélyei poklán, sosem küzdheti le azokat.” A neves
pszichiáter tapasztalatait egy amerikai kollegája William Sadler252 ezzel a megállapítással
egészítette ki: „A tiszta lelkiismeret a legjobb védelem a neurózis ellen.” A népi bölcsesség tovább
egyszerűsítette ezt a megállapítást: „A tiszta lelkiismeret a legjobb párna.” Meredith: „Nincs olyan
testi szenvedés, amely ne válna a lélek javára.” Cocteau253: „Csak az igazságnak lehet megindító
ereje.” Jaurès254: „Forradalom csak ott lehet, ahol öntudat van.” Sadoveanu255: „A meghajtott fejet
nem vágja a kard.” Lloyd George256: „Az éhezőket nem lehet statisztikával táplálni.” Kipling: „A
legártalmasabb kábítószer a szó.” Manet257: „Tedd a dolgod, az emberek pedig hadd beszéljenek.”
Reymont258: „A nyomorúság jobban megedzi az embert, mint a kovács a vasat.”
Konrad Adenauer: „Igazán fontos döntések előtt soha sem szabad megkérdezni a népet.” Ehhez
az államférfiúi tapasztalathoz kapcsolódik Goethe259 bölcs meglátása: „Nem azt kell adni az
embereknek, amit kérnek, hanem azt, amit kérniük kellene.” A közmondás szerint erre azért van
szükség, mert: „A tömegnek sok feje, de semmi esze sincs.” Gorkij: „Szabad embernek nincs
elérhetetlen magasság. Ököllel nem lehet agyonverni az igazságot. Tengernyi vér sem olthatja ki az
igazságot. Amit tollad leírt, fejsze nem vágja ki. A tudomány kulcs a világ titkaihoz. Ki hogy él,
aszerint gondolkodik.” Ezt a szellemes mondást ma már így használjuk: „Ki mint él, úgy ítél” vagy
pedig: „Mindenki magából indul ki.” Davies260: „Koldus annak az élete, aki nem bámészkodhat
sose.” Maugham261: „A békét az szolgálja, ha az utolsó szó az asszonyé.” Thomas Mann262: „Csak
az alapos lehet igazán szórakoztató. Bölcs az, ki honát hátrahagyja; mert nem tűri, hogy örökre
leigázza. A szótlanság elszigetel.” Josih Gilbert: „Unatkozni annyi, mint unalmasnak lenni.”
Konstantin Wecker263: Aki maga nem tud élvezni, az élvezhetetlen.”
Móra Ferenc is sokat foglalkozott a női lélek titkával. A szerelem terén már egészen közel járt a
megfejtéshez: „A szerelemben a nők nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust. A nő addig
szép, amíg szeretik. Ne azt nézd, hogy mit tesz az asszony, viselkedésének az értelmét kutasd. Az
asszony akkor fecseg leginkább, amikor hallgat.” Rey264: „A beteljesülés a férfi számára vég, a nő
251
kárl gusztáv jung
252
vilj(e)m szedle(r)
253
koktó
254
zsóresz
255
szádovjánu
256
lojd dzsó(r)dzs
257
máné
258
rejmont
259
gőte
260
dévisz
261
móm
262
tómász mánn
263
konsztantin vekker
264
rei
345/434
számára kezdet. Ha okos emberek közé belép egy szépasszony, kész a bolondokháza.” Móricz:
„Aki éjszaka legény, az nappal is legyen legény!” Rogers265: „Minden mulatságos, míg mással esik
meg.” Tolsztoj: „Az igaz hitves segítője, nem pedig akadályozója férjének. Az ég a bűneinkért
haragszik ránk, a világ az erényeinkért. A jónak ellensége a jobb. A rossz munka rosszabb a
lopásnál. Ha jót teszel, légy hálás érte, hogy megtehetted.” Csokonai Vitéz Mihály: Míg az eszköz
megvan, addig kergessük a célt.” A közmondás ezt így fejezi ki: Aki nem akar, amikor tud; az majd
nem tud, amikor akar.
Robert Schumann266 örökérvényű intelme: „Inkább légy minden valamiben, mint valami
mindenben. A legtehetségesebbekkel szemben felesleges az udvariasság.” Gonotasz: „Az inasa
előtt senki sem nagy ember.” Einstein: „A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága. A
képzelőerő fontosabb, mint az ismeret. Nem oldhatunk meg egy problémát azzal a
gondolkodásmóddal, amely azt előidézte; Ahhoz, hogy a világot meg tudjuk változtatni, előbb
önmagunkat, a gondolatainkat kell megváltoztatni. Sokat tudunk, de keveset értünk. Józan észnek
az emberek azoknak az előítéleteknek az összességét nevezik, amelyeket felnőtté válásukig beléjük
neveltek. Két dolog végtelen: A világegyetem és az emberi hülyeség, de az előbbi nem biztos.”
Matthäus267: „Nem csak azok hibásak, akik az ostoba helyzeteket előidézik; hanem azok is, akik ezt
nem akadályozzák meg.” Wildgans268: „Nincs olyan szegény, akinél ne lenne szegényebb.”
Joyce269: „Aki éhes, mérges.” Szabó Dezső: „Éhes gyomorral nem lehet himnuszt énekelni.”
Müller Péter szerint: „Az okos és a bölcs ember között az a különbség, hogy az okosból
hiányzik az alázat.” A hatalom, a vagyon és a hírnév az embert démonná teszi. Semmit sem lehet
megismerni önmagunk megismerése nélkül. Minél többet tud valaki önmagáról, annál többet tud az
életről. A szellem, az ész birodalmában az a legnagyobb, aki a legalacsonyabban van. A sorsot
akkor lehet meghatározni, amikor születőben van; Sorsunkat menet közben is befolyásolhatjuk, de
az irány csak a dolgok indulásakor választható meg. Az életben nem az a legfőbb kérdés, hogy: Ki
vagyok én? hanem hogy: Minek adom oda magam. Kétféle méltóság van: Az egyik, amit a világ ad
az embernek; A másik, amit az ember teremt saját magának; Az előbbi elmúlik, az utóbbi még a
halálunk után is tart. A világgazdaság nem más, mint a mohó zabálás és az éhhalál közötti
kötéltánc. Hamvas Béla: „A valóban nagy emberen nem látszik, hogy nagy ember; Egyetlen
árulkodó jel a szerénysége, csendessége, rejtőzködő magatartása. A jól megfogalmazott mondat
olyan, mint az eskü: nem lehet megváltoztatni. Manapság nincsenek találkozások, csak
karambolok.”
Ezt a gazdagoknak üzeni Roth270: „Vannak betegségek, amelyekre luxusadót kellene kivetni.”
Oscar Wilde271: „A beteg hálája a betegséggel együtt szűnik meg. Természetesnek lenni a
legnehezebb póz, amit felvehet az ember. Ha egy könyvet nem lehet újra és újra elolvasni, az első
olvasásnak sincs sok értelme. Az olyan ember, aki nem a maga módján gondolkodik, egyáltalán
nem gondolkodik. Az emberek saját baklövéseiket nevezik élettapasztalatnak. A lélek öregnek
születik, de megfiatalodik; Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik; Ez az
élet tragédiája. Az asszonyok adják életünk aranyát, de aprópénzre váltva azonnal vissza is
követelik. Az ember először szereti a szüleit, majd meggyűlöli őket, és aztán megbocsát nekik. Az
ember külleme mit sem számít, ha nem lelkének tükre.” Chaplin272: „Ölj megy egyet, gyilkos vagy;
ölj meg ezret, hős vagy.” Korunk ismeretlen szerzője ezzel egészítette ki ezt a félévszázados
megállapítást: Aki megöl egy ártatlant, hős; aki megöl egy gazembert, bérgyilkos.
Napjaink reformpolitikusai számára intelmül szolgálhat Pound273 alábbi mondása: „A rossz
törvény a legrosszabb zsarnokság.” Elődeinktől is lenne mit tanulniuk. Tibériusz császár már
265
rodzse(r)sz
266
robert súmán
267
mátéusz
268
vildgánsz
269
dzsojsz
270
rót
271
oszkár vájld
272
cseplin
273
páund
346/434
kétezer évvel ezelőtt azt vallotta, hogy: „A jó pásztor nyírja, és nem nyúzza a nyáját.” Egy későbbi
közmondás ugyanezt javasolja: „Fejd a tehenet, de ne szakítsd le a tőgyét.” Lenin: „Minden
mindennel összefügg. Az értelmiséggel nem lehet forradalmat csinálni, mert örökké tépelődik. Ha a
forradalom Németországban törne ki, és az valamelyik pályaudvarról indulna, akkor a
forradalmárok előbb sorba állnának peronjegyért. Az sem jó, ha egy tiszt nagyon megelőzi a
csapatát, mert könnyen előfordulhat, hogy fenékbe lövik.” Valéry: „A jog a hatalom közvetítője.”
Bibó István: „ A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Rudolf Steiner: „A dolgok
általában úgy végződnek, ahogy kezdődnek.” Thoreau274: „Hiába vagdossuk le az ágait a rossznak,
ha a gyökere sértetlen marad.” Franklin D. Roosevelt275: „Ha szörnnyel van dolgod, bánj vele úgy,
mint egy szörny.” Eleanor276 Roosewelt: „Senki sem bánthat meg bennünket a beleegyezésünk
nélkül.” Pudovkin: „Nincs füst tűz nélkül.” Richard Hughes277: „Ha a sors bevert már egy szeget a
zsarnok koporsójába, akkor nem tart soká, amíg beveri az utolsót is.” Tőkés László: „Mi nem
kiharcoltuk a szabadságot, hanem megszenvedtük. A hatalom mint a víz, csak addig megy el, amíg
a part engedi; Rajtunk múlik, hogy a part hol húzódjon.”
Karinthy: „A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem
keletkeznének. A nemek közötti kapcsolatban a férfi annyira lesz férfi, amennyire a nő nőnek tartja
magát.” Ezt az ősi bölcsességre alapuló mondást mások ezzel egészítették ki: „Ahhoz hogy a férfi
férfi maradjon, kell a nő mellette.” Ady Endre: A szépség börtöne egy okos nőnek.” Géraldy278: „A
férfi azt hiszi, hogy ő választja a nőt, pedig majdnem mindig a nő választja a férfit.” Cabral279:
„Várni a legjobbat, felkészülni a legrosszabbra kell.” Antoinne de Saint-Exupéry280: „Jól csak a
szívével lát az ember; ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A világos látáshoz néha
elegendő a nézőpont megváltoztatása. Ha hagyod elszaporodni a csótányokat, akkor megszületnek a
csótányok jogai, amelyek természetesen kétségbevonhatatlanok. Az ember ledönti a falakat, hogy
szabaddá legyen, de ezzel lerombolt erődítménnyé válik, amely a világ minden égtája felé nyitva
van.” Molnár Ferenc: „Az asszony olyan, mint a monokli; Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az
ember. ”
Sokszor bevált már ez a Drabkiná-tól származó stratégia: „Időnként hátra kell lépni, hogy
nagyobbat lehessen előre ugrani.” A népi mondás is helyesli az időleges visszavonulást: „Néha
megnő az ember, ha letérdepel.” William Strong281: „Az egyetlen pillanat, amelyet nem
mulaszthatunk el, a siker előtti utolsó próbálkozás pillanata.” Moore282: „Ha sosem vallasz kudarcot,
akkor nem igyekszel eléggé.” Görgey Gábor: A profizmus alapja a pontosság.” Andrew
Carnegie283: „Aki gazdagon hal meg, szégyenben hal meg.” Compton284: „Életünk értelme ha-
tározza meg életünk értékét.” W. Charon285: „Erényeink és gyengeségeink arcunkra vannak írva.”
Csathó: „A női beszédben nem a szavak a fontosak, hanem az egésznek a muzsikája.” Fekete: „A
nő győzelme, ha megadhatja magát.” Jean Bart286: A házasság aranylánc, amikor magadra veszed;
ólomlánc, amikor viseled; acéllánc, amikor el akarod szakítani. Kopjás Sándor: „Van aki azt hiszi
magáról, hogy ő a világ nyolcadik csodája. Némely kakas erkölcsi talapzatnak tekinti a
szemétdombot. Kellemetlen amikor rájön az ember, hogy a kenyere javát nem ő ette meg. Szörnyű,
amikor a kivezető út soha nem akar véget érni.” Pilinszky: „Az igazság győzelme a szelídekre és a
türelmesekre vár.” Peterdi: „Akinek nincs humorérzéke, az mindenre képes.”
274
toró
275
frenklin delánó rózevelt (magyar), vagy rózvelt (amerikai), vagy rúzvelt (angol)
276
elino(r)
277
ricsá(r)d hjúz
278
zséráldi
279
k(a)brál
280
antoán dö sze(n)tegzüpéri
281
vilj(e)m sztrong
282
mú(r)
283
endrú kárnegi
284
kámpton
285
viktor káro(n) = ez egy felvett név (Szepes Mária bátyja, valódi neve: Szepes Béla)
286
zsá(n) bár
347/434
Kahlil Gibran arab költő és filozófus számos jó tanáccsal látta el a fiatal házasokat. Örök
érvényű intelmei közül a leginkább megszívlelendők így hangzanak: „Szeressétek egymást, de ne
csináljatok bilincset a szeretetből. Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben. Álljatok egymás
mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. Adjatok egymásnak
a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek. Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy
pohárból igyatok. Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne
akarjátok birtokolni egymást. Hagyjátok meg a másik függetlenségét. Örüljetek és táncoljatok
együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni. Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön
állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk.”
Danielle Darieaux287 így vélekedett a szüfrazsett mozgalomról. „Ha kivívjuk az
egyenjogúságunkat, elveszítjük a hatalmunkat a férfiak felett.” Korunk emancipált hölgyei szerint:
„Egyenjogúságunk bizonyítéka, hogy a férfiak manapság aggodalom nélkül csapják rá az ajtót az
orrunkra.” Katharine Hepburn288: „Ha a házasság olyan jó lenne, nem kellene a köteléket papíron
rögzíteni.” Dalcsev: „Egyeseknél a pesszimizmus csak ürügy a lustaságra.” Joseph Murphy289: „Az
ember legnagyobb hatalma a választás lehetőségében rejlik. A félelem gondolata vészmadárként
követi az embert. Megérteni annyi, mint mindent megbocsátani. Amit másokkal teszel, azt
valójában önmagaddal teszed; Tudatalattid megteremti benned azt, amit érzel, és amit gondolsz -
másokról. A lélek békéje nélkül nincs boldogság. Amit gondolsz, azt megvalósítod; Amit érzel, azt
vonzod; Amit elképzelsz, azzá válsz. Richard Bach290: „Bizonygasd saját korlátaidat, és egy idő
után szert teszel rájuk.”
Zabolátlan ösztöneink megfékezése nem könnyű dolog. Ennek helyes módjáról ad felvilágosítást
Weöres Sándor291: „Ha vágyaidat megölöd, kísértetként visszatérnek; Ha vágyaidat meghódítod,
igába foghatod őket. Rossz dolog szabadjára engedett szenvedélyek között morzsolódni, de
visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves.” Shirley MacLaine292: „Amikor
imádkozunk, Istenhez szólunk; Amikor meditálunk, Isten szól hozzánk. Aki nem szereti önmagát,
nem szerethet másokat sem. Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor jó érzéseket táplálunk
mások iránt is.” Ötszáz évvel ezelőtt Avilai Szent Teréz így fogalmazta meg azt a tanácsot: „Bánj
jól a testeddel, hogy a lelked szívesen lakjon benne.” Sigmund Freud293: „Minél több szeretet és
jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.”
Multimédiától hangos világunkban Yeats294 ezt tanácsolta nekünk: „Az egyetlen út, amelyen
érdemes elindulni, befelé vezet.” Szepes Mária: Isten és én közöttem én vagyok az akadály.” Szent-
Györgyi Albert: „Akkor tudtam meg, hogy zseniálisat alkottam, amikor első hallásra a sarki fűszeres
is megértette. Az élettelen fizikai rendszerek a használatban mennek tönkre; Az élő rendszereket
viszont a tétlenség teszi tönkre, míg a használatban fejlődnek.” Aps István: „Nem azon múlik, hogy
milyen öreg az ember, hanem azon, miként öreg.” Németh László: „A tudósnak gyakran ökörként
kell szántani, mert a szárny nem hagy maga után barázdát. A társaság mocsár a zseninek.” E. Rerih:
„A tudással megszűnik a félelem.” A korszerű ismeretekkel felruházott embernek nehéz ártani, mert
egy ismeretlen bölcselő szerint: A tudás megvédi önmagát. M. Scott Peck295: „Minél tisztábban
látjuk a világ valóságát, annál könnyebben birkózunk meg vele.” Carlos Castañeda296: „Az elme
tisztasága eloszlatja a félelmet, de könnyen elvakít. A remény hal meg utoljára.” Wartha Vince: „A
nagy emberek jellemző tulajdonsága, hogy bármivel foglalkoznak is, rátapasztják az eredetiség
bélyegét.” A XIX. századi brit külügyminiszter, Palmerston 297szerint: „A nagyhatalmaknak
nincsenek elveik, csak érdekeik.”
287
dánjel darjö
288
ketrin hebbö(r)n
289
dzsózef mö(r)fi
290
ricsá(r)d báh
291
vörös sándor
292
sö(r)li m(e)klén
293
zigmund frajd
294
jétsz
295
m. szkot pek
296
kárlosz kásztányéda
297
páme(r)szt(o)n
348/434
Korunk közállapotát szemlélve sokan osztják René Guenon298 nézetét: „Az emberiség
elsötétedése a felvilágosodással kezdődött.” Henry David Thoreau299: „A civilizáció megfosztja az
embert attól, hogy a lét fontos kérdéseivel foglalkozzon.” Deák Ferenc: Csak az vész el végleg,
amiről önként lemondunk; Amit elvesznek tőlünk, az később még visszaszerezhető. Osho: „Amit
elveszíthetünk, azt nem is érdemes megtartanunk.” Gandhi300: „Az embertől csak akkor lehet
elvenni az önbecsülését, ha ő maga lemond róla. A természet a szükségleteinket ki tudja elégíteni,
de a mohóságunkat nem. Az európai ember vasárnapi keresztény, mert két vasárnap között pogány
módon él.” Churchill301: „Amióta a papok nem prédikálnak a mennyről és a pokolról, társadalmunk
az erkölcsi földcsuszamlás tragédiáját éli. Az emberek néha belebotlanak az igazságba, de aztán
visszanyerik az egyensúlyukat, és folytatják az utat. Az államférfi a következő nemzedékre gondol,
a politikus csak a következő választásokra.” Katz302: „Az emberek csak akkor járnak el ésszerűen, ha
már minden lehetőséget kimerítettek.” Arthur Köstler303: „Lövedékként lövi fel ez a nép zsenijeit,
majd összeszedi a repeszeit.” Szécsi Margit: „A magyar géniuszok ragyogása csak a temetőben, a
föld alól látszik.” Clemenceau304: „A temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel.”
Grillparzer305: Az emberiség a humanizmusból kiindulva, a nacionalizmuson keresztül, a
bestializmus felé tart.” Albert Schweitzer306: „A világ jövője attól függ, hogy mennyire tiszteljük az
életet.” Finagle: „Ne higgy a csodákban, támaszkodj rájuk.” Lucien Bagou307: „Miután rájöttünk,
hogy az életnek nincs semmi értelme, nincs más hátra, mint értelmet adni neki.” József Attila: „Aki
dudás akar lenni; pokolra kell annak menni; Ott kell annak megtanulni; Hogyan kell a dudát fújni.
Érted haragszom, és nem ellened. Fecseg a felszín, hallgat a mély. Ne légy heves, bár munkádon
más keres; Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

A mély emberi igazságokat tartalmazó elmés mondások jelentős hányadát a népi bölcsességek
alkotják. Ezeknek a mindenkihez szóló közmondásoknak a szerzője ismeretlen, vagy a gyakori
használattal járó leegyszerűsítés következtében feledésbe merült. Lássunk ezekből a közszájon
forgó szállóigékből is néhány tanulságos példát:
A rossz hír mindig igaz. Az értéktelen edény nem esik ki a kézből. A gyakran átültetett növény
sose virul. Az elveszett ostornak mindig aranyozott nyele volt. Gyaloglónak nem társa a lovagló.
Nincs olyan hosszú lándzsa, amelynek ne lenne hegye. A szó elszáll, az írás megmarad. A toll és a
tinta a legjobb tanúk. Mérj háromszor, és vágj egyszer. Aki nem javítja meg az ereszét, az egész
házát fogja megjavítani. Ne kérj szívességet senkitől, míg nem ebédelt. Ebéd után jön a számla. A
táska alján találjuk a számlát. Aki fizeti a dudást, az rendeli a nótát. A megevett kenyeret hamar
elfelejtik. Hurka, kolbász mit sem ér, ha nincs hozzá lágy kenyér. Nem jó a nagy urakkal egy tálból
cseresznyézni. Rút dolog a nemesnek nemtelenül élni. Nem a házak, hanem az emberek alkotják a
várost. Ahol füst van, ott meleg is van. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Mindenütt jó, de
legjobb otthon. Mikor az apa a fiát dicséri, önmagának hízeleg. Ha fiatal korodban rózsákon alszol,
idős korodban tüskéken fogsz aludni. A fiatalság nem érdem, hanem állapot, ami sajnos hamar
elmúlik. Foltos ruha nem szégyen, csak rongyos, piszkos ne legyen. Nem minden illik, ami szabad;
de minden szabad, ami illik.
Ha őseinkben nem munkálkodott volna szüntelenül a fontossági érzés, ma nem lenne civilizáció.
Minden ember számára a legédesebb és legfontosabb szó, a saját neve. A heves szenvedélyek
mögött gyakran csupán gyenge akarat rejtőzik. Minden vitát megnyersz, amit el sem kezdesz. Sose
298
r(ö)né gvénon
299
henri dévid toró
300
gándi
301
csörcsil
302
kác
303
ártur kösztler
304
kléma(n)szó
305
grilpárce(r)
306
álbert svejcer
307
lüszien bagú
349/434
próbálj békítgetni valakit őrjöngése tetőfokán. A járt utat a járatlanért soha el ne hagyd. Ne áss
mélyre, mert beletörik az ásód. Ki magasra repül, nagyot esik. Peches ember ne menjen a jégre.
Nincs oly bánat, amely idővel ne csillapodna. Messziről jött ember azt mond, amit akar. Fogadatlan
prókátorra nincs szükség. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Aki kíváncsi, hamar
megöregszik. Csak az öregszik meg, aki nem tud alkalmazkodni a folytonosan változó világhoz.
Szégyen a futás, de hasznos. Fuss jobban, mint a csábító. A lopott cukor édes. Aki szitkozódik,
nincs messze a megbocsátástól. Óvakodj az olyan embertől, aki nem adja vissza a pofont, mert az
sohasem bocsát meg neked. Mérgelődtem, hogy nem volt cipőm, majd találkoztam egy emberrel,
akinek nem volt lába. A meztelen lábra minden cipő jó.
Ez a közmondás szerencsére ma már nem igaz: „Kit milyen bölcsőben ringattak, olyan
koporsóba fektetik.” Mindent lehet, csak akarni kell. Legjobb védekezés a támadás. A bölcs ember
a muszájból is erényt csihol. Minél nagyobb a küzdelem, annál fényesebb a győzelem. A győztes
tele van tervekkel, a vesztes kifogásokkal; A győztes minden problémára talál megoldást, a vesztes
minden megoldásra talál kifogást. Rossz lövész az, aki nem talál mentséget. Senki sem tapos azon,
aki nem fekszik le előzőleg. Nem elég jól csinálni; jó időben, és jó helyen is kell csinálni. Más az
életet élni, és más létezni. Amitől félsz, attól nem szabadulsz. A félelem a balsiker előfutára. Ha
zúgolódsz a láncod miatt, félig szabad vagy. Az aranybilincsek is nehezek. Az aranylánc erősebb a
vasnál. Aranykulccsal az összes ajtó kinyílik. Az aranykalapács a vaskaput is betöri. Aki keres,
talál. Aki mer, az nyer. Egyszer hopp, máskor kopp. Kockázat nélkül nincs győzelem. Aki ma nem
halad előre, azt holnap a valóság agyonnyomja. Ha valami megáll, máris visszafejlődik. Aki először
ér a dombra, oda ülhet, ahová akar. Ha nem mégy fel a dombra, sose tudod meg milyen a síkság.
Elmenés nélkül nincs visszatérés. Bárhová mész, teljes szívvel menj. Aki mezítláb jár, kerülje a
tüskéket. Vasakarat, sikert arat. Nincs fény, árnyék nélkül. Ha a fényt akarjuk, el kell fogadni az
árnyékot is. Magas fának hosszú az árnyéka. A fehér liliomnak is fekete az árnyéka. Az ember nem
tud kitérni a saját árnyéka elől. Ahol vas van, rozsda is van. Nincs iparos szerszám nélkül. Ki a
keveset nem becsüli, az a sokat nem érdemli.
Aki nem akar magának dolgozni, másoknak fog. A munka nem szégyen. Ki dolgozni nem szeret,
nem érdemel kenyeret. Ki hogyan dolgozik, úgy veszi hasznát. Amilyen a munka, olyan a fizetség.
Előbb a munka, utána a fizetség. Amilyen a fizetség, olyan a sietség. Hamar munka ritkán jó. Jó
munkához idő kell. Előre fizetés, a legrosszabb fizetés. Amikor a béreket kifizették, a munkának
vége. Aki visszafizet, hátat fordít. Ha nem fizeted meg a szolga bérét, ő fog magának fizetni. Amilyen
az ember, olyan a munkája. A munka dicséri mesterét. Minden ember annyit ér, amennyit a munkája.
Az ember névjegye a munkája. A jó szakember aranyat ér. Jól végzett munka után édes a pihenés.
Fáradt embernek édes az álma. A munka nemesít. Aki nem ura a mesterségének, az a rabszolgája. Mi
haszna az ügyességnek, ha ostoba célt szolgál. Ki mihez nem ért, gyilkosa az annak. Kis hanyagság
nagy bajt táplálhat. Kis gondatlanság nagy bajt hoz. A szorgalmas embert egy ördög kísérti, a lustát
hét. Semmi sem öl jobban, mint a semmittevés. Ki sokat alszik, keveset él. Ki sokat alszik, az álla
felkopik. A cél nélküli ember olyan, mint a disznó farka: egész nap jár, még se csinál semmit.
Nem ártana elgondolkoznunk ezen az indián szólásmondáson: „Ha majd kivágtad az utolsó fát,
megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.”
Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A tétlenség rozsdája többet árt, mint a munka általi
kopás. Tétlen kéz mellett begyöpösödik az agy. A használt ekevas csillog, az állóvíz bűzlik. Ki
korán kel, aranyat lel. Nembánomból lesz a bánom. A rest kétszer fárad. Lassan ballag a restség, de
nyomában a szegénység. A hajnal nem jön kétszer, hogy felkeltsen valakit. Lustaság az ördög
párnája. Dologtalan kéznek az ördög ád dolgot. Lusta lónak korbács az abrakja. Aki tavasszal lusta,
irigy aratáskor. Lusta ifjúság, tetves öregség. Jobb előbb, mint utóbb. Ki soha nem kezdi, soha nem
végzi. Ki hamar kezdi, hamar végzi. Aki hátul szalad, sok port kell hogy nyeljen. Aki lemarad, az
kimarad. Aki halad, el nem marad. Ki sokba fog, keveset végez. Jó kezdet, fél siker. Ami késik,
nem múlik. Mindent a maga idejében. A kapkodás a tökéletesség ellensége. Nem tudja a jobb kéz,
hogy mit csinál a bal. A modern világban már nem a származása tesz valakit nemessé, hanem a
tettei. Nemes szívnek nemes a tette. Ne fűrészeld le az ágat, amelyen ülsz. Ne nyessd le a fát,
amelynek árnyékában nyugszol. Senki sem ugorhatja át a saját árnyékát.
350/434
Csak a külsőségekkel törődő, felszínes világunkban különösen érvényesek ezek a
megállapítások: Nem olyan fényes, mint amilyen kényes. Üres kalász fenntartja a fejét. Aki nagyon
tele van önmagával, az nagyon üres. Olyan almához hasonlít, amely kívül szép, de belül rothadt. A
fatuskó is szép, ha felöltöztetik. Az ágak mutatják meg, hogy milyen a gyökér. Egy fa csak olyan
magasra nőhet, amilyen mélyre nyúlnak le a gyökerei. Aki kívül piszkos, belül is az. Hiába fürdik a
holló, nem lesz belőle hattyú. A szépség belülről fakad. A szépséget a gondolataink, az érzelmeink
és a sejtjeink tisztasága hordozza. Az igazi szépség a szív jóságán alapul. Az alázatos szív az összes
szív közül a legnagyobb. Az igazi előkelőség az erény. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse. Amilyen a
mosdó, olyan a törölköző. Amilyen a tanár, olyan lesz a diák. Az alma nem esik messze a fájától.
Minden zsák megtalálja a maga foltját. A disznó selyem mellényben is disznó. Minél kövérebb a
disznó, annál jobban kívánja a pocsolyát. Piszkos vályúk piszkos disznókat szolgálnak ki. Tedd ki a
vályút, és a disznók megjelennek. Mikor a disznó jóllakott, felborítja a vályút. A disznó nem ismer
étkezési időt. Ha a disznódat az asztalhoz engeded, lábát a fejedre teszi. Ha malacként élsz,
disznóként halsz meg. Aki megengedi másnak, hogy a vállán üljön, azt hamarosan a fején találja.
Az elszáradt virág nem nyílik újra. Egy idő után elmondhatom magamról, hogy több a belső
szépségem, mint a külső, és rigolyáimnál sebesebben csak az elvárásaim szaporodnak. Egyes
szerelmesek nem érdemelnek jobbat, mint hogy egymásra találjanak. Ki milyen virágot szakít, olyat
szagol. Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg. A fát gyümölcséről ismerni meg. Az
embert arról ismerni meg, hogy milyen társaságban forog. Vér nem válik vízzé. Aki az eszével,
értelmével nem tud kitűnni embertársai közül, a külsejével próbálja ezt megtenni. Minden emberben
él a vágy, hogy kitűnjön embertársai közül; Ha valódi értékkel nem rendelkezik, akkor álértékeket
használ célja eléréséhez; Aki nem rendelkezik belső értékekkel, külsejének eltorzításával, feltűnő
öltözködéssel próbálja felhívni magára a figyelmet. Nem a ruha teszi az embert. Egy német
közmondás ezzel a megállapítással egészíti ki ezeket a bölcs kijelentéseket: „A ruhánk alapján
fogadnak, de az eszünk alapján bocsátanak el minket.”
Egy arab közmondás szerint: „Jól kérdezni annyi, mint sokat tudni.” Isten malmai lassan
őrölnek. Könnyű tele hassal böjtről prédikálni. Ki hitelbe vásárol, kétszer fizet. Ahhoz hogy hitelt
kapj, előbb be kell bizonyítanod, hogy nincs szükséged hitelre. A szegény embert az ág is húzza.
Aki gazdag akar lenni, disznónak kell annak lenni. A szegény ember munkája a gazdag ember
vagyona. A remény a szegény ember kenyere. A hála a szegény ember fizetsége. A jólét
megfeledkezik apáról és anyáról. Az anyai kebel elbír hat gyereket, de hat gyerek udvara sem bír el
egy anyát. Csak a szegények között van kegyelet. A szegénység a modor tanára. Üres az az erszény,
amelyben másnak a pénze van. Ha nem tartod nyitva a szemedet, nyitva tartod a pénztárcádat. Az
erszény fizet a szem hibájáért. A pénz nélküli ember hamar átmegy a piacon. A nincs nagy úr.
Szerelemből nem lehet megélni.
A Kína ezt üzeni a mogorva Európának: „Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád.” Ki a
virágot szereti, rossz ember nem lehet. Sokat akar a szarka, nem bírja a farka. Rossz az, aki rosszra
gondol. Nem jó a tűzzel játszani. Elérik a szikrák azt, aki közel megy a kovácshoz. Ha egy oroszlán
a kezedből eszik, előbb-utóbb a lábadból is fog. Szemesnek áll a világ. Jobb a sűrű fillér, mint a
ritka forint. Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli. Gazdag az, aki tudja mikor elég. Az
becsüli a pénzt, akinek körme kopik utána. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Szemérmes
koldusnak felkopik az álla. A szükség a legjobb kerítő. A vízbe fúló a szalmaszálba is kapaszkodik.
A természeti népek elgondolkodtató panasza: „Ha nálunk meghal egy aggastyán, az olyan, mintha
nálatok elpusztulna egy könyvtár.”
Hasznos tanács újságíróknak. „Ne nyargalj a szavakon, repülj velük!” A buta fecseg, az okos
beszél, a bölcs hallgat. Aki beszél, nem tud; aki tud, nem beszél. Ki keveset szól, sokat mond.
Amikor kérdeznek, akkor beszélj. Sok beszédnek sok az alja, aki hallja megsokallja. Ki sokat
beszél, keveset mond. Ne csak beszélj, cselekedj is. Ne nyavalyogj, cselekedj! Az erős ember meg-
oldja a gondjait, a gyenge beszél róluk. Nem akarásnak nyögés a vége. Ha a hegy nem megy
Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. A jó példa minden papolásnál többet ér. Megváltozni
sose késő. A becsület szép erény, aki bírja, nem szegény. A babérkoszorú levelekbe foglalt
töviskoszorú. Ott a hazám, ahol a kenyerem. Jobb idegenben szabadon, mint jobbágyként otthon.
351/434
Mindenkinek megvan a maga keresztje. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Egy tejelő
kecske jobb egy meddő tehénnél. Minden napnak megvan a maga baja. Jobb a bajt megelőzni, mint
orvosolni. Minden bajból van egy kiút. A bajokból kivezető út gyakran az átvezető út. Bajnak s
kárnak nincs gazdája. A sikernek sok apja van, a kudarc árva. A süllyedő hajóról menekülnek a
patkányok. A skorpió megszúrja azt, aki kimenti a tűzből. Olcsó húsnak híg a leve. Többe kerül a
leves, mint a hús. Többe kerül a gomb, mint a kabát. Máshol sem fonják kolbászból a kerítést. A jó
lassan érlelődik. A jó kivájja a maga medrét. A gaz magától is megterem. A kevesebb néha több.
Megszívlelendő tanács az újgazdagoknak: „Nem elég megtollasodni, meg is kell tanulni repülni;
A stílus megtanulásához több generáció szükséges.” Aki hirtelen fut be fényes karriert, azt könnyen
elvakítja a csillogása. A dicséretnek jó íze van, de felpuffaszt. A dicséret annyit ér, amennyit a
dicsérő. Mit ér a kincs, ha boldogság nincs. Nem sok hasznát veszed az aranypohárnak, ha könnyel
van tele. Mit segít az ezüstkoporsó annak, akinek benne kell feküdnie? A halotti lepelnek nincs
zsebe. A boldogságot nem várni kell, hanem megteremteni. Nem attól leszünk boldogok, amink
van; hanem attól, amik vagyunk. Belső értékek nélkül a jólét unalomhoz vezet. A legjobb
dolgunkban csináljuk a legnagyobb őrültségeket. A kutya is jó dolgában veszik meg. Öreg kutya ne
tanuljon új kunsztokat. Nehéz a bárányt a farkassal összebékíteni. Farkasnak farkas a kölyke. Aki
nyomorékkal él, megtanul bicegni.
A kínaiak szerint: „Az emberek természetére a bűneik a legjellemzőbbek.” Egy forrásból nem
folyik kétféle víz. A fejétől büdösödik a hal. Nem károg a varjú hiába. Holló a hollónak nem vájja
ki a szemét. A kés nem vágja a saját nyelét. Kutyából nem lesz szalonna. Csalánba nem üt a
mennykő. A szamárbőgés ritkán hallik az égig. Nyugtával dicsérd a napot. Végén csattan az ostor.
Az nevet igazán, aki utoljára nevet. Ki szelet vet, vihart arat. Kis patakból lesz a folyó. Cseppekből
áll a tenger. Cseppenként a hordó is megtelik. Nem jó a zavarosban halászni. Ki korpa közé
keveredik, megeszik a disznók. Egy rohadt alma megrohasztja az egész ládát. Más tollával ne
ékeskedj. Az vagy, amit otthonról hozol. Amilyen az alap, olyan az épület. A házépítést az
alapozással kell kezdeni. A rend a kultúra nyoszolyája, a civilizáció alapja. Alja csürhe rossz
pásztort kap.
Az örök erkölcsi értékrendet érvényesítő láthatatlan erők felismerésére utal ez a mondás: „Ha
sikereid csúcsán, érzékeidet torkig lakatva váratlan csapás ér, tedd fel magadnak a kérdést: Mit adtál
a világnak cserébe azért a sok jóért, amit kaptál tőle? Mit tettél azért, hogy mások számára is
elérhető legyen a siker, és a boldogság?” Mindennek meg kell adni az árát. Ahol nincs, ott ne
keress. Ahová nem tettél, ott ne keress. Előbb adj, hogy aztán kérhess. Kicsiből sokat ne várj. Ne
igyál előre a medve bőrére. A szerencse forgandó. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Egy
férfi nem követhet el durvább sértést egy nő ellen, mint azt, hogy nem fogadja el a szerelmét. Csak
olyan nővel kezdj, akit szükség esetén feleségül is vennél. Nem az az igazi, akivel le tudod élni az
életedet, hanem az, aki nélkül nem tudsz élni. Valakit megszeretni egy perc is elég, valakit elfeledni
egy élet is kevés. Aki igazán szeret, sokáig tud várni. A megvetett szerelem a legnagyobb. Ha nincs
elvárás, nincs csalódás sem. A nőket a szerelem megszépíti. Szeretni a szív szentsége. Férfi és nő
igaz szerelmének titka a fejlődésre sarkalló életpróbák közös átélése. Vadászaton és
szerelmeskedésben az ember tudja, hogy hol kezdi, de nem tudja, hogy hol végzi. Jobb egy bölccsel
a pokolban, mint egy bolonddal a mennyországban. Az igazán szép és értékes nők féltve őrzik
lelkük tisztaságát, mert ösztönösen tudják, hogy semmi sem látszik olyan piszkosnak, mint egy
beszennyezett liliom.
Sokan tapasztalták már, hogy: „Ár ellen nehéz úszni.” De azt is, hogy: „Ki időt nyer, életet nyer.”
Használni kevés ember tud, de ártani a legsilányabb is képes. Vak vezet világtalant. Vakok között a
félszemű a király. A jegenyefák sem nőnek az égig. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.
Minden kezdet nehéz. Úgy szép az élet, ha zajlik. A sors útjai szerteágazók és kifürkészhetetlenek.
Az élet játékában az emberek keverik a kártyát, de a sors osztja a lapokat. Sorsunknak nem
elszenvedői, hanem alakítói vagyunk. Ne csak nézz, láss is. Aki jól köt, jól old. Jó tett helyébe jót
várj. Kölcsön kenyér visszajár. A kavics is felfordítja néha a kocsit. Minden lánc olyan erős, mint a
leggyengébb szeme. Igyekezz kitűnni, de óvakodj feltűnni. Csak az erős, aki ismeri a gyengéit. Aki
nem tanult meg engedelmeskedni, az nem tud parancsolni. Az önuralom a legbiztosabb önvédelem.
352/434
Aki minden bokorba bekandikál, nehezen jut az erdőbe. Jobb a fejben az ész, mint zsebben a pénz.
Nem elég, ha fejed van, ész is kell bele. Az üres folyó nem zúg. Aki nem tud beszélni, nem tud
csendet tartani. Aki nem tud hallgatni, nem tud beszélni. Nagy csevegők, nagy hazudozók. Bolond
likból bolond szél fúj. Mikor a beszélő bolond, a hallgatás bölcsesség. Saját jólneveltségünk a
legjobb oltalom mások rossz modorával szemben.
Az egyszerű emberek több ezer éves tapasztalata Petronius mondását a következőképpen
módosította: „Barátot szükségben, asszonyt betegségben ismerni meg.” A feleség a férj névjegye.
Két dudás nem fér meg egy csárdában. Sok bába közt elvész a gyerek. Egy fenékkel nem lehet két
lovat megülni. A lónak négy lába van, mégis megbotlik néha. Közös lónak turos308 a háta. Egy
rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni. Az ember az egyetlen állat, amelyről több bőrt is le lehet húzni.
Dobszóval nem lehet verebet fogni. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ha egy
kutyának veszett hírét keltik, meg kell vesznie. Aki kutyával fekszik, bolhával kel. Mindenki olyan
ágyba fekszik, amilyet vetett magának. Akasztott ember házában nem jó kötelet emlegetni. Aki
verekedni akar, könnyen talál botot. Akinek furkósbotja van, az mindig talál magának egy kutyát,
amelyet meg kell büntetni. Ne végy a kezedbe fütyköst, ha a kutyádat akarod hívni. Aki bottal
köszön, annak doronggal felelnek. Ne feszítsd túl a húrt, mert elpattan.
Hiba a feljebbvalónkban hibát keresni. Aki a szél ellen köp, saját arcába köp. Bánja, mint a
kutya, amelyik hetet kölykezett. Ne kergess el egy kutyát anélkül, hogy tudnád ki a gazdája.
Hízelegni kell a kutyának, míg el nem érjük a köveket. A kutya háromnapnyi kedvességre három
évig emlékszik, a macska háromévi kedvességet három nap alatt elfelejt. Ha kutya szeretnél lenni,
legalább nagy ház kutyája legyél. Amelyik kutya ugat, az nem harap. A harapós kutya nem mutatja
a fogait. Idegen helyen még a harapós kutyának is lába közt a farka. Ne lakasd jól a kutyádat,
éhesen követni fog. Ha kutyát tartasz, ne ugass magad. A bérelt ló sose fáradt. Sovány az a ló,
amelynek két gazdája van. Aki lovat vásárol, viszi a kantárt is vele. Ha jó lovad van, szerezz egy
jobb ostort. Amelyik ló jól húz, arra rakni kell. A jó lónak nem kell biztatás. Ha nyeregbe akarsz
szállni, ne nézd le a kengyelt. Ha nem tartasz macskákat, egereket fogsz tenyészteni. Csengős
macska nem fog egeret. Jóllakott macska nem fog egeret. A tehén olyan messze fut, amíg a kötele
engedi. Egy karám sok birkát tart nyugodtan. Balga az a birka, amely a farkashoz megy gyónni. A
borjak nem félnek az anyjuk szarvától. Nem a disznó hibája, hogy nem tiszta. Sose add oda a birkát,
ha gyapjúval is tudsz fizetni. Ha eladod a tehenet, eladod a tejet is. A tyúk minden nap tojik, a
strucc évenként egyszer. Az ökör követi el a kihágást, és a gazda fizeti a bírságot. Mikor az egér
nevet a macskán, közel egy lyuk. Fallal védve az öregasszony is bátor lesz. Még a bolha is tud
harapni. A farkas sose evett rendelt húst. Verd a vadat, vadabb lesz.
Tedd birkává magad, és a farkas máris ott terem. A csapások egyesítik az ellenséget. A jól célzó
ember kezében minden fegyver halálos. Aki megtámad téged, sose bocsát meg neked. Könnyebb
megtartani a békét, mint békét teremteni. Fékezd a nyelvedet, hogy az ne fékezzen téged. Akkor se
higgy az ellenségednek, ha igazat mond. A legnagyobb ellenséged veled él a házadban. Jobb a nyílt
ellenség a hamis barátnál. Menekülj a nevető ellenség és a hízelgő barát elől. Ahol a gond kinéz az
ablakon, a barátok nem néznek be. A telt kupánál bőven van barát, az üresnél egy sincs. Sok pénz,
sok barát. A szerencse hozza, a balsors kipróbálja a barátot. A barátság szolgálat. A barát rosszalló
tekintete jobb az ellenség mosolyánál. A szerelem vak, a barát becsukja a szemét. Tedd próbára a
barátodat, mielőtt szükséged van rá. Tartsd a szádat, és megtartod a barátodat. Minél többe kerül
egy barátság, annál kevesebbet ér. Jobb egy shillinget adni, mint egy fontot kölcsönözni. Barátnak
adsz, és ellenségtől kéred a visszafizetést. Ne adj pénzt kölcsön azoknak, akik előtt le kell venned a
kalapodat. A türelem kapujában nincs tolongás. A türelem az erények apja. A világ azé, akinek van
türelme. A türelem kinyitja az enyhülés ajtaját. A türelem legyőzi a sorsot. Aki türelmes, a lábánál
találja az ellenséget. A türelem rózsát terem. A türelem kertjében nő az erő legjobban. Akinek
türelme van, mindene van. A türelem maga keserű, de édes a gyümölcse. Egy pillanatnyi türelem,
tízévnyi komfort. A türelem a sziklát is átlyukasztja. Tarts ki, és sose buksz el. A bocsánatkérés az
emberi nagylelkűség megnyilvánulása.
308
Ez egy régi magyar szó. Jelentése: habos.
353/434
Történelmi tapasztalataink így módosították az ismert bibliai mondást: „Szeresd az ellenségedet,
de ne adj puskát a kezébe. Szeresd a szomszédodat, de ne bontsd le a kerítést. Az ember bízhat a
szomszédjában, de egy jó kerítésben inkább. Ha szomszédod korán kelő, te is az leszel. Lakatold be
az ajtódat, hogy a szomszédod tisztességes maradjon. Csak addig tudsz békében élni, ameddig a
szomszédod akarja. Rossz szomszédság török átok. Mindenki a maga portája előtt seperjen. Új
seprő jól seper. Betyárból lesz a legjobb pandúr. Ahol az ember misézett, ott nem fog ministrálni.
Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek. A sas nem kapkod legyek után. Az oroszlán
nem eszi meg, amit a kutya meghagy. A varjak csapatban szállnak, a sas magányosan repül. A zseni
mindig magányos. Az ember örök elégedetlen; mindig az a nem jó neki, ami van. Csak az üresfejű,
buta ember haragszik a tanítóra, mert nem tudja elviselni, hogy nála okosabb emberek is vannak. A
sértődékenység az ostoba emberek legjellemzőbb tulajdonsága; Egy okos ember sohasem sértődik
meg, mert ha nála műveltebb bírálja, örül neki, hogy tanulhat tőle; a buta ember sértéseit pedig nem
veszi magára. Kinek nem inge, ne vegye magára. Senki sincsen hiba nélkül. Az kiabál, akinek a
háza ég.
Minden bizonnyal nem ok nélkül született ez a kubai közmondás: „Gyönyörű nő, gyönyörű
nyugtalanság.” Ne bízd a kecskére a káposztát. A szépség minden fegyvernél pusztítóbb. A szépség
erény nélkül, rózsa illat nélkül. Az erényes nő engedelmessége által parancsol a férjének. A férj
bűne a küszöbön marad, a feleségé bemegy a házba. Ha a feleség vétkezik, a férj sem volt ártatlan.
Ha a férfi túl öreg, a felesége hibája. Az ifjúságnak szép arca, az öregkornak szép lelke van. A
legcsúnyább lányból lesz a legjobb háziasszony. A leghidegebb kőben van a legmelegebb tűz. Kis
fazék hamar forr. Ne légy minden fazék fedője. A láb oda megy, ahová a szív vágyakozik. Vannak
nők, akiknek sem a jelenlétét, sem a távollétét nem lehet elviselni. Ha előkelő nőt veszel el, a
lábtörlőn alszol. A kis bánatok beszélnek, a nagyok hallgatnak. Bársonyban és selyemben vannak a
legnagyobb fájdalmak elrejtve.
A férfinak tenni, a nőnek pedig lenni kell. Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba
szedni. Könnyű Katát táncba vinni. Tűzön, vízen, asszonyon nehéz kifogni. A nő könnye több
kerül, mint amennyit ér. A nők mindig több kerülnek, mint amennyit érnek. A széparcú lányt
megkísérti a démon. A házasságban a harmadik személy megjelenése nem ok, hanem
következmény. A szerelemben nem lehet osztozkodni. Ha szerelmed elmegy, annál csak egy valami
lehet rosszabb: ha visszajön. Ha nincs ló, megteszi a szamár is. A nagy szerelem elhamvad a saját
tüzében. Ha egy férfi megérint a szavával, a keze sincs már messze. A férfi addig férfi, amíg kíván;
A nő addig nő, amíg kívánják. A vén kecske is megnyalja a sót. Ha egeret akarsz fogni, nem árt, ha
szalonnát is teszel az egérfogóba. Csalétek nélküli horog nem fog halat. A férjhez nem ment
lánynak törött szárnya van. Az első feleségének a vagyonát köszönheti a férfi, a vagyonának pedig a
második feleségét.
Egy sznoboknak való tanács: Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak! Az ember minősége
határozza meg élete minőségét. Durva kő nem őröl finom lisztet. Minél kevesebbet ér valakinek az
élete, annál jobban félti. A stílus az ember. Az arany, sárban is arany. Az oroszlánbőr sose olcsó.
Nem az a fontos, hogy ki mondja, vagy honnan jött az illető; hanem az, hogy mit mond, és miért
mondja. A jó bort nem vederrel mérik. Jó bornak nem kell cégér. Borban az igazság. A titoktartás
egy olyan szilárd halmazállapotú anyag, amely alkoholban oldódik. A meg nem ütött gong nem ad
hangot. Rostával nem lehet vizet merni. Ne féltsd a halat a vízben. A vizet nem fárasztja a folyás.
Kicsi a bors, de erős. Sok lúd disznót győz. Nem kényszer a disznótor. Ki hamar nevet, hamar sír.
Jó pap holtig tanul. Mindig tanul az ember. A tanulás sohasem ér véget. Ha Jancsi nem kezdi, János
nem végzi, vagy amit Jancsi elmulaszt, azt János sohasem tanulja meg. Ismétlés a tudás anyja. A
szív tolmácsa az arc. Az idő minden sebet begyógyít. A szem a lélek tükre. Záporeső hamar múlik.
Rend a lelke mindennek. Nem jó az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik. Az ördög nem alszik.
Az ördög aranyhálóval fogja a lelkeket. Az ördög ott lakik, ahol arany van. A Gonosz győzelméhez
csak annyi szükséges, hogy a jók ne tegyenek ellene semmit Nincs felfelé menő lejtő lefelé menő
nélkül. Az ember felfelé meg tud állni, de lefelé nem. A lejtőn nincs megállás. Isten nem bottal ver.
Bizonyára többen tapasztalták már ennek a közmondásnak a helytállóságát: „Ha több a költség,
mint a jövedelem, kész a veszedelem.” Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. A nagy
354/434
igazságkeresők többnyire nem tartoznak a nagy pénzkeresők közé. Az erény lapos erszényt hordoz.
Büszke elme és üres erszény rossz párosítás. Jobb az üres erszény az üres fejnél. Az üres erszény
bölccsé teszi az embert, de túl későn. Több pénz, több bűn. Akinek kevese van, kevésbé piszkos.
Add oda a vagyonod felét, hogy megmentsd a maradékot. Rögös út vezet a csillagokhoz. Ha túl
puha vagy, kisajtolnak, ha túl száraz, eltörnek. Nem repül a sült galamb az ember szájába. Csak
ahhoz jön el a szerencse, aki fel van készülve a fogadására. Aki jól él, sokáig él. Az elvesztegetett
idő rajtunk kéri számon önmagát. Nem ítélkezni kell a múlt felett, hanem tanulni belőle. A múlt ad
erőt a jövőnek. Ne higgy a fényes jövőben, ha nem vázolják fel a hozzá vezető utat. Könnyen jött,
könnyen megy. Alkalom szüli a tolvajt. Éppen annyira vétkes, aki tartja a zsákot, mint aki rak abba.
A becstelen fillér megrontja a becsületes forintot. Rossz pénz nem vész el. Nehéz lopni a tolvaj
gazdától. Az igazi értéket a tolvajok nem tudják ellopni, mert az bennünk rejlik. A bűnt a víz nem
mossa le.
Egy etióp közmondás szerint: „Ha el akarod rejteni a fádat, ültesd el az erdőben.” Ha bírálnak, az
sokszor azt jelenti, hogy elértél valamit, és méltó vagy a figyelemre. Lakva ismerni meg egymást.
Ahány ház, annyi szokás. Lassú víz partot mos. Alamuszi macska nagyot ugrik. Lefelé tapos, felfelé
görnyed. Jut is, marad is. Jobb félni, mint megijedni. Aki fejjel megy a falnak, betörik a feje. Eső
után késő a köpönyeg. Ne csinálj magadnak egy dologból kettőt. Ahol egy elégséges, oda kettő nem
szükséges. Többet ésszel, mint erővel. Ha valaki szamárnak született, az cipelje a terhét. Ami
dobnak született, ütik haláláig. Ha ütnöd kell, tedd jól. Ha keményen ütsz, viszonzásul kemény
ütéseket fogsz kapni. Ha sulyok vagy, akkor üss, ha viszont szeg, tűrj. A szeg annyit szenved, mint
a lyuk. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Aki elbízza magát, könnyen megszégyenül. A
szerfeletti öröm a bánat előfutára. Senkitől se félj jobban, mint magadtól. Az ember önmaga
legnagyobb ellensége. Aki másokat győz le: erős, aki önmagát győzi le: hatalmas.
Egy régi görög mondás szerint: „Akit az istenek meg akarnak büntetni, teljesítik a kívánságát.”
Két dolog okozhat végzetes tragédiát az ember életében: Az egyik, hogy nem kapja meg amit akar;
a másik, hogy megkapja. A tehetséget két dologgal lehet megölni. Ha túlságosan törődnek vele,
vagy ha nem törődnek vele. Az elkényeztetett test lehúzza a szellemet. Akkor drága az egészség, ha
meglep a betegség. A betegség lóhalálában jön, és lassú lovon hagyja el a házat. A betegség sok
úton jön, és mindig hívatlanul. A legtöbb ember az egészségét is feláldozza, hogy sok pénze legyen;
majd rengeteg pénzt költ rá, hogy visszanyerje az egészségét. A betegség kiáztatja az erszényt. Mit
ér a kincs, ha egészség nincs. Ha egészséged van, mindened van. A jóból is megárt a sok. Mindent
akkor kell abbahagyni, amikor a legjobban esik. A diéta többet gyógyít a tablettánál. Teli gyomorral
ritkán támadnak világmegváltó gondolatok. Az üres has többet merészel a telt fejnél. Ki keserűt
nem ízlelt, nem tudja mi az édes.
Nemes gyümölcs későn érik. Csak az egészséges fáról kapunk egészséges gyümölcsöt. Nincs
rosszabb termés annál a gyümölcsnél, amely sose érik be. Ami gyorsan érik, gyorsan romlik. A
látszat néha csal. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Nem eszik a kását olyan forrón, mint
ahogyan főzik. Nagyobb a füstje, mint a lángja. Minden csoda három napig tart. Az ember azzal
teszi tönkre a csodát, hogy firtatja az okát és a szándékát. A harag rossz tanácsadó. A harag másokat
tűvel, önmagát tőrrel sebzi meg. Bolond az, aki nem tud haragudni, de bölcs az, aki nem hajlandó.
Az igazi bölcs nem gyűlölködik, és nem rokonszenvez. A bosszú bumerángon lovagol. A sérelem
elfelejtése a legjobb bosszú. Ígérni könnyű, megtartani nehéz. Ki könnyen ígér, nehezen ad. A jó
tanács gyakran bosszantó, a rossz soha. Mielőtt elvesztenéd a fejedet, próbáld meg használni. Ne az
okost, a tapasztalt embert kérdezd. Aki mindenkit követ, rosszul teszi; aki senkit sem követ,
rosszabbul teszi.
Egy maroknyi józan ész felér egy vékányi tanulással. Nyisd ki az ajtódat, és az összes ajtó
megnyílik neked. A csodák nem pazarolhatók hiábavalóságokra. Adj szárnyakat a tehetségnek. A
nemes cselekedet sose hal meg. Sose mondj „nemet” büszkeségből, vagy „igent” gyengeségből. Mit
magad megtehetsz, ne bízd másra. A jó mondás nevetett, a jó cselekedet elhallgattat. Amilyen az
ember szíve, olyan a beszéde. A jó beszédet mély csend helyesli. A mély vizek nem csobognak. A
rózsát adó kéz mindig illatos. Az üres kezet nem nyalják. A hízelgő ott vakar, ahol viszketsz. A
hízelgés a bolondok tápláléka. A hízelgés olyan, mint a hamis pénz, könnyen bajba juttathat, ha el
355/434
akarod költeni. A hízelgés egyetlen hozama, hogy megtudjuk, milyennek kellene lennünk. Aki meg
tud alázkodni, jól mászik előre.
Az ókori kínaiak szerint: „A nyelv a nők kardja, nem is hagyják megrozsdásodni. Óvakodj az
ökör elejétől, a szamár hátuljától, és az asszony minden porcikájától.” A férfi a fej, de a nő forgatja.
A nők sosem beszélnek meggyőzőbben, mint amikor nincs igazuk. Könnyebb két dolgot beleverni a
nő fejébe, mint egy dolgot kiverni belőle. A humor a reménytelenek mentsvára. A humor a túlélés
egyik módja. A nevetés beszéd szavak nélkül. Az igaz embert környezete akaratlanul is segíti tervei
megvalósításában. A közért munkálkodó ember ügyeit nemegyszer azok lendítik előre leginkább,
akik a legtöbbet próbálnak ártani neki. Minden apró szenvedés megerősíti az embert, és segít
elviselni a nagyobb szenvedéseket. Ha tudod, hogy igazad van, mindent kibírsz. Aki nem akar
szenvedni, kétszer szenved. Aki sokat szenved, csendes. Szenvedésből nyugalom jön. Aki nem
szenved, nem tudja mi a könyörület. Amit gyűlölsz, az a részeddé válik, és átveszi feletted a
hatalmat. A keserű szív önmagát emészti. Mások hibáit csak addig látjuk, amíg nem vesszük észre
saját gyarlóságainkat. Aki mindig a rosszat keresi a másikban, az előbb-utóbb meg is találja.
Legszebb öröm a káröröm. Amikor valaki felett ítélkezünk, valójában önmagunkról mondunk
ítéletet.
A közhiedelemmel ellentétben a sors nem egy merev, előre lefektetett sín, amely egyetlen pályán
igyekszik tartani minket. Az élet a lehetőségek kihasználása és elvetése közötti egyensúlyozás
művészete. Az életben a hátrányos helyzet csak akkor hátrány, ha annak fogod fel. Minden élet egy
vállalkozás. A tapasztalat a legtökéletesebb tanulás. A nagy dolgok kis dolgokból állnak össze. Az
ember sorsa lelkének vetülete. Életünk látható kifejeződése gondolatainknak. Bízzál önmagadban,
és akkor benned is bíznak. Az önbecsülés a megbecsülés része. Minél szebbnek látjuk az életet,
annál inkább képesek vagyunk azt még szebbé tenni. Az életben nem az lesz boldog, aki sokat kap;
hanem az, aki sokat ad. Ha boldog akarsz lenni, tégy másokat boldoggá. Az életben a legjobb
dolgok ingyen vannak. Az eső minden tetőre hull. Aki a közösséget szolgálja, az senkinek sem a
szolgája. A nép szolgájának rossz gazdája van. Annak aki mindenkit szolgál, senki sem fizet. Minél
magasabb rangot visel valaki, annál inkább szolga. Ha a sors becsuk egy ajtót, nyit helyette másikat.
A több évezredes kínai kultúra meghatározó szerepét bizonyítja ez a bölcs mondás is: „Ha azt
hisszük, nincs több remény, akkor csillan fel messze a fény.” Hajnal előtt van a legsötétebb. A hitet
és a szeretetet senkire sem lehet rákényszeríteni. A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja; és nem
juttatja koldusbotra azt, aki adja. A tehetség megköveteli a bámulatot, a szépség a hódolatot, a
gazdagság pedig irigységet szül; Csak a szeretet nem követel semmit, hanem megelégszik
önmagával. A megosztott öröm megkétszereződik. Érettségünk mércéje az, hogy mennyit
vitatkozunk önmagunkkal. Az ostobák mindenben holtbiztosak, a bölcsek még önmagukban is
kételkednek. Ha erős akarsz lenni, ismerd meg a gyengédet. Ha tisztában vagyunk a
gyengeségeinkkel, könnyebben felülemelkedhetünk rajtuk. A szem mindent lát, kivéve önmagát.
Önmagad megismerése, önmagad kevésre értékelése. A kultúrához vezető első lépcsőfok az
önuralom. Az emberi méltóság az önuralommal kezdődik. Az önfegyelem nem más, mint lényünk
örök kiigazítása. Az önfegyelem szüli az öntiszteletet. Minden erény lemondással jár. Minden
ember annyit ér, amennyiről le tud mondani. Valakinek minél kevesebb az elnézése önmagával
szemben, annál több másokkal szemben. Az erény kapuját nehéz kinyitni, de könnyű becsukni. A
bűnhöz rohan az ember, az erényhez mászik.
A düledező kerítést minden arra járó megrugdossa. Ha egyszer elesel, mindenki rajtad tapos.
Nem az az erős, aki sohasem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni. Csinálj mankót a
keresztedből. A gond nem kiabálva jön. Veszteségeink érlelnek bennünket a győzelemre,
csalódásaink a bölcsességre, és fájdalmaink a boldogságra. A küzdelem, a kín, a szenvedés és a
fájdalom szülik az erkölcsöt. A szenvedés az emberi méltóság próbája. A szenvedés nemesíti a
lelket. A szenvedés gyümölcse a bölcsesség. A fejlődés motorja a szenvedés. A reménytelenül
küzdő embert a kitartó szolgálat menti meg a morális összeomlástól, amelyet hosszú, vigasztalan
éveken át folytat. A remény meglátja a láthatatlant, megérzi a megfoghatatlant, és eléri a lehetetlent.
A legnagyobb szabadság, egyben a legnagyobb rabszolgaságot is jelenti. Nem baj, hogy gondjaid
vannak; csak ne hagyd, hogy fészket rakjanak benned. A jólét a hibákat, a balsors az erényeket
356/434
hozza felszínre. Aki fennhéjázó a jólétben, elsüllyed a balsorsban. Általában megértjük a baljós
jelzéseket, csak nem hisszük el, hogy nekünk szólnak.
Elgondolkodató életbölcsességeket tartalmaz ez a kínai tanítás: „Vehetsz házat, de otthont nem;
Vehetsz ágyat, de álmot nem; Vehetsz órát, de időt nem; Vehetsz könyvet, de tudást nem; Vehetsz
pozíciót, de tiszteletet nem; Vehetsz orvosságot, de egészséget nem; Megveheted a szexet, de a
szerelmet nem.” Korunkban az önként vállalt rabszolgaság lett az ember szabadsága. A demokrácia
nem teremti meg automatikusan az egyéni szabadságot, mert: „Csak az lehet szabad, aki tiszteletben
tartja mások érdekeit is.” Ha szeretsz valakit, tedd szabaddá. A munka biztos menedék annak, aki
magányos. Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elfogadott módja, hogy halálra dolgozod
magad. Az ész a legjobb tőke. A hit az, amihez egész szívünkkel ragaszkodunk. Az aggódás
leghatékonyabb gyógyszere a hit. Akiben rend van, az rendet teremt a környezetében is; Akiben
viszont zűrzavar van, zűrzavart hoz létre maga körül. Amíg magad körül nem teremtesz rendet,
addig magadban sem tudsz.
A kapcsolatteremtés legfőbb kritériuma az legyen, hogy több leszel-e általa. Nem az a fontos, hogy
mik vagyunk, hanem az, hogy mivé válunk egy kapcsolatban. Ne utánozz másokat, hanem fedezd fel
egyéniségedet, és légy önmagad. A szentjánosbogár fénye csak önmaga számára elég. Ne a bajaidat
tartsd számon, hanem mindazon jót, amelyben részesültél. Az álérték hivalkodik, a valódi érték
rejtőzködik. Légy szerény, de ne szerénykedj. A méltóság ismeri a szerénységet. Amikor a szerénység
elmegy, örökre elmegy. Sorsdöntő kérdésekben ki kell állnunk az elveinkért, mert ha hallgatunk, azt
hiszik, hogy egyetértünk. A jellemed határozza meg sorsodat. A jellem a körülményekkel folytatott
harc során alakul ki. Mindenki saját sorsának a kovácsa. Az élettől azt kapod vissza, amit
belefektettél. Jelenlegi tetteink szabják meg jövőbeli sorsunkat. A jövőnket most teremtjük.
Egy kínai bölcs szerint: „A művésszé, jó szakemberré válásnak négy lépcsőfoka van: A kezdő
egyszerű és rossz dolgokat csinál. A második fázisban már bonyolult is amit csinál, és még mindig
rossz. A harmadik fázisban az ígéretes művészpalánta már sejt valamit. Amit csinál az már jó, de
még mindig bonyolult; A negyedik fázisban következik be a letisztulás. Az utolsó lépcsőfokon
megvalósul az áhított cél: a jóság és az egyszerűség.” Egy másik bölcs szerint az igazán nagy
dolgok rendkívül egyszerűek; A letisztultság eléréséhez azonban fejlődni kell, mert a lényeg csak
fentről látható. A szavak inkább elrejtik, mintsem felfedik a dolgok belső lényegét. Az idő gyengíti
az éleslátást, de javítja a tisztánlátást. Öreg ember, nem vén ember. Az öreg ember jobban lát a háta
mögött, mint a fiatal maga előtt. Jó az öreg a háznál. A balga nem ugyanazt a fát látja, mint a bölcs.
A lét küzdelem; Ha megoldasz egy problémát, helyébe másik lép, mert a küzdelem az élet
természetes állapota. Egy indiai jógi véleménye a nyugati világról: „Gyönyörű emberek, gyönyörű
autókban rossz irányba haladnak, mivel mindnyájan azt hiszik, hogy a megszerzett tárgyak, a
külcsín hozza meg a boldogságot.”
Az emberi telhetetlenség határtalan; Minden kielégített vágy újakat szül. A munkával és
tisztességgel szerzett vagyon jutalommá válik. Isten azért adta a tehetséget, hogy szolgáljuk vele a
világot; és nem azért, hogy élősködjünk rajta. A vagyon nem önző céljaink elérésének eszköze,
hanem kötelezettség és szolgálat. Úgy segíts másokon, hogy segíthessenek önmagukon. Ha
másokért élünk, tökéletesebbekké válunk. A bölcs embert már nem keserítik percenkénti
lemondások. Tökéletes szabadságot csak akkor nyerhetsz, ha nem ragaszkodsz az „én-enyém-
nekem”-hez. Csak a szegény hiszi azt, hogy a pénzzel minden problémát meg lehet oldani. Ne azért
csodálj valakit, mert sok pénze van, hanem azért ahogyan bánik vele. A hamis értékekhez igazodó
ember szükségszerűen silányabbá válik. A primitív lélek uralkodni akar, önként szolgálni csak a
fejlett lélek képes. Minél primitívebb a lélek, annál nagyobb benne a hatalomvágy. Az úttörő elme
olyan, mint a gyertya; miközben másoknak világít, magát emészti. Felvilágosításra azért van
szükség, hogy a megismerés megszüntesse az élet értelmetlenségének tévképzetét, és a vele
kapcsolatos félelmeket. Amikor készen áll a tanítvány, megjelenik a tanító. Ha az ember nem képes
kockáztatni az életét az eszméiért vagy ő nem ér semmit, vagy az eszméi. A fennköltség vérből,
szennyből, fájdalomból és szenvedésből születik. Ahol az erő, ott a hatalom. Minél nagyobb a
hatalom, annál kisebb a szabadság. A hatalom méreg, ami lassan felszívódik az ember testébe. Ha
meg akarsz ismerni egy embert, adj hatalmat a kezébe.
357/434
Civilizációnk vérzivataros történelme jórészt annak tudható be, hogy nem alkalmaztuk ezt a jó
tanácsot: „Hatalmat csak annak szabad adni, akinek nehezére esik.” A gyanakvás és gyűlölet nem
más, mint tudatlanság. Légy éber, de sosem gyanakvó. Ahol hiányzik a megértés, hasztalan az
erőlködés. Rengeteg kárt okoz az emberiségnek a démonvilág által szított sértődöttség; Ezáltal
ostoba, sértődött mimózák gyülekezetévé válunk; Az önzetlen segítőkészségnek végtelen
türelemmel, kitartással és szeretettel kell párosulnia. Feltétel nélkül, és teljes odaadással kell
szeretnünk egymást. Az elégtétel Isten dolga. Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle.
Ahogy szaporodnak a törvények, úgy szaporodnak a kibúvók is. A túlzott szabadság árt a
demokráciának; a túlzott demokrácia árt a szabadságnak. A történelem az élet tanítómestere. A
tegnapra emlékeznünk kell; ez a ma felelőssége, hogy legyen holnapunk. A jövőnk csak akkor lehet
fényes, ha a múltból táplálkozik. A suttogás néha messzebbre hallatszik, mint a kiabálás.
Az ember korlátlan lehetőségei elé a legtöbb akadályt önmaga állítja. Az ember vak teremtő. Az
emberek tudat alatt vágynak rá, hogy megvakítsák, megsüketítsék magukat. Még az állat is okosabb
nálunk, mert ő az ösztöneire hallgatva cselekszik; Mi már az ösztöneinknek sem hiszünk. Ma már
csak hazudni lehet csodát, teremteni nem. A tudat számára nincs fájdalmasabb dolog a világon,
mint szembesülni az igazsággal. A hazugság és az őszinteség közötti különbség, hogy az utóbbiért
később sem bocsátanak meg. Az igazság és a hitelesség a részletekben rejlik. A tények makacs
dolgok, nem lehet őket figyelmen kívül hagyni. (Egy megoldás azonban van. Murphy szerint meg
kell szabadulni tőlük.) Az ember csak azt tudja kifejezni, aminek a tudatában van. Az emberek
elfelejtik amit mondtál, amit csináltál; de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket
keltettél bennük. Az emberi élet csupán egy villanás a végtelen időben. Jelenlegi tudásunk ahhoz
sem elegendő, hogy felismerjük a tudatlanságunkat. Régen határtalan vágy égett az emberekben az
ismeretlen legyőzésére. Ma már az ismertet sem tudjuk legyőzni.
Korunk filozófusai alkották ezt a szállóigét: „Az emberek nem élik meg az életet a maga
valóságában, mert a szokások és konvenciók rabjai.” Csak azok látják meg a világot a maga
valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek. Ha nagy ember akarsz lenni, előtte
kicsinek kell lenned. Meg kell hajolnunk, hogy hódítsunk. Figyeljünk a belső hangra, mert az
igazság a szívünkben rejlik. A legmélyebb belső felismerések tárják fel a legnagyobb igazságokat.
Ne azt mondd, hogy „én ilyen vagyok”, hanem azt, hogy „én ilyenné tettem magam”; Mindenki
olyan, amilyenné tette magát, vagy hagyta magát tenni. A lelkiismeret sohasem hazudik.
Szeretetünk csendje ellenségeinkben is csendet teremt. Amelyik kéz nem tud adni, annak simogatni
kell. A mosoly semmibe sem kerül, de sokat ad. A mosoly nyugalom a megfáradtnak, napfény a
csüggedőnek, és világosság a szomorkodónak. A mosoly szívből jön, ezért nem lehet kierőszakolni;
Nem áru, így nem lehet megvenni, ellopni, csak önként lehet adni. A mosoly csak egy pillanatig él,
de emléke örökké megmarad. A tiszta lelkű emberekre azt szokták mondani, hogy nem erre a
világra valók; De mi lesz ezzel a világgal, ha egyszer elfogynak a nem erre a világra valók? Csak a
szívből jövő ima talál meghallgatásra. A kérő ki nem önmagának kér, annak kérelme az egekig ér.
Aki soha nem vállal kockázatot az életben, sehová sem jut. Aki nem mer élni, nem fog fejlődni.
Kétféle ember van: az egyiket lesújtja, a másikat felemeli a sorscsapás. Ha a lélek elég fejlett
ahhoz, hogy elkerülje az életben felmerülő csapdákat, akkor az elért siker jutalmául szolgál; Ha nem
elég fejlett, és beleesik a csapdába, akkor a vergődéssel járó szenvedés a lelki fejlődését szolgálja.
Az emberek azért sétálnak bele önként az élet csapdáiba, mert tudat alatt érzik, hogy fejlődniük
kell; és ennek leghatékonyabb módja, a rájuk zúduló bajokból eredő szenvedések átélése. A
szenvedés hasznosságára már sokan ráébredtek; A népi bölcsesség is azt mondja, hogy: „Ha fáj
valami az ember lelkének, hagyja fájni.” A vétek ereje azért sodorja válságba az embert, hogy a va-
lódi lénye főnixmadárként kiemelkedjen a szenvedés tüzéből. Kételkedés a tudás kulcsa. A
kudarcok a siker pillérei. Mindnyájan sötétben tévelygünk, de a szenvedés a világosság felé visz.
Az élet értelmének megismerése jobban visszatartja az embereket az öngyilkosságtól, mint az
életösztön. A fizikai világban a tapasztalás vezet el a megértéshez, a megértés pedig a szeretethez.
Az igazi tudás nem kérkedik, nem hivalkodik. Ha ragyogni akarsz, tudással csillogj. A tudás olyan
mértékben gyarapszik, amilyen mértékben használják. Aki nem gyújt, nem lobban lángra. A
legnagyobb gondolatok a szívből jönnek. A lélek a világegyetem bölcsességét hordozza magában.
358/434
Egy régi arab közmondás szerint: „A legenda a híd, amely a valósághoz vezet.” Sok felesleges
szenvedéstől kímélne meg bennünket, ha tudatosulna bennünk, hogy: „Isten mindent megtesz
értünk, de semmit sem helyettünk.” Isten minden madárnak ad eledelt, de nem szórja a fészkébe.
Nem elég célozni, találni kell. Nem vagyunk több csak egy-egy tégla, de együtt mi vagyunk a ház.
Egyetlen ember apró döntése is szétsugárzik a világban, és mint láthatatlan szál beleszövődik a
történelem végeláthatatlan szőnyegébe, formálva azt. Boldog az a nemzet, amelynek nincs
történelme. Bárhová mész, sose tudsz magadtól megszabadulni. Nincs olyan hosszú út, melynek
vége ne lenne. Minden jó, ha a vége jó. Minden végben benne van egy új kezdet lehetősége. A
könyv sem nem jobb, sem nem rosszabb a szerzőjénél. Csak az folyhat az edényből, ami benne van.
Először azért kell elolvasni egy könyvet, hogy megtudjuk mit tartalmaz; másodszor azért, hogy
megértsük; harmadszor azért, hogy bevéssük az elménkbe. A közmondások a tapasztalat gyermekei.
A közmondások a szavak lámpái. A közmondás az emberi bölcsesség kikristályosodott formája.
A spanyolok szerint: „A közmondások kis evangéliumok.” A közmondások és szállóigék közé

sorolják a szólásmondásokat is. Legfőbb jellemzőjük, hogy még a közmondásoknál is rövidebbek.
Többnyire egy felkiáltó mondatból állnak. Ezért sokszor magyarázatra szorulnak. A „Kígyót
melengettem a keblemen!” mondás pl. arra utal, hogy egy olyan embert támogattunk, segítettünk,
aki a jó tettért rossz cselekedettel, ellenséges magatartással fizet. Az asszociáció309 onnan ered, hogy
egyszer egy jószívű kisfiú megsajnálta a hidegtől elgémberedett kígyót, és az inge alá tette. Ott a
melegtől feléledt, és a szokatlan körülmények miatti zavarában agyonmarta megmentőjét. Hasonló
megfigyelésen alapul az „Etesd a hollót, kivájja a szemedet” mondás is.
A gyakran használt szólásmondásaink nem szorulnak magyarázatra: Ami történt, megtörtént. Ne
fuss olyan szekér után, amely nem vesz fel. Kettőn áll a vásár. Két szék közül a pad alá esett. Átesik
a ló túlsó oldalára. Szükségből erényt kovácsol. Birkatürelme van. Ártatlan, mint a ma született
bárány. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Míg élek, remélek. Úgy ég a tűz, ha
tesznek rá. Nyitott kapukat dönget. Semmi sem tart örökké. A veréb is madár. Minden madár ismeri
a maga fészkét. Magad uram, ha szolgád nincs. Le is út, fel is út. Száz szónak is egy a vége. Vizet
prédikál, és bort iszik. Ökör iszik magában. Minden lében kanál. Nyúlik, mint a rétestészta. Derült
égből villámcsapás. Annyit ér, mint halottnak a csók. Az egyik szeme sír, a másik nevet. Áll, mint
szürke szamár a ködben. Úgy szereti, mint kecske a nagykést. Kerülgeti, mint macska a forró kását.
Talpra esik, mint a macska. Veri, mint szódás a lovát. Szemtelen, mint a piaci légy. Úgy ül, mint
majom a köszörűkövön. A sorsát senki sem kerülheti el. Az élet nem habos torta.
Mi a szösz310. Ágyúval verébre lőni311. Vajúdnak a hegyek, és szülnek egy egeret. Vihar egy
pohár vízben. A jég hátán is megél. Kerek perec312. Veszi a lapot313. Nem sokat teketóriázik314.
Próba, szerencse. Szerét ejti315. Szert tesz rá316. Szép szerével317. Kesztyűs kézzel318. Nem kerget a
tatár319. A puding próbája, hogy megeszik320. Nem rőffel mérik az embert321. Csak egy
paraszthajszálon múlik322. A szélrózsa minden irányába323. Bokros teendők324. Se szeri, se száma325.
309
képzettársítás
310
A meghökkenés, csodálkozás kifejezése.
311
A kelleténél sokkal nagyobb erőt vetnek be a védekezés során.
312
Nyíltan, kertelés nélkül.
313
Érti miről van szó.
314
Gyorsan, határozottan dönt.
315
Alkalmat talál rá.
316
Megszerez valamit, hozzájut valamihez.
317
Veszekedés nélkül, csendes megegyezéssel.
318
Kíméletesen, óvatosan, erőszak alkalmazása nélkül.
319
Nem kell annyira sietni.
320
A gyakorlati használhatósága dönti el minden alkotás értékét. (Pl. ha meg akarjuk tudni egy ételről, hogy jó-e,
kóstoljuk meg.)
321
Nem testmagassága alapján ítélnek meg valakit.
322
Alig valamin múlik, egy kis híja van csupán.
323
Mindenfelé.
324
Szerteágazó fontos feladatok.
325
Olyan sok van belőle, hogy meg sem lehet számolni.
359/434
Jöjjön, aminek jönnie kell. Kaparj kurta, neked is lesz. Aki bírja, marja326. Úgy dolgozik, mint egy
güzü327. Lázba hoz328. Lázban ég329. Ha már lúd, legyen kövér. Több kéz, többre megy. Lassan, de
biztosan. Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál. Ha nem csurran, cseppen. Éhes disznó makkal
álmodik330. Nagy súllyal esik a latba331. Elveti a sulykot332. Ringbe száll333. A tettek mezejére lép334.
Uccu neki335. Kirázza az ujjából336. Kivágja a rezet337. Be van rezelve338. Telibe talál339. Tető alá
hoz340. Elválasztja az ocsút a búzától341. Tetemre hív342. Belenyúl a darázsfészekbe. Nagy fába vágta
a fejszéjét343. Róka fogta csuka, csuka fogta róka344. Kemény fából faragták345. Tőről metszett346.
Sutba dob347. Kevés a sütnivalója348. Megalszik a tej a szájában349. Kilóg a kapanyél a szájából350.
Azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák351. Elveszti a fonalat352. Nem tudja hányadán áll vele353.
Tudja, hogy mitől döglik a légy354. Áldott állapotban van355. Szabad a tánc; Szabad a vásár. Úgy
táncol, ahogy ő fütyül356. Igába hajtja a fejét357. Lenyeli a békát358. Tanújelét adja359. Fogához veri a
garast360. Több nap, mint kolbász. Semmi sem lehetetlen. Szedd a lábad 361. Teljes gőzzel362. Leesik az
álla363. Földbe gyökerezett a lába364. Ahogy lesz, úgy lesz. Ma nekem, holnap neked. Mindent egy
lapra tesz fel365. Fordul a kocka. Apait-anyait belead366. Mindent, vagy semmit. Két legyet üt egy
csapásra367. Kihúzza a méregfogát. Mindenki másképp csinálja. Felvitte az Isten a dolgát. Madarat
326
Aki hozzájut, gátlástalanul dézsmálja.
327
Nagyon hajtja magát.
328
Fellelkesít, izgalomba hoz.
329
Élénken foglalkoztatja valami.
330
Átvitt értelemben mindenkinek az jár a fejében, amire a legjobban vágyik.
331
Nagyon fontosnak tartják, feltétlenül tekintetbe veszik.
332
Túlhalad a helyes mértéken, túlzásokra ragadtatja magát.
333
Szemtől szembe megküzd ellenfeleivel, hogy valamit megszerezzen.
334
Cselekszik, aktívan beavatkozik az eseményekbe.
335
Tréfás felhívás a cselekvésre.
336
Könnyedén megoldja a feladatot.
337
Képességei maximumát nyújtva elvégez egy nehéz feladatot, amellyel általános elismerést kelt.
338
Fél, aggódik.
339
Tökéletesen eltalál valamit.
340
Sikerül valamit befejeznie, megvalósítania.
341
Elválasztja az értéket az értéktelentől, a használhatót a használhatatlantól. (Ocsú = búza közé keveredett pelyva.)
342
Kikérdez, felelősségre von. (Többnyire tanúk jelenlétében, vagy döntő bizonyíték birtokában.)
343
Túl nagy feladatra vállalkozott, ami lehet hogy meghaladja az erejét.
344
Sakkban tartják egymást. Egyik sem tud mozdulni a másik reakciója miatt. (Népmeséből átvett hasonlat, amely arról
szól, hogy a róka lement a folyóra halat fogni, és pechjére egy ragadozó csukára harapott rá.)
345
Elszánt, kitartó.
346
Eredeti, jellegzetes, igazi.
347
A használhatatlannak tartott dolgot félredobja, mellőzi.
348
Ostoba, buta.
349
Tunya, lassú, elkényelmesedett.
350
Faragatlan, bárdolatlan (szleng)
351
Semmit sem tud róla, a hírét sem hallotta.
352
Nem tudja követni a gondolatmenetet.
353
Nem tudja, mit gondoljon róla.
354
Szemfüles, tájékozott ember. Szexuális vonatkozásban korán felvilágosodott, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező.
355
Terhes, várandós.
356
Mindenben hozzá igazodik. Megtesz mindent, amit kíván tőle.
357
Enged mások akaratának, elfogadja mások uralmát.
358
Kénytelen megtenni valamit, ami nincs ínyére.
359
Bizonyít valamit. Kifejezésre juttatja a dologhoz való viszonyulását.
360
Fösvény, zsugori, fukar.
361
Eredj, menj! (Tréfás nógatás)
362
Maximális teljesítménnyel, sebességgel.
363
Nagyon csodálkozik, elképed.
364
Mozdulni sem tudott a döbbenettől.
365
Mindent kockáztat. Nyílt lapokkal játszik.
366
Mindent megtesz a siker érdekében.
367
Tettével egyszerre két dolgot is elér.
360/434
lehet vele fogatni368. Tejben-vajban fürdik369. Van mit a tejbe aprítania370. Nagy kanállal eszik371. Él,
mint Marci hevesen372. Benne van a cukros pikszisben373. Csőstül jön az áldás. Tejjel-mézzel folyó
Kánaán374. Aranytojást tojó tyúk375. Tőkét kovácsol. Elviszi a pálmát376. Kenterbe ver377. Annyi pénze
van, mint a pelyva378. Éli világát379. Toronyórát lánccal380. A kecske is jóllakik, és a káposzta is
megmarad. Vén kecske is megnyalná a sót381. Összeszűri a levet382. Saját levében fő383. Ki-ki
legjobban tudja, hol szorít a csizma. Kinek a pap, kinek a papné384. Ízlések és pofonok különbözőek.
Köszönő viszonyban sincs valamivel385. Más tészta386. Ilyet még nem pipáltam387. Ez nem piskóta388.
Torkára fagyott a nevetés389. Torkig van390. Nem fűlik a foga391. Egy szuszra392. Visszavonulót fúj393.
Lóg a levegőben394. Kifogja a szelet a vitorlából395. Kár a gőzért396. Megfojtaná egy kanál vízben397.
Nem sok vizet zavar398. Lelke rajta399. Elmehet Kukutyinba zabot hegyezni400. Be van sózva401.
Zabszem van a fenekében402. Nagy feneket kerít neki403. Zavarosban halászik404.
368
Nagyon boldog. örömében bármire képes.
369
Nagyon jó dolga van, jómódban él.
370
Jómódú, mindenre telik neki, amire szüksége van.
371
Dúskál a földi javakban.
372
Jó dolga van.
373
Bírja valakinek a támogatását, kegyét. Mindent megkap a támogatóitól.
374
Nagy jólétet, gazdagságot biztosító ország.
375
A folyamatos gazdagság forrása.
376
Győztes lesz valamiben.
377
Fölényesen legyőz, lehengerel.
378
Tömérdek pénzt keres, dől a pénz hozzá.
379
Gondtalanul, vígan él.
380
Lehetetlen igény, kívánság érzékeltetésére szolgáló mondás.
381
Idősek is kívánhatják a testi szerelmet.
382
Szerelmi viszonyt folytat.
383
Magára van hagyva problémáival.
384
Mindenkinek más az ízlése.
385
A dolgok ellentmondanak egymásnak, nem felelnek meg egymásnak, meg sem közelítik egymást.
386
Nem szabad összekeverni a két dolgot.
387
Ilyet még nem hallottam/láttam.
388
Az elismerés újkori kifejezése. (kerülendő szleng)
389
Megdöbbenésében hirtelen elállt a szava, elment a kedve a nevetéstől.
390
Elege van valamiből. Megcsömörlött tőle.
391
Nincs kedve valamihez.
392
Egyfolytában és gyorsan.
393
A sikertelenséget látva leállítja az akciót, meghátrál.
394
Bizonytalan, rendezetlen, függőben van.
395
Enged a követeléseknek, ezáltal lecsillapodnak a kedélyek. Nem lesz miért küzdeni, nincs mit követelni.
396
Hiábavaló igyekezet.
397
Annyira gyűlöli, hogy még egy kanál vízbe is belefojtaná, ha tehetné.
398
Jelentéktelen, alig észrevehető.
399
Övé a felelősség.
400
Nem törődnek azzal, hogy hová megy, mit csinál.
401
Nyugtalanul várakozik.
402
Állandóan izeg-mozog, fészkelődik, nem fér a bőrébe.
403
Nagy ügyet csinál belőle.
404
A bizonytalan helyzet kínálta lehetőségeket kihasználja a saját javára.
361/434
A jövő zenéje405. Zene füleinek406. Rágja a fülét407. A füle is kétfelé áll408. Kihasználja a ziccert409.
Zokon vesz410. Zongorázni lehetne a különbséget411. Se füle, se farka412. Hiszi a piszi413. Majd kisül a
szeme szégyenében. Nem jobb a Deákné vásznánál414. Jó gyomor kell hozzá415. Nem veszi be a
gyomra416. Lesül a bőr a pofájáról417. Van pofája418? Vastag a bőr a pofáján419. Pofára esik420. Ízlések
és pofonok különbözőek421. Tenyérbe mászó képe van422. Viszket a tenyere, ha meglátja423.
Elégtételt vesz424. Vágja, mint a répát425. Kékre-zöldre ver426. Összeakasztja a bajuszt427. Lapátra
tesz. Bakot lő428. Hidegzuhanyként éri429. Tiszta vizet önt a pohárba430. Csordultig van a pohár431.
Fenékig issza a keserű poharat432. Két tűz közé szorul433. Tűzön-vízen át434. Tűzzel-vassal435. Kifelé
áll a szekere rúdja436. A rövidebbet húzza437. Beletörik a bicskája438. Kinyílik a bicska a zsebében439.
Rájár a rúd440. Leveri a lécet441. Bedobja a törölközőt442. Kötélnek áll; Beadja a derekát443.
Elhúzza a belét444. Kifogy a szuflából445. Sakkban tart446. Ami a szívén, az a száján. Goromba
pokróc447. Torkában dobol a szíve448. Szívügyének tartja449. Lándzsát tör mellette450. Ha nem fehér,
405
Bizonytalan, a jövőben megvalósuló dolog.
406
Örömmel hallja amit mondanak.
407
Sokszor mondogat valakinek valamit, kérleli.
408
Az elképedés kifejezése.
409
Él a kínálkozó remek lehetőséggel. (A sportból átvett mondás.)
410
Valamely cselekedet, megnyilatkozás rosszul esik neki, sérelmezi.
411
Két dolog igen nagy mértékben eltér egymástól. A jobbik akár zongorán lejátszható mesterműnek is tekinthető a
másikhoz képest.
412
Értelmetlen, zavaros, sületlen.
413
A kételkedés játékos kifejezése.
414
Ő sem jobb a másiknál, összeillenek, egyformák.
415
Olyan mentalitás kell hozzá, amely az undorító, visszataszító dolgoktól sem riad vissza.
416
Jó ízlése, erkölcsi érzéke tiltakozik ellene.
417
Úgy szégyenkezik, hogy ég az arca tőle.
418
Nem sül le a bőr a képéről?
419
Nem szégyelli magát. Gátlástalan.
420
Csalódik, pórul jár, ráfizet.
421
Ízlés dolgában nem érdemes vitatkozni.
422
Pimasz, szemtelen a nézése.
423
Legszívesebben pofon vágná.
424
Visszavág a korábbi sérelemért.
425
Ütlegeli, hevesen csépeli.
426
Nagyon megveri.
427
Beleköt valakibe.
428
Érthetetlen, nevetséges vagy durva hibát vét.
429
Nem várt kellemetlen meglepetést jelent számára.
430
Egyértelműen elmondja az igazságot. Világos helyzetet teremt.
431
Valami elérte azt a fokot, amelynél tovább már nem terjed a türelmünk.
432
Alaposan kijut neki az élet szenvedéseiből.
433
Igen nehéz helyzetben van, két oldalról is támadják.
434
Mindenképpen, minden körülmények között.
435
Minden áron.
436
Hamarosan kiteszik a „szűrét” valahonnan. Elbocsátják, megszabadulnak tőle.
437
Alulmarad a vetélkedésben, a többieknél rosszabbul jár.
438
Nem sikerül neki.
439
Felháborító, szégyenletes, dühítő.
440
Sorozatos kellemetlenségei adódnak. Egymás után sok baj éri.
441
Nem éri el a szintet.
442
Feladja a kilátástalan küzdelmet. (A bokszmérkőzésekből átvett mondás.)
443
A rábeszélésnek engedve beleegyezik.
444
Elmenekül (trágár)
445
Nem bírja energiával. Kifullad.
446
Valakinek a tevékenységét erősen korlátozza. Mozgásterét leszűkíti, végül megbénítja.
447
Nyers modorú.
448
Nagyon izgul, fél.
449
Fontosnak tartja.
450
Valakinek a pártjára áll, védelmére kel, kiáll valami mellett.
362/434
fekete. Nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját451. Mindenki azzal piszkítja a kezét, amivel
dolgozik. Úgy forog a tengely, ha kenik452. Le van vajazva453. Szagot kap454. Hegyezi a fülét455. Oda
se szagol456. A füle botját se mozdítja457. Hozzá sem tud szagolni458. Le van égve459. Leadja a
sápot460. Sápot húz. Egymás tenyeréből esznek461. Tenyerén hordozza462. Eszem a zúzádat463.
Dörzsöli a tenyerét464. Lovat ad alája465. Magas lóról beszél466. Mindenki üljön a maga lovára. A
suszter maradjon a kaptafánál. A cipésznek lyukas a cipője.
Rövid pórázon tart467. Gúzsba köt468. Megjuhászodik469. Lassan a testtel470. Egy bolond százat
csinál. Több az eszkimó, mint a fóka. A kutya is haragszik, ha az orrát piszkálják. Nem eszi meg a
kutya a telet. Jön még kutyára dér471. A kutyaharapást szőrével kell gyógyítani472. Egyik kutya, a
másik eb473. Úgy passzol, mint kutya szájába a tojás474. Egy füst alatt475. Bagoly mondja a verébnek,
hogy nagyfejű476. Csak a csúf csúfolódik. Megéri a pénzét477. Vaklármát csap478. Valami bűzlik479.
Fűt-fát ígér480. Fűhöz-fához kapkod481. Csak koptatja a száját482. Eljár a szája483. Szabad szájú484.
Megkeseredik a szája íze485. Egy szalmaszálat sem tesz keresztbe486. Kiszúrja a szemét487. Megakad
a szeme488. Felüti a fejét489. Köhög a bolha. Fogadatlan prókátor490. Eb ura fakó491. Nincs vér a
451
Régen lovakkal csépelték a gabonát, és a lónak nem lehetett megtiltani, hogy egyen a lába előtt levő kalászból.
452
A megvesztegetés viszi előre az ügyeket.
453
Titokban már előre eldöntötték, hogy ki kapja. (szleng)
454
Megneszel, megszimatol valamit.
455
Nagyon figyel, feszülten hallgat.
456
Nem megy oda, nem törődik vele.
457
Úgy tesz, mintha nem is hallaná, amit mondanak neki.
458
Nem ért hozzá.
459
Rossz anyagi helyzetben van, tönkrement.
460
A bevétel egy részét átadja annak, aki a jövedelemszerzést lehetővé teszi. (Tisztességtelen pénzszerzés.)
461
Szeretik egymást, megbíznak egymásban.
462
Óvja, félti, dédelgeti.
463
Játékos kifejezése annak, hogy valakit nagyon kedvelünk.
464
Örül valaminek, elégedett.
465
Bátorítja, buzdítja, feltüzeli.
466
Fölényes, nagyképű, pöffeszkedő.
467
Szigorúan irányítja, nem engedi szabadjára.
468
Intézkedésével megbénítja valakinek a tevékenységét, valaminek a működését.
469
A körülmények kényszerítő hatására megtanul viselkedni.
470
Ne olyan nagy hévvel. Ne siessük el.
471
Kerülsz te még bajba, fordul még rosszra a helyzet.
472
Ami a bajt, bánatot okozta, az mulasztja el.
473
Egyik sem különb a másiknál.
474
Úgy bele illik, mintha hozzá készült volna. Éppen megfelelő méretű.
475
Egyidejűleg egyszerre.
476
Ezt akkor mondják, amikor valaki olyan dolog miatt dorgálja a másikat, amit ő is elkövetett, ami rá is jellemző.
477
Őt sem kell félteni, ő sem különb. (Rosszalló hangnemben.)
478
Ok nélkül riadóztat.
479
Nincs rendjén, gyanús.
480
Mindenfélét megígér.
481
Összevissza kapkod kétségbeesésében.
482
Feleslegesen beszél, fecseg. Hiába beszél.
483
Elmond, kikotyog valami titkot.
484
Szókimondó, gyakran trágár.
485
Tele van fájó érzésekkel, mert csalódott valamiben, kiábrándult valamiből.
486
Semmit sem csinál, csak lustálkodik.
487
Nagyon feltűnő, szembeötlő.
488
Felfigyel valamire vagy valakire, feltűnik neki.
489
Hirtelen terjedni kezd.
490
Valaminek a szószólója, de nem kérték rá.
491
Dacos ellenszegülés: Nekem ugyan nem parancsol!
363/434
pucájában492. Enyves kezű493. Ezt nem ússza meg szárazon494. Ebül szerzett jószág, ebül vész el495.
Belefojtja a szót496. Egy szó, mint száz497. Szavát veszi498. Szélnek ereszt499. Kilyukad valahol500.
Tanyát üt501. Egy fikarcnyit sem; Egy tapodtat sem502. Ha a fene fenét eszik, akkor se503. Megette a
fene504. Egye fene505. A fene vigye el506. A fene tudja507. Menj a fenébe508. Mi a fene509? Adj a tótnak
szállást, kiver a házadból510. Törököt fogott511. Néz, mint borjú az új kapura. Fiatalság: bolondság.
Legelteti a szemét512. Teszi a szépet; Csapja a szelet513. Teszi-veszi magát514. Tűzről pattant515. Nagy
természetű516. Házinyúlra nem lövünk517. Petrezselymet árul518. A végzet asszonya519. A pénz
számolva, az asszony verve jó.
Mi a manó520. Most ugrik a majom a vízbe521. Vagy megszokik, vagy megszökik. Átesik a
tűzkeresztségen522. Ha törik, ha szakad523. Ég a talpa alatt a forró talaj524. Tartogat a tarsolyában525.
Az öreganyád térdekalácsa526. Tollasbálba megy527. Úgy alszik, mint a tej528. Vér helyett tej folyik az
ereiben529. A helyzet nem túl rózsás530. Nem fenékig tejfel531. A béka feneke alatt van532. Cseberből
vederbe kerül533. Struccpolitikát folytat534. Véka alá rejt535. Suba alatt536. Suba a subával, guba a
492
Gyáva, pipogya alak. (szleng)
493
Hajlamos a lopásra.
494
Lakolni fog a bűne miatt.
495
A becstelen módon szerzett vagyon könnyen elúszik.
496
Elhallgattatja, elnémítja, lecsendesíti.
497
Felesleges több szót vesztegetni a dologra.
498
Megígértet vele valamit.
499
Úgy bocsátja el, hogy nem törődik a további sorsával.
500
Eljut valahová, kiköt valahol.
501
Letelepszik valahol.
502
Egyáltalán nem. Semmit sem (halad előre).
503
Semmiképpen.
504
Erről már lemondhatunk. (bosszankodás)
505
Beletörődés.
506
Valamilyen sikertelenség miatti bosszankodás.
507
Fogalmam sincs róla.
508
Goromba felszólítás távozásra.
509
Hogyhogy?
510
Olyan személyre utal, akit bizalmunkba fogadtunk, családtagként kezeltünk, és cserébe kiforgatott a vagyonunkból.
511
Elnyerte, amire vágyott, de csalódott benne, és már nem tud megszabadulni tőle.
512
Gyönyörködve, hosszasan szemléli.
513
Hevesen udvarol valakinek.
514
Kelleti magát. Feltűnően viselkedik, hogy felhívja magára a figyelmet.
515
Talpraesett, határozott.
516
Szexuálisan kicsapongó, erős libidóval rendelkező.
517
Ez a mondás a munkahelyi szex veszélyeire hívja fel a figyelmet.
518
Nőnek nem jut táncpartner.
519
Erős szexuális kisugárzással rendelkező nő, aki a vesztünket okozza.
520
Ejha (A csodálkozás tréfás kifejezése)
521
Most következik a dolog legérdekesebb része.
522
Kiállja a próbát, beavatódik.
523
Mindenképpen.
524
Nincs maradása, menekülésre kényszerül.
525
Rendelkezik valami meglepő dologgal.
526
Valaminek a humoros elutasítása.
527
Szórakozás helyett lefekszik, aludni tér.
528
Mélyen, nyugodtan alszik.
529
Puhány, megalkuvó, pipogya alak.
530
A helyzet kedvezőtlen, rossz.
531
Nem olyan tökéletes, mint amilyennek gondoljuk.
532
A lehető legrosszabb helyzetben van. Nagyon mélyre került.
533
Olyan változás történik, amikor a helyzet ugyanaz marad.
534
„Homokba dugja a fejét”, mint a strucc. Nem foglalkozik a realitásokkal.
535
Titkolja a véleményét, képességeit.
536
Titokban, illegálisan.
364/434
gubával537. Egy malomban őrölnek. Ízig-vérig; Szőröstől-bőröstől538. Szőrszálhasogató539. Torkig
van540. Mindenkinek megvan a maga baja. Mindenki azt kapja, amit megérdemel. Pálcát tör
felette541. Szorul a hurok a nyakán. Pórul jár542. Rajta csattan az ostor543. Összerúgja a patkót vele544.
Taccsra vág545. Padlóra kerül546. Padlóra küld. Ráhúzza a vizes lepedőt547. Porig sújt548. Ízzé-porrá
zúzza549. Ripityára törte550. Írmagja sem marad551. Tropára ment552. Két vállra fektet553. Lehúzza a
rolót554. Szélmalomharcot folytat555. Nem tágít556. Tengelyt akaszt557. Rossz fát tesz a tűzre558.
Borotvaélen táncol559. Vihar előtti csend. A kisujját sem mozdítja560. Ügyet sem vet rá561. Ügyes-
bajos562. Üggyel-bajjal563. Megégeti az ujját564. Késő bánat, eb gondolat565. Vessen magára566. Ütött
az igazság órája567. Ütött az utolsó órája568. A sorsa meg van pecsételve569. Feldobja a bakancsát570.
A tönk szélére jut571. Kelepcébe csal; Tőrbe csal572. Kardélre hány573. C’ est la vie574 (Ilyen az élet).
Az örök vadászmezőkre távozik; Az utolsókat rúgja; A végét járja; Nem húzza már sokáig 575.
Feldobja a talpát576. Otthagyta a fogát577. Alulról szagolja az ibolyát578. Csak a halál biztos. A halál
nem válogat. Halál ellen nincs orvosság.
537
Mindenki a saját fajtájával házasodik, közösködik.
538
Mindenestől, teljesen.
539
Jelentéktelen apróságokba köt bele.
540
Elege van valamiből.
541
Lesújtó ítéletet mond róla.
542
Rajtaveszt, rosszul jár.
543
Más hibája miatt ő szenved.
544
Hajba kap valakivel.
545
Kilátástalan helyzetbe hoz, tönkretesz. (A futballból átvett szleng.)
546
Tönkremegy, ellehetetlenül.
547
A saját cselekedetei által előkészített verembe csalja a bűnöst, ami a vesztét okozza. (E mondás eredete egy
középkori kínzási módra vezethető vissza. A bűnöst vizes lepedőbe csavarták, és megkötözve kitették a napra. Ahogy a
lepedő száradt, egyre zsugorodott, ami szinte satuba szorította minden porcikáját.)
548
Rossz hír, szerencsétlenség kétségbe ejti, szinte megbénítja.
549
Tönkreveri, megsemmisíti.
550
Sok apró darabra törte.
551
Semmi sem marad belőle, teljesen elpusztul.
552
Teljesen tönkrement, használhatatlanná vált. (szleng)
553
Legyőzi, legyűri. (A birkózó sportból átvett mondás.)
554
Tönkremegy, csődbe jut.
555
Reménytelenül küzd valamiért. (Ez a mondás a Don Quijotéből származik.)
556
Szívósan kitart valami mellett. Nem hagyja ott.
557
Kikezd, összevész valakivel.
558
Rosszalkodik.
559
Nagyon kényes, kiélezett a helyzet.
560
Noha megvan rá a lehetősége semmit sem tesz az ügy érdekében.
561
Figyelemre sem méltatja.
562
A mindennapi élet apró gondjaival kapcsolatos.
563
Nagy nehezen, sok nehézség árán.
564
Baja származik belőle.
565
Utólag már semmit sem lehet tenni.
566
Számoljon a következményekkel, méltán bűnhődik.
567
Eljött az idő, hogy kiderüljön az igazság.
568
Az illető hamarosan el fog tűni a színről.
569
Biztosan rossz jövő vár rá.
570
Meghal (szleng)
571
Csődbe jut, tönkremegy.
572
Ravaszul veszedelembe sodor valakit, csapdát állít neki.
573
Megöl. lekaszabol.
574
sze lá ví
575
Hamarosan meg fog halni.
576
Meghal.
577
Erőszakos halált halt. Odaveszett.
578
Elpatkol
365/434
Hiányzik, mint púp a hátára579. Sebeit nyalogatja580. Se köpni, se nyelni nem tud581. Szívja a
fogát582. A kákán is csomót keres583. Köti az ebet a karóhoz584. Ebcsont beforr585. Szó éri a ház
elejét586. Rá se ránts587. Teszek rá588. Spongyát rá589. Szárnyát szegi590. Letöri a szarvát591.
Szarvashibát követ el592. Szemére hány593. Kígyót-békát kiált rá594. Szemet szúr595. Szemet vet
valakire596. Vérben forgó szemmel597. Szemügyre vesz598. Rózsaszín szemüvegen át látja a világot599.
Készpénznek vesz600. Rendbe teszi a szénáját601. Szeget szeggel602. Szegről-végről603. Szeget üt a
fejében604. Ide a rozsdás bökőt605. Eben gubát cserél606. Hasztalan a borsót falra hányni. Pénz beszél,
kutya ugat607. Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról 608. Ujja köré csavarja609. Az ujjából szopja610.
Ujjat húz611. Megissza a levét612. Nagy port kavar613. Pusztába kiáltott szó614. Ne szórjatok gyöngyöt
a disznók elé!615 Bemondja az unalmast616. Pontot tesz a végére. Felteszi a pontot az i-re617.
Odadobja a kesztyűt618. Térdre kényszerít619. Ráncba szed620. Állja a sarat621.
579
Egyáltalán nem hiányzik neki.
580
Az állatvilágból ellesett tevékenység. Átvitt értelemben olyan ember, aki állandóan a sérelmeivel foglakozik, nem
képes túllépni rajtuk.
581
Valamitől meglepődik, megdöbben.
582
Bosszankodik valami miatt.
583
A káka a sás népi elnevezése. Ez a tavi növény arról ismert, hogy teljesen sima, csomómentes szára van. Aki a kákán
is csomót keres, folyton akadékoskodik. Mindenbe beleköt, ott is hibát keres, ahol nincs.
584
Makacsul ragaszkodik az álláspontjához.
585
Rossz gyerekek vigasztalására mondják tréfásan, hogy a sérülés gyorsan gyógyul.
586
Megszólják érte, rossz hírbe keveredik.
587
Ne törődj vele.
588
Nem érdekel, nem törődöm vele. (Az ismert durva szleng szalonképes változata.)
589
Felejtsük el a dolgot, ne foglakozzunk vele. (szleng)
590
Valaki elveszi a kedvét, megbénítja az alkotótevékenységét.
591
Elveszi a kedvét a fennhéjázástól, visszaszorítja a nagyravágyását.
592
Nagyon nagy hibát vét.
593
Megmondja valakinek, hogy rosszalja a magatartását.
594
Minden rosszat ráfog, aljasul rágalmaz.
595
Szokatlan vagy helytelen volta miatt feltűnik, rosszallást kelt.
596
Kiszemeli magának hogy megszerezze.
597
Nagyon dühösen.
598
Tüzetesen megvizsgálja, alaposan tanulmányozza.
599
A valóságosnál kedvezőbb színben látja. Túlzottan derűlátóan tekint rá.
600
Igaznak, hitelesnek fogadja el. Elhiszi, biztosra veszi.
601
Elrendezi, rendbe hozza a dolgait.
602
A rosszat rosszal szokás visszafizetni. (Shakespeare egyik művéből vett mondás.)
603
Nagyon távoli rokoni kapcsolatról van szó.
604
A hallott információ nem hagyja nyugodni, gondolkodásra, töprengésre készteti.
605
Elvághatják a torkomat, ha nem igaz. (A bizonyosságtudat tréfás kifejezése.)
606
Semmit sem nyer a cserén, rosszért rosszat kap.
607
A pénz mozgatja a dolgokat. Csak az számít, minden azon múlik.
608
Nem válik szégyenére, ha egyszer ő végzi el a szóban forgó munkát.
609
Leveszi a lábáról, bármit megtehet vele.
610
Csak úgy kitalálja. Könnyedén rájön.
611
Kikezd vele, kötekedik valakivel.
612
Meglakol valami miatt.
613
Nagy feltűnést kelt, nagy a visszhangja.
614
Komoly figyelmeztetés, amire senki sem hallgat.
615
Bibliai eredetű szólásmondás. A disznók nem tudják értékelni az eléjük szórt igazgyöngyöt. Mosléknak tekintik, és
felzabálják. Átvitt értelemben a primitív embereknek nem szabad olyan ismereteket átadni, melyek meghaladják a
fejlődési szintjüket.
616
Valamilyen szerkezet elromlik, tönkremegy.
617
Cselekedetével befejez, végleg lezár valamit.
618
Versenyre, küzdelemre hív ki, provokál.
619
Legyőzi, fölébe kerekedik, megadásra kényszeríti.
620
Szigorú fegyelemre szoktat, megreguláz.
621
A nehézségek ellenére is kitart, derekasan helytál.
366/434
Hallgatni arany. Mondj igazat, betörik a fejedet. Kihúzza a gyufát622. Megáll benne az ütő623.
Megfagy a levegő624. Port hint a szemébe625. Nem mindig papsajt626. Belelóg a keze a bilibe627.
Légvárakat épít628. Tücsköt-bogarat összehord629. Nincs ki mind a négy kereke630. Az eszed tokját631.
Nyeretlen kétéves632. Ahogy esik, úgy puffan. Veszett fejsze nyele633. Szégyent vall634. Csütörtököt
mond635. Leszedi róla a szentelt vizet636. Csak a szentlélek tartja637. Kereket old638. Hol jársz itt, ahol
a madár se jár? Úgy készül, mint a Luca széke639. Ötödik kerék640. Megette a kenyere javát.
Mindenkinek ott fáj, ahol a leggyengébb. Nem szokta a cigány a szántást641. A cigány is a maga
lovát dicséri. Szerecsent mosdat642. Mákja van643. Üstökön ragadja644. Agyba-főbe dicsér645. Vállára
veszi646. Sátoros ünnep647. Könnyű a madárnak ágról ágra szállni. Könnyebb mondani, mint
megtenni. Nincs királyi út sehová. Tollára tűz648. Tollba mond649. Tanulj tinó, ökör lesz belőled650.
Még tojáshéj van a fenekén651. Okos tojás652. Tojástáncot jár653. Tokkal, vonóval654. Parlagon
hever655. Hajítófát sem ér656. Lóg az eső lába657. Most légy okos, Domokos. Kolombusz tojása658. Aki
nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul659. Lyukat beszél a hasába660. A levegőbe beszél661. Bő lére
622
Addig akadékoskodik, amíg bajba keveredik.
623
Megdöbben a meglepetéstől. (szleng)
624
Dermedt, feszült csend.
625
Becsapja, félrevezeti, megfosztja a tisztánlátásától.
626
Nem mindig sikerül.
627
Ideje az álmodozásból magához térni, kijózanodni. Álmában csupa szépet és jót képzel. Felébredés után azonban
rádöbben, hogy ebből semmi sem igaz. A valós helyzet az, hogy a bilibe lóg a keze. (szleng)
628
Ábrándozik, álmodozik.
629
Mindenfélét összevissza beszél. Bolondokat beszél.
630
Féleszű, hóbortos.
631
A fenét! (Indulatos, de szeretetteljes elutasító válasz.)
632
Kezdő, tapasztalatlan.
633
Semmit sem ér, már elkésett próbálkozás.
634
Kudarccal végződik a próbálkozása.
635
Elromlik.
636
Vehemensen bírálja, sok rosszat mond róla.
637
Nagyon ingatag, könnyen leszakadhat.
638
Megszökik, eltűnik.
639
A néphagyomány szerint naponta csak egy-egy lábát vagy egyéb darabját lehetett elkészíteni. Egyébként 13 határ, 13
féle fájából faragták. December 13-án kezdték a munkát, és 13 napig csinálták. Karácsony másnapjára lett kész. Ekkor
elvitték a templomba és azon ülve hallgatták a misét.
640
Semmi szükség nincs rá.
641
Olyan munkát végez, amelyet azelőtt sohasem csinált, ami idegen számára.
642
Valakinek a nyilvánvaló hibáit mentegeti.
643
Szerencséje van.
644
Megragadja az alkalmat.
645
Agyondicsér
646
Saját gondjának tekinti.
647
Nagyon ritka esemény.
648
Egy hibát, visszásságot írásban keményen megbírál.
649
Diktál.
650
Gyerekek tanulásra való humoros bíztatása. (A tinó fiatal szarvasmarhát jelent.)
651
Még csak most bújt ki a tojásból. (Átvitt értelemben még nagyon fiatal, tapasztalatlan, kezdő.)
652
Okoskodó, tudálékos.
653
Nagyon óvatosan, körültekintően cselekszik. A körülményekhez igazodva minden lépését megfontolja.
654
Mindenestől.
655
Nincs kihasználva.
656
Semmit sem ér.
657
Felhős az ég, esni fog.
658
Bonyolultnak látszó, mégis nagyon egyszerű dolog.
659
Aki nem ért valamihez, ne üsse bele az orrát.
660
Bosszantóan sokat beszél. Így próbálja rávenni valamire.
661
Mellébeszél, blöfföl.
367/434
ereszt662. Egy srófra jár az agyuk663. Egy húron pendülnek664. Lépre csal665. Láttam én már karón
varjút666. Tudomást szerez667. Kiveri a huppot668. Okos enged, szamár szenved. Nem evett meszet669.
Nem tollas a hátam670?
Hogy oda ne rohanjak671. Egy nagy túró672. Tiszta sor673. Ez a világ sora674. Kézen-közön vagy
szőrén-szálán eltűnik675. Kiugratja a nyulat a bokorból676. Kiteregeti a szennyest677. Kibújik a szeg a
zsákból678. Résen áll679. Sorompóba áll680. Bírja a gyűrődést681. Tért hódít682. Tűkön ül683. Se híre, se
hamva684. Tűvé tesz685. Térdig koptatja a lábát686. A feketét is fehérnek mondja687. Palira vesz688.
Palimadárnak néz689. Rosszban sántikál690. Mossa kezeit691. Kéz kezet mos692. Ahol lószar van, ott
veréb is van693. Markába nevet694. Cinkelt lapokkal játszik695. Velejéig romlott696. Borsot tör az orra
alá697. Eszi a kefét698. Minden hájjal megkent699. Mintha hájjal kenegetnék700. Valakinek a zsírján
hízik701. A vér nem válik vízzé702. Vérszemet kap703. Meghűl az vér az ereiben704. A vérét szívja705.
662
Hosszan, körülményesen adja elő a mondanivalóját.
663
Egyformán gondolkodnak, jól megértik egymást.
664
Jól megértik egymást, cinkosok.
665
Rászedi, becsapja.
666
Szép szavakkal akar rászedni valakit, csak ígérget. (A karóra szállt varjú károgása látványos, de utána nem változik
semmi.)
667
Értesül valamiről, megtud valamit.
668
Nagy patáliát csap (szleng)
669
Nem őrült meg, nem ment el az esze, hogy a szóban forgó dolgot megtegye.
670
Akkor mondják, amikor valaki észreveszi, hogy be akarják csapni, rá akarják szedni.
671
Rácsodálkozással egybekötött ironikus elutasítás.
672
Ez egy nagy semmi. Értéktelen. (szleng)
673
Magától értetődő, világos, nyilvánvaló.
674
Ez a dolgok rendje, ebbe kell belenyugodni.
675
Több kézen átmenve nyomtalanul eltűnik.
676
Ügyes mesterkedéssel színvallásra késztet valakit.
677
Mindenkinek elmondja az illető viselt dolgait.
678
Kiderül valakinek a titkolt, leplezett szándéka.
679
Figyel, készen áll a cselekvésre.
680
Vállalja a megmérettetést, a küzdelmet.
681
Ellenálló, szívós, kitartó.
682
Egyre gyakoribb, elterjedt.
683
Izgatott, nyugtalan. Türelmetlenül vár.
684
Nyomtalanul eltűnt.
685
Aprólékos gonddal keres.
686
Sokat jön-megy, hogy elintézzen valamit.
687
Gátlástalanul hazudik.
688
Becsap, rászed valakit.
689
Becsapja, félrevezeti, kihasználja.
690
Valami rosszra, gonoszságra készül.
691
Mentegetőzik, elhárítja a felelősséget.
692
Akik tisztességtelen úton járnak, takargatják egymás bűneit.
693
Vulgáris kifejezése annak, hogy ahol valamilyen gyanús érték őrizetlenül marad, mindig lesznek olyanok, akik
széthordják. A gyanús érték vonzza a gátlástalan embereket.
694
Kárörvendve örül valaminek.
695
Csal.
696
Bűnös lelkű, korrupt.
697
Bosszúságot okoz neki.
698
Dühöng, bosszankodik. (csúfondáros)
699
Nagyon ravasz, agyafúrt, rafinált.
700
Nagyon hízelegnek neki.
701
Másnak a munkájából él, gyarapodik.
702
Senki sem tagadhatja le az alaptermészetét, öröklött génjei meghatározzák a viselkedését.
703
Felbátorodik, elszemtelenkedik.
704
Az ijedségtől kővé dermed.
705
Kiszipolyozza, a végsőkig kihasználja.
368/434
Vérig sért706. Vért izzad; Véres verejtékkel707. Olaj a tűzre708. Olajra lép709. Elszaladt a szekér vele710.
Adja a bankot711. Fenn az ernyő, nincsen kas712. Kinek milyen süvege van, olyannal köszön. A
verebek is csiripelik713. Nem árul zsákbamacskát714. Nincs otthon a macska, cincognak az egerek.
Szegény, mint a templom egere715. Szűk marokkal mér. Gatyába ráz716. Hátra kötöm a sarkadat717.
Sarkára áll718. Kezét-lábát töri719. Górcső alá vesz720. Szedi a sátorfáját721. Térden csúszik722. Veszteg
marad723. A mundér becsületét védi724. Nem volt üveges az apád725. Hogy ityeg a fityeg726? A gazda
szeme hizlalja a disznót. Ha jöttök, lesztek; ha hoztok, esztek. Kopog a szeme az éhségtől727. Olyan
éhes, hogy a patkószeget is megeszi. Megadja a sava-borsát728. Savanyú a szőlő729. Felönt a
garatra730. Leissza magát a sárgaföldig731. Iszik, mint a kefekötő732. Lesz még szőlő, lesz még lágy
kenyér.
Egyes közmondásokat oly gyakran használunk, hogy szinte már közhelyszámba mennek. Pl. „Az
alkohol öl, butít, és nyomorba dönt.” Ezeket nem érdemes idézni, mert mindenki ismeri, és unos-
untalan használja őket. Korunk poétikus hajlamú tanítói számos patetikus bölcsességgel látnak el
bennünket. Érdemes ezekbe az érzelgős, dagályos mondásokba is betekinteni: „Az emberi test egy
hajó az élet tengerén, a szél pedig a kedvező lehetőség, ami segíti az embert, hogy átkelhessen rajta.
Az élet olyan, mint a malomkő, az egyiket őrli, a másikat kicsiszolja. Az élet több az események
soránál. Nem az évek számítanak az életünkben, hanem az élet az éveinkben. Nem az a fontos, hogy
mi történik velünk, hanem az, miként éljük meg. Semmi sem biztos, csak a változás. Akik Istent
szeretik, azoknak minden javukra van. Bármi lehetséges, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk rá. A
lehetségest elérni művészet, a lehetetlent elérni kötelesség. Aki bízik, nem téved el soha. Azok, akik
előbb világosodnak meg arra vannak kárhoztatva, hogy a többiek ellenében haladjanak.
Gondolkozz globálisan, és cselekedj lokálisan. A világ a lábunk előtt hever, de sokan
megbotlanak benne. A szabadság gyakran válik zabolátlan szenvedélyek csapdájává. Az emberiség
olyan, mint a repülőgép; ahhoz hogy fennmaradjon állandóan előre kell haladnia. Vannak, akik
kiisszák az élet kelyhét seprőig733, mások csak a habjába kóstolnak bele a tetején; Azok, akik
fenékig kiitták életük poharát, olyan dolgokat látnak meg a világban, amelyre mások vakok. Az
ember nagyon sajnálja a veszteségeit, mert nem tudja, hogy később ezek alapozzák meg a
706
Nagyon megsért, becsületébe gázol.
707
Nagy küzdelem árán, nagyon nehezen.
708
Még jobban kiélezi a helyzetet.
709
Megszökik, meglóg.
710
Elbízta magát, fejébe szállt a dicsőség.
711
Nagyképűsködik.
712
Jómódot mutat, valójában azonban szegény.
713
Mindenki tud róla, boldog-boldogtalan erről beszél.
714
Őszintén kimondja, amit gondol, nem titkolja el a szándékát, terveit.
715
Sajnálatra méltóan szegény, nincstelen.
716
Megfegyelmez, megrendszabályoz valakit.
717
A gyerek játékos megfenyegetése, hogy ha rossz lesz, meglakol érte.
718
Erélyesen, határozottan lép fel, nem hagyja magát.
719
Mindent megtesz valamiért.
720
Alaposan áttanulmányoz, tüzetesen szemügyre vesz. (A górcső a mikroszkóp régies neve.)
721
Odébbáll, elhagyja korábbi tartózkodási helyét.
722
Megalázkodik előtte.
723
Nyugodtan ül a helyén, nem cselekszik.
724
A szakma becsületét védi.
725
Ha valaki elénk áll, tréfásan így hívjuk fel a figyelmét, hogy nincs üvegből, nem látunk tőle.
726
Hogy vagy? (játékos megszólítás) Férfiak esetén szexuális kicsengése is lehet.
727
Nagyon éhes.
728
Az ételt megfelelően fűszerezi. Átvitt értelemben érdekessé, színessé, változatossá tesz valamit.
729
Nem tud elérni, megszerezni valamit, ezért lekicsinylően, megvetéssel beszél róla. (Ez a mondás Ezópus egyik
meséjéből származik.)
730
Lerészegedik, berúg.
731
Nagyon berúg, teljesen lerészegedik.
732
Súlyos alkoholista.
733
seprő = a folyadék alján összegyűlő zagy.
369/434
nyereségeit. A fiatalság ne érdem, hanem állapot, amely sajnos hamar elmúlik. Nem az a fontos ki
meddig él, hanem az, hogyan él. Elrohanunk a perc szépsége mellett, és nem vesszük észre, hogy
megismételhetetlen minden pillanat. A jövő mindig most kezdődik.
Az életet a lehetőségeivel, és nem a korlátaival kell meghatározni. A világ kitárulkozásának célja
a megismerés. Jobb gyertyát gyújtani, mint átkozni a sötétséget. Az igazság olyan, mint a víz; Ha
elég mélyre ásol, megtalálod. Ha megőrizzük kultúránkat, akkor megőrizzük önmagunkat. A
meditáció olyan, mint a tó, ha elcsitul a hullám, látszik a tófenék. Az ima segítségével az emberek a
saját véges energiájukat növelik meg a világmindenség végtelen energiájával. Figyel a belső
hangra! (De légy óvatos, ha túl sokat hallod!) A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni
rejtett énünk után. Jól nézd meg, hogy kinek vagy milyen ügynek adod oda magad. Lelkesedés,
önfeledtség nélkül nem születhet remekmű; Mámor és értelem összefügg; Tehát józanul is részegedj
meg, és részegen is maradj józan. A dilettáns vagy szédeleg, vagy fontolgatja a lépéseit; A zseni
önfeledten repül, elragadja az ihlet, eksztázisban követi a láthatatlan szellemvilágból érkező
sugallatokat.
Az egyszerű ember könnyei a munkás nappalok, mesteri a töprengős éjszakák. A szavak árja
megkönnyíti a bánattal telt szívet. Csak egyetlen szó létezik, ez a szív szava. A szeretet olyan űrt
hagy, amit más érzelem nem tölthet be. Akik könnyeket vetnek, örömöt aratnak. A nő könnyek
nélkül, virág illat nélkül. Mindenki olyan zenét szeret, amilyen a lelkivilága. Az ember nem az,
aminek látszik; A lényeg láthatatlan. Légy a saját várad, különben a világ lesz a fogházad. Jobb egy
vég megrázkódtatással, mint egy vég nélküli megrázkódtatás. Ha mély gödörben találod magad,
hagy abba az ásást. Az irónia nem más, mint a szellemes emberek gorombáskodása.
Akit lehet tanítani, azt már nem is kell. A bölcsesség nem mentesít a betegség alól, de
elviselhetőbbé teszi. A jó szavak ott is enyhítenek, ahol gyógyszerek már nem segítenek. Az
emberiség egy része az összeharácsolt javak poshadó mocsarában fuldoklik, a másik része a
szegénység mérhetetlen tengerében. A szegény nem ugyanazt a fát látja, mint a gazdag. Pénzt csak
pénzzel lehet keresni. Aki a bűn mocsarában él, könnyebben lesz annak áldozata. A bűn önmagában
hordozza a büntetést. A hülye ötletek valósulnak meg a leggyorsabban. A tapasztalat jó iskola, csak
a tandíj magas. A sorsot mi magunk hozzuk létre gondolatainkkal, vágyainkkal, tetteinkkel. A
balsors időnként felhagy az üldözéssel; Ezt hívjuk boldogságnak. Nem a halál a félelmetes, hanem a
halálról alkotott képzet ijesztő. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Sokan
cél nélkül vesztegelnek az élet hatalmas óceánján. Az élet zátonyára futtatta álomhajóját a valóság
éles szikláin.”
A modern aforizmák gyűjteményében különálló fejezetet alkotnak Parkinson és Murphy
törvényei. Ezek a humoros szállóigék azonban a jelenlegi divathullám következtében oly mértékben
ismertek, hogy nem szükséges a felidézésük. Népszerűségük oly nagy, hogy már egy közmondás is
született róluk: „Murphy törvénykönyve nem más, mint az egyetemes emberi neurózis terápiás
tárháza.” Jól szemléltetik ezt a jellemzést ezek a kiragadott példák: „Ha másképp nem boldogulsz
egy szerkezettel, olvasd el a használati utasítást. Ami el tud romlani, az el is romlik. A dolgok
rosszabbodásának nincs határa. A kétbalkezesek ellen semmit sem lehet tenni, mert rendkívül
találékonyak. Ha bajban vagy, ködösíts!” Parkinson közel száz éves törvényei, már közmondás
számba mennek: „A kiadások azért növekednek, hogy lépést tartsanak a bevétellel. Bocsáss meg az
ellened vétkezőknek, de vésd az emlékezetedbe őket. A szépség és az ész szorzata mindig állandó.
Aki tudja, csinálja; Aki nem tudja, tanítja; Aki tanítani sem tudja, igazgatja. Minden, ami jó az
életben az vagy törvényellenes, vagy erkölcstelen, vagy hizlal.”
Korunk egyre jobban elsekélyesedő kultúrája, a primitív, lumpen elemek számának rohamos
szaporodása sajnos ezen a téren is megnyilvánul. Manapság mind több alpári stílusú közmondás,
szólásmondás születik. Többnyire az Interneten terjednek, mivel itt semmiféle tartalmi szűrés nem
korlátozza a nyilvánosságra hozásukat. Ezek ismertetésétől célszerű eltekinteni, hogy legalább ezen
az úton ne terjedjenek tovább. Egy kort, társadalmat leginkább az aforizmái, szólásmondásai
alapján ítélhetünk meg. Sajnos a modern kor embere nagyon rossz megítélést fog kapni az
utódainktól, mert a mi képzeletünkből jobbára csak ilyen stílusú mondások származnak: „Úgy
átlátok rajtad, mint a sajtos szendvics a folpackon.” Korunk gondolkodóinak aforizmái sem
370/434
különbek. Nagyjainktól csak ilyen bugyuta életbölcsességek várhatók. „Célozd meg a Holdat, még
ha elhibázod is a csillagok között landolsz.”
A társadalmi életfolyamatokból eredő törvényszerűségek rövid, bölcs mondatokban való

összegzésére természetesen nem csak az emberi faj képes, de a Földön kívüli civilizációk
aforizmáiból nagyon keveset ismerünk. Ezek közül a legelgondolkoztatóbbak: A számok segítenek
spirituális összhangba kerülni a világmindenséggel. Mindenki aki néz, de nem lát, vak; Mindenki
aki lát, de hallgat, duplán vak; Csak azok látók, akik másoknak fényt visznek. A gúny az a védőfal,
amelyet a gyávák és a közömbösek emelnek maguk és az őket megrémítő, felkavaró lehetőségek
közé. A szokások eleinte pókhálók, később kötelek. Akik az igazságot keresik, egyedül maradnak.
A rész semmi, az egész minden. Aki nem ismeri a múltat, az nem ismeri a jelent sem. A jelen az
alakítható jövő megváltoztathatatlan múlttá válásának folyamata. Ne a múlandó, hanem a
maradandó után vágyakozz. A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék. Aki nem ismeri az újat, a
régit szereti. Az új kiűzi a régit. Az élet szüntelen küzdelemben születő állandó átváltozás. Minden
változik, ugyanakkor minden örök. Az idő igaz, de ledönti mi nem az. A fizikai lét, a fennmaradás
előfeltétele a fejlődőképesség; Az evolúció nem kegyelmez senkinek, és semminek; Ami
fejlődésképtelen, elpusztul. Bármekkorára nő is a fa, bármilyen vastag lesz a törzse – állapota,
fennmaradása a hajszálgyökerektől függ.
Nem ártana elgondolkodnunk ezen az üzeneten: „Az embereknek a legtöbb kárt az élvhajhász
életmódhoz való vonzódás, és a szenvedésfóbia okozza. Attól irtóztok leginkább, amiből a legtöbb
hasznotok származna, és azért töritek magatokat a legjobban, ami a legtöbb kárt okozza nektek.”
Minél fejlettebb a lélek, annál több dolgot tud nélkülözni. Nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van,
hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Az emberi fejlődés az öntudatra ébredéstől, az
önmegismerésen keresztül, az önmegvalósítás irányába tart. Az emberiség fejlődésre van ítélve, de
a haladásért nagy árat kell fizetni. A sárból nem lehet csak úgy kirepülni. Nektek megvolt a
bátorságotok emberként élni, és részt venni Isten nagyszerű vállalkozásában, a földi életben; Mi
minden embert egy nagy kaland résztvevőjének tekintünk. Az élet minden borzalmával együtt
csodálatos kaland. Van akiről tudtok, és van akit olyan gyakran emlegettek, hogy még a „csapból is
az ő neve folyik”; Az igazán nagy emberek azonban ismeretlenek maradnak; A világ java a történe-
lemben fel nem jegyzett cselekedetekből áll össze; Olyan emberek áldozatos munkája emelte civili-
zációtokat a jelenlegi szintre, akikről senki sem tud, akik jeltelen sírokban nyugszanak. Az igazi
csatákat háború nélkül, észrevétlenül nyerik meg.
Lényegesen több frappáns tanács, aforizmákba foglalt hasznos tudnivaló érkezik különböző
szintű, szellemként tevékenykedő túlvilági lényektől. Nem csak az igazságtartalmuk, hanem a
mindent átfogó univerzális érvényességük miatt is érdemes néhányat kiemelni közülük: Életünk
minden percében vizsgázunk; Minden tettünk befolyásolja sorsunkat, meghatározza jövőnket. A
jövő bennünk van, a magvait folyamatosan vetjük; Mindennapi cselekedeteink állandóan
változtatják a jövőnket. A történelem nem más, mint a karma törvényének időbeni illusztrációja. Ha
meg akarjátok változtatni a világot, előbb a gondolataitokat kell megváltoztatni. A szellem teremtő
erő. Az ismeret nem ajándékba kapott, hanem küzdelem árán kiérdemelt kincs. A megérzés a lélek
tudása. A meg nem élt tudás bűnné válik. A tudásnak megváltó ereje van, ha az elvei igazságon
alapulnak. A zseni azt is tudja, amit sose tanult. A zseni minden korra érvényeset alkot.
Az ember lelkében kétféle késztetés munkálkodik, egy jó és egy gonosz; Ezek örökös harcban
állnak egymással; Az fog győzni, amelyiket tápláljuk. Nem a bűneink miatt, hanem a bűneink által
bűnhődünk. A bűnös saját bűneinek kötelékével kötöztetik meg. Kerüld az első bűnt, mert egy légió
van a sarkában. A bűn zsoldja a halál. A bűn megvallása az első lépés a bűnbocsánat útján. A
küzdelem a halállal nagyon jó iskola; Főleg ha túléli az ember. A látható világ a láthatatlan világ
ítélete alatt áll. Az igazi valóság a függöny mögött rejlik. Van aki egész életében jelet keres, mert
nem tudja, hogy a keresés igénye maga a jel. Az a fontos ami felé tartunk, és nem az, hogy
milyenek vagyunk. Akit nem húz a magasság, az a mélységbe zuhan. Minél magasabbra jut valaki,
annál nagyobb a mélység alatta. Ki-ki a saját helyén világítson. Szolgálat útján lesz a szabadság
371/434
teljesebb. Töltsd be jobban a helyet, ahová tétettél, és az Úr megnyitja előtted az utat. Teljesítsétek a
feladatotokat a földi életben, mert teremtéseteknek oka és következménye van.
A jól végzett munka fontosságát ezzel a példázattal tették szemléletessé isteni tanácsadóink:
„Vegyünk példát a természetről, hogy milyen pedánsan végzi a dolgát. Nem érdekli a maga haszna;
mindig minden körülmények között a legtöbbet és a legjobbat adja magából.” Ma már nem azt
nézik az emberek, hogy mit tegyenek az Úr asztalára, hanem azt, hogy mit vehetnek el róla. A jól
végzett munka Istennek adott ajándékká válik, melynek jutalma, hogy a tökéletes munka békéje
költözik szívünkbe. A munkán a verejték az áldás. Amikor adunk, akkor kapunk. Amikor
megbocsátunk, bocsánatot nyerünk. A szeretet toleranciát szül, a tolerancia békét. A szegénység
üdvözít. Fájdalomból születik az igazi boldogság. Az embernek nem lelke van, az ember maga a
lélek. A lélek azért költözik fizikai testbe, hogy megtapasztalja, és kiteljesítse önmagát. Aki nyitott
az életre, az előtt kinyílik az élet. A megismerés útja a szenvedés. A lélek nem késztermék, hanem
keletkezési folyamat. A lélek formálja a testet. Akiben káosz van, az csak káoszt tud teremteni
maga körül. A múltad meghatároz, de ne legyen teher az életedben. Minden dolognak a vágy a
szülője.
A legtöbb ember Istent vádolja, ha baj éri. Ez a kinyilatkoztatás azonban rávilágít szenvedéseink
valódi okára: „A kezdet kezdetétől végtelen megvalósítási lehetőséget biztosítottam valamennyi
rögeszmétek számára. Éljétek ki! Tapasztaljátok meg! Szembesüljetek vágyaitok, szenvedélyeitek
és gondolataitok minden következményével.” Aki nem tapasztalja meg magában a gonoszt, az nem
képes kifejleszteni a jóra való ösztönét sem. A földi örömök igénybevételének helyes módját kell
megtanulnunk, nem a róluk való lemondást. Aki úgy ismeri meg a világot, hogy önmagában hiányt
szenved, az mindenben hiányt fog szenvedni. Éld az életet a maga teljességében. Mindenki annyi
terhet bír elviselni, amennyit rámértek, mert a terhek mellé erőt is kapunk; A ránk nehezedő teher
csak akkor válik elviselhetetlenné, ha önsorsrontó cselekedettekkel tönkretesszük az életünket. A
pillanatok öregítenek, nem az évek.
Az ima a végső menedék; Ahol az értelem felmondja a szolgálatot, ott már csak az ima segíthet.
Isten nem látható módon, hanem belső megtapasztalás révén mutatkozik meg. A csend közelebb
visz Istenhez. A sok pénz eltávolít Istentől, a kevés közel visz hozzá. Az önfeladás visz Istenhez.
Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok. Istent a szíved rezdüléseiben, az elméd
csendjében találod meg. Aki Isten tudásának részese, az részese a gyötrődéseinek is. A tapasztalás
érleli meg a bizonyosságot. A világmindenség nem sebtében összetákolt rendszer, hanem állandó
fejlődésben kibontakozó isteni terv. Végezetül még annyit, hogy az UNESCO aforizma- és
közmondásgyűjteménye több mint 100 millióra rúg. Ezt az örvendetes eszmei gazdagságot azonban
a világ jelenlegi állapota nem tükrözi. Úgy látszik bölcsességeket könnyebb kitalálni, mint
megfogadni.

Az előző fejezet fejtegetéseit folytatva a Mindenható semmit sem bíz a véletlenre, ezért mindig
túlbiztosítja magát. Sok nagy jelentőségű találmány esetében beigazolódott már, hogy ugyanazon az
elgondoláson egyszerre két különböző helyen kezdtek el dolgozni. Legismertebb példa erre a fono-
gráf esete, melyet Edison és a francia Charles Cros734 egymástól függetlenül dolgozott ki, és
találmányukat egy nap eltéréssel jelentették be szabadalmaztatásra. Hasonlóan nagy vihart kavart
akkoriban a telefonügy is, amely miatt Graham Bell735 és Elisha Gray736, a két amerikai feltaláló
éveken át pereskedett. Az általuk kidolgozott ötlet szabadalmaztatási időpontja között csupán két
óra különbség volt. Nem kisebb vitát vált ki még ma is egy szintén igen jelentős találmány, a rádió,
melynek tulajdonképpeni elődjével, a szikratávíróval egy időben kezdett el foglalkozni és
eredményt elérni az orosz Popov és az olasz Marconi 737. A sorsszerű folyamatok részéről ennek a
734
sárl kro
735
álexander gréem bell
736
ilájza gréj
737
markóni
372/434
dupla indításnak valószínűleg az az oka, hogy ha az ötlet kidolgozására kiszemelt két feltaláló közül
az egyik elakad, vagy időközben feladja a küzdelmet, akkor is legyen aki célba juttatja az ügyet. Ez
az óvatosság egyébként nem minden alap nélküli, mert a legtöbb találmányt egyetlen személy neve
alatt jegyzik. Ez feltehetően azért alakult így, mivel a „biztonsági tartalék” nem bizonyult elég
kitartónak, így neve a későbbiek során már fel sem vetődött a kidolgozott eredmény kapcsán. Ránk
nézve ebből az a tanulság vonható le, hogy senki se gondolja azt, hogy kegyet gyakorol azzal, ha
„túlvilági” sugallatnak engedelmeskedve hajlandó kidolgozni egy isteni szikrából eredő gondolatot.
Ha valaki az ezzel járó nehézségektől félve nem teszi meg amit a sors kíván tőle, akkor megteszi
helyette más, de akkor a dicsőség és a vele járó jutalom is őt illeti. Aminek meg kell történni a
világban, az meg is fog történni, ha nem így, akkor úgy; ember nem vethet gátat a Mindenható
akaratának.
Azonban ez a törvény nem csak abban az esetben érvényesül, ha valaki nem képes élni a számára
biztosított lehetőséggel, hanem akkor is, ha az elért eredményt nem ülteti át a gyakorlatba, mert
hiába alkotjuk meg akár a világ legzseniálisabb találmányát is, ha utána elzárjuk egy
íróasztalfiókba. Minden ötlet, minden új eljárás annyit ér, amennyi hasznot hajt a gyakorlatban. Az
eltitkolt ötleteknek nincs valódi értékük, mivel nem szolgálják a világ haladását. Eltekintve a
manipulatív jellegű titkosításoktól, az elvetélt találmányok azért sem tudtak érvényre jutni, mert
alkotójuk nem ismerte fel az ötlet jelentőségét. Erre talán a legtalálóbb példa Jedlik Ányos magyar
pap-tanár esete, aki a dinamót 1857-ben, vagyis a lexikonokban rögzített időponthoz képest 10
évvel korábban, az elektromotort pedig már 1827-ben feltalálta. Találmányainak gyakorlati
jelentőségét azonban nem ismerte fel, ötleteit nem szabadalmaztatta, az elkészült modellek segítsé-
gével csupán diákjainak tartott néha bemutatót erről az érdekes fizikai jelenségről. Ekkor a sors
továbblépett, és a német Siemens már tudta, hogy mit kell tennie, a megfelelő jogi védelem
biztosítása után ezekre a találmányokra egy ma már világhírű gyárkomplexumot alapított. A sors
továbblépésének kevesek által ismert példája a telefon feltalálása. A londoni Természettörténeti
Múzeumban őrzött iratok szerint a telefont nem Alexander Graham Bell, hanem Philipp Reis738
német tudós találta fel 13 évvel korábban. 1863-ban átadta a készüléket egy üzletembernek. Ö
azonban üzleti okokból eltitkolta a találmányt, nem kezdte el a sorozatgyártását.
Többnyire azonban nem a feltaláló hibájából, hanem a környezet részvétlensége, a segítőkészség
teljes hiánya miatt hiúsul meg egy-egy találmány. Erre minden ország történetében találunk példát,
de van ennek a jelenségnek egy speciális esete is, ami legkirívóbb módon Magyarországon
nyilvánul meg. A társadalom önpusztító hajlama miatt az elvetélt találmányok nálunk olyan nagy
számban fordulnak elő, hogy csupán a felsorolásuk egy vaskos kötetet töltene meg. Egyet kiemelve
közülük, kevesen tudják a világon, hogy a helikopterhez hasonlóan a léghajó is magyar találmány.
Az első kormányozható léghajót nem Ferdinand Zeppelin739, hanem egy magyar mérnök, Schwarz
Dávid740 építette meg. A szerkezet remekül működött, de az első repülése során szélviharba került,
és lezuhant. Ennél az 1897-ben lezajlott kísérletnél ott volt Zeppelin gróf is, aki Schwarz halála után
az özvegyétől megvásárolta a léghajó tervrajzait, majd kissé módosítva a saját neve alatt mutatta be
a világnak. Az eredeti feltaláló sikertelensége alapvetően a támogatás hiányára vezethető vissza.
Honfitársai közönyössége, nagyfokú értetlensége folytán itthon semmilyen segítséget nem kapott,
és csak óriási nehézségek árán tudott külföldről harmincezer márkát szerezni a kísérleteihez. A
német Zeppelin gróf viszont már az indulásnál hatmillió márkás költségvetéssel dolgozhatott, így ez
a találmányunk is külföldön, egy életképesebb környezetben jutott diadalra.
Ugyanígy jártunk a tranzisztorral. Nem sokan tudják, hogy ennek a forradalmian új félvezető
eszköznek az első feltalálója egy magyar gépészmérnök, Kemény Károly volt. A félvezető alapú
erősítőelem leírását a Rádió és Fotóamatőr folyóirat 1930. decemberi számában tette közzé. (E cikk
másolata megtalálható az 1971. évi Rádiótechnika évkönyv 54. oldalán, valamint a Természet
Világa folyóirat 1969. januári számában is.) A műszaki szakemberek azonban nem tulajdonítottak
semmi jelentőséget ennek a találmánynak. Mivel nem sokkal korábban találták fel a triódát, az
738
filip reisz
739
ferdinánd cepelin
740
svarc dávid
373/434
akkor még gépészmérnöki karon képzett elektromérnökök ennek az elektroncsöves erősítő
eszköznek az alkalmazásával voltak elfoglalva. Az ország irányítóit pedig az elődeikhez hasonlóan
továbbra sem érdekelte a magyar találmányok sorsa. A külföld sem figyelt fel erre a találmányra,
mert túl korán született. A kisméretű, kevés áramot fogyasztó és szinte korlátlan élettartamú
félvezető eszközök iránti igényt a számítástechnika keltette fel, amely nagy tömegben alkalmazta az
elektroncsöveket. Itt már nem volt mindegy az áramfelvétel, és a megbízhatóság, a maximális
üzemóra. Az egyre égetőbbé váló szükséglet hatására 18 évvel később három amerikai fizikus újból
feltalálta a tranzisztort, amelyért később Nobel-díjat kaptak. Így ennek a valóságos ipari forradalmat
kiváltó találmánynak a kiaknázási lehetőségéről is lecsúsztunk.
Nem jártunk jobban a gyufával sem. Mint tudjuk a zajtalan, szikramentes gyufa feltalálója Irinyi
János volt. Ő kén helyett foszfort használt a gyufába, ami megszelídítette ezt a kényelmes és olcsó
gyújtóeszközt. (Később a fehér foszfort felváltották a ma is alkalmazott vörös foszforral, ami még
biztonságosabbá tette a gyufát, de egyúttal csökkentette a használhatóságát is. Az eredeti változat
ugyanis jobban bírta a nedvességet, és könnyebben meggyulladt. Nem véletlen, hogy a régi,
történelmi filmekben ma is ezt használják.) Irinyi a foszforos gyufa receptjéért 3 garast kért Rómer
István bécsi gyárostól. Ennyibe került a kísérletezéshez használt foszfor, és mellesleg szerelmes volt
Rómer lányába. Végül a gyáros 60 forintot nyomott a markába, és elkergette, nem adta hozzá a
lányát. Utána a foszforos gyufa előállítási módját bejelentette a találmányi hivatalba, és szabadalmat
szerzett rá.
A hoppon maradt feltaláló 1839-ben létrehozott ugyan egy kis gyufagyárat Pesten, de nem bírt a
az osztrák konkurenciával. Tönkrement, majd az 1848-as szabadságharc bukása után bebörtönözték.
Később szeretett volna létrehozni egy saját laboratóriumot, de sohasem volt rá pénze. Annak
ellenére, hogy gyufája világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, senki sem támogatta.
Miután lejárt a szabadalmi oltalom, boldog-boldogtalan gyártani kezdte, és senki sem törődött a
feltalálóval. Mellesleg ma is az Irinyi-féle gyufát használjuk, de tűzvédelmi okokból a
foszforvegyületet már nem a gyufa fejére, hanem a doboz oldalára viszik fel.
A szinte már törvényszerűnek mond-
ható kudarcok oka, hogy a magyarok
legcsekélyebb mértékben sem hajlan-
dóak támogatni az új ötleteket, találmá-
nyokat. Mereven elzárkóznak minden
jobbító szándéktól, ami a társadalom
felemelkedését szolgálná. Kreatív
képességekkel „megvert” polgáraikat
ellenségnek tekintik, és addig üldözik
őket, amíg vagy belepusztulnak a soro-
zatos kudarcokba, vagy elmenekülnek
az országból. Valamilyen ősi átok foly-
tán szinte örülnek annak, ha az általuk
„nehéz embereknek” titulált nagy „ko-
ponyáktól” megszabadulnak. Ez az ösz-
tön olyan erősen munkál ennek a nép-
nek a lelkében, hogy inkább elemészti
önmagát, de akkor sem tűri, hogy saját
polgárai tehetségük révén érvénye-
süljenek, és hazájuk hasznára váljanak.
Nincsenek tisztában azzal, hogy ha egy világraszóló alkotás a környezet ellenállása vagy
közömbössége folytán nem válik a társadalom hasznára, abból elsősorban az országnak, az
emberiségnek származik kára, és nem az alkotónak. A mű létrehozása során az alkotó már megkapta
legfőbb jutalmát: rengeteget fejlődött, tökéletesedett általa. Olyan értékekre tett szert, amelyeket
magával vihet a túlvilágra, és hasznát látja a következő életében is. A több ezer éves kultúrával
rendelkező távol-keleti országokban ez a felismerés az ősi tudás része. Tibetben a szerzetesek színes
374/434
homokból hónapokon át rajzolják a szebbnél szebb mandalákat, majd amikor elkészültek vele
hagyják, hogy a szél szétfújja. Ezzel azt hangsúlyozzák, hogy nem az a fontos, amit létrehozunk,
hanem az, amivé válunk közben. Számunkra az alkotás legfőbb haszna a fejlődés. Gandhi szerint: A
jól végezett munka egyetlen jutalma, hogy elvégezhettük. A remekműveknek elsősorban a
társadalom látja hasznát, amennyiben igényt tartanak rá. Ha nem, ők lesznek az igazi kárvallottak. A
befutott találmányok anyagi haszna, valamint az általuk szerzett erkölcsi elismerés a Földön marad.
Ha egy alkotó ember után nem marad vissza semmi, ez kizárólag a földi világot teszi szegényebbé.
Legfőképpen a szűk környezetét, azokat, akik nem engedték, hogy a képességeit kamatoztassa.
Halála után a sikeres feltaláló is csak annyit vihet magával a mennyországba, amennyit a sikertelen.
Vagyona, szellemi öröksége a földi világban marad. Az alkotóképesség kibontakozásának
megakadályozása tehát nem más, mint egy ölünkbe hullott örökség visszautasítása.
Az egyéni és a társadalmi fejlődés intenzitását az önsorsrontó viselkedésen, valamint a karma

törvényein kívül a klíma is befolyásolja. Minél változékonyabb az éghajlat, minél több
alkalmazkodást igényel az elviselése, annál életképesebb a vidék lakossága. Azokban a földrajzi
régiókban, ahol örök nyár uralkodik, az emberek nincsenek rákényszerítve arra, hogy élelmiszert
termeljenek, mert megterem az magától is. Nem kell táplálékot felhalmozniuk a téli időszakra,
mivel a növények megszakítás nélkül kínálják termésüket. Ráadásul ruhát sem kell készíteniük a
hideg ellen, és házat sem kell építeniük az időjárás viszontagságainak kivédése céljából. Ez a
paradicsomi állapot nagyon kellemes ugyan, de van egy nagy hátránya. Ezeket az embereket semmi
sem kényszeríti arra, hogy fejlesszék a kézügyességüket, növeljék szellemi ismereteiket, és a
természet erőinek fokozatos legyőzése révén egyre feljebb emelkedjenek a civilizációs fejlődés
útján. Törekvés, fáradozás, munka nélkül pedig semmit sem lehet elérni az életben. Az embert a
létért folyó harc, a természettel folytatott soha meg nem szűnő küzdelem emelte ki az állatvilágból,
és a nehézségek szakadatlan sora gondoskodik arról, hogy lelki fejlődése egyre magasabb szintet
érjen el. Nem véletlen tehát, hogy a meglehetősen zord éghajlatú Skandináv-félszigeten van a világ
szociális mintaállamainak többsége, míg a legszegényebb, legelmaradottabb országok a sokak által
irigyelt szubtrópusi és trópusi éghajlat alatt találhatók. Ennek az alapvető társadalmi törvénynek a
felismerésére utal az a norvég közmondás is, mely szerint „a vikingeket az északi szél teremtette.”

Végül foglalkozzunk egy kicsit részletesebben az emberi fejlődést irányító legfontosabb
törvénnyel, a karmával. A karma nem más, mint a világ majd minden vallásában fellelhető ok-
okozati törvény, amelyet a modern kor embere a sors vagy a végzet törvényével azonosít. A
karma célja a lélek felemelése és megtisztítása. Azt az időtartamot, amely alatt ez a folyamat lezaj-
lik, karmikus ciklusnak nevezzük. Az asztrológusok szerint a karmikus ciklus alciklusokból áll, és
egy-egy alciklus 12 életet foglal magába, amelyek az állatöv jegyei szerint követik egymást. Ezek
az alciklusok mindaddig ismétlődnek, amíg a primitív lélek meg nem szabadul minden negatív
tulajdonságától. A karma tehát úgy is felfogható, mint az ember tetteiből eredő és reinkarnációkon
(újjászületéseken) keresztül kiegyenlítendő tehertétel. A karma kidolgozásának eszköze a test, mely
arra szolgál, hogy a lélek rajta keresztül érvényesíthesse akaratát; érezze, tapasztalja annak
következményeit. A lélek mindig szabad akarattal rendelkezik, normál körülmények között
mindenki szabadon dönthet sorsáról, jövőjéről. A karma önhatalmúlag semmire sem kényszerít
bennünket. A jövőnket magunk teremtjük meg azzal, ahogy élünk és cselekszünk. A karma
törvénye abszolút és igazságos; nem jutalmaz, és nem büntet. A karma mentes minden emberi
érzéstől, nem áll bosszút és nem hálálkodik, hanem következetesen, a tényeknek megfelelően
értékel minket. Életciklusunk egy-egy állomásának befejezése után az elért eredménytől függően
besorol bennünket arra a szintre, amit elértünk. Pozitív eredménnyel végződő élet esetén magasabb
besorolást kapunk, kudarccal záruló élet esetén alacsonyabb osztályba kerülünk, ami azt jelenti,
hogy alacsonyabb szinten kell folytatnunk a karmikus ciklusunkat.
Tetteink tehát a jövőnkön kívül a karmikus ciklusunk időtartamát is jelentősen befolyásolják.
Nincs eleve elrendelés, a sorsunkat mi magunk szabjuk meg. Sorsunk rosszra fordulása esetén
375/434
nem Isten büntet bennünket, hanem mi magunk büntetjük önmagunkat. Jövőbeli nehézségeink
okozói mi magunk vagyunk, Isten csak őrködik a törvények beteljesülésén. Minél fejlettebb egy
lélek, annál hamarabb ismeri fel a karma szükségszerűségét. Az ilyen lélekkel rendelkező emberek
már indulatmentesen, és a szellem tökéletes nyugalmával reagálnak a környezetükben lezajló
eseményekre, és igyekeznek a saját életüket úgy irányítani, hogy ne hátráltassák karmikus ciklusuk
mielőbbi sikeres befejezését. Aki felismeri a karma lényegét, annak a sors már nem sötét erő többé,
amellyel szemben küzdeni kell, hanem tág élettér, amit maga tölthet ki akarata és képességei
szerint. A sorsát uraló ember viselkedése is teljesen megváltozik. Még végveszély esetén sem esik
pánikba, nem lesz úrrá rajta a halálos rémület. A felvilágosult lélek végtelen nyugalommal fogadja
az elkerülhetetlen eseményeket is. Egy anekdota szerint Assisi Szent Ferenc éppen a kolostor
kertjében ásogatott, amikor két tanítványa megkérdezte tőle: „Mondd atyám, mit tennél, ha most
valaki tudomásodra hozná, hogy holnap itt a világvége?” – „Tovább ásnám a kertemet.” – felelte
Szent Ferenc a sztoikusok bölcs belátásával.
A keleti filozófiák és vallások szerint a „sorssá lett tett” korántsem büntetés, hanem egyfajta
megtapasztalás. Aki az előző életében agresszív, erőszakos volt a mostani életében nem büntetésből
kénytelen elszenvedni hasonlót, hanem azért, hogy megtapasztalja az erőszak negatív voltát. A
keservesen megszerzett tapasztalat birtokában a későbbiek során már tartózkodni fog tőle. Az
ember csak azt képes igazán megtanulni, amit a saját bőrén érez. Bármilyen tettünk jó vagy rossz
kimenetele akkor válik számunkra egyértelművé, ha megtapasztaljuk. Csak olyan dolgok hatolnak
le mélyen a tudatunkba, vésődnek az emlékezetünkbe, amelyeket átélünk. Ezek az emlékek a lélek
szintjén is tárolódnak, és magunkkal hozzuk a következő életünkbe. Pontosan nem emlékszünk
ugyan rá, de benyomások formájában figyelmeztetnek bennünket a régmúltban átélt eseményekre.
Ennek alapján önkéntelenül tartózkodni fogunk hasonló cselekedek elkövetésétől, mert már tudjuk,
milyen érzés átélni azt. A negatív tettekkel szembeni borzongás nem más, mint a lélek emlékezete.
Annak a jele, hogy már volt részünk hasonlóban, ezért elkövetésének már a gondolatától is irtózunk.
Hasonló a helyzet a jó cselekedetekkel is. Aki előző életeiben sok jót tett, az önkéntelenül törekszik a
jóra, mert átélte ennek kellemes hatását. Ezért kell minden cselekedetünk következményeiben
részesülnünk. Egyébként ez az az erő, amely alapvetően jóvá teszi az embert. Minél fejlettebb egy
lélek, annál több tapasztalattal bír, ami taszítja a negatív megnyilvánulásoktól, és vonzza a jó
cselekedetekhez.
A karmikus ciklust mindenkinek végig kell járnia. A karma lefolyását irányító túlvilági lények
minden egyes életünk időtartamára leckét szabnak ki. A lecke mindig a legnegatívabbnak ítélt lelki
tulajdonságunk leküzdését, megváltoztatását irányozza elő. Amennyiben valamelyik életünkben a
próbatételre nem az elvárásoknak megfelelően reagálunk – azaz nem sikerül leküzdenünk pl. a
gyűlölködő, kicsinyes, önző vagy bosszúálló hajlamainkat – akkor megbukunk a vizsgán, és
mindaddig újra kell próbálkoznunk, amíg meg nem tanuljuk a leckét. Igyekezzünk tehát győztesen
kikerülni ezekből a nehézségekből. Ne hagyjuk, hogy a megpróbáltatások két vállra fektessenek
minket. Az életben adódhatnak igen kemény kihívások is, amelyeknek teljesítése lehetetlennek
látszik. Ilyen esetekben sok múlik azon, hogy milyen módon dolgozzuk fel az eseményeket. Ha
nem hagyjuk, hogy a bajok, a problémák felőröljenek bennünket, akkor nincs az a megpróbáltatás,
amely legyűrhetne minket.
Ha pozitív módon reagálunk a negatív hatásokra, ha arra gondolunk, hogy a szenvedések özöne
végső soron a javunkra válik, akkor nem összetörve, hanem lélekben megerősödve kerülünk ki az
eseményekből. A harc feladásával, a nehézségek elkerülésével azonban törvényszerűen kárt
okozunk magunknak. Azzal, hogy nem teljesítjük a feladatainkat, vagy önmagunk által felállított
önsorsrontó akadályokkal lehetetlenné tesszük a lecke megtanulását, csak magunknak ártunk. Ezzel
a magatartással egyre alacsonyabb szintre degradálódunk, és rendkívüli mértékben elnyújtjuk a
karmikus ciklusunkat. A leckét meg kell tanulni, a karma nem ismer könyörületet. Aki lassan tanul,
az sokáig lesz a test nem éppen kellemes fogságában. A lecke elsajátításának, a lélek fejlődésének
sokféle módja van, ennek a folyamatnak a kikényszerítése igen kifinomult eszközökkel zajlik. Ha
egy hibás cselekedetünk után az elme leszűri a megfelelő tapasztalatokat, akkor a lélek ezt a lecke

376/434
megtanulásának tekinti. Ha viszont a tudat elutasítja helytelen tettünk reális értékelését, akkor a sors
drasztikusabb eszközökhöz folyamodik, hogy hibáinkat beláttassa velünk.
Az előző életekbe visszavivő hipnotikus regressziók bizonyítják, hogy a karmában a szemet
szemért, fogat fogért kegyetlen törvénye érvényesül. Aki gyilkol, azt a következő életében a
kozmikus igazságtétel törvénye szerint hasonló módon fogják meggyilkolni. Aki a jelenlegi
életében állat módjára viselkedik, az a következő életében olyan körülmények közé fog születni,
ahol állati szenvedések várnak rá. Minden ami tőlünk indult el, előbb-utóbb visszatér hozzánk,
egyetlen tettünk sem marad következmények nélkül. Gyakran előfordul az is, hogy a karma már
menet közben beleszól egyes emberek életébe. Ennek oka, hogy nincs olyan evolúciós folyamat,
amely ne termelne ki magából selejtet. Az univerzum azonban védekezik a selejt ellen. Aki nem
képes vagy nem akar engedelmeskedni az univerzális törvényeknek, azt a karma idő előtt
kiselejtezi. Akik nem tartják be az evolúciós szabályokat, nem hajlandók a kozmikus rendbe
beilleszkedni, azokat a karma önsorsrontással, betegségekkel, balesetekkel, vagy a bűntársak
ellenük irányuló merényletei által pusztítja el. Nem érdemes tehát becstelen módon részt venni a
kozmikus fejlődés folyamatában, mert az így eljáró embereket a sors könyörtelenül likvidálja. Az
ily módon való kiselejteződés azt jelzi, hogy elbuktunk a vizsgán, és a következő életünkben eggyel
alacsonyabb osztályba kerülünk. Itt még nehezebb körülmények közé kerülünk, ami nagy
valószínűséggel azt eredményezi, hogy még kevésbé tudunk eleget tenni a követelményeknek.
Ezúton haladva fokozatosan lesüllyedünk a kőkorszaki társadalmak szintjére, ahol a primitív
életviszonyok és a teljes kiszolgáltatottság okozta mérhetetlen szenvedések közepette addig edződik
a lelkünk, amíg kellően erőssé nem válik ahhoz, hogy ismét elinduljon a felemelkedés útján.
Karmikus ciklusunk akkor fejeződik be, ha lelkünk megtisztult, ha sikerült legyőznie minden
alantas tulajdonságát, ha semmiféle negatív ösztön nem uralkodik többé rajta. Az óindiai mitológia
szerint a fejlődésben kiteljesedett és megtisztult lélek a nirvánába kerül, amely nem a megsem-
misülés, hanem a tökéletesség, az abszolút lét birodalma, ahol Isten maga köré gyűjti a hozzá
hasonló lelkeket. 700 évvel ezelőtt Chishti így fogalmazta meg a nirvánába jutás folyamatát: „A
folyó zúg, zajong és tajtékzik medrében sodródván. Vég nélkül jajveszékel, míg a tengerbe érve
megleli nyugalmát. Hasonlóan sopánkodik az egyedülálló lélek is, amíg a hazájába visszavezető
úton bukdácsol a különböző szinteken, hogy végül belefolyhasson az egyetemes lélekbe. Midőn
eggyé vált Istennel, jajongása megszűnik.”
A karmának létezik egy sajátos megnyilvánulása is. Azoknak az embereknek a vétke, akik a
magasabb szférából segítőként érkeztek a Földre, nem válhat karmikus adóssággá, mivel az ő
világukban nincsenek testi szenvedések, így visszatérve nem tudják rendezni a tartozásukat. Ezért a
küldetéssel rendelkezőknek még ebben az életükben benyújtják a számlát az elkövetett hibákért,
botlásokért. Az ilyen emberek jól teszik, ha minden szavukra, a legapróbb tettükre is gondosan
ügyelnek, mert bármely ballépésük azonnali következménnyel jár rájuk nézve. Nem véletlen, hogy
a korábbi szentek némelyike emberfeletti szenvedéseket élt át élete hátralevő részében, a tudati
feleszmélése előtt gyanútlanul elkövetett tettei miatt. Ezt a törvényt „azonnali karmatörlesztés”-nek
hívják. Az is előfordulhat, hogy valaki olyan nagy bűnt követ el a földi gyarlóságoknak kitett testi
létében, amelynek ledolgozásához kevés egy élet. Ilyenkor az istenek fizikai megtestesülések
sorozatára kárhoztatják mindaddig, amíg lelke meg nem tisztul azoktól a fogyatékosságoktól,
amelyek őt az anyagi világhoz láncolták. Ugyanez a büntetés vár azokra is, akik elfeledkeztek
küldetésükről; vagy a várható nehézségektől megrettenve az érvényesülés könnyebb, és rövidebb
útját választották. Önként vállalt feladataikat feledve karrierépítésbe kezdtek, és sokszor csak életük
végén tudatosul bennük, hogy másra szólt a megbízatásuk.
Különösen megnehezíti a kiválasztott emberek életét, hogy őket nem csak az őrangyalaik, hanem
a démonvilág is állandóan szemmel tartja. A Sátán csatlósai minden lépésüket éberen figyelik, a
legapróbb botlásukat is azonnal felfedik, s ellenük fordítják. Ha nem elég elővigyázatosak, szinte
ellenállhatatlan erővel sodorják őket a még nagyobb bűnök elkövetésének irányába, hogy a teljes
romlásba taszítva kiiktassák őket a világunkból. Az átlagembereket nem fenyegeti ez a veszély,
mert feladataik zavartalan elvégzése érdekében az ő hibáik gyakran csak feljegyeztetnek, és a
törlesztésre a következő életükben kerül sor. A nagy többség élete tehát látszólag könnyebb, mivel
377/434
az ő esetükben a gonosz erők ráérnek a számlát később is benyújtani. Emellett a tevékenységük sem
veszélyezteti számottevően a démoni lények alantas törekvéseit, mert az átlagembereket sokkal
jobban érdekli ösztöneik kiélése, mint a világ megváltása.
Az egyéni karmával szoros kapcsolatban áll a csoportkarma. Egyes népek, embercsoportok sorsa
választott vezetőik döntésein túlmenően a társadalom minden egyes tagjának viselkedésétől is függ.
A történelem ugyanis nem más, mint Isten ítélete mindennapi cselekedeteink felett. Egy-egy nép
sorsát nem a csatába küldött katonák döntik el; ők már csak beteljesítik Isten akaratát, kiegyenlítik a
szembenálló felek közötti karmikus adósságterhet. Ezt a tartozást viszont mi magunk hozzuk létre
mindennapi cselekedeteinkkel. Az egyén aktív formálója népe történelmének. Ahogy
embertársainkkal viselkedünk, ahogy más népcsoportok tagjaival bánunk, aszerint alakul az
általunk alkotott közösség sorsa. A történelem tehát nem eleve elrendeltetés, hanem együttes
erőfeszítéseink következménye. Nem dróton rángatott bábuk vagyunk; történelmünk nem tőlünk
függetlenül zajlik, hanem mi is tevékeny alakítói vagyunk társadalmi fejlődésünk irányának. Ha
cselekedeteink humánusak, előremutatóak, akkor győztesen kerülünk ki a népek közötti
küzdelmekből, ha viszont életmódunkat a mások feletti élősködés, a szomszéd népek gyűlölete hatja
át, akkor a karma kíméletlenül lesújt ránk, történelmünk tragikus alakulása elkerülhetetlenné válik.
A végkifejletbe már nincs ugyan beleszólásunk, de a döntés kimenetele rajtunk múlik. Tetteink
mérlegre helyezése előtt kizárólag tőlünk függ, hogy mi fog történni velünk.
Ebből a folyamatból mindenki kiveszi a részét, ha nem is egyforma mértékben. A társadalom
vezetői, a nagyobb hatalommal rendelkező személyek fokozottan képesek hozzájárulni mind a
felemelkedéshez, mind a romláshoz, így a felelősségük is nagyobb az események alakulásában, de
ez nem mentesíti az átlagembert a történtek következményei alól. Társadalmuk vezetőit ugyanis a
kisemberek választják meg, vagy ha nem demokratikus közösségről van szó, akkor sokat tehetnének
a diktatúra megdöntése érdekében. A nem elég körültekintő választás, vagy a saját sorsukkal
szembeni közömbösség a nép felelőssége, ezért a csoportkarma következményeit nekik is viselniük
kell. Nem véletlen, hogy a karma oly előszeretettel alkalmazza a kollektív bűnösség elvét. Isten
szemében nem csupán a negatív cselekedet, hanem az ezt eltűrő passzivitás is bűn, ezért a
közömbös emberek szintén büntetésben részesülnek. Érdekessége még ennek a folyamatnak, hogy
az ítélet meghozatalát többnyire természeti katasztrófák, vagy tömeges balesetek jelzik. Egy-egy
társadalom sorsának rosszra fordulása tehát nem váratlanul éri az embereket, de a legtöbbjük nem
tulajdonít ezeknek az előjelzéseknek semmi jelentőséget. Tájékozatlanságuknál, beszűkült
gondolkodásmódjuknál fogva elkerülhetetlen sorscsapásnak tekintik a szerencsétlenséget, és hamar
túlteszik magukat rajta.
A karmatan szakirodalma könyvtárnyi anyagot tesz ki, így a róla szóló ismertetés sohasem lehet
teljes. A lényeget azonban olyan röviden és közérthetően fogalmazta meg Baktay Ervin, a világhírű
magyar indológus, hogy érdemes az ő összefoglaló gondolataival is megismerkedni: „Minden tett,
minden cselekvés megteremti a maga következményét, mint ahogy a magból kihajt a fa, s ebből
kisarjad a gyümölcse. A tettek és következmények idézik elő minden élőlény sorsát. A Jó emelkedő,
tisztuló sorsot eredményez, a Rossz viszont zavaros, bukás felé sodró sors előidézője. A helyes
magatartással együtt jár a belső egyensúly, ez a boldogság egyedüli forrása; a rossz tett azonban
mohó vágyakozás, kielégületlenség, boldogtalanság, szenvedés okozója. Az emberek újra és újra
megszületnek, majd elmúlnak, utána ismét megszületnek mindig azon a fokozaton, amelyet
magatartásukkal, cselekedeteikkel előkészítettek, és ennek megfelelően szenvednek, vagy
részesülnek a boldogságból. A jó embernek is el kell szenvednie a bűnhődést a rossz tettéért,
amelyet valamelyik régebbi életében követett el. Csak az emelkedhet a Jó és Rossz fölé, aki már
minden tartozását megfizette. Ez a tettek következményeitől való végső szabadulás.”
Itt érdemes felhívni a figyelmet Baktay Ervin: Indiai regék és mondák című regényére. Visnu
különböző alakban történt megtestesüléseiről igen sokan írtak a világban, de ezeknek a műveknek a
többsége meglehetősen hosszú és nehézkes nyelvezetű. Baktay Ervinnek azonban oly módon
sikerült ebből a mérhetetlenül gazdag és bonyolult anyagból összeválogatni a lényeget, hogy ez az
átlagos terjedelmű könyv is átfogó képet ad India bámulatosan gazdag rege- és mondakincséről.
Művének legnagyobb értéke azonban a rendkívül választékos, költői nyelvezete, amely maradékta-
378/434
lanul megőrizte az ősi teremtésmondák eredeti szépségét. Ennek a sok kiadást megért kötetnek a
lapjain szinte megelevenednek az óindiai hitregék istenei. Elolvasása igazi élvezetet nyújt
mindazoknak, akik behatóan érdeklődnek a földre szállt istenek hőstettei és tanításai iránt.
Szorosan hozzátartozik ehhez a témához, hogy az ok-okozati törvény beteljesülésének, a karma
érvényre jutásának van egy sajátos segítője is, a lelkiismeret. A lelkiismeret nem más, mint az
újraszületéseink során évmilliókon át szerzett tapasztalatok összessége. A közösség, amelyben
élünk, minden egyes életünk során rendszeresen jutalmazott vagy büntetett bennünket, aszerint amit
érdemeltünk. Így alakult ki bennünk az a belső iránytű, amit lelkiismeretnek nevezünk. Ez a lelkünk
legmélyén működő erkölcsi iránytű mindig pontosan megmondja nekünk, hogy mi a helyes, és
mely cselekedetünk helytelen. A lelkiismeret tehát a korlátok, a határok velünk született tudása.
A lelkiismeret megnyilvánulásának tekinthető belső hang elhallgathatatlan, és akkor is közli a
tudattal a véleményét, ha erre nem kértük. A korunk társadalmi szokásaira hivatkozó racionalitás, a
felmentésünk érdekében felhozott enyhítő körülmények, a kimagyarázkodás nem hatnak rá;
elnyomni, elaltatni nem hagyja magát.
Csak akkor nyugszik meg, ha az elkövetett hibákért elnyerjük méltó büntetésünket. Ha ez nem
következik be, akkor a lelkiismeretünk életünk végéig büntetni fog minket, és ez sokkal súlyosabb
megtorlás, mint amelyet a törvény kiróhat ránk. A lappangó lelkiismeret ugyanis még a kisebb
vétkekért is életfogytiglan tartó büntetést szab ki ránk. Senki sem tud olyan kegyetlen és kitartó
módon fenyíteni bennünket, mint mi magunk; az önbüntetés a legfájdalmasabb vezeklés, amelyben
a földi életünk során részesülhetünk. Amíg a törvény által kiszabott, és az embertársaink által
végrehajtott ítélet a legtöbbször csak a testünknek fáj, addig a lelkiismeret a tudatot, az elmét
károsítja. Az éjjel-nappal szüntelenül támadó, vagy a legváratlanabb pillanatban feléledő
lelkiismeretünk tartós félelmet ültet el a tudatunkban, és ezek a képzelgések egy idő után önszug-
gesztió útján lejutnak a tudatalattiba is, amely valósággá formálja félelmeinket. Ez a folyamat
gyakran végződik megőrülésig fokozódó üldözési mániával, vagy különböző súlyos betegségek
kialakulásával. Ezek az emberek legtöbbször már alig várják, hogy a folyamatot betetőző
nyomorúságos halál végre bekövetkezzen, és megszabaduljanak az önmaguk alkotta börtönből.
A korábbiakban már kiderült, hogy az univerzum strukturális felépítése egységes, csupán a
méretekben vannak nagyságrendnyi különbségek. Meggyőződtünk róla, hogy amilyen a
makrovilág, olyan a mikrovilág. Az atom kis méretekben ugyanazon az elven épül fel, mint az
egyes bolygórendszerek. Az elektron ugyanúgy kering az atommag körül, mint ahogy a Föld kering
a Nap körül. Ebből következik, hogy az atommag tömege nagyságrendekkel nagyobb, mint az
elektroné. Az atommag körül nem csupán egy, hanem több elektron is keringhet, mint ahogy a
Napnak is több bolygója van. Az anyag fizikai tulajdonságait az szabja meg, hogy hány elektron
kering az atommag körül, és mekkora az atommag tömege. Bármennyire ellenkezik eddigi fizikai
ismereteinkkel, igen nagy a valószínűsége annak, hogy energetikai értelemben mind az atommag,
mind pedig az elektron negatív töltésű, mivel mindegyik részecske anyagi jellegű. A belőlük
kiáramló negatív kisugárzásnak tudható be, hogy kölcsönösen vonzzák egymást. Ennek ellenére az
elektronok nem zuhannak bele az atommagba, mert a bolygókhoz hasonlóan a centripetális erő itt is
megakadályozza, hogy a nagyobb tömegű anyagi részecske a kisebbet magához vonzza. Az
elektronokat ugyanúgy, ahogy a bolygókat, a gravitációs és a centrifugális erő egyensúlya tartja
meg a pályájukon. Ezt a feltételezést támasztja alá az a Védák-könyvében található megjegyzés is,
amely a tér és idő relativitásán kívül „a Föld minden atomjában megbúvó gravitáció” törvényéről
beszél.
Ennek a tetszetős elméletnek azonban van egy sebezhető pontja is. Ezen az alapon ugyanis az
elektronjaitól megfosztott atommagoknak egyesülniük kellene egymással, és a leszakadt
elektronoknak sem lenne szabad egyenként áramolniuk az anyagban, hanem a negatív kisugárzásuk
következtében egy tömeggé kellene összeállniuk. Márpedig ez nem történik meg, és ennek nagy
valószínűséggel az az oka, hogy az elemi részecskék rendkívül nagy sebességgel forognak a saját
379/434
tengelyük körül. Ez a fürge, intenzív mozgás mechanikusan meggátolja, hogy az atomi részecskék
összetömörüljenek, és feltehetően ez az oka annak is, hogy a szabadon áramló energiakvantumok
vagy szubatomi részecskék összesűríthetők ugyan, de normál körülmények között nem tapadnak
egymáshoz. Miután az anyagi részecskék tömege igen kicsi, így a tehetetlenségi erő sem hat rájuk
számottevően. Ennélfogva összeütközésük esetén nem zúzódnak darabokra, mint az égitestek,
hanem csak lepattannak egymásról.
Ahhoz, hogy két atommag egyesíthető legyen, vagyis a tengely körüli forgásukat le tudjuk
állítani, óriási nyomásra és hőmérsékletre van szükség. Az ilyen körülmények között egymáshoz
préselt atommagok egyesülése során viszont hatalmas mennyiségű energia sugárzódik szét, amely a
fúziós erőművek és a hidrogénbomba működési elvének a lényegét képezi. Az anyag legkisebb
részecskéinek negatív energiakisugárzása, illetve ennek következtében fellépő vonzó hatása csak
zárt szerkezetű molekulává alakulás, vagy kristályszerkezetbe rendeződés esetén képes
maradéktalanul érvényre jutni. A negatív energiasugárzás zavartalan fellépésének és
összegződésének alapfeltétele tehát a nyugalmi állapot elérése, vagyis az anyag elemi részecskéinek
olyan fokú integrálódása, hogy az kifelé, a környezet felé már nyugalomban lévő egységet
mutasson.
Az V. fejezetben felhozott gondolatokat tovább folytatva a koncentrált energiasugárzás nem
csupán elektronáramlást tud elindítani az anyagban a legkülső elektronhéjról leszakított elektronok
segítségével, hanem ennél mélyrehatóbb változásokat is képes előidézni az atomokban. Az energia-
sugárzás intenzitásának növelésével az energiakvantumok letaszítják a belső elektronhéjak
elektronjait is a pályájukról, és részecskéket szakítanak ki az atommagból, ami már anyagszerkezeti
változásokat okoz. Az elektronkonfiguráció valamint az atomsúly megváltozása az anyag
rendszámának csökkenését vonja maga után, és átalakítja a fizikai tulajdonságait. Ezzel a
módszerrel tehát egy magasabb rendszámú anyagból viszonylag egyszerű módon alacsonyabbat, és
alacsonyabból magasabbat hozhatunk létre, vagyis megvalósíthatjuk az alkimisták régi álmát, más
elemekből mi is elő tudunk majd állítani aranyat. Atomfizikai eszközökkel már jelenleg is tudunk
az eggyel nagyobb rendszámú higanyból aranyat „csinálni”, csak ez a módszer nagyon drága, többe
kerül, mint a keletkezett arany értéke. A koncentrált energiabesugárzással való anyag-átalakítás
viszont jóval olcsóbb, és veszélytelenebb lesz. Hihetetlen ugyan, de már ma is van példa az anyag
ilyen jellegű átalakítására.
A VI. Nemzetközi Hidegfúziós Konferencián egy amatőr kutató beszámolt róla, hogy kísérletei
során aranyat állított elő grafitból. Vegytiszta grafitport tett egy tégelybe, és grafitelektródák
hozzávezetésével áramkört alakított ki. A nagyfeszültségű és nagy áramú impulzusok hatására a
finom grafitpor nagyobb szemcsékké olvadt össze, és a reakció melléktermékeként ferromágneses
anyagok, valamint néhány szemcsényi arany keletkezett. Egyelőre ő sem érti, hogy ez miként
történhetett, de szinte biztos, hogy ebben a sajátos magátalakulásban nagy szerepe van annak a
plazmaburoknak, ami a nagyfeszültségű illetve nagy áramú elektromos ívkisüléseket körülveszi.
Ennek a módszernek azonban a jövőben nem az aranycsinálás lesz a legjelentősebb szerepe, hanem
ezen az úton mi is létrehozhatunk majd olyan különleges – a természetben elő nem forduló –
anyagokat, melyeknek rendkívül nagy lesz a szilárdságuk, mechanikus eszközökkel
szétroncsolhatatlanok lesznek. Ezen az úton megtervezhetünk, kitalálhatunk majd olyan matériákat,
amelyek maximálisan eleget tesznek a felhasználási követelményeknek. Létrejön a modern alkímia,
ami az elemek átalakításának tudománya lesz.
Az energetikai úton megvalósuló anyag át-, illetve kialakításnak, nem a vagyongyarapítás lesz a
célja, mivel az arany a jövőben ugyanolyan fém lesz, mint a többi, jelentősége csupán ipari
nyersanyagként betöltött szerepére korlátozódik. Nagy valószínűséggel ez a sors vár a későbbiek
során a gyémántra, és egyéb ma még ritkaságszámba menő ásványi kincsekre is, mert ezeknek a
nyersanyagoknak más olcsó matériákból való előállítása rutin jellegű feladat lesz. Egy újabb érv
tehát, hogy nem érdemes anyagi értéket gyűjteni. Könnyen megeshet, hogy a most összeharácsolt
aranyunk annyit fog majd érni, mint az út szélén heverő rozsdás vasdarab. Az emberek még azt a
fáradságot sem veszik, hogy lehajoljanak érte. Ennek a módszernek a továbbfejlesztése, a technikai
módszerekkel végrehajtott materializáció segítségével pedig várhatóan létrehozható lesz bármely
380/434
tárgy tökéletes másolata. Tehát a műkincsek vagyontárgyként való felvásárlásának sem lesz már
értelme, mivel replikátorral bármely értékes műtárgyról olcsón és korlátlan mennyiségben
előállíthatók lesznek olyan másolatok, amelyek egyetlen atomjukban sem térnek el az eredetitől.
Az ékszeripart már megérintette elértéktelenedés előszele. Materializálásra egyelőre nem vagyunk
képesek, de a gyémánt mesterséges előállítására igen. A laboratóriumokban művi úton létrehozott
kristály még nem rengette meg az ékszeripart, mert a kristálynövesztés drága és bonyolult eljárás, az
ily módon keletkező ipari gyémánt nem olcsóbb, mint a valódi. Oroszországban azonban kifej-
lesztettek egy új technológiát, amely képes arra, hogy a természetet utánozva az 1800 oC-ra felhevített
grafitot 80 ezer atmoszféra nyomás alatt gyémánttá alakítsa. Miután a világ ékszerforgalmának felét
gyémántkreációkkal bonyolítják, az olcsó és tökéletes briliáns-alapanyag megjelenése nagy riadalmat
okozott a piacon. Ráadásul ily módon sárga- aranykék- és vörös színű gyémántot is elő lehet állítani,
ami a természetben igen ritkán fordul elő. Növeli a kereskedők és a vásárlók elbizonytalanodását,
hogy az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló alapanyag folytán semmi akadálya sincs a
tömegtermelésnek. Arra sincs lehetőség, hogy a szakértők a futószalagon előállított gyémántot mes-
terségessé nyilvánítsák, ily módon tartva fenn a természetes gyémánt árfolyamát, mivel mindkét vál-
tozat ugyanúgy keletkezik. A mesterséges körülmények között létrehozott gyémánt csupán annyiban
különbözik a gyémántbányákból kikerülttől, hogy szebb, tökéletesebb és nagyobb.
A pénz ingatlanokba fektetésének sem lesz sok értelme, mert a korlátlan energiabőség, és az új
építési eljárások következtében a házak előállítási költsége nagymértékben csökkenni fog. Főleg
nem érdemes a nagyvárosokban ingatlant vásárolni. Sokan a metropoliszok központjában vesznek
méregdrága lakásokat abban a reményben, hogy később még jobban felmegy az áruk. A fejlődés
azonban ellenkező irányban hat. A nyugati országokban egyre intenzívebbé válik az a törekvés,
hogy aki csak teheti leköltözik vidékre, a természet közelébe, ahol nincs zaj, zsúfoltság, és tiszta a
levegő. Ennek következtében a világvárosok magja fokozatosan elnéptelenedik. Az angliai Newcastle
pl. már ott tart ebben a folyamatban, hogy a városatyák 50 pennyért árulják a megüresedett
lakásokat. A beköltözés egyetlen feltétele, hogy az új lakónak saját költségére fel kell újítania az
ajándékba kapott lakást. A telekspekulációknak a földalatti építkezések fognak véget vetni, mivel a
jövőben mi is egyre több települést fogunk a föld alatt kialakítani. Ennek az építési módnak főleg a
földrengésveszélyes zónákban lesz nagy jelentősége, mert minél lejjebb hatolunk a kéreg alá, annál
kevésbé érvényesül a földmozgások hatása. A későbbiek során a mezőgazdasági területek
felvásárlása is értelmetlenné válik, mivel a növények termesztése nem talajban, hanem hidro-
kultúrában, azaz tápanyagokkal kevert vízben fog történni.
Az abszolút világ két legtitokzatosabb jelensége a materializáció és a dematerializáció. Ezekről a

rejtélyes megnyilvánulásokról egyelőre semmit sem tudunk. Lefolyási folyamatukkal kapcsolatban
csak hipotéziseket lehet felállítani, a valós folyamatot beható atomfizikai kutatások fogják majd
kideríteni. A dematerializáció egyik valószínű magyarázata az, hogy intenzív energiabesugárzás
esetén az energiakvantumok egymás után szakítják le az elektronokat az atommagról, míg végül
felbomlik az atomszerkezet. Az elemi részecskék azonban ekkor még megtartják anyagi mivoltukat,
és taszító hatást gyakorolnak a szubatomi energiaközegre. A szubatomi energia sűrűségének
növekedésével azonban az előző fejezetben már említett módon az energiakvantumok szinte
„satuba” szorítják az elemi részecskéket, és megállítják őket. A gyors tengely körüli forgás
megszűnésével az energiakvantumok most már hozzáférnek az elemi részecskékben felhalmozott
energiatömeghez. A környező nagy sűrűségű szubatomi energiaközeg vonzerejénél fogva
kiszippantja az elemi részecskékben lévő energiakvantumokat. Ezáltal az atommag és az elektronok
kisebb energiafelhővé alakulnak, majd az energiarészecskék elvegyülnek az éterben, és ezzel, mint
anyag megszűnnek létezni.
Még ennél is nagyobb titok övezi az anyag létrejöttének folyamatát. A materializáció rendkívül
bonyolult és összetett folyamat, ezért nehezen képzelhető el, hogy intelligens irányítás nélkül
végbemenjen. Ennek a jelenségnek az egyik feltételezhető magyarázata az, hogy a Magasabb
Intelligencia az éter egy meghatározott pontján a létrehozni kívánt anyag atommagjainak és
elektronjainak megfelelő mennyiségű energiakvantumot pszichoenergetikai úton összesűrített
381/434
energianyalábokkal körbevesz, és megállítja az energiarészecskék mozgását. A tengely körüli
forgásukban meggátolt energiakvantumokat most már semmi sem akadályozza abban, hogy
vonzerejüknek engedelmeskedve egymáshoz tapadjanak. Az egyesülés után azonban az
energiarészecskék tömege jelentősen megnő, ezért elveszítik eredeti fizikai tulajdonságaikat. A
megszűnő energiakvantumok miatt az éterben hiány lép fel, és ez a hiány sugárzódik ki az
összesűrűsödött nagy tömegű energiából, amelyet most már anyagnak nevezünk. Ezután a
Magasabb Intelligencia az így létrehozott elemi részecskéket pszichoenergetikai úton tengely körüli
forgásra kényszeríti – hogy semmilyen körülmények között ne tapadhassanak egymáshoz – és az
elektronokat elindítja az atommag körüli forgásukban. Ezt követően halmazállapottól függően
elvégzi az atomok molekulává való összekapcsolását, vagy kristályszerkezetbe rendezését, és kész a
kívánt méretű és tulajdonságú anyag.
A materializáció másik, sokkal valószínűbb magyarázata, hogy a létrehozandó tárgy képét nem a
Magasabb Intelligencia szolgáltatja. Nem szükséges a bennünket
felügyelő fénylények számítógépes adattárából lehívni a materiali-
zálandó objektum képét, mert az rendelkezésünkre áll, étertest formá-
jában. Ez azért van így, mivel a teremtés eredményeként minden tárgy,
minden élőlény magában hordoz egy láthatatlan vázat, az étertestet. A
fizikai test erre a rendkívül finom és részletgazdag éteri vázra épül rá.
Így a materializáció során nincs más dolgunk, mint az étertestet megtö-
lteni szubatomi energiarészecskékkel. Megerősíti ennek a folyamatnak
a valószínűségét a távol-keleti bölcseleti iskolák tanítása, mely szerint
„az anyagi világ puszta látszat, lyukakkal és élekkel teli durva
képződmény”. A forma igazi őrzője az étertest, amelyen az anyag nem
más, mint „göcsörtös rárakódás”.
Teleportációs téráthelyezés során ugyanez a folyamat megy végbe, azzal a különbséggel, hogy
előbb az anyagot le kell bontani, szubatomi energiarészecskékké alakítani. Ezután a visszamaradt
étertestet át kell szállítani az új helyre, ahol megtölthető anyagi részecskékkel. A lélek testből való
kiléptetése, átirányítása, és az újjáépített testbe való visszatelepítése, valamint a meridiánok és
reflexvezetékek helyreállítása nem jelent különösebb gondot, mert itt nincs szükség
materializálásra. Azt már tudjuk, hogy a szubatomi energiarészecskék terjedési sebessége
nagyságrendekkel nagyobb mint a fényé, ezért a dematerializált tárgy vagy élőlény után
visszamaradt étertest pillanatok alatt áthelyezhető akár egyik bolygóról a másikra. Ezt követően már
semmi mást nem kell tenni, mint az étertestre rákopírozni a fizikai testet. Az étertest ugyanis
annyira kifinomult, hogy a legkisebb részleteiben is hűen tükrözi az anyagi testet. A fizikai testnek
ez a rendkívül bonyolult lenyomata azáltal jön létre, hogy az étertest nem atomokból, hanem annál
jóval kisebb szubatomi energiarészecskékből épül fel. A rematerializálás során az étertestet
körülvevő szubatomi energiarészecskéket kell sűrítés útján anyaggá alakítani, és ráültetni az
étervázra. Azt, hogy hány szubatomi energiarészecskét kell elhelyezni és hová, az étertest
egyértelműen mutatja.
A semmiből történő materializálás is hasonló módon zajlik azzal a különbséggel, hogy itt a
kívánt tárgy étertestét előbb az elménkben meg kell teremteni, vagy ha nem rendelkezünk pontos
képpel a létrehozandó tárgyról, akkor a Magasabb Intelligencia memóriájából gondolati úton elő
kell hívni, majd ennek megérkezése után a materializáció már helyben megy végbe. Ezen az alapon
érthetőbbé válik a Képzeletbeli Képernyő technika által megvalósítható gyógyítás mechanizmusa is.
Az elhalt testrészek dematerializálódása, és az újak materializálása valószínűleg itt sem a Magasabb
Intelligencia számítógépeiben őrzött ideális kép alapján történik, hanem az étertest segítségével,
amelyet láthatatlanul magunkban hordunk. A szubatomi energiarészecskékből álló étertest fizikai
testünk ideális állapotát tükrözi, nem lehet megcsonkítani, nem károsítják az anyagi világ romboló
elemei. Ennek egyik bizonyítékát az auralátók szolgáltatták, akik elmondták, hogy amputáció után
továbbra is látható az eltávolított végtag éterteste, anyagi testünk szubatomi energiából álló váza
tehát sohasem sérül meg. Az étertest szerkezete hasonló a fizikai testhez, tartalmazza valamennyi

382/434
szervet és anatómiai képletet. Finom struktúrája energiamátrixot alkot, amelyen a testszövetek
horgonyt vetnek.
Az ezotéria műszaki alapjai

A szubatomi energiával kapcsolatos eddigi ismereteink alapján megpróbálkozhatunk a
mágnesesség lényegének megfejtésével is. A fizikusok régóta gyanítják, hogy a mágnesesség és a
gravitáció rokon fogalmak. A jelenleg alkalmazott elektromágnesek viszonylag kis térereje miatt
azonban eddig nem sikerült a gravitáció nagyságrendjébe eső, nagy hatótávolságú erőteret
létrehozni, ami lehetetlenné tette a mágneses erővonalak beható tanulmányozását. Az előző feje-
zetben említett mesterséges teleportációs berendezés, és a Joseph Newman741 által konstruált
szubatomi elektromotor feltételezett működési módja elgondolkoztató analógiát mutat az
elektromágneses erővonalak, és a különböző jellegű energiakisugárzások között.
Fizikai ismereteink alapján tudjuk, hogy az elektromágneses erővonalakat elektronáramlás váltja
ki. Ha egy fémes vezetőre feszültséget kapcsolunk, akkor a külső feszültség hatására meginduló
elektronáramlás mellett elektromágneses erővonalak sugárzódnak ki a térbe. Többmenetes
elektromágnesek esetén ezek az erővonalak koncentrálódnak, és az elektromágnes két végén
ellentétes előjelű pólusok alakulnak ki. A jelek szerint az elektromágnesnek ez a permanens mágne-
sekhez hasonló polarizálódása egy sajátos töltésátrendeződés következménye. A tápáramforrás
negatív elektródájáról nagy mennyiségű elektron áramlik a fémes vezető egyik végébe. A fémes
anyagba emittált elektronok megindulnak a pozitív elektróda felé, és útjuk során az anyag
atomjainak legkülső elektronhéjáról elektronokat szakítanak le. Ezáltal az anyagban megszaporodik
a szabadelektronok száma. Az áramforrás vagy generátor elektronhiányos pozitív elektródája az
összekötő vezetéken keresztül elszívja ezeket az elektronokat a vezető ellenkező végéből. Emiatt a
fémes anyag egyik vége elektronokban gazdag, a másik vége pedig elektronhiányos lesz, ami az
anyag belső átrendeződését eredményezi. Mivel a fémes vezető egyik végén az elektronok
feldúsulnak, a másik végén pedig elektronhiány jön létre, megszűnik az anyag
energiakisugárzásának homogenitása.
Elektromos áram hatására tehát az anyagban egy sajátos tömegátrendeződés megy végbe, amely
azt eredményezi, hogy a fémes vezető, vagy elektromágnes egyik sarkának az elektrontöbblet
következtében nagyobb lesz a negatív energiakisugárzása. Fokozza ezt a hatást, hogy a negatív
pólusba beáramló nagyszámú elektron kiszorítja az atomközi térben levő pozitív szubatomi
energiarészecskéket, az étert. Főleg váltakozó áramú táplálás esetén intenzívebbé teszi a negatív
kisugárzást a Skin hatás is, melynek lényege, hogy az anyag külső felületére sodródott elektronok
sugárirányú erővonalaiknak csak egy részét fordítják ütközéses ionizációra, felülről ható atomok
hiányában jelentős részük szabadon kisugárzódik az anyagból.
A tömegátrendeződés alapján feltételezhető, hogy az anyag elektronokban feldúsult pólusának
negatív energiakisugárzása tulajdonképpen nem más, mint gravitációs kisugárzás, vagy az akupunk-
túra nyelvére fordítva Yin jellegű energiasugárzás. Az elektromos áram tehát energiasűrítő szerepet
tölt be a fémes anyagokban, számszerűleg megnöveli a szabadelektronokat a villamos vezető egyik
részében, és a Skin hatás segítségével lehetővé teszi, hogy az anyag negatív tömegenergiája a fémes
vezető egy meghatározott felületén koncentráltan kisugárzódjon. Mágnesek esetén az anyag
koncentrált negatív energiakisugárzása kölcsönhatásba lép az ellenkező pólussal, és ezt az erőhatást
nevezzük mi elektromágneses erővonalaknak.
Most nézzük meg, hogy feltételezhetően mi megy végbe az anyag, vagy az elektromágnes másik
pólusán. A fémes vezetőre kapcsolt villamos feszültség az anyag másik végéből kiszippantja a
szabadelektronokat, így az elektromágnes ellenkező pólusán elektronhiány lép fel. A legnagyobb
mérvű elektronhiány a pozitív elektróda felületén tapasztalható, mert az itt levő szabadelektronokra
a betöltetlen elektronhéjjal rendelkező atomok csak oldalról és felülről gyakorolnak vonzó hatást,
így könnyebben kimozdulnak a helyükről. A tömeg egy részének elvándorlása nem jár
következmények nélkül. Mivel a természet nem tűri az űrt az univerzumban, az elvándorló
741
dzsozef nyúmen
383/434
elektronok helyére szubatomi energiarészecskék áramolnak be az anyagba, vagyis a hiányzó
elektronok helyét energiakvantumok foglalják el. Ennek hatására viszont az anyag ellenkező
pólusának energiakisugárzása az energiakvantumok koncentrált jelenléte miatt pozitív lesz. A
pozitív, vagy más néven Yang jellegű energiasugárzás a szubatomi energiarészecskékkel elárasztott
pólus külső felületén lesz a legintenzívebb, mert itt alakult ki a legnagyobb mérvű elektronhiány.
Befelé haladva az anyagban a két pólus energiakvantum- és elektrontöbblete fokozatosan csökken.
Az anyag középvonalán található atomok semleges állapotban vannak, tehát sem betöltetlen
elektronpálya, sem pedig szubatomi energiatöbblet nem tapasztalható az anyagnak ebben a
zónájában.
Elektromágneses erővonalakat, vagy Yin és Yang jellegű energiakisugárzást azonban más
módon is lehet kelteni a fémes anyagokban. Az elektromágneses erővonalak előállításának, és a
térerő növelésének az a feltétele, hogy minél több elektron áramoljon be a Yin jellegű – a földgömb
analógiájára északinak is nevezhető – pólusba, és minél több elektron hagyja el a Yang jellegű déli
pólust. Az északi pólus elektronokkal való ellátása nem okoz különösebb nehézséget, mivel a
szabadelektronok akadálytalanul áramolhatnak be az elektromágnes negatív elektródára kötött
fegyverzetébe. Az erővonalak záródásának, a kétpólusú elektromágnes kialakulásának azonban
fontos feltétele az elektronok minél nagyobb mértékű eltávolítása az ellenkező pólusból. A tömeg-
csökkentést, vagyis az anyag egy részének szabadelektronoktól való megfosztását, és ezáltal a
szubatomi energiakvantumok anyagba való fokozott beáramlását eddig többnyire az
elektronáramlás megindításával hoztuk létre. A fémes anyagokon átfolyatott áram ütközéses
ionizáció útján szakítja le az atomok legkülső elektronhéjáról a szabadelektronokat.
Az anyag tömegátrendezéséhez szükséges elektronleválasztás azonban nem csak ütközés útján
hozható létre, hanem kívülről, nagyfeszültségű villamos erőtér, azaz gerjesztés hatására is
megindítható ez a jelenség. Ebben az esetben a fémes vezető két végére kapcsolt jelentős
feszültségkülönbség az, amely vonzó, illetve taszító hatásánál fogva leválasztja az atomok legkülső
elektronhéjáról az elektronokat, és így jön létre a szabadelektron-kiürítés, a déli pólus tömegének
csökkentése. Ez a hatás azonban csak erős potenciáltér, vagyis az átlagosnál jóval nagyobb külső
feszültség esetén indul meg. A nagyobb feszültség hatására viszont fokozott elektronáramlás indul
meg az anyagban, ami nemkívánatos jelenség, hiszen ebben az esetben nincs szükség ütközéses
ionizáció útján való szabadelektron-keltésre. Ez a káros hatás úgy kerülhető el, hogy a fémes vezető
ellenállását megnöveljük, vagyis az elektromágnest rendkívül vékony huzalból tekercseljük. A
külső feszültséggel sorba kötött áramkorlátozó ellenállás nem megfelelő megoldás, mert ez az
ellenállás magára venné a feszültség nagy részét, amely meggátolná a gerjesztés megindulását. A
vékony huzalból készített elektromágnes nagy előnye még, hogy az egyes menetek mágneses
erővonalai összeadódnak, így igen erős energiakisugárzás jön létre.
Megállapítható tehát, hogy elektromágneses erővonalak a hagyományos, árammal történő
gerjesztésen kívül feszültség hatására is létrehozhatók. Jelenleg kizárólag úgy tudunk intenzív
elektromágneses erőteret, azaz erősebb villanymotorokat előállítani, hogy a rézvezető
keresztmetszetének növelésével növeljük a tekercsen átfolyó áram mennyiségét. Ez azonban egy
kényszermegoldás, és annak tudható be, hogy a háztartási és ipari feszültség értéke adott, így ha
erősebb motorra van szükség, akkor le kell csökkenteni a vezető anyag ellenállását, hogy több
elektron folyjon át a tekercsen. Ezáltal intenzívebb lesz az ütközéses ionizáció, és erősebb erővo-
nalak indukálódnak a tekercsben. A szabadelektronok száma, a fémes vezető kiüríthetőségének,
tömegcsökkentésének mértéke azonban nem csak a tekercsen átfolyó áram, hanem a rákapcsolt
feszültség növelésével is fokozható. Ekkor csupán annyi áram folyik át a vezetőn, amennyi abból
adódik, hogy technológiai nehézségek miatt nem tudunk végtelen nagy ellenállású tekercset
készíteni. Ebben az esetben tehát az elektromos áram nem kiváltója, hanem csak kényszerű
kísérőjelensége az elektromágneses erővonal-gerjesztésnek.
A mágneses erővonalak kialakulásának, és energiafelhasználás nélküli fennmaradásának
lehetőségét támasztja alá az önindukció jelensége is. Mint ismeretes, többmenetes váltakozó áramú
induktivitásokban az önindukciós áram szinte teljes egészében kompenzálja a tekercs áramszük-
ségletét. Az előzőekben ismertetett működési elv kerek, egésszé való összeállását már csak egyetlen
384/434
zavaró tényező hátráltatja. Az előző fejezetekben megállapítottuk, hogy az egynemű töltések
vonzzák egymást, az elektromos áram és a mágnespólusok esetén viszont azt tapasztaljuk, hogy
nem az egynemű, hanem az ellenkező pólusok gyakorolnak egymásra vonzó hatást. Ez az
ellentmondás azonban csak látszólagos. Az északi pólusból kisugárzódó energiát, illetve az
áramforrás negatív pólusából kiáramló elektronokat nem a déli pólus szubatomi energiasugárzása
vonzza magához, hanem az ott található elektronhiányos atomok. Ez a vonzás tehát relatív.
Elektromosan vezető anyagoknál nem az energiakisugárzások, hanem az anyagot alkotó atomok
legkülső energiahéjának telítettségi szintje dönti el, hogy az elektronok milyen irányba áramoljanak,
illetve az egyes pólusok milyen hatást gyakoroljanak egymásra. Az egyszerűség kedvéért és a
gyakorlati alkalmazás megkönnyítése érdekében célszerű úgy átfogalmazni ezt a törvényt, hogy
amíg az egynemű mágneses töltések vonzzák, az ellenkező neműek pedig taszítják egymást, addig a
villamos töltések éppen ellenkezően viselkednek, vagyis az egyneműek taszítják, a különneműek
pedig vonzzák egymást.
Nem zárható ki, hogy az előzőekben vázolt összetett jelenség az oka az elektromágneses
erővonalak kettős viselkedésének is. A korpuszkuláris, vagyis a részecskesugárzást feltehetően a
Yin pólusban felhalmozódott elektronok kisugárzása okozza, míg az elektromágneses erővonalak
hullámtermészete a Yang pólusba beáramló szubatomi energiarészecskéknek tudható be. Lehet,
hogy a fény kettős természete is hasonló okokra vezethető vissza, hiszen a fénykibocsátás szintén
anyagkiáramlással jár. A fotonok korpuszkuláris sugárzás útján történő távozását azonos ütemű
energiakvantum-beáramlás kíséri az anyagban, és elképzelhető, hogy az ily módon mozgásba jött
szubatomi energiarészecskék okozzák a fény járulékos hullámtermészetét. Ennek alapján úgy tűnik,
mintha az éter hordozó közege lenne a fénynek, holott azonos frekvenciájú rezgése csupán kísérő
jelensége a fény terjedésének. Ezt a látszólagos hatást erősíti meg, hogy a Doppler-effektus a fény
terjedésében is kimutatható. A fizikusok tapasztalata szerint amikor a fényforrás közeledik, a fény
színe kékbe tolódik, ha távolodik akkor vörösbe. Ez a jelenség vákuumban is fellép, tehát semmi
köze a levegőhöz.
Még intenzívebben jelentkezik ez a hatás az atomot alkotó részecskék vizsgálatánál. Ezért a
fizikusok már nem atomi részecskékről, hanem anyaghullámokról beszélnek. Az atommag körül
keringő elektronok hullámként való észlelése azonban csak látszat, mely annak tudható be, hogy a
világmindenséget kitöltő szubatomi energiarészecskék sűrűsége igen nagy. Ez a gyors mozgás
olyan hatást kelt benne, mint a sugárhajtású repülőgépek által hátrahagyott kondenzcsík.
Műszereink tehát nem a száguldó elektront érzékelik, hanem annak nyomát az éterben.
A teljesség kedvéért meg kell még említeni azt is, hogy az elektromágnesek hatásfoka a
gerjesztés módján kívül a környezeti hőmérséklettől is függ, mert csökkenő hőmérséklet esetén az
atomok rezgőmozgása a molekulák rácsszerkezetében fokozatosan lelassul, és egyre kisebb lesz az
atomközi térben kötetlenül ide-oda száguldó szabadelektronok mennyisége is. Ez viszont azzal a
következménnyel jár, hogy egy bizonyos hőmérsékletérték alatt bármely anyag elektromágneses
szempontból ideális vezetővé válik. Ennek leglátványosabb megnyilvánulási formáját akkor
tapasztalhatjuk, amikor egy erősen lehűtött szupravezető kerámiatestet mágneses erőhatásnak
teszünk ki. A kerámiatest mindaddig lebegni fog a mágnes felett, amíg fel nem melegszik, vagyis
amíg a rendezetlen mozgást végző termikus elektronok le nem rontják az anyag abszolút nulla fok
közelében tapasztalható ideális indukciós tulajdonságait. A szupravezetés másik érdekes
tulajdonsága, hogy az atomok termikus mozgásának megszűnése következtében minden anyag
villamos ellenállása nulla lesz. Ez a nem kizárólag fémes anyagokra jellemző jelenség annak
tudható be, hogy az erősen lehűtött anyagba injektált elektronok az atomközi tér megnövekedett
csatornáiban akadálymentesen képesek haladni, semmi sem gátolja a mozgásukat. A szupravezető
anyag ellenállása oly csekély, hogy az áramkör lekapcsolása után az elektronok még napokig
keringenek benne zavartalanul.
Az előzőekben részletesen ismertetett elven létrehozott elektromotorok első hallásra perpetuum
mobile-nek tűnnek, de ez nem így van. Ez a tévhit annak tudható be, hogy elektromágneses
erővonalakat csak folyamatosan betáplált villamos energiával lehet létrehozni. Ahhoz, hogy a
szabadelektronok negatív kisugárzása és a pozitív szubatomi kisugárzás meginduljon, nem kell
385/434
állandóan cirkuláltatni az elektronokat, hanem csak ki kell vonni az elektromágnes déli pólusából a
gerjesztő feszültség által létrehozott szabadelektronokat. Az elektronleszakítást, a szabadelektron-
keltést valamint a negatív fegyverzet elektronokkal való ellátásának feladatát az elektromágnesre
kapcsolt feszültség is el tudja látni, és ebben az esetben a munkát nem a villamos energia, hanem az
elektronok gravitációs kisugárzása, valamint az éteri eredetű szubatomi energiakisugárzás végzi.
Ennél az új típusú motornál tehát nem kívülről tápláljuk be az energiát a motorba villamos energia
formájában, hanem a szubatomi energiarészecskékben rejlő szinte kiapadhatatlan mennyiségű
perdületi energiát használjuk fel közvetlenül, illetve közvetett módon, negatív energiakisugárzás
formájában.
Ennek az energiának a létezésére a földönkívüliek közlésétől kezdve az ősi iratokig sok forrás
utal. A dogon mitológia szerint az ősrobbanás előtt az erősen összetartott, szorosan együttlevő
energiagömbből spirálmozgás révén keletkezett a „po” vagyis az univerzum legkisebb részecskéje,
amely pergő mozgásával energiát sugároz magából. Ez az energia az alapja a mágneses-, valamint a
villamos kisugárzásnak, és ez hozza létre az elektromágnesességet. Ennek a kombinált jelenségnek
az összetevőire bontása, és új alapokra helyezése teszi lehetővé a külső energiabefektetés nélküli
munkavégzést. Az elektrotechnikának ez a sajátos esete jól analogizálható a mechanikában ismert
helyzeti és mozgási energiák közötti viszonnyal. A nagyfeszültséggel történő gerjesztés során a
tápfeszültség, mint helyzeti energia, már azáltal betölti szerepét, hogy létezik, nem kényszerül
mozgási energiává átalakulni, vagyis energiáját folytonos elektronáramlás formájában leadni.
A mágneses erővonalak külső energia nélküli kialakulásának és tartós fennmaradásának egyik
kézzelfogható példáját testesíti meg az a különböző kirakatokban látható „örökmozgó” is, amely
krómozott fémkarikák megállás nélküli egymásba forgásával kápráztatja el az arra haladókat. Ez a
szerkezet nem perpetuum mobile, a forgásához szükséges energiát ugyanis a súrlódás
semlegesítésére szolgáló kis elektromágnestől eltekintve két ügyesen elhelyezett permanens mágnes
biztosítja, fényes bizonyítékaként annak, hogy a fémekben létrehozott tömegáthelyezés önmagában,
külső energiabefektetés nélkül is képes munkát végezni.
Permanens mágnesekkel működtetett „örökmozgót” azonban elem nélkül is lehet készíteni. Bár-
mennyire hihetetlennek tűnik, de a latin nyelvű feljegyzések szerint Páter Peregrinus már 1269-ben
épített egy ilyen szerkezetet. A készülék három csapágyazott tengelyből állt, amelyekre egy-egy
korong volt erősítve. A középső tengelyen lévő korong átmérője kétszer akkora volt, mint a két
szélsőé, és a tengelyek ugyanilyen méretarányú fogaskerekekkel kapcsolódtak egymáshoz. A
nagyobb tárcsa szélére 8 db, míg a kisebb tárcsára 4-4 db permanens mágnes volt felerősítve úgy,
hogy forgás közben az egyes mágnesek szembekerültek egymással. A tárcsák között igen kicsi volt
a légrés, és a szerkezethez tartozott még egy különálló permanens mágnes is, amelynek az volt a
feladata, hogy a mágneses egyensúly megbontásával a szerkezetet megindítsa. A holtpontokon az
egyes tengelyek közötti fogaskerék-kapcsolat valamint a tehetetlenségi erő segítette át a szerkezetet,
így mozgása mindaddig tartott, amíg a kopás tönkre nem tette az egyes alkatrészeket. Állítólag a
későbbiek során Leonardo da Vinci is készített egy hasonló mágneses motort, amelynek a működési
elve a máltai kereszten alapult, erről azonban semmi konkrétumot nem tudunk.
A fentiekben ismertetett elvnek a gyakorlatban való beigazolódása minden valószínűség szerint

forradalmi változásokat fog előidézni a villamos erőgépekkel történő meghajtásban. Hálózatról táp-
lált elektromotorok esetén világviszonylatban roppant mennyiségű energiát takaríthatunk meg azál-
tal, ha a villanymotorokban nagy belső ellenállású tekercselést alkalmazunk, a gerjesztéshez szüksé-
ges nagyfeszültséget pedig helyileg, egy hálózatra kapcsolt transzformátorral állítjuk elő. Nagyobb
teljesítményű motorok esetén még a transzformátor kb. 5%-os veszteségét figyelembe véve is rend-
kívül gazdaságos lesz ez a megoldás. Ennek az eljárásnak azonban a mobil és hordozható
berendezések terén, ezen belül a gépkocsiiparban lesz nagy jelentősége. Mint ismeretes, eddig azért
nem terjedtek el a villamos meghajtású gépkocsik, mert a jelenlegi akkumulátorok alacsony
hatásfoka nagyon leszűkíti az egy feltöltéssel megtehető útvonal hosszát. A villamos meghajtású
járművek hatásfoka azonban a rendelkezésre álló energia növelésén kívül a fogyasztás
csökkentésével is javítható. Mivel a szubatomi elektromotor működtetését elektromos erőtér végzi,
386/434
vagyis áramra alig van szükség, ezért ezekkel a motorokkal hagyományos akkumulátoros táplálás
esetén is elérhető lesz a robbanómotoros gépkocsikra jellemző hatókörzet. Az erősebb motor miatt a
szubatomi meghajtású elektromos járművek maximális sebessége sem fog elmaradni a káros
égéstermékeket kibocsátó hagyományos járművek sebességétől, nem is szólva arról az előnyéről,
hogy üzemeltetése jóval olcsóbb lesz, mint a jelenlegi járműveké.
A szubatomi elektromotorok gépkocsiiparban való elterjedése előreláthatóan igen áldásos hatást
fog kifejteni mind az energiakiadások csökkentése, mind pedig a környezetvédelem terén. Továbbra
is gondot jelent azonban, hogy a villamos energia felhasználásának csak egy kis hányadát teszi ki a
villamos meghajtásra fordított energia; túlnyomó részét világításra, a fűtő- hűtő- és
főzőberendezések üzemeltetésére, valamint ipari célokra használjuk el. Ezt az energiát továbbra is
meg kell termelni, és ennek előállítása főleg hő- és atomerőművekben történik világszerte. Ezek az
erőművek viszont rendkívüli mértékben szennyezik, illetve veszélyeztetik a környezetet,
üzemeltetésük pedig a felhasznált primér energiahordozók (szén, földgáz, urániumizotóp) magas ára
miatt meglehetősen költséges. Tovább rontja a helyzetet a kényszerű energiaátalakítások (hő-gőz-
mechanikai- és elektromos energia) következtében előálló alacsony hatásfok is. Ezek a gondok a
szubatomi energia hatékony sűrítési módjának birtokbavétele után végleg megszűnnek majd, de
egyelőre még nem rendelkezünk ezekkel az ismeretekkel.
Addig is kínálkozik azonban egy áthidaló lehetőség. Ha a szubatomi elektromotor a gyakorlatban
beváltaná a hozzá fűzött reményeket, és jóval több teljesítmény leadására lenne képes, mint
amennyi energiát felvesz, akkor semmi mást nem kellene tennünk, mint az erőművek áramtermelő
generátorainak tengelyére közvetlenül rászerelni egy-egy ilyen elektromotort, és máris megoldódna
a legtöbb problémánk. A nagy hatékonyságú elektromotorok viszonylag kevés áram
felhasználásával termelnék tovább az elektromos energiát, a költséges és környezetszennyező
hőkazánokat, illetve a környezetet veszélyeztető atomreaktort pedig le lehetne bontani. Ez az
átalakítás különösebb költséggel nem járna, a felszabaduló bontási anyagok talán még a szubatomi
elektromotorok beszerzési költségét is fedeznék. A villamos távvezetékrendszer tehát egy darabig
még megmaradna, de nem szennyeződne tovább a környezetünk, és nem kellene attól tartanunk,
hogy mi lesz néhány évtized múlva, ha kimerülnek a világ energiahordozó-készletei. Ez az átállás
azzal a nem lebecsülendő következménnyel is járna, hogy miután nem lesz szükség a továbbiakban
hagyományos energiahordozókra, ezért a villanyáram ára jelentős mértékben csökkenne. Ez minden
bizonnyal növelné a felhasználást, és ezáltal kényelmesebbé, kulturáltabbá válna az életünk. Ezzel a
módszerrel távoli településeken megoldható lenne a helyi áramtermelés is, ami járulékos hatásként
mérsékelné a vidéki lakosság nagyvárosokba özönlését, lassítva ezzel az elidegenedés folyamatát. A
rendkívül olcsó villanyáram azonban az épületeken kívül az utcák, autópályák fűtését is lehetővé
teszi majd, megszüntetve ezzel a jegesedésből eredő baleseteket. Ez az eljárás környezetvédelmi
szempontból is igen előnyös lesz, mivel szükségtelenné teszi az utak sózását.
Ezen az alapon egyébként megoldható lenne az elektromos meghajtású gépkocsik öngerjesztéses
áramellátása is. Ebben az esetben a szubatomi elektromotor a gépkocsin kívül egy dinamót is
meghajtana, amely biztosítaná a motor számára a gerjesztő áramot. Így nem lenne szükség a
jelenlegi költséges, nagy tömegű akkumulátorokra. Elegendő lenne a továbbiakban is csak egy
hagyományos méretű akkumulátort alkalmazni, melynek szerepe a gépkocsi egyéb elektromos
egységeinek álló helyzetben való üzemeltetésén kívül csupán a motor megindítására korlátozódna.
Valószínűleg hasonló elven működött a múlt század végén konstruált Keely-motor is, mivel a
szakértői szemrevételezés egyértelműen megállapította, hogy semmiféle tápvezeték nem
csatlakozott hozzá. Erejére jellemző, hogy a bemutatón acélrudakat hajlítottak vele. Sajnálatos,
hogy ennek a különleges elektromotornak a feltalálója végül magával vitte a sírba féltve őrzött
találmányának titkát. Ez a gép azonban bizonyíthatóan létezett, és ez is megerősíti azt a
feltételezést, hogy az elektromágnesek külső energiabefektetés nélkül is képesek munkát végezni.
Szerencsére ez a fajta motor nem veszett el végleg, az emberiség számára. Bár dokumentáció
nem maradt fenn a Keely-motorról, létezése és a gyártásával kapcsolatos huzavona azonban arra jó
volt, hogy bevigye a köztudatba a külső energiabefektetés nélküli meghajtás lehetőségét, így a
későbbi korok feltalálói már céltudatosan keresték a különféle megoldási módokat. Ezeknek a
387/434
próbálkozásoknak az eredménye a magyar Bóday Árpád találmánya, amely már évek óta gyártóra
vár. A Bóday-féle elektromotor prototípusának teljesítménye 3200 W, és csupán néhány wattnyi
energiára van szükség a gerjesztéséhez. A gyártás egyetlen akadálya, hogy a hivatalos tudomány
nem ismeri el a szabadenergia és a szubatomi energiarészecskék létezését, így mint minden hasonló
elven alapuló rendszer, ez sem képes áttörni a szabályokhoz mereven ragaszkodó bürokraták által
támasztott akadályokat.
A mágnesesség hatásmechanizmusának továbbgondolása során a szubatomi energiakisugárzás
úgy is felfogható, mintha a mágneses erővonalkeltés kísérőjelensége lenne. Eddig ennek a hatásnak
nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, mert a kisugárzás nem volt annyira erős, hogy
felkelthette volna a figyelmünket. Az ultra hatékonyságú elektromágnesek elterjedése azonban
radikális változásokat fog okozni, ami jelentős mértékben segíti majd a mindennapi tevékenysé-
günket. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a kombinált hatás a villamos meghajtáson túlmenően
gyökeres fordulatot vált ki az élet számos területén, pl. a repülésben. A pozitív szubatomi
energiasugárzás antigravitációs hatását kihasználva semmi akadálya sem lesz annak, hogy rövid
időn belül mi is készítsünk olyan „repülő deszkákat” amelyeket a perui indiánok rajzoltak le
évezredekkel ezelőtt. Az apáról fiúra öröklődő szájhagyományok szerint az őket gyakran megláto-
gató, és sok hasznos dologra megtanító idegenek ezeken a deszkaszerű szerkezeteken lebegve
közlekedtek a földön, és elől-hátul korlátok védték őket a leeséstől. Nem elképzelhetetlen, hogy ha
készítenénk egy nagy átmérőjű elektromágnest, és szubatomi pólusával lefelé fordítva
belehelyeznénk egy lapos műanyag dobozba, majd a doboz egyik sarkába egy nagy hatásfokú
akkumulátort, az ellenkező sarkába pedig egy feszültségsokszorozót tennénk, akkor ez a szerkezet a
bekapcsolás után a levegőbe emelkedne. Biztonsági szempontból erre a lebegő platóra is szerelni
kellene korlátot, és a felfelé irányuló koncentrált elektronkisugárzás ellen acél padlólemez védené
az utasokat.
Mellesleg ilyen „repülő varázsszőnyeg” -nek nevezett kísérletek már évtizedek óta folynak az
Egyesült Államokban. Ezeknél a kísérleteknél nagy felületű vékony lemezeket lebegtetnek
elektrosztatikus elven. Ez a lemez nem más, mint egy nagyfeszültséggel feltöltött síkkondenzátor,
melynek a pozitív oldalát a föld felé fordítva ugyanaz a taszító hatás jön létre, mint az elektro-
mágnesnél. Ennek a kétdimenziós töltéssűrítő módszernek azonban az a hátránya, hogy a töltések
mennyisége a gerjesztő feszültségen kívül csak a lemez méretének nagyobbításával lehetséges, míg
az elektromágneses lebegtetésnél a tekercsmenetek számának növelésével és térerősségfokozó
vasmag alkalmazásával a kisugárzódó szubatomi energiarészecskék intenzitása kis hordozó felület
esetén is arányosan növelhető. Az emelő erő ily módon való megsokszorozásának csak a
huzalátmérő csökkentéséből eredő technológiai nehézségek, a gerjesztő feszültség növelésével járó
energiaveszteség, valamint a szigetelési problémák szabnak határt.
A koncentrált negatív energiasugárzással kombinált pozitív szubatomi energiasugárzás hatóereje
azonban nem korlátlan. Fémhuzalokban történő tömegáthelyezés útján valószínűleg nem lehet
olyan erős energiakisugárzást létrehozni, amely pl. képes lenne egy UFO-t a magasba emelni. A
szubatomi energia hatékony sűrítési módjának megtalálása tehát még várat magára. Ennek a
problémának a megoldása azonban nem teljesen reménytelen. A hírek szerint a balesetet szenvedett
és a földi hatóságok által begyűjtött UFO-k között van egy ép példány is, amelynek csak a kupolája
lyukadt át. Ennek beható tanulmányozása elvezethet bennünket a megoldáshoz. További segítséget
jelenthet a hozzánk látogató és a velünk való „egyesülést” szorgalmazó idegenek egy kijelentése is,
amely akkor hangzott el, amikor egy földi embernek megmutatták a járművüket. A hajtómű előtt
arra a kérdésre, hogy mi emeli magasba az UFO-t, a Zéta Reticuli csillagrendszerből idelátogató
lények csak annyit mondtak: „folyékony mágnessel lenullázzuk a gravitációt”. Számukra ez a
módszer annyira magától értetődő volt, hogy nem is kívántak bővebb magyarázatot fűzni hozzá. Az
esetleírás további részleteiből az is kiderül, hogy a helyiségben körös-körül nagyméretű tartályok
álltak, amelyeket vastag csövek kötöttek össze a hajtóművel. Lehet, hogy ezekben a tartályokban
tárolták a folyékony fémet? További rejtélye ennek a dolognak, hogy mi lehet az a folyékony,
feltehetően fémes tulajdonságokkal bíró anyag, amely mágnesezhető. Nálunk ilyen fém csak egy
van, a higany.
388/434
Ezzel kapcsolatban bizonyára sokakban felmerül, hogy az óindiai eposzokban is találhatók
utalások arra vonatkozóan, hogy a hozzájuk látogató istenek egyik járművét a „vimana”-t is higany
hajtotta. A Mahábhárataból idézve: „A higanyban levő erőn át, ami a hajtó forgószelet működésbe
hozta, a vimana óriási távolságokat tudott megtenni az égen.” A fizika nyelvére lefordítva a
„higanyban rejlő erő” nem lehet más, mint a hajtóműben fellépő elektromágneses erővonalak
összessége, amelyet a higany, mint folyékony forgórész közvetített. Ez a fajta elektromotor azonban
nem mechanikus hajtásra szolgált, hanem szubatomi energiakeltésre. Ezért a belőle kiáramló „hajtó
forgószél” minden bizonnyal az általa keltett pozitív mágneses kisugárzásra utal, ami a gravitációs
erőt semlegesítve magasba emelte a járművet. Ezt a feltételezést támasztja alá az a kitétel, hogy „a
higanyban levő erő indítja be a hordozó sugarat, és a szekér hirtelen az égbolt gyöngyszemévé
válik.”
Ez a fajta hajtás igen hatékony lehetett. A Védák könyve szerint a 113 különböző típusú vimana
között akadt olyan is, amely a „gondolat sebességével repült”. (Ez a megjegyzés arra utal, hogy már
akkor ismerték az étertestben, hiperűrsebességgel történő utazást.) A vimana nem csak a levegőben
haladhatott, hanem a tengerben is; és gyakran kirepültek vele a világűrbe, hogy meglátogassák a
Föld körül keringő űrvárosok egyikét. Ennek az ókori technikai leírásnak a hitelét jelentős
mértékben növeli az apró részletek precíz feljegyzése. Ezek egyike, hogy amikor a vimana a „légbe
emelkedett, megzendült egy égi hang”. Modern korunkban már egyértelmű, hogy ez a misztikus
égzengés nem volt más, mint az a robbanás, ami a hangsebesség áttépésekor keletkezik. Ennek a
jelenségnek a bekövetkeztét valószínűsíti az a pontosan rögzített adat is, mely szerint a vimana
repülési sebessége mai mértékegységre átszámítva 5760 km/h volt, tehát jócskán átlépte a
hangsebességet.
Egyébként a Védák-könyvének egy másik kötetében, a Samarangana Sutradhara-ban 230 oldalon
keresztül olvashatunk a korabeli repülőgépek konstrukciójáról, építésük, működtetésük és
karbantartásuk részletes módjáról. Még a különféle üzemanyagok összetételét is közlik. A baj csak
az, hogy ezeknek a szavaknak a jelentése elveszett az elmúlt évezredek során. A szakértők csupán
egyetlen anyag nevét, a higanyt tudták egyértelműen lefordítani. Tovább növeli ezeknek a
feljegyzéseknek a hitelét, hogy ez esetben fordítói belemagyarázásokról sem lehet szó; mivel
ezekről a leírásokról az első angol nyelvű fordítás 1875-ben készült, amikor a mi világunkban
nemhogy űrhajók, de még repülőgépek sem voltak. Így a nyelvészek kizárólag a szövegben
leírtakra hagyatkozhattak. A higany ezirányú alkalmazhatóságát támasztja alá egy új keletű hír is,
mely szerint 1979-ben néhány fura öltözetű idegen egy Berezin nevű villanyszerelőnek
információkat adott át egy higanycirkulációs motorról. Ezeket a vázlatokat a volt Szovjetunió
számos kutatóintézetében gondosan tanulmányozták, és nem zárták ki ennek az ismeretlen elven
működő motornak a használhatóságát.
Mellesleg egy szanszkrit csillagászati szöveg, a Suria Siddhánta is említ egy higanymotort,
amelyet arra használtak, hogy „forgó mozgást idézzen elő a gala yantra, vagyis a planetáris rendszer
mechanikai modelljének mintájára”. Sajnos a működési mechanizmusáról semmi részletet nem
közöl az írás, mert kifejlesztőik a higanymotor szerkezetét és működési elvét titokban tartották.
Tudták, hogy működési elvének megértése paradigmaváltást fog kiváltani civilizációnkban, ezért
erőfeszítés nélkül nem juthatunk hozzá. Közelebb kerülhetünk azonban a Földön kívüli űrjárművek
működési elvének megértéséhez, ha behatóan tanulmányozzuk a róluk szóló ókori és újkori
szakirodalmat. Különösen hasznosak ezen a téren az összefoglaló művek. Az UFO-s és védikus
szakirodalom széles jegyzéke található Richard L. Thompson742: Idegenek című könyvében.
(Eredeti címe: Alien identities743.) Maga a mű is érdekes, de legnagyobb értéke, hogy szerzője 150
évre visszamenően feldolgozta csaknem az összes könyvet, amely ezzel a témakörrel foglalkozik.
A mágneses erővonalkeltéshez azonban elektromos áram is kell, amely egy idő után elfogy, még
akkor is, ha csak gerjesztés céljára használják. Nem valószínű, hogy utánpótlás céljából
hazarepülnének, mert többen is észlelték már, hogy UFO-k a nagyfeszültségű távvezetékek fölé
repülve „elszívták” az áramunkat. Lehet, hogy az 1965-ös nagy amerikai áramkimaradás is egy
742
ricsá(r)d el tompszon
743
elién ájdentitiz
389/434
ilyen szabadelektron-vételezés, illetve az azt követő túlterhelésekből származó láncreakciószerű
lekapcsolások következménye volt. Az áramvételezés és akkumulálás ellen szól azonban az a
lehetőség, hogy egy hajtóműre kapcsolt kis méretű generátorral meg lehet termelni a szubatomi
elektromotor gerjesztőáram-szükségletét. A szakértői vélemények is arra engednek következtetni,
hogy a szemtanúk által a syracusai állomás felett látott UFO nem áramot vételezett, hanem éppen
ellenkezőleg, áramot táplált a hálózatba, ami az USA-Kanada hálózat kiégéséhez vezetett. A
mérnökök által szuper biztosnak nyilvánított Clay alállomás nem volt felkészítve ilyen jellegű
„balesetekre”, ezért a Niagara-erőművet leoldotta a hálózatról. Az így kieső áram idézte elő a
túlterhelődést, amely azután az automatikus relék sorozatos lekapcsolását, és 200 ezer
négyzetkilométernyi terület, valamint New York sötétségbe borulását eredményezte.
Ennek következtében 30 millió ember maradt áram nélkül, és rendült meg a tudományba, a
technikába vetett hite. A legtöbb gondot New York városában okozta az áramkimaradás, ahol
megbénult az élet. Nem csak a gyárak, intézmények, kereskedelmi és szolgáltató egységek álltak le,
hanem a metró, sőt a felhőkarcolók liftjei is. A sötétség leple alatt kifosztották a boltokat, és a
börtönökben fellázadtak a rabok. Ennek láttán kihirdették a rendkívüli állapotot. A civilizációs
vívmányokhoz szokott amerikaiak úgy élték meg ezt az éjszakát, mint a „világvége főpróbáját”.
Sok tehát a tisztázandó kérdés, de térjünk vissza az általunk ismert elektromágnesek

mellékhatásának további tárgyalásához. Az elektromágneses erővonalak és a szubatomi ener-
giasugárzás hatásfoka közötti eltérést jelképezi a hagyományos hírközlés, és az éter által közvetített
információáramlás különbsége. Mivel a hagyományos hírközlés az elektromágneses erővonalak
közvetítése útján terjed, sebessége nem haladja meg az őt kiváltó ok, az elektronáramlás sebességét.
Az elektron tömege ugyanis nagyobb, mint a fotoné, ezért az általa keltett mágneses erővonalak
terjedési sebessége nem lehet nagyobb, mint a fény sebessége, tehát meg sem közelíti a tisztán
szubatomi energiaáramláson alapuló információáramlás sebességét.
Jelenlegi rádióadóink úgy működnek, hogy az antenna által keltett váltakozó elektromos mező
ugyanolyan frekvenciájú mágneses mezőt hoz létre, ami aztán tovaterjed, és a vevőantennában
elektromos teret gerjeszt. Az ily módon generált elektromágneses hullámok tehát viszonylag kis
sebességgel haladnak, mert alkalmazkodniuk kell a kiváltó hatás, vagyis az elektronáramlás
sebességéhez. Lényegesen más a helyzet akkor, ha az antenna közvetlenül mágneses hullámokat
bocsát ki. Ez esetben az információáramlás sebessége 12 nagyságrenddel is nagyobb lehet a
fénysebességnél. A másik jelentős különbség a két információáramlás között, hogy amíg a
szubatomi energia áthatol bármilyen anyagon, addig a koncentrált elektronok által keltett elektro-
mágneses erővonalakat a fémek leárnyékolják, megakadályozzák a további terjedésüket.
Ha a jelenlegi hírközlési módszer ilyen hátrányokkal jár, akkor joggal kérdezhetnék egyesek,
hogy miért az elektronokkal telített pólust használjuk kisugárzásra, miközben a szubatomi pólust
leföldeljük, miért nem csináljuk fordítva? Erre a kérdésre a legkézenfekvőbb válasz, hogy azért nem
próbáltuk meg a szubatomi energiasugárzással való hírközlést, mert egyszerűen nem volt rá igény.
Ilyen jellegű kísérletek eddig csak amatőr szinten folytak. A Hi-Fi rajongók már évek óta
kísérleteznek érzékeny berendezéseiken, és meglepő tapasztalataikat időről-időre közzé is teszik
különböző szaklapokban. Legújabb próbálkozásaik lényege, hogy a mikrofónia jelenségét utánozva
vékony fémlemezekből és madártollból tölcséralakzatot formálnak a Hi-Fi berendezésük
mikrofonja köré. Erre az alakzatra rábeszélve a hangszóróban érthetően hallható a hangjuk, annak
ellenére, hogy előzőleg megszakították a galvanikus kapcsolatot a mikrofon és az erősítő között.
Ennek az effektusnak a léte azonban egyelőre több hátránnyal jár, mint előnnyel. Az
elektromágneses kisugárzások szubatomi összetevője, valamint a homogén energiakisugárzások
különösen a vájt fülű audiofileknek (hangzásbarátoknak) okoznak gondot, mivel egy bizonyos szint
felett a hangminőséget már jól hallhatóan befolyásolja az összekötő kábelek, valamint a helyiségben
található villany- és telefonvezetékek mágneses erőtere, illetve a vízvezetékekből és a
lakberendezési tárgyakból kisugárzódó energia. Egy jobb minőségű Hi-Fi torony összeállításánál a
csatlakozó kábelek bekötési irányából is jelentős hangzáskülönbség adódik. Amennyiben az
összekötő kábelek belső rézvezetőjének húzási (gyártástechnológiai) iránya megegyezik a jel
390/434
útjával, akkor a hangkép a sávszéleken kiemeltté válik, vagyis döngőbb basszussal, csilingelőbb
magas hangokkal bír, de hosszabb távon fárasztó a hallgatása. Ellenkező irányban csatlakoztatva a
jelkábeleket koherensebbé, első hallásra puritánabbá válik a hangzás, ám hosszabb távon kevésbé
fárasztó. Még a hálózati kábel bekötési iránya is képes felborzolni az érintettek idegeit. Egészen
más hangképet eredményez, ha híradástechnikai készülékeink villás dugóját normál vagy fordított
állásban csatlakoztatjuk a hálózati aljzatba.
Az összefoglaló néven PWB-effektusnak is nevezett jelenségnek a létezéséről az ipar egyelőre
még nem hajlandó tudomást venni, így a Hi-Fi berendezések tulajdonosai házilag készített
eszközökkel próbálnak védekezni ellene. Ezeknek az újonnan felfedezett jelenségeknek a komolyan
vétele, és iparszerű alkalmazása azonban remélhetőleg nem sokáig várat magára, így elképzelhető,
hogy a híradástechnikában is alapvető változások történnek. Mellékesen megjegyezve, aki azt hiszi,
hogy ez a jelenség egy kókler hagymázas víziója, nagyon téved. Peter W. Belt rádiómérnök volt a
brit légierőnél. 1956-ban a hangtechnika felé fordította figyelmét, és megalkotta az akkori idők
legkiválóbb minőségű hangsugárzóját, mellyel az 1981-es audiokiállításon első díjat nyert. Sajátos
tapasztalataira a kristálytiszta hangzás elérése érdekében folytatott küzdelmei során tett szert. A
kezdeti nehézségekről így nyilatkozott: „Amikor elhatároztam, hogy a végére járok ennek a
megfoghatatlan jelenségnek, nem sok eredményt értem el, míg fel nem hagytam azzal a beszűkült
mérnöki tudattal, amely a hagyományos képzésünkből fakad.”
A hírközlésről alkotott jelenlegi meglehetősen egysíkú felfogásunk lehet az oka annak is, hogy
csillagászok makacsul tagadják a Földön kívüli civilizációk létét az univerzumban. Legfőbb érvük
az, hogy évtizedek óta óriási rádióteleszkópokkal figyelik a világűr legkülönbözőbb
csillaghalmazait, és eddig egyetlen értelmes lényekre utaló jelzést sem tudtak felfogni. Ennek a
sikertelenségnek azonban más okai vannak. A statisztika törvényei szerint nagyon kicsi a
valószínűsége annak, hogy a körülöttünk élő civilizációk éppen abban a fél évszázados fejlődési
periódusban vannak, mint mi. Ha fejletlenebbek nálunk, akkor még nincs rádiójuk, ha pedig
fejlettebbek, akkor már szubatomi alapokon áll a hírközlésük, ezeket a jeleket pedig a hagyományos
híradástechnikai eszközökkel nem lehet észlelni.
Ha netalántán mégis sikerülne értelmes lények által kisugárzott rádiójeleket regisztrálnunk a
világűrből, azzal sem mennénk semmire, mivel az egyes égitestek közötti óriási távolság miatt a
kétoldali kommunikáció ezen az alapon eleve lehetetlen. Ennek oka rendkívül egyszerű, ugyanis a
rádióadók által kibocsátott elektromágneses hullámok terjedési sebessége megegyezik a fény
sebességével, és a hozzánk legközelebb állócsillag, a Proxima Centauri is 4,2 fényévre van tőlünk.
Így mire a mi válaszunk megérkezne, addig több mint 8 év telne el. A csillagok zöme viszont több
ezer illetve több millió fényévre van tőlünk, ezért a velünk való kapcsolatfelvétel kivitelezhetetlen,
mivel ennyi idő alatt már nem csak a jeleket kibocsátó civilizáció, hanem nagy valószínűséggel a mi
társadalmunk is meg fog szűnni. Azonban akkor sem mennénk semmire a rádiójelek útján történő
kommunikációval, ha valamilyen isteni csoda folytán a Föld élővilága túlélné a jelenlegi
környezetromboló tevékenységet, és megmenekülnénk a pusztulástól, mert a folyamatos technikai
haladás következtében az az információ, amely korábban érdekelt bennünket, több ezer vagy millió
év múlva fabatkát sem fog érni. Az elektromágneses hullámok terjedésének lényegéből eredő
leküzdhetetlen akadályok miatt a kozmoszban élő magasan fejlett civilizációk az információ-
közlésnek nem ezt a módját alkalmazzák. Így hiába is kutatunk rádióadások vagy logikus
következtetésre alkalmas rádiójelek után, ilyet nem fogunk találni. Elvileg előfordulhatna ugyan,
hogy egy távoli civilizáció fejlődésének abból a kb. 100 évnyi szakaszából, amikor még
elektromágneses hullámokat használtak az információközlésre, egy rendkívül erős rádiójel éppen
most érkezik el hozzánk, de ennek a valószínűsége olyan kicsi, mint egy meghatározott porszemet
megtalálni a Szahara homoktengerében.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a körülöttünk élő civilizációk nem érzékelik az általunk
kisugárzott elektromágneses jeleket. Az ufóirodalom több esetben beszámolt olyan harmadik típusú
találkozásokról, ahol a földönkívüliek megemlítették, hogy rendszeresen nézik a tévéadásainkat. A
hitetlenkedők erre joggal kérdezhetik, hogy akkor miért nem kommunikálnak velünk ezen az úton?
Ez az elvárás nagyon hasonló az afrikai bennszülöttek próbálkozásához, akik dobszó útján
391/434
közvetítik az üzeneteiket, és azt gondolják, hogy a civilizált országokban élő emberek is így
érintkeznek egymással, csak nagyobb dobokkal. Az észak-amerikai indián törzsek is azt hitték,
hogy a nagy tüzek égbe szálló füstje eljuttatja az üzeneteiket a távoli kontinensekre is. Tegyük fel,
hogy az amerikai űrkutatási központ valamilyen módon értesül ezekről a kapcsolatfelvételi
kísérletekről. Vajon feltételezhető a NASA szakembereiről, hogy a primitív népcsoportok kedvéért
készítenek egy hatalmas dobot, vagy gyújtanak egy óriási máglyát, hogy visszaüzenjenek nekik?
Nyilván nem. Megvárják amíg ezek az emberek elérkeznek a fejlődésnek arra a szintjére, hogy
egyenrangú félként társaloghatnak velük. Ekkor viszont már rendelkezni fognak azokkal a technikai
eszközökkel is, amelyekkel nem jelent gondot a korszerű kétoldali kommunikáció megteremtése. A
fejlődésbeli különbség most még olyan nagy közöttük, hogy jelenleg egyébként sem lenne értelme a
kapcsolatfelvételnek. Az iménti példánál maradva, mi haszna származna egy űrkutatással
foglalkozó fizikusnak abból, hogy elbeszélget egy afrikai bennszülöttel, és mit tudna kezdeni egy
dzsungellakó azokkal az ismeretekkel, amit egy fizikustól szerezhet?
Az alacsony hatásfok ellenére nagyon valószínű, hogy az elektromágneses tömegáthelyezés útján

létrehozható szubatomi energiasugárzásnak az élet más területein is hasznát vehetjük majd. Az
energiakvantumok sűrítésének ez a módja nem korlátlan ugyan, de elképzelhető, hogy az ily módon
előállított koncentrált energiasugárzás már képes lenne néhány olyan jelenség előidézésére, amely
korábban a szubatomi energiasugárzással kapcsolatban említésre került. Így nem zárható ki, hogy
ha nagy hatásfokú elektromágnesek szubatomi pólusa alatt hajtanánk végre az operációkat, akkor
csökkenne a fertőzésveszély. A jövőben az is elképzelhető, hogy sikerül olyan kisméretű
elektromágneses manipulátort létrehozni, melynek koncentrált energiakisugárzása már elegendő
nagy lesz ahhoz, hogy megnyissuk vele a testet, így bármely sebész képes lesz arra, hogy a Fülöp-
szigeteki healerekhez hasonló módon operáljon.
Egy rúd alakú erős elektromágnessel megoldható lenne a nagy hatásfokú akupunktúrás kezelés,
mivel a rúd két végének eltérő jellegű koncentrált energiasugárzásával egyaránt kezelhetnénk mind
a Yang, mind a Yin jellegű meridiánjainkat. Miután az elektromágnesek által szolgáltatott energia
jóval nagyobb, mint amennyi a permanens mágnesekből kinyerhető, ezzel az eszközzel
kivitelezhető lenne az egyes szervek közvetlen besugárzással történő energiapótlása is. Az
ellenkező pólussal való energiaelvonástól itt is tartózkodjunk, mert ez nem eredményez tartós
egészséget. Kivételt csak abban az esetben tegyünk, ha az energiafeltöltődés valamilyen káros külső
behatás következménye. Ez akkor fordulhat elő, ha túl közel megyünk egy koncentrált szubatomi
energiaforráshoz (pl. UFO-hajtóműhöz) vagy huzamosabb ideig tartózkodunk a közelében. Ennél
hétköznapibb eset a vízérkisugárzások következtében előálló feltöltődések. Korábbi tapasztalatok
alapján Yang jellegű energiabesugárzással gyorsítani tudnánk a sérülések okozta sebek, és az
elfekélyesedések gyógyulási idejét is.
Nagyméretű elektromágnesek alkalmazásával megpróbálkozhatnánk a vetőmag vetés előtti
besugárzásával a termésátlag növelése érdekében, és valószínűleg nem lenne eredménytelen egy
olyan kísérlet sem, amelynél az élelmiszerek nagyipari tartósítása szubatomi energiasugárzással
történne. Lehet, hogy nemsokára gyártani fogunk olyan szubatomi tartósítószekrényeket is, ahol egy
kis fogyasztású elektromágnes sejtromboló fagyasztás nélkül fogja az élelmiszerek frissességét
megőrizni. Nagyon valószínű azonban, hogy ezeket az elektromágneseket +1 °C-ra beállított
hagyományos hűtőszekrényekbe fogják beépíteni annak érdekében, hogy a bennük tárolt zöldség és
gyümölcs ne aszalódjon meg idő előtt. Még tovább csökkenthető a kiszáradás veszélye, ha az
élelmiszereket polietilénzacskókban légmentesen lezárva rakjuk ezekbe a fagymentes
tartósítószekrényekbe. Most ugyanis nem kell attól tartanunk, hogy a befülledés következtében
egyes nyersanyagok megromlanak, mert a szubatomi energiasugárzás megöli azokat a vírusokat,
baktériumokat, penészgombákat, melyek a bomlást előidézhetnék.
Fantasztikusan hangzik ugyan, de lehet hogy ennek a módszernek az alkalmazásával nem
szükséges féléretten leszedni a téli tárolásra szánt gyümölcsöket. Mint korábban láttuk egy erős,
sokkszerű szubatomi energiasugárzás képes arra, hogy a sejtekből maradéktalanul kivonja a Yin
vagy Yang jellegű energiaösszetevőt. Ennek következtében megszűnik minden életműködés, a sejt
392/434
lebénul. Jelen esetben egy ilyen előzetes energiakezelés feltehetően azt eredményezné, hogy az érett
gyümölcs nem tudna túlérni, és megromlani. Így a kontinentális éghajlat alatt élők is élvezhetnék az
érett banán, narancs és más citrusfélék ízét, sőt a téli tárolásra szánt almát, körtét is nyugodtan
hagyhatnánk a fákon megérni. Ily módon a „szállítást nem tűrő” trópusi gyümölcsök is
forgalmazhatók lennének az egész világon. A szállíthatatlanságnak ugyanis nem a törékenység az
oka, hanem a gyors túlérés az, hogy mire odaérnek megromlanak. Az érési folyamat leállításával
azonban ez a káros jelenség nem következik be. Mellesleg ezen a módon megoldható lenne az
elhunytak tetemének bomlásmentes megőrzése is. Nem valószínű azonban, hogy a jövőben bárki is
akkora jelentőséget tulajdonítson a földi porhüvelyének, hogy ily módon megörökítse az utókornak.
Az állagmegőrzésnek ennél is meghökkentőbb lehetősége, hogy a romlandó élelmiszert áttele-
portáljuk a jövőbe. A főszezonban olcsón megvásárolt zöldséget, gyümölcsöt adagokra osztva
betesszük az időgépbe, amelyet úgy programozunk be, hogy a tél beállta után hetente megjelenjen
egy csomag az asztalunkon. Ez esetben még tartósítószekrényre sincs szükség. A várakozási idő
alatt az átteleportált élelmiszer csak étertestben létezik, így nem tud károsodni, a fizikai világ nem
hat rá. Ebből is látható, hogy a szubatomi energia világának birtokbavételével lehetőségeink szinte a
végtelenségig tágulnak.
Rendkívül erős elektromágnesekkel megkísérelhetnénk az ipari hulladékok dematerializálását is.
Elképzelhető, hogy ez a módszer az önvédelem terén is alkalmazható lenne. Ha egy rúdlámpaszerű
csőbe beépítenénk egy sokmenetű elektromágnest, és mögéje helyeznénk egy nagyfeszültségű
áramforrást, akkor mi is készíthetnénk olyan sugárfegyvert, amelynek a hatótávolsága igen nagy
lenne. Ezzel az eszközzel – a jelenlegi gázpisztolyokkal vagy gázspraykkel ellentétben – már
lőtávolságon kívül megbéníthatnánk, mozgásképtelenné tehetnénk a támadó felet. Ez az eszköz
alkalmas lesz a gépkocsin menekülő bűnözők megállítására is. Egyébként ez a technika egyáltalán
nem új. Az 1940-es években a náci Németország már rendelkezett egy elektromagnetikus
fegyverrel, amely olyan erős mágnese teret sugárzott ki magából, amely 50 méteres távolságból
képes volt lebénítani az ellenséges repülőgépek, illetve bármilyen benzinmotoros gépjármű
gyújtásrendszerét. A perspektíva érzékeltetése céljából megemlíthető, hogy a Földön kívüli
űrhajósok fejlettebb csoportjai már nem sugárfegyverekkel védekeznek, hanem pszichoenergetikai
úton nagyobb mennyiségű szubatomi energiát sűrítenek össze, és a közeledő személy felé
irányítják. Ez az energiafal úgy hat az illetőre, mintha szilárd tárgynak ütközött volna, az ütközéstől
elkábul, és hosszú percekre elveszti eszméletét.
Nem zárható ki, hogy ez a fajta fegyver a sugár kiszélesítésével alkalmas lesz tűzoltásra is. A
Yang jellegű szubatomi energiasugárzás ugyanis hőt von el a környezetből, és a levegőmolekulák
távol tartásával nem enged be friss oxigént az égéstérbe. Dematerializálás és tűzoltás céljára
valószínűleg nem lesz elegendő az a mágneses energia, amelyet egy ultra hatékonyságú rúdmágnes
képes kisugározni magából. Ennek a kialakításnak nagy hátránya, hogy csak az egyik végén, egy
kis felületen sugárzódik ki a szubatomi energia. Jelentős mértékben növelhetjük azonban a sugárzó
pólusok felületét, ha a tekercset toroid alakban készítjük el. Szakmai körökben ismert tény, hogy a
tórusz alakú vasmag kifelé teljesen semleges, a mágneses erővonalak a vasmagon belül áramlanak.
A szubatomi energiarészecskék azonban kilépnek belőle, sőt a vasmag geometriai kialakítása
következtében a sugárzás egyirányú lesz. A kibocsátott energia jellege a gerjesztő feszültség
polaritástól függ. Ennél a használati módnál annyira nincs szerepe az elektromágneses erőtérnek,
hogy sok esetben teljes mértékben kiküszöbölik, mint zavaró hatást. Ennek legegyszerűbb kivitele,
hogy bifiláris tekercselést alkalmaznak.
Ez az alakzat még mindig nem tekinthető tökéletesnek, mivel csak az egyik pólus sugároz
számunkra hasznos energiát. Ez a probléma azonban technológiai fejlettségünk jelenlegi szintjén
már megoldható úgy, hogy a tekercset Moebius-alakzatban, meghajlított vasmagra csévéljük. A
Moebius-szalag ugyanis egy olyan különleges gyűrű, aminek az egyik végét összeillesztés előtt
megcsavarják, ezért csak egy pereme, vagyis egy pólusa van. A gerjesztő feszültség megfelelő
polaritása esetén ez az egy pólus teljes felületén pozitív szubatomi energiát sugároz ki. Az ellenkező
pólust ennél az alakzatnál sem kell leárnyékolni, ami az előállítási költségek jelentős csökkenését
eredményezi. Még nagyobb energiakoncentrációt érhetünk el az úgynevezett Klein-alakzattal, amely
393/434
két Moebius-szalag egymáshoz illesztése útján hozható létre. Ez a megcsavart tölcsérre emlékeztető
háromdimenziós alakzat, illetve annak továbbfejlesztett, gyárilag előállítható változata már oly mér-
tékben képes a szubatomi energiát koncentrálni, ami hagyományos tekercselés, azaz árammal
történő gerjesztés esetén is érzékelhető mágneses sugárzást hoz létre.
Egyébként rúd alakban is lehet, mágneses monopólust készíteni. Ennél a tekercselési módnál a
rézhuzalt úgy helyezik az acélrúdra, ahogy a kötőtűre szokták az első sort felfűzni. A rúd közepén
aztán megváltoztatják a tekercselési irányt, amitől az elektromágnes mindkét vége északi, illetve
ellenkező pólusú gerjesztése esetén déli pólusú lesz. (Egyszerűbb tekercselési mód, hogy a rúd
közepén, a huzal visszahajlításával létrehozunk egy hurkot, és ebbe belebújtatjuk a végét. Utána
készítünk még egy menetet, és a huzal végét újból átbujtatjuk a hurkon, hogy az előző menetek ne
csússzanak szét. Ezt követően ellenkező irányban folytatjuk a tekercselést. Többrétegű tekercselés
esetén célszerűbb két csévetesten két fele hosszúságú tekercset kialakítani, és az acélrúdra felhúzva
oly módon sorba kapcsolni őket, hogy az első tekercs végéhez a második vége kapcsolódjon.) Az
ily módon létrehozott eszköz persze nem valódi monopólus, mivel az ellenkező pólus itt sem tűnik
el, csak nem sugárzódik ki. Benne marad a rendszerben. Ez esetben harmadik pólusként, az acélrúd
közepén foglal helyet. Ezért ezt a kialakítást mágneses tripólusnak is nevezik.
Végezetül szólni kell arról, hogy az ultra hatékonyságú mágnesek szubatomi energiasugárzása
csak rendkívül szigorú balesetvédelmi előírások betartása esetén tanulmányozható. Semmiképpen
nem ajánlatos házilag összebarkácsolt elektromágnesekkel kísérletezni, mert egy erős
elektromágnes már képes a dematerializáció jelenségét előidézni, melynek következtében
nyomtalanul eltűnnek tárgyak körülöttünk. Sokkal nagyobb baj azonban, hogy ha kézzel
belenyúlunk egy ilyen elektromágnes szubatomi erőterébe, akkor részleges dematerializáció jöhet
létre, amely a kísérletező személy fáklyaként való elégéséhez vezethet. Sajnos nem lehet elhallgatni
azt sem, hogy mint minden új fizikai elmélet, ez az eljárás is felhasználható kártékony, pusztító
célokra. Ennek a jelenségnek a felelőtlen alkalmazása, vagy bűncselekmény céljára való
felhasználása azonban senkit sem fog mentesíteni a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Az
előzőekben láttuk, hogy az abszolút világ minden eseményt örök időkre megőriz, így a bűnüldöző
szervek a látszólag nyom nélküli bűncselekményeket is rutinszerűen fogják a jövőben az
Agykontroll módszerével, illetve kronovizor segítségével felderíteni.

A nagy hatásfokú erővonalkeltésben az eddig leírtaknál is nagyobb lehetőség rejlik, de még
mielőtt rátérnénk ennek a szubatomi energiakisugárzást fokozó módszernek az ismertetésére,
forduljunk egy kicsit vissza az alapelvhez. Fizikai tanulmányaink alapján tudjuk, hogy az atomi
erők igen erősek, nagyságrendekkel nagyobbak, mint az anyag negatív, vagy a szabadon áramló
szubatomi energiakvantumok pozitív energiakisugárzása. Ennek alapján elképzelhető az is, hogy a
mágnesek két pólusának erővonalak formájában megtestesülő energiasugárzása csak részben
tudható be a szubatomi energiakvantumok anyagba való beáramlásának, illetve a szabadelektronok
negatív energiakisugárzásának. Intenzitása alapján ugyanis feltételezhető, hogy a Yang pólus
pozitív energiakisugárzását túlnyomó részben a betöltetlen elektronhéjjal rendelkező atomok
magenergia-kisugárzása okozza. Ha egy atom elveszti valamely elektronját, akkor felborul a
töltésegyensúly az atomon belül. Mivel a természet mindig egyensúlyra, stabilitásra törekszik, nem
zárható ki, hogy ez a változás arra készteti az atomot, hogy csökkentse rendszámát, vagyis olyan
stabil atommá alakuljon át, amely megfelel a csökkent elektronszámnak.
Nem elképzelhetetlen, hogy ez az átalakulás oly módon megy végbe, hogy az atommag a tömeg-
többletet szubatomi energiakvantumok formájában szétsugározza. Az atom energiaként való
szétsugárzódása egyáltalán nem szokatlan jelenség a fizikában, gondoljunk csak a maghasadás
lezajlására. Ez a folyamat annyiban különbözik a töltéskiegyenlítő energiasugárzástól, hogy itt a
magba zárt energia nagyobb csomagokban sugárzódik szét, ezért radioaktívnak, vagyis a
szervezetre károsnak tekintjük. A gamma-sugárzás pl. az energia gamma fotonok formájában való
kisugárzását jelenti, a béta-sugárzásnál az energia elektronok formájában, míg alfa-sugárzásnál
hélium atommag méretű csomagokban távozik az anyagból. Miután a töltéskiegyenlítő energiakisu-
394/434
gárzás feltételezhetően az energia legkisebb egységében, vagyis szubatomi energiakvantumokban
történik, ezért ez a folyamat igen hosszú ideig fennmarad. Az atom ily módon való átalakulása
valószínűleg sokkal tovább tart, mint a leghosszabb felezési idővel rendelkező radioaktív bomlás,
így az elektromágneses erővonalkeltés nem jár együtt az anyag érzékelhető átalakulásával. Ennek a
folyamatnak a lassúságát jól érzékelteti néhány radioaktív anyag lebomlási ideje. Egy példát
kiragadva, a Rubídium-87 izotóp felezési ideje pl. 47 milliárd év. Mivel a radioaktív bomlás mindig
nagyobb energiacsomagokban történik, mint a magenergia-kisugárzás, könnyen belátható, hogy az
atom ily módon való szétsugárzódásának időtartama az emberi élet léptékével egyszerűen nem
mérhető. Ez az energia tehát időtartamát tekintve végtelennek, azaz gyakorlatilag
kimeríthetetlennek tekinthető.
Minden valószínűség szerint hasonló okokra vezethető vissza a Yin pólus koncentrált energia-
kisugárzása is, ami fizikai értelemben megnövelt gravitációnak tekinthető. Ebben az esetben az
atomok az anyag szabadelektronjait befogva a legkülső elektronhéjukon többletelektronokra
tesznek szert, ami most ellenkező irányban borítja fel az atom töltésegyensúlyát. Ez azt
eredményezi, hogy az atom megpróbál nagyobb rendszámú anyaggá válni, és eközben az atommag
negatív energiát, vagyis szubatomi energiahiányt sugároz ki magából. Korábban a
materializálódásnál már láttuk, hogy az anyag negatív energiasugárzása, vagyis a gravitáció nem
más, mint az univerzum szubatomi energiakészletében létrejött energiahiány anyagból való
kisugárzódása. A negatív és a pozitív töltéssel rendelkező atomoknak ez a speciális kisugárzása
viszont nagyságrendekkel intenzívebb, mint a gravitációs, illetve az éteri szubatomi
energiasugárzás, jellegében azonban megegyezik velük. (Két elektron között pl. 1030-szor nagyobb
elektromágneses erő lép fel, mint amennyi az egymásra gyakorolt gravitációs vonzóerő értéke, az
atommag belsejében pedig a gravitációs és az elektromos erők aránya 1040.) A fizikusok egyébként
már régóta gyanítják, hogy az anyagi világban megnyilvánuló erős és gyenge kölcsönhatások
jellegüket tekintve nem különböznek egymástól, eltérés csupán megnyilvánulásuk intenzitásában
van.
A természetes gravitációs kisugárzás csak abban az esetben alakul ki és válik számottevővé, ha
az anyagot alkotó atomok töltése semleges, és kellő számú atom kapcsolódik egymáshoz, hogy ez a
kisugárzás érzékelhető legyen. Ugyanez vonatkozik az éteri energiakvantumok természetes sugárzá-
sára is. A szabadon áramló szubatomi energiakvantumok csak akkor lennének képesek a magerővel
azonos intenzitású pozitív energiasugárzásra, ha jelentős mértékben összesűrítenénk őket. A
természetes állapotban levő szubatomi energia sűrítési módja egyelőre nem ismeretes, de az
atomokban rejlő roppant mennyiségű energia atomerőművekben történő felszabadítása már eddig is
felbecsülhetetlen segítséget jelentett az emberiség energiagondjainak megoldásában. A magerő
elektromágneses úton való aktiválása, vagyis a részecskesugárzás koncentrálása azonban az
eddigieknél is intenzívebbé és jóval veszélytelenebbé teheti ezt a fajta energiatermelést. Ez az
elmélet egyébként nagyon hasonlít a fizikusok elektromos erőtérrel kapcsolatos magyarázatához. A
tudomány jelenlegi álláspontja szerint az elektromos erőtér azáltal jön létre, hogy egyes töltésekből
virtuális részecskék áramlanak ki, illetve nyelődnek el. A virtuális részecskék áramlása hozza létre
az erőteret, és annak polarizációját. Azt viszont nem tudják megmondani, hogy mi okozza a vezető
körül kialakuló mágneses tér örvénylését, rotációját. Arra azonban már ők is rájöttek, hogy a
mágneses energiát nem a fémes vezető, hanem a körülötte levő „tér” szállítja. A vezető csak arra
való, hogy fenntartsa a mágnese erőteret, és utat mutasson az energiaáramlás irányának.
Az előzőekben ismertetett ultra hatékonyságú elektromágnesek fő felhasználási területe a nagy
hatásfokú erővonalkeltés lesz. Ezeknél a mágneseknél a szubatomi energiakisugárzás a hatékony
mágneses erővonalgerjesztés járulékos tulajdonságaként hasznosítható. Az ily módon kialakuló
szubatomi energiasugárzás intenzitása kicsi ugyan, de tökéletesen megfelel gyógyászati és egyéb
gyenge energiasugárzást igénylő célokra. Minden valószínűség szerint létezik azonban a szubatomi
energiakeltésnek egy jóval hatékonyabb módja is. Mostanában sorra jelennek meg olyan könyvek,
amelyek a Zéta Reticuli csillagrendszerből hozzánk érkező kozmikus lények tevékenységéről
számolnak be. Ezek a kis termetű, szürke bőrű, meglehetősen fura lények előszeretettel „raboltak
el” fiatal fiúkat is, akiket küldetésvágyuktól sarkallva megtanítottak arra, hogy hogyan kell
395/434
elektromágnesekből „antigravitációs” szerkezetet építeni. Ezek a minden új dologra fogékony
fiatalemberek meg is építették ezt a készüléket, de a kísérletek minden esetben különös balesettel
végződtek. Sajnos az ezzel járó következmények olyan sokkot okoztak náluk, hogy a kísérleteket
nem merték továbbfolytatni, a megoldásra vonatkozó részleteket pedig időközben elfelejtették. Az
egyetlen használható információ, amire emlékeznek, és amit le is írtak, hogy ennek a szerkezetnek a
működési elve a „mágnesek ellenirányú forgásán” alapul.
Ebből a csekély, de rendkívül fontos információból kiindulva próbáljuk meg megfejteni ennek az
antigravitációs szerkezetnek a működési elvét. Az előzőekben használt (célszerűen réz alapanyagú)
fémes vezetőt fektessük magunk elé bal oldalt, és kössünk a két végére egy villamos terhelést, azaz
fogyasztót. Azután jobbról tegyünk az egyenes vezető mellé egy rúdmágnest úgy, hogy a Yin pólus
legyen felül. Ekkor a mágneses erővonalak hatására a fémes vezető felső végén szabadelektronok
válnak le a rézatomok legkülső elektronhéjáról. Ez a hatás annak tudható be, hogy a rúdmágnes
felső végén koncentrálódott elektronok intenzív negatív kisugárzásuknál fogva taszító hatást
gyakorolnak a fémes vezető legközelebb álló elektronjaira. Ez a taszító hatás azonban relatív, mert
mint tudjuk, az azonos jellegű energiarészecskék nem taszítják, hanem vonzzák egymást. Jelen
esetben a taszító hatás annak tudható be, hogy a rúdmágnes Yin, vagyis negatív pólusán
összesűrűsödött elektronok rekombinációra irányuló koncentrált hatást fejtenek ki a szemben levő
kevésbé telített rézatomokra, és ez a sugárzás olyan erős, hogy a rézatomok legkülső
elektronhéjának gyengén kötődő elektronjai nem tudnak neki ellenállni, ezért leszakadnak.
Galvanikus összeköttetés hiányában a rekombinálódás, illetve az elektronbeépülés nem tud
létrejönni, de a gerjesztés hatására kialakul egy nagyon fontos állapot, a fémes vezető felső végének
atomjai ionizált állapotba kerülnek.
Ezzel egyidejűleg a fémes vezető alsó végén a rúdmágnes Yang pólusának pozitív energia-
kisugárzása következtében egy erős elektronelszívó hatás lép fel. Ez a szívóhatás szintén azt
eredményezi, hogy a közelben levő rézatomok legkülső elektronhéjáról elektronok szakadnak le, és
megpróbálnak rekombinálódni a rúdmágnes gerjesztő hatást kiváltó pólusán. Galvanikus
összeköttetés hiányában azonban ez sem jöhet létre, így a fémes vezető másik végének atomjai is
ionizált állapotba kerülnek. Ez a helyzet lehetőséget ad a töltésátrendeződésre, a
feszültségkülönbség létrejöttére, ami a szokványos fémes anyagokban előfeltétele a villamos
energia előállításának. Külső feszültség hiányában a töltésátrendeződés egyetlen járható útja a
rekombinánáció, amihez szabadelektronokra van szükség. A szabadelektron-keltés legismertebb
módja az ütközéses ionizáció. Ehhez azonban gerjesztőáram kell, ami itt hiányzik, mivel a fémes
vezető sarkain nem tápáramforrás, hanem terhelés van. Ugyanezen okok miatt nem kelthetünk
szabadelektronokat nagyfeszültségű gerjesztéssel sem. Ennek ellenére a rekombináció létrejön,
ugyanis a fémes vezető mindkét végében ott a sok leválasztott elektron, csak el kell szívni. De vajon
melyik pólus ionizált atomjai szívják el a másik pólus szabaddá vált elektronjait. Az alsó pólus nem
teheti, mert a vele szemben levő rúdmágnes Yang pólusa nem engedi az elektronbeépülést, az ott
található rézatomokat arra kényszeríti, hogy megtartsák pozitív töltésüket. A fémes vezető felső
végében azonban nincs ilyen probléma, mivel a rúdmágnes vele szemben levő pólusa Yin jellegű,
ami arra készteti az ott található rézatomokat, hogy többletelektronokat felvéve ők is Yin jellegűvé
váljanak. Ez a gerjesztés megindulásának pillanatában meg is történik úgy, hogy a fémes vezető
alsó végében felszabaduló elektronokat a felső végében levő betöltetlen elektronhéjú atomok
magukhoz szippantják.
A rekombináció létrejötte után a fémes vezető polarizálódik. A folyamat végeredményeként a
Yin pólussal szemközti vége negatív, míg a Yang pólus felé eső vége pozitív polaritású lesz, tehát
az indukáló és az indukált feszültség iránya megegyezik. A kialakult feszültségkülönbség
következtében megindul a fogyasztón keresztül a töltéskiegyenlítő elektronáramlás, amely mint
tudjuk, a negatív kapocstól a pozitív kapocs felé irányul. Jelen esetben az elektronok Yang pólus
irányába való vándorlásának a közvetlen oka az, hogy a pozitív töltésű elektronhiányos atomok
szabadelektronokra gyakorolt vonzó hatása sokkal erősebb, mint az egyes elektronok közötti
gravitációs vonzóerő. A két erő intenzitása között (mint már szó volt róla) több nagyságrendnyi
396/434
különbség van. Ennek szükségszerűsége könnyen belátható, mert ha a gravitációs erő mértéke
meghaladná az atomi erők nagyságrendjét, akkor nem lehetne pl. kémiai átalakításokat végezni,
nem tudnánk előidézni a villamos effektusokat, az anyag összetömörülése ugyanis lehetetlenné
tenné a legtöbb fizikai jelenség kialakulását.
Ez a hatás viszont egy olyan sajátos helyzetet teremt ebben a rendszerben, hogy az indukált áram
ellentétes irányú lesz az indukáló áramhoz képest. Ez a körülmény sajnos igen kedvezőtlen hatást
gyakorol az induktív rendszerekre. Az indukált áram ugyanis ellentétes irányánál fogva akadályozni
igyekszik az őt létrehozó folyamatot, vagyis lerontja az indukció hatékonyságát. (Fizikailag ez úgy
megy végbe, hogy az indukált áram is erővonalakat hoz létre, amelyek ellentétes irányúak az
indukáló áram által létrehozott erővonalakkal.) Ez a Lenz által felismert hatás annál intenzívebben
lép fel, minél nagyobb a terhelés. Ennek éppen ellenkezője figyelhető meg az önindukciónál, vagyis
amikor megszüntetjük a gerjesztést. Ebben az esetben az elektronok visszaáramlanak a kiindulási
helyükre, és eközben olyan áramot indítanak el a fémes vezetőben, amelynek az iránya megegyezik
az indukált feszültséggel. Ezért most nem lép fel a Lenz-törvény által megfogalmazott akadályozó
hatás, ami azzal a következménnyel jár, hogy az indukált feszültség nem csökken, sőt sok menetes
tekercsek esetén akár nagyságrendekkel nagyobb lehet a lekapcsolt indukáló feszültségnél. Az
energiakeltésnek ezt a sajátos módját indukciónak nevezzük. Villamos energiát tehát nem csak
gerjesztő árammal, illetve gerjesztő feszültséggel lehet kelteni fémes anyagokban, hanem
galvanikus kapcsolat nélkül, mágneses gerjesztéssel is.
Tovább folytatva az előzőekben megkezdett kísérletet most fogjuk meg középen a rúdmágnest,
és forgassuk tovább az óramutató járásával ellentétes irányba, a vezető hossztengelye mentén.
Ekkor az történik, hogy a mágnes Yin pólusa lassan közeledik a vezetőhöz, a Yang pólus pedig
távolodik tőle. Ennek következtében a vezető alsó szélén fokozatosan megszűnik a szabadelektro-
nokra gyakorolt elszívó hatás, a Yin pólus szabadelektron-keltő hatása pedig a vezető középvonala
felé tolódik el. Negyed fordulat után állítsuk meg a mágnest. Ebben a helyzetben azt tapasztaljuk,
hogy a merőlegesen álló rúdmágnes hiába gyakorol maximális gerjesztő hatást a vezetőre, nem
folyik áram a terhelésen, mivel a vezetőben nincs feszültségkülönbség, nincs ami a terhelő áramkör
szabad elektronjait megindítsa. Forgassuk tovább a rúdmágnest úgy, hogy ezúttal a Yin pólus
legyen alul, a Yang pólus pedig felül. Ekkor ugyanaz a helyzet áll elő, mint a kísérletezésünk
kezdetén, azzal az eltéréssel, hogy most a Yang pólus által gerjesztett szabadelektronok a fémes
vezető felső végében találhatók. Ennek következtében a vezető két vége átpolarizálódik. A fordított
polaritású feszültség most ellenkező irányú elektronáramlást indít el a fogyasztón keresztül. Ha a
mágnest tovább forgatjuk úgy, hogy ismét merőleges legyen a vezetőre, akkor ez esetben nem azért
szűnik meg a feszültségkülönbség a vezetőben, mert a leszakított szabadelektronok szanaszét
szóródnak, hanem azért, mert a gerjesztett elektronok mind egy helyen, a vezető közepén, a Yang
pólussal szemben koncentrálódnak.
Ha a rúdmágnes és a fémes vezető helyett elektromágneseket alkalmazunk, akkor ez a hatás
fokozottan érzékelhető. Ennek a kísérletnek az alapján könnyen megérthető az indukció
jelenségének az a sajátossága is, hogy az indukált áram miért van 90 °-os, azaz negyedperiódusnyi
késésben az indukáló feszültséghez képest. Természetesen folyamatos áramot csak akkor fogunk
észlelni, ha a rúdmágnest, illetve az azt helyettesítő gerjesztő mágnest állandóan forgatjuk.
Ellenkező esetben csak az elmozdulás időtartama alatt keletkezik áram, mivel a gerjesztés
megszűnése után, a terhelésből a fémes vezetőbe, vagyis a tápáramforrásba befolyó szabadelektronok
rekombinálódnak a vezető pozitív, elektronhiányos atomjaival, és ezáltal megszűnik a feszültség-
különbség. Tulajdonképpen az eddig leírtakban semmi különös nincs, mert lényegét tekintve így
működik az áramfejlesztő generátor, az összes erőmű ennek a fizikai elvnek az alapján termeli
számunkra az elektromos áramot.
Most az összeállításunk forgórészét helyettesítsük egy többpólusú, henger alakú
elektromágnessel, az állórész tekercsét pedig keretként helyezzük köréje úgy, hogy oldalai
párhuzamosak legyenek a forgórész tengelyével. A többpólusú gerjesztőtekercs megforgatása után
azt fogjuk tapasztalni, hogy az indukció útján keletkező szabadelektronok az állórész tekercsének
egyik oldalán fognak koncentrálódni, míg a tekercs másik oldalán elektronhiány keletkezik. Arról,
397/434
hogy a forgórész Yin illetve Yang pólusa az állórész tekercsének mindig ugyanazokat az oldalait
gerjessze, a tengelyére szerelt kommutátorszeletkék gondoskodnak. Ezen túlmenően ezek a
rovátkolt gyűrűre emlékeztető szegmensek úgy irányítják a gerjesztőáramot az egyes pólusokba,
hogy mindig az a gerjesztő tekercs kerüljön éppen áram alá, amely az állórész tekercsei előtt
elhalad. Ezzel az elrendezéssel elérhető, hogy a gerjesztett feszültség folyamatosan fennmarad, ami
lehetővé teszi a negatív kapocsban összegyűlt szabadelektronok fogyasztóba áramlását, és a
megfelelő villamos effektus létrehozása után az állórész elektronhiányos, pozitív kapcsába való
visszaáramlását. Ez a folyamat ciklikusan ismétlődik mindaddig, amíg a forgórész gerjesztőárama
meg nem szűnik. Ennek az elrendezésnek járulékos előnye, hogy az állórészről visszavezetett áram
segítségével külső áramforrás nélkül is megoldható a forgórész gerjesztése. Tulajdonképpen ebben
a továbbiak megértését elősegítő működési elvben sincs semmi különös, mert alapjában véve így
termeli az egyenáramot a dinamó.
A lényegre térve most kössük le az utóbbi elrendezés állórészéről a fogyasztót, és helyette
kapcsoljunk rá egy külső áramforrást, ellentétes polaritással. Ebben az esetben két gerjesztés alatt
álló elektromágnest kapunk, ahol a forgórész Yin pólusával szemben az állórész Yang jellegű, a
Yang pólussal szemben pedig a Yin jellegű oldala helyezkedik el. Első látásra ez az elrendezés
hasznavehetetlennek tűnik, hiszen mint tudjuk, mágnesek esetén a két ellentétes jellegű pólus
vonzza egymást, ami lebénítja a forgórészt. Ez a sajátos üzemmódú villamos gép így nem
használható sem áramfejlesztőként, sem motorként, de most nem is ez a cél. Ha ezt a szerkezetet
ugyanúgy megforgatjuk, mintha dinamó lenne, minden valószínűség szerint egy rendkívül
szokatlan jelenséget fogunk tapasztalni. Ebben az esetben ugyanis az történik, hogy a forgórész Yin
pólusa beleindukál az állórész most Yang jellegű pólusába, és ezzel még intenzívebbé válik a külső
áramforrás elektronelszívó hatása. A Yin jellegű besugárzás következtében ugyanis még több atom
kerül ionizált állapotba, és a leszakadt elektronokat az állórész pozitív pólusa elszippantja. Ezzel
egyidejűleg a forgórész Yang pólusa beleindukál az állórész negatív pólusába, és ionizáció útján
szintén többletelektronokat kelt. Ezek az elektronok azonban itt nem kerülnek elszippantásra, ezért
felerősítik az áramforrás negatív kapcsának elektronelárasztó hatását. Az állórész Yin és Yang
jellegű pólusai tehát jelentős mértékben megerősödnek, ami azzal a következménnyel jár, hogy a
Yin jellegű pólusban még több elektron halmozódik fel, a Yang jellegű pólus pedig még inkább
elektronhiányos lesz.
Jelen esetben ugyanaz történik, ami az ultra hatékonyságú elektromágneseknél, de most a
részecskesugárzás sokkal intenzívebbé válik. Az elektromágneses erővonalakat keltő
részecskesugárzás fémes vezetőkben történő előállításának tehát van egy negyedik módja is, a
mágnesek ellenirányú forgatása. Ez a számunkra még ismeretlen eljárás mind közül a
leghatékonyabb. Ez esetben ugyanis nincs indukált áram (a forgórész Yang pólusa által keltett
szabadelektronokat az állórész pozitív pólusa elszívja), így a Lenz-törvényben megfogalmazott
ellenhatás sem akadályozza az indukció hatékonyságát. Ennélfogva ez a szerkezet nem más, mint
egy nagy hatásfokú szubatomi energiakeltő. A szubatomi energiakeltésnek ez a módja annyira
hatékony, hogy normál hálózati feszültségről üzemeltetve is jóval több energia sugárzódik ki a
szerkezetből, mint a nagyfeszültségről táplált statikus elektromágnesekből. A dinamikus
energiakeltő ugyanis váltakozó áramról üzemeltetve is működőképes. Ebben az esetben
valószínűleg semmi mást nem kell tenni, mint az állórész elektromágnesét a forgórésszel ellentétes
polaritással a hálózatra kapcsolni.
Az ellenirányú mágneshatás reprodukálása során tekintettel kell lennünk az antigravitációs
szerkezet forgásirányára is. Ennek oka, hogy a mozgási indukció nem az előzőekben vázolt statikus
módon megy végbe, hanem egy dinamikus folyamat játszódik le a fémes vezetőben. A rúdmágnes,
illetve az indukáló elektromágnes ugyanis forgása közben folyamatosan gerjeszti a fémes vezető
atomjait, és az előzőekben említett négy alaphelyzet csak ennek a folyamatnak a fő fázisait,
számunkra fontos következményeit mutatja be. A fogyasztó szabadelektronjait meghatározó módon
ez a négy alapállás mozgatja, de a fémes vezetőben ezeket a szélsőséges helyzeteket a
szabadelektronok folyamatos mozgása hozza létre. Ennek lényege, hogy a rúdmágneses, illetve
elektromágneses gerjesztés esetén a forgórész erőtere haladása közben megbontja a fémes vezető
398/434
egyensúlyi állapotát, szabadelektronokat választ le az elektromos erővonalak hatása alá került
atomok legkülső elektronhéjáról, amelyek a forgórész haladási irányával megegyezően, a Yin pólus
irányába vándorolnak. Ez a működési mód magyarázza, hogy a rúdmágnes vagy a gerjesztő tekercs
forgásirányának megváltoztatásával miért fordul meg egy pillanat alatt az indukált áram iránya.
Ebben az esetben ugyanis a gerjesztett atomok tartománya is átfordul. A fémes vezető ionizált
szakasza mindig a forgórész Yin és Yang pólusa előtt helyezkedik el, melynek következtében a
szabadelektron-elvonás most ellenkező irányban zajlik. Az indukció által keltett áram irányának ily
módon történő megváltozásából következik, hogy az antigravitációs szerkezet üzemeltetése során
az állórészre kapcsolt áram és a gerjesztőáram polaritásán kívül ügyelni kell a forgásirányra is. A
forgórész ellenkező irányú meghajtása esetén a két mágnestér nem erősíti, hanem legerjeszti
egymást. A forgórészt tehát olyan irányba kell mozgatni, hogy a két mágneses mező egymást
erősítse.
A fentiekben vázolt szubatomi energiakeltő annyiban tér el a különböző visszaemlékezésekben
említett szerkezettől, hogy mechanikus meghajtást igényel. A beavatottak által leírt szerkezet
viszont hálózatról üzemeltetve magától forgott. Ezért feltételezhető, hogy ennél az önműködő
változatnál egy hagyományos váltakozó áramú motort használtak fel, az energiakeltő elektromág-
neseket pedig az állórész tekercsei közé kellett beiktatni, és velük ellentétes polaritással a hálózatra
kapcsolni. Az is lehet azonban, hogy semmi mást nem kellett tenni, mint az állórész többpólusú
tekercsei közül egyet lekapcsolni, és ellenkező pólussal visszakötni. Mivel az idegenek egy ízben –
időzített kozmikus segítségnek szánva – a pontos geometriai elrendezést, a felhasználandó
anyagokat, valamint az előállítási technológiát is ismertették, ezért ennek a korábban „elrabolt” és
az Egyesült Államokban remélhetően ma is élő személynek hipnózis útján való kikérdezése
fellebbenthetné a fátylat erről a titokról.
Ha sikerül megtudnunk vagy kikísérleteznünk az optimális kiviteli módot, akkor ennek a
szerkezetnek ma még felbecsülhetetlen szerepe lesz az emberiség technikai fejlődésében. Mint tud-
juk pozitív szubatomi energiabesugárzással súlytalanná lehet tenni különböző tárgyakat, ez a
szerkezet tehát elsősorban antigravitációs erőgépként lesz használható. Az egyenáramú kivitel jól
irányítható sugárzását kihasználva ezzel a hatékony energiagenerátorral már biztató eredményeket
érhetünk el a „repülő csészealj” építés, és a dematerializációs hulladékmegsemmisítés terén is. A
váltakozó áramú kivitel egészségre még nem ártalmas intenzitású sugarakat kibocsátó változata
előreláthatóan a mezőgazdaságban fog elterjedni, mert ez a hálózatról üzemeltethető szubatomi
energiagenerátor a periodikusan változó irányú gerjesztés következtében irányfüggetlen sugárzást
bocsát ki magából, így egy nagy tartályba leengedve képes lenne magvak nagy tömegű
előcsíráztatására, vagy öntözővíz energiával való kezelésére, (pí-víz gyártásra) sőt élelmiszerek
nagybani tartósítására is. A dinamikus energiakeltő hatásfokát nagy valószínűséggel még tovább
lehet növelni, amennyiben a tekercseit ultra hatékonyságú elektromágnesekből készítjük.
Amennyiben nem gyárilag előállított hagyományos villanymotort használunk antigravitációs
erőgépként, hanem tervezünk egy speciálisan erre a célra szolgáló villamos gépet, akkor a
könnyebb meghajtás érdekében célszerű a rendszert aszimmetrizálni. Az általunk jelenleg használt
villanymotorok és áramfejlesztő generátorok szimmetrikus felépítésűek, ami azt jelenti, hogy az
állórész pólusaival pontosan szemben helyezkednek el a forgórész pólusai. Hagyományos
üzemmódban erre az elrendezésre szükség is van, mert így az állórész pólusai hatékonyabban tudják
magukhoz vonzani, majd eltávolítani a forgórész pólusait. Ellenirányú gerjesztés esetén azonban a
tengely meghajtása során óriási erőt kell kifejteni a pólusok egymástól való elmozdításakor, majd a
következő pólus vonzásterében ez az erő hirtelen lecsökken nullára. Így az erőgép forgása
„ugrálóssá”, akadozottá válik, és a szükségesnél nagyobb mechanikai erőt igényel. Megszűnik
azonban ez a probléma, ha pl. a 16 pólusú állórészhez 14 pólusú forgórészt tervezünk, mert ez
esetben egyszerre csak két póluspár áll szemben egymással. A forgórész többi pólusa vagy közelít
az állórész legközelebbi pólusához, vagy éppen távolodik tőle. Így a forgórész meghajtása
egyenletessé, és könnyebbé válik. Ez a megoldás nem okoz jelentős teljesítménycsökkenést. mivel
egy fordulaton belül a forgórész minden egyes pólusa találkozik az állórész mindegyik pólusával,
vagyis szubatomi energiarészecskék termelődése folyamatos lesz.
399/434
Az ellenirányú mágneses gerjesztés sajátos módja a bifiláris tekercselés alkalmazása. Az
ellenkapcsolt (középen kettéhajtott párhuzamos vezetőből álló) tekercselésben nem lehet
elektromotoros erőt gerjeszteni, mert a két vezetőben ébredő indukció egymás ellen dolgozik.
Mágneses fluxus tehát nem jön létre, de megvalósul az ellenirányú gerjesztés, melynek
eredményeként jelentős mennyiségű Yin és Yang jellegű szubatomi energia keletkezik. Bifiláris
tekercsben csak az elektromotoros erővonalak oltják ki egymást, a mágneses erővonalak nem. Ezek
összeadódnak, és megerősödve fejtik ki hatásukat. Ez az energia sokkal több annál, mint ami egy
normál elektromágnesben menetről menetre összeadódik. Ereje még az önindukció által keltett
mágneses energia szintjét is meghaladja. Ezt az energiát azonban nem lehet szokványos módon
használni. Az ily módon tekercselt elektromágnesből nem lehet villanymotort vagy generátort
készíteni, mert itt a pólusokból kettéválasztott elektromágneses hullámok, (gravitációs és éteri
sugárzás) áramlik ki. Az Interneten található találmányok között is számos antigravitációs szerkezet
alapul ezen a Hooper-effektusnak nevezett elven.
Az ellenirányú gerjesztés egy vezetőből álló tekercsen belül is létrejöhet. Ehhez semmi mást nem
kell tenni, mint megváltoztatni a tekercselés szokásos módját. A csévetesten úgy kell elhelyezni az
egyes tekercsrétegeket, hogy az általuk létrehozott köráramok metsszék egymást. (Az alsó
tekercsrétegben az egyes menetek által összeadódó mágneses tér beleindukáljon a felette levő
tekercsréteg által keltett mágneses térbe.) Mivel a két mágneses tér iránya nem egyezik meg, így
nem erősítik egymást, mint az önindukciónál. De nem is ellentétesek, ezért nem történik erővonal-
kioltás sem, mint a bifiláris tekercselésben. Az egymást kb. 20 - 30o -os szögben keresztező rétegek
csupán lerontják az induktivitást, ami azt eredményezi, hogy ez a fajta tekercs induktív
energiakeltőként vagy elektromágnesként nem a legjobb hatásfokú.
A caduceus vagy tenzor, illetve Smith tekercs azonban nem erre a célra szolgál. Ezt a
tekercskialakítást a mellékhatása miatt alkalmazzák. Nagy előnye, hogy rendkívül egyszerűen és
igen olcsón megvalósítja az ellenirányú gerjesztést. Induktív energiája nem nagy, de az egymást
keresztező menetek által létrehozott ellenirányú gerjesztés következtében jelentős mértékben megnő
az elektromágnesség kísérő jelensége, a gravitációs és éteri jellegű energiakeltés. Ennek tudható be,
hogy amikor mikrohullámmal gerjesztik a caduceus tekercset, ugráló mozgásba kezd. Levegőbe
emelkedése során aztán megbillen, és az elfordulása során már nem a déli, antigravitációs pólusa néz
a föld felé. Ezért megszűnik az emelő, illetve taszító erő, mire visszaesik. Ha az ugrálása közben
ismét a déli pólusa kerül lejjebb, megint felemelkedik, majd egyensúlyát vesztve visszazuhan. Ez így
nem más, mint egy irányítatlan antigravitációs erőgép, miniatürizált és rendkívül leegyszerűsített
kivitelben.
A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a caduceus tekercs a híradástechnikában is nagy jövő
előtt áll. Főleg a titkos üzenetek továbbítására lesz alkalmas. Ezt az a speciális tulajdonsága teszi
lehetővé, hogy ha mind az adó, mind a vevő caduceus tekercset tartalmaz, és a két tekercset
szembefordítjuk egymással, a közbeeső helyeken nem foghatók a rádióhullámok. Ennek a
jelenségnek feltehetően az az oka, hogy itt már nem minden irányban terjedő elektromágneses
hullámként zajlik a jeltovábbítás, hanem szubatomi alapon. Ezért a hagyományos vevőkkel ezek a
hullámok nem érzékelhetők. Ezt a speciális kisugárzást csak a vevőoldal hasonló kialakítású
tekercse képes érzékelni. Mint minden szubatomi energiát kibocsátó eszköz környezetében, a
caduceus tekercs körül is jelentős időeltolódás, és egyéb parapszichológiai jelenség tapasztalható.
Ezek a jelenségek azonban csak precíz geometriai kialakítás, a tekercs gondos kivitelezése esetén
lépnek fel. Egyébként caduceus tekercselésnél a mágneses anomália a menetek keresztezési
pontjainál, míg bifiláris tekercselésnél a menetek között a legintenzívebb. Mint minden induktív
rendszerben itt is nagyon fontos a rezonanciafrekvencián, illetve annak valamelyik felharmonikusán
végzett gerjesztés. Egyetlen hátránya ennek a tekercselésnek, hogy nem képes olyan erős
gravitációsemlegesítő mező előállítására, mint a ferromágneses antigravitációs erőgépek. Így
repülésre, járművek felemelésére nem alkalmas.
Mellesleg a bifiláris tekercselést több mint 100 éve alkalmazzák az elektrotechnikában
induktívszegény huzalellenállások előállítására. A caduceus tekercselési mód sem új találmány. A
híradástechnikában méhsejttekercselésként ismert eljárás. Nagyfrekvenciás rezgőkörökben, kis
400/434
önkapacitású tekercsek készítésére használják. Az ellenirányú gerjesztés sajátos kiváltási módja
még, amikor egy szolenoidot megtekercselnek. Ebben az esetben a gyűrű alakú tekercset toroid
tekercselés veszi körül. Ezáltal az elektromágneses terek merőlegesen keresztezik egymást. Ennél is
szokatlanabb elrendezés, amikor egy síkkondenzátort vesz körül szolenoid. Ez esetben az
ellenirányú gerjesztést egy elektromos és egy mágneses térerő egymásra hatása végzi.
Mivel a szubatomi energiakeltésnek ezek a módjai sokkal veszélyesebbek, mint a statikus

elektromágnesekkel való energiakeltés, ezeket a kísérleteket jól felszerelt laboratóriumokban,
minden eshetőségre felkészített, szakképzett személyzettel lehet csak végrehajtani. Előzőleg egy
különálló, kizárólag erre a célra szolgáló laboratóriumot kell építeni, amely nem tartalmazhat
semmiféle gyúlékony anyagot. A minden irányban kisugárzódó szubatomi energia ugyanis
beszivárog az építőanyagba, és a hőenergiához hasonlóan megnöveli az atomok energiaszintjét,
amely azt eredményezné, hogy öngyulladás következtében leégne az épület. Ezt a fajta tüzet
egyébként vízzel nem lehet eloltani, még zuhogó esőben is porig égne az objektum. A Yin jellegű
szubatomi energiarészecskék olyan szerepet töltenek be ebben a reakcióban, mint az oxigén a
normál égésnél, katalizálják a folyamatot. A vízzel történő oltás nem csak hatástalan, hanem sok
esetben növeli a tűzkárt. A víz ugyanis ionizálható, így nagyon jól vezeti a mágnesáramot. Egy
szent buddhista könyv szerint: „A sárkánytűz tűztengerré válik, ha vizet locsolnak rá.”
Mellesleg nem zárható ki, hogy annak idején Tesla laboratóriuma is a szubatomi
energiakeltőkkel végzett kísérletek következtében égett porrá. Valószínűleg a testét ért koncentrált
mágneses sugárzásnak tudható be súlyos betegsége is, amelyre az orvosok nem találtak semmilyen
magyarázatot, és orvosságot sem. Lemerült vagy túltöltődött meridiánjait csak természet-
gyógyászati módszerekkel lehetett volna rendbe hozni, de Tesla nem foglalkozott bioenergiával. Fel
sem merült benne, hogy testünket is az általa felfedezett energiák éltetik.
Szabályozás nélkül a sugárzás annyira intenzívvé válhat, hogy a korábbi fejezetekben már
említett okok miatt lebénulhat az elektronáramlás, és kialhatnak a villanylámpák. További baleseti
lehetőséget jelent, hogy a közelben tartózkodók testébe szivárgó energiarészecskék izommerevséget
okozhatnak, amely lehetetlenné teheti a feszültség-mentesítést, és a baleset-elhárítást. Fokozottan
ügyeljünk arra is, hogy a laboratóriumban ne legyenek mágnesezhető eszközök, mivel a kiáramló
intenzív energia nagy tömegű fémtárgyakat is képes magához rántani. A műszerek fémháza sem
lehet acélból, mert ezeket a nagy felületük miatt tudja a szubatomi energiaforrás a helyükből
kimozdítani. Ezenkívül egy bizonyos intenzitásérték felett a dematerializációval kapcsolatos
váratlan és tragikus kimenetelű jelenségek is előfordulhatnak, ezért ezeket a kísérleteket
távirányítással, kellő távolságból szemlélve célszerű végezni. Tilos a laboratóriumban zárt tartályt,
vagy gázpalackot tárolni, mivel a szubatomi energiasugárzás megnöveli a gáznemű anyagok
nyomását, ami robbanáshoz vezet. Nem szabad bevinni erre a területre hagyományos
robbanóanyagot sem, mert az intenzív mágneses erőtér még a biztonsági őrök kézifegyvereiben
levő lőszereket is inicializálhatja.
Mellesleg ez a mellékhatás lehetővé tenné a taposóaknák hatástalanítását is. Az elmúlt évtizedek
helyi háborúi során az egymással szembenálló felek 110 millió taposóaknát telepítettek a közutakra,
és a frontvonalként használt termőföldekre szerte a világon. Ezek az alattomos szerkezetek évente
24 ezer embert ölnek meg, vagy tesznek nyomorékká. A csatározások megszűnte után is
áldozatokat követelnek. Civilek ezreit csonkítják meg az otthonaikba való visszatérésük, földjeik
újbóli megművelése során. Miután a többségükről nem készült telepítési térkép, utólag nem tudják
felszedni őket. A mostanában oly gyakori áradások is sokat kimostak, elsodortak közülük, így a
legváratlanabb helyeken bukkannak fel. A pénzhiány is nehezíti a taposóaknák felszedését. Ahhoz,
hogy maradéktalanul eltávolítsuk őket 33 milliárd dollárra, és a jelenlegi tempóban 1100 évre lenne
szükség. Emiatt még a békekötés utáni évtizedekben is szedi az áldozatait a hajdani háború.
Európa sem mentes a taposóaknáktól. Az 1990-es évek elején a délszláv háború során csupán a
Baranya-háromszögben 1,2 millió taposóaknát telepítettek a föld alá. Ezek felszedése 2010-ig fog
tartani, és hatástalanításuk költségét 9,5 millió dollárra becsülik. Az aknák eddig 1700 embert öltek
vagy sebesítettek meg ebben a térségben. Az angol The Guardien beszámolója szerint 1975 óta több
401/434
mint 1 millió ártatlan embert, köztük 300 ezer gyereket tettek nyomorékká vagy öltek meg ezek az
1 dollár alatti áron beszerezhető, és emiatt tömegesen telepített alattomos bombák világszerte. A
felnőttek fele, a gyerekeknek pedig több mint fele belehal a sérüléseibe, mielőtt még a kórházba
érnének vele. Ez a helyzet később súlyosbodni fog, mert a hírek szerint világszerte 230 millió akna
van felhalmozva, áll bevetésre készen. Egy alacsonyan szálló helikopterről, szubatomi energiával
besugározva azonban ezek a bombák felrobbanthatók, így az elaknásított területetek olcsón és
veszélytelenül mentesíthetők.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az intenzív aszimmetrikus energiabesugárzás különböző
betegségeket (leggyakrabban rákot) okozhat a szervezetben, így a rendszeres orvosi ellenőrzés elen-
gedhetetlen. A megfelelő védekezési módszerek kidolgozása során gondoljunk arra is, hogy a
radioaktív sugárzással ellentétben a szubatomi energiasugárzást semmilyen anyag nem képes
leárnyékolni. Ezért ebben az esetben a védekezés egyetlen módja az energiasugárzás intenzitásától
függő biztonsági távolság előírása, és a veszélyes zónába való belépés szigorú megtiltása. (A
távolság növelésével arányos intenzitáscsökkenés fizikai alapját az éter közegellenállása teremti
meg. A gerjesztés által keltett szubatomi energiarészecskék érintkezésbe lépve a körülöttük levő
éterrel részecskékről részecskékre terjednek tovább. Ez az előzőekből már ismert lökdösődés
fokozatosan csökkenti az energiahullámok intenzitását, ami lehetőséget ad arra, hogy kellő
távolságból már életünk és egészségünk veszélyeztetése nélkül irányítsuk a folyamatot. A
csökkenés mértéke feltehetően az exponenciális görbe lefutását követi, ezért, már viszonylag kis
eltávolodás is jelentős intenzitáscsökkenést eredményez.) Arra is legyünk tekintettel, hogy ezek a
kísérletek erősen zavarják a rádió-és televízióadásokat, ezért a laboratórium csak a lakott
településektől távol építhető.
Mivel a távirányítással történő kutatás meglehetősen nehézkes és költséges, az alapkutatásokat
célszerű lenne kiterjeszteni szubatomi árnyékoló anyagok keresésére is. Az elektromos
kisugárzással ellentétben a szubatomi energiasugárzást nem lehet ugyan tökéletes leárnyékolni, de
tompítani igen. A bibliai időkben erre a célra a birkabőrt és az árpakorpát használták. A mitológia
szerint Zeusz is dús szőrmével borított állatbőrrel óvta meg fiát az erős sugárzástól. Amikor
Héraklész ragaszkodott hozzá, hogy apja jelenjen meg előtte teljes isteni dicsőségében, egy kecske
bőrét emelte maga elé, ami leárnyékolta a testéből kiáramló, vakítóan erős bioenergiát. Jézus sem
engedte, hogy ebben az állapotában közelítsenek hozzá. Feltámadása után Mária Magdolnát
elbűvölte a Mester arcának ragyogása. Meg akarta érinteni őt, mire Jézus rászólt: „Ne illess
engem!” Ezt nem az isteni származásából eredő gőg mondatta vele, hanem óvta őt az intenzív
mágneses kisugárzás okozta veszélytől.
Az irha és a gabonakorpák mellett érdemes lenne megvizsgálni a csillámpala szubatomienergia-
árnyékoló képességét is. A teotihuacáni Nap-piramis előtt található egy föld alatti kamra, amely
több rétegű csillámlemezzel van borítva. A csillám tudvalevően jó hő- és elektromos szigetelő.
Ráadásul ellenáll az organikus savaknak. Vajon milyen tevékenység zajlott ebben a
szendvicsszerűen szigetelt föld alatti kamrában, hogy ilyen komoly szigetelésre volt szükség? Csak
nem koncentrált szubatomi energiasugarakkal végzett anyagátalakítás, rendkívül szilárd fémek
létrehozása folyt benne? A több méter vastag kő-és földréteg már önmagában is komoly
hőszigetelő. Fémek föld alatti olvasztásánál nincs szükség csillámlemezekre. Mivel a koncentrált
szubatomi energiasugárzás az üreg falában elnyelődve még évezredek múlva is kimutatható,
célszerű lenne a helyszínen mágneses térerősségmérést végezni. Ez fényt derítene a rejtélyre.

Miután a relativitáselmélet helyességét már több kísérlet is igazolta, így nem fér kétség a
mozgásból eredő időtágulás létezéséhez. Emiatt bizonyára sokan lesznek, akikben a VI. fejezetben
leírtak alapján felmerül majd a kérdés, hogy mitől nő meg a száguldó anyaghalmaz tömege. A
sebesség növelése közben ugyanis nem változik meg sem az anyag mennyisége, sem a sűrűsége,
sem pedig az összetétele. Ez egy nagyon nehéz kérdés, amire csak találgatás formájában lehet
választ adni. Az elfogadható válasz kialakítását tovább nehezíti, hogy a magyarázat során ismét elő
kell venni az éterelméletet, amelyet korunk fizikusai már fél évszázada elvetettek, és azóta is mere-
402/434
ven tagadják ennek a sajátos közegnek a létét. Az éterelmélet figyelmen kívül hagyása esetén
azonban sem a tömegnövekedés, sem az ebből fakadó egyéb jelenségek nem magyarázhatók meg
kielégítő módon; a fizika ma érvényes törvényei ezekre a jelenségekre nem képesek konkrét és
egyértelmű választ adni.
A kényszer tehát szükségessé teszi az éterelmélet újbóli felélesztését, mert a relatív
tömegnövekedéssel járó jelenségek más alapon nem igazolhatók. Minden jel arra utal, hogy az éter
egy létező természeti jelenség, és nem más, mint az ősrobbanás során keletkezett szubatomi energia
mindent kitöltő, mindenhová bejutó viszonylag sűrű közege. Ősenergia mindenhol van, az egész
világmindenséget betölti, és mennyisége szinte végtelennek tekinthető. A szubatomi energia ott a
legsűrűbb, ahol nincs anyag, tehát a kozmikus térben. Az anyagban valamivel kisebb az ősenergia
sűrűsége, mivel az anyagi részecskék a tér egy részéből kiszorítják az energiát. A szubatomi energia
úgy jut be az anyagba, hogy az atomok és molekulák közötti teret kitölti, vagyis normál
körülmények között szabadon közlekedik az anyagon keresztül. Az előzőekben már szó volt róla,
hogy a rendkívül kicsi energiakvantumok számára az atomok meglehetősen parányi világa is óriás
méretűnek számít, az energia úgy száguldozik az atomok között, mint egy űrhajó a csillagközi
térben. Nyugalmi helyzetben az energiarészecskék úgy járnak ki-be az anyagon, mintha a
molekulák ott sem lennének.
Ez a jelenség ahhoz hasonlatos, mint amikor egy vékony keretre dróthálót feszítünk, és ezt az
eszközt folyóvízbe merítjük. Érezni fogjuk, hogy a folyásirányra merőlegesen tartott szitán szinte
akadálytalanul halad át a víz. Megmozdításakor viszont azt fogjuk tapasztalni, hogy minél
sebesebben akarjuk mozgatni a szitát, annál nehezebben tudjuk megtenni, úgy érezzük, mintha a
szita tömege megnövekedett volna. Tulajdonképpen ez a jelenség játszódik le az éterben is a
gyorsuló anyaggal. Az energiakvantum rendkívül kicsi ugyan, és ennélfogva fürgén tud lavírozni az
atomok között, de ha az anyagrészecskék mozgásba jönnek, akkor az energiakvantumok már nem
tudják minden esetben kikerülni az anyag atomjait, minduntalan beleütköznek az atommagba, vagy
az elektronokba. Minél nagyobb az anyaghalmaz gyorsulása, annál gyakoribb az ütközések száma.
Emiatt az anyag lassabban tud csak haladni az éterben, úgy viselkedik, mintha megnőtt volna a
tömege. Tulajdonképpen ez a hatás váltja ki a tömegnövekedés következtében fellépő einsteini
időtágulást.
Az anyag tömege valójában nem növekedett meg, de a ráható ellenerő következtében úgy
viselkedik, mintha a mennyisége vagy a fajsúlya megnőtt volna, vagyis mintha ugyanakkora
térfogatban több anyag lenne. A relatív tömegnövekedés miatt azután az anyaghalmaz felületén
kitágul az idő, és ennek a jelenségnek a létét fogalmazza meg a relativitáselmélet. Könnyen lehet
azonban, hogy ez a jelenség éppen ellenkező hatást gyakorol az időre. Az előzőek alapján nem
zárható ki az a feltételezés sem, hogy az anyaghalmaz felületén az idő múlását az atomok közé
szorult éteri részecskék befolyásolják. Az anyagban feldúsult pozitív szubatomi energiarészecskék
viszont nem tágítják, hanem zsugorítják az időt, ami azt eredményezi, hogy lelassul a múlása, a
közelében lassabban járnak az órák.
Érdekes jelenség, hogy az anyaghalmaz tömegét a sebesség növelésen kívül melegítéssel is
fokozni lehet. Hőközlés hatására a szilárd anyagok molekuláinak rácsszerkezetében az atomok
fokozott rezgő mozgást, folyékony és gáz halmazállapotú anyagok esetén pedig rendezetlen
(termikus) mozgást végeznek. Ebben az esetben a relatív tömegnövekedés oka, hogy az atomok
felgyorsult mozgása következtében leszűkül a közöttük lévő csatorna, ezért az energia egyre
nehezebben tud átjutni az anyagon, egyre nagyobb az atomokkal való ütközés valószínűsége, és ez a
jelenség szintén relatív tömegnövekedést okoz.
Most állítsuk le a szita mozgatását, majd egy hirtelen mozdulattal indítsuk meg ismét. Ekkor azt
fogjuk tapasztalni, hogy a gyors sebességváltozás rendkívüli mértékű ellenállásba fog ütközni.
Tulajdonképpen az éterben is ez a folyamat játszódik le az anyag hirtelen gyorsításakor. A sebesség
növekedése esetén az energiakvantumok egyre kevésbé találnak utat maguknak az anyagon
keresztül, így szinte összetorlódnak az anyag atomjai előtt. Ebből az energiatorlódásból eredő
fékezőerőt nevezzük tehetetlenségnek. Az anyag tehetetlensége olyan nagy, hogy már aránylag kis
sebességváltozás esetén is érezhető az anyagrészecskék lefékeződése. Ebbe valószínűleg az is
403/434
belejátszik, hogy egyenletes sebesség esetén kellőképpen érvényesülni tud az atomok negatív
energiasugárzásának energiakvantumokra gyakorolt taszító hatása. Ebből kifolyólag a pozitív
töltésű szubatomi részecskék túlnyomórészt ütközésmentesen, az egyes atomok által „átlökdösve”
haladnak át az anyagon. Hirtelen sebességváltozás esetén azonban az anyag viszonylag csekély
intenzitású negatív kisugárzása már nem tud érvényre jutni, már nem képes kellőképpen elterelni az
energiarészecskéket, így az energiakvantumok nagy számban ütköznek neki az atomoknak. Minél
nagyobb a gyorsulás, annál nagyobb az ütközések valószínűsége, az éter közegellenállása. Végtelen
gyorsulás esetén már végtelen nagy az anyagra ható ellenerő, ebben az esetben az anyag úgy
viselkedik, mintha egy betonfalba ütközne. A sebesség növelése esetén az éter közegellenállását
egyre nagyobb erőközléssel lehet csak legyőzni, és ezt az erőközlést nevezzük gyorsító erőnek.
Ez a jelenség természetesen nem csak sebességnövekedés, hanem sebességcsökkenés esetén is
fellép. Sebességcsökkenés, vagyis negatív gyorsulás esetén a tehetetlenséget az váltja ki, hogy az
anyagon egyenletes sebességgel átáramló energia hirtelen beleütközik a lassuló, vagyis a sebességét
negatív irányban hirtelen megváltoztató anyag molekuláiba. A lassulás következtében fellépő
fékezőerő annyiban különbözik csak a gyorsítás során tapasztalható fékezőerőtől, hogy ebben az
esetben a közegellenállás nem elölről, hanem hátulról hat az anyagra. Ha egy test haladása során
hirtelen irányt változtat, akkor szintén jelentős közegellenállás lép fel. Ennek oka, hogy az anyagon
átáramló energiakvantumok haladási iránya megváltozik, ami megnöveli az ütközések
valószínűségét az anyagon belül. Mindaddig, amíg az irányváltoztatás tart, az összetorlódott
energiarészecskéket nem tudják az atomok negatív energiakisugárzásukkal az atomközi térbe
terelni, így elkerülhetetlen a velük való ütközés. Irányváltoztatás esetén a közegellenállás szintén
arról az oldalról hat a mozgásban lévő testre, ahol az energiakvantumok belelépnek.
Különleges megnyilvánulása az irányváltoztatás során fellépő közegellenállásnak a centripetális
erő. A centripetális erő nem más, mint egy folytonos irányváltoztatás közben fellépő állandó
közegellenállás, melynek értéke a mozgásban lévő test tömegétől és sebességétől függ. A
centripetális erő oly módon alakul ki, hogy a mozgásban lévő testre a tehetetlenségi erőn kívül egy
kényszererő is hat, amely nem hagyja az anyagot elsodródni, hanem egy körpályán tartva arra
kényszeríti, hogy tartósan a tehetetlenségi erő ellenében haladjon.
A közegellenállással szemben fellépő ellenerő az anyag mozgását fékezi, illetve az anyagot
ellenkező irányba mozdítja el. Ennek tudható be, hogy mozgó járművön hirtelen induláskor hátra,
fékezéskor előre, balra való kanyarodáskor jobbra, jobbra forduláskor pedig balra esünk. A hirtelen
sebességváltozás, vagy az irányváltoztatás tehát szintén tömegnövelő hatást gyakorol az anyagra, és
az így kialakuló dinamikus tömegnövekedés nagyságrendekkel nagyobb, mint az egyenletes
gyorsulás mellett fellépő relativisztikus tömegnövekedés. Mind a dinamikus, mind pedig az
einsteini tömegnövekedés relatív, vagyis nem valós tömegnövekedés. A különbség köztük az, hogy
nagy sebességű egyenletes gyorsulás esetén egy bizonyos sebesség felett az atomok negatív
energiakisugárzása már egyre kevésbé tudja elterelni az energiakvantumokat az atom részecskéitől.
Dinamikus tömegnövekedés esetén pedig az energiatorlódás olyan nagy, hogy az atomok negatív
energiakisugárzása még nem tudja eltaszítani az energiakvantumokat magától, nem képes az
atomközi térbe terelni az energiarészecskék haladási irányát.
Érdekes megnyilvánulása a tehetetlenségi erőnek, amikor a szubatomi energiarészecskék alulról

érik a testet. Ilyenkor az éter felfelé löki az embert, ami látszólagos súlytalanságot idéz elő. Ez a
jelenség zuhanó repülőgépek fedélzetén figyelhető meg. Az éter azonban nem csak relatív, hanem
valódi tömegcsökkenést is képes előidézni. Ez mint tudjuk, akkor lép fel, ha az anyagban lévő
szubatomi energia feldúsul. Ebben az esetben mesterséges úton, vagy pszichokinézis segítségével
többletenergiát irányítunk az anyaghalmaz molekulái közé. Az atomközi térben összesűrűsödő és az
anyagban tartósan bennmaradó szubatomi energia jelentős pozitív kisugárzása következtében
semlegesíti a Föld negatív energiakisugárzását, így a test súlytalanná (relatíve tömegtelenné) válik.
Nem elképzelhetetlen, hogy a szupravezető kerámiatestek lebegtetése során is szerepet játszik a
relatív tömegcsökkenés. Az előzőekben szó volt arról, hogy abszolút nulla fok közelében
megszűnik az elektronok termikus mozgása. Ennek következtében most nem szűkül le, hanem
404/434
éppen ellenkezőleg, kitágul az atomok közötti csatorna, ezért több éteri energiakvantum képes az
anyagon átáramlani. A pótlólagosan beáramló pozitív szubatomi energiarészecskék mennyisége
nem olyan nagy, hogy a Föld gravitációs kisugárzását képes legyen legyőzni, de elegendő ahhoz,
hogy a lehűtött tárgy egy mágnesrúd Yang pólusa felett a magasba emelkedjen. A viszonylag kis
fajsúlyú tárgy felemelkedése során azonban egy idő után bekövetkezik a felmelegedés, és a
termikus elektronok kiszorítják a többlet-energiakvantumokat az anyagból. Ekkor a pozitív
töltésrásegítés ellenére a lebegés megszűnik, és a kerámiatest ráül a mágnesre.
Meglehetősen különös hatást gyakorol az éter a világűrben mozgó égitestekre és mesterséges

járművekre is, mivel a szubatomi energiarészecskék a levegőmolekulákkal ellentétben
haladásukban nem fékezik ezeket az objektumokat, hanem éppen ellenkezőleg, stabilizálják a
sebességüket. Ennek az az oka, hogy a világűr bármely térségében azonos sűrűséggel jelen lévő
szubatomi energiarészecskék egyenletesen haladnak át a mozgásban lévő anyagi eredetű objektu-
mokon. Amint ezek a kisebb-nagyobb tárgyak valamilyen oknál fogva növelnék vagy csökkentenék
a sebességüket, mindjárt fellépne egy ellentétes előjelű erő, a tehetetlenség. Mint tudjuk, a
tehetetlenségi erő már kis sebességváltozás esetén is olyan óriási, hogy lehetetlenné teszi bármilyen
tárgy egyenes vonalú egyenletes mozgásának a spontán megváltozását a világűrben. Ez alól csak a
csillagok körül keringő bolygók tekinthetők kivételnek, mert itt a központi égitest vonzó hatása
következtében centripetális erő lép fel, amely az egyenes vonalú egyenletes mozgást kör, illetve
ellipszis alakúra módosítja. Abban az esetben, ha ezek a bolygók saját tengelyük körüli forgást is
végeznek, akkor fokozottan érvényesül a szubatomi energiarészecskék sebességstabilizáló hatása.
Nem érvényesül azonban ez az éteri hatás, ha az egyenes vonalú egyenletes mozgás az égitest
középpontja felé irányul. Ebben az esetben nem lép fel centrifugális erő, ami a szubatomi
részecskék segítségével az objektumot az égitest körüli pályára állítaná, így az egyenletes mozgás
fokozatosan felgyorsul, és ez a gyorsulás mindaddig tart, amíg a vonzáskörzetben lévő objektum be
nem csapódik a vonzóhatást gyakorló égitestbe.
Amennyiben ezt az égitestet levegőréteg veszi körül, akkor a levegőmolekulák – sűrűségüktől
függően – mérséklik a gyorsulást, de ellenerő hiányában a becsapódás elkerülhetetlenné válik.
Ennek a fajta mozgásnak törvényszerű következménye, hogy a becsapódó tárgy darabjaira hullik,
eredeti alakját tekintve megsemmisül. Ezt a hatást szintén a szubatomi energiarészecskék váltják ki,
mert a hirtelen lefékeződő tárgyra olyan óriási erőt gyakorol a tehetetlenség, amely szinte
szétrobbantja, darabokra tépi az anyagszerkezetét. Amennyiben a becsapódó tárgy tömege
összemérhető a gravitációs vonzóhatást gyakorló égitest tömegével, akkor rendszerint mindkettő
megsemmisül, még akkor is, ha a vonzóerőt kifejtő objektum mozdulatlan volt. Ebben az esetben az
álló helyzetben levő égitest szétesését az okozza, hogy a becsapódó objektum részecskéit az
ellentétes előjelű mozgást kikényszerítő tehetetlenség olyan roppant erővel préseli bele a nagyobb
gravitációs erőterű objektumba, amely legyőzi az anyagi részecskéi között uralkodó kohéziós erőt,
és ennek következtében az álló helyzetben lévő égitest is darabokra hullik. Ha a nagyobb vonzóerőt
gyakorló objektum haladó mozgást végez, akkor a pusztulás mértéke még nagyobb, mivel ebben az
esetben a megsemmisítő erőt a hirtelen lefékeződésből eredő tehetetlenségi erő is fokozza.
Visszatérve az éter sebesség és pályastabilizáló hatására, ez a jelenség a mikrovilágban is érvénye-
sül. Ennek tudható be, hogy az elektronok nem zuhannak bele az atommagba.
Hihetetlen de a világegyetem összeomlását is az éter stabilizáló hatása akadályozza meg. Az

ősrobbanás után a minden irányba szétrepülő szubatomi energiarészecskék fokozatosan távolodnak
az epicentrumtól. Az anyag ebben a táguló univerzumban jött létre. Az égitestek kialakulása után az
éter átjárja a csillagokat, a bolygókat, és az általa létrehozott tehetetlenségi erő stabilizálja a
mozgásukat. Nem engedi, hogy a köztük fellépő gravitációs erőnek engedelmeskedve lelassuljanak,
és összetömörüljenek. Mivel a közegellenállás már igen kis sebességváltozásnál is megnyilvánul,
így az anyag nem tehet mást, mint az éterrel együtt száguld. Ennek mértéke jelenleg 600 km/h.
Emellett egymástól is távolodnak a csillagrendszerek 300 km/h sebességgel. A jelenlegi tempóban
haladva 100 milliárd év múlva a galaxisok négyszer olyan messze lesznek egymástól, mint ma. A
405/434
planétasűrűség azonban nem fog csökkenni a tágulás miatt, mert a csillagrendszerek között
felszabaduló térben újak jönnek létre, amelyek végül megállítják a világegyetem tágulását, és
tovább szaporodva elindítják a zsugorodását. Egyébként már most is kb. 100 milliárd galaxis
található az univerzumban. A kezdeti spirális mozgás sem szűnt meg, csak fékeződött.
Naprendszerünk pl. 200 millió év alatt tesz meg egy fordulatot a Tejútrendszerrel együtt forogva.
Ezek a mozgások az emberi szem számára is érzékelhetővé teszi a világmindenség tágulását. Ez a
folyamat addig tart, ameddig a folyamatosan keletkező anyag tömegvonzása nem lép túl egy
kritikus értéket. Ettől kezdve az univerzum tágulása lelassul, majd az égitestek megállnak, és a
fokozott gravitációs vonzásnak engedelmeskedve elindulnak egymás felé.
Az éternek azonban még az összeomlásban is jótékony szerepe van, mert közegellenállásánál
fogva meggátolja, hogy a világegyetem pillanatok alatt összeomoljon. A tehetetlenségi erő
jelentősen lelassítja a folyamatot, ami azt jelenti, hogy az élet ebben a pusztuló periódusban is
folytatódni tud egy ideig. (A Védák-könyve szerint addig, ameddig a keletkezés tartott.) A leszálló
ágban azonban már közel sem lesz olyan szép és tökéletes a világegyetem, mint a kifejlődés
időszakában. Ebben a szakaszban mind több lesz a kihunyt csillag az univerzumban, melynek
törvényszerű velejárója, hogy mind kevesebb bolygón lesznek adottak az élet kialakulásához
szükséges feltételek. Az összehúzódás időszakában egyre nehezebb lesz lakható bolygót találni. A
legnagyobb problémát azonban nem ez okozza, hanem a kozmikus háttérsugárzás hőmérsékletének
fokozatos emelkedése. Az V. fejezetben azt feltételeztük, hogy a kifejlődés időtartama 140 milliárd
évig fog tartani. Ezt alapul véve az univerzum újabb 126 milliárd év múlva ugyanakkora lesz mint
most, és a háttérsugárzás hőmérséklete sem lesz magasabb 3 Kelvin-foknál744. Életre még mindig
alkalmas lesz, habár ekkorra már tele lesz kis fehér törpékkel, neutroncsillagokkal és fekete
lyukakkal.
Az összehúzódás tempója azonban rohamosan növekedik. Miután a zsugorodás mértéke időben
logaritmikus léptékben zajlik, a sugárzás hőmérséklete nagyon hamar el fogja érni a 300 Kelvin-
fokot. Ez azt jelenti, hogy a csillagközi térben nagyjából akkora hőmérséklet fog uralkodni, mint
amennyi jelenleg a Föld légkörének átlaghőmérséklete. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az élő
bolygók a többlethőt nem tudják leadni, éltető napjuk felesleges sugarait nem lesznek képesek a
kozmoszba visszasugározni. Így egy sajátos üvegházhatás alakul ki, amelynek most nem a
környezetszennyezés lesz a kiváltó oka, hanem az univerzum túlmelegedése. A következmény
mindenki számára ismert, és kezdetét veszi az élet kipusztulása.
Ez azért is elkerülhetetlen, mert a hőmérséklet további emelkedésével elpárolognak a
világtengerek, és leszakad a bolygók légköre. A kozmikus kemencében az élet minden formája
megsül. A galaxisok egymásba nyomódásával mindennapos lesz a csillagok összeütközése, és
felrobbanása, amit természetesen a körülöttük keringő bolygók sem fognak túlélni. A vörösen izzó
éjszakai égbolt előbb sárgára, majd fehérre vált. A mindenséget kitöltő tüzes sugárzás a megmaradt
csillagok sorsát is megpecsételi. Mivel nem lesznek képesek hőt leadni, a növekvő hőmérsékletük
következtében felrobbannak. Ettől kezdve a kozmoszt forró plazma tölti ki. A hőmérséklet eléri a
több millió, majd a több milliárd Kelvin-fokot, és megkezdődik az univerzum anyagának
összetömörödése. A folyamatba jelentős mértékben besegítenek a fekete lyukak, amelyek helyi
tömörödést hoznak létre. Végül a fekete lyukak is belemasíroznak az „őslevesbe”, ahol mind több
anyag zsúfolódik össze egy mind kisebbé váló gömbben. Így fejeződik be a „Nagy Reccs” időszaka,
amelyet azután az előzőekből ismert „Nagy Bumm” követ. Az univerzum ismét felszálló ágba
kerül, és az élet, a fejlődés folytatódik a végtelenségig.
Egyébként ezek az ismeretek már évszázadokkal ezelőtt a rendelkezésünkre álltak, de mi nem
törődtünk vele. Afrikában él egy különös törzs, a dogonok, akik írni-olvasni sem tudnak, mégis
elképesztő csillagászati tudással rendelkeznek. Elmondásuk szerint őket a Szíriusz bolygóról
szállították ide, két hatalmas űrjárművel. Az expedíció vezetője Nommo „isten” volt, aki tudásának
egy részét rájuk ruházta azzal, hogy őrizzék meg az utókornak. A dogonok azóta apáról fiúnak
örökítik a megszerzett ismereteket. Évszázadok óta minden nemzedék megtanulta a leckét, és
744
140 – 14 = 126. Az univerzum tehát 126 + 126 = 252 milliárd év múlva lesz ugyanolyan hőmérsékletű, mint most.
(126 milliárd év alatt 0 Kelvin fokra hűl, majd újabb 126 milliárd év múlva 3 Kelvin fokra melegedik.)
406/434
változatlan formában továbbadta. Nem titkolják a tudásukat, bárkinek elmondják. Túl sokat nem
értenek belőle, de még mindig szóról szóra ismétlik. Az Afrikát felfedező európai kutatók le is
jegyezték amit mondtak, de a tudomány képviselői ezúttal sem tanúsítottak érdeklődést a Földön
kívüli üzenet iránt. Pedig sokat tanulhattak volna belőle. A dogonok ugyanis már a XIX. században
felhívták a figyelmünket azokra a csillagászati adatokra, amelyeket csak a XX. században fedeztünk
fel.
Bár a Naprendszerből csak négy bolygó látható szabad szemmel, a dogonok tudtak a Jupiter
négy holdjáról. Ezekről azt állították, hogy úgy keringenek körülötte, mintha „kötéllel hozzá
lennének kötve”. Ez a kijelentés sok fejtörést okozott a csillagászoknak, mígnem kiderítették, hogy
az anyabolygó óriási gravitációs vonzóereje folytán a Jupiter holdjai szinkronban keringenek vele.
Kívülről szemlélve ez valóban úgy tűnik, mintha kötéllel lennének hozzákötve. A dogonok tudtak
arról is, hogy a bolygók nem kör, hanem ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül. Még arról
is tudomásuk volt, hogy a Nap nem az ellipszis közepén, hanem annak egyik gyújtópontjában
helyezkedik el. Mivel ennek tudományos magyarázata valószínűleg meghaladta volna az értelmi
képességüket, az erre vonatkozó információt ebben a formában kapták meg: „A bolygók pályája
nem egészen kör alakú, mert különféle zavarok találhatók benne.”
Megdöbbentő az univerzum keletkezésről szerzett tudásuk. Évszázadok óta azt hangoztatják,
hogy: „A világegyetem spirális alakú. Ebben a spirális szerkezetű világban újabb spirálok jöttek
létre, amelyek többségében kialakult az élet. Ezek a világok szintén spirális alakúak. Az a világ is,
amelyben élünk.” az első két állítást a modern kozmogóniai felfedezések már igazolták. A XX.
század tudósai kiderítették, hogy az ősrobbanás után a „po” vagyis a szubatomi energiarészecskék
valóban spirális alakban áramlottak ki a szingularitásból. Az éter spirál mozgása ma is tart, ezért a
keletkezett galaxisok, így a Tejútrendszer és a Naprendszer is spirál alakban távolodik az
ősrobbanás helyétől, vagyis a világegyetem spirálisan tágul. A harmadik állítással, az élő
világokban, vagyis a Földön megnyilvánuló spirális mozgással azonban a XXI. század tudósai sem
tudnak mit kezdeni. Pedig ez is igaz. A spirálmozgást nem az atomok, hanem azok építőelemei
között kell keresni. Minden instabil, vagyis elektronhiányos vagy elektrontöbblettel rendelkező
atom szubatomi energiarészecskéket nyel el, illetve bocsát ki magából. Ezek az éteri részecskék
nem sugárirányba, hanem spirális pályán áramlanak bele, illetve ki belőle. E rövid elkalandozás
után térjünk vissza a világegyetemet alkotó legkisebb részecskék fizikai tulajdonságainak
tárgyalásához.
Az éternek van még egy különös sebességcsökkentő hatása. Newton tömegvonzással kapcsolatos
törvényéből adódik, hogy minél nagyobb egy szabadon eső tárgy tömege, annál nagyobb vonzóerőt
gyakorol rá a Föld. Ebből arra következtethetnénk, hogy a súlyos tárgyak hamarabb esnek le, mint a
könnyűek. Ez azonban nem így van. Már Galilei is kimutatta a pisai ferde toronyban végzett
kísérletei során, hogy a különböző tömegű testek egyszerre érnek földet. Tehát a 2 kilogrammos
kődarab is akkor csapódik a talajba, mint a vele egyidejűleg ledobott 20 dekagrammos kavics.
Ennek a fura jelenségnek szintén az éter közegellenállása az oka. Miután a 2 kilogrammnyi
kődarabban sokkal több kötött rácsszerkezetű atom van, mint a kis kavicsban, így az étert alkotó
szubatomi energiarészecskék nagyobb számban ütköznek velük, ami intenzívebb fékezőerőt
gyakorol az anyaghalmazra. Ez a hatás nem csak a látható, hanem relatív anyagtöbblet esetén is
fellép. Az azonos méretű fa- és ólomgolyók is ugyanakkor érnek le a földre, holott a nagy
fajsúlykülönbség miatt az ólomgolyó tömege tizennégyszerese a fából készültnek. Ebben az esetben
a nagyobb közegellenállást az váltja ki, hogy az ólomban sokkal sűrűbben helyezkednek el az
atomok, mint a fában, így a szubatomi energiarészecskékkel való ütközésük is gyakoribb.
Ez a jelenség csak akkor érvényesül, ha a mozgásban levő anyag folyton változtatja a sebességét.
Szabadesésnél azonban ez a feltétel adva van, mert ez a fajta mozgás állandó gyorsulást
eredményez. A fonálinga lengésére sincs hatással a rajta levő tömeg nagysága és anyaga. Ennek oka
szintén az éteri részecskék közegellenállása. A nagyobb tömeget a Föld gravitációs ereje nagyobb
sebességgel húzza ugyan lefelé, de a nagyszámú, illetve sűrű anyagi részecskéknek ütközve az éter
fékezi a mozgását. A két hatás éppen kiegyenlíti egymást. Ennek tudható be, hogy az inga
407/434
lengésideje csak a fonál hosszától függ. Egyébként ez a fizikai jelenség tette alkalmassá a lengő
ingát az idő pontos mérésére, és az elhajított testek mozgása is ugyanígy megy végbe.
Minden fizikai törvény univerzális, de földi viszonylatban ez alól van egy kivétel is. Egy 2
grammos tollpihe jóval lassabban esik le, mint egy hasonló tömegű ólomgolyó. Ennek oka a levegő
közegellenállása, ami nagy felületek esetén további sebességcsökkentő hatást gyakorol az anyagra.
A légellenállás másik hatása, hogy már viszonylag kis magasság esetén is állandósítja a zuhanó test
sebességét. A repülőgépből kiesett ember nem szenved nagyobb zúzódást, mint aki egy toronyház
tetejéről ugrott le, bár kétségtelen, hogy mindketten szörnyethalnak. A szabadon eső testek
sebessége tehát csak addig nő, amíg a gyorsulásuk nem lesz egyenlő a közegellenállással. Nagy
térfogatú tárgyak esetén a sebességet főleg a légellenállás, kis térfogatú illetve nagy fajsúlyú
tárgyaknál pedig túlnyomórészt az éter szabályozza.
Az éter azonban nem csak az égitestek és a szabadon eső testek mozgását szabályozza, hanem a
mindennapi életünkben is lépten-nyomon érezteti hatását. Sokan nem is gondolják, hogy amikor
felülnek egy kerékpárra, akkor ugyanez a hatás segít megőrizni az egyensúlyukat. Az álló
kerékpárra ülve ugyanis hol jobbra, hol balra dőlünk, de a sebesség fokozásával a testünkön és a
kerékpár atomjai között átáramló energiarészecskék a tehetetlenségi erő folytán már meggátolják az
oldalirányú kilengést, stabilizálva ezzel a kerékpár haladását. A tehetetlenségi erő nem kevésbé
hasznos megnyilvánulási módja a mozgásba hozott tárgyak lendítése. Amennyiben egy nehéz
tárgyat kell felemelni és odébb dobni, ezt sokszor két ember is alig képes megtenni. Mindjárt
könnyebb lesz azonban a dolguk, ha a felemelt tárgyat néhányszor meglengetik a levegőben, és úgy
dobják el. Ekkor a test holtpontján a gravitációs erő által lefékezett anyaghalmazt az éter a
tehetetlenségi erő folytán tovább lendíti, és ezáltal jóval nagyobb helyzeti energiára tesz szert.
Ellenkező irányba lendítve ez az energia mozgási energiává alakul, és az általunk kifejtett gyorsító
erővel összegeződve akkora impulzust ad a tárgynak, hogy sokkal messzebbre repül, mintha csak
egyszerűen odébb dobtuk volna. Mellesleg ugyanezen az elven működik a hinta is. Ha nem lenne
éter, akkor a gyerekek nem élvezhetnék ezt a közkedvelt játékot. Egyébként a tehetetlenségi erő az
anyagot alkotó atomokon, túlmenően a szabadelektronokra is hat. Fizikai kísérletek szerint egy
gyorsuló gépkocsi fémkarosszériájában a szabad elektronok a hátsó lökhárítóban sűrűsödnek össze,
míg fékezéskor a kocsi elejére torlódnak. Az étert dolgoztatjuk akkor is, amikor bekapcsoljuk a
centrifugát. A mindenséget sűrűn kitöltő szubatomi energiarészecskék csapják ki a kimosott ruhából
a vizet, a tejből a tejszínt, a méhkaptárból kiemelt lépből a mézet.
A tehetetlenségi erő megnyilvánulásának rendkívül elmés szemléltetése látható a Pekingben

őrzött üvegsarlón, amelyet a Góbi sivatagban találtak egy prehisztorikus romváros maradványai
között. Ennek a Földön kívüli eredetű bumerángnak az a jellegzetessége, hogy nyugalmi állapotban
semmi sem látható benne. Eldobva viszont megjelenik rajta egy ejtőernyővel aláereszkedő űrhajó,
és egy szauroid jellegű ufonauta. Ezeket a rejtélyes ábrákat minden bizonnyal az éteri részecskék
összesűrűsödése teszi láthatóvá. Készítői arra is gondoltak, hogy a képek megjelenése ne a
véletlenen múljon. A tárgy jellegzetes alakja szinte felhívja a megtalálóját arra, hogy elhajítsa. A
valódi üzenetet azonban nem a képek tartalmazzák. Ezzel a demonstrációs eszközzel arra próbálnak
rávezetni bennünket, hogy a tehetetlenség nem a véletlen, hanem egy sajátos közeg ellenállásának a
következménye. Ez fizikailag akkor válik majd egyértelművé, ha szétfűrészelik ezt az eszközt, és
vegyelemzéssel bizonyítják, hogy olyan anyagot tartalmaz, amely koncentrált szubatomi energiasu-
gárzás hatására folyadékkristályszerű állapotváltozáson megy át. Ennek különösebb akadálya nem
lesz, mivel ebből a leletből több darabot is találtak.
A tehetetlenségi erőn kívül nélkülözhetetlen szerepe van az éternek az impulzusmegmaradási
törvény érvényesülése során is, melynek megnyilvánulását leglátványosabb módon a sugárhajtású
repülőgépeknél és a rakétáknál figyelhetjük meg. Ezeknek a járműveknek a haladását az teszi
lehetővé, hogy a hajtóműből nagy sebességgel kiáramló gáz illetve forró levegő beleütközik az éter
szubatomi energiarészecskéibe, és ez a sűrű közeg rugóként ellöki magától a gázmolekulák közvetí-
tésével nekifeszülő objektumot. Az ily módon nyert lendület annál nagyobb, minél nagyobb az éter
alkotta energiafalnak feszülő anyag sűrűsége. Szinte határtalan lendület érhető el akkor, ha ezzel a
408/434
mindenütt jelen levő energiafallal nem anyagot, hanem szubatomi energiarészecskéket ütköztetünk.
A koncentrált szubatomi energiarészecskék sűrűsége ugyanis nagyságrendekkel nagyobb, mint az
anyag sűrűsége, ezért az ily módon lezajló ütköztetés összehasonlíthatatlanul nagyobb lendületet ad
a járműnek, mint az általunk használt kémiai hajtóművek. Miután az UFO-k is feltehetően ilyen
jellegű hajtóművel rendelkeznek, ezért nem tudjuk őket a jelenlegi repülőgépeinkkel utolérni, sőt
teljes sebesség esetén még a szemünkkel sem tudjuk követni a mozgásukat.
Az éternek a növénytermesztők is nagy hasznát veszik. Sokan panaszkodnak, hogy aszályos

időszakban hiába öntözik a növényeket, nem fejlődnek semmit. A víz csupán a kiszáradástól óvja
meg őket. Az égi csatornák megnyílása után azonban rohamos növekedésnek indulnak. Ez
érthetetlen, hiszen az esővíz valójában desztillált víz. A folyókból, tavakból, tengerekből elpárolgott
vízmolekulák állnak össze esőcseppekké. Ezáltal még annyi ásványanyagot sem tartalmaznak, mint
az öntözővíz. A legfontosabb azonban nem hiányzik belőlük, az éltető energia. A növényeknek a
fotoszintézishez két dologra van elengedhetetlenül szükségük: vízre és napfényre. A
növekedésükhöz pedig ásványi anyagok kellenek és bioenergia. Az ásványanyagok a talajban
megtalálhatók. A Yin jellegű energiarészecskéket a Föld sugározza ki magából. A létfenntartás, a
növekedés, a szaporodás előfeltétele azonban az energiaegyensúly megteremtése, amelyhez Yang
energiára is szükség van. Ezt az élő szervezet az éterből nyeri ki. Az éteri sugárzás viszont jóval
gyengébb, mint a gravitációs sugárzás. A legfejlettebb élőlények (állatok, emberek) ezen úgy
segítenek, hogy a fejtető csakrájukon keresztül intenzívebb energiabeáramlást tartanak fenn. A
növényeknek azonban nincsenek csakráik. Rajtuk a természet esővel segít. Amikor az esőcseppek
nagy magasságból lefelé hullanak, beleütköznek az éteri részecskékbe. A nagy sebesség miatt ezek
a részecskék nem tudják elhagyni az anyagot, beszorulnak a víz molekulái közé. A talajra hullva
aztán felszívódnak a növényekbe, melynek hatására a növényvilág szinte megtáltosodik.
Koncentrált Yang energiához jutva felgyorsul a fejlődésük, és intenzív növekedésnek indulnak.
Egyébként ugyanezt teszi a pí-víz is. Ebben a permanens mágnesekkel besugárzott vízben nagy
mennyiségű pozitív mágneses monopólusok, azaz éteri részecskék vannak, így a felszívódásuk még
az esővíznél is intenzívebb hatást vált ki.
Az esővízzel megegyező hatású a folyóvíz. A folyó vize ugyanis áramlása során beleütközik az
éterbe, és az esővízhez hasonlóan telítődik éltető szubatomi energiarészecskékkel. Az állatok ezt
megérzik, ezért sohasem a forrás felbukkanó vizéből isznak, hanem lejjebb mennek, ahol a
csörgedező patak vizét már átjárta az energia. Ez az oka annak, hogy a folyóvízzel öntözött
szántóterület még aszály idején is jelentős termést hoz, míg a kútvízzel öntöző kiskerttulajdonosok
csupán annyit érnek el, hogy nem száradnak ki az öntözött növények. Nőni, fejlődni nem tudnak
ettől a víztől. A víz önmagában csak a vegetálást, a túlélést biztosítja. Bioenergia nélkül nincs
fejlődés, és a pozitív szubatomi energiarészecskék leghatékonyabb tárolója a mozgásban levő víz.
Ezt a jelenséget mesterségesen is elő lehet intézni. Ehhez minél magasabban elhelyezett
párhuzamosan kiépített vízvezetékrendszerre van szükség, és a csövekre kb. félméterenként
zuhanyrózsákat kell szerelni. Az aláhulló apró vízcseppeket alul egy fémtálcával felfogva kell az
esőztető rendszerbe vezetni. Az ily módon „kezelt” víz már alkalmas öntöztetésre. Piacra ter-
melőknek azonban nem érdemes ezt a rendszert kiépíteni, mert a mezőgazdasági termékek nyomott
ára miatt a beruházási és üzemeltetési költségek nem térülnek meg.
A nagyvárosok annyival előnyösebb helyzetben vannak ezen a téren, hogy ha az esőztető
rendszert a toronyházak tetején alakítjuk ki, akkor nincs szükség szivattyúra. Az összegyűjtött víz
helyzeti energiája elegendően nagy ahhoz, hogy működésébe hozza a környező parkok locsoló
szerelvényeit. Az otthoni kiskertekben már azzal is elérhető némi javulás, ha nem locsoljuk rá a
vizet közvetlenül a növényre, hanem a slagot felfelé fordítva a levegőbe permetezzük a vizet. Kevés
energiát az aláhulló vízcseppek is magukba gyűjtenek. A nagyüzemi mezőgazdaságban alkalmazott
lépegető esőztető berendezések is azért hatékonyabbak a kerti locsolóknál, mert nem a növényekre,
hanem a magasba permetezik a vizet, amely szinte köddé permetezve, energiával töltődve hullik a
növényre. Fokozza az energiaelnyelést, hogy a csőrendszer nem egy helyben áll, hanem
folyamatosan halad előre.
409/434
Sokat tehetne az energiával való dúsítás terén a településeken tevékenykedő vízszolgáltató is. A
víztornyok tetején kialakított nagy kiterjedésű vízrendszer bioenergiával telített egészséges vízzel
láthatná el a lakosságot. (Nem a toronyba pumpálnák a vizet, hanem a tetejére szerelt esőztetőbe, és
az aláhulló víz kerülne a hidroglóbuszra.) Ezt a vizet klórozni sem kellene, mert a Nap ultraibolya
sugárzása megöli a kórokozókat benne. Ez a hatás nyáron, kánikulában a legintenzívebb, amikor
legnagyobb a víz fertőződésének esélye. A szubatomi energia lágyítja is a vizet, kicsapja belőle a
kalciumot és egyéb sókat. Ezért érzik sokan a tiszta patak vizét édesnek. Ez az oka annak is, hogy a
folyóvízzel öntözött földeken nem repednek ki a zöldségek, mint a kemény kútvízzel locsolt
kiskertekben. A szubatomi energia a nitráttól és egyéb szennyező anyagoktól is megszabadítja a
folyóvizet. Ezt nevezik öntisztulásnak. Ez a jelenség kútvízben, a föld mélyéből felszivattyúzott
állóvízben soha nem megy végbe. Kár hogy ezen a téren a szubatomi energia sem képes csodákra. A
kanálissá, szennyvízcsatornává változtatott folyóink vizével nem sokat tud kezdeni. Ezek az
ismeretek azonban a jelenlegi körülmények között is jelentősen javíthatnak a szinte már
elviselhetetlen állapoton. Esőt ugyan nem tudunk fakasztani az égből, de az évről évre ismétlődő
aszály okozta károkat jelentősen mérsékelhetnék.
Érdemes tehát tanulni a természettől, és leutánozni az általa alkalmazott módszereket, mert ez
visszavezet bennünket a világ általunk felborított rendjébe, segíti a környezetbe való
visszatérésünket. A földi világ és az univerzum ugyanis egységes rendszert alkot. Aki kiszakad
belőle, az elpusztul. Minden élőlény számára csak a természetbe való harmonikus beilleszkedés
biztosítja a túlélést, a fejlődést. A természetet nem legyőzni kell, hanem megismerni, és
harmóniában élni vele. Ha nem akarunk visszatérni az őskori állapotokba, akkor modern
eszközökkel utánozzuk le a természetet. A jövőben fokozottan ügyeljünk arra, hogy technikai
vívmányaink ne a világból való kiszakadásunkat, hanem a visszailleszkedést szolgálják. A természet
megtartó erői nem állíthatók elő mesterséges úton. Nem is lenne értelme, hiszen adva vannak, a
rendelkezésünkre állnak csak fel kell ismerni, ki kell használni őket.
Lehet hogy a rovarok repülésénél is szerepet játszik az éter. A tudósok már régóta mondogatják,
hogy: „Baj van a rovarokkal. A papírforma szerint nem repülhetnének.” A kis szárnyfelületük, és a
merev szárny aerodinamikai összefüggései alapján a dongók és a darazsak fel sem emelkedhetnének
a földről. A testtömegükhöz képest ugyanis túlságosan kicsi a repdeső szárnyuk által keltett
felhajtóerő. Ezzel szemben nem csak előre képesek repülni, hanem oldalra is. Ha megijesztenek egy
legyet, hátrafelé is elszáll. A szuperszonikus repülőgépek tervezőinek tátva marad a szájuk, mire
képesek a rovarok. Az igazi meglepetés azonban akkor érte őket, amikor egy spanyol professzor
üvegballonba zárta a rovarokat, majd kiszivattyúzta belőle a levegőt. 1 torr nyomásra csökkentette a
légsűrűséget. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a rovarok vákuumba kerültek. Ennek ellenére
tovább repkedtek a ballonban. Mintha mi sem történt volna. Sőt gyorsabban repültek, mert
szegények fuldokoltak az oxigénhiánytól. De hogyan? Miként lehet repülni tolóerő, a levegő
felhajtóereje nélkül.
Ez csak egy módon lehetséges, hogy a rovarok felemelkedéséhez, a repülésükhöz szükséges
közegellenállást nem a levegő teremti meg, hanem az éter. A szárnyuk feltehetően olyan sűrű
anyagból van, amely nem engedi át az éteri részecskéket. Vagyis az éter sűrű közegére támaszkodva
hozzák létre a helyváltoztatásukhoz szükséges impulzusnyomatékot. A rovarok tehát nem repülnek,
hanem az éter közegellenállását és a tehetetlenségi erőt kihasználva a szárnyaikkal ide-oda lökdösik
magukat a levegőben. Ez az oka annak, hogy oldalra, sőt hátrafelé is tudnak repülni. Nincs
szükségük szárnyprofilra, fittyet hánynak a Bernoulli törvényre, sőt még a levegő hiánya sem
érdekli őket, mert ők nem repülnek. Úgy közlekednek, mint a rakéta, csak a hajtóerőt szárnyaik
mozgatásával fejtik ki. Vagyis az éter sűrű közegére támaszkodva hozzák létre a repüléshez
szükséges impulzusnyomatékot.
Ennél valószínűbb magyarázat, hogy mint minden élő szervezet, a rovarok is bocsátnak ki
magukból szubatomi energiát. Ez az auraszerű energiakisugárzás koncentráltan jelenik meg a
szárnyukon, melynek következtében egy rendkívül sűrű réteg képződik rajtuk. Ez az energiaréteg
ütközve az éterrel, nagyságrendekkel nagyobb közegellenállást, és ezáltal felhajtóerőt vált ki, mint
410/434
ami a levegőellenálláson alapuló repülésnél keletkezik. Ennek a jelenségnek a fellépését támasztja
alá, hogy a szitakötők képesek egy helyben lebegni a levegőben. Eközben nem verdesnek a
szárnyukkal, mert erre nincs szükségük. A szitakötő szárnyfelülete ugyanis a testéhez viszonyítva
igen nagy. Ezáltal jelentős mennyiségű szubatomi energiát bocsát ki magából, Ez a pozitív energia
lenullázza a gravitációt, ami a rovart súlytalanná teszi. Így nem csoda, hogy megállva szabályosan
lebeg a levegőben. Nem használ ki semmilyen felfelé irányuló légáramlatot, tehát nem vitorlázik.
Ennek bizonyítéka, hogy vákuumban is képes erre a mutatványra.
Ezt a megfigyelést már tudományos vizsgálatok is alátámasztják. Egy novoszibirszki rovarkutató
megállapította, hogy a szitakötő szárnya antigravitációs jelenséget idéz elő. Feltételezhető, hogy ez
a hatás valamilyen mértékben minden rovarfajnál fellép. A gyors repüléshez tehát nem csak a
fokozott közegellenállás, hanem a súlytalanodás is hozzájárul. Ezt a kísérletet dr. Egely György is
elvégezte. A vákuumkeltő berendezés kivitelezési módját, és az általa elért eredményeket az
Ufómagazin 2004. márciusi számában nyilvánosságra hozta (30-32. oldal). Járulékos
megfigyeléseinek egyike, hogy: „Ha finom ollóval levágjuk a légy szárnycsökevényét, a billért,
akkor a rovar elveszti repülőkészségét”. Ez a kutatókat azért lepte meg, mert ezen a szárnyon nem
képződik aerodinamikai felhajtóerő. Tolóerő viszont igen, és ez vákuumban is megnyilvánul.
Korunk fizikusai azért tagadják az éter létezését, mert nem tudják kimérni a közegellenállását.
Azt azonban elméletileg kikövetkeztették, hogy amennyiben van éter, akkor annak szuper finomnak
kell lennie, mivel a bolygók ellenállás nélkül haladnak a kozmoszban, másrészt szuper sűrű kell hogy
legyen, hiszen transzverzális (áramlási irányra merőlegesen rezgő) hullámok haladnak benne. A
gázokban és a folyadékokban csak longitudinális (hosszanti) hullámok alakulnak ki, így az éternek
ennél a két közegnél is sűrűbbnek kell lennie, olyan sűrűnek, mint a szilárd anyagok, de sokkal pará-
nyibb elemekből felépítve. Ennek ellenére egyelőre semmilyen eszközzel sem tudják kimutatni a
létezését. A regisztrálható eredmény hiányának minden valószínűség szerint az az oka, hogy
méréseiket fotonokkal, vagy atomi részecskékkel végzik. Ezek az elemi részecskék azonban úgy
haladnak a térben, hogy a negatív kisugárzásukkal félretolják a maguk előtt lévő
energiakvantumokat, így ütközésmentesen „lavíroznak” az éterben. Két szabadon mozgó, ellentétes
töltésű részecske csak kényszer hatására ütközhet össze egymással. Ütközés anyag és energia között
kizárólag akkor jön létre, ha az elemi anyagrészecskék kötött szerkezetté (atomokká, molekulákká)
állnak össze. Ebben az esetben az anyag legkisebb részecskéi már nem lavírozhatnak szabadon az
energiakvantumok között, mert az atommag és az elektronok helye, valamint molekulák esetén az
egyes atomok közötti távolság rögzített. Egy ilyen viszonylag sűrű és kötött (rácsszerű)
anyagszerkezet éterben való haladása esetén már elkerülhetetlen az ütközés, és ebben az esetben
már mérhető közegellenállás is fellép.
Ez az ellenállás azonban csak akkor érzékelhető, ha az anyag nem állandó sebességgel halad.
Ennek a jelenségnek a figyelmen kívül hagyása okozta annak a kísérletnek is a kudarcát, amikor
néhány fizikus speciális műszerekkel megpróbálta az éterszelet érzékelni. A kísérlet sikerét arra
alapozták, hogy a Föld nagy sebességgel forog mind a saját tengelye, mind pedig a Nap körül, így
logikusnak tűnt, hogy a Föld felszínén levő műszer érzékelni fogja a szubatomi energiatengerben
történő nagy sebességű mozgást. Az éterszél azonban nem fújt bármennyire várták, és ebből azt a
következtetést vonták le, hogy az elődeik tévedtek, éter nem létezik. Arra ugyanis nem gondoltak,
hogy az éter nem anyagi részecskék halmaza, hanem szubatomi energiarészecskékből tevődik
össze, amelyek úgy száguldanak át az anyagon, mint a szellő a rácson. Viselkedésük nagyon
hasonló a neutrínókhoz. Fizikai kísérletek kimutatták, hogy testünk minden egyes
négyzetcentiméterén 60 milliárd napból származó neutrínó száguld át. Ebből azonban mi semmit
sem érzünk, mert közülük egyetlen egy sem lép kölcsönhatásba az atomjainkkal. Sőt több kilométer
vastag ólomfalon is áthatolnak veszteségmentesen. A szubatomi energiarészecskék mindent kitöltő
jelenléte leginkább a légnyomáshoz hasonlítható. A ránk nehezedő 40 km vastag légoszlop 20 tonna
nyomást gyakorol ránk. Ennek ellenére nem játszik szerepet az általunk megfigyelt legtöbb
mozgásnál, mivel minden irányban egyenletesen hat. Számottevő „éterszél”, vagyis mérhető

411/434
közegellenállás csak akkor lépne fel, ha a Föld lassuló vagy gyorsuló mozgást végezne, ez azonban
pályájának módosulásával járna, aminek következményei ránk nézve beláthatatlanok lennének.
Más a helyzet viszont akkor, ha a megfigyelt rendszer részecskéinek tömege olyan kicsi, hogy
összemérhető a szubatomi energiarészecskékkel. A mikrovilágban az anyagrészecskék már igen
érzékenyen reagálnak az éteri energia, valamint a gravitációs erő jelenlétére, olyannyira, hogy ez a
világ az általuk alkotott háttérsugárzás, és az anyag kölcsönhatása következtében alakul ki. Ezeknek
a fizikai törvényeknek a megismerése ma még kezdeti stádiumban van, áttörés egyelőre nem
várható ezen a téren. A lassú haladás oka, hogy a hivatásos fizikusok többsége nem hajlandó
tudomásul venni az ilyen típusú megfigyeléseket. Ezek az észlelések ugyanis sok tekintetben rokon
vonást mutatnak a parajelenségekkel, amelynek már a gondolatától is hideglelést kapnak a
materialista alapon álló kutatók. Tovább növeli a hivatalos tudomány képviselőinek idegenkedését
ettől a jelenségkörtől, hogy egyre nyilvánvalóbb ezeknek a megfigyeléseknek a komplex volta, ami
azt jelenti, hogy a fizikán kívül szoros kapcsolatban állnak a kémiával, a biológiával, sőt még a
pszichológiával is. Ehhez pedig „Leonardo-i” képességű polihisztorokra van szükség, és ilyen
szakemberek ma már csak elvétve találhatók a világban.
A jelenlegi körülmények között megfelelő képességek esetén sem lehetne szert tenni széleskörű
ismeretekre. Ennek oka, hogy az egyre bonyolultabbá váló világunkban a polihisztoroknak a
reneszánsz korhoz képest nagy-
ságrendekkel több információt
kellene elsajátítaniuk. Ennek
technikai lehetősége adva van
ugyan, a megvalósításnak
azonban van egy nagy
akadálya: az idő hiánya. Az
információrobbanás kö-
vetkeztében olyan mennyiségű
adathalmaz zúdult ránk, amelybe
belefulladunk. Míg 1865-ben az
egy év alatt megjelent tudo-
mányos cikkek száma nagyság-
rendileg 1000 volt, 1965-ben el-
érte a 100 ezret. Napjainkban
20 milliónál tart. A publikáció-
áradat ma már olyan szintet ér el, hogy ha a kutatók egész nap mást sem csinálnának a
munkahelyükön, mint a szaksajtót böngésznék, akkor a rendelkezésükre álló anyagnak csupán a
10%-át tudnák áttekinteni. Egyetlen tudós sincs, aki képes lenne feldolgozni a különböző
országokban megjelenő több százezer újság és folyóirat sok millió cikkét. Ehhez járulnak a
szabadalmak százezrei, valamint évente több tízezer újonnan megjelenő szakkönyv. Így nem csoda,
hogy minden második kutató olyan problémával foglalkozik, amelyet mások már megoldottak. Se
szeri, se száma a kettős feltalálásoknak, felfedezéseknek. Nehezíti a kettős feltalálás elkerülését az
is, hogy a szakemberek titkolják egymás elől, hogy min dolgoznak, és csak a végeredményt hozzák
nyilvánosságra.
Sokszor ez sem képes leállítani a párhuzamos kutatásokat, mert a tudósok az
információtengerben nem találják meg a számukra fontos tájékoztatókat. A jelenlegi struktúrában
lassan már publikálni sem lesz érdemes, mert a cikk nem jut el az érintettekhez. Modern,
túlszakosodott világunkban tehát a szakembereknek nincs tudomásuk egymás munkájáról. Sok
esetben nemhogy a távoli szakterületek állását, de a saját szakterületükkel összefüggő
határtudományok eredményeit sem ismerik. Ennélfogva képtelenek globálisan szemlélni a dolgokat.
Egy vegyésznek pl. évente kb. 600 ezer laboratóriumi jelentést, szakcikket és doktori értekezést
kellene elolvasni ahhoz, hogy a saját szakterületén naprakész ismeretekkel rendelkezzen. Ez azt
jelenti, hogy ha a kutató nagyon szorgalmas, és szombaton is dolgozik, akkor naponta 2000
forrásmunkán kénytelen átrágni magát. Amennyiben hajlandó túlórázni, akkor 10 órás munkanapot
412/434
alapul véve óránként 200 írásművel kell megbirkózni. Nyilvánvaló, hogy ez képtelenség. Még ha
sikerülne is, emellett mikor fog dolgozni?
Ezen a helyzeten „Tudományos jelentések” szerkesztésével lehetne segíteni. Ezeket az időszakos
kiadványokat széles látókörű, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, nyelveket beszélő,
nyugállományba vonult tudósoknak kellene készíteni. Őket ugyanis már nem sarkallja a
karrierépítés vágya, a szakmai féltékenység sem játszik szerepet az életükben, ráadásul
egzisztenciális kényszer sem hátráltatja a munkájukat, mivel a nyugdíjuk biztosítja a
megélhetésüket. Ez egyben garantálja a szakmai függetlenségüket, lehetővé teszi a minden
tekintetben pártatlan és elfogultságmentes tevékenységüket. Az Interneten történő információgyűjtés
során célszerű átkutatni a régi adatbázisokat is. A Gopher, az FTP és a Telnet mélyén olyan feledésbe
merült ötletek is fellehetők, amelyek igazgyöngynek számítanak.
Nem árt ha ezek az emberek némi írói vénával is rendelkeznek, hogy röviden, tömören, és
mindenki számára érthető módon össze tudják foglalni az egyes szakterületek eredményeit. A
szakmai összegzőkben fel kellene tüntetni a forrásokat is, hogy az egyes szakágak kutatói könnyen
hozzájuthassanak az őket érdeklő részletes információkhoz. Munkájuk hatékonyabbá tétele
érdekében az információ-szelektáló szakértőknek létre kellene hozniuk egy szövetséget. Ennek
feladata nem az érdekképviselet lenne, hanem egymás munkájának segítése. Ha pl. egy villamos
szakember véletlenül „belebotlana” egy figyelemre méltó építészeti megoldásba, akkor nem siklana
át rajta mondván, hogy „ez nem az én szakterületem” hanem értesítené róla a központot, ahol
felhívnák az illetékes szakértő figyelmét a felfedezésre. Miután ez a dolog viszonossági alapon
zajlana, később ő értesülne ily módon egy olyan villamossággal kapcsolatos információról,
amelyhez normál körülmények között sohasem jutna hozzá, mivel egy „Isten háta mögötti” kis
település „senki által sem olvasott” lapjában jelent meg. Az együttműködés azért is elengedhetetlen,
mert kevés az igazán hasznos forrásmű. Erwin Chargraff szerint: „A tudósok rengeteg
információval árasztanak el bennünket, de ebben nagyon kevés a használható ismeret.” Ezért nem
mondhatunk le a véletlen rábukkanás révén ölünkbe hulló szerencséről. A véletlen szerepe azért
sem lebecsülendő, mert a világ évente 1,5 milliárd GB (1,5 × 1019 bit) információt termel. Ennek az
iszonyatos mennyiségű adathalmaznak a módszeres feldolgozása lehetetlen.
Nem teszi vonzóvá a mikrovilág kutatását az úgynevezett operátori hatás sem. A tapasztalatok
szerint egyáltalán nem mindegy, hogy ki ül a műszerek mögött, hisz-e abban amit csinál, vagy sem.
Aki elvárja, kívánja a sikert, annak ugyanazzal a műszerparkkal szinte minden kísérlet sikerül, míg
a megrögzött materialistáknak alig valami. A tudósok egyelőre a pokolba kívánják ezt a jelenséget,
és nem hajlandók behatóan vizsgálni az okát. Pedig már a kvantumfizika megalapítója, Werner
Heisenberg is felhívta rá a figyelmet, hogy: „A szubatomi részecskék szintjén nem létezik egzakt
tudomány. Akkora a tudatunk ereje, hogy ezen a szinten semmit sem figyelhetünk meg anélkül,
hogy meg ne változtatnánk. A mikrovilágban már nem a valódi, hanem a vizsgálati módszereinknek
kitett természetet vizsgáljuk.” Ugyanezt a jelenséget fogalmazta meg Flaubert, amikor kijelentette,
hogy: „Valóság nem létezik. Csupán észlelés van.” Úgy tűnik, mintha a mikrovilágban a
„személytelen, buta” atomok rendelkeznének némi intelligenciával, de az is lehet, hogy valamilyen
külső erő befolyásolja őket a hozzáállásunktól függően. A valódi ok azonban mélyebben, az
atomokat alkotó részecskékben rejlik. Az ezoterikus szakirodalom szerint a szubatomi
energiarészecskék tudattal rendelkeznek. Ennek oka, hogy a szubatomi energia valójában isteni
energia.
Kiegészítés
Ha az eddig említett feltevések valósnak bizonyulnak, akkor nemsokára mi is elkezdhetjük a
valódi UFO-k gyártását. Az általunk elkészítendő járműnek azért kell szintén „csészealj” alakúnak
lennie, mert mint már szó volt róla, ez a testforma nem más, mint egy óriási irányfüggetlen szárny-
felület. Tehát ha semmi más nem működik az UFO-n, csak a hajtómű, akkor is bármilyen irányban
fel tudunk vele szállni, csupán a levegő felhajtóerejére támaszkodva. Ennek a testformának az
alkalmazása további előnyöket is rejt magában, mert mint tudjuk, a boltív a legszilárdabb idom, így
413/434
két egymásba fordított csészealj minden irányból, valamint alulról és felülről is kellő mértékben véd
a külső erőbehatásoktól. Erre azért is szükség van, mivel a tengervízbe való lemerüléskor, több ezer
méter mélységben a mi járművünknek is ki kell bírnia – még a kiegészítő energetikai rendszer
meghibásodása esetén is – a reá nehezedő vízoszlop nyomását. A sugárhajtóműnek természetesen
itt is szubatomi energiával kell működnie, melynek hatékony sűrítési, koncentrálási módja
remélhetőleg nemsokára megoldódik.
Amennyiben az antigravitációs elektromotor nem tudna akkora erőteret létrehozni, amely képes
lenne egy több tonnás járművet a magasba emelni, a helyzet akkor sem reménytelen. Biztató hír
ugyanis, hogy Japánban már sikerült elektromágneses hulláminterferencia segítségével
gömbvillámot előállítani, amely mint korábban szó volt róla, minden valószínűség szerint egy
energiakoncentrálódási folyamatnak a következménye. Jól érzékelteti a gömbvillámba zárt energia
roppant erejét egy angol szemtanú beszámolója, amely 1970-ben jelent meg a Nature magazinban:
„Egy 60 cm átmérőjű gömbvillám néhány másodperc alatt 100 m hosszú és 1,2 m mély árkot vájt,
majd 25 m hosszan beomlasztotta a patak partját a mederbe.”
Nálunk is történt egy hasonlóan látványos erőfitogtatás. 1972-ben egy magyar üzemben a
munkások arra lettek figyelmesek, hogy egy futball-labda nagyságú gömbvillám gurult végig
sistergő hang kíséretében a tetőn, majd a műhely sarkában levő vizesgödörbe esett, ahol hatalmas
csattanással eltűnt. A gödörben kb. 120 liter víz volt, ami egy szempillantás alatt maradéktalanul
gőzzé vált, és sűrű ködszerű oszlop formájában felfelé távozott. Az üres gödör teljesen kiszáradt, és
még fél óra múlva is forró volt, miközben a levegő erősen ózonszagú lett. 120 liter víz
elpárologtatásához 280 millió joule energiára van szükség. Ez megfelel egy közepes villám
energiájának. A gömbvillám átmérőjét 25 centiméternek véve az energiasűrűség 3,4×104 J/cm3 volt,
ami százszorosa a mesterséges körülmények között előállított plazma energiasűrűségének.
1978-ban a szibériai Habarovszk városában egy fizikus is látta azt az esetet, amikor egy kb. 1,5
m átmérőjű gömbvillám ereszkedett le a viharos égből. A parkban levő tócsa felé tartott. Kb. 10 má-
sodpercet töltött el felette, majd egy fehér villanás után felpattant, és a levegőben szétrobbant.
Ennek hatására a környéken levő elektromos vezetékek kb. 100 méteres körzetben elégtek. Ebben
semmi rendkívüli nincs, mivel épületek közelében ennél jóval kisebb gömbvillámok is
megolvasztják a villamos kábelek fém erezetét, és szénné égetik a szigetelést. A megdöbbentő az
volt, hogy az elpárolgott pocsolya alatt kb. 1,4 m átmérőjű körben az eredetileg vizes talaj 20-25 cm
vastagságban megüvegesedett. A fizikus összegyűjtötte az üvegsalakot, és vizsgálat céljából
Moszkvába szállította. Eközben mintát vett a gömbvillám által nem érintett talajból is. A
számítások szerint a víz elpárologtatásához, és a talaj megolvasztásához kb. 1 milliárd joule
energiára volt szükség, ami 10 ezer megawatt villamos teljesítménynek felel meg. Ezután
megpróbálták az érintetlen talajon a gömbvillám hatását mesterségesen előidézni, de a
nagyfeszültségű árammal való hevítés, az indukciós kemencében való sütés, és a nagy
áramerősséggel történő olvasztás is eredménytelen maradt. Nem sikerült reprodukálni az olvadéknak
azt a különös tulajdonságát sem, hogy a mágnes erősen vonzotta.
Ebből is látszik, hogy a gömbvillám nem ionizált gázból álló plazmagömb, hanem nagyságren-
dekkel nagyobb energiát képviselő szubatomi energiarészecskék koncentrációja. Erre utal az is,
hogy a zárt fal egyik oldalán felrobbanó gömbvillám hatása a másik oldalon is jelentkezik,
miközben a fal sértetlen marad. Ezen hatások egyike, hogy ha a gömbvillám a levegőben robban fel,
akkor úgy felforrósítja a levegőt, hogy az épület minden helyisége „szaunává” válik, a benne
tartózkodók fullasztó hőséget éreznek. Hagyományos hőforrás pillanatok alatt nem képes sokszor
100 méteres körzetben is tapasztalható intenzív hőmérsékletváltozást előidézni, főleg nem zárt
falakon át.
Visszatérve az UFO-építésre járművünk irányítását az ismert rakétamanőverezési elv alapján,
vagyis a haladási iránnyal ellentétesen kilövellt koncentrált energianyalábbal, illetve a gravitáció fo-
kozott érvényre juttatásával végezhetnénk. A leszállás tehát hajtómű nélkül „hulló falevél” módjára
történne. Az ily módon elkészített UFO már működőképes lenne, de rettenetes zajjal tudna csak re-
pülni, ami nem túl korszerű megoldás a valódi UFO-khoz képest. Ahhoz, hogy a levegősúrlódás kö-
vetkeztében fellépő hangorkánt kiküszöböljük, egy olyan energiasűrítő generátort kell beépíteni az
414/434
UFO-ba, amely koncentrált energiaburokkal veszi körül az egész járművet, tehát szétnyitja a jármű
előtt azt a közeget, amelyben éppen halad. Ennek az energiaburoknak a színe az utazósebességtől és
a gravitációs vonzóerő mértékétől függően mindig másnak látszana. Az energiakisugárzás
mértékétől függően szivárványszerűen átváltana bíbor, kék, zöld, sárga, narancs majd vörös színbe.
Ezt az intenzív fényjelenséget egyébként nem a járművet körülvevő energiapajzs vagy a hajtóműből
kiáramló koncentrált energiasugárzás okozza, hanem az energianyalábokkal érintkező
levegőmolekulák ionizálódása.
Ezzel az UFO-val elvileg már mi is el tudnánk érni azt a sebességet, mint a hozzánk látogató
Földön kívüli kozmonauták a saját járműveikkel, a baj csak az, hogy nem tudnánk elviselni a
hirtelen gyorsulás és irányváltoztatás közben fellépő tehetetlenségi erőt. Elméletileg azonban ez a
probléma is könnyen megszüntethető. Tudjuk, hogy az energia világában az egynemű töltések
vonzzák egymást. Ahhoz tehát, hogy intenzív gyorsulás vagy hirtelen irányváltoztatás esetén a
testünk előtt összetorlódott energia ne tépjen szét bennünket, ezt az energiatömeget el kell szívni.
Ezért az UFO-n belül körös-körül ki kell építeni – a két tányér találkozási felülete mentén – egy
gyűrű alakú szubatomi energiasűrítőt, amely az összetorlódott energiát magához vonzza, vagyis
nem engedi meg, hogy az „energiafal” nekünk csapódjon. Könnyen lehet azonban, hogy erre nem
lesz szükség, mert ezt a feladatot az UFO-t körülvevő plazmaburok automatikusan ellátja. A jármű
fémburkolatából kiáramló pozitív szubatomi energiarészecskék nem csak közegszétválasztó
energiapajzsot alkotnak, hanem magukhoz vonzzák a belső térben levő éteri energiarészecskéket is.
Most már csak egy gond megoldása van hátra: kell még az UFO-ba egy olyan Yin jellegű
energiasűrítő is, amely a jármű padlózatát gravitációs mezővel sugározza be, így megszünteti az
utastérben a súlytalanságot. Ez azt a célt szolgálja, hogy az UFO utasai a repülés időtartama alatt is
szabadon, a földi körülményeknek megfelelően dolgozhassanak. A gravitációs erő mesterséges
pótlása hosszú utazások esetén elengedhetetlen lesz, hogy a jövő űrhajósai már ne legyenek kitéve
izületi bántalmaknak, csontritkulásnak, és az izomsorvadás veszélyének.
Nagy probléma azonban, hogy ezeknek az energiasűrítőknek az automatikus vezérlése ma még

megoldhatatlan feladatot jelent. Konstruálnunk kellene ugyanis egy olyan szerkezetet, amely
folyamatosan érzékelné a földtől való távolságunkat, és ennek függvényében állandóan utánállítaná
a jármű súlytalanságát előidéző antigravitációs erőtér intenzitását. Ezenkívül folyamatosan mérni
kellene a járműre és utasaira ható tehetetlenségi erő mértékét és irányát, hogy a kompenzáló
energiasugárzás mindig a megfelelő helyről és a megfelelő időben érkezzen, vagyis olyan
automatikus szabályozást kell kiépíteni, hogy a jármű által határolt térben a tehetetlenségi erő ne
tudjon érvényesülni. Ezenkívül ennek a szerkezetnek érzékelnie kellene a jármű külső felületére
ható mindenkori közegellenállást is, hogy az energiaburok intenzitását a sebességtől és a közeg
anyagától függően önműködően szabályozni tudja. Ráadásul ennek az érzékelő és szabályozó
egységnek kellően egyszerűnek kell lennie ahhoz, hogy biztonságosan működjön. Nagyon
valószínű, hogy a valódi UFO-kban ezt a feladatot nem egy bonyolult elektronikus áramkör látja el,
hanem egy olyan egyszerű mechanikus szerkezet, mint a mi hajóinkban és repülőgépeinkben
található giroszkóp. Mint ismeretes, a giroszkóp lényegében egy mechanikus alkatrészekből álló
viszonylag egyszerű készülék, amely a helyzet-meghatározáson kívül alkalmas a hajók és
repülőgépek önműködő irányítására is.
Ami a jármű irányváltoztatását illeti, ez feltehetően úgy fog végbemenni, ahogy az a jelenlegi
rakétáinkon is történik, vagyis oldalirányú segédhajtóművek fogják az impulzusmegmaradás elve
alapján a kormányzást lehetővé tenni. Természetesen ezeknek az irányváltoztató mini reaktoroknak
a szabályozása is összhangban kell legyen a többi energiakeltő működésével, hogy a biztonságos
repülés minden körülmények között megvalósuljon. Az egyes generátorok energiakisugárzásának
az összehangolása nagy integráltságú számítógépek segítségével megoldható lenne ugyan, de
nincsenek olyan érzékelőelemeink, amelyek a mikroprocesszoros szabályozó áramköröket
vezérelnék. Az útiránytartást végző szubatomi giroszkópon kívül több olyan szubatomi energia-
sugárzás-érzékelőre is szükségünk lenne, melyeknek a működési elve teljesen ismeretlen előttünk.

415/434
Még ha fel is találnánk a közeljövőben a szubatomi energia sűrítésének hatékony módját, ez a
rendkívül összetett és bonyolult szabályozási feladat megoldhatatlan probléma elé állítana
bennünket. Minden nehézségből van azonban egy kivezető út, amely a legtöbb esetben annyira
kézenfekvő, hogy nem is gondolunk rá. Ennek a feladatnak a megoldása meghaladja ugyan az
erőnket, de szerencsére nem vagyunk egyedül az univerzumban. Korábban már szó volt róla, hogy
az emberiség minden valószínűség szerint a galaktikus civilizációnak köszönheti létét, melynek
következtében a mi evolúciónk irányított evolúció. Ennélfogva időről időre érkezik hozzánk olyan
kívülről jött segítség, amely fejlődésünk folyamatosságát biztosítja.
Ezt látszik alátámasztani egy újabb rejtélyes eset is. A hatvanas évek elejétől kezdve időnként fur-
csa gömböket találnak a Föld különböző pontjain. Ezek a gömbök rozsdamentes acélból vagy titán-
ból készültek, és átmérőjük 6-35 cm között van. Külső felületük polírozott, és nyoma sincs rajtuk
semmiféle sérülésnek. Ez arra utal, hogy ezeket a gömböket nem dobták ki felesleges tárgyként az
űrhajóból, hanem a Föld felszínére leszállva gondosan elhelyezték nálunk. Ilyen gömböket Flori-
dától Argentínán keresztül a volt Szovjetunióig több helyen is találtak már, és a tudósok kozmikus
eredetű tárgyként kezelik őket. Röntgensugarakkal való átvilágítás után kiderült, hogy ezeknek a fém-
gömböknek a falvastagsága kb. 1 cm, és a gömb belsejében ismeretlen anyagból készült kisebb
gömbszerű képződmények vannak. Az érthetetlen dolgok sora ott kezdődött, hogy amikor a
falvastagságból kiszámították a gömbhéj súlyát, akkor a teljes súllyal összevetve kitűnt, hogy a
belső alkatrészek súlytalanok.
Még ennél is nagyobb talányt jelentett azonban ezeknek a gömböknek a viselkedése, mivel
vízszintes alapra helyezve kis idő múlva minden különösebb ok nélkül elindulnak, előre-hátra
gurulnak, majd hirtelen megállnak. Ezután más irányban újra elindulnak, vagyis úgy viselkednek,
mintha valamilyen szempontból fel akarnák deríteni a terepet. A gömb felszínén négy mágneses
sarkot állapítottak meg, de ezek időnként megváltoztatják a helyüket. Ráadásul a mágneses mezők
ereje folyamatosan változik. Úgy tűnik, hogy ez a változó mágneses mező fontos szerepet tölt be a
gömb mozgásában. Ennek révén még a hangra is reagál. A floridai Betz család birtokában levő kb.
20 cm átmérőjű és csaknem 10 kg tömegű fémgömb pl. gitárhangra vibrálni kezd, majd össze-
vissza gurul minden szabály nélkül. Természetesen ez a szenzációs eset nem maradhatott titokban.
Először a helyi, majd az országos, végül a nemzetközi sajtó képviselői szemlélték meg. Ezt
követően a kutatók is megjelentek. A legnagyobb rejtélyt akkor tapasztalták a tudósok, amikor az
acélgömböt lejtőre tették. Ekkor elindult felfelé, azután megállt, visszament, majd újra elindult
felfelé a lejtőn. Úgy viselkedett, mintha bármikor, bármilyen pozícióban képes lenne legyőzni a
gravitációt. A NASA és az amerikai haditengerészet szakértői is foglalkoztak a jelenséggel, és
hivatalos közleményben ismerték be, hogy nem képesek megmagyarázni a tárgy különös
tulajdonságait. Vizsgálódásuk eredménye a „Saga” folyóirat 1974. augusztusi számában jelent meg.
Számunkra szokatlan viselkedése alapján elképzelhető, hogy ez a titokzatos szerkezet nem más,
mint egy „szubatomi giroszkóp”. Miután szerencsésen túléltük az atomkort, Földön kívüli segítőink
úgy látszik elérkezettnek látták az időt, hogy egy új fejlődési periódust indítsanak el a bolygónkon.
Ezért elhelyezték nálunk ezeket a fura gömböket. Tudták, hogy egyelőre nem tudunk mit kezdeni
velük, de gondolták, addig is barátkozzunk ezzel a kozmikus ajándékkal. Saját fejlődésük korábbi
állomásai alapján sejtették, hogy a közeljövőben szükségünk lesz egy ilyen szerkezetre, ezért
elhozták nekünk. Feltételezhető azonban, hogy ez nem egy közvetlenül felhasználható szerkezet a
leendő UFO-nkhoz, hanem csak annak modellje, a komplett készüléket nekünk kell a felismert
működési elvek alapján kifejlesztenünk.
Ha ez a feltevés beigazolódna, akkor ez egy újabb bizonyítéka lenne annak, hogy a mi
evolúciónk lépcsőzetes formában zajlik. Korábban az „istenek” személyesen hozták el nekünk
azokat az ismereteket, eszközöket, amelyek egy új periódus elindításához szükségesek voltak.
Ezután már nem adtak nekünk további segítséget, mert a menet közben felmerülő gondjainkat-
bajainkat magunknak kell megoldanunk. Mint már szó volt róla, az univerzális törvények nem
engedik meg, hogy a fejlődéssel járó terheket levegyék rólunk, önállóan kell bizonyítanunk, hogy
élni tudunk a továbblépés lehetőségével. Miután eddig képesek voltunk megbirkózni a
feladatainkkal, a segítségnyújtás periodikus folyamata nem szakadt meg. A modern kor embere
416/434
azonban már nem személyesen átadva kapja meg az újabb kor elindításához szükséges ismereteket,
hanem küldemények formájában. Bizonyos esetekben az is előfordul, hogy a kozmikus üzenet egy-
egy kiválasztott személy agyába ültetve érkezik. Ezeknek a kellő időpontban aktiválódó időzített
információknak a felhasználási módját és lehetőségét azonban már nekünk kell kitalálnunk.
Kozmikus szomszédaink ugyanis tudják, hogy a szellemi fejlődés előrehaladtával egy intelligens
lény már jelekből is ért, nincs szükség arra, hogy a „szájába rágják” a tudnivalókat.
Eddig a tudósok azért nem merték felnyitni ezeket a titokzatos gömböket, mivel attól féltek,
hogy valami félelmetes erő, vagy számunkra leküzdhetetlen vírusok szabadulnak ki belőlük.
Nagyon valószínű azonban, hogy a fizikusok rövid időn belül szétvágják az egyik misztikus
fémgömböt, és ekkor egy csapásra világossá válik előttünk, hogy miként lehet a gravitációs erőt
fokozatmentesen kiegyenlíteni. Egyúttal kezünkbe kerül a közegellenállást megszüntető erő és a
tehetetlenségi erő automatikus szabályozásának a kulcsa is. Erre a megoldásra sok-sok próbálkozás
és hiba árán előbb-utóbb magunktól is rájönnénk, de ez valószínűleg több száz évet venne igénybe.
A gyorsított evolúciónak éppen az az értelme, hogy ezeket az időrabló üresjáratokat kiiktassák az
életünkből, hogy fejlődésünk töretlen legyen, vagyis ne szakítsák meg az útkeresés egy helyben
topogással járó periódusai.
Az is lehet, hogy ezt a programot nem egy, hanem koronként váltakozva több Földön kívüli
civilizáció végezte. Ezt az bizonyítja, hogy már a történelem előtti időkben is elhelyeztek nálunk
különféle méretű rejtélyes gömböket. Ezeknek az anyaga azonban nem fém, hanem kő. Méretük
néhány centimétertől több méterig terjed, és Új-Zélandtól Észak-, Közép- és Dél-Amerikán át az
Antarktiszig mindenütt megtalálhatók. A legnagyobb közülük 3,3 m átmérőjű, és a helyi őslakosok
„égi köveknek” nevezik őket. A geológusok 500 ezer évre teszik ezeknek a többnyire gránit alapanya-
gú, tökéletes gömb alakú golyóknak a korát, és fogalmuk sincs arról, hogyan keletkeztek. Ez a me-
galitikus rejtély azonban megoldódni látszik, mert a kaliforniai Olanchaban gyémántfűrésszel szét-
vágtak egyet. A művelet csak második nekifutásra sikerült, és meglepő eredménnyel járt. A külső
burkot apró kagylók váza alkotta. Az alatta levő réteg leginkább a megkövesedett fához hasonlított.
Végül egy porcelánhoz hasonló, nagyon kemény maghoz jutottak el. Miután nagy nehézségek árán
ezt is szétvágták, a remélt gyémánt helyett egy 17 mm hosszú, és 2 mm átmérőjű fényesre csiszolt
fémeszközt találtak benne. Senki sem tudja, hogy mi lehet ez a szemmel láthatóan ipari termék, a for-
mája alapján azonban könnyen elképzelhető, hogy egy kozmikus jármű egyik alkatrésze. Ezt a fel-
tételezést csak akkor lehetne kellő mértékben alátámasztani, ha módszeresen begyűjtenénk a folyó-,
tó- és tengerpartok mentén fellelhető összes kőgolyót, és mindegyiket szétfűrészelnénk. Előfordul-
hat, hogy ily módon egy igen magas szintet képviselő navigációs készülékhez jutunk hozzá, dara-
bokban. Biztosan nem tekinthető véletlennek a belső mag keménysége sem. Irányítóink így
kívántak védekezni a titok idő előtti felfedése ellen. Tisztában voltak vele, hogy az a civilizáció,
amely egy több méter átmérőjű gránittömb roncsolásmentes szétvágására alkalmas eszközt képes
készíteni magának, már tudni fogja azt is, hogy mit kezdjen ezekkel az alkatrészekkel.
Mindenesetre előtte röntgensugárral át kell világítani a belső magot, hogy meghatározhassuk az
optimális vágási irányt.
Nem ez az egyetlen Földön kívüli alkatrész, ami a birtokunkban van. Orosz régészek nem régen
találtak a Góbi sivatagban egy több ezer évesnek bizonyult műszert, amely véleményük szerint a
kozmikus járművek irányítását segítette. A szerkezet egy félgömb alakú porcelán, ami elvékonyodó
kúpban végződik, és a belsejében higanycsepp mozog. Különös leletek kerültek elő az Urál
hegységből is. Orosz aranyásók a Narado folyó mellett apró, spirál alakú tárgyakat találtak. A kb. 3
cm hosszú tárgyak közül a nagyobbik rézből, a kisebbik pedig wolframból és molibdénből készült.
A leletet a moszkvai és a pétervári tudományos akadémia vizsgálta, majd kiküldték Helsinkibe, a
finn kollegáknak. A vizsgálat egyöntetű eredménye az volt, hogy ezek az alkatrészek egy nagyon
fejlett civilizáció produktumai lehetnek, és valamilyen berendezésben használták őket. A korukról
viszont egyértelműen megállapítható volt, hogy több mint 20 ezer évesek. Ebből is látható, hogy
számtalan helyről kaptunk segítséget az induláshoz. A meglevő ismeretek alapján már el lehet
kezdeni a fejlesztéseket. Problémák természetesen így is lesznek, de ezeket az emberi találékonyság
át fogja hidalni.
417/434
Ha már minden nehézségen túljutottunk, a legnagyobb gond akkor fog bekövetkezni, amikor a
kifejlesztett járművet a világűrben is szeretnénk kipróbálni. Ennek során hamar rá fogunk jönni,
hogy ez a szerkezet rendkívül sérülékeny, így mindent kezdhetünk elölről. Szubatomi
energiasugárzás hatására ugyanis az összes érzékelő és szabályozó áramkör lebénul, ami azt
eredményezi, hogy az első földi UFO irányíthatatlanná válik. (Ne gondoljunk mindjárt Földön
kívüli támadásra, sugárfegyverek esetleges alkalmazására. Ez a veszély akkor is fennáll, ha két földi
UFO találkozik, vagy útjuk keresztezi egymást.) Ez a jelenség egyébként már most is foglalkoztatja
a rakétatervezőket. Nem véletlen, hogy az amerikai tudósok elkezdték kifejleszteni űrhajóikhoz a
pneumatikus processzorokat. Ezek az érzékelők földi viszonylatban meglehetősen elavultnak
számítanak, mert nehézkesek és drágák. Megvan azonban az az előnyük, hogy a működésükben
nem játszik szerepet az elektromosság, ezért koncentrált szubatomi sugárzással nem lehet őket
megbénítani. Nem fordulhat elő az a gépkocsiknál és repülőgépeknél megfigyelt rendkívül veszé-
lyes jelenség, hogy amikor UFO-val találkoznak leáll a gyújtásuk, illetve működésképtelenné válik
a fedélzeti számítógép. Az elektromos kisugárzások ellen különféle árnyékoló lemezekkel és
induktív vagy kapacitív szűrőelemekkel lehet védekezni, de a szubatomi energiasugárzás minden
anyagon áthatol, így semmit sem lehet tenni ellene. Minden bizonnyal ez az oka annak is, hogy
újabban 1 kHz-es órajelű mechanikus számítógépekkel látják el az űrhajókat, holott az elektronikus
számítógépek sebessége már a gigaherzes tartományt ostromolja.
Bár a probléma ezen a módon is megoldható, a fejlődés útja várhatóan mégsem ez lesz. Ezt
azokból az élménybeszámolókból lehet kikövetkeztetni, amelyek a földönkívüliek által elrabolt
emberektől származnak. Ezek a személyek elmondták, hogy az idegenek egy ízben megmutatták
nekik az űrhajójukat irányító automatika belsejét is. Sajnos a megfigyelők laikusok voltak, az
azonban egyértelműen kiderült az elmondottakból, hogy az egyes kezelő szervek között
elektronikus alkatrészeknek, összekötő kábeleknek a nyomát sem tudták felfedezni. Mindenütt
lézersugárszerűen terjedő színes fénynyalábokat láttak, ami arra utal, hogy a magasan fejlett
civilizációk optikai irányító rendszert használnak az űrhajóikban. A fénysugár szintén nem reagál a
koncentrált szubatomi energiasugárzásra, működési sebessége pedig nagyságrendekkel meghaladja
a mechanikus rendszerekét. Előállítási költsége is alacsony, valószínűleg még az elektronikus
áramkörökét sem éri el. Nagy nehézséget okoz azonban, hogy mi lézersugarat egyelőre csak
optoelektronikai módszerekkel, vagyis elektromos gerjesztéssel tudunk előállítani. A balesetet
szenvedett és különböző helyeken lezuhant UFO-k beható tanulmányozása viszont közelebb vihet
bennünket ennek a problémának a megoldásához is. A vizsgálat eredménye feltehetően az lesz,
hogy a földönkívüliek szubatomi energiasugárzással gerjesztik a lézerfényt kibocsátó kristályt.
Ennek előteremtése nem jelent problémát, hiszen maga a hajtómű is ezt az energiát használja.
Megerősíti a fény mágneses sugárzással szembeni nagyfokú érzéketlenségét, hogy a laboratóriumi
kísérletek során Uri Geller a lézersugárzással semmit sem tudott kezdeni. Bármennyire koncentrált,
bármekkora erő sugárzott ki a kezéből, a lézerfényre nem tudott hatni.
Az UFO-k által kibocsátott erős Yang jellegű energiasugárzás sem képes a fényáramlást az
elektronáramláshoz hasonlóan megbénítani. A sugárfegyverek egy része azonban intenzív Yin
jellegű energiát bocsát ki magából, ami a fényelhajlás jelenségének előidézésével elvileg képes
lenne zavart előidézni a vezérlő rendszerben. Ez ellen úgy védekeznek, hogy a fénysugarat vékony
üvegszálakból kialakított kábelekben vezetik. Ez esetben az elhajló fénysugár nekiütközik az
üvegszál falának, ahonnan visszaverődik, és tovább folytatja az útját a kábel által megszabott
irányba.
Mindent egybevetve láthatjuk, hogy a hozzánk látogató idegenek egyáltalán nem tanúsítanak
ellenséges magatartást velünk szemben, még akkor sem, ha mi a vendégvárás kissé félreértelmezett
módján puskával vagy rakétatűzzel fogadjuk őket. Még szerencse, hogy ezeket a barátságtalan gesz-
tusokat úgy fogják fel, mint egy szerető anya csintalan gyermekének apró gonoszságait. Mivel nagy
valószínűséggel ők hoztak létre bennünket, felelősséget éreznek a jövőnkért. Ebből kifolyólag
állandóan szemmel tartják a fejlődésünket, és minden lehetséges segítséget megadnak nekünk, hogy

418/434
felnőhessünk hozzájuk. Ők továbbra is teljesítik önként vállalt kötelezettségüket, így csak rajtunk
múlik, hogy a galaktikus értelemben vett felnőtté válás sikerül-e nekünk, vagy sem.
A rövidesen ránk köszöntő Vízöntő korszak hajnalán már egyre több jelét látjuk annak, hogy egy
teljesen más világ küszöbén állunk. Az előző fejezetekben felsorolt lehetőségek már adtak némi
ízelítőt a feltételezhető jövőnkből, de ez csak a töredéke annak, ami ránk vár. Mindezek láttán
igazán kár lenne megfosztani magunkat ettől a fényes jövőtől. Minél több ember látja be, hogy el
kell kerülnünk az ökológiai és nukleáris katasztrófát, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy
részesei leszünk ennek a szebb és jobb világnak. Ha képesek leszünk túlélni az atomkor hányatott
időszakát, akkor ebben az új korszakban lehetőségeink minden irányban hihetetlen mértékben ki
fognak tágulni. Egy idő után már mi is univerzális léptékben fogunk gondolkodni, és galaktikus
szomszédainkkal karöltve elindulunk majd a világegyetem végtelen tájai felé, hogy terjesszük az
értelmet a kozmoszban. Ennek elengedhetetlen feltétele azonban, hogy sikeresen eljussunk az
evolúció negyedik lépcsőfokára, ahol a szellemi fejlődésnek olyan minőségi formája vár ránk,
amely elvezet bennünket a tudati fejlődés kozmikus szakaszába.

419/434
UTÓIRAT
Ez az átfogó jellegű mű igyekszik teljes képet adni az ezotéria jelenlegi állásáról, és arról, hogy
mi várható a későbbiek során. Emellett sok olyan információt is tartalmaz, amely segít megérteni a
világban zajló események közötti összefüggéseket. Az egyes pszichotronikai jelenségekkel
kapcsolatos magyarázatok azonban egyelőre csupán feltételezések, ezekre kézzelfogható bizonyíték
nincs. A téma merész következtetéseket tartalmazó feldolgozási módja remélhetőleg nem
ellentámadásra ingerli az illetékeseket, hanem elősegíti, hogy az erre hivatott szakemberek végre
komolyan foglalkozzanak ezzel a jelenségcsoporttal. Ugyanis csak a tudományos alapokon álló és
anyagilag kellően támogatott kutatások képesek ezt a témát véglegesen tisztázni, elejét véve a
kívülállók találgatásainak. Mivel erről a témakörről több információ nem áll a rendelkezésemre,
érdeklődő levelekre nem tudok válaszolni, ezt más irányú szakmai elfoglaltságom miatt sem tudom
vállalni. Kérdéseikkel és megjegyzéseikkel kérem forduljanak az ezotériával hivatásszerűen
foglalkozó szakemberekhez, vagy a természetgyógyász és parapszichológiai egyesületekhez. Nem
vagyok hivatásos természetgyógyász sem, ezen a téren nem rendelkezem semmiféle képesítéssel
vagy jogosítvánnyal. Emiatt gyógyítást nem vállalok, ilyen jellegű igényeknek szintén nem tudok
eleget tenni. Amennyiben mégis szükségesnek tartják felvenni velem a kapcsolatot, kérem előtte
olvassák el az Ezoterikus Világ című folyóiratom „Közérdekű levelek” című rovatát. Itt sok
kérdésre megtalálják a választ.
Könyvem témája várhatóan más országokban is fokozott érdeklődést fog kiváltani. Mivel ez a
problémakör csak széles társadalmi felvilágosítással és összefogással oldható meg, ezúton
engedélyezem bármely hivatalosan bejegyzett belföldi és külföldi újságnak, illetve folyóiratnak,
hogy művemből részleteket jelentessenek meg. A leközlés azonban csak eredeti formában, cson-
kítatlanul, és a forrás megjelölésével történhet. Az egyes szövegrészeket átfogalmazni, a leközölt
szakaszokból mondatokat, szavakat kihagyni nem lehet. Művem mondanivalójának bármilyen
módon való meghamisítása jogi következményekkel járhat. Természetesen kommentárt fűzhetnek
az egyes fejezetekhez, ezt azonban a szövegtörzstől elkülönítve (pl. dőlt betűs formában) lehet csak
megtenni. A leközölt szövegrészek, fejezetek után honoráriumot nem kell fizetni. Fokozott érdek-
lődés esetén mód van arra is, hogy az egész könyvet megjelentessék fejezetenként. Ezt azonban
csak 2007. augusztus 31-ig tehetik meg, ezt követően a teljes anyag újságokban, folyóiratokban
való közlése csak a hozzájárulásommal lehetséges.
Művem könyv alakban való megjelentetésének előfeltétele az előzőekben vázolt formai
előírások betartása. A további feltételeket illetően a külföldi kiadók kétféleképpen járhatnak el.
Azokban az országokban, ahol a polgárok túlnyomó része szegénységben él – így a fejlődő
országokban, valamint a volt és a jelenlegi szocialista országokban – a megjelentetésért nem kell
jogdíjat fizetni. Ennek előfeltétele, hogy könyvemet önköltségi áron kell forgalmazniuk, ami azt
jelenti, hogy az ár csak a nyomdai és a terjesztési költségeket tartalmazhatja. (A fordítási,
lektorálási és szövegszerkesztési díjak nyomdai előkészítési költségnek számítanak.) Ebben az
esetben a megjelölt országokban tevékenykedő hivatalosan bejegyzett könyvkiadóknak nem kell
külön engedélyeztetniük a megjelentetést, csupán bejelentési kötelezettséggel tartoznak. Ennek
során csak azt kell közölniük velem, hogy hol, mikor, milyen nyelven és hány példányban adták ki
a művemet. Az ily módon kinyomtatott könyvet a kiadók kizárólag belföldön forgalmazhatják, nem
exportálhatják. Amennyiben a fenti országokban valamely kiadó nyereséggel kívánja megjelentetni
a könyvet, akkor ezt csak külön engedély és jogdíjfizetés ellenében teheti meg. Általános jogdíjfize-
tési kötelezettség terheli viszont a fejlett ipari államokban tevékenykedő könyvkiadókat. Ezekben az
országokban önköltséges kiadás csak indokolt esetben, a hozzájárulásommal lehetséges. Akár
önköltséges alapon, akár nyereséggel történik a kiadás, fenntartom magamnak a jogot, hogy a
közölt feltételek betartását bármikor ellenőrizzem, illetve ellenőriztessem, és szükség esetén jogi
intézkedéseket tegyek. Művem más nyelvekre történt lefordítását csak az engedélyemmel lehet az
Internet-hálózatra felvinni. Amennyiben az illető országban könyv alakban is megjelent a művem,
az Internetre való felrakásához, illetve a fennhagyásához a kiadó hozzájárulását is be kell szerezni.
420/434
A könyvemben vázolt ötletek, elgondolások közkincsnek tekintendők, így azokat elvileg bárki
szabadon hasznosíthatja, gyárthatja. Ehhez külön engedélyt nem kell kérni, és jogdíjat sem kell
fizetni. Mivel a művemben említett jelenségek, törvények, következtetések és elképzelések a
gyakorlatban nincsenek kipróbálva, ezért mindazoknak, akik ezzel a témával behatóan kívánnak
foglalkozni, vállalniuk kell az ezzel járó összes felelősséget. Sajnos idő, pénz és lehetőség híján az
általam leírtak helytállóságát nem állt módomban ellenőrizni. Ezt csak jól képzett szakemberek
tehetik meg, az érvényben levő jogszabályok betartása mellett, büntetőjogi felelősségük tudatában.
Az előbbi engedély nem vonatkozik a nevem bármely témakörben, bármilyen jellegű termékkel
kapcsolatos használatára. Elméleti vonatkozásban, amennyiben más szerzők a művemből idézni
kívánnak, ezt a forrás szövegben való feltüntetésével a hozzájárulásom nélkül megtehetik, ezért
társszerzői honoráriumot nem kell fizetni. Ezen engedélyek hatálya időben nincs korlátozva.
Szólni kell még az irodalomjegyzékről, ami normál körülmények között majd minden könyv
szerves tartozéka. Ebben az esetben azonban kénytelen voltam eltekinteni a felhasznált forrásanyag
közzétételétől, mert ez a mű oly sok különböző témakörben megjelent szakkönyvön és újságcikken
alapszik, amelyek tételes felsorolása megközelítené a törzsanyag terjedelmét. Ez viszont annyira
megnövelné az előállítási költséget, hogy számos érdeklődő számára lehetetlenné tenné könyvem
megvásárlását. A szakirodalom mellőzésének másik oka, hogy az olvasók zöme egyébként sem tud-
na mit kezdeni egy ilyen vaskos jegyzékkel, ráadásul korábbi jegyzeteim eredetének kinyomozása
ma már megoldhatatlan feladatot róna rám. Ezért azok számára, akik ebben a témában mélyebben is
el kívánnak merülni, tájékoztatásul közlöm, hogy művem alapjainak a megteremtéséhez
felhasználtam minden olyan könyvet, folyóiratot és újságcikket, ami ebben a tárgykörben belföldi
és külföldi szerzőktől az utóbbi 80 évben Magyarországon megjelent. Erre építettem rá a saját
elképzeléseimet és tapasztalataimat, amelyek azután ezt a témakört egységes egésszé alakították.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak a szerzőknek, akiknek a neve technikai okokból nem
jelenhetett meg szabályszerűen katalogizálva, de jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ez a
mű létrejöjjön, és szerves egységgé formálódjon.
Budapest, 1990. augusztus 31.
KUN Ákos

421/434

422/434
KÖNYVEIM ÁTFOGÓ ISMERTETÉSE
Ön is nap mint nap tapasztalja, hogy civilizációnk egyre mélyülő válságban van. A fokozódó
környezetszennyezés emberek millióit betegíti meg, és nem sok hiányzik ahhoz, hogy a természet
végleg elpusztuljon. Ezzel egyidejűleg rohamosan csökken az életszínvonal; nem csak nálunk,
hanem már a nyugati országokban is mind több ember él nyomorszinten. Ehhez járul még az emberi
meg nem értésből, a tudati fejlődés alacsony szintjéből eredő békétlenség, ami az erőszak
megállíthatatlan terjedéséhez, a világ mind több pontján fellángoló háborús tűzfészkek és különféle
merényletek kialakulásához vezet. Ebből a helyzetből azonban van kiút.

Az ezoterikus kutatások általam összefoglalt legújabb eredményei, valamint a saját ötleteim
lehetővé tennék a kilábalást a jelenlegi bajainkból. Az elmúlt évek során erőfeszítéseim
eredményeként négy olyan könyvem is született, amelyek széles nyilvánosság elé kerülve képesek
lennének kimozdítani a világot reménytelennek látszó helyzetéből. Az „Ezoterikus körkép” című
könyvem fő profilja a természetgyógyászati módszerek ismertetése. Ennek során részletesen
bemutatásra kerül az Agykontroll, az akupunktúra, az elektrostimuláció, különféle kiegészítő
természetgyógyászati módszerek, valamint egy általam kidolgozott új gyógyító eljárás, a
magnetopresszúra. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy nem kell hozzá más, csak egy
mágnesrúd. Ezáltal a betegek gyógyítási költsége úgyszólván nullára csökken, sőt az akupunktúra
szabályainak elsajátítása után bárki otthon is alkalmazhatja ezt az eljárást. A növekvő szegénység,
és a rohamosan dráguló gyógyszerek következtében ennek a módszernek az elterjedése sokat
javíthatna ezen a mind szélesebb népréteget érintő helyzeten.
Ez a mű átfogó tanácsokat ad az egészséges táplálkozással kapcsolatban is, sőt foglalkozik a
lélek gyógyításával, és kitér a hit szerepére a modern társadalomban. Ennek kapcsán
megismerhetjük Jézus ma is érvényes tanításait, és azok kihatásait társadalmunk fejlődésére. Ezáltal
érthetőbbé válnak a túlhaladott társadalmak pusztulásának okai. Összefoglalja a karmaelmélet
lényegét, és felhívja a figyelmünket az ok-okozati törvény egyéni és közösségi kihatásaira. Beszél a
Jó és a Rossz küzdelméről, valamint a szabad akarat érvényesüléséről, s megtudhatjuk a
fejlődésünket szabályozó ellenerő mértékét. Egy átfogó aforizma- és közmondásgyűjtemény
rávilágít a fejlődésünket segítő, illetve hátráltató erők lényegére. Közbevetőleg hasznos tanácsokhoz
juthatunk a jótékonykodás legcélszerűbb módjáról is. Részletes képet kaphatunk a világegyetemet
működtető lények hierarchiájáról, a mennyország csodálatos világáról. Fény derül az univerzum
születésének és szükségszerű pusztulásának rejtélyére, valamint az idő lényegére, s kialakulásának
okára. Rendkívül érdekes a múlt, a jelen és a jövő egymásba fonódása, és egyidejű zajlása. Ezeket a
fogalmakat csak a fizikai világ idődimenziója különítette el egymástól. A valóságban folyamatosan
kihatnak egymásra, állandóan átalakítják egymást. A formálásukban kivétel nélkül minden ember
részt vesz, de nekünk csak a jelen és a jövő befolyásolására van lehetőségünk.
Megtudhatjuk ebből a műből, hogy mi az élet határköve, és mi az élettelen anyag élővé
válásának kritériuma. Feltárja a Fülöp-szigeteki gyógyítók által alkalmazott sebészeti eljárás fizikai
alapjait, valamint azt, hogy mi teszi lehetővé a parapszichológiai jelenségek előidézését. Alapos
ismereteket nyújt a földsugárzásokról, valamint a különböző tárgyakból kiáramló
formasugárzásokról, és ismerteti a velük szembeni védekezés módjait. A szubatomi energiasugárzás
fizikai jellemzőinek boncolása során minden bizonnyal felkelti figyelmünket az a sok mindent
megmagyarázó feltételezés, hogy a gravitációs kisugárzás és az éteri sugárzás áramlási sebessége
12 nagyságrenddel meghaladja a fénysebességet. Ennek alapján érthetővé válik, hogy a több ezer
fényévnyire lévő csillagok miért képesek befolyásolni a sorsunkat, és arra is magyarázatot kapunk,
hogy a SETI programban tevékenykedő kutatók miért nem találnak rádióhullámokat a világűrben.
Az éter mozgástörvényeinek ismertetése világossá teszi számunkra az égitestek, valamint az atomi
részecskék viselkedésének alapvető azonosságát. Ezen túlmenően sok olyan érdekességet tartalmaz,

423/434
amely segít megérteni az élet célját, a bennünket körülvevő világ bonyolultságát. Mindezen hatások
összegzéseként életünk szinte minden szférájára kiterjedően megismerhetjük a várható jövőnket.
Mivel ezek a dolgok csak összefüggéseikben vizsgálhatók, az egyes fejezetek végén kitértem az
ezotéria egyéb területeire is. Ennek során olyan fizikai felfedezésekre jutottam, amelyekkel
felszámolhatnánk az egyre súlyosabbá váló környezetvédelmi és egzisztenciális gondjainkat. Ezt az
teszi lehetővé, hogy sikerült közös alapra hoznom a jelenleg ismert parapszichológiai jelenségek
mindegyikét. A szubatomi energia hasznosítási módjain kívül szó van még ebben a műben a rák
legyőzésének, valamint a vírusok és baktériumok fizikai úton történő elpusztításának feltehetően
egyetlen lehetséges eljárásáról, az antigravitációs erőgép kivitelezési módjáról, a külső áramforrást
nem igénylő villanymotorok működési elvéről, valamint az UFO-építés szabályairól. Az általam
ismertetett új fizikai törvények lehetővé teszik, hogy villamos áramot nyerjünk ki az anyagból
anélkül, hogy primér energiát fektetnénk be. Ezeknek a szubatomi alapon álló készülékeknek a
gyártásba vételével végtelen mennyiségű ingyen energiához jutunk, ami nem csak olcsóbbá teszi az
ipari termelést és a közlekedést, hanem megszünteti a környezetszennyezést is. Az antigravitációs
hajtómű teljesen új alapokra helyezi a légi közlekedést, és lehetővé teszi a nagy távolságú
űrutazásokat. A könyv végén, a világot működtető rejtett erők feltárásának kiteljesítéseként be
fogjuk látni, hogy a fizikusok által tagadott éter nagyon is létezik. Sőt nem csak létezik, hanem
szabályozza a világegyetem működését. Stabilizálja az égitestek haladásának irányát, sebességét;
létrehozza a tehetetlenségi erőt, sőt még a rovarok repülését is lehetővé teszi. Az éternek
köszönhető, hogy az univerzum nem omlik össze, és hogy az összehúzódása ugyanannyi ideig fog
tartani, mint a tágulása. Ezek a felismerések jelentős változást fognak előidézni az élet minden
területén, sőt megváltoztatják a gondolkodásunkat, és elindítják az emberiség fejlődését egy
magasabb rendű civilizációhoz vezető úton.

Az „Egészségkímélő ételek ínyenceknek” című könyvem a reformtáplálkozás jegyében készült,
és azt kívánja bizonyítani, hogy hús nélkül is változatosan lehet táplálkozni anélkül, hogy a
korábban megszokott ízekről a legcsekélyebb mértékben le kellene mondanunk. Ezt az teszi
lehetővé, hogy kikísérleteztem egy fűszerkeveréket, ami olyan ízt ad a szójának, hogy senki sem
tudja megkülönböztetni a hústól. A magas fokon kidolgozott szójás ételeken kívül megtalálhatók
benne, a hagyományos ételek egészségkímélő változatai, valamint számos ételkülönlegesség. A
házilagos tartósítással foglalkozó rész pl. a trópusi gyümölcsöktől kezdve a mezei gyümölcsökig
igen sok dzsem és lekvár elkészítési módját tartalmazza. Ezenkívül fellelhető benne a fűszerpaprika
házilagos gyártásának eljárása, a különféle zöldségek természetes savanyításának részletes módja,
minden egyes tejtermék házi készítési leírása, a száraztészta, a rétestészta és a tésztahús
előállításának tudnivalói, valamint az is, hogyan lehet otthon fél áron finomabb és egészségesebb
kenyeret sütni, mint ami a boltokban kapható. Ráadásul a több mint 500 recept olyan
részletességgel van leírva, hogy a kezdők is könnyen boldogulhatnak vele.
Ezen túlmenően megismerhetjük belőle az egzotikus gyümölcsök széles választékát, és a vegán
táplálkozási módot követők is találhatnak benne színvonalas recepteket. Sok hasznos tanácsot
tartalmaz ez a könyv a nyersanyagok vásárlásával, tárolásával és feldolgozásával kapcsolatban is.
Jelentősen növeli ennek a rendhagyó szakácskönyvnek az értékét, hogy a IV. fejezete részletes és
átfogó tanácsokat ad a jelenleg ismert összes háztartási eszköz, valamint készülék célszerű
beszerzéséről, s szakszerű használatáról. A V. fejezetéből megtudhatjuk, hogy milyen jövő vár ránk
táplálkozás terén, és megismerhetjük a legújabb ételkészítési s tartósítási eljárásokat. Emellett
olvashatunk még a régi gyümölcs- és zöldségfajták újbóli termesztésbe vételéről, és a bio-
szupermarketek térnyeréséről. Ezt követően az is kiderül belőle, hogy miért nem terjed nálunk a
korpás kenyér fogyasztása. Végül megoldást találhatunk a magyar mezőgazdaság értékesítési
problémáira.

424/434
„Az ezotéria kiteljesedése” című könyvem tulajdonképpen az „Ezoterikus körkép” folytatása.
Ebben a műben a korábbi témák még részletesebben vannak kifejtve, hogy könnyebbé váljon a
gyakorlati megvalósításuk. Ezen túlmenően olyan működési alapelveket is tartalmaz, amelyek
kutatók ezrei számára teszik lehetővé, hogy elinduljanak ezen az úton, és végre hathatós
eredményeket érjenek el. Megtudhatjuk belőle azt is, hogy a világ különböző országaiban élő
kutatók, és fejlesztők milyen készülékekkel próbálják a szabadenergiát kinyerni, s ezek közül
számunkra melyek a legperspektívikusabbak.
Mivel a legegyszerűbb, a legveszélytelenebb, és emellett a legjobb hatásfokú energiatermelő
készülék a Tesla-konverter, részletekbe menően is tájékozódhatunk létrejöttének körülményeiről, és
felhasználási területeiről. Ezek egyike az adóállomás nélküli hang-és képvétel, továbbá a kozmikus
kapcsolatteremtés. A rádió- és tévéműsorszórás, valamint a mobil telefonálás is forradalmi változás
előtt áll. Nem lesz szükség reléállomásokra, műholdakra, mert a központi adóállomás által
kisugárzott jelek a földgolyón is átjutva behálózzák az egész világot. A Tesla-konverter
rekonstruálásának elősegítése érdekében magyarázatot kapunk legkritikusabb alkatrészének, a
csatoló diódának működési módjáról. Megismerhetjük a földönkívüliek által használt
energiatermelő eljárást, a 115-ös rendszámú elem gerjesztését. Felvilágosítást kaphatunk a három
leggyakoribb UFO-hajtómű, a higanycirkulációs motor, a gyűrűs reaktor és a kristályos hajtómű
működési mechanizmusáról. Ezzel kapcsolatban tisztázódnak a korábbi UFO-balesetek okai, és
fény derül a Tunguzka meteorit rejtélyére, valamint a St. Pière városkát elpusztító tűzfelhő
eredetére. Átfogó képet kapunk a náci Németország UFO-programjáról, Hitler csodafegyverként
emlegette csészealjairól. Nyomon követhetjük az elrabolt német kutatók sorsát, és megtudhatjuk,
hogy miért siklott félre a győztes hatalmak rakétakutatása.
Kiderül ebből a könyvből az is, hogy miként tehető az anyag átláthatóvá és láthatatlanná. Nem
titok többé, hogy atlantiszi elődeink természetes kristályból kinyert szubatomi energiasugárzással
tették a nehéz tárgyakat súlytalanná, és ezáltal könnyen mozgathatóvá. A földönkívüliek
mesterségesen előállított kristályt használnak erre a célra, ami erősebb változatban
sugárfegyverként is alkalmazható. A kis intenzitású sugarakat kibocsátó kristályokkal gyógyítanak,
és sebhelymentes operációkat végeznek. Emellett megismerkedhetünk olyan misztikus
készülékekkel, mint az időgép, a bűncselekmények leleplezésére is alkalmas kronovizor, vagy a
földönkívüliek felderítő szondája. Megtudhatjuk hogyan működött a bibliai frigyláda, és mi volt az
az eszköz, amely a gyémántot is úgy vágta, mint a kés a vajat. Tájékozódhatunk a szubatomi
energiarészecskék méretéről, ami jelentős mértékben elősegíti az ezoterikus jelenségek megértését.
Ötleteket kaphatunk az energiakeltés legegyszerűbb módjának, a szolitonos gerjesztésnek, illetve az
éteri részecskék nagy hatásfokú elektromágnesekkel való mozgatásának kivitelezésére. Ez már most
lehetőséget ad arra, hogy a nagy áramfelvételű készülékek (izzólámpák, villanytűzhelyek,
villanykályhák, bojlerek) fogyasztását a töredékére csökkentsük. Megérthetjük ebből a műből a
többdimenziós világ fizikai alapjait, és azt is, hogy mi miért nem vagyunk képesek érzékelni sem a
párhuzamos univerzumokat, sem a túlvilági lényeket.
Ennek a könyvnek azonban nem az ezotériában elért műszaki eredmények ismertetése a fő
feladata, hanem a tudati felvilágosítás elősegítése, amely lehetőséget kínál pusztuló világunk
megmentésére. Helyzetünk tarthatatlanságának bizonyítására részletes tájékoztatást kaphatunk
környezetromboló tevékenységünk kihatásairól. Kiderül ebből a könyvből, hogy milyen jövő vár
ránk, ha nem teszünk semmit a természet megmentése érdekében, hogyan fog elpusztulni a
civilizációnk. Az apokalipszis elkerülésére azonban megvan a lehetőségünk, és ez a mű a kiút
megtalálásáról, az előremenekülés lehetséges módjairól is szól. Életmódunk megváltoztatása
érdekében feltárja mindazokat a visszásságokat, amelyek civilizációs fejlődésünk eddigi
legmélyebb pontjára taszított bennünket. A társadalmi és politikai rendellenességeken kívül
tájékoztatást kapunk a boldogságunkat akadályozó jelenségekről, pl. az új kormányok szociális
érzéketlenségéről, a növekvő munkanélküliségről, az elszegényedésről, az infláció felpörgetéséről,
a statisztikai adatokkal való manipulálásról, a sorsunkat leginkább befolyásoló problémák
elhallgatásáról, az ország kiárusításáról, a kereskedelemben tapasztalható szélhámosságokról, és
önpusztító magatartásunkról. Helyzetünket súlyosbítja az önismeret hiánya, az elidegenedés, a
425/434
közöny, az erkölcsi normák fellazulása, a gazdagok és szegények közötti ellentét fokozódása, a
karvalytőke megjelenése, a bűnözés elharapózása, valamint a fegyverkezési hajsza. Nem kis zavart
okoz a nők emancipálódásából eredő identitászavar, a háború a nemek között, a párkapcsolatok
elanyagiasodása, a generációs bomba, a korán kezdett nemi élet veszélyei, a televízió hatása a
gyerekekre, a gyermekkori bűnözés, a szeretethiány, a kultúra elsekélyesedése, a rekláminvázió, a
szekták tevékenysége, és a túlélési technikák feledésbe merülése.
Járulékos információként megtudhatjuk ebből a műből azt is, hogy a fizikai test a magunkkal
hozott asztráltestbe nő bele. Magyarázatot kaphatunk arra, hogy mi a részleges teleportáció, miként
vállalhatjuk át mások karmikus adósságterhét, mikor költözik be a lélek az újszülött testébe, az
értékes lelkek miért nem akarnak rendezetlen párkapcsolatban élők gyermekeként megszületni, és
milyen veszélyei vannak a parapszichológiai képességek idő előtti kifejlesztésének. Nyilvánvalóvá
válik számunkra, hogy az őszinte megbánás képes elhárítani fejünk fölül a bajt, és hogy az
öngyilkosság a legértelmetlenebb cselekedet a világon, mert semmit nem old meg, sőt súlyosbítja a
problémát. Megismerhetjük a halottak lelkének irányítási módját, a klinikai halálból visszatértek
értékrendjének megváltozását, a munka valódi szerepét az életünkben, és rá fogunk jönni arra, hogy
sem a sorsunk, sem a jövőnk nincs előre megírva. Értesülhetünk arról, hogy a mennyországban is
van szex, és hogy ott sem érzi jól magát mindenki. Kiderül ebből a műből az is, hogy miért nem
célravezető a bosszúállás, Isten miért hagyja, hogy háborúzzunk, és hogy miért nem emlékszünk
előző életeinkre.
Sokak számára elképesztő lesz az a megállapítás, hogy nincs nagyobb csapás a gazdagságnál, a
szegénység sok mindenre megtanítja az embert, és hogy az élet legmélyebb értelme a szenvedés.
Azt is kevesen tudják, hogy a szerencsejátékok a Sátán fennhatósága alá tartoznak. Részletes képet
kaphatunk a démoni erők világunkban folytatott manipulációiról, de azt is megtudhatjuk, hogy
miként védekezhetünk ellene. Egy nemzetközi tudóscsoport megdöbbentő felfedezése, hogy a pokol
Szibéria alatt található. Ennek a könyvnek az elolvasása után világossá válik számunkra, hogy mi a
sorscsapások értelme, és hogy az állhatatosság a siker záloga. Arra is fény derül, hogy mi a valódi
oka a gazdasági menekültekkel szembeni ellenszenvnek, és hogy miként számolhatnánk fel a
gazdagok és szegények közötti ellentétet. Aki arra kíváncsi, hogy miért élünk egyre rosszabbul,
miért nem használjuk ki a lehetőségeinket, megtudhatja ezt is, ha elolvassa a találmányokról, az
alkotó emberekhez való viszonyunkról szóló részt.
Az „Ezoterikus körkép”-hez hasonlóan itt is szó esik a jótékonykodás módjairól, és további
kiegészítő természetgyógyászati módszerekről (pl. Gerson-diéta, Simonton-módszer, Reiki, NLP,
Alexander-módszer, TM-meditáció). Számtalan régészeti lelet felsorakoztatása próbálja az olvasót
meggyőzni arról, hogy előttünk is léteztek civilizációk a Földön. Itt is megerősítésre kerül, hogy a
bajainkból való kivezető út: a szubatomi energia hasznosítása. Egyúttal magyarázatot ad arra is,
hogy eddig miért nem történt semmilyen előrelépés ezen a téren. A legnagyobb akadály az éter
létezésének tagadása, és a felsőfokú oktatás egyirányú, túlspecializált képzési módja. Ez a helyzet
azonban nem gátolja a szubatomi energiarészecskék birtokbavételét, mert annak idején a villamos
áramot is úgy kezdtük el használni, hogy nem értettük az elméleti alapjait.
Érdekességként megtudhatjuk, hogy mi a véleményük a földönkívülieknek rólunk, milyen
következményekkel járt a vízözön, és hogy hol vannak olyan dombok, amelyeken felfelé könnyebb
menni, mint lefelé, valamint azt, hogy mi a Raps745. Kiderül, hogy az Antarktiszon létezik még egy
álcázott város, amelyet az atlantiszi civilizáció túlélői hoztak létre. Végül átfogó képet kaphatunk a
túlvilági szférák rétegeződéséről, és az emberiség fejlettségi szintjéről. Tájékoztatást kapunk arról
is, hogy mi jellemzi a különféle szférákból jötteket, és hogy milyen számarányban élnek a Földön.
Érdekes megállapítást olvashatunk a nagy elődökről, valamint a másod- és harmadvonalbeliekről.
Az mindenesetre bíztató hír, hogy a jelek szerint a Mindenható megkegyelmezett nekünk, így további
sorsunk kizárólag rajtunk múlik.

745
repsz
426/434
„Az ezotéria kivitelezése” című könyvem fő feladata a gyakorlati tanácsadás. Különféle
ötletekkel, javaslatokkal megpróbál segíteni a jelenlegi bajainkon. Ezek közül legjelentősebb a
készpénz megszüntetése, egy új monetáris rendszer bevezetése lenne. Ugyancsak a bűnözés
visszaszorítását szolgálja a törvény ellen vétők sajátos büntetési módja: a közmegvetés.
Megtudhatjuk azt is, hogy az utakon tapasztalható áldatlan állapotok, a rohamosan növekvő
gépkocsiforgalom visszaszorításának leghatékonyabb eljárása: a luxusadó bevezetése. A munkaerő-
használati adó az idősebb korosztály foglalkoztatási gondjait, a gyermektelenségi adó pedig a
népességcsökkenés problémáját oldhatná meg. A gyárbezárásoktól, a még alacsonyabb munkabérű
országokba való továbbköltözéstől a védővámok vehetnék el a multinacionális vállalatok kedvét. Az
egészségellátási rendszer megreformálására legalkalmasabb a kínai módszer. „Az ezotéria
kiteljesedésé”-nek folytatásaként további tájékoztatást kaphatunk a magasabb szférabeliek
jellegzetes vonásairól, és a velük való kapcsolatteremtés hátrányairól. Ebben a tárgykörben kiderül
az is, hogy az alacsony szinten álló lélek nem képes elviselni a nála fejlettebb lelkeket. Tovább
olvasva ezt a kötetet világossá válik számunkra, hogy korunk legütőképesebb fegyvere a média. Itt
tudhatjuk meg azt is, hogy a földönkívüliek közlése szerint hány élő bolygó és hány értelmes faj
található az univerzumban. (Kinézetük szerinti megoszlásukról az „Ezoterikus körkép” V. fejezete
tájékoztat.) Ebben a fejezetben olvashatunk az univerzális vallásról, amely az EGY tiszteletén
alapul, és híveinek szám rohamosan gyarapodik.
Az előzőekhez hasonlóan ez a mű is hírt ad a legújabb természetgyógyászati módszerekről. A
gyógyítással kapcsolatban megtudhatjuk még, hogy Amerikában már tudományos bizonyítéka is
van az imádság hatásosságának. Arra is fény derül, hogy az USA második legnagyobb kórházában
engedélyezték a kézrátételes gyógyítást. Mindemellett találhatunk benne egy érdekes beszámolót
arról, hogy mi a véleménye a keresztény egyháznak a new age mozgalomról. Utána átfogó képet
kapunk a megújuló erőforrásokról, és az egyes eljárások hátrányairól. A technikai rovat bemutatja a
lappiramist, és ismerteti az űrhajókban létrehozható mesterséges gravitáció legegyszerűbb módját.
Ez a könyv is kitér a szponzorálás szükségességére, és további szempontokra hívja fel a figyelmet.
A „Kiegészítések” rovatban újabb adalékokat találunk az előző kötetekben érintett témákról. A
hivatalos tudomány és a kívülállók, magányos feltalálók közötti ellentétre pl. az a felvilágosítás
szolgál, hogy: „Isten nem személyválogató”. Egy másik bibliai idézet arra ad magyarázatot, hogy
egyéni és össztársadalmi törekvéseink miért nem mindig az elvárásaink szerint alakulnak: „Sokan
vannak az elhívottak, de kevesen a kiválasztottak”. Sokak számára meglepő lesz az a megállapítás,
hogy fejlett informatikai eszközeink ellenünk fordultak, és elősegítik a pusztulásunkat. Jelentős
mértékben növelné túlélési esélyeinket, ha az emberekben tudatosulna, hogy világunk romlásba
döntésében a sátáni erők legfőbb fegyvere: a rejtőzködő magatartás. Nem teszi könnyebbé a
helyzetünket, hogy a velünk szemben ellenséges magatartást tanúsító Földön kívüli civilizációk is
az „ő malmukra hajtják a vizet”. Végül az is világossá válik számunkra, hogyan ebrudaljuk ki
magunkat a saját hazánkból.
A II. fejezet rámutat arra, hogy célszerű lenne visszaállítani a nagycsaládok rendszerét, és a
gyerekek nevelését az idősebb korosztályra kellene bízni. Itt olvashatunk arról, hogy az
emancipációs törekvések túlhajtása következtében a nők rosszabbá váltak a férfiaknál is. Nem
zárható ki, hogy a nők túlkapásai az újkori matriarchátus bukását fogják eredményezni.
Civilizációnk genetikai állományának fokozatos romlása főleg szakmai körökben okozott
aggodalmat. Ez a probléma azonban egy csapásra megoldódott, mivel az emberi genom
feltérképezésével az orvostudomány megalkotta a modern Taigetosz intézményét. Egy
élménybeszámoló alapján értesülhetünk arról, hogyan sodornak bennünket a sarlatánok a
démonvilág hálójába, és megismerhetjük a szabadulás leghatékonyabb módját. Mindezek alapján
elhangzik még, hogy ideje lenne megtisztítani a new age eszméit az okkultizmustól, és a mágia
káros befolyásától. Ez azonban nem könnyű, mert a fekete mágia már az iskolai tananyagba is
beszivárgott. Új keletű probléma, hogy az információrobbanás mellékterméke a technostressz már
az átlagembert is érinti.
A továbbiakban progresszív hipnózis útján szerzett élménybeszámolók alapján bepillantást nyer-
hetünk a várható jövőnkbe, és megismerhetjük az ördögűzés rejtelmeit. Ebben a kötetben is figye-
427/434
lemmel kísérhetjük a környezeti ártalmak alakulását. Ezen a téren az egyetlen biztató hír, hogy most
már a politikusok és a meteorológusok sem tagadják a globális felmelegedés tényét. Itt tudhatjuk
meg, hogy a saját lehetőségeinkkel hogyan lassíthatjuk az ökológiai katasztrófa bekövetkeztét. Ez a
fejezet nyújt tájékoztatást arról, hogy az ezoterikus kutatások megindulása után milyen feladatok
várnak a tudósainkra. Eközben fény derül arra is, hogy valójában mi a gravitáció. Ezen túlmenően
elárulja nekünk az aranycsinálás legmodernebb módját, és az emberi sejtekkel folytatott klónozási
kísérletek várható végkifejletét. 2004-ben kitudódott, hogy amerikai kormányszervek évtizedek óta
elrabolják a zseniket, és föld alatti laboratóriumokba zárva foglalkoztatják őket.
Minden bizonnyal nagy érdeklődést fog kiváltani az elektroplan megvalósításával kapcsolatos
javaslat is. Ennek lényege, hogy a villanymotoros meghajtású repülőgép táplálására nem a
tüzelőanyag-cella a legalkalmasabb, hanem a Tesla-konverter. A gyakorlati kivitelezés elősegítésére
megtalálhatjuk benne a Tesla-konverter rekonstruálásának egy könnyen járható útját. Az ezt
követően közölt részletes működési elve bárki számára lehetővé teszi a Tesla-konverter eredeti
formában való előállítását is, a tranzverzális és a longitudinális hírközlési mód ismertetése pedig
arról ad felvilágosítást, hogy a SETI programban tevékenykedők miért nem tudják észlelni a
földönkívüliek által használt mágneses hullámokat. Határtalan lehetőséget kínál az a műszaki infor-
máció, hogy a nagyvárosainkat behálózó térellenőrző kamerarendszernél van egy jóval tökéletesebb
és olcsóbb megoldás is: rá kell kapcsolódni a Magasabb Intelligencia mindenre kiterjedő
megfigyelő rendszerére. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint elkezdeni a kronovizor sorozat-
gyártását, és engedélyezni a hatósági felügyelet melletti használatát. Végül magyarázatot kapunk
arra a kérdésre, hogy az ezredfordulóra miért csökkent le radikálisan az UFO-megfigyelések száma.
Meglehetősen nyugtalanító az a felismerés, hogy a természet ellenünk fordult. Miután nem voltunk
hajlandóak feladni a határtalan gazdasági növekedés elvét, nem álltunk át a fenntartható fejlődésre,
a maga eszközeivel lerombolja a gazdaságunkat, lelassítja környeztünk kizsarolását. Elpusztítja
azokat, akik a Földet pusztítják, így szabadulva meg a rá nehezedő tehertől.
A III. fejezet rámutat arra, hogy jelenlegi viselkedésünk nem más, mint egy groteszk haláltánc.
Ebből a helyzetből úgy juthatnánk ki, ha társadalmunk kiemelkedő személyiségei példát
mutatnának helyes életvitelből, és önkorlátozásból. Ennek bekövetkezésére azonban kevés remény
van, mivel a világtörténelemben még nem fordult elő, hogy az erőforrások felett korlátlan uralmat
gyakorló elit önként lemondjon előjogairól, vagy azokat megkurtítsa. A természetgyógyászattal
foglalkozó részt egy terjedelmes rovat egészíti ki, amely az eddig elért Agykontrollsikerekről
számol be. A meghökkentő eredmények remélhetőleg meghozzák a kedvet ennek a módszernek a
tömeges elsajátításához, és alkalmazásához. A munkanélküliség csökkentésére, a társadalmi
átalakulás áldozatainak felkarolására nálunk is célszerű lenne bevezetni a „Szívesség bank”-
rendszert. A szegény de törekvő lakosság megsegítésének másik módja a kamatmentes kölcsön,
melynek elindítója és példamutató szervezője a bangladesi Grameen Bank. Bajaink gyökerének
kutatása során sok közgazdász vallja, hogy gazdaságunk megrontója, a természet kizsarolásának fő
oka a bankok által alkalmazott kamatos kamat rendszer. Fenyegető gyorsasággal közeledő veszélyre
hívta fel figyelmünket a Schwartz jelentés. A Golf-áramlás leállása miatt Európa északi államaira új
jégkorszak vár, míg a trópusi államokat az elsivatagosodás teszi lakhatatlanná.
A továbbiakban elállatiasodásunk újabb állomásiról olvashatunk. Mind több helyről érkeznek
hozzánk figyelmeztető jelek, hogy közeleg Isten büntető bolygója, a Nibiru. Ennek lehetséges
következményeiről, és a védekezés módjáról is részletes tájékoztatást kapunk. Bibliai idézetek
alapján még a hitetlenek számára is kétségtelenné válik az Apokalipszis és a halálbolygó közötti
kapcsolat. Ebben a fejezetben megismerhetjük az antigravitációs hajtóművek legegyszerűbb, és
legolcsóbb változatának működési elvét. A három imbolygó kúpból és két mágneskorongból álló
szerkezet az ellenirányú gerjesztés tipikus példája. A kaszkádba kapcsolt elemek oly mértékű
energiasokszorozódást váltanak ki ebből a földönkívüliek által megmutatott szerkezetből, amely
több tonnás járművek magasba emelésére is képes. Csekély önsúlya tovább szélesíti a felhasználási
területét. Miután semmi olyan tartozéka nincs, amit ne tudnánk előállítani, bármikor elkezdhetjük a
sorozatgyártását. A mikrogravitáció alkalmazásba vételére azonban nem az idegenek, hanem a

428/434
természet tanított meg bennünket. Végül érdekes történetet olvashatunk a földből kiáramló
antigravitációs energia újkori használatáról.
A IV. fejezetben világossá válik számunkra, hogy elindult a katasztrófa előtti válogatás. Minden-
ki megmérettetik, hogy könnyebb legyen szétválasztani az „ocsút a búzától”. Most választódnak ki
a megmentésre érdemesek. Nem Isten selejtez ki bennünket, hanem mi saját magunkat. Bibliai
utalások alapján mi is kiszámíthatjuk Lucifer korlátlan földi uralmának kezdetét és feltételezett
végét, majd megtudhatjuk, hogy milyen élet lesz a Földön a katasztrófa után. Döbbenetes hír, hogy
a Mindenható 1995-ben elvesztette a türelmét az emberek iránt, és elszabadította az „Apokalipszis
lovait”. 2005. tavaszán megérkezett a Földre Jézus Krisztus, és kezdetét vette a végítélet. Itt esik
szó arról is, hogy az ember klónozhatósága kettéválasztotta a tudós társadalmat, és a politikusok
nem megfelelő mederbe terelték az eseményeket. A tudomány és az űrkutatás fejlődésével
kapcsolatban talányos üzenetet kaptunk a Magyarországra érkezett földönkívüliektől.
Aggodalmukat fejezték ki az emberiség történelmében rövidesen várható ugrásszerű technikai
haladás miatt, mert túl korainak tartják. Ez a fejezet rávilágít arra is, hogy a mind gyakoribb
balesetek, tragédiák oka, hogy az űrkutatás elindítása után fél évszázaddal még mindig
ágyúgolyóként lőjük ki asztronautáinkat a kozmoszba. Nem segíti elő a haladásunkat az sem, hogy
újabban a szabadalmi bejelentések titkosításával teszik lehetetlenné a szabadenergia-hasznosító
találmányok gyártásba vitelét. Aki megszegi a törvényt, arra 10 ezer dollár büntetés és 2 év börtön
vár. A kiszivárogtatott hírek szerint az Omega Ügynökség ugrásra készen áll, hogy rendet teremtsen
a világban, hogy leszámoljon a bűnözőkkel. Hatalomra jutásuk után szándékukban áll
nyilvánosságra hozni a földönkívüliekkel kapcsolatos összes titkos információt.
A helyüket, életcéljukat nem találó emancipált nők szemét a Könyvajánló című rovat nyithatja
fel. Előtte az általános értékválság legújabb megjelenési formája, a márkasvindli, a márkás
termékek színvonalának módszeres lesilányítása kerül terítékre. Sokan tudnak róla, mégis kevesen
nehezményezik, hogy a felelős posztokat nem megfelelő emberek töltik be a világban.
Felbecsülhetetlen kárt okoz civilizációnknak, hogy rokoni-, baráti szálak, vagy faji-, etnikai- és
vallási összefonódások, valamint a korrupció határozzák meg, hogy ki hová kerül az életben. A
természetgyógyászattal foglalkozó rovat megemlíti, hogy nálunk is vannak pozitív
energiahullámokat kibocsátó helyek, amelyek híres gyógyközpontokká váltak. Ezek közül
legismertebb az Attila domb. Ezzel a témával kapcsolatban kitérünk arra is, hogyan kell a
parafenoméneket bevonni a gyógyításba. Végül ismét szóba kerül, hogy továbbra sem tartunk
igényt saját találmányainkra, sőt újabban már az újságokban sem kapnak teret az új, előremutató
gondolatok. Pedig a svéd tudásparkok meggyőző példái annak, hogy micsoda lehetőség rejlik a
kreatív emberekben, az általunk semmire sem becsült ötletekben.

A „Szövegszerkesztési ismeretek” című könyvem az Office 97 – 2003 és a PageMaker 6.0 – 7.0
programok kezelési szabályait ismerteti kezdők számára is érthető módon. Ez a mű nem tankönyv,
hanem útmutató; célorientált módszerek gyűjteménye. A benne szereplő ötleteket, javaslatokat
főként azok hasznosíthatják, akik egy számítógépkezelési tanfolyamon legalább alapfokú
szövegszerkesztési ismeretekre tettek szert. Sajnos ezek a tanfolyamok, meglehetősen elnagyoltan
foglalkoznak ezzel a témával, nem térnek ki a speciális alkalmazásokra. A számítástechnikai szak-
könyvek legtöbbje pedig érthetetlen, általában szakértők írják szakmabelieknek. A kezdőknek szánt
tájékoztatókat sem tudja mindenki használni. A szakírók ugyanis hajlamosak megfeledkezni arról,
hogy valamikor ők is voltak kezdők. Ennélfogva gyakran átsiklanak olyan részletek felett, amelyek
szerintük magától értetődőek. A gyakorlattal nem rendelkezők számára azonban nélkülözhetetlenek
az elhallgatott közbülső lépések, és ezek hiányában sokan nem boldogulnak ezekkel a szakköny-
vekkel. Ez a mű viszont rendkívül aprólékosan, pontról pontra írja le a teendőket, így a kezdők is
gond nélkül használhatják. Nem általánosságokat tartalmaz, hanem konkrét szabályokat, mélyreható
útmutatásokat, és sok szakirodalmi utalást. Emellett részletesen tárgyalja a házilagos könyvgyártás
módjait. Végül hasznos tanácsokat ad a számítógép-, a kiszolgáló egységek-, és a különféle
programok beszerzésével kapcsolatban.
429/434

Sajnos a fokozódó munkanélküliség, az infláció okozta anyagi ellehetetlenülés következtében
egyre kevesebb ember engedheti meg magának, hogy könyveket vásároljon. Ezekre az ismeretekre
azonban mindenkinek szüksége van, ezért kérem, hogy kiolvasás után adják kölcsön műveimet a
barátaiknak, ismerőseiknek, hogy számukra is megnyíljon az öngyógyítás és lelki önsegélyezés útja,
s ne legyenek kirekesztve világunk megújulásának folyamatából. Akik az előző kiadásokat is
megvették, és az új könyvek birtokában ezekre már nincs szükségük, ajándékozzák oda azoknak,
akik a korábbi változatokat sem olvasták.
Könyveim az Interneten is megtalálhatók az alábbi címen:
2003. június 30-án a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapját lezárták, és az új könyvek,

valamint a korábbi művek frissített változatai átkerültek az Országos Széchenyi Könyvtár
portáljára. Ezért könyveim újabb változatai a következő URL címen érhetők el: http://mek.oszk.hu
Ebben a rendszerben téma szerinti osztályozásban lehet megtalálni a könyveket. Mivel ez
meglehetősen hosszadalmas, egyszerűbb beírni a nevemet a kereső ablakba: kun akos, és a
programmal megkerestetni a műveimet. Ezt követően már csak rá kell kattintani a letölteni kívánt
könyvre. Ebben a könyvtárban nem csak DOC és RTF, hanem PDF formátumban is hozzáférhető
az állomány. Ezen túlmenően az egyes művek teljes terjedelemben, és WinZip-el tömörítve is
letölthetők. A kiválasztott könyveknél megnyíló weblapok lehetőséget adnak az olvasói
vélemények kifejtésére. A letöltési statisztika szintén erről a portálról nyitható meg. A letöltések
számát átmenetileg befolyásolhatják ugyan a divathullámok, de az egyenletes növekedés biztos jele
a maradandó értéknek, a tartalmas mondanivalónak. Az igazán jó könyvnek nem az a jellemzője,
hogy egyszerre sokan elolvassák, hanem az, hogy évtizedek múlva is olvassák.
2003 őszén lehetőségem nyílt egy saját elektronikus könyvtár létrehozására. Így aki a legújabb
változatokra is kíváncsi, műveimet a Kun Elektronikus Könyvtárból töltse le. Ezek a rendszeresen
frissített, tördelt változatok az anyag kinyomtatására, jegyzet minőségben való előállítására is
alkalmasak. URL cím: http://kek.tar.hu és http://kel.tar.hu (A MEK portálról is megnyitható az
egyes művek weblapjának alján található Forrás mezőre kattintva.) Ha meg akarjuk tudni, hogy
történt-e frissítés, nem kell mindegyik könyvet megnyitni, és az Előszó után ellenőrizni az utolsó
mentés időpontját. A „Frissítési dátumok” webkapoccsal előhívható táblázatban minden fájl
felhelyezésének dátuma megtalálható. (A fokozott vírusvédelem érdekében az összes állomány
tömörítve van. Az egyes fájlok tömörítő programot nem igénylő, önkicsomagoló formátumban
tölthetők le. Utána csak kétszer rájuk kell kattintani, és önmagukat feltárva, Word, illetve PDF
dokumentumként jelennek meg.) Az ingyenes szerverek műszaki megbízhatatlansága és az
ügyféltámogatás teljes hiánya miatt 2006 őszén átköltöztettem a Kun Elektronikus Könyvtárat egy
saját domain címmel ellátott fizetős honlapra, melynek címe: http://kunlibrary.com
2004. nyarán elindítottam egy folyóiratot „Ezoterikus Világ” címmel. Ennek az internetes
folyóiratnak az a fő a feladata, hogy hírt adjon az ezoterikus fejlesztések állásáról, a legfrissebb
fejleményekről. Mivel ezen a téren még nem történt meg a sokak által megjövendölt áttörés, és a
technikai fejlesztések sem indultak el kellő mértékben, egyelőre nem árasztanak el bennünket a
hírek. Meggyőződésem, hogy ez a folyamat magától nem fog beindulni, ezért ezzel a folyóirattal is
igyekszem elősegíteni az első lépések megtételét. Emellett ez a fórum sok érdekes cikket, járulékos
információt, és hasznos tájékoztatót tartalmaz. Itt fognak megjelenni a közérdekű olvasói levelek is.
Az „Ezoterikus Világ” csak a Kun Elektronikus Könyvtárban található meg.
Időközben ennek a folyóiratnak a Viccek, humoreszkek, anekdoták című rovata önálló könyvvé
terebélyesedett. A közel 6000 vicc több mint 200 vicckönyv, viccújság és anekdotagyűjtemény
feldolgozásával jött létre. Az elmúlt száz év magyar „vicctermésének” színe-javát tartalmazza. Az
új nemzedék számára a politikai viccek megértését Lábjegyzetek segítik. A fiatalkorúak védelme
érdekében az Erotikus viccek külön kötetben szerepelnek. (Több mint száz gasztronómiával
kapcsolatos vicc átkerült az Egészségkímélő ételek ínyenceknek című szakácskönyvem V.
430/434
fejezetébe.) Ugyanitt jelentősen bővült az egzotikus gyümölcsöket ismertető rovat. 2007. tavaszán a
közel 250 egzotikus gyümölcs leírását kiegészítettem egy fotóalbummal is. A több mint 3300 képet
tartalmazó 33 nyelvű album csak a http://kunlibrary.com honlapról tölthető le. Terjedelme: 123 MB.

431/434
TARTALOM
ELŐSZÓ.............................................................................4
I. fejezet..........................................................................10
KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS..............10
KÉSZÜLÉKEKHEZ;............................................................10
AKUPUNKTÚRÁS ELJÁRÁSOK............................................10
Általános ismertetés........................................................10
Elővigyázatossági szabályok............................................11
Előtanulmányok...............................................................12
A kezelés előkészítése.....................................................12
A kezelés végrehajtása....................................................13
A készülék használata......................................................14
Különleges pontok...........................................................16
Magasabb rendű módszerek.............................................16
Kisegítő eljárások............................................................17
Járulékos hatások............................................................17
Fülakupunktúra...............................................................18
Az akupunktúra egyéb módjai..........................................19
Kiegészítés......................................................................21
MELLÉKLET.....................................................................25
II. fejezet.........................................................................27
KÉSZÜLÉKEKHEZ;............................................................27
TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁS...........................................27
Újabb meridiánvizsgáló módszerek...................................27
Kiegészítő kezelési szabályok..........................................28
Tápenergia-ellátás...........................................................32
Karbantartás...................................................................33
Talpreflexológia...............................................................33
Kiegészítés......................................................................37
III. fejezet........................................................................79
KÉSZÜLÉKEKHEZ;............................................................79
PSZICHOORIENTÁCIÓS GYÓGYÍTÁS...................................79
A felhasználási mód kiszélesítése.....................................79
Kiegészítő természetgyógyászati módszerek....................80
Sámánmasszázs..............................................................90
Pszichoorientációs gyógyítás...........................................91
Előkészítő gyakorlatok.....................................................93
Alkalmazási aggályok......................................................99
Hatásmechanizmus..........................................................99
Elméleti alapok..............................................................102
Aktív közreműködés.......................................................104
Silva-féle Speciális Gyógyító Módszer.............................105
432/434
Kiegészítés....................................................................106
IV. fejezet......................................................................116
PSZICHOORIENTÁCIÓS GYÓGYÍTÁS;................................116
AZ ÉLET TITKAI..............................................................116
Kiegészítő természetgyógyászati módszerek..................116
Önszuggesztió...............................................................116
Bétaprogramozás váratlan szituációkban........................121
Segítő módszerek..........................................................122
Az alfába jutás további módszerei..................................123
Világunk kozmikus törvényei..........................................128
Az élet mozgatórugói.....................................................133
Az élet célja...................................................................142
Kiegészítés....................................................................143
V. fejezet.......................................................................165
AZ ÉLET MOZGATÓRUGÓI; JÖVŐKÉP................................165
Kiegészítő természetgyógyászati módszerek..................165
Pszichoorientációs gyógyítás..........................................166
A hatékonyság növelése.................................................166
Fejlődésünk buktatói.....................................................181
Jövőnk alakulása............................................................199
Kiegészítés....................................................................231
VI. fejezet......................................................................249
VILÁGUNK KOZMIKUS TÖRVÉNYEI;..................................249
MAGNETOPRESSZÚRA....................................................249
Periférikus alkalmazási területek...................................249
A pszichoorientációs gyógyítás távlatai..........................251
A théta és delta tartományok aktiválása.........................252
A pszichoorientáció kiterjesztése...................................253
Vissza a Bibliához..........................................................281
Kiegészítés....................................................................293
VII. fejezet.....................................................................325
AZ EZOTÉRIA MŰSZAKI ALAPJAI;.....................................325
ÉTERELMÉLET................................................................325
A módszer története......................................................325
Rámájana; Mahábhárata................................................329
Emberi bölcsességek......................................................332
Az ezotéria műszaki alapjai............................................382
Kiegészítés....................................................................412
433/434
UTÓIRAT........................................................................419
KÖNYVEIM ÁTFOGÓ ISMERTETÉSE...................................422
Könyveim az Interneten is megtalálhatók az alábbi címen:
.....................................................................................429
TARTALOM.....................................................................431
A gyakorlati alkalmazásból eredő esetleges

személyi, dologi és vagyoni károkért
a szerző, valamint a kiadó
nem vállalnak semmilyen felelősséget!

434/434
 Kun Ákos
Budapest, 2007.
E-mail: info@kunlibrary.com
kel@kunlibrary.com
KUNakos@vipmail.hu

Ezoterikus Körkép

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Ezoterikus Körkép

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

KU N Á KO S

Mottó: „A csodák ott kezdődnek,

„Ha az evolúció nem tud érvényesülni, jön a revolúció;

Ezt a könyvet a nagyvilágban szétszóródott magyarok figyelmébe ajánlom, hogy ők is meg-

A hátsó borító szövege:

♣ Természetgyógyászat, ♣ Elektrostimuláció, ♣ Egészséges táplálkozás, ♣ Aforizmák, közmondá-

A gyors kiprintelhetőség elősegítésére ez a mű A/4-es formátumra tördelve került fel az

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Budapest, 1990. augusztus

Budapest, 1991. december

Mivel az általános érdektelenség nem csak a hazai könyvkiadók, nyomdák és könyvkereskedők

Budapest, 1994. december

Igyekezetem ellenére az események a továbbiakban sem a várakozásomnak megfelelően

Budapest, 1997. október

Budapest, 1998. július

A hazai kiadók, nyomdák és könyvkereskedők figyelmét műveim Interneten való

Budapest, 1999. március

Budapest, 2000. december

Budapest, 2001. szeptember

Budapest, 2002. augusztus

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Budapest, 2004. március

Frissítés: 2007. november 05.

A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető

Csak a http://kunlibrary.com honlapról tölthető le a

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Magasabb rendű módszerek

Az akupunktúra egyéb módjai

A moxaterápiával kapcsolatban megemlíthető még, hogy léteznek ezzel megegyező hatású,

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Budapest, 1989. szeptember

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

FÉRJ - FELESÉG KAPCSOLAT

Szív - Tüdő Vékonybél - Vastagbél

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

SZERV - ÓRA SZERINTI ELLENTÉTES MERIDIÁNOK

Tüdő - Húgyhólyag Lép-hasnyálmirigy - Hármas melegítő

IRÁNYÍTÓ- ÉS KÜLÖNLEGES PONTOK

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Újabb meridiánvizsgáló módszerek

Kiegészítő kezelési szabályok

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Ezzel a témával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a természetgyógyászatot

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Budapest, 1990. március

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

A felhasználási mód kiszélesítése

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek

Sokan nem is gondolnák, hogy a különböző anyagok aura-helyreállító hatását ma már

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Amennyiben a szervezet telítődött a helytelen táplálkozásból eredő mérgekkel, akkor a

Kun Ákos: Ezoterikus körkép → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com