ILLYÉS GYULA

Hetvenhét magyar népmese
Tartalom
A kis gömböc Kacor király A kakas és a pipe A kiskondás Együgyű Misó Az állatok nyelvén tudó juhász Fábólfaragott Péter A diákot erővel királlyá teszik Virág Péter Ribike Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Az égigérő fa Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj A repülő kastély A táltos ökör Ilók és Mihók A róka és a farkas a lakodalomban A zöldszakállú király Erős János Aranyszóló pintyőke A malacon nyert királylány A legerősebb állat Kis Kolozs meg nagy Kolozs A muzsikáló ezüstkecske A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik Tündérszép Ilona és Árgyélus A loncsos medve Jávorfából furulyácska A huszár és a szolgáló A bőgős fia meg az ördögök A farkas mulatni megy, azután szállni tanul Csinosomdrága A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja A kígyókirály gyűrűje A hiú király Rózsa vitéz Bendebukk A rest macska A becsületes tolvaj Marci A szamárrá változott barát Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető A palóc meg az egri nagytemplom Három kívánság Rózsa és Ibolya Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai A házasodni indult királyfiú A virágfejű ember Az öreg halász és nagyravágyó felesége Győző A három vándorló A halkisasszony A buták versenye Mese Bruncik királyfiról A libapásztorból lett királyné Mátyás király meg az öreg ember Mátyás király meg az igazmondó juhász Mátyás király és a székely ember lánya Ludas Matyi A koporsóba tett fiú Térdszéli Katica A róka, a medve és a szegény ember Az ördög kilenc kérdése A kecskepásztor fia Ej Haj Adj isten egészségére! Kilenc Így jár, aki irigy Vitéz János és Hollófernyiges A két lány meg a vasorrú banya Bíró János A rátóti csikótojás Gyöngyharmat János Nap, Hold, Szél Három aranyszőrű bakkecske A hét holló A szélkötő Kalamona A háromágú tölgyfa tündére Utószó

A kis gömböc
Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki: - Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának: - Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki: - Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc: - Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.

2

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki: - Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

3

Kacor király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé. A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig. A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg: - Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség? - Én vagyok a Kacor király! - Kacor király? Soha hírét nem hallottam! - Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam. Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő, s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar beletalálta magát a nagy uraságba, s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselkedett, keveset szólott és sokat evett, ebéd után álomra dőlt, s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik. A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl. - Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik; ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: „Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam.” Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen? - Járok egyet, mert nagyon unatkozom. - Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Kacor király? Soha hírét sem hallottam! Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. - El is indult a medve a róka barlangja felé. - Hallod-e, te medve - kiált rá a strázsa. - Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, ha kijő, nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak. - Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! - mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit csináljanak, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút, meghívni a vendégeket.

4

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreggel kifutott, s összeszidta, hogy megint alkalmatlankodik. - Eltakarodj innen! Nem megmondtam már? Az én uram a Kacor király; ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Tudom, nagyon jól tudom; nem is a magam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre. - Az már más! Várj egy kicsit. Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, tudtára adta a varjúnak, hogy a király szívesen fogadta a meghívást, elmennek az ebédre, csak tudják, hova. - Eljövök én holnap értetek, s elvezetlek! A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyancsak felütötte a lacikonyháját. A kis nyulat megtették szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A medve fát és vadakat hordott a konyhára. A farkas asztalt terített, és pecsenyét forgatott. Mikor kész volt már az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra szállott, de nem mert leszállani, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát. - Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk - mondta a róka -, csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram. S csakugyan, végre kijött a Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reátekinteni, egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket. A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozásban volt, mind azt mondották: vajon milyen lehet az a Kacor király? Ki-kinéztek az útra, ahonnan a vendégeket várták. - Ott jön, ott jön! Jaj istenem, merre fussak! - kiáltotta a kis nyúl, s ijedtében nekifutott a tűznek. Megpörkölte magát, s ettől olyan bátor lett, hogy fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta. A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette véle, s ezért jól képen teremtette a medvét. A medve a kis nyúlnak akarta továbbadni az ütést, de a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda. Mikor látta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy nyaka közé szedte a lábát. A Kacor király meg attól ijedt meg, hogy így nyakon teremtették. Uzsgyi hát, ő is futóra! Elröppent ijedtében a varjú is. Még most is mennek, ha meg nem álltak.

5

A kakas és a pipe
Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. Hát azt mondja a pipe: - Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfúlok. Szalad a kakaska a kúthoz. - Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. Elment aztán a kakaska a szép lányhoz. - Szép lány, adjál koszorút. - Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. Elment a kakaska a tehénhez is. - Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. Elment a kakaska a réthez. - Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz kút ád vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltba nem mégy kaszáért. Elment a kakaska a boltba: - Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakaska elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenest vitte pipének, épp jókor, mert szegény pipe majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt!

6

A kiskondás
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt. Nem tudták hasznát venni, nem vált be kondásnak sem. Hiába próbált vele az anyja akármit, mindegy volt annak. Hát ez a teddlenerontsd kondásgyerek meghallotta egyszer, hogy a király annak adja a lányát; aki úgy el tud bújni, hogy az ő lánya nem találja meg. - No, kiskondás! - mondta magában - most mutasd meg, ki szült! Sokat nyerhetsz egy kis ügyességgel! Fel is szedelőzködött, kért egy tarisznya hamubasült pogácsát, nyakába kanyarította a cifra szűrét, avval elindult. Ment, ment, mendegélt, árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, hol erdőben, hol sík földön. A pogácsa is fogytán volt már, de csak nem talált még a király kastélyára. Megy megint egy álló hétig, már az utolsó pogácsát is megette, de még semmit sem lát. Szomjas is volt már, olyan volt a nyelve a nagy szárazságtól, mint a felvert galuska. - Mit csináljak már? Éhen vesszek? Ha ezt tudom, el se indultam volna. Ahogy megy, nagy sokára talál egy kutat. A vályúján ült két fehér galamb. Odamegy. - No, két fehér galamb! Én most titeket megeszlek, mert majd meghalok éhen! Azt mondja a két fehér galamb: - Ne egyél meg, kiskondás! Inkább húzzál nekünk egy veder vizet szomjasak vagyunk nagyon. Jótét helyébe jót várj! Úgy rimánkodott neki a két galamb, hogy nem ette meg őket. Odament a kút kávájához, húzott nekik egy vederrel, azután maga is jóllakott a jó hideg vízzel. Avval ment tovább. Hát szomjas már nem volna, de a hasa, az morgott, mint egy láncos kutya. Amint épp egy nagy pusztaságban vándorolt, talált megint valakit: egy sánta rókát. - No, sánta róka! Akármi legyek, ha téged meg nem eszlek! Könyörgött a sánta róka is, hogy ne egye meg: a kisfiának visz éppen egy kis ennivalót. - Jótét helyébe jót várj, kiskondás! Majd segíthetek én még terajtad! A kiskondásnak már dülledt a szeme a nagy éhségtől, de nem bántotta. Gondolta, hogy majd visszafizeti az még az ő jóságát! Csetlik-botlik tovább a kiskondás. Szántáson, vetésen, tarlón, parlagon vitt az útja. Összekotorászta már az utolsó morzsát a tarisznyából, azt is megette. De mi volt az annak az éhes hasnak! Jobbra dőlt, balra dőlt, már azt hitte, sohasem ér oda, ahová akar. Utjában akkor messziről meglátott egy nagy tavat. Ő bizony megnézi hátha lesz ott valaki, valami. Lemegy a partjára, hát ott látja, hogy a víz szélében vergődik egy kis hal. Odakap nagy mohón, felveszi a vízből a kis halat. De az azt mondja neki: - Ne egyél meg, kiskondás, megszolgálhatom én még a te jóságodat!

7

Megsajnálta. szép volt nagyon. Bizony nagyon is ide igyekezett. Hát megint talál egy kutat vályúval. ahogy felkelt. itt van kilencvenkilenc emberfej a karón. Ment. Felkészült a királykisasszony is. mert ha fölkelt. azok azt mondják: . A kiskondás először is azzal állt elő. . hogy bújjék már el. hogy nagyon régen úton van már. míg a lánya föl nem kel. avval továbbment. csillogott. nyelt ő is egy nagyot a vederből. hátha lenne valami sikere a vállalkozásának. és így kiáltott: . azok meg uzsgyi! Mentek vele. A kiskondás illendően odaköszönt neki. rögtön elviszünk! A kiskondás sem húzódott soká. Húzott nekik egy vödör vizet. ahogy rásütött a nap. Huncut dolog az éhség. Utoljára aztán mégsem bántotta őket. egyenest a nap háta mögé. mióta. aki el tud bújni előle. vessenek neki egy kis maradékot. perdült egyet a sarkán. merthogy azt hallotta. De már igazán azt hitte.De látod-e. majd megszolgálják még a jóságát. ahol még a madár se jár? Mi keresnivalód van itt? Elsorolja aztán a kiskondás. a pénze csak úgy ragyogott. kászálódik. csak azt tudta. nyomon követi az embert. esedeztek neki. te kiskondás. hogy bizony ő már nagyon éhes. mint a szél. Nagy sokára mégis elért a kastélyhoz.Gyere elő. jól van! . de azok rimánkodtak. kiskondás! Ott vagy a nap háta megett! 8 .Majd lesz valahogy! Bementek a házba.mondta a király. Beletörődött a sorsába. és visszatette a vízbe. Rájuk bízta magát. a vályún két fehér galambot: . csak azt mondta: . hogy csak most az egyszer ne egye meg őket. nemigen tud előle elbújni. A kiskondás bánta már. Ha ég-föld összeszakad is. hogy már felfordulok éhen! Meg akarta fogni a galambokat. ment tovább.Hát hol jársz erre.Nézte a halat sokáig a kiskondás.Ugyan. már nem fordul vissza. Megpróbálkozik ő is. most már káreszkuresz. megy be hozzá a király. ugyan. Én meg. egyszer csak ott látja az első két fehér galambot. se embert megeszlek benneteket! Rimánkodott a két fehér galamb. amennyi belefért. Adtak neki annyit. hogy útra kelt. már nem tesztek bolonddá! Nem nézek már se istent. Lement a kertbe.Jól van. ha nem tudsz elbújni.Gyere. csak ki akartok rajtam fogni. A kapuban ott állt a király. Másnap. Kinyitja az ablakot. mivégről jár ő erre. úgy lesz. fiam. . hogy nem ér oda.No. s a király el is fogadta: . A kiskondásba nem szakadt bele a madzag. leszakította a legszebb rózsát. Kászálódik a kiskondás. hogy a király annak adja a lányát. Ebbe az éhségbe el kell pusztulni! Már maga sem tudta. . Te leszel a századik. De már mindegy. mint a bolond hallgatok rátok! De azt bezzeg nem látjátok. ahogy lesz.

ha meg nem haltak. nem látom a kiskondást. de nem bírt ám sem aludni.Szívem szép szerelme! Én a tied. Perdül még egyet. keresi a legszebb rózsát. A kertben már délelőttre minden bimbó gyönyörűen kifeslett. . hogy majd elalszik. Úgy elbújt. A királylány csak nézett. amilyen a kiskondásnak kellett. hátha meglátod! Perdült a lány harmadszor is. most az várta. Megvirradt a másnap. boldogok lettek. . és a keblére tűzi. ott is szebbnél szebb virágok virítottak. az egyik mindjárt elszállt. megcsókolták egymást. Csak hánykolódott.Hű. Beereszti a galambot. Felkészült hirtelen. a másik ott maradt.Dehogynem. kinyitotta az ablakot. meg félt is! De mit csináljon a nap háta mögül. sem pihenni. hogy rám ne akadjon! Lefeküdt. dehogynem! Perdülj még egyet a sarkadon. a kiskondás előbújt onnan is. perdül egyet a sarkán. Ahogy azok őt meglátták.Hát végem van! Az van! Már az enyém a századik karó! . a sánta róka már ott ágaskodott. leszakajtotta a rózsát. hát kettőt egyformának talál. Leszakítja mind a kettőt. de perdülhetett volna akárhányat. megy el a rókával. Felkel a kiskondás.No. Itt is. akkor sem látja! . kiskondás. A kiskondásból még hétszerte szebb legény vált. kipiheni magát. Még most is élnek. A kiskondásból olyan finom ember lett. a lányból meg olyan dolgos. . én is azzá változom. 9 . s mindjárt hívta a kiskondást a tó fenekéről. úgysem találta volna meg a kiskondást. hogy nem találok rá! . Az levitte a tó egyik szögletébe. Ránéz az ablakra.Gyere elő. Akkor a kiskondás magához ölelte a lányt. a föld hét mélységéből! Mit volt tenni.mondogatta a kiskondás. de már nem látta a kiskondást. és ment egyenesen a konyhába. amilyenre ásni lehet. A róka levitte őt hétszer olyan mélyre a föld alá. szép asszony. Perdült egyet a sarkán. ette a méreg a kiskondást. ahogy lement a kertbe. leszakítja a legszebb rózsát.Gyere sebesen! Változzál át egy szép rózsává. Kimegy a királykisasszony a kertbe. te az enyém! Ásó-kapa válasszon el egymástól! Megölelték. Akkor a lány kebléről az egyik rózsa galamb formájában elszállt. A galamb azt mondja neki: . Olyanok voltak ott egymás mellett. hogy maga előtt látta a kiskondást. . perdült egyet a sarkán. Ide már nem ér el a szeme világa! Itt találjon meg! De a királykisasszony. Másnap virradóra ott lát az ablakán két fehér galambot. veckelődött. mint a bokrétába kötött virág. Úgy is lett.Már ha háromszor megtalált. a másik meg a kiskondássá változott. Lejön a királykisasszony. Azután lagzit tartottak. apám. negyedszer se tudok én úgy elbújni. akár a párja. Harmadnap a kishalhoz ment el a tóba.

azt gondolta -. Amire ugyan rá is szolgált. mint sült bolondságot. s megy ki velük az erdőre. De a rucák elrepültek. Útközben elért egy tóhoz.Együgyű Misó Egyszer volt. s meg is fázott. . előkapta nagy bosszúsan. De a lánc egyet se koppant. hogy csak nem koppant. De bezzeg. mert noha már felesége is volt. de a kettő már csak megérdemli hogy a vízbe menjen! Gondolta azt is. Volt a zsebében húsz ezüst húszas. onnan. hogy. . ebből bezzeg lehet majd tüzelni. a fejsze a vízbe csuppant. Egy dolog végett még kár volna. a ruháját a kutyák elhordták a partról. s darabonként rakosgassa a szekérre. Azzal a fa alá tereli a teheneket a szekérrel. s így megmutatja. hogy nem. mit tegyen ő most?! Hát hogy üres kézzel mégse menjen haza. Mit tehetett mást szegény Miska. hol együgyű Misónak neveztek. hogy valamelyik csak rákoppan a fejszére. Fogja is be rögtön a teheneket. hogy előkapta a laskasirítőt. Mert minek kínlódjék az ember még avval is. hol kell keresni. végül szerencsésen ki is vágja a nagyszál fát. hogy amint ő a fát kivágja. akár a fejsze. fáért. Meglát hamarosan az erdőben egy gyönyörű nagyszál cserfát. Csak nem megy be vízbe egy semmi fejszéért? . s azzal az is oda! No már most hogy vegye ki onnan? . mindent úgy szétlapított. be a tóba! Öreg este lett. a lánc majd ráütődik a fejszére. a homlokára ütve. Vallatóra fogta otthon azonnal a felesége. Aj! átkozódott szertelen méreggel Miska. mint egy lepényt. hogy széthasogassa a fát. Mit lát a tóban a nád között? Három vadrucát. Reggelre kelve pedig az asszony feltarisznyázta s iskolába kergette az urát! Hogy talán egy kis észt tudnának verni annak abba a buta fejébe! 10 . nemhogy tűrni. Hát erre már nagyon méregbe jött Misó. vette a fejszéjét meg a szekérkötő láncot a karjára. csakhogy amíg ő a tóban űzte a hóbortját.Ne te ne! .Most csak azért is megkoppantalak én mind a kettőtöket! . s úgy indult haza. a fa dőljön egyenesen a szekérre. Nagy ízibe nekivetkőzött. Egyszer. két tehenet szerzett ez az együgyű Miska. soha egyebet sem tett. hogy felöltözzék. Hát attól olyan méregbe jött az asszony. s egyiket a másik után a tóba hajigálta. Hát kijött. csak azért is kiveszlek.mondja -.Ezt viszem haza . a fejszével agyondobja a rucákat. Azért. hogy elég lett volna az ütést számolni is. magam sem tudom. hogy s mint járt aznap. s úgy elagyabugyálta szegény Miskát.kurjant fel észbekapva. csak elbeszélte. de volt valahol ezen az élő világon egy ember. te fejsze. Igen. mire a keresést elunta. hol nem volt. mégpedig akkora zuhanással. Hogy a feleségét a két tehénért kibékítse . Mégiscsak van itt ész! Veszi a láncot. hogy szekeret. vágja. csak úgy a vízbe csobbant.gondolta. akit a sok bolondoskodásáért hol együgyű Miskának. Hej! Vakarja a füle tövét együgyű Miska. tehenet. Jól van! Vágja. s a fa rá is dőlt a szekérre. hol. a fejsze után hajítja.kiáltotta dühösen. meztelenül kellett hazamennie.

hogy le is út.mindent megtesz. íme.nyújtózott egyet együgyű Misó. Mit keres ez itt?! .Hol jársz itt. fel is út. akár egy esperes. Forgatja a kolbászt. apjuk. hogy a farkasok rágjanak meg! Nem viszed el a hírt a szomszédba. én elmegyek a templomba! Amíg haza nem jövök ügyeljen arra a szál kolbászra a lábasban meg arra a fazék káposztára. amint meglátta. úgy jóllakott. hogy mit csinálok. Ment. . Misa persze minden dolgot vállalt . s csipegeti. Ott találkozott . nem talált erre az úton egy tarisznya pénzt? Azt mondja Miska: . mindenhez ért! Hanem alighogy az ördög házához ért Misó. amíg be nem keveredett egy rengeteg nagy erdőbe. ejnye. ne csak együnk! Ment hát le a pincébe borért. mikor már kész volt nagy gyomrozással. hogy mégiscsak szereti őt az a jó Isten. beitassa vele a tócsában álló bort. de még asszonyodnak se árulsz el! . s csipegeti abból is a húst. Dühbe jött a szegény káros.Hallja-e. s Misóval is találkozik.Miska. hogy az végül csak az ágy alatt érezte maga emberének magát.gondolta -. s jól ellazsnakolta a hitvány Miskát. és elkezdette hordogatni abból a puliszkalisztet a pincébe. hogy tettem ilyen bolondot? . vagyis hogy a tésztanyújtófával megint úgy helybenhagyta együgyű Misót. hanem csak kárra kár a szegény asszony olyan pulykaméregbe gurult. Megnyitja a csapot. És kilökte a kapun. hogy semmi egyéb. többet a lábad be ne tedd a házba. fazékból a húst.Igyunk is rá. amíg mind el nem csipegette. s azt hajította utána a kutyának. ameddig mehetett. kinyitotta a szuszékfedelet.Amint ment Miska az iskola felé. Kérdi tőle: . Az ördögnek éppen cselédre volt szüksége. szolgálatot keresni.rikkantott rá Misó. mikor először mentem az iskolába. de ember is teszi jóvá! Nekilátott újra a tennivalónak. talál az úton egy nagy tarisznya pénzt! Szalad vissza azonnal nagy örvendezéssel. hogy csúfolódik vele Miska. . Hát abban a percben ott látja a kutyát is maga mellett. hanem a bor is mind egy cseppig kifolyt a hordóból. Áldott szerencséjére jött hamarosan a felesége a templomból. mert bezzeg hogy helyreütötte az ő tegnapi károsodását! Keresi azonközben a pénz gazdája az elveszített pénzét. 11 . elindult együgyű Miska világgá. Látja itt is. mit tehetett egyebet.kivel? Az ördöggel! Azt mondja neki az ördög: .Hallja-e. mert kitekerem a nyakad . . hogy megint úgy „ellaskasirítőzte”. a mi országunkban? . hát egyszer csak. s forgatja a káposztát. hogy behintse.Mit vágjak hozzád? Avval kikapta a csapot a hordóból. Telt-múlt megint az idő.Aunye! . Hanem hát ember téved . Jó! Odaült a tűzhelyhez Miska. ha kapnék . ment. Jól van. . te ember. nehogy odasüljön vagy elégjen. Nagy íziben meg is alkudtak. Azt mondja egy vasárnapra kelve az asszony Miskának: .Ejnye.mondja együgyű Misó. mert azt hitte. addig vette. . mit csinált.Hát én biza szolgálatot keresnék.De igenis találtam.kiabálta az asszony. De az asszony onnan is kihúzta. ha már így megesett a vásár. addig csipegette s ette a lábasból a kolbászt.Ejnye. látja túl is. Hiszen a kutya el is futott nagy vonítva. épp akkor.vakarta a füle tövét nagy sopánkodva Misó.

Összeaprították úgy az ördögök a favágótönköt az éjjeli sötétben. megszeppent Misó.gondolta Misó . hogy miképp tegyék el láb alól valamerre Misót. Hanem amíg így gyöntölődött. s egyszerre mind hazaviszem az egész erdőt! . elkezdette az egyik szálfát a másikhoz kötözgetni. A sok ördögfióka meg rárivallt.Ez már mondás .kezdi Misó. ember. ne tedd. hogy mi lesz most.Jaj.mondták az ördögök. hordom én nektek hordónként a vizet?! Kiásom az egész kutat. nemhogy hazavinni képes lehetne. . hol arra a kútig. előkap egy fácskát. a szűrével.Én csak úgy az eresz alatt. vette a dirib-darabra vagdalt szűrét a vállára. Megunják otthon várni az ördögök. Szerencsére éppen hallgatózott Misó. te? Hisz csak nem járok ki mindennap az erdőtökre fáért! Összekötöm a fákat. Egyet megint csak utána küldöttek. ez ugyancsak erős volt . . Törte erősen az eszét. . mit csinálsz itt? . fogta Misó a favágótönköt. mikor az ő erejéhez egy forgács is bőven elég lett volna. hogy vigyen ő haza akkora világnagy szálfákat. beterítette. Feleli nekik Misó: . Megijedt Misó. Hanem otthon most már összesúgtak az ördögök. akkorát. megunták várni otthon az ördögök. az a sok ördögfióka mind kiissza.Na. s azután mit iszunk? Inkább én hordom helyetted.hát hordjad. Misó. . . . Amint megestül az idő. Maga pedig bebújt a szalmalikába. hogy hozza tele vízzel! Hm! . s egyszerre hazaviszem! . Éjjel aztán kilopódzkodtak az ördögök. De együgyű Misónak is volt magához való esze. rátánként. mind elégetjük egyszerre.Mit? Hát azt hiszitek.Jaj. . hogy mitévő legyen. Reggel Misó szépen előjött. amint meglátta Misó munkáját. fontolódott Misó magában a kútnál. már mintha éppen ő lett volna. De hogy legalább öt-hat szál fát hozzon. ebadta ördöge.Hát te mit csinálsz itt? .mert ha otthon a kút. hát meghallotta az ördögök határozatát is.mit csináljon ő most? Hiszen üresen csak elvoncikálja hol erre. Kérdik tőle az ördögök este. aludni.Mit?! . ne tedd! Jaj. mert még bajt hoz rájuk ez az átkozott fajzat. . Azt határozták. Hát hogy valamit mégis csináljon. Haj. hogy amíg éjjel alszik. Összenéznek az ördögök. Egyet utána küldöttek. s télire egy szál se maradna.hagyta helyben Misó kegyes leereszkedéssel. ha nem lehet belőled abódi pap. hogy üresen is alig vonszolta.kérdi az ördög. Inkább én hordok helyetted. az Istenért. miénk az életed már. hogy mégis valamit tegyen. ez kell nekünk. 12 . amint az ördögöt feléje menni látta.kezdett rimánkodni az ördög . a szűrömbe takaródzva. hisz ha otthon lesz.Mit-e. azt ne tedd . összevagdalják.Hát te.Jól van! – feleli Misó .kezébe nyomtak egy nagy hordót. s vitte az eresz alá.kérdi az ördög. de vízzel tele megbillenteni sem tud akkora hordót. s ásni kezdi vele a kút mellékét. hogy hol is szokott aludni. hogy egy porcikája sem maradt sértetlen. amint megvolt a nagy csata. Másnap az erdőre küldték fáért. szépen lefektette. S aközben.

Mert mindegyik asszony kezében ott volt a hegyes guzsaly. hogy az ő ziháló. amint elevenen maguk előtt látták. A házánál éppen be volt gyűlve a fonócéh.Így ment bé az ördöghadhoz. ha eddig meg nem halt. akkorát szuszogott. hogy tüstént vegye. szerencsés jó reggelt köszöntve nekik. hogy az ő fejszecsapásaik csupán bolhacsípésszámba mentek Misónál! Egynek sem volt többet istenes igyekezete. mert hisz esze ágába se jutott. hogy nyársra húzzanak? Megijedt az ördög. hogy én vigyem! Ha azt akarjátok. mit készítenek ellene ezek most. . ha végleg el nem tikkadott.De már olyan bolondot nem teszek.Hát nem látod. . mind felröppentette a levegőbe. amint azt hallották. megbékélt a feleségével. 13 .hát hogy aludtál az éjjel? . csak éppen hogy menjen már tőlük. Mert erősen ki volt a hitvány ördög fáradva. mint a pihetollat. Mondja nekik nyugodtan együgyű Misó: . Misó meg azután már boldogul élt a zsák aranyból. lehelt. miközben a zsákot letette.Hát hogy . Átlépett a zsákon. vagyis az este épp Misóéknál pödörték a guzsalyról a fonalat az asszonyok. s úgy elfutott. hogy így forognak. . nem is fekszem én többet oda! Na hiszen. Megijedt az ördög! Fel sem tudta fogni. vagy tán még ma is él. különben itt ülök a nyakatokon. Misó akkor már otthon volt. mit akarhatnak. amerre a két látó szemével mehet. hogy azokkal a hegyes lándzsákkal téged kerülgetnek. hogy nagy leheletével az asszonyokat. kerekedett is ijedtség az ördögfamíliában! Hogyisne. míg az időm ki nem telik. nagy lélegzete emelte őket guzsalyostól a levegőbe. hogy mind a padlás felé lebegtek. hanem nagy ízibe teletöltöttek egy feneketlen nagy zsákot arannyal.kérdik az ördögök nagy megrökönyödve. Éktelen sok a bolha.Te vagy. Miska te? Hát . De hiszen az ördögök inkább hazavitték neki a zsák aranyat. hozzátok haza nekem. táncolnak a levegőben. hogy mit is akarnak ezek most ott a feje fölött. mikor az ördög megérkezett a zsák arannyal. hogy még tán most is fut. hogy új próbára tegye Misót. a bolhák szinte megettek. Kérdezte Misótól nagy megrökönyödve.mondja Misó -. hogy idő előtt elmenjek. s pusztuljon a szemük elől.mondja Misó -. rusnya ördöge . vigye.

Kérdezte a felesége. . hogy mivel ő kisebb. te szegényember. s könnyen befér a kamrába. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. Ez meg azt mondta: . Azt mondja az öreg macska a kis macskának. hol nem volt. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt: . ha tudnák az emberek. az ember pedig a csődörre. és megjutalmazza a te hűségedet. s azzal kivette a kígyót a tűzből. hazavitte. bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt. a kígyók királyához. meglátott egy odvas fát. hogy mit nevet. Az asszony rákezdte. megint elnevette magát. .Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom. a szobában. Kérdezte a kígyók királya: . hol nem volt. hogy mit mondott a csődör a kancának. de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani. A kígyó elmászott egy darabon. Később eljött szekérrel a pénzért. azon lementek a föld alá. . Erre a juhász elnevette magát. mendegéltem. Odahaza. Az asszony mindig kérdezgette. Nagygazda lett belőle. Az asszony ült a kanca lóra. A kígyók királya megadta. hogy mit nevet. az isten adta. ha megmondja. De egyszer vásárra készültek. Hát hol volt. Ahogy hazafelé utazott. nem szabad mert mindjárt meghal. hogy miért nem jön hamarább. teli volt kaláccsal.kötötte magát a juhász. Ült azon két szarka. mert akkor azonnal meghal. milyen boldogok lennének belőle! A juhász meghallotta. hogy mondja meg neki. A juhász azt mondta: .mondta a felesége. jótét helyett jót várj. abból választottam ezt a legszebbiket. amiért a fiam életét megmentetted a haláltól? Azt mondta a szegényember.Nem lehet! . meglátott messziről egy tüzet. Hát elmondotta. mert akkor meghalok. hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét.Ne kérdezd. mert az én édesapám a kígyók királya. csak mondjad meg! . hogy honnan érti azt a beszédet.Mindegy. te szegényember. hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának. hogy honnan van nekik ennyi pénzük.Az állatok nyelvén tudó juhász Ahogy mentem. csak azt kívánja. Hol volt. Az asszony elmaradt egy kicsit. kidőlt. én meg ezt a kövér asszonyt itt e! A juhász ezt mind értette. A csődör ekkor rányerített a kancára. a kemencenyakon ült két macska.Mit kívánsz. Elvette a számadó lányát. hogy az állatok nyelvét értse.Könnyű neked. A kő alatt lyuk volt. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben.Segítsél ki. volt egyszer egy juhász. Kérdezte a felesége. egy se volt benne. De a juhász azt mondta.Hej. még az Óperencián is túlnan volt. levágott egy karót. ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét. Hát kapta a juhász. Elment haza. Azt mondta egyik a másiknak: . megjegyezte a fát. Elmondta. A felesége most is kérdezte. az üveghegyen innen volt. lopjon neki szalonnát. te csak azt a sovány embert viszed. Azzal visszajött az ember a földre. elmentem Pelegre. 14 .

gonosz állat. ő meghal. csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret. mikor a drága jó gazdánk most haldoklik? De a kakas azt mondta: . énnekem húsz feleségem van. nem tud egy asszonynak parancsolni. mégis tudok mindegyiknek parancsolni. te átkozott. a kutyákat szétkergette.Gyalázatosak. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. ha megmondja. Erre a juhász koporsót csináltatott.Te bolond! Te is olyan bolond vagy. Ládd. A kutyák azt mondták. hogy nem lehet. hogy többet nem kérdezte. hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen. azután mégis négyet odaígértek.Hazamentek. ha meghal is. Hát az asszony ismét kérdezte. mint a gazdád. Erre a juhász felugrott. hogy mindegy. és nagy kényesen ette a kenyér darabot. csak mondja meg. Még annyit mondott. hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. mert nagyon szomorú volt. jól megverte a feleségét. Azt mondta a Bodri neki: .Ó. sajnálta a gazdáját. és belefeküdt. Hanem ekkor bement egy hetyke kakas. A juhász azt mondta. De az öreg Bodri kutya azt mondta: . De a Bodrinak nem kellett. Az asszony erre azt mondotta. honnan tudja az állatok nyelvét. hogy meritek a gazdánk juhait odaadni? A gazda ezt mind értette. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. 15 .

és adja ide a vacsorámat! Hát a fából faragott gyermek megelevenedett. addig beszélgettek vele.Hogyne laknék. Kérdi Fábólfaragott Péter: . Azzal kifutott. azt veheted! Nem kérek tőled azért egy krajcárt sem. felelt azonnal: .Mit.Nekem csak nyolc krajcár kell! . s elment a pajtásával a kardmesterhez. amelyet legelőször készített. azt kérte. Még azt mondja az asszony: . 16 . . Ott azt mondja: .és gyémántkardom. éppen ott van. kedves öcsém .mondja Fábólfaragott Péter. éldegéltek kedv nélkül. megette már azt a rozsda. .Ó. Egyszer éjfél felé megszólal a fagyermek: . Egyszer azt mondja az ember a feleségének: . adjon nekem nyolc krajcárt! . maradt egy kis étel. éppen a fiunk részére maradt. nem messze! Bemegy Péter az apjához. Akkor lefeküdtek. arany. mert gyermekük nem volt. Leültek az asztal mellé vacsorázni. Mikor háromnapos lett a gyermek. édes gyermekem.No. Kiment a kicsi fiú a kapu elé.mondja a kardmester -. az ember egy kifaragott gyermekkel érkezett haza. hogy szépen meg is virradott. Nagyot kacagott ezen az asszony. hadd keressen magának játszótársat.Te kis pajtás. engedjék ki az utcára. s azt mondja: .Kardmester úr. adok én neked többet. Hát éppen egy vele egykorú gyerek várta őt. és faragok fából egy gyermeket. Addig gyönyörködtek benne. Ahogy vacsoráztak.Legyen szíves. ha nem alusznak.Fábólfaragott Péter Volt egyszer egy szegény parasztember és a felesége.No.Nem alszunk. adja nekem nyolc krajcárért azt a kardot. Amelyik tetszik. keljenek fel. édes gyermekem. Estére. mit érsz azzal a csekélységgel? . Van itt réz-. De úgy történt. mire a vacsora készen lett. apjuk? . asszony. alusznak-e? Megörült az asszony. Éltek.Ó. gondoltam én egyet! . lakik-e ebben a városban kardmester? .Édesanyám.Elmegyek az erdőbe.No. Az ajtó sarkába állította.

arrafelé! Hadd lássam. Aztán nagy örömmel elment haza. hogy a szügyüket éri a sok kardvég. . hogy annak csengése-pengése tizenkét országon is keresztülhallott. s adj nekik enni. Az kell nekem. menjünk ki a vásárba. amíg meg nem találta azt a rozsdás kardot. s addig hányta a kardokat. derékból. Elcsodálkoznak a népek. apám. fölkötötte. Egyik lyukból tiszta piros bor folyt. De tudd meg. Azt mondja: .Ha megengednék. édesapám. amelyen legelőbb tanult. Itt ihatik mindenki. a bor pedig vízzé változik. édesapám. üvegeket.mondja az apja -.Édesapám. De meg kell engedni.feleli Péter -. amelyet legelőbb készített. édesapám. mert az első munkát is meg kell fizetni.Menjünk.No. Járnak a piacon az ökrök között. keresse ki csak a kardot. . a pálinka meg piros vérré. Azt a két ökör mind egy szemig megette.Látom. akkor tudja meg. vette az itatóvedret. és hányta a parazsat belé. amennyi kell néki. Mielőtt az elégett volna. . s úgy elvágta az aranyláncot. mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll magától.Hát ezt a malomkövet látja-e? . kedves fiam. és egyik ment napnyugatnak. Amelyik vitéz kettévágja a láncot azé lesz a két ökör. a másik napkeletnek.No. ide tegyen asztalokat. hogy ezeket hiába kínálod akármiféle takarmánnyal. itt van nyolc krajcár. te Fábólfaragott Péter. hogy milyen szép két aranyökör. kedves fiam. A két ökör meg felcsapta a farkát. és a malomkő felmegyen a szántótaligára. Újból kutatni kezd és megtalálja azt a tokot is. Azt mondja Péter az édesapjának: . milyen gyülekezet van ott.No. én is hozzávágnék . Péter a kapu sarkába két helyre beleütötte az ujját. Hallják ám egyszer. milyen az a két ökör! Hát látják. Azt mondja ekkor az ökrök gazdája: . Péter vette a kardot. jöjjön velem! Mutatok én magának egyet! Kimentek a kapu elé. Azt mondja Fábólfaragott Péter erre: . Ekkor Péter hozzávágott. mert ezek csak parazsat esznek! Hazament Péter.No. és vegyünk két ökröt. De most. hogy én meghaltam. amelyikbe a kard illik. futott. . Éppen másnap következett a vásár abban a városban. Úgy illett rá. s meggyújtott tizenkét öl fát.Látom..Éppen azt is akartam mondani. a másikból meg tiszta pálinka. De már annyi a csorba kard körülöttük.Nem gyermek kezébe való az . hadd lássam. aranylánccal összekötve. menjünk. s egyenest hozzájuk az istállóba. hogy van két ökör. Elment a kardmester. látja ezt a szántótaligát? . édes fiam . . Igen ám. de akkor a két ökör felhányta a farát. 17 .mondja Péter.No. menj haza. hogy mit akar ez a kisfiú. mintha onnan nőtt volna ki. Azt mondja Fábólfaragott Péter az édesapjának: .

Hát hogyne sírnék. Hát te mit tudsz? . . csak ételt-italt. Egyszer jön a királyhoz egy olyan írás. Most.mondja a király.kérdi a másiktól. sose sírj. üljön fel a szántótaligára. ahol én vagyok. Mikor ezt a király meghallotta nagyon sírt. . Pap eskette. Látta ezt Péter apja.No . kedves fiam. és elment oda. De akkor véletlenül meg botlott.Nem kérek én semmit. végezte az asztalosinasi dolgot. Kereste. Elindult Fábólfaragott Péter. Másnap reggel a szántótaliga otthon elment az ajtó elé. hogy fűt-fát állítson glédába s itt és itt jelenjen meg a háborúban. Kérdi Fábólfaragott Péter: . öcsém.Akkor. és itt és itt jelenjek meg háborúban. mikor egy olyan írás érkezett.Felséges királyom. . Azt kérdezi egyik ökör a másiktól: . Annyira harcolt a kardjával.Ó. és semmi élet nem volt benne. a másik lelket fútt belé. A királynak volt egy lánya. hogy hozzámenj. a bor vízzé változott. Erre aztán őt győzték le. Elérkezett egy királyi városba. ahol Pétert legyőzték. édes fiam . de jót aludtam! 18 . Olyan ügyesen és kellemesen járt. Rögtön földbe is tették. papok. kedves édesapám. Ekkor az egyik összeragasztotta. A két aranyökör hányni kezdte a szarvával a földet mindaddig.Te mit tudsz? . . Fölkelt Fábólfaragott Péter: .Az asztalosinasom éppen most halt meg! . az is annyira megszerette Pétert. mint férj és feleség. ha fel akar keresni. hóhér seprűzte őket. Beköszönt a királyhoz: .mondja a király -. mit érsz te ott egyedül? Csak mint a szúnyog bivaly mellett! De Péter csak elment egyedül. inkább megengedem. De látja ám a két ökröt jönni. szerencsét próbálni. felséges királyom. hogy fűt-fát állítsak glédába.azt mondja a király -. amíg Pétert ki nem vették. nekem el kell mennem világot látni. hét világon keresztülment. Ott maradt Péter. mert az éppen oda viszi.No. hogy az öreg király nagyon megkedvelte.Elindultam szolgálni. Csatázni kezdett. felült a szántótaligára. Nap keletről az egyik. bárók hercegek. hogy össze tudom ragasztani.Én lelket tudok ereszteni belé. ha nem adják hozzá feleségül. hát te miért sírsz? . hasztalan. Mi járásban vagy? .Hozott isten. Aztán úgy éltek a királyi udvarban. hogy ég-föld majd összeszakad.Mi kérsz egy esztendőre? . Elmegyek én oda magam is. szerencsét próbálni. a pálinka meg piros vérré. Azonnal nagy lakodalmat hirdettek. Jöttek mindenfelől grófok. hogy már meg akart halni.Adjon isten jó napot. napnyugatról a másik aranyökör úgy jön.Jaj. hóhérok. felséges király. Hét országon. .Én tudok annyit. a malomkő felment a szántótaligára magától. hogy már-már mindenkit legyőzött. . . De hát a nyaka le volt vágva.

ha mi nem lettünk volna .mondják az ökrök. 19 . és hazamentek.Aludtál volna bizony örökre. és felavatták Pétert királynak. Ahogy hazaértek. Akkor megindult Péter. hercegeket. Még mai napig is folytatja a királyságot. ha véletlenül meg nem halt. a király újra összehívta a grófokat. válogatott cigánylegényeket..

s minthogy eladó lánya volt. de látta. A királynénak ez figyelmére esett. hogy legyen úgy. Összekeltek. A vigyázó most azt jelentette reggel. mint a tej. A diák. Húzódozhatott! A király lánya sokat járt utána a diáknak. azért. hogy aludt. s csak azért öltözött diáknak. mivel dolgozik a diák. elszököm tőlük. igazán királyfiú-e. Hitték hát. hogy hasznukat veheti. szepegett. Gondolta. mihelyt a fejét letette. hogy baja legyen. a borsó a zsebéből mind az ágyba hullt alája. A vigyázó nem látta. mert akkor nekivaló jó ágyat vetettek volna.Egy kicsit nyughatatlanul. 20 . s csak hajnalra aludt egy cseppecskét Azt jelentette hát a királynak. s visszamegyek a kollégiumba. hogy lesse meg a diákot. Hajnal lett. akkor királyfiú. mert azt a kis ruhája szegébe kötötte. úgy csak diák. Szepegett előbb. hogyha avval megelégszik. ha találja. A diák azt mondta: . nem afféle ágyhoz van szokva! Felkelt a diák. hogy hátha királyfiú ez a legény. Álló esztendeje volt. mit csinál. Amint a városból a mezőre ért. Utjában elestéledett egy királyi városban. s a zsebébe rakta. hogy ne ismerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának. hogy magát véle megszerettesse. miért nem adta ki magát. de csak elszánta magát. hogy nem aluszik hanem mind csak az ágyat igazgatja. Ketten megegyeztek. ahogy jó. de most már királyi módra. mert ő szegény legény. hogy a szállóvendég nem aludt. úgy vélekedett. Azt gondolta magában: „Elindulok velük. Virradatig meg sem moccant. mikor az ágyból összekeresgélte. A diák most már nem ellenkezett. Úgy látszik. talált valami kipattogzott borsószemeket. Más este ismét oda vetettek ágyat. úgy elaludt. Felszedte hát a borsót. hogy a szállóvendég végig jól aludt. s ügyesen viselkedett. de igazán királyfiú. de magam vagyok az oka! Ebből azt gondolták. Akkor felrakták szekérre őket. s ahhoz képest bántak vele. s királyfiúnak szólítgatták. s ha nem lesz egyéb. csak az ágyánál bajlódott.” Hisz a diákköntöst sohasem hagyta el addig sem magától. Megvetették az ágyat egy oldalházban. hogy ami többet ér a bolhánál. s lánynézőbe jött. s útnak eresztették. hogy királyfiú. Reggeli alatt a király megkérdezte.A diákot erővel királlyá teszik Útra ment egyszer egy diák. s éjjelre szállást. hogy kurucosan talál járni. De amint vetkeznék. Ráfogták. azt. Most a borsóval nem kellett. Most már szentül hitték. Első éjszakára nemigen pompás ágyat vetettek neki. hogy királyfiú. s a király is helyesnek vélte. Megmarasztalták vagy két napra. vegye fel. Hogyne: ilyen szép királyfi! Nem nagy dologba került. hogy a múlt éjjel nem pihent volt. A király egy bizalmas emberét a szoba ablakához állította. míg össze tudta szedni. hogy együtt éltek. de ha nem. hogy kitudják. hogy a diákkirály is mutassa meg feleségének a maga országát! Puff neki! A diák csak most ijedt meg. Bejelentette magát a királynál. s útiköltséget kért. talpraesetten beszélt. hiszen az apja is azt tanácsolta volt neki. kezdi keresgélni s egyenként összeszedegeti. Megmutatták a diáknak az ágyat. hogy megbánta. s ő vetkezni kezdett ott egyedül. hogy a diák csak diákképet vett. A diák jóforma legény volt.

hogy az téged sohasem fog háborgatni. hogy előbb-utóbb biz’ szökni akar. s lakjál ott békében feleségestől. megcsépelték. . A diák elbeszélte a sárkánynak az egész dolgát.Köszönd. s ha benne kaplak.Mi bajod van. A sárkány azt mondta rá: . én is a mai szentséges nap beállanék diáknak. . Ezt a cipót tétesd ki a várkapuba. De akkor aztán kotródj. a várat meg nem látták. hogy nem vagyok király.mondja a banyó. fiam! . esőt. anyó .kérdezte tőle a sárkány. s azt is. . elszökjék. kikölt. s ha kell. a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. hogy őt. a tüzes kemencébe bevetették. hogy ő mindazt ki nem állhatja. Jól találták magukat két esztendőn keresztül. Ott egy helyt a diák félremegy. felséges király? . De hát egyszer a vár mozogni. s a vár mindenestől neked marad. kutyástól. Aztán levágták. felásott földbe takarták. míg egy nagy erdőbe nem értek. Menj be abba. hogy mérgében kihasadt. mert akkor én megyek oda haza. Oda mind bementek s megtelepedtek. de mégis annak kell lennem. összemorzsolták. vége az életednek! Visszament hát a diák az útitársasághoz. havat kiállott. S ha meg nem halt. mikor a hétfejű sárkány megérkezik. Megbúsul a diák.Micsoda próbákat állottál ki hát? A cipó elbeszélte. s az a cipó majd úgy megfelel a sárkánynak. Azért azt tanácsolom: süttess igen hirtelen egy cipót egymás után hét sütéssel. Tovább utaztak. Talál ott egy vén banyót. A diák a cipót elkészíttette. hogy ő mégiscsak király. sok hideget. s már maga a diák is csak hinni kezdte.Hé. felnőtt. de a cipó mindjárt megszólította: .mondja a diák -. mint az a diák.Elindultak. Aztán elbeszélte az egész dolgát mostanig. hogy nem titkoltad el előlem a dolgodat! Én a kurucos királyné vagyok. összekötözték. ipa s napa halála után két országnak lett királya. . jön a hétfejű sárkány a várkapuhoz. míg az erdőből kiérve. Kár volna! Csak folytasd az utadat. mikor mag volt. mindannyiszor minden társainál előbb.Nekem ide csak be kell mennem! . meleget. Azután hétszer egymás után. úgy nekiharagudott hát. az a baj. Ha tudnám. de máskülönben ide nem! A sárkány tudta. és így elpusztult.mondja a sárkány. ott sétál nagy szomorúan alá s fel. s kimegyen a vár élire. hogy ilyen szerencsésen járok. Éppen ott hevert egy hétfejű sárkány. Amint az erdőből kiérsz. macskástól addig. A diák pedig aznaptól fogva ura lett annak a várnak. meggyúrták. Hajnalban. ma is uralkodik. forogni kezd nagy gyorsan.Ki vagy? Mit keresel itt? Mit akarsz? . mikor a nap felkelt. míg a vár mozogni s forogni nem kezd. s addig mentek.Ha ezt mind így kiállod.Hm. s egy mély árokban vetkőzni kezd. 21 . meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat. előbb ki kell állanod azt. amit én kiállottam! . mégis termett. akkor hiszen beeresztelek. hogy a diákgúnyába öltözzék. mint az övékbe. ott elrothadt. ide az én engedelmem nélkül nem mégy be! Ha be akarsz menni. s már éjfél után egy órakor a cipót kitették a várkapuba. itt én vagyok az őrző.Az még nem baj. Tétesd csak ki a várkapuba. azt kérdezi tőle: .Nem szükséges elszökni. .

ha kimégy az ekével a kapun. Elment a hatfejű sárkányhoz. hol nem volt.Jó napot. De jött a tizenkétfejű sárkány. Csak azt kérem.Édesanyám. menj innen. A fiú befogott az ekébe. a felesége eltemette. rögtön akaszd földbe az ekét. Árván maradt a hat gyermek.Kedves gyermekeim. három lánya.Kedves bátyám. kedves bátyám. ott találta a legidősebb testvérét. megyek. bekaparta. hát így hoznak nekem ebédet? . Így a lány oda vitte az ebédet. A fiú kihasította a barázdát harmadszor is.Édesanyám. A föld nyelte el. Hazament a fiú nagy mérgesen. Megint a sárkány ette meg az ebédet. de nekem minden délre hozzanak ebédet. a sárkánynak. kedves feleségem. Ő ette meg az ebédet. Amit én mondok neked.Már két lánnyal küldtem. Gyönyörűen kiiskoláztatta mind a hatot. A fiú abbahagyta a szántást. egészen a maga kastélyáig. főzzél ebédet. merthogy nem vittek neki ebédet. s másikat hasított a kastélyához.mondta neki rögtön a sárkány. Majd szántokvetek én. és másikat hasított. Ez a lány is a sárkányhoz tévedt. hasíts egy barázdát. Azt mondja az asszony: .Jaj. mert hogy nem kapott ebédet. Azt mondja a legidősebb lány: . Kihasította megint a barázdát a föld végéig. .Én leszek az urad. és bekaparta. Azt mondja: . volt a világon egy gazda. A lány meg ottmaradt gazdasszonynak.Virág Péter Hol volt. 22 . . .Szedd össze magad. ne menjen el! Azt.Kedves gyermekem.A hatmázsás buzogányt már hazahajította jeladásul! Jött is már a sárkány. De arra ment a hatfejű sárkány. te leszel az én feleségem . odaveszett mind a kettő. A fiú kihasította a barázdát. fordítsuk egyébre. egészen a kastélyáig. testvérem. . bevitte a kastélyába. Volt három fia. és elment megkeresni a három lányt. . szolgát fogadok. Más barázdát hasított. mérgesen. kedves sógorom! Rakjál tüzet. amit a cselédnek adnánk. és kiviszi a legidősebb lány. Azt mondja a legidősebb fiú: . hová mentél.mondta a legkisebb lány. A fiú hazament a szántásból. ebédet. De ezt meg a huszonnégyfejű sárkány kaparta be. vagy mi! . A sárkány ölbe kapta a lányt. Most a középső lány vállalta. hogy tudjam. . gyere haza! . De egyszer csak meghalt az ember.Én viszek majd. hogy másnap ő visz ebédet. én viszek holnap ebédet! . azt kell megfogadnod. mindjárt itt lesz az uram. gazdálkodok.Honnan tudod? .Kedves fiam. főzök minden délre neked ebédet. Így odavitte ez a lány is az ebédet.

haza is jött a sárkány. . Jó gondját viselte az anyja. Kiment Péter az udvarra játszani. Ott lelte a lánytestvérét. bontson ki. elkezdett avval birkózni.Főzzél. meghalt. Megtalálta a testvérét. Mondja neki: . hogy minden csontja összetört. jól is laktak. Hazament az asszony. Fejfa helyett nyárfát ültetett a sírjára a sárkány. amikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. Mikor egy hétig szoptatta Virág Pétert. amelyik a kastély sarkán van. kedves testvérem! Az urad hol van? . kedves sógorom. De véletlenül úgy. Nemsokára született egy fia abból a virágból. birkózni.Na. . Úgy belevágta a sárkány a sógorát a földbe. pólyázzon be még. jó napot! Mikor jön haza az urad? . .Mikor jön haza? . mint nappal. az árokba füvet szedni. és viselje gondomat! 23 . s már jött ő maga is. . hogy véletlenül lenyelte. nagyon jó illatú volt. Az asszony vette a kis ponyvát meg a sarlót. hogy összetört minden része. jóllaktak.Majd megtudod. Táltosfiú volt. . Lement a pincébe a sárkány. Megszagolta a virágot. Eltemette. Elkeresztelték Virág Péternek.Gyere.Jó napot. az udvarra. s az a fa többet nőtt éjjel.Édesanyám. Elment a középső fiú a tizenkétfejű sárkány házába. . hozott egy kancsó bort. birkózni! Kimentek az udvarra.Elment országolni. Elment a sárkány a pincébe. birkózni! Úgy belevágta a sógorát a földbe a sárkány. kedves sógorom.Főzzél. egy huszonnégymázsás buzogány fog rászállni. . Nem volt gyerek. Talált egy szép fehér virágot. Elment a huszonnégyfejű sárkányhoz. Meghalt. leszakította. Sajnálta eldobni. A kertben volt egy nagy mezsgyefa. vegye le a pólyát! Kibontotta az anyja. Bement a fiú az anyjához. amit lenyelt. Addig tartotta a szájában. hékám! Jóllaktak. hozott egy kancsó bort.Édesanyám.Na. Bevette a szájába. Most már odamaradt a három lány. Meghajtotta a nagy fát. birkózni.Majd megtudjuk. Amikor elindul hazafelé. megkeresni a húgát. arra a nagy szegre. odamaradt a három fiú. Elment a ponyvával és a sarlóval a föld végébe. kedves feleségem! Főzött is. hogy ottmaradt. . Megitták. Elindult a legfiatalabb fiú is. Úgy belevágta a földbe. most gyere. Hazahajította a sárkány a huszonnégymázsás buzogányt.Kedves testvérem.Megfőtt az ebéd. A sárkány megfogta a sógorát. birkózni! Kimentek az udvarra. Megitták a kancsó bort. A sárkány elment a pincébe a kancsóval. most gyere. hogy nem maradt szára. Hazahajította a buzogányt. Megitták. tegyen le. nyárfát ültetett rá. egy kancsó borért. sógor. akkor azt mondta a gyerek az édesanyjának: .

. . azt mind fejje bele ebbe a tányérba! Kifejte az anyja.Majd megtudod. te gyermek. Akkor megint mondja az anyjának: . rá lisztet. hozza be a gyúrótáblát. Milyen ízű az a pogácsa? . Három hétig szopott Virág Péter. Ne. mert az téged megöl.Nem szabad. bontsd ki! Kibontotta a legidősebb lány a selyemkendőt. mint az édesanyám teje. se éjjel. itt ez a selyemkendő. pólyázzon ki. megyek játszani az udvarra. .Adjon az isten neked is! . Akkor kibontotta az anyja a párnából.Mikor jön haza az urad? .Olyan. a gyűrűit. most a három lánynak keresse meg a selyemkendőit.Édesanyám. amennyi teje van. már ha itthon volna is. pólyázzon be! Aztán le se tegyen.Jó napot adjon az isten.Abba a lisztbe töltse bele a tejet. miért vagy te nekem testvérem? . meghajtotta a fát derékban. és hajtsa össze szépen. se nappal.Mikor jön haza az urad? . Főzzél. és edd meg. . . Vette Virág Péter a három csomagot. édesanyám. édesanyám.No. édesanyám.Kié ez a selyemkendő és ez a gyűrű? .Hát ha én mondom. Süsse meg a három pogácsát. a tányér színültig lett tejjel. amerre látsz. míg felöltözött meg levetkőzött. Még a kútra se menjen. . elindult keresni a három lányt meg a három fiút. Pakoljon be mindegyik selyemkendőbe egy pogácsát meg egy aranygyűrűt. akkor testvéred vagyok.Törd kétfelé a pogácsát. Addig tette csak le a fiút. késő volna. majd ha az uram hazajön. azt a nagy óriás fát a mezsgye tövinél meghajlította. rakjál tüzet! . Hajítja haza a hatmázsás buzogányt! 24 . Lement Péter a kertbe.Ne törődj vele.Te fiú.Hozzon be most. egy nagy paraszttányért.Az enyém! .Azt ne kérdezd. lement a kertbe. de abba nem szabad vizet tenni. Bement a fiú az anyjához: . édesanyám. drága egy testvérem! . Visszaszaladt az anyjához: .Édesanyám. Elkészítette az anyja a táblát a liszttel.No. hogy a testvéred vagyok? Mikor jön haza az urad? .Elismered-e. Az a hatfejű sárkány! . Eredj. egy veder vizet se hozzon. a pólyából. . No. Játszott az udvaron.Megint szopott egy hétig a fiú. Bevitte az anyja a tányért. Megtalálta a legidősebb lányt a hatfejű sárkánynál. Három pogácsát gyúrjon.

Hajította haza a sárkány a hatmázsás buzogányt. . Nem engedte. levezette Virág Pétert a pincéjébe.Majd megtudod. kedves egy sógorom. nem iszom meg. Feleli Virág Péter: . . No. birkózzunk egyet! Elkezdtek birkózni. belevágta a földbe. .Ha nem vállalsz testvérednek. Várta a tizenkétmázsás buzogányt. Volt ott hat hordó bor. akkor én levezetlek a pincébe. míg új terem. Virág Péter nem itta. hozott egy kancsó bort. nem az a kölyök Virág Péter-e? Na. Te nekem nem vagy testvérem.Gyere. Kimentek a kastély udvarára.Az urad mikor jön haza? . Megfogta a sárkány Virág Pétert. hogy a földre essen. . Ha te eljössz énhozzám vendégségbe. Innen megszabadult Virág Péter. letette. sógor.Kié ez a selyemkendő. Vette a sárkány a kulcsot. Mondja Péternek a sárkány: . A hatodikat nem engedte neki meginni a sárkány. kedves feleségem. 25 . lement a pincébe. mint a sárkány volt. addig. Virág Péter fogta a hordókat. kié ez az aranygyűrű? . Nagyot mordult a sárkány: . köszönt. Kiment Virág Péter az udvarra. kötésig. hogy meg ne mozduljon. főzzél.Olyan. amennyi jólesik. . edd meg! Milyen a pogácsa? . Ment a tizenkétfejű sárkányhoz. Megölelte a sárkányt. te fiú? .Idd meg.Kedves sógorom. A testvére ki akart ugrani az ablakon.Vajon ki garázdálkodik az én udvaromon? Nem tudom. És kilökdöste Virág Pétert a pincéből. a borodat. testvéred vagyok.Törd kétfelé azt a pogácsát.Kiment Virág Péter az udvarra. még hat mérföldnyivel tovább. és megkapta a buzogányt.Eredj már. . és mind a hatan elkerültünk hazulról. Visszahajította a buzogányt. . Mondja neki a középső lány: . s annyit iszol. Virág Péter odaugrott. csak érjek haza! Hazavitte a buzogányt. mi hatan vagyunk testvérek. .Mit keresnék? Teérted jöttem. Kiöntötte. Elvállallak testvéremnek. tálalj! Jóllaktak. belevágta hónaljig a földbe. A sárkány elővette a pince kulcsát. Benyitott az ajtón. Megfenyegette Péter. és egymás után megivott öt hordóval.Dehogy. hagyjál nekem is egy hordóval.Ez az enyém. azért töltöttem. Virág Péter kiugrott a földből. A kancsó éppen két pohárral volt.Jó napot. itt ez a csomag. bontsd ki! Kibontotta a lány. sógor. mikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. mint az édesanyám teje volt. Ott aztán levágta mind a hat fejét.Mit keresel.

sógor? .Milyen ízű az a pogácsa? . megkapta a sárkányt. bontsd ki! Kibontotta.Miért nem iszod meg.Mikor jön haza az urad? . és hozott egy kancsó bort. .Ez az enyém.Testvéred vagyok.Ne. sógor. Ez a sárkány is elkezdett köpködni. és úgy lecsapta.Vajon ki legénykedik ott? Nem az a kölyök Virág Péter? Hazament a sárkány. mint az édesanyám teje.Adjon isten neked is. . törd kétfelé. Mikor jóllaktak.Kié ez a selyemkendő és ez az aranygyűrű? . akkor én odavezetlek a hordókhoz. Avval elindult harmadik lánytestvéréért. asszony! Megvacsoráztak. .Mikor a sárkány hazahajította. mi mind a hatan elkerültünk hazulról. . Megitta a sárkány a maga poharát.Olyan. a tizenkettediket nem engedte a sárkány. Virág Péter megkapta a buzogányt. a sárkány lement a pincébe.Miért? . .Héj. te fiú? . . Mit keresel itt. . Ettek is. kedves egy sógor? 26 . Már esett is. Virág Péter megivott tizenegy hordó bort.Ne légy telhetetlen. . Virág Péter nem itta meg a borát. Tizenkét hordó bora volt a sárkánynak.Majd megtudod. A falban van egy óriási szeg. Hagyd meg nekem ezt az egy hordó bort! Gyere. . hogy azzal ki is pusztította a sárkányt. és edd meg! Megette. arra fog ráesni a huszonnégymázsás buzogány. kedves egy drága testvérem! . A kancsó bor éppen két pohárral volt. A sárkány bevitt egy kancsó bort. A sárkány megkapta Virág Pétert.Miért nem iszod meg.Jaj. és levágta hónaljáig. de Virág Péter nem ivott. De Virág Péter ügyes volt. . Avval lementek a pincébe. dehogyis vagy nekem testvérem. itt ez a kendő. Amikor a vár megrendül.Nem iszom.Jó napot. Péter visszahajította. mint a hörcsög: . tizenkét mérfölddel. vacsorát adj.Itt van ez a pogácsa benne. Hazajött a sárkány nagy mérgesen. . A nyakára hágott. és a sárkányon túl hajította. birkózzunk! Összedűlt Virág Péter a tizenkétfejű sárkánnyal. .Ha te eljössz hozzám vendégségbe.

. Megivott Péter huszonhárom hordó bort. ma sem hallani hírét. A hat gyerek még mindig nagy vígságban volt! Ettek. amennyi kell.No.Nem iszom. Elmentek oda. az árokba. . meghagyom ezt az egy fejedet. megcsókolta. ami csak kellett a világon. A kezét a lábaszárára tette. kedves édesanyám. a három lánytestvértől. ahol a fiúk el voltak temetve. drága egy sógorom. Faggyúval mécseltek. kedves. Aztán az anyjuk az egész falut becsődítette. sógor. ha meg nem haltak. Összeszedte a hat testvérét. az életedet. és kiugrott. az árokba. ahonnan leszakított. nyakig. Megkente a vérrel a sárkány mind a három nyárfát.Kedves testvéreim! Elbúcsúzott Péter a három fiútól. akkor meghagyom a huszonnegyedik fejedet.Itthon van a három fiam. Akkor Virág Péter megcsókolta a három fiút. Az édesanyjuk örömében nem tudott mit csinálni. még máig is élnek. . Gyere. ittak. mulattak. nagy örömmel. Pétert levágta hónaljig a földbe. Akkor kivette a bicskáját. ahol az anyja leszakította. Maga maradt Virág Péter. senki híremet sem hallja.Állj meg. írást adok róla. . Mind a három fiú talpra állott. s az anyjuk meglátta. Megölelte. Megkapta a sárkányt. amíg új terem. megölelte. Lementek a pincébe. Az anyja felkapta Virág Pétert. Mikor hazaértek. Bement a hét gyermek az udvarra. birkóztak. . Virág Péter! Péter sógor! Ezt az egy fejemet hagyd meg.Kedves édesanyám! Engem nem lát már többé! A föld már kétfelé volt nyílva. és bosszúságában bevágta a sárkányt a földbe. hogy ott van az ő hét gyermeke a kapuban. Ettek-ittak. söpörgette. Ha te eljössz hozzám vendégségbe. minden volt. . és egy vágásra levágta a sárkánynak huszonhárom fejét. El is tűnt onnét. egyszóval a hat gyermekem! Meg ez a hetedik! Nagy lakomát tartott. kedves gyermekem? . engem most már vezessen oda vissza. és úgy csókolta. De megfogta Péter az anyját is. és beleugrott a nagy mélységbe. és így megmaradt a sárkánynak az élete az egy fejével.No. Péter! Ha meghagyod ezt az egy fejemet.Hát elmégy. megcsókolta még egyszer az anyját: . a három lányt és három fiút.Hagyjál meg egy hordóval nekem. boldogan éltek. mentek haza. Hazament az anyjuk. mint a patak. birkózzunk egyet! Akkor összedűltek az udvaron. és annyit iszol.El. én bevezetlek téged a pincébe. a három lányt: . Volt ott huszonnégy hordó bora a sárkánynak. Egy megmaradt. Özönlött a sárkányból a vér. Ha a három fiútestvéremet lábra állítod. de a többit is. három lányom. Nagyon örült. Az anyjuk odahaza az udvart tisztogatta. 27 . nagy vígsággal.. de Péter fiatal volt. beeresztette őket. hogy úgy elmegyek ebből az országból. kinyitotta gyorsan a kaput. mulattak.

ribizli csak a klastromban volt. amíg az a lány nem lesz az ő felesége. hogy ő sem nyugszik.Soha életemben nem loptam. a királyfiak anyja meghalt. így szólt az asszonyhoz: .Énértem vesztek össze. te asszony? Azt felelte ijedten a szegény asszony: . Beszökött a kertbe. Ott élt a lány. mert mind a három fiát egyformán szerette. hogy annak párja nem találkozik. hanem a világ végén legyen! Szegény Ribike azonnal gyíkká változott. hogy valóban szép. megbüntette. mert hisz semmiről sem tehetett azt mondta neki: . megpirongatta. de ha csak egy nap ribizlit nem eszik. hogy melyik fiának adja. Meglátta kijövet az apácafőnöknő. Azt mondta hát nekik az öreg király: 28 . elment a klastromkertbe. odament hozzá. Kikinézett rajta a lány. Ribike. Szerette volna már letenni a királyságot. míg az övé nem lesz. s rászólt: . hogy a szegény asszonynak olyan különös lánya van.Ribike Volt egyszer egy király. Egyszer arra ment három királyfi. Volt arrafelé egy özvegyasszony is. mert az mással nem élt. mint csak ribizlivel. belehalna. és mikor az ellenkezett. Az utasok választották szét őket. s volt neki három fia. Telt az idő. annak meg volt egy lánya. Egyszer megbetegedett a lány. ha holnap sem enne. Ma nem evett. és kihozott egy kosár ribizlit. Mit csináljon szegény asszony. de nem tudta eldönteni. hogy ő nem nyugszik addig. s egy lépést sem tudtak tovább tenni a lány szépsége láttán.No. nálunk jóllakhat ribizlivel. de jó is akarsz lenni? Hát idehallgass.Én nem engedem! Mert az enyém lesz! A három testvér csúnyán összekapott. Megijedt erre a főnöknő. lakásod pedig ne itt nálam. odaadta a lányát. A középső királyfi is belevág. Mikor meglátta. nemcsak szép vagy. te szegény asszony.Mit. add oda a lányodat énnekem. Szegény asszony. meghal. az apjuk meg elöregedett. hogy megmentse a lányát. és egy perc múlva a világ végére jutott. A legöregebbik királyfi rögtön elkezdi. A lármára a főnöknő is odamegy az ablakhoz: mi történik itt? Ribike meg azt mondja: . Tüstént elhívta Ribikét az ablaktól. a te szépséged és jóságod változzék gyíkká. Ribike volt a lány neve. Megbocsátott az asszonynak a rendfőnöknő. De elment vele az asszony házába. mert nem akarta elhinni.Mit csinálsz. most is csak a kénytelenség szorított rá! Mert nekem oly gyönyörű lányom van. A legkisebb királyfi meg azt mondja: . hogy még ő kap pirongatást a királytól vagy a királynétól. Az anyja ugyanis már nem tudott több ribizlit venni neki. mert ott látott ribizlit bőven. Akkorában még szabad volt tárva-nyitva lenni az apácaklastrom ablakának.

Jól van. egypár perc múlva talán már tudok is a bajodon segíteni! Azzal vissza lement a gyíkocska a kőhíd alá. már vásárolt sok szép vásznat. Azt mondja neki szép csendesen (mert akkorában még tudtak az állatok beszélni). de nem tudom. hogy megszerzik. Egyszer csak odaért a világ végére. Azt mondja a király: . hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén.hárman vannak fiúk .Ez igen. ment. amekkorának rendeltem! 29 . azon ment el a legkisebb királyfi. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén. A gyíkocska felvitte a királyfinak. Bólintott mind a három fiú. fiaim. az kapja meg a királyságot.Mondja csak. a pókok közé. Jó barátja volt a pókoknak. A pókok rögtön hozzáfogtak a fonáshoz. mint a másik. Belefért az annak egyik zsebébe. hogy őneki oly csoda vásznat hozzanak.. hogy azt az első próbát majd a nála öregebb csinálja meg. világgá indultak. Hallgatja a beszédet a gyíkocska. Egyszer csak odament hozzá ott egy aranyos hátú kis gyíkocska. Amelyikőtök meg tudja mind a hármat tenni. keresztülmegy. A királyfi két bátyja már rég hazament. csak ülj itt. nagy városba érkezett. elfáradt nagyon. Fogadták a királyfiak mind erősen. mit búsul. azon ment el a két öregebbik. bólint annak: . hogy csak mondja meg apjuk a három kívánságot. és tudom. mit szomorkodik? Megnézi a gyíkocskát a királyfi. Tíz nap. meglesz-e vagy se akkorának. Ekkor jött a legkisebb királyfi. úgysem tudsz te nekem tanácsot adni! Felel szépen a gyíkocska: . hogy amelyik fia meg tudja három kívánságát tenni. hogy az ő apjának . hárman vagytok. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. s búsult erősen. az kapja meg a királyságot.Királyfiú. Azok. hátha tudok! Akkor megmondta a királyfi. amit ő hozott. ő meg csak ment. Hanem azért én adok nektek három próbát. Egyik a másikban bízott.Mit kérded te.Elég lesz. oda leült. de a karikagyűrűjén nem tudta keresztülhúzni az apjuk. hogy mitévő legyen. A legkisebb ment. tíz éjjel alatt megcsinálták a vásznat. széles volt mind. szövéshez. ha összehajtja. Próbálja a király. nem tudja az első kívánságát se az apjának megtenni. mert hogy lám. gondolva. hogy: . A harmadik út igen göcsörtös volt. aranyos hátú gyíkocska. Fogtak magukkal mind a hárman sok pénzt. a két bátyja. A váron kívül rögtön három utat találtak: két út szép volt. A két öregebb hamarosan szép. de nem talált egy madarat sem. egyik sem derekabb. hogy olyan csoda vásznat hozzanak. királyfi. azokat kérte segítségre. Talált ott a világ végén a legkisebb királyfi egy kőhidat. s így válaszol: .az a kívánsága. Első kívánsága az. ment egyre. aztán azt mondja: .Édes fiaim. először egy is! Akkor elmondta. szekérszám vitték apjuk elé a vásznat: hosszú volt. Előveszi a zsebéből.

No. hogy olyan kiskutya nincs is a világon.Mondd csak. száz rőf széles. azé lesz a királyság. te is üresen jöttél. A két idősebb királyfi jót nevetett. de aki még a hátralevő két próbát meg tudja tenni. A törpe király az első miniszterjét adta oda: az volt olyan kutya. Mondja az öreg király. hogy legyen szíves. Hogy annak milyen kiskutya kell. A két bátyja már rég otthon volt. Szentül azt hitték. kár az időt tölteni a keresésével.Mi kell? Mondja neki szomorúan a királyfi: . de az a hang mindjárt hetedhét országig szállt. aki közületek a legszebb menyasszonyt szerzi meg magának. ezt a zsebedbe tedd. az lesz a király. Feleli a gyíkocska: . fiaim. a sikongatása hetedhét országra szóljon. a legkisebbik ezt is meg tudta tenni. a legkisebb most is csak a göröngyös úton. Mondta fenn a királyfinak: . vitte föl. a legkisebbik már itt is megtette a magáét. az icinpiciny törpe emberekhez. hátha tudom! Akkor a királyfi elmondja az apja kívánságát. hogy ezen most megfölözik a testvérjüket. Az öreg királynak meg olyan jólesett az a sikoltás.No. mégis. ha kiugrik.Aranyos hátú gyíkocska. A következő kívánságom. A két idősebb a jó úton megint a város felé. se kevesebb: száz rőf hosszú. hátha tudok segíteni! Azzal a gyíkocska rögtön lement a föld alá.Csak légy itt. A kis királyfi meg mit látott? Senkit! Még a világ végén is csak egy gyíkocskát! 30 . Mondja erre örvendezve az öreg király: . azt mondja ott nagy fennszóval: . megmérték a vásznat. hát éppen se több.No. A gyíkocska beletette a kutyát egy dióhéjba. Mikor a legkisebb királyfi újra odaért a világ végire. fiaim. gyere elő a hívásomra! A gyíkocska előjött. Azzal tértek meg. mint a bátyáid? Előveszi a királyfi nagy vidáman az arany dióhéjat. a világ vége felé. Elindul megint a három testvér.Látjátok. . mintha írósvajjal kenték volna meg a hátát. nem tudod az én parancsolatomat megtenni. látjátok. hanem csak iparkodj! Iparkodott is haza a királyfi. sok szép lányt láttak.Hozatott mindjárt mérnököket. de ki ne nyisd az úton. Könyörgött a törpe királynak. aztán így szól: . A harmadik akaratom pedig az. ahogy meglátja a legkisebb fiát: . még azért amelyikőtök a legutolsó próbát megteszi. Gondolkodik a gyíkocska. hogy arra hagyom az országot.Most igazán azt hiszem. kinyitja: kiugrik a kiskutya! Egyet sikoltott. azok közül könnyű lesz a legszebbet kiválasztani. adjon neki egy olyan törpe kiskutyát. Akkor szépen azt mondta: . mert hisz ők sokfelé jártak.Te. hogy oly kiskutyát hozzatok nekem: egy arany dióhéjba beférjen. fiam.

Csak rá vártak. szomorúan leült a kőhídra. hogy amelyőnk a legszebb menyasszonyt hozza. hogy a gyíkocska mennyire elszontyolodott. Azt mondja az a szép lány: .Ne haragudjatok rá. vittek már menyasszonyt.hát azonnal határozott. hogy a próba eldőljön. ez érdemli a királyságot! Azok nem is haragudtak rá.No. hogyan karolja. királyfi. csak vágj engem oda a kőhídhoz! A királyfi váltig ellenkezett.Mondom. de nem tudom. bekumta. A bátyái már otthon voltak. Elpirult az aranyos hátú gyíkocska.Én vagyok. vagyis jól behunyta a szemét. hogy nem tudsz a bajomon segíteni! Feleli szép csendesen a gyíkocska: .Csak fogj meg engem. Mondja nevetve az a gyönyörű szép lány: .El is szomorodott erősen a kis királyfi. mindenki csak jót kívánt neki: éljen boldogul! 31 . és úgy vágta a gyíkocskát oda a kőhídhoz. az öreg király a kertben éppen krumplit rakott. maga se tudva. rám ismersz-e? Feleli a királyfi. hogy az mind aranyos almává vált. most tied leszek halálos holtig! Nem is tudja a királyfi. az lesz a király. Mikor a kis királyfi hazaért. De erősködik a gyíkocska: . Mondja neki a királyfi: .Most az a kívánsága az apámnak. Mikor meglátta a legkisebbik fia menyasszonyát . Jött a gyíkocska. Azt mondta a két idősebbnek: .No. s azt mondja: . hova álljon: .Egy kicsikét vélekszem. hogy az-e.Most igazán elhiszem. úgy vitte haza. De mégis elment hozzá. mert hát az aranyos hátú gyíkocska a szép menyasszonyt nem tudja csak úgy a föld alól kivenni.Hátha tudok! Mondja erre a királyfi: . és vágj ehhez a kőhídhoz! Feleli megrökönyödve a kis királyfi: . hisz a legnagyobb hálaadással kell lennem irántad.Azt már csak nem teszem. de amikor látta. de olyat. Hát erre mit lát? Egy gyönyörű szép fehérnépet a gyíkocska helyett. de Ribike csak mondja tovább: . aki kinézett a klastrom ablakán! Aki miatt te veszekedést tettél! Ribike! Ámul a királyfi.

a feje fájt. Elküldte az együgyű csizmadiát. hogy a doktor fogasán van egy magas. Aztán elment a patikába. elment ahhoz a doktorhoz. a váróteremben kellett állni sokat. mégpedig olyan doktor. 32 . Abban az időben vidéken még nemigen voltak doktorok.így hitte.Mert beteg! Nehezen jár! . de a felesége csak nem gyógyult meg. Kívülről is megmérte a doktor házát.mondja az ember. Az együgyű csizmadia csak hallomásból tudta. . . mert azt sem tudta. mégpedig ő egyedül. Kérdi tőle a doktor: . hogy ez az orvos mindent meg tud gyógyítani.Öt forintot. Látta. Próbált a csizmadia ott a falun mindenféle ráolvasást. szegény csizmadia. Fog egy darab papirost a csizmadia. rárajzolja.Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Volt egyszer egy együgyű. nem vitte a feleségét. hogy „Recept”.Mi a baj? .mondta a csizmadia. Elment hát a fővárosba. Azt sem tudta. hegyes kalap. Egyszer a felesége nagyon beteg lett.Akkor mutassa! Megmutatja az ember a cédulát.S maga jött el helyette? Miért? . ezért nagy hirtelen az együgyű csizmadia fejéhez kapott. rajta csupa ákombákom. itt ez a szokás. Ahogy így áll. kiváltani az orvosságot. A szobában meg sok a könyv. jön ki a doktortól egy ember. Így jutott be az együgyű csizmadia az orvoshoz. hogy aki bemegy. hogy valaki kucsmában akar a doktor elé állni. de azért jó mesterember volt. mit fizetett érte. Szegény feje erősen habókás volt. A doktornál sokan voltak. ahogy tudta. de úgy. és mi az az egész doktorság. rajta a doktor neve. azt jelenti. az a maga együgyűségében kucsmában akart bemenni a doktor elé. mert hát ő kapott egyet. meg deák nyelven valami. valahol a fővárosban. Azt hitte. Ezt mind jól megjegyezte magának. a recept. aki mindent meg tud gyógyítani. gyógyítsa meg! Hogy egy recept? . kezében egy papír. annak üssön egyet a fejére . Az ajtóban álló ember csak az utolsó pillanatban vette észre. hogy miért is doktor ez a doktor. amiről csak gondolni lehet.Ezt nem lehet eladni . s rámásolja azt az ákombákomot. hogy az orvos megvizsgálja a beteget. hogy annak leperdült a kucsmája.Doktor úr.Mert én jól tudok járni .Nem adná el kéz alatt? . hogy van doktor is. az a baj. Megkérdi az együgyű csizmadia az embert. . hogy a feleségem nagyon beteg. . Az együgyű csizmadia közben jól körülnézett.A felesége a beteg? Akkor miért nem ő jött ide? . A kapu mellett tábla. Egy embere meg az ajtóban áll. sok papír van az asztalon. Mikor a csizmadiára került a sor. hogy levegye-e a kucsmáját. hogy véletlenül akkorát ütött a csizmadia fejére.Adja csak ide nekem a receptét! A doktor azonban így nem akart receptet adni. csupán azért.

De a csizmadia azt mondja a királynak: 33 . . hogy ő ez meg ez a csizmadia. jobban ereszt. az olyan olvashatatlan receptekre abból szokott mérni. úgy illett rá. megvenné azt az orvosnál látott hegyes kalapot.mondja a feleségének az együgyű csizmadia -.Te lennél doktor?! Még írni se tudsz! El tudod gondolni. Mert ha pénze lenne. Elővette a csizmadia a csizmát. megszelídült. a király majd jól megfizeti az ajándékot. mit tehetett. Összeszedte minden tudását.A patikus nem tudta elolvasni az irkafirkát. s azt mondta: . mindent. széket. Mindjárt kimerítem. hogy én is doktor leszek! A felesége eszesebb volt valamivel az együgyű csizmadiánál. bejelentette. odaígérte a második felét is az ajándéknak. . venne receptnek való cédulákat. Az együgyű csizmadia megmondta. Jutalmat remél érte. hát a kapus nem engedte be. beléphetett. De hogyan szerezzen pénzt? Nekifogott. mennyit tanulhatnak azok a doktorok.a kapusnak ígérte a felét az ajándéknak. Azt mondta: . a kapuhoz ért.Felséges uram! Egy pár csizmát hoztam magának ajándékba. Gondolta.No .kérdezte a király. hogy egy szegény csizmadia szeretne a királlyal beszélni. alaposan. ha az ajándék felét nekem adod! Szegény együgyű csizmadia. s elindult egyenest a királyhoz. jól megnézte. meg asztalt. s mivel pedig ő jó mesterember. Tudd meg.Ez csizma! Megér ez nekem egy tál aranyat is. A csizmadia mit tehetett . mit akar a királynál. . meg hogy csinált egy pár gyönyörű csizmát ajándékba a királynak. ami kell. mint a csizmadiaság. beengedlek. mit csináljon. hanem megkérdezte. hogy az is csak mesterség. Mikor a csizmadia hazaért. hogy elég pénze legyen az orvosi mesterség megkezdéséhez. a pénzzel a városban kibérelne egy házat. s így jól is tudja. a tarisznyát a vállára vetette. . összeszidta az emberét nagy mérgesen. mi az orvosi mesterség. azt mondta: . úgyhogy nagyon szép csizmát csinált. meg ceruzát. olyan szép volt. de volt neki egy üveg ecetes vize. én jól megnéztem.azt mondja a kapus -. könyvet. hogy mit visz.No . ott meg egy másik ajtónálló tartotta fenn. használt az orvosság! Tudod. mi az ára egy ilyen receptnek? Öt forint! Nálunk úgysincsen doktor. Az meg is gyógyult attól már másnapra. Aztán kinyitották előtte az ajtót. Jó foglalkozás az. ha az ajándéknak a felét nekem adod. De csak úgy. adott a feleségének az orvosságból.Beengedlek. S máris azon törte a fejét. Az se akarta beengedni! De amikor kitudta. Erre bement az ajtós. ha a csizmát fölkínálja a királynak. felpróbálta. csinált egy pár csizmát.Mit akarsz velem. amíg doktorok lesznek! Hajaj! De a csizmadia azt felelte. te szegény ember? . Elvette a király a csizmákat. mi az a doktorság. Mikor a palota elé. Betette a csizmát a tarisznyába. hogy mit is akar azzal a csizmával. látod. mindjárt nagyon megszerette. Mikor odaért a király ajtajához.

persze nem tudták elolvasni. Keresték mindenfelé. kibérelt egy házat. hivatták be az ajtónállót. hogy mije fáj. egyik nap. könyveket. De hát a kívánság . hogy milyen szomorú a szegény kocsis. aki mindent meg tud gyógyítani. Így járt az ajtónálló is: az is vállalta. de sehol sem találták meg.Akarod a fele ajándékot? .kérdezte a csizmadia. Úgy volt vele is. azt mondotta a csizmadia. Amikor bement. volt. Egyszer. hogy két tál aranyat adott neki. hogy majd elszédült tőle. Csodálkozott ezen a király. Amikor pedig belépett az orvoshoz az ajtón. így akart csinálni ő is. akkora ütést kapott. volt. alá-fel az utcán. hogy hívják be a kapunállót is. virrasztástól. egy hegyes kalapot.Adjátok ki neki .. kiíratta a házra. Harmadik nap már nem is ment ki a boldogtalan kocsis a mezőre keresni. inkább minden beteget megkérdeztek. mind megjavulnak. s ahányan isznak belőle. Alig ért ez ki. . Alig állt a lábán a sok járástól. ceruzát. kimérték neki becsületesen a száz vessző felét. aki nem gyógyult meg. Az a híre támadt s terjedt aztán mind erősebben. Ezek nézték-nézték a csizmadia receptjét. bemegyek ehhez is. Odafogadott az ajtajához egy jó erős embert. hogy igazán mindentudó. vett egy asztalt. amit ők gondoltak. hogy ha három nap alatt meg nem találja a lovakat.mondja -. Mentek a betegek. az én nagy bajom az . hanem nagy búsan csak benn sétált a városban. cédulákat. . A szolgák lekapták a kapunállót. másik nap kereste. Egyszer egy éjjel ellopták a tolvajok a legszebb két lovát. hogy itt olyan doktor lakik. Az sem volt éppen semmi neki. egy gróf. . elvesztettem a lovakat! 34 . az is megkapta a részét. . De szégyellték a doktornak visszaküldeni. annak üssön a fejére. Egyszóval az együgyű csizmadiából mindentudó híresség lett. Odavitte a feleségét. széket. Azzal a csizmadia haza is indult. Látta. akkor törvény elé állítja s fejét véteti! Járt a szegény kocsis mindenfelé.kérdi a doktor. .mondta nevetve a király. talán ez tud valamit a lovakról. mint már ilyen nagy helyen szokás. Akadt is betege hamarosan! A csizmadia csak írta a receptekre az ákombákomot. amint ment. Volt a városban egy nagy úr. ott két fiatal legény árulta az orvosságot. hogy vigyék a patikába. csináltassák meg. Mondta a betegeknek. aki mindent tud! Gondolja magában a szegény kocsis. de sehogy sem akadt a lovak nyomára.No.kívánság! Küldött a vesszőkért meg a vesszőző padért. hogy aki majd bemegy hozzá. s azt mondta neki nagy mérgesen.Már hogyne akarnám! .Felséges uram! Nem kell nekem a tál arany. Mindenkivel fizettetett öt forintot. állnia kellett a váróteremben egy fél óráig. aki meggyógyult. ahogy arra az ő receptjére emlékezett. Amikor behozták a vesszőket meg a derest. nekem úgyis a fejemet veszik.A baj. aki nagyon szerette a szép lovakat. Hanem méressen ki nekem inkább száz szál vesszőt a hátamra. meglátta azt a feliratot. Így jó szerencséje volt a doktornak. mert az első ötven vessző annak jár. s úgy adtak orvosságot. megpróbálom. hogy itt olyan doktor lakik. Otthon elment a legközelebbi városba. Akkor előhívatta a gróf a kocsisát. mi baj van? . Jött a kapunálló. A városban volt egy patika.felelte a kapunálló. A királynak annyira megtetszett ez a nem is olyan együgyű csizmadia. mint általában a beteg.

nagy örömmel. Ettől mindjárt elmúlik a te bajod. mégpedig nagy.Én mindent tudok .Mindentudó vagy? Meg tudod-e találni a gyűrűt? Ha nem. várták az utolsó vacsorát.Várjatok. Azt mindjárt be is vette a kocsis. A király palotája előtt muzsikával álltak elébe.Holnap reggel elveszik a fejemet is. Vegye hát elő a mindentudó ember minden eszét és minden szerszámját. hogy találta meg a lovakat. az ő lovai nyerítettek! Erre ő is nyerített egyet. Külön szakács szolgáljon ki! Pedig dehogy hitte. úgy fogadták. Már a szerencséjében sem bízott. a csizmadiának mindenben szerencséje volt. Az első szakács aközben bevitte az ételt. No. hogy rögtön megismerte. de hát menni kellett. készülj a halálra! Mit mondhatott a szegény csodadoktor? Azt mondta: . Még ajándékot is küldött a csizmadiának. csak még egy kis orvosságot veszek be. látod. nem akart menni. de csak megfizetett mindent. hogy a király udvarában történt baj. hogy milyen nagy okos doktor van a városban.No. Egyszerre csak valahol az éjszakai nagy csendben nyerítést hall! Az ébresztő por úgy megélesítette a hallását. A gróf is örvendezett. Azt persze nem tudták. Szegény csodadoktor már az emberek butaságában sem bízott. A szegény csizmadia megijedt. adok is rögvest egy receptet. Kérdezte a király tőle: . De ebben sem bízhatunk . Aztán már hajtotta is őket vidáman. Úgy számított magában. leültek az asztalhoz. hogy miképpen történt. hogy itt a városban dől le s alszik el. hogy még az a szégyen éri. . lovaim. Kiáltott a lovainak: . A kocsis mindent elmondott neki. mert már nagyon sokat járt s virrasztott. Kérdezte. Menj vele a patikába. Amíg egyszer csak országos baj nem támadt! Udvari emberek jöttek hozzá. hogy a kocsis alighogy áll a lábán a nagy álmosságtól. hogy ezen a három napon legalább jól él. a csodadoktor csizmadiához. és jöjjön azonnal a király elé. akár a kutyáé. Így telt-múlt az idő. visszanyerítettek neki. Úgy gondolta. A királylánynak elveszett a drága aranygyűrűje. s elment a patikába.legalábbis megpróbálom! Adasson nekem külön szobát három napra. mert ettől minden baj elmúlik! Nem nagyon hitte a szegény kocsis. hogy az az első a három szakács közül. hogy azért. Félt.mondja a csodadoktor a feleségének. Bevett még egy kis ébresztő port. utoljára legyen együtt vele. Éppen hogy elért az egyik pincéig. ez az első.Meg én. éppen amikor menyasszonynak öltöztették. Talán maga tud valamit segíteni? . Ott a patikusok látták. virágot szórtak az útjába. lefeküdt. mert tudta. hiszen úgyis karóba kerül a feje. felséges királyom . és beszélgettek. aztán idd meg az orvosságot. 35 . ettől a szaglása is olyan éles lett. Ment hát a város szélére. Éjszaka lett. mint híres-neves nagy embert. s mindenféle ételt-italt. Szag után megtalálta a lovakat. Csodálkozott a gróf. baj-bánat nélkül haza a gazdájához.mondja a csizmadia oda se figyelve -. hogy megtalálhatja azt a gyűrűt. Mikor megérkezett az asszony. hogy ott elhagyott pincék vannak. erre már kezdett múlni a kocsis baja. Elmondták neki. aludni akart. De csak nem jött álom a szemére. Harmadnapra még a feleségét is elhozatta. De azért egy darabig azután is álmos volt nagyon. A lovai is megismerték a hangját. ha már meg kell halnia. Hát adtak neki jó ébresztő port. mindjárt kihozlak benneteket.

hogyan szabaduljon meg a doktorságtól. . Mikor javában ég a ház.vagy a halál. hogy végük van.Felséges uram. fogjon meg egy pulykát. A király meg egy hintót adott neki ajándékba. De itt embernél nincs a gyűrű. melyik pulykával csinálta. . Azt mondja a doktor: . ez a pulyka a tolvaj. Ezt mondta: . kitalálta: .Mikor hazaérünk. Utána aztán visszament az ember a csizmadia mesterséghez. ez a harmadik. Hogy azon menjen haza. nézd. De hát muszáj volt bevinni az ételt. Mindjárt ment a másik két szakácshoz. Megörült erre a csodadoktor nagyon. Reggel muzsika szólott a doktor ajtajánál. mindent. Erre a szakács rögtön térdre esett előtte. szakács már tudta. az egész mesterségtől. A második szakács még a falnál is fehérebb lett. a gyűrűt nyelesse le vele. hogy így elvihette az irháját. meggyújtjuk a házat. Hányták rá a virágot. ez meg a második. Azt mondta a főszakácsnak. el ne tévessze. De a főszakács mindig ott állt a doktor mellett. Fogjátok meg rögtön! Most már aztán hamar előkerült a gyűrű. S megsúgta neki. s kegyelmet adott. receptektől.kiáltott a doktor.mondta a csodadoktor. nézzétek . ami csak volt a király udvarában. 36 . Vezessék ide az állatokat! Odavittek elébe minden állatot. hogy melyik pulykában van a gyűrű. mentsen meg bennünket! Itt a gyűrű. hogy mit mondott a csodadoktor.No.No. Csodálkozott is mindenki a csodadoktor nagy tudásán. mindentudó csodadoktor úr. feleségem. De ekkorra már a hóhér is felkészült. mi loptuk el! Kegyelem szegény fejünknek! Mind a hárman adunk még egy-egy erszény aranyat is. úgy is tettek. feleségem. Hazaértek. de jól vigyázzon. Örült a szegény csizmadia. S máig is csinálja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb csizmákat. kérdezte a feleségét is. látod. minden! Mikor mind ott voltak. s azt mondta: . elmondta nekik.Jaj. amiben lakunk. Ebben sem bízhatunk . A harmadik. Nem volt más választás. Alig talált ki a szobából. A másik szakács már be sem akart menni a szobába! De hát muszáj volt neki. akkor te mindenki szeme láttára be akarsz majd ugrani a tűzbe. elővette a gyűrűt. így aztán megszabadulunk az átkos papíroktól. hogy jaj. Legutoljára vitték a pulykákat. Azután mindjárt azon gondolkodott. odaég minden tudós könyved. De én majd nem engedem. Ebben sem bízhatunk. De a csizmadia csodadoktor nagyon kevélyen állott a királyi ház népe elé.Felséges uram. A felesége okosabb volt nála. a gyűrűt keresem. . vagy a gyűrű . így szólt: . ember.De a szakács rögtön elkezdett ám reszketni.Álljanak elébem mind a vendégek: asszony.No.

hogy legyen bárki. te akarsz fölmenni!? Eredj csak a dolgod után! De a kanász nem hagyott nyugtot a királynak. ellopták a fakót. olyat. hegyről meg a fára. Azon a napon ő olyan magasra mászott. Így János. Azt mondta magában: 37 . azt mondta a király: . Kihirdette tehát az országban. mert ez kilyukadt. mogyoró majd beszaggatta a fejem. három nap. Azt mondta János: . annak adja a lányát és a fele királyságát . én fölmegyek. és azt jósolta neki egy öregasszony. mert nem te ültetted el a káposztát. hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt. azé lesz a királylány.Mit akarsz. annak volt egy Jancsi nevű kanásza. De az olyan fa volt: reggel virágzott. a fakót a fejem alá tettem. fölnyergeltem egy fakót. haj. mindent megadok. szegény vagy gazdag. Vágta a lábát a vas. fiú. amikor észrevette. . a gyerek még él. Azt mondta neki a király: . és kiszaladtam az erdőbe. hol nem volt. Jól ittam. fölültem a hátára. délben már almája volt. mint egy létrán. És adjon három pár vasbocskort és egy hétre való eleséget. hogy már nem is látták. ha ezt megszerzi. ha meg nem sérteném a szavaimmal. Kapta magát. levette. János: . és ő ennek a gyümölcséből eszik. Fölszaladtam egy hegyre. Mikor a fiú a fának a hetedik ágára ért. amelyiken bátran mehetett. Akkor megijedtem.halála után az egészet.Te akarsz. leeresztette a földre. Volt is jelentkező sok.Felséges királyom. te taknyos? . jól ettem. Észrevette egy reggelen ő is és a király is.Csináltasson a király először is három vaskapcsot. hogy az egyik bocskor lyukas. de el is lopták róla. két nap. amikor ez készen lett. talált ott egy lépcsőt. te gyerek Ne gázold el a répát. hetedhét országon is túl volt. hogy az eper. Volt a világon egy király. éjfélre megérett. Mindaddig járt a nyakára. egy herceg nem tud felmenni. ami egy embernek elég. Egyszer felébredtem. szilva. és hozok almát a fáról. hogy a fát körülérje. ha gróf.No. és azon. de már kicserélte a bocskorát.No. . hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt.nevetett a király. de a fára fölmászni egyik sem tudott. elindult fölmászni a fára. Mert ő már több mint hét éve beteg. Azt mondja a királynak az ő kis kanásza. most mondd: mit akarsz? Mivel akarsz a fára fölmenni? Amit kérsz. .Haj. akkor rögtön meggyógyul. retket. ahova egy gróf.Hadd menjen vissza a gazdámhoz! Mikor lepuffant a bocskor. föl lehessen menni. azon a napon. Egyszer rám kiáltott egy öregasszony: . az országa minden tájában. ha megengedné. míg meg nem engedte. Úgy megráztam a fát. Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát.Az égigérő fa Hol volt. ha báró. Mászott már egy nap.

hogy minden pillanatban várja a gyerek jelzését. és szorgalommal mindent megcsinál. minek ez itt. És a kis baltámat is. fiú. Gondolta. De most nem hagyott neki békét a kíváncsiság. Egyik nap azt mondja a királykisasszony: . hogy mi lehet a tizenkettedik szobában. a szoba ajtaja kinyílott. Amit kérsz. árván maradtam.. Meg is alkudtak. Mindegyiket takarítsd ki tisztességgel. A király lánya is szép volt. ha bármit ejt is le. Egy jó cselédet fölfogadnék bármely pillanatban. Egy gyönyörű szép lányt lelt ott. De a tizenkettedik szobának kulcsát ne keresd. Amint a söprűt félredobta a helyéről. Kapott jó ebédet. minek szólítsam. hogy kitakarítja azt a szobát is. Azt mondja a királykisasszony: . második. Itt van tizenegy szobának a kulcsa. A két szárnya két óriási szöggel kiszögezve. Belépett a szobába. A szüleim meghaltak. Mégis megnézi. avval a szándékkal. Mikor a kisasszony elment a templomba. Hát én csak így tisztelem. Olyan szépet még ő életében sohasem látott. hogy alig ismerték meg. ott is maradt. tizenegyedik szobán is.Adjon isten jó napot. tesz ő helyette másikat. hogy ő rendbe tesz mindent. A gyerek elvégzett mindent. És a bocskor is úgy megöregedett. amikorra ő a fa koronáját elérte. de még csak halvány ibolya se lehetett amellett. fenséges kisasszony! Nem tudom. mert most már nincs rá tovább szükségem. megkereste a tizenkettedik szoba kulcsát.Én. Addig-addig haladtak. hogy kerülsz te ide. De az őr. De az ajtó rögtön becsukódott utána. Amint szétnéz a szobában. mire az udvarba ért. ahova még a hazádbeli madár sem jár? Azt mondja János: . hogy még életben vagyok. hogy ott egy óriási hétfejű sárkány van kiszögezve a falra. Leeresztem neki mind a két pár bocskort. és két óriási malomkő közé van a szakálla szorítva. fenséges királykisasszony. A fiú most nem gondolt a királlyal többet. szolgálatot keresek. gondja sem volt arra. csak tüzet kell rakni.Köszönöm a királynak. megismerte.Én most elmegyek a templomba. akkor már olyan magasan volt. Odaköszön hozzá: . hogy el is jegyezték egymást a királykisasszonnyal. Így mind a három pár bocskor kilyukadt a hetedik napra. Nálam itt maradhatsz. Meglátott a sarokban egy rossz söprűt. látja. Egy nagy kastélyban találta magát.Jókor jöttél. és neki azt rögtön jelentse. Mondjad. hogy megsegített. azt fizetek. hogy mire a balta leért a földre. hadd lássa. csak árva. 38 . harmadik. mert én úgyis magam vagyok. mi lehet abban a szobában. Végigment az első. A fiú megígérte. csak a tizenkettedik szobába bemenned nem szabad. hogy eldobja ezt a rossz söprűt.Királykisasszony vagyok. Mikor leeresztette a fáról a baltát. akit a király kirendelt a fa alá. királykisasszonynak vagy minek. Az már úgyis régen volt kitisztítva. Etelka a nevem. A két lábán ötven-ötven mázsás vasgolyó lóg. és főzd meg az ebédet! Ott van elkészítve minden. együtt ebédelt a királykisasszonnyal. kirohadt a nyele. ameddig akarsz. .

mit csináltál? Lám. a másik szélső számba a másik felét. . mert észrevették. De bizony az csak úgy volt. Zárva volt. a két szélső köztibe öntsd. mindjárt azt kérdezi: . Hogy miért is tudott ő olyan balga lenni. ahogyan a sárkány mondta. János bele is öntötte. az esküvő napja. egyikünk sem tud kimenni. Most már nem sokáig leszünk együtt. mert amikor kijövünk az esküvőről. és sírtak mind a ketten. megmondtam. Az ajtó rögtön kinyílt. Ezt is megtette János. hogy miért is nem hallgatott leendő feleségére? Megvoltak otthon egy hétig. János sírva fakadt. most már késő.Köszönöm. 39 . Ha ő azt tudta volna! Sose csinálta volna! . Arra kérlek. Nem tudott kimenni. fiú . Mert próbáld meg. felét ide. Bementek a szobába. bedobta a sárkány szájába.Most kapsz egy országot. A sárkány ígért neked három országot.Megszólal a sárkány: . a sárkány engem elvisz. A sárkány megrázkódott és elrepült. hogy rögtön visszajössz. Ott van a sarokban három vödör. ahogyan a másikat megcsináltad.Köszönöm. mert másként olyant lehelek rád. Összehívták a közeli rokonságot. . Tedd azt a legközépső számba! Megtalálta János az almát. aki ideadja. hogy mindjárt megfúlsz. mert azt az én visszaszerzésemért három úton elveszik.mondja neki a sárkány -. itt van az a kis szekrény.Majd még találkozunk! A fiú kiment. Az útról visszakiáltotta: . . Hiába vagyunk jegyesek. felét oda. a szép Etelka. és a két lábáról a két vasgolyó leesett. a másik felét a másik számba. fiam . adok egy országot. Amikor ez megtörtént. Volt három táltoslova. Öntsd az egyik felét az egyik szélső számba. elkísérte őket a templomba.Jaj.Arra kérlek még . de nem volt senki. egymás nyakába borultak. még add ide a másik vödör vizet is.hét fejem van. Öntsd a szélső számba a felét. Nagyon szomjazom rá. Megpróbálja az ajtót. az ajtó zárva van. hogy a gazdájukat becsapták. tele friss vízzel. a sárkánynak a szakálla a malomkő alól kiszabadult. Az egyik jobban nyerített már. meg is kapod a három országot. mint a másik.Most még .Jó.azt mondja . Eljött a vasárnap. Amint csak belép a szobába. dehát most még egyre kérlek mindkettőnk szabadságáért. édesem. hogy ebből a szobából ki tudjunk kerülni. hogy ezidáig megszabadítottál. .azt mondja a sárkány. Ez idő alatt hazajött a királykisasszony. hogy jöttél. tovább intézni a dolgait. mert . fiam! Arra kérlek. hozzál nekem egy vödör vizet. hátha mégis nyitva van. adok még egy országot. . de annak semmi hasznát nem veszed.add ide a harmadik vödör vizet is! Azt a középső fejembe. a középső fiókjában van egy kis alma.János. Különben nem is kell kimenned. Nem hiszi János. mert már két vödör vizet megivott. a tizenkettedik szobába be ne menj. Aki közeli hozzátartozójuk volt.mondja a sárkány -. De úgy menj ki az ajtón.

és elrepült. hogy egy kicsit kipihenhessem magam a lovammal együtt? . megehetek-e? . .Ne töltsük az időt. Ott panaszkodik a lovainak: . mert haza akarta őt hozni.Ne gondolj vele. Azt kiáltotta neki vissza: . de sehol nyomát nem látják. meg bánatukban is.Mikor a misének vége volt. és menjünk! . de úgyis tudom. Merre menjen ő most feleségét megkeresni. megcsókolták egymást.Kutya egye májadat. hogy feleúton utolér. ülj föl a lovamra. de a menyasszony nincs. Ráförmedt a lovára szigorúan: . édes gazdám. síkon. . Fölült a lova hátára. szép patak előtted. Csak nyergelj föl! Tegyél enni-. innivalót nekem is. 40 . Teknő van a kezében.Van . mezőn keresztül. édes gazdám. és sírtak örömükben is. Mennek. a földre .mondja az -. Fölült a lovára. Megy ki a kúthoz.Nézz csak. mi bajod még? . hol. Búslakodott. hogy mit csináljon. egy asszony ül az ajtaja előtt.Ne törődj vele! Csak ülj fel. Azt kérdi a fiú: . rögtön elkezdett rúgni. elvitték a gazdasszonyotokat. szomorkodott. Azt mondja a fiú: .Van-e egy kis idő. abban a pillanatban a sárkány Jánostól elragadta a feleségét. mert a lova táltos volt. Azon nyomban hazajött a sárkány.Ehetek-e. és menjünk. A násznéppel hazament. mosni. Nézd meg. még ha az életébe kerül is. az esküvő megtörtént. repülnek hegyen-völgyön át. nagy vihar keletkezett. kapálni és nyeríteni.Fölülök én a lovadra .Három országot adtam. hiába is akarod! János sírva fakadt. egy zsák diót megtörhetek-e.egy kicsi. erdőkön. . fiam. mit cselekedjék. szép zab előtted.Édes lovacskáim.azt mondja .Még azt is megteheted. merre lehet. országról országra. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. Rögtön leszálltak. Azonnal egymás nyakába borultak.Látok ott egy kis házikót. . mert visszahozzuk. meg neked is a nyeregkápára! Azzal másnap fölnyergelt. mert úgyis utolérjük.Viszik a feleségedet! Azt kérdi a sárkány: . háromszor eljöhetsz a feleségedet meglátogatni. Ahogy a sárkánynak a lova észrevette. és útnak indultak hazafelé. nem ő-e az.mondja a ló. Amint a templomajtón kiléptek. De hazahozni nem fogod többet. Csomagolj. véres ruhával van tele. Hát János felesége volt. hogy viszik a gazdasszonyát. Nagy búsan bemegy az istállóba. ihatok-e. mert a sárkány minden pillanatban itt lehet. mert annak a lova még a tiédnél is jobb.

csak repülnek. Elindultak olyan sebességgel. most elrepülök haza. hol a földön. Az asszony újra csak véres ruhát mosott a kútnál. mert a nénje jól megmagyarázta.Felülök. hogy sírva mos a kútnál. de hát hasztalan. egy zsák diót megtörhetek-e. amíg az inam bírja. utánuk eredt. De nem volt neki nyugta. Ráförmed nagy haragosan: . Megtalálták megint a házat. jobban kitart. Alig várta a hajnalt. és azonnal megfordultak hazafelé. Utána felpattant a lovára. kedves feleségem.A sárkány nyugodtan evett-ivott. . és még rá egyet alhatok-e? . repülnek.mondja az asszony -. most már két ország oda van! Már közel voltak a határhoz. s nyerít.Na. Megint elröpült János haza. ihatok-e. megehetem-e.Élet vagy halál. S elvette Etelkát.Mindent tehetsz egy keveset. elindultak az útra.Kutya egye meg a májad. amit még nem csináltunk.Viszik a feleséged! . János . hogy még aznap délben oda is értek a sárkányhoz.Gyere. ismét útra kelt. de úgyis tudom. Jön a sárkány nagy haraggal haza. addig nem! Felugrottak a ló hátára.Elmehetünk .mondja neki -. egy zsák diót megtört. Mert három testvér volt ez a három ló. Jön a sárkány nagy széllel-lobbal. de úgyis tudom. János búslakodik: mit csináljon most? Azt mondja a lova: . Evett-ivott gyorsan a sárkány. és utánuk eredt. hol a levegőben.János fiam. gazdám. Talán azon sikerül. édes feleségem .feleli a ló -. mi bajod még? . és egy mázsa dohányt elpipált. mert azért utolérjük. egy ország oda van. Azt mondta a fiúnak: . Úgy is tett János. Ülj a lovamra. Nyomban rúg-kapál a sárkány lova. aztán felpattant a lovára. Kivette az asszonyt János öléből. mint én.Ehetek-e. a harmadik. Meglátta János a feleségét. eljöttem harmadszor is érted! Ülj fel a lovamra! . holló vájja ki a szemed! Szép széna előtted. de most olyan utat próbálunk. . hacsak lehet. Hamarosan utolérte a fiút. szép zab előtted. szép patak előtted.Édes gazdám. . Egypár órai repülés után utolérte őket. Az fiatalabb. máris indulunk. el is indultak hazafelé. a legfiatalabb lóért. Nem értek át. A ló az utat jól ismerte. hiába! Fel is ültek. mert megint csak utolér a sárkány.Édes gazdasszonyom . . szépen elment haza. alig pitymallott a hajnal. Azt mondja a lova: . Elindultak. erősebb. és felülsz a húgomra. hogy hiába. visszajöttem érted.No. . 41 .azt mondja -. Másnap reggel korán. Nyomban tombol a sárkánynak a lova.

egy zsák diót megtörhetek-e. hogy eljöjj a feleségedért.Nem bánom. mi bajod még? Miért nem hagysz engem békében? Azt mondja a lova: . de akkor nem fáj a szíved utánam. nyomban tombol megint a sárkány lova. ihatok-e. szép patak előtted. . A fiú azonban akkorra már ismét odaért. de az asszonynak haza kell jönnie! Alighogy a sárkány hazaért. hogy ne tegye. Már csak pár méter választotta el őket a szabad országtól. Azt mondja a fiúnak a lova: . . Azzal a sárkány hozzáfogott evéshez. János fiam. letette az asszonyt. mert még van időnk. Az asszony könyörgött.Na. ülj föl még egyszer a lovamra! Nem bánom. megenni. akkor már nem lett volna a sárkánynak hatalma.Édes gazdám. . most már mind a három ország lejárt. csak ülj fel. most kapaszkodj meg. 42 . Mondtam.. vagy hazaérünk. háromszor eltűröm. szép patak folyik előtted. Ha még egyszer eljössz. és elrepült vele vissza.Nem bánom. . Könyörgött a feleségének: .Mit?! . hogy a halálba megy. De ezek már közeledtek az utolsó ország széléhez. szép zab előtted. mert most vagy meghalunk.azt mondja. Elvette az asszonyt. egy zsák diót megtörhetek-e. iváshoz. ha meghalok is.Édes gazdám. de visszamegyünk még egyszer szerencsét próbálni. és utánuk eredt. szép zab előtted.Kutya egye májadat. Alighogy elindultak. és még egyet alhatok-e? . és nyomban megfordult hazafelé. mi bajod még? .Ehetek-e. De mi az: hét szájnak egy zsák diót megtörni. . mert a sárkánynak tizenkét országa van. Élet vagy halál. az életedbe kerül. egy percet szunnyadni?! Rögtön felpattant a lovára.Viszik a feleségedet! . holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. hogy utánuk menjen.. az utolsó ország felé közelednek már! Megharagudott erre a sárkány. Az utolsó ország határának közelében fogta őket el. és elment vissza a vendégeihez.Ne sokat beszélj. és menjünk! Azzal felült a lovára.Megeheted.Már megint el mert érte jönni?! Ehetek-e ihatok-e. Az utolsó ország árokpartján fogta el őket. és utánuk eredt. mert úgyis tudja. édes lovam . ha meghalunk is. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. nyomban a lovára pattant.Kedves feleségem. megehetem-e. Jön újra a sárkány nagy mérgesen. ha mindjárt meghalok is.Viszik a feleségedet! Azt mondja a sárkány: . megehetem-e?.Miért nem hagysz nyugton a vendégeim között? Nem hagysz békével soha! Kutya egye a májadat.. Azt mondja az úton a lova: . ha meghalok is. .mondja a fiú -.

édes lovam. mert a gazdáját halva vitte a hátán. Egy szép szál fű van a szájában. Búslakodott. hát meg akarom vele gyógyítani. a hátáról a zsák leesett. A ló keresett közben egy kis tisztást. kösse a lova hátára.De a kisfiam ott hentereg az úton. és hétszerte szebb.No most. . Ahol a táltos megigazította. Ráparancsolt az asszonyra.No . Kibontotta a zsák száját. és mondd a többinek. mint volt. aki utánad mer jönni! Azzal Etelka Jánosnak minden porcikáját a zsákba rakta. meglátott egy kis kígyót. csak elteszem az útról. eltöri a derekát máshol is. Volt a lova hátán egy zsák. gyere. és elrepült vele haza. Feldobta a saját lovának a hátára. nem harapom meg. hadd vigye haza. A kígyó pedig meghúzta egy párszor azt a füvet a seb helyén.Add nekem egy kicsit! Van nekem egy jó gazdám.a zsákban. ott a test azonnal begyógyult.A világ végéig aludhattál volna.Hadd lássák meg otthon.Hogy mertél a lovára ülni. Átment a kocsi a fiamnak a derekán. ne aludjál! Rögtön felébredt a fiú. . gazfickó. hogy a gazdája csak alszik.Nem bánom . ha nincs ez a kis kígyócska.mondja a kígyócska.Gazdám. föl akarnám éleszteni. Vagy menjünk elébb haza? 43 . a kígyócska meg a füvet húzogatta. fürgén csúszott tovább. látta. de most gyerünk újra vissza. és apróra szétszaggatja. Kettőt nagyot rúgott. hogy utánam többet soha senki se jöjjön! Evvel a sárkány fölkapta az asszonyt a lovára. . Itt van . Jánosnak a lova búsan ballagott haza. aki ezt az élesztőfüvet nekem ajándékozta. és a lovat eligazította haza. kelj fel.Mit viszel. Elkezdte az orrával olyan emberformára igazítani. . Azonnal meggyógyult a fiacskája. . majd gyengéden megrúgta. .Megmondtam . a hátamon. hogy János minden darabját szedje össze. egyszer már fölébredtem. így jár az. hogy téged újra talpra állíthassalak.Élesztőfüvet. De negyedszer már nem.azt mondja a lovacska -. . édes lovam. mikor megparancsoltam. abba a zsákba tegye bele. jön egy kocsi. de jót aludtam! .azt mondja -. Hadd gyógyítsam meg előbb azt! . Azzal lerántotta az asszonyt János öléből. . hogy több kocsi el ne gázolja. Talpra állította. majd én segítek. Hogy lehetne ebből még egyszer embert faragni? Amint ballag a gyalogúton.Ej. és a húst belőle kiszórta. hogy háromszor megkegyelmezek. Azzal gyengén a vállába harapott. Úgy is tett.Vidd a gazdádat haza. hogy még egyszer elő se hozd őt? Azzal nekimegy Jánosnak. Ő azt igazgatta.azt mondja . Azt kérdi tőle: . Amikor készen volt. feltette a lova hátára. és rárivallt: . Megfogom a fogammal a farkát. szomorkodott. a kis kígyócska meg a füvet húzogatta. te kis kígyócska? Azt mondja a kígyó: ..

János rögtön az asszonyhoz ment. Három nap múlva induljunk útra. . hogy most nem sír. és nem gyanakodik. ebédeljünk! Ez a szép szó feltűnt a férjének. hogy az éjjel meglesz. Leültek az első tál ételhez.ordibál. én is szerzek egy lovat. és elmegy hazulról.Hát a lovad hol van? . Menj.Kedves feleségem. Fogta az asszony a tálat. hogy hol vetted a lovat. hogy az csak az ajtóban állt meg. . János azt mondta neki: .Mondd meg.kérdezi a feleségét. mert én vagyok az.csak várj! Majd rákerül a sor. megcsókolta. Megkerülték a kastélyt. Menj.De mondd meg igazán. . . gyere. készen van-e már az ebéd? .Édes lovam. most hallgass a szavamra. hanem nagyon hízelgően beszél. hogy senki meg ne tudja! . . Lehet. . János megszólal: . ami vele történt.Kedves feleségem. hogy hol van olyan ló. ne ijedj meg tőlem. és hozd a harmadik tál ételemet is! 44 .Édes gazdám. Elmentek haza.Nem rossz szándékból kérdezem . Csak azt nem tudom.szólalt meg az asszony. Úgy is tettek. Megjött a sárkány a vendégségből. Mert neki még a halottai is megmondják. ha nem bántanálak meg szavammal: ugyan hol vetted a lovadat? Erre a szóra úgy csapta pofon a sárkány az asszonyt. Második kérdésére megint csak pofon vágta a sárkány.Na. letette az asztalra. Nem hitt a szemének. hogy kiesett az asszony a konyhába.Mi közöd hozzá? . behozta. De úgy vigyázz. egy domb mellett elbújtak.mondja a felesége.Mit faggatsz? Mit kérdezgetsz engem mindig? Nem hagysz még nyugodtan enni se. . azt mondja a lova: . és ott meghúzódva hallgatóztak.Az jó helyen van! Etelka megölelte. Amint mennek. hogy a sárkány hol vette a lovát. . mondja a lovának: . gazdám. kérdezd meg a sárkánytól. És akkor elmegyek oda. mert másképp sose kerül haza az asszony. Etelka megijedt.Készen lesz rögtön . A feleségétől kérdezd meg. hanem egy kis kerülőt kell tennünk a kastély körül. úgy menj oda. édes férjem. hogy hol vette a lovát! Ha megmondja. arra kérlek. Visszamegy. hozd a másik ételemet is! Hadd egyek. férjecském. amikor meglátta. Legalább a sárkány elfeledi. hogy csakugyan ő. Mikor a sárkány elment hazulról.Menjünk elébb haza. Most nem szabad nekünk egyenesen odamenni a sárkányhoz. hogy idegen jár az országában.Gyere. mint az övé. mert a sárkány jött haza. hogy én hol vettem a lovamat? Különben majd megmondom . Avval ott kellett hagyni a feleségét. különbet. mert ilyen jó lovat még sohasem láttam.Azt mondja a lova: . megkérdi majd.Mit akarsz te avval. akkor én máris itt leszek. de meg kell várnunk. hogy a sárkány ne legyen odahaza. bevezette a szobába. Azt mondja az asszony: . Kipihenték magukat. Csak bújtassál el. Harmadnapon újra elindultak.

hogy mit hallott. mióta a feleségedet negyedszer elvitték . Annál három nap az esztendő. csak várj. átölelte a feleségét. és egyenest átment. Azon a darabon. mendegélt. az tovább vezet a másik ország szélén. Most hallgasd meg. abban én segíteni nem tudok. Avval a sárkány elment. hogy bajod ne essék! János megcsókolta a feleségét. Jánosnak a lova rögtön megszólalt: . akármilyen nehezemre esik is. Hogy azt hogy szerzed meg. azt mondja a feleségének: . Ez az út az Óperenciástenger partjára vezet. azt kell hűségesen kiszolgálnod. De most isten áldjon. mit mondott. egy vasorrú banya.mondották a halottak. mert a sárkány azonnal itthon lesz. Elmentek haza. Akkor aztán sírva fakadt az asszony. de másutt nagy. amit kér. hogy így van. Nem nagyon látszik. már hallom.Ide hallgass.Avval a sárkány elment. Egy van köztük. melyekben az ő halottai voltak. Megint megkérdezte: . akiket ő gyilkolt meg. ugyan hol vetted a lovat? A sárkány harmadszorra úgy csapta pofon. Én megvárlak. megindult azon a járatlan gyalogúton. Csak vigyázz magadra. felült a hátára. 45 . Megtalálta a tengerpartot.Látom. . Most elmegyek. János megetette minden lovát.Behozta Etelka a harmadik tál ételt: letette az asztalra. Ott lakik egy öregasszony. Az kétszer erősebb és gyorsabb. De azért észre lehet venni. Csak azt az öregasszonyt hűségesen kell kiszolgálni. Azt arról ismered meg hogy ott a fű egészen rövid. és otthagyta. megmondom. A mi kastélyunk bal sarkán van egy gyalogút. de azonnal menj be édes gazdám. A második országban. azt kap. azon átjuthatsz a túlsó partra. édes férjem. János tüstént bement. Aki azt hűségesen kiszolgálja.Nem jött senki az után az eset után. előbb kerülök egyet. beállította az istállóba. az még kétszerte erősebb és ügyesebb. hogy nem láttak-e erre idegent. Most már annak úgysem tudod megmondani. Annak van még három lova. Annak van még három lova. hogy tombol a lova. És a tengeren keresztül is csak térdig ér a víz. No most . A ti kastélyotoknak a bal sarkán van egy gyalogút. és kérdezd meg. alku nélkül. . mint másutt. hogy igaz szívből kérdezted. ahol az út kiér. Az úton elmesélte neki. hát csakugyan nem ért fentebb a térdénél. édes férjem.A sárkány most ment ki a kapun! Rögtön. hallottad. amely az Óperenciás-tenger partjára vezet. Te magad meg nem sokat nyersz vele. Megkerülte a temetők kertjét. de nem akartam hinni. Evvel elégedj meg. Kinézte az irányt. Mindegyiket sorban kérdezte. Majd megmondom. a vasderes. ott lakik egy öregasszony. hogy kiesett az udvarra. Azt mondja a sárkány: . ahhoz az isten segítsen.Mondd meg. hiszen a szemed láttára szétszaggattam. ott van ez a gyalogút. Másnap fogta a tarisznyát avval az egy szál élesztőfűvel. Próbálgatta a vizet jobbra-balra.mondja a sárkány -.Hát most gyere ide mellém. mint a sárkányé. Azok között a legfiatalabb egy vasderes. kedves feleségem. mint az enyém. mert a fű rövidebb rajta. Ment. Isten veled! . Kiment a lovához. ott vagy húsz öl szélességben csak térdig érő a víz. nem rossz szándékból kérdem. Elment a sárkány haza. amit a kis kígyó vele megfelezett. mert ember ritkán jár rajta. ami az ő lovánál maradt. Annak a túlsó partján.Mondd. ugyan mit mondott? .

a negyedik lábát csak húzza maga után. Ha már rászorultál az életemre. mégse gondolná az ember. És ment tovább. Ha valamikor valami bajod lesz.de nagyon messze volt még hozzá . de holmerre van? Távolban . Az ölébe tette.Te kis kacsa.No. Avval kiúszott a patak szélére. meg bizony. De csak három lábon ugrál. Azt mondta: . mert láttad. mint volt. A szárnyam el van törve. jó fiú. elővette tárcájából az élesztőfüvet. amelyik nem volt törött.Nem megyek! Mit gondolsz? Azért. hogy ott egy szép aranyhéjú halacska hentereg a porban. Elgondolkozik János: „Ehol-e. gyere ki. hogy elveszed az életemet. Ott látott egy szép vadkacsát búslakodni. Megsajnálta János megszólította: .Mikor átért. hogy el ne veszítsd! Azzal a kacsa köszönt és elszállt. és falatozott. látja. nem tudsz belemenni. Nagyon bokros erdőségbe került. De jól tedd el. Én rögtön ott leszek. Ezzel bedobta a vízbe. megkenegette vele a kacsa sebes szárnyát. nem bánom. amelyiket nem sütötte a nap. hogy paprikást vagy pecsenyét készíts belőlem? . Állj meg. Megsajnálta a halacskát. hogy honnan kerül a segítsége. Gondolkodott. húzz ki a bal szárnyamból. De azért. Ezt mondta a kacsa. de abba a pillanatban kétszer akkora lett. Olyan lett mintha sohasem lett volna eltörve. Megörült a kacsa. Ha valamikor bajod lesz. . ha meghalok is. Megy el egy bokor mellett. Jó néhány kilométerre volt még a háztól. de még él. Az erdő szélén talált egy forrást. Mindjárt próbálja a szárnyát. de nem tud. hogy meggyógyíthassam! 46 .Várjál. mert az egyik szárnya el volt lőve. a víz meg messze van. hogy élve elpusztulhatnék. gondolta.mondja János -. fáj a lábad. Hadd legyen! Mikor kipihente magát. isten neki. egy kis házikót inkább. te fiú. azt gondoltam.Szegény halacska! Itt pusztulsz el. a szélesebb felét repeszd le. vegyél ki a bal oldalamból egy szál héjat. én rögtön ott leszek. úgy se sokat ér. János pedig ment tovább a patak mentén. görbítsd meg. Ott egy kicsit leült megpihenni. Azt mondja: . Meg kell keresnie azt az öregasszonyt. próbál vele repülni. egyszerre kiugrik egy róka. Az erdő közepén talált egy tavat. De hát mit tudna nekem ez a kis halacska segíteni?” De azért szót fogadott. és eltűnt.Ne félj . A halacska rögvest fölugrott a vízen.Na. megszántál. hadd gyógyítsam meg a szárnyadat! . Evvel a halacska beleugrott a vízbe. . János megfogta és leült vele. megsütött a nap. egy szál fényes tollat. nem bántalak! Tiszta szívből mondom hogy meggyógyítlak. a héjacskát eltette a tárcájába. Repülni akarna. róka pajtás! Látom. Egyik fele már megszáradt.meglátott egy házat. és segítek a bajodon. Elővette a tarisznyát. amiért így megsajnáltál. Megy. megőrzöm én. és frissebbnek és egészségesebbnek látszott. Az azonnal meggyógyult.No. Odaszökkent Jánoshoz: . nem bánom. Hát bizony lehet. elindult tovább az útján. De mivel ilyen jót tettél velem. mendegél egy erdőn keresztül. hogy mit is fog ő evvel a halhéjacskával és tollacskával csinálni. megégette a nap.

Éppen este lett. megkente vele a róka fájós lábát. nem bánom . vacsorázzál! Megmutatom a lovakat is. ballagott az útján tovább. fiam. fiam! Köszönheted. ahol ő a forrásnál megpihent. mintha sohase fájt volna.mondja a róka -. Majd elbánok én velük. nem tehetek róla. Látja. amiért jót tettél velem. csak sajnállak. szökdelt a róka. ki lehet az.Adjon isten neked is. Odaér János. és elment. ha azokat nekem este hazahozod.Megőrzöm én.Jól van. Mondd. aki közeledik hozzája. édes öreganyám. olyat az ő szeme még nem látott. ahol még a hazádbeli madár sem jár? .Hátranéz a róka. tömd a pipádba. melyeket őrizned kell . János pedig ment. szolgálatot keresek .Ezek lesznek azok. De lelkedre bízom. örülök. édes öreganyám.Éppen jókor jöttél. azt feleli a fiúnak: . János meg felkantározta a három lovat. tied lett volna a századik. szaladgált. hogy legelnek.mondja a szüle. azt adok. ő pedig egy nagy fa alá telepedett. Azt kérdezgette. A legfiatalabb ló megnyalogatta a kezét. De ha nem hallgatsz a szavamra.Nem kötöm ki a béred. Mikor aztán János jóllakott. Heverészett. azután lefeküdtek. Amit kívánsz. Másnap reggel a szüle fölpakolta János tarisznyáját. Ugrabugrált. Azok elkezdtek legelészni. hát szakassz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. hogy öreganyádnak szólítottál! Kilencvenkilencnek már karón van a feje.No. Az egyszerre úgy meggyógyult. Avval elővette az élesztőfüvet. A szüle otthagyta. én rögtön ott leszek. Nézegeti János a három szép lovat. Ott levette a lovakról a kantárt. róka pajtás.mondja a fiú -. hát megállok. de akkor még nem szólt neki semmit. . azonnal megharaplak! . Beszélgettek.mondja János. és nézte a lovait. János bement a szüléhez a szobába. hogy hol vannak és hogy milyenek. . . Hogyha megütsz.Én. . akkor gyere be. hogy mit csinált.Nem bántalak én. ha azok el nem szöknek. A szüle adott Jánosnak jó vacsorát. hogyha segíthetek a bajodon. jó fiú. ha a három lovamat tisztességesen megőrzöd. . jó subát csinálhatsz a bőrömből! . Én megfogadlak .Adjon isten jó estét. János megsimogatta mind a három lovat. Ugyanaz az erdő volt. De úgy adom. Nagy örömmel azt mondja: . mire a házhoz ért.Dehogy bántalak . és hogyha valamikor valami bajod lesz. Rákönyökölt a két tenyerére. merre járt. A szüle megmutatta neki a legelőt.mondja a szüle. Ő mindjárt a vasderes hátára pattant. édes öreganyám! . . mi járatban vagy itt. gyújts rá.Dehogyis állok meg! Üsd le a másikat is?! Akkor megnyúzhatsz. Készített neki jó fekvőhelyet. édes fiam. 47 . fiam. Tedd el. Avval a róka megköszönte János jóságát. köszönti illedelmesen: . kimentek az istállóba. ott ül egy öregasszony a konyhaajtóban.No. és nézi a fiút. Három nap az esztendő.

hol találja meg a lovait.mondja a fiú -.kérdi tőle. a három lovával együtt. vacsorázz meg .Így kellett elbújnotok. és elnyargalt haza. fiam! Megjöttél. Míg János bent vacsorázott. bármerre is bolyong.Elvesztek a lovaim. hogy három idegen hal került közéjük. hogy berúgjon. Elővette a zsebéből a fényes tollat. a másikat szeneslapáttal.No. De jól vigyázz! A kantárt jól fogd a kezedbe. fiam. nagyon zúg. megcsapta a szellő János szemét. ahol előző nap is volt. úszik majd a part felé. János másnap reggel fölkelt. Abban a pillanatban ott leszel a helyeden. édes öreganyám! .Mit parancsolsz. hát segít rajta. Abban a pillanatban a halacska segítségével János kinn termett a tengerparton. Estefelé felébredt. a forrás mellé. Abban a pillanatban jól megfogta a kantárt. elaludt újra. körülnézett. de a lovakat nem találja sehol. jó fiú? Miért hívtál? . amikor felébredt. majd csak vigyázd! Majd mikor a tenger elkezd mozogni. Ő lepihent a helyére. Az egyik futárom jelentette. elkezdte ütni-verni. És azt ígérte. hogy ha baja lesz. ott leszel a tengerparton. hát a lovai nincsenek sehol. abban a pillanatban ott termett a kis hal előtte. Eszébe jutott a tegnapi halacska. Gondolta.ott vannak az én táboromban. Mély álomba merült.mondja a szüle. Eljött a dél. . Ha tudnál tanácsot adni. mondd meg. Megálljatok. . a szélesebbik felét lerepesztette. hátha a kacsa is tudna segíteni. öreganyám! Jó lovacskák ezek! Igen szépen legelésznek! . a szüle a három lovat az istállóban. . mind a dobot. Egyszer megsuhan a levegő fölötte. hova menjen. hogy az mindjárt felfordult. kiment az istállóba.Hm. 48 .mondja János. Gondolkodik. Másnap reggel még többet pakolt a szüle a tarisznyába. azért. és eleresztette a lovakat. hogy felforduljon.Jó estét. Azért adott a fiúnak álomport a borába. a hűvösre. Nincs meg egy sem.de egyenesen neki tart . Aztán lefeküdtek. hogy hol keressem őket. Keresi a lovait hol vannak: nem találja őket sehol.Arra kérlek. Kinyargalt a legelőre. akkor három nagy tüskés hátú dörgencs. úgy üsd fejbe. és meglesznek a lovaid. és három fekete hal . ahol legeltek. Meggörbítette a halhéjat. úgy megütötte a középsőt. jó fiú? . tiszta fekete.Adjon isten. Megtalálja a helyet. A következő pillanatban már ott volt János a legelőn. hát megjött a kacsa. Az én legényeim szorítják. elbeszélgetett vele. hogy megtaláljon benneteket? Ti ilyenek-olyanok. arra kérlek . a te lovaid . Nézi: a tenger nagyon morog.Amint látja. rászállt János szemére. Jó délután volt már. hogy amikor a középső a partra ér.Egyszer csak délfelé jön egy kis szellő. . kis halacskám . . az egyiket piszkafával. Gyere velem egy pillanatra. és aludtak reggelig. majd holnap elbújtatlak én jobban! Mert ha el nem bújtok. fiam? . hogy a halacska adott neki egy héjat.Mi bajod van. mintha semmi sem történt volna. Szépen felkantározta őket. hogy hova lettek a lovaim. akkor adok nektek! Avval bement Jánoshoz a szobába. Eszébe jutott.mondja a halacska . nem tudom.csak úszik ki a partra. Fölkantározta a lovait megint csak a vasderesre ült. . felült a vasderesre. Szépen eldiskurált. hajtják a tengerből kifelé. eredj be. hogy csak jól elaludjon. mert nem tudtak elszökni.

és üsd meg a középsőt úgy. a fa tövébe. . Fogta a szőrt. De olyan közel. Tizenegy óra felé jött a meleg szellő. Jönnek egyenest neki. egészen közel a házhoz. az ennivaló! Vezesd ki a lovakat. egyiket jobban. Kétszer megtalálta.No . vagy inkább jó barátom. Nem mennek ezek sehova.Ez. hogy rögtön a lába elé esett.Mi bajod. afelől ne gondolkozz! Van az én falkámban három fehér holló. . megjött a róka. Alighogy rágyújtott.piff puff -. János bemegy a szobába. bitangok. de azért megpróbáljuk. az a bajom. te meg addig húzódj a ház mellé.azt mondja a szüle -. kinyargalt a legelőre. Majd én addig megitatok. egy kicsit bizony baj . hogy mikor a szüle a konyhából kiugrik. ahogy te vagy. Majd az én legényeim leszorítják őket olyan alacsonyan. üti-veri a három szilaj csikóját. Most csak jól hallgass a szavamra! Gyere utánam. pajtás. Úgy is volt.Na. az árnyékba. mint a másikat. Abban a pillanatban ott termett a legelőn.Ó .Róka pajtásom. No.Adjon isten neked is. de hol fogja őket harmadszorra is megtalálni? Eszébe jutott neki a sánta róka. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. itt van.Megjöttem. Mert van a szülének egy hét országra szóló torkú kakasa. egy kicsit beszélgetünk. fölpakolta a szüle a tarisznyát a fiúnak: . mintha el akarnák őt gázolni. . édes öreganyám! . ő meg lehevert a forrás mellé. megzörren a bokor. Gondolkodik. a tegnapi helyre. Azután ráérünk. beletömte a pipába. ahol délben voltál. . ahol reggel volt. én is vacsorázom. Fölkantározta a lovait. hogy elvesztek a lovaim. Csak a kantárra jól vigyázz! El ne szalajtsd. egyél. Úgy is lett. megsuhintotta János szemét.Nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok. Ott a lovait szabadon eresztette.Jók voltak-e a lovaid? . édes öreganyám! .No. hogy rögtön essen le elibed. tiszta fehérek. ami ritkaság. hogy mit csináljon most. hát nincsenek a lovak sehol. és elnyargalt haza. hogy ilyen hamar híttál? . de majd holnap találjon meg! Itt lesztek a konyhában a szakajtóban! Tyúk alatt tojások! Avval otthagyta a lovakat. de úgy. Majd én ordíttatom. fölpattant a vasderes hátára. Ő sem volt rest megfogta a kantárt szorosan . édes fiam.Adjon isten jó estét.Jók voltak.mondja a róka koma -. és ő elaludt. Azt majd én megfogom. és hajtják feléd. majd holnap! Kétszer megtalált benneteket. jó pajtásom. Köszön a szülének: . és rágyújtott. fiam. Ott lesznek a legelőn. hadd legeljenek! János kiment az istállóba. hát mint a felhő. édes fiam! Hát megjöttél? . A szüle azt szereti az összes között a legjobban. Beszélgettek egy darabig.mikor ütésre került.. annyi a vadkacsa. Előveszi a megtüzesített piszkafát . hogy a szüle véletlenül meg ne lásson. János elment a kacsa után a patak partjára. Azonnal meglesznek a lovaid. Másnap reggel. úgy megütötte a középsőt. Egyszer szétnéz. Azután lefeküdtek. a szüle meg az istállóba. ahonnan a lovai elszöktek. Estefelé ébredt fel. Bemegy a fiúhoz: .azt mondja -. eredj be vacsorázni. De szorítják ám a három fehér hollót. édes öreganyám. fölugrott a vasderesre. és fut 49 . ahogy fölkeltek.

mert hiába szolgáltad ki a három napot. Otthon szépen köszönt: . amit az ajtó mellett a sarokban találsz. a durrogós ménkű üssön beléd mert mindjárt kettéváglak! . a fejed az éjszaka mégis karóba kerül. vacsorázzunk! 50 .Te abban a pillanatban vágódj a fal mellé.Eredj be. és minél előbb aludj el úgy éjfél felé. hogy János közel ért a házhoz. de fél tizenkettőkor már fölkel. Amikor pontosan üti a tizenkettőt. addig mindig azt huzigálja.Jó estét. a két másikat is odaadja. hogy őt mire tanították. A szüle majd ígér neked mindent. hogy mind a három szétfröccsenjen.én majd futtatom a kakast minél messzebb a bokrok közé -. de a róka szaladt szörnyen. kelj fel. Avval fogta a piszkafát meg a szemétlapátot. nem lát. Útközben azt mondja a vasderes a fiúnak: .Még most se szöktetek meg tőle. hogy még a falra is jusson belőle. és azután majd tapogat. hogy énértem szolgálsz. de most letöröm a derekad! Megállj. ott lesznek a legelőn. Te a fejnél való végén maradsz. a szakajtóban látsz három tojást. csapj közibük úgy. kantárral és egy rossz kardhüvellyel. Ott lóg a sarokban egy rossz szerszám.Édes gazdám. Abban a pillanatban meglesznek a lovaid. villámgyorsan elkapja a kakast. már megint ide mertél jönni? Egyszer már letörtem a lábad. a nyelvén feni. azért. mit csináljon. Olyant vágott a kantárral a tojások közé. Kifordul a szüle: . tovább-tovább lopakodva. amilyen a világon nincs több. és alszik reggelig. és fut vele a bokrok közé. mint az előbb volt. és a szemétdombon hentergek. hogy ébren vagy. . Ő majd kihúzza a hüvelyéből a kardot. Akkor majd szól: . Mert olyan kard az. aludjál te is! . És majd ha nem talál. Felült a vasderesre.Jó éjszakát. Egyszer a róka kiugrik a bokor mellől. ahol a szüle ült -. a kardot beteszi a hüvelyébe. az ágyat kettévágja alattad. alulról fölfelé. mint egy nagy csoroszlya. de te csak engem válassz. vacsorázzál! Én meg majd itatok. mintha nappal semmi se történt volna a lovakkal vagy a kakassal.utánam a piszkafával . Így azután te is aludhatsz. hogy elálmosodj. hogy hét országon hallik. a szüle majd sokáig beszélget veled. te bitang róka! Fut a szüle egyik fától a másikig. addigra szépen hazaértek. édes fiam. öreganyám! A szüle is köszön. Amíg a vasderes a gazdájának elmesélte. Amíg háromnegyedére ér az óra a tizenkettőn. még ha a hátadon viszel is egy darabig. Most még arra figyelmeztetlek: ha megvacsoráztok. és azon elkezdi fenni a kardot. Ugyannyira. de úgy. kelj fel! De te meg ne mozdulj.Megállj. akkor majd rád kiált: . Ordít a kakas szörnyen.Ő nyomban elalszik. A szüle majd pontosan tizenegy órakor mondja: . . gyere. s elkezdte ütni-verni a lovakat: . de csak ébren. a róka meg a szemétdombhoz.Szolgám. akkor te meg a kantárral. mert akkor a szüle elveszti a szemevilágát.Szolgám. és úgy suhint a karddal az ágy alá. Akkor elmegy az ágyára. édes fiam. Akkora nyelve van. ahol a tyúkok kapargáltak. János nagyon megfigyelte. Ezalatt János beszökött a konyhába. az ágy újra összeáll. tudom. te bitang. Abban a pillanatban ő kint termett a legelőn a három lóval együtt. keres. hogy az mind a három szétfröccsent. hogy nem is kellesz neki! Aztán bement a szobába. mert akkor megtudja. hogy hol vagy darabokban. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. De te el ne aludj. az utolsó napon? Úgysem adlak neki! Az éjszaka megölöm! Vagy olyan ronggyá teszlek. de holnap nem ismersz rám. Meg ne ijedj tőle.Na. mert kiölti a nyelvét. egyik bokortól a másikig. fiam. hogyan viselkedjék. Elindultak szépen. Mert én holnap koszos csikó leszek. és elnyargalt haza.

ez elég lesz neki! . a durrogós mennykő üssön beléd. Mondja a szüle: . édes öreganyám. sárosan. kelj fel. én nem bánom. mint a villámcsapás. Nevetett a szüle: . a hátára vette. mert nem tud menni amíg a határból ki nem ér! Fogta János azon szutykosan. majd kijavítom odahaza. hátha valamelyik darabja a kezébe akad. Nem kell szolgálnod többet az életben. fiam! Feküdj le és aludj. . hűségesen kiszolgáltál. vele? Ez még ócskavasnak sem kell! Meg ezt a rossz csikót a hátadon kell elvinned. Mikor az óra fél tizenkettőt ütött. hogy még álmosabb legyen. Ettől a banya szemevilága elveszett. Abban a pillanatban János az ágyfejre kuporodott.Adok. fiam. megcsinálta a jó reggelit. egy darabig nézegeti: . mint a bunda. 51 .No. mert én is lefekszem. mint aki az igazak álmát alussza. ahogy volt. ha a vágás sikerül. Fölkelt a szüle. a csikót.Nem bánom én. mert mindjárt kettéváglak! János a fal mellé vágódott. . édes öreganyám. én megelégszem már csak evvel – mondja János. hát vidd el! De megmondom. János álmos volt.azt mondja a szüle -. De hiába tapogatta. Azután lefeküdt. hogy hova lehetett ebben a pillanatban. kiszolgált. elkezdte a kardot a két oldalán fenni.Kivette rőfös nyelvét.Szolgám.Nem kívánok én. aranyat. Ment a kardért a sarokba.No .No.azt mondja -. ezüstöt. A szüle rögtön keresni kezdte. Megvirradt. . . mert az maga nem bírt menni. de csak úgy aludt.Jó éjszakát. kelj fel! De az meg sem mozdul. fiam. nem baj . Az ő feje lett volna a századik. Lefeküdt János. Ezt meg kifényesítem. mit kívánsz! Megadom! . föltette a hátára azt a rozsdás. azt mondja: . amelyik az ólban van. Gazdag ember lehet belőled. fiam . A szüle aludt.azt mondja -.Ugyan mit csinálsz. mondd. és mélyen elaludt. más egyebet. amelyik a szemétdombon van. Most már lejárt a hatalmam. amennyit csak elbírsz. öreganyám. A rozsdás kardot felkötötte a maga derekára! Akkor fogta a csikót. a csikót vinned kell. nem találta.Szolgám. . majd adok egy fertályóra múlva! Pontosan tizenkettőkor szól megint: .Na. kihúzta a hüvelyéből. piszkos nyerget. Tudom. Háromnegyed tizenkettőkor szól Jánosnak: . de nem mert elaludni. hogy úgysem viszi el. elmúlt éjfél. . Elérkezett a tizenegy óra.Köszönöm. fölkantározta. Dörmögött magában. A karddal az ágy alá vágott. elaludjon-e vagy sem. mert ez téged úgysem bír el.Elkezdtek aztán kettesben vacsorázni. Alatta az ágy összeesett. úgy felugrott a banya. de szót fogadott. csak azt a rozsdás kardot és kantárt meg azt a piszkos nyerget. De olyan csúffá teszem. meg azt a csikót. A banya sokáig beszélgetett vele vacsora után.No. A szüle csak nevetett. mint a nyúl. csak aludjál. hogy mit akar elvinni tőlem. ha neked csak ez kell. János is töprengett. Inkább fennmaradt.

azt mondja a lova -.mondja a lova. ülj fel a hátamra! . fölugrott a lova hátára. Mire észrevette. A felesége éppen vizet merített a kútnál. isten áldja.Azt kérdezem most tőled. a másik pillanatban felugrott. ott leszünk mindjárt! Én azt is tudom. sarkantyúját majdnem félig belevágta a lova oldalába. majd kifújta a tüdejét.No. mérges nagyon. s háromszor vette fel újra.mondja János. Lehelt az.Kutya egye májadat. Fut a sárkány haza. megharagudott a sárkány! Fölkötötte a tízmázsás sarkantyút. hogy úgy menjünk-e. Így lassan megindultak hazafelé. fel is ült a ló hátára. Amikor a kapun kiértek. 52 . hogy hol van! A nagybátyámnál! Mert a sárkánynak a lova az ő nagybátyja volt. kedves feleségem. . mi bajod van még? . vagy más. . szép zab előtted. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted.Oda van a rokonainál. Ugyan régen látták egymást.Na.No. nem hitt a szemének! Úgy ragyogott a kardja. . Itthon van-e a sárkány? . . mégsem érjük utol! Eh. Abban a pillanatban végignézett saját magán is. . meg is tettem.Ó . csomagold össze a holmidat. édes gazdám. Fölugrott János a ló hátára. Megölelte. a csizmája.Ehetek-e. Rákiált a lovára: .Úgy menjünk. . talán odaérünk. mi meg majd itt . édes lovam. csak hadd mulasson ott. azt mondja a csikó: . vagy mint a gondolat? . megcsókolta az asszonyt János. Abban a pillanatban már repültek is a levegőben.Kedves feleségem. mint a szélvész. Elmegyünk a feleségemért. fiam! Csak jól abrakold.Isten veled. szép patak előtted.Most tegyél le. .Köszönöm a szolgálatot! .azt mondja az asszony. hogy háromszor hajította le válláról a csikót. eljöttem érted! Amit megígértem.Semmit se tehetsz. mert másként nem áll lábra! .mondja János. Mikor átért az árkon. még most van időnk elég. De közben annyira elfáradt. Azt mondja a lovának: . . megehetem-e? .Viszik a feleségedet! . a ruhája. hogy se tebenned. hogy ő az.Édes lovam. megrázkódott. János meg csak kinevette őkelmét. amikor ő a vasderesen megjelent. El is cipelte János a lovat egész a szüle határáig. Így értek haza.feleli a sárkány lova. már a sárkánynál termett. Jánosnak az ölibe. a sárkánynak a lova abban a pillanatban nyerít meg tombol.mondja a szüle. hogy olyan még sohasem volt. ihatok-e. se bennem kár ne essék. édes öreganyám! . Alig ismerték föl a rokonai..azt mondja -. Most bátran ülj fel a lovamra! Össze is csomagolt az asszony. amilyent János még életében nem látott. Azt mondja: . Azt se tudta. s olyan aranyszőrű vasderes lett belőle. egy zsák diót feltörhetek-e. a sarkantyúja. gazdám! Ezután már én viszlek! Avval a csikó odavágta magát a földhöz.Na .Nincs .

mert azt gondolja hogy az ő Jancsi fia sohasem tér többé vissza.Nem kár érted. segítek én azon. mert amikor ő egy almát megevett abban a pillanatban talpra állt.mondja vissza János lova. A rokonoktól elbúcsúztak. pajtás . Egyszer találkozik ott János egy szép fiúval. . ha nem tudod úgy levágni a hátadról.Ne tombolj. De boldog ember volt. Beköszönt János a királyhoz illedelmesen. A másik ló emehhez meg szépen odament. ha meghallgatod a szavamat. pajtás. így a zsák kirepedt. Azt mondja neki: . Itt a vége. és szép lépésben elbaktattak haza. mondanék neked valamit. azon könnyen utazol. mint a rongy.feleli a másik -. Így Etelka átült a sárkány lovára. Boldog embert csinálok belőled. Amint forgolódtak a nagy vigasságban. koma! Most mi megyünk jobban! Nyerít a sárkány lova a másik lónak: . és egészséges lett.Hallod. Gyere most velem az én hazámba. Hítták össze a rokonokat. és János hazájába indultak. egy hozzá hasonlóval. Volt ottan lé meg lé.Elmennék én. mert az én királyom eddig már meghal bánatában. a Duna pedig folyásnak eredt.Felséges királyom! Én a lányodat feleségül most már nem vehetem mert nekem van már feleségem. Sárgarépából sarkantyút csináltak a fiú csizmájára. a sárkány lefordult a ló hátáról. őneki ajánlom. Otthon éltek egy darabig. azonnal összerogyott. Mikor hazaértek. Meg is érkeztek harmadnap. . Megtartották a lakodalmat. kulimász ne legyen belőle! . megvolt a nagy öröm. A Dunát bekötötték egy nagy zsákba. Megkérte aztán a királyt: . Hanem itt van egy igen jó barátom. Ha a királykisasszony beleegyezik. hogy még a kutyák is térdig jártak a levesben. a gyerek sarkantyúja beleakadt a zsákba. A sárkány lova erre nagyot rúgott.mondja -.Nem baj. hogy mire a földre ér.Állj meg. kivágja a belemet! . de gyalog úgysem mehetek veled odáig. majd elcsúszik valamerre! 53 . Ebben aztán meg is egyeztek. Vitt neki almát is egy tele zsákkal. öcsém .. pajtás. aki egy kanállal kapott. Akkor azután iszonyú nagy lakodalmat csaptak. Adok én egy lovat. tedd a jégre. Beleegyezett a király szívesen.

Ezek annyit tudtak enni. Bement mindjárt egy szobába. Az egész család meg már várta. Evett. a legkisebbiket Málészájnak hívták.Teríts. Kapták magukat. asztalkám!”. csacsikám! 54 . de biz az nem terített. Hű.azt mondják. tüsszents. Az is ahhoz az öreghez érkezett. Csupaháj meg Málészáj Volt egyszer egy szegény ember. az felfogadta szolgának egy esztendőre.Épp jó éhesek vagyunk. teríts. keressék meg a maguk kenyerét. s mondja tüstént neki: . Jóllakott. a szolgálatodért neked is adok valamit. Addig ment. . innivaló. asztalkám! Hát lett azon annyi minden. De amíg benn volt. amelyik pontosan olyan volt.Tüsszents. el! Nyakigláb alig várta. teríts. Ahogy elmúlt az esztendő. és azt mondta neki: . El is indult vele hazafelé.és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? . . csacsikám!” . ivott.Adok neked egy asztalt. ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett. Elindult most már a második gyerek. mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak. jól elverték Nyakiglábot. Egyszer azt mondja nekik. hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni.No. hogy kiérjen a faluból. oda is betért. mint Nyakiglábé. Talált útjában egy kocsmát. hogy milyen asztala van őneki. és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal.s annyi aranyat tüsszent neked. az öreg őt is magához hívta. hogy majd csak reggel fizet. a Csupaháj. Egy bokor mellett előveszi az asztalt. amiért jól szolgáltál. ennivaló. lássuk! . Ment. akinél Nyakigláb szolgált. de úgy. lefeküdtek. hogy „Teríts. hogy milyen asztala van ennek a legénynek. teríts. aztán kért egy pohár bort. tüsszents. asztalkám .Nyakigláb. a kocsmáros megleste. Jól is lakott mindjárt.Fiam. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: „Tüsszents. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. Öt is megfogadták egy esztendőre Mikor kitelt az idő. még üresebbnek érezték a hasukat. Ahogy este lett. Azzal indult hazafelé. Kiették már őt mindenéből! Elindult a legnagyobbik. míg haza nem ért. Találkozott egy öregemberrel. hogy majd kirepedt. annak volt három fia. és azt mondta.Márhogy én? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El. odaállította maga elé. . Hogy Nyakigláb így becsapta őket. amennyi a bőrébe fért. amennyit csak akarsz! Elfogadod? . De a szamarat magával vitte a szobájába. A kocsmáros meg csak belopózott. ment soká. az öreg azt mondja neki: . Látta.Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. A legnagyobbikat Nyakiglábnak. Útközben ő is betért a kocsmába. Nyakigláb. hogy mit csinál. Ennek csak azt kell mondanod: teríts. hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Teríttetett az asztallal. hogy jóllakjanak. Otthon eldicsekedett. hogy menjenek már szolgálni. a másodikat Csupahájnak.

akit akarsz. Felszedte az aranyat. volt pénz is. ebben van egy furkó. amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. Mikor letelt a szolgálata. de Málészáj nem tudott fizetni. amennyit akartak. Azt mondja Málészáj: . barátom. és odaadta Málészájnak. A kocsmáros elkezdett lármázni. hogy tüsszentsen. visszaadok mindent. a zsákba! A furkó visszament.s akkor a furkó kiugrik. ivott. A kocsmáros kérte tőle az árát. Ez is elvetődött az öregemberhez. vissza. hogyan szerezte vissza az asztalt is meg a szamarat is. Csupaháj se vitte el szárazon. elkezdte porolni. akkor nem bántlak! Vissza. Elindította a legkisebb fiát is. hiába várták. és azt mondta: . furkócskám. Szegény apjuk már kétségbe volt esve. ő is nagyra volt vele. Csupaháj vitte haza a csacsit. aztán elkezdett tüsszenteni. és a szamarat is elcserélte egy másikkal. hogy mit szolgált. hogy Csupaháj már alszik. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. Itt van egy zsák.Mit lopott el kend az én bátyáimtól? . ha visszaadod az asztalt meg a szamarat. Neki is útjába esett a kocsma. hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Erre Málészájt is elfutotta a méreg. amennyi jólesett. vagy pedig becsukatja. Már nagyon éhes és szomjas volt. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből. Ennek csak azt kell mondani: „Ki a zsákból. Mikor észrevette. Volt már mit enni meg inni. furkócskám! Verd meg a kocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból. hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. Málészáj a hóna alá vette a furkót. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste.Hát a teríts-asztalt meg az aranytüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. neki a kocsmárosnak. s azt verhetsz meg vele.A csacsi hegyezte a fülét. Bement. azt mondja neki az öreg: .Fiam. bement a szobába hozzá. őt is jól elverték. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat. Málészájt.Ki a zsákból. és lefeküdt. . hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját. Málészáj hazament. De mikor rászólt a szamárra. elkezdett jajgatni: . mert egy fillérje sem volt. a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat. Öt is felfogadták egy esztendőre szolgának. Otthon elmondta a testvéreinek. ha nem fizet. és csihi-puhi. az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra. furkócskám!” . jaj! Hagyd abba a verést.Jaj. és elindult vele hazafelé. jutalom nélkül téged sem eresztelek el. Evett. elővette a zsákot.Jó. 55 .

De én már három napja egy betevő falatot sem ettem. Leült az út szélére egy kőre. fiam! .Látom. abba az irányba indulj utadnak. Nőttek a gyerekek. fiam. Volt egy almafájuk. búcsút a testvéreitől. . Az édesanyja sütött neki útravalóul egy árpacipót. Nagyon nagy szegénységben éltek. melyik másik. kedves öregapám. azt mondja az édesapa egy napon az első Almafinak. mert jóízűen falatozol. No. Mégis mindig azon tűnődtek. mi legyen a gyerekek neve. a tizennyolcadik éved betöltötted. hogy a szomszédok nem tudták megkülönböztetni. Ment.Adjon a jó isten jó estét. fiam. gyönyörű kis csecsemő fordult ki belőlük.szinte egy falatra lenyelte.válaszolta az öreg -. lett nagy öröme az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a házba: . Látod. Avval a fiú kettétörte az árpacipóját. 56 . egyszerre lepottyan arról három alma. a legöregebbnek: . kedves öregapám! . hozzámvaló szívességedet. Estefelé már nagyon elfáradt. Alig evett néhány falatot. szerencsét keresni. hogy neked megadta . Amint az almafa mellé ért. Úgy hasonlítottak egymásra. hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük.Köszönöm.hamm! . Nekem sincsen sok.A repülő kastély Egyszer volt.Elég baj az. hol nem volt. azt megfelezzük. . ahogyan történt: amint megy a kertben. más senki. az Isten megáldott bennünket három makkegészséges gyerekkel! Elmondta azután úgy. fiam.mondta a fiú. meg is éhült. majd amerre a nyele áll.Azt már megadta. hogy szerencsét próbálni jöttél. volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. fiam. és három fiúgyerek terem ott az alma helyett Most már. nődögéltek. egyik jobban. szegénységben vagyunk. Köszönti az öregember: . mint a másik. hetedhét országon is túlnan volt. Eredj világot próbálni. Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. Abban állapodtak meg.Nézd csak. Éppen jó helyre vetődtél. A földön pedig csak kettéválik a három alma. Mikor a fiúk elérték a tizennyolcadik évet. s felét átnyújtotta az öregnek. falatozni kezdett. kedves fiam. de hát úgyis tudom. és három egészséges. Első Almafi búcsút vett a szülői háztól. apjuk. hanem segíthetünk rajta. Aztán így szólt: . Az öreg . Várd meg este a Kaszáscsillag feljöttét. Mind a három fiúgyermek volt. hogy mi járatban vagy. Csak a szülők tudták. ment egész nap. Elővette a tarisznyából az árpacipót. Arra találod meg a szerencséd! Hanem egyre figyelmeztetlek. egyszerre csak lepottyan három alma. csak az volt a tennivaló. de amim van. egyszerre ott terem előtte egy igen ősz öregember. talán még visszaszolgálhatom. hogy mindnek Almafi lesz a neve: első Almafi második Almafi és harmadik Almafi.No. Kérdezném.

belecsobbant a bűvös patakba. Az öreg neki is ugyanazt az útbaigazítást adta. ahogy az öreg magyarázta. az első Almafi. hogy le ne szakítson egy rózsát se. keresd meg a bátyádat! Útrakelt a második Almafi. ott leszakított egy ezüstrózsát. nagyon szép vízirózsákat látsz.Mikor annak a folyónak a közepe tájára jutsz. Bűvös patak az: mihelyt rálépsz. ezeket is kétkedve nézte. mint a másik. Most már két Almafi tűnt el. Az öreg aztán elbúcsúzott a fiútól. és eltűnt. az első Almafi csak nem tér vissza. ott már megtalálod a szerencsédet! A fiú megköszönte az öregnek a szíves útbaigazítást. de te csak menj bátran a vízre. csábítóbb lesz. s ő is megosztotta vele az árpacipóját. nehogy a bátyád sorsára juss! Az öreg aztán őtőle is elbúcsúzott. mintha száraz mezőn járna. mint a kámfor. leült ő is ugyanarra a kőre. mintha száraz mezőn mennél. találsz egy ezüstrétet. amelyen a bátyja falatozott. hogy leszakítsa. kedves fiam. de abból se szakassz le. Elfáradt. Ott termett őelőtte is az ősz öregember. aranyrétet találsz. Öt is figyelmeztette a bűvös patakra és a bűvös rétre.Le is szakította. s eltűnt. Ha szerencsésen átjutottál. vad sebesen sodródik a vize. Meg is találta a rohanó patakot. De aztán eszébe jutott az öreg biztató szava. Ott minden szál fű és rózsa ezüstből van. megéhült. annak is vesztét okozta a leszakított rózsa. Ha pedig általérsz a vízen. Habozott. Az is csábít majd. betűzte a gomblyukába. Abban a pillanatban hallá változott. mert az is vesztedet okozza. hogy az öreg talán nem is mondott igazat. milyen szépen illik a gomblyukamba!” . rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. hogy csak bátran lépjen rá. Ismerte a csillagok járását.No. amelyiken a bátyja ment. Neki is panaszkodott. Már nyúlt le ő is a vízirózsáért. mert vesztedet okozzák. így nyomban nekiindult az útnak.Leszakítom. Ott meg minden szál fű és rózsa aranyból van. de akárhogy tetszenek is azok a rózsák. Mikor elérte a folyó közepét. lesz. Emlékezett az öreg óvásaira. de eszébe jutott a bátyja sorsa. Telnek-múlnak az idők. „Mit árthat nekem ez a gyönyörű szép rózsa? . tovább nem tudta magát türtőztetni. Abban a pillanatban ezüstgyíkká változott. ami lesz.A jó múltkor itt járt a bátyád.Elérsz majd egy rohanó patakhoz. észrevétlenül ment. A bűvös patakon keresztülment szerencsésen. de a világért le ne szakíts belőlük egyet sem. mert az is vesztedet okozza! Ha azon is átjutottál. Útnak indult a második Almafi. Egyik szebb. Az öreg meg így folytatta: . abban az irányban. mint a bátyja. hogy nem. És bárhogy csábították a rózsák. Múlik az idő. Azt mondja az édesapjuk a harmadik Almafinak: . A fiú figyelmesen hallgatott. fiam. és valóban! Amikor az első lépést tette a vízen. Észrevétlenül jött. Azok is nagyon megtetszenek. Hogy. De mikor az ezüstrétre ért. Ezt mondta: . Vigyázz tehát. és rögtön úgy eltűnt. nem jön a két fiú. Nekiindult. Azt mondja az apa a második Almafinak: . mert hogy tudná a víz őt fönntartani. Gondolta. Az első Almafi megvárta a csillagok följövetelét. . éppúgy. s azonmód besiklott a kövek közé. mint a kámfor. le ne szakítsál belőlük egyet sem. Ő is kapott egy árpacipót útravalóul. beletűzte a gomblyukába a rózsát. nem szakított le egyet se. ne félj tőle.gondolta. hát valóban gyönyörű szép rózsák nyiladoztak előtte. de akár a vizet. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. fiam.No. keresd meg a két bátyádat! 57 . ő is éppen arra az útra talált.

nem tétovázott. és ő is megosztotta vele az árpacipót. A fiú megfogadta az öreg. aki az oldalára csatolja. hogy ez a kása a tündérek kásája. meg hogy nagyon vigyázzon. hogy örök időkre jóllakott. A fiú nem hagyta érintetlen a kenőcsöt. három éjjel mindig gyalogolt. Azon egy kard. mert itt aztán éhen pusztulok! Se fű. hogy minek is jutott a birtokába. hogy ez a kenőcs tündérek kenőcse. rögtön érezte. Szerencsésen át is kelt a bűvös patakon.Látom. hogy összeesik. amit az Isten ád! Benyit a fiú a palotába. míg bírja az éhséget. Körülnéz a fiú. Ment a második asztalhoz. az ezer ember erejét kapja. hogy aki evvel a szemét bekeni . s egyszerre csak hova jutott az aranymezőről? Egy puszta homoksivatagra. Előtte is megjelent az öreg. jószívű vagy. se semmi nem látszik. Odaért a bűvös patakhoz. Gondolkodás nélkül megkente a szemét az olajjal. hogy majd mindenre vigyáz. . Azon egy korsócskában szagos olaj. milyen borzasztó erő szállja meg.Mikor a ház elé ért. ahol azok. szegény. a kása mellett táblácska. útravalóul egy árpacipót.mondja magában -. Hiszen ahogy bekente magát avval a kenőccsel. Odalép az első asztalhoz. Az öreg igazat szólt. Az üveg mellett aranytáblácska. De egyszerre csak meglát igen messziről egy borzasztó nagy házat. hogy hol találom meg a szerencsémet. Ő is akart szakítani a rózsából. Át az ezüstréten is. Azt mondja neki az öreg: . Aztán ment az ötödik asztalhoz. Ment a harmadik asztalhoz.” Nagy búsan mégiscsak folytatta az útját. ment. ősz ember. bekebelezte a tál kását. Persze hogy magához vette a fiú a kardot. asztalokat lát. az soha többet meg nem szomjazik. de egy picinyke sincs azon a borzasztó nagy palotán. hát egy rettenetes nagy terembe jut. az ne féljen semmiféle ellenségtől.az mindent lát. jól bekente magát belőle. hogy ez a tündérek kardja. Már nyúlt is a rózsáért. A tálacska mellett rubintáblácska. amelyen a két bátyja. egy tál kása van rajta. de akkor megint eszébe jutott az öreg figyelmeztetése. Szomjas volt a fiú. fölhajtotta az italt. a táblácskán írás. s valóban úgy érezte. Talán a házban csak lesz lakó! S talán odáig még eljut az éhségtől. azon meg egy kis tálacskában valami kenőcsféle volt. mint a két bátyád! Elmagyarázta neki is a bűvös patakot. az soha többé meg nem éhezik. Azon a kövön is falatozott. Most ébredt rá Almafi. pedig a falán egy ablak sem volt. Úgy ment a negyedik asztalhoz. de emlékezett az öreg tanácsára. hogy kápráztatta a szemet. hogy soha többet nem kíván italt. te talán majd okosabban cselekszel. se fa. Bekebelezte. ott már ő is alig tudta magát türtőztetni. addig megy. akkor esett csak csodálkozásba. Olyan jólesett neki. Három nap. „No . hogy ez az ital a tündérek itala. Csak elrejtve egy egész kis ajtó. a tündérek használatára. a rubintáblácskán írás. Már közel volt ahhoz. fiam. a rétet. Olyan fényesség volt benne. hát meg is látott menten a föld gyomrában mindenféle 58 . Több se kellett a fiúnak. mert ez a láthatóság olaja.Az is kapott. aki ezt kiissza. mert ez a kard legyőzhetetlen. az aranytáblán írás. És ahogy a szemét is bekente és a padlóra nézett. Mindegy. sorban. Azon meg egy üvegben valami folyadék volt. hogy leszakítsa. mert úgyis éhen kell elpusztulnia ezen a halott homoksivatagon. éhen-szomjan. A korsó mellett gyémánttáblácska. hozzáfogott nagy étvággyal. a gyémánttáblácskán írás. és aki ezt a kását megeszi. a kard mellett smaragdtáblácska. a smaragdtáblácskán írás. De mikor az aranyrétre ért. hogy igazán azt hitte. ősz embernek. Ő is azon a nyomon ment. a föld gyomrába. semminek semmi nyoma. Ment hát. aki evvel bekeni a testét. nehogy a bátyjai sorsára jusson. igazán eltalálta az öreg. le a mélységbe. Egy ablak. Gondolta.

földi halandó . mendegélt abba az irányba. Almafi szemrevaló fiatalember volt. 59 . s azon gondolkozott. A kakas nekibátorodott. s most már jól evett is. kipiheni ott magát.Ej. nem bántalak! Gyere le a fáról. A lány énhozzám húzott. lerepült a fáról Almafi elé. hogy mi is az a nagy morajlás. Már egy álló napot utazott harmadik Almafi Tündérországban. Ez olyan ország volt. Amint ment. Abban a pillanatban halálosan beleszeretett. hogy a fákon levelek helyett húszkoronás körmöci aranyok csillogtak. Táncmulatság volt ott.Bizony. aranytarajú kakas. Szegény megint csak ment. nem az Ármányosság tündéréhez. ha szabad kérdeznem? Hátha segíthetnék a bajon! . panaszold el a bajod. míg azt a repülő kastélyt megtalálja.Nem hiszem. és elátkozott. Kiszemelt magának egy szép nagy terebélyes fát.válaszol Almafi -. most egyszerre csak egy nagy erdőbe ért. hogy az én bajomon segíteni tudnál. amerre a kastélyt repülni látta. Én is tündér voltam.Elmondhatom a bajom. hogy az utolsó pillanatban vette észre. Mivel nagyon ki volt merülve. Este odaért egy házhoz. egy gyönyörű szép repülő kastélyt pillant meg ott. neked is valami nagy bánat nyomhatja a szívedet. Azt mondja Almafi: . elég szomorú a dolgom! Kérdi a fiú: . nézelődött jobbra-balra. Néz föl a fiú a fára. mendegélt. Egyszóval abban az országban ugyancsak mesés volt minden. talán a ház omlik össze. Egyszer csak beért Tündérországba. s nagyon el volt fáradva. hogy a kastély erkélyén egy gyönyörűséges szép lány ül. maga se tudta. de a jó és szegény tündérek fajtájából. kakaskukorékolásra riadt. nem hallották-e hírét a repülő kastélynak. aranytarajú kakas . odavegyült a többiek közé. merre. ahogy néz-néz a levegőbe. azt nem tudta: csak rettenetes nagy zúgásra ébredt föl. ej. míg azt a repülő kastélyt meg nem találja. . földi halandó. ment nagy szomorúan. Az aranytarajt azért adta. Teljes három hónapig utazott. Annyira elbámult azon a szép repülő kastélyon. Már az esküvőre készültünk. lefeküdt a padlóra. addig nem nyugszik. és szerencsétlenségemre az Ármányosság tündére is szerelmes volt belé. bár úgyse segíthetsz rajta! Szerelmes voltam egy tündérlányba. hogy mégis különbség legyen köztem és a rendes kakasok közt. Kiszaladt a szabadba. kérdezősködni kezdett. és azon nyomban elaludt. A kastély máris tovatűnt a levegőben. gyönyörű szép lányok táncoltak körben.Miért. . a másik felén meg tokaji bor. Álomba merült. hát a feje fölött egy kinyúló ágon egy aranytarajú kakas ül. Azt hitte. A patakoknak az egyik felén tej folyt. gondolta. Mivel már este volt az idő. Nem tudtak neki útbaigazítást adni.feleli a kakas -. Megszólal erre az aranytarajú kakas: . Lefeküdt hanyatt a fa alá. de a fiú megfogadta. de kevés ideig aludt. mikor valami bűvös vízzel az Ármányosság tündére befecskendezett. hogyha életébe kerül is. hogy meddig kell neki még barangolnia. s ő is táncolt a tündérlányokkal.De csak szólj bátran. Egyszerre aztán. Hogy meddig aludt. hogy ilyen szomorúan kukorékolsz. Ment. hogy örökké ezt a kakasalakot viseljem. Már jegyben is voltunk a menyasszonyommal.szörnyeteget. Mikor vége lett a mulatságnak. ivott is.

mondta erre a fiú. ne törődj az én fájdalmammal! .Csak azt mondd meg. abban van a menyasszony. Úgy is lett. A fiú bátor volt.Csak azt mondd meg. annak a saját erejéből föl kell hoznia az erdőből tizenkét szál szagos fenyőfát. A többi már a te dolgod. merre van az Ármányosság tündérének a kertje. és azzal a vízzel háromszor beföcskendeznél. az megnyithatná annak a hegynek a torkát.Csak azt mondd meg. és elolvashatná. hogy a célnál vannak. hogy mi van arra fölírva. hol találhatnám én meg az Ármányosság tündérének kertjét! .Még csak azt mondd meg most. az aranytaraj szállt. dörgő hangon megszólalt a hegy: . alágyújtott szépen. akkor megnyílik a hegy torka. Az erdő közepén egy magas hegy volt. Mikor az utolsó szikra kialszik. Egy nagy erdőbe értek. Almafi megértette.Azt felelte erre Almafi: . s hová lett a kakassá varázsolt dalia menyasszonya? A hegy így felelt: . arról megtudhatod. akkor visszanyerném régi alakomat. mert a sárkány minden kis neszre fölfülel.Üveghegy támadt a tenger fenekén. Ha az megáll majd a levegőben.És az Ármányosság tündérének a kertje? 60 .Nem fog fájni? . te földi halandó. Ha onnan tudnál hozni egy pohár vizet.Az Ármányosság tündérének a kertjében van egy kút. s oda nem lehet bejutni. hogy megérkeztél. szállt a fiú előtt vagy három méterrel. mert nagy tűz volt ebből a tizenkét szál fenyőből. . Mi van ráírva? Az. és meg kell gyújtania. hisz övé volt a legyőzhetetlenség kardja. mert az a torok emberi hangon beszél. hogy én ne vegyem észre.kérdezte Almafi. Az aranytaraj megállt a hegy felett. három éjjel mentek. Gyönyörű szép illat áradt ki a fenyőből.Csak szakíts le egy darabot belőle. hogyan tudnám visszaszerezni neked emberi alakodat! Az aranytarajú kakas azt mondta: .mondta az aranytarajú kakas -.válaszolta a kakas. és tövestül szaggatta ki a fenyőfákat. Azt felelte: . de úgy. meglátja végül a táblát. Csakhogy azt a kutat tizenkétfejű sárkány őrzi. Mi volt az őneki? Fogta. Nézelődött a hegy körül. . nem ijedt meg ettől. Három nap. abban a kútban bűvös víz van.Van egy beszélő hegy . A fiú kitépett egy darabot a kakas tarajából. és avval megnyitottad a torkomat? Felelt erre a fiú: . máglyába kell raknia.Dobd föl a levegőbe azt a tarajdarabkát. és azon nyomban fölfalja az embert. . egyszer csak mély.Szakíts le a tarajomból egy darabot! .Mit kívánsz. . abban a hegyben van egy márványtábla: aki azt megláthatná. megcsinálta a máglyát. Mikor aztán az utolsó sziporka is kialudt. vezette. aki saját erődből hoztad a tizenkét szál rózsafenyőt. Azt mondja az erre: . Ezt azonban az aranytarajú kakasnak nem árulta el. hogyan tudok én odamenni! . hogy aki ennek a hegynek a torkát meg akarja nyitni. és az majd mindenütt megy előtted.

alatta a fiú. Négyszeri vágásra mind a tizenkét fej lehullott. Megint utaztak. öcsém. Meglátta a kakast egy fán. Mikor a pincéhez ér. hogy az Ármányosság tündére megkötözte. az a tarajdarabka. megkötözte kezét-lábát. Kerített aztán egy korsót Almafi. csúnyán röhögve: . Jó csillagja. Közben azt mondta neki: . már ordított is a sárkány. No. hogy majd elégeti az Almafi testét. A kutat csakugyan tizenkétfejű sárkány őrizte. Almafi már éhen pusztult. csak úgy rengett bele az egész kert.Tudod. és útnak indult. elaludt: észre se vette. s a kard magától működött: a sárkánynak egyszerre három fejét is levágta. A szolgákkal nagy máglyát rakatott. hogy aki másnak vermet ás. nem segíthetek rajtad. még mindig várta az égen. hát most én égetlek el téged. lefeküdt. Odaszólt neki: . a hamuját meg nekieresztette a szélnek. Kibírja! Mikor a három hét letelt. majd három hét múlva találkozunk! De addig egy falatot se kapsz.Gyere le a fáról. Virradatig aludt. Azóta terjedt el az ármányosság az egész világon. Ott volt a kert. hogy a máglyára vigye. S indult feléje. ahol az aranytarajú kakas élt. hogy be van zárva. A csillag itt eltűnt. Elkapta az Ármányosság tündérét. Közben a sárkány már tüzet okádott. mit hall? Hogy Almafi nagyban fütyörész! Elfutotta a harag.Menj mindig csak kelet felé! Nézd fölötted a tarajdarabkát.. hogy rég elpusztultál. mint a pelyhet. Élsz? Hát akkor elevenen égetlek el. azért ordít a sárkány. Ármányosság tündére ment a pince felé. de Almafi se volt rest. 61 . Mikor meglátta a fiút. Csak akkor riadt fel. Akkor a taréj megint megállt. maga esik bele? El akartál égetni.feleli a fiú -. megmerítette a bűvös kútban. Három hétig éjjel-nappal utazott. s kérdi a fiútól: . Hiába volt.Szerencsével jártál? Sajnos . Azt mondta neki. most már visszafelé: három hétig éjjel-nappal mentek. a fiú kirántotta a kardját. És elégette ott a máglyán. Almafi pedig lefeküdt aludni. aranytarajú kakas! Leröpül a fáról az aranytarajú kakas. Az Ármányosság tündére csak akkor nyitott be a kertbe. A taraj erre rögtön megindult. hogy le akarja őt föcskendezni a varázsvízzel. A fiú bement a kertbe. valami madár repült el. Virradatkor megint a kukorékolásra ébredt. Az Ármányosság tündére nyomban fölébredt. s a testedet kell elégetnem. hogy a kakas ne is sejtse. nem tudtam hozzájutni a varázsvízhez! De ezt csak azért mondta. . amikor a sárkány a pincébe dobta. ki az udvarra.No. se inni nem kap. A fiú ki volt merülve. hogy se enni. Almafi csak fütyörészett: oda se neki.Arra készültem. de azt gondolta. és vitte. Akkor odaértek abba az erdőbe. Azt hitte.

Azt mondta Almafinak: .Én kérdeztem a hegytől. hogy el akarta rabolni tőled az Ármányosság tündére a menyasszonyodat . s az azt mondta. De a tündérnek megvolt a hatalma. Megriadt erre a kakas.mondta a jó tündér -. mert ki láthat le a tenger fenekére? Én nem. A szerelmesek boldogan ölelkeztek. Nem telt bele jó negyedóra. . és háromszor befecskendezte a vízzel a kakast. megcsókolta. De hogy az a tenger hol van.Én tudom. aztán ismét gyalog folytatták útjukat. megrázkódott. A többit én elintézem! Lehajolt a tündér a vízbe.Röpüljünk csak a tenger közepéig.Azt csak bízd rám! .No .Ha elfáradtam a röpülésben.mondja a tündér.gyönyörű szép lány! . Mikor megint összeölelkeztek. abban a pillanatban arra szállt egy 62 . hol van az a tenger . de nem sokat érek vele. hogy egy tengerben egy üveghegyben van bezárva. látom . Átölelte Almafit.Induljunk mindjárt! Mentek egy darabig gyalogosan.mondja Almafi. Így meg hogyan találjuk meg? . Azt mondja akkor Almafi: . és lekiáltott egy csukahalnak. röpülök veled. Három nap. A tenger fölé repültek.Hát már látod. mivel az volt a legügyesebben úszó hal.Nem számít semmit . A csuka rögtön bejárta a halak birodalmát. Aztán egy óvatos ökölcsapással kettétörte az üveget.azt mondja a tündér -. Almafi. arról semmit se mondott. hogy el lehetett érni.mondja Almafi -. hogy repülni tudott. . hol van. . lehajtotta fejét.Az aranytarajú kakas elszomorodott.Az a fő. Mit látsz? Azt mondja Almafi: . . Röpültek egy jó ideig. Hiszen azt gondolták. Almafi megfogta. egyetlen rántással partra teremtette. barátom? .Nem tudom .Igen. hol röpülve. Lett nagy öröm. ismét leszállunk.Tudod-e.De nehéz leszek . hol gyalog. három éjjel mindig mentek. és ezt az üveghegyet onnan a tenger fenekéről emeljék föl a víz színére. Egyszer aztán a tenger szélére értek. épp most fésülködik bent az üveghegyben! Szálljunk le a partra! Hanem itt már nemigen segíthetek rajtad.Nyomon vagyunk. . Mert én nem mehetek le a vízbe.felelte a szegény tündér -. és helyette egy daliás. úgyhogy a tündérkisasszony sértetlenül kiszabadult belőle. gyalog megyünk. hogy mind a két partig elláthassak. . mert én már akkor el voltam varázsolva.Tudod mit? Ülj föl a hátamra. már emelkedett föl a hegy. itt vagyunk. Az már terajtad áll. csinos fiatalember termett Almafi előtt. hogy szedje össze a haltársait. tündér barátom. tündér barátom! Nem csodálom. . Mikor a halak annyira felemelték a hegyet. Egyszer azt mondja Almafi: . Almafi észrevétlenül elővette a korsót. a tengernél. hogy látod. hogyan szabadítsuk ki a vízből. . hogy az életben már sohasem találkoznak.mondta Almafi. hogy a menyasszonyoddal mi történt? . és megköszönte neki a szolgálatot.

De még három nap. a menyasszonyát is. A láncon nagy lakatok. lecsupálta a lány kezéről-lábáról a láncot.Maradjál itt. De neked már van feleséged. ahol kinn ült a kisasszony. de a tündérfiú nem engedte: .sólyommadár. Hamar rátalált arra az erkélyre. mikor Almafi odatoppant. 63 . Azzal elbúcsúztak. A fiú bemutatta az édesanyjának s a húgainak. Öreg szüleim vannak. meg két bátyám. S válassz te is menyasszonyt magadnak a két húgom közül. és a tündérlakhoz utaztak. barátom. Útnak is indultak aztán mind a ketten. magához intette. Fogta magát. Ott volt Almafi számára is az alkalom. beleültek mind a hárman. hogy ez a fiú mentette meg a varázslat alól őt is. amire kérték. hogy abba az irányba röpüljön. Indult azonnal a palotába. négy rénszarvas húzott egy aranyhintót. s a két öregebb Almafihoz add hozzá a te két húgodat. míg összetalálkozhattak a kastéllyal. de Almafi nem tud. Azt mondta neki Almafi: .Te segítettél rajtam én is segítségedre lehetek talán. Almafi volt a tanú az esküvőn.ezt gondolta magában. De hogy jussanak észrevétlenül hozzá? Azt mondja a tündérfi: . hogy hát mi tulajdonképpen az ő utazásának a célja.Hogyne sírnék. hogy mentől előbb hazaérhessenek. miért sírsz? Azt mondja a kisasszony: . Almafi pedig leszállt a kastély udvarára. A tündérfiú észrevette. De ennek a tündérek sem hallották a hírét.Köszönöm a szívességedet. Csak egyet kérek még tőled. de ő nem tudott senkibe szerelmes lenni. barátom. s együtt majd csak betörünk a szobákba. hol gyalogoltak. Menj el értük. Amint véletlenül ismét a tenger fölött röpültek egyszer csak a távolban Almafi mit pillant meg? A repülő kastélyt! Meglöki rögtön a barátját. és megkérte. Meg is érkezett a fogat. Három teljes hétig mentek. Lett otthon is nagy öröm. mert hiszen Almafi csodásan messze ellátott. sorra járta a szobákat. hogy megházasodjék.Szívemnek szép szerelme. az udvarban leteszlek téged a hátamról. hogy ő a repülő kastélyt keresi. küldjön értük fogatot. Almafi azonban így szólt: . hát csakugyan oda van láncolva a lány keze-lába erős lánccal. Most már látták a kisasszonyt is az erkélyen. ehhez az erkélyhez. barátom? Fölröpülök a kastély fölé. Három nap múlva megtartották a menyegzőt. Utazzunk együtt. Almafi most már el akart búcsúzni. „A két bátyámnak szánom őket” .Tudod mit. csak abba a repülő kastélyos kisasszonyba. Almafi elmondta neki. vigyen hírt az ő édesanyjának. Betörte az ajtót. ne kockáztasd az életed. mikor ide vagyok láncolva három éve már ehhez a kastélyhoz. Bejártak már hetvenhét országot. A tündérfi azonban így szólt: . a tündérfi csak akkor kérdezte Almafitól. Nézi az Almafi. három éjjel kellett röpülniük. vidd el magadhoz őket. hogy itt meg itt vannak. Mikor aztán elmúlt a lakodalom. mert ők tudnak ugyan röpülni. a menyegzőmön is. hogy röpüljön haza. A tündérfi ment. Megint csak úgy utaztak hogy hol röpültek. leereszkedünk az udvarba. Éppen akkor is sírdogált. Megnézte a két tündérkislányt.

eredj le. Megrúgta csak úgy a fekvőhelyén: . ehhez az erkélyhez. és jó nagyot ivott belőle. hogy mind jobban búsul. De aztán úgy-ahogy megfeledkezett a dologról.No . most épp déli álmát alussza. minden lépten-nyomon kísérőkkel jártam.Most mondd meg. hogyan kerültél ide. és igyál te is az italából. mert akárhogy vigyáz. szabadon járhattam a kastély lakosztályában. meg az akós hordót. és megkérdezi. mert kettőnk közül az egyiknek pusztulni kell . Mire körültekintettem. Egyszer csak mire lettem figyelmes? Valami nagy zúgásra. és azzal ostromolt. ott volt a szörnyeteg.Jól van . mikor ott van az a sok testőrség! De aztán otthon csak elfogta a nyugtalanság. de azt mondta az apámnak. hogy még drágán fogja ő megfizetni. Nem hallgattam rá. . hogy egy földi halandóval van dolga. engem nyalábjába kapott. Kezdetben nem voltam ideláncolva. annak a borát itta. Édesapám egyszer kiment vadászatra a közeli erdőbe. Egy szép napon azonban én kiszöktem sétálni a királyi kertbe.Ez a kastély száz szobából áll. mert van a kastély pincéjében egy hordó. Hiába ostromoltuk kérdésünkkel. itt találtam magamat ezen az erkélyen. hol találhatnám én meg azt a szörnyeteget? Feleli erre a királylány: . Amint a vadászatról visszatért. Csak úgy fektéből mondja neki: . Mégpedig azért. hogy miféle zúgás az. hogyan bírna egy királyi kastélyhoz jutni egy szörnyeteg. Azt hiszem. Az ereje volt hozzá a kulcs. Nekünk nem szólt. bátor fickó vagy! Hát mindjárt próbára megyünk! 64 .Nem kereste a lakat kulcsát. csak nem járhattam szabadon. De ha ítéletnapig röpülünk. Legyőzhetetlenül erős. szívemnek szép szerelme. hogy izmai szinte vasból vannak. elviszi majd egyetlenegy lányát. Indult rögtön megkeresni a szörnyeteget. mert hiszen eddig is ezer ember ereje volt benne. de a szörnyeteg mindennap fölkeresett. Fogta a nyilát. de láttuk.Hogy mersz te álmomban háborgatni? . hogy nem.mondja Almafi.Ébredj. beért a századik szobába. vagy tán gondolta. ebbe az elátkozott kastélyba! A lány erre ezeket mesélte: . Ha meg akarsz küzdeni vele.Azért. belelőtte a szörnyetegbe. Mire magamhoz tértem ijedtségemből. pedig apám nagyon őrzött. hogy legyek a felesége. . hanem fogta magát az akós hordót. nem hiányzott semmim. de nem ejtett semmiféle vadat. búsulásának okát nem árulta el előttünk. akkor sem leszek a felesége. akkor tán legyőzheted. szörnyeteg! Fölébred a szörnyeteg. meggondoltam-e már magamat. A szörnyeteg elment. el akartam szökni. amiért megsebesítette. Hogy.mondja az -. ember vagy a talpadon. dörzsöli a szemét. Ment a hortyogás irányába. A kastély szemlátomást egyenest hozzám szállt. látom. A szörnyeteg épp a századik szobában lakik. Nem keresett poharat. De nem bánt velem gorombán. kiugrott belőle egy szörnyeteg.mondja válaszul Almafi -. Egyszerre úgy érezte. . egy szörnyeteggel találkozott. egyedül mentem le a kertbe. Almafi megtalálta a pincét. Mikor egy méterre szállt a föld színéhez. Apám csak mosolyogta. észrevettem a repülő kastélyt. Máig is mindennap megjelenik. azért láncolt ide. hogy a szörnyeteg úgyse váltja be a szavát. A hetvenedik szobába érve már hallotta a nagy hortyogást. van-e vagy nincs. Látja.Én egy királynak a lánya vagyok.

a két másik Almafit. amikor a kastély a város fölé ért. . nagyszerű lakodalmat csaptak. az öreg szülőket. az ő életmentőjét. Almafi nyomban szaladt az erkélyre a lányhoz. hogy mindenki vonja be a fekete lobogót. éjjel-nappal. megbüntették. és örvendjen! Aztán megtartották az esküvőt. A gyász mindjárt megszűnt a városban. Míg a lány odavolt. De azt már nem tudta. A lány tudta.Volt ott egy métermázsás vasgolyó. fél kézzel belevágta a falba. mert a város a lány apjának a fővárosa volt. Ezért aztán most Almafi úgy vágta földhöz a szörnyeteget. Összeszedte magát ezerötszáz embererővel. és egy csapással levágta a kastélynak először az egyik szárnyát. Ezért aztán Almafit úgy vágta földhöz. akkor látja a repülő kastélyt! Meglett az öröm. meghívták a tündérfit. Harmadnap. A szörnyeteg csak most nézte meg.Ha másképp nem megy . Almafi ezer embererővel birkózott. A szörnyeteg fogja a golyót. hogy még mosolyogni sem volt szabad senkinek se. s így szólt: . valami várost is látok! A királykisasszony még másnap sem látott semmit. ásó. Azt mondja: . akit rajtakaptak. elvágom a két szárnyát! El én. hogy a golyó félig belement. Almafi sem volt rest. A szörnyeteg fölkel.Szívemnek szép szerelme. úgy belevágta.mondja a fiú -. erős ember vagy. hogy a kastélynak a két oldalán egy-egy szárny van. hogy majd széjjelmállott. A királylány mindjárt bemutatta szüleinek a vőlegényét. nemcsak földet. Almafi hirtelen felugrik. kivel is van dolga. szörnyeteg! . immár harmadik éve. s már jól leereszkedett. hogyan lehet a szárnyakat megállítani. az lesz a győztes. a szörnyetegnek csak ezerkétszáz embererővel tellett. hogyan lehetne ezt a kastélyt megállítani.Dobj te előbb.Szívemnek szép szerelme. hogy a száját csak egy kicsit is mosolyra húzta.Látom. röptében a kastéllyal. aztán azt mondja a királykisasszonynak: . hogy keresztültörte a falat. Az udvaron rögtön összefogóztak. Megy ki az udvarra. és kiesett az udvarba. az egész város fekete gyászba borult. s azt mondja: . Mindenkinek fekete zászlót kellett a házára kitenni. Megkérdezte a lánytól. A király olyan szigorú rendeletet adott ki. mihelyt valahol földet látok! Egyszer éppen az erkélyen beszélgettek. kapa. Almafi kirántotta a kardját. ha akarod. ha meg nem haltak! 65 . a szörnyeteg ezerkétszáz ember erejével. kiadta a gonosz lelkét. birkózni. Még most is élnek. hogy az elveszett lány ugrott ki egy fiatal. azután a másikat. hogyan látta meg őt. nagyharang választ csak el bennünket egymástól! Már két éve bolyongok utánad! Aztán elmesélte neki. Most már a lány is beleszeretett Almafiba. hogy palacsintává lapult. Épp jó helyen.mondja Almafi. úgy. kikapta a falból a golyót. Rögtön ott a repülő kastélyon hűséget esküdtek egymásnak. . de amúgy is nagyon csinos egy gyerek volt. hiszen az életmentője volt.Amelyikünk ezzel a vasgolyóval keresztül tudja törni a falat. A király kiadta rendeletben. Gyerünk ki az udvarra. Nagy nehezen föltápászkodott Almafi. daliás emberrel. Megállt előtte. mikor aztán még azt is látták. De Almafi nem szerette ezt a folytonos repülést. A király fölfigyelt a zúgásra.

míg a lány el nem alszik mind a négy szemével. hogy te honnét eszel. Megvizsgálta. De vizsgáld meg jól a szemeit. Az sem tudott mondani semmit. hogy nem látott egyebet. s amit akarsz. korpakenyeret. A legény kiment. holnap a háromszemű lány jön velünk. kihúzta az ökör szarvát. mert hogy ő se látott semmit. már tudta. Evett-ivott jól. A fiú mindig azt ette. A fiú evettivott. kérdezte mindjárt az anya suttyomban a lányától: . te csak korpakenyérrel élsz! Van nekem a jobb szarvamban elég eleség. enni adott az ökröknek. Játsszék vele. Addig játszadozott a lánnyal. míg a lány el nem aludt. Megmondta a fiúnak: . A fiú mindennap kiűzte az ökröket a legelőre. és játsszon megint. Addig játszott a lánnyal. evett-ivott. hogy ügyeljen.Evett-e valamit? . Elküldte a mostoha másnap a fiúval a négyszeműt. Hazamentek este. és ő egy másik asszonyt vett feleségül. hogy másnap mi történik. hogy a mostohafia a korpától milyen jó színben van. hol nem volt. Este az anyja jól elverte. hogy mindegyik szemével elaludjék. a harmadiknak öt. lesse ki az. mert különben meglátja. Húzd ki a jobb szarvamat. Másnap úgy határozott az asszony. Másnap a mostoha elküldte az ötszeműt. a negyediknek hat. De az ökör megint megmondta a fiúnak. A legkisebb lánynak három szeme volt.Nem egyebet korpakenyérnél . Hazamentek este. Annak az asszonynak meg volt öt lánya. Erősen ráparancsolt. A fiú úgy is csinált. A csás ökör megsajnálta a fiút. míg el nem alszik. az ötödiknek pedig hét: egy leghátul. és megint visszadugta. 66 . Szilajnak hívták. Az is csak úgy járt. Tarisznyába való ételül a mostohaanyja folyton korpából sütött neki kenyeret. hogy elküldi a hatszeműt. A fiú kihúzta az ökörnek a jobb szarvát. és mindjárt megterült egy asztal magától. Akkor kihúzta az ökör szarvát. A fiú úgy is csinált. a jobb oldalit. evett jól. míg mind az öt szeme el nem alszik a lánynak. s a fiú mind kövérebb lett. kérdezte az anya a lányát. A szegény embernek a felesége meghalt. A csás ökröt. azt egyél belőle. hogy mi lesz. a második lánynak négy szeme volt. volt egyszer egy szegény ember. s annak volt egy fia. Addig játsszál vele.A táltos ökör Volt egyszer. mit csinál a fiú. csak ügyelj magadra. Addig játszott. A fiú úgy csinált. mint a többi.Vigyázz. De az ökör megint csak mondta a fiúnak. a nyakcsigolyáján volt. s jaj lesz neked. hogy vigyázzon. Azt számította. még az Óperencián is túl volt. A mostohaanyja elcsodálkozott.mondta a lány. Így folyt napról napra.Édes jó gazdám. míg az el nem aludt. aztán visszadugta az ökör szarvát. hogy elküldi a legkisebb leányát. Aztán visszadugta az ökörnek a szarvát. hogy mit látott. lesse ki a fiút. s a lány azt mondta az anyjának. hogy mit eszik. s megint visszadugta a szarvat a helyére. megszólította: . csak korpakenyeret. s mikor elaludt. s mindegyik szeme be nem volt hunyva. Este hazamentek. Volt a szegény embernek két ökröcskéje. míg a lány egészen el nem aludt. Az ökör táltos volt. hogy a fiú mit eszik. mind jobb színben volt.

mert azért neki meg kell küzdenie. Az ökör többé nem ment a földön.Azt határozták most. nyaka-lába ki volt törve. hogy a fiú miért van olyan jó színben. sokáig mentek. Az ökör sírva panaszkodott a fiúnak. hogy a fiú kihúzta az ökörnek a szarvát. előállott egy nagy farkas. s evett-ivott. Mikor kiértek a rézerdőből. Szilaj ökör. Mentek. Másnap vitték az ökröt levágni. a Szilajnak a szarvából! Az asszony most már tudta. Elrepült a fiúval. mit csináljon. kérjed meg édesapádat. Ezt Szilaj ökör úgy megöklelte. Az ökör sírva mondta el: . előáll egy oroszlán. De az ökör megint megmondta a legénynek. hogy menjen el a hétszemű lány. Mentek az ökörrel. s a kalapja mellé tűzi. bántottátok az ezüsterdőm! Megküzdtek az oroszlánnal. hogy a szarvai keresztülmentek az oroszlán oldalán. mert ha nem. A fiú. s azt mondta a férjének. Meglátta. hogy ő mégiscsak szakít egy virágot innét is. virágokkal volt teljes. mendegéltek.Nem bánom . A fiú megkívánta a szép rézvirágokat. .Hó.Szilaj ökör. s a harmadik öklelésnél Szilaj ökör úgy felkapta a farkast. az oroszlán valahogy a jobb fülét leharapta az ökörnek. Mégis. nem bírt többet mozdulni. mert mi ketten el fogunk szökni. hogy még a bárók sem különbet. te ugorj a szarvam közé. és elértek nagy idő múlva egy szép rézerdőhöz. . hogy három ölre vetette a levegőben. édes fiam. Megvizsgálta a szemeit. .Tudd meg. mikor visznek majd levágni. Mire a farkas visszaesett a földre. A fiú rimánkodni kezdett az ökörnek. Mondta az ökör a fiúnak: . hanem felemelkedett a levegőbe. Leszálltak. míg mind a hét szemével nem alszik el. kiértek az erdő szélére. miért nem hagyod békén? Ezért nekem mindjárt megint kell szenvednem. Megküzdöttek. De addig rimánkodott a fiú. Leszakított egyet. És mikor én letérdepelek. és a többi faképnél maradt.Látod. De egyet a nyakcsigolyáján nem látott meg. egykönnyen martalékul eshettem volna a farkasnak. Mikor kiértek. hogy az ökröt vágják le. . felszökött a szarva közé. hogy leszakít egyet. s a kalapja mellé tűzte. megálljatok! Miért bántottátok az én rézerdőmet? Most. mondta az ökörnek. ezüstlombbal. Az ökör azt mondta: . míg a Szilajnak a húsából nem ehetik. sokáig repültek. küzdjünk hát egyet.Avval a hétszeművel addig játsszál. hogy szakasszon egy ezüstvirágot az erdőből.mondta a Szilaj ökör -. Holnap. . míg végre elértek egy szép ezüsterdőbe. Az erdő nagyon szép volt. Mentek tovább. Az ökör eleget kérte. pórul járunk! És addig játszott a fiú. mi csengett az erdőn? Valamit hallottam. hogy addig nem gyógyul meg. Avval nem aludt el a lány. meg kell küzdened velem. míg végül az ökör megengedte.Édes fiam. hogy mit terveznek vele. míg a lány el nem aludt. 67 . hogy ügyeljen magára. Este megmondta az anyjának. hogy ne szakítson. mikor az ökör letérdelt. hogy te vezess engem a vágóhídra. s miért olyan vidor. engem holnap levágnak! Hanem ügyelj. Ne próbálj hát az erdőből szakítani.Olyan ételeket eszik. Nagy nehezen ráadta magát az ember. Betegnek tettette magát.

hogy az ökör elpusztul. ha pedig késztet. és vedd fel. az erdő királyának a parancsa. lefeküdt s elaludt. Az erdő szép aranyvirággal volt tele. Másnap délben megverekedtek. Csak arra esküdj meg.mondja az ökör a fiúnak -. hogy hogyan tudja majd visszaűzni azt a tenger nyájat a Szilaj ökör szarvába.Ne szakíts. látod.Látom már előre. látja.Ha valaki keresni fog. most akár add meg magad. Hanem ha megküzdöm a kis nyúllal. Látja a fiút. Sírt nagyon. s kérdi a fiútól: . mert ennek az erdőnek már nemcsak egy őre van.. . de az ökör azt mondta: . Avval elment legelni. a jobb szarvam majd leesik messzi tőlem. 68 . egyedül. mendegéltek tovább. míg végre bebújt az ökör hasa alá. De harmadszor ne próbáld. Hát jött egy öregasszony. akár pedig egymás után mind a hármunkkal meg kell küzdened. Jön a kis fekete nyúl. a kis nyúl csak forgott egyre ott az ökör körül. evvel megbirkózhatom.mondja a boszorkány -. hogy búslakodik.No.Ha csak az a baj .Az teszi el az én fejem! Így is lett. hogy holnap délben velem verekedjék meg: ez a háromfejű sárkánynak. Mentek. Mikor a küzdéshez fölálltak. azt kérdi a fiútól: hol a Szilaj ökör? A fiú megfújta a furulyát.No . most már jegyes vagyok. fújjad a furulyát. Azt mondja a kis fekete nyúl: . Könnyen kiszedte a fiúból. Elért egy szép rétre. Előjött az ökör. a fiúval együtt. hogy mi van a dologban: . egy háromfejű sárkány és egy kis fekete nyúl. A fiú rimánkodni kezdett. kihúzta a szarvat. nemsokára elértek egy tiszta aranyerdőt. rabszolgánk leszel. a zsebkendőjébe tette. hogy mindjárt kétfelé hasadt. Én beűzöm. mert azok mind onnét jöttek ki. Szilaj ökör. hogy ő mégiscsak szakít egy aranyvirágot. mégiscsak szakított egy virágot. Ott egy forrás felett leült. Búsulni kezdett.Miért fújtad olyan táncnótára a furulyát? . ott lesz neked étel elég. előállít egy tigris. nem is nagy a fizetség. Miért bántottátok az aranyerdőt? A fiú búsulni kezdett. hogy soha meg nem házasodol. az nem nagy baj. No hát. s itt leszek mindjárt. s azt mondta a fiúnak: . Mikor felébredt.Ne sírj. mert akkor életemet veszítem. A sárkány beszélt mint gazda: . mikor idejött egy kis fekete nyúl. táncnótára. s azt mondta hogy vele kell megküzdened. hogy végem lesz. de nem bírta eltalálni. evett-ivott. s ment tovább nagy búsan. de még igazi vígan. és az egy valóságos boszorkány volt. s a jobb szarva két-három ölnyire szökött el tőle. A fiú felvette a szarvat. De a fiú nem fogadott szót. hogy holnap délben itt leszek. ez még nem az utolsó. Az ökör sírva kérte a fiút: . Az ökör megrántotta a fejét: .Hagyj békét a furulyának! Csak azt mondd meg a Szilaj ökörnek. Dugd el rögtön a zsebkendődbe. ahogy az erdő szélére érnek. míg élsz. és az ökör a tigris nyakát keresztülöklelte egészen. Úgy feldobta az ökröt.Hogyne fújnám.Én nem tudom ezt a sok csordát beűzni a szarvba. ügyelj. . mondjad. hogy az egész rét tele van nyájakkal.

megnövök.Ejnye teremtette! . és az öregasszony egy hoppra elővette a mesterségét. esküszegő. segítek én azon. A lány még inkább. Légy bátor. mert semmi bajod nem lesz! Erre összekelt a lánnyal. te nem engedheted meg. A számítás jó volt. ha meg nem haltak. hogy sohasem házasodhat meg. mint a fiú. A vaskanalat meg a seprűt pedig felállította a nyelére az ajtó mellé. De a legény megmondta. s megbocsátok. hogy rögtön kettéhasadt. mert a fejemen állok! Kiáltja a boszorkány a házba: . és beűzte a sok csordát. A fiú megszerette a lányt. . A fiú elbúcsúzott az öregasszonytól.Vaskanál. 69 . és ment tovább. amit én megengedek? Engemet elvetnek. szállást kért. megsütnek. megesküdtek. kérte hát. lefeküdt az egész ház népe.Nem lehet. mert éjfélkor jött a boszorkány. hogy vegye el őt feleségül. azután megesznek. nyisd ki az ajtót! .Én sem tehetem. mert úgyis véged lesz! Erre megfelelt a kenyér: .Hej. . A molnárnak volt egy igen szép lánya. azután megcsépelnek. A fiatalok pedig még ma is élnek. seprű. De a menyecske feltett az asztalra egy kenyeret és egy korsó vizet.Ha csak az a baj . Nemsokára elért a fiú egy malomba.Itt nagyobb boszorkány van nálamnál! Úgy megharagudott a boszorkány. mert a fejemen állok. Ennyit kínt én mind kiállok. . azután lekaszálnak.Nyisd ki. megőrölnek. a lány is a fiút.kiáltott a boszorkány.Gyere ki. Mikor eltelt a vendégség. az ajtót! Mondja a seprű: . vízzel összegyúrnak. te kutya boszorkány.A fiú nagy nehezen megesküdött. hogy neki milyen esküje van.mondta a molnárlány -. Kiáltja a vaskanálnak: . Kiáltja a seprűnek: .

és kap ajándékba egy ekevasat. de nem lelte meg.Ilók és Mihók Hol volt. házasodhatnám. és amint egy szénásszekeret ér. 70 . és nem lelem sehol benne. Hazamegy üres kézzel. volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia.Mit adtak? .Ilókot. Megérkezik a szénásszekér. fiam. . .Édes anyókám. fiam. . édes Mihókom? . Elment haza.Kit vennél el. fiam? . . édes anyókám.Kit vennél el. . kéresd meg. Mihók elmegy lánynézni. .Eredj. .Hadd lássam.Édes anyókám. .Nem vittem semmit. fiam.Másszor úgy teszek.Egy ekevasat.Nem vittem. fiam? .Egy szekér szénába szúrtam. s elhajította a sárba. Megint azt mondja az anyjának: . a fejét is összeverte. . édes Mihókom? .Mit vittél neki? . a csákódba kellett volna szúrni. .Eredj. . kéresd meg! Mihók elmegy az Ilókék házához. adtak.Ilókot. beszúrja a szénába. hol nem volt. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: . az anyjához.Mit adtak? .Hol voltál. . hetedhét országon túl. édes anyókám.Jaj. nem jól tettél.Mit vittél neki? .Hadd lássam! . édes anyókám. adtak.Egy tűt. s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt. de az nem akart megállni: hol jobbra. . Jövet megunta a kezében tartani.Ilóknál. . és ott egy tűt kapott ajándékba.Hol voltál. hol balra húzta le a csákót. édes anyókám.Ilóknál. Utoljára megrestellte Mihók. házasodhatnám. Hazamenet beléteszi a csákójába.

fiam. s amíg Mihók hazaért.A csákómba szúrtam. kéresd meg.Hisz ez csak az álla csontja. házasodhatnám. s elhajítottam. csak az álla csontját hagyták meg. fiam. ezt ni! . maga után vonszolva ballag hazafelé. és eldobta.Eredj.Nem vittem.Másszor úgy teszek.Mit vittél neki? . A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely. adtak.Hol voltál. nem jól tettél. . házasodhatnám.Kit vennél el. Elmegy Mihók Ilókhoz.Madzagra kötöttem.Ilókot. . és minduntalan szólítgatja: Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat. Aztán megint elkezdi: . s eleresztettem.Édes anyókám. talán megették a kutyák. Hazamenet a vállára veti. . . és úgy viszi haza. édes anyókám. és kap ajándékba egy fél szalonnát. fiam. fiam? .. mind megették. fiam? . kap ajándékba egy kis kutyát.Kit vennél el. .Nem vittem semmit.Másszor úgy teszek. de marta.Egy kis kutyát.Hol voltál. magad után húznod. . nem jól tettél. . . annál jobban fickándozott.Jaj.Eredj. kéresd meg. s úgy hoznod haza. . Egy darab madzagra kellett volna kötnöd. Jó erős madzagot köt reá. .Mit vittél neki? . adtak egy nagy darab szalonnát.Ilóknál. . .Édes anyókám. fiam? . fiam.A vállamra vetettem. édes anyókám. 71 . Megint elkezdi Mihók: . Mihóknak fájt. . amelyikre a madzag volt kötve. de nem akart megállani. Elmegy Mihók a lányos házhoz. s szólítgatnod: Kucó! Kucó! . utoljára mardosni kezdte a vállát. fiam? . . édes anyókám.Mit adtak? . az egész faluból reágyűltek a szalonnára.Ilóknál. édes anyókám. magam után húztam.Ilókot.Jaj. . minél jobban nyomta oda.Hadd lássam. a válladra kellett volna vetned.

.Ilókot. édes anyókám. a pajtában a jászol elébe kötni s szénát vetni eleibe. édes fiam. édes anyókám. fiam? . . . adtak egy borjút. nem jól tettél. Mihók ismét maga ment a lányos házhoz. s felakasztottam a füstre. kapálózott és rugdosta.Mit vittél neki? ..Eredj.Mit adtak? .Másszor így teszek.Hol voltál. kéresd meg. . szólítgatja: „Ne.Hol voltál.Jaj. adtak.Kit vennél el. bocikám. aztán bereteszeli az ajtót.Ilókot. Aztán kezdi újra: .Ilókot. .Jaj. s akármennyit feszengett.Kit vennél el.Hazahoztam a hátamon. és kapott egy borjút.Mit vittél neki? . . a hátadra kellett volna venned. édes anyókám.Édes anyókám. . Otthon felvonszolta a padlásra s felakasztotta a kakasülőre. és odaadják neki a lányt. . .Másszor úgy teszek. kéresd meg. . fiam? . . hátára vette.Ilóknál.Hol van. Mihók kötelet vet Ilók nyakába. hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre. . s bemegy a házba. fiam? .Ilóknál. Aztán megint elkezdi: . .Eredj.Édes anyókám.Nem vittem. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel.Hát hol van? . fiam. Kötelet hurkolt a nyakára. szénát vet eleibe. ne! ne!” Hazaérve beköti a pajtába. 72 . szépen hazavezetni. hazavitte nagy nehezen. fiam? . házasodhatnám. nem látom. fiam. nem jól tettél. vezeti hazafelé. Mihók elmegy. .Nem vittem. . fiam.Bekötöttem a pajtába. édes anyókám. házasodhatnám.

. és ráhányta a szemeket. s még egyszer elviszik a vőlegényhez. s elszaladt haza. megkapja a kecskét. és lefektették a szénába. Mihók csak várta. Mikor vége lett a vendégeskedésnek. hogy elillanhasson. elment a vőlegénnyel a menyasszony után. aztán felment a pajta padlására. de nem felel. Mihók nem hitt neki. nem jól tettél.Jaj. Ilók pedig. Az anyja. fiam? . a pajtába ment. 73 . fiam. A kecske a rángatásra mekegett. elmennek a menyasszony után. Eredj hamar. megengesztelte. megsokallta a tréfát. ha meg nem haltak. azon járt az esze. vess szép szemeket rája.Hogy kecskésedett volna? . s hogy nem jött.. s most húzom fel. s elvitte haza Mihókékhoz. Kiszaladt utána. s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára. cirógasd meg. mihelyt künn volt az udvaron leoldta a zsinórt. Egybekelnek. Ilók szegény azt gondolta. csak mekeg. hogy Mihók csúfolódik vele. . Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra. s maga elillant haza. Mihók el is ment mindjárt. édes anyókám. kibékítik nagy bajjal. megkecskésedett. várta. rángatni kezdte a zsinórt. a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét. hogy lássa. úgy bocsátotta le. Mihók anyja meg a lármára kinézett.Zsinórt kötöttem a lábára. hány hét a világ. s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. mi baj. s máig is élnek. Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya.Odale. s észreveszi. felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására. Megint felkölti a vendégeket. egy kecske lábára kötötte.Hol van Ilók. a zsinórt tapogatva. s hozd be a házba. megcirókálta Ilókot.

csak gyere velem! Amint bementek az udvarba. Feleli a róka: . róka koma. a róka neszt fogott. „No. A róka szaglászott. hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. ide jó lesz behúzódni” . Azt mondja a róka: . A sok sütemény is mind ott volt. Odaszól a farkasnak: . Rábeszélte a farkast. „Elébb bemegyek a kamrába” . Csak a farkast lelték ott. Egyszer csak arra ébredt fel. hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat. A róka közben szaladt. hogy hol menjünk be. Azt mondja a farkas: . Jajgatott ugyancsak a rókának: . szinte meghal ijedtében attól. hogy menjenek el ők is a lakodalomba. Nekikezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított.Menjünk! Bár attól félek.No. Aztán vették sorra a kalácsot. hogy végül is berúgtak. amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! Szalad be a vendégekhez. A róka megérezte a szagot. Csapra ütöttek egy nagy hordót. hogy megbánjuk.Ezt lesz jó megkóstolni legelébb! Nekiestek hát előbb a káposztának. iszkolt a falu végére. s elaludt. jó volna belopódzni oda. s gondolta. Azt mondja a farkas: . De egypáran mégis kimentek. meg attól. Neki! A szegény farkast úgy elverték. akkor veszi észre a róka. Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. hogy van ott jó fazék töltöttkáposzta is. hogy nagyon lökdösi valami. hogy mennyi bor meg pálinka van ott. farkas koma! Én majd megszimatolom. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. Odasettenkedtek most már mindketten. Végre megtalálja.Menni se tudok! 74 . Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára. mint a másik. s megnyitja a kamraajtót. azt gondolták. Éppen nekikezdtek volna a süteménynek. Hívta a farkas komáját is. s mondja rémülten. fánkot. most már. hát . ha veszedelembe jut. A tornácon nem volt senki. De a rókának mégis volt annyi esze. kürtőst. aztán szép óvatosan bement a tornácra.gondolta. afféle lakodalmi tréfa. Mire kiértek. ha be is volt rúgva. Indul a szakácsné. s már kibújt a lyukon. hogy ki az. s nekifogtak az ivásnak. hogy csak úgy zörgött a csontja.gondolta magában. Mikor megnyitja a kamraajtót.A róka és a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt egy faluban. hogy mit látott! Azok nem akarták hinni. ahol ki tudjon bújni. nézi. Annyit ittak. Látja. farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől. Keresi is a kamrát.Ne félj semmit. a csörögét. Felnyitja a szemét nagy álmosan.Te csak húzódj meg itt. hogy minden oldalbordája meg volt dagadva.nicsak. jó lenne valamit inni is.

Fölugrott mérgesen a róka. megemlegetik. hogy vegye fel a hátára őt a róka. Csak könyörgött a farkas. de az enyém. se hallottak. Elindult. se láttak. mikor az én csontom.Hogy vegyelek. vert visz veretlent. ne törjön a csontja! Úgy egymásnak akaszkodtak. de úgy. hogy veretlen visz vertet.Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva. Végül is nagy elégedetten dudorászni kezdett. A róka meg csak vigyorgott magában a farkas hátán.azzal mutatja azt a pozdorját ami ráragadt. Akkor már jó messze elvitte volt a rókát.Jaj. . 75 . s ledobta a hátáról a rókát. A farkas most már tisztán megértette. közrevették. Mert itt lepik az emberek! Jönnek! Mondja neki a róka: . vigyél. Azt mondja a farkas: . hogy most a róka oldalbordája is megreccsent. mind kívül lóg az oldalamon. Azt se vették észre.Mit pusmogsz te ott a hátamon. ahol aludt. veretlen visz vertet. ahol puha. s vitték vissza őket olyan haddelhadd lagzira. amikor a vendégek odaértek.Vert visz veretlent. róka koma? Azt mondja a róka: . látod. zim-zum! Oda. kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet. azt mondom. lám. hogy mit mond a róka. neki a farkasnak! Csihi-puhi. milyen fehér? . Megharagudott hát.Azt feleli neki bosszúsan a róka: . Látod. hogy mégis nekidurálta magát. A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt. hogy amíg élnek. s felvette. kedves komám. s vitte a hátán.

mondta a zöldszakállú király. nagy legény. amit én az országomban nem tudok! . Azt mondja egyszer a vízben valaki: . Végre eleresztette az ördögök királya. fel veszi az inget. Alig kortyantott egyet-kettőt.Kinek vagyok én az apja? Te meg kinek a fia vagy? Nem ismerlek! De odabent a felesége elmondta neki. Azután lehasalt a víz színéig hogy majd iszik egy jót. mint amióta ő elment hazulról. .Hát jól van. hogy jó volna oda nem adni a gyereket. . hogy bizony tizenhét esztendeje már annak. de a másik percben meg attól félt. Magához hívatta a fiát. hogy bizony az ő gyereke az! Már éppen annyi idős. volt egy zöldszakállú király. hogy az ördögök királyának ígért valamit. hogy amit az országodban nem tudsz. míg szépen vagy! De még annál jobban húzták. s azt mondja a királyfinak: 76 . mert annyira húzták befelé. hogy egy szer itthon vagy! Én vagyok a János. Megy. hol nem volt. Ahhoz a patakhoz ér. Már nagyon sokáig vándorolt. . azon gondolkozva. már a tarisznyába akarja gyömöszölni. Lehajlik.Jaj. elejbeszalad egy szép. Az a zöldszakállú király egyszer fogta magát. bizonyosan megjárt már száz tű hosszát egyszer csak azon vette magát észre. összevissza csókolja. enyém lesz! . amit az országában nem tud. hogy majd megfúlt. hetedhét országon is túl volt. amit ő otthon az országban nem tud. de sokáig itthagytál bennünket! De jó. ha elmegy. Aztán eltaszította magától a gyereket. ahol az apja szakállát megfogták. hogy akkor maga az ördögök királya jön el érte. A király csak nézett. legyen a tied! Úgysem sütsz te abból a kenyérből. ahogy van. még maga is azt bizonygatta. mikor a hét arany kacsa közül egyik tündérszép lánnyá változik. A sok járás-kelésben nagyon kifáradt. eleresztem a szakállad. De már nagyon rossz volt neki a kénytelen-kelletlen hason való fekvés. Mikor hazaér. mendegél a fiú hetedhét ország ellen. még azon is túl. te nemtudomki. megy. kedves apám. mi is lehet az. ereszd el a szakállamat. valaki megfogta a szakállát. De a legény nemhogy megijedt volna. Mert az volt! . Akkor aztán indult a király hazafelé. Már rimánkodásra fogta a dolgot. akit nem tudott! Majd megette magát.Ha ideadod nekem. a nyakába ugrik. leült egy patak partjára. Húzta volna ő vissza. hogy jó lesz. ahol a kurta farkú disznó túr. de nem tudta.A zöldszakállú király Hol volt. megszomjazott. amióta ő hazulról eljött. Hát ez a szép legényfia volt az.mondta a vízben az ördögök királya. el is ment. amit az országodban nem tudsz.Ugyan mit nem tudnék én az országomban? A legutolsó tűt is tudom! . . Másnap felkészült. A vízben hét gyönyörű szép arany kacsa úszkált. Emlékezett. Elmondott neki mindent. Odakiált a vízbe: .Hallod-e.De csak ígérd meg. elindult vándorolni. Már arra is gondolt. a parton meg egy inget lobogtatott a szél. Csak akkor kapott a zöldszakállú király az eszéhez.mondta a zöldszakállú király.

. a kapu magától kinyílik. hogy ha hangya vagy.mondotta magában. hogy a dongó azt mondja: Eressz be.Hát ha itt vagy. a lánytól elbúcsúzott. hogy míg a világ világ.s abban a pillanatban olyan szép darutollas kalap feküdt az asztalon. Este nyolc óra tájban dongó képiben ott dongok az ablakodnál. de az ablaknál valami dongást hallott. miben lehetnék segítségedre? Elmondja János. s mégy az apámhoz. Most pedig megyek. galambom! Javadat akarom! Nyitotta az ablakot. ha azoknak ura tudsz lenni. hogy az anyád ne sirasd meg. s ekkor előtte állott az ördögök királya. . akkor nincs baj. hogy meg van ijedve. Odamegy. hát hallja.Felséges király! grácia fejemnek! itt vagyok előtted! .Hej.mondta a király. hogy ne unja magát.mondja a lány -. S ha bejutottál. lehúzott az ujjáról egy arany gyűrűt. Ő még ilyent nem látott. .mondta a királyfi -. majd mond neked az apám olyanokat. aztán ne félj semmit! A legény ujjára húzta a gyűrűt. nézd csak! . sohasem tudom megcsinálni! Még tovább is szomorkodott meg gondolkozott volna. hogy valaki észrevenné. A királyfira rázárták az ajtót mind a három oldalról. jó. tettek be neki ételt-italt. hogy olyan tán még Kossuth Lajosnak sem volt. te sem vagy különb. te eressz be. tudom. Ha a dongásomat hallod. mondd meg. Csak fordítsd meg a gyűrűt.No. gyönyörű szép lány lett belőle. úgy nézett. akkor sem tudod megtenni. ki vagy. te is király vagy. .Tudom én . Mikor magára maradt. ha ebből holnap reggelre darutollas kalapot nem csinálsz. .Ha csak az a baj . fogd meg! Becsuklak a szobába.Itt van. csak eressz be. édes szívem. de ha a gyűrű fordult. mind kinyílt magától. Add ide az ingem. vége az életednek! Itt van ez a káposztalevél. de ne várakoztass olyan sokáig. . Te a zöld szakállú király fia vagy. Abban a percben kis irinyó-pirinyó dongó lett belőle.No várj csak! Három feladatot kell teljesítened. aztán megvan. tán nem tudod. A legény majd kinézte a szemét. Akkor azt mondja az a szép lány: . ezt tedd el! Tizenkét várkapun tudsz bemenni anélkül. nyisd ki az ablakot. hát imádkozhatsz! Azzal mentek egy szobába. Akkor jutott eszébe a szép lány.. ördögök királya! . .No.No. Tizenkét várkapu állta útját. mint az apám: az is király.De nagyon bátran beszélsz. jól van! . Én segítőd leszek.olyant adtál fel. kihez jöttél? . A lány felöltözött. mert ő téged elnyert az apádtól. bizony szomorú lett. szép szerelmem.Szép királyfi.Holnap este is eljövök. 77 . jótettedért jót várj! A királyfi odaadta. s ment az ördögök királyának palotája felé. Utoljára a palota ajtaja nyílt meg. ha nem. meg hogy hová sietsz. s elszállt. A király nagyon mérges lett. Hol van az a káposztalevél? . káposztalevélből darutollas kalapot kell csinálni! . odaadta a királyfinak: . a dongó berepült. mint ma.

hogy csakugyan nem bírod megtenni! Azzal az ördögök királya kiment. hát ennek derekasan megfeleltél! . megcsókolta a lányt. hogy ilyeneket kitalál!” . se a királyfi. Az ám. kis dongó lett belőle. majd adok én fel olyant. előre megírhatod a testamentumodat. mint a semmi.Eredj csak utánuk. Másnap jókor reggel ment a király a királyfihoz. mit parancsolt az édesapja. hogy ha eddig ment minden. De mégsem nyughatott a legénytől.No. hogy már azt ő sem tudja csinálni! .Hát majd meglesz az is. mint a gondolat. .No. amit az a szolga tett! Úgy ment. a szép kis pejlovam aranyalmává. De bolond egy esze van annak a királynak. galambom! Javadat akarom! Beeresztette. Azt mondja a szolgájának: . a lányból meg madár lett. Megvárta az estét. a gyűrűt a szájába. a nyolc órát. szűrött vizet. azt hitte. az almát meg a lábába fogta.No. de sebes szél fúj a hátam megett. . s az megint az a szép lány lett. mikor a gyönyörű ezüstsarkantyút meglátta.Ühüm. „Káposztalé meg ezüstsarkantyú! No.mondta a királyfinak.gondolkozott magában. hozd vissza őket! Még olyan szaladást.Elmegyünk mi innen. Alig nyitott be. ezután is megy. de mikor a kis dongó szép lánnyá változott. ha ezt meglátja. mit? . hogy akárki megnézhette volna. úgy lett. ahogy szíve vágyása akarta. s ment. A királyfiból aranygyűrű. Eressz be. s megtudta a parancsot. s megyünk. Az estére várt. csak a fejét csóválta.Tudod-e. ment. Mindjárt tudta. . el akarta veszíteni. hát ha olyan büszke vagy. hogy majd néz egyet az ördögök királya. meglátta az asztalon a szép darutollas kalapot. . én meg madár leszek. mert itt egyikünknek sem lesz jó a sora! Téged majd megütlek a pálcámmal. Egyszer azt mondja a madár a gyűrűnek: . s elrepült. a királyfi meg magára maradt. Ahogy mondta. ha ebből holnap reggelre ezüstsarkantyút nem csinálsz. De boldog volt a királyfi! Megölelte.Meg biz én! . Másnap az ördögök királya majd hanyatt esett. Hozott be egy kancsó tiszta.Jaj. Másnap reggel az apja észrevette. ha tudod.mondta rá a legény hetykén. Jött a kis dongó. De annak ez is annyi volt. Azt mondja a legénynek: . hozott egy bögre káposztalevet. ha a jó isten megsegít! A király azzal kiment. tudta. mindenáron az életére tört.Aminthogy igaz is volt. 78 . a szép kis pejlóból aranyalma. Elmondta neki. vége az életednek! A legény arra is csak a vállát rázta. . átváltozol egy aranygyűrűvé. A káposztaléből olyan ezüstsarkantyút kanyarított. hogy egy követ fújnak. Azután a lány újra megrázkódott. hogy se a lány. A királyfi nem szólt semmit.A királyfi meg nyugodtan lefeküdt. mint a villám. akit a patakpartról látott. jönnek utánunk! . ebből már csakugyan nem lesz semmi. ha ebből holnap reggelig rézfokost nem csinálsz.

beleszállott éppen a közepébe. Otthon megesküdtek. olyan mérges lett bele. nem talált semmit. mentek haza a zöldszakállú király országába. úgy jóllaktam hurkával. kolbásszal. mint kisbőgős.Az volt az. Bandi legyek. hogy magamnak kell mennem. mint a körmöm feketéje! Egyedül egy bokor volt a pusztán.mondta a király. De hasztalan ment volna akárhogy. De az ördögök királyának ereje csak a maga országa határáig tartott. annak a közepiben meg egy kis madár. lagzit csaptak. de hasztalan keresett. . mondja a királynak: . én is ott voltam a lakodalmon. Megy haza. A kis madár is nyomta ám. hogy azok átlépték a határt. nem láttam én őbelőlük annyit sem. az aranyalma szép pejló lett. A kis madár átváltozott szép lánnyá. ha meg nem haltak! 79 . A szolga nemsokára a nyomukban volt. a gyűrű királyfivá. kutatott. ha nem igaz! Még most is élnek. Mikor látta.Látom már.Látott egy sűrű bokrot. látta volna az ördögök királyát. te szamár! . még másnap se kellett az étel. hogy mindjárt megpukkadt. A lóra felültek mind a ketten.Felséges uram. ha mindjárt ott nem lett volna az ország határa. . mert rátok még ezt sem lehet bízni. De még ha látott valaki sebes menést. megfogták volna. tovább nem.

Másnap tett neki kenyeret.Elmegyek én is . . a tarisznyájába akkor se tettek semmit. . Másnap megint kihajtja a juhokat. kettőt. a cserjét vágta ki. a legszebb bokrokat. a szomszédban házat építettek. . Lett neki aztán becsülete: mindenhová elhívták napszámba. hanem csak beült a sutba.kérdi a bíró. A falu bírája fösvény ember volt.Nem bánom. és őrölgette a hamut.azt mondja -. hagymát és egy kis pálinkát is a tarisznyájába. Éppen a gerendákkal kínlódtak. szalonnát. Jancsi.Bizony. amit keresett. Húzták ide is.Hát. hát nincs benne semmi étel. mit dolgozik János. hogy mi lesz az ő fiával. .Igen én.Házat építenek.Mit kopácsolnak azok ott túl a szomszédban? . megéltek becsületesen ketten az anyjával. Hát látja. Az anyja nagyon búsult. egyéb dolgod nincs. legyen úgy! Volt egy nagy darab csalitos füzese. a legszebbeket! A bíró azt gondolta. mit dolgoztál? . János nekilátott.No. János. mert egyébként nem dolgozik. de bért nem adok egyebet: hanem kettőnk közül amelyik hamarabb megharagszik. Megnyúzta. Akkor nap is megfogott két juhot. Éppen a gerendákat akarták felhúzni a házra. semmiháziak. megsütötte és megette. csak te nem akarsz! . hamuőrlő. tüzet csinált.No.Erős János Volt egyszer egy özvegyasszonynak egy fia. 80 . Mindenki dolgozik. Azt mondja Jánosnak: . annak a hátából egy pár bocskorszíjat és bocskort vághat a másik. a legszebbeket. kihajtod a juhokat. ne féljetek! . Negyedik nap kiment a bíró maga. vágtál-e ki sokat? . de nem bírták. Jánosnak hívták.Amit lát a bíró úr! Csak nem haragszik érte? Számba vette a bíró. Harmadik napon is csak úgy csinálta. tova is. és mind kitépte a cserjét. édesanyáddal együtt. segítek! Elment hát. és a juhokat is mind megeszi. Mikor húszéves lett. de semmit sem akart dolgozni. megsütötte és megette őket. Felnőtt már tizennyolc esztendős koráig. Ő bizony nekilátott. János.Szegődj hozzám. kettőt. Eltartalak esztendeig. . hogy Jancsinak enni kell. . két juhot megfogott. Nézi a tarisznyáját. .kérdi este a bíró. amikor még egy szikrát sem akart egyik helyről a másikra tenni.Álljatok félre onnan. és volt egy csomó juha a bírónak. hogy a juhokból hiányzik hat. Abból. bíró úr. fiam. hogy lássa. és felhányja a házra. egy szikrát se hagyott. nem érsz meg egy hagymát! . és a cserjét mind kiszeded őszig! Kihajtja János első nap a juhokat. de cserje semmi sincs kivágva.Menj el. Azt mondja János az anyjának: . felrakom én. ti nem érdemlitek meg az ételt! Avval fogja János a gerendákat. János.

csak valamerre bújjék el. abba kocorodjon bele. mert baj van. De azt nem mondta meg. mert megint jön János. . meg a bíró úr is. Kérdi a bíró: . hogy jő messziről. amikor az ökrök ettek. Avval futott vissza János a mezőre. be a kemence mögé. ráöntötte a gyapjúra.Ki. Panaszkodik a bíróné.Menjen csak. A bíró felesége megint panaszkodott az urának. perdülnöm is kell.No. Ahogy meglátja Jánost. bújjon el hamar. immár dolgozhatunk. Meglátja a bíróné Jánost. behányta mind a karót a hegyével. Jól összeszurkálták a kántort. Mondja a kántor: . János bemegy. délben János megint perdült-fordult. Bemegyen János. Elbújik a kántor. ma vajon mi történik velem? . Megindult János. Előbbre ugyanis egy nagy csomó babkarót vittek haza a bíró házához. Nekem olyan szokásom van. és forrázzam meg az ajtó megett a kád gyapjút.Azt mondta a bíró úr. este hazahajtottak. mert itt van. azt mondja János: . ahogyan meg voltak hegyezve. Másnap megint elmentek szántani. mikor otthon volt délben. A bíróné ellenkezett.Azt mondta a bíró. elfogyott a cserje. és a gyapjút megforrázta. A múltkor is jól összeszurkált. mert vagy táltos. de nem volt mit tenni. Az ajtó mögött van egy kád gyapjú. mert János felfőzte a vizet. most mehetünk dologra. Délben. A fuszujkakarót behányta mind a kemence mögé.No. Dolgoztak estig. Mondja a kántornak: . János? . Úgy is tett János. futott a bíró házáig. kérdi a bíróné: . hogy amikor szántok. azt mondja: . János? . Ő nem akarja tovább tartani szolgának. bíró úr. hogy a kántor is ott volt. kérdi a bíróné: . hogy a fuszujkakarót mind hányjam be a kemence mögé. 81 .Mi baj van.No hát perdültél-fordultál. János? .Kiperegted-forogtad magad. én egyet perdülnék hazáig. a bíró úr és János.Miféle baj van? . A kántor megint ott volt. Estig szántottak. Kapja magát János.Kántor úr. főzzek két üst vizet. Ott volt a kántor a bírónénál. vagy bolond. Este hazamentek.Bíró úr. valamerre el kell bújni. bíró úr. János mit csinált. hogy János odahaza járt. Másnap elmentek szántani. Akkor is elment haza. hogy ni.Egye meg a manó Jánost. és visszaperdült-fordult a mezőre.Igen.

Miklós bá . 82 . a másik kezével meg Miklós bát fogta. hogy küldjem el. azt parancsolta a bíró. Mondjad neki. ne majd.Álljon meg . .Menj. s a felét odaadta Miklós bának. A medve éppen kerítette a vaddisznókat.Szálljon le onnan. Vigyél neki egy inget és egy gatyát. Miklós bá! Hová megyen? A medve elkezdi: . hanem most rögtön hajtsuk a disznókat! A medve látta. hogy egyen ő is.Mammammamm! . János most már eleresztette Miklós bát. De a medve oda se neki. Miklós bácsinak hívják.Na hát. felhágott egy fára.. A rúddal terelte a disznókat. van nekem egy disznócsordám meg egy disznópásztorom az erdőben.Mammammamm! . leszurkálta onnan. Meglátta János. hogy kerítse ő is a disznókat. és vitte. Csak egy nem akart menni. Megfogta János a medvét. hogy Jánost az erdőben bizonyosan megeszik a vadak. Miklós bá.Ne majd.Mindig csak ma. az a disznópásztor a Miklós bácsi.azt mondja a medvének -. Azután meg hajtsuk haza a disznókat.mondta János.azt mondja a bíró -.Mammammamm! . hanem most rögtön vegye fel ezt az inget. Sehol disznócsordát. Kitalálta hát a bíró. mikor fogadásunk van? Mindjárt kivágja a bocskort meg a szíjat a hátamból. A medve csak cammogott ide s tova. este lesz! De a medve nem jött le. hajtsuk a disznókat. János előkapott egy nagy rudat. vegyen inget és gatyát! Hoztam tiszta fehéret. hogy látták. s megint elindultak. hogy Jánost elküldi a nagyerdőre. . . elkésünk. hogy János ugyancsak készül őt pofozni. nem akart semmit sem dolgozni. sehol disznópásztort nem lát.Nem ma.De hogy pusztítsam el. mert már régen nem vett. . és két pofont adott neki. . csokorba gyűltek. Miklós bá? A medve megint elkezdte: . hogy megmarja. De a medve csak ódarolt ide-oda. . A disznók is. és hajtsuk a disznókat! A medve csak nem akart. és húzta. De egyszer csak a nagyerdőben talál egy falka vaddisznót meg egy medvét. Vegye fel. jár az erdőben mindenfelé. Megnyúzta. Megy János.azt mondja -. Adott neki egy jó pofont. viszi az inget meg a gatyát. most sem jön. megsütötte. és megragadta a medve fülét. Megették. És hajtsátok haza a disznókat. hogy egyet-egyet kapnak a rúddal. János megfogta. János .Álljon meg. Odakiáltotta neki. vegyen fehér inget meg fehér gatyát. de a bírónak nem volt disznócsordája. itt az ing meg a gatya. Elment János. gondolta. Arra gondolt a bíró. és mentek szépen. A medve megint elkezdi: . mindig csak ma! Most rögtön! . De János úgy agyoncsapta a rúddal hogy mindjárt felfordult. az mindig szembe szállt Jánossal. Megfogta ismét János a fülét neki.

János megfogta a csűrt. a kenyérnek a felét megette. János nem tudta tovább vinni. A bíró azt sütötte ki. János látja. s a fejét a malomkő lyukába dugja. Miklós bát pedig a disznóólba. Se a disznók közé. .Disznópásztor én nem leszek. Berekesztette a disznókat a csűrbe. . azt a rengeteg szalonnát.De hová rekesszük a disznókat? . Nem volt mivel pörkölni. János. megy› a bíró elé. s mégsem akart jönni. hogy nem adnak le több beraknivaló húst. De ő bizony nem áll meg. nekimegy. hová tegyék azt a sok húst. János azt mondja: . Beállította a kútba Jánost. János fiam.Hátul a csűr mellett van. Nem adok egy krajcárt sem. Volt egynagy kút az udvaron. De másnap azt mondja a bíró Jánosnak: .Jaj. János. Azt mondja a szomszéd: . ahonnan jöttek.azt mondja a bíró -. megveti két lábát a kút két oldalán. hogy rakják be a húst a kútba. Miklós bát meg a disznóólba! Úgy is tett János. úgy vitte tovább a szalmát. Kiáll a kútból a malomkővel a fején. űzze ki maga! Ha nem. s pörkölik őket szalmával Harmadik nap elfogyott a szalma. Azt mondja: . Elmegy János a szomszédba.Jön megint János.kiáltott neki menés közben. Megpörkölték a többi disznót is. hogy a szalmát szabad-e arrébb vinni.Ez a Miklós bá nem ér egy fabatkát sem! Feladtam rá a fehér inget a fehér gatyát. amennyit gondolsz. s feljő a kútszájához.mondja a feleségének. hogy Jánost hogy is pusztítsa el. ha nem akar menni. hogy az rendezze el a húst. A bíró úrnak. s kér kölcsön szalmát. szabad! Azt gondolta a szomszéd. s jó napot köszön neki: 83 . Most már azon gondolkoztak.János fiam. Nem életrevaló ember! . János felveszi az egész boglya szalmát. hogy János ne tudjon kijönni. hát meglátja őket a bíró. de mind! Kezdik vágni. hogy szabad-e egy cseppet arrébb mozdítani. szerelmes istenem! . ha tetszik. vágjuk le őket. nem érdemli meg! . félretaszította. hogy egy nagy malomkő zárja el a kútszáját. De egyszerre csak a kútszájára egy nagy malomkövet tétetett a bíró. Kérdi a szomszédtól..Úgyis hazahajtom a disznókat. de víz nem volt benne régóta. De a bíró egyikhez sem akart közelíteni. és viszi az udvaron át a kertből.Szabad. oda. A bíró azonban ezenközben is azon törte a fejét.A csűrbe rekeszd be. Amikor a kapun be akarnak hajtani a disznókkal. Csak verjen rá. Miklós bával űzesse ki. .János fiam . .Jól van. se Miklós bához. Hát látja. hoz egy csomó disznót! Azt mondja János: . s magát is viszem! . onnét vigyél. De a csűr szegletébe megakadt a szalmaboglya. menj el a szomszédba kérj kölcsön szalmát. eredj. Vágják két nap a disznókat. Azért. Ennek ne adjon semmi bért.Mit adjunk ennek a sok disznónak enni? Megeszik a fejemet nem űzzük vissza az erdőbe! Vissza kell őket űzni. De enni nagyon jól eszik.

Megörül a bíró. hát már jöttek az ágyúgolyók az ellenségtől. csak még feldöntitek a puliszkafőző üstömet! De lesz ám bajotok. s már meg is verte az ellenséget.. majd azután kezdek verekedni. hogy kell vagy húsz-harminc ember a faluból katonának. kanál elég volt. még egy nagy serpenyőt is.Előbb főzök egy kis puliszkát. Bemért Jánosnak a tarisznyájába. hogy Jánost most csatába. Kikapott egy sátorlábat. lisztet. csak verekedni. rárontott az ellenségre. Eszem jól előbb. ki az üst felett repült el. bíró úr! Ilyen kalapja bíró uramnak sohase volt. Nagy viaskodás van. bíró úr. A lányát feleségül adta hozzá. tett neki puliszkát. . de szerencsés ember volt.János fiam. az országot el akarják foglalni mások. Darabokra tört az üst. Meghallja a király. Mondja is tüstént neki: . Csaptak nagy lakodalmat. disznóhúst. Ki mellette. háborúba küldheti.Jó. János meg elindult szépen. hogy jött egy ember. Odaért a háborúba.Na bizony. . Itt a vége.Adjon isten jó napot. adjanak egy kicsi húst. De kérdem én: húst miért nem adnak többet? Mondja a bíró: . Épp akkor jön egy híradó. menni kell a háborúba! . csak helytelenkedjetek! Hát az ágyúgolyó többek közt éppen az üstöt találta el.Egyebet nem. Egy ember csonttal jól megdobta a bal lábamat. János. A sátorlábbal összevissza verte őket.azt mondja. a puliszka meg kiömlött. Maga elé hívatta. Megharagudott János nagyon. mit kell ott csinálni? . azt mondja: .A többit eladtam.Ne dobáljatok engemet. . bíró úr. máig is sántikálok vele. Tál. elmegyek! .Hát. Kértem. János. mert bizony pórul jártok! De bizony csak jöttek a golyók. fuss el véle! 84 . Én is odamentem. aki egy csepp levet is kapott volt. és megtisztelte. Amint főzte a puliszkát. Volt a közelben egy sátor.

ment ő is az orra után. hátha sikered lesz. mert az apja úgy kívánja. kedves fiam! De próbáld meg.Fiaim. . nyergelt egyszerre mind a három. Azt mondja az öregasszony: . Annak volt három fia. Utjában egy rossz kunyhót talált. s megszerezné az aranyszóló pintyőkét is. Több sem kellett a három királyfinak. öreganyám! . merítsd meg nekem ezt a korsót az élet vizével.Adjon isten. hogy menjen arra. de csak úgy dödögte. ment.Én nem tudok semmit. Ahogy innen elindulsz. menjen ahhoz. A két öregebb szép paripára. kedves fiam! . hetedhét ország ellen volt. jobbról a halálnak a vize 85 . a legkisebb egy csúnya szürke lóra. a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. s hozd be. s már kicsúfolták. érsz egy nagy erdőbe. De elmondta.Nagy fába vágtad a fejszét.Hát mi járatban vagy? Elmondta a királyfi töviről hegyire. élt a világon egy király.Adjon isten jó reggelt. ment inkább csak magában. Azzal elévesz egy korsót. ha jössz visszafelé. amerre ők. ha tudta volna. de hogy még jóformán el sem indultak. Balról folyik a fiatalságnak. mint a tyúk az ábécéhez. Az erdőn túl csakugyan megtalálta a másik öregasszonyt. De magától nem sokra menne. avval jól jár. s ugrass be az ablakon. Ott kösd fel a lovad farkát. az majd tud valamit mondani. Annak a közepén találsz egy aranyvárat. de az öreganyám házán is túl volt. A bátyjai csalták. Elment. az is csak a korsót nyomogatta a kezébe. ott találod mindjárt Tündérszép Ilona mellett a kalitkában. hát kéri az ő tanácsát. egy ablaka mindig nyitva van. Már nagyon öreg volt. rá is talált arra a vénasszonyra is. az Óperenciás-tengeren is túl. a kezibe nyomja a királyfinak.mondta volna az öregasszony. de meg ne csókold valahogy mert akkor véged. abban lakott egy öregasszony. Ment. hogy oda nem messzire lakik egy még őnála is öregebb asszony. kedves fiam! Mi járatban vagy? Hát elmondta sorra. Vénebb volt már az országútnál. .Kedves fiam. hanem szakítsd ki egy hajszálát. Azt mondja egyszer a fiainak: . öreganyám! . ha ti a fiatalságnak meg a halálnak vizéből tudnátok nekem hozni. megfelezném veletek a birodalmamat.Adjon isten. De rájuk se hajlott a királyfi. Ment. elkezdték csúfolni. hogy egy szál se maradjon el.Adjon isten jó napot. Azt mondja neki az öregasszony: .Aranyszóló pintyőke Hol volt. ezzel kösd be az aranyszóló pintyőke száját. hogy ő a fiatalságnak meg a halálnak a vizéből akar hozni. Jótét helyébe jót várj! A királyfi ment tovább. ha lehet. Mikor a nagyobbak a kicsit meglátták. hogy ilyen amolyan. . Mindjárt ott találod Tündérszép Ilonát. de az is annyit értett az ő dolgához. hogy mer elindulni azon a gebén. .köszönt a királyfi. hol nem volt. s megkerítenétek az aranyszóló pintyőkét. az erdőn túlnan lakik egy másik öregasszony. hogy mi végett vette a nyakába a világot. Beköszön a királyfi: . mendegélt hetedhét ország ellen. de eredj.

s az egészről ne szóljon senkinek semmit. de vigyázz. Annál szebbet még tán pingálni se lehetne. át kellett az erdőn törniük magukat. de elfelejtette a lova farkát újfent megkötni. És ahányan csak voltak. odaadta a királyfinak a kefével. De a tündéreknek nem sok kell. hogy öltözzék fel béresnek. Egy székben ült Tündérszép Ilona. egy szál kicsüngött belőle. Otthon megörült az öreg király. megvan az aranyszóló pintyőke is. Leugrott hát a lóról. Nemsokára el is ért az erdő közepébe. A legkisebb fiát meg. Igen ám. az volt az a nagy fényesség. A két királyfi uraskodott. Mindjárt egy nagy erdő lett belőle. mit volt mit tennie. a kalitkát feltette a nyeregbe az aranyszóló pintyőkével együtt. a várhoz ért. a kezében meg a kalitka az aranyszóló pintyőkével. mert ha gátat vetnek eléjük. Kihúzott a Tündérszép Ilona fejéből egy aranyhajszálat. avval gyere. Már nagyon égett a ló talpa alatt a föld. olyan. bekötötte az aranyszóló pintyőke száját. hogy a lovad farka fel legyen kötve. hogy megcsókolja. ha bajba kerülnél. Ott meg eltátotta szemét-száját. Azzal a harmadik öregasszony is elévett egy korsót. nem repülhetnek át rajta. azok semmi haszon nélkül jártak. meg voltak akadva a tündérek. ha észrevesznek. Őrá meg ráparancsoltak. hogy ott járt valaki. Nemsokára útjába esett az öregasszony kunyhója. Így éltek. a legkisebb lovat vakart meg szántott. sütött a nap. A tündéreknek át kellett gyalogolniuk rajta. mindjárt nyomában voltak újra az aranyszóló pintyőkének. A királyfi. mindnyájan utána a királyfinak! Már majdnem elérték. kapták magukat. Ahogy az erdőből kiértek. A királyfi pedig elindult. első dolga volt a ló farkát felkötni. amelyet az öregasszony adott. megfogadta kocsisának. mind belemerítette. hogy még a tündérek sem tudták átlábolni. az aranyvárhoz. Mindjárt odaadta nekik birodalmának felét. s az a száltól olyant zendült. Azután merített a fiatalság és a halál vizéből. úgy tett. Avval mentek hazafelé. Az aranyvárra rásütött a nap. amikor elhajította a kefét. a fiatalságnak meg a halálnak vize is. hogy az ő két legnagyobb fia milyen derék ember. ha az aranyszóló pintyőkét még egyszer látni akarták. mert olyant még életében nem látott.korsaidat merítsd meg. Abból rögtön nagy hegy lett. ahány korsót hozott. elvették tőle. No. amikor harmadszor is a sarkában látta őket. Hazamenet a királyfi találkozott testvéreivel. különben megölik. ha egyszer a szárnyukat használhatják. ahogy a bátyjai mondták. ezekkel kisegítheted magadat. aki béresnek volt öltözve. A királyfi már odahajolt a Tündérszép Ilona arcához. mellette egy kalitkában egy aranyszóló pintyőke. azzal újra felült. 86 . Azalatt pedig a királyfi jó messzire haladt. hogy nem szól semmit. álljon be az apjához kocsisnak. de akkor eszébe jutott az öregasszony mondása. a királyfi majd megvakult a nagy fényességtől. Nesze ez a kefe meg ez a tojás. jómódban volt. tojással meg törülközővel együtt. hogy ott a két korsó az öccsük nyakában. de ezzel nem lett vége a bajnak. Mikor meglátták. abból tenger lett. Most már jó volna minden. A királyfi. s beugratott a nyitott ablakon. akitől a tanácsot kapta. mert nagy baj lesz. Éppen dél volt. Azután sorba elment a másik két öregasszonyhoz is a korsóval. meg ez a törülköző. Mindjárt tudták. s azzal irdóc! ment ki az ablakon. hogy a tündérek mind felébredtek a zendülésre. Vitt neki egy korsó fiatalságvizet. mikor a királyfi elhajította a tojást. eldobta a törülközőt. megígérte.

Te Tündérszép Ilona vagy! A te váradból hoztam én a fiatalság meg a halál vizét. azt mondja neki: . A két legidősebb királyfinak már akkor csak hideg nyoma volt otthon. Összeölelkeztek. a két királyfi különösen.Király. még most is élnek. avval kötöttem be a száját. Kimegy a legöregebb. no! De okosan beszélj! Felhajította magát egy lóra a legkisebb királyfi. küldd ki azt a fiadat. te meg szívem szép szerelme vagy. mi járatban van.Király. bementek a királyi palotába. hátha én meg tudnálak menteni a háborútól.Ha nem tudod. hogy ki lehet az. hogy most már vége a pünkösdi királyságnak. gyönyörű aranyhíd. ahogy felébrednek. Azt kérdezi még ott kinn a legkisebbtől Tündérszép Ilona: . engedd meg. ha házadból senki sem tudja megmondani amit én kérdezek. szép. lagzit csaptak. . ki tudja. Tündérszép Ilona elé. hetedhét országra szólót.Királyfi. a közepén áll Tündérszép Ilona. s úgy hoztam el kalitkástól együtt.Felséges királyom! Grácia fejemnek. Tudták.Hát az aranyszóló pintyőkével mi történt? .feleli a kocsisnak öltözött királyfi. hogy az aranyhídra mehessek.Egyszer. öreg király.No. Azt kérdezi tőle Tündérszép Ilona: . mint ahogy Tündérszép Ilona jött. látják. Azt mondja akkor Tündérszép Ilona: . jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize? . ásó-kapa válasszon el egymástól. király. s kiáll a hídra. öreg király. Az öreg király meg a két fia odabenn csak nézték. hová. Kérdezi tőle is Tündérszép Ilona: . összecsókolóztak. .Eredj. hátha az meg tudja mondani! Kimegy a második királyfi. meg az aranyszóló kis pintyőkét. hogyha meg nem haltak. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize! Az meg se tudott mukkanni. aki engem a váramban megrabolt. vágtatott egyenest a hídra. de annak a felelete se ért egy petákot. A király kapva kapott rajta: .Ez jól van-mondta Tündérszép Ilona. király. 87 . . küldd ki az öcsédet. Az öreg király a fiatal párnak adta egész birodalmát.Hát én ki vagyok? . mondd meg nekem. elbujdostak. háborút indítok ellened! Akkor a királyhoz bement a kocsis.A fejedből kivettem egy aranyszálat. királyfi. jobbról a halál vize . hogy éjszaka a palota előtt támadt egy aranyhíd. ha az én vagyok. lóra ül ő is. Tündérszép Ilona attól is megkérdezi a halál vizét. A két fiú csodálkozott. azok pedig megesküdtek.Mondd meg nekem. .Balról a fiatalság. s azt kiabálja: .

s Jancsi még nekik is adott a keziből. hogy Penzsi . Déltájban. Egy szép napon Jancsi észrevette. jöjjön csak! Penzsi megmalacozott az éjszaka! Örvendett ennek az édesanyja is ugyancsak. a réten meg a patak partján. s megmutatta térdig a meztelen lábát. ahol a kurta farkú malac túr. odaadom. hetedhét országon. ahol jobb füvet s egy kis papsajtot talál. Délben elővette Jánoska a pogácsát. Telt-múlt az idő.Te. Megy haza este a kisfiú. ne verjen meg. A kis János űzőbe vette a malackákat. Szerencsére a fiúnak a keresztanyja egy kissé megélhetősebb volt. hát egy malacot hol hagytál? . amelyiket megfogod. Végül is az szólította Jancsit: . hogy Jancsi észre se vette hogy a háta megett egy szép kisasszony már régóta bámulja. hogy legeltesse őket ott.mindig el-eltűnik egy időre. s mondja: . mikor már mezítláb is előgyeleghetett a keresztanyjához. Megy Jancsi. nagyon szerette volna megfogni őket. Végre is fogott egyet. Megszólítja megint Jánost: 88 . mert elvitte a farkas . Ügyeskedett erre ugyancsak a János. hét gyönyörű malaccal. hogy estig ne kelljen hazamennie. Szalad a gyerek tüstént az anyjához. A fiú el-ellátogatott hozzá.No. szép lapályra terelte a malacokat.Édesanyám.Édesanyám. te. de még az üveghegyen is túl. nagy örömére a fiú egy kocát látott a keresztanyja udvarán. a malac nőtt. még mit nem gondolsz? De aztán hirtelen csak felhúzta a ruháját. lelkem. Egyszer a kisfiú a falu végén a temető alá. ha a kisasszony megmutatja nekem a meztelen lábait térdig. te. . ahogy észrevette. igen büszkén: . bokáig érő ruhát viselt. Egy szép tavaszi napon. Az anyja. napról napra. hogy megkeresse a jószágát. s tartsd meg a te szerencsédre. hogy János. Édesanyja két ropogós málépogácsát tett a tarisznyájába.Nem bánom. te hóhérinas. hol nem volt. csak úgy időtöltésből is. fiú.válaszolt János.Hát te csak így vigyázol reájuk? Nappal alszol! Ne merj a szemen elé kerülni. aztán így felelt a szép kisasszonynak aki gyönyörű szép. A keresztanyja nevetve mondta: . jóízűen rágcsálta. s hát a szemétdomb megett Penzsi öt kis malacot szoptatott.A malacon nyert királylány Volt egyszer. Hazavitte a kis malacot azon nyomban. fiam. és annak egyetlen fia.Ó. amikor enni akar megint odamegy az a bokáig ruhás szép lányka hozzá. ha holnap mind az egészet haza nem hozod! Másnap ismét kimegy Jánoska a legelőre.Ó. volt egy szegény özvegyasszony. A malacok is köréje gyűltek.így hívták a malacot . nem adnád nekem az egyik malacot? János gondolkozott egy darabig. Szegények voltak. már messziről szaladt neki nagy mérgesen s fenyegetődzve: . Olyan jóízűen falatoztak így együtt. Alig volt szűkösen. mint a templom egere. El is küldte attól fogva mindennap Jánoskát a malacokkal. miből éldegéljenek. . úgy hívták. azt neked is adom! Neveld fel. a másik tavaszra már szép nagy volt.

de aztán egyszerre csak fordult egyet a sarka körül. Országszerte dobolták. Ahogy a delet elharangozták. te. rákezdte: . János ügyes. hogy a király férjhez akarja adni a lányát.Mi az. de a királykisasszony csak annyit mondott. tudta. s már vitte is a kis malacot. mert János ügyes fiú volt. még csak az hiányzik! . te. hogy a ruhája a nyakánál úszott a levegőben.Nem bánom. szép szál legénnyé serdült. de aztán hirtelen megint csak megfordult a sarkán. s azzal már el is tűnt Jancsi szeme elől a malacaival együtt.. olyan szépen tudott nézni. kirázlak a bőrödből. te égetnivaló tekergő. hogy ruhája csak úgy úszott a levegőben. te anyád szégyene. még a templomban is kihirdették. s megint csak azt mondja: . nyakig. ha a kisasszony derékig megmutatja magát nekem! . mert a királylányon kívül arról csak a néma dajkája tudott. de most oly sebesen. még mit nem! . nem adnál nekem még egy malackát? Jánosnak eszébe jutott az anyja fenyegetése.Odaadom. . a király ahhoz tüstént hozzá adja feleségül. Aki meg tudja mondani. Telt-múlt az idő.mert gyönyörűséges volt a királylány De hogy mi a jel a királylány testén. Mikor meglátta. s meg is kérdezte. hogy miféle jegyek azok a hátán. János nem is mert az anyja szeme elé kerülni. Épp házasuló korba jutott mikor egyszer csak különös nagy hír járta a népek közt. már megint elherdáltál egy malacot? S avval . olyat. 89 . . úgy. de senki se találta el az igazat. de olyan szépen kérte az a ragyogó szemű lány. hogy a lánynak a hátán egy fényes nap. te! Másnap megint kimegy legeltetni Jánoska.Ó. De annak. hogy megint hiányzik egy malac. hozott fát az erdőről.egy nagy bottal nekiesett a fiának. Azt felelte nagy merészen: . másik kérő mást. mi van a királykisasszony testén: annak karóra kerül a feje. Azt mondta a lánynak: . hogy visszakérhesse tőle a malacait. hátha megint eljön az a szépséges lány. keblén meg hold és csillag ragyog.János lelkem. fiú. hogy Jánoskának nem volt szíve megtagadni.Ha holnap is hiányzik. aki nem találja el. ha a kisasszony megmutatja magát. királyfiak is seregestül . Az befogadta. odaadom a harmadik malacot is. te. Járogatott a mezőre szántani.mondta az büszkén. Csudálkozott rajta erősen. hogy ne szóljon róla senkinek. ahogy lett. Úgy fordult egyet János előtt. hogy János nem tudott ellentmondani.Te. hogy milyen jegyek vannak a királylány testén. te.supp! . Most már titokban remélte is. de a szépruhás kisasszony olyan gyönyörűen nézett a szemébe. Mindenfélében segített neki a ház körül.Ó. Az egész országból. Egyik kérő mondott egyet. Hát a fiú azt látta. aki a lányt kicsi korában fürösztgette.mondta büszkén először a kisasszony. annál inkább a karót: mert azoknak mind karóba került a fejük. Aznap este János édesanyja már a kapuban várta nagy kíváncsian fiát. mi vár rá otthon! Elment a keresztanyjához. s világgá kergetlek. egy percig ott forgott János előtt. de még a szomszédos országokból is jöttek királyok. azt a titkot semmiképp sem tudták meg. nem adsz nekem még egy malacot? Úgy unatkozik a másik egyedül! János előbb dehogyis akart adni. a hosszúruhás lány ott is termett.

hogyan tegyenek kárt a szegény legénynek. a szép menték sehol sem voltak. Széles az út. Mire az úrfiak visszajöttek. Reggel felé járt már az idő. Mellettük legelt két gyönyörű paripájuk. Hazamegy. mondja is a keresztanyjának: . Mit volt mit tenni. az eső kioltja a tüzet. igaz. hogy eső lesz. Gondolták. Ahogy odaér. hogy ő is megpróbálja szerencséjét a királykisasszonynál. de mindhiába: János csak hajtogatta. s ezért beborítottam a mentékkel a parazsat.köszöntek az úrfiak. hányan elpusztultak már. De azért magukban azt gondolták: várj csak. Kérdezi hát az úrfikat. elférünk rajta . nem volt közben mást mit a tűzre tenni! Nem szólt János semmit. Volt neki egy kopott gubája. Jancsi illedelmesen köszöntötte őket: . Egy idő múlva ő mondja az úrfiaknak: . hogy tegyünk a tűzre. de mintha emlékeznék valamire! Elhatározta. Jancsi ment is szívesen. hogy egy kicsit sovány gebe volt szegény.. fa van elég. 90 . Jancsi nem mondhatja. mert még máma visszatréfálunk téged! Úgy is lett. Arrafelé tartott.s azzal az úrfiak meghívták a fiút. Jancsi a nagy úttól már erősen álmos volt El is aludt ott mindjárt.Szerencsés jó estét adjon isten! . Mondták az úrfiak a szegény legénynek: . azon ültében. hogy megy s megy. hogy ne mocskolják a gallyszedés közben.Menj. Bolond menték. lelkem..Hát te mi járatban vagy? . öcsém! .s ezüstmentében. hogy ne cipelje magával. Féltem. . a tűz alvóban volt. hanem süssön nekem egy nagy lepényt. Indultában mindjárt föl is ült rá.Én biz szerencsét próbálnék a királykisasszonynál. nem találja. Hát az úrfiak mi járatban vannak? Az úrfiak majd megfulladtak a kacagástól: . ha meg nem előznél bennünket. Megy vissza Jancsi a gallyal. a dölyfös úri daliák a rossz gubát a tűzbe dobták.Menjenek most az úrfiak tűzrevalóért. hát a tűz mellett két gyönyörű vitéz heverészett arany. Estére kelve egy erdőbe ért. Az úrfiak is persze otthagyták gyönyörű mentéjüket. mert elmegyek szerencsét próbálni a királykisasszonyhoz! A keresztanyja eleget kérlelte. de alig lépett el a tűztől. Már messziről tűzvilágot látott. Csak ezt várták az úrfiak! Mindjárt kieszelték. de János nagyon örvendett annak is. hogy így meg úgy. Azt a tűznél hagyta. mert már fogyatékán van a fánk. annyi időt odajártál.Adjon isten neked is. s nagy sírás közben útnak engedte.Fene a hátad megegye.Láttam valami nagy felhőket közeledni. mert ők kezdték a csúfolkodást.No. Kérdezték rögtön: . miért. én már nem pusztítom tovább az áldott kenyeret. de azok ráadásul még össze is szidják: .. nem elégtek? Az úrfiak nem szólhattak egy szót sem. nagy okos. Már maga sem tudta. s szedj össze valami száraz gallyat.Meghallja Jancsi is a hirdetést.Hát biza mi is oda igyekeznénk. keresi a gubát. hogy üljön le közéjük. De azért csak gyere velünk. keresztanyám.Hol vannak a gyönyörű mentéink? Jancsi nagy ravaszul azt felelte: . hogy tűzre kellett tennie azokat is. A jó keresztanya még egy lovat is adott az útra. a keresztanyja betarisznyált neki..

Megy megkeresni a lovát.Az anyád nemjóját. de jól vigyázzatok.mondta Jánosnak a királylány. 91 . nem tudott kivánszorogni. s jelentették. s kihúzza nagy kínnal-bajjal a pocsolyából. Felébrednek az úrfiak. János előlép s mondja: . Szegény ló már derékig süppedt. Ezeken ugyan nem lovagolhatnak valamirevaló városban. hogy az én szegény gebém betévedt a pocsolyába.mondta a király -.kiáltja mérgesen a király.Vigyétek a szemem elől! . Aztán fogja az úrfiak lovait. Kérdi tőle a király: . s úgy megcsúfítva bocsátja szabadon őket. mert ha nem találjátok el. Mert ő is megismerte rögtön. mert hisz ők kezdték a csúfságot. s még aznap estére elérték a királyi palotát. A dölyfös úrfiaknak egy szavuk sem lehetett. megmosták. mi látható a lányom testén. s otthagyták.feleli a dalia. te nyomorult! Mit csináltál a drága lovunkkal? János nagy ártatlanul feleli: .Jól van. A méreg majd megöli őket. mi a lányom jegye? . karó a béretek! . hogy a királylány kezére pályáznak. elöl meg egy hold s két fényes csillag! . mikor láttam. s bicsakjával levágja farkukról a szőrt. hogy menjenek be ma este mindketten a királylány szobájába. erővel bevonszolták egy nagy pocsolya közepibe.A felséges királykisasszonynak a hátán tündöklő nap van. hogy nagy gyorsan kihúzták. Válasszon köztük maga a lány! Úgy is tettek a legények. a sötétben mindjárt egymás mellé ültek.mondja a király. Fölébred Jancsi. s boldogan átölelte. lelkem. édes galambom!” . felség! Elöl megy az egyik dalia. Ezek a paripák meg úgy megsajnálták. Bementek rögtön a királyhoz. fiúk . Megy hozzá. megmossa szépen az erdő szélén egy patak vizében. csak elcsudálkoztam. Ezalatt megvirradt.Rosszul álmodtad! Jöjjön a következő! S Jánosra mutat.Ez az igaz! Eltaláltad! Tiéd lesz a lányom keze! . . s azt kiabálja: . Ahogy a lámpa elaludt.Megfogták rossz gebéjét. nyakukról a sörényt. El is indultak mind a hárman.Tudjuk. „Szentem. mit tegyen a király? Nehéz a válasz. hogy a megkopasztott lovakat látják. Közben azonban előlép a másik dalia. A dalia hallgatta. és még meg is törölték szegényt a saját levágott sörényükben és farkukban. . Észreveszi szegényt a nagy pocsolya közepin.Megálmodtam! .Hát én ugyan semmit. .No.Én is épp ezt akartam mondani! Én is azt tudtam! Nos. hogy Jancsit láthassa. Azt mondta hát végül mind a két legénynek. megköti őket egy fához mind a kettőt.Szőlőlevél látszik a bal karján! . Nekiesnek Jánosnak: . A királylány már alig várta.

neki is így kell tenni.s avval átnyújt egy fügét az úrfinak. fölszisszent. a hercegúrfi pedig véres orral és füllel egy sarokban kucorog. Jancsi azt feleli: . Az ő füle még jobban fog ízleni a királylánynak: úrfi füle! Fogta a kését. Így hát Jancsit eskette össze a királykisasszonnyal.Mit? Levágtam az orromból. ha meg nem haltak! 92 . Az úrfi azt gondolta. hogy megszerettesse magát. olyan jó! Nesze neked is egy kicsi .s azzal átnyújtott a sötétben egy darab piskótát. most már haragosan: . De megint csak fölszisszen. kóstoljátok meg az enyémet is! Azzal belevág az orrába. gondolja az úrfi.Jánosnak volt a zsebében egy kis tészta. s azt mondja: . csakugyan.Mit? Az egyik fülemet esszük! Nesze neked is egy darab . amit kapott. hogy ő is megkínálja őket. Reggel megy a király. Hát ez jó. Itt az idő. Megkínálta vele a királylányt. kit választott a lánya. ahogy megette. hogy mit esznek. Még most is boldogan élnek. Az úrfi megkérdezte. Kérdi irigyen az úrfi.Várjatok. Jancsit találja a királykisasszonnyal boldogan összebújva. Végre is elaludt mérgében. s abbahagyta a nyiszálást. vág ő is az orrából! Az úrfiorr csak jobb. De azok ketten ismét nagyon kedvükre ettek valamit. hogy lássa. Elkezdtek boldogan csemegélni. mint a paraszti! Fogja a kését. megint csak abbahagyja. egy kis méz és pár darab füge.Mit esztek ismét? Felelte Jancsi: . hogy legyőzze Jancsit. belevágott a fülébe.

Ne is kérdezd! Baj?! Volt is. jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái. Sóhajt a farkas: . és attól sem lesz jó.Jó reggelt. nem sok ételhez juthattak.Atyámfiával? Az emberrel! Mosolyog a medve: . azután csak neki a fejemnek. de más is. A medve csak most nézi meg a farkast: Azt mondja: . de meg van hasogatva a bundád is! Talán valamelyik atyádfiával verekedtél össze? Legyint a farkas: . farkas koma! Válaszol a farkas: . 93 . Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal.De szomorú vagy! Talán valami bajod van? Azt mondja a farkas: .Az is baj. de azért hozott isten. medve koma. de amint megérezték a szagomat a kutyák. Kiugrik erre az ember. Aszályos.Elmondhatom! Nem bírtam már az éhezést.Csak az emberrel? Elámul ezen a farkas: .A legerősebb állat Élt egyszer az erdőben egy medve meg egy farkas. ugatni kezdtek. s az éjjel belopózkodtam a faluba. hogy alig tudtam elvánszorogni idáig. mint egy szúnyogkisasszonyé. Erre a medve: . Óvatosan jártam.Csak az emberrel?! Hiszen nincs annál erősebb állat! Gyanút fog a medve: . csapkod azzal a fényes farkával.Talán éhes vagy? Mert olyan csikasz a horpaszod.Hát hogy s mint történt? Szétnéz a farkas: . Mindkettőnek külön-külön már egy ideje az forgott az eszében. Mire a medve: . istállói felé. Azt mondja a medve: . ha te kívánod. hogy valami kövér bárányt vagy malacot szerezzek. amit ők baltának neveznek. ahogy kifért a torkukon. térül-fordul. úgy helybenhagyott.Ejnye.Nekem ugyan nem jó ez a reggel. maradt is belőle. rossz esztendő volt.

De ez csak ember már? Feleli mindentudóan a farkas: .Könnyű neked itt ezzel a bokorral vitézkedni! De csak jönne erre egy ember! Nem tudom. Kérdezi a medve: . 94 . várnak. így tépném szét. de ha találkoznék eggyel.mondja dolgabiztosan a medve. én ugyan sose láttam embert.Fogadjunk! De mibe? . újra várnak. egyszer csak arra jön egy huszár.Egy kövér nyúlba! . amerre a falusiak szoktak járni. hiszen csak ember! Mire a farkas: . akkor mit csinálnál?! . hogy itt hagyná a fogát! . Ebben maradtak. egyszer csak jön arra egy gyerek.Hát ez ember? Feleli oktatón a farkas: . Várnak. Fölfortyan a medve: . hogy nincs annál erősebb állat! Kihúzza magát büszkén a medve: . Kérdezi a medve: .Nézd.Én tudom! . egyszer csak arra jön egy menyecske.Ez az ember? Mondja a farkas: .Ez csak volt! Várnak.Ez csak társa az embernek! Várnak. Azzal kilopakodtak az erdőből. Kérdezi a medve a farkastól: .Az ember? Hiszen az gyönge. Egyszer csak arra jön egy vén koldus. s lesbe álltak az országúton.mondja önhitten a medve. mint ezt a bokrot itt. . Azt mondja lesajnálón a farkas: .Én meg azt mondom.Hiszi a piszi! . Ez csak lesz.Hitetlenkedik a medve: .mondja fitymálva a farkas. várnak.Azt tenném. várnak.Fogadjunk! Nyújtja lábát a farkas: . Várnak.Ez még nem.

paszulyon át. és szégyen ide. A medve meg kiült nagy büszkén az országútra. hol az út. mint az ember! Amikor összeakaszkodtunk ott az országúton.Megkapod! Most már elhiszem.hát ő már messziről rám köpött.Elmondom! Világéletemben nem láttam olyan furcsa állatot. de úgy. mentem neki morogva. olyan ügyesen. Ezt már én sem bírtam tovább. de ő .Kérdezi a medve: . megfordult és uzsgyi! .Ez már az! De azzal a farkas már szaladt is. Ez még hagyján lett volna! De amikor a közelébe értem. és ugrottam volna rá. amerre látott. pofozgatott. medve koma. előhúzta a fényes nyelvét. de vitézül a medvének! Olyan ügyesen forgolódott a huszár. és rálő. megköpi a markát. meg olyan élesen. megkapom-e a nyulat? Feleli neki kedvetlenül a medve: .Hát ez már ember? Feleli suttogva neki a farkas: . s azzal neki. Azt mondja a farkas: . farkas koma. medve koma? Mondja megokosodva a medve: . azzal nyalogatott. Meglátja a huszár a medvét. szégyen oda. hogy a medve még csak hozzá se kaphatott. amerre látott.No.Hát hogy s mint történt. futott tökön. Aztán rögtön kirántja a kardját. a huszár útjába.nem nézte. előveszi először pisztolyát. Nem bírta sokáig a medve. vissza az erdőbe. Nemsokára csak találkozik megint a medve meg a farkas. hogy csak úgy szikrázott tőle a szemem. hogy még csak hozzá sem férhettem. hogy az ember a legerősebb állat! Mire a farkas: . üvöltve. biz elfutottam! 95 .

ha kap éjjeli szállást. Kirohant a mezőre. De mivel mégiscsak tető alatt akarta tölteni az éjszakát. sült hússal. vagyis az egyik falu népe a másik faluba járt templomba. kis Kolozsnak meg csak egy lett. meghál tehát itt. szép egy lovam! Mert neked csak egy van. amikor egyszer csak valaki megzörgeti a kaput. Kis Kolozs szégyellte hogy neki az apjuk örökségéből csak egy ló jutott. ahogy benéz? Azt. Az egyik gazdag lett. szép öt lovam Még azt találják hinni. szépen bemászott a kapun. Azt látja. gyí! Nagy Kolozs éktelenül megharagudott. A templomba igyekvőknek épp kis Kolozs földje mellett kellett elmenniök. hogy van már ott vendég. Otthon megszárította a bőrt. de hát mit tehetett. s azt kiabálja be. a mestergerenda mellett le lehetett látni a szobába. Nagy Kolozsnak lett négy lova.Az uram! Bújj ebbe a nagy ruhásládába! 96 . De az csak vasárnapra adta oda. Kis Kolozs így nem is szólt be az ablakon. hogy Gyí. összehajtotta. gyí! Nagy Kolozsnak fülébe jutott a dolog. Gondolta. szép öt lovam! gyí. hogy az asztal lent teli van süteménnyel. A gazda felesége látott vacsorára minden jóval egy deli szál katonát. legalább a nyele maradjon meg a veszett fejszének. csak adnak valami pénzt érte. épp ráesteledett. fölkapaszkodott a háztetőre. Ahogy elhelyezkedik. és nagy dölyfösen ezt mondta neki: . szép öt lovam! gyí. hanem a következő vasárnap megint csak úgy biztatta a lovakat: . Kölcsönkérte a bátyja négy lovát. s agyonütötte vele kis Kolozsnak azt az egy lovát.Asszony. kikapta kis Kolozs kezéből az ösztökét. hogy mind az öt a tied. mikor ez is a fülébe jutott. a háztetőről meg a padláslyukon át beereszkedett a padlásra. így biztatta az eke elé fogott lovakat: .Mit hallok?! Ne merd többet azt mondani. Magához hívatta kis Kolozst. Két szomszédos falunak volt ott náluk egy temploma.Gyí. s ott helyben megnyúzta a lovát. Mikor odaért a szélső házhoz. hogy: . Az egyiket hívták nagy Kolozsnak. A vendég épp evéshez készülődött. A padlás rosszul volt sározva. zsákba tette. Mégpedig a gazda távollétében.Gyí. mert abban volt. hogy aznap már úgysem tud mihez kezdeni a városban. de a parancsra mégsem adott.Kis Kolozs meg nagy Kolozs Volt két mostohatestvér. Így kis Kolozs vasárnap szántott. Kis Kolozs lenéz. nyisd ki a kaput! Az asszony megijedt. De mit lát. Hanem azt mondd: Gyí. Benézett a ház ablakán. fölvetette a vállára. Nem egyformán örököltek az apjuk halála után. s töröl egyet a száján. Azzal kellett volna szántania. Búsult erősen kis Kolozs. hogy ő itt már úgysem kap szállást. azt mondja a katonának: . tudta. még egy nagy üveg bor is van rajta. a másik szegény. a másikat hívták kis Kolozsnak. Gondolta. hangokat hall. Kis Kolozs hallgatott. s elballagott vele a másik város felé. és hogy az emberek ne tudják meg a szegénységét.

Mit mondott? Én nem értem! .Afféle . és közben meg nyikordult.Ki vagy te ott a padláson? Kis Kolozs töpreng egy kicsit. hátha igaz! 97 . nyelnek nagy szárazakat.feleli kis Kolozs -. Csak annak tesz jelentést. Hanem van egy kis kenyér. a lyukon át ő is föllát. A gazda behajtott. ami csak van vagy lesz a világon.mondta az ember. kifogta a lovakat. bement a szobába. mert nagyon éhes volt.Ebben a jövendőmondó és mindentudó szerkezet van – feleli kis Kolozs. nem tudtam. Azt mondja akkor az ember az asszonynak: . és rögtön megnyomja a zsákot. Az asszony odavitte a kenyeret meg fokhagymát meg a vöröshagymát az asztalra. hogy az mindent megmond. Kis Kolozs nem is uraltatta magát.És tudna az a szerkezet most is mondani valamit? .Én vagyok.Most azt jelentette. hogy egy ember van ott összehúzódva. lement szépen a szobába.mondja kis Kolozs. asszony. . harapják a hagymát. Azt kérdezi erre a gazda: . . hogy hazajön kend. . az asszony meg a bort eltette a sifon háta mögé. Elcsodálkozik az ember.Hát gyere le. Egyszer csak a gazda ezt kérdezi kis Kolozstól: . elfogadta. A gazda kis Kolozst is meghívta vacsorára. vitte magával a zsákban a lóbőrt. ide a szobába! Kis Kolozs szót fogadott. Felelt neki nagy fontoskodva kis Kolozs: .És most mit jelentett? .Hát ebben a zsákban mi van? . fölkiált hozzá: .Már mért ne tudna . . kinyitotta a kaput.Hozzál egy kis vacsorát! Jót főztél-e? Azt mondja erre az asszony: . .kérdi a gazda. Aztán kiszaladt. de aztán csak odaszól az asszonynak: . s leült.A katona gyorsan belebújt a ládába. Ahogy ment befelé. de aztán mégis megszólal: . hogy ebben a kemencében itt sült hús meg sütemény van.mondta kis Kolozs. föltekint a padlásra.Nem is érti ezt mindenki. egy szegény vándorló! . A nyomásra a zsákban összeszorult a lóbőr. fokhagyma meg vöröshagyma.Miféle mindentudó szerkezet? . Látja. a süteményt meg a sült húst pedig berakta a kemencébe.Nézd meg. Eszik a kenyeret. Ennek a zsáknak a hangját csak a gazdája érti.Máris mondott valamit .Nem főztem én.

Nyilván a pokolban. és nyomott megint a zsákon. hátha igaz! Nagyon jólesnék egy kis bor erre a sült húsra meg süteményre. karmos. ha elviszed innen. . Megalkudtak. Jókedvűen szólt oda az asszonynak: . leszögezte.Most mit jelentett? . közben jókedvében így dudorászott: . szőrös teremtés van benne. Úgy kérdezte meg kis Kolozst. hogy ott van a sifon háta mögött egy jó nagy üveg bor! Az ember most már kevésbé hitetlenkedett. csak azt látja hogy valami iszonyú fényes. nem adná el neki azt a mindentudó zsákot. megadom a három véka aranyat .Ördögöt a pokolban! .Eredj. ahogy fölkeltek.Nyomja már meg még egyszer.Az asszony szó nélkül kiszaladt. Kis Kolozs odahajtott. Reggel. kihúzott egy nagy üveg bort. aki benne van. A zsákban a lóbőr megint jót nyikordult. Ezután kis Kolozs hazafelé fordította a kocsirudat és szépen hazakocogott a hat véka arannyal. 98 . Beletekint.Itt lakik a harmadik faluban! Nem vagyok én ördög! Katona vagyok. hogy gonosz van a ruhásládában. kinyitotta a kemenceajtót. rá is ült.Most azt jövendölte. három véka aranyért! . Jóízűen iszogattak. Lecsukta hamar a ládát. A két éhes ember jóízűen nekilátott. Ott a katonát kieresztette a ládából.Most azt jelentette . hé! Nézd meg. megtalálta a katona apjának a házát. Nem volt már semmire se szüksége. lovat kapsz.Azt se tudom.Belevetem ezt a gonoszt a Tiszába! Hallgatott eddig a katona a ládában. Aztán az ember befogott. . de azért csak odaszólt kis Kolozsnak: . kardját. sarkantyúját megpillantva. Felel megint ünnepélyesen kis Kolozs: . fölnyitja rögtön a láda tetejét. Az asszony odaugrott a sifon mögé. A gazdának vidám kedve kerekedett. odarakta az asztalra.Nyomja meg kend megint! Mit jövendöl harmadszor? Kis Kolozs megnyomta a zsákot. Kocsira tették a nagy ruhásládát a gonosszal együtt. Fölugrott erre a gazda. kimérte a gazda a három véka aranyat. s a katona csákóját. kiszedte a húst meg a süteményt. Kérdi izgatottan az ember: . mit jövendölt? . hátha megint jövendöl valamit. forgóját.kérdezi a gazda.Odaadom én. . behozta. . Kis Kolozs vígan hajtott hazafelé. hol lakik az apád . azzal a gonosszal együtt. s hogy ki ne jöjjön az az ördögi valaki. megnyikordult a lóbőr.mondta a katona.Jól van. de most megszólalt ugyancsak: .No. Kis Kolozs csodálkozó arcot vágott. odatette az asztalra. .feleli kis Kolozs -.Ne vigyél a Tiszába! Adok inkább én is három véka aranyat! Vigyél érte az apám házába! .szólt hátra kis Kolozs. az meg kimérte neki a három véka aranyat.Az lehetséges .mondta kis Kolozs. beállt az udvarba. . azt mondja egy kis idő múlva: .mondta az ember ráadásul ezt a ládát is odaadom! Sőt még azért külön kocsit. De az ember nem állhatta szó nélkül.mondta kis Kolozs. lefeküdtek. .

Semmi válasz most sem. Éppen egy boszorkány vénasszony kért tőle szállást. az ördög öreganyját.Azért kaptam! . huszonnégy véka aranyat nem kapott a négy lóbőrért. A kocsmáros még egyszer odanyújtotta a bort. Nagy Kolozs hazament. A kocsmáros kiviszi a pohár bort a vénasszonynak. hátul az ülésbe.mondja kis Kolozs. hol van kis Kolozs ágya. indult tüstént. Azt mondta ekkor kis Kolozs: . könyörögni kezdett rögtön kis Kolozsnak.agyonütötte a vén boszorkányt. Azt mondta: . mint kis Kolozs. kért a kocsmárostól egy ital bort. A kocsmáros adott neki. egy kocsi aranyat hozott. befogott. s nagyot kiált: . maga helyett fektette az ágyába. megállt egy kocsma előtt. mert nagyothall. A gyerek elszaladt. kérd el a felöntőt. Nagy Kolozs maga kereste elő a felöntőt. A kocsmáros erre úgy megharagudott. A kereskedők így szóba se álltak vele.Eladta a lóbőrt. Kiugrott ebben a pillanatban kis Kolozs a kocsmából. hogy ne mondja el senkinek a tettet. s elvitte ő is a másik városba.Jaj! Mit csinált az ükanyámmal! Agyonütötte! A kocsmáros nagyon megrémült. árulni. de nagy Kolozs nem adta alább. Bement a kocsmába. mintha nem is neki beszélnének. hogy odavágta a poharat az asszony fejéhez. Megmérgesedett iszonyúan nagy Kolozs. elővette a fejszét.Mit akar apád a felöntővel? Mondja a gyerek: . nagy Kolozs bátyádhoz. nekihuzakodott.Darabja hat véka arany! Az meg.Itt van egy pohár bor: az ükunokája küldte. de nagyokat kiáltson neki.Ezt mind a lóbőrért kaptad? . persze. hogy agyonüti majd kis Kolozst. elgondolkozott. és elhajtott vele a másik városba. ad inkább neki három véka aranyat! 99 .Nagy Kolozs bácsi. hogy így megjáratták.Ahogy hazaért. De az asszony rá se hallgatott. s mondja gyorsan nagy Kolozsnak: . Mérnivalónk van. Hazament. a sötétben belopózkodott kis Kolozs házába. apám kéreti. Agyonütötte mind a négy lovát. De kis Kolozs élt a gyanúval.Vigyen az ükanyámnak is egy pohárral. a legnagyobb fiát mindjárt magához szólította: .Eredj el. ő meg lefeküdt a padra. Jön éjszaka nagy vigyázva a fejszével nagy Kolozs.zumm! . még egyszer kiáltott. Az öregasszony eldűlt az ülésben. és . Kis Kolozs reggel fölkelt. A kereskedők megígérték a bőr tisztességes árát. fiam. adja kölcsön a felöntő sajtárt! Kérdezi nagy Kolozs: . De mielőtt odaért volna. mert szomjazott. bőrüket szekérre rakta. Megmérték együtt az aranyat. tizenkét felöntő! Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozst: . . fölültette a vén boszorkányt a kocsiba. kitapogatta. maga vitte el kis Kolozshoz.

áttolta egy másik városba s kezdi teli torokkal kínálni: . de az ükanyámat temettesse el. ő maga meg bement. s vitte. mond egypár imát a saját lelkéért. fölvett nyomban egy erős zsákot. s azt mondja: . elkapta. Kis Kolozst letette a földre. maga szaladt oda kis Kolozshoz. azért kaptam. a templomban éppen akkor miséztek. s indult kis Kolozshoz hogy bosszúját megállja.Kis Kolozs gondolkodik egyet. Kis Kolozs fordította vissza a kocsirudat. Ahogy a templom előtt haladt. adja kölcsön a felöntőt! . az hoztam árulni. Rettenetes bosszút esküdött nagy Kolozs. mondja még vidámabban nagy Kolozsnak: . Közben odakint a zsákban kis Kolozs meg kiabálni kezdett: . visznek a mennyországba! Jajjaj. És küldte a fiát ismét nagy Kolozshoz: . Ahogy meglátta kis Kolozst. Gondolt egyet nagy Kolozs. beletette a nagy zsákba. majd eltemetem én oda. bevetették egy sötét dutyiba. az aranyat szépen hazavitte. még kérdezték is többen hogy van-e még több. Azt mondja erre a kocsmáros: . . beletette egy talicskába.Holtasszonyt vegyenek! Holtasszonyt vegyenek! A rendőrök persze mindjárt közrekapták s kérdik: . .Nem bánom.feleli kis Kolozs -.Hát veszik ott a holt asszonyt? . hat felöntő lett. visznek a mennyországba! 100 . Együtt mérték meg az aranyat. megkötözték nagy Kolozst. Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozstól is: . .Hol vetted azt az aranyat? Feleli erre kis Kolozs: .feleli büszkén nagy Kolozs -.Jajjaj. aztán zsákostul fölvette a vállára. szerencsére az öregasszonyt megmentették.Mit akar apád azzal a felöntővel? . A kocsmáros ezután rögtön kimérte a három véka aranyat. hazaszaladt. A rendőrök összenéztek.Eladott egy öregasszonyt a másik városban.A múlt éjjel agyonütöttél te nálunk egy vénasszonyt. édesapám kéreti. Ennél sem kellett egyéb a lelketlen nagy Kolozsnak.Hogyne vennék .kérdezi nagy Kolozs.Van nekem jó nagy kertem. fejbe vágta az öreganyját. hogy senki meg ne tudja a dolgot. hogy ha már ilyen bűnt követ el.Hozd el a felöntőt! A gyermek vidáman elszaladt.Nagy Kolozs bácsi. hogy majd beleveti a Tiszába.kérdezi nagy Kolozs.Micsoda holtasszony ez? . hozott sok aranyat azt akarjuk megmérni. Mikor nagy sokára kiszabadult s hazament. csak maga se szóljon senkinek. az ükanyámat azt vittem el a másik városba. Nagy Kolozs maga kapta föl a felöntőt.Fejbevágtam az öreganyámat .

a falujuk felé. mert én a javát hozom! Feleli erre kis Kolozs: . azt mondja: . átkozott kis Kolozs! Végzünk végre egymással. amit lát. és azt mondja kis Kolozsnak: . vigy oda.Köszönöm! Gyerünk! Tudom én. 101 . olyan jó bolond már nem vagyok. hogy mit kiabál valaki ebben a zsákban. az utolját hajtottam el. Azt mondja a végtelen kapzsiságában nagy Kolozs: .Hogy a vállamon odavigyelek. Így élt aztán kis Kolozs boldogan a maga szerzeményében. öcsém. ugyancsak haza. én meg majd bekötöm! Az öreg ősz ember kioldta a zsákot. elhajtotta.Cseréljünk! Oldja ki kend a zsák száját. a víz felé! A zsák megakadt egy fűzfacsonkban.Hogyne volna! Hiszen én a rosszat. te kis Kolozs. Az öreg beleállt a zsákba. Amint kiér az országútra. azazhogy kis Kolozs a zsákban: . És ahogy a Tisza partjára ért . Nyelt egyet nagy Kolozs. hogy kis Kolozs egy nagy falka marhát hajt csöndesen.Van-e még ott? Válaszol erre megint csak kis Kolozs: . maga csak ne szóljon! Kis Kolozs ezzel a marhák mögé került.zsupsz! . Vannak ott még ennél is szebbnél szebbek. hol szerezted ezt a falka marhát? Feleli erre nyugodtan kis Kolozs: . olyan sietve.Bár engem vinnének már. Az öreg hallgatott. Nekihajolt.Hol vetted.No. öcsém! Örömest odaadnám érte ezt a falka marhát! Megszólal a zsák. De nagy Kolozs azt már nem látta. de odavezetni odavezetlek. Így szabadult meg kis Kolozs végre nagy Kolozstól. igyekezett hazafelé. odament a zsákhoz. mondd meg már. hajíts bele a vízbe! És segíts majd a marháimat terelni. üljön helyettem a zsákba.Arra hajtott éppen egy öreg ősz ember egy falka marhát. fölvette a zsákot a vállára. Azt látja. hallja. hogy kis Kolozs alig tudott nyomán haladni. hogy ott mit csinálsz. Az öregembernek semmi baja se lett. majd földbe gyökerezik a lába attól. az alvilágon! Csak meglepte megint nagy Kolozst a szerezhetnék: . Tégy a zsákba. s azt mondta neki: . Azt mondja erre nagy Kolozs: .Akármit beszélnek. Mikor odaért. kis Kolozs kijött. nem csapsz be többet! Azzal gurította le a zsákot a parton. kijött a templomból.Egyre kérlek. kis Kolozs meg bekötötte. az már a te dolgod.Hol vettem volna? A Tisza fenekén. vitte a Tisza felé. a maga jó esze szerint. Nagy Kolozs végül elvégezte az imádságát a saját lelki üdvösségéért.bele a vízbe. s azt mondja: . mit csinálok! S megindult.

nem történt-e valami. ide álljon a hidegbe. hogy lássák.Egyszóval neked csak a pénz hiányzik? Feleli bátran most már a katona: . De hát az sem volna igazság. mint ő is? Ha neki az ura. hogy nem jutott az eszébe hisz ő épp arra van odarendelve. ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak. Néha összedörgölte a kezét. mintha meg sem tette volna. eszükbe se fér a kinti rossz világ. hogyha a király volna itt az őr.. Egy nagyot mégpedig. de nagyon féltette a palotáját. De a királylánynak nagyon megtetszett az egyenes válasz. de csak annyit ért bizony az. s helyette a király sopánkodna az időre. de nagyonnagyon hideg volt. s írta nagy betűkkel a ház falára ezt. A holdvilág sütött szépen. hogy aki elment mellette. Nem jó sor ez. csak úgy ragyogtatta az alabástromfalakat.Az.mondja erre a király. akkor bizony ő aludna a jó helyen. Tudja meg azért egyszer már mindenki. szegény .A muzsikáló ezüstkecske Hol volt. meg-meghuhukolta a körmeit. Mindjárt elővették persze a katonát: ki tette? Ő. mert fázott a szegény katona. mert akkor meg őt átkoznák. akármint!. Mondja neki a király: . Gondolt egyet a katona azután is. hogy a fal tisztaságát őrizze. ő maga meg a király. vagy csak nehezen. fölséges uram! . hol nem volt. Éjjel-nappal egy katonával őriztette. hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona. . Vagyis olyan szép volt az a palota. . álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. a király azt mondja. meg nem állhatta. A hold meg ahogy rásütött a házra. minél közelebbről. hogy mi a szegény ember baja! Elővett egy darab szenet. Miért? Mert igazán azt hiszi. hogy ő írta be a falat. az mindent megtehet. Kegyelmet könyörgött neki. a hó meg csikorgott-nyikorgott a katona lába alatt.Én nem bántom. S lám most meg ő piszkolta be! Reggel mentek most is már korán a vizitálók. Áll. Meglátták a falon az írást. Elgondolta most a katona megint. s meg ne tapogassa. hogy a pénz minden. Akinek pénze nincs. Avval járkált tovább. akárhogy. hát ide áll.mondta a király. volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. semmire se mehet! Mert úgy belefeledkezett ebbe a gondolatba..Akkor meghalsz! .Jó . Gyönyörű holdas éjszaka volt.mit tehetett? Vállalta. De hát mit csinálhat az olyan szegény ember. Építtetett az olyan palotát. meg maga a katona is. hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni. hogy meg ne nézze. hogy: Akinek pénze van. De majd magától a pénztől kap leckét a szemtelenségéért! 102 . Viszik a király elé. A király meg nagyon. hogy még a fala is alabástromból volt.

ástak.mondta a király. Mikor a mester készen volt vele. arra is. de úgy. Ráadásul a kecske olyan szépen tudott muzsikálni. Abból dőlt még akkor is a nóta. . Nézte a helyet. ahova a katonát valaha betették. de nem volt hozzá kulcsuk. aki a kecskét csinálta. A katona rögtön vigyázzba vágta magát. most már megvan mindene! A királylány most még jobban elszomorodott. s odaadta neki. hogy ha azt valaki meghallotta. Az aranymíves meg otthon .Volt a királynak a palota mellett egy nagy kertje. Muzsikálgatott is a zenélő kecskével a katona. miképp s hol szólhat benne az a gyönyörűséges muzsika. Az aranymíves szegény volt. de csak nem tudta kitapasztalni. az aranyból meg az ezüstből. amerre a katona be volt falazva. hogy a kecske hasán egy helyen kulcslyuk van.Ki vagy? . épp arra talált járkálni. Elhívatták a város aranymíveseit. . amiért a palotát befirkálta. bevitte a szobájába.No. hátulról is. De a kamrában most nem volt egyéb egy ezüstkecskénél. aranyat meg ezüstöt. De a király csak akkor nézett nagyot. s beszólt a katonának. honnan jön és mi ez! . Utoljára ahhoz az aranymíveshez küldtek. de csak nem tudták. hogyan engesztelhetné meg az apját. hogy ha megunja magát. Hallott valamit: mintha valami szép muzsikaszó jönne valahonnan. felásatta a földet. amikor ráparancsoltak. egy ember bele tudott ülni. most már ki kell tudnom. De a lány csak tovább tanakodott. és csak azt a muzsikát hallgatta.kiáltott rá a király. sőt egészen tűrhető sora volt. muzsikáljon vele. A katonának ott lent a föld alatt. ahol a katona volt befalazva.mert nagyon ügyes ember volt . mert ugyancsak megzendítette a kecskét. Mi lehet az. akit éppen ide falaztatott be. ha a kertben. minden baját elfelejtette. Mégis kőmíveslegényeket hívatott. ahonnan a múzsikaszót hallotta. Lyukat fúrt a kőkerítés falán. de az régen kiment az eszéből. És amiért arra panaszkodott hogy neki semmi pénze nincsen. Nézegették elölről is. ahova csak a királynak volt bejárása. Próbálták nyitogatni. oda sarkallt a város szélére. adott neki oda temérdek pénzt. A király büntetésből annak a kertnek a végébe falaztatta be a katonát. Éjszaka elment oda. Az aztán kinyitotta. A lány attól kért tanácsot. A befalazott katona így nem halt éhen. a kőkerítés alá. mint az eső az esőzsákból. Hogy hát most mulassa magát. ő majd visz érte neki mindennap ételt. Ástak a legények. egy kamrába. de azok se tudtak vele boldogulni.a sok aranyból s ezüstből egy kecskét csinált. a kamrában épp jókedve lehetett. Az aranymívessel egy szálig mind elhordatta a kincset. hogy volt valaha egy katonája. toprongás után vette észre a király. egyszer csak ráakadtak a gödörre. lépteket hallott. ahogy sétálgatott a kertjében. ha megunta magát. Másnap a lányával meg a miniszterével ment ki a kertbe. azért. mulatott hébe-hóba. Mégpedig olyant. honnan jön a szép zene. Fogta a király a zenélő kecskét. amikor a kinyitott kecskéből egy katona lépett elő. Végre rájött. Egyszer a király. Mit tegyen? Volt a városban egy aranymíves. hogy belül üres volt. De főleg akkor muzsikáltasson vele. amikor kiemelték. ha kamrája fölött a király lépteit hallja. 103 . kibontotta a katona kamrájának a falát ott a kert végén. s honnan? Nézegetett a király erre is. hogy adjon neki a pénzből. S még inkább akkor. A katona beleegyezett. Nagy keresés. aztán a föld alatti kamrára.

mi történt. Azt gondolta. hogy azon nyomban a katonának adja feleségül a lányát.És először? . aki neki enni hordott. hogy a pénz minden. Rögtön meg is tartották a lakodalmat. 104 . A királykisasszony nagyot pirult.kérdezte a király.Másodszor az. Muzsikusokat nem kellett hívni. három éjjel. mert a palota falára azt írtam. akit ezelőtt régen felséged befalaztatott.kérdezte a király csodálkozva a furcsa válaszon. A király kezet fogott vele. én vagyok az. ha az embert megsegítik! . . három nap. A katona szeme most a királykisasszonyon állapodott meg.Hát mi ér annál is többet? . az ezüstkecske muzsikált.Először. ha az embert szívvel megszeretik.Felséges uram. Gondolt ő is erre egy okosat. de a király annál nagyobbat nevetett a katona talpraesettségén. de még azután is egy délelőtt. Nem volt igazam. Ezt felelte: .. Most értette csak meg. s azt felelte: . A katona megnézte a király mellett az aranymívest.

Ott kalibát csinált. megrakta a szekerét. a fejsze fokával mindenik fára ütött egyet-egyet. azt számította. akkor elmegyek innen. lányom. otthagyta a gyermekeket az erdőben. Azt mondja a királyfiú a lánynak: . Azt mondja az a lánykának: . Avval azt mondta az édesapa a lánykának: .Lányka. hogy van ott elég sok széna. A lánykáéknak pedig ott telt sok idejük a kalibában.Eljössz hozzám feleségül? Azt mondja a lány a királyfiúnak: . tudta. azt mondja az özvegyasszony. és elindult hazafelé. Hát bizony.Hogy menjek én magához feleségül? Nem hagyhatom itt az öcsémet! Azzal elővesz egy fésűt. A lányka táltos volt.Hogyha a gyermekeidet el nem pusztítod. hát az erdő közepén volt egy szép kaszálócska. akkor minket tejbevajba füröszt. Olyan szép volt. hogy a napra inkább lehetett nézni. két hét múlva azt mondta az urának: . akkor titeket tejbe-vajba fürösztlek. Egyszer kimegy a királyfiú az erdőbe vadászni. A szegény ember mit csináljon. hát ráakad a kaszálócskára. hogy mit akar az apja vele. Amint vadászgat az a királyfi az erdőben. A királyfiú meglátta a szép helyet. a kalibába behelyezte őket. kéregetni az utcára. elmentek. Egy nyári napon kiment az erdőbe a lányka. Hanem elment haza. mikor odamegyen. hogy milyen szép fiút s lányt lát ott. hogy a napra inkább lehetett nézni. ha úgy bánik veletek. hogy csak a fát készíti a szekérre. S amint ment hazafelé. Olyan két szép virágot fésül ki a fejéből a lány. megijed. de arra a virágra nem. a kalibában. hogy egyék.No. Bevetemedtek egy özvegyasszonyhoz. elvitte őket az erdőbe. annak a szegény embernek volt két gyermeke. Mikor a gyermekek megnőttek. Az asszony két hétig tejben-vajban fürösztötte a lánykát és a legénykét. befogta a két tehénkéjét a szekérbe. s azt mondta a lánynak: . A nagyobbik lányka volt. megfésülködik. S még ad egy-egy szelet kenyeret. Nagyon megtetszettek a királyfiúnak. A lányka táltos volt. hadd gondolják azt a lánykáék.A szegény lányról. hogy rakjak egy szekér fát. hogy ha őt anyónak elveszi. a kisebbik pedig fiúcska. mikor visszatérek. feleségül vette. lányom. de arra a kaszálócskára nem. Megyek. hogy tudott volna róla.No. Azt mondta a királyfiúnak: 105 . A lányocska és a fiúcska mondják az édesapjuknak: .Édesapó. hogy abból a szénából ad egy keveset a lovának. Az apja pedig levette a szekérről a fejszét. El is ment másnap. látta. én elveszem. hogy ha elvesz. akkor hazaviszlek. csodahatalommal született anélkül. mivel szegények voltak. felültette a két gyermeket a szekérre. aki aranyvirágot lépik Volt egyszer egy szegény ember. mondd meg édesapádnak.

Éppen a nádas mellett volt egy tó.Ha emberi állat vagy. Odamegy a szegény halász. Egy öreg halász odajárt halacskát halászgatni.. akkor felkereslek! Meghallotta a szegény leány. annak adja a virágot. s ígér öt-hat szekér aranyat a két szál virágért. De hogy szavam ne felejtsem. S azt mondja az öregembernek: .” Azzal elindult az öregember a városba. de erre a két szál virágra nem. adnak a két szál virágért három-négy szekér aranyat. Meghallja az öreg boszorkányné. adjanak neki egy fésűt.a közelben volt egy nádas . hanem tetűt. meglett a nagy lakodalom. jó lesz neki a lány menyének. a fejedből fésülted. hogy milyen két szép virágot árulnak. a legutolsó kocsira felült a boszorkányné a lányával. nem virágot fésült. De nagyon búsult a királyfiú másnap reggelre kelve. Az öreg halász meghallotta a jajdulást. Azt mondja. elbeszéli az anyjának. vigye el ezt a két szál virágot a városba. annak adom a virágot. Elment a kisfiú mellett. Mikor hazajön. S megfésülködik a szegény lány. s a bal szemét kiütötte. A boszorkányné a lányát a királyfiú mellé ültette. olyan két szép virágot fésült ki a fejéből. lányom! Urad úgysincs itthon. és a kocsit elindította. Egyszer azt mondja a szegény lány. a szegény lány a hajától megkötve eljajdulja magát. hanem mondja azt. s a bal szemét kiütötte. és . Erre elért éppen a király kapujába. Történt egyszer. hogy járt ő egy lánnyal az erdőben. és visszatérnek hazafelé. a szegény pedig ottmaradt a nádasban. az ő lányának a ruháját feladta a szegény lányra. De kend ne adja azért a háromnégy szekér aranyért. vízbe. Gondolta. Mikor másnap elmentek a szegény lány után.Te. tegye az ablakba egy pohár vízbe. azt gondolja. Kimegy a királykisasszony. s elviszi magához. és a lány küldötte neki ezt a virágot hogy tegye pohárba. azt mondja a lányának: . Elmentek haza. Aki neki szemet ad. hogy: „A báránykám az erdőben járt. De az öregember nem akarja adni a virágot. de úgy. és a szegény lánynak a két szemét kivette. Gondolta magában: mi baja ennek? Búsult nagyon. otthon pedig összehívták nagy vendégségre a hercegeket. még egyszer jajdulj meg. hogy a napra inkább lehetett nézni. akkor elmegyek én is. S azonnal nem bánta az anyja.Öregapó. Vigye haza az édesanyjának. csak azt mondja: . és ha holnap jönnek értem. grófokat. menj. hogy amint ott halászgat. s kiütötte a bal szemét. Elmentek a szegény lányhoz felteszik a kocsiba a lányt és az öccsét is. Visszament a boszorkányné a kocsihoz. Elbeszélte az édesanyjának. az ő szegény házába.a nádhoz kötötte. nagyon örvend annak a két virágnak. aki neki bal szemet ad. s a szegény lányt levette a kocsiból. Amint megyen a városba. hogy a báránykája az erdőben járt. Hazamegy a királyfiú a két szép virággal. 106 . Hogy a királykisasszony megfésülködött. a királyfiúnak egy boszorkányné lánya volt a jegyese. ígérnek a két szép szál virágért négy-öt szekér aranyat. és tegye fel az ablakba. Amikor az erdőszélbe érnek. aki neki bal szemet ad. feloldja a hajától fogvást. s beszalad.A báránykám az erdőben járt. Levetkőztette. s még egyszer feljajdult. annak adom a virágot.Ezt a két szép virágot magának adom. akkor a boszorkányné a kocsit megállította. bárókat. hogy holnap ő elveszi a lányt feleségül. vedd meg azt a két szál virágot. hogy senki semmit sem tudott. de az öregember nem akarja. Azt kiáltja vissza: .

nagyapó.No.Eddig. Jókedvében tépett két szál virágot. akinek az erdőben kivettük a szemét. add nekem a virágot. harmatcseppel megmosdik. elindult a városba. van miből éljenek. egyet fordult előtte. a szemet megmossa. hogy vigye el azt is a városba. Akkor azt mondja az öregembernek s az öregasszonynak: . hát hétszerte szebben lát. hogy a báránykája az erdőben járt. ne szégyellje magát. anyó. az öregember pedig odaadja a virágot. amelyet fejéből fésült. mint a másikkal. s a jobb szemét kiütötte. de az öregember nem akarta adni. No hát ígértek tizenegy-tizenkét szekér aranyat azért a két szál virágért a városban. amelyeket behordtak a ház közepére. s aki neki jobb szemet ad. az öregember pedig odaadja a virágot.No. hogyha jobb szemet adsz a báránykámnak. forduljon egyet előttem! Az öregember nem szégyellte magát. nagyanyám. Azt mondja az öregasszonynak is: . s odaadja az öregembernek.Menj. harmatcseppel megmosta. hát hétszerte szebben látott. Mikor behordták minden edényüket. hozd ki a kemence mögül a bal szemét annak a lánynak. odaadja az öregembernek. S azt mondja az öregembernek: . öregapó. te. s a jobb szemét kiütötte. Ahogy odaadja a lánynak. nagyapám. csak azt mondta. Bemegy a boszorkányné leánya. annak adja a két szál virágot. és elmegy haza. helyreteszi a szemet. de oda ne adja. ne szégyellje. s azokat az edényeket. hová mész? 107 . mint a másik. már most gyűjtsék össze minden edényüket. most jókedvem van. Azt mondja az öregember: . hát tizennégy esztendős lány lett belőle. szívesen gondomat viselték. Ígérnek érte tíz szekér aranyat. s kihozza a jobb szemet a kemence mögül. Megállítja az öregembert a királykisasszony. Azzal beszalad a királykisasszony. kiment.Azzal azt mondja a boszorkányné a lányának: . s feltette a szemét. annak adja a virágot. hogy milyen két szál virágot árulnak. tizenegyet.Neked adom a virágot. A szemmel pedig elmegy haza. És azt mondta az öregembernek.No.No. hozzák be a ház közepére. hanem mondja azt. mind telefésülte arannyal. A lány pedig korán reggel felkelt. akkor azt mondja a lány: . . Azt mondja a szakácsné neki: . és kihozza a bal szemét annak a lánynak. nagyanyó. s aki neki jobb szemet ad. lány. Akkor elővett egy fésűt. most én elmegyek. öregember. most egyik szemem helyrejött. kimegy.Hé. forduljon kend is egyet! Az öregasszony is fordult egyet. de ez a két szál virág még hétszerte szebb volt. Ahogy haza ér. a lány jókor reggel felkel. hogy a báránykája az erdőben járt. odaadja a szemet a lánynak. lányom. s rakják egy rakásra. Amint megy a városba elér a király kapujához a lány. Elért megint a király kapujába s meghallotta a királykisasszony. s odaadja a lánynak a szemet.No – azt mondja a lány -. hát tizenhat éves fiú lett belőle. mint azelőtt. Azzal elbúcsúzott tőlük. azt mondja neki: .

Aztán pedig lekötötte a boszorkánynét és a lányát. Kiveszi a gyűrűt. amikor a két szál virágot kapta tőle. ha meg nem haltak. ki csinálta a palacsintát? A szakácsné azt mondja. ha valami helyet kapnék. hát beleharapott a gyűrűbe. Kimegy a királyfiú. betette a palacsintába. legyen olyan szíves. A királyfi a lányt elvette feleségül. Nagy lakodalmat csaptak máig is lakodalmaznak. a nagy hordót kerekedeskereken hosszú szeggel megverték.Hej. Azt mondja a szolgáló ő nem. hogy a szolgálónak engedte meg. A királyfi. Azonnal karon fogta. a szolgáló pedig elkacagta magát. s jókedvében lépett előtte. és jó volna mosólánynak. És a királyfi kivette onnan. őket meg betette egy nagynagy hordóba. s megjelenti a királyfiúnak. felvitte az asztalhoz. Három hét múlva. De mégis kezdi faggatni a királyfiú a szakácsnét. és az asztal mellé ültette. egy vasárnap azt mondja a szakácsnénak: . azt a gyűrűt pedig. kezdi kérdezni. Odamegy a szolgálóhoz. hogy ő csinálta-e a palacsintát. s kivitték egy nagy hegyre. Mindjárt megismerte a királyfi. Bemegy a szakácsné. A szakácsné megengedte. mind ízzé-porrá törték. A szakácsné megmondta.Azt mondja a lány: . hogy hová tették a lánynak az öccsét. Bizony a királyfi egy pofont ütött a szolgálónak. amilyet a királyfi sohasem látott. Azt mondja a szakácsnénak: . hogy más senki.Én elszegődnék. onnan leeresztették. amint ette. hogy én is csináljak egy palacsintát. hogy egy lány van kint a kapunál. hogy a gyűrű kié. Ott ült vagy három hétig. hogy az az ő kedvese. hogy csináljon egy palacsintát. Felkel egyszeriben az asztaltól. 108 . A boszorkányné és a lánya berakták a szegény lánynak az öccsét a kőfalba. csak ő.Szakácsné. s kimegy a konyhára. Hát a nyoma után két szép szál virág lett. engedje meg. s megfogadja a lányt a szakácsnénak segítségére. Ő is csinált egy palacsintát. és kivallatta őket. Az a palacsinta pedig délebédkor éppen a királyfiú elébe került. hát látja. amelyiket a királyfiú az erdőben adott neki.

Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú.felelte Tündérszép Ilona -. Egyszer azonban a király. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból. hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni.kérte Árgyélus. hát látja. hogy ezentúl mindennap el fogok jönni. hogy oly gazdag király nem volt az egész világon. Legelőször is a legidősebb ment őrködni.mondta a szép lány -. elöl repült.Nem maradhatok .Maradj nálam . fele vagyonát neki adja. Légy mindig itt. ami a többivel. és megjelentették. mert csak téged szeretlek! . hogy tovább is őrizhesse az almafát. s kihirdette. De nálad nem maradhatok. akit soha felejtenem nem lehet. az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. Az őröknek sem kellett egyéb. odaállottak az almafához. nagyokat prüsszentett. A középső sem járt jobban. Olyan különös fa volt az. De vele is csak ugyanaz történt.Tündérszép Ilona és Árgyélus Volt egyszer egy király és annak három fia. még egyszer megdörzsölte a szemét. Összehívta a király erre az egész udvart. de az almákat többé el nem viszem. mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk. engedje meg. tolvaj! De midőn rátekintett. s felkiáltott: . hogy láthassa Tündérszép Ilonát. amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe. Végre a legkisebb vállalkozott. De hiába volt minden. Argyélus királyfi. . A király homlokon csókolta a fiát. A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe. így ült le az almafa alá.kérdi a királyfi. hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik. arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát. Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind meg voltak. Egyenest az almafához tartottak. harmadnap is. hogy a sok aranyalmákat leszedjük. az aranyalmák mind eltűntek. Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni. jól megdörzsölte a szemét. és alig múlt el negyedóra. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát. amelyen aranyalmák termettek. szippantott hát egy kis dohányt. Mulatságból minden este iderepülünk. 109 . Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott. .Én Tündérszép Ilona vagyok . mire felébredtek. Árgyélus csak azt kérte az apjától. hogy ha olyan emberel találkozik. s meg is ért rajta az alma minden éjjel. szép tolvaj? . hogy ők fogják őrizni az almafát.Ki vagy te. de megígérem. hogy éjjel virágzott. Volt a királynak egy almafája. a tizenharmadik holló mint vezér. hogy az álom össze akarja a szemét húzni. Így történt ez másnap is. ha látni akarsz! Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló. Egyszer csak halk suttogást hallott.Megvagy. már érezni kezdte. pedig megvallom hogy te vagy. .Soha többé el nem eresztelek! . ezek a hollók pedig a lánypajtásaim. aki az aranyalmákat megőrzi. Feltekintett.

Ekkor előcsúszott a Vénbanya.Édes fiam. mert meglát. . nézd. hogy Argyélus királyfit te szemmel tartod. Ezzel összecsapta kezét. Egyszer egy kis házhoz jutott. sírni. édes fiam. nálad nem maradhatok. mélyen elaludtak mind a ketten. és Árgyéluséra húzta. Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak.mondta -. kedvesem? .Meglestem Argyélus királyfit.Neked adom . holló képében jött az almafára. ahol a madár se jár? . és elment hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. úgy lett belőle aranyhajú lány.Nem biz én. azt hiszem. élj boldogul. én meg fogok házasodni. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni. Ezzel megölelte Árgyélust. felfal! 110 .De volt a király udvarában egy Vénbanya. .Öreganyám .Látom. erről akárhol megismerlek. mindenüvé odasüt. Árgyélus. Illendően köszöntötte. én téged soha többé nem láthatlak.mondta Árgyélus -.mondta a király. A király is kezdett kíváncsi lenni. Mikor Argyélus az almafához ment őrködni a Vénbanya a bokrok mögé bújt. nem lesz ellenvetésed. gazdag királylányt kerestem számodra. felébredt erre Árgyélus is. de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált. holnap jelet is hozok arról hogy igazam van. a házadban tolvajok laknak. Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus. a Nap. Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. Már találtam is. csodálkozva kérdezte Árgyélust: . hollóvá változott és elrepült. nem tudná nekem megmondani merre lakik Tündérszép Ilona? . Maguk sem tudták. és így szólt hozzá: . Ha kell.Hazudsz. .Kedves atyám. és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából. és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit. Az egész udvar gyászba borult utána. . aki Argyélus királyfit nagyon szemmel tartotta. testvéreidet már mind kiházasítottam.Mi bajod van. az talán meg tudja mondani. Felébredt tündérszép Ilona.De úgy van az. . ha én választok magamnak feleséget. azután lassan elment. mikor az almafánál őrködik! A Vénbanya úgy tett. Nagyon csodálkozott a király. Kardot kötött az oldalára. a házban egy vén anyóra talált. de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról. Vénbanya! . . De bújj el. Tündérszép Ilona lesz a feleségem! A királynak nem tetszett a felelet. Másnap korán reggel már jelentette a királynak: . megjött az hogy téged is megházasítsalak. de csak úgy.Jaj.Nem igaz! . jajgatni kezdett. mi lehet az oka hogy Argyélus annyira szeret az almafánál őrködni. hogyan történt. ujjáról egy gyűrűt vett le.Hol jársz erre. Vigyázd meg egyszer. az nem engedett. A vén anyó széken ült. aranyfürtjeimből egyet levágtak. Magához szólította hát a Vénbanyát. de talán ha hazajön az uram. felséges uram.

Megtette a király a kérdést. másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit.Jó estét.mondta Árgyélus -.Már én tovább nem vihetlek. miért verekednek. és elsántikált.mondta a Nap -.Én . ahol akarok” ott vagy azonnal. ha csak az a baj. mendegélt Árgyélus tovább. . de az állatok közül sem tudott senki semmit. és egy óriás jött elébe. ezen nem tudunk mi megegyezni. büdös! Erre kimászott az ágy alól Árgyélus. Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort. és azt mondta: „Hipp-hopp! Ott legyek. A Fekete-tengeren túl lakik. hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől. hisz nincs már messzire. kinyílott az ajtó. Ezzel egyet füttyentett. és kérdezte tőlük. A völgyben épp három ördög verekedett. . és a Széltől is megkérdezte. akinek a szeme a homlokán volt. Nem tudjuk. és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal. Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit.Nahát. úgy. oda most már magad is eltalálsz.Erre elbújt Árgyélus. . de talán Hold bátyám tud felőle valamit. majd elosztom én köztetek. és ezzel az ostorral egyet csattantasz. szétnézett.nem tudok semmit. egy szép kastélyból szüremlett. a harmadik meg amarra! Az ördögök felmentek a hegyre.mondta a király. Így mentek száz meg száz esztendeig. hogy Árgyélus üljön rá. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg. hol lakhat? . Egyszer csak letette a farkas Árgyélust. .Én . nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani. és azt mondod: „Hipp-hopp! Ott legyek. ott törték el a lábamat. s köszöntötte a Napot. másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok. emberhús.Szerencséd. .Szerencséd.ezzel elbúcsúzott tőle. Ott is úgy járt. hogy úgy köszöntöttél. mint illik. de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát. a másik arra.mondta a sánta farkas . csak száz esztendőt kell még menni! . hogy szépen köszöntöttél . anyó. 111 . . és aztán a bocskort a lábadra húzod. egyszer csak egy völgyet lát mely három heggyel volt körülvéve. akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit . mint a Napnál. pfű. Hazajött a Nap. A sánta farkas azonnal odaállt. s maga után ezt a köpönyeget. az talán tud valamit.Az atyánk meghalt. ostort és a bocskort hagyta.köszönt Árgyélus -. hanem egyik hágjon fel erre a hegyre. mindjárt kezdte: . Az a Szélhez utasította. ahol akarok. de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit. legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!” Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett.mondta a Szél . felséges király . . mendegélt újra Árgyélus. szépen beköszöntött. Végre is előkullogott egy sánta farkas: . hogyha magadra veszed. felmászott egy fára. már egészen beesteledett. kire mi jusson. belép a szobába. Ment. Elment hát Árgyélus oda is. nem lát-e valahol világot. hogy majdnem semmit sem látott. Bekopogott. az ostorral egyet csattintott. Ment. Odament hozzájuk.Pfű.No .tudok Tündérszép Ilona felől valamit. Oda is eljutott.

pofon vágta a lánypajtását. . ha te háromszor megcsókolod. legyek az apám várában! Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt. mikor igazat mondtak. . a negyedik. és kíváncsiságból belefújt. . elaltatott vele.rebegte Tündérszép Ilona. mert nincs itthon. Tündérszép Ilona hatalmas tündér. de jó. selyemágyat vetett neki. hogy az egész cselédség elaludt tőle.Itt jön Árgyélus! Tündérszép Ilona azt hitte.Megérdemlem . és azonnal az egész vár kivilágosodott. Így volt éjfélig. elfordult és sípolt. a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. amint a Vénboszorkány elbóbiskolt. minden ajtó felnyílt. Másnap is úgy történt. mint a bunda. De Árgyélus nem ébredt fel. melyet ha megfújt. Most éppen jókor jöttél.Hipp-hopp! Ott legyek. hogy csak játszanak vele. pompás vacsorát készített számára. a tizenegyedik. Volt egy sípja. hogy azt sem tudta. Most a maga nyakára akasztotta a sípot. és attól Árgyélus úgy elaludt. ne aludj el! De az öregasszony gonosz boszorkány volt. ahol én akarok. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona. Ekkor jött Tündérszép Ilona. Árgyélus. kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz. mint az első. Árgyélus háromszor megcsókolta. mikor a vén banya sípolt. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra. hogy azért aludt ő is olyan mélyen. másként halálfia lennél. de te aludtál. ő mindannyiszor sípolt egyet. megvívok én vele! Az öregasszony behívta Árgyélust.Ez azért van. 112 . és felkiáltott: .Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa. ha meg nem haltak. harmadnap is. a Vénboszorkány elsüllyedt. Árgyélus bekopogott az ajtón. De jött a másik.Jaj. előbb tizenegyszer pofon vágta.Minden-éjjel eljön ide Tündérszép Ilona. Akkor. Most is kihúzta a sípot. de úgy jártak mind a tizenegyen. legalább megszabadítod a királykisasszonyunkat! Most nem lehetsz vele. mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad. Árgyélus hatalmas király lett. mert csak akkor járhat szabadon. hogy a világon volt-e valaha. Leoldotta.mondta Árgyélus -. felhúzta a köpönyegét és bocskorát. ostorával egyet csattantott. Egy öregasszony jött ajtót nyitni. beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához: . De egyszer. meglátta a kedvesét. meg ismerte Árgyélust. megszabadulok a varázslattól. csak éjféltájban. aztán azt mondta: . Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott. most is élnek. Reggel azt mondja a vén banya: . .Nem félek én tőle sem . De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát. . Ekkor tért észre. Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni. Hát látja ám. Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát. a harmadik.Ébredj fel.Itt volt Tündérszép Ilona. hogy itt vagy. akit akart.

lerántotta annál fogva. Nem tudom. . Szisszent egyet-kettőt.Ne szurkálj. amúgy istenigazában. hordd tele a nagy üstöt vízzel. kisgyerek. hátára vette a zsákot. Egyszer csak még jobban szúrják az oldalát.A loncsos medve Egyszer volt. még az Óperenciás-tengeren is túl. vitte hazafelé. s úgy megdögönyözte.Te kisgyerek Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal. . odament a fa alá. s beletette a zsákjába. míg vissza nem ért abba az erdőbe. hol járt. mert majd meglásd. de az bizony nem használt semmit. A loncsos medve azonban megkapta a kisgyerek karját. gyújtsd alá. a bécsi bicskával kihasította a zsákot. hát úgy hull belőle ki a diribdarab kő meg a szerbtövis. Azt mondja a kisgyereknek: . Amint ezt a loncsos medve meglátta. kisgyerek.Dehogyis rántalak. elindult. Az öreg ördöngös szüle telehordta a nagy üstöt vízzel. melegítsd fel jól! No. hol nem. hol nem volt. annál jobban szúrták az oldalát. vagyis ahogy arrafelé mondták egy loncsos medve. levetette a zsákot a válláról. teletömte tégladarabokkal meg szerbtövissel. tüstént odament a fa alá. nyújtotta le neki. megtürücsköllek! Nem ért semmit a fenyegetés. Egyszer csak szúrást érez az oldalán. Azt mondja megint: .Ne szurkálj. te szülém. csak mendegél. Azt mondja hát harmadszor is: . Mikor aztán hazaért. Ez a kisgyerek kiment egyszer az erdőre.Nem adok bizony én. még így sohasem jártam! . élt egyszer egy kisgyerek. lucskos.mondja. s azt mondta neki: . Mikor aztán már elfogyott a tűröm-olaja. Amint ezt észrevette a kisgyerek.Eredj. rázza. Mikor felforrt a víz. mert bizony megtürücsköllek! Most sem ért semmit a szó.Te. A kisgyerek sírt-rítt. Amint a kisgyereket meglátta. kisgyerek.No. Amint eszegelődik. dehogy! Nem én bizony. csak adjál! Az hát szakított egy szépet. Avval hátára véve az üres zsákot. s felmászott egy nagy körtefára.Ne szurkálj. csak szúrták az oldalát. s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. hát jön egy lompos. Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal! 113 . Mikor a loncsos medve fölébredt. tüzelt erősen a katlan alá. ette a körtét a kis bécsi bicskájával. Hát a kisgyerek már megint ott volt egy nagy körtefán. letette maga mellé a zsákot. Aztán megint a hátára vette és vitte. Ment. kisgyerek. ment hetedhét országon keresztül. azt mondja az öreg ördöngös szülének: . maga pedig odébbállott. s vitte egyenest hazafelé. de a hátán egy üres zsák volt. jól van. aztán azt mondja: . meg sem állott. s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé. és elaludt ott helyben. megtürücsköllek! Azzal megy. mert lerántasz. a loncsos medve kioldja a zsák száját. . hogy jobban sem kellett. Útközben elfáradt. mert a medve hátára kapta a zsákot. megfogja a csúcsát. mert majd meglásd. hogy szeme-szája elállt bele a medvének.

azzal úgy felfűtötte a kemencét. a vasnyárs keresztülszúrta. ráült a lapátra. Avval fölkapta hátára.mondja neki a gyerek . nem azt mondtam én. kedves nénikém . vitte. kis buta. Nyújtotta lefelé a medvének.Dehogy rántalak. Mikor már csak úgy szikrázott a kemence feneke. nem rántalak biz én.Nem úgy. Megparancsolta most is az öreg ördöngös szülének. Egyszer csak felnéz a kéményre. kis szolgám. Az pedig megkapta a kisgyerek karját.. hát látja. könyörgött ott a fa alatt.Nem adok bizony én. és szaladt. Az ördöngös szüle jó sok fát hordott be. lefeküdt egy kicsit delelni. csak adjál! A kisgyerek szakított hát. Tűvé-heggyé tette az egész udvart. de valahányszor be akarta az ördöngös szüle a kemence száján dugni. . keresni kezdte a szülét.Hogy mentél te oda fel. maga pedig nagy üggyel-bajjal felmászott a kémény tetejébe. megtisztálkodott. Mikor a loncsos medve felébredt álmából. s bevetette az ördöngös szülét a tüzes kemencébe. hogy megint elszökik a gyerek. 114 . A loncsos medve gondolta. és meghalt. mert lerántasz! . behozta a sütőlapátot.Ó.Ó. hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi bicskáddal. és nagyot ugrottam. te kisgyerek . hanem ülj le egészen! . hogy hajíts. a kisgyereket meg süsse meg benne. de amint nagyot ugrott. és azt mondta a kisgyereknek: . hogy majd összedőlt.No. De a kisgyerek sem volt ám rest: amint ezt meglátta. mutasd meg te előbb! Az öreg ördöngös szüle nem kérette magát sokáig. . mert félt. Avval maga elment. te kisgyerek? . hirtelenében meg kapta a lapát nyelét. . hogy a kemencét tüstént fűtse be irgalmatlanul. de most már volt annyi esze. Addig kunyorált. szaladt. A kisgyerek pedig lejött a kéményből.mondja neki a loncsos medve -. lerántotta. hogy a kisgyerek szakajtott egy szép körtét. ülj fel erre a sütőlapátra! A kisgyerek rákucorodott a lapátra. s beledugta a zsákjába. hogy a kisgyerek odafenn gubbaszkodik a kémény legtetejében. hogy kell rá felülni. és lehajította. amíg csak haza nem ért. hogy ő is úgy tesz. s minthogy nagyon el volt fáradva.nem tudom én. de nem találta sehol. A loncsos medve útközben megint elálmosodott. vitte hetedhét országon hazafelé.Hát alfelembe vasnyársat dugtam. mindannyiszor talpra állott. hogy nem tette le a zsákot.

S a furulya most ezt szólta: Fújjad. Amikor észrevették. Arra ment egyszer maga a király is. Gondolt egyet a király: . ha látja. de nem találták. belefújt. Azt mondja a legöregebb halkan a középsőnek: . hogy mit mond a furulya. Amint egyszer a jávorfácska felé ment. ezt mondta a furulya: 115 . juhászlegény! Én is voltam királylányka. rájuk esteledett. gondolt egyet. keresték mindenfelé. A két öregebb alig szedett valamit. annak három lánya. De a furulya mindig csak ezt szólta: Fújjad. Megvette a király azon nyomban a juhászlegénytől a furulyát. alig tudtak ők is hazajönni! A király igen nagyon sajnálta a kislányát. és furulyát csinált belőle. hol vette a furulyát. Királylányból jávorfácska. Megmondta nekik: aki leghamarabb teli szedi a kosarát.Mit szól majd apánk. hallgatta. Azután elásta. Otthon azt mondjuk: elveszett az erdőben! Kerestük sokáig. ő volt a legjobb a lányai közt. A legkisebb lány volt amúgy is legszorgalmasabb. azért is nem tudtuk teliszedni a kosarunkat.Jávorfából furulyácska Volt a világon egy király. fújjad. királyatyám! Én is voltam királylányka. Tavasszal juhász legeltetett azon a tájon. A juhász odaadta a furulyát. Most az jutott eszébe.Add csak ide azt a furulyát. hogy ilyen keveset szedtünk? A húgunk meg teliszedte a kosarát! Majd megkérdezi: mit csináltunk? Mit felelünk? Hogy ki ne kapjunk. hamar teliszedte a kosarát.Itt vágtam az erdőben. A szegény legkisebbik királylányból pedig ott künn az erdőben jávorfácska nőtt. hazavitte. levágott róla egy ágat. Mikor a királyné fújta. belefújt. elöntötte őket a rossz irigység. hogy a kis húguk elveszett az erdőben. A középső lány nem akart beleegyezni. azért jöttünk ilyen későn haza. hogy húguk nyerte meg a versenyt. de a legöregebb végül mégis csak agyonütötte a szegény legkisebbet. hogy fújja meg az is. Jávorfából furujácska. annak vesz legszebb ruhát. odaadta a feleségének. Otthon az apjuknak azt hazudták. Mindig a kislányára gondolt. bánatosan megsiratta. azért is nem szedhettek a nagy kereséstől elég epret. üssük agyon inkább a húgunkat. Felelte a juhász: . Megkérdezte a juhászt. A király a szájához vette. fújjad. Jávorfából furulyácska. Mindjárt meg is próbálta. milyen rejtelmesen tűnt is el az ő kislánya az erdőben. Kiküldte egyszer az erdőbe földiepret szedni. mással töltötték az időt. Királylányból jávorfácska.

Alighogy megfújta. Aztán térdre csuklott. rossz nénécském! Én is voltam királylányka. hogy mit mond a furulya. hogy többet tudnak a lányai a kis húguk elvesztéséről. hogyha visszatér. De bizony az már nem akarta. az egész országból azzal. De a király rögtön kiparancsolta a házából. De nem térhetett ki. Királylányból jávorfácska. a furulya máris elkezdte: Fújjad. s rimánkodott kegyelemért. Királylányból jávorfácska. a fejét veszik.mondta a királyné a legöregebbik lányának. Hallgatják mindketten. Kezébe nyomták a furulyát. a királyné odaadja a kisebbik lányának. Királylányból jávorfácska. fújjad. 116 . Behívatja hát őket.Fújjad. . meg kellett fújnia. úgy szánta bánta bűnét. hogy fújja meg a furulyát. A furulya azon nyomban elkezdi: Fújjad. és az ablaka alá ültette. A gonosz testvér kiejtette kezéből a furulyát. fújjad. Az erdőben nőtt jávorfácskát pedig nagy gonddal kiásatta. királyanyám! Én is voltam királylányka. én gyilkosom! Én is voltam királylányka. a fővárosból. Jávorfából furulyácska. Ahogy belépnek. fújjad.Most fújd meg te . A királyné már régóta abban a hitben volt. mint amennyit mondanak. Jávorfából furulyácska. Jávorfából furulyácska.

No. A katona leugrik a lováról.mondja a szolgáló.Az isten engem éppen úgy pusztítson el. .De hát már húgomasszony is miféle lélekkel mondhatja azt. . A katona elmegy gyalog. s elküldte a szolgálót. Még soha rákot nem látott.Az bizony.Az isten engedje meg. sem bolond. mi az istencsodája az ottan? . ha mind a ketten bolondok nem voltatok! . hogy a hóhér éppen így vágja el a nyakamat. hogy mossa meg a patakon. Kérdi tőle a szolgáló: . hogy mász mondja a szolgáló.kérdi kívülről bejőve a pap. valamikor régen.mondja ismét a katona. . ha nem rák.Az bizony mász . asszonyom! Hisz én nem is hagyhattam annyiban. Kérdi tőle a papné: . közelebb lép a rákhoz.Hát te csak azért törtél olyan kárt nekem? . . hogy egy rák épp akkor mászik ki a vízből.Az bizony mász. A szolgáló megharagszik.Az bizony rák . mikor én jól láttam. kapja a palástját mérgében összevagdalja azt egy fejszével a küszöbön. húgom: rák . kirántja a kardját. tálat. hogy rák? kérdi a katona. mert sütni akart. . . s azt mondja reá: . vitéz uram. elvágja a lova nyakát. a szolgáló is hazamegy az edény nélkül. tejesfazekat belerakta egy kosárba. mikor én jól látom. a tányért.No. A szolgáló mosogatás közben meglátta.mondja nagy nyersen a szolgáló. hogy rák . mi történt a rák és a mász miatt. hogy mász . s azt mondja: 117 . miféle lélekkel mondhatja azt. nézni kezdi.A tűz lángja éppen így égessen el engemet. hát rábámészkodik.Az bizony rák . s azt mondja nagy méreggel: . . A szolgáló erre megbátorodik. kapja a százforintos új bundáját. mikor én jól látom. én nem vagyok sem vak.Ugyan bizony. hogy rák! A papné éppen kemencét hevített. s azt mondja: . hogy mind diribdarabra törik.feleli harmadszor is a katona.Ugyan bizony. hogy mi történt közte és a katona között a másszal s a rákkal. erre még inkább megharagszik.Ó. én jól látom. mind a földhöz veri.mondja a papné. én nem vagyok sem vak. belöki a kemencébe s azt mondja: . vitéz uram.mondja a katona.A huszár és a szolgáló Egy papné. mégis az a gaz katona mind csak azt hajtotta. s amennyi edény nála volt. ha nem mász. .feleli a katona.Hát itt miféle égett bőrbűz van? . hogy mász. s egy kicsit fél is tőle. . sem bolond. s mikor megtudja. Azonban ott megy egy huszárkatona lóháton. én jól látom.Hát hol vannak az edények? A szolgáló elbeszéli.

s amikor elbeszélik neki. hogy ugyan bizony milyen dolog történt. hogy a tüzes mennykő éppen így üssön agyon engemet. kendők széjjelomolnak a ház földjén. ha mind a hárman bolondok nem voltatok! Odaérkezik a mester. s miért is történt. kérdezi.A tűz lángja így égessen meg minket. És azt mondja a mester: . Kap egy botot. Arra összegyűl az eklézsia. s miért. felgyújtják a papi házat. hogy miféle dolog történt. diribdarabokra hasogatja mind egyig. felkapja a földről az abroszokat. látja az abroszokat és a kendőket a földön.. megharagszik. hogy az mindjárt felfordul s megdöglik. hogy a láda darabokra szakad. összecsapja a kezeit. ha mind a heten bolondok nem voltatok! 118 . s kérdi. s mikor megtudja. mind amennyien vagyunk. s azt mondja: . s azt mondja: . s úgy vágja a földhöz.Az ördög éppen így szaggasson el engemet. ebben az órában.Az isten éppen így pusztítson el engemet. s azt mondják: . A bornya betévedt a pap udvarára. ha mind a négyen bolondok nem voltatok! Érkezik az eklézsia kurátora is. a drága abroszok. ha mind a hatan bolondok nem voltatok! A hír elterjedt a történt dolgokról továbbig. hogy mi történt ott. felkapja az eklézsia ládáját.A hóhér éppen így vágjon össze engemet. az után jött. hogy hazahajtsa. ha mind az öten bolondok nem voltatok! Betoppan azalatt az egyházfi is. Az is megtudja. kendőket.Az isten engedje meg. s úgy vágja főbe a maga bornyát az ajtó előtt.

hogy egy tál túrós lepény legyen az asztalomon! És te? . hogy mivel gyereket vár úgyis a feleségem . s ott így sóhajt: . egy helyett tizenkét rajkója legyen! Eljön az este.Én azt . Nyakon csípte a bőgőst. hány gyerek van itt? . még az Óperenciás-tengeren is túl volt a világon három szegény ember.S a harmadikhoz fordult. ha csak egy kívánságom is teljesednék! . Kilép a ház elé.Én meg azt kívánnám. s most már ő kiált: .Miért? Mit kívánnál? . A harmadik. Tenné le szokás szerint a fát a bőgős a szögletbe. Szerencsétlen szám! Inkább mennék a pokolba kályhafűtőnek! Alig mondotta ezt ki.azt kívánnám. s ezt mondta: .Én meg . hogy mindnyájan legénykort értek. disznó teremtette.Hajaj.Ejnye. növekedett. hogy én sose hallottam róla semmit? 119 .Oda meg éppen ne tegye kend. . úgy annyira. de jó volna.Biz itt .kérdi a másik szegény ember. viszik haza a fát. ott is gyerek van! Tenné a szegény bőgős a kamrába. nőtt. hogy mikor hazamegyek. Egyszer ezek hárman kimentek az erdőre fát vágni. hova lett.mondja a másik . sohase volt nekünk édesapánk? Vagy ha volt. Egyszer a legkisebb azt kérdi az anyjától: .Ej. Bemegy az egyik szegény ember a házába. s így sokat tapasztalt.mikorra hazamegyek.A bőgős fia meg az ördögök Egyszer volt. hát ott a tál kolbász meg a fehér cipó! Bemegy a másik is. ott gyerek van! Tenné szegény bőgős a másik szögletbe a fát. csak nem teljesedik az be. mindenütt tele a ház gyerekkel. vitte azon nyomban a pokolba kályhafűtőnek. azt gondolta. egyszer megszólal az egyik szegény ember: . mert ott két gyerek is van! Tenné ide.Oda se tegye kend. Utoljára is megharagszik. aki a muzsikus bandában bőgőzni szokott. hogy tartja ő azt el. A bába megint rákiált: . hol nem volt. hát ott a tál túrós lepény! Hazamegy a bőgős is. Ezért tréfálni akart egy kicsit.Édesanyám.felel a bábaasszony -. éppen kerekszám tizenkettő! Megijed erre a bőgős. legyen egy tál kolbász meg egy fehér cipó az asztalomon! Hát te? .Ne tegye kend oda. mindjárt ott termett egy sánta ördög. A tizenkét gyerek otthon nőtt.mondja az első szegény ember -. Csak vágják. hát éppen ott találja a bábaasszonyt. Sehova nem tudta letenni a fát szegény bőgős. vágják a fát. hogy hiába kíván bármit. tenné oda a bőgős a fát. az asszonyon kívül tizenharmad magammal leszek a háznál. a bába megint rákiált: . de rákiált a bába: .

S míg érte járnék s keresgélném.Már.feleli a fiú. Mérgében kiment a házból. gondolja magában a fiú.Most nem lehet bejönni. No.Ki van ott? .Én vagyok a Zsiga bőgős tizenkettedik fia. látja a tömérdek sok lelket a mennyország kapuja előtt álldogálni. éppen egy erdőben. Fölmegyek oda is. odament a kapuhoz. majd megkeresem én! . .kérdezi belülről Szent Péter. eresszen be kelmed. Szent Péter uram.Jól van! Majd bepanaszolom a gazdájának. az apját keresni. behajította a kalapját a kapun. Felelik megint belülről: . ő nem lesz tizenharmad magával egy fedél alatt. majd megkeresem én. de ha nem lehet! Mondtam már! Kiáltja be erre mérges hangon a fiú: . de csak nem akadt rá. Kiáltja a fiú: .Nohát. Majd ha hazajön. befútta a szél a kalapomat. De mikor megszülettetek.Eresszenek csak be. Kapta magát. ha a földön nincs az apám. a gyökere a pokolba. azóta se látta senki: Odaveszett! Felel erre a legkisebbik gyermek: . fiam. az egész föld kerekségét összejárta utána. várakozzál. azt mondta. hadd keressem meg az apámat. Amint így keresi. mert nincs itthon az ég ura. fiam. mindig feljebb vágta maga előtt a grádicsot. Amint felért és széjjelnéz. akkor gyere. . bizonyosan az égben találom. most nem ereszthetünk be. ha így van.Kiadnám.Jaj. Kereste. a kapus. hogy tizenhárom szerencsétlen szám. elkezdett magának grádicsot vágni a fába. legalább odafönt is széjjelnézek egy kicsit. Mindig feljebb. hogy már így semmire sem megy. bekopogtatott rajta. S kiáltott fennen: . s haza is hozom! Evvel elindult a fiú világgá. adja ki! Feleli belülről Szent Péter: . A fiú látta.Mondja neki erre a szegény asszony: . Mondják belülről: . Majd félretessékelte őket az útból jobbra-balra.Nem várok biz én. ez a sok ménkű lélek mind bebujkálna a kapu alatt a kutya-bejáráson. Nézte őket.No hát. de messze elgurult. nem is látom. Azzal elővett egy fejszét.Bizony volt nektek is. fiam. A fa hegye az égbe ért. észrevesz egy nagy nyárfát. hogy kelmed bennfogja a más ember igaz jószágát! 120 . kereste. édesanyám. . Utoljára is felért az égbe. fiam. Feleli a fiú: .Jaj. nincs-e közte az apja. csak jöjjön haza. nem az az én dolgom .

hát beeresztette a fiút. .a mindenét! .Oda ugyan hiába mégy. a föld irányába vágja! De biz az még csak a falu közelébe se járt. Mikor kívül volt a mennyország kapuján. szemébe ötlik az apja viskója. gondolta magában.Megyek a pokolba. Mondja a fiúnak: . hogy megpirongatják. . De megígértette vele. tengereket! A gyalogszéken pedig az angyalok szoktak ülni. nem győzne engem a világ minden fúró-faragó embere se székkel.Szent Péternek mit volt mit tennie. az sem éri a célt! Felkapja a harmadikat. mert ebrúdon vettetlek ki! Megijedt a fiú. se hallott. ötödiket. . „No hiszen.Bizony én nem fordulok. a fele királyságával együtt. majd rád ijesztek én most. ha se a földön. jön ám haza maga az ég gazdája. A domb legtetején egy nagy karos szalmaszék volt. hol lehet az ő apja. félt. hogy rögtön kimenjen. az ördögök vitték el.. azért.gondolja magában a fiú -. meg széjjelnézni egy kicsit. mindjárt jobban odanéz. elkotródott. Már bizonyosan a pokolban van. elkezdett bámulni. hogy elhordd magad a mennyországból.hangzott a válasz -. se kérdett. aki visszahozza! Azért jobb lesz. ha tovább nem is mégy hanem visszafordulsz. megállj! . míg a pokol határába nem ért. aki egy malacot ellop.Hát te mit hajigálsz itt. hogy a szomszédjuk éppen akkor akarja ellopni az anyja egyetlenegy. a negyediket. de bizony esze ágában sem volt. mintha ott sem lett volna. beleült. a fejébe nyomta. se az égben nincs. Meg is ígérte a fiú. ha már eddig jöttem! 121 . hogy a szomszédunk el akarja lopni. ha én minden emberhez széket vágnék. ha egyszer belül lehetett.kérdezik a katonák. Amint ott megy. Felkap egy másikat. meg sem állott. körülötte meg sok gyalogszék. Pedig a királyunk annak ígérte a lányát.Jaj. mendegél. mikor látom. eget. azzal előre. de bizony azok nem adták. te . hogy amint a kalapot megtalálja. de . Azt akartam oldalba hajítani! De nem tudtam. felséges uram. Azt felelte nekik a fiú: . földet. mert az ördögök ellopták a királyunk egyetlen lányát! Azt akartuk visszavenni. szembe találkozott egy regiment katonával. rögtön megy ki. egyszer egy dombhoz ér.. Megkereste a kalapját.Hogyne hajigálnék. Az apámat keresem! . A fiú nekiindult a dombnak. De nem fognak ki rajtam. az apját kutatni. Mi is épp ott voltunk. Ezért azt mondom.azóta el is lopta az édesanyám malacát. Amint legjavában hajigálózik. Mikor a székhez ért. Az a nagy karosszék volt az ég urának széke.” Felkap egy gyalogszéket. elmegyek oda is! Majd megtanítom én őket! Azzal elindult. te gézengúz? Feleli a fiú: . vissza. Amint így nézeget. fiú? . nagy üggyel-bajjal szerzett malacát. Abból meg lehetett látni az egész világot. Amint így kódorog. hogy talán az anyját is megláthatná! Egyszer csak észreveszi ám. elkezdett gondolkozni. hogy milyen messze lehet onnan látni. hogy hát mégis.Hová mégy. elkezdett ugyancsak hajigálni az apró székekkel. nemhogy a tolvajhoz.

. Esengeni kezd erre a főördög: .Nem addig van ám az! Amiért az imént ki nem adtátok. az öreg bőgős meg a királykisasszony . s mondja: . most már egy tapodtat sem megyek addig.Itthon van-e Plutó? Felel belülről egy hang: . amíg az apámat ki nem adjátok. De a fiú se kérdett. odamegy hozzá. ezüstöt.Jól van! Majd kiadnátok még. s azt mondja: . csak addig várj. se be. hogy maga Plutó is kiszorul a pokolból! Nagyon megijedtek az ördögök.Jaj.tüstént elindultak a felvilág felé. sem az ezüstötök. Egyszer elérkezett a pokol kapujához. ha kellene! Az ördögök csak nevették a fiú mérgét. Kiadták rögtön a királykisasszonyt. Az ásóval meg pecézgette közben a helyet széltibe-hosszába. tudom istenem. Csak a királykisasszony. s kérdi: .S azzal ment odább a maga útján. míg a királykisasszonyt is ki nem adjátok. mindjárt beszaladt. amennyit csak elbírsz! Feleli a fiú: .Hát akkor adjátok ki nélküle is az apámat! Tudom. Mehetsz a dolgodra! De a fiú nyomja tovább az ásót a földbe.Én? Csak egy templomot rakok ide. Ás egyet a fiú. csak azt ne kérd! Inkább adunk aranyat. . Hogy se ki.Nem kell nekem sem az aranyotok. Kijön. te legény? Feleli a fiú: . hogy itt van! Felelik erre már többen odabentről: . hanem elővett egy ásót. Hazamegy Plutó a pokolba. előre és hátra. egy fia ördög ne járhasson a pokolba. kérem.Mit csinálsz itt. míg Plutó hazajön. hogy mi hibázik. Meglátja ezt egy ördög a kapulyukon át.Nem adjuk mi bizony! Nem bolondultunk meg! Kiált nekik vissza a fiú: .Itt az apád. mindjárt észreveszi.Nem várok én egy szempillantást se! Adjátok. se hallgatott tovább egy szót sem. Feleli az ördög: . Bekopogtat rajta.Jaj.A királykisasszony hol van? 122 . Kérdi mérgesen: .a fiú. Megijedt erre az ördög. nem adjátok? Mindjárt olyan anyaszentegyházat építek ide. kihozta az öreg bőgőst.Nincsen. Mondja tovább a fiú: . Ők hárman . Aztán elkezdett nagy komolyan lépegetni a pokol kapuja előtt.

Eredjen utána mindjárt a leggyorsabb futárom! Hozza vissza tőle a királylányt! Ha pedig a fiú nem adná. ha oda nem adjuk. Nem is volt neki.Ó. . akinek az volt a híressége.mondja Plutó -. Egy kengyelfutóval versenyt futni? Nem kis dolog! Most légy okos. amiben ő az erősebb. az ottmaradt! Miért? Így meg így jártam! .s elbeszélte.Mondja remegve az egyik főördög: . végigméri a buzogányos ördögöt.Ó. Így hát elhitte. Feleli még mindig szégyenkezve az ördög: . előbb azzal álld meg a versenyt. Az is legyőz! Eredj. Plutó mérges lett: . hogy ott fekszik a bokorban egy nyúl. Megállt nemsokára.No. hogy a fiú különb futó nála. s azt feleli: . utol is érte a fiút csakhamar. buzogányos! Hozd vissza tőle te a királykisasszonyt.kérdezi tőle Plutó.Hol a királykisasszony?! . Elindul a futár. Uccu neki az ördög. ott felel a bokorban! S ha majd megindul. De bizony a nyúlnak még csak nyomába se hághatott.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. bolondok . Odamegy az ördög a bokorhoz.Ó. Amint leesett. de azért így szól: . 123 . mint te. te szegény ördög .Bizony. Aztán jöhetsz hozzám. mint te vagy. hogy se ki. Rákiabál már messziről: . hogy olyan messze hajította a buzogányt. Avval elkezdett kiabálni: Bátyám! Bátyám! S néz föl a felhőkre. pihegve.Lássuk hát! Ki tudja ezt a kétmázsás buzogányt magasabbra hajítani! A fiú meghökken egy kicsit. te bolond! Hiszen nem az öccse volt az. utol is érte a fiút nemsokára. Mondja neki: . hanem nyúl. hogy hogyan járt.mondja nagy kevélyen -. Nem is merte tovább kérni a királykisasszonyt. se be nem tudunk járni! . s visszaszól: . amiből csinálja. ilyen legénnyel.No.Bizony. Mert azt mondta. Útnak eredt a buzogányos. S azt mondja: . olyan templomot épít a kapu elébe. Visszakullogott nagy szégyenszemre a pokolba. hiszen nem tudott volna az templomot építeni. versenyfutásban.feleli az ördög. azt odaadtuk egy fiúnak.Én.Eredj utána te. győzze le abban.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. nem adom! Kiállok én akármiben veled is! Fölfújja magát a buzogányos ördög. egy ilyen legénnyel? Kiállok én teveled akármiben! . A nyúl felriad.Ilyen legénynek. Nem tudott volna az a fiú úgy szaladni! S azzal odafordult egy másik ördöghöz. Kiáltott neki már messziről: . Eszébe ötlik valami: . hát fussunk versenyt . mint senki más. csak a kis öcsémet küldöm. hajítsd először te. elkezd szaladni. hogy alig látszott. szólítsd. fiam. fiú! De meglátja a fiú. Az ördög fölhajította a buzogányt olyan magasra. a fiú megfogta a buzogány nyelét. én nem futok magam.

kérdi tőle az ördög.Eredj utána te. Hozd vissza tőle te! Utána indult az ostoros ördög.Csak kondíts. el is érte a fiút. kondítsd a párját! A fiú nem szólt semmit. Ez az ördög is királykisasszony nélkül ment vissza a pokolba.Bizony én csak a bátyámnak. Az ördög kondított akkorát. azt nem hozhattam el! Így meg így jártam a fiúval .Ó. Feleli egyszerűen a fiú: . abroncsold be az enyimet is! . . Mert mindjárt akkorát kondítok.Mit csinálsz? . Kovács. s azt mondja: . 124 . azután az apjáét. Már messziről kiáltott neki: . te bolond! Hiszen nem bírta volna az a fiú a buzogányodat meg se mozdítani! Aztán odafordul egy másik ördöghöz: . Beabroncsolta először szép gyengén a királykisasszony fejét.No. mint én? Azt mondja a fiú: . mit tudsz te. s így szól: . hogy akinek be nem lesz abroncsolva a feje. hogyan járt.s ő is elmondja.kérdi az ördög. a másvilágon. mint egy ágyú. hogy akkorát tudott durrantani az ostorával. Neki akarom felhajítani ezt a kis buzogányt.Jaj. mint egy ágyú. megfordul a fiú.ijed meg az ördög.Jaj. ostoros.Csak a fejünket abroncsolom be. hogy meglássam. inkább ne is hajítsd! Maradjon a tiéd a királykisasszony. fiam. Ettől is kérdi Plutó.. hanem keresett gyorsan három abroncsot.Tudsz ezzel a karikás ostorral nagyobbat kondítani.Bizony. s azt mondja nagy büszkén: . ott a felhőkön túl.Különb legénynek sem.Kinek kiabálsz? . Feleli a fiú: . mint te! Kiállok én versenyre veled is! Feleli gőgösen a durrantó ördög: . . Csak a buzogányomtól ne fossz meg örökre. Nyeli dühét Plutó újra. Csak azt várom. hasznát veheti ennek a sok jó vasnak.Hol a királykisasszony? Feleli szepegve a híres buzogányhajító ördög: . Elindult. hadd lám előbb. szétreped. aki arról volt híres.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Megáll. már előre mérgesen: . azt mondja: . utoljára a magáét. Megijed az ördög.

ki tudja a sövényen keresztül jobban összeszurkálni a másikat. mutatta. hogy utoljára az megsokallta a dolgot. bolond! Hisz sövényen át a kétágú vasvillával egyet sem lehetett szúrni. varrjunk versenyt! 125 . kocsisom. s azt mondja: .kérdi ettől is mérgesen Plutó.s elmondta. te bolond! Hiszen nem tudott volna az a fiú semekkorát se kondítani. . de olyan erősen. fiam. inkább legyen tied a királykisasszony!” Erre aztán megtágította a fiú az abroncsot. A fiú egy nyársat fogott. szabó. .Héhó! Add vissza a királykisasszonyt.Nem félek én tőled sem.Hol a királykisasszony? . Azt mondja: . megtapogatva a fejét: . mi esett vele. De bizony az ördög sohasem tudott átszúrni a kétágú vasvillával.Szívesen . Az ördög visszament nagy pironkodva. utol is éri a fiút. mert mindjárt agyonszúrlak! Védd magad! Feleli a fiú: . Az ördögnél kétágú vasvilla volt.Nem lehetett! Így meg így jártam! . vagy állj ki velem versenyre! .Eredj utána te. Feleli hüppögve a kocsis ördög: . Odafordul egy másik ördöghöz: . Feleli a durrantó ördög.Úgy kell. ne szorítsd már jobban.Héhó! Ide a királykisasszonyt.Eredj utána te.feleli a fiú. Kiált már messziről: .Te sem hoztad vissza a királykisasszonyt? .Az enyém? A varrás! Próbáljuk meg. ki tud jobban varrni! Gyere. hogy járt.A fiú elkezdte abroncsolni az ördög fejét. szaladásnak eredt: visszanyargalt a pokolba. De a fiú a nyárssal úgy összevissza szurkálta az ördögöt. utoléri egy kis ház mellett a fiút.kérdi nagy haragosan Plutó. hogy utoljára az ördög könyörgésre fogta a dolgot: „Jaj. . menjünk be ebbe a kis házba. De így a sík földön nem nagy mesterség viaskodni. próbálj szerencsét vele te! Nekirugaszkodik az ördögök szabója. Plutó alig látott a méregtől. állj ennek a sövénynek a belső oldalára. Így meg így jártam az abroncsolással .Nem hozhattam bizony azt vissza. én majd kívül állok. Versenyzek én véled is. hogy összeszurkálta a fiú. hozd vissza már te valahára! Útnak ered Plutó kocsisa egy vasvillával. lássuk.s ő is elmondta. Plutó most lett csak igazán mérges! . Azzal odafordul egy következő ördöghöz: . Rákiált: . Ha legény vagy. mert mindig megakadt a sövényben.De hát mi a te mesterséged? Dülleszti erre mellét az ördög. Azzal elkezdtek szurkálódzni a sövényen át.Ó.

Úgy bizony! Miért? Mert nagyon jól tud az a fiú varrni! Olyan hosszú cérnát húztam a tűbe. tele disznóval. hozzáfogtak a varráshoz. Mikor a király meglátta egyetlen kedves lányát. A fiú pedig a királykisasszonnyal addigra kiért a pokol határából. Feleli sápadtan a varró ördög: . . már ő készen volt.kérdi a fiú. Azzal lefeküdt.Szaladj utána te. hogy melyik disznót ki hajtotta ki? . Erre az ördög is ráállott. Te meg hajtsd az egyenes farkúakat. Üres kézzel visszakullogott ő is a pokolba. mikor megtudta. ha meg nem haltak. Vesd el magad! . Plutó majd szétpukkadt haragjában. utoléri.kérdi az ördög. Még most is élnek.Ó. Nem öltögetett még tíz percig sem. A fiú kurtát húzott a tűbe. Azt mondja a kanász ördög: .feleli a fiú . ő meg csak kurtát. Mikor aztán eltelt az óra. elviheted a királykisasszonyt! .feleli a fiú. Itt van egy nagy disznóól. Rákiált: . melyik több. hátha te el tudnád venni tőle.a fiú után rugaszkodik most az ördög kanásza. . Hozzáfogtak rögtön a disznóhajtáshoz. . hogy milyen nagy bajjal. Amint felértek erre a világra. ördög. hogy minden öltésnél ki kellett ugranom az ablakon. 126 . Nagy lakodalmat csaptak. Az ördög. mindjárt beváltotta az ígéretét: hozzáadta a lányt a fele királyságával együtt. te bolond! Hisz éppen azzal telt el a sok idő. Ha ebből több disznót ki tudsz hajtani egy óra alatt. Csak nem talált. Ki mennyit hajtott ki? Kereshették biza. Azzal odafordul a következő ördöghöz: . hogy minden öltésnél ki kellett az ablakon ugrania.feleli haragosan Plutó. rögtön olyan hosszút belehúzott.Héhó! Nem a tiéd ám a királykisasszony! .Én majd . . míg kiugráltál beugráltál! . ittak.Hát kié? . vagy az egyenes farkú.Bementek a házba. egyenesen a királykisasszony édesatyjához mentek. s mégis hamarább kész lett vele. aki jobban érti a kanászmesterséget. ettek. olvassuk meg. Így tehát ez az ördög sem nyerhette el a királykisasszonyt.Azé.No. kanász. A sok disznót mind felzavarta.Nem bánom . éppen a pokol határánál. a göndör farkú-e. Az ördög meg az egész óra alatt kereste az egyenes farkú disznókat. s a kurta cérnával szaporán öltögetett. gyere.kérdi. szólította a fiú az ördögöt: . fiam. hogy ne kelljen a cérnát sokszor húzogatni a tűbe. Tovább nem volt rajta hatalma Plutónak. Megint a fiú lett a nyertes. A fiú kihajtott nyomban húszat-harmincat. milyen sok veszedelem közt tudta megszabadítani a fiú. Az ördög visszament leesett állal a pokolba. Egyenes farkút egyet sem leltek. mint én. mind kiszaladt az ólból.De hát miről ismerjük meg.csak a göndör farkúakat hajtom.Te is a királykisasszony nélkül jössz vissza? .

gyere. költhettek rajta! 127 .A kakas koma talált egy garast. volt egy öregasszony.Harmadnapja. Kimentek a szemétdombra kapargatni.Hová mentek.Én is elmék! . hogy nem tud abból a mély sáncból kimenni. gyere. mendegélnek. amin ki bír menni. majd többen leszünk! Amint mennek. nyúl koma. miért sír. Ott sírt a farkas. majd többen leszünk! Amint mennek. azután szállni tanul A hosszúháti hegyeken innen. Azt mondja a kakas koma: . a kakas talált egy garast. tyúk koma. .Hová mentek. nem bírok kimenni . éppen arra mentek a madárkák magot szedegetni.mondta a tyúk. . annak volt egy kakasa meg egy tyúkja. a tyúk átszállta.Gyerünk el a kocsmába. Azt mondja a róka: . gyere.Nem bánom.A farkas mulatni megy. kakas koma. kakas koma.Van négy csonka fám.Gyere. tyúk koma? Azt mondja a tyúk koma: . aztán beleesett.Én is elmennék! . előtalálnak egy rókát. előtalálnak egy nyulat. mendegélnek. tyúk koma.A kakas koma talált egy garast. majd többen leszünk! Amint mennek. előtalálnak egy nagy sáncot. . aki ezt a sáncot átugorja! A kakas átszállta.A kakas koma talált egy garast. és könyörgött nekik.No.Én is elmegyek.mondja a róka koma. mendegélnek. kakas koma. Amint mennek. most az jön velem bort inni. . elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . előtalálnak egy farkast.Gyere. gyerünk . hogy beleestem a sáncba. megkérdezték. mendegélnek. megállnak ott a szélin.Hová mentek. Azt mondja a nyúl: . elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! .mondta a farkas. egy messzely bort inni! . Amint sírt-rítt. a farkas is át akarta ugrani. hogy éhen kell neki megdögleni.Gyere. hogy hordjanak gizöcskét-gazocskát. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! Azt mondja a nyúl: . róka koma? Azt mondja a róka koma: . azt mondja a tyúknak: . a buzogányi hegyeken túl. a nyúl meg a róka is átugrotta. nyúl koma? Azt mondja a nyúl koma: . Azt mondja a farkas: .

és levetette egy kisfiát. felszántom az alját. Arra szállt egy varjú. mert kivágom a fát. jóllakott. Hát egyszer megy ám a farkas.Kismadár. mi lesz belőle. hogy már csakugyan kivágja a fát. azt kiáltotta fel a kismadárnak: . adj le nekem egy fiadat. a farkas megint visszajött. felkiált a fára: . De a varjú jó tanácsot adott a kismadárnak: . jóllakott.Kismadár! Adjál egy fiadat! Kivágom a fát. felszántom az alját. hajszára két fülem. hogy az a huncut farkas mind elhordja a kisfiát. örült is nekik az anyjuk.Ha még egyszer eljön a farkas. ha van ekéd! Azt mondja a farkas: . A farkas megette.Hogyne sírnék. felszántja az alját. ha van fejszéd. kérdezi tőle: . 128 . pihenni. megállt a csonka fa alatt. akkor lement a hűvös alá lefeküdni. Sírt-rítt a kismadár. jól tartsd az ekét.Miért sírsz. megijedt. szántsd fel az alját. felnézett a fára. farkam! Akkor megijedt a kismadár. hogy már csakugyan kivágja a fát. megint mondta a kismadárnak: . A farkas megette. megijedt. hogy lesz nekik min költeni. megint elment a hűvös fa alá. ha van fejszéd. Rá is fészkeltek. ki tanított meg erre. felszántom az alját. Örült is a farkas. mert kivágom a fát. felszántom az alját! Cselőre két lábom.Hordtak is a madárkák annyi gazt. hogy a farkas ki bírt rajta menni. hajszára két fülem. mert kivágom a fát. költöttek is rajta. hogy nem kellett neki elvesznie. szépek is voltak már a kicsinyek. mert kivágja a fát. jól tartsd az ekét. A varjú elszállt. elment a csonka fa alá.Kismadár. megint elment a csonka fa alá. már csak egy maradt. adjál le egy fiadat. elkezdett sírni. Mikor kialudta magát. hanem majd megtanítom én őt. akkor megint felkelt.Vágd ki a fát. adj le nekem egy fiadat. hogy már megint itt a farkas! Az pedig nagy büszkén felkiáltott a fára: . jóllakott. mikor az a huncut farkas elvitt három fiamat. Sírt-rítt a kismadár. de a kismadarak is örültek. és azt mondja: adjál egy fiadat. te kismadár? . hajszára két fülem. ahogy odaért. megint felkelt. farkam! Akkor megijedt a kismadár. ha mind el találja vinni. akkor csak mondd neki: vágd ki a fát.Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Tudom már. Mikor meglátta a kismadár. megint elment a hűvös fa alá. A farkas kialudta magát. farkam! Az egyik madár akkor levetette neki egy kisfiát. jól tartsd az ekét. ha van ekéd! Megörült ennek a kismadár. A farkas megette. szántsd fel az alját. Mikor meglátta a kismadár. és levetette megint egy kisfiát. hogy ez a csúnya farkas már elvitte két fiát.Kismadár. Cselőre két lábom. De a kismadár csak visszakiáltott: . hogy már megint itt a farkas. A farkas pedig. Cselőre két lábom. elkezdett sírni-ríni. lefeküdni.

farkas koma. meglátta a kukoricaszemeket a farkason.Mint egy félvilág. a fejem.Mekkora? . Könyörgött neki újra a varjú: .Látom! .Mekkora? . aztán kiment az országút közepére. farkas koma. odament. Akkor még feljebb vitte. hát egyszer csak bekapta a farkas a varjú fejét. odament szedegetni. farkas koma. Akkor a farkas odament egy rakás tiszta búzaszembe. elment az országút közepére.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! . megcsalsz! . a földet? Azt mondja a farkas: . megtanítlak szállni! A farkas megint kieresztette. Akkor a farkas beleült egy rakás kölesszembe. elment megint az országút közepére. tanítsál meg! . mint az előbb! .Ereszd ki. Könyörgött a varjú: . megint szétterpeszkedett.Látod-e még. A varjú megint arra ment magvat szedegetni.Látom! . A farkas megint bekapta a varjú fejét. mint az előbb! .mondta a farkas . a varjú megint könyörgött: . a varjú meg arra ment. vagdalózott a csőrével.Látod-e még.Ereszd ki. megtanítlak szállni! .megcsalsz. farkas koma. Arra ment a varjú magvat szedegetni. megtanítlak szállni! . a fejem. és megint kérdezte: . mint a világ! Akkor a varjú még feljebb vitte. farkas koma.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe. farkas koma.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Megcsalsz. meglátta a sok búzaszemet. meglátta a sok kölest. farkas koma.mondta a farkas. a varjú pedig elszállt. Kieresztette a farkas. beült egy rakás kukoricaszembe. a földet? Azt mondja a farkas: . megtanítlak szállni! . megtanítalak szállni! . a fejem. a földet? 129 .Nahát.Ereszd ki. kérdezte megint: . a fejem. és ott szétterpeszkedett.Látod-e még. megint elszállt a varjú. odament szedegetni. farkas koma. A varjú felkapta a farkast.Akkora. vitte felfelé. Mikor már felvitte a magasba kérdezte a farkast: . megint szétterpeszkedett. a fejem.Nem csallak meg! Ereszd ki. Megint bekapta a farkas a varjú fejét.Elment a farkas. a fejem. és kieresztette. megtanítalak szállni.Ereszd ki.Ereszd ki. farkas koma.

A varjú pedig odament.Látod-e még.Mint egy ország! Még hétszerte feljebb vitte. a földet? .Nem látom már! Akkor a varjú eleresztette.Látod-e még.Látod-e még. 130 . Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe. a farkas pedig zuhant lefelé. mert agyonütlek! Szaladj. mint egy tű! Még feljebb vitte.Akkora.Megtanultál szállni? . A varjú pedig jót nevetett. hogy becsapta a farkast. minden porcikája ízzé-porrá tört.Mint egy alma. farkas koma. mert agyonütlek! De a tőke nem mozdult. farkas koma.Mekkora? . barát.Szaladj. és megint kérdezte: . kérdezte megint: . aki nem hiszi. farkas koma. annak azt kiabálta: .Látom! . a földet? . a földet? . barát.Mekkora? . és megkérdezte a farkast: . minden porcikámat összetörtem a füstös tőkében. Eddig van. Lenn észrevett egy füstös tőkét. és kérdezte megint: ..Látom! .Meg ám.Látom! .Mekkora? . járjon utána. Akkor még feljebb vitte a varjú.

fiam . még külön is adott nekik egy patkót azzal. mendegéltek. és azzal egyedül bement a házba. Azt mondja egyszer a király. nekiindultak. annak adná a fele királyságát meg a szép lányát. elkezdett dorombolni. Mentek.mondta az öregasszony -. A Vasorrúbába kérdezte a menyét.Már. Öregasszony volt a házban. A fiúk megpihentek a kovácsnál. Búcsúzáskor az öregasszony adott egy kefét Csinosomdrágának azzal.Itt van egy vakaró. de még a hírét sem hallottam. Csinosomdrága ment elöl. szállást kérni. 131 . kinyitotta a kaput. Csinosomdrága meghallotta. ott lakik a Vasorrúbába három fiával. aztán macskává változott. Búcsúzáskor utánuk kiáltott az öregasszony: . hogy majd lesni fogja őket.Mikor jön haza az urad? . az ingoványban megint egy kis házat találtak. A kovács tudta.felelte az asszony. Reggel onnan is továbbmentek. kinyitja majd a kaput. elesteledett. vége az életünknek! Kaptak a királytól lovat. Megígérte nekik. míg egy bogaras házat nem találtak. elmondották ott is. A lovak lábán a patkót megszorította a kovács. én megöregedtem.mondta az öregasszony -.Csinosomdrága Volt egy király. hogy jön Csinosomdrága meg a testvérei. a legöregebb fiának a feleségét: . de ha nem hozzuk el. hogy a Vasorrúbábának a legfiatalabb fia nyergeli a naposholdas paripát. A lovát odakötötte egy fához. és mikor elindultak. hogy aki a naposholdas paripát elő tudná neki hozni. de közben hallgatózott. ha visszajönnek. és azt mondta a testvéreinek: . az ingoványon egy kis házat találtak. majd utoléri őket. Beeresztették. halál fia az. kaparta az ajtót. hogy mi járatban vannak. Reggel a fiúk továbbindultak. nem hallotta-e hírét. De. Öregasszony volt abban is. hát siettek. hogy hasznát vehetik. Már messziről észrevette a kovács. kaptak is.A naposholdas paripát meg nem találjátok . mendegéltek. Mentek. hogy visszataláljanak. és elmondták.Tíz órakor . Tizenkét legény dolgozott a nagybátyjuknál. Széplegénymákos. A szomszédjának meg három fia: Csinosomdrága. Hamisanpajkos. aki hasztalan vállalkozik. aki a palotában lakott. hasznát vehetitek! A fiúknak volt egy kovács nagybátyjuk. hogy a naposholdas paripáért mennek. még a hírét sem hallottam. A fiúk bementek. elmondta. Mentek. hogy még hasznát veheti. . pedig megöregedtem. odament az ajtóhoz. mendegéltek a fiúk. mi járatban vannak: a naposholdas paripáért mennek. Csinosomdrága mindjárt bement. hogy addig menjenek. ahhoz akartak eljutni. Csinosomdrága azt mondta a bátyjainak. annak volt egy szép lánya. szállást kértek. Mondta nekik. míg csak egy bogaras házat nem találnak. kaptak szállást. hogy mi járatban vannak.Menjünk. Elmondták neki. hol van a naposholdas paripa. . elesteledett. hogy csak menjenek tovább.

mikor a hídhoz ért. kár! . ejts csak egy csepp vizet rám. és elkezdi: .Nem bizony! . ó. Azt mondja neki a Vasorrúbába legöregebb fia: . Amint a hídhoz ért. mezőt találtak: a tenger vize ment a híd alatt. ó. Tíz órakor jött hazafelé a Vasorrúbába legöregebb fia.Holló.mondja neki a Vasorrúbába fia.A középső fiú felesége azt mondta. a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak adta. két dögöt adok. a lova nem akart a hídra menni. két dögöt adok! A holló Csinosomdrágára ejtette a vízcsöppet. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . elaludtak. A legkisebb meg az urát tizenkét órára várta. azt mondja neki a Vasorrúbába fia: . a lova fölhorkant. sokáig birkóztak. Sokáig birkóztak. az előbb is kettőt adtam! A holló őrá ejtette a vizet. holló. Csinosomdrága legyőzte a Vasorrúbába középső fiát is. sehogy sem akart rámenni. Mentek.mondja Csinosomdrága. hogy a Vasorrúbába fiai hazafelé jövet elpusztítják a bátyjait. egy dögöt adok! 132 .mondta a Vasorrúbába legöregebb fia. ó. elkezdett kaparni. odament az ajtóhoz. édes holló. holló. utánavágtatott a bátyjainak. Arra szállt egy holló. egyik se bírta a másikat legyőzni. édes holló. egyik se bírta a másikat legyőzni. .No. Ölre mentek. hogy az ő ura tizenegy órakor jön haza. Kieresztették. édes holló! .Ejts csak egy csepp vizet rám. Tizenegy órakor jött a Vasorrúbába középső fia. Azzal ők is ölre mentek a hídnál.Holló. holló. édes holló! Ejts csak egy csöpp vizet rám. De Csinosomdrága a parton állt. felült a lovára. birkóztak. ember lett. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. ó. ó. Arra szállt megint a holló. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . Tizenkét órakor a naposholdas paripán jött a Vasorrúbába legkisebbik fia. holló. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . . ejts csak egy csepp vizet rám.Holló. A lova ennek is fölhorkant. Mikor ezt meghallotta Csinosomdrága. Félt.Kár. És odaadta a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak. leugrott a padkáról. holló. mikor a hídhoz ért. dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: .Holló.Nem bizony! . hidat. Amikor kijött. egy dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . mendegéltek a fiúk az ingoványon. egyik se bírta a másikat legyőzni. megrázkódott.Holló. a világosságtól messze fénylett.No. fölhorkant: . Csinosomdrága így legyőzte a Vasorrúbába fiát.mondja Csinosomdrága. .felelte Csinosomdrága.No. Arra szállt a holló. . Itt lepihentek. nem aludt el.Nem bizony . A hídnál ölre mentek.

Aztán felkeltette két testvérét. minthogy úgy elmenjen mellettem. akkor pedig vége lesz! A macska leugrott a padkáról.Holló. Még idejében elérte a két bátyját. felült a lovára. inkább meghal. . ott künn megrázkódott.Én körtefa leszek . Mentek tovább. Csak akkor mondta meg a bátyjainak. hogy nem ehettek az almából. kis kendővel megtörölte. ti meg fogjátok a két lábát. hogy Csinosomdrága megölte az urukat.mondta nekik Csinosomdrága.Én pedig víz leszek. attól le is győzte a Vasorrúbába legkisebb fiát is. vérré vált az is. belecsapott a kardjával a vízbe. Elmegyek az út szélére. kettévágta. nézik. akkor csendesedtek le. Mikor a vizet elérték. ó. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. Csinosomdrága megint kivette a kardját. Mentek.Nemsokára jönni kell Csinosomdrágának hazafelé. és megeszi. Ha ő az: jaj az életének! Az asszony megfogta a macskát. ha levesz csak egy almát is. nem Csinosomdrága-e. hát Csinosomdrága. a macskát elszalasztották. majd én veszem le! . Csinosomdrága kiszaladt. A holló Csinosomdrágára ejtette a csepp vizet. hogy vérré vált az alma. A Vasorrúbába nem győzte a menyeit várni. csak mikor látták. a Hamisanpajkost meg a Széplegénymákost.mondja a középső -.kiáltott rájuk. hogy miért tette ezt. farára. mi történt. Azok nem is tudták.No. seprűre ült. Azzal kivette a kardját. a körte is vérré vált. Azt mondja a legöregebb: . Beeresztették. halálnak halálával hal meg. felugrott a padkára. Az alma tüstént vérré vált. Aztán pokrócot vetett a naposholdas paripa fejére. . ha pedig nem eszi meg. vagy iszik belőlem Csinosomdrága. De Hamisanpajkos meg Széplegénymákos előbb haragudott. azután leszakított egy almát. mint az arany. vagy megfürdik bennem. Mentek tovább. két dögöt adok. tiszta. holló. a körtefa megfogja őt. A Vasorrúbába menyei ott bent sírtak. mikor a Vasorrúbába házához értek. . kezemben vagy! Te. nézzük meg. Azt mondja a Vasorrúbába a legöregebb menyének: . úgy vágtatott: félt. kutya Csinosomdrága. hogy kimenjen. az ajtóra ment kaparni. ember lett. a nagybátyjuk háza felé. és ahogy csak bírt. Csinosomdrága a lovát a fához kötötte. jajgattak. halálnak halálával hal meg. a kis kendővel megtörölte. hogy a testvérei bajba kerülnek. keresd meg a fejszét. kettévágta. az almafa megfogja őt. mert el van fáradva. macskává változott.Azt mondja erre Csinosomdrága: . hogy ne szakítson rólam. már éppen szakítani akartak az almából. szép almafa leszek. Ha megeszi a körtét. mendegéltek.Nem szabad. Azt mondja a legkisebb: . Mikor a körtefához értek.Menjünk vissza! . vágjátok le a nyakát! De sokáig keresték a fejszét. tőlem már négy dögöt kaptál. tegyétek a küszöbre. . ha pedig nem eszi meg. aki meglát.Hozd csak ide azt a macskát. leszakított egy körtét. hogy ne világítson. középső menyem. 133 .

Lett olyan sár. Útközben találtak egy Nagyfázhatót kilenc suba. Mikor a Vasorrúbába kiért az erdőből. a kapu már nyitva volt. hogy itt van. . Azt mondja Csinosomdrága: . Itt most már megpihentek a fiúk. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . és hozzájuk szegődött. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. Mikor kiért a sár szélire.Jöjjön velünk. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága.Fúrjatok egy lyukat. hogy csak a füle látszott ki belőle a Vasorrúbábának. eljöhet még az idő. Egyszer előtaláltak egy Nagyhajigálót. Csinosomdrága azt mondta neki: . mindjárt becsukták a kaput. mert még olyan időt találhatunk. Mentek tovább. olyan sűrű erdő lett abból. Mindjárt elhajította a vakaróját. amit a nagybátyjától kapott.Jöjjön velünk. a ló fogával tudta csak kiszedni. míg a csípővasat meg nem tüzesítik.Most már elmehetünk békivel. hogy a szeme közé nézzek Csinosomdrágának! . hogy a szeme majd kidülledt.Ne fúrjanak addig . mindenféle gúnyából kilenc volt rajta. Nagy nehezen kijött belőle. Amint beeresztette őket a nagybátyjuk. a Vasorrúbába nem bírt bemenni. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. kilenc szűr.mondta a Nagyfázható. mert a Vasorrúbába többé nem jön. hogy kihajigálhatja magát. A patkó belement a Vasorrúbába lova lábába.Az kellene nekem! . Előtaláltak egy Nagynézhetőt: úgy nézett. utána Csinosomdrágának! De az már jól elment. hogy nyomában van a Vasorrúbába. kisgazdám. mégis mindig nagyon nézhetnék volt. Már Csinosomdrága lovának farát tüzes seprűvel verte a Vasorrúbába.Csak azt látnám! . Nagy nehezen kitápászkodott. csak kívülről kiabált: . hogy maga megmelegszik! . Mindjárt elhajította a keféjét. visszaesett a közepibe. és hozzájuk szegődött. Azt mondja neki Csinosomdrága: . ez mindig szörnyen hajigálhatnék volt. fúrtak egy lyukat. Mikor tüzes volt már a csípővas. amit az öregasszonytól kapott. azt mondja Csinosomdrága: .Hajítsd el a kefédet.Hajítsd el a patkódat. utána Csinosomdrágának! De Csinosomdrága akkor már jó messzire elment. Dörmögve ment vissza. hogy jön ám a Vasorrúbába.mondta Csinosomdrága -.Egyszer csak azt mondja a naposholdas paripa: . Ezzel elbúcsúztak a nagybátyjuktól.mondta a Nagyhajigáló. visszaesett a közepébe. mert a Vasorrúbába fel akarja vetni a kerítést. Mindjárt elhajította a patkóját. kisgazdám. Mentek tovább. nem messze a Vasorrúbába. Mentek hazafelé. mégis fázott. látja. Mikor kipihenték magukat. kisgazdám.Hajítsd el a vakaródat. hát látja. A Vasorrúbába a nyelvét dugta be a lyukon. De a tüzes csípővassal elszakították a nyelvét.Jöjjön velünk. amit az öregasszonytól kapott. mint a kefe szőre. A fiúk nagybátyja látta a bajt. mert még olyan helyet találhatunk. hogy kinézheti magát! 134 . de csak egynegyed téglát bírt elhajigálni egyszerre. hát látja.

Az kell nekem! . amit talált fát. Azt mondja neki Csinosomdrága: . mert találhatunk olyan helyet.Más baj van itt: háromszáz esztendeje.Az kell nekem! . nézze meg. mégis ihatnék volt. Azt mondja erre a király: . Mentek tovább. jöhet még olyan idő. hatszázhatvan ölet. Azzal mindjárt szót vált a Nagyehetővel meg a Nagyihatóval. Mentek tovább.mondja Csinosomdrága. jelenti. hogy már hatszázhatvan öl fát feltüzeltek. Azt feleli a Nagyehető neki: .Az ökröket ne nyúzzák meg. Előtaláltak egy Nagyehetőt. hogy jóltartjuk magát vízzel.mondta a Nagyiható.Jöjjön velünk.Más baj is van itt! Háromszáz hízott göbölyökör meg háromszáz akó bor is van. és akkor is tüzel. aki az én lányomat akarja! . látja. Mentek tovább. Azt mondta neki Csinosomdrága: . és hozzájuk szegődött. azzal szót vált a Nagyfázhatóval.Nem baj! . Mentek tovább. aki meghál benne! . Azt mondja a Nagyfázható: . Kilencen voltak. a víz egyet beljebb lépett. mióta fűlik ez a kemence. mire hazaértek a házhoz. nem kell apróra darabolni! A Nagyiható meg azt mondja: . Azt mondja a király: . és hozzájuk szegődött. mert majd megveszi az isten hidege! Bemegy ő is a kemencébe: szénné égett. hogy hált-e benne valaki? Kimegy az ember.Jöjjön velünk. Csinosomdrága bemegy a királyhoz..mondta a Nagyszaladó.mondta a Nagyehető.Az kellene nekem! . aki akármennyit evett. 135 . hogy Nagyfázható benne van.Nem baj . csak annak adom a lányomat. Csinosomdrága bejelentette. mégse melegedett meg. azt mind fogyassza el az.Csak a dongát kell leütni. csak a szarvukat kell levágni. hogy kiszaladhatja magát! . Előtaláltak egy Nagyihatót: ha egyet kortyantott a Tiszából. a többit majd elvégzem én. mindig szaladhatnék volt.Jöjjön velünk. és elment velük.mondta a Nagynézhető.Csak azt látnám . mindig ehetnék volt. és hozzájuk szegődött. Reggel kiküldi a király az emberét a kemencéhez. hogy elhozta a naposholdas paripát. Azt mondja neki Csinosomdrága: .mondja Csinosomdrága. Este aztán bement a kemencébe. Előtalálták a Nagyszaladót: akármennyit szaladt. mert találhatunk még olyan helyet. . hogy magát jóltartom! . azt betüzelte.Ezt vártam régen! Az udvaron.

majd kidülled a szeme. hogy üljön le ő is. csak nem jön. Nagy lakodalmat csaptak. . mind megette.Más baj is van! Háromszáz esztendeje.Ki. most is élnek. Egy lófej van a feje alatt. messze van-e a pokol ajtajához az az ember? Nézi a Nagynézhető. még kevés is volt neki a háromszáz kövér ökör.Nézd már meg. hogy ki tudná-e ütni a lófejet a Nagyszaladó feje alól. Az ember egy lófejet tett a Nagyszaladó feje alá. hogy elaludjon. úgy kiütötte a lófejet. Csinosomdrága bejelentette a királynak. éve.Ne úgy. hogy szerteszéjjel ment. Néz a Nagynézhető. Akkor aztán Csinosomdrága megkapta a királylányt.Nézd meg. Várják vissza a Nagyszaladót. úgy. A Nagyiható is elbánt a háromszáz akó borral csak a hordók fája maradt meg.mondja a Nagyhajigáló.mondja a Nagyhajigáló. aki elhozza. földhöz vágja az embert. Míg az ember összeszedte magát. meglátja az embert. egy ember pedig hozza a ruhát. . azt mondja a Nagyszaladó: eresszék el! Szalad a Nagyszaladó. csak annak adom a lányt. hogy minden meg van iva.A király már el is küldött a ruháért egy embert. és azt mondja: . hol van az a Nagyszaladó! . a ruhát ő hozta haza.Majd megpróbálom! . utoléri. elvette tőle a ruhát. azt mondja a Nagyszaladónak. mikor az már visszafelé szalad. addig a Nagyszaladó elhozta a ruhát a pokol ajtajából. . csak a lófejet üsd ki a feje alól! . Azt mondja a király: . szaladt hazafelé. hogy úgy kellett a testét összeszedni. Az ember ott ült az út közepén.mondja Csinosomdrága. ha meg nem haltak. Amint ezt meghallja. hogy a pokolban van a lányom ruhája. 136 . Kerestek neki egy negyedrész téglát. hogy a ló feje is szétmegy az övével együtt! . utolérte az embert. őt meg úgy a földhöz vágta.mondja Csinosomdrága a Nagynézhetőnek.A Nagyehető csakhamar bepakolta a göbölyöket. . Csinosomdrága azt mondja a Nagynézhetőnek: . már csak egy kőhajtásnyira volt. Ami ennivalót még a közelében talált.Alszik. . A Nagyszaladó felébredt. Csinosomdrága megkérdi a Nagyhajigálótól.

. . kardját tövéből kiszakította. és ha meg nem mondod. . volna-e kedve elmenni ővele. Elment a kisfiú a kertbe. s mondja: . csak ha anyám engedne. s mondd meg neki. nem bírja hallgatni a sírást. Egy este. a kisfiú lefeküdt.kérdezte az édesanyja. mihelyt érezte. s aki hozzányúlt. A kardot kétszer egymás után a hüvelybe igazította. abban a faluban egy özvegyasszony.Felséges királyom. alighogy a világra jött. édes szolgám. hogy örökké forgott.Menj be a kisfiú anyjához . a fiú máris azt kérte. Mert az anyja megverte. engedjék le a kocsiról. nem mondom én addig senkinek. ki sír ebben a kis kertben. annak megvágta a kezét. és igen mélyen elaludt.Csak aztán ne légy makacs a király udvarában is! . A kisfiú sokáig nézegette fegyverét. édesanyám! Mit álmodtam én! .Menj. fiam? . nézd meg. fele királyságát s a legszebb lányát adja neki. A király meghallotta a sírást. és keservesen sírt. Az özvegyasszony hiába fenyegette kisfiát: sem szép szóval. a király így szólt hozzá: 137 . Ahogy így az édesanyja kertjében keservesen sírdogált. amint a nap leszállt. A fiának fogadná. aki sohasem sírt. mint a kisfiú oldalán a kardhüvely. letörölte könnyeit. Igen vígan futott édesanyja elébe. Másnap már guggon leste a földből kinőtt kard mellett a hajnalt. A kis kard. A szolga elvitte a gyereket. A kisfiú már esztendős korában megtalálta a kardot a kis kertben. egy gyerek térdel itt a virágok közt. s a kard hüvelyébe dugta.Elmennék én. úgy nőtt vele a kardtok is. édesanyám. az özvegyasszonynak egy szép kisfia. sem fenyegetéssel nem mehetett vele semmire.Ó. hol nem volt. és miért sír! Megy s jön a szolga. volt a tengeren túl egy kis falu.A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja Egyszer volt. hogy a király hívatja. hogy hüvelyének széle érte.mondta az anya mérgesen -. A haragos özvegy elsírta magát örömében. Mikor kocsin már jó darabot haladtak. megraklak. Ő sír.Hozd ide! Mondd. akinek az arcán rózsa nyílt. s ha jól viseli magát. aki csak reggeli harangszókor kelt fel.mondta az asszony. Maga tette fel a fiát a király ölébe.Jaj. hogy a király elviszi fiát a palotájába. és azt minden napszálltakor a kardtokba illegette. Annak a kardnak akkor már az volt a tulajdonsága. de én tudni akarom . . Alig ültek föl. s megállította kocsiját. azonnal megállt s belecsúszott. amelyen a kisfiú megszületett. Csak a kisfiút nem sebezte meg.szólt cselédjéhez a király -. Ugyanazon a napon. Ennek a kisfiúnak a bal oldalán. . . A király megkérdezte a szép kisfiút. Az éppen úgy növekedett. egy kardhüvely termett. Bement a kis kertbe. éppen akkor ment el a kerítés mellett az ország királya. Amint a kisfiú nőtt. letérdelt kis kardjához. kiütötte magát a kiskertben egy kardhegy.Igen. Odaszólt inasának: .Hát mit álmodtál. míg rajtam be nem teljesedik! .

. Kínálták mindennel a lányok a szép fiútestvért.Nem én . senkinek sem akarja kivallani! .Majd megmondja nekem . azt mondta nekik: . mert az álmomat nem akartam elmondani.Azt én nem mondom el senkinek! .szólt mosolyogva a király.mondta a legnagyobbik lány. ha hazaértünk . .És ha százszor kérdezem.mondta a kisfiú.Hát miért vert meg olyan nagyon édesanyád? . .mondta a kisfiú -. A király erre nagyon mérges lett. senkinek! .szólt a legkisebbik. Míg csak tizenhét esztendős nem lett. A királylány nagyon elcsodálkozott.Vigyétek el ezt a makacs gyereket.szólt csodálkozva a király. játékokkal kedveskedtek neki.Ne szeressétek úgy . gyümölccsel kínálták. mert olyan szép legényt még valóban nem látott. Így szólt hozzá: .Majd elmondod.mondta a középső. ahol ők laktak.kérdezte a király. míg be nem teljesedik. .Nekem sem mondod el? . Nem való a királyi palotába! A szolgák elvitték a fiút oda.Azért. én a tied.. . . A kisfiú a fejét rázta.Nekem sem? . hogy a férje olyan szép fiút vitt nekik. nem érdemli az azt meg: titkot rejteget. Három nap múlva a király városába érkeztek. mert hallotta. Sírt a szép gyerek. . . A legkisebbik is eladósorba került. Örült a királyné három lányával. Előhívatta szolgáit.Nem én. . A király nagyobb lányai a tengeren túli országok királyaihoz mentek férjhez akkor már. mert azt senkinek nem mondom el. míg be nem teljesedik. milyent hetedhét országon nem lehet találni. úgy te az enyém.Neked sem! .Nekem fogja megmondani .Hát miért nem mondtad el az álmodat? . mindig velük lakott a kisfiú. a szolgák gyerekei vigasztalták. mert édesanyám nagyon megvert.Te szép legény Ha elmondod nekem a titkodat. .Miért sírtál olyan keservesen? . S megverem. aki kérdezni meri! mondta fenyegetve a kisfiú.Azért .Senkinek sem mondom meg.Azért. Egyszer lefutott a magas palotából a szolgák házába.De megmondja nekem . hogy az ott lakó kisfiú olyan szép lett. akkor sem mondod el? 138 . a koporsó se válasszon el tőled! .mondta a király -.

Ezt a király lánya már a szép legénynek mondta. . szolgák közt a helye.mondta neki a kipirult lány -. szép lányom .mondta a fiú határozottan. az akasztófa alól hoztam. én az övé. bevádolta a legényt. királytársam .Ha megölne.mondta az elszomorodott király -. Tündérországból . Az erre a szép királylányt összevissza csókolta. még meg is verem. A hóhér hátrakötözte a szép legény kezét. hirtelen nagy lárma tört ki. hogy könyvekkel szórakozzon. ahogy már régen megmondtam. ha az akasztófáról hozod is. s a halálraítéltnek kegyelmet kért. ha beteljesedik. Vendégszobában fog lakni.felelte a fiú. mihelyt kérded a titkát. A király lánya éppen a kertben sétált. hogy nagy oka van azt a gazembert felakasztani. mint a hajnalcsillag. s mikor annak kezét megcsókolta.Nem . mert lányát megverte. ha szememet kivájná. meglátta a szépséges legényt. . és futott királyatyjához.mondta a királylány-. A király városának napnyugati oldalán magas akasztófát ástak a földbe még azon a napon.Ha ezer lelke van is. Mikor az ítéletet olvasta a király prédikátora. a kocsiban pedig a magyarok királya ült. s így szólt: . mondaná el neki a titkát. majd elmondja annak. s a fiatalembert leküldte a kerti szobába. nem haragudnék én rá . Az egész város kitódult az akasztás helyére. A királylány nem hagyta abba a faggatást.mondta a magyar király -.Nekem hoztad őt. Alig telt el egy hét. Egy cifra kocsi vágtatott az akasztófa alá. és kardja hatalmasan megcsördült. A haragos király elmondta. édesapám . A király megrázta a fejét. A király és a szép legény néhány nap alatt Budára értek.Nem bánom én. . neheztelve lányára.Majd elmondod a lányomnak . . hogy végül a fiú valóban megverte. Megharagudott a király. . meg kell halnia. uram királyom . s a szívem közepében lesz a tanyája. A szép legény oldalán megcsördült a kard. A szép lány atyjához sietett. aki nagyon kérdezgeti. A lármázó nép egészen elhallgatott. melyen az özvegyasszony fia a király lányát megverte. goromba legény ez. nem királyi vérből származott.mondta a király. Van nekem egy szép lányom. a tündéri szépségű lány magára vette legszebb ruháját.mondta a lány. Az akasztófa alatt kiugrott belőle a magyarok királya. . együtt halunk.Azt pedig. ő az enyém. . elmondja ő nekem a titkát. A gyönyörű lány igen-igen sírt. s lement a kerti házba.mondta szomorúan a legény -. A kocsi elején fehér zászló lengett. 139 . úgyannyira.mondta mosolyogva a magyar király. melyet csak akkor mondhat el. majd megmondja nekem a titkot. . olyan.Megharagszol te is őrá.. édes lányom .Nem lehet. a titok egy álom. és kérte. aki még soha egyetlen férfival sem volt hajlandó beszélni. Hacsak te kegyelmet nem kérsz neki. mert az egy titkot kérdezett tőle. s ezt egyszerre úgy meg tudta szeretni. A király átadta a rabot a magyar királynak. . . Ahhoz hasonlót még sohasem látott. míg be nem teljesedik.Senkinek . Az kocsijába ültette.Add nekem a bűnöst. mikor atyja hazaérkezett a legénnyel. . De a királylány hallgatott. csupán azért.Nem Tündérországból. Országomból még a hírének is ki kell pusztulnia.

édesapám .mondta a lány -. kiesett a könyv a kezéből. majd találunk segítséget . melyik a legvége. háborút fog indítani ellene. vajon meghalt-e már.Hogyne tudnék . s hazament. A levélben azt írta a török császár. hogy a három nádvessző közül melyik az. Két óra alatt kész lett a kis torony. de amelyet senki észre nem vehetne. tudna-e a tornyocskán egy olyan lyukat csinálni. Elszámlálták előtte bűneit. s azt írja. Elmondta neki a török császár üzenetét. melyik ezek közül a tengeri nádnak vége. csókolta. hogy ha nem mondom meg. A levélhozó követ hozott még magával három nádvesszőt is. galambom. akit a legöregebbnek vélt.Mikor a legény meglátta a gyönyörű lányt.Mondd meg nekem.Nézd. Mindennap háromszor meglátogatta. olyan nagyon? . Egyszer a török császár levelet írt a magyarok királyának. . s befalazták. A lyuk egy negyedóra alatt készen lett. Meglátta a király a vért a szép gyerek gyönyörű ruháján. édes lányom .Hogyne búsulnék én. királyatyám. s ezt a lányt is megütötte. . hogy megeredt az orra vére. De szólni egy szót sem tudott. . amilyet fül még nem hallott: . De a király lányával találkoztak. hadat indít ellenem. De a lány nem hallgatott a fiú beszédére.Azt. Sikoltozva futott a királykisasszony a palotába. De a király lánya nem hagyta őt sem éhen. megmondani a királynak.A titkomért? . közepe vagy töve. Napszálltakor egy sereg ember kíséretében kihozták a titkolódzó legényt a kőépületbe. miért jöttem hozzád? Ha kitalálod.mondta a király. Úgy. A király nagyon megijedt és elszomorodott. csak egy szék és egy kis asztal férjenek el benne. A király csodálkozott. a török császár ideküldött hozzám három nádvesszőt. Még azon a napon összehívatta a király a városban levő valamennyi kőművest. De az mindig csak élt.Ne búsulj. A király lánya jól megfizetett a kőművesnek. tiéd leszek. ne is tudakozódjál aziránt. angyalom . A király minden harmadik nap megnézegette a foglyot. sem szomjan halni.Miért búsulsz. hogy rajta csak egy könyv férjen el.Éhen kell meghalnod.mondta az ősz kőműves -. Az még ott marasztott a kőművesek közül egyet. megkérdezte tőle: . ha kell. Az asztal olyan kicsi legyen. . neked sem mondom meg. A kőművesek már hazafelé indultak. hogy a munka készen van. ifjú legény. S ha szépszerével akarsz királyi atyád palotájába menni.s mosdatni kezdte lánya arcát s orrát. amelyik a gyökérhez legközelebb termett. ölelte. csinálok is. lekiáltott a kertbe: . hogy ha a magyar király meg nem tudja mondani. A legény végül haragba jött. 140 .mondta a tüzes arcú legény -. A királylány szólította meg őt oly csengő hangon. melyen egy tányér és egy palack bor beférjen.Azért! . sárkánykölyök! . Vitt neki még könyveket is. Megparancsolta nekik. tudok. Megkérdezte tőle. s még erősebben faggatta.s kevés idő múlva már a kedvese mellett állott a torony nyílásánál. A lánya észrevette szomorúságát. melyik volt a nádnak a közepe. amilyeneket kért. készítsenek gyorsan egy négyszögletes épületet.

mi az oka a nagy búskomorságának. azt álmodtad. hogy te azt álmodtad. édes szép lányom . hogy a csikók közül melyik látott világot reggel. s ha felébredsz. hogy vigyék fogságba a császárhoz. A király ismét búsult. hogy arra. délben és este.mondta a király. De volt a török császárnak egy boszorkány nénje.mondta az öreg király -. s a víz színén sem marad. mert nem tudta kitalálni. elaludt. ha meg nem mondom. mitévő legyen. szép szerelmem . Hazafutott a királylány. a középsőre kettőt. A lány hazasietett. feküdj le. egy húzást. mint azt a magyar király jelölése mutatta: a török császár nem üzent háborút Magyarországnak. melyik délben. Az a csikó. s elmondta atyjának az álmot. Egy negyedóra alatt készen volt a három egyforma nagyságú. egyforma színű teknő. aki minden kérdésére olyan igazán és bölcsen megfelel? 141 . mondd meg apádnak. A király megtette. melyik este. amit a fiú tanácsolt. amelyik az eleven szénhez megy.mondta a legény -.Én is hajlandó vagyok hát megkegyelmezni neked. ha a nádvesszőket lágy meleg vízbe teszi. az volt legközelebb a gyökérhez.mondta a rab legény -. a harmadikba holt szenet. amelyik nem száll le a fenekére. megtudja.Megfelelek. a végsőre pedig hármat csinált. most ettől kért tanácsot. reggel.Szerencse kegyeltje vagy. mintha apádért a török császár embereket küldött volna. kiszabadult valahogy a kőfal közül. aludj el.. és megmondta. amelyik pedig a víz színén lebeg. A csikókat megjelölte s hazaküldte. hogy a három csikó közül melyik látta meg a napvilágot reggel. amelyik a nád tövéhez legközelebb állott.Menj haza. mondd. a másikba eleven. Meg tudsz-e felelni a levélre? . ha meg tudja mondani a király. olvasd! A három csikó istállómban van. hogy a csikók közül melyik jött világra reggel. fiam.Nincs. . uram király . és ahogy a legény mondta. Ha kérdi apád. és küldött hozzá három csikót. A levélben az volt írva. lefeküdt.vigasztalta mosolyogva a lány. akkor nem küld hadat országára. Elmondta neki apja baját és szomorúságát. de éppen mikor kötözték apádat.Menj haza. mikor a török császár ismét levelet írt. este született. . amelyik pedig a holt szenes teknőhöz siet. hogy az a legény. lánya megint megkérdezte. s küldött három csikót. uram király .. megírta magyarázatát a török császárnak. s a nádvesszőket úgy jegyezte meg. . de előbb én kérdezek valamit tőled. mi bajod. a szép ifjút a király elé vitték. ki lehet az az ember. A vesszők éppen úgy termettek. délben. .. s fél óra múlva a befalazott legény mellett termett. melyik délben. Azt írja.válaszolta a legény -. A török császár meg volt elégedve a válasszal. Egy év múlva ismét írt a török császár a magyar királynak. az egyik teknőbe zabot. úgy cselekedett. A király megtette. hogy azt álmodtad. az a nád közepe. de elébb egy nagy dologban kell felvilágosítással szolgálnod! A török császár levelét. Álmaid közt sikolts fel. hogy a három csikó közül melyiket ellették reggel. aki téged megütött.mondta a király. . . de lesz . édesapám . és aludj el. amit a lánya mondott. Nem küldött hadat Magyarország ellen.Hogyne búsulnék.Ne búsulj.Tétess. Van-e három egyforma teknőd? . Másnap a kőfalat szétverték. melyik este. hogy Magyarországot kezére keríthesse. szívem szép szerelme! Feküdj le. amelyik a zabos teknőhöz fut. íme. S hogy tudhatná meg. hogy melyik részén állott a darab a nádszárnak: mert amelyik leszáll a víz fenekére. melyiket délben és melyiket este. mert hosszú fogságodban életben maradtál . az a nád vége. hadat üzen az országomnak.

majd megmutatod reggel. Egyedül ment a bátor vitéz a török császárhoz. hogy ő felismeri a különbséget a két ifjú meg az igazi közt.Nincs egyébre szükség. A szép legény pedig festett magának álarcot. mikor mind a háromnak el volt csípve az inggallérjából. Csak csodálkozott. A király semmit sem szólt. a vén banya a kulcslyukon át becsúszott a szobába. A vén banya az ablakban állt. akik teljesen egyformák. hogy egymásé lehessenek. mint még soha.mondta a boszorkány . csak két ifjúra. A császár kérdésére egyszerre feleltek. A király lakóvárosában volt két ikertestvér. s elmentek. egyszerre keltek fel.Most jöttél utoljára szép Törökországba! 142 . evés után megint egyszerre hajoltak meg. A császár intésére a hálószobába mentek. Nem félek az egész világtól sem. királyi testvérem.. mikor a boszorkányok láthatatlanok. s azt feltéve. míg szerelmese haza nem érkezett. De a szép legény az öltözködésnél meglátta a tükörben a csonka gallért. engedje meg neki. A boszorkány a nála levő kis ollóval elcsípett egy darabkát a fiú inge gallérjából. . Suttogva mondta neki a vén banya: .Ne sírj. A császár azonban nem bírta felfogni. Mindhárman egy ágyban feküdtek. a vacsorához egyszerre ültek. Az nyomban elolvasta a kevély ember sorait. magam is összevagdalom az egész országukat . A vén boszorkánnyal az udvaron találkozott. Egy levelet pillantott meg. addig Magyarországra hiába fáj a fogad. Én is olyan álarcot festek. . Az nem tudott köztük különbséget tenni. A lány sírva adta át neki. legszélén a szép legény. Az öreg király lányával küldte el a levelet az ifjúnak. s kérte királyi atyját. erre mindkét társa gallérjából elcsípett ugyanannyit. . s így szólt: . Míg őt meg nem öleted. mindhármat meg akarta öletni. mert Magyarországra nézve veszedelmes ember. melyet a török császár küldött. az a magyar király embere. A lány nagyon neheztelt atyjára. hadat üzen. Reggelizés után meghajtották magukat. hogy mindhárman egyformák legyünk. az ételt egyszerre vitték szájukba. melyik az. elindultak Törökországba. akinek az anyja igen szegény asszony volt. egyszerre hajtották meg magukat. s midőn egy este atyjánál esengett. Erre most a török császár azt írja a magyar királyhoz. mikor a nap felkel. aki nála élősködik és egy szegény asszony magzata. De egy esztendő alatt egymásé leszünk. szívem! . mindhárman egyszerre köszöntek. igen megörült. . Mikor a legények a török császár palotájába értek. ahol a három ifjú aludt. Van ott egy legény.Indulok holnap reggel. A király lánya sokat nyugtalankodott. akit meg akarsz öletni mondta a boszorkány. de aki még a magyarok királya lesz. hogy ha azt a legényt.nem a magyar király találta ki kérdéseidet. s ismét kisiklott a szobából. és egy tű fokán is keresztül tudnak csúszni. akik semmit sem különböztek egymástól. De midőn egy este a legény épségben és egészségben állított be atyja palotájába. hogy az idegen legényt egyedül küldje hozzá. De a boszorkány megmagyarázta neki.és ekkor oldalán olyant csördült a kard.Haj! édes testvérem! . hirtelen elájult. .vigasztalta a legény a királylányt. A király szomorúan adta át a levelet a derék legénynek. Éjfél előtt egy órával.Akinek az inggallérja el lesz nyírva.No hát. a király hozzá nem küldi. A császár reggelizni hívta a három legényt.Nem félek én a kopasz kutyától.

Az ifjú király néhány ezer katonájával elment abba az országba. hogy katona egy udvarba sem ment. mert akkor már ő is közel volt a haza határához. hogy kedvese a megbeszélt napra nem ért vissza. és hozzá közeledett. De elcsudálkozott. Katonáival hazament. Aztán ismét a hüvelyébe szaladt. Mikor gyermekkoromban faggattál. Úgy is lett. megcsókolta. annyi a katona. édesanyám! Most már megmondom. A császár roppant sereget állított ki másnap reggel a legény ellen. a király el nem vitt volna. és lecsapta a boszorkány vasorrát. hogy belőlem egyszer még magyar király lesz. Kiugrott a kard a hüvelyéből. hogy a várost akarják elpusztítani. és kikiáltották királyuknak. De a kard olyan gyorsan forgott a legény körül. Mikor a császár küszöbén átlépett. De most elmegyek házasodni. mert te az álmomat elbeszélted volna. ahol született. ha meg nem halt. s a király eltett volna láb alól. az övében pedig egy tűt sem lehetne leejteni. felakasztani sem akart volna. mikor a sok katonát látta. most már kimondhatom. Éjszaka a vén boszorkány el akarta lopni a legény kardját. mikor az a derék ember megfogta a kezét. azért nem akartam megmondani. mert ha meg nem versz. A magyar király lánya már kétségbeesett. Csak egy mérföldnyire kellett a seregnek a legény elé mennie. mert azt gondolta.No. 143 . s ha felakasztani nem akar. Most is él. mikor egy derék ember leszállt a lováról. s ezért addig kérlelte atyját. Reszketett. mikor látta. és a törököket mind elkergette. feleségül vette a magyar király lányát. a másik király el nem vitt volna. Áldjon meg az ég. míg útnak nem indította seregeit Törökország felé. de még jobban megijedt akkor.A legény nem is hallgatott a banya szavára. hogy őt kardnak vagy nyílvesszőnek még a karcolása sem érhette. A sereg előtt a lány járt katonaruhában. hogy megvertél. s így szólt: . mert én vagyok a magyar király. Édesanyja nagyon megrémült. Álmom beteljesedett. A király lánya és a sereg bekísérte őt a magyar király palotájába. mit álmodtam. de a kard kiugrott. ha el nem visz. A török pedig mind elszaladt. Azt álmodtam. tizenöt fegyveres török állt vele szemben.

Ezért adtam két forintot. s azoktól is megkérdezte. s mivel így a vásárban úgysem volt mit keresnie. ott is mit lát. inkább megveszem. Ahogy megy az úton. nyomában most már a kutya. mert az adót a kémények szerint szabták. Azok meg egy kiskígyót akartak elemészteni. Így éltek. zavarnak valamit. Kémény pedig azért nem volt. s ment szépen tovább. eredj el. a mögött a kismacska. gyerekek. . fiam? Nem valami hiábavalóságot? Feleli a fiú: . A következő falu előtt megint csak nagy csapat gyereket lát. azok meg kergettek valamit.Kedves kisfiam! Neked még semmi jóban sem volt részed. Odament közéjük. Egyszer megtakarított három forintot.Ne üssétek agyon ezt a szegény kismacskát. Mikor hazaér. nyomában a kutyával. Ahogy a harmadik faluhoz ér. Először is egy kiskutyát meg egy kismacskát vettem. kérdezi az édesanyja: .A kígyókirály gyűrűje Volt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. fordult szépen haza. ahol a vásár volt. amelynek még kéménye sem volt. nyomában a kutyával.Ne bántsátok. Azt mondja nekik a fiú: . Azokhoz is odament.Mit csináltok ti itt? Mondják azok: . Elment a fiú. nekik pedig még adóra se telt. Azt mondja nekik a fiú: . hogy valami körül nagyon összeszaladtak a gyerekek. A harmadik faluban ide vásár van. adok érte egy forintot! Avval nekik adta a forintot. az egyik falu szélén azt látja. mire költötted a pénzt. csak hiábavalóságra ne költsd. ami tetszik. Nekik adta a forintot.mondja a fiú -.Nem. Ettől fogva a szegény asszony kettő helyett is dolgozott. hogy a gyerekek ott is nagyon dobálnak. Azt megint. kutya mögött a macskával. Azok meg egy kismacskát akartak agyonütni.Ne üssétek szegényt agyon . amíg egyszer csak a szegény ember meg nem halt. s a tetőn át szivárgott ki. mit vásároltál. végy magadnak. Éltek a maguk szegény módján egy füstös kis házban. hogy fölnevelje egyetlen kisfiát. adok érte egy forintot! Azzal nekik adta az utolsó forintját. inkább megveszem. hanem a szabad tűzhely füstje csak úgy a padlásra ömlött. A harmadik forintot meg valami nagyon szép kis állatért adtam! 144 .Agyon akarjuk ütni ezt a kiskutyát. Adok érte egy forintot. mit csinálnak. ezt a szegény kiskígyót. s ment tovább.No. inkább megveszem. Nesze ez a három forint. macska mögött a kiskígyóval. és megkérdezte: . Azt mondja a fiának: .

édesanyám.Ki az? Felelt a kígyókirályfi: 145 . de hogy merted ezt megvenni.Ne bántsa. amit a kecskétől kifejt. Azt mondja ekkor a fiúnak az édesanyja: . . meg lába is. fiam. beletette egy jókora edénybe. hogy mindig fütyörészett. az édesapám majd azt sem tudja örömében. De a fiú mégsem emésztette el a kiskígyót.mondta a fiú. és a többi kígyó mind hátrahúzódott. a fiú szokta legeltetni. Ne fogadjál el semmi fizetést az apámtól. édesanyám.mondja az anyja -. de a nagy kígyó csak egyet-egyet füttyentett. De a fiú azt mondta: . hazamegyek segíteni apámnak az uralkodásban. amiért engem kimentettél a veszedelemből. Onnan búcsúzott el az édesanyjától. Mindennap adott a kiskígyónak egy kis tejet abból. Mentek. hogyan szeret! Azzal odahajolt a kígyóhoz. egyszerre csak korona nőtt a fején. Aztán már úgy kellett neki a tejet is venni. hát ilyenért kellett adni egy forintot? A kutyáért és macskáért is kár volt. de a kiskígyónak mindennap adott. édesanyám. te fiam. Volt nekik egy sovány kis kecskéjük. s a kígyó körülnyaldosta a fiú arcát. valamikor még segítségünkre lehet! De az anyja csak tovább bosszankodott a kiskígyó miatt. Mikor már egészen nagy volt a kígyó. ez a kígyó utóbb is elveszejt téged! . De az anyja ettől csak még jobban megijedt. úgy viszlek az én édesapámhoz. hogy mit fizessen neked. egyszer csak megszólamlott: . fölvitte a pici nádasház tetejére. azt a szép kis állatot! Fölvette a fiú a földről a kiskígyót. kis gazdám.Jaj.Kedves kis gazdám! Most már aztán elég nagy vagyok. inkább a sok drága kincset akarja rád erőltetni. a többi kígyó kíváncsian le akarta a hátáról venni. mentek. amikor már teljesen nagy volt a kígyó. hogy a nagy csodakígyó örökre elviszi a fiát.Tudod. Amerre csak vitte a kígyó a fiút. mikor ez ilyen csúnya állat? S azzal fogta a seprűt. kedves fiam . tőle. de te csak azt a gyűrűt kívánd. mert én a kígyókirály fia vagyok! Te is el fogsz jönni velem. Hanem a belső szobában van egy rozsdás gyűrű. csak azt kérjed tőle! Majd nem akarja odaadni azt a gyűrűt.Mutasd meg. nézze meg.Ez az. azt mondja a gyereknek a kígyó: .Jöjjön csak. fölülsz a hátamra. Inkább ő nem evett. míg végre is egyszer csak be nem értek a kígyóországba. Így a kiskígyó szépen mindig nagyobbra nőtt. De ekkor a kígyónak már szárnya is volt. Ettől olyan vidám lett a fiú. Azzal oda is értek a kastélyhoz. bekopogtattak a király ajtaján. .Azt mondja az édesanyja: . nem bánt ez engem! . hogy rávágjon. Kiszól az öreg király: . eleget tapasztaltam.Nem félek én. Végül. . hol repültek. Már utóbb akkora volt. ezt a szegény kis állatot. A fiú fogta a kiskígyót. Föl is ült a legényke a hátára. Amikor már a király palotája felé jártak.Jaj. Bementek. hogy a fiú nem talált neki edényt. hol gyalogoltak. Az édesanyja nagyon sírt utána.

A szobában mindjárt egy terített asztal termett. miféle teremtést hoztál ide? Azt feleli a fia: . aztán egyszerre nagyon elfáradt a gyaloglásban. kis gazdám! Szerencsés utat! A kígyó visszament az édesapjához. kedves fiam. azt mondja neki: . Csak azt felelte: . Akkor visszafordította a gyűrűjét: az asztal rögtön eltűnt előle. de nem kell énnekem a kincs. édesapám. most már megmondom. Azt felelte erre a fiú: . király uram. minden kincsem a tied. akkor vette észre hogy őneki gyűrűje van. csak fordítsd a gyűrűnek a tetejét az ujjad alá.Te emberi állat. Nekem csak a rozsdás gyűrű kell. csodálkozásában szólni sem tudott. azt. azzal a rozsdás gyűrűvel? .Jaj. de azért odaült mégis az asztalhoz. ez a derék fiú mentette meg az életemet! Azt mondja a kígyókirály: . hogyha valamit kívánsz. Azt mondja neki minderre az édesanyja: . Kérdezte a fiától. jóllakott.Én vagyok. hogy más meg ne tudja a titkod. és minden ott terem előtted. bár az esze csak azon járt. de az nem mondta meg neki. hogy az édesanyja várja. de csak azt szeretném.Ej. minden. Mikor az édesanyja följött. Rozsdás..Akármit is.Ugyan mit csinálsz. Mit volt mit tennie a királynak. Pénze semmi. Így utazott tovább hazafelé.Köszönöm szépen. és elmesélt mindent az édesanyjának. a fiú markába tette azt a rozsdás gyűrűt. látta.Jaj. Leült egy fa alá. Csak vigyázz. de szép pirosszemű gyűrű volt! Ezután a fiatal kígyókirály kikísérte szépen a fiút. de minden. Mikor kiértek. édesapám! A kígyókirályfi édesapja nagyon megörült: .Ha meghallgatsz. Ez olyan gyűrű. hogy honnan termett oda a sokféle jó. mégpedig nagyon. a szegény gyerek meg utazott hazafelé. édes fiam! Mivel fizessem ki ezt az embert? Aztán a fiúhoz fordult: . ha akarod. Gondolkozott mit is csináljon. de örülök. és az asztalon. Nagyon izgatott volt szegény asszony. a fiú megfordította a gyűrűjét a kezén. megfőzöm. Szépen odaült az asztalhoz. Nagy örömmel érkezett haza. Eszébe jutott a kígyókirályfi szava! Azonnal megfordította a gyűrűjét.Ránk fér. De már nagyon éhes is volt. ment. A hazája még messze van. szegények vagyunk! 146 . mire használhatod a gyűrűt. mendegélt. Ment. Mikor az édesanyja lement a pincébe. mindent elmondok! Ez a teremtés ember. ami a legbelső szobájában van! . már talán éhes is lehetsz! Rögtön leszaladok a pincébe. Mit csináljon hazáig éhesen? Egyszer valahogy rátekintett a kezére. amit szeme-szája kíván. kivitte kígyóországból.Kedves kis gazdám. és hozok föl egy kis krumplit. Menten ott termett előtte egy terített asztal. Mikor közel volt már a házukhoz. Most Isten veled. fiam. szegény fiacskám.

Ejnye. aranyos madárkák fütyörésztek. nem hallgatott az édesanyjára. Izent a fiúnak. Ha meg tudja csinálni. .Tudja mit. 147 . aki szeret. Azt mondta az édesanyjának: . és abban aranyhalacskák úszkáljanak. hogy az anyád kunyhójától az én palotámig gyönyörű gyümölcsfák szegélyezte aranyos út vezessen! A fiú elbúcsúzott. fiam? Elmondta neki a fiú. A fiú most már házasodni akart. akkor a lányom a tied lesz. Az a föladat. nagyon szegény vagy te ahhoz. megfordította a gyűrűjét. édesanyám. hogy még mosogatnia sem kell. el a sok kis fütyülő madárka. Kinézett hamar az ablakon. útnak indult a királyhoz. De a fiú büszkeségének ez sem volt elég. hogy gondoltál ilyent. Azt felelte erre az édesanyja: . amit kívánt. Reggelre csak úgy ragyogott a gyönyörű aranyút a szegény asszony füstös házától a királyi palotáig. hogy három királylány közül a legkisebb a legszebb. neki az kell! Felelte erre a király: . mert nem bírja a fényességtől nyitva tartani a szemét. A fiú azonban lopva megfordította most is a gyűrűjét. Hallotta. hogy hát ő meg akarna nősülni. hogy valamelyik lányom is hozzád menjen férjhez! De mégis próbáljunk egyet! Adok egy föladatot. csodájában nézni sem nézhetett a fényességtől. Mikor a király reggel fölkelt. hazament. Látta.Mikor az öregasszony jóllakott. Csodálkozott a szegény asszony nagyon.Reggelre legyen a palota körül aranyszőlő. akkor nekiadja a legfiatalabb lányát. Rögtön eltűnt az aranyos szőlő. hogy vessen véget a nagy ragyogásnak.Ez az ára a legidősebb lányomnak. hogy minden megvan. elmegyek én magához a királyhoz. hogy királylány jöjjön tehozzád ilyen kis füstös házba lakni? Van itt a faluban szorgos-dolgos lány. és kiment az udvarra. hogy tüntesse el ezt a ragyogást. fiam. rajta aranylevelek. édes fiam. Ha azt meg tudod csinálni reggelre. és csak úgy zörögtek az edények. Gyönyörű szép aranyszőlő lógott. azok közül kérem meg valamelyiket. A király erre újabb föladat elé állította. Azt mondja akkor a király: . Azt mondta a király: . a szőlőtőkéken is szép. De a fiú nem érte be ezzel. Fölhívatta a király a fiút.Ejnye. Az őrök rögtön fölküldték a királyhoz. vedd el azt. el akarta mosogatni azokat a gyönyörű edényeket. Kérdezi tőle a király: . hogy másnap reggelre a palota előtt aranytó legyen. a legrátartibb. A fiú lopva megfordította a gyűrűt. A király erre újabb föladatot gondolt ki neki. de a király már fölébredt. a fiával együtt fölkelt az asztaltól.Ez volt az ára a középső lányomnak. A királynak van három lánya. A fiú megtette. nem bírt tovább aludni.Mi járatban vagy. Ahogy odaérkezett. olyan tisztán eltűnt mindenféle. Este megfordította a gyűrűjét. a kis madárkák úgy fütyörésztek. A fiút azonban elkapta a büszkeség. Másnap még csak pitymallat felé volt az idő. Ahogy hazaért. fölötte pedig kis aranymadárkák fütyörésszenek! Hazament most is szépen a legény. mindjárt jelentette. miért jött.

Az asszonyok észre sem vették. hogy a harmadik föladat is megvan. A fiú hiába vigasztalta: . elszökött vele haza. A fiú végül is visszafordította a gyűrűjét. hol kunyhót varázsolt fölibük. hogyan lehet. Azt kívánta. Csak oda menjetek egyenest. mikor lefeküdt a fiú a gyűrűt mindig abba tette bele. De az csak azt hajtogatta. Az ágy végén volt egy lyuk. és ő meg a parádéskocsis karonfogva sétálgattak a kastély körül a gyönyörű úton. kismacska.Kiskutya. kedves fiam. most elutaztok a királykisasszonyhoz. A fiúnak kellett fölkelnie és bátorítania az édesanyját. Ahogy elaludt az édesanyja meg a sírdogáló felesége. kedvesem. Reggel fölébredt a szegény legény . a fiú megfordította a gyűrűjét. hát látja. ellopta a gyűrűt. de a fiatal királylány ott is mindig csak sírdogált.nincs meg a gyűrűje! Nagy szomorúságában azt sem tudta. hogy őneki milyen kis füstös házban kell ezután laknia. Így hát hozzáadta a büszke fiúhoz a maga legrátartibb. hogy az ő urának milyen gyűrűje van. Akkor végül megnyugodott az öregasszony. Otthon rögtön megfordította az ujján. majd hozzászoksz! A fiú szegény édesanyja most már igazán nem tudta. hogy ő meg az ő parádéskocsisuk külön lakjanak egy palotában.Majd meglátod! Mikor már közelebb értek. Egy éjjel megleste. hogy este. Az öregasszony ébredt föl legelőbb. Hazaérkeztek. hogy mit csináljon. Neki meg a palota volt megfelelő s a fiú hol palotát.Ide figyeljetek! Üljetek ide elibém! Oda is ült a kiskutya meg a kismacska. Min járt megeredtek a könnyei. A kis füstös házból azon nyomban gyönyörű szép palota lett. A nagy szépségtől úgy megijedt. édesanyám.Jaj. hogy a fiát meg a menyét hová fektesse. majd minden jó lesz! Este szépen lefeküdtek a földre.Nem baj. Azt mondja a fiának: . Nyomban egy nagy csodakastély termett. mikor elaludtak a királylány fölkelt. A szegény fiú vitte a faluja felé a feleségét. azt mondta a két kis állatnak: . Egy éjszaka. akkor látja a király lánya a kis házat.Nem baj. Az meg így folytatta: .Hol van a te házad? De a legény csak azt felelte neki: . Mert ágy csak egy volt. hogy az a lány a király parádéskocsisát szereti. még az ő házukban voltak. A király lánya gyanakodva kérdezgette: . ahol azt a gyönyörű palotát látjátok! S a gyűrűt szerezzétek vissza. Este. hozzátok nekem haza! 148 . Végül is előhívta a kiskutyát meg a kismacskát. A felesége végül észrevette.A fiú elment haza. mit csináljon. hát újra a füstös házban aludtak. hogyan fekszik le ez a szép teremtés ebben a mi kis füstös házunkban? Felelte büszkén a fiú: . úgy aludtak tovább. és újra teljesedett a kívánsága. hogy mozdulni se mert. Meg is esküdtek rögtön a királyi palotában. legfiatalabb lányát. mikor lefeküdtek. Este átfordította a gyűrűjét. De a fiatalasszony szerette a pompát. Pedig mindenki tudta. és figyelve nézték gazdájukat. és most meg ebben a gyönyörű palotában. Reggel fölébredt a király.

azt mondja a kutya a cicának: . A víz partján mind a ketten megálltak.Ide hallgass! Te tudsz úszni. közben én beszököm a szobába. mert énnekem jó hosszú körmöm van. hogy melyik szerezze meg a gyűrűt. a körmével jól belekapaszkodott szegény kiskutya fülébe. hogy nincs meg a gyűrűje. úgy nyalták a királylányt. hogyan csináljuk? Te majd kinn alszol. a nagy neszre fölugrált.Majd én szerzem meg. Mikor már a víz felénél voltak. nézd csak. A cica a kutya nyakába kapaszkodott. A királylány nagyon örült. de én nem tudok. így hát nekiugrott az ablaknak. Mendegéltek szegénykék. Megálltak. hogy ott aludjanak. egyszerre mit látnak? Azt.A kiskutya meg a kismacska elment. Tudod. eleget a gyűrűt. és bebújt az ágy alá. hogy a kiskutya meg a kismacska is az övé lett.Hogyan adjam. a királylány a folyosón kitett egy ruhát. és a szájába fogta. hát akkor hogyan szerettem volna én? A kiscica meg a kiskutya úgy tettek. . még a kutya meg a macska is eljött attól a gyalázatos. Azt mondja a cica. Át is úsztak szerencsésen.mondta a parádésnak -. Bele is egyezett a kiskutya újra. add most nekem! Azt mondja a cica: . Ahogy odaért melléjük a cica meg a kiskutya. Hogyan fogunk átjutni mindketten ezen a széles vízen? Azt mondja a kutya: .Végünk van . A cica meg a kiskutya le is feküdt. neked kívül a helyed. hogy melyik fogja most a gyűrűt átvinni. de ahogy az ajtó nyílt. mikor az ablak kitörött. a cica kijött az ágy alól. le a földre a kiskutyának meg a kiscicának. de a cica meg a kutya már elszökött. Azt mondja a cica a kutyának: . Egyszer odaértek egy csoda nagy vízhez. Mikor a királykisasszony meg a parádéskocsis lefeküdt. a cica meg a kutya a gyűrűért volt ideküldve! A cica meg a kutya újra odaérkezett a vízhez. a körmével lassan kipiszkálta a gyűrűt a lyukból. Ahogy elaludtak. hogy te ráülsz a hátamra.Vitted. hogy majd ő viszi. Mikor este lett. hogy a királylány meg a parádéskocsis sétál előttük az úton. mikor a számban van? 149 . azon is volt egy kis lyuk a gyűrűnek. Mintha ők szívesen örökké ott maradnának. így úsztak a vízben: a kutya vitte a cicát. mintha nagyon örültek volna a találkozásnak. cica. Adott nekik enniinni bőven. De kimenni sehol nem tudott. Azt mondja a kutyának a cica: . azt mondja a királylány a parádéskocsisnak: . füstös szegény fiútól! Még az állatok se szeretik. a királykisasszony is odatette a gyűrűjét minden este az ágy fejéhez.Úgy fogunk átjutni. Aztán mentek a palota felé.Jaj. Rá is ült a cica a kutya hátára. Azt mondja a cica: . mert megvan a gyűrű! A parádéskocsis meg a kisasszony. s azon tűnődtek. Akkor vette a kisasszony észre. Amíg így beszélgetnek s gyalogolnak. Kitört az egész ablak. a cica beszökött a szobába.Most aztán gyorsan uzsgyi.

hogy takarodjanak ki a palotából. És ma is élnek. hol van a gyűrű? A kiskutya ugatott és szűkölt. és a lábával mutogatta a cicát. ha meg nem haltak. utána a kutya is. és mind a kettőt nadrágszíjjal kikergette a házból. s az is a lábával mutogatta a kutyát. a kocsiban ott volt az a csoda nagy csuka. hanem a vízbe. mert abban ő akar élni az édesanyjával meg azzal a szorgosdolgos szegény lánnyal. Ott is termettek kastélyukkal együtt. s mindjárt azt kívánta. s végre megértette. hogy mit csináljanak most. Folyton a gazdájára nézett. aki őt még a szerencséje előtt megszerette.elvesztették a gyűrűt! Agyonveri őket a gazdájuk! De azért nagy szomorúan mégiscsak hazamentek. mutogatott a lábával.S mit árul. Épp a ház előtt ment el egy kocsi. Egy halászember ült benne. hanem a kutya az oka. sírtak. Amikor megtisztította és fölvágta. hogy egy csodálatos nagy csuka rögtön be is kapta. És valóban. Mikor kiértek a vízből. A gazdája figyelte a cicát.Azt mondja a kutya: . bácsi? Azt mondja az ember: .Halat! Tessenek venni. mindjárt fölmászott a kocsira. kiesett a csuka beléből a gyűrű. megállította az embert.Kutya és cica. a cica bele akarta ereszteni a gyűrűt. Otthon bizony oda kellett nekik állniok a gazdájuk elé. A cica most folyton nyervákolt. A cica csak azt látta. hogy nem ő. te csak ereszd a számba a gyűrűt! El is tátotta a kutya a száját. Mindjárt az ujjára húzta. 150 . amelyik bekapta a gyűrűt. jót sejtve. megkérdezte: . Gazdájuk nagyon pörölt rájuk. nem drága! A cica. Akkor azt mondta a legény a királylánynak. A macska meg nyervákolt. Kérdi tőlük a gazdájuk: . hogy a cica mit akar. halat árult. hogy a királylány és a parádéskocsis a kastéllyal együtt ott teremjenek az ő házánál. A kutya meg a cica gazdája kinézett a kocsizajra. hogy ez a csuka kapta be a gyűrűt. hogy elveszett a gyűrű. de nem a szájába esett. azt a nagy csukát tapogatta. és szinte magyarázta a gazdájának. Megvásárolta azt a csoda nagy csukát.Majd föltartom a számat és eltátom. Nem mertek hazamenni . Úgy is lett.

fiam. micsoda nagy úr megfordult a király előtt. aki előtte olyat tud mondani.Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. . de nem szólt senkinek. hogy annak adja a lányát. amit ő el nem hisz.Elhiszem.Mikor ez is megvolt.Adjon isten neked is. . De biz ott egy se tudott olyat mondani. csak azt parancsolta.Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig.Aztán megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát.Azt is elhiszem. Bemegy hát Péter a királyhoz.Elhiszem. . 151 . . fiam! Mi járatban vagy? . amit a király el ne hitt volna. . két kocsin.Elhiszem.Én bizony házasodni akarok. az édesapám meg a két kisebb testvérem. mint a fűszál a réten . hát aztán mire vinnéd az asszonyt? . volt egy szegény ember. . Megmondja egy szolgának. . fiam .A hiú király Egyszer volt. akit Péternek hívtak. elmegy a királyhoz. . köszön neki: . megmondtam az apámnak. hazamentem.Aztán meg van három darab marhánk is.Jó napot adjon isten.Mink aztán kihordtuk a trágyát.Elhiszem.Akkor aztán én. mint a csillag az égen. . Van háza az apámnak. majd talán használ neki valamit.Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon. hogy eresszék be tüstént azt a legényt. még az Óperenciás-tengeren is túl.Elhiszem. fogja. . A király mindjárt gondolta.mondja a király.Elhiszem. és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk. . Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja.Elhiszem. hogy mit akar a legény. . király uram! . úgy négyecskén kimentünk a földünkre. . mint az asztalterítőt szokás.Jól van. . uram király! . hol nem volt.s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. .Elhiszem. Volt annak három fia. három hétig. hogy már nem is fértünk tőle. . meg egy kis földje is. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban.” . hogy ő beszélni akar a királlyal. kapja.Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre.

. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe.Elhiszem.Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal.Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. . Mit tehetett.. a szegény ember fiával összeadta a lányát.Elhiszem..Elhiszem.Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása. mert volt kinek. jegyzőt hívatott. . . mint a karom.Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak! .Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta. hogy hét országra szólt a híre. . hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg. volt lé meg lé. rögtön papot. .. ki nem.Hazudsz! Akasztófára.! . hogy ki látott olyat. Csaptak akkora lakodalmat. Hazudtam. 152 .

Rózsa egyszer csak talpra szökött. testvérei után indul. De a szolgák nem bírtak Rózsával. hogy az ő apját is az óriások ölték meg. A király is elesett. hogy addig kígyóbőrben marad míg az óriásokon bosszúját meg nem áll hatja. hogy lerepedezik róla a kígyóbőr. hogy ő is királyvérből való. mint akármelyik óriás. És mindhárman vissza-vissza fognak tekingetni. hová. hónaljig. mert Rózsa olyan erős. hogy azt a hitvány Ádám-maradékot összemorzsolják. mint a hét óriás együtt. de csak nagy küzdelem után. tehát célját érheti. hogy ott megháljon. Azok megérkeztek. Estélig megvolt nyugodtan. Megesküdött. Az országot elfoglalták. Rózsa ijedtében az ágy alá suhant. A lány egy jó kuruzsos dajkájának segítségével változott kígyóvá. Rózsa. és kihányták az ablakon. Akkor este is megölte őt a hét óriás. Este nem bújt az ágy alá. jó messze meglátott egy szép kastélyt. Sokáig mentek. Betért mint fáradt utazó. megfogták. s olyan szép. ez ide való. A lány is a kígyóbőrből egészen kikerekedett. forrasztófűvel megkenegette. akkor nagy dörömböléssel megnyílott a kastély kapuja. elfoglalta. hogy olyan erős lett. s megnézik a kendőt. Rózsa. akit Rózsának hívtak. Egy közel való forrásból élő-halóvizet hozott. Elmondta a lány. Ellenség ütött az országra. Rózsa kétszerte erősebb lett. Miközben folyton azt mondogatta: ez ide való. bal felé indult. hogy könnyen megfelelhet mind a hét óriásnak. de Rózsához csak a szolgáikat küldték. avval is meglocsolta. Erre a lányfejű kígyó is kibontakozott a kígyóbőrből. Maguknak az óriásoknak kellett hogy ismét összeaprítsák. ahol az út elágazott. s külön-külön próbálnak szerencsét. hogy a napra lehetett nézni. Nem talált egy lelket sem. azt sem tudták. mert a szolgákat Rózsa most már mind elkergette. de reá nem. onnét járnak el az óriások mindennap. A kígyó Rózsát most is feltámasztotta. A királyfiak jó vadászok voltak. hogy elválnak egymástól. hogy a népet sarcolják. A legkisebb. Hétszerte szebb és erősebb lett mint azelőtt. mikor a hetedik havasba is bejutott.Rózsa vitéz Volt egy királynak három fia. a másik kettő jobb felé. De megegyeztek abban. Reggel csak maguk mentek el az óriások. s hárman három vadászebbel odébbálltak a veszedelem elől. Végre egy magas hegyen. így igen kedves. Most már látja. Óriások léptek be. sőt három óriást is megsebesített. Az ottvaló kastély a lány apjáé volt. lányfejű kígyó. szép teremtés volt! Ekkor elbeszélték egymásnak dolgukat. úgy határoztak. Ő maga pedig most már övig bújt ki a kígyóbőrből. mint a torzsát. összerakogatta. mert akkor valamelyik veszedelemben van. Reggel az óriások megint elmentek keresetre.Cih! Milyen Ádám-bűz van itt! Megkeresték Rózsát. hogy a hegy csúcsára. Másnap reggel a lányfejű kígyó Rózsát megint életre hozta. arra egy fehér kendőt kötnek. egy magas fa hegyébe hosszú póznát állítanak. Akkor a bokorból előmászott egy szép. 153 . Aki a kendőt véresnek látja. megtelepedett a kastély egyik szobájában. összeaprították. Rózsa erősebb lett. Az egyik mindjárt azt mondta: . hanem az óriásokat a kapuban várta haza. megbízta magát. életüket. és Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte.

Rajta hát. Rózsa így szólt hozzájuk: . ahol elváltak volt. Amint sütné. Rózsa rendre megölögette őket mind. Hát én ne tartoznám neked azt meghálálni? Legyen tied az életem s egészen magam! Egymásnak holtig való szerelmet esküdtek. hát látja. Látta. Arra a helyre ment. a fehér kendő felé. Reggel a kastély udvaráról Rózsa felnéz a havas tetőre.felelte Rózsa .Ugyebár. Vesd közibéjük ezt a hajszálat. bemegy s melegszik. minden bizonnyal visszajövök. Mikor rátalált az útra. A fáról meg leszáll egy vén boszorkány.Igen. ez a tied! .Kedves szép lány! . kardot. melegedjél! Az azt mondja: . pusztítsd el őket! Nem leszek én sem háládatlan! . s mondja a kedvesének: . hogy ma ezen a kapun egyiketek se teszi ki a lábát! Hiszitek-e? Vívjunk meg! Azok nagy méreggel rámentek. 154 . de biz. és sütni kezdi. de félek a kutyáktól! . most már nem úgy lett. Hát a két bátyja két vadászkutyája lánccal meg van kötve! Azokat eloldja. talált egy kicsi házikót.Az az enyém. az előtt egy fát. szagolják meg azt előbb. mert ha őket feltalálom. hogy az egészen véres! Megbúsul. Felhúz egy nyársra egy varasbékát. Hát a kard hasábfává válik. de mégsem. hogy a két bátyámat felkeressem.hallik a fáról -. Arról engem is megismernek! Veszi Rózsa a hajszálat. hogy megölje Rózsát.Hiszem . s így igen jóízűen telt el a nap egész estig. amelyen bátyjai mentek.Ha fázol. mert rosszul van dolguk. hogy már háromszor megöltetek? Most azt mondom. Mikor az óriások megérkeztek. mert azok becsületes embert nem támadnak meg! . mondani kezdi Rózsának: . hogy te a hét óriás fiamat megölted. Avval felkészült.Te nekem az életemet három ízben adtad vissza. azt hiszitek. hogy bátorságban lehetnek. Várj vissza engem.Jaj. forrasztófüvet és élő-halóvizet vett magához. Amint sütné. hozzácsap a boszorkányhoz. nyilat. s a nyulat sütni kezdi. most véged neked is! Testvéreidet is én emésztettem el. mint azelőtt. Útjában lőtt egy nyulat. bosszúból azért. kirántja a kardot. hallja. Erre Rózsa nem állhatja. s azt mondja rá: . és a tűzbe veti. s azt mondja: . Nekimegy a boszorkány. Akkor a kulcsokat a zsebükből kezébe vette.No. sok gazember.s avval a békát neki veti.. a kastélynak minden zegelyukát összekutatta. Rózsa.Ne félj. gyere be. Az éjszaka csendesen telt el. mint fázom! Kiszólt Rózsa. hogy a fán valaki dideregve azt kiáltozza: . tüzet csinál.Mennem kell. mert már övék a kastély. ott megállapodott.

Rózsa is elbeszélte nekik. Kerekedjenek egy tojáshéjba. s a vén boszorkány ott úgy bánt velük. amelyikben az óriások hatalmaskodtak. de hogy Rózsát meglátta. mikor szemüket kinyitották. ülj be apánk országába! Te pedig. hogy elválásuk után ők meghallották. egészen felvidult. Rózsa kiásta a bátyjait. miken ment keresztül. még többet aludnátok! Elbeszélték neki. Azok. Azt mondta: . forrasztófűvel összeforrasztotta. Az óriásoktól megmentett nagy országot kezükre vették. s igazgassuk ketten azt a nagy országot. máig is élnek.Rózsa nekiuszítja a boszorkánynak a kutyákat. mind a ketten azt mondták: . s igazgassa az országot. a másik pedig keresse fel Rózsát. de ha én ide nem jövök. menj haza. lecsapja vele a boszorkány bal karját. a menyasszonyt jól megtáncoltatták. be sokat aludtam! .mondta Rózsa -. mint ahogy Rózsával is akart volna. hogy az ellenség az országukból eltávozott. Azt akarták. Rózsa feltalálta szép kedvesét. hová temette bátyjait.Sokat bizony . jöjj velem. élőhalóvízzel föltámasztotta. s holnap legyenek a kendtek vendégei! 155 . kisebb bátyám. Befordultak a kis házikóba. s azok addig fogják. s mindegyik ment a maga helyére. hogy vért eresztenek rajta. Elváltak. s Rózsát megpillantották. s avval a boszorkány Plutóhoz költözött. aki már úgy elbúsulta magát. Sújt még egyet Rózsa a karddal. a nagyobbik. hogy egyik. nagyobb bátyám. Rózsa s kedvese összekeltek. s abból megint kard vált.Te. Kapja azt Rózsa. nagy lakodalmat csináltak. eleget vendégeskedtek.Jaj. hogy szinte megepedt. Erre a boszorkány megmutatta neki. összedarabolt testüket összerakta. s ha meg nem haltak. A vér a kardból lett hasábfára cseppen. hazamenjen.

mindjárt odahívták. úgyis meghalt a másik! 156 . az sem fog meglátszani rajta. a másik jobb felé szerencsét keresni. Amint az ördögök meglátták Bendebukkot. lármáznának. egyszer elér egy nagy városba. Azt mondja az anyjuk nekik: . volt nekik két fiuk: Bendebukk meg egy másik.Én meg adok olyan lámpást. hol nem volt. Az öregember nemsokára meghalt. Elszánta magát. melyet ha a fejedbe teszel. ment Bendebukk szomorkodva. mendegélt hetedhét ország ellen.Te. No. mert én nem tudlak benneteket ruházni. hogyha az ördögök lármáznak is ott. de hárman nem tudtak megosztozkodni rajta. lennék én inasa. hát látja. A kapuőrök rátámadtak. nem látták többet az ördögök. Ment. hogy hátha elveszik tőle azokat. Azt mondja neki a legnagyobbik: . mert nem volt késük. A sapkát a fejébe nyomta. utánad sötétség lesz. Egyszer úgy hallotta. mendegéltek. ő is odaadta a rossz kést. adjál egy kést. hogy három ördögfiú egy bocskorszíjon veszekedik. amíg egy erdőbe nem értek. bácsik! Azt hallottam. elment a király kapujához. és azt mondja neki: . Bement tehát a szabóhoz. és senki sem fog látni! Azt mondja a középső ördögfiú: . Bendebukk ment bal felé. A másik fiának egy bocskorszíjat hagyott. volt egy öregember meg egy öregasszony. Amint hát mindegyik átadta neki az ígért valamit.Én meg adok olyan tarisznyát. Egy nagy nyárfa alatt kétfelé ment az út: az egyik jobb. előtted világosság.Eresszenek be. adok érte egy olyan sapkát. a másik bal felé. mester úr. mintha messzire veszekednének. Amint közeledik. mégis arra megy. megteszi. eltartani. hogy szolgálhattok. Hagyott Bendebukknak egy csatakos kis bundát meg egy csizmavakaró vaskót. szeretnék szabóinas lenni. Nagyon szegények voltak az istenadták. jól van! Hanem Bendebukk azzal a gyanúperrel élt. Elindult a két fiú. még az Óperenciás-tenger dombján is túl. mit akar abban a rossz kis bundában. A harmadik azt mondja: .Már megnőttetek annyira. menjetek hát isten hírével. beeresztették. Itt a két testvér nagy sírás-rívás közt elvált egymástól. hogy ha az egész világot beleteszed. kisfiú. hogy az udvari szabónak meghalt az inasa. az apjuktól örökségbe kapták. amivel elvágták volna háromfelé. nem inasnak való ő. hogy ha kinyitod. Amint ment. Egyet gondolt.Ha nem bánná.Bendebukk Hol volt. De addig kunyorált ott. akármit parancsolsz neki. Mentek. Azt mondja az őröknek: .

Volt ott egy öreg szabólegény.Jó.Adjon valami foldoznivalót. mikorára felkelünk. Azután való napon megint látja Bendebukk. én nem bánom. Bendebukk meg hozzálát a dologhoz. Meglátja mindezt a szabóné. tű. rendesen. mégpedig úgy. mikorára felkeltek. hogyne búsulnék. a konyhán égjen a tűz. Azt mondja Bendebukk: 157 . hogy teljesíteni fogja. varrjad. János! . akkor szeretni foglak! Bendebukk megígérte.Olló. mondja Bendebukknak: .Sohase búsuljon rajta. majd megcsinálom én.Máskor ne rakj olyan jókor tüzet. a tűz mellett a fazekakban forrjon a tiszta víz. vasaló. Szerették is nagyon. hogy búsul. amelyet az ördög adott neki. Egyék. Bendebukk az ajtó mögé ment a nadrággal. mi lesz a kötelességed?! Reggel. készen is volt. Másnap reggel.Mit búsul. Odamegy Jánoshoz. vasaljad! Mikor ezt elmondta.Azt mondja neki a szabó: . hogy János szomorkodik. János? . csak elcsodálkozott.Olló. hogy János se tudta volna jobban meg szebben megfoldani. a konyhán égett a tűz. azt mondja neki: . mi baja. csak mindig azt mondta: . igyék. vasaljad úgy. mert látod. kinyitja a lámpást. Kérdi tőle. . szabjad. Jánosnak hívták. Ha ezt megteszed. Mikor Bendebukk odavitte hozzá.Mester úr. Mire János felébredt. látja. varrjad. vasaló. szabjad. a fazekakban a víz már csak félig volt a sok fövés következtében. Másnap megint lement Bendebukk a műhelybe. engedje meg. hogy hogyan megvarrta. hogy odaadott neki egy katonanadrágot: foldja meg a két térdét. nem csinált egyebet. már akkor mindig kész volt egy ruha.Már meg kétszáz ruhát kell huszonnégy óra alatt elkészíteni! . az udvar ki legyen seperve. Odamegy hozzá Bendebukk.Hogy tudnád te megfoldani. Lemegy hát Bendebukk a műhelybe. Másnap János Bendebukknak adta a maga reggelijét. öcsém. Hanem tudod. és úgy tett. Vagy négy nap múlva azt mondja a szabónak: . amiért vele oly jót tett. mikor huszonnégy óra alatt száz katonaruhát kell megvarrni egymagamnak! . tű. kész volt a száz öltözék.Hej. az udvar tiszta volt. hadd foldoznék ott valami ócskát! Megengedte a szabó. hogy lemehessek a műhelybe is már. Mindent jól csinált. hogy még az irigység se leljen benne hibát! Mikorára kimondta. mikor még tű sem volt a kezedben sohasem! De a fiú mégis addig-addig kérte. s azt mondja: .mondja neki János. feküd jön le! János megfogadta a jó szót. most is már lefőtt a fazekakban a víz! Bendebukk szót fogadott. Kérdi tőle: .

és ő is ültette be. aranyszőrű lovon. és kiküldte a kertbe. hogy nem ül oda. mind hárompróbás aranyból való. hogy a virágokról hajtogassa a legyeket és a bogarakat. vasárnap. Bendebukk nevetett magában mert ő vágatta fel az egész kertet. Jóllehet a kertész maga sem tudta. De az atyja azt felelte. legyezve a virágokat. Felvitte a kis csatakos bundában. látja. Azt mondta.Akinek akarjátok. hogy majd ő viszi be. A haragjának az lett a vége. és aranyvirágokat ültetett. A negyedik vasárnap megint otthon akart maradni a legkisebb királykisasszony. hogy kertészinas akar lenni. Nemsokára csináltatott a király a három lányának három aranyalmát. Látja. mert szüksége volt kertészinasra. csatakos bundában megint egy nagy városba. ahhoz kell férjhez mennetek! 158 . mondja meg az inasának. A kertész el akarta venni tőle. látva.Kertész bácsi. hogy majd beviszi ő.Egyék. hogy beteg. készen volt a kétszáz öltözék. De ez a legnagyobbik királykisasszony sem tudta. takarodj! De a legkisebbik azt mondja: . a kastély ablakán. hogy hetedhét országra szólott. Bendebukknak nem volt egyéb dolga. egy aranyat nyomott a markába a királykisasszony. hogy hol ül Bendebukk. és ezüstvirágokat ültetett. A következő vasárnap a középső királykisasszony maradt otthon a templomból. igyék. hercegeket. kisöcsém! Amint odaadja neki Bendebukk. a két nagyobbik királykisasszony rákiabált: . Összehívatta az egész birodalomból a grófokat. hogy egy kisfiú legyezi a virágokat egy csatakos bundában. de muszáj volt. a legkisebb királykisasszony kinézett a kertbe. Ekkor János Bendebukkot ebédkor az asztalhoz ültette.No. hogy kössön hármunknak három bokrétát! Bendebukk kötött is olyan szép bokrétát. de ez a kisasszony sem gondolt arra. mikor meglátta. A harmadik vasárnap a legnagyobbik kisasszony maradt otthon. Haragra gyulladt. hogy talán a kis bundás fiú csinálta azt. . hogy elhajtotta magától Bendebukkot.Hozd elő a bokrétámat. Azt mondta. mindig a kertben járkált fel s alá. de Bendebukk csak azon volt. Amint bemegy ebédelni a mester. hogy valamennyi virág a kertjében van. hogy pingálni sem lehetett volna jobban. Hát amint bemegy a királykisasszonyok szobájába a csatakos bundában. Úgy ki tudta a virágból csinálni a három királykisasszony képét. és jól megajándékozta a kertészt. jól van! Azt mondja a kertésznek a királykisasszony: . annak lökjétek az aranyalmát.. hogy hozzájuk nyúljon. el kell mennie. és azután rézvirágokkal beültette az egész kertet. hogy hogyan mer oda ülni.Eredj ki. aludjék. A király ekkor ajándékozta meg igazán a kertészt. a maga helyére. A király. és azt mondta a lányainak: . Akkor már ezüstpáncélos vitéz ezüstszőrű lovon vágatta fel a kertet. Egyszer. ha halálán van is. és megtiltotta Bendebukknak. A kertész mindjárt meg is fogadta. Elment Bendebukk a kis. De egyszer csak egy rézpáncélú vitéz rézszőrű lovon felvágatja a lovával az egész kertet olyan pusztára mint a pádimentom. Ekkor aranypáncélú vitéz vágta fel az egész kertet. Váltig szabadkozott Bendebukk. megörült. Ő volt a rézpáncélú vitéz. hogy az aranypáncélos vitéz is Bendebukk volt. ki ültette a virágokat. majd megcsinálom én! János lefeküdt. A király kertészéhez ment be. és mikorára felkelt.

a grófok. Csak Bendebukk nem. Azt kérdi a két herceg: . szemeten hízott lovat. mintha nem tudná. girhes. Azután elváltak egymástól. amilyen az ujjatokon van! Az egyik herceg azt súgja a másiknak: . hogy miért ment ahhoz a szegény kölyökhöz. a két herceg pedig nevetve elnyargalt. hogy elmegy.Mit csináljak. Másnap a két herceg vadászni ment lóháton. hogy szegény Bendebukk még most is ott kínlódik a nagy sárban. mert táltos volt a ló: . mint a szél. odaállott az ajtóhoz. Egyszer csak ő is bejött a csatakos bundában. De azt mondja a királykisasszony: . én rézpáncélú vitéz. A két nagyobbik királykisasszony odahajítja a maga aranyalmáját egy-egy hercegnek. hogy eltört. Amint a város végén mennek. Aztán beszédbe eredtek egymással. látják. és fel akarta venni. köszöntötték. a két herceg előtt teremj! Úgy is lett. De a király haragudott a legkisebb lányára.Rézszőrű ló légy. Még rosszabb lovat adtak alá.Odaadom én. azután elvesztettem! Oda is adta.Mennyiért adod nekünk azt a nyulat? Bendebukk. egy gróf háta mögé. mi az. Bendebukk látja. hogy alig tudott lépni. Akkor azt mondja a ló Bendebukknak. kis sógor? Bendebukk azt mondja. Adtak is egy rossz.Nem magának löktem ám! Azzal Bendebukk felvette.Egy nagy szobában voltak a hercegek. hogy neki löki. Azt kérdezik Bendebukktól: . azt mondja: . Amint a két herceg a város végére ért.Hogy menjek. olyat. Persze nem ismerték meg. hogy jön a két herceg elébe. csak lovat adjanak alá. nagyon nagy sárban kellett menni. A két herceg pedig kényesen elvágtatott. Mikor észrevette magát. másik másik felé.Mint a gondolat.Nektek adom egy olyan sárga karikáért. vagy mint a gondolat? Azt mondja Bendebukk: . kisgazdám? Azt mondja neki Bendebukk: . 159 . A város végén megint ott maradt a nagy sárban lovastól. csak az ajtó megett voltak mind a ketten. Volt azután lakodalom. Egyik egyik felé. Másnap megint elhívta a két herceg Bendebukkot vadászni. a szegény Bendebukk lova bentmaradt a sárban. A legkisebb pedig odagöndöríti Bendebukkhoz. s velük a királynak minden cselédje. A Bendebukk előtt álló gróf azt gondolta.Nem jön vadászni. rézszőrű eleven nyúl fickándozzék oldalamon! Meglett! Akkor megint azt kérdi a ló: . Nagy nehezen hazavergődött. Bendebukknak meg a feleségének nem is volt szabad az asztalhoz ülni. majd azt hazudom otthon. a felesége megmosta a sártól egy nagy dézsa vízben.

király atyám. Mikor a legjobban vendégeskednek.Egy másik sárga karikáért . Kijött valahogy. hogy van felségednek egy lánya. Én is szeretném megpróbálni. hogy hogyan esik az.Hazudtok. Bendebukk! A harmadikat pedig azért adtam. Beszédbe eredtek. annak rendje s módja szerint ott maradt a sárban. valami mágnás. én ezüstpáncélú vitéz. azt mondja neki: . otthon a felesége megmosta. hogyan köszönjenek ennek a vitéznek. Azt gondolták. a két herceg előtt teremj! Úgy lett! A két herceg alig tudta.Miért adod nekünk ezt a nyulat? Azt mondja Bendebukk: . hogy a sódarodra nyomtam a pecsétet! Ha nem hiszik. Egyszer elér egy királyhoz. 160 . ezüstszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon. Hívták Bendebukkot. mendegélt a kis csatakos bundában. A két herceg jött vele szemben. A két hercegnek nagyon megtetszett az ezüstnyúl. feleségem! Azzal elment.Aranyszőrű ló légy. Mikor a két herceg a városba ért. Harmadik nap megint kiment a két herceg vadászni. herceg sógorok. és mint a gondolat. hogy megmutassa azokat a nyulakat. kisgazdám? Azt mondja Bendebukk: . bemegy hozzá. de még rosszabb lovat adtak neki. hazament.Mit csináljak. Szegény. ezt is leültették. az ezüstnyulat ezért a másikért én adtam. nézzék meg! Megnézték . és mint a gondolat. aranyszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon. amelyeket az ő két veje fogott. Egyszer a király összegyűjti a birodalmában levő mágnásokat. látják.mondja az. Azzal elmentek. S eddig senki nem tudta kitudni. lovastul. megint kérdezte a két herceg: . a két herceg előtt teremj! Alig mondta ki. Azután elváltak.Azt hallottam. úgy lett. szokás szerint ott vergődött Bendebukk. Egyszer azt mondja az ezüstpáncélú vitéz: .Ezüstszőrű ló légy. Amint a két herceg elmegy. Azután hazament megmosta a felesége. aki minden éjszaka tizenkét pár cipőt nyű el. köszöntek egymásnak. ha valamelyiktek az oldalára hagyja nyomni a pecsétemet! Az egyik rá hagyta nyomni. isten áldjon meg. meg fogom én tudni. hogy Bendebukk ott vergődik a sárban.Azt kérdi a ló: . Ment. azt mondja: .Miért adnád nekünk? .csakugyan úgy volt! Akkor felállt Bendebukk. Ha az ördöggel cimborál is. Mikor a város végén vannak. mert a réznyulat ezért a gyűrűért.Isten áldjon meg. azt mondja a lovának: . Most a másik herceg adta oda a jegygyűrűjét. a két herceg pedig beszéli.Nektek adom. hogy hogyan s miképpen fogták a nyulat. kérdik Bendebukktól: . aranypáncélos vitéz legyek. felséges király. bejön egy ezüstpáncélú vitéz.

Este odafeküdt a királykisasszony ajtajába a csatakos bundában. Amint az inas hozta kifelé a jóféle ételmaradékokat. egyszer csak egy rucalábon forgó várba értek.leugrik.Jaj. Mikor el akarnak indulni. a tarisznyájába tette. még a tengelyvégszeg lyukát is. Ott is az aranyforrásnál ettek-ittak. Persze. a sapkáját a fejébe nyomja. A királykisasszony is megijedt. ő azt is a tarisznyába tette. se ostor nem a tiéd. Sebesen elmennek. Tovább nem maradok. Bendebukk mindent kivett a kezéből. amint kettőt lépett. Ahogy mentek tovább.Menjenek kendtek is a tarisznyába! 161 .Az mind igaz. ott is beletett Bendebukk egy aranypoharat. Amint megvacsoráztak. leültek vacsorázni. már kilencvenkilenc embernek van a feje karóban érte. Kiáltja az inasnak. Kiszáll belőle egy nagyszakállas ember. egyszer. Bendebukk megfog egy rézpoharat. ihol jön egy tüzes szekér az udvarra. tíz óra tájban. Hanem úgy vigyázz. vége lett mindjárt a cipőnek. A királykisasszony hozott magával tizenkét pár cipőt. amint megcsókolják az anyjukat.Jaj. Amint mennek. Amint le akar szállni a királykisasszony.mert az volt a nagyszakállas . isznak. egyszerre elérnek egy rézerdőbe. Esznek. mit hoztál. Amint ott fekszik.Se ló. Azt mondja a királykisasszony nagy ijedten: . a kis bundás ember csinál valamit. fürdenek. a királykisasszonyt kivezeti. Bendebukk is evett a nagyszakállas tányérjából. Megfog egy rézágat. Bendebukk is kapja magát. az egész erdő megcsendült bele. hátul felugrik a saroglyába. Bemegy a királykisasszony szobájába.Menjék kend is a bakóba! De amint a rézágat letörte. édesanyám? Bementek mind a várba. egy keskeny szekérúton. Bendebukk a pitvarban volt. édes fiam. egy aranyfaágat a tarisznyába. nem lelt semmit. Akkor azt mondja a kocsisnak: . beleteszi a tarisznyájába. hogyha ki nem találod az okát. a kis ember csinál valamit! Nosza Plutó is . az ajtó háta mögött.Mit hoztál. hogy hozza be a többit! Hát sehol sem találják. beszélnek. Bendebukk egy ezüstpoharat. egy ezüstfaágat megint a tarisznyába tett. mosdanak. azt mondja Plutónak: . Ott egy rézforrásnál megállnak. hajts! Mentek sebesen! Egyszer elértek egy ezüsterdőbe. felséges férjem és királyom.Azt mondja neki a király: . felülnek a szekérre mind a ketten. Ott is az ezüstforrásnál ettek-ittak. Onnan elmentek. kiment a kisasszony egy beretvával kirakott pádimentumú szobába. azt kérdik tőle: . azt mondja: . összevissza fújja tűzzel a szekérnek minden zegét-zugát. megyek haza! Felül a szekérbe. Bendebukk megfogja mind a kettőnek a nyakát: . felséges férjem és királyom. elértek az aranyerdőbe. Bendebukk megmaradt a szava mellett. két szép kislány szalad elébe. letöri. odamegy a két kislánya. a tiéd a századik lesz.

Ha nem hiszi. meg a fele királyságomat! Azt mondja Bendebukk: . Azt is megmondták neki. Száz szakács főzött. kis gazdánk? Azt mondja Bendebukk: . azt mondja: . hogy ami neki tetszik. Amint elmondja. Az is meglett.Mit parancsolsz. melyik a legjobb. A királykisasszony hazament. s mikor megy befelé a szobájába. Azzal otthagyta a királyt a lányával együtt. Amint kimondta. egy zsákban megbotlottam. Ment haza. itt van! Azzal kivágta a szoba közepére. és ide buktam. Aztán kiveszi a két gyereket meg a többi holmit is mind. hogy azt is hozzák elő. Bendebukk kérte a tizenkettedik szoba kulcsát is. hogy itt vagy. még el nem jöttem volna! Reggel elhívatja Bendebukkot a király magához. megfogja a tarisznyájában Plutó szakállát: . azt kérdik: . én is ott voltam.Menjen kend is a tarisznyába! Persze nem látta senki.Mikor az öreg Plutó megcsókolja. ha tudtam volna. hanem aztán kénytelen volt odaadni. Ekkor azt mondja a király: . Ekkor emlékezett rá Bendebukk. Hanem az. neked adom a lányomat. ez meg is lett.Amiért ezt megtudtad. Bendebukk kinyitotta a tizenkettedik szobát. eltűnt egyszerre. szalmasarkantyúm volt zabtaréjjal. kérdezi tőle: .Azután az anyám a legszebb palotában aranyszékben üljön: aranyzsámoly legyen a lába alatt. vacsora után táncoltak.Hej.Nem kell énnekem a felséges király lánya. Bendebukknak megmondták a cselédek. mert fejében volt a sapka.Mit láttál? Bendebukk elbeszéli az egészet. ennek is megfogja a szakállát: .Az anyám házától idáig egy várost építsetek! Meglett! . Hát tizenkét nagy óriás ugrik ki belőle. ördög lévén. hogy még felesége is van őneki! Mindjárt megparancsolta. azt vigye el. hogy van a királynak még egy tizenkettedik szobája is. amelyikben csodalámpások vannak felaggatva. sem a fele királysága! Akkor a király odaadta Bendebukknak tizenegy szobájának a kulcsát. Egyszer kíváncsiságból kinyitotta a lámpást. és levette a lámpát. 162 . felséges király. A király eleinte tagadta.

Hanem egyszer egy reggel. meglásd. felköti a felesége hátára. nem tud az azokhoz a dolgokhoz! . hogy ez az én emberem megbolondult! S azt mondja: . hogy sokért elkerülte volna! Avval ment a dolgára. Ismét mondta: .Ha felfogadtad.Dolgozz. Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát: . mert ha nem. jámboran végighallgatta a beszédet. mikor hazajövök. te macska. hanem csak járt házról házra pletykálkodni. úgy megverem. nekem mindegy. amit kell! A házat szépen kitakarítsd. ráadásul még azt is megfogadta. hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókált. s még egy orsó fonalat is fonj. miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni! .azt mondja az ember . így szólott a macskához: . Nem verte meg az ura egyszer sem. 163 . hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok. széjjelnéz. délre ételt készíts. s addig veri. mert megver az uram! De a macska nem dolgozott.A rest macska Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt.Felfogadtam. A menyecske sohasem dolgozott.Fogadod hát. a macska holnap is megverődik! S evvel hazaküldte az urához. uram. s mikorra hazament. a macska akkor is szunyókált. macska. hogy sohasem veri meg. úgy megverlek. s azt mondta: . Elment az asszony több házhoz. feleség! . macska. nem hibás az.Szítsd fel a tüzet. Előrántja a macskát. tedd is meg Mert ha nem.kérdi az ura. mint amennyit kelmed neki parancsolt. s egyéb hitvány dolgot művelni. míg a felesége imádkozni nem kezd: .Véghez viszek még többet is. nem tud. A menyecske hazafutott az anyjához. s a tűz is kialudt. Hazajön a gazda.nekem nincs más.Ne üsse többet azt a macskát. csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül. .Azt parancsolom neked. te mindent dolgozz. hogy míg én odaleszek. mikor dologra ment. csak ne üsse többet szegényt! . mert ma megverődöl! De a macska nem dolgozott. hogy helyette mindent véghez viszel? . Hozzászólott az apja is: . s hát minden rosszul van.Kelmed. akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi. De az asszony azt gondolta magában. elpanaszolta a dolgot.Tud.felelé az asszony. s dolgozz.

hát minden jól van! Mondogatja is az ember: . hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel. kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik parancsolatot. úgy meg volt ijedve. az ennivalót megcsinálta. A macska többször nem verődött meg. A macska már végighallgatni sem tudta. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. s a menyecskéből olyan gazdasszony lett.Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának. sepregetett. de az apja úgy visszakergette. Mikor az ura hazajött. Azután mindennap úgy volt.Ne félj. vizet hozott. Jóllaktak jókedvvel. most nem bántalak! Az asszony örömmel terítette meg az asztalt. hogy mit fogadott volt: tüzet tett. Elvégzett mindent. azon. De hát most sem dolgozott semmit. ételt készített. Hanem most mindent eligazított helyette az asszony. hogy amikor az ura azt veri. macska. Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán. De a macska most sem tett semmit. hogy ugyan helyde! 164 . Meg azon. amit kellett. Most nem felejtette el. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra. az ura elé tette. mit tegyen. hogy a lába sem érte a földet.

az nyomban az övé.Felséges királyom . mert azt én is úgy loptam. kedves fiam . igen irigy természetű volt: bántotta.A becsületes tolvaj Marci Volt egyszer.mondta az anyja.Mire az neked. édes fiam? . Másnap hívatja megint a király Marcit. De ráadásul olyan ügyes. Ott Marci eleresztette a tyúkot a csirkékkel. Megkérte az édesanyját. Megbúsulta magát Marci. Magához hívatta a fiút. Még a királyhoz is eljutott a híre. Elkezd megint gondolkozni Marci. mert különben elemésztlek! Ha mindent tudsz.felelt Marci szerényen. sikerült ellopnod az ökröket meg az ekéket. Hazament. hogy szerezzen neki tizenkét tiszta fekete csirkét s egy fekete kotlót. Ez a király pedig. bizonyítsd is be. hol nem volt. Vagy ellopod tőlük a mezőről a tizenkét ekét a tizenkét pár ökörrel. De azt nem is akarok. s azt mondta neki. de mindent meg tud csinálni. . Aztán elmosolyodott.Most az egyszer szerencséd volt. ha soha nem loptál. Volt neki egy Marci nevű fia. De most az éjjel-nappal őrzött csűrömből a gabonát kell ellopnod. Feleli neki erre diadalmasan a király: . hogy amit elszerez tőle. Nagyon mérgesen fogadta. mert abban is meg voltak egyezve a királlyal. Ha nem lopod el holnap reggelig. tied minden kincsem.No. s elkiáltotta magát: .Hallom. hogy elterjedt róla a hír az egész országban. tudd meg. vagy majd én tudok valamit: azt. a vadtyúk a csirkéivel! Fogjátok meg. hogy ő mindent.Né. azzal a gondolattal. felséges királyom. hogy karóba húzatom a fejed.Sikerült . tied az országom. Csak az anyját küldte fel a királyhoz. . Addig Marci szépen fogta az ökröket. s elmondta az anyjának. hogy tudná ő attól a sok őrtől ellopni a búzát a csűrből? 165 . milyen híres vagy. mert azt én is úgy loptam.felelte a becsületes Marci -.Most csavard föl az eszedet.Hallom. hogy Marci híre elhomályosítja az övét. . . De csak megszerezte neki. hogy ne várja az ökreit haza. s elhajtotta az ekékkel együtt. tudsz lopni is. hogyan járt a királlyal. szerencsét hoz! A béresek azon nyomban otthagyták az ekét. volt egyszer egy szegény asszony. Gondolkozott erősen Marci. karóba kerül a fejed.Megpróbálom. . lopni még soha életemben nem loptam. okos. Annak a szélén szántott a király tizenkét ekése. Neki mind a csirkék után! A csirkék ijedtükben beszaladtak az erdőbe. De ha megállod a próbát. hogy majd kifog rajta: . a béresek a nyomukban. . te híres Marci! Hát ha te olyan mindentudó vagy. világravaló is volt. Marci kiment a csirkékkel az erdőbe. most vagy tudsz azt is. egyenes fiú volt. mi? . De ha megállod a próbát. vagy véged! Szánt nekem a mezőn tizenkét béresem. Hazaterelte Marci az ökröket az ekékkel. Ez a Marci igen becsületes. de már nem volt mit tenni.kérdezte az anyja.

mígnem rávette őket. a buzgalom még jobban föltüzelte őket. Megesküdtek volna. be is rúghattak. neki! A sok pálinkától már szédültek is egy kicsit. s ráültette a lovak jászlára. Most volt csak igazán dühös. Azt mondja az egyik: . hogy nagyon vigyázzanak arra az átkozott Marcira. Lopd el a száz kocsisom őrizte aranyszőrű lovamat. Ha odamegy. hogy igyanak a pálinkájából. . még el is aludhattak bátran.El. Rettenetesen mérges lett. Sietnek. rátette a kalapját. karóba kerül a fejed. Futott a csűrbe. tied a koronám.Sze fogom a kötelit! 166 . egy másik meg a ló farkát fogta. beengedték magukhoz. s szépen-óvatosan éppen a csűr elé állította. Leültették a jászol mellé. hogy nem lopja már el Marci a búzát a csűrből! Agyonverték! A király nagyon boldog volt. De mikor látták. mert én is úgy loptam. annak a kezébe Marci egy fő kendert adott. A kocsisok nem akarták beengedni. hogy pora-nyoma se maradt. Ha nem.Rendben van! De most követelem csak az igazit. hogy csak egy rongyos ember zörget. ihattak. elloptad a búzát.A király aznap még külön is behívta az őröket. hogy Marci jött lopni a búzát! Csihipuhi. Megint hívatta Marcit.No. Csinált egy szalmaembert. mert a király lelkükre kötötte a vigyázást. nehogy kifogjon rajtuk. Aztán tüsszentett egy nagyot. aki a ló farkát fogta. De annak. De csak kifőzött megint valamit. Azt pedig. Ittak. s Marci addig ügyeskedett. de bizony Marci nem hagyott egy szem búzát sem. De ha megállod a próbát. Marci? . Rákiáltott az emberekre: . És mentek azon pityókosan. Azalatt pedig Marci szépen mind ellopta a búzát. de a lovat eloldta róla. hogy Marci elvihette? Azok még mindig italosak voltak. S küldte az anyját a királyhoz az üzenettel: megállta a próbát. felséges királyom. s etette-itatta őket. csak essenek neki. S amelyik a ló kötelét fogta. Másnap megy a király nagy biztonságosan az istállóba. felöltözött rongyos embernek. s szépen kivezette az istállóból. a kalapját. Töpreng. Látják Marci kalapját! Hajrá. egy harmadik meg rajta ült. gondolkozik Marci. csak a fejét. s bezörgetett az istálló ajtaján. hogy meg ne sántuljon! Úgy ellátták a baját. jönnek ki az őrök. s jól a lelkükre kötötte. látják a felöltöztetett szalmaembert. s rögtön kisütött valamit. Este odament az istállóhoz.Sze fogom a farkát! A másik: . azt fogta szépen Marci. méghozzá pálinkás butykossal. aki a lóra volt ültetve. megkínálta őket pálinkával. s üssék. mert úgy is bizonyosak voltak. tódultak mind jelenteni a királynak.Hát úgy vigyáztok a lovamra. . Meghallotta ezt a parancsot Marci is. annak a kezében hagyta a kötelet. ahol érik. Egy üveg pálinkát vett magához.Sze rajta ülök! A harmadik: . Mert egy közülük a ló kötelét. A király kékült-zöldült mérgében. s hazavitte. hogy megőrzik a paripát. leültette.

szívem. 167 .Szívem. hogyan is fogjon ki rajta. hogy reggelre lopja el a felesége aranygyűrűjét az ujjáról. s mondja a királynénak: . és elkezdik húzni a kezet. Egyszerre csak hallja. míg a kötél el nem szakad. Azt ugyan nem loptam. Marci meghúzódott az ajtóban. A király azt sem tudta. Hopp. s azon betolta a kezet. hogy a király azt mondja a királynénak: . bedugta a kezét! Kifut a konyhába a király s a királyné. Ezért is volt eddig mind a próba. a koronáért. Megülték a lakodalmat.Szívem. Ha visszajövök. karóba kerül a feje. mi kellett. Ezt látta meg a szakácsné. hanem maga Marci ment fel a palotába a királykisasszonyért. Most már igazán végez vele! Másnap megint hívatta Marcit. egy kezet csinált fából. s megparancsolta neki. add ide gyorsan azt a gyűrűt. Kimegy a király. Akkor sem.A király jól összeszidta őket.mondja ingerülten a királyné-. s várta az ebédjét. s a végire egy kötelet akasztott. Most aztán összeszedte igazán az eszét. Töprengeni kezdett. de Marcit elpusztítja. s mindnyájan hanyatt nem esnek.De ha megállod a próbát. . Erre Marci is gondolkozni kezdett. Ezért szaladt be a királyhoz. Addig egy ajtónyílással Marci benn termett a szobában.Én most alvás előtt még kimegyek egy kicsit. Marci szépen kisurrant. akkor majd add ide gyorsan a gyűrűt. mire csak tellett. mert énnálam jobb helyen lesz. hogy most már ő fog vigyázni valamennyi holmijára. alaposan körülnéz. Elhatározta. csak nálam különb emberhez akartam feleségül adni. húzzák. volt minden. Elváltoztatott hangon azt mondja a királynénak: . A kötelet a kút kerekére kötötte. De hirtelen beszaladt. Marci ellopta az ebédet. Húzzák. Fekszik vissza az ágyba a király. Marci estefelé odalopózkodott a király szobájához. s készült bevinni.Hogy adjam . add ide a gyűrűt! . ha addig él is. hogy itt van Marci. Aztán anyjával együtt meg is ette. s mikor a király kinyitotta az ajtót. mert az az átkozott Marci minden percben itt lehet. mit csináljon mérgében. Mire föltápászkodtak és körülnéztek. s megparancsolta neki. Másnap délben a király az asztalnál ült. . De most már nem szólt. hogy majd széthasadt mérgében. vendégeknek tál lé cigánynak is kávé. megvan! Hívatta rögtön Marcit. amikor nem Marci édesanyja. a kardért. tied a lányom.Ha megállod a próbát. mert azt én is úgy loptam. s bejött. tied a királyi kardom. én magam húztam az ujjadra! A király olyan mérges lett. az országért. A szakácsné már ki is tálalta s tálcára tette. mert a konyhaablakon egy kéz nyúlt be. éppen az asztalig. hogy nincs-e a közelben Marci. hogy ha másnap délben nem lopja el előle az ebédjét. mikor senki se látta. mikor már odaadtam! Az előbb kérted el. Marci ugyanis előző este. A királyné átadta a gyűrűt a sötétben. befestette. A konyha ablaka alatt meg egy lyukat vágott.

míg a gazda meg nem jött.A szamárrá változott barát Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén.kérdi a baráttól. 168 . és egy másik szamarat vett. . A másik barát az erdő szélén várta. Odament hozzá. Az csak nagyot nézett. Gallyakért bement az erdőbe.Gazduram. akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. hogy párját keressen az elveszett szamárnak. A vásárra a gazda is elment. Hanem. Az egyik barát a bal oldali szamarat kifogta és elvezette. addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva. és a fülébe súgta: . és elengedte.Ejnye. Arra ment két barátpap. én eddig el voltam átkozva. menjen el.Hát maga mit keres itt? Aztán hová tette a másik szamarat? .Tisztelendő úr. Még egy-két napig vándoroltak. A szántóvető ember csodálkozva nézett rá. Összebeszéltek. azt mondta: . aztán az egyik faluban a lopott szamárral kiálltak a vásárba. de hát úgy látom. Mikor a szamarat eladták. amerre lát! Leszedte róla a szerszámot. emberré váltam. hazamentek. hogy az egyik jó lesz nekik. Vagy mit mondok! Csak húzta volna. Meglátják az erdő szélén a két szamarat. ha már így van. én már úgyse veszem meg magát még egyszer! Azzal elfordult. Az meg azt mondja: . A másik barát magára vette annak a szamárnak a szerszámját amelyet társa elvezetett. Ahogy ott bolyong. a sok eladó szamár közt meglátja a magáét. hogy a barátból hogyan lehetett ismét szamár. Nem tudta elgondolni. Azzal odamentek az ekéhez. Úgy állt ott az eke előtt. de sokat is megvertem én magát. Most az időm lejárt. hiába áll itt. nem ártott meg. de már az éhségtől alig bírta.

Vasgyúró. nem tudott megélni csak a favágásból. de még csak a levelét sem tudta megmozgatni. . Hegyhengergető Hát hol volt. ahová akarom.Sírdogálok. hogy ezt a fát tövestől kiszedjem a földből.Jól van. rőzsét szedni. egyik év a másikra. Azt kérdezi a fiútól: . De még gyönge vagy. Menj haza. akármibe kerül is.Fanyűvő. mondd meg az anyádnak. hogy szoptasson még hét esztendeig. Próbálgatta két kézzel mozgatni. . Kibarangolt az apjával az erdőre.mondja -. és odavigyem. anya leszek. erősödött évről évre. Sírva fakadt: . hogy jól élhessünk. Gyönyörű szép sudaras derekú tölgyfa volt. hogy csak egy fiuk lenne. hetedhét országon is túl. A hetedik esztendőben. de gyenge gyerek vagyok én! Míg a fiú így búslakodott. 169 . ha megelégelte a játékot. próbálgatta a fát. látom. már tizennégy éves volt. Megrázta.No. hogy ne unatkozzon otthon. azon ne sírdogálj.Úgy érzem. Majd talán keresünk annyit. az Óperenciás-tengeren is túl. Telt-múlt az idő. volt egy szegény embernek egy kis háza. hogy csak úgy zörgött. Mert fiuk nem volt. hullott a makk róla. S abban feleségestül maga a szegény ember. szépen fejlődött. A gyerek kiment a fához minden évben próbálkozni. megszületett a kisfiú. Már hatéves volt. Egyszer odament a kisfiú egy óriási nagy tölgyfához. Azt mondja neki: . s erőlködik. hát Fanyűvő lett a fiú neve. hogy mit mondott neki az öregember megint. de még mindig szopott. aztán a fát próbáld meg-megrázni! Megköszönte az öregnek a gyerek. Egyszer az asszony nagy örömmel dicsekedett a férjének: . hogy kihúzza. mért sírdogálsz? Mi a bajod? Nagyon fiatal vagy még. akkor kitéped a fát fél kézzel! Elment a gyerek haza. Ment. fiam! Azon én segítek. Eljött a nap. és mondd meg az édesanyádnak. mikor ismét hét év lejárt. És gyere ki minden esztendőben. aztán elváltak. Míg ottan kínlódik a fával.Na . mindenáron erőlködni akarsz. Nőtt a gyerek. Azon tűnődtek. csak még egy kicsit. De mivel az embernek más munkája nem volt.Ej. Eredj haza. az üveghegyek mellett. hogy szoptasson még hét esztendeig. de nem bírt vele sehogy sem. hol nem volt. . Telt-múlt az idő. Mondja az édesanyjának.Édes fiam. elébe termett egy öreg emberke. Úgy is volt.Édesanyám. milyen nevet adjanak neki. szomorkodott magában. nagyon gyönge vagyok még. megint előtte termett az öregember. a felesége is. Otthon a fiú azt mondja az édesanyjának: .Fiam. mert olyan erős szeretnék lenni. Azon sóhajtozott mindig ő is. segített neki egy kis fát vágni. Azt mondja neki az öreg: . hogy arra kérjem magát. Azt mondta nekem egy öregember. Akkor már erős volt. hogy legyen tej elég. szoptasson még hét esztendeig. fiam.

Egy nagy kocsi lisztet hozatott a városból. mint más ember húsz hétig. Mert hát a gyerek jó gyomrú volt.Adjon isten. hogy ezt a fát tíz esztendeig dongának fel tudják hasítani. Hanem most annyit még megteszek. Beletette a tarisznyájába a cipót. annyit meg tudott enni. édes fiam. Gondolkozik magában a fiú: „Ej. De én arra nem járhattam tifelétek. de egyik hegy jobban gurul. édes fiam . Amint megy. hegyet gurítok a földjükre. mint egy kéve rőzsét. mint a sárgarépát. hogy egy óriási hegysor van előtte. de bizony nem ment vele semmire. egyszer látja messziről.Jaj. Az a kis ember csak nekivetette a vállát annak a kősziklának. Hol egyik oldalára dűtötte. csak egy kis embert a hegy lábánál. a negyedik esztendőben már olyan erőt kapott hogy belekapaszkodott a fába két kézzel. úgy mint asszonyok a kendert nyáron. hogy egy hétig elég legyen! Meg is sütötte a cipót az anyja. Hozok akkor olyan szálfát haza. odaköszön: . eljött a harmadik. mert arra nincsenek hegyek. mert nagyon fáj a hátam. Elmúlt egy esztendő. fogta a favágó baltáját. A fiú mindig kiment a fához megpróbálni. Majd építünk magunknak. még három esztendő van hátra. és azután maguk csináljanak vele. nagyon nehéz lesz nekem kibírni. Mikor meglátták a falusiak. hol meg bosszantani tudom. abból annyi lesz.Hát te honnan ismersz engem. Mert nem vágott le egy ágat sem. most már nagy vagy. Annak az ára pedig maguknak mindenre elég lesz. amit akarnak. hogy a kis ház egy méterrel lejjebb esett. elmúlt kettő. Úgy kirántotta a földből. Fölkapta a vállára. mint a másik. De nem lát senkit. ennek az árából megélnek. hogy gurítsam vissza. csak úgy hozta.Hát hallottam már a híredet. Azt mondja a fiú: . Hegyhengergető komám! . a malomból. „Ugyan. és a hegy már felgurult. hogy egy hegyet fel tud emelni. mendegél országról országra. Én csak ott szeretek bolyongni ahol az embereket hol kisegíteni. De azért meglesz mégis.Jó napot. ez nagyon erős ember lehet. fel tud gurítani!” Odaér hozzá.Dehogy dől össze. mit csináltál? Összedől a házunk! . De énnekem is süssön akkora cipót. és ballagott vele haza. hogy én Fanyűvő vagyok? . azzal elindult országot-világot próbálni. Csak úgy recsegett a gyökere. Megijedt az édesanya: . Mikor lejárt a három esztendő. Azután jöhetnek hozzám könyörögni. Elment hát haza. Mikor ledobta a válláról a fát. Belekapaszkodott csak úgy egy kézzel. mindenestől. jön az egész erdő haza. ölbe. Azt mind megsütötte egy cipónak. No. a harmadik év végén kiment a gyerek megint a fához. 170 . amit akarok. Összerakom mind rakásra.gondolkozik magában. mi lehet az?” .mondja neki az anyja -. akkorát zökkent az udvaron a föld.Ejnye. neked is. hogy a fát összevágom. s mondja az anyjának: . hogy nagyon sok erdőt kicsupáltál fél kézzel. Mert nincs annyi pintér az országban.Édesanyám! Igaz. hogy míg élnek. édesanyám. Fanyűvő komám. Ha megharagítanak.. hol a másikra. Eladhatják vagy eltüzelhetik. de mégsem jött ki. egyet nyomott rajta. de akkorára csak elérem. azt hitték.

nem is nagyon messze. De a király nagy szomorúságba esett. Azt mondja a Hegyhengergető koma: . a vashegyek lábánál. ketten vagyunk.Rajta. gyere. hogy belement derékig.feleli a Hegyhengergető -. Fanyűvő komám . kihúzta. . Ha hegy akadt az útjukba. Mennek. mert egy napon mind a három lányát ellopták. A Hegyhengergető koma úgy a földhöz vágta Fanyűvőt. Odaköszön hozzá a Fanyűvő koma: . pajtás . Ha pedig nagy folyó akadt az útjukba. . Kapaszkodik Hegyhengergető koma. mendegélnek. Itt van. Melyikünk lesz a vezér? Birkózzunk hát meg! . találunk majd. hadd birkózzunk! 171 . azon átmentek. Úgy nyomuk veszett. Fanyűvő koma felugrott. aztán úgy vágta Hegyhengergető komát a földhöz. hogy kihúzott egy nagy fát a földből.felelte az. mi járatban vagytok? Azt mondja a Fanyűvő: . A Hegyhengergető belevágta a Fanyűvő komát térdig a földbe. hogy bokájáig beleszaladt a lába a földbe. Annak van három szép lánya. ne félj semmit! Én hallottam. Eljössz-e velünk? .Elmegyek én. hogy majd kimászik a földből. mégis te vagy az erősebb.mondta a Fanyűvő. azon meg a Fanyűvő koma segített azzal. .Jobb lesz.Hová menjünk. Fanyűvő egy kicsit összeszedte magát.Nem bánom . ott gyúrja a vasat. koma .mondja a fiú -. no.Nem baj .mondta a Fanyűvő -. van énnekem egy jó komám. mint én. . pajtás.Fanyűvő komám. hogy nem tudja senki. de valamelyikünknek vezetőnek kell lenni! Próbáljuk meg. hogy melyikünk erősebb! De ne veszekedjünk csak próbáljunk. erősebb vagy. . pajtás .Elmegyünk országot-világot próbálni. Mennek.Dehogynem . De próbáljuk meg még egyszer! Összekapaszkodtak harmadszor is. aztán mendegélnek.. Vasgyúró komám! .mondta az -. pajtás . ha velem jössz. Vasgyúró komám. . könnyen segítettek rajta. átdobta a vízen. Hátha valami szerencsénk akad valahol. de nagyon nehezen ment neki.mondta neki. mint az asszonyok a tésztát. Fanyűvő komám? Merre bolyongjunk a világba? Úgyse találunk neked való munkát. hogy van egy király a szomszéd országban.feleli Hegyhengergető -. te leszel a vezér. pajtás . Azt mondja a Hegyhengergető: .mondja a fiú -.Próbáljunk. Menjünk együtt. hogy az lement térdig. csak azt akarom tudni.Ej. úgy látom.Most már belátom. hogy melyikünk erősebb. és úgy vágta oda a Hegyhengergető komát. és mint hídon.Hol jártok.Adjon isten jó napot. még egy társat kell keresni. birkózzunk! Összekapaszkodtak birkózni. Csak mink ketten kevesek vagyunk hozzá. Fanyűvő koma megfogta a kezit. hová lettek. mert Hegyhengergető koma egyszerűen félretolta. Találkoztak még egy erős emberrel: egy nagy hegyóriás tövében úgy gyúrt egy óriási nagy rakás vasat. . .Na. gyere.Adjon isten neked is.

kirántotta a partra. komám. Menjünk együtt mind a hárman! Legyünk jó barátok! Amint mennek. mendegélnek. azt félretaszította. és rakta tovább a vasat. Ebbe jobban bele kell kapaszkodni!” Összekapaszkodtak másodszor is. hogy belement térdig. úgy vágta a földbe. hogy erősebb vagy. Azt mondja a Fanyűvő: . ispán úr .Összekapaszkodtak. elkapta Vasgyúró komát.Adok én szívesen. nehéz az. de mégis kifogták. s egyszerre. csak mehessenek az úton. de nem szól semmit. Akkor meg a Fanyűvő koma vágta bele a Vasgyúrót. amíg csak mind a tizenkét szekér ki nem ürült. . elértek egy nagyon nagy pusztára. . mi segítünk szívesen . Akkor odaállt a legelső szekér mellé a két komájával. hogy ki se látszanak belőle.Én nem kérek mást. Azt mondta: . Mit szól neki a király hogy ők most vas nélkül mennek haza. Az ispán megijedt. de nem bántalak. mert csak a fejed van ki. hogy belement nyakig. hogy az belement derékig. Így sorban kihúzgálta mind. Közben azt gondolta. Azt mondja az ispán. amit az én komám elbír! Azt mondja az ispán: . Az ispán csak néz. és ő is belevágta derékig. de mit fizet ispán úr. hogy mindent megfizet. Gyere velem! . Ölre kapta megint a Fanyűvő komát. hogy segítsenek kihúzni a sárból a szekereket. hozhat másikat! Mink ezzel elmegyünk. „Ej . most megölhetnélek. mert ott van a béresekkel együtt.Erre nekünk nagy szükségünk van. hát látnak tizenkét szekérfélét. a három komának.mondja a Fanyűvő -. amekkorát még ők se láttak soha. mint a labda. Fanyűvő meg odalép a másik szekér mellé. hogy úgyse bír ez a két-három ember többet két-három vasnál elvinni. Könyörög az ispán. mint egy kis talicskát.No. mint a Hegyhengergetőnek. nem bírják a szekeret kihúzni. Ott akkora kazal búzák voltak. Vasgyúró is összeszedte magát. 172 . ez nem jó. Fanyűvő kiugrott. mint én.Nem tehetünk róla . . ha kihuzigáljuk magunk a szekereket a sárból? Fogják ki az ökröket minden szekér elől! Nem akartak hinni nekik. ennek már erősebb marka van. de mind elsüllyednek a sárban úgy.gondolta Fanyűvő koma -. A Vasgyúró koma úgy vágta Fanyűvő komát a földbe.No látod. Az ökrök hiába csavarognak.mondta Vasgyúró -. Hegyhengergető komával együtt a te szavadra hallgatunk.Belátom.Ez a béres már befoghat. . mert van elég. Fogta a Fanyűvő az első szekér rúdját. pajtás . hiába forgatják a rudat. Mentek tovább. Tele vannak a szekerek vassal. kiugrott. hogy most mi lesz ővele. s a legvastagabb vasrudat rátette a kettőnek kétfelől a vállára. Elkezdte rárakni keresztbe a többi vasat. csak annyi vasat adjon nekem.mondta -.Most már elmehet haza.mondta a Fanyűvő. mindegyik előtt négy-négy ökör van. Azt mondja neki: . Szót is fogadok. Az egyik szekér már üres lett. kihúzott a szekérből két hatalmas szál vasat.

No . mint amikor a vasat hoztátok. s a hátamra esik. amit csak kérnek. pajtás. hogy mit kérnek. el ne törjön a nyele! Vasgyúró koma meggyúrta a fejszét. csak annyi búzát adjon. mikor beköszönt hozzá: . mint a köszörűkövet. Az meg is csinálta. Kérdezi a birtokos. most fogjátok meg úgy.Nem kérünk mi mást . A két vállatokon legyen a vége. pajtás! Majd én elbánok vele. hogy az egyik agyara letörött.Ó .mondja a Fanyűvő -. Vasgyúró.No jó . Elkezdte gyúrni a vasat. ha megadja. innivalót. adok én szívesen. Vasgyúró koma mindjárt hozzáfogott. A hombár tele lett búzával. pecsenyének! De kész-e már a fejszém? Azt mondja a Vasgyúró koma: 173 .Uram. Fanyűvő akkorát ütött a fejire. de az csépeljen is. A nagy hombárt felvették. Hegyhengergető hányta a gépbe a búzát. eltört a kan másik agyara is. amennyi kell. hányta. ágait a baltával lecsapkodta. hát azon a napon készen is lett. hogy ha földobom. hogy a kan megdöglött. állj neki.Jó lesz ez. Úgy csattogtatja azokat a nagy agyarait. addig menni. a hombárt letették az erdő szélin. még pénzt is. hogy most már adja ki a bérüket. Amikor elvégezték a munkát. a birtokos nézhetett csak utánuk. Fanyűvő kihúzott két hatalmas fát a földből. hogy a búzát vissza tudja vitetni béreseivel. Ezalatt egyszer csak a puszta felől.mondja a birtokos -. . Odahoztak két nagy hombárt. jó kemény karod van! Csinálj nekem egy jó kemény fejszét. nem kellett oda vágó vagy etető. alátoljuk a hombár alá. Azt mondja a Vasgyúró komának a Fanyűvő koma: . odaálltak a birtokos elé. amit kérünk. és már vitte is. Egy hét alatt kész lesz az egész. . és te.Azt mondja a Fanyűvő a kazlak gazdájának. jó bérért mi kicsépeljük ezt a gabonát. Mindjárt hozzáfogtak csépelni. amennyit el bírunk vinni. ha lehet. Egy hét alatt kicsépelték az összes gabonát. aztán megindultak. Úgy is volt. . te csak csináld a fejszét! Mikor a vadkan odaért. Azt mondja a Fanyűvő koma: .mondja Fanyűvő -. hogy vihetik a szalmát. Próbáljunk. De a kan megfordult és nekiugrott. komám a vasat. Az úr küldte utánuk. A hombárt a derekán keresztülfektette. Még egyszer rácsapott. Csak a béresnek mondta. Földobta a hombár tetejére: . beleverte a nyelit. Odaértek a nagy erdőhöz. hogy szikrát is hány. de olyant. enni-. amit egy ember úgy el tud hajtani. tegyétek le. ebből a masinából csinálj két szál rudat. őröljön is.Komám. Azt feleli rá a birtokos: . jön ám egy iszonyú nagy vadkan.No.Adok én mindent. hogy a három embert a vadkan szaggassa széjjel. .Vasgyúró komám. abba az összes gabona belefér. míg oda nem érünk ahhoz a nagy erdőhöz.mondja Fanyűvő -. nekik nem kell. és gyúrjad! Csinálj belőle olyan masinát. Azt mondta a Vasgyúrónak: . A harmadik csapásra úgy megütötte. ahol ők dolgoztak.

Mentek megint tovább. Ugyancsak onnét. Beértek a városba. majd most nem törik el! Meggyúrta olyan keményre.mondták. Megijedtek mind a ketten. hogy két ember egy óriási nagy hombárt visz a vállán.igazán van mind a hármunknak hús. fölhajította a magasba. komám. Amint megindulnak az erdő szélin. ahonnét a vadkan. Mikor a fejsze leesett.mondta . 174 . . nagy mérges bivaly csak összecsukódott.azt mondja a Fanyűvő -. . míg leesett. Mikor a fejsze visszaesett. komám! Fogjátok föl a hombárt. Mikor meglátták őket. hadd próbáljam ki! Fogta a Fanyűvő a fejszének a nyelit.Csak gyerünk be! .Ne féljetek. Fanyűvő koma mindjárt kérdi az egyik embertől. . nem jól dolgoztál. most . mert ők mindenáron annak a szolgálatába akarnak állni. te nem jó acélkovács vagy! Megharagudott a Vasgyúró koma: . ennek pedig eltörni nem szabad! Vasgyúró koma meggyúrta a nyelit még keményebbre. megint eltörött a nyele. hogy jön egy nagy tüzes bika utánuk. Hát odaér hozzájuk a bivaly. hogy micsoda emberek lehetnek ezek. Azzal bizony már egy kicsit több dolga akadt. nem tudom. Mert ők meg akarják a király lányait szabadítani. De a Fanyűvő azt mondta: . kenyér van. Fogta Fanyűvő. mikor földobta. jó egypárat kellett rákoppintani. hogy valaki ellopta azokat. Néz hátra megint a Hegyhengergető koma. ha felfogadja őket. Gyúrd még keményebbre. hogy most a bika agyonszurkálja őket. vitéz uram! Nem ismerem. Most már készen van! . amiért elvitték az úrnak a búzáját. de az orrán is fújja a lángot. A Fanyűvő kiállt vele szemben. hogy alig látták. hogy nem látták. király őfelsége! . hogy a végén az az óriási. hogy merre van a királynak a kastélya. . Azt mondja a Fanyűvő: . Vasgyúró komám . add csak ide. és menjünk! Hús van. megcsavarta a feje fölött. ráesett a Fanyűvő hátára. Mikor ezt meghallotta a király. De úgy eltalálta egy ütéssel. de akkor nem törött el a nyele. most jó lesz. annyira.No.Adjon isten jó napot. hogy szólítsam.Adjon isten magának is. majd elbánok vele! Jó fejsze van a kezemben. Mert azt a bivalyt is az úr küldte utánuk. majdnem ledobták a hombárt ijedtükben..Ej.Éppen most végeztem el. valahogy csak megleszünk. mert eltörött.Vasgyúró komám. és letették a hombárt.No . szíves örömest kinyittatta a kaput. mert mindenáron le akarta gázolni. Megint fölhajította a levegőbe a fejszét.Megállj. feldobta azt is a hombár tetejére. hát látja. mivel hallották.mondja a Fanyűvő -. most egy óriási nagy bivaly jön. egy csapásra megdöglött. két nap várták. a harmadik meg egy óriási baltát. és a nyele kettétörött. úgy megvágta Fanyűvő.Na. Harmadszor aztán. Mikor a bika utolérte őket. csak úgy szikrázott. mint a bécsi bicska. Fanyűvő meg földobta a hombár tetejére. Felmegy a királyhoz a Fanyűvő koma. Olyan mérges volt rájuk. rá a Fanyűvő hátára. hát mindenki megijedt. néz hátra a Hegyhengergető koma. kiköszörültem. hogy rögtön összerogyott. Beköszön illedelmesen: .

mondta neki -. Fogta. hogy a kisasszonyokat a föld alatti világba.Jó napot.Az én nevem Fanyűvő. mert a hasa nagyon fájt. hogy a kását ne kelljen hús nélkül megenni. azt nem tudja senki. Itt tanyát csapunk.Dehogy adok .felelte a Hétrőfös -. meg egy akkora lábast. Tehát azt a lyukat kell legelőször is megkeresni. Egyszer. Az meg ordított.Azt mondja a Fanyűvő: . búzát hoztunk eleget. És tizenkét hordó bort is. tizenkét szekér kását. lábasnak tűzfalat. elvállalnánk. az alvilágba vitték. meg is szabadítjuk őket. Megadott a király nekik mindent.mondja Hegyhengergető -. mert a Hétrőfös erősebb volt. koma . Itt letelepedünk. ahol lejárnak. Az első napon ki marad otthon? Otthon maradt a hegyhengergető koma. te meg majd aztán. ráöntötte Hegyhengergető koma hasára.Kását. mindent. csak a belit dobták ki. Aztán nekihasalt. Ő főzött. Persze megnyúzták ők azért. Amint mentek. De olyan hosszú szakálla volt. de bizony nem nagyon volt jókedve. Hegyhengergető koma nagy üggyel-bajjal föltápászkodott. A másik kettő meg elment az erdőbe. Akkor mi mit eszünk? . beértek egy nagy erdőbe. Hát ha megfogadna bennünket őfelsége.Hiába sírsz. kunyhót. és elkezdett enni. mikor az én két társamnak meg magamnak kell. Csak adjon meg nekünk a király őfelsége mindent. keresték az utat. Azzal eltűnt. hogy megkeressük azt az utat. De nem tudott fölkelni. Megrakodtak. . abból süttethet. én már eszem. 175 .No . beállít a Hegyhengergető komához egy ősz szakállú kis emberke. hogy hét rőf is volt. mikorára a két társa estefelé hazajött. és innen járunk keresni azt az utat. Ők húzták a szekereket. . Hát ez megtörtént. Megcsinálták a sátorukat. Azzal az öreg elkapta Hegyhengergető komát. alighogy elmúlt dél. Mert a hír az. Köszön a kis ember: . De hogy ki és mi. az egyik neve Vasgyúró. A kását beleöntötte a lábasba. Elkezdtek birkózni. beletette az egész ökröt is. Annak a tövénél megállapodtak. tette bele a húst is. És hacsak lehet. Odavágta Hegyhengergetőt a földhöz. amiben egyszerre egy szekér kása megfő. Úgy is volt. feltette a másik lábas kását.pajtás. a másik neve Hegyhengergető. Azért is nevezték Hétrőfösnek. . Van nekem még két komám. amerre elvitték azt a három királykisasszonyt. amerre elvitték a királykisasszonyokat. mert égette a hasát a kása.azt mondja Fanyűvő . Nem sokáig tartott. innen tovább nem megyünk. Volt az erdő közepén három óriás nagy tölgyfa. Vagyis adjon tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret. Fogták a szekereket. amit kérünk. de az bizony. és mentek az utjukra. lekapta a tűzről a nagy katlan kását. Vasgyúró koma és Fanyűvő koma. nem bőröstől. Hegyhengergető komám! Mit csinálsz itt? Mit főzöl? Azt mondja az: . egymás után összekötözték mindet.Márpedig . ha nem adsz. A Hétrőfös megette a kását. Elbúcsúztak a királytól. akkor megeszem a hasadról. És tizenkét ökröt.Adsz-e belőle? .

Már a nap majdnem lement. akkor megeszem a hasadról! Ezzel összekaptak.Nem baj.Megbetegedtem. ha beteg vagy is? Mert enni muszáj.feleli az. ráakasztotta egy fa ágára. elkezdte fonni a kötelet úgy. Beletette az egész ökröt. . hogy hol kell lemenni az alvilágba.kérdi Fanyűvő -. mert nem is nagyon tudott megfőni. Odavágta Vasgyúrót. a hús is csupa véres volt még benne. mire hazaértek. mert nagyon égett a hasa. Úgy aztán nem főtt meg a kása meg a hús. pajtás! . Fanyűvő koma fogja a lábast.mondja Vasgyúró -. Elővette a kendert. megrakta a tüzet. ahogy a Fanyűvő megparancsolta. nekiültek mind a hárman. pedig az félig nyers volt. Levette Fanyűvő koma a kását a tűzről. pajtás . nem volt rá idő. és elaludtak reggelig. Elkezdett fonni. Mihelyt csak ezek elmentek. ahogy van. enni csak bírsz egy kicsit. ráöntötte a kását a hasára. Abban a napban nem dolgoztak többet semmit. Föltette a másik kását főni. mert másképp még betegebb leszel. mert ő sem evett a kásából. Lehet. Nekiláttak aztán hárman. Azt mondja: . Vasgyúró koma. Úgy is lett. hogy a kása nem főtt meg. Harmadnap a Fanyűvő koma maradt otthon. Hát alighogy meghallatszott a távoli városi harangszó.feleli Fanyűvő. mit főzöl? . de kötelet nem bírt fonni.Kását. nem baj.Éppen délkor már jóformán megfőtt a kása. ő rögtön feltette a kását főni.Beteg vagyok . pajtás . De a Vasgyúró koma sem mondta meg. .Adsz-e belőle? .Mi bajod. a Vasgyúró koma szintén fekszik. és megette róla. pajtás . de ő maga is. Most is a Hétrőfös lett az erősebb. a húst beletette mindet. az az én két társamnak kell. hadd próbálja a másik is! Vasgyúró koma fölteszi a kását a tűzre. Hazajött a két társa estefelé.Jó . . gyomor megeszik mindent. pajtás! Majd holnap én maradok itthon.mondja Hegyhengergető -. Elővette az egyik szekér kendert. De hiába fáradoztak.Na.nagyon főtlen volt. mert az utat nem találták.Majd én megfőzöm a kását. birkóztak jó darabig. .Már. . abból nem eszel. . . Megrakta a tüzet nagyon. Azok mind a ketten nagyon éhesek voltak. lefeküdtek. leveszi a tűzről.mondja Fanyűvő -. húzta 176 . mert Hegyhengergető koma bizony lusta volt! De a Hegyhengergető koma erre sem szólt semmit.No . gyere.A has. koma . hogy milyen vastagra fonja. amikor el kellett a tüzet oltanom.feleli Hétrőfös neki is -. . szépen megették. beköszönt hozzá a Hétrőfös: . megbetegedtem. Az is belebetegedett ebbe nagyon.azt mondja -. Otthon látják. Másnap a Vasgyúró koma maradt otthon. te is beteg vagy? .Jó napot. meg magamnak. hogy kivel volt baja. ti mentek el a lyukat keresni. Megették a kását. . nem mondta el hogy kivel volt baja. Az egyik szekér kender elfogyott.

A Fanyűvő elment szépen a kunyhóba. Akkor hozott az erdőből a nagy fáról egy hosszú szál vesszőt.feleli Hétrőfös . hússal. .mondja Fanyűvő -. Akkora rakás kötél volt már. hadd együnk! . Tovább fütyölt. Hát mit főzöl? . Nekiállt a másik kendernek.Már ebből. ide. . hogy az öregnek az orra a fa kérgét érte. de az enyémről mégsem eszed! Azzal elkapta a kis öreget.elő a másikat. hogy két szekér nem tudta volna elvinni. Fanyűvő koma? . dalolt.Fonom a kötelet . a Hétrőfös szakállát rácsavarta a keze szárára.Gyere csak. az annyira beleszorult a fába. . Az öreg váltig fickándozott. . mert én se ettem! 177 .Nem betegedtél meg? .Elég jól. komám .mondja ő -. pajtás! Tudom. hogy vagy. de a szakállát csak nem bírta kihúzni. fütyörész. hogy félig behasadt.Na.Adsz-e belőle? .feleli Fanyűvő. épp délkor.Meg ám. mind kész lett a kötél.De . Abból font egy olyan nagy kosarat. fonta a kötelet. Fanyűvő komám! . Ránéz a kis öregre. neked is! . hogy abba két ember kényelmesen állva vagy ülve elfért.Kását főzök. . csak megrepedve. hogy csak hadd főjön a kása. ugrált. .Jó napot.megeszem én neked is a hasadról. Egyszer.Adjon isten. A nagy fát azzal visszaegyenesítette az állásába. . akkor adjál.feleli Fanyűvő. mire ez készen lett.Én nem . . nem eszel. és csak húzta maga után.Gyertek hát . Az meg megköszönti evvel a szóval: .No. amilyet ő gondolt. míg ő ottan fonogat. odaköszön hozzá egy kis ősz ember. ehhez a nagy fához! Fogta aztán a nagy fát. mert nem volt kettétörve egészen. amint volt. Hétrőfös komám. megrakta a tüzet. Megjött a két társa. Olyan hosszú.Azt látom. mit dolgozol? . komák. Köszöntik mindjárt őt: . Elfogyott a kender. hogy a két társaméról megetted. .mondta neki -.Mit csinálsz.Megfőzted a kását? . fél kézzel annyira meghajlította a derekát. Hétrőfös szakállát a hasadékba szépen beleülesztette úgy.kérdi Hétrőfös. Délig megfont hatot.Meg. pajtás . Estefelé lett az idő.

hogy nem láttam a kezemet se. A kását megfőzték.Nézzétek csak.mondja Fanyűvő -. Beleült most Vasgyúró a kosárba. de ő még mindig nem rázta a kötelet. jóllaktak. De egyszer csak elkezdi rángatni a kötelet ő is nagyon keményen. jóllaktak. . annyi odalenn a tüzes béka meg kígyó meg varjú. a kása úgy megégette. pedig olyan sötétség van. A fa a lyukon keresztbe akadt. úgy fájt a hasuk. már a fele kötél elfogyott. Akkor húzzátok föl a kosarat! Ha üres.azt mondja -. hát egyszer látja hogy a kosár tűnik. megették. és összetekerve a zsebibe tette. . mert meggyógyultak. Eresztette a két társa szívesen lefelé a Fanyűvőt. A fa helyén nagy-nagy lyuk támadt. és reggelig alszunk. én megfontam a kendert. hogy a Hétrőfös az alatt az idő alatt addig cibálta a fát. „No. s beleült a kosárba. Aztán majd sorba lemegyünk. Azt mondja Fanyűvő koma: . pajtás . nem messze van!” Aztán csakugyan földet ért. Megrángatta a kötelet háromszor nagyon. eszük ágában sem volt. Ettől mostan még hétszerte olyan erős lett. és munkához fogtak. 178 . mert eddig nem ivott egyik sem. aki beleül a kosárba. Hétrőfös meg szakállánál fogva ott lógott a lyukban. de szakálla ott maradt a fában. hogy végül is kidűtötte a földből. most majd én ülök a kosárba.mondja Vasgyúró -. Lement félig a lyukba. Ott lógott a Hétrőfös a lyukban. pajtások Most lefekszünk. pajtásaim . Mindegyik egy-egy hordó bort megivott. hogy leértem a földre. a kötélnél fogva. Úgy is lett. Egyszer ordít. Hogy ki lesz az első. hogy majd kivájták a szememet. pajtás? Mi bajod? . mert a Hétrőfösnek a szakállában volt a nagy ereje.mondta -. Másnap reggel fölkeltek korán.Látjátok. Fanyűvő fogta éles baltáját. pajtásaim. hol kell lemenni! Mert az történt. csak nekik ne kelljen lemenni. lefelé. aki lemegy? Hegyhengergetőnek kellett lenni az elsőnek! Beleültették a Hegyhengergető komát a kosárba. amilyent még idefönt se látott. De most már ízlett a bor. és egyszerűen leborotválta Hétrőfös szakállát. Kiszállt a kosárból szétnézett. béka. kiabál a Hegyhengergető koma a kosárban.No . nem mert lemenni. Fanyűvő szépen kivette. hogy húzzák föl! .No . de megtaláltam a lejáróutat is. Pedig nem volt ott semmi. olyan szép világrészben.No. s mondja: . Csak eresztik.Húzzatok föl! Húzzatok föl! Annyi itt a kígyó. ők meg eresztették lassan.mondta magában -. csak eresztik lefelé! Fanyűvő egyszer csak alatta világosságot lát.Nekiültek a kásának. mint amilyen erős volt. majd megesznek! Mind rám nyújtogatja a fullánkját. hogy mikor háromszor meghúzom a kötelet. Mégpedig olyan szép országban. gyertek.kérdi Fanyűvő.Hű. Húzzák fölfelé. talán már leérek . az azt jelenti. . rángatja a kötelet. Csak arra vigyázzatok. Hegyhengergető csak megijedt. ez mutatta meg nekem a lejárást! Odahívta Fanyűvő mind a két társát. Hétrőfös nagy huppanással leesett. . akkor eresszétek szépen vissza! Azzal fogta Fanyűvő a vasnyelű baltát. mit láttál. megcsináltam a kosarat.

csókolgatta. amelyiken forgott. Jön ám nagy széllel-lobbal haza! . most megvárom.mondja a királylány-. míg visszaeresztik. hogy eresszék vissza. .Mi volt ez a puffanás? . megcsapta azt a szarkalábat.feleli Fanyűvő -. egy fa tövébe fúródott bele a buzogány.Jöjjön be! Adok én enni-innivalót eleget! Bement Fanyűvő. hogy a sárkányt majdnem lecsapta.Visszaadom.feleli Fanyűvő -. mikor rásüt a nap? Abban lakik a legöregebbik királylány. Míg ottan álldogál a lyuk mellett.No. akárhány feje van is. Látod hogyan csillog. ha megmutatod. Oda is ért. örömében még táncolni is kezdett. mert abba a várba te bemenni úgyse tudsz.Fanyűvő. úgy visszahajította. minden idegent széttép. De hát te ahhoz hiába is mész. a vár meg hanyatt esett s megállt. csak adjál nekem enni-inni. hogy nem tudja a kilincset elkapni. a férjem most dobta haza hét mérföldről a buzogányát. mert abban volt az a kis erőm.. én visszadobom neki tizennégyre. hadd menjen vissza érte. Fut ki a királylány a nagy zökkenésre. Azt mondja neki: . jön haza. Mikor a sárkány megtalálta a buzogányt. . ha ő hét mérföldről haza tudta dobni. Azt mondja neki Fanyűvő: .Megpróbálom. s nem lehet megállítani soha. „Ejh. Míg ők ott beszélgettek. Útban van. fölkapta a buzogányt. ha az életembe kerül is! Elindult Fanyűvő a hegy felé. aki még őnála is erősebb. mert annak a gazdája a hétfejű sárkány. mind a hármatokat megszabadítani. mert már olyan éhes vagyok. ami volt.Nem bánom én .Nem bánom én. A szarkaláb eltörött. aztán jóllakott. s várja a kosarat. mert a várnak majd minden ablaka kipotyogott. akárki is az urad. .Jaj . Azt mondja a Hétrőfös: . hogy apádtól jövök. A tizennegyedik mérföldön. egy óriási erdő közepén. alig látok! Mert tudd meg. Kérdi a Fanyűvő koma a lánytól: . Azzal kilépett a szobából. Attól tizenhétszerte erősebb lett. mire a nap majdnem hogy lenyugodott. mindjárt szétszaggatom! 179 . óriásian megharagudott.Azt megmutatom. Nézz csak jobbra! Annak a nagy hegynek a tetején ott van egy szarkalábon forgó vár. mint amilyen erős volt. tiszta rézből van. . pajtás. alig tudok járni. add vissza a szakállamat! Látod. A királylány a sárkány legerősebb borából hozott neki.kiáltja messziről -.mondja Fanyűvő. megölelte. akit talál! . pajtás! . A sárkánynak vissza kellett érte repülni. Nézi a várat. Fanyűvő koma nyakába ugrott. Megörült erre a királykisasszony. titeket keresni.Ki jár itt . de az annyira forog.Ki jár itt? Az én férjem a hétfejű sárkány. egyszer elébe áll a Hétrőfös. mert az mindig forog. . hol van a legöregebb királylánynak a kastélya. egyszer kint megpuffant valami. jól van. hogy miféle idegen lehet odahaza. mit! Majd adok én neked! Majd megállsz te magad szerint” Fogta a baltát.No .

Volt az oldalán egy rézvessző.Megy a királylány elébe. azé lesz mindegyik lánya.No. a varjúláb eltörött. A sárkány a Fanyűvő komát térdre ejtette. de kemény a kezed! Azzal kiugrott.No. hova menne. . gyere .mondja az -. Ettek.Rakd össze minden batyudat. de kemény a kezed! . sógorkám! . A sárkány nagyot szisszent. és menjünk a lyukhoz.” Megszólítja: 180 . tiszta ezüstből. és a sárkány minden fejét levágta. hogy csak a fejei voltak ki. Fanyűvő koma csak elindult. hát a Hétrőfös ott áll megint előtte. Oda eljuthatsz. hogy összetörje vele Fanyűvő komának a kezét.Fanyűvő koma. ha mindennap kását eszik is. mert éhes vagyok! Azután megbirkózunk. a királykisasszonyt pedig a karjánál fogva szépen a kosárhoz vezette. megmutattam a legöregebb királylány kastélyát? . A kosár elindult fölfelé. A várból rögtön egy rézalma lett.feleli Fanyűvő. Odaér a várhoz. add vissza a szakállamat! Ugye. Azt mondta. ha megmutatod a középsőét is . Nézelődik széjjel. Fanyűvő koma fogta a rézvesszőt. a nyelveket pedig a tarisznyájába rakta. Arra azt mondta a Fanyűvő a királykisasszonynak: . de a Fanyűvő koma a sárkányt térdig a földbe vágta. . csak az én bátyám jött el vendégségbe hozzánk! . hogy egy királykisasszony jött föl. Amelyikünk erősebb. az is forog eszeveszetten.feleli Fanyűvő -. sógorkám! Nyújtja a sárkány azt a roppant karmos mancsait. akkor jól van . Harmadszor Fanyűvő úgy vágta a sárkányt a földbe.Hát .Kedves férjem. mi gondom vele! Majd adok én ennek is mindjárt!” Odacsapott. az lesz a győztes. A királykisasszony ott maradt velük. Az ezüstvár nagyot csendült. rácsapott a rézvárra vele. mikor a két társa fönt meglátta. hogy minél előbb hazakerüljél! A királykisasszony kilépett a kastélyból. míg a két testvére ővele együtt nem mehet. mint a másik! Megsegít tán ez is. hogy most melyiknek a felesége legyen. Néz széjjel. hogy aki megszabadítja. Egy ezüstvarjúnak a lábán forog. hogy annak minden ujja kirepedt.Visszaadom. Beleültette. .mondja a sárkány. majdnem megvívtak egymással. Hej. Hogyan menjen ő ide be? „Ejh. de hogyan szabadulsz meg. s mondja: . Fanyűvő beletette a tarisznyájába.Ejnye.gyönyörű szép lány volt. azt én sem tudom. így szoktam odahaza parolázni. de Fanyűvő koma úgy megszorította a sárkánynak a mancsát. Aztán kimentek az udvarra.Az egy kicsit messzebb van. és rögtön megállt. Kilép a királykisasszony . sógorkám . összekapaszkodtak. Mert hisz a király azt ígérte.feleli a sárkány -. megrángatta a kötelet. ha tudná merre. ez még szebb. s mondja: . Összekapaszkodtak újra. hogy addig nem megy haza az apjához. Azzal kapta a fejszét.Szervusz.Ejnye. sógor. együnk egy kicsit előbb. A Fanyűvő koma megörült: „No. Hétrőfös erre azt mondta: . ne bántsd. Látod azt az ezüsthegyet? Van azon egy szép vár. Fanyűvő koma pedig elindult megint odalent.

mert nagyon éhes vagyok! . belevágta a sárkányt a földbe térdig. Megörült a sárkány. Azt mondja a sárkány: . Előkapta a fejszéjét. Gyere be. elkezdtek birkózni. A sárkány nagy mérgesen utána repült. De abban a pillanatban az is kiugrott. sógorkám! Csakhogy eljöttél egyszer hozzánk! Gyere be! . . A királykisasszony rögtön észrevette. megebédeltek.. Alig tudta megtalálni a borzasztó nagy sárban. és levagdosta a fejeket sorba.Jaj. A királykisasszony kilépett a kastélyból. Fanyűvő kihúzta az ezüstpálcát. Úgy belevágta a földbe. 181 . királykisasszony! . csak arra kérem. mint afféle jó barát. a nyelveit meg tarisznyájába dugta.feleli Fanyűvő -. Kihúzta a buzogányát.mondja Fanyűvő -. csak látogatni jött el hozzánk. hogy kificamította minden ujját.Ki mert ide jönni. belevágta Fanyűvő komát derékig. nagyon jó ember. . hogy mikor kifeszítette a karját. Úgy megszorította a sárkány roppant nagy mancsát. Ne bántsd. úgy visszahajította tizennyolc mérföldre. Fanyűvő koma abban a pillanatban kiugrott.No. hogy adjon nekem inni-enni. sógorkám. Fanyűvő koma ettől olyan erős lett. melyikünk az erősebb? Kiálltak az udvarra. van elég. amelybe belevágódott. Kilépett az udvarra. hogy csak a sok feje maradt ki. Adott is a királykisasszony neki bőven enni-innivalót. és a sárkányt rögtön derékon kapta. majd én visszaküldöm neki. hadd sétáljon utána. gyere! Birkózzunk egy kicsit. húgom .Szervusz. mindjárt szétszaggatom! Kilépett elébe a királykisasszony. A sárkány Fanyűvő komát belevágta a földbe bokáig. én visszaküldöm tizennyolcra. De Fanyűvő koma észrevette a sárkány akaratát.Ejh.mondta neki nyújtva a kezét. Aztán bement a királykisasszonyhoz a szobába: .Azt adok szívesen .feleli a királylány -.No. . . akit itt talál! .feleli az. az édes bátyám jött el hozzánk vendégségbe. hogy találkozhasson a nénjével. fölkapta a buzogányt. Kiált messziről: . útban van a sárkány haza! Hazadobta a buzogányát. hogy majdnem elütötte a sárkányt. Ő is pálcát viselt az oldalán. megütötte vele az ezüstvárat. szedje a batyuját! Elvezetem a följáróútra.Nem baj.Adjon isten magának is . Jól beboroztak. A sárkánynak a legerősebb borából hozott.Jó napot kívánok. . repült vele haza. egyszer megpuffant valami az udvaron. Megijedt a sárkány.Hogy mert ide jönni? Az én férjem a kilencfejű sárkány! Minden embert széttép. majdnem kipattant az ér belőle.Kedves férjem. Ő kilenc mérföldről dobta haza. ebédeljünk együtt! Bementek. ezüstből. s mondja: . kisasszony. Míg ott beszélgettek. Fanyűvő koma is kiugrott. de kemény a kezed! De nem baj.Nem baj .

Visszaadom . Annak a tetején van egy aranyvár. Nézd. Amikor odaértek.Két társamnak már lesz felesége. Megint nézelődik széjjel. Hozott ételt és bort sokat.Akkor csak jöjjön be! Fanyűvő bement a királykisasszonyhoz.feleli Fanyűvő -. Két nénje már. . Nagyon megharagudott a sárkány.Azt lehet . Elindult a kosár fölfelé. Azzal elkezdett neki tálalni. A királykisasszonyt pedig kezénél fogva elvezette a lyukhoz. hogy rögtön hűséget esküdött neki.Ki jár itt? Rögtön szétszaggatom! Három fejem máris oda! 182 . Szaladt ki a királykisasszony. .Jaj . Már messziről kiáltotta: . Mérges volt szörnyen. A királykisasszony mindjárt kiszaladt. ha nem!” Kapta a baltáját. Beleült a királykisasszony a kosárba. és úgy megszerette.Lett abból egy szép ezüstalma.feleli Fanyűvő.felelte a királykisasszony.feleli az -. arany kacsalábon forog. megpuffan valami. hogy a három fejét elvesztette.Ki jár itt? Az én férjem a tizenkétfejű sárkány! Mindenkit széttép.Mind a háromé kell . még azt is kéred? . . Nagy csördüléssel a vár megállt. mert maga nélkül nem akarnak hazamenni apjukhoz. szépen elbeszélgetett a királykisasszonnyal. fönn van a fölvilágon. „Ejh. hogy én a maga bátyja vagyok! Mert én magát minden módon meg akarom szabadítani. elbúcsúzott tőle. Mikor Fanyűvő koma jóllakott. mi gondom vele! . Oda is ért hamarosan. Azt mondja erre Hétrőfös: . nagyon éhes vagyok! . .Ugyan. s mondja: . akit itt talál. a férjem jön haza! Hazadobta a buzogányát.Fanyűvő. s mondja: . majd én visszaadom neki. ment haza nagy dühvel. hogy útjában a sárkány három fejét leszakította. hogy nem láthatta meg még a kapuját sem. Fanyűvő maga maradt. itt van balra egy aranysárga hegy. Mondja erre a királylány: .Adjon nekem enni-innivalót. meg hogy az ő buzogányát valaki visszadobta. Aztán így szólt hozzá: .Csak mondja meg neki.Majd megállítom én. Fanyűvő beletette a tarisznyájába. ha akar. Elindult Fanyűvő az aranyhegy felé.feleli Fanyűvő. . hogy Fanyűvő erősebb legyen. oly erővel vágta vissza.gondolta.Megmutatom.azt mondja -. Fölkapta a buzogányt. de nekem még nincsen.Nem baj! . már kettőt megmutattam. . már csak magára várnak. Fanyűvő megrángatta a kötelet. de nem lát sehol semmit. eltörte a réce lábát.Nem baj . . ha megmutatod a legkisebbik királykisasszonynak a kastélyát is. De a vár olyan gyorsan forgott. add vissza a szakállamat! . Egyszer nagyot csendül a várudvar. Tekint kicsit balra hát ott van megint a Hétrőfös.

Szaladt ki a királykisasszony, s mondja: - Kedves férjem, ne haragudjál! Az én kedves bátyám van itt; eljött hozzánk vendégségbe. Nem akart rosszat tenni veled, csak meg akart tréfálni. Azért dobta a buzogányt vissza, hogy tudd meg: vendéged van idehaza. - No, jól van - feleli a sárkány. - Szervusz, sógorkám! Csakhogy itt vagy! Nem sajnálom a fejem, van még elég. Nyújtotta az is a roppant nagy mancsát, hogy leszakassza Fanyűvő ujját. De Fanyűvő megmarkolta a sárkány mancsát, s összenyomta, mint a tésztát. Fölszisszent a sárkány, mert fájt neki szörnyen. - Nem baj - mondta -, gyere be, sógorkám! Ebédeljünk! Egy kicsit pihenünk, azután birkózzunk! Jóllakott a sárkány Fanyűvővel együtt. Úgy beborozott, alig tudott a lábán megállni. Jókedvében elkezdett táncolni. Örült előre, hogy Fanyűvőt megeszi. Kimentek az udvarra, birkózni. Hát evvel már több baja volt Fanyűvő komának, mert ez sokkal erősebb volt, mint a másik kettő. Ölre kapaszkodtak. A sárkány Fanyűvőt belevágta a földbe térdig, de Fanyűvő is belevágta a sárkányt szintén térdig. Kiugrottak, megint összekapaszkodtak. Fanyűvő csak derékig szakadt bele a földbe a második dobásra. Harmadszorra a sárkányt Fanyűvő koma belevágta nyakig. Most már nem bírt a sárkány a földből kimászni. Elkezdte a tüzet okádni Fanyűvő komát mindenáron meg akarta pörkölni. De a királykisasszony abban a pillanatban két kezében két nagy vödör vizet hozott. Az egyiket a sárkánynak a lángjába loccsantotta, a másikat meg Fanyűvő komának a nyakába öntötte, hogy meg ne égjen. Előkapta ekkor Fanyűvő a fejszéjét, és ledarabolta a sárkány fejét sorba, a nyelveit meg a tarisznyájába tette. Akkor bement a királykisasszony a kastélyba. Hűséget esküdtek egymásnak másodszor is. A királykisasszony összeszedte a ruháit, kilépett a kastélyból. Fanyűvő koma kihúzta az aranyvesszőt a tartóból, rácsapott vele a kastélyra. Lett belőle egy aranyalma. Fanyűvő beletette a tarisznyájába, a sárkány nyelveihez. Elindultak a lyukhoz. Odaértek, megölelték, megcsókolták egymást. Fanyűvő a kisasszonyt beleültette a kosárba, de ő maga nem ült bele, mert hátha a két társa ott fenn el találja szalajtani a kötelet, és akkor meghalnak mind a ketten. De így egyenként majd csak fölérnek. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult. Hamarosan üresen vissza is jött. Fanyűvő fogott egy nagy követ, azt tette a kosárba. Ki akarta próbálni a társait. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult fölfelé, ő meg a lyuktól félreállt. Egy kisvártat múlva megpuffant valami. Visszaesett a kosár a kővel, a kötéllel együtt! „No, ehol-e - mondta magában Fanyűvő -, éppen ettől tartottam. Ha benne lettem volna, most meghaltam volna. A társaim a halálom akarták.” Mikor a harmadik királykisasszony fölért, s kilépett a kosárból, a három lány egymás nyakába borult. Sírtak örömükben. Vasgyúró és Hegyhengergető már megegyeztek, hogy a két királykisasszony az övék lesz. Vitték hát nagy örömmel az apjukhoz, a húgukkal együtt. Megörült a király a két fiúnak. Azok azt bizonygatták, hogy a sárkányokat ők vágták le, mind a hármat. A lányokat még az úton arra kényszerítették, hogy bizonyítsák: ők öldösték le a sárkányokat, mert különben végeznek velük. Hát a lányok bizonyították is az apjuknak. Csak azt nem tudta megmondani Vasgyúró és Hegyhengergető, hogy a harmadik társuk hova lett. S a kisasszonyok is megesküdtek az apjuk

183

előtt, hogy ők addig nem mennek feleségül senkihez, míg a legkisebb királykisasszonynak a vőlegénye meg nem jön. Az pedig még mindig lent volt a föld alatt. Ott kóborolt jobbra-balra, kereste az utat, hogy hogyan tudna följutni. Nem találta meg sehogy sem. Egyszer néz széjjel, hát ott van a Hétrőfös megint. Azt mondja: - Fanyűvő, add vissza a szakállamat! Ugye, megmutattam mind a három királylány kastélyát. - Visszaadom - feleli az -, ha megmutatod az utat, hogy merre mehetek föl a fölső világba. - Hát - válaszolt a Hétrőfös - azon, amelyiken lejöttél. - Azon nem lehet, a társaim elárultak. - Hát akkor - feleli a Hétrőfös - van itt egy magas hegy a közelben. Annak a tetején fészkel egy nagy griffmadár. Ha szépen megkéred, és tudsz neki eleséget vinni, amivel kitart föntig, az talán fölvisz a hátán. Azt mondja a Fanyűvő koma: - Visszaadom a szakálladat, ha hozol nekem tizenkét kenyeret, tizenkét hordó bort és tizenkét ökröt. - Meghozom, csak a szakállamat add vissza - mondja a Hétrőfös. Elő is hajtotta hamarosan Hétrőfös az ökröket. A bort is, kenyeret is hozta a szekéren. Fanyűvő erre visszaadta Hétrőfösnek a szakállát. Az mindjárt odanyomta az állához. A szakáll rögtön odanőtt, úgy, mintha sose lett volna leborotválva. Megörült a Hétrőfös, megköszönte Fanyűvő komának, hogy a három sárkányt elpusztította, mert az alvilágnak ő volt a királya. Így visszakapja nemcsak az erejét, hanem a hatalmát is. Fanyűvő koma pedig elindult a hegynek fölfelé, a griffmadárhoz. Nagy vihar volt, amikor fölért a hegytetőre, rögtön meglelte a griff fészkét. Volt a griffmadárnak két kis kölyke. A vihar majd lehordta őket a fészekből. Fanyűvő kapta a köpenyét, ráterítette a madarakra meg önmagára, hogy meg ne ázzon. Mert akkora jegek estek, mint a feje. Alighogy elmúlt a vihar, megsuhan valami. Megjött az öreg madár. Mindjárt nekiesett Fanyűvő komának, szét akarta szaggatni. De a fiai azt mondták neki: - Ne bántsa édesanyám, mert ez a jó ember mentette meg az életünket. Nélküle agyonvertek volna a jegek, akkora vihar volt itt minálunk. Azt mondja erre a griff: - Mit kívánsz azért, amiért a két fiamat megmentetted? - Nem kívánok mást, csak vigyél föl a fölvilágra! - feleli Fanyűvő. - Fölviszlek - feleli a griff -, csak az út nagyon nehéz ám, és nagyon messze van. Odáig nem tudok kitartani. Annyi élelmet nem tudok magamnak szerezni. Kérdi erre Fanyűvő: - Körülbelül mennyi lenne elég? - Tizenkét ökör, tizenkét hordó bor meg tizenkét kenyér - mondja a griff. - No - mondja Fanyűvő -, annyi éppen van. Én meg a tarisznyámból megélek. - Akkor menjünk - mondja a griff. - Kipihenem magam, és már indulhatunk is.

184

Fölrakta Fanyűvő a griffmadár hátára az eleséget. Ő meg ráült a griff nyakára. A madár elindult, de megmondta neki, ha éhes lesz, s jobbra veti a fejét, Fanyűvő akkor dobjon a szájába egy kenyeret. Ha pedig balra veti a fejét, akkor dobjon bele egy ökröt. Ha pedig hanyatt veti a fejét, öntsön bele egy hordó bort. Elindultak. Nagy körözéssel indult a madár a levegőbe, avval kapaszkodott mindig följebbföljebb, mindig följebb. Egyszer veti a fejét jobbra aztán veti balra. Fanyűvő pedig csak dobta bele a kenyeret is, az ökröt is, mikor mi kellett. Már jól fölértek, annyira, hogy nem hibázott már csak száz méter hogy a felső partra, a fölső világba jussanak. És ekkor elfogyott az elemózsia. De kapta Fanyűvő koma a kését, a combjából levágott egy darab húst, mert a madár kezdett forgolódni, hogy visszaesik. Attól a darab hústól oly erős lett, hogy két szárnylegyintéssel már fönn is lett. Ott fenn Fanyűvő koma leszállt a madár hátáról. Azt kérdi tőle a madár: - Mondjad, ember, micsoda falat húst dobtál utoljára a számba? - A combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő. - No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst. Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a helyére. Akkor azt mondta a madár: - Húzz ki a bal szárnyamból egy tollat! Abban olyan nedvesség van, hogy akármilyen vágást vagy sebet bekensz vele, sosem látszik meg a helye, hogy hol volt elvágva. Tedd el, ennek valamikor még hasznát veheted! Fanyűvő bekente a sebeit. Aztán elbúcsúzott a madártól. A griff visszarepült a hazájába. Fanyűvő meg elindult most az útjára, keresni azt az országot, ahol ő a királlyal megalkudott. De most már ő sem tudta hogy hol van, vagy merre. Csak bolygott a világban. De olyan szerencséje akadt, hogy útjában találkozott egy régi ismerősével. Az eldicsekedett neki, éppen nagy vendégségbe megy. Nagy lakodalom lesz a szomszéd ország királyánál. Két vitéz megszabadította a király három lányát! - No - mondja Fanyűvő -, akkor, pajtás, én is elmegyek veled! Mentek aztán sokáig, hát egyszer csak beértek abba a városba, amelyben a király lakott. Mennek egyenest a királyi kastély elé. Kéredzkednek be, hogy hát ők is eljöttek vendégségbe. Mikor Hegyhengergető meg Vasgyúró meglátta, hogy Fanyűvő koma megjött, szörnyen megijedtek. Futottak mindjárt a királyhoz árulkodni, hogy idejött egy olyan ember, aki vesztükre tör, ha meglátja őket a királlyal! Szerencsére meglátta Fanyűvőt a legkisebbik királykisasszony is. Nem szólt semmit, nem árulta el. Mondta az apjának: - Édesapám, azt az embert, aki most jön, semmi módon ne engedje, hogy valaki megbántsa vagy bezárja. Az lesz a mi legkedvesebb vendégünk! A király megígérte, hogy nem lesz semmi bántódása, bátran ott lehet a vendégségen. Készülődtek is a nagy lakodalomhoz. De hát csak a két királykisasszony menyasszony, a harmadik nem! Annak nincs vőlegénye.

185

Mondja a királykisasszony az édesapjának: - Édesapám, hívasd ide mind a vendégeidet sorba, elibém! Vonuljanak el előttem, hátha megtalálom köztük azt, akit én keresek. Akkor nem bánom, megyek én is esküvőre. A király megígérte, hogy megengedi. És ki is hirdette mindjárt, hogy aki a királyi menyegzőn vendég akar lenni, az a kastély előtt mind vonuljon el. Fanyűvő koma leghátulsónak maradt. Már elment minden vendég, s a király szomorkodott, hogy nem lesz a legkisebb lányának vőlegénye. De egyszer, lám, fölujjong a legkisebbik királykisasszony, s mondja: - Édesapám, megvan! Itt van! Ez az! - Melyik az, édes lányom, mutasd csak? - kérdi a király. A királylány odavezette Fanyűvőt a király elébe. Az rögtön felismerte: - Jaj, édes fiam, hisz te vagy az, aki éntőlem tizenkét ökröt, tizenkét szekér kását, tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret kértél? - Igen, én vagyok - mondja erre Fanyűvő. - Hát hogyan - kérdezi a király -, hogy te nem jöttél a két társaddal együtt haza? Elmondta erre Fanyűvő a királynak, hogy hogyan járt velük. Mikor a királykisasszonyokat már mind fölküldte, utolsónak ő lett volna a negyedik. De őt félútról vissza akarták dobni, hogy haljon meg. Hanem ő okosabb volt, mert egy követ tett a kosárba, s így élve maradt, csak a követ dobták vissza. Azt mondja erre a király: - Mi büntetést adjak én ennek a két gazfickónak? - Semmit, király őfelsége! - feleli Fanyűvő. - Hagyja csak úgy, ahogy vannak! Legyenek csak a király őfelsége vejei, de ne ebben az országban. A király szépen fölkészítette Fanyűvő komát, legszebb ruháját ajánlotta neki mint ifjú királynak. Így mentek az esküvőre, mind a hárman, mind a három pár. Vasgyúró és Hegyhengergető bocsánatot kért Fanyűvőtől, amiért olyan huncutok voltak vele. Lakodalom után Fanyűvő elővette a tarisznyát, megmutatta a királynak a három almát: - Nézze, király őfelsége! Ez a legöregebbik lánynak a kastélya: egy réz szarkalábon forgó vár. Ez pedig, egy ezüst varjúlábon forgó vár, ez a középső lányé. Ahova én ezeket eldobom, Vasgyúró és Hegyhengergető oda menjen lakni. Ez a harmadik pedig, ez az arany kacsalábon forgó aranyvár, ez itt marad. Azzal fogta a rézalmát, úgy elhajította kelet felé, hogy az után Vasgyúró meg a felesége álló hónapig utazott, mire megtalálták. A másik almát meg eldobta nyugat felé. Hegyhengergető két hónapig utazott a feleségével, mire odaértek. A harmadikat pedig Fanyűvő oda vágta az udvarban a földhöz. Királykastély helyett kacsalábon forgó aranyvár termett ott egyszeriben. Otthon maradtak hát békében. Még ma is élnek, ha meg nem haltak! Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre!

186

A palóc meg az egri nagytemplom
Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba, szekerestül. - Te, Bera, te csak maradj itt a lovakkal, hogy el ne hajtsák; én bemegyek a misére - mondta Pesu, s azzal bement a templomba. Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre: - Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen már délre jár? - Hej, Bera Lettél volna csak ott! Ahogy nézegettem a nagy képeket meg ablakokat, hát egyszer csak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap gyertyával! De annyi volt ott, mint kutyában a bolha! Legutoljára pedig kijött egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy ő bizony nem misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kóruson meg elkezdtek muzsikálni. Egy nagy, hosszú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrok a közepére, lehajtom a csuhaujjamat, rákezdem a kállai kettőst! No, nem is kellett egyéb! Rámzúdul a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogy sem akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de biz az csak vonogatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte! Egyszer aztán egyik mégis kitalálta a szíve szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagy nehezen a misét. Odafent meg a kóruson, örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből, elkezdtek trombitálni meg kerepelni. Így lett nagy sokára vége a misének. Pedig azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják azt a misét hirtelenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja, ez meg szerszámostól, papostól sem éri végét.

187

Három kívánság
Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek. Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorára. Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. Amint ezt gondolta, hallott valami suhanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szólalt, azt mondta: - Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. - Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte a lábast kolbászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kapkodott mind járt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát: - Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanőtt hogy azt onnan le nem lehetett szakítani. Most már megijedt a szegény kis asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbásszal? - Majd levágjuk - mondta az asszony. - De én nem engedem - feleselt az ember -, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész. - De hát a tinó, a ló, meg a malac! - így az asszony. Az ember erre azt felelte: - De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te hogy csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltak.

188

Rózsa és Ibolya
Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem. Egyszer azt mondja az urának: - Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát. Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát. Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának: - Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember. Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt: - Hozzám jössz-e, szívem szerelme? - Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged. De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta: - Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol. Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához. - No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány. - Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála! - Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám! Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort. - Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki! Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja: - Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához: - Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála. - Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

189

míg az fel nem szárad. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya. csak úgy leszel az enyém. majd a harmadik parancsot tedd meg. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány: . őneki nem árt. apám jön. jól megnyergelte. szél alakjában. hogy a harmadik ki lesz. tiéd lesz Ibolya! Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához. vén kutya . egyet fordult vele. felelnek azok rá.mondja Ibolya. úgy hallom. itt vagyok! . Hátravetett Rózsa egy fésűt. kergesd meg.No. felült a hátára. Mindjárt reggel kinéz az ablakon. de azért mégsem adnak neked! . az apámat egy kicsit kímélheted.Akkor megszöktetlek! . egyet fordult vele. bevezette az istállóba. kedvesem! . hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből. bemegy Ibolyához.De észrevesznek . ők már hetedhét országon túl voltak. leszállott róla. avval elszöktek. tudom.Letelt a három próba. kellett ez neked? Kivezette a harmadik paripát.mondja Ibolya . Felöltözik. lefeküdt újra. Mondja neki Ibolya: . bevezette az istállóba. gyöngéden ráült. ég a fülem. zaklasd. selyemkendőjével végigtörölte. kivezette az Öreget. 190 . a második lesz a gonosz mostohám. Mikor már nem tudott menni.Mit parancsolt most az a gonosz asszony? . kedves Ibolyám! . Másnap elment Ibolyához.felelnek rá a vércseppek.Rózsa lefeküdt. Azután kivezette a Vénboszorkányt.ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz . azután hazament.Nézz hátra.Jaj. Egyszer azt mondja Ibolya: . csak várjál. három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra.Kerítünk egy tűt . van neki három paripája. ha kiáltja nevünket a mostoha.Rózsa! Ibolya! . vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja: .mondja Rózsa -. jól megsarkantyúzta. . látja.Vigyed a Vénasszonynak! Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot. Hátranéz Rózsa. hát az Öreg ment utánuk. ő nem oka semminek.Van nekem három paripám. megszúrjuk a kezünket. hát ott van a szép kalács. könnyen kitalálhatod. mondja neki: . elfogta a méreg. felült a nyeregbe.mondja Rózsa. várjál. bevezette az istállóba.a Boszorkány átvarázsolja paripává -. Megnyugodott a Vénboszorkány.mondta neki -. leszállott róla. . ha meg tudod nyergelni.Itt vagyok. a szívedre bízom! Rózsa megindult az istálló felé. úgy cselekedtek. . olyan erdő kerekedett a háta mögött. Ahogy mondták. Azt mondja Ibolya: . Azt gondolta magában: „No megállj. hogy már csak tarló van a földön. . ha meg tudom nyergelni.Most segítsél.Azt mondta.

most a Vénboszorkány jön. Hát amint megy Rózsa meg Ibolya. mit kell mondani. Leszállott a seprűről. felkapta a söprűt. hogy mit akar a mostoha. elmentek vele. hogy hazaértél. De volt ott tíz cigánygyerek is.Ne feledkezzenek a szegény árváról.Egyszer megint szól Ibolya: .a nyomunkban! . hogy Rózsa felejtse el. megint itt az apám! Visszanéz Rózsa.majd megfoglak én most! De Ibolya tudta. azt mondja egy koldusnak: . ti meg csak kiabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával.Na. hogy ilyen sokáig odavoltál? . Az öreg erre megátkozta a lányát.Jól van. Megházasítlak. aztán hirtelen Ibolya kiszállott. Ha kellek. A Vénasszony pedig hazament. . belement a tóba. kiáltja is a tíz gyerek: . édesapám.Ugyan.Hátravetett egy bontófésűt. beljebb úszott a tóba. ha kiáltjátok. Elindult hát Rózsa egyedül. visszatért.mondja . hol jártál. amit én mondok. kerekedett olyan víz abból. . hogy nem vesztik el hivatalukat érte. . eljöttök értem.mondta.mondja az apa. . meg sem álltak Rózsa birodalmáig. akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. Úgy is lett. kisasszony! . .felelték a cigánygyerekek. Hanem te itt tóvá változol. Ibolya azoknak mondta. De a koldusok azt mondták. tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek. ha kiáltjátok. Mondja egyszer Ibolya Rózsának: . csúf lány! . Kapta most az asszony a seprűnyelet.mondja .Már itt van . azt mondja Ibolya: .No jó. megállj. Mire a boszorkány odaért. majd én addig ködből palotát építek. ráült.Eredj te előre. visszaváltozott lánnyá. nem tudott szólni semmit se.kérdi a fiától. hogy ilyen a lányod! . merre jártál.No. az Öregasszony jól elverte. én meg kacsa leszek benned. De az elfelejtett mindent. jól elverte a Vénembert otthon.Nézz hátra. itt is az ideje! Másnap jöttek is a lakodalmasok. Ibolya látta a menetet. De nem azért volt boszorkány a Boszorkány. .Kiáltjuk mi. Rózsát legénnyé változtatta.Te vagy az oka. mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról! 191 . holnap lesz a lakodalom! . ahol legmélyebb volt.Nektek adom a palotát. hogy az Öreg nem mert nekimenni. . hogy meg ne tudja.Nézz hátra. . hogy kicsoda az ott a vízen. viszket a fejem. Az apja éppen a kapuban ült. én csak az apád házáig megyek.

. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre. Rózsa meg Ibolyával. Nem is tudtak volna a lábukon megállni. megörültek neki. Rózsához csak azért akart férjhez menni. Aztán mindnyájan megesküdtek.mondták egymásnak. 192 . A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota. ha három lábuk nem lett volna. mert a palota ködből volt. a csillagokat látják a fejük felett.Ekkor jutott csak eszébe Rózsának. alattuk pedig a zöld füvet. szégyenletükben világnak mentek. még így sose csaptak be bennünket! . Ibolyához szaladt. mert annak is volt másik vőlegénye.No. azért nincs most háromlábú cigány. és elpárolgott. mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. mert gazdag volt. Mindjárt otthagyta a menyasszonyát. hogy nagyon fáznak. a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez. hogy neki Ibolyája van. akit szeretett. a menyasszony a vőlegényével.

s kiviszem a szekérre. Elmegyek a malomba. zakatol: éppen az én búzámon járja. hogy azoknak a csárogásától a malomzúgás nem hallott.Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai Egyszer csak azon veszem észre magamat. nehogy meginduljanak. szép békességesen hazavárom. s anyámat akarja elvenni. mert az tőlünk úgy megijedt. de hát én nem fértem ki. a hajszot a csálé helyére. Ki akartam bújni a lyukból. Azt mondja nekem az apám: . hadd lássam. abból megtudtam. dugom egyik helyett a lapát nyelét. s őröl. Vágok egy istenes jó husángot. s hát az jól befér. amelyik ott eddegélt az aljban. A molnár azt gondolta. Nekik nem lett bele semmi bajuk. de eszembe jut. hogy megehültem. mint a tyúk szokott. hazafutok. mint a barassai nagy torony. Kivezetem az ökröket. mert a fa vastagocska volt. még ott is elég maradt a helyén. hogy megrezdül odabent a völgyben. Magam pedig bemegyek a malomba. de nem mártottam fel onnét egészen. Egyetlenegy lelket sem kaptam benn a malomban. s akkora fa nőtt belőle. s még nem jött vissza manapságig. ahogy csak kellett. Gondolom. amit enni adjak. hogy hát az apám házasodni akar. gondolám. hogy vegyen le. a csálést a hajsz helyére. én addig meg is őszülhetek. s kivágom onnét magamat: De nem tudtam leszállni. mindegyiket a másik helyére vezetem. s hát ott szimatol a bokrok között. s elmentem. s amikor odaérek. beleütöm az ostornyelet a földbe. másik helyett a kötőrudat. s amíg reásújtottam volna. hát látom. 193 . Hogy a bércről hamarább leérjek a völgybe. hadd hívjam a molnárt. hanem kiáltottam a molnárnak. Még egyszer jól nekihúzom a husángot. Jól tudtam hágdosni. megállítom az ökröket. s a fejem is szédült. s lehingerődzém az oldalon. az ökrök nem mentek-e el állóhelyükről. dugom a kezemet. az a bajom. hogy nemigen szokása hazasietni. én is csak egy kicsit ütöttem belé az orromat a lágy mezei sárba. de egyik sem talál a régi helyére. döngetni kezdem két oldalba. hallom messziről. mint ez a könnyű fickó itt. hogy a malom oda van eprészni. s bé akarom fogni.Eridj a malomba. Teliszedem a keblemet seregélyfiúval. A malom után iramodom hát sebes kutyafuttában a bércre. kapom én nagy frissen magamat. mert nem is hoztam volt nekik. s hát nem fér bé a likba. Bezzeg megörvendék neki. s őrless a lakodalomra kenyérnekvalót! Rajta szegény. elviszem a fejszét. s hát az sem illik a helyére. De annyi fiat költöttek bele a seregélyek. s nekem a fiától molnárpogácsát küldött. próbálom a fejemet. mint a makk. amennyi csutak csak volt. Nézek széjjel egy ágy alá s a kemence mögé. ahogy csak tőlem lehetett. aztán az ökröknek is bajosocska esztendőről esztendőre várakozni. nekifekvém. felviszek a padlásra három tarisznyát. s amíg előjön. ha ennyibe van. s így rendben van. hogy a kancsó nincs a szegen. S hát az én ostornyelem odafogant a földbe. Felhágok a fára. hogy immár. s megtöltök kilenc zsákot olyan dálnoki búzával. Megkívánták tőlem az időtöltést. hogy most fogok seregélyfiat eleget. Hozzádörgölgetém az orromat a gyephez. Több baja lett annak a szegény fehér lónak. Utánam mind a fatuskó. s mind a kilencet egyszerre a vállamra villantom. s úgy jól van a dolog. keresek egy átalvetőt. hogy a lábára szorított nyűggel együtt kifutott a világból. Próbálom a két járompálcát. hogy a búzát segítsen behordani.

elkercelte. s magammal szembeállítom. Látom. mégsem tudta megkezdeni.még a Szépmezőt is egészen. Próbálom. 194 . No. nem mentek-e el a helyükről. sikolándva kaptam meg. eloldám a szürkét. annyi hal maradt künn utána. s mondom neki amúgy mirgyilusosan: „Hó! megállj. Mikor az Olt felett repültünk. hol kaphatnék itt vizet valahol. hogy ott nem messze vannak valami aratók. ahol az ökrök voltak. hogy oldjam meg az ingem derekát. s én kötelestől lecseppentem. fiú. magának sárból kezet. leér-e a földig. utánam azt kiálták: „Te. egy lejtőn ki s egy hágón be. Elindulok arrafelé. felülék a barnára. Sokáig mentem. de nem tudék. Hanem kapám a fejemről a koponyámat. meg voltam szomjulva. hull a dió. avval a seregélyfiak egyszerre a keblemről mind kiduvadának. s könnyen betörém vele a jeget. Utána indulok. éppen az Oltba szottyan. hadd lám. Én is meglehetőcskén tudtam sikolándani. nekem annyi szárnyam. egyet fordítok rajta. Megnyergelém a szürkét. s telirakám a kebelemet. leszállék a barnáról. de hát ő engem nem vár meg. hogy a föld is szakadt utánam. Próbálom. olyant. hogy majd megepedtem. Fogom a farkát. de ő jobban tudott. s neki csak annyi esze volt. s kérdem. s amúgy jót ivám. s annak a kerítésén belül sok szép ért gyümölcs volt. De míg a földre érnék. Egyhelyt találék két embert. hogy mit kiáltanak.De én a fiúnak olyan erős lúdméreggel mondtam meg. szedem a mogyorót. s belehal!” Láttam. megmarkolám a hajamat. vizet meríték véle. de nem lehetett. s a jégen csúszkálva. hova lett a fejed?” Tapasztom a derékam. s én az Oltnak kellős közepébe belécsuppanék. hajamnál fogva kilódítám magamat az útra. azt nekem egy pózna végén felnyújtotta. Megállítám a szürkét. egy lejtőn ki s egy hágón be. egy kicsi híjával. s hát olyan jól leér. mert a jég lehetett egyaraszos. az mind felszedé a pendelyébe. De mene egy csóré cigánypurdé Körös-patakról. hogy ezen könnyen odajutok. s úgy elmentem a sárgán. hogy a helyet Mánástól Dobojig s Arkostól Angyalosig mind ellepte . Látok egy réten egy lovat. Rázni kezdem a szilvát. hogy az egyszeribe elfutott. hanem őrölni. addig a seregélyfiak a kebelemben megtollasodtak. amit egy gidófalvi szomjú komondor lecselt fel belőle. de hát egyrét nem éri. Eleget csúszkáltam utána. megállott. hogy úgy tud röpülni? Ha leesik. ahol egy ághoz megkötöttem volt. hogy ugyan lógott a hajam belé. de egy féreg ott fenn. De mikor az árkába visszatakarodott. mit csinálnak. s elvivé. sebes kutyavágtában a forráshoz! De hát mit látok? Az én koponyám magát nálam nélkül megunta. fogom kétrét. lábat csinálgatott. s úgy elvágtaták a sárgán. s hozott egy véka korpát. hát nincs ott a fejem! Vissza én avval. Erős meleg volt. elvágta. Egyhelyt egy szőlő alatt menék el. Ereszkedni kezdek rajta. valami asszonyok ott az Olt felett rongyot mostak. pityipangós. s annál fogva belódítám magamat. Odamegyek. szárnyra keltek. felülék a barnára. s engem repíteni kezdtek. Tizenkét bivalyszekér egy hétig örökké hordta. de a seregélyfiak csárogásától nem tudtam tisztán kivenni. úgyhogy megfáradtam bele. hogy mind felém néznek. de hát béfagyott! Eleget akartam a jeget a sarkommal vagy kővel betörni. Csuppanásommal az Oltat úgy kicsapám az árkából. soha meg nem szűnt. Elmenék a kerítéshez. ne ijedezz!” Megértette a jó szót. hogy nem efféle bajom van. volt ott hal elég. Én az ingem derekát kiszabadítám a harisnyám szíja alól. Azt gondoltam. „Mit csinál ez a gyerek. mint én. ahova kell. De eszembe jut. mind elrepüle. mint a cövek. hogy béhágjak. hogy minekutána ottfelejtettem. s megkötém a sárgát a gyepűhöz. hogy még a földön meghajlik. s kiáltozni kezdtek. hogy engem nem játszódni küldtek. hogy a malomkövet is fel lehetett volna vele akasztani. hogy az egészen kiloccsant a hegy aljáig. nyakat. derekat. Én kötelet sodortam belőle. a gyepűhöz. Azok nekem megmutattak nem messze egy forrást. nem tudtam semmiletteképpen megfogni. mikor meghaladtam volna őket. s reágondolom. hogy azt kiáltják.

nekiuszítám a koponyának. sohasem hittem volna. hogy engemet úgy tudjon sajnálni. még távolról hozzászóltam: „Ne búsuljon kend egyet is. A zsákokat a liszttel szekérre raktuk. rossz fejsze nem vész el!” Meghoztam szegény apámnak a lelkét. most véged neked. hogy fejem nélkül kell csakugyan maradnom. s úgy elmenék a sárgán. ha meg nem haltunk. s mondám magamban: „Hadd el. hogy engemet az apám otthon nem győzött várni. hajamnál fogva kilódítám magamat. s szépen előmbe hozta. mert itt vagyok. lelkem fiam. ne vesd magad. Eloldám a szürkét. keresésemre indult. egy lejtőn ki s egy hágón be. s hogy nem kapott. menék a gyepűhöz. mások mind eltakarodtak. Én elvettem. siratni kezdett nagy jajszóval: „Jaj. lelkem fiam. s azután jött a sor másokra. Én még azután egy esztendőre lettem. a menyasszonytáncot legelőbb én jártam el vele. s mi otthon maradtunk csak magunkra. hazamentünk.” Csakhamar sárból egy agarat csináltam. mert engem nem vágsz ki! Nem jársz túl rajtam.Uramisten. ott veszem észre. Hogy láttam. s az apám lakodalmát fáintosan megünnepeltük. Szépen felcseperedtem. s máig is élünk. s ügyes legény lett belőlem. s az egykettőre elfogá. Mikor a lakodalomnak vége lett. jaj. Mikor a malomig értem. 195 . koponya. feltevém. felülék a barnára. miért is küldélek el csak magadra! Jaj. apámuram. mint a madár. mi baja van. mert apámnak igazi törvényes fia vagyok. hova lettél? Jaj. A menyasszony anyám volt. mitevő legyek! Merőben megijedtem. De eszembe jutott valami. valahol elpusztultál!” Amennyit engem apám életemben szidott és korholt.

nehogy felköltsd az óriás embert! Hanem mikor legjobban buzog a tej. Megkeresem. Megkapott a fiú egy köböl diót. merítsd teli a nagy kádból. Ott az óriás ember a rengeteg juhát beterelte az akolba. édesanyám. Megijedt a fiú. költsél fel engemet. kioldta ott a zsákot. megy. Ottan meglát egy nyáj aranyszőrű juhot. . A fiú megcsinálta a tüzet. Reggelig azt a dolgot parancsolom. De az óriás ide is utána ment! 196 . a lépte nesze nyomán. Ide-oda höngörgött a sok dió. hogy maholnap az életem szakad. ott is. hogy párosodjék már meg. a nyáj juhot meg hajtotta a szállásához. Egy óriás ember őrizte. csak jajgatott. a fiút pedig vitte az akol végén levő sötét kőpalotába. De az azt mondta: . tarisznyáljon hát fel engemet. A fiú pedig a diócsörgésben észrevétel nélkül kiosonhatott a szobából az akolba. Futott az ajtó sarkához.Miért párosodjam meg. A fiú megfogadta az óriásnak parancsát.Az a szerencséd. de nem az evés volt a gondja! Belemarkolt a zsák dióba. édes fiam. belemerítette a forró tejbe.A házasodni indult királyfiú Egyszer volt. volt egyszer egy özvegy királyné s annak egyetlen fia. hogyan élhetsz a tulajdon pároddal. Szeretném tudni. s mikor legjobban lobogott a tej. hogy mi történik most ővele. és ugrálni kezdett. hol nem volt.No. . s az óriás azt hitte. akkor a fiú a kovácskeverő kanalat elővette. hogy bezárja oda. de mivel a jótündérek nem akarták. fiú. nem tudsz megszökni. A végin azt mondta az óriás a fiúnak: . Ez a fiú csak nem akart megházasodni. Az ajtót bezártam. hogy te megpárosodjál mert én már mindjárt odakerülök. ahova még madár se jár? . hogy a királyfiú elpusztuljon. felforralta a tejet. Erőltette az édesanyja a fiát. hetedhét országon túl. hogy az semmit sem láthatott. hogy csak holnap reggel eszlek meg. .Úgy! No. hátha a jó Isten már rendelt nekem egy jó társat valahol. ahol a bolbára rézpatkót vertek.Elindultam szerencsét próbálni . Nagyon várnám én azt.mondja az óriás ember -. hogy mind ott jár a fiú.felelte illendően a fiú.Te. s szórni kezdte a ház földjére. te emberféreg? Hogy vetődtél ide. ha olyan nagy a kívánsága engem megpárosítani. Megy. Most én lefekszem aludni. s ott kereste. édesanyám? Még nagyon növendék vagyok én megpárosodni. kezdte kerülni a szobának belvilágát. hol találod meg a szerencsét! Ezzel kézen kapta a fiút. s úgy vágta az óriásnak a szeme közé. majd én meg fogom neked mondani.Mit keresel itt. hát gyere te csak ide hozzám . s vitte. titkosan ők meg ezt sugallták neki: . s megérkezik Erdélyen is túl egy nagy havasba végül. hogy használhassak belőle is. Az óriás utána. hogy ottan a szegletben a kád tejet nekem forrald fel. végy a gerendából egy nagy kovácskeverő kanált. s vágd a szeme közé. Ráhágott aztán a dióra itt is. Azzal elindult a fiú.De mégis. Mikor majd a tej legjobban lobog. Azt kérdi az óriás ember: .

Mit tehetett az óriás. és ráhúzta az ujjára. hova lehetett az a fiú. erre.Erre. erre! Az óriás. Legkésőbbre maradt az aranyszőrű kos. kivett egy bicskát a zsebéből. hát dobd ide! Az óriás odadobta a gyűrűt a királyfiúnak. találkozott egy nagy fekete medvével. csak tréfálkoztam én teveled! Gyere szépen vissza. De a gyűrű ott is mind azt kiáltotta: . tovább a világba. Kinyitotta ott a hárommázsás vaslakatot. hogy semmi ki nem tudta venni többet. s mindjárt levágta az ujját. hogy úgy bocsássa ki. A királyfiú felvette a gyűrűt a földről. hogy vége az életének. Feleli erre az óriás: . te gonosz tolvaj. milyen ajándékot adok én neked! Mért is ijedtél meg tőlem hiszen én nem bántalak téged. összeütötte bokáját. széjjelvetette a lábát a vaslappancs alatt.Eredj csak. nézd. ment a gyűrű hangja után. erre! Most már megijedt a királyfiú. Mert már kibocsátlak a mezőre. mégse kapta meg. hisz benned van minden gyönyörűségem. aki még mindig nem látott. Vitte markában a nagy lakatkulcsot. s elkezdte a királyfiú ujján nagy kiáltva: . de bennem bizony nem lesz semmi gyönyörűséged. Az eszem kiszabadított a te kezeid közül. vajon nem a királyfiú megy ki a lába között. s egyszer csak beleszaladt a tóba. Akkor hallja az óriás hangját: . Mostan már megindult teljesen szabadon a királyfiú. Itt van egy aranygyűrű. vagy étlen-szomjan kell hogy kimúlj a világból! Keresi az óriás mindenütt a királyfiút. a juhoknak legelniük kellett. óriás. s felelte az óriásnak: . hanem én is megmutatom. édes kicsi aranyszőrű kosocskám. Megfogja az óriás a lába között az aranyszőrű kosnak a gyapját. Mikor a királyfi az aranyszőrű kos képiben kiment. várj. De a gyűrű egy perc alatt úgy bedagadt a fiú ujjába. 197 . De hátha közben kiszökik a királyfiú is? Kiment az óriás az ajtóhoz. kibújt a kos bőréből. Amelynek a bőriben a királyfi rejtőzött.Édes kicsi nyájaim. Eleget éheztetek eddig is emiatt az idegen tekergőbódorgó miatt! Az óriás azzal odaállt a kijárathoz. hogy majd én is megcsúfollak tégedet! Vagy megadod magadat. mert én immár szabad vagyok magammal. te útonjáró. egyenként megtapogatlak benneteket. nem csalsz meg engem többet! Ha ide akarod adni azt a gyűrűt. Bedobta egy tóba. húzd csak fel az ujjadra! Felelte vissza erre a királyfiú: . Elmúlt az éjszaka. erre. felkapcsolta a tízmázsás vaslappancsot. ki kellett engednie a nyájat az akolból. ismét ment.Ó. Aztán odaszólt a juhainak: . Estig kereste. téged jól ismerlek. Mind megtapogatta az óriás. onnan füttyögtette a nyájait egyenként. te drága kis fiú. Ment.Erre. s már belebújt a bőribe. Mit volt mit tennie.Addigra azért a fiú megnyúzott egy aranyszőrű kost. rablótolvaj! Megcsúfoltál engemet. minden darab juhát. Hasztalan! El nem gondolhatta. óriás. gyertek.Itt vagyok. s mondja: .Várj.Hé.

megkérte a lányt. Megnézi a boszorkány a királyfit. hogy ez az ő fekete medvéje. Aztán gyorsan a jegyességi zsebkendőjét is kettészakította. s akkor vége az életednek! Nem nagyon törődött a fenyegetéssel a királyfiú. öregapám.Szerencsés jó estét. s éppen a templom előtt vannak. Azzal hirtelen elbúcsúztak egymástól. kapa válasszon el benneteket egymástól. Bekopog hozzá a fiú. Az erdő közepén volt egy kis házikó. hogy egy nagy. hogy öregapádnak szólítottál. szép lánya. Mit keresel te itt. meg úgy is.Az életedet meghagyom. mendegélt tovább. Szertenéz a királyfiú. Meg is fogadta a vén boszorkány a királyfiút. én ott leszek. s kérdi tőle: . a vén boszorkány kitotyog eléje. 198 . öreganyám. Mindjárt ráismert. hogy megismerte a szívét. Hát látja ám a királyfi. úgyse. fekete medve jő le a hegyen. A gyűrű felét is. most már megeszlek! Miért csúfoltad meg a bátyámat? Könyörgött az életéért a királyfiú. és kettéharapta. Volt a boszorkánynak egy ügyes.Hé.Jó. A királyfi nem tétovázott. Amint ment.Ásó. hát látja. s azt mondja: . Amint mennek az esküvőre.Szembeáll vele a medve. s az is ezt mondja: . hogy soha meg ne házasodjék. így is. mondván: .Én bizony szolgálatot keresek.” Azzal ment. hogy ő bizony megkéri a vén boszorkánytól a lányt. hogy hálásra alkalmas helyet leljen. te emberféreg. s a vén boszorkány oda is adta. lehetett százesztendős. valami nagy bődülést hallanak. de aztán. hogy én itt embert nem láttam. A fele neki maradt. a jegygyűrűjét azonnal lehúzta az ujjáról. Feleli az öregember: . igen-igen beleszeretett a lányba. Egyszer csak egy nagy erdőbe érkezett. s egy-egy nyulat lőni. Mindennap vadászni kellett a királyfiúnak. a zsebkendő felét is odaadta a lánynak. hogy ott benn egy vén boszorkány van. akárhol történik is. mert azt gondolta magában: „Nem mostanában lesz. Ezzel párosodik össze! Úgy is tett. Bemegy oda. s lát ott egy vén ősz embert. aki egykor meghagyta neki. Köszön neki szépen: . mendegélt a királyfiú hetedhét országon túl is.Hát én megfogadlak. A királyfiú először csak semmibe nézte. hogy én megpárosodom. de a medve végül is csak azt mondta: . talált megint egy kis házikót. De ha megpárosodol.Hát te mit keressz itt? Feleli a királyfiú: . s feltette magában. mikor már száz esztendeje. mert különben helyben halálfia lettél volna. Szegény királyfi ismét menekülőben volt! Most már csakugyan a halálra gondolt.

aki az ő kedvese volt azelőtt. Reggel. s lát ott is egy olyan öreg embert. menj el hozzá. öregapám! Fogadja az öreg: . hogy miféle járatban van. mikor felébredt. Arra ez az öreg is odaad egy gyűrűt neki s azt mondja: .Innen egynapi járás. Annak közepében is állott egy házikó. Mikor ott leszel. az sem sokáig tartott volna. sohasem lesz többet annyi. S mondta neki: . lábát. hogy egy lányt épp most kényszerítenek férjhez. s adott neki egy gyűrűt. letette a három gyűrűt a tisztás közepibe. s akkor a fél gyűrűt. Kit? Éppen azt a lányt.A fiú elpanaszolta. hogy mi történt vele. s azok nyomban kezdenek vele barátkozni. Kérdezi a királyfiút: 199 . s elér megint egy nagy erdőségbe. felöltözött koldusgúnyába. lesz ottan három nagy kutya. s így szól: . amit egykoriban kettéharapott. Az egyiknek a neve Földneheze. . kérdezősködni kezdett. Elindul most már a királyfiú a kutyákkal.Kedves menyasszony. Mikor este odaért a nagy tisztásra. Reggel mikor felébredsz. s a madarak fészket raktak a szakállában. s hogy két öreg ember igazította ide. mikor megitta a bor másik felét. El is indult menten a királyfiú. a másiké Mindentudó. Hát mondják. hogy mi történt vele. lett belőlük három nagy kutya. Erre az öreg ember is odaad neki egy gyűrűt. Ezeket mind nevükön szólítod. ő nálam is többet tud. s hogy egy öreg ember igazította ide.Jó napot.Jó napot. hogy mi történt vele. a harmadiké Világonátlátó. ott van egy nagy tisztás az erdőben. te idd meg a másik felét. Miféle járatban vagy? Elpanaszolja a királyfi. s azt mondja neki: . bedobta a pohárba. A lány. mert különben egy az életed. Úgy tett a királyfiú. Kérdi aztán ez az öreg is. Bemegy oda is. nyalják a kezét. öregapám! Fogadja az öreg: . s harmadnapra elérkezett egy kis házikóhoz.Ide három napig való földön túl van még egy nálamnál öregebb ember. hogy a fehér szakállával sepri a ház földjét. Olyan öreg volt ez az ember. az sem sokáig lett volna. Úgy is tett a fiú. menj el hozzá. hogy a lába gyökeret vert sok ültiben. hátha ő is ad valamit. a három gyűrűt tedd le a tisztás közepibe. hogy öregapádnak szólítottál. Elmegy a fiú. meglátja a fél gyűrűt a pohárban. A királyfiú gondolt egyet. ennek a bornak felét megiszom én. Szólítja a kutyákat nevüknél. Megissza a bornak felit. megsajnálta. A koldus megköszöni.Szerencséd. s elment úgy a lakodalmas házhoz. hogy öregapádnak szólítottál. Ahogy meglátja a menyasszony. innen három nap járásra találsz egy nálamnál még öregebb embert.Édes fiam. Az öreg meghallgatta. Mikor a lány falujához ért. mert most már nem félt a medvétől. hogy mi hír van idehaza. amint már szokás. s lát ott is egy öreg embert. mindjárt visz neki egy darab kalácsot s egy pohár bort. s ha nem volt százesztendős. Bemegy oda is. mert egy az életed.Szerencséd. Köszön neki: . Elpanaszolja a királyfi annak is. tölts el ott egy éjszakát.

Te is csak álmodtál.feleli a királyfi.Most engem szólítottak. Ekkor a lány már teljességgel megismerte. hogy megrendül bele. Mindenttudó rúg egyet a kőfalra. hogy az egész kőfal összeomlik. Mondja a többi: . hát látja.a világ végére is. S ekkor megtörli a száját a fiú a zsebkendővel. hogy meghasad a kőfal. mondja a másikaknak: . talán csak álmodtál. akihez a lányt kényszeríteni akarták. Mondja a medve: .Ne. hogy megint visszakapta régi kedvesét. hogy kifogyatsz az életemből. ott is megfoglak. Mindenttudó.Ahol te a másik felit . s mondja a többieknek: . hanem nagy kőfalak közé rakta be őket. de engedd meg. Összeegyezett hát a vén boszorkánnyal. s a vőlegénynek. s kérdezi: .Hát ezt a fél zsebkendőt hol kaptad? . hogy ez az ő kedvese. úgyis szétszaggatlak. Aztán csaptak ők olyan lakodalmat. ne! Meghallja ezt Világonátlátó. hogy hármat kiáltsak. Világonátlátó. A királyfiú nagyon örvendezett. akivel egykoriban jegyben járt. Rúg egyet végül Földneheze is.Ne. hogy hazamenjen. . Hanem félt bántani a királyfiút a nagy kutyák miatt. Nézi a lány a zsebkendőt. hogy egy évig tartott.Ahol te a másik felit . hogy a fiú a kutyákat magával vigye vadászni. bízza csak reá. Rúg egyet Világonátlátó is.Ne csaholj hé. de a vén medve bizony folyton kísérgette.Tudom. Kiáltja a fiú ismét: . Kiáltja egyszer a királyfiú: . Másnap a vén boszorkány nem engedte.Szaladhatsz . 200 . De miképp? Azt mondja a vén boszorkány. Összevissza csókolództak. ne! Felugrik erre Földneheze.feleli a koldusnak öltözött királyfi. Mikor estefele készül a királyfiú. hogy pusztítsák el a királyfiút. Mondja a többi: . ne! Meghallja ezt a kutya. Feleli neki a királyfiú: . Ekkor megint kiált egyet a fiú: .kiáltja a medve . hogy jő vele szembe a nagy medve.. Földneheze.Valaki a nevemen szólított.Hol kaptad te ezt a gyűrűt? . utat adtak. A királyfiú ijedtibe felszaladt egy fára.Ne. Mindig vadászni járt.Kiálthatsz tizenhármat is.

Erre a királyfi már nem akart a boszorkánnyal egy födél alatt élni. 201 . Ugrik egyet Mindenttudó. ha százszor is a felesége anyja az. s ők elérkeztek szerencsésen az özvegykirálynéhoz. Elindulnak hazafelé a királyfiú édesanyjához. s éppen a másik nyakába szökött. Talán még most is járják a csűrdöngölőt. Megragadja Földneheze a medvét.Kiszabadulnak a kőfal közül a jó kutyák! Világonátlátó lép egyet. A nagy havasokban visszaadták a kutyákat az öreg embereknek. s éppen a fánál áll meg. Összevissza csókolta őket a királyné. hogy hetvenhetedik csontporcikája is hetvenhét felé szakadt. amelyre a királyfi mászott volt. s úgy vágja a földhöz. s csaptak ott is nagy lakodalmat.

Abba üljön bele valaki! Másnap reggel a szolgák ott találtak valóban elaludva egy gyönyörű szép daliát. A virágfejű embert akkor már megfogva tartották. Kinyitotta a kulccsal a pinceajtót. Kereste a fiú mindenütt a kulcsokat. Ahogy egyszer reggel fürödni ment. Olyan szép volt. csak szabadíts ki. A király cselédjei nagy ordibálással jelentették az uruknak. . . még mikor az föl sem kelt: . a másikon semmi. hogy jobban lássa. s akkor neked adom a szép virágkalapomat. volt egyszer egy király. De a szolgáknak megvolt a bizonyítékuk. s hogy ítélkezzenek felette. Kimerte mind a vizet. hogy hanyagok voltak a szolgái. A tündérkirály megköszönte a fiúcska szívességét. hogy megcsodálják a virágfejű embert. hogy este rendesen telemerték a kádat vízzel. hetedhét országon. Annak mindene virág volt.felelte a virágfejű. hogy az egész világon nem lehetett volna párját találni.Megfogtuk a vízpocsékolót! A virágembert! A király szaladt. hol nem volt. Még a fején is hajszál helyett egy-egy virág virított. éjszaka valaki mindig kifürödte a vizet. hát üresen találják. Az látta. Mert bűnéért majd ítélkeznek felette az ország vezetői. A tündérkirály azt felelte: . mikor ment. kalapja. Azt gondolta.Ki vagy? . Nemsokára megérkeztek az ország főtanácsosai s a szomszédos királyok. Egy nádpálcával lerántotta. hogy lássa a csodát. Ott úgy el volt foglalva mindenki. össze is szidta őket.kérdezte a király.Könnyen megláthatsz egész mivoltomban is. meg az Óperenciás-tengeren is túl. hozd le a pince kulcsát. De a rács közé bedugva ott van a gyerek pálcája.A virágfejű ember Volt egyszer. de szép a bácsi .Jaj. Felmegy a fiú a házba. Mennek nagy diadallal a pincébe. A királynak volt egy tízéves kisfia. Hiába minden. . s nem tudott fürödni. Akkor mással próbálkozott a király. Menj fel a szobába. mi dolga ott. Akkor a király elrendelte: egész éjszaka őrizze a fürdővizet egy katona. bezárták egy nagy pincébe. . Annak a királynak volt egy fürdőszobája. Mert annak a ruhája. A rácson keresztül beszédbe elegyedett a tündérkirállyal. Másnap reggel. s meg sem állott a pinceajtóig. hogy nem is kérdezték.Szeretném még jobban látni. amiért beszökött más vizébe fürödni.mondta neki. egyik lábán cipő. már el is tűnt. már semmi vizet sem talált. cipője is virág volt. s megtöltötte a fürdőt színültig pálinkával. hogy milyen kevés víz van a fürdőjében. Aztán mire a fiúcska észrevette volna magát. A nádpálca ott maradt a pinceajtó rácsa közé dugva.A tündérek fejedelme! . észrevette. végre a szekrény tetején meglát szíjra fűzve egy csomó kulcsot. 202 . Utánasompolygott. megmutatta magát teljes mivoltában. Tündér vagy nem tündér. amikor levitték a börtönpincébe a virágfejű embert. meg a szomszédos országok királyai.

miért is akarja őt megölni. hogy ő lesz a kocsis. felpakolnak egy kis ennivalót is. cseréljenek inkább sorsot. Befog a kocsis egy négylovas hintóba. Elkezdett könyörögni az inasnak. Azonnal megparancsolta a kocsisnak. Amikor már egy jó darabon elmentek. A királyfi a kocsis ruháját kapta. Az öreg király nagyon udvariasan bánt fiatal rokonával.Mi lenne. mulattak. a magáét meg odaadta a kocsisnak. mendegéltek. legyen az inas a királyfi. mígnem elérkeztek a messzi városba. hogy soha senkinek az égvilágon nem fog szólni erről a cseréről. De ahogy estefelé elérkeztek egy nagy folyóvízhez. csak kegyelmezzenek meg szegény fejének.Álljon meg. a királyfinál való pénzen pedig megosztoznánk! A kocsis gondolkozott egy kicsit. az inas félrehívja az úton. megint csak könyörgött. ahová készültek. hogy ad ő nekik háromszáz aranyat. aztán azt mondta: . A királyfi most már látta. mendegélnek az idegen ország felé. illetve azzal. rettenetes gondolata támadt. De ahogy tovább mennek. egy idő múlva megint csak elkezdi az inas: . csak ne oltsák ki az életét. ha a királyfit megölnénk? Én lennék a királyfi. s mennek. Na jó.Öljük meg a királyfit! A királyfi megint meghallotta. Az inas felvette a királyfi ruháját. hogy nem. az inassal. Ígért nekik most már hatszáz aranyat. most is megegyeztek.Az biza nem volna rossz. hogy kegyelmezzenek ártatlan életének. s ő magamagát ajánlhatná be királyfinak ott. Ő itt látni se bírja. és ő. hanem dobják bele ebbe a vízbe. s a királyfiút vigye el messze idegen országba. hogy mi lenne. hogy mit gondolt ki: . ittak. s kiértek a fiú apjának az országából. legyen a kocsis az inas. A szép ruháját letépték a királyfiról. és elmondja neki. s mentek tovább.A király a pálcáról megismerte. Megeskette a királyfit. zenészeket fogadott. Az meg élvezte a jó dolgát ugyancsak! 203 . Na jó. az inas mutatkozott be mint királyfi. A kocsis mondta magát az inasnak. a keresztapjához. Elkezd sírni keservesen. magát meg felajánlanám inasnak. ha ő lehetne a királyfi. Az igazi királyfiút pedig leküldték az istállóba mint kocsist. megkegyelmeztek neki. az ottani király palotájába. akit annak hitt. s azzal megcsinálták a cserét. Rákiabál a kocsisra: . hogy a virágfejű ember megszöktetője csakis az ő fia lehetett. minden napra szórakozást terveztek. Ahogy megállapodtak. hé! A kocsis megáll. elvállalja. Az öreg király a vélt keresztfia tiszteletére nagy lakomát csapott. Adott azért a fiának pénzt bőven. a kísérőül adott ravasz inasnak. Az jutott az eszébe. Mentek. Így telt-múlt az idő. az inas csak előáll megint azzal: mégse kegyelmezzenek a királyfiúnak. Az inas beleegyezett. hogy. a királyfi. Ettek. A tulajdon fia! Nagy méregbe gurult. hogy fogjon be. hogy mit is akar az inas. vagyis ha a fiút megölné. s a fiú mellé adott még egy kísérőt. Meghallja ezt a királyfi.

hát abban a percben reákiált valaki: . kérkedő. s már fordult is vissza. amíg jól van dolga. Ráállította az útra. De a királyfinak öltözött inas csak úgy félvállról felelt: . akiről te beszélsz! Egyet se búsulj.Ki s mi az. beleegyezik. s ne furulyáljon. Olyan szépen furulyált. hogy velünk jött. Utána kiment az istállóba. amíg el nem ér egy palotához. most aztán menj. s megparancsolta a királyfinak. hogy húzza meg magát. Amint éppen bele akart ugrani. te nagy hazug. hanem mondd el. hogy megvendégeljelek. Hozd el az aranyborjút. Felkapta a fiút a hátára. miért kellett neki világgá indulnia. te szerencsétlen? Odanéz. vezette az aranyborjút az aranykötelénél fogva. többet nem furulyált. mert el tudja hozni az aranyborjút az aranykötéllel a nyakán. felséges királyom . Vitte egyenest a király elé: . s azt mondja: . váltsd be az ígéretedet. elérkezett ahhoz a nagy folyóvízhez. az csak egy jöttment. 204 . A palota kapujában meg fogja találni az aranyborjút az aranykötéllel. mit hazudott a minap is! Azt hazudta. felséges királyom! . nagyon szép ember volt. elindult ország-világgá.Köszönöm. ha már megfejt az istállóban. hogy lássam? . a virágfejű ember. Olyan jólesett hallani a furulyaszót! Egy nap megint csak megkérdezte: . Gondolta magában a királyfi. Ni. s elbeszélgessünk. Szépen eloldotta. s ha nem hozná el. aki furulyált? Mért nem jött el hozzám. Hol lel ő aranyborjút? De a tündérek királya nem ijedt meg egy cseppet sem. A volt inas nem adta át neki. mendegélt nagy búsan. ő beleöli magát itt ebbe a folyóba. hogy kicsoda furulyál olyan szépen. az aranyborjú után. a király udvarába. A királyfi el is hallgatott. de mit volt mit tennie. mondtam már. amelyikbe az inas meg a kocsis be akarta lökni. mi a bánatod. hogy csak menjen egyenesen előre.Íme. Majd üzenek érted egyszer. minek már neki az élet. De az öreg király csak emlegette azt a furulyást. De a fiú várhatta az üzenetet.Mit csinálsz. itt van. A fiú meg is találta az aranyborjút az aranykötéllel.Hát nem ismersz meg? Hiszen én vagyok a tündérkirály. mert másképp hurokba kerül a fejed. fiam. már át is vitte a nagy vízen. derekasan és türelmesen végezte az istállói dolgokat. hogy ő különb a királynál is.Ej.Ezalatt a királyfi mint kocsis. Elbeszélte ekkor a királyfi. utána kiült az ajtóba. te nagy dicsekvő. s mire az egyet pillantott volna. Elpanaszolta neki. hogy ő a tündérek királya miatt milyen szerencsétlen lett. hogy még a palotában az öreg király is megkérdezte.mondta az inas -. Hívatja most már haragosan magához. egy nagy hazug! Szégyelljük. hogy milyen nagy hazug s dicsekvő a kocsis. Amint ment.Hagyja el. Esténként. ámító. szeretné megismerni. hogy akasszák fel az első fára! Megmérgelődik az öreg király. Megbúsulta magát erősen a királyfi. elővette furulyáját. Azt mondja neki az ember: . s megmagyarázta neki. Úgy is lett.No. hát egy különös. ez csak egy nagy hazug.

hogy befogja a száját.Itt van. felséges királyom! .Ne búsulj. hogy hozza már fel a palotába azt a legényt. az aranytehenet. fiam. oda kötve ugyanott. a másik a másik vállára szállt. ne furulyáljon többet. Aztán kioktatta a fiút a tündérkirály. Az egyik galamb a királyfi egyik vállára. Az inas most lemegy az istállóba. hogy menjen fel egyenesen a királyi palotába. mert amit ezek a galambok mondanak. ez a hazug nem akar feljönni! Azzal állt elő. s most is elvitte az aranytehenet is a királyhoz. ez a dicsekvő. Hát most is ott van a virágfejű ember. az aranybikát megkötötte a palota kapujához. . Hazaérve. amiért megint csak furulyázni mert. s ráparancsol. A királyfi így most is megszerezte. hogy figyeljenek rá. Ő csak állt. mert ő elhozná a borjúhoz az anyját is. s erősen ráparancsol. maga is várta a csodát.Egy este. s furulyázni kezdett. s adott neki két galambot. és erősen reáparancsol. Te is megmentettél. hogy elhozza az aranybikát is! Hívatja megint a király a királyfiút. Mikor a folyóhoz ért. Csak ráállsz arra az útra. Azzal hazavitte a fiút a saját királyi palotájába. Elpanaszolta. amíg jól van dolga. a palota kapujában.Hagyd el . Küldi a király megint az inast. ahol az aranyborjút találtad. Mert ő különb még a királynál is! Hívatja megint a királyfit az öreg király. s azt mondja a fiúnak: . mert én már mindent elrendeztem. hogy azonnal induljon. el kellett indulnia. Megbúsulta magát most még erősebben a királyfi. s hozza el az aranyborjúnak az anyját is. majd üzenek érted. s azt mondja neki: . hadd furulyáljon ott is. mondja azt erős. hogy az még semmi.Köszönöm.Mindenki ide hallgasson.Felséges királyom. Akkor a galambok elkezdtek beszélni. kérte. fejés után megint nekifog a királyfi furulyálni. hogy hogy járt. ez a hazug most meg mivel áll elő. és azonnal hozza el az aranybikát is. én is megmentelek téged.Né. ő maga meg egyenest felment a palota nagy termébe.mondja a virágfejű ember -. s mikor a muzsika elhallgatott. Valóban éppen nagy mulatság volt. A királyfi bátran bement. Azt mondta. az aranytehenet. felöltöztette szép királyfi gúnyába. de azonnal. Menjen be a vendégsereg közepébe. hogy forduljon vissza. mert csodálatos dolog fog történni. Azzal visszamegy a királyhoz. Egy este megint csak kiült az istálló ajtajába. az való igaz! Úgy is tett a királyfi. s mikor a muzsika elhallgat. hogy ő elhozta az aranyborjút. nagy hangon: . Elindul ismét nagy búsan a királyfi. s azt mondja neki az inas: . s elmondták az ő egész élete történetét! 205 . De a fiú várhatta most is az üzenetet. Visszamegy a királyhoz. s jól szájon vágja. persze hogy ott találta a virágfejű embert. Megint elér a nagy folyóvízhez. Lemegy megint az inas. . jól képen vágja a királyfit. egyet se búsulj. Ott éppen vendégség lesz. s megtalálod az aranytehenet.

hányszor akarták elveszíteni. hogy még most is fáj belé. Nagy lakodalmat csaptak. s úgy megütötték a lábomat egy csutával. rostával hordtam a vizet. s nemsokára hozzá adta a lányát. hogyan kellett elbujdosnia. A királyfit pedig megölelte. el akartak bújni. mikor ezt meghallották. 206 . Az inas és a kocsis. hogy eskette meg az inas és a kocsis. hogyan egyezett bele ő végül a sorsuk elcserélésébe. Én is ott voltam. számmal fúttam a tüzet. kapával vágtam a fát. hogyan mentette meg a virágfejű embert. de már késő volt.Kezdve azon. A király megfogatta s bezáratta őket. megcsókolta.

hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty. és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. te ponty! Az a ringy-rongy. És csodák csodája egyszer csak megszólal a ponty: . mondd meg neki.Fogtam én egy nagyon szép pontyot. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép. 207 . te ponty! Az én feleségem azt üzeni. . nagy pontyot.Az öreg halász és nagyravágyó felesége Hol volt. Egyszer elment az öreg halász a tengerre. Odaállt a víz szélére. volt egy öreg halász. látta a gyönyörű szép kastélyt. Volt neki egy nagyravágyó felesége. ahogy hazaér. halászni.Hallod-e. adjon egy kastélyt. hol nem volt.Kastélyt akar. mit fogtál? Hoztál-e valamit? . De egyszer csak megint azt mondja a felesége: . Minden kívánságunkat teljesíti. úgy van. hogy nem bánod meg soha életedben. Azt kiáltja: . Hazamegy.Hát mit akar a te feleséged? .No.Most már csak meg vagy elégedve? A felesége nagyon boldog volt. kérdezi a felesége: . . hogy a házat meguntam.Hallod-e. Egy ideig nagyon boldog volt. hogy engedjem el. eredj vissza ahhoz a pontyhoz.Te szegény halászember.Eredj haza. és mondd meg neki. engedj el engem! Úgy megjutalmazlak. az én feleségem. mindig pöröl vélem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal. jó ember! Úgy van. A felesége ott sürög-forog a konyhában. Visszaballagott a halászember a tenger partjára.Hallod-e. azt kérdi: . . meg hogy grófok legyünk! . Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján. Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe.Hát akkor eredj vissza hozzá. amint kívánta! Hát ahogy hazaért. hetedhét országon is túl. gyönyörű szép házuk lett.Eredj haza. amint kívánta! Hát valóban. Minden kívánságod teljesül. és megszólal: .Hát miért nem hoztad haza? . és hangosan mondta: .Úgy könyörgött szegény. hogy egy nagyon szép házat szeretnék.

208 . Hát csak addig erősködött. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának: .Most meg császárné szeretne lenni.Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz. Alig tért magához a nagy ámulattól. előjön a hal. palotában lakni! . Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt. hogy ezért sem dolgozott . mindig pöröl vélem.Királyné szeretne lenni. amilyen a világon sincs.No. Alighogy megvirradt másnap. hogy most már császárné szeretnék lenni. ahogy kívánta! Hazament a szegény ember.Hát most mit akar a te feleséged? . az én feleségem. mindig pöröl vélem. és palotában lakni. és olyan palotát és várakat. Azt kérdi a feleségétől: . amilyen a világon sincs. és kérdi: . te ponty! Az a ringy-rongy. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott. hullámzott.mondja a ponty -.Hallod-e.Eredj haza! Úgy van. és csak sokára jött elő a ponty.Most már csak meg vagy elégedve. és mondd meg neki. kérdi a feleségét: . Mondja szomorúan: . asszony. az én feleségem. A szegény halászember. várakat akarok. te ponty! Az a ringy-rongy. nem is érdemli. nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota. várak és udvari népség volt mindenütt.Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz.Másnap reggel. és leboruljanak az emberek a lábam előtt. Zavaros lett a tenger vize. és mondd neki. és olyan palotát. mit volt neki mit tenni. . meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? . mindig pöröl vélem.Hallod-e. sok szobán keresztül. szabódott a szegény halász. ismét elballagott szomorúan a víz szélére. a sok fényes katona majd elvette szemevilágát. hogy mindenki nekem hódoljon. azt mondja az asszony: . azt mondja az asszony: . Azt kiáltja: . amikor elhaladt előttük. hogy én a világ úrnője szeretnék lenni Azt akarom. te ponty! Az a ringy-rongy. mérgesen: . Mondja nagy szomorúan: . Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn. eredj vissza ahhoz a pontyhoz. hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. az én feleségem. hogy királyné szeretnék lenni. de menj haza. mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldognak is látszott. és mondd neki. olyan fényes paloták.Igaz.Hallod-e.Hát mit akar a te feleséged? . amint kívánta! Ahogy hazaér a szegény ember. úgy van.Hallod-e. alighogy megébrednek.Meg . Eltelik egy kis idő. csak vissza kellett mennie.feleli az asszony boldogan.

és másokon uralkodhatik. ha meg nem haltak. mint még soha.Jól van . Eredj haza. hát legyetek ismét halászok. A tenger haragos lett. és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal.mondja a hal -. . és benne a feleségét. és úgy hullámzott. ha azt hiszi.A világ úrnője akar lenni.Mit akar a te feleséged? . Egy helyen zavaros lett a víz. . Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját. hogy munka nélkül élhet.Ott kellett állnia nagyon sokáig. Még talán máig is élnek. megtalálod őt a halászkunyhóban! Úgy is lett. tajtékzott. hányta a habot. 209 . és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.

Összehívatták az országgyűlést. azé lesz a királyi hatalom. Az egyik volt az aranyruhás lány. a legkisebb Győző. mint ő. Az aranyruhás Zoltánnak tetszett meg nagyon. egy hársfámat a vesztétől megmentettétek. de ők fel fogják keresni őket. és visszaültették. Éjféltájban egyszerre csak nagy fényesség fogta őket körül. Ebbe a királyfiak is beleegyeztek.és azonnal nekiláttak rőzsét vágni. mert nagyon elfáradtak. mikor felébredtek. megkeressük őket! Azt feleli erre az öregember: . itt meghálunk! . hogy nem is vették észre az öreg jöttét. hogy a szél kidöntött egy fiatal hársfát. Talán rokona is neki ez a három lány. a harmadik az ólomszínű ruhás lány.Fiúk. És már akartak is indulni. Menjenek a királyfiak világgá. De Zoltán nem fogadta el. hogy a testvérei is királyok lehessenek. hogy nem jöttök többé vissza. Mindegyik fiúnak külön ágyat adott egy szobában. nem bírták többet levenni róla a szemüket.Ne féljetek tőlem. És az öreg remete elvezette őket. volt egy nagy tenger. kettő legyen belőle. 210 . Mivel. Annak zápfogára volt írva ez a mese: Élt egy öreg király. Azt mondja Zoltán: . hogy határozzák el. Három lánynak az arcképe volt. Erre a királyfiak azt mondják: . az én házamhoz. Annyira el voltak foglalva a nézésében. a nap jól fenn volt az égen. a másik az ezüstruhás lány. Azt mondta. az felállt. Egy erdőben megesteledtek. gallyból csináltak ágyat. hol nem volt. De ezek sem tudtak dönteni. Hamarosan el is aludtak. Azt mondja a remete: . hetedhét országon is túl volt. jöjjetek hozzám. és azt mondta: . útba igazítlak benneteket. Tíz óra tájban megjött az öreg remete. Amint a gallyat vágták. Lepihentek. de akkor szózatot hallottak: .Jól van.Mit bámultok. Abban a nagy tengerben volt egy nagy hal. Megijedtek. Az öreg király már megunta fején hordozni a koronát. észrevettek a falon egy képet. Volt egy háromemeletes kastélya az erdőben.Bátyáim. Zoltánnak átadja a királyságot. Ahogy szétnéztek. Karjukkal lyukat vájtak.Mondok én egyet. hogyan bámulják a képet. A legidősebb volt Zoltán. Győző visszatartotta őket: . Reggel. észrevették. Látta. volt neki három fia. osszák az országot három részre.Igazíts útba bennünket! Ha életünkbe kerül is. A királyfiak szépen elaludtak. Volt köztük egy öregúr. hogy a legidősebb fiának. mi legyen. feltette magában. s aki a legbecsesebb találmányt hozza az országba. fiúk? Úgysem érhetitek el őket soha! Mert nem ember de még madár sem jár ott. Kalapjukban még vizet is hordtak rá.Győző Egyszer volt. Ebbe azonban a főurak nem mentek bele. ahol ezek laknak. Hát ahogy ránéztek. És azt mondták hogy bárhol legyenek ezek a lányok. majd útbaigazít. és reggelig ott pihenjetek. Még azon a napon útnak indultak. de tudom. az ólomszínű ruhás pedig Győzőnek. az ezüstruhás árpádnak. hogy minél hamarabb megüdüljön. én ennek az erdőnek a remetéje vagyok. várjuk meg a házigazdát. a középső Árpád.

egyenesen délnek. hogy meg. s ő felment a lépcsőkön. de a lány megérintette aranypálcájával. Azt mondta nekik: . Hát akkor jöjjön velem először a legidősebb: Zoltán. három csepp vért belehullajtott a vízbe. és karcold meg vele a kezedet.Ide hallgass. azon menj végig. Akkor jutott eszébe. Azonnal lehajolt. Végigment a patak partján. odaérsz egy patakhoz. De mikor felérsz. hogy nagyon vigyázz! Kimentek a házból. de csak nem jött. látom. s kint azt mondta neki az öreg: . Először a faajtón menj be.mondja az öreg -. s 211 . megkarcolta a kezét. és mondd. Azt mondja most már annak: . hát gyere. Az öreg remete mindennap várta. Ha odajutsz. s azonnal aranyoszloppá változtatta. odaért a patakhoz. de örülök. Mire a nap lement.No. téged is útbaigazítlak. Mikor a nap lenyugszik. lesz ott egy nagy bükkfa.Ne menjetek el. Megértettél? Mondja a királyfi.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! De bizony az út nem nyílott meg. Erre azt mondta az öreg: . Szerettek volna már ők is menni. Akkor mondta megint: . és három cseppet bele kell eresztenie a vízbe. A testvérei is már-már nyugtalankodtak. a tündérlány ott ült a királyi széken. . Csöppents három csöpp vért a vízbe. hogy nagyon beléjük vagytok bolondulva. lesz ott egy aranyajtó meg egy faajtó. azt mondta. Az út majd megnyílik. arany trónuson. hanem egyenesen bement az aranyajtón. Az aranyüvegből azt a tündérlányt locsold le. jól van . fiam! Elmégy egyenesen napnyugatnak. de az öreg nem eresztette őket. akármi lesz. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. Éppen délben odaérsz egy nagy dombra. De a faajtót bizony nem vette figyelembe. Avval a pálcával érintsd meg a földet.De ők azt mondták. hogy a kezét meg kell karcolni a kaviccsal. végy fel a vízből egy kavicsot. De azt megmondom. akármi is történik. Mondja: . és akkor tied lesz a tündéri hatalom. Így tehát Zoltán nem tért vissza. aranylépcső visz fel.Ha ennyire elfogott a vágyakozás. Ők elmennek ahhoz a három lányhoz. és járj szerencsével! Zoltán elindult. Azt az aranyüveget hozd ki.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. A bükkfához lesz támasztva egy ezüstpálca. odaért a hídhoz. de ő megy. felvett egy kavicsot.Menj.Ó. te szép királyfi. Eljutsz majd egy hídhoz. nem törődik vele. hogy „nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz”. Amikor bement. ülj királyi trónusomra! Zoltán máris rohant volna. ti is odavesztek! De Árpádnak nem volt maradása. bátyátok odaveszett. fiam. és azt mondja: . Találsz ott egy aranyüveget. . ne törődjön vele. Aztán menj be az aranyajtón.Akkor hát menj.

Először az ezüstmadarat vedd ki. Az ezüst orgonabokron egy ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekel.Ó. De az öreg azt mondta: . nyolc nap. kezében a kard. te is odaveszel! Erre azonban a fiú azt felelte: . egyre könyörgött az öregnek.Jól van. Lesz ott egy acélkard. Amikor a nap felkelt. bátyáid odavesztek. de örülök. a fák mohos oldala megmutatja az utat. hogy igazítsa útba. Ahogy ment lefelé. és a tündérlány kezéből vágd ki a kardot. Azt mondja a lány: . Ott volt a tündérlány. Az pedig megérintette az ezüstpálcájával. De először a szalmakunyhóba ment be. s nem tért vissza egyik fiú sem. észrevette ő is mindjárt az ezüstkunyhót. Megértettél.Hát akkor menj. mint a bátyáid. hogy megmentettél föld alatti rabságomból. de az ezüst orgonabokrot ő is figyelmen kívül hagyta. mikor a nap felkel. De tépj ki először is az ezüstmadárból egy tollat. jobban vigyázz. Találsz majd ott egy ezüstkunyhót és egy ezüst orgonabokrot. Ott menj. odaérsz egy mély gödörbe.az megnyílik. Akkor bement az acélkunyhóba. látta. te szép királyfi. hogy a kardok hogyan csókolóznak! 212 . akkor a tündéri hatalom a tied lesz.Hadd lássam előbb. Jöjj közelebb. ha én nem győznék! Azt mondta erre az öreg: .No. és ezüstoszloppá változtatta. ott ült a királyi széken. Ott lesz az ezüstlány. úgy ne járj. fiam. hogy ott van a tündérlány. Kihozta az acélkardot. Menj egyenesen északnak. fiam? . Bement az ezüstkunyhóba. elmúlt megint hét. úgy menj be az ezüstajtón. fiam! Téged is elbocsátlak. Vedd magadhoz. Tehát ez a fiú sem tért vissza. te szép királyfi. ölelj meg! Nosza megörült a legény. Megérintette a földet. és járj szerencsével! De vigyázz.Ó.Miért hívnának Győzőnek. és az megnyílt. Dobd a tündérlányra. csókolj meg! De Győző erre azt mondta: . . és azzal menj be az acélajtón. de örülök. Reggel. A tündéri hatalom így a tiéd lesz. hogy megmentettél a föld alatti rabságból. Lesz ott egy acélkunyhó és egy szalmakunyhó. Az is mindjárt azt mondta: . Megértettél? A fiú bólintott. de azt megmondom. Jöjj közelebb. . Észrevette mindjárt a szalmakunyhót és az acélkunyhót. éppen délben ért a dombra. De akkor már Győzőnek sem volt maradása.Meg. ül a királyi széken. ott volt az ezüstpálca.Ne menj. Az öreg már számolta a napokat. akkor menj. a lányhoz sietett. odaért abba a mély gödörbe. De először a szalmakunyhóba menj be. és járj szerencsével! Győző elindult. mint a bátyád! A királyfi elment.

nem győzte várni őket. Aztán Győző érdeklődött a bátyjai után. Mindjárt észrevette az ezüstkunyhót meg az ezüst orgonabokrot. de örülök. látja ám.Mindjárt kitekerem az ezüstmadaradnak a nyakát. ezüstoszloppá változottan. Megölelték egymást a tündérlánnyal. azzal bement az ezüstajtón. Az ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekelt. Elmentek. Látta is. Összeölelkeztek. három csepp vért belehullatott a vízbe. Ott látta a tündérlányt a királyi széken. és az azonnal emberré változott. Ott is eltűnt körös-körül minden. Az ezüstmadarat Győző átadta Árpádnak ajándékba. és bement az aranyajtón. ott volt a nagy bükkfa. s mondta: . te csak győztél! 213 . Győző megérintette a földet. Jöjj közelebb. Győző lelocsolta az aranyüvegből a tündérlányt. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. most is egy sík réten álltak. Magában beszélgetett: . de Győző úgy kivágta belőle. Megtalálták az ezüstpálcát. A királylány mindjárt azt mondta: . hol vannak. amikor már nem is várta őket. hogy a tündérlány ott ül a királyi széken. Így a tündéri hatalom Zoltáné lett. és őket is felszabadítjuk a varázslat alól.Ó.Tizenöt nap elmúlt. Elkiáltotta magát: . bátyja pedig előtte térden állva. Ekkor a tündérlány megérintette pálcájával Árpádot. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját! Ekkor az aranylány megérintette aranypálcájával Zoltánt. s az azonnal visszaváltozott emberré. és örök hűséget fogadtak egymásnak. sík réten álltak. megnyílt és ő lement. s odaértek a patakhoz. Egybegyűltek mind a hatan. Zoltánnak. ölelj meg engem! De Győző azt mondta: . Látta. Ott is eltűnt körülöttük minden. Felvett egy kavicsot.Ó. hogy ott az aranyoszloppá vált bátyja. te szép királyfi. Az már azt hitte. és elindultak vissza az öreg remetéhez. Azt mondta: . Győző pedig kitépett az ezüstmadár szárnyából egy tollat. Az aranyüveget Győző átadta a bátyjának.No. és örök hűséget fogadtak egymásnak. megkarcolta a kezét. A lány tudta.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt.Mindjárt letöröm az aranyüveged nyakát. Kivette az ezüstmadarat a kalitkából. és rádobta a tündérlányra. Hát a tizenhatodik napon. és odaért a hídhoz. Győző felment az aranylépcsőn. Akkor a tündérlány azt mondja: . Aztán elmentek Árpádért. De látta azt is. Odaértek a nagy dombra. Győző továbbment.Akkor a királylány föltartotta kezében a kardot. hogy megmentettél föld alatti rabságomból. ülj királyi trónusomra! Győző azt felelte: . Győző. ajándékba. A tündéri hatalom Árpádé lett. meg hallotta is. hogy jönnek hatan. hogy mindhárom fiú odaveszett. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját. de örülök. hogy kettétört.Elmegyünk. sík réten álltak. te szép királyfi. Aztán minden eltűnt körülöttük. most már nem tér vissza egyik sem.

Nagyon megörültek. elmondta nekik. ki legyen. Éljen hát Győző. aki az elején elküldte őket. De hát melyik legyen a király? Megint összehívták az országgyűlést de nem tudták eldönteni. hogy ez a három tündérlány testvér. Győző pedig a vasat. 214 . hogy oly sikeresen végezték feladatukat. Azt mondta: . Igaz. ami a legdrágább kincs a világon.Egyet mondok. Már sokan próbálták. Akkor aztán útnak bocsátotta őket. De viszont a vassal műveljük a földet. Már otthon is nehezen várták a fiúkat a szülők. megint felállt. Akkor az öreg. kettő lesz belőle. de még eddig senkinek sem sikerült. hogy Zoltán és Árpád hozták az aranyat és az ezüstöt. Csak így lehetett megmenteni őket. és azzal védjük a hazát. az új király! És Győző lett a király.Mikor oda értek.

Szent Péter vagyok a legöregebb vándorló -. Bekopogtattak. Annak az árán kerítünk valahonnan egy szép nagy halat. Én eladom.Inkább főzöm . Azt mondja végre az egyik: . mert az egyiknek az anyja igen nagy betegségbe esett. Te.mondta a révész. Szent János. a csizmámat. Úgy is lett. hogy áldja meg. 215 . A zsugori révész meg a még zsugoribb felesége ámult. Útbaejtették egy halász kunyhóját. révre.Siessen már. Aztán a sütő asszonynál egy kenyeret. vidd csak ki ezt a halat Jánosnak. csak pénzük nem. komám.Szabad! . hogy nem tudjuk kellően kiszolgálni! Üljön le! Akkorára visszajött az öreg révész. A palástot Szent Péter vette magára. Törték a fejüket: hogyan tehetnének szert egy kis pénzre.Adjátok csak ide! Pál szent komám. mondjad. ne haragudjék. mert úgy nem fogy a zsír. annyira megcsodálták a halat. Pál az ajtóban. . mint itt a révész. Mentek aztán a révészhez. ha kell. de visszatérőben már azzal a nagy hallal jött be. A többit bízzátok rám. te meg Szent János.A három vándorló Egyszer összekerült három jó eszű vándorló mesterlegény. Az asztalon égett egy kis mécses. Volt azoknak mindenük a széles világon. hogyan lesz? Egertől Pestig nincs még egy olyan zsugori gazdag. Azt mondja erre Szent Péter: . ott kinn a pitvarban. Pedig most nagyon kellett volna. Vettek tőle egy szép nagy halat. . miközben odalöki a feleségének: . János meg a pitvarajtóban. légy Szent Pál. hozott egy hitvány halat. hogy a mi hajlékunkba eljön Szent Péter és Szent Pál és még Szent János is?! Aztán az urára förmedt: .Tudjátok-e. A kocsmárosnál egy jó korsó bort. Azt mondja. Azt mondja az asszony: . kocsira. hozzon kend valamit! Jaj. lelkem. Péter megállt az asztal mellett. Én kinevezem magam Szent Péternek. még süveget is nyírtak papírból. a harmadik meg. Gondoltam egyet. Az öregek majd elestek. azt tették a fejükre. Pál kivitte.Szent Isten! Honnat érdemeljük mi ezt a nagy tisztességet. Szent Péterem. ez itt Pál apostol. Összecsapta a kezét a zsugori öreg. az ingeket meg a két másik. egy jó magosra sült nagy kenyeret meg egy kupa jó bort.mondja az -. a legöregebb vándorló. amelyet a halásztól szereztek. köpenyemet. Már a faluvégi kis háza is ráment a patikára meg a doktorra. akire anyám panaszkodik. A sekrestyéstől kölcsönkértek egy nagy selyempalástot s két fehér inget.Süsd meg! .

hogy mindig hasra akart benne esni. volt bor is egy egész kupával. pedig az úgy a lába közé verődött. Jó lett volna így is. amerre a fű hajlik. merre van a másik kettő. hátha attól még szaporább lesz! Kiment szép ájtatosan Szent Péter is.Hallja-e kend? Van ott nekünk az a szakajtó aranyunk. . kívül az ajtón. . áldja meg ezt a kis pénzt! János volt a legjobb szaladó köztük. abban volt egy kis bicskanyitogató. ihattak hasig! No.kérdezte Szent Péter. mint a föld. Azzal kínálta meg Péteréket. . Az öregek csak nézték egymást. mígnem az asszony csak odahajolt az ura fülihez. de olyan szárazat.Eredj. Szaladt be. segítek.Jaj. erre már csakugyan hitték a csodát az öregek. . Kinézett az ember: ugyan mit csinálhatnak még.Aztán az asszony megfőzte a halat. Erre aztán mégis hozott kenyeret az asszony. vesd el magad.Megnézem már. Azzal. Megyek. egy lélek se! Mellesleg már sötétült is. mit akar vele. azaz hogy az idejét. . Bejön egy kis idő múlva Szent Pál. Mikor Pál bejött. aztán felsóhajt: . áldja meg ezt is! Pál kivitte. Ne áldatnók meg azt is? Most még itt van Szent Péter. Pali öcsém. Szent Péter vár egy kicsit. már nagy hangosan. Szent János! Most már hol keressük? Nagy messziről hangzott felelet: . ő is csak azt nézte.Ital nincs? . . de ahelyett is a szép nagy kenyeret hozta be.Nagyon sikerült az áldás. s azt is megáldatta Jánossal. Akkor aló. de végül is sokallták már az öregek az áldást. mondjad Jánosnak. Addig nézegették egymást. Kiküldte. de mikor a pitvarajtóba ért. Pedig pusztán csak azt ették. aztán megáldom magam is. akár én! Nem volt ott senkiféle. fiam! Vidd csak ki Jánosnak ezt a kenyeret. ahogy átvette a szakajtó pénzt.A kenyér itt még nincs kitalálva? . . azt mondja: . s azt súgta bele: . jaj! Nincs pénz! Elvitte Szent Péter! Elvitte Szent Pál. mondani a feleségének: .Halra való? Erre elővett az öreg révész egy rossz kancsót. megindult vele tüstént szaladvást Egernek. Elsőbb helyeselték. De már ő is csak úgy látta őket.A pokolban! 216 . Szent Péter épp csak megszagolta. s elég mind az ötüknek. Szent Péter mindjárt elértette. ő is uzsgyi neki.kérdezte Péter.Jó volna biza! Az öregasszony be is hozta mindjárt a szakajtó aranypénzt. azon mód a palástban.De .Szent Pál.mondta az öreg. feketét. Utánuk.

hol nem volt. Mondja neki. Hej. Hanem engem tégy be addig a párnák közé. édes kicsi halacskám.Meg én.mondja erre a fiú -. hát meg van-e elégedve velem? .mondta a fiú. hát már ott ugrál a hálójában egymás hátán a sok hal. amire kérlek.Ejnye! Lelkem. kapta tüstént nagy örömmel kézbe a halat. hát te beszélni is tudsz? . s uzsgyi el. hogy csupán egyetlen gyermeke született. Vállára vette a hálóját. szép.Jaj. halászott. öreganyám. mit együnk ebédre. míg valahogy egy kicsi. De aztán igyekezzék hogy ebédelhessünk. hátha lenne még szerencséje. Dehogyis bántalak! Bár. talán étlen-szomjan kellett volna a nagy szegénység miatt elpusztulniok.elkezdi a hal -. hiszen most már azt is csak kérnie kell: kérjen magának. Az anyja azonnal kötényébe szedte a sütni való szép nagy halakat. s kívánj a hálójába... Amikor a fiú akkorára nőtt. Azt mondja a hal otthon a párnák alól. nagy örvendezéssel. szép halacskám. ha csak azért akarsz megölni. ha jót akarsz magadnak is. szaladt haza. hogy az anyja teremtsen belőle azonnal egy kis vasárnapi ebédet.mondja a halacska -.Bízd csak rám . mikor még kenyerünk sincs? . nagyon is. Halászott. amennyi halat csak jónak látsz. akinek csak az a szerencséje volt.mondta örömmel az asszony. s tedd.Fel ne bonts. ámbátor.Téged. . ha kívánnánk kezdetnek csak egy félvékányi halat? Még jóformán ki se szalasztja a száján a kívánságát a fiú. hogy kisüssem a halakat! . fényes halat nem fogott. . a halacskát? Nem fulladsz meg ott? . te szegény asszony. öreganyám . bár. hogy legalább aznap legyen mit enniök.Szép.Na! Lelkem. ha csak annyi a baj. amennyit akar.A halkisasszony Hol volt. de az Óperenciás-tengeren még innen. hogyan járt a halacskával. addig halászott ott a víz partján. s megy az asszony nagy ízibe ki a fiához.Mára elég is . . Hanem megszólal egyszer csak az a hal: . volt egyszer egy nyomorult szegény özvegyasszony. ha nem téged. hátha még egy kis zsírom is volna. de vajon igazat beszélt-e? Kipróbálhatjuk! Mi lenne. kedves. mert ha sok gyermeke lett volna. azon én segíthetek. hogy felhasítsa. mert én is már nagyon ehetném. s neki a halnak. 217 .. s mentek haza mindketten. ne kelljen még azt a napot is étlen-szomjan ünnepelniük. ahogy a fiú anyja benyit a szobába: . fiadnak is! . Jól van. beteszi a halacskát a párnák közé. egy fia.mondta a kis hal -. hogy megegyetek . hogy legénysorba jutott.Ó. egy vasárnap halászni ment. De utána azért csak szaporán visszament tovább halászgatni. hetedhét országon is túl. Menj ki a fiadhoz.. Egy rántással kiemelt egy jó félvékányit. Közben otthon a szegény asszony vette nagy örömmel a kést. hogy beszélt az a halacska .

kellhetek. hogy ez a gyönyörűséges szép fehérnép az enyém lehessen. de ezen még segíthetek! Azzal kiment a lány az udvarra. de olyan gyönyörűséges. s igen-igen megtetszett neki a szép halkisasszony. de holnap szervusz világ s vetett ágy .karóba kerül a fejem! Többet nem is mondok. amint a fiú hazaért: . Hanem megszólal a szép kisasszony. ugyan mi bánata van. 218 .mondja neheztelve a lány -. akár ördögi praktikával. Még jóllakni se tudott nagy örömében. az asszony épp csak odagondol magának egy jó bödönre való zsírt. Úgy odalett érte. Hívjál vendégséget.Ejnye. s mit lát? A párnákon egy szép fiatal lány. itt vagyok. ejnye .mondja a fiú -. de nekem utat nyissatok arra. s azt mondja: . csak meg ne bánd. Annál könnyebb sincs! Hívassa magához azt a fiút. ha akarod. hogy ha holnap reggelre a királyi palotával szemben levő erdőről annyi öl fát nem vág. s mondja a parancsot neki. felséges királyom .Haj! . Mert hogy férnek el ebben a füstös viskóban? Hogy fogadjuk. amennyit a király harmadmagával egy nap alatt ne tudjon számba venni. hogy mit tegyen ő most? Kérdi otthon a felesége. s ha kellek. hogyne kellenél . Kérdi a szép halleány. Néz a párnák felé. hogy olyan nagy búra hajtotta a fejét. legyen úgy. ha legalább egy hangot ki tudna kényszeríteni a torkán. karóba kerül a feje. s mondja meg neki. mert én azt úgy megszerettem. csak fényesedett a két szeme a nagy bámulástól. hogy a napra lehetett nézni. s ment összehívni a lakodalmi nagy vendégséget. mert ma még van életem. s állított egy perc alatt oda olyan nagy kacsalábon forgó.Ó. el egy nap. hova ültetjük őket? No. .Haj. ezen segíthetünk. ha már ennyiben van. mert te mentettél fel az átok alól! . Hát jó.Elég nagy az én bajom . Elmúlt a lakodalom. rendes időben megérkezik a király a fő-fő udvarnokaival. hogy kiket: meghívta a lagzira magát a királyt.Már akárhogy s mint. Hívatja magához a király a fiút. . az első úri cselédségével együtt. a szoba közepére. hogy azt mondja nyomban a tudós tanácsadóinak: . akár istenes erővel. édes szentem. Ezt s ezt kell holnapra megtenned! Megbúsul a fiú. gyémántfoglalatú aranypalotát. csak kifordult rögtön a házból.Csak egyet se bámulj. te szegény legény. s azt ölbe rakva ki nem szárítja. de arra szemvilágvesztés nélkül egyet se. hogy nagy urakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni? Hát nem tudtál inkább magadhoz való szegény embereket invitálni össze? Hanem. hát te még nem tudod. .csapta össze a két kezét az öregasszony nagy ámulatában. hogy annál szebbet kívánni sem lehetett volna.Kiket hívtál meg? Mondja a legény büszkén. Az asszony éppen meg akarta köszönni a kis hal szívességét. Élek. De még a fia! Az még szólani se tudott. Ez volna jó őneki feleségnek! Ezt kellene tüstént megkérni.Na jó. De jóformán még ki se gondolta.mondja egyik tanácsosa -. hogy nekem e nélkül a fehérnép nélkül többet nem élet az élet! . S már pattan is ki az ágyból. Na jó. Látja nézi a lányt a király. hadd legyek a feleséged. s máris ott volt egy bödönke zsír az asztalon. hogy csak ásó-kapa s a nagy harang síró szava válasszon el minket egymástól.mondta a fiú nagy örömmel.

hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni! Hanem ez már megvan. hogy menjetek neki annak a világnagy királyi erdőnek. fürtöket termelt. már dolgozott a sok ördög. búsult újból a fiú úgy. Okolta a tanácsosokat is meg magát is. mind így jár az. Mondja a lány: . mind egy utolsó szálig levágták azt a világnagy erdőt. szőlővel beültessétek! Jól van. azzal. s reggelre meg is ért! Költi reggel a felesége a fiút. az árt az egészségének! Hanem Most már csak azért is karóba kerül a feje annak a senkinek! S azért is felséges királyné lesz a halleány! De miképpen? Mondják erre a tanácsosok: .Mondtam én. Tüstént hívatja a király a fiút. Hát egyszerre gyűlni kezdett ott az udvaron annyi ördög.Na! Látod . Most a halleány nekilátott maga a soroknak. 219 . hogy csak menjen ki a szőlőbe. ami lesz! . s aludjál reggelig. Ahogy reggel lett. a mustjából is igyék. belefújt.Azt parancsolom. ha fa kellett neki! Még jóformán ki se mondotta a halleány a parancsot. hadd legyen a királynak elég fája. Megfújt gyorsan egy ezüstsípot. Reggelre meglátjuk. mint egy országos nagy vásárban a ló meg a marha. hozzon szőlőt. asszony sincs most! Azt mondják a tanácsosok most a gyötrődő királynak: egyet se törje rajta az eszét. a helyét megtrágyázzátok. Estére kerülve kiment a halkisasszony a szikla alá. Azt mondja akkor a halleány: . csináljon mustot a királynak. hogy mi az a nagy baj. hogy majd belévakult. S míg a lány egyet térült-fordult. s a helyén szőlőhegyet nem állít. én megpróbálom ezt is eligazítani.kezdi a halleány -. Elővette az ezüstsípját. Úgy is lett. legyen. De ezen még megpróbálok segíteni. hogy annyi lett. hogy miért nem adott más parancsot. karóba kerül a paraszt feje! Hát jó.A fiú lefeküdt. mi lesz belőle.Azt parancsolom. aki nagyobbra vágyik annál. Te csak feküdjél le. Mert erdő nincs. mi lett az erdejével. attól valósággal megrökönyödött. amit ér. s addig faggatta míg a fiú el nem mondta. s mind rendre végigfuvintotta azokat. s a legutolsó forgácsig ölbe is rakták. hogy a nyers hasábok száradjanak ki. bánja is ő már.De a felesége csak azért sem hagyott békét neki. Özönlött megint a sok ördög. hogy ezt a sziklát tüstént széthányjátok. Hát mind megfogant. a király nagy kíváncsian pillantott ki az ablakon. Búsult. Hanem azért most csak elmondta otthon a feleségének az egész dolgot. ugye . Csak feküdj le. alighogy kimondotta. . hogy azt az égig érő kősziklát. Amit látott. már el is végezte az ördöghad az egész dolgot. hogy a földnek nehéz volt tartani.mondja a felesége -. Hanem már benne vagy. s mind egy utolsó szálig levágjátok s ölbe rakjátok. hogy abból reggel a király szőlőt is egyék. Akkor a halleány sorjába ráfuvingatott az ölfára. ha holnap reggelig szét nem hányja a fiú. azzal a halleány meg kilépett az ajtó elé. s mondja neki a kívánságát. . s alig fordult rá egyet-kettőt maga körül.Ki kell adni a parancsot.

Ahogy akar. s hallatszik a szózat: . bár úgyis mindegy. akit nem én teremtettem. Amikor egy darabig már elmentek.Na . ha ez kell. de nekem olyan ebédet adjon fel. nagyot akaró. hadd álljon! Gondolja a fiú. kikkel illik atyafiaskodnod. hogy ott leszek holnap délre.Menj csak haza. fejét veszti. s útnak indult. máig se hívott több királyt vendégül. de olyat.mondja akkor az Ég-Föld Szelleme -. mintha ott se lett volna.azt mondja akkor a halkisasszony-felesége -. hanem ő állította elő a maga királyi hatalmával! A gebe akkor abból a helyből megfordult. látod azt a göthös gebét? Nyergeld meg. Ha nem hívja ide. Megrökönyödik erre a királyi parancsolatra a büszkeségével annyi bajt szerzett legény úgy. s erre megáll a gebe. . de együtt tartott a Szellemmel. fejetlenség. hogy meglátta a halkisasszony-felesége. . A legény meg hazament nagy örömmel. ivott a mustból. a tóban békák ugrálnak. gonosz ember. jövés-menés.Uram király . s bízd rá magad. de felterítve s ebédféle semmi. csak úgy maga elé vette az utat. megteszi ő most már ezt is. merrefelé.mondják a tanácsosok -. S amennyit vigasztalódott. hogy még hazafelé se nézett. Helyén egy tó van. azok a békák ott a király és tanácsosai. nagyot csattan az ég. s megindult árva fejével egyfelé.mondja a legény -. legalább annyit búsult. Így bűnhődik minden felfuvalkodott. amint éppen a Küküllő hídja mellé ment volna nagy lógatott fejjel. De vésd a fejedbe te is. s mondja. s oda beleöli magát. meg kell hívatni avval a mihaszna kicsodával holnap délre udvari ebédre az Ég-Föld Szellemét. Hívatja ismét nagy nekibúsultan a tanácsosokat. S azt hiszem. s mondd a te királyodnak. ha már ennyibe van. Hívatja a király magához a fiút. udvari ebédre. hogy milyen nagy baj van. Avval úgy eltűnt a Szellem. hogy az a szép fehérnép mégsem lesz az övé. hogy erdője helyett legalább szőlője van. tanulsággal. Még nem is ment olyan messze. El volt szánva a fiú. s a jött úton nyomban vissza is indult. szólította a fiút. s még aznap estére a fiú megmondotta a királynak az égi üzenetet. karóba kerül a feje s varjaknak a teste. míg el nem éri az Óperenciás-tengert. rosszindulatú. úgy menjen. Azt mondja a Szellem a legénynek: . most már örökre. szegény fiú.Na . hogy együtt menjenek az udvari ebédre. a palota eltűnt a föld színéről. mert ha nem. Meg volt illetődve a fiú. Ülj a hátára.A király evett a szőlőből. Szomorú volt a fiú. de hát csak elmondta a felesége könyörgésére. ahol akar. . Fel is ült menten a gebére. kettesben állítottak be a királyhoz. hogy abba igazán belebukjon az a fiú. maga se tudta. mit látsz? . újból megjelent az Ég-Föld Szelleme. 220 . Volt ott nagy zavar. Ezer szerencséje. hogy mit kell tennie. Erre szó nélkül megfordult onnan az Ég-Föld Szelleme a legénnyel együtt.Jaj .Nézz csak vissza. Másnapra kelve. amikor egyszerre nagyot csattan az ég. hogy megy majd. onnan kiáltotta vissza. Most süssenek ki valami nehéz feladatot. hogy kikhez tartozol.

Én odaadom magára az én rossz kabátom. meg annak egy nagy akaratú felesége. ahogy jár. Készült hát a szegény paraszt megint a vásárba. adják csak ők is úgy. de hosszú nyelvű.Hát akkor menj te! S azzal elengedte a szekér búzával s a kis szolgagyerekkel.A buták versenye Volt egyszer egy parasztember. hogy jár most a búza. így egymásra találunk. kérdd meg a gazdádtól. A kereskedő vitte a búzát. . azt mondta. a buta asszony vitte a nagy büszkeségét.A legközelebbi vásárkor! .Ahogy jár . mivel a kereskedők igen hajlanak a szegények becsapására. A buta asszony ezt nagyon okosnak találta.Hogy adja a búzát? .És pénzt mikor kapok? kérdezte. Kiváltképpen a gabonavásárló kereskedők. Feleli a ravasz kereskedő: . Hát a felesége. maga meg ideadja a bundáját. az a rövid eszű. most is kezdi kötni az ebet a karóhoz.mondja a buta asszony. Pedig már csak azért sem tudhatott többet nála. a kereskedő meg odaadta az asszonynak az ő rossz kabátját. mért csak a férje megy mindenüvé. A falutól talán ötkilométernyire lehettek. elmegy megkérdezni. hát úgy adom . a cséplés. hogy hát nem tudja. A gazda megkérdi tőle. hogy csapja be ezt az asszonyt. aki még alkudni sem akar. ahogy általában veszik. s bekiáltott az ablakon. Hamarosan odament hozzájuk egy ravasz kereskedő. mikor az asszonynak eszébe jutott. maga szokta vásárba vinni a gabonáját. hogy ő is tud vásárra járni.Jó! De hogyan ismerünk egymásra? Mert az sokára lesz.Jól van. Mert ott aztán még az okosnak is föl kell csavarnia az eszét. A parasztember. hogy adjuk a búzát! A gyerek visszament. felit meg várakozás fejibe. Rögtön levetette a bundát. mennyit kell kérni a búzáért. Hogy most már ő is megy egyszer a vásárba. hogy így-úgy. Kérdi az asszonyt: . Azt mondja neki végül is az ura: . ahogy hazaért: 221 . A gazda ki sem jött.Eridj vissza. átadta a kereskedőnek. Az mindent jobban akart tudni az uránál. De közben azon gondolkozott. Kész volt a vásár Elindultak hazafelé. Amikor visszajött. Elérkeznek a vásárba. ő is csak úgy az ablakon át mondta. Ki-ki megismeri a holmiját. Elmúlt az aratás. mert kivételesen buta asszony volt. A kereskedő azt felelte. hogy a búza most úgy jár: felit adják hitelbe. az asszony meg a gyerek.mondja egyszerűen az asszony. . elfeledte megkérdezni az urától a búza árát! Mondja tüstént a kis béresgyereknek: . ha úgy jár. ahogy az már illik. . vagyis.

Még ilyen bolondot sem láttam! Feleli mérgesen az asszony: .Megcseréltem a bundámat az ő kabátjával! Erről találunk egymásra.Dehogyis nem! Csonttal s ronggyal kereskedik. s addig haza se jövök. mert a búza most úgy jár: fele hitelbe. fele várakozás fejibe.Jó! Megyek máris világgá. Tehát szép nyugodtan azt felelte: . most már haragosan.Honnan ismered meg a kereskedőt? Feleli csípőre tett kézzel a butaságtól most már harcias asszony: .kérdi az ember..Ahogy járt! . . A pénz hol van? . s arra tartott. de még kérdi: .kérdezte suttogva. Egy sötét erdőn ment átal. Beköszönt: . Bekopogtatott oda. s kérdi: . rossz a kabátja is. Azt kiáltotta: . mert szentül hitte. . úgyis sokat kell mennie. Az ember már megcsinálta a tervét a buta fejűek kipróbálására. Lassan ment. . míg ilyen bolondra nem találok! Elindult valóban az ember tüstént a világba. .feleli az asszony. Meglátott messziről valami világot. Az ember most már azon volt.Mi járatban van? .Hogy adtátok a búzát? .kérdezte az embert.Igazán? .Adjon isten jó estét! Egy vénasszony fogadta. Mondja nagy gőgösen az asszony: . 222 . Az ember csöndesen folytatja a szót: . az ő feleségénél nehezen lel butábbat.kérdi kerek szemmel az asszony.Pénz nincs.Mégis. . hogy a butaság mélységét megismerje.Helyes.Rongyos szegény. maga húzza a szekeret. pénzt mikor kapsz? Mondja emelt fővel a szellős agyú asszony: .Legközelebbi vásárkor! Néz az ember.Nem tanálta ott véletlenül a fiamat? . A vénasszony egy cseppet sem csodálkozott.Most érkeztem a másvilágról. Az embert elhagyta a türelme. Csodálkozik az ember.Mert mit lát maga? Hisz sehova se jár! Az ember még jobban megmérgesedik: .

felnyergelte a lovat.Nem is kellett olyan messze mennem.Maradt még vagy három kalácsom is az ünnepről. ilyen buta tudjon lenni! Azzal a kereskedő elindult nyomban az ember után.Csak butaság ne volna a világon .Mondja! Nem látott egy embert erre menni egy szürke lovon? Az ember látta. amiről te nem is tudtál.Van egy szürke lovam. .Ki volt az. Reggel felkelt az ember.Hogy valaki ilyen hiszékeny. mintha el akart volna dőlni. meg három libát.Menj el. meg gyűjtöttem egy kis pénzt. hogy valaki mérgesen siet utána.Egy ember a másvilágból! Egyenesen a másvilágba ment. már messziről: . visszamegy még maga oda? .. Nyelt egyet. te boldogtalan. amelyik úgy állott. és kérdezte tőle: . Alig ment el az ember. . mindjárt érkezett haza a kereskedő. hogy legyen mivel forgasson egy kicsit. . tán megbolondultál? .gondolta az ember. hogy senkitől nem fél! A kereskedő megriadt egy kicsit. Az asszony hangos vidámsággal fogadta. Az ember már messziről észrevette. Az ember fogta magát.Dehogynem! Elviszek én akármit. A kereskedő odament hozzá. .Gyere. amit arról az asszonyról lecsaltál! A kereskedő nagyot lélegzett.Jaj. Vigye el neki.kiáltotta az ura. s úgy ment el. meg a bundát is. s még a kis gyűjtött pénzből. s elkészítette az útravalót. jó ember.kérdezte. Meg most jut még eszembe: a férjem elcsalt a múlt vásáron egy bundát egy buta asszonytól. De a mérgét csak nem nyelte le.Mondja. megkötötte a lovát egy fához. az erdő szélén is volt egy fa. magától sem fél? . akinek te ezeket adtad? . ilyen tökkelütött. .Nem is hiszed? Itt a bizonyíték! Nézd meg. maga húzza a szekeret! Küldtem neki egy kis kalácsot is. aztán sütök még három libát. mintha azt támasztotta volna. Szegény csonttal meg ronggyal kereskedik odaát. . nekidőlt. nem vinné el neki? Hogy ne neki magának kelljen húzni azt a szekeret! . úgy tett. Bement a közeli erdőbe. amiről az uram nem tud. Lepihent ott egy kicsit. hogy a kereskedőnek a méreg már-már az eszét veszi.” De nem szólt.Vissza én. az asszony meg nekifogott a sütésnek. . Na. Arrébb.Dehogyis nem láttam! De hiába is megy utána. hogy ne fázzék. mert az olyan erős ember. ráakadtam. elküldtem a lovat neki. vigye el szegénynek azt is. hírt hallottam a fiunkról! A kereskedő hitetlenkedve nézett rá: . holnap reggelre már ott is kell lennem. „Úgy látszik. akit kerestem . Levágta a libákat. gyere. 223 . úgy ránehezedett a haragosság. Azért így felelt: .

Nem te vagy a legbutább.Felelte az ember nyugodtan: . 224 . Mikor megunta a várást. mert akadtam olyan bolondra s butára. kipróbálom ennek is a butaságát.Nem megmondtam? .felelte az ember. mert nagyon sok mindent elcsalt a feleségemtől! Az ember bólintott. akkor látta.Tartom én addig azt a fát Csak menjen gyorsan! Hozza vissza.Mert van olyan buta még. hogyha ezt a fát nem támasztom. s azért csöndesen azt mondta: . . Akkor látta. és elment egyenest haza.Miért jöttél haza? . . elindult.Tőlem fél. nagy óvatosan félreugrott.” S azt felelte: .Igazad volt. hogy őt. mint te! . hogy jöjjön vissza. anyám. akit a konokság akkor is még megtartott a butaságban. .Hazajöttem. mind meghalnak.vágott vissza tüstént az asszony. hogy nekem visszahozza azt az embert? Adok száz forintot. Az ember azt gondolta: „No. a nagy ravaszt is lóvá tették. nehogy ráessen a dűlő fa. hogy a fa nem dől le. se értett a dühétől és fukarságától. mint te! A kereskedő egész nap várta az embert.Nem mehetek! Mert arra vagyok ítélve. köszönt. szépen felült a lóra. . Azt mondta: . A kereskedő valóban se látott. apám.kérdezte otthon az asszony. testvérem. – Nem volt igazam? Az ember békét akart. Otthon azt mondta a feleségének: .Nem lenne szíves.

miért vagy mindig olyan haragos.Felséges királyapám. kutya keringette kölyke. és közben miért sírsz? . még kérdezni is mered? Fölkapta a kardot.Ejnye. édesapám. Tudd meg.Felséges királyapám. elhatározták.Itt a kard. . Ahogy kimegy a szobából. amit kérdeztem. mert mihasznák vagytok. 225 .Kutya keringette kölyke. hol nem volt. hogy olyan szép három dalia fiam van.Mit mondott az apánk? A legkisebb fiú elmondta azonnal. A fiú kiugrott az ajtón. akkor meg úgy folytak a könnyei. ő is megkérdezte: . kutya keringette. mondd meg nekem.Eredj be. sírok örömömben. miért vagy olyan haragos. miért vagy olyan haragos. Volt neki három daliás szép fia. megkérdezte: . A kard megint megállott az ajtófélfában. hajítja a fiú felé. és miért sír annyit.Felséges királyapám. nem beszélt tisztességesen a fiával eggyel se. látom. . volt egy király. tebelőled még lesz valami. mint a zápor. de az öreg király mindig haragudott. Vörös királynak hívták. hogy a legnagyobbik megy be legelőször. miért olyan haragos. Azt határozták. de én addig ki nem megyek. még te is azt kérdezed?! Felkapja a kardot.Mit mondott az apánk? . majd megmondja nektek is. mondd meg nekem. De ez a fiú nem szaladt ki. és közben miért sírsz? . Kihúzza a kardot az ajtófélfából. odaadja az apjának. Ott künn a legkisebbik fiú megkérdi: .Ha csak az a baj. nem mentek még világot látni sem.Mit mondott az apám? Amaz feleli: . hajítja a fia felé. Be is ment a közbülső. Ő is kérdezi: . a kard az ajtófélfában állott meg. Ha pedig mégis szóba állt velük. Ez is kiugrik az ajtón. Künn kérdi a két öccse: . Be is ment.Na jó.mondja -. és közben miért sírsz is? . megkérdezik az apjukat. s felé hajította. apám! Ölj meg.Ejnye. A három fiú már nem állhatta tovább. a kard megint az ajtófélfában áll meg. És sírok haragomban. megmondja neked is. még te is kérdezni mered? Felemeli a király a kardot. a két bátyja kérdezi: .Menjetek be . Be is ment a legkisebbik is.Mese Bruncik királyfiról Volt egyszer. míg meg nem mondod. majd széjjelnézünk egy cseppet az országban. Mondja a király: . fiam.

Egyszer a kis girhes ló megállt. velünk így nem jössz! Ilyen rongyos lóval mi nem utazunk! . Elkezd most a kis Bruncik mérgében sírni.Jaj. Végül még a lovaik is ott maradtak. s biztatja. Meglátja a két bátyja: . A legkisebb királyfi közben nagy üggyel-bajjal mégis kivezette a rossz lovat a városból. pénzt vettek magukhoz. meg elkezdi maga után húzni. hogy azt mondta. megfogta a kötőfék szárát. Elértek egy szomszéd városba. ráncigálta a királyfi. s menjünk az országba együtt. hogy továbbinduljanak. szólnak az öccsüknek: .A kutyák egyenek meg. fejibe tette a kötőféket.Gyere. már ha nem ülhetek én rád. Most még jobban elkeseredett a kis királyfi: .szólt most a királyfi.Na. annyira megijedt.Nem bánom . rúgnak s harapják egymást. mint a mesebeli Bruncik királyfi! Odafordul a kis királyfi: . Fel is emelte a nagy fát. . hogy a ló feláll. meglátott a trágyadombon egy hirges-horgas. a pénzt hamar elmulatták a királyfiak. ő ezekkel nem indul. kacagott rajta. de ezt most már nem hagyom! A két nagyobbiknak betarisznyáltak. hogy megkereszteltetek! Ezt a nevet fogom viselni. Amint ezen így gondolkodott. és felvett egy darab fát az út széléről -. kezdte megint maga után húzni a lovat. Aki csak látta. Vagy tíz lépést haladtak. Három-négy lépést ment a ló. elmegyek egyedül. Annak nagyon szelíd tekintete volt. agyonütlek! A ló erre megindult. én tovább nem viszlek. Ő jó barátságban akar lenni még az állattal is. nem lépett egy tapodtat se. megint megállott. hogy agyonüsse a lovat. mert nem bírsz el. . eltáncolták a lányok! Gyalog kellett. Akkor a kis Bruncik királyfi gondolt egyet: ölébe vette a girhes lovat.Gyere. Azt kiáltja valaki: . Ekkor újra megáll a ló.Éppolyan. válassz lovat te is.Jól van! Indulnak hát világot látni.mondja a kis királyfi -. ha társául veszi. lesoványodott.Kedves kis gebécském. alig három lépést tudott menni véle. öcskös. nézzünk széjjel. elkezdtek mulatni! Cigány került oda. megnyergeltetik. semmit sem érő csikót. amíg élek! Mikor kiért a város végére.Jó. ha nem jössz . de a ló csak hallgatott. nyihognak. Bruncik királyfi megint ölbe vette. De csak látja ám. Kezdi cipelni! De olyan nehéz volt. Sírva kérleli a lovat: . inkább agyonütlek! A bőrödért csak kapok valamit. Aztán amíg a kisebbik fiú a görbe csikóval küszködött. a két nagyobbik elvágtatott. 226 . egy mezei úton haladt. szép lányok. Odament a kis görbe csikóhoz. Hiába húzta. legalább gyere utánam! De a ló nem mozdult. egy pár lépést vitte. de megint földre ejtette. hogy a lovak kapálnak. de mikor látja.mondta a királyfi. megállj. A két nagyobbik megy rögtön az istállóba. Kiválasztanak két szép lovat. Bemegy a legkisebb is az istállóba. A királyfi a kocsistól kért egy kötőféket. be a kocsmába. Erre a fát ő is letette. kis lovam .

Esik. Zuhan. A táltos azon nyomban felröppent vele a levegőbe. Bruncik belékapaszkodott. De elengedném.Bizony én meg. hogy a lónak hat lába van. Azt mondd csak meg. hogy a csillagoktól csak húsz méterre volt. ülj csak fel! Bruncik felült. Akkor rúgott egyet a ló. hogy Brunciknak a feje a hajnalcsillagot érte. a ló alábújt. Aztán rúgott egy nagyot. megnyúzatlak.Te még beszélni is tudsz? . s meghaljak. gyere csak te utánam. a szemét kidüllesztette. hogy menjünk. Felszállottak megint a levegőbe.Ugye. gyere vissza! Bruncik odakiált neki: . 227 . kifogta.mondja a ló. De alig húsz méterre a földtől.Mi a csuda.Kedves kis gazdám. így szólt: .Annyi. El is indult. felugrik. S látja Bruncik királyfi. Istenem. Mit mondjak aztán az apámnak. hogy Bruncik a földet is alig látta.kérdezi a ló. és hétszerte szebb és kövérebb lett! A királyfi csak néz és bámul. Most már ülj hát a hátamra! Nagy kérlelésre Bruncik királyfi végül mégiscsak felült.Hallgass! . mikor mentél a hóhér után. A kölcsönt most már visszaadtam. esik lefelé. megyek a hóhér után. Mikor alig három méterre volt a földtől. mert táltos vagyok. ne félj semmit. ne kelljen hogy én vigyelek! Igen ám. .A ló kinyújtotta mind a négy lábát. Bruncik királyfi leült a ló mellé. de olyan magasra. kis gazdám! .Na.Én is megijedtem. akkor meg még jobban megijedtem.Nem ülök én .Ülj vissza. de már csak a farkát tudta odanyújtani. A ló biztatja: . megint hétszerte szebb és kövérebb lett.Dehogy ülök. Hogy megint elejts. olyan magasra ment. Akkor a ló a hatodik lábával rúgott egyet. hát csak ülj a hátamra. De most leszállt vele a földre. megijedtél? . . mert nagyon-nagyon sajnállak.Tudok hát! Gyere. A ló megint rúgott egyet. neked hat lábad van? . amint zuhant lefelé. Alig megy öt-hat lépést. leesett megint a lóról Bruncik. vagy mint a gondolat. úgy ért földet a lába. hogy hova lettem! . a ló megint kifogta. s egészen kimeredt. a farkát felemelte. amikor először a fát felvetted. kedves lovacskám.Ha már így megdöglöttél. a ló megint megrázza magát. mint a szél. megint leesett a királyfi. Mikor jól kisírta magát. zuhan lefelé! Mikor már csak tíz méterre volt a földtől. mi történik? A ló megrázkódik. visszanéz a lova felé. Harmadszor. mi történik még! A ló megszólal: . újra megrázza magát. hogy agyonüss! És másodszor még jobban féltem. ülj a hátamra! . elkezdett sírni keservesen.mondja Bruncik -. . . Kapok a bőrödért egy pár fillért. alábújik a ló. olyan magasra. Aztán Bruncik a lóról is leszállt. Bruncik lefordult a lóról. Nem is ülök én többet a hátadra soha! . elkezdett reszketni. Akkor újra fölfelé szállt. De halljunk csodát.

Rád is hagynám már a királyságot. hogy a fáknak a tetejét nem is lehetett látni. sokat akar tudni. előveszi a falevelet.Szerzek majd azt is.Menjünk odább? . most már három éjjel. amit kívánsz. de rá nem.Nem bánom . a napra lehetett nézni. édesapám. megy a kis lovához.Nem vagy éhes? . S milyen boldogot álmodott! Reggel. Bemegy Bruncik az apjához.Az ám . . de valamit mondok neked: ne hallj.Édes kis lovam. de szerezz előbb feleséget. 228 . sok baja van annak. De már esteledett.Na várj. . forró hamu. Mikor a fa elégett. tebelőled lesz valami. Mikor le akartak feküdni. húzza ki a kardját. a lovát is. Azzal a fél falevéllel betakarhatta magát is. . Bruncik megtette: meggyújtotta a fát.Hát mit ennél? Azt adok.Mondja Bruncik: . A ló azt mondta neki.Hova.mondja Bruncik.Már látom. .Állj meg . mutatja: . már a királyi palota udvarán voltak. Most a földön haladtak. égesd el. betette a tarisznyájába.Köszönöm. se szomorúság nem éri! . éhes vagyok én is! . . kedves gazdám. Aztán felült a lovára. Bruncik takarót is szeretett volna. nem kell nekem zab! . megreggelizik.mondja a ló -. megkérdezi: .No.Mi az. édes gazdám? . az a sütő. három nap mehetünk. hogy itt megpihennek.mondja a ló -.mondja Bruncik királyfi. s csak izzó parazsak voltak. édes fiam. ahol a minap voltak. A sok küszködés után Bruncik azt gondolta. hozok egy kis zabot . ahogy felkelt. mikor fölébredtek. Felült rá Bruncik. Másnap reggel.mondja a ló -. nem éhezem meg! Úgy ragyogott a szőre. édesapám. sokat lát. Mikor elérik azt a nagy erdőt. legyünk most már otthon! Alighogy ezt kimondta. elindultak. ne tudj. odamegy a táltos. .Igen! . Úgy is történt. Most a levegőben mentek. vágjon kettébe egy falevelet. mit hoztam! .Ni. Bruncik egy egész falevelet tépett. Hirtelen olyan erdőbe értek. Látod ott apádnak azt a kétszáz mázsa fáját? Gyújtsd meg. mind egy szemig megette.Mint a gondolat! Hét országot egy perc alatt! Alighogy kimondta. édes fiam? . Brunciknak szeme-szája tátva maradt. megkérdezi a ló: .Ha ezzel betakaródzik. se bánat. ne láss! Mert aki sokat hall.

feketén mint az éjszaka. .mondja a táltos -. és mennek odább. engedd.mondja a ló. Megpillantanak akkor egy gyönyörű szép várost. mennek. hogy az volt a szerencséje Brunciknak. . Mennek.Helyes! Megfogadja Bruncik. megígéri a lovának.üzeni a király. A sűrű rengeteg kezd ritkulni. hogy ki és mi van a kapu előtt. Jött vele szembe a szerecsen király. tarisznyájába teszi azt is. Na.mondja Bruncik -. felvette Bruncik az arany lópatkót.Kedves kis lovam. te jövevény.Szálljunk le. A táltos pedig nagyot trüsszen . de aztán tétlenül nem ülök.kérdi a katona.Ne félj. nem kérdezném! . Már a nap kezd hanyatlani lefelé. Nekem adj valami szolgálatot.Vegyed . de tudod. engedd meg. barátom.Nem is tudod? . De az is éppen olyan fiatal volt. nem lesz ebből semmi baj! Leszállnak a földre. .Kedves kis lovacskám. . akárcsak a kender. hogy a te apád kenyeres pajtása volt. Egyszer csak lenéz Bruncik a földre.Vegyed . mik vagytok? . tarisznyájába tette. Bemegy Bruncik királyfi. Mennek. látok a földön egy szál arany madártollat. Felszállnak megint a levegőbe. ha akarsz az udvaromban élni! . mert ha délben talál odaérni.feleli Bruncik. hogy felvegyem! . lát egy arany lópatkót.Menjetek be . vegyem fel azt a szép arany lópatkót! . mondja a szerecsen királynak.Én a Veres királyé. szállnak.Kinek az ivadéka vagy? . most már nálam maradhatsz. a nap lemenőben volt. egy eltévelyedett királyfiú áll a kapujában. jelentsétek a királynak. Odaszól a lovának: . szállnak odább. tarisznyájába tette. engedd. De az úgy ragyogott. Egy nagy. .Kedves kis lovam. még azt az egyet vegyem fel! .Nem bánom . kedves kis lovacskám. Meglát Bruncik egy fának a tövinél egy aranyhajszálat. Szállnak. Bruncik felvette. rengeteg erdő felett szállnak. Beszalad az egyik katona. mint nálunk a torony. a nagy fényességtől a szeme is meghibázott volna. mint ő. de a fák akkorák. most már nem is kell több neked! Felveszi Bruncik. Nemsokára Bruncik megint megszólal: . barátom. Megszólal a szerecsen király: . Megszólal: . kis lovam! Hova pottyannak? A királyi vár kapuja elé! Mit lát Bruncik? Olyan fekete katonákat. mit mondtam! . Kedves kis lovacskám.mondja a ló -. akárcsak a korom! Kérdi az egyiküktől: .Tudd meg.felszáll a levegőbe. Megint levegőbe szállnak. ez az ország Szerecsenország! Ez a palota a szerecsen királyé! . 229 .mondja Bruncik -.Jól van. szállnak előre. Sokszor hallottam apámtól.Ha tudnám.Kik vagytok. vedd.Bocsássátok be .Nem bánom . De ott olyan sűrű volt a fa.

- Nem bánom, legyél intéző. Elfogadod? - Örömmel - feleli Bruncik. Úgy is történt, intéző lett Bruncik. Cselédek közt mozgott, forgott. Ahogy szokott, most is megtörtént az irigység. Látták a régi cselédek, hogy a király az új cseléddel milyen jól van. Azzal beszélt többet, mint ővelük. Azon kezdtek hát töprengeni, hogy kellene valamiképp a királyt megharagítani rá. Elhatározták, csinálnak egy cselédbált. Hozattak jó muzsikusokat, kihirdették az egész városban, hogy a király minden cselédje: béresek, juhászok, kondások mind ott legyenek. Meghívták Bruncikot is. Bruncik azt felelte: - Ha a király megengedi, én is ott leszek. Megkezdődött a mulatság. Mikor hallotta Bruncik a muzsikát, a nótázást, odaszólt a királynak: - Nézzed, barátom, engem is meghívtak. Én azt mondtam, ha te engedsz, én is köztük leszek. - Hogyne, barátom, mehetsz. Jó mulatást! El is ment Bruncik. Volt ott inni-ennivaló, kinek mennyi kellett. Éjfélkor összeültek a cselédek, de csak a férfiak, egy hosszú asztalhoz. Ittak, beszélgettek. Aztán egyszer csak, aki az asztal véginél ült, elmondta az élettörténetét. Így sorban mindenki el kellett hogy mondja, hol született, honnan jött, hol járt, mit csinált, mit látott a világban. Mikor Bruncikra került a sor, Bruncik azt mondta: - Én nem láttam semmit, én nem tudok semmit. Megszólal a szomszédja, megtaszítja, mondja neki: - Hazudj te is, mi is azt csináltuk. Mondja Bruncik: - Én nem szoktam hazudni Azért egyet mégis elmondok. Mikor jöttem errefelé, találtam az úton egy arany lópatkót. Kiáltják a cselédek: - Az már valami! Nem tudnád megmutatni? - De igen. Benyúl azzal Bruncik a tarisznyájába, kiveszi a patkót. Bámultak a cselédek. Az egyik alig várta a reggelt. Bemegy rögtön a szerecsen királyhoz, beárulja Bruncikot az aranypatkóval, és azt mondja a királynak: - Az az új cseléd azt mondta, még a lovat is el tudja hozni, amelyiknek a lábáról leesett. Hívatja a szerecsen király Bruncikot. Megyen be hozzá Bruncik. - Jó reggelt. - Szervusz, kedves barátom, Bruncik - feleli a szerecsen király. - Hogy mulattál? - Elég jól. Köszönöm. - Nahát, ha jól mulattál, annak örülök. De úgy hallom, van nálad egy arany lópatkó! És még azt is mondtad, hogy azt a lovat is el tudod hozni, amelyiknek a lábáról leesett. - Én? Én sohase mondtam - felelte Bruncik. - Hát tudd meg, kedves barátom - mondta a szerecsen király -, ha a lovat el nem hozod hat nap leforgása előtt, karóba kerül a fejed.
230

Megszomorodik Bruncik! Kimegy az istállóba, elpanaszolja a kis lovának, milyen parancsot kapott. - Most már tégy, amit akarsz - mondta a ló. - Én megmondtam az úton, ne tudj, ne hallj, ne láss! Elszomorodott még jobban Bruncik. Egész héten lesütött fejjel járt az udvarban. Ötödik napon este bemegy az istállóba, a kis lova mellé, előveszi a pisztolyát, homlokának szegezi. - Mit akarsz, te? - kérdi a ló. - Meg akarok halni, inkább megölöm magam, mint hogy karóba kerüljön a fejem. - Tégy, amit akarsz, én nem tudok rajtad segíteni - felelte a kis ló. De mikor Bruncik a ravaszt el akarta húzni, akkorát rúgott a ló, hogy a pisztoly a földre repült és összetört. Mondja aztán a ló: - Tedd rám a nyerget, Bruncik, menjünk, próbáljunk szerencsét. Felnyergelte Bruncik a kis táltost. Mikor sötétedett aztán, kiugrott a királyi palotából. Repült vele a kis táltos hegyek, völgyek, erdők felett. Mikor az óra egyet ütött éjfél után, egy aranyvár alatt állottak. Megszólal a ló: - Most beszállunk ebbe a várba. De vigyázz, ha bemegyünk az istállóba Ott van az az aranyszőrű mén, akiről a patkó leesett. De az a mén olyan, ha egy idegen bogár kerül a várba, azt is megérzi. Mihelyt az istállóhoz érkezünk, tebelőled lesz egy zabszem, s bebújsz a lónak a fülébe, de úgy bújj be, hogy ott is megkeresnek, s ha megtalálnak, akkor vége neked is, nekem is. - Hát te hova bújsz? - kérdi Bruncik. - Avval te ne törődj - mondja a kis ló. Akkor a ló nagyot ugrik, Bruncikkal együtt ott terem az istállóban. Elkezd rögtön a mén nyeríteni, nyihogni, szinte ordítani, ahogy csak tudott. Futnak a csikósok, a kocsisok, fújnak a trombitások, verik a riadót az egész várban. Keresik az idegent mindenhol, végül a fűszálak közt is, az istálló szénatartójában is. Még a hídlást is felszedték. Nem találtak sehol semmit. Akkor két csikós egy-egy jó vastag nádbotot vett úgy megverték a mént, hogy nyúlva maradt a pallón. - Kutyátul származtál, dög, az egész várat felverted, mégse találtunk még egy idegen legyet se! Mikor a csikósok otthagyták a mént, Bruncik kibújt a ló füléből, megint ember lett belőle. Akkor látja, hogy a kis táltos mellette áll. Mondja a táltos Brunciknak: - Húzzál ki egy szál szőrt a farkamból, lökd rá a ménre, és akkor ülj a hátamra. Egyébbel ne törődj. Úgy is történt. Rádobta Bruncik a ménre a szőrt. A táltos kiindult az istállóból, a mén utána! Fölröppentek a levegőbe, repültek ki a várból! Mikor a vár falán repültek keresztül, a táltosnak a lába megérintette a falat. Nagyot csendült a vár! Talpra ugrottak a katonák. - Haj, tolvaj gazembere - kiáltották -, lesz még utad ide? - Kiáltsd, hogy lesz! - mondja a csikó Brunciknak. - Lesz! - kiáltotta le Bruncik. Mire megvirradott, a szerecsen király udvarában voltak. A mén is velük. Kijön a szerecsen király, meglátja a gyönyörű mént, elkiáltja magát:

231

- Kedves barátom, ilyen szép lovat életemben nem láttam. Mától többet nem étkezel a cselédházban. Na, azért még jobban megharagudott a többi cseléd Bruncikra. Megint bált rendeztek, megint meghívták Bruncikot is. Éppúgy csinálták most is, mint az előző bálban. Mindenki elmondta az élettörténetét. Mikor Bruncikra került a sor, ő megint csak azt mondta: - Én nem tudok semmit. De a szomszédja megint megtaszította, s mondta neki: - Hazudj te is, mi is csak hazudtunk. - Kedves barátaim - mondta Bruncik -, én nem szoktam hazudni. De annyit megmondhatok, mikor jöttem ide, találtam egy arany madártollat. Ki is vette a tarisznyájából a tollat, meg is mutatta. Nem kellett egyéb a cselédeknek! Megint beárulták a királynak. Azt mondták, hogy azt beszélte Bruncik, el is tudja hozni azt a madarat, amelyik a tollat elejtette. Alig várta a király a reggelt. Rögtön hívatta, és mondta neki: - Hat nap leforgása előtt azt a madarat ha el nem hozod, kerékbe töretlek! - Meglátom - mondja Bruncik -, majd gondolkozom rajta. Mert én azt a madarat sohase láttam! Azzal kiment az istállóba, elmondta a kis lovának az új parancsot. A kis ló ezt felelte: - Ugye megmondtam, ne tudj, ne hallj, ne láss! Most tégy, amit akarsz! Az ám! Bruncik könyörgésre fogta a dolgot. Sírva kérlelte a kis lovat hogy csak most segítsen rajta. - Nem bánom - mondja a ló -, megpróbáljuk. Ha te pusztulsz, én is pusztulok. Ötödik nap este megint kirepültek messze a király udvarából. És hol állottak meg? Az aranyvár kapuja előtt! Megszólalt a kis ló, mondja Brunciknak: - Na, kedves gazdám, most bemegyünk a várba. Van ennek a várnak sok szobája, de minden szobaajtó tárva-nyitva. Keresztülhaladsz kilencvenkilenc szobán. A századikban a falon van felakasztva egy aranykalitka. Abban a kalitkában van az az aranytollú madár. Kihúzol a sörényemből egy szál szőrt, ráteszed a kalitkára. És akkor leakasztod. Nyugodtan hozhatod magaddal, csak arra vigyázz, hogy amint jössz, nehogy az ajtófélfához vagy valami bútorhoz hozzáérj, mert abban a szempillantásban nagyot csendül a vár. És akkor mind a ketten itt veszünk. De akkor már ott is állottak, mikor a ló ezt elvégezte, a nyitott ajtó előtt. Elindult Bruncik szobáról szobára, keresztül a palotán. Mikor a kilencvenhetedik szobába ér, lát ott egy rézbölcsőt. A rézbölcsőben ott fekszik egy rézhajú lány, az egyik karja lelóg. Jól megnézi Bruncik, oda akar menni, hogy fölteszi a kart. Szerencsére eszébe jutott, neki nem szabad semmihez hozzáérnie. Bemegy a másik szobába, a kilencvennyolcadikba. Ott egy ezüstbölcső van, abban is egy lány fekszik. Az ezüstpaplan derekáig takarja. Azon felül látta Bruncik a lány gyönyörű fehér mellét és nyakát. Úgy rábámult Bruncik, azon vette észre, hogy a bölcső mellett áll. Akkor jut eszébe, neki nem szabad hozzáérnie semmihez.

232

Bemegy a következő szobába, a kilencvenkilencedikbe. Alighogy belép, szeme-szája tátva marad. Itt egy aranybölcső van, s benne egy aranyhajú lány fekszik! De azon már semmi takaró nem volt, csak a szép aranyhaja takarta. Annak is az egyik karja és az egyik lába lecsüngött a bölcsőből. Gondolja Bruncik: „Nem bánom, akármi lesz, de azt a lábat s azt a szép gömbölyű kart nem hagyom, hogy elzsibbadjon, felteszem a bölcsőbe.” Éppen amikor odahajol, akkor jut eszébe, hiszen neki nem szabad. Széjjelnéz, meglátja a túlsó falon, a századik szobában az aranykalitkát. Benne az aranymadár! Előveszi azt a sörényből való szőrt, amit a táltostól húzott ráteszi a kalitkára. Azután szépen leakasztja, hóna alá fogja, elindul vele kifelé. Igen ám, amíg két szobán keresztüljött, mindig hátrafelé nézett: azt az aranyhajú lányt csak nem tudta felejteni! Mikor az utolsó szobából lépett ki, akkor is hátranézett, és véletlenül hozzáért az ajtófélfához. Nagyot csendült a vár! Futnak a katonák. Odaugrik a kis ló, elkapja Bruncikot kalitkástul, madarastul, hátára veti, s rajta! - átugorja véle a várfalat! - Látod, édes gazdám, tudtam én, megfeledkezel magadról. Azért mentem az ajtóhoz, hogy idejében elkaphassalak. - Köszönöm, édes kis lovam - mondja Bruncik még mindig hátranézve. Mentek ők aztán! Mire megvirradt, a szerecsen király udvarában voltak. Viszi be a kalitkát Bruncik a madárral együtt. Átadja a szerecsen királynak. A szerecsen király felakasztja a fára egy szegre. De a madár nem énekelt. Mondja a szerecsen király: - Kedves barátom, ezentúl egy asztalnál ebédelünk és együtt sétálunk. De mi történik? A cselédek még jobban megharagudtak. Megint bált rendeztek. Bruncikot megint meghívták. El is ment. Mulattak. Egész tizenkét óráig táncoltak. Tizenkét órakor a hosszú asztal körül ültek megint. Mindenki hazudott megint egyet, csak Bruncik nem, de mikor nagyon kénytették, mégiscsak elővette az aranyhajszálat, s azt mondta: - Nézzétek, barátaim. Mikor jöttem ide, találtam ezt a szál aranyhajat. Alighogy Bruncik ezt elmondta, a mulatságnak vége lett. Elment ő is lefeküdni. Az egyik cseléd azonban rögtön beszaladt a királyhoz jelenteni neki: - Felséges királyom, az idegennél van egy aranyhajszál. Azt mondta, azt a lányt is el tudja hozni, akinek a fejéről leesett. Nem kellett egyéb a szerecsen királynak. Rögtön szaladt most már ő maga Bruncikhoz, nem várta a reggelt. Felkeltette: - Kelj fel, barátom! Igaz, hogy van nálad egy aranyhajszál? - Igaz - mondja szegény Bruncik. - Ha van, nekem azt a lányt hozd el, mert ha nem, halálnak halálával halsz meg, sőt apádnak is hadat üzenek, őt is megölöm a másik két fiával együtt, s az egész országot elfoglalom. - Jól van, barátom - mondja Bruncik -, de talán egy kis gondolkozási időt csak adsz? - Nem bánom, adok három napot. Kimegy Bruncik a kis lovához, elmondja az új parancsot. Feleli a kis ló:

233

- Mondd meg a szerecsen királynak, készíttessen egy aranyhintót, hat fehér lovat, rendeljen ki neked egy ezred katonaságot, s az országból szedjen össze száz leányt. A leányok mind fehérbe öltözzenek. Mikor ez mind meglesz, akkor elindulunk. Bruncik megmondta, a szerecsen király elfogadta. Jöttek az aranyművesek, készítették az aranyhintót, a lovászok vakarták, kefélték a fehér lovakat, a katonák tisztogatták a fegyvereket, a lányok mosdottak, az összes mind fehérbe öltözött. Ez idő alatt elkészült a kocsi is. Bruncik felült a kis lovára, ő vezette a csapatot. Mentek, mendegéltek. Már egy hete, hogy mentek. Mindenki megéhezett, a katonák zúgolódtak. Odamegy a kis ló Bruncikhoz, azt súgja neki: - Mondjad, hogy még egynapi kitartás, akkor minden jóra fordul. Bruncik kérlelte a katonákat: - Egy kis nyugalom, kedves bajtársaim, egy nap kitartás, aztán ehettek-ihattok, amit szemetekszátok kíván. Lecsendesedtek a katonák. Mennek, mendegélnek tovább. A kis ló megszólal: - Kedves kis gazdám, a hintót hajtsd félre az útból. A katonák, lányok álljanak kétfelől az út szélére mert jönnek a vaddisznók. Háborúban voltak, nagyon ki vannak fáradva. Mikor a vaddisznócsürhe végighalad, a vaddisznókirály megszólal: - Kedves Bruncik, amiért nekem utat csináltál és a katonáimnak, mikor szükséged lesz rám, csak gondolj énreám, rögtön ott leszek és megsegítlek. A vaddisznócsürhe elvonult, Bruncikék megindultak. Alig két kilométert mennek, mondja a kis ló: - Kedves gazdám, állítsd félre megint a csapatot. Most jönnek az ördögök, azok is nagyon ki vannak fáradva, ők is háborúból jönnek. Alighogy helyet csinálnak, mintha egy fekete felhő jönne! Annyi az ördög, mint réten a fűszál. Volt köztük sebesült is, volt olyan is, amelyiknek egyik szarvát levágták. Mikor az ördögök királya Bruncikhoz ért, azt mondja: - Kedves Bruncik barátom, én vagyok Plutó, az ördögök fejedelme. Amiért nekem és katonáimnak utat adtál, ha valahol bajba leszel, csak gondolj rám. Ott leszek és segítek. Bruncik ismét összeszedte az embereit, haladtak előre az úton. Alig három-négy kilométert mennek, a ló megint mondja: - Állítsd félre a katonáidat, mert jönnek a méhek. Azok is csatározni voltak, mert a lódarazsak megtámadták őket, azokat verték meg. Félreállította Bruncik az embereit. Megparancsolta, hogy senki még a fülét se moccantsa. Megérkeztek a méhek. El voltak szegények fáradva, rászállottak a katonák fülére, orrára. De azok közül egy sem mozdult, pedig viszketett a fülük s az orruk. Mikor a méhek kipihenték magukat, fölkerekedtek, hogy tovább szálljanak. Akkor a méhek királya odament Bruncikhoz, és azt mondta: - Kedves Bruncik barátom, sose lehet tudni, mikor lesz édességre szükséged; akkor csak gondolj rám, viszek én neked annyit, hogy még a katonáidnak is mind elcsapja a hasát. Bruncik ismét összeszedte az embereit. Mentek előre. A kis ló mondja megint Brunciknak:

234

- Még egy jó óra, s beérünk az aranyvárba. De jól jegyezd meg, amit mondok! Mikor bementünk, a vár urához mégy, és megmondod neki, hadakozni voltál, csak egy pihenőt kérsz őnála. Nehogy az apád vagy a szerecsen király nevét emlegesd, mert akkor kiűz a várból. Mondd azt, hogy te a Zöld király fia vagy. Mikor ezt a beszédet elvégezték, már ott is voltak a vár kapuja előtt. Bruncik beugratott. Az udvarban rögtön találkozott a vár gazdájával. Köszön illendően. Elmondta, hogy hadakozni volt, szeretne itt egypár nap megpihenni. - Nem bánom! - mondta a vár ura. - Tudom, éhesek lehettek. Enni-inni való az van elég, kapnak a katonáid is. Úgy is történt. A virágos kertben terítettek. A katonák asztalhoz ültek. A hosszú éhség után nagyon jó étvággyal ettek. Egyszer csak előjött az az aranyhajú lány is. Rápillantott Bruncikra... És halljunk oda, mi történt? A lány azon nyomban megszerette Bruncik királyfit. Elmentek együtt sétálni. Bruncik is hamarosan észrevette a lány nézéséről, hogy az őt szereti; úgy égett a lány szeme, mint két gyémántkő, vagy mint a macska szeme a sötétben. Mondta is Bruncik: - Tudod mit, lelkem, szerelmem? Megkérem a kezed az apádtól. - Nem bánom - mondja a lány. - Szívesen megyek veled, mert szeretlek. El is ment Bruncik megkérni a lány kezét. Azt mondta a vár ura: - Nem bánom, fiam, odaadom, csak egy-két kívánságomat teljesítsd. - Mi volna az a kívánság? - Látod, fiam, azt a szép mezőt itt a vár előtt? Azt szántsd föl, ültesd be szőlővel, hogy reggel már szüreteljünk is. Aztán van nekem itt egy szobám, abban a szobában van egy hordó, egy olyan kétakós. Az reggelre teli legyen mézzel. Ha ezt nem teljesíted, a lányomat nem adom, tégedet pedig a váramból kiűzlek. Bruncik királyfi kiment, mondja a lovának: - Hallgasd csak meg, mi a kívánsága - s elmondta. Kérdezi a kis ló: - Kivel találkoztunk először az úton? - A vaddisznók királyával - mondja Bruncik. A vadkan abban a percben csak ott terem Bruncik mellett. Kérdi nagy röfögve: - Mi a baj, kedves Bruncik barátom? Feleli Bruncik: - Bizony van! Nézz arra a mezőre. Azt fel kéne szántani. Nagyot röfög a vaddisznókirály, jön nyomban egy csorda vaddisznó. Elkezdenek turkálni! Egy-két perc, fel van szántva a hely! Néz ismét a lóra Bruncik: - Na, de most honnan veszünk szőlőt?

235

Kérdi tőle a kis ló: - Kivel találkoztunk másodszor? - Az ördögökkel - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott van mellette az ördögök fejedelme. - Mi bajod van! - kérdi. - Erősen nagy bajom van! - mondja Bruncik. - Látod azt a felszántott helyet? Azt be kell ültetni szőlővel, de úgy, hogy reggel már ott szüreteljünk. Prüsszent egyet Plutó. Jönnek nyomban az ördögök, kiadja nekik a parancsot: - Azonnal menjetek hetedhét országra. Ott most van megérve a szőlő. Mindegyik hozzon egy tő szőlőt! Ültessétek ide el. A tövét locsoljátok meg, nehogy meghervadjon! Alig ütötte el a toronyóra a tizenkettőt, a szőlő kész! Néz megint Bruncik a kis lóra: - Az ám, de honnan vegyünk mézet? - Kivel találkoztunk még? - kérdezte a kis ló. - A méhekkel! - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott a méhek királya. - Mi bajod van, kedves barátom? - Nagyon sok mézre volna szükségem. Zümmög egyet a méhek királya. Annyi méh jött, minden fűszálon kettő-három állott. Kiadja nekik a parancsot: - A szobában egy hordó, azt töltsétek meg mézzel, de úgy, hogy a dugó helyén csucsorogjék ki belőle. Mire a hajnal hasadt, a kád is teli volt. Felébred a vár ura, kinéz az ablakon, meglátja a szőlőt. Azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. Kiment, egy gerezdet leszakított, de az olyan édes volt, még csettintett is a nyelvével. Bemegy a szobába, nézi a hordót. Látja, hogy úgy tele van, még az oldalán is folyik le a méz. Bemegy a saját szobájába, hívatja a lányát is, Bruncikot is. Akkor azt mondja: - No, kedves barátom, a kívánságomat teljesítetted. Én is állom a szavam. A lányom neked adom, ha ő is szeret téged. Hát mi történik egyszeriben? Az aranyhajú lány Bruncik nyakába ugrik, összevissza csókolja. Bruncik aztán kiszól az ablakon: - A lovakat fogják be! A hintó álljon elő! A leány elbúcsúzott a szüleitől. Beültek Bruncikkal az aranyhintóba, megindultak Szerecsenország felé. Amint mennek az úton, a lány megkérdezi: - Itt a katonáid az úton tegnap azt beszélték, hogy a szerecsen király küldött téged értem. - Hadd beszéljék! - mondja Bruncik. - Mondd meg, magadnak viszel? Igazán? - Miért gondolod, hogy másnak vinnélek?

236

Azonközben. Te pedig látod azt az ágat? Az ág alá állítsd föl a kardodat a hegyével fölfelé. Egyikbe tegyük a hamuzsákokat. Bruncik felült. hogy gyáva vagy. De a lány hátralépett. belé a másik gödörbe! A vad utána! Elkezdi rágni. haladtak előre. és ide hozod! Bruncik elmegy a kis lovához. megfogta az ágat.A fától úgy öt lépésre. csókolni. hogy ereszkedjék bele a kardjába. Bruncik olyasfélét hallott. hogy már csak egy zsák van. hogy a szívedet találja. ha nem a te feleséged lehetek. Egy nagy terebélyes fa alá mennek. aki engemet elhozott. ide áss két gödröt egymás mellé. és elpanaszolja a baját. . meg akarta rögtön ölelni. mint mikor nagy égi háború van olyan zúgás keletkezett. be a királyi palotába. Tépte. a táltos még egyszer nyerített. Azt a száz darab fejős kancát hozd el ide nekem. Egyszer végül aztán megérkeznek szerecsen földre. Mikor tehát hármat nyerítek. hogy a tied legyek? Akkor teljesítsd egy kívánságomat. és azt mondja: . Éppen mikor le akar ereszkedni. 237 .mondja a szerecsen király. De mit látott? Száz vadkanca előtt egy mén vágtat. kis gazdám. de úgy. a táltos nyerített egyet. és ülj csak a nyeregbe. A kis táltos kiugrik. Talán nyerítek is.Van az én apámnak egy vad ménese: száz darab fejős kanca. megmenekültünk. Mikor ezek készen voltak. Egyszer egy nagy legelőn leszállnak.Én azt nem tudom megtenni .Azt akarod. Olyan robajjal mennek. azt mondja ott a kis ló: . végünk.Gyere le. Kérjél tőle ásót és lapátot. . hogy nekem a fülem se látszódjon ki belőle.Tudom. az azt jelenti: elvesztünk.Elmész a vad lovak után. .feleli a kis ló -. nem bírom tovább. hogy azonnal halj meg te is. . beugrott a gödörbe a táltoshoz. töltessen meg hat zsákot hamuval. Mikor a szerecsen király meglátta a lányt. Telt az idő. mintha a földet össze akarnák gyúrni! Mikor kétszer-háromszor körülszaladták a legelőt. Rögtön odafordult Bruncik felé a szerecsen király. Mikor mindennel készen voltak. odaszaladt a hintóhoz. nincs baj. amire ő felmászott. te meg ülj fel az ágra. A másikban leszek én. nyomban elkezdett gyönyörűen énekelni. hogy a vihar kitépi a fát is. ereszkedj a kardba. harapni. nem engedte.De hiszen én azért hozattalak. azokat kösd fel a hátamra. Azt hitte. ahogy az aranytollú madár meghallotta a lány hangját. Olyan mély legyen.Mi az? . Én majd harcolni fogok. Akkor észrevette a vadmén.kérdi a szerecsen király. harapta a – hamuzsákot Mikor Bruncik látta.. úgy. a táltos megszólal: .Nehogy másnak vigyél! Mert inkább meghalok.Mondd meg a királynak . Azt mondja a szerecsen király a lánynak: . de majd elhozza nekem az. De ha harmadszor is nyerítek. tudom. de most már kimondom! A lány azt mondja erre a szerecsen királynak: . Elrepültek rögtön nagy messze. . hogy az enyém légy! Akkor még nem mondtam ki.

mondja neki a táltos: . hogy most a sörényemből húzhatsz már egy szálat.No. hogy az egyszeriben olyan langyos lett. s dobd rá a vadménre. aki idehozta őket. Úgy is történt minden.Nem is vagy te arra való . tejüket mind egy kádba öntöd. Attól majd jön ő is utánam. Akkor kijött. a többi zsákot mind széjjeltépte.Lásd. fürödj meg benne! Azé leszek. beleugrik.odalép a kádhoz. De mikor mind meg volt fejve. mint a nyári patak vize. az ágyba.Én azt nem tudom megtenni. Füttyent Bruncik. Ez az egy épen maradt.mit tehetett? .Te küzdöttél értem! Én a tied. hogy a tej elkezdett ismét forrni. ha azokat a vadkancákat megfejed. Dicsekszik a lánynak a szerecsen: . s odamennek mind a ketten a kádhoz. de akkor ám a táltos olyat lehelt belé. szökött le a kád széléről. megesküdtek. állnak a kád mellé. a dunyha alá! Ekkor az aranyhajú lány nyakába ugrik Brunciknak. kijött a szerecsen király. Vetkezik erre nagy büszkén a szerecsen is. mellette a kis táltos. Lábaikat széjjel teszik. aki ebben tisztára fürdik! Kiáltja a szerecsen király: . a tej úgy forrt a kádban. No de most? Az történt hogy a táltos olyan leheletet fújt a tejbe. Húzz egyet. Elvágtattak vissza Szerecsenországba. édesem. szégyenletében . s tűrik szelíden a fejést. még ivott is egyet belőle. fürödj meg helyettem! Vagy halál fia vagy! Bruncik . De megfeji majd. Igen. mint a forró folyó vas! Azt mondja akkor az aranyhajú lány: . s őutána az összes többi vadló. lagzit ültek. Mégis övé lesz a lány! Ledobja a ruháját. itt vannak a te vadlovaid! Most már leszel a feleségem? Feleli a lány: . A szerecsen királynak elég volt csak a lábujját belemártani. te szerecsen. Bruncik hamar levetkőzik.tudtam. jajj! Mondja a lány: . Jól megmosakodott. ha meg nem haltak.Lásd. Kijött az aranyhajú lány is. Aztán hazautaztak nagy boldogan a fiú apjához. s abban a kád tejben megfürdöl. már ugrana ő is a kádba. Előhívja Bruncikot. te híres hencegő. Még ma is élnek. te az enyém! Papot hívattak. Hát mi történik? A vadkancák mint a szelíd juhok. De a harctól annyira megszelídült. hogy azokat a vadakat megfejjem.Leszállott Bruncik a fáról.futásra! Be a palotába. eredj. Mikor megérkeztek. a belső szobájába. Jön.Leszek. . s mivel meztelen volt. 238 . Feleli a szerecsen: .Bruncik.

Megnézi a szegény lány a dióhéjat. Hát ahogy belenéz. a királyfinak az ablaka meg éppen nyitva volt. kiféle.Mit kérded te azt? Ahová megyek. ott is. Nem bánja ő. Az ételért mindig a konyhába járt fel. én úgy szeretlek.Azzal a lányhoz vágja a törülközőjét. előhívatta hát a három lányt. hol nem volt. A libapásztor fogta magát. volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége.Nem mégy már ki innen. amit a konyhán kapott. édesapám. hallja. amerre látsz. akármi dolgot adjanak neki. azt a kutya mindenedet! Hát hogy mersz te nekem ilyeneket mondani? Hát mire tartasz te engem? Ilyen keveset érek én teelőtted? Eredj most már. miféle. rongyos lányt. legkisebb lányom? . ha találna. Ott kivette a zsebiből. amiről azt se tudta. hogy kié. Akkor előadta. Az első azt mondta: . hogy egy nagyon gazdag királyé.Kedves apám . letette a libapásztor mellé. Hát egyszer is ott sündörgött.Hová készül a királyfi? . . Eredj az ablakomtól! .felelte a legkisebb lány -. Ugye. nagy sokára egy nagy gazdaságra talál. hogy mellette egy kis egér cincog. Elmegyek estére a bálba. még fel is akaszthatnak miatta! Takarodj ki mindjárt! A szegény lány kiment. királyfi. mint a gyémántos ruhát. mint a legeslegszebb ruhát. nekem nem kellesz! . Hogy ő szolgálatot jött volna keresni. látva. te! Mindig láb alatt vagy! Még egyszer a ruhádról beleesik valami az ételbe! Akkor aztán lesz kapsz. Ahogy ott vacsorál. Ahogy kiért a pitvarból. az ő rendes fekvőhelyére. aztán visszaszaladt a lyukába. Nagyon megörült neki. de milyen foglalkozást adjanak neki? Felfogadták libapásztornak. hogy mi járatban van. Mikor az egér megette.Hát te hogy szeretsz.Úgy szeretlek. No! A kislány hova forduljon most már? El van csapva azért az egy szóért.Szörnyen mérges volt az apja. hogy a királyfi odabenn öltözködik. Szegény lánynak mit volt mit tenni: összeszedte. ment a libaólba. azzal elindult világnak. Megy. Odanéz.Hijnye. úgy hallotta meg. oda megyek. hogy hogyan szeretik őt. aztán keserves sírás közt hozzáfogott a vacsorájához. Az apjuk egyszer vásárra készült. édesapám. hát csakugyan az volt. Még tapsolt is örömében! „Megállj. aztán megkérdezte tőlük sorba. Nagyot kiált rá a szakács: . volt nekik három lányuk. veszel nekem olyant? Odafordult a harmadikhoz is: . ott forgolódott az ő rongyos szőrruhájában. csak szánják meg! Nagyon megsajnálták a szőrruhába öltözött. amiért a lánya olyan kevésre becsülte őt. hozott magával egy dióhéjat. Kérdezősködött itt is.Úgy szeretlek. egy gyönyörű szép aranyruhát látott.szólt be az ablakon a szegény lány. ami kis holmija volt. nyomorgott sokáig. mint a levesben a sót! . adott neki egy kis darab kenyeret. Ott szegénykedett. . merre. Vásárfiát akart hozni a lányainak. aminőt csak a vásáron árulnak! A második meg úgy felelt: . 239 . maga sem tudja. mendegél. ugyan mi lehet abban.A libapásztorból lett királyné Hol volt. Megsajnálta.

de nem tudta kitalálni sehogy se.ment a bálba. hogy ki is ő. megtisztálkodott . ha már szép ruhája van Azzal készült sebesen. elővette a szőrruhát. megsimakodott. De a királyfi ablakánál újfent megállt. te szélhordta. felvette az aranyruhát. olyan jó kedve volt. egyszer csak. az aranyruhát visszatette a dióhéjba. A szakács csak piszkolja. Kérdezősködött aztán tőle. Aztán felkérte a lányt. hogy őérte most búsul valaki! Eljött a dél. hogy merre lehet az. akárhova megyek. hogy lehetne indulni. az ezüstruhát. hogy hazakísérheti-e vagy nem. Ott benéz. De már nem peszterkedett ott soká. kivett a dióhéjból egy ezüstruhát. csak egy helyen. hogy ki is ő. hogy beleselkedel az ablakomon? 240 . aranyruhás lányt. míg egyszer csak megint úgy eltűnt. csakhogy megyek. A lány csak annyit mondott: . hogy honnan való? A szép lány csak annyit szólt: . köd utánam! . Akkor . elszökött. A királyfi már csak a hűlt helyit találta. ott egy szegletben várta be az estét. Megbámulta nagyon. . De a lány csak hímelt-hámolt.kérdezte a lány. megmosakodott. elmentek megint táncolni. aztán megint csak a szegény libapásztor lett. felöltözködött. felöltözködött a szőrruhájába. megvárta.Törülközőütővárra! Akkor éppen új nótát húztak. csak dúl-fúl. A királyfi nem mulatott. hogy hazakísérhesse.Hová készül. hogy elmegy.Eredj már innen. a lány megint ott sodormánkodik a konyhában.köd előttem. már a tallón volt a libákkal.Oda hát! De hát te mindig olyan szemtelen vagy. de a lány csak szabódott. Aztán.köd előttem. hogy így meg úgy.Fésűütővárra! Gondolkozott a királyfi. Már állt a bál.el a bálba. már meg is szerette. uzsgyi. szépen összehajtogatva. táncba fogott mindjárt. A lány kiment az ólba. készül valahova! . köd utánam! . mintha elvágták volna. csak húzódott. Mikor odaért. amíg adnak neki valamit. A lány visszament a libaólba. A királyfi karon fogta a szép. Mikor már gondolta. azzal elment. engedelmet kért tőle. királyfiú. mint azelőtt való este. . de eszibe se volt. Elmegyek a bálba! Takarodj az ablakomtól! . nem hagyott vele senkit táncolni. aztán kikergette. A lány csak odamegy a királyfi ablakára. te vízhajtotta Még egyszer csakugyan belekavarsz az ételbe.Tán megint a bálba készül a királyfi? . hogy a királyfi ugyancsak fésülködik. Mire kivilágosodott. merről való.megállj! Hamarabb ott leszek én a bálban!” El is határozta magát. úgy megváltozott! Táncoltatta. A lány megint csak hazament. hogy olyan nagyon fésülködik? .Azzal a lányhoz vágja a fésűjét. A királyfi mindig vele volt. az asztalnál szomorkodott. a libák is az ólban voltak. kimulatja magát. mulattatta. aztán akkor jaj nekem! . . Mikor az ezüstruhás lányt megpillantotta. visszatette a dióhéjba.Adott neki valami kis harapnivalót. Egész reggelig mindig az a nóta járta. hogy csak! Megint faggatta. látja. Délfelé megint csak felment a konyhába.Mi közöd hozzá. Aznap délig a libákkal bajolt az árokparton. nem is árult petrezselymet egy cseppet se.

mint a királyfi. hogy majd meghalt bele. Most már baj van! Nem merte megmondani. de ezeket a helyeket még ő sem ismeri! De a lány nem világosította fel. de lélekre. amit a királyfitól kapott. csak a lány volt minden gondolata. A királyfi nem tudta nézni. hogy őrizze meg. de hamarabb is ott volt. Most még jobban mulattak. Odament. hát csak megcsördül a kanál valamiben. Megint megkérdezte. Odament az anyja. addig forgolódott. mint a pille. a lány is addig sündörgött. a lány is behajtott. Ahogy eljött a dél. krajcár se maradt a zsebében. megfésülködött. hogy hova való.Hol lehet az? Nem tudhatom. no . . „Jól van. és gondoljon rá. odaadta a lánynak. mint az a szőrruhás libapásztor. hogy az. A lány azt felelte: . A királyfi meg odavolt nagyon.köd előttem. mert ő el akarja venni! A lány meg is ígérte. mert ahogy eddig mondta. gyorsan szaladt haza. . ment a bálba. vigasztalta volna. 241 . keresztül akart menni mindenkin. ha bevallod! Mit volt mit tenni! Bevallotta a szakács. A királyfi már nem tudott magának parancsolni. Mikor hazament. felvett egy gyémántruhát . A konyhában sustorgott már a sok étel. hogy senki. Kiveszik. de már nem várta meg. hogy az a szőrruhás. azoknak még a hírét se hallotta. mindig a lába alatt volt. Hát mi volt? A gyűrű. A libapásztor is bemegy a konyhába. aztán jöjjön be! A libapásztor szépen megmosakodott. aki már sok országot bejárt. olyan szomorú volt. csak a búnak adta magát. mint a két azelőtt való estén. elillant. mással táncolt. szavát se lehetett venni. köd utánam! -. egyenest az ólba. Már javában táncolt. akármerre lépett. Hát csak tagadta. hogy mondja már meg. mert akkor csakugyan felakasztatlak! De így nem lesz semmi bajod. felvette a gyémántruhát. nem hajtott az senkire se. hogy ott más nem járt.Azzal a tükröt hozzávágta a lányhoz.Szakács! Mondd meg. mérgesen elkapta annak a legénynek a kezéből. Minden szívszándéka a lány felé volt már fordulva. apja. Mikor beviszik az ételt. kérdeztem attól.Tükörütővárra! . megnézik.gondolta magában a lány majd hamarabb ott leszek én. hogy valahogy mégis betette a tálba a gyűrűt. . ott sündörög a szakács körül. de a királyfi csak búsult. hogy honnan való. A királyfi már nagyon szerelmes volt. merítenek a tálból. lehúzta az ujjáról a gyűrűt.Hívd be mindjárt! Tisztítsa ki magát szépen.De a szakács került-fordult. Hogy az megszökött. mint te. aztán ő táncoltatta. Azzal aztán kiszaladt.Mit keresel te itt? Tisztulj innen mindjárt! . Úgy fájt a szíve. mikor a királyfi odaért. mert akkor őt biztosan felakasztják. ne félj!” Megvárta az estét megint. ki járt ott. Bement. a bálban is csak tört-vágott. hogy megint szóljon a királyfi a hazakísérésről. felvette a hétköznapló rongyosat. A szomszédunkban van egy öreg ember. akit ő úgy szeret. Ott levette a ruháját. Hívatták aztán a szakácsot: ki járt a konyhában? Megijedt a szakács.

hogy úgy szeretem magát. csak az baj. hogy só nincs benne. tán még most is élnek. olyan. maga engem azért az egy szóért csapott el. 242 .Hát mért nem eszik. Odamegy a lány is. Ott a lány apja is. hogy anélkül meg nem ér semmit az étel? Mikor ezt a lány elmondta. Jön a lagzi napja. Készültek a lagzira. Akkor aztán összeölelkeztek.A királyfinak a szíve majd meghasadt örömiben. kérdezi az is: . Tanakodtak. az apjának csak úgy csurgott a szeméből a könny. ennek adta ő a gyűrűt! Megölelte. A konyhában meg a lány meghagyta. megcsókolta. Kérdezik aztán. jó kedve van mindenkinek. ha meg nem haltak.Látja-e. édesapám? Ne szomorkodjék. hogy jó itt minden. lett olyan vigasság. hogy elveszi feleségül. mintha szomorú volna. mi lelte? Mért nem eszik? Tán nem jó az étel? De az ember csak hímelt-hámolt. hogy hetedhét országon se volt párja. nagy finomul van elkészítve. amiért azt mondtam. nem akart szólni. Hiszen ez az. Boldogan éltek nagyon sokáig. de só nélkül. mint a sót az ételben. édesapám. A lány a királyfinak a felesége lett. mikor meglátta. Látja-e. ha már lagziban van! Az apja mondja aztán. akivel ő táncolt. csak a lány apja nem eszik. ugyan kit hívjanak már meg? Hát többek között meghívták a lány apját is. hogy az apjának külön csináljanak mindent. meg is mondta mindjárt. Akkor aztán odafordul a lánya: .

hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket.Hát négyet hova teszel? .Hol? Milyen képét? . hogy ki szolgált nála. de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez.Köszönöm az asszonynak! . . . Látta ezt a király. öreg!” . Az urak utána.„Tisztességben. Kedves volt mindenkihez. mert Mátyás király megismerte esztendők múlva is.ez azt jelenti. . azért vagyok tisztességes. 243 . hogy az asszony mossa rám a ruhát. . unszolták. hogy köszönöm az asszonynak.mondta az öreg. öreg! .kérdezték az urak.Találjátok ki. . S ezért mondtam. kérték.mondta az öreg.felelte az öreg. .Meg én! Az urak csak bámultak.felelte rá az öreg. Egy-két szó után rögtön rá is ismert.Tisztességben.De miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? . Aki kitalálja.Hatért! .Hányból élsz? . megszólított mindenkit.A sárba dobom! . Egy szót se értettek ebből a beszédből.Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük! Felelt Mátyás király: .Meg tudnád-e fejni a bakkecskét? .Míg a képemet meg nem látod. .kérdezték az urak.Hány pénzért dolgozol? .Mátyás király meg az öreg ember Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. addig meg ne magyarázd senkinek! Azzal a király továbbment. nem nézte. Márpedig a tiszta ruha tisztesség. Megszólított egy öreg embert is. s nevetve még azt mondta: . .Hány még a harminckettő? . ki-mi. Az öreg valamikor a katonája volt. Rögtön tudakolni kezdték: . . Körülvették.mondta a király. .kérdezte a király.Kettőből! . nagy jutalmat kap! Az urak gondolkodtak. míg a király képét nem látom . Megállapodtak tíz aranyban.Ami az aranypénzen van kinyomva .Addig nem mondhatok semmit.Már csak tizenkettő! . Az öreg most már elkezdte a magyarázatot.

. ahogyan most az urakat megfejtem! 244 . hogy „a bakkecskéket hogyan fejed meg?” . négyet a fiamra költök.Megmondom tíz aranyért! Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is. mintha a sárba dobnám! . de most már csak tizenkettő van. .. Már csak egy kérdés volt hátra.Legénykoromban harminckét fogam volt. Kettőből magam élek.felelte az öreg.Hat pénzt keresek. az pedig annyi.Hát az mit jelent: „Hány még a harminckettő?” . .Az azt. ez azt jelenti felelte nevetve az öreg. Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat.Hát az mit jelent.

Pénz néki nem kell.Fogadok akármibe. Sokat szabódott a leány.mondja a juhász. de úgy hogy muszáj. .Én is odaadom fele országomat.Nyúzd meg a bárányt. csak a bőre! Megnyúzta a juhász. örvendezett az apja. a juhász nem állt kötélnek. De nem.Honnét ismersz te engemet. No. De a lánynak kellett előbb inni belőle. és megy haza. De azt mondja neki a juhász. mert én megcsalom. hogy maga király .nem hazudik ez. 245 . Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására. a szállására.Én megmutatom.Isten hozta. csak add nekem az aranyszőrű bárányt. . hogy hazudik. van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom. és indult ki rögtön a tanyára. hogy az még sosem hazudott. Az visszaköszönti: . hogy magának aranyszőrű báránya van! .Jaj . hogy végül megitták a bort is. Jó. mert nékem a húsa nem kell. Mondja a burkus király: . mert felakasztana Mátyás király.De én megmutatom. Avval jó éjszakát mond a burkus király. király uram! .mondja a juhász -. a húst edd meg.Mátyás király meg az igazmondó juhász Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába.Igaz . addig incselkedett. Mondja a burkus király: . mert pénze van elég. hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt. Nem. Hazavitte a lány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. kezet fognak. a juhászokhoz. Ott volt a lánya is. hogy a lánya meg tudta csalni a juhászt.Ne búsuljon .mondja Mátyás király.De . olyan nincs! . ráadásul hat lovat meg hintót. hogy fog hazudni! . Még több pénzt ígért neki a burkus király. Azt mondja a burkus király: .mondja Mátyás -. ha nem hazudik .Megismerem én a szaván. meg van egy olyan juhászom. mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal: én majd megcsalom! Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort. hogy én király vagyok? . a világért se adnám.Fele országomat odaadom. hogy nem hazudik . ha megtudja. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak.mondja Mátyás király . .Azt hallottam.mondja az a lány -.Adok én neked sok pénzt. hogy hova lett az aranyszőrű bárány. . de végül mégis beleegyezett. és csak búsul és búsul. Mint pajtások köszöntötték egymást. Köszönti a juhászt. hogy hazudjon.mondja a burkus király. hogy a juhászt megcsalja. . Azt mondja aztán a lány a juhásznak: . Addig-addig beszélt a lány. jó mézesen. nem tett-e valami étőt beléje. Látni akarta a juhász. hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja. ha a lány hozzámegy rögtön feleségül.

Mi újság a tanyán? .Mi újság a tanyán? Mondta erre ő.Ott ül középhelyt. és köszönti a két királyt és a lányt is.mondta Mátyás király a juhásznak. mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját. reá a kalapját. mert a többi is bedöglött volna.Mi hír a tanyán? .No . ha a király elé kerül. megijedt. A bőrt már odavitte volt.Ellopták az aranyszőrű bárányt.Nincs egyéb. hogyan is fog hazudni.mondta a király -. és most várták mind. És így lett a juhászból burkus király.mondja a juhásznak. 246 .Ott biz nincs más.Hazudsz . Elhátrált aztán tőle. a kastély felé. .Hazudsz. De azt mondja a juhász: . a kalapját reátette a botra. Beszúrta botját egy egérlyukba.kérdi Mátyás király. . reá a kalapját. Ismét kivette a pálcáját. Bemegy a juhász. Mátyás királynak a burkus király. . ismét beletette a pálcáját. csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba. és köszöntötte király uramnak a botot.mondja a burkus király -.Hát hozd bé a bárányt! . . és útközben elpróbálta. Mátyás király palotájába. a két király közt. . . . Kivette most is a kalapját meg a botját. és köszöntötte király uramnak a botot. én is odaadom a lányom. és ment tovább. Nagy volt Mátyás király öröme. belétette a pálcáját.Éljen! . úgyis megszerették egymást. hogy az aranyszőrű bárány elveszett. hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak. meg feléje ment. köszöntötte király uramnak. mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. mert a többit is ellopták volna. hogy hazudik-e a juhász. .vélte hallani a király hangját -. és ment tovább.Eljött a reggel. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával.Nincs semmi egyéb. hogy ne tudja meg. a farkas megette! Mikor kimondta. Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát.Hazudsz . . csak az. és ment tovább a király kastélya felé. . Ismét talált egy egérlyukat.Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát. Mondta a király nevében saját magának: . búsult a juhász. Indult a kastélyba. Mert ha hazudott volna. amit tőle elnyertem. a maga nevében: . hogy az aranyszőrű bárány elveszett.Mi újság a tanyán? . Harmadszor is talált egy egérlyukat. .

s odaáll a kőhöz.Mátyás király és a székely ember lánya Mátyás királynak. A lány két kis keblecskéje volt az. A székely ember fölment most is szépen Budára. most már menjen fel apám Mátyás királyhoz. S ment egyenest Budára. volt egy hű szolgája.Apám. és mondja meg neki. Ültesse el őket. hogy segítsen azoknak. volt. Azt is odakerítette a szolga.No. hogy vétesse előbb a kőnek a vérit.Van kint az országút mellett egy kő. Amellől a hű szolgáját is visszarendelte. S mondja a parancsot. Egyszeribe föltörte. Akkor jöjjön fel hozzám. Mátyás király is várt. Mátyás királyhoz. állj a kő mellé.Hát te honnan tanultad ezt. ez a király akarata! Jutalmat ad érte! Így akarja kipróbálni a népe eszét! Kimegy a hű szolga. És minden embert. ahogy a többiek ott nyúlkálódnak s tanakodnak: . Adott a székely embernek egy csomó pénzt. Mert jutalmul talán feleségül is veszem! A székely ember. Azzal s a jutalom ígéréssel sok embert odakerített. menjen fel kend Budára Mátyás királyhoz. És csak várt. Elmondta szépen. még a lányáéval sem. hogy azt a követ nyúzza meg.No. Mondja meg neki. kerítsd oda. akkor majd megnyúzzuk! Ránézett a székely ember a lányára. mit tehetett. S azt mondta neki: . Egy idő múlva azt mondja a lány az apjának: . nem a kő megnyúzását. S mind csak azt mondta: . de olyan földbe. s bólintott.Ugyan már! Hogy nyúzzunk meg egy követ? Volt. s megette a két diót. hazavitte a két diót. Ez a király parancsolata. meg két szem diót. amikor még legényember volt. akik épp próbálták volna a nyúzást. s azt mondta ennek a hű emberének: . Gondolt egyszer valamit a király. Azt mondja Mátyás király a székely embernek. s odaadta a lányának.Vidd el ezt a lányodnak. hogy van egy lányocskája. Egyszer csak azt mondja a lányocska. te székely ember. hogy már kifejlődtek a diók. De tetszett neki az egyenes szó. De most már csak a lány válaszát várta. most neked is adott Mátyás király bajt eleget! A lányocska azonban csak mosolygott. de mindmegannyi a vállát húzogatta. hogy fa nélkül megnőjenek. Mátyás király nézett egyet. Azt mondta neki: . hogy én előbb vérét vétessem a kőnek? Furfangos egy ember vagy te! A székely ember nem akart más tudásával díszelegni. Egyszer egy székely ember is ment arra a lányával. annak a fejéből való ez a gondolat. megvitte Mátyás királynak az üzenetet. aki próbálta. 247 . aki csak az országúton elmegy. feleletül a kérésre: . aki meg sem próbálta. Menj ki az országútra.

megmátkásodtak.Most adott csak a király bajt neked! S szóról szóra elmondta a király parancsát. Volt az apjának egy nagy hálója. de egy más embernek a szekere alatt. De a lány egyszeribe fogott egy verebet. s ha olyan dolgos is. azt az üzenetet küldte a székely lánykának. csináljon főkötőt a királyi rezidenciának. hogy ő szívesen megfoldja a korsókat.Mátyás király meghallgatta az üzenetet. ki akarta húzni a csikót a másik szekér alól. meg szép is. vetélő fát. hogy csináljon előbb ő ebből a két forgácsból szövőszéket. Így nem az ország útján ment. elindította maga előtt. hogy a kancája megcsikózott. s mégse lett. Ruha helyett hálóban volt. Elővette a szitát. Felvette. De az ember. de nem szólt. hogy a csikót az ő szekere csikózta! 248 . s ment a nyomán. Hozzon ajándékot is. egyszeribe megcsókolta.Mondd meg a lányodnak. tele van a padlásom lukas korsóval. én magam veszem feleségül. most már tetézve adott bajt neked a király! . s nem többől. akié a szekér volt. annak megfogta a farkát. ruhaként azt vette föl. hogy mégse hozzon. annak a jó eszű kislánynak: . Amikor odaért a királyhoz. mint okos. akkor jöjjön föl ő is Budára hozzám. A király fordíttassa ki előbb a korsókat. amennyi kell. Meglett a nagy bál. se öltözetlen. köszönjön is. hogy abból a két szál kenderből. mégpedig úgy. Gondolkodott. A székely ember ismét megjárta Budát. hogy a Duna vize egyszer s akkor válott volt borrá.No. S adott most is a székely embernek egy csomó pénzt. ne is! . épp csak meghajtotta magát. S ő meg. Mátyás király most azt felelte: . Mátyás király.mondta otthon a szegény székely. hanem dolgos is. csöllőt. s adott a székely embernek két szál kendert. vagyis köszönt is. Mátyás király erre azt üzente a székely emberrel. egy szegény embernek a kancája lefeküdt. amikor pedig belép. Nagy vásár Budán! Amint a szekerek összegyúróztak. kezet fogott vele. nem engedte: azt mondta. olyan bál volt. A székely ember azt a két szál kendert szomorúan vitte haza a lányának: hogy csinál az abból főkötőt? Mondta is a lányának: .Vigye fel kend ezt Mátyás királynak. De a lány látott az udvaron két szál forgácsot. amely előtt nem is voltak lovak. herceget kap férjül! Visszaüzent erre a székely ember lánya. mikor Mátyás királynak a lakodalma volt. mert színéről semmit sem lehet szépen megfoldani. Az persze rögtön elrepült. Mátyás király rögtön fölkelt a trónusáról.Mondd meg a lányodnak. hanem a szamár nyomán. szitába tette: az lesz az ajándék. Volt az apjának egy szamara. vagyis föl is volt öltözve. Ha azt mind befoldja. Nagyon jól éltek egy darabig. se az útfélen. megmutatta a verebet. de csak a visszájukról. és mondja meg neki. se öltözve. nem is. és csikót ellett. nem is. de úgy. Mivel pedig nemcsak okos volt. míg új házasok voltak! De egyszer nagy sokadalom lett a városban. hogy ha igazán olyan nagyon okos. hogy se az úton. Akkor majd én is csinálok rajta főkötőt abból a két szál kenderből. Mikor a szegény ember meglátta. s azt mondta az apjának: . Vagyis volt ajándék.

hogy amit legjobban szeretek s kedvelek. hogy bemegy a királynéhoz. Nagyon megbúsulta a szegény kárvallott ember magát. mintha halásznál. négy emberrel odament. és ott a homokban csapkodj az evezővel.Hej. hogy micsoda szamár ember kend. Azt mondja neki a királyné. a paplannak a négy szegét megfogatta. Rögtön behívatta. olyant. neked ez nem baj. hogy a homokban halat keres! Mondja rá a szegény ember azt. No de.Felpanaszolták végül a királynak is a dolgot. mint az ura. csak hártya. Tudta. ráripakodott. amit legjobban szeretek. meglátta. hogy rögtön bement a feleségéhez. ismerve az ura hirtelen természetét: . hogy azé a csikó. a hajdani okos székely lányka: . hogy az urának olyan szokása van.Ó. és látja. abba a hártyás ablakú házba. tudom. és attól kér tanácsot. azt mondja: . hogy szegény ember vagy! No de én segítek rajtad! Menj el. hogy alig lát ki az ablakon. Úgy is tett a szegény ember.Nem bánom. Mikor Mátyás király másnap megébredett. hogy elvigyem magammal. szegény ember! Látszik. a nap meg ne süsse ott többet! Azt mondta erre csöndesen az asszony. amivel a vízben szokás halászni s evezni. mit hall? Azt. sőt igazságot. neked visszarendelem a csikódat. elmegyek. akár tüstént. ahogy kijönnek a törvényházból. hogy ha este lefekszik a paplanos ágyba. csak engedd meg. hogy a feleségem tanácsolta neked ezt! No.Megengedted. és bár máig se haltak volna meg! 249 . rögtön igen mélyen elalszik. és elpanaszolta neki a baját. Be is ment rögtön Mátyás király feleségéhez. te.Bizony nincs ott hal! De a szekér aljának sincsen csikója! . akinek a szekere alatt találták. hogy a királyné még okosabb. De bizony azt mondta Mátyás király is.Mi az? Hol vagyok? Ki merte ezt tenni velem? Azt mondja csöndesen a királyné: . amire a királyné tanította: .Azt jó szívvel megengedem. amelynek még üveg sem volt az ablakán. mintha a halat kergetnéd a háló felé. Még aznap elköltözött az asszony egy kis házba. hogy a felesége ilyen tanácsot adott a szegény embernek. és elvitette a királyt is oda. De a számadásnak nincs vége a megszégyenítésemért! A király úgy megharagudott. Menj ki a mezőre. ahová ő költözött. azt is elvihessem magammal! Azt mondta erre a király: . Hát ahogy este lett. te szerencsétlen ember. a hálóval pedig úgy csinálj. hát elhoztalak magammal! Erre megcsókolták egymást. Elhatározta. és szerezz egy hálót és egy evezőt. hogy eltakarodjék azonnal a házból. És a király arra járt.

A legény a három nagy libát visszaverte. Odamegy hozzá a vásárban Döbrögi úr. vágjatok rá még harmincat! Újra megfogták Matyit. úgy ment el a döbrögi úr városába.Ludas Matyi Volt egyszer egy asszony.Jól van! De visszafizetem én ezt még háromszor az úrnak! Döbrögi urat elöntötte a méreg.Nem dolgozom másnak! . Odaér a döbrögi vásárra. Döbrögre. Azt mondja a legény az anyjának: . Matyinak hívták. Tizenhat volt a kisliba. hogy ő elhajtja a libákat a vásárra. ha már olyan mehetnékje van. méregeti a fát. földesúrnak. eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát. Nem is csinált semmit.mondja a döbrögi Döbrögi úr -. és kísérjétek a házamhoz.mondja a legény. a tizenhat fiatalt meg elhajtotta. Még aznap mit hall? Azt. volt annak egy fia. megint harmincat rávertek. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett.mondta az anyjának. De a legény csak felcihelődött. Matyi odament. hogy új kastélyt csináltat a döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába. hát menjen. mondja a legényeknek: . Az új kastély fele már készen volt. 250 . S még az apámnak sem adom alább . de amit gondolt. A libák éppen akkorra növekedtek meg.Ejnye .Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is. nem tudta napszámba eregetni. Rájuk parancsol: . a város ura. . hogy őrizte a libákat. . Ez lett a libák ára! Azt mondja Matyi. Az anyja már nem ellenkezett. mikor Döbrögben vásár volt. de te sem szabod ám meg! Odaadod-e egy kurta forintért? . most már nem szólt. Kiment Matyi. lefektették a deresre.Anyám. ha az noszogatta.Fogjátok meg a huncutot. Visszajött hát a szülőföldjére. A libákat ingyen elvették tőle. Matyira meg jó huszonötöt rávertek. A libákat is hajtsátok oda. amikor föltápászkodott a deresről: . és azt kérdi tőle: . mint egy ácsmester.Hát hogy adnád nekem ezeknek a libáknak párját? . mondtam! Döbrögi úr mögött ott volt két katona. Inkább a kuckóban ült. Eltelt néhány esztendő. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni. De csak nem emésztette meg a mérgét. szépen kifaragva. sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra. én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra. Nosza. a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc. legfeljebb arra volt kapható. nekem. Avval eleresztették.Fogjátok meg ezt az akasztanivalót.Ennek két máriás párjaként az ára. De az anyja: . pedig már legényszámba ment. Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. te huncut akasztófáravaló.Nem adom! Két máriás az ára. Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához. az annál jobban a begyiben maradt.

Ki sem kelt az ágyból. Aztán levágott egy hajlós botot. Keresi. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe. A száz fejszés levágta a fákat. De mikor volt az! Én már el is feledtem! Ő meg azt mondta. és bekeresik az egész erdőt. mivel az úr a némaságában is nagyon kérdezőn meregette és forgatta a szemét: . hogy vágják ki a fákat sorra. hogy valami külső országi ácsmester van az ő házánál. mondhatom. Döbrögi úr gondolkodik. akinek a lúdjait egyszer elvettem. Azt mondja Matyi: . Rászól az ácsmester a döbrögi úrra: . A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte az úr két kezét. s kérdezi tőle. mint mikor vadászok nyulat hajtanak. hogy még kétszer eljön. Bemennek oda. hogy melyik is volna jó az épületre. majd hogy végleg meg nem kukult az ijedtségben. De még azt hozzátette. inkább a másvilágon van. hogy alig tud szólni. hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas! Az is leszek most már mindég. s két megveréssel adósa vagyok! Evvel otthagyta Döbrögi urat.Mérje csak meg az úr a törzsét. Ő maga persze hintóra ült az ácsmesterrel. Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. hát elindultak láncba állva.Az épület. ahová a favágásnak még a hangja se hallik. de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. Ezt várta csak Matyi. A száját meg betömte száraz mohával. zsineggel. hogy hát mit csináljon. még beljebb. válassza ki! Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. amíg kedve tartotta. Jöjjön ki velem. Kimegy. az megjárja. keresi az ácsmester az alkalmas fát. Haladnak a sűrűbe. de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását.Döbrögi úr meglátja. Megkérdezte: . Odamennek Döbrögi úrhoz. micsoda is ő. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak. elég vastag-e. és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza.Jó lesz ez az épületfa? Azt mondja az ácsmester: .Külsőországi ácsmester vagyok! Igen híres.Nem vagyok én ács. mivel ez nem erre való. Nyögi inkább: . hanem kár volna ilyen dibdáb fával berakni. mert három visszafizetést ígértem.Van nekem egy erdőm. Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. Mennek ki az erdőbe. s addig hegedült vele az úron. mint az innensőn. alighanem jó lesz ez is. ahol a legsűrűbb. és megver! Hazavitték Döbrögi urat. hogy a kiáltozást ne hallják. Azt mondja végre az ácsmesternek: . Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. Úgy meg van csépázva. aztán elpihentek. hogy kicsoda. lepedőben. Kijelölgeti őket. hát szebbet vágatok. Döbrögi úr átöleli a fát. Kivette a zsebéből a libák árát. Gondolt egyet. 251 . Ha ez nem rávaló.Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi. a maga zsebébe rakta. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Még kétszer eljövök. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat. és nekiállítják a száz fejszés embert. hogy lássa. Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog. S mennek beljebb. szebbnél szebb fák vannak benne. hát látják. s indult. hogy jöjjenek orvosolni.

s azt mondja neki lassú hangon: . Ludas Matyinak megint csak eszébe jutott.Én fel merem vállalni. Megszállt a fogadóban.Mi újság másképp ebben a városban? Azt mondja a fogadós: . Lókereskedőnek öltözött. hogy az ő lova a legjobb futó ló a környéken. megsimogatva a fölragasztott szakállát: . aki valóban meggyógyította Döbrögi urat. igen nagy fizetséget kapna. Ránéz Döbrögi úr az ókulárés doktorra. és fürdőnek való vizet melegíttetett. nézelődött a vásárban.Már kétszer itt voltam! De még egyszer eljövök! A veréstől Döbrögi úr persze még betegebb lett. Kérdi a fogadóstól: . Az úr most beszélhetett volna. Ludas Matyi pedig mindjárt tüzet rakatott a szakácsnéval. ha csak az nem. Aztán azt mondta: . amikor a doktor után kérdezősködtek: . és árulta a lovát. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához. kocsit fogadott. csóválgatja a fejét. mind előszedte.Nincs egyéb.Ugye. várta az urat. s elhajtatott Döbrög városába. nehogy hozzáférhessen a Ludas Matyi. hanem Ludas Matyi! . nézegeti. meg is tudom gyógyítani! Megörül ennek a fogadós. amint az egyik ember dicsekszik azzal. ott egy kicsikét mulat s beszélget. aki meggyógyítaná. és akadt egy. Hazajöttek a cselédek a füvekkel. szerzett magának egy jó lovat. végigtapogatja. Aztán mindenféle cselédet elküldött az erdőre füvekért.mondta Matyi. de rémületében most is csak a szemét meresztette. Ha akadna doktor. hogy van itt egy külsőországi doktor. Az ettől fogva mindig strázsáltatta magát a katonáival.Most jön a kúra! . . gyökerekkel. s odaáll az úrhoz: . 252 . hogy újra el kellene már menni Döbrögi urat megkeresni. Jöjjenek érte! Hintón mentek érte. Matyi elővett egy jó erős botot. Amikor eladta. csak Döbrögi úr meg Ludas Matyi.Nem volt az doktor! Hanem Ludas Matyi! No. gyökerekért. Egyszer csak hallja.Nem vagyok én doktor.mondta neki. nem bízik hozzám. Amennyi pénzt csak talált a sublótban meg az almáriumban. Egyszer megint vásár esett abban a városban. Mikor a háznál levők mind eltakarodtak. a sok pénzért csak eljöttek a doktorok. és így ment el a vásárba. az mindenkit meggyógyít. Odaállt ő is a többi gazda közé. tovább ténfergett. meggyógyítom! Megvidámult egy kicsit Döbrögi úr.Felöltözött tudós doktornak. és elvette belőle a ludak árát. mint afféle külsőországi doktor. de az úr csak nyögni tudta. Mondja erre Matyi. Odalép a doktor a beteghez. A háznál nem maradt senki más. s ugyancsak megkúrálta. De lassan el is felejtkezett róla.Ha lehet. hogy Döbrögi úr rémisztően nagy beteg. hogy meggyógyulok? Az orvos nagy vártatva válaszol: .

úgy. hogy: Én vagyok Ludas Matyi! Hanem aztán vágtasson ám. A Ludas Matyi akkor szépen melléje állt. De Ludas Matyi csak megadta neki a harmadik részletet is. mert különben eloltják a gyertyáját. akkor kiáltsa el magát. s megmondta neki. Akkor érkezett Döbrögi úr a hintón. a hajdú a másikra. Azután a ludak árát megint kivette a zsebéből. két aranyat kap. Ki is mentek két órakor a város végére. mind! A kocsis hamar felült az egyik lóra. s ha majd Döbrögi úr jön a hintóval. hát . s azt mondja annak az embernek: . Döbrögi úr maga maradt a hintón. Hamar mondja erre Döbrögi úr: .Fogd ki.Nem az volt a Ludas Matyi! Hanem én vagyok az! Az úr majdnem ájultan nyeklett vissza az ülésre. s egy más tájon telepedett meg. kocsis.Megteszem.Ludas Matyi odalép. onnan nézte az üldözést.Igazán? Mert én épp olyan lovat akarok! Megveszem. üljön föl rá.Én vagyok Ludas Matyi! De aztán jól megcsapkodta a lovát. utána eredtek. a lovakat! Utána! Aki elfogja a gazembert. s még ma is él.No. ahogy kívánom.mondja Ludas Matyi -. Az ember erre is ráállt. Az ember odalovagolt a hintóhoz. Az ember ráállt. Azzal Matyi eltűnt. hogy ez volt az utolsó. 253 . álljon ide a lovával az útra. ha meg nem halt. ha megteszi oda a próbafutást. . Menjetek. s csendesen odamondta neki: . ott vett magának feleséget. azt mondja: . elkiáltja magát: .

melyik tavaszi. de még hely sincs. minden percben várom. . .Még most sem lehet meg a gyerek . éhen. A két vándor most mit csinál. hogy mi lesz most. és nézd meg. Mindenütt kértek. hogy lepedőt tegyenek a szalmára.felelte a két vándor -. A feleségem úgy áll. az volt az ágyuk. hogy nem tudta azt sem.Menj ki ismét. Kértek egy kis kenyeret: .mondja -. Hogy az asszony annyira jajgatott. mindjárt meghalok! Na.Eredj ki.Majd lesz valami . van húsz esztendeje. megint megszólalt az első vándor: . Azt mondja ez a szegény ember: . Azt mondja: . de nem kaptak az egész faluban. . hogy nem látott kenyeret.mondja rá a szegény ember -. Egyszer eljajdítja magát az asszony. elesteledtek.válaszolja a két vándor.feleli a társa -.feleli rá a társa. csak nem állta most sem tovább szó nélkül az első vándor: 254 . Szállást akartak kérni. meghúzódunk mi a földön is. úgy is leheveredtek azért. csak hamupogácsával élnek.Nagyon felleges az idő. Amint jöttek-mentek erre s arra.Na .Most már egy kicsit oszlik a felleg.Nem baj .A koporsóba tett fiú Hol volt. egy kis szalmán. A szegény ember hozott be szalmát. megijedt a szegény ember.Akkor jól van . Elérkeztek egy faluba. Szép rendben lefeküdtek azután. . akinek annyi gyermeke volt. hol nem volt. De az asszony még jobban jajgatott. A felesége épp akkor is gyereket várt. Bementek egy szegény emberhez.Jaj . Hogy az asszony annyira jajgatott. milyen idő van! Kiment a másik vándor. nézd meg. melyik őszi. és beszél vissza: . hogy megszül. volt egyszer két vándorló. akkor még nem lehet meg a gyerek! De az asszony már nagyon jajgatott. ha meghúzódnak. Akkor mi lesz magukkal? . ahová lefeküdjetek. milyen idő van! Újra kiment a másik vándor. De még annyi sem volt. annyi a gyermekünk! . Azt mondja az egyik vándor a másiknak: . Nahát.Én adnék szállást.Van ennivaló? Azt mondja a szegény ember. de tért is rögtön vissza. mindenütt elutasították a két vándort. ha a felesége lebetegszik? Mert még bába sem volt. de annál még nagyobb baj is van.

szól oda a feleségének -. azt hozom maguk után. futott ki a faluból. ez a két vándor itt felejtette a gyűrűjét! Itt volt a szalma között. olyan szegények voltak. merre indultak! De a szegény ember azért csak megindult. jól van.. Sehol egy darab felleg sincs! . mintha ottfelejtette volna. Pedig csak megpróbálta.feleli a szegény ember. A két vándor útnak indult. Tartják szép rendben a nagygazda lányát a keresztanyák. hogy utánunk hozta .mondja a másik -. .Hát akkor máris volna nekem egy kérésem . nézd meg. Épp annak a gazdag embernek. ahogy mentek.Várjuk meg .Nem úgy. de azok nem hallották. az a szegény ember nagyon fut utánunk. .Visszamegyünk szívesen! Vissza is mentek. lihegve azt mondja: .Nagyon szép tiszta idő van. hogy azt kereszteljék előbb. mi a baj! Mikor elérte a két vándort a szegény ember. Ez idő alatt a szomszédban is született egy gyermek. Egy nagygazdának. . még a kalapját is levette. felvirradtak. Úgy vitte meztelenül a két vándor a gyereket a keresztelőre. Hát meglátta a két vándort. Odaszól a másiknak: .Te.annak volt.Ott felejtette valamelyikük a gyűrűjét. lássuk. utánuk viszem! De merre? Azt sem tudom. milyen idő van! Megint kiment a társa. Szép rendben a szegény ember kivitte a szalmát a ház földjéről. Kiáltott utánuk. A gyermeket nem tudták mibe takarni. jöjjenek vissza. meg fogjuk magának hálálni! . mint a főkötő! Így aztán előbb keresztelték meg a szegény ember gyermekét.Most már megszülethetik a gyermek .Köszönjük szépen. amikor a szegény emberét. vajon mi lehet a baj? . megtalálta a gyűrűt. mert én annyira szegény vagyok. aki nem adott szállást a vándoroknak.mondja az öregebbik -. hogy milyen szíve van a szegény embernek. ne a szegény ember gyermekét. Egy perc alatt megszült az asszony: szép fiúgyereke lett. Na.Eredj csak ki ismét. hogy még azt sem kapok. nem volt arra való ruhájuk.Jaj . Még a kalapjával is integetett a szegény ember. De az öregebbik otthagyta a gyűrűjét a szalma közt.feleli az öregebbik vándor.mondja -. De megszólal ekkor az egyik vándor: . aki elvigye keresztelni a gyereket -.Legyenek szívesek. . Megyek . 255 . emberek! Elébbvaló a kalap. A nagygazdának a lányát is éppen akkor vitték keresztelni. aki ezt a gyereket elviszi megkeresztelni! . merre mennek. s visszaszól: . Egyszer aztán meghallotta az egyik vándor. aki nagyon gazdag volt: annak egy kislánya született.

. .bátorította a vándor -. tegye a teknőbe! . .Hova tegyem én ezt? . mióta nem láttam lisztnek színét sem! .felelték lentről -. Erre a nagygazda nagyon megharagudott. azt emlegette.Ne törődjön vele . nézze meg a hordót! Oda a hordó tetejére szokták tenni a lisztet. dagassza meg! . csak tegye a teknőbe! Belétette a teknőbe. amikor még hamupogácsájuk sem igen van! De a szegény asszony nem volt ám beteg. kapart össze annyi lisztet. elmondták az esetet a keresztanyák a nagygazdának.Na .nyugtatja a vándor -. mindenféle. hogy két vándor vitte a szegény ember gyermekét keresztelni.Na.mondta a vándor -. aztán megáztatta.Ne törődjön vele. hogy sütne nekünk pogácsát? . Az asszony jól befűtötte a kemencét. hiába született akkor éjszaka a gyereke. mit ád az a koldus a keresztkomáknak enni.mondja a vándor az asszonynak. mint egy szem kukorica.Széjjelég ebben a nagy tűzben! Sohasem látja ezt meg senki.Nincs egy kis lisztje. és nézzen körül! Megyen az ember fel.Azt . Azt mondja az egyik vándor az embernek. belevágta a fejét egy nagy disznóoldalba.Menjen csak . még a szalonnamadzagot is megette az egér.Melyiket lökjem le? .azt mondja a szegény asszony -.Ahogy hazamentek a keresztelőről. Néz körül. és vesse be már! . .mondja az egyik vándor -. . Megkérdi tőle az egyik vándor: . . orja.mondja a szegény asszony. Elmondták. csak szaggassa ki hatfelé.Jaj . Azt mondták. .mondja neki a vándor -. De nem volt ott mit dagasztani. Az asszonynak meg azt mondták a vándorok. és azok nem engedték a nagygazda lányát előbb sorra kerülni. hogy menjen fel a padlásra. hogy gyújtson be a kemencébe. aztán be a kemencébe! 256 . Hátha tud egy kis lisztet összekaparni! Kiment az asszony. hogy majd megnézik. . Mikor fellép a padlásra. ahogy szokták egy sütet kenyérnek. Lett belőle olyan kicsi csomó. mint a főkötő. húsz esztendeje is van. .Menjen csak . szaggassa ki hatfelé azt a kis tésztát. hadd égjen a tűz. Nézze meg. kolbász. csak összesöpörte. hogy előbbvaló a kalap.kérdi meglepődve az asszony.Hát elvész az a teknőben . nem maradt-e ott valahol egy kis hús.Jaj . Leszól a padlásról: . hát annyi a hús. hogy talán lett volna egy gyűszűvel. Az asszony aztán megdagasztotta. amit a füst bekormozott.sopánkodik a szegény ember -.kérdi.Na . amelyiket előbb érte! Lelökött egy nagy disznóoldalt egészben. hogy egymást éri a szalonna.

ez a fiú még a nagygazdának a lányát veszi el feleségül! Az asszonyok ezt is megmondták a nagygazdának.Jó ez! Ez komaság! Nem olyan. ki tudja mióta! De az is kifolyt belőle. hogy mi lett abból a csepp kis morzsa tésztából! Megint mondja az egyik vándor a szegény embernek. . Kimegyen a szegény ember. nézze meg a pincében! . összeültek vacsorázni. Végül is annyit hajigált ki húsból.biztatta a vándor. Az asszonyok felszedték az oldalcsontokat.azt mondja a szegény ember -.Ott van komaság.Olyan piros bort isznak.Annak a koldusnak a fia?! Inkább megölöm azt a gyereket! 257 .Ugyan. az a koldus mit ad a keresztapának most enni? Az asszonyok. Elkészült a vacsora. . mint ahogy szoktak. Na. mint ahol mi vagyunk! Akkor egy nagy darab fehér kenyeret hajított ki a vándor. Evés közben odasúg az egyik vándor a másiknak.Mi.Na ugye . Azt is felszedték az asszonyok a kötőjükbe. Lemegy a pincébe. mint egy szem búza. hogy nézze meg. Hát a hamushordó tele szép piros borral Visz bé egy nagy kannával belőle. hamut tartunk mi a hordóban. bőven. Azt mondja a nagygazda a komáinak: .mondja. de nem volt nagyobb egy-egy darab. kíváncsiak voltak.Nahát. daloltak. . hogy minden asszony szedett egy nagy kötővel. asszonyok? . hogy nincsen sem bora. hogy jó lesz nekünk. megsütötte-e már a kenyeret a kemencében a tűz! Benéz az asszony. hogy az ablak alatt van valaki. Berakta abba a nagy kemencébe.mondják az asszonyok. . . . nem hagyták ott. Elmentek a szegény emberhez. A nagygazdánál meg állott a nagy komaság.Te.háborodik fel a nagygazda. gondolja magában. De még az asszonyok is meghallották amit mondott: .felelik rá az asszonyok. Olyat. kenyérből a vándor.Hát . leskelődni.Haj. hát hat olyan nagy kenyér volt a kemencében. az egyik vándor észrevette.Ni. maga meg eltagadta volna. úgy el van száradva. nem itt! . hogy van-e egy kis bora. hogy jó lesz a kutyáknak! Mi pedig felszedtük. A szegény embernél meg csak eszegetnek tovább. Ahogy ott leskelődtek. Az asszony elcsodálkozott. mint a vér. van ott bor egy egész hordóval.mondja a vándor -. Egyegy nagy oldalcsontot kivetett az ablakon. . . . nem a kutyáknak .Menjen csak. . hogy volt még rajta hús is. meglásd. nem lát ebből senki kenyeret! Egyszer megszólal a vándor. sem húsa! Az oldalt odavetették a nagy lábosba. mulattak. Csodálkozva kérdi tőlük: .Jó lesz ez a kutyáknak! . milyen húsokat hajigálnak ki az ablakon. mint a véka. Mentek vissza az asszonyok a nagygazdához. az én lányomat venné el? .A szegény asszony kiszaggatta a kis tésztát hatfelé. mi van ott.

A két vándor aztán másnap útnak indult. Elbúcsúztak a szegény embertől. A szegény embernek nem tartott sokáig az a sok hús meg a bor. Egyszer csak elfogyott, megint csak hamupogácsára szorultak. A nagygazda ettől fogva mindig azon törte a fejét, hogyan tudná elcsalni és elpusztítani a szegény ember gyermekét. Ezért egyszer-egyszer elment a szegény emberhez, s azt mondta neki: - Add nekem ezt a kisfiút, úgysincs mit adnod neki! Még az is lehet, hogy a lányom lesz az ő felesége. Nálam jó dolga lesz. Adok érte két véka kukoricát! A szegény ember mit gondolt, mit nem, hogy ne éhezzen otthon az a szegény gyermek, odaadta két véka kukoricáért. A nagygazda első dolga volt, hogy fogta magát, csináltatott egy kis koporsót. És a szegény ember gyermekét beletette a koporsóba, s eleresztette a folyón, hadd vigye el a víz. Vitte, vitte a víz a kis koporsót. Ahogy vitte, vitte, volt a vízen egy malom, odaütődött a malomhoz a kis koporsó. A molnár éppen kint volt, halászott. Meglátta a molnár a kis koporsót. „Valahol nagy eső lehetett - gondolta magában -, kihozta ezt a kis koporsót a víz a házból!” A molnár aztán ügyesen kifogta a kis koporsót, vitte be. Mondja a feleségének: - Nézd, anyjuk, a víz egy kis koporsót hozott! Nem tudom, mi van benne. Bizonyosan valami gyermek. Hát amint felbontja a molnár a koporsót, egy szép fiúgyermek van benne. És nem halott, hanem eleven. - Ó, milyen szerencsénk van, hogy a sors ilyen gyermeket adott! Nekünk - mondja a molnár úgysem volt soha, s mivel öregek vagyunk, már nem is lesz. A gyereket kibontották, tisztába tették, megetették. Azután is mindig gondját viselték neki. Öreg ember volt a molnár, öreg a felesége is, de annál jobban örültek a gyereknek. Felnőtt a gyermek annyira, hogy már legénysorban volt. De a nagygazdának is felnőtt a lánya annyira, hogy már eladó lány volt. Hamarosan meg is kérték a nagygazda lányának a kezét, és a lány az első kérőhöz férjhez is akart menni. Már az esküvőre készültek. Befogott a nagygazda négy ökröt a szekérbe, ment a malomba egy nagy szekér búzával, hogy őrlessen a lakodalomra. Amikor a malomba megérkezik, látja, hogy egy szép szál fiatal legény van ott a malomban. Az őrölt, az öreg molnár csak járkált le és fel. Mindjárt gondolta magában, nem az a fiú lehet az, akit én víznek eresztettem? Úgy nézte, hogy az a fiú az. „Még most is övé lehet a lányom, hiába van már jegyben.” Mondja azután a molnárnak: - Legyen olyan szíves, eressze el ezt a fiút, hadd vigyen a feleségemnek egy levelet, mert elfelejtettem valamit! Azt mondja az öreg molnár: - Ereszteném, de annyi a dolga, hogy nála nélkül nem boldogulok. - Visszajön az hamar - nyugtatta a nagygazda.

258

Addig-addig rimánkodott, beszélt a nagygazda a molnárnak, hogy csak eleresztette a fiút. A fiú elindult a levéllel a nagygazda feleségéhez. Egy réten kellett keresztülmennie. A réten egy helyt nagy bokrok voltak. Amint megy a legény arra keresztül, egy bokorból csak megszólal egy ősz öreg ember: - Hová sietsz, fiam? - kérdi. - Megyek - feleli a fiú - ebbe és ebbe a faluba, egy levelet viszek a nagygazda feleségének. - Hadd lám azt a levelet! - mondja neki az öregember. - Nem szabad felbontani - tiltakozott a fiú. - Hadd lám csak! Addig erőszakolta a fiút, hogy az odaadta a levelet, és az öregember felbontotta. Olvasta mindjárt. Az volt írva a levélben: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, hát most kétszeresen fogadd meg! Végy egy embernek való mérget, ennek a legénynek add be valami italban, hogy haljon meg!” Az öregember gondolt egyet, mindjárt írt egy másik levelet. Lezárta a borítékot úgy, mint volt. - Na, fiam - mondja az öregember -, nesze a levél, vidd el, és add át az asszonynak! El is vitte a fiú a levelet. Odaadta az asszonynak. Az asszony olvassa, hát az volt a levélben írva: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, most kétszeresen fogadd meg! Ahogy ezt a levelet megkapod, a lányomat azonnal eskesd meg ezzel a legénnyel! De mindenképpen tedd meg” Hát úgy lett. Az asszony, ahogy megkapta a levelet, azonnal ment a jegyzőhöz, s hívta esketni. Össze is eskette a két fiatalt. Mert az az ősz öregember nem volt más, mint az a vándor, aki a szegény gyermek születésénél ott volt. A nagygazda, mikor megőrölt, hazament a malomból. Ahogy bément az udvarra, a két fiatal már ott állt a tornácon összeölelkezve, már ahogy a fiatalok szoktak. A nagygazda még az ostort is elhajította mérgében. - Feleség! - mondja dühösen. - Ezt írtam én neked? - Itt a levél - feleli a felesége -, nézd meg! A te írásod! Nézi a nagygazda az írást, hát csakugyan az ő írása. - Na, nem baj - azt mondja -, azért mégsem marad az övé a lányom, majd csak elpusztítom valami módon. Odafordul aztán a szegény legényhez: - Hiába esküdtél meg a lányommal, azért mégsem lesz a lányom a tied. Hanem menj el a felséges Virágkirályhoz, hozz onnan három szál virágot, csak akkor lesz a lányom a tiéd! Így aztán a fiúnak tarisznyát raktak. Útnak indult, és ment a fiú. Ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg csak el nem fogyott az ennivalója. Egyszer beérkezett egy városba. Abban a városban pedig király lakott. Gondolt a fiú egyet, elment a királyhoz, hátha kap egy kis eleséget.

259

Az a király meg úgy tele volt sebbel, fekélyekkel, hogy nem tudott tőlük mozdulni. Azt kérdi a legénytől: - Hova utazol? - Megyek - feleli a legény felség a Virágkirályhoz, három szál virágért. - Na - mondja neki -, ha odamégy, kérdezd meg tőle, miért vagyok én így sebbel, fekéllyel tele. És amikor visszafelé jössz, gyere be, és mondd meg nekem. Ezért azután ott is raktak neki tarisznyát, adtak neki az útra pénzt. Megint útnak vette magát a fiú, ment, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg egyszer újra csak elfogyott az ennivalója. Ismét elért egy várost. Abban is király lakott. Ott is bément ahhoz a királyhoz. Az meg vak volt. Az a király is azt kérdezi tőle. - Hová szándékozol te menni? Mondja azután ennek is a legény, hogy hova akar menni. - No, ha a Virágkirályhoz mégy - mondja az a király is a legénynek -, kérdezd meg tőle, miért vagyok én vak! Ha visszafelé jössz, gyere bé, és mondd meg nekem, mit hallottál! Ezért ott is raktak a fiúnak tarisznyát, és útnak eresztették. A fiú el is indult, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Most is addig ment, míg csak az elesége el nem fogyott. Ekkor elért egy nagy vizet. Hát itt hogyan megyen keresztül? Amíg tanakodik magában, látja, hogy egy asszony ott húzgál egy gályát le s fel a vízen. Odakiált az asszonynak: - Vigyen átal engem ezen a vízen! - Hova mész? - Megyek a felséges Virágkirályhoz! - Na - mondja az asszony - keresztülviszlek, de akkor kérdezd meg tőle, miért kell nekem húzgálnom itt ezt a gályát? - Jól van - nyugtatta meg a fiú -, megkérdezem. Az asszony azután keresztül is vitte a legényt a vízen. Elért végre a fiú a Virágkirályhoz. De a király épp akkor nem volt otthon, csak a felesége. Azt mondja a királyné: - Jaj, hol jársz ezen a földön, mikor erre még a madár sem jár? - Eljöttem - feleli a fiú -, felséges Virágkirályné, három szál virágért. - Az én uram - mondja a királyné -, ha hazajön, az téged rögtön megöl. Hanem, tudod mit? Elbújtatlak én téged! Úgyis fáradt lesz az uram, ha hazajön. Mihelyt megvacsorázik, azonnal lefekszik, és elalszik. Leborította az asszony a legényt az ágy alatt egy nagy szappanozóteknővel. És azt mondja neki: - De el ne aludj, hogy meghalld, mit mond az uram!

260

Ott van a legény a teknő alatt. Nemsokára rá jött is haza a Virágkirály. Ahogy halad a szobában, rögtön mondja a feleségének: - Ki járt itt? Mert idegen szagot érzek! - Nem járt itt senki - mondja a felesége -, csak te jártál messze, összebarangoltál mindenfélét, azután azért érzed az idegen szagot. - Itt járt valaki! Csak faggatta a feleségét, de az asszony váltig mondta, hogy messziről jött, és azért érzi az idegen szagot. Utóbb is megbékült a király. Megvacsorázott, és ahogy lefeküdt, azonnal el is aludt. Az asszony meg odatelepedett melléje. Amint elaludt a király, a felesége kihúzta egy szál haját. Minden haja virág volt a királynak, minden szál haj egy szál virág. Ahogy kihúzta az első szál haját, oldalba lökte a királyt. Fölébredt a király, azt kérdi: - Minek bolygatsz engem? Hagyj aludnom! - Jaj - mondja az asszony -, hallgasd meg, mit álmodtam. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a királyné -, hogy ebben és ebben a városban van egy király. Az úgy meg van telve sebbel, fekéllyel, hogy mozdulni sem tud. Hát miért van úgy tele sebbel? - Úgy kell neki - feleli Virágkirály -, mert van neki egy kemencéje, amelyben sütik a kenyeret. Olyan nagy béka van az alatt, mint egy véka. Azon sütik neki a kenyeret. Azért van úgy megtelve sebbel meg fekéllyel. Ha a kemencét elrontanák, más kemencét csinálnának, és az abban sült kenyérből enne, akkor lehullana róla minden seb. Na, de most már ne háborgass többet - mondta morcosan a feleségének. A Virágkirály ezzel megint elaludt. Alszik jó mélyen, egyszer ismét kihúzta egy szál haját a felesége, s újra csak jól oldalba lökte a Virágkirályt. Az fölébredt: - Miért háborgatsz mindig? - Jaj, megint mit álmodtam - mondta neki az asszony. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a felesége -, hogy ebben és ebben a városban lakik egy király. Az a király vak. De hát miért vakult meg? - Úgy kell neki - mondja Virágkirály -, mert egész palotája, de még a tyúkólja is arannyal van fedve. Ha lehányná az aranyat, és abba a vízbe hordatná bele, amelyik ott folyik a palotája mellett, és cseréppel vagy zsindellyel födné be a házát, mindjárt visszakapná szeme világát! Így már megvan két szál virág; most már csak egy van hátra! Megint elalszik Virágkirály. Alszik jó mélyen. Az asszony ismét kihúzza egy szál haját, és jól oldalba löki az urát. - Hát igazán nem hagysz aludni? - mondja a király. - Nem jól jársz velem, ha mindig döfölsz! - Jaj, megint mit álmodtam - mondja az asszony. - Ugyan mit álmodtál?

261

- Azt, hogy egy víz mellett egy asszony gályát húz. Mindig húzza le és fel, megállás nélkül. De hát miért húzgálja az az asszony ott azt a gályát? - Úgy kell neki - feleli a király -, mert szép búzából sem tud jó kenyeret sütni. Süssön jó kenyeret, akkor nem húzgálja majd a gályát! De ha még egyszer bolygatsz, akkor nem jól jársz. - Ne félj - nyugtatja a felesége -, nem bolygatlak többet. El is aludt Virágkirály jó mélyen. Az asszony meg levette a teknőt a legényről. - Hallottad - kérdi tőle -, mit mondott? - Hallottam mind egy szóig. - De annak az asszonynak meg ne mondd, míg keresztül nem visz a vízen - mondja a királyné a legénynek -, mert másképp nem jutsz át a folyón. Csak a túlsó parton mondd meg neki, mit hallottál a királytól. Megkapta a fiú a három szál virágot, megköszönte a királyné jóságát, s elindult hazafelé. Elment vissza, a vízhez. Megtalálta az asszonyt, az ott várta a gályával a legényt. Kérdi türelmetlenül: - Mit mondott Virágkirály? - Vigyél csak előbb átal - mondja a fiú -, akkor megmondom. - Nem viszlek, míg meg nem mondod. - Én meg nem mondom, míg átal nem viszel - feleli a legény. Addig osztozkodtak ott, egyszer csak azt mondja az asszony: - Na, ülj fel hát a gályára! Felült a legény a gályára, az asszony meg átvitte a vízen. A túlsó parton legelőször is azt kérdi az asszony: - Mondd meg már, mit mondott? - Azt mondta Virágkirály, hogy azért húzod itt ezt a gályát, mert nem tudsz jó kenyeret sütni. - Jaj, miért nem mondtad meg ott túl, akkor sohasem hoztalak volna át! - Hát süss jó kenyeret! - De nem tudok! - Akkor meg húzd a gályát! - Szerencséd, hogy odaát meg nem mondtad, mert örökre ott maradtál volna! A legény nem pörölt vele tovább, otthagyta. Hamarosan elérte azt a várost, ahol a vak király volt. Bement hozzá, hogy elmesélje neki is, mit mondott Virágkirály. De ahogy elmondta, abban a szempillantásban börtönbe zárták, amiért olyat merészelt mondani, hogy az egész épületről hányassa le a király az aranyat, és dobassa vízbe! De azért csak leszedték az arany fedelet, hadd lássák, igazat beszél-e a legény, vagy sem. Mestereket hívattak, s cseréppel fedték meg az egész palotát. Mikor megfedték cseréppel az egész épületet, a király úgy látott, mint húszéves korában. Örült ám a király, hogy igazat mondott a legény. Mindjárt kieresztették a fogságból.

262

- Nos - kérdi tőle a király -, mit kívánsz tőlem, amiért visszanyertem látásomat? - Csak azt kívánom - feleli a legény -, amit felséged nekem szán. Mindjárt előhozatott egy szép lovat a király. Két átalvetőt megtöltöttek a legénynek arannyal, feldobták a ló hátára. - Na - biztatta a király -, ebből élhetsz boldogan. Jött most már a legény lóháton, nem kellett többé gyalogolnia. Hamarosan elérte a másik várost. A másik városban is első dolga volt, hogy bement a királyhoz. Ez a király is kérdi tőle: - Megkérdezted a Virágkirályt? - Megkérdeztem - feleli a legény. - Mit mondott? - Azt mondta - feleli a legény -, hogy felségednek a kenyeret olyan kemencében sütik, amely alatt akkora béka van, mint egy véka. De ha azt a kemencét elrontanák, s másikat készítenének, és az abban sült kenyérből enne, minden seb lehullana felségedről nem lenne többé beteg. A fiút ott is elzárták, amiért azt merte mondani, hogy rontsák le a király kemencéjét. De azért a kemencét azonnal elrontották, és mindjárt másikat csináltak. Míg a kemencét készítették, addig a szakácsok dagasztották a kenyérnek valót, hogy mire a kemence kifűl, vethessék be a kenyeret. A király pedig minél hamarább ehessék abból a kenyérből, amely az új kemencében sül. Készen is lett a kemence. Kifűtötték, és bevetették a kenyeret. De a szakácsok, mint ahogy szokták a parasztasszonyok is, vetettek be a kenyérrel egy kiscipót is, hogy az hamarabb süljön, a király előbb ehessék. Egykettőre megsült a kiscipó. Alig várta a király, hogy ehessék belőle. Amikor abból a cipóból kezdett enni, a sebek máris lehullottak róla. Mire megelégedett az ennivalójával, egy csepp seb sem maradt a királyon. - Na - mondja a fiúnak -, hát csak igazad volt. Kiengedték a legényt a fogságból. Rögtön kérdi a király: - Hát mit követelsz tőlem? - Csak amit felséged szánt. Az a király is mindjárt elébehozatott egy szép lovat. Megtöltetett két átalvetőt arannyal, s azt mondta: - Ezt neked adom ajándékba, fiam, amiért megkérdezted Virágkirálytól a betegségemet. A fiú megköszönte, s útnak indult most már két lóval, négy átalvető arannyal, így tartott hazafelé. Amikor hazaérkezett, látja ám, hogy a nagygazda ott kuporog egy kerítés tövében, ott didereg. A háza ablaka meg be volt nőve tövissel, az udvarát felverte a csalán, s minden rosszféle gaz. Annyi sem volt az udvarán, hogy jóllakjék, alig tudott napról napra életben maradni. Halad arra a fiatalember, a három szál virág a kalapjába volt tűzve. Odaköszön: - No, apám, itt van a három szál virág, elhoztam a felséges Virágkirálytól!
263

- Jól van fiam, ha elhoztad. Csak viseld, neked való az, nem nekem. Nincs nekem már szükségem virágra. - Ne búsuljon semmit - mondta neki a fiú -, csak jöjjön be! Együtt mentek be. A legény megtalálta szépen a feleségét. Csináltak azután nagy lakodalmat, mert előbb úgyse volt, mikor megesküdött a feleségével. Olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országra szólt. Meghívta a legény a rokonokat: apját, anyját, de még a két vándort is. Állt a lakodalom. Én is ott kucorogtam egy szegletben, és vártam, hátha kapok valami koncot. Kaptam is én olyan jó nagy darab húsokat enni, hogy még haza is hoztam belőle.

264

Térdszéli Katica
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, s annak egy lánya. Az olyan kópé volt, hogy mindenkin ki tudott fogni. Már egy egész országban elterjedt a híre. Meghallotta ezt a király is. Azt mondta, hogy menjen el hozzá is a lány, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába be ne tegye a lábát. A lánynak éppen kapóra jött a dolog, mert az anyja beteg volt, és mindig azt mondogatta: „Egyszer ettem a király süteményéből, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál tőle egy kis süteményt!” A lány el is ment a kastély elé. Ott ólálkodott, mintha keresne valakit. Egyszer csak látja, hogy a szakács egy nagy tál süteményt visz a kamrába. Hirtelen odaszólt hozzá, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd ő tartja addig a tálat. A szakács szót fogadott. De a király kikergette a szakácsot, hogy ő bizony nem hívatta. A szakács váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a konyha előtt, ott tartja a süteményes tálat. Kiment a király a szakáccsal, hogy megnézze a lányt, de már akkor nem volt ott se lány, se sütemény. Bemegy a király meg a szakács a konyhába; hát minden összevissza volt forgatva, az ajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a süteményt. Mikor már az anyja jóllakott, megint mondja a lányának: „Egyszer ittam a király borából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál onnét egy kis bort!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Bement a király pincéjébe, s azt mondta a csaposnak, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a pincére. A csapos el is ment, de a király őt is elkergette, hogy ő bizony nem hívatta. A csapos váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a pincében, ott őrzi a bort. Kiment a király a csapossal, mert már sejtette, hogy Térdszéli Katica csinált megint valamit. Hát a hordók mind el voltak eresztve, a legnagyobbikra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre irály bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a bort. Mikor az anyja jót ivott, megint mondja a lányának: „Egyszer ettem a király almájából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál nekem a király kertjéből egy kis almát!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Odamegy a király kertészéhez, s azt mondja neki, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a kertre. A kertész el is ment, de a király kikergette,

265

hogy ő bizony nem hívatta. A kertész váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a kertben. Kiment a király a kertésszel, mert már sejtette, hogy megint Térdszéli Katica csinált valamit. Hát a sok szép alma mind a földön hevert, a kertajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. A királyt mérgében mindjárt elöntötte az epe. De hiába hívták össze az orvosokat, egy se tudta megmondani, hogy mi a baja. Meghallotta ezt Katica is. Felöltözött orvosnak, elment a király kastélyába, hogy ő meg tudja gyógyítani, csak hozzák el hozzá. El is vitték a királyt. Katica megvizsgálta a király kezét, megnézte a nyelvét, megkopogtatta a mellét. Aztán azt mondta, hogy nagyon sokat mérgelődött, hát megnőtt az epéje. Orvosságul azt ajánlotta, hogy hintsék be a király egész testét sóval meg paprikával, aztán varrják be ökörbőrbe, az majd lehúzza az epéjét. Meg is tették, de a só meg a paprika úgy csípte a király testét, hogy őfelsége kiszaladt a szobából. Épp akkor hoztak szembe neki egy cédulát, arra ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Most aztán nagyon megharagudott Katicára a király. Mindjárt katonákat küldött utána. Amikor pedig elébe hozták, megparancsolta, hogy zárják be Katicát a kastélyba, mert ő maga akarja megölni. Katica csak azt kérte, hogy hadd vihesse magával a szalmabábuját. Az olyan nagy volt, mint ő maga, és éppen úgy volt öltözködve is, mint ő. A baba hasát nyakig teletömte mézzel, úgy vitte magával. A kastélyba érve, a bábot befektette az ágyba, ő maga meg az ágy alá bújt. Este egyszer csak nyílik az ajtó. Bejött a király, és a kardját a szalmabáb mellébe szúrta. A szúrástól a méz a király szájába fröccsent. Nagyon édes volt. A király erre azt mondta: „Ha tudtam volna, hogy ilyen édes a véred, nem öltelek volna meg!” Most már egyébként is sajnálkozott a dolgon, mert hiszen ő parancsolta, hogy Katica menjen el hozzá, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába ne tegye a lábát. Katica csak az ő parancsolatját teljesítette. Bánatában a király most már azt mondta, hogy ha Katica nem halt volna meg, feleségül venné, mert az ilyen ügyes lány bizonyosan jó feleség is lenne. Erre már Katica is megszólalt az ágy alatt, hogy a király csak a bábut szúrta meg, nem őt. Aztán kibújt az ágy alól. A király nagy örvendezve mindjárt megölelte, s azt mondta neki: „Én a tied, te az enyém, ásó-kapa se választ el egymástól!” Két hétig tartott a lakodalom, egy hétig a kárlátó. Volt ott minden ennivaló, folyt a bor, mint a Körös; az én hasam is majd kipukkant a nagy jóllakástól. Katica meg a király pedig boldogul élnek még most is, ha meg nem haltak.

266

A róka, a medve és a szegény ember
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal. - No, még ilyet se láttam életemben - mondja a szegény ember, és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkadt. - Ejnye, veszett-hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni? - rivallott rá a medve. - No, ezért meglakolsz. Tehenestől együtt megeszlek. A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy ne egye meg, vagy ha már csakugyan meg kell lenni, legalább estig ne egye meg, ameddig felszántja a földjét, szegény házanépe hogy ne maradjon kenyér nélkül. - No, hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek! Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott, s akármennyit gondolkozott, nem tudta elgondolni, mivel lehetne megengesztelni a medvét... Délfelé odavetődött egy róka: észrevette, hogy a szegény ember búsul, kérdezte tőle, mi a baja, talán segíthetne rajta. A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. - Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Kutyabajod sem lesz. De mit fizetsz, ha megsegítelek? A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből, s a róka is sokat kért. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, hogy honnan teremti elő; de mégis megígérte. - No, most már, szegény ember, hallgass reám! Mikor a medve estefelé idejő, én megbúvok a bokorban, s kürtölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed, s kér, hogy bújtasd el. Te bebújtatod abba a szennyes zsákba, s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból, s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni, s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet. Te fejszét fogsz, s úgy vágod fejébe a fejszédet, hogy a medve mindjárt szörnyethal. A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak, s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta: a medve pórul járt, s a szegény ember megszabadult tehenestől. - Nem megmondtam, hogy így lesz? - mondta a róka. - Tanuld meg ebből, szegény ember, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért és a kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd. A szegény ember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza, otthon jó vacsorát csapott, jól aludt rája, s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel! Reggel alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatott az ajtón a róka, s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast.

267

- Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm - mondta a szegény ember. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállott a ház közepén, s elkezdett csaholni, mint a kutyák. - Te szegény ember! Mi tesz úgy, talán csak nem kopó? - Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, ördög tudja, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket. - Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is. Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta, s még talán most is kacag, ha meg nem halt.

268

Az ördög kilenc kérdése
Kedve támadt egyszer egy szegény székely legénynek, hogy megházasodjék. El is árulta végül az édesanyjának is, hogy miben töri az eszét. - Ó, te semmirevaló, te élhetetlen! Tán bizony neked való a házasság! - mondja fölharsanva az anyja. - Tedd le magad arról a lóról, s ne bolondulj meg! Jobb lesz, láss dologhoz ahelyett. - Miért, anyám? Én bizony megházasodom! - mondja nagy nyersen a legény. - Immár ideje nekem is, hogy ne üljek itthon. - No, ide ne hozz menyecskét, ebbe a házba - mondja az anyja. - Főzök, sütök, mosok én magam rád, míg bírom magamat. Lám, a szomszédban az a hegyes nyelvű menyecske is, hogy bánik az ura anyjával! Hogy pocskondiázza, hogy becsmérli utca szeriben mindenütt, minden igaz ok nélkül, pedig ő maga teli van hibával, mint a rossz veteményeskert burjánnal. Velem is úgy bánhatna a te feleséged, mert mit tudom én, milyen fergeteges menyecskét hoznál a házunkhoz, s az milyen zenebonát csinálna a háznál. Velem ne is ellenkezz, mert hidd meg, még pórul jársz, ha nem nyughatol! Így beszélt egy szuszra a legény édesanyja. Szegény legénynek minden kedve elveszett. Nagy szemet meresztett az anyjára, s végül azt mondta nagy dérdúrral: - Ne tereturáljon annyit, édesanyám; hisz immár mind megházasultak a faluban a legények, akik velem egykorúak voltak, most már én következem. - Ne meregesd nekem olyan rútul a szemedet - mondja ismét nagy haragosan a legény anyja. Nem tudom, miféle gonosz lélek furdal, hogy úgy nem férsz a bőrödbe. Jobb lesz, fogd meg a szád, s hallgass. - Nem furdal engem semmi gonosz lélek - mondja dünnyögve a legény -, de ideje, hogy megházasuljak én is! Erre ismét azt mondja az anyja: - No, ha csakugyan feleséget akarsz hozni, vidd inkább a pokolba, de ide ne, mert inkább a nyakadat csavarnám ki, mintsem hogy azt megengedjem. A legény apja belé sem kottyant a dologba; nem, mert a felesége parancsolt a háznál. A szegény legény nagyon szívére vette a dolgot. Kiment nagy morgolódva a házból. Vacsorára sem ment be, éjjelre sem, hanem meghált az udvarban egy kis halom poros szénán. De egész éjjel nem tudott aludni egy cseppet is egész virradatig. Akkor felkelt, elindult feleség után! Mendegélt, igen szomorúan s tele bosszúval, hogy az édesanyja olyan rútul bánt vele, hogy szinte megette kezét-lábát mérgében, azért, hogy ő meg akar házasodni! Ment, utazott immár egyes-egyedül, egy kicsi pálcikával s egy üres tarisznyával. Mert persze az anyja nem adott útravalót sem neki. Ment, ment idegen, ismeretlen helyeken, hegyen, völgyön, sík mezőkön keresztül, mindaddig, míg egy fényes rézhídhoz nem érkezett. Ott megállt, úgy elcsodálkozott a hídon, félt is rámenni. Amint ott álldogált, meglátja őt egy fehér szakállú, ősz öregember, s azt mondja neki: - No, te szegény legény, menj, menj csak föl erre a hídra. Semmit ne félj, de csak lábujjhegyen járj rajta, mert különben otthagyod a fogadat. Mert ezt az ördög hídjának hívják. Úgy menj hát

269

Azt a falut Jámbortelepnek hívják. Ha mindjárt a leggazdagabb herceg kérné. s ezt kiáltotta neki: . A lányok gyanították. sürgölődtek körülötte. de minthogy azt a hidat sehol másutt el nem lehetett kerülni. míg a két nagyobb el nem kelt. Úgy félt.mondja a legény. Van neki három lánya. az asztagot sem a fenekén szokták megkezdeni. te legény! Én jól tudom.Nem bánom hát. Ahogy átértek. mert nagy hetykén. s azzal útnak indult az új házaspár. Jól fogadták a háznál. megerőltette magát. nagy vigyázva átment a rézhídon. amit adni akarok. . Elindult a szegény legény. amit ígértem volt! 270 . olyan szép csendesen mentek azon keresztül. kérd a legkisebbiket. hogy még a lélegzete is megállott ijedtében.mondja az apa -. hogy szegény vagy. ha azt adni akarják . . én téged megjutalmazlak. mikor visszajöttök a menyasszonnyal együtt. a vetéskapu sarkánál lakik egy gazdaember. mint más utazók. hogy meg ne nyikorgassa a csizmád kérge! Eddig kilencvenkilencen vesztek el itt.Hó! Megálljatok! Hadd adjam meg. hogy hol vagyon Jámbortelep. nehogy másfelé.Nekem éppen ez is jó volna! .Megállj. csak ráigazít valaki.kérdezte a lányoknak az apja. Hogy az esketés megvolt. Ha el találnád veszíteni az utat. s azt mondta neki: . Amint ott mulatott a legény. Ha azt nem adják. mégpedig rántottával. s azt mondta: . De amiért olyan becsületesen mentél keresztül a hidamon. jól is tartották. Az ördög közelebb lépett hozzá. s nekem semmi bosszúságot nem okoztál. hanem éppen itt menjetek el. hogy házasodni akarsz. hogy mikor majd erre hozod a feleségedet. De alig haladt a hídon túl a szegény székely legény. Ezért. csak azért.No. Most pedig csak menj a kilencedik faluig.Melyiket vennéd a három közül? . Az apa s anya aztán odaígérte a legnagyobbik lányt. A legény a legkisebbikre mutatott. hogy bizony ő azért jött.rajta keresztül. mert dörömbölve vágtában nyargaltak azon a hídon át! A szegény legény előbb félt erősen a hídra lépni. mi járásbeli vagy! Tudom. s még aznap meg is történt az összeesketés. öcsém . Ottveszett egyszer egy egész násznép is szekerestől. lovastól. s mindaddig utazott. vőlegényestől. menyasszonyostól. kérd akármelyik másikat. ha a legnagyobbat adják is. nagyot kiáltott: . hogy elvenné valamelyik lányt. Ott bement egyenest ahhoz a házhoz. Azt is tudom. éppen azon mód. te szegény legény! Egy kicsi beszédem van veled! Megállott a szegény székely legény egy helyben. nekibátorodott. megállj.Hej. míg el nem érte azt a Jámbortelep nevű falut. ahogy az a fehér szakállú öregember megtanította. csak kérdezősködj. Tüstént papot hívattak. amivel kiálljad a lakodalmi vendégséget. hogy mi járatban van a legény. Mikor az ördög hídjához érkeztek. Mert itt adom meg. azért. lármásan s nem szép csendesen mentek rajta keresztül. egy ördög csak kiugrott a híd alól. kiugrott az ördög a híd alól. Szerencsésen. ebédeltek együtt. hogy nem háborítottál. annak sem adnám a legkisebbet. Abban a faluban. Mégpedig azzal. csak előhozta. megkapod tőlem. de úgy megijedt. mint a vőlegény ment azelőtt egyedül. hogy szinte reszketett belé. éppen a falu végin. ahová az ördög igazította. ha adnák. Forgolódtak. csak kisütötte aztán.

Majd otthon ölessétek le! Kettőnek az aprólékjából álljátok ki otthon a lakodalmi vacsorát.Merem biztatni . hanem máshová. kilencnek a szalonnáját pedig a padlásra felakasztották. Nyugtalankodott erősen. egy feje van minden embernek. Erre már kezdett ocsúdni egy kicsit a vőlegény. koldusforma idegen ember.Nagy dolgot sújtottak az én fejemhez! Azt. hogy nem tudom.No. a te képedben. és éljetek abból takarékosan.mondja a koldus a tűzhely elől. Tépelődtek tovább. S ha nem tudok megfelelni. Mikor a négy hét éppen betelt az összekelés után. a kilencnek a szalonnáját pedig aggassátok fel a padlásra. s hazahajtották. Megcsókolták egymást az új feleséggel. egy szót se szólj. hogy oda ne vigyen feleséget. .Azok megállottak. Adtak neki mindjárt. éjfél felé kopogtattak ám az ablakon. bement hozzájuk egy rongyosnál is rongyosabb. te vőlegény. mégpedig estéli tíz órakor. hogy vajon mit hoz az éjszaka. a vőlegény búsulni kezdett. .mondja a vőlegény. mert hiszen a vőlegénynek megmondotta az anyja. Amint ott a hamuban heverészett.Bízd rám az egész dolgot! Te majd csak hallgass.Alszol-e. Én majd minden kérdésedre megfelelek helyetted. elveszted a kilenc disznó szalonnáját. Kérdi az ördög: 271 . hogy az ördög el talál jönni a kilenc kérdéssel. abba beszállították. hogy megfelelsz a kilenc kérdésre? . Szállást kért éjszakára. hogy nekem ma kilenc kérdésre kell megfelelnem! Még ha tudnám.kérdi ismét az ördög. A faluban kibéreltek egy tisztességes házat a menyasszony pénzéből. hogy mik lesznek azok a kérdések! Akkor talán nem is búsulnék.Egy nap van az égen. megkérdezte a vőlegénytől. ami csak egy? Feleli a koldus: . az ördög pedig kihajtott kilenc kövér disznót a híd alól. kettőnek az aprólékából kiállították a vendégséget.mondja az ördög -. De az a baj nagyja. . miért olyan szomorú. Az ördög volt ott. rosszul lesz dolgom! . . de csak nem jött álom a szemükre.No. azért a feleségével szépen maguk elébe vették a kilenc kövér disznót. Azt mondta a vőlegénynek: . gazda? . Amint ott feküdtek.mondja megint a koldus. De azt is megmondom én neked. onnét is kiveszlek! A vőlegénynek szöget ütött a fejébe ez a beszéd. hanem gondolkoznék. A koldus is lefeküdt a tűzhely elé. s gazdasághoz fogtak.Nekem elég bajom van . De nem az apai házhoz. Megölették aztán a kilenc kövér disznót.Hát mered-e biztatni magadat. hogy miért nem alszik. . s bekiáltott nagy dörgősen: . s ő nem tud azokra megfelelni.Nem alszom! . mikor az új házasoknak többnyire jókedvük szokott lenni. mi van a világon. én ezt a kilenc disznót nektek adom. hát azt kérdem tőled elsőben is . s jó vacsorával megkínálták.Azért egy mákszemnyit se búsulj . s azonkívül még egyéb bajod is lesz! De nehogy féltedben elmenj hazulról. mert ha mindjárt a tenger fenekébe rejtőzöl. Aztán lefeküdtek. .feleli hangosan a koldus a tűzhely elől a gazda helyett. hogy mától számlálva négy hét betelte után meg foglak téged keresni. Ha kilenc kérdésemre meg nem tudsz felelni. mik azok. Míg így emésztődött.

Kérdi az ördög: . szerencsés ember: mindent tisztán láthat a nap alatt. a gazda maga felelget neki.Akinek hét lánya van. Kérdi már mérgesen az ördög: . vethet.No.Öt kézujj elég egy kardnak a markolatára.Amelyik házon három ablak van. szánthat. Mind azt hitte. mit mondasz a négyre! Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: . mit mondasz a kilencre? Feleli a koldus: . annak főhet a feje. Kérdi az ördög: Hadd halljam. légy hát magadnak! Látom. több nem is kell.Mit tudsz mondani nekem a háromra? Feleli a koldus: .Tudnál valamit mondani a hétre is? Feleli a koldus: .Hát tudsz-e valamit mondani az ötre? Feleli a koldus: .Hát utoljára. Kérdi haragosan az ördög: . Kérdi az ördög: .Akinek kilenc disznó szalonnája van a padlásán. az elég világos. többet tudsz.Akinek jó hat ökre van. Kérdi még mérgesebben az ördög: .Négy kerék elég egy szekérre. az nem szorul másra kenyér dolgában.Akinek két látó szeme van. nem fut a szomszédba pörkölnivalóért! Az ördög elbámult a kész feleleteken.Mondj valamit most a nyolcra! Feleli a koldus: .Tudsz-e mondani valamit a kettőre? Feleli a koldus: . szava is elállt. boronálhat segítség nélkül is.Akinek nyolc asztaga van a csűrkertben. mint én! 272 . míg rendre mind a hetet jó helyre férjhez adhatja. Végül is azt mondotta: ..Mondj valamit a hatra! Feleli a koldus: .

273 . annak szorult állapotában. Ő maga pedig s a felesége addig igyekezett. de még a lépésén is hallatszott. Az új gazda pedig másnap reggel jóltartotta a koldust étellel. sokat segített még az ura anyján is. s más egyebet. amiért az őt kisegítette a bajból. Még ma is süti a palacsintát. arra házat építettek.Azzal ellódult. itallal. hogy eszi a méreg. Adott neki útravalóul sódart. disznólábat. hogy hamarosan jószágot szereztek. amije volt. ha a kilenc disznó szalonnája már el is fogyott. Az asszony jó asszony volt. ahonnan jött.

akkor visszamentem. s elverte az éhségét. addig ácsorgott. megnyalta. azt se tudta. hanyatt feküdt. hogy merről nyílik az ajtó. Aztán szedett egy csomó keserűlaput. mikor megnyílt előttem egy ajtó. akkor az ajtó becsattant. s egy aranyember fogta az ekét. Hát a pincében annyi kád volt. s elverte a szomjúságát. abba beletekerte a derekát. megnézte az aranyekét. Sok kád volt ott. aranyemberrel s a pénzzel. Nekiállott. ledőltem hanyatt. betakarta.Ej.mondja a fiú.A kecskepásztor fia Volt egyszer. Látja. betevődött. vajon még ott van-e. aranyember. te hová lettél úgy el? Már azt gondoltam meg is haltál. el is szenderedtem már.Édesapám. Az apja már el is feledkezett róla. megnézi. az ökrök is. s fahéjjal odakötötte magához. . megnézi a kalapját. . aranyekével. Azt gondolta. a kalapját megrakta az ezüstpénzből. egyik tele volt ezüsttel. fiam .A kecskék legeltek az oldalban.mondja a fiának -. te mivel éltél idáig? 274 . hogy ne lássák. Azzal az aranyekét az ökörrel s az emberrel beletette a kupába. s bementem rajta. Hát ahogy elszenderedett. Betettem egy csipkebokor alá. s elment. előjött egy nagy ember. a másik tele volt ezüsttel. hova nézzen. még el is szenderedett. Akkor elment vissza. Mikor harmadszor visszamentem. s egyszeriben kijött onnan. adott a kezébe egy gombolyag követ. Amikor megéhezett. ott legeltette a kecskéket az oldalban. hogy azt se tudta. az aranyember is. abban a helyben kihoztam onnan. egyszer csak megnyílik előtte egy ajtó. azt megnyalta. négy aranyökör egy aranyos kádnak tetején volt. megint eléje állott a nagy ember. hogy pinceajtó. s vitte ki a pincéből. a harmadik tele volt gyémánttal. a többi kád mind tele volt pénzzel. Mikor megszomjazott. Mikor harmadszor visszament. Hát az is ott van. előtte négy aranyökör. és én ottmaradtam bent. Az arannyal telt kád tetején volt egy aranyeke. Egyik tele volt arannyal. hogy az ajtó betevődött. Aztán ment a bokorhoz. azt is betakarta. . addig csodálkozott ide és tova. én így meg így jártam . adott neki egy más gombolyag követ. elvitte oda. Az apja nagyot nézett. . hetedhét országon túl. és megy a pincébe. Akkor megnyílt az ajtó. Elvitte a bokor alá. Ez az aranyeke. Hát ott volt az aranyeke is. Volt egy csipkebokor. a harmadik gyémánttal. fát hántott. Hát egy pincébe kerültem. betette alája. ő kapta magát. Megfogta a fiú az aranyekét a négy ökörrel s az emberrel. miféle ajtó az. másik arannyal.Hát édes fiam. teleraktam a kalapom ezüstpénzzel. Fogja magát. Kapta magát. Ő meg felkel fektéből. Annak a kecskepásztornak volt egy fia. betettem egy másik bokor alá. Elmegy a másik bokorba. Ott állt. az aranyembert. azt kihoztam. Így élt hét esztendeig. ott van-e a pénz. s megjegyezte. volt egy kecskepásztor. betakartam. Az a fiú a kecskékkel egy hegyoldalban volt. A hetedik esztendőben már a gúnya is leszakadt róla. mind tele pénzzel. s a fahéjból csinált egy nagy kupát. hol nem volt. hogy meghalt valahol. megy az aranyökörrel. Hát egyszer csak hazaállit a fiú. mit tegyen. A pénzt meg melléje.

s elvertem a szomjúságot.Legelsőbben az aranyos kádat húzassuk ki az ökrökkel. tehenet. úgy elmentek a föld alá. míg az egész hegy meglaposodott. Azután kivette zsebéből a kulcsot. Hogy meglelték a kádat. ökröt. ideadott egy kicsi gombolyag követ. . ebből nekem több kell. s elvertem az éhséget.Te. és egy kádat találtak. Vettek maguknak marhát. adott nekem egy kicsi gombolyag követ.Na. De a nagygazda nem nyugodott meg. tele aranypénzzel. hogy semmit se láttak. meglelték az ajtót. egy nagy ember előállott. elment a fiával.mondja a fiú. akkor megint előállott.Megjegyeztem a helyet.mondja a kecskepásztor -. amennyit a maguk erejéből el tudtak vinni az aranyból. megnyalintottam. Nekilátott a szegény ember. meglátta az apja a sok kádat a pénzzel. most megvolna a pénz. apáddal ketten rakodjatok meg.Na. Azt mondja a nagygazda: . hátha kapnánk valamit. megnyitják az ajtót. A fiú meg az apja. Mégse találtak rá a kádakra. . te hét esztendeig itt voltál. amikor azt mondja a nagygazda: . Mikor megszomjaztam.Hát hol aludtál? . előjön a nagy ember. Éjjel elmentek a pincéhez. Benézett a pincébe. fogadok embereket. s kinyitotta az ajtót. . addig ásták. mindent. Kezdenek húzatni. most meg mindjárt megelőz minket a gazdagságban. Hanem hívjuk a keresztapádat. Azzal elkezdtek gazdálkodni.. komám. Addig ásták. ásni kezdtek.Látja komám .A kopasz földön . elmegyünk ásni. mert kaptunk pénzt. Azt mondja a fiának: . El is mentek az apjával oda. mert az én ökröm húzza ki! Alighogy kimondta. fiam.No. szekérrel s ökörrel jöjjön. feleség. ketten a két zsákba annyi pénzt raktak. Azt mondja a feleségének: . megnyalintottam. fogadott magának embereket.Na. ássuk ki. El is mentek. Még egyet próbálok. Azt mondja neki az ember: . a kádak úgy eldörömböltek. Rákötötték a láncot az aranyos kádra. ha nem kezdett volna alkudozni. Kezdtek ásni. ezzel mi semmire se tudunk menni. a négy ökröt elébefogták. Volt egy nagygazda komája. ahol be lehet menni a pincébe. komám. menjünk el oda. Irigyelte őket a nagygazda. s kezdték ásni azt a helyet. és azt mondja a fiúnak: . milyen szegény volt ez a mi kománk. Így voltam egészen hét esztendeig a pincében. nekilátott. a lánc lepattant.Mikor megéheztem. 275 . s menjünk be. aztán menjetek.

De a kád úgy elment a föld alá. hogy a nagygazdának egyik karját is elvitte. még most is élnek. 276 . de nekünk több kell belőle. a nagygazda kapzsin megölelte a kádat. nem maga. mert mi dolgoztunk. Így maradt a nagygazda ott a nagy semmivel. A kecskepásztor fia meg elvett egy szegény lányt. megint ásni kezdtek. ha meg nem haltak. Csaptak nagy lakodalmat. Azt mondják a napszámosok neki: . hogy megtalálták az ezüstpénzt.Megint fogad embereket. Addig ástak.Már most megfoghatjuk a kádat. elmennek a pincéhez. Mikor ezt kimondták.

Elbúcsúzott anyjától. Meg sem kérdezte tőle.Elmehetsz. fiam . De gondolta. A többit már tudod. Elért mentében egy kúthoz. . a felét megette. lányom. míg meg nem éhezett. fiam. Avval elindultak az erdőbe. beletette egy kis tarisznyába. Gyere be. Elindult. mert még fiatal vagy. beleöntötte egy csöbör vízbe. hogy itt van. Egyszer. Csak az lesz a tied. . szolgálatot keresni.kérdi Ej Haj. megköszönte a nevelést.Hozzám is eljöhetsz. hogy Ej Haj. annyit dolgozom. fiam. vizet inni. Hétrőfös szakálla volt.. rátaláltak egy házra. .Hova indultál? . édesapám. . Addig ment.Aj. felkelt.Nem bánom . jó volna valahova elmennem. hogy százszorta szebb volt. fáradt-e. Mindjárt kijött egy szépséges szép lány onnan. éhes-e. de bizony meg bírta volna enni az egészet is. nem is tudtam. Ezzel az öreg elment. Megfogja a gyermeknek a kezét a lány. . hoztam neked egy fiút. akkor holnapra nem marad. fiam. azt mondta: . apjától a gyerek. . beletette egy kazánba. megfogta a gyermeket. Közben azt mondja csak úgy tréfából. hogy éhes vagyok. Gondolta. . De megmondom előre.Mondtad a nevem.Elindultam szolgálatot keresni. Hozzáfogott. . .Itt lakom. Kérdezi a leány: 277 ..Édesapám. .Dehogynem hívtál . Kettétörte.mondja az apja.mondja az -. én neked bért nem fizetek. azt én csak azért mondtam. annak meg egy fiacskája. mint azelőtt.mondja erre a gyerek.Alighogy kimondta. hogy olyan volt.Hívtál. tüzet gyújtott alája. én nem hívtam. Az ember két kezével kereste a mindennapi kenyerét. és odaadta neki útravalónak. Nagyon szegények voltak.mondja az.Ej haj.De sajnállak. mint a kocsonyának való. A kezedre adom.Ó. Mikor már jól bent jártak az erdőben. és főzte. és belőle a pogácsát. Kiugrott onnan egy olyan szép gyerek. Elővette a tarisznyáját.Na. ha akarsz . amennyit bírok. . hát itt vagyok. mert éhes volt: . . Azt mondja az öreg: . . édesapám. Az édesanyja mindjárt sütött neki hamubasült pogácsát. én is megfogadlak. Mikor már úgy megfőzte.Ej Haj Volt egyszer egy szegény ember. . amit találsz. még fiatal vagy. mikor a gyerek már megnőtt s megokosodott. hát mindjárt kijött a kútból egy háromaraszos ember.Nem baj. és odament a kúthoz. fiam. jó lesz neki ott leülni és enni. Ahogy megette. itt vagyok.Ej haj! .

De ha nem találod el háromszorra.Na. Ha rátalálsz. hogy az az ő fia. holnap apám hazajő. és harmadszor is megfőzte. hogy több lesz. hogy az a nagy udvar telistele lett galambokkal. hogy holnap vasárnap. mit akar. bátyja? . mint ezer. hogy melyikre mutasson. . és kérdi: . Mert ezek a galambok mind úgy maradtak itt. . az csak azt mondta. hogy keresztülvetem magam a fejemen. 278 . fiam. hogy apád lábánál legyél. majd patkószeg. el is indultak haza. és lesz belőlem egy szép fehér galamb! . ne mondj semmit. amikor bejött a gyereknek az apja. mivel éteti a gyermeket? Nincs mit enni adjon neki. megkérdi. hogy keresztülvetem magam a fejemen. Mindjárt keresztülveti magát a fején. Úgy is lett. szegények. hozott egy tál kölest.No. hogy az az ő fia. melyik a te fiad. amit a lány kért. s lesz belőled lópatkó. Azt mondja majd az édesapám a te édesapádnak: „Eljöttél a fiad után? Válaszd hát ki. egyforma fehérek mind! De a gyermek apja tudta most már..Azt tanultam. Mondja a lány. édesapám? . mind egyforma fehér lesz. Másnap csakugyan hazajött az öreg. mit tanultál. Most megmondom neked. hazaviheted. de mindjárt hazajön. hogy nem ismerték meg őket. immár neked az esztendő holnap lejár. Egyforma nagyok. és lesz belőle egy szép gyermek. És ha megkérdezi. és lesz belőlem patkószeg. hogy hol a fia. Kérdezi rögtön. előjön a lánynak is az apja.Hát eljöttem a fiam után. És akkor megsúgta az öregnek. arra annyi galamb repül elő. Megint beleöntötte abba a csöbör hideg vízbe. Kérdezte a gyereket. Onnan most még szebb gyerek ugrott ki. Azt mondjad. Az én apámnak olyan szokása van.Mit búsul. hogy melyik galambra mutasson rá. hogy nincs itt. Ismét beleöntötte a csöbör vízbe. mást mit tudsz.Szerencséd. De azt is megmondom. Te is köztük leszel. Istenem. Rámutatott szépen a magáéra. Akkor még szebb gyermek ugrott ki onnan. és édesapáddal is megsejtetheted. fiam? . fiam? . a te édesapád is eljön érted.Most azt tanultam. fiam? . Füttyentett. Hát amint az ebéddel végeztek. erre annyi galamb repült elő.No. Elgondolkozott útközben a gyermek apja. Mindjárt ment a lány apja. . s lesz belőled galamb. hogy keresztülvetem magam a fejemen. mint előbb. Örvendett neki az édesapja. hogy kihint az udvarra kölest. A lány épp az ebédet szolgálta föl.Hát most mit tanultál. keresztülveted magad a fejeden. újra beletette és újra megfőzte. hogy eltaláltad. De a gyermek belelátott a gondolatába. Akkor megint megfogta a gyermeket.kérdi az apját. mit tanultál.” . Akkor még az övé lehetsz. hogy keresztülveted magad a fejeden.Hát most azt tanultam. most mit tanultál.Na. De így elviheted. és lesz belőlem lópatkó! Akkor a lány újra megragadta a gyermeket. hogy ez az enyém! . .De én téged megtanítalak.Megköszönte a fiú a lánynak. mert különben itt maradt volna.

Azon. hátha visszafutott a régi gazdája után. . nem talál vissza. de nem jő.mondja a szegény ember. kapálódzott utána.Na. . Csendesen ballagott az egy gyerekkel. Azt hittem. De a gazdája jó erősen fogta. s az út mellett beugrott a nyúl után egy piszkebokorba. .kérdik majd. Kitanult vadászkutya ez. Keresték. hogy visszaszaladt maga után. . Hát mindjárt jött is az a hintó. Felültek a hintóra. . Alig mentek az úton egy fél kilométert a kocsival. Várják. és ment az úton. én egyszer eladtam.De láncostól meg szíjastul? . megállították a hintót. s olyan szép agárkutya lett belőle. s még aranylánc is hozzá. . soha többet nem jő vissza.Viszem a nagyvásárra eladni. hogy nincs sehol. Az nem eladó. 279 . hogy nem engedem? Ismeretlen még itt. Alighogy ezt elmondta.Dehogyis engedem! Úgy elszalad.Nem. hogy egy véka aranyat. . Négy úr ült a hintóban. és hajtanak a szegény ember után. Vezessen. csak a kutya.mondja. amíg csak elengedte. Addig mondták neki.Ugyan mit kérsz érte? . hogy neked mit adjak enned. azt tegye a zsebébe. Leugráltak mind a kocsiról. Füttyögetnek. és mindjárt találkozunk majd egy hintóval. ha a láncot leveszed róla? . hol van? . annak egy véka arany az ára. megmondtam. vitték nagy örömmel. De azt is megmondom. hogy az apja nem tudott eléggé gyönyörködni benne. Kérdezik az embert: . utána a kutya úgy elment. egy nyúl ugrott keresztül az úton. jó ember. Ahogy meglátták azt a gyönyörű kutyát.Kérés-hagyás. keresztülvetette magát a fején. . Észrevette a kutya.Hát vegyen! Árulnak a boltban! Mindjárt ki is fizették az aranyat. nem látta-e a kutyát. Szökkent rögtön a kutya. hogy viszi a vásárra. . . add ide a kutyát! Feltették a kutyát a kocsira.Én nem láttam . a szíjat ne adja el. de a kutya csak nem mutatkozik. Azt mondja a három másik úr neki: . Kiáltanak neki. Mondja. gyémánt gombok a szíjon. .Azon egy cseppet se búsuljon . nincs kutya! Végül is a kutya új gazdája azt találta ki.Mit érek. . Aranyszíj lesz a nyakamon. hogy elfoghassa azt a nyulat.Miért nem engeded el azt az ebet? A szíve szakad meg.Hová viszed ezt a gyönyörű kutyát? .Én most keresztülvetem magamat a fejemen. s lesz belőlem aranyszőrű agárkutya.Dehogy megy el. fiam. A szegény ember a pénzt a hátára tette. hogyha a kutyát eladja is.felelte a gyermek. A nyúllal együtt visszajő.Ugye.mondják azok erre -. mendegélt.Dehogy láttam. Maga csak vezessen engem. Kérdezik majd: hová mész avval a kutyával? Maga mondja. várják vissza.. a kutyával.Ugyan mit kérsz érte? . Jő benne négy úr. Miért. Utolérték a szegény embert.Egy nyúl szaladt keresztül az úton . .

Abban a városban lakott. Két véka aranyat kérjen. .kérdi egy ember. kutya betyár.De a kötőfékkel együtt. volt nekik mindenük a sok pénzből. Úgy is lett. olyat még nem láttak. Azok még akkor is alkudoztak. Nem adom a féket . én keresztülvetem magam a fejemen. amíg nem ígért azért is egy véka aranyat. azt nem adom. Maga csak vezessen vele. Addig alkudott.Nem adom! . Szép kötőfékszár lesz a fejemen. Mondja ő is: . Ha tetszik. Épp akkor ért oda Ej Haj.mondja Ej Haj. annak két véka arany az ára. Nagyon búsult. . ha azt is odaadja. fiam. a lovat eladom. Van pénzünk. Addig-addig alkudozott. . Azt mondja egyszer az ember: . de már mit volt mit tegyen.Két véka arany. mondja csak. de hiába. de a féket nem.Jó volna. lesz belőlem majd aranyszőrű paripa. Úgy addig. a kereskedők kérdik majd. . eladni. Bementek a városba.mondja neki is az ember. . A szegény ember a gyerekkel pedig hazament. hogy mit kér érte. hogy a gyermekednek a gyermeke sem eszi meg .Hát hajtottak előre. miféle ló ez.Mi az ára annak a szép lónak? . Ígértek a fékért külön pénzt. Az nem eladó. kösse be az istállóba. amíg csak eladta az ember a féket is.Kérés-hagyás. édesapám! Elindultak. . Olyan szép aranyszőrű paripa lett a gyermekből. hát nem.A lovat pedig fékkel adják. Vigyen be a vásárba. majd megtanítalak! Odament Ej Haj a vevőkhöz.Nem.Mit beszélsz! A lovat fékkel adják! . hogy nem volt fia. . elmenni a nagyvásárra. hogy nem tanultál mást. Azt mondja útközben a gyerek az apjának: . aki adja. 280 .Adja. Azt mondja az ember: . csak patkót és patkószeget! Túljársz az eszemen? No. . vegyék így. de fékestől. hogy más megvegye .Jó volna. a kutya nem került elő.kanállal sem. megvolt a vásár.Annyi pénzed lesz.Édesapám. ha nem. hogy Ej Haj is meghallotta.Én nem engedem. menjünk. . A szegény ember pedig a sok pénzével elment haza. Összeszalad a nép a csudájára.Nem. Én nem adom. De a kötőféket oda ne adja. Ej Haj mindjárt gondolta. . hazudtál. Nagyon megharagudott: na megállj.Én nem adom. Mert nem kerülök vissza magához soha többet. s abból ne engedjen semmit. A kupecek. Ej Haj mindjárt odaadta a szolgájának a paripát. Nahát. hogy gyönyörűség volt nézni.

Azt mondja a királyfi az édesapjának: . A királyfi azonban lóháton ment át a tengeren. nem tagadom meg tőled.Hej.azt mondja egyszer csak a királyfi -. Immár össze volt híva a háztűznézőbe induló sok vendég.Jól van. nagyon akart inni. iramodott rögtön a királyfiú az apjához.” Megtartották az esküvőt. akinek paripája van. hogy vizet nem szabad innia a lónak. Amint parancsolja. fiam. induljunk vissza. De a királyfi nem engedte. mert messzire kell menni. kutya betyár. hogy nem sajnálod meg ezt a szegény állatot? Talán a vizet sajnálod tőle? Van itt elég a tengerben! 281 . egy cseppet se. ideadta a lovat. Ott. Amikor vizet kér. De a királyfi mindig visszarántotta a száját. Odamegy a királyfi. . . nincs olyan a világon senkinek.gondolta a veres király -. nem engedem. Annak a fia pedig éppen házasodni akart. „Ki tudja. . De csak úgy. Hát elnézte ezt a menyasszonya vagy háromszor. amit kér. De mivelhogy királyfi vagy. úgy lesz. megpróbálom. milyen gazdag király lehet ennek az apja . Amikor a tengerhez értek.Látod. mulattak. Azt mondja a szolgájának: . próbáld meg elkérni. amikor megkapták a hírt. mert én másnak nem adnám oda azt a lovat semennyiért sem. hogy igyék. hát majd megtanítalak.Elmegyek.Jól van. és megkéri. egyszóval sose azt. Keresztülúszott a ló a tengeren. . . milyen szív van benned. Az a város királyi város volt. nagy fát mozgatsz. A menyasszonnyal felültek a lóra. Mert hazudtál nekem. hogy milyen lova van Ej Hajnak. Azzal akarom elhozni a menyasszonyomat. Ment a királyfi s a vendégsereg a királyi város felé. Utoljára azt mondja: . Mentek egyenesen a kikötőbe. a tenger közepében a ló nagyon szomjas lett.Megállj.Hallottam. Csak azt parancsolta. de nagyon félti azt a lovat. . hogy Ej Hajnak aranyszőrű paripája van.Nahát . nagy ceremóniával fogadták a vőlegényt. édesapám. zabot adj. Asztalhoz ültek.mondja a király -. a tengeren túli város királyának a lányát akarta elvenni feleségül.Elment haza Ej Haj is.Nézd csak. ittak. hogy vizet ne igyék egy cseppet se ez a ló! Azt feleli a királyfi: . amikor szénát kér. nem engedte. a hajóra szálltak. odaadom. hogy adja kölcsön a lovát. El kellene tőle kölcsön kérni. hogy kik jönnek. vizet adj.Eredj fiam . A vendégek megint hajóra szálltak. a nyeregbe. a veres királyhoz. a király is ott lakott.Te lelketlen. Az egész városban híre ment. ennek a lónak. Ha így szól a parancs. felnyergelték. Kivezették a lovat az istállóból. hogy igyék. hogy egy cseppet is igyék. jól ettek. felséges királyfi. . A szegény ló nagyon szomjas volt.

és várta a királyfit. a szomszéd ország városába. mit adjak? . nem leszek a feleséged! Megijedt a királyfi. jelentkezett.Megint inni akart a ló.” De ne engedd meg.Nekem egyéb nem kell. hogy a lóból hal lett. ha azt akarod. ismét keresztülvetette magát a fején. Meglátta. hogy azt nem is engedi el ő.Azt szégyellem. A kis hal kivetette magát a vízből. hátha berepül a galamb. és beteszi oda. Idejő majd egy kőműves. hogy ő a világnak a legnagyobb kőművese. s lett belőle egy galamb. Van aranyom. A finom kályhákat javíttatták vele. A szegény galamb rászállt a királylány vállára. Ha megesküdtünk is. elment a királyhoz. Amikor készen lett a munkával. megetette a galambocskát. A szegény galamb repült. királykisasszony. csak a lányod ujjáról azt a gyűrűt kérem. Jaj. Mondja is a királylánynak: . kéri a gyűrűt. hogy mit fizessen. vigyél haza az apámnak a kastélyába. a királyfi újra visszarántotta. 282 . keresztülvetette magát a fején.azt mondja. és magához szorította. Megy a király a lányához. tetszem én neked? . ami a lányod ujján van. Úgy is lett. Elrestellte magát a király. a királyi városba. amilyent akarsz. azonnal lett belőle egy fehér galamb.Keresztülvetem magam megint a fejemen. és lesz belőlem majd aranygyűrű. .Én bizony nem adom! . csináltatok. Odarepült a tengerpartra. Sajnálta a királylány. ezüstöm elég.De csak add oda. de még milyen nagyon tetszel! . Keresztülvetette magát a fején ő is. ha kész lesz a munka. Mikor két kortyot lenyelt a ló. százszorta szebb királyfi lett belőle. hogy ő a világon a legnagyobb kőműves. Hozat egy kalitkát. Húzd az ujjadra. Megengedte a lónak. jelentkezik a királynál. Beértek egy városba. hogy enyém lehess. Akkor azt mondja a menyasszony: .Na. Abban a nyomban a kőműves ott termett.mondja a lány. és lett belőle egy ölyv. aranyhal lett belőle.Akkor hallgass meg engemet . . de ott volt már az ölyv is. Kérdezi tőle a király: . Hajtani kezdte a galambot az ölyv. A vőlegényt és a menyasszonyt otthagyta a víz tetején. Apád majd megfogadja. repült.Fordítsd vissza a lovat. hogy ver a szívecskéje. csak a gyűrű. nekem a gyűrű kell . ott pihegett.Nem kell nekem egyéb.mondja a kőműves. Akkor ezt mondja: „Nem kell egyéb. A galambocska be is repült. el akarta fogni. hogy a galambot hajtja az ölyv. Arra a galamb keresztülvetette magát a fején. hogy otthagyja a menyasszonya. Hát a királylány ült a hatodik emeleten az ablakban. . A királylány becsukta gyorsan az ablakot. Hát a királynak nincs miből fizessen? A lánya gyűrűje kell? Azt mondja: .Mit fizessek a munkádért? . minden ujjadra. s lett belőle most egy nagy cethal. Kerítette a másik halat. hogy igyék. adjon neki a király munkát. De Ej Haj már tudta. Kérdezi tőle.Tetszel. Mindjárt cukrot adott neki. mindjárt elfogja az a madár! Kinyitotta az ablakot. csak szabaduljak már ettől a kőművestől. De kidobta magát a cethal is.

Nekem az a gyűrű kell. Leszek! Azt mondja az öreg király: . de egy szemecske felpattant egy kép mellé. Mikor a kakas mind felszedte már a kölest. lett abból egy tál köles a padláson.Ne szomorítsd a lányomat. és a földhöz ütötte a gyűrűt. Ásó. kezében karddal. ha édesapám is megengedi. kapa és a nagyharang válasszon el egymástól. Szaporán szedte. azon nem nevet senki! Mondja a király a kőművesnek: . Máig is élnek. vagy akármit.Ha erre szorulsz. csináltatok olyant. és lett belőle veres kakas.Én bizony nem adom ennek a gonosz kőművesnek. . hogy menjen már innen az a kőműves. . 283 . A kőműves keresztülvetette magát a fején.Éppen erre éheztél? . később a gyerekből király lett. nem győzködök már veled. Sírni kezdett a lány.Leszek. Kardjával levágta a kakas nyakát. leszel-e a feleségem vagy nem? . adok egy tál aranyat. sem kettő.ezt mondja az apjának. Mondja a lányának: .Add oda azt a gyűrűt. ám legyen. azt mondja: . sem egy.Ha ezt választottad magadnak. Kezdte rögtön felszedni a kölest. sem tíz. Így szépen egymáséi lettek.A leány azt mondja: . hogy megtanítalak! Akkor a kép mellől lepattant egy szép veres huszár. megesküdtek. Azt mondja akkor a huszár a királykisasszonynak: .Nem kell nekem a tál aranyad.Immár itt vagy az én begyemben. Ahogy a földhöz ütötte a gyűrűt.Mondd meg nekem most már. s így vége lett Ej Hajnak. ha meg nem haltak. amilyen kell neked. Megmondtam. . Mondtam. hát odaadom. Megharagudott a király.

A király erre azt parancsolta mérgében. mert ha nem mondod. hogy annál dühösebb legyen. most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már. . A legtávolabbi szögletbe kucorodott. halál fia vagy! . mit tegyen mérgében. és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe. hogy vessék a juhászt az óriás sündisznók tömlöcébe! Be is vetették a darabontok. .ordított a király. A királylány is ott volt a szobában. hogy majdnem magát falta be. . nagyon megharagudott. Onnan nézte de bántani nem merte. mert neki is megtetszett a csillagszemű juhász. úgy megijedt. no meg rettenetesen mérges. Tudta.Eredj hát tíz halálba! És a király megparancsolta. nekem! Felséges úr! . és mérgesen verte a mellét. A tüskésdisznóknak nem adtak egy hétig enni. Felvezette a királyhoz. pedig olyan éhes volt. De akármilyen hatalmas volt.Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom. nekem.Nekem. Megtudta ezt a király. A király pedig trónusán ült. Jobban megtetszett. hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve tömlöcébe! El is vitték a darabontok. akármilyen mérges volt a király. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül! . Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson. A medvének akkor már hat napja nem adtak enni.Nekem. és hogy ébren tartsa magát.felelte a juhász. és igen hatalmas volt. adj isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: .Nem mondom én addig. nekem. a medve rögtön széttépné. Elnevette magát a juhász szavára. ha elaludna.De nékem. hogy annak semmi baja. akárcsak az aranygalamb. énnékem .rivallt rá a király. hol nem volt. Mikor az ajtót betették. Az rettenetesen megharagudott. volt egyszer egy király. maga elé hívatta a juhászt. .Nékem hát. Már akkor a király nem tudta. hogy ha eltüsszentette magát.Adj isten egészségére! Hol volt. megnézni a juhász csontjait.felelt amaz. csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani. 284 .mondta megint a juhász.szólt vissza a juhász. A juhász meg le nem vette róla a szemét. az egész ország népségének rá kellett mondani: „Adj isten egészségére!” Minden ember mondta. Reggel jön a hoppmester. Elmegy a juhász.Mondd mindjárt: adj isten egészségemre! . a csillagszemű juhász mégsem félt tőle. hogy annál gonoszabbak legyenek. . megáll a király előtt. tüstént azt mondd: adj isten egészségére. Ez a király olyan hatalmas volt.Azt mondd te. Hát látja. és olyan gyönyörűséges szép volt.Na.Adj isten egészségemre . persze hogy énnékem! . és azt kérdezte: . te betyár! . De mikor a csillagszemét meglátta. mindjárt megrohanta a juhászt. nekem! Te korhely. Beleszólt a hoppmester: . nótákat fújt. mint minden királyfi. és szelíden verte hozzá a mellét. hogy széttépje és felfalja. csak úgy nyaldosta a talpát az éhségtől. míg a királykisasszonyt nekem nem adják! .

most már száz halálba voltál. és egészen kifáradva egyrakásra dőltek. Aztán egészen megnyugodva.kiáltotta a király. arra kérte a darabontokat. Akkor aztán kiáltott a darabontoknak. a tíz disznónak nem nézhetett egyszerre a szeme közé. Az most még sokkal mérgesebb lett. A juhász felállította a verem mellé a fokosát. Erre a disznók visszahökkentek.Amint a disznók nekirohantak.Majd a kincsek elkápráztatják. mondja-e a királynak: adj isten egészségére . ő bizony mégsem mondja. a tetejébe meg a kalapját tette.A juhász csak elhűlt. mint oltotta ki a mécsest. hogy felfalják. A juhász csak nevetett. A darabontok odamentek. Az most még dühösebb volt.Látod ezt az ezüsterdőt? Ha azt mondod: adj isten egészségemre. ahogy meglátta a juhászt. Ezeknél hiába volt csillagszeme. Felvezette a királyhoz. hogy még reggel is. amikor az ormótlan állatokat táncolni látta. Akkor maga mellé ültette a juhászt. most közel voltál tíz halálhoz. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. és egymásba kapaszkodva táncba ugrottak. De azért mégis megkérdezte: . és megparancsolta. „Tán olcsóbbért is megalkuszunk . Felvezették aztán a királyhoz. a juhász kivett szűre ujjából egy kis furulyát.” Látta már ugyanis. hogyha valakit belevetnek. elmentek. . hogy a disznók sem tudták elpusztítani a juhászt. A juhász kacagni szeretett volna. belökték a szűrt.Eredj hát a száz halálba! . arra ráakasztotta a szűrét. és elhajtatott az ezüsterdőbe. Mondja neki: . mondod-e már: adj isten egészségemre? De a juhász csak azt felelte: . de azért mégis így felelt: . tarisznyát a verembe. Az pedig a sötét szögletben csak nevetett. .No. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. mikor a hoppmester jött megnézni.Nem félek én száz haláltól sem. körülrakva éles kaszákkal. meglássák. hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. Addig fújta. és kimentek. Ennek a közepén egy mély kút volt. El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe.Nem mondom én addig. kalapot. Elkezdett rajta furulyázni.gondolták a darabontok. Ahogy odavitték a juhászt. hogy már meggondolta. Tudta. 285 . hogy akkor mindjárt rárohannak. de úgy nevetett. Talán még meggondolja magát. maradt-e valami a csontjaiból. de nem merte abbahagyni a furulyázást. A kút fenekén egy mécs égett. Ott így szólt hozzá: . Hát mondod-e már. De előbb még a tarisznyát is felakasztotta.gondolta a király. hogy menjenek ki egy kicsit. Másnap jön a hoppmester a lámpással. Utánanéztek. .Nem mondom én addig. hogy most már igazán vége a juhásznak. Csak akkor mondom. leért-e a fenekére. és felfalják. hogy fogjanak be a királyi hintóba. Megparancsolta tehát. hogy semmi módon el nem pusztíthatja a juhászt. hogy nem győzték már az aprózást. hát majd hanyatt esett.No. neked adom. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. míg ő belenéz a kaszásverembe. adj isten egészségemre? A juhász belevágott a szóba: . hogy test is legyen a szűrben. könnyek futottak az arcán a nagy kacagástól.

míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. nem mondom addig. Odább hajtatott. Erre a király nagy búnak eresztette a fejét. mind-mind neked adom. aranyvárat. Igen jó király lett belőle. az ezüsterdőt is. csak mondd azt nekem: adj isten egészségére. a legjobb ételeket ott főzték. mert a királylány férjhez megy. . megadta magát: . Odább hajtatott a gyémánttóig.Látod ezt a gyémánttavat? Még azt is neked adom. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság. A juhász csak ámult-bámult. A király ennek úgy megörült. A király ennek nagyon megörült. táncolt. hogy örüljön az egész ország népsége. Igen szerették.kiáltott a juhász legelőször. hozzád adom a lányomat.Látod ezt az aranyvárat? Ezt is neked adom.Nem. Elértek az aranyvárhoz. még az aznap született gyerekek is. a jókedv a házfedelet emelgette. mégis ezt mondta: .No. hogy az egész országban mindenki evett-ivott. még a halálos betegek is. csak azt mondd nekem.Nem. s a király maga elé vette. gyémánttavat. Ott azt mondja: . Tenger nép ült az asztal körül. Akkor a csillagszemű juhász lett a király. sohase terhelte a népet szeszélyeivel. Még mindig uralkodik valahol. Kihirdette. mert nagyon jó király volt. De amint a vőfély felhozta a tormás disznófejet. ezüsterdőt. adj isten egészségére. Tartottak aztán olyan lakodalmat. 286 . Ott ezt mondta: . hogy ne lásson.A király elszomorodott. hogy szétossza. akkor egyszerre csak nagyot tüsszentett a király az erős tormától. nem. hogy: adj isten egészségére! . A legjobb banda ott húzta. A király látta. hogyne mondanám! Persze hogy akkor mondom. nem mondom addig. hogy nem boldogul vele. nem.Adj isten egészségére! . nem bánom. Már akkor a juhásznak be kellett hunynia a csillagszemét. de mégiscsak azt felelte: . De aztán mondd ám nekem igazán. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. hogy örömében menten szörnyethalt.Mondom hát.

Kilenc mind a kilenc kondér tejet megitta. ha jóllakott. Minden legény készen volt a maga ökreivel. fiam . csak ne kelljen fizetnie. az asszony meg hazament. itassatok. immár jó kemény vagy.Én . s majd később. cipőtől kezdve fejtetőig. annak meg egy fia. Így hát megegyeztek.gondolja magában a király -. Aztán elindultak.Nézzük csak. .Felséges királyom! Van nekem egy fiam. hogy nem bírja jóllakatni ezt a nagyétkű fiát. Összekészítette a fiú holmiját. Amelyik leghamarabb hazajön az erdőből. csak adjanak annyit ennem.kérdezi Kilenc. hol nem volt. engedje meg. és ahol a kurta farkú malac túr. és meg volt ijedve.Mit fizet? . jó volna.Na.felelte a fiú. Adtak a gyereknek enni. mint más kilenc ember. Szegény özvegyasszony vagyok. Kilenc tál levest megevett.Kilenc Hol volt.Nézd csak. Éppen akkorra meg voltak fejve a tehenek is. Hát . Vitték a konyhára. mindent. szolgák. Meglátjuk.Fiam. fáért. Korán keljetek fel. Kilenc a neve. aztán. Hazament a szegény asszony. kilenc embernek valót. mert ura nem volt. hozd ide. de még magamat sem. elaludtak. hogy elszűrjék a tejet. legyetek készen. Idehozom. etessetek. nem bírom eltartani se őt. erdőbe. hetedhét országon túl. Ottmaradt a gyerek. elvégzed. . Mert én nem bírok annyit keresni. szegény asszony.mondja Kilenc . avval fogsz járni mezőre. De bizony evett ő tovább is. akarsz-e nálam szolgálni? . s hozzá kilenc szelet kenyeret.nem kérek egyebet. csak járomozni kellett még őket. fiam . Mire visszajöttek. nem eszik annyit. Azt mondja a királynak: . ha csak a tartásért szolgál. mert annyit evett.kérdi a király -. . mit fizessek? Te mennyit akarsz? . A többiek három órakor felkeltek. mi lesz. akit Kilencnek hívtak. Azt mondja a király a fiúnak: .mondja a király -. valamennyien. Ő nem kelt fel. etettek. azt a gyereket. Ez lesz a te dolgod. mikor Kilenc felkelt.Nem megyek én. ha elmennél valamerre szolgálatot keresni. itattak. amennyit kívánok. aztán eteted. még van elég időm! . Adok négy ökröt a kezedre és egy szekeret. A szegény asszony bizony nagyon búsult. Már éppen megvirradt.Holnap reggel menjetek el. Ülök inkább veszteg. amikor kitelik az esztendő. itatod az állatokat. Egyszer kiadta a király a parancsot: .No . A tehénfejők kimentek.azt mondja a király -. mire megvirrad. volt egyszer egy szegény özvegyasszony. A szegény asszony keservében elment a királyhoz. Egyszer azt mondja a fiának: . Lefeküdtek a szolgák. kibír ő még két pofont is. hogy téged kielégítselek. hogy pofon vágjam egyszer. fiam. Először azt hitték. ha semmit se fizet. ami kell. ki van éhezve ez a gyerek. Éppen kilenc kondér tejet fejtek. hogy a tejet átszűrjék. de Kilenc csak aludt tovább. 287 . Csak azért hívták Kilencnek. . az ajándékba kap egy rend ruhát. Másnap elmentek a királyhoz. még azon is túl. beteszlek az istállóba.

Nem . csak a csontok maradtak meg. hogy járomba fogja az ökröket. mezőkön. Ahogy odaér.Mikor kimentünk. Lekötötte a kocsit. csak menjetek. utolérem majd őket. Azt mondja Kilenc: . akik kifűrészelték a fát. most mind üresek a kondérok! .Miért zártad el az utat? . mit mondott este a király? Aki a leghamarább hazajő. Mikor ezt meghallotta Kilenc. rakta keresztbe mind az úton. Akkora terűt rakott.mondja ő -. Amit kihúzott fát. Egy hosszú ostort a kezébe vett. . De azok a rendes úton mentek. s szaladt. Így már megindultak. azok elmentek már az erdőbe. Azok nagyon megharagudtak rá. A hegyről vágtában indult. hol van a tej? . s azokat fogta be a kocsiba.Te . éhes voltam. mert éhesek voltak. Nem úgy tett. hát mit lát? Négy farkast.Hát hol van? Megittam! . ha úgy szerettek menni. tán már mentek haza? . azután összevágták. pucolatlan bejáromozta őket. Elment az istállóba az ökrökért. és hajtotta őket ki nagy gyorsan az udvarról. s fogott még két medvét. Kilencet pedig azok a vadállatok erdőkön.Nicsak. a farkasokat. úgy kellett felnézni rá. Gondolta magában.azt mondják neki -. .kérdezik tőle. a többi már meg volt rakodva. . mint a többiek. Kiabálnak a kocsisok: . pajtások . hogy elég lesz a kocsijára. De azt is úgy gyökerestül-ágastul.Ej . 288 .kérdi.mondja nekik Kilenc -.. míg én is megyek! Mikor már gondolta. . és elengedte. Kihozta őket. Szabad lett volna neked is felkelni. ahol az ökreit hagyta. azok nem bírták elhúzni a kocsi fát. csak odaérek én is. .Hát nem vártok meg engemet? .feleli Kilenc.Kilenc.Hé. mint amekkorát a kukoricaszárból szoktak rakni a kocsira.mondta Kilenc. kap egy rend ruhát. mit csináltok itt? Megettétek az ökreimet? Most mivel viszem haza a fámat? Álljatok meg! Megfogta mind a négy farkast. te meg aludtál.Na. Az ökröket azok mind szétszaggatták.A többi szolga nem köteles a te ökreidet etetni-itatni. árkon vitték keresztül. és úgy etetlen-itatlan. .De bizony! Nem hallottad. Meg sem tudták mozdítani. . addigra jóllaknak az ökrök. míg ő megrakja a kocsiját. Indulnak haza.mondják azok. Amerre akartak. hozzáfogott. Mire odaért az erdőbe. . Kilenc erre visszament az erdőbe.Mert mi felkeltünk három órakor. az ökröket kifogta. Aztán megfogott egy fát. De amikor indítaná a farkasokat. . s te most keltél fel? Az ökreid meg vannak-e itatva. . Hadd egyenek.Az erdőbe készülök. Azokat is bejáromozta a kocsiba. s gyökerestül kihúzta. s megrakta a kocsiját. a többi már elment.Várjatok meg. hogy ne hulljon széjjel a fa. Kilenc nem bírt velük.Biz még nem ettek. utána a többi kocsis. tele voltak. etetve? . szabadon az erdőbe. csak vigyétek a fát . Húzta ő egyiket a másik után gyökerestül.

újra megnézni. fiam. amíg hazaérünk. Kilenc jő velük.Felséges király.azt mondja a király -. a toronyba. nem akarok én itt soká állni. Kilenc leoldozta a vadakat a kocsi tetejéről. én meg az elejét. Egyszer . Nem akarom.Jó a kedvem.Nézd meg közelebbről. A többit nem látom. . hogy elpusztítsanak bennünket azok a vadállatok. ha egyszer Kilenc elöl fogta a kocsit. hol késnek eddig? Egyszer csak lejön a legény.Egyszer csak melléjük szegődik egy ördög. Mentek.összetörik a kerék! Nem volt rest Kilenc. Ahogy nézem. s vessük keresztül a kapun. A király már-már kezdte megsokallni.Tréfálkozom! . s jelenti a királynak: .azt mondja. Kilenc jő négy farkassal és két medvével. Úgy vitték most a kocsit. és megkérdezte: . Elindultak. Fogd meg a kocsinak a farát. tán csak nem? . hogy milyen késve érkeznek az emberei az erdőből. de hát úgy mentek azok a vadak.Hogy gondolod? Hogy én hazamegyek kerék nélkül? Nem! Gyere. meg kellett fognia a tengely végét. ugrott le rögtön a kocsiról. . Máskor hamarabb értek haza.Mit csinálsz ott? . még jól megerősítette.Te. . . Vigyük át! Túlnan megint befogjuk a vadakat. a földeken át. Azt mondja az egyik szolgájának: . hanem a határon keresztül. nem hazudtam. istenem. jönnek! De nem az úton. akarja nyitni a kaput. nem kell beengedni. 289 .Felséges király – mondja -. most meg egy sem jött. fogd meg csak a tengely végét. ahogy mondtam! Nem volt mit tegyen az ördög. Hanem a vadak nem akartak belemenni a vízbe. S nem ökrök vannak befogva.mondja az ördög. hogy irtóztató. .mondja Kilenc -.mondja a király. hát nem lehet . farkasok vannak és medvék a kocsi elé fogva? Kifutott a szolga. én majd elöl fogom.Nézd csak. hogy ne tudjon senki bemenni. Egy botocska volt a kezében. ha a kerék összetörik! Az ördög nem törődött a beszéddel. megálltak. úgy tréfálj velem . hogy ha a kerék összetörik.ropp! . csak dugdosta be a botokat a küllők közé. Kifogta Kilenc a vadakat. Fut vissza gyorsan: . . Azt mondja az ördögnek: .Egyszóval te tréfálsz velem? . s félfelől neked kell tartani a kocsit. Azon keresztül kellett volna menni. s megint befogta őket. hogy ne tudjanak elfutni. Futott a szolga. Elértek egy folyóvizet. Mikor Kilenc fogata odaért a kapuhoz. azt a botocskát mindig a küllők közé dugta.Jaj. nézd meg. és tartsd. mint a világ ördöge. de nem lát senkit az udvaron.be van zárva! Nézelődik. Kilenc észrevette. akkora terű fát hoz. Most meg a vadak is rá voltak kötve annak a nagy terű fának a tetejére! Mikor túl voltak a vízen. hanem én négy farkast látok a kocsi előtt s két medvét. . megfogatom veled a tengelyt.Jaj . mint a villámlás. s amint a kocsi ment.Fogd meg hátul a kocsit.Eredj fel. zárd be gyorsan a kaput. bezárta a kaput. felkötözte őket a szekér tetejére. Meg kellett az ördögnek fogni hátul. S azt mondja az ördögnek: . hogy kinyissa neki a kaput.

s úgy keresztül hajították a kapun. Azt mondja a király: . hogy ott az összetörje. A fa összetört. Dolgoztak estig.Hát én nem is félek. Az egyik mestert a király magához intette. Amikor a király meghallotta. az ördögnek azt mondta: . Elmész velük te is. . ki a kútból. De Kilenc a feljövetel után sem szólott semmit. Az volna a legjobb. Gondolkodik a király. nem mert a király kimenni sem. .Jól van. De a király megegyezett a mesteremberekkel. amit mondtam? . De azt megmondom. . te.Derék fiú vagy. Szerencséjére Kilenc az istállóba terelte a vadállatokat. hogy szinte halálra váltak. s visszadobta a követ. Te vagy a legokosabb. megkötözte őket kinn. Aztán hazajöttek a többiek. .Mi megcsináltuk. de ő elkapta. Mindjárt adott is neki tiszta új rend ruhát. felséges királyom. a fundamentumot. a farkasok orgonáltak. ha te kezdenéd el a kirakást. mikor a forrást már elértétek. A követ estében a fél kezével megfogta. Most. Már meg is fogadtam a mestereket. és hajította felfelé. amerre lát. miért késtetek így el? A többi kocsis még most sem ért haza. hogy majd kijő Kilenc. gondolták. Mikor kiástátok a kutat. amögül már nem tudtak elszaladni.kérdi Kilenc -. Előhívatja. Jó kerítés volt ott. elmentek haza. melyikünk tegye le a fundamentumot? Azt mondják a többiek: . Végül ő is keresztülmászott a kapun. mit is tudna csinálni. hogy kész lett volna rögtön kifizetni a szolgálatját. hogy Kilenc milyen erős. belemegyek. Kilenc töviről hegyire elmondta neki. Visszahajította. hogy belement. a fejére esik. elmehetsz. és rájuk csukta az ajtót. akkor hozzáfogtok. Ki is ásták a kutat. hanem azt mondta: . Aztán az állatokat hajította keresztül az ördöggel Kilenc. és végez vele.Kifogta az állatokat.Te már nem kellesz. eredj bele te. azt mondja neki: . úgy megijedt tőle. hogy jól vigyázz a mesterekre. te vagy a legerősebb.Kilenc. elpusztítja őket. csak menjen. merthogy nem tudta beengedni őket. hogy fél vagy haragszik. A medvék bömböltek. hogy a kocsi szétesett.Te. Kilenc. miért késett. A király majdnem kétségbeesett. utánavetették a százmázsás követ. de azok semmit sem kaptak. 290 . Úgy megijedtek a mesterek. Jó mély vize volt. a kút elkészült. Akarok én az erdő szélébe egy kutat hányatni. Kilenc. hogy megszabaduljon ettől a Kilenctől. s miért lett mégis első.Nézd csak. Aztán ők ketten megfogták a kocsit. Megörült neki Kilenc. úgy lesz. ahogyan mondod. Te vagy az első.Miért nem csináltátok azt. s kirakjátok kővel. hogy nem kellett fűrészelni. De nem mutatta. hogy ha majd Kilenc belemegy a kútba. hogy suhog a kő lefelé. fiam! Elnyerted a rend ruhát. De Kilenc észrevette. ott légy velük mindig. Én még egyet sem láttam.No . százmázsás követ vessenek utána. és a forrást meg is lelték.

hogy ideküldött a király mint követet. hogy maga tartozik neki egy összeg pénzzel. megtaláltuk a módját. de szeretném tudni.mondja még . Azt mondják a tanácsosok: . az most láthat. el foglak küldeni a városházára. nem bánom. fiam. mit kell vele tenni. miért. felséges király. kimondták.Nekem az. fiam. s akkor leteszem. hova tegyem a fejemet. Nem szólt semmit. mi a kívánságod? . Megy a hóhér. jött négy darabont. . . és megy a pap is velük. akármelyiket. Temérdek nép kíséri. bevetették a börtönbe.Ezt.Nézd csak . a városbírónak add a saját kezébe. fiam. Hogyha olyan erős ez a Kilenc.Na. mit csináljon. A király megírta a levelet. tedd le szépen a fejedet a tőkére. abban is. neki arra most szüksége volna. Most már jó kézben volt Kilenc.” Aztán ezt a levelet küldjük el a városbíróhoz. Megírtam levélben is. fiam . adja meg. tőled is megizenem. A város végére vitték. bekopogott a város bírójához.Most aztán még jobban megijedt a király.mondja a király -. hogy megérdemlem az akasztófát vagy a lefejezést. mi lesz. legyen szíves. fiam. láncot a kezére. hogy: „Itt küldöm a világ legnagyobb rablóvezérét. vagy miért fejeznek le. meg van ez írva. s a börtönajtóra lakatot tettek. mert most akasztanak fel egy híres rablóvezért.Jól van.Na.Én nem tudom. amikor majd az esztendő kiteltével azt a pofont őneki megadja? Ő abba azon helyt belehal.Nézd csak. kezedbe adom. a város bírájához. 291 . azt hiszem. hanem a törvény. csak beletette a zsebébe. El is ment a fiú. De . hogy aki akasztást akar látni. Te is mondd meg neki szóval. mi módon tudnának Kilenctől megszabadulni. majd az tudja. azt mondja a hóhér: . azt én nem tudhatom. Fejezzenek le. Kidobolták.mondja a városbíró -. Amikor az akasztófa alá érnek. viszik az akasztófa felé. Én ezt a mesterséget nem tanultam. küldje meg. .Nem én akasztalak fel. hogy harmadnap viszik az akasztófára. hogy nagy rablóvezér! El is ítélték egykettőre. azok azonnal megragadták Kilencet. De hogy mit csináltál. . legyen szíves. . Megnyomott egy gombot. Nekem ki van adva. hogy végezzelek ki. Kilencnek pedig így szólt: . Írd csak bele azt. Elolvassa a városbíró a levelet. elkezdtek tanácskozni.Akkor.Én először is azt akarom tudni. hogy arra a pénzre nekem szükségem van. Hamar a király összehívta tanácsosait. hogy kell letenni. miért akasztanak engem fel. fiam. Eljött a harmadik nap. Azt mondja Kilenc: .Király. Mutassa. S a király a levelet borítékba tette. Írj egy levelet.levelet is hoztam. akkor.Hát ha engemet olyan nagy bűnösnek tartanak. a város bírója tartozik nekem egy nagy összeggel. Örvendett a király. melyiket választod: a kötelet vagy a bárdot? Mivel vegyem el az életed? . ti már tudjátok. . . hogy megmenekült Kilenctől. Viszik is Kilencet a börtönből. meg.

nem haragszik. . Azt találta ki aztán éjjel a király. Jelenti a királynak. az elég lesz. be kell csukni a kaput. az ördögök majd bizonyosan elpusztítják Kilencet. csakhogy megszabaduljon Kilenctől. Menjen vissza mennél előbb a királyhoz. mert Kilenc jön a négy farkassal meg a két medvével! 292 . Az a malom az ördögök malma.Tessék. s nagy hamar a többinek is hírt adott. és ritty.Miféle pénzt adjak meg? . hogy megérkezett. De hát kiadta a pénzt. hogy a legfinomabb lisztet csinálják ebből a csontból. amit a király kért. hogy elküldi majd másfelé. . ahhoz úgy odacsapott. hogy Kilencet olyan könnyű lefejezni ok nélkül? Úgy megijedtek az emberek. hogy ahányan voltak. hogy Kilenc jön az állataival. hogy a lába nem érte a földet. Kilenc zsákot töltsél meg. A malomkapu nyitva volt. A király kedvében járt Kilencnek. és hozd haza.Magát is ott láttam azok között. most eredj el a város végére. hogy ne haragudjék. összeszedett csontot eleget. rakjad bele. hanem azért. aki el tudott szaladni. A városbíró hazafutott. hogy maga felakasztasson! . a négy farkast meg a két medvét. hogy körülötte még tízen is meghaltak. Kilenc befogta az állatait. Úgy megijedt. Amennyi csontot ott kapsz. mert akit ő elfogott. Amikor a király Kilencet meglátta. mert engemet a pénzért küldtek. s elindult a kocsival.Nem én ítéltelek el.Jó. akik engem elitéltek. de most adja meg szaporán az adósságot.Dehogy haragszom! . Elment a dögtemetőbe.A hóhér letette a fejét. Van ott egy malom. Kilenc. meghoztam a pénzt.Amivel tartozik a királynak! A városbíró tudta. . nem azért. Egy ördög meglátta. Vigyél zsákot. Kilenc hazaindult. Egyik elütötte a másikat. még jobban remegni kezdett. annyi felé futottak.mondja -.Hogy gondoljátok ti ezt. majd hanyatt esett. Elment Kilenc az erdőbe. Futott a városbíró is úgy. Azt mondja neki: .Jaj . .Na. hogy ez nem a pénzért volt ideküldve. megtöltötte a kilenc zsákot. . Miért ítélt el engemet? . . Gondolta a király. Mondd meg nekik. fiam .Mert. hátha arra ottvész. Onnan is szedd össze a csontokat. Kilenc utána. De . és menj el az erdőbe. Megérkezik a malomhoz. hogy mit nem akartak velem tenni! Csakhogy nem olyan könnyű ám Kilencet eltenni láb alól! Van nekem annyi eszem. Kilenc meg utánuk! Bizony szerencsés volt.mondja a király -. levágta a hóhérnak a fejét. hogy elveszítsék. szedd össze. Aztán hazament. hogy így megkéstem? . Menj el azután a dögtemetőbe.No. megbocsátok. hanem a törvény. felséges király. hogy nem engedem magam. Kilenc meg a bárdot hirtelen kiragadta a kezéből. fogd meg az állataidat.

beszélt nekik Kilenc. Felrakta Kilenc a zsákokat a kocsira. én meg fiatal vagyok. s mind megköszörüllek! . a királlyal. hogy pofon vágjam. volt oka.Ha kitelik az esztendő. Elmehetsz vissza. Kilenc. „Mi lesz már most?” . nem bír bemenni. de ha már pofonról volt szó.Nézd csak. De beleszólt a királykisasszony: . Az nagyon féltette az apját. . . vágjál inkább te engemet képen. én majd megtanítalak benneteket. akivel a tengelyt fogatta Kilenc. hogy erre mit is feleljen. De ha nekem szép lisztet nem adtok. Mikor a király meglátta. Újra kiabált nekik Kilenc vagy háromszor. Mondja a királynak Kilenc: . Kilenc . Volt a királynak egy szépséges szép lánya. 293 . hogyan volt az egyezség? .mondja Kilenc. hanem vagy tíz ördög feküdt neki belülről a kapunak. Odaállt Kilenc a malom ajtaja elé. . Azt mondja: .Kilenc. hogy nyissák ki már a kaput! Végre visszaszóltak: . látja. hogy ezt a kilenc zsák gabonát tüstént őröljétek meg. az ördögök meg úgy vetették a bukfencet.Hiába egyeztél vele. . ne az apámat vágd pofon. Mert éppen azon nap járt le. . . immár lejárt az esztendő. Az ismerte Kilencet. Csak vigyed. hogy nyissák ki a kaput.Itt van. Úgy megrúgta a kaput. Úgy megijedtek erre az ördögök.Nem engedelmeskedtek nekem? Ha nekem nem őröltök tüstént lisztet. A király nem tudta. hanem az apáddal. megengedi. hogy a két szárny kétfelé nyílott.Ideküldött engem a király azzal. amiért becsukatta a malom kapuját.A kapus az az ördög volt.kérdi a királyt Kilenc.kérdi a király lánya. s hazament. hogy Kilenc be ne tudjon menni.Visszamehetsz! Úgysem engedünk be az állataiddal. hogy majd a nyakuk tört ki.Meg .Nem lehet? . mert apám már öreg. Vámot sem veszünk. .mondja Kilenc.Megengeded? . kész a liszt.gondolta a király. Azt mondja erre Kilenc: . hogy olyan finom még soha nem is volt a világon.Lányt én nem vágok arcul. Inkább vágjál engemet arcul. Nem kell semmi érte. De az ördögök nemhogy kinyitották.Nem tudja már felséged. mind a malomkő alá teszlek benneteket. . hogy ijedtében még a szava is elállt. olyan nagyon meg volt ijedve. hogy a kapu be van zárva.Nem szoktunk mi csontból lisztet csinálni.Nem veled egyeztem. hanem engemet. Kiáltott. Odaér Kilenc. . olyan lisztet őröltek. úgy megijedt.Felséges királyom. Nem lehet őrölni. Én vagyok Kilenc! .mondják az ördögök. .

Megölelte.Nézd csak.Megengeded-e király. hogysem engedje az apját megütni. . a tied leszek inkább. Ne add meg apámnak a pofont. És csaptak olyan lakodalmat. hogy inkább a felesége lesz. ásó-kapa választ el egymástól.A király lánya felemelte a kezét. Kilenc . ilyen vitéz vagy te. Nézi a király. Így lett Kilencből király. Máig is élnek. Te az enyém. ha meg nem haltak.mondja -. mint amilyen te vagy. megcsókolta Kilencet a király lánya. hogy mit csinál a lánya. Megszólal most Kilenc is: . én a tied. Csodálkozik. hogy negyvennyolc óráig tartott. Mindjárt ki is hirdették az esküvőt. De ütés helyett a nyakába borult. 294 .Hogyne engedném! Ilyen vitézhez hogyne adnám hozzá. hogy a lányodat feleségül vegyem? . mintha mindjárt meg akarná ütni Kilencet.

295 . Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: . vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül: . A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente. ember. hogy mondja meg neki. nézegette. Azt mondja a bátyja a gyereknek: .Fölséges király.mondja az ember. az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. hogy a Drávára járt halászni. Egyszer csak látta. aki olyan rideg volt mindig hozzá. már talán a számukat se tudta. A szegény hétrét görbült. Hát látja. hazavitte. a pénzükön meg macskát vettek. Arra felengedték.Hoztam a királynak ajándékot. sem ő nem vette észre. kihalász a vízből egy karikás valamit.Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? . hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. nem akarták beereszteni. de megparancsolta. Avval kereste a kenyerét. mikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szólt semmit.Ángyomasszony. Összeszedte a cókmókját. Mikor hazaért. úgy adta oda. hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottak vele. . hogy kérje el a mérőt. a karikát egy ruhába göngyölte. az egyik fiát elküldte a bátyjához. olyan sok pénzt kapott. Mikor a pénzt megmérték. Gondolta. hol szerezte azt a sok pénzt. nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában. Azt mondta. megtréfálja azt a zsugori testvérét. . Kérdezi a bátyja a gyereket: . minek nektek a mérő. az mindig fényesebb lett. Gondolta a szegény ember. s felment a királyhoz. Kezébe vette. A király elfogadta az aranykarikát. aki irigy Volt egyszer egy szegény ember. hogy macskát vittek a királynak. Azt mondja magában: „Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van” Azon nyomban szaladt az öccséhez.Ugyan. Nagyon sok gyermeke volt.kérdezik. azért akarok felmenni! . a gyerek visszavitte a mérőt. azt kérdezte tőle: . hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt. de sem otthon nem látták meg. ahogy kimegy a Drávára. Mikor az aranykarikát átadta a királynak. és ott fogtam. hogy aranykarika.No. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. mert annyi ott az egér. Egyszer. A kapunál megállították.No. úgy lett a pénz. amennyit csak elbír.Így jár.Mi járatban van kend? .Borsót! Tudta is a gyerek. A felesége is vele ment. hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament. ne vegyen sokat. Hazamentek. mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: . mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. minden vagyonukat eladták. hogy még a királynak is a fülét rágják.

karmolta.Hát macskát hoztunk neki! . Sose lettek többé gazdagok.A királyhoz! . hogy hallották. és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival. Azt hitték. 296 . Mehetett az ember a feleségével haza. tépte. De mégiscsak beeresztették. olyan nagy örömöt okoznak neki. hogy miben járnak. hogy itt olyan sok az egér. dühös macska meg csak neki a királynak. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. még a király fülét is rágják. el sem mondták. alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni.Mi járatban? .mondják a katonák.Hová mennek kendtek? . Mikor a király elé értek.Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet. az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott. A katonák alig eresztették be őket. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették.Kérdezik a kapunál a katonák: . A rengeteg éhes. ahogy a száján kifért Beszaladtak a testőrök.Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra? . .

Vitéz János! Kimegy Vitéz János. Nem lát senkit. magához szólította az egy fiát.Kedves egy fiam. S maga is kiment utána.Gyere ki. egyszer volt Tiszán innen. hallgasd meg a szavamat. akiről azt se tudja. Nem volt mit tennie szegény lánynak. Akárki kéri akármelyiket. Édesapja azt mondta. hanem rögtön elrabolta. ha ki nem megy a lány. még azon is túl. A zivatar nem állt el. Azzal az édesapjuk nemsokára meghalt. hogy elrabolták-e a testvérét. Amikor az édesapjuk az utolsó órája felé járt. Vitéz János! Kimegy Vitéz János: . hogy egy irtózatos szörnyeteg sárkány kapta el a lányt.Gyere ki. ahhoz adja a lánytestvérét. még az előbbinél is sokkal nagyobb sárkány. hogy megláthassa. Másnap este ismét behangzik az ablakon egy erős hang: . De ne késs. aki kérni fogja. Valaki beszól: . A fiút Vitéz Jánosnak hívták. Most én meghalok. de mégis valaki. ahol a kandisznó túr. ismét behangzik egy erős hang: . hogy egy irtózatos nagy szörnyeteg. Azt is sárkány kapta a levegőbe. még az előbbinél is rettenetesebb. de nem mutatkozik kint senki. Bement János most már ellenvetés nélkül. A harmadik este ismét megverték az ajtót. s azt mondta neki: . s máris szállt vele tova. ennek is ki kellett mennie. rögtön vége lesz mindnyájuknak. Tiszán onnan. 297 . A három lánytestvéred itt marad veled. Nem tudta. Szaladhatott. Egypár nap múlva éjszaka irtózatos zivatar kerekedett. vagy feleségül vitték-e. Abban a nagy kertben lakott egy szegény özvegyember. mert ha késel. igen nagy baj ér. Abban a kis kertben volt egy igen-igen nagy kert. A fiú utána lopakodott. Volt annak a szegény embernek három lánya meg egy fia.Vitéz János és Hollófernyiges Hol volt. Vitéz János! Vitéz János kimegy. A nagy égiháború közben egyszer csak megverik az ajtót. kihívta a lánytestvérét. Mégis mondja neki a sötétben valaki: . nevét se kérdezd. de még azon is túl. Akkor látta. hogy megfogadod. halál fiai vagytok. hol nem volt.Küldd ki a középső lánytestvéredet! Szegény lány a kuckóba szaladt. bárki legyen is. volt egyszer egy kicsi-kicsi kis kert. Dunán túl. Vitéz János szomorúságnak adta a fejét. Ha nem. s ígérd meg. ott künn az a hang most azt dörögte. azt mondta neki a sötétben: . akkor látta.Küldd ki a legidősebb lánytestvéredet! Vitéz János kiküldte a legidősebb lánytestvérét.Hozd ki nekem a legfiatalabb lánytestvéredet. De ez nem kért. Csak amikor már az a levegőben volt. ki vagy miféle. ki jött a testvéréért. hozzá kell adni.Gyere ki.

és bánatosan világgá indult. a tiszta ruhából. Kezdi Vitéz János a panaszt mondani. Engem is sok szerencsétlenség ért. fiam. te? . miért van a város gyászban.Hol lakik a királykisasszony? . én úgyis elmegyek hozzá. mi járatban van. Becsukta kulcsra az ajtót. mi szükség hajtott szolgálni. . kihajol. mert a királykisasszony nagyon bizalmatlan. majdnem sírva magyarázza.Mit akarsz itt. közben elfogódik a szíve. Feleli az ott lent: .Pedig én talán megvigasztalnám a királykisasszonyt. hogy mi minden történt vele három napon keresztül. aki főzne-mosna rá.Mondd el. szép legény.Mivel. Sok nagy baj ért engem is. .” De aztán mégis kérdezősködni kezdett.Szolgálatot keresek. addig megyen. vagy másképpen el nem pusztul. . ő azt nyomban lefejezteti. . El is ment Vitéz János a királyi palotához. ezek is úgy vannak valahogy. Az árván maradt királykisasszony akaratából. a kenyérből. szolgálatot keresek.Ez bizony. amilyenben sose volt. a királyné.Szolgálatra volna szükségem. ezért van ez a nagy gyász. Látja. nagy sokára beér egy városba.Szegény fiú egyedül maradt. Hogy nem maradt otthon.Bajosan sikerül az neked. gyászban van. Azt mondja neki: . édes öreganyám. és megpróbálkozom. .Merthogy magam is vigaszt keresek. Kitekint. ha már ilyen egyedül maradt a világon. Három nap leforgása alatt meghalt a király. fiam. ha valaki azt meri mondani neki. hogy a város minden házának a tetején fekete zászló van kitűzve. a fiuk.Én.De hátha van. mossanak rá. meglátja a szomorú arcú legényt. Mindjárt nem érzi úgy egyedül magát. mint én. hogy szereti. Indulna be egyenest. itt a város közepén van a királyi lakás. Hogy maradt egyedül. nincs. hogy kérdezze meg azt a fiatalembert. Egyedül akar élni. Feleli neki egy öregasszony: . Gondolta. Hátha megvigasztalom. Büszke volt. Behívatja a királykisasszony maga elé. hogy főzzenek. Eddig a lányok főztek. Hamarosan kifogyott mindenből. mendegél. . Meghallja ezt az ablakon át a királykisasszony. De mit akarsz tőle? . ahol énrám volna szükség. 298 . szeretnék még nálam is szerencsétlenebbnél szolgálni. elibe áll: . Látja. te legény? . ha mondom! De Vitéz János csak állhatatoskodik: . ott. hogy közelről is derék. csak én elfelejtettem zászlót tűzni a házam tetejére. Gondolkozik Vitéz János: „No.Menj.No. lenéz. Küldi az inast. Kihirdette.Menj dolgodra. .Nincs most itt szükség szolgára. De ott van a kapus. szomszédokat nem akart hívni. Amint megy. mostak rá. míg valahol agyon nem lövik. mégpedig olyanban. Hogy veszítette el a lánytestvéreit.

hogy a nagy terem közepén egy irtózatos nagy kőkád van lefenekelve. No de döngeti. Mindegy: megmondja az igazat! Hogy szereti. a vánkosa alatt van a kulcs. mint egy kocsiszín vagy még egyszer olyan nagy. én is szeretlek téged! Hívunk papot. Vitéz János király a fejét kezdte fájlalni. De azért fúrta a kíváncsiság.A királykisasszony is majd elsírta magát. . Ha azt fogja mondani.Itt van. a fogadalom miatt a királykisasszony a fejét véteti. Egyelőre nem is fogsz dolgozni. Ne is érdeklődd soha. Valami neszez a kádban. eriggy a feleséged ágyához. Vitéz Jánosnak: . 299 . De a királykisasszony nagyon megörült. Válaszol erre az a valaki örvendezve a kádból: . fiam.azt mondja -. haragjában véteti a fejét. mentek a templomba. valamit kérdek tőled. Nagyon bántotta Vitéz Jánost. Azt mondja egyszer csak. Együtt jártak a templomba. én odatartom a számat. Hát fölfogadlak szolgálatra. Azt mondja neki: . Elmegy Vitéz János. Egyszer csak belülről egy tompa hang hangzik. s bejöhetsz. meglett rögtön a nagy királyi lakodalom. de őszintén felelj. ha be akarsz jönni hozzám. Történik. megtalálja. Vitéz János. akkor is. Mielőtt megindultak. Akkor behívatja magához a királykisasszony. Te leszel a király! Úgy is történt. széles kapu kivágódik. megesküszünk.No . ahhoz én tartok jogot. és megiszom. amit látsz. ami történik. ezen öntsd be.Vitéz János. nézd. Úgy is történt. Már huszonegy éves lett a fiú. mint én. aki a kádban van: .Nem kell nekem az életed. hanem. mindenhez közöd van. úgy jártál. adj nekem egy ital vizet. mint az ő testvérbátyja. csak ismerkedj a tennivalóval. A kőkádon meg egy nagy kőlap. én most nem megyek. ennek a kádnak a fedőlapján egy lyuk. Vitéz János meg ment egyenest a palota legbelsőbb részébe.No .Mondd. Zörgette. Így éldegéltek évekig. Másnap a felesége azt mondja neki. Szeretsz-e te engem vagy se? Megakadt a fiú.Vitéz János. magad a templomba. s látja. hát ha szeretsz.azt mondja -. keresi a kulcsot. A két nagy. Ha azt fogja mondani. még ha az ajtót betöri. amit nem ismerhet. Papot hívtak. . egy ital bort. három helyen is ráabroncsolva. Éppen olyan volt. Pihend ki magadat. hogy nem szereti. adok neked anélkül is nem vizet. de ami zárva van. azt mondja: . Vitéz János bemegy bátran. hogy szereti. hiába. te másik szerencsétlen ember.Kedves férjem. A fiú nagyon jól bevált. miért van a palotában valami. akkora. megesküdtek. Volt Az ajtón zár is. Egyszer is vasárnap fölkészültek. Ne is kérdezz róla soha. Elment a királyné a templomba. . A palota legbelsőbb termén lakat van. a bátyja ruháiba. Azt mondta a feleségének: . A királykisasszony felöltöztette szépen. hogy ha ő király már. be akart menni.Csak eriggy el. majd csak kitudódik egyszer. adok neked érte egy életet. ha akarod. Ott volt az a tilos terem. No de ő bemegyen. hogy miért. Gondolta. avval kinyithatod az ajtót. zörgeti az ajtót. egy irdatlan lakat is. csak nem tudja kinyitni.

a palotába senki ember fia be ne tegye a lábát. A kőlap felemelkedett. Vitéz János beöntötte a harmadik ital bort.Úgy is történt. megkeresi azt a világot. visszaadom. kihangzik egy hang: .Adjál még egy ital vizet. azt kiáltotta le a felhők közül: . ha idegen vagy. s kezdett széjjelnézni. Kimenekült a fogoly! Repülni tudott! Úgy megütötte Vitéz Jánost a szárnyával. kiadta a parancsot. Mikor magához tért. sietett a paphoz. és azt hagyta üzenetül Vitéz Jánosnak. Akkor lepattant a második abroncs a kádról. kit lát ottan? A legidősebb lánytestvérét. hogy egy rettenetes szárnyas állat épp akkor. Attól fogva nem láttam. egy abroncs lepattant a kádról. Nézi az órát.Hollófernyigesnek adtad. hogy amíg ő vissza nem jön. amikor a királyné hazafelé ment a templomból. adok érte egy világi utat. hogy igen-igen messze valami világ pislog. Ment. Vitéz János. elvitte. Látta. Ahogy besötétlett. de azért is. . egyszer csak elért a pislákoló kis világhoz. mint eddig ment. S odaadta. Elesteledett. Maga sem tudta. és jelentik neki. amíg meg nem látom a feleségemet. fölszállt vele a levegőbe. Egyszer egy nagy vad erdőbe ért. öt perccel hamarabb kiment. Hátizsákjába tett egy kis ennivalót. Hangzik azonban ismét a kőlap alól: . hát.Gyere be. majd valami szörnyű teremtmény szökkent ki belőle. a három ital bort: ha megszomjazol. hogy a vadak éjjel meg ne támadják. . mégsem hál meg ezen a fán. azért is.Adjál még egy ital vizet. Azt mondja a pap Vitéz Jánosnak: . hanem egy ital bort. a testőreit. hetedhét ország ellen. adok neked egy világi próbát. Összehívatta tüstént Vitéz János a katonáit. a cselédeket. De most már jönnek is a testőrök. 300 . amíg élek vagy elpusztulok. fölkapta a királynét. Hollófernyiges a sárkányok fejedelme. mint máskor is szokott. hanem elmegy. hogy a felesége még nincs otthon. Vitéz János. neki a világnak! Addig megyek. először is az jutott eszébe. Rettenetes szélroham csapott ki a kádból. Egy ablakból szűrődött ki. addig. a templomból már rég kijöttek! Felugrott. mendegélt. levágódott a palota és a templom között.Adok neked nem vizet. Most már tudta Vitéz János. Ment. hát csodák csodája. jöjj el hozzám. hogy ki rabolta el a feleségét.Gyerünk. Elszánta magát erre. még azon is túl. mert onnan nézett körül a világ sötétségébe. Lepattant erre a kádról a harmadik abroncs is. Mikor megitta. mendegélt. . hogy eszméletlenül rogyott össze.Adok neked nem vizet. Benyitja Vitéz János az ajtót. Feleli Vitéz János: . mint az egész gyülekezet. Vitéz János fölment egy magas fának a tetejébe. Akkor elszántan útnak indult. hanem egy ital bort. Vitéz János illően bekopogtat. meddig feküdt ott. a gazdálkodás pedig csak menjen úgy.A felséges királyné.

Nem úgy van az. Amikor Vitéz János bement a sárkány szobájába. meglátja a középső lánytestvérét. mi járatban vagy itt.Adjon Isten jó estét. sógor. megint bekapta. A sárkány rögtön elnyelte.Itt ment keresztül az én határomon is. kit lát ott. csakhogy még egyszer láthattalak téged.Hollófernyiges ellopta a feleségem. még madarat sem láttam onnan valót. Vitéz János. Akkor végre megszólította: .Nem baj.Haj. kőbálvánnyá változtatom. Az is elkiáltja magát: . Felugrott erre a harmadik sárkány: . kedves férjem. legyintve: . amikor Vitéz János elmondta. de ha én azt tudom. Úgy is történt. azonnal végez veled. ha tudom. Hanem holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. ha kivégez is. mit mívelt.Isten hozott. hogy merre lakik? . Kibújt a sógor. hogyan lopta el Hollófernyiges a feleségét. . az ágy alól! Mert közben meglátta Vitéz Jánost. Megragadta a második sárkány is a sógort. itt. mint a harmadik lánytestvérét. sógor. Megvolt azzal is a nagy öröm.Nagyon megörültek egymásnak. . Azt mondja a második sárkány: . nem tudsz-e valamit róla. sógor. Mondja neki a lánytestvére: . Hanem majd holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. kedves sógor.De csak bújj ide az ágy alá. mert az én uram a hatfejű sárkány. mindjárt azt kérdezi: . Csóválja fejét a legidősebb sárkány: 301 . és pillanatok alatt már a bátyjánál volt vele. itt ment keresztül a határomon. fölszállt vele a levegőbe.Isten hozott. ahol még a madarak se járnak? Azt mondja neki Vitéz János: . hallod. Amikor bemegy a házba. az ágy alól. köbálvánnyá változtatom.Mért éreznél. Úgy is történt. hol jársz itt? Széjjelnéz Vitéz János. De rejtőzz azonnal el. megint kiköpte. mondd csak. és egykettőre a bátyja birtokán volt vele. Alig bújt el Vitéz János. ha hazajön. hogy Hollófernyiges ellopta a feleségét. idegen szagot? Idegenből jöttél. Felel neki erre Vitéz János. meg erőm is van hozzá. kedves jó testvérem! Hol jársz itt? Mióta hazulról elkerültem. a sógor. kedves jó testvérem! .Adjon Isten neked is. Csak akkor kezdtek el bánkódni. mert mindjárt itthon lesz. nagy dörögve megérkezik a sárkány. édes jó testvérem. Összeölelkeztek. hanem bújj ki csak. Másnap reggel a sárkány derékon kapta a sógort. az ő birtoka már Hollófernyiges országával határos. ez volt nála a szeretet jele. De aztán szépen kiköpte.Mi járatban vagy itt. magaddal hoztad. Bemutatja neki.Idegen szagot érzek! Ki járt itt? Azt mondja a felesége: . Háromszor végezte ezt vele. ahhoz jogom van. ahol még a madarak sem járhatnak? Elmondta Vitéz János itt is.

akkor szépen felült az ötlábú paripájára. Azért is adták rabnak. ebek egyék-igyák a véred? Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? Felel a ló hátrafordulva a jászoltól: . kőbálvánnyá változtatom. de ha ezren volnánk.Azt.De most már siessünk! Gyere. de mindnyájan gyűlöljük. Add ide az asszonyt. akkor se bírnánk ővele. sógor? Kifogunk rajta ésszel. velem még akkor is utoléred. tán sikerül elhoznod a feleséged. egy mázsa mogyorót megrághatsz. Mondta neki: . de nincs szép gazdasszonyom. kőkádba. és ment vissza haza.feleli Vitéz János. Amikor meglátták egymást. ihatsz. és próbáld visszaszöktetni a feleségedet. reggel nyolc órára kell ott lenned. amikor italt adtál neki. vágtat a kúthoz. egy oldalra kialhatod magad.Itt ment keresztül a határomon. a másik tizenkétfejű. Mondja neki az asszony végre: . Azt mondja a huszonnégyfejű: . van mit innom. Reggel nyolc órakor szokott a kútnál lenni szegény asszony.. 302 . a harmadik huszonnégyfejű.Akkor indulj neki. Majd meglátjuk. Most élhetsz vele. ide hallgass! Adtam neked egy életet. Kiugrik Hollófernyiges az istállóba. háromszor is? Elsorolja a fiú. toporzékol az ötlábú lova.Van mit ennem.Ehetem még. hogyan tudnám a feleségemet elhozni tőle? A három sárkány jót akart a sógorral.Miért adtál engem ennek az irtózatos állatnak? . Hollófernyiges mindjárt utol is érte Vitéz Jánost. aludt. Viszik! . Vitéz János most nézte meg őket. egy világi utat. Elmégy hozzá koldusruhában. Egyszerre mit hall? Hogy kint az istállóban veszettül rúg-vág. nem bántalak. Azt mondja a hatfejű sárkány: . szivarozott. Siess. sírtak mind a ketten. A paripa húsz lépéssel húsz mérföldet haladt. egy mázsa szivart elszívhatsz. Azzal elvette tőle.No te nyomorult.Ehetsz.Hárman vagyunk testvérek. No. Mit ígért neked. Hanem tudod. ülj fel rá. evett. Az egyik hatfejű volt. ihatom még? Utolérjük? . Úgy is lett. mit. mogyorót rágott.Dehogy adtalak! . de mit akarsz te most tőlem? .Itt az én paripám. Ha egy pillanattal hamarább észreveszem. meg egy világi próbát. viszlek! Közben otthon Hollófernyiges éppen reggelizett.Mi bajod. Megy reggel a felesége vízért. olyan erős. Válaszol a huszonnégyfejű: . Felül Vitéz János a lóra. ülj fel a lóra. hogy egy életet ígért. mi történik. Mert fejedelmünk ugyan. s rákiált a lovára: . Megy haza Vitéz János is nagy szomorúan a sógorokhoz. . elég fogós fickók vagyunk. de ide többet ne gyere. Hollófernyiges ivott.

Holnap megint elmégy érte az én paripámon! Próba szerencse. a tizenkétfejű: . és megpróbálod harmadszor is.Mi bajod. három zsák mogyorót elrághatsz. hadd vigyelek haza! . három oldalra kialhatod magadat. ráordít a lovára: . Viszik! . eriggy. és élj a királyságodban inkább. ülj fel.Ehetem még. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . Nyolc órára megint a forrásnál volt. csak add ide a feleségemet s eltakarodj a földemről. Abbahagyja a reggelit. sógor? . De most már csak okkal-móddal csinálta mindezt Hollófernyiges.Várja a három sógor a határszélen: . három mázsa szivart elszívhatsz. három mázsa szivart elszívhatsz. Ha engem ideadtál.Van mit ennem. ihatsz.Jaj. de nincs szép gazdasszonyom. Sietett fölnyergelni a lovát. Azt mondja erre a középső sárkány.Holnap reggel az én paripámra ülsz. de nincs szép gazdasszonyom. ami lesz. még akkor is utolérjük. még akkor is utolérjük. De azért csak fölült az ura mögé. Pedig már hoztam. mert az életedbe kerül.Gyere kedves feleségem. Viszik! . ihatsz.Van mit ennem. magához vette.Ehetsz. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . ráordít a lovára: .Elvette a feleségemet tőlem. Harmadik nap ment megint Vitéz János a feleségéért. Most élhetsz vele nem bántalak.Visszavette a feleségemet. ágaskodik Hollófernyiges lova. Másnap felült Vitéz János a tizenkétfejű sárkány lovára. Azok már várták: . s utána! Mikor utolérte Vitéz Jánost. Visszavette Vitéz Jánostól az asszonyt.Ehetem még.Ehetsz. Úgyis történt.Mi újság. nyomorult? Adtam neked egy világi utat. Elkövetkezik az idő. Ment haza Vitéz János is nagy szomorúan a három sógorhoz. ne járj értem. Abbahagyja az evést. mintsem elpusztulj. sógor? . két oldalra kialhatod magadat. van mit innom. Közben az istállóban megint rúg-vág.Megint itt vagy. három zsák mogyorót elrághatsz. 303 . ihatom? Utolérjük? . kiugrik Hollófernyiges az istállóba. Megint mondja a feleségének: . kiugrik Hollófernyiges. hogy s mint esett. ihatom még? Utolérjük? . hozta.Na. lesz. Most is ott találta a forráskútnál. s vitte haza. ágaskodik. Pedig már hoztam! Azt mondja erre a huszonnégyfejű sárkány: .Mi bajod. Hollófernyiges ötlábú lova megint csak rúg-vág. van mit innom. azt mondja neki: .

ilyen hízelgő szépen szólt hozzá -.De ebből most már nem végzett el semmit Hollófernyiges. amiért ilyet mert kérdezni tőle. tegye meg a te óhajodat. egy világi utat és egy világi próbát. amikor magához tért. De ahogy följózanodott. amíg a feleséged megtudja tőle.Látod. Mikor magához tért az asszony. De nem is lehet ami lovunknak megadni az árát! A világ minden pénzénél többet ér. szenvedj te is. s megetetlek a hollóimmal! S azzal visszavette tőle megint csak az asszonyt. s mondd meg nekem. érted s értem. hogy vízzel kellett fellocsolni. ha akarsz még a feleségem lenni. újból csak megkérdezte: . hogy kézzel kellett fölrázni. Most már a világi próba is lejárt! Ha még egyszer ide teszed a lábad. hogy feleséged legyen. ha igazán akarja. nagyon ráijesztettél arra a földi férjemre. s úgy pofon vágta a feleségét. kérlek valamire. már nem mert értem jönni. te nyomorult! Adtál három ital bort.Kedves feleségem. adtam neked egy életet. édes uram. miért jöttél értem. Kérdezd meg tőle.Azért még holnap is el fogsz menni! Felöltözöl koldusruhába. kedves férjem! .Kedves egy férjem.No. hisz te is már nagyon sokat szenvedtél érte. Én ittmaradok. megint csak azt kérdezte az asszony: . s már utol is érté Vitéz Jánost. A feleségedet most is a kútnál fogod találni. Kérdezi a három sárkány: . Azt mondja neki rögtön az asszony: . Ugyan mondd már.Na. Mihelyt megtudod. Mondd meg neki. felült gyorsan a lovára. De akkor rögtön gyere haza a feleséged nélkül. vagyis hogy megszabadítsalak ettől a gonosztól. hogy van-e az ő lovának párja a világon. megint csak megkérdezte az asszony: . Várd meg. előttem fog darabokra vagdalni az az átkozott Hollófernyiges! Feleli Vitéz János: .Mi újság. Nagy sokára. hogy van-e a mi lovunknak párja a világon! 304 . sógor? . van-e még a mi lovunknak párja a világon! Felugrott erre Hollófernyiges. hogy ecettel kellett föllocsolni szegényt.Hát most már igazán mondjad meg. de most már igaz-igazán mondd meg. nem is jön soha tán. .Nincs kegyelem többé Hollófernyigesnél. Megállította. hol akad még az ő lovának párja a világon. s mondja Hollófernyigesnek: . gyere még egyszer vízért. Én már sokat szenvedtem érted. Kérdezze meg attól a gazember Hollófernyigestől. viszi nagy örömmel haza a vizet. Megy is az asszony be.Hogyne tenném meg. Mondja erre a huszonnégyfejű sárkánysógor: . amit kérek. Ballag Vitéz János most már igazán nagy szomorúan vissza a sógorokhoz. van-e a mi lovunknak párja ezen a világon! Harmadszor is fölugrott Hollófernyiges és harmadszor is úgy pofon vágta. Másnap ott várta Vitéz János megint a feleségét reggel a forráskútnál. megbújok. diribről darabra vagdallak. hát most már mondd meg. van-e a mi lovunknak párja a világon! Hollófernyiges erre megint pofonvágta úgy. ha szeret. Azt mondja neki Hollófernyiges: . kedves férjem. vagy nincs.Megütöttél. Úgy is történt. kedves egy férjem.

Nem baj az sem. . Amíg ők így beszéltek. sőt nem is párja. hogy el kéne menni érte. engedje meg neki. amelyiknek Hollófernyiges lova a nyomába se léphet. ágaskodik Hollófernyiges lova.Van mit ennem. Vitéz Jánosnak is felesége voltam.Hát. ő is törekedett utánam. nehogy az a te földi féreg férjed még elmenjen és megvegye. A miénknek csak öt lába van. mi történt: hogy van annak a lónak párja. Én adok neked lovat. nehogy a madarak megegyenek. Kiugrik Hollófernyiges. amelyik ott lóg a nyereg alatt. egy vasorrú bábánál. s kérdezték: .Nincs! Rögtön felugrott a lovára Hollófernyiges.Mi újság. Hamar utolérte Vitéz Jánost. útra kelt. hogy összeszedjem az eldarabolt részeit. hanem annál még sokkal gyorsabb. mert azon aztán el tudna szöktetni tőlem téged. minden szó nélkül kétfelé szelte a lova hátán. Engedd meg. akár te. hogy vigyen engem haza. Azt mondta neki: . ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Kedves férjem. annak hat a lába. egy vasorrú bábánál. ide kéne elhozni. hanem ezt mondja: . de hát te nyertél el engem. ment vissza a három sógorához. . és belerakhassam abba a zsákba. s tehesd föl a lovam hátára. Nézi borzadva az asszony. hogy a te összedarabolt testedet szedje bele abba a zsákba. Próbáld megszöktetni a feleségedet. Ment ki ezután rögtön az asszony a forráshoz! Elmondta az urának. ráordít a lovára: .Most már megmondom neked: van! Méghozzá nem is olyan. De mondd meg neki: ha Hollófernyiges utána ered.Felelte Hollófernyiges mérgesen: . és tegye keresztül a lovad hátán. mint a miénk. hanem százszorta gyorsabban futó. de nem sír. rakhasd te bele a testemet ebbe a zsákba. A nyerge alá tegyél egy zsákot.Van időnk? . hogy nemcsak párja van Hollófernyiges lovának. elment a feleségéhez. Viszik! . A Tüzestengernek a hetvenhetedik szigetén van. sógor? Elmondta hát Vitéz János.Édes feleségem. eljöttem érted. Várták már. Az pedig a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetén van. amit kérek. minek jöttél. ha mégis úgy esik.Mi bajod. azért bajos elmenni. hadd vigyen haza. otthon az istállóban rúg-vág. utolér és összevagdal. csak arra kérd. Éppen azon gondolkodom. 305 . kedves férjem. Másnap reggel Vitéz János bátran lóra ült. tegyünk még egy próbát a feleségedért. de nincs szép gazdasszonyom. . hogy ha össze talál is vágni. ne haragudj rám azért. Vitéz János elbúcsúzott tüstént a feleségétől. most darabokra vagdal majd ez a szörnyű állat. sógor. ahogy fenyegetett. van mit innom. hadd vigye haza a lova a hazájába. hanem van a világon egy hatlábú csikó. De van a mi lovunknak egy testvére. Ott találta a forrásnál. Úgy is történt. aztán darabokra vagdalta.Jaj. kérje meg Hollófernyigest.

.Szolgálatot keresek. verni a zsákot. édes öreganyám. fiam: mért csak ennyi bért akarsz? 306 . édes öreganyám. itt van ez a síp. Mert most aztán megnyugodott Hollófernyiges.mondta nevetve. Ejnye.Sógorok. ment. egy kefét meg egy vakarót. Ennek volt a nevezetes csikaja. meg a füle. ha szüksége volna kocsisra. itt jön a sógor a zsákban. keresztültették a ló hátán. mert három napból állott az esztendő. még ő is segített az összeszedésben. Elbúcsúzott Vitéz János a sógoroktól. megöntötték élesztővízzel. Kezdték ütni. mint csak azt a rossz csikót kérem. A szigeten egy vén boszorkány fogadta. Nesze. ha belefújsz ebbe a sípba. de semmit el ne fogadj. fiam. Odaköszön neki Vitéz János: . ameddig a zsákban olyan emberalak nem lett. jó erősen bekötötték a zsák száját. Azokat ő csikóvá változtatta.Mi bért akarsz. Vitéz János fölébredt. mint az asszony koszos.Adjon Isten neked is. ment. beteg lovát. . Rátették az acélműhely üllőjére. Hollófernyiges belerúgott a lóba. mindent a csikó helyett. . amelyik ott fekszik ni. azonnal segítségedre megyünk.Hollófernyiges megengedte neki. gyémántot. sógor! De most már készülj az útra. annak mindig szüksége van szolgára. hogy Vitéz János elpusztult a föld színéről.Adjon Isten jó napot. De aztán gyorsan levették a ló hátáról. . Hazaért vele. mi járatban vagy erre? Azt mondja Vitéz János: . Az pedig úgy benne feküdt a ganajlében. amíg csak oda nem ért. Sokkal különb ember lett. ütötték. Akkor megkenték forrasztófűvel. Akármi bajod történik. Mindegyik sárkány nagy pörölyt vett a kezébe. Ment. Nézték. egy sült bárányt. Azokra kellett vigyáznia három nap.Bizony el. kedves egy fiam! Mind ilyen derék szép emberek szolgáltak nálam. mint eddig. azt hitte. ha el akarsz menni annak a tengernek a hetvenhetedik szigetére. Azt mondja: . édes öreganyám. s indult a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetére. akkor sem tudná megvenni azt a lovat tíz királyságért sem! Vitte közben a ló Vitéz Jánost a sógorokhoz. s kibontották a zsákot. mint amilyen Vitéz János addig volt. vágni. De hiszen még ha élne is az a nyomorult Vitéz János. Még egyszer mondom: kínál majd az öregasszony aranyat. csak az orra volt kinn. bevitték az acélműhelyükbe.Hogyne volna. de elaludtam! Feleli neki a huszonnégyfejű sárkány: . Berakták Vitéz János testét a zsákba. Azt mondja a boszorkány: .Nem kérek én egyebet.Vidd haza a gazdád . Meg is fogad. nem kell miatta a másik csikót elhozni. csak azt. mint te vagy. akármit is kérsz tőle. Annál a vasorrú bábánál beállhatsz szolgálni. te derék legény? Felel Vitéz János: . A három sárkány már előre igen szomorú lett. Annyira verték. De ne kérj te bérbe semmi mást. amit mondtam. de derék szép legény vagy.Kérj még egyebet. Volt annak a vasorrú bábának három lánya. Nem is lesz nagy a dolgod.

Amikor fölébredt.Nem kell semmi egyéb . .Nincsen csikó! . Messze volt a legelő. vezesd ki a csikókat a legelőre.Halljuk tovább. kérj még .Mi baj.Ne gázold le a kölesemet. De most ide nézz. Azzal írta a szerződést. Ezzel elővette a vén boszorkány a pennáját. édes öreganyám.mondja Vitéz János . itt ez a kötőfék. abban a hiszemben.Ha csikós vagy. . Nyomban ott termett a három csikó. s abban a pillanatban elaludt. csak menj hozzá bátran. . Látod a kunyhó előtt azt a csőszt? . csak gázolta a szép kölest. Rögtön utána letette a fejét. A kastély falán egy hely még üres: oda a te fejed kerül. a csősz fejéhez vágta.Látom. hogy a csikók arra mentek tőlük. a fejedet veszem. Megy a csősz felé. A vén boszorkány álomporos kenyeret adott neki. majd lenyűgözte a csikókat. . Akkor fogta a kötőféket. eriggy oda a csőszhöz.Kérek én . ott termett helyükben a három csikó. .Látom. Látod ezt a kastélyt? Csupa emberfőből van kirakva. bekiáltott: .mondja Vitéz János. körülnézett . hogy Vitéz János úgysem tudja kiszolgálni az esztendőt. ha nem ügyelsz. s megszúrta az ujját. Ne. evett a kenyérből. Vitéz János fölült az egyikre. amerre akartak. Ahogy kiért a legelőre. el a csősz. vért eresztett belőle.Látod azt a tábla kölest? . itt a kötőfékszár. Aha. mi van még a szerződésben. .Az az egyik csikó. Látod azt a csőszkunyhót? .Nyissa ki. Kivezeti Vitéz János a csikókat. fiam. ugrass keresztül rajta! 307 .Az a harmadik csikód. hogy a sógorok adtak neki egy sípot.. te gazember! Hogy mersz idejönni? Mindjárt agyonlőlek! De Vitéz János nem hallgatott semmire. és vágd a fejéhez ezt a kötőféket. Aludt ő bizony uzsonnáig. Megfogadta a szót Vitéz János. sógor? . de eszibe jutott. mert nagyon el vannak betyárosodva.nincs csikó sehol! Igen nagy bánat ütötte meg a fejét. fiam.Látom. fiam. Ha a csikókat meg nem őrzöd. Olyan ügyetlen szolgáim voltak teelőtted. Eltűnt a köles. Akármit kiabál rád.Az a másik csikó. Ahogy elért a kapuhoz. .Jól van.még egy sült bárányt. De vigyázz rájuk. el a kunyhó.mondta a boszorkány.Nesze. a kaput! Azt feleli a vén boszorkány: . A nagy gyaloglás elfárasztotta Vitéz Jánost. egy kefét meg egy vakarót. mi történik most már vele. amíg a kunyhóhoz nem ért. úgy vitte haza őket. Az már messziről kiabál: . Belefújt a sípba: rögtön ott termett a hatfejű sárkány. .

Aztán az istálló felé lesett. Belevágta Vitéz János a sarkantyúját a csikóba. Másnap reggel felkelt.Hova mész.Az az egyik csikó. üti-veri a három csikót. De csak told őket két oldalra. édes öreganyám. hogy meg ne őrizhessen benneteket. Azonnal ott termett a tizenkétfejű sárkány: . Amikor a templomhoz ért. De a fiú megállt az ajtó mellett. a pap éppen misézett. furcsa neszt hallott.Látod azt a községet? . sógor? . elaludt. és a három csikó elé egy véka zsarát tüzet önt.Mi a baj. . Szó nélkül fejéhez vágta a kötőféket. hogy hazahoztad ezeket a bitangokat. Mire kiért a legelőre a csikókkal. Itt van ez a kötőfék. mert ha te egy ördög vagy.Édesanyám. ugye? Azt feleli a csikók közül az egyik: . megint bekiáltott: .Derék legény vagy. vacsorálj meg. . Eriggy be. .Nincsen csikóm. Mondja a vénasszony: . Egyszeriben nem volt ott se község.Az a másik csikód. Azt feleli erre a vén boszorkány: . mert tele lesz a templom néppel. és azt mondja: . a pap. A fiú bement. elég volt átugratni. ott a vacsorád az asztalon. és átugratott a kapun. ne ölj meg bennünket. Amikor a kapuhoz ért. Bemegy a vén boszorkány az istállóba. hát nincsen csikó! De megint csak eszibe jutott.Látom. úgy vágtatott hazafelé. Elővesz egy tüzes vasrudat. hát hazahoztad a csikókat? . se templom. édes fiam. annyi volt a kutya.Betyár bestiák. sógor! Azt mondja neki erre a tizenkétfejű sárkány: . hogy a sógorok adtak neki egy sípot. a kaput! 308 . Délutánig aludt. ismét álomporos früstököt adott neki a vén boszorkány. nyugodtan megvacsorázott. Nehezen fognak hozzá engedni. nem akarják engedni a pap közelébe. se pap: hanem három csikó. szeretitek a kocsist.Nyissa ki. Egyszerre fölébredt. De ő utat nyit magának. Vitéz János ráült az egyik csikóra. Valaki megkapta a göncét: . Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. Látod benne azt a templomot? . a kocsis száz ördög. Indul Vitéz János. Eredj be a templomba: ott bent van a harmadik csikód. széjjelnézett.De most már vigyázzatok ezen a két napon magatokra. a paphoz lépett. Belefújt a sípba. hogy misézik a pap?! Mások is megkapják a ruháját. s törekedj a paphoz.Haza én. öreganyám. te? Nem látod.Látom.Kedves egy fiam. Ment csak egyenesen a paphoz. megy végig a falun.Magas volt a kerítés. sehogy sem akarták a templom közelébe engedni. rájött az álom. majd megették.

hogy a csikókat János ne lássa.Ne ölj meg bennünket. már űzték. állj ki a tenger partjára. . ezeket elnyelte a föld.mondja Vitéz János -. ugrass be rajta! Belevágta Vitéz János a sarkantyút a csikóba. A tengerben. De máris belefújt a sípba: ott termett rögtön a huszonnégyfejű sárkány. ha te egy ördög vagy. azok ők. a szemét mégiscsak levette a csikókról. Azt mondja a vén boszorkány hízelegve: . . a három galamb három egérré vált. Az megint zsarát tüzet öntött a csikók elé. zavarták is a keszegeket. ő száz ördög. Ha véletlenül . se csikó. sógor! Feleli erre a huszonnégyfejű: .Hazajöttél. hogy legyen szíves Vitéz János. Vitéz János megint megállott az ajtó mellett.Nincsen csikó.a te három csikódat! Hívom is a testvéreimet. úgy összekötözte őket. Azt feleli a vén boszorkány: . hogy tűnnek el előle. De mindig úgy fordul. három nyúllá váltak.Szeretitek a kocsist.Mi baj.Bizony nincs. közben azt mondta nekik: . A három sárkány erre három vakondokká vált: utána! Már mikor majdnem elfogták őket a három egér 309 . kivitte a csikókat. Gyanút fogott János.Ha csikós vagy. hogy a vén boszorkány! Könyörög a koldus. ha tudnak! Ahogy így pipázik. Keszeghallá váltak. itt van a kötőfék. se koldus. betyárok. édesanyám. Reggeli helyett pipára gyújtott. hogy lehet-e egy kis tüzet adnia. hova lettek. s utánuk! Mire elfogták volna őket. Erre a három sárkány gyorsan három agárrá vált. A három sárkány erre három karvallyá. holnap meg ne őrizzen benneteket! De azon a harmadik reggelen még kenyeret sem adott a vén boszorkány a szolgának. de a szemét le nem vette a csikókról. De hát ki volt az a koldus? Vitéz János se gondolta. Ahogy együtt voltak. azzal ütötte-verte a három csikót. ara úsznak. vágd a fejükhöz a kötőféket. és keresztülugratott a kapun. mi fogjuk űzni azt a három keszeget . Abban a tengerben van három keszeghal. meg is lelték. hogy alig tudtak mozogni.Azt feleli a vén boszorkány: . lepányvázta. és nem is tudom. Lássuk. Utánuk! Mire elfogták volna őket. hogy hallja s lássa. Mire széjjelnézett. a három sárkány nyomban átváltozott három csukává! Indultak azonnal a három keszeg felkutatására. azért tud benneteket hazahozni? Megszólal az egyik csikó. mit fog a vénasszony csinálni. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot.Na . adjon egy kis tüzet a pipájából. a három keszeg kiugrott a vízből. a három nyúl három galambbá vált. Kiment Vitéz János. de ahogy belenéz a pipájába. egyszerre csak arra megy egy koldusember. kedves egy fiam? Eriggy csak be vacsorázni.De most már igazán vigyázzatok. belebújtak a földbe. Nesze. sógor? . azt mondja: . ugye. de mikor már majdnem a fiú felé nyomták volna őket. lesz-e valaha! Noha azt tudom. Aztán kezébe fogott egy tüzes vasdorongot. Mert mi most három csukává válunk.

Hát hazahoztad a három csikót.Halljátok.Haza én. kárálás. mondok neked valamit. csak amit a szerződésben kértem. mit lát? Azt látja. . hogy a sógora elvégezte a dolgát. Mert ez a rossz csikó. és készült a tojásokhoz vágni a kötőféket.Hallod. fel a padlásra! A fiú ezalatt beszökött a konyhába.Tudod mit akkor? Adok én neked három egész szekér aranyat. Hogy a fiúnak ideje legyen elvégezni a dolgát. szökkenj be tüstént a házba. Ezt mondta a huszonnégyfejű sárkány: . A fiú odalopózott a konyhaajtóhoz.Kérem is. te. és az ujjára húzta őket. csak szóval hajtotta a rókát. csak ordított: . derék fiú vagy. kefe s vakaró. az ezt mondta: . vagy valami királyfi? . Mire kimegy a vénasszony az udvarra.kiugrott a földből. mit mondok én nektek! Én tudom. szorongatni fogom ott őket. Otthon három tojássá változtatta őket. A hírmondó aranykakast meg is fogta. édes öreganyám. akkor leugrott és elszaladt. kedves fiam? Feleli Vitéz János: . egy aranypulyka meg hírmondó aranykakas. Épp a vén boszorkány elé. ő maga ül rajtuk. mit ér az neked? Annyit sem. énnekem más fizetés nem kell. a vasorrú bába meg utána a piszkafával. róka he! De aztán már nem győzte a dolgot. Ha megteszi. felbújok az eresz alatt a padlásra. egy aranyliba. röpködés.Helyes fiam. és csapd a tojásokhoz a kötőféket! Így is történt.Nem bánom én. sógor. húzódj a kötőfékkel az ajtó mellé. mint ez a sült bárány. A fiú közben valóban a tojásokhoz vágta a kötőféket. Én majd rókává válok. nagy hízelkedve: . a róka körül-körül szaladt a padláson. édes öreganyám. mégsem kelt föl. amiért elszegődtél hozzám. Azt mondja a vénasszony. elvitetem a házadhoz haza. édes öreganyám. aki akkorra már arrafelé somfordált. . és az egyik sarokba vágta.Róka he.Én. Most már el is készítem a szegődött béredet. . Alóla pedig nagyon nehéz kivenni. A boszorkány három gyűrűvé változtatta. fiam. Szomorúan mentek Vitéz Jánoshoz. csinált egy fészket a sutba. megvan a nagy baj: az a vén boszorkány vitte haza a csikókat. csak egy szegény ember gyereke vagyok. A rókává változott sárkány felmászott a padlásra. ami itt van a trágyalében. és zavarni. mi volt azon a padláson! A vénasszony csak emelgette magát a tojásokon. kezébe kapta a piszkafát. Szegény ember vagy-e. hogy a vénasszony padlásán van egy aranytyúk. . De akkor azt mondja a vén boszorkány a fiúnak: . amit ér. és elkezdte zavarni az aranybaromfit. Mikor már gondolta a róka. édes öreganyám.No. Rikácsolás. elmehetsz. hiszen jó szolga vagyok. de ahhoz ragaszkodom. 310 . Azok majd nagy ricsajt csapnak. kitelt az esztendőd. ott ügyesen meghúzódott. amire a vén boszorkány hátha fölugrik a védelmükre a tojásokról. nyaggatni. azt ér. A három sárkány ez ellen már tehetetlen volt. De a legkisebb sárkány nagyon ügyes volt. fölugrott a tojásokról. sógor. hogy a kocsis ott fogja a három csikót. még a gyermekednek a gyermeke is úr lesz belőle.

törülgeti. De ismét csak kifáradt. kedves gazdám. azt mondja a csikó: . A világ szeme még olyat nem látott. úgy hadonászik. megint otthagyta a csikót. mit tehetett mást. aztán majd én viszlek téged. mint amilyen sűrű volt a kefében a szőr. kedves lovam! A piszkafával mindjárt le fog rólad kavarni. Vitte jó darabot Vitéz János. s újra csak fölvette a csikót a vállára. mindjárt utolér bennünket. amit kiszegődtek. még a sarkán is folyt a trágyalé. De újra csak visszatért.Elkészítette. De a kémény tetején az a kutya vén boszorkány is ráült a szénvonóra.felelte Vitéz János. Amikor keresztül értek a hegyen.Tegyél le csak. bár a nyelve lógott. csak még ezen a hegyen vigyél keresztül. de aztán ledobta. megint otthagyta. s otthagyta. .Vidd ki tüstént az udvaromról. kezébe fogta a piszkafát. mert az a vén boszorkány fenn áll a kémény tetején. a vénasszony. Megint ledobta. megint fölvette. az csak hevert tehetetlenül. a bárányt. Mire a vénasszony azon a piszkafával keresztülverte.Dehogynem. s ment egyedül tovább. megint fölvette a csikót. Vitéz János. hogy most már igazán nem viszi tovább. visszamegyek érte! Visszament.Ülj rám. vitte. nagy mérgesen most már: .Várhatja . . s most még messzebb vitte. Csak azt várja. Végül is nem tudott mit cselekedni. s azt feleli: . s onnan figyel. visszamegyek még érte! Visszament. kedves gazdám. megfogta a csikót a fülénél fogva. de csak vitte. megint ledobta. hogy az ő hitvány csikója így megszólalt. De aztán mégiscsak megáll s gondolkozik: ej. De megint csak megállt és gondolkozik: ej. amíg bírta. A csikó megrázkódott. kedves lovam! Már itt is van! A piszkafával hadarászik maga körül. Megörült Vitéz János. . mit csinálsz velem. Olyan sűrű erdő lett mögöttük. megint vitte. hogy végleg magamra hagyj. De elfáradt megint. s azt feleli: . Most már örömest cipelte át a hegyen. amilyen gyönyörű paripa lett. Azt mondja neki a csikó: . kedves gazdám! Vitéz János letette. s úgy vitte ki. összecsomagolta. kihúzta a trágyaléből. kedves gazdám. Megint megszólal a csikó: . Hatot lépett. a vakarót. Azt mondja neki a vénasszony. Indult Vitéz János.Nézz hátra már. Megszólal ekkor a csikó: .Lökd csak le azt a kefét! Lelökte Vitéz János a kefét. a nyakába vette a csikót. törte magát. bizony addig igen hosszú utat haladt a csikó. a kefét. és most már csak magadra vigyázz! Fölült Vitéz János a csikó hátára.Dehogynem.Nézz hátra. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. ha már megnyerted! Vitéz János hiába biztatta a csikót. hatvan mérföldet haladtak. 311 .Kedves gazdám. De a csikó nehéz volt nagyon. s elkezdte hadarászni: utána! Egyszer csak azt mondja a ló: . Bizony mondom. odaadta neki. nem jön-e az a kutya vén boszorkány! Hátranéz a legény. Csutakolgatja.Csak vigyél.

Kiugrik Hollófernyiges. ebből sem eszel. kutyák.Mi a baj. Vitéz János megköszönte a szívességüket. A sárkányok ott várták a határszélen. Vitéz János már másnap reggel elment a feleségéért. gyere.Megálljatok. kedves egy feleségem. ihatok? Még utolérjük? . . De közben otthon az istállóban egyszer csak rúgni-vágni. Akkor megállt Vitéz János lova.Van mit ennem. sógor. kulimász lesz a föld színén. Megfogadta a szót a ló. kezembe kerültök még! De már a három sárkány birtokába nem mehetett be. Míg a vénasszony azon keresztül törekedett. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Dehogynem! Már a sarkunkban van. Elértek a sógorokhoz. Ha leesik. utánuk iramodott. Vitéz János a feleségét ráültette az ötlábú lóra. A ló nekivágott a sivatagnak. most már több szerencsével mehetsz a feleségedért. Felszállt Hollófernyigessel a kék égig. mert megeszem előled! Megállott a vén boszorkány. Akkor felordított a vén boszorkány: . és megette a sült bárányt. s feleli: . örökre is elalhatsz. A piszkafával mindjárt leüt rólad. Viszik! . Visszanyerít Vitéz János lova: . addig igen hosszú utat haladtak. és ugorj ki alóla.Hát nem tudsz segíteni magadon? Eriggy fel vele a kék égig. és visszament a másik lóhoz. ülj föl. Azt mondják Vitéz Jánosnak: . Azt mondja neki: .Ehetek. Így csak utánuk kiáltott: . olyan villámgyorsasággal haladt előre.No. kedves testvérem.Lökd le azt a vakarót! Lelökte Vitéz János a vakarót. 312 . De Hollófernyiges csak fölugrott a lovára. mert már a vérem folyik. akkor sem érjük többet soha utol. de nincs szép gazdasszonyom. most már igazán elviszlek haza. Vitéz János. olyan hegyes. rákiált a lovára: .No.. Felszállt a levegőbe. hegyes a vakaró. Most is éppen a forrásnál találta. Hollófernyiges leesett. De aztán megint csak megszólal a csikó: . s ott kiugrott alóla. sűrű vidék válott belőle. Míg ő azzal az időt töltötte. Amilyen szöges. ne hagyj megölni. van mit innom. ágaskodni kezd Hollófernyiges lova. A boszorkány ismét majdnem utolérte őket. de akkor ők már a három sárkány országában jártak. ihatsz. de még a csontját is megszopogatta. hogy annak már a vére is folyt. ő pedig most már a hatlábú lovon ment.Ehetsz. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. s annyira sarkantyúzta a lovát. Égig rúgta a földet.Állj meg. Azzal magához kapta a feleségét. Egyszer csak odanyerít Hollófernyiges lova a Vitéz János lovának: .Lökd le csak azt a sült bárányt! Lelökte Vitéz János a sült bárányt. kedves gazdám. addig bizony igen hosszú utat haladt a csikó.Nézz hátra már.Na. még egy lángosnál is jobban ellapult a föld színén.

megijedtél. Azt mondja a ló: . Így értek haza.Látod. Vitéz János is már majdnem a földre esett.Látod. mikor engem másodszor ledobtál. így ijedtem meg én is. . a királyi palotába. Útközben egyszer csak Vitéz Jánossal is felszállt a ló a kék égig. szemenszedett búzát adok neked. mese volt. s megint kiugrik alóla. kedves gazdám? . kedves lovam. most is aláugrott.Látod. kedves gazdám? . Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé. . így ijedtem én meg. mikor harmadszor ledobtál.Nem is ijesztelek többet. megint kiugrik alóla. de mire Vitéz János a földre esett volna megint aláugrott.Ugye. Mennek tovább hazafelé. kedves lovam. . 313 . Ott megtartották még egyszer a lakodalmat.Ugye. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló.Meg bizony.Ugye. Mennek tovább hazafelé. kedves gazdám? . s ott kiugrott alóla. megijedtél. kedves lovam. kedves lovam. . amikor a ló visszaugrott alá. mondja ennek társát.Bizony meg. Igaz volt. édes gazdám. De mire a földre esett volna. olyan nagy lagzi volt. mikor engem először a földre dobtál. . így ijedtem én meg.aztán indultak mindjárt. Azt mondja a ló: . megijedtél. és szűrt vizet hozzá.Ne ijesztgess már. aki evett kását. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló. füle-farka benne volt.Bizony meg. .

összeházasodtak. Megrakodott belőle. Megszólítja a patakot: . egy nagy erdőben talált egy kemencét. az asszony meg. mindjárt legerebenez! A kemence is elrejtette. Elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. mert éhes vagyok! És jóllakott a pogácsából. hogy úgy lesz. Annyi kincs volt ott.Ó. szidta. de rostája nem. De egyszer. Az egyiknek rostája volt. Örült is az apja. ütötte-verte. mindjárt utolérlek. átküldött az özvegyasszonyhoz. A lány már nem tűrhette tovább. Hazaért a lány. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. A vasorrú banya megparancsolta. ahol érte. Odaért a kemencéhez. és jót ivott belőle. hogy annyit még álmában sem látott.Ó. de szitája nem. Odaszólt a kemence neki is: . szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! 314 . Beállott hozzá szolgálónak. te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. észrevette. hogy a lány bent járt a hetedik szobában. és elküldte. átküldött az özvegyemberhez. A lány fogadta. Ha az embernek a szita kellett volna. szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . Sütött neki édes süteményt.Eszem biz én. Megmutatta a magával hozott kincseket. Egyszer egy házhoz ért.Iszom.Lipit-lapát. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni. Ahogy ment. meg adott neki egy csutora bort. Az ember lányának nagyon rossz sora lett. hogy a lánya most már nem eszi ingyen a kenyeret a háznál. a lány mégiscsak benézett a hetedik szobába. A vasorrú banya ott ment el a lapáton a patak mellett. Arráb egy patak mellett ment el. Szegények voltak mind a ketten. mert szomjas vagyok! . hol nem volt a világon egy özvegyember meg egy özvegyasszony. mert a vasorrú banya visszatért. és szökött hazafelé. Nem soká mehetett. Az ő lánya is azon mód találkozott az erdőben a kemencével. mint a másiknak.Ó. Hát mit látott? Olyat. ha az ő lányának is volna annyi kincse. ahogy a vasorrú banya elment otthonról. A kemence megszólította: . A vasorrú banya a lapáton már akkor visszafelé jött. Megszólította azt is: . Ment tovább az erdőben. ha rosta kellett volna neki. Abban lakott a vasorrú banya. elment hazulról világgá. amin nagyon elcsodálkozott.mondta a lány. a másiknak szitája volt. mindjárt legerebenez! A patak szétnyílt és elrejtette. a lapátra ült. és ment tovább.A két lány meg a vasorrú banya Volt egyszer. A mostohája nagyon rosszul bánt vele. A mostoha szerette volna. a lányt nem látta meg. és elszökött.Ó. hogy hat szobába szabad neki bemenni. Mindkettőjüknek volt egy-egy lánya. legerebenezlek! A lány akkor már a patakhoz ért. de a lányt nem láthatta meg.Ó. mendegélt. hogy szolgáljon ő is a vasorrú banyánál. A patak is megszólítja: . és azt mondta magában: . szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! A lány mondja magában: . vasgereben. de a hetedikbe nem. mert a kemence elrejtette. Akkor a lány kijött.

mindjárt utolérlek. csak úgy görbült.Ó.Hess le onnan. mindjárt legerebenez.Jön ám tiszta gyémántban! A kakas megint fölszállt a kerítésre. jól legerebenezte. . A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt. és csak kiabálta: . mint a másik. és sietett hazafelé.Nem ettél a hamuban sült pogácsámból! A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt.Jön ám! Hozza a drága kincseket! Egyszer csak a lány belépett a házba: tiszta vér volt. hogy a vasorrú banya elmenjen otthonról.Lipit-lapát. 315 . . . El is ért a vasorrú banyához. ráült a lapátra.Van énnekem cukros süteményem! Arrább a patak is megszólította: . Mikor hazaért. s még több aranyat hozott el. Alig várta. és mondta: . Azt is kérte: .mondta a lány kevélyen.Ó. . Nem hozott semmit. szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . Úgy megszedte magát. Bement.Ó te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya.Nem eszem én! .Nem iszom én! .Van az én csutorámban bor! Azzal ment tovább.. . A hetedik szobába neki se volt szabad benézni. Fölfogadták őt is. az aranyat meg elvette tőle.mondja.Ímhol gazdasszonyom! Jön ám a te lányod tiszta vérben! Odaugrik az asszony. Megint elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. te kakas! És hozzátette: . első dolga volt. hogy a hetedik szobába menjen.Nem rejtelek! Nem ittál a szemetes vizemből! Szaladt tovább. vasgereben. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. a kakas meglátta. A lány alig tudott hazamenni. legerebenezlek! A lány odaért a patakhoz. és onnan kiabálta: . A kemence se rejtette el. Odaért a kemencéhez. . mindjárt legerebenez! De a patak azt mondta neki: . a kerítésre szállt.Ímhol! Jön a lányod tiszta sebben! Az asszony azt se hagyta szó nélkül.

és nem bír egy darab fát a hátára fölvenni. micsoda gyönyörű munkák ezek.Igenis. nagy kert.Azt a kutyateremtettét. te rongyember! Többet nem engedlek a sutban ülni! Szedd össze magad. ott van. hogy nyolc ember nem bírta fölemelni.” . Dunán túl. A fiú a sutban nevelkedett: mindig a hamuban ült. . hanem a világ legerősebb emberévé fogja nevelni.Oda ni. hogy nyolc ember. és azt mondja: . volt egy irtózatos kis kert. 316 . Ő ennek a gyárában szeretne dolgozni. mintha csak élőlények volnának. a tüzes tengernek a hetvenedik szigetjén.Hát te kókuszbáb-gyárba szeretnél menni? Feleli János: . egész huszonegy éves koráig.No. mendegélt. Az új házba olyan óriási mestergerendát tettek. és menj világot próbálni! Eredj szolgálni! A fiú meg volt sértve. hát még nevetsz. Még egyszer végigtekint rajta. oda. . A fiú még akkor is a sutban ült. látod azt a nagy vaskaput? .Na. hogy nem engedi dolgozni a fiát. . úgy hítták: Bíró János. hol lehet ezeknek a báboknak a gyára? Végignéz az ember a fiatalemberen. Abban a kis kertben volt egy irtózatos nagy. s gondolja magában az öreg: „Majd az ördögbe fogsz menni bábot csinálni. hanem világhírű furulyásnak. olyan zivatar keletkezett. volt egyszer Tiszán innen. hogy még máshonnan is jöttek meghallgatni. eredj oda be.Mondja. Közben nagyon szépen tudott furulyálni. János csak nevette a sutban.Bíró János Hol volt. Ezeket nézegette. hogy ilyeneket csináljon. Abban a nagy kertben lakott egy öregember. Ment János. Az apja erre még bosszúsabb lett. Amikor elérte a huszonegyedik évét. Így hát nem a világ erősének nevelték. annak volt egyetlenegy fia. hol nem volt. hogy összedöntötte a házakat. Sütött neki az édesanyja valami kis útravalót. már igen-igen messze jutott.Látom . új háztetőt. édes öregapám. Beért egy városba. Abban a városban a kirakatban kókuszbábok voltak. te rongy fickó?! Elérted a huszonegyedik évet Ki a hamuból menj ki segíteni föltenni a gerendát! János a gerendát egymaga úgy odatette a helyére. hogy a fal össze nem dőlt. Találkozik egy öregemberrel. úgy. vette magát. összeszedelőzködött. Az apja igen bosszús lett erre: .mondja János. de még az Óperenciás-tengeren is túl. akkor sem ment ki onnan. Új házat csináltak. Addig ki nem szólíthatta senki az ő ülőhelyéből. Elhatározta az öregember. kicsi híja.

Eddig. a szüleinek. Mondta is: „Bizony. ha kardmester akarsz lenni! A fiú nagyon elszomorodott. A maga idejében huszár volt. már a harmadik nap olyan kardot csinált. Amint megy. s egy-egy tányér pénzt kapsz egy napra. hogy még a kardmesternek is ő csinált kardot. elvitte haza.Ebben és ebben a városban. Ha engem abba a forrásba háromszor belemerítesz. És azt kérdezik mindjárt. a kardját felakasztotta a konyhában. össze akarja vele aprítani azt az akácfatövet. Takarodj a házamtól. .mondja neki a nyúl -. A fizetésen kívül saját magának is csinálhatott egy kardot. három tányér pénzt vihet haza az édesapjának. hogy be tudja bizonyítani az apjának. kénytelen volt elfogadni. látni fogok. bizony csak csínos. hogy amit kerestem ezidáig.Hallod-e. hogy csitteg-csattog minden. Megcsóválja az öreg a kardot. hej. nagyon sokat nélkülöztek miattam nagyon megérdemlik. hogy még egy kardot csináltasson magának. nagy bosszúsan: . de a kard darabokra töredezett. hogy kardmester vagyok! . A harmadik nap este az oldalára kötötte. tőröket. takaros kard az. öregek lettek a szüleim. kedves fiam.ne félj. . Azért jöttem haza. annak az erdőnek a másik szélén van egy forrás. megjavítjuk a fizetésedet! Jánosnak mindjárt az jutott az eszébe.” Hát lett is belőle olyan kardmester. kardmester lettem. a félúton egy rettenetes nagy erdőn kellett keresztülmennie. . s azt beleteszed . Volt ott egy tizennyolc-húsz éves körüli kiszáradt akácfatő. nem töri el többé az édesapád! 317 . az csak elég.mondja János. Három napból áll az esztendő.Jól van.Már kimegyek. Ha beválsz munkásnak. és tanulj ki kardmesternek. Ahogy bement János. és ment vissza a városba. kedves szüleim! Azt feleli az édesapja: . még hozzá kardmester! .Munkát keresek . S körülnézi az öreg a kardot. milyen kardod van.Milyen kardmester vagy te? Nézd meg ezt a tuskót. Belevágja a fába. leszel kardmester. Kimegy vele az udvarba. . Kapja az öreg a kardnak a hüvelyét.Mi járatban vagy. Elköszönt a szüleitől. hogy ő milyen mester. s bement a szüleihez. hogy öreg napjaikra kisegítsem őket. szuronyokat. Szeretnél-e kardmester lenni? Nem tudott János hová fordulni. ha kardot fogsz csinálni. Megnézi a kardot. s megy be a fiúhoz. csak ámul. édes jó szüleim.Adjon isten neked is! Már hazajöttél? Mennyi ideig tartott a szolgálat? . Amikor hazaért. megnézem. Bíró János . maguknak adjam segítségükre! .Ott van a kardom a konyhában felakasztva. Azt mondja neki a kardmester: .No.Épp ilyen emberre van szükségünk. nem tudtam a kardoddal összevágni. ha kitelik az esztendő. És adok neked egy olyan darab acélt.Adjon isten jó napot. tőle: .Hát hol szolgáltál? . fiam? . Utjába kerül ott egy tiszta-világtalan vadnyúl. csinálják a kardokat.Hát hová küldte az öreg a fiút? Egy kardgyárba. Magához vette a három tányér pénzt.

s minden napra három tányér pénzt kapott.Na.Megyek. . és csinált egy kardot. ahol egy ilyen hitvány kis állat akar segíteni? Elköszönt a kis nyúltól. . A kardja egymás után metszette ki azokat az irtózatos vastag fákat.Most már még a vashegyen is keresztüllátok! Akkor kapja a nyulat.Odakünn van a konyhában. fújj rá erre a kardra annyiszor. Amikor belépett. Most is három napból állott az esztendő. János kitöltötte az esztendőt. Amikor készen lett a kard. és szalad be nagy ijedten a fiához: . mi szükséges. Ahogy hazaért. . De szegődd ki. a kardját megint felakasztotta a konyhában. hogy magadnak is csinálhass egy kardot. és viszi a forráshoz. Közel ment minden vastag fához. Kettőt se suhint. fölakasztva. ha tízet csinálsz magadnak.Na. az igaz. Tedd bele. és megindult hazafelé. nemhogy föl ne fogadták volna. megnézem. Kimegy vele az udvarra. Ott igen várnak már rád. Ezt a kis acélt tedd bele a kardba. megéljenezték.mondja a kis nyúl -. kardját forgatva.Jól van. a világnak akármelyik részén. mert a kardod minden fámat kivagdalja! 318 . . Elmégy a kardműhelybe. itt van ez a kis darabka acél. megkapta a kilenc tányér pénzt. hogy még jobban láss! . Úgy is történt. Szívesen megengedték neki. úgy belevágódott a hüvelybe. mintha a fa útjában volna. nesze. Ment János keresztül az erdőn. kedves Bíró János . még egyszer beledugja a forrásba. tetszetős egy kard. mintha arra vigyázna. nehogy valaki az ő gazdájához hozzáérhessen. hogy még egy kardot csinálhasson magának. kedves jó szüleim! Most már kilenc tányér pénzt kaptam egy évre. csak csináld meg azt a dolgodat. Kiszegődte. látsz-e már? .Felemeli a kis nyulat János. ne félj. ahányszor vízbe mártottál. És én segítségedre leszek. tedd le a pénzt! Hol a kardod? . Egy kicsit büszke volt. azokat kezdi metszegetni. segítségükre! . Megfogta az öreg a kardot. Nemcsak édesapád nem töri el többször. Belemártja a forrásba. Mielőtt belevágná a tőkébe.Gyere ki.Adjon isten jó napot. Szép nagy gyümölcsfái voltak a kertben. Bevitte a szüleinek a kilenc tányér pénzt. hogy az egész műhely megvilágosodott. hogy egy vadnyúl így beszélni tud vele. és úgy sétálta körül. Gondolta a kardmester. de ha valahol bajod van. hogy micsoda kardmester lett őbelőle! Akkor a kard kiugrott a hüvelyéből. amiért ezt megtetted velem. s ment a kardműhelybe.Látsz-e már? Azt mondja a nyúl: . s kérdezi a nyúltól: . János az oldalára akasztotta. Beledugja a forrásba másodszor is.Mintha szitán néznék keresztül! Nagyon feltűnt Jánosnak. milyen kardmester vagy. Nézegeti: bizony gyönyörű szabású. olyan szikrát vetett. az se baj.Na. megforgatja. kedves fiam. hazahoztam maguknak. Még el is nevette magát a fiú: milyen segítségről is lehet szó.

Egyszer csak a kardja kiugrik a hüvelyéből.Én meg vagyok a világnak a vándora. s gondolja.gondolta.Nekem meg az tetszik.Jó! Vetkőzzünk le! Megcserélték a ruhát. és arra kérlek. . a legelső pénzem vagy keresetem hazahozom. a kard is belevágódott a hüvelyébe. Akkor mondja az öreg a fiának: .mert már közel volt a veszély. bő gatyája. a vándorlegény meg magára szedte a szép bő ruhát. ismeretlen pajtás. és ment hetedhét ország ellen. mi a teendője. hogy az árnyékában ellegelt háromszázezer darab juh. én pediglen leszek vándorlegény. Elköszöntek egymástól. Olyan szikrát vetett. ne feledkezz meg rólam sem.mondja a juhász. derékségére és bátorságára. A vándor ment az úton tovább. most már kardmester vagy. A juhászlegény ekkor felöltözködött a vándorlegény ruhájába. hova kell hajtani a juhot este. ha nagy eső jön? De csak heveredett vissza. Addig is nagyon szép volt Bíró János. a kardja fölpattant. de a kardot nem adta oda a vándorlegény.Én vagyok a királynak a juhásza. de szalonnasütés közben lefeküdt és elaludt. mint amilyen neki volt. ott áll az útszélen egy nyalka juhászlegény. Te legyél juhász. . futásnak eredt. kisegíteni magukat.De mire az öreg bement. de ki tud arra a fára fölmenni? Mire azt kigondolta. amit mostan szóltál! .Ne féljenek. János tüzet rakott. s olyan gyorsan lecsapkált annyi kis száraz fát. Egyszer csak kerekedik egy fekete felhő északról. és kik fogják várni. Egyszóval mindent elsorolt neki.De tetszik nekem az a szó. Ahogy megy. Elmondta a juhászfiú.Hát azt mondom.a sok gyaloglás után elfáradt.Látom. Fölébred erre a juhász. csúszott vagy né métert hason . de most párját kellett keresni szépségére. sarkantyús csizmája. 319 . mikor elhaladt az útkanyaron.Adjon isten. Odament a juhászlegény a fa alá. juhász pajtás! . piros lajbija. . Édesanyja útravalót készített neki. kedves jó szüleim. Oldalára kötötte a kardot.Mi vagy te itten? . mint maguk segítettek engem. . cseréljünk hivatalt. Nézi a felleget. úgy. amit tennie kell. Kibontja a tarisznyáját . A vándorlegény. reggeltől estig. A juhászlegény maga elé fogta a falkát. hogy jó volna egy kis száraz fáért fölmenni oda. hogy az egész konyha tele lett szikrával. kedves egy fiam. Mi történik most. Ezzel a kardoddal már elmehetsz világot próbálni. „Így ni! Kardos juhász leszek!” . vándor pajtás. Volt a juhok közt egy szamár is. János elbúcsúzott tőlük. hogy bizony olyan tizenhárom szamárnak is elég lett volna elhúzni. . a juhász pedig töltötte kedvét a juhok között. János köszön neki: . De nagyon vigyázz magadra. ami rajtad van! Szép fehér. . úgy talpon csapta őt. hogy vissza ne tudja kiabálni a juhászlegény. s megéhezett. ez a juhászlegényé volt. az a ruha.Adjon az isten neked is. lobogós ingujja volt a juhásznak. És te mi vagy? . Igen. Fölnéz a fára. A legelő közepén volt egy olyan nagy fa. Még azon is túl.

kihúzta a kardját a hüvelyéből. te kutya gazember. úgy melléje húzódott. azon bemégy. amint a kis nyúl magyarázta neki. Elkészítették a napra való eledelt a tarisznyába. ez az én teendőm! . A juhászlegénynek sallangos zacskója volt. hogy veled meg kell vívni! Hanem hajtsál az első öt szájamba harminc darab juhot. mert még a királynak sohasem volt olyan juhásza. A vacsorát a királykisasszony maga vitte elébe. Ezen mindenki nagyon elbámult. de gondolta magában: csak nem fogok vele huzakodni azért a gyűrűért. De addig hízelgett a királykisasszony. Ott termett a kis nyúl azonnal: 320 . . egy csapásra levette a sárkány öt fejét.Azt felfordítod. meg dísznek is tartotta. A gyűrűt és kulcsot rákötötte a sallangra. kihajtotta a legelőre.Széjjelnéz. hagyd meg azt az egy fejemet. látja ám.Látod azt a hegyoldalt amott? . . mint egy köleskásaszem. A királynak volt három szép lánya. A juhászlegény nagyon restellte a dolgot. Elmondták a királynak. tetőtől talpig látta magát benne.Ott van az a nagy kő.Látom. hogy az apja észre ne vegye. amikor a forrásba dugta. látod? . Eljött aztán a másik nap reggel. mintha csókolta volna. tessék nekem adni azt a gyűrűt. hogy új juhász hajtja a juhokat hazafelé. János maga elé fogta a birkákat. Mindennap elveszett egy juh. aki haza tudta volna hajtani a juhokat. Ordítja a sárkány: . kérlek. aztán bement a konyhába. A lány a juhászfiú mellé húzódik. és kéri a juhászfiútól: . és ráfújt háromszor úgy. adok neked egy világot! . Kérdi tőle maga a király is: . Rögtön ráhúzta az ujjára. . hogy milyen szépen furulyál az a juhász. Maradjon ott! Behajtotta a juhokat. ugrálva rohantak hazafelé. a legfiatalabbik. Aztán nemsokára.Én mondom neked! A királykisasszony. mert az neki emlékgyűrűje volt a sárkány legyőzéséről.Hej.Bíró János.Kedves juhász bácsi.Nagyszerű juhász vagy. hogy amikor csak ránézett. hogy még a juhok is táncolva. Annyira szerette a juhászlegényt. hogy jő egy nagy hatfejű sárkány. fiam! . hazafelé a juhot? .Hajtom. már tudtam. ott van egy ajtó. estefelé. Amint hajtja János a juhokat hazafelé. Amikor elért a legelőre.feleli a király. Nagyon szép fiú volt. Azt mondja a sárkány a hatodik fejével: .Hol van az a világ? . Elővette a furulyáját. fogta a juhokat.Látom. belenéz a juhászfiú szemébe.Hajtod. A szívét kétfelé vágta. Bíró János! Mikor akkora voltál. úgy. A sárkány véréből kiugrott egy rézgyűrű meg egy rézkulcs. felséges királyatyám! Juhász vagyok. és hajtja hazafelé. hogy végül is leszakajtotta a zacskóról. A hatodikba pedig ülj be te! A kard csak kipattant János kezéből egy pillanat alatt. ott az én világom! A kard lecsapta a sárkánynak azt az egy fejét is. Mennek is elébe. fiam. amelyik oda van kötve a zacskóra! János ugyan nem nagyon kínálgatta. Olyan szépen tudott furulyálni. kijöttek bámulni.

El is tűnt a kis nyúl. úgy.Semmi nincs. fogta a kardját.Minek az a felséges királykisasszonynak? Értéktelen tárgy ez.Adjon isten. odasündörközött mellé. A juhászlegény azt a két tárgyat ismét rákötötte a zacskó sallangjára.. csak kipattan a szívéből egy ezüstkulcs és egy ezüst gyűrű. Isten veled. Annak már ha száz méterre lesz..Ott. juhász bácsi. A kardod majd fogja tudni. kedves nyulacskám. mondd meg nekem. Még egy évre fognak marasztalni.mit fog ő egy királylánnyal cseresznyézni! Nem adta! De az addig hízelgett. hogy megégsz. ahol az öcsémé. olyan tüzet fog rád ereszteni. hogy megkapja a gyűrűt. már jó messzire elébe szaladt: . juhász bácsi. Nem történik semmi bajod. Elhajtja haza a juhokat a legény.Adjon isten jó napot. azazhogy a sárkány: . Aztán. Amikor közel jön hozzád. Ma délre fog jönni a tizenkétfejű sárkány. rettenetes dühöngéssel. mi a teendője. De győztes leszel. ismét jött egy fekete felhő. A kardod fogja tudni. . de szereti a juhász bácsit a felséges királyatyám! De higgye el. fogja a juhokat.Hol van az a világ? . Szamárháton járok. csettegés. . elővette a kedvenc furulyáját. hogy mi vár rám itten. Kétfelé vágja a sárkányt. hajítsd felé a kardodat. mikor akkora voltál. elordítja magát a felhő. juhász bácsi! Ez a két gyűrűm a magáé volt. recsegés. Mondá akkor a sárkány: . A kard egy csapásra levette a sárkány tizenegy fejét. A királykisasszony meghallotta. Bíró János? Segítségedre jöttem. de most vége az életednek! Várt a juhászlegény.Bíró János. ropogás közben megközelítette a juhászt. Kinn áll a király. Nagy villámlás. Én is a magáé leszek.. mert ha közel engeded magadhoz. De nagyon vigyázz magadra. Alighogy elment a kis nyúl. felséges királykisasszonykám! . Amikor körülbelül húsz méter távolságra volt. nekem mennem kell ismét nagy segítségre hívtak. Holnap délben ismét el fog jönni egy huszonnégyfejű sárkány. és gyönyörű szépen furulyált rajta: Én vagyok egy híres juhászlegény. A kard a sárkánynak azt az egy fejét is lecsapta. mi a teendője. a többi majd a te dolgod. Felült a szamárnak a hátára. másfelé. kétfelé hasítja a szívét. .De nagyon értékes az. Kérjed a fizetésednek a kétszeresét. hajítsd felé a kardot. Ráhúzta az ujjára. hogy én is. . hogy megint leszakította. juhász bácsi! Nem akarta adni a juhászlegény . Maradj. hagyd meg ezt az egy fejemet az életemmel. ha rám hallgatsz.Te. Mondja a király a juhászlegénynek: 321 . juhász bácsi! . adok neked egy világot.Nagy feladat. mint egy kásaszem. felé hajította. ha rám hallgatsz! Még két ronda sárkánnyal kell megvívnod.Így ni. hogy érjen csak közelebb.Hajtja hazafelé a juhokat? Jaj. nem is sokára. már tudtam hogy meg kell vívnom veled! Megölted az öcsémet.Mi bajod van. mint egy szegénylegény. Tessék nekem adni azt a szép gyűrűt! . földi féreg. húsz méterre körülbelül. Amikor közel ért. Bíró János. hajtja hazafelé. .

kétfelé hasítja a szívét. ismét talált egy ajtót. Mikor az ajtó kinyílott. hogy van három kulcs. hogy száz ember se bírta volna elfordítani.Nem derékség az. ez a juhász kötelessége! . A sárkány könyörgőre fogta a dolgot: .Gyere ide. Akkor azt gondolja. Harmadik reggel is kihajtja a juhokat a legelőre.Nem kell nekünk a tarisznyából. hogy mit tegyen! Igaz-e ez. De hát ennyi ember mit kezd vele? Azt felelik: . te gazember! Hadd nyeljelek le! Megölted két öcsémet. Hát csak jöjjön! Amikor a huszonnégyfejű sárkány már csak kétszáz méterre volt.Jól van. Megindul rajta. csodáknak csodája történt. hajtsd be a juhokat! Behajtotta. amilyet ő még az életében sohasem látott.. hogy ott van az ő világa.Hagyd meg ezt az egy fejemet. Próbálja kifelé nyitni. Látja János. hanem ott van az a rézpálca. néz napkelet felé. mi lesz abból. Kipattan belőle egy aranykulcs és egy aranygyűrű. fölkapták. Ugyanolyan egy világrészre talált. de milyen kő van ottan? Olyan. fiam.Hol van az a világ? . János felédobta a kardját. s ő maga bement a konyhába. Elment végre ahhoz a kőhöz.Ott van. mintha csak ott sem lett volna. hogy kedve legyen a juhásznak szépen furulyálni. de most vége az életednek! Amikor száz méterre lehetett. hogy van ott egy rettenetes nagy vasajtó. és annyi katonaság van.Haza. és a kard a sárkány huszonhárom fejét levette. csapj rá arra a rézasztalra. felséges királyatyánk.Van itten a tarisznyámban egy kis ennivaló. italokat. Egy-két csapás. Próbálja. amiért már két napja megőrizted a juhokat! .Éljen. És csak odarohannak őhozzá. ahol az öcsémé! De a kard a sárkánynak azt az egy fejét is levágta. felséges királyatyám. fiam? . Na. Azt mondja Bíró János: . finomabbnál finomabb ételeket. és van ott egy óriási nagy létra lefelé. adok neked egy világot! . Már amikor kihajtott. Olyan fekete felhő jő föl. és kezdték éljenezni: . alácsapódott a kő alá. Fölnyitja a vasajtót. a kardja kiugrott a hüvelyéből. nagyon derék juhászlegény vagy. . Hát a rézkulccsal kinyílott az ajtó. Kétfelé vágja a sárkányt. A királykisasszony saját maga vitte elébe a vacsorát. Tudta.Királyi szavammal mondom neked. felordított: . hátha jó lesz ehhez valamelyik. és úgy elfordította onnan. mint itt van a föld tetején.Hazahajtottad a juhokat. János gondolkodott. Amikor leért a sötétbe. A legény a kulcsot és a gyűrűt ismét rákötötte a zacskó sallangjára. de nem tudja. új királyunk van! Aztán enni kértek tőle a katonák. vagy hazugság? De mire meggondolta a dolgot. ahol a sárkány magyarázta. Olyan világos van. felséges királyatyám. hogy még ő ennyit életében sohasem látott. éljen. fölemelték. lesz nekünk mit enni! 322 .

.Éljen. és hajtja hazafelé. csapjál rá erre az ezüstasztalra. Elvezette Jánost a tizenkétfejű sárkány országába.Adjon isten jó estét. Az ezüstkulccsal kinyitotta ott az ajtót. elsorolta hogy mi van még hátra. . Meghallotta a királykisasszony a furulyaszót. itt az aranyvilág! Ott van a zacskódon az az aranykulcs. amennyi csak belénk fér. és éljenezték: . Az első istállóban rézszőrű paripa volt. Ebben az istállóban egy ezüstszőrű. és éljenezték: . Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. Aztán kérdi a tisztektől. Kihívták azután az istállóhoz. éljen. Kiadta parancsba Bíró János. . Gyönyörű szép aranyparipa volt.Itt van egy istálló. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. Úgy eltöltötte itt az időt. éljen! Új királyunk van! És kértek tőle enni. felséges királyom. és elvezeti az istállóba. Itt van ez az ezüstpálca. János kiadta a parancsot. hogy a lónak szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak. igyanak.Menjetek oda be. Azok is fölkapták Bíró Jánost a levegőbe. Egyenek. . mint itt. s mutatja a lovat. csapjál arra az aranyasztalra. hogy mi van itt még látnivaló. nekünk is lesz mit enni! Úgy is lett. felséges királyatyánk. avval kinyithatod! Amikor oda bement.Van bizony. Maga elé kapja a birkákat. felséges királyom! Itt van ez az ajtó. hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak neki. hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak a lónak.Nem megyünk mi oda.Úgy is lett. abba az előbbi világba. Rácsapott a rézpálcával a rézasztalra.Tessék nekem adni.Hajtja haza a birkákat. felséges királykisasszonyka.Adjon Isten jó estét. hogy van-e valami látnivaló még. Azután egy magas rangú tiszt János elé állt.Hajtom! Meglátja a királykisasszony a gyűrűt. Ott még százszorta több katonaságvolt. megint odasimul a juhászlegényhez. . János kiadta a parancsot. Azt feleli Bíró János: . és megmutatták neki a sárkány lovát. És kérdezősködik. . felséges királyunk! Itt van az aranypálca. Különbnél különb ételek és italok termettek rajta. juhász bácsi? . amikor innen elszabadult. amíg ő a három világból vissza nem tér. már jó előre elibe szaladt. János rácsapott az aranyasztalra az aranypálcával.Éljen. juhász bácsi. van ott mit enni! . ami azé a hatfejű sárkányé volt.Menjetek amazokhoz. a levegőbe emelték. úgy elmászkált ezekben a világokban. azt a gyűrűt! 323 . kedves juhász bácsi! . A legmagasabb rangú tiszt itt is János elé áll. van ott mit enni! . ott is fölkapták. hogy már majdnem jó este volt. János rácsapott az asztalra. lesz nekünk is mit enni akkor. abban van egy ló.A legnagyobb békesség és csendesség az óhajom! Akkor elköszönt tőlük. és kéri tőle szépen: . míg ő ide vissza nem jön.Nem megyünk mi oda. Úgy is lett. új királyunk van! Azok is enni kértek tőle.

mindenféle nép volt ott. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! . hogy se tebenned.mondja erre a ló -. hogy elszakította minden sallangjától. hát a fiú is tiszta rézszőrű ruhába termett.Hogy menjek. és az ujjára húzta.feleli Bíró János.Ej. hármat lépett.Csak úgy. kinek lába kitört a nagy ugratásban. Azt mondta a királykisasszony a juhászlegénynek. De most tégy eleget királyi szavamnak. grófok. kedves gazdám. kitöltötted az esztendőt! Nem azt a bért kapod tőlem. Tessék szíves lenni sok zabot adni a szamarának. kedves lovam! 324 . mehetünk? . hogy majd jól tudjon ugrani.Szemenszedett búzát adatok neked. Úgy is történt. A királynak a legkisebb lánya ki-kiszalad az útra közben. ha azt a juhászlegény kapná le a szamárral. És ekkor a királykisasszony azt mondja a juhászlegénynek: . ott várja már a király.Mehetünk. Másnap reggel kihajtja a birkákat. mert a harmadik nap az ő zsebkendőjét tűzik ki.Jól van. kedves gazdám . hogy gyakorolja odakint a legelőn a szamáron az ugratást. hátha el tudná kapni a juhász bácsi. kedves gazdám? Mint a szélvész vagy mint a villámlás? . . Hercegek. Kinek keze. nagy újságot mondok magának. És ki van hirdetve a világnak minden részin.Itt az idő. mint amennyit most kaptál! A fiú elfogadta az ajánlatot. nézi. s ő nagyon-nagyon szeretné.Ne félj. Azt mondta most a ló: . Egyszer csak azt mondja a ló: . hogy nem jön-e a juhász a szamárral. a harmadik nap az enyém. gondolta. amit kiszegődtél. hogy a királynak olyan juhásza van. Akkor ráfújt a fiúra a ló. Kihajtja a juhokat a legény. a ló kettőt ugrott. A királykisasszony. királykisasszonykám! Elmegy haza a juhász. mikor az én zsebkendőm lesz kitűzve. Holnap a legidősebb nénémnek a zsebkendője ki lesz tűzve tíz méter magasba. szegényeknek és boldogoknak: aki felugrat érte bármilyen állaton. s már ott állott a királyi palota mellett száz méterre. Megmentette az országot a sárkányoktól. Akkor én magának a felesége lennék! . kedves lovam .Kedves juhász bácsi. legyél vele boldog. kedves lovam. Kivezette a rézszőrű paripát. válogatott cigánylegények. hanem százszor annyit. amilyen a földkerekségen sincs több. Maradj még egy évet. Nagy összejövetelt tartott arról.A juhászlegény jobban sajnálta az aranygyűrűt. Nagy tömeg. vitézeknek. a felséges királyatyám hozzá adja feleségül.Fiam. Ezerszer annyit fogok neked fizetni arra az évre. fölnyergelte. se énbennem semmi hiba ne történjen! János fölugrott a lovára. Még attól is többet. mert szebb gyűrű volt. abból most már meg fognak élni. Nem akarta adni. bárók. De a királykisasszony addig csavargott mellette. Felült a lovára. egy nagy kosár zabot vitt a szamárnak. Holnapután középső néném zsebkendője lesz kitűzve. és hozzá szűrt vizet inni. Mindenki ugratott a zsebkendőért. . mint az előbbieket. mielőtt ő kihajtott volna. hogy a kedves szüleinek is jó kis összeget fog megszolgálni. Ha jól fogja zabolni a szamarat. Gondolta a juhászlegény: ha elkaptad. az a tiszta rézszőrű ló. s elmegy egy kicsit körülnézni a világában. nem fogok veled huzakodni érte. Bíró János az egészet csak neveti. Mondja a király a juhászlegénynek: .

Volt ám ugratás a zsebkendőért most is! A királykisasszony ki-kiszaladt az útra. mint az elsőt. Maga elé fogja a birkákat. Ott vágtatott a nyája felé. úgy.Köd előttem. holnap a középső néném zsebkendőjét tűzik ki. megszólalt a ló: . hajtotta hazafelé a birkákat. kikapta a néném zsebkendőjét. ő maga átöltözött. .Ugrott egyet. De hogy a második zsebkendőt is elkapták.Mehetünk.Ne félj. mert holnapután az én napom lesz. köd utánam. Kedves juhász bácsi. az csak felszökkent a lovával. a nagy felhőbe eltűnt. Tiszta ezüstruha lett rajta. kezébe fogta a furulyát. leszállt a lóról. senki se érhessen a nyomomba! . És aki elkapja.Hogy menjünk. kedves lovam. Ha a juhász bácsi elkapná. hogy nem jön-e a szamáron hazafelé. aki kezét.Ej. Bizony eltelt az idő. Felszerelte a szamarát.Csak úgy. se énbennem hiba ne essen! Egyet-kettőt ugrott a ló. hisz jó. Elment most is a nyájához. fölszállott a levegőbe. A királykisasszony már jó messzire elébe ment. egy rézszőrű paripán. s kivezette az ezüstszőrű paripát.Jaj. hajtotta hazafelé. és hozzá szűrt vizet inni! Akkor ráfújt a ló a fiúra. nagyon sok a dolgom annyi birka mellett! Másnap reggel kihajtotta a juhokat a legelőre. kedves lovam! Szemenszedett búzát adatok neked. Ráült az ezüstszőrű paripára. Ahogy odaért.Adjon isten. elkapta a zsebkendőt. . kedves gazdám. milyen sokan ugrattak a néném zsebkendőjéért. mehetünk? .Köd előttem. kiadta a parancsot az etetésre. És a nagy ködbe. mert a próbálkozók közt akadt olyan is. vagy mint a villám? . Mikor kivezette. Azt kérdi tőle a ló: . Egyszer csak megszólal a ló: . kedves lovam! Felszállott a levegőbe. felséges királykisasszonyka! . elkapta a királykisasszonynak a zsebkendőjét. hogy hazajöhetek-e. és szépen fújdogálta.Majd meglátom. De látta volna. hogy se tebenned. kedves gazdám. nem jött haza. juhász bácsi.Itt az idő. De csak tessék a szamarát tanítani az ugrásra. felséges királykisasszonyka. juhász bácsi! . fölszállt a levegőbe. senki utánam ne mehessen! Úgy is lett. . De volt itten egy rézvitéz. kedves gazdám? Mint a szélvész. aztán fölöltözött juhászruhába. rettenetesen dühös lett a király: 325 . hogy nem jött haza ugratni. Egy pillanat alatt a kastély mellett áll. Felült a szamárra. és azt kiáltotta: . a felesége lennék. vagy száz méterre a tömegtől. és elvitte. Elment megint a világába. köd utánam.nyerítette el a ló magát. leszerelte a lovát. lábát eltörte. és zsebre csapta. zsebre nyomta. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Feleli Bíró János: .Adjon isten. De volt nevetség. figyelte a juhászt. felséges királyatyám ahhoz ad feleségül.

jó?. merre ment! De holnap. és megvacsorázott. Megy elébe a királykisasszony: . kinek lába tört az ugratásnál. juhász bácsi. senki sem láthatta.. és olyan köd lett utána. megállj! Bosszút veszek rajta! Megválik a holnapi nap! Hajtja a juhász hazafelé a juhokat. A királykisasszony maga vitte be a vacsorát. egyet-kettőt ugrott.Hogyan menjünk. Ráfújt ez az aranyszőrű paripa is. és neki sem kell a lányom feleségül.Felséges királykisasszonykám. azt elkapta egy ezüstvitéz. de még arra sem nézett. Ki lehet ez? Na. csak a juhászlegényt várta. ha valaki elkapja a zsebkendőt. hacsak az időm engedi. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Azt feleli Bíró János: .Kedves gazdám.Csak úgy. vagy mint a villámlás? . Hisz az nem is baj.Lejárt az idő. azért. Még a legkisebb hajszála is aranyos volt. édes lovam. vedd ki. Hanem látta volna. a sírás környékezte. Következett a harmadik nap. kedves lovam. kihajtja a birkákat. mehetünk? . mondja a gazdájának: . Bíró János tiszta aranyruhába termett.Hajtom.. Látta ott az aranyvitézt. igen nagy a füle a szamárnak. Megkérdi a paripa: . vagy hova való lehet? Kitűzettem a második lányomnak a zsebkendőjét.Jaj. nem jött haza. Mert a király kivont fegyverrel áll az ablaknál. és kösd a jobb karodra. és az a parancs. a középső nénémét. aztán bement a konyhába. kedves lovam! 326 . de bizony mikor meglátta. és nem kell neki a lány feleségül. János az aranyhajszálat keresztülkötötte a jobb karján. ha aranyos ember is. Kinek keze. Egyszer megszólal a ló. Az lekapta a zsebkendőt. juhász bácsi. kedves gazdám. csak kiszaladt meg beszaladt. az én zsebkendőmet tűzik ki. hátha el tudja kapni a zsebkendőmet! A szamár gyakorolta az ugrást odakinn a két napon? . Milyen vitéz lehet az. szemenszedett búzát adatok neked. tessék hazajönni. ami a fején volt. Kivezette az aranyszőrű lovat. ezüstszőrű paripán. Akkor azt mondja a ló: . hogy nem ugratott. olyan nagyon szerette a juhászlegényt.De holnap tessék hazajönni. . kedves királykisasszony! . De volt itt egy ezüstvitéz. Aztán elmegy az aranyvilágba. Akkor azt mondja a ló: . kedves gazdám? Mint a szélvész.Ne félj. felséges királykisasszony! Behajtotta János a birkákat. Kimegy a juhász. le kell lőni a lováról! Úgy is történt. hogy se tebenned.Ej. és hozzá szűrt vizet inni! Azzal felült a ló hátára. máris ott volt a király palotájához száz méterre.Jó estét..Mehetünk.Hazajövök. Az a királykisasszony nem csinált egyebet. itt a fülemben van egy aranyhajszál. kedves juhász bácsi! Hajtja hazafelé a birkákat? . juhász bácsi. se énbennem hiba ne essék! Fölszállt a ló a levegőbe. kedves gazdám. mi minden volt itt. a levegőben nem tud ugrani! .A legidősebb lányomnak a zsebkendőjét elvitte egy rézvitéz.

nem kaphatnék egy kis lábvizet? Mert a csizmája már tele volt vérrel. amiken ide jártál? .Na. hogy a juhásznak véres a lába. megsúgta a felséges királyapjának. . Elment a nyájához. Megnézi a legény lábát: .Köd előttem.Fölszállott Jánossal a ló a levegőbe. Akkor azt mondja a király: . és megsúgta a királykisasszonynak. amék belül van! A juhászlegény beszéd közben megfordult. most húzd le arról a lábadról amelyik arról van. A királykisasszonynak a szíve ugrált örömében. a jobb lábadról! Akkor megint beszélget a juhászlegény.No. Mondja a szakácsnénak a juhászlegény: . úgy. de nem találta se a lovát. kedves juhász bácsi. mert a király lelőtte a nagylábujját. merre megyek! El is tűnt. senki se láthassa. János felült a szamárra. kisurrant a szakácsné. hogy a fiú meg van zavarodva.Szakácsné. megy a király elé: . Leszerelte a lovát. hallom. .Nem tudtam hazajönni. úgy fordul. mi történt a lábaddal? . felséges királykisasszonykám. A juhászlegény megmosta a lábát. . és oda is van! A felséges királyapám rá is lőtt. hajtja hazafelé a juhokat. .Felséges királyatyám. holnap gyere velem. Lehúzta a csizmát. A király rálőtt az aranyvitézre. Úgy is történt. De a vitéz csak elkiáltotta magát: .Jaj. Behajtotta a birkákat. ismét lehúzza a bal lábáról. és megmutatom.Mondd. se a vitézt. A rám hivatott munkának meg kell felelni. mi tűrés-tagadás.Mi lelte a lábát. Én pedig szolga vagyok. elkapták a zsebkendőmet. A szakácsné adott neki lábvizet. a király felé. Húzd csak le azt a csizmát. fiam.Fiam. megérkeztem parancsára! . hogy menjen be hozzá a juhászlegény. János elkapta a zsebkendőt. fiam. . és bement a konyhába. elvitte az aranyvitéz. elütötte a felséges királyatyám. véres a lábad. felséges királyatyám. azért áztatom. nincsen semmi baj. nem tudta. Míg ő mosogatta a lábát. megsebezte a jobb lábán levő nagyujját. zsebre csapta és továbbszállt. köd utánam. hogy a bal lába volt belül. Megy elébe a királykisasszony. Csakhogy abban a pillanatban lövés dördült. mert annyi birka mellett bizony nagyon sok a munka. hogy a juhász bácsinak nagyon véres a lába. nem ért haza. A királykisasszony bement. most húzd le mind a két csizmádat! Látja.Ha meg akarod látni. hogy hányadán van. lehúzta a csizmáját. juhász bácsi? . Bejön a királykisasszony.Fölszúrta egy tüske.Mikor? És hol vannak azok a paripák. hogy a jobb lába legyen a király felé. fiam. Parancsolja rögtön a király. most csak azt kérdezte a juhászlegénytől: 327 . Igen rossz volt a menés. felhúzta a csizmáját.Felséges királyatyám.

mert a zsebkendő nincsen nálam! Másnap reggel kiment a király a juhászlegénnyel a legelőre. farka benne volt. mai napig is éldegélnek. de már a birkákat nem hajtotta. Az én mesém ennyi volt. hogy történt annak megszerzése. Elvitte onnan a királyt a három világba. később a juhászból király lett. ennek mondja társát. vagy a két nénémé? Annyit felelt a fiú: . hogy összes királyságát ráhagyja. nézze meg. Ott uralkodik az aranyvilágban.Kedves juhász bácsi.Majd megtudjuk holnap. menjen el. ha meg nem haltak.. füle. és megígérte neki. és elmesélte. Aki nem hiszi. 328 . A király a fiú vállára tette a kezét. az enyém. Megesküdtek. Aki ette a kását. Megmutogatta az országot. Lett nagy öröm. melyik zsebkendő volt szebb. a három lánya közül pedig egyet feleségül ad neki. A juhász a legkisebb lányt választotta.

Úgy van Ezt a csikó tojta. hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. fékomadta-teremtette . . atyafiak. megszagolta.Csikó! Csikó tojta! Most már az öregek is fújták: .mondta a legöregebb elöljáró. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. Futott. Az azt mondja: . Azt mondja a legöregebb. Itt aztán a bíró is beleszólt: . hogy mi.Én is sok mindenen keresztülmentem. Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát? Ebben mindnyájan megegyeztek. a legokosabb: . ez . 329 . csikót is. hol egymást. hogy még egészen meleg volt. mert most még azt is tudni akarta. hogy ő mindent tudjon. S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz. A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek. A csősz letette a tököt az asztalra. A bíró nem hiába hitte magát okos embernek. sörénye volt. de ilyen sütnivalót még soha. Az pedig olyanképpen beszélt.csakis tojás lehet. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. Csak nézték. valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. Felkiáltott hát: . De a bíró látott már lovat is. Fölvette.Lúdvércé! De a bíró a csőszre hallgatott. hogy a tojás micsoda tojás. Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. hogy akkoriban.ahogy a formája mutatja . . .Hát.Sok időt megértem. mikor a tojásra ráakadt. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni.Ami azt illeti. mikor a földről felvette.Egy gyíksárkányé! . ha nem tojás?! A csősz most már arra is emlékezett. megtapogatta.Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne. nahát ez már megint mi? . de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. Mi lehet ez? Azt mondja rá az időben utána következő: . Bevitte hát a faluházára.csodálkozott -. . hol a tököt.A rátóti csikótojás Hol volt. én se vagyok már mai gyerek. De azért bíró a bíró. hol nem volt az országban egy Rátót nevű község.Tyű.Mert hosszú főznivaló tököt már látott. de ilyent még én se ettem életemben.

hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre. atyafiak. mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol. De azok most már hitetlenek voltak. mert onnan épp a felé a falu felé gurítják.. Mikor az orrukat már valamennyien befogták. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. amint kor szerint következtek. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl. Mindenki látni akarta.Kiköltetjük! . Ebben aztán megint megegyeztek. . Ki-ki egy napig.Nem megmondtam.szólott a bíró -. A tojás gurult. gurult. Éppúgy. s gurítani kezdte a csikótojást. ahogy a kotlós tyúk a tojásokat. Mindenki törte a fejét. Megszagoltatta az elöljárókkal is. amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt. hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. Bizony szaglott már messziről is. Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. A bíró nagyon elszomorodott.Eddig szerencsésen eljutottunk . hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek. hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? 330 . né! Fut a pici csikó! Utána. szomorúan így sóhajtott magában: . Talán még ma is ülne valaki a tökön. ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. Előhozták a tojást. atyafiak? Amondó vagyok. de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. erre aztán egész Rátót adta a hangot. ahogy kinek-kinek torkán kifért: .Tudják mit. megszagolta. hogy hasztalan a rohanás. még csak azt mondjátok meg.A pici csikó! Ni. hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu.Ki ám. a bíró levette a talicskáról. emberek! A sok nép a nyúl után eredt. most mitévők legyünk? . A dombon csak a bíró maradt. s rapityára törött szét. s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp! Végtére is megállapodtak abban. Szentül meg volt győződve. Ott valami kőbe ütközött. Látva. Aztán sorra a többiek. Megrázta. hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban.

megkeresem azt a Világi Szép Örzsébetet! Meg én. szakítani akart egyet róla. megállott egy rózsabokor mellett is. nagy sokára beér egy házba. Szakított is. hogy azok már talpon vannak. Látta. ment világgá. A házban az ágyon két királyfi aludt javában. Amit csak lehetett. s egy pár szempillantás múlva meg már a világon is termett. János meg útra kerekedett. én várlak. Világi Szép Örzsébet! Miért hívtál? De Világi Szép Örzsébetnek akkorra már hideg nyoma se volt: tündér volt.Itt vagyok. karddal. Világi Szép Örzsébet! Mikor ezt a gyerek meghallotta. mikor egy tündérlány látogatta meg. megmozdult. mendegél. miért beszélsz ilyet! Hát nem jobban megölhetett volna ő minket. Mi ez? Költögeti a másikat. kezeltek. Eloldtam egy cifrát. mint az édes tej. Az anyja ellátta Jánost bőven mindennel.Édesanyám. és elaludt. Ebből aztán rögtön érezte. megösmerkedtek. Gyöngyharmat János! Gyere a világra. s királyfi ő is Egy másik ágyra vetette magát. kardosan. hogy nemcsak maguk vannak. hogy elmentem Peregre. Csákója. mert már azt is tudta. meglátja.Szívem szép szerelme. volt egyszer. pedig nagyon szerette volna. Szagolgatta a szebbnél szebb virágokat. megy. világ ellen. 331 . felfegyverkezve csákóval. Boldog volt. süssön nekem útravalót! Megyek. hol nem volt. se én nem szuszognánk! Meg aztán ki tudja. Bemegy egyenest a királyasszonyhoz. Már tizenhárom esztendeje várt rá. ki lehet ez? Tán hasznát vehetjük még neki! Ha Világi Szép Örzsébetet keresi is! Tán épp azért! Erre a másik se szólt többet erről. s azt mondja Világi Szép Örzsébet: . Egyszer kiment a kis kertbe járkálni. Nem tudta. Volt egyszer a világon egy királyasszony. A tizennegyedik esztendőnek is a vége felé járt. itt van egy királyfi! Hátha Világi Szép Örzsébetért fáradozik az is! Én azt szagolom! Tudod mit? Öljük meg! Most amíg édesen alszik. Gyöngyharmat János meg fölébredt a beszélgetésre. csak hangot hallott. Fölkelt ő is. eltűnt! A királyné így tudta meg a fiának a nevét. ha a világ másik szélén van is! Úgy is lett. . de csak nem született neki. csákóban. Hívták pedig ezt Világi Szép Örzsébetnek. kardja néki is volt. ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. Várta is a születését. mindent megtett. gyerek mégsem volt. János rájuk se hederített. a mesék elejbe. örvendett! Az első szava az volt Gyöngyharmat Jánosnak az anyjához: . Megy. ha rossz szándékú ember volna? Most már se te.Ugyan már.Gyöngyharmat János Hol volt.Hallod-e. te! Kelj fel. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke. de ahogy megrezzentette a bokrot. mit beszélnek. Egyszer csak a két királyfi közül felébred az egyik. Azt mondja rá a másik: . egy harmatcsepp őrá perdült. Ámult-bámult. hogy gyermeke lesz. elmondok egy kurtát. de a kisgyerek csak nem akart megszületni. S azt mondja: . hogy neki olyan szép kis fia lesz. hogy csudájára jár majd a világ.

De csak ment. akkor. hogy lesz-e belőle valami.föl! nekiestek mind Jánosnak.Megkeressük Világi Szép Örzsébetet! Megörvend János. mert félnek a ködmönös embertől. Gyerünk! De előbb egy kis ágyást csinált a földön. s ha már levetkőztek. mert végem közeledik! Azok megfogadták a szép szót. de csak mindig fényes délben. fogd össze Világi Szép Örzsébet ruháját. János annak oda se nézett. fogta magát. A partja tele volt terebélyes nagy fűzfákkal. pajtások. hogy legjobb lesz. Szétzavarta őket hamar. Ott egy szép fiatal menyecske lakott. Lassanként egész világos lett. annál magasabbra nőtt. A ködmönös ember meg. eredj te a partra. mindjárt előhozakodott. hátranézve: .Hisz én is abban igyekszem! Tartsunk együtt! Úgy is lett. ment tovább. Nem maradnál inkább itt? Nem? Hát akkor. A tanácsom az. s így szólt: . hogy ők nem mennek egy tapodtat sem tovább a hegyre. A szövőszék mellett ül. Azt mondták. gyertek utánam. adok én neked jó tanácsot! Világi Szép Örzsébet tizenketted magával minden nap idejár fürödni ebbe a Dunába. hogy hol találhatná meg ő Világi Szép Örzsébetet. bement szívesen. ha Gyöngyharmat János megy be. Ott megállott a három királyfi tanácskozni. Azok addig ott hevertek az asszony lábánál. hát ott kezdett egy picit világosodni. gyönyörű szép. s azt mondta. János alig látott egypár lépésnyire. mentek együtt. Mihelyt a hegyre léptek. János nem kertelt. Olyan sötét volt a barlangban. hogy mielőtt még ők fürödni jönnének. zöld mezőben látta magát. s mondja: .Ha ez az ibolyamag kikel.Nagy dologba fogtál. ha akarod. Gyöngyharmat János! Nem tudom. bement a házba. jót vágott rá a kardjával. Gyöngyharmat János azonban erre csak azt gondolta magában: nohát! Így vagyunk a bátorsággal? . annál több katonát szőtt. s kívül maradtak. Nemsokára rátaláltak egy nagy hegyre. és katonákat szőtt! Valóságos katonákat. hogy egyszeribe eldőlt. Megnézte Jánost a szép menyecske. S ment.Hova indultatok? . Annak a tetején volt egy nagy fa. attól nem messzire folyt egy valóságos Duna. A két királyfi azt mondta.Kérdi tőlük: . Ahogy beljebb ért. a királyfiak elé állott. ki menjen be oda legelőbb. 332 . amennyivel János meg ne vívott volna. mentől jobban közeledtek hozzá. János meg ment. Nemsokára meglát János egy asszonyt. újra megnézte. Hajaj! Kezdődött egy kis nem jó! De az asszony nem tudott volna világéletében annyi katonát kiszőni a szövőszékből. bújj el valamelyik fűzfa levelei közé. Mikor egészen melléje értek. az abban a percben egy rettentő nagy ködmönös emberré változott. A közepén volt egy szép kis ház. mint éjszaka szokott lenni. Az út a fától egy barlang szájához vitt.Azzal kirántotta a kardját. s abba az ágyásba ibolyamagot vetett. mert hisz ő a legvitézebb. Mentől jobban hajingálta a vetélőt. S azt mondta a két királyfinak: . A két királyfi ugyancsak megijedt. Mit csináljon János ebben a pusztaságban? Gondolt egyet. János nem bánta. de most . ment. jöjjön utánam! A két királyfi erre utánament.Aki nem fél.

János. Hát ügyesen lőjetek. de a teste. Alig sütötte el a puskát. mentek. szép szerelmem! Tedd meg ezt az egyet. úgy. Világi Szép Örzsébet meg a tündérek. A két királyfi elment a Duna partjára. s aló! vesd el magad! szaladt vele a ház felé. ott várt Világi Szép Örzsébetre. . János már jó előre elbújt egy fűzfa gallyai közé. az bent maradjon a vízben. mikor látta.No. De vagdosták ám a földhöz. hátranézett. Világi Szép Örzsébet változtatta azzá! Úgy menthetitek meg. Látta ezt a két királyfi. ahol Gyöngyharmat János kérdezősködött.Igazán! . ahol még a madár se jár? . De Világi Szép Örzsébet csak tekingetett. . hogy már javában fürdenek. elkezdtek vele labdázni. s csak kérdezősködött.Nincs itt senki! Mit tekingetsz? Ki járna erre. Mindjárt egy labdává változott. Éppen dél volt.szaladj vele ide. ha a fejét ellövitek. de félve. hadd öleljelek meg! Hadd csókoljalak meg! De János csak szaladt.mondták neki a tündérpajtásai. Sikoltozni. hogy csakugyan nincs ott senki. Mert Gyöngyharmat János megvan. gyerünk! Bajban van a cimboránk! Mentek. a feje meg repült ki a partra. mert másképp vége mindennek. aztán édesen kiáltozni kezdett: . összeszedte Világi Szép Örzsébet ruháját. pajtás. . behajították a Dunába. míg azt nem hitte. Akkor levetkezett. Azt mondta erre a menyecske: .Nem tudom. kilopódzkodott a bokorból. mert a két királyfi állhatatoskodott.Édes szívem. Tied leszek! Ezt már nem bírta megállni János. De mi történt? A labda átváltozott egy gyönyörű szép aranykacsává! Odafent a barlang előtt kikelt az ibolya. Világi Szép Örzsébet mindjárt észrevette. Ha azt hiba nélkül megteszitek. mint aranykacsa. akik közben kijöttek a vízből.Igazán jó pajtásai vagytok? . elértek ők is egyenesen abba a házba. hogyan lehetne most már megmenteni! De aztán. De akárhogy rimánkodik. hogy az kiessen a partra. A többiek vetkeztek de Világi Szép Örzsébet csak nagyon tekingetett mindenfelé.mondták azok. így felelt: . mikor az jött tizenketted magával. te hátra ne nézz mert akkor véged van! Úgy is lett. akkor még talán jól lesz minden. majd széthasadt bele.Csak nézz hát legalább egy kicsit hátra! Édes szívem. hogy nézz hátra. s ment ő is fürödni. Az egyik rögtön elővette a puskáját. Mikor már megunták a játékot. akárhogy esenkedik. A szép tündérlány utána. Ott mindjárt Gyöngyharmat János lett belőle! 333 . mentek. csak épp a Dunában úszkál. mert meztelen volt. a kacsa felfordult a vízben. s megcélozta az aranykacsa fejét. szép szerelmem! Gyöngyharmat János! Gyere vissza.Akkor lehet még egy mód. A menyecske azt mondta nekik: . Itt követlek.

hogy még egy próbája lehessen. Bementek megint a házba enni. így ölellek majd. nincs-e valaki a közelben. beszélgetni. Az jóformán még meg sem mártakozott. De János csak azt kérte. így csókollak! Próbáld meg! Vagy legalább csak tekints hátra! János akármennyire is eltökélte magában. amiért nem hallgatott rá. A legszebb rózsabimbót mégiscsak sikerült lelőni. Jánost jól megszidta a menyecske. ne nézegessen hátra. Bementek most együtt is a menyecske házába. más meg ki járna erre?! Világi Szép Örzsébet ráállt. A királyfiak már várták a parton. elmentek. Világi Szép Örzsébet elkezdte megint a nagy rimánkodást: . átölelték. De a tündérek megnyugtatták. Álló dél volt. János nem szólt. hogy a szép tündér a vízbe menjen. minden jó lesz.visszanézett! Menten labdává változott megint. pajtás! Még az egyszer megmentettünk. . mert megint megállt a parton. s mondták neki: . de ha harmadszor sem vigyázol. hogy megmentsük? .mondta a menyecske. hogy baj van. Ez kellett Világi Szép Örzsébetnek. örült. . aztán felöltöztek. Világi Szép Örzsébet megint gyanakodott. nem mentegetődzött. Odabent a házban már érezték. A menyecske persze előállt megint a szidással. 334 . hogy nem teszi többet. egyéb semmi! Ki a vízből mindnyájan! Elkezdtek vele labdázni. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Gyere vissza egy szóra! Egy ölelésre! Nézd csak. Ott terjesztgette gallyait a víz színe felett. A két királyfi majd elemésztette magát.De ha akarják. ki is járna arra? Levetkezett. a labdát bedobták a vízbe. s mindjárt eléjük állott Gyöngyharmat János. hogy csak nyugodtan vetkőződjön. irgalmatlanul.No. hogy nem tudott magának parancsolni . Gyöngyharmat János alig várta.Édes szívem. magadra vess! Azután már igazán nem tudunk érted tenni semmit. hogy így van a dolog. megígérte. Csakugyan.No! De most mit csináljunk. ő már összefogta a ruháját.Ugyan már. annyira szerette a szép tündért. inni.vízben! De úszni kezdett. ettek. hogy János megint nem vigyázott! Odafordultak a menyecskéhez: . A labdából most egy gyönyörű arany rózsabokor lett. Az valóban János lett ismét . s szaladt vele egyenest a ház felé. Mikor már jól elfáradtak. mikor a tündérek fürödni jöttek. hogy volna itt valaki! Gyöngyharmat Jánossal elbántunk.Magam se tudom . Ittak. Lett riadalom s futkosás ismét. beszélgettek. Szegény Jánosnak mit volt mit tennie. nézelődött mindenfelé. próbálják az arany rózsafáról a legszebb bimbót lelőni. Csak még egyszer tehessen próbát! Másnap délelőtt megint elbújt János a fűzfabokorba. Ha sikerül. pedig ő megmondta.Megörültek mind a hárman. hogy nem fordul vissza. hogy így újra látták egymást. A két királyfi a partra ment.

Egyszer a királyfi.de azok ketten úgy besenderítették. sóhajtozott. hogy nem néz vissza. épen ott volt nála. hogy őt bizony hiába fogja kérni Világi Szép Örzsébet. De a szárnyas ruha azért jól el volt rejtve! Senki sem tudta. . Jött fényes délben megint fürdeni Világi Szép Örzsébet tizenketted magával.Mert azt akarom. szerették egymást nagyon. szép lakodalmat csaptak.Miért nem? . hogy Világi Szép Örzsébet akárhogy rimánkodik.felelte János. mint a szél! Kiabált Világi Szép Örzsébet. Világi Szép Örzsébet nagy szomorúságba esett. A tündér csak rimánkodott.kérdezte a tündér. mert akkor az elszáll. panaszkodott. János apjához. Hogy az asszonyod lehessek! János adott neki ruhát. vissza is nézett volna . szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Látod. Alig csukták be mögötte az ajtót. Összefogta a ruhákat gyorsan. aztán megesküdtek.Nem adod ide. . jött Világi Szép Örzsébet. Szüntelenül csak sírt. még ha Világi Szép Örzsébet angyalul kukorékol sem. Világi Szép Örzsébet ruhája szerencsésen. az öreg királyné. s megkérdezte tőle: . elszáll! Ki ne add! Nem is akarta János odaadni.Szárnyas ruha! Ha fölveszi. lesze többé az övé vagy sem. ahogy a torkán kifért. s hazamentek az öreg királyhoz. de János a ruhát nem adta oda. édes lányom. igazán? . De már akkor elhatározta János. Amikor a ház ajtaja előtt volt. mármint Gyöngyharmat János elment az erdőre vadászni.Ezt vártam. János! Én sem akarok mást. Mint már sokszor. A két királyfi is a maga országába. csepp híja volt. csak János meg az anyja. a szárnyas ruhát oda ne adja neki.Nem! .Édes szívem. hogy senkinek el ne árulja. most is megmondta az anyjának. ha hosszabb útra kelt. majdnem hátrafordította a fejét.Mi lelt téged. A királyné ígérte is. de kiabálhatott: János nem nézett vissza. . s szólt rimánkodva: . hol van. Otthon a fiatalok éltek boldogan. hogy orra nem bukott. s ki tudja.Harmadnap megint úgy volt minden. hogy az enyém légy! Világi Szép Örzsébet elmosolyodott. Világi Szép Örzsébet? 335 . csak istenkedett tovább is. De meg volt erősen hagyva az öreg királynénak is. János elbújt a fűzfabokorba. mint azelőtt. add ki a ruhámat! De a menyecske közbeszólt: . Akkor adj földi asszonynak való ruhát. s ment vele. Kopogott. s ha az egyik királyfi hamar be nem rántja. . Alig ment el János. Megszánta a napa. hogyan vagyok! Ha van lelked.

nem evett. nem ivott. megrázzák magukat. 336 . Gyöngyharmat Jánosnak csak most nyílt ki a szeme. ment. Lakott abban a városban egy híres fogadós. és hagyta elmenni tőlem Világi Szép Örzsébetet. szolgálatra kellett gondolnia. nem él tovább. Sírt-rítt az anyja. s egész jó kedvvel járta az erdőt. Ahogy éppen egy nagy terebély fa alatt állott. nekem meg még azt az egyet sem teszik meg. mikor nagy zúgással jön tizenkét daru! Leszállnak a ház elejbe. lőtte a sok szarvast meg nyulat. nagyon-nagyon szép lány lesz. hát ott szállott felette Világi Szép Örzsébet! Talán még lőtt volna is utána meglepetésében. de hiába. Gyöngyharmat Jánosnak már kenyere sem volt. Otthon még nagyobb búsulásnak adta magát. Mit csináljon most már? Azt hitte. A királynénak eszébe jutott. a szárnyas ruhámat felvehessem! Azt. és elment.mint a záporeső. s valamennyiből egy-egy szép. mikor másnap hallja. hogy én is elmegyek! Elmegyek. mikor más menyecskének minden kedvét betöltik. hü-hüpp! . De csak ment éhesen is. „Nyílj meg.huss! . hogy kik lehetnek azok a kisasszonyok. amúgy is már jó színben volt. édesanyám! Ha már nem lehet kendre bízni semmit. De álmában sem gondolt arra. Figyelni kezdett.Abból csak most csordult ki a panasz igazán: .s ment. Nem is kellett annak több Alig felöltötte. hogy kitegyen ám magáért. Nagy keserűségbe esett János. de Világi Szép Örzsébet olyan keserves rívást vitt véghez.mondogatta magában. csak a vágyódás tartotta benne a lelket. Ő csak ment. s ha valami nem jó lesz. míg egy városba nem ért. leszól hozzá valaki: . de csak úgy megmutatásra. Már elfogyott a pénze is. Azzal mennek be szépen a szobába. azt se mondta: dajbakancs! Szegény Gyöngyharmat János! Ha tudta volna. mendegélt hetedhét ország ellen. mint a madár . mi van otthon! De bízott az anyjában. Kivette a ládából a szárnyas ruhát. míg Világi Szép Örzsébet örökösen az enyém nem lesz! Isten áldja meg! Ezt mondta. Azt mondja egyszer az édesanyjának: . Gyöngyharmat János! Odanéz. vége van. amiben a legszebb vagyok! Azután megint csak neki. Annak éppen szobalányra volt szüksége. De az akkorra már túl volt árkon-berken.Mi lelt? Még kérdezhetik is? Hogyne volnék szomorú. hogy jár abba a fogadóba ebédre minden áldott nap tizenkét daru.No. mit mondott a fia. nem jönnek oda többet! Úgy is lett. és mindaddig vissza nem jövök. hogy utoljára mégiscsak megsajnálta. föld! Hadd ugorjak beléd!” . Addig ment. Éppen délre harangoztak. abban már készen várta őket a rakott asztal meg a párolgó étel. De utoljára azért csak hazament. Gyöngyharmat János kicsípte magát. mert aznap nagyon kényes kisasszonyok lesznek ott ebéden. s beszegődött a fogadóshoz szobalánynak. Felöltözött lányruhába. odaadta a rívó menyecskének. Miféle daru? A másik szobalány szerint: tizenkét tündér! A fogadós másnap azt mondta neki. tudja meg. sőt kedvében járnak. Már ott szolgált egy délutánt meg egy éjszakát.Isten áldjon meg. hogy a legkedvesebb ruhámat.

kedves édesapám? A maga unokája! Mert megvallom. mi készülünk elmenni. hogy elrabolták azok a madarak. De egyszer az öreg király mégis meglátta. hazaértek Világi Szép Örzsébet apjának a házához.A kisasszonyoknak ő. attól féltem. indultak a szobából kifelé. Gyöngyharmat János. valahányan mind darvakká változtak.Már ha így van.Ez. s emelkedtek. Gyöngyharmat János abban a pillanatban levetette a lányruhát. Amikor pedig mi kimegyünk. hogy én már régen férjhez mentem. serénykedett. szálltak messze a darvak. a szomszéd király fia. s egyszerre darvakká változunk. Ebéd után Világi Szép Örzsébet odalép Jánoshoz. hogy az ő lánya kisbabát dajkál. Azzal is élek az urammal. szép szerelmem! Ha már mi véglegesen egymáséi leszünk. csak Világi Szép Örzsébet. fogta bizony! Kint az ajtóban megrázkódtak a lányok. hogy férfi. s János most is közöttük. hogy hiba ne legyen. Mert a szobalány itt nem szobalány. te az enyém! Ásókapa választ csak el egymástól. hogy ez a többi tizenegy tündér az én testvérem! Nekik még ne szóljunk. s ha megtalál. Már keresett. tégy meg egy kívánságomat. azt hitte.Hallod-e. János velük. hogy unokám van! Volt öröme Világi Szép Örzsébetnek is. végül azt mondja: . lányom. Gyöngyharmat János hordta fel az ételt. S közben figyelt. s titokban ezt mondja neki: .Szeretsz még engem. elmondta az újságot. hogy férjem van. akkor is csak fogj majd s elviszünk! Gyöngyharmat Jánosnak nem kellett ezt kétszer mondani. szorgoskodott erősen. De János ott is csak mint szobalány élt.Édes szívem! Szép szerelmem! Mindenem vagy! És most már én a tied. hogy van köztük egy nagyon-nagyon szép lány. Kié ez a szép kis gyermek? Mondja neki Világi Szép Örzsébet: . Azt mondja neki: . csak szaladozott szorgalmasan ide is. úgy ment az ipa elébe. oda is. hanem férfi. úgy evett. mindig a Világi Szép Örzsébet szoknyáját fogta volna! De hogy a fogadós semmit észre ne vegyen.Édes szívem. Az öreg király előtt persze ezt is titkolni kellett. János közelebb ment. felvette a legszebb aranyosezüstös ruháját. Nemsokára földre ereszkedtek. S az is nézi őt. legyetek boldogok! Mert én is az vagyok. Szálltak. te kapaszkodjál csak a szoknyámba. Világi Szép Örzsébet? Csak erre felelj! Azt mondja elpirulva Világi Szép Örzsébet: . János fogta a szoknyáját. Ha valaki látta. hát Világi Szép Örzsébet volt Az is rögtön megismerte Jánost. látja ám. Mert most én viszlek magammal! Tudd meg. Egyszer született egy szép gyermekük. Elpirult. jobban megnézte a lányt. elpusztít téged! Azt mondja János: . Nem tudta senki. Majd ha az ebédnek vége lesz. De előbb azt mondta Világi Szép Örzsébetnek: . Mindjárt szaladt Jánoshoz.Apám miatt kellett elmennem tőled! Mert ő nem is tudta. Mikor az ebéddel megvoltak. de csak mindig a szép tündér körül. Ahogy ott sürög-forog. Add ide a szárnyas ruhát! 337 . Felesége nem merte megismertetni az apjával. ha szeretitek egymást. az én szerelmes egy uram! Néz nagyot a király. még tartott a haragjától.

s boldogok lettek. olyat szólt mint egy ágyú. míg Világi Szép Örzsébet oda nem adta.Nem akarlak én! .Világi Szép Örzsébet majdhogy meg nem haragudott.mindig akarsz már te engem szomorítani? Újra el akarsz hagyni? . .Hát akkor .mondja Gyöngyharmat János . egy. Ők még egyszer megtartották a lakodalmukat. Gyöngyharmat János akkor tüzet rakott.No. ha meg nem haltak. hát akkor ide vele! Addig kérte. pinparáré paksz! Még most is élnek. három.Ugyan. hogy adnám már. rávetette a szárnyas ruhát mikor meggyulladt. kettő. mikor nekem az az egyetlen hatalmam! Nem adom biz én! . 338 . addig kérte.

mindenki engem köszönt! Rámondja a cigány: . mégiscsak bennem van a bizodalma mindenkinek! 339 . Hold. Egy cigány megy arra.Jó napot.Nap. a Hold meg a Szél együtt üldögéltek egy fa alatt. Szél A Nap.Ugye. a télen megfagyasztlak! Azt mondja a cigány: .Megállj! Mért mondod ezt? Várj csak.De még jobban a Szelet köszöntöm! Azt mondja a Hold a cigánynak: .Csak a Szél ne fújjon! Odaszól a Nap is: . és köszön: .Csak a Szél fújjon! A Szél erre odafordul a többihez: . adjon isten! Azt mondja a Nap a többinek: .Látjátok.Megállj. cigány. megsütlek a nyáron! Arra meg azt mondja a cigány: .

Az anyja sütött neki egy jó cipót.gondolta -. van a bal fülemben egy síp. olyan szegények vagyunk! Maga úgyis tud pénzt keresni az édesanyámnak. míg felkel a hold . kiszabadította a csapdából. A lába nem volt eltörve. mert úgysem maradok oda soká. amikor csapdába kerül. annál vadonabb. Éppen megfogott egy nyulat. Ott egy nagy tölgyfa alá telepedett. annál sötétebb. Szabadulni akart volna. jó fiú. De nem tágított. Könyörög a fiúnak: . még meghálálom. Avval a róka is eltűnt a szeme elől. volt a világon egy szegény ember.Hát . hetedhét országon is túl volt. Már nagyon messze elment.Ne hagyj itt. csak egy kicsit körülnézek a világban. megszabadítottál a fogságból. mint a róka szokott. Ballag a fiú az erdőben tovább. Egész teleholdas volt az idő. édes fiam! Ki ád nekem kenyeret? . Volt neki egy fia. „Megvárom. csak arra vigyázz. de még nagyon messze volt. Azt mondta a fiúnak: . egy bokor mellett. Este korán fölkelt a hold. mikor egyszer vonítást hall.Segíts rajtam. A róka megköszönte. az üveghegyen meg túl volt. és avval útnak eresztette. Azt mondja: 340 . Nem bántalak. akin csak bírsz. Azt mondja a nyulacska: . Odamegy. Avval elővette a tarisznyáját. és mindenkin. oda beszegődöm. El is indult a fiú világnak.Édesapám. Azt is kiszabadította a csapdából. ott volt egy csapda. hogy itt meghál. segíts! Megfogadta a fiú. olyan húszéves korig. az Óperenciás tengeren innen volt. tarisznyába tette. hogy szófogadó légy. és elkezdett a fa alatt kenyerezni. mendegél. A fiú megsajnálta. hogy megteszi. A fiú megy az erdőbe mindig beljebb. egyszer valami kis világosság tűnt a szeme elé. amiért ilyen jót tettél velem. Valahol valami jó szolgálatot találok.Ne aggódjon. hol nem volt. úgy. hát én elmegyek világot próbálni! . De olyan szegények voltak. . hogy lássam az utat. A fiú a sípot a zsebébe tette. azonnal segítek.Három aranyszőrű bakkecske Hol volt. Ment a világosság irányába: ő megnézi azt! Bárki van ott vagy bármi. és azt mondta neki: . segítek a bajodon. hogy alig tudtak a szegénységtől mozogni. nagyon sokat sírt. hacsak segíthetek.Na. csak fájt neki. Azt mondja az édesapjának: . édesapám. jó ember. Megy ő a hang után. fújj bele! Hacsak segíthetek.Édes fiam. de ő odamegy! Azt hitte. Vedd ki! Valamikor valami bajod lesz. Vedd el. A fiú már felnőtt.azt mondja -.A jobb fülemben van egy síp.” Úgy is volt. De már nagyon messze bent jár. már nagyon közel van hozzá. Ha valami bajod lesz. A kis nyulacska már nagyon sokat nyekegett. hát egy róka szintén tőrbe került. Hát közvetlen mellette. segítek. csak fújj bele. aztán ballagok tovább. Megy a fiú. úgyis tudod. Beért egy roppant nagy erdőbe. de nem bírt. Minél beljebb megy.

De azt mondja: . majd csak beereszt.Szolgálatot keresek . De akkora orra van. édes fiam . hacsak bírsz . . egy jó fél órát mindig ballag. mi az. hogy majd a térdeit éri. de azért egy kicsit pihend ki magad.Mindegy. Föláll két lábra. fiam. amiért ilyen jót tettél velem.mondja. annak az ablakából világított egy mécsvilág.Ne félj. . csak megy. amit kívánsz.mondja a fiú. jókor jöttél. Szabadíts ki! Nagyon meghálálom valamikor. Tudom én.mondja. . Megadom.Ne . A rokka előtte.Ki az itt? Ki keres? . Ott ül egy öregasszony. üvöltést. ahova ember ritkán tévedt? . amelyikbe a farkasokat szokták csapdába csalni. olyan.Adjon isten neked is. megkötötte.Jól van. nagy mélyről. megnézem. Már majdnem hajnalodni kezdett. ha lakó van. Azzal megy a fiú ismét a világosság irányába. téged csak a kis lámpavilágosság csalt ide. próbál kiugrani. egyre erőlködik. édes öreganyám! Adjon isten jó reggelt! Mert már hajnalodott. de olyan mélységből. tömd a pipádba. . . Csak bújj bele. . mendegél. hogy. de csupa vasból. Benézett az ablakon. Fölnéz a farkas. egyszer csak tutulást hall. míg a világossághoz nem érek.. segítek. fiam . mert éjszaka nem aludtál. s szólt hozzá: . egész éjjel mindig bolyongtál.Na. szépen felhúzta a farkast a szabadba. Hacsak bírok. Ez volt a vasorrú banya. meglátja a fiút. Már el is kezdhetjük reggel. majd csak ad szállást.mondja a banya -. Verem volt ott ásva. Csinált rája jó hurkot.Jó fiú. Hát egy nagy ordas farkas benne is van a veremben. Amint megy. és azt mondja a fiúnak: . Amint megy. mert ilyent ő még nem hallott. Könyörög a fiúnak. Amint megy. alku nincs. A fiú egy kicsit meghökkent. majdnem beleesett egy farkasverembe. segíts a bajomon. mendegél tovább. gyújtsd meg. mint a farkasok szoktak az erdőben. Lehúzott a fiú a fáról egy hosszú szárú ágat. Hát bizony egy kicsit meghökkent. A szüle azonnal felugrott kinyitotta az ajtót. hogy miért engedte le azt az ágat. elmegyek arrafelé. pajtás. hogy ne szoruljon meg. én rögtön ott leszek. Ott. .Na. . mert már megvirradt. A fiú jól kapaszkodott. A farkas kibújt a hurokból. . Nálam három nap az esztendő. Mert énnekem éppen egy jó szolgára van szükségem.nyújtotta a farkashoz a lyukba.Én vagyok. belebújt. csak megy. húzz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. 341 . majd én annál fogva fölhúzlak! A farkas megértette. odaért egy kis házikóhoz. jó ember.Nem fekszek le.azt mondja -.Mit keresel ebben a rengetegben. hogy nem. Ha valamikor bajod lesz. mert itt bizony éhen pusztultam volna. azt a fényességet látta ő. Mit csináljon most? Beköszönjön vagy nem? Végül megzörgette az ablakot.Megpróbálom. mert mást nem adhatok. de nem bír. édes öreganyám.

Mind a három bakkecske volt. De ha eltalálod azonnal. egyik marja a másikat. a reggeli. mint a másik. én csak a lámpavilágra jöttem idáig. nincs egy kecske sem. akkor menten halálfia vagy. hogy rögtön felforduljon. Azt mondja neki a vasorrú banya: . mit akarok veled. hogy az menten fölfordult. hát zúg ám az erdő. Ott lesbe állt. azon a tisztáson hagyd őket.Jól van. A fiú hozzáfogott. . édes gazdám. mert amikor ellenek. El ne szökjenek tőled. hallgatózik. hogy akárhogy is erőlködött. Gyere csak velem egy kicsit odább. van benne enni-innivaló. Azt mondja a banya a fiúnak: . reggelizzél meg. most megmutatom. Úgy is volt. Megijedt: mi lesz most? Hol találja meg őket ebben a rengetegben. De ha nem találod el. elaludt. . a gyerek abban a pillanatban úgy fültövön csapta a középsőt. édes öreganyám. A gyerek kihajtotta a három kecskét a kijelölt helyre. ezt a három aranyszőrű kecskét fogod legeltetni.Itt van. A következő pillanatban ő ott termett. egyik jobban. édes fiam. Itt . mert a szüle karóba húzza a fejedet. ahova letelepedtél ma reggel. édes öreganyám. hogy már hat darab kecskével megy haza. csak arra vigyázz. ahol letelepedett ahol a kecskék legelni kezdtek.” Azonnal elővette a zsebéből a sípot. mi bajod? . . mi lesz a munkád. Azt mondja: . elhibázod az ütést. . Váltig el akarták a nyulak a két fát kerülni. A háta mögött megzörrent a bokor. 342 .Gyere.Ide nézz. belefújt. egyenesen őfelé tart. abban a pillanatban ott leszel a hat kecskével együtt. mert másképp nem is találtam volna ide. az ő három kecskéjét? Hova bújtak el ezek ellen? Mit csináljon most? Egyszerre eszébe jutott: „Adott nekem a nyulacska egy kis sípot! Megpróbálom. E között a két nagy fa között vannak. Csak vigyázz rájuk.. hadd legeljenek. akkor szoktak elszökni.Elvesztek a kecskék.mondja a nyúl -. velem. azután majd megmutatom. Jólesett a reggeli. mert bizony ő ritkán lakott jól az út alatt.Igazad van. A három kecske nekiállt szépen legelészni. mikor ideérnek. Délfelé jött egy kis meleg felhő. Oda hajtsd ki őket. fiam! Nézd. Majd én összeszedem az én legényeimet. Majd azok hajtják úgy. de úgy. De a többi is a nyomában. Nem nagyon messze van egy szép tisztás.azt mondja. De emezek nem engedték. hogy a feketéknek a két fa között kell elfutni. Örült a gyerek nagyon. mert ez mind a három mindennap megellik! . Ő meg a fa tövébe heveredett le. Ott.Dehogy vesztek el . Körülnézett. Szépen elhajtod őket haza. Hallgatózik. Mikor a két fa közé ért a három fekete nyúl. máris ott a nyulacska. Majd vigyázok rájuk. csak hogy előre futhassanak. De jól vigyázz rájuk. megvannak azok. már jó délután volt.No.Hm. Mind a háromnak megvan már a kölke.azt mondja jobbra van egy gyalogút az erdőben. Úgy vigyázz. nagy bajom van énnekem . fiam! Ez lesz a munkád. Mikor felébredt. a középsőt evvel a kampós bottal úgy üsd meg. hogy el ne ugorjanak előled! Van az én falkámban három fekete nyúl.Mit parancsolsz. a fiú olyan álmos lett. Egyszer kiválik három fekete nyúl a többi közül. Abban volt három aranyszőrű kecske. Odavezette a fiút az ólhoz. fiam. csak úgy morognak a nyulak. A gyerek elindult a nyulacskával a kijelölt két fáig. elkészítettem már a tarisznyádat. Ők ugyan maguk is odamennek. előhívom. hogy el ne szökjenek.

Odaugrott a többi is mind. Majd én bezárom őket. jól megrázta. Másnap reggel.Adott nekem a róka egy sípot. olyant csapott közibük.azt mondja -. de hol találom meg őket ma? „Nem baj . Mikor aztán már közel értek.Az . a nagy fa felé. Lefeküdtek.azt mondja -. mint előtte való napon. hogy a középső tyúkot úgy üsd meg. Úgy is volt. Ott van egy nagy falka tyúk. . Megpróbálom. üldözik őket. ti gonoszok. hogy hol találhatom meg őket. Kihajtotta a fiú a hat darab kecskét megint ugyanarra a helyre legelni.Meg. mert a rókák körülfogták. ennek a nagy fának a tövénél. tegnap megtaláltam őket.mondja a róka .Csak . Belefáradt a verésbe. meg akarják fogni. Ott kapargásznak a bokor alatt. Búslakodik. . Ugyanúgy járt. hogy hova lettek az ő kecskéi.nem baj! Én tudom. Odaértek az erdő szélére.Na . hogy hol vannak. hajtják. sehova.No . és ő elaludt mélyen. . 343 . Úgy is volt. nem akarnak sehogy se a fa mellé jönni.gondolta.Adjon isten. Köszönt: . amikor felébredt. Kotkodácsolnak a tyúkok. édes öreganyám! .A fiú a gidákat hazahajtotta.Nincs más bajom semmi . Nem tudom. majd a többi rókatársammal. A csibék csipognak. mert majd idejönnek. el is aludtak reggelig. Azonnal ott termett a róka. De aztán egy róka elkapott egy tyúkot.Jó estét. fiam! Eredj be. Nincs kecske. édes fiam. Lefeküdtek. Most bátran lefeküdjünk. Nem volt semmi baj. itt akarnak elbújni. Az aztán megijedt. Úgy nézd. Délig megvoltak az ő kecskéi szépen. hogy rögtön leterüljön. Már jó délutánra járt az idő.Mit parancsolsz. . egyik jobban. merre mentek abban a vadon erdőben. Úgy is volt. A gyerek nem volt rest. a toll is a szájában maradt. . van azok között három nagyobb. . odaugrott a fa mellé. megvannak a kecskéid? . csak elvesztek a kecskéim. nagyolni a kecskéket. Akkor bejött. mint a másikat.kérdi. most én is megvacsorázok.Jók voltak a kecskéid? Nem szöktek el tőled? . ejtőztek. vagy mi a bajod? . Elővette a szüle a tüzes piszkafát. három öreg és három kiscsibe.” Elővette a sípot. Szorítják a rókák egyenesen a fiú felé. ti ilyenek-olyanok! Nem tudtatok elbújni? Megálljatok! Holnap el kell bújnotok jobban! Jól elverte a három kecskét.No. egyiket jobban. Nem én magam. hátha segít a bajomon. azután tovább legeltek. fiam! Megjöttél? .azt mondja a róka .azt mondja -. .Jól van. Egyszer csak zörög az erdő. és aludjunk reggelig. belefújt. hogy a középső rögtön lelapult. jó gazdám. ahogy fölkeltek.Nem mentek azok édes öreganyám. elkezdte püfölni. Megvacsoráztak együtt. mint a másik. csak gyere velem az erdő széléig.Ti bitangok. . délben jött a meleg szellő. a szüle mindjárt elkészítette a tarisznyát. . mert nem lát egyet sem. Ezeket majd én szorítom. vacsorálj meg. .itt vigyázz.

mint a másikat. jött a meleg szellő. Most már egész szép számmal vannak.azt mondja -. Beletette a pipájába.Jól van. A farkas elkezdett egy-két nagyot tutulni. Ott az egész falkában van tizenöt darab fekete. azt mind haza kell hajtani. Csak jól vigyázz! Van itt az erdő közepén három nagy nyárfa. de most a harmadik napon a három öreg kecske meg a három fiatal viselős volt.A kecskéid megvannak? Jók voltak? .Hogy nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok . Tett az üvegbe jó italt. őneki muszáj szolgálni. elkezdte nagyolni a kecskéket. .azt mondja -. azt mondja a szüle: . Nagy vígan terelgette haza a kecskéket. . Megtalálta azt a csomó szőrt. mindent megadok. Jól van ám. .talán tudok segíteni. . hogy el ne szökjenek. nagy az én bajom .No. No. A gyerek elmesélte. ha nem mind találom meg? Eszébe jutott: „Adott nekem a farkas egy csomó szőrt. Azonnal ott termett a farkas: . Eljött a dél. egyiket jobban. jöttek mind a farkasok. nagyon búslakodott. Megrakta a szüle a tarisznyát még jobban. aludtak reggelig.azt mondja -. de . hát mégiscsak rátalált. hogy tisztességesen hazahajtsd őket.No. nincs kecske! Hej. Mindegyiknek kicsikéje lesz. Ezt nekünk ki kell választani közülük. Majd vigyázok rájuk.köszönt -. Sokáig elbeszélgetett vele.Hej. amit kívánsz.Megjöttem. édes öreganyám. ahogy felkelt. A középső mellé állj oda. De a szüle a juhász maga. majd holnap nem talál meg benneteket! Bejött a szüle a fiúhoz vacsorázni. akármi úton-módon. még csak ma kell. De azért majd csak sikerül. miképp járt. elvesztek a kecskéim. mert most a szülének van egy nagy falka birkája.azt mondja. vacsorázzál . megjöttél? . Megkeresem. A gyerek odaállt a középső nyárfához. akkor holnap. édes gazdám. Ott termett. . majd én bezárom őket. merre járt. . mindennek. hol találom én ezeket meg? Mert mi haszna találok meg egyet vagy kettőt.Mit parancsolsz. Mikor felébredt.Adjon isten. édes fiam. a fiú megint csak elaludt.azt mondja a farkas . hogy hol.Hát ez egy kicsit baj. 344 . mint előtte való nap.Azzal meglett az ő kecskéje. Harmadnap reggel. hogy csak hadd aludjon a fiú még jobban. édes öreganyám. Van kilenc darab. Hát délig meg is voltak ők szépen a legelőn. vagy mi a bajod? . amennyire lehet. . Szidja őket bitangoknak. Avval lefeküdtek. Az egész erdő hangzott bele.Meg . kárba ne menjenek. rágyújtott. . Elővette ám a szüle a piszkafát újra. édes öreganyám! .Mi lesz ma? Máma vége az életemnek! Most ilyen falka kecske elszökött. A gyerek hazahajtotta a kecskéket szépen. ahonnan elindult.Jó estét .” Keresgeti a zsebében jobbra-balra.Jók voltak. Kérdezgette az előtte való életéről. fiam. hát csak eredj be. hátha megtalálom. hogy ő csak egy szegény fiú.

édes fiam. mind.Meg. Egy-kettő a juhász nyakába ugrik. Majd holnapra megjavul a szüle. Megjöttél? .Megvannak. Többet nem bírok vele. egyiket jobban. A szüle bezárta a kecskéket.a kecskék közül. amikor választani kell valamit. Azt gondolta: „Mi haszna ütöm-verem. az ad majd tanácsot is . A gyerek pedig azonnal nyomban ott találta magát a legelőn. Nézi a gyerek. Fölkeltek negyednap reggel. meg avval a rozsdás karddal. Már esteledett. a gyereknek nagyon pontosan ki kellett számítani.Egyszer a farkasok eltűntek. de azok föl sem veszik. Menj be vacsorázni. édes öreganyám. Azt mondja a szüle: . ami ott van mellette. édes fiam.Hát édes fiam. rongyos inggel. Sikerült is neki.tereli a nyájat mind közelebb a síkhoz. az meg csapkod a botjával. püföli a farkasokat.Jó estét. édes fiam. 345 . hát hármat kérnék belőlük. Most mondjad hát. dobálják. amin meg tudjanak élni. mint a másikat. édes öreganyám! . Meg . mint a másikat. majd én bezárom őket. és aztán én is megyek. Megolvasta a szüle.” Megvacsoráztak. nem bántotta őket. csakhogy a kecskék megvannak. lefeküdtek nyugodtan.Megvannak azok. mit csinálsz te azokkal? Avval az ócska. Minden más eltűnt.azt mondja . Nem bánt ő semmit. Jól van ám . A kecskéimet megőrizted.Megvannak a kecskéid? . édes öreganyám. akkorra a tizenöt birkát kiválasztották a falkából. . ami a kamrában lóg a szegen.Mást ne fogadj el semmit! Ennek nagy hasznát veszed. megadom neki. ha ád öreganyám a három napért. hogy annak rögtön letört a szarva. ami ott lóg a kamrában a szögön. Mikor odaértek a közelbe. ahol reggel volt. ami ott van mellette. hogy mit kérsz! . hogy holnap. akkor három aranyszőrű bakkecskét kérjen és azt a szennyes inget. hogy melyik a középső.Nem kérek én. éngem tisztességesen kiszolgáltál. azután bejött. cibálja a juhásznak a szűrét jobbról-balról. Jól van. csak azt a tizenötöt szorították a nyárfák felé. A többivel a farkasok nem törődtek. Nagy fütyörészve hajtotta őket hazafelé. hogy nekem is legyen. Úgy is volt. amit kér. . azonnal fölbukott. Nem történt baja a fiúnak reggelig semmi. meg azt a rozsdás kardot. De a farkas . hát jön ám egy nagy falka birka. A középsőt úgy csapta meg. . más egyebet. és azt a rozsdás kardot. .Adjon isten.Na.mondta a farkas. nem látott senkit-semmit. A farkasok megmarják őket. Mikorra kiértek a síkra. A juhász üti. a nap már majdnem lebújt. csak azt a szennyes inget. egyiket jobban. Ott volt előtte a szép tizenöt darab kecskéje is. meg evvel a három kecskével? Ezeknek úgysem tudsz olyan legelőt adni. . hogy a farkaskoma megmondta a gyereknek. hisz én voltam a juhász. Holnap kitelik az ideje.de kifelejtettem.

. mit nem. fiam . Ha ezt megadja. Azért ezt a nyakadról le ne vesd soha. úgy odaragadt a kezük. Elkezdte a lányokat szidni: . kenyerezni egy kicsit. Neki is adta a három aranyszőrű bakkecskét a szennyes inggel és a rozsdás karddal együtt. tudod. adok három bakkecskét is. mikor magadra veszed. a másik lány a másik kecskére.mondja -. Bátran gyere hozzám. Jó magasan volt a nap. mint a bőröd. Kihirdette a király az országban mindenfelé. olyan színűvé lesz. kardom! Azonnal azt csinálja. három lány a hátadon! Beért a város szélére. Elkiáltotta magát: . ő maga is. Milyen szép kecskék! Azt mondja a fiú: . hogy az az ing. korsó a kezükben: vízért jöttek. annak adja lányát és halála után az egész királyságát.megfordulsz. A gyerek rögtön útnak indította a kecskéket. ahova a városbeliek és a közeliek vízért jártak. kiérsz az erdőből azon az úton. hogy aki az ő lányát meg tudja nevettetni. Avval egyik lány rácsapott az egyik kecskére. ti bitangok! Kecskék után mentek. Meglátták a fiút és a három aranyszőrű kecskét. amit kért. nem a vizet hozzátok nekem? Az egyik lánynak a hátára csapott a lapáttal. avval elindult az ő három aranyszőrű kecskéjével. 346 . fiam. hogy hol lakom. aki még soha életében nem nevetett. akármelyik seregben. Ott mindjárt beérsz egy városba. hogy: vágjad. Annak van egy olyan lánya. Elkiáltotta magát nagy hangosan: .Ti ilyen-olyan haszontalan népség.Akárhol . Abban a városban lakik egy király. Egyszer csak szalad ki egy öregasszony. amelyiket megmutattam. A hátukra csaptak. mert megígérte. tréfálkozni. A szülének mit volt mit tenni. A város végén volt egy kút. ebédelni eszegetni. .Hej. meg azt a kardot is. hát legyen legalább pénzed is.Nem eladók! Ezeket nem lehet eladni. játszani. nem tudták levenni. hogy az aprójószágot meg lehessen itatni. Akárhogyan rángatták is a kezüket. neki nem kell más. fiam. Ennek csak parancsold. A lapát rögtön odaragadt a lány hátához. Ez a kard pedig olyan. a harmadik a harmadikra. A kút mellett volt egy itatóvályú. odaadom a szennyes inget. Ha azután. ő maga is ivott. meleg volt. mert akkor akárki. . hogy nem adnae nekik két kecskét. De arra vigyázz. a lapát nyeléhez meg odaragadt a szüle. elkezdett falatozni. Kenyérsütő lapát a kezében. Most majd elindulsz. amelyiket legyőzni sohasem lehet. De ha a nyakadban van. amelyiken kard nem fog.mit? Különben ilyen csúnya kecske nem is kell nekünk. Leült a kútkávára. ő evvel megelégszik.azt mondja .Hej. Tudjál ennivalót venni kecskéidnek meg magadnak is. meg kellett adni. A kecskék is szomjasak voltak.tréfálkoztak a lányok . Mindjárt elkezdtek vele incselkedni. valamikor még valami bajod találna lenni. Egyszer jön három lány a kúthoz. három aranyszőrű bakkecském! Avval odaért a város szélére.Hát . hogy nem tudták elereszteni. Megitatta őket. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. A vályúba friss vizet merített a kecskéinek. akármilyen kis szerrel meg tud ölni.Nem bánom. Neki is maradna egy. soha! Mert az olyan ing. és adott neki egy zacskó aranyat is.De a gyerek nem tágított. A fiú megköszönte a szülének a jóságát. majd én segítek a bajodon.

347 . Elkiáltja magát a gyerek: . három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. de akkor a sokaság már körülvette. hanem az egész udvar is olyan jót nevetett. És ráparancsolt. Elkiáltja magát a gyerek. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. lány hátán lapát. hogy jól gondját viseljék a kecskéknek. Mikor a kapuba ért. De már a király kapuja előtt. Előre mosolygott. katona hátán lónak orra.azt mondja a fiú. Azt mondja a fiúnak: . Odaért egy utcafordulóhoz. vénasszony derekán katona karja. mit csinál a gazdája. hogy süsse meg a kenyeret. miért akarja elvágni a lónak a farkát. Menjen vissza a lakodalomba muzsikálni. katona hátán lónak orra! Megy tovább a fiú. Aztán ott is maradt a királynál.Hej. vénasszony derekán katona karja. A lányokat szintén vissza a kúthoz. Nem tudta.Hej. Mindjárt aztán huszárkoma nem szégyellte. hogy összegyűl a sokaság. Amint rácsapott a szabónak a hátára a hegedűvel. lány hátán lapát. Nézte ezt a huszárnak a lova. lapát nyelin vénasszony. az ollón a szabó. A királykisasszony látta az egész csapatot. Ő elszabadítja ezt a lovat. Ő azután a cigányt a hegedűvel a szabótól elszabadította. az ollón szabó. . megölelte. legalább lesz egy szép lova! El akarta nyírni a lónak a farkát. Kiér az utca vége felé. senki más! Nem is akart a fiú elszaladni. az ollóhoz meg a szabó. közel a király kastélyához. Mindjárt leszól a király az udvarosnak. lány hátán lapát. ló farkán olló.Hej. pajtás . Odaragadtak mind a ketten.Én nem bánom. A vénasszonyt is hazaküldte. lapát nyelin vénasszony. Hozzáragadt az olló. hogy vigyék a vizet. Hisz azért jött. A szabót is elengedte. Hozzádörgölte az orrát a gazdája hátához. a fiú most ott kiáltotta el a mondókáját. ló farkán olló. A huszárt is a lovával. hogy jönnek. a lapát nyelin vénasszony! Avval ment tovább. Mikor elmondta. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Akkor elkiáltja magát a gyerek: . három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. nézte. hogy még a falak is megremegtek bele. nemcsak a király és a királykisasszony. hogy azt a fiút ki ne eresszék a kapun. hogy vénasszonyt ölel.No. Befordul a sarkon. Nagyon muzsikálnak a cigányok! A cigányprímás kiugrott. mert a kapu nyitva volt. Azokat a király az udvarosával behajtatta az istállóba. pajtás. hogy egy egész csapat megy az utcán: . nézték a kecskéket meg a három lányt meg az öregasszonyt a kecskék után. hozza a nagy ollót. A fiút pedig fölrendelte a kastélyba. szabón muzsika. katona hátán lónak orra. elkezdi a hegedűvel püfölni a szabót. mint ifjú király. szembe jött vele egy lovashuszár. Ott meg lakodalom volt. A gyerek elkiáltja magát: . Szalad ki a szabó. ez lesz a veje. megállj egy kicsit! Én ezt az öregasszonyt megölelem.Evvel a gyerek megy tovább a városba befelé. vénasszony derekán huszárnak karja.Hej. muzsikán cigány. nehogy bajuk essék. a lány hátán a lapát. odaért egy szabóüzlethez. Látta. a hegedű odaragadt. Így a három aranyszőrű kecske megszabadult. Megint hajtanak tovább. a hegedűhöz meg odaragadt a cigány. lapát nyelin vénasszony.

Amikor a hüvelyből kihúzod. hol megvillan a szeme előtt. felséges királyom. Kirántotta a kardot. . Olyan gyorsasággal járt. Tudtam. amerre magad előtt látsz egy alakot. Készen állt az egész hadsereg. le ne vesd. az se lesz baj! Mindjárt ki is adta a parancsot a király a főminiszternek. Egyszer csak a fiú látja. amiért nem neki adtam a lányomat. amerre jár. Úgy megörültél a kecskéknek. Mikor hazaért. Rövidesen megtartották a lakodalmat. hetekig. most már mehetünk. De ő csak mindig a nyomába. mert akkor úgy bánnak el veled. De azt megmondom. hogy most mit csináljon. hogy azokat vitted el.Már éppen vártalak. a puszta testedre. pedig azért szolgáltál.azt mondja -. tiszta fekete lovon lesz. akkor senki sem bír veled. és pusztít. azt követte.Majd én megcsinálom nekik a vonalat. Nem telt bele jó két óra sem. amit akkor elfelejtettél elvinni. Köszön neki: . Megkeressük. Sem a golyó. Azt mondja a fiú: . Hol eltűnik. amíg csak egyet is látsz. Egy ezredet szereltessen fel.Épp csak kísérjük őket. őhozzá. hogy a legelső ezredet azonnal szólítsa fegyverbe. A többit ne bántsa. Azt mondja a fiatal király: . . az idegen királynak ott volt az összes katonája. míg a veje megjön.azt mondja az . 348 . amiért a lányát nem az ő fiának adta. Annak ő az élére állt. hogy merre jönnek. Amerre az a kard jár.Jó estét.mondja a fiatal király -. édes öreganyám! . Éltek boldogan napokig. amit akar! Én ma elmegyek. az öreg király már várta.No . Ott volt ő maga is a fiával együtt. Mert a másik király már betört az országunkba. . csak azt mondd: „Jó kardom. Ezt az inget most vedd magadra. de ne törődj vele! Itt van ez az ing meg ez a kard. akinél szolgált. Lám.mondta a fiú. Másnap el is indult korán reggel haza. A kard aztán ment szó nélkül.Adjon isten. . Mikor összecsapott a két sereg. Nem ismered meg. megmondtam! No. Az csak hadd álljon. hogy ki az. mert nagy üzenetet hozott. ahogy akarnak. A fiú megköszönte a szülének a tanácsot. ne keveredjen el az ellenséggel. Mentek is vagy két napot. holnap reggel itthon leszek! Akár az egész országa jöhet.Meg akarja bosszulni. fiam! . .Nem baj . hogy mindenki vigyázzon magára. hát most menjünk. mindenütt csíkot vágott. és kinyargalt a szüléhez az erdőbe. ahol ütközni kell. De azért szereltesse fel. hogy készen álljon. Meg itt van ez a rozsdás kard Az majd magától kifényesedik. De arra se lesz sok szükség. hogy ne tudjanak bennünket körülkeríteni . édesapám.Semmit. mint a villám.No. az apósa. De a fiú megparancsolta katonáinak. csak hadd csináljon. sem kard nem fog rajtad. Harmadik nap reggel összetalálkoztak az ellenséggel. izzadt lovon. és kieresztette a kezéből. Amerre az ment. hogy készen legyen. Rögtön a király elé kéri magát. addig mindig vágjad!” Te pedig csak arrafelé tarts. ott ellenség nem marad.Meg is esküdtek. A szomszéd király hadat üzent. bajod lesz. De ha ez rajtad van. Egyszer jön egy futár nagy sebesen. A király rögtön hívatta a vejét. hogy egy alak megy előtte. majd az vezeti. A fiú még azon a napon fölugrott a lovára.

tegyetek föl a lovam hátára. de nem ölték meg. A fia pedig fogságba esett. A felesége titokban mindig eljárt az ellenséges királyhoz. nem baj . és a foglyul ejtett királyt elzáratta. hogy majd akármi úton-módon. de harmadnap már nem állhatta a sok könyörgést: .Tudom. amikor lefeküdtek. de tovább az életednek nem kegyelmezek. Lefeküdtek. „Na megállj. mert nem szereti. elesett az öreg király minden seregével. az inget is ki akarná mosatni. nem látszik azon a piszok. tegye le a kardját. azt mondja. Enni és inni adott neki bőségesen. gondoltam. A fiú lova el is indult. kelj fel! Tönkretetted az országomat. másnap se vette le. az erdőbe. és világgá eresztették. könyörögjön az urának: tegye le a kardját éjszaka. de egyenesen a szüléhez. . Mert mikor azt az idegen fiatal királyt meglátta. hogy kérjen. szerelemre gyulladt iránta.Na. A király nagyon örült neki. Azt mondja a fogoly király neki. ahol előtte való napon volt. hanem inkább egy másikat. nem pedig egy parasztból lett király. amikor lefekszik! Ne az ágyra tegye. Ölj meg. tönkreverted a hadseregemet. csak arra kérte a feleségét és az ellenséges királyt: . ő maga akarja kimosni! Feleli a fiú: . beszélgetett vele. A szüle már kint állt a kapuban.Nem kell azt kimosni. de csak elbánnak veled! Na. csak éppen nem volt szabadon. nyakában van az ing is. Meg. tegyetek bele! Kössetek föl. hogy valaki rettentően rázza: . mintsem a másik királynak a serege. A fiú megsejtette ezt. de mikor megöltél. összedaraboltál. Mikor elaludt.Gazfickó. Ő persze nem tudta. odatette maga mellé egy székre. Avval kirántotta a kardot. Az öreg ellenséges király elesett egész seregével együtt. Egy este elkezdett könyörögni neki nagyon. nem látszik azon. hogy szennyes volna! Aznap nem is vette le. csóválgatta a fejét. és egyszerűen négybe hasította a fiút. akkor legalább abba a rossz zsákba. levetem. hogy akármi útonmódon erre ráveszi a férjét. majd elbánsz te is velük. A szék üres volt.azt mondja -. hadd egyenek meg a farkasok a lovammal együtt! .gondolta a fiú gonosz felesége. hogy otthon elmondhassa.Nem bánom. Felkötötték a ló hátára. azt meg eresszétek világgá. Látja. Csak egy maradt meg belőlük hírmondónak. A királykisasszony meg is fogadta. de a felesége nem. Mert az igazi királyfi volt. hogy az ellenséges király ott feküdt az ágy alatt. nem is tett szemrehányást. egyszer csak arra ébredt. hogy mindig ott van mellette. Azután abba a rossz zsákba beleszedették a szolgálóval. jobban mondva. Kap a székhez. ha ő pusztult volna el.addig tartott az ütközet. meggyilkoltad az apámat! A fiú fölserkent. hogy annak a másiknak a kezében van a kardja. hogy vesse le az ingét. édes fiam. amelyik a nyergem alatt van. majd elbánok veled akármi úton-módon!” . hogy megölsz. ezt megteszem. hanem egy székre! És az inget se vegye fel. Így a fiú győztesen ment haza. Hát mosd ki magad! Levette hát az ingét. Nem szólt a feleségének semmit. Letette a kardját is. 349 .Na. Az jobban szerette volna.

ébredj! A fiú azonnal ugrott egyet. mindig csak a madár után. megköszönte a jóságát. Megörült a király. A kacsa azonban felrepült. Ha lőni akartam. . hogy mi akarsz lenni. hogy csak megsimítod. elbújt a vízbe. Így mégis ott hagyta a madarat. hogy ő megpróbálja: ezt a madarat vagy megfogja. merre jártál? A király aztán mesélgette: . Ha másképp nem.azt mondja -.Alhattál volna. De nagyon vigyázz rá. de jót aludtam! . hogy hol is van.Na . ha jól vigyázol rá. mint ő. nagyon szép kacsát is. Az mindjárt azt kérdezte tőle: . Mindig csak csalogatta. Valami folyadékot öntött a hús tetejébe.mondja az -. mint aki a legjobb álmából ébred. hogy egy madár nagyon szépen fütyül a kertben. A király nyomon követte. rászállt az ágra.Nem törődök vele! Most úgyis itt marad. hogy sem lelőni. aki leghűségesebb lesz hozzád. Mikor meglátta a szülét. talpra állította. nem mutat semmit. gyönyörű volt a farka.Édes fiam. és rögtön egy szép fütyülő madárrá változott. hogy hétszerte szebb és erősebb volt. De a kismadár mindig olyan sűrű bozótba repült.Jaj . Ott a fütyülő madárból gyönyörű szép vadkacsa lett. ha meglövöm. nem baj! Majd holnap. nehogy elveszítsd. Meg akartam fogni. de nem bírtam. beúszok utána! A király abbahagyta a kacsa üldözését. Holnap megfogom. elbúcsúzott a szülétől.ennek a tollnak az a tulajdonsága. Hanem majd ott lesz az holnap is.azt mondja . mint azelőtt. Elrepült egyenest az ellenséges királynak a kertjébe. vagy el ne csalják tőled! Evvel.Levette a zsákot a ló hátáról. és mondd. . és elballagott haza. Itt lesz ez holnap is. ha a lovad ide nem hoz hozzám! Na. . és ott igen nagyon szépen elkezdett fütyürészni.Nagyon szép madarat láttam. Olyan fiatalembert gyúrt belőle. akármi úton-módon. de most adok egy tollat. édes öreganyám. rácsapott. azt mondja: . Máskülönben meg olyan közel jött. Hamarabb volt otthon. Egyik fától a másikig egyik útról a másikra. megelőzte a királyt. Meghallotta a király. Mikor készen volt vele.Hol voltál egész nap? Hol. ítéleted napjáig. mert ronggyá teszi a lövés. Evvel elkezdte a húst gyúrni. Kicsalta a kastélyból. de sehogyan sem bírt vele. visszaszerezheted a királyságot. olyan gyönyörű tolla volt. Már este van. 350 . hogy a király váltig meg akarta fogni: agyonlőni sajnálta. de most más színű. vagy lelövi. sem pedig megfogni nem tudta. Az az élesztővíz volt. csakhogy megint más alakban. kiöntötte a padra. Mert . terebélyes rózsafára telepedett. Bement a királynéhoz. édes fiam . Megvacsoráztak. aztán lefeküdtek. Dörzsölte két kézzel a szemét.azt mondta -.Ej. Megint szép fütyülő madár lett. Ott szállott újra ágról ágra. Akkor jobban ráérek. Fogta a puskáját. ez még sokkal szebb madár! Ezt megpróbálom valahogyan idecsalogatni! Nem sikerült. Körülnéz. Kiért a tóhoz. És majd azt vedd el feleségül. Olyan szép. és azt mondta: . A fiú abban a pillanatban megsimogatta a tollat. Egy szép.

mondja a királyné -. Másnap reggel a király fölkelt. Sok van benne.Na . nem látják-e meg őt. ő sem. Mindig olyan közel úszott előtte. . de azonnal vágasd ki. hogy majdnem el tudta érni. de egy gácsér. Avval belement a vízbe. hogy milyen szép almafa nőtt az éjjel a kastély előtt. tedd meg nekem azt a kívánságot.Te jó lány. letette a kardját is mellé. hát uram isten. Letette a kardját. Ledobta az ingét is a nyakából. Kirepült a partra.Azt a fát rögtön. De a fa olyan kemény volt. Nincs kint senki. Hát nagy fa volt. dobj ki engem a kapun úgy. A király alig ismerte meg. ott nyílt egy gyönyörű szép almafa. Hol lebukott. aztán egész közel jött a parthoz. Szétnéz a szolgáló. mit játsszak én vele? Megfogom én azt úgyis! A kacsa elkezdett ott a parton fürödni. milyen szép és jó almája van.De . hol feljött. hogy meg ne lásson senki. Lebukott. de mégsem kaphatta el a kezével. a másik arra. de abban a pillanatban a kacsa lebukott. Mindjárt neki is ugrasztotta az udvarosokat. ott bukdácsolt. és kiadta a parancsot: . gyümölcsök voltak rajta. a kapun belül. hogy majd lelövi. El is ért másnap a tóhoz. amikor fölébrednek. Fogta azt a kis forgácsot. jó mélyen a vízbe. most gyere ki! Mikor a király ezt meglátta. Fölkapta a király a puskáját. Olyan szép almák. az mindig egyedül úszkál. Ráparancsolt a királyné a szolgálójára. teleszedte a kötényét. egyenest a kard meg az ing mellé.azt mondja a fiú . ez nem lehet más. zsupsz. és ugyanaz a fiú lett belőle. . Ő már egyet megevett. Este még maradt valamennyi. vagy azt a szép kacsát. Mindjárt vitt is a feleségének két almát. De a kacsa mindig beljebb úszott. be. Egy forgács csak felemelkedik a kötényben.Hát .felséges király.De . De ez az egy kacsa ottmaradt a parton. a kardot meg az oldalára fölcsatolta. Gondolja. levetkőzött. sok is lett belőle. hogy ha talál valamilyen szép madarat. Elment a tavához. . alig lehetett fűrészelni vagy vágni. Estig tartott nekik.Ássátok ki a földből gyökerestül! Daraboljátok kis darabokra! Rakatták is mindjárt a kőművessel a kemencét. akkor felrepült. hogy olyant a király még sohasem látott. akkor megfogja. már ki is dobta a kapun. Gyümölcsöstül együtt égesd el a legkisebb darabját is. amelyikben elégetik az utolsó darabig. hát a kastély előtt.mondja a király . Ott megrázkódott.Másnap reggel. Mikor a kacsa látta. csak ő. hogy nem jár-e ott valaki. egy rakás forgács. . Kóstolja csak meg. és megszólal: . mint az első férjem. a legszebb. csak hétszerte szebb. Fölkészült a kacsavadászatra. kiválik közülük. dicsekedett vele. a kemencébe dobta. Szétnézett a király. hogy a legkisebb forgácsot is mind hozza be. Mindjárt az volt az első. Fölkapta a király a puskát. hogy már jó messze van a parttól.hát hogy gondolsz olyant? Hogy lehet az. közibük lőtt. tele van az kacsával. mint előbb volt. A többi forgácsot bevitte a kötényében.mondja a király -. Nem látott senkit. Azt mondja a királyné: . Erre az egyik erre ment. majdnem meghalt ijedtében. mikor én leszúrtam és összevágtam apróra? A lova sem jött vissza. 351 . mert ez nem más. hogy az inget a nyakába húzta. Hadd égjen el! Mikor a szolgáló maga maradt. és hányja a kemencébe. úgyhogy a fa elégett.

aki őt kidobta a kapun. Aztán azt a szolgálót. és ő maradt a király az országban. Te ugyanarra a sorsra jutsz. a királyné rögtön szaladt elibe mert a másik két kacsát hozta. A kedves férjedet jóformán megették a sasok a tóparton. akit ő várt. hogy ne raboskodjon ott. mivelhogy igazi királyfi volt. hogy ez nem az. hanem legyen nekik a nagyanyjuk. Nagy lakodalmat csaptak. amerre lát. édes feleségem! Te énvelem úgy elbántál! Teneked jobban tetszett az. . tedd a jégre. ittak sokat. sokkal szebb. Elhívta a szülét is az erdőből. mint a királyné. de hogy mikor ébredtek fel. De mikor meglátta. Legalább jó leszel a sasoknak. mint én. El is jött a szüle.Nem.azt mondja a fiú -. Nagyon szép lány volt. Avval fogta a kardját. Aludtak. Azt mondja a fiú: . De ott rimánkodott neki a királyné. azt még nem tudom. elvette feleségül. Ettek. Mikor hazaért. Azt az ország népe nem szerette. mindjárt négyfelé hasította. Otthagyta a tó partján. A ruháját fölvette. Itt a vége. amíg szélnek nem eresztette. és kegyelemért könyörgött.Nem . amelyiket kivágattál. hogy legalább szolgájának tartsa meg. hogy odahaza a királyné föl ne ismerje. mint az a szép almafa. Gondolja azt. Belőle lett a királyné. rögtön térdre ereszkedett előtte. majd elcsúszik valamerre! 352 . mert még nem hallottam. Felvette a régi alakját. te sem tartottál meg engem semminek. és tisztes öregasszony lett belőle.Könyörög neki. hogy a király megy haza. De az annyi jót nem tett veled soha. Teneked nincs tovább kegyelem. amikor még kis forgács volt. menjen.

ők azzá változtak. ha olyan nagyon erősködöl. hogy ne menjen. . Annyira megharagudott rájuk. azzal útnak eresztette. hogy a hét fia épp jön ki a kocsmából. hogy se hírük. de csak rosszabb volt. se nyomuk. azóta úgy oda vannak. Annál jobban sírt. Azzal elváltak egymástól. az ő hét fia. Én meg megátkoztam őket. .Dehogynem. felkeresem a bátyáimat.felelte az. hogy majd elveszek! A lány megbátorodott.Megmondom. Azok után egyszer csak gyönyörű szép lánygyereket hozott a világra.” Alighogy ezt kimondta. Már a kislány nagyocskára nőtt. azt látta. mert már úgy ehetném. tudnék tán valamit én is! Mondja csak meg. nem tudok róluk semmit. Ment a lány tovább. fiam. ő azonnal segítségére megy.kérdezte. anyányi. a hét holló ott szállt el a feje felett. mikor te születtél. hogy az anyja mindig sír. mendegélt. A farkas megállott előtte az úton. anyám? . hogy jobb lesz! . Sütött neki pogácsát. Ezt mondta az asszony.Miért sírsz te. Adjál inkább egy falat ennivalót. hogy „váljatok hollóvá!”. Hát tudod-e. mikor először járt a faluban. A lány meg nagyon megijedt. már hét esztendeje nyomorgok a fél oldalamon. hogy megátkozta őket: „Váljatok hollókká. Annak az asszonynak volt hét fia. már volt neked hét bátyád akik kocsmába jártak. majd meglátja. nem bántalak én. Vigasztalta volna a kislány. Utjában találkozott egy farkassal. merre keresd őket! De a lány kötötte magát.Hallod-e. hol nem volt. jó lány. elszálltak. Ő meg ment hazafelé. hetedhét ország ellen.Ne kérdezz engem. . Ment a lány. az anyja se állhatott elébe. csak fújja meg. de nagyon keserves sírásba fogott.Sose ijedj meg tőlem. szép lett. jó lány. Egy nap reggel azt mondja a lány az anyjának: .Hova mennél. A gyerekágy után. . hogy miért sírok! Úgysem tudsz te engem megvigasztalni . Látta.Édesanyám! Süssön nekem pogácsát! Én elmegyek. kivett a tarisznyából egy pogácsát.A hét holló Hol volt. édesanyám. odaadta neki. . Az meg egy sípot adott neki érte. Jótét helyébe jót várj! 353 . fordíts meg engem a másik oldalamra. te? Hisz azt se tudod. hogy hasztalan. volt a világon egy asszony. hogy ha akármi baja lesz. de tudom. Útközben egy rókával is találkozott. hol. ha a kocsmába jártok. .

meg sokszor lement. a hattyú meg felvitte. hogy ki járt itt. A kismadár meg hála fejében olyat mondott. ülj annak a hátára. Hanem amott. hogy „ha a Veres-tengerhez érsz. ahogy megyen. hát csak úgy nyüzsgött a sok farkas. A partján mindjárt elébe esik egy alma.Vigyél át a Fekete-tengeren. a farkát rávetette a tengerre hogy félig átérte. az elvitte túl a Veres-tengeren. A róka meg leszakított magáról egy szál szőrt. de nem tud rajta átjutni. Akkor a farkas elvette tőle a sípot. De a kismadár is mindig vele ment. és megfújta. hogy ha szüksége lesz valamire. Aztán elbújt az ágy alá. Már a Dunán átment volna. kirakott rája hét pogácsát.Mit parancsolsz? Itt vagyok . Egyszer a Veres-tengerhez ér a lány. hogy a lány minden baj nélkül átmehetett a róka farkán. Jól van. hogy „eredj. mikor már mind belement. Ott a parton volt egy nagy hegy. Azzal lefeküdtek. a lány azt is eltette. mendegél. no!” Mikor a tenger közepén volt a lány. annak a tetejében meg egy kis ház.mondta a farkas. a csutáját meg tördeld el. kérdezősködnek. Enni kezdi. hogy azért van ez. majd felvisz az! Úgy is volt. Látta azután. hogy még a cipője széle se lett vizes. a hegy tövében van egy hattyú. Adott ő annak is. Egyikre felült. akkor azt mondta a lánynak. csak szakítsa ketté. megfordította. A lány elmondta a baját. és indult. A csutából gyönyörű szép hajók lettek. mire vélje. míg egyszer csak nagy sokára a Dunához ért a lány. szétnéznek a házban. és hajigáld a vízbe!” A lány megköszönte a madár jóakaratát. de te oda nem tudsz magadtól feljutni sohasem. kapaszkodj a nyakába. mikor a Fekete-tengerhez ért. A lány nem tudta. úgy. Este hazajönnek a hollók. .Te ide tartasz. ő rögtön ott terem. egy gallyról leszól neki egy kismadár. ebbe a kis házba. Rögtön ott termett a farkas. Elővette az asztalterítőt. megfújta ő is. Eszébe jutott a szőrszál. odaadta neki. Hogy menjen ő azon át? Mindenféleképpen törte a fejét rajta. kedves gazdám? . reggel meg elmentek hazulról. Az is pogácsát kért. aki hűségesen kísérte. De a kismadár attól a perctől fogva mindig vele ment. hogy ő át tudhasson menni! Úgy átsétált a sok farkas hátán. Sokszor feljött a nap. A róka csak nekifarolt a tengernek. a csutáját pedig a vízbe hajigálta egy cseppig. adott neki is egy pogácsát. . de nem tudják kisütni.Mit parancsolsz. ne félj. Harmadszor meg. edd meg. mert nagy utam van nekem. Mentek egyenest a Dunának. A kismadár. annyi jött oda. Rögtön ott termett a róka. próbálna. Bement a kis házba. a róka megfordult a tenger másik partja felé. elővette a sípot. szétnézett.A lány megsajnálta azt is. itt azt mondja a lánynak: . Szétszakította. de még csak ezután jön a sok nehéz út! Megy. Próbálna. Te azt vedd fel. A lány ráült. tanácskoznak. 354 . ott egy szép alma esik elébed. már el is fáradt. Benyúlt a zsebébe.

Hiába hozta a király agara az ételt. még csak hozzá sem nyúlt. Ott volt ő magányosan. A király odament. Mindenáron el akarta veszejteni. azokat is mind elveszejtette a vasorrú bába a vízen. de az tartotta a fogadalmat. valamennyit kifogta. Talált egy nagy szalmakazalt. hogy a felesége csakugyan maga emészti el a gyerekeket.Még várok. és ment. hogy az ő feleségére kell most szólni valamit. ne maradj te itt közöttünk. amerre látott. Eredj. míg őket ki nem szabadítja! Azt mondják a hollók: . mind a kazalhoz viszi.Másnap is úgy történt a dolog. de nem törődött a némaságával. meg az idő alatt egy árva szót sem szólni. . az igazság majd kisül! De született ám a királynénak második. mit volt mit tenni. Rálesett. azt mondja neki: . ahogy a molnár egymás után kifogta őket. aki saját tulajdon gyerekét a folyóba öli? A király sejtette. hogy a kazalban lyuk van. de nem szólt. Harmadnap a hollók javában eszik a pogácsát. ami ételt kap. Nemsokára lett egy szép gyerekük. elhitte. se nem evett. de nem mentek semmire. míg szépen vagy! De a lány megkötötte magát. és elvette feleségül. Útja egy nagy uradalomba vezetett. De egyszer csak a lovász észreveszi.Majd megpróbálom! Azzal elbúcsúzott a hollóktól. harmadik gyereke. csak azt mondta: .Nem lesz abból semmi. hét fél órát meg hét minutát kell éhezni. az meg vitte. De volt az udvarban egy kutyairigy vasorrú bába is. és elbújt az ágy alá. De szerencsére egy molnár. A hollók találgatták most is. akinek egy csepp gyereke sem volt.Hát hogyne ismernénk. Akkor a vasorrú bába bement a királyhoz. meg azt is. Te meg azt nem bírod ki! . tegyék rá az asszonyt. és nem szólt. De a király végül. A király azt hitte. Kilencvenkilenc kocsi fát hordatott máglyába. ebbe belebújt. hogy ha az majd tiszta parázstűz lesz. hogy bizony nem megy ő addig. A lány megterített. a lyukban meg valami szép lány van elrejtőzködve. rá sem nézett. hogy az agár. se nem szólt senkihez. és azt mondja nekik: . hogy a lány néma. . 355 .Mit érdemel az az asszony. a lány meg csak előbújik az ágy alól.Ismertek-e még engem? Azt mondják erre a hollók. szólítgatta a lányt.mondta a lány. Meglátta. vitte lefelé a kosarat és benne a kisgyereket. hiszen te a testvérünk vagy! De tudod-e mit. Jelenti is a királynak mindjárt hogy mit látott.Dehogynem! . mert ahhoz hét esztendőt. széttép. és megparancsolta. mert ha a hollók királya hazajön. Elkérte egyszer tőle a kisgyereket vesszőkosárba fektette betette a folyóba. az haragudott a néma királynéra szörnyen. A gyerekek születését azonban látták a hollók.

A királyné az anyját magához vette. Ők aztán elmondták.Már meg is gyújtották a máglyát. mind egy molnárnál vannak. hogy a királyné az ő testvérük. csak megrázkódott. és valamennyiből szép fiatalember lett. a hét testvére pedig elment haza. és azóta szépen neveli is őket. akik ott voltak a máglya körül az igazlátásnál. a hét félóra meg a hét minuta. idáig azért nem szólhatott. a gyerekeit a molnártól visszaszerezték. már vinni akarták az asszonyt. de mikor épp a zsarátnokra akarták tenni. akiket a vasorrú bába a vízen eleresztett. A hét holló. az kifogta a vízből. letelt a hét esztendő. mert őket akarta megszabadítani. ha meg nem haltak. 356 . A gyerekei pedig. Még most is boldogan élnek. A királyné megszabadult.

Ha nincs eladó lányod. A király persze nem hitte el egészen a fenyegetést. ölbe vitte ki ugatni. Mindig azt gondolta magában. mit csinálna vele. megkötöm a három szelet. A királynak még csak volt más esztendőről való kukoricája meg búzája. s ha nem adják. A király azt mondta neki: . de nem volt szél. mi járatban van. Arra gondolt. hogy mindenki megkeserüli. míg végül is megházasodott. Eljött a tél. nem is tudja. Addig biztatták. és elvonult. és sorolták neki a szebbnél szebb lányokat. mint. olyat tesz. hogy mikor ásított. Fújt az északi szél. bekopogott a királyhoz. Akkor lett még csak nagy a boldogság. akinek volt kutyája. Nem is bánta meg. másik nap is. teszem. hogy akkor addig erőltetik. hogy mi az oka a 357 . nem akart még sárgulni sem. De már a kukoricára is nagyon kellett volna az eső. mert mindennap szél éri. Nagyon jól éltek. De nem sokáig tartott az öröm. Egyik nap is nézték. Az a Kalamona olyan ocsmány szerzet volt. hogy ezét meg ezét a királyét is elvitte. Megharagudott Kalamona. hogy Kalamona jár a világon. olyan száraz volt. hogy ő bizony talán meg se házasodik. Nem tudták az emberek kitalálni. hogy a krumpli mind megfagyott a veremben. mert híre terjedt. De nagyon bántotta az ország népének az állapota. de hiába. hogy hadd érne a búza. Ez úgy aratás előtt volt. Elmondta. Erre Kalamona fönt a kéményen kívülről benyújtotta a fejét. hadd fagyjatok meg télen. és azt felelte: . Elkéri a királyoktól a lányukat. ember-e vagy állat. hanem az egész világ. Csak a főkirály tudta. Már András-napkor olyan fagya volt a földnek. csak az északit nem. mert már csévésedett volna. Akkora szája volt. hogy miért nem lengedez most a szél. a hideg állhatatlan volt. és tovább nem tudta titkolni. akkor megkeserülöd. hol nem volt. Hát féltek tőle előre. hanem ő volt valamennyi királynak a feje. nem termett egy cséve sem. Nem nyitották ki előtte az ajtót. hadd pusztuljatok éhen! Kalamona nagy mérgesen visszahúzódott a kéményen. Megyek innen egyenesen. hogy senki sem tudta. de nem volt felesége. Jött is Kalamona egy fergeteges éjszaka. Mondogatták egymásnak: nemhiába tartották a régi öregek: meg kell a búzának érni.A szélkötő Kalamona Egyszer volt. Telt-múlt az idő. De nem merte megmondani senkinek. kukoricát nem is kellett szedni. De nem akart a búza sem érni. ő nem éhezett. hogy nem fúj a szél. míg oda nem adja a lányt Kalamonának. csak a kórót vágták le. hogy örült neki. Már hallották. nem volt köztük semmi baj. De nem olyan közönséges király volt ám. Úgy beszélt a királlyal. de nemcsak te. mivelhogy te vagy a főkirály! Megmutatom. Szép fiatal ember volt. Jött az ősz. mi az oka.Nekem nincs eladó lányom. hogy nem lesz eső addig. hogy ha ővele egy asszony úgy tenne. egy szénásszekér könnyen megfordulhatott volna benne. lent pedig a tűzhely ajtaján kidugta. Félt. kérlelték. míg a lányod hozzám nem adod. de hamarosan megvolt a baj. Később meg egy kisfiuk is született. és a szél valóban nem fújt. sok emberrel. ami hozná a langyos esőt. volt egyszer egy király. De még a földjét se tudták újra bevetni. Hát még mikor született egy kislányuk. A vénasszonyok körülfogták.

megint mendegéltek. egy kis lisztet kérni: . amíg rá nem akadtak. belepusztul. mint a tej. szabadítsa meg őt. hogy ne veszítse az eszét. Kérdezte a királytól.Jaj. .Dehogy pusztul . az is jó lesz. Rontó nem hagyta magát. megmondom a királynak. felkelt hajnalban. Ezért kihirdette az egész országban. Rontó nem szólt semmit. hogy mi járatban van. hogy a másik szobában hangosan sír egy kisgyerek. Avval bement az asszony a gyerekhez. megörült a királyné asszony.Azon ne búsuljon. a király is bejött akkorára. éjjel-nappal úgy kiabál. nem bánja meg. hogy hol lakik a király. lányom. meg is fürdette mindjárt a kisfiút. mi baja. Rontó. azt mondták. rimánkodott neki. A király azt felelte: . Rontó csak meghúzódott az asszony háta mögött. elérték a király városát. Lakott abban az országban egy ember. Ahogy meglátta Rontót. mind megnézte. hogy a napra lehetett nézni. nem tudunk vele mit csinálni. Ha előbb jöttél volna. A királylány olyan szép volt. Azt mondja a medvének: 358 . ha meghízik. mert már sokan kértek. Hát ez a Rontó egyik reggel azt mondja az anyjának. Megkérdezték. hová forduljanak megfogni a dolgot. lerakták az élelmet. annak feleségül adja a lányát.mondta az asszony. édesanyám . Mi lelheti a lelkem. három szekérrel. sok királyfi szerette volna megtenni a király kívánalmát. Mégis addig mentek. vígan mentek hazafelé. Rontó meg az anyja felültek a szekérre. nehéz fába vágtad a fejszédet. egyszer csak hallja. Amint az anyja betette maga után az ajtót. mint a fába szorult féreg.Ó. Rontó rögtön megmondta a királynak. Hej. de hát azt se tudták. Köszönt az asszony. a kis királyfit? . Az egyszerre elhallgatott. mikor az készülődött a királyhoz. hogy én elmegyek a szelet eloldani. Az asszony már jönni akar kifelé. az is majd lesz valahogy! Hazaértek. jó asszony. megyek én is magával.Hej. öcsém. annak is nagy volt az öröme. s mentek. akkor talán akadt volna valami. Mondja az asszony a királynak. Bementek. annak nem sok hasznát tudták venni. hogy málé most már van. azé lesz a királykisasszony. . Rontó megszánta. mikor kipihente magát. mert inkább mindig elrontott valamit. Rontó meg kinn maradt. hát egy medvefiú ott nyekergett: nem tudott elmenni. de arra nem. de nem mondta meg nekik senki.mondta Rontó -. Hát elindultak együtt. A legkisebb volt csak a kivétel. . hogy aki elengedi a szeleket. Hej. Már valamennyi doktor csak volt. Amint bement az erdőbe. Az anyja megszidta. Azt mondja erre a király: . nem lehet.Édesanyám. Az asszony azon tanakodott Rontóval. Meg is kapta a Rontó nevet. a szekerek visszamentek a király városába. de disznó honnét lesz. elaludt. mert már hallotta hírét. kiszabadította. hogy ő elmegyen eloldani a szelet. Rögtön lett málé. hagyja el. kiment az erdőre hogy hajt haza vaddisznót. akinek nagyon derék fiai voltak. az élet tetejére. Közben az anyja a másik szobában fürösztővizet rendelt. hogy aki azt megteszi. búza.Mindjárt meggyógyítom én. mert a farka odaszorult a tőke alá.szűk világnak.

De bátyjai azt mondták: . Mikor az utcán meglátták a menetet.Talán megbolondult ez a Rontó? Rontó hazaérve. egy összetett kas színig volt vele. egy vesszővel meg hajtotta. mert az ajtón nem fértek ki. hogy nem olyan vén. hogy eteti meg a vadakat. Mindjárt oda is értek. Rontó teletöltötte a vékát csöves kukoricával. hogy ez már rajtuk romlik. hogy megnézze. kihoz három zsák csöves kukoricát. hát etesd is. eladja. A bátyjai már alig várták.Akkor éppen jó. hogy mint áll a dolog.mondta a medve. Nem is csoda. addig tart az átok. . Hát délfelé veszi Rontó a vékát. se disznót. mert holnapután útra megyünk. erre a két vaddisznó neki. Bebújt az ólba. Tavasz felé újra táltosló leszek. ha megmondom neki. . Mikor 359 . rászabadította az egész falut. de a harmadik még akkor se kelt fel. aki magát táltoslónak mondta. válassz belőlük . Mondd mindenkinek. mert az én apám itt ügyel a vaddisznókra. mit csinál Rontó. Két zsákkal megettek.Na. Így töltött a másiknak is. és maga előtt hajtotta őket hazafelé. nincs-e valóban farkasfoga annak a disznónak. kiválasztott három disznót.Hát mi járatban vagy? Rontó elmondta. De még egyikből is megvolt a két hátulsó sódar. Rontó úgy tett. hogy a hátán volt három méter vastag.Nem vagyok én disznó. leteszi a disznóól elibe. mert különben egy nagyobb tőkét teszek rád.jöttek is elő a vaddisznók! Mikor Rontót meglátták. Rontóék is megölték a két nagy disznót. már a másik tátotta a száját. mert akkor sohasem híznának meg. amelyet egy boszorkány hozott rám. leteszi a véka mellé. az emberek mondogatni kezdték egymás között: . mert én táltosló vagyok. hogy a vásárra hajtasz engem. hordott mindenki annyit. Rontó úgy is tett. Eljön a másik etetés ideje.Nem is bízom rátok. Felnyitja a táblát. hogy elég lesz neki jövőig. minden alkalommal két zsák kukoricát ettek meg. Látni akarták.Holnap készülj. A fia elmondta neki. bizonyosan jóllakott . amelyikről látta. a hasán meg egy méter. a harmadik disznó. Egy madzagot a disznó lábára kötött. szájtátva. mindnek ég felé állott a sörénye.gondolta Rontó. lekuporodott.. Azt mondta az anyjának. A másik két disznó meg úgy hízott. Az anyja sütött is neki hamuban sült pogácsát. ad az neked vagy három-négy malacot. A disznóólat le kellett róluk bontani. hogy jöjjön az etetés ideje. akár nem. Rontó gondolta. így szólt Rontónak: . . amiért nem vittem el őt. Mire az elsőt megetette. mi nem adunk nekik egyszer sem enni. hogy már csak nem akar az a süldő megnőni. mert még eddig nem etetett se marhát. mintha tapasztották volna rájuk a húst meg a szalonnát. Rontó vágott egy sanyarún nőtt galagonyát. A vén medve erre belefújt egy sípba . Eljött aztán a karácsony hete. Hasadt is róluk olyan szalonna. hagyj engem pihenni. Rontó arra gondolt. a másik meg egészében megmaradt nekik. Rontó útnak indult a süldővel. Rakd meg a tarisznyát. Szekéren vitték fel a kertből. ahová mondta. Mikor ki akarja nyitni a száját.Háláld meg rögtön. hátha farkasfoga van. a disznó megszólal: . . avval megyen a kamrába. Hanem addig csapjál csak ki engem a kondába. ha éhen döglenek is. ahol az öreg medve ült egy nagy fa alatt. viszi másnap a vásárra. majd segítségedre leszek. Amikor eljött a tavasz. azt beleöntötte az egyik disznó szájába. amennyiről gondolta. behajtotta őket egy sövényből készült disznóólba.Ha hazahajtottad. akár hiszitek. hogy te szabadítottál meg. A harmadik nem kelt fel.

Ahol a legmagasabb a szikla. mert már feltört a nyereg. hogy nem is látták őket. ahol az ördögök szaladni akartak. vedd fel. hogy te is mutass valamit. hadd induljanak el. meggyógyulnak egy minutum alatt. Ahol megoldhatják a szelet. hogy olyat nem mindenkor lehet látni. A többit majd megölte a méreg. Markolj port. hogy ő is hadd üljön fel. még segítségükre lehet! A táltos váltig nem akarta. A Kőszáli király megmondta. megkérdezzük. ha csak lehet. gondolta. nem vagyok hozzászokva. mert hátha rászorulnak majd. Rontó azt mondta.Az bizony bajos dolog. Így fel is kuporodott az ördög hátul a nyeregbe. ők már szembejöttek velük. hogy nem lehetett felegyenesedni az égtől. Rontó már megunta.Itt vagyunk. a malac megrázkódott. A táltos megállt.A szelet szeretném eloldani. Így aztán ez az ördög lett a király. hát volt ott annyi ördög. hogy merre van az út oda. de nem tudom. az lesz a király. Egyszer csak megállt a táltos: . még a ruhája is majd leszakadt róla. Aranyos nyereg volt rajta.Mit parancsolsz. Mentek még három napot. ott ül a Kőszáli király nagy varangyos lábszárral. mert így talán elébe megy a többieknek. de azért megcsináljuk. kend be vele a sebeidet. leszállhatsz most. édes gazdám? Azt felelte Rontó: . A táltos megkérdezte tőle. majd utánuk mennek. mert lehetett az ördög hat vagy hét mázsa. .Elmegyünk a Kőszáli királyhoz. várta. Azt mondta Rontónak: . mert vacsorázni akart. Mikorára a többiek odaértek. mert most van a királyválasztásuk.A nyeregtáskában aranyos ruha van. de az ott maradt ördög erősen rimánkodott. Rontó is megfrissült közben. a táltos is neki akart rugaszkodni. Hát egy olyan szikla tetején voltak. Az ördögök versenyt futnak rajta. s így szólt: . Márpedig ha ő lesz a király. Mikor már jól elhaladtak. A táltos most ugyancsak nekirugaszkodott. ahol a szél meg van kötve. Rontó úgy is tett. egy szempillantás alatt elibe vágott a sok ördögnek. Ülj fel. mert az út éppen el van foglalva. mondja csak meg. A többiek mind úgy elszaladtak. hogy megyen.Az semmi. Akkor azt kérdezte tőle a táltos: . Aztán széjjelnézett. Mikor elérték azt az utat. mert én még nem jártam arra. Rontó egyre izgett-mozgott a nyeregben. 360 . elértek-e rajta. de egy ott maradt. hogy vigyék el. mint a forgószél. . Amelyik legjobban tud futni. mint a pinty. nehéz lesz kettő.Meddig megyünk még. ahová ők akarnak menni. merre kell oda menni. és olyan táltosparipa lett belőle. Rontó kivette az aranyos ruhát. Avval a táltos elvágtatott vele. nem tudom a járást.Én megmondhatom az utat. s ő lesz a király. annyi ideig mentek. A táltos útnak indult. . Nagy körmével épp egy háromesztendős tinót tépett széjjel. meg is kérdezte a táltostól: . egyébbel ne törődj csak jól fogózz meg. hogy nem látszott az út. olyan vitéz lett belőle.kiértek a falu végére. A táltos egy kicsit gondolkodott. Meg is indultak az ördögök.

van itt egy nagy kő a fegyverház ajtaja előtt. fegyvert válogatott. próbálta kinyitni a lakatot. mint a gondolat. 361 . Most úgy mentek. avval meg is kell verekedni. Újra elindultak. gördítsétek félre.Mehettek .Megyünk.mondta Rontó. egyél.Nem bizony . Hanem álljunk meg egy kicsit.mondta az ördögkirály. Akkora lánc volt rajta. Aztán. még annál is sebesebben.Mi az? . nem ér semmit.Hát most visszasegítem. .Már itt nem tudunk mit csinálni. a táltos utána. mint a jó kés a szalonnát. mint egy kád. . mint a vihar. az nem fogja.A szél. Pengette a kardokat. aztán kinyittatjuk vele a lakatot. hol a palotája a szélkötő Kalamonának. . az ördögkirály ott termett. Most úgy mentek. . Rontó leugrott. Alighogy kimondta.Biz az nem lesz még egyhamar. . Meg kell tőle kérdeznünk. mert a te kardoddal hiába vágod a Kalamonát. Rontó leszállott.De avval meg kell verekedni .Most hová mentek? . Jöjjetek utánam.Nem tudtátok a szelet eloldani? . megkeressük a szélkötő Kalamonát.Hiszen akkor már mindjárt odaérünk. amelyikből királyt csináltunk.Gyertek elő. hogy minden láncszem. ahol a szél meg volt kötve. Azok megtették. vagy vele magával kell kinyittatnunk a lakatot. A táltos úgy ment most is. csak úgy tudjuk elvenni tőle a lakat kulcsát. Egyszer csak mondja Rontó a táltosnak: . Egyenest a pokol felé tartottak.Ezt azért adom neked.kérdezte. akkor értek oda. nagyon fogadta. még talán annál is sebesebben. mint a villámlás. De ha ezzel hozzálátsz. s azt mondta nekik: . Avval megindult. hogy szabadítsák meg őt. ha találkoznánk azzal az ördöggel. amelyen jöttek. az ördögkirály elősípolta valamennyi ördögét.Jó volna. ez úgy vágja majd. . Mentek még vagy három hétig. kérdi a táltostól: . .felelte Rontó. A táltos azt mondta: . még annál is sebesebben. a láncon! Nem bírja elszakítani.Nem baj . én is eszek. hogy majd meghálálja a szívességet. mikor király lettem. elkezdett rimánkodni. egyet aztán odaadott Rontónak.Ők meg folytatták a maguk útját. Jóllakott a táltos is. Egyszer Rontó valami lánccsörgést hall. Azzal Rontóval bement a fegyverházba. elővette a hamuban sült pogácsát. Rontó gazdám. .mondta az ördög. akárhogy rángatja. . amit velem tettetek. Vissza is fordultak azon az úton. de nem sikerült. Mikor a pokolba értek. . Mikor a szél meglátta őket. vissza kell mennünk a Kőszáli királyhoz. evett-ivott az is.

Ahogy ment. A táltos azt mondta: . . hogy arrább még egy palota van. hogy felvettük . . még annál is sebesebben. vitéz uram. mert hiszen fellegek között vezetett az út. amelyikből királyt csináltunk. azt elég rosszul gondolta ki. A Kőszáli király megmondta. Mentek egyenesen a Kőszáli királyhoz. adott nekem egy kardot. Kérdezte a táltostól: . . Mentek tovább. Merthogy otthon nincsen eső. Rontó leszállott. mint a halál. húzta maga után az ajtót. ha hagyja magát . Megy. Volt még benne három pogácsa. gazdám.Bizony. közben a másikat nyitotta. Ott ült egy gyönyörűséges asszony: a Kalamona felesége. az nagyon erős! Nem ember ereje van abban. és együnk. meg mersz-e verekedni azzal a Kalamonával? . elment arrébb.Az a Kalamona palotája! Tiszta gyémántból van. lenyergelte a táltost. addig jóllakok. A táltos alig lelt magának ennivalót. lelkem. Indul oda.De úgy hallottam.Be jó. Hanem az ő sarkantyúja se pengett még soha olyan szépen. látja Rontó. Mikor bent volt. Vízben nem szűkölködtek. Azt mondja neki az asszony: . mert az a szörnyeteg megöl mindenkit. Mentek tovább. . ment. jégből. Ahogy újra kinyit egy ajtót. megy felfelé.Hej. oda kell nekünk mennünk. Hát azért kerestem fel. újra mentek.Meg én. akkor látja. Mikor jóllaktak. amott a sövény zabszalmával van fedve. hogy valami fénylik messze. mint az álom.felelte a táltos. Mikor az meglátta őket. csak megy tovább.Az az ördög.Ez a kard megéri. mint a jó kés a szalonnát. mindketten újra útnak indultak. még annál is sebesebben. elővette a tarisznyáját. Az addig jóllakott zabszalmával. hogy nehéz volt a fertelmes dögje. és ott voltak a kapuban. . Csak most szállj le.mondta.Hát aztán. egy kicsit nehezen. jót ivott. azt mondta. kiment a táltoshoz. még a szeme világa is elveszett. Az ment. lelkem.Semmire . Már egész közel jártak a gyémántpalotához. . Rontó újra felült a táltosra.Mi az? . csak úgy csengett-bongott a palota. .Jaj. Hogy tudott ide eljutni? . A szükség hajtogat engem. Rontó bement a gyémántpalotába. merre menjenek. 362 .Igen. Három nap múlva ott leszünk. . Mikor már közel értek. kérdi a táltos Rontótól: . Rontó felült rá.Üljön le.mondta Rontó. igaz.Most már mennénk a Kalamonához. A táltos megnézte a kardot. csak nem tudjuk az utat. úgy. de már kipihentem. Olyan szépet még nem látott soha életében. aki csak anyától született. hogy mire jártak. Ahogy nézem. ott egy hófellegből evett egy kis darabot. nem fogja a kard a testét. Mikor mentek már vagy három hétig. vitéz úr. Mert a szelet megkötötte a Kalamona. .Rontó felkötötte a kardot. kérdezte.Én itt maradok. Rontó leszökkent. megette. a táltos ugrott vagy kettőt. ez vágja. Akörül sok-sok rongyos asszony.

. de félek. Rontó mindjárt megismerte.Attól ne féljen.csak te ügyelj nagyon. . amit hozok. mert mindjárt itthon lesz.mondta a táltos . hogy megszabaduljunk tőle. Akkor rabolt másikat.Azok mind királylányok. . Mert így nyáron. ott szokott aludni.Azoknak kell a jégpalotára fújni a hideget. míg haza nem jön. s beordított az asszonynak: . Ha én olyan erős leszek.Ha hagyom magam. mikor melege van. Egy-egy esztendeig volt a felesége mind. mint ő. míg kinn leszek. . lelkem. . . Rontó kiment a kapuba. nem ment az el.Még nincs itthon.Jó. a táltos már nem győzte várni. Szépen nem adták. . Nyomban megverekedek vele. hogy el ne olvadjon. hogy nem tudja legyőzni. ha megverekszel velem. aztán azt húzza bele. . mert most odavan. ahol az a sok rongyos asszony van.. Mert tudja. . Kérdi Rontótól: benn a Kalamona? . miben van az ereje. . Ha tud rabolni egy szép kislányt. hogy már olyan erős. Könnyen ki lehetett találni. . Hol van? Rontó is rápattant a lovára. abban a palotában. Azért jöttem. Beszélgettek még egytől-másról. megmondanám én nagyon szívesen. Mert látta ott a jégpalota mellett azt a sok asszonyt? . Alig pislantott Rontó egyet. míg én odavoltam Itt van még most is. hát elrabolta. mikor jön. akkor szokott mozogni a palota. 363 . lelkem.Itt vagyok. akkor tudom.mondta Rontó. mert ő is táltoson jár. Én is csak addig leszek a felesége. engem is odaültet. mert a szelet el kell oldanod. te senkiházi? Mindjárt megfojtalak. jött a Kalamona hazafelé. elbánok vele. mint ő. kifelé! Idegen járt itt.Éppen ezért mondja meg akkor. Csak te is ügyelj.Hogy mertél idejönni. Mihelyt megkötötte.Hé. hogy most ezért volt oda. mindjárt hazajön. te Kalamona. beugratott a kapu fölött. Az asszony behozta a madzagot. Előtte egy szép királylány. mint az acél. menjen kifele.Igaz.Jaj. Egyszer csak elkezd a gyémántpalota mozogni. elájulva. jó . behúzta a gatyájába a madzagot. a nyakát irányozd. A Kalamona nagy mérgesen bement az udvarra.Jaj.Megmondom: a gatyamadzagjában! Megyek. mint az ítélet.Láttam . kutya. érezte. Rontó az ajtó mellé állott.Ha megmondja. . húzza ki maga is a magáéból. miért vannak azok ott? . miben van az ereje! . én nem vagyok olyan erős. meg azon is verekedik. kihúzok egyet az övéből. hogy az ő királyának a lánya. A lányt letette a tornácra.Hiszen alig várjuk mi itt.A szelet csak akkor engedem el. megmondhatná. Úgy is lett. de ha maga jó szándékkal van hozzám. Addig. és akkor engem a ló farkához köttet. akkor épp olyan erős lesz.

hogy ne ölje meg. A többi királylány közben levetette a rossz ruhát. hanem idehívom azt a sok királylányt azonnal a jégpalotából. csókolta. csaptak olyan lakodalmat. 364 . meg amerre a szél meg volt kötve. azt. . Azzal Rontó nyakába ugrott. Egyik se tudta megvágni a másikat.A vitéz úr megölte Kalamonát. Három nap múlva elérték a Kőszáli király birodalmát. Vissza hiába mennének. Az szóval is megmondta most neki. mert a jégpalota elolvadt. Mindjárt hozzáfogtak. megkérdezte.Már induljunk hazafelé.Ha akarjátok . Akkor elkezdett rimánkodni Kalamona. mint Kalamonáé. ott. lóháton vagy földön? . ott termett az ördögkirály.. Kérdezte a sok királylánytól: hol is van ő tulajdonképpen? Azok megmondták neki. mert nem volt. jöttek is azok rögtön. igazán az-e. hogy már nincs oka félni. én hát akkor a felesége leszek. Kirántotta a kardját mindkettő. összecsaptak. mind a kettő. mint a semmit. mert az én apám annak ígért.Lóháton. ahol az út eltér hazafelé. jó közel ment a másik táltoshoz. mind felültek. ölelte. hogy kivel van dolga. Ezalatt Rontó királyának a lánya is felocsúdott a tornácon. aki. Elmentek messze egymástól.mondta erre a királylány. öljétek meg a gyalázatost. amit leltek. Ahogy ott gondolkodott. abba belefogták Kalamona táltosát. Kalamona túlvágott rajta. Elkiáltotta magát. mulattak. mindent ellepett a víz.mondta nekik Rontó -. A Kalamona mindjárt érezte. éppen július utolja felé járt az idő. Persze aztán Rontó is. kardostól. nem öllek meg. Rontó még egyet adott neki. mindjárt lecsapta Kalamona jobb karját. A táltosok is ettek kinn. ha megérdemled tőlük. . ittak. Mentek. a szekér utána. amennyi hozzáfért. .mondta Rontó -. . s a nap meg jól sütött. ettek. Rontó meg a feleségét maga mellé ültette a nyeregbe. éppen háromszázan voltak. mert a lakatkulcsot ottfeledte. de a nagy táltos úgy vitte őket.felelte Rontó. Szétnézett.Jól van . mint a gondolat. A lakodalom három napig tartott.Hogy akarsz verekedni. mivel lehetne segítségére. mint ő. aki fújja rá a hideget. Azok meg is ölték egy perc alatt. annyi ölte. . megkérdezte a lánytól. mert úgyis ősz lesz.Én is éppen azt akarom. mert megszabadította őket Rontó vitéz. de olyan nagy volt. A Rontó táltosa ügyesebb volt. Ott elkezdett gondolkodni Rontó. Negyedik nap azt mondja Rontó: . a sok asszonynak úgy pergett a nyelve. levágta a másik karját is. mint az orsó. Volt a szekéren olyan hemzsegés.Én is abból az országból való vagyok . a jégház is elkezdett olvadni. aki a szelet elereszti! . Volt ott egy nagy szekér. Öljenek azok meg. hogy Rontó csakolyan erős. .Kezdhetjük! Azzal felpattant a nagy táltosra. felhasználta az alkalmat. mire hazaérünk. hogy a Rontóé édesdeden átbújhatott a hasa alatt. úgy vágtattak szembe. Rontó is ott termett. megindult elöl. Rontó se volt rest. sütöttek-főztek. Az leesett a földre.

Mindjárt ki is híresztelte az országban. hogy aki csak járni tud. én miért sietnék”. a föld is megpuhult. mert annyi népet hova tett volna a házban. de otthon nagyon nyugtalan lehet már királyapánk. mint a villámlás. milyen sanyarú sorsuk volt.. Mire eljött a vetés ideje. Rontó azt mondta. Ezalatt otthon. jó kedvük volt. ott újra megpihentek. Negyedik nap útnak indultak hazafelé. a király udvarában. mert eltemetik a királykisasszonyt. amelyik tudja a járást. Ő meg felült a táltosra a felesége mellé. míg én elmegyek a szelet eloldani.Ne siessünk hazafelé. ahol a többiek maradtak. . De a felesége azt mondta: . Mondta is a feleségének: már látom. hogy lakjanak benne. hogy a szelet megszabadítsa. a kőrisfaerdő ott volt. Ahogy Rontó ott maradt a feleségével. hogy megvan a lányuk. mindenki menjen a király udvarába. Hej! csődültek a népek. mintha otthon halt volna meg. Mikor megérkeztek. ha nincs lánya! Se nem evett. hogy odaérjen. Rontó itt azt mondta a lányoknak. azon tanakodtak. adott neki enni-inni. hogy vágja a láncot is. Otthon. hogy fúj a szél. Mikor egy éneket elénekeltek. eltévednek. Itt újra megtartották a lakodalmat. kihúzta a kardot. a pálinkásüveg körüljárt. hozzáfogott nyergelni. megindult visszafelé. hogy fúj a szél. hadd gyepeljen. Az öreg király nem örült neki. a felesége meg a földhöz verdeste magát. Lett nemsokára eső is. úgy vehetjük. még annál is sebesebben. hogy nem akadt párja. . Egy perc alatt szabad lett a szél. Rontó azt gondolta. vissza is jött vele. A többi bement a palotába. Ahogy odaértek. a feleségét is elvitte magával. Már mentek vagy három hétig. már annyian voltak az udvaron. „ha te nem sietsz. 365 . Rontó lenyergelte a táltost. mint a szajkó. hogy alig fértek. se nem ivott. úgy elvágta vele a láncot. mentek három hétig.Ha kiállották már eddig. Azok jó ennivalóval várták őket. ettek-ittak. Az ördögkirály elősípolta megint az ördögöket. jó tűz volt a pokolkemencében. megvolt a nagy bánat. A király kitétetett egy üres koporsót az udvar közepére. ő meg bement a feleségével a palotába. Felült a táltosra. csak kiállják még három napig. Ahogy elérték a Rontó országát. Azok egy szempillantás alatt olyan palotát építettek. a többi meg utána. elkezdett fújni. megköszönte az útbaigazítást. legalább temessük el úgy. Lehetett vetni. három éjszaka. a Rontó falujában is észrevették.Igen. Rontó leugrott a táltosról. Rontóval három álló hétig vágtatott a táltos. A táltosról levette a nyerget. mint jó kés a szalonnát. azzal megindult. elfelejtették. míg vissza nem jön. ki oldozhatta el. most már végleg hazafelé. mint a villám. Egy jótorkú ember elkezdte az éneket. Rontó felment a Kőszáli királyhoz. hogy induljanak a király városa felé. mintha meghalt volna a lányunk. Csak el ne felejtsem mondani: ezt a kardot edzd meg. Neki már eshetik. Ment Rontó a táltoson. hadd legyenek már nyugodtan az öreg király meg a felesége. az mehet már haza. három álló napig ettek-ittak. volt ott jó gyep.Hát azt kívánom. De mielőtt elindultak volna. a kardot megedzette néhány perc alatt. Ő maga elszaladt. Rontó alig várta. meg esik a szép csendes eső. míg elért oda. legyünk még itt vagy három nap. Bezzeg mind tudta a járást! Elszéledtek. Ahogy csak tudtak menni. elcsapta. csak úgy folyt a lé meg a lé. Így tartott három nap. hogy várják meg itt. mert ha elindulnak. A király jajgatott. hogy ennek a sok asszonynak készíts itt egy palotát.

akit elvitt a Kalamona? Ahogy ezt a Rontó felesége meghallotta. az. Bementek a házba. hogy jobban lásson.A király végül azt mondta: . hogy senki haza ne menjen. az a fiú vagyok.Az uram! . repült.mondta a harmadik.Én mindig tudtam.mondta. . . megérdemled a lányomat.Még csak lesz! .Szóljon már a táltosnak.Mi már megesküdtünk. Az asszony elszunnyadt Rontó ölében. úgy sírtak-ríttak.Én mindig gondoltam. árkon-bokron keresztül. Rontó maga elgondolkozott.Lehetett azt gondolni . Megszólalt most Rontó is: . . Ahogy gondolkodott. Megindult a táltos. hát nem tetszik tudni. vitéz úr. Rontó sarkantyúba kapta a táltost. egyenesen a fővárosba. bátor vitéz vagy. Rontó ráparancsolt a kocsisokra. ott beszélgettek. aki itt volt egyszer az anyjával. Csókolta Rontót is meg a lányát is.Holnap lesz a temetés. hogy viseljék gondját a táltosoknak. érjünk oda minél hamarabb. hogy most meg azért sírt. a Kalamonáét meg vezetékhez kötötte.Most már ismerlek. odaugrott a koporsóhoz. Rontó megsarkantyúzta a táltost.Én nem bánom. Már éppen vinni akarták a koporsót kifelé A király s királyné rá voltak borulva. hogy ott volt tán az egész ország apraja-nagyja. Kérdik egy gyerektől. még a Kalamona birodalmában. mert azoknak lehet köszönni. . miféle éneklés ez. nem tudott hová lenni boldogságában. hát ott annyi nép volt.Mit sirat. Az övét felnyergelte. hogy most temetik a királykisasszonyt. Aztán megkérdezte az öreg. mert holnap megtartják azért itt is a lakodalmat. Mikor a király udvarába értek. fiam. . ha holnap lesz is! 366 . hisz itt a lánya? A vén király megdörzsölte a szemét.Én. királyapám. . A városban már csak lépést mentek a táltosok. azt mondta az urának: . hogy mikor akarják megtartani a lakodalmat. egyszer csak megáll a táltos. Hát csak ugyan a kedves lánya volt! Lett olyan öröme. A vén király meg kiszólt a sok emberhez. lelkem. Mikor itt már a negyedik nap megtetszett a hajnal. épp ekkor Rontó megkereste a két táltost.Jaj. hát ott vannak a király városa szélén! Felköltötte a feleségét. hogy itthon van a kisasszony. Rontóné azt mondta: . Az asszonyok elkezdték egymásnak mondani: . mint a forgószél. hogy milyen jó lesz.Ki vagy te. mint a villám. királyapám. mert a nap is már magasan járt. jó vitéz. s odakiáltott a királynak: . .mondta a király. senki ne menjen haza. hogy haza merted hozni a lányomat? Rontó helyett a lány felelt. máléért. toronyirányba. Felült a feleségével a nyeregbe. hogy hazajön a kisasszony. Egyszer hallanak valami éneklést. . most már bizonyosan ő lesz a király.

hogy jövőre legyen mit aratni. ha meg nem haltak! 367 . Jó idő is volt. míg megsütötték.Kiüzent az öreg király a gulyásnak. aztán meg a népnek. itt van ez a vitéz. hogy hajtsa haza a gulyát. míg a gulyát levágták. Még most is élnek. Én már úgyis öreg vagyok. Bezzeg volt dolguk a mészároslegényeknek. ha ti nem haragudnátok érte. Akkor a vén király felállott. meg a házban sem fértek volna meg. hazahozta a lányomat. De hát kellett is egy egész országnak! Másnap alig virradt. ki eloldotta a szelet. Az öregek elmentek falura lakni. Jött is már estére hazafelé. csak úgy szólt a harang a kövér tinókon. Erre az öreg király azt mondta: . A Kalamona táltosával szántott magának. Rontó meg a felesége nagyon jól érezték magukat. Az embereknek nem is kellett kétszer mondani. jó hangosan ezt mondta: . mert eljött a vetés ideje. Vetni kell. De még az asszonyoknak is. már szólt a banda.Hallgassatok ide. Előbb megköszönte az apjuknak. . Egymagában megszántotta azt. Most elvette feleségül. Az új király élt a feleségével bú nélkül. Harmadik nap estére már alig volt a gulya marhából. megölte a Kalamonát. Rontóból nagyon jó király lett. mind hazamentek. az ő országában nem szedtek adót se. a bor is fogytán volt. Három álló napig tartott a lakodalom.Most már mindenki menjen haza. amit azelőtt annyi sok ló meg ökör alig bírt megszántani. Rontó felállott. Most hát jutalmul én átadnám neki a királyságot. Az udvaron terítettek. megfőzték azt a tenger húst.Mi haragudnánk? Mi is úgy akarjuk! Éljen az új király! – kiabálták a népek torkuk szakadtából.

Megtalálta a rókát. hogy lelője. szép rendesen. bocsánatot kérek tőled.Bocsáss meg. hogy a vizet elővegye. megint elment vadászni.Kegyes királyfi. . de a lány mégis meghalt. Nagy búban volt a királyfi. vizet. mert szükség lehet reá. Menj el megint az erdőbe. Menj be az erdő közepéig. Eltemette azt a lányt is. Azt mondja neki az őz: . Célba vette. Gondolta.Királyfi. Búsult. búsult egy darabig. hazavitte nagy szomorúan. A nyúl rimánkodni kezdett: . Felvette azt a lányt is. hogy vizet kapjon ott az erdőben. hadd mutassam meg. mert a bor igen erős ital volt neki. mint a múltkor. királyfi. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. talált egy nyulat. de nem talált. mert megfulladok. hát unatkozott. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. jó tettedért jót mondok. Talált aztán egy rókára. lakott a zöld királynak egy fia. Egyedül volt a kastélyban. El is ment a királyfi. Telt-múlt az idő. netalán szükség lehet rá. kegyes királyfi.Vigyél vizet innen magaddal. s ment tovább az erdőbe. De vizet vigy neki. Levágta az ágat. oda. de még az Óperenciás-tengeren is túl. a harmadik ág még rajta volt. Talált aztán az erdőben egy kis őzet. de a flaskó feldűlt.No. A nyúl elszaladt. hogy abból is kifogyott. hogy milyen szerencsétlen ember is ő. A rókát is célba vette. De gyere velem. Vette fegyverét. hadd meg az életemet. Az lesz a feleséged.No. Azt is célba vette. le is vágta róla az ágat.Ne lőj le. jó tettedért jót várhatsz. s ő nem tudta felhasználni. Vágj le még egy ágat. ő bort adott neki. Forgott a királyfi ott körül kereken.A háromágú tölgyfa tündére Egyszer volt. hol nem volt. De vigy magaddal egy kicsi vizet. hetedhét országon. Volt nála egy kulacs bor. bocsánatot kérek. Menjünk most tovább. A szép tündérlány meghalt. Találkozott akkor a nyúllal. Rögtön rikoltott a királyfinak: . . megtalálták a forrást. hogy hát az is jó.Jaj. elvitte haza. Járt a királyfi erre. nem bántotta. királyfi. Mihelyt kiért az erdőbe. az is visszaszólt neki: . kijött abból is egy szép tündérlány. Nem volt mit tenni. . Azt is elbocsátotta. kegyes királyom. hadd meg az életemet. megmondom most az én hálámat. és a víz kifolyt. mert abból is egy szép tündérlány jő ki. arra. ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. jó tettedért jót várj hadd meg az életemet. amelyről a királyfi már két ágat levágott. 368 . Elmentek ketten. felvette az ölébe. meg is találta a tölgyfát. eltemette. hol van az élő víz. De megint úgy járt. Megtalálták a tölgyfát. Az isten megadta neki a szerencsét. jó tettedért jót mondok. majd még megköszönöd. mert jót mondok neked. de aztán megint elment az erdőbe vadászni. hogy lelője. kiment vadászni. Meghagyta a nyúl életét. ki is jött abból egy szép tündérlány. és a róka is azt mondta: . Elbocsátotta azt is. Vágj le abból egy ágat.

odanyújtja a kislánynak. Oda leültek. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt. mielőtt haza érkeztek volna. valameddig egy ember le nem vágja. Akkor a boszorkányné megfogta.Én itthagytam . Hagyjál itt engemet a kis nyúllal. hogy más gúnyát hozzon neki. mégis fekete volt. Hárman voltunk testvérek. Megölelték. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Levette a fáról.. kérdi attól is. de csak nem érkezett vissza. vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. arra. hogy hozzon neki ruhát. A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya. közben felmászott a fűzfára. felmászott arra a nagy fűzfára. Mindent. A tündérlány elmondta. De örömében sok időt töltött otthon. vizet meríteni. már nézik körül kereken. hogy az a kép a kútban az ő képe. a városon kívül volt egy szép kút. hogy ne lássák ott a kútnál tündérruhában. Mondja a királyfi neki: . Várták ők.Vizet. örvendezve. azt mondja: . hogy hol lehet az ő menyasszonya. kivezette a maga lányát a kúthoz. Szólítgatta a tündérlányt. Ott is maradt. és bedobta a kútba a tündérlányt. hogy kiszabadította a tölgyfából. Meglátja végre a kis nyulat a királyfi. hogy ne tudjunk megszabadulni ennek a tölgyfának a gyökerétől.Tisztelt kedvesem. tisztelt királyfi. engemet az isten néked rendelt ezen a világon. No. mert megfúlok! A kis nyúl kapja a kancsót.No. megcsókolták egymást. hiába. hogy megszabadították az ő kedves asszonyát.No. A tündér már fenn volt a fűzfán. A tündérleány azért. és felhágatta azt a fűzfára.mondja a kis nyúl . A kis nyúl ott ugrált előttük. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza. No. Menjél előbb csak te haza. Végül is azt gondolta. A királyfi elment. s abból is egy szép tündérlány jött ki. mindent elmondott annak a boszorkánynénak. Azt mondja a tündérlány a királyfinak: . de meg voltunk mindnyájan átkozva. de ő maga. útra keltek mind a hárman. de útközben. vizet. Betekint a kútba. öltözzél fel! 369 . hozzál nekem új ruhát. Köszönöm jótettedet. hogy hol van a lány: . várták a királyfit. bocsánatot kért tőle. Odaérkezett a királyfi a gúnyával. A kis nyúl meg elment eleséget keresni. Kiment a kútra egy boszorkányné is. sajnálom fáradságodat.Szállj le onnan. Mentek. hogy épp most várja ő a királyfit. lát egy fényes fehérségű szép tündért. keresi. Azt is. nem halt meg. hogy mi minden történt véle. de élő személyt csak nem látott. és megmaradott. amely árnyékot tartott a kútnál. de képe meglátszott a vízben.a kút mellett. Tekintett a boszorkány erre. hát hol van az a lány a fán. Elmondta neki a sorsát: . megkérdezte. Elmentem valami eleséget keresni. Az jót ivott belőle. Kiált is rögtön a lány. Levágta. de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. megbeszélték most már a maguk sorsát. hogy mi okból hágott oda. s hogy őt egy királyfi szabadította meg. Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon. Jártak a kútra sokan vízért. most vágd le ezt a szép tölgyágat.

aprítgatta a fát. Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül. aki úgy dolgozik. ki járhat az ő házukban. Gondolták magukban. No. a nap sugara reám tűzött. Ki kéne vágatni azt a fát! Mondta is hát a királyné a királynak: . megfizette a fáradsága díját. felesége volt neki. A király nem tudta. Kifogatta az aranyhalat. hát az ő házuk ki van seperve. Elvitte haza. azt a kis darabot betette a zsebébe azzal. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked. Az ott megmaradt. Úgy is volt. egy kis darab kiesett belőle.Bizonyára ez a kis fadarabocska világít. hogy csúnya. De abból a tündérlányból. A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. Ahogy a földben az kifakadott. minden rendesen. és íme. hogy aranyfa ez. Jó reggel elmentek. Gondolkodóba esett a király. Mondja a lányának: . délig megért az alma rajta. amíg azt az aranyhalat. A szegény ember pedig látva. 370 . hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. Letette azt a kis darabka fát. egy pikkelyecske. a tűz mellé a kis szegletbe. A cigánylány élt. a házat ki se seperték.mondja a lánynak -. ő ki nem fogatja. Felöltöztette így is a királyfi. a boszorkányné lánya evett belőle. mikor hazaértek. vajon mi lehet az oka. s az ágyat se rendezték el. azt gondolta. tedd magad beteggé. de mikor a szegény ember hasigálta. de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét. meggyógyult. egy halpénzecske leesett a földre. látja az ábrázatát. olyan világosság támadt.Mi dolog ez? Valahogy még kiderül. hogy a szegény ember valamit elvisz onnan. fekete. fiam . hogy többet ne is lássuk! Volt a szomszédban egy szegény ember. Mondjad a királyfinak. lányostul. Mondja a feleségének a szegény ember: . hogy ő a tündérlány.Ó. megfogta az egész ábrázatomat. Ki is vágta az rendesen. Az a fa minden éjszaka megvirágzott. lett egy szép aranyalmafa. Elment egyszer a boszorkányné a lányához. de a fa többi részét a királyné elégette. amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz. mikor ők mindent szerteszét hagytak. lelkem. de a boszorkányné megint elment a lányához. Estére. amikor este lett. az igaziból. A szegény ember házában pedig. hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni. hogy gyertya nélkül is láttak. melyet a zsebében vitt. az ágy felékesítve. De hagyjuk most még azt az aranyhalat a kútban. hogy hazaviszi kincsnek.Vajon nem történik-e valami még abból. addig nem fogsz meggyógyulni. akit a boszorkányné bevetett a kútba. Azt hívatta el a király. A szegény ember hazament. kedvesem . megfőzték. Pedig milyen szép volt! Mi történt vele? . élt a királyfival. Mondja neki: . De mikor a szakácsné tisztította a halat.Mikor leszállt a fáról. Nem tudta. amely abban a kútban van. és egy szép aranyhalat láttam a vízben. hogy vágja ki a fát.mondja a boszorkányné lánya -. lett egy szép aranyhal.Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét. hogy nem te vagy a tündérlány.

munkába. Lássuk. mit próbáltál életedben. volt egyszer egy királyfi. Máig is élnek. titkon. De most otthon hagyták a lányt elrejtve.. Annak nem volt mit csinálnia. te vagy itt a legszebb. s elvette feleségül a tündérlányt. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába. hol nem volt. . aki abból a fácskából jött ki. munkába. mit láttál. A szegény ember lánya csak nézte egy ideig. ha meg nem haltak. A tündérlány erre elkezdte mondani. ott maradt velük. . hogy menjenek a királyhoz.. Mondott ez is mesét. Mondja a király: . mondjál már te is egyet.Egyszer volt.És végig mondta az egészet addig. hogy lesse meg. Egyszer a király mesét akart hallani. ki jár az ő házukba. elzavarta a boszorkány lányát. hogy mit dolgozik az a lány. találkozott egy kis nyúllal. No. Aztán hirtelen beszaladt a házba. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni: . Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába.oOo. akit a királyfi a tölgyfából kivett!” Megölelte erre a lányt a királyfi.Másnap reggel újra készültek. Kiment az egyszer vadászatra. a másik is egy mesét. a fácskát megragadja. 371 . megkapták a tündérlányt. A lány az ablak alatt állott. Rákerült a sor a tündérlányra. hogy senki meg ne lássa. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. kezd sepregetni a házban.No. hogy: „Én vagyok az a tündérlány. Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány.

úgy hangozzanak. minél sokszerűbb. De magyarul igazán jól még az akadémikusok közül is csak az tudhatott. a szegényparasztok. Hisz egy nemzet annál szervesebb. Ám ez nem jelenti azt. de amelyektől a gyerek megriadhat. lényegükben megerősíteni akartam őket. Célom az volt. Ebben a kiadásban huszonhét új mesefeldolgozás van. „legkulturálatlanabb” rétegének milliói voltak. úgy mégis.szavait. S azután ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói. A tapasztalat vezetett rá. szellemileg annál gazdagabb és szabadabb. legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb. mint akadémikusaink. olyasféleképp nyúltam én ezekhez a népmesékhez. igaz. azok helyébe. Illyés Gyula 372 . magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását. hogy a parasztság minden tagja külön-külön jobban ismerte nyelvünk szabályait. Volt még valamire figyelmem. hogy ezeket tompítsam.gyakran csak e tájakon értett . melyet feldolgoz. mondjuk. hogy a sajátosságukat megőrizzék. Ezeket az összesség tudásának ilyenfajta figyelembevevésével javítottam ki. A magam képzelete s ízlése szerint nem tettem többet hozzájuk. már kezdetben. Ezeket a meséket mindenkor legjobban a gyermekek élvezték. de az is a népből. a kemény szóhasználat olyan elemei kerültek beléjük.Utószó Ahogy a zenész a népdalhoz.valóságban élő . az első kiadáskor. a lényeg megmásítása nélkül. akár a műemlékvédelem. nyelvi zeneiségét és . amelyeket a felnőtt természetesnek érez. Nem megváltoztatni . Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek. de nem a gyermekek költötték. sőt tarkább. részben más gyűjteményben való ismertségük miatt tartottam helyesnek kirostálni. ezért igazítottam. De valamiképp mégis több igénnyel. mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket. Egységesíteni.nép nyelvi tudását. minél összetettebb. a kegyetlenség. akár a festő a színeivel. a bosszú. Így nem egy fordulatukban a harag. mint amennyihez a magyar nép egy tagjaként van jogom.ellenkezőleg. mintha az eddigi. Nyelvünk letéteményese a parasztság volt. Semmiképp sem másíthattam meg tehát népünk jellegzetes előadásmódját. amelyeket részben a tárgykör hasonlóságára. E mesterfogásoknak csak töredékeit megőrizni nemzeti kötelesség. száz elmesélőjük után még egy százegyedik is előállna. Ami keveset szerkezetükön igazítottam. aki nem röstellte elsajátítani a . ezúttal is. Nyelvi hibát e mesék egyszerű előadói is ejtettek.