ILLYÉS GYULA

Hetvenhét magyar népmese
Tartalom
A kis gömböc Kacor király A kakas és a pipe A kiskondás Együgyű Misó Az állatok nyelvén tudó juhász Fábólfaragott Péter A diákot erővel királlyá teszik Virág Péter Ribike Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Az égigérő fa Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj A repülő kastély A táltos ökör Ilók és Mihók A róka és a farkas a lakodalomban A zöldszakállú király Erős János Aranyszóló pintyőke A malacon nyert királylány A legerősebb állat Kis Kolozs meg nagy Kolozs A muzsikáló ezüstkecske A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik Tündérszép Ilona és Árgyélus A loncsos medve Jávorfából furulyácska A huszár és a szolgáló A bőgős fia meg az ördögök A farkas mulatni megy, azután szállni tanul Csinosomdrága A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja A kígyókirály gyűrűje A hiú király Rózsa vitéz Bendebukk A rest macska A becsületes tolvaj Marci A szamárrá változott barát Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető A palóc meg az egri nagytemplom Három kívánság Rózsa és Ibolya Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai A házasodni indult királyfiú A virágfejű ember Az öreg halász és nagyravágyó felesége Győző A három vándorló A halkisasszony A buták versenye Mese Bruncik királyfiról A libapásztorból lett királyné Mátyás király meg az öreg ember Mátyás király meg az igazmondó juhász Mátyás király és a székely ember lánya Ludas Matyi A koporsóba tett fiú Térdszéli Katica A róka, a medve és a szegény ember Az ördög kilenc kérdése A kecskepásztor fia Ej Haj Adj isten egészségére! Kilenc Így jár, aki irigy Vitéz János és Hollófernyiges A két lány meg a vasorrú banya Bíró János A rátóti csikótojás Gyöngyharmat János Nap, Hold, Szél Három aranyszőrű bakkecske A hét holló A szélkötő Kalamona A háromágú tölgyfa tündére Utószó

A kis gömböc
Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki: - Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának: - Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki: - Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc: - Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.

2

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki: - Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

3

Kacor király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé. A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig. A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg: - Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség? - Én vagyok a Kacor király! - Kacor király? Soha hírét nem hallottam! - Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam. Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő, s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar beletalálta magát a nagy uraságba, s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselkedett, keveset szólott és sokat evett, ebéd után álomra dőlt, s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik. A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl. - Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik; ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: „Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam.” Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen? - Járok egyet, mert nagyon unatkozom. - Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Kacor király? Soha hírét sem hallottam! Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. - El is indult a medve a róka barlangja felé. - Hallod-e, te medve - kiált rá a strázsa. - Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, ha kijő, nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak. - Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! - mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit csináljanak, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút, meghívni a vendégeket.

4

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreggel kifutott, s összeszidta, hogy megint alkalmatlankodik. - Eltakarodj innen! Nem megmondtam már? Az én uram a Kacor király; ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Tudom, nagyon jól tudom; nem is a magam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre. - Az már más! Várj egy kicsit. Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, tudtára adta a varjúnak, hogy a király szívesen fogadta a meghívást, elmennek az ebédre, csak tudják, hova. - Eljövök én holnap értetek, s elvezetlek! A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyancsak felütötte a lacikonyháját. A kis nyulat megtették szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A medve fát és vadakat hordott a konyhára. A farkas asztalt terített, és pecsenyét forgatott. Mikor kész volt már az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra szállott, de nem mert leszállani, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát. - Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk - mondta a róka -, csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram. S csakugyan, végre kijött a Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reátekinteni, egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket. A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozásban volt, mind azt mondották: vajon milyen lehet az a Kacor király? Ki-kinéztek az útra, ahonnan a vendégeket várták. - Ott jön, ott jön! Jaj istenem, merre fussak! - kiáltotta a kis nyúl, s ijedtében nekifutott a tűznek. Megpörkölte magát, s ettől olyan bátor lett, hogy fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta. A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette véle, s ezért jól képen teremtette a medvét. A medve a kis nyúlnak akarta továbbadni az ütést, de a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda. Mikor látta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy nyaka közé szedte a lábát. A Kacor király meg attól ijedt meg, hogy így nyakon teremtették. Uzsgyi hát, ő is futóra! Elröppent ijedtében a varjú is. Még most is mennek, ha meg nem álltak.

5

A kakas és a pipe
Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. Hát azt mondja a pipe: - Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfúlok. Szalad a kakaska a kúthoz. - Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. Elment aztán a kakaska a szép lányhoz. - Szép lány, adjál koszorút. - Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. Elment a kakaska a tehénhez is. - Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. Elment a kakaska a réthez. - Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz kút ád vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltba nem mégy kaszáért. Elment a kakaska a boltba: - Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakaska elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenest vitte pipének, épp jókor, mert szegény pipe majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt!

6

A kiskondás
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt. Nem tudták hasznát venni, nem vált be kondásnak sem. Hiába próbált vele az anyja akármit, mindegy volt annak. Hát ez a teddlenerontsd kondásgyerek meghallotta egyszer, hogy a király annak adja a lányát; aki úgy el tud bújni, hogy az ő lánya nem találja meg. - No, kiskondás! - mondta magában - most mutasd meg, ki szült! Sokat nyerhetsz egy kis ügyességgel! Fel is szedelőzködött, kért egy tarisznya hamubasült pogácsát, nyakába kanyarította a cifra szűrét, avval elindult. Ment, ment, mendegélt, árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, hol erdőben, hol sík földön. A pogácsa is fogytán volt már, de csak nem talált még a király kastélyára. Megy megint egy álló hétig, már az utolsó pogácsát is megette, de még semmit sem lát. Szomjas is volt már, olyan volt a nyelve a nagy szárazságtól, mint a felvert galuska. - Mit csináljak már? Éhen vesszek? Ha ezt tudom, el se indultam volna. Ahogy megy, nagy sokára talál egy kutat. A vályúján ült két fehér galamb. Odamegy. - No, két fehér galamb! Én most titeket megeszlek, mert majd meghalok éhen! Azt mondja a két fehér galamb: - Ne egyél meg, kiskondás! Inkább húzzál nekünk egy veder vizet szomjasak vagyunk nagyon. Jótét helyébe jót várj! Úgy rimánkodott neki a két galamb, hogy nem ette meg őket. Odament a kút kávájához, húzott nekik egy vederrel, azután maga is jóllakott a jó hideg vízzel. Avval ment tovább. Hát szomjas már nem volna, de a hasa, az morgott, mint egy láncos kutya. Amint épp egy nagy pusztaságban vándorolt, talált megint valakit: egy sánta rókát. - No, sánta róka! Akármi legyek, ha téged meg nem eszlek! Könyörgött a sánta róka is, hogy ne egye meg: a kisfiának visz éppen egy kis ennivalót. - Jótét helyébe jót várj, kiskondás! Majd segíthetek én még terajtad! A kiskondásnak már dülledt a szeme a nagy éhségtől, de nem bántotta. Gondolta, hogy majd visszafizeti az még az ő jóságát! Csetlik-botlik tovább a kiskondás. Szántáson, vetésen, tarlón, parlagon vitt az útja. Összekotorászta már az utolsó morzsát a tarisznyából, azt is megette. De mi volt az annak az éhes hasnak! Jobbra dőlt, balra dőlt, már azt hitte, sohasem ér oda, ahová akar. Utjában akkor messziről meglátott egy nagy tavat. Ő bizony megnézi hátha lesz ott valaki, valami. Lemegy a partjára, hát ott látja, hogy a víz szélében vergődik egy kis hal. Odakap nagy mohón, felveszi a vízből a kis halat. De az azt mondja neki: - Ne egyél meg, kiskondás, megszolgálhatom én még a te jóságodat!

7

rögtön elviszünk! A kiskondás sem húzódott soká. egyenest a nap háta mögé. Felkészült a királykisasszony is. aki el tud bújni előle. te kiskondás. nyomon követi az embert. Ha ég-föld összeszakad is. s a király el is fogadta: . jól van! . úgy lesz. . Húzott nekik egy vödör vizet. ahogy lesz. hogy nem ér oda.Ugyan. Hát megint talál egy kutat vályúval. ment tovább. Megsajnálta. merthogy azt hallotta. a pénze csak úgy ragyogott. De már igazán azt hitte. Rájuk bízta magát. Ebbe az éhségbe el kell pusztulni! Már maga sem tudta. De már mindegy. mint a szél.Gyere elő. kiskondás! Ott vagy a nap háta megett! 8 . csak azt mondta: . Bizony nagyon is ide igyekezett. megy be hozzá a király. de azok rimánkodtak. vessenek neki egy kis maradékot. már nem tesztek bolonddá! Nem nézek már se istent. mióta. . hogy csak most az egyszer ne egye meg őket.De látod-e. szép volt nagyon. mivégről jár ő erre. A kiskondásba nem szakadt bele a madzag. perdült egyet a sarkán. . most már káreszkuresz. ahogy rásütött a nap. ahogy felkelt. Lement a kertbe. Huncut dolog az éhség. se embert megeszlek benneteket! Rimánkodott a két fehér galamb. csillogott. Kászálódik a kiskondás. egyszer csak ott látja az első két fehér galambot. Másnap. Beletörődött a sorsába. mert ha fölkelt.Hát hol jársz erre. csak ki akartok rajtam fogni.Nézte a halat sokáig a kiskondás. Ment. ahol még a madár se jár? Mi keresnivalód van itt? Elsorolja aztán a kiskondás. hogy bújjék már el.No. hogy bizony ő már nagyon éhes. Te leszel a századik. itt van kilencvenkilenc emberfej a karón. mint a bolond hallgatok rátok! De azt bezzeg nem látjátok. azok azt mondják: . Kinyitja az ablakot. míg a lánya föl nem kel. hogy a király annak adja a lányát. amennyi belefért. esedeztek neki. hátha lenne valami sikere a vállalkozásának. kászálódik. a vályún két fehér galambot: . ugyan. Én meg. hogy már felfordulok éhen! Meg akarta fogni a galambokat.Jól van. A kiskondás illendően odaköszönt neki. nyelt ő is egy nagyot a vederből. A kiskondás először is azzal állt elő. már nem fordul vissza. csak azt tudta. hogy nagyon régen úton van már. Adtak neki annyit. Megpróbálkozik ő is. leszakította a legszebb rózsát. hogy útra kelt. Utoljára aztán mégsem bántotta őket. fiam. nemigen tud előle elbújni. és visszatette a vízbe. ha nem tudsz elbújni. majd megszolgálják még a jóságát. A kiskondás bánta már. A kapuban ott állt a király. avval továbbment.Gyere. Nagy sokára mégis elért a kastélyhoz. és így kiáltott: .Majd lesz valahogy! Bementek a házba.mondta a király. azok meg uzsgyi! Mentek vele.

megcsókolták egymást. mint a bokrétába kötött virág. Perdül még egyet. 9 . Kimegy a királykisasszony a kertbe. szép asszony. kinyitotta az ablakot. Felkészült hirtelen. hátha meglátod! Perdült a lány harmadszor is.No. Itt is. perdül egyet a sarkán.Hű. meg félt is! De mit csináljon a nap háta mögül. kipiheni magát. . Perdült egyet a sarkán. Még most is élnek. most az várta. én is azzá változom. A kiskondásból olyan finom ember lett. a lányból meg olyan dolgos. amilyenre ásni lehet. A róka levitte őt hétszer olyan mélyre a föld alá. megy el a rókával. a másik ott maradt. Ide már nem ér el a szeme világa! Itt találjon meg! De a királykisasszony. akár a párja. nem látom a kiskondást. Azután lagzit tartottak.Már ha háromszor megtalált. és a keblére tűzi. Ránéz az ablakra. A galamb azt mondja neki: . s mindjárt hívta a kiskondást a tó fenekéről. sem pihenni. de perdülhetett volna akárhányat. és ment egyenesen a konyhába. Akkor a lány kebléről az egyik rózsa galamb formájában elszállt. Másnap virradóra ott lát az ablakán két fehér galambot. a föld hét mélységéből! Mit volt tenni. Harmadnap a kishalhoz ment el a tóba.Gyere elő. . perdült egyet a sarkán. Úgy elbújt. Az levitte a tó egyik szögletébe. te az enyém! Ásó-kapa válasszon el egymástól! Megölelték.mondogatta a kiskondás. ha meg nem haltak. ott is szebbnél szebb virágok virítottak. akkor sem látja! . kiskondás. a másik meg a kiskondássá változott.Szívem szép szerelme! Én a tied. az egyik mindjárt elszállt. de nem bírt ám sem aludni. amilyen a kiskondásnak kellett. Úgy is lett. Olyanok voltak ott egymás mellett. Lejön a királykisasszony. ette a méreg a kiskondást. a sánta róka már ott ágaskodott. Akkor a kiskondás magához ölelte a lányt. de már nem látta a kiskondást. Felkel a kiskondás. leszakajtotta a rózsát. A királylány csak nézett. hogy maga előtt látta a kiskondást. boldogok lettek. hogy majd elalszik. leszakítja a legszebb rózsát. keresi a legszebb rózsát.Dehogynem. A kertben már délelőttre minden bimbó gyönyörűen kifeslett. Ahogy azok őt meglátták. hát kettőt egyformának talál. hogy nem találok rá! . A kiskondásból még hétszerte szebb legény vált. Csak hánykolódott. . . veckelődött. Beereszti a galambot. ahogy lement a kertbe. hogy rám ne akadjon! Lefeküdt. negyedszer se tudok én úgy elbújni. apám. úgysem találta volna meg a kiskondást. a kiskondás előbújt onnan is.Gyere sebesen! Változzál át egy szép rózsává.Hát végem van! Az van! Már az enyém a századik karó! . Megvirradt a másnap. dehogynem! Perdülj még egyet a sarkadon. Leszakítja mind a kettőt.

De a lánc egyet se koppant. Mit tehetett mást szegény Miska. De a rucák elrepültek. . a ruháját a kutyák elhordták a partról. hogy felöltözzék. a lánc majd ráütődik a fejszére. Volt a zsebében húsz ezüst húszas. . soha egyebet sem tett.kurjant fel észbekapva. vette a fejszéjét meg a szekérkötő láncot a karjára. hol együgyű Misónak neveztek. s úgy indult haza. hol. Mégiscsak van itt ész! Veszi a láncot.Együgyű Misó Egyszer volt.kiáltotta dühösen. mégpedig akkora zuhanással. mire a keresést elunta. s megy ki velük az erdőre. hol kell keresni. a fa dőljön egyenesen a szekérre. te fejsze.Most csak azért is megkoppantalak én mind a kettőtöket! . mint sült bolondságot. fáért.gondolta. Amire ugyan rá is szolgált. Jól van! Vágja.azt gondolta -. csak azért is kiveszlek. meztelenül kellett hazamennie.Ne te ne! . hogy elég lett volna az ütést számolni is. Meglát hamarosan az erdőben egy gyönyörű nagyszál cserfát. hogy nem. Hát erre már nagyon méregbe jött Misó. Igen. Egy dolog végett még kár volna. Azért. onnan. a fejsze után hajítja. akit a sok bolondoskodásáért hol együgyű Miskának. Aj! átkozódott szertelen méreggel Miska. két tehenet szerzett ez az együgyű Miska. csak elbeszélte. a fejsze a vízbe csuppant. mindent úgy szétlapított. a homlokára ütve. mert noha már felesége is volt. Csak nem megy be vízbe egy semmi fejszéért? . Nagy ízibe nekivetkőzött. s azzal az is oda! No már most hogy vegye ki onnan? . Hát kijött. mit tegyen ő most?! Hát hogy üres kézzel mégse menjen haza. hogy csak nem koppant. Hej! Vakarja a füle tövét együgyű Miska. hogy széthasogassa a fát. s darabonként rakosgassa a szekérre. hogy valamelyik csak rákoppan a fejszére. csak úgy a vízbe csobbant. hogy. hogy szekeret. s így megmutatja. de a kettő már csak megérdemli hogy a vízbe menjen! Gondolta azt is. s meg is fázott. ebből bezzeg lehet majd tüzelni. tehenet. Mert minek kínlódjék az ember még avval is.mondja -. Fogja is be rögtön a teheneket. Vallatóra fogta otthon azonnal a felesége. de volt valahol ezen az élő világon egy ember. Útközben elért egy tóhoz. Egyszer. De bezzeg. előkapta nagy bosszúsan. s a fa rá is dőlt a szekérre. s egyiket a másik után a tóba hajigálta. hogy s mint járt aznap. hogy amint ő a fát kivágja. Hát attól olyan méregbe jött az asszony. Reggelre kelve pedig az asszony feltarisznyázta s iskolába kergette az urát! Hogy talán egy kis észt tudnának verni annak abba a buta fejébe! 10 . hol nem volt. a fejszével agyondobja a rucákat.Ezt viszem haza . csakhogy amíg ő a tóban űzte a hóbortját. hogy előkapta a laskasirítőt. akár a fejsze. vágja. Azzal a fa alá tereli a teheneket a szekérrel. Mit lát a tóban a nád között? Három vadrucát. s úgy elagyabugyálta szegény Miskát. Hogy a feleségét a két tehénért kibékítse . mint egy lepényt. végül szerencsésen ki is vágja a nagyszál fát. magam sem tudom. nemhogy tűrni. be a tóba! Öreg este lett.

Ment. kinyitotta a szuszékfedelet. Telt-múlt megint az idő.Aunye! . ha már így megesett a vásár. hogy semmi egyéb. úgy jóllakott.Hallja-e. Megnyitja a csapot. mit tehetett egyebet. látja túl is. .Ejnye. nem talált erre az úton egy tarisznya pénzt? Azt mondja Miska: . s csipegeti. apjuk.De igenis találtam.Amint ment Miska az iskola felé. mikor először mentem az iskolába.vakarta a füle tövét nagy sopánkodva Misó.Hát én biza szolgálatot keresnék. amíg mind el nem csipegette. addig vette. talál az úton egy nagy tarisznya pénzt! Szalad vissza azonnal nagy örvendezéssel. szolgálatot keresni. mert azt hitte.kiabálta az asszony. hanem csak kárra kár a szegény asszony olyan pulykaméregbe gurult. Misa persze minden dolgot vállalt . hogy a farkasok rágjanak meg! Nem viszed el a hírt a szomszédba.rikkantott rá Misó. s Misóval is találkozik.Miska. Kérdi tőle: . . én elmegyek a templomba! Amíg haza nem jövök ügyeljen arra a szál kolbászra a lábasban meg arra a fazék káposztára. hogy megint úgy „ellaskasirítőzte”. Azt mondja egy vasárnapra kelve az asszony Miskának: . ejnye. ment. amíg be nem keveredett egy rengeteg nagy erdőbe. .kivel? Az ördöggel! Azt mondja neki az ördög: . Dühbe jött a szegény káros. Jó! Odaült a tűzhelyhez Miska. Ott találkozott . elindult együgyű Miska világgá. nehogy odasüljön vagy elégjen. hogy mit csinálok. te ember. s jól ellazsnakolta a hitvány Miskát. Nagy íziben meg is alkudtak. amint meglátta. többet a lábad be ne tedd a házba. s azt hajította utána a kutyának. mert kitekerem a nyakad . íme.gondolta -. hogy az végül csak az ágy alatt érezte maga emberének magát. de még asszonyodnak se árulsz el! .nyújtózott egyet együgyű Misó. addig csipegette s ette a lábasból a kolbászt. ameddig mehetett. akár egy esperes. mit csinált.mindent megtesz. és elkezdette hordogatni abból a puliszkalisztet a pincébe.Hol jársz itt. ha kapnék . Hanem hát ember téved .Hallja-e. hogy tettem ilyen bolondot? . ne csak együnk! Ment hát le a pincébe borért. fazékból a húst.Ejnye. a mi országunkban? . És kilökte a kapun. Látja itt is. Mit keres ez itt?! . mert bezzeg hogy helyreütötte az ő tegnapi károsodását! Keresi azonközben a pénz gazdája az elveszített pénzét. s csipegeti abból is a húst. .mondja együgyű Misó.Igyunk is rá. Hiszen a kutya el is futott nagy vonítva. hanem a bor is mind egy cseppig kifolyt a hordóból. Hát abban a percben ott látja a kutyát is maga mellett. de ember is teszi jóvá! Nekilátott újra a tennivalónak. . 11 . Jól van. hogy csúfolódik vele Miska. Forgatja a kolbászt. Áldott szerencséjére jött hamarosan a felesége a templomból. fel is út. De az asszony onnan is kihúzta. hát egyszer csak. épp akkor. s forgatja a káposztát. hogy mégiscsak szereti őt az a jó Isten. mikor már kész volt nagy gyomrozással. vagyis hogy a tésztanyújtófával megint úgy helybenhagyta együgyű Misót.Mit vágjak hozzád? Avval kikapta a csapot a hordóból. hogy behintse. beitassa vele a tócsában álló bort. mindenhez ért! Hanem alighogy az ördög házához ért Misó. Az ördögnek éppen cselédre volt szüksége. hogy le is út.

hogy mitévő legyen. Amint megestül az idő. megszeppent Misó.hát hordjad. miénk az életed már.mit csináljon ő most? Hiszen üresen csak elvoncikálja hol erre.gondolta Misó . Egyet utána küldöttek. . Összenéznek az ördögök. megunták várni otthon az ördögök. hordom én nektek hordónként a vizet?! Kiásom az egész kutat. Maga pedig bebújt a szalmalikába. hogy miképp tegyék el láb alól valamerre Misót. amint az ördögöt feléje menni látta. Feleli nekik Misó: . hogy hozza tele vízzel! Hm! . előkap egy fácskát. amint megvolt a nagy csata. Éjjel aztán kilopódzkodtak az ördögök.mert ha otthon a kút. hisz ha otthon lesz. Reggel Misó szépen előjött. amint meglátta Misó munkáját. hát meghallotta az ördögök határozatát is. Kérdik tőle az ördögök este. fontolódott Misó magában a kútnál. hogy amíg éjjel alszik. .kezdi Misó.Na. ez kell nekünk. . ha nem lehet belőled abódi pap. de vízzel tele megbillenteni sem tud akkora hordót. a szűrömbe takaródzva. szépen lefektette.kérdi az ördög. ez ugyancsak erős volt . az Istenért. rátánként. Egyet megint csak utána küldöttek. beterítette. Törte erősen az eszét. ember. Inkább én hordok helyetted. A sok ördögfióka meg rárivallt. Azt határozták. hogy vigyen ő haza akkora világnagy szálfákat. vette a dirib-darabra vagdalt szűrét a vállára. mert még bajt hoz rájuk ez az átkozott fajzat. fogta Misó a favágótönköt.Jaj. Összeaprították úgy az ördögök a favágótönköt az éjjeli sötétben.Jól van! – feleli Misó . a szűrével. 12 . s vitte az eresz alá. Megijedt Misó. Hát hogy valamit mégis csináljon. Misó. hogy hol is szokott aludni. Megunják otthon várni az ördögök.Hát te. az a sok ördögfióka mind kiissza. s ásni kezdi vele a kút mellékét. De együgyű Misónak is volt magához való esze. aludni.kezébe nyomtak egy nagy hordót. s egyszerre mind hazaviszem az egész erdőt! . hogy mi lesz most. . S aközben. . mind elégetjük egyszerre. már mintha éppen ő lett volna. ne tedd.kezdett rimánkodni az ördög .Ez már mondás . s télire egy szál se maradna.Mit? Hát azt hiszitek. ebadta ördöge. hogy mégis valamit tegyen.hagyta helyben Misó kegyes leereszkedéssel.Mit?! . ne tedd! Jaj. Hanem amíg így gyöntölődött.mondták az ördögök. . . azt ne tedd . Szerencsére éppen hallgatózott Misó.Mit-e. s azután mit iszunk? Inkább én hordom helyetted. Hanem otthon most már összesúgtak az ördögök. te? Hisz csak nem járok ki mindennap az erdőtökre fáért! Összekötöm a fákat. akkorát. összevagdalják. Másnap az erdőre küldték fáért.Én csak úgy az eresz alatt.Hát te mit csinálsz itt? . mikor az ő erejéhez egy forgács is bőven elég lett volna. hogy egy porcikája sem maradt sértetlen. De hogy legalább öt-hat szál fát hozzon. s egyszerre hazaviszem! . hogy üresen is alig vonszolta. . mit csinálsz itt? .kérdi az ördög. elkezdette az egyik szálfát a másikhoz kötözgetni. nemhogy hazavinni képes lehetne. hol arra a kútig.Jaj. Haj.

mondja Misó -. Mondja nekik nyugodtan együgyű Misó: .Te vagy. hogy nagy leheletével az asszonyokat. hogy új próbára tegye Misót. amint elevenen maguk előtt látták. De hiszen az ördögök inkább hazavitték neki a zsák aranyat. rusnya ördöge . vigye. mert hisz esze ágába se jutott. hogy én vigyem! Ha azt akarjátok.hát hogy aludtál az éjjel? . szerencsés jó reggelt köszöntve nekik. lehelt. A házánál éppen be volt gyűlve a fonócéh.De már olyan bolondot nem teszek. amint azt hallották. csak éppen hogy menjen már tőlük.Hát nem látod.Hát hogy . hogy mit is akarnak ezek most ott a feje fölött. 13 . mit készítenek ellene ezek most. s úgy elfutott. Miska te? Hát . miközben a zsákot letette. hogy így forognak. hogy még tán most is fut. Misó meg azután már boldogul élt a zsák aranyból.kérdik az ördögök nagy megrökönyödve. vagy tán még ma is él. . s pusztuljon a szemük elől. hogy mind a padlás felé lebegtek. Éktelen sok a bolha. különben itt ülök a nyakatokon. hogy idő előtt elmenjek. míg az időm ki nem telik.mondja Misó -. Misó akkor már otthon volt. hozzátok haza nekem. mind felröppentette a levegőbe. mikor az ördög megérkezett a zsák arannyal. Mert mindegyik asszony kezében ott volt a hegyes guzsaly. Mert erősen ki volt a hitvány ördög fáradva. hogy az ő fejszecsapásaik csupán bolhacsípésszámba mentek Misónál! Egynek sem volt többet istenes igyekezete. megbékélt a feleségével. nagy lélegzete emelte őket guzsalyostól a levegőbe. Kérdezte Misótól nagy megrökönyödve. hogy az ő ziháló. hogy azokkal a hegyes lándzsákkal téged kerülgetnek. . hogy tüstént vegye. . hanem nagy ízibe teletöltöttek egy feneketlen nagy zsákot arannyal. vagyis az este épp Misóéknál pödörték a guzsalyról a fonalat az asszonyok. táncolnak a levegőben. mint a pihetollat. ha végleg el nem tikkadott. ha eddig meg nem halt.Így ment bé az ördöghadhoz. nem is fekszem én többet oda! Na hiszen. Átlépett a zsákon. mit akarhatnak. hogy nyársra húzzanak? Megijedt az ördög. kerekedett is ijedtség az ördögfamíliában! Hogyisne. Megijedt az ördög! Fel sem tudta fogni. akkorát szuszogott. amerre a két látó szemével mehet. a bolhák szinte megettek.

nem szabad mert mindjárt meghal. hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában. . csak mondjad meg! . az ember pedig a csődörre. kidőlt. abból választottam ezt a legszebbiket.Nem lehet! . hol nem volt. meglátott messziről egy tüzet. ha megmondja. levágott egy karót. és megjutalmazza a te hűségedet. A kígyók királya megadta. De egyszer vásárra készültek. s könnyen befér a kamrába. milyen boldogok lennének belőle! A juhász meghallotta.Mit kívánsz. megint elnevette magát. A kígyó elmászott egy darabon. Kérdezte a felesége. te szegényember. az isten adta. Nagygazda lett belőle. a kígyók királyához. Elmondta. bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt. te csak azt a sovány embert viszed. volt egyszer egy juhász. hogy mivel ő kisebb.Könnyű neked. ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét. Az asszony rákezdte. jótét helyett jót várj. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben. mendegéltem. a kemencenyakon ült két macska. hogy mondja meg neki. hogy honnan érti azt a beszédet. egy se volt benne. A juhász azt mondta: . Azzal visszajött az ember a földre.Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom. hol nem volt. hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának. mert akkor azonnal meghal. Hát kapta a juhász. ha tudnák az emberek. az üveghegyen innen volt.Ne kérdezd. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt: .Segítsél ki. . Ült azon két szarka.Hej. még az Óperencián is túlnan volt. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. s azzal kivette a kígyót a tűzből.Mindegy. Ahogy hazafelé utazott. Hát elmondotta. A csődör ekkor rányerített a kancára. hogy mit mondott a csődör a kancának. Odahaza. hogy mit nevet. hogy miért nem jön hamarább. Elment haza. Hol volt. te szegényember. Az asszony elmaradt egy kicsit. elmentem Pelegre. . hogy az állatok nyelvét értse. Elvette a számadó lányát. Az asszony mindig kérdezgette. teli volt kaláccsal. mert az én édesapám a kígyók királya. 14 . Kérdezte a kígyók királya: . Az asszony ült a kanca lóra. hogy mit nevet. de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani. A kő alatt lyuk volt. én meg ezt a kövér asszonyt itt e! A juhász ezt mind értette.kötötte magát a juhász. Kérdezte a felesége. Azt mondta egyik a másiknak: . hazavitte. A felesége most is kérdezte. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. megjegyezte a fát. meglátott egy odvas fát. Erre a juhász elnevette magát. Később eljött szekérrel a pénzért. De a juhász azt mondta.Az állatok nyelvén tudó juhász Ahogy mentem. Hát hol volt. a szobában. csak azt kívánja. mert akkor meghalok. lopjon neki szalonnát. Azt mondja az öreg macska a kis macskának. amiért a fiam életét megmentetted a haláltól? Azt mondta a szegényember. Ez meg azt mondta: . hogy honnan van nekik ennyi pénzük. azon lementek a föld alá.mondta a felesége.

mikor a drága jó gazdánk most haldoklik? De a kakas azt mondta: . Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól.Ó. De a Bodrinak nem kellett. Erre a juhász koporsót csináltatott. gonosz állat.Gyalázatosak. hogy nem lehet. 15 . a kutyákat szétkergette. mint a gazdád.Hazamentek. énnekem húsz feleségem van. sajnálta a gazdáját. Erre a juhász felugrott. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. csak mondja meg. te átkozott. ha meghal is. A kutyák azt mondták. hogy többet nem kérdezte. és belefeküdt. hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen. A juhász azt mondta. Az asszony erre azt mondotta. nem tud egy asszonynak parancsolni. és nagy kényesen ette a kenyér darabot. jól megverte a feleségét. ő meghal. mégis tudok mindegyiknek parancsolni. mert nagyon szomorú volt. azután mégis négyet odaígértek. Hát az asszony ismét kérdezte. hogy mindegy. ha megmondja. hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. Ládd. honnan tudja az állatok nyelvét. csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret. hogy meritek a gazdánk juhait odaadni? A gazda ezt mind értette. Még annyit mondott. Hanem ekkor bement egy hetyke kakas. Azt mondta a Bodri neki: . De az öreg Bodri kutya azt mondta: .Te bolond! Te is olyan bolond vagy.

Azzal kifutott. apjuk? . felelt azonnal: . Ott azt mondja: . adok én neked többet. Estére. Az ajtó sarkába állította.mondja Fábólfaragott Péter.Ó.Mit. hadd keressen magának játszótársat. Leültek az asztal mellé vacsorázni. . ha nem alusznak. adja nekem nyolc krajcárért azt a kardot. Addig gyönyörködtek benne. azt kérte. éldegéltek kedv nélkül. mit érsz azzal a csekélységgel? . gondoltam én egyet! . hogy szépen meg is virradott. Kiment a kicsi fiú a kapu elé. Ahogy vacsoráztak. édes gyermekem. mire a vacsora készen lett. éppen ott van. amelyet legelőször készített.Fábólfaragott Péter Volt egyszer egy szegény parasztember és a felesége.Legyen szíves. s elment a pajtásával a kardmesterhez. Kérdi Fábólfaragott Péter: . De úgy történt. 16 . Amelyik tetszik. Még azt mondja az asszony: .Te kis pajtás.és gyémántkardom.No. adjon nekem nyolc krajcárt! .Kardmester úr.Hogyne laknék. és adja ide a vacsorámat! Hát a fából faragott gyermek megelevenedett.mondja a kardmester -. Nagyot kacagott ezen az asszony. s azt mondja: . alusznak-e? Megörült az asszony. engedjék ki az utcára.Ó. éppen a fiunk részére maradt. Van itt réz-. keljenek fel. kedves öcsém .Nem alszunk. asszony. és faragok fából egy gyermeket.Édesanyám. . arany. az ember egy kifaragott gyermekkel érkezett haza. Egyszer éjfél felé megszólal a fagyermek: . Mikor háromnapos lett a gyermek.No. megette már azt a rozsda.Nekem csak nyolc krajcár kell! . Egyszer azt mondja az ember a feleségének: . mert gyermekük nem volt. Éltek. maradt egy kis étel. Hát éppen egy vele egykorú gyerek várta őt. édes gyermekem. addig beszélgettek vele. Akkor lefeküdtek.No. nem messze! Bemegy Péter az apjához.Elmegyek az erdőbe. azt veheted! Nem kérek tőled azért egy krajcárt sem. lakik-e ebben a városban kardmester? .

futott. jöjjön velem! Mutatok én magának egyet! Kimentek a kapu elé. és egyik ment napnyugatnak. arrafelé! Hadd lássam. .Édesapám. 17 . hadd lássam. Újból kutatni kezd és megtalálja azt a tokot is. s addig hányta a kardokat. menjünk.No. menj haza. Péter a kapu sarkába két helyre beleütötte az ujját. hogy annak csengése-pengése tizenkét országon is keresztülhallott. a bor pedig vízzé változik. amelyikbe a kard illik. De meg kell engedni. Hallják ám egyszer. édesapám. De most. kedves fiam. Itt ihatik mindenki. Elment a kardmester. aranylánccal összekötve. . milyen gyülekezet van ott. és a malomkő felmegyen a szántótaligára. menjünk ki a vásárba. derékból. Úgy illett rá.No. A két ökör meg felcsapta a farkát. Elcsodálkoznak a népek.Látom. Azt mondja Péter az édesapjának: . Igen ám. mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll magától. a másik napkeletnek. édes fiam .No.Nem gyermek kezébe való az . akkor tudja meg.feleli Péter -. De már annyi a csorba kard körülöttük. mert az első munkát is meg kell fizetni. s meggyújtott tizenkét öl fát. hogy én meghaltam. amelyet legelőbb készített. édesapám. Ekkor Péter hozzávágott. ide tegyen asztalokat. amíg meg nem találta azt a rozsdás kardot. látja ezt a szántótaligát? . Egyik lyukból tiszta piros bor folyt. de akkor a két ökör felhányta a farát.Ha megengednék.Hát ezt a malomkövet látja-e? . a másikból meg tiszta pálinka. Péter vette a kardot. itt van nyolc krajcár. Járnak a piacon az ökrök között. . Éppen másnap következett a vásár abban a városban. hogy mit akar ez a kisfiú.No. és hányta a parazsat belé. én is hozzávágnék . amennyi kell néki. s úgy elvágta az aranyláncot. apám. s egyenest hozzájuk az istállóba. Az kell nekem. hogy ezeket hiába kínálod akármiféle takarmánnyal. a pálinka meg piros vérré. kedves fiam. Azt mondja: . hogy milyen szép két aranyökör.mondja az apja -.No. Amelyik vitéz kettévágja a láncot azé lesz a két ökör. fölkötötte. üvegeket. keresse ki csak a kardot. Azt mondja Fábólfaragott Péter az édesapjának: . mintha onnan nőtt volna ki. .Éppen azt is akartam mondani. Azt a két ökör mind egy szemig megette. Azt mondja ekkor az ökrök gazdája: . mert ezek csak parazsat esznek! Hazament Péter.Látom. Azt mondja Fábólfaragott Péter erre: .. hogy a szügyüket éri a sok kardvég. Aztán nagy örömmel elment haza. Mielőtt az elégett volna. . vette az itatóvedret. édesapám. s adj nekik enni. te Fábólfaragott Péter. milyen az a két ökör! Hát látják.mondja Péter. De tudd meg.Menjünk. amelyen legelőbb tanult. hogy van két ökör. és vegyünk két ökröt.

felséges király. Erre aztán őt győzték le. inkább megengedem.Ó. papok. Ekkor az egyik összeragasztotta. szerencsét próbálni. A két aranyökör hányni kezdte a szarvával a földet mindaddig. De hát a nyaka le volt vágva. nekem el kell mennem világot látni. Elmegyek én oda magam is.Akkor. .kérdi a másiktól.Hát hogyne sírnék. mit érsz te ott egyedül? Csak mint a szúnyog bivaly mellett! De Péter csak elment egyedül. . Másnap reggel a szántótaliga otthon elment az ajtó elé. végezte az asztalosinasi dolgot. hát te miért sírsz? .Hozott isten. csak ételt-italt. de jót aludtam! 18 . kedves édesapám. . az is annyira megszerette Pétert. Jöttek mindenfelől grófok.Te mit tudsz? . Mikor ezt a király meghallotta nagyon sírt.Én lelket tudok ereszteni belé. felült a szántótaligára. hóhér seprűzte őket. hasztalan. hogy fűt-fát állítsak glédába.No . A királynak volt egy lánya. hogy hozzámenj. Kérdi Fábólfaragott Péter: . ahol Pétert legyőzték. hogy már-már mindenkit legyőzött. De látja ám a két ökröt jönni. . szerencsét próbálni. édes fiam . napnyugatról a másik aranyökör úgy jön. Hát te mit tudsz? .Jaj. Fölkelt Fábólfaragott Péter: . Látta ezt Péter apja. hogy fűt-fát állítson glédába s itt és itt jelenjen meg a háborúban. hogy össze tudom ragasztani.Felséges királyom.Adjon isten jó napot. felséges királyom.Én tudok annyit. hogy az öreg király nagyon megkedvelte.Mi kérsz egy esztendőre? .Nem kérek én semmit. hogy már meg akart halni. Nap keletről az egyik. Beköszönt a királyhoz: . öcsém. a bor vízzé változott. Elérkezett egy királyi városba. Annyira harcolt a kardjával. Azt kérdezi egyik ökör a másiktól: . és itt és itt jelenjek meg háborúban.mondja a király -. a pálinka meg piros vérré. ahol én vagyok. mikor egy olyan írás érkezett.Az asztalosinasom éppen most halt meg! . hóhérok. a malomkő felment a szántótaligára magától. Most. sose sírj. Azonnal nagy lakodalmat hirdettek.mondja a király.Elindultam szolgálni.No. és elment oda. hét világon keresztülment. ha nem adják hozzá feleségül. bárók hercegek. Elindult Fábólfaragott Péter. Mi járásban vagy? .azt mondja a király -. Hét országon. üljön fel a szántótaligára. Csatázni kezdett. Kereste. De akkor véletlenül meg botlott. Egyszer jön a királyhoz egy olyan írás. . mint férj és feleség. . Aztán úgy éltek a királyi udvarban. kedves fiam. Ott maradt Péter. ha fel akar keresni. Rögtön földbe is tették. hogy ég-föld majd összeszakad. amíg Pétert ki nem vették. mert az éppen oda viszi. és semmi élet nem volt benne. a másik lelket fútt belé. Pap eskette. . Olyan ügyesen és kellemesen járt.

. ha véletlenül meg nem halt. ha mi nem lettünk volna . hercegeket. 19 . Akkor megindult Péter.mondják az ökrök.Aludtál volna bizony örökre. és hazamentek. Ahogy hazaértek. Még mai napig is folytatja a királyságot. a király újra összehívta a grófokat. és felavatták Pétert királynak. válogatott cigánylegényeket.

hogy magát véle megszerettesse. Összekeltek. de most már királyi módra. Szepegett előbb. s éjjelre szállást. úgy csak diák. elszököm tőlük. A diák most már nem ellenkezett. hogy megbánta. Húzódozhatott! A király lánya sokat járt utána a diáknak. Ketten megegyeztek. mert akkor nekivaló jó ágyat vetettek volna. mikor az ágyból összekeresgélte. hogy a múlt éjjel nem pihent volt. de magam vagyok az oka! Ebből azt gondolták. ahogy jó. szepegett. hogy hátha királyfiú ez a legény. s királyfiúnak szólítgatták. A diák. A vigyázó nem látta. De amint vetkeznék. Hitték hát. hiszen az apja is azt tanácsolta volt neki. csak az ágyánál bajlódott. de csak elszánta magát. Reggeli alatt a király megkérdezte. a borsó a zsebéből mind az ágyba hullt alája. A király egy bizalmas emberét a szoba ablakához állította.A diákot erővel királlyá teszik Útra ment egyszer egy diák.Egy kicsit nyughatatlanul. azt. hogy királyfiú. úgy vélekedett. vegye fel. A vigyázó most azt jelentette reggel. s ő vetkezni kezdett ott egyedül. kezdi keresgélni s egyenként összeszedegeti. Megmutatták a diáknak az ágyat. hogy baja legyen. s a király is helyesnek vélte. hogy legyen úgy. hogyha avval megelégszik. Felszedte hát a borsót. Ráfogták. hogy a diák csak diákképet vett. mert ő szegény legény. talált valami kipattogzott borsószemeket. s csak azért öltözött diáknak. hogy kitudják. Akkor felrakták szekérre őket. s lánynézőbe jött. Megmarasztalták vagy két napra. nem afféle ágyhoz van szokva! Felkelt a diák. s ha nem lesz egyéb. hogy ami többet ér a bolhánál. hogy lesse meg a diákot. de igazán királyfiú. igazán királyfiú-e.” Hisz a diákköntöst sohasem hagyta el addig sem magától. mit csinál. s csak hajnalra aludt egy cseppecskét Azt jelentette hát a királynak. hogy a diákkirály is mutassa meg feleségének a maga országát! Puff neki! A diák csak most ijedt meg. úgy elaludt. hogy aludt. ha találja. talpraesetten beszélt. s minthogy eladó lánya volt. s útnak eresztették. Utjában elestéledett egy királyi városban. hogy ne ismerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának. hogy a szállóvendég nem aludt. Első éjszakára nemigen pompás ágyat vetettek neki. Álló esztendeje volt. Amint a városból a mezőre ért. s útiköltséget kért. mint a tej. Megvetették az ágyat egy oldalházban. 20 . Gondolta. hogy királyfiú. de látta. hogy hasznukat veheti. s visszamegyek a kollégiumba. hogy nem aluszik hanem mind csak az ágyat igazgatja. hogy együtt éltek. Hogyne: ilyen szép királyfi! Nem nagy dologba került. Most a borsóval nem kellett. Virradatig meg sem moccant. mert azt a kis ruhája szegébe kötötte. A királynénak ez figyelmére esett. s ahhoz képest bántak vele. hogy kurucosan talál járni. Azt gondolta magában: „Elindulok velük. de ha nem. Most már szentül hitték. Más este ismét oda vetettek ágyat. A diák jóforma legény volt. Úgy látszik. akkor királyfiú. mivel dolgozik a diák. Hajnal lett. hogy a szállóvendég végig jól aludt. míg össze tudta szedni. s ügyesen viselkedett. A diák azt mondta: . mihelyt a fejét letette. s a zsebébe rakta. miért nem adta ki magát. azért. Bejelentette magát a királynál.

hogy nem titkoltad el előlem a dolgodat! Én a kurucos királyné vagyok. meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat. havat kiállott. összemorzsolták. amit én kiállottam! . S ha meg nem halt. Ha tudnám.mondja a banyó. anyó . meggyúrták. A diák elbeszélte a sárkánynak az egész dolgát. A diák a cipót elkészíttette. Amint az erdőből kiérsz. Éppen ott hevert egy hétfejű sárkány. s az a cipó majd úgy megfelel a sárkánynak.Hm. de a cipó mindjárt megszólította: . és így elpusztult.Köszönd. s már maga a diák is csak hinni kezdte. kutyástól. kikölt. mint az a diák. esőt. Azután hétszer egymás után.Nem szükséges elszökni. . s kimegyen a vár élire.kérdezte tőle a sárkány. sok hideget. megcsépelték. hogy mérgében kihasadt. mint az övékbe. Megbúsul a diák.Hé. A sárkány azt mondta rá: . az a baj. Menj be abba. hogy az téged sohasem fog háborgatni. s ha kell. A diák pedig aznaptól fogva ura lett annak a várnak. mégis termett. míg egy nagy erdőbe nem értek. Ott egy helyt a diák félremegy. ott elrothadt. mert akkor én megyek oda haza. De akkor aztán kotródj. vége az életednek! Visszament hát a diák az útitársasághoz. előbb ki kell állanod azt.mondja a diák -. akkor hiszen beeresztelek. ott sétál nagy szomorúan alá s fel. hogy ő mindazt ki nem állhatja. jön a hétfejű sárkány a várkapuhoz. a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. s ha benne kaplak. de máskülönben ide nem! A sárkány tudta. hogy őt. . a várat meg nem látták. fiam! . . a tüzes kemencébe bevetették. Jól találták magukat két esztendőn keresztül. ide az én engedelmem nélkül nem mégy be! Ha be akarsz menni. felásott földbe takarták.Elindultak. mindannyiszor minden társainál előbb. Hajnalban.Ha ezt mind így kiállod. Oda mind bementek s megtelepedtek. meleget. mikor a nap felkelt. felnőtt.Az még nem baj. hogy nem vagyok király. de mégis annak kell lennem. De hát egyszer a vár mozogni. felséges király? . s azt is. Aztán levágták.Micsoda próbákat állottál ki hát? A cipó elbeszélte.mondja a sárkány. Talál ott egy vén banyót. . Ezt a cipót tétesd ki a várkapuba. mikor a hétfejű sárkány megérkezik. Kár volna! Csak folytasd az utadat.Ki vagy? Mit keresel itt? Mit akarsz? . Azért azt tanácsolom: süttess igen hirtelen egy cipót egymás után hét sütéssel. hogy ő mégiscsak király. itt én vagyok az őrző. s egy mély árokban vetkőzni kezd. úgy nekiharagudott hát. összekötözték. Tovább utaztak. Aztán elbeszélte az egész dolgát mostanig. én is a mai szentséges nap beállanék diáknak. . míg az erdőből kiérve. mikor mag volt. azt kérdezi tőle: . Tétesd csak ki a várkapuba. ma is uralkodik. míg a vár mozogni s forogni nem kezd. hogy a diákgúnyába öltözzék. s a vár mindenestől neked marad. elszökjék. ipa s napa halála után két országnak lett királya.Nekem ide csak be kell mennem! .Mi bajod van. s már éjfél után egy órakor a cipót kitették a várkapuba. hogy előbb-utóbb biz’ szökni akar. macskástól addig. forogni kezd nagy gyorsan. s lakjál ott békében feleségestől. hogy ilyen szerencsésen járok. 21 . s addig mentek.

ott találta a legidősebb testvérét. hová mentél. . . Ez a lány is a sárkányhoz tévedt. hasíts egy barázdát. Azt mondja: . A fiú befogott az ekébe. de nekem minden délre hozzanak ebédet. s másikat hasított a kastélyához. hát így hoznak nekem ebédet? . Elment a hatfejű sárkányhoz. és bekaparta. Volt három fia. hol nem volt. Majd szántokvetek én. ha kimégy az ekével a kapun.Már két lánnyal küldtem. mérgesen. bekaparta.Szedd össze magad. De egyszer csak meghalt az ember. és kiviszi a legidősebb lány. A fiú hazament a szántásból. Azt mondja a legidősebb lány: . Csak azt kérem. ne menjen el! Azt. hogy másnap ő visz ebédet. a felesége eltemette. amit a cselédnek adnánk. . kedves sógorom! Rakjál tüzet.Kedves fiam. te leszel az én feleségem .mondta a legkisebb lány.Jó napot.Honnan tudod? . Árván maradt a hat gyermek. a sárkánynak. és elment megkeresni a három lányt. kedves bátyám. azt kell megfogadnod. Ő ette meg az ebédet. vagy mi! . Megint a sárkány ette meg az ebédet.Kedves bátyám. Amit én mondok neked. De jött a tizenkétfejű sárkány.Édesanyám. bevitte a kastélyába. 22 . Kihasította megint a barázdát a föld végéig.Én viszek majd. Így a lány oda vitte az ebédet.Virág Péter Hol volt. egészen a kastélyáig. De ezt meg a huszonnégyfejű sárkány kaparta be. testvérem. ebédet.Én leszek az urad.Édesanyám. A sárkány ölbe kapta a lányt. Gyönyörűen kiiskoláztatta mind a hatot. volt a világon egy gazda. Hazament a fiú nagy mérgesen. A fiú abbahagyta a szántást. fordítsuk egyébre. főzzél ebédet. menj innen.mondta neki rögtön a sárkány.Kedves gyermekeim. én viszek holnap ebédet! . szolgát fogadok. kedves feleségem. főzök minden délre neked ebédet. gazdálkodok. Azt mondja a legidősebb fiú: .A hatmázsás buzogányt már hazahajította jeladásul! Jött is már a sárkány. A lány meg ottmaradt gazdasszonynak. három lánya. A fiú kihasította a barázdát. megyek. és másikat hasított. Így odavitte ez a lány is az ebédet.Jaj. mert hogy nem kapott ebédet. rögtön akaszd földbe az ekét. egészen a maga kastélyáig. Azt mondja az asszony: . A föld nyelte el. merthogy nem vittek neki ebédet. mindjárt itt lesz az uram. A fiú kihasította a barázdát harmadszor is. . De arra ment a hatfejű sárkány. Más barázdát hasított. hogy tudjam. . . gyere haza! . Most a középső lány vállalta.Kedves gyermekem. odaveszett mind a kettő.

Főzzél. hogy összetört minden része. Bevette a szájába. Úgy belevágta a földbe. Megtalálta a testvérét. egy kancsó borért. Nem volt gyerek. sógor. Elment a középső fiú a tizenkétfejű sárkány házába. kedves sógorom. Kiment Péter az udvarra játszani. Az asszony vette a kis ponyvát meg a sarlót. birkózni! Úgy belevágta a sógorát a földbe a sárkány. arra a nagy szegre. hogy ottmaradt. Addig tartotta a szájában. Hazahajította a buzogányt. Mikor egy hétig szoptatta Virág Pétert. Megitták. az árokba füvet szedni.Majd megtudod. Hazament az asszony. elkezdett avval birkózni. Ott lelte a lánytestvérét.Kedves testvérem. nyárfát ültetett rá. Sajnálta eldobni. az udvarra. hékám! Jóllaktak.Mikor jön haza? . Meghalt.Megfőtt az ebéd. A kertben volt egy nagy mezsgyefa.Főzzél. Most már odamaradt a három lány. Bement a fiú az anyjához. vegye le a pólyát! Kibontotta az anyja. amikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. jól is laktak. bontson ki. most gyere. Meghajtotta a nagy fát. birkózni. pólyázzon be még. . . .Majd megtudjuk. haza is jött a sárkány. amit lenyelt.Édesanyám. . Megitták a kancsó bort. jó napot! Mikor jön haza az urad? . kedves feleségem! Főzött is. meghalt. Mondja neki: . egy huszonnégymázsás buzogány fog rászállni. A sárkány megfogta a sógorát. Fejfa helyett nyárfát ültetett a sírjára a sárkány. most gyere. birkózni! Kimentek az udvarra. Elkeresztelték Virág Péternek.Édesanyám. megkeresni a húgát. birkózni! Kimentek az udvarra. A sárkány elment a pincébe a kancsóval. Elment a huszonnégyfejű sárkányhoz. akkor azt mondta a gyerek az édesanyjának: . . Táltosfiú volt. tegyen le. Eltemette. Elment a sárkány a pincébe. hozott egy kancsó bort. jóllaktak. odamaradt a három fiú. Amikor elindul hazafelé. Nemsokára született egy fia abból a virágból. hogy minden csontja összetört. . Megszagolta a virágot.Gyere. kedves sógorom. s az a fa többet nőtt éjjel. leszakította. Jó gondját viselte az anyja.Na. amelyik a kastély sarkán van. hogy véletlenül lenyelte. hozott egy kancsó bort. s már jött ő maga is.Na. Úgy belevágta a sárkány a sógorát a földbe. Megitták. Lement a pincébe a sárkány.Jó napot. kedves testvérem! Az urad hol van? . Talált egy szép fehér virágot. mint nappal. birkózni. Hazahajította a sárkány a huszonnégymázsás buzogányt. és viselje gondomat! 23 . De véletlenül úgy. Elindult a legfiatalabb fiú is.Elment országolni. Elment a ponyvával és a sarlóval a föld végébe. . hogy nem maradt szára. nagyon jó illatú volt. .

Három pogácsát gyúrjon.Adjon az isten neked is! .Az enyém! . pólyázzon be! Aztán le se tegyen.Édesanyám. Lement Péter a kertbe. akkor testvéred vagyok. édesanyám. édesanyám. . azt mind fejje bele ebbe a tányérba! Kifejte az anyja.Majd megtudod.Olyan. Bevitte az anyja a tányért.Kié ez a selyemkendő és ez a gyűrű? . mert az téged megöl. . . a tányér színültig lett tejjel.No. . a pólyából. Elkészítette az anyja a táblát a liszttel. lement a kertbe. Megtalálta a legidősebb lányt a hatfejű sárkánynál. Az a hatfejű sárkány! . Eredj.Édesanyám.Törd kétfelé a pogácsát. azt a nagy óriás fát a mezsgye tövinél meghajlította. és hajtsa össze szépen. Vette Virág Péter a három csomagot. amerre látsz. mint az édesanyám teje.Jó napot adjon az isten. Bement a fiú az anyjához: .Nem szabad. se nappal. míg felöltözött meg levetkőzött.Abba a lisztbe töltse bele a tejet. hozza be a gyúrótáblát. de abba nem szabad vizet tenni. miért vagy te nekem testvérem? . Addig tette csak le a fiút. most a három lánynak keresse meg a selyemkendőit. meghajtotta a fát derékban. édesanyám.Hát ha én mondom. itt ez a selyemkendő. Akkor megint mondja az anyjának: . pólyázzon ki. . drága egy testvérem! . rá lisztet. késő volna.Elismered-e. egy veder vizet se hozzon. Ne. elindult keresni a három lányt meg a három fiút.Mikor jön haza az urad? .Mikor jön haza az urad? . és edd meg. Főzzél. bontsd ki! Kibontotta a legidősebb lány a selyemkendőt.Ne törődj vele. Pakoljon be mindegyik selyemkendőbe egy pogácsát meg egy aranygyűrűt.Azt ne kérdezd. Süsse meg a három pogácsát. Visszaszaladt az anyjához: . amennyi teje van. Milyen ízű az a pogácsa? . hogy a testvéred vagyok? Mikor jön haza az urad? . rakjál tüzet! . Hajítja haza a hatmázsás buzogányt! 24 . . a gyűrűit. egy nagy paraszttányért.Megint szopott egy hétig a fiú. . már ha itthon volna is. No.Hozzon be most. megyek játszani az udvarra. édesanyám. se éjjel. Még a kútra se menjen.Te fiú. Játszott az udvaron. Akkor kibontotta az anyja a párnából.No. majd ha az uram hazajön. Három hétig szopott Virág Péter. te gyermek.

Te nekem nem vagy testvérem.Vajon ki garázdálkodik az én udvaromon? Nem tudom. főzzél. Mondja Péternek a sárkány: . mint az édesanyám teje volt. hogy a földre essen.Törd kétfelé azt a pogácsát. A hatodikat nem engedte neki meginni a sárkány. Nem engedte.Jó napot. lement a pincébe. Kiöntötte. kié ez az aranygyűrű? . És kilökdöste Virág Pétert a pincéből. hogy meg ne mozduljon.Dehogy. Kiment Virág Péter az udvarra. testvéred vagyok.Gyere. birkózzunk egyet! Elkezdtek birkózni.Majd megtudod.Idd meg. Elvállallak testvéremnek. Hajította haza a sárkány a hatmázsás buzogányt. . A testvére ki akart ugrani az ablakon. a borodat. .Ha nem vállalsz testvérednek. Volt ott hat hordó bor. Mondja neki a középső lány: . mi hatan vagyunk testvérek. Ha te eljössz énhozzám vendégségbe. 25 . A sárkány elővette a pince kulcsát. mint a sárkány volt.Kié ez a selyemkendő. te fiú? . Feleli Virág Péter: . és mind a hatan elkerültünk hazulról. Megfogta a sárkány Virág Pétert.Olyan.Eredj már. itt ez a csomag. és egymás után megivott öt hordóval. . Virág Péter nem itta. Benyitott az ajtón. míg új terem. . Virág Péter odaugrott. belevágta hónaljig a földbe.Kedves sógorom. No. bontsd ki! Kibontotta a lány. belevágta a földbe. tálalj! Jóllaktak. edd meg! Milyen a pogácsa? . Kimentek a kastély udvarára. addig.Az urad mikor jön haza? .Mit keresel. nem iszom meg. levezette Virág Pétert a pincéjébe. letette. akkor én levezetlek a pincébe. . Visszahajította a buzogányt. nem az a kölyök Virág Péter-e? Na.Ez az enyém. . . azért töltöttem. sógor. hozott egy kancsó bort. kedves egy sógorom. Megfenyegette Péter. Ott aztán levágta mind a hat fejét. még hat mérföldnyivel tovább. sógor. Innen megszabadult Virág Péter. Vette a sárkány a kulcsot. . mikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. hagyjál nekem is egy hordóval. s annyit iszol. kötésig. Nagyot mordult a sárkány: . Virág Péter fogta a hordókat. Ment a tizenkétfejű sárkányhoz.Mit keresnék? Teérted jöttem. kedves feleségem.Kiment Virág Péter az udvarra. Virág Péter kiugrott a földből. csak érjek haza! Hazavitte a buzogányt. A kancsó éppen két pohárral volt. amennyi jólesik. Megölelte a sárkányt. köszönt. és megkapta a buzogányt. Várta a tizenkétmázsás buzogányt.

Héj. A falban van egy óriási szeg.Milyen ízű az a pogácsa? . de Virág Péter nem ivott. Virág Péter megkapta a buzogányt.Vajon ki legénykedik ott? Nem az a kölyök Virág Péter? Hazament a sárkány. Hagyd meg nekem ezt az egy hordó bort! Gyere. megkapta a sárkányt. sógor? . birkózzunk! Összedűlt Virág Péter a tizenkétfejű sárkánnyal. tizenkét mérfölddel. Avval lementek a pincébe. Péter visszahajította. Virág Péter megivott tizenegy hordó bort. . vacsorát adj.Miért? . Amikor a vár megrendül.Jaj. itt ez a kendő. a tizenkettediket nem engedte a sárkány. . te fiú? . mi mind a hatan elkerültünk hazulról.Miért nem iszod meg. A sárkány bevitt egy kancsó bort.Olyan. De Virág Péter ügyes volt. Ettek is. . mint az édesanyám teje.Nem iszom. .Ez az enyém. Mikor jóllaktak.Ne.Kié ez a selyemkendő és ez az aranygyűrű? . és hozott egy kancsó bort. .Mikor jön haza az urad? . bontsd ki! Kibontotta.Ne légy telhetetlen. A kancsó bor éppen két pohárral volt.Mikor a sárkány hazahajította. A nyakára hágott. Mit keresel itt. kedves egy drága testvérem! . Már esett is. mint a hörcsög: . .Adjon isten neked is. törd kétfelé. .Testvéred vagyok. .Itt van ez a pogácsa benne. akkor én odavezetlek a hordókhoz.Majd megtudod.Jó napot. Ez a sárkány is elkezdett köpködni. Virág Péter nem itta meg a borát. . . a sárkány lement a pincébe. arra fog ráesni a huszonnégymázsás buzogány. és a sárkányon túl hajította. Hazajött a sárkány nagy mérgesen. Megitta a sárkány a maga poharát. hogy azzal ki is pusztította a sárkányt. dehogyis vagy nekem testvérem. Tizenkét hordó bora volt a sárkánynak. . és levágta hónaljáig.Miért nem iszod meg. . és úgy lecsapta. sógor. A sárkány megkapta Virág Pétert.Ha te eljössz hozzám vendégségbe. és edd meg! Megette. kedves egy sógor? 26 . asszony! Megvacsoráztak. Avval elindult harmadik lánytestvéréért.

mint a patak. Megkapta a sárkányt.Állj meg. a három lánytestvértől. boldogan éltek. Pétert levágta hónaljig a földbe. akkor meghagyom a huszonnegyedik fejedet.Kedves édesanyám! Engem nem lát már többé! A föld már kétfelé volt nyílva. és beleugrott a nagy mélységbe.Itthon van a három fiam. három lányom. Faggyúval mécseltek. A kezét a lábaszárára tette. 27 .Kedves testvéreim! Elbúcsúzott Péter a három fiútól. megcsókolta még egyszer az anyját: . de Péter fiatal volt.El. . Gyere. Egy megmaradt. . . és egy vágásra levágta a sárkánynak huszonhárom fejét. kedves édesanyám. ittak. Ha te eljössz hozzám vendégségbe. nagy örömmel. megcsókolta. Az édesanyjuk örömében nem tudott mit csinálni. De megfogta Péter az anyját is. senki híremet sem hallja. és így megmaradt a sárkánynak az élete az egy fejével. amennyi kell. ami csak kellett a világon. nyakig. Összeszedte a hat testvérét. megölelte. Mind a három fiú talpra állott. mentek haza. .No. ha meg nem haltak. Megivott Péter huszonhárom hordó bort. A hat gyerek még mindig nagy vígságban volt! Ettek. birkózzunk egyet! Akkor összedűltek az udvaron.. ahol az anyja leszakította. El is tűnt onnét. . kedves gyermekem? . Az anyja felkapta Virág Pétert. Hazament az anyjuk. Az anyjuk odahaza az udvart tisztogatta. sógor. kinyitotta gyorsan a kaput. és kiugrott. és úgy csókolta. minden volt. a három lányt: . Bement a hét gyermek az udvarra. de a többit is. söpörgette. hogy úgy elmegyek ebből az országból. az árokba. . Mikor hazaértek. írást adok róla. Volt ott huszonnégy hordó bora a sárkánynak. nagy vígsággal. Akkor Virág Péter megcsókolta a három fiút. drága egy sógorom.No. ma sem hallani hírét. az árokba. hogy ott van az ő hét gyermeke a kapuban.Hagyjál meg egy hordóval nekem. meghagyom ezt az egy fejedet. az életedet. még máig is élnek. mulattak. ahonnan leszakított. Péter! Ha meghagyod ezt az egy fejemet. Ettek-ittak. beeresztette őket. mulattak. s az anyjuk meglátta. Aztán az anyjuk az egész falut becsődítette. Megölelte. Lementek a pincébe. Maga maradt Virág Péter. Virág Péter! Péter sógor! Ezt az egy fejemet hagyd meg.Nem iszom.Hát elmégy. Ha a három fiútestvéremet lábra állítod. Nagyon örült. Elmentek oda. birkóztak. én bevezetlek téged a pincébe. ahol a fiúk el voltak temetve. és annyit iszol. amíg új terem. és bosszúságában bevágta a sárkányt a földbe. egyszóval a hat gyermekem! Meg ez a hetedik! Nagy lakomát tartott. Akkor kivette a bicskáját. a három lányt és három fiút. engem most már vezessen oda vissza. Megkente a vérrel a sárkány mind a három nyárfát. Özönlött a sárkányból a vér. kedves.

és kihozott egy kosár ribizlit. de ha csak egy nap ribizlit nem eszik. a királyfiak anyja meghalt. De elment vele az asszony házába. meghal. odaadta a lányát. megbüntette. Ott élt a lány. annak meg volt egy lánya. A legöregebbik királyfi rögtön elkezdi. hogy ő nem nyugszik addig. Telt az idő. most is csak a kénytelenség szorított rá! Mert nekem oly gyönyörű lányom van. Mikor meglátta.Ribike Volt egyszer egy király. az apjuk meg elöregedett. hanem a világ végén legyen! Szegény Ribike azonnal gyíkká változott. mint csak ribizlivel.Énértem vesztek össze. amíg az a lány nem lesz az ő felesége. Megbocsátott az asszonynak a rendfőnöknő. hogy még ő kap pirongatást a királytól vagy a királynétól. Akkorában még szabad volt tárva-nyitva lenni az apácaklastrom ablakának. míg az övé nem lesz. Ribike volt a lány neve. nemcsak szép vagy. Kikinézett rajta a lány. a te szépséged és jóságod változzék gyíkká. megpirongatta. Megijedt erre a főnöknő. nálunk jóllakhat ribizlivel. Az anyja ugyanis már nem tudott több ribizlit venni neki. hogy a szegény asszonynak olyan különös lánya van. Szegény asszony. hogy melyik fiának adja.Soha életemben nem loptam. mert ott látott ribizlit bőven.No. így szólt az asszonyhoz: . mert mind a három fiát egyformán szerette. hogy megmentse a lányát. s rászólt: . odament hozzá. s volt neki három fia. elment a klastromkertbe. te asszony? Azt felelte ijedten a szegény asszony: . add oda a lányodat énnekem. és egy perc múlva a világ végére jutott. Meglátta kijövet az apácafőnöknő. A középső királyfi is belevág. de jó is akarsz lenni? Hát idehallgass. és mikor az ellenkezett. Tüstént elhívta Ribikét az ablaktól. Azt mondta hát nekik az öreg király: 28 . Beszökött a kertbe. mert nem akarta elhinni. ribizli csak a klastromban volt. A lármára a főnöknő is odamegy az ablakhoz: mi történik itt? Ribike meg azt mondja: . belehalna. hogy valóban szép. ha holnap sem enne. mert az mással nem élt.Mit. s egy lépést sem tudtak tovább tenni a lány szépsége láttán. te szegény asszony. lakásod pedig ne itt nálam. Egyszer megbetegedett a lány. Szerette volna már letenni a királyságot. Mit csináljon szegény asszony. hogy ő sem nyugszik. A legkisebb királyfi meg azt mondja: .Mit csinálsz.Én nem engedem! Mert az enyém lesz! A három testvér csúnyán összekapott. Az utasok választották szét őket. de nem tudta eldönteni. hogy annak párja nem találkozik. Ma nem evett. Volt arrafelé egy özvegyasszony is. Egyszer arra ment három királyfi. mert hisz semmiről sem tehetett azt mondta neki: . Ribike.

hogy megszerzik. csak ülj itt. hogy csak mondja meg apjuk a három kívánságot.Jól van. Jó barátja volt a pókoknak. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen.hárman vannak fiúk . A legkisebb ment. mert hogy lám. Ekkor jött a legkisebb királyfi. már vásárolt sok szép vásznat.. oda leült. A két öregebb hamarosan szép.Mit kérded te. szövéshez. hogy azt az első próbát majd a nála öregebb csinálja meg. de nem tudom. hogy olyan csoda vásznat hozzanak.Királyfiú. aztán azt mondja: . Bólintott mind a három fiú. azokat kérte segítségre. de a karikagyűrűjén nem tudta keresztülhúzni az apjuk. A királyfi két bátyja már rég hazament. s így válaszol: . Amelyikőtök meg tudja mind a hármat tenni. Egyik a másikban bízott. úgysem tudsz te nekem tanácsot adni! Felel szépen a gyíkocska: . Hallgatja a beszédet a gyíkocska. nagy városba érkezett. Hanem azért én adok nektek három próbát. hogy mitévő legyen. Talált ott a világ végén a legkisebb királyfi egy kőhidat. A váron kívül rögtön három utat találtak: két út szép volt. A harmadik út igen göcsörtös volt. Fogtak magukkal mind a hárman sok pénzt. a pókok közé. királyfi. hogy amelyik fia meg tudja három kívánságát tenni.Édes fiaim. keresztülmegy. Első kívánsága az. Előveszi a zsebéből. először egy is! Akkor elmondta. Tíz nap. egyik sem derekabb. Fogadták a királyfiak mind erősen. Azt mondja a király: . s búsult erősen. mint a másik. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén.Elég lesz. hárman vagytok. Azt mondja neki szép csendesen (mert akkorában még tudtak az állatok beszélni). ő meg csak ment. elfáradt nagyon. a két bátyja. Azok.az a kívánsága.Mondja csak. fiaim. hogy őneki oly csoda vásznat hozzanak. szekérszám vitték apjuk elé a vásznat: hosszú volt. ment egyre. azon ment el a két öregebbik. amekkorának rendeltem! 29 .Ez igen. azon ment el a legkisebb királyfi. bólint annak: . A gyíkocska felvitte a királyfinak. Egyszer csak odaért a világ végére. gondolva. Belefért az annak egyik zsebébe. ha összehajtja. ment. meglesz-e vagy se akkorának. egypár perc múlva talán már tudok is a bajodon segíteni! Azzal vissza lement a gyíkocska a kőhíd alá. Próbálja a király. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. nem tudja az első kívánságát se az apjának megtenni. az kapja meg a királyságot. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén. széles volt mind. tíz éjjel alatt megcsinálták a vásznat. de nem talált egy madarat sem. világgá indultak. az kapja meg a királyságot. és tudom. A pókok rögtön hozzáfogtak a fonáshoz. hogy: . mit szomorkodik? Megnézi a gyíkocskát a királyfi. Egyszer csak odament hozzá ott egy aranyos hátú kis gyíkocska. amit ő hozott. hátha tudok! Akkor megmondta a királyfi. aranyos hátú gyíkocska. mit búsul. hogy az ő apjának .

Az öreg királynak meg olyan jólesett az a sikoltás. a sikongatása hetedhét országra szóljon. Mondja erre örvendezve az öreg király: . A két bátyja már rég otthon volt. azt mondja ott nagy fennszóval: . hogy ezen most megfölözik a testvérjüket. az icinpiciny törpe emberekhez.Mondd csak. de aki még a hátralevő két próbát meg tudja tenni. azé lesz a királyság. adjon neki egy olyan törpe kiskutyát. megmérték a vásznat. . Hogy annak milyen kiskutya kell. látjátok. aztán így szól: . te is üresen jöttél. Mondja az öreg király. A kis királyfi meg mit látott? Senkit! Még a világ végén is csak egy gyíkocskát! 30 . nem tudod az én parancsolatomat megtenni. Könyörgött a törpe királynak. a világ vége felé. mert hisz ők sokfelé jártak. hát éppen se több. de az a hang mindjárt hetedhét országig szállt. ezt a zsebedbe tedd. A gyíkocska beletette a kutyát egy dióhéjba. kár az időt tölteni a keresésével. de ki ne nyisd az úton. se kevesebb: száz rőf hosszú. A következő kívánságom. A törpe király az első miniszterjét adta oda: az volt olyan kutya. hátha tudok segíteni! Azzal a gyíkocska rögtön lement a föld alá.Aranyos hátú gyíkocska. a legkisebbik ezt is meg tudta tenni. még azért amelyikőtök a legutolsó próbát megteszi. sok szép lányt láttak. hanem csak iparkodj! Iparkodott is haza a királyfi. fiaim. fiam. Mikor a legkisebb királyfi újra odaért a világ végire.Csak légy itt.Mi kell? Mondja neki szomorúan a királyfi: . Azzal tértek meg. No. Elindul megint a három testvér.Látjátok. mintha írósvajjal kenték volna meg a hátát. ha kiugrik. mint a bátyáid? Előveszi a királyfi nagy vidáman az arany dióhéjat. mégis.No. Akkor szépen azt mondta: . A harmadik akaratom pedig az. aki közületek a legszebb menyasszonyt szerzi meg magának.Te. hogy legyen szíves. azok közül könnyű lesz a legszebbet kiválasztani. hátha tudom! Akkor a királyfi elmondja az apja kívánságát. kinyitja: kiugrik a kiskutya! Egyet sikoltott. Feleli a gyíkocska: . hogy oly kiskutyát hozzatok nekem: egy arany dióhéjba beférjen. az lesz a király. Szentül azt hitték. vitte föl. fiaim. a legkisebb most is csak a göröngyös úton. száz rőf széles. gyere elő a hívásomra! A gyíkocska előjött. A két idősebb királyfi jót nevetett. A két idősebb a jó úton megint a város felé. Gondolkodik a gyíkocska.Most igazán azt hiszem.No. a legkisebbik már itt is megtette a magáét. hogy olyan kiskutya nincs is a világon. Mondta fenn a királyfinak: . ahogy meglátja a legkisebb fiát: .Hozatott mindjárt mérnököket. hogy arra hagyom az országot.

ez érdemli a királyságot! Azok nem is haragudtak rá. bekumta. vagyis jól behunyta a szemét. Mondja nevetve az a gyönyörű szép lány: . most tied leszek halálos holtig! Nem is tudja a királyfi. de olyat. De erősködik a gyíkocska: . De mégis elment hozzá. hogy az mind aranyos almává vált.hát azonnal határozott. hogy amelyőnk a legszebb menyasszonyt hozza. Azt mondja az a szép lány: .Most az a kívánsága az apámnak. de amikor látta. és úgy vágta a gyíkocskát oda a kőhídhoz. Mikor meglátta a legkisebbik fia menyasszonyát . Azt mondta a két idősebbnek: . úgy vitte haza. mert hát az aranyos hátú gyíkocska a szép menyasszonyt nem tudja csak úgy a föld alól kivenni. és vágj ehhez a kőhídhoz! Feleli megrökönyödve a kis királyfi: . hogy az-e. aki kinézett a klastrom ablakán! Aki miatt te veszekedést tettél! Ribike! Ámul a királyfi. az öreg király a kertben éppen krumplit rakott. s azt mondja: . szomorúan leült a kőhídra.Ne haragudjatok rá.Egy kicsikét vélekszem. hogy a gyíkocska mennyire elszontyolodott.No. Jött a gyíkocska. de nem tudom. hogy nem tudsz a bajomon segíteni! Feleli szép csendesen a gyíkocska: . mindenki csak jót kívánt neki: éljen boldogul! 31 .No. vittek már menyasszonyt.El is szomorodott erősen a kis királyfi. Elpirult az aranyos hátú gyíkocska. rám ismersz-e? Feleli a királyfi. csak vágj engem oda a kőhídhoz! A királyfi váltig ellenkezett. az lesz a király.Csak fogj meg engem. A bátyái már otthon voltak.Én vagyok.Azt már csak nem teszem. hova álljon: .Mondom. Hát erre mit lát? Egy gyönyörű szép fehérnépet a gyíkocska helyett.Most igazán elhiszem. Mondja neki a királyfi: .Hátha tudok! Mondja erre a királyfi: . királyfi. hogy a próba eldőljön. maga se tudva. hisz a legnagyobb hálaadással kell lennem irántad. hogyan karolja. de Ribike csak mondja tovább: . Csak rá vártak. Mikor a kis királyfi hazaért.

hogy az orvos megvizsgálja a beteget. a váróteremben kellett állni sokat. rajta csupa ákombákom. Azt hitte. hogy a doktor fogasán van egy magas. Ahogy így áll. szegény csizmadia. ezért nagy hirtelen az együgyű csizmadia fejéhez kapott. de a felesége csak nem gyógyult meg.Nem adná el kéz alatt? . Ezt mind jól megjegyezte magának. hogy a feleségem nagyon beteg.Mi a baj? . Azt sem tudta.mondta a csizmadia. hogy aki bemegy. elment ahhoz a doktorhoz. Így jutott be az együgyű csizmadia az orvoshoz. gyógyítsa meg! Hogy egy recept? . A szobában meg sok a könyv. Próbált a csizmadia ott a falun mindenféle ráolvasást. kezében egy papír. hogy van doktor is. hogy miért is doktor ez a doktor. mert hát ő kapott egyet. 32 .A felesége a beteg? Akkor miért nem ő jött ide? . Megkérdi az együgyű csizmadia az embert. . itt ez a szokás. hogy annak leperdült a kucsmája. mégpedig olyan doktor. Látta. a feje fájt.Mert beteg! Nehezen jár! . s rámásolja azt az ákombákomot. Aztán elment a patikába. hogy valaki kucsmában akar a doktor elé állni. Mikor a csizmadiára került a sor. az a maga együgyűségében kucsmában akart bemenni a doktor elé. jön ki a doktortól egy ember. Egy embere meg az ajtóban áll. azt jelenti. mit fizetett érte. Az együgyű csizmadia közben jól körülnézett. Kérdi tőle a doktor: . Az ajtóban álló ember csak az utolsó pillanatban vette észre. annak üssön egyet a fejére . Szegény feje erősen habókás volt. Az együgyű csizmadia csak hallomásból tudta.Doktor úr. valahol a fővárosban. és mi az az egész doktorság.Öt forintot. aki mindent meg tud gyógyítani. rárajzolja. hogy levegye-e a kucsmáját. de úgy. Elküldte az együgyű csizmadiát. mert azt sem tudta.Mert én jól tudok járni . csupán azért. sok papír van az asztalon. A kapu mellett tábla.Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Volt egyszer egy együgyű. . . mégpedig ő egyedül. Egyszer a felesége nagyon beteg lett.mondja az ember. nem vitte a feleségét. de azért jó mesterember volt. meg deák nyelven valami. Kívülről is megmérte a doktor házát. Fog egy darab papirost a csizmadia. Abban az időben vidéken még nemigen voltak doktorok. hegyes kalap. A doktornál sokan voltak. . Elment hát a fővárosba.Akkor mutassa! Megmutatja az ember a cédulát.így hitte. hogy véletlenül akkorát ütött a csizmadia fejére.Ezt nem lehet eladni . hogy ez az orvos mindent meg tud gyógyítani. hogy „Recept”.Adja csak ide nekem a receptét! A doktor azonban így nem akart receptet adni. a recept. az a baj. amiről csak gondolni lehet. rajta a doktor neve.S maga jött el helyette? Miért? . kiváltani az orvosságot. ahogy tudta.

S máris azon törte a fejét. Az együgyű csizmadia megmondta. Elővette a csizmadia a csizmát. úgyhogy nagyon szép csizmát csinált. használt az orvosság! Tudod. meg hogy csinált egy pár gyönyörű csizmát ajándékba a királynak. mi az orvosi mesterség.No . a kapuhoz ért. Erre bement az ajtós. Az meg is gyógyult attól már másnapra. jobban ereszt. összeszidta az emberét nagy mérgesen. széket. Mikor a csizmadia hazaért.kérdezte a király. csinált egy pár csizmát.No .mondja a feleségének az együgyű csizmadia -. ami kell. mint a csizmadiaság. hogy mit is akar azzal a csizmával. Mikor a palota elé. venne receptnek való cédulákat. megvenné azt az orvosnál látott hegyes kalapot. Jó foglalkozás az. De csak úgy. s elindult egyenest a királyhoz. . a tarisznyát a vállára vetette. hogy az is csak mesterség. ha az ajándék felét nekem adod! Szegény együgyű csizmadia. . . mit tehetett. látod. Összeszedte minden tudását. alaposan. Azt mondta: . beengedlek. könyvet.A patikus nem tudta elolvasni az irkafirkát. ha a csizmát fölkínálja a királynak. Mikor odaért a király ajtajához. mit akar a királynál. meg asztalt. Mert ha pénze lenne. hogy mit visz. hogy egy szegény csizmadia szeretne a királlyal beszélni.Te lennél doktor?! Még írni se tudsz! El tudod gondolni. Mindjárt kimerítem. Betette a csizmát a tarisznyába. Tudd meg. a pénzzel a városban kibérelne egy házat. azt mondta: . s mivel pedig ő jó mesterember. Jutalmat remél érte. mit csináljon.Ez csizma! Megér ez nekem egy tál aranyat is. olyan szép volt. úgy illett rá. te szegény ember? . Az se akarta beengedni! De amikor kitudta. adott a feleségének az orvosságból. De hogyan szerezzen pénzt? Nekifogott.a kapusnak ígérte a felét az ajándéknak. hogy elég pénze legyen az orvosi mesterség megkezdéséhez. s azt mondta: . mindent. s így jól is tudja. mennyit tanulhatnak azok a doktorok. odaígérte a második felét is az ajándéknak. megszelídült.Mit akarsz velem. felpróbálta. meg ceruzát. a király majd jól megfizeti az ajándékot.azt mondja a kapus -. Elvette a király a csizmákat. jól megnézte. mi az ára egy ilyen receptnek? Öt forint! Nálunk úgysincsen doktor. beléphetett. hanem megkérdezte. hogy ő ez meg ez a csizmadia.Felséges uram! Egy pár csizmát hoztam magának ajándékba. A csizmadia mit tehetett . bejelentette. Gondolta. Aztán kinyitották előtte az ajtót. hát a kapus nem engedte be.Beengedlek. én jól megnéztem. mi az a doktorság. hogy én is doktor leszek! A felesége eszesebb volt valamivel az együgyű csizmadiánál. De a csizmadia azt mondja a királynak: 33 . mindjárt nagyon megszerette. . amíg doktorok lesznek! Hajaj! De a csizmadia azt felelte. ha az ajándéknak a felét nekem adod. de volt neki egy üveg ecetes vize. az olyan olvashatatlan receptekre abból szokott mérni. ott meg egy másik ajtónálló tartotta fenn.

hogy ha három nap alatt meg nem találja a lovakat. .Már hogyne akarnám! . állnia kellett a váróteremben egy fél óráig. mi baj van? .mondta nevetve a király. hogy két tál aranyat adott neki. amit ők gondoltak. ahogy arra az ő receptjére emlékezett. az én nagy bajom az . . Akadt is betege hamarosan! A csizmadia csak írta a receptekre az ákombákomot.Adjátok ki neki . aki meggyógyult. Harmadik nap már nem is ment ki a boldogtalan kocsis a mezőre keresni. inkább minden beteget megkérdeztek. mert az első ötven vessző annak jár. Otthon elment a legközelebbi városba. hogy igazán mindentudó. cédulákat. Azzal a csizmadia haza is indult.kérdi a doktor.. Amikor pedig belépett az orvoshoz az ajtón. amint ment. volt. A szolgák lekapták a kapunállót. hogy milyen szomorú a szegény kocsis. Alig állt a lábán a sok járástól. aki mindent tud! Gondolja magában a szegény kocsis.Felséges uram! Nem kell nekem a tál arany.felelte a kapunálló. alá-fel az utcán. akkor törvény elé állítja s fejét véteti! Járt a szegény kocsis mindenfelé.kérdezte a csizmadia. vett egy asztalt. Odafogadott az ajtajához egy jó erős embert. kibérelt egy házat. s azt mondta neki nagy mérgesen. meglátta azt a feliratot. hogy vigyék a patikába. . de sehol sem találták meg. mint általában a beteg. az is megkapta a részét. Az a híre támadt s terjedt aztán mind erősebben. Odavitte a feleségét. azt mondotta a csizmadia. csináltassák meg. hogy itt olyan doktor lakik. . nekem úgyis a fejemet veszik.No. Akkor előhívatta a gróf a kocsisát. hanem nagy búsan csak benn sétált a városban. Keresték mindenfelé. egy gróf. bemegyek ehhez is. A városban volt egy patika. ott két fiatal legény árulta az orvosságot. Egyszer. Jött a kapunálló. kimérték neki becsületesen a száz vessző felét. hogy mije fáj. Látta. Mondta a betegeknek. De szégyellték a doktornak visszaküldeni. kiíratta a házra.kívánság! Küldött a vesszőkért meg a vesszőző padért. aki nem gyógyult meg. persze nem tudták elolvasni. aki mindent meg tud gyógyítani. hogy majd elszédült tőle. Amikor behozták a vesszőket meg a derest.Akarod a fele ajándékot? . elvesztettem a lovakat! 34 . de sehogy sem akadt a lovak nyomára.mondja -. Amikor bement. mint már ilyen nagy helyen szokás. hogy itt olyan doktor lakik. egy hegyes kalapot. Csodálkozott ezen a király. Mindenkivel fizettetett öt forintot. annak üssön a fejére. mind megjavulnak. így akart csinálni ő is. Az sem volt éppen semmi neki. Ezek nézték-nézték a csizmadia receptjét. virrasztástól. megpróbálom.A baj. könyveket. s ahányan isznak belőle. Így jó szerencséje volt a doktornak. De hát a kívánság . széket. Hanem méressen ki nekem inkább száz szál vesszőt a hátamra. s úgy adtak orvosságot. egyik nap. A királynak annyira megtetszett ez a nem is olyan együgyű csizmadia. ceruzát. hivatták be az ajtónállót. Mentek a betegek. Így járt az ajtónálló is: az is vállalta. akkora ütést kapott. Úgy volt vele is. Egyszer egy éjjel ellopták a tolvajok a legszebb két lovát. Volt a városban egy nagy úr. volt. Egyszóval az együgyű csizmadiából mindentudó híresség lett. hogy hívják be a kapunállót is. Alig ért ez ki. hogy aki majd bemegy hozzá. aki nagyon szerette a szép lovakat. talán ez tud valamit a lovakról. . másik nap kereste.

Én mindent tudok . mert ettől minden baj elmúlik! Nem nagyon hitte a szegény kocsis. Szag után megtalálta a lovakat. mert már nagyon sokat járt s virrasztott. és jöjjön azonnal a király elé. Csodálkozott a gróf. Bevett még egy kis ébresztő port. adok is rögvest egy receptet. a csizmadiának mindenben szerencséje volt. mint híres-neves nagy embert. Egyszerre csak valahol az éjszakai nagy csendben nyerítést hall! Az ébresztő por úgy megélesítette a hallását. mert tudta. nagy örömmel. A király palotája előtt muzsikával álltak elébe. De ebben sem bízhatunk . ez az első. készülj a halálra! Mit mondhatott a szegény csodadoktor? Azt mondta: . hogy ezen a három napon legalább jól él. hogy miképpen történt. az ő lovai nyerítettek! Erre ő is nyerített egyet. Elmondták neki. hogy találta meg a lovakat. Harmadnapra még a feleségét is elhozatta. lovaim. de csak megfizetett mindent. Az első szakács aközben bevitte az ételt. Így telt-múlt az idő. Kérdezte a király tőle: . s elment a patikába. várták az utolsó vacsorát. hogy rögtön megismerte.mondja a csodadoktor a feleségének. hogy azért. baj-bánat nélkül haza a gazdájához. Félt. A szegény csizmadia megijedt. éppen amikor menyasszonynak öltöztették. a csodadoktor csizmadiához. hogy itt a városban dől le s alszik el. mégpedig nagy. felséges királyom . Már a szerencséjében sem bízott. visszanyerítettek neki. Kiáltott a lovainak: . Még ajándékot is küldött a csizmadiának. 35 . hogy a kocsis alighogy áll a lábán a nagy álmosságtól. Menj vele a patikába. Éppen hogy elért az egyik pincéig.Meg én. Szegény csodadoktor már az emberek butaságában sem bízott. s mindenféle ételt-italt. Mikor megérkezett az asszony. . Azt mindjárt be is vette a kocsis. Ott a patikusok látták. hogy még az a szégyen éri. hogy megtalálhatja azt a gyűrűt.Holnap reggel elveszik a fejemet is. hogy milyen nagy okos doktor van a városban. Amíg egyszer csak országos baj nem támadt! Udvari emberek jöttek hozzá. látod. Éjszaka lett.No. hogy ott elhagyott pincék vannak. Úgy gondolta.legalábbis megpróbálom! Adasson nekem külön szobát három napra. Hát adtak neki jó ébresztő port. A kocsis mindent elmondott neki. erre már kezdett múlni a kocsis baja. Külön szakács szolgáljon ki! Pedig dehogy hitte.mondja a csizmadia oda se figyelve -.Mindentudó vagy? Meg tudod-e találni a gyűrűt? Ha nem. hiszen úgyis karóba kerül a feje. A gróf is örvendezett. hogy a király udvarában történt baj. Ettől mindjárt elmúlik a te bajod. No. lefeküdt. Ment hát a város szélére. Kérdezte. A lovai is megismerték a hangját. virágot szórtak az útjába. nem akart menni. Úgy számított magában. és beszélgettek. A királylánynak elveszett a drága aranygyűrűje. Aztán már hajtotta is őket vidáman. aludni akart. Azt persze nem tudták. leültek az asztalhoz. Talán maga tud valamit segíteni? . De azért egy darabig azután is álmos volt nagyon. aztán idd meg az orvosságot. ha már meg kell halnia. mindjárt kihozlak benneteket. utoljára legyen együtt vele. de hát menni kellett.Várjatok. hogy az az első a három szakács közül. csak még egy kis orvosságot veszek be. Vegye hát elő a mindentudó ember minden eszét és minden szerszámját. ettől a szaglása is olyan éles lett. De csak nem jött álom a szemére. akár a kutyáé. úgy fogadták.

.No. amiben lakunk. Nem volt más választás. így szólt: . Mindjárt ment a másik két szakácshoz. De a csizmadia csodadoktor nagyon kevélyen állott a királyi ház népe elé. receptektől. a gyűrűt keresem. Erre a szakács rögtön térdre esett előtte. Legutoljára vitték a pulykákat. De én majd nem engedem. minden! Mikor mind ott voltak.mondta a csodadoktor. Azt mondta a főszakácsnak.Álljanak elébem mind a vendégek: asszony. meggyújtjuk a házat. így aztán megszabadulunk az átkos papíroktól. hogy jaj. hogy végük van. Mikor javában ég a ház. el ne tévessze. s kegyelmet adott. fogjon meg egy pulykát. . mindent. Hazaértek. akkor te mindenki szeme láttára be akarsz majd ugrani a tűzbe. De itt embernél nincs a gyűrű.De a szakács rögtön elkezdett ám reszketni. Hányták rá a virágot. Ezt mondta: . A felesége okosabb volt nála. úgy is tettek. A második szakács még a falnál is fehérebb lett.Felséges uram. ez meg a második. A harmadik.vagy a halál. ami csak volt a király udvarában.No. De ekkorra már a hóhér is felkészült. nézzétek . Örült a szegény csizmadia. ez a pulyka a tolvaj. De hát muszáj volt bevinni az ételt. mentsen meg bennünket! Itt a gyűrű. Utána aztán visszament az ember a csizmadia mesterséghez. ez a harmadik. melyik pulykával csinálta. Alig talált ki a szobából. Vezessék ide az állatokat! Odavittek elébe minden állatot. elővette a gyűrűt.No. Azután mindjárt azon gondolkodott. hogy így elvihette az irháját. hogyan szabaduljon meg a doktorságtól. S megsúgta neki. A király meg egy hintót adott neki ajándékba. látod. mindentudó csodadoktor úr.Jaj. Ebben sem bízhatunk . S máig is csinálja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb csizmákat. hogy melyik pulykában van a gyűrű. a gyűrűt nyelesse le vele. Csodálkozott is mindenki a csodadoktor nagy tudásán. Reggel muzsika szólott a doktor ajtajánál. vagy a gyűrű . ember. az egész mesterségtől. s azt mondta: .Felséges uram. Hogy azon menjen haza. feleségem. . kitalálta: .kiáltott a doktor. kérdezte a feleségét is. feleségem. elmondta nekik. Megörült erre a csodadoktor nagyon. de jól vigyázzon. De a főszakács mindig ott állt a doktor mellett. Azt mondja a doktor: . Ebben sem bízhatunk. hogy mit mondott a csodadoktor. szakács már tudta.Mikor hazaérünk. odaég minden tudós könyved. nézd. A másik szakács már be sem akart menni a szobába! De hát muszáj volt neki. Fogjátok meg rögtön! Most már aztán hamar előkerült a gyűrű. 36 . mi loptuk el! Kegyelem szegény fejünknek! Mind a hárman adunk még egy-egy erszény aranyat is.

és hozok almát a fáról. én fölmegyek. ellopták a fakót. Mindaddig járt a nyakára. ha gróf. Azon a napon ő olyan magasra mászott. te akarsz fölmenni!? Eredj csak a dolgod után! De a kanász nem hagyott nyugtot a királynak. egy herceg nem tud felmenni. De az olyan fa volt: reggel virágzott.Hadd menjen vissza a gazdámhoz! Mikor lepuffant a bocskor. És adjon három pár vasbocskort és egy hétre való eleséget. Mert ő már több mint hét éve beteg. hegyről meg a fára. most mondd: mit akarsz? Mivel akarsz a fára fölmenni? Amit kérsz. amikor észrevette. Vágta a lábát a vas. hogy legyen bárki. a fakót a fejem alá tettem. Akkor megijedtem. Volt is jelentkező sok. hogy már nem is látták.Csináltasson a király először is három vaskapcsot.Mit akarsz. ahova egy gróf. éjfélre megérett. amikor ez készen lett. Észrevette egy reggelen ő is és a király is. Azt mondta magában: 37 . János: . Azt mondja a királynak az ő kis kanásza. olyat. fölnyergeltem egy fakót. azt mondta a király: . hetedhét országon is túl volt. elindult fölmászni a fára. haj. hol nem volt. mint egy létrán. talált ott egy lépcsőt. Így János. annak volt egy Jancsi nevű kanásza.Haj. ha meg nem sérteném a szavaimmal.nevetett a király.No. . de a fára fölmászni egyik sem tudott. azon a napon. ha báró. mert nem te ültetted el a káposztát. Mászott már egy nap.halála után az egészet. Egyszer rám kiáltott egy öregasszony: . azé lesz a királylány. annak adja a lányát és a fele királyságát . ha megengedné. hogy az egyik bocskor lyukas. retket. és azt jósolta neki egy öregasszony. hogy az eper.Te akarsz. mogyoró majd beszaggatta a fejem. az országa minden tájában. te taknyos? . ami egy embernek elég. hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt. de már kicserélte a bocskorát.No. míg meg nem engedte.Felséges királyom. hogy a fát körülérje. Azt mondta neki a király: . három nap. amelyiken bátran mehetett. szilva. akkor rögtön meggyógyul. Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát. fiú. . fölültem a hátára.Az égigérő fa Hol volt. Mikor a fiú a fának a hetedik ágára ért. mert ez kilyukadt. és ő ennek a gyümölcséből eszik. levette. Jól ittam. jól ettem. a gyerek még él. ha ezt megszerzi. Volt a világon egy király. Fölszaladtam egy hegyre. délben már almája volt. föl lehessen menni. szegény vagy gazdag. Kihirdette tehát az országban. Egyszer felébredtem. hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt. leeresztette a földre. Úgy megráztam a fát. és azon. mindent megadok. . de el is lopták róla. és kiszaladtam az erdőbe. te gyerek Ne gázold el a répát. Kapta magát. Azt mondta János: . két nap.

És a kis baltámat is. mire az udvarba ért. és neki azt rögtön jelentse. A fiú most nem gondolt a királlyal többet.Királykisasszony vagyok. látja. Az már úgyis régen volt kitisztítva.Én most elmegyek a templomba. Etelka a nevem. De most nem hagyott neki békét a kíváncsiság. Gondolta. minek ez itt. Egy nagy kastélyban találta magát. csak tüzet kell rakni. . hogy alig ismerték meg. királykisasszonynak vagy minek. hadd lássa. árván maradtam. Nálam itt maradhatsz. mert én úgyis magam vagyok. hogy kitakarítja azt a szobát is. ha bármit ejt is le. A király lánya is szép volt. és főzd meg az ebédet! Ott van elkészítve minden. Leeresztem neki mind a két pár bocskort. Addig-addig haladtak. Mondjad. Mégis megnézi. ameddig akarsz. minek szólítsam. hogy minden pillanatban várja a gyerek jelzését. azt fizetek. megismerte. hogy eldobja ezt a rossz söprűt. A szüleim meghaltak. Hát én csak így tisztelem.Köszönöm a királynak. A fiú megígérte. csak árva. hogy mire a balta leért a földre. ahova még a hazádbeli madár sem jár? Azt mondja János: . Egy jó cselédet fölfogadnék bármely pillanatban. és két óriási malomkő közé van a szakálla szorítva. hogy ott egy óriási hétfejű sárkány van kiszögezve a falra. kirohadt a nyele. De a tizenkettedik szobának kulcsát ne keresd. csak a tizenkettedik szobába bemenned nem szabad. De az ajtó rögtön becsukódott utána. együtt ebédelt a királykisasszonnyal. Mindegyiket takarítsd ki tisztességgel. második. fenséges kisasszony! Nem tudom. ott is maradt. akkor már olyan magasan volt. szolgálatot keresek. harmadik. Belépett a szobába. gondja sem volt arra. mert most már nincs rá tovább szükségem. Meglátott a sarokban egy rossz söprűt. hogy még életben vagyok. avval a szándékkal. Kapott jó ebédet. Így mind a három pár bocskor kilyukadt a hetedik napra. Olyan szépet még ő életében sohasem látott. tesz ő helyette másikat. de még csak halvány ibolya se lehetett amellett. Mikor leeresztette a fáról a baltát. Odaköszön hozzá: . És a bocskor is úgy megöregedett. Mikor a kisasszony elment a templomba. hogy mi lehet a tizenkettedik szobában. hogy kerülsz te ide. De az őr. Amit kérsz.Jókor jöttél. A két szárnya két óriási szöggel kiszögezve. a szoba ajtaja kinyílott. A gyerek elvégzett mindent. Egyik nap azt mondja a királykisasszony: . akit a király kirendelt a fa alá. Egy gyönyörű szép lányt lelt ott.Én. Amint szétnéz a szobában. tizenegyedik szobán is. Amint a söprűt félredobta a helyéről. hogy ő rendbe tesz mindent. mi lehet abban a szobában. amikorra ő a fa koronáját elérte. és szorgalommal mindent megcsinál. 38 . Végigment az első. A két lábán ötven-ötven mázsás vasgolyó lóg.Adjon isten jó napot.. Itt van tizenegy szobának a kulcsa. Meg is alkudtak. hogy megsegített. fenséges királykisasszony. Azt mondja a királykisasszony: . megkereste a tizenkettedik szoba kulcsát. fiú. hogy el is jegyezték egymást a királykisasszonnyal.

Ez idő alatt hazajött a királykisasszony. . Nem hiszi János. Eljött a vasárnap.Arra kérlek még . hogy rögtön visszajössz. adok egy országot. hogy ebből a szobából ki tudjunk kerülni.Majd még találkozunk! A fiú kiment. Mert próbáld meg. Amikor ez megtörtént.add ide a harmadik vödör vizet is! Azt a középső fejembe.azt mondja . bedobta a sárkány szájába. Aki közeli hozzátartozójuk volt. felét ide.azt mondja a sárkány.mondja a sárkány -. Különben nem is kell kimenned.Jó. Tedd azt a legközépső számba! Megtalálta János az almát. fiam! Arra kérlek. a középső fiókjában van egy kis alma. Ott van a sarokban három vödör. Hiába vagyunk jegyesek. Megpróbálja az ajtót. hátha mégis nyitva van. meg is kapod a három országot. mert azt az én visszaszerzésemért három úton elveszik. Most már nem sokáig leszünk együtt. most már késő. mit csináltál? Lám.Jaj. De bizony az csak úgy volt. egymás nyakába borultak. felét oda. János bele is öntötte. megmondtam. Ezt is megtette János.hét fejem van. Hogy miért is tudott ő olyan balga lenni. Nem tudott kimenni.mondja neki a sárkány -. hozzál nekem egy vödör vizet. 39 . itt van az a kis szekrény. mert már két vödör vizet megivott. dehát most még egyre kérlek mindkettőnk szabadságáért. Nagyon szomjazom rá. és a két lábáról a két vasgolyó leesett. Bementek a szobába. a másik felét a másik számba. elkísérte őket a templomba. ahogyan a másikat megcsináltad. az ajtó zárva van. . hogy ezidáig megszabadítottál. ahogyan a sárkány mondta. hogy a gazdájukat becsapták. mert . aki ideadja. De úgy menj ki az ajtón. . és sírtak mind a ketten. adok még egy országot.Köszönöm. mindjárt azt kérdezi: . fiú . A sárkány megrázkódott és elrepült. Öntsd a szélső számba a felét. Zárva volt. mert észrevették. mert amikor kijövünk az esküvőről. tele friss vízzel. János sírva fakadt. a tizenkettedik szobába be ne menj. tovább intézni a dolgait. édesem. . mert másként olyant lehelek rád. Amint csak belép a szobába. Öntsd az egyik felét az egyik szélső számba. a szép Etelka.János. Volt három táltoslova. Az ajtó rögtön kinyílt. hogy jöttél. a sárkánynak a szakálla a malomkő alól kiszabadult. hogy miért is nem hallgatott leendő feleségére? Megvoltak otthon egy hétig. még add ide a másik vödör vizet is. az esküvő napja. hogy mindjárt megfúlsz. a másik szélső számba a másik felét. mint a másik.Köszönöm. a sárkány engem elvisz. Arra kérlek. Az egyik jobban nyerített már.Megszólal a sárkány: . Ha ő azt tudta volna! Sose csinálta volna! . A sárkány ígért neked három országot. Összehívták a közeli rokonságot. Az útról visszakiáltotta: . fiam . . de annak semmi hasznát nem veszed. egyikünk sem tud kimenni.Most kapsz egy országot.Most még . de nem volt senki. a két szélső köztibe öntsd.

Fölülök én a lovadra .Ne töltsük az időt. de sehol nyomát nem látják. meg bánatukban is. mert visszahozzuk.Ehetek-e.Kutya egye májadat. Búslakodott. Azonnal egymás nyakába borultak. merre lehet.Van . mosni. abban a pillanatban a sárkány Jánostól elragadta a feleségét.Három országot adtam. országról országra. innivalót nekem is.Mikor a misének vége volt. Azt mondja a fiú: . hogy feleúton utolér. Ott panaszkodik a lovainak: . de a menyasszony nincs. Ahogy a sárkánynak a lova észrevette. Fölült a lovára. mi bajod még? . kapálni és nyeríteni. Nagy búsan bemegy az istállóba. . Megy ki a kúthoz. ihatok-e. szép patak előtted.mondja az -. ülj föl a lovamra. Mennek. egy zsák diót megtörhetek-e. Hát János felesége volt. mit cselekedjék. Ráförmedt a lovára szigorúan: . a földre . és menjünk.egy kicsi. fiam. édes gazdám. repülnek hegyen-völgyön át. síkon. nagy vihar keletkezett.azt mondja . hiába is akarod! János sírva fakadt. A násznéppel hazament. Azon nyomban hazajött a sárkány. meg neked is a nyeregkápára! Azzal másnap fölnyergelt. Merre menjen ő most feleségét megkeresni. megehetek-e? . . hol. és elrepült. elvitték a gazdasszonyotokat. mert úgyis utolérjük.Van-e egy kis idő. nem ő-e az.Ne gondolj vele. egy asszony ül az ajtaja előtt. szép zab előtted. mert annak a lova még a tiédnél is jobb.Viszik a feleségedet! Azt kérdi a sárkány: . hogy egy kicsit kipihenhessem magam a lovammal együtt? . Azt kiáltotta neki vissza: . Nézd meg. . az esküvő megtörtént.Édes lovacskáim. Teknő van a kezében. háromszor eljöhetsz a feleségedet meglátogatni. De hazahozni nem fogod többet. . és sírtak örömükben is. és menjünk! . hogy viszik a gazdasszonyát. Amint a templomajtón kiléptek. édes gazdám. Rögtön leszálltak. szomorkodott. de úgyis tudom. Csak nyergelj föl! Tegyél enni-. mert haza akarta őt hozni. mert a lova táltos volt. 40 . véres ruhával van tele.mondja a ló. még ha az életébe kerül is. mert a sárkány minden pillanatban itt lehet. mezőn keresztül. Csomagolj. és útnak indultak hazafelé. Fölült a lova hátára. rögtön elkezdett rúgni.Nézz csak.Még azt is megteheted. Azt kérdi a fiú: . megcsókolták egymást.Látok ott egy kis házikót. hogy mit csináljon. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted.Ne törődj vele! Csak ülj fel. erdőkön.

amíg az inam bírja. Azt mondta a fiúnak: . 41 . amit még nem csináltunk. édes feleségem . utánuk eredt. Nem értek át. Úgy is tett János. elindultak az útra. mert azért utolérjük. .azt mondja -.János fiam. el is indultak hazafelé. Meglátta János a feleségét. ihatok-e. Egypár órai repülés után utolérte őket. de hát hasztalan. hogy hiába. Alig várta a hajnalt. addig nem! Felugrottak a ló hátára.Kutya egye meg a májad. . megehetem-e. Megtalálták megint a házat. hogy még aznap délben oda is értek a sárkányhoz. de most olyan utat próbálunk.Mindent tehetsz egy keveset. most már két ország oda van! Már közel voltak a határhoz. Azt mondja a lova: . jobban kitart. János . Mert három testvér volt ez a három ló. és utánuk eredt. máris indulunk. de úgyis tudom.Na. mint én.mondja az asszony -. szépen elment haza. hol a levegőben. Másnap reggel korán. mert a nénje jól megmagyarázta. hacsak lehet. mi bajod még? . S elvette Etelkát. eljöttem harmadszor is érted! Ülj fel a lovamra! . és egy mázsa dohányt elpipált. és azonnal megfordultak hazafelé. ismét útra kelt.Elmehetünk . most elrepülök haza. De nem volt neki nyugta.Gyere. mert megint csak utolér a sárkány.Ehetek-e. erősebb. visszajöttem érted. Jön a sárkány nagy széllel-lobbal. Nyomban tombol a sárkánynak a lova. csak repülnek.Édes gazdám. egy ország oda van.No. kedves feleségem. Elindultak olyan sebességgel. holló vájja ki a szemed! Szép széna előtted.Felülök. a legfiatalabb lóért. a harmadik. Hamarosan utolérte a fiút. és felülsz a húgomra. s nyerít. gazdám. szép patak előtted. egy zsák diót megtört. Kivette az asszonyt János öléből. . szép zab előtted.A sárkány nyugodtan evett-ivott. hogy sírva mos a kútnál.Viszik a feleséged! . repülnek. és még rá egyet alhatok-e? .feleli a ló -. . János búslakodik: mit csináljon most? Azt mondja a lova: . Talán azon sikerül. Elindultak. egy zsák diót megtörhetek-e. Megint elröpült János haza. Utána felpattant a lovára. Evett-ivott gyorsan a sárkány. Ráförmed nagy haragosan: . .Élet vagy halál.mondja neki -. Ülj a lovamra. Jön a sárkány nagy haraggal haza. hiába! Fel is ültek. Nyomban rúg-kapál a sárkány lova. alig pitymallott a hajnal. A ló az utat jól ismerte.Édes gazdasszonyom . de úgyis tudom. Az asszony újra csak véres ruhát mosott a kútnál. hol a földön. aztán felpattant a lovára. Az fiatalabb.

ihatok-e. szép zab előtted. . megehetem-e?.mondja a fiú -.Mit?! . de visszamegyünk még egyszer szerencsét próbálni. Azzal a sárkány hozzáfogott evéshez. hogy utánuk menjen. . Élet vagy halál.Nem bánom. ha meghalok is. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. megehetem-e. mi bajod még? . letette az asszonyt. mert most vagy meghalunk. Ha még egyszer eljössz. De mi az: hét szájnak egy zsák diót megtörni. Mondtam. de akkor nem fáj a szíved utánam.Ehetek-e.Édes gazdám. hogy ne tegye. Alighogy elindultak. és elrepült vele vissza. Az utolsó ország árokpartján fogta el őket. szép patak előtted. Az asszony könyörgött. egy zsák diót megtörhetek-e. Azt mondja a fiúnak a lova: . csak ülj fel. most már mind a három ország lejárt. Elvette az asszonyt. de az asszonynak haza kell jönnie! Alighogy a sárkány hazaért.Miért nem hagysz nyugton a vendégeim között? Nem hagysz békével soha! Kutya egye a májadat. mi bajod még? Miért nem hagysz engem békében? Azt mondja a lova: . mert úgyis tudja. ha meghalunk is. egy zsák diót megtörhetek-e. megenni. az életedbe kerül. vagy hazaérünk. János fiam. Azt mondja az úton a lova: .Kedves feleségem. most kapaszkodj meg. mert még van időnk. . szép patak folyik előtted.. . holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. 42 . iváshoz. egy percet szunnyadni?! Rögtön felpattant a lovára. . nyomban tombol megint a sárkány lova. édes lovam .Már megint el mert érte jönni?! Ehetek-e ihatok-e. és menjünk! Azzal felült a lovára.Na. szép zab előtted. ülj föl még egyszer a lovamra! Nem bánom. nyomban a lovára pattant.Ne sokat beszélj.azt mondja. hogy eljöjj a feleségedért. és még egyet alhatok-e? .Viszik a feleségedet! . hogy a halálba megy. mert a sárkánynak tizenkét országa van. Már csak pár méter választotta el őket a szabad országtól.. és nyomban megfordult hazafelé. háromszor eltűröm. Jön újra a sárkány nagy mérgesen. és utánuk eredt. és elment vissza a vendégeihez. Az utolsó ország határának közelében fogta őket el. az utolsó ország felé közelednek már! Megharagudott erre a sárkány.Viszik a feleségedet! Azt mondja a sárkány: .. A fiú azonban akkorra már ismét odaért. ha meghalok is. ha mindjárt meghalok is.Kutya egye májadat. De ezek már közeledtek az utolsó ország széléhez. Könyörgött a feleségének: . és utánuk eredt.Nem bánom.Édes gazdám.Megeheted. akkor már nem lett volna a sárkánynak hatalma. .

Átment a kocsi a fiamnak a derekán.Megmondtam .azt mondja . hogy utánam többet soha senki se jöjjön! Evvel a sárkány fölkapta az asszonyt a lovára. Ráparancsolt az asszonyra. mikor megparancsoltam. így jár az.azt mondja -. Kettőt nagyot rúgott. jön egy kocsi.A világ végéig aludhattál volna. . hadd vigye haza. Vagy menjünk elébb haza? 43 . ha nincs ez a kis kígyócska. Búslakodott. és hétszerte szebb. . ne aludjál! Rögtön felébredt a fiú.Gazdám. a kígyócska meg a füvet húzogatta. fürgén csúszott tovább. és apróra szétszaggatja.Ej. mint volt. hogy még egyszer elő se hozd őt? Azzal nekimegy Jánosnak. kösse a lova hátára. és rárivallt: . Feldobta a saját lovának a hátára. és elrepült vele haza.azt mondja a lovacska -. de most gyerünk újra vissza. Azonnal meggyógyult a fiacskája. hogy téged újra talpra állíthassalak. a hátáról a zsák leesett. Volt a lova hátán egy zsák. . látta. szomorkodott. egyszer már fölébredtem. hát meg akarom vele gyógyítani. gyere. Hogy lehetne ebből még egyszer embert faragni? Amint ballag a gyalogúton. Elkezdte az orrával olyan emberformára igazítani. De negyedszer már nem. kelj fel. gazfickó. hogy több kocsi el ne gázolja. Azzal gyengén a vállába harapott. de jót aludtam! . Egy szép szál fű van a szájában. aki ezt az élesztőfüvet nekem ajándékozta.No most. Jánosnak a lova búsan ballagott haza. A ló keresett közben egy kis tisztást. és mondd a többinek. Amikor készen volt. Ő azt igazgatta.Hadd lássák meg otthon. . Kibontotta a zsák száját. meglátott egy kis kígyót. Hadd gyógyítsam meg előbb azt! . édes lovam. édes lovam.Hogy mertél a lovára ülni.Vidd a gazdádat haza. a kis kígyócska meg a füvet húzogatta. hogy a gazdája csak alszik. Megfogom a fogammal a farkát. abba a zsákba tegye bele. A kígyó pedig meghúzta egy párszor azt a füvet a seb helyén. Úgy is tett.Mit viszel. .. és a húst belőle kiszórta. a hátamon. föl akarnám éleszteni.Élesztőfüvet. majd én segítek.mondja a kígyócska.a zsákban. aki utánad mer jönni! Azzal Etelka Jánosnak minden porcikáját a zsákba rakta. Azzal lerántotta az asszonyt János öléből. mert a gazdáját halva vitte a hátán. . ott a test azonnal begyógyult. Azt kérdi tőle: . Talpra állította. hogy háromszor megkegyelmezek.Add nekem egy kicsit! Van nekem egy jó gazdám.No . nem harapom meg.De a kisfiam ott hentereg az úton. Itt van . eltöri a derekát máshol is. majd gyengéden megrúgta. és a lovat eligazította haza. .Nem bánom . csak elteszem az útról. feltette a lova hátára. . te kis kígyócska? Azt mondja a kígyó: . Ahol a táltos megigazította. hogy János minden darabját szedje össze.

Menj. Etelka megijedt.Kedves feleségem. én is szerzek egy lovat. mert én vagyok az.Kedves feleségem. édes férjem. behozta. hogy a sárkány ne legyen odahaza. azt mondja a lova: .Mit faggatsz? Mit kérdezgetsz engem mindig? Nem hagysz még nyugodtan enni se. Azt mondja az asszony: . letette az asztalra. Most nem szabad nekünk egyenesen odamenni a sárkányhoz.Hát a lovad hol van? . különbet. . Csak bújtassál el. hogy most nem sír. ebédeljünk! Ez a szép szó feltűnt a férjének. . bevezette a szobába. . hozd a másik ételemet is! Hadd egyek. gazdám. hogy csakugyan ő. hogy hol van olyan ló.Na. de meg kell várnunk. hogy idegen jár az országában.Mit akarsz te avval.Gyere.Mi közöd hozzá? .Édes gazdám. Második kérdésére megint csak pofon vágta a sárkány. arra kérlek. mert a sárkány jött haza.Nem rossz szándékból kérdezem . . Csak azt nem tudom. Legalább a sárkány elfeledi. hogy az csak az ajtóban állt meg. hogy én hol vettem a lovamat? Különben majd megmondom .Készen lesz rögtön . hogy hol vetted a lovat.mondja a felesége. János megszólal: . Avval ott kellett hagyni a feleségét. És akkor elmegyek oda. akkor én máris itt leszek. hogy senki meg ne tudja! . Úgy is tettek. Kipihenték magukat. Három nap múlva induljunk útra. mondja a lovának: . most hallgass a szavamra. Lehet. Elmentek haza.Édes lovam. készen van-e már az ebéd? . férjecském. mint az övé. hogy hol vette a lovát! Ha megmondja.Mondd meg. hogy kiesett az asszony a konyhába. János azt mondta neki: . mert ilyen jó lovat még sohasem láttam. hogy az éjjel meglesz.Az jó helyen van! Etelka megölelte. Megjött a sárkány a vendégségből. János rögtön az asszonyhoz ment.szólalt meg az asszony. ami vele történt. úgy menj oda. egy domb mellett elbújtak.ordibál.Azt mondja a lova: . megkérdi majd. megcsókolta. és nem gyanakodik.Menjünk elébb haza. mert másképp sose kerül haza az asszony. Menj. Nem hitt a szemének. Visszamegy. Mikor a sárkány elment hazulról. Fogta az asszony a tálat. Mert neki még a halottai is megmondják. amikor meglátta. . hogy a sárkány hol vette a lovát. kérdezd meg a sárkánytól. hanem nagyon hízelgően beszél. hanem egy kis kerülőt kell tennünk a kastély körül. Harmadnapon újra elindultak.csak várj! Majd rákerül a sor. és ott meghúzódva hallgatóztak. és hozd a harmadik tál ételemet is! 44 .kérdezi a feleségét. . Leültek az első tál ételhez. gyere. . . ne ijedj meg tőlem.De mondd meg igazán. A feleségétől kérdezd meg. Megkerülték a kastélyt. és elmegy hazulról. Amint mennek. ha nem bántanálak meg szavammal: ugyan hol vetted a lovadat? Erre a szóra úgy csapta pofon a sárkány az asszonyt. De úgy vigyázz.

Avval a sárkány elment.Behozta Etelka a harmadik tál ételt: letette az asztalra. Annak van még három lova. Csak vigyázz magadra.mondották a halottak. amit kér. ahhoz az isten segítsen. ahol az út kiér. amit a kis kígyó vele megfelezett. azon átjuthatsz a túlsó partra. Megtalálta a tengerpartot. akármilyen nehezemre esik is. ami az ő lovánál maradt. Te magad meg nem sokat nyersz vele. melyekben az ő halottai voltak. mert a sárkány azonnal itthon lesz. nem rossz szándékból kérdem. mint az enyém.Mondd meg. mert ember ritkán jár rajta.mondja a sárkány -. Az úton elmesélte neki. mint a sárkányé. Aki azt hűségesen kiszolgálja. az még kétszerte erősebb és ügyesebb. hogy bajod ne essék! János megcsókolta a feleségét. De most isten áldjon. Annál három nap az esztendő.A sárkány most ment ki a kapun! Rögtön.Hát most gyere ide mellém. János tüstént bement. átölelte a feleségét. Hogy azt hogy szerzed meg. édes férjem. Nem nagyon látszik. Jánosnak a lova rögtön megszólalt: . Mindegyiket sorban kérdezte.Ide hallgass. és egyenest átment. azt kap. . a vasderes. Annak van még három lova. azt kell hűségesen kiszolgálnod. Egy van köztük. az tovább vezet a másik ország szélén. hiszen a szemed láttára szétszaggattam. hogy nem láttak-e erre idegent. egy vasorrú banya. Elment a sárkány haza. már hallom. ott van ez a gyalogút. de azonnal menj be édes gazdám. akiket ő gyilkolt meg. édes férjem. Megkerülte a temetők kertjét. A mi kastélyunk bal sarkán van egy gyalogút. A ti kastélyotoknak a bal sarkán van egy gyalogút. De azért észre lehet venni. ott vagy húsz öl szélességben csak térdig érő a víz. mint másutt. Most hallgasd meg. megindult azon a járatlan gyalogúton. Csak azt az öregasszonyt hűségesen kell kiszolgálni. hogy így van. A második országban. ugyan mit mondott? . csak várj. alku nélkül. Most elmegyek. mióta a feleségedet negyedszer elvitték . Most már annak úgysem tudod megmondani. . Majd megmondom. Az kétszer erősebb és gyorsabb. de másutt nagy. Másnap fogta a tarisznyát avval az egy szál élesztőfűvel. Ott lakik egy öregasszony. Kiment a lovához. Elmentek haza. Ez az út az Óperenciástenger partjára vezet. Akkor aztán sírva fakadt az asszony. Evvel elégedj meg. ott lakik egy öregasszony. hogy mit hallott. megmondom. mendegélt.Látom. Avval a sárkány elment. Ment. Kinézte az irányt. No most . Azok között a legfiatalabb egy vasderes. mert a fű rövidebb rajta. 45 . beállította az istállóba. hallottad. Megint megkérdezte: . Azt mondja a sárkány: . előbb kerülök egyet. Én megvárlak. Azon a darabon. de nem akartam hinni. Azt arról ismered meg hogy ott a fű egészen rövid. ugyan hol vetted a lovat? A sárkány harmadszorra úgy csapta pofon. azt mondja a feleségének: . hogy tombol a lova. és kérdezd meg. és otthagyta. felült a hátára.Nem jött senki az után az eset után. kedves feleségem. hogy igaz szívből kérdezted. amely az Óperenciás-tenger partjára vezet. mit mondott. Próbálgatta a vizet jobbra-balra. hát csakugyan nem ért fentebb a térdénél. Annak a túlsó partján. abban én segíteni nem tudok. János megetette minden lovát.Mondd. És a tengeren keresztül is csak térdig ér a víz. Isten veled! . hogy kiesett az udvarra.

János pedig ment tovább a patak mentén. a szélesebb felét repeszd le.mondja János -. Ezzel bedobta a vízbe. . egy kis házikót inkább. Meg kell keresnie azt az öregasszonyt. fáj a lábad.Várjál. Az erdő közepén talált egy tavat. Én rögtön ott leszek. És ment tovább. nem bánom. Gondolkodott. hogy el ne veszítsd! Azzal a kacsa köszönt és elszállt. mert az egyik szárnya el volt lőve.No. megkenegette vele a kacsa sebes szárnyát. hogy paprikást vagy pecsenyét készíts belőlem? . De csak három lábon ugrál. amelyiket nem sütötte a nap. mert láttad. Megsajnálta János megszólította: . hogy honnan kerül a segítsége.Te kis kacsa.Ne félj . görbítsd meg. Ott látott egy szép vadkacsát búslakodni. Elővette a tarisznyát. Repülni akarna. hogy élve elpusztulhatnék. te fiú. nem bánom. Az azonnal meggyógyult. De mivel ilyen jót tettél velem. de holmerre van? Távolban . gyere ki. megsütött a nap. Azt mondja: . isten neki. elindult tovább az útján. a héjacskát eltette a tárcájába.Nem megyek! Mit gondolsz? Azért. De jól tedd el. és eltűnt. húzz ki a bal szárnyamból. meg bizony. Ha valamikor bajod lesz. de abba a pillanatban kétszer akkora lett. mint volt.meglátott egy házat. nem tudsz belemenni. egyszerre kiugrik egy róka. hogy mit is fog ő evvel a halhéjacskával és tollacskával csinálni. én rögtön ott leszek. Megörült a kacsa. nem bántalak! Tiszta szívből mondom hogy meggyógyítlak. Nagyon bokros erdőségbe került. Az erdő szélén talált egy forrást. amelyik nem volt törött. a víz meg messze van. hogy ott egy szép aranyhéjú halacska hentereg a porban.Mikor átért. A szárnyam el van törve. azt gondoltam. Ha már rászorultál az életemre. Olyan lett mintha sohasem lett volna eltörve. és falatozott. gondolta. De azért. Jó néhány kilométerre volt még a háztól. mégse gondolná az ember. hogy elveszed az életemet. úgy se sokat ér. ha meghalok is. megőrzöm én. Mindjárt próbálja a szárnyát. Az ölébe tette.Szegény halacska! Itt pusztulsz el. a negyedik lábát csak húzza maga után. és frissebbnek és egészségesebbnek látszott. Avval kiúszott a patak szélére. Ezt mondta a kacsa.No. . de nem tud. egy szál fényes tollat. Megy. Evvel a halacska beleugrott a vízbe. Elgondolkozik János: „Ehol-e. Megy el egy bokor mellett. róka pajtás! Látom. megégette a nap.Na. Hadd legyen! Mikor kipihente magát. de még él. De hát mit tudna nekem ez a kis halacska segíteni?” De azért szót fogadott. vegyél ki a bal oldalamból egy szál héjat. Odaszökkent Jánoshoz: . és segítek a bajodon. mendegél egy erdőn keresztül. Hát bizony lehet. próbál vele repülni. hogy meggyógyíthassam! 46 . elővette tárcájából az élesztőfüvet. Állj meg. A halacska rögvest fölugrott a vízen. Megsajnálta a halacskát. Ha valamikor valami bajod lesz. amiért így megsajnáltál. látja. Ott egy kicsit leült megpihenni. hadd gyógyítsam meg a szárnyadat! .de nagyon messze volt még hozzá . jó fiú. János megfogta és leült vele. megszántál. Egyik fele már megszáradt. Azt mondta: .

ha azok el nem szöknek. . fiam. róka pajtás. A szüle otthagyta.Adjon isten jó estét.mondja a szüle. szolgálatot keresek . Odaér János.Dehogy bántalak . édes öreganyám. Nagy örömmel azt mondja: . akkor gyere be. Heverészett. azonnal megharaplak! . hogy mit csinált. köszönti illedelmesen: . ha azokat nekem este hazahozod. édes fiam. János bement a szüléhez a szobába. . gyújts rá. hogyha segíthetek a bajodon. Éppen este lett. Azt kérdezgette. olyat az ő szeme még nem látott. hogy legelnek. Ugyanaz az erdő volt. merre járt. De lelkedre bízom.Éppen jókor jöttél. hogy öreganyádnak szólítottál! Kilencvenkilencnek már karón van a feje. ha a három lovamat tisztességesen megőrzöd. kimentek az istállóba. örülök. Mikor aztán János jóllakott. édes öreganyám. . mintha sohase fájt volna. Avval a róka megköszönte János jóságát. tied lett volna a századik. aki közeledik hozzája. vacsorázzál! Megmutatom a lovakat is. Hogyha megütsz. édes öreganyám! . De úgy adom. és nézi a fiút.No. melyeket őrizned kell .mondja a fiú -.mondja a róka -. jó fiú. amiért jót tettél velem. mire a házhoz ért. Rákönyökölt a két tenyerére. nem tehetek róla. hogy hol vannak és hogy milyenek. ki lehet az.Megőrzöm én. Három nap az esztendő.Hátranéz a róka. A szüle megmutatta neki a legelőt. Tedd el.No. Amit kívánsz. de akkor még nem szólt neki semmit.mondja a szüle. szökdelt a róka.Dehogyis állok meg! Üsd le a másikat is?! Akkor megnyúzhatsz. . .Ezek lesznek azok. hát szakassz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. hát megállok.Én.Nem bántalak én. János megsimogatta mind a három lovat.Nem kötöm ki a béred. nem bánom . 47 . Ugrabugrált. azt feleli a fiúnak: . én rögtön ott leszek. tömd a pipádba. Másnap reggel a szüle fölpakolta János tarisznyáját. Ott levette a lovakról a kantárt. Avval elővette az élesztőfüvet. Készített neki jó fekvőhelyet. János pedig ment. Ő mindjárt a vasderes hátára pattant. Látja. Azok elkezdtek legelészni. Beszélgettek. ballagott az útján tovább. megkente vele a róka fájós lábát. jó subát csinálhatsz a bőrömből! . ő pedig egy nagy fa alá telepedett. és hogyha valamikor valami bajod lesz. mi járatban vagy itt. és elment.Jól van. János meg felkantározta a három lovat. Az egyszerre úgy meggyógyult. ahol ő a forrásnál megpihent. De ha nem hallgatsz a szavamra. A szüle adott Jánosnak jó vacsorát. és nézte a lovait. azután lefeküdtek.Adjon isten neked is. ott ül egy öregasszony a konyhaajtóban. . Majd elbánok én velük. A legfiatalabb ló megnyalogatta a kezét.mondja János. csak sajnállak. Nézegeti János a három szép lovat. Én megfogadlak . azt adok. szaladgált. ahol még a hazádbeli madár sem jár? . fiam. fiam! Köszönheted. Mondd.

János másnap reggel fölkelt. a forrás mellé.mondja a fiú -.Adjon isten. .No. a másikat szeneslapáttal. hátha a kacsa is tudna segíteni. fiam! Megjöttél.csak úszik ki a partra. Szépen felkantározta őket. nagyon zúg. Elővette a zsebéből a fényes tollat.Arra kérlek. és meglesznek a lovaid. Megálljatok. Míg János bent vacsorázott. Gondolkodik. Azért adott a fiúnak álomport a borába. ahol legeltek. . Szépen eldiskurált. majd csak vigyázd! Majd mikor a tenger elkezd mozogni. hát megjött a kacsa. Meggörbítette a halhéjat.mondja János. és elnyargalt haza. Nincs meg egy sem. hol találja meg a lovait.Egyszer csak délfelé jön egy kis szellő. hogy berúgjon. És azt ígérte. ott leszel a tengerparton.Jó estét. abban a pillanatban ott termett a kis hal előtte. fiam? . Mély álomba merült. Eljött a dél. amikor felébredt. Gondolta. Abban a pillanatban jól megfogta a kantárt. mert nem tudtak elszökni. Megtalálja a helyet. hogy hova lettek a lovaim. úgy üsd fejbe. fiam. hogy amikor a középső a partra ér. . akkor három nagy tüskés hátú dörgencs.Amint látja. arra kérlek . mintha semmi sem történt volna. vacsorázz meg . hogy hol keressem őket. Egyszer megsuhan a levegő fölötte. hogy a halacska adott neki egy héjat.Így kellett elbújnotok. Másnap reggel még többet pakolt a szüle a tarisznyába. De jól vigyázz! A kantárt jól fogd a kezedbe. . elkezdte ütni-verni. az egyiket piszkafával. majd holnap elbújtatlak én jobban! Mert ha el nem bújtok. hogy az mindjárt felfordult. 48 . elbeszélgetett vele. A következő pillanatban már ott volt János a legelőn. és három fekete hal . jó fiú? . Az én legényeim szorítják. mondd meg. . hogy csak jól elaludjon. Jó délután volt már. hát a lovai nincsenek sehol.ott vannak az én táboromban. rászállt János szemére. Keresi a lovait hol vannak: nem találja őket sehol. ahol előző nap is volt. hogy ha baja lesz. úszik majd a part felé.Mi bajod van. tiszta fekete. . Estefelé felébredt. Ha tudnál tanácsot adni. kiment az istállóba. felült a vasderesre. azért.Elvesztek a lovaim. hogy három idegen hal került közéjük. a három lovával együtt. édes öreganyám! . kis halacskám . és aludtak reggelig. úgy megütötte a középsőt. akkor adok nektek! Avval bement Jánoshoz a szobába. mind a dobot. de a lovakat nem találja sehol.Mit parancsolsz.de egyenesen neki tart .Hm. hogy felforduljon. hova menjen. Abban a pillanatban ott leszel a helyeden.kérdi tőle. Fölkantározta a lovait megint csak a vasderesre ült. eredj be. bármerre is bolyong. öreganyám! Jó lovacskák ezek! Igen szépen legelésznek! . Ő lepihent a helyére.mondja a halacska . jó fiú? Miért hívtál? . Kinyargalt a legelőre. és eleresztette a lovakat. Eszébe jutott a tegnapi halacska. Aztán lefeküdtek.mondja a szüle. Az egyik futárom jelentette. Gyere velem egy pillanatra. hát segít rajta. Abban a pillanatban a halacska segítségével János kinn termett a tengerparton. a szüle a három lovat az istállóban. hajtják a tengerből kifelé. a hűvösre. hogy megtaláljon benneteket? Ti ilyenek-olyanok. Eszébe jutott. Nézi: a tenger nagyon morog. körülnézett. megcsapta a szellő János szemét. elaludt újra. a szélesebbik felét lerepesztette. nem tudom. a te lovaid .

hogy rögtön essen le elibed. jó pajtásom. de úgy. Azután lefeküdtek. Fölkantározta a lovait. és elnyargalt haza. Azt majd én megfogom. Előveszi a megtüzesített piszkafát .mondja a róka koma -. Egyszer szétnéz. ahol délben voltál. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. A szüle azt szereti az összes között a legjobban. kinyargalt a legelőre. De olyan közel. hogy a szüle véletlenül meg ne lásson. majd holnap! Kétszer megtalált benneteket. megjött a róka. Azután ráérünk. . mintha el akarnák őt gázolni. és fut 49 . fölugrott a vasderesre. bitangok. tiszta fehérek. Tizenegy óra felé jött a meleg szellő. és üsd meg a középsőt úgy. a fa tövébe. Fogta a szőrt. Gondolkodik. eredj be vacsorázni. édes fiam! Hát megjöttél? .Adjon isten jó estét. a szüle meg az istállóba. fiam. Alighogy rágyújtott. itt van. ahol reggel volt. Ő sem volt rest megfogta a kantárt szorosan . ő meg lehevert a forrás mellé. Úgy is lett.No .Róka pajtásom. az ennivaló! Vezesd ki a lovakat. hogy rögtön a lába elé esett. az a bajom. Most csak jól hallgass a szavamra! Gyere utánam. fölpattant a vasderes hátára.mikor ütésre került. és hajtják feléd. De szorítják ám a három fehér hollót. mint a másikat. hát nincsenek a lovak sehol. Majd az én legényeim leszorítják őket olyan alacsonyan. de azért megpróbáljuk. Beszélgettek egy darabig.Adjon isten neked is. No. annyi a vadkacsa. egyél. én is vacsorázom. hadd legeljenek! János kiment az istállóba. az árnyékba. egy kicsit beszélgetünk. egyiket jobban. hogy elvesztek a lovaim. de hol fogja őket harmadszorra is megtalálni? Eszébe jutott neki a sánta róka. fölpakolta a szüle a tarisznyát a fiúnak: . ahogy te vagy. Estefelé ébredt fel. pajtás. . Nem mennek ezek sehova. de majd holnap találjon meg! Itt lesztek a konyhában a szakajtóban! Tyúk alatt tojások! Avval otthagyta a lovakat. ahonnan a lovai elszöktek. édes öreganyám.Jók voltak. Abban a pillanatban ott termett a legelőn. hogy mit csináljon most. Kétszer megtalálta. Csak a kantárra jól vigyázz! El ne szalajtsd. megzörren a bokor. .Ez. Ott lesznek a legelőn. . ahogy fölkeltek.azt mondja -. ami ritkaság. egészen közel a házhoz. vagy inkább jó barátom. és ő elaludt. János bemegy a szobába.Ó . Másnap reggel. Mert van a szülének egy hét országra szóló torkú kakasa. egy kicsit bizony baj . Majd én ordíttatom.Nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok. úgy megütötte a középsőt. afelől ne gondolkozz! Van az én falkámban három fehér holló. Bemegy a fiúhoz: . Ott a lovait szabadon eresztette. te meg addig húzódj a ház mellé. üti-veri a három szilaj csikóját. Úgy is volt. édes fiam.Megjöttem. Majd én addig megitatok. János elment a kacsa után a patak partjára. édes öreganyám! . megsuhintotta János szemét.Na. hát mint a felhő.Jók voltak-e a lovaid? . a tegnapi helyre. Jönnek egyenest neki. hogy ilyen hamar híttál? .. Köszön a szülének: . édes öreganyám! . Azonnal meglesznek a lovaid.Mi bajod.piff puff -. beletömte a pipába. és rágyújtott.azt mondja a szüle -. hogy mikor a szüle a konyhából kiugrik.No.

azért. fiam. hogy még a falra is jusson belőle. kantárral és egy rossz kardhüvellyel. . ahol a szüle ült -. vacsorázzál! Én meg majd itatok. mert akkor megtudja. hogy elálmosodj. És majd ha nem talál. és azután majd tapogat. mint egy nagy csoroszlya. keres. Kifordul a szüle: . tovább-tovább lopakodva. alulról fölfelé. hogyan viselkedjék.Megállj. addigra szépen hazaértek. hogy hét országon hallik.Szolgám. hogy János közel ért a házhoz. és elnyargalt haza.Édes gazdám. . te bitang róka! Fut a szüle egyik fától a másikig. Így azután te is aludhatsz. aludjál te is! . kelj fel! De te meg ne mozdulj. villámgyorsan elkapja a kakast. még ha a hátadon viszel is egy darabig. hogy hol vagy darabokban. és alszik reggelig.Eredj be. édes fiam. és minél előbb aludj el úgy éjfél felé. te bitang.Szolgám. János nagyon megfigyelte. tudom. ott lesznek a legelőn.Ő nyomban elalszik. mert kiölti a nyelvét.én majd futtatom a kakast minél messzebb a bokrok közé -. Mert olyan kard az. kelj fel. hogy az mind a három szétfröccsent. vacsorázzunk! 50 . a szakajtóban látsz három tojást. Ordít a kakas szörnyen. mert hiába szolgáltad ki a három napot. addig mindig azt huzigálja. de te csak engem válassz. de a róka szaladt szörnyen. hogy mind a három szétfröccsenjen. Akkor majd szól: . Otthon szépen köszönt: . hogy nem is kellesz neki! Aztán bement a szobába. egyik bokortól a másikig. Akkora nyelve van. és a szemétdombon hentergek. hogy ébren vagy. Akkor elmegy az ágyára. Te a fejnél való végén maradsz. a nyelvén feni. de csak ébren. Abban a pillanatban meglesznek a lovaid. az ágy újra összeáll. édes fiam. a róka meg a szemétdombhoz. Útközben azt mondja a vasderes a fiúnak: . a fejed az éjszaka mégis karóba kerül. Avval fogta a piszkafát meg a szemétlapátot.Na. már megint ide mertél jönni? Egyszer már letörtem a lábad. Ott lóg a sarokban egy rossz szerszám. de úgy. amilyen a világon nincs több. amit az ajtó mellett a sarokban találsz. Olyant vágott a kantárral a tojások közé. hogy énértem szolgálsz. a szüle majd sokáig beszélget veled. Elindultak szépen. nem lát. a durrogós ménkű üssön beléd mert mindjárt kettéváglak! . Amikor pontosan üti a tizenkettőt. hogy őt mire tanították.Jó estét.Jó éjszakát. Ezalatt János beszökött a konyhába. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. akkor majd rád kiált: . s elkezdte ütni-verni a lovakat: . mert akkor a szüle elveszti a szemevilágát. és azon elkezdi fenni a kardot. A szüle majd pontosan tizenegy órakor mondja: . a két másikat is odaadja. Abban a pillanatban ő kint termett a legelőn a három lóval együtt. és fut vele a bokrok közé. De te el ne aludj.Te abban a pillanatban vágódj a fal mellé.utánam a piszkafával . Amíg a vasderes a gazdájának elmesélte.Még most se szöktetek meg tőle. Most még arra figyelmeztetlek: ha megvacsoráztok. de holnap nem ismersz rám. az utolsó napon? Úgysem adlak neki! Az éjszaka megölöm! Vagy olyan ronggyá teszlek. Ő majd kihúzza a hüvelyéből a kardot. A szüle majd ígér neked mindent. akkor te meg a kantárral. de fél tizenkettőkor már fölkel. csapj közibük úgy. a kardot beteszi a hüvelyébe. Mert én holnap koszos csikó leszek. mint az előbb volt. gyere. Meg ne ijedj tőle. mintha nappal semmi se történt volna a lovakkal vagy a kakassal. mit csináljon. Egyszer a róka kiugrik a bokor mellől. Felült a vasderesre. az ágyat kettévágja alattad. de most letöröm a derekad! Megállj. Ugyannyira. ahol a tyúkok kapargáltak. és úgy suhint a karddal az ágy alá. öreganyám! A szüle is köszön. Amíg háromnegyedére ér az óra a tizenkettőn.

Lefeküdt János. amelyik a szemétdombon van. Mikor az óra fél tizenkettőt ütött.No . a csikót vinned kell.No. kelj fel! De az meg sem mozdul.Nem kívánok én. Háromnegyed tizenkettőkor szól Jánosnak: . más egyebet. fiam . . hogy úgysem viszi el. édes öreganyám. elmúlt éjfél. nem baj . hát vidd el! De megmondom.Adok. fiam. vele? Ez még ócskavasnak sem kell! Meg ezt a rossz csikót a hátadon kell elvinned. piszkos nyerget. majd kijavítom odahaza. hogy még álmosabb legyen. ha neked csak ez kell. amelyik az ólban van. . fölkantározta. megcsinálta a jó reggelit.No. Most már lejárt a hatalmam. mert mindjárt kettéváglak! János a fal mellé vágódott. A banya sokáig beszélgetett vele vacsora után. mint a bunda. de szót fogadott. én megelégszem már csak evvel – mondja János. meg azt a csikót. csak azt a rozsdás kardot és kantárt meg azt a piszkos nyerget.Szolgám. édes öreganyám. mert én is lefekszem. mint aki az igazak álmát alussza. Az ő feje lett volna a századik. öreganyám. . Ment a kardért a sarokba. De hiába tapogatta. A szüle rögtön keresni kezdte. . egy darabig nézegeti: . nem találta. A rozsdás kardot felkötötte a maga derekára! Akkor fogta a csikót. Inkább fennmaradt. mit kívánsz! Megadom! . kihúzta a hüvelyéből.Elkezdtek aztán kettesben vacsorázni.azt mondja -. ezüstöt.Jó éjszakát.azt mondja -.azt mondja a szüle -. Fölkelt a szüle. fiam! Feküdj le és aludj. De olyan csúffá teszem. Gazdag ember lehet belőled.No. a csikót. azt mondja: . fiam. a hátára vette. Abban a pillanatban János az ágyfejre kuporodott. csak aludjál. és mélyen elaludt. Tudom. sárosan. de csak úgy aludt. mert ez téged úgysem bír el. majd adok egy fertályóra múlva! Pontosan tizenkettőkor szól megint: . úgy felugrott a banya. Dörmögött magában. kelj fel. mondd. Ezt meg kifényesítem.Köszönöm.Szolgám. ez elég lesz neki! . mint a nyúl. föltette a hátára azt a rozsdás. hátha valamelyik darabja a kezébe akad. hogy hova lehetett ebben a pillanatban. elkezdte a kardot a két oldalán fenni. János is töprengett.Ugyan mit csinálsz. kiszolgált. János álmos volt. amennyit csak elbírsz.Kivette rőfös nyelvét. mert az maga nem bírt menni. de nem mert elaludni. ha a vágás sikerül. hogy mit akar elvinni tőlem. Nem kell szolgálnod többet az életben. A szüle csak nevetett. a durrogós mennykő üssön beléd. Mondja a szüle: . . mert nem tud menni amíg a határból ki nem ér! Fogta János azon szutykosan. A szüle aludt. ahogy volt. 51 . én nem bánom. Megvirradt. mint a villámcsapás. aranyat. elaludjon-e vagy sem. . Elérkezett a tizenegy óra. Azután lefeküdt.Nem bánom én. Alatta az ágy összeesett. Ettől a banya szemevilága elveszett. A karddal az ágy alá vágott. hűségesen kiszolgáltál.Na. Nevetett a szüle: .

mondja a lova. amilyent János még életében nem látott. egy zsák diót feltörhetek-e. a sárkánynak a lova abban a pillanatban nyerít meg tombol. 52 .Ehetek-e. csomagold össze a holmidat.Kedves feleségem. a sarkantyúja. eljöttem érted! Amit megígértem. megharagudott a sárkány! Fölkötötte a tízmázsás sarkantyút. mint a szélvész. fiam! Csak jól abrakold. édes gazdám. Itthon van-e a sárkány? . Amikor a kapun kiértek.Na . Megölelte. hogy ő az. Mire észrevette. megrázkódott. csak hadd mulasson ott.Nincs . vagy mint a gondolat? . Azt mondja a lovának: . .Úgy menjünk.No. szép zab előtted. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. Most bátran ülj fel a lovamra! Össze is csomagolt az asszony. se bennem kár ne essék. sarkantyúját majdnem félig belevágta a lova oldalába. ihatok-e. hogy úgy menjünk-e. Így lassan megindultak hazafelé. Fölugrott János a ló hátára. Abban a pillanatban már repültek is a levegőben. . . Abban a pillanatban végignézett saját magán is. megcsókolta az asszonyt János. El is cipelte János a lovat egész a szüle határáig. mi meg majd itt . vagy más. mérges nagyon.azt mondja a lova -. Azt se tudta. majd kifújta a tüdejét. Azt mondja: . meg is tettem. A felesége éppen vizet merített a kútnál.Semmit se tehetsz.mondja János.Oda van a rokonainál.mondja a szüle.No.Isten veled. fel is ült a ló hátára.mondja János.Azt kérdezem most tőled. . s háromszor vette fel újra. Mikor átért az árkon. Fut a sárkány haza. s olyan aranyszőrű vasderes lett belőle.Kutya egye májadat. Rákiált a lovára: . hogy olyan még sohasem volt.Na. hogy háromszor hajította le válláról a csikót. mégsem érjük utol! Eh.Ó . .Viszik a feleségedet! . Így értek haza. hogy hol van! A nagybátyámnál! Mert a sárkánynak a lova az ő nagybátyja volt. isten áldja. talán odaérünk. édes lovam. Jánosnak az ölibe. gazdám! Ezután már én viszlek! Avval a csikó odavágta magát a földhöz. Elmegyünk a feleségemért. ülj fel a hátamra! . mi bajod van még? . amikor ő a vasderesen megjelent.. De közben annyira elfáradt. Alig ismerték föl a rokonai. nem hitt a szemének! Úgy ragyogott a kardja. a csizmája. János meg csak kinevette őkelmét. még most van időnk elég.Édes lovam. . ott leszünk mindjárt! Én azt is tudom. mert másként nem áll lábra! .Most tegyél le.feleli a sárkány lova. . a ruhája. Ugyan régen látták egymást. édes öreganyám! . megehetem-e? . Lehelt az. szép patak előtted. már a sárkánynál termett. hogy se tebenned. .Köszönöm a szolgálatot! . fölugrott a lova hátára. azt mondja a csikó: .azt mondja az asszony. kedves feleségem. a másik pillanatban felugrott.azt mondja -.

őneki ajánlom. Beleegyezett a király szívesen. Hítták össze a rokonokat.Elmennék én. Megtartották a lakodalmat. Mikor hazaértek. Azt mondja neki: . és egészséges lett. A sárkány lova erre nagyot rúgott. Akkor azután iszonyú nagy lakodalmat csaptak. ha nem tudod úgy levágni a hátadról. tedd a jégre. Amint forgolódtak a nagy vigasságban. A Dunát bekötötték egy nagy zsákba. Így Etelka átült a sárkány lovára. megvolt a nagy öröm. pajtás.Felséges királyom! Én a lányodat feleségül most már nem vehetem mert nekem van már feleségem.feleli a másik -. hogy még a kutyák is térdig jártak a levesben.. Boldog embert csinálok belőled.Hallod. mert amikor ő egy almát megevett abban a pillanatban talpra állt. kulimász ne legyen belőle! . segítek én azon. A másik ló emehhez meg szépen odament. öcsém . azonnal összerogyott.Nem kár érted. pajtás. mert azt gondolja hogy az ő Jancsi fia sohasem tér többé vissza. a sárkány lefordult a ló hátáról. egy hozzá hasonlóval. koma! Most mi megyünk jobban! Nyerít a sárkány lova a másik lónak: . Vitt neki almát is egy tele zsákkal. mert az én királyom eddig már meghal bánatában. aki egy kanállal kapott. . . majd elcsúszik valamerre! 53 . Hanem itt van egy igen jó barátom. Beköszönt János a királyhoz illedelmesen.Ne tombolj. Ebben aztán meg is egyeztek. ha meghallgatod a szavamat. így a zsák kirepedt. hogy mire a földre ér. Megkérte aztán a királyt: .Nem baj. a Duna pedig folyásnak eredt.mondja vissza János lova. Sárgarépából sarkantyút csináltak a fiú csizmájára. Adok én egy lovat. és szép lépésben elbaktattak haza. Egyszer találkozik ott János egy szép fiúval. Gyere most velem az én hazámba. De boldog ember volt. kivágja a belemet! . Ha a királykisasszony beleegyezik. de gyalog úgysem mehetek veled odáig. mint a rongy. Otthon éltek egy darabig. A rokonoktól elbúcsúztak. és János hazájába indultak. a gyerek sarkantyúja beleakadt a zsákba. mondanék neked valamit. azon könnyen utazol. Itt a vége.Állj meg. pajtás . Meg is érkeztek harmadnap. Volt ottan lé meg lé.mondja -.

Ezek annyit tudtak enni. asztalkám!”.Fiam. amelyik pontosan olyan volt. az felfogadta szolgának egy esztendőre. és azt mondta neki: . a legkisebbiket Málészájnak hívták. hogy milyen asztala van ennek a legénynek. a másodikat Csupahájnak. el! Nyakigláb alig várta. a Csupaháj.Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. Találkozott egy öregemberrel. akinél Nyakigláb szolgált. Jól is lakott mindjárt.Adok neked egy asztalt. de biz az nem terített. aztán kért egy pohár bort. hogy menjenek már szolgálni. innivaló. Jóllakott. Elindult most már a második gyerek. Nyakigláb. s mondja tüstént neki: . hogy kiérjen a faluból. amennyi a bőrébe fért. teríts. keressék meg a maguk kenyerét. ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett.Teríts. és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal. Otthon eldicsekedett. Kapták magukat. lássuk! . Ahogy este lett. A legnagyobbikat Nyakiglábnak. . mint Nyakiglábé. tüsszents. Talált útjában egy kocsmát. Ment.No. a szolgálatodért neked is adok valamit.Tüsszents. mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak.Márhogy én? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: „Tüsszents. tüsszents. hogy majd csak reggel fizet. Egyszer azt mondja nekik. De amíg benn volt. Nyakigláb is jó mélyen elaludt.Nyakigláb. hogy milyen asztala van őneki. ment soká.és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? . Addig ment. El is indult vele hazafelé. Ennek csak azt kell mondanod: teríts. annak volt három fia. az öreg azt mondja neki: . A kocsmáros meg csak belopózott. hogy majd kirepedt. Ahogy elmúlt az esztendő. Látta. még üresebbnek érezték a hasukat. Teríttetett az asztallal. Hű. Evett.azt mondják. oda is betért. Bement mindjárt egy szobába. hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. lefeküdtek. amiért jól szolgáltál. ennivaló. és azt mondta. . Az is ahhoz az öreghez érkezett.Épp jó éhesek vagyunk. Hogy Nyakigláb így becsapta őket. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. hogy jóllakjanak. jól elverték Nyakiglábot. de úgy. Kiették már őt mindenéből! Elindult a legnagyobbik. odaállította maga elé. míg haza nem ért. Csupaháj meg Málészáj Volt egyszer egy szegény ember. Útközben ő is betért a kocsmába. csacsikám! 54 . De a szamarat magával vitte a szobájába. . a kocsmáros megleste. Öt is megfogadták egy esztendőre Mikor kitelt az idő. ivott. csacsikám!” . teríts. Az egész család meg már várta.s annyi aranyat tüsszent neked. az öreg őt is magához hívta. hogy „Teríts. Egy bokor mellett előveszi az asztalt. asztalkám . hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Azzal indult hazafelé. teríts. hogy mit csinál. asztalkám! Hát lett azon annyi minden. amennyit csak akarsz! Elfogadod? .

Málészájt. őt is jól elverték. Ennek csak azt kell mondani: „Ki a zsákból. ő is nagyra volt vele. Elindította a legkisebb fiát is. hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. furkócskám!” .Ki a zsákból. amennyi jólesett. Volt már mit enni meg inni. s azt verhetsz meg vele. elkezdte porolni. akit akarsz. Mikor észrevette. hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni.Fiam. a zsákba! A furkó visszament. Csupaháj se vitte el szárazon. mert egy fillérje sem volt. hogy mit szolgált. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. Málészáj a hóna alá vette a furkót. és elindult vele hazafelé. hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját. 55 .s akkor a furkó kiugrik. Öt is felfogadták egy esztendőre szolgának. és a szamarat is elcserélte egy másikkal. ebben van egy furkó. ivott. és lefeküdt. de Málészáj nem tudott fizetni. hiába várták. Itt van egy zsák. elővette a zsákot. Felszedte az aranyat. Evett. amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. Ez is elvetődött az öregemberhez. Csupaháj vitte haza a csacsit. furkócskám! Verd meg a kocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból. vagy pedig becsukatja. Szegény apjuk már kétségbe volt esve. és csihi-puhi.Hát a teríts-asztalt meg az aranytüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. Erre Málészájt is elfutotta a méreg. elkezdett jajgatni: . jaj! Hagyd abba a verést. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat. ha visszaadod az asztalt meg a szamarat. Mikor letelt a szolgálata. Málészáj hazament. barátom. bement a szobába hozzá. volt pénz is. a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat.Mit lopott el kend az én bátyáimtól? . vissza. ha nem fizet. furkócskám. akkor nem bántlak! Vissza. jutalom nélkül téged sem eresztelek el. és odaadta Málészájnak. az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra. Azt mondja Málészáj: .Jaj.A csacsi hegyezte a fülét. hogy tüsszentsen. Otthon elmondta a testvéreinek. . De mikor rászólt a szamárra. Neki is útjába esett a kocsma. neki a kocsmárosnak. A kocsmáros elkezdett lármázni.Jó. azt mondja neki az öreg: . hogyan szerezte vissza az asztalt is meg a szamarat is. Bement. és azt mondta: . hogy Csupaháj már alszik. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből. visszaadok mindent. Már nagyon éhes és szomjas volt. aztán elkezdett tüsszenteni. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. A kocsmáros kérte tőle az árát. amennyit akartak.

Elővette a tarisznyából az árpacipót. Várd meg este a Kaszáscsillag feljöttét. egyszerre lepottyan arról három alma. majd amerre a nyele áll. . kedves fiam. ahogyan történt: amint megy a kertben. szegénységben vagyunk. hozzámvaló szívességedet. azt mondja az édesapa egy napon az első Almafinak. No. Úgy hasonlítottak egymásra. hogy neked megadta . Arra találod meg a szerencséd! Hanem egyre figyelmeztetlek. gyönyörű kis csecsemő fordult ki belőlük. a legöregebbnek: . hogy szerencsét próbálni jöttél. melyik másik. de amim van. azt megfelezzük. Az édesanyja sütött neki útravalóul egy árpacipót. hogy mindnek Almafi lesz a neve: első Almafi második Almafi és harmadik Almafi.Azt már megadta. kedves öregapám. Köszönti az öregember: . hetedhét országon is túlnan volt.válaszolta az öreg -. Avval a fiú kettétörte az árpacipóját. talán még visszaszolgálhatom.hamm! . Leült az út szélére egy kőre. más senki. . Nőttek a gyerekek. Kérdezném.Elég baj az. Első Almafi búcsút vett a szülői háztól. de hát úgyis tudom. csak az volt a tennivaló. mi legyen a gyerekek neve. volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. hanem segíthetünk rajta. és három fiúgyerek terem ott az alma helyett Most már. apjuk. nődögéltek. Alig evett néhány falatot. kedves öregapám! . Aztán így szólt: . búcsút a testvéreitől. ment egész nap. és három egészséges. egyszerre ott terem előtte egy igen ősz öregember. fiam. hol nem volt. fiam! . falatozni kezdett. Eredj világot próbálni. Látod. Ment. fiam. szerencsét keresni. Az öreg .Adjon a jó isten jó estét. A földön pedig csak kettéválik a három alma.mondta a fiú. Nekem sincsen sok. hogy mi járatban vagy. Csak a szülők tudták. egyik jobban. a tizennyolcadik éved betöltötted. Abban állapodtak meg. De én már három napja egy betevő falatot sem ettem.No. hogy a szomszédok nem tudták megkülönböztetni. Éppen jó helyre vetődtél. hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük. fiam.Köszönöm. az Isten megáldott bennünket három makkegészséges gyerekkel! Elmondta azután úgy. 56 . Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. egyszerre csak lepottyan három alma. Mikor a fiúk elérték a tizennyolcadik évet. Mind a három fiúgyermek volt. meg is éhült.A repülő kastély Egyszer volt. Mégis mindig azon tűnődtek. s felét átnyújtotta az öregnek. Estefelé már nagyon elfáradt. mint a másik. mert jóízűen falatozol.szinte egy falatra lenyelte. lett nagy öröme az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a házba: . Nagyon nagy szegénységben éltek.Látom. fiam. Amint az almafa mellé ért.Nézd csak. abba az irányba indulj utadnak. Volt egy almafájuk.

mert hogy tudná a víz őt fönntartani. Ismerte a csillagok járását. Észrevétlenül jött.gondolta. Az öreg meg így folytatta: .A jó múltkor itt járt a bátyád. Ha pedig általérsz a vízen.Elérsz majd egy rohanó patakhoz. Telnek-múlnak az idők. Emlékezett az öreg óvásaira. Ha szerencsésen átjutottál. hogy leszakítsa. Neki is panaszkodott. Vigyázz tehát. Ott minden szál fű és rózsa ezüstből van. És bárhogy csábították a rózsák. mintha száraz mezőn mennél. De mikor az ezüstrétre ért. mint a másik. így nyomban nekiindult az útnak. Habozott.No. Az is csábít majd. lesz. Már nyúlt le ő is a vízirózsáért. nem jön a két fiú. Abban a pillanatban ezüstgyíkká változott. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. Ott meg minden szál fű és rózsa aranyból van. Az öreg aztán elbúcsúzott a fiútól. az első Almafi. de akár a vizet. és rögtön úgy eltűnt. találsz egy ezüstrétet. ahogy az öreg magyarázta. mert az is vesztedet okozza! Ha azon is átjutottál. ne félj tőle. Az első Almafi megvárta a csillagok följövetelét. Hogy. mert vesztedet okozzák. nehogy a bátyád sorsára juss! Az öreg aztán őtőle is elbúcsúzott. . Múlik az idő. Mikor elérte a folyó közepét. hogy az öreg talán nem is mondott igazat. aranyrétet találsz. abban az irányban. belecsobbant a bűvös patakba. Elfáradt. de te csak menj bátran a vízre. hát valóban gyönyörű szép rózsák nyiladoztak előtte. keresd meg a két bátyádat! 57 . Ott termett őelőtte is az ősz öregember. ő is éppen arra az útra talált. keresd meg a bátyádat! Útrakelt a második Almafi. és valóban! Amikor az első lépést tette a vízen. ezeket is kétkedve nézte. mint a kámfor. amelyiken a bátyja ment. ott leszakított egy ezüstrózsát. de a világért le ne szakíts belőlük egyet sem. betűzte a gomblyukába. nagyon szép vízirózsákat látsz.Leszakítom. beletűzte a gomblyukába a rózsát. fiam. Ő is kapott egy árpacipót útravalóul. nem szakított le egyet se. kedves fiam. Azt mondja az édesapjuk a harmadik Almafinak: .Le is szakította. amelyen a bátyja falatozott. csábítóbb lesz. megéhült. Egyik szebb. Azok is nagyon megtetszenek. Meg is találta a rohanó patakot. s eltűnt. De aztán eszébe jutott az öreg biztató szava. mint a kámfor. éppúgy. Az öreg neki is ugyanazt az útbaigazítást adta. észrevétlenül ment. mintha száraz mezőn járna. de akárhogy tetszenek is azok a rózsák. tovább nem tudta magát türtőztetni. fiam. mint a bátyja. s ő is megosztotta vele az árpacipóját. leült ő is ugyanarra a kőre. mert az is vesztedet okozza. de eszébe jutott a bátyja sorsa. annak is vesztét okozta a leszakított rózsa. milyen szépen illik a gomblyukamba!” . ami lesz. hogy nem. de abból se szakassz le.No. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. és eltűnt. vad sebesen sodródik a vize. Útnak indult a második Almafi. le ne szakítsál belőlük egyet sem. hogy le ne szakítson egy rózsát se. s azonmód besiklott a kövek közé. A bűvös patakon keresztülment szerencsésen. az első Almafi csak nem tér vissza. A fiú figyelmesen hallgatott. Abban a pillanatban hallá változott. Ezt mondta: . Most már két Almafi tűnt el. ott már megtalálod a szerencsédet! A fiú megköszönte az öregnek a szíves útbaigazítást. Bűvös patak az: mihelyt rálépsz. hogy csak bátran lépjen rá. Nekiindult. Öt is figyelmeztette a bűvös patakra és a bűvös rétre. „Mit árthat nekem ez a gyönyörű szép rózsa? . Gondolta. Azt mondja az apa a második Almafinak: .Mikor annak a folyónak a közepe tájára jutsz.

Persze hogy magához vette a fiú a kardot. amit az Isten ád! Benyit a fiú a palotába. hogy aki evvel a szemét bekeni . ősz ember. A fiú megfogadta az öreg. nem tétovázott. ott már ő is alig tudta magát türtőztetni. Azt mondja neki az öreg: . és ő is megosztotta vele az árpacipót. Át az ezüstréten is. útravalóul egy árpacipót. mint a két bátyád! Elmagyarázta neki is a bűvös patakot. Olyan jólesett neki. Már nyúlt is a rózsáért. az soha többet meg nem szomjazik. míg bírja az éhséget. de egy picinyke sincs azon a borzasztó nagy palotán. Ment a második asztalhoz. Aztán ment az ötödik asztalhoz. hogy minek is jutott a birtokába. Az üveg mellett aranytáblácska. a smaragdtáblácskán írás. asztalokat lát. a rétet. Ő is akart szakítani a rózsából. Odaért a bűvös patakhoz. hogy ez a kenőcs tündérek kenőcse. Odalép az első asztalhoz. az ne féljen semmiféle ellenségtől. nehogy a bátyjai sorsára jusson.Mikor a ház elé ért. ősz embernek. Azon meg egy üvegben valami folyadék volt. hát meg is látott menten a föld gyomrában mindenféle 58 . fölhajtotta az italt. És ahogy a szemét is bekente és a padlóra nézett. Gondolta. addig megy. Csak elrejtve egy egész kis ajtó. Több se kellett a fiúnak. Szomjas volt a fiú. hogy hol találom meg a szerencsémet. bekebelezte a tál kását. se fa. három éjjel mindig gyalogolt. Már közel volt ahhoz. egy tál kása van rajta. de akkor megint eszébe jutott az öreg figyelmeztetése. A tálacska mellett rubintáblácska. Egy ablak. hogy összeesik.mondja magában -. Olyan fényesség volt benne.Látom. a rubintáblácskán írás. Mindegy. jól bekente magát belőle. akkor esett csak csodálkozásba. pedig a falán egy ablak sem volt. De egyszerre csak meglát igen messziről egy borzasztó nagy házat.Az is kapott. amelyen a két bátyja. a kard mellett smaragdtáblácska. Gondolkodás nélkül megkente a szemét az olajjal. hogy soha többet nem kíván italt. a tündérek használatára. Körülnéz a fiú. De mikor az aranyrétre ért. s egyszerre csak hova jutott az aranymezőről? Egy puszta homoksivatagra. A fiú nem hagyta érintetlen a kenőcsöt. semminek semmi nyoma. Szerencsésen át is kelt a bűvös patakon. az ezer ember erejét kapja. „No . jószívű vagy. Bekebelezte. le a mélységbe. te talán majd okosabban cselekszel. se semmi nem látszik. A korsó mellett gyémánttáblácska. hogy leszakítsa. hogy majd mindenre vigyáz. hát egy rettenetes nagy terembe jut. hogy ez a kása a tündérek kásája. Most ébredt rá Almafi. a kása mellett táblácska. Előtte is megjelent az öreg. hozzáfogott nagy étvággyal. mert itt aztán éhen pusztulok! Se fű. meg hogy nagyon vigyázzon. Három nap. de emlékezett az öreg tanácsára.” Nagy búsan mégiscsak folytatta az útját. ment. hogy igazán azt hitte. aki az oldalára csatolja. Úgy ment a negyedik asztalhoz. az soha többé meg nem éhezik. az aranytáblán írás. Talán a házban csak lesz lakó! S talán odáig még eljut az éhségtől. hogy örök időkre jóllakott. azon meg egy kis tálacskában valami kenőcsféle volt. és aki ezt a kását megeszi. Azon egy kard. hogy ez az ital a tündérek itala. Azon a kövön is falatozott. aki ezt kiissza. mert ez a láthatóság olaja. . hogy ez a tündérek kardja. Az öreg igazat szólt. Ment a harmadik asztalhoz. sorban.az mindent lát. s valóban úgy érezte. éhen-szomjan. szegény. milyen borzasztó erő szállja meg. a táblácskán írás. Hiszen ahogy bekente magát avval a kenőccsel. Ment hát. a gyémánttáblácskán írás. rögtön érezte. Ő is azon a nyomon ment. ahol azok. Azon egy korsócskában szagos olaj. a föld gyomrába. fiam. hogy kápráztatta a szemet. mert úgyis éhen kell elpusztulnia ezen a halott homoksivatagon. mert ez a kard legyőzhetetlen. aki evvel bekeni a testét. igazán eltalálta az öreg.

. A kastély máris tovatűnt a levegőben. ivott is. hogy az utolsó pillanatban vette észre. míg azt a repülő kastélyt meg nem találja. Kiszaladt a szabadba. nézelődött jobbra-balra. Mivel nagyon ki volt merülve. mendegélt. hogy mi is az a nagy morajlás. Néz föl a fiú a fára. A kakas nekibátorodott. kérdezősködni kezdett. és szerencsétlenségemre az Ármányosság tündére is szerelmes volt belé. elég szomorú a dolgom! Kérdi a fiú: . maga se tudta. és azon nyomban elaludt. Szegény megint csak ment. mikor valami bűvös vízzel az Ármányosság tündére befecskendezett. hogyha életébe kerül is. ha szabad kérdeznem? Hátha segíthetnék a bajon! .válaszol Almafi -. amerre a kastélyt repülni látta. ahogy néz-néz a levegőbe.szörnyeteget. Azt hitte. Amint ment. lefeküdt a padlóra. s ő is táncolt a tündérlányokkal. a másik felén meg tokaji bor. kipiheni ott magát. egy gyönyörű szép repülő kastélyt pillant meg ott. talán a ház omlik össze. hogy a kastély erkélyén egy gyönyörűséges szép lány ül. hogy az én bajomon segíteni tudnál. Egyszóval abban az országban ugyancsak mesés volt minden. s nagyon el volt fáradva. hogy meddig kell neki még barangolnia. Almafi szemrevaló fiatalember volt. most egyszerre csak egy nagy erdőbe ért. addig nem nyugszik. A lány énhozzám húzott. Egyszer csak beért Tündérországba. hogy a fákon levelek helyett húszkoronás körmöci aranyok csillogtak. merre. s most már jól evett is. aranytarajú kakas. s azon gondolkozott. Álomba merült. Mivel már este volt az idő. gondolta. odavegyült a többiek közé. ment nagy szomorúan. földi halandó.feleli a kakas -.Elmondhatom a bajom. ej. Nem tudtak neki útbaigazítást adni. 59 . Táncmulatság volt ott. Egyszerre aztán.Miért. de a jó és szegény tündérek fajtájából. Ez olyan ország volt. nem az Ármányosság tündéréhez. és elátkozott. Már az esküvőre készültünk. bár úgyse segíthetsz rajta! Szerelmes voltam egy tündérlányba. Hogy meddig aludt.Nem hiszem. nem bántalak! Gyere le a fáról. neked is valami nagy bánat nyomhatja a szívedet. hogy mégis különbség legyen köztem és a rendes kakasok közt. Azt mondja Almafi: . de a fiú megfogadta. aranytarajú kakas . .Bizony. Lefeküdt hanyatt a fa alá. hát a feje fölött egy kinyúló ágon egy aranytarajú kakas ül. hogy ilyen szomorúan kukorékolsz. Mikor vége lett a mulatságnak. Az aranytarajt azért adta. Én is tündér voltam.De csak szólj bátran. gyönyörű szép lányok táncoltak körben. lerepült a fáról Almafi elé. Megszólal erre az aranytarajú kakas: . kakaskukorékolásra riadt. Teljes három hónapig utazott. Ment. Már jegyben is voltunk a menyasszonyommal. panaszold el a bajod. de kevés ideig aludt. hogy örökké ezt a kakasalakot viseljem. Abban a pillanatban halálosan beleszeretett. földi halandó .Ej. Kiszemelt magának egy szép nagy terebélyes fát. mendegélt abba az irányba. nem hallották-e hírét a repülő kastélynak. azt nem tudta: csak rettenetes nagy zúgásra ébredt föl. Már egy álló napot utazott harmadik Almafi Tündérországban. Annyira elbámult azon a szép repülő kastélyon. Este odaért egy házhoz. míg azt a repülő kastélyt megtalálja. A patakoknak az egyik felén tej folyt.

Azt felelte erre Almafi: . de úgy. A fiú bátor volt. abban a kútban bűvös víz van.Van egy beszélő hegy . az aranytaraj szállt.kérdezte Almafi. és elolvashatná.Üveghegy támadt a tenger fenekén.Nem fog fájni? . alágyújtott szépen. Ezt azonban az aranytarajú kakasnak nem árulta el. te földi halandó. akkor megnyílik a hegy torka. hogyan tudok én odamenni! . nem ijedt meg ettől. Mikor aztán az utolsó sziporka is kialudt. arról megtudhatod. megcsinálta a máglyát. és avval megnyitottad a torkomat? Felelt erre a fiú: . hogy mi van arra fölírva. akkor visszanyerném régi alakomat. ne törődj az én fájdalmammal! . Gyönyörű szép illat áradt ki a fenyőből. Azt mondja az erre: . Három nap. vezette.Még csak azt mondd meg most.mondta erre a fiú. Ha onnan tudnál hozni egy pohár vizet.Csak azt mondd meg.Dobd föl a levegőbe azt a tarajdarabkát. Almafi megértette. Az erdő közepén egy magas hegy volt. aki saját erődből hoztad a tizenkét szál rózsafenyőt.Az Ármányosság tündérének a kertjében van egy kút.Csak szakíts le egy darabot belőle. Azt felelte: . Egy nagy erdőbe értek. hisz övé volt a legyőzhetetlenség kardja. annak a saját erejéből föl kell hoznia az erdőből tizenkét szál szagos fenyőfát. és az majd mindenütt megy előtted. máglyába kell raknia. hogy megérkeztél.mondta az aranytarajú kakas -. három éjjel mentek. Nézelődött a hegy körül. egyszer csak mély. meglátja végül a táblát. mert nagy tűz volt ebből a tizenkét szál fenyőből.Szakíts le a tarajomból egy darabot! . s oda nem lehet bejutni. Mi van ráírva? Az. hogy én ne vegyem észre. . merre van az Ármányosság tündérének a kertje. abban a hegyben van egy márványtábla: aki azt megláthatná.Csak azt mondd meg. Mikor az utolsó szikra kialszik. az megnyithatná annak a hegynek a torkát. Csakhogy azt a kutat tizenkétfejű sárkány őrzi. . A fiú kitépett egy darabot a kakas tarajából. dörgő hangon megszólalt a hegy: . és azzal a vízzel háromszor beföcskendeznél. mert a sárkány minden kis neszre fölfülel. . hogy aki ennek a hegynek a torkát meg akarja nyitni. és tövestül szaggatta ki a fenyőfákat. s hová lett a kakassá varázsolt dalia menyasszonya? A hegy így felelt: . és meg kell gyújtania. hogy a célnál vannak.Csak azt mondd meg. mert az a torok emberi hangon beszél. A többi már a te dolgod. Ha az megáll majd a levegőben. Mi volt az őneki? Fogta. abban van a menyasszony. szállt a fiú előtt vagy három méterrel. hol találhatnám én meg az Ármányosság tündérének kertjét! . Úgy is lett.válaszolta a kakas. . Az aranytaraj megállt a hegy felett.És az Ármányosság tündérének a kertje? 60 .Mit kívánsz. hogyan tudnám visszaszerezni neked emberi alakodat! Az aranytarajú kakas azt mondta: . és azon nyomban fölfalja az embert.

A taraj erre rögtön megindult. Élsz? Hát akkor elevenen égetlek el. megkötözte kezét-lábát. A fiú ki volt merülve.Arra készültem. azért ordít a sárkány. Almafi pedig lefeküdt aludni. 61 . most már visszafelé: három hétig éjjel-nappal mentek. ahol az aranytarajú kakas élt. Azt hitte. hát most én égetlek el téged. No. Megint utaztak. . mit hall? Hogy Almafi nagyban fütyörész! Elfutotta a harag. hogy a máglyára vigye. Közben azt mondta neki: . még mindig várta az égen. Azóta terjedt el az ármányosság az egész világon. Almafi már éhen pusztult. Akkor a taréj megint megállt. hogy aki másnak vermet ás. a hamuját meg nekieresztette a szélnek. A kutat csakugyan tizenkétfejű sárkány őrizte. maga esik bele? El akartál égetni. ki az udvarra. megmerítette a bűvös kútban. hogy le akarja őt föcskendezni a varázsvízzel. nem segíthetek rajtad. Kibírja! Mikor a három hét letelt. Hiába volt. öcsém. nem tudtam hozzájutni a varázsvízhez! De ezt csak azért mondta. Almafi csak fütyörészett: oda se neki. alatta a fiú. A csillag itt eltűnt. Három hétig éjjel-nappal utazott.Menj mindig csak kelet felé! Nézd fölötted a tarajdarabkát.Gyere le a fáról. valami madár repült el. s kérdi a fiútól: . aranytarajú kakas! Leröpül a fáról az aranytarajú kakas. lefeküdt. Az Ármányosság tündére nyomban fölébredt. hogy be van zárva. hogy a kakas ne is sejtse. És elégette ott a máglyán. amikor a sárkány a pincébe dobta. Ott volt a kert. Négyszeri vágásra mind a tizenkét fej lehullott. Odaszólt neki: . hogy rég elpusztultál. és vitte.feleli a fiú -. s a testedet kell elégetnem. A szolgákkal nagy máglyát rakatott.Tudod. Az Ármányosság tündére csak akkor nyitott be a kertbe. és útnak indult. már ordított is a sárkány. Csak akkor riadt fel. Ármányosság tündére ment a pince felé. Virradatkor megint a kukorékolásra ébredt. Kerített aztán egy korsót Almafi. elaludt: észre se vette.No. majd három hét múlva találkozunk! De addig egy falatot se kapsz. Akkor odaértek abba az erdőbe. Azt mondta neki. de Almafi se volt rest. hogy majd elégeti az Almafi testét. csúnyán röhögve: . Elkapta az Ármányosság tündérét. mint a pelyhet. hogy se enni. Mikor a pincéhez ér. S indult feléje. Közben a sárkány már tüzet okádott.. csak úgy rengett bele az egész kert. Jó csillagja. hogy az Ármányosság tündére megkötözte. az a tarajdarabka. a fiú kirántotta a kardját. Virradatig aludt. se inni nem kap. s a kard magától működött: a sárkánynak egyszerre három fejét is levágta. de azt gondolta. A fiú bement a kertbe.Szerencsével jártál? Sajnos . Meglátta a kakast egy fán. Mikor meglátta a fiút.

.Azt csak bízd rám! .Én kérdeztem a hegytől.azt mondja a tündér -. hol röpülve. csinos fiatalember termett Almafi előtt. Nem telt bele jó negyedóra. A szerelmesek boldogan ölelkeztek. látom . Mit látsz? Azt mondja Almafi: . épp most fésülködik bent az üveghegyben! Szálljunk le a partra! Hanem itt már nemigen segíthetek rajtad. A többit én elintézem! Lehajolt a tündér a vízbe. tündér barátom. Almafi észrevétlenül elővette a korsót.Hát már látod. s az azt mondta.Igen. és háromszor befecskendezte a vízzel a kakast. Almafi.Nem számít semmit . hol van.mondja Almafi -. . mivel az volt a legügyesebben úszó hal.mondta a jó tündér -. és ezt az üveghegyet onnan a tenger fenekéről emeljék föl a víz színére. aztán ismét gyalog folytatták útjukat. A csuka rögtön bejárta a halak birodalmát. gyalog megyünk. . mert ki láthat le a tenger fenekére? Én nem.mondja Almafi. Így meg hogyan találjuk meg? . De hogy az a tenger hol van. Egyszer aztán a tenger szélére értek. egyetlen rántással partra teremtette.felelte a szegény tündér -. hol gyalog. de nem sokat érek vele. röpülök veled. . .Tudod mit? Ülj föl a hátamra. Mikor megint összeölelkeztek. a tengernél. hogyan szabadítsuk ki a vízből.Én tudom. mert én már akkor el voltam varázsolva.Induljunk mindjárt! Mentek egy darabig gyalogosan. De a tündérnek megvolt a hatalma.Ha elfáradtam a röpülésben. hogy el lehetett érni. Aztán egy óvatos ökölcsapással kettétörte az üveget. arról semmit se mondott. abban a pillanatban arra szállt egy 62 . hogy repülni tudott. Almafi megfogta.Az aranytarajú kakas elszomorodott. Hiszen azt gondolták. lehajtotta fejét. és helyette egy daliás. Egyszer azt mondja Almafi: . Az már terajtad áll. és megköszönte neki a szolgálatot. Megriadt erre a kakas. hogy egy tengerben egy üveghegyben van bezárva.Nem tudom . hogy el akarta rabolni tőled az Ármányosság tündére a menyasszonyodat . Röpültek egy jó ideig. hogy szedje össze a haltársait. megrázkódott. barátom? . hogy az életben már sohasem találkoznak. Átölelte Almafit. .gyönyörű szép lány! . megcsókolta.De nehéz leszek .Röpüljünk csak a tenger közepéig.mondja a tündér. . A tenger fölé repültek. Azt mondta Almafinak: .Nyomon vagyunk. hol van az a tenger . Lett nagy öröm. Azt mondja akkor Almafi: .Tudod-e.mondta Almafi. hogy a menyasszonyoddal mi történt? . tündér barátom! Nem csodálom. . Három nap. Mert én nem mehetek le a vízbe. hogy látod. három éjjel mindig mentek. itt vagyunk.Az a fő. úgyhogy a tündérkisasszony sértetlenül kiszabadult belőle. Mikor a halak annyira felemelték a hegyet. és lekiáltott egy csukahalnak. ismét leszállunk. hogy mind a két partig elláthassak. már emelkedett föl a hegy.No .

amire kérték. hogy hát mi tulajdonképpen az ő utazásának a célja. hogy itt meg itt vannak. hogy abba az irányba röpüljön. mert ők tudnak ugyan röpülni. s együtt majd csak betörünk a szobákba. és megkérte. leereszkedünk az udvarba. hogy ő a repülő kastélyt keresi. Ott volt Almafi számára is az alkalom. Almafi azonban így szólt: . ahol kinn ült a kisasszony. barátom. Almafi elmondta neki. vidd el magadhoz őket. Útnak is indultak aztán mind a ketten. s a két öregebb Almafihoz add hozzá a te két húgodat. Fogta magát. Három teljes hétig mentek. De neked már van feleséged. a tündérfi csak akkor kérdezte Almafitól. magához intette. A tündérfi azonban így szólt: .sólyommadár.ezt gondolta magában. miért sírsz? Azt mondja a kisasszony: . Menj el értük.Hogyne sírnék. ehhez az erkélyhez. beleültek mind a hárman. De még három nap. négy rénszarvas húzott egy aranyhintót. A tündérfi ment.Szívemnek szép szerelme. mikor Almafi odatoppant. Lett otthon is nagy öröm. míg összetalálkozhattak a kastéllyal. Betörte az ajtót. de a tündérfiú nem engedte: . sorra járta a szobákat. Meg is érkezett a fogat. vigyen hírt az ő édesanyjának. A fiú bemutatta az édesanyjának s a húgainak. meg két bátyám. De ennek a tündérek sem hallották a hírét. ne kockáztasd az életed. Három nap múlva megtartották a menyegzőt. Almafi pedig leszállt a kastély udvarára.Köszönöm a szívességedet. barátom. A tündérfiú észrevette. Bejártak már hetvenhét országot. az udvarban leteszlek téged a hátamról. Csak egyet kérek még tőled. Most már látták a kisasszonyt is az erkélyen. hogy megházasodjék. Indult azonnal a palotába.Tudod mit.Maradjál itt. hol gyalogoltak. hát csakugyan oda van láncolva a lány keze-lába erős lánccal. A láncon nagy lakatok. „A két bátyámnak szánom őket” . Éppen akkor is sírdogált. Megnézte a két tündérkislányt. a menyasszonyát is. Nézi az Almafi. Utazzunk együtt. lecsupálta a lány kezéről-lábáról a láncot. és a tündérlakhoz utaztak. csak abba a repülő kastélyos kisasszonyba. Megint csak úgy utaztak hogy hol röpültek. Hamar rátalált arra az erkélyre.Te segítettél rajtam én is segítségedre lehetek talán. Öreg szüleim vannak. három éjjel kellett röpülniük. Almafi volt a tanú az esküvőn. hogy ez a fiú mentette meg a varázslat alól őt is. Almafi most már el akart búcsúzni. hogy röpüljön haza. Mikor aztán elmúlt a lakodalom. de Almafi nem tud. Amint véletlenül ismét a tenger fölött röpültek egyszer csak a távolban Almafi mit pillant meg? A repülő kastélyt! Meglöki rögtön a barátját. 63 . De hogy jussanak észrevétlenül hozzá? Azt mondja a tündérfi: . a menyegzőmön is. de ő nem tudott senkibe szerelmes lenni. S válassz te is menyasszonyt magadnak a két húgom közül. hogy mentől előbb hazaérhessenek. mikor ide vagyok láncolva három éve már ehhez a kastélyhoz. küldjön értük fogatot. Azzal elbúcsúztak. mert hiszen Almafi csodásan messze ellátott. Azt mondta neki Almafi: . barátom? Fölröpülök a kastély fölé.

és megkérdezi. egyedül mentem le a kertbe. de láttuk. bátor fickó vagy! Hát mindjárt próbára megyünk! 64 .mondja válaszul Almafi -. Az ereje volt hozzá a kulcs. Almafi megtalálta a pincét. Mire magamhoz tértem ijedtségemből. Mégpedig azért. ebbe az elátkozott kastélyba! A lány erre ezeket mesélte: . mert kettőnk közül az egyiknek pusztulni kell . hogy egy földi halandóval van dolga. és azzal ostromolt. ember vagy a talpadon. . Megrúgta csak úgy a fekvőhelyén: . Hiába ostromoltuk kérdésünkkel.Én egy királynak a lánya vagyok. ehhez az erkélyhez. észrevettem a repülő kastélyt. akkor tán legyőzheted. A szörnyeteg elment. Csak úgy fektéből mondja neki: . csak nem járhattam szabadon. hogyan kerültél ide.Ébredj. hogyan bírna egy királyi kastélyhoz jutni egy szörnyeteg. Nekünk nem szólt. de azt mondta az apámnak. Amint a vadászatról visszatért. Nem hallgattam rá.Ez a kastély száz szobából áll. Mikor egy méterre szállt a föld színéhez. látom. Ha meg akarsz küzdeni vele. Egy szép napon azonban én kiszöktem sétálni a királyi kertbe. De aztán úgy-ahogy megfeledkezett a dologról. meg az akós hordót.No . mert akárhogy vigyáz. Egyszer csak mire lettem figyelmes? Valami nagy zúgásra. mert hiszen eddig is ezer ember ereje volt benne. dörzsöli a szemét. szívemnek szép szerelme.Azért. akkor sem leszek a felesége. kiugrott belőle egy szörnyeteg. és jó nagyot ivott belőle. hogy a szörnyeteg úgyse váltja be a szavát. annak a borát itta. és igyál te is az italából. . búsulásának okát nem árulta el előttünk. hogy nem. Édesapám egyszer kiment vadászatra a közeli erdőbe. . Látja. hogy legyek a felesége. meggondoltam-e már magamat. hol találhatnám én meg azt a szörnyeteget? Feleli erre a királylány: . azért láncolt ide. Hogy. minden lépten-nyomon kísérőkkel jártam. Mire körültekintettem.Jól van . hogy miféle zúgás az.Hogy mersz te álmomban háborgatni? .mondja az -. most épp déli álmát alussza. amiért megsebesítette. ott volt a szörnyeteg. eredj le. Máig is mindennap megjelenik. szabadon járhattam a kastély lakosztályában. engem nyalábjába kapott. A szörnyeteg épp a századik szobában lakik. van-e vagy nincs. belelőtte a szörnyetegbe. mert van a kastély pincéjében egy hordó. hanem fogta magát az akós hordót. Nem keresett poharat. elviszi majd egyetlenegy lányát. hogy mind jobban búsul. hogy izmai szinte vasból vannak. Legyőzhetetlenül erős. nem hiányzott semmim. A kastély szemlátomást egyenest hozzám szállt. De ha ítéletnapig röpülünk.mondja Almafi.Nem kereste a lakat kulcsát. De nem bánt velem gorombán. Fogta a nyilát. itt találtam magamat ezen az erkélyen. de nem ejtett semmiféle vadat. de a szörnyeteg mindennap fölkeresett. Ment a hortyogás irányába. A hetvenedik szobába érve már hallotta a nagy hortyogást. el akartam szökni. Indult rögtön megkeresni a szörnyeteget. hogy még drágán fogja ő megfizetni. beért a századik szobába. egy szörnyeteggel találkozott. Apám csak mosolyogta.Most mondd meg. Azt hiszem. Kezdetben nem voltam ideláncolva. Egyszerre úgy érezte. mikor ott van az a sok testőrség! De aztán otthon csak elfogta a nyugtalanság. vagy tán gondolta. pedig apám nagyon őrzött. szörnyeteg! Fölébred a szörnyeteg.

hogy majd széjjelmállott. A király kiadta rendeletben. birkózni. valami várost is látok! A királykisasszony még másnap sem látott semmit. hogyan lehetne ezt a kastélyt megállítani. meghívták a tündérfit. ásó. Összeszedte magát ezerötszáz embererővel. A király fölfigyelt a zúgásra. Almafi ezer embererővel birkózott. kivel is van dolga. azután a másikat. Azt mondja: . kikapta a falból a golyót. . Megkérdezte a lánytól. A szörnyeteg fogja a golyót. De Almafi nem szerette ezt a folytonos repülést. Míg a lány odavolt.Volt ott egy métermázsás vasgolyó. daliás emberrel. Almafi hirtelen felugrik. hogy palacsintává lapult. röptében a kastéllyal. nagyharang választ csak el bennünket egymástól! Már két éve bolyongok utánad! Aztán elmesélte neki. Megy ki az udvarra.Szívemnek szép szerelme. hogy a kastélynak a két oldalán egy-egy szárny van. fél kézzel belevágta a falba. az ő életmentőjét. Harmadnap. A gyász mindjárt megszűnt a városban. Az udvaron rögtön összefogóztak. Almafi sem volt rest. aztán azt mondja a királykisasszonynak: . Rögtön ott a repülő kastélyon hűséget esküdtek egymásnak. nagyszerű lakodalmat csaptak. . hogy a száját csak egy kicsit is mosolyra húzta. amikor a kastély a város fölé ért. kiadta a gonosz lelkét. Ezért aztán most Almafi úgy vágta földhöz a szörnyeteget. ha meg nem haltak! 65 . A király olyan szigorú rendeletet adott ki. hogyan lehet a szárnyakat megállítani. az egész város fekete gyászba borult. de amúgy is nagyon csinos egy gyerek volt. és örvendjen! Aztán megtartották az esküvőt. úgy belevágta. A királylány mindjárt bemutatta szüleinek a vőlegényét. az öreg szülőket. megbüntették. a szörnyetegnek csak ezerkétszáz embererővel tellett.mondja a fiú -. Megállt előtte. éjjel-nappal. Ezért aztán Almafit úgy vágta földhöz.Dobj te előbb. hogy a golyó félig belement. úgy. s azt mondja: . ha akarod. erős ember vagy.mondja Almafi.Látom. Most már a lány is beleszeretett Almafiba. az lesz a győztes. A szörnyeteg csak most nézte meg. elvágom a két szárnyát! El én. hogy még mosolyogni sem volt szabad senkinek se. Almafi kirántotta a kardját. és kiesett az udvarba. hogyan látta meg őt. immár harmadik éve. mert a város a lány apjának a fővárosa volt. a két másik Almafit. akit rajtakaptak.Szívemnek szép szerelme. nemcsak földet. Nagy nehezen föltápászkodott Almafi. hogy mindenki vonja be a fekete lobogót. mihelyt valahol földet látok! Egyszer éppen az erkélyen beszélgettek. Almafi nyomban szaladt az erkélyre a lányhoz. szörnyeteg! .Amelyikünk ezzel a vasgolyóval keresztül tudja törni a falat. mikor aztán még azt is látták. Gyerünk ki az udvarra. hogy az elveszett lány ugrott ki egy fiatal. Még most is élnek. hiszen az életmentője volt. A szörnyeteg fölkel. hogy keresztültörte a falat. De azt már nem tudta. Épp jó helyen. a szörnyeteg ezerkétszáz ember erejével. A lány tudta. akkor látja a repülő kastélyt! Meglett az öröm. s így szólt: . és egy csapással levágta a kastélynak először az egyik szárnyát. s már jól leereszkedett. Mindenkinek fekete zászlót kellett a házára kitenni.Ha másképp nem megy . kapa.

Így folyt napról napra. Annak az asszonynak meg volt öt lánya. A csás ökröt. a második lánynak négy szeme volt. hol nem volt. Tarisznyába való ételül a mostohaanyja folyton korpából sütött neki kenyeret. csak korpakenyeret. hogy másnap mi történik. De az ökör megint csak mondta a fiúnak. 66 . mert hogy ő se látott semmit. már tudta. Evett-ivott jól. hogy mit látott. Este az anyja jól elverte. hogy vigyázzon. Az ökör táltos volt. s annak volt egy fia. A fiú evettivott. Megvizsgálta. s mindegyik szeme be nem volt hunyva. A legkisebb lánynak három szeme volt. hogy a fiú mit eszik. az ötödiknek pedig hét: egy leghátul. és mindjárt megterült egy asztal magától. Aztán visszadugta az ökörnek a szarvát. A legény kiment. a nyakcsigolyáján volt. hogy nem látott egyebet. hogy mit eszik. mit csinál a fiú. A fiú úgy csinált.Édes jó gazdám. a jobb oldalit. evett jól. De az ökör megint megmondta a fiúnak. Hazamentek este.mondta a lány. De vizsgáld meg jól a szemeit. Addig játszott a lánnyal. míg el nem alszik. Akkor kihúzta az ökör szarvát. enni adott az ökröknek. korpakenyeret. kihúzta az ökör szarvát. s megint visszadugta a szarvat a helyére. A fiú mindennap kiűzte az ökröket a legelőre.Evett-e valamit? . s a fiú mind kövérebb lett. Azt számította. a harmadiknak öt. Elküldte a mostoha másnap a fiúval a négyszeműt. csak ügyelj magadra. Hazamentek este. Volt a szegény embernek két ökröcskéje. hogy mindegyik szemével elaludjék. Megmondta a fiúnak: . Szilajnak hívták. és játsszon megint. megszólította: . evett-ivott. még az Óperencián is túl volt. hogy te honnét eszel. Az is csak úgy járt. mind jobb színben volt.Nem egyebet korpakenyérnél . míg a lány egészen el nem aludt. aztán visszadugta az ökör szarvát. Addig játsszál vele. A szegény embernek a felesége meghalt. azt egyél belőle. A fiú úgy is csinált. A fiú úgy is csinált. lesse ki az.A táltos ökör Volt egyszer. Erősen ráparancsolt. és ő egy másik asszonyt vett feleségül. A fiú kihúzta az ökörnek a jobb szarvát. s a lány azt mondta az anyjának. mint a többi. Az sem tudott mondani semmit. Játsszék vele. Este hazamentek. kérdezte mindjárt az anya suttyomban a lányától: . s mikor elaludt. Másnap úgy határozott az asszony. lesse ki a fiút. A mostohaanyja elcsodálkozott. és megint visszadugta. Másnap a mostoha elküldte az ötszeműt. A fiú mindig azt ette. hogy ügyeljen. míg az el nem aludt. hogy elküldi a legkisebb leányát. míg a lány el nem alszik mind a négy szemével. a negyediknek hat. Addig játszott. hogy mi lesz. hogy elküldi a hatszeműt. Húzd ki a jobb szarvamat. holnap a háromszemű lány jön velünk. hogy a mostohafia a korpától milyen jó színben van. s amit akarsz.Vigyázz. s jaj lesz neked. mert különben meglátja. A csás ökör megsajnálta a fiút. te csak korpakenyérrel élsz! Van nekem a jobb szarvamban elég eleség. míg a lány el nem aludt. míg mind az öt szeme el nem alszik a lánynak. Addig játszadozott a lánnyal. kérdezte az anya a lányát. volt egyszer egy szegény ember.

Az ökör eleget kérte. míg a Szilajnak a húsából nem ehetik. Leszálltak. ezüstlombbal. hogy az ökröt vágják le. kérjed meg édesapádat. Betegnek tettette magát. . És mikor én letérdepelek. Meglátta. hogy a fiú kihúzta az ökörnek a szarvát. hogy ügyeljen magára.Édes fiam. megálljatok! Miért bántottátok az én rézerdőmet? Most. sokáig mentek. . hogy szakasszon egy ezüstvirágot az erdőből. Szilaj ökör. De az ökör megint megmondta a legénynek. mert ha nem. míg végül az ökör megengedte. mendegéltek.Szilaj ökör. mit csináljon. nem bírt többet mozdulni. mikor az ökör letérdelt. hanem felemelkedett a levegőbe. nyaka-lába ki volt törve. A fiú. Este megmondta az anyjának. Az erdő nagyon szép volt. s evett-ivott. Az ökör azt mondta: . Mentek az ökörrel. Nagy nehezen ráadta magát az ember.Nem bánom . A fiú megkívánta a szép rézvirágokat. pórul járunk! És addig játszott a fiú. mondta az ökörnek. . Megvizsgálta a szemeit. Mikor kiértek. hogy menjen el a hétszemű lány. mert mi ketten el fogunk szökni. míg mind a hét szemével nem alszik el. Az ökör többé nem ment a földön. virágokkal volt teljes. hogy még a bárók sem különbet. hogy a fiú miért van olyan jó színben. mikor visznek majd levágni. egykönnyen martalékul eshettem volna a farkasnak.Avval a hétszeművel addig játsszál. A fiú rimánkodni kezdett az ökörnek. meg kell küzdened velem. a Szilajnak a szarvából! Az asszony most már tudta. Mentek. sokáig repültek. bántottátok az ezüsterdőm! Megküzdtek az oroszlánnal. Leszakított egyet. édes fiam. hogy ő mégiscsak szakít egy virágot innét is. Mire a farkas visszaesett a földre. Ne próbálj hát az erdőből szakítani. hogy mit terveznek vele. Mentek tovább. az oroszlán valahogy a jobb fülét leharapta az ökörnek. . s azt mondta a férjének. mi csengett az erdőn? Valamit hallottam. 67 .Olyan ételeket eszik. s miért olyan vidor. Mégis. engem holnap levágnak! Hanem ügyelj.Tudd meg. De egyet a nyakcsigolyáján nem látott meg. hogy te vezess engem a vágóhídra. te ugorj a szarvam közé. kiértek az erdő szélére. Megküzdöttek. és elértek nagy idő múlva egy szép rézerdőhöz. hogy három ölre vetette a levegőben. Holnap. Az ökör sírva panaszkodott a fiúnak. míg végre elértek egy szép ezüsterdőbe. felszökött a szarva közé. előáll egy oroszlán. . s a kalapja mellé tűzi. Avval nem aludt el a lány. Az ökör sírva mondta el: . Mikor kiértek a rézerdőből. Másnap vitték az ökröt levágni. Mondta az ökör a fiúnak: . hogy addig nem gyógyul meg. hogy a szarvai keresztülmentek az oroszlán oldalán. Elrepült a fiúval. hogy ne szakítson. miért nem hagyod békén? Ezért nekem mindjárt megint kell szenvednem.mondta a Szilaj ökör -. s a kalapja mellé tűzte. hogy leszakít egyet. mert azért neki meg kell küzdenie. küzdjünk hát egyet. előállott egy nagy farkas.Látod.Hó. míg a lány el nem aludt. és a többi faképnél maradt. De addig rimánkodott a fiú.Azt határozták most. s a harmadik öklelésnél Szilaj ökör úgy felkapta a farkast. Ezt Szilaj ökör úgy megöklelte.

hogy az ökör elpusztul. Ott egy forrás felett leült. hogy hogyan tudja majd visszaűzni azt a tenger nyájat a Szilaj ökör szarvába. evvel megbirkózhatom. Hanem ha megküzdöm a kis nyúllal. Az erdő szép aranyvirággal volt tele. előállít egy tigris.No . Búsulni kezdett. hogy soha meg nem házasodol. mikor idejött egy kis fekete nyúl. ügyelj. fújjad a furulyát. hogy ő mégiscsak szakít egy aranyvirágot.Ne szakíts. No hát. De a fiú nem fogadott szót. a kis nyúl csak forgott egyre ott az ökör körül. Mentek. látja. egy háromfejű sárkány és egy kis fekete nyúl. Miért bántottátok az aranyerdőt? A fiú búsulni kezdett. mondjad. azt kérdi a fiútól: hol a Szilaj ökör? A fiú megfújta a furulyát. Másnap délben megverekedtek. táncnótára.Az teszi el az én fejem! Így is lett. és az ökör a tigris nyakát keresztülöklelte egészen. Elért egy szép rétre. 68 . ha pedig késztet. hogy holnap délben velem verekedjék meg: ez a háromfejű sárkánynak. mert ennek az erdőnek már nemcsak egy őre van. hogy végem lesz. és vedd fel. A fiú felvette a szarvat. akár pedig egymás után mind a hármunkkal meg kell küzdened. Csak arra esküdj meg. Az ökör megrántotta a fejét: . hogy az egész rét tele van nyájakkal. Előjött az ökör.Ha valaki keresni fog.Ne sírj. Az ökör sírva kérte a fiút: . s azt mondta hogy vele kell megküzdened. s a jobb szarva két-három ölnyire szökött el tőle.Hagyj békét a furulyának! Csak azt mondd meg a Szilaj ökörnek. Mikor felébredt. Sírt nagyon. ez még nem az utolsó. mert akkor életemet veszítem. Én beűzöm. Avval elment legelni. Úgy feldobta az ökröt. ott lesz neked étel elég. Könnyen kiszedte a fiúból. rabszolgánk leszel. hogy mindjárt kétfelé hasadt. . mert azok mind onnét jöttek ki.Én nem tudom ezt a sok csordát beűzni a szarvba. ahogy az erdő szélére érnek. nem is nagy a fizetség. de nem bírta eltalálni. hogy holnap délben itt leszek. a fiúval együtt. látod.Hogyne fújnám. Dugd el rögtön a zsebkendődbe. Azt mondja a kis fekete nyúl: .Látom már előre. Látja a fiút. kihúzta a szarvat.mondja a boszorkány -. de az ökör azt mondta: . Hát jött egy öregasszony. az nem nagy baj. míg élsz. lefeküdt s elaludt. De harmadszor ne próbáld. az erdő királyának a parancsa. nemsokára elértek egy tiszta aranyerdőt.mondja az ökör a fiúnak -. egyedül. Jön a kis fekete nyúl. hogy búslakodik. és az egy valóságos boszorkány volt. Mikor a küzdéshez fölálltak. a zsebkendőjébe tette. A sárkány beszélt mint gazda: . hogy mi van a dologban: . s azt mondta a fiúnak: . s ment tovább nagy búsan. s itt leszek mindjárt.No. mégiscsak szakított egy virágot.. s kérdi a fiútól: . evett-ivott. míg végre bebújt az ökör hasa alá. A fiú rimánkodni kezdett. Szilaj ökör.Miért fújtad olyan táncnótára a furulyát? . most akár add meg magad.Ha csak az a baj . . mendegéltek tovább. a jobb szarvam majd leesik messzi tőlem. most már jegyes vagyok. de még igazi vígan.

A vaskanalat meg a seprűt pedig felállította a nyelére az ajtó mellé.Ejnye teremtette! . azután megesznek. .A fiú nagy nehezen megesküdött. segítek én azon. hogy vegye el őt feleségül. azután megcsépelnek.Én sem tehetem. amit én megengedek? Engemet elvetnek. s megbocsátok. mert a fejemen állok! Kiáltja a boszorkány a házba: . és beűzte a sok csordát. az ajtót! Mondja a seprű: . lefeküdt az egész ház népe. A molnárnak volt egy igen szép lánya. De a legény megmondta.kiáltott a boszorkány. nyisd ki az ajtót! . mert éjfélkor jött a boszorkány. azután lekaszálnak. A fiú megszerette a lányt. szállást kért. Légy bátor. te nem engedheted meg. A számítás jó volt. a lány is a fiút. A lány még inkább. megsütnek.Hej. mert semmi bajod nem lesz! Erre összekelt a lánnyal. Nemsokára elért a fiú egy malomba.mondta a molnárlány -. .Itt nagyobb boszorkány van nálamnál! Úgy megharagudott a boszorkány. vízzel összegyúrnak. megesküdtek. megnövök. megőrölnek. és ment tovább. Kiáltja a seprűnek: . 69 . . hogy rögtön kettéhasadt. mint a fiú. A fiatalok pedig még ma is élnek.Nyisd ki. te kutya boszorkány. De a menyecske feltett az asztalra egy kenyeret és egy korsó vizet. A fiú elbúcsúzott az öregasszonytól. hogy sohasem házasodhat meg.Vaskanál. kérte hát.Ha csak az a baj .Nem lehet. Kiáltja a vaskanálnak: .Gyere ki. Ennyit kínt én mind kiállok. seprű. és az öregasszony egy hoppra elővette a mesterségét. Mikor eltelt a vendégség. ha meg nem haltak. hogy neki milyen esküje van. mert a fejemen állok. mert úgyis véged lesz! Erre megfelelt a kenyér: . esküszegő.

kéresd meg.Édes anyókám.Mit vittél neki? . édes Mihókom? . . és nem lelem sehol benne. .Eredj. . . .Mit adtak? .Hadd lássam! . Megérkezik a szénásszekér. Megint azt mondja az anyjának: .Hadd lássam. . a csákódba kellett volna szúrni. és kap ajándékba egy ekevasat. . édes anyókám. édes anyókám. .Kit vennél el. házasodhatnám. nem jól tettél. . volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia. . fiam? .Egy szekér szénába szúrtam.Nem vittem semmit. Elment haza. de nem lelte meg.Mit vittél neki? . Mihók elmegy lánynézni. a fejét is összeverte. . hol balra húzta le a csákót. Hazamenet beléteszi a csákójába.Ilókot. 70 . fiam.Ilókot. házasodhatnám.Kit vennél el.Egy ekevasat. édes anyókám. Jövet megunta a kezében tartani. . de az nem akart megállni: hol jobbra. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: . hol nem volt.Édes anyókám. fiam? . s elhajította a sárba. és ott egy tűt kapott ajándékba. .Ilók és Mihók Hol volt. beszúrja a szénába.Egy tűt. . édes Mihókom? .Nem vittem.Másszor úgy teszek.Eredj. édes anyókám.Mit adtak? . Utoljára megrestellte Mihók. kéresd meg! Mihók elmegy az Ilókék házához. Hazamegy üres kézzel. és amint egy szénásszekeret ér. adtak.Hol voltál. s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt.Ilóknál. fiam.Jaj.Ilóknál.Hol voltál. az anyjához. fiam. hetedhét országon túl. adtak.

Kit vennél el. fiam.. a válladra kellett volna vetned.Eredj. Megint elkezdi Mihók: . . .Ilóknál. .Jaj. édes anyókám. mind megették. Egy darab madzagra kellett volna kötnöd. Mihóknak fájt. . . fiam. édes anyókám. A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely. fiam? .Madzagra kötöttem. . ezt ni! . talán megették a kutyák. és minduntalan szólítgatja: Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat. fiam? . adtak egy nagy darab szalonnát. házasodhatnám. . utoljára mardosni kezdte a vállát. fiam. Elmegy Mihók a lányos házhoz. Elmegy Mihók Ilókhoz.A vállamra vetettem.Nem vittem semmit. kap ajándékba egy kis kutyát. . édes anyókám. magam után húztam. s elhajítottam. .Másszor úgy teszek. fiam.Jaj. . Jó erős madzagot köt reá. és eldobta.Hol voltál.Ilóknál. és úgy viszi haza.Mit vittél neki? .Ilókot. annál jobban fickándozott. és kap ajándékba egy fél szalonnát. maga után vonszolva ballag hazafelé. kéresd meg. de nem akart megállani.Mit adtak? .Egy kis kutyát.Mit vittél neki? . s szólítgatnod: Kucó! Kucó! . csak az álla csontját hagyták meg. Aztán megint elkezdi: .Hadd lássam.Hol voltál.A csákómba szúrtam. nem jól tettél. s amíg Mihók hazaért.Hisz ez csak az álla csontja. . amelyikre a madzag volt kötve. fiam? . . az egész faluból reágyűltek a szalonnára.Édes anyókám. 71 . Hazamenet a vállára veti.Ilókot. . minél jobban nyomta oda.Nem vittem.Eredj. magad után húznod. adtak.Édes anyókám. s úgy hoznod haza. kéresd meg. nem jól tettél. fiam? . édes anyókám. . . s eleresztettem.Másszor úgy teszek.Kit vennél el. házasodhatnám. de marta.

Hát hol van? . hátára vette.Bekötöttem a pajtába. ne! ne!” Hazaérve beköti a pajtába.Eredj. . édes anyókám. kéresd meg.Nem vittem.Ilóknál.Jaj. .Mit vittél neki? . édes fiam. kéresd meg. .Másszor így teszek.Édes anyókám. fiam. és kapott egy borjút. . adtak egy borjút.Másszor úgy teszek.Kit vennél el. házasodhatnám. .Mit adtak? . és odaadják neki a lányt. s bemegy a házba.Hol van.Hol voltál.Jaj. . bocikám. házasodhatnám. fiam? . aztán bereteszeli az ajtót. Kötelet hurkolt a nyakára. édes anyókám. 72 . a pajtában a jászol elébe kötni s szénát vetni eleibe.Ilóknál. . Mihók elmegy. vezeti hazafelé.Hol voltál. fiam.Eredj. szépen hazavezetni. . s felakasztottam a füstre.Ilókot. . . . .Kit vennél el. Aztán kezdi újra: .Ilókot. fiam? . s akármennyit feszengett. Aztán megint elkezdi: . szénát vet eleibe. . hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre. nem jól tettél. fiam? . . Otthon felvonszolta a padlásra s felakasztotta a kakasülőre.Ilókot.. fiam? . hazavitte nagy nehezen. nem látom. Mihók kötelet vet Ilók nyakába. szólítgatja: „Ne. édes anyókám. nem jól tettél. Mihók ismét maga ment a lányos házhoz.Mit vittél neki? . a hátadra kellett volna venned. adtak.Nem vittem. . kapálózott és rugdosta. fiam.Hazahoztam a hátamon. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel.Édes anyókám. édes anyókám.

a pajtába ment. s hogy nem jött. mihelyt künn volt az udvaron leoldta a zsinórt. megcirókálta Ilókot. Ilók szegény azt gondolta. 73 .Jaj. várta. Ilók pedig. hány hét a világ. s elvitte haza Mihókékhoz. hogy lássa. elmennek a menyasszony után. Mikor vége lett a vendégeskedésnek. fiam. Kiszaladt utána. vess szép szemeket rája. . s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára. aztán felment a pajta padlására. azon járt az esze. Mihók nem hitt neki. s máig is élnek. felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására. egy kecske lábára kötötte. nem jól tettél. s még egyszer elviszik a vőlegényhez. s elszaladt haza. s hozd be a házba. . Mihók anyja meg a lármára kinézett. megengesztelte. Megint felkölti a vendégeket. és ráhányta a szemeket. megkapja a kecskét. Mihók el is ment mindjárt. ha meg nem haltak. édes anyókám. Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra. a zsinórt tapogatva. megkecskésedett. s most húzom fel.Hol van Ilók. és lefektették a szénába. úgy bocsátotta le. a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét. megsokallta a tréfát. Eredj hamar. s maga elillant haza. hogy Mihók csúfolódik vele. csak mekeg. hogy elillanhasson.Hogy kecskésedett volna? . Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya. de nem felel. rángatni kezdte a zsinórt. A kecske a rángatásra mekegett. elment a vőlegénnyel a menyasszony után. Egybekelnek. Mihók csak várta.Odale. s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. fiam? . cirógasd meg.Zsinórt kötöttem a lábára.. mi baj. kibékítik nagy bajjal. s észreveszi. Az anyja.

a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában.gondolta magában. Egyszer csak arra ébredt fel. „No. A róka közben szaladt. A tornácon nem volt senki. Azt mondja a róka: . aztán szép óvatosan bement a tornácra. a róka neszt fogott. azt gondolták. Éppen nekikezdtek volna a süteménynek.Ne félj semmit.gondolta. hogy minden oldalbordája meg volt dagadva.A róka és a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt egy faluban. Látja.Te csak húzódj meg itt. Hívta a farkas komáját is. Jajgatott ugyancsak a rókának: . hogy mennyi bor meg pálinka van ott. most már. Azt mondja a farkas: . Csak a farkast lelték ott. Nekikezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított. s megnyitja a kamraajtót.Menjünk! Bár attól félek. Végre megtalálja. De a rókának mégis volt annyi esze. nézi. csak gyere velem! Amint bementek az udvarba. Neki! A szegény farkast úgy elverték. Mire kiértek. Odasettenkedtek most már mindketten. A róka megérezte a szagot. s már kibújt a lyukon. mint a másik. fánkot. kürtőst. hogy menjenek el ők is a lakodalomba. s mondja rémülten. iszkolt a falu végére. jó volna belopódzni oda. hogy nagyon lökdösi valami. Keresi is a kamrát. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. ide jó lesz behúzódni” . farkas koma! Én majd megszimatolom. hogy végül is berúgtak. hogy megbánjuk.Menni se tudok! 74 . A sok sütemény is mind ott volt. jó lenne valamit inni is. Azt mondja a farkas: . hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat. akkor veszi észre a róka. „Elébb bemegyek a kamrába” .Ezt lesz jó megkóstolni legelébb! Nekiestek hát előbb a káposztának. meg attól. Mikor megnyitja a kamraajtót. amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! Szalad be a vendégekhez. s gondolta. ahol ki tudjon bújni. hogy ki az. Odaszól a farkasnak: . Aztán vették sorra a kalácsot. Annyit ittak. Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára. Rábeszélte a farkast. szinte meghal ijedtében attól. hogy mit látott! Azok nem akarták hinni. Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. De egypáran mégis kimentek. hogy van ott jó fazék töltöttkáposzta is. s elaludt. Felnyitja a szemét nagy álmosan.No. Indul a szakácsné. ha be is volt rúgva. Csapra ütöttek egy nagy hordót. hogy hol menjünk be. hogy csak úgy zörgött a csontja. róka koma. hát . A róka szaglászott. farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől. s nekifogtak az ivásnak. hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. a csörögét. Feleli a róka: . afféle lakodalmi tréfa.nicsak. ha veszedelembe jut.

vert visz veretlent. Mert itt lepik az emberek! Jönnek! Mondja neki a róka: . lám. közrevették. A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt. Elindult. megemlegetik. Végül is nagy elégedetten dudorászni kezdett. hogy amíg élnek. látod. róka koma? Azt mondja a róka: .Jaj. hogy mégis nekidurálta magát. azt mondom. hogy mit mond a róka. s ledobta a hátáról a rókát. A róka meg csak vigyorgott magában a farkas hátán. hogy most a róka oldalbordája is megreccsent. s vitte a hátán. s vitték vissza őket olyan haddelhadd lagzira. veretlen visz vertet.Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva. de az enyém. ne törjön a csontja! Úgy egymásnak akaszkodtak. Megharagudott hát. kedves komám. zim-zum! Oda. Azt mondja a farkas: . s felvette.Mit pusmogsz te ott a hátamon. 75 . Akkor már jó messze elvitte volt a rókát. ahol aludt. A farkas most már tisztán megértette. hogy vegye fel a hátára őt a róka. amikor a vendégek odaértek. milyen fehér? .Vert visz veretlent. ahol puha. kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet. Látod. neki a farkasnak! Csihi-puhi. Azt se vették észre. vigyél. mind kívül lóg az oldalamon. hogy veretlen visz vertet. Csak könyörgött a farkas. . se láttak.azzal mutatja azt a pozdorját ami ráragadt.Hogy vegyelek.Azt feleli neki bosszúsan a róka: . mikor az én csontom. se hallottak. Fölugrott mérgesen a róka. de úgy.

Azt mondja egyszer a vízben valaki: . mert annyira húzták befelé. Lehajlik.mondta a zöldszakállú király. ha elmegy. Odakiált a vízbe: . De már nagyon rossz volt neki a kénytelen-kelletlen hason való fekvés. megszomjazott. . enyém lesz! . Már nagyon sokáig vándorolt. nagy legény. De a legény nemhogy megijedt volna.Hallod-e. hogy bizony tizenhét esztendeje már annak. amit ő otthon az országban nem tud. Megy. összevissza csókolja. még maga is azt bizonygatta. eleresztem a szakállad. Már arra is gondolt.mondta a zöldszakállú király. Alig kortyantott egyet-kettőt.De csak ígérd meg. legyen a tied! Úgysem sütsz te abból a kenyérből. Mert az volt! . amit én az országomban nem tudok! . . mikor a hét arany kacsa közül egyik tündérszép lánnyá változik. hetedhét országon is túl volt. amióta ő hazulról eljött. amit az országodban nem tudsz. hogy egy szer itthon vagy! Én vagyok a János. megy. Hát ez a szép legényfia volt az. amit az országában nem tud. mint amióta ő elment hazulról. fel veszi az inget. leült egy patak partjára.Jaj. hogy jó volna oda nem adni a gyereket. hol nem volt. ahol az apja szakállát megfogták. de sokáig itthagytál bennünket! De jó. valaki megfogta a szakállát. Aztán eltaszította magától a gyereket. Elmondott neki mindent. a parton meg egy inget lobogtatott a szél. hogy akkor maga az ördögök királya jön el érte. s azt mondja a királyfinak: 76 . A sok járás-kelésben nagyon kifáradt. akit nem tudott! Majd megette magát. Mikor hazaér. Végre eleresztette az ördögök királya. hogy amit az országodban nem tudsz. hogy bizony az ő gyereke az! Már éppen annyi idős.Ha ideadod nekem. a nyakába ugrik. Akkor aztán indult a király hazafelé. Húzta volna ő vissza. hogy az ördögök királyának ígért valamit. A király csak nézett. mi is lehet az. már a tarisznyába akarja gyömöszölni. kedves apám. még azon is túl. . azon gondolkozva. hogy jó lesz.A zöldszakállú király Hol volt. A vízben hét gyönyörű szép arany kacsa úszkált. elindult vándorolni.mondta a vízben az ördögök királya. mendegél a fiú hetedhét ország ellen. Másnap felkészült. Emlékezett. bizonyosan megjárt már száz tű hosszát egyszer csak azon vette magát észre. el is ment. Magához hívatta a fiát. volt egy zöldszakállú király. de nem tudta. te nemtudomki. míg szépen vagy! De még annál jobban húzták.Kinek vagyok én az apja? Te meg kinek a fia vagy? Nem ismerlek! De odabent a felesége elmondta neki. Azután lehasalt a víz színéig hogy majd iszik egy jót. Csak akkor kapott a zöldszakállú király az eszéhez.Ugyan mit nem tudnék én az országomban? A legutolsó tűt is tudom! .Hát jól van. hogy majd megfúlt. . ereszd el a szakállamat. elejbeszalad egy szép. Már rimánkodásra fogta a dolgot. ahol a kurta farkú disznó túr. ahogy van. de a másik percben meg attól félt. Ahhoz a patakhoz ér. Az a zöldszakállú király egyszer fogta magát.

s elszállt. hogy meg van ijedve. Mikor magára maradt.Felséges király! grácia fejemnek! itt vagyok előtted! . tettek be neki ételt-italt. mint az apám: az is király.No. bizony szomorú lett. Akkor jutott eszébe a szép lány. ha azoknak ura tudsz lenni. de ha a gyűrű fordult. de az ablaknál valami dongást hallott.mondotta magában. te eressz be. mint ma. Csak fordítsd meg a gyűrűt. Akkor azt mondja az a szép lány: . Tizenkét várkapu állta útját. A lány felöltözött. Odamegy. A király nagyon mérges lett. Ha a dongásomat hallod. a dongó berepült. jó. . kihez jöttél? .Ha csak az a baj . Abban a percben kis irinyó-pirinyó dongó lett belőle. nézd csak! . hát hallja. . gyönyörű szép lány lett belőle. A királyfira rázárták az ajtót mind a három oldalról. hogy a dongó azt mondja: Eressz be.Itt van. majd mond neked az apám olyanokat. ezt tedd el! Tizenkét várkapun tudsz bemenni anélkül. hát imádkozhatsz! Azzal mentek egy szobába. . s mégy az apámhoz. akkor nincs baj. te is király vagy. a lánytól elbúcsúzott.Tudom én . . tán nem tudod. meg hogy hová sietsz.olyant adtál fel. 77 .No. . .Holnap este is eljövök.mondta a királyfi -. jól van! . A legény majd kinézte a szemét. ha ebből holnap reggelre darutollas kalapot nem csinálsz. mert ő téged elnyert az apádtól.No várj csak! Három feladatot kell teljesítened. Add ide az ingem. lehúzott az ujjáról egy arany gyűrűt. akkor sem tudod megtenni. ördögök királya! .mondta a király.Szép királyfi. Hol van az a káposztalevél? . Te a zöld szakállú király fia vagy. a kapu magától kinyílik. Én segítőd leszek. Most pedig megyek. hogy míg a világ világ. Este nyolc óra tájban dongó képiben ott dongok az ablakodnál. s ment az ördögök királyának palotája felé. hogy ne unja magát. fogd meg! Becsuklak a szobába. galambom! Javadat akarom! Nyitotta az ablakot. mondd meg. tudom. hogy ha hangya vagy. szép szerelmem. miben lehetnék segítségedre? Elmondja János.s abban a pillanatban olyan szép darutollas kalap feküdt az asztalon. csak eressz be.Hát ha itt vagy. sohasem tudom megcsinálni! Még tovább is szomorkodott meg gondolkozott volna. s ekkor előtte állott az ördögök királya. mind kinyílt magától.mondja a lány -. ki vagy. úgy nézett. jótettedért jót várj! A királyfi odaadta.. édes szívem.De nagyon bátran beszélsz. ha nem. aztán ne félj semmit! A legény ujjára húzta a gyűrűt. Utoljára a palota ajtaja nyílt meg. aztán megvan. . hogy valaki észrevenné. te sem vagy különb. de ne várakoztass olyan sokáig.No. vége az életednek! Itt van ez a káposztalevél. hogy olyan tán még Kossuth Lajosnak sem volt. káposztalevélből darutollas kalapot kell csinálni! .Hej. hogy az anyád ne sirasd meg. odaadta a királyfinak: . nyisd ki az ablakot. Ő még ilyent nem látott. S ha bejutottál.

A káposztaléből olyan ezüstsarkantyút kanyarított. a lányból meg madár lett. Az ám. úgy lett.Jaj. én meg madár leszek. a nyolc órát. ezután is megy. csak a fejét csóválta. Alig nyitott be. De boldog volt a királyfi! Megölelte. ebből már csakugyan nem lesz semmi. Másnap reggel az apja észrevette. hát ha olyan büszke vagy.Eredj csak utánuk. s elrepült. ha ezt meglátja. mit? . ahogy szíve vágyása akarta. de sebes szél fúj a hátam megett. mint a semmi. ha a jó isten megsegít! A király azzal kiment. a királyfi meg magára maradt.Aminthogy igaz is volt. „Káposztalé meg ezüstsarkantyú! No. hogy akárki megnézhette volna.Meg biz én! . amit az a szolga tett! Úgy ment.mondta rá a legény hetykén. 78 . . mit parancsolt az édesapja. ha tudod. mint a villám. Egyszer azt mondja a madár a gyűrűnek: . hogy ilyeneket kitalál!” . akit a patakpartról látott. Másnap jókor reggel ment a király a királyfihoz.Ühüm. hogy már azt ő sem tudja csinálni! . átváltozol egy aranygyűrűvé.No. a szép kis pejlóból aranyalma. Mindjárt tudta. hát ennek derekasan megfeleltél! . mint a gondolat. Eressz be.No. s ment. hozott egy bögre káposztalevet. hogy egy követ fújnak. majd adok én fel olyant. Az estére várt. hogy csakugyan nem bírod megtenni! Azzal az ördögök királya kiment. s megyünk. jönnek utánunk! . .Elmegyünk mi innen. De bolond egy esze van annak a királynak. ment. hozd vissza őket! Még olyan szaladást. mindenáron az életére tört. Azután a lány újra megrázkódott. de mikor a kis dongó szép lánnyá változott. . s az megint az a szép lány lett. A királyfiból aranygyűrű. mert itt egyikünknek sem lesz jó a sora! Téged majd megütlek a pálcámmal. De mégsem nyughatott a legénytől. a gyűrűt a szájába. tudta. s megtudta a parancsot.mondta a királyfinak. ha ebből holnap reggelre ezüstsarkantyút nem csinálsz. ha ebből holnap reggelig rézfokost nem csinálsz. meglátta az asztalon a szép darutollas kalapot. Megvárta az estét. se a királyfi. Azt mondja a szolgájának: . azt hitte. szűrött vizet. . megcsókolta a lányt. Másnap az ördögök királya majd hanyatt esett. galambom! Javadat akarom! Beeresztette. De annak ez is annyi volt. Hozott be egy kancsó tiszta. vége az életednek! A legény arra is csak a vállát rázta. . Ahogy mondta.gondolkozott magában. el akarta veszíteni. Elmondta neki. hogy majd néz egyet az ördögök királya. hogy ha eddig ment minden. a szép kis pejlovam aranyalmává. A királyfi nem szólt semmit. kis dongó lett belőle.Tudod-e. mikor a gyönyörű ezüstsarkantyút meglátta. Azt mondja a legénynek: .Hát majd meglesz az is. hogy se a lány. előre megírhatod a testamentumodat.A királyfi meg nyugodtan lefeküdt. Jött a kis dongó.No. az almát meg a lábába fogta.

látta volna az ördögök királyát. A lóra felültek mind a ketten. mert rátok még ezt sem lehet bízni. nem talált semmit. A kis madár átváltozott szép lánnyá. lagzit csaptak.Az volt az.Látom már.mondta a király. hogy azok átlépték a határt. te szamár! . . mint a körmöm feketéje! Egyedül egy bokor volt a pusztán. ha mindjárt ott nem lett volna az ország határa. mondja a királynak: . mentek haza a zöldszakállú király országába. de hasztalan keresett. még másnap se kellett az étel. De az ördögök királyának ereje csak a maga országa határáig tartott. hogy magamnak kell mennem. úgy jóllaktam hurkával. hogy mindjárt megpukkadt. kutatott. az aranyalma szép pejló lett. olyan mérges lett bele. Bandi legyek. Mikor látta. a gyűrű királyfivá. beleszállott éppen a közepébe.Felséges uram. Megy haza. én is ott voltam a lakodalmon. nem láttam én őbelőlük annyit sem. ha meg nem haltak! 79 . A szolga nemsokára a nyomukban volt. Otthon megesküdtek. annak a közepiben meg egy kis madár. De még ha látott valaki sebes menést. megfogták volna. ha nem igaz! Még most is élnek. A kis madár is nyomta ám. tovább nem. kolbásszal. De hasztalan ment volna akárhogy. mint kisbőgős.Látott egy sűrű bokrot. .

ne féljetek! . hogy lássa. Másnap megint kihajtja a juhokat. de semmit sem akart dolgozni. Hát látja.kérdi este a bíró. hagymát és egy kis pálinkát is a tarisznyájába. de nem bírták. . Azt mondja János az anyjának: . segítek! Elment hát. Jancsi. ti nem érdemlitek meg az ételt! Avval fogja János a gerendákat. és őrölgette a hamut. Húzták ide is. bíró úr. Felnőtt már tizennyolc esztendős koráig. egy szikrát se hagyott. Jánosnak hívták. amit keresett. Éppen a gerendákkal kínlódtak. Lett neki aztán becsülete: mindenhová elhívták napszámba. annak a hátából egy pár bocskorszíjat és bocskort vághat a másik.azt mondja -. mert egyébként nem dolgozik. hogy mi lesz az ő fiával. megsütötte és megette.Bizony. Éppen a gerendákat akarták felhúzni a házra. és mind kitépte a cserjét. A falu bírája fösvény ember volt. Abból. a cserjét vágta ki. édesanyáddal együtt. Negyedik nap kiment a bíró maga.Mit kopácsolnak azok ott túl a szomszédban? . vágtál-e ki sokat? . és felhányja a házra. két juhot megfogott. Azt mondja Jánosnak: . és a cserjét mind kiszeded őszig! Kihajtja János első nap a juhokat. tüzet csinált. Eltartalak esztendeig. de cserje semmi sincs kivágva. és volt egy csomó juha a bírónak.Házat építenek. Mindenki dolgozik. . Nézi a tarisznyáját.Hát. kettőt. a legszebbeket. Az anyja nagyon búsult.Amit lát a bíró úr! Csak nem haragszik érte? Számba vette a bíró. tova is.Álljatok félre onnan.kérdi a bíró. . Akkor nap is megfogott két juhot. Megnyúzta. Másnap tett neki kenyeret. János. csak te nem akarsz! . mit dolgoztál? . hát nincs benne semmi étel. felrakom én. a szomszédban házat építettek. kihajtod a juhokat. Mikor húszéves lett. semmiháziak.Erős János Volt egyszer egy özvegyasszonynak egy fia. hogy Jancsinak enni kell. a legszebb bokrokat. 80 .Szegődj hozzám. a tarisznyájába akkor se tettek semmit. nem érsz meg egy hagymát! . egyéb dolgod nincs. János nekilátott. amikor még egy szikrát sem akart egyik helyről a másikra tenni. legyen úgy! Volt egy nagy darab csalitos füzese.Igen én.No.Elmegyek én is . . kettőt. hogy a juhokból hiányzik hat. Harmadik napon is csak úgy csinálta.Nem bánom. fiam. Ő bizony nekilátott. és a juhokat is mind megeszi.No. megsütötte és megette őket. . hamuőrlő.Menj el. szalonnát. hanem csak beült a sutba. . János. . a legszebbeket! A bíró azt gondolta. János. mit dolgozik János. megéltek becsületesen ketten az anyjával. de bért nem adok egyebet: hanem kettőnk közül amelyik hamarabb megharagszik.

Ki. Ahogy meglátja Jánost. mert megint jön János. csak valamerre bújjék el. Panaszkodik a bíróné.Menjen csak. perdülnöm is kell. Ő nem akarja tovább tartani szolgának. hogy amikor szántok. János? . én egyet perdülnék hazáig. Estig szántottak. Bemegyen János. János? .Kántor úr. és a gyapjút megforrázta. hogy János odahaza járt. A bíró felesége megint panaszkodott az urának.No. a bíró úr és János. abba kocorodjon bele. futott a bíró házáig. Az ajtó mögött van egy kád gyapjú.Azt mondta a bíró úr.No hát perdültél-fordultál. ahogyan meg voltak hegyezve. ma vajon mi történik velem? . mert itt van.Kiperegted-forogtad magad. de nem volt mit tenni. Este hazamentek. mikor otthon volt délben. Előbbre ugyanis egy nagy csomó babkarót vittek haza a bíró házához.Bíró úr. főzzek két üst vizet. János bemegy. most mehetünk dologra. bújjon el hamar. hogy a fuszujkakarót mind hányjam be a kemence mögé.Igen. bíró úr. Úgy is tett János. Másnap megint elmentek szántani. Elbújik a kántor. Mondja a kántor: .No. . elfogyott a cserje. vagy bolond. János mit csinált. kérdi a bíróné: . Kérdi a bíró: . Nekem olyan szokásom van. A bíróné ellenkezett.Mi baj van. hogy a kántor is ott volt. hogy jő messziről. bíró úr. Meglátja a bíróné Jánost.Egye meg a manó Jánost. hogy ni. Kapja magát János. A múltkor is jól összeszurkált.Miféle baj van? . Ott volt a kántor a bírónénál. Avval futott vissza János a mezőre. azt mondja János: . János? . mert vagy táltos. immár dolgozhatunk. De azt nem mondta meg. valamerre el kell bújni. Jól összeszurkálták a kántort. mert baj van. kérdi a bíróné: . Dolgoztak estig. ráöntötte a gyapjúra. Akkor is elment haza. Mondja a kántornak: . és forrázzam meg az ajtó megett a kád gyapjút. Délben.Azt mondta a bíró. behányta mind a karót a hegyével. Másnap elmentek szántani. meg a bíró úr is. Megindult János. 81 . amikor az ökrök ettek. A kántor megint ott volt. A fuszujkakarót behányta mind a kemence mögé. mert János felfőzte a vizet. és visszaperdült-fordult a mezőre. be a kemence mögé. este hazahajtottak. azt mondja: . délben János megint perdült-fordult.

. 82 . hogy megmarja. . hogy Jánost az erdőben bizonyosan megeszik a vadak. mindig csak ma! Most rögtön! .Mammammamm! . leszurkálta onnan.Na hát. most sem jön. Megették. és mentek szépen. De egyszer csak a nagyerdőben talál egy falka vaddisznót meg egy medvét. hogy egyen ő is.azt mondja a medvének -.Menj. Csak egy nem akart menni. Elment János. elkésünk. este lesz! De a medve nem jött le. De János úgy agyoncsapta a rúddal hogy mindjárt felfordult. Odakiáltotta neki. A disznók is. és húzta. hogy látták. hanem most rögtön vegye fel ezt az inget. Megnyúzta. A medve éppen kerítette a vaddisznókat. Vigyél neki egy inget és egy gatyát. csokorba gyűltek. Arra gondolt a bíró. sehol disznópásztort nem lát. De a medve oda se neki. vegyen inget és gatyát! Hoztam tiszta fehéret.Mammammamm! .Mindig csak ma.Ne majd. viszi az inget meg a gatyát. hogy küldjem el. Azután meg hajtsuk haza a disznókat.azt mondja -. hogy kerítse ő is a disznókat. gondolta. Mondjad neki.mondta János.Nem ma. Megfogta ismét János a fülét neki. a másik kezével meg Miklós bát fogta. azt parancsolta a bíró.azt mondja a bíró -. De a medve csak ódarolt ide-oda. .Álljon meg . A medve csak cammogott ide s tova. hogy Jánost elküldi a nagyerdőre. s a felét odaadta Miklós bának. Miklós bá? A medve megint elkezdte: . vegyen fehér inget meg fehér gatyát. A medve megint elkezdi: . felhágott egy fára. hajtsuk a disznókat. ne majd. János most már eleresztette Miklós bát.Mammammamm! . Sehol disznócsordát. És hajtsátok haza a disznókat. Adott neki egy jó pofont. János .De hogy pusztítsam el. s megint elindultak. az mindig szembe szállt Jánossal. itt az ing meg a gatya. Megfogta János a medvét. az a disznópásztor a Miklós bácsi. és megragadta a medve fülét. Vegye fel. Kitalálta hát a bíró. hanem most rögtön hajtsuk a disznókat! A medve látta. Miklós bá.Szálljon le onnan. és vitte. hogy egyet-egyet kapnak a rúddal. Megy János. . János előkapott egy nagy rudat. van nekem egy disznócsordám meg egy disznópásztorom az erdőben. hogy János ugyancsak készül őt pofozni. és hajtsuk a disznókat! A medve csak nem akart. nem akart semmit sem dolgozni. János megfogta. mert már régen nem vett. de a bírónak nem volt disznócsordája. mikor fogadásunk van? Mindjárt kivágja a bocskort meg a szíjat a hátamból. Miklós bá! Hová megyen? A medve elkezdi: . Miklós bácsinak hívják. jár az erdőben mindenfelé. és két pofont adott neki..Álljon meg. Meglátta János.Miklós bá . . megsütötte. . A rúddal terelte a disznókat.

. ahonnan jöttek. Miklós bát pedig a disznóólba. Kérdi a szomszédtól. A bíró úrnak.Jaj.De hová rekesszük a disznókat? . . Vágják két nap a disznókat. a kenyérnek a felét megette. Berekesztette a disznókat a csűrbe.János fiam. De másnap azt mondja a bíró Jánosnak: . Most már azon gondolkoztak. Miklós bával űzesse ki. de víz nem volt benne régóta. János látja. hová tegyék azt a sok húst. nekimegy. Nem adok egy krajcárt sem. úgy vitte tovább a szalmát. szabad! Azt gondolta a szomszéd.Jól van.Disznópásztor én nem leszek. Megpörkölték a többi disznót is. Nem volt mivel pörkölni. hogy rakják be a húst a kútba. vágjuk le őket.Hátul a csűr mellett van. hogy Jánost hogy is pusztítsa el.kiáltott neki menés közben. Azért. János felveszi az egész boglya szalmát. eredj. Volt egynagy kút az udvaron. Ennek ne adjon semmi bért. hát meglátja őket a bíró. De ő bizony nem áll meg. menj el a szomszédba kérj kölcsön szalmát. s mégsem akart jönni.mondja a feleségének. De a bíró egyikhez sem akart közelíteni. De egyszerre csak a kútszájára egy nagy malomkövet tétetett a bíró. nem érdemli meg! . onnét vigyél. megveti két lábát a kút két oldalán.azt mondja a bíró -. hoz egy csomó disznót! Azt mondja János: . de mind! Kezdik vágni. hogy egy nagy malomkő zárja el a kútszáját. hogy a szalmát szabad-e arrébb vinni. Hát látja. félretaszította.. János.János fiam . oda.A csűrbe rekeszd be. hogy az rendezze el a húst. A bíró azonban ezenközben is azon törte a fejét. János megfogta a csűrt. s pörkölik őket szalmával Harmadik nap elfogyott a szalma. Beállította a kútba Jánost. De a csűr szegletébe megakadt a szalmaboglya. s kér kölcsön szalmát.Mit adjunk ennek a sok disznónak enni? Megeszik a fejemet nem űzzük vissza az erdőbe! Vissza kell őket űzni. megy› a bíró elé. János nem tudta tovább vinni. De enni nagyon jól eszik. A bíró azt sütötte ki.Jön megint János. Se a disznók közé.Ez a Miklós bá nem ér egy fabatkát sem! Feladtam rá a fehér inget a fehér gatyát. Csak verjen rá. ha tetszik. s a fejét a malomkő lyukába dugja. hogy nem adnak le több beraknivaló húst. amennyit gondolsz. ha nem akar menni.Úgyis hazahajtom a disznókat. Kiáll a kútból a malomkővel a fején. Nem életrevaló ember! . s magát is viszem! . szerelmes istenem! . se Miklós bához. Elmegy János a szomszédba. és viszi az udvaron át a kertből. János azt mondja: . . . hogy szabad-e egy cseppet arrébb mozdítani. János fiam. s jó napot köszön neki: 83 . Amikor a kapun be akarnak hajtani a disznókkal. űzze ki maga! Ha nem. Azt mondja: .Szabad. János. Azt mondja a szomszéd: . s feljő a kútszájához. Miklós bát meg a disznóólba! Úgy is tett János. azt a rengeteg szalonnát. hogy János ne tudjon kijönni.

a puliszka meg kiömlött. De kérdem én: húst miért nem adnak többet? Mondja a bíró: . Maga elé hívatta. rárontott az ellenségre. elmegyek! . Tál. háborúba küldheti.Egyebet nem. Meghallja a király.Hát.Adjon isten jó napot. majd azután kezdek verekedni. Kértem. bíró úr.Na bizony. Kikapott egy sátorlábat. fuss el véle! 84 .János fiam. és megtisztelte. csak verekedni. A sátorlábbal összevissza verte őket. Egy ember csonttal jól megdobta a bal lábamat. .A többit eladtam. menni kell a háborúba! . még egy nagy serpenyőt is. Én is odamentem. hogy kell vagy húsz-harminc ember a faluból katonának. Bemért Jánosnak a tarisznyájába. bíró úr! Ilyen kalapja bíró uramnak sohase volt.. mit kell ott csinálni? . mert bizony pórul jártok! De bizony csak jöttek a golyók. Eszem jól előbb. hát már jöttek az ágyúgolyók az ellenségtől. de szerencsés ember volt. Darabokra tört az üst. csak még feldöntitek a puliszkafőző üstömet! De lesz ám bajotok. . Volt a közelben egy sátor. János meg elindult szépen. János. kanál elég volt. Csaptak nagy lakodalmat. Ki mellette. Amint főzte a puliszkát. A lányát feleségül adta hozzá. ki az üst felett repült el. azt mondja: . hogy jött egy ember. az országot el akarják foglalni mások. csak helytelenkedjetek! Hát az ágyúgolyó többek közt éppen az üstöt találta el. disznóhúst. Itt a vége. . János. Mondja is tüstént neki: . adjanak egy kicsi húst. Megörül a bíró.Előbb főzök egy kis puliszkát. hogy Jánost most csatába. máig is sántikálok vele. aki egy csepp levet is kapott volt. Nagy viaskodás van. s már meg is verte az ellenséget. bíró úr.Ne dobáljatok engemet. lisztet.Jó. Odaért a háborúba. Megharagudott János nagyon.azt mondja. Épp akkor jön egy híradó. tett neki puliszkát.

Elment. avval jól jár. ha lehet. Azt mondja egyszer a fiainak: . Mindjárt ott találod Tündérszép Ilonát. hogy mi végett vette a nyakába a világot. Ment. s már kicsúfolták. Balról folyik a fiatalságnak. s ugrass be az ablakon. az erdőn túlnan lakik egy másik öregasszony. . mendegélt hetedhét ország ellen. Már nagyon öreg volt. a legkisebb egy csúnya szürke lóra. merítsd meg nekem ezt a korsót az élet vizével. jobbról a halálnak a vize 85 . Utjában egy rossz kunyhót talált. élt a világon egy király. ezzel kösd be az aranyszóló pintyőke száját.Adjon isten. Ott kösd fel a lovad farkát. mint a tyúk az ábécéhez. De elmondta.Aranyszóló pintyőke Hol volt. hetedhét ország ellen volt. a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. Az erdőn túl csakugyan megtalálta a másik öregasszonyt. Beköszön a királyfi: . hogy oda nem messzire lakik egy még őnála is öregebb asszony. nyergelt egyszerre mind a három. hanem szakítsd ki egy hajszálát. s megkerítenétek az aranyszóló pintyőkét. hogy menjen arra. . A két öregebb szép paripára. Jótét helyébe jót várj! A királyfi ment tovább. megfelezném veletek a birodalmamat. s megszerezné az aranyszóló pintyőkét is. rá is talált arra a vénasszonyra is. Annak a közepén találsz egy aranyvárat. A bátyjai csalták. ment ő is az orra után. hogy ő a fiatalságnak meg a halálnak a vizéből akar hozni. . ha ti a fiatalságnak meg a halálnak vizéből tudnátok nekem hozni.Adjon isten jó napot. amerre ők. elkezdték csúfolni. öreganyám! . hogy mer elindulni azon a gebén. Azzal elévesz egy korsót. ott találod mindjárt Tündérszép Ilona mellett a kalitkában. kedves fiam! . az Óperenciás-tengeren is túl. Mikor a nagyobbak a kicsit meglátták. érsz egy nagy erdőbe.Nagy fába vágtad a fejszét. kedves fiam! Mi járatban vagy? Hát elmondta sorra. az majd tud valamit mondani. ment. Több sem kellett a három királyfinak.mondta volna az öregasszony.köszönt a királyfi. ment inkább csak magában. mert az apja úgy kívánja. hogy egy szál se maradjon el. de meg ne csókold valahogy mert akkor véged. a kezibe nyomja a királyfinak. kedves fiam! De próbáld meg.Én nem tudok semmit. az is csak a korsót nyomogatta a kezébe. Annak volt három fia. Vénebb volt már az országútnál. de az is annyit értett az ő dolgához. hát kéri az ő tanácsát. de eredj. hogy ilyen amolyan. menjen ahhoz.Fiaim. egy ablaka mindig nyitva van. ha tudta volna. hol nem volt. De rájuk se hajlott a királyfi. Azt mondja az öregasszony: . De magától nem sokra menne.Adjon isten. hátha sikered lesz. abban lakott egy öregasszony. ha jössz visszafelé.Adjon isten jó reggelt. Ahogy innen elindulsz. de az öreganyám házán is túl volt. . de hogy még jóformán el sem indultak. s hozd be.Kedves fiam. öreganyám! . de csak úgy dödögte.Hát mi járatban vagy? Elmondta a királyfi töviről hegyire. Ment. Azt mondja neki az öregasszony: .

A királyfi. a várhoz ért. megígérte. Mikor meglátták. kapták magukat. az aranyvárhoz. a kalitkát feltette a nyeregbe az aranyszóló pintyőkével együtt. tojással meg törülközővel együtt. Nemsokára útjába esett az öregasszony kunyhója. Otthon megörült az öreg király. Mindjárt egy nagy erdő lett belőle. ha egyszer a szárnyukat használhatják. eldobta a törülközőt. Nesze ez a kefe meg ez a tojás. s az a száltól olyant zendült. A két királyfi uraskodott. álljon be az apjához kocsisnak. aki béresnek volt öltözve. abból tenger lett. a legkisebb lovat vakart meg szántott. első dolga volt a ló farkát felkötni. ha bajba kerülnél. mind belemerítette. Ahogy az erdőből kiértek. mindnyájan utána a királyfinak! Már majdnem elérték. a kezében meg a kalitka az aranyszóló pintyőkével. az volt az a nagy fényesség. Ott meg eltátotta szemét-száját. Azután sorba elment a másik két öregasszonyhoz is a korsóval. hogy öltözzék fel béresnek. ezekkel kisegítheted magadat. Őrá meg ráparancsoltak. És ahányan csak voltak. amelyet az öregasszony adott. hogy megcsókolja. Azután merített a fiatalság és a halál vizéből. Nemsokára el is ért az erdő közepébe. meg ez a törülköző. Annál szebbet még tán pingálni se lehetne. a királyfi majd megvakult a nagy fényességtől. megfogadta kocsisának. bekötötte az aranyszóló pintyőke száját. Vitt neki egy korsó fiatalságvizet. Azzal a harmadik öregasszony is elévett egy korsót. ha az aranyszóló pintyőkét még egyszer látni akarták. Mindjárt tudták. hogy még a tündérek sem tudták átlábolni. mert nagy baj lesz. amikor elhajította a kefét. hogy a lovad farka fel legyen kötve. Kihúzott a Tündérszép Ilona fejéből egy aranyhajszálat. mit volt mit tennie. sütött a nap. Mindjárt odaadta nekik birodalmának felét. Avval mentek hazafelé. de akkor eszébe jutott az öregasszony mondása. ha észrevesznek. A királyfi. odaadta a királyfinak a kefével. át kellett az erdőn törniük magukat. Leugrott hát a lóról. hogy az ő két legnagyobb fia milyen derék ember. de elfelejtette a lova farkát újfent megkötni. mert ha gátat vetnek eléjük. olyan. amikor harmadszor is a sarkában látta őket. 86 . megvan az aranyszóló pintyőke is. Így éltek. azzal újra felült. különben megölik. De a tündéreknek nem sok kell. akitől a tanácsot kapta. a fiatalságnak meg a halálnak vize is. de vigyázz. nem repülhetnek át rajta. A legkisebb fiát meg. Hazamenet a királyfi találkozott testvéreivel. s beugratott a nyitott ablakon. Azalatt pedig a királyfi jó messzire haladt. Most már jó volna minden. Egy székben ült Tündérszép Ilona. Éppen dél volt. egy szál kicsüngött belőle. Már nagyon égett a ló talpa alatt a föld. s azzal irdóc! ment ki az ablakon. ahány korsót hozott. A királyfi pedig elindult. mindjárt nyomában voltak újra az aranyszóló pintyőkének. s az egészről ne szóljon senkinek semmit. hogy ott járt valaki. hogy a tündérek mind felébredtek a zendülésre. meg voltak akadva a tündérek. mikor a királyfi elhajította a tojást. Az aranyvárra rásütött a nap. Abból rögtön nagy hegy lett. A tündéreknek át kellett gyalogolniuk rajta. Igen ám. azok semmi haszon nélkül jártak. mellette egy kalitkában egy aranyszóló pintyőke. No.korsaidat merítsd meg. jómódban volt. A királyfi már odahajolt a Tündérszép Ilona arcához. hogy ott a két korsó az öccsük nyakában. de ezzel nem lett vége a bajnak. avval gyere. hogy nem szól semmit. mert olyant még életében nem látott. elvették tőle. ahogy a bátyjai mondták. úgy tett.

látják. A király kapva kapott rajta: . hogyha meg nem haltak. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize? . hetedhét országra szólót. no! De okosan beszélj! Felhajította magát egy lóra a legkisebb királyfi.Királyfi. hátha az meg tudja mondani! Kimegy a második királyfi. aki engem a váramban megrabolt.feleli a kocsisnak öltözött királyfi. meg az aranyszóló kis pintyőkét. elbujdostak. öreg király. küldd ki az öcsédet.Eredj. a két királyfi különösen.Mondd meg nekem. küldd ki azt a fiadat. hátha én meg tudnálak menteni a háborútól. A két legidősebb királyfinak már akkor csak hideg nyoma volt otthon. királyfi. Az öreg király a fiatal párnak adta egész birodalmát. 87 .Hát az aranyszóló pintyőkével mi történt? . Tündérszép Ilona elé. bementek a királyi palotába. ahogy felébrednek. de annak a felelete se ért egy petákot. .No.Ha nem tudod. lóra ül ő is. ásó-kapa válasszon el egymástól. összecsókolóztak. hogy most már vége a pünkösdi királyságnak.Balról a fiatalság. Tündérszép Ilona attól is megkérdezi a halál vizét.Ez jól van-mondta Tündérszép Ilona. azt mondja neki: . . még most is élnek. Tudták. gyönyörű aranyhíd. Azt kérdezi még ott kinn a legkisebbtől Tündérszép Ilona: . öreg király.Egyszer. ha az én vagyok. s úgy hoztam el kalitkástól együtt. mint ahogy Tündérszép Ilona jött. lagzit csaptak. avval kötöttem be a száját. mondd meg nekem.Te Tündérszép Ilona vagy! A te váradból hoztam én a fiatalság meg a halál vizét.Felséges királyom! Grácia fejemnek. hová. a közepén áll Tündérszép Ilona. s kiáll a hídra. Azt kérdezi tőle Tündérszép Ilona: . Kérdezi tőle is Tündérszép Ilona: .Király. te meg szívem szép szerelme vagy. Azt mondja akkor Tündérszép Ilona: . hogy ki lehet az. szép.Hát én ki vagyok? . vágtatott egyenest a hídra. ha házadból senki sem tudja megmondani amit én kérdezek. hogy az aranyhídra mehessek. A két fiú csodálkozott. Kimegy a legöregebb. engedd meg.A fejedből kivettem egy aranyszálat. király. háborút indítok ellened! Akkor a királyhoz bement a kocsis. Az öreg király meg a két fia odabenn csak nézték.Király. . Összeölelkeztek. jobbról a halál vize . király. ki tudja. mi járatban van. azok pedig megesküdtek. s azt kiabálja: . jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize! Az meg se tudott mukkanni. hogy éjszaka a palota előtt támadt egy aranyhíd. .

. mint a templom egere.válaszolt János. hát egy malacot hol hagytál? . de még az üveghegyen is túl. hét gyönyörű malaccal. nagy örömére a fiú egy kocát látott a keresztanyja udvarán.Ó. ahogy észrevette. . hogy legeltesse őket ott. hetedhét országon. a malac nőtt. Végre is fogott egyet. Megy haza este a kisfiú.Te. hogy János.Édesanyám. a másik tavaszra már szép nagy volt.No. Egy szép tavaszi napon.mindig el-eltűnik egy időre. A fiú el-ellátogatott hozzá.A malacon nyert királylány Volt egyszer. te. odaadom. El is küldte attól fogva mindennap Jánoskát a malacokkal. volt egy szegény özvegyasszony. jóízűen rágcsálta. szép lapályra terelte a malacokat. és annak egyetlen fia. ha a kisasszony megmutatja nekem a meztelen lábait térdig. hogy Penzsi . amikor enni akar megint odamegy az a bokáig ruhás szép lányka hozzá. csak úgy időtöltésből is. lelkem. Déltájban. hogy megkeresse a jószágát.Ó. A kis János űzőbe vette a malackákat. hol nem volt. Olyan jóízűen falatoztak így együtt. bokáig érő ruhát viselt. ahol a kurta farkú malac túr. mert elvitte a farkas . Telt-múlt az idő. azt neked is adom! Neveld fel. Egy szép napon Jancsi észrevette. A malacok is köréje gyűltek. mikor már mezítláb is előgyeleghetett a keresztanyjához. Szerencsére a fiúnak a keresztanyja egy kissé megélhetősebb volt.Nem bánom. fiam.így hívták a malacot . Végül is az szólította Jancsit: . már messziről szaladt neki nagy mérgesen s fenyegetődzve: . aztán így felelt a szép kisasszonynak aki gyönyörű szép. s hát a szemétdomb megett Penzsi öt kis malacot szoptatott.Hát te csak így vigyázol reájuk? Nappal alszol! Ne merj a szemen elé kerülni. jöjjön csak! Penzsi megmalacozott az éjszaka! Örvendett ennek az édesanyja is ugyancsak. Szalad a gyerek tüstént az anyjához. Hazavitte a kis malacot azon nyomban. A keresztanyja nevetve mondta: . hogy Jancsi észre se vette hogy a háta megett egy szép kisasszony már régóta bámulja. s mondja: . ha holnap mind az egészet haza nem hozod! Másnap ismét kimegy Jánoska a legelőre. miből éldegéljenek. Alig volt szűkösen. nagyon szerette volna megfogni őket. még mit nem gondolsz? De aztán hirtelen csak felhúzta a ruháját. amelyiket megfogod.Édesanyám. ne verjen meg. igen büszkén: . te hóhérinas. Egyszer a kisfiú a falu végén a temető alá. nem adnád nekem az egyik malacot? János gondolkozott egy darabig. Megy Jancsi. te. hogy estig ne kelljen hazamennie. Szegények voltak. napról napra. fiú. s tartsd meg a te szerencsédre. Ügyeskedett erre ugyancsak a János. s megmutatta térdig a meztelen lábát. Édesanyja két ropogós málépogácsát tett a tarisznyájába. s Jancsi még nekik is adott a keziből. úgy hívták. Megszólítja megint Jánost: 88 . Az anyja. ahol jobb füvet s egy kis papsajtot talál. a réten meg a patak partján. Délben elővette Jánoska a pogácsát.

egy nagy bottal nekiesett a fiának. ha a kisasszony megmutatja magát. Úgy fordult egyet János előtt. azt a titkot semmiképp sem tudták meg. de aztán egyszerre csak fordult egyet a sarka körül. ahogy lett. Egyik kérő mondott egyet. Aki meg tudja mondani. te. aki nem találja el. hátha megint eljön az a szépséges lány. hogy a lánynak a hátán egy fényes nap. de most oly sebesen.Mi az. aki a lányt kicsi korában fürösztgette. de olyan szépen kérte az a ragyogó szemű lány. annál inkább a karót: mert azoknak mind karóba került a fejük. nem adnál nekem még egy malackát? Jánosnak eszébe jutott az anyja fenyegetése. hogy visszakérhesse tőle a malacait. . hogy ne szóljon róla senkinek. Az egész országból. szép szál legénnyé serdült.. másik kérő mást. nyakig. de aztán hirtelen megint csak megfordult a sarkán. hozott fát az erdőről. János nem is mert az anyja szeme elé kerülni. mert János ügyes fiú volt. de még a szomszédos országokból is jöttek királyok. mi van a királykisasszony testén: annak karóra kerül a feje. ha a kisasszony derékig megmutatja magát nekem! . de senki se találta el az igazat. még csak az hiányzik! . Ahogy a delet elharangozták. s azzal már el is tűnt Jancsi szeme elől a malacaival együtt.supp! . Országszerte dobolták. te. Azt felelte nagy merészen: . már megint elherdáltál egy malacot? S avval . tudta. Mindenfélében segített neki a ház körül. te! Másnap megint kimegy legeltetni Jánoska. te. Járogatott a mezőre szántani. Mikor meglátta. nem adsz nekem még egy malacot? Úgy unatkozik a másik egyedül! János előbb dehogyis akart adni. hogy milyen jegyek vannak a királylány testén. mert a királylányon kívül arról csak a néma dajkája tudott. mi vár rá otthon! Elment a keresztanyjához. keblén meg hold és csillag ragyog. De annak. 89 . hogy ruhája csak úgy úszott a levegőben.mondta az büszkén. te. olyan szépen tudott nézni. Csudálkozott rajta erősen. hogy a király férjhez akarja adni a lányát. hogy megint hiányzik egy malac. Épp házasuló korba jutott mikor egyszer csak különös nagy hír járta a népek közt. kirázlak a bőrödből.Nem bánom. János ügyes. rákezdte: . olyat.Ó. te anyád szégyene.Ha holnap is hiányzik. odaadom a harmadik malacot is. de a szépruhás kisasszony olyan gyönyörűen nézett a szemébe.János lelkem.mondta büszkén először a kisasszony. hogy Jánoskának nem volt szíve megtagadni. Hát a fiú azt látta. hogy a ruhája a nyakánál úszott a levegőben. még mit nem! . Telt-múlt az idő. Most már titokban remélte is. hogy János nem tudott ellentmondani. Azt mondta a lánynak: .Te. hogy miféle jegyek azok a hátán. s világgá kergetlek. s megint csak azt mondja: . úgy. még a templomban is kihirdették.Odaadom.Ó. s meg is kérdezte. .mert gyönyörűséges volt a királylány De hogy mi a jel a királylány testén. a hosszúruhás lány ott is termett. te égetnivaló tekergő. egy percig ott forgott János előtt. Aznap este János édesanyja már a kapuban várta nagy kíváncsian fiát. fiú. királyfiak is seregestül . Az befogadta. s már vitte is a kis malacot. a király ahhoz tüstént hozzá adja feleségül. de a királykisasszony csak annyit mondott.

Láttam valami nagy felhőket közeledni. s szedj össze valami száraz gallyat.s ezüstmentében.Hát te mi járatban vagy? .. Kérdezi hát az úrfikat.köszöntek az úrfiak. annyi időt odajártál. én már nem pusztítom tovább az áldott kenyeret. Már maga sem tudta. de mindhiába: János csak hajtogatta. hanem süssön nekem egy nagy lepényt. miért. Egy idő múlva ő mondja az úrfiaknak: . öcsém! . hát a tűz mellett két gyönyörű vitéz heverészett arany. hogy üljön le közéjük. Jancsi a nagy úttól már erősen álmos volt El is aludt ott mindjárt. Mit volt mit tenni. 90 .Fene a hátad megegye. nem találja. Estére kelve egy erdőbe ért. Az úrfiak is persze otthagyták gyönyörű mentéjüket. Kérdezték rögtön: . hogy tűzre kellett tennie azokat is. Hazamegy. hogy ő is megpróbálja szerencséjét a királykisasszonynál.. a dölyfös úri daliák a rossz gubát a tűzbe dobták.Menjenek most az úrfiak tűzrevalóért. De azért magukban azt gondolták: várj csak. de mintha emlékeznék valamire! Elhatározta.Hát biza mi is oda igyekeznénk.. mert ők kezdték a csúfolkodást. Széles az út. Jancsi nem mondhatja. ha meg nem előznél bennünket. Reggel felé járt már az idő. Csak ezt várták az úrfiak! Mindjárt kieszelték. s nagy sírás közben útnak engedte. keresi a gubát. keresztanyám.Adjon isten neked is. mert még máma visszatréfálunk téged! Úgy is lett. elférünk rajta .Menj. Arrafelé tartott. a tűz alvóban volt. de alig lépett el a tűztől. Féltem. A jó keresztanya még egy lovat is adott az útra. mondja is a keresztanyjának: . mert elmegyek szerencsét próbálni a királykisasszonyhoz! A keresztanyja eleget kérlelte. hogy ne cipelje magával. a keresztanyja betarisznyált neki. hogy tegyünk a tűzre. Bolond menték. fa van elég.No. s ezért beborítottam a mentékkel a parazsat. hogy egy kicsit sovány gebe volt szegény.Hol vannak a gyönyörű mentéink? Jancsi nagy ravaszul azt felelte: . azon ültében.Szerencsés jó estét adjon isten! .Meghallja Jancsi is a hirdetést. Gondolták. nagy okos. de János nagyon örvendett annak is.. Indultában mindjárt föl is ült rá. nem volt közben mást mit a tűzre tenni! Nem szólt János semmit.Én biz szerencsét próbálnék a királykisasszonynál. hogy ne mocskolják a gallyszedés közben. nem elégtek? Az úrfiak nem szólhattak egy szót sem. hogyan tegyenek kárt a szegény legénynek. hogy így meg úgy. . hányan elpusztultak már. Hát az úrfiak mi járatban vannak? Az úrfiak majd megfulladtak a kacagástól: . Már messziről tűzvilágot látott. Azt a tűznél hagyta. lelkem. Megy vissza Jancsi a gallyal. az eső kioltja a tüzet.s azzal az úrfiak meghívták a fiút. De azért csak gyere velünk. Jancsi ment is szívesen. Mellettük legelt két gyönyörű paripájuk. Volt neki egy kopott gubája. de azok ráadásul még össze is szidják: . hogy eső lesz. igaz. a szép menték sehol sem voltak. Mondták az úrfiak a szegény legénynek: . Jancsi illedelmesen köszöntötte őket: . hogy megy s megy. mert már fogyatékán van a fánk. Ahogy odaér. Mire az úrfiak visszajöttek.

A méreg majd megöli őket. s úgy megcsúfítva bocsátja szabadon őket. édes galambom!” . János előlép s mondja: .Megálmodtam! . Mert ő is megismerte rögtön. s még aznap estére elérték a királyi palotát. Fölébred Jancsi. „Szentem.Tudjuk.Ez az igaz! Eltaláltad! Tiéd lesz a lányom keze! . elöl meg egy hold s két fényes csillag! . Szegény ló már derékig süppedt. megmossa szépen az erdő szélén egy patak vizében. Azt mondta hát végül mind a két legénynek. hogy menjenek be ma este mindketten a királylány szobájába.feleli a dalia. mert ha nem találjátok el.kiáltja mérgesen a király.Hát én ugyan semmit. mi látható a lányom testén.A felséges királykisasszonynak a hátán tündöklő nap van. . Ezalatt megvirradt.Az anyád nemjóját. Ezek a paripák meg úgy megsajnálták. hogy Jancsit láthassa. Kérdi tőle a király: . s azt kiabálja: . a sötétben mindjárt egymás mellé ültek. 91 . A dalia hallgatta. csak elcsudálkoztam. erővel bevonszolták egy nagy pocsolya közepibe. karó a béretek! . mikor láttam.mondta a király -. nyakukról a sörényt. mert hisz ők kezdték a csúfságot. de jól vigyázzatok. megmosták. hogy a királylány kezére pályáznak. hogy a megkopasztott lovakat látják. Felébrednek az úrfiak. hogy nagy gyorsan kihúzták.No. Megy megkeresni a lovát. nem tudott kivánszorogni. A dölyfös úrfiaknak egy szavuk sem lehetett. megköti őket egy fához mind a kettőt. s kihúzza nagy kínnal-bajjal a pocsolyából. mi a lányom jegye? . s bicsakjával levágja farkukról a szőrt.Rosszul álmodtad! Jöjjön a következő! S Jánosra mutat. mit tegyen a király? Nehéz a válasz.Megfogták rossz gebéjét. te nyomorult! Mit csináltál a drága lovunkkal? János nagy ártatlanul feleli: . Megy hozzá. felség! Elöl megy az egyik dalia. s otthagyták. Nekiesnek Jánosnak: .Jól van. . Válasszon köztük maga a lány! Úgy is tettek a legények. lelkem. A királylány már alig várta. El is indultak mind a hárman. s jelentették. Észreveszi szegényt a nagy pocsolya közepin.Szőlőlevél látszik a bal karján! .mondja a király. Ahogy a lámpa elaludt.mondta Jánosnak a királylány. fiúk . s boldogan átölelte.Én is épp ezt akartam mondani! Én is azt tudtam! Nos. és még meg is törölték szegényt a saját levágott sörényükben és farkukban. Bementek rögtön a királyhoz.Vigyétek a szemem elől! . Ezeken ugyan nem lovagolhatnak valamirevaló városban. . Közben azonban előlép a másik dalia. Aztán fogja az úrfiak lovait. hogy az én szegény gebém betévedt a pocsolyába.

Itt az idő. fölszisszent. De azok ketten ismét nagyon kedvükre ettek valamit. s abbahagyta a nyiszálást.Mit? Levágtam az orromból. mint a paraszti! Fogja a kését.Várjatok. Reggel megy a király.Jánosnak volt a zsebében egy kis tészta. Az úrfi megkérdezte. hogy ő is megkínálja őket. vág ő is az orrából! Az úrfiorr csak jobb. hogy megszerettesse magát. kit választott a lánya. Az ő füle még jobban fog ízleni a királylánynak: úrfi füle! Fogta a kését. amit kapott. hogy mit esznek. Így hát Jancsit eskette össze a királykisasszonnyal. csakugyan. ahogy megette. hogy lássa.s avval átnyújt egy fügét az úrfinak. Hát ez jó. Jancsit találja a királykisasszonnyal boldogan összebújva. egy kis méz és pár darab füge. hogy legyőzze Jancsit.s azzal átnyújtott a sötétben egy darab piskótát.Mit esztek ismét? Felelte Jancsi: . Kérdi irigyen az úrfi. megint csak abbahagyja. olyan jó! Nesze neked is egy kicsi . Megkínálta vele a királylányt. Még most is boldogan élnek. gondolja az úrfi. De megint csak fölszisszen. most már haragosan: . s azt mondja: . Elkezdtek boldogan csemegélni. Végre is elaludt mérgében.Mit? Az egyik fülemet esszük! Nesze neked is egy darab . Jancsi azt feleli: . Az úrfi azt gondolta. ha meg nem haltak! 92 . a hercegúrfi pedig véres orral és füllel egy sarokban kucorog. belevágott a fülébe. kóstoljátok meg az enyémet is! Azzal belevág az orrába. neki is így kell tenni.

A medve csak most nézi meg a farkast: Azt mondja: . de azért hozott isten. amit ők baltának neveznek. Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal. úgy helybenhagyott.De szomorú vagy! Talán valami bajod van? Azt mondja a farkas: . 93 . farkas koma! Válaszol a farkas: .Az is baj. istállói felé.Csak az emberrel?! Hiszen nincs annál erősebb állat! Gyanút fog a medve: . ha te kívánod.Ne is kérdezd! Baj?! Volt is. rossz esztendő volt. csapkod azzal a fényes farkával. azután csak neki a fejemnek. térül-fordul. ugatni kezdtek.Ejnye. medve koma. de amint megérezték a szagomat a kutyák. hogy alig tudtam elvánszorogni idáig. Mire a medve: .A legerősebb állat Élt egyszer az erdőben egy medve meg egy farkas. jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái. Óvatosan jártam.Elmondhatom! Nem bírtam már az éhezést.Jó reggelt.Talán éhes vagy? Mert olyan csikasz a horpaszod. Sóhajt a farkas: . Aszályos. Mindkettőnek külön-külön már egy ideje az forgott az eszében. nem sok ételhez juthattak. ahogy kifért a torkukon.Nekem ugyan nem jó ez a reggel. de más is. hogy valami kövér bárányt vagy malacot szerezzek. de meg van hasogatva a bundád is! Talán valamelyik atyádfiával verekedtél össze? Legyint a farkas: . Erre a medve: . s az éjjel belopózkodtam a faluba.Csak az emberrel? Elámul ezen a farkas: .Atyámfiával? Az emberrel! Mosolyog a medve: . mint egy szúnyogkisasszonyé.Hát hogy s mint történt? Szétnéz a farkas: . és attól sem lesz jó. Azt mondja a medve: . Kiugrik erre az ember. maradt is belőle.

Egy kövér nyúlba! . így tépném szét.De ez csak ember már? Feleli mindentudóan a farkas: . egyszer csak jön arra egy gyerek. Fölfortyan a medve: .mondja önhitten a medve.Hitetlenkedik a medve: . hiszen csak ember! Mire a farkas: . várnak. várnak. Kérdezi a medve: . hogy nincs annál erősebb állat! Kihúzza magát büszkén a medve: . . Kérdezi a medve: .Ez csak társa az embernek! Várnak. Ebben maradtak. Egyszer csak arra jön egy vén koldus.Ez még nem. hogy itt hagyná a fogát! .Az ember? Hiszen az gyönge. akkor mit csinálnál?! .Fogadjunk! Nyújtja lábát a farkas: .Hát ez ember? Feleli oktatón a farkas: .mondja dolgabiztosan a medve. én ugyan sose láttam embert.Könnyű neked itt ezzel a bokorral vitézkedni! De csak jönne erre egy ember! Nem tudom. egyszer csak arra jön egy huszár. mint ezt a bokrot itt. s lesbe álltak az országúton.Én tudom! .Nézd.mondja fitymálva a farkas.Ez csak volt! Várnak. de ha találkoznék eggyel. 94 . Azzal kilopakodtak az erdőből. Várnak.Én meg azt mondom. Kérdezi a medve a farkastól: .Azt tenném. várnak. Ez csak lesz.Fogadjunk! De mibe? .Ez az ember? Mondja a farkas: . újra várnak.Hiszi a piszi! . egyszer csak arra jön egy menyecske. amerre a falusiak szoktak járni. Várnak. Azt mondja lesajnálón a farkas: .

Hát ez már ember? Feleli suttogva neki a farkas: . és ugrottam volna rá. de ő . pofozgatott. mint az ember! Amikor összeakaszkodtunk ott az országúton. biz elfutottam! 95 . hol az út.Elmondom! Világéletemben nem láttam olyan furcsa állatot. mentem neki morogva.Megkapod! Most már elhiszem. farkas koma. amerre látott. előhúzta a fényes nyelvét. hogy az ember a legerősebb állat! Mire a farkas: . meg olyan élesen.Ez már az! De azzal a farkas már szaladt is.Hát hogy s mint történt. és rálő. A medve meg kiült nagy büszkén az országútra. hogy csak úgy szikrázott tőle a szemem.hát ő már messziről rám köpött. vissza az erdőbe. megkapom-e a nyulat? Feleli neki kedvetlenül a medve: . futott tökön. üvöltve. medve koma. hogy még csak hozzá sem férhettem. paszulyon át.nem nézte. azzal nyalogatott. s azzal neki. medve koma? Mondja megokosodva a medve: . amerre látott. Ez még hagyján lett volna! De amikor a közelébe értem. hogy a medve még csak hozzá se kaphatott. Nemsokára csak találkozik megint a medve meg a farkas.No. megköpi a markát.Kérdezi a medve: . előveszi először pisztolyát. szégyen oda. Aztán rögtön kirántja a kardját. megfordult és uzsgyi! . és szégyen ide. Nem bírta sokáig a medve. a huszár útjába. Meglátja a huszár a medvét. de úgy. olyan ügyesen. Ezt már én sem bírtam tovább. de vitézül a medvének! Olyan ügyesen forgolódott a huszár. Azt mondja a farkas: .

Otthon megszárította a bőrt. Nem egyformán örököltek az apjuk halála után. a mestergerenda mellett le lehetett látni a szobába. szép öt lovam! gyí. kis Kolozsnak meg csak egy lett. Benézett a ház ablakán. épp ráesteledett. Azzal kellett volna szántania. hangokat hall. kikapta kis Kolozs kezéből az ösztökét. Két szomszédos falunak volt ott náluk egy temploma. Gondolta. mert abban volt. Gondolta. ha kap éjjeli szállást. hogy az asztal lent teli van süteménnyel. zsákba tette. s azt kiabálja be. és hogy az emberek ne tudják meg a szegénységét. Ahogy elhelyezkedik. tudta. Mikor odaért a szélső házhoz. s agyonütötte vele kis Kolozsnak azt az egy lovát. A vendég épp evéshez készülődött. összehajtotta. szép egy lovam! Mert neked csak egy van. hogy van már ott vendég. A padlás rosszul volt sározva.Gyí. szép öt lovam Még azt találják hinni. hogy: . A templomba igyekvőknek épp kis Kolozs földje mellett kellett elmenniök. meghál tehát itt.Mit hallok?! Ne merd többet azt mondani. nyisd ki a kaput! Az asszony megijedt. de a parancsra mégsem adott. Hanem azt mondd: Gyí. azt mondja a katonának: . Így kis Kolozs vasárnap szántott. De mit lát. hanem a következő vasárnap megint csak úgy biztatta a lovakat: . fölvetette a vállára. sült hússal. gyí! Nagy Kolozs éktelenül megharagudott. Kölcsönkérte a bátyja négy lovát. Az egyiket hívták nagy Kolozsnak. még egy nagy üveg bor is van rajta. Magához hívatta kis Kolozst. ahogy benéz? Azt. és nagy dölyfösen ezt mondta neki: . szép öt lovam! gyí.Asszony. Búsult erősen kis Kolozs. gyí! Nagy Kolozsnak fülébe jutott a dolog. így biztatta az eke elé fogott lovakat: . hogy Gyí. a másik szegény. hogy aznap már úgysem tud mihez kezdeni a városban. s elballagott vele a másik város felé. csak adnak valami pénzt érte. vagyis az egyik falu népe a másik faluba járt templomba. Azt látja. a háztetőről meg a padláslyukon át beereszkedett a padlásra. mikor ez is a fülébe jutott. Kis Kolozs szégyellte hogy neki az apjuk örökségéből csak egy ló jutott. Kis Kolozs lenéz. De az csak vasárnapra adta oda. hogy mind az öt a tied. a másikat hívták kis Kolozsnak. Kis Kolozs így nem is szólt be az ablakon. de hát mit tehetett. amikor egyszer csak valaki megzörgeti a kaput. Kirohant a mezőre. Nagy Kolozsnak lett négy lova. hogy ő itt már úgysem kap szállást.Az uram! Bújj ebbe a nagy ruhásládába! 96 . szépen bemászott a kapun. s ott helyben megnyúzta a lovát.Gyí. s töröl egyet a száján. A gazda felesége látott vacsorára minden jóval egy deli szál katonát. Az egyik gazdag lett. Kis Kolozs hallgatott. Mégpedig a gazda távollétében. legalább a nyele maradjon meg a veszett fejszének.Kis Kolozs meg nagy Kolozs Volt két mostohatestvér. De mivel mégiscsak tető alatt akarta tölteni az éjszakát. fölkapaszkodott a háztetőre.

Én vagyok. harapják a hagymát. ide a szobába! Kis Kolozs szót fogadott. Elcsodálkozik az ember.Már mért ne tudna .mondta kis Kolozs. Felelt neki nagy fontoskodva kis Kolozs: . hogy egy ember van ott összehúzódva.Nem főztem én. Eszik a kenyeret. s leült. A nyomásra a zsákban összeszorult a lóbőr. nyelnek nagy szárazakat.Nem is érti ezt mindenki. . kinyitotta a kaput.Hát gyere le.mondta az ember. Aztán kiszaladt. föltekint a padlásra. bement a szobába.feleli kis Kolozs -. hogy hazajön kend. az asszony meg a bort eltette a sifon háta mögé. fokhagyma meg vöröshagyma.mondja kis Kolozs. vitte magával a zsákban a lóbőrt. Egyszer csak a gazda ezt kérdezi kis Kolozstól: . . egy szegény vándorló! .Ki vagy te ott a padláson? Kis Kolozs töpreng egy kicsit. fölkiált hozzá: . Azt mondja akkor az ember az asszonynak: . A gazda kis Kolozst is meghívta vacsorára. hogy ebben a kemencében itt sült hús meg sütemény van. . Hanem van egy kis kenyér.Nézd meg. a süteményt meg a sült húst pedig berakta a kemencébe. és közben meg nyikordult. .És tudna az a szerkezet most is mondani valamit? .Afféle . de aztán csak odaszól az asszonynak: . Kis Kolozs nem is uraltatta magát. a lyukon át ő is föllát.Hát ebben a zsákban mi van? . hátha igaz! 97 . elfogadta. ami csak van vagy lesz a világon.Hozzál egy kis vacsorát! Jót főztél-e? Azt mondja erre az asszony: . asszony. nem tudtam. Azt kérdezi erre a gazda: . Ennek a zsáknak a hangját csak a gazdája érti. és rögtön megnyomja a zsákot. Csak annak tesz jelentést.Most azt jelentette. kifogta a lovakat.Ebben a jövendőmondó és mindentudó szerkezet van – feleli kis Kolozs.Máris mondott valamit . hogy az mindent megmond.A katona gyorsan belebújt a ládába. Látja.kérdi a gazda. . mert nagyon éhes volt. A gazda behajtott. Az asszony odavitte a kenyeret meg fokhagymát meg a vöröshagymát az asztalra.Mit mondott? Én nem értem! .Miféle mindentudó szerkezet? . Ahogy ment befelé. lement szépen a szobába.És most mit jelentett? . de aztán mégis megszólal: .

mondta kis Kolozs. de most megszólalt ugyancsak: .mondta kis Kolozs. az meg kimérte neki a három véka aranyat. megadom a három véka aranyat . Kocsira tették a nagy ruhásládát a gonosszal együtt. kiszedte a húst meg a süteményt. Kis Kolozs odahajtott. Lecsukta hamar a ládát. . 98 . hol lakik az apád .kérdezi a gazda. De az ember nem állhatta szó nélkül.Most azt jelentette .mondta a katona. kihúzott egy nagy üveg bort.szólt hátra kis Kolozs. Reggel. karmos. .Belevetem ezt a gonoszt a Tiszába! Hallgatott eddig a katona a ládában. . .mondta az ember ráadásul ezt a ládát is odaadom! Sőt még azért külön kocsit.feleli kis Kolozs -. s a katona csákóját. Nem volt már semmire se szüksége. kinyitotta a kemenceajtót. kimérte a gazda a három véka aranyat. közben jókedvében így dudorászott: . sarkantyúját megpillantva. és nyomott megint a zsákon. rá is ült. azzal a gonosszal együtt. .Az asszony szó nélkül kiszaladt. három véka aranyért! . Kis Kolozs csodálkozó arcot vágott.Jól van. A két éhes ember jóízűen nekilátott. Úgy kérdezte meg kis Kolozst. odarakta az asztalra.Ne vigyél a Tiszába! Adok inkább én is három véka aranyat! Vigyél érte az apám házába! .Eredj. A zsákban a lóbőr megint jót nyikordult.Itt lakik a harmadik faluban! Nem vagyok én ördög! Katona vagyok. Fölugrott erre a gazda. Az asszony odaugrott a sifon mögé. . Megalkudtak.Az lehetséges . ha elviszed innen. Felel megint ünnepélyesen kis Kolozs: . kardját. fölnyitja rögtön a láda tetejét. Ott a katonát kieresztette a ládából. lovat kapsz. hogy gonosz van a ruhásládában. csak azt látja hogy valami iszonyú fényes.Most azt jövendölte. mit jövendölt? . de azért csak odaszólt kis Kolozsnak: . megtalálta a katona apjának a házát. Kérdi izgatottan az ember: . Ezután kis Kolozs hazafelé fordította a kocsirudat és szépen hazakocogott a hat véka arannyal. hátha igaz! Nagyon jólesnék egy kis bor erre a sült húsra meg süteményre.Nyilván a pokolban.Azt se tudom. ahogy fölkeltek. azt mondja egy kis idő múlva: . forgóját. szőrös teremtés van benne. A gazdának vidám kedve kerekedett. Beletekint.No. odatette az asztalra. lefeküdtek. hátha megint jövendöl valamit. Jókedvűen szólt oda az asszonynak: . Kis Kolozs vígan hajtott hazafelé.Nyomja meg kend megint! Mit jövendöl harmadszor? Kis Kolozs megnyomta a zsákot.Most mit jelentett? . . Jóízűen iszogattak. nem adná el neki azt a mindentudó zsákot. behozta. beállt az udvarba.Odaadom én.Ördögöt a pokolban! .Nyomja már meg még egyszer. hé! Nézd meg. aki benne van. Aztán az ember befogott. s hogy ki ne jöjjön az az ördögi valaki. hogy ott van a sifon háta mögött egy jó nagy üveg bor! Az ember most már kevésbé hitetlenkedett. megnyikordult a lóbőr. leszögezte.

s nagyot kiált: . árulni. a sötétben belopózkodott kis Kolozs házába. Bement a kocsmába. Azt mondta ekkor kis Kolozs: . elővette a fejszét. bőrüket szekérre rakta.Nagy Kolozs bácsi. kérd el a felöntőt. az ördög öreganyját.Darabja hat véka arany! Az meg.zumm! . tizenkét felöntő! Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozst: . A kereskedők megígérték a bőr tisztességes árát. Éppen egy boszorkány vénasszony kért tőle szállást. kért a kocsmárostól egy ital bort. De mielőtt odaért volna. Kis Kolozs reggel fölkelt.Itt van egy pohár bor: az ükunokája küldte. s elvitte ő is a másik városba. hogy ne mondja el senkinek a tettet. A kereskedők így szóba se álltak vele. . A kocsmáros erre úgy megharagudott. és elhajtott vele a másik városba. mintha nem is neki beszélnének.Ezt mind a lóbőrért kaptad? . nekihuzakodott.mondja kis Kolozs.Mit akar apád a felöntővel? Mondja a gyerek: . Nagy Kolozs maga kereste elő a felöntőt.Azért kaptam! . Megmérték együtt az aranyat. mint kis Kolozs. hogy agyonüti majd kis Kolozst. elgondolkozott. maga vitte el kis Kolozshoz.Eladta a lóbőrt. Az öregasszony eldűlt az ülésben. persze. s mondja gyorsan nagy Kolozsnak: . fiam. Hazament. kitapogatta. könyörögni kezdett rögtön kis Kolozsnak. a legnagyobb fiát mindjárt magához szólította: . fölültette a vén boszorkányt a kocsiba. Megmérgesedett iszonyúan nagy Kolozs. mert nagyothall. maga helyett fektette az ágyába. megállt egy kocsma előtt.agyonütötte a vén boszorkányt. Nagy Kolozs hazament. Jön éjszaka nagy vigyázva a fejszével nagy Kolozs. adja kölcsön a felöntő sajtárt! Kérdezi nagy Kolozs: . hogy így megjáratták. Mérnivalónk van. A kocsmáros adott neki. de nagy Kolozs nem adta alább. és . hol van kis Kolozs ágya. mert szomjazott. A kocsmáros még egyszer odanyújtotta a bort. Semmi válasz most sem. A kocsmáros kiviszi a pohár bort a vénasszonynak.Eredj el. egy kocsi aranyat hozott. még egyszer kiáltott. Azt mondta: . A gyerek elszaladt. nagy Kolozs bátyádhoz.Vigyen az ükanyámnak is egy pohárral. De kis Kolozs élt a gyanúval. apám kéreti. Agyonütötte mind a négy lovát. hátul az ülésbe. De az asszony rá se hallgatott. huszonnégy véka aranyat nem kapott a négy lóbőrért. de nagyokat kiáltson neki. befogott. indult tüstént.Ahogy hazaért. ő meg lefeküdt a padra. hogy odavágta a poharat az asszony fejéhez.Jaj! Mit csinált az ükanyámmal! Agyonütötte! A kocsmáros nagyon megrémült. ad inkább neki három véka aranyat! 99 . Kiugrott ebben a pillanatban kis Kolozs a kocsmából.

hazaszaladt. Rettenetes bosszút esküdött nagy Kolozs. Azt mondja erre a kocsmáros: . mondja még vidámabban nagy Kolozsnak: .feleli büszkén nagy Kolozs -. elkapta.Holtasszonyt vegyenek! Holtasszonyt vegyenek! A rendőrök persze mindjárt közrekapták s kérdik: . adja kölcsön a felöntőt! . s vitte. . És küldte a fiát ismét nagy Kolozshoz: .Micsoda holtasszony ez? . A rendőrök összenéztek. s indult kis Kolozshoz hogy bosszúját megállja. Ahogy meglátta kis Kolozst.kérdezi nagy Kolozs. visznek a mennyországba! Jajjaj. az hoztam árulni.Hozd el a felöntőt! A gyermek vidáman elszaladt. Nagy Kolozs maga kapta föl a felöntőt.Hol vetted azt az aranyat? Feleli erre kis Kolozs: . . Ennél sem kellett egyéb a lelketlen nagy Kolozsnak. édesapám kéreti.Fejbevágtam az öreganyámat . ő maga meg bement.A múlt éjjel agyonütöttél te nálunk egy vénasszonyt.Hogyne vennék . mond egypár imát a saját lelkéért. hogy majd beleveti a Tiszába.Nagy Kolozs bácsi. megkötözték nagy Kolozst. bevetették egy sötét dutyiba. áttolta egy másik városba s kezdi teli torokkal kínálni: .Hát veszik ott a holt asszonyt? . fejbe vágta az öreganyját. beletette egy talicskába. hat felöntő lett. Közben odakint a zsákban kis Kolozs meg kiabálni kezdett: . . Gondolt egyet nagy Kolozs.Jajjaj. Együtt mérték meg az aranyat. fölvett nyomban egy erős zsákot. szerencsére az öregasszonyt megmentették. hogy senki meg ne tudja a dolgot. még kérdezték is többen hogy van-e még több. Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozstól is: . Kis Kolozst letette a földre.Van nekem jó nagy kertem. csak maga se szóljon senkinek. s azt mondja: . az ükanyámat azt vittem el a másik városba. visznek a mennyországba! 100 . hogy ha már ilyen bűnt követ el.Nem bánom. A kocsmáros ezután rögtön kimérte a három véka aranyat.Kis Kolozs gondolkodik egyet. azért kaptam. aztán zsákostul fölvette a vállára.Mit akar apád azzal a felöntővel? . de az ükanyámat temettesse el. hozott sok aranyat azt akarjuk megmérni. Kis Kolozs fordította vissza a kocsirudat. a templomban éppen akkor miséztek. majd eltemetem én oda. maga szaladt oda kis Kolozshoz. beletette a nagy zsákba.Eladott egy öregasszonyt a másik városban.feleli kis Kolozs -. Mikor nagy sokára kiszabadult s hazament. Ahogy a templom előtt haladt. az aranyat szépen hazavitte.kérdezi nagy Kolozs.

s azt mondta neki: . fölvette a zsákot a vállára. Nagy Kolozs végül elvégezte az imádságát a saját lelki üdvösségéért. Az öregembernek semmi baja se lett. de odavezetni odavezetlek. Az öreg hallgatott. az már a te dolgod. átkozott kis Kolozs! Végzünk végre egymással. a víz felé! A zsák megakadt egy fűzfacsonkban. üljön helyettem a zsákba. hogy kis Kolozs alig tudott nyomán haladni. Azt mondja a végtelen kapzsiságában nagy Kolozs: .Hogyne volna! Hiszen én a rosszat. mit csinálok! S megindult.bele a vízbe.Egyre kérlek.Akármit beszélnek. a maga jó esze szerint. öcsém! Örömest odaadnám érte ezt a falka marhát! Megszólal a zsák. Amint kiér az országútra. Mikor odaért.No. olyan jó bolond már nem vagyok. a falujuk felé. azt mondja: . amit lát. s azt mondja: . hogy ott mit csinálsz.Hogy a vállamon odavigyelek.Van-e még ott? Válaszol erre megint csak kis Kolozs: . elhajtotta. Így élt aztán kis Kolozs boldogan a maga szerzeményében. mondd meg már.Cseréljünk! Oldja ki kend a zsák száját. Nyelt egyet nagy Kolozs.Arra hajtott éppen egy öreg ősz ember egy falka marhát. ugyancsak haza. maga csak ne szóljon! Kis Kolozs ezzel a marhák mögé került. Nekihajolt. odament a zsákhoz. igyekezett hazafelé. öcsém. Az öreg beleállt a zsákba.zsupsz! . És ahogy a Tisza partjára ért . hogy kis Kolozs egy nagy falka marhát hajt csöndesen. vigy oda. hogy mit kiabál valaki ebben a zsákban. hol szerezted ezt a falka marhát? Feleli erre nyugodtan kis Kolozs: . hallja. kis Kolozs kijött.Bár engem vinnének már. Tégy a zsákba. De nagy Kolozs azt már nem látta. majd földbe gyökerezik a lába attól. te kis Kolozs. mert én a javát hozom! Feleli erre kis Kolozs: . az utolját hajtottam el. olyan sietve.Hol vettem volna? A Tisza fenekén.Köszönöm! Gyerünk! Tudom én. azazhogy kis Kolozs a zsákban: . kis Kolozs meg bekötötte. és azt mondja kis Kolozsnak: . nem csapsz be többet! Azzal gurította le a zsákot a parton. vitte a Tisza felé. Azt mondja erre nagy Kolozs: . Így szabadult meg kis Kolozs végre nagy Kolozstól.Hol vetted. én meg majd bekötöm! Az öreg ősz ember kioldta a zsákot. kijött a templomból. Azt látja. hajíts bele a vízbe! És segíts majd a marháimat terelni. Vannak ott még ennél is szebbnél szebbek. 101 . az alvilágon! Csak meglepte megint nagy Kolozst a szerezhetnék: .

mintha meg sem tette volna. Néha összedörgölte a kezét. Tudja meg azért egyszer már mindenki. minél közelebbről. akármint!.mondja erre a király.mit tehetett? Vállalta. Építtetett az olyan palotát. Meglátták a falon az írást. a király azt mondja. álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. hogy meg ne nézze. csak úgy ragyogtatta az alabástromfalakat. de nagyonnagyon hideg volt. Éjjel-nappal egy katonával őriztette. ő maga meg a király. meg-meghuhukolta a körmeit. de nagyon féltette a palotáját. hol nem volt. Avval járkált tovább. hogy a fal tisztaságát őrizze. Gyönyörű holdas éjszaka volt. hogy aki elment mellette. hogy a pénz minden. A hold meg ahogy rásütött a házra.Egyszóval neked csak a pénz hiányzik? Feleli bátran most már a katona: . hogy: Akinek pénze van. s írta nagy betűkkel a ház falára ezt. mert fázott a szegény katona. meg nem állhatta.mondta a király. semmire se mehet! Mert úgy belefeledkezett ebbe a gondolatba. Miért? Mert igazán azt hiszi. Akinek pénze nincs. Nem jó sor ez. az mindent megtehet. s helyette a király sopánkodna az időre. Vagyis olyan szép volt az a palota. . meg maga a katona is. hogy lássák. vagy csak nehezen. hogy nem jutott az eszébe hisz ő épp arra van odarendelve. . akárhogy. hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik. Gondolt egyet a katona azután is. volt a világon egy muzsikaszerető öreg király.Én nem bántom.Az. A király meg nagyon. Mindjárt elővették persze a katonát: ki tette? Ő.Akkor meghalsz! . s meg ne tapogassa. hogyha a király volna itt az őr. hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni. Elgondolta most a katona megint. eszükbe se fér a kinti rossz világ. A holdvilág sütött szépen. De hát mit csinálhat az olyan szegény ember.. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona.. Kegyelmet könyörgött neki. ide álljon a hidegbe. hát ide áll. De hát az sem volna igazság. Egy nagyot mégpedig. Viszik a király elé. a hó meg csikorgott-nyikorgott a katona lába alatt. akkor bizony ő aludna a jó helyen. S lám most meg ő piszkolta be! Reggel mentek most is már korán a vizitálók. szegény . de csak annyit ért bizony az. De a királylánynak nagyon megtetszett az egyenes válasz. hogy ő írta be a falat. ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak. De majd magától a pénztől kap leckét a szemtelenségéért! 102 .Jó . mert akkor meg őt átkoznák.A muzsikáló ezüstkecske Hol volt. hogy még a fala is alabástromból volt. mint ő is? Ha neki az ura. nem történt-e valami. Mondja neki a király: . Áll. fölséges uram! . hogy mi a szegény ember baja! Elővett egy darab szenet.

Az aranymívessel egy szálig mind elhordatta a kincset. ahova a katonát valaha betették. Muzsikálgatott is a zenélő kecskével a katona.Ki vagy? . Lyukat fúrt a kőkerítés falán. 103 . toprongás után vette észre a király. hogy ha azt valaki meghallotta. amikor a kinyitott kecskéből egy katona lépett elő.mert nagyon ügyes ember volt .No. Utoljára ahhoz az aranymíveshez küldtek. egy kamrába. bevitte a szobájába. ahol a katona volt befalazva. egyszer csak ráakadtak a gödörre. ahonnan a múzsikaszót hallotta. A lány attól kért tanácsot. hogy belül üres volt. Éjszaka elment oda.Volt a királynak a palota mellett egy nagy kertje. de csak nem tudták. hogy ha megunja magát. Ráadásul a kecske olyan szépen tudott muzsikálni. Nézte a helyet. amiért a palotát befirkálta. amikor kiemelték. Mégis kőmíveslegényeket hívatott. A katona beleegyezett. De főleg akkor muzsikáltasson vele. A katona rögtön vigyázzba vágta magát. most már megvan mindene! A királylány most még jobban elszomorodott. Másnap a lányával meg a miniszterével ment ki a kertbe. mulatott hébe-hóba. mint az eső az esőzsákból. Az aranymíves meg otthon . amikor ráparancsoltak. De a kamrában most nem volt egyéb egy ezüstkecskénél. Egyszer a király. honnan jön és mi ez! . de úgy. felásatta a földet. muzsikáljon vele. miképp s hol szólhat benne az a gyönyörűséges muzsika. de az régen kiment az eszéből. De a király csak akkor nézett nagyot. Elhívatták a város aranymíveseit. Abból dőlt még akkor is a nóta.kiáltott rá a király. Hogy hát most mulassa magát. És amiért arra panaszkodott hogy neki semmi pénze nincsen. de csak nem tudta kitapasztalni. de azok se tudtak vele boldogulni. amerre a katona be volt falazva. Nagy keresés. . s beszólt a katonának. minden baját elfelejtette. akit éppen ide falaztatott be. egy ember bele tudott ülni. hogy volt valaha egy katonája. s odaadta neki. most már ki kell tudnom. az aranyból meg az ezüstből. s honnan? Nézegetett a király erre is. Az aranymíves szegény volt. épp arra talált járkálni. ahova csak a királynak volt bejárása. Próbálták nyitogatni. Mégpedig olyant. . A katonának ott lent a föld alatt.mondta a király. honnan jön a szép zene. hátulról is.a sok aranyból s ezüstből egy kecskét csinált. a kamrában épp jókedve lehetett. és csak azt a muzsikát hallgatta. mert ugyancsak megzendítette a kecskét. hogy a kecske hasán egy helyen kulcslyuk van. sőt egészen tűrhető sora volt. A király büntetésből annak a kertnek a végébe falaztatta be a katonát. oda sarkallt a város szélére. ő majd visz érte neki mindennap ételt. aztán a föld alatti kamrára. arra is. De a lány csak tovább tanakodott. ha kamrája fölött a király lépteit hallja. ha megunta magát. Nézegették elölről is. Ástak a legények. lépteket hallott. aranyat meg ezüstöt. Hallott valamit: mintha valami szép muzsikaszó jönne valahonnan. S még inkább akkor. Az aztán kinyitotta. kibontotta a katona kamrájának a falát ott a kert végén. Mikor a mester készen volt vele. a kőkerítés alá. Fogta a király a zenélő kecskét. aki a kecskét csinálta. azért. hogy adjon neki a pénzből. ástak. ahogy sétálgatott a kertjében. Mi lehet az. hogyan engesztelhetné meg az apját. Mit tegyen? Volt a városban egy aranymíves. A befalazott katona így nem halt éhen. de nem volt hozzá kulcsuk. ha a kertben. adott neki oda temérdek pénzt. Végre rájött.

A katona megnézte a király mellett az aranymívest. mi történt. három nap.Először. de még azután is egy délelőtt.Felséges uram.Másodszor az.kérdezte a király. Rögtön meg is tartották a lakodalmat. s azt felelte: . hogy a pénz minden. Ezt felelte: . Azt gondolta.kérdezte a király csodálkozva a furcsa válaszon. 104 . hogy azon nyomban a katonának adja feleségül a lányát. Muzsikusokat nem kellett hívni. mert a palota falára azt írtam. Most értette csak meg.. három éjjel. Gondolt ő is erre egy okosat. A katona szeme most a királykisasszonyon állapodott meg. akit ezelőtt régen felséged befalaztatott.Hát mi ér annál is többet? . A királykisasszony nagyot pirult. A király kezet fogott vele. én vagyok az. ha az embert megsegítik! . de a király annál nagyobbat nevetett a katona talpraesettségén. az ezüstkecske muzsikált.És először? . aki neki enni hordott. . ha az embert szívvel megszeretik. Nem volt igazam.

Az asszony két hétig tejben-vajban fürösztötte a lánykát és a legénykét. a kalibába behelyezte őket. Hát bizony. mivel szegények voltak. elvitte őket az erdőbe. hogy ha őt anyónak elveszi. két hét múlva azt mondta az urának: . akkor minket tejbevajba füröszt. s azt mondta a lánynak: . Olyan szép volt. annak a szegény embernek volt két gyermeke. A lányocska és a fiúcska mondják az édesapjuknak: . hogy van ott elég sok széna. hogy a napra inkább lehetett nézni.No. Olyan két szép virágot fésül ki a fejéből a lány. A királyfiú meglátta a szép helyet. megfésülködik. lányom. lányom. kéregetni az utcára. Egyszer kimegy a királyfiú az erdőbe vadászni. A nagyobbik lányka volt. A lánykáéknak pedig ott telt sok idejük a kalibában. Egy nyári napon kiment az erdőbe a lányka. hogy rakjak egy szekér fát. azt számította. Ott kalibát csinált. a kisebbik pedig fiúcska. Bevetemedtek egy özvegyasszonyhoz. S még ad egy-egy szelet kenyeret. és elindult hazafelé. akkor elmegyek innen.Hogy menjek én magához feleségül? Nem hagyhatom itt az öcsémet! Azzal elővesz egy fésűt. befogta a két tehénkéjét a szekérbe. felültette a két gyermeket a szekérre. Amint vadászgat az a királyfi az erdőben.No. Avval azt mondta az édesapa a lánykának: . látta.Hogyha a gyermekeidet el nem pusztítod.A szegény lányról. hát ráakad a kaszálócskára. S amint ment hazafelé. A lányka táltos volt. hogy mit akar az apja vele. Azt mondja az a lánykának: . a fejsze fokával mindenik fára ütött egyet-egyet. hogy egyék. hadd gondolják azt a lánykáék. hogy csak a fát készíti a szekérre. hogy milyen szép fiút s lányt lát ott. hát az erdő közepén volt egy szép kaszálócska. mikor odamegyen. hogy ha elvesz. feleségül vette.Lányka. csodahatalommal született anélkül. Megyek. mikor visszatérek. akkor hazaviszlek. ha úgy bánik veletek. a kalibában. elmentek. tudta. Az apja pedig levette a szekérről a fejszét. megrakta a szekerét.Eljössz hozzám feleségül? Azt mondja a lány a királyfiúnak: . hogy a napra inkább lehetett nézni. A szegény ember mit csináljon. El is ment másnap. Nagyon megtetszettek a királyfiúnak. otthagyta a gyermekeket az erdőben. hogy abból a szénából ad egy keveset a lovának. azt mondja az özvegyasszony. Azt mondta a királyfiúnak: 105 . mondd meg édesapádnak. hogy tudott volna róla. Azt mondja a királyfiú a lánynak: . megijed. akkor titeket tejbe-vajba fürösztlek. A lányka táltos volt. de arra a kaszálócskára nem. aki aranyvirágot lépik Volt egyszer egy szegény ember. Hanem elment haza. Mikor a gyermekek megnőttek.Édesapó. de arra a virágra nem. én elveszem.

azt mondja a lányának: . adjanak neki egy fésűt. Hogy a királykisasszony megfésülködött. annak adom a virágot. Egyszer azt mondja a szegény lány. Éppen a nádas mellett volt egy tó. A boszorkányné a lányát a királyfiú mellé ültette. De az öregember nem akarja adni a virágot. Aki neki szemet ad. és ha holnap jönnek értem. adnak a két szál virágért három-négy szekér aranyat. Elbeszélte az édesanyjának. Azt mondja. és . Gondolta magában: mi baja ennek? Búsult nagyon. az ő lányának a ruháját feladta a szegény lányra.Öregapó.Ha emberi állat vagy. De nagyon búsult a királyfiú másnap reggelre kelve. annak adja a virágot.a nádhoz kötötte. annak adom a virágot. Hazamegy a királyfiú a két szép virággal. de erre a két szál virágra nem. Amikor az erdőszélbe érnek. olyan két szép virágot fésült ki a fejéből.a közelben volt egy nádas . tegye az ablakba egy pohár vízbe.A báránykám az erdőben járt. Egy öreg halász odajárt halacskát halászgatni. akkor felkereslek! Meghallotta a szegény leány. S azt mondja az öregembernek: . lányom! Urad úgysincs itthon. vízbe. Azt kiáltja vissza: . hanem mondja azt. hogy a báránykája az erdőben járt. Az öreg halász meghallotta a jajdulást. azt gondolja. s kiütötte a bal szemét. vigye el ezt a két szál virágot a városba. Elmentek a szegény lányhoz felteszik a kocsiba a lányt és az öccsét is. Elmentek haza. bárókat. s a bal szemét kiütötte. jó lesz neki a lány menyének. Amint megyen a városba. csak azt mondja: . hogy milyen két szép virágot árulnak. Meghallja az öreg boszorkányné. és a kocsit elindította. de úgy. grófokat.. Odamegy a szegény halász. ígérnek a két szép szál virágért négy-öt szekér aranyat. s beszalad. Kimegy a királykisasszony. a szegény pedig ottmaradt a nádasban. Visszament a boszorkányné a kocsihoz. elbeszéli az anyjának. S megfésülködik a szegény lány.Ezt a két szép virágot magának adom. menj. akkor a boszorkányné a kocsit megállította.Te. s ígér öt-hat szekér aranyat a két szál virágért. hogy járt ő egy lánnyal az erdőben. nem virágot fésült. otthon pedig összehívták nagy vendégségre a hercegeket. és visszatérnek hazafelé. de az öregember nem akarja. még egyszer jajdulj meg. és a lány küldötte neki ezt a virágot hogy tegye pohárba. Vigye haza az édesanyjának. 106 . Gondolta. nagyon örvend annak a két virágnak. hogy senki semmit sem tudott. hogy a napra inkább lehetett nézni. hogy amint ott halászgat. hogy: „A báránykám az erdőben járt. hogy holnap ő elveszi a lányt feleségül. s még egyszer feljajdult. vedd meg azt a két szál virágot. Mikor hazajön. a fejedből fésülted. az ő szegény házába. és tegye fel az ablakba. aki neki bal szemet ad. és a szegény lánynak a két szemét kivette. De hogy szavam ne felejtsem.” Azzal elindult az öregember a városba. meglett a nagy lakodalom. a királyfiúnak egy boszorkányné lánya volt a jegyese. a szegény lány a hajától megkötve eljajdulja magát. a legutolsó kocsira felült a boszorkányné a lányával. aki neki bal szemet ad. hanem tetűt. Történt egyszer. s elviszi magához. feloldja a hajától fogvást. s a szegény lányt levette a kocsiból. Elment a kisfiú mellett. akkor elmegyek én is. S azonnal nem bánta az anyja. s a bal szemét kiütötte. Levetkőztette. Mikor másnap elmentek a szegény lány után. De kend ne adja azért a háromnégy szekér aranyért. Erre elért éppen a király kapujába.

forduljon egyet előttem! Az öregember nem szégyellte magát. kiment.Azzal azt mondja a boszorkányné a lányának: . És azt mondta az öregembernek. s a jobb szemét kiütötte. most én elmegyek. most egyik szemem helyrejött. A lány pedig korán reggel felkelt. s kihozza a jobb szemet a kemence mögül. ne szégyellje. azt mondja neki: . öregember. s rakják egy rakásra. Amint megy a városba elér a király kapujához a lány.Menj. Ígérnek érte tíz szekér aranyat.No. annak adja a virágot. akkor azt mondja a lány: . odaadja az öregembernek. Azt mondja a szakácsné neki: . Bemegy a boszorkányné leánya. s feltette a szemét. amelyeket behordtak a ház közepére. Azzal elbúcsúzott tőlük. helyreteszi a szemet. és elmegy haza. van miből éljenek. s odaadja az öregembernek. anyó. ne szégyellje magát. most jókedvem van. Akkor elővett egy fésűt. hogy milyen két szál virágot árulnak. lányom. az öregember pedig odaadja a virágot. S azt mondja az öregembernek: . akinek az erdőben kivettük a szemét. elindult a városba. a szemet megmossa. a lány jókor reggel felkel. harmatcseppel megmosdik. hát tizenhat éves fiú lett belőle.No – azt mondja a lány -.Hé. hogy a báránykája az erdőben járt. mint a másik. hát hétszerte szebben látott. kimegy. Ahogy haza ér. Azt mondja az öregasszonynak is: . tizenegyet. s azokat az edényeket. de oda ne adja. Akkor azt mondja az öregembernek s az öregasszonynak: . . szívesen gondomat viselték. Azt mondja az öregember: . add nekem a virágot. nagyanyám. forduljon kend is egyet! Az öregasszony is fordult egyet. odaadja a szemet a lánynak. de az öregember nem akarta adni. nagyapám. hogy vigye el azt is a városba. hozd ki a kemence mögül a bal szemét annak a lánynak. hová mész? 107 . A szemmel pedig elmegy haza.Neked adom a virágot. s odaadja a lánynak a szemet. hát tizennégy esztendős lány lett belőle. az öregember pedig odaadja a virágot. Mikor behordták minden edényüket. hanem mondja azt. nagyanyó.Eddig. s a jobb szemét kiütötte. mint azelőtt. s aki neki jobb szemet ad. lány. No hát ígértek tizenegy-tizenkét szekér aranyat azért a két szál virágért a városban. hogy a báránykája az erdőben járt. öregapó. Megállítja az öregembert a királykisasszony.No. Elért megint a király kapujába s meghallotta a királykisasszony.No. Ahogy odaadja a lánynak. hogyha jobb szemet adsz a báránykámnak. s aki neki jobb szemet ad. de ez a két szál virág még hétszerte szebb volt. harmatcseppel megmosta. Azzal beszalad a királykisasszony. te. hozzák be a ház közepére. amelyet fejéből fésült. mind telefésülte arannyal. Jókedvében tépett két szál virágot. mint a másikkal. annak adja a két szál virágot.No. egyet fordult előtte. csak azt mondta. hát hétszerte szebben lát. már most gyűjtsék össze minden edényüket. és kihozza a bal szemét annak a lánynak. nagyapó.

Azt mondja a szakácsnénak: . hogy a szolgálónak engedte meg. s megjelenti a királyfiúnak. egy vasárnap azt mondja a szakácsnénak: . hogy hová tették a lánynak az öccsét. és jó volna mosólánynak.Szakácsné.Én elszegődnék. Odamegy a szolgálóhoz. Bemegy a szakácsné. Hát a nyoma után két szép szál virág lett. De mégis kezdi faggatni a királyfiú a szakácsnét. azt a gyűrűt pedig. és kivallatta őket. a nagy hordót kerekedeskereken hosszú szeggel megverték. s kivitték egy nagy hegyre. ki csinálta a palacsintát? A szakácsné azt mondja. És a királyfi kivette onnan. hogy csináljon egy palacsintát. hogy egy lány van kint a kapunál. s kimegy a konyhára. mind ízzé-porrá törték. Ő is csinált egy palacsintát. Kimegy a királyfiú. Azt mondja a szolgáló ő nem. amint ette. Nagy lakodalmat csaptak máig is lakodalmaznak. A boszorkányné és a lánya berakták a szegény lánynak az öccsét a kőfalba. hogy a gyűrű kié. Kiveszi a gyűrűt. hát látja. s jókedvében lépett előtte. Ott ült vagy három hétig. legyen olyan szíves. felvitte az asztalhoz. hogy ő csinálta-e a palacsintát. amikor a két szál virágot kapta tőle. Mindjárt megismerte a királyfi. onnan leeresztették. A szakácsné megmondta. Azonnal karon fogta. amelyiket a királyfiú az erdőben adott neki. a szolgáló pedig elkacagta magát.Azt mondja a lány: . Bizony a királyfi egy pofont ütött a szolgálónak. s megfogadja a lányt a szakácsnénak segítségére. hogy én is csináljak egy palacsintát. őket meg betette egy nagynagy hordóba. amilyet a királyfi sohasem látott. hogy más senki. hogy az az ő kedvese. 108 . A királyfi. betette a palacsintába. A királyfi a lányt elvette feleségül. Az a palacsinta pedig délebédkor éppen a királyfiú elébe került. kezdi kérdezni. Aztán pedig lekötötte a boszorkánynét és a lányát. hát beleharapott a gyűrűbe. csak ő.Hej. ha valami helyet kapnék. A szakácsné megengedte. engedje meg. ha meg nem haltak. és az asztal mellé ültette. Három hét múlva. Felkel egyszeriben az asztaltól.

hogy tovább is őrizhesse az almafát. Egyenest az almafához tartottak. ami a többivel. De nálad nem maradhatok. odaállottak az almafához. Árgyélus csak azt kérte az apjától.Nem maradhatok . Feltekintett. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott. ezek a hollók pedig a lánypajtásaim. Végre a legkisebb vállalkozott. hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. 109 . Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni. Egyszer azonban a király. hogy a sok aranyalmákat leszedjük. hogy ők fogják őrizni az almafát. . amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe. és megjelentették. s kihirdette. hogy láthassa Tündérszép Ilonát. és alig múlt el negyedóra. De vele is csak ugyanaz történt. hogy az álom össze akarja a szemét húzni.Megvagy. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból. A király homlokon csókolta a fiát. Volt a királynak egy almafája. már érezni kezdte. még egyszer megdörzsölte a szemét. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát.Tündérszép Ilona és Árgyélus Volt egyszer egy király és annak három fia. s felkiáltott: .Én Tündérszép Ilona vagyok . Mulatságból minden este iderepülünk. így ült le az almafa alá. . hogy ha olyan emberel találkozik. hogy oly gazdag király nem volt az egész világon. amelyen aranyalmák termettek. Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind meg voltak. szép tolvaj? . Legelőször is a legidősebb ment őrködni. hogy ezentúl mindennap el fogok jönni.kérdi a királyfi. Így történt ez másnap is. pedig megvallom hogy te vagy. az aranyalmák mind eltűntek. Az őröknek sem kellett egyéb. hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik. az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára. ha látni akarsz! Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló. A középső sem járt jobban. aki az aranyalmákat megőrzi. szippantott hát egy kis dohányt. Olyan különös fa volt az. de megígérem.Soha többé el nem eresztelek! . nagyokat prüsszentett.kérte Árgyélus. arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát. . hogy éjjel virágzott. jól megdörzsölte a szemét. Légy mindig itt. De hiába volt minden. harmadnap is.Ki vagy te.felelte Tündérszép Ilona -. engedje meg. hát látja. mire felébredtek. elöl repült. a tizenharmadik holló mint vezér. Argyélus királyfi. tolvaj! De midőn rátekintett. s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú. mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk. akit soha felejtenem nem lehet. mert csak téged szeretlek! .mondta a szép lány -. Összehívta a király erre az egész udvart.Maradj nálam . fele vagyonát neki adja. Egyszer csak halk suttogást hallott. de az almákat többé el nem viszem.

Vénbanya! . az talán meg tudja mondani. aranyfürtjeimből egyet levágtak.mondta Árgyélus -.Édes fiam. és Árgyéluséra húzta. mikor az almafánál őrködik! A Vénbanya úgy tett. azután lassan elment. nem lesz ellenvetésed. hollóvá változott és elrepült. Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus. Ha kell. aki Argyélus királyfit nagyon szemmel tartotta. Nagyon csodálkozott a király. felébredt erre Árgyélus is. ha én választok magamnak feleséget. Már találtam is. úgy lett belőle aranyhajú lány. és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit.De volt a király udvarában egy Vénbanya. hogy Argyélus királyfit te szemmel tartod. Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. erről akárhol megismerlek. és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából. felfal! 110 . mert meglát. édes fiam.Mi bajod van.Kedves atyám. kedvesem? . Mikor Argyélus az almafához ment őrködni a Vénbanya a bokrok mögé bújt. csodálkozva kérdezte Árgyélust: .Meglestem Argyélus királyfit. hogyan történt. sírni.Látom. felséges uram. Maguk sem tudták. .Nem biz én. az nem engedett. Az egész udvar gyászba borult utána. Vigyázd meg egyszer. holló képében jött az almafára.mondta -. . mindenüvé odasüt. Másnap korán reggel már jelentette a királynak: . ujjáról egy gyűrűt vett le. azt hiszem. Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak. de csak úgy. mélyen elaludtak mind a ketten. és így szólt hozzá: . de talán ha hazajön az uram. Árgyélus. Felébredt tündérszép Ilona. én téged soha többé nem láthatlak. Illendően köszöntötte. jajgatni kezdett. testvéreidet már mind kiházasítottam. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni. de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált. a házadban tolvajok laknak. . ahol a madár se jár? .Jaj.Nem igaz! . Ezzel megölelte Árgyélust. . holnap jelet is hozok arról hogy igazam van. A vén anyó széken ült. a Nap.Hazudsz.Hol jársz erre. . nézd. mi lehet az oka hogy Argyélus annyira szeret az almafánál őrködni. Magához szólította hát a Vénbanyát.Öreganyám . megjött az hogy téged is megházasítsalak. Ezzel összecsapta kezét. Ekkor előcsúszott a Vénbanya.mondta a király. Tündérszép Ilona lesz a feleségem! A királynak nem tetszett a felelet. én meg fogok házasodni. De bújj el. nálad nem maradhatok. . a házban egy vén anyóra talált. nem tudná nekem megmondani merre lakik Tündérszép Ilona? . A király is kezdett kíváncsi lenni. élj boldogul. Kardot kötött az oldalára.Neked adom . és elment hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról. Egyszer egy kis házhoz jutott.De úgy van az. gazdag királylányt kerestem számodra.

és egy óriás jött elébe. . hogy úgy köszöntöttél. nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani. már egészen beesteledett. majd elosztom én köztetek. de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit. Hazajött a Nap. emberhús.ezzel elbúcsúzott tőle. hogyha magadra veszed. legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!” Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett. . Ment. az ostorral egyet csattintott.Jó estét. Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit.Szerencséd. Megtette a király a kérdést. mendegélt Árgyélus tovább.mondta a sánta farkas . ahol akarok” ott vagy azonnal. akinek a szeme a homlokán volt. és azt mondod: „Hipp-hopp! Ott legyek. s köszöntötte a Napot. és kérdezte tőlük. másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit. felmászott egy fára. és aztán a bocskort a lábadra húzod. de az állatok közül sem tudott senki semmit. úgy.mondta a Nap -. Egyszer csak letette a farkas Árgyélust. A Fekete-tengeren túl lakik. ezen nem tudunk mi megegyezni. A sánta farkas azonnal odaállt. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg. hogy majdnem semmit sem látott. nem lát-e valahol világot. .Erre elbújt Árgyélus.Én .Pfű.Én .No . Az a Szélhez utasította. egyszer csak egy völgyet lát mely három heggyel volt körülvéve. Végre is előkullogott egy sánta farkas: . 111 . és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal. büdös! Erre kimászott az ágy alól Árgyélus. Nem tudjuk. ha csak az a baj. az talán tud valamit. de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály.nem tudok semmit.Szerencséd. ostort és a bocskort hagyta. kinyílott az ajtó. belép a szobába. hogy szépen köszöntöttél . mint illik.Nahát.Már én tovább nem vihetlek. s maga után ezt a köpönyeget. Oda is eljutott.mondta Árgyélus -. egy szép kastélyból szüremlett. Bekopogott. és azt mondta: „Hipp-hopp! Ott legyek. akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit . kire mi jusson. és ezzel az ostorral egyet csattantasz. hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől. Ezzel egyet füttyentett. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát. miért verekednek. szétnézett. hanem egyik hágjon fel erre a hegyre. mint a Napnál.mondta a Szél . ahol akarok. pfű. Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort. . Ott is úgy járt. mendegélt újra Árgyélus. hol lakhat? .tudok Tündérszép Ilona felől valamit. ott törték el a lábamat. Odament hozzájuk. . szépen beköszöntött. .mondta a király. Ment. hisz nincs már messzire. A völgyben épp három ördög verekedett. csak száz esztendőt kell még menni! . a harmadik meg amarra! Az ördögök felmentek a hegyre. másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok.köszönt Árgyélus -. oda most már magad is eltalálsz. és elsántikált. anyó. és a Széltől is megkérdezte. . Elment hát Árgyélus oda is. a másik arra. mindjárt kezdte: . de talán Hold bátyám tud felőle valamit.Az atyánk meghalt. Így mentek száz meg száz esztendeig. hogy Árgyélus üljön rá. felséges király .

Volt egy sípja. de jó. De jött a másik. mint az első. legyek az apám várában! Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt. felhúzta a köpönyegét és bocskorát. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra. hogy itt vagy. hogy a világon volt-e valaha. Leoldotta. Most is kihúzta a sípot. akit akart. de úgy jártak mind a tizenegyen. . Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. mint a bunda. pofon vágta a lánypajtását. hogy csak játszanak vele. Hát látja ám. Reggel azt mondja a vén banya: . Ekkor tért észre.Itt jön Árgyélus! Tündérszép Ilona azt hitte. Ekkor jött Tündérszép Ilona. a harmadik.Ez azért van.Megérdemlem . meg ismerte Árgyélust. minden ajtó felnyílt.Nem félek én tőle sem . Másnap is úgy történt.Minden-éjjel eljön ide Tündérszép Ilona. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona. amint a Vénboszorkány elbóbiskolt. ahol én akarok. Egy öregasszony jött ajtót nyitni. Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott. előbb tizenegyszer pofon vágta. . ő mindannyiszor sípolt egyet. De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát. beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához: . Árgyélus. kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz. Árgyélus bekopogott az ajtón. a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. pompás vacsorát készített számára. melyet ha megfújt. megvívok én vele! Az öregasszony behívta Árgyélust. . de te aludtál. mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad.Ébredj fel. Tündérszép Ilona hatalmas tündér. és attól Árgyélus úgy elaludt. legalább megszabadítod a királykisasszonyunkat! Most nem lehetsz vele. aztán azt mondta: . és kíváncsiságból belefújt. ne aludj el! De az öregasszony gonosz boszorkány volt.Jaj. és felkiáltott: . . a negyedik.mondta Árgyélus -. ha te háromszor megcsókolod. mikor a vén banya sípolt. . selyemágyat vetett neki. Árgyélus hatalmas király lett. De egyszer.Hipp-hopp! Ott legyek. Árgyélus háromszor megcsókolta. Most éppen jókor jöttél. a Vénboszorkány elsüllyedt. hogy az egész cselédség elaludt tőle. elaltatott vele. Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát. Akkor. mikor igazat mondtak. ostorával egyet csattantott. harmadnap is.rebegte Tündérszép Ilona. De Árgyélus nem ébredt fel. hogy azt sem tudta.Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa. elfordult és sípolt. Így volt éjfélig. csak éjféltájban.Itt volt Tündérszép Ilona. hogy azért aludt ő is olyan mélyen. megszabadulok a varázslattól. mert csak akkor járhat szabadon. Most a maga nyakára akasztotta a sípot. meglátta a kedvesét. és azonnal az egész vár kivilágosodott. másként halálfia lennél. most is élnek. és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni. ha meg nem haltak. 112 . mert nincs itthon. a tizenegyedik.

élt egyszer egy kisgyerek. Egyszer csak még jobban szúrják az oldalát. mert lerántasz. megfogja a csúcsát. Szisszent egyet-kettőt. megtürücsköllek! Nem ért semmit a fenyegetés. kisgyerek. csak adjál! Az hát szakított egy szépet. Avval hátára véve az üres zsákot.Ne szurkálj. Amint ezt a loncsos medve meglátta. hol járt. dehogy! Nem én bizony. aztán azt mondja: . Amint eszegelődik.Nem adok bizony én. Az öreg ördöngös szüle telehordta a nagy üstöt vízzel. Mikor a loncsos medve fölébredt. te szülém. kisgyerek. hát úgy hull belőle ki a diribdarab kő meg a szerbtövis. mert bizony megtürücsköllek! Most sem ért semmit a szó. Amint a kisgyereket meglátta. még az Óperenciás-tengeren is túl. míg vissza nem ért abba az erdőbe.Te kisgyerek Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal.Te. s beletette a zsákjába. jól van. Mikor aztán hazaért. kisgyerek. vitte hazafelé. de a hátán egy üres zsák volt. a bécsi bicskával kihasította a zsákot. csak mendegél. s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé. melegítsd fel jól! No. hol nem. lerántotta annál fogva. mert majd meglásd. Ment. rázza. és elaludt ott helyben. hol nem volt. mert majd meglásd. megtürücsköllek! Azzal megy. gyújtsd alá. s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. nyújtotta le neki. vagyis ahogy arrafelé mondták egy loncsos medve. hát jön egy lompos. hordd tele a nagy üstöt vízzel.No. tüstént odament a fa alá.Ne szurkálj. s azt mondta neki: . de az bizony nem használt semmit. . lucskos. s úgy megdögönyözte. mert a medve hátára kapta a zsákot. amúgy istenigazában. meg sem állott. ette a körtét a kis bécsi bicskájával. csak szúrták az oldalát. Útközben elfáradt.Eredj.mondja. Aztán megint a hátára vette és vitte. Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal! 113 . .A loncsos medve Egyszer volt. Egyszer csak szúrást érez az oldalán. letette maga mellé a zsákot. . Mikor felforrt a víz. A loncsos medve azonban megkapta a kisgyerek karját. annál jobban szúrták az oldalát. még így sohasem jártam! .Dehogyis rántalak. A kisgyerek sírt-rítt. maga pedig odébbállott. hogy szeme-szája elállt bele a medvének. Azt mondja megint: . a loncsos medve kioldja a zsák száját. Mikor aztán már elfogyott a tűröm-olaja. s felmászott egy nagy körtefára.Ne szurkálj. Hát a kisgyerek már megint ott volt egy nagy körtefán. Ez a kisgyerek kiment egyszer az erdőre. odament a fa alá. azt mondja az öreg ördöngös szülének: . tüzelt erősen a katlan alá. Azt mondja hát harmadszor is: . hogy jobban sem kellett. levetette a zsákot a válláról. s vitte egyenest hazafelé. elindult. kisgyerek. hátára vette a zsákot. teletömte tégladarabokkal meg szerbtövissel. Amint ezt észrevette a kisgyerek. Nem tudom. Azt mondja a kisgyereknek: . ment hetedhét országon keresztül.

könyörgött ott a fa alatt.Hát alfelembe vasnyársat dugtam. Addig kunyorált.mondja neki a gyerek . hogy a kemencét tüstént fűtse be irgalmatlanul. de most már volt annyi esze. hogy a kisgyerek szakajtott egy szép körtét. te kisgyerek? . de valahányszor be akarta az ördöngös szüle a kemence száján dugni. hogy ő is úgy tesz. hát látja. vitte hetedhét országon hazafelé.Ó. hanem ülj le egészen! . kis szolgám. ülj fel erre a sütőlapátra! A kisgyerek rákucorodott a lapátra. megtisztálkodott. Az ördöngös szüle jó sok fát hordott be. amíg csak haza nem ért. hirtelenében meg kapta a lapát nyelét. hogy kell rá felülni. nem rántalak biz én. 114 . De a kisgyerek sem volt ám rest: amint ezt meglátta. A loncsos medve útközben megint elálmosodott. vitte. maga pedig nagy üggyel-bajjal felmászott a kémény tetejébe. és meghalt. . szaladt. s bevetette az ördöngös szülét a tüzes kemencébe.Nem úgy. kis buta.Hogy mentél te oda fel. s beledugta a zsákjába. A kisgyerek pedig lejött a kéményből. .Ó. kedves nénikém . mert lerántasz! . és nagyot ugrottam. Az pedig megkapta a kisgyerek karját. te kisgyerek . hogy hajíts.Dehogy rántalak. és azt mondta a kisgyereknek: . Nyújtotta lefelé a medvének. mindannyiszor talpra állott. és lehajította. Mikor a loncsos medve felébredt álmából. csak adjál! A kisgyerek szakított hát. Avval maga elment. hogy nem tette le a zsákot. azzal úgy felfűtötte a kemencét. nem azt mondtam én. a vasnyárs keresztülszúrta. A loncsos medve gondolta.Nem adok bizony én. hogy a kisgyerek odafenn gubbaszkodik a kémény legtetejében. ráült a lapátra.mondja neki a loncsos medve -.No. mutasd meg te előbb! Az öreg ördöngös szüle nem kérette magát sokáig. hogy majd összedőlt. a kisgyereket meg süsse meg benne. mert félt. lerántotta.. . Egyszer csak felnéz a kéményre. de nem találta sehol. hogy megint elszökik a gyerek. keresni kezdte a szülét. és szaladt. lefeküdt egy kicsit delelni. hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi bicskáddal. Mikor már csak úgy szikrázott a kemence feneke. Avval fölkapta hátára.nem tudom én. de amint nagyot ugrott. behozta a sütőlapátot. s minthogy nagyon el volt fáradva. Tűvé-heggyé tette az egész udvart. Megparancsolta most is az öreg ördöngös szülének.

de nem találták. üssük agyon inkább a húgunkat. annak három lánya. Gondolt egyet a király: . Mikor a királyné fújta. fújjad. azért is nem szedhettek a nagy kereséstől elég epret. Most az jutott eszébe. A király a szájához vette. A juhász odaadta a furulyát. milyen rejtelmesen tűnt is el az ő kislánya az erdőben. levágott róla egy ágat. királyatyám! Én is voltam királylányka. A szegény legkisebbik királylányból pedig ott künn az erdőben jávorfácska nőtt. Tavasszal juhász legeltetett azon a tájon. hallgatta. és furulyát csinált belőle. hol vette a furulyát. Felelte a juhász: . Arra ment egyszer maga a király is. hazavitte. Amikor észrevették. hogy húguk nyerte meg a versenyt. hogy mit mond a furulya. odaadta a feleségének. Mindjárt meg is próbálta. azért is nem tudtuk teliszedni a kosarunkat. Jávorfából furulyácska. A két öregebb alig szedett valamit. A középső lány nem akart beleegyezni. Otthon az apjuknak azt hazudták. keresték mindenfelé. Királylányból jávorfácska. hogy fújja meg az is. Jávorfából furujácska. belefújt. hogy a kis húguk elveszett az erdőben. ezt mondta a furulya: 115 . azért jöttünk ilyen későn haza. ha látja. alig tudtak ők is hazajönni! A király igen nagyon sajnálta a kislányát. elöntötte őket a rossz irigység. de a legöregebb végül mégis csak agyonütötte a szegény legkisebbet. S a furulya most ezt szólta: Fújjad.Add csak ide azt a furulyát.Mit szól majd apánk. Mindig a kislányára gondolt. Amint egyszer a jávorfácska felé ment. belefújt. Megkérdezte a juhászt.Jávorfából furulyácska Volt a világon egy király. A legkisebb lány volt amúgy is legszorgalmasabb. rájuk esteledett. Királylányból jávorfácska. hogy ilyen keveset szedtünk? A húgunk meg teliszedte a kosarát! Majd megkérdezi: mit csináltunk? Mit felelünk? Hogy ki ne kapjunk. Megvette a király azon nyomban a juhászlegénytől a furulyát. hamar teliszedte a kosarát. ő volt a legjobb a lányai közt. mással töltötték az időt. bánatosan megsiratta. gondolt egyet. Azt mondja a legöregebb halkan a középsőnek: . Kiküldte egyszer az erdőbe földiepret szedni. Megmondta nekik: aki leghamarabb teli szedi a kosarát. Otthon azt mondjuk: elveszett az erdőben! Kerestük sokáig. fújjad. juhászlegény! Én is voltam királylányka.Itt vágtam az erdőben. annak vesz legszebb ruhát. Azután elásta. De a furulya mindig csak ezt szólta: Fújjad.

Hallgatják mindketten. Királylányból jávorfácska. fújjad. hogy többet tudnak a lányai a kis húguk elvesztéséről. Ahogy belépnek. hogyha visszatér. királyanyám! Én is voltam királylányka. az egész országból azzal. fújjad. . Jávorfából furulyácska. De bizony az már nem akarta. Királylányból jávorfácska. Az erdőben nőtt jávorfácskát pedig nagy gonddal kiásatta. Királylányból jávorfácska. rossz nénécském! Én is voltam királylányka. én gyilkosom! Én is voltam királylányka. a fővárosból.mondta a királyné a legöregebbik lányának. A királyné már régóta abban a hitben volt.Most fújd meg te . Alighogy megfújta. hogy mit mond a furulya. De nem térhetett ki. Aztán térdre csuklott. mint amennyit mondanak. A furulya azon nyomban elkezdi: Fújjad. fújjad. Jávorfából furulyácska. s rimánkodott kegyelemért. a fejét veszik. De a király rögtön kiparancsolta a házából. meg kellett fújnia.Fújjad. úgy szánta bánta bűnét. Jávorfából furulyácska. A gonosz testvér kiejtette kezéből a furulyát. Behívatja hát őket. és az ablaka alá ültette. a furulya máris elkezdte: Fújjad. a királyné odaadja a kisebbik lányának. hogy fújja meg a furulyát. Kezébe nyomták a furulyát. 116 .

a szolgáló is hazamegy az edény nélkül. ha nem rák. Azonban ott megy egy huszárkatona lóháton. mikor én jól látom. mégis az a gaz katona mind csak azt hajtotta. hogy egy rák épp akkor mászik ki a vízből.mondja a szolgáló. Még soha rákot nem látott. hogy rák! A papné éppen kemencét hevített.kérdi kívülről bejőve a pap.feleli a katona. s mikor megtudja. . vitéz uram.Az isten engem éppen úgy pusztítson el.A huszár és a szolgáló Egy papné. hogy mász .mondja a katona. .mondja a papné. s amennyi edény nála volt.Az bizony rák . mi történt a rák és a mász miatt. hogy mind diribdarabra törik.No. hogy a hóhér éppen így vágja el a nyakamat. hogy rák .A tűz lángja éppen így égessen el engemet.Az bizony rák . tálat.Az bizony mász.No. közelebb lép a rákhoz.Az bizony.Hát itt miféle égett bőrbűz van? . miféle lélekkel mondhatja azt. erre még inkább megharagszik. ha nem mász. én nem vagyok sem vak. belöki a kemencébe s azt mondja: . mert sütni akart.De hát már húgomasszony is miféle lélekkel mondhatja azt. hogy mász mondja a szolgáló. A katona elmegy gyalog. kapja a palástját mérgében összevagdalja azt egy fejszével a küszöbön. s azt mondja: 117 . sem bolond. Kérdi tőle a papné: . én jól látom. A szolgáló mosogatás közben meglátta. . elvágja a lova nyakát. nézni kezdi. A katona leugrik a lováról. . kapja a százforintos új bundáját. tejesfazekat belerakta egy kosárba. hát rábámészkodik. s azt mondja: . vitéz uram.Az isten engedje meg. s azt mondja nagy méreggel: .Ó. . . mikor én jól láttam.mondja nagy nyersen a szolgáló. asszonyom! Hisz én nem is hagyhattam annyiban. A szolgáló megharagszik. . ha mind a ketten bolondok nem voltatok! . .Hát hol vannak az edények? A szolgáló elbeszéli. Kérdi tőle a szolgáló: .Az bizony mász . én jól látom. hogy mász. húgom: rák .Hát te csak azért törtél olyan kárt nekem? . hogy mi történt közte és a katona között a másszal s a rákkal. sem bolond. mi az istencsodája az ottan? . hogy mossa meg a patakon. . s elküldte a szolgálót.Ugyan bizony. mikor én jól látom. hogy rák? kérdi a katona. kirántja a kardját. valamikor régen.feleli harmadszor is a katona. mind a földhöz veri. A szolgáló erre megbátorodik.Ugyan bizony. s azt mondja reá: . a tányért.mondja ismét a katona. én nem vagyok sem vak. s egy kicsit fél is tőle.

látja az abroszokat és a kendőket a földön. s miért. ha mind az öten bolondok nem voltatok! Betoppan azalatt az egyházfi is. ha mind a hatan bolondok nem voltatok! A hír elterjedt a történt dolgokról továbbig. s úgy vágja a földhöz. hogy az mindjárt felfordul s megdöglik.Az isten éppen így pusztítson el engemet. s kérdi. Kap egy botot. ebben az órában. ha mind a heten bolondok nem voltatok! 118 . hogy hazahajtsa. kérdezi. hogy a tüzes mennykő éppen így üssön agyon engemet. diribdarabokra hasogatja mind egyig.A hóhér éppen így vágjon össze engemet. És azt mondja a mester: . s úgy vágja főbe a maga bornyát az ajtó előtt. megharagszik. ha mind a hárman bolondok nem voltatok! Odaérkezik a mester. hogy a láda darabokra szakad. felgyújtják a papi házat. mind amennyien vagyunk. s mikor megtudja. felkapja a földről az abroszokat. a drága abroszok.A tűz lángja így égessen meg minket. kendők széjjelomolnak a ház földjén. Az is megtudja. hogy mi történt ott. hogy ugyan bizony milyen dolog történt. A bornya betévedt a pap udvarára. kendőket. Arra összegyűl az eklézsia. s amikor elbeszélik neki.Az ördög éppen így szaggasson el engemet. s azt mondja: . ha mind a négyen bolondok nem voltatok! Érkezik az eklézsia kurátora is. s azt mondja: . felkapja az eklézsia ládáját. s azt mondják: . összecsapja a kezeit.. s miért is történt.Az isten engedje meg. az után jött. hogy miféle dolog történt.

A tizenkét gyerek otthon nőtt.Ne tegye kend oda. az asszonyon kívül tizenharmad magammal leszek a háznál.Én azt . hogy hiába kíván bármit. . hány gyerek van itt? . disznó teremtette. Sehova nem tudta letenni a fát szegény bőgős.Miért? Mit kívánnál? . mert ott két gyerek is van! Tenné ide. vágják a fát. hogy mivel gyereket vár úgyis a feleségem .Én meg azt kívánnám. úgy annyira. Egyszer ezek hárman kimentek az erdőre fát vágni. hol nem volt. éppen kerekszám tizenkettő! Megijed erre a bőgős. de rákiált a bába: . ott gyerek van! Tenné szegény bőgős a másik szögletbe a fát. s ezt mondta: . a bába megint rákiált: . vitte azon nyomban a pokolba kályhafűtőnek. hogy mikor hazamegyek.mondja a másik . mindenütt tele a ház gyerekkel. mindjárt ott termett egy sánta ördög. egy helyett tizenkét rajkója legyen! Eljön az este. Egyszer a legkisebb azt kérdi az anyjától: . csak nem teljesedik az be. ha csak egy kívánságom is teljesednék! . hogy egy tál túrós lepény legyen az asztalomon! És te? . hát ott a tál kolbász meg a fehér cipó! Bemegy a másik is.Oda se tegye kend. A harmadik. Utoljára is megharagszik. azt gondolta. viszik haza a fát.Ejnye. még az Óperenciás-tengeren is túl volt a világon három szegény ember. Ezért tréfálni akart egy kicsit.mikorra hazamegyek. Kilép a ház elé.Hajaj. s ott így sóhajt: . hát ott a tál túrós lepény! Hazamegy a bőgős is.kérdi a másik szegény ember.Oda meg éppen ne tegye kend. Csak vágják. sohase volt nekünk édesapánk? Vagy ha volt. tenné oda a bőgős a fát. s így sokat tapasztalt. s most már ő kiált: . nőtt.Én meg . legyen egy tál kolbász meg egy fehér cipó az asztalomon! Hát te? . hát éppen ott találja a bábaasszonyt.A bőgős fia meg az ördögök Egyszer volt.Ej.S a harmadikhoz fordult. Nyakon csípte a bőgőst.felel a bábaasszony -. növekedett. A bába megint rákiált: .azt kívánnám. hogy én sose hallottam róla semmit? 119 . aki a muzsikus bandában bőgőzni szokott. Bemegy az egyik szegény ember a házába. hova lett. de jó volna. Szerencsétlen szám! Inkább mennék a pokolba kályhafűtőnek! Alig mondotta ezt ki. hogy tartja ő azt el.Édesanyám. ott is gyerek van! Tenné a szegény bőgős a kamrába.mondja az első szegény ember -. egyszer megszólal az egyik szegény ember: .Biz itt . Tenné le szokás szerint a fát a bőgős a szögletbe. hogy mindnyájan legénykort értek.

Mérgében kiment a házból. látja a tömérdek sok lelket a mennyország kapuja előtt álldogálni. elkezdett magának grádicsot vágni a fába. ő nem lesz tizenharmad magával egy fedél alatt. Amint felért és széjjelnéz. azóta se látta senki: Odaveszett! Felel erre a legkisebbik gyermek: . Kiáltja a fiú: . most nem ereszthetünk be. behajította a kalapját a kapun.Jaj. az apját keresni.Bizony volt nektek is. csak jöjjön haza.Most nem lehet bejönni. bekopogtatott rajta.Jól van! Majd bepanaszolom a gazdájának. bizonyosan az égben találom. Kereste. Kapta magát.kérdezi belülről Szent Péter. azt mondta.feleli a fiú.Nohát. nincs-e közte az apja. mert nincs itthon az ég ura. ha így van. Feleli a fiú: . fiam. Mindig feljebb. nem is látom. S míg érte járnék s keresgélném. hogy tizenhárom szerencsétlen szám. adja ki! Feleli belülről Szent Péter: .Eresszenek csak be. De mikor megszülettetek. fiam. Szent Péter uram. befútta a szél a kalapomat. ez a sok ménkű lélek mind bebujkálna a kapu alatt a kutya-bejáráson. eresszen be kelmed.Ki van ott? . A fiú látta. kereste. Mondják belülről: . édesanyám. de ha nem lehet! Mondtam már! Kiáltja be erre mérges hangon a fiú: . Fölmegyek oda is. No. majd megkeresem én.Én vagyok a Zsiga bőgős tizenkettedik fia.Mondja neki erre a szegény asszony: .No hát. ha a földön nincs az apám. hogy kelmed bennfogja a más ember igaz jószágát! 120 . majd megkeresem én! . Majd félretessékelte őket az útból jobbra-balra. hadd keressem meg az apámat. S kiáltott fennen: . Felelik megint belülről: . fiam. mindig feljebb vágta maga előtt a grádicsot. . de csak nem akadt rá.Már. nem az az én dolgom . Nézte őket. Utoljára is felért az égbe.Nem várok biz én.Kiadnám. legalább odafönt is széjjelnézek egy kicsit. éppen egy erdőben. Majd ha hazajön. s haza is hozom! Evvel elindult a fiú világgá. . észrevesz egy nagy nyárfát. odament a kapuhoz. a kapus. gondolja magában a fiú. Amint így keresi. de messze elgurult. a gyökere a pokolba. akkor gyere. várakozzál. A fa hegye az égbe ért. Azzal elővett egy fejszét. fiam. .Jaj. az egész föld kerekségét összejárta utána. hogy már így semmire sem megy.

a föld irányába vágja! De biz az még csak a falu közelébe se járt.Hát te mit hajigálsz itt. de bizony esze ágában sem volt. „No hiszen. míg a pokol határába nem ért. De megígértette vele. mindjárt jobban odanéz. hát beeresztette a fiút. majd rád ijesztek én most.Szent Péternek mit volt mit tennie.Oda ugyan hiába mégy. Azt akartam oldalba hajítani! De nem tudtam. de bizony azok nem adták. hol lehet az ő apja. se az égben nincs. az apját kutatni. eget. Az apámat keresem! . ha már eddig jöttem! 121 . hogy rögtön kimenjen. beleült. Abból meg lehetett látni az egész világot. elkotródott. Amint így kódorog. . Amint így nézeget. se hallott. Mikor a székhez ért. aki visszahozza! Azért jobb lesz. a fejébe nyomta. felséges uram. hogy a szomszédunk el akarja lopni.Hogyne hajigálnék.kérdezik a katonák. félt. Felkap egy másikat. Mi is épp ott voltunk. te .Megyek a pokolba. elmegyek oda is! Majd megtanítom én őket! Azzal elindult. se kérdett. ha se a földön. nem győzne engem a világ minden fúró-faragó embere se székkel. Mikor kívül volt a mennyország kapuján. A fiú nekiindult a dombnak. körülötte meg sok gyalogszék. elkezdett gondolkozni. azzal előre. hogy elhordd magad a mennyországból. mikor látom.azóta el is lopta az édesanyám malacát. fiú? .Jaj. hogy milyen messze lehet onnan látni. mendegél. mert ebrúdon vettetlek ki! Megijedt a fiú. meg sem állott. .Bizony én nem fordulok. az ördögök vitték el. hogy hát mégis. megállj! . Amint legjavában hajigálózik. gondolta magában. ötödiket. A domb legtetején egy nagy karos szalmaszék volt. .. nagy üggyel-bajjal szerzett malacát. Már bizonyosan a pokolban van. tengereket! A gyalogszéken pedig az angyalok szoktak ülni. nemhogy a tolvajhoz. mert az ördögök ellopták a királyunk egyetlen lányát! Azt akartuk visszavenni. Ezért azt mondom. Az a nagy karosszék volt az ég urának széke. szembe találkozott egy regiment katonával. vissza. földet. hogy megpirongatják. az sem éri a célt! Felkapja a harmadikat. a negyediket.gondolja magában a fiú -. azért. Megkereste a kalapját. hogy a szomszédjuk éppen akkor akarja ellopni az anyja egyetlenegy. meg széjjelnézni egy kicsit. Pedig a királyunk annak ígérte a lányát. mintha ott sem lett volna. rögtön megy ki. ha tovább nem is mégy hanem visszafordulsz. ha én minden emberhez széket vágnék. aki egy malacot ellop. hogy amint a kalapot megtalálja. te gézengúz? Feleli a fiú: .hangzott a válasz -. egyszer egy dombhoz ér. elkezdett bámulni. a fele királyságával együtt.Hová mégy. Amint ott megy.. de . Mondja a fiúnak: . hogy talán az anyját is megláthatná! Egyszer csak észreveszi ám. De nem fognak ki rajtam. jön ám haza maga az ég gazdája.a mindenét! . Azt felelte nekik a fiú: . Meg is ígérte a fiú. ha egyszer belül lehetett. elkezdett ugyancsak hajigálni az apró székekkel.” Felkap egy gyalogszéket. szemébe ötlik az apja viskója.

mindjárt észreveszi. ezüstöt. míg Plutó hazajön.Jól van! Majd kiadnátok még. nem adjátok? Mindjárt olyan anyaszentegyházat építek ide. . s azt mondja: . Bekopogtat rajta. tudom istenem. Az ásóval meg pecézgette közben a helyet széltibe-hosszába. mindjárt beszaladt. most már egy tapodtat sem megyek addig.A királykisasszony hol van? 122 . s mondja: . Ők hárman . egy fia ördög ne járhasson a pokolba.Én? Csak egy templomot rakok ide.Nem adjuk mi bizony! Nem bolondultunk meg! Kiált nekik vissza a fiú: . Hazamegy Plutó a pokolba. Aztán elkezdett nagy komolyan lépegetni a pokol kapuja előtt. ha kellene! Az ördögök csak nevették a fiú mérgét. se be.Nincsen. Mehetsz a dolgodra! De a fiú nyomja tovább az ásót a földbe.S azzal ment odább a maga útján. az öreg bőgős meg a királykisasszony . Ás egyet a fiú. Csak a királykisasszony.Itthon van-e Plutó? Felel belülről egy hang: . . te legény? Feleli a fiú: . míg a királykisasszonyt is ki nem adjátok. se hallgatott tovább egy szót sem. hogy itt van! Felelik erre már többen odabentről: . hogy maga Plutó is kiszorul a pokolból! Nagyon megijedtek az ördögök. kérem. s kérdi: . sem az ezüstötök.Jaj.a fiú. hogy mi hibázik.Hát akkor adjátok ki nélküle is az apámat! Tudom.Jaj.Nem kell nekem sem az aranyotok.Nem addig van ám az! Amiért az imént ki nem adtátok.Nem várok én egy szempillantást se! Adjátok. Meglátja ezt egy ördög a kapulyukon át. amennyit csak elbírsz! Feleli a fiú: . odamegy hozzá.Itt az apád. Feleli az ördög: . amíg az apámat ki nem adjátok.Mit csinálsz itt. Esengeni kezd erre a főördög: . Egyszer elérkezett a pokol kapujához. hanem elővett egy ásót. De a fiú se kérdett.tüstént elindultak a felvilág felé. előre és hátra. Hogy se ki. Kiadták rögtön a királykisasszonyt. Kijön. csak addig várj. kihozta az öreg bőgőst. Kérdi mérgesen: . Megijedt erre az ördög. csak azt ne kérd! Inkább adunk aranyat. Mondja tovább a fiú: .

Az ördög fölhajította a buzogányt olyan magasra. Amint leesett. az ottmaradt! Miért? Így meg így jártam! .kérdezi tőle Plutó. győzze le abban. Nem tudott volna az a fiú úgy szaladni! S azzal odafordult egy másik ördöghöz. Aztán jöhetsz hozzám. pihegve. s visszaszól: . Visszakullogott nagy szégyenszemre a pokolba. hát fussunk versenyt . Odamegy az ördög a bokorhoz. S azt mondja: .s elbeszélte. hiszen nem tudott volna az templomot építeni.Ó. Mert azt mondta.Ó. de azért így szól: . te bolond! Hiszen nem az öccse volt az. Elindul a futár. Avval elkezdett kiabálni: Bátyám! Bátyám! S néz föl a felhőkre. nem adom! Kiállok én akármiben veled is! Fölfújja magát a buzogányos ördög. amiben ő az erősebb.No. Kiáltott neki már messziről: .Lássuk hát! Ki tudja ezt a kétmázsás buzogányt magasabbra hajítani! A fiú meghökken egy kicsit.Ilyen legénynek. Rákiabál már messziről: . hogy alig látszott. mint senki más.mondja Plutó -. hogy olyan messze hajította a buzogányt. De bizony a nyúlnak még csak nyomába se hághatott. Megállt nemsokára. hajítsd először te. elkezd szaladni. versenyfutásban. Eszébe ötlik valami: . ilyen legénnyel.No. olyan templomot épít a kapu elébe. hogy se ki. Nem is volt neki. utol is érte a fiút nemsokára. Nem is merte tovább kérni a királykisasszonyt. utol is érte a fiút csakhamar. s azt feleli: . Plutó mérges lett: . buzogányos! Hozd vissza tőle te a királykisasszonyt. Uccu neki az ördög. .Mondja remegve az egyik főördög: . fiú! De meglátja a fiú. bolondok . a fiú megfogta a buzogány nyelét. hanem nyúl.Bizony. Feleli még mindig szégyenkezve az ördög: . mint te vagy. én nem futok magam. hogy hogyan járt. hogy ott fekszik a bokorban egy nyúl. 123 . azt odaadtuk egy fiúnak.Hol a királykisasszony?! . mint te. Útnak eredt a buzogányos. A nyúl felriad.feleli az ördög. akinek az volt a híressége. Mondja neki: . csak a kis öcsémet küldöm.Én.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. előbb azzal álld meg a versenyt. ott felel a bokorban! S ha majd megindul. se be nem tudunk járni! . fiam. Így hát elhitte. amiből csinálja.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. Egy kengyelfutóval versenyt futni? Nem kis dolog! Most légy okos. egy ilyen legénnyel? Kiállok én teveled akármiben! .Ó. Az is legyőz! Eredj. hogy a fiú különb futó nála. te szegény ördög . szólítsd.mondja nagy kevélyen -.Bizony. ha oda nem adjuk. Eredjen utána mindjárt a leggyorsabb futárom! Hozza vissza tőle a királylányt! Ha pedig a fiú nem adná. végigméri a buzogányos ördögöt.Eredj utána te.

szétreped.kérdi az ördög. Hozd vissza tőle te! Utána indult az ostoros ördög.kérdi tőle az ördög.Mit csinálsz? . kondítsd a párját! A fiú nem szólt semmit.Bizony én csak a bátyámnak. ott a felhőkön túl. Feleli a fiú: . . a másvilágon. hanem keresett gyorsan három abroncsot. hasznát veheti ennek a sok jó vasnak. el is érte a fiút.Különb legénynek sem.No. Nyeli dühét Plutó újra. hogy meglássam. te bolond! Hiszen nem bírta volna az a fiú a buzogányodat meg se mozdítani! Aztán odafordul egy másik ördöghöz: .Kinek kiabálsz? .s ő is elmondja. abroncsold be az enyimet is! .Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Megáll. Kovács. s azt mondja: . már előre mérgesen: .Csak kondíts. mit tudsz te.Jaj. mint én? Azt mondja a fiú: .Eredj utána te. aki arról volt híres. Feleli egyszerűen a fiú: . hogy akinek be nem lesz abroncsolva a feje.Hol a királykisasszony? Feleli szepegve a híres buzogányhajító ördög: . inkább ne is hajítsd! Maradjon a tiéd a királykisasszony. azután az apjáét. mint te! Kiállok én versenyre veled is! Feleli gőgösen a durrantó ördög: . Neki akarom felhajítani ezt a kis buzogányt. . mint egy ágyú. hogyan járt. azt mondja: . Már messziről kiáltott neki: .ijed meg az ördög. Csak azt várom. azt nem hozhattam el! Így meg így jártam a fiúval .Jaj. Az ördög kondított akkorát.Ó. s így szól: .Tudsz ezzel a karikás ostorral nagyobbat kondítani. Megijed az ördög.Csak a fejünket abroncsolom be.. Csak a buzogányomtól ne fossz meg örökre. utoljára a magáét. Ez az ördög is királykisasszony nélkül ment vissza a pokolba. s azt mondja nagy büszkén: . megfordul a fiú. Ettől is kérdi Plutó. mint egy ágyú. Mert mindjárt akkorát kondítok. hogy akkorát tudott durrantani az ostorával.Bizony. Elindult. 124 . ostoros. fiam. hadd lám előbb. Beabroncsolta először szép gyengén a királykisasszony fejét.

Az enyém? A varrás! Próbáljuk meg. hogy utoljára az megsokallta a dolgot. de olyan erősen.Nem lehetett! Így meg így jártam! . mert mindjárt agyonszúrlak! Védd magad! Feleli a fiú: . Feleli a durrantó ördög. kocsisom. Azzal elkezdtek szurkálódzni a sövényen át. szaladásnak eredt: visszanyargalt a pokolba. próbálj szerencsét vele te! Nekirugaszkodik az ördögök szabója. megtapogatva a fejét: . vagy állj ki velem versenyre! . . Így meg így jártam az abroncsolással . állj ennek a sövénynek a belső oldalára.Úgy kell. hogy járt. én majd kívül állok. s azt mondja: .Nem félek én tőled sem. ki tud jobban varrni! Gyere. Odafordul egy másik ördöghöz: . mutatta. hogy utoljára az ördög könyörgésre fogta a dolgot: „Jaj. te bolond! Hiszen nem tudott volna az a fiú semekkorát se kondítani. fiam. Feleli hüppögve a kocsis ördög: . Azzal odafordul egy következő ördöghöz: .Eredj utána te. hogy összeszurkálta a fiú. De bizony az ördög sohasem tudott átszúrni a kétágú vasvillával.kérdi ettől is mérgesen Plutó. . utol is éri a fiút.De hát mi a te mesterséged? Dülleszti erre mellét az ördög. A fiú egy nyársat fogott. Az ördög visszament nagy pironkodva.Te sem hoztad vissza a királykisasszonyt? . De így a sík földön nem nagy mesterség viaskodni.s ő is elmondta. Plutó most lett csak igazán mérges! . szabó. varrjunk versenyt! 125 .s elmondta.Szívesen . menjünk be ebbe a kis házba.kérdi nagy haragosan Plutó. bolond! Hisz sövényen át a kétágú vasvillával egyet sem lehetett szúrni. Az ördögnél kétágú vasvilla volt. Rákiált: . Kiált már messziről: .Héhó! Ide a királykisasszonyt. ne szorítsd már jobban. Ha legény vagy. mi esett vele. ki tudja a sövényen keresztül jobban összeszurkálni a másikat. lássuk. Azt mondja: .Hol a királykisasszony? . Plutó alig látott a méregtől. utoléri egy kis ház mellett a fiút. Versenyzek én véled is. inkább legyen tied a királykisasszony!” Erre aztán megtágította a fiú az abroncsot. hozd vissza már te valahára! Útnak ered Plutó kocsisa egy vasvillával.A fiú elkezdte abroncsolni az ördög fejét.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt.Ó.Eredj utána te. mert mindig megakadt a sövényben.Nem hozhattam bizony azt vissza. . De a fiú a nyárssal úgy összevissza szurkálta az ördögöt.feleli a fiú.

kérdi.De hát miről ismerjük meg. hátha te el tudnád venni tőle. mikor megtudta. ittak.feleli a fiú. Tovább nem volt rajta hatalma Plutónak. Az ördög visszament leesett állal a pokolba. gyere. milyen sok veszedelem közt tudta megszabadítani a fiú. Mikor aztán eltelt az óra. Megint a fiú lett a nyertes. már ő készen volt.Bementek a házba. fiam. ha meg nem haltak.Szaladj utána te. a göndör farkú-e.Azé. egyenesen a királykisasszony édesatyjához mentek.Nem bánom . Erre az ördög is ráállott.feleli a fiú . elviheted a királykisasszonyt! .Én majd . utoléri. szólította a fiú az ördögöt: . hogy melyik disznót ki hajtotta ki? . hogy minden öltésnél ki kellett az ablakon ugrania. ettek. Rákiált: . mint én. Vesd el magad! . Hozzáfogtak rögtön a disznóhajtáshoz. . Azzal lefeküdt. Egyenes farkút egyet sem leltek. Feleli sápadtan a varró ördög: . hogy minden öltésnél ki kellett ugranom az ablakon. Nem öltögetett még tíz percig sem.kérdi a fiú. . hozzáfogtak a varráshoz.Te is a királykisasszony nélkül jössz vissza? . melyik több. hogy milyen nagy bajjal. Azzal odafordul a következő ördöghöz: . Üres kézzel visszakullogott ő is a pokolba. Így tehát ez az ördög sem nyerhette el a királykisasszonyt. Nagy lakodalmat csaptak. tele disznóval. Mikor a király meglátta egyetlen kedves lányát. vagy az egyenes farkú.Hát kié? . Az ördög meg az egész óra alatt kereste az egyenes farkú disznókat. mindjárt beváltotta az ígéretét: hozzáadta a lányt a fele királyságával együtt. kanász. te bolond! Hisz éppen azzal telt el a sok idő. míg kiugráltál beugráltál! .kérdi az ördög. rögtön olyan hosszút belehúzott. Azt mondja a kanász ördög: . hogy ne kelljen a cérnát sokszor húzogatni a tűbe. ördög. Az ördög. Ki mennyit hajtott ki? Kereshették biza. Itt van egy nagy disznóól. A fiú pedig a királykisasszonnyal addigra kiért a pokol határából.Úgy bizony! Miért? Mert nagyon jól tud az a fiú varrni! Olyan hosszú cérnát húztam a tűbe. s a kurta cérnával szaporán öltögetett. A fiú kurtát húzott a tűbe.Ó. Még most is élnek. Ha ebből több disznót ki tudsz hajtani egy óra alatt. s mégis hamarább kész lett vele. 126 .Héhó! Nem a tiéd ám a királykisasszony! . olvassuk meg. A fiú kihajtott nyomban húszat-harmincat. .No. Csak nem talált. aki jobban érti a kanászmesterséget.csak a göndör farkúakat hajtom.a fiú után rugaszkodik most az ördög kanásza. Amint felértek erre a világra.feleli haragosan Plutó. mind kiszaladt az ólból. . Plutó majd szétpukkadt haragjában. Te meg hajtsd az egyenes farkúakat. éppen a pokol határánál. ő meg csak kurtát. A sok disznót mind felzavarta.

azután szállni tanul A hosszúháti hegyeken innen. hogy hordjanak gizöcskét-gazocskát. Azt mondja a róka: . Azt mondja a nyúl: . gyerünk . aki ezt a sáncot átugorja! A kakas átszállta. mendegélnek. a farkas is át akarta ugrani.Én is elmennék! . elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . hogy beleestem a sáncba. . hogy nem tud abból a mély sáncból kimenni. volt egy öregasszony.Gyerünk el a kocsmába.No. majd többen leszünk! Amint mennek. a kakas talált egy garast.A kakas koma talált egy garast. megkérdezték. költhettek rajta! 127 . azt mondja a tyúknak: .Hová mentek. Amint sírt-rítt. miért sír. mendegélnek.Gyere. majd többen leszünk! Amint mennek. gyere. . nyúl koma? Azt mondja a nyúl koma: . most az jön velem bort inni. a tyúk átszállta. tyúk koma? Azt mondja a tyúk koma: . nem bírok kimenni . Ott sírt a farkas.A farkas mulatni megy.mondta a tyúk. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . gyere. Azt mondja a farkas: . tyúk koma.A kakas koma talált egy garast. előtalálnak egy nyulat.Van négy csonka fám.Gyere. hogy éhen kell neki megdögleni. gyere. majd többen leszünk! Amint mennek. előtalálnak egy farkast. aztán beleesett. . és könyörgött nekik.A kakas koma talált egy garast. kakas koma. a buzogányi hegyeken túl.mondja a róka koma. előtalálnak egy rókát.Én is elmék! . mendegélnek. amin ki bír menni.Nem bánom. mendegélnek.Hová mentek. kakas koma. annak volt egy kakasa meg egy tyúkja.Gyere. róka koma? Azt mondja a róka koma: .Hová mentek. kakas koma. Azt mondja a kakas koma: . elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! Azt mondja a nyúl: . éppen arra mentek a madárkák magot szedegetni. előtalálnak egy nagy sáncot. Amint mennek. nyúl koma. tyúk koma. egy messzely bort inni! . .mondta a farkas. a nyúl meg a róka is átugrotta. megállnak ott a szélin.Én is elmegyek. Kimentek a szemétdombra kapargatni.Harmadnapja.

megállt a csonka fa alatt. 128 . Sírt-rítt a kismadár. hogy már megint itt a farkas. hanem majd megtanítom én őt. megint elment a csonka fa alá. De a kismadár csak visszakiáltott: .Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Tudom már. felnézett a fára. felszántom az alját. mi lesz belőle. jóllakott. adjál le egy fiadat. megijedt. felkiált a fára: . farkam! Az egyik madár akkor levetette neki egy kisfiát. Cselőre két lábom. szántsd fel az alját. hajszára két fülem. ha van fejszéd. A varjú elszállt. megint mondta a kismadárnak: . hogy nem kellett neki elvesznie. megijedt. szépek is voltak már a kicsinyek.Vágd ki a fát. Sírt-rítt a kismadár. hogy már csakugyan kivágja a fát.Ha még egyszer eljön a farkas. te kismadár? . hajszára két fülem. de a kismadarak is örültek. a farkas megint visszajött. A farkas pedig. és levetette egy kisfiát. ki tanított meg erre. akkor megint felkelt. elkezdett sírni-ríni. hogy az a huncut farkas mind elhordja a kisfiát. szántsd fel az alját. farkam! Akkor megijedt a kismadár. akkor lement a hűvös alá lefeküdni. megint felkelt. mikor az a huncut farkas elvitt három fiamat.Miért sírsz. Mikor kialudta magát. hogy már megint itt a farkas! Az pedig nagy büszkén felkiáltott a fára: . ha mind el találja vinni. felszántja az alját. jóllakott. Mikor meglátta a kismadár. A farkas megette. jól tartsd az ekét.Hogyne sírnék. felszántom az alját. De a varjú jó tanácsot adott a kismadárnak: . örült is nekik az anyjuk. farkam! Akkor megijedt a kismadár. Rá is fészkeltek. hogy már csakugyan kivágja a fát. Arra szállt egy varjú. mert kivágja a fát. lefeküdni. ahogy odaért. ha van fejszéd. felszántom az alját! Cselőre két lábom. mert kivágom a fát. A farkas megette.Kismadár! Adjál egy fiadat! Kivágom a fát. ha van ekéd! Megörült ennek a kismadár. jóllakott. hajszára két fülem. azt kiáltotta fel a kismadárnak: . kérdezi tőle: . A farkas kialudta magát. költöttek is rajta. hogy a farkas ki bírt rajta menni. Cselőre két lábom. jól tartsd az ekét. A farkas megette. adj le nekem egy fiadat. hogy lesz nekik min költeni. pihenni. megint elment a hűvös fa alá. akkor csak mondd neki: vágd ki a fát. adj le nekem egy fiadat. mert kivágom a fát. jól tartsd az ekét. elkezdett sírni. Mikor meglátta a kismadár.Kismadár.Hordtak is a madárkák annyi gazt. elment a csonka fa alá. mert kivágom a fát. Hát egyszer megy ám a farkas. hogy ez a csúnya farkas már elvitte két fiát. Örült is a farkas. már csak egy maradt.Kismadár. ha van ekéd! Azt mondja a farkas: . és levetette megint egy kisfiát. és azt mondja: adjál egy fiadat.Kismadár. megint elment a hűvös fa alá. felszántom az alját.

a varjú pedig elszállt. a földet? Azt mondja a farkas: .Látod-e még. elment az országút közepére.Ereszd ki.Ereszd ki. a varjú meg arra ment.Akkora. mint a világ! Akkor a varjú még feljebb vitte. megtanítlak szállni! .Mekkora? .Látom! . Könyörgött a varjú: .mondta a farkas.Elment a farkas.Ereszd ki. tanítsál meg! .Látod-e még.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe. megtanítalak szállni! . a fejem. és kieresztette. Mikor már felvitte a magasba kérdezte a farkast: . farkas koma. a földet? 129 . odament szedegetni. farkas koma. megtanítlak szállni! . meglátta a sok búzaszemet. odament. és ott szétterpeszkedett. A varjú felkapta a farkast. beült egy rakás kukoricaszembe. farkas koma.Ereszd ki. a fejem.Látom! . Kieresztette a farkas. megcsalsz! . A varjú megint arra ment magvat szedegetni.Ereszd ki. Arra ment a varjú magvat szedegetni. elment megint az országút közepére. meglátta a kukoricaszemeket a farkason. farkas koma. a fejem. megtanítalak szállni. farkas koma. Akkor a farkas odament egy rakás tiszta búzaszembe. Akkor még feljebb vitte. a fejem. a fejem. farkas koma. megtanítlak szállni! . farkas koma.mondta a farkas .Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Megcsalsz.Nem csallak meg! Ereszd ki. hát egyszer csak bekapta a farkas a varjú fejét. a földet? Azt mondja a farkas: . a fejem.megcsalsz. a varjú megint könyörgött: . farkas koma. megint szétterpeszkedett. aztán kiment az országút közepére. Könyörgött neki újra a varjú: .Mint egy félvilág. vitte felfelé. mint az előbb! .Mekkora? . megint szétterpeszkedett. Megint bekapta a farkas a varjú fejét.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! . és megint kérdezte: . meglátta a sok kölest. mint az előbb! . A farkas megint bekapta a varjú fejét. megtanítlak szállni! A farkas megint kieresztette. farkas koma. kérdezte megint: . odament szedegetni.Látod-e még.Nahát. megint elszállt a varjú. vagdalózott a csőrével. Akkor a farkas beleült egy rakás kölesszembe.

Látod-e még. a földet? . és megint kérdezte: . annak azt kiabálta: . barát. kérdezte megint: . Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe. farkas koma.Látom! . a földet? . mert agyonütlek! Szaladj. A varjú pedig odament.Meg ám.Látod-e még. mint egy tű! Még feljebb vitte. A varjú pedig jót nevetett.. hogy becsapta a farkast.Látom! . minden porcikámat összetörtem a füstös tőkében. mert agyonütlek! De a tőke nem mozdult. Akkor még feljebb vitte a varjú.Látod-e még. és megkérdezte a farkast: .Mekkora? .Nem látom már! Akkor a varjú eleresztette.Mekkora? .Mint egy ország! Még hétszerte feljebb vitte. 130 . barát. járjon utána.Megtanultál szállni? . minden porcikája ízzé-porrá tört. a földet? . és kérdezte megint: . Eddig van. Lenn észrevett egy füstös tőkét. aki nem hiszi.Látom! .Mekkora? . farkas koma.Szaladj. a farkas pedig zuhant lefelé.Akkora. farkas koma.Mint egy alma.

hogy a naposholdas paripáért mennek. hogy csak menjenek tovább. mendegéltek a fiúk. elesteledett. nem hallotta-e hírét.Menjünk. hogy jön Csinosomdrága meg a testvérei. elmondották ott is. hasznát vehetitek! A fiúknak volt egy kovács nagybátyjuk. Mentek. A fiúk bementek. Reggel onnan is továbbmentek. hogy mi járatban vannak. elmondta. Öregasszony volt a házban. hogy majd lesni fogja őket. fiam . elkezdett dorombolni. kinyitotta a kaput. hogy aki a naposholdas paripát elő tudná neki hozni. Megígérte nekik.mondta az öregasszony -. kinyitja majd a kaput. . én megöregedtem. az ingoványon egy kis házat találtak. Már messziről észrevette a kovács. annak adná a fele királyságát meg a szép lányát. Csinosomdrága meghallotta. odament az ajtóhoz. mendegéltek. De. aki a palotában lakott. A kovács tudta. vége az életünknek! Kaptak a királytól lovat. Hamisanpajkos. Csinosomdrága azt mondta a bátyjainak.Csinosomdrága Volt egy király. szállást kérni. aki hasztalan vállalkozik. Reggel a fiúk továbbindultak. hogy még hasznát veheti. hol van a naposholdas paripa. pedig megöregedtem. Csinosomdrága mindjárt bement. A lovát odakötötte egy fához. nekiindultak. de még a hírét sem hallottam. .felelte az asszony. Tizenkét legény dolgozott a nagybátyjuknál. Öregasszony volt abban is. mendegéltek.Mikor jön haza az urad? . a legöregebb fiának a feleségét: .A naposholdas paripát meg nem találjátok . és azzal egyedül bement a házba. ahhoz akartak eljutni. Széplegénymákos.Már. hogy hasznát vehetik. mi járatban vannak: a naposholdas paripáért mennek. kaptak is. annak volt egy szép lánya. A lovak lábán a patkót megszorította a kovács. hogy addig menjenek. halál fia az. de ha nem hozzuk el. Búcsúzáskor utánuk kiáltott az öregasszony: . hogy a Vasorrúbábának a legfiatalabb fia nyergeli a naposholdas paripát. aztán macskává változott. Csinosomdrága ment elöl. elesteledett. kaparta az ajtót. míg csak egy bogaras házat nem találnak. szállást kértek. hát siettek. és mikor elindultak. de közben hallgatózott. ha visszajönnek. az ingoványban megint egy kis házat találtak. és elmondták. Beeresztették. majd utoléri őket. és azt mondta a testvéreinek: . hogy visszataláljanak. A Vasorrúbába kérdezte a menyét.Tíz órakor . kaptak szállást. Mentek. még a hírét sem hallottam. Azt mondja egyszer a király. míg egy bogaras házat nem találtak. 131 .Itt van egy vakaró. Mondta nekik. Búcsúzáskor az öregasszony adott egy kefét Csinosomdrágának azzal. még külön is adott nekik egy patkót azzal. Mentek. hogy mi járatban vannak. ott lakik a Vasorrúbába három fiával.mondta az öregasszony -. A szomszédjának meg három fia: Csinosomdrága. Elmondták neki. A fiúk megpihentek a kovácsnál.

elaludtak.Ejts csak egy csepp vizet rám. ó. holló.No. birkóztak. Tíz órakor jött hazafelé a Vasorrúbába legöregebb fia. egyik se bírta a másikat legyőzni. odament az ajtóhoz.No. Azzal ők is ölre mentek a hídnál. Félt. a lova fölhorkant. Kieresztették. De Csinosomdrága a parton állt.mondja neki a Vasorrúbába fia. mikor a hídhoz ért. a világosságtól messze fénylett. Amint a hídhoz ért. Tizenkét órakor a naposholdas paripán jött a Vasorrúbába legkisebbik fia. édes holló! Ejts csak egy csöpp vizet rám. utánavágtatott a bátyjainak. .Nem bizony! . megrázkódott.Holló. dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . holló. Mentek.Kár. édes holló. Tizenegy órakor jött a Vasorrúbába középső fia. ember lett. ejts csak egy csepp vizet rám. holló. mikor a hídhoz ért. hogy a Vasorrúbába fiai hazafelé jövet elpusztítják a bátyjait. Arra szállt egy holló. két dögöt adok. Csinosomdrága legyőzte a Vasorrúbába középső fiát is. hogy az ő ura tizenegy órakor jön haza. . Arra szállt a holló. egyik se bírta a másikat legyőzni. mendegéltek a fiúk az ingoványon. holló. elkezdett kaparni. ó. Ölre mentek. hidat.mondja Csinosomdrága.Holló. egy dögöt adok! 132 . édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . . édes holló. édes holló! . Azt mondja neki a Vasorrúbába legöregebb fia: . Csinosomdrága így legyőzte a Vasorrúbába fiát. ó. kár! .Holló. Itt lepihentek.Nem bizony . És odaadta a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak. fölhorkant: .Nem bizony! . Arra szállt megint a holló. leugrott a padkáról. felült a lovára. A legkisebb meg az urát tizenkét órára várta. a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak adta. az előbb is kettőt adtam! A holló őrá ejtette a vizet. A lova ennek is fölhorkant.Holló.mondta a Vasorrúbába legöregebb fia. .felelte Csinosomdrága. azt mondja neki a Vasorrúbába fia: . a lova nem akart a hídra menni. egyik se bírta a másikat legyőzni. holló. sokáig birkóztak. sehogy sem akart rámenni. A hídnál ölre mentek. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . egy dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: .No. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! .Holló. mezőt találtak: a tenger vize ment a híd alatt. ejts csak egy csepp vizet rám. ó. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. Mikor ezt meghallotta Csinosomdrága. nem aludt el. Sokáig birkóztak. Amikor kijött.mondja Csinosomdrága. ó. és elkezdi: .A középső fiú felesége azt mondta. két dögöt adok! A holló Csinosomdrágára ejtette a vízcsöppet.

ti meg fogjátok a két lábát. tőlem már négy dögöt kaptál. Mentek tovább. A Vasorrúbába menyei ott bent sírtak. tegyétek a küszöbre.Én körtefa leszek . akkor pedig vége lesz! A macska leugrott a padkáról. úgy vágtatott: félt.Azt mondja erre Csinosomdrága: . minthogy úgy elmenjen mellettem.mondja a középső -. . a kis kendővel megtörölte.mondta nekik Csinosomdrága. nézzük meg. vagy megfürdik bennem. Csinosomdrága kiszaladt. . és ahogy csak bírt. hogy ne szakítson rólam. mendegéltek. ha levesz csak egy almát is. kis kendővel megtörölte. Mikor a vizet elérték. hogy vérré vált az alma. ha pedig nem eszi meg. belecsapott a kardjával a vízbe. Azzal kivette a kardját. nézik.No. középső menyem. Elmegyek az út szélére. a Hamisanpajkost meg a Széplegénymákost. a macskát elszalasztották. hogy a testvérei bajba kerülnek. már éppen szakítani akartak az almából. azután leszakított egy almát. farára. Aztán felkeltette két testvérét. kettévágta. Aztán pokrócot vetett a naposholdas paripa fejére. hogy nem ehettek az almából. a nagybátyjuk háza felé. Azok nem is tudták. szép almafa leszek. . Ha megeszi a körtét. . mert el van fáradva. Beeresztették.Holló. nem Csinosomdrága-e. mi történt. Mentek. Csinosomdrága megint kivette a kardját. majd én veszem le! . és megeszi. ott künn megrázkódott. kettévágta. keresd meg a fejszét. De Hamisanpajkos meg Széplegénymákos előbb haragudott. inkább meghal. Csak akkor mondta meg a bátyjainak. felugrott a padkára. vérré vált az is. az ajtóra ment kaparni. ember lett. ó. aki meglát.Nem szabad. hogy ne világítson. akkor csendesedtek le. hogy miért tette ezt.Nemsokára jönni kell Csinosomdrágának hazafelé. leszakított egy körtét. Még idejében elérte a két bátyját. 133 . mikor a Vasorrúbába házához értek. hogy kimenjen. Csinosomdrága a lovát a fához kötötte. vagy iszik belőlem Csinosomdrága. Az alma tüstént vérré vált. halálnak halálával hal meg. felült a lovára. Mentek tovább. A Vasorrúbába nem győzte a menyeit várni. jajgattak. A holló Csinosomdrágára ejtette a csepp vizet. hogy Csinosomdrága megölte az urukat.Hozd csak ide azt a macskát. Ha ő az: jaj az életének! Az asszony megfogta a macskát.Menjünk vissza! . édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. a körtefa megfogja őt. mint az arany. Azt mondja a Vasorrúbába a legöregebb menyének: . vágjátok le a nyakát! De sokáig keresték a fejszét.Én pedig víz leszek. két dögöt adok. halálnak halálával hal meg. macskává változott. seprűre ült. ha pedig nem eszi meg. Mikor a körtefához értek. Azt mondja a legkisebb: . csak mikor látták. kezemben vagy! Te. hát Csinosomdrága. tiszta. holló. kutya Csinosomdrága. attól le is győzte a Vasorrúbába legkisebb fiát is. az almafa megfogja őt. Azt mondja a legöregebb: .kiáltott rájuk. a körte is vérré vált.

. mint a kefe szőre. Mentek tovább.Csak azt látnám! . kilenc szűr. hogy kinézheti magát! 134 . Nagy nehezen kitápászkodott. a ló fogával tudta csak kiszedni. hát látja. utána Csinosomdrágának! De Csinosomdrága akkor már jó messzire elment. Útközben találtak egy Nagyfázhatót kilenc suba. mindjárt becsukták a kaput. amit a nagybátyjától kapott. Azt mondja neki Csinosomdrága: . De a tüzes csípővassal elszakították a nyelvét. mert a Vasorrúbába többé nem jön. ez mindig szörnyen hajigálhatnék volt.Jöjjön velünk. A fiúk nagybátyja látta a bajt. A patkó belement a Vasorrúbába lova lábába.Hajítsd el a kefédet. hogy nyomában van a Vasorrúbába. Mentek tovább. mégis fázott. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. Már Csinosomdrága lovának farát tüzes seprűvel verte a Vasorrúbába. és hozzájuk szegődött. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . Amint beeresztette őket a nagybátyjuk. Mindjárt elhajította a patkóját. mégis mindig nagyon nézhetnék volt. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. csak kívülről kiabált: . Itt most már megpihentek a fiúk. mert a Vasorrúbába fel akarja vetni a kerítést. Mindjárt elhajította a keféjét. hogy a szeme közé nézzek Csinosomdrágának! . kisgazdám. hogy itt van. amit az öregasszonytól kapott. hogy csak a füle látszott ki belőle a Vasorrúbábának.Jöjjön velünk.Hajítsd el a vakaródat.Hajítsd el a patkódat. hogy maga megmelegszik! . Mikor tüzes volt már a csípővas. a Vasorrúbába nem bírt bemenni.mondta a Nagyhajigáló. mert még olyan helyet találhatunk. Előtaláltak egy Nagynézhetőt: úgy nézett. hogy a szeme majd kidülledt. kisgazdám. visszaesett a közepébe. nem messze a Vasorrúbába. a kapu már nyitva volt. Nagy nehezen kijött belőle.Fúrjatok egy lyukat. Mikor kiért a sár szélire.Egyszer csak azt mondja a naposholdas paripa: . fúrtak egy lyukat. A Vasorrúbába a nyelvét dugta be a lyukon. visszaesett a közepibe.Az kellene nekem! .mondta Csinosomdrága -. Csinosomdrága azt mondta neki: . hogy jön ám a Vasorrúbába. de csak egynegyed téglát bírt elhajigálni egyszerre. Mikor a Vasorrúbába kiért az erdőből. hát látja. hogy kihajigálhatja magát. Azt mondja Csinosomdrága: . Mentek hazafelé. míg a csípővasat meg nem tüzesítik. eljöhet még az idő. mindenféle gúnyából kilenc volt rajta. utána Csinosomdrágának! De az már jól elment. kisgazdám. Ezzel elbúcsúztak a nagybátyjuktól.mondta a Nagyfázható. Lett olyan sár. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: .Most már elmehetünk békivel. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága.Ne fúrjanak addig . Egyszer előtaláltak egy Nagyhajigálót. amit az öregasszonytól kapott. azt mondja Csinosomdrága: . Mindjárt elhajította a vakaróját. olyan sűrű erdő lett abból. Dörmögve ment vissza. látja. Mikor kipihenték magukat.Jöjjön velünk. mert még olyan időt találhatunk. és hozzájuk szegődött.

mert majd megveszi az isten hidege! Bemegy ő is a kemencébe: szénné égett.Az kell nekem! . Mentek tovább. mióta fűlik ez a kemence. Mentek tovább. Azt feleli a Nagyehető neki: . Azzal mindjárt szót vált a Nagyehetővel meg a Nagyihatóval. és hozzájuk szegődött. és hozzájuk szegődött. Azt mondja a király: . a víz egyet beljebb lépett. Azt mondja neki Csinosomdrága: . azt betüzelte. Csinosomdrága bejelentette. Előtalálták a Nagyszaladót: akármennyit szaladt. és hozzájuk szegődött. jöhet még olyan idő. Kilencen voltak. Azt mondja neki Csinosomdrága: .mondta a Nagyszaladó. mégse melegedett meg.Jöjjön velünk. Csinosomdrága bemegy a királyhoz. Este aztán bement a kemencébe.mondja Csinosomdrága. és akkor is tüzel.Jöjjön velünk.. Előtaláltak egy Nagyehetőt. nem kell apróra darabolni! A Nagyiható meg azt mondja: . látja. Azt mondta neki Csinosomdrága: . hogy elhozta a naposholdas paripát. mire hazaértek a házhoz. hogy már hatszázhatvan öl fát feltüzeltek. hogy jóltartjuk magát vízzel. amit talált fát. mindig ehetnék volt.Más baj is van itt! Háromszáz hízott göbölyökör meg háromszáz akó bor is van. hogy hált-e benne valaki? Kimegy az ember.Nem baj! . 135 .Az kell nekem! . mert találhatunk még olyan helyet. és elment velük. Azt mondja erre a király: .mondta a Nagynézhető. hogy Nagyfázható benne van. aki meghál benne! . aki az én lányomat akarja! .Az ökröket ne nyúzzák meg.Az kellene nekem! . hogy magát jóltartom! . aki akármennyit evett. Előtaláltak egy Nagyihatót: ha egyet kortyantott a Tiszából. csak a szarvukat kell levágni.Nem baj .Csak a dongát kell leütni. hogy kiszaladhatja magát! . jelenti. . azt mind fogyassza el az. hatszázhatvan ölet.Csak azt látnám . csak annak adom a lányomat.mondja Csinosomdrága. Reggel kiküldi a király az emberét a kemencéhez.mondta a Nagyiható. a többit majd elvégzem én. azzal szót vált a Nagyfázhatóval. Azt mondja a Nagyfázható: .Ezt vártam régen! Az udvaron. mégis ihatnék volt. mert találhatunk olyan helyet. mindig szaladhatnék volt.Jöjjön velünk.mondta a Nagyehető. Mentek tovább. nézze meg.Más baj van itt: háromszáz esztendeje. Mentek tovább.

már csak egy kőhajtásnyira volt. még kevés is volt neki a háromszáz kövér ökör.Majd megpróbálom! . Amint ezt meghallja. azt mondja a Nagyszaladó: eresszék el! Szalad a Nagyszaladó.Alszik.mondja a Nagyhajigáló.A király már el is küldött a ruháért egy embert. csak annak adom a lányt. Egy lófej van a feje alatt. 136 . . mind megette. Az ember ott ült az út közepén. földhöz vágja az embert. úgy kiütötte a lófejet. utoléri. hogy minden meg van iva. a ruhát ő hozta haza. utolérte az embert.Más baj is van! Háromszáz esztendeje. messze van-e a pokol ajtajához az az ember? Nézi a Nagynézhető. Csinosomdrága azt mondja a Nagynézhetőnek: . hogy üljön le ő is. hogy szerteszéjjel ment. és azt mondja: . hogy elaludjon. . Néz a Nagynézhető. .Ne úgy.Ki.A Nagyehető csakhamar bepakolta a göbölyöket. Csinosomdrága bejelentette a királynak. most is élnek.Nézd meg. hogy ki tudná-e ütni a lófejet a Nagyszaladó feje alól. Míg az ember összeszedte magát.mondja Csinosomdrága. hogy a pokolban van a lányom ruhája. aki elhozza. Az ember egy lófejet tett a Nagyszaladó feje alá. A Nagyiható is elbánt a háromszáz akó borral csak a hordók fája maradt meg. . addig a Nagyszaladó elhozta a ruhát a pokol ajtajából. Csinosomdrága megkérdi a Nagyhajigálótól. Azt mondja a király: . majd kidülled a szeme. azt mondja a Nagyszaladónak. hogy úgy kellett a testét összeszedni. Akkor aztán Csinosomdrága megkapta a királylányt. mikor az már visszafelé szalad.mondja a Nagyhajigáló. Várják vissza a Nagyszaladót. csak nem jön. hogy a ló feje is szétmegy az övével együtt! . egy ember pedig hozza a ruhát. Ami ennivalót még a közelében talált.mondja Csinosomdrága a Nagynézhetőnek. ha meg nem haltak. éve. őt meg úgy a földhöz vágta. A Nagyszaladó felébredt. hol van az a Nagyszaladó! . meglátja az embert. . csak a lófejet üsd ki a feje alól! . elvette tőle a ruhát. Kerestek neki egy negyedrész téglát.Nézd már meg. úgy. szaladt hazafelé. Nagy lakodalmat csaptak.

Ugyanazon a napon. a király így szólt hozzá: 137 . és ha meg nem mondod. A kis kard. s a kard hüvelyébe dugta. éppen akkor ment el a kerítés mellett az ország királya. volna-e kedve elmenni ővele. A szolga elvitte a gyereket. Másnap már guggon leste a földből kinőtt kard mellett a hajnalt. édes szolgám. kardját tövéből kiszakította. csak ha anyám engedne.Ó. Mikor kocsin már jó darabot haladtak. de én tudni akarom .Menj. alighogy a világra jött. hol nem volt. ki sír ebben a kis kertben. Csak a kisfiút nem sebezte meg.Jaj.kérdezte az édesanyja.szólt cselédjéhez a király -. Maga tette fel a fiát a király ölébe. volt a tengeren túl egy kis falu. . sem fenyegetéssel nem mehetett vele semmire. hogy a király elviszi fiát a palotájába. nem mondom én addig senkinek.Hát mit álmodtál. és igen mélyen elaludt.mondta az anya mérgesen -. . amint a nap leszállt. és miért sír! Megy s jön a szolga. . megraklak. az özvegyasszonynak egy szép kisfia. Az özvegyasszony hiába fenyegette kisfiát: sem szép szóval.mondta az asszony. úgy nőtt vele a kardtok is. aki sohasem sírt. míg rajtam be nem teljesedik! . A haragos özvegy elsírta magát örömében. . édesanyám. Odaszólt inasának: . Alig ültek föl. hogy hüvelyének széle érte. letérdelt kis kardjához. fiam? . mint a kisfiú oldalán a kardhüvely. egy gyerek térdel itt a virágok közt. Annak a kardnak akkor már az volt a tulajdonsága. nézd meg. Az éppen úgy növekedett. A király meghallotta a sírást. azonnal megállt s belecsúszott. édesanyám! Mit álmodtam én! . fele királyságát s a legszebb lányát adja neki. a kisfiú lefeküdt. letörölte könnyeit. abban a faluban egy özvegyasszony. Egy este. A fiának fogadná. s ha jól viseli magát. Igen vígan futott édesanyja elébe. s mondja: . hogy örökké forgott. A kisfiú sokáig nézegette fegyverét. engedjék le a kocsiról.Igen.Felséges királyom.Elmennék én. akinek az arcán rózsa nyílt.Csak aztán ne légy makacs a király udvarában is! . Mert az anyja megverte. s megállította kocsiját. Ennek a kisfiúnak a bal oldalán. Ő sír. A király megkérdezte a szép kisfiút. Ahogy így az édesanyja kertjében keservesen sírdogált. Amint a kisfiú nőtt. Elment a kisfiú a kertbe.Menj be a kisfiú anyjához . a fiú máris azt kérte. és azt minden napszálltakor a kardtokba illegette. kiütötte magát a kiskertben egy kardhegy. aki csak reggeli harangszókor kelt fel.Hozd ide! Mondd. . hogy a király hívatja. Bement a kis kertbe. A kisfiú már esztendős korában megtalálta a kardot a kis kertben. s aki hozzányúlt. A kardot kétszer egymás után a hüvelybe igazította.A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja Egyszer volt. mihelyt érezte. nem bírja hallgatni a sírást. . egy kardhüvely termett. s mondd meg neki. annak megvágta a kezét. és keservesen sírt. amelyen a kisfiú megszületett.

Kínálták mindennel a lányok a szép fiútestvért. . játékokkal kedveskedtek neki. A királylány nagyon elcsodálkozott.kérdezte a király. nem érdemli az azt meg: titkot rejteget.Azt én nem mondom el senkinek! . . a koporsó se válasszon el tőled! . hogy az ott lakó kisfiú olyan szép lett.szólt a legkisebbik.mondta a legnagyobbik lány. ahol ők laktak. mindig velük lakott a kisfiú.Nekem sem mondod el? . Míg csak tizenhét esztendős nem lett.Hát miért vert meg olyan nagyon édesanyád? . S megverem. míg be nem teljesedik. Sírt a szép gyerek.Ne szeressétek úgy . Így szólt hozzá: . . aki kérdezni meri! mondta fenyegetve a kisfiú.szólt mosolyogva a király. .Te szép legény Ha elmondod nekem a titkodat. Előhívatta szolgáit.Nekem sem? . senkinek! . A legkisebbik is eladósorba került.De megmondja nekem . . Nem való a királyi palotába! A szolgák elvitték a fiút oda. mert hallotta.mondta a király -. A kisfiú a fejét rázta. milyent hetedhét országon nem lehet találni. hogy a férje olyan szép fiút vitt nekik. gyümölccsel kínálták.Nem én . . Három nap múlva a király városába érkeztek. mert az álmomat nem akartam elmondani.Miért sírtál olyan keservesen? . .Majd megmondja nekem . . A király nagyobb lányai a tengeren túli országok királyaihoz mentek férjhez akkor már.mondta a középső. . Egyszer lefutott a magas palotából a szolgák házába.mondta a kisfiú -. ha hazaértünk . míg be nem teljesedik. mert édesanyám nagyon megvert. akkor sem mondod el? 138 .Hát miért nem mondtad el az álmodat? . senkinek sem akarja kivallani! .Vigyétek el ezt a makacs gyereket. .mondta a kisfiú. azt mondta nekik: .Nekem fogja megmondani .Majd elmondod.Nem én.Azért.szólt csodálkozva a király. Örült a királyné három lányával.Azért . a szolgák gyerekei vigasztalták. A király erre nagyon mérges lett.És ha százszor kérdezem. én a tied.Senkinek sem mondom meg.Neked sem! . mert olyan szép legényt még valóban nem látott. mert azt senkinek nem mondom el..Azért. úgy te az enyém.

s ezt egyszerre úgy meg tudta szeretni.Nem Tündérországból.Add nekem a bűnöst. míg be nem teljesedik. . a kocsiban pedig a magyarok királya ült. még meg is verem. A szép lány atyjához sietett.mondta a király. ha az akasztófáról hozod is. mert az egy titkot kérdezett tőle.felelte a fiú. . a titok egy álom. nem haragudnék én rá . ahogy már régen megmondtam. A király városának napnyugati oldalán magas akasztófát ástak a földbe még azon a napon.mondta a fiú határozottan. . királytársam . én az övé. aki még soha egyetlen férfival sem volt hajlandó beszélni. Egy cifra kocsi vágtatott az akasztófa alá. .Majd elmondod a lányomnak . hogy végül a fiú valóban megverte. a tündéri szépségű lány magára vette legszebb ruháját. édesapám . Mikor az ítéletet olvasta a király prédikátora.Nekem hoztad őt. hogy nagy oka van azt a gazembert felakasztani. meglátta a szépséges legényt. nem királyi vérből származott. Tündérországból . mondaná el neki a titkát. majd megmondja nekem a titkot. uram királyom . és futott királyatyjához. Az egész város kitódult az akasztás helyére.mondta az elszomorodott király -. s a fiatalembert leküldte a kerti szobába. Országomból még a hírének is ki kell pusztulnia. melyen az özvegyasszony fia a király lányát megverte. Vendégszobában fog lakni. A kocsi elején fehér zászló lengett. A királylány nem hagyta abba a faggatást. goromba legény ez. mert lányát megverte. 139 . ő az enyém. és kérte.Azt pedig. édes lányom . és kardja hatalmasan megcsördült. s mikor annak kezét megcsókolta. Az kocsijába ültette. úgyannyira. együtt halunk. Ahhoz hasonlót még sohasem látott. A gyönyörű lány igen-igen sírt. Megharagudott a király. Az akasztófa alatt kiugrott belőle a magyarok királya.Senkinek . ha szememet kivájná.Ezt a király lánya már a szép legénynek mondta. mihelyt kérded a titkát. majd elmondja annak. s lement a kerti házba. A lármázó nép egészen elhallgatott.mondta a királylány-. . neheztelve lányára. Hacsak te kegyelmet nem kérsz neki. A haragos király elmondta. . szolgák közt a helye.. . Van nekem egy szép lányom.Ha ezer lelke van is. mikor atyja hazaérkezett a legénnyel. meg kell halnia.Nem lehet.mondta mosolyogva a magyar király. az akasztófa alól hoztam. mint a hajnalcsillag. A hóhér hátrakötözte a szép legény kezét. s a halálraítéltnek kegyelmet kért.Ha megölne. De a királylány hallgatott.mondta szomorúan a legény -. A király átadta a rabot a magyar királynak. A király lánya éppen a kertben sétált. Alig telt el egy hét. . szép lányom . melyet csak akkor mondhat el. . hogy könyvekkel szórakozzon. elmondja ő nekem a titkát. A király megrázta a fejét. Az erre a szép királylányt összevissza csókolta.Megharagszol te is őrá.mondta a lány. csupán azért.Nem . hirtelen nagy lárma tört ki. bevádolta a legényt. ha beteljesedik. olyan.mondta a magyar király -. .mondta neki a kipirult lány -. A király és a szép legény néhány nap alatt Budára értek. . s így szólt: . s a szívem közepében lesz a tanyája. A szép legény oldalán megcsördült a kard.Nem bánom én. aki nagyon kérdezgeti.

Mindennap háromszor meglátogatta.Mondd meg nekem. A levélhozó követ hozott még magával három nádvesszőt is. . Egyszer a török császár levelet írt a magyarok királyának. galambom. hogy megeredt az orra vére. Megparancsolta nekik. háborút fog indítani ellene. Megkérdezte tőle. Napszálltakor egy sereg ember kíséretében kihozták a titkolódzó legényt a kőépületbe. hogy ha a magyar király meg nem tudja mondani. angyalom . megkérdezte tőle: . Úgy. csinálok is. hogy ha nem mondom meg. A király minden harmadik nap megnézegette a foglyot.Miért búsulsz. A király lánya jól megfizetett a kőművesnek. De a király lánya nem hagyta őt sem éhen. Két óra alatt kész lett a kis torony. neked sem mondom meg.Nézd. melyik volt a nádnak a közepe. hogy a munka készen van. amelyik a gyökérhez legközelebb termett. Sikoltozva futott a királykisasszony a palotába. 140 .Hogyne tudnék . Elszámlálták előtte bűneit. édes lányom . .mondta az ősz kőműves -.Ne búsulj.A titkomért? . .s kevés idő múlva már a kedvese mellett állott a torony nyílásánál.Éhen kell meghalnod. De a király lányával találkoztak.mondta a lány -. De az mindig csak élt. amilyeneket kért. majd találunk segítséget .Mikor a legény meglátta a gyönyörű lányt. tiéd leszek. hadat indít ellenem. miért jöttem hozzád? Ha kitalálod.s mosdatni kezdte lánya arcát s orrát. ölelte. sem szomjan halni. a török császár ideküldött hozzám három nádvesszőt. amilyet fül még nem hallott: . királyatyám. Vitt neki még könyveket is. A kőművesek már hazafelé indultak. lekiáltott a kertbe: . kiesett a könyv a kezéből. melyik a legvége. s befalazták. ha kell. olyan nagyon? . megmondani a királynak. A levélben azt írta a török császár. s ezt a lányt is megütötte. sárkánykölyök! . A király nagyon megijedt és elszomorodott. De a lány nem hallgatott a fiú beszédére. A király csodálkozott. s még erősebben faggatta. ne is tudakozódjál aziránt. ifjú legény. tudna-e a tornyocskán egy olyan lyukat csinálni. S ha szépszerével akarsz királyi atyád palotájába menni. melyen egy tányér és egy palack bor beférjen. Az asztal olyan kicsi legyen. A királylány szólította meg őt oly csengő hangon.Hogyne búsulnék én. hogy rajta csak egy könyv férjen el. A lánya észrevette szomorúságát. De szólni egy szót sem tudott. Még azon a napon összehívatta a király a városban levő valamennyi kőművest. melyik ezek közül a tengeri nádnak vége. hogy a három nádvessző közül melyik az. de amelyet senki észre nem vehetne. s azt írja. készítsenek gyorsan egy négyszögletes épületet. A legény végül haragba jött. Az még ott marasztott a kőművesek közül egyet. akit a legöregebbnek vélt. vajon meghalt-e már. édesapám .mondta a tüzes arcú legény -.mondta a király. Elmondta neki a török császár üzenetét. . Meglátta a király a vért a szép gyerek gyönyörű ruháján. tudok. s hazament.Azért! . csak egy szék és egy kis asztal férjenek el benne. közepe vagy töve.Azt. csókolta. A lyuk egy negyedóra alatt készen lett.

aki téged megütött. elaludt. . mondd meg apádnak. de előbb én kérdezek valamit tőled. . Nem küldött hadat Magyarország ellen.Tétess. hogy azt álmodtad. és aludj el. feküdj le. hadat üzen az országomnak. Az a csikó.mondta a rab legény -.Hogyne búsulnék. De volt a török császárnak egy boszorkány nénje. melyiket délben és melyiket este. s ha felébredsz. . a középsőre kettőt. A vesszők éppen úgy termettek. délben és este. aki minden kérdésére olyan igazán és bölcsen megfelel? 141 . és megmondta. édes szép lányom . az a nád vége. A lány hazasietett. s a nádvesszőket úgy jegyezte meg. a szép ifjút a király elé vitték. de lesz . amelyik nem száll le a fenekére.Menj haza.Menj haza. Meg tudsz-e felelni a levélre? . mi az oka a nagy búskomorságának. A török császár meg volt elégedve a válasszal. A király megtette. . amit a fiú tanácsolt. este született.Megfelelek. ki lehet az az ember. A csikókat megjelölte s hazaküldte. mikor a török császár ismét levelet írt. a harmadikba holt szenet. olvasd! A három csikó istállómban van. édesapám .mondta a legény -. Hazafutott a királylány. A király megtette. de éppen mikor kötözték apádat. Ha kérdi apád. hogy melyik részén állott a darab a nádszárnak: mert amelyik leszáll a víz fenekére. A király ismét búsult. kiszabadult valahogy a kőfal közül. ha meg nem mondom. Azt írja. mert hosszú fogságodban életben maradtál . ha a nádvesszőket lágy meleg vízbe teszi.válaszolta a legény -. . íme. úgy cselekedett. hogy te azt álmodtad.. a végsőre pedig hármat csinált. délben. egy húzást. s fél óra múlva a befalazott legény mellett termett. fiam. mint azt a magyar király jelölése mutatta: a török császár nem üzent háborút Magyarországnak. hogy a csikók közül melyik jött világra reggel. amit a lánya mondott. és ahogy a legény mondta. Van-e három egyforma teknőd? . az a nád közepe. S hogy tudhatná meg. mitévő legyen. melyik este. melyik délben. mondd. de elébb egy nagy dologban kell felvilágosítással szolgálnod! A török császár levelét. most ettől kért tanácsot. amelyik a zabos teknőhöz fut. azt álmodtad. hogy a három csikó közül melyik látta meg a napvilágot reggel. Álmaid közt sikolts fel.mondta az öreg király -. az egyik teknőbe zabot. Egy év múlva ismét írt a török császár a magyar királynak. és küldött hozzá három csikót.Én is hajlandó vagyok hát megkegyelmezni neked. amelyik pedig a holt szenes teknőhöz siet.vigasztalta mosolyogva a lány. Elmondta neki apja baját és szomorúságát. hogy vigyék fogságba a császárhoz. amelyik a nád tövéhez legközelebb állott. melyik este. megtudja. Egy negyedóra alatt készen volt a három egyforma nagyságú. mert nem tudta kitalálni. s elmondta atyjának az álmot. megírta magyarázatát a török császárnak. melyik délben. uram király . a másikba eleven. A levélben az volt írva. akkor nem küld hadat országára. hogy Magyarországot kezére keríthesse. hogy az a legény. az volt legközelebb a gyökérhez. .Nincs. ha meg tudja mondani a király.. egyforma színű teknő. s küldött három csikót. lánya megint megkérdezte.mondta a király.Ne búsulj.Szerencse kegyeltje vagy. Másnap a kőfalat szétverték. s a víz színén sem marad. aludj el. szívem szép szerelme! Feküdj le. uram király . szép szerelmem . hogy a csikók közül melyik látott világot reggel. reggel. hogy arra. amelyik pedig a víz színén lebeg.. mintha apádért a török császár embereket küldött volna.mondta a király. hogy a három csikó közül melyiket ellették reggel. lefeküdt. mi bajod. amelyik az eleven szénhez megy.

A király lánya sokat nyugtalankodott. .Haj! édes testvérem! . mikor a boszorkányok láthatatlanok.. Egy levelet pillantott meg. De egy esztendő alatt egymásé leszünk. magam is összevagdalom az egész országukat . hogy ha azt a legényt. mindhármat meg akarta öletni. Egyedül ment a bátor vitéz a török császárhoz. A császár azonban nem bírta felfogni. a vén banya a kulcslyukon át becsúszott a szobába. A vén boszorkánnyal az udvaron találkozott.Nem félek én a kopasz kutyától. elindultak Törökországba.és ekkor oldalán olyant csördült a kard. a vacsorához egyszerre ültek.Ne sírj. szívem! . Én is olyan álarcot festek. Az nyomban elolvasta a kevély ember sorait.Most jöttél utoljára szép Törökországba! 142 . Reggelizés után meghajtották magukat.Nincs egyébre szükség. . s ismét kisiklott a szobából. A lány sírva adta át neki. Mindhárman egy ágyban feküdtek. mindhárman egyszerre köszöntek. De a szép legény az öltözködésnél meglátta a tükörben a csonka gallért. De midőn egy este a legény épségben és egészségben állított be atyja palotájába. A vén banya az ablakban állt. A szép legény pedig festett magának álarcot. A császár kérdésére egyszerre feleltek.Indulok holnap reggel. A király semmit sem szólt. Csak csodálkozott. Mikor a legények a török császár palotájába értek. legszélén a szép legény. hadat üzen. A lány nagyon neheztelt atyjára. hogy egymásé lehessenek. Suttogva mondta neki a vén banya: . az a magyar király embere. addig Magyarországra hiába fáj a fogad. s midőn egy este atyjánál esengett. erre mindkét társa gallérjából elcsípett ugyanannyit. az ételt egyszerre vitték szájukba. aki nála élősködik és egy szegény asszony magzata. A császár reggelizni hívta a három legényt.vigasztalta a legény a királylányt. akik teljesen egyformák. Erre most a török császár azt írja a magyar királyhoz.nem a magyar király találta ki kérdéseidet. hogy az idegen legényt egyedül küldje hozzá. egyszerre hajtották meg magukat. mint még soha. s elmentek. egyszerre keltek fel.Akinek az inggallérja el lesz nyírva. s így szólt: . s kérte királyi atyját. A boszorkány a nála levő kis ollóval elcsípett egy darabkát a fiú inge gallérjából. ahol a három ifjú aludt. evés után megint egyszerre hajoltak meg. Nem félek az egész világtól sem. de aki még a magyarok királya lesz. igen megörült. melyet a török császár küldött. Az nem tudott köztük különbséget tenni. hirtelen elájult. míg szerelmese haza nem érkezett. királyi testvérem. melyik az. mikor mind a háromnak el volt csípve az inggallérjából. Az öreg király lányával küldte el a levelet az ifjúnak.mondta a boszorkány . De a boszorkány megmagyarázta neki.No hát. mert Magyarországra nézve veszedelmes ember. A császár intésére a hálószobába mentek. Míg őt meg nem öleted. hogy mindhárman egyformák legyünk. A király szomorúan adta át a levelet a derék legénynek. hogy ő felismeri a különbséget a két ifjú meg az igazi közt. mikor a nap felkel. . majd megmutatod reggel. A király lakóvárosában volt két ikertestvér. csak két ifjúra. akik semmit sem különböztek egymástól. a király hozzá nem küldi. akinek az anyja igen szegény asszony volt. . Éjfél előtt egy órával. és egy tű fokán is keresztül tudnak csúszni. Van ott egy legény. akit meg akarsz öletni mondta a boszorkány. engedje meg neki. . s azt feltéve.

Édesanyja nagyon megrémült. Csak egy mérföldnyire kellett a seregnek a legény elé mennie. Éjszaka a vén boszorkány el akarta lopni a legény kardját. hogy kedvese a megbeszélt napra nem ért vissza. A magyar király lánya már kétségbeesett. Úgy is lett. a másik király el nem vitt volna. hogy megvertél. 143 . és kikiáltották királyuknak. édesanyám! Most már megmondom. Mikor gyermekkoromban faggattál. hogy őt kardnak vagy nyílvesszőnek még a karcolása sem érhette. de a kard kiugrott. De a kard olyan gyorsan forgott a legény körül. Katonáival hazament. s így szólt: . A császár roppant sereget állított ki másnap reggel a legény ellen. De elcsudálkozott. azért nem akartam megmondani. s ezért addig kérlelte atyját. mikor a sok katonát látta. feleségül vette a magyar király lányát. ha meg nem halt. és a törököket mind elkergette. s a király eltett volna láb alól. Aztán ismét a hüvelyébe szaladt.No. megcsókolta. Mikor a császár küszöbén átlépett. Azt álmodtam. Álmom beteljesedett. most már kimondhatom. mert én vagyok a magyar király. hogy belőlem egyszer még magyar király lesz. mikor az a derék ember megfogta a kezét. mert ha meg nem versz. A török pedig mind elszaladt. hogy katona egy udvarba sem ment. az övében pedig egy tűt sem lehetne leejteni. a király el nem vitt volna. Most is él. A sereg előtt a lány járt katonaruhában. de még jobban megijedt akkor. Áldjon meg az ég. ahol született. mert azt gondolta. De most elmegyek házasodni. Kiugrott a kard a hüvelyéből. Reszketett. és hozzá közeledett. míg útnak nem indította seregeit Törökország felé. mert akkor már ő is közel volt a haza határához. mikor látta. A király lánya és a sereg bekísérte őt a magyar király palotájába. s ha felakasztani nem akar. és lecsapta a boszorkány vasorrát. felakasztani sem akart volna. Az ifjú király néhány ezer katonájával elment abba az országba. mikor egy derék ember leszállt a lováról. annyi a katona. ha el nem visz. mert te az álmomat elbeszélted volna. tizenöt fegyveres török állt vele szemben. mit álmodtam. hogy a várost akarják elpusztítani.A legény nem is hallgatott a banya szavára.

ahol a vásár volt. A harmadik forintot meg valami nagyon szép kis állatért adtam! 144 . Kémény pedig azért nem volt. Nesze ez a három forint.No. Azokhoz is odament. ezt a szegény kiskígyót. inkább megveszem. s a tetőn át szivárgott ki. s ment szépen tovább. . Azt mondja nekik a fiú: . ott is mit lát. a mögött a kismacska. Mikor hazaér. végy magadnak. Azt megint. Nekik adta a forintot. Elment a fiú. Először is egy kiskutyát meg egy kismacskát vettem. mire költötted a pénzt. hogy a gyerekek ott is nagyon dobálnak. mit csinálnak. macska mögött a kiskígyóval. inkább megveszem. gyerekek. mert az adót a kémények szerint szabták. s azoktól is megkérdezte. A következő falu előtt megint csak nagy csapat gyereket lát. Azok meg egy kiskígyót akartak elemészteni. Így éltek. mit vásároltál.Ne üssétek agyon ezt a szegény kismacskát. Ettől fogva a szegény asszony kettő helyett is dolgozott. Odament közéjük. Azt mondja a fiának: . fordult szépen haza.Ne bántsátok.mondja a fiú -. Ahogy megy az úton. A harmadik faluban ide vásár van. kutya mögött a macskával. zavarnak valamit.Agyon akarjuk ütni ezt a kiskutyát.Mit csináltok ti itt? Mondják azok: . ami tetszik. s ment tovább. Ahogy a harmadik faluhoz ér. Ezért adtam két forintot. Éltek a maguk szegény módján egy füstös kis házban. Egyszer megtakarított három forintot.A kígyókirály gyűrűje Volt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. azok meg kergettek valamit.Kedves kisfiam! Neked még semmi jóban sem volt részed. csak hiábavalóságra ne költsd.Ne üssétek szegényt agyon . hogy fölnevelje egyetlen kisfiát. amelynek még kéménye sem volt.Nem. adok érte egy forintot! Avval nekik adta a forintot. amíg egyszer csak a szegény ember meg nem halt. nyomában a kutyával. fiam? Nem valami hiábavalóságot? Feleli a fiú: . Azt mondja nekik a fiú: . Azok meg egy kismacskát akartak agyonütni. nekik pedig még adóra se telt. hogy valami körül nagyon összeszaladtak a gyerekek. kérdezi az édesanyja: . az egyik falu szélén azt látja. nyomában most már a kutya. s mivel így a vásárban úgysem volt mit keresnie. nyomában a kutyával. eredj el. inkább megveszem. adok érte egy forintot! Azzal nekik adta az utolsó forintját. hanem a szabad tűzhely füstje csak úgy a padlásra ömlött. Adok érte egy forintot. és megkérdezte: .

Már utóbb akkora volt. De ekkor a kígyónak már szárnya is volt.Jaj. nézze meg. te fiam. meg lába is. Mindennap adott a kiskígyónak egy kis tejet abból. a többi kígyó kíváncsian le akarta a hátáról venni. Az édesanyja nagyon sírt utána. De a fiú azt mondta: . mert én a kígyókirály fia vagyok! Te is el fogsz jönni velem. míg végre is egyszer csak be nem értek a kígyóországba. fölvitte a pici nádasház tetejére. eleget tapasztaltam. de te csak azt a gyűrűt kívánd. kedves fiam . De a fiú mégsem emésztette el a kiskígyót. és a többi kígyó mind hátrahúzódott. fiam. hogy mindig fütyörészett. ez a kígyó utóbb is elveszejt téged! . Mikor már egészen nagy volt a kígyó. inkább a sok drága kincset akarja rád erőltetni. azt a szép kis állatot! Fölvette a fiú a földről a kiskígyót. Ettől olyan vidám lett a fiú. Inkább ő nem evett. Ne fogadjál el semmi fizetést az apámtól. de a nagy kígyó csak egyet-egyet füttyentett. Bementek. s a kígyó körülnyaldosta a fiú arcát. bekopogtattak a király ajtaján.Jaj. hogy mit fizessen neked.Azt mondja az édesanyja: . hol repültek. édesanyám.mondja az anyja -. amiért engem kimentettél a veszedelemből. de a kiskígyónak mindennap adott. amit a kecskétől kifejt. beletette egy jókora edénybe. ezt a szegény kis állatot. Mentek. nem bánt ez engem! . Volt nekik egy sovány kis kecskéjük. hol gyalogoltak.Ez az. egyszer csak megszólamlott: .Tudod.Ki az? Felelt a kígyókirályfi: 145 .Kedves kis gazdám! Most már aztán elég nagy vagyok. kis gazdám.Jöjjön csak. mentek. úgy viszlek az én édesapámhoz.Mutasd meg. a fiú szokta legeltetni. A fiú fogta a kiskígyót. fölülsz a hátamra. az édesapám majd azt sem tudja örömében. hogyan szeret! Azzal odahajolt a kígyóhoz. Végül. amikor már teljesen nagy volt a kígyó. tőle. csak azt kérjed tőle! Majd nem akarja odaadni azt a gyűrűt.mondta a fiú. Így a kiskígyó szépen mindig nagyobbra nőtt. De az anyja ettől csak még jobban megijedt. hát ilyenért kellett adni egy forintot? A kutyáért és macskáért is kár volt. egyszerre csak korona nőtt a fején. . hogy a nagy csodakígyó örökre elviszi a fiát. Onnan búcsúzott el az édesanyjától. Amikor már a király palotája felé jártak. Azzal oda is értek a kastélyhoz. hogy rávágjon. Kiszól az öreg király: . hogy a fiú nem talált neki edényt. . .Ne bántsa. Azt mondja ekkor a fiúnak az édesanyja: . hazamegyek segíteni apámnak az uralkodásban. mikor ez ilyen csúnya állat? S azzal fogta a seprűt. édesanyám. Föl is ült a legényke a hátára. de hogy merted ezt megvenni. valamikor még segítségünkre lehet! De az anyja csak tovább bosszankodott a kiskígyó miatt. azt mondja a gyereknek a kígyó: . Amerre csak vitte a kígyó a fiút. Aztán már úgy kellett neki a tejet is venni. édesanyám. Hanem a belső szobában van egy rozsdás gyűrű.Nem félek én.

hogy más meg ne tudja a titkod. a fiú markába tette azt a rozsdás gyűrűt.Kedves kis gazdám. Gondolkozott mit is csináljon.. azt mondja neki: . Azt mondja neki minderre az édesanyja: . Mikor kiértek. mindent elmondok! Ez a teremtés ember. Mikor közel volt már a házukhoz. Nagyon izgatott volt szegény asszony. mendegélt. most már megmondom. Rozsdás. már talán éhes is lehetsz! Rögtön leszaladok a pincébe. ha akarod. szegény fiacskám.Ránk fér. mire használhatod a gyűrűt. minden kincsem a tied. Csak vigyázz. Mit volt mit tennie a királynak. de minden. Eszébe jutott a kígyókirályfi szava! Azonnal megfordította a gyűrűjét. Mikor az édesanyja följött.Akármit is. a fiú megfordította a gyűrűjét a kezén. kedves fiam. aztán egyszerre nagyon elfáradt a gyaloglásban.Jaj. azt. szegények vagyunk! 146 . kivitte kígyóországból. de csak azt szeretném. Ez olyan gyűrű. hogy az édesanyja várja. A hazája még messze van. a szegény gyerek meg utazott hazafelé. de azért odaült mégis az asztalhoz. ami a legbelső szobájában van! . édesapám. de örülök. látta. Pénze semmi.Jaj. amit szeme-szája kíván. Menten ott termett előtte egy terített asztal. mégpedig nagyon. és hozok föl egy kis krumplit. de nem kell énnekem a kincs. ment. Azt felelte erre a fiú: . miféle teremtést hoztál ide? Azt feleli a fia: . Mikor az édesanyja lement a pincébe.Ha meghallgatsz. de az nem mondta meg neki.Én vagyok. édes fiam! Mivel fizessem ki ezt az embert? Aztán a fiúhoz fordult: . édesapám! A kígyókirályfi édesapja nagyon megörült: . Akkor visszafordította a gyűrűjét: az asztal rögtön eltűnt előle. Ment. csak fordítsd a gyűrűnek a tetejét az ujjad alá. kis gazdám! Szerencsés utat! A kígyó visszament az édesapjához. akkor vette észre hogy őneki gyűrűje van. csodálkozásában szólni sem tudott. Most Isten veled. Nekem csak a rozsdás gyűrű kell. A szobában mindjárt egy terített asztal termett. Így utazott tovább hazafelé.Te emberi állat. ez a derék fiú mentette meg az életemet! Azt mondja a kígyókirály: . király uram. és minden ott terem előtted. fiam. jóllakott. megfőzöm. de szép pirosszemű gyűrű volt! Ezután a fiatal kígyókirály kikísérte szépen a fiút. azzal a rozsdás gyűrűvel? . minden. bár az esze csak azon járt. hogyha valamit kívánsz.Ugyan mit csinálsz. Leült egy fa alá. De már nagyon éhes is volt. és elmesélt mindent az édesanyjának. Mit csináljon hazáig éhesen? Egyszer valahogy rátekintett a kezére. Csak azt felelte: . hogy honnan termett oda a sokféle jó. Szépen odaült az asztalhoz. Kérdezte a fiától. és az asztalon. Nagy örömmel érkezett haza.Köszönöm szépen.Ej.

megfordította a gyűrűjét. Azt mondta a király: . De a fiú büszkeségének ez sem volt elég. hogy valamelyik lányom is hozzád menjen férjhez! De mégis próbáljunk egyet! Adok egy föladatot. akkor a lányom a tied lesz. csodájában nézni sem nézhetett a fényességtől. útnak indult a királyhoz. De a fiú nem érte be ezzel. A fiú most már házasodni akart. Ha azt meg tudod csinálni reggelre.Tudja mit. hogy másnap reggelre a palota előtt aranytó legyen. Ha meg tudja csinálni. olyan tisztán eltűnt mindenféle. Másnap még csak pitymallat felé volt az idő. A király erre újabb föladatot gondolt ki neki. hogy még mosogatnia sem kell.Ejnye. aranyos madárkák fütyörésztek. miért jött. A királynak van három lánya. Mikor a király reggel fölkelt. aki szeret. Rögtön eltűnt az aranyos szőlő. . Este megfordította a gyűrűjét. 147 . nem bírt tovább aludni. Kinézett hamar az ablakon. Ahogy hazaért. rajta aranylevelek. Fölhívatta a király a fiút. hogy gondoltál ilyent. A fiú megtette.Ejnye. hogy hát ő meg akarna nősülni. hogy vessen véget a nagy ragyogásnak. Ahogy odaérkezett. a szőlőtőkéken is szép. elmegyek én magához a királyhoz. hogy az anyád kunyhójától az én palotámig gyönyörű gyümölcsfák szegélyezte aranyos út vezessen! A fiú elbúcsúzott.Reggelre legyen a palota körül aranyszőlő. Gyönyörű szép aranyszőlő lógott. a kis madárkák úgy fütyörésztek. és abban aranyhalacskák úszkáljanak. hogy minden megvan. Az őrök rögtön fölküldték a királyhoz. hogy királylány jöjjön tehozzád ilyen kis füstös házba lakni? Van itt a faluban szorgos-dolgos lány. fölötte pedig kis aranymadárkák fütyörésszenek! Hazament most is szépen a legény. el akarta mosogatni azokat a gyönyörű edényeket.Ez volt az ára a középső lányomnak. édes fiam.Mikor az öregasszony jóllakott. Izent a fiúnak. A fiú lopva megfordította a gyűrűt. vedd el azt. hogy három királylány közül a legkisebb a legszebb.Ez az ára a legidősebb lányomnak. hogy tüntesse el ezt a ragyogást.Mi járatban vagy. azok közül kérem meg valamelyiket. Kérdezi tőle a király: . akkor nekiadja a legfiatalabb lányát. a fiával együtt fölkelt az asztaltól. A fiút azonban elkapta a büszkeség. nem hallgatott az édesanyjára. Az a föladat. fiam. mindjárt jelentette. nagyon szegény vagy te ahhoz. fiam? Elmondta neki a fiú. el a sok kis fütyülő madárka. Hallotta. édesanyám. mert nem bírja a fényességtől nyitva tartani a szemét. hazament. Azt mondja akkor a király: . neki az kell! Felelte erre a király: . a legrátartibb. A király erre újabb föladat elé állította. Azt felelte erre az édesanyja: . de a király már fölébredt. és csak úgy zörögtek az edények. Azt mondta az édesanyjának: . Csodálkozott a szegény asszony nagyon. Látta. A fiú azonban lopva megfordította most is a gyűrűjét. és kiment az udvarra. amit kívánt. Reggelre csak úgy ragyogott a gyönyörű aranyút a szegény asszony füstös házától a királyi palotáig.

azt mondta a két kis állatnak: . akkor látja a király lánya a kis házat. ellopta a gyűrűt. hogy őneki milyen kis füstös házban kell ezután laknia.Majd meglátod! Mikor már közelebb értek. Csak oda menjetek egyenest.Hol van a te házad? De a legény csak azt felelte neki: . Min járt megeredtek a könnyei. most elutaztok a királykisasszonyhoz. Az asszonyok észre sem vették. Hazaérkeztek. Akkor végül megnyugodott az öregasszony. mikor lefeküdtek. kedves fiam. Egy éjszaka. hogy ő meg az ő parádéskocsisuk külön lakjanak egy palotában. hogy a harmadik föladat is megvan. Neki meg a palota volt megfelelő s a fiú hol palotát. de a fiatal királylány ott is mindig csak sírdogált. hogy este. Reggel fölébredt a szegény legény . Nyomban egy nagy csodakastély termett. Az meg így folytatta: . hozzátok nekem haza! 148 . Az ágy végén volt egy lyuk.A fiú elment haza. elszökött vele haza.Nem baj. Mert ágy csak egy volt.nincs meg a gyűrűje! Nagy szomorúságában azt sem tudta. és újra teljesedett a kívánsága. Így hát hozzáadta a büszke fiúhoz a maga legrátartibb. úgy aludtak tovább. hogy az a lány a király parádéskocsisát szereti. hogyan fekszik le ez a szép teremtés ebben a mi kis füstös házunkban? Felelte büszkén a fiú: .Kiskutya. kedvesem. De az csak azt hajtogatta. mikor lefeküdt a fiú a gyűrűt mindig abba tette bele. A kis füstös házból azon nyomban gyönyörű szép palota lett. kismacska. Azt mondja a fiának: . hát látja. hogy mozdulni se mert. A király lánya gyanakodva kérdezgette: . és figyelve nézték gazdájukat. hogy a fiát meg a menyét hová fektesse. A fiú végül is visszafordította a gyűrűjét.Ide figyeljetek! Üljetek ide elibém! Oda is ült a kiskutya meg a kismacska. Pedig mindenki tudta. hogy mit csináljon. majd minden jó lesz! Este szépen lefeküdtek a földre. Otthon rögtön megfordította az ujján. A fiúnak kellett fölkelnie és bátorítania az édesanyját. és ő meg a parádéskocsis karonfogva sétálgattak a kastély körül a gyönyörű úton. Az öregasszony ébredt föl legelőbb. Ahogy elaludt az édesanyja meg a sírdogáló felesége. Meg is esküdtek rögtön a királyi palotában.Jaj. legfiatalabb lányát. hát újra a füstös házban aludtak. még az ő házukban voltak. Este. hogy az ő urának milyen gyűrűje van. majd hozzászoksz! A fiú szegény édesanyja most már igazán nem tudta. Végül is előhívta a kiskutyát meg a kismacskát. Azt kívánta. ahol azt a gyönyörű palotát látjátok! S a gyűrűt szerezzétek vissza. és most meg ebben a gyönyörű palotában. A szegény fiú vitte a faluja felé a feleségét. mit csináljon. Reggel fölébredt a király. hol kunyhót varázsolt fölibük. A felesége végül észrevette. hogyan lehet.Nem baj. A nagy szépségtől úgy megijedt. A fiú hiába vigasztalta: . édesanyám. Este átfordította a gyűrűjét. Egy éjjel megleste. mikor elaludtak a királylány fölkelt. a fiú megfordította a gyűrűjét. De a fiatalasszony szerette a pompát.

Végünk van . Azt mondja a cica a kutyának: . úgy nyalták a királylányt. Megálltak. cica. füstös szegény fiútól! Még az állatok se szeretik. a körmével jól belekapaszkodott szegény kiskutya fülébe. közben én beszököm a szobába. Adott nekik enniinni bőven. Ahogy elaludtak. add most nekem! Azt mondja a cica: . így úsztak a vízben: a kutya vitte a cicát.Ide hallgass! Te tudsz úszni. azt mondja a királylány a parádéskocsisnak: . nézd csak. a királykisasszony is odatette a gyűrűjét minden este az ágy fejéhez. Hogyan fogunk átjutni mindketten ezen a széles vízen? Azt mondja a kutya: . A királylány nagyon örült. hogy te ráülsz a hátamra. Kitört az egész ablak. azon is volt egy kis lyuk a gyűrűnek. a cica kijött az ágy alól.A kiskutya meg a kismacska elment. hogy a királylány meg a parádéskocsis sétál előttük az úton.mondta a parádésnak -. hogy ott aludjanak. Azt mondja a kutyának a cica: . így hát nekiugrott az ablaknak. Tudod.Majd én szerzem meg. hogy melyik szerezze meg a gyűrűt. mert énnekem jó hosszú körmöm van. Azt mondja a cica: . A cica a kutya nyakába kapaszkodott. de én nem tudok. Azt mondja a cica. hogy majd ő viszi. Mintha ők szívesen örökké ott maradnának. mintha nagyon örültek volna a találkozásnak. Bele is egyezett a kiskutya újra. hogy nincs meg a gyűrűje.Vitted. Mikor este lett. A cica meg a kiskutya le is feküdt. s azon tűnődtek. hogy melyik fogja most a gyűrűt átvinni.Hogyan adjam. le a földre a kiskutyának meg a kiscicának. Át is úsztak szerencsésen. Akkor vette a kisasszony észre. A víz partján mind a ketten megálltak. mert megvan a gyűrű! A parádéskocsis meg a kisasszony. hogy a kiskutya meg a kismacska is az övé lett. a cica beszökött a szobába. Egyszer odaértek egy csoda nagy vízhez.Most aztán gyorsan uzsgyi. de a cica meg a kutya már elszökött. mikor a számban van? 149 . neked kívül a helyed. hogyan csináljuk? Te majd kinn alszol. egyszerre mit látnak? Azt. Mikor már a víz felénél voltak. hát akkor hogyan szerettem volna én? A kiscica meg a kiskutya úgy tettek. Mendegéltek szegénykék. de ahogy az ajtó nyílt. Aztán mentek a palota felé. Mikor a királykisasszony meg a parádéskocsis lefeküdt. a nagy neszre fölugrált. és bebújt az ágy alá.Jaj. a cica meg a kutya a gyűrűért volt ideküldve! A cica meg a kutya újra odaérkezett a vízhez.Úgy fogunk átjutni. még a kutya meg a macska is eljött attól a gyalázatos. és a szájába fogta. Rá is ült a cica a kutya hátára. eleget a gyűrűt. De kimenni sehol nem tudott. mikor az ablak kitörött. Amíg így beszélgetnek s gyalogolnak. a körmével lassan kipiszkálta a gyűrűt a lyukból. . Ahogy odaért melléjük a cica meg a kiskutya. a királylány a folyosón kitett egy ruhát. azt mondja a kutya a cicának: .

hol van a gyűrű? A kiskutya ugatott és szűkölt. hogy a királylány és a parádéskocsis a kastéllyal együtt ott teremjenek az ő házánál. A gazdája figyelte a cicát. És valóban. A cica csak azt látta. utána a kutya is. mutogatott a lábával. s végre megértette. Egy halászember ült benne. Mindjárt az ujjára húzta. a kocsiban ott volt az a csoda nagy csuka. és mind a kettőt nadrágszíjjal kikergette a házból. hogy elveszett a gyűrű. megkérdezte: . Otthon bizony oda kellett nekik állniok a gazdájuk elé. A cica most folyton nyervákolt. hogy mit csináljanak most. mert abban ő akar élni az édesanyjával meg azzal a szorgosdolgos szegény lánnyal. Mikor kiértek a vízből. jót sejtve. de nem a szájába esett.Majd föltartom a számat és eltátom.Azt mondja a kutya: . hogy ez a csuka kapta be a gyűrűt. Amikor megtisztította és fölvágta. bácsi? Azt mondja az ember: . s az is a lábával mutogatta a kutyát. aki őt még a szerencséje előtt megszerette.Halat! Tessenek venni. hanem a kutya az oka. hogy takarodjanak ki a palotából. Ott is termettek kastélyukkal együtt. és szinte magyarázta a gazdájának. Kérdi tőlük a gazdájuk: . Folyton a gazdájára nézett. hanem a vízbe. Épp a ház előtt ment el egy kocsi. hogy nem ő. a cica bele akarta ereszteni a gyűrűt. te csak ereszd a számba a gyűrűt! El is tátotta a kutya a száját. halat árult. nem drága! A cica. A kutya meg a cica gazdája kinézett a kocsizajra. megállította az embert. És ma is élnek. azt a nagy csukát tapogatta. A macska meg nyervákolt. Nem mertek hazamenni . sírtak. Akkor azt mondta a legény a királylánynak. hogy a cica mit akar.elvesztették a gyűrűt! Agyonveri őket a gazdájuk! De azért nagy szomorúan mégiscsak hazamentek. mindjárt fölmászott a kocsira. s mindjárt azt kívánta.S mit árul. 150 .Kutya és cica. és a lábával mutogatta a cicát. ha meg nem haltak. Megvásárolta azt a csoda nagy csukát. hogy egy csodálatos nagy csuka rögtön be is kapta. Úgy is lett. amelyik bekapta a gyűrűt. kiesett a csuka beléből a gyűrű. Gazdájuk nagyon pörölt rájuk.

Mikor ez is megvolt. két kocsin. .Aztán megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát. csak azt parancsolta. . úgy négyecskén kimentünk a földünkre.Elhiszem. mint a csillag az égen. Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja. három hétig. még az Óperenciás-tengeren is túl.Én bizony házasodni akarok. .A hiú király Egyszer volt. meg egy kis földje is. . Egyszer a király kihirdette az egész országban. mint az asztalterítőt szokás. hát aztán mire vinnéd az asszonyt? . akit Péternek hívtak. hol nem volt. .Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy.mondja a király. Volt annak három fia.Elhiszem.Azt is elhiszem. hogy eresszék be tüstént azt a legényt. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia.Elhiszem. A király mindjárt gondolta. király uram! .Adjon isten neked is.Jól van.s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. amit a király el ne hitt volna.Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre. . hogy annak adja a lányát.Mink aztán kihordtuk a trágyát. . . az édesapám meg a két kisebb testvérem. aki előtte olyat tud mondani.Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon. fiam. 151 . hogy már nem is fértünk tőle. majd talán használ neki valamit.Elhiszem. hazamentem. . amit ő el nem hisz.” .Elhiszem. . micsoda nagy úr megfordult a király előtt. . mint a fűszál a réten . fogja. és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk. köszön neki: . Bemegy hát Péter a királyhoz.Elhiszem. . hogy ő beszélni akar a királlyal. Megmondja egy szolgának.Akkor aztán én. fiam .Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. . fiam! Mi járatban vagy? . de nem szólt senkinek. megmondtam az apámnak. hogy mit akar a legény.Elhiszem. De biz ott egy se tudott olyat mondani. .Jó napot adjon isten. Van háza az apámnak. volt egy szegény ember. uram király! .Aztán meg van három darab marhánk is.Elhiszem. . elmegy a királyhoz. kapja. .

. Hazudtam.Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal. Mit tehetett.Hazudsz! Akasztófára. mint a karom. mert volt kinek.Elhiszem.Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása.Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak! . a szegény ember fiával összeadta a lányát.Elhiszem. volt lé meg lé. Csaptak akkora lakodalmat.Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg. rögtön papot. hogy hét országra szólt a híre.. . hogy ki látott olyat.Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta. . .Elhiszem.! ... ki nem. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe. . . jegyzőt hívatott. 152 .

összerakogatta. és Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte. Az egyik mindjárt azt mondta: . hogy a napra lehetett nézni. Rózsa. Akkor este is megölte őt a hét óriás. hogy ott megháljon. A lány is a kígyóbőrből egészen kikerekedett. egy magas fa hegyébe hosszú póznát állítanak. s külön-külön próbálnak szerencsét. Nem talált egy lelket sem. mert akkor valamelyik veszedelemben van. megtelepedett a kastély egyik szobájában. lányfejű kígyó.Rózsa vitéz Volt egy királynak három fia. hogy lerepedezik róla a kígyóbőr. összeaprították. hogy azt a hitvány Ádám-maradékot összemorzsolják. Rózsa egyszer csak talpra szökött. így igen kedves. azt sem tudták. de Rózsához csak a szolgáikat küldték. Rózsa kétszerte erősebb lett. avval is meglocsolta. Most már látja. Este nem bújt az ágy alá. A kígyó Rózsát most is feltámasztotta. sőt három óriást is megsebesített. Másnap reggel a lányfejű kígyó Rózsát megint életre hozta. Ellenség ütött az országra. hogy ő is királyvérből való. Rózsa erősebb lett. hanem az óriásokat a kapuban várta haza. megbízta magát. hogy a hegy csúcsára. megfogták. De megegyeztek abban. hogy könnyen megfelelhet mind a hét óriásnak. forrasztófűvel megkenegette.Cih! Milyen Ádám-bűz van itt! Megkeresték Rózsát. Akkor a bokorból előmászott egy szép. ahol az út elágazott. Reggel csak maguk mentek el az óriások. Azok megérkeztek. Sokáig mentek. arra egy fehér kendőt kötnek. hogy elválnak egymástól. mert a szolgákat Rózsa most már mind elkergette. Ő maga pedig most már övig bújt ki a kígyóbőrből. úgy határoztak. Az ottvaló kastély a lány apjáé volt. Rózsa. mint akármelyik óriás. A király is elesett. hogy addig kígyóbőrben marad míg az óriásokon bosszúját meg nem áll hatja. tehát célját érheti. hónaljig. Rózsa ijedtében az ágy alá suhant. de csak nagy küzdelem után. Megesküdött. akit Rózsának hívtak. mikor a hetedik havasba is bejutott. hogy olyan erős lett. Egy közel való forrásból élő-halóvizet hozott. Estélig megvolt nyugodtan. Erre a lányfejű kígyó is kibontakozott a kígyóbőrből. 153 . szép teremtés volt! Ekkor elbeszélték egymásnak dolgukat. Betért mint fáradt utazó. Miközben folyton azt mondogatta: ez ide való. s megnézik a kendőt. bal felé indult. s olyan szép. Reggel az óriások megint elmentek keresetre. akkor nagy dörömböléssel megnyílott a kastély kapuja. mint a torzsát. mint a hét óriás együtt. életüket. Az országot elfoglalták. jó messze meglátott egy szép kastélyt. De a szolgák nem bírtak Rózsával. Aki a kendőt véresnek látja. és kihányták az ablakon. Óriások léptek be. Végre egy magas hegyen. de reá nem. hogy a népet sarcolják. hová. ez ide való. a másik kettő jobb felé. És mindhárman vissza-vissza fognak tekingetni. hogy az ő apját is az óriások ölték meg. A legkisebb. mert Rózsa olyan erős. A királyfiak jó vadászok voltak. elfoglalta. A lány egy jó kuruzsos dajkájának segítségével változott kígyóvá. Hétszerte szebb és erősebb lett mint azelőtt. Elmondta a lány. testvérei után indul. s hárman három vadászebbel odébbálltak a veszedelem elől. Maguknak az óriásoknak kellett hogy ismét összeaprítsák. onnét járnak el az óriások mindennap.

s azt mondja: . talált egy kicsi házikót. és sütni kezdi.Ugyebár. hát látja. s mondja a kedvesének: .Kedves szép lány! . mint azelőtt. Akkor a kulcsokat a zsebükből kezébe vette. hogy te a hét óriás fiamat megölted. mint fázom! Kiszólt Rózsa. Amint sütné. szagolják meg azt előbb.Rajta hát. Mikor rátalált az útra. mert ha őket feltalálom. bosszúból azért. Hát a kard hasábfává válik. Hát a két bátyja két vadászkutyája lánccal meg van kötve! Azokat eloldja. s a nyulat sütni kezdi. tüzet csinál.felelte Rózsa . ott megállapodott. és a tűzbe veti.Ne félj. mert már övék a kastély. forrasztófüvet és élő-halóvizet vett magához. most már nem úgy lett. hogy a két bátyámat felkeressem. Rózsa. hogy az egészen véres! Megbúsul.Ha fázol. hogy a fán valaki dideregve azt kiáltozza: . hogy ma ezen a kapun egyiketek se teszi ki a lábát! Hiszitek-e? Vívjunk meg! Azok nagy méreggel rámentek. de biz.Jaj. Felhúz egy nyársra egy varasbékát.Hiszem . Hát én ne tartoznám neked azt meghálálni? Legyen tied az életem s egészen magam! Egymásnak holtig való szerelmet esküdtek. Arra a helyre ment. Amint sütné. amelyen bátyjai mentek. pusztítsd el őket! Nem leszek én sem háládatlan! . Rózsa így szólt hozzájuk: . hogy megölje Rózsát. de mégsem. Nekimegy a boszorkány. Reggel a kastély udvaráról Rózsa felnéz a havas tetőre.. mert azok becsületes embert nem támadnak meg! . nyilat. Erre Rózsa nem állhatja. s azt mondja rá: . Várj vissza engem. az előtt egy fát. ahol elváltak volt. azt hiszitek. melegedjél! Az azt mondja: . mondani kezdi Rózsának: . bemegy s melegszik. Arról engem is megismernek! Veszi Rózsa a hajszálat. 154 . gyere be.hallik a fáról -. hallja. kirántja a kardot. ez a tied! . Útjában lőtt egy nyulat.No. a fehér kendő felé. most véged neked is! Testvéreidet is én emésztettem el. kardot. hogy bátorságban lehetnek. hozzácsap a boszorkányhoz. Az éjszaka csendesen telt el. Avval felkészült. de félek a kutyáktól! . Rózsa rendre megölögette őket mind. mert rosszul van dolguk. s így igen jóízűen telt el a nap egész estig. minden bizonnyal visszajövök.Mennem kell. A fáról meg leszáll egy vén boszorkány. sok gazember. Vesd közibéjük ezt a hajszálat.Az az enyém. a kastélynak minden zegelyukát összekutatta. Látta. hogy már háromszor megöltetek? Most azt mondom. Mikor az óriások megérkeztek.Te nekem az életemet három ízben adtad vissza.Igen.s avval a békát neki veti.

Jaj. miken ment keresztül. be sokat aludtam! . máig is élnek. mikor szemüket kinyitották. Rózsa feltalálta szép kedvesét. Rózsa is elbeszélte nekik.Sokat bizony . mind a ketten azt mondták: .Te. élőhalóvízzel föltámasztotta. de hogy Rózsát meglátta. lecsapja vele a boszorkány bal karját. hogy szinte megepedt. aki már úgy elbúsulta magát. A vér a kardból lett hasábfára cseppen. kisebb bátyám. s igazgassuk ketten azt a nagy országot. hazamenjen. hogy egyik. nagy lakodalmat csináltak. hogy vért eresztenek rajta. menj haza. s igazgassa az országot. Kerekedjenek egy tojáshéjba. Erre a boszorkány megmutatta neki. forrasztófűvel összeforrasztotta. összedarabolt testüket összerakta. eleget vendégeskedtek. Azt mondta: . a nagyobbik. Az óriásoktól megmentett nagy országot kezükre vették. Elváltak. Azt akarták. hová temette bátyjait. de ha én ide nem jövök. s holnap legyenek a kendtek vendégei! 155 . jöjj velem. s Rózsát megpillantották. hogy az ellenség az országukból eltávozott. Sújt még egyet Rózsa a karddal. Rózsa s kedvese összekeltek. Azok. a menyasszonyt jól megtáncoltatták. mint ahogy Rózsával is akart volna. hogy elválásuk után ők meghallották. Rózsa kiásta a bátyjait. Befordultak a kis házikóba. egészen felvidult. a másik pedig keresse fel Rózsát. amelyikben az óriások hatalmaskodtak. s a vén boszorkány ott úgy bánt velük. s abból megint kard vált. s ha meg nem haltak. ülj be apánk országába! Te pedig.mondta Rózsa -. s azok addig fogják. nagyobb bátyám. Kapja azt Rózsa. s mindegyik ment a maga helyére.Rózsa nekiuszítja a boszorkánynak a kutyákat. s avval a boszorkány Plutóhoz költözött. még többet aludnátok! Elbeszélték neki.

Bement tehát a szabóhoz. mégis arra megy. és senki sem fog látni! Azt mondja a középső ördögfiú: . mintha messzire veszekednének. ő is odaadta a rossz kést. menjetek hát isten hírével. a másik bal felé. jól van! Hanem Bendebukk azzal a gyanúperrel élt. nem látták többet az ördögök. nem inasnak való ő. a másik jobb felé szerencsét keresni. Amint hát mindegyik átadta neki az ígért valamit. Egyszer úgy hallotta. megteszi. előtted világosság. Ment. mindjárt odahívták. melyet ha a fejedbe teszel. mert nem volt késük. mit akar abban a rossz kis bundában. A harmadik azt mondja: .Ha nem bánná. Azt mondja neki a legnagyobbik: . adok érte egy olyan sapkát. Elszánta magát. hogy az udvari szabónak meghalt az inasa. Azt mondja az anyjuk nekik: . lennék én inasa. akármit parancsolsz neki.Én meg adok olyan lámpást.Eresszenek be. kisfiú. amivel elvágták volna háromfelé. No. Az öregember nemsokára meghalt. mester úr. hogy három ördögfiú egy bocskorszíjon veszekedik. hát látja. Nagyon szegények voltak az istenadták. hogy ha az egész világot beleteszed. amíg egy erdőbe nem értek. hogy szolgálhattok. mert én nem tudlak benneteket ruházni. hogy ha kinyitod. adjál egy kést. lármáznának. volt nekik két fiuk: Bendebukk meg egy másik. még az Óperenciás-tenger dombján is túl. ment Bendebukk szomorkodva.Te. Hagyott Bendebukknak egy csatakos kis bundát meg egy csizmavakaró vaskót. az sem fog meglátszani rajta. De addig kunyorált ott. Amint ment. A sapkát a fejébe nyomta. egyszer elér egy nagy városba. Amint közeledik. hol nem volt. Egy nagy nyárfa alatt kétfelé ment az út: az egyik jobb. utánad sötétség lesz. A kapuőrök rátámadtak. Amint az ördögök meglátták Bendebukkot. volt egy öregember meg egy öregasszony. és azt mondja neki: . eltartani. mendegéltek. beeresztették. Egyet gondolt. hogyha az ördögök lármáznak is ott.Már megnőttetek annyira. Itt a két testvér nagy sírás-rívás közt elvált egymástól. A másik fiának egy bocskorszíjat hagyott. Azt mondja az őröknek: . de hárman nem tudtak megosztozkodni rajta. Elindult a két fiú. úgyis meghalt a másik! 156 . az apjuktól örökségbe kapták.Én meg adok olyan tarisznyát. elment a király kapujához. Bendebukk ment bal felé. Mentek. mendegélt hetedhét ország ellen.Bendebukk Hol volt. bácsik! Azt hallottam. szeretnék szabóinas lenni. hogy hátha elveszik tőle azokat.

hogy János se tudta volna jobban meg szebben megfoldani. most is már lefőtt a fazekakban a víz! Bendebukk szót fogadott. Azután való napon megint látja Bendebukk. hogy hogyan megvarrta. hogy odaadott neki egy katonanadrágot: foldja meg a két térdét. Meglátja mindezt a szabóné. a konyhán égett a tűz. varrjad. Azt mondja Bendebukk: 157 . mondja Bendebukknak: . vasaljad! Mikor ezt elmondta.Olló. vasaló. öcsém. hogy lemehessek a műhelybe is már.Mit búsul. amiért vele oly jót tett. amelyet az ördög adott neki. János? . csak mindig azt mondta: .Máskor ne rakj olyan jókor tüzet. látja. engedje meg. Másnap megint lement Bendebukk a műhelybe. vasaljad úgy. hogy teljesíteni fogja. igyék. akkor szeretni foglak! Bendebukk megígérte. János! . hogy János szomorkodik. készen is volt.Jó.Olló. Odamegy Jánoshoz. hogyne búsulnék. szabjad. kinyitja a lámpást. Jánosnak hívták. vasaló. csak elcsodálkozott. a fazekakban a víz már csak félig volt a sok fövés következtében. szabjad. kész volt a száz öltözék. feküd jön le! János megfogadta a jó szót. Lemegy hát Bendebukk a műhelybe. az udvar ki legyen seperve. én nem bánom. s azt mondja: . Bendebukk meg hozzálát a dologhoz. a konyhán égjen a tűz. .Adjon valami foldoznivalót. hadd foldoznék ott valami ócskát! Megengedte a szabó.Sohase búsuljon rajta. Kérdi tőle: . mégpedig úgy. Mire János felébredt. rendesen.Mester úr. mi baja. Mikor Bendebukk odavitte hozzá. az udvar tiszta volt. mikorára felkeltek. Vagy négy nap múlva azt mondja a szabónak: .Hogy tudnád te megfoldani. nem csinált egyebet. Hanem tudod. azt mondja neki: . a tűz mellett a fazekakban forrjon a tiszta víz. Odamegy hozzá Bendebukk. Másnap reggel. mikorára felkelünk. mert látod. Másnap János Bendebukknak adta a maga reggelijét. hogy búsul.mondja neki János. Ha ezt megteszed. Mindent jól csinált. mikor huszonnégy óra alatt száz katonaruhát kell megvarrni egymagamnak! . Bendebukk az ajtó mögé ment a nadrággal. Egyék. mikor még tű sem volt a kezedben sohasem! De a fiú mégis addig-addig kérte. tű.Azt mondja neki a szabó: . Szerették is nagyon. már akkor mindig kész volt egy ruha.Hej. tű. majd megcsinálom én. varrjad. hogy még az irigység se leljen benne hibát! Mikorára kimondta. Volt ott egy öreg szabólegény. Kérdi tőle.Már meg kétszáz ruhát kell huszonnégy óra alatt elkészíteni! . és úgy tett. mi lesz a kötelességed?! Reggel.

Elment Bendebukk a kis. Nemsokára csináltatott a király a három lányának három aranyalmát. A király. A király kertészéhez ment be. annak lökjétek az aranyalmát. Ekkor aranypáncélú vitéz vágta fel az egész kertet. és azután rézvirágokkal beültette az egész kertet.Egyék. mindig a kertben járkált fel s alá. A következő vasárnap a középső királykisasszony maradt otthon a templomból. A kertész mindjárt meg is fogadta. de Bendebukk csak azon volt. hogy kertészinas akar lenni. hogy valamennyi virág a kertjében van. Jóllehet a kertész maga sem tudta.Eredj ki. aludjék. de muszáj volt. hogy a virágokról hajtogassa a legyeket és a bogarakat. majd megcsinálom én! János lefeküdt. de ez a kisasszony sem gondolt arra. A haragjának az lett a vége. és azt mondta a lányainak: . és aranyvirágokat ültetett. és megtiltotta Bendebukknak.Akinek akarjátok. A kertész el akarta venni tőle. hogy majd ő viszi be. ha halálán van is. Azt mondta. Bendebukknak nem volt egyéb dolga.Kertész bácsi. a legkisebb királykisasszony kinézett a kertbe. készen volt a kétszáz öltözék. látja. A negyedik vasárnap megint otthon akart maradni a legkisebb királykisasszony. aranyszőrű lovon. Váltig szabadkozott Bendebukk. hogy nem ül oda.. és jól megajándékozta a kertészt. Haragra gyulladt. takarodj! De a legkisebbik azt mondja: . hogy egy kisfiú legyezi a virágokat egy csatakos bundában. hogy elhajtotta magától Bendebukkot. és mikorára felkelt. hogy majd beviszi ő. hogy hozzájuk nyúljon. jól van! Azt mondja a kertésznek a királykisasszony: . . hogy beteg. és ő is ültette be. Amint bemegy ebédelni a mester. Azt mondta. De egyszer csak egy rézpáncélú vitéz rézszőrű lovon felvágatja a lovával az egész kertet olyan pusztára mint a pádimentom. és ezüstvirágokat ültetett. A király ekkor ajándékozta meg igazán a kertészt. Ekkor János Bendebukkot ebédkor az asztalhoz ültette.Hozd elő a bokrétámat. hogy hogyan mer oda ülni. Összehívatta az egész birodalomból a grófokat. Akkor már ezüstpáncélos vitéz ezüstszőrű lovon vágatta fel a kertet.No. hogy az aranypáncélos vitéz is Bendebukk volt. mondja meg az inasának. vasárnap. legyezve a virágokat. igyék. mert szüksége volt kertészinasra. Felvitte a kis csatakos bundában. ahhoz kell férjhez mennetek! 158 . a maga helyére. Ő volt a rézpáncélú vitéz. csatakos bundában megint egy nagy városba. hogy hol ül Bendebukk. hogy pingálni sem lehetett volna jobban. De ez a legnagyobbik királykisasszony sem tudta. és kiküldte a kertbe. De az atyja azt felelte. látva. megörült. Látja. hogy talán a kis bundás fiú csinálta azt. egy aranyat nyomott a markába a királykisasszony. hogy kössön hármunknak három bokrétát! Bendebukk kötött is olyan szép bokrétát. ki ültette a virágokat. Egyszer. el kell mennie. mind hárompróbás aranyból való. mikor meglátta. hercegeket. a két nagyobbik királykisasszony rákiabált: . Úgy ki tudta a virágból csinálni a három királykisasszony képét. A harmadik vasárnap a legnagyobbik kisasszony maradt otthon. kisöcsém! Amint odaadja neki Bendebukk. Hát amint bemegy a királykisasszonyok szobájába a csatakos bundában. hogy hetedhét országra szólott. Bendebukk nevetett magában mert ő vágatta fel az egész kertet. a kastély ablakán.

hogy szegény Bendebukk még most is ott kínlódik a nagy sárban. Azt kérdi a két herceg: . rézszőrű eleven nyúl fickándozzék oldalamon! Meglett! Akkor megint azt kérdi a ló: . egy gróf háta mögé. Másnap megint elhívta a két herceg Bendebukkot vadászni. hogy eltört. A két herceg pedig kényesen elvágtatott. Másnap a két herceg vadászni ment lóháton. olyat. a két herceg pedig nevetve elnyargalt. Csak Bendebukk nem. Aztán beszédbe eredtek egymással. majd azt hazudom otthon. 159 . mi az. nagyon nagy sárban kellett menni. hogy alig tudott lépni. hogy elmegy. a felesége megmosta a sártól egy nagy dézsa vízben. és fel akarta venni. másik másik felé. én rézpáncélú vitéz. azután elvesztettem! Oda is adta.Egy nagy szobában voltak a hercegek. a két herceg előtt teremj! Úgy is lett.Hogy menjek. Persze nem ismerték meg. azt mondja: . köszöntötték. mint a szél. csak lovat adjanak alá. Mikor észrevette magát. Adtak is egy rossz. s velük a királynak minden cselédje. Bendebukknak meg a feleségének nem is volt szabad az asztalhoz ülni. Amint a két herceg a város végére ért. csak az ajtó megett voltak mind a ketten. Egyik egyik felé. Nagy nehezen hazavergődött. girhes. mert táltos volt a ló: . hogy neki löki.Rézszőrű ló légy.Mint a gondolat. hogy jön a két herceg elébe. a grófok.Nem jön vadászni. hogy miért ment ahhoz a szegény kölyökhöz. Egyszer csak ő is bejött a csatakos bundában. Még rosszabb lovat adtak alá. szemeten hízott lovat. odaállott az ajtóhoz. kisgazdám? Azt mondja neki Bendebukk: . Azután elváltak egymástól. Bendebukk látja.Mennyiért adod nekünk azt a nyulat? Bendebukk. amilyen az ujjatokon van! Az egyik herceg azt súgja a másiknak: . A legkisebb pedig odagöndöríti Bendebukkhoz. a szegény Bendebukk lova bentmaradt a sárban. kis sógor? Bendebukk azt mondja. Volt azután lakodalom. Amint a város végén mennek. mintha nem tudná. vagy mint a gondolat? Azt mondja Bendebukk: .Nektek adom egy olyan sárga karikáért. A város végén megint ott maradt a nagy sárban lovastól. A Bendebukk előtt álló gróf azt gondolta. A két nagyobbik királykisasszony odahajítja a maga aranyalmáját egy-egy hercegnek.Nem magának löktem ám! Azzal Bendebukk felvette. De a király haragudott a legkisebb lányára.Mit csináljak. látják. De azt mondja a királykisasszony: . Akkor azt mondja a ló Bendebukknak. Azt kérdezik Bendebukktól: .Odaadom én.

aki minden éjszaka tizenkét pár cipőt nyű el. király atyám. Bendebukk! A harmadikat pedig azért adtam. hogy a sódarodra nyomtam a pecsétet! Ha nem hiszik. bemegy hozzá.Miért adod nekünk ezt a nyulat? Azt mondja Bendebukk: . valami mágnás. Azzal elmentek. azt mondja a lovának: . Mikor a város végén vannak.Mit csináljak. hogy van felségednek egy lánya. köszöntek egymásnak. Ha az ördöggel cimborál is. azt mondja neki: .Azt hallottam. Egyszer azt mondja az ezüstpáncélú vitéz: .Aranyszőrű ló légy. aranyszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon. Beszédbe eredtek. nézzék meg! Megnézték . Harmadik nap megint kiment a két herceg vadászni. Most a másik herceg adta oda a jegygyűrűjét. kérdik Bendebukktól: . látják. hogy hogyan s miképpen fogták a nyulat. Hívták Bendebukkot. én ezüstpáncélú vitéz. meg fogom én tudni. hogy megmutassa azokat a nyulakat. hogyan köszönjenek ennek a vitéznek. mendegélt a kis csatakos bundában. megint kérdezte a két herceg: . herceg sógorok. ezüstszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon. Amint a két herceg elmegy. Szegény. Egyszer a király összegyűjti a birodalmában levő mágnásokat. és mint a gondolat. azt mondja: . de még rosszabb lovat adtak neki. felséges király. Mikor a két herceg a városba ért. Ment. Azután elváltak. S eddig senki nem tudta kitudni. a két herceg pedig beszéli. mert a réznyulat ezért a gyűrűért. annak rendje s módja szerint ott maradt a sárban. aranypáncélos vitéz legyek. hogy Bendebukk ott vergődik a sárban.Nektek adom.Ezüstszőrű ló légy. 160 . amelyeket az ő két veje fogott. hogy hogyan esik az. a két herceg előtt teremj! Úgy lett! A két herceg alig tudta. ha valamelyiktek az oldalára hagyja nyomni a pecsétemet! Az egyik rá hagyta nyomni.Miért adnád nekünk? . úgy lett. hazament. A két herceg jött vele szemben. otthon a felesége megmosta. Azt gondolták.mondja az. szokás szerint ott vergődött Bendebukk.Hazudtok. a két herceg előtt teremj! Alig mondta ki. bejön egy ezüstpáncélú vitéz.csakugyan úgy volt! Akkor felállt Bendebukk. feleségem! Azzal elment. az ezüstnyulat ezért a másikért én adtam. kisgazdám? Azt mondja Bendebukk: . A két hercegnek nagyon megtetszett az ezüstnyúl. Azután hazament megmosta a felesége.Isten áldjon meg. lovastul. Kijött valahogy. ezt is leültették.Azt kérdi a ló: . Én is szeretném megpróbálni.Egy másik sárga karikáért . és mint a gondolat. Mikor a legjobban vendégeskednek. Egyszer elér egy királyhoz. isten áldjon meg.

kiment a kisasszony egy beretvával kirakott pádimentumú szobába. Bendebukk egy ezüstpoharat.Jaj. egy aranyfaágat a tarisznyába. Mikor el akarnak indulni. Kiáltja az inasnak. Amint mennek. Bendebukk a pitvarban volt. már kilencvenkilenc embernek van a feje karóban érte. még a tengelyvégszeg lyukát is. Bendebukk is evett a nagyszakállas tányérjából. Bendebukk megmaradt a szava mellett.Azt mondja neki a király: . mit hoztál. az ajtó háta mögött. beleteszi a tarisznyájába. Esznek. hajts! Mentek sebesen! Egyszer elértek egy ezüsterdőbe. egyszer csak egy rucalábon forgó várba értek. Bendebukk is kapja magát. Tovább nem maradok. azt mondja: . ott is beletett Bendebukk egy aranypoharat. mosdanak. édesanyám? Bementek mind a várba. Bendebukk mindent kivett a kezéből.Menjenek kendtek is a tarisznyába! 161 . ihol jön egy tüzes szekér az udvarra. Ott is az aranyforrásnál ettek-ittak. tíz óra tájban. A királykisasszony is megijedt. azt kérdik tőle: . leültek vacsorázni. Onnan elmentek. az egész erdő megcsendült bele. egyszer. egyszerre elérnek egy rézerdőbe. Ott egy rézforrásnál megállnak.Menjék kend is a bakóba! De amint a rézágat letörte. Bemegy a királykisasszony szobájába. a kis bundás ember csinál valamit. Amint megvacsoráztak. beszélnek. Ott is az ezüstforrásnál ettek-ittak. megyek haza! Felül a szekérbe. Este odafeküdt a királykisasszony ajtajába a csatakos bundában. két szép kislány szalad elébe. Bendebukk megfogja mind a kettőnek a nyakát: . Azt mondja a királykisasszony nagy ijedten: . se ostor nem a tiéd. fürdenek. a királykisasszonyt kivezeti.Jaj. felséges férjem és királyom. hogy hozza be a többit! Hát sehol sem találják.Mit hoztál. Persze. Amint az inas hozta kifelé a jóféle ételmaradékokat. Hanem úgy vigyázz. egy keskeny szekérúton. nem lelt semmit. Bendebukk megfog egy rézpoharat. felséges férjem és királyom. Megfog egy rézágat. Kiszáll belőle egy nagyszakállas ember. isznak. a tarisznyájába tette. a kis ember csinál valamit! Nosza Plutó is . hátul felugrik a saroglyába.Se ló. vége lett mindjárt a cipőnek. hogyha ki nem találod az okát. Akkor azt mondja a kocsisnak: . felülnek a szekérre mind a ketten. ő azt is a tarisznyába tette. elértek az aranyerdőbe.Az mind igaz. Sebesen elmennek. amint kettőt lépett. A királykisasszony hozott magával tizenkét pár cipőt. a sapkáját a fejébe nyomja. Amint ott fekszik. amint megcsókolják az anyjukat. édes fiam. a tiéd a századik lesz.leugrik. összevissza fújja tűzzel a szekérnek minden zegét-zugát. azt mondja Plutónak: . egy ezüstfaágat megint a tarisznyába tett. Amint le akar szállni a királykisasszony. Ahogy mentek tovább.mert az volt a nagyszakállas . odamegy a két kislánya. letöri.

Bendebukk kérte a tizenkettedik szoba kulcsát is. Azzal otthagyta a királyt a lányával együtt. kis gazdánk? Azt mondja Bendebukk: . és ide buktam.Nem kell énnekem a felséges király lánya. én is ott voltam. neked adom a lányomat. Száz szakács főzött. hogy ami neki tetszik. azt vigye el.Mit láttál? Bendebukk elbeszéli az egészet. hogy van a királynak még egy tizenkettedik szobája is.Azután az anyám a legszebb palotában aranyszékben üljön: aranyzsámoly legyen a lába alatt. vacsora után táncoltak.Amiért ezt megtudtad. megfogja a tarisznyájában Plutó szakállát: . Bendebukknak megmondták a cselédek. még el nem jöttem volna! Reggel elhívatja Bendebukkot a király magához. Amint kimondta. felséges király.Menjen kend is a tarisznyába! Persze nem látta senki. ha tudtam volna. Hanem az. kérdezi tőle: . sem a fele királysága! Akkor a király odaadta Bendebukknak tizenegy szobájának a kulcsát. amelyikben csodalámpások vannak felaggatva. Ment haza. azt mondja: . Hát tizenkét nagy óriás ugrik ki belőle.Mit parancsolsz. szalmasarkantyúm volt zabtaréjjal. ennek is megfogja a szakállát: . A király eleinte tagadta. Aztán kiveszi a két gyereket meg a többi holmit is mind. Ekkor azt mondja a király: . és levette a lámpát. Amint elmondja. hanem aztán kénytelen volt odaadni. hogy még felesége is van őneki! Mindjárt megparancsolta. hogy itt vagy.Ha nem hiszi. melyik a legjobb. Ekkor emlékezett rá Bendebukk.Az anyám házától idáig egy várost építsetek! Meglett! . Az is meglett. mert fejében volt a sapka. 162 . eltűnt egyszerre.Hej. ördög lévén.Mikor az öreg Plutó megcsókolja. Azt is megmondták neki. hogy azt is hozzák elő. azt kérdik: . Bendebukk kinyitotta a tizenkettedik szobát. ez meg is lett. egy zsákban megbotlottam. Egyszer kíváncsiságból kinyitotta a lámpást. s mikor megy befelé a szobájába. A királykisasszony hazament. itt van! Azzal kivágta a szoba közepére. meg a fele királyságomat! Azt mondja Bendebukk: .

Hozzászólott az apja is: .Véghez viszek még többet is. hogy sohasem veri meg. így szólott a macskához: . úgy megverem. te macska.Felfogadtam. amit kell! A házat szépen kitakarítsd. délre ételt készíts. széjjelnéz.kérdi az ura. mikor dologra ment. uram. hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok. míg a felesége imádkozni nem kezd: . elpanaszolta a dolgot.Fogadod hát. csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül. .felelé az asszony. Előrántja a macskát. meglásd. miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni! .Kelmed. A menyecske hazafutott az anyjához.Dolgozz. 163 .Ha felfogadtad. macska. De az asszony azt gondolta magában. hogy ez az én emberem megbolondult! S azt mondja: . hogy helyette mindent véghez viszel? . jámboran végighallgatta a beszédet. a macska akkor is szunyókált.A rest macska Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt. feleség! . mert ha nem. hogy míg én odaleszek.Ne üsse többet azt a macskát. Hanem egyszer egy reggel. nem tud. macska. nekem mindegy. s hát minden rosszul van.nekem nincs más. a macska holnap is megverődik! S evvel hazaküldte az urához. s azt mondta: . hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókált.Szítsd fel a tüzet. mert ma megverődöl! De a macska nem dolgozott. s dolgozz. Ismét mondta: . mint amennyit kelmed neki parancsolt. ráadásul még azt is megfogadta. felköti a felesége hátára. hogy sokért elkerülte volna! Avval ment a dolgára. s a tűz is kialudt. Hazajön a gazda. nem hibás az. hanem csak járt házról házra pletykálkodni. s addig veri.Azt parancsolom neked. Nem verte meg az ura egyszer sem. Elment az asszony több házhoz. Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát: . mikor hazajövök.Tud. úgy megverlek. te mindent dolgozz. s egyéb hitvány dolgot művelni. A menyecske sohasem dolgozott. csak ne üsse többet szegényt! . mert megver az uram! De a macska nem dolgozott. tedd is meg Mert ha nem. akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi. nem tud az azokhoz a dolgokhoz! . s mikorra hazament.azt mondja az ember . s még egy orsó fonalat is fonj.

úgy meg volt ijedve. hogy amikor az ura azt veri. Elvégzett mindent. Meg azon. hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel. A macska többször nem verődött meg.Ne félj. mit tegyen. hogy mit fogadott volt: tüzet tett. az ura elé tette. most nem bántalak! Az asszony örömmel terítette meg az asztalt. hát minden jól van! Mondogatja is az ember: . Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán. az ennivalót megcsinálta.Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának. Jóllaktak jókedvvel. De hát most sem dolgozott semmit. ételt készített. hogy ugyan helyde! 164 . amit kellett. Mikor az ura hazajött. hogy a lába sem érte a földet. Azután mindennap úgy volt. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. vizet hozott. Most nem felejtette el. azon. sepregetett. De a macska most sem tett semmit. s a menyecskéből olyan gazdasszony lett. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra. de az apja úgy visszakergette. Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik parancsolatot. A macska már végighallgatni sem tudta. kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. macska. Hanem most mindent eligazított helyette az asszony.

mi? . hogyan járt a királlyal. tied minden kincsem. s elkiáltotta magát: . tudsz lopni is. most vagy tudsz azt is. édes fiam? . . igen irigy természetű volt: bántotta. szerencsét hoz! A béresek azon nyomban otthagyták az ekét.Sikerült . volt egyszer egy szegény asszony. s azt mondta neki. . hogy amit elszerez tőle. azzal a gondolattal. egyenes fiú volt. kedves fiam . Megkérte az édesanyját.Hallom. De most az éjjel-nappal őrzött csűrömből a gabonát kell ellopnod. hogy szerezzen neki tizenkét tiszta fekete csirkét s egy fekete kotlót. tudd meg.Most az egyszer szerencséd volt. Addig Marci szépen fogta az ökröket. De csak megszerezte neki. hogy elterjedt róla a hír az egész országban. Vagy ellopod tőlük a mezőről a tizenkét ekét a tizenkét pár ökörrel. a béresek a nyomukban. Neki mind a csirkék után! A csirkék ijedtükben beszaladtak az erdőbe. . de mindent meg tud csinálni.Most csavard föl az eszedet. hogy Marci híre elhomályosítja az övét. vagy véged! Szánt nekem a mezőn tizenkét béresem. felséges királyom. Elkezd megint gondolkozni Marci. s elhajtotta az ekékkel együtt. Hazaterelte Marci az ökröket az ekékkel. Megbúsulta magát Marci. Még a királyhoz is eljutott a híre. bizonyítsd is be. Ott Marci eleresztette a tyúkot a csirkékkel.Mire az neked.felelte a becsületes Marci -. s elmondta az anyjának. De ha megállod a próbát. Hazament. . vagy majd én tudok valamit: azt.Megpróbálom. Másnap hívatja megint a király Marcit. De azt nem is akarok. Aztán elmosolyodott. hogy ne várja az ökreit haza. de már nem volt mit tenni. milyen híres vagy. Csak az anyját küldte fel a királyhoz. a vadtyúk a csirkéivel! Fogjátok meg.Felséges királyom . . De ha megállod a próbát.No. hogy majd kifog rajta: . okos.mondta az anyja. hogy karóba húzatom a fejed. Gondolkozott erősen Marci. mert azt én is úgy loptam.felelt Marci szerényen. Nagyon mérgesen fogadta. ha soha nem loptál. Ez a Marci igen becsületes. Feleli neki erre diadalmasan a király: . Ez a király pedig. hogy tudná ő attól a sok őrtől ellopni a búzát a csűrből? 165 . mert különben elemésztlek! Ha mindent tudsz. Annak a szélén szántott a király tizenkét ekése. sikerült ellopnod az ökröket meg az ekéket.kérdezte az anyja. Magához hívatta a fiút.A becsületes tolvaj Marci Volt egyszer. De ráadásul olyan ügyes. mert azt én is úgy loptam. tied az országom.Hallom. Marci kiment a csirkékkel az erdőbe. mert abban is meg voltak egyezve a királlyal. az nyomban az övé. . lopni még soha életemben nem loptam. világravaló is volt.Né. karóba kerül a fejed. hol nem volt. Ha nem lopod el holnap reggelig. te híres Marci! Hát ha te olyan mindentudó vagy. Volt neki egy Marci nevű fia. hogy ő mindent.

Hát úgy vigyáztok a lovamra. s Marci addig ügyeskedett. méghozzá pálinkás butykossal. aki a lóra volt ültetve. hogy meg ne sántuljon! Úgy ellátták a baját. Azalatt pedig Marci szépen mind ellopta a búzát. Sietnek. de a lovat eloldta róla. Ha nem. hogy nem lopja már el Marci a búzát a csűrből! Agyonverték! A király nagyon boldog volt. annak a kezében hagyta a kötelet. s ráültette a lovak jászlára.Sze fogom a farkát! A másik: . s szépen kivezette az istállóból. Töpreng. s hazavitte. neki! A sok pálinkától már szédültek is egy kicsit. hogy Marci elvihette? Azok még mindig italosak voltak. A kocsisok nem akarták beengedni. De mikor látták. De ha megállod a próbát. Egy üveg pálinkát vett magához. S amelyik a ló kötelét fogta. hogy megőrzik a paripát. tódultak mind jelenteni a királynak. Meghallotta ezt a parancsot Marci is. látják a felöltöztetett szalmaembert. Rákiáltott az emberekre: . Futott a csűrbe. ihattak. aki a ló farkát fogta. azt fogta szépen Marci. leültette. mert én is úgy loptam. felöltözött rongyos embernek. hogy Marci jött lopni a búzát! Csihipuhi. hogy igyanak a pálinkájából. jönnek ki az őrök. annak a kezébe Marci egy fő kendert adott. Látják Marci kalapját! Hajrá. elloptad a búzát. megkínálta őket pálinkával.Sze rajta ülök! A harmadik: .No. s szépen-óvatosan éppen a csűr elé állította. hogy pora-nyoma se maradt. mert úgy is bizonyosak voltak. De csak kifőzött megint valamit. hogy nagyon vigyázzanak arra az átkozott Marcira. Ha odamegy. s rögtön kisütött valamit. A király kékült-zöldült mérgében. Megesküdtek volna. Rettenetesen mérges lett. mígnem rávette őket.Sze fogom a kötelit! 166 . ahol érik. Azt mondja az egyik: . És mentek azon pityókosan. Mert egy közülük a ló kötelét. Azt pedig. Ittak. rátette a kalapját. . Leültették a jászol mellé. Most volt csak igazán dühös. de bizony Marci nem hagyott egy szem búzát sem. beengedték magukhoz. Csinált egy szalmaembert. még el is aludhattak bátran. csak essenek neki. a kalapját.El. Megint hívatta Marcit. Aztán tüsszentett egy nagyot. mert a király lelkükre kötötte a vigyázást. Marci? . Másnap megy a király nagy biztonságosan az istállóba. nehogy kifogjon rajtuk. a buzgalom még jobban föltüzelte őket.A király aznap még külön is behívta az őröket. Lopd el a száz kocsisom őrizte aranyszőrű lovamat. s etette-itatta őket. s bezörgetett az istálló ajtaján. egy harmadik meg rajta ült. hogy csak egy rongyos ember zörget. . csak a fejét. s üssék. gondolkozik Marci. S küldte az anyját a királyhoz az üzenettel: megállta a próbát. be is rúghattak. De annak. s jól a lelkükre kötötte. tied a koronám.Rendben van! De most követelem csak az igazit. karóba kerül a fejed. Este odament az istállóhoz. egy másik meg a ló farkát fogta. felséges királyom.

add ide gyorsan azt a gyűrűt. Kimegy a király. s készült bevinni. A konyha ablaka alatt meg egy lyukat vágott. A királyné átadta a gyűrűt a sötétben. . Elváltoztatott hangon azt mondja a királynénak: . Marci szépen kisurrant. Ha visszajövök. A kötelet a kút kerekére kötötte. s a végire egy kötelet akasztott. amikor nem Marci édesanyja.Szívem. Erre Marci is gondolkozni kezdett. Hopp. Töprengeni kezdett.Ha megállod a próbát. de Marcit elpusztítja. s azon betolta a kezet. Most aztán összeszedte igazán az eszét. mert a konyhaablakon egy kéz nyúlt be. szívem. s megparancsolta neki. Marci estefelé odalopózkodott a király szobájához. Akkor sem. az országért. éppen az asztalig. s várta az ebédjét.De ha megállod a próbát. mert azt én is úgy loptam. mikor senki se látta. .Én most alvás előtt még kimegyek egy kicsit. Másnap délben a király az asztalnál ült. Marci meghúzódott az ajtóban. De most már nem szólt.A király jól összeszidta őket. s mikor a király kinyitotta az ajtót. tied a lányom. befestette. hanem maga Marci ment fel a palotába a királykisasszonyért. Elhatározta. tied a királyi kardom. alaposan körülnéz. Marci ugyanis előző este. Ezért is volt eddig mind a próba. hogyan is fogjon ki rajta. Addig egy ajtónyílással Marci benn termett a szobában. és elkezdik húzni a kezet. Ezt látta meg a szakácsné. hogy a király azt mondja a királynénak: . s mondja a királynénak: . Most már igazán végez vele! Másnap megint hívatta Marcit. volt minden. Aztán anyjával együtt meg is ette. s megparancsolta neki. A király azt sem tudta. karóba kerül a feje. hogy nincs-e a közelben Marci. Azt ugyan nem loptam. 167 . egy kezet csinált fából.Hogy adjam .Szívem. hogy most már ő fog vigyázni valamennyi holmijára. a koronáért. Húzzák. mikor már odaadtam! Az előbb kérted el. Egyszerre csak hallja. vendégeknek tál lé cigánynak is kávé. hogy ha másnap délben nem lopja el előle az ebédjét. hogy reggelre lopja el a felesége aranygyűrűjét az ujjáról. a kardért. mi kellett. bedugta a kezét! Kifut a konyhába a király s a királyné. Ezért szaladt be a királyhoz. én magam húztam az ujjadra! A király olyan mérges lett. Fekszik vissza az ágyba a király. Marci ellopta az ebédet. megvan! Hívatta rögtön Marcit. ha addig él is. mit csináljon mérgében. hogy itt van Marci. akkor majd add ide gyorsan a gyűrűt. De hirtelen beszaladt. mert énnálam jobb helyen lesz. s mindnyájan hanyatt nem esnek. csak nálam különb emberhez akartam feleségül adni. mert az az átkozott Marci minden percben itt lehet. s bejött. hogy majd széthasadt mérgében. Mire föltápászkodtak és körülnéztek. húzzák. mire csak tellett.mondja ingerülten a királyné-. míg a kötél el nem szakad. add ide a gyűrűt! . Megülték a lakodalmat. A szakácsné már ki is tálalta s tálcára tette.

hazamentek.Tisztelendő úr.Gazduram. A másik barát az erdő szélén várta. Összebeszéltek. Gallyakért bement az erdőbe. hiába áll itt. A vásárra a gazda is elment. addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva. amerre lát! Leszedte róla a szerszámot. aztán az egyik faluban a lopott szamárral kiálltak a vásárba. Odament hozzá.Hát maga mit keres itt? Aztán hová tette a másik szamarat? .kérdi a baráttól. Még egy-két napig vándoroltak. Úgy állt ott az eke előtt. A másik barát magára vette annak a szamárnak a szerszámját amelyet társa elvezetett. A szántóvető ember csodálkozva nézett rá. menjen el. de már az éhségtől alig bírta.A szamárrá változott barát Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén. emberré váltam. . hogy a barátból hogyan lehetett ismét szamár. Hanem. ha már így van. Most az időm lejárt. de hát úgy látom. hogy az egyik jó lesz nekik. nem ártott meg. azt mondta: . Az meg azt mondja: . hogy párját keressen az elveszett szamárnak. Az csak nagyot nézett. a sok eladó szamár közt meglátja a magáét. de sokat is megvertem én magát. Az egyik barát a bal oldali szamarat kifogta és elvezette. míg a gazda meg nem jött. Ahogy ott bolyong. én eddig el voltam átkozva. Meglátják az erdő szélén a két szamarat. Mikor a szamarat eladták. és egy másik szamarat vett. én már úgyse veszem meg magát még egyszer! Azzal elfordult. Arra ment két barátpap. akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. Nem tudta elgondolni. és elengedte. és a fülébe súgta: . Vagy mit mondok! Csak húzta volna. 168 . Azzal odamentek az ekéhez.Ejnye.

de nem bírt vele sehogy sem. a felesége is. hogy csak úgy zörgött. az üveghegyek mellett. hogy csak egy fiuk lenne. mondd meg az anyádnak. hogy mit mondott neki az öregember megint.Jól van. Egyszer az asszony nagy örömmel dicsekedett a férjének: . mért sírdogálsz? Mi a bajod? Nagyon fiatal vagy még. Azt mondja neki: . nagyon gyönge vagyok még. mindenáron erőlködni akarsz. Telt-múlt az idő. azon ne sírdogálj. az Óperenciás-tengeren is túl. és odavigyem. A hetedik esztendőben. Otthon a fiú azt mondja az édesanyjának: . mert olyan erős szeretnék lenni. de még csak a levelét sem tudta megmozgatni. . hetedhét országon is túl. Sírva fakadt: . hogy arra kérjem magát. hogy szoptasson még hét esztendeig. De mivel az embernek más munkája nem volt. A gyerek kiment a fához minden évben próbálkozni. akkor kitéped a fát fél kézzel! Elment a gyerek haza. Eljött a nap. elébe termett egy öreg emberke. rőzsét szedni. Eredj haza. 169 . hogy legyen tej elég. hogy ne unatkozzon otthon. És gyere ki minden esztendőben.Fiam. segített neki egy kis fát vágni. ahová akarom. anya leszek. Gyönyörű szép sudaras derekú tölgyfa volt. volt egy szegény embernek egy kis háza. megint előtte termett az öregember. hát Fanyűvő lett a fiú neve. Azt mondja neki az öreg: . Próbálgatta két kézzel mozgatni. . ha megelégelte a játékot. Azon sóhajtozott mindig ő is.No. fiam. már tizennégy éves volt. mikor ismét hét év lejárt. megszületett a kisfiú. Azt kérdezi a fiútól: . és mondd meg az édesanyádnak. Azon tűnődtek. Ment. szépen fejlődött.Édesanyám.Na . hogy kihúzza. próbálgatta a fát.Ej. . hullott a makk róla.Sírdogálok. Nőtt a gyerek.mondja -. hogy szoptasson még hét esztendeig. fiam! Azon én segítek. Már hatéves volt. Vasgyúró. s erőlködik. Mondja az édesanyjának. Telt-múlt az idő. Azt mondta nekem egy öregember. Egyszer odament a kisfiú egy óriási nagy tölgyfához.Úgy érzem. látom. Míg ottan kínlódik a fával. hogy ezt a fát tövestől kiszedjem a földből.Fanyűvő.Édes fiam. szomorkodott magában. egyik év a másikra. hol nem volt. de még mindig szopott. Majd talán keresünk annyit. S abban feleségestül maga a szegény ember. Kibarangolt az apjával az erdőre. hogy jól élhessünk. akármibe kerül is. Úgy is volt. Mert fiuk nem volt. aztán elváltak. de gyenge gyerek vagyok én! Míg a fiú így búslakodott. milyen nevet adjanak neki. nem tudott megélni csak a favágásból. aztán a fát próbáld meg-megrázni! Megköszönte az öregnek a gyerek. De még gyönge vagy. Hegyhengergető Hát hol volt. csak még egy kicsit. Akkor már erős volt. Megrázta. szoptasson még hét esztendeig. Menj haza. erősödött évről évre.

Jaj. Én csak ott szeretek bolyongni ahol az embereket hol kisegíteni. de akkorára csak elérem. Eladhatják vagy eltüzelhetik. édes fiam. és ballagott vele haza. Az a kis ember csak nekivetette a vállát annak a kősziklának. Mert nincs annyi pintér az országban. No. egyet nyomott rajta. hegyet gurítok a földjükre. hogy nagyon sok erdőt kicsupáltál fél kézzel.Hát hallottam már a híredet. ölbe.Jó napot. hogy én Fanyűvő vagyok? . Hol egyik oldalára dűtötte. hogy a kis ház egy méterrel lejjebb esett. Majd építünk magunknak.Dehogy dől össze. mendegél országról országra. hol a másikra. és a hegy már felgurult. édes fiam . De énnekem is süssön akkora cipót. Összerakom mind rakásra. mert arra nincsenek hegyek. mindenestől. csak egy kis embert a hegy lábánál. Hozok akkor olyan szálfát haza. hol meg bosszantani tudom. Mikor ledobta a válláról a fát. Hanem most annyit még megteszek. De nem lát senkit. fel tud gurítani!” Odaér hozzá. egyszer látja messziről. annyit meg tudott enni. amit akarnak. „Ugyan. Amint megy. csak úgy hozta. még három esztendő van hátra. Mikor meglátták a falusiak. abból annyi lesz. Úgy kirántotta a földből. mi lehet az?” . hogy gurítsam vissza.mondja neki az anyja -. Csak úgy recsegett a gyökere. mit csináltál? Összedől a házunk! .Hát te honnan ismersz engem. Annak az ára pedig maguknak mindenre elég lesz.Ejnye. neked is. elmúlt kettő. Azután jöhetnek hozzám könyörögni. Mert nem vágott le egy ágat sem. hogy egy óriási hegysor van előtte. Egy nagy kocsi lisztet hozatott a városból. ennek az árából megélnek. ez nagyon erős ember lehet. a malomból. mint egy kéve rőzsét. Megijedt az édesanya: . úgy mint asszonyok a kendert nyáron. Mikor lejárt a három esztendő. A fiú mindig kiment a fához megpróbálni. mert nagyon fáj a hátam. hogy egy hegyet fel tud emelni.gondolkozik magában. odaköszön: . de egyik hegy jobban gurul. Belekapaszkodott csak úgy egy kézzel. a negyedik esztendőben már olyan erőt kapott hogy belekapaszkodott a fába két kézzel.. Azt mind megsütötte egy cipónak. hogy egy hétig elég legyen! Meg is sütötte a cipót az anyja. 170 . Fanyűvő komám. azt hitték. mint más ember húsz hétig. azzal elindult országot-világot próbálni. most már nagy vagy. de mégsem jött ki. mint a másik. eljött a harmadik. amit akarok. mint a sárgarépát. Elment hát haza. de bizony nem ment vele semmire. Hegyhengergető komám! . Azt mondja a fiú: . s mondja az anyjának: . hogy ezt a fát tíz esztendeig dongának fel tudják hasítani. Gondolkozik magában a fiú: „Ej. De azért meglesz mégis. a harmadik év végén kiment a gyerek megint a fához. fogta a favágó baltáját.Adjon isten. Fölkapta a vállára. jön az egész erdő haza. akkorát zökkent az udvaron a föld. édesanyám. hogy a fát összevágom. Elmúlt egy esztendő. hogy míg élnek. nagyon nehéz lesz nekem kibírni. Mert hát a gyerek jó gyomrú volt. Beletette a tarisznyájába a cipót. Ha megharagítanak. De én arra nem járhattam tifelétek. és azután maguk csináljanak vele.Édesanyám! Igaz.

Csak mink ketten kevesek vagyunk hozzá. mint én.feleli Hegyhengergető -. pajtás . gyere. Fanyűvő komám? Merre bolyongjunk a világba? Úgyse találunk neked való munkát. nem is nagyon messze. Menjünk együtt.Fanyűvő komám. pajtás .Dehogynem . még egy társat kell keresni. Azt mondja a Hegyhengergető koma: . mendegélnek. hogy majd kimászik a földből. és mint hídon. Mennek. mi járatban vagytok? Azt mondja a Fanyűvő: . Azt mondja a Hegyhengergető: . hogy melyikünk erősebb. hogy belement derékig. pajtás. De a király nagy szomorúságba esett.Elmegyünk országot-világot próbálni. A Hegyhengergető belevágta a Fanyűvő komát térdig a földbe. Hátha valami szerencsénk akad valahol.mondja a fiú -. van énnekem egy jó komám. A Hegyhengergető koma úgy a földhöz vágta Fanyűvőt. Ha hegy akadt az útjukba. a vashegyek lábánál.feleli a Hegyhengergető -. .Rajta. Vasgyúró komám! .mondta a Fanyűvő -.Jobb lesz.Most már belátom. kihúzta. erősebb vagy. mégis te vagy az erősebb. De próbáljuk meg még egyszer! Összekapaszkodtak harmadszor is. hogy az lement térdig. hogy kihúzott egy nagy fát a földből. koma .. Vasgyúró komám. hová lettek. csak azt akarom tudni.Adjon isten neked is.Ej.mondta neki. . no.mondta az -. Mennek. de nagyon nehezen ment neki. . pajtás .Próbáljunk. Itt van. Melyikünk lesz a vezér? Birkózzunk hát meg! . Fanyűvő egy kicsit összeszedte magát. Úgy nyomuk veszett. Találkoztak még egy erős emberrel: egy nagy hegyóriás tövében úgy gyúrt egy óriási nagy rakás vasat. . Fanyűvő koma megfogta a kezit. és úgy vágta oda a Hegyhengergető komát.Elmegyek én. Fanyűvő komám . találunk majd. mert egy napon mind a három lányát ellopták.mondta a Fanyűvő. mert Hegyhengergető koma egyszerűen félretolta. ott gyúrja a vasat.Nem baj . de valamelyikünknek vezetőnek kell lenni! Próbáljuk meg. te leszel a vezér. . ketten vagyunk. . Annak van három szép lánya. úgy látom. Ha pedig nagy folyó akadt az útjukba. . pajtás .Adjon isten jó napot.felelte az.Nem bánom . hogy bokájáig beleszaladt a lába a földbe. aztán úgy vágta Hegyhengergető komát a földhöz. hogy melyikünk erősebb! De ne veszekedjünk csak próbáljunk. Eljössz-e velünk? . hogy van egy király a szomszéd országban.Na. Odaköszön hozzá a Fanyűvő koma: . gyere.mondja a fiú -. aztán mendegélnek. azon átmentek.Hová menjünk. ha velem jössz. mint az asszonyok a tésztát. . Fanyűvő koma felugrott. átdobta a vízen. ne félj semmit! Én hallottam. hogy nem tudja senki. Kapaszkodik Hegyhengergető koma.Hol jártok. azon meg a Fanyűvő koma segített azzal. könnyen segítettek rajta. hadd birkózzunk! 171 . birkózzunk! Összekapaszkodtak birkózni.

gondolta Fanyűvő koma -. most megölhetnélek. de mégis kifogták. s egyszerre. és rakta tovább a vasat. mint egy kis talicskát.Belátom. amit az én komám elbír! Azt mondja az ispán: .Erre nekünk nagy szükségünk van.mondta Vasgyúró -.Én nem kérek mást.Most már elmehet haza. Fanyűvő meg odalép a másik szekér mellé. Akkor meg a Fanyűvő koma vágta bele a Vasgyúrót. amíg csak mind a tizenkét szekér ki nem ürült. kirántotta a partra. mindegyik előtt négy-négy ökör van. elértek egy nagyon nagy pusztára. csak annyi vasat adjon nekem. mert csak a fejed van ki. Ölre kapta megint a Fanyűvő komát. úgy vágta a földbe. ha kihuzigáljuk magunk a szekereket a sárból? Fogják ki az ökröket minden szekér elől! Nem akartak hinni nekik. és ő is belevágta derékig. Közben azt gondolta. mint a Hegyhengergetőnek. hogy belement térdig. de mit fizet ispán úr. Azt mondja az ispán. mint én. komám. kiugrott. . Fanyűvő kiugrott. Szót is fogadok.Összekapaszkodtak. de nem bántalak. azt félretaszította. Könyörög az ispán. Gyere velem! . hozhat másikat! Mink ezzel elmegyünk. de mind elsüllyednek a sárban úgy. hogy belement nyakig. hogy mindent megfizet. Tele vannak a szekerek vassal. Azt mondta: . A Vasgyúró koma úgy vágta Fanyűvő komát a földbe. Akkor odaállt a legelső szekér mellé a két komájával. Az egyik szekér már üres lett. Elkezdte rárakni keresztbe a többi vasat. mint a labda.No.Nem tehetünk róla . . mendegélnek. hiába forgatják a rudat. hogy ki se látszanak belőle. ez nem jó. . a három komának. 172 . hogy most mi lesz ővele. „Ej . de nem szól semmit. hogy erősebb vagy. hogy úgyse bír ez a két-három ember többet két-három vasnál elvinni. hogy segítsenek kihúzni a sárból a szekereket.mondta a Fanyűvő. Hegyhengergető komával együtt a te szavadra hallgatunk. mert van elég. s a legvastagabb vasrudat rátette a kettőnek kétfelől a vállára.Ez a béres már befoghat. Vasgyúró is összeszedte magát. . csak mehessenek az úton. Fogta a Fanyűvő az első szekér rúdját.mondta -. nem bírják a szekeret kihúzni. mi segítünk szívesen . Így sorban kihúzgálta mind. Ebbe jobban bele kell kapaszkodni!” Összekapaszkodtak másodszor is. Ott akkora kazal búzák voltak. hogy az belement derékig. mert ott van a béresekkel együtt. amekkorát még ők se láttak soha. Menjünk együtt mind a hárman! Legyünk jó barátok! Amint mennek. Az ispán megijedt. Az ispán csak néz. ispán úr . Az ökrök hiába csavarognak. ennek már erősebb marka van. elkapta Vasgyúró komát.No látod. Azt mondja neki: .Adok én szívesen. nehéz az. kihúzott a szekérből két hatalmas szál vasat. pajtás . Mentek tovább. Mit szól neki a király hogy ők most vas nélkül mennek haza.mondja a Fanyűvő -. Azt mondja a Fanyűvő: . hát látnak tizenkét szekérfélét.

amennyi kell. a birtokos nézhetett csak utánuk. Odahoztak két nagy hombárt. mint a köszörűkövet. hogy a kan megdöglött. ahol ők dolgoztak. odaálltak a birtokos elé. komám a vasat. A hombárt a derekán keresztülfektette. beleverte a nyelit. de az csépeljen is. amit egy ember úgy el tud hajtani. nem kellett oda vágó vagy etető. enni-. őröljön is. amit csak kérnek. A harmadik csapásra úgy megütötte. Fanyűvő akkorát ütött a fejire. te csak csináld a fejszét! Mikor a vadkan odaért.mondja Fanyűvő -. de olyant. A hombár tele lett búzával. hogy a három embert a vadkan szaggassa széjjel. hogy vihetik a szalmát. ha lehet. . pajtás. adok én szívesen.Jó lesz ez. míg oda nem érünk ahhoz a nagy erdőhöz.Ó . Azt feleli rá a birtokos: . Úgy is volt.Azt mondja a Fanyűvő a kazlak gazdájának. innivalót.Vasgyúró komám. hogy szikrát is hány. hogy az egyik agyara letörött. jön ám egy iszonyú nagy vadkan. hogy a búzát vissza tudja vitetni béreseivel. Egy hét alatt kicsépelték az összes gabonát. Kérdezi a birtokos. Úgy csattogtatja azokat a nagy agyarait. amennyit el bírunk vinni. csak annyi búzát adjon. aztán megindultak. mint amikor a vasat hoztátok. hányta.Nem kérünk mi mást . ágait a baltával lecsapkodta. s a hátamra esik. . Próbáljunk.No. most fogjátok meg úgy. jó bérért mi kicsépeljük ezt a gabonát.mondja a Fanyűvő -. alátoljuk a hombár alá. . abba az összes gabona belefér. hogy most már adja ki a bérüket. és te. Ezalatt egyszer csak a puszta felől. hát azon a napon készen is lett. Csak a béresnek mondta. Földobta a hombár tetejére: . mikor beköszönt hozzá: . De a kan megfordult és nekiugrott.No jó .mondja a birtokos -. Azt mondta a Vasgyúrónak: . Amikor elvégezték a munkát.Uram. Azt mondja a Vasgyúró komának a Fanyűvő koma: . jó kemény karod van! Csinálj nekem egy jó kemény fejszét. Hegyhengergető hányta a gépbe a búzát. és gyúrjad! Csinálj belőle olyan masinát. Azt mondja a Fanyűvő koma: . pajtás! Majd én elbánok vele. A nagy hombárt felvették. Elkezdte gyúrni a vasat.Komám. Vasgyúró koma mindjárt hozzáfogott. eltört a kan másik agyara is. Vasgyúró. amit kérünk. el ne törjön a nyele! Vasgyúró koma meggyúrta a fejszét. ha megadja. nekik nem kell. még pénzt is. ebből a masinából csinálj két szál rudat. tegyétek le. Egy hét alatt kész lesz az egész. és már vitte is. Odaértek a nagy erdőhöz. addig menni. Fanyűvő kihúzott két hatalmas fát a földből. Mindjárt hozzáfogtak csépelni.No . Az meg is csinálta. pecsenyének! De kész-e már a fejszém? Azt mondja a Vasgyúró koma: 173 . hogy ha földobom. állj neki.Adok én mindent. .mondja Fanyűvő -. A két vállatokon legyen a vége. Az úr küldte utánuk. Még egyszer rácsapott. hogy mit kérnek. a hombárt letették az erdő szélin.

és menjünk! Hús van. mert mindenáron le akarta gázolni. Fogta Fanyűvő. fölhajította a magasba. Beköszön illedelmesen: . Beértek a városba. 174 . király őfelsége! . hát mindenki megijedt. de az orrán is fújja a lángot. hogy jön egy nagy tüzes bika utánuk. Néz hátra megint a Hegyhengergető koma.Ne féljetek. most egy óriási nagy bivaly jön.Na. komám. Most már készen van! .. Fanyűvő meg földobta a hombár tetejére. Mikor ezt meghallotta a király. most . Mikor a bika utolérte őket.azt mondja a Fanyűvő -. A Fanyűvő kiállt vele szemben. majdnem ledobták a hombárt ijedtükben. Mentek megint tovább. majd most nem törik el! Meggyúrta olyan keményre. egy csapásra megdöglött. Mert ők meg akarják a király lányait szabadítani.Adjon isten jó napot. Azzal bizony már egy kicsit több dolga akadt.mondták. csak úgy szikrázott. De a Fanyűvő azt mondta: . hogy micsoda emberek lehetnek ezek. nem tudom.Megállj. rá a Fanyűvő hátára. Megint fölhajította a levegőbe a fejszét. hát látja. hadd próbáljam ki! Fogta a Fanyűvő a fejszének a nyelit. hogy szólítsam. de akkor nem törött el a nyele. hogy valaki ellopta azokat. ráesett a Fanyűvő hátára. valahogy csak megleszünk. Amint megindulnak az erdő szélin. kenyér van. megint eltörött a nyele. és a nyele kettétörött. kiköszörültem. míg leesett. Mikor a fejsze visszaesett. nagy mérges bivaly csak összecsukódott. .Csak gyerünk be! . szíves örömest kinyittatta a kaput. komám! Fogjátok föl a hombárt. úgy megvágta Fanyűvő. te nem jó acélkovács vagy! Megharagudott a Vasgyúró koma: . Gyúrd még keményebbre. a harmadik meg egy óriási baltát. hogy a végén az az óriási. Mikor meglátták őket. Mert azt a bivalyt is az úr küldte utánuk. Mikor a fejsze leesett.igazán van mind a hármunknak hús. Megijedtek mind a ketten. megcsavarta a feje fölött. majd elbánok vele! Jó fejsze van a kezemben. add csak ide.No.mondja a Fanyűvő -. jó egypárat kellett rákoppintani.Adjon isten magának is.No . mert eltörött. mivel hallották. nem jól dolgoztál. Olyan mérges volt rájuk. Felmegy a királyhoz a Fanyűvő koma. mint a bécsi bicska. hogy most a bika agyonszurkálja őket. Vasgyúró komám . hogy rögtön összerogyott. Azt mondja a Fanyűvő: . ahonnét a vadkan. De úgy eltalálta egy ütéssel. hogy két ember egy óriási nagy hombárt visz a vállán. Fanyűvő koma mindjárt kérdi az egyik embertől.Ej. amiért elvitték az úrnak a búzáját. . Hát odaér hozzájuk a bivaly. mert ők mindenáron annak a szolgálatába akarnak állni. hogy alig látták. Ugyancsak onnét. feldobta azt is a hombár tetejére. hogy merre van a királynak a kastélya.Éppen most végeztem el. mikor földobta. most jó lesz. ennek pedig eltörni nem szabad! Vasgyúró koma meggyúrta a nyelit még keményebbre. és letették a hombárt. .mondta . Harmadszor aztán. .Vasgyúró komám. néz hátra a Hegyhengergető koma. ha felfogadja őket. vitéz uram! Nem ismerem. két nap várták. annyira. hogy nem látták.

Dehogy adok . te meg majd aztán. És hacsak lehet. Aztán nekihasalt. Itt letelepedünk. búzát hoztunk eleget. Annak a tövénél megállapodtak. lábasnak tűzfalat. Odavágta Hegyhengergetőt a földhöz. mikor az én két társamnak meg magamnak kell.mondta neki -. . amit kérünk. hogy a kását ne kelljen hús nélkül megenni. mikorára a két társa estefelé hazajött. A kását beleöntötte a lábasba. Megrakodtak.Jó napot. mindent. amiben egyszerre egy szekér kása megfő. Volt az erdő közepén három óriás nagy tölgyfa. a másik neve Hegyhengergető. Fogta. Amint mentek. Vagyis adjon tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret. 175 . tizenkét szekér kását. amerre elvitték azt a három királykisasszonyt. innen tovább nem megyünk. Nem sokáig tartott. keresték az utat. lekapta a tűzről a nagy katlan kását. Ők húzták a szekereket. meg egy akkora lábast.pajtás.Hiába sírsz. Az meg ordított. Elkezdtek birkózni. Hát ez megtörtént. Elbúcsúztak a királytól. Persze megnyúzták ők azért. Azzal az öreg elkapta Hegyhengergető komát. Úgy is volt. hogy a kisasszonyokat a föld alatti világba. Tehát azt a lyukat kell legelőször is megkeresni. A másik kettő meg elment az erdőbe. De hogy ki és mi. Csak adjon meg nekünk a király őfelsége mindent. és innen járunk keresni azt az utat. Azzal eltűnt. Megcsinálták a sátorukat. Fogták a szekereket. de bizony nem nagyon volt jókedve. én már eszem.mondja Hegyhengergető -. beállít a Hegyhengergető komához egy ősz szakállú kis emberke. És tizenkét ökröt. kunyhót. Megadott a király nekik mindent. De olyan hosszú szakálla volt. Köszön a kis ember: . és mentek az utjukra. beletette az egész ökröt is. ahol lejárnak. tette bele a húst is. Hegyhengergető komám! Mit csinálsz itt? Mit főzöl? Azt mondja az: .Adsz-e belőle? . hogy hét rőf is volt. Akkor mi mit eszünk? .Kását. . ha nem adsz. Van nekem még két komám. Vasgyúró koma és Fanyűvő koma. azt nem tudja senki.azt mondja Fanyűvő . De nem tudott fölkelni. Egyszer. nem bőröstől.No . elvállalnánk. beértek egy nagy erdőbe. mert égette a hasát a kása. Hát ha megfogadna bennünket őfelsége.Az én nevem Fanyűvő. amerre elvitték a királykisasszonyokat. csak a belit dobták ki. koma . egymás után összekötözték mindet.felelte a Hétrőfös -. meg is szabadítjuk őket. hogy megkeressük azt az utat. Hegyhengergető koma nagy üggyel-bajjal föltápászkodott.Márpedig . alighogy elmúlt dél. feltette a másik lábas kását. ráöntötte Hegyhengergető koma hasára. A Hétrőfös megette a kását. Az első napon ki marad otthon? Otthon maradt a hegyhengergető koma. és elkezdett enni. Mert a hír az. abból süttethet. az egyik neve Vasgyúró.Azt mondja a Fanyűvő: . És tizenkét hordó bort is. mert a Hétrőfös erősebb volt. az alvilágba vitték. Ő főzött. Azért is nevezték Hétrőfösnek. . akkor megeszem a hasadról. mert a hasa nagyon fájt. Itt tanyát csapunk. de az bizony.

nem volt rá idő. az az én két társamnak kell. abból nem eszel. lefeküdtek. Azok mind a ketten nagyon éhesek voltak. leveszi a tűzről. elkezdte fonni a kötelet úgy.azt mondja -. ahogy a Fanyűvő megparancsolta.Kását.kérdi Fanyűvő -. hadd próbálja a másik is! Vasgyúró koma fölteszi a kását a tűzre.Jó . Azt mondja: . Hazajött a két társa estefelé. de ő maga is. pedig az félig nyers volt. . mert ő sem evett a kásából. enni csak bírsz egy kicsit. . Úgy is lett. mert az utat nem találták. . pajtás! Majd holnap én maradok itthon. pajtás . de kötelet nem bírt fonni. Az egyik szekér kender elfogyott.Beteg vagyok . Harmadnap a Fanyűvő koma maradt otthon. . gyomor megeszik mindent. Levette Fanyűvő koma a kását a tűzről. a Vasgyúró koma szintén fekszik. pajtás . hogy hol kell lemenni az alvilágba.nagyon főtlen volt. ráakasztotta egy fa ágára.feleli az. mert Hegyhengergető koma bizony lusta volt! De a Hegyhengergető koma erre sem szólt semmit.Már. Odavágta Vasgyúrót.Jó napot.Megbetegedtem. Abban a napban nem dolgoztak többet semmit. és megette róla. mert másképp még betegebb leszel.A has. Már a nap majdnem lement.No .Na. hogy milyen vastagra fonja. .mondja Hegyhengergető -. Lehet. akkor megeszem a hasadról! Ezzel összekaptak. pajtás . Megették a kását.feleli Hétrőfös neki is -. Elővette a kendert.Mi bajod. Vasgyúró koma. a húst beletette mindet. nekiültek mind a hárman. koma . Otthon látják.Nem baj. megbetegedtem. mert nem is nagyon tudott megfőni. birkóztak jó darabig. Mihelyt csak ezek elmentek. hogy a kása nem főtt meg. Hát alighogy meghallatszott a távoli városi harangszó. mit főzöl? . megrakta a tüzet. nem mondta el hogy kivel volt baja. és elaludtak reggelig. meg magamnak. gyere. húzta 176 . szépen megették.Éppen délkor már jóformán megfőtt a kása. Most is a Hétrőfös lett az erősebb. hogy kivel volt baja. amikor el kellett a tüzet oltanom. Beletette az egész ökröt. Elkezdett fonni. Fanyűvő koma fogja a lábast. ahogy van. ha beteg vagy is? Mert enni muszáj. .mondja Vasgyúró -. De a Vasgyúró koma sem mondta meg. a hús is csupa véres volt még benne. mert nagyon égett a hasa. beköszönt hozzá a Hétrőfös: . Megrakta a tüzet nagyon. ő rögtön feltette a kását főni. . Nekiláttak aztán hárman. De hiába fáradoztak. te is beteg vagy? . . Föltette a másik kását főni. pajtás! .Majd én megfőzöm a kását. Másnap a Vasgyúró koma maradt otthon. Az is belebetegedett ebbe nagyon. Úgy aztán nem főtt meg a kása meg a hús. nem baj.mondja Fanyűvő -.Adsz-e belőle? . ráöntötte a kását a hasára. ti mentek el a lyukat keresni. .feleli Fanyűvő. mire hazaértek. Elővette az egyik szekér kendert.

fél kézzel annyira meghajlította a derekát. mire ez készen lett. . . ugrált. fütyörész. Az meg megköszönti evvel a szóval: . Ránéz a kis öregre. amilyet ő gondolt. ehhez a nagy fához! Fogta aztán a nagy fát. ide. . Az öreg váltig fickándozott. akkor adjál. hogy két szekér nem tudta volna elvinni. de a szakállát csak nem bírta kihúzni.kérdi Hétrőfös.feleli Fanyűvő. Köszöntik mindjárt őt: .Azt látom. Fanyűvő koma? .feleli Fanyűvő.Nem betegedtél meg? . megrakta a tüzet. mind kész lett a kötél. Abból font egy olyan nagy kosarat. Hétrőfös komám. Hát mit főzöl? .Meg ám. mert én se ettem! 177 .No. hogy a két társaméról megetted.Én nem . csak megrepedve. fonta a kötelet.Mit csinálsz. . komák. . a Hétrőfös szakállát rácsavarta a keze szárára. nem eszel. Nekiállt a másik kendernek.mondta neki -.De .Adsz-e belőle? . pajtás! Tudom. Akkor hozott az erdőből a nagy fáról egy hosszú szál vesszőt. és csak húzta maga után. odaköszön hozzá egy kis ősz ember. Fanyűvő komám! . dalolt.Na.elő a másikat.feleli Hétrőfös . épp délkor. hogy vagy.Adjon isten. A Fanyűvő elment szépen a kunyhóba. Délig megfont hatot. Hétrőfös szakállát a hasadékba szépen beleülesztette úgy. .Már ebből. Akkora rakás kötél volt már.Gyertek hát . Estefelé lett az idő.Jó napot. Megjött a két társa.Elég jól. hogy csak hadd főjön a kása. .Fonom a kötelet . az annyira beleszorult a fába.mondja ő -.Meg. amint volt. Olyan hosszú. hússal. neked is! .mondja Fanyűvő -. hogy abba két ember kényelmesen állva vagy ülve elfért. . A nagy fát azzal visszaegyenesítette az állásába. mit dolgozol? . Egyszer. hogy félig behasadt. Elfogyott a kender. míg ő ottan fonogat. Tovább fütyölt. mert nem volt kettétörve egészen.Megfőzted a kását? .megeszem én neked is a hasadról. . hogy az öregnek az orra a fa kérgét érte.Kását főzök. komám .Gyere csak. pajtás . de az enyémről mégsem eszed! Azzal elkapta a kis öreget. hadd együnk! .

. pajtás? Mi bajod? . „No. lefelé. pajtás . pajtásaim . pajtásaim. mert eddig nem ivott egyik sem. . annyi odalenn a tüzes béka meg kígyó meg varjú. Húzzák fölfelé. hogy majd kivájták a szememet.Nekiültek a kásának. most majd én ülök a kosárba. Beleült most Vasgyúró a kosárba. Megrángatta a kötelet háromszor nagyon.azt mondja -. Lement félig a lyukba.mondja Fanyűvő -. jóllaktak. úgy fájt a hasuk. . hogy a Hétrőfös az alatt az idő alatt addig cibálta a fát. . talán már leérek . akkor eresszétek szépen vissza! Azzal fogta Fanyűvő a vasnyelű baltát.mondta magában -. az azt jelenti. mint amilyen erős volt. hol kell lemenni! Mert az történt.No . Hogy ki lesz az első. béka. Másnap reggel fölkeltek korán. a kása úgy megégette. Kiszállt a kosárból szétnézett. Eresztette a két társa szívesen lefelé a Fanyűvőt. Fanyűvő fogta éles baltáját. hogy leértem a földre. Ott lógott a Hétrőfös a lyukban. olyan szép világrészben. nem mert lemenni. mert a Hétrőfösnek a szakállában volt a nagy ereje. Fanyűvő szépen kivette. de ő még mindig nem rázta a kötelet. eszük ágában sem volt. Csak eresztik. és munkához fogtak.kérdi Fanyűvő. Azt mondja Fanyűvő koma: . gyertek. 178 . majd megesznek! Mind rám nyújtogatja a fullánkját. de szakálla ott maradt a fában. amilyent még idefönt se látott.No . Akkor húzzátok föl a kosarat! Ha üres. s mondja: . kiabál a Hegyhengergető koma a kosárban. rángatja a kötelet. Hegyhengergető csak megijedt. Ettől mostan még hétszerte olyan erős lett. s beleült a kosárba. csak nekik ne kelljen lemenni. nem messze van!” Aztán csakugyan földet ért. aki beleül a kosárba. Hétrőfös meg szakállánál fogva ott lógott a lyukban. megették. pajtások Most lefekszünk.mondta -. de megtaláltam a lejáróutat is. hogy nem láttam a kezemet se. és reggelig alszunk. a kötélnél fogva. mert meggyógyultak.Húzzatok föl! Húzzatok föl! Annyi itt a kígyó. Mégpedig olyan szép országban. megcsináltam a kosarat. Csak arra vigyázzatok. aki lemegy? Hegyhengergetőnek kellett lenni az elsőnek! Beleültették a Hegyhengergető komát a kosárba.Nézzétek csak. mit láttál.Látjátok.No. hát egyszer látja hogy a kosár tűnik. pedig olyan sötétség van. és egyszerűen leborotválta Hétrőfös szakállát. hogy húzzák föl! . Aztán majd sorba lemegyünk. Pedig nem volt ott semmi. ők meg eresztették lassan.Hű. már a fele kötél elfogyott. A kását megfőzték. De egyszer csak elkezdi rángatni a kötelet ő is nagyon keményen. Úgy is lett. ez mutatta meg nekem a lejárást! Odahívta Fanyűvő mind a két társát. A fa a lyukon keresztbe akadt. De most már ízlett a bor. és összetekerve a zsebibe tette. Hétrőfös nagy huppanással leesett.mondja Vasgyúró -. Egyszer ordít. hogy mikor háromszor meghúzom a kötelet. Mindegyik egy-egy hordó bort megivott. én megfontam a kendert. A fa helyén nagy-nagy lyuk támadt. csak eresztik lefelé! Fanyűvő egyszer csak alatta világosságot lát. jóllaktak. hogy végül is kidűtötte a földből.

aki még őnála is erősebb. de az annyira forog. Megörült erre a királykisasszony. akárhány feje van is. ha az életembe kerül is! Elindult Fanyűvő a hegy felé.Ki jár itt? Az én férjem a hétfejű sárkány. megcsapta azt a szarkalábat. jól van. s várja a kosarat. mert a várnak majd minden ablaka kipotyogott.. Látod hogyan csillog. jön haza. egy óriási erdő közepén. . mire a nap majdnem hogy lenyugodott. Azzal kilépett a szobából. ami volt. pajtás! . Nézz csak jobbra! Annak a nagy hegynek a tetején ott van egy szarkalábon forgó vár. Oda is ért. minden idegent széttép. én visszadobom neki tizennégyre. add vissza a szakállamat! Látod. akit talál! . De hát te ahhoz hiába is mész. hogy miféle idegen lehet odahaza.No. akárki is az urad. mert abba a várba te bemenni úgyse tudsz.Nem bánom én . hol van a legöregebb királylánynak a kastélya.Jöjjön be! Adok én enni-innivalót eleget! Bement Fanyűvő. Azt mondja neki: . A szarkaláb eltörött. a férjem most dobta haza hét mérföldről a buzogányát.Azt megmutatom. mert abban volt az a kis erőm. Míg ottan álldogál a lyuk mellett. tiszta rézből van.mondja Fanyűvő. Azt mondja neki Fanyűvő: . s nem lehet megállítani soha. amelyiken forgott.Mi volt ez a puffanás? .Nem bánom én. csak adjál nekem enni-inni. mert annak a gazdája a hétfejű sárkány. megölelte. mint amilyen erős volt.No . aztán jóllakott. hogy a sárkányt majdnem lecsapta. alig látok! Mert tudd meg.Megpróbálom. A királylány a sárkány legerősebb borából hozott neki. hadd menjen vissza érte.Ki jár itt . Fut ki a királylány a nagy zökkenésre. egyszer kint megpuffant valami. örömében még táncolni is kezdett. Kérdi a Fanyűvő koma a lánytól: . „Ejh. mikor rásüt a nap? Abban lakik a legöregebbik királylány. titeket keresni. . mind a hármatokat megszabadítani. pajtás. ha megmutatod. míg visszaeresztik. A sárkánynak vissza kellett érte repülni. Azt mondja a Hétrőfös: . Attól tizenhétszerte erősebb lett. óriásian megharagudott.mondja a királylány-. úgy visszahajította. mindjárt szétszaggatom! 179 . egy fa tövébe fúródott bele a buzogány. hogy eresszék vissza. mert már olyan éhes vagyok. mert az mindig forog.feleli Fanyűvő -. ha ő hét mérföldről haza tudta dobni.feleli Fanyűvő -. most megvárom.Jaj . . alig tudok járni. fölkapta a buzogányt. Nézi a várat. Útban van. hogy apádtól jövök.Fanyűvő. csókolgatta. mit! Majd adok én neked! Majd megállsz te magad szerint” Fogta a baltát. a vár meg hanyatt esett s megállt. Mikor a sárkány megtalálta a buzogányt. A tizennegyedik mérföldön. Míg ők ott beszélgettek. . .Visszaadom. Fanyűvő koma nyakába ugrott. Jön ám nagy széllel-lobbal haza! . egyszer elébe áll a Hétrőfös.kiáltja messziről -. hogy nem tudja a kilincset elkapni.

Visszaadom. sógor. mert éhes vagyok! Azután megbirkózunk. A sárkány nagyot szisszent. mi gondom vele! Majd adok én ennek is mindjárt!” Odacsapott.Ejnye.Ejnye. Beleültette. Azzal kapta a fejszét. Egy ezüstvarjúnak a lábán forog. A Fanyűvő koma megörült: „No. a varjúláb eltörött. de a Fanyűvő koma a sárkányt térdig a földbe vágta. megrángatta a kötelet. csak az én bátyám jött el vendégségbe hozzánk! .” Megszólítja: 180 . Odaér a várhoz. Harmadszor Fanyűvő úgy vágta a sárkányt a földbe. A királykisasszony ott maradt velük.Szervusz. add vissza a szakállamat! Ugye.Megy a királylány elébe. de Fanyűvő koma úgy megszorította a sárkánynak a mancsát. Volt az oldalán egy rézvessző. . és a sárkány minden fejét levágta. és rögtön megállt. így szoktam odahaza parolázni. ne bántsd. Amelyikünk erősebb. Összekapaszkodtak újra. ha mindennap kását eszik is.mondja a sárkány. míg a két testvére ővele együtt nem mehet. de hogyan szabadulsz meg. Fanyűvő koma csak elindult. azt én sem tudom. hogy egy királykisasszony jött föl. sógorkám! Nyújtja a sárkány azt a roppant karmos mancsait. hova menne. sógorkám . s mondja: . Nézelődik széjjel. Hétrőfös erre azt mondta: . ha megmutatod a középsőét is . hogy most melyiknek a felesége legyen. hogy minél előbb hazakerüljél! A királykisasszony kilépett a kastélyból.No. Kilép a királykisasszony .Hát . az is forog eszeveszetten. ez még szebb. a nyelveket pedig a tarisznyájába rakta. hát a Hétrőfös ott áll megint előtte.mondja az -. Azt mondta. az lesz a győztes. Arra azt mondta a Fanyűvő a királykisasszonynak: . Mert hisz a király azt ígérte. Fanyűvő koma pedig elindult megint odalent. hogy aki megszabadítja. Fanyűvő koma fogta a rézvesszőt. gyere .Kedves férjem. a királykisasszonyt pedig a karjánál fogva szépen a kosárhoz vezette. Oda eljuthatsz. mint a másik! Megsegít tán ez is. együnk egy kicsit előbb. ha tudná merre.Az egy kicsit messzebb van.feleli a sárkány -. s mondja: . tiszta ezüstből. sógorkám! . A várból rögtön egy rézalma lett. Hogyan menjen ő ide be? „Ejh. rácsapott a rézvárra vele. és menjünk a lyukhoz.gyönyörű szép lány volt. A kosár elindult fölfelé. Látod azt az ezüsthegyet? Van azon egy szép vár. de kemény a kezed! Azzal kiugrott. hogy összetörje vele Fanyűvő komának a kezét. hogy csak a fejei voltak ki. akkor jól van .Fanyűvő koma. hogy addig nem megy haza az apjához. hogy annak minden ujja kirepedt. . Fanyűvő beletette a tarisznyájába. összekapaszkodtak.feleli Fanyűvő -. megmutattam a legöregebb királylány kastélyát? . mikor a két társa fönt meglátta. A sárkány a Fanyűvő komát térdre ejtette. Aztán kimentek az udvarra. Ettek. Az ezüstvár nagyot csendült. azé lesz mindegyik lánya.Rakd össze minden batyudat. Hej. de kemény a kezed! .feleli Fanyűvő.No. Néz széjjel. . majdnem megvívtak egymással.

A sárkánynak a legerősebb borából hozott. A királykisasszony rögtön észrevette.No. A sárkány Fanyűvő komát belevágta a földbe bokáig. De Fanyűvő koma észrevette a sárkány akaratát. . hogy adjon nekem inni-enni. a nyelveit meg tarisznyájába dugta. Aztán bement a királykisasszonyhoz a szobába: . szedje a batyuját! Elvezetem a följáróútra.Hogy mert ide jönni? Az én férjem a kilencfejű sárkány! Minden embert széttép. . .Nem baj. A királykisasszony kilépett a kastélyból. Ő kilenc mérföldről dobta haza. repült vele haza. amelybe belevágódott.Jaj. De abban a pillanatban az is kiugrott. melyikünk az erősebb? Kiálltak az udvarra. az édes bátyám jött el hozzánk vendégségbe. hogy csak a sok feje maradt ki. mint afféle jó barát. úgy visszahajította tizennyolc mérföldre. húgom .Nem baj .No. hogy kificamította minden ujját. Úgy megszorította a sárkány roppant nagy mancsát.Kedves férjem. Fanyűvő kihúzta az ezüstpálcát. Fanyűvő koma is kiugrott. Jól beboroztak. hogy mikor kifeszítette a karját. Előkapta a fejszéjét. Kihúzta a buzogányát. ebédeljünk együtt! Bementek. Adott is a királykisasszony neki bőven enni-innivalót.mondja Fanyűvő -. mindjárt szétszaggatom! Kilépett elébe a királykisasszony. 181 . megebédeltek. Alig tudta megtalálni a borzasztó nagy sárban.Ki mert ide jönni. Fanyűvő koma ettől olyan erős lett. sógorkám. de kemény a kezed! De nem baj. hogy találkozhasson a nénjével. Míg ott beszélgettek. majdnem kipattant az ér belőle.feleli Fanyűvő -. Úgy belevágta a földbe.. majd én visszaküldöm neki. elkezdtek birkózni. Megijedt a sárkány. csak arra kérem. egyszer megpuffant valami az udvaron. Azt mondja a sárkány: . Ne bántsd. Megörült a sárkány. csak látogatni jött el hozzánk. A sárkány nagy mérgesen utána repült. ezüstből. megütötte vele az ezüstvárat. van elég.Jó napot kívánok. Fanyűvő koma abban a pillanatban kiugrott. hogy majdnem elütötte a sárkányt. Ő is pálcát viselt az oldalán. . .Ejh. nagyon jó ember. hadd sétáljon utána. belevágta a sárkányt a földbe térdig. fölkapta a buzogányt. kisasszony. Kilépett az udvarra. s mondja: .feleli az. akit itt talál! . sógorkám! Csakhogy eljöttél egyszer hozzánk! Gyere be! . és levagdosta a fejeket sorba. gyere! Birkózzunk egy kicsit.feleli a királylány -.Szervusz. útban van a sárkány haza! Hazadobta a buzogányát. Kiált messziről: .mondta neki nyújtva a kezét. Gyere be.Azt adok szívesen . királykisasszony! . belevágta Fanyűvő komát derékig. mert nagyon éhes vagyok! . és a sárkányt rögtön derékon kapta. én visszaküldöm tizennyolcra.Adjon isten magának is .

A királykisasszonyt pedig kezénél fogva elvezette a lyukhoz. Mikor Fanyűvő koma jóllakott.gondolta. . Megint nézelődik széjjel.Ki jár itt? Az én férjem a tizenkétfejű sárkány! Mindenkit széttép. arany kacsalábon forog. Aztán így szólt hozzá: . Nézd. ha nem!” Kapta a baltáját. Elindult a kosár fölfelé. Fanyűvő maga maradt.feleli Fanyűvő -. Amikor odaértek.Jaj . Tekint kicsit balra hát ott van megint a Hétrőfös. Azzal elkezdett neki tálalni. meg hogy az ő buzogányát valaki visszadobta. s mondja: . hogy útjában a sárkány három fejét leszakította. oly erővel vágta vissza. Nagyon megharagudott a sárkány.Két társamnak már lesz felesége. hogy Fanyűvő erősebb legyen. eltörte a réce lábát. .Nem baj! . . Fanyűvő beletette a tarisznyájába. már csak magára várnak.feleli az -. elbúcsúzott tőle.Nem baj .felelte a királykisasszony. megpuffan valami. szépen elbeszélgetett a királykisasszonnyal.Azt lehet . fönn van a fölvilágon. s mondja: . Fölkapta a buzogányt.Akkor csak jöjjön be! Fanyűvő bement a királykisasszonyhoz. .Csak mondja meg neki. nagyon éhes vagyok! . mi gondom vele! . a férjem jön haza! Hazadobta a buzogányát. add vissza a szakállamat! . Szaladt ki a királykisasszony.azt mondja -.Majd megállítom én. akit itt talál. de nem lát sehol semmit. Beleült a királykisasszony a kosárba. itt van balra egy aranysárga hegy.Visszaadom . Nagy csördüléssel a vár megállt.Mind a háromé kell . ment haza nagy dühvel. ha megmutatod a legkisebbik királykisasszonynak a kastélyát is. A királykisasszony mindjárt kiszaladt. Mérges volt szörnyen. Annak a tetején van egy aranyvár. De a vár olyan gyorsan forgott. hogy a három fejét elvesztette. Azt mondja erre Hétrőfös: .Adjon nekem enni-innivalót.Megmutatom. Két nénje már. majd én visszaadom neki. már kettőt megmutattam. Mondja erre a királylány: . hogy én a maga bátyja vagyok! Mert én magát minden módon meg akarom szabadítani. de nekem még nincsen.Lett abból egy szép ezüstalma. Már messziről kiáltotta: .Ki jár itt? Rögtön szétszaggatom! Három fejem máris oda! 182 . Egyszer nagyot csendül a várudvar. és úgy megszerette. hogy nem láthatta meg még a kapuját sem. „Ejh.feleli Fanyűvő.feleli Fanyűvő. . hogy rögtön hűséget esküdött neki.Fanyűvő. Oda is ért hamarosan.Ugyan. mert maga nélkül nem akarnak hazamenni apjukhoz. ha akar. Hozott ételt és bort sokat. Elindult Fanyűvő az aranyhegy felé. . . Fanyűvő megrángatta a kötelet. még azt is kéred? .

Szaladt ki a királykisasszony, s mondja: - Kedves férjem, ne haragudjál! Az én kedves bátyám van itt; eljött hozzánk vendégségbe. Nem akart rosszat tenni veled, csak meg akart tréfálni. Azért dobta a buzogányt vissza, hogy tudd meg: vendéged van idehaza. - No, jól van - feleli a sárkány. - Szervusz, sógorkám! Csakhogy itt vagy! Nem sajnálom a fejem, van még elég. Nyújtotta az is a roppant nagy mancsát, hogy leszakassza Fanyűvő ujját. De Fanyűvő megmarkolta a sárkány mancsát, s összenyomta, mint a tésztát. Fölszisszent a sárkány, mert fájt neki szörnyen. - Nem baj - mondta -, gyere be, sógorkám! Ebédeljünk! Egy kicsit pihenünk, azután birkózzunk! Jóllakott a sárkány Fanyűvővel együtt. Úgy beborozott, alig tudott a lábán megállni. Jókedvében elkezdett táncolni. Örült előre, hogy Fanyűvőt megeszi. Kimentek az udvarra, birkózni. Hát evvel már több baja volt Fanyűvő komának, mert ez sokkal erősebb volt, mint a másik kettő. Ölre kapaszkodtak. A sárkány Fanyűvőt belevágta a földbe térdig, de Fanyűvő is belevágta a sárkányt szintén térdig. Kiugrottak, megint összekapaszkodtak. Fanyűvő csak derékig szakadt bele a földbe a második dobásra. Harmadszorra a sárkányt Fanyűvő koma belevágta nyakig. Most már nem bírt a sárkány a földből kimászni. Elkezdte a tüzet okádni Fanyűvő komát mindenáron meg akarta pörkölni. De a királykisasszony abban a pillanatban két kezében két nagy vödör vizet hozott. Az egyiket a sárkánynak a lángjába loccsantotta, a másikat meg Fanyűvő komának a nyakába öntötte, hogy meg ne égjen. Előkapta ekkor Fanyűvő a fejszéjét, és ledarabolta a sárkány fejét sorba, a nyelveit meg a tarisznyájába tette. Akkor bement a királykisasszony a kastélyba. Hűséget esküdtek egymásnak másodszor is. A királykisasszony összeszedte a ruháit, kilépett a kastélyból. Fanyűvő koma kihúzta az aranyvesszőt a tartóból, rácsapott vele a kastélyra. Lett belőle egy aranyalma. Fanyűvő beletette a tarisznyájába, a sárkány nyelveihez. Elindultak a lyukhoz. Odaértek, megölelték, megcsókolták egymást. Fanyűvő a kisasszonyt beleültette a kosárba, de ő maga nem ült bele, mert hátha a két társa ott fenn el találja szalajtani a kötelet, és akkor meghalnak mind a ketten. De így egyenként majd csak fölérnek. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult. Hamarosan üresen vissza is jött. Fanyűvő fogott egy nagy követ, azt tette a kosárba. Ki akarta próbálni a társait. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult fölfelé, ő meg a lyuktól félreállt. Egy kisvártat múlva megpuffant valami. Visszaesett a kosár a kővel, a kötéllel együtt! „No, ehol-e - mondta magában Fanyűvő -, éppen ettől tartottam. Ha benne lettem volna, most meghaltam volna. A társaim a halálom akarták.” Mikor a harmadik királykisasszony fölért, s kilépett a kosárból, a három lány egymás nyakába borult. Sírtak örömükben. Vasgyúró és Hegyhengergető már megegyeztek, hogy a két királykisasszony az övék lesz. Vitték hát nagy örömmel az apjukhoz, a húgukkal együtt. Megörült a király a két fiúnak. Azok azt bizonygatták, hogy a sárkányokat ők vágták le, mind a hármat. A lányokat még az úton arra kényszerítették, hogy bizonyítsák: ők öldösték le a sárkányokat, mert különben végeznek velük. Hát a lányok bizonyították is az apjuknak. Csak azt nem tudta megmondani Vasgyúró és Hegyhengergető, hogy a harmadik társuk hova lett. S a kisasszonyok is megesküdtek az apjuk

183

előtt, hogy ők addig nem mennek feleségül senkihez, míg a legkisebb királykisasszonynak a vőlegénye meg nem jön. Az pedig még mindig lent volt a föld alatt. Ott kóborolt jobbra-balra, kereste az utat, hogy hogyan tudna följutni. Nem találta meg sehogy sem. Egyszer néz széjjel, hát ott van a Hétrőfös megint. Azt mondja: - Fanyűvő, add vissza a szakállamat! Ugye, megmutattam mind a három királylány kastélyát. - Visszaadom - feleli az -, ha megmutatod az utat, hogy merre mehetek föl a fölső világba. - Hát - válaszolt a Hétrőfös - azon, amelyiken lejöttél. - Azon nem lehet, a társaim elárultak. - Hát akkor - feleli a Hétrőfös - van itt egy magas hegy a közelben. Annak a tetején fészkel egy nagy griffmadár. Ha szépen megkéred, és tudsz neki eleséget vinni, amivel kitart föntig, az talán fölvisz a hátán. Azt mondja a Fanyűvő koma: - Visszaadom a szakálladat, ha hozol nekem tizenkét kenyeret, tizenkét hordó bort és tizenkét ökröt. - Meghozom, csak a szakállamat add vissza - mondja a Hétrőfös. Elő is hajtotta hamarosan Hétrőfös az ökröket. A bort is, kenyeret is hozta a szekéren. Fanyűvő erre visszaadta Hétrőfösnek a szakállát. Az mindjárt odanyomta az állához. A szakáll rögtön odanőtt, úgy, mintha sose lett volna leborotválva. Megörült a Hétrőfös, megköszönte Fanyűvő komának, hogy a három sárkányt elpusztította, mert az alvilágnak ő volt a királya. Így visszakapja nemcsak az erejét, hanem a hatalmát is. Fanyűvő koma pedig elindult a hegynek fölfelé, a griffmadárhoz. Nagy vihar volt, amikor fölért a hegytetőre, rögtön meglelte a griff fészkét. Volt a griffmadárnak két kis kölyke. A vihar majd lehordta őket a fészekből. Fanyűvő kapta a köpenyét, ráterítette a madarakra meg önmagára, hogy meg ne ázzon. Mert akkora jegek estek, mint a feje. Alighogy elmúlt a vihar, megsuhan valami. Megjött az öreg madár. Mindjárt nekiesett Fanyűvő komának, szét akarta szaggatni. De a fiai azt mondták neki: - Ne bántsa édesanyám, mert ez a jó ember mentette meg az életünket. Nélküle agyonvertek volna a jegek, akkora vihar volt itt minálunk. Azt mondja erre a griff: - Mit kívánsz azért, amiért a két fiamat megmentetted? - Nem kívánok mást, csak vigyél föl a fölvilágra! - feleli Fanyűvő. - Fölviszlek - feleli a griff -, csak az út nagyon nehéz ám, és nagyon messze van. Odáig nem tudok kitartani. Annyi élelmet nem tudok magamnak szerezni. Kérdi erre Fanyűvő: - Körülbelül mennyi lenne elég? - Tizenkét ökör, tizenkét hordó bor meg tizenkét kenyér - mondja a griff. - No - mondja Fanyűvő -, annyi éppen van. Én meg a tarisznyámból megélek. - Akkor menjünk - mondja a griff. - Kipihenem magam, és már indulhatunk is.

184

Fölrakta Fanyűvő a griffmadár hátára az eleséget. Ő meg ráült a griff nyakára. A madár elindult, de megmondta neki, ha éhes lesz, s jobbra veti a fejét, Fanyűvő akkor dobjon a szájába egy kenyeret. Ha pedig balra veti a fejét, akkor dobjon bele egy ökröt. Ha pedig hanyatt veti a fejét, öntsön bele egy hordó bort. Elindultak. Nagy körözéssel indult a madár a levegőbe, avval kapaszkodott mindig följebbföljebb, mindig följebb. Egyszer veti a fejét jobbra aztán veti balra. Fanyűvő pedig csak dobta bele a kenyeret is, az ökröt is, mikor mi kellett. Már jól fölértek, annyira, hogy nem hibázott már csak száz méter hogy a felső partra, a fölső világba jussanak. És ekkor elfogyott az elemózsia. De kapta Fanyűvő koma a kését, a combjából levágott egy darab húst, mert a madár kezdett forgolódni, hogy visszaesik. Attól a darab hústól oly erős lett, hogy két szárnylegyintéssel már fönn is lett. Ott fenn Fanyűvő koma leszállt a madár hátáról. Azt kérdi tőle a madár: - Mondjad, ember, micsoda falat húst dobtál utoljára a számba? - A combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő. - No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst. Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a helyére. Akkor azt mondta a madár: - Húzz ki a bal szárnyamból egy tollat! Abban olyan nedvesség van, hogy akármilyen vágást vagy sebet bekensz vele, sosem látszik meg a helye, hogy hol volt elvágva. Tedd el, ennek valamikor még hasznát veheted! Fanyűvő bekente a sebeit. Aztán elbúcsúzott a madártól. A griff visszarepült a hazájába. Fanyűvő meg elindult most az útjára, keresni azt az országot, ahol ő a királlyal megalkudott. De most már ő sem tudta hogy hol van, vagy merre. Csak bolygott a világban. De olyan szerencséje akadt, hogy útjában találkozott egy régi ismerősével. Az eldicsekedett neki, éppen nagy vendégségbe megy. Nagy lakodalom lesz a szomszéd ország királyánál. Két vitéz megszabadította a király három lányát! - No - mondja Fanyűvő -, akkor, pajtás, én is elmegyek veled! Mentek aztán sokáig, hát egyszer csak beértek abba a városba, amelyben a király lakott. Mennek egyenest a királyi kastély elé. Kéredzkednek be, hogy hát ők is eljöttek vendégségbe. Mikor Hegyhengergető meg Vasgyúró meglátta, hogy Fanyűvő koma megjött, szörnyen megijedtek. Futottak mindjárt a királyhoz árulkodni, hogy idejött egy olyan ember, aki vesztükre tör, ha meglátja őket a királlyal! Szerencsére meglátta Fanyűvőt a legkisebbik királykisasszony is. Nem szólt semmit, nem árulta el. Mondta az apjának: - Édesapám, azt az embert, aki most jön, semmi módon ne engedje, hogy valaki megbántsa vagy bezárja. Az lesz a mi legkedvesebb vendégünk! A király megígérte, hogy nem lesz semmi bántódása, bátran ott lehet a vendégségen. Készülődtek is a nagy lakodalomhoz. De hát csak a két királykisasszony menyasszony, a harmadik nem! Annak nincs vőlegénye.

185

Mondja a királykisasszony az édesapjának: - Édesapám, hívasd ide mind a vendégeidet sorba, elibém! Vonuljanak el előttem, hátha megtalálom köztük azt, akit én keresek. Akkor nem bánom, megyek én is esküvőre. A király megígérte, hogy megengedi. És ki is hirdette mindjárt, hogy aki a királyi menyegzőn vendég akar lenni, az a kastély előtt mind vonuljon el. Fanyűvő koma leghátulsónak maradt. Már elment minden vendég, s a király szomorkodott, hogy nem lesz a legkisebb lányának vőlegénye. De egyszer, lám, fölujjong a legkisebbik királykisasszony, s mondja: - Édesapám, megvan! Itt van! Ez az! - Melyik az, édes lányom, mutasd csak? - kérdi a király. A királylány odavezette Fanyűvőt a király elébe. Az rögtön felismerte: - Jaj, édes fiam, hisz te vagy az, aki éntőlem tizenkét ökröt, tizenkét szekér kását, tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret kértél? - Igen, én vagyok - mondja erre Fanyűvő. - Hát hogyan - kérdezi a király -, hogy te nem jöttél a két társaddal együtt haza? Elmondta erre Fanyűvő a királynak, hogy hogyan járt velük. Mikor a királykisasszonyokat már mind fölküldte, utolsónak ő lett volna a negyedik. De őt félútról vissza akarták dobni, hogy haljon meg. Hanem ő okosabb volt, mert egy követ tett a kosárba, s így élve maradt, csak a követ dobták vissza. Azt mondja erre a király: - Mi büntetést adjak én ennek a két gazfickónak? - Semmit, király őfelsége! - feleli Fanyűvő. - Hagyja csak úgy, ahogy vannak! Legyenek csak a király őfelsége vejei, de ne ebben az országban. A király szépen fölkészítette Fanyűvő komát, legszebb ruháját ajánlotta neki mint ifjú királynak. Így mentek az esküvőre, mind a hárman, mind a három pár. Vasgyúró és Hegyhengergető bocsánatot kért Fanyűvőtől, amiért olyan huncutok voltak vele. Lakodalom után Fanyűvő elővette a tarisznyát, megmutatta a királynak a három almát: - Nézze, király őfelsége! Ez a legöregebbik lánynak a kastélya: egy réz szarkalábon forgó vár. Ez pedig, egy ezüst varjúlábon forgó vár, ez a középső lányé. Ahova én ezeket eldobom, Vasgyúró és Hegyhengergető oda menjen lakni. Ez a harmadik pedig, ez az arany kacsalábon forgó aranyvár, ez itt marad. Azzal fogta a rézalmát, úgy elhajította kelet felé, hogy az után Vasgyúró meg a felesége álló hónapig utazott, mire megtalálták. A másik almát meg eldobta nyugat felé. Hegyhengergető két hónapig utazott a feleségével, mire odaértek. A harmadikat pedig Fanyűvő oda vágta az udvarban a földhöz. Királykastély helyett kacsalábon forgó aranyvár termett ott egyszeriben. Otthon maradtak hát békében. Még ma is élnek, ha meg nem haltak! Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre!

186

A palóc meg az egri nagytemplom
Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba, szekerestül. - Te, Bera, te csak maradj itt a lovakkal, hogy el ne hajtsák; én bemegyek a misére - mondta Pesu, s azzal bement a templomba. Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre: - Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen már délre jár? - Hej, Bera Lettél volna csak ott! Ahogy nézegettem a nagy képeket meg ablakokat, hát egyszer csak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap gyertyával! De annyi volt ott, mint kutyában a bolha! Legutoljára pedig kijött egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy ő bizony nem misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kóruson meg elkezdtek muzsikálni. Egy nagy, hosszú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrok a közepére, lehajtom a csuhaujjamat, rákezdem a kállai kettőst! No, nem is kellett egyéb! Rámzúdul a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogy sem akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de biz az csak vonogatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte! Egyszer aztán egyik mégis kitalálta a szíve szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagy nehezen a misét. Odafent meg a kóruson, örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből, elkezdtek trombitálni meg kerepelni. Így lett nagy sokára vége a misének. Pedig azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják azt a misét hirtelenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja, ez meg szerszámostól, papostól sem éri végét.

187

Három kívánság
Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek. Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorára. Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. Amint ezt gondolta, hallott valami suhanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szólalt, azt mondta: - Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. - Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte a lábast kolbászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kapkodott mind járt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát: - Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanőtt hogy azt onnan le nem lehetett szakítani. Most már megijedt a szegény kis asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbásszal? - Majd levágjuk - mondta az asszony. - De én nem engedem - feleselt az ember -, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész. - De hát a tinó, a ló, meg a malac! - így az asszony. Az ember erre azt felelte: - De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te hogy csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltak.

188

Rózsa és Ibolya
Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem. Egyszer azt mondja az urának: - Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát. Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát. Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának: - Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember. Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt: - Hozzám jössz-e, szívem szerelme? - Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged. De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta: - Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol. Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához. - No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány. - Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála! - Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám! Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort. - Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki! Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja: - Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához: - Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála. - Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

189

a Boszorkány átvarázsolja paripává -. Hátranéz Rózsa. úgy hallom.mondja Ibolya. Megnyugodott a Vénboszorkány.mondta neki -. látja. ha meg tudod nyergelni. hogy már csak tarló van a földön.Rózsa lefeküdt. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány: .Itt vagyok. . Mondja neki Ibolya: . hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből.Kerítünk egy tűt .No.Letelt a három próba. felelnek azok rá. . majd a harmadik parancsot tedd meg.Rózsa! Ibolya! . a második lesz a gonosz mostohám. kergesd meg. olyan erdő kerekedett a háta mögött. leszállott róla. jól megsarkantyúzta. ha kiáltja nevünket a mostoha. Azt gondolta magában: „No megállj. ég a fülem. azután hazament. de azért mégsem adnak neked! . Azt mondja Ibolya: . . Mikor már nem tudott menni. várjál. egyet fordult vele. bemegy Ibolyához. csak várjál. míg az fel nem szárad.Jaj. a szívedre bízom! Rózsa megindult az istálló felé.felelnek rá a vércseppek. ők már hetedhét országon túl voltak. apám jön.Akkor megszöktetlek! .mondja Ibolya . hát az Öreg ment utánuk. az apámat egy kicsit kímélheted. ő nem oka semminek. tiéd lesz Ibolya! Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához. lefeküdt újra.Most segítsél.Van nekem három paripám. kedves Ibolyám! .ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz . hát ott van a szép kalács. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya. csak úgy leszel az enyém. Másnap elment Ibolyához. . hogy a harmadik ki lesz. selyemkendőjével végigtörölte. tudom. kedvesem! . kivezette az Öreget. avval elszöktek.Azt mondta. felült a nyeregbe. Felöltözik. megszúrjuk a kezünket. elfogta a méreg.mondja Rózsa. Ahogy mondták. van neki három paripája. Mindjárt reggel kinéz az ablakon.Vigyed a Vénasszonynak! Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot. leszállott róla. vén kutya . jól megnyergelte. itt vagyok! . könnyen kitalálhatod. felült a hátára. bevezette az istállóba. őneki nem árt. mondja neki: . Egyszer azt mondja Ibolya: .mondja Rózsa -. bevezette az istállóba. úgy cselekedtek. Hátravetett Rózsa egy fésűt. vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja: . Azután kivezette a Vénboszorkányt. 190 .Mit parancsolt most az a gonosz asszony? .Nézz hátra. bevezette az istállóba.De észrevesznek . ha meg tudom nyergelni. egyet fordult vele. kellett ez neked? Kivezette a harmadik paripát. zaklasd. három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra. szél alakjában. gyöngéden ráült.

Az apja éppen a kapuban ült. azt mondja Ibolya: . megállj. Úgy is lett. édesapám. beljebb úszott a tóba.mondja . itt is az ideje! Másnap jöttek is a lakodalmasok. mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról! 191 . Ha kellek. hogy az Öreg nem mert nekimenni. elmentek vele. visszatért. kisasszony! . eljöttök értem. . .No jó.Eredj te előre. én csak az apád házáig megyek. hogy nem vesztik el hivatalukat érte. visszaváltozott lánnyá.Jól van. Mire a boszorkány odaért. megint itt az apám! Visszanéz Rózsa.kérdi a fiától. hogy hazaértél. kiáltja is a tíz gyerek: . A Vénasszony pedig hazament.Egyszer megint szól Ibolya: . Megházasítlak. merre jártál. hogy meg ne tudja. felkapta a söprűt.mondta. . hogy ilyen sokáig odavoltál? . kerekedett olyan víz abból. hogy Rózsa felejtse el. hogy ilyen a lányod! . .Ne feledkezzenek a szegény árváról.majd megfoglak én most! De Ibolya tudta. ti meg csak kiabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával. Hanem te itt tóvá változol.Kiáltjuk mi. hol jártál. az Öregasszony jól elverte. meg sem álltak Rózsa birodalmáig.mondja . De a koldusok azt mondták.Ugyan. ha kiáltjátok. Elindult hát Rózsa egyedül. azt mondja egy koldusnak: . hogy kicsoda az ott a vízen. De volt ott tíz cigánygyerek is.Te vagy az oka.Nézz hátra. Hát amint megy Rózsa meg Ibolya. ha kiáltjátok. aztán hirtelen Ibolya kiszállott. Az öreg erre megátkozta a lányát. most a Vénboszorkány jön. viszket a fejem.Na.a nyomunkban! . ráült. akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. . nem tudott szólni semmit se. .Nézz hátra. holnap lesz a lakodalom! .Már itt van . De az elfelejtett mindent.Nektek adom a palotát. Kapta most az asszony a seprűnyelet. Rózsát legénnyé változtatta. belement a tóba. én meg kacsa leszek benned.No. . csúf lány! . ahol legmélyebb volt. mit kell mondani. . majd én addig ködből palotát építek. De nem azért volt boszorkány a Boszorkány. jól elverte a Vénembert otthon. tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek.mondja az apa. Leszállott a seprűről. Ibolya látta a menetet.felelték a cigánygyerekek.Hátravetett egy bontófésűt. Mondja egyszer Ibolya Rózsának: . hogy mit akar a mostoha. Ibolya azoknak mondta. amit én mondok.

mert annak is volt másik vőlegénye. a menyasszony a vőlegényével. azért nincs most háromlábú cigány. alattuk pedig a zöld füvet. Rózsa meg Ibolyával. megörültek neki. Nem is tudtak volna a lábukon megállni. hogy nagyon fáznak. 192 . és elpárolgott. szégyenletükben világnak mentek. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre. Mindjárt otthagyta a menyasszonyát.Ekkor jutott csak eszébe Rózsának. Ibolyához szaladt.No. Aztán mindnyájan megesküdtek. hogy neki Ibolyája van. Rózsához csak azért akart férjhez menni. akit szeretett. ha három lábuk nem lett volna. még így sose csaptak be bennünket! . mert a palota ködből volt. a csillagokat látják a fejük felett. a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez. mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan.mondták egymásnak. A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota. mert gazdag volt. .

A malom után iramodom hát sebes kutyafuttában a bércre. s őröl. mint a tyúk szokott. Nézek széjjel egy ágy alá s a kemence mögé. nehogy meginduljanak. mindegyiket a másik helyére vezetem. Kivezetem az ökröket. Teliszedem a keblemet seregélyfiúval. mint ez a könnyű fickó itt. s így rendben van. hogy hát az apám házasodni akar. s nekem a fiától molnárpogácsát küldött. hogy azoknak a csárogásától a malomzúgás nem hallott. hadd hívjam a molnárt. hogy a kancsó nincs a szegen. Hogy a bércről hamarább leérjek a völgybe. de hát én nem fértem ki. s hát nem fér bé a likba. s akkora fa nőtt belőle. keresek egy átalvetőt. felviszek a padlásra három tarisznyát. hogy nemigen szokása hazasietni. Több baja lett annak a szegény fehér lónak. a csálést a hajsz helyére. szép békességesen hazavárom. Ki akartam bújni a lyukból. s bé akarom fogni. mert a fa vastagocska volt. s kivágom onnét magamat: De nem tudtam leszállni. s amikor odaérek. amit enni adjak. mert az tőlünk úgy megijedt. s amíg előjön. Bezzeg megörvendék neki. s lehingerődzém az oldalon. De annyi fiat költöttek bele a seregélyek. Próbálom a két járompálcát. én is csak egy kicsit ütöttem belé az orromat a lágy mezei sárba. s amíg reásújtottam volna. az ökrök nem mentek-e el állóhelyükről. Utánam mind a fatuskó. hogy most fogok seregélyfiat eleget. Gondolom. s hát az jól befér. mint a barassai nagy torony.Eridj a malomba. ahogy csak kellett. hanem kiáltottam a molnárnak. Hozzádörgölgetém az orromat a gyephez. még ott is elég maradt a helyén. de eszembe jut. a hajszot a csálé helyére. Azt mondja nekem az apám: . s mind a kilencet egyszerre a vállamra villantom. hogy megehültem. s még nem jött vissza manapságig. de egyik sem talál a régi helyére. hogy a lábára szorított nyűggel együtt kifutott a világból. hogy megrezdül odabent a völgyben. s hát az sem illik a helyére. Még egyszer jól nekihúzom a husángot. s elmentem. s kiviszem a szekérre. de nem mártottam fel onnét egészen. próbálom a fejemet. s hát ott szimatol a bokrok között. Felhágok a fára. Jól tudtam hágdosni. mert nem is hoztam volt nekik. aztán az ökröknek is bajosocska esztendőről esztendőre várakozni. 193 . dugom a kezemet. Megkívánták tőlem az időtöltést. abból megtudtam. hadd lássam. én addig meg is őszülhetek. ahogy csak tőlem lehetett. dugom egyik helyett a lapát nyelét. gondolám. s a fejem is szédült. S hát az én ostornyelem odafogant a földbe. hogy immár. hogy vegyen le. hát látom. Elmegyek a malomba. A molnár azt gondolta. beleütöm az ostornyelet a földbe. másik helyett a kötőrudat. s megtöltök kilenc zsákot olyan dálnoki búzával. ha ennyibe van. s anyámat akarja elvenni. amelyik ott eddegélt az aljban. hazafutok. döngetni kezdem két oldalba. s őrless a lakodalomra kenyérnekvalót! Rajta szegény. elviszem a fejszét. hallom messziről. Vágok egy istenes jó husángot. nekifekvém. s úgy jól van a dolog. az a bajom. zakatol: éppen az én búzámon járja. Magam pedig bemegyek a malomba. Egyetlenegy lelket sem kaptam benn a malomban. amennyi csutak csak volt. Nekik nem lett bele semmi bajuk. megállítom az ökröket. hogy a malom oda van eprészni. mint a makk. hogy a búzát segítsen behordani.Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai Egyszer csak azon veszem észre magamat. kapom én nagy frissen magamat.

hol kaphatnék itt vizet valahol. hogy ezen könnyen odajutok. s úgy elvágtaták a sárgán. s elvivé. s telirakám a kebelemet. De míg a földre érnék. leszállék a barnáról. magának sárból kezet. Próbálom. a gyepűhöz. hadd lám. Rázni kezdem a szilvát. egy kicsi híjával. hanem őrölni. Odamegyek. s reágondolom. megállott. Ereszkedni kezdek rajta. valami asszonyok ott az Olt felett rongyot mostak. De mikor az árkába visszatakarodott. s megkötém a sárgát a gyepűhöz. Hanem kapám a fejemről a koponyámat. Én kötelet sodortam belőle. pityipangós. s én az Oltnak kellős közepébe belécsuppanék. elkercelte. soha meg nem szűnt. Én is meglehetőcskén tudtam sikolándani. hogy azt kiáltják. Próbálom. de a seregélyfiak csárogásától nem tudtam tisztán kivenni. hogy ott nem messze vannak valami aratók. avval a seregélyfiak egyszerre a keblemről mind kiduvadának. nem tudtam semmiletteképpen megfogni. Elmenék a kerítéshez. addig a seregélyfiak a kebelemben megtollasodtak. szárnyra keltek. hogy ugyan lógott a hajam belé. de nem lehetett. hogy a malomkövet is fel lehetett volna vele akasztani. Eleget csúszkáltam utána. nekem annyi szárnyam. s mondom neki amúgy mirgyilusosan: „Hó! megállj.De én a fiúnak olyan erős lúdméreggel mondtam meg. volt ott hal elég. Megállítám a szürkét. hogy mind felém néznek. derekat. hull a dió. Én az ingem derekát kiszabadítám a harisnyám szíja alól. szedem a mogyorót. Látok egy réten egy lovat. mint a cövek. lábat csinálgatott. Utána indulok. Megnyergelém a szürkét. leér-e a földig. de hát egyrét nem éri. amit egy gidófalvi szomjú komondor lecselt fel belőle. Azok nekem megmutattak nem messze egy forrást. Tizenkét bivalyszekér egy hétig örökké hordta. hogy béhágjak. s könnyen betörém vele a jeget. sebes kutyavágtában a forráshoz! De hát mit látok? Az én koponyám magát nálam nélkül megunta. Egyhelyt találék két embert. hogy oldjam meg az ingem derekát. éppen az Oltba szottyan. Látom. De mene egy csóré cigánypurdé Körös-patakról. mégsem tudta megkezdeni. az mind felszedé a pendelyébe. s úgy elmentem a sárgán. hogy a helyet Mánástól Dobojig s Arkostól Angyalosig mind ellepte . s engem repíteni kezdtek. Elindulok arrafelé. s a jégen csúszkálva. s annak a kerítésén belül sok szép ért gyümölcs volt. mind elrepüle. s én kötelestől lecseppentem.még a Szépmezőt is egészen. fogom kétrét. Csuppanásommal az Oltat úgy kicsapám az árkából. nem mentek-e el a helyükről. hogy a föld is szakadt utánam. De eszembe jut. s belehal!” Láttam. felülék a barnára. mikor meghaladtam volna őket. ahol egy ághoz megkötöttem volt. s amúgy jót ivám. Sokáig mentem. annyi hal maradt künn utána. s annál fogva belódítám magamat. ahol az ökrök voltak. hogy mit kiáltanak. hogy az egyszeribe elfutott. „Mit csinál ez a gyerek. megmarkolám a hajamat. fiú. mert a jég lehetett egyaraszos. No. eloldám a szürkét. Fogom a farkát. mit csinálnak. s kérdem. de ő jobban tudott. azt nekem egy pózna végén felnyújtotta. 194 . nyakat. hogy engem nem játszódni küldtek. sikolándva kaptam meg. elvágta. egyet fordítok rajta. hogy nem efféle bajom van. hát nincs ott a fejem! Vissza én avval. hova lett a fejed?” Tapasztom a derékam. úgyhogy megfáradtam bele. olyant. de egy féreg ott fenn. utánam azt kiálták: „Te. mint én. meg voltam szomjulva. s hozott egy véka korpát. de hát béfagyott! Eleget akartam a jeget a sarkommal vagy kővel betörni. s magammal szembeállítom. ahova kell. egy lejtőn ki s egy hágón be. Egyhelyt egy szőlő alatt menék el. s neki csak annyi esze volt. vizet meríték véle. hogy minekutána ottfelejtettem. de nem tudék. s hát olyan jól leér. Mikor az Olt felett repültünk. Azt gondoltam. hogy még a földön meghajlik. hajamnál fogva kilódítám magamat az útra. hogy úgy tud röpülni? Ha leesik. hogy az egészen kiloccsant a hegy aljáig. Erős meleg volt. egy lejtőn ki s egy hágón be. felülék a barnára. hogy majd megepedtem. de hát ő engem nem vár meg. ne ijedezz!” Megértette a jó szót. s kiáltozni kezdtek.

most véged neked. mások mind eltakarodtak. ha meg nem haltunk. mi baja van. Mikor a malomig értem. s hogy nem kapott. menék a gyepűhöz. s úgy elmenék a sárgán. felülék a barnára.Uramisten. hova lettél? Jaj. ott veszem észre. mert engem nem vágsz ki! Nem jársz túl rajtam. s az egykettőre elfogá. a menyasszonytáncot legelőbb én jártam el vele. mert itt vagyok. valahol elpusztultál!” Amennyit engem apám életemben szidott és korholt. s azután jött a sor másokra. mert apámnak igazi törvényes fia vagyok. hazamentünk. Mikor a lakodalomnak vége lett. s mondám magamban: „Hadd el. A zsákokat a liszttel szekérre raktuk. s mi otthon maradtunk csak magunkra. lelkem fiam. sohasem hittem volna. Eloldám a szürkét. egy lejtőn ki s egy hágón be. Én még azután egy esztendőre lettem. 195 . Hogy láttam. A menyasszony anyám volt. hogy fejem nélkül kell csakugyan maradnom. mitevő legyek! Merőben megijedtem. lelkem fiam. keresésemre indult. jaj. s máig is élünk. hogy engemet az apám otthon nem győzött várni. ne vesd magad. s ügyes legény lett belőlem. Én elvettem. Szépen felcseperedtem. hajamnál fogva kilódítám magamat. koponya. nekiuszítám a koponyának. s az apám lakodalmát fáintosan megünnepeltük.” Csakhamar sárból egy agarat csináltam. apámuram. rossz fejsze nem vész el!” Meghoztam szegény apámnak a lelkét. s szépen előmbe hozta. feltevém. hogy engemet úgy tudjon sajnálni. miért is küldélek el csak magadra! Jaj. De eszembe jutott valami. mint a madár. siratni kezdett nagy jajszóval: „Jaj. még távolról hozzászóltam: „Ne búsuljon kend egyet is.

Elindultam szerencsét próbálni . A fiú megcsinálta a tüzet.Úgy! No. de mivel a jótündérek nem akarták. kezdte kerülni a szobának belvilágát. hetedhét országon túl. s megérkezik Erdélyen is túl egy nagy havasba végül. volt egyszer egy özvegy királyné s annak egyetlen fia. ahova még madár se jár? . Ottan meglát egy nyáj aranyszőrű juhot. csak jajgatott. hogy párosodjék már meg. Ráhágott aztán a dióra itt is. tarisznyáljon hát fel engemet. hátha a jó Isten már rendelt nekem egy jó társat valahol. hogy bezárja oda. hol nem volt. hát gyere te csak ide hozzám . Nagyon várnám én azt. hogy mind ott jár a fiú. te emberféreg? Hogy vetődtél ide. Ide-oda höngörgött a sok dió. akkor a fiú a kovácskeverő kanalat elővette. hogy használhassak belőle is.Az a szerencséd. ahol a bolbára rézpatkót vertek. . . s úgy vágta az óriásnak a szeme közé. de nem az evés volt a gondja! Belemarkolt a zsák dióba. ha olyan nagy a kívánsága engem megpárosítani. a fiút pedig vitte az akol végén levő sötét kőpalotába. nem tudsz megszökni. hogy te megpárosodjál mert én már mindjárt odakerülök. édes fiam. fiú. hogy a királyfiú elpusztuljon. Most én lefekszem aludni. a lépte nesze nyomán. ott is.felelte illendően a fiú. s mikor legjobban lobogott a tej. Futott az ajtó sarkához. Azt kérdi az óriás ember: .Mit keresel itt. s az óriás azt hitte. Ez a fiú csak nem akart megházasodni. s ott kereste. s vágd a szeme közé. hogy ottan a szegletben a kád tejet nekem forrald fel. felforralta a tejet. édesanyám. De az óriás ide is utána ment! 196 . hol találod meg a szerencsét! Ezzel kézen kapta a fiút. Megy.Te. s vitte. Ott az óriás ember a rengeteg juhát beterelte az akolba. hogy csak holnap reggel eszlek meg. Azzal elindult a fiú. Megkapott a fiú egy köböl diót. De az azt mondta: . titkosan ők meg ezt sugallták neki: . s szórni kezdte a ház földjére. Az óriás utána.De mégis. Megkeresem. hogy az semmit sem láthatott. költsél fel engemet. merítsd teli a nagy kádból. hogyan élhetsz a tulajdon pároddal. Az ajtót bezártam. és ugrálni kezdett. Mikor majd a tej legjobban lobog.mondja az óriás ember -. édesanyám? Még nagyon növendék vagyok én megpárosodni. A fiú megfogadta az óriásnak parancsát. hogy mi történik most ővele.No. belemerítette a forró tejbe. Egy óriás ember őrizte. megy. hogy maholnap az életem szakad. kioldta ott a zsákot. majd én meg fogom neked mondani. nehogy felköltsd az óriás embert! Hanem mikor legjobban buzog a tej.Miért párosodjam meg. A végin azt mondta az óriás a fiúnak: . Szeretném tudni. A fiú pedig a diócsörgésben észrevétel nélkül kiosonhatott a szobából az akolba. Megijedt a fiú. . végy a gerendából egy nagy kovácskeverő kanált.A házasodni indult királyfiú Egyszer volt. Reggelig azt a dolgot parancsolom. Erőltette az édesanyja a fiát. a nyáj juhot meg hajtotta a szállásához.

kivett egy bicskát a zsebéből. mégse kapta meg.Várj. aki még mindig nem látott. édes kicsi aranyszőrű kosocskám. A királyfiú felvette a gyűrűt a földről. tovább a világba. hogy úgy bocsássa ki. Itt van egy aranygyűrű. erre! Most már megijedt a királyfiú. Ment. onnan füttyögtette a nyájait egyenként. Legkésőbbre maradt az aranyszőrű kos. széjjelvetette a lábát a vaslappancs alatt. s egyszer csak beleszaladt a tóba. húzd csak fel az ujjadra! Felelte vissza erre a királyfiú: .Erre. vajon nem a királyfiú megy ki a lába között. De hátha közben kiszökik a királyfiú is? Kiment az óriás az ajtóhoz.Eredj csak. hogy majd én is megcsúfollak tégedet! Vagy megadod magadat. s elkezdte a királyfiú ujján nagy kiáltva: . Hasztalan! El nem gondolhatta. Akkor hallja az óriás hangját: . Bedobta egy tóba. s mondja: . várj.Ó. hova lehetett az a fiú.Hé. találkozott egy nagy fekete medvével. Amelynek a bőriben a királyfi rejtőzött. és ráhúzta az ujjára. te drága kis fiú.Addigra azért a fiú megnyúzott egy aranyszőrű kost. összeütötte bokáját. hát dobd ide! Az óriás odadobta a gyűrűt a királyfiúnak. Mert már kibocsátlak a mezőre. Mit volt mit tennie. minden darab juhát. rablótolvaj! Megcsúfoltál engemet. Aztán odaszólt a juhainak: . s már belebújt a bőribe. a juhoknak legelniük kellett. 197 . felkapcsolta a tízmázsás vaslappancsot. Vitte markában a nagy lakatkulcsot. hisz benned van minden gyönyörűségem. kibújt a kos bőréből. te útonjáró. De a gyűrű ott is mind azt kiáltotta: . erre. téged jól ismerlek. ment a gyűrű hangja után. óriás. Az eszem kiszabadított a te kezeid közül. Eleget éheztetek eddig is emiatt az idegen tekergőbódorgó miatt! Az óriás azzal odaállt a kijárathoz. nem csalsz meg engem többet! Ha ide akarod adni azt a gyűrűt. hanem én is megmutatom. Feleli erre az óriás: . de bennem bizony nem lesz semmi gyönyörűséged. Estig kereste. Megfogja az óriás a lába között az aranyszőrű kosnak a gyapját. s mindjárt levágta az ujját. Kinyitotta ott a hárommázsás vaslakatot. De a gyűrű egy perc alatt úgy bedagadt a fiú ujjába. Mit tehetett az óriás. hogy vége az életének. te gonosz tolvaj.Erre. egyenként megtapogatlak benneteket. erre! Az óriás. hogy semmi ki nem tudta venni többet. Elmúlt az éjszaka. ismét ment. milyen ajándékot adok én neked! Mért is ijedtél meg tőlem hiszen én nem bántalak téged. csak tréfálkoztam én teveled! Gyere szépen vissza. Mikor a királyfi az aranyszőrű kos képiben kiment. s felelte az óriásnak: . ki kellett engednie a nyájat az akolból. vagy étlen-szomjan kell hogy kimúlj a világból! Keresi az óriás mindenütt a királyfiút. erre. mert én immár szabad vagyok magammal.Édes kicsi nyájaim. Mind megtapogatta az óriás. gyertek. nézd. óriás. Mostan már megindult teljesen szabadon a királyfiú.Itt vagyok.

198 . hogy én itt embert nem láttam. mert azt gondolta magában: „Nem mostanában lesz. s akkor vége az életednek! Nem nagyon törődött a fenyegetéssel a királyfiú. Feleli az öregember: . hogy ott benn egy vén boszorkány van. Volt a boszorkánynak egy ügyes. én ott leszek. hogy soha meg ne házasodjék. Szegény királyfi ismét menekülőben volt! Most már csakugyan a halálra gondolt. mendegélt tovább. fekete medve jő le a hegyen. Amint mennek az esküvőre. hogy én megpárosodom. Köszön neki szépen: .Hát te mit keressz itt? Feleli a királyfiú: . Megnézi a boszorkány a királyfit. A gyűrű felét is. mert különben helyben halálfia lettél volna. Mindennap vadászni kellett a királyfiúnak.Szembeáll vele a medve. s azt mondja: .Én bizony szolgálatot keresek. a vén boszorkány kitotyog eléje.Jó. mondván: . s a vén boszorkány oda is adta. megkérte a lányt. Meg is fogadta a vén boszorkány a királyfiút. Az erdő közepén volt egy kis házikó.” Azzal ment. lehetett százesztendős. Szertenéz a királyfiú. öreganyám. s lát ott egy vén ősz embert. most már megeszlek! Miért csúfoltad meg a bátyámat? Könyörgött az életéért a királyfiú. igen-igen beleszeretett a lányba. hogy megismerte a szívét.Szerencsés jó estét. s egy-egy nyulat lőni. meg úgy is.Hát én megfogadlak. hogy hálásra alkalmas helyet leljen. Mit keresel te itt. hogy öregapádnak szólítottál. mikor már száz esztendeje. Mindjárt ráismert. akárhol történik is. hát látja. Ezzel párosodik össze! Úgy is tett. s feltette magában. Azzal hirtelen elbúcsúztak egymástól. úgyse. Hát látja ám a királyfi. te emberféreg. Bekopog hozzá a fiú. Amint ment. De ha megpárosodol. valami nagy bődülést hallanak. s kérdi tőle: . hogy ez az ő fekete medvéje. szép lánya. és kettéharapta. Egyszer csak egy nagy erdőbe érkezett. hogy ő bizony megkéri a vén boszorkánytól a lányt. Bemegy oda. mendegélt a királyfiú hetedhét országon túl is.Az életedet meghagyom. öregapám. de a medve végül is csak azt mondta: . kapa válasszon el benneteket egymástól. de aztán. s az is ezt mondja: . aki egykor meghagyta neki. így is. talált megint egy kis házikót. A fele neki maradt.Hé. A királyfi nem tétovázott. s éppen a templom előtt vannak. hogy egy nagy. a zsebkendő felét is odaadta a lánynak. Aztán gyorsan a jegyességi zsebkendőjét is kettészakította.Ásó. a jegygyűrűjét azonnal lehúzta az ujjáról. A királyfiú először csak semmibe nézte.

Elmegy a fiú. Megissza a bornak felit. amit egykoriban kettéharapott. s lát ott is egy olyan öreg embert.Ide három napig való földön túl van még egy nálamnál öregebb ember. öregapám! Fogadja az öreg: . s a madarak fészket raktak a szakállában. meglátja a fél gyűrűt a pohárban. menj el hozzá. mert egy az életed. Úgy is tett a fiú. Mikor ott leszel. hogy a lába gyökeret vert sok ültiben. tölts el ott egy éjszakát. Annak közepében is állott egy házikó. lett belőlük három nagy kutya. s hogy egy öreg ember igazította ide. Reggel mikor felébredsz. S mondta neki: . s hogy két öreg ember igazította ide. El is indult menten a királyfiú. felöltözött koldusgúnyába. . Arra ez az öreg is odaad egy gyűrűt neki s azt mondja: . megsajnálta. az sem sokáig tartott volna. Olyan öreg volt ez az ember. Az egyiknek a neve Földneheze. Kit? Éppen azt a lányt. mert most már nem félt a medvétől. hogy mi történt vele. ennek a bornak felét megiszom én. hogy öregapádnak szólítottál. mikor felébredt. hátha ő is ad valamit. Mikor a lány falujához ért. Mikor este odaért a nagy tisztásra. hogy a fehér szakállával sepri a ház földjét.Jó napot. a három gyűrűt tedd le a tisztás közepibe. s adott neki egy gyűrűt. s elér megint egy nagy erdőségbe.Szerencséd. te idd meg a másik felét. hogy miféle járatban van. s azt mondja neki: . Köszön neki: . Kérdi aztán ez az öreg is. Miféle járatban vagy? Elpanaszolja a királyfi. lesz ottan három nagy kutya. lábát. ott van egy nagy tisztás az erdőben.Jó napot. hogy egy lányt épp most kényszerítenek férjhez. Bemegy oda is. hogy öregapádnak szólítottál. hogy mi történt vele. öregapám! Fogadja az öreg: .Édes fiam. s harmadnapra elérkezett egy kis házikóhoz. hogy mi történt vele. Ahogy meglátja a menyasszony. s így szól: . A királyfiú gondolt egyet. s akkor a fél gyűrűt. Reggel. hogy mi hír van idehaza. Ezeket mind nevükön szólítod.A fiú elpanaszolta. s azok nyomban kezdenek vele barátkozni. mert különben egy az életed. nyalják a kezét. Erre az öreg ember is odaad neki egy gyűrűt. kérdezősködni kezdett.Kedves menyasszony. Elindul most már a királyfiú a kutyákkal. mikor megitta a bor másik felét. innen három nap járásra találsz egy nálamnál még öregebb embert. A lány. aki az ő kedvese volt azelőtt. menj el hozzá. amint már szokás. ő nálam is többet tud. s elment úgy a lakodalmas házhoz. a harmadiké Világonátlátó. mindjárt visz neki egy darab kalácsot s egy pohár bort. bedobta a pohárba. Az öreg meghallgatta. Bemegy oda is. s ha nem volt százesztendős. Szólítja a kutyákat nevüknél.Szerencséd. s lát ott is egy öreg embert. Kérdezi a királyfiút: 199 . Úgy tett a királyfiú. A koldus megköszöni. a másiké Mindentudó. letette a három gyűrűt a tisztás közepibe.Innen egynapi járás. az sem sokáig lett volna. Hát mondják. sohasem lesz többet annyi. Elpanaszolja a királyfi annak is.

ne! Felugrik erre Földneheze. hogy hazamenjen.kiáltja a medve . Rúg egyet végül Földneheze is.Ne. Mondja a medve: .feleli a koldusnak öltözött királyfi. Ekkor megint kiált egyet a fiú: . hogy meghasad a kőfal. Feleli neki a királyfiú: . ne! Meghallja ezt a kutya.Ahol te a másik felit . Mondja a többi: .Tudom. s a vőlegénynek. Ekkor a lány már teljességgel megismerte.Hol kaptad te ezt a gyűrűt? . s kérdezi: . mondja a másikaknak: . hogy jő vele szembe a nagy medve. ne! Meghallja ezt Világonátlátó..feleli a királyfi. akivel egykoriban jegyben járt. de engedd meg.Ahol te a másik felit . hogy megint visszakapta régi kedvesét. Mindig vadászni járt.Ne. Aztán csaptak ők olyan lakodalmat.Valaki a nevemen szólított. Mikor estefele készül a királyfiú. .a világ végére is.Hát ezt a fél zsebkendőt hol kaptad? . s mondja a többieknek: .Ne csaholj hé. Mondja a többi: . A királyfiú nagyon örvendezett. Földneheze. úgyis szétszaggatlak. Mindenttudó rúg egyet a kőfalra. Kiáltja a fiú ismét: . hogy egy évig tartott. Másnap a vén boszorkány nem engedte. hogy ez az ő kedvese. S ekkor megtörli a száját a fiú a zsebkendővel. Rúg egyet Világonátlátó is. talán csak álmodtál. Világonátlátó. hogy megrendül bele.Kiálthatsz tizenhármat is. hogy a fiú a kutyákat magával vigye vadászni. hogy hármat kiáltsak. De miképp? Azt mondja a vén boszorkány. bízza csak reá. Kiáltja egyszer a királyfiú: . hogy kifogyatsz az életemből. de a vén medve bizony folyton kísérgette. 200 . ott is megfoglak. Összevissza csókolództak. A királyfiú ijedtibe felszaladt egy fára. hanem nagy kőfalak közé rakta be őket. akihez a lányt kényszeríteni akarták.Szaladhatsz . hogy az egész kőfal összeomlik.Most engem szólítottak. utat adtak. Hanem félt bántani a királyfiút a nagy kutyák miatt. hát látja. hogy pusztítsák el a királyfiút. Összeegyezett hát a vén boszorkánnyal.Te is csak álmodtál. Mindenttudó.Ne. Nézi a lány a zsebkendőt.

s ők elérkeztek szerencsésen az özvegykirálynéhoz. 201 . s csaptak ott is nagy lakodalmat. Erre a királyfi már nem akart a boszorkánnyal egy födél alatt élni. Talán még most is járják a csűrdöngölőt. Megragadja Földneheze a medvét. s úgy vágja a földhöz. A nagy havasokban visszaadták a kutyákat az öreg embereknek. Összevissza csókolta őket a királyné.Kiszabadulnak a kőfal közül a jó kutyák! Világonátlátó lép egyet. s éppen a fánál áll meg. amelyre a királyfi mászott volt. Elindulnak hazafelé a királyfiú édesanyjához. Ugrik egyet Mindenttudó. hogy hetvenhetedik csontporcikája is hetvenhét felé szakadt. s éppen a másik nyakába szökött. ha százszor is a felesége anyja az.

Ott úgy el volt foglalva mindenki. hogy milyen kevés víz van a fürdőjében. Azt gondolta. Egy nádpálcával lerántotta. egyik lábán cipő. Ahogy egyszer reggel fürödni ment. a másikon semmi. 202 . Tündér vagy nem tündér. Mert bűnéért majd ítélkeznek felette az ország vezetői. hogy este rendesen telemerték a kádat vízzel.Ki vagy? . . Olyan szép volt. hozd le a pince kulcsát. hát üresen találják. hogy megcsodálják a virágfejű embert. . Kimerte mind a vizet.Szeretném még jobban látni. . hogy nem is kérdezték. de szép a bácsi . Másnap reggel. hogy lássa a csodát. már semmi vizet sem talált. s megtöltötte a fürdőt színültig pálinkával. . meg a szomszédos országok királyai. s hogy ítélkezzenek felette. megmutatta magát teljes mivoltában. Az látta. volt egyszer egy király. Mert annak a ruhája. Kinyitotta a kulccsal a pinceajtót. A tündérkirály azt felelte: . még mikor az föl sem kelt: . Abba üljön bele valaki! Másnap reggel a szolgák ott találtak valóban elaludva egy gyönyörű szép daliát.Jaj.Megfogtuk a vízpocsékolót! A virágembert! A király szaladt. De a rács közé bedugva ott van a gyerek pálcája.felelte a virágfejű. hetedhét országon. végre a szekrény tetején meglát szíjra fűzve egy csomó kulcsot.mondta neki.A tündérek fejedelme! . Akkor mással próbálkozott a király. Nemsokára megérkeztek az ország főtanácsosai s a szomszédos királyok. s meg sem állott a pinceajtóig. A virágfejű embert akkor már megfogva tartották. mikor ment.A virágfejű ember Volt egyszer. Kereste a fiú mindenütt a kulcsokat. A nádpálca ott maradt a pinceajtó rácsa közé dugva. hogy hanyagok voltak a szolgái. Aztán mire a fiúcska észrevette volna magát. kalapja. amiért beszökött más vizébe fürödni.Könnyen megláthatsz egész mivoltomban is. Mennek nagy diadallal a pincébe. Menj fel a szobába. A tündérkirály megköszönte a fiúcska szívességét. Akkor a király elrendelte: egész éjszaka őrizze a fürdővizet egy katona. A király cselédjei nagy ordibálással jelentették az uruknak. Felmegy a fiú a házba. A rácson keresztül beszédbe elegyedett a tündérkirállyal. amikor levitték a börtönpincébe a virágfejű embert. éjszaka valaki mindig kifürödte a vizet. észrevette. s nem tudott fürödni. csak szabadíts ki. cipője is virág volt. már el is tűnt. össze is szidta őket. Még a fején is hajszál helyett egy-egy virág virított. meg az Óperenciás-tengeren is túl. A királynak volt egy tízéves kisfia. hol nem volt. Annak a királynak volt egy fürdőszobája. Annak mindene virág volt. Hiába minden. Utánasompolygott. hogy az egész világon nem lehetett volna párját találni. s akkor neked adom a szép virágkalapomat. De a szolgáknak megvolt a bizonyítékuk.kérdezte a király. hogy jobban lássa. mi dolga ott. bezárták egy nagy pincébe.

rettenetes gondolata támadt. felpakolnak egy kis ennivalót is. hogy fogjon be. minden napra szórakozást terveztek. ittak. megkegyelmeztek neki. hogy mi lenne. a kísérőül adott ravasz inasnak. hogy nem. hogy ő lesz a kocsis. mendegélnek az idegen ország felé. Mentek. Meghallja ezt a királyfi. Az jutott az eszébe. csak kegyelmezzenek meg szegény fejének. magát meg felajánlanám inasnak. Az inas felvette a királyfi ruháját. miért is akarja őt megölni. megint csak könyörgött. Adott azért a fiának pénzt bőven. legyen a kocsis az inas. Az igazi királyfiút pedig leküldték az istállóba mint kocsist.Az biza nem volna rossz. most is megegyeztek. Na jó. vagyis ha a fiút megölné. Ahogy megállapodtak. ha a királyfit megölnénk? Én lennék a királyfi. s a fiú mellé adott még egy kísérőt. A királyfi a kocsis ruháját kapta. Elkezdett könyörögni az inasnak. mendegéltek. és elmondja neki. s mentek tovább. Befog a kocsis egy négylovas hintóba. Az meg élvezte a jó dolgát ugyancsak! 203 . a keresztapjához. legyen az inas a királyfi. Azonnal megparancsolta a kocsisnak. Az inas beleegyezett.Mi lenne. és ő. Az öreg király a vélt keresztfia tiszteletére nagy lakomát csapott. mulattak. csak ne oltsák ki az életét. az inassal. zenészeket fogadott.A király a pálcáról megismerte. hogy ad ő nekik háromszáz aranyat. hogy mit gondolt ki: .Öljük meg a királyfit! A királyfi megint meghallotta. Megeskette a királyfit. A tulajdon fia! Nagy méregbe gurult. Ettek. Elkezd sírni keservesen. De ahogy estefelé elérkeztek egy nagy folyóvízhez. s a királyfiút vigye el messze idegen országba. De ahogy tovább mennek. elvállalja. Az öreg király nagyon udvariasan bánt fiatal rokonával. s ő magamagát ajánlhatná be királyfinak ott. ha ő lehetne a királyfi. hé! A kocsis megáll. az inas mutatkozott be mint királyfi. a királyfinál való pénzen pedig megosztoznánk! A kocsis gondolkozott egy kicsit.Álljon meg. a magáét meg odaadta a kocsisnak. A kocsis mondta magát az inasnak. Na jó. hogy soha senkinek az égvilágon nem fog szólni erről a cseréről. akit annak hitt. A szép ruháját letépték a királyfiról. az ottani király palotájába. s mennek. Ő itt látni se bírja. Ígért nekik most már hatszáz aranyat. hogy mit is akar az inas. ahová készültek. hogy a virágfejű ember megszöktetője csakis az ő fia lehetett. A királyfi most már látta. s azzal megcsinálták a cserét. s kiértek a fiú apjának az országából. cseréljenek inkább sorsot. illetve azzal. hogy. mígnem elérkeztek a messzi városba. Így telt-múlt az idő. aztán azt mondta: . hogy kegyelmezzenek ártatlan életének. egy idő múlva megint csak elkezdi az inas: . Amikor már egy jó darabon elmentek. az inas félrehívja az úton. hanem dobják bele ebbe a vízbe. az inas csak előáll megint azzal: mégse kegyelmezzenek a királyfiúnak. Rákiabál a kocsisra: . a királyfi.

vezette az aranyborjút az aranykötelénél fogva. Majd üzenek érted egyszer. mi a bánatod. az aranyborjú után. felséges királyom . Vitte egyenest a király elé: . mondtam már. te szerencsétlen? Odanéz.Hagyja el. hogy ő a tündérek királya miatt milyen szerencsétlen lett. Megbúsulta magát erősen a királyfi. te nagy hazug. A fiú meg is találta az aranyborjút az aranykötéllel. de mit volt mit tennie. amíg jól van dolga. te nagy dicsekvő.Ezalatt a királyfi mint kocsis. a király udvarába.Köszönöm. hogy kicsoda furulyál olyan szépen. Felkapta a fiút a hátára. nagyon szép ember volt. s megparancsolta a királyfinak. itt van. De az öreg király csak emlegette azt a furulyást. s ha nem hozná el. De a királyfinak öltözött inas csak úgy félvállról felelt: . váltsd be az ígéretedet. már át is vitte a nagy vízen. hogy lássam? . mit hazudott a minap is! Azt hazudta. elindult ország-világgá. Ni.mondta az inas -. s azt mondja: . hogy akasszák fel az első fára! Megmérgelődik az öreg király. Amint éppen bele akart ugrani. a virágfejű ember. s megmagyarázta neki. Azt mondja neki az ember: . kérkedő. miért kellett neki világgá indulnia. többet nem furulyált. hát abban a percben reákiált valaki: . s ne furulyáljon.Ej. hogy megvendégeljelek. Olyan szépen furulyált. akiről te beszélsz! Egyet se búsulj. Amint ment. hogy milyen nagy hazug s dicsekvő a kocsis. hogy húzza meg magát.Ki s mi az. Utána kiment az istállóba. elérkezett ahhoz a nagy folyóvízhez.Íme. amelyikbe az inas meg a kocsis be akarta lökni. s már fordult is vissza. s elbeszélgessünk. Hívatja most már haragosan magához. A palota kapujában meg fogja találni az aranyborjút az aranykötéllel. Olyan jólesett hallani a furulyaszót! Egy nap megint csak megkérdezte: . A királyfi el is hallgatott. Szépen eloldotta.Hát nem ismersz meg? Hiszen én vagyok a tündérkirály. De a fiú várhatta az üzenetet. Ráállította az útra. egy nagy hazug! Szégyelljük. Gondolta magában a királyfi. fiam. utána kiült az ajtóba. derekasan és türelmesen végezte az istállói dolgokat. Elpanaszolta neki. az csak egy jöttment. hogy még a palotában az öreg király is megkérdezte. hogy velünk jött. mendegélt nagy búsan. mert másképp hurokba kerül a fejed.No. Hol lel ő aranyborjút? De a tündérek királya nem ijedt meg egy cseppet sem. beleegyezik. Hozd el az aranyborjút. hogy ő különb a királynál is. most aztán menj. hogy csak menjen egyenesen előre. minek már neki az élet. felséges királyom! . ő beleöli magát itt ebbe a folyóba. elővette furulyáját. Elbeszélte ekkor a királyfi. aki furulyált? Mért nem jött el hozzám. amíg el nem ér egy palotához. s mire az egyet pillantott volna. szeretné megismerni. hát egy különös. ha már megfejt az istállóban. Esténként. hanem mondd el. mert el tudja hozni az aranyborjút az aranykötéllel a nyakán. ez csak egy nagy hazug.Mit csinálsz. 204 . Úgy is lett. ámító. A volt inas nem adta át neki.

Akkor a galambok elkezdtek beszélni. s most is elvitte az aranytehenet is a királyhoz. hogy az még semmi.Köszönöm.Felséges királyom. Mert ő különb még a királynál is! Hívatja megint a királyfit az öreg király. én is megmentelek téged. Azt mondta. Mikor a folyóhoz ért. Aztán kioktatta a fiút a tündérkirály. Megint elér a nagy folyóvízhez. hogy hozza már fel a palotába azt a legényt. oda kötve ugyanott. s adott neki két galambot. Azzal hazavitte a fiút a saját királyi palotájába. hogy menjen fel egyenesen a királyi palotába. de azonnal.mondja a virágfejű ember -. . A királyfi így most is megszerezte. ez a hazug most meg mivel áll elő. felöltöztette szép királyfi gúnyába. mondja azt erős. hogy figyeljenek rá. az aranytehenet. egyet se búsulj. majd üzenek érted. Hát most is ott van a virágfejű ember. ez a dicsekvő. s azt mondja a fiúnak: . Hazaérve. fiam. jól képen vágja a királyfit. Valóban éppen nagy mulatság volt. hadd furulyáljon ott is. a másik a másik vállára szállt. Küldi a király megint az inast. Azzal visszamegy a királyhoz. mert ő elhozná a borjúhoz az anyját is. Lemegy megint az inas. s azt mondja neki: . és erősen reáparancsol.Egy este.Mindenki ide hallgasson. hogy befogja a száját. hogy forduljon vissza. Az egyik galamb a királyfi egyik vállára.Ne búsulj. az aranytehenet. persze hogy ott találta a virágfejű embert. s furulyázni kezdett. hogy ő elhozta az aranyborjút. ne furulyáljon többet. ő maga meg egyenest felment a palota nagy termébe. az való igaz! Úgy is tett a királyfi. s azt mondja neki az inas: . amiért megint csak furulyázni mert.Né. s hozza el az aranyborjúnak az anyját is. mert csodálatos dolog fog történni. Visszamegy a királyhoz. Egy este megint csak kiült az istálló ajtajába. s jól szájon vágja. Elpanaszolta. Az inas most lemegy az istállóba. felséges királyom! . az aranybikát megkötötte a palota kapujához. amíg jól van dolga.Hagyd el . s megtalálod az aranytehenet. a palota kapujában. s ráparancsol. s mikor a muzsika elhallgatott. el kellett indulnia. kérte. s mikor a muzsika elhallgat. mert amit ezek a galambok mondanak. ez a hazug nem akar feljönni! Azzal állt elő. hogy azonnal induljon. Te is megmentettél. maga is várta a csodát. mert én már mindent elrendeztem. s elmondták az ő egész élete történetét! 205 . A királyfi bátran bement.Itt van. nagy hangon: . Ő csak állt. s erősen ráparancsol. Csak ráállsz arra az útra. . Menjen be a vendégsereg közepébe. és azonnal hozza el az aranybikát is. Ott éppen vendégség lesz. fejés után megint nekifog a királyfi furulyálni. Megbúsulta magát most még erősebben a királyfi. hogy hogy járt. hogy elhozza az aranybikát is! Hívatja megint a király a királyfiút. De a fiú várhatta most is az üzenetet. Elindul ismét nagy búsan a királyfi. ahol az aranyborjút találtad.

hogyan mentette meg a virágfejű embert. hogyan kellett elbujdosnia. el akartak bújni. 206 . A királyfit pedig megölelte. hogyan egyezett bele ő végül a sorsuk elcserélésébe. A király megfogatta s bezáratta őket. mikor ezt meghallották. Én is ott voltam. Az inas és a kocsis. s úgy megütötték a lábomat egy csutával. számmal fúttam a tüzet. rostával hordtam a vizet.Kezdve azon. kapával vágtam a fát. megcsókolta. de már késő volt. hogy eskette meg az inas és a kocsis. s nemsokára hozzá adta a lányát. Nagy lakodalmat csaptak. hogy még most is fáj belé. hányszor akarták elveszíteni.

Eredj haza. engedj el engem! Úgy megjutalmazlak. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép. és hangosan mondta: .Hallod-e. . volt egy öreg halász. azt kérdi: . Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. És csodák csodája egyszer csak megszólal a ponty: . te ponty! Az a ringy-rongy. jó ember! Úgy van.Eredj haza.Úgy könyörgött szegény. hogy nem bánod meg soha életedben. gyönyörű szép házuk lett.Az öreg halász és nagyravágyó felesége Hol volt. ahogy hazaér. mindig pöröl vélem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal. Hazamegy.Kastélyt akar.Most már csak meg vagy elégedve? A felesége nagyon boldog volt.Hallod-e. eredj vissza ahhoz a pontyhoz. A felesége ott sürög-forog a konyhában. és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. Egyszer elment az öreg halász a tengerre. te ponty! Az én feleségem azt üzeni. és mondd meg neki. és megszólal: . halászni. adjon egy kastélyt. meg hogy grófok legyünk! . . kérdezi a felesége: . Minden kívánságunkat teljesíti. Minden kívánságod teljesül. amint kívánta! Hát valóban. hetedhét országon is túl.No. az én feleségem. De egyszer csak megint azt mondja a felesége: . nagy pontyot. úgy van. .Fogtam én egy nagyon szép pontyot. és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja: . Odaállt a víz szélére.Te szegény halászember. mondd meg neki. amint kívánta! Hát ahogy hazaért. 207 . hogy engedjem el.Hát mit akar a te feleséged? . hol nem volt. Egy ideig nagyon boldog volt.Hát miért nem hoztad haza? . hogy egy nagyon szép házat szeretnék. hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty. mit fogtál? Hoztál-e valamit? . Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján. látta a gyönyörű szép kastélyt.Hát akkor eredj vissza hozzá. hogy a házat meguntam.Hallod-e. Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Volt neki egy nagyravágyó felesége.

te ponty! Az a ringy-rongy. és mondd meg neki. palotában lakni! . azt mondja az asszony: .Másnap reggel. hogy ezért sem dolgozott .feleli az asszony boldogan. A szegény halászember. amilyen a világon sincs. Alig tért magához a nagy ámulattól. csak vissza kellett mennie. nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota.mondja a ponty -. szabódott a szegény halász. sok szobán keresztül. de menj haza. ahogy kívánta! Hazament a szegény ember. hogy most már császárné szeretnék lenni.Hallod-e. és olyan palotát és várakat. Alighogy megvirradt másnap. mindig pöröl vélem. amikor elhaladt előttük. hullámzott. eredj vissza ahhoz a pontyhoz. asszony. alighogy megébrednek. az én feleségem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott. meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? .Hallod-e.Igaz. előjön a hal. Azt kiáltja: . és palotában lakni. várak és udvari népség volt mindenütt. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának: . olyan fényes paloták. és csak sokára jött elő a ponty. és mondd neki.Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz. te ponty! Az a ringy-rongy. nem is érdemli.Hallod-e. hogy mindenki nekem hódoljon. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn. amilyen a világon sincs. hogy én a világ úrnője szeretnék lenni Azt akarom. mit volt neki mit tenni. várakat akarok. kérdi a feleségét: . azt mondja az asszony: . mindig pöröl vélem. hogy királyné szeretnék lenni. Azt kérdi a feleségétől: . amint kívánta! Ahogy hazaér a szegény ember.Meg . az én feleségem. 208 . mérgesen: .Most meg császárné szeretne lenni. hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére.Hallod-e. Zavaros lett a tenger vize. úgy van. és olyan palotát. mindig pöröl vélem. a sok fényes katona majd elvette szemevilágát.Most már csak meg vagy elégedve. . és mondd neki. te ponty! Az a ringy-rongy.Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz.No.Eredj haza! Úgy van. és leboruljanak az emberek a lábam előtt. Eltelik egy kis idő. az én feleségem.Királyné szeretne lenni. ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt. Mondja szomorúan: . mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldognak is látszott. Mondja nagy szomorúan: . és kérdi: .Hát mit akar a te feleséged? . Hát csak addig erősködött.Hát most mit akar a te feleséged? .

hát legyetek ismét halászok. és benne a feleségét. Egy helyen zavaros lett a víz. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját. ha meg nem haltak.Mit akar a te feleséged? . mint még soha. és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon. ha azt hiszi. hogy munka nélkül élhet. hányta a habot. megtalálod őt a halászkunyhóban! Úgy is lett.Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett. 209 .A világ úrnője akar lenni. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. és másokon uralkodhatik. Még talán máig is élnek. és úgy hullámzott. tajtékzott.mondja a hal -. . . Eredj haza.Jól van . és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal.

Kalapjukban még vizet is hordtak rá.Igazíts útba bennünket! Ha életünkbe kerül is. gallyból csináltak ágyat. mikor felébredtek. feltette magában. a legkisebb Győző. hogy nem is vették észre az öreg jöttét. osszák az országot három részre. majd útbaigazít. jöjjetek hozzám. hogy nem jöttök többé vissza. és azt mondta: . a nap jól fenn volt az égen. hetedhét országon is túl volt. megkeressük őket! Azt feleli erre az öregember: . Az egyik volt az aranyruhás lány. Abban a nagy tengerben volt egy nagy hal. Reggel. az ezüstruhás árpádnak. Annyira el voltak foglalva a nézésében. Egy erdőben megesteledtek. s aki a legbecsesebb találmányt hozza az országba. Az aranyruhás Zoltánnak tetszett meg nagyon. a középső Árpád. hogy a legidősebb fiának. észrevettek a falon egy képet.Bátyáim. de tudom. észrevették. Éjféltájban egyszerre csak nagy fényesség fogta őket körül. Ebbe a királyfiak is beleegyeztek. és reggelig ott pihenjetek. én ennek az erdőnek a remetéje vagyok. Ebbe azonban a főurak nem mentek bele. mint ő. hogyan bámulják a képet.Győző Egyszer volt. az ólomszínű ruhás pedig Győzőnek. itt meghálunk! . az én házamhoz. azé lesz a királyi hatalom. Volt egy háromemeletes kastélya az erdőben. mi legyen. De ezek sem tudtak dönteni. A királyfiak szépen elaludtak. útba igazítlak benneteket.Ne féljetek tőlem.Fiúk. Amint a gallyat vágták. Menjenek a királyfiak világgá. Azt mondta. volt neki három fia. Karjukkal lyukat vájtak. kettő legyen belőle. Az öreg király már megunta fején hordozni a koronát. egy hársfámat a vesztétől megmentettétek. Azt mondja a remete: . Mivel. És az öreg remete elvezette őket. volt egy nagy tenger. Látta. de ők fel fogják keresni őket.Mondok én egyet. Mindegyik fiúnak külön ágyat adott egy szobában. ahol ezek laknak. mert nagyon elfáradtak. Győző visszatartotta őket: . Lepihentek. a másik az ezüstruhás lány. Három lánynak az arcképe volt. hogy a testvérei is királyok lehessenek. Hamarosan el is aludtak. Tíz óra tájban megjött az öreg remete. Ahogy szétnéztek. Talán rokona is neki ez a három lány. Zoltánnak átadja a királyságot. Annak zápfogára volt írva ez a mese: Élt egy öreg király. Még azon a napon útnak indultak. de akkor szózatot hallottak: .Jól van. Erre a királyfiak azt mondják: . az felállt. 210 .Mit bámultok. És azt mondták hogy bárhol legyenek ezek a lányok. Volt köztük egy öregúr. Összehívatták az országgyűlést. fiúk? Úgysem érhetitek el őket soha! Mert nem ember de még madár sem jár ott. a harmadik az ólomszínű ruhás lány. A legidősebb volt Zoltán. hogy a szél kidöntött egy fiatal hársfát. nem bírták többet levenni róla a szemüket.és azonnal nekiláttak rőzsét vágni. hogy minél hamarabb megüdüljön. Azt mondja Zoltán: . hogy határozzák el. Hát ahogy ránéztek. és visszaültették. hol nem volt. És már akartak is indulni. De Zoltán nem fogadta el. Megijedtek. várjuk meg a házigazdát.

felvett egy kavicsot. de ő megy. és azt mondja: .mondja az öreg -. és karcold meg vele a kezedet.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! De bizony az út nem nyílott meg. hogy meg. Hát akkor jöjjön velem először a legidősebb: Zoltán. ne törődjön vele. hanem egyenesen bement az aranyajtón. hogy „nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz”. Így tehát Zoltán nem tért vissza. ülj királyi trónusomra! Zoltán máris rohant volna. Megértettél? Mondja a királyfi. megkarcolta a kezét. A bükkfához lesz támasztva egy ezüstpálca. . akármi is történik. Az öreg remete mindennap várta. te szép királyfi.Ha ennyire elfogott a vágyakozás. nem törődik vele. Szerettek volna már ők is menni.Ó. három csepp vért belehullajtott a vízbe. A testvérei is már-már nyugtalankodtak. arany trónuson.Ide hallgass. és mondd. akármi lesz. Az út majd megnyílik. de az öreg nem eresztette őket. és akkor tied lesz a tündéri hatalom. Amikor bement. odaérsz egy patakhoz. s azonnal aranyoszloppá változtatta. Ha odajutsz. látom. lesz ott egy aranyajtó meg egy faajtó. Ők elmennek ahhoz a három lányhoz. azon menj végig. és három cseppet bele kell eresztenie a vízbe. téged is útbaigazítlak. de a lány megérintette aranypálcájával.De ők azt mondták. de örülök.Ne menjetek el. Mondja: . lesz ott egy nagy bükkfa. s 211 .Akkor hát menj. azt mondta. Végigment a patak partján. Mire a nap lement. Azt mondta nekik: . aranylépcső visz fel. Azt az aranyüveget hozd ki. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. Eljutsz majd egy hídhoz. Erre azt mondta az öreg: . a tündérlány ott ült a királyi széken. hogy nagyon vigyázz! Kimentek a házból. Az aranyüvegből azt a tündérlányt locsold le. . hát gyere. hogy a kezét meg kell karcolni a kaviccsal. és járj szerencsével! Zoltán elindult. Akkor jutott eszébe. hogy nagyon beléjük vagytok bolondulva. fiam! Elmégy egyenesen napnyugatnak. Avval a pálcával érintsd meg a földet. végy fel a vízből egy kavicsot. odaért a hídhoz. Találsz ott egy aranyüveget. De azt megmondom. odaért a patakhoz. ti is odavesztek! De Árpádnak nem volt maradása. Először a faajtón menj be. De a faajtót bizony nem vette figyelembe. fiam. Aztán menj be az aranyajtón. Csöppents három csöpp vért a vízbe. Akkor mondta megint: . Azonnal lehajolt. s kint azt mondta neki az öreg: . Azt mondja most már annak: .Menj. jól van . Mikor a nap lenyugszik. De mikor felérsz. bátyátok odaveszett. s ő felment a lépcsőkön. egyenesen délnek. de csak nem jött.No.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. Éppen délben odaérsz egy nagy dombra.

a fák mohos oldala megmutatja az utat. Vedd magadhoz. Ott menj. és ezüstoszloppá változtatta. de azt megmondom.Hadd lássam előbb. és a tündérlány kezéből vágd ki a kardot. de örülök. Amikor a nap felkelt.Hát akkor menj. Az öreg már számolta a napokat. hogy megmentettél a föld alatti rabságból. Ott volt a tündérlány. De először a szalmakunyhóba ment be. ha én nem győznék! Azt mondta erre az öreg: . ott ült a királyi széken. látta. De az öreg azt mondta: . Először az ezüstmadarat vedd ki. Lesz ott egy acélkunyhó és egy szalmakunyhó. ott volt az ezüstpálca. te is odaveszel! Erre azonban a fiú azt felelte: . de örülök.Ó. észrevette ő is mindjárt az ezüstkunyhót. és járj szerencsével! Győző elindult. csókolj meg! De Győző erre azt mondta: . jobban vigyázz. Lesz ott egy acélkard. Tehát ez a fiú sem tért vissza. Megértettél. hogy ott van a tündérlány. Jöjj közelebb. Kihozta az acélkardot. ül a királyi széken.Meg. Megérintette a földet. Az ezüst orgonabokron egy ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekel. akkor menj. ölelj meg! Nosza megörült a legény. . . De tépj ki először is az ezüstmadárból egy tollat. úgy ne járj. mint a bátyád! A királyfi elment. akkor a tündéri hatalom a tied lesz. fiam.az megnyílik.Miért hívnának Győzőnek. odaért abba a mély gödörbe.No. hogy a kardok hogyan csókolóznak! 212 .Jól van.Ne menj. Megértettél? A fiú bólintott. te szép királyfi. Jöjj közelebb. kezében a kard. Ott lesz az ezüstlány. Reggel. te szép királyfi. és járj szerencsével! De vigyázz. Ahogy ment lefelé. úgy menj be az ezüstajtón. De akkor már Győzőnek sem volt maradása. odaérsz egy mély gödörbe. a lányhoz sietett. bátyáid odavesztek. A tündéri hatalom így a tiéd lesz. Az pedig megérintette az ezüstpálcájával. éppen délben ért a dombra. hogy megmentettél föld alatti rabságomból. Menj egyenesen északnak. fiam? . Bement az ezüstkunyhóba.Ó. Dobd a tündérlányra. mint a bátyáid. s nem tért vissza egyik fiú sem. és az megnyílt. Akkor bement az acélkunyhóba. de az ezüst orgonabokrot ő is figyelmen kívül hagyta. Azt mondja a lány: . mikor a nap felkel. nyolc nap. egyre könyörgött az öregnek. Találsz majd ott egy ezüstkunyhót és egy ezüst orgonabokrot. Észrevette mindjárt a szalmakunyhót és az acélkunyhót. Az is mindjárt azt mondta: . fiam! Téged is elbocsátlak. De először a szalmakunyhóba menj be. elmúlt megint hét. hogy igazítsa útba. és azzal menj be az acélajtón.

Az ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekelt. hogy mindhárom fiú odaveszett. Aztán minden eltűnt körülöttük. Megölelték egymást a tündérlánnyal. nem győzte várni őket. most is egy sík réten álltak. Elkiáltotta magát: . s odaértek a patakhoz. A tündéri hatalom Árpádé lett. te szép királyfi. Elmentek. hogy kettétört. De látta azt is.Mindjárt letöröm az aranyüveged nyakát. Az ezüstmadarat Győző átadta Árpádnak ajándékba. Ott is eltűnt körülöttük minden. és örök hűséget fogadtak egymásnak. azzal bement az ezüstajtón. s mondta: . Így a tündéri hatalom Zoltáné lett. ott volt a nagy bükkfa. hogy a tündérlány ott ül a királyi széken. ölelj meg engem! De Győző azt mondta: . ajándékba. látja ám.Mindjárt kitekerem az ezüstmadaradnak a nyakát. Győző megérintette a földet.Akkor a királylány föltartotta kezében a kardot. Aztán Győző érdeklődött a bátyjai után. Odaértek a nagy dombra. Kivette az ezüstmadarat a kalitkából. és elindultak vissza az öreg remetéhez. Azt mondta: . te csak győztél! 213 . és odaért a hídhoz. Hát a tizenhatodik napon. de örülök. ezüstoszloppá változottan. és bement az aranyajtón.Elmegyünk. három csepp vért belehullatott a vízbe. sík réten álltak. hogy ott az aranyoszloppá vált bátyja. Zoltánnak. Látta is.Ó. hogy jönnek hatan.No. bátyja pedig előtte térden állva. Győző továbbment. hol vannak. A királylány mindjárt azt mondta: . Az aranyüveget Győző átadta a bátyjának. Felvett egy kavicsot. megnyílt és ő lement. és örök hűséget fogadtak egymásnak. te szép királyfi. Ott is eltűnt körös-körül minden. ülj királyi trónusomra! Győző azt felelte: . Megtalálták az ezüstpálcát. hogy megmentettél föld alatti rabságomból.Tizenöt nap elmúlt. Akkor a tündérlány azt mondja: . Egybegyűltek mind a hatan. most már nem tér vissza egyik sem. amikor már nem is várta őket. A lány tudta. Jöjj közelebb. Magában beszélgetett: . sík réten álltak. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját. Győző. de örülök. Az már azt hitte. Győző lelocsolta az aranyüvegből a tündérlányt. de Győző úgy kivágta belőle. Látta. és az azonnal emberré változott. és őket is felszabadítjuk a varázslat alól.Ó. meg hallotta is. s az azonnal visszaváltozott emberré. Aztán elmentek Árpádért. megkarcolta a kezét. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. Győző felment az aranylépcsőn. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját! Ekkor az aranylány megérintette aranypálcájával Zoltánt. és rádobta a tündérlányra.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. Mindjárt észrevette az ezüstkunyhót meg az ezüst orgonabokrot. Ekkor a tündérlány megérintette pálcájával Árpádot. Összeölelkeztek. Ott látta a tündérlányt a királyi széken. Győző pedig kitépett az ezüstmadár szárnyából egy tollat.

hogy ez a három tündérlány testvér. De hát melyik legyen a király? Megint összehívták az országgyűlést de nem tudták eldönteni. elmondta nekik. de még eddig senkinek sem sikerült. Csak így lehetett megmenteni őket. 214 .Mikor oda értek. hogy Zoltán és Árpád hozták az aranyat és az ezüstöt. Azt mondta: . Igaz. ki legyen. megint felállt. Nagyon megörültek. Már otthon is nehezen várták a fiúkat a szülők. és azzal védjük a hazát. Éljen hát Győző. az új király! És Győző lett a király. Győző pedig a vasat. De viszont a vassal műveljük a földet. kettő lesz belőle. Akkor az öreg.Egyet mondok. hogy oly sikeresen végezték feladatukat. ami a legdrágább kincs a világon. aki az elején elküldte őket. Már sokan próbálták. Akkor aztán útnak bocsátotta őket.

Adjátok csak ide! Pál szent komám.Szabad! . hogy nem tudjuk kellően kiszolgálni! Üljön le! Akkorára visszajött az öreg révész. mondjad. de visszatérőben már azzal a nagy hallal jött be. csak pénzük nem. egy jó magosra sült nagy kenyeret meg egy kupa jó bort. légy Szent Pál. Szent Péterem. révre.Szent Péter vagyok a legöregebb vándorló -. még süveget is nyírtak papírból. Pál az ajtóban. Szent János.Tudjátok-e. hogyan lesz? Egertől Pestig nincs még egy olyan zsugori gazdag. . Pedig most nagyon kellett volna. a harmadik meg. Vettek tőle egy szép nagy halat. miközben odalöki a feleségének: . mint itt a révész. lelkem. A zsugori révész meg a még zsugoribb felesége ámult. Mentek aztán a révészhez.mondta a révész. Te. mert úgy nem fogy a zsír. Már a faluvégi kis háza is ráment a patikára meg a doktorra. A palástot Szent Péter vette magára. Aztán a sütő asszonynál egy kenyeret. Én kinevezem magam Szent Péternek. kocsira. Úgy is lett. Az asztalon égett egy kis mécses. hozott egy hitvány halat.mondja az -.A három vándorló Egyszer összekerült három jó eszű vándorló mesterlegény. mert az egyiknek az anyja igen nagy betegségbe esett. amelyet a halásztól szereztek. a legöregebb vándorló. Azt mondja. Összecsapta a kezét a zsugori öreg. Pál kivitte. . hogy áldja meg. komám. ne haragudjék. a csizmámat.Szent Isten! Honnat érdemeljük mi ezt a nagy tisztességet. A kocsmárosnál egy jó korsó bort. A többit bízzátok rám. Azt mondja az asszony: . János meg a pitvarajtóban. Annak az árán kerítünk valahonnan egy szép nagy halat. Én eladom. az ingeket meg a két másik. Bekopogtattak. hozzon kend valamit! Jaj. köpenyemet. annyira megcsodálták a halat. te meg Szent János. Volt azoknak mindenük a széles világon. hogy a mi hajlékunkba eljön Szent Péter és Szent Pál és még Szent János is?! Aztán az urára förmedt: . Törték a fejüket: hogyan tehetnének szert egy kis pénzre.Siessen már. ott kinn a pitvarban. Az öregek majd elestek. 215 . azt tették a fejükre. ha kell.Inkább főzöm . Azt mondja erre Szent Péter: . Péter megállt az asztal mellett. A sekrestyéstől kölcsönkértek egy nagy selyempalástot s két fehér inget. ez itt Pál apostol. Azt mondja végre az egyik: . akire anyám panaszkodik. Gondoltam egyet. vidd csak ki ezt a halat Jánosnak.Süsd meg! . Útbaejtették egy halász kunyhóját.

Szent Péter mindjárt elértette. azon mód a palástban. Az öregek csak nézték egymást. aztán megáldom magam is. segítek. . . Utánuk. . Azzal kínálta meg Péteréket. Szent János! Most már hol keressük? Nagy messziről hangzott felelet: . azaz hogy az idejét.De .Halra való? Erre elővett az öreg révész egy rossz kancsót. mint a föld.Ital nincs? .Eredj. Jó lett volna így is. Pali öcsém. erre már csakugyan hitték a csodát az öregek. Kiküldte.Aztán az asszony megfőzte a halat. fiam! Vidd csak ki Jánosnak ezt a kenyeret. Szent Péter vár egy kicsit. Bejön egy kis idő múlva Szent Pál. Ne áldatnók meg azt is? Most még itt van Szent Péter. aztán felsóhajt: . mígnem az asszony csak odahajolt az ura fülihez. Erre aztán mégis hozott kenyeret az asszony. de mikor a pitvarajtóba ért.Jó volna biza! Az öregasszony be is hozta mindjárt a szakajtó aranypénzt. s elég mind az ötüknek. De már ő is csak úgy látta őket. hátha attól még szaporább lesz! Kiment szép ájtatosan Szent Péter is. . Akkor aló. jaj! Nincs pénz! Elvitte Szent Péter! Elvitte Szent Pál. Pedig pusztán csak azt ették. akár én! Nem volt ott senkiféle. volt bor is egy egész kupával.Jaj. Szent Péter épp csak megszagolta. Szaladt be. mondani a feleségének: .Megnézem már.mondta az öreg. de olyan szárazat. áldja meg ezt is! Pál kivitte.kérdezte Péter. kívül az ajtón. merre van a másik kettő. s azt súgta bele: . Mikor Pál bejött.Nagyon sikerült az áldás. Addig nézegették egymást. . .A pokolban! 216 . . már nagy hangosan. áldja meg ezt a kis pénzt! János volt a legjobb szaladó köztük. ő is csak azt nézte. de ahelyett is a szép nagy kenyeret hozta be. mondjad Jánosnak. Azzal. ihattak hasig! No. hogy mindig hasra akart benne esni. mit akar vele. amerre a fű hajlik.A kenyér itt még nincs kitalálva? . ő is uzsgyi neki. vesd el magad. Kinézett az ember: ugyan mit csinálhatnak még. Megyek. abban volt egy kis bicskanyitogató. egy lélek se! Mellesleg már sötétült is. s azt is megáldatta Jánossal. pedig az úgy a lába közé verődött. azt mondja: .Szent Pál. megindult vele tüstént szaladvást Egernek.Hallja-e kend? Van ott nekünk az a szakajtó aranyunk. de végül is sokallták már az öregek az áldást. feketét. Elsőbb helyeselték.kérdezte Szent Péter. ahogy átvette a szakajtó pénzt.

mondja erre a fiú -. hogy az anyja teremtsen belőle azonnal egy kis vasárnapi ebédet. Hanem engem tégy be addig a párnák közé. te szegény asszony. hát meg van-e elégedve velem? .elkezdi a hal -. hogy legalább aznap legyen mit enniök. bár. talán étlen-szomjan kellett volna a nagy szegénység miatt elpusztulniok. amire kérlek.. azon én segíthetek. ha kívánnánk kezdetnek csak egy félvékányi halat? Még jóformán ki se szalasztja a száján a kívánságát a fiú. ahogy a fiú anyja benyit a szobába: . amennyit akar.A halkisasszony Hol volt. Vállára vette a hálóját. De utána azért csak szaporán visszament tovább halászgatni. volt egyszer egy nyomorult szegény özvegyasszony.Fel ne bonts.Na! Lelkem. mert én is már nagyon ehetném. . De aztán igyekezzék hogy ebédelhessünk. szaladt haza. hogy felhasítsa. beteszi a halacskát a párnák közé. nagy örvendezéssel.mondja a halacska -.Ejnye! Lelkem.Bízd csak rám . Mondja neki. Amikor a fiú akkorára nőtt. ha csak annyi a baj. Halászott. Azt mondja a hal otthon a párnák alól. .. halászott. hol nem volt. ha nem téged.. Egy rántással kiemelt egy jó félvékányit. mit együnk ebédre.Jaj. hogy megegyetek . fiadnak is! . Dehogyis bántalak! Bár. ne kelljen még azt a napot is étlen-szomjan ünnepelniük.Mára elég is . hogy kisüssem a halakat! . de az Óperenciás-tengeren még innen.mondta örömmel az asszony. öreganyám. nagyon is. egy fia. s kívánj a hálójába. Jól van. mikor még kenyerünk sincs? . öreganyám . ha csak azért akarsz megölni. édes kicsi halacskám. Az anyja azonnal kötényébe szedte a sütni való szép nagy halakat. hogyan járt a halacskával. a halacskát? Nem fulladsz meg ott? . s mentek haza mindketten. szép. hát te beszélni is tudsz? . hátha még egy kis zsírom is volna. de vajon igazat beszélt-e? Kipróbálhatjuk! Mi lenne. Hej. amennyi halat csak jónak látsz. s tedd. akinek csak az a szerencséje volt. s megy az asszony nagy ízibe ki a fiához. míg valahogy egy kicsi. hogy beszélt az a halacska . fényes halat nem fogott. hogy legénysorba jutott.mondta a kis hal -. mert ha sok gyermeke lett volna. kedves.mondta a fiú. kapta tüstént nagy örömmel kézbe a halat. hát már ott ugrál a hálójában egymás hátán a sok hal.Szép. . szép halacskám. egy vasárnap halászni ment. ámbátor. hetedhét országon is túl. Hanem megszólal egyszer csak az a hal: . 217 . hogy csupán egyetlen gyermeke született. Menj ki a fiadhoz. addig halászott ott a víz partján.Téged.Ó. hiszen most már azt is csak kérnie kell: kérjen magának. s neki a halnak.. Közben otthon a szegény asszony vette nagy örömmel a kést. s uzsgyi el. hátha lenne még szerencséje.Meg én. ha jót akarsz magadnak is.

s ment összehívni a lakodalmi nagy vendégséget. de nekem utat nyissatok arra. hadd legyek a feleséged. de ezen még segíthetek! Azzal kiment a lány az udvarra.Haj! . de arra szemvilágvesztés nélkül egyet se. hogy nagy urakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni? Hát nem tudtál inkább magadhoz való szegény embereket invitálni össze? Hanem.Na jó. hogy azt mondja nyomban a tudós tanácsadóinak: . Élek. ha már ennyiben van.csapta össze a két kezét az öregasszony nagy ámulatában. Az asszony éppen meg akarta köszönni a kis hal szívességét. Néz a párnák felé. csak fényesedett a két szeme a nagy bámulástól. ejnye .Ó. . de olyan gyönyörűséges.Elég nagy az én bajom . akár istenes erővel. felséges királyom . kellhetek. Hanem megszólal a szép kisasszony. hogy nekem e nélkül a fehérnép nélkül többet nem élet az élet! . gyémántfoglalatú aranypalotát. Hívatja magához a király a fiút. mert te mentettél fel az átok alól! . De jóformán még ki se gondolta. ha legalább egy hangot ki tudna kényszeríteni a torkán. hogyne kellenél . S már pattan is ki az ágyból. ezen segíthetünk. ha akarod. 218 . s máris ott volt egy bödönke zsír az asztalon.Kiket hívtál meg? Mondja a legény büszkén. s mondja meg neki. s mit lát? A párnákon egy szép fiatal lány.mondja neheztelve a lány -. te szegény legény. csak kifordult rögtön a házból.Haj. s azt ölbe rakva ki nem szárítja. Ezt s ezt kell holnapra megtenned! Megbúsul a fiú. Na jó. hogy kiket: meghívta a lagzira magát a királyt. az első úri cselédségével együtt. Hívjál vendégséget.Csak egyet se bámulj. s mondja a parancsot neki. édes szentem. amint a fiú hazaért: . hogy csak ásó-kapa s a nagy harang síró szava válasszon el minket egymástól. el egy nap. s ha kellek. hogy annál szebbet kívánni sem lehetett volna. mert ma még van életem. Még jóllakni se tudott nagy örömében. rendes időben megérkezik a király a fő-fő udvarnokaival.Ejnye.karóba kerül a fejem! Többet nem is mondok. hova ültetjük őket? No. itt vagyok. De még a fia! Az még szólani se tudott. Mert hogy férnek el ebben a füstös viskóban? Hogy fogadjuk. Elmúlt a lakodalom. Annál könnyebb sincs! Hívassa magához azt a fiút. hogy olyan nagy búra hajtotta a fejét. Úgy odalett érte. . a szoba közepére. hogy ez a gyönyörűséges szép fehérnép az enyém lehessen. az asszony épp csak odagondol magának egy jó bödönre való zsírt. . akár ördögi praktikával. Látja nézi a lányt a király. hogy a napra lehetett nézni.Már akárhogy s mint. hogy ha holnap reggelre a királyi palotával szemben levő erdőről annyi öl fát nem vág. s állított egy perc alatt oda olyan nagy kacsalábon forgó. hogy mit tegyen ő most? Kérdi otthon a felesége. Kérdi a szép halleány. legyen úgy. ugyan mi bánata van. mert én azt úgy megszerettem. hát te még nem tudod. karóba kerül a feje.mondta a fiú nagy örömmel. Hát jó.mondja a fiú -. Ez volna jó őneki feleségnek! Ezt kellene tüstént megkérni. de holnap szervusz világ s vetett ágy . s azt mondja: .mondja egyik tanácsosa -. amennyit a király harmadmagával egy nap alatt ne tudjon számba venni. csak meg ne bánd. s igen-igen megtetszett neki a szép halkisasszony.

Azt mondja akkor a halleány: . belefújt. a mustjából is igyék. Estére kerülve kiment a halkisasszony a szikla alá. . Mondja a lány: . asszony sincs most! Azt mondják a tanácsosok most a gyötrődő királynak: egyet se törje rajta az eszét. már dolgozott a sok ördög. Okolta a tanácsosokat is meg magát is. Amit látott.Azt parancsolom. s reggelre meg is ért! Költi reggel a felesége a fiút. s a legutolsó forgácsig ölbe is rakták. Megfújt gyorsan egy ezüstsípot. mi lesz belőle. Hát mind megfogant. mint egy országos nagy vásárban a ló meg a marha. amit ér.Mondtam én. Reggelre meglátjuk. ami lesz! . ugye . Úgy is lett. karóba kerül a paraszt feje! Hát jó. s aludjál reggelig. Hanem már benne vagy. hogy mi az a nagy baj. az árt az egészségének! Hanem Most már csak azért is karóba kerül a feje annak a senkinek! S azért is felséges királyné lesz a halleány! De miképpen? Mondják erre a tanácsosok: . ha fa kellett neki! Még jóformán ki se mondotta a halleány a parancsot. a helyét megtrágyázzátok. Özönlött megint a sok ördög. s alig fordult rá egyet-kettőt maga körül. hogy ezt a sziklát tüstént széthányjátok.mondja a felesége -. hogy miért nem adott más parancsot. 219 . attól valósággal megrökönyödött. én megpróbálom ezt is eligazítani. a király nagy kíváncsian pillantott ki az ablakon. fürtöket termelt. legyen.Azt parancsolom. hozzon szőlőt. Ahogy reggel lett. hogy csak menjen ki a szőlőbe.Na! Látod . mi lett az erdejével. bánja is ő már. . Elővette az ezüstsípját. szőlővel beültessétek! Jól van. Csak feküdj le.kezdi a halleány -. s addig faggatta míg a fiú el nem mondta. aki nagyobbra vágyik annál. hogy menjetek neki annak a világnagy királyi erdőnek. Hát egyszerre gyűlni kezdett ott az udvaron annyi ördög. s mondja neki a kívánságát. s mind egy utolsó szálig levágjátok s ölbe rakjátok. alighogy kimondotta.De a felesége csak azért sem hagyott békét neki. búsult újból a fiú úgy. ha holnap reggelig szét nem hányja a fiú. csináljon mustot a királynak. Búsult. De ezen még megpróbálok segíteni. Most a halleány nekilátott maga a soroknak. azzal.A fiú lefeküdt. hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni! Hanem ez már megvan. már el is végezte az ördöghad az egész dolgot. Tüstént hívatja a király a fiút. azzal a halleány meg kilépett az ajtó elé. hogy abból reggel a király szőlőt is egyék. hogy annyi lett. Akkor a halleány sorjába ráfuvingatott az ölfára. mind egy utolsó szálig levágták azt a világnagy erdőt. s a helyén szőlőhegyet nem állít. hadd legyen a királynak elég fája. Mert erdő nincs. Te csak feküdjél le. hogy a nyers hasábok száradjanak ki. mind így jár az. hogy a földnek nehéz volt tartani.Ki kell adni a parancsot. hogy azt az égig érő kősziklát. hogy majd belévakult. S míg a lány egyet térült-fordult. s mind rendre végigfuvintotta azokat. Hanem azért most csak elmondta otthon a feleségének az egész dolgot.

mintha ott se lett volna. merrefelé. hogy az a szép fehérnép mégsem lesz az övé. s bízd rá magad. s mondja. a palota eltűnt a föld színéről. de felterítve s ebédféle semmi. ha már ennyibe van. kikkel illik atyafiaskodnod. Szomorú volt a fiú. mit látsz? . most már örökre. . legalább annyit búsult. fejét veszti.azt mondja akkor a halkisasszony-felesége -. Azt mondja a Szellem a legénynek: . Még nem is ment olyan messze. Hívatja a király magához a fiút. hogy mit kell tennie. hogy együtt menjenek az udvari ebédre. Helyén egy tó van. Avval úgy eltűnt a Szellem. de hát csak elmondta a felesége könyörgésére. s hallatszik a szózat: . amikor egyszerre nagyot csattan az ég. de nekem olyan ebédet adjon fel. Ezer szerencséje. S amennyit vigasztalódott. Amikor egy darabig már elmentek. akit nem én teremtettem. S azt hiszem. kettesben állítottak be a királyhoz. de olyat. hogy még hazafelé se nézett. onnan kiáltotta vissza. Ahogy akar. ivott a mustból.Jaj .Nézz csak vissza. ahol akar. Másnapra kelve. s még aznap estére a fiú megmondotta a királynak az égi üzenetet. fejetlenség. hogy abba igazán belebukjon az a fiú. Így bűnhődik minden felfuvalkodott. jövés-menés.mondja akkor az Ég-Föld Szelleme -. Meg volt illetődve a fiú. Hívatja ismét nagy nekibúsultan a tanácsosokat. hogy milyen nagy baj van. míg el nem éri az Óperenciás-tengert.A király evett a szőlőből. hadd álljon! Gondolja a fiú. 220 . azok a békák ott a király és tanácsosai. Ha nem hívja ide. karóba kerül a feje s varjaknak a teste. gonosz ember. rosszindulatú. s a jött úton nyomban vissza is indult. meg kell hívatni avval a mihaszna kicsodával holnap délre udvari ebédre az Ég-Föld Szellemét. s oda beleöli magát. s útnak indult. maga se tudta. tanulsággal. látod azt a göthös gebét? Nyergeld meg.mondják a tanácsosok -. A legény meg hazament nagy örömmel. . s megindult árva fejével egyfelé.Na . máig se hívott több királyt vendégül.Na . Fel is ült menten a gebére. ha ez kell. Erre szó nélkül megfordult onnan az Ég-Föld Szelleme a legénnyel együtt. s mondd a te királyodnak. újból megjelent az Ég-Föld Szelleme. mert ha nem. Volt ott nagy zavar. . Megrökönyödik erre a királyi parancsolatra a büszkeségével annyi bajt szerzett legény úgy. de együtt tartott a Szellemmel. El volt szánva a fiú. szegény fiú. hogy ott leszek holnap délre.Menj csak haza. hogy erdője helyett legalább szőlője van. hogy meglátta a halkisasszony-felesége. udvari ebédre. szólította a fiút. úgy menjen. hogy megy majd. Ülj a hátára. a tóban békák ugrálnak.mondja a legény -. nagyot akaró. hogy kikhez tartozol. De vésd a fejedbe te is. hanem ő állította elő a maga királyi hatalmával! A gebe akkor abból a helyből megfordult. nagyot csattan az ég.Uram király . csak úgy maga elé vette az utat. megteszi ő most már ezt is. amint éppen a Küküllő hídja mellé ment volna nagy lógatott fejjel. s erre megáll a gebe. bár úgyis mindegy. Most süssenek ki valami nehéz feladatot.

ahogy jár. hogy a búza most úgy jár: felit adják hitelbe. Pedig már csak azért sem tudhatott többet nála.Eridj vissza.Jól van. A parasztember.mondja a buta asszony. Rögtön levetette a bundát. maga szokta vásárba vinni a gabonáját. Amikor visszajött. hogy csapja be ezt az asszonyt. hogy hát nem tudja. ahogy az már illik. .Jó! De hogyan ismerünk egymásra? Mert az sokára lesz. így egymásra találunk. maga meg ideadja a bundáját. mivel a kereskedők igen hajlanak a szegények becsapására. Hogy most már ő is megy egyszer a vásárba. A kereskedő azt felelte. az asszony meg a gyerek. Elérkeznek a vásárba. ahogy általában veszik. adják csak ők is úgy. azt mondta. Készült hát a szegény paraszt megint a vásárba. Elmúlt az aratás. A buta asszony ezt nagyon okosnak találta. ahogy hazaért: 221 . a cséplés. ha úgy jár. Mert ott aztán még az okosnak is föl kell csavarnia az eszét. hát úgy adom .A buták versenye Volt egyszer egy parasztember. mennyit kell kérni a búzáért. mert kivételesen buta asszony volt.Hogy adja a búzát? . Az mindent jobban akart tudni az uránál. hogy jár most a búza. . mért csak a férje megy mindenüvé. kérdd meg a gazdádtól. Hát a felesége. Kérdi az asszonyt: . de hosszú nyelvű.Én odaadom magára az én rossz kabátom.Hát akkor menj te! S azzal elengedte a szekér búzával s a kis szolgagyerekkel. Feleli a ravasz kereskedő: .Ahogy jár . A falutól talán ötkilométernyire lehettek. az a rövid eszű. A kereskedő vitte a búzát. aki még alkudni sem akar. elfeledte megkérdezni az urától a búza árát! Mondja tüstént a kis béresgyereknek: . De közben azon gondolkozott. a kereskedő meg odaadta az asszonynak az ő rossz kabátját. Kiváltképpen a gabonavásárló kereskedők. A gazda megkérdi tőle.És pénzt mikor kapok? kérdezte. Kész volt a vásár Elindultak hazafelé. Ki-ki megismeri a holmiját. meg annak egy nagy akaratú felesége. . a buta asszony vitte a nagy büszkeségét. mikor az asszonynak eszébe jutott. Azt mondja neki végül is az ura: . most is kezdi kötni az ebet a karóhoz. elmegy megkérdezni. hogy adjuk a búzát! A gyerek visszament. s bekiáltott az ablakon. hogy így-úgy.mondja egyszerűen az asszony. vagyis. hogy ő is tud vásárra járni. Hamarosan odament hozzájuk egy ravasz kereskedő. átadta a kereskedőnek. A gazda ki sem jött. ő is csak úgy az ablakon át mondta. felit meg várakozás fejibe.A legközelebbi vásárkor! .

most már haragosan. Meglátott messziről valami világot.Nem tanálta ott véletlenül a fiamat? . A pénz hol van? . . Mondja nagy gőgösen az asszony: .Dehogyis nem! Csonttal s ronggyal kereskedik.Ahogy járt! .Jó! Megyek máris világgá. Az embert elhagyta a türelme. az ő feleségénél nehezen lel butábbat. Tehát szép nyugodtan azt felelte: .Adjon isten jó estét! Egy vénasszony fogadta.Mégis. Egy sötét erdőn ment átal. . Az ember csöndesen folytatja a szót: . de még kérdi: .Most érkeztem a másvilágról. .kérdezte az embert.Mi járatban van? . Az ember már megcsinálta a tervét a buta fejűek kipróbálására.Megcseréltem a bundámat az ő kabátjával! Erről találunk egymásra.Honnan ismered meg a kereskedőt? Feleli csípőre tett kézzel a butaságtól most már harcias asszony: .Rongyos szegény. Csodálkozik az ember.Helyes.Mert mit lát maga? Hisz sehova se jár! Az ember még jobban megmérgesedik: . Bekopogtatott oda. mert szentül hitte..kérdezte suttogva. 222 . mert a búza most úgy jár: fele hitelbe. maga húzza a szekeret.Még ilyen bolondot sem láttam! Feleli mérgesen az asszony: . rossz a kabátja is. pénzt mikor kapsz? Mondja emelt fővel a szellős agyú asszony: . . fele várakozás fejibe.kérdi az ember. Lassan ment.Pénz nincs. s arra tartott.feleli az asszony.Hogy adtátok a búzát? .kérdi kerek szemmel az asszony. hogy a butaság mélységét megismerje. Beköszönt: . A vénasszony egy cseppet sem csodálkozott. . míg ilyen bolondra nem találok! Elindult valóban az ember tüstént a világba. Az ember most már azon volt. úgyis sokat kell mennie.Igazán? .Legközelebbi vásárkor! Néz az ember. s addig haza se jövök. s kérdi: . Azt kiáltotta: .

Van egy szürke lovam. hogy senkitől nem fél! A kereskedő megriadt egy kicsit. Na. ráakadtam. Nyelt egyet. . úgy ránehezedett a haragosság. aztán sütök még három libát. amiről te nem is tudtál. te boldogtalan. Az asszony hangos vidámsággal fogadta.kérdezte. Azért így felelt: . mert az olyan erős ember. meg gyűjtöttem egy kis pénzt.Csak butaság ne volna a világon . 223 . ilyen tökkelütött. hogy ne fázzék.Gyere. maga húzza a szekeret! Küldtem neki egy kis kalácsot is. hogy valaki mérgesen siet utána. akit kerestem . mindjárt érkezett haza a kereskedő.kiáltotta az ura. . holnap reggelre már ott is kell lennem.Egy ember a másvilágból! Egyenesen a másvilágba ment. s még a kis gyűjtött pénzből. nem vinné el neki? Hogy ne neki magának kelljen húzni azt a szekeret! .Nem is kellett olyan messze mennem. és kérdezte tőle: .Jaj. vigye el szegénynek azt is. tán megbolondultál? . nekidőlt.Hogy valaki ilyen hiszékeny.Mondja. Lepihent ott egy kicsit. .Mondja! Nem látott egy embert erre menni egy szürke lovon? Az ember látta.Dehogynem! Elviszek én akármit. De a mérgét csak nem nyelte le. Vigye el neki.Menj el. hogy legyen mivel forgasson egy kicsit. s úgy ment el. jó ember. Arrébb. amelyik úgy állott. Meg most jut még eszembe: a férjem elcsalt a múlt vásáron egy bundát egy buta asszonytól. Az ember már messziről észrevette.gondolta az ember. az erdő szélén is volt egy fa. „Úgy látszik. magától sem fél? .Dehogyis nem láttam! De hiába is megy utána. már messziről: . A kereskedő odament hozzá. s elkészítette az útravalót.Nem is hiszed? Itt a bizonyíték! Nézd meg. hírt hallottam a fiunkról! A kereskedő hitetlenkedve nézett rá: . Az ember fogta magát. ilyen buta tudjon lenni! Azzal a kereskedő elindult nyomban az ember után. .. . meg a bundát is.Ki volt az. Levágta a libákat.Vissza én. felnyergelte a lovat. az asszony meg nekifogott a sütésnek. mintha el akart volna dőlni. amit arról az asszonyról lecsaltál! A kereskedő nagyot lélegzett. megkötötte a lovát egy fához. Reggel felkelt az ember. meg három libát. amiről az uram nem tud. elküldtem a lovat neki. visszamegy még maga oda? . úgy tett. . Szegény csonttal meg ronggyal kereskedik odaát. . akinek te ezeket adtad? . mintha azt támasztotta volna. Alig ment el az ember.” De nem szólt.Maradt még vagy három kalácsom is az ünnepről. hogy a kereskedőnek a méreg már-már az eszét veszi. gyere. Bement a közeli erdőbe.

és elment egyenest haza. köszönt.felelte az ember. szépen felült a lóra.Nem megmondtam? . mert nagyon sok mindent elcsalt a feleségemtől! Az ember bólintott. . anyám. a nagy ravaszt is lóvá tették. nehogy ráessen a dűlő fa. 224 .vágott vissza tüstént az asszony. Otthon azt mondta a feleségének: . A kereskedő valóban se látott. se értett a dühétől és fukarságától. akkor látta. hogyha ezt a fát nem támasztom. Az ember azt gondolta: „No.Mert van olyan buta még. kipróbálom ennek is a butaságát. akit a konokság akkor is még megtartott a butaságban. Azt mondta: . nagy óvatosan félreugrott. Mikor megunta a várást.kérdezte otthon az asszony. mint te! . hogy a fa nem dől le. . . – Nem volt igazam? Az ember békét akart.Hazajöttem.Tartom én addig azt a fát Csak menjen gyorsan! Hozza vissza. testvérem. .Miért jöttél haza? . hogy őt.” S azt felelte: . apám. Nem te vagy a legbutább.Felelte az ember nyugodtan: . hogy nekem visszahozza azt az embert? Adok száz forintot. mert akadtam olyan bolondra s butára. elindult.Nem lenne szíves. mind meghalnak. Akkor látta.Nem mehetek! Mert arra vagyok ítélve. hogy jöjjön vissza. s azért csöndesen azt mondta: .Igazad volt. mint te! A kereskedő egész nap várta az embert.Tőlem fél.

hajítja a fia felé. miért vagy olyan haragos. látom.mondja -. mondd meg nekem.Ejnye. miért vagy mindig olyan haragos. Mondja a király: . És sírok haragomban.Menjetek be . és miért sír annyit.Eredj be. még kérdezni is mered? Fölkapta a kardot.Mit mondott az apánk? A legkisebb fiú elmondta azonnal. Ott künn a legkisebbik fiú megkérdi: . ő is megkérdezte: . megkérdezte: . miért olyan haragos. Ő is kérdezi: . és közben miért sírsz? . . Ez is kiugrik az ajtón. kutya keringette kölyke. és közben miért sírsz is? . majd megmondja nektek is. Be is ment a közbülső. hogy olyan szép három dalia fiam van. megkérdezik az apjukat. a kard megint az ajtófélfában áll meg. Azt határozták. édesapám. Be is ment. Ahogy kimegy a szobából. .Felséges királyapám. megmondja neked is. a kard az ajtófélfában állott meg. amit kérdeztem. elhatározták. De ez a fiú nem szaladt ki. fiam.Mese Bruncik királyfiról Volt egyszer. nem mentek még világot látni sem. apám! Ölj meg. odaadja az apjának. de én addig ki nem megyek. majd széjjelnézünk egy cseppet az országban.Itt a kard. mint a zápor. Ha pedig mégis szóba állt velük. A fiú kiugrott az ajtón. Vörös királynak hívták. míg meg nem mondod. nem beszélt tisztességesen a fiával eggyel se. mert mihasznák vagytok.Ejnye. 225 . tebelőled még lesz valami. és közben miért sírsz? .Kutya keringette kölyke. sírok örömömben.Mit mondott az apám? Amaz feleli: . volt egy király. Be is ment a legkisebbik is. Kihúzza a kardot az ajtófélfából.Felséges királyapám. akkor meg úgy folytak a könnyei. hogy a legnagyobbik megy be legelőször.Mit mondott az apánk? . s felé hajította. Künn kérdi a két öccse: . de az öreg király mindig haragudott. A három fiú már nem állhatta tovább. még te is kérdezni mered? Felemeli a király a kardot. hajítja a fiú felé. még te is azt kérdezed?! Felkapja a kardot. a két bátyja kérdezi: . mondd meg nekem.Felséges királyapám.Ha csak az a baj. miért vagy olyan haragos.Na jó. kutya keringette. hol nem volt. Volt neki három daliás szép fia. Tudd meg. A kard megint megállott az ajtófélfában.

egy pár lépést vitte. meglátott a trágyadombon egy hirges-horgas. velünk így nem jössz! Ilyen rongyos lóval mi nem utazunk! . Kiválasztanak két szép lovat. elmegyek egyedül. szép lányok.mondta a királyfi. a pénzt hamar elmulatták a királyfiak. A két nagyobbik megy rögtön az istállóba. mert nem bírsz el. lesoványodott. . be a kocsmába. semmit sem érő csikót.Éppolyan. már ha nem ülhetek én rád. Annak nagyon szelíd tekintete volt. Aztán amíg a kisebbik fiú a görbe csikóval küszködött. kacagott rajta. Odament a kis görbe csikóhoz.mondja a kis királyfi -. Ő jó barátságban akar lenni még az állattal is. fejibe tette a kötőféket.Gyere. Aki csak látta. Akkor a kis Bruncik királyfi gondolt egyet: ölébe vette a girhes lovat.A kutyák egyenek meg. de ezt most már nem hagyom! A két nagyobbiknak betarisznyáltak. Kezdi cipelni! De olyan nehéz volt. megint megállott. Azt kiáltja valaki: . annyira megijedt.Jó. amíg élek! Mikor kiért a város végére.Jaj. Végül még a lovaik is ott maradtak.Gyere. de mikor látja. megfogta a kötőfék szárát.szólt most a királyfi. kis lovam . elkezdtek mulatni! Cigány került oda. A királyfi a kocsistól kért egy kötőféket. Amint ezen így gondolkodott. nyihognak. megnyergeltetik. 226 . Bemegy a legkisebb is az istállóba. rúgnak s harapják egymást. de a ló csak hallgatott. megállj. s biztatja. egy mezei úton haladt. nem lépett egy tapodtat se. Három-négy lépést ment a ló. pénzt vettek magukhoz. Hiába húzta. Erre a fát ő is letette. válassz lovat te is. meg elkezdi maga után húzni. hogy a lovak kapálnak. szólnak az öccsüknek: . öcskös. hogy megkereszteltetek! Ezt a nevet fogom viselni. De csak látja ám. Elértek egy szomszéd városba. eltáncolták a lányok! Gyalog kellett. Elkezd most a kis Bruncik mérgében sírni. alig három lépést tudott menni véle. ő ezekkel nem indul. inkább agyonütlek! A bőrödért csak kapok valamit. hogy azt mondta. Sírva kérleli a lovat: . A legkisebb királyfi közben nagy üggyel-bajjal mégis kivezette a rossz lovat a városból. s menjünk az országba együtt. agyonütlek! A ló erre megindult. Ekkor újra megáll a ló. Fel is emelte a nagy fát. de megint földre ejtette. ha társául veszi. Vagy tíz lépést haladtak. hogy a ló feláll. hogy agyonüsse a lovat. Bruncik királyfi megint ölbe vette. a két nagyobbik elvágtatott.Nem bánom .Kedves kis gebécském. kezdte megint maga után húzni a lovat. hogy továbbinduljanak. . én tovább nem viszlek. mint a mesebeli Bruncik királyfi! Odafordul a kis királyfi: . ha nem jössz . és felvett egy darab fát az út széléről -. Meglátja a két bátyja: . Egyszer a kis girhes ló megállt. nézzünk széjjel. ráncigálta a királyfi. Most még jobban elkeseredett a kis királyfi: . legalább gyere utánam! De a ló nem mozdult.Jól van! Indulnak hát világot látni.Na.

Mikor alig három méterre volt a földtől. hát csak ülj a hátamra. A kölcsönt most már visszaadtam. A ló biztatja: . Hogy megint elejts. a szemét kidüllesztette. kedves lovacskám. zuhan lefelé! Mikor már csak tíz méterre volt a földtől. hogy Brunciknak a feje a hajnalcsillagot érte. a farkát felemelte. alábújik a ló. Istenem. hogy a csillagoktól csak húsz méterre volt. mi történik még! A ló megszólal: . s egészen kimeredt. neked hat lábad van? . elkezdett sírni keservesen. Akkor újra fölfelé szállt. de olyan magasra. a ló megint megrázza magát. Esik. Bruncik királyfi leült a ló mellé. ülj a hátamra! . elkezdett reszketni. így szólt: . de már csak a farkát tudta odanyújtani. hogy agyonüss! És másodszor még jobban féltem. gyere vissza! Bruncik odakiált neki: .Bizony én meg.A ló kinyújtotta mind a négy lábát. A ló megint rúgott egyet.Te még beszélni is tudsz? . visszanéz a lova felé. Nem is ülök én többet a hátadra soha! . olyan magasra. ülj csak fel! Bruncik felült. De halljunk csodát. De most leszállt vele a földre. Mit mondjak aztán az apámnak. Bruncik belékapaszkodott. amikor először a fát felvetted. akkor meg még jobban megijedtem.mondja a ló. Aztán Bruncik a lóról is leszállt. vagy mint a gondolat. Bruncik lefordult a lóról. és hétszerte szebb és kövérebb lett! A királyfi csak néz és bámul.Nem ülök én .Annyi. Alig megy öt-hat lépést. gyere csak te utánam.Na. 227 . Akkor a ló a hatodik lábával rúgott egyet. A táltos azon nyomban felröppent vele a levegőbe. újra megrázza magát. megint hétszerte szebb és kövérebb lett. Zuhan. Felszállottak megint a levegőbe. .Kedves kis gazdám. megyek a hóhér után.kérdezi a ló. kifogta. Kapok a bőrödért egy pár fillért. . felugrik.Tudok hát! Gyere. Harmadszor. hogy Bruncik a földet is alig látta.Ha már így megdöglöttél. megijedtél? . hogy hova lettem! . amint zuhant lefelé. De alig húsz méterre a földtől.Hallgass! . mint a szél. s meghaljak. Azt mondd csak meg.Ugye. megint leesett a királyfi. Akkor rúgott egyet a ló.mondja Bruncik -. ne kelljen hogy én vigyelek! Igen ám. mi történik? A ló megrázkódik. esik lefelé.Mi a csuda. El is indult. mert nagyon-nagyon sajnállak. ne félj semmit. Aztán rúgott egy nagyot. hogy menjünk. leesett megint a lóról Bruncik. Mikor jól kisírta magát. . hogy a lónak hat lába van.Dehogy ülök. a ló alábújt. mert táltos vagyok.Ülj vissza. megnyúzatlak. kis gazdám! . De elengedném. olyan magasra ment. a ló megint kifogta. úgy ért földet a lába.Én is megijedtem. . Most már ülj hát a hátamra! Nagy kérlelésre Bruncik királyfi végül mégiscsak felült. S látja Bruncik királyfi. mikor mentél a hóhér után.

húzza ki a kardját. a napra lehetett nézni.Mint a gondolat! Hét országot egy perc alatt! Alighogy kimondta. tebelőled lesz valami.mondja Bruncik királyfi. amit kívánsz. Bruncik egy egész falevelet tépett. vágjon kettébe egy falevelet. A ló azt mondta neki. ahol a minap voltak.Nem vagy éhes? . megreggelizik. mind egy szemig megette. ahogy felkelt. nem kell nekem zab! . de valamit mondok neked: ne hallj. betette a tarisznyájába. elindultak.Na várj. mikor fölébredtek. Másnap reggel. S milyen boldogot álmodott! Reggel. megy a kis lovához. de szerezz előbb feleséget.Hova. édes gazdám? . hogy a fáknak a tetejét nem is lehetett látni. most már három éjjel. Bruncik megtette: meggyújtotta a fát. nem éhezem meg! Úgy ragyogott a szőre.mondja a ló -. . sokat akar tudni. Bemegy Bruncik az apjához. Úgy is történt. megkérdezi a ló: . Azzal a fél falevéllel betakarhatta magát is.Köszönöm.Állj meg . hozok egy kis zabot . 228 . égesd el.Mi az. ne tudj. három nap mehetünk. édesapám. se bánat. Látod ott apádnak azt a kétszáz mázsa fáját? Gyújtsd meg. forró hamu. . .Szerzek majd azt is. édesapám.mondja a ló -.Mondja Bruncik: . . sok baja van annak. megkérdezi: . hogy itt megpihennek. Most a levegőben mentek. Mikor le akartak feküdni. édes fiam? . előveszi a falevelet. Most a földön haladtak. mit hoztam! . Aztán felült a lovára. se szomorúság nem éri! . Hirtelen olyan erdőbe értek. de rá nem.Nem bánom .Már látom. kedves gazdám.Az ám . Rád is hagynám már a királyságot. legyünk most már otthon! Alighogy ezt kimondta. Brunciknak szeme-szája tátva maradt. A sok küszködés után Bruncik azt gondolta. . mutatja: . De már esteledett. édes fiam.mondja a ló -. Mikor elérik azt a nagy erdőt. az a sütő.mondja Bruncik. sokat lát. odamegy a táltos. Bruncik takarót is szeretett volna.Menjünk odább? . Mikor a fa elégett. Felült rá Bruncik. . a lovát is.Hát mit ennél? Azt adok.No.Édes kis lovam.Ni.Igen! . éhes vagyok én is! .Ha ezzel betakaródzik. ne láss! Mert aki sokat hall. s csak izzó parazsak voltak. már a királyi palota udvarán voltak.

felvette Bruncik az arany lópatkót. vedd. mert ha délben talál odaérni. akárcsak a korom! Kérdi az egyiküktől: . De az úgy ragyogott. Meglát Bruncik egy fának a tövinél egy aranyhajszálat. vegyem fel azt a szép arany lópatkót! . jelentsétek a királynak. De ott olyan sűrű volt a fa. mint nálunk a torony. Mennek. mondja a szerecsen királynak. a nagy fényességtől a szeme is meghibázott volna. egy eltévelyedett királyfiú áll a kapujában. Jött vele szembe a szerecsen király.kérdi a katona. engedd meg. tarisznyájába teszi azt is. szállnak előre. Megpillantanak akkor egy gyönyörű szép várost. ez az ország Szerecsenország! Ez a palota a szerecsen királyé! . A táltos pedig nagyot trüsszen . hogy az volt a szerencséje Brunciknak. szállnak odább. mik vagytok? . mennek. mint ő. nem lesz ebből semmi baj! Leszállnak a földre. most már nálam maradhatsz. Mennek. hogy felvegyem! .Nem bánom .üzeni a király. rengeteg erdő felett szállnak. Kedves kis lovacskám. mit mondtam! . de aztán tétlenül nem ülök. Egy nagy.mondja Bruncik -. Megszólal a szerecsen király: . Megint levegőbe szállnak. barátom. Szállnak. Odaszól a lovának: . még azt az egyet vegyem fel! . hogy ki és mi van a kapu előtt. tarisznyájába tette. Bruncik felvette. akárcsak a kender.feleli Bruncik.mondja a ló -.Kedves kis lovacskám. Sokszor hallottam apámtól. szállnak. engedd. kedves kis lovacskám. .Kinek az ivadéka vagy? . de a fák akkorák. . Nekem adj valami szolgálatot. Megszólal: . . megígéri a lovának. nem kérdezném! . .mondja a ló. lát egy arany lópatkót. feketén mint az éjszaka.Kedves kis lovam. barátom.Kik vagytok. Na. engedd.felszáll a levegőbe. ha akarsz az udvaromban élni! .Vegyed . Egyszer csak lenéz Bruncik a földre.Ne félj.Nem bánom .Bocsássátok be . kis lovam! Hova pottyannak? A királyi vár kapuja elé! Mit lát Bruncik? Olyan fekete katonákat. és mennek odább. 229 . Nemsokára Bruncik megint megszólal: .Ha tudnám. tarisznyájába tette.Szálljunk le. Bemegy Bruncik királyfi.Helyes! Megfogadja Bruncik.mondja Bruncik -. Már a nap kezd hanyatlani lefelé.Kedves kis lovam. .Menjetek be . de tudod. most már nem is kell több neked! Felveszi Bruncik. Beszalad az egyik katona. a nap lemenőben volt.mondja a táltos -. te jövevény. A sűrű rengeteg kezd ritkulni.Tudd meg. hogy a te apád kenyeres pajtása volt.Vegyed . látok a földön egy szál arany madártollat.Nem is tudod? .Jól van. Felszállnak megint a levegőbe. De az is éppen olyan fiatal volt.Én a Veres királyé.

- Nem bánom, legyél intéző. Elfogadod? - Örömmel - feleli Bruncik. Úgy is történt, intéző lett Bruncik. Cselédek közt mozgott, forgott. Ahogy szokott, most is megtörtént az irigység. Látták a régi cselédek, hogy a király az új cseléddel milyen jól van. Azzal beszélt többet, mint ővelük. Azon kezdtek hát töprengeni, hogy kellene valamiképp a királyt megharagítani rá. Elhatározták, csinálnak egy cselédbált. Hozattak jó muzsikusokat, kihirdették az egész városban, hogy a király minden cselédje: béresek, juhászok, kondások mind ott legyenek. Meghívták Bruncikot is. Bruncik azt felelte: - Ha a király megengedi, én is ott leszek. Megkezdődött a mulatság. Mikor hallotta Bruncik a muzsikát, a nótázást, odaszólt a királynak: - Nézzed, barátom, engem is meghívtak. Én azt mondtam, ha te engedsz, én is köztük leszek. - Hogyne, barátom, mehetsz. Jó mulatást! El is ment Bruncik. Volt ott inni-ennivaló, kinek mennyi kellett. Éjfélkor összeültek a cselédek, de csak a férfiak, egy hosszú asztalhoz. Ittak, beszélgettek. Aztán egyszer csak, aki az asztal véginél ült, elmondta az élettörténetét. Így sorban mindenki el kellett hogy mondja, hol született, honnan jött, hol járt, mit csinált, mit látott a világban. Mikor Bruncikra került a sor, Bruncik azt mondta: - Én nem láttam semmit, én nem tudok semmit. Megszólal a szomszédja, megtaszítja, mondja neki: - Hazudj te is, mi is azt csináltuk. Mondja Bruncik: - Én nem szoktam hazudni Azért egyet mégis elmondok. Mikor jöttem errefelé, találtam az úton egy arany lópatkót. Kiáltják a cselédek: - Az már valami! Nem tudnád megmutatni? - De igen. Benyúl azzal Bruncik a tarisznyájába, kiveszi a patkót. Bámultak a cselédek. Az egyik alig várta a reggelt. Bemegy rögtön a szerecsen királyhoz, beárulja Bruncikot az aranypatkóval, és azt mondja a királynak: - Az az új cseléd azt mondta, még a lovat is el tudja hozni, amelyiknek a lábáról leesett. Hívatja a szerecsen király Bruncikot. Megyen be hozzá Bruncik. - Jó reggelt. - Szervusz, kedves barátom, Bruncik - feleli a szerecsen király. - Hogy mulattál? - Elég jól. Köszönöm. - Nahát, ha jól mulattál, annak örülök. De úgy hallom, van nálad egy arany lópatkó! És még azt is mondtad, hogy azt a lovat is el tudod hozni, amelyiknek a lábáról leesett. - Én? Én sohase mondtam - felelte Bruncik. - Hát tudd meg, kedves barátom - mondta a szerecsen király -, ha a lovat el nem hozod hat nap leforgása előtt, karóba kerül a fejed.
230

Megszomorodik Bruncik! Kimegy az istállóba, elpanaszolja a kis lovának, milyen parancsot kapott. - Most már tégy, amit akarsz - mondta a ló. - Én megmondtam az úton, ne tudj, ne hallj, ne láss! Elszomorodott még jobban Bruncik. Egész héten lesütött fejjel járt az udvarban. Ötödik napon este bemegy az istállóba, a kis lova mellé, előveszi a pisztolyát, homlokának szegezi. - Mit akarsz, te? - kérdi a ló. - Meg akarok halni, inkább megölöm magam, mint hogy karóba kerüljön a fejem. - Tégy, amit akarsz, én nem tudok rajtad segíteni - felelte a kis ló. De mikor Bruncik a ravaszt el akarta húzni, akkorát rúgott a ló, hogy a pisztoly a földre repült és összetört. Mondja aztán a ló: - Tedd rám a nyerget, Bruncik, menjünk, próbáljunk szerencsét. Felnyergelte Bruncik a kis táltost. Mikor sötétedett aztán, kiugrott a királyi palotából. Repült vele a kis táltos hegyek, völgyek, erdők felett. Mikor az óra egyet ütött éjfél után, egy aranyvár alatt állottak. Megszólal a ló: - Most beszállunk ebbe a várba. De vigyázz, ha bemegyünk az istállóba Ott van az az aranyszőrű mén, akiről a patkó leesett. De az a mén olyan, ha egy idegen bogár kerül a várba, azt is megérzi. Mihelyt az istállóhoz érkezünk, tebelőled lesz egy zabszem, s bebújsz a lónak a fülébe, de úgy bújj be, hogy ott is megkeresnek, s ha megtalálnak, akkor vége neked is, nekem is. - Hát te hova bújsz? - kérdi Bruncik. - Avval te ne törődj - mondja a kis ló. Akkor a ló nagyot ugrik, Bruncikkal együtt ott terem az istállóban. Elkezd rögtön a mén nyeríteni, nyihogni, szinte ordítani, ahogy csak tudott. Futnak a csikósok, a kocsisok, fújnak a trombitások, verik a riadót az egész várban. Keresik az idegent mindenhol, végül a fűszálak közt is, az istálló szénatartójában is. Még a hídlást is felszedték. Nem találtak sehol semmit. Akkor két csikós egy-egy jó vastag nádbotot vett úgy megverték a mént, hogy nyúlva maradt a pallón. - Kutyátul származtál, dög, az egész várat felverted, mégse találtunk még egy idegen legyet se! Mikor a csikósok otthagyták a mént, Bruncik kibújt a ló füléből, megint ember lett belőle. Akkor látja, hogy a kis táltos mellette áll. Mondja a táltos Brunciknak: - Húzzál ki egy szál szőrt a farkamból, lökd rá a ménre, és akkor ülj a hátamra. Egyébbel ne törődj. Úgy is történt. Rádobta Bruncik a ménre a szőrt. A táltos kiindult az istállóból, a mén utána! Fölröppentek a levegőbe, repültek ki a várból! Mikor a vár falán repültek keresztül, a táltosnak a lába megérintette a falat. Nagyot csendült a vár! Talpra ugrottak a katonák. - Haj, tolvaj gazembere - kiáltották -, lesz még utad ide? - Kiáltsd, hogy lesz! - mondja a csikó Brunciknak. - Lesz! - kiáltotta le Bruncik. Mire megvirradott, a szerecsen király udvarában voltak. A mén is velük. Kijön a szerecsen király, meglátja a gyönyörű mént, elkiáltja magát:

231

- Kedves barátom, ilyen szép lovat életemben nem láttam. Mától többet nem étkezel a cselédházban. Na, azért még jobban megharagudott a többi cseléd Bruncikra. Megint bált rendeztek, megint meghívták Bruncikot is. Éppúgy csinálták most is, mint az előző bálban. Mindenki elmondta az élettörténetét. Mikor Bruncikra került a sor, ő megint csak azt mondta: - Én nem tudok semmit. De a szomszédja megint megtaszította, s mondta neki: - Hazudj te is, mi is csak hazudtunk. - Kedves barátaim - mondta Bruncik -, én nem szoktam hazudni. De annyit megmondhatok, mikor jöttem ide, találtam egy arany madártollat. Ki is vette a tarisznyájából a tollat, meg is mutatta. Nem kellett egyéb a cselédeknek! Megint beárulták a királynak. Azt mondták, hogy azt beszélte Bruncik, el is tudja hozni azt a madarat, amelyik a tollat elejtette. Alig várta a király a reggelt. Rögtön hívatta, és mondta neki: - Hat nap leforgása előtt azt a madarat ha el nem hozod, kerékbe töretlek! - Meglátom - mondja Bruncik -, majd gondolkozom rajta. Mert én azt a madarat sohase láttam! Azzal kiment az istállóba, elmondta a kis lovának az új parancsot. A kis ló ezt felelte: - Ugye megmondtam, ne tudj, ne hallj, ne láss! Most tégy, amit akarsz! Az ám! Bruncik könyörgésre fogta a dolgot. Sírva kérlelte a kis lovat hogy csak most segítsen rajta. - Nem bánom - mondja a ló -, megpróbáljuk. Ha te pusztulsz, én is pusztulok. Ötödik nap este megint kirepültek messze a király udvarából. És hol állottak meg? Az aranyvár kapuja előtt! Megszólalt a kis ló, mondja Brunciknak: - Na, kedves gazdám, most bemegyünk a várba. Van ennek a várnak sok szobája, de minden szobaajtó tárva-nyitva. Keresztülhaladsz kilencvenkilenc szobán. A századikban a falon van felakasztva egy aranykalitka. Abban a kalitkában van az az aranytollú madár. Kihúzol a sörényemből egy szál szőrt, ráteszed a kalitkára. És akkor leakasztod. Nyugodtan hozhatod magaddal, csak arra vigyázz, hogy amint jössz, nehogy az ajtófélfához vagy valami bútorhoz hozzáérj, mert abban a szempillantásban nagyot csendül a vár. És akkor mind a ketten itt veszünk. De akkor már ott is állottak, mikor a ló ezt elvégezte, a nyitott ajtó előtt. Elindult Bruncik szobáról szobára, keresztül a palotán. Mikor a kilencvenhetedik szobába ér, lát ott egy rézbölcsőt. A rézbölcsőben ott fekszik egy rézhajú lány, az egyik karja lelóg. Jól megnézi Bruncik, oda akar menni, hogy fölteszi a kart. Szerencsére eszébe jutott, neki nem szabad semmihez hozzáérnie. Bemegy a másik szobába, a kilencvennyolcadikba. Ott egy ezüstbölcső van, abban is egy lány fekszik. Az ezüstpaplan derekáig takarja. Azon felül látta Bruncik a lány gyönyörű fehér mellét és nyakát. Úgy rábámult Bruncik, azon vette észre, hogy a bölcső mellett áll. Akkor jut eszébe, neki nem szabad hozzáérnie semmihez.

232

Bemegy a következő szobába, a kilencvenkilencedikbe. Alighogy belép, szeme-szája tátva marad. Itt egy aranybölcső van, s benne egy aranyhajú lány fekszik! De azon már semmi takaró nem volt, csak a szép aranyhaja takarta. Annak is az egyik karja és az egyik lába lecsüngött a bölcsőből. Gondolja Bruncik: „Nem bánom, akármi lesz, de azt a lábat s azt a szép gömbölyű kart nem hagyom, hogy elzsibbadjon, felteszem a bölcsőbe.” Éppen amikor odahajol, akkor jut eszébe, hiszen neki nem szabad. Széjjelnéz, meglátja a túlsó falon, a századik szobában az aranykalitkát. Benne az aranymadár! Előveszi azt a sörényből való szőrt, amit a táltostól húzott ráteszi a kalitkára. Azután szépen leakasztja, hóna alá fogja, elindul vele kifelé. Igen ám, amíg két szobán keresztüljött, mindig hátrafelé nézett: azt az aranyhajú lányt csak nem tudta felejteni! Mikor az utolsó szobából lépett ki, akkor is hátranézett, és véletlenül hozzáért az ajtófélfához. Nagyot csendült a vár! Futnak a katonák. Odaugrik a kis ló, elkapja Bruncikot kalitkástul, madarastul, hátára veti, s rajta! - átugorja véle a várfalat! - Látod, édes gazdám, tudtam én, megfeledkezel magadról. Azért mentem az ajtóhoz, hogy idejében elkaphassalak. - Köszönöm, édes kis lovam - mondja Bruncik még mindig hátranézve. Mentek ők aztán! Mire megvirradt, a szerecsen király udvarában voltak. Viszi be a kalitkát Bruncik a madárral együtt. Átadja a szerecsen királynak. A szerecsen király felakasztja a fára egy szegre. De a madár nem énekelt. Mondja a szerecsen király: - Kedves barátom, ezentúl egy asztalnál ebédelünk és együtt sétálunk. De mi történik? A cselédek még jobban megharagudtak. Megint bált rendeztek. Bruncikot megint meghívták. El is ment. Mulattak. Egész tizenkét óráig táncoltak. Tizenkét órakor a hosszú asztal körül ültek megint. Mindenki hazudott megint egyet, csak Bruncik nem, de mikor nagyon kénytették, mégiscsak elővette az aranyhajszálat, s azt mondta: - Nézzétek, barátaim. Mikor jöttem ide, találtam ezt a szál aranyhajat. Alighogy Bruncik ezt elmondta, a mulatságnak vége lett. Elment ő is lefeküdni. Az egyik cseléd azonban rögtön beszaladt a királyhoz jelenteni neki: - Felséges királyom, az idegennél van egy aranyhajszál. Azt mondta, azt a lányt is el tudja hozni, akinek a fejéről leesett. Nem kellett egyéb a szerecsen királynak. Rögtön szaladt most már ő maga Bruncikhoz, nem várta a reggelt. Felkeltette: - Kelj fel, barátom! Igaz, hogy van nálad egy aranyhajszál? - Igaz - mondja szegény Bruncik. - Ha van, nekem azt a lányt hozd el, mert ha nem, halálnak halálával halsz meg, sőt apádnak is hadat üzenek, őt is megölöm a másik két fiával együtt, s az egész országot elfoglalom. - Jól van, barátom - mondja Bruncik -, de talán egy kis gondolkozási időt csak adsz? - Nem bánom, adok három napot. Kimegy Bruncik a kis lovához, elmondja az új parancsot. Feleli a kis ló:

233

- Mondd meg a szerecsen királynak, készíttessen egy aranyhintót, hat fehér lovat, rendeljen ki neked egy ezred katonaságot, s az országból szedjen össze száz leányt. A leányok mind fehérbe öltözzenek. Mikor ez mind meglesz, akkor elindulunk. Bruncik megmondta, a szerecsen király elfogadta. Jöttek az aranyművesek, készítették az aranyhintót, a lovászok vakarták, kefélték a fehér lovakat, a katonák tisztogatták a fegyvereket, a lányok mosdottak, az összes mind fehérbe öltözött. Ez idő alatt elkészült a kocsi is. Bruncik felült a kis lovára, ő vezette a csapatot. Mentek, mendegéltek. Már egy hete, hogy mentek. Mindenki megéhezett, a katonák zúgolódtak. Odamegy a kis ló Bruncikhoz, azt súgja neki: - Mondjad, hogy még egynapi kitartás, akkor minden jóra fordul. Bruncik kérlelte a katonákat: - Egy kis nyugalom, kedves bajtársaim, egy nap kitartás, aztán ehettek-ihattok, amit szemetekszátok kíván. Lecsendesedtek a katonák. Mennek, mendegélnek tovább. A kis ló megszólal: - Kedves kis gazdám, a hintót hajtsd félre az útból. A katonák, lányok álljanak kétfelől az út szélére mert jönnek a vaddisznók. Háborúban voltak, nagyon ki vannak fáradva. Mikor a vaddisznócsürhe végighalad, a vaddisznókirály megszólal: - Kedves Bruncik, amiért nekem utat csináltál és a katonáimnak, mikor szükséged lesz rám, csak gondolj énreám, rögtön ott leszek és megsegítlek. A vaddisznócsürhe elvonult, Bruncikék megindultak. Alig két kilométert mennek, mondja a kis ló: - Kedves gazdám, állítsd félre megint a csapatot. Most jönnek az ördögök, azok is nagyon ki vannak fáradva, ők is háborúból jönnek. Alighogy helyet csinálnak, mintha egy fekete felhő jönne! Annyi az ördög, mint réten a fűszál. Volt köztük sebesült is, volt olyan is, amelyiknek egyik szarvát levágták. Mikor az ördögök királya Bruncikhoz ért, azt mondja: - Kedves Bruncik barátom, én vagyok Plutó, az ördögök fejedelme. Amiért nekem és katonáimnak utat adtál, ha valahol bajba leszel, csak gondolj rám. Ott leszek és segítek. Bruncik ismét összeszedte az embereit, haladtak előre az úton. Alig három-négy kilométert mennek, a ló megint mondja: - Állítsd félre a katonáidat, mert jönnek a méhek. Azok is csatározni voltak, mert a lódarazsak megtámadták őket, azokat verték meg. Félreállította Bruncik az embereit. Megparancsolta, hogy senki még a fülét se moccantsa. Megérkeztek a méhek. El voltak szegények fáradva, rászállottak a katonák fülére, orrára. De azok közül egy sem mozdult, pedig viszketett a fülük s az orruk. Mikor a méhek kipihenték magukat, fölkerekedtek, hogy tovább szálljanak. Akkor a méhek királya odament Bruncikhoz, és azt mondta: - Kedves Bruncik barátom, sose lehet tudni, mikor lesz édességre szükséged; akkor csak gondolj rám, viszek én neked annyit, hogy még a katonáidnak is mind elcsapja a hasát. Bruncik ismét összeszedte az embereit. Mentek előre. A kis ló mondja megint Brunciknak:

234

- Még egy jó óra, s beérünk az aranyvárba. De jól jegyezd meg, amit mondok! Mikor bementünk, a vár urához mégy, és megmondod neki, hadakozni voltál, csak egy pihenőt kérsz őnála. Nehogy az apád vagy a szerecsen király nevét emlegesd, mert akkor kiűz a várból. Mondd azt, hogy te a Zöld király fia vagy. Mikor ezt a beszédet elvégezték, már ott is voltak a vár kapuja előtt. Bruncik beugratott. Az udvarban rögtön találkozott a vár gazdájával. Köszön illendően. Elmondta, hogy hadakozni volt, szeretne itt egypár nap megpihenni. - Nem bánom! - mondta a vár ura. - Tudom, éhesek lehettek. Enni-inni való az van elég, kapnak a katonáid is. Úgy is történt. A virágos kertben terítettek. A katonák asztalhoz ültek. A hosszú éhség után nagyon jó étvággyal ettek. Egyszer csak előjött az az aranyhajú lány is. Rápillantott Bruncikra... És halljunk oda, mi történt? A lány azon nyomban megszerette Bruncik királyfit. Elmentek együtt sétálni. Bruncik is hamarosan észrevette a lány nézéséről, hogy az őt szereti; úgy égett a lány szeme, mint két gyémántkő, vagy mint a macska szeme a sötétben. Mondta is Bruncik: - Tudod mit, lelkem, szerelmem? Megkérem a kezed az apádtól. - Nem bánom - mondja a lány. - Szívesen megyek veled, mert szeretlek. El is ment Bruncik megkérni a lány kezét. Azt mondta a vár ura: - Nem bánom, fiam, odaadom, csak egy-két kívánságomat teljesítsd. - Mi volna az a kívánság? - Látod, fiam, azt a szép mezőt itt a vár előtt? Azt szántsd föl, ültesd be szőlővel, hogy reggel már szüreteljünk is. Aztán van nekem itt egy szobám, abban a szobában van egy hordó, egy olyan kétakós. Az reggelre teli legyen mézzel. Ha ezt nem teljesíted, a lányomat nem adom, tégedet pedig a váramból kiűzlek. Bruncik királyfi kiment, mondja a lovának: - Hallgasd csak meg, mi a kívánsága - s elmondta. Kérdezi a kis ló: - Kivel találkoztunk először az úton? - A vaddisznók királyával - mondja Bruncik. A vadkan abban a percben csak ott terem Bruncik mellett. Kérdi nagy röfögve: - Mi a baj, kedves Bruncik barátom? Feleli Bruncik: - Bizony van! Nézz arra a mezőre. Azt fel kéne szántani. Nagyot röfög a vaddisznókirály, jön nyomban egy csorda vaddisznó. Elkezdenek turkálni! Egy-két perc, fel van szántva a hely! Néz ismét a lóra Bruncik: - Na, de most honnan veszünk szőlőt?

235

Kérdi tőle a kis ló: - Kivel találkoztunk másodszor? - Az ördögökkel - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott van mellette az ördögök fejedelme. - Mi bajod van! - kérdi. - Erősen nagy bajom van! - mondja Bruncik. - Látod azt a felszántott helyet? Azt be kell ültetni szőlővel, de úgy, hogy reggel már ott szüreteljünk. Prüsszent egyet Plutó. Jönnek nyomban az ördögök, kiadja nekik a parancsot: - Azonnal menjetek hetedhét országra. Ott most van megérve a szőlő. Mindegyik hozzon egy tő szőlőt! Ültessétek ide el. A tövét locsoljátok meg, nehogy meghervadjon! Alig ütötte el a toronyóra a tizenkettőt, a szőlő kész! Néz megint Bruncik a kis lóra: - Az ám, de honnan vegyünk mézet? - Kivel találkoztunk még? - kérdezte a kis ló. - A méhekkel! - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott a méhek királya. - Mi bajod van, kedves barátom? - Nagyon sok mézre volna szükségem. Zümmög egyet a méhek királya. Annyi méh jött, minden fűszálon kettő-három állott. Kiadja nekik a parancsot: - A szobában egy hordó, azt töltsétek meg mézzel, de úgy, hogy a dugó helyén csucsorogjék ki belőle. Mire a hajnal hasadt, a kád is teli volt. Felébred a vár ura, kinéz az ablakon, meglátja a szőlőt. Azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. Kiment, egy gerezdet leszakított, de az olyan édes volt, még csettintett is a nyelvével. Bemegy a szobába, nézi a hordót. Látja, hogy úgy tele van, még az oldalán is folyik le a méz. Bemegy a saját szobájába, hívatja a lányát is, Bruncikot is. Akkor azt mondja: - No, kedves barátom, a kívánságomat teljesítetted. Én is állom a szavam. A lányom neked adom, ha ő is szeret téged. Hát mi történik egyszeriben? Az aranyhajú lány Bruncik nyakába ugrik, összevissza csókolja. Bruncik aztán kiszól az ablakon: - A lovakat fogják be! A hintó álljon elő! A leány elbúcsúzott a szüleitől. Beültek Bruncikkal az aranyhintóba, megindultak Szerecsenország felé. Amint mennek az úton, a lány megkérdezi: - Itt a katonáid az úton tegnap azt beszélték, hogy a szerecsen király küldött téged értem. - Hadd beszéljék! - mondja Bruncik. - Mondd meg, magadnak viszel? Igazán? - Miért gondolod, hogy másnak vinnélek?

236

De mit látott? Száz vadkanca előtt egy mén vágtat. Bruncik olyasfélét hallott. Mikor mindennel készen voltak. harapta a – hamuzsákot Mikor Bruncik látta. azt mondja ott a kis ló: .De hiszen én azért hozattalak. Éppen mikor le akar ereszkedni. nyomban elkezdett gyönyörűen énekelni. A kis táltos kiugrik. meg akarta rögtön ölelni. de most már kimondom! A lány azt mondja erre a szerecsen királynak: . te meg ülj fel az ágra. hogy ereszkedjék bele a kardjába.Mi az? . ide áss két gödröt egymás mellé. 237 . odaszaladt a hintóhoz.Mondd meg a királynak . Azt a száz darab fejős kancát hozd el ide nekem. Azonközben. hogy a vihar kitépi a fát is. és ide hozod! Bruncik elmegy a kis lovához.Tudom. hogy nekem a fülem se látszódjon ki belőle. töltessen meg hat zsákot hamuval. a táltos még egyszer nyerített. mint mikor nagy égi háború van olyan zúgás keletkezett. hogy a szívedet találja. de úgy. Mikor ezek készen voltak. az azt jelenti: elvesztünk. . Bruncik felült.feleli a kis ló -. haladtak előre. harapni. tudom. hogy azonnal halj meg te is. Olyan robajjal mennek.Elmész a vad lovak után. Te pedig látod azt az ágat? Az ág alá állítsd föl a kardodat a hegyével fölfelé. amire ő felmászott. Elrepültek rögtön nagy messze. hogy az enyém légy! Akkor még nem mondtam ki. és ülj csak a nyeregbe. Azt mondja a szerecsen király a lánynak: . Olyan mély legyen. be a királyi palotába.Gyere le. Mikor tehát hármat nyerítek. hogy gyáva vagy.. Egyikbe tegyük a hamuzsákokat. és elpanaszolja a baját. Egy nagy terebélyes fa alá mennek. Rögtön odafordult Bruncik felé a szerecsen király.Én azt nem tudom megtenni . azokat kösd fel a hátamra. Mikor a szerecsen király meglátta a lányt. Akkor észrevette a vadmén.mondja a szerecsen király.kérdi a szerecsen király. . Kérjél tőle ásót és lapátot. a táltos megszólal: . hogy a tied legyek? Akkor teljesítsd egy kívánságomat. De a lány hátralépett. Én majd harcolni fogok. Egyszer végül aztán megérkeznek szerecsen földre. aki engemet elhozott. .Nehogy másnak vigyél! Mert inkább meghalok. Azt hitte. és azt mondja: . nem engedte. A másikban leszek én.Azt akarod. Talán nyerítek is. csókolni. megmenekültünk. Egyszer egy nagy legelőn leszállnak. végünk. . úgy. nem bírom tovább. beugrott a gödörbe a táltoshoz. nincs baj. belé a másik gödörbe! A vad utána! Elkezdi rágni. Tépte. hogy már csak egy zsák van. mintha a földet össze akarnák gyúrni! Mikor kétszer-háromszor körülszaladták a legelőt. Telt az idő. kis gazdám. ahogy az aranytollú madár meghallotta a lány hangját. ha nem a te feleséged lehetek.A fától úgy öt lépésre. De ha harmadszor is nyerítek. a táltos nyerített egyet. . de majd elhozza nekem az.Van az én apámnak egy vad ménese: száz darab fejős kanca. megfogta az ágat. ereszkedj a kardba.

De mikor mind meg volt fejve. eredj.Te küzdöttél értem! Én a tied. a belső szobájába. Attól majd jön ő is utánam. állnak a kád mellé. hogy a tej elkezdett ismét forrni. te híres hencegő. mint a nyári patak vize.Lásd.Leszállott Bruncik a fáról. tejüket mind egy kádba öntöd. Ez az egy épen maradt. aki ebben tisztára fürdik! Kiáltja a szerecsen király: . Bruncik hamar levetkőzik. s odamennek mind a ketten a kádhoz. Akkor kijött. szökött le a kád széléről. már ugrana ő is a kádba. itt vannak a te vadlovaid! Most már leszel a feleségem? Feleli a lány: . Mikor megérkeztek. hogy azokat a vadakat megfejjem. s dobd rá a vadménre. Jön. Igen. s abban a kád tejben megfürdöl. hogy az egyszeriben olyan langyos lett. kijött a szerecsen király. édesem. Dicsekszik a lánynak a szerecsen: . s tűrik szelíden a fejést.futásra! Be a palotába.odalép a kádhoz. a többi zsákot mind széjjeltépte. beleugrik. te szerecsen.Leszek. fürödj meg helyettem! Vagy halál fia vagy! Bruncik . A szerecsen királynak elég volt csak a lábujját belemártani. te az enyém! Papot hívattak. Jól megmosakodott. az ágyba. Vetkezik erre nagy büszkén a szerecsen is. mondja neki a táltos: . Mégis övé lesz a lány! Ledobja a ruháját. Lábaikat széjjel teszik. aki idehozta őket. ha meg nem haltak. megesküdtek. hogy most a sörényemből húzhatsz már egy szálat. Előhívja Bruncikot. Aztán hazautaztak nagy boldogan a fiú apjához. mint a forró folyó vas! Azt mondja akkor az aranyhajú lány: . Feleli a szerecsen: . Még ma is élnek. ha azokat a vadkancákat megfejed. szégyenletében . Füttyent Bruncik. fürödj meg benne! Azé leszek. a tej úgy forrt a kádban. jajj! Mondja a lány: .Bruncik. . Kijött az aranyhajú lány is. Elvágtattak vissza Szerecsenországba.tudtam. de akkor ám a táltos olyat lehelt belé. Úgy is történt minden.Nem is vagy te arra való . mellette a kis táltos. a dunyha alá! Ekkor az aranyhajú lány nyakába ugrik Brunciknak. Húzz egyet. lagzit ültek. De megfeji majd. s mivel meztelen volt.mit tehetett? .Én azt nem tudom megtenni. De a harctól annyira megszelídült. Hát mi történik? A vadkancák mint a szelíd juhok. 238 .Lásd. még ivott is egyet belőle. No de most? Az történt hogy a táltos olyan leheletet fújt a tejbe. s őutána az összes többi vadló.No.

ha találna. Eredj az ablakomtól! . legkisebb lányom? . nyomorgott sokáig. amiért a lánya olyan kevésre becsülte őt. Kérdezősködött itt is. hogy a királyfi odabenn öltözködik. oda megyek. Ott kivette a zsebiből. hogy egy nagyon gazdag királyé. hát csakugyan az volt. Akkor előadta. Ott szegénykedett.Azzal a lányhoz vágja a törülközőjét. letette a libapásztor mellé. akármi dolgot adjanak neki. kiféle. egy gyönyörű szép aranyruhát látott. A libapásztor fogta magát. Még tapsolt is örömében! „Megállj. 239 . merre. . aztán visszaszaladt a lyukába. ami kis holmija volt. amiről azt se tudta. Nem bánja ő. ott forgolódott az ő rongyos szőrruhájában. édesapám. Ahogy ott vacsorál. ment a libaólba. előhívatta hát a három lányt.felelte a legkisebb lány -. Ugye. Ahogy kiért a pitvarból.Hát te hogy szeretsz. maga sem tudja. Hát egyszer is ott sündörgött. No! A kislány hova forduljon most már? El van csapva azért az egy szóért. hogy mellette egy kis egér cincog.Hijnye.Nem mégy már ki innen. . Szegény lánynak mit volt mit tenni: összeszedte. adott neki egy kis darab kenyeret. Mikor az egér megette.Hová készül a királyfi? . volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége. édesapám. Odanéz.Úgy szeretlek.Mit kérded te azt? Ahová megyek. nekem nem kellesz! . nagy sokára egy nagy gazdaságra talál. én úgy szeretlek. Vásárfiát akart hozni a lányainak.Úgy szeretlek. azt a kutya mindenedet! Hát hogy mersz te nekem ilyeneket mondani? Hát mire tartasz te engem? Ilyen keveset érek én teelőtted? Eredj most már. aminőt csak a vásáron árulnak! A második meg úgy felelt: . hozott magával egy dióhéjat. csak szánják meg! Nagyon megsajnálták a szőrruhába öltözött. hogy mi járatban van. mendegél. ott is. volt nekik három lányuk. hallja. mint a levesben a sót! . az ő rendes fekvőhelyére. Megnézi a szegény lány a dióhéjat. Hogy ő szolgálatot jött volna keresni. de milyen foglalkozást adjanak neki? Felfogadták libapásztornak. látva. hogy kié. amit a konyhán kapott. még fel is akaszthatnak miatta! Takarodj ki mindjárt! A szegény lány kiment. a királyfinak az ablaka meg éppen nyitva volt. Nagyot kiált rá a szakács: . úgy hallotta meg. Hát ahogy belenéz. amerre látsz. Elmegyek estére a bálba. királyfi.szólt be az ablakon a szegény lány. aztán megkérdezte tőlük sorba. mint a gyémántos ruhát. ugyan mi lehet abban. Az első azt mondta: . hogy hogyan szeretik őt. rongyos lányt. mint a legeslegszebb ruhát. Megy.Szörnyen mérges volt az apja.A libapásztorból lett királyné Hol volt. Nagyon megörült neki. te! Mindig láb alatt vagy! Még egyszer a ruhádról beleesik valami az ételbe! Akkor aztán lesz kapsz. aztán keserves sírás közt hozzáfogott a vacsorájához. Az ételért mindig a konyhába járt fel. hol nem volt. Megsajnálta. veszel nekem olyant? Odafordult a harmadikhoz is: . azzal elindult világnak.Kedves apám . Az apjuk egyszer vásárra készült. miféle.

megállj! Hamarabb ott leszek én a bálban!” El is határozta magát. Mire kivilágosodott. engedelmet kért tőle. hogy elmegy. a libák is az ólban voltak.Fésűütővárra! Gondolkozott a királyfi. szépen összehajtogatva. elszökött. hogy őérte most búsul valaki! Eljött a dél. A lány kiment az ólba. megvárta. hogy a királyfi ugyancsak fésülködik. kimulatja magát. nem hagyott vele senkit táncolni.Eredj már innen. mint azelőtt való este. Mikor odaért. hogy lehetne indulni. hogy hazakísérheti-e vagy nem. De már nem peszterkedett ott soká. de a lány csak szabódott. elővette a szőrruhát. te szélhordta.Mi közöd hozzá. Már állt a bál. uzsgyi. csak egy helyen. olyan jó kedve volt. csak húzódott. látja. de eszibe se volt. nem is árult petrezselymet egy cseppet se. visszatette a dióhéjba. . Mikor már gondolta. az asztalnál szomorkodott. A szakács csak piszkolja. királyfiú. akárhova megyek. . mulattatta. Akkor . De a királyfi ablakánál újfent megállt. merről való. köd utánam! . te vízhajtotta Még egyszer csakugyan belekavarsz az ételbe.Törülközőütővárra! Akkor éppen új nótát húztak. De a lány csak hímelt-hámolt. Megbámulta nagyon. Délfelé megint csak felment a konyhába. Egész reggelig mindig az a nóta járta. A királyfi mindig vele volt. A lány csak odamegy a királyfi ablakára. úgy megváltozott! Táncoltatta. hogy beleselkedel az ablakomon? 240 . hogy olyan nagyon fésülködik? . Aztán. már meg is szerette. A királyfi már csak a hűlt helyit találta. csakhogy megyek. ha már szép ruhája van Azzal készült sebesen. csak dúl-fúl. már a tallón volt a libákkal.köd előttem. míg egyszer csak megint úgy eltűnt. A királyfi karon fogta a szép. A lány megint csak hazament. Aznap délig a libákkal bajolt az árokparton. . Ott benéz. mintha elvágták volna. egyszer csak. aztán akkor jaj nekem! .Tán megint a bálba készül a királyfi? .Azzal a lányhoz vágja a fésűjét.el a bálba. A lány visszament a libaólba. az ezüstruhát. azzal elment. hogy ki is ő. hogy hazakísérhesse. a lány megint ott sodormánkodik a konyhában. hogy csak! Megint faggatta. Mikor az ezüstruhás lányt megpillantotta. Kérdezősködött aztán tőle. hogy ki is ő. Elmegyek a bálba! Takarodj az ablakomtól! . felvette az aranyruhát. hogy így meg úgy. hogy honnan való? A szép lány csak annyit szólt: . felöltözködött a szőrruhájába.Oda hát! De hát te mindig olyan szemtelen vagy. köd utánam! . kivett a dióhéjból egy ezüstruhát. elmentek megint táncolni. megtisztálkodott . az aranyruhát visszatette a dióhéjba. felöltözködött. A királyfi nem mulatott.Adott neki valami kis harapnivalót.köd előttem. készül valahova! . aztán kikergette. aranyruhás lányt. aztán megint csak a szegény libapásztor lett.Hová készül. de nem tudta kitalálni sehogy se. hogy merre lehet az. A lány csak annyit mondott: .kérdezte a lány. táncba fogott mindjárt. Aztán felkérte a lányt.ment a bálba. ott egy szegletben várta be az estét. amíg adnak neki valamit. megmosakodott. megsimakodott.

Hívatták aztán a szakácsot: ki járt a konyhában? Megijedt a szakács. A konyhában sustorgott már a sok étel. akármerre lépett. A szomszédunkban van egy öreg ember. ki járt ott. Odament az anyja. addig forgolódott. kérdeztem attól. de a királyfi csak búsult. Úgy fájt a szíve. egyenest az ólba. Hogy az megszökött. olyan szomorú volt. apja. keresztül akart menni mindenkin.köd előttem. A királyfi már nagyon szerelmes volt. Kiveszik. Ahogy eljött a dél.Mit keresel te itt? Tisztulj innen mindjárt! . „Jól van. ne félj!” Megvárta az estét megint. Azzal aztán kiszaladt. Mikor hazament. mással táncolt. mint az a szőrruhás libapásztor.De a szakács került-fordult. Megint megkérdezte.Azzal a tükröt hozzávágta a lányhoz. merítenek a tálból. akit ő úgy szeret. hogy hova való. Most még jobban mulattak. mikor a királyfi odaért. no . felvette a hétköznapló rongyosat.Hol lehet az? Nem tudhatom. aki már sok országot bejárt. mérgesen elkapta annak a legénynek a kezéből. Odament. csak a búnak adta magát. vigasztalta volna. mint te.Tükörütővárra! . felvett egy gyémántruhát . köd utánam! -. mint a pille. nem hajtott az senkire se. megnézik. a lány is addig sündörgött. azoknak még a hírét se hallotta. mert akkor csakugyan felakasztatlak! De így nem lesz semmi bajod. hogy honnan való. Ott levette a ruháját. aztán ő táncoltatta. hogy valahogy mégis betette a tálba a gyűrűt. mert ő el akarja venni! A lány meg is ígérte. mert ahogy eddig mondta.gondolta magában a lány majd hamarabb ott leszek én. hogy mondja már meg.Szakács! Mondd meg. de már nem várta meg. hogy senki. Bement. hogy az a szőrruhás. . elillant. Hát csak tagadta. a lány is behajtott. lehúzta az ujjáról a gyűrűt. ha bevallod! Mit volt mit tenni! Bevallotta a szakács. Mikor beviszik az ételt. hogy őrizze meg. Már javában táncolt. . de lélekre. és gondoljon rá. megfésülködött. hogy ott más nem járt. hát csak megcsördül a kanál valamiben. odaadta a lánynak. hogy az. hogy megint szóljon a királyfi a hazakísérésről. de ezeket a helyeket még ő sem ismeri! De a lány nem világosította fel. A királyfi nem tudta nézni. de hamarabb is ott volt. gyorsan szaladt haza. aztán jöjjön be! A libapásztor szépen megmosakodott. . Most már baj van! Nem merte megmondani. mint a két azelőtt való estén. krajcár se maradt a zsebében. hogy majd meghalt bele. amit a királyfitól kapott. mint a királyfi. A lány azt felelte: . a bálban is csak tört-vágott. mindig a lába alatt volt. Minden szívszándéka a lány felé volt már fordulva. csak a lány volt minden gondolata. ment a bálba. szavát se lehetett venni.Hívd be mindjárt! Tisztítsa ki magát szépen. A libapásztor is bemegy a konyhába. A királyfi már nem tudott magának parancsolni. Hát mi volt? A gyűrű. mert akkor őt biztosan felakasztják. felvette a gyémántruhát. A királyfi meg odavolt nagyon. 241 . ott sündörög a szakács körül.

Ott a lány apja is.Látja-e. hogy jó itt minden. csak az baj. de só nélkül. mi lelte? Mért nem eszik? Tán nem jó az étel? De az ember csak hímelt-hámolt. kérdezi az is: . nem akart szólni. hogy anélkül meg nem ér semmit az étel? Mikor ezt a lány elmondta. hogy hetedhét országon se volt párja. mint a sót az ételben. Boldogan éltek nagyon sokáig. ugyan kit hívjanak már meg? Hát többek között meghívták a lány apját is. A konyhában meg a lány meghagyta. ennek adta ő a gyűrűt! Megölelte. Odamegy a lány is. jó kedve van mindenkinek. hogy elveszi feleségül. A lány a királyfinak a felesége lett. Jön a lagzi napja. Kérdezik aztán. Készültek a lagzira. lett olyan vigasság. megcsókolta. tán még most is élnek. hogy az apjának külön csináljanak mindent. Hiszen ez az. mikor meglátta. olyan. maga engem azért az egy szóért csapott el. édesapám? Ne szomorkodjék. Akkor aztán összeölelkeztek.A királyfinak a szíve majd meghasadt örömiben. hogy úgy szeretem magát. az apjának csak úgy csurgott a szeméből a könny.Hát mért nem eszik. Látja-e. ha meg nem haltak. akivel ő táncolt. nagy finomul van elkészítve. Tanakodtak. amiért azt mondtam. hogy só nincs benne. ha már lagziban van! Az apja mondja aztán. csak a lány apja nem eszik. meg is mondta mindjárt. Akkor aztán odafordul a lánya: . édesapám. mintha szomorú volna. 242 .

hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket. Márpedig a tiszta ruha tisztesség.kérdezték az urak. . kérték.kérdezte a király. hogy az asszony mossa rám a ruhát. Egy-két szó után rögtön rá is ismert.Hol? Milyen képét? .Míg a képemet meg nem látod. Rögtön tudakolni kezdték: .Találjátok ki. Az öreg valamikor a katonája volt.felelte az öreg.Addig nem mondhatok semmit. Körülvették.Hát négyet hova teszel? .De miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? . megszólított mindenkit.mondta a király. unszolták. Kedves volt mindenkihez. Megállapodtak tíz aranyban. .Már csak tizenkettő! .„Tisztességben.Kettőből! . . Az öreg most már elkezdte a magyarázatot. .Mátyás király meg az öreg ember Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot.Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük! Felelt Mátyás király: . ki-mi.ez azt jelenti. .Hány még a harminckettő? . Az urak utána. .mondta az öreg.Tisztességben. hogy ki szolgált nála.Hányból élsz? . nagy jutalmat kap! Az urak gondolkodtak.Hatért! . de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez.Ami az aranypénzen van kinyomva .felelte rá az öreg.Meg tudnád-e fejni a bakkecskét? .kérdezték az urak. mert Mátyás király megismerte esztendők múlva is. nem nézte.Hány pénzért dolgozol? . .Köszönöm az asszonynak! .Meg én! Az urak csak bámultak. s nevetve még azt mondta: . S ezért mondtam. Látta ezt a király. öreg!” . Egy szót se értettek ebből a beszédből. öreg! .mondta az öreg. addig meg ne magyarázd senkinek! Azzal a király továbbment. hogy köszönöm az asszonynak. . míg a király képét nem látom . . Aki kitalálja. . Megszólított egy öreg embert is.A sárba dobom! . azért vagyok tisztességes. 243 .

Hat pénzt keresek. hogy „a bakkecskéket hogyan fejed meg?” . Már csak egy kérdés volt hátra. ez azt jelenti felelte nevetve az öreg. de most már csak tizenkettő van. négyet a fiamra költök.Megmondom tíz aranyért! Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is. az pedig annyi. Kettőből magam élek. . mintha a sárba dobnám! ..Legénykoromban harminckét fogam volt.Az azt. .felelte az öreg.Hát az mit jelent: „Hány még a harminckettő?” . Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat. ahogyan most az urakat megfejtem! 244 . .Hát az mit jelent.

De a lánynak kellett előbb inni belőle. ráadásul hat lovat meg hintót.nem hazudik ez. hogy hova lett az aranyszőrű bárány. a húst edd meg. jó mézesen. hogy én király vagyok? . Jó. hogy maga király . Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába.mondja a juhász -. .mondja a burkus király. nem tett-e valami étőt beléje. . . Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király: . ha megtudja.Ne búsuljon . Addig-addig beszélt a lány. mert felakasztana Mátyás király. Sokat szabódott a leány. a szállására. hogy az még sosem hazudott. a juhászokhoz. No. Nem. Azt mondja aztán a lány a juhásznak: . Avval jó éjszakát mond a burkus király. Mondja a burkus király: . van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom.mondja az a lány -. De azt mondja neki a juhász. mert nékem a húsa nem kell. hogy hazudik.mondja Mátyás király . hogy végül megitták a bort is.Jaj . A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak. hogy hazudjon.Én is odaadom fele országomat. Még több pénzt ígért neki a burkus király. de úgy hogy muszáj. ha a lány hozzámegy rögtön feleségül. hogy a lánya meg tudta csalni a juhászt. hogy fog hazudni! . mert pénze van elég. hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt.Én megmutatom.Azt hallottam. . csak a bőre! Megnyúzta a juhász. ha nem hazudik .Megismerem én a szaván.Adok én neked sok pénzt.Igaz . Azt mondja a burkus király: .Isten hozta. és megy haza. hogy nem hazudik . Hazavitte a lány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. Az visszaköszönti: .Nyúzd meg a bárányt. De nem. kezet fognak.mondja a juhász. Látni akarta a juhász. és indult ki rögtön a tanyára. csak add nekem az aranyszőrű bárányt. a juhász nem állt kötélnek. és csak búsul és búsul. addig incselkedett.Fogadok akármibe. Pénz néki nem kell. . mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal: én majd megcsalom! Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort. meg van egy olyan juhászom. mert én megcsalom. hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja.De én megmutatom. hogy a juhászt megcsalja. Ott volt a lánya is. 245 . olyan nincs! . Köszönti a juhászt. de végül mégis beleegyezett.Honnét ismersz te engemet.De . hogy magának aranyszőrű báránya van! . a világért se adnám. Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására.Mátyás király meg az igazmondó juhász Elment a burkus király Mátyás királyhoz.mondja Mátyás király. király uram! .mondja Mátyás -.Fele országomat odaadom. örvendezett az apja.

a két király közt. hogyan is fog hazudni. amit tőle elnyertem. . Harmadszor is talált egy egérlyukat. Kivette most is a kalapját meg a botját.Hazudsz . csak az. ismét beletette a pálcáját. . mert a többit is ellopták volna. megijedt.mondja a burkus király -.Nincs semmi egyéb.Mi hír a tanyán? . hogy ne tudja meg. és köszönti a két királyt és a lányt is. . . csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba. a maga nevében: . .mondja a juhásznak. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával. és ment tovább. Bemegy a juhász. hogy hazudik-e a juhász. . hogy az aranyszőrű bárány elveszett. .mondta a király -.Hazudsz. De azt mondja a juhász: .Ott biz nincs más.Eljött a reggel. Beszúrta botját egy egérlyukba. Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát.Éljen! . Elhátrált aztán tőle. és ment tovább. és útközben elpróbálta. . meg feléje ment. köszöntötte király uramnak.No . Mátyás király palotájába. búsult a juhász. a kalapját reátette a botra.Mi újság a tanyán? . . én is odaadom a lányom. Nagy volt Mátyás király öröme.Mi újság a tanyán? . úgyis megszerették egymást. és ment tovább a király kastélya felé. és köszöntötte király uramnak a botot. és köszöntötte király uramnak a botot. Indult a kastélyba. . és most várták mind.Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát. a kastély felé. Ismét kivette a pálcáját.Ellopták az aranyszőrű bárányt. Ismét talált egy egérlyukat.Ott ül középhelyt. mert a többi is bedöglött volna. belétette a pálcáját. mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját. ha a király elé kerül.kérdi Mátyás király. 246 .mondta Mátyás király a juhásznak.Mi újság a tanyán? Mondta erre ő. Mondta a király nevében saját magának: .Hazudsz . reá a kalapját.vélte hallani a király hangját -.Nincs egyéb. hogy az aranyszőrű bárány elveszett.Hát hozd bé a bárányt! . Mátyás királynak a burkus király. . reá a kalapját. Mert ha hazudott volna. hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak. a farkas megette! Mikor kimondta. A bőrt már odavitte volt. És így lett a juhászból burkus király.

Mátyás király is várt. Elmondta szépen. volt egy hű szolgája. volt. Mondja meg neki. Egy idő múlva azt mondja a lány az apjának: . s megette a két diót. aki csak az országúton elmegy. Gondolt egyszer valamit a király. mit tehetett. aki meg sem próbálta. Ez a király parancsolata. menjen fel kend Budára Mátyás királyhoz. meg két szem diót. Mátyás király nézett egyet. hogy van egy lányocskája. Egyszer csak azt mondja a lányocska. S mind csak azt mondta: . hogy vétesse előbb a kőnek a vérit. És csak várt. még a lányáéval sem.No. Azzal s a jutalom ígéréssel sok embert odakerített. Akkor jöjjön fel hozzám. s odaáll a kőhöz. de olyan földbe. amikor még legényember volt. hazavitte a két diót.Van kint az országút mellett egy kő. kerítsd oda.Ugyan már! Hogy nyúzzunk meg egy követ? Volt. hogy azt a követ nyúzza meg. Amellől a hű szolgáját is visszarendelte. most már menjen fel apám Mátyás királyhoz. És minden embert. megvitte Mátyás királynak az üzenetet. Azt mondja Mátyás király a székely embernek. és mondja meg neki. A lány két kis keblecskéje volt az. S azt mondta neki: . ahogy a többiek ott nyúlkálódnak s tanakodnak: . De most már csak a lány válaszát várta. állj a kő mellé. 247 . hogy én előbb vérét vétessem a kőnek? Furfangos egy ember vagy te! A székely ember nem akart más tudásával díszelegni. De tetszett neki az egyenes szó. akik épp próbálták volna a nyúzást.No. de mindmegannyi a vállát húzogatta. Adott a székely embernek egy csomó pénzt. te székely ember. hogy már kifejlődtek a diók.Hát te honnan tanultad ezt. feleletül a kérésre: . Azt mondta neki: . Azt is odakerítette a szolga. annak a fejéből való ez a gondolat. hogy segítsen azoknak. S ment egyenest Budára. Egyszeribe föltörte. ez a király akarata! Jutalmat ad érte! Így akarja kipróbálni a népe eszét! Kimegy a hű szolga. Mert jutalmul talán feleségül is veszem! A székely ember. Egyszer egy székely ember is ment arra a lányával. hogy fa nélkül megnőjenek. nem a kő megnyúzását. most neked is adott Mátyás király bajt eleget! A lányocska azonban csak mosolygott. s bólintott. S mondja a parancsot. s azt mondta ennek a hű emberének: . Ültesse el őket.Mátyás király és a székely ember lánya Mátyás királynak. akkor majd megnyúzzuk! Ránézett a székely ember a lányára. Mátyás királyhoz.Vidd el ezt a lányodnak. A székely ember fölment most is szépen Budára.Apám. Menj ki az országútra. aki próbálta. s odaadta a lányának.

mint okos. hogy csináljon előbb ő ebből a két forgácsból szövőszéket. szitába tette: az lesz az ajándék. hogy ő szívesen megfoldja a korsókat. épp csak meghajtotta magát. most már tetézve adott bajt neked a király! . azt az üzenetet küldte a székely lánykának. De a lány egyszeribe fogott egy verebet.Vigye fel kend ezt Mátyás királynak. mégpedig úgy. Akkor majd én is csinálok rajta főkötőt abból a két szál kenderből. ruhaként azt vette föl. amennyi kell.Mátyás király meghallgatta az üzenetet. hanem dolgos is. akié a szekér volt. A király fordíttassa ki előbb a korsókat. De az ember. Mátyás király erre azt üzente a székely emberrel. Az persze rögtön elrepült. Nagyon jól éltek egy darabig. Amikor odaért a királyhoz. De a lány látott az udvaron két szál forgácsot. nem is. Ha azt mind befoldja. s ha olyan dolgos is. hogy a csikót az ő szekere csikózta! 248 . köszönjön is. csöllőt. hogy se az úton. egy szegény embernek a kancája lefeküdt. se az útfélen. S adott most is a székely embernek egy csomó pénzt. megmutatta a verebet. de egy más embernek a szekere alatt. hanem a szamár nyomán. herceget kap férjül! Visszaüzent erre a székely ember lánya. csináljon főkötőt a királyi rezidenciának. és mondja meg neki. s azt mondta az apjának: . és csikót ellett. elindította maga előtt.Most adott csak a király bajt neked! S szóról szóra elmondta a király parancsát. s mégse lett. Így nem az ország útján ment. Mátyás király. Mátyás király rögtön fölkelt a trónusáról.mondta otthon a szegény székely. de csak a visszájukról. Mátyás király most azt felelte: . Volt az apjának egy szamara. mikor Mátyás királynak a lakodalma volt. nem engedte: azt mondta. se öltözetlen. de nem szólt. A székely ember azt a két szál kendert szomorúan vitte haza a lányának: hogy csinál az abból főkötőt? Mondta is a lányának: . Mivel pedig nemcsak okos volt. Hozzon ajándékot is. míg új házasok voltak! De egyszer nagy sokadalom lett a városban. amikor pedig belép. Nagy vásár Budán! Amint a szekerek összegyúróztak. s ment a nyomán. annak a jó eszű kislánynak: . amely előtt nem is voltak lovak. hogy ha igazán olyan nagyon okos. annak megfogta a farkát. Elővette a szitát. hogy mégse hozzon. hogy abból a két szál kenderből.Mondd meg a lányodnak. de úgy. meg szép is. Felvette. Volt az apjának egy nagy hálója. én magam veszem feleségül. Mikor a szegény ember meglátta. Ruha helyett hálóban volt. mert színéről semmit sem lehet szépen megfoldani. vetélő fát. Meglett a nagy bál. ne is! . hogy a Duna vize egyszer s akkor válott volt borrá. S ő meg.No. akkor jöjjön föl ő is Budára hozzám. se öltözve. vagyis köszönt is. egyszeribe megcsókolta. Gondolkodott. kezet fogott vele. nem is. vagyis föl is volt öltözve. Vagyis volt ajándék. s nem többől. A székely ember ismét megjárta Budát. s adott a székely embernek két szál kendert. olyan bál volt. tele van a padlásom lukas korsóval.Mondd meg a lányodnak. hogy a kancája megcsikózott. megmátkásodtak. ki akarta húzni a csikót a másik szekér alól.

Rögtön behívatta. négy emberrel odament. és látja. De bizony azt mondta Mátyás király is. abba a hártyás ablakú házba. Elhatározta. hogy szegény ember vagy! No de én segítek rajtad! Menj el.Bizony nincs ott hal! De a szekér aljának sincsen csikója! . a hálóval pedig úgy csinálj. Azt mondja neki a királyné. elmegyek. hogy alig lát ki az ablakon. és attól kér tanácsot. tudom. a paplannak a négy szegét megfogatta. amire a királyné tanította: . Mikor Mátyás király másnap megébredett. csak hártya. hát elhoztalak magammal! Erre megcsókolták egymást. mintha halásznál. akár tüstént. a nap meg ne süsse ott többet! Azt mondta erre csöndesen az asszony. hogy az urának olyan szokása van. hogy a királyné még okosabb. akinek a szekere alatt találták. És a király arra járt. te szerencsétlen ember. hogy micsoda szamár ember kend. Hát ahogy este lett. rögtön igen mélyen elalszik. hogy eltakarodjék azonnal a házból.Nem bánom. hogy a homokban halat keres! Mondja rá a szegény ember azt. Úgy is tett a szegény ember. hogy amit legjobban szeretek s kedvelek. hogy a felesége ilyen tanácsot adott a szegény embernek. hogy elvigyem magammal. ismerve az ura hirtelen természetét: . és szerezz egy hálót és egy evezőt. csak engedd meg. olyant. hogy a feleségem tanácsolta neked ezt! No. sőt igazságot. azt mondja: . neked visszarendelem a csikódat. mintha a halat kergetnéd a háló felé. azt is elvihessem magammal! Azt mondta erre a király: . ahogy kijönnek a törvényházból. hogy bemegy a királynéhoz. De a számadásnak nincs vége a megszégyenítésemért! A király úgy megharagudott.Ó.Felpanaszolták végül a királynak is a dolgot. amit legjobban szeretek. és elvitette a királyt is oda.Azt jó szívvel megengedem. hogy rögtön bement a feleségéhez. Be is ment rögtön Mátyás király feleségéhez. szegény ember! Látszik.Hej. ahová ő költözött. amivel a vízben szokás halászni s evezni. meglátta. neked ez nem baj. mit hall? Azt. amelynek még üveg sem volt az ablakán. te. Tudta. és bár máig se haltak volna meg! 249 . hogy ha este lefekszik a paplanos ágyba. és elpanaszolta neki a baját. hogy azé a csikó. a hajdani okos székely lányka: . és ott a homokban csapkodj az evezővel. mint az ura. ráripakodott.Mi az? Hol vagyok? Ki merte ezt tenni velem? Azt mondja csöndesen a királyné: . Nagyon megbúsulta a szegény kárvallott ember magát.Megengedted. No de. Még aznap elköltözött az asszony egy kis házba. Menj ki a mezőre.

vágjatok rá még harmincat! Újra megfogták Matyit. De csak nem emésztette meg a mérgét. legfeljebb arra volt kapható. földesúrnak. Az anyja már nem ellenkezett. Matyira meg jó huszonötöt rávertek. a tizenhat fiatalt meg elhajtotta.Ludas Matyi Volt egyszer egy asszony. Ez lett a libák ára! Azt mondja Matyi. Avval eleresztették. A legény a három nagy libát visszaverte. mondtam! Döbrögi úr mögött ott volt két katona. Odamegy hozzá a vásárban Döbrögi úr. hogy ő elhajtja a libákat a vásárra. pedig már legényszámba ment. hogy új kastélyt csináltat a döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába. Matyi odament. úgy ment el a döbrögi úr városába. Az új kastély fele már készen volt. mondja a legényeknek: . A libák éppen akkorra növekedtek meg. te huncut akasztófáravaló. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni. és kísérjétek a házamhoz. méregeti a fát. A libákat is hajtsátok oda. sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra. és azt kérdi tőle: .mondja a legény. 250 . ha már olyan mehetnékje van. szépen kifaragva. amikor föltápászkodott a deresről: .Ennek két máriás párjaként az ára. Nem is csinált semmit.Fogjátok meg a huncutot. hogy őrizte a libákat.Anyám.Nem adom! Két máriás az ára. mint egy ácsmester. eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Visszajött hát a szülőföldjére. . megint harmincat rávertek. Kiment Matyi. most már nem szólt. Tizenhat volt a kisliba. Döbrögre. hát menjen. Azt mondja a legény az anyjának: .Ejnye . De a legény csak felcihelődött. a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc. Nosza. az annál jobban a begyiben maradt. volt annak egy fia. nekem. Rájuk parancsol: .mondta az anyjának. .Hát hogy adnád nekem ezeknek a libáknak párját? . de amit gondolt. Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. lefektették a deresre. S még az apámnak sem adom alább . Inkább a kuckóban ült.Nem dolgozom másnak! . a város ura. de te sem szabod ám meg! Odaadod-e egy kurta forintért? . ha az noszogatta. Még aznap mit hall? Azt. Eltelt néhány esztendő. A libákat ingyen elvették tőle.mondja a döbrögi Döbrögi úr -. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett.Jól van! De visszafizetem én ezt még háromszor az úrnak! Döbrögi urat elöntötte a méreg. De az anyja: . én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra. mikor Döbrögben vásár volt. nem tudta napszámba eregetni. Odaér a döbrögi vásárra.Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is. Matyinak hívták.Fogjátok meg ezt az akasztanivalót. Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához.

hanem kár volna ilyen dibdáb fával berakni. de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. az megjárja. micsoda is ő. Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. De mikor volt az! Én már el is feledtem! Ő meg azt mondta. S mennek beljebb. hát elindultak láncba állva. s addig hegedült vele az úron. Döbrögi úr átöleli a fát.Van nekem egy erdőm. Aztán levágott egy hajlós botot. de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását. hát látják. szebbnél szebb fák vannak benne. Döbrögi úr gondolkodik. hogy vágják ki a fákat sorra. hát szebbet vágatok.Külsőországi ácsmester vagyok! Igen híres.Az épület. Gondolt egyet. elég vastag-e. hogy kicsoda. ahol a legsűrűbb. s két megveréssel adósa vagyok! Evvel otthagyta Döbrögi urat. és bekeresik az egész erdőt. Kijelölgeti őket. s kérdezi tőle. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember. Bemennek oda. Keresi. zsineggel. Azt mondja Matyi: . Úgy meg van csépázva. hogy valami külső országi ácsmester van az ő házánál. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak. ahová a favágásnak még a hangja se hallik. hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas! Az is leszek most már mindég. és megver! Hazavitték Döbrögi urat. Ki sem kelt az ágyból.Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi. Nyögi inkább: . Odamennek Döbrögi úrhoz. Kivette a zsebéből a libák árát. hogy hát mit csináljon. Ezt várta csak Matyi.Mérje csak meg az úr a törzsét. mivel ez nem erre való. még beljebb. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe. aztán elpihentek. mint mikor vadászok nyulat hajtanak. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Még kétszer eljövök. Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. Rászól az ácsmester a döbrögi úrra: . alighanem jó lesz ez is. De még azt hozzátette. hogy még kétszer eljön.Döbrögi úr meglátja. akinek a lúdjait egyszer elvettem. hogy alig tud szólni. és nekiállítják a száz fejszés embert. mondhatom. lepedőben. inkább a másvilágon van. 251 . és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza. Haladnak a sűrűbe. A száját meg betömte száraz mohával. a maga zsebébe rakta. hogy jöjjenek orvosolni.Jó lesz ez az épületfa? Azt mondja az ácsmester: . Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog. hogy a kiáltozást ne hallják. hogy melyik is volna jó az épületre.Nem vagyok én ács. keresi az ácsmester az alkalmas fát. mint az innensőn. hogy lássa. Jöjjön ki velem. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat. Azt mondja végre az ácsmesternek: . A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte az úr két kezét. amíg kedve tartotta. s indult. válassza ki! Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. mivel az úr a némaságában is nagyon kérdezőn meregette és forgatta a szemét: . Ha ez nem rávaló. mert három visszafizetést ígértem. A száz fejszés levágta a fákat. Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. Megkérdezte: . majd hogy végleg meg nem kukult az ijedtségben. Kimegy. Mennek ki az erdőbe. Ő maga persze hintóra ült az ácsmesterrel.

nézelődött a vásárban. nehogy hozzáférhessen a Ludas Matyi. és így ment el a vásárba.mondta Matyi. és árulta a lovát. tovább ténfergett.Már kétszer itt voltam! De még egyszer eljövök! A veréstől Döbrögi úr persze még betegebb lett. Lókereskedőnek öltözött. de rémületében most is csak a szemét meresztette. hogy meggyógyulok? Az orvos nagy vártatva válaszol: . gyökerekért. gyökerekkel. ott egy kicsikét mulat s beszélget. amint az egyik ember dicsekszik azzal.Mi újság másképp ebben a városban? Azt mondja a fogadós: . hanem Ludas Matyi! . nézegeti. Ludas Matyi pedig mindjárt tüzet rakatott a szakácsnéval. az mindenkit meggyógyít. 252 . és fürdőnek való vizet melegíttetett. Odalép a doktor a beteghez. Matyi elővett egy jó erős botot. várta az urat. Mondja erre Matyi. csóválgatja a fejét. Hazajöttek a cselédek a füvekkel. meg is tudom gyógyítani! Megörül ennek a fogadós. nem bízik hozzám. kocsit fogadott. Egyszer megint vásár esett abban a városban. megsimogatva a fölragasztott szakállát: . . hogy van itt egy külsőországi doktor.Ugye. s elhajtatott Döbrög városába. meggyógyítom! Megvidámult egy kicsit Döbrögi úr. Aztán mindenféle cselédet elküldött az erdőre füvekért. Ránéz Döbrögi úr az ókulárés doktorra. amikor a doktor után kérdezősködtek: .Ha lehet. A háznál nem maradt senki más. és elvette belőle a ludak árát. de az úr csak nyögni tudta. Kérdi a fogadóstól: . hogy újra el kellene már menni Döbrögi urat megkeresni. Az ettől fogva mindig strázsáltatta magát a katonáival. igen nagy fizetséget kapna. a sok pénzért csak eljöttek a doktorok. De lassan el is felejtkezett róla. mint afféle külsőországi doktor. szerzett magának egy jó lovat.mondta neki. s ugyancsak megkúrálta. hogy Döbrögi úr rémisztően nagy beteg. Aztán azt mondta: . Ludas Matyinak megint csak eszébe jutott. Amikor eladta. hogy az ő lova a legjobb futó ló a környéken.Nem volt az doktor! Hanem Ludas Matyi! No. és akadt egy. Odaállt ő is a többi gazda közé. csak Döbrögi úr meg Ludas Matyi. Egyszer csak hallja. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához. mind előszedte.Felöltözött tudós doktornak. Ha akadna doktor. Jöjjenek érte! Hintón mentek érte.Nem vagyok én doktor. s odaáll az úrhoz: .Most jön a kúra! . Az úr most beszélhetett volna.Nincs egyéb. végigtapogatja. aki meggyógyítaná. s azt mondja neki lassú hangon: . ha csak az nem. Megszállt a fogadóban. Amennyi pénzt csak talált a sublótban meg az almáriumban.Én fel merem vállalni. Mikor a háznál levők mind eltakarodtak. aki valóban meggyógyította Döbrögi urat.

Hamar mondja erre Döbrögi úr: . s ha majd Döbrögi úr jön a hintóval. s még ma is él. . hát . Akkor érkezett Döbrögi úr a hintón.Fogd ki. Döbrögi úr maga maradt a hintón. De Ludas Matyi csak megadta neki a harmadik részletet is. azt mondja: . úgy. Menjetek.Én vagyok Ludas Matyi! De aztán jól megcsapkodta a lovát. s csendesen odamondta neki: . s azt mondja annak az embernek: .Ludas Matyi odalép. utána eredtek. Azzal Matyi eltűnt. hogy: Én vagyok Ludas Matyi! Hanem aztán vágtasson ám. két aranyat kap. mert különben eloltják a gyertyáját. a hajdú a másikra. Az ember ráállt. ha meg nem halt. Ki is mentek két órakor a város végére. a lovakat! Utána! Aki elfogja a gazembert. ahogy kívánom. onnan nézte az üldözést. akkor kiáltsa el magát. álljon ide a lovával az útra. ha megteszi oda a próbafutást. kocsis. Az ember odalovagolt a hintóhoz. üljön föl rá. 253 . mind! A kocsis hamar felült az egyik lóra.Nem az volt a Ludas Matyi! Hanem én vagyok az! Az úr majdnem ájultan nyeklett vissza az ülésre.Igazán? Mert én épp olyan lovat akarok! Megveszem.mondja Ludas Matyi -. Azután a ludak árát megint kivette a zsebéből. A Ludas Matyi akkor szépen melléje állt. s megmondta neki. Az ember erre is ráállt. s egy más tájon telepedett meg. ott vett magának feleséget.No.Megteszem. hogy ez volt az utolsó. elkiáltja magát: .

hogy nem látott kenyeret. ahová lefeküdjetek. akkor még nem lehet meg a gyerek! De az asszony már nagyon jajgatott.feleli rá a társa. Azt mondja: . Akkor mi lesz magukkal? . . nézd meg. meghúzódunk mi a földön is.Van ennivaló? Azt mondja a szegény ember. Szép rendben lefeküdtek azután. de tért is rögtön vissza. mindenütt elutasították a két vándort.Nagyon felleges az idő. De az asszony még jobban jajgatott. Mindenütt kértek.Nem baj . . csak nem állta most sem tovább szó nélkül az első vándor: 254 . van húsz esztendeje. akinek annyi gyermeke volt. mindjárt meghalok! Na. csak hamupogácsával élnek.mondja -. úgy is leheveredtek azért. hogy mi lesz most. hogy nem tudta azt sem. melyik tavaszi.Én adnék szállást.Jaj . Azt mondja ez a szegény ember: . A két vándor most mit csinál. Azt mondja az egyik vándor a másiknak: . hol nem volt. A szegény ember hozott be szalmát. Szállást akartak kérni.Majd lesz valami . egy kis szalmán. és beszél vissza: .feleli a társa -. hogy megszül. Bementek egy szegény emberhez.Na .felelte a két vándor -. milyen idő van! Újra kiment a másik vándor. A feleségem úgy áll.Akkor jól van . Egyszer eljajdítja magát az asszony. milyen idő van! Kiment a másik vándor. de még hely sincs. De még annyi sem volt. . Hogy az asszony annyira jajgatott. . Amint jöttek-mentek erre s arra. Hogy az asszony annyira jajgatott. éhen. Elérkeztek egy faluba. annyi a gyermekünk! .Eredj ki. ha meghúzódnak. Kértek egy kis kenyeret: .Még most sem lehet meg a gyerek . minden percben várom. megijedt a szegény ember. hogy lepedőt tegyenek a szalmára.A koporsóba tett fiú Hol volt.Menj ki ismét. megint megszólalt az első vándor: . volt egyszer két vándorló. elesteledtek. melyik őszi. Nahát. de nem kaptak az egész faluban. A felesége épp akkor is gyereket várt.Most már egy kicsit oszlik a felleg. az volt az ágyuk. ha a felesége lebetegszik? Mert még bába sem volt. és nézd meg.válaszolja a két vándor. de annál még nagyobb baj is van.mondja rá a szegény ember -.

Visszamegyünk szívesen! Vissza is mentek.szól oda a feleségének -. lihegve azt mondja: . hogy utánunk hozta . merre indultak! De a szegény ember azért csak megindult. merre mennek. aki nagyon gazdag volt: annak egy kislánya született. nem volt arra való ruhájuk. hogy még azt sem kapok. Egy perc alatt megszült az asszony: szép fiúgyereke lett. mert én annyira szegény vagyok. s visszaszól: . vajon mi lehet a baj? . olyan szegények voltak.Jaj .. Odaszól a másiknak: . . De megszólal ekkor az egyik vándor: . emberek! Elébbvaló a kalap.annak volt. jöjjenek vissza. Úgy vitte meztelenül a két vándor a gyereket a keresztelőre. nézd meg.mondja a másik -. amikor a szegény emberét. meg fogjuk magának hálálni! . . milyen idő van! Megint kiment a társa. . ahogy mentek. hogy azt kereszteljék előbb. jól van.Eredj csak ki ismét. ez a két vándor itt felejtette a gyűrűjét! Itt volt a szalma között. futott ki a faluból. A két vándor útnak indult.Te. Egy nagygazdának. megtalálta a gyűrűt. aki nem adott szállást a vándoroknak. utánuk viszem! De merre? Azt sem tudom. Tartják szép rendben a nagygazda lányát a keresztanyák. . De az öregebbik otthagyta a gyűrűjét a szalma közt. Sehol egy darab felleg sincs! .Ott felejtette valamelyikük a gyűrűjét.mondja az öregebbik -.Most már megszülethetik a gyermek . Épp annak a gazdag embernek.feleli a szegény ember. mi a baj! Mikor elérte a két vándort a szegény ember. de azok nem hallották.mondja -. ne a szegény ember gyermekét. aki ezt a gyereket elviszi megkeresztelni! . A gyermeket nem tudták mibe takarni. Egyszer aztán meghallotta az egyik vándor. A nagygazdának a lányát is éppen akkor vitték keresztelni. az a szegény ember nagyon fut utánunk. Na.feleli az öregebbik vándor.Köszönjük szépen.Legyenek szívesek. hogy milyen szíve van a szegény embernek. Ez idő alatt a szomszédban is született egy gyermek. Szép rendben a szegény ember kivitte a szalmát a ház földjéről. Hát meglátta a két vándort. Megyek . felvirradtak.Hát akkor máris volna nekem egy kérésem . még a kalapját is levette. 255 . azt hozom maguk után. Kiáltott utánuk. mint a főkötő! Így aztán előbb keresztelték meg a szegény ember gyermekét. mintha ottfelejtette volna.Nagyon szép tiszta idő van. lássuk. Még a kalapjával is integetett a szegény ember.Várjuk meg . Pedig csak megpróbálta.Nem úgy. aki elvigye keresztelni a gyereket -.

hogy sütne nekünk pogácsát? .Ne törődjön vele .mondja neki a vándor -. mint egy szem kukorica. Lett belőle olyan kicsi csomó.Ne törődjön vele. azt emlegette. és azok nem engedték a nagygazda lányát előbb sorra kerülni.Ahogy hazamentek a keresztelőről. amit a füst bekormozott. Azt mondták. . aztán be a kemencébe! 256 .Menjen csak .felelték lentről -. mióta nem láttam lisztnek színét sem! . Néz körül.Jaj . kapart össze annyi lisztet. hogy egymást éri a szalonna.Azt .Na. belevágta a fejét egy nagy disznóoldalba. hogy két vándor vitte a szegény ember gyermekét keresztelni. húsz esztendeje is van. .Széjjelég ebben a nagy tűzben! Sohasem látja ezt meg senki. Megkérdi tőle az egyik vándor: .kérdi.Menjen csak . . tegye a teknőbe! . hát annyi a hús.nyugtatja a vándor -.mondja a vándor az asszonynak.Na .mondja a szegény asszony.Nincs egy kis lisztje. Mikor fellép a padlásra. nézze meg a hordót! Oda a hordó tetejére szokták tenni a lisztet. hogy menjen fel a padlásra. amelyiket előbb érte! Lelökött egy nagy disznóoldalt egészben.mondja az egyik vándor -. hiába született akkor éjszaka a gyereke. Nézze meg. kolbász. .bátorította a vándor -.sopánkodik a szegény ember -.Jaj . hogy talán lett volna egy gyűszűvel. . . és nézzen körül! Megyen az ember fel. . Az asszony aztán megdagasztotta. ahogy szokták egy sütet kenyérnek. Az asszony jól befűtötte a kemencét. Erre a nagygazda nagyon megharagudott. hogy előbbvaló a kalap. orja. elmondták az esetet a keresztanyák a nagygazdának. nem maradt-e ott valahol egy kis hús. hogy gyújtson be a kemencébe.Na . Azt mondja az egyik vándor az embernek. hogy majd megnézik.Hova tegyem én ezt? .kérdi meglepődve az asszony. dagassza meg! . . Az asszonynak meg azt mondták a vándorok. szaggassa ki hatfelé azt a kis tésztát. Elmondták. és vesse be már! . csak összesöpörte. még a szalonnamadzagot is megette az egér.Melyiket lökjem le? . mindenféle. csak tegye a teknőbe! Belétette a teknőbe. De nem volt ott mit dagasztani. . csak szaggassa ki hatfelé. hadd égjen a tűz. Hátha tud egy kis lisztet összekaparni! Kiment az asszony.azt mondja a szegény asszony -. amikor még hamupogácsájuk sem igen van! De a szegény asszony nem volt ám beteg. mint a főkötő.mondta a vándor -. aztán megáztatta. Leszól a padlásról: .Hát elvész az a teknőben . mit ád az a koldus a keresztkomáknak enni.

Azt is felszedték az asszonyok a kötőjükbe. bőven. ez a fiú még a nagygazdának a lányát veszi el feleségül! Az asszonyok ezt is megmondták a nagygazdának.mondják az asszonyok. mint ahogy szoktak. .Nahát. leskelődni.Ni.biztatta a vándor. nem a kutyáknak .Jó lesz ez a kutyáknak! . az én lányomat venné el? . . hogy jó lesz a kutyáknak! Mi pedig felszedtük. hát hat olyan nagy kenyér volt a kemencében. hogy van-e egy kis bora. A nagygazdánál meg állott a nagy komaság. hogy nézze meg. nem lát ebből senki kenyeret! Egyszer megszólal a vándor. hamut tartunk mi a hordóban. milyen húsokat hajigálnak ki az ablakon. mint a véka. hogy minden asszony szedett egy nagy kötővel. . nézze meg a pincében! . mint egy szem búza. kenyérből a vándor. Csodálkozva kérdi tőlük: . hogy volt még rajta hús is. ki tudja mióta! De az is kifolyt belőle. . gondolja magában. megsütötte-e már a kenyeret a kemencében a tűz! Benéz az asszony. meglásd. .Hát . Mentek vissza az asszonyok a nagygazdához. maga meg eltagadta volna. mi van ott.háborodik fel a nagygazda. A szegény embernél meg csak eszegetnek tovább.Menjen csak. . hogy az ablak alatt van valaki. mint ahol mi vagyunk! Akkor egy nagy darab fehér kenyeret hajított ki a vándor. asszonyok? . Elkészült a vacsora. . De még az asszonyok is meghallották amit mondott: . Azt mondja a nagygazda a komáinak: . hogy jó lesz nekünk.felelik rá az asszonyok.Mi. mint a vér. hogy mi lett abból a csepp kis morzsa tésztából! Megint mondja az egyik vándor a szegény embernek. Egyegy nagy oldalcsontot kivetett az ablakon. összeültek vacsorázni.Olyan piros bort isznak. .Ugyan. Berakta abba a nagy kemencébe.Annak a koldusnak a fia?! Inkább megölöm azt a gyereket! 257 . az egyik vándor észrevette. de nem volt nagyobb egy-egy darab. van ott bor egy egész hordóval.mondja.mondja a vándor -. Az asszonyok felszedték az oldalcsontokat. nem hagyták ott.A szegény asszony kiszaggatta a kis tésztát hatfelé. Az asszony elcsodálkozott. sem húsa! Az oldalt odavetették a nagy lábosba. . Na. nem itt! . hogy nincsen sem bora.Te. az a koldus mit ad a keresztapának most enni? Az asszonyok.Ott van komaság. daloltak. Olyat. Ahogy ott leskelődtek. . Lemegy a pincébe. kíváncsiak voltak. Hát a hamushordó tele szép piros borral Visz bé egy nagy kannával belőle. Kimegyen a szegény ember.Haj. mulattak. Evés közben odasúg az egyik vándor a másiknak.Na ugye .azt mondja a szegény ember -.Jó ez! Ez komaság! Nem olyan. úgy el van száradva. Végül is annyit hajigált ki húsból. Elmentek a szegény emberhez.

A két vándor aztán másnap útnak indult. Elbúcsúztak a szegény embertől. A szegény embernek nem tartott sokáig az a sok hús meg a bor. Egyszer csak elfogyott, megint csak hamupogácsára szorultak. A nagygazda ettől fogva mindig azon törte a fejét, hogyan tudná elcsalni és elpusztítani a szegény ember gyermekét. Ezért egyszer-egyszer elment a szegény emberhez, s azt mondta neki: - Add nekem ezt a kisfiút, úgysincs mit adnod neki! Még az is lehet, hogy a lányom lesz az ő felesége. Nálam jó dolga lesz. Adok érte két véka kukoricát! A szegény ember mit gondolt, mit nem, hogy ne éhezzen otthon az a szegény gyermek, odaadta két véka kukoricáért. A nagygazda első dolga volt, hogy fogta magát, csináltatott egy kis koporsót. És a szegény ember gyermekét beletette a koporsóba, s eleresztette a folyón, hadd vigye el a víz. Vitte, vitte a víz a kis koporsót. Ahogy vitte, vitte, volt a vízen egy malom, odaütődött a malomhoz a kis koporsó. A molnár éppen kint volt, halászott. Meglátta a molnár a kis koporsót. „Valahol nagy eső lehetett - gondolta magában -, kihozta ezt a kis koporsót a víz a házból!” A molnár aztán ügyesen kifogta a kis koporsót, vitte be. Mondja a feleségének: - Nézd, anyjuk, a víz egy kis koporsót hozott! Nem tudom, mi van benne. Bizonyosan valami gyermek. Hát amint felbontja a molnár a koporsót, egy szép fiúgyermek van benne. És nem halott, hanem eleven. - Ó, milyen szerencsénk van, hogy a sors ilyen gyermeket adott! Nekünk - mondja a molnár úgysem volt soha, s mivel öregek vagyunk, már nem is lesz. A gyereket kibontották, tisztába tették, megetették. Azután is mindig gondját viselték neki. Öreg ember volt a molnár, öreg a felesége is, de annál jobban örültek a gyereknek. Felnőtt a gyermek annyira, hogy már legénysorban volt. De a nagygazdának is felnőtt a lánya annyira, hogy már eladó lány volt. Hamarosan meg is kérték a nagygazda lányának a kezét, és a lány az első kérőhöz férjhez is akart menni. Már az esküvőre készültek. Befogott a nagygazda négy ökröt a szekérbe, ment a malomba egy nagy szekér búzával, hogy őrlessen a lakodalomra. Amikor a malomba megérkezik, látja, hogy egy szép szál fiatal legény van ott a malomban. Az őrölt, az öreg molnár csak járkált le és fel. Mindjárt gondolta magában, nem az a fiú lehet az, akit én víznek eresztettem? Úgy nézte, hogy az a fiú az. „Még most is övé lehet a lányom, hiába van már jegyben.” Mondja azután a molnárnak: - Legyen olyan szíves, eressze el ezt a fiút, hadd vigyen a feleségemnek egy levelet, mert elfelejtettem valamit! Azt mondja az öreg molnár: - Ereszteném, de annyi a dolga, hogy nála nélkül nem boldogulok. - Visszajön az hamar - nyugtatta a nagygazda.

258

Addig-addig rimánkodott, beszélt a nagygazda a molnárnak, hogy csak eleresztette a fiút. A fiú elindult a levéllel a nagygazda feleségéhez. Egy réten kellett keresztülmennie. A réten egy helyt nagy bokrok voltak. Amint megy a legény arra keresztül, egy bokorból csak megszólal egy ősz öreg ember: - Hová sietsz, fiam? - kérdi. - Megyek - feleli a fiú - ebbe és ebbe a faluba, egy levelet viszek a nagygazda feleségének. - Hadd lám azt a levelet! - mondja neki az öregember. - Nem szabad felbontani - tiltakozott a fiú. - Hadd lám csak! Addig erőszakolta a fiút, hogy az odaadta a levelet, és az öregember felbontotta. Olvasta mindjárt. Az volt írva a levélben: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, hát most kétszeresen fogadd meg! Végy egy embernek való mérget, ennek a legénynek add be valami italban, hogy haljon meg!” Az öregember gondolt egyet, mindjárt írt egy másik levelet. Lezárta a borítékot úgy, mint volt. - Na, fiam - mondja az öregember -, nesze a levél, vidd el, és add át az asszonynak! El is vitte a fiú a levelet. Odaadta az asszonynak. Az asszony olvassa, hát az volt a levélben írva: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, most kétszeresen fogadd meg! Ahogy ezt a levelet megkapod, a lányomat azonnal eskesd meg ezzel a legénnyel! De mindenképpen tedd meg” Hát úgy lett. Az asszony, ahogy megkapta a levelet, azonnal ment a jegyzőhöz, s hívta esketni. Össze is eskette a két fiatalt. Mert az az ősz öregember nem volt más, mint az a vándor, aki a szegény gyermek születésénél ott volt. A nagygazda, mikor megőrölt, hazament a malomból. Ahogy bément az udvarra, a két fiatal már ott állt a tornácon összeölelkezve, már ahogy a fiatalok szoktak. A nagygazda még az ostort is elhajította mérgében. - Feleség! - mondja dühösen. - Ezt írtam én neked? - Itt a levél - feleli a felesége -, nézd meg! A te írásod! Nézi a nagygazda az írást, hát csakugyan az ő írása. - Na, nem baj - azt mondja -, azért mégsem marad az övé a lányom, majd csak elpusztítom valami módon. Odafordul aztán a szegény legényhez: - Hiába esküdtél meg a lányommal, azért mégsem lesz a lányom a tied. Hanem menj el a felséges Virágkirályhoz, hozz onnan három szál virágot, csak akkor lesz a lányom a tiéd! Így aztán a fiúnak tarisznyát raktak. Útnak indult, és ment a fiú. Ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg csak el nem fogyott az ennivalója. Egyszer beérkezett egy városba. Abban a városban pedig király lakott. Gondolt a fiú egyet, elment a királyhoz, hátha kap egy kis eleséget.

259

Az a király meg úgy tele volt sebbel, fekélyekkel, hogy nem tudott tőlük mozdulni. Azt kérdi a legénytől: - Hova utazol? - Megyek - feleli a legény felség a Virágkirályhoz, három szál virágért. - Na - mondja neki -, ha odamégy, kérdezd meg tőle, miért vagyok én így sebbel, fekéllyel tele. És amikor visszafelé jössz, gyere be, és mondd meg nekem. Ezért azután ott is raktak neki tarisznyát, adtak neki az útra pénzt. Megint útnak vette magát a fiú, ment, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg egyszer újra csak elfogyott az ennivalója. Ismét elért egy várost. Abban is király lakott. Ott is bément ahhoz a királyhoz. Az meg vak volt. Az a király is azt kérdezi tőle. - Hová szándékozol te menni? Mondja azután ennek is a legény, hogy hova akar menni. - No, ha a Virágkirályhoz mégy - mondja az a király is a legénynek -, kérdezd meg tőle, miért vagyok én vak! Ha visszafelé jössz, gyere bé, és mondd meg nekem, mit hallottál! Ezért ott is raktak a fiúnak tarisznyát, és útnak eresztették. A fiú el is indult, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Most is addig ment, míg csak az elesége el nem fogyott. Ekkor elért egy nagy vizet. Hát itt hogyan megyen keresztül? Amíg tanakodik magában, látja, hogy egy asszony ott húzgál egy gályát le s fel a vízen. Odakiált az asszonynak: - Vigyen átal engem ezen a vízen! - Hova mész? - Megyek a felséges Virágkirályhoz! - Na - mondja az asszony - keresztülviszlek, de akkor kérdezd meg tőle, miért kell nekem húzgálnom itt ezt a gályát? - Jól van - nyugtatta meg a fiú -, megkérdezem. Az asszony azután keresztül is vitte a legényt a vízen. Elért végre a fiú a Virágkirályhoz. De a király épp akkor nem volt otthon, csak a felesége. Azt mondja a királyné: - Jaj, hol jársz ezen a földön, mikor erre még a madár sem jár? - Eljöttem - feleli a fiú -, felséges Virágkirályné, három szál virágért. - Az én uram - mondja a királyné -, ha hazajön, az téged rögtön megöl. Hanem, tudod mit? Elbújtatlak én téged! Úgyis fáradt lesz az uram, ha hazajön. Mihelyt megvacsorázik, azonnal lefekszik, és elalszik. Leborította az asszony a legényt az ágy alatt egy nagy szappanozóteknővel. És azt mondja neki: - De el ne aludj, hogy meghalld, mit mond az uram!

260

Ott van a legény a teknő alatt. Nemsokára rá jött is haza a Virágkirály. Ahogy halad a szobában, rögtön mondja a feleségének: - Ki járt itt? Mert idegen szagot érzek! - Nem járt itt senki - mondja a felesége -, csak te jártál messze, összebarangoltál mindenfélét, azután azért érzed az idegen szagot. - Itt járt valaki! Csak faggatta a feleségét, de az asszony váltig mondta, hogy messziről jött, és azért érzi az idegen szagot. Utóbb is megbékült a király. Megvacsorázott, és ahogy lefeküdt, azonnal el is aludt. Az asszony meg odatelepedett melléje. Amint elaludt a király, a felesége kihúzta egy szál haját. Minden haja virág volt a királynak, minden szál haj egy szál virág. Ahogy kihúzta az első szál haját, oldalba lökte a királyt. Fölébredt a király, azt kérdi: - Minek bolygatsz engem? Hagyj aludnom! - Jaj - mondja az asszony -, hallgasd meg, mit álmodtam. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a királyné -, hogy ebben és ebben a városban van egy király. Az úgy meg van telve sebbel, fekéllyel, hogy mozdulni sem tud. Hát miért van úgy tele sebbel? - Úgy kell neki - feleli Virágkirály -, mert van neki egy kemencéje, amelyben sütik a kenyeret. Olyan nagy béka van az alatt, mint egy véka. Azon sütik neki a kenyeret. Azért van úgy megtelve sebbel meg fekéllyel. Ha a kemencét elrontanák, más kemencét csinálnának, és az abban sült kenyérből enne, akkor lehullana róla minden seb. Na, de most már ne háborgass többet - mondta morcosan a feleségének. A Virágkirály ezzel megint elaludt. Alszik jó mélyen, egyszer ismét kihúzta egy szál haját a felesége, s újra csak jól oldalba lökte a Virágkirályt. Az fölébredt: - Miért háborgatsz mindig? - Jaj, megint mit álmodtam - mondta neki az asszony. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a felesége -, hogy ebben és ebben a városban lakik egy király. Az a király vak. De hát miért vakult meg? - Úgy kell neki - mondja Virágkirály -, mert egész palotája, de még a tyúkólja is arannyal van fedve. Ha lehányná az aranyat, és abba a vízbe hordatná bele, amelyik ott folyik a palotája mellett, és cseréppel vagy zsindellyel födné be a házát, mindjárt visszakapná szeme világát! Így már megvan két szál virág; most már csak egy van hátra! Megint elalszik Virágkirály. Alszik jó mélyen. Az asszony ismét kihúzza egy szál haját, és jól oldalba löki az urát. - Hát igazán nem hagysz aludni? - mondja a király. - Nem jól jársz velem, ha mindig döfölsz! - Jaj, megint mit álmodtam - mondja az asszony. - Ugyan mit álmodtál?

261

- Azt, hogy egy víz mellett egy asszony gályát húz. Mindig húzza le és fel, megállás nélkül. De hát miért húzgálja az az asszony ott azt a gályát? - Úgy kell neki - feleli a király -, mert szép búzából sem tud jó kenyeret sütni. Süssön jó kenyeret, akkor nem húzgálja majd a gályát! De ha még egyszer bolygatsz, akkor nem jól jársz. - Ne félj - nyugtatja a felesége -, nem bolygatlak többet. El is aludt Virágkirály jó mélyen. Az asszony meg levette a teknőt a legényről. - Hallottad - kérdi tőle -, mit mondott? - Hallottam mind egy szóig. - De annak az asszonynak meg ne mondd, míg keresztül nem visz a vízen - mondja a királyné a legénynek -, mert másképp nem jutsz át a folyón. Csak a túlsó parton mondd meg neki, mit hallottál a királytól. Megkapta a fiú a három szál virágot, megköszönte a királyné jóságát, s elindult hazafelé. Elment vissza, a vízhez. Megtalálta az asszonyt, az ott várta a gályával a legényt. Kérdi türelmetlenül: - Mit mondott Virágkirály? - Vigyél csak előbb átal - mondja a fiú -, akkor megmondom. - Nem viszlek, míg meg nem mondod. - Én meg nem mondom, míg átal nem viszel - feleli a legény. Addig osztozkodtak ott, egyszer csak azt mondja az asszony: - Na, ülj fel hát a gályára! Felült a legény a gályára, az asszony meg átvitte a vízen. A túlsó parton legelőször is azt kérdi az asszony: - Mondd meg már, mit mondott? - Azt mondta Virágkirály, hogy azért húzod itt ezt a gályát, mert nem tudsz jó kenyeret sütni. - Jaj, miért nem mondtad meg ott túl, akkor sohasem hoztalak volna át! - Hát süss jó kenyeret! - De nem tudok! - Akkor meg húzd a gályát! - Szerencséd, hogy odaát meg nem mondtad, mert örökre ott maradtál volna! A legény nem pörölt vele tovább, otthagyta. Hamarosan elérte azt a várost, ahol a vak király volt. Bement hozzá, hogy elmesélje neki is, mit mondott Virágkirály. De ahogy elmondta, abban a szempillantásban börtönbe zárták, amiért olyat merészelt mondani, hogy az egész épületről hányassa le a király az aranyat, és dobassa vízbe! De azért csak leszedték az arany fedelet, hadd lássák, igazat beszél-e a legény, vagy sem. Mestereket hívattak, s cseréppel fedték meg az egész palotát. Mikor megfedték cseréppel az egész épületet, a király úgy látott, mint húszéves korában. Örült ám a király, hogy igazat mondott a legény. Mindjárt kieresztették a fogságból.

262

- Nos - kérdi tőle a király -, mit kívánsz tőlem, amiért visszanyertem látásomat? - Csak azt kívánom - feleli a legény -, amit felséged nekem szán. Mindjárt előhozatott egy szép lovat a király. Két átalvetőt megtöltöttek a legénynek arannyal, feldobták a ló hátára. - Na - biztatta a király -, ebből élhetsz boldogan. Jött most már a legény lóháton, nem kellett többé gyalogolnia. Hamarosan elérte a másik várost. A másik városban is első dolga volt, hogy bement a királyhoz. Ez a király is kérdi tőle: - Megkérdezted a Virágkirályt? - Megkérdeztem - feleli a legény. - Mit mondott? - Azt mondta - feleli a legény -, hogy felségednek a kenyeret olyan kemencében sütik, amely alatt akkora béka van, mint egy véka. De ha azt a kemencét elrontanák, s másikat készítenének, és az abban sült kenyérből enne, minden seb lehullana felségedről nem lenne többé beteg. A fiút ott is elzárták, amiért azt merte mondani, hogy rontsák le a király kemencéjét. De azért a kemencét azonnal elrontották, és mindjárt másikat csináltak. Míg a kemencét készítették, addig a szakácsok dagasztották a kenyérnek valót, hogy mire a kemence kifűl, vethessék be a kenyeret. A király pedig minél hamarább ehessék abból a kenyérből, amely az új kemencében sül. Készen is lett a kemence. Kifűtötték, és bevetették a kenyeret. De a szakácsok, mint ahogy szokták a parasztasszonyok is, vetettek be a kenyérrel egy kiscipót is, hogy az hamarabb süljön, a király előbb ehessék. Egykettőre megsült a kiscipó. Alig várta a király, hogy ehessék belőle. Amikor abból a cipóból kezdett enni, a sebek máris lehullottak róla. Mire megelégedett az ennivalójával, egy csepp seb sem maradt a királyon. - Na - mondja a fiúnak -, hát csak igazad volt. Kiengedték a legényt a fogságból. Rögtön kérdi a király: - Hát mit követelsz tőlem? - Csak amit felséged szánt. Az a király is mindjárt elébehozatott egy szép lovat. Megtöltetett két átalvetőt arannyal, s azt mondta: - Ezt neked adom ajándékba, fiam, amiért megkérdezted Virágkirálytól a betegségemet. A fiú megköszönte, s útnak indult most már két lóval, négy átalvető arannyal, így tartott hazafelé. Amikor hazaérkezett, látja ám, hogy a nagygazda ott kuporog egy kerítés tövében, ott didereg. A háza ablaka meg be volt nőve tövissel, az udvarát felverte a csalán, s minden rosszféle gaz. Annyi sem volt az udvarán, hogy jóllakjék, alig tudott napról napra életben maradni. Halad arra a fiatalember, a három szál virág a kalapjába volt tűzve. Odaköszön: - No, apám, itt van a három szál virág, elhoztam a felséges Virágkirálytól!
263

- Jól van fiam, ha elhoztad. Csak viseld, neked való az, nem nekem. Nincs nekem már szükségem virágra. - Ne búsuljon semmit - mondta neki a fiú -, csak jöjjön be! Együtt mentek be. A legény megtalálta szépen a feleségét. Csináltak azután nagy lakodalmat, mert előbb úgyse volt, mikor megesküdött a feleségével. Olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országra szólt. Meghívta a legény a rokonokat: apját, anyját, de még a két vándort is. Állt a lakodalom. Én is ott kucorogtam egy szegletben, és vártam, hátha kapok valami koncot. Kaptam is én olyan jó nagy darab húsokat enni, hogy még haza is hoztam belőle.

264

Térdszéli Katica
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, s annak egy lánya. Az olyan kópé volt, hogy mindenkin ki tudott fogni. Már egy egész országban elterjedt a híre. Meghallotta ezt a király is. Azt mondta, hogy menjen el hozzá is a lány, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába be ne tegye a lábát. A lánynak éppen kapóra jött a dolog, mert az anyja beteg volt, és mindig azt mondogatta: „Egyszer ettem a király süteményéből, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál tőle egy kis süteményt!” A lány el is ment a kastély elé. Ott ólálkodott, mintha keresne valakit. Egyszer csak látja, hogy a szakács egy nagy tál süteményt visz a kamrába. Hirtelen odaszólt hozzá, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd ő tartja addig a tálat. A szakács szót fogadott. De a király kikergette a szakácsot, hogy ő bizony nem hívatta. A szakács váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a konyha előtt, ott tartja a süteményes tálat. Kiment a király a szakáccsal, hogy megnézze a lányt, de már akkor nem volt ott se lány, se sütemény. Bemegy a király meg a szakács a konyhába; hát minden összevissza volt forgatva, az ajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a süteményt. Mikor már az anyja jóllakott, megint mondja a lányának: „Egyszer ittam a király borából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál onnét egy kis bort!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Bement a király pincéjébe, s azt mondta a csaposnak, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a pincére. A csapos el is ment, de a király őt is elkergette, hogy ő bizony nem hívatta. A csapos váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a pincében, ott őrzi a bort. Kiment a király a csapossal, mert már sejtette, hogy Térdszéli Katica csinált megint valamit. Hát a hordók mind el voltak eresztve, a legnagyobbikra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre irály bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a bort. Mikor az anyja jót ivott, megint mondja a lányának: „Egyszer ettem a király almájából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál nekem a király kertjéből egy kis almát!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Odamegy a király kertészéhez, s azt mondja neki, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a kertre. A kertész el is ment, de a király kikergette,

265

hogy ő bizony nem hívatta. A kertész váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a kertben. Kiment a király a kertésszel, mert már sejtette, hogy megint Térdszéli Katica csinált valamit. Hát a sok szép alma mind a földön hevert, a kertajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. A királyt mérgében mindjárt elöntötte az epe. De hiába hívták össze az orvosokat, egy se tudta megmondani, hogy mi a baja. Meghallotta ezt Katica is. Felöltözött orvosnak, elment a király kastélyába, hogy ő meg tudja gyógyítani, csak hozzák el hozzá. El is vitték a királyt. Katica megvizsgálta a király kezét, megnézte a nyelvét, megkopogtatta a mellét. Aztán azt mondta, hogy nagyon sokat mérgelődött, hát megnőtt az epéje. Orvosságul azt ajánlotta, hogy hintsék be a király egész testét sóval meg paprikával, aztán varrják be ökörbőrbe, az majd lehúzza az epéjét. Meg is tették, de a só meg a paprika úgy csípte a király testét, hogy őfelsége kiszaladt a szobából. Épp akkor hoztak szembe neki egy cédulát, arra ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Most aztán nagyon megharagudott Katicára a király. Mindjárt katonákat küldött utána. Amikor pedig elébe hozták, megparancsolta, hogy zárják be Katicát a kastélyba, mert ő maga akarja megölni. Katica csak azt kérte, hogy hadd vihesse magával a szalmabábuját. Az olyan nagy volt, mint ő maga, és éppen úgy volt öltözködve is, mint ő. A baba hasát nyakig teletömte mézzel, úgy vitte magával. A kastélyba érve, a bábot befektette az ágyba, ő maga meg az ágy alá bújt. Este egyszer csak nyílik az ajtó. Bejött a király, és a kardját a szalmabáb mellébe szúrta. A szúrástól a méz a király szájába fröccsent. Nagyon édes volt. A király erre azt mondta: „Ha tudtam volna, hogy ilyen édes a véred, nem öltelek volna meg!” Most már egyébként is sajnálkozott a dolgon, mert hiszen ő parancsolta, hogy Katica menjen el hozzá, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába ne tegye a lábát. Katica csak az ő parancsolatját teljesítette. Bánatában a király most már azt mondta, hogy ha Katica nem halt volna meg, feleségül venné, mert az ilyen ügyes lány bizonyosan jó feleség is lenne. Erre már Katica is megszólalt az ágy alatt, hogy a király csak a bábut szúrta meg, nem őt. Aztán kibújt az ágy alól. A király nagy örvendezve mindjárt megölelte, s azt mondta neki: „Én a tied, te az enyém, ásó-kapa se választ el egymástól!” Két hétig tartott a lakodalom, egy hétig a kárlátó. Volt ott minden ennivaló, folyt a bor, mint a Körös; az én hasam is majd kipukkant a nagy jóllakástól. Katica meg a király pedig boldogul élnek még most is, ha meg nem haltak.

266

A róka, a medve és a szegény ember
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal. - No, még ilyet se láttam életemben - mondja a szegény ember, és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkadt. - Ejnye, veszett-hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni? - rivallott rá a medve. - No, ezért meglakolsz. Tehenestől együtt megeszlek. A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy ne egye meg, vagy ha már csakugyan meg kell lenni, legalább estig ne egye meg, ameddig felszántja a földjét, szegény házanépe hogy ne maradjon kenyér nélkül. - No, hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek! Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott, s akármennyit gondolkozott, nem tudta elgondolni, mivel lehetne megengesztelni a medvét... Délfelé odavetődött egy róka: észrevette, hogy a szegény ember búsul, kérdezte tőle, mi a baja, talán segíthetne rajta. A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. - Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Kutyabajod sem lesz. De mit fizetsz, ha megsegítelek? A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből, s a róka is sokat kért. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, hogy honnan teremti elő; de mégis megígérte. - No, most már, szegény ember, hallgass reám! Mikor a medve estefelé idejő, én megbúvok a bokorban, s kürtölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed, s kér, hogy bújtasd el. Te bebújtatod abba a szennyes zsákba, s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból, s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni, s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet. Te fejszét fogsz, s úgy vágod fejébe a fejszédet, hogy a medve mindjárt szörnyethal. A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak, s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta: a medve pórul járt, s a szegény ember megszabadult tehenestől. - Nem megmondtam, hogy így lesz? - mondta a róka. - Tanuld meg ebből, szegény ember, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért és a kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd. A szegény ember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza, otthon jó vacsorát csapott, jól aludt rája, s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel! Reggel alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatott az ajtón a róka, s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast.

267

- Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm - mondta a szegény ember. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállott a ház közepén, s elkezdett csaholni, mint a kutyák. - Te szegény ember! Mi tesz úgy, talán csak nem kopó? - Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, ördög tudja, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket. - Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is. Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta, s még talán most is kacag, ha meg nem halt.

268

Az ördög kilenc kérdése
Kedve támadt egyszer egy szegény székely legénynek, hogy megházasodjék. El is árulta végül az édesanyjának is, hogy miben töri az eszét. - Ó, te semmirevaló, te élhetetlen! Tán bizony neked való a házasság! - mondja fölharsanva az anyja. - Tedd le magad arról a lóról, s ne bolondulj meg! Jobb lesz, láss dologhoz ahelyett. - Miért, anyám? Én bizony megházasodom! - mondja nagy nyersen a legény. - Immár ideje nekem is, hogy ne üljek itthon. - No, ide ne hozz menyecskét, ebbe a házba - mondja az anyja. - Főzök, sütök, mosok én magam rád, míg bírom magamat. Lám, a szomszédban az a hegyes nyelvű menyecske is, hogy bánik az ura anyjával! Hogy pocskondiázza, hogy becsmérli utca szeriben mindenütt, minden igaz ok nélkül, pedig ő maga teli van hibával, mint a rossz veteményeskert burjánnal. Velem is úgy bánhatna a te feleséged, mert mit tudom én, milyen fergeteges menyecskét hoznál a házunkhoz, s az milyen zenebonát csinálna a háznál. Velem ne is ellenkezz, mert hidd meg, még pórul jársz, ha nem nyughatol! Így beszélt egy szuszra a legény édesanyja. Szegény legénynek minden kedve elveszett. Nagy szemet meresztett az anyjára, s végül azt mondta nagy dérdúrral: - Ne tereturáljon annyit, édesanyám; hisz immár mind megházasultak a faluban a legények, akik velem egykorúak voltak, most már én következem. - Ne meregesd nekem olyan rútul a szemedet - mondja ismét nagy haragosan a legény anyja. Nem tudom, miféle gonosz lélek furdal, hogy úgy nem férsz a bőrödbe. Jobb lesz, fogd meg a szád, s hallgass. - Nem furdal engem semmi gonosz lélek - mondja dünnyögve a legény -, de ideje, hogy megházasuljak én is! Erre ismét azt mondja az anyja: - No, ha csakugyan feleséget akarsz hozni, vidd inkább a pokolba, de ide ne, mert inkább a nyakadat csavarnám ki, mintsem hogy azt megengedjem. A legény apja belé sem kottyant a dologba; nem, mert a felesége parancsolt a háznál. A szegény legény nagyon szívére vette a dolgot. Kiment nagy morgolódva a házból. Vacsorára sem ment be, éjjelre sem, hanem meghált az udvarban egy kis halom poros szénán. De egész éjjel nem tudott aludni egy cseppet is egész virradatig. Akkor felkelt, elindult feleség után! Mendegélt, igen szomorúan s tele bosszúval, hogy az édesanyja olyan rútul bánt vele, hogy szinte megette kezét-lábát mérgében, azért, hogy ő meg akar házasodni! Ment, utazott immár egyes-egyedül, egy kicsi pálcikával s egy üres tarisznyával. Mert persze az anyja nem adott útravalót sem neki. Ment, ment idegen, ismeretlen helyeken, hegyen, völgyön, sík mezőkön keresztül, mindaddig, míg egy fényes rézhídhoz nem érkezett. Ott megállt, úgy elcsodálkozott a hídon, félt is rámenni. Amint ott álldogált, meglátja őt egy fehér szakállú, ősz öregember, s azt mondja neki: - No, te szegény legény, menj, menj csak föl erre a hídra. Semmit ne félj, de csak lábujjhegyen járj rajta, mert különben otthagyod a fogadat. Mert ezt az ördög hídjának hívják. Úgy menj hát

269

. ebédeltek együtt. a vetéskapu sarkánál lakik egy gazdaember.Hó! Megálljatok! Hadd adjam meg. Az ördög közelebb lépett hozzá. Úgy félt. Ott bement egyenest ahhoz a házhoz. Ha azt nem adják. én téged megjutalmazlak. nagy vigyázva átment a rézhídon. mikor visszajöttök a menyasszonnyal együtt. s azzal útnak indult az új házaspár. de minthogy azt a hidat sehol másutt el nem lehetett kerülni.Hej. éppen azon mód. mint más utazók. ha azt adni akarják . De amiért olyan becsületesen mentél keresztül a hidamon. kérd a legkisebbiket. Szerencsésen. csak előhozta. ha adnák. Abban a faluban. te szegény legény! Egy kicsi beszédem van veled! Megállott a szegény székely legény egy helyben. hogy mi járatban van a legény. mint a vőlegény ment azelőtt egyedül. míg el nem érte azt a Jámbortelep nevű falut. Azt a falut Jámbortelepnek hívják. hogy meg ne nyikorgassa a csizmád kérge! Eddig kilencvenkilencen vesztek el itt. Van neki három lánya. olyan szép csendesen mentek azon keresztül. s azt mondta neki: . hogy házasodni akarsz.Melyiket vennéd a három közül? . s ezt kiáltotta neki: . Mert itt adom meg. Forgolódtak. megállj.kérdezte a lányoknak az apja. kérd akármelyik másikat. amit adni akarok. Elindult a szegény legény. Most pedig csak menj a kilencedik faluig. csak kérdezősködj. mert nagy hetykén. sürgölődtek körülötte. megerőltette magát.mondja a legény.mondja az apa -. vőlegényestől. s még aznap meg is történt az összeesketés. csak ráigazít valaki. hogy szinte reszketett belé. s mindaddig utazott. míg a két nagyobb el nem kelt. Jól fogadták a háznál. menyasszonyostól. mert dörömbölve vágtában nyargaltak azon a hídon át! A szegény legény előbb félt erősen a hídra lépni. ahová az ördög igazította. mi járásbeli vagy! Tudom. nagyot kiáltott: . Amint ott mulatott a legény. Ha el találnád veszíteni az utat. Mégpedig azzal. s nekem semmi bosszúságot nem okoztál. amit ígértem volt! 270 . hanem éppen itt menjetek el. jól is tartották. hogy szegény vagy. amivel kiálljad a lakodalmi vendégséget. Ahogy átértek. annak sem adnám a legkisebbet. éppen a falu végin. csak azért. hogy elvenné valamelyik lányt. lovastól. Tüstént papot hívattak. A lányok gyanították. hogy nem háborítottál. Mikor az ördög hídjához érkeztek. Azt is tudom.No. hogy hol vagyon Jámbortelep. nehogy másfelé. öcsém . mégpedig rántottával. nekibátorodott. De alig haladt a hídon túl a szegény székely legény. egy ördög csak kiugrott a híd alól.Megállj. Ha mindjárt a leggazdagabb herceg kérné. A legény a legkisebbikre mutatott. Ezért. hogy bizony ő azért jött. . azért. hogy mikor majd erre hozod a feleségedet.rajta keresztül. hogy még a lélegzete is megállott ijedtében.Nekem éppen ez is jó volna! .Nem bánom hát. megkapod tőlem. Ottveszett egyszer egy egész násznép is szekerestől. lármásan s nem szép csendesen mentek rajta keresztül. de úgy megijedt. ahogy az a fehér szakállú öregember megtanította. Hogy az esketés megvolt. csak kisütötte aztán. kiugrott az ördög a híd alól. te legény! Én jól tudom. Az apa s anya aztán odaígérte a legnagyobbik lányt. az asztagot sem a fenekén szokták megkezdeni. ha a legnagyobbat adják is. s azt mondta: .

hogy mától számlálva négy hét betelte után meg foglak téged keresni.mondja a koldus a tűzhely elől. hanem gondolkoznék. hogy nem tudom. elveszted a kilenc disznó szalonnáját. Megcsókolták egymást az új feleséggel.Azok megállottak.Nem alszom! . a te képedben.Azért egy mákszemnyit se búsulj . az ördög pedig kihajtott kilenc kövér disznót a híd alól. mégpedig estéli tíz órakor. Ha kilenc kérdésemre meg nem tudsz felelni. hogy miért nem alszik. Én majd minden kérdésedre megfelelek helyetted.No.Alszol-e. s bekiáltott nagy dörgősen: . egy feje van minden embernek. hogy mik lesznek azok a kérdések! Akkor talán nem is búsulnék. s jó vacsorával megkínálták. Szállást kért éjszakára. Mikor a négy hét éppen betelt az összekelés után. . azért a feleségével szépen maguk elébe vették a kilenc kövér disznót. egy szót se szólj. a kilencnek a szalonnáját pedig aggassátok fel a padlásra. hát azt kérdem tőled elsőben is .mondja a vőlegény. a vőlegény búsulni kezdett. Azt mondta a vőlegénynek: . hogy az ördög el talál jönni a kilenc kérdéssel. De azt is megmondom én neked.Merem biztatni . s azonkívül még egyéb bajod is lesz! De nehogy féltedben elmenj hazulról. hogy oda ne vigyen feleséget. éjfél felé kopogtattak ám az ablakon. mert hiszen a vőlegénynek megmondotta az anyja. Nyugtalankodott erősen.Nekem elég bajom van . Erre már kezdett ocsúdni egy kicsit a vőlegény. Aztán lefeküdtek. kilencnek a szalonnáját pedig a padlásra felakasztották. hanem máshová. S ha nem tudok megfelelni. s ő nem tud azokra megfelelni. . s gazdasághoz fogtak. De nem az apai házhoz.mondja megint a koldus. megkérdezte a vőlegénytől. onnét is kiveszlek! A vőlegénynek szöget ütött a fejébe ez a beszéd.kérdi ismét az ördög. gazda? . Amint ott a hamuban heverészett. Megölették aztán a kilenc kövér disznót. kettőnek az aprólékából kiállították a vendégséget. mik azok. Amint ott feküdtek. Majd otthon ölessétek le! Kettőnek az aprólékjából álljátok ki otthon a lakodalmi vacsorát. .Egy nap van az égen. . . abba beszállították. ami csak egy? Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: 271 .No.Hát mered-e biztatni magadat. mi van a világon. A koldus is lefeküdt a tűzhely elé. .Bízd rám az egész dolgot! Te majd csak hallgass. Tépelődtek tovább. és éljetek abból takarékosan.feleli hangosan a koldus a tűzhely elől a gazda helyett. hogy nekem ma kilenc kérdésre kell megfelelnem! Még ha tudnám. rosszul lesz dolgom! . Míg így emésztődött. hogy megfelelsz a kilenc kérdésre? . de csak nem jött álom a szemükre. koldusforma idegen ember. én ezt a kilenc disznót nektek adom. mert ha mindjárt a tenger fenekébe rejtőzöl. miért olyan szomorú. s hazahajtották. hogy vajon mit hoz az éjszaka.Nagy dolgot sújtottak az én fejemhez! Azt. De az a baj nagyja.mondja az ördög -. te vőlegény. Az ördög volt ott. bement hozzájuk egy rongyosnál is rongyosabb. mikor az új házasoknak többnyire jókedvük szokott lenni. Adtak neki mindjárt. A faluban kibéreltek egy tisztességes házat a menyasszony pénzéből.

Négy kerék elég egy szekérre. mit mondasz a kilencre? Feleli a koldus: . mit mondasz a négyre! Feleli a koldus: .Tudnál valamit mondani a hétre is? Feleli a koldus: . Végül is azt mondotta: . Mind azt hitte. Kérdi még mérgesebben az ördög: . nem fut a szomszédba pörkölnivalóért! Az ördög elbámult a kész feleleteken. légy hát magadnak! Látom. szánthat. annak főhet a feje.Mit tudsz mondani nekem a háromra? Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: .Hát utoljára.Tudsz-e mondani valamit a kettőre? Feleli a koldus: . Kérdi már mérgesen az ördög: . a gazda maga felelget neki. szerencsés ember: mindent tisztán láthat a nap alatt. Kérdi az ördög: Hadd halljam.Akinek két látó szeme van. több nem is kell. az elég világos. vethet. míg rendre mind a hetet jó helyre férjhez adhatja. többet tudsz. mint én! 272 .No..Hát tudsz-e valamit mondani az ötre? Feleli a koldus: . Kérdi haragosan az ördög: . Kérdi az ördög: .Mondj valamit a hatra! Feleli a koldus: .Akinek jó hat ökre van.Mondj valamit most a nyolcra! Feleli a koldus: .Akinek kilenc disznó szalonnája van a padlásán.Akinek hét lánya van. Kérdi az ördög: . az nem szorul másra kenyér dolgában.Amelyik házon három ablak van.Akinek nyolc asztaga van a csűrkertben. boronálhat segítség nélkül is.Öt kézujj elég egy kardnak a markolatára. szava is elállt.

disznólábat. Ő maga pedig s a felesége addig igyekezett. sokat segített még az ura anyján is. hogy hamarosan jószágot szereztek. ha a kilenc disznó szalonnája már el is fogyott. Az új gazda pedig másnap reggel jóltartotta a koldust étellel. arra házat építettek. hogy eszi a méreg. s más egyebet.Azzal ellódult. amije volt. de még a lépésén is hallatszott. 273 . itallal. amiért az őt kisegítette a bajból. Még ma is süti a palacsintát. annak szorult állapotában. Az asszony jó asszony volt. ahonnan jött. Adott neki útravalóul sódart.

Megfogta a fiú az aranyekét a négy ökörrel s az emberrel. Látja. Ott állt. megnézi. Hát az is ott van.mondja a fiú. Az arannyal telt kád tetején volt egy aranyeke. fát hántott. mikor megnyílt előttem egy ajtó. s egyszeriben kijött onnan. hogy az ajtó betevődött. hetedhét országon túl. s fahéjjal odakötötte magához. az ökrök is. abba beletekerte a derekát. Az apja nagyot nézett. Aztán ment a bokorhoz.Ej. fiam . Sok kád volt ott. betettem egy másik bokor alá. . a harmadik gyémánttal. a többi kád mind tele volt pénzzel. teleraktam a kalapom ezüstpénzzel. és én ottmaradtam bent. hogy azt se tudta. hogy merről nyílik az ajtó. elvitte oda. betakarta. előjött egy nagy ember. Elvitte a bokor alá. akkor visszamentem. Amikor megéhezett. az aranyembert. megint eléje állott a nagy ember. a harmadik tele volt gyémánttal. Volt egy csipkebokor. aranyekével. vajon még ott van-e. Mikor harmadszor visszamentem. Ő meg felkel fektéből. hova nézzen. Akkor megnyílt az ajtó. Mikor megszomjazott. ott van-e a pénz. miféle ajtó az. Nekiállott. abban a helyben kihoztam onnan. Ez az aranyeke. betevődött. s elment. még el is szenderedett. Fogja magát. ledőltem hanyatt. megnézte az aranyekét. hogy meghalt valahol. Hát ahogy elszenderedett. egyszer csak megnyílik előtte egy ajtó. addig csodálkozott ide és tova. A hetedik esztendőben már a gúnya is leszakadt róla. akkor az ajtó becsattant. Hát egy pincébe kerültem. . betakartam. Akkor elment vissza. hogy ne lássák. azt is betakarta. s vitte ki a pincéből. a másik tele volt ezüsttel. Mikor harmadszor visszament. a kalapját megrakta az ezüstpénzből. Elmegy a másik bokorba. Azt gondolta. én így meg így jártam . ott legeltette a kecskéket az oldalban. azt kihoztam. azt se tudta. másik arannyal. . A pénzt meg melléje. az aranyember is. előtte négy aranyökör. hogy pinceajtó. . mit tegyen. Így élt hét esztendeig. Hát a pincében annyi kád volt. s egy aranyember fogta az ekét. Egyik tele volt arannyal. aranyember. és megy a pincébe. Betettem egy csipkebokor alá. hanyatt feküdt. addig ácsorgott. te hová lettél úgy el? Már azt gondoltam meg is haltál. s megjegyezte. azt megnyalta. ő kapta magát. Hát ott volt az aranyeke is. el is szenderedtem már.A kecskepásztor fia Volt egyszer. s bementem rajta. adott a kezébe egy gombolyag követ. volt egy kecskepásztor. mind tele pénzzel. Az apja már el is feledkezett róla. Annak a kecskepásztornak volt egy fia. négy aranyökör egy aranyos kádnak tetején volt. s elverte a szomjúságát. s a fahéjból csinált egy nagy kupát. Az a fiú a kecskékkel egy hegyoldalban volt.mondja a fiának -.Édesapám. Aztán szedett egy csomó keserűlaput. s elverte az éhségét. aranyemberrel s a pénzzel.A kecskék legeltek az oldalban.Hát édes fiam. adott neki egy más gombolyag követ. megy az aranyökörrel. Hát egyszer csak hazaállit a fiú. megnyalta. megnézi a kalapját. egyik tele volt ezüsttel. Azzal az aranyekét az ökörrel s az emberrel beletette a kupába. hol nem volt. betette alája. te mivel éltél idáig? 274 . Kapta magát.

. nekilátott. Kezdenek húzatni. ketten a két zsákba annyi pénzt raktak. Mégse találtak rá a kádakra. meglátta az apja a sok kádat a pénzzel. Azt mondja a nagygazda: . . Vettek maguknak marhát.No. és azt mondja a fiúnak: . fogadok embereket. a lánc lepattant. menjünk el oda. Azt mondja a feleségének: . tele aranypénzzel. ahol be lehet menni a pincébe.Na. hogy semmit se láttak.Na. Azt mondja a fiának: . ökröt. mindent. míg az egész hegy meglaposodott.Hát hol aludtál? . meglelték az ajtót. elmegyünk ásni. addig ásták. A fiú meg az apja. ideadott egy kicsi gombolyag követ. ezzel mi semmire se tudunk menni. milyen szegény volt ez a mi kománk.A kopasz földön . szekérrel s ökörrel jöjjön.Legelsőbben az aranyos kádat húzassuk ki az ökrökkel. s elvertem az éhséget.Na. Éjjel elmentek a pincéhez. mert az én ökröm húzza ki! Alighogy kimondta. ásni kezdtek. . mert kaptunk pénzt. amikor azt mondja a nagygazda: . te hét esztendeig itt voltál. egy nagy ember előállott. Mikor megszomjaztam. De a nagygazda nem nyugodott meg. 275 . ebből nekem több kell. előjön a nagy ember. ássuk ki. úgy elmentek a föld alá. akkor megint előállott. apáddal ketten rakodjatok meg. fogadott magának embereket.. Benézett a pincébe.mondja a fiú. Azután kivette zsebéből a kulcsot. Nekilátott a szegény ember. Hanem hívjuk a keresztapádat. megnyitják az ajtót. most megvolna a pénz. Rákötötték a láncot az aranyos kádra. elment a fiával. megnyalintottam. Még egyet próbálok. a négy ökröt elébefogták. El is mentek. Azzal elkezdtek gazdálkodni. s elvertem a szomjúságot. Hogy meglelték a kádat. Kezdtek ásni. hátha kapnánk valamit. a kádak úgy eldörömböltek.Megjegyeztem a helyet. ha nem kezdett volna alkudozni. tehenet. Addig ásták.Te. Azt mondja neki az ember: . s menjünk be. s kezdték ásni azt a helyet. Így voltam egészen hét esztendeig a pincében. most meg mindjárt megelőz minket a gazdagságban. amennyit a maguk erejéből el tudtak vinni az aranyból. s kinyitotta az ajtót.mondja a kecskepásztor -. fiam. megnyalintottam. Volt egy nagygazda komája. feleség. és egy kádat találtak.Mikor megéheztem. Irigyelte őket a nagygazda. komám. aztán menjetek. komám. adott nekem egy kicsi gombolyag követ. El is mentek az apjával oda.Látja komám .

elmennek a pincéhez. mert mi dolgoztunk. hogy megtalálták az ezüstpénzt. megint ásni kezdtek. ha meg nem haltak. Csaptak nagy lakodalmat. A kecskepásztor fia meg elvett egy szegény lányt. Mikor ezt kimondták. de nekünk több kell belőle. De a kád úgy elment a föld alá. a nagygazda kapzsin megölelte a kádat.Már most megfoghatjuk a kádat. Addig ástak. nem maga. Azt mondják a napszámosok neki: .Megint fogad embereket. Így maradt a nagygazda ott a nagy semmivel. hogy a nagygazdának egyik karját is elvitte. 276 . még most is élnek.

én is megfogadlak. de bizony meg bírta volna enni az egészet is. . annyit dolgozom. Nagyon szegények voltak. fiam.Nem bánom . fáradt-e.mondja az. Mikor már úgy megfőzte. éhes-e.Hozzám is eljöhetsz. és odament a kúthoz. . . Gondolta. .Dehogynem hívtál .De sajnállak. Közben azt mondja csak úgy tréfából. fiam .Alighogy kimondta. . mikor a gyerek már megnőtt s megokosodott.. vizet inni.Na. lányom.Ej Haj Volt egyszer egy szegény ember. A kezedre adom. .Hívtál.Elindultam szolgálatot keresni. én neked bért nem fizetek.Itt lakom. hogy százszorta szebb volt. mert még fiatal vagy.Ej haj. fiam. megfogta a gyermeket. amennyit bírok. Elbúcsúzott anyjától.Hova indultál? . hogy itt van. nem is tudtam.kérdi Ej Haj.Elmehetsz.. Megfogja a gyermeknek a kezét a lány. én nem hívtam.Aj. . Csak az lesz a tied. mint a kocsonyának való. fiam. Elővette a tarisznyáját. Meg sem kérdezte tőle. A többit már tudod. Avval elindultak az erdőbe. apjától a gyerek. hogy Ej Haj. édesapám. tüzet gyújtott alája. De megmondom előre. azt mondta: . Ezzel az öreg elment. Mikor már jól bent jártak az erdőben.Édesapám. fiam. és odaadta neki útravalónak.mondja az apja. édesapám. Azt mondja az öreg: . hát itt vagyok. míg meg nem éhezett. De gondolta. beleöntötte egy csöbör vízbe. Elért mentében egy kúthoz. mint azelőtt. rátaláltak egy házra. Mindjárt kijött egy szépséges szép lány onnan. . Az édesanyja mindjárt sütött neki hamubasült pogácsát. Egyszer. itt vagyok. szolgálatot keresni. Kiugrott onnan egy olyan szép gyerek. hogy olyan volt.mondja az -. . és főzte.mondja erre a gyerek. akkor holnapra nem marad. Elindult. .Ó. felkelt. Gyere be. Ahogy megette. Az ember két kezével kereste a mindennapi kenyerét.Nem baj. a felét megette.Ej haj! . annak meg egy fiacskája. jó lesz neki ott leülni és enni. amit találsz. hogy éhes vagyok. Kettétörte. még fiatal vagy. hát mindjárt kijött a kútból egy háromaraszos ember. és belőle a pogácsát. . . . Hozzáfogott. ha akarsz . Addig ment. Hétrőfös szakálla volt.Mondtad a nevem. beletette egy kis tarisznyába. Kérdezi a leány: 277 . mert éhes volt: . beletette egy kazánba. azt én csak azért mondtam. hoztam neked egy fiút. . jó volna valahova elmennem. megköszönte a nevelést.

hogy hol a fia. szegények. megkérdi. Mindjárt keresztülveti magát a fején.Na. és lesz belőlem lópatkó! Akkor a lány újra megragadta a gyermeket. De így elviheted. és kérdi: . hogy nem ismerték meg őket. mint ezer. hogy ez az enyém! . . 278 .No.kérdi az apját. hogy apád lábánál legyél. Akkor megint megfogta a gyermeket. hogy holnap vasárnap. immár neked az esztendő holnap lejár. hogy eltaláltad. Mert ezek a galambok mind úgy maradtak itt. mit tanultál. fiam? . Egyforma nagyok. De azt is megmondom. mást mit tudsz. hogy nincs itt. újra beletette és újra megfőzte. Onnan most még szebb gyerek ugrott ki. Elgondolkozott útközben a gyermek apja.Most azt tanultam. De ha nem találod el háromszorra. Azt mondjad. és lesz belőlem patkószeg.Azt tanultam. A lány épp az ebédet szolgálta föl. Mondja a lány. Ismét beleöntötte a csöbör vízbe. keresztülveted magad a fejeden. ne mondj semmit. amit a lány kért. hazaviheted. Megint beleöntötte abba a csöbör hideg vízbe. erre annyi galamb repült elő. arra annyi galamb repül elő.Na.Mit búsul. . hogy kihint az udvarra kölest. mit tanultál. Akkor még az övé lehetsz. hogy keresztülvetem magam a fejemen. de mindjárt hazajön.Megköszönte a fiú a lánynak. előjön a lánynak is az apja. hogy melyikre mutasson. Ha rátalálsz. és harmadszor is megfőzte. Istenem. hogy melyik galambra mutasson rá.De én téged megtanítalak.” . Rámutatott szépen a magáéra. fiam? . most mit tanultál.Hát most mit tanultál. és lesz belőlem egy szép fehér galamb! . mivel éteti a gyermeket? Nincs mit enni adjon neki. Úgy is lett. s lesz belőled galamb. hogy az a nagy udvar telistele lett galambokkal. hogy több lesz. majd patkószeg. Másnap csakugyan hazajött az öreg. Most megmondom neked. . Akkor még szebb gyermek ugrott ki onnan. melyik a te fiad. el is indultak haza.. egyforma fehérek mind! De a gyermek apja tudta most már. amikor bejött a gyereknek az apja.Szerencséd. és lesz belőle egy szép gyermek. Azt mondja majd az édesapám a te édesapádnak: „Eljöttél a fiad után? Válaszd hát ki. hogy keresztülveted magad a fejeden. holnap apám hazajő. fiam? . hogy keresztülvetem magam a fejemen. mit akar. az csak azt mondta.Hát eljöttem a fiam után. fiam. Kérdezi rögtön. Mindjárt ment a lány apja. És ha megkérdezi. és édesapáddal is megsejtetheted. édesapám? . mind egyforma fehér lesz.Hát most azt tanultam. Örvendett neki az édesapja. Füttyentett. Kérdezte a gyereket. hozott egy tál kölest. . s lesz belőled lópatkó. És akkor megsúgta az öregnek. bátyja? . hogy az az ő fia. De a gyermek belelátott a gondolatába. a te édesapád is eljön érted. Az én apámnak olyan szokása van. Te is köztük leszel. hogy az az ő fia. mert különben itt maradt volna. mint előbb. Hát amint az ebéddel végeztek.No. hogy keresztülvetem magam a fejemen.

ha a láncot leveszed róla? . .Hát vegyen! Árulnak a boltban! Mindjárt ki is fizették az aranyat. s az út mellett beugrott a nyúl után egy piszkebokorba. azt tegye a zsebébe. nem talál vissza. hogy egy véka aranyat. hogy visszaszaladt maga után. De azt is megmondom. . fiam.Ugyan mit kérsz érte? .Hová viszed ezt a gyönyörű kutyát? . Kérdezik majd: hová mész avval a kutyával? Maga mondja. hogy elfoghassa azt a nyulat.Viszem a nagyvásárra eladni. Utolérték a szegény embert. Azt mondja a három másik úr neki: . utána a kutya úgy elment.Na. A szegény ember a pénzt a hátára tette. Felültek a hintóra. de a kutya csak nem mutatkozik.mondja.Dehogy láttam.Ugyan mit kérsz érte? .Azon.mondja a szegény ember. vitték nagy örömmel. várják vissza. a szíjat ne adja el. kapálódzott utána. Vezessen.felelte a gyermek. Hát mindjárt jött is az a hintó. Jő benne négy úr. és mindjárt találkozunk majd egy hintóval. Alighogy ezt elmondta. és ment az úton. Leugráltak mind a kocsiról. Maga csak vezessen engem. Alig mentek az úton egy fél kilométert a kocsival. hogy az apja nem tudott eléggé gyönyörködni benne. megállították a hintót. csak a kutya. De a gazdája jó erősen fogta. . hogy viszi a vásárra. keresztülvetette magát a fején. . Füttyögetnek. 279 . .Nem. és hajtanak a szegény ember után. Miért.mondják azok erre -. . hátha visszafutott a régi gazdája után. de nem jő. A nyúllal együtt visszajő. hol van? . hogy nincs sehol..Miért nem engeded el azt az ebet? A szíve szakad meg. s olyan szép agárkutya lett belőle.Azon egy cseppet se búsuljon . hogyha a kutyát eladja is. Észrevette a kutya. Azt hittem.Én nem láttam . . Ahogy meglátták azt a gyönyörű kutyát. . Várják.Egy nyúl szaladt keresztül az úton . gyémánt gombok a szíjon. . Négy úr ült a hintóban.Dehogy megy el. hogy neked mit adjak enned.Mit érek. Mondja.Kérés-hagyás. . . s még aranylánc is hozzá. jó ember. Kérdezik az embert: .Dehogyis engedem! Úgy elszalad. megmondtam. Keresték. nincs kutya! Végül is a kutya új gazdája azt találta ki. add ide a kutyát! Feltették a kutyát a kocsira. egy nyúl ugrott keresztül az úton. én egyszer eladtam. Kiáltanak neki. nem látta-e a kutyát. mendegélt. Csendesen ballagott az egy gyerekkel. Addig mondták neki. soha többet nem jő vissza. amíg csak elengedte. . annak egy véka arany az ára.kérdik majd.De láncostól meg szíjastul? . . a kutyával.Ugye. Aranyszíj lesz a nyakamon.Én most keresztülvetem magamat a fejemen. Az nem eladó. Kitanult vadászkutya ez. Szökkent rögtön a kutya. hogy nem engedem? Ismeretlen még itt. s lesz belőlem aranyszőrű agárkutya.

Nem adom! . .mondja Ej Haj. . a lovat eladom. aki adja. Azt mondja egyszer az ember: . kutya betyár. ha nem.Kérés-hagyás. Ej Haj mindjárt gondolta. hogy mit kér érte. Két véka aranyat kérjen. . amíg csak eladta az ember a féket is. Nahát. miféle ló ez. a kutya nem került elő.Mi az ára annak a szép lónak? . Olyan szép aranyszőrű paripa lett a gyermekből.Mit beszélsz! A lovat fékkel adják! .Jó volna.Annyi pénzed lesz. . Ej Haj mindjárt odaadta a szolgájának a paripát. hogy más megvegye . hogy nem volt fia. Maga csak vezessen vele. hát nem. majd megtanítalak! Odament Ej Haj a vevőkhöz. menjünk. . a kereskedők kérdik majd. 280 . Ha tetszik.mondja neki is az ember.Adja. De a kötőféket oda ne adja. . Vigyen be a vásárba. elmenni a nagyvásárra. Azt mondja az ember: .De a kötőfékkel együtt. Azt mondja útközben a gyerek az apjának: . Van pénzünk. Úgy addig. én keresztülvetem magam a fejemen. Úgy is lett. Addig-addig alkudozott.Nem. annak két véka arany az ára.Én nem adom. Én nem adom. hogy gyönyörűség volt nézni.Én nem engedem. de fékestől. Azok még akkor is alkudoztak. Épp akkor ért oda Ej Haj. Abban a városban lakott. s abból ne engedjen semmit.A lovat pedig fékkel adják. de a féket nem. fiam. . ha azt is odaadja.Hát hajtottak előre. lesz belőlem majd aranyszőrű paripa. de hiába. . eladni. hogy nem tanultál mást. Mert nem kerülök vissza magához soha többet. édesapám! Elindultak. hogy a gyermekednek a gyermeke sem eszi meg . amíg nem ígért azért is egy véka aranyat. hogy Ej Haj is meghallotta. . hazudtál. . Nem adom a féket . Bementek a városba. megvolt a vásár. mondja csak.kanállal sem. Szép kötőfékszár lesz a fejemen.Édesapám. vegyék így. csak patkót és patkószeget! Túljársz az eszemen? No. Ígértek a fékért külön pénzt. Összeszalad a nép a csudájára. A szegény ember pedig a sok pénzével elment haza.Jó volna. Nagyon megharagudott: na megállj. kösse be az istállóba. de már mit volt mit tegyen.Nem. Mondja ő is: . volt nekik mindenük a sok pénzből. Nagyon búsult.kérdi egy ember. azt nem adom. Addig alkudott.Két véka arany. A szegény ember a gyerekkel pedig hazament. Az nem eladó. olyat még nem láttak. A kupecek.

. . hogy Ej Hajnak aranyszőrű paripája van. ittak. Amikor vizet kér.Elment haza Ej Haj is. milyen gazdag király lehet ennek az apja . de nagyon félti azt a lovat. a hajóra szálltak. a nyeregbe.Nézd csak. hogy egy cseppet is igyék. hogy kik jönnek. A szegény ló nagyon szomjas volt.mondja a király -. De csak úgy. hogy adja kölcsön a lovát. a tenger közepében a ló nagyon szomjas lett. vizet adj. hogy nem sajnálod meg ezt a szegény állatot? Talán a vizet sajnálod tőle? Van itt elég a tengerben! 281 . hát majd megtanítalak. Ha így szól a parancs. Azt mondja a királyfi az édesapjának: . hogy igyék. odaadom. Amint parancsolja. De a királyfi mindig visszarántotta a száját.Te lelketlen.Hej. megpróbálom. amikor szénát kér. nem engedem. A menyasszonnyal felültek a lóra. Azt mondja a szolgájának: . „Ki tudja. ideadta a lovat. . Az egész városban híre ment. nincs olyan a világon senkinek. ennek a lónak. A vendégek megint hajóra szálltak. akinek paripája van. nem tagadom meg tőled. mulattak. Keresztülúszott a ló a tengeren. El kellene tőle kölcsön kérni. Mentek egyenesen a kikötőbe. Immár össze volt híva a háztűznézőbe induló sok vendég.Jól van. egy cseppet se. . és megkéri. amikor megkapták a hírt. Ott. milyen szív van benned. édesapám. amit kér. Annak a fia pedig éppen házasodni akart. Asztalhoz ültek. induljunk vissza. De mivelhogy királyfi vagy.Jól van. próbáld meg elkérni.azt mondja egyszer csak a királyfi -. Ment a királyfi s a vendégsereg a királyi város felé.Hallottam. Azzal akarom elhozni a menyasszonyomat. hogy vizet nem szabad innia a lónak.Eredj fiam .Nahát . Az a város királyi város volt. kutya betyár. felséges királyfi. hogy vizet ne igyék egy cseppet se ez a ló! Azt feleli a királyfi: . Kivezették a lovat az istállóból. Amikor a tengerhez értek.gondolta a veres király -. a veres királyhoz. hogy igyék. Utoljára azt mondja: .” Megtartották az esküvőt. nagy fát mozgatsz. felnyergelték. a tengeren túli város királyának a lányát akarta elvenni feleségül. Csak azt parancsolta. mert én másnak nem adnám oda azt a lovat semennyiért sem. úgy lesz. Mert hazudtál nekem.Megállj.Látod. nagyon akart inni. iramodott rögtön a királyfiú az apjához. a király is ott lakott. mert messzire kell menni. zabot adj.Elmegyek. fiam. . De a királyfi nem engedte. nagy ceremóniával fogadták a vőlegényt. nem engedte. . . hogy milyen lova van Ej Hajnak. Odamegy a királyfi. Hát elnézte ezt a menyasszonya vagy háromszor. jól ettek. A királyfi azonban lóháton ment át a tengeren. egyszóval sose azt.

. és várta a királyfit. s lett belőle egy galamb.Azt szégyellem. ezüstöm elég. hogy azt nem is engedi el ő. Akkor azt mondja a menyasszony: . A vőlegényt és a menyasszonyt otthagyta a víz tetején. .Én bizony nem adom! . csak a lányod ujjáról azt a gyűrűt kérem. Mindjárt cukrot adott neki. 282 .Tetszel. elment a királyhoz. hogy ver a szívecskéje. Hát a királynak nincs miből fizessen? A lánya gyűrűje kell? Azt mondja: .Mit fizessek a munkádért? . Mondja is a királylánynak: . vigyél haza az apámnak a kastélyába.mondja a kőműves. és beteszi oda. keresztülvetette magát a fején. de még milyen nagyon tetszel! . Amikor készen lett a munkával.mondja a lány. ha kész lesz a munka. kéri a gyűrűt.Akkor hallgass meg engemet . Ha megesküdtünk is. hogy a galambot hajtja az ölyv. ismét keresztülvetette magát a fején. azonnal lett belőle egy fehér galamb. ott pihegett. hogy a lóból hal lett. Elrestellte magát a király.” De ne engedd meg. . és lett belőle egy ölyv. de ott volt már az ölyv is. Húzd az ujjadra. hogy enyém lehess. Odarepült a tengerpartra. mindjárt elfogja az a madár! Kinyitotta az ablakot. hogy igyék. hogy mit fizessen. De Ej Haj már tudta. és magához szorította. Megengedte a lónak. Sajnálta a királylány. hogy ő a világnak a legnagyobb kőművese. adjon neki a király munkát. csak szabaduljak már ettől a kőművestől. csak a gyűrű.Nem kell nekem egyéb. tetszem én neked? . a szomszéd ország városába. amilyent akarsz. mit adjak? . megetette a galambocskát. csináltatok.Nekem egyéb nem kell. A galambocska be is repült. Hozat egy kalitkát. jelentkezik a királynál. nem leszek a feleséged! Megijedt a királyfi. Idejő majd egy kőműves. Hát a királylány ült a hatodik emeleten az ablakban. A kis hal kivetette magát a vízből. minden ujjadra.azt mondja. Keresztülvetette magát a fején ő is. ami a lányod ujján van. el akarta fogni. A szegény galamb rászállt a királylány vállára. jelentkezett. aranyhal lett belőle. hátha berepül a galamb. A finom kályhákat javíttatták vele. a királyi városba. A szegény galamb repült. hogy ő a világon a legnagyobb kőműves. A királylány becsukta gyorsan az ablakot. királykisasszony. Kerítette a másik halat. százszorta szebb királyfi lett belőle. Apád majd megfogadja. Úgy is lett. Beértek egy városba.Na. Jaj. Kérdezi tőle. Meglátta. Hajtani kezdte a galambot az ölyv. hogy otthagyja a menyasszonya. Van aranyom. Arra a galamb keresztülvetette magát a fején. s lett belőle most egy nagy cethal. Abban a nyomban a kőműves ott termett.Fordítsd vissza a lovat. a királyfi újra visszarántotta. és lesz belőlem majd aranygyűrű. Kérdezi tőle a király: .Keresztülvetem magam megint a fejemen.De csak add oda. ha azt akarod. repült. De kidobta magát a cethal is.Megint inni akart a ló. nekem a gyűrű kell . Mikor két kortyot lenyelt a ló. Megy a király a lányához. Akkor ezt mondja: „Nem kell egyéb.

Ásó. ha meg nem haltak. csináltatok olyant. Megharagudott a király. de egy szemecske felpattant egy kép mellé. Máig is élnek. ha édesapám is megengedi. hogy megtanítalak! Akkor a kép mellől lepattant egy szép veres huszár. . kezében karddal. megesküdtek. Mikor a kakas mind felszedte már a kölest. nem győzködök már veled. Ahogy a földhöz ütötte a gyűrűt. azon nem nevet senki! Mondja a király a kőművesnek: . s így vége lett Ej Hajnak. Kezdte rögtön felszedni a kölest.Ha erre szorulsz. amilyen kell neked. Azt mondja akkor a huszár a királykisasszonynak: . Mondtam. Mondja a lányának: .Add oda azt a gyűrűt. kapa és a nagyharang válasszon el egymástól. sem tíz. Leszek! Azt mondja az öreg király: . később a gyerekből király lett.Immár itt vagy az én begyemben.Nem kell nekem a tál aranyad. lett abból egy tál köles a padláson. és lett belőle veres kakas. Nekem az a gyűrű kell. hát odaadom. Kardjával levágta a kakas nyakát.A leány azt mondja: . Szaporán szedte.Én bizony nem adom ennek a gonosz kőművesnek.Ne szomorítsd a lányomat. . Így szépen egymáséi lettek. hogy menjen már innen az a kőműves. Sírni kezdett a lány. . sem kettő. adok egy tál aranyat. azt mondja: . Megmondtam. és a földhöz ütötte a gyűrűt.ezt mondja az apjának. ám legyen. A kőműves keresztülvetette magát a fején. leszel-e a feleségem vagy nem? .Leszek. vagy akármit.Mondd meg nekem most már.Ha ezt választottad magadnak. sem egy. 283 .Éppen erre éheztél? .

Azt mondd te. no meg rettenetesen mérges.felelt amaz. tüstént azt mondd: adj isten egészségére. míg a királykisasszonyt nekem nem adják! . a medve rögtön széttépné. hogy széttépje és felfalja. adj isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: .Nekem. megnézni a juhász csontjait. és olyan gyönyörűséges szép volt. Reggel jön a hoppmester. De mikor a csillagszemét meglátta. nekem! Felséges úr! . nekem. és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe. Jobban megtetszett.ordított a király. és azt kérdezte: . Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson. persze hogy énnékem! . akármilyen mérges volt a király. Ez a király olyan hatalmas volt.felelte a juhász. . hogy annál gonoszabbak legyenek. 284 . mint minden királyfi. Elnevette magát a juhász szavára. mert neki is megtetszett a csillagszemű juhász. A király pedig trónusán ült. úgy megijedt.Na. az egész ország népségének rá kellett mondani: „Adj isten egészségére!” Minden ember mondta. .Nekem. A tüskésdisznóknak nem adtak egy hétig enni. A medvének akkor már hat napja nem adtak enni. nótákat fújt.mondta megint a juhász. pedig olyan éhes volt. most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már. maga elé hívatta a juhászt. Megtudta ezt a király. te betyár! . és igen hatalmas volt. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül! . . ha elaludna. mert ha nem mondod. énnékem . Felvezette a királyhoz. és szelíden verte hozzá a mellét. Az rettenetesen megharagudott. halál fia vagy! .Nékem hát.Adj isten egészségére! Hol volt. A királylány is ott volt a szobában. volt egyszer egy király. a csillagszemű juhász mégsem félt tőle. csak úgy nyaldosta a talpát az éhségtől. hol nem volt.Eredj hát tíz halálba! És a király megparancsolta. nekem. Mikor az ajtót betették. Már akkor a király nem tudta.Mondd mindjárt: adj isten egészségemre! . A király erre azt parancsolta mérgében. hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve tömlöcébe! El is vitték a darabontok. Hát látja. Elmegy a juhász.rivallt rá a király.Adj isten egészségemre .Nem mondom én addig. megáll a király előtt. hogy majdnem magát falta be. hogy annál dühösebb legyen. és mérgesen verte a mellét. nagyon megharagudott. csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani. és hogy ébren tartsa magát.De nékem. Onnan nézte de bántani nem merte. Tudta. nekem! Te korhely. mit tegyen mérgében. De akármilyen hatalmas volt. . hogy annak semmi baja.Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom. hogy vessék a juhászt az óriás sündisznók tömlöcébe! Be is vetették a darabontok. A juhász meg le nem vette róla a szemét. mindjárt megrohanta a juhászt.szólt vissza a juhász. A legtávolabbi szögletbe kucorodott. hogy ha eltüsszentette magát. . akárcsak az aranygalamb. Beleszólt a hoppmester: .

Akkor maga mellé ültette a juhászt. a juhász kivett szűre ujjából egy kis furulyát. A juhász felállította a verem mellé a fokosát. Addig fújta. hogy test is legyen a szűrben. De előbb még a tarisznyát is felakasztotta. „Tán olcsóbbért is megalkuszunk .” Látta már ugyanis. ahogy meglátta a juhászt. . hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. neked adom. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül.Nem mondom én addig. Tudta. és felfalják. tarisznyát a verembe. hogy felfalják. és kimentek. arra kérte a darabontokat. amikor az ormótlan állatokat táncolni látta. hogy fogjanak be a királyi hintóba. A kút fenekén egy mécs égett. Ott így szólt hozzá: . . és megparancsolta. Ezeknél hiába volt csillagszeme. hogy most már igazán vége a juhásznak. hogy akkor mindjárt rárohannak. A juhász kacagni szeretett volna. és egymásba kapaszkodva táncba ugrottak. leért-e a fenekére. Felvezette a királyhoz. De azért mégis megkérdezte: . most már száz halálba voltál. maradt-e valami a csontjaiból. Aztán egészen megnyugodva. Akkor aztán kiáltott a darabontoknak.Nem mondom én addig. Az most még dühösebb volt. elmentek. Utánanéztek. Felvezették aztán a királyhoz. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. hogy semmi módon el nem pusztíthatja a juhászt. hogy a disznók sem tudták elpusztítani a juhászt. hogy még reggel is. míg ő belenéz a kaszásverembe. a tetejébe meg a kalapját tette. Mondja neki: .Látod ezt az ezüsterdőt? Ha azt mondod: adj isten egészségemre. A juhász csak nevetett. Hát mondod-e már. mondja-e a királynak: adj isten egészségére .Majd a kincsek elkápráztatják. mikor a hoppmester jött megnézni. a tíz disznónak nem nézhetett egyszerre a szeme közé. kalapot. hát majd hanyatt esett. Talán még meggondolja magát. Csak akkor mondom. Az most még sokkal mérgesebb lett.gondolták a darabontok.kiáltotta a király. de úgy nevetett. meglássák. Másnap jön a hoppmester a lámpással. Megparancsolta tehát. hogyha valakit belevetnek. de nem merte abbahagyni a furulyázást. .Nem félek én száz haláltól sem. hogy menjenek ki egy kicsit. Erre a disznók visszahökkentek. belökték a szűrt. hogy nem győzték már az aprózást. mint oltotta ki a mécsest. adj isten egészségemre? A juhász belevágott a szóba: . és egészen kifáradva egyrakásra dőltek. ő bizony mégsem mondja.No. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. 285 .A juhász csak elhűlt. könnyek futottak az arcán a nagy kacagástól. Elkezdett rajta furulyázni. de azért mégis így felelt: . Ahogy odavitték a juhászt.Amint a disznók nekirohantak. A darabontok odamentek. Ennek a közepén egy mély kút volt. hogy már meggondolta. és elhajtatott az ezüsterdőbe. Az pedig a sötét szögletben csak nevetett. mondod-e már: adj isten egészségemre? De a juhász csak azt felelte: .No.gondolta a király. arra ráakasztotta a szűrét.Eredj hát a száz halálba! . El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe. körülrakva éles kaszákkal. most közel voltál tíz halálhoz.

A juhász csak ámult-bámult. mind-mind neked adom. ezüsterdőt. Igen jó király lett belőle. hogyne mondanám! Persze hogy akkor mondom.Látod ezt az aranyvárat? Ezt is neked adom. csak azt mondd nekem. nem mondom addig. De amint a vőfély felhozta a tormás disznófejet. Tenger nép ült az asztal körül. az ezüsterdőt is. hogy nem boldogul vele. akkor egyszerre csak nagyot tüsszentett a király az erős tormától. hogy az egész országban mindenki evett-ivott. Igen szerették.Látod ezt a gyémánttavat? Még azt is neked adom. A király ennek úgy megörült. Kihirdette.Nem. hozzád adom a lányomat. nem. nem. Akkor a csillagszemű juhász lett a király. a jókedv a házfedelet emelgette. táncolt. megadta magát: . Még mindig uralkodik valahol. A király látta. még a halálos betegek is. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság. még az aznap született gyerekek is. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. nem mondom addig. Erre a király nagy búnak eresztette a fejét. Tartottak aztán olyan lakodalmat. Elértek az aranyvárhoz. mert nagyon jó király volt. Odább hajtatott. gyémánttavat. De aztán mondd ám nekem igazán.Nem. csak mondd azt nekem: adj isten egészségére. mégis ezt mondta: . hogy örömében menten szörnyethalt.No. adj isten egészségére. Már akkor a juhásznak be kellett hunynia a csillagszemét. Odább hajtatott a gyémánttóig.kiáltott a juhász legelőször. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. sohase terhelte a népet szeszélyeivel. aranyvárat. mert a királylány férjhez megy.Adj isten egészségére! . Ott azt mondja: . . A legjobb banda ott húzta.Mondom hát. a legjobb ételeket ott főzték. hogy örüljön az egész ország népsége. hogy szétossza. de mégiscsak azt felelte: .A király elszomorodott. hogy: adj isten egészségére! . Ott ezt mondta: . 286 . nem bánom. hogy ne lásson. s a király maga elé vette. A király ennek nagyon megörült.

avval fogsz járni mezőre. s hozzá kilenc szelet kenyeret. hozd ide. ami kell. azt a gyereket. Kilenc a neve. szolgák. ha semmit se fizet. mi lesz. annak meg egy fia. Ülök inkább veszteg.Kilenc Hol volt. 287 . szegény asszony. Először azt hitték. Korán keljetek fel. Egyszer kiadta a király a parancsot: . Adtak a gyereknek enni. aztán eteted. még azon is túl.Én . hetedhét országon túl. nem bírom eltartani se őt. Kilenc tál levest megevett. ha elmennél valamerre szolgálatot keresni. etessetek.No . az ajándékba kap egy rend ruhát. hogy pofon vágjam egyszer. Hát . Hazament a szegény asszony. fáért. Minden legény készen volt a maga ökreivel. még van elég időm! .Mit fizet? . elvégzed. A tehénfejők kimentek. Így hát megegyeztek. amennyit kívánok. De bizony evett ő tovább is. Amelyik leghamarabb hazajön az erdőből. Ez lesz a te dolgod. de Kilenc csak aludt tovább. legyetek készen. Azt mondja a király a fiúnak: . Vitték a konyhára. mit fizessek? Te mennyit akarsz? .Nem megyek én. hogy téged kielégítselek. immár jó kemény vagy. mint más kilenc ember. Azt mondja a királynak: . nem eszik annyit. Másnap elmentek a királyhoz. itattak. Ő nem kelt fel. Már éppen megvirradt. Lefeküdtek a szolgák. akit Kilencnek hívtak. beteszlek az istállóba. itassatok.Fiam. etettek. Ottmaradt a gyerek. valamennyien. ha jóllakott. mert annyit evett. Csak azért hívták Kilencnek. itatod az állatokat. fiam. az asszony meg hazament.gondolja magában a király -. mire megvirrad. aztán. csak adjanak annyit ennem.azt mondja a király -. mert ura nem volt. . akarsz-e nálam szolgálni? . Adok négy ökröt a kezedre és egy szekeret. kibír ő még két pofont is. Szegény özvegyasszony vagyok. fiam .nem kérek egyebet. elaludtak. Éppen kilenc kondér tejet fejtek. csak ne kelljen fizetnie. Kilenc mind a kilenc kondér tejet megitta. erdőbe. A szegény asszony bizony nagyon búsult. ki van éhezve ez a gyerek.Nézd csak. hol nem volt. . Mert én nem bírok annyit keresni. hogy elszűrjék a tejet. jó volna. volt egyszer egy szegény özvegyasszony. ha csak a tartásért szolgál. fiam .Holnap reggel menjetek el.mondja Kilenc .Felséges királyom! Van nekem egy fiam. mindent. Egyszer azt mondja a fiának: . és ahol a kurta farkú malac túr. Meglátjuk.felelte a fiú.Na. mikor Kilenc felkelt. A többiek három órakor felkeltek. Éppen akkorra meg voltak fejve a tehenek is. A szegény asszony keservében elment a királyhoz.Nézzük csak. amikor kitelik az esztendő. Idehozom. Aztán elindultak. és meg volt ijedve. csak járomozni kellett még őket. kilenc embernek valót. hogy a tejet átszűrjék. hogy nem bírja jóllakatni ezt a nagyétkű fiát. s majd később. Mire visszajöttek. engedje meg.kérdezi Kilenc. . cipőtől kezdve fejtetőig. de még magamat sem. . Összekészítette a fiú holmiját.mondja a király -.kérdi a király -.

hogy járomba fogja az ökröket. De amikor indítaná a farkasokat. Azokat is bejáromozta a kocsiba. Lekötötte a kocsit. Kiabálnak a kocsisok: . s te most keltél fel? Az ökreid meg vannak-e itatva. míg ő megrakja a kocsiját. Mire odaért az erdőbe. mint a többiek. tele voltak. De azt is úgy gyökerestül-ágastul.kérdi. mit mondott este a király? Aki a leghamarább hazajő. míg én is megyek! Mikor már gondolta. . Aztán megfogott egy fát. azután összevágták.Nem . úgy kellett felnézni rá.Hát nem vártok meg engemet? . utána a többi kocsis. Szabad lett volna neked is felkelni. Elment az istállóba az ökrökért. Akkora terűt rakott. hát mit lát? Négy farkast. te meg aludtál.mondta Kilenc. azok elmentek már az erdőbe.Mikor kimentünk. pucolatlan bejáromozta őket. Kihozta őket. a többi már elment. rakta keresztbe mind az úton.Mert mi felkeltünk három órakor. mezőkön.kérdezik tőle.A többi szolga nem köteles a te ökreidet etetni-itatni. s gyökerestül kihúzta. mert éhesek voltak. éhes voltam. etetve? . Mikor ezt meghallotta Kilenc. hol van a tej? .mondják azok.mondja nekik Kilenc -.Nicsak. A hegyről vágtában indult. s szaladt. tán már mentek haza? . csak menjetek. Az ökröket azok mind szétszaggatták. Amerre akartak.azt mondják neki -. Gondolta magában.Ej . ha úgy szerettek menni. ahol az ökreit hagyta. s azokat fogta be a kocsiba.Na.Biz még nem ettek. Azt mondja Kilenc: . szabadon az erdőbe. Hadd egyenek. 288 . pajtások . hogy ne hulljon széjjel a fa. . csak vigyétek a fát . Húzta ő egyiket a másik után gyökerestül.Várjatok meg.De bizony! Nem hallottad. hogy elég lesz a kocsijára. Indulnak haza. Kilenc nem bírt velük. Meg sem tudták mozdítani. . az ökröket kifogta. . hozzáfogott.Az erdőbe készülök. csak odaérek én is. és úgy etetlen-itatlan. árkon vitték keresztül. Kilencet pedig azok a vadállatok erdőkön.Hát hol van? Megittam! . s fogott még két medvét. azok nem bírták elhúzni a kocsi fát.Hé. . a farkasokat. és hajtotta őket ki nagy gyorsan az udvarról. . Egy hosszú ostort a kezébe vett.Kilenc. Ahogy odaér. mit csináltok itt? Megettétek az ökreimet? Most mivel viszem haza a fámat? Álljatok meg! Megfogta mind a négy farkast.mondja ő -. Amit kihúzott fát.Miért zártad el az utat? . . s megrakta a kocsiját. Azok nagyon megharagudtak rá. akik kifűrészelték a fát. Így már megindultak. . addigra jóllaknak az ökrök. kap egy rend ruhát.Te . a többi már meg volt rakodva. Kilenc erre visszament az erdőbe. De azok a rendes úton mentek. Nem úgy tett. és elengedte.feleli Kilenc.. . . most mind üresek a kondérok! . mint amekkorát a kukoricaszárból szoktak rakni a kocsira. utolérem majd őket. csak a csontok maradtak meg.

Eredj fel. még jól megerősítette. A király már-már kezdte megsokallni. megálltak.be van zárva! Nézelődik. csak dugdosta be a botokat a küllők közé. megfogatom veled a tengelyt. hogy irtóztató. Azt mondja az ördögnek: .azt mondja.Fogd meg hátul a kocsit.mondja Kilenc -. . Egy botocska volt a kezében.Hogy gondolod? Hogy én hazamegyek kerék nélkül? Nem! Gyere. fogd meg csak a tengely végét.Jaj . Mikor Kilenc fogata odaért a kapuhoz. Azon keresztül kellett volna menni. én meg az elejét.összetörik a kerék! Nem volt rest Kilenc. s megint befogta őket. meg kellett fognia a tengely végét.Jó a kedvem. a földeken át. Hanem a vadak nem akartak belemenni a vízbe. S azt mondja az ördögnek: . S nem ökrök vannak befogva. ha a kerék összetörik! Az ördög nem törődött a beszéddel. hogy ne tudjanak elfutni. Vigyük át! Túlnan megint befogjuk a vadakat.mondja az ördög.Egyszóval te tréfálsz velem? . Elindultak. s amint a kocsi ment. s jelenti a királynak: . . akkora terű fát hoz. a toronyba.Felséges király – mondja -. nézd meg.Nézd meg közelebbről. hanem én négy farkast látok a kocsi előtt s két medvét. hanem a határon keresztül. most meg egy sem jött. Kilenc jő velük. nem kell beengedni.ropp! .Felséges király. istenem. fiam. Elértek egy folyóvizet. amíg hazaérünk. ahogy mondtam! Nem volt mit tegyen az ördög. hogy kinyissa neki a kaput. Meg kellett az ördögnek fogni hátul. Most meg a vadak is rá voltak kötve annak a nagy terű fának a tetejére! Mikor túl voltak a vízen. Mentek. nem akarok én itt soká állni.Nézd csak. . . hol késnek eddig? Egyszer csak lejön a legény. Kilenc leoldozta a vadakat a kocsi tetejéről. tán csak nem? . . de nem lát senkit az udvaron. . 289 . én majd elöl fogom. Azt mondja az egyik szolgájának: . hogy elpusztítsanak bennünket azok a vadállatok. farkasok vannak és medvék a kocsi elé fogva? Kifutott a szolga.Te. hát nem lehet . Fogd meg a kocsinak a farát.mondja a király. Futott a szolga.Jaj. Kifogta Kilenc a vadakat. . úgy tréfálj velem . Úgy vitték most a kocsit. s vessük keresztül a kapun. de hát úgy mentek azok a vadak. ugrott le rögtön a kocsiról. Nem akarom.azt mondja a király -. akarja nyitni a kaput. és megkérdezte: . nem hazudtam.Tréfálkozom! . Egyszer . azt a botocskát mindig a küllők közé dugta. ha egyszer Kilenc elöl fogta a kocsit. Máskor hamarabb értek haza. A többit nem látom. hogy milyen késve érkeznek az emberei az erdőből.Mit csinálsz ott? . bezárta a kaput. és tartsd. zárd be gyorsan a kaput. Fut vissza gyorsan: . Ahogy nézem. s félfelől neked kell tartani a kocsit. Kilenc jő négy farkassal és két medvével. Kilenc észrevette. hogy ha a kerék összetörik. felkötözte őket a szekér tetejére. mint a villámlás. újra megnézni. jönnek! De nem az úton. mint a világ ördöge. hogy ne tudjon senki bemenni.Egyszer csak melléjük szegődik egy ördög.

De nem mutatta. Már meg is fogadtam a mestereket. Most. hogy nem kellett fűrészelni. hogy fél vagy haragszik. 290 . . a kút elkészült. De azt megmondom. és végez vele. Kilenc. ha te kezdenéd el a kirakást. gondolták. belemegyek. hogy megszabaduljon ettől a Kilenctől.Nézd csak. Aztán az állatokat hajította keresztül az ördöggel Kilenc. ahogyan mondod. Az egyik mestert a király magához intette. melyikünk tegye le a fundamentumot? Azt mondják a többiek: . hanem azt mondta: . úgy megijedt tőle.Kifogta az állatokat.Hát én nem is félek. Visszahajította. százmázsás követ vessenek utána. te. De Kilenc a feljövetel után sem szólott semmit. ki a kútból. miért késtetek így el? A többi kocsis még most sem ért haza. Végül ő is keresztülmászott a kapun. hogy ha majd Kilenc belemegy a kútba. hogy kész lett volna rögtön kifizetni a szolgálatját. az ördögnek azt mondta: . eredj bele te. Aztán ők ketten megfogták a kocsit. akkor hozzáfogtok. elpusztítja őket. s úgy keresztül hajították a kapun. Szerencséjére Kilenc az istállóba terelte a vadállatokat. hogy belement. hogy suhog a kő lefelé. ott légy velük mindig. megkötözte őket kinn. s miért lett mégis első. Azt mondja a király: . A követ estében a fél kezével megfogta.Te már nem kellesz. hogy ott az összetörje. hogy a kocsi szétesett. a fundamentumot. Jó mély vize volt. utánavetették a százmázsás követ. Előhívatja. Mikor kiástátok a kutat. a fejére esik. Az volna a legjobb. . és a forrást meg is lelték. elmentek haza. fiam! Elnyerted a rend ruhát. s visszadobta a követ.Derék fiú vagy. Dolgoztak estig. Te vagy az első. a farkasok orgonáltak. azt mondja neki: . amögül már nem tudtak elszaladni. és rájuk csukta az ajtót. Kilenc. Mindjárt adott is neki tiszta új rend ruhát. és hajította felfelé.Mi megcsináltuk.Kilenc. amerre lát. Ki is ásták a kutat. de azok semmit sem kaptak. csak menjen.Jól van. hogy jól vigyázz a mesterekre. Aztán hazajöttek a többiek. A király majdnem kétségbeesett. mikor a forrást már elértétek.kérdi Kilenc -. Jó kerítés volt ott. miért késett. s kirakjátok kővel. Gondolkodik a király. hogy majd kijő Kilenc. felséges királyom. Megörült neki Kilenc. mit is tudna csinálni. . de ő elkapta. Amikor a király meghallotta. úgy lesz.No . hogy szinte halálra váltak. A medvék bömböltek. Akarok én az erdő szélébe egy kutat hányatni. merthogy nem tudta beengedni őket. Kilenc töviről hegyire elmondta neki. nem mert a király kimenni sem.Te. De a király megegyezett a mesteremberekkel. A fa összetört. De Kilenc észrevette. te vagy a legerősebb. hogy Kilenc milyen erős. Én még egyet sem láttam. Elmész velük te is. Te vagy a legokosabb.Miért nem csináltátok azt. amit mondtam? . . elmehetsz. Úgy megijedtek a mesterek.

S a király a levelet borítékba tette. Megy a hóhér. viszik az akasztófa felé. hogy végezzelek ki.Na. Hamar a király összehívta tanácsosait. fiam. csak beletette a zsebébe. . Azt mondja Kilenc: .Nem én akasztalak fel. adja meg. fiam. Temérdek nép kíséri. bekopogott a város bírójához. Most már jó kézben volt Kilenc. Viszik is Kilencet a börtönből.” Aztán ezt a levelet küldjük el a városbíróhoz.Nekem az. Megírtam levélben is. fiam. legyen szíves.Most aztán még jobban megijedt a király. Kilencnek pedig így szólt: . hogy aki akasztást akar látni. Azt mondják a tanácsosok: .Ezt. küldje meg. felséges király. tedd le szépen a fejedet a tőkére. hogy harmadnap viszik az akasztófára. nem bánom.Én először is azt akarom tudni. mi lesz. s akkor leteszem. hanem a törvény. ti már tudjátok. hogy kell letenni. Nekem ki van adva. a város bírója tartozik nekem egy nagy összeggel. . mit kell vele tenni. majd az tudja.Nézd csak .mondja a király -. meg.Jól van. . Eljött a harmadik nap. jött négy darabont. megtaláltuk a módját. Amikor az akasztófa alá érnek. mi a kívánságod? . hogy megérdemlem az akasztófát vagy a lefejezést. El is ment a fiú. legyen szíves. neki arra most szüksége volna. a város bírájához. Mutassa. akármelyiket. A király megírta a levelet. . . azt én nem tudhatom. elkezdtek tanácskozni. meg van ez írva.levelet is hoztam. el foglak küldeni a városházára. kimondták.Én nem tudom. s a börtönajtóra lakatot tettek. mert most akasztanak fel egy híres rablóvezért. Nem szólt semmit. mi módon tudnának Kilenctől megszabadulni. azok azonnal megragadták Kilencet. miért akasztanak engem fel. amikor majd az esztendő kiteltével azt a pofont őneki megadja? Ő abba azon helyt belehal. az most láthat. akkor. de szeretném tudni. azt mondja a hóhér: . Megnyomott egy gombot. Hogyha olyan erős ez a Kilenc.Akkor. fiam . hogy: „Itt küldöm a világ legnagyobb rablóvezérét. hogy megmenekült Kilenctől. hogy maga tartozik neki egy összeg pénzzel. Írj egy levelet. vagy miért fejeznek le. láncot a kezére. 291 . . Én ezt a mesterséget nem tanultam.Na. hogy ideküldött a király mint követet.mondja a városbíró -. bevetették a börtönbe.mondja még . tőled is megizenem. De hogy mit csináltál. De . Kidobolták. a városbírónak add a saját kezébe.Király. Te is mondd meg neki szóval. fiam. kezedbe adom. hogy nagy rablóvezér! El is ítélték egykettőre. Fejezzenek le. Elolvassa a városbíró a levelet. . hova tegyem a fejemet.Nézd csak. A város végére vitték. és megy a pap is velük. Írd csak bele azt. miért. abban is.Hát ha engemet olyan nagy bűnösnek tartanak. fiam. hogy arra a pénzre nekem szükségem van. mit csináljon. azt hiszem. Örvendett a király. melyiket választod: a kötelet vagy a bárdot? Mivel vegyem el az életed? .

A hóhér letette a fejét. .Jó. a négy farkast meg a két medvét. hogy ne haragudjék. mert engemet a pénzért küldtek. szedd össze. Kilenc meg a bárdot hirtelen kiragadta a kezéből. De . hogy így megkéstem? . Amikor a király Kilencet meglátta. A malomkapu nyitva volt. s nagy hamar a többinek is hírt adott. Gondolta a király. hogy elküldi majd másfelé. Van ott egy malom. . rakjad bele. Kilenc befogta az állatait.Mert. levágta a hóhérnak a fejét.Magát is ott láttam azok között. hanem azért.No. most eredj el a város végére. hogy Kilenc jön az állataival. Amennyi csontot ott kapsz. hátha arra ottvész. Menj el azután a dögtemetőbe. hogy nem engedem magam. Kilenc utána. megtöltötte a kilenc zsákot.Dehogy haragszom! . Egyik elütötte a másikat. De hát kiadta a pénzt. és hozd haza. Menjen vissza mennél előbb a királyhoz. Kilenc meg utánuk! Bizony szerencsés volt. az elég lesz. Vigyél zsákot. .Nem én ítéltelek el. hogy ez nem a pénzért volt ideküldve. akik engem elitéltek. hogy a legfinomabb lisztet csinálják ebből a csontból. az ördögök majd bizonyosan elpusztítják Kilencet. aki el tudott szaladni. hogy maga felakasztasson! . Onnan is szedd össze a csontokat. felséges király. összeszedett csontot eleget. A városbíró hazafutott. Aztán hazament. Elment Kilenc az erdőbe. csakhogy megszabaduljon Kilenctől. mert Kilenc jön a négy farkassal meg a két medvével! 292 . hogy elveszítsék. annyi felé futottak.nem haragszik. Azt mondja neki: . be kell csukni a kaput. Elment a dögtemetőbe. mert akit ő elfogott. de most adja meg szaporán az adósságot. hogy ahányan voltak. megbocsátok. fogd meg az állataidat. Azt találta ki aztán éjjel a király.Tessék.Hogy gondoljátok ti ezt. Jelenti a királynak. hogy a lába nem érte a földet. Az a malom az ördögök malma. amit a király kért.mondja a király -. Kilenc. Mondd meg nekik. hogy Kilencet olyan könnyű lefejezni ok nélkül? Úgy megijedtek az emberek.mondja -.Jaj . ahhoz úgy odacsapott. Kilenc zsákot töltsél meg. . fiam . és menj el az erdőbe. nem azért. Miért ítélt el engemet? . s elindult a kocsival. Kilenc hazaindult.Miféle pénzt adjak meg? . hanem a törvény. hogy mit nem akartak velem tenni! Csakhogy nem olyan könnyű ám Kilencet eltenni láb alól! Van nekem annyi eszem. Futott a városbíró is úgy. majd hanyatt esett. Úgy megijedt. A király kedvében járt Kilencnek. és ritty. . Megérkezik a malomhoz. még jobban remegni kezdett. . hogy megérkezett. hogy körülötte még tízen is meghaltak.Na. Egy ördög meglátta.Amivel tartozik a királynak! A városbíró tudta. meghoztam a pénzt.

a királlyal. Csak vigyed. hanem vagy tíz ördög feküdt neki belülről a kapunak. . de ha már pofonról volt szó. . Úgy megijedtek erre az ördögök. Én vagyok Kilenc! . Úgy megrúgta a kaput. immár lejárt az esztendő. mert apám már öreg.mondják az ördögök.Kilenc. én meg fiatal vagyok. Újra kiabált nekik Kilenc vagy háromszor. Odaállt Kilenc a malom ajtaja elé. s mind megköszörüllek! .Visszamehetsz! Úgysem engedünk be az állataiddal. Azt mondja: . olyan lisztet őröltek. akivel a tengelyt fogatta Kilenc.Nem engedelmeskedtek nekem? Ha nekem nem őröltök tüstént lisztet. .Felséges királyom.Nem lehet? . De ha nekem szép lisztet nem adtok.Nézd csak. ne az apámat vágd pofon.mondja Kilenc. Nem lehet őrölni. az ördögök meg úgy vetették a bukfencet. hogy Kilenc be ne tudjon menni. 293 . Kiáltott. hogy a kapu be van zárva. hogyan volt az egyezség? . . s hazament. Az nagyon féltette az apját.gondolta a király. Mikor a király meglátta. hanem engemet.Meg .mondja Kilenc. hogy nyissák ki a kaput. hogy ijedtében még a szava is elállt. hogy a két szárny kétfelé nyílott. Nem kell semmi érte.kérdi a királyt Kilenc. .Nem tudja már felséged.beszélt nekik Kilenc. . . De beleszólt a királykisasszony: . hogy ezt a kilenc zsák gabonát tüstént őröljétek meg. . vágjál inkább te engemet képen. nem bír bemenni. De az ördögök nemhogy kinyitották. megengedi. Az ismerte Kilencet. hogy nyissák ki már a kaput! Végre visszaszóltak: .A kapus az az ördög volt. mind a malomkő alá teszlek benneteket. hogy olyan finom még soha nem is volt a világon. hogy majd a nyakuk tört ki. volt oka.Hiába egyeztél vele. Odaér Kilenc. Volt a királynak egy szépséges szép lánya.Ideküldött engem a király azzal. Azt mondja erre Kilenc: . én majd megtanítalak benneteket. Mondja a királynak Kilenc: . kész a liszt. amiért becsukatta a malom kapuját. . Mert éppen azon nap járt le.Ha kitelik az esztendő. látja. Kilenc. Felrakta Kilenc a zsákokat a kocsira. „Mi lesz már most?” .Megengeded? . hogy pofon vágjam. hogy erre mit is feleljen. Inkább vágjál engemet arcul.Nem veled egyeztem. olyan nagyon meg volt ijedve. Kilenc .Itt van. A király nem tudta. úgy megijedt.Nem szoktunk mi csontból lisztet csinálni. .Lányt én nem vágok arcul. hanem az apáddal. Vámot sem veszünk.kérdi a király lánya. Elmehetsz vissza.

Nézd csak. mint amilyen te vagy. . És csaptak olyan lakodalmat. hogy a lányodat feleségül vegyem? . 294 . hogy inkább a felesége lesz.Hogyne engedném! Ilyen vitézhez hogyne adnám hozzá. Ne add meg apámnak a pofont. Mindjárt ki is hirdették az esküvőt. ilyen vitéz vagy te. Nézi a király. Te az enyém. hogy negyvennyolc óráig tartott. ha meg nem haltak. Csodálkozik. De ütés helyett a nyakába borult. mintha mindjárt meg akarná ütni Kilencet. hogy mit csinál a lánya.Megengeded-e király. Máig is élnek. megcsókolta Kilencet a király lánya. ásó-kapa választ el egymástól. a tied leszek inkább. Megölelte. Így lett Kilencből király. hogysem engedje az apját megütni.mondja -.A király lánya felemelte a kezét. Megszólal most Kilenc is: . én a tied. Kilenc .

Gondolta a szegény ember. vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül: . de sem otthon nem látták meg. Mikor az aranykarikát átadta a királynak. hogy még a királynak is a fülét rágják.No. amennyit csak elbír. olyan sok pénzt kapott. és ott fogtam. hazavitte. hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Hazamentek. mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: . Egyszer csak látta. hogy a Drávára járt halászni. a karikát egy ruhába göngyölte. hogy aranykarika. hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament. Egyszer. Ahogy a gyerekek játszottak vele. nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában. ahogy kimegy a Drávára. hogy mondja meg neki. nem akarták beereszteni. hol szerezte azt a sok pénzt. Kérdezi a bátyja a gyereket: . azt kérdezte tőle: . kihalász a vízből egy karikás valamit. Mikor a pénzt megmérték. ember.mondja az ember. minden vagyonukat eladták. de megparancsolta. mikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szólt semmit. A király elfogadta az aranykarikát.Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? . hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. nézegette. . a pénzükön meg macskát vettek. Hát látja. mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. minek nektek a mérő. Arra felengedték. 295 . úgy lett a pénz. A felesége is vele ment. A kapunál megállították. a gyerek visszavitte a mérőt. Összeszedte a cókmókját. .Borsót! Tudta is a gyerek. ne vegyen sokat. úgy adta oda. Kezébe vette. s felment a királyhoz.Mi járatban van kend? . mert annyi ott az egér. az egyik fiát elküldte a bátyjához. hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt. hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani.Fölséges király. Azt mondja magában: „Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van” Azon nyomban szaladt az öccséhez.Ángyomasszony. már talán a számukat se tudta. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: .kérdezik. aki irigy Volt egyszer egy szegény ember. Gondolta. azért akarok felmenni! . A szegény hétrét görbült. aki olyan rideg volt mindig hozzá. hogy macskát vittek a királynak. hogy kérje el a mérőt.Így jár. Nagyon sok gyermeke volt. Azt mondja a bátyja a gyereknek: .No. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. megtréfálja azt a zsugori testvérét. sem ő nem vette észre. Mikor hazaért. az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt.Hoztam a királynak ajándékot. Avval kereste a kenyerét.Ugyan. az mindig fényesebb lett. Azt mondta. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente.

Mi járatban? . De mégiscsak beeresztették.Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra? . Mikor a király elé értek. hogy hallották. karmolta. .Hát macskát hoztunk neki! . ahogy a száján kifért Beszaladtak a testőrök. és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival.Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet. Sose lettek többé gazdagok. Mehetett az ember a feleségével haza.Hová mennek kendtek? .mondják a katonák.Kérdezik a kapunál a katonák: . el sem mondták. dühös macska meg csak neki a királynak. hogy miben járnak. 296 . olyan nagy örömöt okoznak neki. alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. A katonák alig eresztették be őket. Azt hitték. hogy itt olyan sok az egér.A királyhoz! . Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették. még a király fülét is rágják. tépte. az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott. A rengeteg éhes. Egyenesen kioldozták a sok zsákot.

Amikor az édesapjuk az utolsó órája felé járt.Vitéz János és Hollófernyiges Hol volt.Küldd ki a középső lánytestvéredet! Szegény lány a kuckóba szaladt. A harmadik este ismét megverték az ajtót. hogy megláthassa. magához szólította az egy fiát. Vitéz János! Kimegy Vitéz János. még az előbbinél is sokkal nagyobb sárkány. azt mondta neki a sötétben: . Mégis mondja neki a sötétben valaki: . Nem lát senkit. A fiú utána lopakodott. Bement János most már ellenvetés nélkül. kihívta a lánytestvérét. 297 . hogy egy irtózatos szörnyeteg sárkány kapta el a lányt. Vitéz János! Vitéz János kimegy. Másnap este ismét behangzik az ablakon egy erős hang: . Volt annak a szegény embernek három lánya meg egy fia. Azzal az édesapjuk nemsokára meghalt. s azt mondta neki: . Egypár nap múlva éjszaka irtózatos zivatar kerekedett.Gyere ki. Most én meghalok. aki kérni fogja.Gyere ki.Küldd ki a legidősebb lánytestvéredet! Vitéz János kiküldte a legidősebb lánytestvérét. Ha nem. bárki legyen is. Vitéz János! Kimegy Vitéz János: . Valaki beszól: . A zivatar nem állt el. hanem rögtön elrabolta. akkor látta. de nem mutatkozik kint senki. Nem tudta. ki jött a testvéréért. ahhoz adja a lánytestvérét. Tiszán onnan. ha ki nem megy a lány. A fiút Vitéz Jánosnak hívták. Szaladhatott. hozzá kell adni. mert ha késel. ismét behangzik egy erős hang: . rögtön vége lesz mindnyájuknak. Dunán túl. ott künn az a hang most azt dörögte. még azon is túl. ennek is ki kellett mennie. s máris szállt vele tova. akiről azt se tudja. A három lánytestvéred itt marad veled. hogy elrabolták-e a testvérét. de mégis valaki. hallgasd meg a szavamat. hol nem volt. Nem volt mit tennie szegény lánynak. volt egyszer egy kicsi-kicsi kis kert. S maga is kiment utána. Abban a nagy kertben lakott egy szegény özvegyember.Gyere ki. Azt is sárkány kapta a levegőbe. igen nagy baj ér.Kedves egy fiam. nevét se kérdezd. Akkor látta. De ne késs. halál fiai vagytok. hogy megfogadod. hogy egy irtózatos nagy szörnyeteg. de még azon is túl. Akárki kéri akármelyiket. egyszer volt Tiszán innen. Édesapja azt mondta. még az előbbinél is rettenetesebb. Vitéz János szomorúságnak adta a fejét. ahol a kandisznó túr. Abban a kis kertben volt egy igen-igen nagy kert. Csak amikor már az a levegőben volt. A nagy égiháború közben egyszer csak megverik az ajtót. s ígérd meg. ki vagy miféle. vagy feleségül vitték-e. De ez nem kért.Hozd ki nekem a legfiatalabb lánytestvéredet.

mostak rá. ezért van ez a nagy gyász.Merthogy magam is vigaszt keresek. Látja.Pedig én talán megvigasztalnám a királykisasszonyt. Egyedül akar élni.” De aztán mégis kérdezősködni kezdett. mendegél. mert a királykisasszony nagyon bizalmatlan. Hogy veszítette el a lánytestvéreit. gyászban van. Amint megy. . hogy főzzenek. De ott van a kapus. Kitekint. te legény? . míg valahol agyon nem lövik. Hamarosan kifogyott mindenből. meglátja a szomorú arcú legényt. 298 . vagy másképpen el nem pusztul. hogy kérdezze meg azt a fiatalembert. mossanak rá. fiam.Mivel.Szolgálatot keresek. Feleli az ott lent: . ha valaki azt meri mondani neki. én úgyis elmegyek hozzá. ezek is úgy vannak valahogy. kihajol. Engem is sok szerencsétlenség ért. szeretnék még nálam is szerencsétlenebbnél szolgálni.Ez bizony. aki főzne-mosna rá. Eddig a lányok főztek. elibe áll: . Behívatja a királykisasszony maga elé. De mit akarsz tőle? . .Hol lakik a királykisasszony? . Büszke volt. Kezdi Vitéz János a panaszt mondani. Feleli neki egy öregasszony: . a tiszta ruhából. miért van a város gyászban. mi járatban van. szép legény.Menj. Küldi az inast. addig megyen. mint én. ott. amilyenben sose volt. te? . a fiuk. Hátha megvigasztalom. . hogy közelről is derék. Sok nagy baj ért engem is. ha már ilyen egyedül maradt a világon. Látja. a kenyérből.Bajosan sikerül az neked. ha mondom! De Vitéz János csak állhatatoskodik: . itt a város közepén van a királyi lakás. fiam. Meghallja ezt az ablakon át a királykisasszony.No. és megpróbálkozom. nincs. . Hogy nem maradt otthon. Gondolta.Mit akarsz itt.Menj dolgodra. Gondolkozik Vitéz János: „No. szolgálatot keresek. Az árván maradt királykisasszony akaratából. . mi szükség hajtott szolgálni.Mondd el. szomszédokat nem akart hívni. majdnem sírva magyarázza. Kihirdette. hogy mi minden történt vele három napon keresztül.Szegény fiú egyedül maradt. lenéz. közben elfogódik a szíve.Szolgálatra volna szükségem. Három nap leforgása alatt meghalt a király. Mindjárt nem érzi úgy egyedül magát. hogy szereti. hogy a város minden házának a tetején fekete zászló van kitűzve. ő azt nyomban lefejezteti. Azt mondja neki: .Nincs most itt szükség szolgára. a királyné.De hátha van. Becsukta kulcsra az ajtót. csak én elfelejtettem zászlót tűzni a házam tetejére. Indulna be egyenest. Hogy maradt egyedül. El is ment Vitéz János a királyi palotához. édes öreganyám. és bánatosan világgá indult. ahol énrám volna szükség. .Én. . nagy sokára beér egy városba. mégpedig olyanban.

hogy miért. Akkor behívatja magához a királykisasszony.Vitéz János. mint az ő testvérbátyja. Válaszol erre az a valaki örvendezve a kádból: . adok neked érte egy életet. ennek a kádnak a fedőlapján egy lyuk. eriggy a feleséged ágyához. keresi a kulcsot. No de döngeti. mindenhez közöd van. csak nem tudja kinyitni. hogy nem szereti. Zörgette. hát ha szeretsz. Így éldegéltek évekig. Másnap a felesége azt mondja neki. Elment a királyné a templomba.Kedves férjem. nézd. hanem. De azért fúrta a kíváncsiság. Ne is érdeklődd soha. széles kapu kivágódik. A fiú nagyon jól bevált. Gondolta. három helyen is ráabroncsolva. azt mondja: . Úgy is történt. Egyszer csak belülről egy tompa hang hangzik. Vitéz János. Mielőtt megindultak. megtalálja.Itt van. Pihend ki magadat. mint egy kocsiszín vagy még egyszer olyan nagy. Együtt jártak a templomba. megesküszünk. De a királykisasszony nagyon megörült. fiam. Papot hívtak. ahhoz én tartok jogot. Ha azt fogja mondani. majd csak kitudódik egyszer. Éppen olyan volt. Te leszel a király! Úgy is történt. ami történik. Már huszonegy éves lett a fiú. még ha az ajtót betöri. haragjában véteti a fejét. akkor is. Vitéz Jánosnak: . csak ismerkedj a tennivalóval. . ha be akarsz jönni hozzám. a fogadalom miatt a királykisasszony a fejét véteti. Szeretsz-e te engem vagy se? Megakadt a fiú. Nagyon bántotta Vitéz Jánost. te másik szerencsétlen ember. de őszintén felelj. . hogy szereti. Volt Az ajtón zár is.No . . adj nekem egy ital vizet. hogy a nagy terem közepén egy irtózatos nagy kőkád van lefenekelve. Vitéz János bemegy bátran. hiába. meglett rögtön a nagy királyi lakodalom. Ott volt az a tilos terem. zörgeti az ajtót. Egyelőre nem is fogsz dolgozni. megesküdtek. A kőkádon meg egy nagy kőlap. és megiszom. No de ő bemegyen. a bátyja ruháiba. de ami zárva van. avval kinyithatod az ajtót. úgy jártál.Csak eriggy el. Vitéz János meg ment egyenest a palota legbelsőbb részébe. egy ital bort. hogy ha ő király már. a vánkosa alatt van a kulcs. Ne is kérdezz róla soha. amit nem ismerhet. amit látsz. 299 . mint én. A királykisasszony felöltöztette szépen. A palota legbelsőbb termén lakat van. Ha azt fogja mondani. Azt mondja neki: . Elmegy Vitéz János.Vitéz János.Nem kell nekem az életed. Hát fölfogadlak szolgálatra. s bejöhetsz. magad a templomba. miért van a palotában valami.azt mondja -. én odatartom a számat. Azt mondta a feleségének: .azt mondja -. mentek a templomba.No . aki a kádban van: . valamit kérdek tőled. én is szeretlek téged! Hívunk papot. Mindegy: megmondja az igazat! Hogy szereti. ha akarod. adok neked anélkül is nem vizet. egy irdatlan lakat is. Egyszer is vasárnap fölkészültek. akkora. s látja. Történik. Valami neszez a kádban.A királykisasszony is majd elsírta magát. ezen öntsd be. A két nagy. én most nem megyek.Mondd. Azt mondja egyszer csak. be akart menni. Vitéz János király a fejét kezdte fájlalni.

. Most már tudta Vitéz János. és jelentik neki. Akkor elszántan útnak indult. Elesteledett.Gyere be.Úgy is történt. Látta. Elszánta magát erre. de azért is. Maga sem tudta. Ahogy besötétlett. Kimenekült a fogoly! Repülni tudott! Úgy megütötte Vitéz Jánost a szárnyával. Lepattant erre a kádról a harmadik abroncs is. kiadta a parancsot. adok neked egy világi próbát. megkeresi azt a világot. Akkor lepattant a második abroncs a kádról.Adjál még egy ital vizet. Ment. Benyitja Vitéz János az ajtót.Gyerünk. hogy egy rettenetes szárnyas állat épp akkor. hanem elmegy. amikor a királyné hazafelé ment a templomból. Vitéz János illően bekopogtat. Egy ablakból szűrődött ki. Vitéz János. A kőlap felemelkedett. Egyszer egy nagy vad erdőbe ért. mint máskor is szokott. a gazdálkodás pedig csak menjen úgy. a palotába senki ember fia be ne tegye a lábát. majd valami szörnyű teremtmény szökkent ki belőle. sietett a paphoz. egyszer csak elért a pislákoló kis világhoz. hát csodák csodája. Ment. ha idegen vagy. először is az jutott eszébe.Adok neked nem vizet.Hollófernyigesnek adtad. Vitéz János.Adjál még egy ital vizet. még azon is túl. öt perccel hamarabb kiment. mendegélt. Mikor magához tért. Hollófernyiges a sárkányok fejedelme. kihangzik egy hang: . hát. Nézi az órát. meddig feküdt ott. Vitéz János beöntötte a harmadik ital bort. mert onnan nézett körül a világ sötétségébe. a három ital bort: ha megszomjazol. Összehívatta tüstént Vitéz János a katonáit. Azt mondja a pap Vitéz Jánosnak: . Mikor megitta. és azt hagyta üzenetül Vitéz Jánosnak. 300 . neki a világnak! Addig megyek. visszaadom. a templomból már rég kijöttek! Felugrott. fölszállt vele a levegőbe. azt kiáltotta le a felhők közül: . s kezdett széjjelnézni. kit lát ottan? A legidősebb lánytestvérét. addig. hanem egy ital bort. mégsem hál meg ezen a fán. mint eddig ment. mint az egész gyülekezet. Hátizsákjába tett egy kis ennivalót. hogy a felesége még nincs otthon. a testőreit. . Feleli Vitéz János: . elvitte. Hangzik azonban ismét a kőlap alól: . Vitéz János fölment egy magas fának a tetejébe. a cselédeket. Rettenetes szélroham csapott ki a kádból. hetedhét ország ellen. amíg élek vagy elpusztulok. mendegélt. fölkapta a királynét. hogy ki rabolta el a feleségét. Attól fogva nem láttam. egy abroncs lepattant a kádról. hanem egy ital bort. hogy a vadak éjjel meg ne támadják. azért is.Adok neked nem vizet. hogy amíg ő vissza nem jön. levágódott a palota és a templom között. hogy igen-igen messze valami világ pislog. amíg meg nem látom a feleségemet. adok érte egy világi utat. jöjj el hozzám.A felséges királyné. hogy eszméletlenül rogyott össze. . De most már jönnek is a testőrök. S odaadta.

mindjárt azt kérdezi: . Hanem majd holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. a sógor. Összeölelkeztek. kedves sógor. Amikor Vitéz János bement a sárkány szobájába. meg erőm is van hozzá.Isten hozott. ha kivégez is. Háromszor végezte ezt vele. köbálvánnyá változtatom. kőbálvánnyá változtatom. hanem bújj ki csak. meglátja a középső lánytestvérét. ha hazajön. kedves jó testvérem! Hol jársz itt? Mióta hazulról elkerültem. hol jársz itt? Széjjelnéz Vitéz János. mint a harmadik lánytestvérét. Megragadta a második sárkány is a sógort. Csóválja fejét a legidősebb sárkány: 301 . ha tudom. Úgy is történt. nagy dörögve megérkezik a sárkány. sógor. .Adjon Isten jó estét. sógor. mit mívelt. De rejtőzz azonnal el. megint kiköpte. kedves jó testvérem! .Nagyon megörültek egymásnak. és egykettőre a bátyja birtokán volt vele.Itt ment keresztül az én határomon is.Isten hozott. A sárkány rögtön elnyelte. De aztán szépen kiköpte. Megvolt azzal is a nagy öröm. Bemutatja neki. ahhoz jogom van.De csak bújj ide az ágy alá. ahol még a madarak sem járhatnak? Elmondta Vitéz János itt is. kedves férjem. és pillanatok alatt már a bátyjánál volt vele. az ő birtoka már Hollófernyiges országával határos.Mért éreznél. Hanem holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. Úgy is történt. az ágy alól. fölszállt vele a levegőbe. ez volt nála a szeretet jele. ahol még a madarak se járnak? Azt mondja neki Vitéz János: . itt.Mi járatban vagy itt. Amikor bemegy a házba. nem tudsz-e valamit róla.Nem baj. Felel neki erre Vitéz János. édes jó testvérem. amikor Vitéz János elmondta. Mondja neki a lánytestvére: . mondd csak.Nem úgy van az. itt ment keresztül a határomon. Felugrott erre a harmadik sárkány: . hogy Hollófernyiges ellopta a feleségét. de ha én azt tudom. idegen szagot? Idegenből jöttél.Hollófernyiges ellopta a feleségem. mi járatban vagy itt. Azt mondja a második sárkány: . magaddal hoztad. még madarat sem láttam onnan valót. Az is elkiáltja magát: . Akkor végre megszólította: . legyintve: . mert az én uram a hatfejű sárkány. hallod. hogy merre lakik? .Idegen szagot érzek! Ki járt itt? Azt mondja a felesége: . Vitéz János. Csak akkor kezdtek el bánkódni. kit lát ott. mert mindjárt itthon lesz. Másnap reggel a sárkány derékon kapta a sógort. .Adjon Isten neked is. csakhogy még egyszer láthattalak téged.Haj. hogyan lopta el Hollófernyiges a feleségét. sógor. azonnal végez veled. Alig bújt el Vitéz János. az ágy alól! Mert közben meglátta Vitéz Jánost. megint bekapta. Kibújt a sógor.

Az egyik hatfejű volt. és próbáld visszaszöktetni a feleségedet. egy oldalra kialhatod magad. vágtat a kúthoz. a másik tizenkétfejű. Felül Vitéz János a lóra. Azzal elvette tőle. ülj fel rá. Mit ígért neked. ihatsz. de nincs szép gazdasszonyom. hogy egy életet ígért.Ehetem még. de ha ezren volnánk. Megy haza Vitéz János is nagy szomorúan a sógorokhoz. elég fogós fickók vagyunk. akkor szépen felült az ötlábú paripájára. Siess. de ide többet ne gyere. Ha egy pillanattal hamarább észreveszem. tán sikerül elhoznod a feleséged.Azt. Azért is adták rabnak. mi történik.. aludt. No. amikor italt adtál neki. nem bántalak. Hollófernyiges mindjárt utol is érte Vitéz Jánost. olyan erős. akkor se bírnánk ővele. és ment vissza haza. hogyan tudnám a feleségemet elhozni tőle? A három sárkány jót akart a sógorral. a harmadik huszonnégyfejű. Megy reggel a felesége vízért. Egyszerre mit hall? Hogy kint az istállóban veszettül rúg-vág. Úgy is lett. szivarozott.Hárman vagyunk testvérek.feleli Vitéz János. Elmégy hozzá koldusruhában.Miért adtál engem ennek az irtózatos állatnak? . Mondja neki az asszony végre: . egy mázsa szivart elszívhatsz.Ehetsz.No te nyomorult.Mi bajod. Reggel nyolc órakor szokott a kútnál lenni szegény asszony. Mondta neki: .Akkor indulj neki. s rákiált a lovára: . Azt mondja a huszonnégyfejű: . van mit innom. egy világi utat. reggel nyolc órára kell ott lenned. Hanem tudod. Válaszol a huszonnégyfejű: . ihatom még? Utolérjük? . . mit. de mit akarsz te most tőlem? . evett.Itt az én paripám.De most már siessünk! Gyere. kőbálvánnyá változtatom.Dehogy adtalak! . Add ide az asszonyt. mogyorót rágott. sógor? Kifogunk rajta ésszel. 302 . Most élhetsz vele. Kiugrik Hollófernyiges az istállóba.Van mit ennem. Vitéz János most nézte meg őket. háromszor is? Elsorolja a fiú. Hollófernyiges ivott. Mert fejedelmünk ugyan. Amikor meglátták egymást.Itt ment keresztül a határomon. ebek egyék-igyák a véred? Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? Felel a ló hátrafordulva a jászoltól: . ülj fel a lóra. sírtak mind a ketten. viszlek! Közben otthon Hollófernyiges éppen reggelizett. Majd meglátjuk. Azt mondja a hatfejű sárkány: . ide hallgass! Adtam neked egy életet. velem még akkor is utoléred. toporzékol az ötlábú lova. kőkádba. A paripa húsz lépéssel húsz mérföldet haladt. Viszik! . egy mázsa mogyorót megrághatsz. meg egy világi próbát. de mindnyájan gyűlöljük.

Ehetem még. nyomorult? Adtam neked egy világi utat. még akkor is utolérjük. hadd vigyelek haza! . Abbahagyja az evést. Most is ott találta a forráskútnál. magához vette. csak add ide a feleségemet s eltakarodj a földemről. Úgyis történt. van mit innom. a tizenkétfejű: . Másnap felült Vitéz János a tizenkétfejű sárkány lovára. ágaskodik Hollófernyiges lova. még akkor is utolérjük. hozta. Harmadik nap ment megint Vitéz János a feleségéért. Pedig már hoztam. van mit innom. ihatom? Utolérjük? .Na. de nincs szép gazdasszonyom. Elkövetkezik az idő. ami lesz. Sietett fölnyergelni a lovát. három mázsa szivart elszívhatsz.Ehetsz. ihatsz. s vitte haza.Jaj. mintsem elpusztulj.Ehetsz. Most élhetsz vele nem bántalak. Abbahagyja a reggelit.Van mit ennem. ihatom még? Utolérjük? .Gyere kedves feleségem. három oldalra kialhatod magadat. ráordít a lovára: . Viszik! . Pedig már hoztam! Azt mondja erre a huszonnégyfejű sárkány: . lesz. sógor? . három zsák mogyorót elrághatsz. ne járj értem. három zsák mogyorót elrághatsz.Várja a három sógor a határszélen: .Mi újság. Ment haza Vitéz János is nagy szomorúan a három sógorhoz. Azt mondja erre a középső sárkány. ágaskodik. három mázsa szivart elszívhatsz.Holnap megint elmégy érte az én paripámon! Próba szerencse. és megpróbálod harmadszor is. De most már csak okkal-móddal csinálta mindezt Hollófernyiges. mert az életedbe kerül. Hollófernyiges ötlábú lova megint csak rúg-vág. kiugrik Hollófernyiges az istállóba. Megint mondja a feleségének: . Viszik! . s utána! Mikor utolérte Vitéz Jánost. ülj fel.Megint itt vagy. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Elvette a feleségemet tőlem.Ehetem még. eriggy. azt mondja neki: .Mi bajod.Visszavette a feleségemet. Nyolc órára megint a forrásnál volt. 303 . De azért csak fölült az ura mögé. Visszavette Vitéz Jánostól az asszonyt. sógor? . Közben az istállóban megint rúg-vág. és élj a királyságodban inkább. két oldalra kialhatod magadat. kiugrik Hollófernyiges.Holnap reggel az én paripámra ülsz. de nincs szép gazdasszonyom. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Mi bajod. ihatsz. ráordít a lovára: . hogy s mint esett. Azok már várták: .Van mit ennem. Ha engem ideadtál.

egy világi utat és egy világi próbát. s már utol is érté Vitéz Jánost. adtam neked egy életet.Látod. édes uram. nagyon ráijesztettél arra a földi férjemre.De ebből most már nem végzett el semmit Hollófernyiges. kedves férjem! . gyere még egyszer vízért. újból csak megkérdezte: . Mondd meg neki. megbújok. felült gyorsan a lovára.Kedves egy férjem. miért jöttél értem. megint csak megkérdezte az asszony: . . ha igazán akarja. Másnap ott várta Vitéz János megint a feleségét reggel a forráskútnál. A feleségedet most is a kútnál fogod találni. szenvedj te is. kedves férjem.Na. s mondja Hollófernyigesnek: . vagyis hogy megszabadítsalak ettől a gonosztól. Megállította. van-e a mi lovunknak párja a világon! Hollófernyiges erre megint pofonvágta úgy. hogy kézzel kellett fölrázni.ilyen hízelgő szépen szólt hozzá -. Ugyan mondd már. van-e a mi lovunknak párja ezen a világon! Harmadszor is fölugrott Hollófernyiges és harmadszor is úgy pofon vágta. s megetetlek a hollóimmal! S azzal visszavette tőle megint csak az asszonyt. vagy nincs. De nem is lehet ami lovunknak megadni az árát! A világ minden pénzénél többet ér. megint csak azt kérdezte az asszony: . Én ittmaradok. előttem fog darabokra vagdalni az az átkozott Hollófernyiges! Feleli Vitéz János: . amiért ilyet mert kérdezni tőle. Azt mondja neki Hollófernyiges: . sógor? . amíg a feleséged megtudja tőle. Most már a világi próba is lejárt! Ha még egyszer ide teszed a lábad. Én már sokat szenvedtem érted. kedves egy férjem. Megy is az asszony be.Mi újság. s úgy pofon vágta a feleségét. amit kérek. tegye meg a te óhajodat. hogy ecettel kellett föllocsolni szegényt. Mikor magához tért az asszony.Azért még holnap is el fogsz menni! Felöltözöl koldusruhába. te nyomorult! Adtál három ital bort. kérlek valamire. ha szeret. Kérdezi a három sárkány: . Nagy sokára. viszi nagy örömmel haza a vizet. Mondja erre a huszonnégyfejű sárkánysógor: . nem is jön soha tán. már nem mert értem jönni.Kedves feleségem. diribről darabra vagdallak. Ballag Vitéz János most már igazán nagy szomorúan vissza a sógorokhoz.No.Hogyne tenném meg. Várd meg.Hát most már igazán mondjad meg. hol akad még az ő lovának párja a világon. De akkor rögtön gyere haza a feleséged nélkül. érted s értem.Megütöttél. Úgy is történt. ha akarsz még a feleségem lenni. Kérdezd meg tőle. hogy van-e a mi lovunknak párja a világon! 304 . s mondd meg nekem. hisz te is már nagyon sokat szenvedtél érte. Azt mondja neki rögtön az asszony: . De ahogy följózanodott. van-e még a mi lovunknak párja a világon! Felugrott erre Hollófernyiges. hát most már mondd meg. hogy feleséged legyen. de most már igaz-igazán mondd meg. Mihelyt megtudod. hogy van-e az ő lovának párja a világon. hogy vízzel kellett fellocsolni.Nincs kegyelem többé Hollófernyigesnél. Kérdezze meg attól a gazember Hollófernyigestől. amikor magához tért.

ha mégis úgy esik. Viszik! . nehogy az a te földi féreg férjed még elmenjen és megvegye. sógor. hogy ha össze talál is vágni. sógor? Elmondta hát Vitéz János. hogy el kéne menni érte. ő is törekedett utánam. . Én adok neked lovat. minden szó nélkül kétfelé szelte a lova hátán. Próbáld megszöktetni a feleségedet. minek jöttél. hanem ezt mondja: . ágaskodik Hollófernyiges lova. azért bajos elmenni. engedje meg neki. ment vissza a három sógorához.Van mit ennem. elment a feleségéhez. ráordít a lovára: . s tehesd föl a lovam hátára. mint a miénk. Engedd meg. mert azon aztán el tudna szöktetni tőlem téged. hadd vigyen haza. amelyiknek Hollófernyiges lova a nyomába se léphet. Ott találta a forrásnál. ide kéne elhozni. otthon az istállóban rúg-vág. hanem van a világon egy hatlábú csikó. De mondd meg neki: ha Hollófernyiges utána ered. hogy nemcsak párja van Hollófernyiges lovának. mi történt: hogy van annak a lónak párja. hadd vigye haza a lova a hazájába. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Édes feleségem. Ment ki ezután rögtön az asszony a forráshoz! Elmondta az urának.Kedves férjem. sőt nem is párja. útra kelt.Nem baj az sem. Másnap reggel Vitéz János bátran lóra ült. tegyünk még egy próbát a feleségedért. egy vasorrú bábánál.Nincs! Rögtön felugrott a lovára Hollófernyiges. Azt mondta neki: . hanem annál még sokkal gyorsabb. Éppen azon gondolkodom. 305 . Vitéz János elbúcsúzott tüstént a feleségétől. hogy vigyen engem haza. aztán darabokra vagdalta. hogy a te összedarabolt testedet szedje bele abba a zsákba. A nyerge alá tegyél egy zsákot. csak arra kérd. amit kérek. s kérdezték: . ahogy fenyegetett. de hát te nyertél el engem. kedves férjem. de nincs szép gazdasszonyom.Mi bajod. . kérje meg Hollófernyigest. akár te. Nézi borzadva az asszony. most darabokra vagdal majd ez a szörnyű állat.Most már megmondom neked: van! Méghozzá nem is olyan. nehogy a madarak megegyenek. Kiugrik Hollófernyiges.Mi újság. utolér és összevagdal. A miénknek csak öt lába van. Várták már. . van mit innom. és tegye keresztül a lovad hátán. Úgy is történt. és belerakhassam abba a zsákba. De van a mi lovunknak egy testvére. amelyik ott lóg a nyereg alatt. Vitéz Jánosnak is felesége voltam. eljöttem érted. annak hat a lába. Az pedig a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetén van. rakhasd te bele a testemet ebbe a zsákba. egy vasorrú bábánál.Hát. A Tüzestengernek a hetvenhetedik szigetén van.Van időnk? . hogy összeszedjem az eldarabolt részeit. de nem sír.Felelte Hollófernyiges mérgesen: . Hamar utolérte Vitéz Jánost.Jaj. ne haragudj rám azért. hanem százszorta gyorsabban futó. Amíg ők így beszéltek.

de semmit el ne fogadj. Mindegyik sárkány nagy pörölyt vett a kezébe. Ennek volt a nevezetes csikaja. Nem is lesz nagy a dolgod. mi járatban vagy erre? Azt mondja Vitéz János: . s indult a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetére. Kezdték ütni. Ment. . Meg is fogad. Azokat ő csikóvá változtatta. azt hitte. Odaköszön neki Vitéz János: . kedves egy fiam! Mind ilyen derék szép emberek szolgáltak nálam.Bizony el. amit mondtam. De hiszen még ha élne is az a nyomorult Vitéz János.Adjon Isten neked is. akkor sem tudná megvenni azt a lovat tíz királyságért sem! Vitte közben a ló Vitéz Jánost a sógorokhoz. Azt mondja: . Nesze.Sógorok. de derék szép legény vagy. Rátették az acélműhely üllőjére. sógor! De most már készülj az útra. mindent a csikó helyett. mint amilyen Vitéz János addig volt.Adjon Isten jó napot. mint eddig. . amelyik ott fekszik ni. De ne kérj te bérbe semmi mást. Akkor megkenték forrasztófűvel. mint te vagy. verni a zsákot. s kibontották a zsákot. keresztültették a ló hátán. mint csak azt a rossz csikót kérem.Kérj még egyebet. még ő is segített az összeszedésben. te derék legény? Felel Vitéz János: .Szolgálatot keresek.Nem kérek én egyebet.Hollófernyiges megengedte neki. itt jön a sógor a zsákban. A szigeten egy vén boszorkány fogadta. fiam: mért csak ennyi bért akarsz? 306 . egy sült bárányt. csak az orra volt kinn. Azokra kellett vigyáznia három nap. itt van ez a síp. ameddig a zsákban olyan emberalak nem lett. egy kefét meg egy vakarót. Vitéz János fölébredt. édes öreganyám. jó erősen bekötötték a zsák száját. ütötték. A három sárkány már előre igen szomorú lett. csak azt. édes öreganyám. nem kell miatta a másik csikót elhozni. mert három napból állott az esztendő. ha el akarsz menni annak a tengernek a hetvenhetedik szigetére. Hollófernyiges belerúgott a lóba. Még egyszer mondom: kínál majd az öregasszony aranyat. Nézték. Mert most aztán megnyugodott Hollófernyiges. megöntötték élesztővízzel. . Azt mondja a boszorkány: . hogy Vitéz János elpusztult a föld színéről.mondta nevetve. ha belefújsz ebbe a sípba. gyémántot. Annál a vasorrú bábánál beállhatsz szolgálni. Volt annak a vasorrú bábának három lánya. ment. beteg lovát. Berakták Vitéz János testét a zsákba. . Az pedig úgy benne feküdt a ganajlében. fiam. Elbúcsúzott Vitéz János a sógoroktól. Hazaért vele. Sokkal különb ember lett. Ejnye. ment. ha szüksége volna kocsisra. Akármi bajod történik. de elaludtam! Feleli neki a huszonnégyfejű sárkány: . akármit is kérsz tőle. amíg csak oda nem ért. bevitték az acélműhelyükbe. annak mindig szüksége van szolgára. édes öreganyám.Vidd haza a gazdád .Mi bért akarsz. De aztán gyorsan levették a ló hátáról. meg a füle.Hogyne volna. vágni. mint az asszony koszos. Annyira verték. azonnal segítségedre megyünk.

Eltűnt a köles. Ahogy elért a kapuhoz.Látom.Nyissa ki. kérj még .Látod azt a tábla kölest? . Látod ezt a kastélyt? Csupa emberfőből van kirakva.mondja Vitéz János . abban a hiszemben. Ne. amíg a kunyhóhoz nem ért. csak menj hozzá bátran. Aludt ő bizony uzsonnáig.mondta a boszorkány. a fejedet veszem. De vigyázz rájuk. ugrass keresztül rajta! 307 .mondja Vitéz János. Aha.Nesze. A nagy gyaloglás elfárasztotta Vitéz Jánost. a csősz fejéhez vágta. vezesd ki a csikókat a legelőre. Akármit kiabál rád. mi történik most már vele.Ha csikós vagy. fiam. Belefújt a sípba: rögtön ott termett a hatfejű sárkány. hogy a csikók arra mentek tőlük.Mi baj.Jól van. . A kastély falán egy hely még üres: oda a te fejed kerül.Látom. . mi van még a szerződésben.Az az egyik csikó.nincs csikó sehol! Igen nagy bánat ütötte meg a fejét. mert nagyon el vannak betyárosodva. Ahogy kiért a legelőre. a kaput! Azt feleli a vén boszorkány: . vért eresztett belőle. . evett a kenyérből.még egy sült bárányt. és vágd a fejéhez ezt a kötőféket. . bekiáltott: . Amikor fölébredt. . Ha a csikókat meg nem őrzöd.Nincsen csikó! . fiam.Ne gázold le a kölesemet.Az a másik csikó. sógor? . Akkor fogta a kötőféket. csak gázolta a szép kölest. Vitéz János fölült az egyikre. de eszibe jutott. itt a kötőfékszár. . te gazember! Hogy mersz idejönni? Mindjárt agyonlőlek! De Vitéz János nem hallgatott semmire. egy kefét meg egy vakarót. A vén boszorkány álomporos kenyeret adott neki. De most ide nézz.Halljuk tovább.Nem kell semmi egyéb . Messze volt a legelő. Megy a csősz felé. Ezzel elővette a vén boszorkány a pennáját. Az már messziről kiabál: . . ott termett helyükben a három csikó. hogy Vitéz János úgysem tudja kiszolgálni az esztendőt. Kivezeti Vitéz János a csikókat. majd lenyűgözte a csikókat. itt ez a kötőfék. amerre akartak. Olyan ügyetlen szolgáim voltak teelőtted. el a csősz. Nyomban ott termett a három csikó. Rögtön utána letette a fejét. édes öreganyám. Azzal írta a szerződést. eriggy oda a csőszhöz..Kérek én . körülnézett . s megszúrta az ujját.Az a harmadik csikód. Megfogadta a szót Vitéz János.Látom. s abban a pillanatban elaludt. ha nem ügyelsz. . Látod azt a csőszkunyhót? . el a kunyhó. hogy a sógorok adtak neki egy sípot. úgy vitte haza őket. fiam. Látod a kunyhó előtt azt a csőszt? .

a pap. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. szeretitek a kocsist. De ő utat nyit magának. De a fiú megállt az ajtó mellett. Másnap reggel felkelt. úgy vágtatott hazafelé. sógor? . a pap éppen misézett. se pap: hanem három csikó. édes fiam. hát hazahoztad a csikókat? . Amikor a kapuhoz ért. és a három csikó elé egy véka zsarát tüzet önt. ugye? Azt feleli a csikók közül az egyik: . öreganyám. ne ölj meg bennünket. Nehezen fognak hozzá engedni. ismét álomporos früstököt adott neki a vén boszorkány. édes öreganyám.Nincsen csikóm. Amikor a templomhoz ért.Az az egyik csikó. sógor! Azt mondja neki erre a tizenkétfejű sárkány: .Látod azt a községet? . Azt feleli erre a vén boszorkány: .Az a másik csikód. Indul Vitéz János. elég volt átugratni. a paphoz lépett. Délutánig aludt.De most már vigyázzatok ezen a két napon magatokra.Hova mész. a kocsis száz ördög. Itt van ez a kötőfék. mert ha te egy ördög vagy. Mondja a vénasszony: .Magas volt a kerítés. . elaludt. a kaput! 308 . hogy hazahoztad ezeket a bitangokat.Betyár bestiák. Aztán az istálló felé lesett. De csak told őket két oldalra. Elővesz egy tüzes vasrudat. Ment csak egyenesen a paphoz. se templom. s törekedj a paphoz. Valaki megkapta a göncét: .Kedves egy fiam.Édesanyám. rájött az álom. megint bekiáltott: . Bemegy a vén boszorkány az istállóba.Derék legény vagy.Látom. Azonnal ott termett a tizenkétfejű sárkány: .Látom. Belefújt a sípba. Szó nélkül fejéhez vágta a kötőféket.Haza én. hogy a sógorok adtak neki egy sípot. Látod benne azt a templomot? . A fiú bement. Egyszeriben nem volt ott se község. . megy végig a falun.Mi a baj. furcsa neszt hallott. és azt mondja: . hogy meg ne őrizhessen benneteket. Belevágta Vitéz János a sarkantyúját a csikóba. Vitéz János ráült az egyik csikóra. hát nincsen csikó! De megint csak eszibe jutott. széjjelnézett. hogy misézik a pap?! Mások is megkapják a ruháját. mert tele lesz a templom néppel. te? Nem látod. nem akarják engedni a pap közelébe. sehogy sem akarták a templom közelébe engedni. Egyszerre fölébredt. majd megették. üti-veri a három csikót. Eredj be a templomba: ott bent van a harmadik csikód. Eriggy be.Nyissa ki. vacsorálj meg. Mire kiért a legelőre a csikókkal. és átugratott a kapun. nyugodtan megvacsorázott. . annyi volt a kutya. ott a vacsorád az asztalon.

kedves egy fiam? Eriggy csak be vacsorázni. azt mondja: . Erre a három sárkány gyorsan három agárrá vált.Ne ölj meg bennünket. de a szemét le nem vette a csikókról. se koldus. . és nem is tudom. már űzték. mi fogjuk űzni azt a három keszeget . A három sárkány erre három vakondokká vált: utána! Már mikor majdnem elfogták őket a három egér 309 . itt van a kötőfék. Abban a tengerben van három keszeghal. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. belebújtak a földbe. adjon egy kis tüzet a pipájából.De most már igazán vigyázzatok. azok ők.Nincsen csikó. lesz-e valaha! Noha azt tudom. vágd a fejükhöz a kötőféket. Vitéz János megint megállott az ajtó mellett. A három sárkány erre három karvallyá. hogy tűnnek el előle. Azt feleli a vén boszorkány: . zavarták is a keszegeket. Kiment Vitéz János. a három nyúl három galambbá vált. betyárok. három nyúllá váltak. hova lettek. közben azt mondta nekik: . édesanyám. egyszerre csak arra megy egy koldusember. és keresztülugratott a kapun. Gyanút fogott János. Ahogy együtt voltak. Lássuk. hogy legyen szíves Vitéz János. ő száz ördög. a szemét mégiscsak levette a csikókról. . hogy lehet-e egy kis tüzet adnia. Mire széjjelnézett. ha te egy ördög vagy. a három galamb három egérré vált. s utánuk! Mire elfogták volna őket.a te három csikódat! Hívom is a testvéreimet. azzal ütötte-verte a három csikót.Na . ugye. Aztán kezébe fogott egy tüzes vasdorongot. ha tudnak! Ahogy így pipázik.Hazajöttél. a három keszeg kiugrott a vízből.Szeretitek a kocsist.Bizony nincs. ezeket elnyelte a föld. Utánuk! Mire elfogták volna őket.Azt feleli a vén boszorkány: . Nesze. Reggeli helyett pipára gyújtott.mondja Vitéz János -. sógor! Feleli erre a huszonnégyfejű: . hogy alig tudtak mozogni. hogy a vén boszorkány! Könyörög a koldus.Ha csikós vagy. Mert mi most három csukává válunk. azért tud benneteket hazahozni? Megszólal az egyik csikó. holnap meg ne őrizzen benneteket! De azon a harmadik reggelen még kenyeret sem adott a vén boszorkány a szolgának. de mikor már majdnem a fiú felé nyomták volna őket. Azt mondja a vén boszorkány hízelegve: . a három sárkány nyomban átváltozott három csukává! Indultak azonnal a három keszeg felkutatására. mit fog a vénasszony csinálni. Ha véletlenül . kivitte a csikókat. meg is lelték. állj ki a tenger partjára. hogy a csikókat János ne lássa. Keszeghallá váltak. hogy hallja s lássa. A tengerben. se csikó. de ahogy belenéz a pipájába. De mindig úgy fordul. sógor? . úgy összekötözte őket. ugrass be rajta! Belevágta Vitéz János a sarkantyút a csikóba. ara úsznak. Az megint zsarát tüzet öntött a csikók elé.Mi baj. De máris belefújt a sípba: ott termett rögtön a huszonnégyfejű sárkány. De hát ki volt az a koldus? Vitéz János se gondolta. lepányvázta.

egy aranyliba. mégsem kelt föl. kefe s vakaró. csak szóval hajtotta a rókát. fölugrott a tojásokról. hogy a sógora elvégezte a dolgát. húzódj a kötőfékkel az ajtó mellé. szorongatni fogom ott őket. ami itt van a trágyalében. édes öreganyám. egy aranypulyka meg hírmondó aranykakas. mi volt azon a padláson! A vénasszony csak emelgette magát a tojásokon. mit lát? Azt látja. és csapd a tojásokhoz a kötőféket! Így is történt. Azok majd nagy ricsajt csapnak. Szomorúan mentek Vitéz Jánoshoz. amiért elszegődtél hozzám. és elkezdte zavarni az aranybaromfit. Alóla pedig nagyon nehéz kivenni. kezébe kapta a piszkafát. és az egyik sarokba vágta. nagy hízelkedve: .Halljátok. akkor leugrott és elszaladt. Ezt mondta a huszonnégyfejű sárkány: . A hírmondó aranykakast meg is fogta. A fiú közben valóban a tojásokhoz vágta a kötőféket. róka he! De aztán már nem győzte a dolgot. csinált egy fészket a sutba. Épp a vén boszorkány elé. szökkenj be tüstént a házba. A boszorkány három gyűrűvé változtatta. amire a vén boszorkány hátha fölugrik a védelmükre a tojásokról. ő maga ül rajtuk. Mikor már gondolta a róka. ott ügyesen meghúzódott.Tudod mit akkor? Adok én neked három egész szekér aranyat. 310 . elvitetem a házadhoz haza. te. . amit ér. a róka körül-körül szaladt a padláson. és zavarni. kitelt az esztendőd.Haza én. De akkor azt mondja a vén boszorkány a fiúnak: . az ezt mondta: . Most már el is készítem a szegődött béredet. Én majd rókává válok. felbújok az eresz alatt a padlásra. még a gyermekednek a gyermeke is úr lesz belőle. A fiú odalopózott a konyhaajtóhoz. csak amit a szerződésben kértem. Rikácsolás. fel a padlásra! A fiú ezalatt beszökött a konyhába. . megvan a nagy baj: az a vén boszorkány vitte haza a csikókat.kiugrott a földből. és az ujjára húzta őket. és készült a tojásokhoz vágni a kötőféket. A három sárkány ez ellen már tehetetlen volt. hiszen jó szolga vagyok. Hogy a fiúnak ideje legyen elvégezni a dolgát. derék fiú vagy. hogy a vénasszony padlásán van egy aranytyúk. Otthon három tojássá változtatta őket. kedves fiam? Feleli Vitéz János: . Szegény ember vagy-e. mint ez a sült bárány. fiam.Helyes fiam. hogy a kocsis ott fogja a három csikót. énnekem más fizetés nem kell. Azt mondja a vénasszony. De a legkisebb sárkány nagyon ügyes volt. elmehetsz. de ahhoz ragaszkodom. Ha megteszi. aki akkorra már arrafelé somfordált. mit ér az neked? Annyit sem. . Mire kimegy a vénasszony az udvarra. csak ordított: . a vasorrú bába meg utána a piszkafával. Mert ez a rossz csikó. vagy valami királyfi? . sógor. azt ér. .Kérem is.Róka he. mit mondok én nektek! Én tudom. kárálás. csak egy szegény ember gyereke vagyok.Hallod.Én. A rókává változott sárkány felmászott a padlásra. röpködés. nyaggatni. mondok neked valamit. édes öreganyám.No.Nem bánom én. édes öreganyám. édes öreganyám.Hát hazahoztad a három csikót. sógor.

De a kémény tetején az a kutya vén boszorkány is ráült a szénvonóra. nagy mérgesen most már: . Megint megszólal a csikó: . kihúzta a trágyaléből. a vénasszony. megfogta a csikót a fülénél fogva. megint vitte. úgy hadonászik. A világ szeme még olyat nem látott. visszamegyek érte! Visszament. a nyakába vette a csikót.Nézz hátra. De aztán mégiscsak megáll s gondolkozik: ej. visszamegyek még érte! Visszament. összecsomagolta. Vitéz János. De ismét csak kifáradt. s ment egyedül tovább. és most már csak magadra vigyázz! Fölült Vitéz János a csikó hátára. az csak hevert tehetetlenül. Most már örömest cipelte át a hegyen. De elfáradt megint. s újra csak fölvette a csikót a vállára. megint otthagyta. De a csikó nehéz volt nagyon. Azt mondja neki a vénasszony. Amikor keresztül értek a hegyen.Vidd ki tüstént az udvaromról. kedves lovam! Már itt is van! A piszkafával hadarászik maga körül. mit csinálsz velem. de aztán ledobta. megint otthagyta a csikót. de csak vitte. kedves lovam! A piszkafával mindjárt le fog rólad kavarni. Azt mondja neki a csikó: . mint amilyen sűrű volt a kefében a szőr. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény.Várhatja . kedves gazdám. amíg bírta. kedves gazdám. Bizony mondom. megint fölvette. Mire a vénasszony azon a piszkafával keresztülverte. amilyen gyönyörű paripa lett. . . kedves gazdám! Vitéz János letette.Csak vigyél. a vakarót. a kefét. törülgeti. Indult Vitéz János. hogy az ő hitvány csikója így megszólalt. Megörült Vitéz János. Hatot lépett.felelte Vitéz János. s most még messzebb vitte. s otthagyta. megint ledobta. bizony addig igen hosszú utat haladt a csikó.Dehogynem. odaadta neki. azt mondja a csikó: . A csikó megrázkódott. nem jön-e az a kutya vén boszorkány! Hátranéz a legény. Olyan sűrű erdő lett mögöttük. kedves gazdám.Nézz hátra már. a bárányt.Elkészítette. kezébe fogta a piszkafát. vitte. még a sarkán is folyt a trágyalé.Ülj rám. s úgy vitte ki.Lökd csak le azt a kefét! Lelökte Vitéz János a kefét. s elkezdte hadarászni: utána! Egyszer csak azt mondja a ló: . s onnan figyel. Végül is nem tudott mit cselekedni. s azt feleli: . mit tehetett mást. aztán majd én viszlek téged. bár a nyelve lógott. hogy végleg magamra hagyj. Vitte jó darabot Vitéz János. Csak azt várja. ha már megnyerted! Vitéz János hiába biztatta a csikót. Megint ledobta. s azt feleli: . . csak még ezen a hegyen vigyél keresztül.Dehogynem. törte magát. De megint csak megállt és gondolkozik: ej. Csutakolgatja. mindjárt utolér bennünket. Megszólal ekkor a csikó: .Tegyél le csak. De újra csak visszatért. hogy most már igazán nem viszi tovább. mert az a vén boszorkány fenn áll a kémény tetején. hatvan mérföldet haladtak.Kedves gazdám. megint fölvette a csikót. 311 . amit kiszegődtek.

van mit innom.Ehetek. De közben otthon az istállóban egyszer csak rúgni-vágni. most már több szerencsével mehetsz a feleségedért. De Hollófernyiges csak fölugrott a lovára. hegyes a vakaró. Felszállt Hollófernyigessel a kék égig. kedves testvérem. mert már a vérem folyik.Ehetsz. Visszanyerít Vitéz János lova: . A piszkafával mindjárt leüt rólad. és megette a sült bárányt. ő pedig most már a hatlábú lovon ment. ne hagyj megölni. és visszament a másik lóhoz.No.Van mit ennem. Felszállt a levegőbe. Égig rúgta a földet.Lökd le csak azt a sült bárányt! Lelökte Vitéz János a sült bárányt. Így csak utánuk kiáltott: . utánuk iramodott. Egyszer csak odanyerít Hollófernyiges lova a Vitéz János lovának: . s annyira sarkantyúzta a lovát. A sárkányok ott várták a határszélen. ihatok? Még utolérjük? . de akkor ők már a három sárkány országában jártak. Akkor megállt Vitéz János lova. még egy lángosnál is jobban ellapult a föld színén. hogy annak már a vére is folyt. s ott kiugrott alóla. és ugorj ki alóla. sógor. kezembe kerültök még! De már a három sárkány birtokába nem mehetett be. Most is éppen a forrásnál találta. . rákiált a lovára: . Vitéz János már másnap reggel elment a feleségéért. ágaskodni kezd Hollófernyiges lova.Nézz hátra már. addig bizony igen hosszú utat haladt a csikó. 312 . mert megeszem előled! Megállott a vén boszorkány. most már igazán elviszlek haza. De aztán megint csak megszólal a csikó: . addig igen hosszú utat haladtak. Azt mondják Vitéz Jánosnak: . Azzal magához kapta a feleségét. Azt mondja neki: . Kiugrik Hollófernyiges. akkor sem érjük többet soha utol. kedves gazdám. olyan hegyes.Hát nem tudsz segíteni magadon? Eriggy fel vele a kék égig.Lökd le azt a vakarót! Lelökte Vitéz János a vakarót. Elértek a sógorokhoz. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. Vitéz János a feleségét ráültette az ötlábú lóra. kutyák. ülj föl. de nincs szép gazdasszonyom.. ihatsz.No. Míg a vénasszony azon keresztül törekedett. ebből sem eszel. kulimász lesz a föld színén. A boszorkány ismét majdnem utolérte őket.Na. Vitéz János megköszönte a szívességüket. gyere. Megfogadta a szót a ló. A ló nekivágott a sivatagnak.Állj meg. Vitéz János. Viszik! . Akkor felordított a vén boszorkány: . örökre is elalhatsz.Dehogynem! Már a sarkunkban van.Mi a baj. s feleli: . Amilyen szöges. Míg ő azzal az időt töltötte. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Megálljatok. Hollófernyiges leesett. de még a csontját is megszopogatta. kedves egy feleségem. olyan villámgyorsasággal haladt előre. Ha leesik. sűrű vidék válott belőle.

Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé. így ijedtem én meg.Bizony meg. kedves gazdám? . megint kiugrik alóla. Mennek tovább hazafelé. füle-farka benne volt. megijedtél. így ijedtem én meg.Meg bizony. Azt mondja a ló: . most is aláugrott. aki evett kását. édes gazdám. Igaz volt. .Látod. .Látod. Így értek haza. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló. a királyi palotába. s ott kiugrott alóla. mikor engem másodszor ledobtál. s megint kiugrik alóla. így ijedtem meg én is.aztán indultak mindjárt. amikor a ló visszaugrott alá.Ugye. Azt mondja a ló: . kedves lovam. Útközben egyszer csak Vitéz Jánossal is felszállt a ló a kék égig. olyan nagy lagzi volt. szemenszedett búzát adok neked. kedves lovam.Nem is ijesztelek többet.Bizony meg. megijedtél.Ugye. . mikor engem először a földre dobtál. mese volt. kedves lovam. megijedtél. és szűrt vizet hozzá. De mire a földre esett volna. mikor harmadszor ledobtál.Látod. kedves lovam. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló. 313 . de mire Vitéz János a földre esett volna megint aláugrott.Ne ijesztgess már. kedves gazdám? . mondja ennek társát. . Mennek tovább hazafelé. Ott megtartották még egyszer a lakodalmat. Vitéz János is már majdnem a földre esett. kedves gazdám? .Ugye. . .

Nem soká mehetett. A vasorrú banya a lapáton már akkor visszafelé jött. hogy annyit még álmában sem látott.Eszem biz én.mondta a lány. Ahogy ment. a másiknak szitája volt. hol nem volt a világon egy özvegyember meg egy özvegyasszony. A vasorrú banya ott ment el a lapáton a patak mellett. hogy a lánya most már nem eszi ingyen a kenyeret a háznál. ahogy a vasorrú banya elment otthonról. az asszony meg. ha az ő lányának is volna annyi kincse. egy nagy erdőben talált egy kemencét. mindjárt legerebenez! A kemence is elrejtette. ha rosta kellett volna neki. vasgereben. a lány mégiscsak benézett a hetedik szobába. Odaszólt a kemence neki is: . Egyszer egy házhoz ért. Abban lakott a vasorrú banya. átküldött az özvegyasszonyhoz. Sütött neki édes süteményt. és azt mondta magában: . A mostohája nagyon rosszul bánt vele. Hát mit látott? Olyat. Ment tovább az erdőben. Beállott hozzá szolgálónak. de a hetedikbe nem. hogy szolgáljon ő is a vasorrú banyánál. mert a kemence elrejtette. elment hazulról világgá. mert a vasorrú banya visszatért. de szitája nem. Akkor a lány kijött. mert szomjas vagyok! . szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! 314 .Ó. hogy hat szobába szabad neki bemenni. legerebenezlek! A lány akkor már a patakhoz ért. Mindkettőjüknek volt egy-egy lánya. mint a másiknak. Ha az embernek a szita kellett volna. Arráb egy patak mellett ment el. szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . átküldött az özvegyemberhez. Megszólítja a patakot: . szidta.Lipit-lapát. A patak is megszólítja: . amin nagyon elcsodálkozott. és elküldte. A mostoha szerette volna. a lányt nem látta meg. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni. Megmutatta a magával hozott kincseket. és jót ivott belőle. a lapátra ült. hogy a lány bent járt a hetedik szobában. Hazaért a lány. Örült is az apja. te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. A kemence megszólította: .Iszom.Ó. Annyi kincs volt ott. A lány már nem tűrhette tovább. hogy úgy lesz. Odaért a kemencéhez.Ó. Az ő lánya is azon mód találkozott az erdőben a kemencével. összeházasodtak.Ó. Megrakodott belőle. A vasorrú banya megparancsolta. mert éhes vagyok! És jóllakott a pogácsából. de a lányt nem láthatta meg. mindjárt utolérlek. és szökött hazafelé. Elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. és ment tovább. mendegélt. észrevette. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. de rostája nem. ahol érte. Megszólította azt is: .A két lány meg a vasorrú banya Volt egyszer. és elszökött. Az ember lányának nagyon rossz sora lett.Ó. meg adott neki egy csutora bort. De egyszer. Szegények voltak mind a ketten. szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! A lány mondja magában: . mindjárt legerebenez! A patak szétnyílt és elrejtette. Az egyiknek rostája volt. A lány fogadta. ütötte-verte.

és mondta: . Fölfogadták őt is. Alig várta. Úgy megszedte magát. .Nem iszom én! .mondja. és csak kiabálta: .Van az én csutorámban bor! Azzal ment tovább. mint a másik.. Nem hozott semmit. A lány alig tudott hazamenni. mindjárt legerebenez! De a patak azt mondta neki: . és onnan kiabálta: . . te kakas! És hozzátette: .mondta a lány kevélyen. . . mindjárt legerebenez. csak úgy görbült. .Ó te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya.Jön ám! Hozza a drága kincseket! Egyszer csak a lány belépett a házba: tiszta vér volt. A hetedik szobába neki se volt szabad benézni.Van énnekem cukros süteményem! Arrább a patak is megszólította: . Odaért a kemencéhez.Lipit-lapát.Ó. hogy a vasorrú banya elmenjen otthonról.Nem ettél a hamuban sült pogácsámból! A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt. a kakas meglátta. hogy a hetedik szobába menjen. 315 . szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . Azt is kérte: . A kemence se rejtette el.Ímhol! Jön a lányod tiszta sebben! Az asszony azt se hagyta szó nélkül.Ó. az aranyat meg elvette tőle. Bement.Jön ám tiszta gyémántban! A kakas megint fölszállt a kerítésre. első dolga volt. A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya.Ímhol gazdasszonyom! Jön ám a te lányod tiszta vérben! Odaugrik az asszony. El is ért a vasorrú banyához. Mikor hazaért. s még több aranyat hozott el.Nem rejtelek! Nem ittál a szemetes vizemből! Szaladt tovább.Hess le onnan. ráült a lapátra. Megint elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. vasgereben. jól legerebenezte. . mindjárt utolérlek.Nem eszem én! . legerebenezlek! A lány odaért a patakhoz. a kerítésre szállt. és sietett hazafelé.

ott van. volt egyszer Tiszán innen. Új házat csináltak. A fiú a sutban nevelkedett: mindig a hamuban ült. hogy nyolc ember nem bírta fölemelni. kicsi híja. hát még nevetsz. Abban a kis kertben volt egy irtózatos nagy. te rongy fickó?! Elérted a huszonegyedik évet Ki a hamuból menj ki segíteni föltenni a gerendát! János a gerendát egymaga úgy odatette a helyére. már igen-igen messze jutott. hogy a fal össze nem dőlt.Na. .No. összeszedelőzködött. Közben nagyon szépen tudott furulyálni. Amikor elérte a huszonegyedik évét. a tüzes tengernek a hetvenedik szigetjén. de még az Óperenciás-tengeren is túl. A fiú még akkor is a sutban ült. és menj világot próbálni! Eredj szolgálni! A fiú meg volt sértve. annak volt egyetlenegy fia. hol lehet ezeknek a báboknak a gyára? Végignéz az ember a fiatalemberen. hogy ilyeneket csináljon.Látom . látod azt a nagy vaskaput? . és nem bír egy darab fát a hátára fölvenni. Beért egy városba. Abban a városban a kirakatban kókuszbábok voltak. Az apja erre még bosszúsabb lett. hol nem volt.” . Ment János. 316 . oda. Ő ennek a gyárában szeretne dolgozni. te rongyember! Többet nem engedlek a sutban ülni! Szedd össze magad. úgy.mondja János. hanem a világ legerősebb emberévé fogja nevelni. Elhatározta az öregember.Igenis.Hát te kókuszbáb-gyárba szeretnél menni? Feleli János: . hogy még máshonnan is jöttek meghallgatni.Mondja. János csak nevette a sutban. vette magát. Ezeket nézegette. mintha csak élőlények volnának. hogy nyolc ember. . új háztetőt.Azt a kutyateremtettét. volt egy irtózatos kis kert. Így hát nem a világ erősének nevelték. Találkozik egy öregemberrel. Sütött neki az édesanyja valami kis útravalót. mendegélt. egész huszonegy éves koráig. édes öregapám. . Addig ki nem szólíthatta senki az ő ülőhelyéből. nagy kert. Az apja igen bosszús lett erre: . hogy összedöntötte a házakat. úgy hítták: Bíró János. eredj oda be. Dunán túl. Még egyszer végigtekint rajta. hanem világhírű furulyásnak.Oda ni. és azt mondja: . Abban a nagy kertben lakott egy öregember. olyan zivatar keletkezett. hogy nem engedi dolgozni a fiát. micsoda gyönyörű munkák ezek. s gondolja magában az öreg: „Majd az ördögbe fogsz menni bábot csinálni. Az új házba olyan óriási mestergerendát tettek.Bíró János Hol volt. akkor sem ment ki onnan.

Mi járatban vagy. Kimegy vele az udvarba. három tányér pénzt vihet haza az édesapjának.Milyen kardmester vagy te? Nézd meg ezt a tuskót. ha kardot fogsz csinálni. . Volt ott egy tizennyolc-húsz éves körüli kiszáradt akácfatő. Amikor hazaért. Utjába kerül ott egy tiszta-világtalan vadnyúl. Három napból áll az esztendő. nagy bosszúsan: . Azt mondja neki a kardmester: . ha kitelik az esztendő. Ahogy bement János. S körülnézi az öreg a kardot.Munkát keresek . bizony csak csínos. de a kard darabokra töredezett. Ha beválsz munkásnak.Ott van a kardom a konyhában felakasztva. megnézem. hogy még egy kardot csináltasson magának. annak az erdőnek a másik szélén van egy forrás. hogy be tudja bizonyítani az apjának. hogy amit kerestem ezidáig. A harmadik nap este az oldalára kötötte. tőle: . öregek lettek a szüleim. És adok neked egy olyan darab acélt. Bíró János . leszel kardmester. elvitte haza. Azért jöttem haza. hogy ő milyen mester. fiam? . össze akarja vele aprítani azt az akácfatövet. A fizetésen kívül saját magának is csinálhatott egy kardot. s egy-egy tányér pénzt kapsz egy napra. s bement a szüleihez. Belevágja a fába. Megnézi a kardot. maguknak adjam segítségükre! . hogy kardmester vagyok! .ne félj. Megcsóválja az öreg a kardot.Adjon isten jó napot.Adjon isten neked is! Már hazajöttél? Mennyi ideig tartott a szolgálat? . látni fogok. És azt kérdezik mindjárt. hogy még a kardmesternek is ő csinált kardot. édes jó szüleim.Hát hová küldte az öreg a fiút? Egy kardgyárba. szuronyokat.Hát hol szolgáltál? . a szüleinek. kardmester lettem. tőröket. és ment vissza a városba. kedves szüleim! Azt feleli az édesapja: . A maga idejében huszár volt.Hallod-e. .Ebben és ebben a városban.Épp ilyen emberre van szükségünk. kedves fiam. megjavítjuk a fizetésedet! Jánosnak mindjárt az jutott az eszébe. Mondta is: „Bizony.mondja neki a nyúl -.mondja János. csinálják a kardokat. az csak elég. a félúton egy rettenetes nagy erdőn kellett keresztülmennie. nem tudtam a kardoddal összevágni. nagyon sokat nélkülöztek miattam nagyon megérdemlik.Már kimegyek. Amint megy. Magához vette a három tányér pénzt. hej. a kardját felakasztotta a konyhában.” Hát lett is belőle olyan kardmester.No. hogy csitteg-csattog minden. már a harmadik nap olyan kardot csinált. . milyen kardod van. kénytelen volt elfogadni. Kapja az öreg a kardnak a hüvelyét. ha kardmester akarsz lenni! A fiú nagyon elszomorodott. még hozzá kardmester! . nem töri el többé az édesapád! 317 . Elköszönt a szüleitől. takaros kard az. csak ámul. s megy be a fiúhoz.Jól van. s azt beleteszed . hogy öreg napjaikra kisegítsem őket. . és tanulj ki kardmesternek. Ha engem abba a forrásba háromszor belemerítesz.Eddig. Takarodj a házamtól. Szeretnél-e kardmester lenni? Nem tudott János hová fordulni.

Amikor belépett. nehogy valaki az ő gazdájához hozzáérhessen. s minden napra három tányér pénzt kapott. . kedves fiam. Elmégy a kardműhelybe. . Kimegy vele az udvarra. fújj rá erre a kardra annyiszor. Most is három napból állott az esztendő.Na. amiért ezt megtetted velem. Szívesen megengedték neki. hogy micsoda kardmester lett őbelőle! Akkor a kard kiugrott a hüvelyéből. Beledugja a forrásba másodszor is.Megyek. Egy kicsit büszke volt.Na. és szalad be nagy ijedten a fiához: . kardját forgatva.Felemeli a kis nyulat János. Kettőt se suhint. s ment a kardműhelybe. Amikor készen lett a kard. és viszi a forráshoz. a kardját megint felakasztotta a konyhában. segítségükre! . milyen kardmester vagy. kedves Bíró János . olyan szikrát vetett. Ahogy hazaért. tedd le a pénzt! Hol a kardod? . nemhogy föl ne fogadták volna. János kitöltötte az esztendőt. hogy magadnak is csinálhass egy kardot. Belemártja a forrásba. A kardja egymás után metszette ki azokat az irtózatos vastag fákat. és úgy sétálta körül. az igaz. hogy az egész műhely megvilágosodott. még egyszer beledugja a forrásba. Közel ment minden vastag fához. Ment János keresztül az erdőn. Bevitte a szüleinek a kilenc tányér pénzt. azokat kezdi metszegetni. itt van ez a kis darabka acél. megforgatja. nesze. De szegődd ki. hogy egy vadnyúl így beszélni tud vele. Gondolta a kardmester. fölakasztva. hazahoztam maguknak. megkapta a kilenc tányér pénzt. Még el is nevette magát a fiú: milyen segítségről is lehet szó. mert a kardod minden fámat kivagdalja! 318 . János az oldalára akasztotta. . mintha arra vigyázna. ahányszor vízbe mártottál. ahol egy ilyen hitvány kis állat akar segíteni? Elköszönt a kis nyúltól. mintha a fa útjában volna.Na. a világnak akármelyik részén. úgy belevágódott a hüvelybe. Ott igen várnak már rád. és megindult hazafelé. Kiszegődte. mi szükséges.Mintha szitán néznék keresztül! Nagyon feltűnt Jánosnak. Tedd bele. Szép nagy gyümölcsfái voltak a kertben. Ezt a kis acélt tedd bele a kardba. Mielőtt belevágná a tőkébe.Látsz-e már? Azt mondja a nyúl: . Nemcsak édesapád nem töri el többször.Most már még a vashegyen is keresztüllátok! Akkor kapja a nyulat.Adjon isten jó napot. . tetszetős egy kard. s kérdezi a nyúltól: . kedves jó szüleim! Most már kilenc tányér pénzt kaptam egy évre. látsz-e már? . ha tízet csinálsz magadnak. és csinált egy kardot.Gyere ki. És én segítségedre leszek. Megfogta az öreg a kardot. ne félj.mondja a kis nyúl -. hogy még egy kardot csinálhasson magának.Jól van. Úgy is történt. az se baj. megnézem. Nézegeti: bizony gyönyörű szabású. megéljenezték. de ha valahol bajod van. hogy még jobban láss! . csak csináld meg azt a dolgodat.Odakünn van a konyhában.

mondja a juhász. reggeltől estig. Odament a juhászlegény a fa alá. . ott áll az útszélen egy nyalka juhászlegény. és kik fogják várni. Fölébred erre a juhász.mert már közel volt a veszély. amit tennie kell. Olyan szikrát vetett. én pediglen leszek vándorlegény. Oldalára kötötte a kardot. 319 .De tetszik nekem az a szó. János tüzet rakott. . Elmondta a juhászfiú. A legelő közepén volt egy olyan nagy fa. Igen. hogy jó volna egy kis száraz fáért fölmenni oda.Nekem meg az tetszik.Adjon isten.Adjon az isten neked is. A juhászlegény maga elé fogta a falkát.a sok gyaloglás után elfáradt. kisegíteni magukat. csúszott vagy né métert hason . ismeretlen pajtás. János köszön neki: . ha nagy eső jön? De csak heveredett vissza. kedves egy fiam. Te legyél juhász. De nagyon vigyázz magadra. Egyszer csak kerekedik egy fekete felhő északról. Akkor mondja az öreg a fiának: .Jó! Vetkőzzünk le! Megcserélték a ruhát. Ahogy megy. lobogós ingujja volt a juhásznak. . hova kell hajtani a juhot este. Ezzel a kardoddal már elmehetsz világot próbálni. Kibontja a tarisznyáját . mint amilyen neki volt. Volt a juhok közt egy szamár is. futásnak eredt. bő gatyája.Hát azt mondom. . hogy vissza ne tudja kiabálni a juhászlegény. Egyszóval mindent elsorolt neki. de most párját kellett keresni szépségére. Egyszer csak a kardja kiugrik a hüvelyéből. a kard is belevágódott a hüvelyébe. s gondolja. sarkantyús csizmája. a legelső pénzem vagy keresetem hazahozom. és ment hetedhét ország ellen. amit mostan szóltál! . piros lajbija. A vándor ment az úton tovább.Én vagyok a királynak a juhásza. hogy az egész konyha tele lett szikrával. és arra kérlek.gondolta. de ki tud arra a fára fölmenni? Mire azt kigondolta. „Így ni! Kardos juhász leszek!” .Látom. úgy talpon csapta őt. mint maguk segítettek engem. Addig is nagyon szép volt Bíró János. de a kardot nem adta oda a vándorlegény. a kardja fölpattant. cseréljünk hivatalt. derékségére és bátorságára. most már kardmester vagy. ez a juhászlegényé volt.Én meg vagyok a világnak a vándora. Elköszöntek egymástól. János elbúcsúzott tőlük.Mi vagy te itten? .De mire az öreg bement. Édesanyja útravalót készített neki. Még azon is túl. de szalonnasütés közben lefeküdt és elaludt. juhász pajtás! . mikor elhaladt az útkanyaron. Mi történik most. És te mi vagy? . ami rajtad van! Szép fehér. vándor pajtás. Fölnéz a fára. A juhászlegény ekkor felöltözködött a vándorlegény ruhájába. s megéhezett. kedves jó szüleim. a juhász pedig töltötte kedvét a juhok között.Ne féljenek. ne feledkezz meg rólam sem. úgy. Nézi a felleget. A vándorlegény. mi a teendője. az a ruha. . . hogy az árnyékában ellegelt háromszázezer darab juh. s olyan gyorsan lecsapkált annyi kis száraz fát. hogy bizony olyan tizenhárom szamárnak is elég lett volna elhúzni. a vándorlegény meg magára szedte a szép bő ruhát.

ugrálva rohantak hazafelé. fiam. kihajtotta a legelőre.Bíró János. A királynak volt három szép lánya. hogy veled meg kell vívni! Hanem hajtsál az első öt szájamba harminc darab juhot. . A juhászlegénynek sallangos zacskója volt. kijöttek bámulni. hogy új juhász hajtja a juhokat hazafelé.Hajtom. azon bemégy. Bíró János! Mikor akkora voltál. Ott termett a kis nyúl azonnal: 320 . A sárkány véréből kiugrott egy rézgyűrű meg egy rézkulcs.Látom. felséges királyatyám! Juhász vagyok. ez az én teendőm! . De addig hízelgett a királykisasszony. mintha csókolta volna. Azt mondja a sárkány a hatodik fejével: . Annyira szerette a juhászlegényt. kérlek. egy csapásra levette a sárkány öt fejét. mint egy köleskásaszem. meg dísznek is tartotta. fogta a juhokat. hogy még a juhok is táncolva. hogy az apja észre ne vegye.Hol van az a világ? . Mindennap elveszett egy juh.Hajtod. Nagyon szép fiú volt. Elmondták a királynak. estefelé. adok neked egy világot! . Maradjon ott! Behajtotta a juhokat. Ezen mindenki nagyon elbámult.Nagyszerű juhász vagy. hogy jő egy nagy hatfejű sárkány. hazafelé a juhot? . Olyan szépen tudott furulyálni. Rögtön ráhúzta az ujjára. belenéz a juhászfiú szemébe. Amint hajtja János a juhokat hazafelé. fiam! .feleli a király. de gondolta magában: csak nem fogok vele huzakodni azért a gyűrűért. Mennek is elébe.Azt felfordítod. Eljött aztán a másik nap reggel. te kutya gazember.Látom.Széjjelnéz. már tudtam. Aztán nemsokára. János maga elé fogta a birkákat. A lány a juhászfiú mellé húzódik. . tetőtől talpig látta magát benne. hogy amikor csak ránézett. ott van egy ajtó. és ráfújt háromszor úgy. amint a kis nyúl magyarázta neki. kihúzta a kardját a hüvelyéből. A gyűrűt és kulcsot rákötötte a sallangra. úgy. és hajtja hazafelé. ott az én világom! A kard lecsapta a sárkánynak azt az egy fejét is. mert még a királynak sohasem volt olyan juhásza. Kérdi tőle maga a király is: . A vacsorát a királykisasszony maga vitte elébe. aztán bement a konyhába. és kéri a juhászfiútól: .Ott van az a nagy kő. A juhászlegény nagyon restellte a dolgot. amikor a forrásba dugta. a legfiatalabbik. látod? . hagyd meg azt az egy fejemet. tessék nekem adni azt a gyűrűt. A hatodikba pedig ülj be te! A kard csak kipattant János kezéből egy pillanat alatt. Amikor elért a legelőre.Kedves juhász bácsi. amelyik oda van kötve a zacskóra! János ugyan nem nagyon kínálgatta. aki haza tudta volna hajtani a juhokat. Ordítja a sárkány: . látja ám. Elővette a furulyáját. hogy milyen szépen furulyál az a juhász.Én mondom neked! A királykisasszony. mert az neki emlékgyűrűje volt a sárkány legyőzéséről. A szívét kétfelé vágta. hogy végül is leszakajtotta a zacskóról. Elkészítették a napra való eledelt a tarisznyába.Látod azt a hegyoldalt amott? . úgy melléje húzódott.Hej. .

mint egy szegénylegény. földi féreg. mint egy kásaszem.Bíró János. Kinn áll a király. Isten veled. recsegés. de most vége az életednek! Várt a juhászlegény. . mikor akkora voltál. hogy mi vár rám itten. Amikor közel ért.Mi bajod van. Még egy évre fognak marasztalni. Tessék nekem adni azt a szép gyűrűt! . .Te. azazhogy a sárkány: . Én is a magáé leszek. juhász bácsi.mit fog ő egy királylánnyal cseresznyézni! Nem adta! De az addig hízelgett. kedves nyulacskám. Maradj. ropogás közben megközelítette a juhászt.. Amikor közel jön hozzád. mi a teendője.. Kérjed a fizetésednek a kétszeresét. felé hajította. elővette a kedvenc furulyáját. kétfelé hasítja a szívét. mi a teendője. juhász bácsi.Így ni.Hajtja hazafelé a juhokat? Jaj. El is tűnt a kis nyúl.Semmi nincs. ha rám hallgatsz. Bíró János? Segítségedre jöttem. elordítja magát a felhő. felséges királykisasszonykám! . fogja a juhokat. juhász bácsi! Ez a két gyűrűm a magáé volt.Nagy feladat. nekem mennem kell ismét nagy segítségre hívtak. hogy megint leszakította. Mondá akkor a sárkány: . Aztán. Amikor körülbelül húsz méter távolságra volt. Holnap délben ismét el fog jönni egy huszonnégyfejű sárkány.. mondd meg nekem.Ott. De győztes leszel. hajítsd felé a kardot. hagyd meg ezt az egy fejemet az életemmel. A kard egy csapásra levette a sárkány tizenegy fejét.Adjon isten jó napot. olyan tüzet fog rád ereszteni. ismét jött egy fekete felhő. Elhajtja haza a juhokat a legény. hajítsd felé a kardodat. Ráhúzta az ujjára. Bíró János. Nagy villámlás. . De nagyon vigyázz magadra. nem is sokára. Alighogy elment a kis nyúl. hogy megégsz. Annak már ha száz méterre lesz. fogta a kardját. A kard a sárkánynak azt az egy fejét is lecsapta. hogy megkapja a gyűrűt. a többi majd a te dolgod. A kardod majd fogja tudni. A juhászlegény azt a két tárgyat ismét rákötötte a zacskó sallangjára. mert ha közel engeded magadhoz.Adjon isten. Nem történik semmi bajod. másfelé. Szamárháton járok. húsz méterre körülbelül. hajtja hazafelé. hogy én is. odasündörközött mellé. Mondja a király a juhászlegénynek: 321 . és gyönyörű szépen furulyált rajta: Én vagyok egy híres juhászlegény. A kardod fogja tudni. csettegés.De nagyon értékes az. csak kipattan a szívéből egy ezüstkulcs és egy ezüst gyűrű. Ma délre fog jönni a tizenkétfejű sárkány.Minek az a felséges királykisasszonynak? Értéktelen tárgy ez. . ahol az öcsémé. de szereti a juhász bácsit a felséges királyatyám! De higgye el. ha rám hallgatsz! Még két ronda sárkánnyal kell megvívnod. . adok neked egy világot. hogy érjen csak közelebb. már jó messzire elébe szaladt: . Kétfelé vágja a sárkányt. juhász bácsi! Nem akarta adni a juhászlegény . A királykisasszony meghallotta. Felült a szamárnak a hátára. rettenetes dühöngéssel. úgy. juhász bácsi! . már tudtam hogy meg kell vívnom veled! Megölted az öcsémet.Hol van az a világ? .

mi lesz abból. hogy ott van az ő világa.Hagyd meg ezt az egy fejemet. ahol a sárkány magyarázta. Kétfelé vágja a sárkányt. felséges királyatyám. Fölnyitja a vasajtót. hogy van ott egy rettenetes nagy vasajtó. Hát a rézkulccsal kinyílott az ajtó. felséges királyatyám. Megindul rajta. ismét talált egy ajtót. kétfelé hasítja a szívét. hátha jó lesz ehhez valamelyik. felséges királyatyánk. Tudta. János gondolkodott.Nem kell nekünk a tarisznyából. Próbálja.Hol van az a világ? . . és úgy elfordította onnan. Olyan világos van. A legény a kulcsot és a gyűrűt ismét rákötötte a zacskó sallangjára. hogy kedve legyen a juhásznak szépen furulyálni. adok neked egy világot! . hajtsd be a juhokat! Behajtotta. éljen.Nem derékség az. Akkor azt gondolja. új királyunk van! Aztán enni kértek tőle a katonák. és annyi katonaság van. Látja János. te gazember! Hadd nyeljelek le! Megölted két öcsémet. fölkapták. És csak odarohannak őhozzá. hogy mit tegyen! Igaz-e ez.Éljen. mintha csak ott sem lett volna. de nem tudja. fiam. Mikor az ajtó kinyílott.Gyere ide. fiam? . lesz nekünk mit enni! 322 . csodáknak csodája történt. és a kard a sárkány huszonhárom fejét levette. mint itt van a föld tetején. amilyet ő még az életében sohasem látott. hanem ott van az a rézpálca. Na. hogy száz ember se bírta volna elfordítani. Kipattan belőle egy aranykulcs és egy aranygyűrű. amiért már két napja megőrizted a juhokat! . fölemelték. A királykisasszony saját maga vitte elébe a vacsorát. Olyan fekete felhő jő föl.Jól van. Egy-két csapás. Elment végre ahhoz a kőhöz. Harmadik reggel is kihajtja a juhokat a legelőre. Azt mondja Bíró János: . vagy hazugság? De mire meggondolta a dolgot.Ott van. és kezdték éljenezni: . nagyon derék juhászlegény vagy. Próbálja kifelé nyitni. ahol az öcsémé! De a kard a sárkánynak azt az egy fejét is levágta. finomabbnál finomabb ételeket.. Ugyanolyan egy világrészre talált. csapj rá arra a rézasztalra.Királyi szavammal mondom neked.Van itten a tarisznyámban egy kis ennivaló. felordított: . italokat. ez a juhász kötelessége! . de most vége az életednek! Amikor száz méterre lehetett.Haza. néz napkelet felé. Amikor leért a sötétbe. De hát ennyi ember mit kezd vele? Azt felelik: . Hát csak jöjjön! Amikor a huszonnégyfejű sárkány már csak kétszáz méterre volt. János felédobta a kardját. és van ott egy óriási nagy létra lefelé. s ő maga bement a konyhába.Hazahajtottad a juhokat. alácsapódott a kő alá. hogy van három kulcs. a kardja kiugrott a hüvelyéből. hogy még ő ennyit életében sohasem látott. de milyen kő van ottan? Olyan. Már amikor kihajtott. A sárkány könyörgőre fogta a dolgot: .

felséges királyom. hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak neki. Úgy is lett. Az ezüstkulccsal kinyitotta ott az ajtót. hogy van-e valami látnivaló még.Tessék nekem adni. Meghallotta a királykisasszony a furulyaszót. a levegőbe emelték. felséges királykisasszonyka.Éljen. juhász bácsi? . ott is fölkapták. hogy már majdnem jó este volt.Éljen. igyanak. amíg ő a három világból vissza nem tér. csapjál arra az aranyasztalra. elsorolta hogy mi van még hátra. avval kinyithatod! Amikor oda bement. . van ott mit enni! . hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak a lónak. A legmagasabb rangú tiszt itt is János elé áll. . Kiadta parancsba Bíró János. már jó előre elibe szaladt. Ott még százszorta több katonaságvolt. és elvezeti az istállóba. . van ott mit enni! .Nem megyünk mi oda. itt az aranyvilág! Ott van a zacskódon az az aranykulcs.Menjetek amazokhoz. úgy elmászkált ezekben a világokban. lesz nekünk is mit enni akkor.Hajtja haza a birkákat. juhász bácsi. Aztán kérdi a tisztektől. Azok is fölkapták Bíró Jánost a levegőbe. éljen. Úgy eltöltötte itt az időt. megint odasimul a juhászlegényhez. János kiadta a parancsot. mint itt. és éljenezték: . . abban van egy ló. Gyönyörű szép aranyparipa volt.Menjetek oda be. János kiadta a parancsot. azt a gyűrűt! 323 .Úgy is lett. és hajtja hazafelé.Nem megyünk mi oda.A legnagyobb békesség és csendesség az óhajom! Akkor elköszönt tőlük. . felséges királyunk! Itt van az aranypálca. Azután egy magas rangú tiszt János elé állt.Itt van egy istálló. abba az előbbi világba. hogy mi van itt még látnivaló. ami azé a hatfejű sárkányé volt. Kihívták azután az istállóhoz. felséges királyom! Itt van ez az ajtó. . Egyenek. csapjál rá erre az ezüstasztalra. felséges királyatyánk. míg ő ide vissza nem jön. kedves juhász bácsi! . éljen! Új királyunk van! És kértek tőle enni. és éljenezték: . nekünk is lesz mit enni! Úgy is lett. Rácsapott a rézpálcával a rézasztalra. amikor innen elszabadult. János rácsapott az asztalra.Adjon Isten jó estét. és kéri tőle szépen: .Hajtom! Meglátja a királykisasszony a gyűrűt. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon.Van bizony. új királyunk van! Azok is enni kértek tőle. Maga elé kapja a birkákat. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. amennyi csak belénk fér. Az első istállóban rézszőrű paripa volt. és megmutatták neki a sárkány lovát. És kérdezősködik. Különbnél különb ételek és italok termettek rajta. hogy a lónak szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak.Adjon isten jó estét. János rácsapott az aranyasztalra az aranypálcával. Azt feleli Bíró János: . s mutatja a lovat. Ebben az istállóban egy ezüstszőrű. Elvezette Jánost a tizenkétfejű sárkány országába. Itt van ez az ezüstpálca.

Hogy menjek. s már ott állott a királyi palota mellett száz méterre. egy nagy kosár zabot vitt a szamárnak. hogy elszakította minden sallangjától. . hogy a kedves szüleinek is jó kis összeget fog megszolgálni.mondja erre a ló -. a harmadik nap az enyém.Szemenszedett búzát adatok neked. A királynak a legkisebb lánya ki-kiszalad az útra közben. Egyszer csak azt mondja a ló: . mehetünk? .Itt az idő. mielőtt ő kihajtott volna.Kedves juhász bácsi. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! . Megmentette az országot a sárkányoktól. kitöltötted az esztendőt! Nem azt a bért kapod tőlem. amilyen a földkerekségen sincs több. szegényeknek és boldogoknak: aki felugrat érte bármilyen állaton. királykisasszonykám! Elmegy haza a juhász. kedves gazdám. hogy se tebenned. nem fogok veled huzakodni érte. Mondja a király a juhászlegénynek: . se énbennem semmi hiba ne történjen! János fölugrott a lovára.Mehetünk. hogy nem jön-e a juhász a szamárral. legyél vele boldog. mert szebb gyűrű volt. válogatott cigánylegények. kedves gazdám . Hercegek. a felséges királyatyám hozzá adja feleségül. Ha jól fogja zabolni a szamarat. Felült a lovára. gondolta. mikor az én zsebkendőm lesz kitűzve. grófok.feleli Bíró János. A királykisasszony. Tessék szíves lenni sok zabot adni a szamarának. Holnapután középső néném zsebkendője lesz kitűzve. kedves lovam . kedves gazdám? Mint a szélvész vagy mint a villámlás? . Ezerszer annyit fogok neked fizetni arra az évre. Kihajtja a juhokat a legény. nézi. a ló kettőt ugrott. mindenféle nép volt ott. ha azt a juhászlegény kapná le a szamárral. És ki van hirdetve a világnak minden részin. hogy majd jól tudjon ugrani. és hozzá szűrt vizet inni. De most tégy eleget királyi szavamnak. mint amennyit most kaptál! A fiú elfogadta az ajánlatot. hármat lépett. hogy gyakorolja odakint a legelőn a szamáron az ugratást. hátha el tudná kapni a juhász bácsi. Azt mondta a királykisasszony a juhászlegénynek. s ő nagyon-nagyon szeretné. és az ujjára húzta.Ej. mint az előbbieket. De a királykisasszony addig csavargott mellette. mert a harmadik nap az ő zsebkendőjét tűzik ki. Másnap reggel kihajtja a birkákat. Maradj még egy évet. Kivezette a rézszőrű paripát. kedves lovam. Kinek keze. kinek lába kitört a nagy ugratásban. Akkor ráfújt a fiúra a ló. amit kiszegődtél. s elmegy egy kicsit körülnézni a világában. Úgy is történt. Nagy tömeg. hát a fiú is tiszta rézszőrű ruhába termett. hogy a királynak olyan juhásza van.Jól van. bárók. És ekkor a királykisasszony azt mondja a juhászlegénynek: . vitézeknek. hanem százszor annyit. Bíró János az egészet csak neveti. Mindenki ugratott a zsebkendőért. Azt mondta most a ló: . Gondolta a juhászlegény: ha elkaptad. Még attól is többet. kedves lovam! 324 . nagy újságot mondok magának. Holnap a legidősebb nénémnek a zsebkendője ki lesz tűzve tíz méter magasba.A juhászlegény jobban sajnálta az aranygyűrűt. .Ne félj. Nem akarta adni. Nagy összejövetelt tartott arról. abból most már meg fognak élni. fölnyergelte. ott várja már a király.Fiam.Csak úgy. Akkor én magának a felesége lennék! . az a tiszta rézszőrű ló.

a nagy felhőbe eltűnt. Kedves juhász bácsi. Maga elé fogja a birkákat. Mikor kivezette. Elment most is a nyájához.Majd meglátom. hogy nem jött haza ugratni. De volt itten egy rézvitéz. felséges királykisasszonyka! . kedves gazdám? Mint a szélvész. fölszállt a levegőbe. hogy hazajöhetek-e. . Volt ám ugratás a zsebkendőért most is! A királykisasszony ki-kiszaladt az útra. Felült a szamárra. nagyon sok a dolgom annyi birka mellett! Másnap reggel kihajtotta a juhokat a legelőre. köd utánam. Elment megint a világába. juhász bácsi. kikapta a néném zsebkendőjét. kezébe fogta a furulyát. rettenetesen dühös lett a király: 325 . és szépen fújdogálta. aztán fölöltözött juhászruhába. ő maga átöltözött. mint az elsőt. Egy pillanat alatt a kastély mellett áll.Jaj. kedves lovam. De hogy a második zsebkendőt is elkapták. fölszállott a levegőbe. és zsebre csapta. De volt nevetség. milyen sokan ugrattak a néném zsebkendőjéért. leszerelte a lovát. egy rézszőrű paripán. úgy. A királykisasszony már jó messzire elébe ment. lábát eltörte. mert a próbálkozók közt akadt olyan is. és elvitte. senki se érhessen a nyomomba! . holnap a középső néném zsebkendőjét tűzik ki. megszólalt a ló: . Egyszer csak megszólal a ló: .Ugrott egyet.Csak úgy. és hozzá szűrt vizet inni! Akkor ráfújt a ló a fiúra. zsebre nyomta. figyelte a juhászt. felséges királyatyám ahhoz ad feleségül. hajtotta hazafelé a birkákat. hogy se tebenned. És a nagy ködbe. Bizony eltelt az idő. köd utánam.Hogy menjünk. aki kezét. leszállt a lóról.Köd előttem. vagy mint a villám? . senki utánam ne mehessen! Úgy is lett. s kivezette az ezüstszőrű paripát. kedves gazdám. és azt kiáltotta: . kedves lovam! Felszállott a levegőbe.Ej.Köd előttem. az csak felszökkent a lovával. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Feleli Bíró János: . felséges királykisasszonyka. juhász bácsi! . Felszerelte a szamarát. kedves lovam! Szemenszedett búzát adatok neked. Tiszta ezüstruha lett rajta. nem jött haza. Ott vágtatott a nyája felé. Ráült az ezüstszőrű paripára. kiadta a parancsot az etetésre. hajtotta hazafelé. elkapta a királykisasszonynak a zsebkendőjét. elkapta a zsebkendőt.Adjon isten. De csak tessék a szamarát tanítani az ugrásra. vagy száz méterre a tömegtől. Ha a juhász bácsi elkapná. mert holnapután az én napom lesz. Azt kérdi tőle a ló: . mehetünk? .Itt az idő. hogy nem jön-e a szamáron hazafelé. hisz jó. . És aki elkapja. a felesége lennék.Ne félj.Adjon isten. Ahogy odaért. .nyerítette el a ló magát.Mehetünk. se énbennem hiba ne essen! Egyet-kettőt ugrott a ló. De látta volna. kedves gazdám.

Hazajövök. megállj! Bosszút veszek rajta! Megválik a holnapi nap! Hajtja a juhász hazafelé a juhokat. Aztán elmegy az aranyvilágba.Kedves gazdám. Akkor azt mondja a ló: . egyet-kettőt ugrott.Jó estét. Következett a harmadik nap. Hanem látta volna.Csak úgy. felséges királykisasszony! Behajtotta János a birkákat. itt a fülemben van egy aranyhajszál. kedves királykisasszony! . Ki lehet ez? Na. senki sem láthatta. és nem kell neki a lány feleségül. vagy mint a villámlás? . és kösd a jobb karodra. János az aranyhajszálat keresztülkötötte a jobb karján. de még arra sem nézett. és hozzá szűrt vizet inni! Azzal felült a ló hátára. kedves gazdám. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Azt feleli Bíró János: . hogy nem ugratott. ezüstszőrű paripán. vedd ki. kinek lába tört az ugratásnál. Mert a király kivont fegyverrel áll az ablaknál. vagy hova való lehet? Kitűzettem a második lányomnak a zsebkendőjét. Kinek keze. Az lekapta a zsebkendőt..Jaj.Felséges királykisasszonykám. Hisz az nem is baj. Látta ott az aranyvitézt. kedves juhász bácsi! Hajtja hazafelé a birkákat? .Ej. nem jött haza. és megvacsorázott. juhász bácsi. juhász bácsi. tessék hazajönni. A királykisasszony maga vitte be a vacsorát. ami a fején volt. Bíró János tiszta aranyruhába termett. Akkor azt mondja a ló: . Ráfújt ez az aranyszőrű paripa is. az én zsebkendőmet tűzik ki. ha aranyos ember is. . kedves lovam! 326 . De volt itt egy ezüstvitéz. édes lovam. kihajtja a birkákat. Még a legkisebb hajszála is aranyos volt. szemenszedett búzát adatok neked.Ne félj.. csak kiszaladt meg beszaladt. és neki sem kell a lányom feleségül. mondja a gazdájának: . hogy se tebenned. csak a juhászlegényt várta. merre ment! De holnap. aztán bement a konyhába. a sírás környékezte. Kimegy a juhász. Az a királykisasszony nem csinált egyebet.De holnap tessék hazajönni. se énbennem hiba ne essék! Fölszállt a ló a levegőbe. kedves lovam.A legidősebb lányomnak a zsebkendőjét elvitte egy rézvitéz. Megkérdi a paripa: . jó?. hátha el tudja kapni a zsebkendőmet! A szamár gyakorolta az ugrást odakinn a két napon? . kedves gazdám? Mint a szélvész. a középső nénémét. mehetünk? . kedves gazdám. Kivezette az aranyszőrű lovat. hacsak az időm engedi. és az a parancs. és olyan köd lett utána. olyan nagyon szerette a juhászlegényt. juhász bácsi.Hajtom. azt elkapta egy ezüstvitéz. máris ott volt a király palotájához száz méterre.Lejárt az idő. igen nagy a füle a szamárnak. ha valaki elkapja a zsebkendőt.Hogyan menjünk. a levegőben nem tud ugrani! . mi minden volt itt.Mehetünk. azért. le kell lőni a lováról! Úgy is történt.. de bizony mikor meglátta. Egyszer megszólal a ló. Milyen vitéz lehet az. Megy elébe a királykisasszony: .

a király felé. nem tudta. Lehúzta a csizmát.Na. János felült a szamárra. A szakácsné adott neki lábvizet. Igen rossz volt a menés. .Szakácsné.Ha meg akarod látni. Megy elébe a királykisasszony. mert annyi birka mellett bizony nagyon sok a munka. mi történt a lábaddal? . most húzd le mind a két csizmádat! Látja. de nem találta se a lovát.Felséges királyatyám. úgy. azért áztatom. megy a király elé: . hajtja hazafelé a juhokat. hogy a jobb lába legyen a király felé. A királykisasszony bement. nem kaphatnék egy kis lábvizet? Mert a csizmája már tele volt vérrel. fiam. és oda is van! A felséges királyapám rá is lőtt. amiken ide jártál? . Megnézi a legény lábát: . megérkeztem parancsára! .Felséges királyatyám. Elment a nyájához. lehúzta a csizmáját.Mi lelte a lábát. Bejön a királykisasszony. köd utánam. holnap gyere velem. . . Húzd csak le azt a csizmát. zsebre csapta és továbbszállt. fiam. hallom. és bement a konyhába. ismét lehúzza a bal lábáról. Úgy is történt. hogy a bal lába volt belül. De a vitéz csak elkiáltotta magát: . Csakhogy abban a pillanatban lövés dördült.Nem tudtam hazajönni. most húzd le arról a lábadról amelyik arról van. . hogy a juhásznak véres a lába. felséges királyatyám. Behajtotta a birkákat. juhász bácsi? . hogy a juhász bácsinak nagyon véres a lába.Fölszállott Jánossal a ló a levegőbe. mert a király lelőtte a nagylábujját. merre megyek! El is tűnt. fiam. .Mondd. mi tűrés-tagadás. elkapták a zsebkendőmet. a jobb lábadról! Akkor megint beszélget a juhászlegény. felhúzta a csizmáját. kisurrant a szakácsné. hogy menjen be hozzá a juhászlegény. úgy fordul.Mikor? És hol vannak azok a paripák.Fölszúrta egy tüske. hogy a fiú meg van zavarodva. most csak azt kérdezte a juhászlegénytől: 327 . elütötte a felséges királyatyám. megsebezte a jobb lábán levő nagyujját. se a vitézt.No. hogy hányadán van. nem ért haza. kedves juhász bácsi. véres a lábad.Köd előttem. és megsúgta a királykisasszonynak. János elkapta a zsebkendőt. A királykisasszonynak a szíve ugrált örömében.Jaj. és megmutatom. Parancsolja rögtön a király. amék belül van! A juhászlegény beszéd közben megfordult. A király rálőtt az aranyvitézre. A juhászlegény megmosta a lábát. Akkor azt mondja a király: . Én pedig szolga vagyok. Leszerelte a lovát. Mondja a szakácsnénak a juhászlegény: . nincsen semmi baj. felséges királykisasszonykám. Míg ő mosogatta a lábát. megsúgta a felséges királyapjának. elvitte az aranyvitéz. senki se láthassa.Fiam. A rám hivatott munkának meg kell felelni.

Aki nem hiszi. ha meg nem haltak. mert a zsebkendő nincsen nálam! Másnap reggel kiment a király a juhászlegénnyel a legelőre. később a juhászból király lett. Ott uralkodik az aranyvilágban. ennek mondja társát. Megesküdtek. Az én mesém ennyi volt. a három lánya közül pedig egyet feleségül ad neki.Majd megtudjuk holnap. hogy összes királyságát ráhagyja. 328 .. de már a birkákat nem hajtotta. nézze meg. Aki ette a kását. Megmutogatta az országot. hogy történt annak megszerzése. és megígérte neki. Lett nagy öröm. A juhász a legkisebb lányt választotta. vagy a két nénémé? Annyit felelt a fiú: . füle. mai napig is éldegélnek. farka benne volt. az enyém. melyik zsebkendő volt szebb. A király a fiú vállára tette a kezét. menjen el. Elvitte onnan a királyt a három világba. és elmesélte.Kedves juhász bácsi.

. . A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. atyafiak. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát? Ebben mindnyájan megegyeztek. de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet.Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne. ha nem tojás?! A csősz most már arra is emlékezett. mert most még azt is tudni akarta.csodálkozott -.Úgy van Ezt a csikó tojta. csikót is.csakis tojás lehet. De a bíró látott már lovat is. Csak nézték. S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz. de ilyen sütnivalót még soha.Hát. Az pedig olyanképpen beszélt. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. . De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni. hogy a tojás micsoda tojás. Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult. . megszagolta.Egy gyíksárkányé! . A bíró nem hiába hitte magát okos embernek. én se vagyok már mai gyerek. hogy ő mindent tudjon. 329 . valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. nahát ez már megint mi? . A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek. A csősz letette a tököt az asztalra.Mert hosszú főznivaló tököt már látott. hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. hogy mi. Itt aztán a bíró is beleszólt: . Az azt mondja: . hol a tököt. ez .A rátóti csikótojás Hol volt.Én is sok mindenen keresztülmentem. hol egymást. De azért bíró a bíró.Ami azt illeti. a legokosabb: . de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. fékomadta-teremtette . Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. sörénye volt. Azt mondja a legöregebb.Lúdvércé! De a bíró a csőszre hallgatott.Sok időt megértem. mikor a tojásra ráakadt. Fölvette. de ilyent még én se ettem életemben. hogy még egészen meleg volt. hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. Futott.ahogy a formája mutatja . megtapogatta.Tyű. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. Bevitte hát a faluházára. Felkiáltott hát: .Csikó! Csikó tojta! Most már az öregek is fújták: . Mi lehet ez? Azt mondja rá az időben utána következő: . mikor a földről felvette. hogy akkoriban.mondta a legöregebb elöljáró.

Ki ám.Tudják mit. Ott valami kőbe ütközött. amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt. ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna. még csak azt mondjátok meg. mert onnan épp a felé a falu felé gurítják. s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu. Aztán sorra a többiek. Ki-ki egy napig. Mindenki törte a fejét.Eddig szerencsésen eljutottunk . a bíró levette a talicskáról. Ebben aztán megint megegyeztek. Látva. hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? 330 . A bíró nagyon elszomorodott. A dombon csak a bíró maradt. hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek. gurult. Szentül meg volt győződve. Megrázta. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Bizony szaglott már messziről is. Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. . erre aztán egész Rátót adta a hangot. atyafiak? Amondó vagyok. de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp! Végtére is megállapodtak abban. megszagolta. Éppúgy. hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. most mitévők legyünk? . Mikor az orrukat már valamennyien befogták. szomorúan így sóhajtott magában: . Talán még ma is ülne valaki a tökön. s gurítani kezdte a csikótojást. emberek! A sok nép a nyúl után eredt. ahogy a kotlós tyúk a tojásokat. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl. ahogy kinek-kinek torkán kifért: . hogy hasztalan a rohanás.. atyafiak. né! Fut a pici csikó! Utána.Nem megmondtam.A pici csikó! Ni. mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol. A tojás gurult. amint kor szerint következtek.szólott a bíró -.Kiköltetjük! . Mindenki látni akarta. Előhozták a tojást. hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. Megszagoltatta az elöljárókkal is. hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre. De azok most már hitetlenek voltak.

s királyfi ő is Egy másik ágyra vetette magát. ment világgá. Volt egyszer a világon egy királyasszony. kezeltek. János meg útra kerekedett. ha a világ másik szélén van is! Úgy is lett. se én nem szuszognánk! Meg aztán ki tudja. Ámult-bámult. itt van egy királyfi! Hátha Világi Szép Örzsébetért fáradozik az is! Én azt szagolom! Tudod mit? Öljük meg! Most amíg édesen alszik. Már tizenhárom esztendeje várt rá. megösmerkedtek. és elaludt. Egyszer csak a két királyfi közül felébred az egyik. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke. kardja néki is volt. nagy sokára beér egy házba. örvendett! Az első szava az volt Gyöngyharmat Jánosnak az anyjához: . s azt mondja Világi Szép Örzsébet: . Mi ez? Költögeti a másikat. Várta is a születését. A házban az ágyon két királyfi aludt javában. János rájuk se hederített. Hívták pedig ezt Világi Szép Örzsébetnek. mert már azt is tudta. hogy nemcsak maguk vannak.Gyöngyharmat János Hol volt. hogy gyermeke lesz. pedig nagyon szerette volna. a mesék elejbe.Itt vagyok.Édesanyám. de csak nem született neki. Nem tudta. elmondok egy kurtát. Amit csak lehetett. meglátja. csak hangot hallott. megy. Megy. volt egyszer. A tizennegyedik esztendőnek is a vége felé járt. Boldog volt. de a kisgyerek csak nem akart megszületni. Ebből aztán rögtön érezte. Világi Szép Örzsébet! Miért hívtál? De Világi Szép Örzsébetnek akkorra már hideg nyoma se volt: tündér volt. megkeresem azt a Világi Szép Örzsébetet! Meg én. Szakított is. Gyöngyharmat János meg fölébredt a beszélgetésre. megmozdult. Egyszer kiment a kis kertbe járkálni. ha rossz szándékú ember volna? Most már se te. hol nem volt. te! Kelj fel. 331 . ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. mint az édes tej. Az anyja ellátta Jánost bőven mindennel. gyerek mégsem volt. mindent megtett. s egy pár szempillantás múlva meg már a világon is termett. Világi Szép Örzsébet! Mikor ezt a gyerek meghallotta. megállott egy rózsabokor mellett is. Gyöngyharmat János! Gyere a világra. mit beszélnek. eltűnt! A királyné így tudta meg a fiának a nevét. S azt mondja: . de ahogy megrezzentette a bokrot. hogy elmentem Peregre. hogy azok már talpon vannak. csákóban. Azt mondja rá a másik: . én várlak. miért beszélsz ilyet! Hát nem jobban megölhetett volna ő minket. szakítani akart egyet róla. Látta. felfegyverkezve csákóval. kardosan. hogy neki olyan szép kis fia lesz. Bemegy egyenest a királyasszonyhoz. Eloldtam egy cifrát. ki lehet ez? Tán hasznát vehetjük még neki! Ha Világi Szép Örzsébetet keresi is! Tán épp azért! Erre a másik se szólt többet erről.Ugyan már. világ ellen. süssön nekem útravalót! Megyek.Szívem szép szerelme. Csákója. karddal. hogy csudájára jár majd a világ.Hallod-e. Szagolgatta a szebbnél szebb virágokat. Fölkelt ő is. egy harmatcsepp őrá perdült. mendegél. mikor egy tündérlány látogatta meg. .

Nagy dologba fogtál. Nem maradnál inkább itt? Nem? Hát akkor.Kérdi tőlük: . János nem kertelt. Mit csináljon János ebben a pusztaságban? Gondolt egyet. hogy hol találhatná meg ő Világi Szép Örzsébetet. A tanácsom az. akkor. adok én neked jó tanácsot! Világi Szép Örzsébet tizenketted magával minden nap idejár fürödni ebbe a Dunába. Nemsokára meglát János egy asszonyt. Ott egy szép fiatal menyecske lakott. Megnézte Jánost a szép menyecske. fogd össze Világi Szép Örzsébet ruháját. Hajaj! Kezdődött egy kis nem jó! De az asszony nem tudott volna világéletében annyi katonát kiszőni a szövőszékből. pajtások. hogy mielőtt még ők fürödni jönnének. Azok addig ott hevertek az asszony lábánál.Azzal kirántotta a kardját. gyönyörű szép. eredj te a partra. annál több katonát szőtt. János alig látott egypár lépésnyire. jöjjön utánam! A két királyfi erre utánament. s mondja: . Lassanként egész világos lett. Nemsokára rátaláltak egy nagy hegyre. Ott megállott a három királyfi tanácskozni. újra megnézte. ha akarod.Hisz én is abban igyekszem! Tartsunk együtt! Úgy is lett. amennyivel János meg ne vívott volna. hogy lesz-e belőle valami. attól nem messzire folyt egy valóságos Duna. hogy ők nem mennek egy tapodtat sem tovább a hegyre. bement a házba. A két királyfi ugyancsak megijedt. mert végem közeledik! Azok megfogadták a szép szót. ment. mint éjszaka szokott lenni. ment tovább. S ment. s ha már levetkőztek. fogta magát. Annak a tetején volt egy nagy fa. De csak ment. zöld mezőben látta magát. Olyan sötét volt a barlangban. bújj el valamelyik fűzfa levelei közé. Ahogy beljebb ért. Szétzavarta őket hamar. mert hisz ő a legvitézebb. A ködmönös ember meg. Mihelyt a hegyre léptek. s így szólt: . jót vágott rá a kardjával. hátranézve: . 332 . A partja tele volt terebélyes nagy fűzfákkal.Aki nem fél. és katonákat szőtt! Valóságos katonákat. A szövőszék mellett ül. A két királyfi azt mondta. A közepén volt egy szép kis ház. Mentől jobban hajingálta a vetélőt. hogy legjobb lesz. ha Gyöngyharmat János megy be. Azt mondták.Ha ez az ibolyamag kikel. mindjárt előhozakodott.Megkeressük Világi Szép Örzsébetet! Megörvend János. de most . mentől jobban közeledtek hozzá. János annak oda se nézett. hát ott kezdett egy picit világosodni. ki menjen be oda legelőbb. s azt mondta.föl! nekiestek mind Jánosnak. János meg ment. Mikor egészen melléje értek. s kívül maradtak. bement szívesen. hogy egyszeribe eldőlt. mert félnek a ködmönös embertől. Gyöngyharmat János azonban erre csak azt gondolta magában: nohát! Így vagyunk a bátorsággal? . mentek együtt. a királyfiak elé állott. Gyerünk! De előbb egy kis ágyást csinált a földön. gyertek utánam.Hova indultatok? . az abban a percben egy rettentő nagy ködmönös emberré változott. annál magasabbra nőtt. János nem bánta. Gyöngyharmat János! Nem tudom. S azt mondta a két királyfinak: . Az út a fától egy barlang szájához vitt. de csak mindig fényes délben. s abba az ágyásba ibolyamagot vetett.

Akkor lehet még egy mód. mikor látta. akkor még talán jól lesz minden. Világi Szép Örzsébet változtatta azzá! Úgy menthetitek meg. akárhogy esenkedik. Hát ügyesen lőjetek. s megcélozta az aranykacsa fejét. úgy. mert meztelen volt. . s ment ő is fürödni. Ott mindjárt Gyöngyharmat János lett belőle! 333 .szaladj vele ide. Mindjárt egy labdává változott. János. Sikoltozni. A két királyfi elment a Duna partjára. Világi Szép Örzsébet meg a tündérek. mikor az jött tizenketted magával. Ha azt hiba nélkül megteszitek. hogy nézz hátra. hogy már javában fürdenek. Tied leszek! Ezt már nem bírta megállni János. de a teste. hogyan lehetne most már megmenteni! De aztán. de félve. míg azt nem hitte. hogy csakugyan nincs ott senki. A menyecske azt mondta nekik: . hogy az kiessen a partra. gyerünk! Bajban van a cimboránk! Mentek. . a feje meg repült ki a partra. akik közben kijöttek a vízből.Csak nézz hát legalább egy kicsit hátra! Édes szívem. Látta ezt a két királyfi. majd széthasadt bele.Édes szívem. csak épp a Dunában úszkál. szép szerelmem! Gyöngyharmat János! Gyere vissza. Mikor már megunták a játékot.Igazán! . az bent maradjon a vízben. A többiek vetkeztek de Világi Szép Örzsébet csak nagyon tekingetett mindenfelé. pajtás. a kacsa felfordult a vízben. összeszedte Világi Szép Örzsébet ruháját. ha a fejét ellövitek. ahol még a madár se jár? . te hátra ne nézz mert akkor véged van! Úgy is lett. De Világi Szép Örzsébet csak tekingetett. Az egyik rögtön elővette a puskáját. mentek. Alig sütötte el a puskát. így felelt: . kilopódzkodott a bokorból.mondták azok. ott várt Világi Szép Örzsébetre. mert a két királyfi állhatatoskodott. s csak kérdezősködött. János már jó előre elbújt egy fűzfa gallyai közé. Éppen dél volt. aztán édesen kiáltozni kezdett: .mondták neki a tündérpajtásai. mint aranykacsa. elkezdtek vele labdázni. . De mi történt? A labda átváltozott egy gyönyörű szép aranykacsává! Odafent a barlang előtt kikelt az ibolya. De akárhogy rimánkodik. Mert Gyöngyharmat János megvan. hátranézett.Nincs itt senki! Mit tekingetsz? Ki járna erre. Azt mondta erre a menyecske: . De vagdosták ám a földhöz. Világi Szép Örzsébet mindjárt észrevette. mentek. A szép tündérlány utána. s aló! vesd el magad! szaladt vele a ház felé.No. ahol Gyöngyharmat János kérdezősködött.Igazán jó pajtásai vagytok? . Akkor levetkezett. elértek ők is egyenesen abba a házba. Itt követlek.Nem tudom. behajították a Dunába. hadd öleljelek meg! Hadd csókoljalak meg! De János csak szaladt. szép szerelmem! Tedd meg ezt az egyet. mert másképp vége mindennek.

Magam se tudom . Csak még egyszer tehessen próbát! Másnap délelőtt megint elbújt János a fűzfabokorba. egyéb semmi! Ki a vízből mindnyájan! Elkezdtek vele labdázni. hogy így újra látták egymást. Lett riadalom s futkosás ismét. Ha sikerül.No! De most mit csináljunk. minden jó lesz. így ölellek majd. A legszebb rózsabimbót mégiscsak sikerült lelőni.Édes szívem. nincs-e valaki a közelben. hogy volna itt valaki! Gyöngyharmat Jánossal elbántunk. 334 . örült. . Csakugyan. Odabent a házban már érezték. János nem szólt. mert megint megállt a parton.Megörültek mind a hárman. A két királyfi a partra ment. beszélgetni. A menyecske persze előállt megint a szidással. Bementek most együtt is a menyecske házába. Ittak. Mikor már jól elfáradtak.De ha akarják. A labdából most egy gyönyörű arany rózsabokor lett.vízben! De úszni kezdett. annyira szerette a szép tündért. hogy csak nyugodtan vetkőződjön. hogy baj van. Álló dél volt. A két királyfi majd elemésztette magát.Ugyan már. ettek. Az jóformán még meg sem mártakozott. irgalmatlanul. más meg ki járna erre?! Világi Szép Örzsébet ráállt. ő már összefogta a ruháját. s mondták neki: . Szegény Jánosnak mit volt mit tennie. nem mentegetődzött. hogy nem fordul vissza. inni. pedig ő megmondta. Jánost jól megszidta a menyecske. pajtás! Még az egyszer megmentettünk. ki is járna arra? Levetkezett. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Gyere vissza egy szóra! Egy ölelésre! Nézd csak. hogy János megint nem vigyázott! Odafordultak a menyecskéhez: . De János csak azt kérte. hogy nem teszi többet. magadra vess! Azután már igazán nem tudunk érted tenni semmit. s mindjárt eléjük állott Gyöngyharmat János. hogy még egy próbája lehessen. De a tündérek megnyugtatták. Ott terjesztgette gallyait a víz színe felett. Az valóban János lett ismét . hogy megmentsük? . a labdát bedobták a vízbe.visszanézett! Menten labdává változott megint.mondta a menyecske. elmentek. Gyöngyharmat János alig várta. próbálják az arany rózsafáról a legszebb bimbót lelőni. aztán felöltöztek. A királyfiak már várták a parton. beszélgettek. de ha harmadszor sem vigyázol. Világi Szép Örzsébet megint gyanakodott. Ez kellett Világi Szép Örzsébetnek. nézelődött mindenfelé. . Bementek megint a házba enni. átölelték. hogy nem tudott magának parancsolni . amiért nem hallgatott rá. így csókollak! Próbáld meg! Vagy legalább csak tekints hátra! János akármennyire is eltökélte magában. hogy a szép tündér a vízbe menjen. mikor a tündérek fürödni jöttek.No. megígérte. s szaladt vele egyenest a ház felé. hogy így van a dolog. ne nézegessen hátra. Világi Szép Örzsébet elkezdte megint a nagy rimánkodást: .

mint azelőtt. János apjához.Mi lelt téged. mint a szél! Kiabált Világi Szép Örzsébet. hogy senkinek el ne árulja. hogy Világi Szép Örzsébet akárhogy rimánkodik. A tündér csak rimánkodott. János elbújt a fűzfabokorba. add ki a ruhámat! De a menyecske közbeszólt: . ahogy a torkán kifért. . hogy orra nem bukott. János! Én sem akarok mást. s hazamentek az öreg királyhoz. csak János meg az anyja. aztán megesküdtek. szerették egymást nagyon. Világi Szép Örzsébet ruhája szerencsésen.Édes szívem. De a szárnyas ruha azért jól el volt rejtve! Senki sem tudta. A két királyfi is a maga országába. Szüntelenül csak sírt. de kiabálhatott: János nem nézett vissza. Otthon a fiatalok éltek boldogan. igazán? . lesze többé az övé vagy sem. s szólt rimánkodva: . szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Látod.Ezt vártam. s megkérdezte tőle: . édes lányom.Szárnyas ruha! Ha fölveszi.felelte János. még ha Világi Szép Örzsébet angyalul kukorékol sem. majdnem hátrafordította a fejét. Világi Szép Örzsébet nagy szomorúságba esett. hogy nem néz vissza.kérdezte a tündér. Hogy az asszonyod lehessek! János adott neki ruhát. az öreg királyné. Világi Szép Örzsébet? 335 . ha hosszabb útra kelt. épen ott volt nála. . De már akkor elhatározta János. Megszánta a napa.Harmadnap megint úgy volt minden.Nem adod ide. s ki tudja. . sóhajtozott. A királyné ígérte is. mármint Gyöngyharmat János elment az erdőre vadászni.de azok ketten úgy besenderítették. a szárnyas ruhát oda ne adja neki. s ment vele. jött Világi Szép Örzsébet.Miért nem? . panaszkodott. s ha az egyik királyfi hamar be nem rántja. de János a ruhát nem adta oda. elszáll! Ki ne add! Nem is akarta János odaadni. Alig ment el János. . csepp híja volt. most is megmondta az anyjának. Amikor a ház ajtaja előtt volt.Mert azt akarom.Nem! . hogyan vagyok! Ha van lelked. Mint már sokszor. Akkor adj földi asszonynak való ruhát. mert akkor az elszáll. De meg volt erősen hagyva az öreg királynénak is. szép lakodalmat csaptak. Kopogott. hogy az enyém légy! Világi Szép Örzsébet elmosolyodott. vissza is nézett volna . Alig csukták be mögötte az ajtót. hogy őt bizony hiába fogja kérni Világi Szép Örzsébet. hol van. Egyszer a királyfi. Jött fényes délben megint fürdeni Világi Szép Örzsébet tizenketted magával. csak istenkedett tovább is. Összefogta a ruhákat gyorsan.

De álmában sem gondolt arra. szolgálatra kellett gondolnia.mint a záporeső. Lakott abban a városban egy híres fogadós. De az akkorra már túl volt árkon-berken. Addig ment. De utoljára azért csak hazament.No. s egész jó kedvvel járta az erdőt. de hiába. nagyon-nagyon szép lány lesz. és mindaddig vissza nem jövök. de csak úgy megmutatásra. Mit csináljon most már? Azt hitte. nem jönnek oda többet! Úgy is lett. míg Világi Szép Örzsébet örökösen az enyém nem lesz! Isten áldja meg! Ezt mondta.Isten áldjon meg. mint a madár . Nem is kellett annak több Alig felöltötte. mert aznap nagyon kényes kisasszonyok lesznek ott ebéden. abban már készen várta őket a rakott asztal meg a párolgó étel. s valamennyiből egy-egy szép. Nagy keserűségbe esett János.huss! . ment. hogy kitegyen ám magáért. a szárnyas ruhámat felvehessem! Azt. édesanyám! Ha már nem lehet kendre bízni semmit. nekem meg még azt az egyet sem teszik meg. Gyöngyharmat Jánosnak csak most nyílt ki a szeme. leszól hozzá valaki: . míg egy városba nem ért. Felöltözött lányruhába. és hagyta elmenni tőlem Világi Szép Örzsébetet. azt se mondta: dajbakancs! Szegény Gyöngyharmat János! Ha tudta volna. sőt kedvében járnak. vége van. nem él tovább. hogy jár abba a fogadóba ebédre minden áldott nap tizenkét daru. nem ivott. Azzal mennek be szépen a szobába. Otthon még nagyobb búsulásnak adta magát. Kivette a ládából a szárnyas ruhát. megrázzák magukat. amiben a legszebb vagyok! Azután megint csak neki. és elment. Éppen délre harangoztak. Gyöngyharmat János kicsípte magát. A királynénak eszébe jutott. Ahogy éppen egy nagy terebély fa alatt állott. mi van otthon! De bízott az anyjában. tudja meg.Mi lelt? Még kérdezhetik is? Hogyne volnék szomorú. s beszegődött a fogadóshoz szobalánynak. Azt mondja egyszer az édesanyjának: . s ha valami nem jó lesz. Már ott szolgált egy délutánt meg egy éjszakát. hogy én is elmegyek! Elmegyek. amúgy is már jó színben volt. Gyöngyharmat Jánosnak már kenyere sem volt. Már elfogyott a pénze is. csak a vágyódás tartotta benne a lelket.Abból csak most csordult ki a panasz igazán: . mit mondott a fia. de Világi Szép Örzsébet olyan keserves rívást vitt véghez. hát ott szállott felette Világi Szép Örzsébet! Talán még lőtt volna is utána meglepetésében. mikor nagy zúgással jön tizenkét daru! Leszállnak a ház elejbe. Miféle daru? A másik szobalány szerint: tizenkét tündér! A fogadós másnap azt mondta neki. Figyelni kezdett. mikor más menyecskének minden kedvét betöltik. Gyöngyharmat János! Odanéz. hü-hüpp! . hogy kik lehetnek azok a kisasszonyok. De csak ment éhesen is. hogy utoljára mégiscsak megsajnálta. nem evett. mikor másnap hallja. Annak éppen szobalányra volt szüksége. „Nyílj meg. odaadta a rívó menyecskének. lőtte a sok szarvast meg nyulat. 336 .s ment. Ő csak ment. hogy a legkedvesebb ruhámat. mendegélt hetedhét ország ellen. föld! Hadd ugorjak beléd!” .mondogatta magában. Sírt-rítt az anyja.

hogy van köztük egy nagyon-nagyon szép lány. végül azt mondja: . Gyöngyharmat János abban a pillanatban levetette a lányruhát. serénykedett. hogy ez a többi tizenegy tündér az én testvérem! Nekik még ne szóljunk. hogy elrabolták azok a madarak. ha szeretitek egymást.Édes szívem! Szép szerelmem! Mindenem vagy! És most már én a tied. Világi Szép Örzsébet? Csak erre felelj! Azt mondja elpirulva Világi Szép Örzsébet: . De egyszer az öreg király mégis meglátta. felvette a legszebb aranyosezüstös ruháját. De előbb azt mondta Világi Szép Örzsébetnek: . de csak mindig a szép tündér körül.Szeretsz még engem. hogy én már régen férjhez mentem. Ahogy ott sürög-forog. legyetek boldogok! Mert én is az vagyok. s ha megtalál. szálltak messze a darvak. Add ide a szárnyas ruhát! 337 . hát Világi Szép Örzsébet volt Az is rögtön megismerte Jánost. János fogta a szoknyáját. csak szaladozott szorgalmasan ide is. Azzal is élek az urammal. Egyszer született egy szép gyermekük. úgy ment az ipa elébe. S az is nézi őt.A kisasszonyoknak ő. S közben figyelt. Mindjárt szaladt Jánoshoz. Kié ez a szép kis gyermek? Mondja neki Világi Szép Örzsébet: . s titokban ezt mondja neki: . Amikor pedig mi kimegyünk. kedves édesapám? A maga unokája! Mert megvallom. még tartott a haragjától. az én szerelmes egy uram! Néz nagyot a király. Elpirult. hanem férfi.Ez. látja ám. hogy unokám van! Volt öröme Világi Szép Örzsébetnek is. Ha valaki látta. Ebéd után Világi Szép Örzsébet odalép Jánoshoz. Az öreg király előtt persze ezt is titkolni kellett. indultak a szobából kifelé. elmondta az újságot. Gyöngyharmat János. Már keresett. s János most is közöttük. s emelkedtek. hogy férfi. attól féltem. De János ott is csak mint szobalány élt. Majd ha az ebédnek vége lesz. akkor is csak fogj majd s elviszünk! Gyöngyharmat Jánosnak nem kellett ezt kétszer mondani. te kapaszkodjál csak a szoknyámba. oda is. Nemsokára földre ereszkedtek. Szálltak. szorgoskodott erősen. lányom. valahányan mind darvakká változtak. hogy az ő lánya kisbabát dajkál. úgy evett. tégy meg egy kívánságomat. Felesége nem merte megismertetni az apjával.Már ha így van. a szomszéd király fia. jobban megnézte a lányt. Gyöngyharmat János hordta fel az ételt. csak Világi Szép Örzsébet. hogy hiba ne legyen. Mert a szobalány itt nem szobalány. s egyszerre darvakká változunk.Apám miatt kellett elmennem tőled! Mert ő nem is tudta. mindig a Világi Szép Örzsébet szoknyáját fogta volna! De hogy a fogadós semmit észre ne vegyen. azt hitte.Édes szívem. János velük. Mikor az ebéddel megvoltak. Azt mondja neki: . elpusztít téged! Azt mondja János: .Hallod-e. szép szerelmem! Ha már mi véglegesen egymáséi leszünk. hogy férjem van. mi készülünk elmenni. Nem tudta senki. Mert most én viszlek magammal! Tudd meg. János közelebb ment. te az enyém! Ásókapa választ csak el egymástól. hazaértek Világi Szép Örzsébet apjának a házához. fogta bizony! Kint az ajtóban megrázkódtak a lányok.

kettő. rávetette a szárnyas ruhát mikor meggyulladt.Hát akkor . egy.mindig akarsz már te engem szomorítani? Újra el akarsz hagyni? . mikor nekem az az egyetlen hatalmam! Nem adom biz én! . olyat szólt mint egy ágyú. ha meg nem haltak. hát akkor ide vele! Addig kérte. míg Világi Szép Örzsébet oda nem adta.mondja Gyöngyharmat János . pinparáré paksz! Még most is élnek. 338 .Nem akarlak én! . s boldogok lettek.No. hogy adnám már. három.Ugyan.Világi Szép Örzsébet majdhogy meg nem haragudott. . Ők még egyszer megtartották a lakodalmukat. addig kérte. Gyöngyharmat János akkor tüzet rakott.

Látjátok. megsütlek a nyáron! Arra meg azt mondja a cigány: . mégiscsak bennem van a bizodalma mindenkinek! 339 .De még jobban a Szelet köszöntöm! Azt mondja a Hold a cigánynak: . mindenki engem köszönt! Rámondja a cigány: .Megállj! Mért mondod ezt? Várj csak. a Hold meg a Szél együtt üldögéltek egy fa alatt. cigány. a télen megfagyasztlak! Azt mondja a cigány: .Jó napot.Ugye. Egy cigány megy arra.Megállj. adjon isten! Azt mondja a Nap a többinek: . Hold. és köszön: .Csak a Szél ne fújjon! Odaszól a Nap is: .Nap.Csak a Szél fújjon! A Szél erre odafordul a többihez: . Szél A Nap.

Este korán fölkelt a hold.Na. mikor egyszer vonítást hall.Hát . Vedd el. Vedd ki! Valamikor valami bajod lesz. hogy szófogadó légy.gondolta -. olyan húszéves korig. az Óperenciás tengeren innen volt. Könyörög a fiúnak: . De már nagyon messze bent jár. El is indult a fiú világnak. Azt mondja a nyulacska: . Megy ő a hang után. „Megvárom. de még nagyon messze volt. hogy megteszi.Édesapám. Szabadulni akart volna. úgyis tudod. Beért egy roppant nagy erdőbe. jó fiú. Minél beljebb megy.Édes fiam. De olyan szegények voltak. volt a világon egy szegény ember. Ment a világosság irányába: ő megnézi azt! Bárki van ott vagy bármi. oda beszegődöm.Három aranyszőrű bakkecske Hol volt. De nem tágított. Hát közvetlen mellette. A lába nem volt eltörve. jó ember. annál sötétebb. Egész teleholdas volt az idő.azt mondja -. annál vadonabb. Nem bántalak. fújj bele! Hacsak segíthetek. mendegél. Azt mondja: 340 . már nagyon közel van hozzá. hogy alig tudtak a szegénységtől mozogni.Ne hagyj itt. olyan szegények vagyunk! Maga úgyis tud pénzt keresni az édesanyámnak. úgy. ott volt egy csapda. még meghálálom. segíts! Megfogadta a fiú. mert úgysem maradok oda soká. és avval útnak eresztette. Az anyja sütött neki egy jó cipót. Azt mondja az édesapjának: . nagyon sokat sírt. A kis nyulacska már nagyon sokat nyekegett. A fiú megy az erdőbe mindig beljebb. amiért ilyen jót tettél velem. Avval elővette a tarisznyáját. és azt mondta neki: . egy bokor mellett. Odamegy. amikor csapdába kerül. mint a róka szokott. csak fájt neki. Ott egy nagy tölgyfa alá telepedett. édesapám. A fiú megsajnálta. hogy lássam az utat. A fiú már felnőtt. megszabadítottál a fogságból. Ha valami bajod lesz. Ballag a fiú az erdőben tovább. kiszabadította a csapdából. segítek a bajodon. hát egy róka szintén tőrbe került. segítek. csak fújj bele. hacsak segíthetek. A fiú a sípot a zsebébe tette. és mindenkin. míg felkel a hold . hát én elmegyek világot próbálni! . hogy itt meghál. csak arra vigyázz. Azt is kiszabadította a csapdából. hetedhét országon is túl volt. van a bal fülemben egy síp. de ő odamegy! Azt hitte. Volt neki egy fia. aztán ballagok tovább.Ne aggódjon. hol nem volt. Avval a róka is eltűnt a szeme elől. de nem bírt. A róka megköszönte. az üveghegyen meg túl volt.Segíts rajtam. egyszer valami kis világosság tűnt a szeme elé. Valahol valami jó szolgálatot találok. Megy a fiú. édes fiam! Ki ád nekem kenyeret? . csak egy kicsit körülnézek a világban. Azt mondta a fiúnak: . Éppen megfogott egy nyulat. azonnal segítek. . és elkezdett a fa alatt kenyerezni.A jobb fülemben van egy síp.” Úgy is volt. akin csak bírsz. Már nagyon messze elment. tarisznyába tette.

Ez volt a vasorrú banya. . hogy. . A fiú egy kicsit meghökkent. A szüle azonnal felugrott kinyitotta az ajtót.Jó fiú. Ha valamikor bajod lesz.Adjon isten neked is. amelyikbe a farkasokat szokták csapdába csalni. A farkas kibújt a hurokból. szépen felhúzta a farkast a szabadba. olyan. és azt mondja a fiúnak: .mondja a banya -. De azt mondja: . próbál kiugrani. majdnem beleesett egy farkasverembe.Ne félj. amit kívánsz. . fiam. fiam . segítek. édes öreganyám. de olyan mélységből. egész éjjel mindig bolyongtál. de csupa vasból.mondja. Csinált rája jó hurkot. édes fiam . Könyörög a fiúnak.Mindegy.Szolgálatot keresek . Föláll két lábra.Na. mint a farkasok szoktak az erdőben. egy jó fél órát mindig ballag. Benézett az ablakon.Na. Tudom én. Hát egy nagy ordas farkas benne is van a veremben. jó ember. megkötötte. Hacsak bírok. Verem volt ott ásva. csak megy. nagy mélyről. Nálam három nap az esztendő. csak megy. Már majdnem hajnalodni kezdett. de azért egy kicsit pihend ki magad. majd csak beereszt. egyre erőlködik. . én rögtön ott leszek. elmegyek arrafelé. mendegél. Amint megy. édes öreganyám! Adjon isten jó reggelt! Mert már hajnalodott. segíts a bajomon. mert ilyent ő még nem hallott. megnézem. hogy nem.Ki az itt? Ki keres? . alku nincs. mert itt bizony éhen pusztultam volna. azt a fényességet látta ő. A fiú jól kapaszkodott. üvöltést. Lehúzott a fiú a fáról egy hosszú szárú ágat. Mit csináljon most? Beköszönjön vagy nem? Végül megzörgette az ablakot. mert éjszaka nem aludtál. Mert énnekem éppen egy jó szolgára van szükségem. téged csak a kis lámpavilágosság csalt ide. Amint megy. Amint megy. .Megpróbálom. majd én annál fogva fölhúzlak! A farkas megértette. húzz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt.mondja. Azzal megy a fiú ismét a világosság irányába. majd csak ad szállást. 341 .Jól van.Ne .azt mondja -. . ha lakó van. hogy miért engedte le azt az ágat. .Én vagyok. A rokka előtte. Fölnéz a farkas.Nem fekszek le. Csak bújj bele. tömd a pipádba. jókor jöttél. s szólt hozzá: . hacsak bírsz . gyújtsd meg.mondja a fiú. belebújt. egyszer csak tutulást hall. odaért egy kis házikóhoz. hogy majd a térdeit éri. de nem bír. Megadom.nyújtotta a farkashoz a lyukba.Mit keresel ebben a rengetegben. hogy ne szoruljon meg. . Ott. Már el is kezdhetjük reggel. . meglátja a fiút. mi az. mert már megvirradt. annak az ablakából világított egy mécsvilág. amiért ilyen jót tettél velem. mendegél tovább.. ahova ember ritkán tévedt? . Ott ül egy öregasszony. mert mást nem adhatok. Hát bizony egy kicsit meghökkent. míg a világossághoz nem érek. pajtás. De akkora orra van. Szabadíts ki! Nagyon meghálálom valamikor.

mi bajod? .Gyere. A fiú hozzáfogott. E között a két nagy fa között vannak. a gyerek abban a pillanatban úgy fültövön csapta a középsőt. elhibázod az ütést. mert amikor ellenek. Itt . Körülnézett. hogy az menten fölfordult. mert a szüle karóba húzza a fejedet. velem. fiam. A három kecske nekiállt szépen legelészni. Csak vigyázz rájuk. mit akarok veled. megvannak azok. De emezek nem engedték. De a többi is a nyomában. A következő pillanatban ő ott termett. Egyszer kiválik három fekete nyúl a többi közül.azt mondja jobbra van egy gyalogút az erdőben. Ott.Hm. nagy bajom van énnekem . a fiú olyan álmos lett. csak hogy előre futhassanak. egyik marja a másikat. hogy a feketéknek a két fa között kell elfutni. egyik jobban. de úgy. Nem nagyon messze van egy szép tisztás. mert másképp nem is találtam volna ide. csak arra vigyázz. Majd azok hajtják úgy. már jó délután volt. nincs egy kecske sem. akkor menten halálfia vagy. A gyerek elindult a nyulacskával a kijelölt két fáig. Hallgatózik. elkészítettem már a tarisznyádat. Majd vigyázok rájuk. hogy rögtön felforduljon. Úgy is volt. Majd én összeszedem az én legényeimet.Ide nézz. . Mikor a két fa közé ért a három fekete nyúl. édes öreganyám.Jól van.Itt van. . édes öreganyám. ezt a három aranyszőrű kecskét fogod legeltetni.azt mondja. máris ott a nyulacska. hogy el ne ugorjanak előled! Van az én falkámban három fekete nyúl. abban a pillanatban ott leszel a hat kecskével együtt. hogy el ne szökjenek. ahol letelepedett ahol a kecskék legelni kezdtek. hadd legeljenek. mert bizony ő ritkán lakott jól az út alatt. hogy már hat darab kecskével megy haza. azon a tisztáson hagyd őket. van benne enni-innivaló. Szépen elhajtod őket haza. hallgatózik. én csak a lámpavilágra jöttem idáig. . Délfelé jött egy kis meleg felhő. Mikor felébredt. Gyere csak velem egy kicsit odább. egyenesen őfelé tart.Elvesztek a kecskék. a középsőt evvel a kampós bottal úgy üsd meg.No. . Azt mondja: . ahova letelepedtél ma reggel. A háta mögött megzörrent a bokor. hát zúg ám az erdő. fiam! Ez lesz a munkád. akkor szoktak elszökni. csak úgy morognak a nyulak. Váltig el akarták a nyulak a két fát kerülni. Mind a háromnak megvan már a kölke. édes gazdám. édes fiam. Oda hajtsd ki őket. Úgy vigyázz. 342 . De ha nem találod el. mint a másik. El ne szökjenek tőled. az ő három kecskéjét? Hova bújtak el ezek ellen? Mit csináljon most? Egyszerre eszébe jutott: „Adott nekem a nyulacska egy kis sípot! Megpróbálom. Ő meg a fa tövébe heveredett le. elaludt. Örült a gyerek nagyon. belefújt. Mind a három bakkecske volt.mondja a nyúl -. A gyerek kihajtotta a három kecskét a kijelölt helyre. Azt mondja a banya a fiúnak: . Ott lesbe állt. Megijedt: mi lesz most? Hol találja meg őket ebben a rengetegben. Abban volt három aranyszőrű kecske. most megmutatom.Igazad van. mi lesz a munkád. reggelizzél meg.Mit parancsolsz. a reggeli. Odavezette a fiút az ólhoz..” Azonnal elővette a zsebéből a sípot. De jól vigyázz rájuk. Ők ugyan maguk is odamennek. mert ez mind a három mindennap megellik! . Jólesett a reggeli. mikor ideérnek. hogy akárhogy is erőlködött. fiam! Nézd. előhívom. azután majd megmutatom. De ha eltalálod azonnal. Azt mondja neki a vasorrú banya: .Dehogy vesztek el .

No . üldözik őket. amikor felébredt. mint előtte való napon. Kihajtotta a fiú a hat darab kecskét megint ugyanarra a helyre legelni.nem baj! Én tudom.Adjon isten. hogy a középső tyúkot úgy üsd meg. Mikor aztán már közel értek. vacsorálj meg. ennek a nagy fának a tövénél. Belefáradt a verésbe. hogy a középső rögtön lelapult. édes öreganyám! . Ezeket majd én szorítom.Nem mentek azok édes öreganyám. Nincs kecske. megvannak a kecskéid? . mint a másikat. Úgy is volt. hogy rögtön leterüljön. a toll is a szájában maradt. édes fiam. Akkor bejött. most én is megvacsorázok. egyiket jobban. Kotkodácsolnak a tyúkok. Már jó délutánra járt az idő.azt mondja -. hogy hol vannak. mert majd idejönnek.Jól van. hátha segít a bajomon. Ott van egy nagy falka tyúk.” Elővette a sípot. .Nincs más bajom semmi . Lefeküdtek. ejtőztek. egyik jobban. csak elvesztek a kecskéim. fiam! Eredj be. Most bátran lefeküdjünk. elkezdte püfölni. itt akarnak elbújni. Megpróbálom. Egyszer csak zörög az erdő. Nem én magam. .itt vigyázz. de hol találom meg őket ma? „Nem baj .gondolta. nagyolni a kecskéket. a nagy fa felé. hogy hol találhatom meg őket. délben jött a meleg szellő. azután tovább legeltek. vagy mi a bajod? . a szüle mindjárt elkészítette a tarisznyát. Ott kapargásznak a bokor alatt. Nem tudom. mert a rókák körülfogták. belefújt. olyant csapott közibük. jó gazdám. Ugyanúgy járt.Na . Nem volt semmi baj. mint a másik. merre mentek abban a vadon erdőben. mert nem lát egyet sem.azt mondja -.Csak .Ti bitangok. Megvacsoráztak együtt. Azonnal ott termett a róka.mondja a róka . fiam! Megjöttél? . ti ilyenek-olyanok! Nem tudtatok elbújni? Megálljatok! Holnap el kell bújnotok jobban! Jól elverte a három kecskét. majd a többi rókatársammal. Másnap reggel. Odaértek az erdő szélére. A csibék csipognak. . Lefeküdtek.Adott nekem a róka egy sípot. tegnap megtaláltam őket. odaugrott a fa mellé. Odaugrott a többi is mind. meg akarják fogni.Mit parancsolsz.No. . nem akarnak sehogy se a fa mellé jönni. ahogy fölkeltek. jól megrázta. 343 . A gyerek nem volt rest.Jó estét. Búslakodik.Jók voltak a kecskéid? Nem szöktek el tőled? . Úgy nézd. három öreg és három kiscsibe.A fiú a gidákat hazahajtotta. Majd én bezárom őket.Az . el is aludtak reggelig. . Délig megvoltak az ő kecskéi szépen. . Az aztán megijedt. sehova.Meg. Úgy is volt. csak gyere velem az erdő széléig.kérdi. és aludjunk reggelig.azt mondja a róka . . hogy hova lettek az ő kecskéi. ti gonoszok. Elővette a szüle a tüzes piszkafát. . . Köszönt: . Úgy is volt. De aztán egy róka elkapott egy tyúkot. és ő elaludt mélyen. hajtják. van azok között három nagyobb. Szorítják a rókák egyenesen a fiú felé. .azt mondja -.

hogy hol. Eljött a dél.Hogy nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok .Azzal meglett az ő kecskéje. Megrakta a szüle a tarisznyát még jobban. hogy el ne szökjenek. . hát mégiscsak rátalált. hát csak eredj be. A gyerek elmesélte. de . jöttek mind a farkasok. édes fiam. De azért majd csak sikerül. .No.No. azt mondja a szüle: . . fiam. hogy tisztességesen hazahajtsd őket.Hát ez egy kicsit baj.A kecskéid megvannak? Jók voltak? . Mindegyiknek kicsikéje lesz.Megjöttem. Van kilenc darab.Hej. mindennek.Jó estét . Majd vigyázok rájuk. merre járt. mint a másikat. Hát délig meg is voltak ők szépen a legelőn. nagy az én bajom . Nagy vígan terelgette haza a kecskéket. Beletette a pipájába. Elővette ám a szüle a piszkafát újra.” Keresgeti a zsebében jobbra-balra. rágyújtott. kárba ne menjenek. Jól van ám. Azonnal ott termett a farkas: . hogy csak hadd aludjon a fiú még jobban. mindent megadok. akármi úton-módon.talán tudok segíteni. Megtalálta azt a csomó szőrt. Avval lefeküdtek. Kérdezgette az előtte való életéről.Jól van.azt mondja -.azt mondja -. Sokáig elbeszélgetett vele.Mit parancsolsz. megjöttél? . még csak ma kell. Szidja őket bitangoknak. nagyon búslakodott. 344 . . Ott az egész falkában van tizenöt darab fekete.köszönt -. Csak jól vigyázz! Van itt az erdő közepén három nagy nyárfa. Tett az üvegbe jó italt.Meg . Ott termett. de most a harmadik napon a három öreg kecske meg a három fiatal viselős volt. A farkas elkezdett egy-két nagyot tutulni. A középső mellé állj oda. majd holnap nem talál meg benneteket! Bejött a szüle a fiúhoz vacsorázni. nincs kecske! Hej. hol találom én ezeket meg? Mert mi haszna találok meg egyet vagy kettőt. miképp járt. hogy ő csak egy szegény fiú. vagy mi a bajod? . De a szüle a juhász maga. akkor holnap. amennyire lehet. őneki muszáj szolgálni. a fiú megint csak elaludt. mint előtte való nap. A gyerek odaállt a középső nyárfához.azt mondja a farkas .Mi lesz ma? Máma vége az életemnek! Most ilyen falka kecske elszökött.Jók voltak. Megkeresem. Az egész erdő hangzott bele. elvesztek a kecskéim. Harmadnap reggel. ahogy felkelt. elkezdte nagyolni a kecskéket. jött a meleg szellő. majd én bezárom őket. . Ezt nekünk ki kell választani közülük. édes öreganyám! . mert most a szülének van egy nagy falka birkája. ahonnan elindult. Mikor felébredt. . aludtak reggelig. édes öreganyám. ha nem mind találom meg? Eszébe jutott: „Adott nekem a farkas egy csomó szőrt. amit kívánsz.Adjon isten. egyiket jobban. édes gazdám. Most már egész szép számmal vannak. No. . hátha megtalálom. azt mind haza kell hajtani. .azt mondja. vacsorázzál .azt mondja -. édes öreganyám. A gyerek hazahajtotta a kecskéket szépen.

Fölkeltek negyednap reggel.” Megvacsoráztak. Nem bánt ő semmit. egyiket jobban. Holnap kitelik az ideje.Mást ne fogadj el semmit! Ennek nagy hasznát veszed. ami ott lóg a kamrában a szögön. A farkasok megmarják őket. . amin meg tudjanak élni. Nagy fütyörészve hajtotta őket hazafelé. Nem történt baja a fiúnak reggelig semmi.Hát édes fiam. ahol reggel volt. amikor választani kell valamit. Minden más eltűnt. az ad majd tanácsot is . meg azt a rozsdás kardot. A gyerek pedig azonnal nyomban ott találta magát a legelőn. mit csinálsz te azokkal? Avval az ócska. . Már esteledett.Egyszer a farkasok eltűntek. Mikor odaértek a közelbe. lefeküdtek nyugodtan. Ott volt előtte a szép tizenöt darab kecskéje is. Úgy is volt. más egyebet. hát jön ám egy nagy falka birka. a nap már majdnem lebújt. A szüle bezárta a kecskéket. hogy nekem is legyen. cibálja a juhásznak a szűrét jobbról-balról. édes öreganyám. azután bejött. hogy melyik a középső. Azt mondja a szüle: . A középsőt úgy csapta meg. Jól van. Jól van ám .Jó estét.Megvannak a kecskéid? . akkorra a tizenöt birkát kiválasztották a falkából. de azok föl sem veszik. édes öreganyám! . meg evvel a három kecskével? Ezeknek úgysem tudsz olyan legelőt adni. Nézi a gyerek. A kecskéimet megőrizted. hát hármat kérnék belőlük. Majd holnapra megjavul a szüle. éngem tisztességesen kiszolgáltál. majd én bezárom őket. ha ád öreganyám a három napért.mondta a farkas. azonnal fölbukott. . ami a kamrában lóg a szegen. ami ott van mellette. Megjöttél? . . a gyereknek nagyon pontosan ki kellett számítani. édes öreganyám. Megolvasta a szüle. dobálják. hogy a farkaskoma megmondta a gyereknek. Most mondjad hát.de kifelejtettem. akkor három aranyszőrű bakkecskét kérjen és azt a szennyes inget. édes fiam. csak azt a tizenötöt szorították a nyárfák felé.Megvannak azok.tereli a nyájat mind közelebb a síkhoz.Nem kérek én. hisz én voltam a juhász. megadom neki. egyiket jobban. rongyos inggel. Mikorra kiértek a síkra. édes fiam. és aztán én is megyek.Na. Menj be vacsorázni.Meg. amit kér. nem látott senkit-semmit. Egy-kettő a juhász nyakába ugrik.a kecskék közül.Adjon isten. Azt gondolta: „Mi haszna ütöm-verem. mind. meg avval a rozsdás karddal. püföli a farkasokat. ami ott van mellette.Megvannak. és azt a rozsdás kardot. mint a másikat. hogy holnap. csakhogy a kecskék megvannak. hogy mit kérsz! . 345 . A többivel a farkasok nem törődtek.azt mondja . De a farkas . mint a másikat. A juhász üti. hogy annak rögtön letört a szarva. Többet nem bírok vele. az meg csapkod a botjával. édes fiam. . csak azt a szennyes inget. nem bántotta őket. Meg . Sikerült is neki.

ő maga is ivott. Bátran gyere hozzám. aki még soha életében nem nevetett. Jó magasan volt a nap. avval elindult az ő három aranyszőrű kecskéjével. mikor magadra veszed. Megitatta őket. meleg volt. A város végén volt egy kút. Elkiáltotta magát nagy hangosan: .mondja -.azt mondja . A kút mellett volt egy itatóvályú.De a gyerek nem tágított. mit nem. játszani. amelyiken kard nem fog. Leült a kútkávára. és adott neki egy zacskó aranyat is. A gyerek rögtön útnak indította a kecskéket. amelyiket legyőzni sohasem lehet. ebédelni eszegetni. De arra vigyázz. Egyszer jön három lány a kúthoz. Abban a városban lakik egy király. Neki is adta a három aranyszőrű bakkecskét a szennyes inggel és a rozsdás karddal együtt. Akárhogyan rángatták is a kezüket. ahova a városbeliek és a közeliek vízért jártak. akármilyen kis szerrel meg tud ölni. mert akkor akárki.Hej. A vályúba friss vizet merített a kecskéinek. . Milyen szép kecskék! Azt mondja a fiú: . . Meglátták a fiút és a három aranyszőrű kecskét. olyan színűvé lesz. Avval egyik lány rácsapott az egyik kecskére. 346 . De ha a nyakadban van. Neki is maradna egy. Annak van egy olyan lánya. három aranyszőrű bakkecském! Avval odaért a város szélére. kiérsz az erdőből azon az úton. ti bitangok! Kecskék után mentek. adok három bakkecskét is. meg azt a kardot is. fiam. tréfálkozni. neki nem kell más. kardom! Azonnal azt csinálja. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. mert megígérte.Ti ilyen-olyan haszontalan népség. annak adja lányát és halála után az egész királyságát.tréfálkoztak a lányok . hogy aki az ő lányát meg tudja nevettetni. Ott mindjárt beérsz egy városba. a harmadik a harmadikra. Kihirdette a király az országban mindenfelé. Tudjál ennivalót venni kecskéidnek meg magadnak is.mit? Különben ilyen csúnya kecske nem is kell nekünk.megfordulsz. hát legyen legalább pénzed is.Nem eladók! Ezeket nem lehet eladni. Ennek csak parancsold. A hátukra csaptak. nem a vizet hozzátok nekem? Az egyik lánynak a hátára csapott a lapáttal. Most majd elindulsz. korsó a kezükben: vízért jöttek.Nem bánom. hogy nem tudták elereszteni. hogy az az ing. majd én segítek a bajodon. hogy az aprójószágot meg lehessen itatni. Elkezdte a lányokat szidni: . kenyerezni egy kicsit.Hej. soha! Mert az olyan ing. Ha azután. . Elkiáltotta magát: . odaadom a szennyes inget. fiam . A kecskék is szomjasak voltak. mint a bőröd.Akárhol . Kenyérsütő lapát a kezében. meg kellett adni. hogy nem adnae nekik két kecskét. amit kért. ő maga is. Ha ezt megadja. Mindjárt elkezdtek vele incselkedni. valamikor még valami bajod találna lenni. fiam. Azért ezt a nyakadról le ne vesd soha. akármelyik seregben. elkezdett falatozni. A lapát rögtön odaragadt a lány hátához. hogy hol lakom. hogy: vágjad. amelyiket megmutattam. Ez a kard pedig olyan. tudod. nem tudták levenni. a másik lány a másik kecskére. Egyszer csak szalad ki egy öregasszony.Hát . a lapát nyeléhez meg odaragadt a szüle. A szülének mit volt mit tenni. ő evvel megelégszik. három lány a hátadon! Beért a város szélére. A fiú megköszönte a szülének a jóságát. úgy odaragadt a kezük.

senki más! Nem is akart a fiú elszaladni. Befordul a sarkon. ló farkán olló. Mindjárt aztán huszárkoma nem szégyellte. A gyerek elkiáltja magát: . A fiút pedig fölrendelte a kastélyba. de akkor a sokaság már körülvette. Ő elszabadítja ezt a lovat. hanem az egész udvar is olyan jót nevetett.azt mondja a fiú. lapát nyelin vénasszony. a lapát nyelin vénasszony! Avval ment tovább. Megint hajtanak tovább. katona hátán lónak orra. vénasszony derekán katona karja. Odaragadtak mind a ketten. nézték a kecskéket meg a három lányt meg az öregasszonyt a kecskék után. hogy összegyűl a sokaság.Hej. hogy még a falak is megremegtek bele. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Ott meg lakodalom volt.Hej. A szabót is elengedte. Nézte ezt a huszárnak a lova. miért akarja elvágni a lónak a farkát. mert a kapu nyitva volt. az ollón szabó.Én nem bánom. elkezdi a hegedűvel püfölni a szabót. Kiér az utca vége felé. hogy vénasszonyt ölel. mint ifjú király. vénasszony derekán huszárnak karja. Azokat a király az udvarosával behajtatta az istállóba. Nem tudta. hogy vigyék a vizet. katona hátán lónak orra! Megy tovább a fiú.Hej. Hozzáragadt az olló. a fiú most ott kiáltotta el a mondókáját. Mikor elmondta. Szalad ki a szabó. ló farkán olló. nemcsak a király és a királykisasszony. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. szembe jött vele egy lovashuszár. pajtás . a hegedű odaragadt. Elkiáltja magát a gyerek: . muzsikán cigány. pajtás. az ollón a szabó. katona hátán lónak orra.Evvel a gyerek megy tovább a városba befelé. Nagyon muzsikálnak a cigányok! A cigányprímás kiugrott. legalább lesz egy szép lova! El akarta nyírni a lónak a farkát. szabón muzsika. . Azt mondja a fiúnak: . hogy süsse meg a kenyeret. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. vénasszony derekán katona karja. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. megállj egy kicsit! Én ezt az öregasszonyt megölelem. A királykisasszony látta az egész csapatot. lány hátán lapát. És ráparancsolt.Hej. nézte. lány hátán lapát. 347 . Előre mosolygott. a hegedűhöz meg odaragadt a cigány. az ollóhoz meg a szabó. A vénasszonyt is hazaküldte. Látta. Mikor a kapuba ért. De már a király kapuja előtt. Ő azután a cigányt a hegedűvel a szabótól elszabadította. Hozzádörgölte az orrát a gazdája hátához. hogy azt a fiút ki ne eresszék a kapun. Aztán ott is maradt a királynál. a lány hátán a lapát. ez lesz a veje. Menjen vissza a lakodalomba muzsikálni. lapát nyelin vénasszony. Elkiáltja magát a gyerek. hogy jönnek. közel a király kastélyához.No. lapát nyelin vénasszony. nehogy bajuk essék. odaért egy szabóüzlethez. Akkor elkiáltja magát a gyerek: . Így a három aranyszőrű kecske megszabadult. hogy jól gondját viseljék a kecskéknek. lány hátán lapát. mit csinál a gazdája. Odaért egy utcafordulóhoz. megölelte. Hisz azért jött. A huszárt is a lovával. Amint rácsapott a szabónak a hátára a hegedűvel. A lányokat szintén vissza a kúthoz. hozza a nagy ollót. Mindjárt leszól a király az udvarosnak. hogy egy egész csapat megy az utcán: .

Ezt az inget most vedd magadra. Egyszer jön egy futár nagy sebesen. mert nagy üzenetet hozott. de ne törődj vele! Itt van ez az ing meg ez a kard.Meg is esküdtek. hol megvillan a szeme előtt. sem kard nem fog rajtad.Nem baj . izzadt lovon. Tudtam. akinél szolgált. amiért nem neki adtam a lányomat. most már mehetünk. Egy ezredet szereltessen fel. . a puszta testedre. A többit ne bántsa. Nem telt bele jó két óra sem. Mentek is vagy két napot. Lám. felséges királyom. mert akkor úgy bánnak el veled. hogy most mit csináljon. az öreg király már várta. addig mindig vágjad!” Te pedig csak arrafelé tarts. ott ellenség nem marad. ahol ütközni kell. hogy készen álljon. csak azt mondd: „Jó kardom. De a fiú megparancsolta katonáinak.Meg akarja bosszulni.No . amerre magad előtt látsz egy alakot. míg a veje megjön. Nem ismered meg. fiam! . mindenütt csíkot vágott. Megkeressük. hogy azokat vitted el.mondta a fiú. Olyan gyorsasággal járt.Majd én megcsinálom nekik a vonalat. Kirántotta a kardot.Adjon isten. . A szomszéd király hadat üzent. édesapám. Egyszer csak a fiú látja. . 348 . hogy ki az. le ne vesd. De ha ez rajtad van. mint a villám. bajod lesz.azt mondja az . A király rögtön hívatta a vejét. amiért a lányát nem az ő fiának adta. . Amerre az a kard jár. az se lesz baj! Mindjárt ki is adta a parancsot a király a főminiszternek. majd az vezeti. Azt mondja a fiatal király: . Harmadik nap reggel összetalálkoztak az ellenséggel. amerre jár. De azért szereltesse fel. csak hadd csináljon. az idegen királynak ott volt az összes katonája. Éltek boldogan napokig. Köszön neki: . Ott volt ő maga is a fiával együtt. Amikor a hüvelyből kihúzod.Már éppen vártalak. megmondtam! No. . hogy mindenki vigyázzon magára. Azt mondja a fiú: . Hol eltűnik. és kieresztette a kezéből. hogy merre jönnek. édes öreganyám! . holnap reggel itthon leszek! Akár az egész országa jöhet.No. őhozzá. hogy a legelső ezredet azonnal szólítsa fegyverbe. ahogy akarnak. pedig azért szolgáltál. Másnap el is indult korán reggel haza.mondja a fiatal király -. hát most menjünk. Rövidesen megtartották a lakodalmat. azt követte. Az csak hadd álljon. az apósa. Mert a másik király már betört az országunkba. Rögtön a király elé kéri magát. és pusztít. De ő csak mindig a nyomába. hogy készen legyen. Mikor hazaért.Semmit.Épp csak kísérjük őket. hogy egy alak megy előtte. hogy ne tudjanak bennünket körülkeríteni . ne keveredjen el az ellenséggel. amit akkor elfelejtettél elvinni. A fiú még azon a napon fölugrott a lovára. De azt megmondom. Meg itt van ez a rozsdás kard Az majd magától kifényesedik. A fiú megköszönte a szülének a tanácsot.Jó estét. Annak ő az élére állt. hetekig. amíg csak egyet is látsz. Amerre az ment. A kard aztán ment szó nélkül. tiszta fekete lovon lesz.azt mondja -. amit akar! Én ma elmegyek. akkor senki sem bír veled. Úgy megörültél a kecskéknek. Sem a golyó. és kinyargalt a szüléhez az erdőbe. Mikor összecsapott a két sereg. Készen állt az egész hadsereg. De arra se lesz sok szükség.

ezt megteszem. Látja.azt mondja -. Felkötötték a ló hátára.Nem bánom. A királykisasszony meg is fogadta. meggyilkoltad az apámat! A fiú fölserkent. de tovább az életednek nem kegyelmezek. csóválgatta a fejét. de egyenesen a szüléhez. nem is tett szemrehányást. Ő persze nem tudta.Nem kell azt kimosni. Azt mondja a fogoly király neki. A fia pedig fogságba esett. Egy este elkezdett könyörögni neki nagyon. hogy kérjen. szerelemre gyulladt iránta. A fiú lova el is indult. Enni és inni adott neki bőségesen. Lefeküdtek. hogy szennyes volna! Aznap nem is vette le. nyakában van az ing is. Az öreg ellenséges király elesett egész seregével együtt. Kap a székhez. Az jobban szerette volna. hogy megölsz. ha ő pusztult volna el. Így a fiú győztesen ment haza. de mikor megöltél. hogy majd akármi úton-módon. de harmadnap már nem állhatta a sok könyörgést: . hanem egy székre! És az inget se vegye fel. azt meg eresszétek világgá. A király nagyon örült neki. amikor lefeküdtek. Azután abba a rossz zsákba beleszedették a szolgálóval. összedaraboltál. hogy annak a másiknak a kezében van a kardja. hogy akármi útonmódon erre ráveszi a férjét. Mert az igazi királyfi volt. hogy otthon elmondhassa. . Hát mosd ki magad! Levette hát az ingét.gondolta a fiú gonosz felesége. A fiú megsejtette ezt. jobban mondva. tegyetek bele! Kössetek föl. odatette maga mellé egy székre. hogy vesse le az ingét. de csak elbánnak veled! Na. Ölj meg. Letette a kardját is. akkor legalább abba a rossz zsákba. az erdőbe. egyszer csak arra ébredt. 349 .Na. Avval kirántotta a kardot. azt mondja. A felesége titokban mindig eljárt az ellenséges királyhoz. Meg. Csak egy maradt meg belőlük hírmondónak. de nem ölték meg. levetem. az inget is ki akarná mosatni. amelyik a nyergem alatt van. és egyszerűen négybe hasította a fiút. amikor lefekszik! Ne az ágyra tegye. mert nem szereti. A szék üres volt. hogy valaki rettentően rázza: . hogy mindig ott van mellette. nem pedig egy parasztból lett király. hogy az ellenséges király ott feküdt az ágy alatt. és a foglyul ejtett királyt elzáratta. de a felesége nem. majd elbánsz te is velük. nem látszik azon a piszok.Na. nem látszik azon. csak arra kérte a feleségét és az ellenséges királyt: . Nem szólt a feleségének semmit. tönkreverted a hadseregemet. kelj fel! Tönkretetted az országomat. A szüle már kint állt a kapuban. tegye le a kardját. édes fiam. csak éppen nem volt szabadon. könyörögjön az urának: tegye le a kardját éjszaka.Gazfickó. Mikor elaludt. „Na megállj. és világgá eresztették. tegyetek föl a lovam hátára. ahol előtte való napon volt. ő maga akarja kimosni! Feleli a fiú: .addig tartott az ütközet. gondoltam. nem baj . majd elbánok veled akármi úton-módon!” . mintsem a másik királynak a serege. másnap se vette le.Tudom. Mert mikor azt az idegen fiatal királyt meglátta. hanem inkább egy másikat. hadd egyenek meg a farkasok a lovammal együtt! . elesett az öreg király minden seregével. beszélgetett vele.

Mikor meglátta a szülét. . Itt lesz ez holnap is. ha jól vigyázol rá. Már este van. .Nem törődök vele! Most úgyis itt marad. Ott a fütyülő madárból gyönyörű szép vadkacsa lett. mint ő.ennek a tollnak az a tulajdonsága. és azt mondta: . Dörzsölte két kézzel a szemét. Hamarabb volt otthon. aki leghűségesebb lesz hozzád.azt mondja -. Az mindjárt azt kérdezte tőle: . De nagyon vigyázz rá. hogy sem lelőni.Alhattál volna. És majd azt vedd el feleségül. hogy egy madár nagyon szépen fütyül a kertben.Jaj .azt mondja . ítéleted napjáig. ez még sokkal szebb madár! Ezt megpróbálom valahogyan idecsalogatni! Nem sikerült. Bement a királynéhoz. megköszönte a jóságát. hogy a király váltig meg akarta fogni: agyonlőni sajnálta. de jót aludtam! . mint aki a legjobb álmából ébred. . ha meglövöm. Megint szép fütyülő madár lett. Fogta a puskáját. rászállt az ágra.Hol voltál egész nap? Hol. terebélyes rózsafára telepedett. csakhogy megint más alakban. A kacsa azonban felrepült. sem pedig megfogni nem tudta. Elrepült egyenest az ellenséges királynak a kertjébe. Egy szép. rácsapott.mondja az -. és ott igen nagyon szépen elkezdett fütyürészni.Na . nem baj! Majd holnap. Kiért a tóhoz. aztán lefeküdtek. Ha másképp nem. Hanem majd ott lesz az holnap is. Valami folyadékot öntött a hús tetejébe. Akkor jobban ráérek. Megvacsoráztak. merre jártál? A király aztán mesélgette: . Ha lőni akartam. de most adok egy tollat. mint azelőtt. vagy el ne csalják tőled! Evvel. Máskülönben meg olyan közel jött. mindig csak a madár után. Egyik fától a másikig egyik útról a másikra.Levette a zsákot a ló hátáról. Kicsalta a kastélyból. 350 . Olyan szép. mert ronggyá teszi a lövés. megelőzte a királyt.azt mondta -. hogy hol is van. de most más színű. Így mégis ott hagyta a madarat. nagyon szép kacsát is. Mindig csak csalogatta. A király nyomon követte. Meghallotta a király. hogy mi akarsz lenni. és rögtön egy szép fütyülő madárrá változott. nem mutat semmit. kiöntötte a padra. Az az élesztővíz volt. nehogy elveszítsd. azt mondja: . hogy hétszerte szebb és erősebb volt. beúszok utána! A király abbahagyta a kacsa üldözését. akármi úton-módon. hogy csak megsimítod. gyönyörű volt a farka. Olyan fiatalembert gyúrt belőle. vagy lelövi.Édes fiam. édes fiam .Nagyon szép madarat láttam. A fiú abban a pillanatban megsimogatta a tollat. ha a lovad ide nem hoz hozzám! Na. Holnap megfogom.Ej. édes öreganyám. Körülnéz. visszaszerezheted a királyságot. és mondd. Megörült a király. ébredj! A fiú azonnal ugrott egyet. de sehogyan sem bírt vele. De a kismadár mindig olyan sűrű bozótba repült. talpra állította. olyan gyönyörű tolla volt. elbúcsúzott a szülétől. Ott szállott újra ágról ágra. elbújt a vízbe. Meg akartam fogni. Mikor készen volt vele. hogy ő megpróbálja: ezt a madarat vagy megfogja. Evvel elkezdte a húst gyúrni. Mert . és elballagott haza. de nem bírtam.

hogy olyant a király még sohasem látott. Mindjárt neki is ugrasztotta az udvarosokat. De a fa olyan kemény volt. hogy meg ne lásson senki. a kemencébe dobta. Kirepült a partra. . hogy majdnem el tudta érni. az mindig egyedül úszkál. . Olyan szép almák.De . Avval belement a vízbe. Gyümölcsöstül együtt égesd el a legkisebb darabját is. Fölkapta a király a puskát. Hol lebukott. De ez az egy kacsa ottmaradt a parton. Ő már egyet megevett. ő sem. de abban a pillanatban a kacsa lebukott. milyen szép és jó almája van. . hogy a legkisebb forgácsot is mind hozza be. hogy ha talál valamilyen szép madarat. és hányja a kemencébe. Azt mondja a királyné: . tele van az kacsával.Azt a fát rögtön. hogy az inget a nyakába húzta. hogy nem jár-e ott valaki. hát a kastély előtt. Sok van benne. Letette a kardját. mert ez nem más. de egy gácsér. ez nem lehet más. a legszebb. hát uram isten. be.Ássátok ki a földből gyökerestül! Daraboljátok kis darabokra! Rakatták is mindjárt a kőművessel a kemencét. Ráparancsolt a királyné a szolgálójára. alig lehetett fűrészelni vagy vágni. és kiadta a parancsot: . levetkőzött. a kapun belül. Ledobta az ingét is a nyakából. majdnem meghalt ijedtében.De .mondja a király . Elment a tavához. jó mélyen a vízbe. egyenest a kard meg az ing mellé. Fölkészült a kacsavadászatra. Fogta azt a kis forgácsot. de azonnal vágasd ki. Egy forgács csak felemelkedik a kötényben. Ott megrázkódott. mikor én leszúrtam és összevágtam apróra? A lova sem jött vissza. Este még maradt valamennyi. nem látják-e meg őt. Estig tartott nekik.Te jó lány. hogy már jó messze van a parttól.hát hogy gondolsz olyant? Hogy lehet az. Mikor a kacsa látta. akkor megfogja. tedd meg nekem azt a kívánságot. vagy azt a szép kacsát. csak hétszerte szebb.azt mondja a fiú . Fölkapta a király a puskáját. De a kacsa mindig beljebb úszott. kiválik közülük. sok is lett belőle. a másik arra. és megszólal: . mit játsszak én vele? Megfogom én azt úgyis! A kacsa elkezdett ott a parton fürödni. most gyere ki! Mikor a király ezt meglátta.Másnap reggel. Szétnézett a király.Na . dicsekedett vele. A többi forgácsot bevitte a kötényében. Másnap reggel a király fölkelt. és ugyanaz a fiú lett belőle. Hadd égjen el! Mikor a szolgáló maga maradt. zsupsz. hogy majd lelövi. egy rakás forgács. úgyhogy a fa elégett. hogy milyen szép almafa nőtt az éjjel a kastély előtt. a kardot meg az oldalára fölcsatolta. 351 . Lebukott. amelyikben elégetik az utolsó darabig.felséges király. közibük lőtt. már ki is dobta a kapun. Erre az egyik erre ment. de mégsem kaphatta el a kezével. ott nyílt egy gyönyörű szép almafa. letette a kardját is mellé. mint az első férjem. Gondolja. mint előbb volt. Kóstolja csak meg. Mindjárt az volt az első. Szétnéz a szolgáló. dobj ki engem a kapun úgy. Hát nagy fa volt. gyümölcsök voltak rajta. El is ért másnap a tóhoz. A király alig ismerte meg. . akkor felrepült. aztán egész közel jött a parthoz.mondja a király -.Hát . teleszedte a kötényét. Mindig olyan közel úszott előtte. Nem látott senkit. csak ő. hol feljött. Mindjárt vitt is a feleségének két almát. ott bukdácsolt. amikor fölébrednek. Nincs kint senki.mondja a királyné -.

te sem tartottál meg engem semminek. Teneked nincs tovább kegyelem. De az annyi jót nem tett veled soha.azt mondja a fiú -. Itt a vége. mint én. De mikor meglátta. hogy legalább szolgájának tartsa meg. Nagy lakodalmat csaptak. majd elcsúszik valamerre! 352 . amikor még kis forgács volt. Elhívta a szülét is az erdőből. menjen. Te ugyanarra a sorsra jutsz. El is jött a szüle. hogy ne raboskodjon ott. A kedves férjedet jóformán megették a sasok a tóparton. Ettek. amerre lát. akit ő várt. Gondolja azt. Azt az ország népe nem szerette. Azt mondja a fiú: .Nem. és tisztes öregasszony lett belőle.Nem . a királyné rögtön szaladt elibe mert a másik két kacsát hozta. Otthagyta a tó partján. mert még nem hallottam. azt még nem tudom. és kegyelemért könyörgött. aki őt kidobta a kapun. Mikor hazaért. Felvette a régi alakját. rögtön térdre ereszkedett előtte. elvette feleségül. hogy ez nem az. hanem legyen nekik a nagyanyjuk. mint az a szép almafa. Avval fogta a kardját. Legalább jó leszel a sasoknak. Nagyon szép lány volt. édes feleségem! Te énvelem úgy elbántál! Teneked jobban tetszett az. Aludtak. sokkal szebb. De ott rimánkodott neki a királyné. A ruháját fölvette. hogy a király megy haza.Könyörög neki. tedd a jégre. . amelyiket kivágattál. Aztán azt a szolgálót. de hogy mikor ébredtek fel. mindjárt négyfelé hasította. mint a királyné. ittak sokat. amíg szélnek nem eresztette. és ő maradt a király az országban. hogy odahaza a királyné föl ne ismerje. mivelhogy igazi királyfi volt. Belőle lett a királyné.

kérdezte. majd meglátja. az ő hét fia. . azzal útnak eresztette. . ők azzá változtak. Ment a lány tovább. Utjában találkozott egy farkassal. A farkas megállott előtte az úton. Ezt mondta az asszony.Hallod-e.Miért sírsz te. szép lett.Megmondom. Azzal elváltak egymástól. édesanyám. de tudom.Édesanyám! Süssön nekem pogácsát! Én elmegyek. de csak rosszabb volt. hol.Sose ijedj meg tőlem. ha a kocsmába jártok. Már a kislány nagyocskára nőtt.Hova mennél. Útközben egy rókával is találkozott. tudnék tán valamit én is! Mondja csak meg. elszálltak. A lány meg nagyon megijedt. hogy megátkozta őket: „Váljatok hollókká. nem bántalak én.A hét holló Hol volt.Ne kérdezz engem. jó lány. hetedhét ország ellen. . hogy hasztalan. mikor először járt a faluban. hogy ne menjen. hogy jobb lesz! . Annál jobban sírt. ha olyan nagyon erősködöl. hogy miért sírok! Úgysem tudsz te engem megvigasztalni . A gyerekágy után. anyányi. Annyira megharagudott rájuk. Látta. csak fújja meg. Jótét helyébe jót várj! 353 . volt a világon egy asszony.Dehogynem. mert már úgy ehetném. odaadta neki. Ő meg ment hazafelé. anyám? . fordíts meg engem a másik oldalamra. Sütött neki pogácsát. azt látta.felelte az.” Alighogy ezt kimondta. jó lány. Annak az asszonynak volt hét fia. Én meg megátkoztam őket. ő azonnal segítségére megy. már volt neked hét bátyád akik kocsmába jártak. már hét esztendeje nyomorgok a fél oldalamon. hogy ha akármi baja lesz. fiam. Vigasztalta volna a kislány. azóta úgy oda vannak. se nyomuk. a hét holló ott szállt el a feje felett. mendegélt. hogy „váljatok hollóvá!”. . hogy az anyja mindig sír. de nagyon keserves sírásba fogott. Hát tudod-e. Adjál inkább egy falat ennivalót. te? Hisz azt se tudod. Ment a lány. hogy majd elveszek! A lány megbátorodott. nem tudok róluk semmit. Az meg egy sípot adott neki érte. kivett a tarisznyából egy pogácsát. az anyja se állhatott elébe. Egy nap reggel azt mondja a lány az anyjának: . hogy a hét fia épp jön ki a kocsmából. Azok után egyszer csak gyönyörű szép lánygyereket hozott a világra. mikor te születtél. felkeresem a bátyáimat. . . merre keresd őket! De a lány kötötte magát. hol nem volt. hogy se hírük.

szétnézett. és hajigáld a vízbe!” A lány megköszönte a madár jóakaratát.Vigyél át a Fekete-tengeren. itt azt mondja a lánynak: . odaadta neki. Próbálna. ahogy megyen. a róka megfordult a tenger másik partja felé. A róka meg leszakított magáról egy szál szőrt. az elvitte túl a Veres-tengeren. csak szakítsa ketté. Rögtön ott termett a farkas. kapaszkodj a nyakába. edd meg. Egyszer a Veres-tengerhez ér a lány. Adott ő annak is. Hogy menjen ő azon át? Mindenféleképpen törte a fejét rajta. A partján mindjárt elébe esik egy alma. Este hazajönnek a hollók. Harmadszor meg. aki hűségesen kísérte. hogy ki járt itt. Benyúlt a zsebébe. Látta azután. A kismadár. megfújta ő is. hogy még a cipője széle se lett vizes. Már a Dunán átment volna. a csutáját pedig a vízbe hajigálta egy cseppig. hogy azért van ez. ne félj.Mit parancsolsz. hát csak úgy nyüzsgött a sok farkas. de te oda nem tudsz magadtól feljutni sohasem. meg sokszor lement. ott egy szép alma esik elébed. és megfújta. Az is pogácsát kért. a csutáját meg tördeld el. és indult. majd felvisz az! Úgy is volt. De a kismadár attól a perctől fogva mindig vele ment. hogy ha szüksége lesz valamire. A lány ráült. adott neki is egy pogácsát. Hanem amott. a hegy tövében van egy hattyú. A kismadár meg hála fejében olyat mondott. Sokszor feljött a nap. hogy a lány minden baj nélkül átmehetett a róka farkán. Jól van.mondta a farkas. a lány azt is eltette. Azzal lefeküdtek. Akkor a farkas elvette tőle a sípot. hogy ő át tudhasson menni! Úgy átsétált a sok farkas hátán. 354 . míg egyszer csak nagy sokára a Dunához ért a lány. Ott a parton volt egy nagy hegy. mert nagy utam van nekem. ebbe a kis házba. hogy „ha a Veres-tengerhez érsz. próbálna. ő rögtön ott terem. Egyikre felült. mikor már mind belement. már el is fáradt. Enni kezdi. Eszébe jutott a szőrszál. ülj annak a hátára. mire vélje. szétnéznek a házban. mikor a Fekete-tengerhez ért. úgy.Mit parancsolsz? Itt vagyok . Te azt vedd fel. a hattyú meg felvitte. Elővette az asztalterítőt. A lány elmondta a baját. kirakott rája hét pogácsát. reggel meg elmentek hazulról. A róka csak nekifarolt a tengernek.A lány megsajnálta azt is. Bement a kis házba. a farkát rávetette a tengerre hogy félig átérte. hogy „eredj. . de nem tudják kisütni. Mentek egyenest a Dunának.Te ide tartasz. megfordította. annyi jött oda. kérdezősködnek. akkor azt mondta a lánynak. A csutából gyönyörű szép hajók lettek. A lány nem tudta. egy gallyról leszól neki egy kismadár. Rögtön ott termett a róka. tanácskoznak. Szétszakította. no!” Mikor a tenger közepén volt a lány. elővette a sípot. . mendegél. kedves gazdám? . de még csak ezután jön a sok nehéz út! Megy. de nem tud rajta átjutni. De a kismadár is mindig vele ment. annak a tetejében meg egy kis ház. Aztán elbújt az ágy alá.

Hát hogyne ismernénk. De a király végül. Jelenti is a királynak mindjárt hogy mit látott. A gyerekek születését azonban látták a hollók. csak azt mondta: . A király azt hitte. és nem szólt.Másnap is úgy történt a dolog. elhitte. az igazság majd kisül! De született ám a királynénak második. Ott volt ő magányosan.Mit érdemel az az asszony. hogy a felesége csakugyan maga emészti el a gyerekeket. Elkérte egyszer tőle a kisgyereket vesszőkosárba fektette betette a folyóba. mert ahhoz hét esztendőt. A király odament. hét fél órát meg hét minutát kell éhezni. De egyszer csak a lovász észreveszi. és elvette feleségül. hogy ha az majd tiszta parázstűz lesz. Mindenáron el akarta veszejteni. Hiába hozta a király agara az ételt. Kilencvenkilenc kocsi fát hordatott máglyába. tegyék rá az asszonyt. ebbe belebújt. de nem szólt. még csak hozzá sem nyúlt. ne maradj te itt közöttünk. ahogy a molnár egymás után kifogta őket. szólítgatta a lányt. és elbújt az ágy alá. De szerencsére egy molnár.Nem lesz abból semmi. a lyukban meg valami szép lány van elrejtőzködve. míg őket ki nem szabadítja! Azt mondják a hollók: . de nem törődött a némaságával. Útja egy nagy uradalomba vezetett. Akkor a vasorrú bába bement a királyhoz. míg szépen vagy! De a lány megkötötte magát. hogy a lány néma. de az tartotta a fogadalmat. harmadik gyereke. akinek egy csepp gyereke sem volt. az meg vitte. azt mondja neki: . Rálesett. hogy az ő feleségére kell most szólni valamit. . .mondta a lány. meg azt is. mert ha a hollók királya hazajön. hogy bizony nem megy ő addig. a lány meg csak előbújik az ágy alól. és ment. ami ételt kap.Ismertek-e még engem? Azt mondják erre a hollók. Nemsokára lett egy szép gyerekük. és azt mondja nekik: . de nem mentek semmire. amerre látott.Majd megpróbálom! Azzal elbúcsúzott a hollóktól.Dehogynem! . se nem evett. valamennyit kifogta. De volt az udvarban egy kutyairigy vasorrú bába is. Eredj. mit volt mit tenni. meg az idő alatt egy árva szót sem szólni. mind a kazalhoz viszi. A hollók találgatták most is. Te meg azt nem bírod ki! . azokat is mind elveszejtette a vasorrú bába a vízen. se nem szólt senkihez. az haragudott a néma királynéra szörnyen. hogy az agár. hogy a kazalban lyuk van.Még várok. 355 . vitte lefelé a kosarat és benne a kisgyereket. rá sem nézett. hiszen te a testvérünk vagy! De tudod-e mit. és megparancsolta. Meglátta. aki saját tulajdon gyerekét a folyóba öli? A király sejtette. A lány megterített. széttép. Talált egy nagy szalmakazalt. Harmadnap a hollók javában eszik a pogácsát.

és valamennyiből szép fiatalember lett. csak megrázkódott. akiket a vasorrú bába a vízen eleresztett. A királyné megszabadult. A gyerekei pedig. letelt a hét esztendő. hogy a királyné az ő testvérük. mind egy molnárnál vannak. és azóta szépen neveli is őket. a hét testvére pedig elment haza. akik ott voltak a máglya körül az igazlátásnál. ha meg nem haltak. a hét félóra meg a hét minuta. 356 . A hét holló. de mikor épp a zsarátnokra akarták tenni. Még most is boldogan élnek. a gyerekeit a molnártól visszaszerezték. A királyné az anyját magához vette. az kifogta a vízből. mert őket akarta megszabadítani. már vinni akarták az asszonyt. Ők aztán elmondták. idáig azért nem szólhatott.Már meg is gyújtották a máglyát.

nem volt köztük semmi baj. hogy ő bizony talán meg se házasodik. hogy mi az oka a 357 . hogy ha ővele egy asszony úgy tenne. volt egyszer egy király. A király persze nem hitte el egészen a fenyegetést. a hideg állhatatlan volt. hanem ő volt valamennyi királynak a feje. hogy akkor addig erőltetik. hogy mikor ásított. Csak a főkirály tudta. nem akart még sárgulni sem. hogy senki sem tudta. ami hozná a langyos esőt. Erre Kalamona fönt a kéményen kívülről benyújtotta a fejét. ember-e vagy állat. Már András-napkor olyan fagya volt a földnek. Jött az ősz. Hát féltek tőle előre. De nem olyan közönséges király volt ám. de hamarosan megvolt a baj. míg végül is megházasodott. Hát még mikor született egy kislányuk. mert már csévésedett volna. akkor megkeserülöd. mi az oka. csak az északit nem. mivelhogy te vagy a főkirály! Megmutatom. de nem volt szél. kukoricát nem is kellett szedni. hogy miért nem lengedez most a szél. nem termett egy cséve sem. De nem sokáig tartott az öröm. Elkéri a királyoktól a lányukat. csak a kórót vágták le. Később meg egy kisfiuk is született. Mondogatták egymásnak: nemhiába tartották a régi öregek: meg kell a búzának érni. de nem volt felesége. mert híre terjedt. másik nap is. megkötöm a három szelet. Egyik nap is nézték. Fújt az északi szél. Nagyon jól éltek. hadd fagyjatok meg télen. és a szél valóban nem fújt. De már a kukoricára is nagyon kellett volna az eső. Arra gondolt. De nem merte megmondani senkinek. A vénasszonyok körülfogták. de hiába. Jött is Kalamona egy fergeteges éjszaka. hogy ezét meg ezét a királyét is elvitte. sok emberrel. De nagyon bántotta az ország népének az állapota. hogy Kalamona jár a világon. ő nem éhezett. és sorolták neki a szebbnél szebb lányokat. mert mindennap szél éri. hogy nem fúj a szél. Úgy beszélt a királlyal. olyan száraz volt. hadd pusztuljatok éhen! Kalamona nagy mérgesen visszahúzódott a kéményen. A királynak még csak volt más esztendőről való kukoricája meg búzája. Eljött a tél. Már hallották.Ha nincs eladó lányod. Megyek innen egyenesen. akinek volt kutyája. mint. míg oda nem adja a lányt Kalamonának. Szép fiatal ember volt. bekopogott a királyhoz. s ha nem adják. hogy hadd érne a búza. Addig biztatták. mit csinálna vele. és tovább nem tudta titkolni. hogy a krumpli mind megfagyott a veremben. Ez úgy aratás előtt volt. nem is tudja. Az a Kalamona olyan ocsmány szerzet volt. és azt felelte: . Akkor lett még csak nagy a boldogság.Nekem nincs eladó lányom.A szélkötő Kalamona Egyszer volt. A király azt mondta neki: . míg a lányod hozzám nem adod. lent pedig a tűzhely ajtaján kidugta. hogy mindenki megkeserüli. Nem tudták az emberek kitalálni. ölbe vitte ki ugatni. mi járatban van. hogy nem lesz eső addig. hogy örült neki. teszem. Telt-múlt az idő. hanem az egész világ. olyat tesz. Nem nyitották ki előtte az ajtót. Akkora szája volt. Elmondta. és elvonult. de nemcsak te. Nem is bánta meg. egy szénásszekér könnyen megfordulhatott volna benne. Megharagudott Kalamona. Félt. De még a földjét se tudták újra bevetni. hol nem volt. Mindig azt gondolta magában. De nem akart a búza sem érni. kérlelték.

nehéz fába vágtad a fejszédet. a király is bejött akkorára. Rontó csak meghúzódott az asszony háta mögött. nem bánja meg. Avval bement az asszony a gyerekhez. Hej. akkor talán akadt volna valami. hogy aki elengedi a szeleket.Azon ne búsuljon.Dehogy pusztul . de disznó honnét lesz. elérték a király városát. Rögtön lett málé.mondta Rontó -. az is jó lesz. Lakott abban az országban egy ember. Mégis addig mentek. akinek nagyon derék fiai voltak.Mindjárt meggyógyítom én. az élet tetejére. azé lesz a királykisasszony. mint a fába szorult féreg. hogy én elmegyek a szelet eloldani. búza. A királylány olyan szép volt. . mint a tej. hogy ne veszítse az eszét. de hát azt se tudták. mert már hallotta hírét. Bementek. hát egy medvefiú ott nyekergett: nem tudott elmenni. Hej. édesanyám . öcsém. Hát ez a Rontó egyik reggel azt mondja az anyjának. megint mendegéltek. Meg is kapta a Rontó nevet. Rontó meg az anyja felültek a szekérre. de nem mondta meg nekik senki. hová forduljanak megfogni a dolgot. megmondom a királynak. Amint az anyja betette maga után az ajtót. jó asszony. sok királyfi szerette volna megtenni a király kívánalmát. szabadítsa meg őt. hogy ő elmegyen eloldani a szelet. megyek én is magával. mert inkább mindig elrontott valamit. a szekerek visszamentek a király városába. s mentek. Az asszony már jönni akar kifelé. Ezért kihirdette az egész országban. elaludt. Ahogy meglátta Rontót. kiment az erdőre hogy hajt haza vaddisznót. mind megnézte. Azt mondja erre a király: . mi baja. belepusztul. Rontó megszánta. az is majd lesz valahogy! Hazaértek. Már valamennyi doktor csak volt. Rontó meg kinn maradt. hogy a napra lehetett nézni. amíg rá nem akadtak. Mi lelheti a lelkem. annak is nagy volt az öröme. Kérdezte a királytól. Azt mondja a medvének: 358 . a kis királyfit? . hogy mi járatban van.Jaj. azt mondták. Köszönt az asszony. Közben az anyja a másik szobában fürösztővizet rendelt. Hát elindultak együtt. A király azt felelte: . Ha előbb jöttél volna. kiszabadította. Rontó nem szólt semmit. Az egyszerre elhallgatott. meg is fürdette mindjárt a kisfiút.Édesanyám. hogy málé most már van. hogy hol lakik a király. felkelt hajnalban. egy kis lisztet kérni: . ha meghízik. Mondja az asszony a királynak. . lányom. mikor kipihente magát. nem lehet. megörült a királyné asszony. Megkérdezték.mondta az asszony. mert a farka odaszorult a tőke alá. lerakták az élelmet. nem tudunk vele mit csinálni. hagyja el. Rontó rögtön megmondta a királynak. három szekérrel. egyszer csak hallja. Az asszony azon tanakodott Rontóval. éjjel-nappal úgy kiabál.Ó. Amint bement az erdőbe. Rontó nem hagyta magát. de arra nem. Rontó. rimánkodott neki. mikor az készülődött a királyhoz. Az anyja megszidta.Hej. vígan mentek hazafelé.szűk világnak. mert már sokan kértek. hogy a másik szobában hangosan sír egy kisgyerek. A legkisebb volt csak a kivétel. annak nem sok hasznát tudták venni. annak feleségül adja a lányát. . hogy aki azt megteszi.

már a másik tátotta a száját.Hát mi járatban vagy? Rontó elmondta. . Mire az elsőt megetette. így szólt Rontónak: . A harmadik nem kelt fel.gondolta Rontó. hordott mindenki annyit. Rontó úgy is tett. az emberek mondogatni kezdték egymás között: . mit csinál Rontó. Rontó útnak indult a süldővel. A disznóólat le kellett róluk bontani. a disznó megszólal: .Nem is bízom rátok. Nem is csoda. mert én táltosló vagyok. nincs-e valóban farkasfoga annak a disznónak. ha megmondom neki. ahol az öreg medve ült egy nagy fa alatt. azt beleöntötte az egyik disznó szájába. A fia elmondta neki.Akkor éppen jó. egy vesszővel meg hajtotta. egy összetett kas színig volt vele. hogy eteti meg a vadakat. Szekéren vitték fel a kertből. hogy te szabadítottál meg. a hasán meg egy méter. mindnek ég felé állott a sörénye. a másik meg egészében megmaradt nekik. hogy a vásárra hajtasz engem.jöttek is elő a vaddisznók! Mikor Rontót meglátták. a harmadik disznó. mi nem adunk nekik egyszer sem enni. majd segítségedre leszek. Így töltött a másiknak is. mert különben egy nagyobb tőkét teszek rád. Az anyja sütött is neki hamuban sült pogácsát. hátha farkasfoga van. A bátyjai már alig várták. mert akkor sohasem híznának meg. ha éhen döglenek is. kihoz három zsák csöves kukoricát. hogy mint áll a dolog. Mikor az utcán meglátták a menetet. akár nem. Hasadt is róluk olyan szalonna. behajtotta őket egy sövényből készült disznóólba. aki magát táltoslónak mondta. Azt mondta az anyjának.Háláld meg rögtön. lekuporodott. minden alkalommal két zsák kukoricát ettek meg. ad az neked vagy három-négy malacot. hogy már csak nem akar az a süldő megnőni. amiért nem vittem el őt. Rontó arra gondolt. Rontó úgy tett. A másik két disznó meg úgy hízott. akár hiszitek. amennyiről gondolta. . se disznót. mert még eddig nem etetett se marhát. hogy a hátán volt három méter vastag. szájtátva. erre a két vaddisznó neki. hogy nem olyan vén. Tavasz felé újra táltosló leszek.mondta a medve. hagyj engem pihenni. kiválasztott három disznót. Hát délfelé veszi Rontó a vékát. . Eljön a másik etetés ideje. Egy madzagot a disznó lábára kötött. Bebújt az ólba. Mikor ki akarja nyitni a száját. De még egyikből is megvolt a két hátulsó sódar. bizonyosan jóllakott . Mondd mindenkinek.Holnap készülj. Felnyitja a táblát. De bátyjai azt mondták: . Rontó gondolta. .Na. Két zsákkal megettek. Rontóék is megölték a két nagy disznót. A vén medve erre belefújt egy sípba . mert az ajtón nem fértek ki.Talán megbolondult ez a Rontó? Rontó hazaérve. Amikor eljött a tavasz. amelyikről látta. Látni akarták. amelyet egy boszorkány hozott rám. mintha tapasztották volna rájuk a húst meg a szalonnát. leteszi a disznóól elibe. leteszi a véka mellé. Rontó teletöltötte a vékát csöves kukoricával.Ha hazahajtottad. mert holnapután útra megyünk. Rontó vágott egy sanyarún nőtt galagonyát. válassz belőlük . hogy jöjjön az etetés ideje. Mindjárt oda is értek. Rakd meg a tarisznyát. ahová mondta. de a harmadik még akkor se kelt fel. hát etesd is. addig tart az átok. avval megyen a kamrába. hogy elég lesz neki jövőig. Mikor 359 . eladja. és maga előtt hajtotta őket hazafelé. rászabadította az egész falut.Nem vagyok én disznó. viszi másnap a vásárra.. Eljött aztán a karácsony hete. Hanem addig csapjál csak ki engem a kondába. hogy megnézze. mert az én apám itt ügyel a vaddisznókra. hogy ez már rajtuk romlik.

s így szólt: . hogy nem lehetett felegyenesedni az égtől. 360 . nem vagyok hozzászokva. várta. ahol a szél meg van kötve. hát volt ott annyi ördög. elértek-e rajta. A táltos most ugyancsak nekirugaszkodott. a táltos is neki akart rugaszkodni. hogy olyat nem mindenkor lehet látni. édes gazdám? Azt felelte Rontó: . kend be vele a sebeidet. meggyógyulnak egy minutum alatt. Meg is indultak az ördögök. mert az út éppen el van foglalva.Az bizony bajos dolog. Mikor elérték azt az utat. hogy nem is látták őket.Az semmi. Márpedig ha ő lesz a király. még a ruhája is majd leszakadt róla. Így fel is kuporodott az ördög hátul a nyeregbe. A táltos egy kicsit gondolkodott. hogy vigyék el. Az ördögök versenyt futnak rajta. mert így talán elébe megy a többieknek. . Rontó úgy is tett. mondja csak meg. és olyan táltosparipa lett belőle. mert hátha rászorulnak majd. még segítségükre lehet! A táltos váltig nem akarta. megkérdezzük. Ahol a legmagasabb a szikla. nehéz lesz kettő. Rontó már megunta. Rontó egyre izgett-mozgott a nyeregben. hogy megyen. hogy nem látszott az út.Mit parancsolsz. annyi ideig mentek. de azért megcsináljuk. mint a forgószél. Ülj fel. A táltos megkérdezte tőle. merre kell oda menni. leszállhatsz most. ott ül a Kőszáli király nagy varangyos lábszárral. Azt mondta Rontónak: . Rontó azt mondta.Elmegyünk a Kőszáli királyhoz. A többiek mind úgy elszaladtak. Mentek még három napot. nem tudom a járást. ahol az ördögök szaladni akartak. hogy ő is hadd üljön fel. vedd fel. majd utánuk mennek.Meddig megyünk még.Itt vagyunk. . de nem tudom. Ahol megoldhatják a szelet. Mikor már jól elhaladtak.A nyeregtáskában aranyos ruha van. a malac megrázkódott. Rontó kivette az aranyos ruhát. hogy te is mutass valamit.A szelet szeretném eloldani. A táltos útnak indult. Nagy körmével épp egy háromesztendős tinót tépett széjjel. A táltos megállt. Mikorára a többiek odaértek. egy szempillantás alatt elibe vágott a sok ördögnek. mert most van a királyválasztásuk. olyan vitéz lett belőle.kiértek a falu végére. ha csak lehet. az lesz a király. s ő lesz a király. mert vacsorázni akart. Egyszer csak megállt a táltos: . egyébbel ne törődj csak jól fogózz meg. A Kőszáli király megmondta. de az ott maradt ördög erősen rimánkodott. gondolta. Akkor azt kérdezte tőle a táltos: . Aztán széjjelnézett. A többit majd megölte a méreg. Aranyos nyereg volt rajta. Rontó is megfrissült közben. ahová ők akarnak menni.Én megmondhatom az utat. mert már feltört a nyereg. hadd induljanak el. hogy merre van az út oda. Így aztán ez az ördög lett a király. Amelyik legjobban tud futni. de egy ott maradt. . mint a pinty. ők már szembejöttek velük. Avval a táltos elvágtatott vele. Markolj port. mert lehetett az ördög hat vagy hét mázsa. meg is kérdezte a táltostól: . mert én még nem jártam arra. Hát egy olyan szikla tetején voltak.

az nem fogja. egyél.mondta az ördögkirály. Rontó leszállott. vagy vele magával kell kinyittatnunk a lakatot. hogy majd meghálálja a szívességet.Jó volna. aztán kinyittatjuk vele a lakatot. elővette a hamuban sült pogácsát. csak úgy tudjuk elvenni tőle a lakat kulcsát. fegyvert válogatott.felelte Rontó. hol a palotája a szélkötő Kalamonának.Nem tudtátok a szelet eloldani? . . . . Rontó leugrott. Azzal Rontóval bement a fegyverházba. Aztán.Biz az nem lesz még egyhamar.Hát most visszasegítem.Megyünk. van itt egy nagy kő a fegyverház ajtaja előtt. .Nem baj . ahol a szél meg volt kötve. mert a te kardoddal hiába vágod a Kalamonát. mint a villámlás. .Ők meg folytatták a maguk útját. Mikor a szél meglátta őket. mint a vihar. Egyszer Rontó valami lánccsörgést hall. A táltos azt mondta: . nem ér semmit. nagyon fogadta. gördítsétek félre. mint a jó kés a szalonnát.De avval meg kell verekedni . . Hanem álljunk meg egy kicsit. s azt mondta nekik: . hogy minden láncszem. próbálta kinyitni a lakatot. hogy szabadítsák meg őt. akárhogy rángatja. még annál is sebesebben. mint a gondolat. . Egyszer csak mondja Rontó a táltosnak: . vissza kell mennünk a Kőszáli királyhoz. Azok megtették. én is eszek. Pengette a kardokat. Alighogy kimondta.Hiszen akkor már mindjárt odaérünk. elkezdett rimánkodni. de nem sikerült. Rontó gazdám. az ördögkirály ott termett. mint egy kád. az ördögkirály elősípolta valamennyi ördögét. ez úgy vágja majd. még talán annál is sebesebben. Egyenest a pokol felé tartottak.kérdezte. Meg kell tőle kérdeznünk. amelyikből királyt csináltunk.Már itt nem tudunk mit csinálni. amelyen jöttek. avval meg is kell verekedni. megkeressük a szélkötő Kalamonát.Gyertek elő. evett-ivott az is. Mentek még vagy három hétig. amit velem tettetek. Újra elindultak.Mi az? . akkor értek oda.Most hová mentek? . Avval megindult.mondta az ördög. a táltos utána. A táltos úgy ment most is. Jóllakott a táltos is. kérdi a táltostól: .Nem bizony . mikor király lettem.Ezt azért adom neked.A szél. ha találkoznánk azzal az ördöggel. Akkora lánc volt rajta.Mehettek . Vissza is fordultak azon az úton. Mikor a pokolba értek. . a láncon! Nem bírja elszakítani. Most úgy mentek. Most úgy mentek. De ha ezzel hozzálátsz.mondta Rontó. 361 . Jöjjetek utánam. még annál is sebesebben. . . egyet aztán odaadott Rontónak.

Mentek egyenesen a Kőszáli királyhoz. lelkem. Olyan szépet még nem látott soha életében. és együnk. ott egy hófellegből evett egy kis darabot. megette. látja Rontó. Ahogy újra kinyit egy ajtót. egy kicsit nehezen. hogy mire jártak. Volt még benne három pogácsa.Ez a kard megéri. Azt mondja neki az asszony: . Mentek tovább. újra mentek. mert az a szörnyeteg megöl mindenkit. Rontó leszállott.De úgy hallottam. azt mondta. Kérdezte a táltostól: . Az ment. meg mersz-e verekedni azzal a Kalamonával? . húzta maga után az ajtót. Az addig jóllakott zabszalmával. kiment a táltoshoz. amelyikből királyt csináltunk. kérdi a táltos Rontótól: . oda kell nekünk mennünk. azt elég rosszul gondolta ki. mint a jó kés a szalonnát. . közben a másikat nyitotta. jégből. vitéz uram.Be jó. ha hagyja magát . ment.felelte a táltos. Mikor mentek már vagy három hétig. igaz. ez vágja.Meg én. és ott voltak a kapuban. még annál is sebesebben. . Indul oda. addig jóllakok. lenyergelte a táltost. hogy nehéz volt a fertelmes dögje. az nagyon erős! Nem ember ereje van abban. Hát azért kerestem fel. Rontó leszökkent. csak nem tudjuk az utat. mindketten újra útnak indultak. Mikor már közel értek. elment arrébb. de már kipihentem. Három nap múlva ott leszünk. amott a sövény zabszalmával van fedve. aki csak anyától született.Üljön le. Mikor jóllaktak. hogy valami fénylik messze. nem fogja a kard a testét. csak megy tovább.Semmire . A szükség hajtogat engem. . lelkem. akkor látja. a táltos ugrott vagy kettőt. mert hiszen fellegek között vezetett az út. A táltos alig lelt magának ennivalót. hogy arrább még egy palota van. A táltos azt mondta: . A táltos megnézte a kardot.mondta. . Vízben nem szűkölködtek. Rontó bement a gyémántpalotába. Ahogy nézem.Az a Kalamona palotája! Tiszta gyémántból van. úgy.Hej. Mentek tovább. még a szeme világa is elveszett. Mikor az meglátta őket. . mint a halál.Jaj. Merthogy otthon nincsen eső. Akörül sok-sok rongyos asszony. 362 . elővette a tarisznyáját. Hogy tudott ide eljutni? . még annál is sebesebben. Már egész közel jártak a gyémántpalotához. Rontó újra felült a táltosra. adott nekem egy kardot. Ott ült egy gyönyörűséges asszony: a Kalamona felesége.Én itt maradok. Mikor bent volt.Hát aztán. Megy. Rontó felült rá.Igen. . .Rontó felkötötte a kardot. Ahogy ment. merre menjenek.mondta Rontó.Most már mennénk a Kalamonához. jót ivott. kérdezte. A Kőszáli király megmondta. .Mi az? . mint az álom. csak úgy csengett-bongott a palota. Hanem az ő sarkantyúja se pengett még soha olyan szépen. Csak most szállj le. vitéz úr. Mert a szelet megkötötte a Kalamona. gazdám.Bizony. .Az az ördög. hogy felvettük . megy felfelé.

mikor jön. aztán azt húzza bele. hát elrabolta.A szelet csak akkor engedem el. és akkor engem a ló farkához köttet.Ha hagyom magam. mikor melege van. . menjen kifele.Hogy mertél idejönni.. . . akkor épp olyan erős lesz. hogy el ne olvadjon. én nem vagyok olyan erős. miben van az ereje. Mert így nyáron.Jaj.Még nincs itthon. ahol az a sok rongyos asszony van. Nyomban megverekedek vele.Azok mind királylányok. hogy már olyan erős. érezte. Addig. hogy most ezért volt oda.mondta Rontó. Előtte egy szép királylány. Mihelyt megkötötte. ott szokott aludni. akkor tudom. akkor szokott mozogni a palota. Kérdi Rontótól: benn a Kalamona? . megmondhatná. ha megverekszel velem. de félek.Ha megmondja. de ha maga jó szándékkal van hozzám. s beordított az asszonynak: . Rontó kiment a kapuba.Láttam . .Itt vagyok. a táltos már nem győzte várni. . kihúzok egyet az övéből. jó . Alig pislantott Rontó egyet. Azért jöttem. . Könnyen ki lehetett találni. elájulva. lelkem. hogy az ő királyának a lánya. mint az ítélet. a nyakát irányozd.Jó. miért vannak azok ott? . Csak te is ügyelj. mert a szelet el kell oldanod.Hé. Rontó mindjárt megismerte. amit hozok. nem ment az el. A Kalamona nagy mérgesen bement az udvarra. mert mindjárt itthon lesz. . kifelé! Idegen járt itt. mert most odavan. mint ő. míg kinn leszek. húzza ki maga is a magáéból. abban a palotában. te Kalamona.mondta a táltos . hogy nem tudja legyőzni.Jaj. míg haza nem jön. jött a Kalamona hazafelé. mint ő. Hol van? Rontó is rápattant a lovára. . te senkiházi? Mindjárt megfojtalak. behúzta a gatyájába a madzagot. . Egy-egy esztendeig volt a felesége mind. Rontó az ajtó mellé állott. Ha tud rabolni egy szép kislányt. meg azon is verekedik. 363 . hogy megszabaduljunk tőle.Azoknak kell a jégpalotára fújni a hideget. engem is odaültet. lelkem. megmondanám én nagyon szívesen. Az asszony behozta a madzagot. .Éppen ezért mondja meg akkor. beugratott a kapu fölött. Mert látta ott a jégpalota mellett azt a sok asszonyt? . Szépen nem adták.Hiszen alig várjuk mi itt. miben van az ereje! . kutya.Attól ne féljen. . A lányt letette a tornácra. elbánok vele. Beszélgettek még egytől-másról. Egyszer csak elkezd a gyémántpalota mozogni. . Úgy is lett. míg én odavoltam Itt van még most is. Mert tudja. Én is csak addig leszek a felesége.csak te ügyelj nagyon.Megmondom: a gatyamadzagjában! Megyek. mert ő is táltoson jár. mindjárt hazajön. mint az acél.Igaz. Ha én olyan erős leszek. Akkor rabolt másikat.

felhasználta az alkalmat. én hát akkor a felesége leszek. lóháton vagy földön? . Azzal Rontó nyakába ugrott. Elkiáltotta magát. Azok meg is ölték egy perc alatt. Ezalatt Rontó királyának a lánya is felocsúdott a tornácon. Persze aztán Rontó is. csókolta. annyi ölte. de olyan nagy volt. megkérdezte a lánytól.Ha akarjátok . de a nagy táltos úgy vitte őket.Én is abból az országból való vagyok . kardostól. . Kalamona túlvágott rajta. aki fújja rá a hideget. mind a kettő. mulattak. . aki a szelet elereszti! . ölelte. Rontó is ott termett. Elmentek messze egymástól. Ott elkezdett gondolkodni Rontó. megindult elöl. aki. A Rontó táltosa ügyesebb volt. mire hazaérünk. sütöttek-főztek. abba belefogták Kalamona táltosát. Volt ott egy nagy szekér. mint ő. meg amerre a szél meg volt kötve. Az szóval is megmondta most neki. Negyedik nap azt mondja Rontó: . Három nap múlva elérték a Kőszáli király birodalmát. amit leltek.mondta erre a királylány. A lakodalom három napig tartott. öljétek meg a gyalázatost. ott. ha megérdemled tőlük. Egyik se tudta megvágni a másikat.Én is éppen azt akarom. azt. mert a jégpalota elolvadt. 364 . mint Kalamonáé. Rontó se volt rest. mert nem volt. a sok asszonynak úgy pergett a nyelve. Az leesett a földre. amennyi hozzáfért. összecsaptak.felelte Rontó. mert a lakatkulcsot ottfeledte. mint az orsó. . jöttek is azok rögtön. Kérdezte a sok királylánytól: hol is van ő tulajdonképpen? Azok megmondták neki.mondta nekik Rontó -. mert úgyis ősz lesz. éppen háromszázan voltak. A Kalamona mindjárt érezte. hogy kivel van dolga. mert az én apám annak ígért.Már induljunk hazafelé. csaptak olyan lakodalmat. hogy már nincs oka félni. a szekér utána. Öljenek azok meg. . jó közel ment a másik táltoshoz. Szétnézett.mondta Rontó -. mindjárt lecsapta Kalamona jobb karját. megkérdezte. Vissza hiába mennének.A vitéz úr megölte Kalamonát. .Jól van . Rontó még egyet adott neki. úgy vágtattak szembe. Ahogy ott gondolkodott. mint a gondolat. ittak. ettek.Lóháton.Kezdhetjük! Azzal felpattant a nagy táltosra. ahol az út eltér hazafelé. mivel lehetne segítségére. hogy a Rontóé édesdeden átbújhatott a hasa alatt. Mindjárt hozzáfogtak. . Mentek. ott termett az ördögkirály. Rontó meg a feleségét maga mellé ültette a nyeregbe. éppen július utolja felé járt az idő. a jégház is elkezdett olvadni. Volt a szekéren olyan hemzsegés. hanem idehívom azt a sok királylányt azonnal a jégpalotából. Kirántotta a kardját mindkettő. nem öllek meg. levágta a másik karját is. mindent ellepett a víz. A többi királylány közben levetette a rossz ruhát. s a nap meg jól sütött. A táltosok is ettek kinn. Akkor elkezdett rimánkodni Kalamona.. mind felültek.Hogy akarsz verekedni. hogy Rontó csakolyan erős. mert megszabadította őket Rontó vitéz. mint a semmit. hogy ne ölje meg. igazán az-e.

a pálinkásüveg körüljárt. Felült a táltosra. Azok egy szempillantás alatt olyan palotát építettek. csak kiállják még három napig. mint a villám. Neki már eshetik. hogy aki csak járni tud. elcsapta. A táltosról levette a nyerget. „ha te nem sietsz. hogy odaérjen. hogy ennek a sok asszonynak készíts itt egy palotát. már annyian voltak az udvaron. volt ott jó gyep. azon tanakodtak. Otthon. hadd legyenek már nyugodtan az öreg király meg a felesége. Lehetett vetni. Ő meg felült a táltosra a felesége mellé. Itt újra megtartották a lakodalmat. Ő maga elszaladt. Ezalatt otthon. Egy perc alatt szabad lett a szél. . mert annyi népet hova tett volna a házban. mint a szajkó. hogy fúj a szél. Bezzeg mind tudta a járást! Elszéledtek. legalább temessük el úgy. hogy megvan a lányuk. hogy a szelet megszabadítsa. ott újra megpihentek. jó tűz volt a pokolkemencében.Ne siessünk hazafelé. Csak el ne felejtsem mondani: ezt a kardot edzd meg. Lett nemsokára eső is. De a felesége azt mondta: . mindenki menjen a király udvarába. ettek-ittak.Hát azt kívánom. hogy fúj a szél.Igen. jó kedvük volt. három éjszaka. megköszönte az útbaigazítást. míg vissza nem jön. Rontó azt gondolta. hogy várják meg itt. Ahogy odaértek. amelyik tudja a járást. ki oldozhatta el. A király jajgatott. vissza is jött vele. a föld is megpuhult. kihúzta a kardot. a többi meg utána. Rontó felment a Kőszáli királyhoz. Negyedik nap útnak indultak hazafelé. megvolt a nagy bánat. elkezdett fújni. Azok jó ennivalóval várták őket.Ha kiállották már eddig. elfelejtették. se nem ivott. hogy nem akadt párja. csak úgy folyt a lé meg a lé. Rontó leugrott a táltosról. A többi bement a palotába. a király udvarában. adott neki enni-inni. mint jó kés a szalonnát. Ahogy Rontó ott maradt a feleségével. mint a villámlás. Rontó alig várta. mert eltemetik a királykisasszonyt. ő meg bement a feleségével a palotába. Hej! csődültek a népek. Már mentek vagy három hétig. a felesége meg a földhöz verdeste magát. eltévednek. hozzáfogott nyergelni. legyünk még itt vagy három nap. Így tartott három nap. . Mindjárt ki is híresztelte az országban. mert ha elindulnak. hogy lakjanak benne. A király kitétetett egy üres koporsót az udvar közepére. ahol a többiek maradtak. Ahogy csak tudtak menni. Mikor megérkeztek. Rontó itt azt mondta a lányoknak. 365 . még annál is sebesebben. Rontó lenyergelte a táltost. ha nincs lánya! Se nem evett. Mikor egy éneket elénekeltek. Rontó azt mondta. milyen sanyarú sorsuk volt. úgy vehetjük. a Rontó falujában is észrevették. hadd gyepeljen. az mehet már haza. mintha otthon halt volna meg. Az ördögkirály elősípolta megint az ördögöket. Egy jótorkú ember elkezdte az éneket. De mielőtt elindultak volna. azzal megindult. Ment Rontó a táltoson. a feleségét is elvitte magával. megindult visszafelé.. hogy vágja a láncot is. míg elért oda. mentek három hétig. mintha meghalt volna a lányunk. míg én elmegyek a szelet eloldani. Az öreg király nem örült neki. Rontóval három álló hétig vágtatott a táltos. három álló napig ettek-ittak. Mondta is a feleségének: már látom. én miért sietnék”. meg esik a szép csendes eső. Mire eljött a vetés ideje. a kőrisfaerdő ott volt. Ahogy elérték a Rontó országát. most már végleg hazafelé. hogy alig fértek. de otthon nagyon nyugtalan lehet már királyapánk. úgy elvágta vele a láncot. hogy induljanak a király városa felé. a kardot megedzette néhány perc alatt.

fiam. Felült a feleségével a nyeregbe. odaugrott a koporsóhoz.Jaj. .A király végül azt mondta: . az a fiú vagyok. hogy mikor akarják megtartani a lakodalmat.Holnap lesz a temetés. hogy milyen jó lesz. Ahogy gondolkodott. hát nem tetszik tudni. ott beszélgettek. akit elvitt a Kalamona? Ahogy ezt a Rontó felesége meghallotta.Én nem bánom. máléért. Megindult a táltos. hisz itt a lánya? A vén király megdörzsölte a szemét. . hogy jobban lásson.Én. A városban már csak lépést mentek a táltosok. s odakiáltott a királynak: . az. mert a nap is már magasan járt. mert azoknak lehet köszönni. mint a villám. hát ott annyi nép volt. Az asszonyok elkezdték egymásnak mondani: . A vén király meg kiszólt a sok emberhez.Az uram! . Rontó maga elgondolkozott.mondta a harmadik. Megszólalt most Rontó is: .Lehetett azt gondolni . Hát csak ugyan a kedves lánya volt! Lett olyan öröme. Bementek a házba. hogy itthon van a kisasszony.Mi már megesküdtünk. Mikor a király udvarába értek.Én mindig gondoltam. hogy most temetik a királykisasszonyt.Ki vagy te. árkon-bokron keresztül. .Szóljon már a táltosnak. épp ekkor Rontó megkereste a két táltost.Most már ismerlek. királyapám. Rontó ráparancsolt a kocsisokra. jó vitéz. hogy senki haza ne menjen. hát ott vannak a király városa szélén! Felköltötte a feleségét. . nem tudott hová lenni boldogságában.mondta a király. érjünk oda minél hamarabb.Én mindig tudtam. a Kalamonáét meg vezetékhez kötötte. Mikor itt már a negyedik nap megtetszett a hajnal. még a Kalamona birodalmában. Rontóné azt mondta: . Rontó megsarkantyúzta a táltost. . repült. toronyirányba. megérdemled a lányomat. Az övét felnyergelte. miféle éneklés ez. azt mondta az urának: . Aztán megkérdezte az öreg. hogy ott volt tán az egész ország apraja-nagyja. hogy haza merted hozni a lányomat? Rontó helyett a lány felelt. Már éppen vinni akarták a koporsót kifelé A király s királyné rá voltak borulva. Egyszer hallanak valami éneklést. hogy most meg azért sírt. . .mondta. lelkem.Még csak lesz! . hogy hazajön a kisasszony. mint a forgószél. Kérdik egy gyerektől. Rontó sarkantyúba kapta a táltost.Mit sirat. bátor vitéz vagy. ha holnap lesz is! 366 . . királyapám. Az asszony elszunnyadt Rontó ölében. egyszer csak megáll a táltos. hogy viseljék gondját a táltosoknak. egyenesen a fővárosba. Csókolta Rontót is meg a lányát is. mert holnap megtartják azért itt is a lakodalmat. aki itt volt egyszer az anyjával. úgy sírtak-ríttak. most már bizonyosan ő lesz a király. senki ne menjen haza. vitéz úr.

A Kalamona táltosával szántott magának. hazahozta a lányomat. Bezzeg volt dolguk a mészároslegényeknek.Kiüzent az öreg király a gulyásnak.Mi haragudnánk? Mi is úgy akarjuk! Éljen az új király! – kiabálták a népek torkuk szakadtából.Hallgassatok ide. míg a gulyát levágták. csak úgy szólt a harang a kövér tinókon. Még most is élnek. Jött is már estére hazafelé. hogy hajtsa haza a gulyát. itt van ez a vitéz. Rontó meg a felesége nagyon jól érezték magukat. mert eljött a vetés ideje. Most hát jutalmul én átadnám neki a királyságot. Rontó felállott. Jó idő is volt. Harmadik nap estére már alig volt a gulya marhából. De még az asszonyoknak is. Akkor a vén király felállott. már szólt a banda. míg megsütötték. Erre az öreg király azt mondta: . ha meg nem haltak! 367 . hogy jövőre legyen mit aratni. mind hazamentek. amit azelőtt annyi sok ló meg ökör alig bírt megszántani. Vetni kell. Az embereknek nem is kellett kétszer mondani. megölte a Kalamonát. megfőzték azt a tenger húst. De hát kellett is egy egész országnak! Másnap alig virradt. jó hangosan ezt mondta: . Rontóból nagyon jó király lett. ha ti nem haragudnátok érte. Az új király élt a feleségével bú nélkül.Most már mindenki menjen haza. Én már úgyis öreg vagyok. meg a házban sem fértek volna meg. ki eloldotta a szelet. Egymagában megszántotta azt. a bor is fogytán volt. Az udvaron terítettek. Az öregek elmentek falura lakni. az ő országában nem szedtek adót se. Előbb megköszönte az apjuknak. . Három álló napig tartott a lakodalom. aztán meg a népnek. Most elvette feleségül.

Felvette azt a lányt is. De vizet vigy neki. talált egy nyulat.A háromágú tölgyfa tündére Egyszer volt. hogy lelője. mert szükség lehet reá. Járt a királyfi erre. hogy a vizet elővegye. Gondolta. mert a bor igen erős ital volt neki. Mihelyt kiért az erdőbe. A szép tündérlány meghalt. netalán szükség lehet rá. hogy lelője. Vágj le abból egy ágat. de a lány mégis meghalt. lakott a zöld királynak egy fia.Kegyes királyfi.Királyfi. és a róka is azt mondta: . jó tettedért jót várj hadd meg az életemet. El is ment a királyfi. hogy abból is kifogyott. arra. királyfi. Nem volt mit tenni.No. jó tettedért jót mondok. meg is találta a tölgyfát. amelyről a királyfi már két ágat levágott. de aztán megint elment az erdőbe vadászni.No. kijött abból is egy szép tündérlány. hol nem volt. királyfi. vizet. hetedhét országon. De vigy magaddal egy kicsi vizet. és a víz kifolyt. Megtalálta a rókát. Azt is célba vette. de még az Óperenciás-tengeren is túl. Azt is elbocsátotta. s ment tovább az erdőbe. Azt mondja neki az őz: . a harmadik ág még rajta volt. de a flaskó feldűlt. Célba vette. Egyedül volt a kastélyban.Ne lőj le. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. hát unatkozott. hogy vizet kapjon ott az erdőben. Telt-múlt az idő. ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. Talált aztán egy rókára. De megint úgy járt. kegyes királyom. Búsult. hadd meg az életemet. mert jót mondok neked. Rögtön rikoltott a királyfinak: . majd még megköszönöd. mint a múltkor. . Menjünk most tovább. bocsánatot kérek tőled. Meghagyta a nyúl életét. hadd meg az életemet. Az isten megadta neki a szerencsét. Megtalálták a tölgyfát. felvette az ölébe. . . elvitte haza. Vette fegyverét. hogy hát az is jó. az is visszaszólt neki: . le is vágta róla az ágat. eltemette. s ő nem tudta felhasználni. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. ő bort adott neki. de nem talált. A nyúl rimánkodni kezdett: . oda. mert megfulladok. Forgott a királyfi ott körül kereken. Találkozott akkor a nyúllal. Elbocsátotta azt is. hadd mutassam meg. kiment vadászni. szép rendesen. Elmentek ketten. A nyúl elszaladt. Eltemette azt a lányt is. De gyere velem. Vágj le még egy ágat. A rókát is célba vette.Bocsáss meg. megint elment vadászni. megtalálták a forrást. Volt nála egy kulacs bor. Menj be az erdő közepéig. nem bántotta. bocsánatot kérek. jó tettedért jót várhatsz. hazavitte nagy szomorúan. Menj el megint az erdőbe.Vigyél vizet innen magaddal. jó tettedért jót mondok. Az lesz a feleséged. Talált aztán az erdőben egy kis őzet. hogy milyen szerencsétlen ember is ő. búsult egy darabig. 368 . megmondom most az én hálámat. hol van az élő víz. kegyes királyfi. mert abból is egy szép tündérlány jő ki. Nagy búban volt a királyfi.Jaj. Levágta az ágat. ki is jött abból egy szép tündérlány.

Kiment a kútra egy boszorkányné is. Az jót ivott belőle. hogy épp most várja ő a királyfit. kérdi attól is. Azt is. vizet meríteni. megkérdezte. Köszönöm jótettedet. mert megfúlok! A kis nyúl kapja a kancsót. a városon kívül volt egy szép kút. s hogy őt egy királyfi szabadította meg. Mondja a királyfi neki: .Tisztelt kedvesem. de csak nem érkezett vissza. De örömében sok időt töltött otthon. Odaérkezett a királyfi a gúnyával. Akkor a boszorkányné megfogta.mondja a kis nyúl . már nézik körül kereken. és bedobta a kútba a tündérlányt. Ott is maradt. közben felmászott a fűzfára. Tekintett a boszorkány erre. Hárman voltunk testvérek. de ő maga. arra. Jártak a kútra sokan vízért. Szólítgatta a tündérlányt. hogy ne lássák ott a kútnál tündérruhában. Levágta. hát hol van az a lány a fán. A tündérlány elmondta. amely árnyékot tartott a kútnál. A királyfi elment.No.Én itthagytam . de képe meglátszott a vízben. hogy hozzon neki ruhát. Elmondta neki a sorsát: . Megölelték. és felhágatta azt a fűzfára. hogy más gúnyát hozzon neki.a kút mellett. odanyújtja a kislánynak. hogy hol lehet az ő menyasszonya. A kis nyúl meg elment eleséget keresni. s abból is egy szép tündérlány jött ki. Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon. várták a királyfit. nem halt meg. A tündérleány azért. hogy hol van a lány: .Vizet. megbeszélték most már a maguk sorsát. kivezette a maga lányát a kúthoz. megcsókolták egymást. bocsánatot kért tőle. hiába. öltözzél fel! 369 . valameddig egy ember le nem vágja. most vágd le ezt a szép tölgyágat. de útközben. útra keltek mind a hárman. hogy ne tudjunk megszabadulni ennek a tölgyfának a gyökerétől. mielőtt haza érkeztek volna. No. Azt mondja a tündérlány a királyfinak: . mégis fekete volt. A kis nyúl ott ugrált előttük.No. engemet az isten néked rendelt ezen a világon. hogy mi minden történt véle. Oda leültek. örvendezve. Mentek. sajnálom fáradságodat. felmászott arra a nagy fűzfára. de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. Mindent. hogy az a kép a kútban az ő képe. A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya.. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt. azt mondja: . lát egy fényes fehérségű szép tündért. hogy mi okból hágott oda. hozzál nekem új ruhát. tisztelt királyfi. Hagyjál itt engemet a kis nyúllal. Végül is azt gondolta.Szállj le onnan. mindent elmondott annak a boszorkánynénak. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza. Kiált is rögtön a lány. Meglátja végre a kis nyulat a királyfi. hogy kiszabadította a tölgyfából. hogy megszabadították az ő kedves asszonyát. Elmentem valami eleséget keresni. és megmaradott. de élő személyt csak nem látott. Levette a fáról. A tündér már fenn volt a fűzfán. Várták ők. vizet. de meg voltunk mindnyájan átkozva. Betekint a kútba. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Menjél előbb csak te haza. keresi. vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. No.

a tűz mellé a kis szegletbe. de mikor a szegény ember hasigálta. élt a királyfival. Ki kéne vágatni azt a fát! Mondta is hát a királyné a királynak: . amikor este lett. és íme.Mikor leszállt a fáról.Ó. megfogta az egész ábrázatomat. Úgy is volt. amíg azt az aranyhalat. amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz. A szegény ember pedig látva. azt gondolta.mondja a lánynak -. addig nem fogsz meggyógyulni. Estére. látja az ábrázatát. egy kis darab kiesett belőle. hát az ő házuk ki van seperve. vajon mi lehet az oka. akit a boszorkányné bevetett a kútba. A cigánylány élt. Ahogy a földben az kifakadott. aprítgatta a fát. Ki is vágta az rendesen.Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét. Mondja a lányának: . de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét. Kifogatta az aranyhalat. hogy csúnya. A szegény ember házában pedig. Elment egyszer a boszorkányné a lányához. mikor hazaértek. meggyógyult. azt a kis darabot betette a zsebébe azzal. mikor ők mindent szerteszét hagytak. a nap sugara reám tűzött. délig megért az alma rajta. A szegény ember hazament. de a fa többi részét a királyné elégette. Mondja a feleségének a szegény ember: . az ágy felékesítve. lett egy szép aranyalmafa. s az ágyat se rendezték el. felesége volt neki. Pedig milyen szép volt! Mi történt vele? . ő ki nem fogatja. megfőzték.mondja a boszorkányné lánya -. minden rendesen. hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. egy pikkelyecske. De mikor a szakácsné tisztította a halat. Jó reggel elmentek. Mondjad a királyfinak. hogy hazaviszi kincsnek. ki járhat az ő házukban. Azt hívatta el a király. lelkem. hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni.Mi dolog ez? Valahogy még kiderül. kedvesem . Az a fa minden éjszaka megvirágzott.Vajon nem történik-e valami még abból. hogy vágja ki a fát. Mondja neki: . megfizette a fáradsága díját. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked. hogy nem te vagy a tündérlány. a boszorkányné lánya evett belőle. és egy szép aranyhalat láttam a vízben. de a boszorkányné megint elment a lányához. Nem tudta. 370 . a házat ki se seperték. No. De abból a tündérlányból. Elvitte haza. az igaziból. fiam . hogy a szegény ember valamit elvisz onnan. amely abban a kútban van. Az ott megmaradt. De hagyjuk most még azt az aranyhalat a kútban.Bizonyára ez a kis fadarabocska világít. A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. hogy többet ne is lássuk! Volt a szomszédban egy szegény ember. egy halpénzecske leesett a földre. fekete. olyan világosság támadt. Gondolkodóba esett a király. tedd magad beteggé. hogy ő a tündérlány. hogy gyertya nélkül is láttak. melyet a zsebében vitt. aki úgy dolgozik. Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül. A király nem tudta. hogy aranyfa ez. Letette azt a kis darabka fát. Felöltöztette így is a királyfi. Gondolták magukban. lányostul. lett egy szép aranyhal.

Máig is élnek. mit próbáltál életedben. De most otthon hagyták a lányt elrejtve. Rákerült a sor a tündérlányra.Másnap reggel újra készültek. hogy lesse meg.oOo.No. . munkába. hogy senki meg ne lássa. mit láttál.. akit a királyfi a tölgyfából kivett!” Megölelte erre a lányt a királyfi. hogy mit dolgozik az a lány. kezd sepregetni a házban.Egyszer volt. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni: . No. aki abból a fácskából jött ki. Annak nem volt mit csinálnia. Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány.És végig mondta az egészet addig. mondjál már te is egyet. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába. Kiment az egyszer vadászatra. Egyszer a király mesét akart hallani. ha meg nem haltak. te vagy itt a legszebb. ott maradt velük. elzavarta a boszorkány lányát.. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába. ki jár az ő házukba. hol nem volt. . megkapták a tündérlányt. hogy: „Én vagyok az a tündérlány. volt egyszer egy királyfi. hogy menjenek a királyhoz. a fácskát megragadja. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. Lássuk. titkon. a másik is egy mesét. A tündérlány erre elkezdte mondani. 371 . A szegény ember lánya csak nézte egy ideig. Mondja a király: . Mondott ez is mesét. munkába. Aztán hirtelen beszaladt a házba. A lány az ablak alatt állott. s elvette feleségül a tündérlányt. találkozott egy kis nyúllal.

De valamiképp mégis több igénnyel. Ami keveset szerkezetükön igazítottam. az első kiadáskor. Nyelvi hibát e mesék egyszerű előadói is ejtettek. úgy hangozzanak. Ezeket az összesség tudásának ilyenfajta figyelembevevésével javítottam ki. legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb.szavait. mint akadémikusaink. melyet feldolgoz. azok helyébe. olyasféleképp nyúltam én ezekhez a népmesékhez. E mesterfogásoknak csak töredékeit megőrizni nemzeti kötelesség. úgy mégis. száz elmesélőjük után még egy százegyedik is előállna. hogy a sajátosságukat megőrizzék. a bosszú. hogy a parasztság minden tagja külön-külön jobban ismerte nyelvünk szabályait.valóságban élő . Egységesíteni. Célom az volt. a lényeg megmásítása nélkül. részben más gyűjteményben való ismertségük miatt tartottam helyesnek kirostálni. mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket. magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását. Ám ez nem jelenti azt. Nyelvünk letéteményese a parasztság volt. már kezdetben. Illyés Gyula 372 . Ezeket a meséket mindenkor legjobban a gyermekek élvezték. igaz. a kemény szóhasználat olyan elemei kerültek beléjük. Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek. de amelyektől a gyerek megriadhat. mintha az eddigi. Nem megváltoztatni . a szegényparasztok.ellenkezőleg. mondjuk. Így nem egy fordulatukban a harag. de az is a népből. Hisz egy nemzet annál szervesebb. ezúttal is.Utószó Ahogy a zenész a népdalhoz. mint amennyihez a magyar nép egy tagjaként van jogom. A magam képzelete s ízlése szerint nem tettem többet hozzájuk. ezért igazítottam. akár a műemlékvédelem. De magyarul igazán jól még az akadémikusok közül is csak az tudhatott. Ebben a kiadásban huszonhét új mesefeldolgozás van. szellemileg annál gazdagabb és szabadabb. minél összetettebb. Semmiképp sem másíthattam meg tehát népünk jellegzetes előadásmódját. a kegyetlenség. Volt még valamire figyelmem. sőt tarkább. amelyeket a felnőtt természetesnek érez.nép nyelvi tudását. lényegükben megerősíteni akartam őket. S azután ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói. minél sokszerűbb.gyakran csak e tájakon értett . aki nem röstellte elsajátítani a . akár a festő a színeivel. amelyeket részben a tárgykör hasonlóságára. „legkulturálatlanabb” rétegének milliói voltak. hogy ezeket tompítsam. de nem a gyermekek költötték. nyelvi zeneiségét és . A tapasztalat vezetett rá.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful