ILLYÉS GYULA

Hetvenhét magyar népmese
Tartalom
A kis gömböc Kacor király A kakas és a pipe A kiskondás Együgyű Misó Az állatok nyelvén tudó juhász Fábólfaragott Péter A diákot erővel királlyá teszik Virág Péter Ribike Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Az égigérő fa Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj A repülő kastély A táltos ökör Ilók és Mihók A róka és a farkas a lakodalomban A zöldszakállú király Erős János Aranyszóló pintyőke A malacon nyert királylány A legerősebb állat Kis Kolozs meg nagy Kolozs A muzsikáló ezüstkecske A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik Tündérszép Ilona és Árgyélus A loncsos medve Jávorfából furulyácska A huszár és a szolgáló A bőgős fia meg az ördögök A farkas mulatni megy, azután szállni tanul Csinosomdrága A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja A kígyókirály gyűrűje A hiú király Rózsa vitéz Bendebukk A rest macska A becsületes tolvaj Marci A szamárrá változott barát Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető A palóc meg az egri nagytemplom Három kívánság Rózsa és Ibolya Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai A házasodni indult királyfiú A virágfejű ember Az öreg halász és nagyravágyó felesége Győző A három vándorló A halkisasszony A buták versenye Mese Bruncik királyfiról A libapásztorból lett királyné Mátyás király meg az öreg ember Mátyás király meg az igazmondó juhász Mátyás király és a székely ember lánya Ludas Matyi A koporsóba tett fiú Térdszéli Katica A róka, a medve és a szegény ember Az ördög kilenc kérdése A kecskepásztor fia Ej Haj Adj isten egészségére! Kilenc Így jár, aki irigy Vitéz János és Hollófernyiges A két lány meg a vasorrú banya Bíró János A rátóti csikótojás Gyöngyharmat János Nap, Hold, Szél Három aranyszőrű bakkecske A hét holló A szélkötő Kalamona A háromágú tölgyfa tündére Utószó

A kis gömböc
Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki: - Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának: - Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki: - Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc: - Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.

2

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki: - Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

3

Kacor király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé. A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig. A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg: - Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség? - Én vagyok a Kacor király! - Kacor király? Soha hírét nem hallottam! - Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam. Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő, s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar beletalálta magát a nagy uraságba, s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselkedett, keveset szólott és sokat evett, ebéd után álomra dőlt, s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik. A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl. - Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik; ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: „Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam.” Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen? - Járok egyet, mert nagyon unatkozom. - Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Kacor király? Soha hírét sem hallottam! Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. - El is indult a medve a róka barlangja felé. - Hallod-e, te medve - kiált rá a strázsa. - Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, ha kijő, nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak. - Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! - mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit csináljanak, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút, meghívni a vendégeket.

4

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreggel kifutott, s összeszidta, hogy megint alkalmatlankodik. - Eltakarodj innen! Nem megmondtam már? Az én uram a Kacor király; ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Tudom, nagyon jól tudom; nem is a magam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre. - Az már más! Várj egy kicsit. Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, tudtára adta a varjúnak, hogy a király szívesen fogadta a meghívást, elmennek az ebédre, csak tudják, hova. - Eljövök én holnap értetek, s elvezetlek! A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyancsak felütötte a lacikonyháját. A kis nyulat megtették szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A medve fát és vadakat hordott a konyhára. A farkas asztalt terített, és pecsenyét forgatott. Mikor kész volt már az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra szállott, de nem mert leszállani, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát. - Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk - mondta a róka -, csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram. S csakugyan, végre kijött a Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reátekinteni, egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket. A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozásban volt, mind azt mondották: vajon milyen lehet az a Kacor király? Ki-kinéztek az útra, ahonnan a vendégeket várták. - Ott jön, ott jön! Jaj istenem, merre fussak! - kiáltotta a kis nyúl, s ijedtében nekifutott a tűznek. Megpörkölte magát, s ettől olyan bátor lett, hogy fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta. A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette véle, s ezért jól képen teremtette a medvét. A medve a kis nyúlnak akarta továbbadni az ütést, de a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda. Mikor látta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy nyaka közé szedte a lábát. A Kacor király meg attól ijedt meg, hogy így nyakon teremtették. Uzsgyi hát, ő is futóra! Elröppent ijedtében a varjú is. Még most is mennek, ha meg nem álltak.

5

A kakas és a pipe
Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. Hát azt mondja a pipe: - Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfúlok. Szalad a kakaska a kúthoz. - Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. Elment aztán a kakaska a szép lányhoz. - Szép lány, adjál koszorút. - Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. Elment a kakaska a tehénhez is. - Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. Elment a kakaska a réthez. - Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz kút ád vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltba nem mégy kaszáért. Elment a kakaska a boltba: - Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakaska elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenest vitte pipének, épp jókor, mert szegény pipe majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt!

6

A kiskondás
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt. Nem tudták hasznát venni, nem vált be kondásnak sem. Hiába próbált vele az anyja akármit, mindegy volt annak. Hát ez a teddlenerontsd kondásgyerek meghallotta egyszer, hogy a király annak adja a lányát; aki úgy el tud bújni, hogy az ő lánya nem találja meg. - No, kiskondás! - mondta magában - most mutasd meg, ki szült! Sokat nyerhetsz egy kis ügyességgel! Fel is szedelőzködött, kért egy tarisznya hamubasült pogácsát, nyakába kanyarította a cifra szűrét, avval elindult. Ment, ment, mendegélt, árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, hol erdőben, hol sík földön. A pogácsa is fogytán volt már, de csak nem talált még a király kastélyára. Megy megint egy álló hétig, már az utolsó pogácsát is megette, de még semmit sem lát. Szomjas is volt már, olyan volt a nyelve a nagy szárazságtól, mint a felvert galuska. - Mit csináljak már? Éhen vesszek? Ha ezt tudom, el se indultam volna. Ahogy megy, nagy sokára talál egy kutat. A vályúján ült két fehér galamb. Odamegy. - No, két fehér galamb! Én most titeket megeszlek, mert majd meghalok éhen! Azt mondja a két fehér galamb: - Ne egyél meg, kiskondás! Inkább húzzál nekünk egy veder vizet szomjasak vagyunk nagyon. Jótét helyébe jót várj! Úgy rimánkodott neki a két galamb, hogy nem ette meg őket. Odament a kút kávájához, húzott nekik egy vederrel, azután maga is jóllakott a jó hideg vízzel. Avval ment tovább. Hát szomjas már nem volna, de a hasa, az morgott, mint egy láncos kutya. Amint épp egy nagy pusztaságban vándorolt, talált megint valakit: egy sánta rókát. - No, sánta róka! Akármi legyek, ha téged meg nem eszlek! Könyörgött a sánta róka is, hogy ne egye meg: a kisfiának visz éppen egy kis ennivalót. - Jótét helyébe jót várj, kiskondás! Majd segíthetek én még terajtad! A kiskondásnak már dülledt a szeme a nagy éhségtől, de nem bántotta. Gondolta, hogy majd visszafizeti az még az ő jóságát! Csetlik-botlik tovább a kiskondás. Szántáson, vetésen, tarlón, parlagon vitt az útja. Összekotorászta már az utolsó morzsát a tarisznyából, azt is megette. De mi volt az annak az éhes hasnak! Jobbra dőlt, balra dőlt, már azt hitte, sohasem ér oda, ahová akar. Utjában akkor messziről meglátott egy nagy tavat. Ő bizony megnézi hátha lesz ott valaki, valami. Lemegy a partjára, hát ott látja, hogy a víz szélében vergődik egy kis hal. Odakap nagy mohón, felveszi a vízből a kis halat. De az azt mondja neki: - Ne egyél meg, kiskondás, megszolgálhatom én még a te jóságodat!

7

ugyan. nemigen tud előle elbújni.Majd lesz valahogy! Bementek a házba. hogy csak most az egyszer ne egye meg őket. Nagy sokára mégis elért a kastélyhoz. rögtön elviszünk! A kiskondás sem húzódott soká. nyelt ő is egy nagyot a vederből. Adtak neki annyit. . A kiskondás illendően odaköszönt neki. hogy nagyon régen úton van már. . kászálódik. Utoljára aztán mégsem bántotta őket.mondta a király. esedeztek neki.No. hogy bizony ő már nagyon éhes. vessenek neki egy kis maradékot.Gyere. ha nem tudsz elbújni. ment tovább.Jól van. Beletörődött a sorsába. csillogott. és így kiáltott: . De már mindegy. Hát megint talál egy kutat vályúval. A kiskondásba nem szakadt bele a madzag. ahogy rásütött a nap.Ugyan. merthogy azt hallotta. Ha ég-föld összeszakad is. míg a lánya föl nem kel. A kapuban ott állt a király. hátha lenne valami sikere a vállalkozásának. a pénze csak úgy ragyogott. avval továbbment. szép volt nagyon. azok meg uzsgyi! Mentek vele. Másnap. nyomon követi az embert.Gyere elő. Lement a kertbe. itt van kilencvenkilenc emberfej a karón. egyszer csak ott látja az első két fehér galambot. . leszakította a legszebb rózsát. te kiskondás. mint a bolond hallgatok rátok! De azt bezzeg nem látjátok. jól van! . ahogy lesz. majd megszolgálják még a jóságát. Rájuk bízta magát. úgy lesz. A kiskondás bánta már.Hát hol jársz erre.Nézte a halat sokáig a kiskondás. mert ha fölkelt. Megpróbálkozik ő is. csak ki akartok rajtam fogni. De már igazán azt hitte. most már káreszkuresz.De látod-e. Húzott nekik egy vödör vizet. Én meg. hogy útra kelt. a vályún két fehér galambot: . mióta. ahol még a madár se jár? Mi keresnivalód van itt? Elsorolja aztán a kiskondás. csak azt mondta: . már nem tesztek bolonddá! Nem nézek már se istent. már nem fordul vissza. Huncut dolog az éhség. Felkészült a királykisasszony is. egyenest a nap háta mögé. azok azt mondják: . Ment. és visszatette a vízbe. csak azt tudta. hogy már felfordulok éhen! Meg akarta fogni a galambokat. A kiskondás először is azzal állt elő. ahogy felkelt. Ebbe az éhségbe el kell pusztulni! Már maga sem tudta. s a király el is fogadta: . amennyi belefért. de azok rimánkodtak. mint a szél. hogy a király annak adja a lányát. Megsajnálta. Bizony nagyon is ide igyekezett. hogy nem ér oda. kiskondás! Ott vagy a nap háta megett! 8 . Te leszel a századik. perdült egyet a sarkán. se embert megeszlek benneteket! Rimánkodott a két fehér galamb. fiam. Kászálódik a kiskondás. hogy bújjék már el. aki el tud bújni előle. megy be hozzá a király. mivégről jár ő erre. Kinyitja az ablakot.

. . A róka levitte őt hétszer olyan mélyre a föld alá. a lányból meg olyan dolgos. . boldogok lettek. Kimegy a királykisasszony a kertbe. keresi a legszebb rózsát. Úgy elbújt. szép asszony. az egyik mindjárt elszállt. hogy nem találok rá! . Felkészült hirtelen. Perdül még egyet. dehogynem! Perdülj még egyet a sarkadon. A királylány csak nézett.Dehogynem. nem látom a kiskondást. ott is szebbnél szebb virágok virítottak. mint a bokrétába kötött virág. Még most is élnek. Harmadnap a kishalhoz ment el a tóba. perdül egyet a sarkán. a kiskondás előbújt onnan is. Csak hánykolódott. sem pihenni. most az várta. akkor sem látja! .Hű. kipiheni magát. Itt is. A kiskondásból még hétszerte szebb legény vált. leszakítja a legszebb rózsát. te az enyém! Ásó-kapa válasszon el egymástól! Megölelték. de már nem látta a kiskondást. s mindjárt hívta a kiskondást a tó fenekéről. Beereszti a galambot. Leszakítja mind a kettőt. Ránéz az ablakra. úgysem találta volna meg a kiskondást. a sánta róka már ott ágaskodott. a másik ott maradt. A kertben már délelőttre minden bimbó gyönyörűen kifeslett. én is azzá változom. megcsókolták egymást.mondogatta a kiskondás. de nem bírt ám sem aludni. 9 .No. . ahogy lement a kertbe. megy el a rókával. kiskondás. Perdült egyet a sarkán.Gyere sebesen! Változzál át egy szép rózsává. A galamb azt mondja neki: . hát kettőt egyformának talál. hogy maga előtt látta a kiskondást. meg félt is! De mit csináljon a nap háta mögül. Azután lagzit tartottak. Felkel a kiskondás. Ahogy azok őt meglátták. Olyanok voltak ott egymás mellett. negyedszer se tudok én úgy elbújni.Szívem szép szerelme! Én a tied. hogy rám ne akadjon! Lefeküdt. kinyitotta az ablakot.Már ha háromszor megtalált. a föld hét mélységéből! Mit volt tenni. amilyenre ásni lehet. veckelődött. a másik meg a kiskondássá változott. hogy majd elalszik. Úgy is lett. ha meg nem haltak. akár a párja. amilyen a kiskondásnak kellett. ette a méreg a kiskondást. és ment egyenesen a konyhába. de perdülhetett volna akárhányat. Akkor a lány kebléről az egyik rózsa galamb formájában elszállt. leszakajtotta a rózsát. Az levitte a tó egyik szögletébe. hátha meglátod! Perdült a lány harmadszor is. apám. Másnap virradóra ott lát az ablakán két fehér galambot. perdült egyet a sarkán. Akkor a kiskondás magához ölelte a lányt. Lejön a királykisasszony. és a keblére tűzi. Megvirradt a másnap. Ide már nem ér el a szeme világa! Itt találjon meg! De a királykisasszony. A kiskondásból olyan finom ember lett.Hát végem van! Az van! Már az enyém a századik karó! .Gyere elő.

csakhogy amíg ő a tóban űzte a hóbortját. magam sem tudom. hol kell keresni. onnan. akár a fejsze. Nagy ízibe nekivetkőzött. Egy dolog végett még kár volna. mint egy lepényt. Hej! Vakarja a füle tövét együgyű Miska. Mit tehetett mást szegény Miska. a fejszével agyondobja a rucákat. Vallatóra fogta otthon azonnal a felesége. te fejsze. mint sült bolondságot. a fa dőljön egyenesen a szekérre. hol együgyű Misónak neveztek. mire a keresést elunta. mit tegyen ő most?! Hát hogy üres kézzel mégse menjen haza.Most csak azért is megkoppantalak én mind a kettőtöket! . hogy felöltözzék. a fejsze után hajítja. Jól van! Vágja. vágja. Mégiscsak van itt ész! Veszi a láncot.kiáltotta dühösen. előkapta nagy bosszúsan. s megy ki velük az erdőre. s darabonként rakosgassa a szekérre. De a lánc egyet se koppant. csak elbeszélte. csak azért is kiveszlek. hogy szekeret. hogy csak nem koppant. a homlokára ütve. Fogja is be rögtön a teheneket. Csak nem megy be vízbe egy semmi fejszéért? . mert noha már felesége is volt. hol. Reggelre kelve pedig az asszony feltarisznyázta s iskolába kergette az urát! Hogy talán egy kis észt tudnának verni annak abba a buta fejébe! 10 . végül szerencsésen ki is vágja a nagyszál fát. hogy széthasogassa a fát.Ezt viszem haza . fáért. Mit lát a tóban a nád között? Három vadrucát. mégpedig akkora zuhanással. Igen. Hát kijött.Ne te ne! . Hát attól olyan méregbe jött az asszony. hogy. Egyszer. de volt valahol ezen az élő világon egy ember. nemhogy tűrni. Azzal a fa alá tereli a teheneket a szekérrel. hogy elég lett volna az ütést számolni is. hogy nem.gondolta. meztelenül kellett hazamennie.Együgyű Misó Egyszer volt. de a kettő már csak megérdemli hogy a vízbe menjen! Gondolta azt is. soha egyebet sem tett. s a fa rá is dőlt a szekérre. . csak úgy a vízbe csobbant. s úgy elagyabugyálta szegény Miskát. hogy előkapta a laskasirítőt. s így megmutatja. Amire ugyan rá is szolgált. Hát erre már nagyon méregbe jött Misó.kurjant fel észbekapva. s meg is fázott. be a tóba! Öreg este lett. hogy amint ő a fát kivágja.mondja -. Aj! átkozódott szertelen méreggel Miska. vette a fejszéjét meg a szekérkötő láncot a karjára. tehenet. Azért. Útközben elért egy tóhoz. a lánc majd ráütődik a fejszére. a ruháját a kutyák elhordták a partról. a fejsze a vízbe csuppant. ebből bezzeg lehet majd tüzelni. Meglát hamarosan az erdőben egy gyönyörű nagyszál cserfát. mindent úgy szétlapított. hogy valamelyik csak rákoppan a fejszére.azt gondolta -. Hogy a feleségét a két tehénért kibékítse . De a rucák elrepültek. s úgy indult haza. s egyiket a másik után a tóba hajigálta. s azzal az is oda! No már most hogy vegye ki onnan? . hol nem volt. hogy s mint járt aznap. Volt a zsebében húsz ezüst húszas. két tehenet szerzett ez az együgyű Miska. . De bezzeg. Mert minek kínlódjék az ember még avval is. akit a sok bolondoskodásáért hol együgyű Miskának.

hogy a farkasok rágjanak meg! Nem viszed el a hírt a szomszédba. Jó! Odaült a tűzhelyhez Miska. elindult együgyű Miska világgá. vagyis hogy a tésztanyújtófával megint úgy helybenhagyta együgyű Misót. hanem a bor is mind egy cseppig kifolyt a hordóból. mikor már kész volt nagy gyomrozással. úgy jóllakott. én elmegyek a templomba! Amíg haza nem jövök ügyeljen arra a szál kolbászra a lábasban meg arra a fazék káposztára. És kilökte a kapun.De igenis találtam.Ejnye. s csipegeti. épp akkor. Megnyitja a csapot. Misa persze minden dolgot vállalt . Mit keres ez itt?! . a mi országunkban? .rikkantott rá Misó. s csipegeti abból is a húst.Mit vágjak hozzád? Avval kikapta a csapot a hordóból.Hol jársz itt. . s forgatja a káposztát. hogy semmi egyéb. . Nagy íziben meg is alkudtak. ha kapnék . hogy az végül csak az ágy alatt érezte maga emberének magát. ejnye. te ember. mindenhez ért! Hanem alighogy az ördög házához ért Misó. amint meglátta. mert kitekerem a nyakad .Hát én biza szolgálatot keresnék. többet a lábad be ne tedd a házba. amíg be nem keveredett egy rengeteg nagy erdőbe. mert bezzeg hogy helyreütötte az ő tegnapi károsodását! Keresi azonközben a pénz gazdája az elveszített pénzét. beitassa vele a tócsában álló bort.Hallja-e. De az asszony onnan is kihúzta. hogy behintse. ha már így megesett a vásár.Amint ment Miska az iskola felé. s Misóval is találkozik. íme.Aunye! . de még asszonyodnak se árulsz el! .mondja együgyű Misó.nyújtózott egyet együgyű Misó. hogy le is út. amíg mind el nem csipegette. .kiabálta az asszony. fazékból a húst. és elkezdette hordogatni abból a puliszkalisztet a pincébe. Hát abban a percben ott látja a kutyát is maga mellett. Jól van.Miska. mit csinált. fel is út. Hiszen a kutya el is futott nagy vonítva. hogy csúfolódik vele Miska. Ott találkozott . hogy tettem ilyen bolondot? .Hallja-e. hát egyszer csak. talál az úton egy nagy tarisznya pénzt! Szalad vissza azonnal nagy örvendezéssel. hogy mégiscsak szereti őt az a jó Isten. ne csak együnk! Ment hát le a pincébe borért. Telt-múlt megint az idő. Kérdi tőle: . s jól ellazsnakolta a hitvány Miskát. nem talált erre az úton egy tarisznya pénzt? Azt mondja Miska: . Hanem hát ember téved . addig vette. hanem csak kárra kár a szegény asszony olyan pulykaméregbe gurult. apjuk. Forgatja a kolbászt. de ember is teszi jóvá! Nekilátott újra a tennivalónak. Az ördögnek éppen cselédre volt szüksége. Látja itt is. mikor először mentem az iskolába. mit tehetett egyebet.Igyunk is rá.kivel? Az ördöggel! Azt mondja neki az ördög: . kinyitotta a szuszékfedelet. Dühbe jött a szegény káros. Azt mondja egy vasárnapra kelve az asszony Miskának: . ment. . látja túl is.vakarta a füle tövét nagy sopánkodva Misó. addig csipegette s ette a lábasból a kolbászt. nehogy odasüljön vagy elégjen. s azt hajította utána a kutyának. Áldott szerencséjére jött hamarosan a felesége a templomból.Ejnye.mindent megtesz. hogy megint úgy „ellaskasirítőzte”. akár egy esperes. mert azt hitte. hogy mit csinálok. szolgálatot keresni. 11 . .gondolta -. Ment. ameddig mehetett.

Jaj. mikor az ő erejéhez egy forgács is bőven elég lett volna. már mintha éppen ő lett volna.kérdi az ördög. Másnap az erdőre küldték fáért. akkorát.Ez már mondás . Egyet megint csak utána küldöttek. a szűrével. . s egyszerre hazaviszem! .mondták az ördögök. fogta Misó a favágótönköt. rátánként. ez ugyancsak erős volt . hisz ha otthon lesz. az Istenért. mit csinálsz itt? . hát meghallotta az ördögök határozatát is.Na. Szerencsére éppen hallgatózott Misó. fontolódott Misó magában a kútnál. ember. s egyszerre mind hazaviszem az egész erdőt! . hogy amíg éjjel alszik. hogy vigyen ő haza akkora világnagy szálfákat. Megunják otthon várni az ördögök.Mit? Hát azt hiszitek. De együgyű Misónak is volt magához való esze. összevagdalják. . Éjjel aztán kilopódzkodtak az ördögök. . s vitte az eresz alá. megszeppent Misó. de vízzel tele megbillenteni sem tud akkora hordót. s ásni kezdi vele a kút mellékét. hogy hozza tele vízzel! Hm! .Hát te. Misó. mert még bajt hoz rájuk ez az átkozott fajzat.kezdett rimánkodni az ördög . hogy mi lesz most.mert ha otthon a kút. amint az ördögöt feléje menni látta.Jaj. vette a dirib-darabra vagdalt szűrét a vállára.Hát te mit csinálsz itt? .mit csináljon ő most? Hiszen üresen csak elvoncikálja hol erre. az a sok ördögfióka mind kiissza. Egyet utána küldöttek. Megijedt Misó.Mit-e. Azt határozták.gondolta Misó . .hagyta helyben Misó kegyes leereszkedéssel. amint megvolt a nagy csata. szépen lefektette. . hogy egy porcikája sem maradt sértetlen. hordom én nektek hordónként a vizet?! Kiásom az egész kutat. hogy üresen is alig vonszolta.kezdi Misó. te? Hisz csak nem járok ki mindennap az erdőtökre fáért! Összekötöm a fákat. Hanem amíg így gyöntölődött. ebadta ördöge. 12 .Én csak úgy az eresz alatt. beterítette. Amint megestül az idő. Törte erősen az eszét. Maga pedig bebújt a szalmalikába. nemhogy hazavinni képes lehetne. s télire egy szál se maradna. . Összenéznek az ördögök. Haj. azt ne tedd . . megunták várni otthon az ördögök. De hogy legalább öt-hat szál fát hozzon. elkezdette az egyik szálfát a másikhoz kötözgetni.Mit?! . hogy miképp tegyék el láb alól valamerre Misót. ne tedd. . Reggel Misó szépen előjött.kérdi az ördög. a szűrömbe takaródzva. Összeaprították úgy az ördögök a favágótönköt az éjjeli sötétben. Inkább én hordok helyetted. hogy mégis valamit tegyen. ez kell nekünk. ha nem lehet belőled abódi pap. Hát hogy valamit mégis csináljon. amint meglátta Misó munkáját. hogy mitévő legyen. előkap egy fácskát. Hanem otthon most már összesúgtak az ördögök. hogy hol is szokott aludni. hol arra a kútig. miénk az életed már. aludni.hát hordjad. ne tedd! Jaj. S aközben. mind elégetjük egyszerre.kezébe nyomtak egy nagy hordót. A sok ördögfióka meg rárivallt. s azután mit iszunk? Inkább én hordom helyetted. Feleli nekik Misó: . Kérdik tőle az ördögök este.Jól van! – feleli Misó .

míg az időm ki nem telik.Hát hogy . hanem nagy ízibe teletöltöttek egy feneketlen nagy zsákot arannyal. Kérdezte Misótól nagy megrökönyödve. hogy nyársra húzzanak? Megijedt az ördög. hogy tüstént vegye.De már olyan bolondot nem teszek. A házánál éppen be volt gyűlve a fonócéh. a bolhák szinte megettek. lehelt. akkorát szuszogott. mit készítenek ellene ezek most.mondja Misó -. vagyis az este épp Misóéknál pödörték a guzsalyról a fonalat az asszonyok. hogy nagy leheletével az asszonyokat. hogy az ő fejszecsapásaik csupán bolhacsípésszámba mentek Misónál! Egynek sem volt többet istenes igyekezete. De hiszen az ördögök inkább hazavitték neki a zsák aranyat. hogy én vigyem! Ha azt akarjátok. Misó akkor már otthon volt. mit akarhatnak.Te vagy. hozzátok haza nekem. rusnya ördöge . szerencsés jó reggelt köszöntve nekik. amint azt hallották.hát hogy aludtál az éjjel? . hogy az ő ziháló. vagy tán még ma is él. mikor az ördög megérkezett a zsák arannyal. különben itt ülök a nyakatokon. . Átlépett a zsákon. hogy még tán most is fut. Megijedt az ördög! Fel sem tudta fogni. amerre a két látó szemével mehet. hogy idő előtt elmenjek. Misó meg azután már boldogul élt a zsák aranyból.Hát nem látod. mint a pihetollat. mind felröppentette a levegőbe. mert hisz esze ágába se jutott. Mert erősen ki volt a hitvány ördög fáradva. csak éppen hogy menjen már tőlük. . Miska te? Hát .kérdik az ördögök nagy megrökönyödve. Mert mindegyik asszony kezében ott volt a hegyes guzsaly. vigye. megbékélt a feleségével. nagy lélegzete emelte őket guzsalyostól a levegőbe. hogy mind a padlás felé lebegtek. hogy azokkal a hegyes lándzsákkal téged kerülgetnek. . ha eddig meg nem halt. s úgy elfutott. Mondja nekik nyugodtan együgyű Misó: . s pusztuljon a szemük elől. nem is fekszem én többet oda! Na hiszen. hogy új próbára tegye Misót. 13 . táncolnak a levegőben.Így ment bé az ördöghadhoz. kerekedett is ijedtség az ördögfamíliában! Hogyisne. hogy mit is akarnak ezek most ott a feje fölött. hogy így forognak. Éktelen sok a bolha. ha végleg el nem tikkadott. amint elevenen maguk előtt látták.mondja Misó -. miközben a zsákot letette.

és megjutalmazza a te hűségedet. Ahogy hazafelé utazott. hogy honnan érti azt a beszédet. Kérdezte a felesége. Azt mondta egyik a másiknak: . én meg ezt a kövér asszonyt itt e! A juhász ezt mind értette. egy se volt benne. abból választottam ezt a legszebbiket. Odahaza. te csak azt a sovány embert viszed. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt: .Könnyű neked. Elvette a számadó lányát. az ember pedig a csődörre. Ült azon két szarka. a kígyók királyához. A csődör ekkor rányerített a kancára. hol nem volt. Elment haza. milyen boldogok lennének belőle! A juhász meghallotta. ha megmondja. levágott egy karót. mert akkor meghalok. hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának. hol nem volt. . A juhász azt mondta: . nem szabad mert mindjárt meghal. A kígyó elmászott egy darabon. A kígyók királya megadta. te szegényember. hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában. Elmondta. hogy mondja meg neki. Az asszony rákezdte. Később eljött szekérrel a pénzért. hogy mit nevet. meglátott egy odvas fát. teli volt kaláccsal. ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét.Mindegy.Az állatok nyelvén tudó juhász Ahogy mentem. mert akkor azonnal meghal. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben. kidőlt. s azzal kivette a kígyót a tűzből. . Azzal visszajött az ember a földre. Hol volt.Segítsél ki. bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt. mert az én édesapám a kígyók királya. Erre a juhász elnevette magát. hogy az állatok nyelvét értse.Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom. hogy miért nem jön hamarább. Hát elmondotta. Az asszony elmaradt egy kicsit.Nem lehet! . a kemencenyakon ült két macska. jótét helyett jót várj. volt egyszer egy juhász. azon lementek a föld alá. meglátott messziről egy tüzet. de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani. De a juhász azt mondta. mendegéltem. Ez meg azt mondta: .kötötte magát a juhász. A kő alatt lyuk volt. 14 .Mit kívánsz. Azt mondja az öreg macska a kis macskának. hogy mit nevet. hogy mivel ő kisebb. még az Óperencián is túlnan volt. De egyszer vásárra készültek. Kérdezte a felesége.Hej. hazavitte. s könnyen befér a kamrába. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. lopjon neki szalonnát. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. az üveghegyen innen volt. hogy mit mondott a csődör a kancának. megint elnevette magát. amiért a fiam életét megmentetted a haláltól? Azt mondta a szegényember. Nagygazda lett belőle. A felesége most is kérdezte. csak azt kívánja. . hogy honnan van nekik ennyi pénzük. Az asszony mindig kérdezgette. csak mondjad meg! . az isten adta. elmentem Pelegre. Kérdezte a kígyók királya: . Hát hol volt. a szobában. ha tudnák az emberek. te szegényember. Az asszony ült a kanca lóra.Ne kérdezd. Hát kapta a juhász.mondta a felesége. megjegyezte a fát.

Azt mondta a Bodri neki: . azután mégis négyet odaígértek. gonosz állat. hogy nem lehet. ő meghal. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. mert nagyon szomorú volt. hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen. hogy meritek a gazdánk juhait odaadni? A gazda ezt mind értette. De az öreg Bodri kutya azt mondta: . Hanem ekkor bement egy hetyke kakas.Hazamentek. és belefeküdt. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. mégis tudok mindegyiknek parancsolni. csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret. és nagy kényesen ette a kenyér darabot. csak mondja meg. A kutyák azt mondták. mikor a drága jó gazdánk most haldoklik? De a kakas azt mondta: . Még annyit mondott. Ládd. De a Bodrinak nem kellett. te átkozott. Hát az asszony ismét kérdezte. ha meghal is. hogy mindegy. mint a gazdád. honnan tudja az állatok nyelvét. hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. Erre a juhász felugrott. Az asszony erre azt mondotta. Erre a juhász koporsót csináltatott.Ó. A juhász azt mondta. sajnálta a gazdáját. jól megverte a feleségét.Gyalázatosak. nem tud egy asszonynak parancsolni. 15 . ha megmondja. hogy többet nem kérdezte. a kutyákat szétkergette.Te bolond! Te is olyan bolond vagy. énnekem húsz feleségem van.

De úgy történt.Nem alszunk. lakik-e ebben a városban kardmester? . felelt azonnal: .mondja a kardmester -. s elment a pajtásával a kardmesterhez.Ó. édes gyermekem. mit érsz azzal a csekélységgel? . Ott azt mondja: . ha nem alusznak.és gyémántkardom.No. Estére. Kiment a kicsi fiú a kapu elé. Még azt mondja az asszony: . s azt mondja: . megette már azt a rozsda. hadd keressen magának játszótársat.Te kis pajtás. mert gyermekük nem volt. addig beszélgettek vele. arany. édes gyermekem. Akkor lefeküdtek. maradt egy kis étel. amelyet legelőször készített. Nagyot kacagott ezen az asszony.Ó. apjuk? . Egyszer azt mondja az ember a feleségének: . nem messze! Bemegy Péter az apjához. Leültek az asztal mellé vacsorázni. Éltek.Legyen szíves. Van itt réz-. adok én neked többet. éppen ott van. és adja ide a vacsorámat! Hát a fából faragott gyermek megelevenedett.Édesanyám. azt kérte.Elmegyek az erdőbe. mire a vacsora készen lett. Amelyik tetszik. alusznak-e? Megörült az asszony. 16 . kedves öcsém . éppen a fiunk részére maradt.Mit. hogy szépen meg is virradott. Kérdi Fábólfaragott Péter: . azt veheted! Nem kérek tőled azért egy krajcárt sem. adjon nekem nyolc krajcárt! . éldegéltek kedv nélkül. Azzal kifutott.mondja Fábólfaragott Péter. Addig gyönyörködtek benne. gondoltam én egyet! . Mikor háromnapos lett a gyermek. Egyszer éjfél felé megszólal a fagyermek: . és faragok fából egy gyermeket. asszony. keljenek fel. az ember egy kifaragott gyermekkel érkezett haza.Fábólfaragott Péter Volt egyszer egy szegény parasztember és a felesége. . adja nekem nyolc krajcárért azt a kardot. engedjék ki az utcára.Nekem csak nyolc krajcár kell! . Az ajtó sarkába állította.Hogyne laknék. Ahogy vacsoráztak.Kardmester úr.No. .No. Hát éppen egy vele egykorú gyerek várta őt.

Itt ihatik mindenki. hogy ezeket hiába kínálod akármiféle takarmánnyal.No. Hallják ám egyszer. Azt mondja Péter az édesapjának: . . Járnak a piacon az ökrök között.. látja ezt a szántótaligát? . amennyi kell néki. Péter vette a kardot. De tudd meg. a bor pedig vízzé változik. milyen az a két ökör! Hát látják. én is hozzávágnék .Ha megengednék. Azt mondja ekkor az ökrök gazdája: . üvegeket. vette az itatóvedret. ide tegyen asztalokat. Éppen másnap következett a vásár abban a városban. és hányta a parazsat belé. hogy milyen szép két aranyökör. De már annyi a csorba kard körülöttük. itt van nyolc krajcár. te Fábólfaragott Péter. apám. mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll magától. hogy annak csengése-pengése tizenkét országon is keresztülhallott. Amelyik vitéz kettévágja a láncot azé lesz a két ökör. . . s addig hányta a kardokat. amelyet legelőbb készített.No. édes fiam . hogy én meghaltam. Úgy illett rá. és vegyünk két ökröt. Elment a kardmester. aranylánccal összekötve.Hát ezt a malomkövet látja-e? . De meg kell engedni. de akkor a két ökör felhányta a farát. akkor tudja meg.Éppen azt is akartam mondani. . hogy mit akar ez a kisfiú. a pálinka meg piros vérré. hogy van két ökör. amelyen legelőbb tanult. menjünk ki a vásárba. derékból. Elcsodálkoznak a népek. s úgy elvágta az aranyláncot.Látom. mert ezek csak parazsat esznek! Hazament Péter. kedves fiam.No. Azt mondja: . Aztán nagy örömmel elment haza. Azt mondja Fábólfaragott Péter az édesapjának: . menj haza. és a malomkő felmegyen a szántótaligára. kedves fiam. édesapám.No. Azt a két ökör mind egy szemig megette. A két ökör meg felcsapta a farkát. menjünk.Nem gyermek kezébe való az . fölkötötte. De most. hogy a szügyüket éri a sok kardvég.mondja az apja -. a másik napkeletnek. mert az első munkát is meg kell fizetni. s meggyújtott tizenkét öl fát. és egyik ment napnyugatnak.Menjünk. arrafelé! Hadd lássam. hadd lássam. mintha onnan nőtt volna ki. milyen gyülekezet van ott. 17 . Egyik lyukból tiszta piros bor folyt.Édesapám. Azt mondja Fábólfaragott Péter erre: . Igen ám.Látom. Mielőtt az elégett volna. édesapám. Ekkor Péter hozzávágott. Az kell nekem. futott. Péter a kapu sarkába két helyre beleütötte az ujját. s adj nekik enni. jöjjön velem! Mutatok én magának egyet! Kimentek a kapu elé.No. Újból kutatni kezd és megtalálja azt a tokot is. keresse ki csak a kardot. amíg meg nem találta azt a rozsdás kardot.feleli Péter -. a másikból meg tiszta pálinka. amelyikbe a kard illik. s egyenest hozzájuk az istállóba.mondja Péter. édesapám. .

De akkor véletlenül meg botlott. a pálinka meg piros vérré. ahol én vagyok. A királynak volt egy lánya. hogy fűt-fát állítsak glédába. . Csatázni kezdett. Elmegyek én oda magam is.Én lelket tudok ereszteni belé. Mikor ezt a király meghallotta nagyon sírt. édes fiam . Elérkezett egy királyi városba. mit érsz te ott egyedül? Csak mint a szúnyog bivaly mellett! De Péter csak elment egyedül. Rögtön földbe is tették. és elment oda. és itt és itt jelenjek meg háborúban. Fölkelt Fábólfaragott Péter: . Beköszönt a királyhoz: .Hát hogyne sírnék.Felséges királyom. hét világon keresztülment. hogy már-már mindenkit legyőzött. papok. Ott maradt Péter. a másik lelket fútt belé.Elindultam szolgálni.No.Adjon isten jó napot.No . Hát te mit tudsz? . . csak ételt-italt. .Akkor. inkább megengedem. hogy ég-föld majd összeszakad. a malomkő felment a szántótaligára magától.kérdi a másiktól. Most. mikor egy olyan írás érkezett. üljön fel a szántótaligára. ahol Pétert legyőzték. felséges király. ha fel akar keresni. Mi járásban vagy? . felséges királyom. Kereste. napnyugatról a másik aranyökör úgy jön. hogy össze tudom ragasztani. Aztán úgy éltek a királyi udvarban. . hát te miért sírsz? . Azt kérdezi egyik ökör a másiktól: .Nem kérek én semmit. öcsém. Nap keletről az egyik.Ó. Kérdi Fábólfaragott Péter: . sose sírj.Én tudok annyit. bárók hercegek. Egyszer jön a királyhoz egy olyan írás. . . és semmi élet nem volt benne. Elindult Fábólfaragott Péter. hasztalan. Jöttek mindenfelől grófok. hogy az öreg király nagyon megkedvelte. mert az éppen oda viszi. Hét országon. Ekkor az egyik összeragasztotta. hogy hozzámenj. Erre aztán őt győzték le. Annyira harcolt a kardjával. kedves fiam. De hát a nyaka le volt vágva. hóhér seprűzte őket. ha nem adják hozzá feleségül. . felült a szántótaligára. szerencsét próbálni. Pap eskette. végezte az asztalosinasi dolgot. Azonnal nagy lakodalmat hirdettek.Mi kérsz egy esztendőre? .azt mondja a király -.Hozott isten. Olyan ügyesen és kellemesen járt. nekem el kell mennem világot látni.Te mit tudsz? . Másnap reggel a szántótaliga otthon elment az ajtó elé. A két aranyökör hányni kezdte a szarvával a földet mindaddig. szerencsét próbálni. hóhérok. a bor vízzé változott. mint férj és feleség.Az asztalosinasom éppen most halt meg! .Jaj. Látta ezt Péter apja. amíg Pétert ki nem vették. hogy már meg akart halni.mondja a király -. De látja ám a két ökröt jönni. kedves édesapám. az is annyira megszerette Pétert. hogy fűt-fát állítson glédába s itt és itt jelenjen meg a háborúban.mondja a király. de jót aludtam! 18 .

ha véletlenül meg nem halt.Aludtál volna bizony örökre. Még mai napig is folytatja a királyságot. és felavatták Pétert királynak.. a király újra összehívta a grófokat. Akkor megindult Péter. Ahogy hazaértek. hercegeket. válogatott cigánylegényeket. és hazamentek. ha mi nem lettünk volna .mondják az ökrök. 19 .

Egy kicsit nyughatatlanul. Hitték hát. Megvetették az ágyat egy oldalházban. mert ő szegény legény. hogy hátha királyfiú ez a legény. Hogyne: ilyen szép királyfi! Nem nagy dologba került. Más este ismét oda vetettek ágyat. nem afféle ágyhoz van szokva! Felkelt a diák. A diák. A király egy bizalmas emberét a szoba ablakához állította. hogy a szállóvendég nem aludt. hogy legyen úgy. hogy kitudják. hogy baja legyen. igazán királyfiú-e. ha találja. s csak azért öltözött diáknak. A diák azt mondta: . hogy ne ismerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának. s ha nem lesz egyéb. elszököm tőlük. de magam vagyok az oka! Ebből azt gondolták. mert azt a kis ruhája szegébe kötötte. hogy a múlt éjjel nem pihent volt. azért. Reggeli alatt a király megkérdezte. akkor királyfiú. vegye fel. Összekeltek. s visszamegyek a kollégiumba. hogy a diák csak diákképet vett. hogy hasznukat veheti.A diákot erővel királlyá teszik Útra ment egyszer egy diák. s ügyesen viselkedett. Utjában elestéledett egy királyi városban. hogy együtt éltek. Gondolta. hogyha avval megelégszik. Úgy látszik. ahogy jó. Azt gondolta magában: „Elindulok velük. hogy a szállóvendég végig jól aludt. miért nem adta ki magát. Virradatig meg sem moccant. mit csinál. Most a borsóval nem kellett. hogy aludt. s útiköltséget kért. hogy megbánta. A vigyázó nem látta. s minthogy eladó lánya volt. s útnak eresztették. hogy a diákkirály is mutassa meg feleségének a maga országát! Puff neki! A diák csak most ijedt meg. mikor az ágyból összekeresgélte. Szepegett előbb. A vigyázó most azt jelentette reggel. hogy királyfiú. 20 . azt. Felszedte hát a borsót. Megmarasztalták vagy két napra. Amint a városból a mezőre ért. s csak hajnalra aludt egy cseppecskét Azt jelentette hát a királynak. míg össze tudta szedni. s lánynézőbe jött. mint a tej. mihelyt a fejét letette. s ő vetkezni kezdett ott egyedül. talált valami kipattogzott borsószemeket. mert akkor nekivaló jó ágyat vetettek volna. a borsó a zsebéből mind az ágyba hullt alája. Akkor felrakták szekérre őket. szepegett. hiszen az apja is azt tanácsolta volt neki. mivel dolgozik a diák. De amint vetkeznék. hogy nem aluszik hanem mind csak az ágyat igazgatja. s a király is helyesnek vélte. A diák jóforma legény volt. Húzódozhatott! A király lánya sokat járt utána a diáknak. Hajnal lett. úgy vélekedett.” Hisz a diákköntöst sohasem hagyta el addig sem magától. s ahhoz képest bántak vele. de csak elszánta magát. de látta. Álló esztendeje volt. s a zsebébe rakta. A királynénak ez figyelmére esett. Megmutatták a diáknak az ágyat. Ráfogták. Ketten megegyeztek. kezdi keresgélni s egyenként összeszedegeti. úgy csak diák. de ha nem. Bejelentette magát a királynál. hogy királyfiú. A diák most már nem ellenkezett. talpraesetten beszélt. de most már királyi módra. csak az ágyánál bajlódott. úgy elaludt. s éjjelre szállást. Most már szentül hitték. hogy kurucosan talál járni. hogy magát véle megszerettesse. s királyfiúnak szólítgatták. hogy lesse meg a diákot. de igazán királyfiú. Első éjszakára nemigen pompás ágyat vetettek neki. hogy ami többet ér a bolhánál.

ma is uralkodik. Talál ott egy vén banyót. Aztán elbeszélte az egész dolgát mostanig.Ha ezt mind így kiállod. az a baj.Micsoda próbákat állottál ki hát? A cipó elbeszélte. kutyástól. A diák elbeszélte a sárkánynak az egész dolgát. hogy ő mégiscsak király.Elindultak. Oda mind bementek s megtelepedtek. s ha benne kaplak. s lakjál ott békében feleségestől. s a vár mindenestől neked marad. felséges király? . sok hideget. s ha kell. 21 . míg egy nagy erdőbe nem értek. mint az a diák. . de máskülönben ide nem! A sárkány tudta. a tüzes kemencébe bevetették. hogy nem titkoltad el előlem a dolgodat! Én a kurucos királyné vagyok. s addig mentek. felásott földbe takarták. megcsépelték. én is a mai szentséges nap beállanék diáknak. De akkor aztán kotródj. Tétesd csak ki a várkapuba. Éppen ott hevert egy hétfejű sárkány. macskástól addig.Köszönd.Az még nem baj.mondja a sárkány. A diák a cipót elkészíttette. mert akkor én megyek oda haza. ott elrothadt. Kár volna! Csak folytasd az utadat. összekötözték. A sárkány azt mondta rá: . míg az erdőből kiérve. a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. de a cipó mindjárt megszólította: . De hát egyszer a vár mozogni.mondja a banyó. . havat kiállott.Nekem ide csak be kell mennem! . kikölt. . Ezt a cipót tétesd ki a várkapuba. és így elpusztult. meleget. vége az életednek! Visszament hát a diák az útitársasághoz. hogy mérgében kihasadt. mikor a nap felkelt. hogy őt. hogy ilyen szerencsésen járok. előbb ki kell állanod azt. jön a hétfejű sárkány a várkapuhoz.Hé. Menj be abba. S ha meg nem halt.Mi bajod van. azt kérdezi tőle: . Megbúsul a diák. mint az övékbe. Ha tudnám. felnőtt. hogy az téged sohasem fog háborgatni. mikor mag volt. s azt is. s az a cipó majd úgy megfelel a sárkánynak. Azért azt tanácsolom: süttess igen hirtelen egy cipót egymás után hét sütéssel. mikor a hétfejű sárkány megérkezik. hogy a diákgúnyába öltözzék. a várat meg nem látták. Aztán levágták.kérdezte tőle a sárkány. hogy nem vagyok király. meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat. . elszökjék. Tovább utaztak. amit én kiállottam! . esőt. mégis termett.Ki vagy? Mit keresel itt? Mit akarsz? .Nem szükséges elszökni. Ott egy helyt a diák félremegy. összemorzsolták. ott sétál nagy szomorúan alá s fel. itt én vagyok az őrző. Jól találták magukat két esztendőn keresztül. hogy ő mindazt ki nem állhatja. ide az én engedelmem nélkül nem mégy be! Ha be akarsz menni. A diák pedig aznaptól fogva ura lett annak a várnak. de mégis annak kell lennem. Hajnalban. míg a vár mozogni s forogni nem kezd. Azután hétszer egymás után. Amint az erdőből kiérsz. s már maga a diák is csak hinni kezdte. mindannyiszor minden társainál előbb. s kimegyen a vár élire. fiam! . akkor hiszen beeresztelek. hogy előbb-utóbb biz’ szökni akar. . anyó . forogni kezd nagy gyorsan. úgy nekiharagudott hát. ipa s napa halála után két országnak lett királya. s egy mély árokban vetkőzni kezd. meggyúrták.Hm. s már éjfél után egy órakor a cipót kitették a várkapuba.mondja a diák -.

A sárkány ölbe kapta a lányt. s másikat hasított a kastélyához. odaveszett mind a kettő. hasíts egy barázdát. hát így hoznak nekem ebédet? . a sárkánynak.Jó napot. menj innen. merthogy nem vittek neki ebédet. Amit én mondok neked.Kedves gyermekeim. szolgát fogadok. de nekem minden délre hozzanak ebédet. Más barázdát hasított. főzzél ebédet. Most a középső lány vállalta. A fiú befogott az ekébe.Kedves fiam. Azt mondja: . A fiú kihasította a barázdát. és kiviszi a legidősebb lány. hogy tudjam.Édesanyám. te leszel az én feleségem . mert hogy nem kapott ebédet. és másikat hasított. . Ez a lány is a sárkányhoz tévedt. De egyszer csak meghalt az ember. ne menjen el! Azt. Volt három fia. . 22 . a felesége eltemette. fordítsuk egyébre. hová mentél. Hazament a fiú nagy mérgesen. A fiú hazament a szántásból. vagy mi! . ebédet. bekaparta.Jaj. . gyere haza! .Kedves gyermekem. három lánya. bevitte a kastélyába. De jött a tizenkétfejű sárkány. mindjárt itt lesz az uram. Majd szántokvetek én. egészen a kastélyáig.Én viszek majd.Kedves bátyám.Virág Péter Hol volt. Így a lány oda vitte az ebédet. hogy másnap ő visz ebédet. Azt mondja az asszony: . főzök minden délre neked ebédet. A fiú kihasította a barázdát harmadszor is. és elment megkeresni a három lányt. én viszek holnap ebédet! . . Megint a sárkány ette meg az ebédet. rögtön akaszd földbe az ekét. mérgesen.Én leszek az urad. . kedves bátyám. kedves feleségem. ott találta a legidősebb testvérét.Honnan tudod? . Kihasította megint a barázdát a föld végéig.Édesanyám. Elment a hatfejű sárkányhoz. Azt mondja a legidősebb lány: .A hatmázsás buzogányt már hazahajította jeladásul! Jött is már a sárkány. Gyönyörűen kiiskoláztatta mind a hatot. gazdálkodok. A lány meg ottmaradt gazdasszonynak. testvérem. megyek.Már két lánnyal küldtem. hol nem volt. amit a cselédnek adnánk. ha kimégy az ekével a kapun. Ő ette meg az ebédet. azt kell megfogadnod. Árván maradt a hat gyermek. De ezt meg a huszonnégyfejű sárkány kaparta be. egészen a maga kastélyáig. Azt mondja a legidősebb fiú: . volt a világon egy gazda. kedves sógorom! Rakjál tüzet. A föld nyelte el. Csak azt kérem.Szedd össze magad.mondta a legkisebb lány. A fiú abbahagyta a szántást. és bekaparta. De arra ment a hatfejű sárkány. .mondta neki rögtön a sárkány. Így odavitte ez a lány is az ebédet.

megkeresni a húgát. odamaradt a három fiú.Főzzél. De véletlenül úgy. A sárkány elment a pincébe a kancsóval. . amit lenyelt. . jó napot! Mikor jön haza az urad? . Úgy belevágta a földbe. Meghajtotta a nagy fát. Hazament az asszony.Na.Főzzél. Meghalt. Megitták a kancsó bort. egy huszonnégymázsás buzogány fog rászállni. A kertben volt egy nagy mezsgyefa. kedves feleségem! Főzött is. birkózni! Kimentek az udvarra. . jóllaktak. Lement a pincébe a sárkány. elkezdett avval birkózni. Elindult a legfiatalabb fiú is. nagyon jó illatú volt. kedves sógorom. amelyik a kastély sarkán van. Bevette a szájába. nyárfát ültetett rá. haza is jött a sárkány. bontson ki. Megszagolta a virágot. hogy nem maradt szára. egy kancsó borért. birkózni! Kimentek az udvarra. az udvarra. A sárkány megfogta a sógorát. Úgy belevágta a sárkány a sógorát a földbe. s már jött ő maga is. Elment a középső fiú a tizenkétfejű sárkány házába. Megtalálta a testvérét. Mondja neki: . Sajnálta eldobni. .Kedves testvérem. Elkeresztelték Virág Péternek. Kiment Péter az udvarra játszani. vegye le a pólyát! Kibontotta az anyja. mint nappal. Fejfa helyett nyárfát ültetett a sírjára a sárkány.Édesanyám. hogy minden csontja összetört. Elment a ponyvával és a sarlóval a föld végébe. hogy ottmaradt. Bement a fiú az anyjához. . kedves sógorom.Jó napot. birkózni. Jó gondját viselte az anyja. Elment a huszonnégyfejű sárkányhoz. sógor. Amikor elindul hazafelé. Mikor egy hétig szoptatta Virág Pétert.Édesanyám.Elment országolni. az árokba füvet szedni. amikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. hozott egy kancsó bort. hozott egy kancsó bort. meghalt.Gyere.Mikor jön haza? . Megitták. tegyen le. Eltemette. hogy összetört minden része. Elment a sárkány a pincébe. birkózni. Hazahajította a buzogányt. . Most már odamaradt a három lány. hogy véletlenül lenyelte. Ott lelte a lánytestvérét.Megfőtt az ebéd. jól is laktak. most gyere. kedves testvérem! Az urad hol van? . Nem volt gyerek.Na. . akkor azt mondta a gyerek az édesanyjának: . Addig tartotta a szájában. Az asszony vette a kis ponyvát meg a sarlót. Hazahajította a sárkány a huszonnégymázsás buzogányt. birkózni! Úgy belevágta a sógorát a földbe a sárkány. leszakította. s az a fa többet nőtt éjjel. Táltosfiú volt. most gyere. pólyázzon be még. Megitták. és viselje gondomat! 23 . hékám! Jóllaktak. . arra a nagy szegre. Nemsokára született egy fia abból a virágból.Majd megtudjuk. Talált egy szép fehér virágot.Majd megtudod.

Akkor megint mondja az anyjának: .Törd kétfelé a pogácsát. te gyermek. miért vagy te nekem testvérem? . Akkor kibontotta az anyja a párnából.No. és hajtsa össze szépen. míg felöltözött meg levetkőzött. édesanyám. Pakoljon be mindegyik selyemkendőbe egy pogácsát meg egy aranygyűrűt.Majd megtudod.Mikor jön haza az urad? . amerre látsz. megyek játszani az udvarra. a tányér színültig lett tejjel. édesanyám.Édesanyám. a pólyából. Bevitte az anyja a tányért. késő volna. Ne. itt ez a selyemkendő. a gyűrűit. drága egy testvérem! . lement a kertbe. Addig tette csak le a fiút. majd ha az uram hazajön. akkor testvéred vagyok. édesanyám.Megint szopott egy hétig a fiú. egy veder vizet se hozzon. No. Főzzél. pólyázzon ki. rá lisztet.Nem szabad. Visszaszaladt az anyjához: . hogy a testvéred vagyok? Mikor jön haza az urad? . . Játszott az udvaron.Olyan. Három pogácsát gyúrjon.Elismered-e. hozza be a gyúrótáblát. mint az édesanyám teje.Az enyém! .Adjon az isten neked is! . Süsse meg a három pogácsát. egy nagy paraszttányért. azt a nagy óriás fát a mezsgye tövinél meghajlította. . . . se nappal.Abba a lisztbe töltse bele a tejet. édesanyám. . Az a hatfejű sárkány! . és edd meg.Azt ne kérdezd. most a három lánynak keresse meg a selyemkendőit. Bement a fiú az anyjához: . rakjál tüzet! . de abba nem szabad vizet tenni. bontsd ki! Kibontotta a legidősebb lány a selyemkendőt. pólyázzon be! Aztán le se tegyen.Hozzon be most. azt mind fejje bele ebbe a tányérba! Kifejte az anyja. amennyi teje van.Ne törődj vele. se éjjel.Te fiú.No.Hát ha én mondom. Hajítja haza a hatmázsás buzogányt! 24 .Édesanyám. már ha itthon volna is. elindult keresni a három lányt meg a három fiút. Lement Péter a kertbe.Jó napot adjon az isten. . mert az téged megöl. Milyen ízű az a pogácsa? . Eredj. . meghajtotta a fát derékban.Kié ez a selyemkendő és ez a gyűrű? . Elkészítette az anyja a táblát a liszttel. Vette Virág Péter a három csomagot. Megtalálta a legidősebb lányt a hatfejű sárkánynál.Mikor jön haza az urad? . Három hétig szopott Virág Péter. Még a kútra se menjen.

sógor. letette.Gyere. . csak érjek haza! Hazavitte a buzogányt. és mind a hatan elkerültünk hazulról. Nagyot mordult a sárkány: . Virág Péter fogta a hordókat.Az urad mikor jön haza? .Mit keresnék? Teérted jöttem.Kiment Virág Péter az udvarra. hagyjál nekem is egy hordóval.Kedves sógorom. s annyit iszol. Nem engedte. nem az a kölyök Virág Péter-e? Na. mint a sárkány volt. . levezette Virág Pétert a pincéjébe. Visszahajította a buzogányt. sógor. . Ha te eljössz énhozzám vendégségbe. A kancsó éppen két pohárral volt.Vajon ki garázdálkodik az én udvaromon? Nem tudom. kötésig.Jó napot.Eredj már. . a borodat. . lement a pincébe. . mikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. te fiú? . Hajította haza a sárkány a hatmázsás buzogányt.Törd kétfelé azt a pogácsát. Elvállallak testvéremnek. mi hatan vagyunk testvérek. Megfenyegette Péter. birkózzunk egyet! Elkezdtek birkózni. Feleli Virág Péter: . No. kedves egy sógorom. itt ez a csomag. Innen megszabadult Virág Péter.Ha nem vállalsz testvérednek. Várta a tizenkétmázsás buzogányt. Megfogta a sárkány Virág Pétert. edd meg! Milyen a pogácsa? . főzzél. tálalj! Jóllaktak. köszönt. testvéred vagyok. hogy a földre essen. Kiment Virág Péter az udvarra. Ment a tizenkétfejű sárkányhoz. Mondja neki a középső lány: . nem iszom meg. Vette a sárkány a kulcsot. A hatodikat nem engedte neki meginni a sárkány. hozott egy kancsó bort. 25 . még hat mérföldnyivel tovább.Majd megtudod. Kiöntötte.Idd meg. Te nekem nem vagy testvérem. mint az édesanyám teje volt. míg új terem. és egymás után megivott öt hordóval. Megölelte a sárkányt. akkor én levezetlek a pincébe. Ott aztán levágta mind a hat fejét. . kié ez az aranygyűrű? . Kimentek a kastély udvarára. belevágta hónaljig a földbe.Dehogy. azért töltöttem. kedves feleségem. bontsd ki! Kibontotta a lány. amennyi jólesik. Mondja Péternek a sárkány: . A sárkány elővette a pince kulcsát. és megkapta a buzogányt.Olyan. belevágta a földbe. hogy meg ne mozduljon. Virág Péter nem itta. Virág Péter kiugrott a földből.Mit keresel. És kilökdöste Virág Pétert a pincéből.Kié ez a selyemkendő. addig. . Virág Péter odaugrott.Ez az enyém. Volt ott hat hordó bor. A testvére ki akart ugrani az ablakon. Benyitott az ajtón.

Testvéred vagyok. tizenkét mérfölddel. Tizenkét hordó bora volt a sárkánynak.Nem iszom. Ez a sárkány is elkezdett köpködni. birkózzunk! Összedűlt Virág Péter a tizenkétfejű sárkánnyal.Vajon ki legénykedik ott? Nem az a kölyök Virág Péter? Hazament a sárkány. . A sárkány bevitt egy kancsó bort.Mikor a sárkány hazahajította. A falban van egy óriási szeg. A kancsó bor éppen két pohárral volt. Mit keresel itt. Ettek is. . . itt ez a kendő. Virág Péter megkapta a buzogányt. De Virág Péter ügyes volt. . Mikor jóllaktak. és a sárkányon túl hajította. Virág Péter megivott tizenegy hordó bort. mint a hörcsög: . mint az édesanyám teje. . sógor.Olyan. dehogyis vagy nekem testvérem.Miért nem iszod meg.Kié ez a selyemkendő és ez az aranygyűrű? .Jó napot.Ez az enyém. kedves egy sógor? 26 . Már esett is.Adjon isten neked is. bontsd ki! Kibontotta. sógor? . .Ha te eljössz hozzám vendégségbe. és hozott egy kancsó bort. mi mind a hatan elkerültünk hazulról. Péter visszahajította. . és úgy lecsapta. A nyakára hágott. Hazajött a sárkány nagy mérgesen. hogy azzal ki is pusztította a sárkányt. Avval lementek a pincébe. kedves egy drága testvérem! . Avval elindult harmadik lánytestvéréért.Jaj.Majd megtudod. Virág Péter nem itta meg a borát.Ne. te fiú? . .Ne légy telhetetlen. és levágta hónaljáig. asszony! Megvacsoráztak.Milyen ízű az a pogácsa? . megkapta a sárkányt. a tizenkettediket nem engedte a sárkány.Mikor jön haza az urad? . akkor én odavezetlek a hordókhoz. arra fog ráesni a huszonnégymázsás buzogány.Miért? . . . Amikor a vár megrendül. de Virág Péter nem ivott. . Megitta a sárkány a maga poharát.Itt van ez a pogácsa benne. a sárkány lement a pincébe. Hagyd meg nekem ezt az egy hordó bort! Gyere. .Miért nem iszod meg. vacsorát adj. A sárkány megkapta Virág Pétert. törd kétfelé.Héj. és edd meg! Megette.

ahol a fiúk el voltak temetve. megcsókolta még egyszer az anyját: . Akkor kivette a bicskáját. . hogy ott van az ő hét gyermeke a kapuban. Ha te eljössz hozzám vendégségbe.Hagyjál meg egy hordóval nekem.No. ahol az anyja leszakította.Kedves édesanyám! Engem nem lát már többé! A föld már kétfelé volt nyílva. Ha a három fiútestvéremet lábra állítod. Péter! Ha meghagyod ezt az egy fejemet.No. Mikor hazaértek. söpörgette. amennyi kell. és annyit iszol. Megivott Péter huszonhárom hordó bort. Az édesanyjuk örömében nem tudott mit csinálni. engem most már vezessen oda vissza. A hat gyerek még mindig nagy vígságban volt! Ettek. ami csak kellett a világon. ma sem hallani hírét. mentek haza. és bosszúságában bevágta a sárkányt a földbe. Elmentek oda. nyakig. Mind a három fiú talpra állott. beeresztette őket.Kedves testvéreim! Elbúcsúzott Péter a három fiútól. én bevezetlek téged a pincébe. Bement a hét gyermek az udvarra. nagy vígsággal. Özönlött a sárkányból a vér. Megölelte. a három lányt: . De megfogta Péter az anyját is. s az anyjuk meglátta. mint a patak. és így megmaradt a sárkánynak az élete az egy fejével. még máig is élnek. mulattak. A kezét a lábaszárára tette. az életedet. . ittak. senki híremet sem hallja. mulattak. Nagyon örült. nagy örömmel. az árokba. kedves édesanyám. Gyere. de Péter fiatal volt. kedves gyermekem? . megölelte. Volt ott huszonnégy hordó bora a sárkánynak. Összeszedte a hat testvérét. . ahonnan leszakított. meghagyom ezt az egy fejedet. és kiugrott. az árokba.Nem iszom. írást adok róla. egyszóval a hat gyermekem! Meg ez a hetedik! Nagy lakomát tartott. de a többit is. kedves. megcsókolta. kinyitotta gyorsan a kaput. birkózzunk egyet! Akkor összedűltek az udvaron. és úgy csókolta. Virág Péter! Péter sógor! Ezt az egy fejemet hagyd meg.Itthon van a három fiam. . akkor meghagyom a huszonnegyedik fejedet. . Faggyúval mécseltek. . Az anyjuk odahaza az udvart tisztogatta. 27 .El.Hát elmégy. ha meg nem haltak. minden volt. El is tűnt onnét. három lányom. a három lánytestvértől. Megkapta a sárkányt. Maga maradt Virág Péter. Az anyja felkapta Virág Pétert. boldogan éltek. a három lányt és három fiút. amíg új terem. Egy megmaradt. Hazament az anyjuk. hogy úgy elmegyek ebből az országból. Ettek-ittak. Akkor Virág Péter megcsókolta a három fiút. sógor. és egy vágásra levágta a sárkánynak huszonhárom fejét. Pétert levágta hónaljig a földbe. Megkente a vérrel a sárkány mind a három nyárfát. birkóztak. és beleugrott a nagy mélységbe. Lementek a pincébe.Állj meg. Aztán az anyjuk az egész falut becsődítette. drága egy sógorom..

hogy ő sem nyugszik. megpirongatta. add oda a lányodat énnekem. ha holnap sem enne. Telt az idő. Ribike volt a lány neve. Ott élt a lány. hogy ő nem nyugszik addig. A lármára a főnöknő is odamegy az ablakhoz: mi történik itt? Ribike meg azt mondja: .No. s rászólt: . mert mind a három fiát egyformán szerette. Akkorában még szabad volt tárva-nyitva lenni az apácaklastrom ablakának. Tüstént elhívta Ribikét az ablaktól.Énértem vesztek össze. A középső királyfi is belevág. Megijedt erre a főnöknő. mert hisz semmiről sem tehetett azt mondta neki: . de ha csak egy nap ribizlit nem eszik. te asszony? Azt felelte ijedten a szegény asszony: . a királyfiak anyja meghalt. nemcsak szép vagy. hogy megmentse a lányát. A legkisebb királyfi meg azt mondja: . Egyszer arra ment három királyfi. nálunk jóllakhat ribizlivel. Mikor meglátta. hogy a szegény asszonynak olyan különös lánya van. hanem a világ végén legyen! Szegény Ribike azonnal gyíkká változott. és mikor az ellenkezett. Szerette volna már letenni a királyságot. mert az mással nem élt. most is csak a kénytelenség szorított rá! Mert nekem oly gyönyörű lányom van. megbüntette. te szegény asszony. Egyszer megbetegedett a lány. mert nem akarta elhinni. A legöregebbik királyfi rögtön elkezdi. hogy melyik fiának adja.Soha életemben nem loptam. hogy valóban szép. Ma nem evett. Az anyja ugyanis már nem tudott több ribizlit venni neki. ribizli csak a klastromban volt. és kihozott egy kosár ribizlit. Azt mondta hát nekik az öreg király: 28 . Megbocsátott az asszonynak a rendfőnöknő. Beszökött a kertbe. amíg az a lány nem lesz az ő felesége. de nem tudta eldönteni. belehalna.Ribike Volt egyszer egy király. s volt neki három fia. Az utasok választották szét őket. Szegény asszony. de jó is akarsz lenni? Hát idehallgass. Kikinézett rajta a lány. a te szépséged és jóságod változzék gyíkká.Mit csinálsz. meghal. elment a klastromkertbe. Meglátta kijövet az apácafőnöknő. az apjuk meg elöregedett. odaadta a lányát. s egy lépést sem tudtak tovább tenni a lány szépsége láttán. és egy perc múlva a világ végére jutott. lakásod pedig ne itt nálam. Ribike.Én nem engedem! Mert az enyém lesz! A három testvér csúnyán összekapott. Mit csináljon szegény asszony. odament hozzá. annak meg volt egy lánya. hogy annak párja nem találkozik. míg az övé nem lesz.Mit. De elment vele az asszony házába. Volt arrafelé egy özvegyasszony is. így szólt az asszonyhoz: . mint csak ribizlivel. mert ott látott ribizlit bőven. hogy még ő kap pirongatást a királytól vagy a királynétól.

hogy olyan csoda vásznat hozzanak. bólint annak: . királyfi. Azt mondja neki szép csendesen (mert akkorában még tudtak az állatok beszélni). A váron kívül rögtön három utat találtak: két út szép volt.Mondja csak. a pókok közé. Első kívánsága az. Jó barátja volt a pókoknak. A két öregebb hamarosan szép. és tudom. elfáradt nagyon. hogy mitévő legyen. nem tudja az első kívánságát se az apjának megtenni. azon ment el a két öregebbik. de nem tudom. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén. azon ment el a legkisebb királyfi. A harmadik út igen göcsörtös volt. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén. egypár perc múlva talán már tudok is a bajodon segíteni! Azzal vissza lement a gyíkocska a kőhíd alá. A királyfi két bátyja már rég hazament. Talált ott a világ végén a legkisebb királyfi egy kőhidat. mint a másik.az a kívánsága. A legkisebb ment. amit ő hozott. hogy megszerzik. ment egyre. s így válaszol: .Jól van. széles volt mind. Belefért az annak egyik zsebébe. szekérszám vitték apjuk elé a vásznat: hosszú volt. hogy azt az első próbát majd a nála öregebb csinálja meg. s búsult erősen. A gyíkocska felvitte a királyfinak. hátha tudok! Akkor megmondta a királyfi. hogy csak mondja meg apjuk a három kívánságot. mit szomorkodik? Megnézi a gyíkocskát a királyfi. először egy is! Akkor elmondta. Tíz nap. azokat kérte segítségre. de a karikagyűrűjén nem tudta keresztülhúzni az apjuk. hogy őneki oly csoda vásznat hozzanak.. Egyik a másikban bízott. Bólintott mind a három fiú. aztán azt mondja: . már vásárolt sok szép vásznat.Királyfiú. Amelyikőtök meg tudja mind a hármat tenni. gondolva. nagy városba érkezett. Próbálja a király. egyik sem derekabb. Egyszer csak odaért a világ végére. Egyszer csak odament hozzá ott egy aranyos hátú kis gyíkocska. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. aranyos hátú gyíkocska. A pókok rögtön hozzáfogtak a fonáshoz. a két bátyja. Azok. világgá indultak.Ez igen.Édes fiaim. szövéshez. ha összehajtja.Elég lesz.hárman vannak fiúk . tíz éjjel alatt megcsinálták a vásznat. mert hogy lám. hogy amelyik fia meg tudja három kívánságát tenni. oda leült. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. Azt mondja a király: . Fogadták a királyfiak mind erősen. az kapja meg a királyságot. csak ülj itt. ment. Hanem azért én adok nektek három próbát.Mit kérded te. amekkorának rendeltem! 29 . Fogtak magukkal mind a hárman sok pénzt. hogy az ő apjának . Ekkor jött a legkisebb királyfi. az kapja meg a királyságot. de nem talált egy madarat sem. fiaim. mit búsul. úgysem tudsz te nekem tanácsot adni! Felel szépen a gyíkocska: . hogy: . keresztülmegy. Hallgatja a beszédet a gyíkocska. ő meg csak ment. meglesz-e vagy se akkorának. Előveszi a zsebéből. hárman vagytok.

megmérték a vásznat. Mikor a legkisebb királyfi újra odaért a világ végire. hátha tudok segíteni! Azzal a gyíkocska rögtön lement a föld alá.Csak légy itt.Hozatott mindjárt mérnököket. aztán így szól: .No. a legkisebbik ezt is meg tudta tenni. mint a bátyáid? Előveszi a királyfi nagy vidáman az arany dióhéjat. Akkor szépen azt mondta: . A harmadik akaratom pedig az. Könyörgött a törpe királynak. azé lesz a királyság. fiaim. hanem csak iparkodj! Iparkodott is haza a királyfi. Mondta fenn a királyfinak: . mégis. vitte föl. se kevesebb: száz rőf hosszú. de aki még a hátralevő két próbát meg tudja tenni. gyere elő a hívásomra! A gyíkocska előjött. Az öreg királynak meg olyan jólesett az a sikoltás.No. azok közül könnyű lesz a legszebbet kiválasztani. mert hisz ők sokfelé jártak. Azzal tértek meg. ezt a zsebedbe tedd. hogy olyan kiskutya nincs is a világon. adjon neki egy olyan törpe kiskutyát. fiaim. A két idősebb királyfi jót nevetett. hogy legyen szíves. A következő kívánságom. ahogy meglátja a legkisebb fiát: . hát éppen se több. sok szép lányt láttak. azt mondja ott nagy fennszóval: . Mondja erre örvendezve az öreg király: .Aranyos hátú gyíkocska. hogy oly kiskutyát hozzatok nekem: egy arany dióhéjba beférjen. hátha tudom! Akkor a királyfi elmondja az apja kívánságát. hogy ezen most megfölözik a testvérjüket. ha kiugrik. száz rőf széles. aki közületek a legszebb menyasszonyt szerzi meg magának. Feleli a gyíkocska: . A gyíkocska beletette a kutyát egy dióhéjba. Gondolkodik a gyíkocska. A kis királyfi meg mit látott? Senkit! Még a világ végén is csak egy gyíkocskát! 30 . nem tudod az én parancsolatomat megtenni. A törpe király az első miniszterjét adta oda: az volt olyan kutya. a világ vége felé. te is üresen jöttél. kinyitja: kiugrik a kiskutya! Egyet sikoltott. a sikongatása hetedhét országra szóljon. Szentül azt hitték.Most igazán azt hiszem. . Hogy annak milyen kiskutya kell. fiam. de az a hang mindjárt hetedhét országig szállt. mintha írósvajjal kenték volna meg a hátát.Te. A két idősebb a jó úton megint a város felé. a legkisebbik már itt is megtette a magáét. kár az időt tölteni a keresésével.Mi kell? Mondja neki szomorúan a királyfi: . az icinpiciny törpe emberekhez. az lesz a király. Mondja az öreg király.Mondd csak. No. még azért amelyikőtök a legutolsó próbát megteszi. Elindul megint a három testvér. a legkisebb most is csak a göröngyös úton. hogy arra hagyom az országot. látjátok.Látjátok. de ki ne nyisd az úton. A két bátyja már rég otthon volt.

s azt mondja: . Mondja nevetve az a gyönyörű szép lány: . Mikor a kis királyfi hazaért. De erősködik a gyíkocska: .El is szomorodott erősen a kis királyfi.Egy kicsikét vélekszem. rám ismersz-e? Feleli a királyfi.No.Ne haragudjatok rá.Csak fogj meg engem. vittek már menyasszonyt. mert hát az aranyos hátú gyíkocska a szép menyasszonyt nem tudja csak úgy a föld alól kivenni. hogy az mind aranyos almává vált.Mondom. aki kinézett a klastrom ablakán! Aki miatt te veszekedést tettél! Ribike! Ámul a királyfi. Csak rá vártak. vagyis jól behunyta a szemét. de olyat. maga se tudva. és úgy vágta a gyíkocskát oda a kőhídhoz. A bátyái már otthon voltak. az öreg király a kertben éppen krumplit rakott. úgy vitte haza.hát azonnal határozott. hogy nem tudsz a bajomon segíteni! Feleli szép csendesen a gyíkocska: . de Ribike csak mondja tovább: . Hát erre mit lát? Egy gyönyörű szép fehérnépet a gyíkocska helyett.Hátha tudok! Mondja erre a királyfi: . hogyan karolja. de amikor látta. Jött a gyíkocska.Most igazán elhiszem. hogy az-e. mindenki csak jót kívánt neki: éljen boldogul! 31 . hogy a próba eldőljön.Most az a kívánsága az apámnak.No. De mégis elment hozzá. most tied leszek halálos holtig! Nem is tudja a királyfi. Elpirult az aranyos hátú gyíkocska. bekumta.Azt már csak nem teszem. Mikor meglátta a legkisebbik fia menyasszonyát . és vágj ehhez a kőhídhoz! Feleli megrökönyödve a kis királyfi: . királyfi. hogy amelyőnk a legszebb menyasszonyt hozza. csak vágj engem oda a kőhídhoz! A királyfi váltig ellenkezett.Én vagyok. ez érdemli a királyságot! Azok nem is haragudtak rá. szomorúan leült a kőhídra. Mondja neki a királyfi: . hova álljon: . hisz a legnagyobb hálaadással kell lennem irántad. az lesz a király. Azt mondta a két idősebbnek: . de nem tudom. hogy a gyíkocska mennyire elszontyolodott. Azt mondja az a szép lány: .

annak üssön egyet a fejére . gyógyítsa meg! Hogy egy recept? . rárajzolja. kiváltani az orvosságot. hogy ez az orvos mindent meg tud gyógyítani. itt ez a szokás. Próbált a csizmadia ott a falun mindenféle ráolvasást. hogy véletlenül akkorát ütött a csizmadia fejére. Egy embere meg az ajtóban áll. Kérdi tőle a doktor: . Ezt mind jól megjegyezte magának. hogy a doktor fogasán van egy magas. a feje fájt. Az ajtóban álló ember csak az utolsó pillanatban vette észre. Az együgyű csizmadia csak hallomásból tudta. a recept. hegyes kalap. Megkérdi az együgyű csizmadia az embert. meg deák nyelven valami.A felesége a beteg? Akkor miért nem ő jött ide? .Öt forintot. de azért jó mesterember volt.mondja az ember. csupán azért. Szegény feje erősen habókás volt. jön ki a doktortól egy ember. . azt jelenti.Akkor mutassa! Megmutatja az ember a cédulát. de a felesége csak nem gyógyult meg.Mi a baj? . hogy a feleségem nagyon beteg. Elküldte az együgyű csizmadiát. 32 . Azt sem tudta. hogy valaki kucsmában akar a doktor elé állni. . mégpedig olyan doktor. és mi az az egész doktorság. ezért nagy hirtelen az együgyű csizmadia fejéhez kapott.mondta a csizmadia. aki mindent meg tud gyógyítani. mégpedig ő egyedül. Aztán elment a patikába.S maga jött el helyette? Miért? . rajta a doktor neve. hogy „Recept”. nem vitte a feleségét. amiről csak gondolni lehet. Abban az időben vidéken még nemigen voltak doktorok. Egyszer a felesége nagyon beteg lett. Az együgyű csizmadia közben jól körülnézett. hogy annak leperdült a kucsmája. A doktornál sokan voltak. elment ahhoz a doktorhoz.Mert beteg! Nehezen jár! . de úgy.Ezt nem lehet eladni . A szobában meg sok a könyv. A kapu mellett tábla. az a maga együgyűségében kucsmában akart bemenni a doktor elé. szegény csizmadia. Látta.Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Volt egyszer egy együgyű. mert azt sem tudta. sok papír van az asztalon.Adja csak ide nekem a receptét! A doktor azonban így nem akart receptet adni. . a váróteremben kellett állni sokat. . Elment hát a fővárosba.Mert én jól tudok járni . s rámásolja azt az ákombákomot. mit fizetett érte. mert hát ő kapott egyet. Ahogy így áll. hogy levegye-e a kucsmáját.Doktor úr. Fog egy darab papirost a csizmadia. kezében egy papír. ahogy tudta.így hitte. valahol a fővárosban. Így jutott be az együgyű csizmadia az orvoshoz.Nem adná el kéz alatt? . hogy az orvos megvizsgálja a beteget. rajta csupa ákombákom. Azt hitte. Kívülről is megmérte a doktor házát. hogy miért is doktor ez a doktor. hogy aki bemegy. az a baj. hogy van doktor is. Mikor a csizmadiára került a sor.

hogy mit is akar azzal a csizmával. . ott meg egy másik ajtónálló tartotta fenn. csinált egy pár csizmát. Mikor odaért a király ajtajához. megszelídült. hanem megkérdezte. S máris azon törte a fejét. a király majd jól megfizeti az ajándékot. mint a csizmadiaság.a kapusnak ígérte a felét az ajándéknak. a pénzzel a városban kibérelne egy házat.No .Ez csizma! Megér ez nekem egy tál aranyat is. hogy mit visz. azt mondta: . amíg doktorok lesznek! Hajaj! De a csizmadia azt felelte. használt az orvosság! Tudod. Elvette a király a csizmákat. ha az ajándék felét nekem adod! Szegény együgyű csizmadia. én jól megnéztem. megvenné azt az orvosnál látott hegyes kalapot. úgyhogy nagyon szép csizmát csinált. Összeszedte minden tudását. meg asztalt. hogy az is csak mesterség. beléphetett. Mert ha pénze lenne. . látod. De a csizmadia azt mondja a királynak: 33 . ha a csizmát fölkínálja a királynak. adott a feleségének az orvosságból.kérdezte a király. te szegény ember? . Betette a csizmát a tarisznyába. összeszidta az emberét nagy mérgesen.Mit akarsz velem. Az meg is gyógyult attól már másnapra. de volt neki egy üveg ecetes vize. Azt mondta: . alaposan. mit tehetett. Az együgyű csizmadia megmondta. Jó foglalkozás az. felpróbálta.No . hogy elég pénze legyen az orvosi mesterség megkezdéséhez. jól megnézte.azt mondja a kapus -. a kapuhoz ért. Erre bement az ajtós. Az se akarta beengedni! De amikor kitudta. az olyan olvashatatlan receptekre abból szokott mérni. s mivel pedig ő jó mesterember. Elővette a csizmadia a csizmát. jobban ereszt. Tudd meg. a tarisznyát a vállára vetette. mi az orvosi mesterség. hogy ő ez meg ez a csizmadia. .Beengedlek. venne receptnek való cédulákat. mit akar a királynál. mi az a doktorság. beengedlek. Gondolta.A patikus nem tudta elolvasni az irkafirkát. hát a kapus nem engedte be. mi az ára egy ilyen receptnek? Öt forint! Nálunk úgysincsen doktor. bejelentette. s azt mondta: . meg hogy csinált egy pár gyönyörű csizmát ajándékba a királynak. . mindent. olyan szép volt. Aztán kinyitották előtte az ajtót. ha az ajándéknak a felét nekem adod. Mindjárt kimerítem. A csizmadia mit tehetett .Felséges uram! Egy pár csizmát hoztam magának ajándékba. s elindult egyenest a királyhoz. úgy illett rá. mit csináljon. hogy én is doktor leszek! A felesége eszesebb volt valamivel az együgyű csizmadiánál.mondja a feleségének az együgyű csizmadia -. széket. hogy egy szegény csizmadia szeretne a királlyal beszélni. s így jól is tudja. meg ceruzát. Mikor a csizmadia hazaért. De csak úgy. mennyit tanulhatnak azok a doktorok. Jutalmat remél érte. odaígérte a második felét is az ajándéknak. könyvet. De hogyan szerezzen pénzt? Nekifogott. mindjárt nagyon megszerette. ami kell.Te lennél doktor?! Még írni se tudsz! El tudod gondolni. Mikor a palota elé.

Amikor behozták a vesszőket meg a derest. talán ez tud valamit a lovakról.kívánság! Küldött a vesszőkért meg a vesszőző padért. hogy két tál aranyat adott neki. . Ezek nézték-nézték a csizmadia receptjét. A városban volt egy patika. virrasztástól. s úgy adtak orvosságot. Úgy volt vele is. mert az első ötven vessző annak jár. egy gróf. Mindenkivel fizettetett öt forintot. hogy hívják be a kapunállót is. hogy ha három nap alatt meg nem találja a lovakat.A baj. Volt a városban egy nagy úr. aki meggyógyult.Akarod a fele ajándékot? . az én nagy bajom az . az is megkapta a részét. Egyszer egy éjjel ellopták a tolvajok a legszebb két lovát. Így járt az ajtónálló is: az is vállalta.Adjátok ki neki . Látta. széket. A szolgák lekapták a kapunállót. . kibérelt egy házat. volt.mondja -. aki mindent tud! Gondolja magában a szegény kocsis. Így jó szerencséje volt a doktornak. akkor törvény elé állítja s fejét véteti! Járt a szegény kocsis mindenfelé. Akkor előhívatta a gróf a kocsisát. akkora ütést kapott. ott két fiatal legény árulta az orvosságot. meglátta azt a feliratot. bemegyek ehhez is.Már hogyne akarnám! . mint már ilyen nagy helyen szokás. hogy aki majd bemegy hozzá. Hanem méressen ki nekem inkább száz szál vesszőt a hátamra. hanem nagy búsan csak benn sétált a városban. alá-fel az utcán. nekem úgyis a fejemet veszik. Amikor bement. volt. ahogy arra az ő receptjére emlékezett. Csodálkozott ezen a király. A királynak annyira megtetszett ez a nem is olyan együgyű csizmadia. Amikor pedig belépett az orvoshoz az ajtón. aki mindent meg tud gyógyítani. másik nap kereste. . hogy majd elszédült tőle. így akart csinálni ő is. amint ment. kimérték neki becsületesen a száz vessző felét. . cédulákat. aki nagyon szerette a szép lovakat.mondta nevetve a király.No. ceruzát. Odavitte a feleségét. De szégyellték a doktornak visszaküldeni. Alig ért ez ki. s ahányan isznak belőle. hogy itt olyan doktor lakik. persze nem tudták elolvasni. Jött a kapunálló. Egyszer. egy hegyes kalapot. De hát a kívánság . s azt mondta neki nagy mérgesen. vett egy asztalt. Egyszóval az együgyű csizmadiából mindentudó híresség lett. csináltassák meg. egyik nap. de sehogy sem akadt a lovak nyomára. állnia kellett a váróteremben egy fél óráig. de sehol sem találták meg. . hogy vigyék a patikába. Harmadik nap már nem is ment ki a boldogtalan kocsis a mezőre keresni. Odafogadott az ajtajához egy jó erős embert.Felséges uram! Nem kell nekem a tál arany. mint általában a beteg. Mondta a betegeknek. hivatták be az ajtónállót.felelte a kapunálló. mi baj van? . elvesztettem a lovakat! 34 . inkább minden beteget megkérdeztek. aki nem gyógyult meg.kérdi a doktor. könyveket.. azt mondotta a csizmadia. hogy milyen szomorú a szegény kocsis. hogy itt olyan doktor lakik. mind megjavulnak. Keresték mindenfelé. kiíratta a házra. Otthon elment a legközelebbi városba. Az a híre támadt s terjedt aztán mind erősebben. hogy igazán mindentudó. hogy mije fáj. Akadt is betege hamarosan! A csizmadia csak írta a receptekre az ákombákomot. Az sem volt éppen semmi neki. Alig állt a lábán a sok járástól. Mentek a betegek. megpróbálom.kérdezte a csizmadia. annak üssön a fejére. amit ők gondoltak. Azzal a csizmadia haza is indult.

mondja a csodadoktor a feleségének.legalábbis megpróbálom! Adasson nekem külön szobát három napra. hogy azért. baj-bánat nélkül haza a gazdájához. Kiáltott a lovainak: .mondja a csizmadia oda se figyelve -. de csak megfizetett mindent. és jöjjön azonnal a király elé. mint híres-neves nagy embert. éppen amikor menyasszonynak öltöztették. Kérdezte a király tőle: . Úgy gondolta. hogy az az első a három szakács közül. Egyszerre csak valahol az éjszakai nagy csendben nyerítést hall! Az ébresztő por úgy megélesítette a hallását. Mikor megérkezett az asszony. virágot szórtak az útjába. hogy a kocsis alighogy áll a lábán a nagy álmosságtól. mert már nagyon sokat járt s virrasztott. adok is rögvest egy receptet. Csodálkozott a gróf. Bevett még egy kis ébresztő port. Így telt-múlt az idő. hogy ott elhagyott pincék vannak. hogy itt a városban dől le s alszik el. Amíg egyszer csak országos baj nem támadt! Udvari emberek jöttek hozzá. Vegye hát elő a mindentudó ember minden eszét és minden szerszámját. Aztán már hajtotta is őket vidáman. felséges királyom . De azért egy darabig azután is álmos volt nagyon. mindjárt kihozlak benneteket. Szegény csodadoktor már az emberek butaságában sem bízott. Elmondták neki. hogy a király udvarában történt baj. ha már meg kell halnia. úgy fogadták. Menj vele a patikába. nagy örömmel. . ez az első. mégpedig nagy. aztán idd meg az orvosságot. Hát adtak neki jó ébresztő port. az ő lovai nyerítettek! Erre ő is nyerített egyet. Azt mindjárt be is vette a kocsis. hogy még az a szégyen éri.No. Éjszaka lett. De csak nem jött álom a szemére. De ebben sem bízhatunk . hogy megtalálhatja azt a gyűrűt. visszanyerítettek neki. Azt persze nem tudták. Talán maga tud valamit segíteni? .Holnap reggel elveszik a fejemet is. A gróf is örvendezett. aludni akart. utoljára legyen együtt vele. leültek az asztalhoz. Kérdezte. A lovai is megismerték a hangját. Szag után megtalálta a lovakat. hogy milyen nagy okos doktor van a városban. a csizmadiának mindenben szerencséje volt. hogy rögtön megismerte. és beszélgettek.Én mindent tudok . A király palotája előtt muzsikával álltak elébe. s elment a patikába. hogy miképpen történt. várták az utolsó vacsorát. lefeküdt. Ott a patikusok látták. Még ajándékot is küldött a csizmadiának. mert tudta. erre már kezdett múlni a kocsis baja. hiszen úgyis karóba kerül a feje.Várjatok. A szegény csizmadia megijedt. látod. akár a kutyáé.Mindentudó vagy? Meg tudod-e találni a gyűrűt? Ha nem. a csodadoktor csizmadiához. mert ettől minden baj elmúlik! Nem nagyon hitte a szegény kocsis. Úgy számított magában. Az első szakács aközben bevitte az ételt. Félt. lovaim.Meg én. 35 . Harmadnapra még a feleségét is elhozatta. Ment hát a város szélére. Már a szerencséjében sem bízott. Ettől mindjárt elmúlik a te bajod. s mindenféle ételt-italt. ettől a szaglása is olyan éles lett. Külön szakács szolgáljon ki! Pedig dehogy hitte. Éppen hogy elért az egyik pincéig. hogy ezen a három napon legalább jól él. nem akart menni. de hát menni kellett. No. készülj a halálra! Mit mondhatott a szegény csodadoktor? Azt mondta: . hogy találta meg a lovakat. A királylánynak elveszett a drága aranygyűrűje. A kocsis mindent elmondott neki. csak még egy kis orvosságot veszek be.

Felséges uram. hogy jaj. de jól vigyázzon. az egész mesterségtől. ez a harmadik.No. ami csak volt a király udvarában. amiben lakunk.vagy a halál. De hát muszáj volt bevinni az ételt. hogy végük van. Azt mondta a főszakácsnak. Reggel muzsika szólott a doktor ajtajánál. De a csizmadia csodadoktor nagyon kevélyen állott a királyi ház népe elé. A másik szakács már be sem akart menni a szobába! De hát muszáj volt neki. Hányták rá a virágot. Ezt mondta: . Legutoljára vitték a pulykákat. meggyújtjuk a házat. . fogjon meg egy pulykát. hogy mit mondott a csodadoktor. nézd. Utána aztán visszament az ember a csizmadia mesterséghez. s azt mondta: . mi loptuk el! Kegyelem szegény fejünknek! Mind a hárman adunk még egy-egy erszény aranyat is. De a főszakács mindig ott állt a doktor mellett. receptektől. a gyűrűt nyelesse le vele. melyik pulykával csinálta.Álljanak elébem mind a vendégek: asszony. odaég minden tudós könyved. Mindjárt ment a másik két szakácshoz. hogy melyik pulykában van a gyűrű. így szólt: . Azt mondja a doktor: . . De ekkorra már a hóhér is felkészült. Mikor javában ég a ház. Alig talált ki a szobából. A harmadik.No. Azután mindjárt azon gondolkodott. S megsúgta neki. feleségem. ez a pulyka a tolvaj. elmondta nekik. ember.Felséges uram.De a szakács rögtön elkezdett ám reszketni. 36 . A második szakács még a falnál is fehérebb lett. kitalálta: . ez meg a második. látod. Fogjátok meg rögtön! Most már aztán hamar előkerült a gyűrű. Ebben sem bízhatunk. vagy a gyűrű . így aztán megszabadulunk az átkos papíroktól.mondta a csodadoktor. Hazaértek. A király meg egy hintót adott neki ajándékba. Nem volt más választás. Megörült erre a csodadoktor nagyon. szakács már tudta.Mikor hazaérünk. De én majd nem engedem. nézzétek . úgy is tettek. S máig is csinálja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb csizmákat.Jaj. hogy így elvihette az irháját. feleségem. Csodálkozott is mindenki a csodadoktor nagy tudásán. hogyan szabaduljon meg a doktorságtól. kérdezte a feleségét is.kiáltott a doktor. elővette a gyűrűt. mindent. Örült a szegény csizmadia. Erre a szakács rögtön térdre esett előtte. Ebben sem bízhatunk . De itt embernél nincs a gyűrű.No. a gyűrűt keresem. el ne tévessze. Vezessék ide az állatokat! Odavittek elébe minden állatot. mindentudó csodadoktor úr. akkor te mindenki szeme láttára be akarsz majd ugrani a tűzbe. mentsen meg bennünket! Itt a gyűrű. . Hogy azon menjen haza. minden! Mikor mind ott voltak. A felesége okosabb volt nála. s kegyelmet adott.

hol nem volt. te gyerek Ne gázold el a répát. Egyszer rám kiáltott egy öregasszony: . . Mert ő már több mint hét éve beteg. ami egy embernek elég. azon a napon. talált ott egy lépcsőt. János: . és ő ennek a gyümölcséből eszik.Te akarsz. a fakót a fejem alá tettem. mint egy létrán. Fölszaladtam egy hegyre.Csináltasson a király először is három vaskapcsot. három nap.No. Úgy megráztam a fát. hegyről meg a fára. elindult fölmászni a fára. és kiszaladtam az erdőbe. te taknyos? . mindent megadok. és azt jósolta neki egy öregasszony. Mindaddig járt a nyakára. a gyerek még él. míg meg nem engedte. olyat. annak volt egy Jancsi nevű kanásza. hetedhét országon is túl volt. és azon. . Mászott már egy nap. Azt mondta magában: 37 . fölültem a hátára. leeresztette a földre. egy herceg nem tud felmenni. hogy a fát körülérje. hogy az egyik bocskor lyukas. mert nem te ültetted el a káposztát. délben már almája volt. fiú. szilva. haj. És adjon három pár vasbocskort és egy hétre való eleséget. az országa minden tájában. De az olyan fa volt: reggel virágzott. Vágta a lábát a vas. Kihirdette tehát az országban. hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt. két nap. Azt mondja a királynak az ő kis kanásza.Haj. ahova egy gróf. és hozok almát a fáról. ha meg nem sérteném a szavaimmal. ha megengedné. azé lesz a királylány. de el is lopták róla. levette.halála után az egészet. én fölmegyek.Felséges királyom. fölnyergeltem egy fakót. Észrevette egy reggelen ő is és a király is. mert ez kilyukadt. Jól ittam.No. föl lehessen menni. hogy legyen bárki. Azt mondta neki a király: . azt mondta a király: . Azon a napon ő olyan magasra mászott. szegény vagy gazdag. hogy már nem is látták. te akarsz fölmenni!? Eredj csak a dolgod után! De a kanász nem hagyott nyugtot a királynak. de a fára fölmászni egyik sem tudott. Volt a világon egy király. Volt is jelentkező sok. Egyszer felébredtem. Kapta magát. amelyiken bátran mehetett. amikor ez készen lett. éjfélre megérett. de már kicserélte a bocskorát.Az égigérő fa Hol volt. Mikor a fiú a fának a hetedik ágára ért. ha gróf. most mondd: mit akarsz? Mivel akarsz a fára fölmenni? Amit kérsz. ha ezt megszerzi.Hadd menjen vissza a gazdámhoz! Mikor lepuffant a bocskor. Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát.nevetett a király. ellopták a fakót. . ha báró. annak adja a lányát és a fele királyságát . amikor észrevette. Így János. jól ettem.Mit akarsz. hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt. mogyoró majd beszaggatta a fejem. Azt mondta János: . retket. Akkor megijedtem. akkor rögtön meggyógyul. hogy az eper.

Adjon isten jó napot. kirohadt a nyele.Köszönöm a királynak. hogy még életben vagyok. Egyik nap azt mondja a királykisasszony: . fiú. megismerte. És a bocskor is úgy megöregedett. Odaköszön hozzá: .Jókor jöttél. Addig-addig haladtak. csak a tizenkettedik szobába bemenned nem szabad. és szorgalommal mindent megcsinál. A gyerek elvégzett mindent.Én. A király lánya is szép volt. Olyan szépet még ő életében sohasem látott. csak árva. Azt mondja a királykisasszony: . fenséges kisasszony! Nem tudom. tesz ő helyette másikat. Meg is alkudtak. fenséges királykisasszony. De a tizenkettedik szobának kulcsát ne keresd. A szüleim meghaltak. hogy minden pillanatban várja a gyerek jelzését. hogy ott egy óriási hétfejű sárkány van kiszögezve a falra. Belépett a szobába. ha bármit ejt is le. Mindegyiket takarítsd ki tisztességgel. A két szárnya két óriási szöggel kiszögezve. Mégis megnézi. A fiú megígérte. mert most már nincs rá tovább szükségem. Egy nagy kastélyban találta magát. mi lehet abban a szobában. Mikor a kisasszony elment a templomba. mire az udvarba ért. Így mind a három pár bocskor kilyukadt a hetedik napra. Az már úgyis régen volt kitisztítva. . Mikor leeresztette a fáról a baltát. 38 . és két óriási malomkő közé van a szakálla szorítva.Én most elmegyek a templomba. árván maradtam. Meglátott a sarokban egy rossz söprűt. És a kis baltámat is. második. ott is maradt. avval a szándékkal. királykisasszonynak vagy minek. Leeresztem neki mind a két pár bocskort..Királykisasszony vagyok. hogy alig ismerték meg. Hát én csak így tisztelem. a szoba ajtaja kinyílott. De az őr. Amint a söprűt félredobta a helyéről. hogy el is jegyezték egymást a királykisasszonnyal. hadd lássa. akkor már olyan magasan volt. hogy kitakarítja azt a szobát is. hogy eldobja ezt a rossz söprűt. Gondolta. Etelka a nevem. hogy mi lehet a tizenkettedik szobában. Amit kérsz. A fiú most nem gondolt a királlyal többet. minek szólítsam. Végigment az első. Nálam itt maradhatsz. amikorra ő a fa koronáját elérte. Kapott jó ebédet. mert én úgyis magam vagyok. hogy kerülsz te ide. minek ez itt. Mondjad. De most nem hagyott neki békét a kíváncsiság. hogy megsegített. Itt van tizenegy szobának a kulcsa. Amint szétnéz a szobában. harmadik. ahova még a hazádbeli madár sem jár? Azt mondja János: . és főzd meg az ebédet! Ott van elkészítve minden. ameddig akarsz. hogy mire a balta leért a földre. Egy gyönyörű szép lányt lelt ott. tizenegyedik szobán is. megkereste a tizenkettedik szoba kulcsát. A két lábán ötven-ötven mázsás vasgolyó lóg. hogy ő rendbe tesz mindent. együtt ebédelt a királykisasszonnyal. csak tüzet kell rakni. és neki azt rögtön jelentse. gondja sem volt arra. látja. szolgálatot keresek. de még csak halvány ibolya se lehetett amellett. Egy jó cselédet fölfogadnék bármely pillanatban. De az ajtó rögtön becsukódott utána. akit a király kirendelt a fa alá. azt fizetek.

. Tedd azt a legközépső számba! Megtalálta János az almát. Az útról visszakiáltotta: .Most még . elkísérte őket a templomba. Zárva volt. mert . Nagyon szomjazom rá. a tizenkettedik szobába be ne menj. Eljött a vasárnap.azt mondja . De úgy menj ki az ajtón. mert azt az én visszaszerzésemért három úton elveszik. mert amikor kijövünk az esküvőről. meg is kapod a három országot. a sárkánynak a szakálla a malomkő alól kiszabadult. Amint csak belép a szobába. a középső fiókjában van egy kis alma. felét oda. az ajtó zárva van. az esküvő napja. még add ide a másik vödör vizet is.add ide a harmadik vödör vizet is! Azt a középső fejembe. Ezt is megtette János.Arra kérlek még . Ha ő azt tudta volna! Sose csinálta volna! . felét ide. mint a másik. a másik felét a másik számba. de nem volt senki.Köszönöm.mondja neki a sárkány -. . tovább intézni a dolgait.Megszólal a sárkány: . hogy rögtön visszajössz. fiam! Arra kérlek. Összehívták a közeli rokonságot. Megpróbálja az ajtót. de annak semmi hasznát nem veszed. hogy miért is nem hallgatott leendő feleségére? Megvoltak otthon egy hétig. mit csináltál? Lám. fiam . hogy ezidáig megszabadítottál. . Mert próbáld meg. hogy mindjárt megfúlsz. mert észrevették. hogy ebből a szobából ki tudjunk kerülni. Amikor ez megtörtént. dehát most még egyre kérlek mindkettőnk szabadságáért. Különben nem is kell kimenned. Bementek a szobába. Ott van a sarokban három vödör. tele friss vízzel. a szép Etelka. a sárkány engem elvisz. a két szélső köztibe öntsd. Az egyik jobban nyerített már.hét fejem van. János sírva fakadt. mert másként olyant lehelek rád.Majd még találkozunk! A fiú kiment. adok egy országot. egymás nyakába borultak. 39 .Jó. megmondtam. fiú . mindjárt azt kérdezi: .mondja a sárkány -. hogy jöttél. a másik szélső számba a másik felét. Ez idő alatt hazajött a királykisasszony. ahogyan a másikat megcsináltad. hozzál nekem egy vödör vizet. . Hiába vagyunk jegyesek. Volt három táltoslova. Hogy miért is tudott ő olyan balga lenni. egyikünk sem tud kimenni. édesem. Öntsd a szélső számba a felét. Arra kérlek. hátha mégis nyitva van. Öntsd az egyik felét az egyik szélső számba. János bele is öntötte. bedobta a sárkány szájába. A sárkány megrázkódott és elrepült. Nem tudott kimenni.Köszönöm. Most már nem sokáig leszünk együtt. De bizony az csak úgy volt. Nem hiszi János. Az ajtó rögtön kinyílt. . adok még egy országot.János. aki ideadja. ahogyan a sárkány mondta. most már késő.Most kapsz egy országot. itt van az a kis szekrény. Aki közeli hozzátartozójuk volt. és sírtak mind a ketten. mert már két vödör vizet megivott.Jaj. hogy a gazdájukat becsapták. és a két lábáról a két vasgolyó leesett. A sárkány ígért neked három országot.azt mondja a sárkány.

Fölült a lova hátára.egy kicsi. háromszor eljöhetsz a feleségedet meglátogatni. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted.Édes lovacskáim. és menjünk! . hogy viszik a gazdasszonyát.Még azt is megteheted. Ráförmedt a lovára szigorúan: . szép zab előtted. Ott panaszkodik a lovainak: . hiába is akarod! János sírva fakadt. meg bánatukban is. innivalót nekem is. Búslakodott. szomorkodott. hogy egy kicsit kipihenhessem magam a lovammal együtt? . ülj föl a lovamra. Csomagolj. meg neked is a nyeregkápára! Azzal másnap fölnyergelt. de a menyasszony nincs.Fölülök én a lovadra . Nagy búsan bemegy az istállóba. mert haza akarta őt hozni. repülnek hegyen-völgyön át. és sírtak örömükben is. merre lehet. mosni.Viszik a feleségedet! Azt kérdi a sárkány: . De hazahozni nem fogod többet. Nézd meg. síkon. Azonnal egymás nyakába borultak. Azt kiáltotta neki vissza: . Csak nyergelj föl! Tegyél enni-. Hát János felesége volt.Van-e egy kis idő. szép patak előtted. mezőn keresztül.Ne gondolj vele. mert a sárkány minden pillanatban itt lehet. édes gazdám.Ne töltsük az időt.mondja a ló. . mert visszahozzuk.Ne törődj vele! Csak ülj fel. Fölült a lovára. még ha az életébe kerül is. nem ő-e az. . .Van . de úgyis tudom.mondja az -. mert úgyis utolérjük. Amint a templomajtón kiléptek. Megy ki a kúthoz. hogy mit csináljon. a földre . Rögtön leszálltak. de sehol nyomát nem látják. nagy vihar keletkezett. rögtön elkezdett rúgni. ihatok-e. egy zsák diót megtörhetek-e. országról országra. és útnak indultak hazafelé. az esküvő megtörtént. mi bajod még? . egy asszony ül az ajtaja előtt. Azt kérdi a fiú: .Kutya egye májadat. erdőkön.Látok ott egy kis házikót. mert annak a lova még a tiédnél is jobb. hogy feleúton utolér.Nézz csak. édes gazdám. Ahogy a sárkánynak a lova észrevette. A násznéppel hazament. és elrepült. mit cselekedjék. megehetek-e? .Ehetek-e. hol. .Három országot adtam. Merre menjen ő most feleségét megkeresni. véres ruhával van tele. megcsókolták egymást. Azt mondja a fiú: . mert a lova táltos volt. 40 .azt mondja . elvitték a gazdasszonyotokat. és menjünk.Mikor a misének vége volt. kapálni és nyeríteni. Teknő van a kezében. fiam. Mennek. abban a pillanatban a sárkány Jánostól elragadta a feleségét. Azon nyomban hazajött a sárkány.

mint én. Utána felpattant a lovára. de most olyan utat próbálunk. de hát hasztalan.Édes gazdasszonyom . Jön a sárkány nagy haraggal haza. holló vájja ki a szemed! Szép széna előtted. . és utánuk eredt. Evett-ivott gyorsan a sárkány. Jön a sárkány nagy széllel-lobbal. Az asszony újra csak véres ruhát mosott a kútnál. addig nem! Felugrottak a ló hátára.Felülök. szépen elment haza. s nyerít. Alig várta a hajnalt. és még rá egyet alhatok-e? . és egy mázsa dohányt elpipált. aztán felpattant a lovára. Úgy is tett János. ismét útra kelt. és azonnal megfordultak hazafelé. utánuk eredt. eljöttem harmadszor is érted! Ülj fel a lovamra! . hogy még aznap délben oda is értek a sárkányhoz. Mert három testvér volt ez a három ló. Egypár órai repülés után utolérte őket.Ehetek-e.A sárkány nyugodtan evett-ivott.Édes gazdám. Nem értek át. Talán azon sikerül. gazdám. szép zab előtted. repülnek. Hamarosan utolérte a fiút. . Azt mondja a lova: . mert a nénje jól megmagyarázta. Kivette az asszonyt János öléből.Mindent tehetsz egy keveset. hogy sírva mos a kútnál.Élet vagy halál. erősebb.János fiam. Az fiatalabb. János . Elindultak. visszajöttem érted.mondja az asszony -. De nem volt neki nyugta. most elrepülök haza. Azt mondta a fiúnak: . .Kutya egye meg a májad. amit még nem csináltunk.No. amíg az inam bírja. egy ország oda van.Elmehetünk . máris indulunk. ihatok-e. Megtalálták megint a házat.Viszik a feleséged! . szép patak előtted. Ülj a lovamra.mondja neki -. hol a földön. mert azért utolérjük. de úgyis tudom. elindultak az útra. a harmadik. és felülsz a húgomra. János búslakodik: mit csináljon most? Azt mondja a lova: . S elvette Etelkát. de úgyis tudom. Megint elröpült János haza. egy zsák diót megtörhetek-e. A ló az utat jól ismerte.feleli a ló -. megehetem-e. el is indultak hazafelé. . Ráförmed nagy haragosan: . Nyomban tombol a sárkánynak a lova. Másnap reggel korán. csak repülnek. hogy hiába. hiába! Fel is ültek. jobban kitart. hol a levegőben. most már két ország oda van! Már közel voltak a határhoz.azt mondja -. Nyomban rúg-kapál a sárkány lova. . 41 . mi bajod még? . alig pitymallott a hajnal. Meglátta János a feleségét.Na. mert megint csak utolér a sárkány. édes feleségem . Elindultak olyan sebességgel. a legfiatalabb lóért. kedves feleségem.Gyere. egy zsák diót megtört. hacsak lehet.

Azzal a sárkány hozzáfogott evéshez. Azt mondja az úton a lova: . Élet vagy halál.Édes gazdám.Na. és menjünk! Azzal felült a lovára.Mit?! . János fiam. Az asszony könyörgött. . holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. Jön újra a sárkány nagy mérgesen. akkor már nem lett volna a sárkánynak hatalma. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. ha meghalunk is. és még egyet alhatok-e? . ha mindjárt meghalok is. édes lovam . egy zsák diót megtörhetek-e. Már csak pár méter választotta el őket a szabad országtól.Édes gazdám. és utánuk eredt. mert a sárkánynak tizenkét országa van. de visszamegyünk még egyszer szerencsét próbálni. nyomban a lovára pattant. Elvette az asszonyt. ha meghalok is. . mi bajod még? Miért nem hagysz engem békében? Azt mondja a lova: . hogy a halálba megy. hogy eljöjj a feleségedért.. hogy utánuk menjen. Azt mondja a fiúnak a lova: . ha meghalok is. szép patak előtted. és utánuk eredt. ülj föl még egyszer a lovamra! Nem bánom. Alighogy elindultak.Nem bánom. Az utolsó ország határának közelében fogta őket el.Viszik a feleségedet! Azt mondja a sárkány: . de az asszonynak haza kell jönnie! Alighogy a sárkány hazaért. szép patak folyik előtted. háromszor eltűröm. szép zab előtted.mondja a fiú -. mert most vagy meghalunk. . iváshoz. . szép zab előtted. és nyomban megfordult hazafelé. most már mind a három ország lejárt. 42 . Ha még egyszer eljössz. vagy hazaérünk. megehetem-e?. és elment vissza a vendégeihez. De ezek már közeledtek az utolsó ország széléhez..Megeheted. Könyörgött a feleségének: .Nem bánom. csak ülj fel. mert még van időnk. letette az asszonyt. . most kapaszkodj meg. egy percet szunnyadni?! Rögtön felpattant a lovára. Az utolsó ország árokpartján fogta el őket. A fiú azonban akkorra már ismét odaért. egy zsák diót megtörhetek-e.Miért nem hagysz nyugton a vendégeim között? Nem hagysz békével soha! Kutya egye a májadat. de akkor nem fáj a szíved utánam.Viszik a feleségedet! .Már megint el mert érte jönni?! Ehetek-e ihatok-e. mi bajod még? .Ne sokat beszélj. az életedbe kerül. ihatok-e.Kedves feleségem. nyomban tombol megint a sárkány lova.azt mondja. hogy ne tegye. az utolsó ország felé közelednek már! Megharagudott erre a sárkány.Ehetek-e.Kutya egye májadat. mert úgyis tudja. megehetem-e. De mi az: hét szájnak egy zsák diót megtörni. megenni. és elrepült vele vissza.. Mondtam. .

Ej. Azzal lerántotta az asszonyt János öléből. Hadd gyógyítsam meg előbb azt! . föl akarnám éleszteni.De a kisfiam ott hentereg az úton. ne aludjál! Rögtön felébredt a fiú. Búslakodott. A kígyó pedig meghúzta egy párszor azt a füvet a seb helyén. feltette a lova hátára. Vagy menjünk elébb haza? 43 . hogy utánam többet soha senki se jöjjön! Evvel a sárkány fölkapta az asszonyt a lovára. Azzal gyengén a vállába harapott. Azt kérdi tőle: . A ló keresett közben egy kis tisztást.a zsákban. és mondd a többinek. Hogy lehetne ebből még egyszer embert faragni? Amint ballag a gyalogúton. . ha nincs ez a kis kígyócska.No . Jánosnak a lova búsan ballagott haza. . Amikor készen volt. és apróra szétszaggatja. te kis kígyócska? Azt mondja a kígyó: . meglátott egy kis kígyót. mikor megparancsoltam.Gazdám.mondja a kígyócska. fürgén csúszott tovább.azt mondja -. Elkezdte az orrával olyan emberformára igazítani. majd gyengéden megrúgta. aki ezt az élesztőfüvet nekem ajándékozta. . . Ő azt igazgatta.Megmondtam . a hátáról a zsák leesett. és elrepült vele haza. ott a test azonnal begyógyult.Vidd a gazdádat haza. Megfogom a fogammal a farkát. nem harapom meg. De negyedszer már nem. gazfickó. Átment a kocsi a fiamnak a derekán. Kettőt nagyot rúgott.Hadd lássák meg otthon. . látta. Kibontotta a zsák száját. jön egy kocsi. de jót aludtam! . Itt van . majd én segítek. eltöri a derekát máshol is. kösse a lova hátára.No most. hogy több kocsi el ne gázolja. hogy téged újra talpra állíthassalak.Nem bánom . Ráparancsolt az asszonyra. Feldobta a saját lovának a hátára. . csak elteszem az útról. abba a zsákba tegye bele. kelj fel.Mit viszel. gyere. . és a húst belőle kiszórta. hogy még egyszer elő se hozd őt? Azzal nekimegy Jánosnak.azt mondja . Volt a lova hátán egy zsák.A világ végéig aludhattál volna.azt mondja a lovacska -. édes lovam.Élesztőfüvet. hogy háromszor megkegyelmezek. de most gyerünk újra vissza. és a lovat eligazította haza. így jár az.Add nekem egy kicsit! Van nekem egy jó gazdám. édes lovam. Azonnal meggyógyult a fiacskája. hogy a gazdája csak alszik. és hétszerte szebb. hogy János minden darabját szedje össze. Úgy is tett. Egy szép szál fű van a szájában. a kis kígyócska meg a füvet húzogatta. szomorkodott. egyszer már fölébredtem.Hogy mertél a lovára ülni. a kígyócska meg a füvet húzogatta. . a hátamon. hadd vigye haza. hát meg akarom vele gyógyítani. Ahol a táltos megigazította. mert a gazdáját halva vitte a hátán. és rárivallt: . aki utánad mer jönni! Azzal Etelka Jánosnak minden porcikáját a zsákba rakta.. mint volt. Talpra állította.

hogy senki meg ne tudja! . behozta. Csak bújtassál el.Mondd meg. mert másképp sose kerül haza az asszony. hogy a sárkány ne legyen odahaza. ha nem bántanálak meg szavammal: ugyan hol vetted a lovadat? Erre a szóra úgy csapta pofon a sárkány az asszonyt. hogy én hol vettem a lovamat? Különben majd megmondom . én is szerzek egy lovat. letette az asztalra. Menj. Csak azt nem tudom. és ott meghúzódva hallgatóztak.Kedves feleségem. hogy idegen jár az országában. . . Azt mondja az asszony: . hanem nagyon hízelgően beszél. gazdám.Mit faggatsz? Mit kérdezgetsz engem mindig? Nem hagysz még nyugodtan enni se. Legalább a sárkány elfeledi. De úgy vigyázz. . édes férjem. és nem gyanakodik.Hát a lovad hol van? . .szólalt meg az asszony. férjecském. úgy menj oda.Az jó helyen van! Etelka megölelte.Gyere. Mert neki még a halottai is megmondják. Most nem szabad nekünk egyenesen odamenni a sárkányhoz. hogy kiesett az asszony a konyhába. hogy a sárkány hol vette a lovát. . Avval ott kellett hagyni a feleségét. mondja a lovának: . ami vele történt. Megjött a sárkány a vendégségből. János megszólal: . hanem egy kis kerülőt kell tennünk a kastély körül. János rögtön az asszonyhoz ment. ne ijedj meg tőlem. hogy hol vetted a lovat.Mi közöd hozzá? . . Amint mennek. Kipihenték magukat. hozd a másik ételemet is! Hadd egyek. hogy az éjjel meglesz.ordibál. Elmentek haza. most hallgass a szavamra. mint az övé. És akkor elmegyek oda. Mikor a sárkány elment hazulról. különbet. ebédeljünk! Ez a szép szó feltűnt a férjének. . gyere. A feleségétől kérdezd meg. hogy most nem sír. hogy hol van olyan ló.Édes gazdám. hogy csakugyan ő. János azt mondta neki: . mert a sárkány jött haza. Visszamegy.De mondd meg igazán. hogy hol vette a lovát! Ha megmondja.csak várj! Majd rákerül a sor. hogy az csak az ajtóban állt meg. Lehet. Megkerülték a kastélyt. Úgy is tettek. és hozd a harmadik tál ételemet is! 44 . Etelka megijedt.kérdezi a feleségét. akkor én máris itt leszek.Nem rossz szándékból kérdezem . készen van-e már az ebéd? .Menjünk elébb haza. Nem hitt a szemének.Mit akarsz te avval. bevezette a szobába. Leültek az első tál ételhez. megcsókolta. Három nap múlva induljunk útra. mert én vagyok az. egy domb mellett elbújtak. mert ilyen jó lovat még sohasem láttam. Harmadnapon újra elindultak. Menj. Második kérdésére megint csak pofon vágta a sárkány.Készen lesz rögtön . megkérdi majd.Azt mondja a lova: .Édes lovam.Na. de meg kell várnunk. . amikor meglátta. és elmegy hazulról. Fogta az asszony a tálat. kérdezd meg a sárkánytól.mondja a felesége. arra kérlek.Kedves feleségem. azt mondja a lova: .

felült a hátára. Annak van még három lova. melyekben az ő halottai voltak. Elment a sárkány haza. No most . Kiment a lovához. De azért észre lehet venni.A sárkány most ment ki a kapun! Rögtön. hogy tombol a lova. 45 . Hogy azt hogy szerzed meg. Ott lakik egy öregasszony. nem rossz szándékból kérdem.mondja a sárkány -. az tovább vezet a másik ország szélén. Annál három nap az esztendő. ami az ő lovánál maradt.Ide hallgass. Megtalálta a tengerpartot. mit mondott. és egyenest átment. mendegélt. hogy nem láttak-e erre idegent. Ez az út az Óperenciástenger partjára vezet.Behozta Etelka a harmadik tál ételt: letette az asztalra. ott van ez a gyalogút. Akkor aztán sírva fakadt az asszony. megindult azon a járatlan gyalogúton. ahol az út kiér. Csak azt az öregasszonyt hűségesen kell kiszolgálni. . akiket ő gyilkolt meg. Most már annak úgysem tudod megmondani. Jánosnak a lova rögtön megszólalt: . csak várj. hiszen a szemed láttára szétszaggattam. A ti kastélyotoknak a bal sarkán van egy gyalogút. Egy van köztük. azt kap. mióta a feleségedet negyedszer elvitték . Te magad meg nem sokat nyersz vele. azt kell hűségesen kiszolgálnod. Majd megmondom. édes férjem. a vasderes. Azt arról ismered meg hogy ott a fű egészen rövid. Megint megkérdezte: . de azonnal menj be édes gazdám. de másutt nagy. megmondom. Az kétszer erősebb és gyorsabb. beállította az istállóba. Most elmegyek.Látom. alku nélkül. akármilyen nehezemre esik is. mint másutt. egy vasorrú banya. Kinézte az irányt. mint az enyém. már hallom. Mindegyiket sorban kérdezte. átölelte a feleségét. Annak a túlsó partján. De most isten áldjon. azon átjuthatsz a túlsó partra. hogy igaz szívből kérdezted. Elmentek haza. Azon a darabon. édes férjem. ott vagy húsz öl szélességben csak térdig érő a víz. A második országban.Mondd. Annak van még három lova. kedves feleségem. abban én segíteni nem tudok. Megkerülte a temetők kertjét. ahhoz az isten segítsen.Hát most gyere ide mellém. az még kétszerte erősebb és ügyesebb. Próbálgatta a vizet jobbra-balra. amit a kis kígyó vele megfelezett. Most hallgasd meg. És a tengeren keresztül is csak térdig ér a víz. hogy kiesett az udvarra. Azok között a legfiatalabb egy vasderes. ugyan mit mondott? .Mondd meg. Az úton elmesélte neki. mert ember ritkán jár rajta. .mondották a halottak. Ment. Isten veled! . Én megvárlak. Avval a sárkány elment. amely az Óperenciás-tenger partjára vezet. Másnap fogta a tarisznyát avval az egy szál élesztőfűvel.Nem jött senki az után az eset után. de nem akartam hinni. ott lakik egy öregasszony. mert a sárkány azonnal itthon lesz. hogy bajod ne essék! János megcsókolta a feleségét. és otthagyta.Avval a sárkány elment. hogy mit hallott. amit kér. mint a sárkányé. hallottad. mert a fű rövidebb rajta. ugyan hol vetted a lovat? A sárkány harmadszorra úgy csapta pofon. Evvel elégedj meg. és kérdezd meg. Csak vigyázz magadra. azt mondja a feleségének: . A mi kastélyunk bal sarkán van egy gyalogút. Nem nagyon látszik. János megetette minden lovát. János tüstént bement. hogy így van. Aki azt hűségesen kiszolgálja. előbb kerülök egyet. hát csakugyan nem ért fentebb a térdénél. Azt mondja a sárkány: .

hogy élve elpusztulhatnék. én rögtön ott leszek. de nem tud. Jó néhány kilométerre volt még a háztól. meg bizony. Olyan lett mintha sohasem lett volna eltörve. . elővette tárcájából az élesztőfüvet. Megsajnálta a halacskát. megőrzöm én. nem bántalak! Tiszta szívből mondom hogy meggyógyítlak. Meg kell keresnie azt az öregasszonyt. Azt mondta: . vegyél ki a bal oldalamból egy szál héjat. a negyedik lábát csak húzza maga után. görbítsd meg. de még él. Az azonnal meggyógyult. De azért. Állj meg. A szárnyam el van törve.Ne félj . és segítek a bajodon. Az ölébe tette. gondolta. . megszántál. hogy elveszed az életemet. nem bánom. Repülni akarna.No. de holmerre van? Távolban .Szegény halacska! Itt pusztulsz el. Én rögtön ott leszek.No. a szélesebb felét repeszd le. hadd gyógyítsam meg a szárnyadat! .Na.Nem megyek! Mit gondolsz? Azért. megégette a nap. isten neki. János pedig ment tovább a patak mentén. Azt mondja: . hogy mit is fog ő evvel a halhéjacskával és tollacskával csinálni. amiért így megsajnáltál. fáj a lábad. Ezzel bedobta a vízbe. amelyik nem volt törött. De jól tedd el. és frissebbnek és egészségesebbnek látszott. Hát bizony lehet. Odaszökkent Jánoshoz: . és eltűnt. Az erdő közepén talált egy tavat. Megörült a kacsa. egy szál fényes tollat. Egyik fele már megszáradt. gyere ki.Te kis kacsa. azt gondoltam. hogy honnan kerül a segítsége. megkenegette vele a kacsa sebes szárnyát. Hadd legyen! Mikor kipihente magát. hogy ott egy szép aranyhéjú halacska hentereg a porban.meglátott egy házat. te fiú. Ha valamikor valami bajod lesz. Mindjárt próbálja a szárnyát. János megfogta és leült vele. mert az egyik szárnya el volt lőve. Ezt mondta a kacsa. egy kis házikót inkább. a héjacskát eltette a tárcájába. Az erdő szélén talált egy forrást. hogy paprikást vagy pecsenyét készíts belőlem? . ha meghalok is. Ott egy kicsit leült megpihenni. Avval kiúszott a patak szélére. mint volt. húzz ki a bal szárnyamból. látja. De csak három lábon ugrál.Mikor átért. amelyiket nem sütötte a nap. És ment tovább. nem tudsz belemenni. jó fiú. elindult tovább az útján. hogy meggyógyíthassam! 46 .Várjál.mondja János -. A halacska rögvest fölugrott a vízen. a víz meg messze van. úgy se sokat ér. De hát mit tudna nekem ez a kis halacska segíteni?” De azért szót fogadott. de abba a pillanatban kétszer akkora lett. Megsajnálta János megszólította: . egyszerre kiugrik egy róka. De mivel ilyen jót tettél velem. Gondolkodott. Megy el egy bokor mellett. Nagyon bokros erdőségbe került.de nagyon messze volt még hozzá . Ha már rászorultál az életemre. megsütött a nap. nem bánom. róka pajtás! Látom. hogy el ne veszítsd! Azzal a kacsa köszönt és elszállt. Ott látott egy szép vadkacsát búslakodni. Elgondolkozik János: „Ehol-e. mendegél egy erdőn keresztül. próbál vele repülni. Evvel a halacska beleugrott a vízbe. Elővette a tarisznyát. mert láttad. Ha valamikor bajod lesz. Megy. mégse gondolná az ember. és falatozott.

köszönti illedelmesen: . szolgálatot keresek . Három nap az esztendő. nem bánom . én rögtön ott leszek. . fiam! Köszönheted. János meg felkantározta a három lovat. édes öreganyám! . aki közeledik hozzája. Heverészett.mondja a szüle. olyat az ő szeme még nem látott. Másnap reggel a szüle fölpakolta János tarisznyáját. . fiam. Én megfogadlak . . ha a három lovamat tisztességesen megőrzöd. János megsimogatta mind a három lovat. A szüle megmutatta neki a legelőt. édes öreganyám.Dehogyis állok meg! Üsd le a másikat is?! Akkor megnyúzhatsz. . hogyha segíthetek a bajodon. mire a házhoz ért. azonnal megharaplak! . tied lett volna a századik. Rákönyökölt a két tenyerére.Én. de akkor még nem szólt neki semmit.Megőrzöm én. ahol ő a forrásnál megpihent. A legfiatalabb ló megnyalogatta a kezét. megkente vele a róka fájós lábát. hogy öreganyádnak szólítottál! Kilencvenkilencnek már karón van a feje.Dehogy bántalak . csak sajnállak. akkor gyere be.Adjon isten neked is.mondja a fiú -.Éppen jókor jöttél. ő pedig egy nagy fa alá telepedett. és nézi a fiút. A szüle adott Jánosnak jó vacsorát. melyeket őrizned kell . hát szakassz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. gyújts rá. Azok elkezdtek legelészni. róka pajtás. Azt kérdezgette. János bement a szüléhez a szobába. nem tehetek róla. . Odaér János.mondja a róka -.mondja János. Avval a róka megköszönte János jóságát. jó fiú. hogy mit csinált. azt feleli a fiúnak: . De ha nem hallgatsz a szavamra. édes öreganyám. hogy legelnek. Mondd. azt adok.Adjon isten jó estét.No.mondja a szüle. és elment. János pedig ment. ott ül egy öregasszony a konyhaajtóban. Majd elbánok én velük. mintha sohase fájt volna. ballagott az útján tovább. Amit kívánsz. Avval elővette az élesztőfüvet. ha azokat nekem este hazahozod. és nézte a lovait. A szüle otthagyta. Látja. amiért jót tettél velem. szökdelt a róka.Jól van. Nézegeti János a három szép lovat. édes fiam. 47 . De úgy adom.Nem kötöm ki a béred. vacsorázzál! Megmutatom a lovakat is.No. ahol még a hazádbeli madár sem jár? . szaladgált. Beszélgettek. Éppen este lett. Ugyanaz az erdő volt. mi járatban vagy itt. Ő mindjárt a vasderes hátára pattant. Nagy örömmel azt mondja: . örülök. azután lefeküdtek. hát megállok. ki lehet az. . fiam. Hogyha megütsz.Hátranéz a róka. De lelkedre bízom. Ugrabugrált. Az egyszerre úgy meggyógyult. merre járt. és hogyha valamikor valami bajod lesz. jó subát csinálhatsz a bőrömből! .Nem bántalak én. Készített neki jó fekvőhelyet. tömd a pipádba. Ott levette a lovakról a kantárt.Ezek lesznek azok. Mikor aztán János jóllakott. kimentek az istállóba. ha azok el nem szöknek. Tedd el. hogy hol vannak és hogy milyenek.

Jó délután volt már. hát megjött a kacsa. majd csak vigyázd! Majd mikor a tenger elkezd mozogni. . kis halacskám .Jó estét. és elnyargalt haza. hátha a kacsa is tudna segíteni. Ha tudnál tanácsot adni. A következő pillanatban már ott volt János a legelőn. Abban a pillanatban a halacska segítségével János kinn termett a tengerparton. Azért adott a fiúnak álomport a borába. . akkor adok nektek! Avval bement Jánoshoz a szobába. Nézi: a tenger nagyon morog. jó fiú? Miért hívtál? .Mi bajod van.Adjon isten. Estefelé felébredt. hogy megtaláljon benneteket? Ti ilyenek-olyanok. hát segít rajta.Egyszer csak délfelé jön egy kis szellő. úgy megütötte a középsőt. a hűvösre.kérdi tőle. Aztán lefeküdtek. Eljött a dél. mind a dobot. a másikat szeneslapáttal. a te lovaid . hova menjen. Abban a pillanatban ott leszel a helyeden. bármerre is bolyong. mondd meg. fiam! Megjöttél. Megtalálja a helyet. és aludtak reggelig. hogy ha baja lesz. megcsapta a szellő János szemét. Elővette a zsebéből a fényes tollat. hát a lovai nincsenek sehol. hajtják a tengerből kifelé.Így kellett elbújnotok. Egyszer megsuhan a levegő fölötte. kiment az istállóba.Mit parancsolsz. körülnézett. édes öreganyám! . tiszta fekete. 48 .mondja a halacska . Szépen felkantározta őket.Amint látja. elkezdte ütni-verni. arra kérlek . De jól vigyázz! A kantárt jól fogd a kezedbe. majd holnap elbújtatlak én jobban! Mert ha el nem bújtok. hogy hova lettek a lovaim.Elvesztek a lovaim. hol találja meg a lovait. Meggörbítette a halhéjat. fiam? . hogy a halacska adott neki egy héjat. . hogy az mindjárt felfordult. Kinyargalt a legelőre. és meglesznek a lovaid. Eszébe jutott. amikor felébredt.No. ott leszel a tengerparton.mondja a szüle. de a lovakat nem találja sehol. . Abban a pillanatban jól megfogta a kantárt. jó fiú? . .mondja a fiú -. az egyiket piszkafával.mondja János.csak úszik ki a partra. úszik majd a part felé. úgy üsd fejbe. azért. Gyere velem egy pillanatra. akkor három nagy tüskés hátú dörgencs. mert nem tudtak elszökni. hogy amikor a középső a partra ér. Gondolta. Mély álomba merült. ahol legeltek. hogy felforduljon. elbeszélgetett vele. Másnap reggel még többet pakolt a szüle a tarisznyába. Keresi a lovait hol vannak: nem találja őket sehol. öreganyám! Jó lovacskák ezek! Igen szépen legelésznek! . felült a vasderesre. vacsorázz meg . Ő lepihent a helyére. Az egyik futárom jelentette. És azt ígérte. Megálljatok. Fölkantározta a lovait megint csak a vasderesre ült. elaludt újra. Míg János bent vacsorázott. és eleresztette a lovakat. a három lovával együtt. nagyon zúg. ahol előző nap is volt. Szépen eldiskurált. Eszébe jutott a tegnapi halacska. a szüle a három lovat az istállóban.Arra kérlek. fiam.Hm. Az én legényeim szorítják. abban a pillanatban ott termett a kis hal előtte. rászállt János szemére. hogy hol keressem őket. hogy három idegen hal került közéjük. a szélesebbik felét lerepesztette. eredj be. János másnap reggel fölkelt. nem tudom. hogy berúgjon. és három fekete hal . hogy csak jól elaludjon. a forrás mellé. mintha semmi sem történt volna.de egyenesen neki tart . Nincs meg egy sem. Gondolkodik.ott vannak az én táboromban. .

és ő elaludt. mint a másikat.Adjon isten neked is. Ott lesznek a legelőn. hogy rögtön essen le elibed.Nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok. és üsd meg a középsőt úgy.Megjöttem.Na. fiam. édes fiam. édes öreganyám! . és elnyargalt haza. Bemegy a fiúhoz: . az a bajom. ő meg lehevert a forrás mellé. fölpakolta a szüle a tarisznyát a fiúnak: . annyi a vadkacsa.Adjon isten jó estét. az ennivaló! Vezesd ki a lovakat. egyiket jobban. hát nincsenek a lovak sehol.mondja a róka koma -. a tegnapi helyre. hogy mikor a szüle a konyhából kiugrik. fölpattant a vasderes hátára. De olyan közel. majd holnap! Kétszer megtalált benneteket. ahonnan a lovai elszöktek. és rágyújtott. ahol délben voltál.Mi bajod.Jók voltak. Úgy is volt. Nem mennek ezek sehova. Gondolkodik. hogy mit csináljon most. de hol fogja őket harmadszorra is megtalálni? Eszébe jutott neki a sánta róka. Abban a pillanatban ott termett a legelőn. és fut 49 .No. üti-veri a három szilaj csikóját.Jók voltak-e a lovaid? . Alighogy rágyújtott. hogy elvesztek a lovaim. Majd én ordíttatom.piff puff -. ahol reggel volt. egyél. Most csak jól hallgass a szavamra! Gyere utánam.Róka pajtásom. eredj be vacsorázni. . jó pajtásom. Estefelé ébredt fel. Ő sem volt rest megfogta a kantárt szorosan . megzörren a bokor.No . Jönnek egyenest neki. Mert van a szülének egy hét országra szóló torkú kakasa. vagy inkább jó barátom. mintha el akarnák őt gázolni.. Csak a kantárra jól vigyázz! El ne szalajtsd. Köszön a szülének: . Előveszi a megtüzesített piszkafát . Beszélgettek egy darabig. de azért megpróbáljuk. Tizenegy óra felé jött a meleg szellő. és hajtják feléd. hadd legeljenek! János kiment az istállóba. ahogy te vagy. Azonnal meglesznek a lovaid. tiszta fehérek. . Azt majd én megfogom. bitangok. egy kicsit beszélgetünk. hát mint a felhő.mikor ütésre került. hogy a szüle véletlenül meg ne lásson. édes öreganyám. Fogta a szőrt. hogy ilyen hamar híttál? . fölugrott a vasderesre. pajtás. De szorítják ám a három fehér hollót. Azután ráérünk. . édes fiam! Hát megjöttél? . kinyargalt a legelőre.Ó . afelől ne gondolkozz! Van az én falkámban három fehér holló. János bemegy a szobába. Másnap reggel. ahogy fölkeltek. Ott a lovait szabadon eresztette. de úgy. ami ritkaság. úgy megütötte a középsőt. itt van. megjött a róka. egészen közel a házhoz.Ez.azt mondja a szüle -. édes öreganyám! . János elment a kacsa után a patak partjára. hogy rögtön a lába elé esett. A szüle azt szereti az összes között a legjobban. megsuhintotta János szemét. Azután lefeküdtek. No. Egyszer szétnéz. Majd az én legényeim leszorítják őket olyan alacsonyan. beletömte a pipába.azt mondja -. de majd holnap találjon meg! Itt lesztek a konyhában a szakajtóban! Tyúk alatt tojások! Avval otthagyta a lovakat. a fa tövébe. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. Majd én addig megitatok. a szüle meg az istállóba. . Fölkantározta a lovait. Kétszer megtalálta. Úgy is lett. egy kicsit bizony baj . én is vacsorázom. te meg addig húzódj a ház mellé. az árnyékba.

Amíg a vasderes a gazdájának elmesélte. ahol a szüle ült -. az ágyat kettévágja alattad. mert hiába szolgáltad ki a három napot. édes fiam. Otthon szépen köszönt: . és elnyargalt haza. .Megállj.Jó estét. keres. mert akkor a szüle elveszti a szemevilágát.Édes gazdám. Abban a pillanatban meglesznek a lovaid. öreganyám! A szüle is köszön. De te el ne aludj. mint egy nagy csoroszlya. aludjál te is! . az utolsó napon? Úgysem adlak neki! Az éjszaka megölöm! Vagy olyan ronggyá teszlek. mert akkor megtudja. hogy elálmosodj. hogy nem is kellesz neki! Aztán bement a szobába. s elkezdte ütni-verni a lovakat: . és a szemétdombon hentergek. Mert olyan kard az.utánam a piszkafával . amilyen a világon nincs több. hogy János közel ért a házhoz. akkor majd rád kiált: . Ezalatt János beszökött a konyhába. mint az előbb volt. édes fiam. hogy ébren vagy. hogyan viselkedjék. a fejed az éjszaka mégis karóba kerül. Ordít a kakas szörnyen. addigra szépen hazaértek. egyik bokortól a másikig. hogy őt mire tanították. Így azután te is aludhatsz. és azon elkezdi fenni a kardot. János nagyon megfigyelte. mintha nappal semmi se történt volna a lovakkal vagy a kakassal. Ugyannyira. Akkora nyelve van. mit csináljon. de a róka szaladt szörnyen. Mindjárt fölkantározta mind a hármat.Na. a szüle majd sokáig beszélget veled. mert kiölti a nyelvét. akkor te meg a kantárral. Akkor majd szól: . a nyelvén feni. Útközben azt mondja a vasderes a fiúnak: . Abban a pillanatban ő kint termett a legelőn a három lóval együtt.Te abban a pillanatban vágódj a fal mellé. csapj közibük úgy.én majd futtatom a kakast minél messzebb a bokrok közé -. és alszik reggelig. a két másikat is odaadja. és minél előbb aludj el úgy éjfél felé. Egyszer a róka kiugrik a bokor mellől. kelj fel! De te meg ne mozdulj. az ágy újra összeáll. amit az ajtó mellett a sarokban találsz. hogy még a falra is jusson belőle. de most letöröm a derekad! Megállj. Avval fogta a piszkafát meg a szemétlapátot. de te csak engem válassz. de csak ébren. Olyant vágott a kantárral a tojások közé. és fut vele a bokrok közé. hogy énértem szolgálsz. Ott lóg a sarokban egy rossz szerszám. már megint ide mertél jönni? Egyszer már letörtem a lábad. Amíg háromnegyedére ér az óra a tizenkettőn. kelj fel. És majd ha nem talál. Meg ne ijedj tőle. és úgy suhint a karddal az ágy alá. te bitang. és azután majd tapogat. fiam. de holnap nem ismersz rám. ott lesznek a legelőn. tovább-tovább lopakodva.Ő nyomban elalszik. Elindultak szépen. A szüle majd ígér neked mindent. hogy az mind a három szétfröccsent. vacsorázzál! Én meg majd itatok. . te bitang róka! Fut a szüle egyik fától a másikig. addig mindig azt huzigálja. gyere. Felült a vasderesre. vacsorázzunk! 50 . a róka meg a szemétdombhoz. villámgyorsan elkapja a kakast. ahol a tyúkok kapargáltak.Eredj be. alulról fölfelé. Amikor pontosan üti a tizenkettőt. Kifordul a szüle: . a durrogós ménkű üssön beléd mert mindjárt kettéváglak! . kantárral és egy rossz kardhüvellyel. még ha a hátadon viszel is egy darabig. de úgy. hogy mind a három szétfröccsenjen. hogy hol vagy darabokban. Te a fejnél való végén maradsz. nem lát. a szakajtóban látsz három tojást. Akkor elmegy az ágyára.Jó éjszakát. Ő majd kihúzza a hüvelyéből a kardot. hogy hét országon hallik.Szolgám. tudom. A szüle majd pontosan tizenegy órakor mondja: .Még most se szöktetek meg tőle. de fél tizenkettőkor már fölkel. Most még arra figyelmeztetlek: ha megvacsoráztok.Szolgám. azért. a kardot beteszi a hüvelyébe. Mert én holnap koszos csikó leszek.

Gazdag ember lehet belőled. mint a villámcsapás. . édes öreganyám. hűségesen kiszolgáltál. A karddal az ágy alá vágott. de szót fogadott. ha neked csak ez kell. ahogy volt. Nevetett a szüle: . A szüle csak nevetett.Na. nem találta.azt mondja -. aranyat. Abban a pillanatban János az ágyfejre kuporodott. . Elérkezett a tizenegy óra. sárosan. elmúlt éjfél. mert ez téged úgysem bír el. a csikót. Mikor az óra fél tizenkettőt ütött. Azután lefeküdt. fölkantározta. mert én is lefekszem. Háromnegyed tizenkettőkor szól Jánosnak: . majd kijavítom odahaza. Alatta az ágy összeesett. kihúzta a hüvelyéből.azt mondja -. mert az maga nem bírt menni. hogy mit akar elvinni tőlem. meg azt a csikót. elaludjon-e vagy sem. ez elég lesz neki! . Most már lejárt a hatalmam. fiam .Kivette rőfös nyelvét.No. azt mondja: . A szüle rögtön keresni kezdte. mert nem tud menni amíg a határból ki nem ér! Fogta János azon szutykosan. mondd. majd adok egy fertályóra múlva! Pontosan tizenkettőkor szól megint: . de nem mert elaludni. mint a nyúl. a hátára vette. amelyik az ólban van. A rozsdás kardot felkötötte a maga derekára! Akkor fogta a csikót. csak aludjál. Ettől a banya szemevilága elveszett. Ezt meg kifényesítem. . elkezdte a kardot a két oldalán fenni. János álmos volt. János is töprengett. amennyit csak elbírsz.Köszönöm. fiam. Fölkelt a szüle. 51 . vele? Ez még ócskavasnak sem kell! Meg ezt a rossz csikót a hátadon kell elvinned.Jó éjszakát. mint aki az igazak álmát alussza.Szolgám. Nem kell szolgálnod többet az életben. mint a bunda.Nem bánom én. amelyik a szemétdombon van. piszkos nyerget. Tudom.No . én megelégszem már csak evvel – mondja János. A szüle aludt. A banya sokáig beszélgetett vele vacsora után. . de csak úgy aludt. Az ő feje lett volna a századik. Ment a kardért a sarokba. föltette a hátára azt a rozsdás. más egyebet. egy darabig nézegeti: .Szolgám.Adok. ezüstöt. mit kívánsz! Megadom! . fiam! Feküdj le és aludj. kiszolgált. De olyan csúffá teszem.Ugyan mit csinálsz. csak azt a rozsdás kardot és kantárt meg azt a piszkos nyerget.azt mondja a szüle -. . öreganyám. Lefeküdt János. Dörmögött magában. Inkább fennmaradt. ha a vágás sikerül. a durrogós mennykő üssön beléd.Elkezdtek aztán kettesben vacsorázni. hogy úgysem viszi el. hogy hova lehetett ebben a pillanatban. hát vidd el! De megmondom. én nem bánom. nem baj .Nem kívánok én. úgy felugrott a banya. fiam. a csikót vinned kell. Megvirradt. kelj fel. és mélyen elaludt.No.No. megcsinálta a jó reggelit. Mondja a szüle: . édes öreganyám. hátha valamelyik darabja a kezébe akad. hogy még álmosabb legyen. . De hiába tapogatta. kelj fel! De az meg sem mozdul. mert mindjárt kettéváglak! János a fal mellé vágódott.

fiam! Csak jól abrakold. a csizmája. mérges nagyon. Lehelt az. csomagold össze a holmidat. meg is tettem. ihatok-e. hogy úgy menjünk-e. . hogy olyan még sohasem volt. se bennem kár ne essék. édes gazdám. A felesége éppen vizet merített a kútnál. megrázkódott. Mikor átért az árkon. mi bajod van még? . nem hitt a szemének! Úgy ragyogott a kardja. ott leszünk mindjárt! Én azt is tudom. Fut a sárkány haza.feleli a sárkány lova. hogy háromszor hajította le válláról a csikót. . Ugyan régen látták egymást. vagy más. 52 .Édes lovam. megharagudott a sárkány! Fölkötötte a tízmázsás sarkantyút. azt mondja a csikó: .mondja a szüle. szép patak előtted.Most tegyél le. talán odaérünk.Na. még most van időnk elég.. hogy hol van! A nagybátyámnál! Mert a sárkánynak a lova az ő nagybátyja volt.Köszönöm a szolgálatot! . a másik pillanatban felugrott. majd kifújta a tüdejét. gazdám! Ezután már én viszlek! Avval a csikó odavágta magát a földhöz. fölugrott a lova hátára. De közben annyira elfáradt. Megölelte. . Így értek haza. a sárkánynak a lova abban a pillanatban nyerít meg tombol. . édes öreganyám! .No. . mégsem érjük utol! Eh. . amilyent János még életében nem látott. Így lassan megindultak hazafelé. Abban a pillanatban végignézett saját magán is. .Kutya egye májadat. s olyan aranyszőrű vasderes lett belőle. mi meg majd itt . vagy mint a gondolat? .mondja János. János meg csak kinevette őkelmét. .Semmit se tehetsz. csak hadd mulasson ott. hogy ő az.Isten veled. a ruhája.Úgy menjünk. hogy se tebenned. fel is ült a ló hátára. isten áldja. eljöttem érted! Amit megígértem. Amikor a kapun kiértek. kedves feleségem. Mire észrevette. Azt se tudta. szép zab előtted.Na . Azt mondja: . már a sárkánynál termett.Viszik a feleségedet! .Azt kérdezem most tőled.Nincs . sarkantyúját majdnem félig belevágta a lova oldalába.azt mondja -. édes lovam. El is cipelte János a lovat egész a szüle határáig. Alig ismerték föl a rokonai. Most bátran ülj fel a lovamra! Össze is csomagolt az asszony. Jánosnak az ölibe.Oda van a rokonainál.Ó . megehetem-e? . Elmegyünk a feleségemért. Fölugrott János a ló hátára. megcsókolta az asszonyt János. mert másként nem áll lábra! . s háromszor vette fel újra. mint a szélvész. Azt mondja a lovának: .No.mondja János.azt mondja a lova -.Kedves feleségem. Abban a pillanatban már repültek is a levegőben. amikor ő a vasderesen megjelent.azt mondja az asszony. Itthon van-e a sárkány? . holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. egy zsák diót feltörhetek-e. a sarkantyúja.Ehetek-e. Rákiált a lovára: . ülj fel a hátamra! .mondja a lova.

mondja vissza János lova. Megkérte aztán a királyt: . és szép lépésben elbaktattak haza. Mikor hazaértek. Hanem itt van egy igen jó barátom.feleli a másik -. . pajtás . A Dunát bekötötték egy nagy zsákba. Sárgarépából sarkantyút csináltak a fiú csizmájára. pajtás. Így Etelka átült a sárkány lovára. . a Duna pedig folyásnak eredt. a sárkány lefordult a ló hátáról. A sárkány lova erre nagyot rúgott. Itt a vége. Ebben aztán meg is egyeztek. Otthon éltek egy darabig.Nem kár érted.. Meg is érkeztek harmadnap. ha nem tudod úgy levágni a hátadról. mert azt gondolja hogy az ő Jancsi fia sohasem tér többé vissza. a gyerek sarkantyúja beleakadt a zsákba. Azt mondja neki: .Hallod. A rokonoktól elbúcsúztak. pajtás.Elmennék én. mert az én királyom eddig már meghal bánatában. Vitt neki almát is egy tele zsákkal. kulimász ne legyen belőle! . Ha a királykisasszony beleegyezik. Beköszönt János a királyhoz illedelmesen.Állj meg.Ne tombolj. aki egy kanállal kapott. segítek én azon.mondja -. mint a rongy. így a zsák kirepedt. tedd a jégre. hogy még a kutyák is térdig jártak a levesben. kivágja a belemet! .Felséges királyom! Én a lányodat feleségül most már nem vehetem mert nekem van már feleségem. azon könnyen utazol. Amint forgolódtak a nagy vigasságban. Egyszer találkozik ott János egy szép fiúval. Megtartották a lakodalmat. öcsém . De boldog ember volt. Adok én egy lovat. Boldog embert csinálok belőled. megvolt a nagy öröm. Volt ottan lé meg lé. majd elcsúszik valamerre! 53 . és János hazájába indultak. koma! Most mi megyünk jobban! Nyerít a sárkány lova a másik lónak: . Gyere most velem az én hazámba. azonnal összerogyott. de gyalog úgysem mehetek veled odáig. Akkor azután iszonyú nagy lakodalmat csaptak. Hítták össze a rokonokat. őneki ajánlom. és egészséges lett. Beleegyezett a király szívesen. ha meghallgatod a szavamat. egy hozzá hasonlóval. mert amikor ő egy almát megevett abban a pillanatban talpra állt. hogy mire a földre ér.Nem baj. A másik ló emehhez meg szépen odament. mondanék neked valamit.

tüsszents. . csacsikám! 54 . Kapták magukat. Látta. amennyi a bőrébe fért. . az öreg őt is magához hívta. Találkozott egy öregemberrel. de úgy. teríts. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. el! Nyakigláb alig várta. hogy majd csak reggel fizet. Nyakigláb. Otthon eldicsekedett. asztalkám!”. Elindult most már a második gyerek. s mondja tüstént neki: . Evett. aztán kért egy pohár bort. asztalkám . mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak. teríts. tüsszents. hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. az felfogadta szolgának egy esztendőre. Talált útjában egy kocsmát. hogy menjenek már szolgálni.s annyi aranyat tüsszent neked.Teríts.No. még üresebbnek érezték a hasukat. hogy „Teríts. asztalkám! Hát lett azon annyi minden. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: „Tüsszents. A kocsmáros meg csak belopózott. El is indult vele hazafelé. Öt is megfogadták egy esztendőre Mikor kitelt az idő. mint Nyakiglábé.és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? .Adok neked egy asztalt. lássuk! . míg haza nem ért.Épp jó éhesek vagyunk. hogy jóllakjanak. a másodikat Csupahájnak. Ahogy este lett. hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. a kocsmáros megleste. . Egyszer azt mondja nekik. oda is betért. De a szamarat magával vitte a szobájába. Addig ment.Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. Azzal indult hazafelé. odaállította maga elé. hogy milyen asztala van őneki. de biz az nem terített. ment soká. ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett. keressék meg a maguk kenyerét. innivaló. Hű.Nyakigláb. Csupaháj meg Málészáj Volt egyszer egy szegény ember. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. teríts. a szolgálatodért neked is adok valamit. és azt mondta. a legkisebbiket Málészájnak hívták. Útközben ő is betért a kocsmába. ivott. Egy bokor mellett előveszi az asztalt. és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal. Kiették már őt mindenéből! Elindult a legnagyobbik. Teríttetett az asztallal. hogy mit csinál.azt mondják. az öreg azt mondja neki: . amiért jól szolgáltál. a Csupaháj. Hogy Nyakigláb így becsapta őket. annak volt három fia. jól elverték Nyakiglábot. amelyik pontosan olyan volt. Ahogy elmúlt az esztendő. Bement mindjárt egy szobába.Fiam.Márhogy én? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El. és azt mondta neki: . hogy milyen asztala van ennek a legénynek. csacsikám!” . Az egész család meg már várta. Ennek csak azt kell mondanod: teríts. Jól is lakott mindjárt. ennivaló. Jóllakott. Az is ahhoz az öreghez érkezett. A legnagyobbikat Nyakiglábnak. lefeküdtek. hogy kiérjen a faluból. amennyit csak akarsz! Elfogadod? . Ezek annyit tudtak enni. akinél Nyakigláb szolgált. De amíg benn volt.Tüsszents. hogy majd kirepedt. Ment.

amennyit akartak.Jaj. akit akarsz. neki a kocsmárosnak. elkezdte porolni. akkor nem bántlak! Vissza. és azt mondta: . és odaadta Málészájnak. hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. Málészáj hazament. a zsákba! A furkó visszament. hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját.Ki a zsákból. visszaadok mindent. azt mondja neki az öreg: . vagy pedig becsukatja. hogy mit szolgált. Mikor letelt a szolgálata. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. jaj! Hagyd abba a verést. ivott. elkezdett jajgatni: . és csihi-puhi.Hát a teríts-asztalt meg az aranytüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. Öt is felfogadták egy esztendőre szolgának.Mit lopott el kend az én bátyáimtól? . De mikor rászólt a szamárra. Elindította a legkisebb fiát is. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. Felszedte az aranyat. Szegény apjuk már kétségbe volt esve. jutalom nélkül téged sem eresztelek el. Málészáj a hóna alá vette a furkót. Evett. de Málészáj nem tudott fizetni. furkócskám!” . Csupaháj vitte haza a csacsit. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat. . barátom. A kocsmáros elkezdett lármázni.A csacsi hegyezte a fülét. bement a szobába hozzá.Jó. hogyan szerezte vissza az asztalt is meg a szamarat is. Mikor észrevette. furkócskám! Verd meg a kocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból. aztán elkezdett tüsszenteni. furkócskám. az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra. 55 . Volt már mit enni meg inni. és elindult vele hazafelé. ha visszaadod az asztalt meg a szamarat. Neki is útjába esett a kocsma. a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat.s akkor a furkó kiugrik. amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. Itt van egy zsák. hogy tüsszentsen. ő is nagyra volt vele. Csupaháj se vitte el szárazon. ha nem fizet. volt pénz is. mert egy fillérje sem volt. A kocsmáros kérte tőle az árát. vissza. Bement. Erre Málészájt is elfutotta a méreg. és lefeküdt. Otthon elmondta a testvéreinek. Ez is elvetődött az öregemberhez. hiába várták. és a szamarat is elcserélte egy másikkal. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből. hogy Csupaháj már alszik. elővette a zsákot. Málészájt.Fiam. amennyi jólesett. őt is jól elverték. Már nagyon éhes és szomjas volt. Azt mondja Málészáj: . Ennek csak azt kell mondani: „Ki a zsákból. s azt verhetsz meg vele. ebben van egy furkó.

a tizennyolcadik éved betöltötted. Nőttek a gyerekek. Első Almafi búcsút vett a szülői háztól.No. falatozni kezdett. fiam. Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. majd amerre a nyele áll. és három fiúgyerek terem ott az alma helyett Most már. egyszerre ott terem előtte egy igen ősz öregember. Leült az út szélére egy kőre. kedves öregapám. Látod. a legöregebbnek: .mondta a fiú. volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. és három egészséges. Várd meg este a Kaszáscsillag feljöttét. Csak a szülők tudták. Mikor a fiúk elérték a tizennyolcadik évet. Nekem sincsen sok. az Isten megáldott bennünket három makkegészséges gyerekkel! Elmondta azután úgy. egyszerre lepottyan arról három alma. No. egyik jobban. Éppen jó helyre vetődtél. hogy szerencsét próbálni jöttél. ahogyan történt: amint megy a kertben. Mind a három fiúgyermek volt. hol nem volt. kedves fiam.Köszönöm. mert jóízűen falatozol. hogy a szomszédok nem tudták megkülönböztetni. szegénységben vagyunk. Mégis mindig azon tűnődtek. apjuk. Abban állapodtak meg. hogy mindnek Almafi lesz a neve: első Almafi második Almafi és harmadik Almafi. csak az volt a tennivaló. Köszönti az öregember: .Adjon a jó isten jó estét. hozzámvaló szívességedet. Arra találod meg a szerencséd! Hanem egyre figyelmeztetlek.Nézd csak. hanem segíthetünk rajta. de hát úgyis tudom. Az édesanyja sütött neki útravalóul egy árpacipót. Amint az almafa mellé ért.válaszolta az öreg -. Eredj világot próbálni. lett nagy öröme az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a házba: . fiam! . Ment. meg is éhült. Az öreg . mi legyen a gyerekek neve.hamm! . szerencsét keresni. kedves öregapám! . hogy mi járatban vagy. abba az irányba indulj utadnak. Úgy hasonlítottak egymásra. ment egész nap.szinte egy falatra lenyelte. fiam. búcsút a testvéreitől. Kérdezném. s felét átnyújtotta az öregnek. Volt egy almafájuk.Látom. Alig evett néhány falatot. 56 . De én már három napja egy betevő falatot sem ettem. Nagyon nagy szegénységben éltek. Aztán így szólt: . hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük. más senki. azt mondja az édesapa egy napon az első Almafinak. nődögéltek. gyönyörű kis csecsemő fordult ki belőlük. melyik másik. mint a másik.A repülő kastély Egyszer volt. Elővette a tarisznyából az árpacipót. de amim van. Avval a fiú kettétörte az árpacipóját. Estefelé már nagyon elfáradt. fiam. .Elég baj az. A földön pedig csak kettéválik a három alma. hogy neked megadta . azt megfelezzük. fiam.Azt már megadta. hetedhét országon is túlnan volt. egyszerre csak lepottyan három alma. talán még visszaszolgálhatom. .

Ha pedig általérsz a vízen. Most már két Almafi tűnt el. És bárhogy csábították a rózsák. Azt mondja az apa a második Almafinak: . mint a másik. A bűvös patakon keresztülment szerencsésen. mert az is vesztedet okozza! Ha azon is átjutottál. „Mit árthat nekem ez a gyönyörű szép rózsa? . találsz egy ezüstrétet. és eltűnt. nehogy a bátyád sorsára juss! Az öreg aztán őtőle is elbúcsúzott.No. keresd meg a bátyádat! Útrakelt a második Almafi. mint a kámfor. mert az is vesztedet okozza. A fiú figyelmesen hallgatott. de eszébe jutott a bátyja sorsa. Az öreg aztán elbúcsúzott a fiútól. Ismerte a csillagok járását. de akár a vizet. Az öreg meg így folytatta: . az első Almafi.Le is szakította. hogy nem. Múlik az idő.No. nem jön a két fiú. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. Emlékezett az öreg óvásaira. Ott minden szál fű és rózsa ezüstből van. mert vesztedet okozzák. de te csak menj bátran a vízre. de abból se szakassz le. hát valóban gyönyörű szép rózsák nyiladoztak előtte. így nyomban nekiindult az útnak. Bűvös patak az: mihelyt rálépsz. Habozott. kedves fiam. éppúgy. Nekiindult. Ezt mondta: . Ő is kapott egy árpacipót útravalóul. s azonmód besiklott a kövek közé. . csábítóbb lesz. Hogy. hogy az öreg talán nem is mondott igazat. Ott termett őelőtte is az ősz öregember. Azt mondja az édesapjuk a harmadik Almafinak: . betűzte a gomblyukába. annak is vesztét okozta a leszakított rózsa. ahogy az öreg magyarázta. Vigyázz tehát. és valóban! Amikor az első lépést tette a vízen. lesz. mintha száraz mezőn mennél. Abban a pillanatban ezüstgyíkká változott. De mikor az ezüstrétre ért. amelyen a bátyja falatozott.Leszakítom. nagyon szép vízirózsákat látsz. Útnak indult a második Almafi. amelyiken a bátyja ment. Neki is panaszkodott. Az is csábít majd.Elérsz majd egy rohanó patakhoz. ott már megtalálod a szerencsédet! A fiú megköszönte az öregnek a szíves útbaigazítást. Azok is nagyon megtetszenek. Mikor elérte a folyó közepét. aranyrétet találsz. fiam. Gondolta. de a világért le ne szakíts belőlük egyet sem. megéhült. észrevétlenül ment. Észrevétlenül jött. De aztán eszébe jutott az öreg biztató szava. Már nyúlt le ő is a vízirózsáért. s eltűnt. abban az irányban. nem szakított le egyet se. Telnek-múlnak az idők. és rögtön úgy eltűnt. az első Almafi csak nem tér vissza. le ne szakítsál belőlük egyet sem. mint a bátyja. Elfáradt. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni.Mikor annak a folyónak a közepe tájára jutsz. mert hogy tudná a víz őt fönntartani. beletűzte a gomblyukába a rózsát. hogy leszakítsa. Meg is találta a rohanó patakot. Ha szerencsésen átjutottál.A jó múltkor itt járt a bátyád. hogy csak bátran lépjen rá. Egyik szebb. s ő is megosztotta vele az árpacipóját. ezeket is kétkedve nézte. ami lesz. Öt is figyelmeztette a bűvös patakra és a bűvös rétre. ott leszakított egy ezüstrózsát. belecsobbant a bűvös patakba. ne félj tőle. Az öreg neki is ugyanazt az útbaigazítást adta. milyen szépen illik a gomblyukamba!” .gondolta. Az első Almafi megvárta a csillagok följövetelét. fiam. de akárhogy tetszenek is azok a rózsák. ő is éppen arra az útra talált. leült ő is ugyanarra a kőre. Abban a pillanatban hallá változott. mint a kámfor. mintha száraz mezőn járna. Ott meg minden szál fű és rózsa aranyból van. hogy le ne szakítson egy rózsát se. keresd meg a két bátyádat! 57 . tovább nem tudta magát türtőztetni. vad sebesen sodródik a vize.

hogy majd mindenre vigyáz. ment. és ő is megosztotta vele az árpacipót. hogy igazán azt hitte. Odalép az első asztalhoz. Körülnéz a fiú.mondja magában -. szegény. hogy ez az ital a tündérek itala. bekebelezte a tál kását. mert ez a láthatóság olaja. Most ébredt rá Almafi. fölhajtotta az italt. egy tál kása van rajta. Aztán ment az ötödik asztalhoz. hogy kápráztatta a szemet. jószívű vagy. semminek semmi nyoma. ott már ő is alig tudta magát türtőztetni. nehogy a bátyjai sorsára jusson. Olyan jólesett neki. rögtön érezte. Gondolta. hogy ez a tündérek kardja. Bekebelezte. a rétet. az soha többet meg nem szomjazik. hozzáfogott nagy étvággyal. de egy picinyke sincs azon a borzasztó nagy palotán. Már nyúlt is a rózsáért. mert úgyis éhen kell elpusztulnia ezen a halott homoksivatagon. jól bekente magát belőle. hogy örök időkre jóllakott. Az üveg mellett aranytáblácska. hát egy rettenetes nagy terembe jut.Látom. se semmi nem látszik. addig megy. akkor esett csak csodálkozásba. le a mélységbe. Úgy ment a negyedik asztalhoz. Azon egy korsócskában szagos olaj. És ahogy a szemét is bekente és a padlóra nézett. meg hogy nagyon vigyázzon. a tündérek használatára. a kard mellett smaragdtáblácska. A korsó mellett gyémánttáblácska. „No . A fiú megfogadta az öreg. . aki ezt kiissza. ahol azok. De egyszerre csak meglát igen messziről egy borzasztó nagy házat. Azon egy kard. az ezer ember erejét kapja. hogy minek is jutott a birtokába. a táblácskán írás. A fiú nem hagyta érintetlen a kenőcsöt. az ne féljen semmiféle ellenségtől. Odaért a bűvös patakhoz. te talán majd okosabban cselekszel. az soha többé meg nem éhezik. hogy soha többet nem kíván italt. Csak elrejtve egy egész kis ajtó. s egyszerre csak hova jutott az aranymezőről? Egy puszta homoksivatagra. Át az ezüstréten is. Az öreg igazat szólt. ősz ember. a smaragdtáblácskán írás. Szerencsésen át is kelt a bűvös patakon. nem tétovázott. Több se kellett a fiúnak. mert itt aztán éhen pusztulok! Se fű. De mikor az aranyrétre ért. a kása mellett táblácska. mint a két bátyád! Elmagyarázta neki is a bűvös patakot. hogy hol találom meg a szerencsémet. három éjjel mindig gyalogolt. Egy ablak. Talán a házban csak lesz lakó! S talán odáig még eljut az éhségtől. hogy összeesik. igazán eltalálta az öreg.Mikor a ház elé ért. Persze hogy magához vette a fiú a kardot. a rubintáblácskán írás. és aki ezt a kását megeszi. A tálacska mellett rubintáblácska. Ment a harmadik asztalhoz. azon meg egy kis tálacskában valami kenőcsféle volt. de akkor megint eszébe jutott az öreg figyelmeztetése. hogy aki evvel a szemét bekeni . Már közel volt ahhoz.” Nagy búsan mégiscsak folytatta az útját. útravalóul egy árpacipót. hogy ez a kenőcs tündérek kenőcse.Az is kapott. Három nap. aki az oldalára csatolja. Szomjas volt a fiú. Azon meg egy üvegben valami folyadék volt. Hiszen ahogy bekente magát avval a kenőccsel. se fa. hát meg is látott menten a föld gyomrában mindenféle 58 . a gyémánttáblácskán írás. pedig a falán egy ablak sem volt. mert ez a kard legyőzhetetlen. míg bírja az éhséget. éhen-szomjan. amit az Isten ád! Benyit a fiú a palotába. az aranytáblán írás. milyen borzasztó erő szállja meg. Ment hát. hogy ez a kása a tündérek kásája. Ő is azon a nyomon ment. amelyen a két bátyja. de emlékezett az öreg tanácsára.az mindent lát. Azt mondja neki az öreg: . s valóban úgy érezte. Ő is akart szakítani a rózsából. hogy leszakítsa. Mindegy. Gondolkodás nélkül megkente a szemét az olajjal. asztalokat lát. Azon a kövön is falatozott. sorban. a föld gyomrába. Olyan fényesség volt benne. Ment a második asztalhoz. fiam. aki evvel bekeni a testét. Előtte is megjelent az öreg. ősz embernek.

gyönyörű szép lányok táncoltak körben. gondolta. A kastély máris tovatűnt a levegőben. de a jó és szegény tündérek fajtájából. s nagyon el volt fáradva. nem hallották-e hírét a repülő kastélynak. s ő is táncolt a tündérlányokkal. most egyszerre csak egy nagy erdőbe ért. Mivel nagyon ki volt merülve. Már az esküvőre készültünk. elég szomorú a dolgom! Kérdi a fiú: . és szerencsétlenségemre az Ármányosság tündére is szerelmes volt belé. és elátkozott. Nem tudtak neki útbaigazítást adni. azt nem tudta: csak rettenetes nagy zúgásra ébredt föl. Egyszer csak beért Tündérországba. és azon nyomban elaludt. de kevés ideig aludt. hogy mi is az a nagy morajlás. hogy a fákon levelek helyett húszkoronás körmöci aranyok csillogtak. lefeküdt a padlóra. s most már jól evett is. nézelődött jobbra-balra. hogy örökké ezt a kakasalakot viseljem. . Ez olyan ország volt. Kiszemelt magának egy szép nagy terebélyes fát. Lefeküdt hanyatt a fa alá.Ej.válaszol Almafi -.Elmondhatom a bajom. Már jegyben is voltunk a menyasszonyommal. aranytarajú kakas. 59 . bár úgyse segíthetsz rajta! Szerelmes voltam egy tündérlányba. Azt mondja Almafi: . Egyszerre aztán. mendegélt.feleli a kakas -. ha szabad kérdeznem? Hátha segíthetnék a bajon! . Teljes három hónapig utazott. ment nagy szomorúan. kakaskukorékolásra riadt. Álomba merült. földi halandó . Néz föl a fiú a fára. talán a ház omlik össze. odavegyült a többiek közé. Ment. addig nem nyugszik. Megszólal erre az aranytarajú kakas: .De csak szólj bátran. Egyszóval abban az országban ugyancsak mesés volt minden. Mikor vége lett a mulatságnak. hogyha életébe kerül is. nem az Ármányosság tündéréhez. A lány énhozzám húzott. A kakas nekibátorodott. a másik felén meg tokaji bor. Táncmulatság volt ott. de a fiú megfogadta. Már egy álló napot utazott harmadik Almafi Tündérországban. ahogy néz-néz a levegőbe. A patakoknak az egyik felén tej folyt. maga se tudta. Hogy meddig aludt. ivott is. földi halandó. nem bántalak! Gyere le a fáról. mikor valami bűvös vízzel az Ármányosság tündére befecskendezett. Kiszaladt a szabadba.Bizony. kérdezősködni kezdett. Este odaért egy házhoz. aranytarajú kakas . panaszold el a bajod. kipiheni ott magát. amerre a kastélyt repülni látta. lerepült a fáról Almafi elé. hogy meddig kell neki még barangolnia. Mivel már este volt az idő. ej. neked is valami nagy bánat nyomhatja a szívedet. Az aranytarajt azért adta. Abban a pillanatban halálosan beleszeretett. Amint ment. Azt hitte.Nem hiszem. . hogy ilyen szomorúan kukorékolsz. hogy a kastély erkélyén egy gyönyörűséges szép lány ül.szörnyeteget. Szegény megint csak ment. hogy az utolsó pillanatban vette észre. Annyira elbámult azon a szép repülő kastélyon. Almafi szemrevaló fiatalember volt. mendegélt abba az irányba. merre. hogy mégis különbség legyen köztem és a rendes kakasok közt. Én is tündér voltam. hát a feje fölött egy kinyúló ágon egy aranytarajú kakas ül. hogy az én bajomon segíteni tudnál. míg azt a repülő kastélyt meg nem találja. s azon gondolkozott.Miért. egy gyönyörű szép repülő kastélyt pillant meg ott. míg azt a repülő kastélyt megtalálja.

Ezt azonban az aranytarajú kakasnak nem árulta el. Ha onnan tudnál hozni egy pohár vizet. Mi volt az őneki? Fogta. és azzal a vízzel háromszor beföcskendeznél. megcsinálta a máglyát. Három nap. és avval megnyitottad a torkomat? Felelt erre a fiú: . vezette. egyszer csak mély. hogy aki ennek a hegynek a torkát meg akarja nyitni. és meg kell gyújtania. de úgy.Van egy beszélő hegy . Azt felelte: . te földi halandó. A fiú kitépett egy darabot a kakas tarajából. . merre van az Ármányosság tündérének a kertje. hisz övé volt a legyőzhetetlenség kardja.Nem fog fájni? . mert az a torok emberi hangon beszél. az aranytaraj szállt. .Csak azt mondd meg.válaszolta a kakas. abban van a menyasszony. és tövestül szaggatta ki a fenyőfákat. Nézelődött a hegy körül.Dobd föl a levegőbe azt a tarajdarabkát. meglátja végül a táblát. A fiú bátor volt. abban a hegyben van egy márványtábla: aki azt megláthatná.Csak azt mondd meg. Csakhogy azt a kutat tizenkétfejű sárkány őrzi.Mit kívánsz.Szakíts le a tarajomból egy darabot! . és elolvashatná. Ha az megáll majd a levegőben. Almafi megértette. Az erdő közepén egy magas hegy volt.kérdezte Almafi.Azt felelte erre Almafi: . Mikor az utolsó szikra kialszik. hogy a célnál vannak. s oda nem lehet bejutni. Úgy is lett. aki saját erődből hoztad a tizenkét szál rózsafenyőt.mondta erre a fiú. akkor visszanyerném régi alakomat. Egy nagy erdőbe értek. máglyába kell raknia. arról megtudhatod. szállt a fiú előtt vagy három méterrel. s hová lett a kakassá varázsolt dalia menyasszonya? A hegy így felelt: . hogyan tudnám visszaszerezni neked emberi alakodat! Az aranytarajú kakas azt mondta: . Az aranytaraj megállt a hegy felett. mert a sárkány minden kis neszre fölfülel. abban a kútban bűvös víz van. annak a saját erejéből föl kell hoznia az erdőből tizenkét szál szagos fenyőfát.mondta az aranytarajú kakas -.Üveghegy támadt a tenger fenekén. Mi van ráírva? Az. és az majd mindenütt megy előtted. és azon nyomban fölfalja az embert. három éjjel mentek. Gyönyörű szép illat áradt ki a fenyőből. hol találhatnám én meg az Ármányosság tündérének kertjét! . hogy megérkeztél. ne törődj az én fájdalmammal! . hogy én ne vegyem észre.Az Ármányosság tündérének a kertjében van egy kút.Még csak azt mondd meg most. . hogy mi van arra fölírva. az megnyithatná annak a hegynek a torkát. dörgő hangon megszólalt a hegy: . A többi már a te dolgod. alágyújtott szépen.Csak szakíts le egy darabot belőle. akkor megnyílik a hegy torka. mert nagy tűz volt ebből a tizenkét szál fenyőből.És az Ármányosság tündérének a kertje? 60 . Mikor aztán az utolsó sziporka is kialudt. . nem ijedt meg ettől.Csak azt mondd meg. Azt mondja az erre: . hogyan tudok én odamenni! .

hát most én égetlek el téged. A fiú bement a kertbe.No. Ott volt a kert. ahol az aranytarajú kakas élt. Odaszólt neki: . És elégette ott a máglyán. Hiába volt. Közben a sárkány már tüzet okádott. Jó csillagja. csak úgy rengett bele az egész kert. hogy a máglyára vigye. majd három hét múlva találkozunk! De addig egy falatot se kapsz. most már visszafelé: három hétig éjjel-nappal mentek. No. A taraj erre rögtön megindult. nem segíthetek rajtad. aranytarajú kakas! Leröpül a fáról az aranytarajú kakas. s a kard magától működött: a sárkánynak egyszerre három fejét is levágta. Csak akkor riadt fel. nem tudtam hozzájutni a varázsvízhez! De ezt csak azért mondta. hogy az Ármányosság tündére megkötözte. Azt mondta neki. azért ordít a sárkány. Kibírja! Mikor a három hét letelt. Mikor a pincéhez ér. Mikor meglátta a fiút. hogy majd elégeti az Almafi testét. de Almafi se volt rest. Almafi már éhen pusztult. és útnak indult. Almafi pedig lefeküdt aludni. lefeküdt. Elkapta az Ármányosság tündérét. A csillag itt eltűnt. Három hétig éjjel-nappal utazott. A szolgákkal nagy máglyát rakatott. A kutat csakugyan tizenkétfejű sárkány őrizte. Virradatkor megint a kukorékolásra ébredt. csúnyán röhögve: . már ordított is a sárkány. megmerítette a bűvös kútban. Almafi csak fütyörészett: oda se neki. Az Ármányosság tündére csak akkor nyitott be a kertbe. hogy be van zárva. A fiú ki volt merülve. Négyszeri vágásra mind a tizenkét fej lehullott.Tudod. hogy aki másnak vermet ás. az a tarajdarabka. Élsz? Hát akkor elevenen égetlek el. elaludt: észre se vette. Akkor a taréj megint megállt. de azt gondolta. s a testedet kell elégetnem. hogy se enni.Szerencsével jártál? Sajnos . öcsém. a fiú kirántotta a kardját. s kérdi a fiútól: . Azóta terjedt el az ármányosság az egész világon. . Megint utaztak. ki az udvarra. mint a pelyhet. maga esik bele? El akartál égetni. még mindig várta az égen. Ármányosság tündére ment a pince felé.Gyere le a fáról. Kerített aztán egy korsót Almafi. S indult feléje. a hamuját meg nekieresztette a szélnek. Meglátta a kakast egy fán.Menj mindig csak kelet felé! Nézd fölötted a tarajdarabkát. se inni nem kap.feleli a fiú -. Azt hitte. hogy a kakas ne is sejtse. és vitte. Az Ármányosság tündére nyomban fölébredt. hogy rég elpusztultál.Arra készültem. alatta a fiú. megkötözte kezét-lábát. 61 .. amikor a sárkány a pincébe dobta. Közben azt mondta neki: . mit hall? Hogy Almafi nagyban fütyörész! Elfutotta a harag. Akkor odaértek abba az erdőbe. Virradatig aludt. valami madár repült el. hogy le akarja őt föcskendezni a varázsvízzel.

lehajtotta fejét. hol van. Egyszer aztán a tenger szélére értek.De nehéz leszek . Hiszen azt gondolták. mivel az volt a legügyesebben úszó hal. A csuka rögtön bejárta a halak birodalmát. és háromszor befecskendezte a vízzel a kakast. . hogy egy tengerben egy üveghegyben van bezárva. A szerelmesek boldogan ölelkeztek. Egyszer azt mondja Almafi: . és lekiáltott egy csukahalnak.azt mondja a tündér -.Röpüljünk csak a tenger közepéig. Az már terajtad áll. hogyan szabadítsuk ki a vízből.Induljunk mindjárt! Mentek egy darabig gyalogosan.mondja Almafi -. Almafi. Mikor a halak annyira felemelték a hegyet. hogy szedje össze a haltársait. Így meg hogyan találjuk meg? . s az azt mondta.gyönyörű szép lány! .mondta a jó tündér -.Nem tudom . barátom? . hogy az életben már sohasem találkoznak.felelte a szegény tündér -. csinos fiatalember termett Almafi előtt. De hogy az a tenger hol van. Almafi megfogta. itt vagyunk. A többit én elintézem! Lehajolt a tündér a vízbe.mondja Almafi. gyalog megyünk. ismét leszállunk. Mikor megint összeölelkeztek. abban a pillanatban arra szállt egy 62 . . Nem telt bele jó negyedóra. Átölelte Almafit. úgyhogy a tündérkisasszony sértetlenül kiszabadult belőle. .Én kérdeztem a hegytől. Almafi észrevétlenül elővette a korsót. mert ki láthat le a tenger fenekére? Én nem. Azt mondta Almafinak: . és helyette egy daliás. A tenger fölé repültek. tündér barátom! Nem csodálom. hogy a menyasszonyoddal mi történt? . hogy repülni tudott. Aztán egy óvatos ökölcsapással kettétörte az üveget. Lett nagy öröm. . aztán ismét gyalog folytatták útjukat. De a tündérnek megvolt a hatalma.Én tudom. megcsókolta. hogy mind a két partig elláthassak. épp most fésülködik bent az üveghegyben! Szálljunk le a partra! Hanem itt már nemigen segíthetek rajtad. a tengernél. tündér barátom.mondja a tündér.Tudod-e. .Az aranytarajú kakas elszomorodott. röpülök veled. .Az a fő.Tudod mit? Ülj föl a hátamra. Mert én nem mehetek le a vízbe. megrázkódott. egyetlen rántással partra teremtette. látom .Nyomon vagyunk. hol van az a tenger . .Azt csak bízd rám! . Megriadt erre a kakas. arról semmit se mondott.Igen. hogy látod. Röpültek egy jó ideig. hol gyalog. hol röpülve.No . már emelkedett föl a hegy. .mondta Almafi.Ha elfáradtam a röpülésben. Azt mondja akkor Almafi: . Mit látsz? Azt mondja Almafi: . és ezt az üveghegyet onnan a tenger fenekéről emeljék föl a víz színére. Három nap. három éjjel mindig mentek. hogy el akarta rabolni tőled az Ármányosság tündére a menyasszonyodat . és megköszönte neki a szolgálatot. de nem sokat érek vele.Nem számít semmit . hogy el lehetett érni.Hát már látod. mert én már akkor el voltam varázsolva.

hol gyalogoltak. három éjjel kellett röpülniük. Amint véletlenül ismét a tenger fölött röpültek egyszer csak a távolban Almafi mit pillant meg? A repülő kastélyt! Meglöki rögtön a barátját. az udvarban leteszlek téged a hátamról. Utazzunk együtt. és a tündérlakhoz utaztak. vigyen hírt az ő édesanyjának. vidd el magadhoz őket. négy rénszarvas húzott egy aranyhintót. küldjön értük fogatot. sorra járta a szobákat. a menyegzőmön is. Hamar rátalált arra az erkélyre. beleültek mind a hárman. Csak egyet kérek még tőled.Maradjál itt. A fiú bemutatta az édesanyjának s a húgainak. míg összetalálkozhattak a kastéllyal. Almafi most már el akart búcsúzni. a menyasszonyát is. ne kockáztasd az életed. De ennek a tündérek sem hallották a hírét. Bejártak már hetvenhét országot.Szívemnek szép szerelme.Tudod mit. s együtt majd csak betörünk a szobákba. csak abba a repülő kastélyos kisasszonyba. mert ők tudnak ugyan röpülni. de a tündérfiú nem engedte: . A tündérfi ment.Hogyne sírnék. 63 . hogy ő a repülő kastélyt keresi. és megkérte. Azt mondta neki Almafi: . Megnézte a két tündérkislányt. Azzal elbúcsúztak.Köszönöm a szívességedet. de ő nem tudott senkibe szerelmes lenni. Meg is érkezett a fogat. de Almafi nem tud. hogy itt meg itt vannak. A láncon nagy lakatok. Almafi elmondta neki. mert hiszen Almafi csodásan messze ellátott. Lett otthon is nagy öröm. Mikor aztán elmúlt a lakodalom. Most már látták a kisasszonyt is az erkélyen. miért sírsz? Azt mondja a kisasszony: . barátom? Fölröpülök a kastély fölé. hogy hát mi tulajdonképpen az ő utazásának a célja. Ott volt Almafi számára is az alkalom.sólyommadár. s a két öregebb Almafihoz add hozzá a te két húgodat. Éppen akkor is sírdogált. mikor ide vagyok láncolva három éve már ehhez a kastélyhoz. hogy röpüljön haza. „A két bátyámnak szánom őket” . A tündérfi azonban így szólt: . ahol kinn ült a kisasszony. De még három nap. Öreg szüleim vannak. magához intette. De hogy jussanak észrevétlenül hozzá? Azt mondja a tündérfi: . ehhez az erkélyhez. a tündérfi csak akkor kérdezte Almafitól.Te segítettél rajtam én is segítségedre lehetek talán. Betörte az ajtót. De neked már van feleséged. hogy mentől előbb hazaérhessenek. Indult azonnal a palotába. meg két bátyám. Útnak is indultak aztán mind a ketten.ezt gondolta magában. Almafi volt a tanú az esküvőn. hogy megházasodjék. A tündérfiú észrevette. barátom. Almafi azonban így szólt: . Megint csak úgy utaztak hogy hol röpültek. leereszkedünk az udvarba. hát csakugyan oda van láncolva a lány keze-lába erős lánccal. hogy abba az irányba röpüljön. lecsupálta a lány kezéről-lábáról a láncot. Almafi pedig leszállt a kastély udvarára. barátom. S válassz te is menyasszonyt magadnak a két húgom közül. Menj el értük. Három nap múlva megtartották a menyegzőt. Három teljes hétig mentek. hogy ez a fiú mentette meg a varázslat alól őt is. amire kérték. mikor Almafi odatoppant. Nézi az Almafi. Fogta magát.

vagy tán gondolta. Hiába ostromoltuk kérdésünkkel. hogy izmai szinte vasból vannak. Látja. Mégpedig azért. Mikor egy méterre szállt a föld színéhez.Nem kereste a lakat kulcsát.Én egy királynak a lánya vagyok. Mire magamhoz tértem ijedtségemből. észrevettem a repülő kastélyt. el akartam szökni. De aztán úgy-ahogy megfeledkezett a dologról. most épp déli álmát alussza. nem hiányzott semmim. . meg az akós hordót. Almafi megtalálta a pincét. szörnyeteg! Fölébred a szörnyeteg. Amint a vadászatról visszatért. mert kettőnk közül az egyiknek pusztulni kell . Egy szép napon azonban én kiszöktem sétálni a királyi kertbe. Csak úgy fektéből mondja neki: . azért láncolt ide. de a szörnyeteg mindennap fölkeresett.No . bátor fickó vagy! Hát mindjárt próbára megyünk! 64 .Jól van . Hogy. mert van a kastély pincéjében egy hordó. ott volt a szörnyeteg. annak a borát itta. látom. hogy egy földi halandóval van dolga.Most mondd meg. Egyszerre úgy érezte. ember vagy a talpadon. hogyan bírna egy királyi kastélyhoz jutni egy szörnyeteg. Kezdetben nem voltam ideláncolva. Ment a hortyogás irányába. Nem keresett poharat. ehhez az erkélyhez. akkor tán legyőzheted. beért a századik szobába. Az ereje volt hozzá a kulcs. Legyőzhetetlenül erős. Nem hallgattam rá. és igyál te is az italából. de láttuk. meggondoltam-e már magamat. De ha ítéletnapig röpülünk.Ébredj. Mire körültekintettem. Indult rögtön megkeresni a szörnyeteget. csak nem járhattam szabadon. minden lépten-nyomon kísérőkkel jártam. elviszi majd egyetlenegy lányát. amiért megsebesítette.mondja az -. Azt hiszem. de azt mondta az apámnak. hanem fogta magát az akós hordót. akkor sem leszek a felesége.Hogy mersz te álmomban háborgatni? . hogy még drágán fogja ő megfizetni. A hetvenedik szobába érve már hallotta a nagy hortyogást. mert akárhogy vigyáz. de nem ejtett semmiféle vadat. szívemnek szép szerelme. Édesapám egyszer kiment vadászatra a közeli erdőbe. egy szörnyeteggel találkozott. kiugrott belőle egy szörnyeteg.Ez a kastély száz szobából áll. dörzsöli a szemét. hogy mind jobban búsul. egyedül mentem le a kertbe. Máig is mindennap megjelenik. . hogy legyek a felesége. Megrúgta csak úgy a fekvőhelyén: . A szörnyeteg elment. ebbe az elátkozott kastélyba! A lány erre ezeket mesélte: . szabadon járhattam a kastély lakosztályában. mert hiszen eddig is ezer ember ereje volt benne. hogy a szörnyeteg úgyse váltja be a szavát. pedig apám nagyon őrzött. és megkérdezi. van-e vagy nincs. mikor ott van az a sok testőrség! De aztán otthon csak elfogta a nyugtalanság. búsulásának okát nem árulta el előttünk. De nem bánt velem gorombán. .mondja Almafi. A kastély szemlátomást egyenest hozzám szállt. Apám csak mosolyogta. eredj le. itt találtam magamat ezen az erkélyen. és azzal ostromolt.mondja válaszul Almafi -.Azért. engem nyalábjába kapott. Nekünk nem szólt. Egyszer csak mire lettem figyelmes? Valami nagy zúgásra. hogy nem. Ha meg akarsz küzdeni vele. hogyan kerültél ide. belelőtte a szörnyetegbe. és jó nagyot ivott belőle. hol találhatnám én meg azt a szörnyeteget? Feleli erre a királylány: . Fogta a nyilát. hogy miféle zúgás az. A szörnyeteg épp a századik szobában lakik.

hogy az elveszett lány ugrott ki egy fiatal. Almafi ezer embererővel birkózott. Gyerünk ki az udvarra. úgy belevágta. hogy majd széjjelmállott. akkor látja a repülő kastélyt! Meglett az öröm. amikor a kastély a város fölé ért. nagyszerű lakodalmat csaptak. akit rajtakaptak. valami várost is látok! A királykisasszony még másnap sem látott semmit. az ő életmentőjét. mert a város a lány apjának a fővárosa volt. hogy a száját csak egy kicsit is mosolyra húzta. elvágom a két szárnyát! El én. hogy mindenki vonja be a fekete lobogót.Amelyikünk ezzel a vasgolyóval keresztül tudja törni a falat. fél kézzel belevágta a falba. mikor aztán még azt is látták. az egész város fekete gyászba borult. a szörnyeteg ezerkétszáz ember erejével. Megállt előtte. Megkérdezte a lánytól. hogy keresztültörte a falat.Ha másképp nem megy .Volt ott egy métermázsás vasgolyó. Nagy nehezen föltápászkodott Almafi. Az udvaron rögtön összefogóztak. hogyan látta meg őt. megbüntették. Épp jó helyen. . és örvendjen! Aztán megtartották az esküvőt. de amúgy is nagyon csinos egy gyerek volt. Azt mondja: . Még most is élnek. hiszen az életmentője volt. úgy. A király olyan szigorú rendeletet adott ki. ha meg nem haltak! 65 . nemcsak földet. szörnyeteg! . s azt mondja: . A királylány mindjárt bemutatta szüleinek a vőlegényét. Ezért aztán Almafit úgy vágta földhöz. kivel is van dolga. hogy a golyó félig belement. ha akarod. meghívták a tündérfit.Dobj te előbb. éjjel-nappal. s így szólt: . mihelyt valahol földet látok! Egyszer éppen az erkélyen beszélgettek. az öreg szülőket. A szörnyeteg fogja a golyót. Megy ki az udvarra. Harmadnap.mondja a fiú -. hogy a kastélynak a két oldalán egy-egy szárny van. kapa. röptében a kastéllyal. A szörnyeteg fölkel. immár harmadik éve. Míg a lány odavolt. A gyász mindjárt megszűnt a városban. és kiesett az udvarba. hogy még mosolyogni sem volt szabad senkinek se. ásó. Almafi nyomban szaladt az erkélyre a lányhoz.mondja Almafi. Összeszedte magát ezerötszáz embererővel. A király kiadta rendeletben. A szörnyeteg csak most nézte meg. A lány tudta. Rögtön ott a repülő kastélyon hűséget esküdtek egymásnak. hogy palacsintává lapult. aztán azt mondja a királykisasszonynak: . azután a másikat. De Almafi nem szerette ezt a folytonos repülést. nagyharang választ csak el bennünket egymástól! Már két éve bolyongok utánad! Aztán elmesélte neki.Szívemnek szép szerelme. Mindenkinek fekete zászlót kellett a házára kitenni. Most már a lány is beleszeretett Almafiba. és egy csapással levágta a kastélynak először az egyik szárnyát. daliás emberrel. a két másik Almafit. . hogyan lehetne ezt a kastélyt megállítani. birkózni. kikapta a falból a golyót. A király fölfigyelt a zúgásra. Almafi hirtelen felugrik. hogyan lehet a szárnyakat megállítani. Almafi sem volt rest. kiadta a gonosz lelkét. s már jól leereszkedett.Szívemnek szép szerelme. De azt már nem tudta.Látom. a szörnyetegnek csak ezerkétszáz embererővel tellett. az lesz a győztes. erős ember vagy. Almafi kirántotta a kardját. Ezért aztán most Almafi úgy vágta földhöz a szörnyeteget.

evett-ivott. hogy a fiú mit eszik. Volt a szegény embernek két ökröcskéje. s a lány azt mondta az anyjának. hogy mit látott. holnap a háromszemű lány jön velünk. A fiú kihúzta az ökörnek a jobb szarvát. Aztán visszadugta az ökörnek a szarvát.Nem egyebet korpakenyérnél . Erősen ráparancsolt. lesse ki a fiút. A fiú mindennap kiűzte az ökröket a legelőre. Addig játszadozott a lánnyal. és játsszon megint. A fiú úgy csinált. Játsszék vele. és megint visszadugta. az ötödiknek pedig hét: egy leghátul. Így folyt napról napra. s amit akarsz. lesse ki az. hogy mi lesz. s megint visszadugta a szarvat a helyére. míg mind az öt szeme el nem alszik a lánynak. Másnap a mostoha elküldte az ötszeműt. hogy nem látott egyebet. Azt számította. Addig játszott a lánnyal. hogy vigyázzon. a második lánynak négy szeme volt. Elküldte a mostoha másnap a fiúval a négyszeműt. még az Óperencián is túl volt. De az ökör megint megmondta a fiúnak. A fiú mindig azt ette. evett jól. A csás ökröt. a jobb oldalit. De vizsgáld meg jól a szemeit. és ő egy másik asszonyt vett feleségül.A táltos ökör Volt egyszer. míg a lány el nem aludt. De az ökör megint csak mondta a fiúnak. hogy mindegyik szemével elaludjék. Addig játszott. Hazamentek este. A legény kiment.Evett-e valamit? . aztán visszadugta az ökör szarvát. azt egyél belőle. hogy ügyeljen. s jaj lesz neked. A csás ökör megsajnálta a fiút. Az sem tudott mondani semmit. a harmadiknak öt. Szilajnak hívták. hogy másnap mi történik.Édes jó gazdám. hol nem volt. Megvizsgálta. mert hogy ő se látott semmit. Este hazamentek. míg a lány egészen el nem aludt. Tarisznyába való ételül a mostohaanyja folyton korpából sütött neki kenyeret. Az is csak úgy járt. volt egyszer egy szegény ember. 66 . A szegény embernek a felesége meghalt. míg el nem alszik.Vigyázz. s annak volt egy fia. Húzd ki a jobb szarvamat. Este az anyja jól elverte. A fiú úgy is csinált.mondta a lány. a nyakcsigolyáján volt. kihúzta az ökör szarvát. kérdezte az anya a lányát. míg a lány el nem alszik mind a négy szemével. csak ügyelj magadra. enni adott az ökröknek. korpakenyeret. Akkor kihúzta az ökör szarvát. kérdezte mindjárt az anya suttyomban a lányától: . hogy mit eszik. csak korpakenyeret. a negyediknek hat. mit csinál a fiú. A fiú úgy is csinált. megszólította: . hogy elküldi a legkisebb leányát. Másnap úgy határozott az asszony. s mikor elaludt. mint a többi. már tudta. mert különben meglátja. és mindjárt megterült egy asztal magától. Evett-ivott jól. te csak korpakenyérrel élsz! Van nekem a jobb szarvamban elég eleség. hogy a mostohafia a korpától milyen jó színben van. hogy te honnét eszel. s mindegyik szeme be nem volt hunyva. míg az el nem aludt. Addig játsszál vele. Annak az asszonynak meg volt öt lánya. mind jobb színben volt. s a fiú mind kövérebb lett. A mostohaanyja elcsodálkozott. Megmondta a fiúnak: . hogy elküldi a hatszeműt. Hazamentek este. Az ökör táltos volt. A fiú evettivott. A legkisebb lánynak három szeme volt.

mert azért neki meg kell küzdenie. mert mi ketten el fogunk szökni. Az ökör sírva panaszkodott a fiúnak. 67 . Ne próbálj hát az erdőből szakítani. hogy három ölre vetette a levegőben. hogy ügyeljen magára. hogy menjen el a hétszemű lány. bántottátok az ezüsterdőm! Megküzdtek az oroszlánnal.Édes fiam. mert ha nem. és a többi faképnél maradt. Mentek. Mégis. hogy leszakít egyet. Holnap. s azt mondta a férjének.Nem bánom . hogy a fiú kihúzta az ökörnek a szarvát.Olyan ételeket eszik. Ezt Szilaj ökör úgy megöklelte. kérjed meg édesapádat.Látod. s miért olyan vidor. Elrepült a fiúval. . míg végül az ökör megengedte. Leszakított egyet.Azt határozták most. Betegnek tettette magát.Tudd meg.Hó. mikor visznek majd levágni. míg a lány el nem aludt. hogy az ökröt vágják le. mendegéltek. Mondta az ökör a fiúnak: . Az ökör sírva mondta el: . A fiú rimánkodni kezdett az ökörnek. hogy te vezess engem a vágóhídra.mondta a Szilaj ökör -. hogy mit terveznek vele. küzdjünk hát egyet. Az ökör azt mondta: . De egyet a nyakcsigolyáján nem látott meg. nyaka-lába ki volt törve. hogy ne szakítson. előállott egy nagy farkas. egykönnyen martalékul eshettem volna a farkasnak. És mikor én letérdepelek. . te ugorj a szarvam közé. hogy a fiú miért van olyan jó színben. míg végre elértek egy szép ezüsterdőbe. pórul járunk! És addig játszott a fiú. Megküzdöttek. s a harmadik öklelésnél Szilaj ökör úgy felkapta a farkast. és elértek nagy idő múlva egy szép rézerdőhöz.Avval a hétszeművel addig játsszál. . kiértek az erdő szélére. Másnap vitték az ökröt levágni. felszökött a szarva közé. nem bírt többet mozdulni. hogy addig nem gyógyul meg. Az erdő nagyon szép volt. Mikor kiértek a rézerdőből. Mikor kiértek. a Szilajnak a szarvából! Az asszony most már tudta. Az ökör eleget kérte. Mentek tovább. hogy még a bárók sem különbet. De addig rimánkodott a fiú. mit csináljon. hogy ő mégiscsak szakít egy virágot innét is. De az ökör megint megmondta a legénynek. virágokkal volt teljes. az oroszlán valahogy a jobb fülét leharapta az ökörnek. Megvizsgálta a szemeit. Meglátta. ezüstlombbal. Nagy nehezen ráadta magát az ember. engem holnap levágnak! Hanem ügyelj. hogy szakasszon egy ezüstvirágot az erdőből. s a kalapja mellé tűzte. . Szilaj ökör. Avval nem aludt el a lány. Az ökör többé nem ment a földön. A fiú. Mentek az ökörrel. hogy a szarvai keresztülmentek az oroszlán oldalán. míg mind a hét szemével nem alszik el. sokáig mentek. A fiú megkívánta a szép rézvirágokat. miért nem hagyod békén? Ezért nekem mindjárt megint kell szenvednem. sokáig repültek. míg a Szilajnak a húsából nem ehetik. Leszálltak. s evett-ivott. mi csengett az erdőn? Valamit hallottam. megálljatok! Miért bántottátok az én rézerdőmet? Most.Szilaj ökör. meg kell küzdened velem. mikor az ökör letérdelt. mondta az ökörnek. . Mire a farkas visszaesett a földre. hanem felemelkedett a levegőbe. s a kalapja mellé tűzi. édes fiam. előáll egy oroszlán. Este megmondta az anyjának.

hogy mi van a dologban: . fújjad a furulyát. s azt mondta hogy vele kell megküzdened. de nem bírta eltalálni.Ne szakíts. De a fiú nem fogadott szót. hogy az egész rét tele van nyájakkal. Sírt nagyon. de még igazi vígan. míg élsz. Szilaj ökör. a fiúval együtt. s itt leszek mindjárt. Én beűzöm. míg végre bebújt az ökör hasa alá. 68 . evett-ivott. . mégiscsak szakított egy virágot. Előjött az ökör.Én nem tudom ezt a sok csordát beűzni a szarvba.. hogy búslakodik. Mikor felébredt. hogy ő mégiscsak szakít egy aranyvirágot. . hogy holnap délben itt leszek. az nem nagy baj. Elért egy szép rétre. mikor idejött egy kis fekete nyúl. rabszolgánk leszel. akár pedig egymás után mind a hármunkkal meg kell küzdened.Hagyj békét a furulyának! Csak azt mondd meg a Szilaj ökörnek. Ott egy forrás felett leült. ahogy az erdő szélére érnek. és az ökör a tigris nyakát keresztülöklelte egészen. a kis nyúl csak forgott egyre ott az ökör körül. most akár add meg magad. kihúzta a szarvat. Másnap délben megverekedtek. ha pedig késztet. a jobb szarvam majd leesik messzi tőlem. látja. A fiú rimánkodni kezdett. Az ökör megrántotta a fejét: . mendegéltek tovább. Azt mondja a kis fekete nyúl: . hogy mindjárt kétfelé hasadt. a zsebkendőjébe tette. hogy hogyan tudja majd visszaűzni azt a tenger nyájat a Szilaj ökör szarvába. nemsokára elértek egy tiszta aranyerdőt. Látja a fiút. nem is nagy a fizetség. ott lesz neked étel elég. hogy holnap délben velem verekedjék meg: ez a háromfejű sárkánynak. A fiú felvette a szarvat. most már jegyes vagyok. Avval elment legelni. azt kérdi a fiútól: hol a Szilaj ökör? A fiú megfújta a furulyát. Az erdő szép aranyvirággal volt tele. hogy az ökör elpusztul. az erdő királyának a parancsa.Látom már előre. Hanem ha megküzdöm a kis nyúllal. Mikor a küzdéshez fölálltak. de az ökör azt mondta: . lefeküdt s elaludt. Jön a kis fekete nyúl.Ne sírj. előállít egy tigris. mert ennek az erdőnek már nemcsak egy őre van. Dugd el rögtön a zsebkendődbe. táncnótára.Az teszi el az én fejem! Így is lett. mert azok mind onnét jöttek ki.Miért fújtad olyan táncnótára a furulyát? . ügyelj. Csak arra esküdj meg. s kérdi a fiútól: . s azt mondta a fiúnak: .No. A sárkány beszélt mint gazda: . egy háromfejű sárkány és egy kis fekete nyúl. Az ökör sírva kérte a fiút: . hogy végem lesz. No hát.Ha csak az a baj . látod. hogy soha meg nem házasodol.Ha valaki keresni fog.mondja az ökör a fiúnak -. mondjad. Könnyen kiszedte a fiúból. Úgy feldobta az ökröt. mert akkor életemet veszítem. s a jobb szarva két-három ölnyire szökött el tőle. Mentek. s ment tovább nagy búsan. Hát jött egy öregasszony.mondja a boszorkány -. De harmadszor ne próbáld. egyedül. és az egy valóságos boszorkány volt. Búsulni kezdett. ez még nem az utolsó.No . és vedd fel.Hogyne fújnám. evvel megbirkózhatom. Miért bántottátok az aranyerdőt? A fiú búsulni kezdett.

az ajtót! Mondja a seprű: . a lány is a fiút. megesküdtek. A lány még inkább. A molnárnak volt egy igen szép lánya.A fiú nagy nehezen megesküdött.kiáltott a boszorkány. 69 . mert a fejemen állok. mint a fiú. s megbocsátok. Nemsokára elért a fiú egy malomba. amit én megengedek? Engemet elvetnek. mert a fejemen állok! Kiáltja a boszorkány a házba: . te nem engedheted meg. mert úgyis véged lesz! Erre megfelelt a kenyér: . azután megesznek.Vaskanál. megőrölnek. A fiú elbúcsúzott az öregasszonytól. hogy vegye el őt feleségül. De a legény megmondta. megnövök.Nyisd ki. esküszegő.Hej. vízzel összegyúrnak. kérte hát. azután megcsépelnek. szállást kért. A számítás jó volt. te kutya boszorkány. hogy sohasem házasodhat meg.Ha csak az a baj . mert éjfélkor jött a boszorkány. és beűzte a sok csordát. Kiáltja a seprűnek: . azután lekaszálnak. seprű. Légy bátor. . és ment tovább.mondta a molnárlány -. De a menyecske feltett az asztalra egy kenyeret és egy korsó vizet. hogy neki milyen esküje van. lefeküdt az egész ház népe. Ennyit kínt én mind kiállok.Itt nagyobb boszorkány van nálamnál! Úgy megharagudott a boszorkány. nyisd ki az ajtót! . . A fiatalok pedig még ma is élnek.Nem lehet. . A fiú megszerette a lányt.Gyere ki.Én sem tehetem. segítek én azon. és az öregasszony egy hoppra elővette a mesterségét. Kiáltja a vaskanálnak: . hogy rögtön kettéhasadt. ha meg nem haltak. Mikor eltelt a vendégség. megsütnek. mert semmi bajod nem lesz! Erre összekelt a lánnyal. A vaskanalat meg a seprűt pedig felállította a nyelére az ajtó mellé.Ejnye teremtette! .

Hazamegy üres kézzel.Hadd lássam.Mit adtak? .Másszor úgy teszek. fiam? . . de nem lelte meg. és amint egy szénásszekeret ér. . . . .Édes anyókám. édes anyókám.Mit adtak? . az anyjához.Kit vennél el. Utoljára megrestellte Mihók. Megint azt mondja az anyjának: . édes anyókám. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: . nem jól tettél. édes Mihókom? .Nem vittem.Hol voltál. s elhajította a sárba.Ilókot. hol nem volt. adtak. fiam. a csákódba kellett volna szúrni. és ott egy tűt kapott ajándékba.Mit vittél neki? .Jaj. Elment haza. volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia.Ilókot.Ilóknál. . .Hadd lássam! . 70 . . kéresd meg.Ilók és Mihók Hol volt. Mihók elmegy lánynézni. de az nem akart megállni: hol jobbra.Kit vennél el. adtak. fiam.Nem vittem semmit.Egy tűt. édes Mihókom? . édes anyókám. kéresd meg! Mihók elmegy az Ilókék házához.Egy ekevasat. és kap ajándékba egy ekevasat.Egy szekér szénába szúrtam. .Eredj. hol balra húzta le a csákót. beszúrja a szénába. Hazamenet beléteszi a csákójába.Eredj. édes anyókám. . .Édes anyókám.Mit vittél neki? . fiam? . . házasodhatnám. fiam. és nem lelem sehol benne. Megérkezik a szénásszekér.Hol voltál. Jövet megunta a kezében tartani. házasodhatnám. s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt. hetedhét országon túl. . .Ilóknál. a fejét is összeverte.

fiam. Egy darab madzagra kellett volna kötnöd. kéresd meg. s szólítgatnod: Kucó! Kucó! . . fiam.Hol voltál. és kap ajándékba egy fél szalonnát.Eredj. .Mit vittél neki? .Édes anyókám. minél jobban nyomta oda.Egy kis kutyát. és minduntalan szólítgatja: Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat. Hazamenet a vállára veti. Jó erős madzagot köt reá. nem jól tettél.Jaj.Kit vennél el. adtak egy nagy darab szalonnát. és úgy viszi haza. az egész faluból reágyűltek a szalonnára. utoljára mardosni kezdte a vállát. A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely.Hadd lássam. fiam? .Hisz ez csak az álla csontja. magad után húznod. kéresd meg.Ilókot. . fiam? . Elmegy Mihók a lányos házhoz. édes anyókám.Másszor úgy teszek. s amíg Mihók hazaért. Megint elkezdi Mihók: . s úgy hoznod haza. maga után vonszolva ballag hazafelé. . .Madzagra kötöttem. . . .Ilókot. fiam. .Mit vittél neki? . Elmegy Mihók Ilókhoz. annál jobban fickándozott. . Aztán megint elkezdi: .Mit adtak? .Ilóknál. a válladra kellett volna vetned. 71 . s elhajítottam.. . fiam? .Édes anyókám. . édes anyókám. édes anyókám. talán megették a kutyák. de marta. házasodhatnám.Nem vittem.Jaj.A csákómba szúrtam. édes anyókám. fiam.Kit vennél el. de nem akart megállani. kap ajándékba egy kis kutyát.Másszor úgy teszek. és eldobta. Mihóknak fájt. csak az álla csontját hagyták meg.A vállamra vetettem.Hol voltál. . adtak. amelyikre a madzag volt kötve.Eredj. ezt ni! . . házasodhatnám. fiam? . magam után húztam.Ilóknál. nem jól tettél. s eleresztettem.Nem vittem semmit. . mind megették.

Ilóknál. .Mit adtak? . s bemegy a házba. édes anyókám. fiam.Hol voltál. .Másszor így teszek. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel.Jaj. a hátadra kellett volna venned.Nem vittem. fiam? . s akármennyit feszengett.Kit vennél el.Ilókot.Hol voltál. Kötelet hurkolt a nyakára.Ilókot. adtak egy borjút. adtak. kéresd meg.Édes anyókám. . a pajtában a jászol elébe kötni s szénát vetni eleibe. .Ilóknál.Bekötöttem a pajtába. édes anyókám. Aztán kezdi újra: . szénát vet eleibe.Hát hol van? . vezeti hazafelé. szépen hazavezetni.Nem vittem. házasodhatnám. és odaadják neki a lányt. fiam. .Eredj. Otthon felvonszolta a padlásra s felakasztotta a kakasülőre.Édes anyókám.Hol van. Mihók kötelet vet Ilók nyakába. . Aztán megint elkezdi: . . . hazavitte nagy nehezen. édes fiam. házasodhatnám. 72 . fiam? . . . és kapott egy borjút. szólítgatja: „Ne. ..Másszor úgy teszek. kéresd meg.Ilókot. Mihók ismét maga ment a lányos házhoz. hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre. . nem látom.Mit vittél neki? . édes anyókám. Mihók elmegy. s felakasztottam a füstre. édes anyókám. .Mit vittél neki? . nem jól tettél. hátára vette. bocikám. . nem jól tettél.Hazahoztam a hátamon. . aztán bereteszeli az ajtót. ne! ne!” Hazaérve beköti a pajtába. fiam? .Jaj. fiam. kapálózott és rugdosta.Eredj.Kit vennél el. fiam? .

Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra. megcirókálta Ilókot. kibékítik nagy bajjal. fiam? . Mihók nem hitt neki. vess szép szemeket rája.Odale. aztán felment a pajta padlására. A kecske a rángatásra mekegett. édes anyókám. de nem felel. Megint felkölti a vendégeket. a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét. nem jól tettél. Mihók csak várta. cirógasd meg. Mihók el is ment mindjárt. s még egyszer elviszik a vőlegényhez. és lefektették a szénába. mi baj. Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya. s észreveszi.Jaj. mihelyt künn volt az udvaron leoldta a zsinórt. Egybekelnek. . s maga elillant haza. csak mekeg. megkapja a kecskét. s elvitte haza Mihókékhoz. hogy lássa. egy kecske lábára kötötte. rángatni kezdte a zsinórt.Hogy kecskésedett volna? . s máig is élnek.. hogy elillanhasson. s hogy nem jött.Hol van Ilók. Az anyja. felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására. elment a vőlegénnyel a menyasszony után. 73 .Zsinórt kötöttem a lábára. Ilók szegény azt gondolta. fiam. s elszaladt haza. Ilók pedig. . Kiszaladt utána. Mikor vége lett a vendégeskedésnek. Mihók anyja meg a lármára kinézett. azon járt az esze. megengesztelte. Eredj hamar. a zsinórt tapogatva. hány hét a világ. úgy bocsátotta le. és ráhányta a szemeket. hogy Mihók csúfolódik vele. ha meg nem haltak. várta. s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára. elmennek a menyasszony után. megkecskésedett. s most húzom fel. s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. a pajtába ment. megsokallta a tréfát. s hozd be a házba.

Azt mondja a farkas: .A róka és a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt egy faluban. Éppen nekikezdtek volna a süteménynek. hogy hol menjünk be. hogy minden oldalbordája meg volt dagadva. szinte meghal ijedtében attól. hogy van ott jó fazék töltöttkáposzta is. a csörögét. Csapra ütöttek egy nagy hordót. A róka szaglászott. ha veszedelembe jut. De egypáran mégis kimentek. s elaludt. fánkot. Jajgatott ugyancsak a rókának: . s nekifogtak az ivásnak. hogy mennyi bor meg pálinka van ott. iszkolt a falu végére.gondolta magában. Egyszer csak arra ébredt fel. hogy csak úgy zörgött a csontja. A róka megérezte a szagot. farkas koma! Én majd megszimatolom. Csak a farkast lelték ott. Látja. nézi. A róka közben szaladt. hogy ki az. azt gondolták.Ne félj semmit.Te csak húzódj meg itt. ide jó lesz behúzódni” . De a rókának mégis volt annyi esze. csak gyere velem! Amint bementek az udvarba. most már. Hívta a farkas komáját is. Mikor megnyitja a kamraajtót. mint a másik. Mire kiértek. Azt mondja a farkas: . ha be is volt rúgva.nicsak. hogy menjenek el ők is a lakodalomba. Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára. hogy mit látott! Azok nem akarták hinni.gondolta. A sok sütemény is mind ott volt. ahol ki tudjon bújni. s mondja rémülten.Menni se tudok! 74 . Indul a szakácsné. aztán szép óvatosan bement a tornácra. s már kibújt a lyukon.Menjünk! Bár attól félek. Végre megtalálja. Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. hogy megbánjuk. jó volna belopódzni oda. Odasettenkedtek most már mindketten. A tornácon nem volt senki. Aztán vették sorra a kalácsot. Felnyitja a szemét nagy álmosan. kürtőst. Odaszól a farkasnak: . s gondolta. Azt mondja a róka: . Alig tudott kivánszorogni a kamrából. a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. hogy végül is berúgtak. hogy nagyon lökdösi valami. s megnyitja a kamraajtót. Nekikezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított. hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat. meg attól. Annyit ittak. afféle lakodalmi tréfa. a róka neszt fogott. jó lenne valamit inni is. Feleli a róka: . Neki! A szegény farkast úgy elverték.No. „No. róka koma. Rábeszélte a farkast. Keresi is a kamrát. amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! Szalad be a vendégekhez. hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. hát .Ezt lesz jó megkóstolni legelébb! Nekiestek hát előbb a káposztának. akkor veszi észre a róka. farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől. „Elébb bemegyek a kamrába” .

Jaj. hogy veretlen visz vertet. hogy vegye fel a hátára őt a róka. Azt se vették észre. hogy most a róka oldalbordája is megreccsent. hogy mégis nekidurálta magát. A róka meg csak vigyorgott magában a farkas hátán. mikor az én csontom. Mert itt lepik az emberek! Jönnek! Mondja neki a róka: . s ledobta a hátáról a rókát. amikor a vendégek odaértek. ahol aludt. milyen fehér? . közrevették.Vert visz veretlent. Akkor már jó messze elvitte volt a rókát. Csak könyörgött a farkas.azzal mutatja azt a pozdorját ami ráragadt. s felvette. megemlegetik. kedves komám. s vitték vissza őket olyan haddelhadd lagzira. Fölugrott mérgesen a róka. vert visz veretlent. Látod. se hallottak. ne törjön a csontja! Úgy egymásnak akaszkodtak. . Végül is nagy elégedetten dudorászni kezdett. kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet. veretlen visz vertet.Mit pusmogsz te ott a hátamon. vigyél. hogy amíg élnek. lám. neki a farkasnak! Csihi-puhi.Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva. róka koma? Azt mondja a róka: . látod. Elindult. ahol puha. Azt mondja a farkas: . se láttak. 75 . hogy mit mond a róka.Hogy vegyelek. zim-zum! Oda. de úgy. A farkas most már tisztán megértette. s vitte a hátán.Azt feleli neki bosszúsan a róka: . mind kívül lóg az oldalamon. Megharagudott hát. azt mondom. A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt. de az enyém.

hogy jó volna oda nem adni a gyereket. megszomjazott. hogy majd megfúlt. Húzta volna ő vissza. Ahhoz a patakhoz ér. amit én az országomban nem tudok! . leült egy patak partjára.A zöldszakállú király Hol volt.mondta a zöldszakállú király. Aztán eltaszította magától a gyereket. hol nem volt. nagy legény. amit az országában nem tud. hogy egy szer itthon vagy! Én vagyok a János. mi is lehet az. Azután lehasalt a víz színéig hogy majd iszik egy jót. összevissza csókolja.Kinek vagyok én az apja? Te meg kinek a fia vagy? Nem ismerlek! De odabent a felesége elmondta neki. megy. mert annyira húzták befelé. De a legény nemhogy megijedt volna. A vízben hét gyönyörű szép arany kacsa úszkált. Mikor hazaér. elejbeszalad egy szép. amit az országodban nem tudsz. Lehajlik. s azt mondja a királyfinak: 76 . Már rimánkodásra fogta a dolgot. a nyakába ugrik. .Ha ideadod nekem. mikor a hét arany kacsa közül egyik tündérszép lánnyá változik. valaki megfogta a szakállát. Végre eleresztette az ördögök királya. míg szépen vagy! De még annál jobban húzták. hogy amit az országodban nem tudsz. . Mert az volt! .mondta a zöldszakállú király. Csak akkor kapott a zöldszakállú király az eszéhez. volt egy zöldszakállú király.De csak ígérd meg. ereszd el a szakállamat. de a másik percben meg attól félt. te nemtudomki. Már arra is gondolt. Megy. Már nagyon sokáig vándorolt. Elmondott neki mindent.mondta a vízben az ördögök királya.Ugyan mit nem tudnék én az országomban? A legutolsó tűt is tudom! . még azon is túl. hogy jó lesz. Azt mondja egyszer a vízben valaki: . el is ment. . Magához hívatta a fiát. hogy az ördögök királyának ígért valamit. amit ő otthon az országban nem tud.Hát jól van. hogy akkor maga az ördögök királya jön el érte. Alig kortyantott egyet-kettőt. azon gondolkozva. bizonyosan megjárt már száz tű hosszát egyszer csak azon vette magát észre. ahol a kurta farkú disznó túr. elindult vándorolni. de nem tudta. ahogy van. enyém lesz! . mendegél a fiú hetedhét ország ellen. A sok járás-kelésben nagyon kifáradt. fel veszi az inget. mint amióta ő elment hazulról. Odakiált a vízbe: . legyen a tied! Úgysem sütsz te abból a kenyérből. Emlékezett. Hát ez a szép legényfia volt az. akit nem tudott! Majd megette magát. de sokáig itthagytál bennünket! De jó.Hallod-e. . A király csak nézett.Jaj. már a tarisznyába akarja gyömöszölni. ha elmegy. De már nagyon rossz volt neki a kénytelen-kelletlen hason való fekvés. kedves apám. hogy bizony az ő gyereke az! Már éppen annyi idős. még maga is azt bizonygatta. eleresztem a szakállad. a parton meg egy inget lobogtatott a szél. Másnap felkészült. Akkor aztán indult a király hazafelé. hogy bizony tizenhét esztendeje már annak. ahol az apja szakállát megfogták. Az a zöldszakállú király egyszer fogta magát. hetedhét országon is túl volt. amióta ő hazulról eljött.

s abban a pillanatban olyan szép darutollas kalap feküdt az asztalon. ha ebből holnap reggelre darutollas kalapot nem csinálsz.Itt van. mind kinyílt magától. de az ablaknál valami dongást hallott. Akkor azt mondja az a szép lány: . ki vagy. Utoljára a palota ajtaja nyílt meg. ha azoknak ura tudsz lenni. ezt tedd el! Tizenkét várkapun tudsz bemenni anélkül. Én segítőd leszek. mint ma. káposztalevélből darutollas kalapot kell csinálni! . Tizenkét várkapu állta útját. Te a zöld szakállú király fia vagy. akkor sem tudod megtenni. Mikor magára maradt. aztán megvan. galambom! Javadat akarom! Nyitotta az ablakot. meg hogy hová sietsz. A lány felöltözött.Tudom én . Add ide az ingem. odaadta a királyfinak: . hogy ne unja magát. hogy a dongó azt mondja: Eressz be.. Odamegy. a dongó berepült. s ment az ördögök királyának palotája felé. A királyfira rázárták az ajtót mind a három oldalról. . mondd meg.mondja a lány -. kihez jöttél? . S ha bejutottál. fogd meg! Becsuklak a szobába. majd mond neked az apám olyanokat. Most pedig megyek. mint az apám: az is király. aztán ne félj semmit! A legény ujjára húzta a gyűrűt. ha nem. te eressz be. Este nyolc óra tájban dongó képiben ott dongok az ablakodnál. a lánytól elbúcsúzott. mert ő téged elnyert az apádtól. Abban a percben kis irinyó-pirinyó dongó lett belőle. jótettedért jót várj! A királyfi odaadta. hogy az anyád ne sirasd meg. tettek be neki ételt-italt.Hát ha itt vagy.No. édes szívem. hogy meg van ijedve. hát hallja. A legény majd kinézte a szemét. de ne várakoztass olyan sokáig. s ekkor előtte állott az ördögök királya. . tudom. hogy míg a világ világ.olyant adtál fel. Hol van az a káposztalevél? .mondta a királyfi -. miben lehetnék segítségedre? Elmondja János. . te sem vagy különb.Ha csak az a baj .mondta a király.Hej. . te is király vagy.mondotta magában. hogy ha hangya vagy. Csak fordítsd meg a gyűrűt. jól van! .No. gyönyörű szép lány lett belőle. ördögök királya! . tán nem tudod.No várj csak! Három feladatot kell teljesítened. lehúzott az ujjáról egy arany gyűrűt. s elszállt.Felséges király! grácia fejemnek! itt vagyok előtted! . Ő még ilyent nem látott. a kapu magától kinyílik. hát imádkozhatsz! Azzal mentek egy szobába. de ha a gyűrű fordult. sohasem tudom megcsinálni! Még tovább is szomorkodott meg gondolkozott volna. . . jó.Holnap este is eljövök. hogy olyan tán még Kossuth Lajosnak sem volt. 77 . nyisd ki az ablakot. akkor nincs baj. Ha a dongásomat hallod. vége az életednek! Itt van ez a káposztalevél.Szép királyfi. szép szerelmem. . Akkor jutott eszébe a szép lány. úgy nézett. hogy valaki észrevenné. csak eressz be.No. nézd csak! . bizony szomorú lett. s mégy az apámhoz. A király nagyon mérges lett.De nagyon bátran beszélsz.

a nyolc órát. Az ám.Tudod-e. majd adok én fel olyant. A királyfi nem szólt semmit. mindenáron az életére tört. jönnek utánunk! . mit parancsolt az édesapja.Hát majd meglesz az is. Eressz be. ment.No.Meg biz én! . Egyszer azt mondja a madár a gyűrűnek: . „Káposztalé meg ezüstsarkantyú! No. hogy ha eddig ment minden. . meglátta az asztalon a szép darutollas kalapot. Elmondta neki. de sebes szél fúj a hátam megett. átváltozol egy aranygyűrűvé. 78 . s ment. . hogy már azt ő sem tudja csinálni! . ebből már csakugyan nem lesz semmi. a gyűrűt a szájába. De annak ez is annyi volt. De boldog volt a királyfi! Megölelte. Másnap reggel az apja észrevette. hogy egy követ fújnak. hozott egy bögre káposztalevet. Másnap az ördögök királya majd hanyatt esett. Azt mondja a szolgájának: . csak a fejét csóválta.No. s megyünk. mit? . hát ha olyan büszke vagy. vége az életednek! A legény arra is csak a vállát rázta. Az estére várt. előre megírhatod a testamentumodat. szűrött vizet. Azt mondja a legénynek: .Elmegyünk mi innen. hogy ilyeneket kitalál!” . se a királyfi.Jaj.Aminthogy igaz is volt. ha ezt meglátja. a szép kis pejlóból aranyalma. galambom! Javadat akarom! Beeresztette. s megtudta a parancsot.Eredj csak utánuk.mondta a királyfinak. Másnap jókor reggel ment a király a királyfihoz. ezután is megy. ha a jó isten megsegít! A király azzal kiment. de mikor a kis dongó szép lánnyá változott. Mindjárt tudta. el akarta veszíteni. ahogy szíve vágyása akarta. ha ebből holnap reggelre ezüstsarkantyút nem csinálsz. a lányból meg madár lett. kis dongó lett belőle. ha ebből holnap reggelig rézfokost nem csinálsz. amit az a szolga tett! Úgy ment. s elrepült. . A káposztaléből olyan ezüstsarkantyút kanyarított. Hozott be egy kancsó tiszta. De mégsem nyughatott a legénytől. Megvárta az estét. Azután a lány újra megrázkódott. ha tudod. A királyfiból aranygyűrű.A királyfi meg nyugodtan lefeküdt. Alig nyitott be. Ahogy mondta. s az megint az a szép lány lett. hogy se a lány. én meg madár leszek. hát ennek derekasan megfeleltél! .Ühüm. mert itt egyikünknek sem lesz jó a sora! Téged majd megütlek a pálcámmal. az almát meg a lábába fogta. mikor a gyönyörű ezüstsarkantyút meglátta. úgy lett. hozd vissza őket! Még olyan szaladást. megcsókolta a lányt. mint a semmi. Jött a kis dongó. hogy akárki megnézhette volna. mint a gondolat. hogy majd néz egyet az ördögök királya. mint a villám. . hogy csakugyan nem bírod megtenni! Azzal az ördögök királya kiment.gondolkozott magában. akit a patakpartról látott. De bolond egy esze van annak a királynak. . a szép kis pejlovam aranyalmává. tudta. azt hitte.mondta rá a legény hetykén. a királyfi meg magára maradt.No.

nem láttam én őbelőlük annyit sem. Bandi legyek. A szolga nemsokára a nyomukban volt. te szamár! . Megy haza.Látott egy sűrű bokrot. De még ha látott valaki sebes menést. lagzit csaptak. hogy azok átlépték a határt. hogy magamnak kell mennem.mondta a király. De az ördögök királyának ereje csak a maga országa határáig tartott. az aranyalma szép pejló lett. megfogták volna. A lóra felültek mind a ketten. a gyűrű királyfivá. kolbásszal. beleszállott éppen a közepébe. ha nem igaz! Még most is élnek. De hasztalan ment volna akárhogy. . látta volna az ördögök királyát. mint a körmöm feketéje! Egyedül egy bokor volt a pusztán. de hasztalan keresett. annak a közepiben meg egy kis madár. még másnap se kellett az étel. tovább nem.Látom már. nem talált semmit. ha meg nem haltak! 79 . én is ott voltam a lakodalmon.Az volt az. ha mindjárt ott nem lett volna az ország határa. A kis madár átváltozott szép lánnyá. mert rátok még ezt sem lehet bízni.Felséges uram. Otthon megesküdtek. Mikor látta. A kis madár is nyomta ám. úgy jóllaktam hurkával. mentek haza a zöldszakállú király országába. . hogy mindjárt megpukkadt. mint kisbőgős. olyan mérges lett bele. kutatott. mondja a királynak: .

a legszebb bokrokat.azt mondja -. Másnap tett neki kenyeret. amikor még egy szikrát sem akart egyik helyről a másikra tenni.kérdi a bíró. és a cserjét mind kiszeded őszig! Kihajtja János első nap a juhokat. Nézi a tarisznyáját. Az anyja nagyon búsult. Másnap megint kihajtja a juhokat. bíró úr.Házat építenek. . Eltartalak esztendeig. Lett neki aztán becsülete: mindenhová elhívták napszámba. de semmit sem akart dolgozni. hogy lássa. A falu bírája fösvény ember volt. fiam. Húzták ide is. Mindenki dolgozik. és felhányja a házra.Erős János Volt egyszer egy özvegyasszonynak egy fia. annak a hátából egy pár bocskorszíjat és bocskort vághat a másik. . megsütötte és megette. Ő bizony nekilátott. Jancsi.No. megsütötte és megette őket. Megnyúzta. csak te nem akarsz! . . .No.kérdi este a bíró. hamuőrlő. tova is. Abból. egy szikrát se hagyott. hanem csak beült a sutba. két juhot megfogott. ne féljetek! . Jánosnak hívták.Hát. . vágtál-e ki sokat? . . legyen úgy! Volt egy nagy darab csalitos füzese. Hát látja. hagymát és egy kis pálinkát is a tarisznyájába. hogy mi lesz az ő fiával. kihajtod a juhokat. szalonnát.Elmegyek én is . mit dolgozik János. Azt mondja Jánosnak: .Igen én. János. segítek! Elment hát. és mind kitépte a cserjét.Amit lát a bíró úr! Csak nem haragszik érte? Számba vette a bíró. hogy a juhokból hiányzik hat. a szomszédban házat építettek. hogy Jancsinak enni kell. mert egyébként nem dolgozik. Negyedik nap kiment a bíró maga. és a juhokat is mind megeszi. Azt mondja János az anyjának: .Bizony. hát nincs benne semmi étel. János. édesanyáddal együtt. Éppen a gerendákat akarták felhúzni a házra. Éppen a gerendákkal kínlódtak.Szegődj hozzám.Álljatok félre onnan. semmiháziak. és volt egy csomó juha a bírónak. és őrölgette a hamut. Harmadik napon is csak úgy csinálta. Felnőtt már tizennyolc esztendős koráig. Mikor húszéves lett.Mit kopácsolnak azok ott túl a szomszédban? . de cserje semmi sincs kivágva. tüzet csinált. 80 . mit dolgoztál? .Nem bánom. de bért nem adok egyebet: hanem kettőnk közül amelyik hamarabb megharagszik. kettőt. a cserjét vágta ki. . amit keresett. a tarisznyájába akkor se tettek semmit. nem érsz meg egy hagymát! . kettőt. János nekilátott. Akkor nap is megfogott két juhot. de nem bírták. a legszebbeket! A bíró azt gondolta. felrakom én. a legszebbeket.Menj el. megéltek becsületesen ketten az anyjával. ti nem érdemlitek meg az ételt! Avval fogja János a gerendákat. egyéb dolgod nincs. János.

Avval futott vissza János a mezőre.Mi baj van.Kiperegted-forogtad magad. behányta mind a karót a hegyével. bíró úr. Ő nem akarja tovább tartani szolgának. Mondja a kántor: . bújjon el hamar. Ahogy meglátja Jánost. hogy János odahaza járt. Akkor is elment haza. bíró úr. Estig szántottak. elfogyott a cserje. A kántor megint ott volt. immár dolgozhatunk. A bíróné ellenkezett.Ki. főzzek két üst vizet. hogy ni. csak valamerre bújjék el. János bemegy. mert megint jön János. be a kemence mögé. mert János felfőzte a vizet. futott a bíró házáig. Előbbre ugyanis egy nagy csomó babkarót vittek haza a bíró házához. meg a bíró úr is. kérdi a bíróné: . Megindult János. délben János megint perdült-fordult. Kérdi a bíró: . kérdi a bíróné: . mert itt van. amikor az ökrök ettek. Másnap megint elmentek szántani. perdülnöm is kell. Bemegyen János. Ott volt a kántor a bírónénál. hogy jő messziről. János? . .Menjen csak.No. mert baj van. Kapja magát János. Jól összeszurkálták a kántort. a bíró úr és János. Meglátja a bíróné Jánost. ráöntötte a gyapjúra. A bíró felesége megint panaszkodott az urának.Egye meg a manó Jánost. de nem volt mit tenni.Bíró úr. hogy amikor szántok. Este hazamentek. és forrázzam meg az ajtó megett a kád gyapjút.No.Azt mondta a bíró. Úgy is tett János. De azt nem mondta meg. János mit csinált. mikor otthon volt délben. A múltkor is jól összeszurkált. abba kocorodjon bele. és a gyapjút megforrázta. ma vajon mi történik velem? . Nekem olyan szokásom van. este hazahajtottak.Miféle baj van? . Elbújik a kántor. és visszaperdült-fordult a mezőre. én egyet perdülnék hazáig. Az ajtó mögött van egy kád gyapjú. Mondja a kántornak: . hogy a kántor is ott volt. most mehetünk dologra. azt mondja: . ahogyan meg voltak hegyezve. Panaszkodik a bíróné. 81 . Másnap elmentek szántani. vagy bolond. mert vagy táltos. János? .Igen.Kántor úr. A fuszujkakarót behányta mind a kemence mögé.No hát perdültél-fordultál. azt mondja János: . hogy a fuszujkakarót mind hányjam be a kemence mögé.Azt mondta a bíró úr. Dolgoztak estig. János? . Délben. valamerre el kell bújni.

Odakiáltotta neki. Megfogta János a medvét. hogy János ugyancsak készül őt pofozni. Megnyúzta. Megy János. János előkapott egy nagy rudat. és megragadta a medve fülét. A medve csak cammogott ide s tova. sehol disznópásztort nem lát.Álljon meg. gondolta. és vitte. s a felét odaadta Miklós bának. Megették. elkésünk. Arra gondolt a bíró. a másik kezével meg Miklós bát fogta.Mammammamm! .Nem ma. mikor fogadásunk van? Mindjárt kivágja a bocskort meg a szíjat a hátamból. vegyen fehér inget meg fehér gatyát. leszurkálta onnan. hogy Jánost az erdőben bizonyosan megeszik a vadak..azt mondja a bíró -. .azt mondja -. Miklós bá? A medve megint elkezdte: . az mindig szembe szállt Jánossal. Miklós bácsinak hívják. A medve megint elkezdi: . az a disznópásztor a Miklós bácsi. De egyszer csak a nagyerdőben talál egy falka vaddisznót meg egy medvét. mindig csak ma! Most rögtön! . hogy küldjem el.mondta János. János megfogta. . De János úgy agyoncsapta a rúddal hogy mindjárt felfordult. hanem most rögtön hajtsuk a disznókat! A medve látta. hanem most rögtön vegye fel ezt az inget. De a medve oda se neki.Ne majd. hogy egyet-egyet kapnak a rúddal.azt mondja a medvének -. Miklós bá. A rúddal terelte a disznókat. hogy egyen ő is.Szálljon le onnan. Sehol disznócsordát. hogy Jánost elküldi a nagyerdőre. de a bírónak nem volt disznócsordája. Vigyél neki egy inget és egy gatyát. Elment János. . hogy kerítse ő is a disznókat.Mammammamm! . felhágott egy fára. és hajtsuk a disznókat! A medve csak nem akart.Mindig csak ma. mert már régen nem vett. . ne majd. 82 .Menj. vegyen inget és gatyát! Hoztam tiszta fehéret. Adott neki egy jó pofont.De hogy pusztítsam el. Miklós bá! Hová megyen? A medve elkezdi: . Megfogta ismét János a fülét neki. Csak egy nem akart menni. megsütötte. és húzta. hogy látták. És hajtsátok haza a disznókat. Mondjad neki. s megint elindultak. János most már eleresztette Miklós bát. jár az erdőben mindenfelé. Vegye fel.Álljon meg . Meglátta János. János . . hogy megmarja. hajtsuk a disznókat. De a medve csak ódarolt ide-oda. van nekem egy disznócsordám meg egy disznópásztorom az erdőben. Kitalálta hát a bíró. viszi az inget meg a gatyát. A medve éppen kerítette a vaddisznókat. és mentek szépen. A disznók is. Azután meg hajtsuk haza a disznókat. és két pofont adott neki.Miklós bá . csokorba gyűltek. most sem jön.Na hát. nem akart semmit sem dolgozni. . este lesz! De a medve nem jött le.Mammammamm! . itt az ing meg a gatya. azt parancsolta a bíró.

De egyszerre csak a kútszájára egy nagy malomkövet tétetett a bíró. János látja. nekimegy. Elmegy János a szomszédba. A bíró úrnak. menj el a szomszédba kérj kölcsön szalmát. s kér kölcsön szalmát.azt mondja a bíró -. Most már azon gondolkoztak.Szabad.Úgyis hazahajtom a disznókat. A bíró azonban ezenközben is azon törte a fejét. s jó napot köszön neki: 83 . Miklós bával űzesse ki. Kiáll a kútból a malomkővel a fején. János.kiáltott neki menés közben. Miklós bát pedig a disznóólba. úgy vitte tovább a szalmát. de víz nem volt benne régóta. De ő bizony nem áll meg. megveti két lábát a kút két oldalán. János nem tudta tovább vinni.Jön megint János. és viszi az udvaron át a kertből. de mind! Kezdik vágni. . Hát látja. Kérdi a szomszédtól.Disznópásztor én nem leszek. nem érdemli meg! .János fiam. De enni nagyon jól eszik. Nem adok egy krajcárt sem. ha nem akar menni. félretaszította. Nem volt mivel pörkölni.mondja a feleségének. Beállította a kútba Jánost. oda. Volt egynagy kút az udvaron. eredj. s mégsem akart jönni. hát meglátja őket a bíró. s feljő a kútszájához. . s magát is viszem! . vágjuk le őket. Miklós bát meg a disznóólba! Úgy is tett János. János megfogta a csűrt. János felveszi az egész boglya szalmát. . se Miklós bához.De hová rekesszük a disznókat? . Amikor a kapun be akarnak hajtani a disznókkal. hogy a szalmát szabad-e arrébb vinni. s pörkölik őket szalmával Harmadik nap elfogyott a szalma. Nem életrevaló ember! . űzze ki maga! Ha nem.Ez a Miklós bá nem ér egy fabatkát sem! Feladtam rá a fehér inget a fehér gatyát. Csak verjen rá.Mit adjunk ennek a sok disznónak enni? Megeszik a fejemet nem űzzük vissza az erdőbe! Vissza kell őket űzni. Berekesztette a disznókat a csűrbe.János fiam .Jól van. Vágják két nap a disznókat. onnét vigyél.Hátul a csűr mellett van. János azt mondja: . Azért. János fiam. hová tegyék azt a sok húst. s a fejét a malomkő lyukába dugja. Se a disznók közé. a kenyérnek a felét megette. hogy János ne tudjon kijönni. Azt mondja a szomszéd: . . János. A bíró azt sütötte ki. megy› a bíró elé.A csűrbe rekeszd be. ahonnan jöttek. ha tetszik.Jaj. amennyit gondolsz. Azt mondja: . hogy szabad-e egy cseppet arrébb mozdítani. De másnap azt mondja a bíró Jánosnak: . De a bíró egyikhez sem akart közelíteni. hogy Jánost hogy is pusztítsa el. szerelmes istenem! . szabad! Azt gondolta a szomszéd. hogy egy nagy malomkő zárja el a kútszáját.. hogy nem adnak le több beraknivaló húst. Ennek ne adjon semmi bért. Megpörkölték a többi disznót is. hogy az rendezze el a húst. De a csűr szegletébe megakadt a szalmaboglya. hogy rakják be a húst a kútba. azt a rengeteg szalonnát. hoz egy csomó disznót! Azt mondja János: .

mert bizony pórul jártok! De bizony csak jöttek a golyók. Kértem. Nagy viaskodás van. disznóhúst.Ne dobáljatok engemet. ki az üst felett repült el. s már meg is verte az ellenséget. azt mondja: . De kérdem én: húst miért nem adnak többet? Mondja a bíró: . János. elmegyek! .. hát már jöttek az ágyúgolyók az ellenségtől. Meghallja a király. bíró úr. Megharagudott János nagyon. fuss el véle! 84 .A többit eladtam.Adjon isten jó napot. hogy jött egy ember. hogy Jánost most csatába. tett neki puliszkát. de szerencsés ember volt. Csaptak nagy lakodalmat. János. kanál elég volt. Itt a vége. . Odaért a háborúba. .azt mondja. Amint főzte a puliszkát. bíró úr. Eszem jól előbb. Épp akkor jön egy híradó. aki egy csepp levet is kapott volt. bíró úr! Ilyen kalapja bíró uramnak sohase volt. János meg elindult szépen. máig is sántikálok vele. . és megtisztelte. Ki mellette. az országot el akarják foglalni mások. majd azután kezdek verekedni. menni kell a háborúba! . még egy nagy serpenyőt is. mit kell ott csinálni? .Egyebet nem. a puliszka meg kiömlött. csak helytelenkedjetek! Hát az ágyúgolyó többek közt éppen az üstöt találta el. csak verekedni. hogy kell vagy húsz-harminc ember a faluból katonának.Hát. Volt a közelben egy sátor. háborúba küldheti.Jó. Bemért Jánosnak a tarisznyájába. Egy ember csonttal jól megdobta a bal lábamat. Darabokra tört az üst. Kikapott egy sátorlábat. Mondja is tüstént neki: . rárontott az ellenségre. adjanak egy kicsi húst. csak még feldöntitek a puliszkafőző üstömet! De lesz ám bajotok. Én is odamentem.Előbb főzök egy kis puliszkát. Tál. Maga elé hívatta. A lányát feleségül adta hozzá. A sátorlábbal összevissza verte őket. Megörül a bíró.Na bizony.János fiam. lisztet.

Adjon isten. az is csak a korsót nyomogatta a kezébe. De elmondta. s megkerítenétek az aranyszóló pintyőkét. élt a világon egy király. hanem szakítsd ki egy hajszálát. Mindjárt ott találod Tündérszép Ilonát. hogy ilyen amolyan. . abban lakott egy öregasszony. de az is annyit értett az ő dolgához.mondta volna az öregasszony. Több sem kellett a három királyfinak. amerre ők. Azt mondja az öregasszony: . Vénebb volt már az országútnál. A bátyjai csalták. Beköszön a királyfi: .Adjon isten jó reggelt. ment. kedves fiam! De próbáld meg. Ment. kedves fiam! Mi járatban vagy? Hát elmondta sorra. de meg ne csókold valahogy mert akkor véged. a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. ott találod mindjárt Tündérszép Ilona mellett a kalitkában. nyergelt egyszerre mind a három. ezzel kösd be az aranyszóló pintyőke száját. hát kéri az ő tanácsát. mint a tyúk az ábécéhez. rá is talált arra a vénasszonyra is. megfelezném veletek a birodalmamat. . Az erdőn túl csakugyan megtalálta a másik öregasszonyt. merítsd meg nekem ezt a korsót az élet vizével. Azt mondja neki az öregasszony: . Azzal elévesz egy korsót.Adjon isten. ment inkább csak magában. hogy menjen arra. mendegélt hetedhét ország ellen.köszönt a királyfi. hogy egy szál se maradjon el.Én nem tudok semmit. de eredj. Ment. az majd tud valamit mondani. s hozd be.Adjon isten jó napot. Mikor a nagyobbak a kicsit meglátták. ha jössz visszafelé. érsz egy nagy erdőbe. s már kicsúfolták. de az öreganyám házán is túl volt. Balról folyik a fiatalságnak. Elment. menjen ahhoz. Ahogy innen elindulsz. De rájuk se hajlott a királyfi. hátha sikered lesz. . az erdőn túlnan lakik egy másik öregasszony. ha tudta volna.Nagy fába vágtad a fejszét. mert az apja úgy kívánja. ment ő is az orra után. Jótét helyébe jót várj! A királyfi ment tovább. Azt mondja egyszer a fiainak: . öreganyám! . ha lehet. de hogy még jóformán el sem indultak. hetedhét ország ellen volt. avval jól jár. egy ablaka mindig nyitva van. hogy mer elindulni azon a gebén. De magától nem sokra menne. Már nagyon öreg volt.Hát mi járatban vagy? Elmondta a királyfi töviről hegyire. A két öregebb szép paripára. s megszerezné az aranyszóló pintyőkét is. s ugrass be az ablakon. elkezdték csúfolni. kedves fiam! . hol nem volt. Annak a közepén találsz egy aranyvárat. az Óperenciás-tengeren is túl. ha ti a fiatalságnak meg a halálnak vizéből tudnátok nekem hozni. jobbról a halálnak a vize 85 . hogy oda nem messzire lakik egy még őnála is öregebb asszony. a legkisebb egy csúnya szürke lóra.Kedves fiam. a kezibe nyomja a királyfinak. de csak úgy dödögte. Utjában egy rossz kunyhót talált. Ott kösd fel a lovad farkát.Aranyszóló pintyőke Hol volt. . öreganyám! .Fiaim. Annak volt három fia. hogy ő a fiatalságnak meg a halálnak a vizéből akar hozni. hogy mi végett vette a nyakába a világot.

Azután merített a fiatalság és a halál vizéből. úgy tett. abból tenger lett. azok semmi haszon nélkül jártak. Már nagyon égett a ló talpa alatt a föld. meg voltak akadva a tündérek. a várhoz ért. sütött a nap. Egy székben ült Tündérszép Ilona. Azután sorba elment a másik két öregasszonyhoz is a korsóval. ha egyszer a szárnyukat használhatják. az volt az a nagy fényesség. első dolga volt a ló farkát felkötni. s beugratott a nyitott ablakon. hogy nem szól semmit. Nemsokára el is ért az erdő közepébe. A tündéreknek át kellett gyalogolniuk rajta. hogy ott járt valaki. mind belemerítette. az aranyvárhoz. hogy megcsókolja. mert olyant még életében nem látott. át kellett az erdőn törniük magukat. A két királyfi uraskodott. amikor harmadszor is a sarkában látta őket. de ezzel nem lett vége a bajnak. ahány korsót hozott. A királyfi. Az aranyvárra rásütött a nap. amikor elhajította a kefét. Éppen dél volt. mert nagy baj lesz. Mindjárt odaadta nekik birodalmának felét. megígérte. Avval mentek hazafelé. A királyfi már odahajolt a Tündérszép Ilona arcához. a fiatalságnak meg a halálnak vize is. mikor a királyfi elhajította a tojást. akitől a tanácsot kapta. Azalatt pedig a királyfi jó messzire haladt. hogy az ő két legnagyobb fia milyen derék ember. 86 . Abból rögtön nagy hegy lett. bekötötte az aranyszóló pintyőke száját. s az a száltól olyant zendült. Nesze ez a kefe meg ez a tojás. egy szál kicsüngött belőle. a kalitkát feltette a nyeregbe az aranyszóló pintyőkével együtt. azzal újra felült. a királyfi majd megvakult a nagy fényességtől. ha észrevesznek. Vitt neki egy korsó fiatalságvizet. aki béresnek volt öltözve. a kezében meg a kalitka az aranyszóló pintyőkével. mindjárt nyomában voltak újra az aranyszóló pintyőkének. Igen ám. de elfelejtette a lova farkát újfent megkötni. A legkisebb fiát meg. Mikor meglátták. eldobta a törülközőt. Ahogy az erdőből kiértek. ha az aranyszóló pintyőkét még egyszer látni akarták. Mindjárt tudták. s az egészről ne szóljon senkinek semmit. Így éltek. hogy a lovad farka fel legyen kötve. nem repülhetnek át rajta. ezekkel kisegítheted magadat. tojással meg törülközővel együtt. A királyfi pedig elindult. odaadta a királyfinak a kefével. a legkisebb lovat vakart meg szántott. hogy még a tündérek sem tudták átlábolni. mindnyájan utána a királyfinak! Már majdnem elérték. amelyet az öregasszony adott. Leugrott hát a lóról. mit volt mit tennie. Mindjárt egy nagy erdő lett belőle. elvették tőle. de akkor eszébe jutott az öregasszony mondása.korsaidat merítsd meg. De a tündéreknek nem sok kell. Kihúzott a Tündérszép Ilona fejéből egy aranyhajszálat. És ahányan csak voltak. avval gyere. meg ez a törülköző. hogy a tündérek mind felébredtek a zendülésre. hogy öltözzék fel béresnek. Annál szebbet még tán pingálni se lehetne. ha bajba kerülnél. kapták magukat. különben megölik. Nemsokára útjába esett az öregasszony kunyhója. megfogadta kocsisának. Otthon megörült az öreg király. A királyfi. álljon be az apjához kocsisnak. olyan. mellette egy kalitkában egy aranyszóló pintyőke. Azzal a harmadik öregasszony is elévett egy korsót. No. Őrá meg ráparancsoltak. s azzal irdóc! ment ki az ablakon. Ott meg eltátotta szemét-száját. ahogy a bátyjai mondták. jómódban volt. de vigyázz. hogy ott a két korsó az öccsük nyakában. Most már jó volna minden. Hazamenet a királyfi találkozott testvéreivel. megvan az aranyszóló pintyőke is. mert ha gátat vetnek eléjük.

feleli a kocsisnak öltözött királyfi. ha az én vagyok. a két királyfi különösen. avval kötöttem be a száját. ásó-kapa válasszon el egymástól. azok pedig megesküdtek. még most is élnek.No. te meg szívem szép szerelme vagy. mint ahogy Tündérszép Ilona jött. 87 . hogy most már vége a pünkösdi királyságnak. háborút indítok ellened! Akkor a királyhoz bement a kocsis. Kérdezi tőle is Tündérszép Ilona: . királyfi. s azt kiabálja: .Hát az aranyszóló pintyőkével mi történt? . Tündérszép Ilona attól is megkérdezi a halál vizét. s kiáll a hídra. öreg király. bementek a királyi palotába. ki tudja. király. a közepén áll Tündérszép Ilona. szép. király. . hátha az meg tudja mondani! Kimegy a második királyfi.Balról a fiatalság. meg az aranyszóló kis pintyőkét. mi járatban van.Egyszer. elbujdostak. küldd ki azt a fiadat. de annak a felelete se ért egy petákot. hogy ki lehet az. hogy az aranyhídra mehessek. jobbról a halál vize . hátha én meg tudnálak menteni a háborútól.Ha nem tudod. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize? . Kimegy a legöregebb. hogyha meg nem haltak. összecsókolóztak. lagzit csaptak. ahogy felébrednek.Hát én ki vagyok? . Tündérszép Ilona elé. Az öreg király a fiatal párnak adta egész birodalmát.Felséges királyom! Grácia fejemnek.Királyfi. ha házadból senki sem tudja megmondani amit én kérdezek. s úgy hoztam el kalitkástól együtt. hová. Azt kérdezi még ott kinn a legkisebbtől Tündérszép Ilona: . A két fiú csodálkozott. no! De okosan beszélj! Felhajította magát egy lóra a legkisebb királyfi. . Tudták.Mondd meg nekem. öreg király. engedd meg. Azt mondja akkor Tündérszép Ilona: . Összeölelkeztek. lóra ül ő is. A király kapva kapott rajta: . azt mondja neki: . küldd ki az öcsédet. mondd meg nekem. . aki engem a váramban megrabolt.Te Tündérszép Ilona vagy! A te váradból hoztam én a fiatalság meg a halál vizét. gyönyörű aranyhíd. Az öreg király meg a két fia odabenn csak nézték. látják. hetedhét országra szólót. .Ez jól van-mondta Tündérszép Ilona.Király.Király. A két legidősebb királyfinak már akkor csak hideg nyoma volt otthon. vágtatott egyenest a hídra.A fejedből kivettem egy aranyszálat. Azt kérdezi tőle Tündérszép Ilona: . hogy éjszaka a palota előtt támadt egy aranyhíd. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize! Az meg se tudott mukkanni.Eredj.

bokáig érő ruhát viselt. mikor már mezítláb is előgyeleghetett a keresztanyjához. hogy Penzsi . lelkem. ha a kisasszony megmutatja nekem a meztelen lábait térdig.Nem bánom. de még az üveghegyen is túl. Ügyeskedett erre ugyancsak a János.Hát te csak így vigyázol reájuk? Nappal alszol! Ne merj a szemen elé kerülni. Déltájban. már messziről szaladt neki nagy mérgesen s fenyegetődzve: . Egy szép napon Jancsi észrevette. A kis János űzőbe vette a malackákat. A malacok is köréje gyűltek. Egy szép tavaszi napon. hogy megkeresse a jószágát. hogy Jancsi észre se vette hogy a háta megett egy szép kisasszony már régóta bámulja. Alig volt szűkösen. és annak egyetlen fia.válaszolt János. aztán így felelt a szép kisasszonynak aki gyönyörű szép. Olyan jóízűen falatoztak így együtt. még mit nem gondolsz? De aztán hirtelen csak felhúzta a ruháját.mindig el-eltűnik egy időre. Megy haza este a kisfiú. ahogy észrevette. mint a templom egere. odaadom. A keresztanyja nevetve mondta: . mert elvitte a farkas . Egyszer a kisfiú a falu végén a temető alá. hogy János.Ó. a másik tavaszra már szép nagy volt. hogy legeltesse őket ott. miből éldegéljenek. ahol jobb füvet s egy kis papsajtot talál. hetedhét országon. a réten meg a patak partján.Édesanyám. Megy Jancsi. igen büszkén: . hét gyönyörű malaccal. nagy örömére a fiú egy kocát látott a keresztanyja udvarán. amelyiket megfogod. .Te. napról napra. a malac nőtt. Délben elővette Jánoska a pogácsát. ahol a kurta farkú malac túr. szép lapályra terelte a malacokat. s megmutatta térdig a meztelen lábát. jöjjön csak! Penzsi megmalacozott az éjszaka! Örvendett ennek az édesanyja is ugyancsak.így hívták a malacot . Szalad a gyerek tüstént az anyjához. te. . Végre is fogott egyet. s tartsd meg a te szerencsédre. volt egy szegény özvegyasszony. Végül is az szólította Jancsit: . fiú. azt neked is adom! Neveld fel. hol nem volt. A fiú el-ellátogatott hozzá. úgy hívták. s Jancsi még nekik is adott a keziből. hát egy malacot hol hagytál? . nagyon szerette volna megfogni őket. ha holnap mind az egészet haza nem hozod! Másnap ismét kimegy Jánoska a legelőre. te hóhérinas. fiam. jóízűen rágcsálta.Ó.Édesanyám. te. Szegények voltak. Megszólítja megint Jánost: 88 .A malacon nyert királylány Volt egyszer. nem adnád nekem az egyik malacot? János gondolkozott egy darabig. hogy estig ne kelljen hazamennie. Szerencsére a fiúnak a keresztanyja egy kissé megélhetősebb volt. Telt-múlt az idő.No. amikor enni akar megint odamegy az a bokáig ruhás szép lányka hozzá. ne verjen meg. Hazavitte a kis malacot azon nyomban. s hát a szemétdomb megett Penzsi öt kis malacot szoptatott. Az anyja. s mondja: . csak úgy időtöltésből is. El is küldte attól fogva mindennap Jánoskát a malacokkal. Édesanyja két ropogós málépogácsát tett a tarisznyájába.

te! Másnap megint kimegy legeltetni Jánoska. de a szépruhás kisasszony olyan gyönyörűen nézett a szemébe. Azt felelte nagy merészen: . de most oly sebesen.supp! . de aztán egyszerre csak fordult egyet a sarka körül. ha a kisasszony megmutatja magát. még a templomban is kihirdették. mi van a királykisasszony testén: annak karóra kerül a feje. s világgá kergetlek. de senki se találta el az igazat. Azt mondta a lánynak: . Mindenfélében segített neki a ház körül. úgy. aki a lányt kicsi korában fürösztgette. tudta. fiú. nem adsz nekem még egy malacot? Úgy unatkozik a másik egyedül! János előbb dehogyis akart adni. Az egész országból. Egyik kérő mondott egyet. Aki meg tudja mondani. te.Ha holnap is hiányzik. hogy a király férjhez akarja adni a lányát. még mit nem! . de a királykisasszony csak annyit mondott. annál inkább a karót: mert azoknak mind karóba került a fejük. szép szál legénnyé serdült. De annak. Csudálkozott rajta erősen. János nem is mert az anyja szeme elé kerülni.Nem bánom. s megint csak azt mondja: . hozott fát az erdőről. Hát a fiú azt látta. te. s azzal már el is tűnt Jancsi szeme elől a malacaival együtt. Épp házasuló korba jutott mikor egyszer csak különös nagy hír járta a népek közt.Mi az. s már vitte is a kis malacot.János lelkem. Telt-múlt az idő. ahogy lett. de olyan szépen kérte az a ragyogó szemű lány.Odaadom. rákezdte: . mert a királylányon kívül arról csak a néma dajkája tudott. keblén meg hold és csillag ragyog. de aztán hirtelen megint csak megfordult a sarkán. Az befogadta. már megint elherdáltál egy malacot? S avval . hogy Jánoskának nem volt szíve megtagadni. . hátha megint eljön az a szépséges lány. a király ahhoz tüstént hozzá adja feleségül. azt a titkot semmiképp sem tudták meg. még csak az hiányzik! . Ahogy a delet elharangozták. hogy a lánynak a hátán egy fényes nap. odaadom a harmadik malacot is. kirázlak a bőrödből. de még a szomszédos országokból is jöttek királyok. Úgy fordult egyet János előtt. Most már titokban remélte is.Te.mondta büszkén először a kisasszony. hogy milyen jegyek vannak a királylány testén. hogy miféle jegyek azok a hátán. hogy ne szóljon róla senkinek. hogy ruhája csak úgy úszott a levegőben. s meg is kérdezte.egy nagy bottal nekiesett a fiának. . hogy a ruhája a nyakánál úszott a levegőben. hogy megint hiányzik egy malac. Országszerte dobolták. te. királyfiak is seregestül .. ha a kisasszony derékig megmutatja magát nekem! . mi vár rá otthon! Elment a keresztanyjához. Mikor meglátta. János ügyes. 89 . másik kérő mást. a hosszúruhás lány ott is termett.mert gyönyörűséges volt a királylány De hogy mi a jel a királylány testén. Járogatott a mezőre szántani. nem adnál nekem még egy malackát? Jánosnak eszébe jutott az anyja fenyegetése. egy percig ott forgott János előtt. hogy János nem tudott ellentmondani.Ó. aki nem találja el.mondta az büszkén. mert János ügyes fiú volt. hogy visszakérhesse tőle a malacait. olyan szépen tudott nézni. te. te anyád szégyene. nyakig. Aznap este János édesanyja már a kapuban várta nagy kíváncsian fiát. te égetnivaló tekergő. olyat.Ó.

Jancsi a nagy úttól már erősen álmos volt El is aludt ott mindjárt. de mindhiába: János csak hajtogatta. hogy tűzre kellett tennie azokat is.s ezüstmentében. hogyan tegyenek kárt a szegény legénynek. nem találja.Fene a hátad megegye. De azért magukban azt gondolták: várj csak. az eső kioltja a tüzet. hogy megy s megy. mert még máma visszatréfálunk téged! Úgy is lett.Én biz szerencsét próbálnék a királykisasszonynál. öcsém! . Azt a tűznél hagyta.Hol vannak a gyönyörű mentéink? Jancsi nagy ravaszul azt felelte: . lelkem. hogy ne mocskolják a gallyszedés közben.Menj. Hát az úrfiak mi járatban vannak? Az úrfiak majd megfulladtak a kacagástól: . nagy okos. . ha meg nem előznél bennünket. keresztanyám. Egy idő múlva ő mondja az úrfiaknak: . hogy egy kicsit sovány gebe volt szegény. annyi időt odajártál.Hát te mi járatban vagy? . hogy eső lesz. Volt neki egy kopott gubája. hogy így meg úgy. Kérdezték rögtön: . igaz.No. fa van elég. s szedj össze valami száraz gallyat. 90 . hát a tűz mellett két gyönyörű vitéz heverészett arany. hányan elpusztultak már. mert elmegyek szerencsét próbálni a királykisasszonyhoz! A keresztanyja eleget kérlelte. Jancsi illedelmesen köszöntötte őket: . nem volt közben mást mit a tűzre tenni! Nem szólt János semmit.s azzal az úrfiak meghívták a fiút. Gondolták. hogy üljön le közéjük. hogy ő is megpróbálja szerencséjét a királykisasszonynál. s ezért beborítottam a mentékkel a parazsat. Reggel felé járt már az idő.. a szép menték sehol sem voltak. Az úrfiak is persze otthagyták gyönyörű mentéjüket. hogy tegyünk a tűzre. hanem süssön nekem egy nagy lepényt. Hazamegy.Menjenek most az úrfiak tűzrevalóért.. Mondták az úrfiak a szegény legénynek: . Estére kelve egy erdőbe ért. nem elégtek? Az úrfiak nem szólhattak egy szót sem. Indultában mindjárt föl is ült rá. de azok ráadásul még össze is szidják: . Ahogy odaér. de alig lépett el a tűztől.Hát biza mi is oda igyekeznénk.Szerencsés jó estét adjon isten! . a tűz alvóban volt. mert már fogyatékán van a fánk. Arrafelé tartott. hogy ne cipelje magával. Bolond menték. azon ültében. de János nagyon örvendett annak is. Megy vissza Jancsi a gallyal. de mintha emlékeznék valamire! Elhatározta. A jó keresztanya még egy lovat is adott az útra. keresi a gubát. a dölyfös úri daliák a rossz gubát a tűzbe dobták. miért. Széles az út. mondja is a keresztanyjának: . Csak ezt várták az úrfiak! Mindjárt kieszelték.Láttam valami nagy felhőket közeledni. s nagy sírás közben útnak engedte. Jancsi nem mondhatja. Már maga sem tudta.köszöntek az úrfiak. Mellettük legelt két gyönyörű paripájuk. Már messziről tűzvilágot látott. én már nem pusztítom tovább az áldott kenyeret. a keresztanyja betarisznyált neki. elférünk rajta .. De azért csak gyere velünk. Kérdezi hát az úrfikat.Meghallja Jancsi is a hirdetést.. Jancsi ment is szívesen. Mit volt mit tenni.Adjon isten neked is. Féltem. mert ők kezdték a csúfolkodást. Mire az úrfiak visszajöttek.

Szőlőlevél látszik a bal karján! . hogy Jancsit láthassa. Nekiesnek Jánosnak: . elöl meg egy hold s két fényes csillag! . s kihúzza nagy kínnal-bajjal a pocsolyából.Megálmodtam! . mert hisz ők kezdték a csúfságot.Ez az igaz! Eltaláltad! Tiéd lesz a lányom keze! . A dalia hallgatta. János előlép s mondja: . 91 . fiúk . s boldogan átölelte. megmossa szépen az erdő szélén egy patak vizében. Ezek a paripák meg úgy megsajnálták.kiáltja mérgesen a király. Fölébred Jancsi. Mert ő is megismerte rögtön. lelkem.Vigyétek a szemem elől! . és még meg is törölték szegényt a saját levágott sörényükben és farkukban. hogy a királylány kezére pályáznak. Válasszon köztük maga a lány! Úgy is tettek a legények. édes galambom!” . hogy nagy gyorsan kihúzták. csak elcsudálkoztam. A királylány már alig várta. s bicsakjával levágja farkukról a szőrt. hogy az én szegény gebém betévedt a pocsolyába.mondta Jánosnak a királylány.Én is épp ezt akartam mondani! Én is azt tudtam! Nos. Aztán fogja az úrfiak lovait. megmosták.Tudjuk. erővel bevonszolták egy nagy pocsolya közepibe. . Azt mondta hát végül mind a két legénynek.Rosszul álmodtad! Jöjjön a következő! S Jánosra mutat. s jelentették. Ahogy a lámpa elaludt. El is indultak mind a hárman. s még aznap estére elérték a királyi palotát. A dölyfös úrfiaknak egy szavuk sem lehetett.mondta a király -. Ezeken ugyan nem lovagolhatnak valamirevaló városban. . karó a béretek! . nyakukról a sörényt. hogy menjenek be ma este mindketten a királylány szobájába. mert ha nem találjátok el.mondja a király. a sötétben mindjárt egymás mellé ültek. A méreg majd megöli őket. Szegény ló már derékig süppedt. mi a lányom jegye? .feleli a dalia. Közben azonban előlép a másik dalia.Megfogták rossz gebéjét. mikor láttam. mi látható a lányom testén. hogy a megkopasztott lovakat látják.Az anyád nemjóját. „Szentem.No. Felébrednek az úrfiak.Jól van. s otthagyták.Hát én ugyan semmit. Megy megkeresni a lovát. . te nyomorult! Mit csináltál a drága lovunkkal? János nagy ártatlanul feleli: . s úgy megcsúfítva bocsátja szabadon őket. nem tudott kivánszorogni. s azt kiabálja: . Kérdi tőle a király: . Észreveszi szegényt a nagy pocsolya közepin. Megy hozzá. felség! Elöl megy az egyik dalia. mit tegyen a király? Nehéz a válasz. Ezalatt megvirradt. megköti őket egy fához mind a kettőt. Bementek rögtön a királyhoz.A felséges királykisasszonynak a hátán tündöklő nap van. de jól vigyázzatok.

hogy megszerettesse magát. Végre is elaludt mérgében. s azt mondja: . vág ő is az orrából! Az úrfiorr csak jobb.Mit? Levágtam az orromból. hogy ő is megkínálja őket. Még most is boldogan élnek. most már haragosan: .s azzal átnyújtott a sötétben egy darab piskótát. csakugyan. kóstoljátok meg az enyémet is! Azzal belevág az orrába. hogy legyőzze Jancsit. belevágott a fülébe. neki is így kell tenni. megint csak abbahagyja. Itt az idő. De megint csak fölszisszen. Jancsit találja a királykisasszonnyal boldogan összebújva.Jánosnak volt a zsebében egy kis tészta. a hercegúrfi pedig véres orral és füllel egy sarokban kucorog. mint a paraszti! Fogja a kését. s abbahagyta a nyiszálást. Reggel megy a király. fölszisszent. Hát ez jó. Az úrfi azt gondolta. De azok ketten ismét nagyon kedvükre ettek valamit. ha meg nem haltak! 92 . olyan jó! Nesze neked is egy kicsi .Várjatok. Elkezdtek boldogan csemegélni. Az ő füle még jobban fog ízleni a királylánynak: úrfi füle! Fogta a kését. hogy lássa. ahogy megette. hogy mit esznek. kit választott a lánya. Az úrfi megkérdezte. Jancsi azt feleli: . egy kis méz és pár darab füge. Megkínálta vele a királylányt. gondolja az úrfi.Mit? Az egyik fülemet esszük! Nesze neked is egy darab . Így hát Jancsit eskette össze a királykisasszonnyal.Mit esztek ismét? Felelte Jancsi: .s avval átnyújt egy fügét az úrfinak. amit kapott. Kérdi irigyen az úrfi.

jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái. ugatni kezdtek. és attól sem lesz jó. Azt mondja a medve: . de más is.Jó reggelt. A medve csak most nézi meg a farkast: Azt mondja: . de meg van hasogatva a bundád is! Talán valamelyik atyádfiával verekedtél össze? Legyint a farkas: . Kiugrik erre az ember.Talán éhes vagy? Mert olyan csikasz a horpaszod. Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal.Ejnye. 93 . azután csak neki a fejemnek. úgy helybenhagyott. de amint megérezték a szagomat a kutyák. maradt is belőle.Hát hogy s mint történt? Szétnéz a farkas: .Elmondhatom! Nem bírtam már az éhezést.Csak az emberrel? Elámul ezen a farkas: . Mire a medve: . Óvatosan jártam. Mindkettőnek külön-külön már egy ideje az forgott az eszében.Atyámfiával? Az emberrel! Mosolyog a medve: .Az is baj. rossz esztendő volt. medve koma. Aszályos. ahogy kifért a torkukon. Erre a medve: . hogy alig tudtam elvánszorogni idáig. farkas koma! Válaszol a farkas: .A legerősebb állat Élt egyszer az erdőben egy medve meg egy farkas. s az éjjel belopózkodtam a faluba. térül-fordul. ha te kívánod.De szomorú vagy! Talán valami bajod van? Azt mondja a farkas: . Sóhajt a farkas: . mint egy szúnyogkisasszonyé.Csak az emberrel?! Hiszen nincs annál erősebb állat! Gyanút fog a medve: . nem sok ételhez juthattak. hogy valami kövér bárányt vagy malacot szerezzek. de azért hozott isten.Ne is kérdezd! Baj?! Volt is. amit ők baltának neveznek. istállói felé.Nekem ugyan nem jó ez a reggel. csapkod azzal a fényes farkával.

Ez csak lesz.mondja fitymálva a farkas. 94 .Könnyű neked itt ezzel a bokorral vitézkedni! De csak jönne erre egy ember! Nem tudom.Én meg azt mondom. Egyszer csak arra jön egy vén koldus.Ez még nem. . Kérdezi a medve: .mondja dolgabiztosan a medve. Azzal kilopakodtak az erdőből.Hitetlenkedik a medve: . Kérdezi a medve a farkastól: . Várnak. egyszer csak jön arra egy gyerek.Ez csak volt! Várnak. Fölfortyan a medve: .Azt tenném. Várnak. várnak. Kérdezi a medve: .De ez csak ember már? Feleli mindentudóan a farkas: . amerre a falusiak szoktak járni.Ez csak társa az embernek! Várnak.Az ember? Hiszen az gyönge.Ez az ember? Mondja a farkas: .Fogadjunk! De mibe? .Egy kövér nyúlba! . várnak.mondja önhitten a medve.Hiszi a piszi! . hogy nincs annál erősebb állat! Kihúzza magát büszkén a medve: . várnak. Azt mondja lesajnálón a farkas: . egyszer csak arra jön egy huszár. akkor mit csinálnál?! . hogy itt hagyná a fogát! . én ugyan sose láttam embert.Nézd.Én tudom! . hiszen csak ember! Mire a farkas: . Ebben maradtak.Fogadjunk! Nyújtja lábát a farkas: . így tépném szét.Hát ez ember? Feleli oktatón a farkas: . egyszer csak arra jön egy menyecske. újra várnak. s lesbe álltak az országúton. mint ezt a bokrot itt. de ha találkoznék eggyel.

megfordult és uzsgyi! . futott tökön.No. olyan ügyesen.Kérdezi a medve: .hát ő már messziről rám köpött.Ez már az! De azzal a farkas már szaladt is. biz elfutottam! 95 . amerre látott. meg olyan élesen. Ez még hagyján lett volna! De amikor a közelébe értem. medve koma. vissza az erdőbe. paszulyon át. Aztán rögtön kirántja a kardját. a huszár útjába. de vitézül a medvének! Olyan ügyesen forgolódott a huszár. mentem neki morogva. Nemsokára csak találkozik megint a medve meg a farkas. üvöltve. hogy a medve még csak hozzá se kaphatott. hogy az ember a legerősebb állat! Mire a farkas: . de ő . mint az ember! Amikor összeakaszkodtunk ott az országúton. de úgy.Hát ez már ember? Feleli suttogva neki a farkas: . Nem bírta sokáig a medve. és rálő. medve koma? Mondja megokosodva a medve: . hol az út. farkas koma. megköpi a markát. s azzal neki. és ugrottam volna rá. hogy csak úgy szikrázott tőle a szemem. megkapom-e a nyulat? Feleli neki kedvetlenül a medve: . Meglátja a huszár a medvét. azzal nyalogatott. és szégyen ide. előhúzta a fényes nyelvét. Azt mondja a farkas: .Megkapod! Most már elhiszem.Hát hogy s mint történt. amerre látott.Elmondom! Világéletemben nem láttam olyan furcsa állatot. hogy még csak hozzá sem férhettem. előveszi először pisztolyát. pofozgatott. Ezt már én sem bírtam tovább.nem nézte. A medve meg kiült nagy büszkén az országútra. szégyen oda.

mikor ez is a fülébe jutott. Mikor odaért a szélső házhoz. gyí! Nagy Kolozsnak fülébe jutott a dolog. Azzal kellett volna szántania. Nagy Kolozsnak lett négy lova. nyisd ki a kaput! Az asszony megijedt. Magához hívatta kis Kolozst. csak adnak valami pénzt érte. s azt kiabálja be. A vendég épp evéshez készülődött. hogy aznap már úgysem tud mihez kezdeni a városban. hanem a következő vasárnap megint csak úgy biztatta a lovakat: . gyí! Nagy Kolozs éktelenül megharagudott. Az egyik gazdag lett.Asszony. hogy Gyí. összehajtotta. Kis Kolozs hallgatott. és nagy dölyfösen ezt mondta neki: . tudta. a háztetőről meg a padláslyukon át beereszkedett a padlásra. De mivel mégiscsak tető alatt akarta tölteni az éjszakát. Ahogy elhelyezkedik. sült hússal. ha kap éjjeli szállást. így biztatta az eke elé fogott lovakat: . hogy van már ott vendég. Azt látja. Gondolta. hogy az asztal lent teli van süteménnyel. s ott helyben megnyúzta a lovát. Otthon megszárította a bőrt.Az uram! Bújj ebbe a nagy ruhásládába! 96 . vagyis az egyik falu népe a másik faluba járt templomba. zsákba tette.Kis Kolozs meg nagy Kolozs Volt két mostohatestvér. fölkapaszkodott a háztetőre. kikapta kis Kolozs kezéből az ösztökét. s agyonütötte vele kis Kolozsnak azt az egy lovát. Benézett a ház ablakán. de a parancsra mégsem adott. A templomba igyekvőknek épp kis Kolozs földje mellett kellett elmenniök.Gyí. még egy nagy üveg bor is van rajta. azt mondja a katonának: . a mestergerenda mellett le lehetett látni a szobába. Az egyiket hívták nagy Kolozsnak. legalább a nyele maradjon meg a veszett fejszének. hangokat hall. Nem egyformán örököltek az apjuk halála után. s töröl egyet a száján. mert abban volt. ahogy benéz? Azt. De az csak vasárnapra adta oda. Így kis Kolozs vasárnap szántott. kis Kolozsnak meg csak egy lett. a másik szegény. Mégpedig a gazda távollétében. Gondolta. Kölcsönkérte a bátyja négy lovát. szépen bemászott a kapun. hogy: . szép öt lovam Még azt találják hinni. meghál tehát itt.Gyí. Kirohant a mezőre. Két szomszédos falunak volt ott náluk egy temploma. szép öt lovam! gyí. amikor egyszer csak valaki megzörgeti a kaput. s elballagott vele a másik város felé. Kis Kolozs szégyellte hogy neki az apjuk örökségéből csak egy ló jutott. fölvetette a vállára. épp ráesteledett. szép öt lovam! gyí. és hogy az emberek ne tudják meg a szegénységét. A gazda felesége látott vacsorára minden jóval egy deli szál katonát. de hát mit tehetett. hogy ő itt már úgysem kap szállást. Kis Kolozs így nem is szólt be az ablakon. De mit lát. Búsult erősen kis Kolozs. Kis Kolozs lenéz. A padlás rosszul volt sározva. hogy mind az öt a tied.Mit hallok?! Ne merd többet azt mondani. Hanem azt mondd: Gyí. szép egy lovam! Mert neked csak egy van. a másikat hívták kis Kolozsnak.

és rögtön megnyomja a zsákot.Afféle . a lyukon át ő is föllát. Ahogy ment befelé. ami csak van vagy lesz a világon. egy szegény vándorló! . Csak annak tesz jelentést. ide a szobába! Kis Kolozs szót fogadott. Látja.Már mért ne tudna . mert nagyon éhes volt. hogy egy ember van ott összehúzódva. bement a szobába. s leült. az asszony meg a bort eltette a sifon háta mögé. hogy az mindent megmond. Egyszer csak a gazda ezt kérdezi kis Kolozstól: .feleli kis Kolozs -. vitte magával a zsákban a lóbőrt.mondta az ember. elfogadta. hogy hazajön kend.Ebben a jövendőmondó és mindentudó szerkezet van – feleli kis Kolozs. . Kis Kolozs nem is uraltatta magát. kifogta a lovakat.A katona gyorsan belebújt a ládába. .Mit mondott? Én nem értem! .És tudna az a szerkezet most is mondani valamit? . de aztán mégis megszólal: . Azt mondja akkor az ember az asszonynak: . lement szépen a szobába. fölkiált hozzá: .Nézd meg. Eszik a kenyeret. de aztán csak odaszól az asszonynak: .Hát gyere le.Hát ebben a zsákban mi van? . kinyitotta a kaput. Az asszony odavitte a kenyeret meg fokhagymát meg a vöröshagymát az asztalra.Máris mondott valamit . . föltekint a padlásra. Hanem van egy kis kenyér. fokhagyma meg vöröshagyma. harapják a hagymát.Ki vagy te ott a padláson? Kis Kolozs töpreng egy kicsit. nyelnek nagy szárazakat.Nem főztem én.Én vagyok. Ennek a zsáknak a hangját csak a gazdája érti. hogy ebben a kemencében itt sült hús meg sütemény van. . Aztán kiszaladt. Elcsodálkozik az ember.Most azt jelentette.És most mit jelentett? . a süteményt meg a sült húst pedig berakta a kemencébe. . hátha igaz! 97 .Hozzál egy kis vacsorát! Jót főztél-e? Azt mondja erre az asszony: . nem tudtam.kérdi a gazda. A gazda kis Kolozst is meghívta vacsorára. asszony. Azt kérdezi erre a gazda: . Felelt neki nagy fontoskodva kis Kolozs: . A gazda behajtott.mondta kis Kolozs.Miféle mindentudó szerkezet? .mondja kis Kolozs. A nyomásra a zsákban összeszorult a lóbőr.Nem is érti ezt mindenki. és közben meg nyikordult.

ha elviszed innen. csak azt látja hogy valami iszonyú fényes. 98 . Kis Kolozs vígan hajtott hazafelé.Az lehetséges . fölnyitja rögtön a láda tetejét. kiszedte a húst meg a süteményt. Kis Kolozs csodálkozó arcot vágott. megtalálta a katona apjának a házát. Kis Kolozs odahajtott. szőrös teremtés van benne. odarakta az asztalra. forgóját.mondta az ember ráadásul ezt a ládát is odaadom! Sőt még azért külön kocsit.Jól van. .Ne vigyél a Tiszába! Adok inkább én is három véka aranyat! Vigyél érte az apám házába! .Belevetem ezt a gonoszt a Tiszába! Hallgatott eddig a katona a ládában. leszögezte.mondta kis Kolozs. mit jövendölt? . Aztán az ember befogott. nem adná el neki azt a mindentudó zsákot. azt mondja egy kis idő múlva: . az meg kimérte neki a három véka aranyat. s a katona csákóját. De az ember nem állhatta szó nélkül. Kérdi izgatottan az ember: . ahogy fölkeltek. hátha megint jövendöl valamit. .Nyomja már meg még egyszer. és nyomott megint a zsákon. Úgy kérdezte meg kis Kolozst. három véka aranyért! .mondta a katona. A két éhes ember jóízűen nekilátott. Reggel. hé! Nézd meg. . Lecsukta hamar a ládát. karmos. .szólt hátra kis Kolozs.Itt lakik a harmadik faluban! Nem vagyok én ördög! Katona vagyok. Felel megint ünnepélyesen kis Kolozs: .Most mit jelentett? . aki benne van. Fölugrott erre a gazda. Jóízűen iszogattak. Kocsira tették a nagy ruhásládát a gonosszal együtt.feleli kis Kolozs -. rá is ült.Eredj. lovat kapsz. kardját. behozta.Most azt jelentette . sarkantyúját megpillantva. kinyitotta a kemenceajtót.mondta kis Kolozs. . odatette az asztalra. Jókedvűen szólt oda az asszonynak: . . megadom a három véka aranyat . hogy gonosz van a ruhásládában. Ezután kis Kolozs hazafelé fordította a kocsirudat és szépen hazakocogott a hat véka arannyal. közben jókedvében így dudorászott: . hogy ott van a sifon háta mögött egy jó nagy üveg bor! Az ember most már kevésbé hitetlenkedett.Ördögöt a pokolban! . megnyikordult a lóbőr. azzal a gonosszal együtt. . Ott a katonát kieresztette a ládából. hol lakik az apád . lefeküdtek.Nyilván a pokolban.Az asszony szó nélkül kiszaladt.kérdezi a gazda.Most azt jövendölte.Odaadom én. Az asszony odaugrott a sifon mögé. Nem volt már semmire se szüksége. Megalkudtak. hátha igaz! Nagyon jólesnék egy kis bor erre a sült húsra meg süteményre.Nyomja meg kend megint! Mit jövendöl harmadszor? Kis Kolozs megnyomta a zsákot.No. Beletekint. kimérte a gazda a három véka aranyat. A zsákban a lóbőr megint jót nyikordult. kihúzott egy nagy üveg bort. s hogy ki ne jöjjön az az ördögi valaki. A gazdának vidám kedve kerekedett. beállt az udvarba. de most megszólalt ugyancsak: .Azt se tudom. de azért csak odaszólt kis Kolozsnak: .

mert szomjazott. de nagy Kolozs nem adta alább. az ördög öreganyját. A kocsmáros kiviszi a pohár bort a vénasszonynak. huszonnégy véka aranyat nem kapott a négy lóbőrért. fiam.Darabja hat véka arany! Az meg. tizenkét felöntő! Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozst: . Az öregasszony eldűlt az ülésben. Nagy Kolozs maga kereste elő a felöntőt. Azt mondta: . befogott.Ezt mind a lóbőrért kaptad? . elgondolkozott. Azt mondta ekkor kis Kolozs: . Jön éjszaka nagy vigyázva a fejszével nagy Kolozs. kért a kocsmárostól egy ital bort. s mondja gyorsan nagy Kolozsnak: . A kereskedők így szóba se álltak vele. A kocsmáros még egyszer odanyújtotta a bort. és . maga helyett fektette az ágyába.Nagy Kolozs bácsi. kérd el a felöntőt. de nagyokat kiáltson neki. De mielőtt odaért volna. nekihuzakodott. Mérnivalónk van.Vigyen az ükanyámnak is egy pohárral. apám kéreti. mint kis Kolozs. bőrüket szekérre rakta. fölültette a vén boszorkányt a kocsiba. Éppen egy boszorkány vénasszony kért tőle szállást.Eladta a lóbőrt.agyonütötte a vén boszorkányt. hogy így megjáratták. még egyszer kiáltott. Megmérgesedett iszonyúan nagy Kolozs. hol van kis Kolozs ágya. árulni. Semmi válasz most sem. A kocsmáros erre úgy megharagudott. mintha nem is neki beszélnének. hogy odavágta a poharat az asszony fejéhez. s nagyot kiált: . hogy ne mondja el senkinek a tettet. . A gyerek elszaladt. Nagy Kolozs hazament. Megmérték együtt az aranyat.Eredj el. persze. ő meg lefeküdt a padra. kitapogatta. a legnagyobb fiát mindjárt magához szólította: . indult tüstént. Agyonütötte mind a négy lovát. Hazament.Ahogy hazaért. egy kocsi aranyat hozott.Azért kaptam! . Kis Kolozs reggel fölkelt. Bement a kocsmába. elővette a fejszét. és elhajtott vele a másik városba.Itt van egy pohár bor: az ükunokája küldte. s elvitte ő is a másik városba. Kiugrott ebben a pillanatban kis Kolozs a kocsmából.Mit akar apád a felöntővel? Mondja a gyerek: . De kis Kolozs élt a gyanúval. ad inkább neki három véka aranyat! 99 . hátul az ülésbe. maga vitte el kis Kolozshoz.mondja kis Kolozs. De az asszony rá se hallgatott.Jaj! Mit csinált az ükanyámmal! Agyonütötte! A kocsmáros nagyon megrémült. mert nagyothall. megállt egy kocsma előtt. A kocsmáros adott neki. hogy agyonüti majd kis Kolozst.zumm! . nagy Kolozs bátyádhoz. A kereskedők megígérték a bőr tisztességes árát. könyörögni kezdett rögtön kis Kolozsnak. adja kölcsön a felöntő sajtárt! Kérdezi nagy Kolozs: . a sötétben belopózkodott kis Kolozs házába.

Nagy Kolozs maga kapta föl a felöntőt. hogy majd beleveti a Tiszába. áttolta egy másik városba s kezdi teli torokkal kínálni: . Ahogy a templom előtt haladt. bevetették egy sötét dutyiba. s indult kis Kolozshoz hogy bosszúját megállja.Holtasszonyt vegyenek! Holtasszonyt vegyenek! A rendőrök persze mindjárt közrekapták s kérdik: . majd eltemetem én oda. Mikor nagy sokára kiszabadult s hazament. aztán zsákostul fölvette a vállára. elkapta. hogy senki meg ne tudja a dolgot. azért kaptam. hogy ha már ilyen bűnt követ el. Rettenetes bosszút esküdött nagy Kolozs.Fejbevágtam az öreganyámat . s azt mondja: . beletette egy talicskába.Jajjaj. az aranyat szépen hazavitte.A múlt éjjel agyonütöttél te nálunk egy vénasszonyt. A rendőrök összenéztek.Micsoda holtasszony ez? .Hát veszik ott a holt asszonyt? . megkötözték nagy Kolozst.Nem bánom. fejbe vágta az öreganyját. beletette a nagy zsákba.Hogyne vennék . ő maga meg bement. mond egypár imát a saját lelkéért. az hoztam árulni. s vitte.feleli kis Kolozs -. Azt mondja erre a kocsmáros: . csak maga se szóljon senkinek. az ükanyámat azt vittem el a másik városba. a templomban éppen akkor miséztek.feleli büszkén nagy Kolozs -. fölvett nyomban egy erős zsákot.kérdezi nagy Kolozs. Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozstól is: . Gondolt egyet nagy Kolozs.Eladott egy öregasszonyt a másik városban. adja kölcsön a felöntőt! . hazaszaladt. A kocsmáros ezután rögtön kimérte a három véka aranyat. Kis Kolozs fordította vissza a kocsirudat.Nagy Kolozs bácsi. Ennél sem kellett egyéb a lelketlen nagy Kolozsnak. még kérdezték is többen hogy van-e még több. Ahogy meglátta kis Kolozst.Kis Kolozs gondolkodik egyet. visznek a mennyországba! Jajjaj. maga szaladt oda kis Kolozshoz.kérdezi nagy Kolozs. mondja még vidámabban nagy Kolozsnak: . Közben odakint a zsákban kis Kolozs meg kiabálni kezdett: . édesapám kéreti.Hol vetted azt az aranyat? Feleli erre kis Kolozs: .Van nekem jó nagy kertem. És küldte a fiát ismét nagy Kolozshoz: . Kis Kolozst letette a földre. visznek a mennyországba! 100 . szerencsére az öregasszonyt megmentették.Hozd el a felöntőt! A gyermek vidáman elszaladt. .Mit akar apád azzal a felöntővel? . Együtt mérték meg az aranyat. . hat felöntő lett. hozott sok aranyat azt akarjuk megmérni. . de az ükanyámat temettesse el.

Köszönöm! Gyerünk! Tudom én. Vannak ott még ennél is szebbnél szebbek. Így szabadult meg kis Kolozs végre nagy Kolozstól. Azt mondja erre nagy Kolozs: .Hol vetted. Nagy Kolozs végül elvégezte az imádságát a saját lelki üdvösségéért. s azt mondja: .Bár engem vinnének már. 101 . Így élt aztán kis Kolozs boldogan a maga szerzeményében. Mikor odaért. hogy ott mit csinálsz. hol szerezted ezt a falka marhát? Feleli erre nyugodtan kis Kolozs: .Arra hajtott éppen egy öreg ősz ember egy falka marhát. és azt mondja kis Kolozsnak: . mit csinálok! S megindult. Az öreg hallgatott.bele a vízbe. hogy kis Kolozs egy nagy falka marhát hajt csöndesen.Cseréljünk! Oldja ki kend a zsák száját. fölvette a zsákot a vállára. mondd meg már. öcsém. Azt mondja a végtelen kapzsiságában nagy Kolozs: . üljön helyettem a zsákba. mert én a javát hozom! Feleli erre kis Kolozs: . odament a zsákhoz.Hol vettem volna? A Tisza fenekén. kijött a templomból. Amint kiér az országútra.Van-e még ott? Válaszol erre megint csak kis Kolozs: . majd földbe gyökerezik a lába attól. átkozott kis Kolozs! Végzünk végre egymással. amit lát. Az öregembernek semmi baja se lett. a víz felé! A zsák megakadt egy fűzfacsonkban. igyekezett hazafelé. azt mondja: . kis Kolozs kijött. És ahogy a Tisza partjára ért . hogy mit kiabál valaki ebben a zsákban.Hogyne volna! Hiszen én a rosszat. de odavezetni odavezetlek. Tégy a zsákba. vitte a Tisza felé. a falujuk felé. ugyancsak haza. olyan sietve.Egyre kérlek. Nekihajolt. vigy oda. öcsém! Örömest odaadnám érte ezt a falka marhát! Megszólal a zsák. olyan jó bolond már nem vagyok. az alvilágon! Csak meglepte megint nagy Kolozst a szerezhetnék: . s azt mondta neki: . Azt látja. hajíts bele a vízbe! És segíts majd a marháimat terelni. kis Kolozs meg bekötötte.Hogy a vállamon odavigyelek. maga csak ne szóljon! Kis Kolozs ezzel a marhák mögé került. Az öreg beleállt a zsákba.No. hogy kis Kolozs alig tudott nyomán haladni. elhajtotta. azazhogy kis Kolozs a zsákban: . nem csapsz be többet! Azzal gurította le a zsákot a parton. te kis Kolozs. De nagy Kolozs azt már nem látta. a maga jó esze szerint.Akármit beszélnek. az már a te dolgod. az utolját hajtottam el.zsupsz! . Nyelt egyet nagy Kolozs. én meg majd bekötöm! Az öreg ősz ember kioldta a zsákot. hallja.

Gyönyörű holdas éjszaka volt. Áll. Mondja neki a király: . az mindent megtehet. s helyette a király sopánkodna az időre. minél közelebbről. ide álljon a hidegbe.mit tehetett? Vállalta. Mindjárt elővették persze a katonát: ki tette? Ő. hol nem volt. fölséges uram! . s írta nagy betűkkel a ház falára ezt. Nem jó sor ez. hogy mi a szegény ember baja! Elővett egy darab szenet. hát ide áll. eszükbe se fér a kinti rossz világ. S lám most meg ő piszkolta be! Reggel mentek most is már korán a vizitálók. álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. meg nem állhatta. semmire se mehet! Mert úgy belefeledkezett ebbe a gondolatba. De a királylánynak nagyon megtetszett az egyenes válasz. hogy meg ne nézze.Egyszóval neked csak a pénz hiányzik? Feleli bátran most már a katona: . Viszik a király elé. a király azt mondja. hogy a fal tisztaságát őrizze. hogy a pénz minden. Egy nagyot mégpedig. hogy még a fala is alabástromból volt.Jó . szegény . . De hát mit csinálhat az olyan szegény ember.. Vagyis olyan szép volt az a palota. Elgondolta most a katona megint.Én nem bántom. Akinek pénze nincs. hogy lássák. mert fázott a szegény katona. mert akkor meg őt átkoznák. nem történt-e valami. s meg ne tapogassa. csak úgy ragyogtatta az alabástromfalakat. Avval járkált tovább. de nagyon féltette a palotáját. hogyha a király volna itt az őr. De majd magától a pénztől kap leckét a szemtelenségéért! 102 . hogy aki elment mellette. akkor bizony ő aludna a jó helyen.A muzsikáló ezüstkecske Hol volt. hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni. Miért? Mert igazán azt hiszi.mondja erre a király. meg-meghuhukolta a körmeit. meg maga a katona is. akárhogy.Akkor meghalsz! . De hát az sem volna igazság. Kegyelmet könyörgött neki. mint ő is? Ha neki az ura. Néha összedörgölte a kezét. de nagyonnagyon hideg volt. Meglátták a falon az írást. A hold meg ahogy rásütött a házra. de csak annyit ért bizony az. a hó meg csikorgott-nyikorgott a katona lába alatt. akármint!.mondta a király. ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak. mintha meg sem tette volna. hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik.. volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. hogy ő írta be a falat. A király meg nagyon. vagy csak nehezen. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona. Építtetett az olyan palotát. A holdvilág sütött szépen. Gondolt egyet a katona azután is. Éjjel-nappal egy katonával őriztette.Az. ő maga meg a király. . Tudja meg azért egyszer már mindenki. hogy nem jutott az eszébe hisz ő épp arra van odarendelve. hogy: Akinek pénze van.

Mégpedig olyant. hogy volt valaha egy katonája. Ráadásul a kecske olyan szépen tudott muzsikálni. egy kamrába.kiáltott rá a király. A király büntetésből annak a kertnek a végébe falaztatta be a katonát. Az aztán kinyitotta. Muzsikálgatott is a zenélő kecskével a katona. ha kamrája fölött a király lépteit hallja. Mikor a mester készen volt vele. az aranyból meg az ezüstből. minden baját elfelejtette. honnan jön és mi ez! . s honnan? Nézegetett a király erre is. hogyan engesztelhetné meg az apját. egy ember bele tudott ülni. Mit tegyen? Volt a városban egy aranymíves. de nem volt hozzá kulcsuk. A lány attól kért tanácsot. s beszólt a katonának. Utoljára ahhoz az aranymíveshez küldtek. ahova a katonát valaha betették. azért. A befalazott katona így nem halt éhen. de úgy. Elhívatták a város aranymíveseit. mert ugyancsak megzendítette a kecskét. miképp s hol szólhat benne az a gyönyörűséges muzsika. Ástak a legények.Ki vagy? . felásatta a földet. ahonnan a múzsikaszót hallotta. ha megunta magát. aranyat meg ezüstöt. amikor ráparancsoltak. arra is. amerre a katona be volt falazva. kibontotta a katona kamrájának a falát ott a kert végén. hogy ha azt valaki meghallotta. oda sarkallt a város szélére. mint az eső az esőzsákból.Volt a királynak a palota mellett egy nagy kertje. ástak. most már megvan mindene! A királylány most még jobban elszomorodott.mert nagyon ügyes ember volt . bevitte a szobájába. és csak azt a muzsikát hallgatta. Végre rájött. mulatott hébe-hóba. sőt egészen tűrhető sora volt. Abból dőlt még akkor is a nóta. amiért a palotát befirkálta. aztán a föld alatti kamrára. .No. ő majd visz érte neki mindennap ételt. épp arra talált járkálni. ahova csak a királynak volt bejárása. Az aranymíves meg otthon . most már ki kell tudnom. aki a kecskét csinálta. a kamrában épp jókedve lehetett. De a király csak akkor nézett nagyot. de az régen kiment az eszéből. adott neki oda temérdek pénzt. Nézegették elölről is. Egyszer a király. de csak nem tudták. Fogta a király a zenélő kecskét. de azok se tudtak vele boldogulni. ahol a katona volt befalazva. A katonának ott lent a föld alatt. Mi lehet az. Hallott valamit: mintha valami szép muzsikaszó jönne valahonnan. honnan jön a szép zene. Éjszaka elment oda. hogy belül üres volt. Lyukat fúrt a kőkerítés falán. De főleg akkor muzsikáltasson vele. Másnap a lányával meg a miniszterével ment ki a kertbe. Mégis kőmíveslegényeket hívatott. A katona rögtön vigyázzba vágta magát. És amiért arra panaszkodott hogy neki semmi pénze nincsen. egyszer csak ráakadtak a gödörre. Az aranymívessel egy szálig mind elhordatta a kincset. hátulról is. Nézte a helyet. 103 .a sok aranyból s ezüstből egy kecskét csinált. de csak nem tudta kitapasztalni. toprongás után vette észre a király. Hogy hát most mulassa magát. Az aranymíves szegény volt. hogy adjon neki a pénzből. De a kamrában most nem volt egyéb egy ezüstkecskénél. a kőkerítés alá. . akit éppen ide falaztatott be. muzsikáljon vele. amikor a kinyitott kecskéből egy katona lépett elő. ahogy sétálgatott a kertjében. Próbálták nyitogatni. ha a kertben.mondta a király. Nagy keresés. S még inkább akkor. lépteket hallott. De a lány csak tovább tanakodott. amikor kiemelték. hogy ha megunja magát. A katona beleegyezett. hogy a kecske hasán egy helyen kulcslyuk van. s odaadta neki.

Azt gondolta.Felséges uram. s azt felelte: . az ezüstkecske muzsikált.Először.. aki neki enni hordott. Gondolt ő is erre egy okosat. mi történt. én vagyok az.És először? .kérdezte a király. A király kezet fogott vele.kérdezte a király csodálkozva a furcsa válaszon. Most értette csak meg. A királykisasszony nagyot pirult.Hát mi ér annál is többet? . három éjjel. akit ezelőtt régen felséged befalaztatott. három nap.Másodszor az. . hogy azon nyomban a katonának adja feleségül a lányát. 104 . Muzsikusokat nem kellett hívni. A katona szeme most a királykisasszonyon állapodott meg. ha az embert megsegítik! . Nem volt igazam. mert a palota falára azt írtam. Ezt felelte: . Rögtön meg is tartották a lakodalmat. de a király annál nagyobbat nevetett a katona talpraesettségén. A katona megnézte a király mellett az aranymívest. hogy a pénz minden. de még azután is egy délelőtt. ha az embert szívvel megszeretik.

mikor visszatérek. megijed. hogy ha elvesz. hogy csak a fát készíti a szekérre.No. elmentek. kéregetni az utcára. A királyfiú meglátta a szép helyet. de arra a kaszálócskára nem.Hogy menjek én magához feleségül? Nem hagyhatom itt az öcsémet! Azzal elővesz egy fésűt. A lányka táltos volt. hogy rakjak egy szekér fát. A lányocska és a fiúcska mondják az édesapjuknak: . megrakta a szekerét. és elindult hazafelé.A szegény lányról.Édesapó. A lányka táltos volt. Bevetemedtek egy özvegyasszonyhoz. Egy nyári napon kiment az erdőbe a lányka. a kalibába behelyezte őket. felültette a két gyermeket a szekérre.No. Egyszer kimegy a királyfiú az erdőbe vadászni. hadd gondolják azt a lánykáék. Avval azt mondta az édesapa a lánykának: . Az asszony két hétig tejben-vajban fürösztötte a lánykát és a legénykét. a kisebbik pedig fiúcska. Azt mondja a királyfiú a lánynak: .Lányka. de arra a virágra nem. azt számította. El is ment másnap. lányom. Azt mondja az a lánykának: . én elveszem. tudta. Az apja pedig levette a szekérről a fejszét. mivel szegények voltak. ha úgy bánik veletek. hát az erdő közepén volt egy szép kaszálócska. Hanem elment haza. S még ad egy-egy szelet kenyeret. Mikor a gyermekek megnőttek. hogy tudott volna róla. a fejsze fokával mindenik fára ütött egyet-egyet. A nagyobbik lányka volt. s azt mondta a lánynak: . csodahatalommal született anélkül. két hét múlva azt mondta az urának: . akkor elmegyek innen. Amint vadászgat az a királyfi az erdőben. S amint ment hazafelé. Ott kalibát csinált.Hogyha a gyermekeidet el nem pusztítod. hogy a napra inkább lehetett nézni. A szegény ember mit csináljon. hogy egyék. akkor minket tejbevajba füröszt. mikor odamegyen. elvitte őket az erdőbe. mondd meg édesapádnak. aki aranyvirágot lépik Volt egyszer egy szegény ember. Hát bizony. feleségül vette. Olyan két szép virágot fésül ki a fejéből a lány. akkor hazaviszlek. hogy mit akar az apja vele. hogy a napra inkább lehetett nézni. Megyek. A lánykáéknak pedig ott telt sok idejük a kalibában. akkor titeket tejbe-vajba fürösztlek. Olyan szép volt. hogy ha őt anyónak elveszi. annak a szegény embernek volt két gyermeke. látta. otthagyta a gyermekeket az erdőben. hát ráakad a kaszálócskára. lányom. Nagyon megtetszettek a királyfiúnak. hogy abból a szénából ad egy keveset a lovának. hogy milyen szép fiút s lányt lát ott. Azt mondta a királyfiúnak: 105 . azt mondja az özvegyasszony. a kalibában. hogy van ott elég sok széna. megfésülködik.Eljössz hozzám feleségül? Azt mondja a lány a királyfiúnak: . befogta a két tehénkéjét a szekérbe.

s ígér öt-hat szekér aranyat a két szál virágért. és a lány küldötte neki ezt a virágot hogy tegye pohárba.. grófokat. s a szegény lányt levette a kocsiból. De kend ne adja azért a háromnégy szekér aranyért. Mikor hazajön. hogy járt ő egy lánnyal az erdőben. hogy milyen két szép virágot árulnak. annak adja a virágot. Gondolta. olyan két szép virágot fésült ki a fejéből. hanem tetűt. akkor a boszorkányné a kocsit megállította. a királyfiúnak egy boszorkányné lánya volt a jegyese. hogy holnap ő elveszi a lányt feleségül. és a kocsit elindította.Ha emberi állat vagy. Azt mondja. Éppen a nádas mellett volt egy tó. a legutolsó kocsira felült a boszorkányné a lányával. s elviszi magához. és ha holnap jönnek értem. Történt egyszer. hogy amint ott halászgat. De az öregember nem akarja adni a virágot. Levetkőztette. Egy öreg halász odajárt halacskát halászgatni. otthon pedig összehívták nagy vendégségre a hercegeket. Elmentek haza. Gondolta magában: mi baja ennek? Búsult nagyon. Elment a kisfiú mellett. adjanak neki egy fésűt. bárókat. a szegény pedig ottmaradt a nádasban. Erre elért éppen a király kapujába. menj. s beszalad. De nagyon búsult a királyfiú másnap reggelre kelve. az ő lányának a ruháját feladta a szegény lányra. aki neki bal szemet ad. jó lesz neki a lány menyének. csak azt mondja: . s a bal szemét kiütötte. S azt mondja az öregembernek: . hogy senki semmit sem tudott. annak adom a virágot. annak adom a virágot. s kiütötte a bal szemét. S azonnal nem bánta az anyja. s még egyszer feljajdult. Meghallja az öreg boszorkányné. hogy: „A báránykám az erdőben járt. nem virágot fésült.” Azzal elindult az öregember a városba.Ezt a két szép virágot magának adom. tegye az ablakba egy pohár vízbe.Öregapó. és visszatérnek hazafelé. Amikor az erdőszélbe érnek. vízbe. akkor elmegyek én is.a közelben volt egy nádas . azt mondja a lányának: . adnak a két szál virágért három-négy szekér aranyat. Mikor másnap elmentek a szegény lány után. nagyon örvend annak a két virágnak. vedd meg azt a két szál virágot. ígérnek a két szép szál virágért négy-öt szekér aranyat. Elbeszélte az édesanyjának. De hogy szavam ne felejtsem.A báránykám az erdőben járt. aki neki bal szemet ad. Hogy a királykisasszony megfésülködött. a szegény lány a hajától megkötve eljajdulja magát. 106 . de erre a két szál virágra nem.a nádhoz kötötte. vigye el ezt a két szál virágot a városba. Vigye haza az édesanyjának. hanem mondja azt. hogy a báránykája az erdőben járt. A boszorkányné a lányát a királyfiú mellé ültette. Elmentek a szegény lányhoz felteszik a kocsiba a lányt és az öccsét is. elbeszéli az anyjának. az ő szegény házába. de az öregember nem akarja. és .Te. hogy a napra inkább lehetett nézni. S megfésülködik a szegény lány. Amint megyen a városba. Hazamegy a királyfiú a két szép virággal. de úgy. még egyszer jajdulj meg. és tegye fel az ablakba. a fejedből fésülted. Odamegy a szegény halász. feloldja a hajától fogvást. Egyszer azt mondja a szegény lány. lányom! Urad úgysincs itthon. akkor felkereslek! Meghallotta a szegény leány. meglett a nagy lakodalom. Kimegy a királykisasszony. Visszament a boszorkányné a kocsihoz. Aki neki szemet ad. s a bal szemét kiütötte. Azt kiáltja vissza: . azt gondolja. és a szegény lánynak a két szemét kivette. Az öreg halász meghallotta a jajdulást.

hogy a báránykája az erdőben járt. Elért megint a király kapujába s meghallotta a királykisasszony. amelyet fejéből fésült. Azzal elbúcsúzott tőlük. Mikor behordták minden edényüket. te. s kihozza a jobb szemet a kemence mögül. A szemmel pedig elmegy haza.Eddig. öregapó. helyreteszi a szemet.No. most én elmegyek. és kihozza a bal szemét annak a lánynak. hanem mondja azt. s odaadja a lánynak a szemet. . anyó. Jókedvében tépett két szál virágot. az öregember pedig odaadja a virágot.Neked adom a virágot. kimegy. Ahogy haza ér. ne szégyellje magát. S azt mondja az öregembernek: . s aki neki jobb szemet ad. hová mész? 107 . nagyapó. ne szégyellje. mint a másikkal. most jókedvem van. nagyapám. Akkor azt mondja az öregembernek s az öregasszonynak: . Akkor elővett egy fésűt. egyet fordult előtte.No – azt mondja a lány -. Azt mondja az öregasszonynak is: . hát tizennégy esztendős lány lett belőle. Ahogy odaadja a lánynak. harmatcseppel megmosta. hogyha jobb szemet adsz a báránykámnak. hát hétszerte szebben lát. s a jobb szemét kiütötte. szívesen gondomat viselték. s feltette a szemét. de oda ne adja. No hát ígértek tizenegy-tizenkét szekér aranyat azért a két szál virágért a városban. a lány jókor reggel felkel. És azt mondta az öregembernek. s a jobb szemét kiütötte. hát tizenhat éves fiú lett belőle. hogy vigye el azt is a városba. mind telefésülte arannyal. akkor azt mondja a lány: . a szemet megmossa. Azt mondja a szakácsné neki: . elindult a városba. mint azelőtt. Azzal beszalad a királykisasszony. Bemegy a boszorkányné leánya.Azzal azt mondja a boszorkányné a lányának: . akinek az erdőben kivettük a szemét. van miből éljenek. mint a másik. hogy a báránykája az erdőben járt. odaadja a szemet a lánynak. hát hétszerte szebben látott. add nekem a virágot. öregember. de ez a két szál virág még hétszerte szebb volt. forduljon kend is egyet! Az öregasszony is fordult egyet. csak azt mondta. Azt mondja az öregember: . s aki neki jobb szemet ad. s rakják egy rakásra. amelyeket behordtak a ház közepére. az öregember pedig odaadja a virágot. hozd ki a kemence mögül a bal szemét annak a lánynak. kiment. harmatcseppel megmosdik. s azokat az edényeket.No. annak adja a virágot. s odaadja az öregembernek. tizenegyet. már most gyűjtsék össze minden edényüket.No. lány. és elmegy haza.No. hozzák be a ház közepére. annak adja a két szál virágot. Amint megy a városba elér a király kapujához a lány. forduljon egyet előttem! Az öregember nem szégyellte magát. Megállítja az öregembert a királykisasszony. most egyik szemem helyrejött. odaadja az öregembernek. lányom. nagyanyám.Hé. azt mondja neki: . Ígérnek érte tíz szekér aranyat. de az öregember nem akarta adni. nagyanyó. A lány pedig korán reggel felkelt. hogy milyen két szál virágot árulnak.Menj.

A szakácsné megengedte. A boszorkányné és a lánya berakták a szegény lánynak az öccsét a kőfalba. És a királyfi kivette onnan. és az asztal mellé ültette. 108 . Aztán pedig lekötötte a boszorkánynét és a lányát. és jó volna mosólánynak. Ott ült vagy három hétig. Kimegy a királyfiú. a nagy hordót kerekedeskereken hosszú szeggel megverték. Azt mondja a szolgáló ő nem. felvitte az asztalhoz. betette a palacsintába. azt a gyűrűt pedig.Szakácsné. hogy a gyűrű kié. Bemegy a szakácsné. A királyfi. Három hét múlva. egy vasárnap azt mondja a szakácsnénak: . s megjelenti a királyfiúnak. hát beleharapott a gyűrűbe. hogy más senki. hogy az az ő kedvese. hogy hová tették a lánynak az öccsét. s jókedvében lépett előtte. Azt mondja a szakácsnénak: . Mindjárt megismerte a királyfi. hogy a szolgálónak engedte meg. hogy én is csináljak egy palacsintát. Ő is csinált egy palacsintát. s kivitték egy nagy hegyre. Felkel egyszeriben az asztaltól. amint ette. csak ő. mind ízzé-porrá törték. Nagy lakodalmat csaptak máig is lakodalmaznak. De mégis kezdi faggatni a királyfiú a szakácsnét. hogy egy lány van kint a kapunál. hát látja. Kiveszi a gyűrűt. őket meg betette egy nagynagy hordóba. legyen olyan szíves.Hej. s kimegy a konyhára. hogy ő csinálta-e a palacsintát. ki csinálta a palacsintát? A szakácsné azt mondja. Bizony a királyfi egy pofont ütött a szolgálónak. ha valami helyet kapnék. Hát a nyoma után két szép szál virág lett. amelyiket a királyfiú az erdőben adott neki. amilyet a királyfi sohasem látott.Én elszegődnék. A királyfi a lányt elvette feleségül. Odamegy a szolgálóhoz. engedje meg. Azonnal karon fogta. hogy csináljon egy palacsintát. s megfogadja a lányt a szakácsnénak segítségére. onnan leeresztették. ha meg nem haltak. A szakácsné megmondta.Azt mondja a lány: . a szolgáló pedig elkacagta magát. és kivallatta őket. amikor a két szál virágot kapta tőle. kezdi kérdezni. Az a palacsinta pedig délebédkor éppen a királyfiú elébe került.

s felkiáltott: . tolvaj! De midőn rátekintett. mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk. már érezni kezdte. mert csak téged szeretlek! .felelte Tündérszép Ilona -.kérdi a királyfi. hát látja. jól megdörzsölte a szemét. arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát. még egyszer megdörzsölte a szemét. Volt a királynak egy almafája. Összehívta a király erre az egész udvart.Maradj nálam . Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni.Megvagy. Légy mindig itt. Egyenest az almafához tartottak. hogy a sok aranyalmákat leszedjük.Nem maradhatok . Feltekintett. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát.Én Tündérszép Ilona vagyok . hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik. Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind meg voltak.kérte Árgyélus. s kihirdette. A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára. szippantott hát egy kis dohányt. amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe. Árgyélus csak azt kérte az apjától. Olyan különös fa volt az. A király homlokon csókolta a fiát. Argyélus királyfi. a tizenharmadik holló mint vezér. . az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. De hiába volt minden. s meg is ért rajta az alma minden éjjel. pedig megvallom hogy te vagy. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott. engedje meg. hogy láthassa Tündérszép Ilonát. hogy az álom össze akarja a szemét húzni. hogy tovább is őrizhesse az almafát. De vele is csak ugyanaz történt. hogy ezentúl mindennap el fogok jönni. hogy éjjel virágzott. elöl repült. ami a többivel. hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. akit soha felejtenem nem lehet. és megjelentették. odaállottak az almafához. De nálad nem maradhatok. Végre a legkisebb vállalkozott. de megígérem. és alig múlt el negyedóra. A középső sem járt jobban. 109 . ha látni akarsz! Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló. Egyszer azonban a király. Mulatságból minden este iderepülünk. . mire felébredtek. Egyszer csak halk suttogást hallott. ezek a hollók pedig a lánypajtásaim.Tündérszép Ilona és Árgyélus Volt egyszer egy király és annak három fia.Ki vagy te. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe. Így történt ez másnap is. fele vagyonát neki adja. . nagyokat prüsszentett. de az almákat többé el nem viszem. Az őröknek sem kellett egyéb. hogy ha olyan emberel találkozik. Legelőször is a legidősebb ment őrködni. amelyen aranyalmák termettek. aki az aranyalmákat megőrzi. szép tolvaj? . Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú. hogy oly gazdag király nem volt az egész világon.mondta a szép lány -. az aranyalmák mind eltűntek.Soha többé el nem eresztelek! . hogy ők fogják őrizni az almafát. így ült le az almafa alá. harmadnap is.

Nagyon csodálkozott a király. az nem engedett. gazdag királylányt kerestem számodra.Mi bajod van. Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak. Másnap korán reggel már jelentette a királynak: . Tündérszép Ilona lesz a feleségem! A királynak nem tetszett a felelet. holnap jelet is hozok arról hogy igazam van. édes fiam. Ha kell. mi lehet az oka hogy Argyélus annyira szeret az almafánál őrködni. . Árgyélus. hollóvá változott és elrepült. holló képében jött az almafára. testvéreidet már mind kiházasítottam. élj boldogul. én meg fogok házasodni. Az egész udvar gyászba borult utána. aranyfürtjeimből egyet levágtak. azt hiszem. a házban egy vén anyóra talált.mondta -. az talán meg tudja mondani. jajgatni kezdett. és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából. megjött az hogy téged is megházasítsalak.Édes fiam. felébredt erre Árgyélus is.Öreganyám . Mikor Argyélus az almafához ment őrködni a Vénbanya a bokrok mögé bújt. de talán ha hazajön az uram.Jaj. . és elment hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. A vén anyó széken ült. nem lesz ellenvetésed. nem tudná nekem megmondani merre lakik Tündérszép Ilona? . Vénbanya! . Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus. Ekkor előcsúszott a Vénbanya.Neked adom . úgy lett belőle aranyhajú lány.Meglestem Argyélus királyfit. Magához szólította hát a Vénbanyát. felfal! 110 . mindenüvé odasüt. kedvesem? .Hol jársz erre. Kardot kötött az oldalára.mondta Árgyélus -. hogy Argyélus királyfit te szemmel tartod. Felébredt tündérszép Ilona. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni. aki Argyélus királyfit nagyon szemmel tartotta. Maguk sem tudták. Ezzel megölelte Árgyélust. hogyan történt. csodálkozva kérdezte Árgyélust: . mikor az almafánál őrködik! A Vénbanya úgy tett. a házadban tolvajok laknak. mert meglát. én téged soha többé nem láthatlak.De úgy van az.Nem biz én. és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit. . azután lassan elment. . mélyen elaludtak mind a ketten. nézd.De volt a király udvarában egy Vénbanya. és Árgyéluséra húzta. Már találtam is.Kedves atyám. . nálad nem maradhatok.Hazudsz. és így szólt hozzá: . Egyszer egy kis házhoz jutott. A király is kezdett kíváncsi lenni. de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált. .Látom. Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. ha én választok magamnak feleséget. ahol a madár se jár? . erről akárhol megismerlek.Nem igaz! . Illendően köszöntötte.mondta a király. felséges uram. a Nap. Vigyázd meg egyszer. de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról. Ezzel összecsapta kezét. de csak úgy. sírni. De bújj el. ujjáról egy gyűrűt vett le.

Ez a köpönyeg olyan köpönyeg.köszönt Árgyélus -.ezzel elbúcsúzott tőle. de az állatok közül sem tudott senki semmit. Ezzel egyet füttyentett. másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit. másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok. már egészen beesteledett. büdös! Erre kimászott az ágy alól Árgyélus. de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit. Megtette a király a kérdést. . . felmászott egy fára. és ezzel az ostorral egyet csattantasz. akinek a szeme a homlokán volt. . . belép a szobába. hogy Árgyélus üljön rá. ahol akarok” ott vagy azonnal.nem tudok semmit.mondta Árgyélus -. legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!” Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett. és azt mondod: „Hipp-hopp! Ott legyek. az talán tud valamit. és a Széltől is megkérdezte. és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal. és elsántikált. Nem tudjuk. kinyílott az ajtó. Oda is eljutott. Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit. s köszöntötte a Napot. oda most már magad is eltalálsz. de talán Hold bátyám tud felőle valamit.Nahát.mondta a Szél . nem lát-e valahol világot. hanem egyik hágjon fel erre a hegyre. Elment hát Árgyélus oda is.Én . mint a Napnál. s maga után ezt a köpönyeget.Jó estét. Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort. ezen nem tudunk mi megegyezni.Az atyánk meghalt. mindjárt kezdte: . ostort és a bocskort hagyta. emberhús. hol lakhat? . A Fekete-tengeren túl lakik. anyó. Ment. hogy szépen köszöntöttél . miért verekednek.mondta a sánta farkas . Ment. csak száz esztendőt kell még menni! . Hazajött a Nap. Odament hozzájuk.Szerencséd.Erre elbújt Árgyélus. nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani. Végre is előkullogott egy sánta farkas: .Már én tovább nem vihetlek.No . de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály. és kérdezte tőlük. .mondta a király. . majd elosztom én köztetek. Az a Szélhez utasította. szétnézett. egy szép kastélyból szüremlett. hisz nincs már messzire. 111 . Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát. . mendegélt Árgyélus tovább. és azt mondta: „Hipp-hopp! Ott legyek. a másik arra. A sánta farkas azonnal odaállt. ott törték el a lábamat. kire mi jusson. Így mentek száz meg száz esztendeig. ahol akarok. szépen beköszöntött.Szerencséd.tudok Tündérszép Ilona felől valamit. és egy óriás jött elébe. Egyszer csak letette a farkas Árgyélust. hogy majdnem semmit sem látott. mint illik. ha csak az a baj.Pfű. felséges király . és aztán a bocskort a lábadra húzod. úgy. A völgyben épp három ördög verekedett. egyszer csak egy völgyet lát mely három heggyel volt körülvéve. pfű. hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől. mendegélt újra Árgyélus. hogyha magadra veszed.mondta a Nap -.Én . a harmadik meg amarra! Az ördögök felmentek a hegyre. az ostorral egyet csattintott. Bekopogott. Ott is úgy járt. akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit . hogy úgy köszöntöttél.

pompás vacsorát készített számára. Leoldotta. a negyedik. melyet ha megfújt. amint a Vénboszorkány elbóbiskolt. mert nincs itthon. mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad. és azonnal az egész vár kivilágosodott. előbb tizenegyszer pofon vágta. Reggel azt mondja a vén banya: . hogy azt sem tudta.Minden-éjjel eljön ide Tündérszép Ilona. Másnap is úgy történt. Most is kihúzta a sípot.Itt volt Tündérszép Ilona. hogy azért aludt ő is olyan mélyen. Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni.Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa. hogy az egész cselédség elaludt tőle.Jaj.Itt jön Árgyélus! Tündérszép Ilona azt hitte. Árgyélus. pofon vágta a lánypajtását.Hipp-hopp! Ott legyek. hogy a világon volt-e valaha. aztán azt mondta: . a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. Ekkor jött Tündérszép Ilona. mint a bunda. legalább megszabadítod a királykisasszonyunkat! Most nem lehetsz vele. . beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához: . akit akart. de jó.Ez azért van. most is élnek. ha meg nem haltak. 112 . elaltatott vele. . ő mindannyiszor sípolt egyet. De jött a másik.rebegte Tündérszép Ilona. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona. Akkor. Most éppen jókor jöttél. Egy öregasszony jött ajtót nyitni. de te aludtál.mondta Árgyélus -.Nem félek én tőle sem . kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz. megvívok én vele! Az öregasszony behívta Árgyélust. ha te háromszor megcsókolod.Ébredj fel. felhúzta a köpönyegét és bocskorát. megszabadulok a varázslattól. csak éjféltájban. ne aludj el! De az öregasszony gonosz boszorkány volt. meglátta a kedvesét. De egyszer. a Vénboszorkány elsüllyedt. Most a maga nyakára akasztotta a sípot. . hogy csak játszanak vele. Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát. legyek az apám várában! Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt. ostorával egyet csattantott. hogy itt vagy. mikor igazat mondtak. selyemágyat vetett neki. és attól Árgyélus úgy elaludt. meg ismerte Árgyélust. és kíváncsiságból belefújt. a tizenegyedik. mint az első. harmadnap is. . Tündérszép Ilona hatalmas tündér.Megérdemlem . De Árgyélus nem ébredt fel. Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott. minden ajtó felnyílt. Ekkor tért észre. Így volt éjfélig. Árgyélus háromszor megcsókolta. de úgy jártak mind a tizenegyen. Volt egy sípja. . Hát látja ám. mert csak akkor járhat szabadon. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra. Árgyélus bekopogott az ajtón. elfordult és sípolt. a harmadik. és felkiáltott: . másként halálfia lennél. ahol én akarok. De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát. Árgyélus hatalmas király lett. mikor a vén banya sípolt.

Nem tudom. letette maga mellé a zsákot. Hát a kisgyerek már megint ott volt egy nagy körtefán. s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. . hol nem.Te. kisgyerek. mert bizony megtürücsköllek! Most sem ért semmit a szó. csak mendegél. mert a medve hátára kapta a zsákot. hát jön egy lompos. Amint a kisgyereket meglátta. Amint ezt a loncsos medve meglátta. a bécsi bicskával kihasította a zsákot. lucskos. még az Óperenciás-tengeren is túl. Ez a kisgyerek kiment egyszer az erdőre. még így sohasem jártam! . amúgy istenigazában. hol nem volt. Mikor aztán hazaért. Egyszer csak szúrást érez az oldalán.Nem adok bizony én. levetette a zsákot a válláról. azt mondja az öreg ördöngös szülének: . a loncsos medve kioldja a zsák száját. A kisgyerek sírt-rítt. dehogy! Nem én bizony. élt egyszer egy kisgyerek. Az öreg ördöngös szüle telehordta a nagy üstöt vízzel. Mikor felforrt a víz. mert majd meglásd. s úgy megdögönyözte. Azt mondja a kisgyereknek: . tüstént odament a fa alá. csak szúrták az oldalát. hátára vette a zsákot. nyújtotta le neki. A loncsos medve azonban megkapta a kisgyerek karját.Ne szurkálj. s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé.No.mondja. lerántotta annál fogva. jól van. Avval hátára véve az üres zsákot. de a hátán egy üres zsák volt. Szisszent egyet-kettőt.A loncsos medve Egyszer volt. te szülém. maga pedig odébbállott.Te kisgyerek Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal. Mikor a loncsos medve fölébredt. mert lerántasz. vagyis ahogy arrafelé mondták egy loncsos medve. ment hetedhét országon keresztül. megtürücsköllek! Nem ért semmit a fenyegetés. elindult. és elaludt ott helyben. Ment. Mikor aztán már elfogyott a tűröm-olaja. ette a körtét a kis bécsi bicskájával. megtürücsköllek! Azzal megy. s azt mondta neki: . mert majd meglásd. megfogja a csúcsát.Ne szurkálj. . odament a fa alá. míg vissza nem ért abba az erdőbe. Azt mondja megint: . kisgyerek. melegítsd fel jól! No. kisgyerek. hogy jobban sem kellett. annál jobban szúrták az oldalát.Eredj. kisgyerek. hogy szeme-szája elállt bele a medvének. s felmászott egy nagy körtefára. hordd tele a nagy üstöt vízzel. hát úgy hull belőle ki a diribdarab kő meg a szerbtövis. de az bizony nem használt semmit. Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal! 113 . Egyszer csak még jobban szúrják az oldalát.Dehogyis rántalak. tüzelt erősen a katlan alá.Ne szurkálj. teletömte tégladarabokkal meg szerbtövissel. Azt mondja hát harmadszor is: . Amint eszegelődik. csak adjál! Az hát szakított egy szépet. s beletette a zsákjába. s vitte egyenest hazafelé. gyújtsd alá. rázza. Útközben elfáradt. . Aztán megint a hátára vette és vitte. vitte hazafelé. hol járt. meg sem állott. Amint ezt észrevette a kisgyerek. aztán azt mondja: .

. Mikor már csak úgy szikrázott a kemence feneke. vitte. hogy nem tette le a zsákot. hogy a kemencét tüstént fűtse be irgalmatlanul.Ó. hogy kell rá felülni. s beledugta a zsákjába. Avval fölkapta hátára. maga pedig nagy üggyel-bajjal felmászott a kémény tetejébe. könyörgött ott a fa alatt. ráült a lapátra.Hogy mentél te oda fel. a vasnyárs keresztülszúrta. behozta a sütőlapátot.Dehogy rántalak. Tűvé-heggyé tette az egész udvart. Az pedig megkapta a kisgyerek karját. de nem találta sehol. csak adjál! A kisgyerek szakított hát. Nyújtotta lefelé a medvének.Hát alfelembe vasnyársat dugtam. megtisztálkodott. vitte hetedhét országon hazafelé. . ülj fel erre a sütőlapátra! A kisgyerek rákucorodott a lapátra. hogy majd összedőlt. 114 . Megparancsolta most is az öreg ördöngös szülének. nem azt mondtam én. te kisgyerek? . . mutasd meg te előbb! Az öreg ördöngös szüle nem kérette magát sokáig. és szaladt. Addig kunyorált. hogy a kisgyerek odafenn gubbaszkodik a kémény legtetejében. nem rántalak biz én. Az ördöngös szüle jó sok fát hordott be. mert lerántasz! . A kisgyerek pedig lejött a kéményből. és azt mondta a kisgyereknek: .mondja neki a gyerek . hirtelenében meg kapta a lapát nyelét. mindannyiszor talpra állott. lefeküdt egy kicsit delelni. . te kisgyerek .Nem úgy. de valahányszor be akarta az ördöngös szüle a kemence száján dugni. lerántotta. a kisgyereket meg süsse meg benne. és nagyot ugrottam. kis szolgám. hogy megint elszökik a gyerek. hanem ülj le egészen! . kis buta. s minthogy nagyon el volt fáradva. A loncsos medve útközben megint elálmosodott. Egyszer csak felnéz a kéményre. hogy a kisgyerek szakajtott egy szép körtét.Ó. szaladt.No. Avval maga elment. hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi bicskáddal. keresni kezdte a szülét. hát látja. de amint nagyot ugrott.nem tudom én. mert félt. s bevetette az ördöngös szülét a tüzes kemencébe.mondja neki a loncsos medve -. hogy hajíts. hogy ő is úgy tesz. azzal úgy felfűtötte a kemencét. A loncsos medve gondolta. kedves nénikém . De a kisgyerek sem volt ám rest: amint ezt meglátta. amíg csak haza nem ért. és lehajította. de most már volt annyi esze.Nem adok bizony én. Mikor a loncsos medve felébredt álmából. és meghalt.

Kiküldte egyszer az erdőbe földiepret szedni. azért is nem szedhettek a nagy kereséstől elég epret. ezt mondta a furulya: 115 . gondolt egyet. Otthon az apjuknak azt hazudták. Tavasszal juhász legeltetett azon a tájon. Mikor a királyné fújta. A két öregebb alig szedett valamit. hol vette a furulyát. Királylányból jávorfácska. juhászlegény! Én is voltam királylányka. Azután elásta. Megvette a király azon nyomban a juhászlegénytől a furulyát. belefújt. hazavitte. Most az jutott eszébe. S a furulya most ezt szólta: Fújjad. üssük agyon inkább a húgunkat. hallgatta.Mit szól majd apánk. belefújt. A juhász odaadta a furulyát. ő volt a legjobb a lányai közt. Amikor észrevették. fújjad. A középső lány nem akart beleegyezni. A király a szájához vette. királyatyám! Én is voltam királylányka. Gondolt egyet a király: . azért is nem tudtuk teliszedni a kosarunkat. de a legöregebb végül mégis csak agyonütötte a szegény legkisebbet. Arra ment egyszer maga a király is. Azt mondja a legöregebb halkan a középsőnek: . Otthon azt mondjuk: elveszett az erdőben! Kerestük sokáig. milyen rejtelmesen tűnt is el az ő kislánya az erdőben. de nem találták. Felelte a juhász: . ha látja. annak három lánya. hogy a kis húguk elveszett az erdőben. alig tudtak ők is hazajönni! A király igen nagyon sajnálta a kislányát. mással töltötték az időt. elöntötte őket a rossz irigység. Királylányból jávorfácska. hogy ilyen keveset szedtünk? A húgunk meg teliszedte a kosarát! Majd megkérdezi: mit csináltunk? Mit felelünk? Hogy ki ne kapjunk. és furulyát csinált belőle.Add csak ide azt a furulyát. Mindig a kislányára gondolt. Jávorfából furulyácska. Megkérdezte a juhászt.Jávorfából furulyácska Volt a világon egy király. annak vesz legszebb ruhát. azért jöttünk ilyen későn haza. fújjad. Mindjárt meg is próbálta. rájuk esteledett.Itt vágtam az erdőben. A szegény legkisebbik királylányból pedig ott künn az erdőben jávorfácska nőtt. hogy mit mond a furulya. Megmondta nekik: aki leghamarabb teli szedi a kosarát. keresték mindenfelé. hogy fújja meg az is. A legkisebb lány volt amúgy is legszorgalmasabb. De a furulya mindig csak ezt szólta: Fújjad. hogy húguk nyerte meg a versenyt. Amint egyszer a jávorfácska felé ment. bánatosan megsiratta. levágott róla egy ágat. hamar teliszedte a kosarát. odaadta a feleségének. Jávorfából furujácska.

A gonosz testvér kiejtette kezéből a furulyát. rossz nénécském! Én is voltam királylányka. a furulya máris elkezdte: Fújjad. Kezébe nyomták a furulyát. De bizony az már nem akarta. A furulya azon nyomban elkezdi: Fújjad. Ahogy belépnek.Fújjad. hogy mit mond a furulya. hogy fújja meg a furulyát. s rimánkodott kegyelemért. úgy szánta bánta bűnét. fújjad. mint amennyit mondanak.Most fújd meg te . fújjad. . A királyné már régóta abban a hitben volt. a királyné odaadja a kisebbik lányának. királyanyám! Én is voltam királylányka. az egész országból azzal.mondta a királyné a legöregebbik lányának. Alighogy megfújta. és az ablaka alá ültette. Hallgatják mindketten. Az erdőben nőtt jávorfácskát pedig nagy gonddal kiásatta. hogy többet tudnak a lányai a kis húguk elvesztéséről. a fejét veszik. De a király rögtön kiparancsolta a házából. én gyilkosom! Én is voltam királylányka. Jávorfából furulyácska. hogyha visszatér. Jávorfából furulyácska. Jávorfából furulyácska. Királylányból jávorfácska. a fővárosból. Behívatja hát őket. Királylányból jávorfácska. Királylányból jávorfácska. fújjad. Aztán térdre csuklott. De nem térhetett ki. 116 . meg kellett fújnia.

Az bizony rák . ha mind a ketten bolondok nem voltatok! . s azt mondja reá: .Az bizony mász .No. . én jól látom.mondja a papné.A tűz lángja éppen így égessen el engemet. mégis az a gaz katona mind csak azt hajtotta. A szolgáló mosogatás közben meglátta.Ugyan bizony. s azt mondja: . s azt mondja nagy méreggel: . Még soha rákot nem látott. ha nem mász. hogy rák .Hát itt miféle égett bőrbűz van? . . sem bolond. s elküldte a szolgálót. s mikor megtudja. s amennyi edény nála volt. hát rábámészkodik. húgom: rák . a tányért. A katona elmegy gyalog. valamikor régen.Hát hol vannak az edények? A szolgáló elbeszéli. én nem vagyok sem vak.feleli a katona. s egy kicsit fél is tőle. vitéz uram. .Az bizony mász. tejesfazekat belerakta egy kosárba. .No.De hát már húgomasszony is miféle lélekkel mondhatja azt. erre még inkább megharagszik. Kérdi tőle a papné: . . hogy mász mondja a szolgáló. hogy mossa meg a patakon. s azt mondja: 117 . a szolgáló is hazamegy az edény nélkül. mi az istencsodája az ottan? . sem bolond. belöki a kemencébe s azt mondja: . . mikor én jól látom.Az isten engem éppen úgy pusztítson el. hogy rák! A papné éppen kemencét hevített. hogy mász .feleli harmadszor is a katona.Az isten engedje meg. hogy a hóhér éppen így vágja el a nyakamat.kérdi kívülről bejőve a pap. Azonban ott megy egy huszárkatona lóháton.Ó. kirántja a kardját. mi történt a rák és a mász miatt. nézni kezdi. hogy mász. A katona leugrik a lováról. tálat.Hát te csak azért törtél olyan kárt nekem? . vitéz uram. hogy mi történt közte és a katona között a másszal s a rákkal. A szolgáló megharagszik.mondja a katona.mondja a szolgáló.Ugyan bizony. mikor én jól láttam. . kapja a palástját mérgében összevagdalja azt egy fejszével a küszöbön. én jól látom. mikor én jól látom. ha nem rák. közelebb lép a rákhoz. mert sütni akart. hogy egy rák épp akkor mászik ki a vízből. asszonyom! Hisz én nem is hagyhattam annyiban.Az bizony. A szolgáló erre megbátorodik. elvágja a lova nyakát.mondja nagy nyersen a szolgáló. . .mondja ismét a katona. miféle lélekkel mondhatja azt. hogy rák? kérdi a katona. hogy mind diribdarabra törik. mind a földhöz veri. kapja a százforintos új bundáját.Az bizony rák .A huszár és a szolgáló Egy papné. én nem vagyok sem vak. Kérdi tőle a szolgáló: .

Kap egy botot.Az isten engedje meg. Az is megtudja. s azt mondja: . kendőket. az után jött.Az isten éppen így pusztítson el engemet. ha mind a heten bolondok nem voltatok! 118 . hogy mi történt ott. felgyújtják a papi házat. s amikor elbeszélik neki. s azt mondják: . látja az abroszokat és a kendőket a földön. kendők széjjelomolnak a ház földjén. ha mind a hatan bolondok nem voltatok! A hír elterjedt a történt dolgokról továbbig. ha mind a hárman bolondok nem voltatok! Odaérkezik a mester. s úgy vágja a földhöz.A hóhér éppen így vágjon össze engemet. a drága abroszok.A tűz lángja így égessen meg minket. ha mind a négyen bolondok nem voltatok! Érkezik az eklézsia kurátora is. hogy a tüzes mennykő éppen így üssön agyon engemet. s azt mondja: . s miért is történt. A bornya betévedt a pap udvarára. diribdarabokra hasogatja mind egyig. hogy a láda darabokra szakad. megharagszik. kérdezi. hogy hazahajtsa.. s miért. felkapja az eklézsia ládáját. felkapja a földről az abroszokat. hogy miféle dolog történt. mind amennyien vagyunk. ha mind az öten bolondok nem voltatok! Betoppan azalatt az egyházfi is.Az ördög éppen így szaggasson el engemet. És azt mondja a mester: . összecsapja a kezeit. hogy az mindjárt felfordul s megdöglik. s úgy vágja főbe a maga bornyát az ajtó előtt. Arra összegyűl az eklézsia. s kérdi. s mikor megtudja. ebben az órában. hogy ugyan bizony milyen dolog történt.

az asszonyon kívül tizenharmad magammal leszek a háznál. hol nem volt. még az Óperenciás-tengeren is túl volt a világon három szegény ember. hogy én sose hallottam róla semmit? 119 . hát ott a tál kolbász meg a fehér cipó! Bemegy a másik is. Kilép a ház elé. Egyszer ezek hárman kimentek az erdőre fát vágni. s ezt mondta: . s így sokat tapasztalt. legyen egy tál kolbász meg egy fehér cipó az asztalomon! Hát te? . hogy hiába kíván bármit.Miért? Mit kívánnál? . A bába megint rákiált: . Utoljára is megharagszik.mondja az első szegény ember -. mindjárt ott termett egy sánta ördög.Oda meg éppen ne tegye kend. mert ott két gyerek is van! Tenné ide. viszik haza a fát. A tizenkét gyerek otthon nőtt. Szerencsétlen szám! Inkább mennék a pokolba kályhafűtőnek! Alig mondotta ezt ki. éppen kerekszám tizenkettő! Megijed erre a bőgős. Egyszer a legkisebb azt kérdi az anyjától: . s most már ő kiált: . nőtt. Nyakon csípte a bőgőst.Biz itt . hogy mikor hazamegyek. tenné oda a bőgős a fát. hogy egy tál túrós lepény legyen az asztalomon! És te? . hogy mindnyájan legénykort értek. mindenütt tele a ház gyerekkel.kérdi a másik szegény ember.Ejnye. egy helyett tizenkét rajkója legyen! Eljön az este. Tenné le szokás szerint a fát a bőgős a szögletbe.Én azt . vitte azon nyomban a pokolba kályhafűtőnek. A harmadik. de rákiált a bába: . s ott így sóhajt: . úgy annyira. Csak vágják. hány gyerek van itt? .Édesanyám. Ezért tréfálni akart egy kicsit. disznó teremtette. de jó volna. aki a muzsikus bandában bőgőzni szokott.mondja a másik .S a harmadikhoz fordult. hogy tartja ő azt el. ha csak egy kívánságom is teljesednék! . vágják a fát.mikorra hazamegyek.azt kívánnám. hát ott a tál túrós lepény! Hazamegy a bőgős is. növekedett.Ej.Hajaj. sohase volt nekünk édesapánk? Vagy ha volt.A bőgős fia meg az ördögök Egyszer volt.Oda se tegye kend. Sehova nem tudta letenni a fát szegény bőgős. egyszer megszólal az egyik szegény ember: . hát éppen ott találja a bábaasszonyt.Ne tegye kend oda. azt gondolta. csak nem teljesedik az be. hogy mivel gyereket vár úgyis a feleségem . .Én meg .Én meg azt kívánnám. ott gyerek van! Tenné szegény bőgős a másik szögletbe a fát. a bába megint rákiált: . ott is gyerek van! Tenné a szegény bőgős a kamrába. hova lett. Bemegy az egyik szegény ember a házába.felel a bábaasszony -.

bizonyosan az égben találom.kérdezi belülről Szent Péter. elkezdett magának grádicsot vágni a fába.Jaj. Mérgében kiment a házból. adja ki! Feleli belülről Szent Péter: . gondolja magában a fiú. hadd keressem meg az apámat. édesanyám. hogy kelmed bennfogja a más ember igaz jószágát! 120 .Eresszenek csak be.No hát. Kapta magát. Utoljára is felért az égbe. fiam.Bizony volt nektek is. Amint így keresi. ha a földön nincs az apám. S kiáltott fennen: . majd megkeresem én. mindig feljebb vágta maga előtt a grádicsot. legalább odafönt is széjjelnézek egy kicsit. Mondják belülről: . Majd ha hazajön. azt mondta. Nézte őket. eresszen be kelmed. A fiú látta. behajította a kalapját a kapun.Most nem lehet bejönni.Kiadnám. . látja a tömérdek sok lelket a mennyország kapuja előtt álldogálni. De mikor megszülettetek. az egész föld kerekségét összejárta utána. a gyökere a pokolba. s haza is hozom! Evvel elindult a fiú világgá. odament a kapuhoz. nem az az én dolgom . de ha nem lehet! Mondtam már! Kiáltja be erre mérges hangon a fiú: . No. fiam. Fölmegyek oda is.Én vagyok a Zsiga bőgős tizenkettedik fia. akkor gyere. fiam. kereste. de messze elgurult. ez a sok ménkű lélek mind bebujkálna a kapu alatt a kutya-bejáráson.feleli a fiú. azóta se látta senki: Odaveszett! Felel erre a legkisebbik gyermek: . hogy már így semmire sem megy. ő nem lesz tizenharmad magával egy fedél alatt. Kiáltja a fiú: . Kereste.Mondja neki erre a szegény asszony: . várakozzál. fiam.Nem várok biz én. Azzal elővett egy fejszét. mert nincs itthon az ég ura. Majd félretessékelte őket az útból jobbra-balra.Már.Ki van ott? . bekopogtatott rajta. . hogy tizenhárom szerencsétlen szám. Amint felért és széjjelnéz. majd megkeresem én! . nincs-e közte az apja. Felelik megint belülről: .Nohát. éppen egy erdőben. A fa hegye az égbe ért. ha így van. befútta a szél a kalapomat. az apját keresni. nem is látom. most nem ereszthetünk be. . de csak nem akadt rá.Jaj. a kapus. Feleli a fiú: . Szent Péter uram. Mindig feljebb.Jól van! Majd bepanaszolom a gazdájának. észrevesz egy nagy nyárfát. S míg érte járnék s keresgélném. csak jöjjön haza.

Hová mégy. meg sem állott. a fele királyságával együtt. Mikor kívül volt a mennyország kapuján. meg széjjelnézni egy kicsit. félt. szemébe ötlik az apja viskója. te gézengúz? Feleli a fiú: . rögtön megy ki. azért. aki visszahozza! Azért jobb lesz. De megígértette vele. hogy milyen messze lehet onnan látni. Amint ott megy. de bizony azok nem adták. jön ám haza maga az ég gazdája. a negyediket. ötödiket. Az a nagy karosszék volt az ég urának széke.. mendegél. míg a pokol határába nem ért. ha tovább nem is mégy hanem visszafordulsz.hangzott a válasz -. az sem éri a célt! Felkapja a harmadikat. A fiú nekiindult a dombnak. egyszer egy dombhoz ér. hogy talán az anyját is megláthatná! Egyszer csak észreveszi ám.azóta el is lopta az édesanyám malacát. mert az ördögök ellopták a királyunk egyetlen lányát! Azt akartuk visszavenni. Ezért azt mondom. hogy elhordd magad a mennyországból. Mikor a székhez ért. gondolta magában. eget. ha se a földön.a mindenét! . hogy a szomszédjuk éppen akkor akarja ellopni az anyja egyetlenegy. se hallott.Hát te mit hajigálsz itt. . Felkap egy másikat. mikor látom. Mi is épp ott voltunk. de bizony esze ágában sem volt. se az égben nincs. Pedig a királyunk annak ígérte a lányát.” Felkap egy gyalogszéket.Oda ugyan hiába mégy. ha egyszer belül lehetett.Bizony én nem fordulok. . Mondja a fiúnak: . elkezdett ugyancsak hajigálni az apró székekkel. nagy üggyel-bajjal szerzett malacát. Már bizonyosan a pokolban van. Amint legjavában hajigálózik. aki egy malacot ellop. hogy hát mégis.gondolja magában a fiú -. Azt felelte nekik a fiú: . a föld irányába vágja! De biz az még csak a falu közelébe se járt. nem győzne engem a világ minden fúró-faragó embere se székkel. Az apámat keresem! . hogy a szomszédunk el akarja lopni.kérdezik a katonák. Meg is ígérte a fiú. fiú? . se kérdett. elkezdett gondolkozni.Hogyne hajigálnék. azzal előre. mert ebrúdon vettetlek ki! Megijedt a fiú. hol lehet az ő apja. ha én minden emberhez széket vágnék. mindjárt jobban odanéz. Amint így nézeget. beleült.. elkezdett bámulni. Abból meg lehetett látni az egész világot. az apját kutatni.Jaj. hogy amint a kalapot megtalálja. tengereket! A gyalogszéken pedig az angyalok szoktak ülni. de . vissza. elmegyek oda is! Majd megtanítom én őket! Azzal elindult. felséges uram. hogy rögtön kimenjen. körülötte meg sok gyalogszék. . földet. De nem fognak ki rajtam. Amint így kódorog. az ördögök vitték el. majd rád ijesztek én most. mintha ott sem lett volna.Megyek a pokolba.Szent Péternek mit volt mit tennie. te . Azt akartam oldalba hajítani! De nem tudtam. ha már eddig jöttem! 121 . a fejébe nyomta. elkotródott. nemhogy a tolvajhoz. megállj! . hogy megpirongatják. A domb legtetején egy nagy karos szalmaszék volt. „No hiszen. hát beeresztette a fiút. szembe találkozott egy regiment katonával. Megkereste a kalapját.

Mondja tovább a fiú: . mindjárt észreveszi. az öreg bőgős meg a királykisasszony . Bekopogtat rajta. Egyszer elérkezett a pokol kapujához. hanem elővett egy ásót.S azzal ment odább a maga útján.Jól van! Majd kiadnátok még.Nem kell nekem sem az aranyotok.tüstént elindultak a felvilág felé. s kérdi: . Kiadták rögtön a királykisasszonyt.Itthon van-e Plutó? Felel belülről egy hang: . s azt mondja: . De a fiú se kérdett. Aztán elkezdett nagy komolyan lépegetni a pokol kapuja előtt. Ás egyet a fiú. . Megijedt erre az ördög. s mondja: . te legény? Feleli a fiú: . Az ásóval meg pecézgette közben a helyet széltibe-hosszába. hogy mi hibázik.Itt az apád. mindjárt beszaladt. tudom istenem. csak addig várj.Én? Csak egy templomot rakok ide.Nem addig van ám az! Amiért az imént ki nem adtátok. Hazamegy Plutó a pokolba. csak azt ne kérd! Inkább adunk aranyat. Csak a királykisasszony. . amennyit csak elbírsz! Feleli a fiú: . hogy itt van! Felelik erre már többen odabentről: .Nincsen.Hát akkor adjátok ki nélküle is az apámat! Tudom. most már egy tapodtat sem megyek addig. Hogy se ki. se be.Jaj. hogy maga Plutó is kiszorul a pokolból! Nagyon megijedtek az ördögök.A királykisasszony hol van? 122 . nem adjátok? Mindjárt olyan anyaszentegyházat építek ide.Mit csinálsz itt. Kijön.Jaj.Nem várok én egy szempillantást se! Adjátok. míg Plutó hazajön. Mehetsz a dolgodra! De a fiú nyomja tovább az ásót a földbe. egy fia ördög ne járhasson a pokolba. Feleli az ördög: .Nem adjuk mi bizony! Nem bolondultunk meg! Kiált nekik vissza a fiú: . kihozta az öreg bőgőst. Meglátja ezt egy ördög a kapulyukon át. előre és hátra.a fiú. sem az ezüstötök. Kérdi mérgesen: . Esengeni kezd erre a főördög: . kérem. odamegy hozzá. ezüstöt. amíg az apámat ki nem adjátok. se hallgatott tovább egy szót sem. Ők hárman . ha kellene! Az ördögök csak nevették a fiú mérgét. míg a királykisasszonyt is ki nem adjátok.

győzze le abban. elkezd szaladni.Mondja remegve az egyik főördög: .No.mondja nagy kevélyen -. Így hát elhitte. hát fussunk versenyt . nem adom! Kiállok én akármiben veled is! Fölfújja magát a buzogányos ördög. pihegve. Eszébe ötlik valami: . mint te.Én. Visszakullogott nagy szégyenszemre a pokolba. s azt feleli: . hogy ott fekszik a bokorban egy nyúl. Az ördög fölhajította a buzogányt olyan magasra. Egy kengyelfutóval versenyt futni? Nem kis dolog! Most légy okos. olyan templomot épít a kapu elébe. csak a kis öcsémet küldöm. végigméri a buzogányos ördögöt. hogy se ki. Elindul a futár. ott felel a bokorban! S ha majd megindul. Avval elkezdett kiabálni: Bátyám! Bátyám! S néz föl a felhőkre. akinek az volt a híressége. hogy olyan messze hajította a buzogányt. fiú! De meglátja a fiú. De bizony a nyúlnak még csak nyomába se hághatott. se be nem tudunk járni! .Ó. Amint leesett.s elbeszélte. Kiáltott neki már messziről: . én nem futok magam. hiszen nem tudott volna az templomot építeni.mondja Plutó -. S azt mondja: . de azért így szól: . a fiú megfogta a buzogány nyelét. hogy a fiú különb futó nála. Mondja neki: . . 123 . buzogányos! Hozd vissza tőle te a királykisasszonyt. előbb azzal álld meg a versenyt.Bizony.Ilyen legénynek. Megállt nemsokára. Odamegy az ördög a bokorhoz. hanem nyúl. az ottmaradt! Miért? Így meg így jártam! . Rákiabál már messziről: .Ó. utol is érte a fiút nemsokára.feleli az ördög. Nem is volt neki. egy ilyen legénnyel? Kiállok én teveled akármiben! . Plutó mérges lett: . ha oda nem adjuk. mint senki más. amiből csinálja. Útnak eredt a buzogányos.No. s visszaszól: . Eredjen utána mindjárt a leggyorsabb futárom! Hozza vissza tőle a királylányt! Ha pedig a fiú nem adná. szólítsd. Nem is merte tovább kérni a királykisasszonyt.Hol a királykisasszony?! . Aztán jöhetsz hozzám.Bizony. Az is legyőz! Eredj. hajítsd először te. hogy hogyan járt. bolondok .Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. Nem tudott volna az a fiú úgy szaladni! S azzal odafordult egy másik ördöghöz. hogy alig látszott. te bolond! Hiszen nem az öccse volt az.Lássuk hát! Ki tudja ezt a kétmázsás buzogányt magasabbra hajítani! A fiú meghökken egy kicsit. utol is érte a fiút csakhamar. fiam. Mert azt mondta. Uccu neki az ördög. versenyfutásban. mint te vagy. ilyen legénnyel. te szegény ördög .kérdezi tőle Plutó. Feleli még mindig szégyenkezve az ördög: . azt odaadtuk egy fiúnak.Ó. A nyúl felriad. amiben ő az erősebb.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú.Eredj utána te.

hogy meglássam. utoljára a magáét.Kinek kiabálsz? . . Ez az ördög is királykisasszony nélkül ment vissza a pokolba. Kovács.Jaj. Nyeli dühét Plutó újra. Már messziről kiáltott neki: . mint én? Azt mondja a fiú: . abroncsold be az enyimet is! . s azt mondja: . Elindult.Tudsz ezzel a karikás ostorral nagyobbat kondítani. Hozd vissza tőle te! Utána indult az ostoros ördög. Neki akarom felhajítani ezt a kis buzogányt. megfordul a fiú. már előre mérgesen: . Feleli egyszerűen a fiú: . a másvilágon. azután az apjáét. Megijed az ördög. 124 . mint egy ágyú. inkább ne is hajítsd! Maradjon a tiéd a királykisasszony.Bizony. hasznát veheti ennek a sok jó vasnak. . ostoros. fiam. azt mondja: .Bizony én csak a bátyámnak.Eredj utána te.kérdi tőle az ördög. Ettől is kérdi Plutó. aki arról volt híres.Különb legénynek sem. ott a felhőkön túl.. el is érte a fiút. azt nem hozhattam el! Így meg így jártam a fiúval .Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Megáll. Mert mindjárt akkorát kondítok.Jaj. hogy akinek be nem lesz abroncsolva a feje.kérdi az ördög. hanem keresett gyorsan három abroncsot.No. mint egy ágyú. hogy akkorát tudott durrantani az ostorával.Csak a fejünket abroncsolom be. mint te! Kiállok én versenyre veled is! Feleli gőgösen a durrantó ördög: .Mit csinálsz? . hadd lám előbb. szétreped.Ó.ijed meg az ördög. mit tudsz te. Az ördög kondított akkorát. hogyan járt. kondítsd a párját! A fiú nem szólt semmit. te bolond! Hiszen nem bírta volna az a fiú a buzogányodat meg se mozdítani! Aztán odafordul egy másik ördöghöz: . Csak a buzogányomtól ne fossz meg örökre.Hol a királykisasszony? Feleli szepegve a híres buzogányhajító ördög: . Feleli a fiú: .Csak kondíts. Csak azt várom. Beabroncsolta először szép gyengén a királykisasszony fejét. s így szól: .s ő is elmondja. s azt mondja nagy büszkén: .

te bolond! Hiszen nem tudott volna az a fiú semekkorát se kondítani. hogy járt. hogy összeszurkálta a fiú. én majd kívül állok. hozd vissza már te valahára! Útnak ered Plutó kocsisa egy vasvillával.Héhó! Ide a királykisasszonyt. varrjunk versenyt! 125 . vagy állj ki velem versenyre! .feleli a fiú. Rákiált: . De bizony az ördög sohasem tudott átszúrni a kétágú vasvillával. Feleli hüppögve a kocsis ördög: . bolond! Hisz sövényen át a kétágú vasvillával egyet sem lehetett szúrni. mert mindig megakadt a sövényben. de olyan erősen. próbálj szerencsét vele te! Nekirugaszkodik az ördögök szabója. ne szorítsd már jobban. inkább legyen tied a királykisasszony!” Erre aztán megtágította a fiú az abroncsot. Kiált már messziről: . állj ennek a sövénynek a belső oldalára. megtapogatva a fejét: . Így meg így jártam az abroncsolással .Nem félek én tőled sem. szabó.Eredj utána te. Azzal odafordul egy következő ördöghöz: . Feleli a durrantó ördög.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt. Odafordul egy másik ördöghöz: . . utol is éri a fiút. s azt mondja: . .Ó. Ha legény vagy.Eredj utána te.Szívesen . mi esett vele.Úgy kell. Versenyzek én véled is. . Az ördög visszament nagy pironkodva. menjünk be ebbe a kis házba. A fiú egy nyársat fogott. mert mindjárt agyonszúrlak! Védd magad! Feleli a fiú: . mutatta. szaladásnak eredt: visszanyargalt a pokolba. De a fiú a nyárssal úgy összevissza szurkálta az ördögöt.kérdi ettől is mérgesen Plutó. ki tudja a sövényen keresztül jobban összeszurkálni a másikat. Azt mondja: .s ő is elmondta. Plutó alig látott a méregtől.Te sem hoztad vissza a királykisasszonyt? .Nem lehetett! Így meg így jártam! . ki tud jobban varrni! Gyere.Hol a királykisasszony? .De hát mi a te mesterséged? Dülleszti erre mellét az ördög. De így a sík földön nem nagy mesterség viaskodni. Az ördögnél kétágú vasvilla volt.s elmondta.kérdi nagy haragosan Plutó. hogy utoljára az megsokallta a dolgot. kocsisom. lássuk.A fiú elkezdte abroncsolni az ördög fejét. Azzal elkezdtek szurkálódzni a sövényen át. hogy utoljára az ördög könyörgésre fogta a dolgot: „Jaj. fiam. Plutó most lett csak igazán mérges! . utoléri egy kis ház mellett a fiút.Nem hozhattam bizony azt vissza.Az enyém? A varrás! Próbáljuk meg.

Egyenes farkút egyet sem leltek. Ki mennyit hajtott ki? Kereshették biza. Azzal odafordul a következő ördöghöz: . te bolond! Hisz éppen azzal telt el a sok idő. Nagy lakodalmat csaptak.De hát miről ismerjük meg. hogy ne kelljen a cérnát sokszor húzogatni a tűbe. Megint a fiú lett a nyertes. hogy melyik disznót ki hajtotta ki? . rögtön olyan hosszút belehúzott. mint én. hogy minden öltésnél ki kellett ugranom az ablakon. . hogy milyen nagy bajjal. . Azzal lefeküdt. Tovább nem volt rajta hatalma Plutónak.a fiú után rugaszkodik most az ördög kanásza. melyik több. Nem öltögetett még tíz percig sem. A fiú pedig a királykisasszonnyal addigra kiért a pokol határából. ördög. ettek.Héhó! Nem a tiéd ám a királykisasszony! . Vesd el magad! .Úgy bizony! Miért? Mert nagyon jól tud az a fiú varrni! Olyan hosszú cérnát húztam a tűbe. szólította a fiú az ördögöt: . vagy az egyenes farkú. Hozzáfogtak rögtön a disznóhajtáshoz.kérdi az ördög. Még most is élnek. s mégis hamarább kész lett vele.feleli haragosan Plutó. Üres kézzel visszakullogott ő is a pokolba. . hátha te el tudnád venni tőle. .Szaladj utána te. Feleli sápadtan a varró ördög: . egyenesen a királykisasszony édesatyjához mentek. ő meg csak kurtát. A sok disznót mind felzavarta. fiam. hozzáfogtak a varráshoz. Ha ebből több disznót ki tudsz hajtani egy óra alatt. Te meg hajtsd az egyenes farkúakat.Te is a királykisasszony nélkül jössz vissza? . hogy minden öltésnél ki kellett az ablakon ugrania.feleli a fiú. Mikor a király meglátta egyetlen kedves lányát. Az ördög visszament leesett állal a pokolba. Itt van egy nagy disznóól. utoléri. s a kurta cérnával szaporán öltögetett. olvassuk meg. mindjárt beváltotta az ígéretét: hozzáadta a lányt a fele királyságával együtt. a göndör farkú-e. Rákiált: . kanász.Hát kié? . Erre az ördög is ráállott.Ó. Így tehát ez az ördög sem nyerhette el a királykisasszonyt.feleli a fiú . Amint felértek erre a világra. aki jobban érti a kanászmesterséget. Mikor aztán eltelt az óra.csak a göndör farkúakat hajtom.kérdi. ittak. míg kiugráltál beugráltál! .Bementek a házba. Csak nem talált. 126 . A fiú kurtát húzott a tűbe. Plutó majd szétpukkadt haragjában. mikor megtudta.kérdi a fiú. ha meg nem haltak.No.Azé. milyen sok veszedelem közt tudta megszabadítani a fiú. Az ördög.Nem bánom . gyere. Az ördög meg az egész óra alatt kereste az egyenes farkú disznókat.Én majd . mind kiszaladt az ólból. A fiú kihajtott nyomban húszat-harmincat. már ő készen volt. tele disznóval. elviheted a királykisasszonyt! . Azt mondja a kanász ördög: . éppen a pokol határánál.

tyúk koma. a farkas is át akarta ugrani. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! Azt mondja a nyúl: . róka koma? Azt mondja a róka koma: .No. előtalálnak egy farkast. Azt mondja a nyúl: . majd többen leszünk! Amint mennek. Amint mennek. hogy beleestem a sáncba.mondja a róka koma. Amint sírt-rítt. megkérdezték. a buzogányi hegyeken túl. . aki ezt a sáncot átugorja! A kakas átszállta. kakas koma.mondta a tyúk. egy messzely bort inni! . a tyúk átszállta. majd többen leszünk! Amint mennek.A kakas koma talált egy garast. . volt egy öregasszony. nyúl koma. nem bírok kimenni . . Kimentek a szemétdombra kapargatni.mondta a farkas. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . kakas koma.Én is elmegyek. mendegélnek.Gyere. a nyúl meg a róka is átugrotta. nyúl koma? Azt mondja a nyúl koma: . hogy nem tud abból a mély sáncból kimenni.Gyerünk el a kocsmába. azután szállni tanul A hosszúháti hegyeken innen. gyere. miért sír. azt mondja a tyúknak: .Hová mentek. gyere. mendegélnek. most az jön velem bort inni. amin ki bír menni. annak volt egy kakasa meg egy tyúkja. gyerünk . és könyörgött nekik. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . tyúk koma? Azt mondja a tyúk koma: . Azt mondja a farkas: .Nem bánom.Gyere. előtalálnak egy rókát. Ott sírt a farkas.Gyere.A kakas koma talált egy garast. előtalálnak egy nagy sáncot. mendegélnek. majd többen leszünk! Amint mennek. Azt mondja a kakas koma: . hogy hordjanak gizöcskét-gazocskát. éppen arra mentek a madárkák magot szedegetni. mendegélnek. tyúk koma. aztán beleesett.Hová mentek. Azt mondja a róka: .Hová mentek.Harmadnapja.A farkas mulatni megy. hogy éhen kell neki megdögleni.Van négy csonka fám. költhettek rajta! 127 . gyere. a kakas talált egy garast. kakas koma. . előtalálnak egy nyulat.Én is elmennék! .Én is elmék! .A kakas koma talált egy garast. megállnak ott a szélin.

te kismadár? . mert kivágom a fát. pihenni. a farkas megint visszajött. hogy nem kellett neki elvesznie. hogy ez a csúnya farkas már elvitte két fiát. ki tanított meg erre. Rá is fészkeltek.Kismadár. ahogy odaért. jól tartsd az ekét. mert kivágom a fát. felszántom az alját. felszántja az alját. A farkas megette. mert kivágja a fát. ha van ekéd! Azt mondja a farkas: . A varjú elszállt. Mikor meglátta a kismadár. Mikor kialudta magát. hajszára két fülem. adj le nekem egy fiadat. Arra szállt egy varjú.Hogyne sírnék. hogy az a huncut farkas mind elhordja a kisfiát. A farkas pedig.Miért sírsz. megijedt. megint mondta a kismadárnak: . A farkas megette. Örült is a farkas.Kismadár. mi lesz belőle. ha van ekéd! Megörült ennek a kismadár. Cselőre két lábom. hajszára két fülem. megint elment a hűvös fa alá. akkor lement a hűvös alá lefeküdni. lefeküdni. mikor az a huncut farkas elvitt három fiamat.Vágd ki a fát. azt kiáltotta fel a kismadárnak: . elment a csonka fa alá. jóllakott. hogy lesz nekik min költeni. ha van fejszéd. ha van fejszéd. megint elment a csonka fa alá. De a kismadár csak visszakiáltott: . hanem majd megtanítom én őt. A farkas megette. és azt mondja: adjál egy fiadat. de a kismadarak is örültek. hogy már csakugyan kivágja a fát. jól tartsd az ekét. Hát egyszer megy ám a farkas. farkam! Akkor megijedt a kismadár. megijedt. hogy már megint itt a farkas. felszántom az alját! Cselőre két lábom. ha mind el találja vinni. felszántom az alját. adjál le egy fiadat. szántsd fel az alját. hogy már csakugyan kivágja a fát. farkam! Az egyik madár akkor levetette neki egy kisfiát. jól tartsd az ekét. megint elment a hűvös fa alá. adj le nekem egy fiadat. felnézett a fára. hogy már megint itt a farkas! Az pedig nagy büszkén felkiáltott a fára: .Kismadár! Adjál egy fiadat! Kivágom a fát. farkam! Akkor megijedt a kismadár. akkor megint felkelt.Hordtak is a madárkák annyi gazt. mert kivágom a fát. felszántom az alját. Mikor meglátta a kismadár. Cselőre két lábom. A farkas kialudta magát. hogy a farkas ki bírt rajta menni. szépek is voltak már a kicsinyek. felkiált a fára: . De a varjú jó tanácsot adott a kismadárnak: . már csak egy maradt. Sírt-rítt a kismadár. megállt a csonka fa alatt. kérdezi tőle: . Sírt-rítt a kismadár. szántsd fel az alját. megint felkelt. 128 .Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Tudom már. elkezdett sírni. örült is nekik az anyjuk. és levetette megint egy kisfiát. jóllakott. költöttek is rajta. akkor csak mondd neki: vágd ki a fát. hajszára két fülem. elkezdett sírni-ríni.Ha még egyszer eljön a farkas. és levetette egy kisfiát.Kismadár. jóllakott.

vitte felfelé. farkas koma. a fejem. megtanítlak szállni! .Mekkora? .Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! .Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Megcsalsz. tanítsál meg! .Elment a farkas.Ereszd ki. Kieresztette a farkas. megtanítlak szállni! A farkas megint kieresztette.Mint egy félvilág. mint az előbb! . Mikor már felvitte a magasba kérdezte a farkast: . farkas koma.Látod-e még. megcsalsz! . Könyörgött a varjú: . megtanítalak szállni! . A farkas megint bekapta a varjú fejét. farkas koma.Akkora. odament szedegetni.Látom! .Nahát. megtanítlak szállni! . meglátta a sok búzaszemet. megint szétterpeszkedett. vagdalózott a csőrével. a fejem.Ereszd ki. és megint kérdezte: .Mekkora? . megint szétterpeszkedett. a varjú megint könyörgött: .Látod-e még.Nem csallak meg! Ereszd ki. a fejem. elment megint az országút közepére.Ereszd ki. aztán kiment az országút közepére. a fejem. Akkor a farkas odament egy rakás tiszta búzaszembe. odament. a földet? 129 . a földet? Azt mondja a farkas: . Megint bekapta a farkas a varjú fejét. elment az országút közepére.Látom! . megtanítlak szállni! . farkas koma. és kieresztette.megcsalsz. hát egyszer csak bekapta a farkas a varjú fejét.mondta a farkas . farkas koma. A varjú megint arra ment magvat szedegetni. odament szedegetni.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe. farkas koma. farkas koma. megtanítalak szállni. a fejem. megint elszállt a varjú. a varjú meg arra ment. farkas koma. beült egy rakás kukoricaszembe. kérdezte megint: .Ereszd ki. Arra ment a varjú magvat szedegetni. meglátta a sok kölest.Ereszd ki. Akkor még feljebb vitte. A varjú felkapta a farkast. a varjú pedig elszállt.mondta a farkas. a földet? Azt mondja a farkas: . és ott szétterpeszkedett. mint az előbb! . Akkor a farkas beleült egy rakás kölesszembe. a fejem. Könyörgött neki újra a varjú: . mint a világ! Akkor a varjú még feljebb vitte. meglátta a kukoricaszemeket a farkason.Látod-e még. farkas koma.

mert agyonütlek! De a tőke nem mozdult. aki nem hiszi.Látom! . 130 . mert agyonütlek! Szaladj.Látod-e még. a földet? . annak azt kiabálta: .Látom! . Eddig van. kérdezte megint: .Látod-e még. a földet? . minden porcikámat összetörtem a füstös tőkében. Akkor még feljebb vitte a varjú.Nem látom már! Akkor a varjú eleresztette.Mekkora? . A varjú pedig odament.Akkora.Megtanultál szállni? . farkas koma.Meg ám. és megint kérdezte: . minden porcikája ízzé-porrá tört. Lenn észrevett egy füstös tőkét. mint egy tű! Még feljebb vitte. és megkérdezte a farkast: .Mint egy alma. farkas koma. barát. a földet? .Látod-e még. hogy becsapta a farkast. A varjú pedig jót nevetett.Mekkora? . és kérdezte megint: .Mint egy ország! Még hétszerte feljebb vitte. Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe..Látom! . járjon utána.Szaladj. a farkas pedig zuhant lefelé. farkas koma. barát.Mekkora? .

ahhoz akartak eljutni. A szomszédjának meg három fia: Csinosomdrága. míg csak egy bogaras házat nem találnak. és azzal egyedül bement a házba. vége az életünknek! Kaptak a királytól lovat. annak volt egy szép lánya. De. Csinosomdrága mindjárt bement. aki hasztalan vállalkozik. A kovács tudta. Elmondták neki. mendegéltek a fiúk.Menjünk. hasznát vehetitek! A fiúknak volt egy kovács nagybátyjuk. kaptak szállást. hogy jön Csinosomdrága meg a testvérei. aki a palotában lakott. hogy visszataláljanak. Mentek. Azt mondja egyszer a király. de még a hírét sem hallottam.Már. hogy a naposholdas paripáért mennek. szállást kérni. hol van a naposholdas paripa. mendegéltek. és mikor elindultak.Tíz órakor . A lovak lábán a patkót megszorította a kovács.felelte az asszony. A fiúk megpihentek a kovácsnál.Mikor jön haza az urad? . Búcsúzáskor utánuk kiáltott az öregasszony: . ha visszajönnek. Búcsúzáskor az öregasszony adott egy kefét Csinosomdrágának azzal. 131 . A fiúk bementek. de közben hallgatózott. A lovát odakötötte egy fához. a legöregebb fiának a feleségét: . kaparta az ajtót. Reggel onnan is továbbmentek. hogy mi járatban vannak. szállást kértek. halál fia az. Mentek. Csinosomdrága ment elöl.mondta az öregasszony -. mi járatban vannak: a naposholdas paripáért mennek. pedig megöregedtem. elmondta.Csinosomdrága Volt egy király. hogy addig menjenek. kinyitja majd a kaput.mondta az öregasszony -. és azt mondta a testvéreinek: . hogy a Vasorrúbábának a legfiatalabb fia nyergeli a naposholdas paripát. ott lakik a Vasorrúbába három fiával. A Vasorrúbába kérdezte a menyét. nekiindultak. . aztán macskává változott. és elmondták. kinyitotta a kaput. odament az ajtóhoz. Mondta nekik. én megöregedtem. Hamisanpajkos. de ha nem hozzuk el. annak adná a fele királyságát meg a szép lányát. Tizenkét legény dolgozott a nagybátyjuknál. az ingoványban megint egy kis házat találtak. hogy csak menjenek tovább. .Itt van egy vakaró. Széplegénymákos. hogy még hasznát veheti. Mentek. hogy aki a naposholdas paripát elő tudná neki hozni. kaptak is. Öregasszony volt a házban. hogy mi járatban vannak. elesteledett. elesteledett. Reggel a fiúk továbbindultak. hogy majd lesni fogja őket. Megígérte nekik. míg egy bogaras házat nem találtak. elmondották ott is. mendegéltek.A naposholdas paripát meg nem találjátok . Csinosomdrága meghallotta. még külön is adott nekik egy patkót azzal. hát siettek. Csinosomdrága azt mondta a bátyjainak. Öregasszony volt abban is. Már messziről észrevette a kovács. az ingoványon egy kis házat találtak. fiam . nem hallotta-e hírét. hogy hasznát vehetik. elkezdett dorombolni. Beeresztették. majd utoléri őket. még a hírét sem hallottam.

édes holló! Ejts csak egy csöpp vizet rám. A legkisebb meg az urát tizenkét órára várta. hogy a Vasorrúbába fiai hazafelé jövet elpusztítják a bátyjait. holló. . Ölre mentek. dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . sehogy sem akart rámenni.Holló. édes holló! .Holló.Holló. holló. Arra szállt megint a holló. Arra szállt a holló. Mentek. az előbb is kettőt adtam! A holló őrá ejtette a vizet. mezőt találtak: a tenger vize ment a híd alatt. egy dögöt adok! 132 .felelte Csinosomdrága. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! .Holló. Amint a hídhoz ért. Tíz órakor jött hazafelé a Vasorrúbába legöregebb fia. Itt lepihentek.Nem bizony! . Sokáig birkóztak.No. ejts csak egy csepp vizet rám. utánavágtatott a bátyjainak. mendegéltek a fiúk az ingoványon. . holló. két dögöt adok! A holló Csinosomdrágára ejtette a vízcsöppet. holló. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! .No. ó.mondja Csinosomdrága. . Mikor ezt meghallotta Csinosomdrága. megrázkódott. leugrott a padkáról. Azzal ők is ölre mentek a hídnál. nem aludt el. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . ó. sokáig birkóztak. a világosságtól messze fénylett. Tizenkét órakor a naposholdas paripán jött a Vasorrúbába legkisebbik fia. A lova ennek is fölhorkant. felült a lovára.Ejts csak egy csepp vizet rám. Kieresztették. Azt mondja neki a Vasorrúbába legöregebb fia: . ember lett.No. édes holló. birkóztak. a lova nem akart a hídra menni. odament az ajtóhoz.Nem bizony! . De Csinosomdrága a parton állt. egy dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . Arra szállt egy holló.A középső fiú felesége azt mondta. a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak adta. Tizenegy órakor jött a Vasorrúbába középső fia. mikor a hídhoz ért.mondja Csinosomdrága. egyik se bírta a másikat legyőzni. mikor a hídhoz ért. Félt. a lova fölhorkant. elkezdett kaparni. kár! . azt mondja neki a Vasorrúbába fia: . hidat. Csinosomdrága legyőzte a Vasorrúbába középső fiát is. egyik se bírta a másikat legyőzni.Kár. Amikor kijött. édes holló. . édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. és elkezdi: .Nem bizony . hogy az ő ura tizenegy órakor jön haza. két dögöt adok. ó. A hídnál ölre mentek. És odaadta a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak. elaludtak. egyik se bírta a másikat legyőzni. holló.Holló. ejts csak egy csepp vizet rám. Csinosomdrága így legyőzte a Vasorrúbába fiát. ó.mondta a Vasorrúbába legöregebb fia. fölhorkant: .mondja neki a Vasorrúbába fia. ó.

csak mikor látták. Csinosomdrága kiszaladt. ott künn megrázkódott. a Hamisanpajkost meg a Széplegénymákost. mint az arany.mondta nekik Csinosomdrága. és megeszi. Ha megeszi a körtét. vagy megfürdik bennem. A Vasorrúbába menyei ott bent sírtak. a körte is vérré vált. ha levesz csak egy almát is. nem Csinosomdrága-e. nézzük meg. Csak akkor mondta meg a bátyjainak. Elmegyek az út szélére. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. kettévágta. hogy kimenjen. minthogy úgy elmenjen mellettem. Még idejében elérte a két bátyját. felugrott a padkára. hogy ne szakítson rólam. ember lett. a körtefa megfogja őt.Hozd csak ide azt a macskát. majd én veszem le! . a macskát elszalasztották. halálnak halálával hal meg. hogy nem ehettek az almából. Mentek tovább. a kis kendővel megtörölte. farára. leszakított egy körtét. mendegéltek. . hogy miért tette ezt. vágjátok le a nyakát! De sokáig keresték a fejszét. Mikor a körtefához értek. vagy iszik belőlem Csinosomdrága. Aztán pokrócot vetett a naposholdas paripa fejére. úgy vágtatott: félt. Csinosomdrága megint kivette a kardját.Azt mondja erre Csinosomdrága: . belecsapott a kardjával a vízbe. és ahogy csak bírt. Mentek. azután leszakított egy almát. A holló Csinosomdrágára ejtette a csepp vizet. akkor pedig vége lesz! A macska leugrott a padkáról. Csinosomdrága a lovát a fához kötötte. hát Csinosomdrága. De Hamisanpajkos meg Széplegénymákos előbb haragudott. Azt mondja a Vasorrúbába a legöregebb menyének: . Aztán felkeltette két testvérét.Én pedig víz leszek. hogy vérré vált az alma. akkor csendesedtek le. tiszta. már éppen szakítani akartak az almából. attól le is győzte a Vasorrúbába legkisebb fiát is. vérré vált az is. tegyétek a küszöbre. halálnak halálával hal meg. 133 . hogy ne világítson. az almafa megfogja őt. mi történt. jajgattak. Mentek tovább. macskává változott. A Vasorrúbába nem győzte a menyeit várni. hogy Csinosomdrága megölte az urukat. keresd meg a fejszét. felült a lovára. ó. seprűre ült.mondja a középső -. kutya Csinosomdrága. nézik. inkább meghal. Azt mondja a legöregebb: . a nagybátyjuk háza felé. Ha ő az: jaj az életének! Az asszony megfogta a macskát. kettévágta. hogy a testvérei bajba kerülnek.No. középső menyem. ha pedig nem eszi meg. tőlem már négy dögöt kaptál. . az ajtóra ment kaparni.Én körtefa leszek . Az alma tüstént vérré vált. kis kendővel megtörölte. Beeresztették.Menjünk vissza! .Nem szabad. két dögöt adok.kiáltott rájuk. mert el van fáradva. mikor a Vasorrúbába házához értek. Azzal kivette a kardját. holló. Mikor a vizet elérték. . ha pedig nem eszi meg. Azt mondja a legkisebb: . kezemben vagy! Te. .Holló. ti meg fogjátok a két lábát. aki meglát. Azok nem is tudták.Nemsokára jönni kell Csinosomdrágának hazafelé. szép almafa leszek.

Mentek hazafelé.Hajítsd el a vakaródat. Mikor tüzes volt már a csípővas. kisgazdám. utána Csinosomdrágának! De Csinosomdrága akkor már jó messzire elment. míg a csípővasat meg nem tüzesítik. olyan sűrű erdő lett abból.mondta Csinosomdrága -. mint a kefe szőre. eljöhet még az idő. hogy maga megmelegszik! . mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. amit az öregasszonytól kapott. Előtaláltak egy Nagynézhetőt: úgy nézett. kisgazdám. Nagy nehezen kitápászkodott. mindenféle gúnyából kilenc volt rajta.Jöjjön velünk. hát látja.Hajítsd el a kefédet.Fúrjatok egy lyukat. hogy kihajigálhatja magát. Csinosomdrága azt mondta neki: .mondta a Nagyfázható. hogy csak a füle látszott ki belőle a Vasorrúbábának. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. látja. mert még olyan helyet találhatunk. azt mondja Csinosomdrága: . Itt most már megpihentek a fiúk.mondta a Nagyhajigáló. Mikor kipihenték magukat. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: .Csak azt látnám! . Mindjárt elhajította a patkóját. Mentek tovább. hogy a szeme közé nézzek Csinosomdrágának! . A fiúk nagybátyja látta a bajt. Azt mondja neki Csinosomdrága: . amit az öregasszonytól kapott. Mentek tovább. hogy a szeme majd kidülledt. csak kívülről kiabált: . Amint beeresztette őket a nagybátyjuk. Ezzel elbúcsúztak a nagybátyjuktól. nem messze a Vasorrúbába. Lett olyan sár. a ló fogával tudta csak kiszedni. Mindjárt elhajította a keféjét. hogy itt van.Hajítsd el a patkódat. hogy jön ám a Vasorrúbába.Jöjjön velünk. utána Csinosomdrágának! De az már jól elment. Egyszer előtaláltak egy Nagyhajigálót.Ne fúrjanak addig . Nagy nehezen kijött belőle. hogy kinézheti magát! 134 . hát látja. Mindjárt elhajította a vakaróját. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. fúrtak egy lyukat. mert a Vasorrúbába fel akarja vetni a kerítést. és hozzájuk szegődött. Mikor a Vasorrúbába kiért az erdőből. visszaesett a közepébe. . Útközben találtak egy Nagyfázhatót kilenc suba. mindjárt becsukták a kaput. hogy nyomában van a Vasorrúbába. A Vasorrúbába a nyelvét dugta be a lyukon. mégis mindig nagyon nézhetnék volt.Most már elmehetünk békivel. Dörmögve ment vissza. amit a nagybátyjától kapott. kisgazdám. Már Csinosomdrága lovának farát tüzes seprűvel verte a Vasorrúbába. a Vasorrúbába nem bírt bemenni.Jöjjön velünk. mert a Vasorrúbába többé nem jön. Mikor kiért a sár szélire.Az kellene nekem! .Egyszer csak azt mondja a naposholdas paripa: . visszaesett a közepibe. Azt mondja Csinosomdrága: . Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . mert még olyan időt találhatunk. A patkó belement a Vasorrúbába lova lábába. és hozzájuk szegődött. de csak egynegyed téglát bírt elhajigálni egyszerre. De a tüzes csípővassal elszakították a nyelvét. kilenc szűr. mégis fázott. ez mindig szörnyen hajigálhatnék volt. a kapu már nyitva volt.

Mentek tovább. hogy kiszaladhatja magát! . amit talált fát. Este aztán bement a kemencébe. hogy Nagyfázható benne van.Ezt vártam régen! Az udvaron. és akkor is tüzel. jöhet még olyan idő. Azt feleli a Nagyehető neki: .mondta a Nagyehető. a többit majd elvégzem én. mindig ehetnék volt. mindig szaladhatnék volt.mondja Csinosomdrága. mert majd megveszi az isten hidege! Bemegy ő is a kemencébe: szénné égett. nézze meg. hogy már hatszázhatvan öl fát feltüzeltek. Azzal mindjárt szót vált a Nagyehetővel meg a Nagyihatóval.Jöjjön velünk. nem kell apróra darabolni! A Nagyiható meg azt mondja: . Mentek tovább. Azt mondja a király: .Az kellene nekem! . Kilencen voltak.Más baj van itt: háromszáz esztendeje. Reggel kiküldi a király az emberét a kemencéhez. hogy jóltartjuk magát vízzel. Előtaláltak egy Nagyihatót: ha egyet kortyantott a Tiszából. Azt mondta neki Csinosomdrága: . Előtaláltak egy Nagyehetőt. Azt mondja erre a király: . mégis ihatnék volt. mióta fűlik ez a kemence. és elment velük.mondta a Nagyiható. hogy hált-e benne valaki? Kimegy az ember. .Jöjjön velünk. csak a szarvukat kell levágni. a víz egyet beljebb lépett. aki az én lányomat akarja! .Más baj is van itt! Háromszáz hízott göbölyökör meg háromszáz akó bor is van.Jöjjön velünk. aki akármennyit evett. Azt mondja a Nagyfázható: . hatszázhatvan ölet. Mentek tovább.Nem baj! . Előtalálták a Nagyszaladót: akármennyit szaladt.mondta a Nagynézhető.mondja Csinosomdrága. látja. mégse melegedett meg. azt betüzelte.Az kell nekem! .mondta a Nagyszaladó. 135 .Csak azt látnám . és hozzájuk szegődött. aki meghál benne! . hogy elhozta a naposholdas paripát. mert találhatunk olyan helyet. Azt mondja neki Csinosomdrága: . Mentek tovább.Az kell nekem! .Csak a dongát kell leütni. Csinosomdrága bemegy a királyhoz. mire hazaértek a házhoz. jelenti. és hozzájuk szegődött. azzal szót vált a Nagyfázhatóval. azt mind fogyassza el az.. Azt mondja neki Csinosomdrága: . és hozzájuk szegődött. Csinosomdrága bejelentette.Nem baj .Az ökröket ne nyúzzák meg. csak annak adom a lányomat. mert találhatunk még olyan helyet. hogy magát jóltartom! .

mondja Csinosomdrága. Ami ennivalót még a közelében talált. aki elhozza. Míg az ember összeszedte magát. éve. ha meg nem haltak. csak nem jön. Csinosomdrága azt mondja a Nagynézhetőnek: . őt meg úgy a földhöz vágta. . Amint ezt meghallja. azt mondja a Nagyszaladónak. Akkor aztán Csinosomdrága megkapta a királylányt. Várják vissza a Nagyszaladót. hogy elaludjon. 136 . Kerestek neki egy negyedrész téglát. azt mondja a Nagyszaladó: eresszék el! Szalad a Nagyszaladó. . Azt mondja a király: . hogy úgy kellett a testét összeszedni.Más baj is van! Háromszáz esztendeje. meglátja az embert. .Nézd meg. Csinosomdrága megkérdi a Nagyhajigálótól. még kevés is volt neki a háromszáz kövér ökör. földhöz vágja az embert. hogy ki tudná-e ütni a lófejet a Nagyszaladó feje alól. már csak egy kőhajtásnyira volt. elvette tőle a ruhát. most is élnek. csak annak adom a lányt.Nézd már meg. Néz a Nagynézhető.A Nagyehető csakhamar bepakolta a göbölyöket. majd kidülled a szeme. A Nagyszaladó felébredt.mondja a Nagyhajigáló. utolérte az embert. addig a Nagyszaladó elhozta a ruhát a pokol ajtajából.Ne úgy. Az ember ott ült az út közepén.Majd megpróbálom! . egy ember pedig hozza a ruhát. és azt mondja: . Az ember egy lófejet tett a Nagyszaladó feje alá. hogy a pokolban van a lányom ruhája. Nagy lakodalmat csaptak. mind megette. .mondja Csinosomdrága a Nagynézhetőnek. szaladt hazafelé. hogy szerteszéjjel ment. . hogy minden meg van iva. hogy üljön le ő is.Alszik. a ruhát ő hozta haza. Csinosomdrága bejelentette a királynak. hogy a ló feje is szétmegy az övével együtt! . úgy. csak a lófejet üsd ki a feje alól! .Ki.A király már el is küldött a ruháért egy embert. úgy kiütötte a lófejet.mondja a Nagyhajigáló. messze van-e a pokol ajtajához az az ember? Nézi a Nagynézhető. Egy lófej van a feje alatt. A Nagyiható is elbánt a háromszáz akó borral csak a hordók fája maradt meg. hol van az a Nagyszaladó! . utoléri. mikor az már visszafelé szalad.

amelyen a kisfiú megszületett. Elment a kisfiú a kertbe.Ó. Ennek a kisfiúnak a bal oldalán.Elmennék én. aki csak reggeli harangszókor kelt fel. és azt minden napszálltakor a kardtokba illegette. letérdelt kis kardjához. ki sír ebben a kis kertben. Mert az anyja megverte. csak ha anyám engedne. akinek az arcán rózsa nyílt. Másnap már guggon leste a földből kinőtt kard mellett a hajnalt. s ha jól viseli magát.A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja Egyszer volt. és keservesen sírt. alighogy a világra jött. A kisfiú már esztendős korában megtalálta a kardot a kis kertben. fele királyságát s a legszebb lányát adja neki. azonnal megállt s belecsúszott. Ő sír. aki sohasem sírt. s aki hozzányúlt. s megállította kocsiját.Igen. egy gyerek térdel itt a virágok közt. A kardot kétszer egymás után a hüvelybe igazította. édesanyám. a kisfiú lefeküdt. Csak a kisfiút nem sebezte meg. de én tudni akarom . kardját tövéből kiszakította. és miért sír! Megy s jön a szolga. engedjék le a kocsiról. hol nem volt. fiam? . Igen vígan futott édesanyja elébe.mondta az anya mérgesen -. nem mondom én addig senkinek. A kis kard. Maga tette fel a fiát a király ölébe. Alig ültek föl.mondta az asszony. amint a nap leszállt. Bement a kis kertbe.Hozd ide! Mondd.szólt cselédjéhez a király -. .kérdezte az édesanyja. éppen akkor ment el a kerítés mellett az ország királya. s mondja: . míg rajtam be nem teljesedik! . letörölte könnyeit. .Hát mit álmodtál. volna-e kedve elmenni ővele.Felséges királyom. és igen mélyen elaludt. . Egy este. úgy nőtt vele a kardtok is.Csak aztán ne légy makacs a király udvarában is! . a király így szólt hozzá: 137 . Odaszólt inasának: . a fiú máris azt kérte. abban a faluban egy özvegyasszony. Mikor kocsin már jó darabot haladtak. az özvegyasszonynak egy szép kisfia. A szolga elvitte a gyereket. Az éppen úgy növekedett.Menj be a kisfiú anyjához . Amint a kisfiú nőtt. hogy hüvelyének széle érte. egy kardhüvely termett. nézd meg. Ugyanazon a napon. megraklak. Ahogy így az édesanyja kertjében keservesen sírdogált. . volt a tengeren túl egy kis falu. mint a kisfiú oldalán a kardhüvely. nem bírja hallgatni a sírást. hogy a király hívatja. A király meghallotta a sírást. Az özvegyasszony hiába fenyegette kisfiát: sem szép szóval. hogy a király elviszi fiát a palotájába. A fiának fogadná. s mondd meg neki. annak megvágta a kezét. kiütötte magát a kiskertben egy kardhegy. A kisfiú sokáig nézegette fegyverét. . A király megkérdezte a szép kisfiút. édesanyám! Mit álmodtam én! . . sem fenyegetéssel nem mehetett vele semmire.Jaj. édes szolgám. mihelyt érezte.Menj. és ha meg nem mondod. hogy örökké forgott. A haragos özvegy elsírta magát örömében. Annak a kardnak akkor már az volt a tulajdonsága. s a kard hüvelyébe dugta.

Majd elmondod.Nekem fogja megmondani . hogy a férje olyan szép fiút vitt nekik. hogy az ott lakó kisfiú olyan szép lett. nem érdemli az azt meg: titkot rejteget. . Örült a királyné három lányával. gyümölccsel kínálták.Ne szeressétek úgy .Senkinek sem mondom meg. azt mondta nekik: .mondta a király -. mert azt senkinek nem mondom el. játékokkal kedveskedtek neki.Nekem sem mondod el? . ahol ők laktak.kérdezte a király. milyent hetedhét országon nem lehet találni. Így szólt hozzá: .Hát miért vert meg olyan nagyon édesanyád? . míg be nem teljesedik. . mert az álmomat nem akartam elmondani. Egyszer lefutott a magas palotából a szolgák házába. .Azért. . A király nagyobb lányai a tengeren túli országok királyaihoz mentek férjhez akkor már.Azért.mondta a kisfiú -. mert édesanyám nagyon megvert.Te szép legény Ha elmondod nekem a titkodat. senkinek sem akarja kivallani! . .Hát miért nem mondtad el az álmodat? . Nem való a királyi palotába! A szolgák elvitték a fiút oda.De megmondja nekem .Majd megmondja nekem .mondta a legnagyobbik lány.És ha százszor kérdezem.szólt mosolyogva a király.szólt csodálkozva a király. senkinek! . mert hallotta. a koporsó se válasszon el tőled! . A királylány nagyon elcsodálkozott. Kínálták mindennel a lányok a szép fiútestvért. ha hazaértünk .Nem én .Azt én nem mondom el senkinek! .Azért .Nekem sem? . Sírt a szép gyerek. a szolgák gyerekei vigasztalták. . mindig velük lakott a kisfiú.Nem én. míg be nem teljesedik. Előhívatta szolgáit. S megverem.Miért sírtál olyan keservesen? . A legkisebbik is eladósorba került. A kisfiú a fejét rázta.mondta a kisfiú. A király erre nagyon mérges lett. . .Neked sem! . Míg csak tizenhét esztendős nem lett. .. aki kérdezni meri! mondta fenyegetve a kisfiú. . úgy te az enyém.szólt a legkisebbik. mert olyan szép legényt még valóban nem látott.Vigyétek el ezt a makacs gyereket. Három nap múlva a király városába érkeztek. én a tied. akkor sem mondod el? 138 .mondta a középső.

és futott királyatyjához. aki nagyon kérdezgeti. . . s így szólt: . bevádolta a legényt. hogy végül a fiú valóban megverte. Van nekem egy szép lányom. hirtelen nagy lárma tört ki.mondta a királylány-.mondta a magyar király -. A haragos király elmondta.Add nekem a bűnöst. úgyannyira.Nem lehet.Ha ezer lelke van is. Az erre a szép királylányt összevissza csókolta.mondta az elszomorodott király -. neheztelve lányára. uram királyom . Mikor az ítéletet olvasta a király prédikátora. és kérte. nem haragudnék én rá . királytársam . A király és a szép legény néhány nap alatt Budára értek. A király megrázta a fejét. mint a hajnalcsillag. én az övé.mondta a király. nem királyi vérből származott. ha beteljesedik. meg kell halnia. míg be nem teljesedik. aki még soha egyetlen férfival sem volt hajlandó beszélni. ahogy már régen megmondtam. édesapám . Ahhoz hasonlót még sohasem látott. A király lánya éppen a kertben sétált. s lement a kerti házba. De a királylány hallgatott. Az kocsijába ültette. s a fiatalembert leküldte a kerti szobába. A szép lány atyjához sietett. .. szolgák közt a helye. mert az egy titkot kérdezett tőle. . majd elmondja annak. melyen az özvegyasszony fia a király lányát megverte. A gyönyörű lány igen-igen sírt. ő az enyém. édes lányom .Nem . az akasztófa alól hoztam. s ezt egyszerre úgy meg tudta szeretni. Alig telt el egy hét. .mondta a lány. Országomból még a hírének is ki kell pusztulnia.Nem bánom én.Ha megölne. hogy könyvekkel szórakozzon. mert lányát megverte. A király átadta a rabot a magyar királynak. . ha szememet kivájná. . A hóhér hátrakötözte a szép legény kezét. A királylány nem hagyta abba a faggatást.Senkinek .mondta szomorúan a legény -. A király városának napnyugati oldalán magas akasztófát ástak a földbe még azon a napon. A lármázó nép egészen elhallgatott. a kocsiban pedig a magyarok királya ült. a titok egy álom. . .Nekem hoztad őt. Vendégszobában fog lakni. Megharagudott a király.mondta mosolyogva a magyar király. Egy cifra kocsi vágtatott az akasztófa alá. és kardja hatalmasan megcsördült. A szép legény oldalán megcsördült a kard. s mikor annak kezét megcsókolta. mikor atyja hazaérkezett a legénnyel. hogy nagy oka van azt a gazembert felakasztani.Nem Tündérországból. Tündérországból . szép lányom . A kocsi elején fehér zászló lengett. melyet csak akkor mondhat el. még meg is verem. s a halálraítéltnek kegyelmet kért.Azt pedig. a tündéri szépségű lány magára vette legszebb ruháját. . Hacsak te kegyelmet nem kérsz neki. mihelyt kérded a titkát. . majd megmondja nekem a titkot.Majd elmondod a lányomnak .mondta neki a kipirult lány -. csupán azért. meglátta a szépséges legényt. 139 .Ezt a király lánya már a szép legénynek mondta. mondaná el neki a titkát. ha az akasztófáról hozod is. Az akasztófa alatt kiugrott belőle a magyarok királya.mondta a fiú határozottan. goromba legény ez.Megharagszol te is őrá. Az egész város kitódult az akasztás helyére.felelte a fiú. olyan. együtt halunk. elmondja ő nekem a titkát. s a szívem közepében lesz a tanyája.

Úgy.mondta az ősz kőműves -. hogy ha nem mondom meg. ölelte. amilyet fül még nem hallott: . . de amelyet senki észre nem vehetne.mondta a lány -. hogy ha a magyar király meg nem tudja mondani.Mikor a legény meglátta a gyönyörű lányt. A király nagyon megijedt és elszomorodott.mondta a tüzes arcú legény -. hadat indít ellenem. 140 . majd találunk segítséget . De szólni egy szót sem tudott. hogy a munka készen van. vajon meghalt-e már.Azt. megkérdezte tőle: . A lánya észrevette szomorúságát. . Vitt neki még könyveket is. s azt írja. A levélben azt írta a török császár. Az még ott marasztott a kőművesek közül egyet. Elszámlálták előtte bűneit. A legény végül haragba jött. S ha szépszerével akarsz királyi atyád palotájába menni. amelyik a gyökérhez legközelebb termett. ifjú legény. galambom. . csinálok is. háborút fog indítani ellene. A királylány szólította meg őt oly csengő hangon. tiéd leszek.Mondd meg nekem. Elmondta neki a török császár üzenetét. készítsenek gyorsan egy négyszögletes épületet. A király lánya jól megfizetett a kőművesnek. hogy rajta csak egy könyv férjen el. ne is tudakozódjál aziránt.mondta a király. közepe vagy töve. melyen egy tányér és egy palack bor beférjen. Sikoltozva futott a királykisasszony a palotába. Két óra alatt kész lett a kis torony.Nézd. angyalom . A kőművesek már hazafelé indultak. tudok. De a lány nem hallgatott a fiú beszédére. a török császár ideküldött hozzám három nádvesszőt. amilyeneket kért.Éhen kell meghalnod. ha kell. De a király lánya nem hagyta őt sem éhen. miért jöttem hozzád? Ha kitalálod. csókolta. sem szomjan halni. Megparancsolta nekik. Meglátta a király a vért a szép gyerek gyönyörű ruháján.Hogyne tudnék . melyik ezek közül a tengeri nádnak vége. s hazament.Azért! . lekiáltott a kertbe: . s befalazták. hogy a három nádvessző közül melyik az.Miért búsulsz. királyatyám. s ezt a lányt is megütötte. Még azon a napon összehívatta a király a városban levő valamennyi kőművest.Ne búsulj. Mindennap háromszor meglátogatta.Hogyne búsulnék én. akit a legöregebbnek vélt. olyan nagyon? . édes lányom . édesapám . Napszálltakor egy sereg ember kíséretében kihozták a titkolódzó legényt a kőépületbe. De az mindig csak élt. Megkérdezte tőle. A király minden harmadik nap megnézegette a foglyot. A lyuk egy negyedóra alatt készen lett. De a király lányával találkoztak. A király csodálkozott. melyik volt a nádnak a közepe. A levélhozó követ hozott még magával három nádvesszőt is.s kevés idő múlva már a kedvese mellett állott a torony nyílásánál. melyik a legvége. kiesett a könyv a kezéből.s mosdatni kezdte lánya arcát s orrát. . Egyszer a török császár levelet írt a magyarok királyának. s még erősebben faggatta. neked sem mondom meg.A titkomért? . tudna-e a tornyocskán egy olyan lyukat csinálni. csak egy szék és egy kis asztal férjenek el benne. hogy megeredt az orra vére. sárkánykölyök! . megmondani a királynak. Az asztal olyan kicsi legyen.

s küldött három csikót. S hogy tudhatná meg. amelyik az eleven szénhez megy. íme. szép szerelmem .mondta a király. s a víz színén sem marad. ha meg tudja mondani a király. A török császár meg volt elégedve a válasszal. A csikókat megjelölte s hazaküldte. ha a nádvesszőket lágy meleg vízbe teszi. Egy év múlva ismét írt a török császár a magyar királynak. amelyik a zabos teknőhöz fut. olvasd! A három csikó istállómban van. a középsőre kettőt. kiszabadult valahogy a kőfal közül. Nem küldött hadat Magyarország ellen. aki téged megütött. melyik délben. amit a fiú tanácsolt. ki lehet az az ember. hogy a csikók közül melyik jött világra reggel. elaludt. és ahogy a legény mondta. A király ismét búsult. . és megmondta. az volt legközelebb a gyökérhez. a harmadikba holt szenet.mondta a király. Másnap a kőfalat szétverték. az a nád vége. hogy a három csikó közül melyik látta meg a napvilágot reggel. ha meg nem mondom. . s a nádvesszőket úgy jegyezte meg.Tétess. hogy a csikók közül melyik látott világot reggel. De volt a török császárnak egy boszorkány nénje.Menj haza. s elmondta atyjának az álmot. mert nem tudta kitalálni. amelyik nem száll le a fenekére. amelyik pedig a víz színén lebeg.. hogy vigyék fogságba a császárhoz. hogy azt álmodtad. este született. mint azt a magyar király jelölése mutatta: a török császár nem üzent háborút Magyarországnak. és küldött hozzá három csikót. azt álmodtad. hogy az a legény. hogy te azt álmodtad.Hogyne búsulnék. melyiket délben és melyiket este. de elébb egy nagy dologban kell felvilágosítással szolgálnod! A török császár levelét. a szép ifjút a király elé vitték. uram király .mondta a legény -. megírta magyarázatát a török császárnak. Hazafutott a királylány. s fél óra múlva a befalazott legény mellett termett. mert hosszú fogságodban életben maradtál . .Én is hajlandó vagyok hát megkegyelmezni neked. hogy a három csikó közül melyiket ellették reggel. az a nád közepe. aludj el. aki minden kérdésére olyan igazán és bölcsen megfelel? 141 .. de éppen mikor kötözték apádat. mi bajod.válaszolta a legény -. A levélben az volt írva. Álmaid közt sikolts fel. a másikba eleven. szívem szép szerelme! Feküdj le. amit a lánya mondott. mi az oka a nagy búskomorságának.mondta a rab legény -. Elmondta neki apja baját és szomorúságát.vigasztalta mosolyogva a lány. melyik délben.Nincs.Szerencse kegyeltje vagy. megtudja. mikor a török császár ismét levelet írt. mitévő legyen.Ne búsulj. és aludj el. Azt írja. édesapám . . melyik este. hogy Magyarországot kezére keríthesse. egy húzást. akkor nem küld hadat országára. Az a csikó. fiam. . délben és este. hogy arra.mondta az öreg király -. úgy cselekedett. de előbb én kérdezek valamit tőled. most ettől kért tanácsot.Megfelelek. melyik este. mintha apádért a török császár embereket küldött volna. s ha felébredsz. A király megtette. feküdj le. édes szép lányom . amelyik pedig a holt szenes teknőhöz siet. reggel. Egy negyedóra alatt készen volt a három egyforma nagyságú. A lány hazasietett. Ha kérdi apád. délben. egyforma színű teknő. a végsőre pedig hármat csinált. az egyik teknőbe zabot. uram király . mondd meg apádnak.. . mondd. lefeküdt. lánya megint megkérdezte. A király megtette. Van-e három egyforma teknőd? .Menj haza. hogy melyik részén állott a darab a nádszárnak: mert amelyik leszáll a víz fenekére. Meg tudsz-e felelni a levélre? . A vesszők éppen úgy termettek. de lesz . amelyik a nád tövéhez legközelebb állott. hadat üzen az országomnak.

A király szomorúan adta át a levelet a derék legénynek. a király hozzá nem küldi.Ne sírj. evés után megint egyszerre hajoltak meg. hadat üzen. A császár kérdésére egyszerre feleltek. hogy mindhárman egyformák legyünk. Az öreg király lányával küldte el a levelet az ifjúnak. igen megörült. De midőn egy este a legény épségben és egészségben állított be atyja palotájába. A császár intésére a hálószobába mentek. melyik az. A szép legény pedig festett magának álarcot.Akinek az inggallérja el lesz nyírva. hogy egymásé lehessenek. elindultak Törökországba. mint még soha. majd megmutatod reggel. A császár azonban nem bírta felfogni. . A boszorkány a nála levő kis ollóval elcsípett egy darabkát a fiú inge gallérjából. De a boszorkány megmagyarázta neki. s így szólt: . mindhármat meg akarta öletni. Mikor a legények a török császár palotájába értek. míg szerelmese haza nem érkezett. erre mindkét társa gallérjából elcsípett ugyanannyit. s kérte királyi atyját. A király lánya sokat nyugtalankodott. egyszerre hajtották meg magukat.Haj! édes testvérem! . hirtelen elájult.Nem félek én a kopasz kutyától. A király lakóvárosában volt két ikertestvér. az ételt egyszerre vitték szájukba. az a magyar király embere.vigasztalta a legény a királylányt. mikor a nap felkel. de aki még a magyarok királya lesz. A lány sírva adta át neki. hogy ő felismeri a különbséget a két ifjú meg az igazi közt.nem a magyar király találta ki kérdéseidet. Egyedül ment a bátor vitéz a török császárhoz. szívem! . Én is olyan álarcot festek. . Egy levelet pillantott meg. s ismét kisiklott a szobából. A vén banya az ablakban állt. A lány nagyon neheztelt atyjára.mondta a boszorkány . mert Magyarországra nézve veszedelmes ember. . De a szép legény az öltözködésnél meglátta a tükörben a csonka gallért.Nincs egyébre szükség. A király semmit sem szólt. magam is összevagdalom az egész országukat . a vacsorához egyszerre ültek. melyet a török császár küldött. hogy ha azt a legényt. A vén boszorkánnyal az udvaron találkozott. ahol a három ifjú aludt. s midőn egy este atyjánál esengett. mikor a boszorkányok láthatatlanok. .és ekkor oldalán olyant csördült a kard. Mindhárman egy ágyban feküdtek. a vén banya a kulcslyukon át becsúszott a szobába. akit meg akarsz öletni mondta a boszorkány. királyi testvérem. Az nem tudott köztük különbséget tenni. akinek az anyja igen szegény asszony volt. Nem félek az egész világtól sem. s azt feltéve. addig Magyarországra hiába fáj a fogad. legszélén a szép legény. Éjfél előtt egy órával. Erre most a török császár azt írja a magyar királyhoz.. De egy esztendő alatt egymásé leszünk. Van ott egy legény. s elmentek. akik teljesen egyformák. Csak csodálkozott. egyszerre keltek fel. A császár reggelizni hívta a három legényt. csak két ifjúra.Most jöttél utoljára szép Törökországba! 142 . Míg őt meg nem öleted. és egy tű fokán is keresztül tudnak csúszni. mindhárman egyszerre köszöntek. engedje meg neki. mikor mind a háromnak el volt csípve az inggallérjából. aki nála élősködik és egy szegény asszony magzata. hogy az idegen legényt egyedül küldje hozzá.No hát. Reggelizés után meghajtották magukat. Suttogva mondta neki a vén banya: .Indulok holnap reggel. Az nyomban elolvasta a kevély ember sorait. akik semmit sem különböztek egymástól. .

mert akkor már ő is közel volt a haza határához. mit álmodtam. A sereg előtt a lány járt katonaruhában. Álmom beteljesedett. A török pedig mind elszaladt. Most is él. Áldjon meg az ég. és lecsapta a boszorkány vasorrát. s ezért addig kérlelte atyját. de még jobban megijedt akkor. hogy kedvese a megbeszélt napra nem ért vissza. De a kard olyan gyorsan forgott a legény körül. A császár roppant sereget állított ki másnap reggel a legény ellen.No. De most elmegyek házasodni. a másik király el nem vitt volna. s ha felakasztani nem akar. ha meg nem halt. hogy belőlem egyszer még magyar király lesz. De elcsudálkozott. hogy megvertél. Éjszaka a vén boszorkány el akarta lopni a legény kardját. s a király eltett volna láb alól. s így szólt: . édesanyám! Most már megmondom. tizenöt fegyveres török állt vele szemben. ahol született. Katonáival hazament. és kikiáltották királyuknak. A király lánya és a sereg bekísérte őt a magyar király palotájába. mert ha meg nem versz. hogy őt kardnak vagy nyílvesszőnek még a karcolása sem érhette. az övében pedig egy tűt sem lehetne leejteni. Reszketett. mert azt gondolta. Csak egy mérföldnyire kellett a seregnek a legény elé mennie. megcsókolta. Az ifjú király néhány ezer katonájával elment abba az országba. feleségül vette a magyar király lányát. Mikor a császár küszöbén átlépett. mikor látta. Mikor gyermekkoromban faggattál. és hozzá közeledett. hogy katona egy udvarba sem ment. hogy a várost akarják elpusztítani. 143 . felakasztani sem akart volna. annyi a katona. mikor az a derék ember megfogta a kezét. Aztán ismét a hüvelyébe szaladt. mert te az álmomat elbeszélted volna.A legény nem is hallgatott a banya szavára. ha el nem visz. azért nem akartam megmondani. mikor egy derék ember leszállt a lováról. most már kimondhatom. a király el nem vitt volna. mert én vagyok a magyar király. míg útnak nem indította seregeit Törökország felé. Azt álmodtam. mikor a sok katonát látta. és a törököket mind elkergette. Édesanyja nagyon megrémült. A magyar király lánya már kétségbeesett. Kiugrott a kard a hüvelyéből. Úgy is lett. de a kard kiugrott.

kutya mögött a macskával. a mögött a kismacska. Egyszer megtakarított három forintot. adok érte egy forintot! Azzal nekik adta az utolsó forintját. Azt mondja nekik a fiú: . Ahogy megy az úton. ezt a szegény kiskígyót. A harmadik forintot meg valami nagyon szép kis állatért adtam! 144 . Mikor hazaér.Mit csináltok ti itt? Mondják azok: . mit csinálnak. Kémény pedig azért nem volt.Nem. s ment szépen tovább. Adok érte egy forintot. fiam? Nem valami hiábavalóságot? Feleli a fiú: .Agyon akarjuk ütni ezt a kiskutyát. csak hiábavalóságra ne költsd. hogy a gyerekek ott is nagyon dobálnak.Ne bántsátok. Azok meg egy kismacskát akartak agyonütni. amíg egyszer csak a szegény ember meg nem halt. nyomában a kutyával. s azoktól is megkérdezte. mire költötted a pénzt. ahol a vásár volt. s mivel így a vásárban úgysem volt mit keresnie. Odament közéjük.Ne üssétek szegényt agyon . kérdezi az édesanyja: . Ettől fogva a szegény asszony kettő helyett is dolgozott. hogy fölnevelje egyetlen kisfiát. ami tetszik. Nesze ez a három forint. Így éltek. Ezért adtam két forintot. nyomában a kutyával. s ment tovább. Nekik adta a forintot. Elment a fiú. amelynek még kéménye sem volt. s a tetőn át szivárgott ki. az egyik falu szélén azt látja. A harmadik faluban ide vásár van. macska mögött a kiskígyóval. gyerekek.mondja a fiú -. mert az adót a kémények szerint szabták.No. nekik pedig még adóra se telt. ott is mit lát. inkább megveszem. Azokhoz is odament. Először is egy kiskutyát meg egy kismacskát vettem. nyomában most már a kutya. Azt megint. Azok meg egy kiskígyót akartak elemészteni.Ne üssétek agyon ezt a szegény kismacskát. fordult szépen haza. Ahogy a harmadik faluhoz ér. . és megkérdezte: . Azt mondja nekik a fiú: . végy magadnak. inkább megveszem. A következő falu előtt megint csak nagy csapat gyereket lát. hanem a szabad tűzhely füstje csak úgy a padlásra ömlött. inkább megveszem. azok meg kergettek valamit. mit vásároltál. adok érte egy forintot! Avval nekik adta a forintot. zavarnak valamit. Azt mondja a fiának: . hogy valami körül nagyon összeszaladtak a gyerekek.Kedves kisfiam! Neked még semmi jóban sem volt részed. eredj el. Éltek a maguk szegény módján egy füstös kis házban.A kígyókirály gyűrűje Volt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember.

De ekkor a kígyónak már szárnya is volt. édesanyám. fiam. ez a kígyó utóbb is elveszejt téged! . amiért engem kimentettél a veszedelemből. fölvitte a pici nádasház tetejére.Mutasd meg. valamikor még segítségünkre lehet! De az anyja csak tovább bosszankodott a kiskígyó miatt. amit a kecskétől kifejt. mert én a kígyókirály fia vagyok! Te is el fogsz jönni velem. bekopogtattak a király ajtaján. Végül. amikor már teljesen nagy volt a kígyó. . te fiam. ezt a szegény kis állatot. beletette egy jókora edénybe. azt a szép kis állatot! Fölvette a fiú a földről a kiskígyót. s a kígyó körülnyaldosta a fiú arcát. hogy rávágjon. . hazamegyek segíteni apámnak az uralkodásban.Azt mondja az édesanyja: . . mentek. de a kiskígyónak mindennap adott. De a fiú mégsem emésztette el a kiskígyót. Azzal oda is értek a kastélyhoz. és a többi kígyó mind hátrahúzódott. Már utóbb akkora volt.Tudod.Ez az. a fiú szokta legeltetni. kis gazdám.mondja az anyja -. Amerre csak vitte a kígyó a fiút. Ne fogadjál el semmi fizetést az apámtól. eleget tapasztaltam. hogyan szeret! Azzal odahajolt a kígyóhoz. Mikor már egészen nagy volt a kígyó. Azt mondja ekkor a fiúnak az édesanyja: . édesanyám. nem bánt ez engem! . nézze meg. Bementek. Onnan búcsúzott el az édesanyjától. hát ilyenért kellett adni egy forintot? A kutyáért és macskáért is kár volt. Mentek. az édesapám majd azt sem tudja örömében.Jöjjön csak.Ki az? Felelt a kígyókirályfi: 145 . tőle. de hogy merted ezt megvenni.Jaj. Ettől olyan vidám lett a fiú. hogy mit fizessen neked. De a fiú azt mondta: . míg végre is egyszer csak be nem értek a kígyóországba. hogy mindig fütyörészett. fölülsz a hátamra. Kiszól az öreg király: . Így a kiskígyó szépen mindig nagyobbra nőtt. úgy viszlek az én édesapámhoz. inkább a sok drága kincset akarja rád erőltetni. kedves fiam .mondta a fiú. A fiú fogta a kiskígyót.Jaj. Aztán már úgy kellett neki a tejet is venni. azt mondja a gyereknek a kígyó: . hol gyalogoltak.Nem félek én. Inkább ő nem evett. de a nagy kígyó csak egyet-egyet füttyentett. Amikor már a király palotája felé jártak. a többi kígyó kíváncsian le akarta a hátáról venni. hol repültek. de te csak azt a gyűrűt kívánd. mikor ez ilyen csúnya állat? S azzal fogta a seprűt. hogy a fiú nem talált neki edényt.Ne bántsa. Föl is ült a legényke a hátára. csak azt kérjed tőle! Majd nem akarja odaadni azt a gyűrűt. meg lába is. Az édesanyja nagyon sírt utána. egyszer csak megszólamlott: . De az anyja ettől csak még jobban megijedt. Mindennap adott a kiskígyónak egy kis tejet abból. egyszerre csak korona nőtt a fején. hogy a nagy csodakígyó örökre elviszi a fiát.Kedves kis gazdám! Most már aztán elég nagy vagyok. Volt nekik egy sovány kis kecskéjük. édesanyám. Hanem a belső szobában van egy rozsdás gyűrű.

kedves fiam. Mikor közel volt már a házukhoz. bár az esze csak azon járt. Ment. minden. kivitte kígyóországból. minden kincsem a tied. hogy honnan termett oda a sokféle jó.Ej. Csak vigyázz.Kedves kis gazdám.Te emberi állat. csak fordítsd a gyűrűnek a tetejét az ujjad alá. azt mondja neki: .Jaj. hogy az édesanyja várja. megfőzöm. Mikor az édesanyja lement a pincébe. amit szeme-szája kíván. édesapám. akkor vette észre hogy őneki gyűrűje van. mindent elmondok! Ez a teremtés ember. de nem kell énnekem a kincs. Most Isten veled. Azt felelte erre a fiú: . Mikor az édesanyja följött. mendegélt. csodálkozásában szólni sem tudott.Én vagyok. ha akarod.Köszönöm szépen. már talán éhes is lehetsz! Rögtön leszaladok a pincébe. de minden. ment. Nagy örömmel érkezett haza. Ez olyan gyűrű. Így utazott tovább hazafelé.Ránk fér.. a fiú markába tette azt a rozsdás gyűrűt. a szegény gyerek meg utazott hazafelé. De már nagyon éhes is volt. Nekem csak a rozsdás gyűrű kell. Csak azt felelte: . Leült egy fa alá. Mikor kiértek. de azért odaült mégis az asztalhoz. édesapám! A kígyókirályfi édesapja nagyon megörült: . Szépen odaült az asztalhoz. édes fiam! Mivel fizessem ki ezt az embert? Aztán a fiúhoz fordult: . most már megmondom. de csak azt szeretném. Gondolkozott mit is csináljon.Ugyan mit csinálsz. Nagyon izgatott volt szegény asszony. Mit volt mit tennie a királynak. Pénze semmi. A szobában mindjárt egy terített asztal termett. ez a derék fiú mentette meg az életemet! Azt mondja a kígyókirály: . jóllakott.Akármit is. látta. Kérdezte a fiától. de az nem mondta meg neki. Rozsdás. a fiú megfordította a gyűrűjét a kezén. és elmesélt mindent az édesanyjának. miféle teremtést hoztál ide? Azt feleli a fia: . mire használhatod a gyűrűt. fiam.Ha meghallgatsz. Menten ott termett előtte egy terített asztal. aztán egyszerre nagyon elfáradt a gyaloglásban. hogy más meg ne tudja a titkod. ami a legbelső szobájában van! . azzal a rozsdás gyűrűvel? . Azt mondja neki minderre az édesanyja: . kis gazdám! Szerencsés utat! A kígyó visszament az édesapjához. hogyha valamit kívánsz. szegény fiacskám. szegények vagyunk! 146 . és az asztalon. de szép pirosszemű gyűrű volt! Ezután a fiatal kígyókirály kikísérte szépen a fiút. mégpedig nagyon. és hozok föl egy kis krumplit. Eszébe jutott a kígyókirályfi szava! Azonnal megfordította a gyűrűjét. azt. király uram.Jaj. de örülök. és minden ott terem előtted. Akkor visszafordította a gyűrűjét: az asztal rögtön eltűnt előle. Mit csináljon hazáig éhesen? Egyszer valahogy rátekintett a kezére. A hazája még messze van.

De a fiú büszkeségének ez sem volt elég. olyan tisztán eltűnt mindenféle. A király erre újabb föladatot gondolt ki neki. A fiú azonban lopva megfordította most is a gyűrűjét. Reggelre csak úgy ragyogott a gyönyörű aranyút a szegény asszony füstös házától a királyi palotáig. és abban aranyhalacskák úszkáljanak. rajta aranylevelek. hogy hát ő meg akarna nősülni. 147 . a legrátartibb. el a sok kis fütyülő madárka. Fölhívatta a király a fiút.Reggelre legyen a palota körül aranyszőlő. Csodálkozott a szegény asszony nagyon. A fiú lopva megfordította a gyűrűt. a fiával együtt fölkelt az asztaltól. Azt mondta az édesanyjának: .Mikor az öregasszony jóllakott. Kérdezi tőle a király: . és csak úgy zörögtek az edények. fiam? Elmondta neki a fiú. A fiú megtette. de a király már fölébredt.Mi járatban vagy. Az őrök rögtön fölküldték a királyhoz. Azt mondja akkor a király: . édes fiam. De a fiú nem érte be ezzel. aranyos madárkák fütyörésztek. Gyönyörű szép aranyszőlő lógott. fölötte pedig kis aranymadárkák fütyörésszenek! Hazament most is szépen a legény. Mikor a király reggel fölkelt. A király erre újabb föladat elé állította. csodájában nézni sem nézhetett a fényességtől. Hallotta. aki szeret. hogy még mosogatnia sem kell. A fiú most már házasodni akart. A fiút azonban elkapta a büszkeség. hogy gondoltál ilyent. nem hallgatott az édesanyjára. azok közül kérem meg valamelyiket. hogy az anyád kunyhójától az én palotámig gyönyörű gyümölcsfák szegélyezte aranyos út vezessen! A fiú elbúcsúzott. Azt felelte erre az édesanyja: . Másnap még csak pitymallat felé volt az idő. Rögtön eltűnt az aranyos szőlő.Ez volt az ára a középső lányomnak.Ez az ára a legidősebb lányomnak. megfordította a gyűrűjét. mert nem bírja a fényességtől nyitva tartani a szemét. a szőlőtőkéken is szép.Tudja mit. Az a föladat. hogy királylány jöjjön tehozzád ilyen kis füstös házba lakni? Van itt a faluban szorgos-dolgos lány. Este megfordította a gyűrűjét. és kiment az udvarra. Ha azt meg tudod csinálni reggelre. el akarta mosogatni azokat a gyönyörű edényeket. vedd el azt. Kinézett hamar az ablakon. miért jött. hogy minden megvan. hogy másnap reggelre a palota előtt aranytó legyen.Ejnye. hogy valamelyik lányom is hozzád menjen férjhez! De mégis próbáljunk egyet! Adok egy föladatot. fiam. nem bírt tovább aludni. hogy vessen véget a nagy ragyogásnak. Látta. útnak indult a királyhoz. A királynak van három lánya. Ahogy hazaért. akkor nekiadja a legfiatalabb lányát. nagyon szegény vagy te ahhoz. édesanyám. mindjárt jelentette. elmegyek én magához a királyhoz.Ejnye. akkor a lányom a tied lesz. Ha meg tudja csinálni. hogy három királylány közül a legkisebb a legszebb. hogy tüntesse el ezt a ragyogást. Izent a fiúnak. a kis madárkák úgy fütyörésztek. neki az kell! Felelte erre a király: . Azt mondta a király: . . Ahogy odaérkezett. hazament. amit kívánt.

Végül is előhívta a kiskutyát meg a kismacskát. Nyomban egy nagy csodakastély termett. és figyelve nézték gazdájukat. hogy ő meg az ő parádéskocsisuk külön lakjanak egy palotában. Este átfordította a gyűrűjét. A fiúnak kellett fölkelnie és bátorítania az édesanyját. hol kunyhót varázsolt fölibük.Kiskutya.Nem baj. ellopta a gyűrűt. legfiatalabb lányát. Meg is esküdtek rögtön a királyi palotában. édesanyám. De az csak azt hajtogatta. elszökött vele haza. De a fiatalasszony szerette a pompát. A fiú végül is visszafordította a gyűrűjét. mikor elaludtak a királylány fölkelt. Pedig mindenki tudta. Hazaérkeztek. Neki meg a palota volt megfelelő s a fiú hol palotát. A fiú hiába vigasztalta: . mikor lefeküdt a fiú a gyűrűt mindig abba tette bele. A felesége végül észrevette. Egy éjszaka. Az meg így folytatta: . Otthon rögtön megfordította az ujján. most elutaztok a királykisasszonyhoz. kedves fiam. kismacska. még az ő házukban voltak. kedvesem. hogy mit csináljon. Este. hogy a fiát meg a menyét hová fektesse. Azt kívánta. úgy aludtak tovább. hát látja.Ide figyeljetek! Üljetek ide elibém! Oda is ült a kiskutya meg a kismacska. majd hozzászoksz! A fiú szegény édesanyja most már igazán nem tudta.Jaj. ahol azt a gyönyörű palotát látjátok! S a gyűrűt szerezzétek vissza. Egy éjjel megleste. Min járt megeredtek a könnyei. hozzátok nekem haza! 148 . mikor lefeküdtek. hogy este. hogy az a lány a király parádéskocsisát szereti.nincs meg a gyűrűje! Nagy szomorúságában azt sem tudta. Mert ágy csak egy volt. Reggel fölébredt a király. A kis füstös házból azon nyomban gyönyörű szép palota lett. A király lánya gyanakodva kérdezgette: . Ahogy elaludt az édesanyja meg a sírdogáló felesége. hogyan fekszik le ez a szép teremtés ebben a mi kis füstös házunkban? Felelte büszkén a fiú: . akkor látja a király lánya a kis házat. és ő meg a parádéskocsis karonfogva sétálgattak a kastély körül a gyönyörű úton. hogy mozdulni se mert. mit csináljon. hogy az ő urának milyen gyűrűje van. hogyan lehet. hogy őneki milyen kis füstös házban kell ezután laknia. de a fiatal királylány ott is mindig csak sírdogált. Azt mondja a fiának: . és most meg ebben a gyönyörű palotában. Csak oda menjetek egyenest.A fiú elment haza. majd minden jó lesz! Este szépen lefeküdtek a földre. Az ágy végén volt egy lyuk. és újra teljesedett a kívánsága.Hol van a te házad? De a legény csak azt felelte neki: .Majd meglátod! Mikor már közelebb értek.Nem baj. Az asszonyok észre sem vették. A nagy szépségtől úgy megijedt. azt mondta a két kis állatnak: . Reggel fölébredt a szegény legény . Az öregasszony ébredt föl legelőbb. Akkor végül megnyugodott az öregasszony. a fiú megfordította a gyűrűjét. hát újra a füstös házban aludtak. Így hát hozzáadta a büszke fiúhoz a maga legrátartibb. hogy a harmadik föladat is megvan. A szegény fiú vitte a faluja felé a feleségét.

közben én beszököm a szobába. . hogy melyik szerezze meg a gyűrűt.Úgy fogunk átjutni. Egyszer odaértek egy csoda nagy vízhez. Ahogy odaért melléjük a cica meg a kiskutya. azt mondja a királylány a parádéskocsisnak: . a királykisasszony is odatette a gyűrűjét minden este az ágy fejéhez. a királylány a folyosón kitett egy ruhát. Azt mondja a cica: . hogy a királylány meg a parádéskocsis sétál előttük az úton. Aztán mentek a palota felé. Megálltak. a körmével jól belekapaszkodott szegény kiskutya fülébe.A kiskutya meg a kismacska elment. úgy nyalták a királylányt. Ahogy elaludtak. Át is úsztak szerencsésen. hogy ott aludjanak.mondta a parádésnak -. Amíg így beszélgetnek s gyalogolnak. Hogyan fogunk átjutni mindketten ezen a széles vízen? Azt mondja a kutya: . A cica a kutya nyakába kapaszkodott. még a kutya meg a macska is eljött attól a gyalázatos. le a földre a kiskutyának meg a kiscicának. cica. Azt mondja a cica a kutyának: . A királylány nagyon örült. Rá is ült a cica a kutya hátára. Mikor este lett. Mikor már a víz felénél voltak.Ide hallgass! Te tudsz úszni. mikor az ablak kitörött. és bebújt az ágy alá. Mintha ők szívesen örökké ott maradnának. azon is volt egy kis lyuk a gyűrűnek. egyszerre mit látnak? Azt. mert énnekem jó hosszú körmöm van. hogy a kiskutya meg a kismacska is az övé lett. Bele is egyezett a kiskutya újra. Adott nekik enniinni bőven. hogy majd ő viszi. Azt mondja a cica. így hát nekiugrott az ablaknak. és a szájába fogta.Most aztán gyorsan uzsgyi. mintha nagyon örültek volna a találkozásnak. Kitört az egész ablak. Mikor a királykisasszony meg a parádéskocsis lefeküdt. azt mondja a kutya a cicának: . neked kívül a helyed. hát akkor hogyan szerettem volna én? A kiscica meg a kiskutya úgy tettek. A víz partján mind a ketten megálltak. A cica meg a kiskutya le is feküdt. így úsztak a vízben: a kutya vitte a cicát. nézd csak. Mendegéltek szegénykék.Végünk van . hogyan csináljuk? Te majd kinn alszol. de a cica meg a kutya már elszökött. de ahogy az ajtó nyílt.Majd én szerzem meg. mikor a számban van? 149 . a cica beszökött a szobába. de én nem tudok.Jaj. eleget a gyűrűt. s azon tűnődtek.Vitted. füstös szegény fiútól! Még az állatok se szeretik. hogy nincs meg a gyűrűje. hogy melyik fogja most a gyűrűt átvinni. a cica meg a kutya a gyűrűért volt ideküldve! A cica meg a kutya újra odaérkezett a vízhez. add most nekem! Azt mondja a cica: . a cica kijött az ágy alól. mert megvan a gyűrű! A parádéskocsis meg a kisasszony.Hogyan adjam. a nagy neszre fölugrált. hogy te ráülsz a hátamra. De kimenni sehol nem tudott. Akkor vette a kisasszony észre. Azt mondja a kutyának a cica: . Tudod. a körmével lassan kipiszkálta a gyűrűt a lyukból.

nem drága! A cica. te csak ereszd a számba a gyűrűt! El is tátotta a kutya a száját. és mind a kettőt nadrágszíjjal kikergette a házból. hol van a gyűrű? A kiskutya ugatott és szűkölt. megállította az embert. hogy a cica mit akar. a kocsiban ott volt az a csoda nagy csuka.Azt mondja a kutya: . A gazdája figyelte a cicát. Mikor kiértek a vízből. jót sejtve. Egy halászember ült benne. hogy elveszett a gyűrű. A cica most folyton nyervákolt. mutogatott a lábával. Épp a ház előtt ment el egy kocsi. hogy takarodjanak ki a palotából. Otthon bizony oda kellett nekik állniok a gazdájuk elé. Kérdi tőlük a gazdájuk: . hogy egy csodálatos nagy csuka rögtön be is kapta. hanem a vízbe. amelyik bekapta a gyűrűt.elvesztették a gyűrűt! Agyonveri őket a gazdájuk! De azért nagy szomorúan mégiscsak hazamentek. A cica csak azt látta. A kutya meg a cica gazdája kinézett a kocsizajra. mindjárt fölmászott a kocsira. Úgy is lett. hanem a kutya az oka. A macska meg nyervákolt. azt a nagy csukát tapogatta. Ott is termettek kastélyukkal együtt. halat árult. s végre megértette.Halat! Tessenek venni. hogy ez a csuka kapta be a gyűrűt. Nem mertek hazamenni . Amikor megtisztította és fölvágta. aki őt még a szerencséje előtt megszerette. hogy mit csináljanak most.S mit árul. sírtak. kiesett a csuka beléből a gyűrű. ha meg nem haltak. Mindjárt az ujjára húzta. utána a kutya is. megkérdezte: . de nem a szájába esett. 150 . Gazdájuk nagyon pörölt rájuk. bácsi? Azt mondja az ember: . mert abban ő akar élni az édesanyjával meg azzal a szorgosdolgos szegény lánnyal. És ma is élnek. s az is a lábával mutogatta a kutyát. hogy nem ő. hogy a királylány és a parádéskocsis a kastéllyal együtt ott teremjenek az ő házánál. és a lábával mutogatta a cicát. És valóban. Akkor azt mondta a legény a királylánynak. a cica bele akarta ereszteni a gyűrűt. Folyton a gazdájára nézett. és szinte magyarázta a gazdájának.Kutya és cica. s mindjárt azt kívánta.Majd föltartom a számat és eltátom. Megvásárolta azt a csoda nagy csukát.

s mind a királykisasszonyt akarta elvenni.Elhiszem.” . kapja. .Elhiszem.Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. Egyszer a király kihirdette az egész országban.Akkor aztán én. . . meg egy kis földje is.Mink aztán kihordtuk a trágyát.Elhiszem.Elhiszem. mint a csillag az égen. . uram király! . úgy négyecskén kimentünk a földünkre. hol nem volt. király uram! .Mikor ez is megvolt. de nem szólt senkinek. . amit ő el nem hisz. . akit Péternek hívtak. az édesapám meg a két kisebb testvérem. Volt annak három fia. hogy eresszék be tüstént azt a legényt.Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia.Elhiszem. hogy ő beszélni akar a királlyal. volt egy szegény ember. aki előtte olyat tud mondani. három hétig.Jól van. Bemegy hát Péter a királyhoz.A hiú király Egyszer volt.Adjon isten neked is. hogy mit akar a legény. .Azt is elhiszem. csak azt parancsolta. De biz ott egy se tudott olyat mondani. micsoda nagy úr megfordult a király előtt. . Van háza az apámnak. fiam! Mi járatban vagy? . hazamentem. . még az Óperenciás-tengeren is túl.Aztán meg van három darab marhánk is.Elhiszem. fogja. . hogy már nem is fértünk tőle. fiam . mint a fűszál a réten .Én bizony házasodni akarok.mondja a király. 151 . köszön neki: .Aztán megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát. elmegy a királyhoz. . Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja. . Megmondja egy szolgának. . . mint az asztalterítőt szokás. két kocsin. majd talán használ neki valamit. hát aztán mire vinnéd az asszonyt? . amit a király el ne hitt volna. fiam. . megmondtam az apámnak.Jó napot adjon isten.Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre.Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. A király mindjárt gondolta.Elhiszem. és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk. hogy annak adja a lányát.Elhiszem. .

hogy ki látott olyat. hogy hét országra szólt a híre.Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak! . . mint a karom. .Elhiszem. 152 .Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal.! ..Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. jegyzőt hívatott.. . Hazudtam. Csaptak akkora lakodalmat. mert volt kinek. .Hazudsz! Akasztófára. rögtön papot. a szegény ember fiával összeadta a lányát.Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása.Elhiszem. .Elhiszem.Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta. hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg.. volt lé meg lé. Mit tehetett. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe. . ki nem.

És mindhárman vissza-vissza fognak tekingetni. sőt három óriást is megsebesített. onnét járnak el az óriások mindennap. azt sem tudták.Rózsa vitéz Volt egy királynak három fia. A lány is a kígyóbőrből egészen kikerekedett. és kihányták az ablakon. hogy olyan erős lett. Rózsa erősebb lett. A lány egy jó kuruzsos dajkájának segítségével változott kígyóvá. Nem talált egy lelket sem. Miközben folyton azt mondogatta: ez ide való. s hárman három vadászebbel odébbálltak a veszedelem elől. s külön-külön próbálnak szerencsét. a másik kettő jobb felé. Estélig megvolt nyugodtan. hogy az ő apját is az óriások ölték meg. s megnézik a kendőt. hogy a népet sarcolják. testvérei után indul. mikor a hetedik havasba is bejutott. Rózsa. így igen kedves. Most már látja. Megesküdött. Azok megérkeztek. akkor nagy dörömböléssel megnyílott a kastély kapuja. hogy ott megháljon. hová. Ő maga pedig most már övig bújt ki a kígyóbőrből. hogy könnyen megfelelhet mind a hét óriásnak. hogy a napra lehetett nézni. hanem az óriásokat a kapuban várta haza. mert a szolgákat Rózsa most már mind elkergette. Óriások léptek be. hogy addig kígyóbőrben marad míg az óriásokon bosszúját meg nem áll hatja. összerakogatta. megbízta magát. hogy a hegy csúcsára. ez ide való. életüket. de Rózsához csak a szolgáikat küldték. és Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte. megfogták. Másnap reggel a lányfejű kígyó Rózsát megint életre hozta. szép teremtés volt! Ekkor elbeszélték egymásnak dolgukat. arra egy fehér kendőt kötnek. úgy határoztak. forrasztófűvel megkenegette. A király is elesett. Végre egy magas hegyen. de reá nem. A királyfiak jó vadászok voltak. avval is meglocsolta. tehát célját érheti. mert Rózsa olyan erős. mint akármelyik óriás. A kígyó Rózsát most is feltámasztotta. akit Rózsának hívtak. Az országot elfoglalták. mert akkor valamelyik veszedelemben van. jó messze meglátott egy szép kastélyt. hónaljig. megtelepedett a kastély egyik szobájában. Rózsa egyszer csak talpra szökött. Rózsa. Hétszerte szebb és erősebb lett mint azelőtt. Reggel az óriások megint elmentek keresetre. hogy lerepedezik róla a kígyóbőr. de csak nagy küzdelem után. összeaprították.Cih! Milyen Ádám-bűz van itt! Megkeresték Rózsát. De megegyeztek abban. hogy ő is királyvérből való. A legkisebb. bal felé indult. lányfejű kígyó. s olyan szép. Egy közel való forrásból élő-halóvizet hozott. Elmondta a lány. hogy azt a hitvány Ádám-maradékot összemorzsolják. Maguknak az óriásoknak kellett hogy ismét összeaprítsák. elfoglalta. Rózsa ijedtében az ágy alá suhant. Ellenség ütött az országra. Sokáig mentek. mint a torzsát. Akkor a bokorból előmászott egy szép. 153 . egy magas fa hegyébe hosszú póznát állítanak. Aki a kendőt véresnek látja. hogy elválnak egymástól. Az egyik mindjárt azt mondta: . Rózsa kétszerte erősebb lett. Erre a lányfejű kígyó is kibontakozott a kígyóbőrből. Este nem bújt az ágy alá. mint a hét óriás együtt. De a szolgák nem bírtak Rózsával. Betért mint fáradt utazó. ahol az út elágazott. Reggel csak maguk mentek el az óriások. Az ottvaló kastély a lány apjáé volt. Akkor este is megölte őt a hét óriás.

hogy a két bátyámat felkeressem. hogy te a hét óriás fiamat megölted. mert már övék a kastély. sok gazember.Kedves szép lány! . azt hiszitek. s így igen jóízűen telt el a nap egész estig. s azt mondja rá: .Az az enyém. minden bizonnyal visszajövök. Nekimegy a boszorkány. mondani kezdi Rózsának: . a fehér kendő felé.Te nekem az életemet három ízben adtad vissza. Vesd közibéjük ezt a hajszálat. de mégsem. talált egy kicsi házikót. Arról engem is megismernek! Veszi Rózsa a hajszálat.Ha fázol. hallja. Rózsa. Rózsa rendre megölögette őket mind. ott megállapodott. A fáról meg leszáll egy vén boszorkány. Amint sütné. Várj vissza engem. hogy megölje Rózsát. hogy a fán valaki dideregve azt kiáltozza: .Igen.Ugyebár. az előtt egy fát. kirántja a kardot. hogy az egészen véres! Megbúsul. hogy bátorságban lehetnek. Mikor rátalált az útra. mert ha őket feltalálom. kardot.s avval a békát neki veti. mint fázom! Kiszólt Rózsa.Mennem kell. bemegy s melegszik. Avval felkészült. most véged neked is! Testvéreidet is én emésztettem el. hát látja. Hát a kard hasábfává válik. Mikor az óriások megérkeztek.felelte Rózsa .Rajta hát. a kastélynak minden zegelyukát összekutatta. Az éjszaka csendesen telt el.hallik a fáról -. ahol elváltak volt. tüzet csinál. Reggel a kastély udvaráról Rózsa felnéz a havas tetőre. Útjában lőtt egy nyulat.No. hogy már háromszor megöltetek? Most azt mondom. és a tűzbe veti. hozzácsap a boszorkányhoz. ez a tied! . s azt mondja: . Amint sütné. pusztítsd el őket! Nem leszek én sem háládatlan! .Jaj. s a nyulat sütni kezdi. mert rosszul van dolguk. melegedjél! Az azt mondja: . de biz.Hiszem . de félek a kutyáktól! . nyilat. Arra a helyre ment. Hát én ne tartoznám neked azt meghálálni? Legyen tied az életem s egészen magam! Egymásnak holtig való szerelmet esküdtek. Erre Rózsa nem állhatja. Hát a két bátyja két vadászkutyája lánccal meg van kötve! Azokat eloldja. amelyen bátyjai mentek. gyere be. Felhúz egy nyársra egy varasbékát. s mondja a kedvesének: . szagolják meg azt előbb. hogy ma ezen a kapun egyiketek se teszi ki a lábát! Hiszitek-e? Vívjunk meg! Azok nagy méreggel rámentek. mert azok becsületes embert nem támadnak meg! .Ne félj. bosszúból azért. Látta. most már nem úgy lett. 154 . Akkor a kulcsokat a zsebükből kezébe vette. forrasztófüvet és élő-halóvizet vett magához. mint azelőtt.. Rózsa így szólt hozzájuk: . és sütni kezdi.

s igazgassa az országot. élőhalóvízzel föltámasztotta. hogy szinte megepedt. hazamenjen. Elváltak. a menyasszonyt jól megtáncoltatták. eleget vendégeskedtek. hogy vért eresztenek rajta. Azt mondta: . Az óriásoktól megmentett nagy országot kezükre vették. hogy egyik. menj haza. még többet aludnátok! Elbeszélték neki. s avval a boszorkány Plutóhoz költözött. nagyobb bátyám. de hogy Rózsát meglátta. jöjj velem.Rózsa nekiuszítja a boszorkánynak a kutyákat. Kapja azt Rózsa. de ha én ide nem jövök. mikor szemüket kinyitották.mondta Rózsa -. Rózsa kiásta a bátyjait. miken ment keresztül. kisebb bátyám. lecsapja vele a boszorkány bal karját. Kerekedjenek egy tojáshéjba. máig is élnek. egészen felvidult. a nagyobbik. s mindegyik ment a maga helyére. s ha meg nem haltak. s holnap legyenek a kendtek vendégei! 155 . nagy lakodalmat csináltak. összedarabolt testüket összerakta. hová temette bátyjait. Rózsa is elbeszélte nekik. Azok. Azt akarták. Befordultak a kis házikóba. mind a ketten azt mondták: . s Rózsát megpillantották. s azok addig fogják. Erre a boszorkány megmutatta neki. be sokat aludtam! . Sújt még egyet Rózsa a karddal.Jaj. aki már úgy elbúsulta magát. s a vén boszorkány ott úgy bánt velük. s igazgassuk ketten azt a nagy országot. Rózsa s kedvese összekeltek. a másik pedig keresse fel Rózsát. mint ahogy Rózsával is akart volna.Te. ülj be apánk országába! Te pedig. Rózsa feltalálta szép kedvesét. s abból megint kard vált. amelyikben az óriások hatalmaskodtak. hogy az ellenség az országukból eltávozott.Sokat bizony . forrasztófűvel összeforrasztotta. A vér a kardból lett hasábfára cseppen. hogy elválásuk után ők meghallották.

mendegélt hetedhét ország ellen. Egy nagy nyárfa alatt kétfelé ment az út: az egyik jobb. nem inasnak való ő. mendegéltek. hát látja. akármit parancsolsz neki. mindjárt odahívták. Mentek. Bement tehát a szabóhoz. De addig kunyorált ott. nem látták többet az ördögök. előtted világosság. adok érte egy olyan sapkát. Hagyott Bendebukknak egy csatakos kis bundát meg egy csizmavakaró vaskót. ment Bendebukk szomorkodva. mit akar abban a rossz kis bundában. volt nekik két fiuk: Bendebukk meg egy másik.Ha nem bánná. Egyszer úgy hallotta.Már megnőttetek annyira. A harmadik azt mondja: . Nagyon szegények voltak az istenadták. úgyis meghalt a másik! 156 . ő is odaadta a rossz kést. jól van! Hanem Bendebukk azzal a gyanúperrel élt. hogyha az ördögök lármáznak is ott. melyet ha a fejedbe teszel. az sem fog meglátszani rajta. hogy három ördögfiú egy bocskorszíjon veszekedik.Bendebukk Hol volt. amíg egy erdőbe nem értek. Itt a két testvér nagy sírás-rívás közt elvált egymástól. utánad sötétség lesz. Amint az ördögök meglátták Bendebukkot. szeretnék szabóinas lenni. egyszer elér egy nagy városba. Amint hát mindegyik átadta neki az ígért valamit.Én meg adok olyan tarisznyát. Ment. mintha messzire veszekednének. és senki sem fog látni! Azt mondja a középső ördögfiú: . lennék én inasa. mert nem volt késük.Te. az apjuktól örökségbe kapták. és azt mondja neki: . volt egy öregember meg egy öregasszony. menjetek hát isten hírével. mester úr. a másik jobb felé szerencsét keresni. Bendebukk ment bal felé. a másik bal felé. bácsik! Azt hallottam. Elszánta magát.Én meg adok olyan lámpást. kisfiú. hogy hátha elveszik tőle azokat. Amint közeledik. Amint ment. Azt mondja az anyjuk nekik: . Azt mondja neki a legnagyobbik: . A kapuőrök rátámadtak. beeresztették. de hárman nem tudtak megosztozkodni rajta. Elindult a két fiú. lármáznának. mégis arra megy. még az Óperenciás-tenger dombján is túl. A másik fiának egy bocskorszíjat hagyott. eltartani. Egyet gondolt. adjál egy kést. megteszi. hogy szolgálhattok. hogy ha kinyitod. hol nem volt. A sapkát a fejébe nyomta. No. amivel elvágták volna háromfelé. Azt mondja az őröknek: .Eresszenek be. elment a király kapujához. Az öregember nemsokára meghalt. mert én nem tudlak benneteket ruházni. hogy ha az egész világot beleteszed. hogy az udvari szabónak meghalt az inasa.

Sohase búsuljon rajta. vasaló. Jánosnak hívták. Mindent jól csinált. már akkor mindig kész volt egy ruha. hogy odaadott neki egy katonanadrágot: foldja meg a két térdét.Jó. Mikor Bendebukk odavitte hozzá. varrjad. Odamegy Jánoshoz. az udvar tiszta volt. Odamegy hozzá Bendebukk. csak elcsodálkozott. Bendebukk meg hozzálát a dologhoz. és úgy tett. hogy hogyan megvarrta. látja. a fazekakban a víz már csak félig volt a sok fövés következtében. kinyitja a lámpást. mikor még tű sem volt a kezedben sohasem! De a fiú mégis addig-addig kérte. Azután való napon megint látja Bendebukk. mégpedig úgy. vasaljad úgy. hogyne búsulnék. János! .mondja neki János.Olló. én nem bánom. Lemegy hát Bendebukk a műhelybe. mikorára felkelünk. hogy János szomorkodik. mert látod.Már meg kétszáz ruhát kell huszonnégy óra alatt elkészíteni! . Vagy négy nap múlva azt mondja a szabónak: . Hanem tudod. Bendebukk az ajtó mögé ment a nadrággal. Meglátja mindezt a szabóné. vasaló. Másnap megint lement Bendebukk a műhelybe. csak mindig azt mondta: . mondja Bendebukknak: . hogy János se tudta volna jobban meg szebben megfoldani. hogy búsul. mi lesz a kötelességed?! Reggel. rendesen. igyék. tű. a konyhán égett a tűz. most is már lefőtt a fazekakban a víz! Bendebukk szót fogadott. s azt mondja: . majd megcsinálom én. szabjad. Másnap János Bendebukknak adta a maga reggelijét. . amelyet az ördög adott neki. nem csinált egyebet. János? . hogy teljesíteni fogja. Kérdi tőle: . vasaljad! Mikor ezt elmondta. Ha ezt megteszed. Volt ott egy öreg szabólegény. varrjad. Kérdi tőle. Mire János felébredt. kész volt a száz öltözék. mi baja. hogy lemehessek a műhelybe is már.Azt mondja neki a szabó: . akkor szeretni foglak! Bendebukk megígérte. tű.Máskor ne rakj olyan jókor tüzet. hogy még az irigység se leljen benne hibát! Mikorára kimondta.Adjon valami foldoznivalót. Másnap reggel. hadd foldoznék ott valami ócskát! Megengedte a szabó. amiért vele oly jót tett. az udvar ki legyen seperve. szabjad.Hej. Egyék. öcsém. azt mondja neki: . mikorára felkeltek. készen is volt.Mester úr.Hogy tudnád te megfoldani.Mit búsul. engedje meg. Azt mondja Bendebukk: 157 . mikor huszonnégy óra alatt száz katonaruhát kell megvarrni egymagamnak! . Szerették is nagyon. a konyhán égjen a tűz.Olló. feküd jön le! János megfogadta a jó szót. a tűz mellett a fazekakban forrjon a tiszta víz.

és azt mondta a lányainak: . hogy talán a kis bundás fiú csinálta azt. hogy kössön hármunknak három bokrétát! Bendebukk kötött is olyan szép bokrétát. Amint bemegy ebédelni a mester. takarodj! De a legkisebbik azt mondja: . Haragra gyulladt. . legyezve a virágokat. mert szüksége volt kertészinasra. és azután rézvirágokkal beültette az egész kertet. A király. mondja meg az inasának. Bendebukk nevetett magában mert ő vágatta fel az egész kertet.No. A haragjának az lett a vége. A következő vasárnap a középső királykisasszony maradt otthon a templomból. De egyszer csak egy rézpáncélú vitéz rézszőrű lovon felvágatja a lovával az egész kertet olyan pusztára mint a pádimentom. hogy valamennyi virág a kertjében van.Akinek akarjátok. Úgy ki tudta a virágból csinálni a három királykisasszony képét.Egyék. Ekkor János Bendebukkot ebédkor az asztalhoz ültette. és ő is ültette be. a kastély ablakán. de muszáj volt. De az atyja azt felelte. De ez a legnagyobbik királykisasszony sem tudta. A kertész el akarta venni tőle. Váltig szabadkozott Bendebukk. Ő volt a rézpáncélú vitéz. hogy nem ül oda. Egyszer. Felvitte a kis csatakos bundában. és mikorára felkelt. készen volt a kétszáz öltözék. hogy a virágokról hajtogassa a legyeket és a bogarakat. hogy hogyan mer oda ülni. Akkor már ezüstpáncélos vitéz ezüstszőrű lovon vágatta fel a kertet. megörült. mind hárompróbás aranyból való. Azt mondta. A negyedik vasárnap megint otthon akart maradni a legkisebb királykisasszony. Ekkor aranypáncélú vitéz vágta fel az egész kertet. el kell mennie. mikor meglátta.Eredj ki. A kertész mindjárt meg is fogadta. A harmadik vasárnap a legnagyobbik kisasszony maradt otthon. Jóllehet a kertész maga sem tudta. A király kertészéhez ment be. Azt mondta. ha halálán van is. hogy pingálni sem lehetett volna jobban. hogy hetedhét országra szólott. hercegeket. és megtiltotta Bendebukknak. hogy egy kisfiú legyezi a virágokat egy csatakos bundában. ki ültette a virágokat. annak lökjétek az aranyalmát. Hát amint bemegy a királykisasszonyok szobájába a csatakos bundában. de ez a kisasszony sem gondolt arra. de Bendebukk csak azon volt. Összehívatta az egész birodalomból a grófokat.Hozd elő a bokrétámat. mindig a kertben járkált fel s alá. hogy kertészinas akar lenni. igyék. látja. hogy hozzájuk nyúljon. hogy az aranypáncélos vitéz is Bendebukk volt.. hogy beteg. a legkisebb királykisasszony kinézett a kertbe. majd megcsinálom én! János lefeküdt. és ezüstvirágokat ültetett. és jól megajándékozta a kertészt. a maga helyére. a két nagyobbik királykisasszony rákiabált: . és kiküldte a kertbe. látva. vasárnap. aranyszőrű lovon. hogy elhajtotta magától Bendebukkot. Látja. aludjék. hogy majd beviszi ő. csatakos bundában megint egy nagy városba. és aranyvirágokat ültetett. A király ekkor ajándékozta meg igazán a kertészt. ahhoz kell férjhez mennetek! 158 . hogy hol ül Bendebukk. Nemsokára csináltatott a király a három lányának három aranyalmát. hogy majd ő viszi be.Kertész bácsi. Elment Bendebukk a kis. egy aranyat nyomott a markába a királykisasszony. kisöcsém! Amint odaadja neki Bendebukk. jól van! Azt mondja a kertésznek a királykisasszony: . Bendebukknak nem volt egyéb dolga.

Hogy menjek. nagyon nagy sárban kellett menni. Azt kérdi a két herceg: . kis sógor? Bendebukk azt mondja. szemeten hízott lovat. én rézpáncélú vitéz. Azután elváltak egymástól. Mikor észrevette magát. amilyen az ujjatokon van! Az egyik herceg azt súgja a másiknak: . kisgazdám? Azt mondja neki Bendebukk: .Rézszőrű ló légy. hogy elmegy.Mint a gondolat. 159 . a felesége megmosta a sártól egy nagy dézsa vízben.Mennyiért adod nekünk azt a nyulat? Bendebukk. azután elvesztettem! Oda is adta. girhes. mint a szél. majd azt hazudom otthon. mert táltos volt a ló: . hogy alig tudott lépni. látják. a szegény Bendebukk lova bentmaradt a sárban.Mit csináljak. hogy miért ment ahhoz a szegény kölyökhöz. odaállott az ajtóhoz. hogy jön a két herceg elébe. csak az ajtó megett voltak mind a ketten.Nem magának löktem ám! Azzal Bendebukk felvette. De azt mondja a királykisasszony: . olyat. egy gróf háta mögé. hogy szegény Bendebukk még most is ott kínlódik a nagy sárban. Egyszer csak ő is bejött a csatakos bundában. Persze nem ismerték meg. hogy eltört. Még rosszabb lovat adtak alá. Másnap a két herceg vadászni ment lóháton. Amint a két herceg a város végére ért. mi az. A két nagyobbik királykisasszony odahajítja a maga aranyalmáját egy-egy hercegnek. Adtak is egy rossz. Azt kérdezik Bendebukktól: . Bendebukknak meg a feleségének nem is volt szabad az asztalhoz ülni. a grófok. a két herceg pedig nevetve elnyargalt. köszöntötték. s velük a királynak minden cselédje. vagy mint a gondolat? Azt mondja Bendebukk: . a két herceg előtt teremj! Úgy is lett. Akkor azt mondja a ló Bendebukknak. csak lovat adjanak alá. De a király haragudott a legkisebb lányára. A két herceg pedig kényesen elvágtatott. másik másik felé. Amint a város végén mennek. és fel akarta venni. hogy neki löki. Volt azután lakodalom. Nagy nehezen hazavergődött.Nem jön vadászni. rézszőrű eleven nyúl fickándozzék oldalamon! Meglett! Akkor megint azt kérdi a ló: . Másnap megint elhívta a két herceg Bendebukkot vadászni.Egy nagy szobában voltak a hercegek. Bendebukk látja. A legkisebb pedig odagöndöríti Bendebukkhoz. mintha nem tudná. azt mondja: .Odaadom én.Nektek adom egy olyan sárga karikáért. Aztán beszédbe eredtek egymással. A Bendebukk előtt álló gróf azt gondolta. Egyik egyik felé. Csak Bendebukk nem. A város végén megint ott maradt a nagy sárban lovastól.

mendegélt a kis csatakos bundában.Hazudtok. hogyan köszönjenek ennek a vitéznek. hogy van felségednek egy lánya. a két herceg pedig beszéli.mondja az. annak rendje s módja szerint ott maradt a sárban. úgy lett. Most a másik herceg adta oda a jegygyűrűjét. herceg sógorok.Miért adod nekünk ezt a nyulat? Azt mondja Bendebukk: . bejön egy ezüstpáncélú vitéz. én ezüstpáncélú vitéz. felséges király. Harmadik nap megint kiment a két herceg vadászni.Ezüstszőrű ló légy. Azt gondolták. valami mágnás. A két herceg jött vele szemben. Szegény.Azt kérdi a ló: . Mikor a két herceg a városba ért. Ha az ördöggel cimborál is. lovastul.Azt hallottam. és mint a gondolat. Azután hazament megmosta a felesége. Hívták Bendebukkot. 160 . ezt is leültették. Egyszer azt mondja az ezüstpáncélú vitéz: .Aranyszőrű ló légy.Miért adnád nekünk? .csakugyan úgy volt! Akkor felállt Bendebukk. Beszédbe eredtek. Azzal elmentek. hogy a sódarodra nyomtam a pecsétet! Ha nem hiszik. ha valamelyiktek az oldalára hagyja nyomni a pecsétemet! Az egyik rá hagyta nyomni.Mit csináljak. aranyszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon. hazament. de még rosszabb lovat adtak neki. azt mondja: . ezüstszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon.Isten áldjon meg. mert a réznyulat ezért a gyűrűért. S eddig senki nem tudta kitudni.Egy másik sárga karikáért . amelyeket az ő két veje fogott. A két hercegnek nagyon megtetszett az ezüstnyúl.Nektek adom. Ment. meg fogom én tudni. az ezüstnyulat ezért a másikért én adtam. Egyszer elér egy királyhoz. isten áldjon meg. hogy hogyan esik az. kérdik Bendebukktól: . otthon a felesége megmosta. Bendebukk! A harmadikat pedig azért adtam. Mikor a város végén vannak. bemegy hozzá. Mikor a legjobban vendégeskednek. Egyszer a király összegyűjti a birodalmában levő mágnásokat. kisgazdám? Azt mondja Bendebukk: . feleségem! Azzal elment. aranypáncélos vitéz legyek. hogy megmutassa azokat a nyulakat. király atyám. szokás szerint ott vergődött Bendebukk. és mint a gondolat. aki minden éjszaka tizenkét pár cipőt nyű el. látják. azt mondja a lovának: . köszöntek egymásnak. Amint a két herceg elmegy. hogy Bendebukk ott vergődik a sárban. a két herceg előtt teremj! Alig mondta ki. Azután elváltak. nézzék meg! Megnézték . azt mondja neki: . Én is szeretném megpróbálni. hogy hogyan s miképpen fogták a nyulat. a két herceg előtt teremj! Úgy lett! A két herceg alig tudta. Kijött valahogy. megint kérdezte a két herceg: .

Sebesen elmennek. hátul felugrik a saroglyába.Mit hoztál. hajts! Mentek sebesen! Egyszer elértek egy ezüsterdőbe. beszélnek. Amint megvacsoráztak. azt mondja Plutónak: .Jaj.Menjenek kendtek is a tarisznyába! 161 . egy keskeny szekérúton. azt mondja: . Bendebukk a pitvarban volt. mosdanak. Bemegy a királykisasszony szobájába. Persze.Azt mondja neki a király: . már kilencvenkilenc embernek van a feje karóban érte. a kis ember csinál valamit! Nosza Plutó is . édes fiam. tíz óra tájban. egyszer.Menjék kend is a bakóba! De amint a rézágat letörte.Se ló. Tovább nem maradok. nem lelt semmit. a kis bundás ember csinál valamit. A királykisasszony hozott magával tizenkét pár cipőt. a királykisasszonyt kivezeti. Amint mennek.Jaj. Amint le akar szállni a királykisasszony. elértek az aranyerdőbe. mit hoztál. azt kérdik tőle: . ihol jön egy tüzes szekér az udvarra. kiment a kisasszony egy beretvával kirakott pádimentumú szobába. felséges férjem és királyom. a tarisznyájába tette. megyek haza! Felül a szekérbe. Amint az inas hozta kifelé a jóféle ételmaradékokat.mert az volt a nagyszakállas . hogyha ki nem találod az okát. Bendebukk megfog egy rézpoharat. Kiszáll belőle egy nagyszakállas ember. a sapkáját a fejébe nyomja. letöri. Ahogy mentek tovább. Este odafeküdt a királykisasszony ajtajába a csatakos bundában. Azt mondja a királykisasszony nagy ijedten: . Bendebukk megfogja mind a kettőnek a nyakát: . felülnek a szekérre mind a ketten. isznak.Az mind igaz. Akkor azt mondja a kocsisnak: . Mikor el akarnak indulni. se ostor nem a tiéd. leültek vacsorázni. Bendebukk megmaradt a szava mellett. egy aranyfaágat a tarisznyába. édesanyám? Bementek mind a várba. Hanem úgy vigyázz. az egész erdő megcsendült bele. Amint ott fekszik. egyszerre elérnek egy rézerdőbe. Ott is az aranyforrásnál ettek-ittak. az ajtó háta mögött. Esznek. Kiáltja az inasnak. Onnan elmentek. ott is beletett Bendebukk egy aranypoharat. még a tengelyvégszeg lyukát is. Megfog egy rézágat. fürdenek. Bendebukk mindent kivett a kezéből. Ott egy rézforrásnál megállnak. amint kettőt lépett. beleteszi a tarisznyájába. a tiéd a századik lesz. Bendebukk is kapja magát. egy ezüstfaágat megint a tarisznyába tett. vége lett mindjárt a cipőnek. odamegy a két kislánya. Bendebukk egy ezüstpoharat. egyszer csak egy rucalábon forgó várba értek.leugrik. felséges férjem és királyom. Bendebukk is evett a nagyszakállas tányérjából. hogy hozza be a többit! Hát sehol sem találják. Ott is az ezüstforrásnál ettek-ittak. két szép kislány szalad elébe. ő azt is a tarisznyába tette. amint megcsókolják az anyjukat. összevissza fújja tűzzel a szekérnek minden zegét-zugát. A királykisasszony is megijedt.

Hanem az.Az anyám házától idáig egy várost építsetek! Meglett! . és levette a lámpát. és ide buktam. ha tudtam volna. hogy azt is hozzák elő. eltűnt egyszerre. amelyikben csodalámpások vannak felaggatva. azt mondja: .Menjen kend is a tarisznyába! Persze nem látta senki. Amint elmondja. Ment haza.Mit láttál? Bendebukk elbeszéli az egészet. hogy ami neki tetszik. szalmasarkantyúm volt zabtaréjjal. Bendebukk kinyitotta a tizenkettedik szobát. egy zsákban megbotlottam. Azzal otthagyta a királyt a lányával együtt.Mit parancsolsz. hogy van a királynak még egy tizenkettedik szobája is. felséges király. A királykisasszony hazament. 162 . A király eleinte tagadta. Száz szakács főzött. én is ott voltam. ez meg is lett. Egyszer kíváncsiságból kinyitotta a lámpást. Bendebukknak megmondták a cselédek. sem a fele királysága! Akkor a király odaadta Bendebukknak tizenegy szobájának a kulcsát. Az is meglett.Nem kell énnekem a felséges király lánya.Mikor az öreg Plutó megcsókolja. meg a fele királyságomat! Azt mondja Bendebukk: . hogy itt vagy. kis gazdánk? Azt mondja Bendebukk: . ennek is megfogja a szakállát: . hogy még felesége is van őneki! Mindjárt megparancsolta. ördög lévén. Aztán kiveszi a két gyereket meg a többi holmit is mind. Amint kimondta. s mikor megy befelé a szobájába. Ekkor emlékezett rá Bendebukk.Hej. megfogja a tarisznyájában Plutó szakállát: .Azután az anyám a legszebb palotában aranyszékben üljön: aranyzsámoly legyen a lába alatt. Bendebukk kérte a tizenkettedik szoba kulcsát is.Amiért ezt megtudtad. vacsora után táncoltak. Ekkor azt mondja a király: . melyik a legjobb. itt van! Azzal kivágta a szoba közepére. azt vigye el. azt kérdik: . mert fejében volt a sapka. még el nem jöttem volna! Reggel elhívatja Bendebukkot a király magához. Azt is megmondták neki. neked adom a lányomat. kérdezi tőle: . hanem aztán kénytelen volt odaadni. Hát tizenkét nagy óriás ugrik ki belőle.Ha nem hiszi.

tedd is meg Mert ha nem.Azt parancsolom neked. délre ételt készíts. hogy míg én odaleszek. a macska holnap is megverődik! S evvel hazaküldte az urához. s még egy orsó fonalat is fonj. A menyecske sohasem dolgozott. úgy megverem. De az asszony azt gondolta magában. uram. hogy sokért elkerülte volna! Avval ment a dolgára. elpanaszolta a dolgot. hogy ez az én emberem megbolondult! S azt mondja: . 163 . macska.Véghez viszek még többet is. széjjelnéz. csak ne üsse többet szegényt! . ráadásul még azt is megfogadta. nem tud. jámboran végighallgatta a beszédet.Kelmed. Hanem egyszer egy reggel. mint amennyit kelmed neki parancsolt. Nem verte meg az ura egyszer sem. mert megver az uram! De a macska nem dolgozott. miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni! . s egyéb hitvány dolgot művelni.felelé az asszony. hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok.A rest macska Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt.Szítsd fel a tüzet. mikor hazajövök.azt mondja az ember .Dolgozz. . hanem csak járt házról házra pletykálkodni. nem hibás az.Fogadod hát. A menyecske hazafutott az anyjához. mert ha nem. csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül. macska. nekem mindegy. meglásd. s dolgozz. s mikorra hazament. s addig veri. Ismét mondta: . te mindent dolgozz. mert ma megverődöl! De a macska nem dolgozott.kérdi az ura.Felfogadtam.Tud. s a tűz is kialudt. te macska. hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókált. Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát: . akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi.Ha felfogadtad. Hozzászólott az apja is: . úgy megverlek. amit kell! A házat szépen kitakarítsd. felköti a felesége hátára. hogy helyette mindent véghez viszel? . s azt mondta: . nem tud az azokhoz a dolgokhoz! . feleség! . Hazajön a gazda. mikor dologra ment. míg a felesége imádkozni nem kezd: . Előrántja a macskát.nekem nincs más. Elment az asszony több házhoz.Ne üsse többet azt a macskát. hogy sohasem veri meg. így szólott a macskához: . s hát minden rosszul van. a macska akkor is szunyókált.

ételt készített. macska. Hanem most mindent eligazított helyette az asszony. sepregetett. de az apja úgy visszakergette. hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel.Ne félj. hogy ugyan helyde! 164 . Meg azon. most nem bántalak! Az asszony örömmel terítette meg az asztalt. az ura elé tette.Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának. A macska többször nem verődött meg. s a menyecskéből olyan gazdasszony lett. De hát most sem dolgozott semmit. Jóllaktak jókedvvel. De a macska most sem tett semmit. hogy a lába sem érte a földet. hogy amikor az ura azt veri. amit kellett. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra. hát minden jól van! Mondogatja is az ember: . azon. hogy mit fogadott volt: tüzet tett. kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. Mikor az ura hazajött. A macska már végighallgatni sem tudta. úgy meg volt ijedve. Azután mindennap úgy volt. Most nem felejtette el. az ennivalót megcsinálta. Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik parancsolatot. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. vizet hozott. Elvégzett mindent. mit tegyen. Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán.

Neki mind a csirkék után! A csirkék ijedtükben beszaladtak az erdőbe. Vagy ellopod tőlük a mezőről a tizenkét ekét a tizenkét pár ökörrel. s elkiáltotta magát: . hogy ő mindent. mi? . Ha nem lopod el holnap reggelig. egyenes fiú volt. Másnap hívatja megint a király Marcit.Hallom. Ez a Marci igen becsületes. igen irigy természetű volt: bántotta. Még a királyhoz is eljutott a híre. lopni még soha életemben nem loptam. Marci kiment a csirkékkel az erdőbe. De ha megállod a próbát. tied minden kincsem. Nagyon mérgesen fogadta. hogy amit elszerez tőle.felelt Marci szerényen. bizonyítsd is be. Addig Marci szépen fogta az ökröket. tied az országom.No. tudsz lopni is. mert azt én is úgy loptam. világravaló is volt. mert abban is meg voltak egyezve a királlyal. Gondolkozott erősen Marci.Né. De ha megállod a próbát. de már nem volt mit tenni. hogy Marci híre elhomályosítja az övét. Volt neki egy Marci nevű fia. Megbúsulta magát Marci. Magához hívatta a fiút. Aztán elmosolyodott. De azt nem is akarok. . mert azt én is úgy loptam. ha soha nem loptál. Hazaterelte Marci az ökröket az ekékkel. tudd meg. De ráadásul olyan ügyes. a béresek a nyomukban. volt egyszer egy szegény asszony.mondta az anyja. sikerült ellopnod az ökröket meg az ekéket. Feleli neki erre diadalmasan a király: . .Sikerült . kedves fiam . hol nem volt. hogyan járt a királlyal. hogy karóba húzatom a fejed. .A becsületes tolvaj Marci Volt egyszer.Most csavard föl az eszedet. s azt mondta neki. hogy szerezzen neki tizenkét tiszta fekete csirkét s egy fekete kotlót. hogy majd kifog rajta: . a vadtyúk a csirkéivel! Fogjátok meg. édes fiam? . hogy elterjedt róla a hír az egész országban. az nyomban az övé.Felséges királyom . Ott Marci eleresztette a tyúkot a csirkékkel. . felséges királyom. szerencsét hoz! A béresek azon nyomban otthagyták az ekét.Hallom. Csak az anyját küldte fel a királyhoz. vagy véged! Szánt nekem a mezőn tizenkét béresem. karóba kerül a fejed. Hazament. hogy ne várja az ökreit haza. okos.Most az egyszer szerencséd volt. Elkezd megint gondolkozni Marci. Ez a király pedig.Megpróbálom. te híres Marci! Hát ha te olyan mindentudó vagy. milyen híres vagy. De csak megszerezte neki. De most az éjjel-nappal őrzött csűrömből a gabonát kell ellopnod. Megkérte az édesanyját.kérdezte az anyja.Mire az neked. hogy tudná ő attól a sok őrtől ellopni a búzát a csűrből? 165 . azzal a gondolattal. Annak a szélén szántott a király tizenkét ekése. de mindent meg tud csinálni. vagy majd én tudok valamit: azt.felelte a becsületes Marci -. most vagy tudsz azt is. s elmondta az anyjának. s elhajtotta az ekékkel együtt. . . mert különben elemésztlek! Ha mindent tudsz.

aki a ló farkát fogta. hogy Marci elvihette? Azok még mindig italosak voltak. És mentek azon pityókosan. rátette a kalapját. Most volt csak igazán dühös. csak a fejét. ihattak. hogy pora-nyoma se maradt. ahol érik. gondolkozik Marci. s rögtön kisütött valamit. a kalapját. S küldte az anyját a királyhoz az üzenettel: megállta a próbát. Töpreng. De csak kifőzött megint valamit. hogy nagyon vigyázzanak arra az átkozott Marcira.Hát úgy vigyáztok a lovamra. hogy igyanak a pálinkájából. Csinált egy szalmaembert. Megesküdtek volna. Leültették a jászol mellé. Futott a csűrbe. hogy nem lopja már el Marci a búzát a csűrből! Agyonverték! A király nagyon boldog volt. annak a kezében hagyta a kötelet. annak a kezébe Marci egy fő kendert adott. s bezörgetett az istálló ajtaján. hogy megőrzik a paripát. s szépen kivezette az istállóból. felséges királyom. Ha odamegy. tódultak mind jelenteni a királynak.Sze fogom a kötelit! 166 . s etette-itatta őket. látják a felöltöztetett szalmaembert. jönnek ki az őrök. aki a lóra volt ültetve. Látják Marci kalapját! Hajrá. a buzgalom még jobban föltüzelte őket. Másnap megy a király nagy biztonságosan az istállóba. mert úgy is bizonyosak voltak.Rendben van! De most követelem csak az igazit. A kocsisok nem akarták beengedni.No. még el is aludhattak bátran.Sze rajta ülök! A harmadik: . s szépen-óvatosan éppen a csűr elé állította. De mikor látták. be is rúghattak. beengedték magukhoz. Mert egy közülük a ló kötelét. Azalatt pedig Marci szépen mind ellopta a búzát. egy másik meg a ló farkát fogta. s ráültette a lovak jászlára. egy harmadik meg rajta ült. de bizony Marci nem hagyott egy szem búzát sem. hogy meg ne sántuljon! Úgy ellátták a baját. felöltözött rongyos embernek. . megkínálta őket pálinkával. Rettenetesen mérges lett. tied a koronám. méghozzá pálinkás butykossal. Marci? . De ha megállod a próbát. Megint hívatta Marcit. azt fogta szépen Marci. leültette. csak essenek neki. Azt pedig. s jól a lelkükre kötötte. Rákiáltott az emberekre: . Ittak. Egy üveg pálinkát vett magához. elloptad a búzát. karóba kerül a fejed. Ha nem. Aztán tüsszentett egy nagyot.A király aznap még külön is behívta az őröket. mert a király lelkükre kötötte a vigyázást. S amelyik a ló kötelét fogta. nehogy kifogjon rajtuk. s hazavitte.Sze fogom a farkát! A másik: . mert én is úgy loptam. Lopd el a száz kocsisom őrizte aranyszőrű lovamat. Este odament az istállóhoz. hogy csak egy rongyos ember zörget. hogy Marci jött lopni a búzát! Csihipuhi. De annak. s Marci addig ügyeskedett. Sietnek. mígnem rávette őket. Azt mondja az egyik: .El. de a lovat eloldta róla. neki! A sok pálinkától már szédültek is egy kicsit. . s üssék. Meghallotta ezt a parancsot Marci is. A király kékült-zöldült mérgében.

A konyha ablaka alatt meg egy lyukat vágott. hanem maga Marci ment fel a palotába a királykisasszonyért. Marci ellopta az ebédet. Húzzák. tied a lányom. hogy majd széthasadt mérgében. s megparancsolta neki. .De ha megállod a próbát. alaposan körülnéz.mondja ingerülten a királyné-. Marci estefelé odalopózkodott a király szobájához. hogy ha másnap délben nem lopja el előle az ebédjét. Elhatározta. Hopp.Én most alvás előtt még kimegyek egy kicsit. mire csak tellett. húzzák. megvan! Hívatta rögtön Marcit. mert a konyhaablakon egy kéz nyúlt be. s mikor a király kinyitotta az ajtót. volt minden. Mire föltápászkodtak és körülnéztek.Hogy adjam . mikor már odaadtam! Az előbb kérted el.Szívem. míg a kötél el nem szakad. add ide a gyűrűt! . befestette. a kardért. hogy a király azt mondja a királynénak: . s a végire egy kötelet akasztott. szívem. és elkezdik húzni a kezet. Másnap délben a király az asztalnál ült. s készült bevinni. . Azt ugyan nem loptam. 167 . s bejött. ha addig él is. s megparancsolta neki. A királyné átadta a gyűrűt a sötétben. A kötelet a kút kerekére kötötte. de Marcit elpusztítja. karóba kerül a feje.Ha megállod a próbát. s mondja a királynénak: . hogy most már ő fog vigyázni valamennyi holmijára. hogy itt van Marci. egy kezet csinált fából. add ide gyorsan azt a gyűrűt. Elváltoztatott hangon azt mondja a királynénak: . s mindnyájan hanyatt nem esnek. Fekszik vissza az ágyba a király. A szakácsné már ki is tálalta s tálcára tette. De most már nem szólt. tied a királyi kardom. Marci meghúzódott az ajtóban. Aztán anyjával együtt meg is ette. mikor senki se látta. Addig egy ajtónyílással Marci benn termett a szobában. mit csináljon mérgében. az országért. De hirtelen beszaladt. amikor nem Marci édesanyja. éppen az asztalig. hogy reggelre lopja el a felesége aranygyűrűjét az ujjáról. mert azt én is úgy loptam. mert énnálam jobb helyen lesz. mi kellett. akkor majd add ide gyorsan a gyűrűt. Kimegy a király. Most már igazán végez vele! Másnap megint hívatta Marcit. Ezért is volt eddig mind a próba.Szívem. A király azt sem tudta. Marci ugyanis előző este. Megülték a lakodalmat. mert az az átkozott Marci minden percben itt lehet. s azon betolta a kezet.A király jól összeszidta őket. Most aztán összeszedte igazán az eszét. Ezért szaladt be a királyhoz. Marci szépen kisurrant. hogyan is fogjon ki rajta. Ha visszajövök. csak nálam különb emberhez akartam feleségül adni. Erre Marci is gondolkozni kezdett. Akkor sem. a koronáért. Egyszerre csak hallja. vendégeknek tál lé cigánynak is kávé. én magam húztam az ujjadra! A király olyan mérges lett. Ezt látta meg a szakácsné. Töprengeni kezdett. s várta az ebédjét. hogy nincs-e a közelben Marci. bedugta a kezét! Kifut a konyhába a király s a királyné.

Gallyakért bement az erdőbe. Vagy mit mondok! Csak húzta volna. aztán az egyik faluban a lopott szamárral kiálltak a vásárba. és a fülébe súgta: . én már úgyse veszem meg magát még egyszer! Azzal elfordult. A szántóvető ember csodálkozva nézett rá. A vásárra a gazda is elment. azt mondta: . Az egyik barát a bal oldali szamarat kifogta és elvezette. akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. Odament hozzá. addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva. emberré váltam. nem ártott meg. és egy másik szamarat vett.A szamárrá változott barát Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén. én eddig el voltam átkozva.Ejnye. hiába áll itt.Gazduram. a sok eladó szamár közt meglátja a magáét.Hát maga mit keres itt? Aztán hová tette a másik szamarat? . hogy a barátból hogyan lehetett ismét szamár. de hát úgy látom. 168 . de már az éhségtől alig bírta. A másik barát az erdő szélén várta. Úgy állt ott az eke előtt. Az meg azt mondja: . hogy az egyik jó lesz nekik. és elengedte. Azzal odamentek az ekéhez. míg a gazda meg nem jött. Az csak nagyot nézett. Mikor a szamarat eladták. Hanem. hazamentek. Összebeszéltek. Ahogy ott bolyong. Nem tudta elgondolni. ha már így van. Még egy-két napig vándoroltak. . hogy párját keressen az elveszett szamárnak.Tisztelendő úr. Most az időm lejárt.kérdi a baráttól. Arra ment két barátpap. de sokat is megvertem én magát. menjen el. amerre lát! Leszedte róla a szerszámot. Meglátják az erdő szélén a két szamarat. A másik barát magára vette annak a szamárnak a szerszámját amelyet társa elvezetett.

Menj haza. megszületett a kisfiú. Azon tűnődtek. hogy ezt a fát tövestől kiszedjem a földből. Ment. aztán a fát próbáld meg-megrázni! Megköszönte az öregnek a gyerek. ha megelégelte a játékot. De mivel az embernek más munkája nem volt. 169 . ahová akarom. anya leszek. az Óperenciás-tengeren is túl. fiam! Azon én segítek. A hetedik esztendőben. Egyszer odament a kisfiú egy óriási nagy tölgyfához. Eredj haza. próbálgatta a fát. hogy szoptasson még hét esztendeig. látom. szoptasson még hét esztendeig. Azt mondta nekem egy öregember. De még gyönge vagy. hogy mit mondott neki az öregember megint. .Ej. . Próbálgatta két kézzel mozgatni. de még mindig szopott. Azt mondja neki az öreg: . szépen fejlődött. egyik év a másikra. akármibe kerül is. Telt-múlt az idő. hogy csak egy fiuk lenne.Úgy érzem. S abban feleségestül maga a szegény ember. Vasgyúró. mért sírdogálsz? Mi a bajod? Nagyon fiatal vagy még. hogy csak úgy zörgött. Azt kérdezi a fiútól: .No. Otthon a fiú azt mondja az édesanyjának: . mindenáron erőlködni akarsz. hogy legyen tej elég. az üveghegyek mellett. nagyon gyönge vagyok még.Fanyűvő. de nem bírt vele sehogy sem. hol nem volt. már tizennégy éves volt. akkor kitéped a fát fél kézzel! Elment a gyerek haza. elébe termett egy öreg emberke.Édesanyám.Na . Mert fiuk nem volt. nem tudott megélni csak a favágásból.Édes fiam. hullott a makk róla. Azt mondja neki: . és odavigyem. és mondd meg az édesanyádnak. Egyszer az asszony nagy örömmel dicsekedett a férjének: . hogy arra kérjem magát. mondd meg az anyádnak. aztán elváltak. segített neki egy kis fát vágni. a felesége is. de gyenge gyerek vagyok én! Míg a fiú így búslakodott. Mondja az édesanyjának. Sírva fakadt: . hogy szoptasson még hét esztendeig. fiam. s erőlködik. Már hatéves volt. azon ne sírdogálj. Telt-múlt az idő. csak még egy kicsit.Fiam. Megrázta. Majd talán keresünk annyit.Jól van. Hegyhengergető Hát hol volt. rőzsét szedni.Sírdogálok. Azon sóhajtozott mindig ő is. Akkor már erős volt. És gyere ki minden esztendőben. erősödött évről évre.mondja -. Úgy is volt. . hát Fanyűvő lett a fiú neve. hogy jól élhessünk. de még csak a levelét sem tudta megmozgatni. Míg ottan kínlódik a fával. A gyerek kiment a fához minden évben próbálkozni. milyen nevet adjanak neki. hogy kihúzza. Nőtt a gyerek. mert olyan erős szeretnék lenni. Kibarangolt az apjával az erdőre. hetedhét országon is túl. hogy ne unatkozzon otthon. szomorkodott magában. mikor ismét hét év lejárt. megint előtte termett az öregember. volt egy szegény embernek egy kis háza. Eljött a nap. Gyönyörű szép sudaras derekú tölgyfa volt.

egyszer látja messziről. hol meg bosszantani tudom. Mert nem vágott le egy ágat sem. fel tud gurítani!” Odaér hozzá. De azért meglesz mégis. hogy egy hétig elég legyen! Meg is sütötte a cipót az anyja. egyet nyomott rajta. „Ugyan. és ballagott vele haza. még három esztendő van hátra. neked is. jön az egész erdő haza. mert nagyon fáj a hátam. Mert nincs annyi pintér az országban. édes fiam. Amint megy. hegyet gurítok a földjükre. ölbe. s mondja az anyjának: . 170 . azzal elindult országot-világot próbálni. odaköszön: . Beletette a tarisznyájába a cipót.Ejnye.Dehogy dől össze. de mégsem jött ki. de akkorára csak elérem. és azután maguk csináljanak vele. hol a másikra.Hát hallottam már a híredet. No. Elmúlt egy esztendő. mendegél országról országra. hogy gurítsam vissza. Úgy kirántotta a földből. a harmadik év végén kiment a gyerek megint a fához. hogy a kis ház egy méterrel lejjebb esett. Belekapaszkodott csak úgy egy kézzel. Hanem most annyit még megteszek. a negyedik esztendőben már olyan erőt kapott hogy belekapaszkodott a fába két kézzel. Megijedt az édesanya: .Jó napot.mondja neki az anyja -.gondolkozik magában. Gondolkozik magában a fiú: „Ej. amit akarok. mit csináltál? Összedől a házunk! . de egyik hegy jobban gurul.Hát te honnan ismersz engem. mi lehet az?” . hogy egy óriási hegysor van előtte. De énnekem is süssön akkora cipót. annyit meg tudott enni. Én csak ott szeretek bolyongni ahol az embereket hol kisegíteni. Azt mondja a fiú: . hogy a fát összevágom. A fiú mindig kiment a fához megpróbálni. Mikor meglátták a falusiak. abból annyi lesz. fogta a favágó baltáját. Fölkapta a vállára. hogy míg élnek. ennek az árából megélnek. édesanyám. ez nagyon erős ember lehet. Összerakom mind rakásra. amit akarnak. akkorát zökkent az udvaron a föld. Fanyűvő komám. Annak az ára pedig maguknak mindenre elég lesz. Hegyhengergető komám! . csak úgy hozta. csak egy kis embert a hegy lábánál. Hol egyik oldalára dűtötte. de bizony nem ment vele semmire.Édesanyám! Igaz. Azt mind megsütötte egy cipónak. édes fiam . és a hegy már felgurult. Majd építünk magunknak. Csak úgy recsegett a gyökere. mint egy kéve rőzsét. eljött a harmadik. nagyon nehéz lesz nekem kibírni. hogy én Fanyűvő vagyok? .Adjon isten.Jaj. Egy nagy kocsi lisztet hozatott a városból. hogy nagyon sok erdőt kicsupáltál fél kézzel. Hozok akkor olyan szálfát haza. mint a másik.. mert arra nincsenek hegyek. hogy egy hegyet fel tud emelni. Azután jöhetnek hozzám könyörögni. Mert hát a gyerek jó gyomrú volt. De én arra nem járhattam tifelétek. Elment hát haza. mint más ember húsz hétig. most már nagy vagy. Mikor lejárt a három esztendő. De nem lát senkit. Eladhatják vagy eltüzelhetik. Mikor ledobta a válláról a fát. Ha megharagítanak. a malomból. mint a sárgarépát. hogy ezt a fát tíz esztendeig dongának fel tudják hasítani. mindenestől. úgy mint asszonyok a kendert nyáron. Az a kis ember csak nekivetette a vállát annak a kősziklának. elmúlt kettő. azt hitték.

ott gyúrja a vasat. De a király nagy szomorúságba esett. erősebb vagy. pajtás. hogy az lement térdig. Ha hegy akadt az útjukba. te leszel a vezér. kihúzta. ha velem jössz. és mint hídon. Találkoztak még egy erős emberrel: egy nagy hegyóriás tövében úgy gyúrt egy óriási nagy rakás vasat. mi járatban vagytok? Azt mondja a Fanyűvő: . Fanyűvő koma megfogta a kezit. mert Hegyhengergető koma egyszerűen félretolta. találunk majd.Adjon isten jó napot.felelte az. Csak mink ketten kevesek vagyunk hozzá. De próbáljuk meg még egyszer! Összekapaszkodtak harmadszor is.Hol jártok. hogy nem tudja senki. . de nagyon nehezen ment neki. azon átmentek. Úgy nyomuk veszett. Fanyűvő koma felugrott. Fanyűvő komám . Vasgyúró komám! . birkózzunk! Összekapaszkodtak birkózni. A Hegyhengergető koma úgy a földhöz vágta Fanyűvőt. . Fanyűvő egy kicsit összeszedte magát. Ha pedig nagy folyó akadt az útjukba. aztán mendegélnek. pajtás .Jobb lesz. Itt van. hogy van egy király a szomszéd országban. és úgy vágta oda a Hegyhengergető komát. hogy majd kimászik a földből. gyere. Mennek. még egy társat kell keresni. no. Odaköszön hozzá a Fanyűvő koma: .. mégis te vagy az erősebb.mondta az -.Na.mondta a Fanyűvő. mert egy napon mind a három lányát ellopták. hogy melyikünk erősebb. mint az asszonyok a tésztát. ketten vagyunk. ne félj semmit! Én hallottam. hogy kihúzott egy nagy fát a földből. .Dehogynem .Ej. Mennek. . Eljössz-e velünk? . . .Fanyűvő komám. Azt mondja a Hegyhengergető: . csak azt akarom tudni.feleli Hegyhengergető -.mondja a fiú -.Nem baj .Próbáljunk. . Melyikünk lesz a vezér? Birkózzunk hát meg! . Menjünk együtt. Vasgyúró komám.mondta neki. pajtás .Elmegyek én. gyere. úgy látom. azon meg a Fanyűvő koma segített azzal. átdobta a vízen.Adjon isten neked is.Hová menjünk. koma . aztán úgy vágta Hegyhengergető komát a földhöz. hadd birkózzunk! 171 .feleli a Hegyhengergető -. van énnekem egy jó komám. mendegélnek.mondta a Fanyűvő -. A Hegyhengergető belevágta a Fanyűvő komát térdig a földbe.Elmegyünk országot-világot próbálni. pajtás . a vashegyek lábánál. nem is nagyon messze. Fanyűvő komám? Merre bolyongjunk a világba? Úgyse találunk neked való munkát. de valamelyikünknek vezetőnek kell lenni! Próbáljuk meg. mint én.Rajta.Most már belátom. Azt mondja a Hegyhengergető koma: . hogy melyikünk erősebb! De ne veszekedjünk csak próbáljunk. Kapaszkodik Hegyhengergető koma.Nem bánom . Hátha valami szerencsénk akad valahol. könnyen segítettek rajta. pajtás . hová lettek. hogy bokájáig beleszaladt a lába a földbe. . Annak van három szép lánya. hogy belement derékig.mondja a fiú -.

most megölhetnélek. hogy belement nyakig.No látod. 172 . mindegyik előtt négy-négy ökör van. Gyere velem! .mondja a Fanyűvő -. hát látnak tizenkét szekérfélét. hogy az belement derékig. hozhat másikat! Mink ezzel elmegyünk. Szót is fogadok. . a három komának.mondta Vasgyúró -. ennek már erősebb marka van. Könyörög az ispán. hiába forgatják a rudat. Fanyűvő meg odalép a másik szekér mellé. azt félretaszította. s a legvastagabb vasrudat rátette a kettőnek kétfelől a vállára. Ebbe jobban bele kell kapaszkodni!” Összekapaszkodtak másodszor is. Az ökrök hiába csavarognak. mert csak a fejed van ki. pajtás . kiugrott. . hogy most mi lesz ővele. Akkor odaállt a legelső szekér mellé a két komájával. csak annyi vasat adjon nekem. Ott akkora kazal búzák voltak.mondta -. kihúzott a szekérből két hatalmas szál vasat. Vasgyúró is összeszedte magát. ispán úr .Belátom. Így sorban kihúzgálta mind. Akkor meg a Fanyűvő koma vágta bele a Vasgyúrót. kirántotta a partra. Tele vannak a szekerek vassal. . de nem szól semmit. komám.gondolta Fanyűvő koma -.Most már elmehet haza. és ő is belevágta derékig. és rakta tovább a vasat. hogy mindent megfizet. Azt mondja a Fanyűvő: . A Vasgyúró koma úgy vágta Fanyűvő komát a földbe. Fogta a Fanyűvő az első szekér rúdját. amit az én komám elbír! Azt mondja az ispán: . „Ej . nem bírják a szekeret kihúzni. Ölre kapta megint a Fanyűvő komát.mondta a Fanyűvő. csak mehessenek az úton. hogy erősebb vagy. de nem bántalak. amíg csak mind a tizenkét szekér ki nem ürült. Az ispán megijedt. Az ispán csak néz. hogy belement térdig. Azt mondta: . de mégis kifogták.Én nem kérek mást.Ez a béres már befoghat. Fanyűvő kiugrott. mint a labda.Adok én szívesen. ha kihuzigáljuk magunk a szekereket a sárból? Fogják ki az ökröket minden szekér elől! Nem akartak hinni nekik. ez nem jó. . Elkezdte rárakni keresztbe a többi vasat. hogy úgyse bír ez a két-három ember többet két-három vasnál elvinni. Mentek tovább.Összekapaszkodtak. Azt mondja az ispán. Közben azt gondolta. mint egy kis talicskát. Mit szól neki a király hogy ők most vas nélkül mennek haza.Nem tehetünk róla . elértek egy nagyon nagy pusztára. mendegélnek. mert van elég. de mit fizet ispán úr. Menjünk együtt mind a hárman! Legyünk jó barátok! Amint mennek. mint a Hegyhengergetőnek. de mind elsüllyednek a sárban úgy. nehéz az. Az egyik szekér már üres lett. mint én. úgy vágta a földbe.Erre nekünk nagy szükségünk van. Hegyhengergető komával együtt a te szavadra hallgatunk. hogy ki se látszanak belőle. mi segítünk szívesen . s egyszerre. elkapta Vasgyúró komát. hogy segítsenek kihúzni a sárból a szekereket. Azt mondja neki: .No. amekkorát még ők se láttak soha. mert ott van a béresekkel együtt.

De a kan megfordult és nekiugrott. .Vasgyúró komám. . amit csak kérnek. Azt mondta a Vasgyúrónak: . Odahoztak két nagy hombárt. jön ám egy iszonyú nagy vadkan. adok én szívesen.Jó lesz ez. hányta. még pénzt is. Mindjárt hozzáfogtak csépelni. pajtás. állj neki. . addig menni. A hombár tele lett búzával. amit kérünk. ahol ők dolgoztak. odaálltak a birtokos elé. alátoljuk a hombár alá. A harmadik csapásra úgy megütötte. Az úr küldte utánuk. beleverte a nyelit. Ezalatt egyszer csak a puszta felől. Odaértek a nagy erdőhöz. ágait a baltával lecsapkodta.Ó . hogy az egyik agyara letörött. enni-.Adok én mindent. s a hátamra esik.mondja Fanyűvő -. hogy szikrát is hány. hogy vihetik a szalmát. eltört a kan másik agyara is. Amikor elvégezték a munkát. hogy a három embert a vadkan szaggassa széjjel. Vasgyúró. míg oda nem érünk ahhoz a nagy erdőhöz. komám a vasat. Úgy is volt. . ha megadja. A két vállatokon legyen a vége. amit egy ember úgy el tud hajtani. és gyúrjad! Csinálj belőle olyan masinát. mint amikor a vasat hoztátok. Egy hét alatt kicsépelték az összes gabonát. jó kemény karod van! Csinálj nekem egy jó kemény fejszét. Azt feleli rá a birtokos: . a hombárt letették az erdő szélin. Fanyűvő kihúzott két hatalmas fát a földből. hogy ha földobom. abba az összes gabona belefér. Próbáljunk.mondja a birtokos -. hogy a kan megdöglött. ha lehet. és te. a birtokos nézhetett csak utánuk. Egy hét alatt kész lesz az egész. csak annyi búzát adjon. hogy a búzát vissza tudja vitetni béreseivel. hát azon a napon készen is lett. Az meg is csinálta. és már vitte is. Vasgyúró koma mindjárt hozzáfogott. innivalót. A hombárt a derekán keresztülfektette.No. nekik nem kell.Nem kérünk mi mást . Kérdezi a birtokos. A nagy hombárt felvették.Komám. ebből a masinából csinálj két szál rudat. Elkezdte gyúrni a vasat. te csak csináld a fejszét! Mikor a vadkan odaért. Úgy csattogtatja azokat a nagy agyarait. most fogjátok meg úgy. hogy mit kérnek.No . Fanyűvő akkorát ütött a fejire. Földobta a hombár tetejére: . hogy most már adja ki a bérüket. de az csépeljen is.mondja a Fanyűvő -.Uram. amennyit el bírunk vinni. pajtás! Majd én elbánok vele. tegyétek le. mikor beköszönt hozzá: . el ne törjön a nyele! Vasgyúró koma meggyúrta a fejszét. Csak a béresnek mondta.No jó . Azt mondja a Fanyűvő koma: .mondja Fanyűvő -. mint a köszörűkövet. jó bérért mi kicsépeljük ezt a gabonát. nem kellett oda vágó vagy etető. Még egyszer rácsapott. Azt mondja a Vasgyúró komának a Fanyűvő koma: . őröljön is. de olyant. aztán megindultak.Azt mondja a Fanyűvő a kazlak gazdájának. amennyi kell. pecsenyének! De kész-e már a fejszém? Azt mondja a Vasgyúró koma: 173 . Hegyhengergető hányta a gépbe a búzát.

jó egypárat kellett rákoppintani.Ej. Most már készen van! . mert ők mindenáron annak a szolgálatába akarnak állni.mondták. Fogta Fanyűvő. hogy valaki ellopta azokat. hogy rögtön összerogyott. Harmadszor aztán. de az orrán is fújja a lángot. mivel hallották. hogy a végén az az óriási. . csak úgy szikrázott. Mikor ezt meghallotta a király. hogy most a bika agyonszurkálja őket. a harmadik meg egy óriási baltát. majd elbánok vele! Jó fejsze van a kezemben. és letették a hombárt. hadd próbáljam ki! Fogta a Fanyűvő a fejszének a nyelit.Éppen most végeztem el. míg leesett. mikor földobta. hát mindenki megijedt. hogy alig látták. Fanyűvő meg földobta a hombár tetejére. valahogy csak megleszünk.mondta .Vasgyúró komám. de akkor nem törött el a nyele. hogy jön egy nagy tüzes bika utánuk.Na. annyira. hogy micsoda emberek lehetnek ezek. majd most nem törik el! Meggyúrta olyan keményre. De úgy eltalálta egy ütéssel. kiköszörültem. hát látja.mondja a Fanyűvő -. egy csapásra megdöglött. Azt mondja a Fanyűvő: . hogy szólítsam. Felmegy a királyhoz a Fanyűvő koma. hogy merre van a királynak a kastélya. Mikor meglátták őket. hogy két ember egy óriási nagy hombárt visz a vállán.Adjon isten magának is. Vasgyúró komám . mint a bécsi bicska. nem jól dolgoztál.No. ahonnét a vadkan. ennek pedig eltörni nem szabad! Vasgyúró koma meggyúrta a nyelit még keményebbre.No . komám. Beköszön illedelmesen: . ráesett a Fanyűvő hátára. ha felfogadja őket. mert mindenáron le akarta gázolni.Adjon isten jó napot. hogy nem látták. amiért elvitték az úrnak a búzáját. te nem jó acélkovács vagy! Megharagudott a Vasgyúró koma: . Mentek megint tovább. két nap várták. Mert ők meg akarják a király lányait szabadítani. megint eltörött a nyele. Hát odaér hozzájuk a bivaly. Azzal bizony már egy kicsit több dolga akadt. és a nyele kettétörött. király őfelsége! . . most jó lesz. Mikor a fejsze visszaesett. add csak ide. A Fanyűvő kiállt vele szemben. Mert azt a bivalyt is az úr küldte utánuk. kenyér van. feldobta azt is a hombár tetejére.. komám! Fogjátok föl a hombárt. úgy megvágta Fanyűvő. fölhajította a magasba. Megint fölhajította a levegőbe a fejszét.azt mondja a Fanyűvő -. Mikor a fejsze leesett. Mikor a bika utolérte őket. majdnem ledobták a hombárt ijedtükben. nagy mérges bivaly csak összecsukódott. és menjünk! Hús van. . most egy óriási nagy bivaly jön.Ne féljetek. Amint megindulnak az erdő szélin. Néz hátra megint a Hegyhengergető koma. Beértek a városba. . Gyúrd még keményebbre.Megállj. Olyan mérges volt rájuk. rá a Fanyűvő hátára.Csak gyerünk be! . 174 . nem tudom. most . De a Fanyűvő azt mondta: . Fanyűvő koma mindjárt kérdi az egyik embertől.igazán van mind a hármunknak hús. néz hátra a Hegyhengergető koma. megcsavarta a feje fölött. szíves örömest kinyittatta a kaput. Ugyancsak onnét. vitéz uram! Nem ismerem. Megijedtek mind a ketten. mert eltörött.

. amerre elvitték a királykisasszonyokat. A Hétrőfös megette a kását. lábasnak tűzfalat. Megadott a király nekik mindent. elvállalnánk. Ők húzták a szekereket. és innen járunk keresni azt az utat. mindent. Az meg ordított. csak a belit dobták ki. amerre elvitték azt a három királykisasszonyt. De hogy ki és mi. De olyan hosszú szakálla volt. És tizenkét ökröt. meg is szabadítjuk őket. mikorára a két társa estefelé hazajött. egymás után összekötözték mindet. 175 . innen tovább nem megyünk. mert a Hétrőfös erősebb volt. de az bizony.felelte a Hétrőfös -. Akkor mi mit eszünk? . Hát ha megfogadna bennünket őfelsége. amit kérünk. De nem tudott fölkelni. hogy a kisasszonyokat a föld alatti világba. Odavágta Hegyhengergetőt a földhöz. kunyhót. tette bele a húst is.mondta neki -. búzát hoztunk eleget. Itt tanyát csapunk. meg egy akkora lábast. Fogta. Tehát azt a lyukat kell legelőször is megkeresni. Mert a hír az. Megcsinálták a sátorukat. Hát ez megtörtént.mondja Hegyhengergető -. hogy megkeressük azt az utat. mert a hasa nagyon fájt. én már eszem. alighogy elmúlt dél. és elkezdett enni. ha nem adsz.Azt mondja a Fanyűvő: . Fogták a szekereket. ráöntötte Hegyhengergető koma hasára. És tizenkét hordó bort is. Ő főzött. mikor az én két társamnak meg magamnak kell. Annak a tövénél megállapodtak. Csak adjon meg nekünk a király őfelsége mindent.Dehogy adok . akkor megeszem a hasadról. abból süttethet. Köszön a kis ember: . ahol lejárnak. Persze megnyúzták ők azért. Nem sokáig tartott. . feltette a másik lábas kását. Volt az erdő közepén három óriás nagy tölgyfa. Úgy is volt. az egyik neve Vasgyúró. Az első napon ki marad otthon? Otthon maradt a hegyhengergető koma. mert égette a hasát a kása. Amint mentek. Megrakodtak. Azért is nevezték Hétrőfösnek.azt mondja Fanyűvő . A kását beleöntötte a lábasba. a másik neve Hegyhengergető. tizenkét szekér kását.No . beletette az egész ökröt is. Elkezdtek birkózni.Márpedig . lekapta a tűzről a nagy katlan kását. és mentek az utjukra. Itt letelepedünk. azt nem tudja senki. amiben egyszerre egy szekér kása megfő. koma . Aztán nekihasalt. te meg majd aztán. de bizony nem nagyon volt jókedve.Kását. Vagyis adjon tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret. . Egyszer. hogy a kását ne kelljen hús nélkül megenni.Hiába sírsz. hogy hét rőf is volt.pajtás. Elbúcsúztak a királytól. beértek egy nagy erdőbe. az alvilágba vitték. keresték az utat. A másik kettő meg elment az erdőbe. Hegyhengergető koma nagy üggyel-bajjal föltápászkodott. Azzal eltűnt. nem bőröstől. Van nekem még két komám. beállít a Hegyhengergető komához egy ősz szakállú kis emberke.Az én nevem Fanyűvő.Jó napot. És hacsak lehet. Vasgyúró koma és Fanyűvő koma. Hegyhengergető komám! Mit csinálsz itt? Mit főzöl? Azt mondja az: . Azzal az öreg elkapta Hegyhengergető komát.Adsz-e belőle? .

lefeküdtek.Jó . Elkezdett fonni. . ráöntötte a kását a hasára. nekiültek mind a hárman. Levette Fanyűvő koma a kását a tűzről.Jó napot. Megették a kását. ő rögtön feltette a kását főni.Éppen délkor már jóformán megfőtt a kása. hogy milyen vastagra fonja.nagyon főtlen volt. ahogy van. pedig az félig nyers volt. nem mondta el hogy kivel volt baja. pajtás . te is beteg vagy? . szépen megették. pajtás! Majd holnap én maradok itthon. és elaludtak reggelig. . Most is a Hétrőfös lett az erősebb. Megrakta a tüzet nagyon. Mihelyt csak ezek elmentek. Másnap a Vasgyúró koma maradt otthon. meg magamnak. De hiába fáradoztak. abból nem eszel.Adsz-e belőle? . Azok mind a ketten nagyon éhesek voltak. beköszönt hozzá a Hétrőfös: . mit főzöl? . de kötelet nem bírt fonni. akkor megeszem a hasadról! Ezzel összekaptak. mert nagyon égett a hasa. pajtás .Mi bajod. nem baj. .mondja Fanyűvő -.feleli Hétrőfös neki is -.mondja Hegyhengergető -. Abban a napban nem dolgoztak többet semmit.A has. Úgy aztán nem főtt meg a kása meg a hús. Odavágta Vasgyúrót. amikor el kellett a tüzet oltanom. Harmadnap a Fanyűvő koma maradt otthon.azt mondja -. a Vasgyúró koma szintén fekszik. . pajtás . mert az utat nem találták.No . elkezdte fonni a kötelet úgy.mondja Vasgyúró -.Megbetegedtem. Elővette az egyik szekér kendert. hogy a kása nem főtt meg. ha beteg vagy is? Mert enni muszáj. gyomor megeszik mindent. Fanyűvő koma fogja a lábast. hadd próbálja a másik is! Vasgyúró koma fölteszi a kását a tűzre. mert ő sem evett a kásából. leveszi a tűzről. mert nem is nagyon tudott megfőni.feleli Fanyűvő. Beletette az egész ökröt. gyere. Vasgyúró koma. Az is belebetegedett ebbe nagyon. Azt mondja: . birkóztak jó darabig. pajtás! .feleli az. húzta 176 .kérdi Fanyűvő -. Föltette a másik kását főni. a hús is csupa véres volt még benne.Kását. enni csak bírsz egy kicsit.Na. Hát alighogy meghallatszott a távoli városi harangszó. ti mentek el a lyukat keresni. mert másképp még betegebb leszel. ráakasztotta egy fa ágára.Beteg vagyok . Lehet. megbetegedtem. hogy hol kell lemenni az alvilágba. és megette róla. mert Hegyhengergető koma bizony lusta volt! De a Hegyhengergető koma erre sem szólt semmit. Úgy is lett. Hazajött a két társa estefelé. Nekiláttak aztán hárman. nem volt rá idő. . de ő maga is. a húst beletette mindet. Otthon látják. megrakta a tüzet.Majd én megfőzöm a kását. mire hazaértek. Az egyik szekér kender elfogyott. De a Vasgyúró koma sem mondta meg. Már a nap majdnem lement. .Nem baj.Már. ahogy a Fanyűvő megparancsolta. . az az én két társamnak kell. koma . . hogy kivel volt baja. Elővette a kendert. .

Köszöntik mindjárt őt: . Az öreg váltig fickándozott. ugrált. .feleli Fanyűvő. mert nem volt kettétörve egészen.Megfőzted a kását? . de az enyémről mégsem eszed! Azzal elkapta a kis öreget. épp délkor. Ránéz a kis öregre. hogy félig behasadt. Abból font egy olyan nagy kosarat.elő a másikat. . Hétrőfös szakállát a hasadékba szépen beleülesztette úgy. nem eszel. hogy két szekér nem tudta volna elvinni. . A Fanyűvő elment szépen a kunyhóba. fütyörész.Meg ám. Olyan hosszú.Gyertek hát . Az meg megköszönti evvel a szóval: . mind kész lett a kötél. míg ő ottan fonogat. Akkora rakás kötél volt már. . odaköszön hozzá egy kis ősz ember.Kását főzök. Estefelé lett az idő. Hát mit főzöl? .Nem betegedtél meg? . mire ez készen lett.No. az annyira beleszorult a fába. Egyszer. hogy vagy. . dalolt.mondja Fanyűvő -. .Fonom a kötelet . csak megrepedve.feleli Fanyűvő. hogy az öregnek az orra a fa kérgét érte. fél kézzel annyira meghajlította a derekát. ehhez a nagy fához! Fogta aztán a nagy fát. pajtás! Tudom. . Nekiállt a másik kendernek. Megjött a két társa. Tovább fütyölt. . a Hétrőfös szakállát rácsavarta a keze szárára. Elfogyott a kender. ide. mert én se ettem! 177 . .Jó napot.Na.megeszem én neked is a hasadról. hússal.Én nem . de a szakállát csak nem bírta kihúzni. Fanyűvő koma? . hogy abba két ember kényelmesen állva vagy ülve elfért.Elég jól.kérdi Hétrőfös. komák.mondta neki -.mondja ő -. Fanyűvő komám! .Már ebből. Hétrőfös komám. Akkor hozott az erdőből a nagy fáról egy hosszú szál vesszőt. hogy csak hadd főjön a kása.Azt látom. komám . hogy a két társaméról megetted. akkor adjál. és csak húzta maga után. A nagy fát azzal visszaegyenesítette az állásába. amint volt.Adsz-e belőle? . amilyet ő gondolt. fonta a kötelet. pajtás . hadd együnk! .De . Délig megfont hatot. megrakta a tüzet.feleli Hétrőfös .Meg.Mit csinálsz. neked is! . mit dolgozol? .Gyere csak.Adjon isten.

eszük ágában sem volt. jóllaktak.No. hogy mikor háromszor meghúzom a kötelet. Csak eresztik. Ettől mostan még hétszerte olyan erős lett.mondta -. Mindegyik egy-egy hordó bort megivott.azt mondja -.No . de szakálla ott maradt a fában. Csak arra vigyázzatok. majd megesznek! Mind rám nyújtogatja a fullánkját. már a fele kötél elfogyott. . Aztán majd sorba lemegyünk. aki beleül a kosárba. Azt mondja Fanyűvő koma: . Fanyűvő szépen kivette. Hétrőfös meg szakállánál fogva ott lógott a lyukban. annyi odalenn a tüzes béka meg kígyó meg varjú. és összetekerve a zsebibe tette. Fanyűvő fogta éles baltáját. „No. A fa a lyukon keresztbe akadt. béka. nem messze van!” Aztán csakugyan földet ért. úgy fájt a hasuk. a kása úgy megégette. Úgy is lett. A kását megfőzték. kiabál a Hegyhengergető koma a kosárban. hogy húzzák föl! . Kiszállt a kosárból szétnézett.mondja Fanyűvő -. Mégpedig olyan szép országban. Ott lógott a Hétrőfös a lyukban. ők meg eresztették lassan. talán már leérek . a kötélnél fogva. nem mert lemenni. mint amilyen erős volt. Eresztette a két társa szívesen lefelé a Fanyűvőt. én megfontam a kendert. s mondja: . mit láttál. hogy végül is kidűtötte a földből.No .Húzzatok föl! Húzzatok föl! Annyi itt a kígyó. Beleült most Vasgyúró a kosárba.mondja Vasgyúró -. . Hegyhengergető csak megijedt. De egyszer csak elkezdi rángatni a kötelet ő is nagyon keményen. gyertek. rángatja a kötelet. A fa helyén nagy-nagy lyuk támadt. de megtaláltam a lejáróutat is. de ő még mindig nem rázta a kötelet. amilyent még idefönt se látott. lefelé. hogy nem láttam a kezemet se. hogy leértem a földre. csak eresztik lefelé! Fanyűvő egyszer csak alatta világosságot lát. pajtások Most lefekszünk.Nézzétek csak. megcsináltam a kosarat. csak nekik ne kelljen lemenni. és munkához fogtak. Egyszer ordít. pajtás .Nekiültek a kásának.kérdi Fanyűvő. és reggelig alszunk. most majd én ülök a kosárba. Másnap reggel fölkeltek korán. . pedig olyan sötétség van. Pedig nem volt ott semmi. mert eddig nem ivott egyik sem. olyan szép világrészben. mert a Hétrőfösnek a szakállában volt a nagy ereje. hogy majd kivájták a szememet. az azt jelenti. . pajtásaim. és egyszerűen leborotválta Hétrőfös szakállát. megették. Húzzák fölfelé. jóllaktak. hogy a Hétrőfös az alatt az idő alatt addig cibálta a fát. pajtásaim . akkor eresszétek szépen vissza! Azzal fogta Fanyűvő a vasnyelű baltát. Akkor húzzátok föl a kosarat! Ha üres. pajtás? Mi bajod? . Megrángatta a kötelet háromszor nagyon. Hogy ki lesz az első.Hű. 178 . De most már ízlett a bor.mondta magában -. mert meggyógyultak. Hétrőfös nagy huppanással leesett. hát egyszer látja hogy a kosár tűnik.Látjátok. s beleült a kosárba. hol kell lemenni! Mert az történt. Lement félig a lyukba. aki lemegy? Hegyhengergetőnek kellett lenni az elsőnek! Beleültették a Hegyhengergető komát a kosárba. ez mutatta meg nekem a lejárást! Odahívta Fanyűvő mind a két társát.

Fanyűvő. Nézi a várat. Oda is ért. Megörült erre a királykisasszony. jól van. most megvárom. Útban van.mondja a királylány-.Megpróbálom. Azzal kilépett a szobából. mert abba a várba te bemenni úgyse tudsz. A szarkaláb eltörött. . Nézz csak jobbra! Annak a nagy hegynek a tetején ott van egy szarkalábon forgó vár. a vár meg hanyatt esett s megállt. hol van a legöregebb királylánynak a kastélya. s várja a kosarat. ha megmutatod.Ki jár itt? Az én férjem a hétfejű sárkány. megcsapta azt a szarkalábat. akárki is az urad.Jöjjön be! Adok én enni-innivalót eleget! Bement Fanyűvő. mire a nap majdnem hogy lenyugodott. fölkapta a buzogányt.Azt megmutatom. de az annyira forog.Nem bánom én. pajtás. Fanyűvő koma nyakába ugrott. aki még őnála is erősebb. A királylány a sárkány legerősebb borából hozott neki.No.feleli Fanyűvő -. aztán jóllakott. De hát te ahhoz hiába is mész. örömében még táncolni is kezdett. mert a várnak majd minden ablaka kipotyogott. egyszer elébe áll a Hétrőfös. s nem lehet megállítani soha. A tizennegyedik mérföldön. csókolgatta. Míg ők ott beszélgettek. hogy eresszék vissza. én visszadobom neki tizennégyre. mit! Majd adok én neked! Majd megállsz te magad szerint” Fogta a baltát.kiáltja messziről -. . hogy nem tudja a kilincset elkapni. óriásian megharagudott. Fut ki a királylány a nagy zökkenésre. titeket keresni. add vissza a szakállamat! Látod.Visszaadom. hogy a sárkányt majdnem lecsapta.No . mikor rásüt a nap? Abban lakik a legöregebbik királylány. mert az mindig forog. megölelte. A sárkánynak vissza kellett érte repülni. egy fa tövébe fúródott bele a buzogány. Mikor a sárkány megtalálta a buzogányt. ha ő hét mérföldről haza tudta dobni. tiszta rézből van.feleli Fanyűvő -. mert már olyan éhes vagyok. Attól tizenhétszerte erősebb lett. akárhány feje van is. Azt mondja neki: . csak adjál nekem enni-inni. a férjem most dobta haza hét mérföldről a buzogányát. hogy miféle idegen lehet odahaza. Jön ám nagy széllel-lobbal haza! .mondja Fanyűvő. ha az életembe kerül is! Elindult Fanyűvő a hegy felé.Nem bánom én .. alig látok! Mert tudd meg. Azt mondja neki Fanyűvő: .Jaj .Ki jár itt . hogy apádtól jövök. míg visszaeresztik. jön haza. úgy visszahajította. Azt mondja a Hétrőfös: . egy óriási erdő közepén. mert abban volt az a kis erőm. . „Ejh. hadd menjen vissza érte.Mi volt ez a puffanás? . Kérdi a Fanyűvő koma a lánytól: . minden idegent széttép. alig tudok járni. mindjárt szétszaggatom! 179 . egyszer kint megpuffant valami. mind a hármatokat megszabadítani. mint amilyen erős volt. . Látod hogyan csillog. Míg ottan álldogál a lyuk mellett. pajtás! . akit talál! . ami volt. . mert annak a gazdája a hétfejű sárkány. amelyiken forgott.

Hétrőfös erre azt mondta: .gyönyörű szép lány volt. Harmadszor Fanyűvő úgy vágta a sárkányt a földbe.Visszaadom.No. Amelyikünk erősebb. hát a Hétrőfös ott áll megint előtte. és menjünk a lyukhoz. Kilép a királykisasszony . mikor a két társa fönt meglátta. Az ezüstvár nagyot csendült. az is forog eszeveszetten. az lesz a győztes.mondja az -. de hogyan szabadulsz meg. . A kosár elindult fölfelé. hogy csak a fejei voltak ki. ez még szebb. A Fanyűvő koma megörült: „No. azé lesz mindegyik lánya. de kemény a kezed! Azzal kiugrott.Fanyűvő koma.mondja a sárkány. mi gondom vele! Majd adok én ennek is mindjárt!” Odacsapott.feleli Fanyűvő. A várból rögtön egy rézalma lett. hogy minél előbb hazakerüljél! A királykisasszony kilépett a kastélyból. majdnem megvívtak egymással. sógor. . akkor jól van . mint a másik! Megsegít tán ez is. hogy összetörje vele Fanyűvő komának a kezét. együnk egy kicsit előbb.Szervusz. de a Fanyűvő koma a sárkányt térdig a földbe vágta. hogy most melyiknek a felesége legyen. Oda eljuthatsz. Ettek. azt én sem tudom. hogy annak minden ujja kirepedt. de Fanyűvő koma úgy megszorította a sárkánynak a mancsát. a királykisasszonyt pedig a karjánál fogva szépen a kosárhoz vezette. Egy ezüstvarjúnak a lábán forog.” Megszólítja: 180 . mert éhes vagyok! Azután megbirkózunk. és rögtön megállt. Hogyan menjen ő ide be? „Ejh. gyere .feleli Fanyűvő -.Ejnye. A sárkány a Fanyűvő komát térdre ejtette. és a sárkány minden fejét levágta. Összekapaszkodtak újra. a nyelveket pedig a tarisznyájába rakta. Odaér a várhoz.Az egy kicsit messzebb van. sógorkám! . Volt az oldalán egy rézvessző. a varjúláb eltörött. add vissza a szakállamat! Ugye. Beleültette. míg a két testvére ővele együtt nem mehet.Kedves férjem. A királykisasszony ott maradt velük. Fanyűvő koma fogta a rézvesszőt. tiszta ezüstből. Nézelődik széjjel. ha tudná merre.feleli a sárkány -. hogy egy királykisasszony jött föl. A sárkány nagyot szisszent. ne bántsd. sógorkám! Nyújtja a sárkány azt a roppant karmos mancsait. Néz széjjel. ha mindennap kását eszik is.No. hogy aki megszabadítja.Rakd össze minden batyudat. Aztán kimentek az udvarra. csak az én bátyám jött el vendégségbe hozzánk! . hova menne. ha megmutatod a középsőét is . Látod azt az ezüsthegyet? Van azon egy szép vár.Megy a királylány elébe. Fanyűvő koma pedig elindult megint odalent.Hát . így szoktam odahaza parolázni. . Azt mondta. Mert hisz a király azt ígérte. megmutattam a legöregebb királylány kastélyát? . Arra azt mondta a Fanyűvő a királykisasszonynak: . s mondja: . de kemény a kezed! . Azzal kapta a fejszét.Ejnye. Hej. rácsapott a rézvárra vele. összekapaszkodtak. Fanyűvő beletette a tarisznyájába. hogy addig nem megy haza az apjához. Fanyűvő koma csak elindult. megrángatta a kötelet. sógorkám . s mondja: .

de kemény a kezed! De nem baj. A királykisasszony kilépett a kastélyból. Előkapta a fejszéjét.feleli a királylány -. Kiált messziről: .Szervusz. Jól beboroztak. repült vele haza. Úgy megszorította a sárkány roppant nagy mancsát.No. A sárkánynak a legerősebb borából hozott. ezüstből. ebédeljünk együtt! Bementek. a nyelveit meg tarisznyájába dugta. Fanyűvő koma abban a pillanatban kiugrott.Adjon isten magának is . mert nagyon éhes vagyok! . A sárkány nagy mérgesen utána repült. A királykisasszony rögtön észrevette. belevágta a sárkányt a földbe térdig.Jó napot kívánok. fölkapta a buzogányt. Megijedt a sárkány. . majd én visszaküldöm neki. van elég. Ne bántsd. Aztán bement a királykisasszonyhoz a szobába: . s mondja: . útban van a sárkány haza! Hazadobta a buzogányát.feleli Fanyűvő -.. . Megörült a sárkány. Azt mondja a sárkány: . .feleli az. hogy kificamította minden ujját.Jaj. Adott is a királykisasszony neki bőven enni-innivalót. majdnem kipattant az ér belőle. mint afféle jó barát. húgom . amelybe belevágódott. mindjárt szétszaggatom! Kilépett elébe a királykisasszony. .mondja Fanyűvő -. belevágta Fanyűvő komát derékig. Gyere be. és a sárkányt rögtön derékon kapta. akit itt talál! . Kilépett az udvarra. én visszaküldöm tizennyolcra. csak látogatni jött el hozzánk.Nem baj .Azt adok szívesen . De Fanyűvő koma észrevette a sárkány akaratát. De abban a pillanatban az is kiugrott. Úgy belevágta a földbe. megütötte vele az ezüstvárat.Kedves férjem. gyere! Birkózzunk egy kicsit. Alig tudta megtalálni a borzasztó nagy sárban. sógorkám.Hogy mert ide jönni? Az én férjem a kilencfejű sárkány! Minden embert széttép. és levagdosta a fejeket sorba.mondta neki nyújtva a kezét.No. . úgy visszahajította tizennyolc mérföldre. hogy mikor kifeszítette a karját. 181 . Fanyűvő koma ettől olyan erős lett. hogy adjon nekem inni-enni.Ejh. Míg ott beszélgettek. királykisasszony! . csak arra kérem.Ki mert ide jönni. egyszer megpuffant valami az udvaron. hadd sétáljon utána. megebédeltek. hogy majdnem elütötte a sárkányt. melyikünk az erősebb? Kiálltak az udvarra. A sárkány Fanyűvő komát belevágta a földbe bokáig. hogy találkozhasson a nénjével.Nem baj. Kihúzta a buzogányát. Fanyűvő kihúzta az ezüstpálcát. elkezdtek birkózni. Ő kilenc mérföldről dobta haza. nagyon jó ember. sógorkám! Csakhogy eljöttél egyszer hozzánk! Gyere be! . az édes bátyám jött el hozzánk vendégségbe. Fanyűvő koma is kiugrott. hogy csak a sok feje maradt ki. kisasszony. szedje a batyuját! Elvezetem a följáróútra. Ő is pálcát viselt az oldalán.

ment haza nagy dühvel.Akkor csak jöjjön be! Fanyűvő bement a királykisasszonyhoz. . mi gondom vele! . s mondja: .Csak mondja meg neki. Már messziről kiáltotta: . ha akar. már csak magára várnak. Aztán így szólt hozzá: .feleli Fanyűvő -. Nézd. hogy rögtön hűséget esküdött neki.Adjon nekem enni-innivalót. hogy nem láthatta meg még a kapuját sem. majd én visszaadom neki.Fanyűvő. mert maga nélkül nem akarnak hazamenni apjukhoz. Annak a tetején van egy aranyvár. Elindult a kosár fölfelé. meg hogy az ő buzogányát valaki visszadobta.Jaj .Azt lehet . .Nem baj . Fanyűvő maga maradt. eltörte a réce lábát.gondolta. Hozott ételt és bort sokat. szépen elbeszélgetett a királykisasszonnyal. Fölkapta a buzogányt.feleli az -.Lett abból egy szép ezüstalma. Tekint kicsit balra hát ott van megint a Hétrőfös. De a vár olyan gyorsan forgott. ha nem!” Kapta a baltáját. már kettőt megmutattam. add vissza a szakállamat! . Azt mondja erre Hétrőfös: . s mondja: . Mikor Fanyűvő koma jóllakott. hogy útjában a sárkány három fejét leszakította. .feleli Fanyűvő.Visszaadom . arany kacsalábon forog. Nagyon megharagudott a sárkány. Beleült a királykisasszony a kosárba. hogy én a maga bátyja vagyok! Mert én magát minden módon meg akarom szabadítani. Egyszer nagyot csendül a várudvar. fönn van a fölvilágon. akit itt talál.Ki jár itt? Az én férjem a tizenkétfejű sárkány! Mindenkit széttép. Elindult Fanyűvő az aranyhegy felé. „Ejh. és úgy megszerette. Azzal elkezdett neki tálalni. elbúcsúzott tőle.Két társamnak már lesz felesége. . hogy a három fejét elvesztette. Oda is ért hamarosan. Fanyűvő megrángatta a kötelet.Ki jár itt? Rögtön szétszaggatom! Három fejem máris oda! 182 . oly erővel vágta vissza. .Nem baj! . Amikor odaértek. Mérges volt szörnyen.Megmutatom. ha megmutatod a legkisebbik királykisasszonynak a kastélyát is. Megint nézelődik széjjel. .felelte a királykisasszony. hogy Fanyűvő erősebb legyen.azt mondja -. megpuffan valami. Fanyűvő beletette a tarisznyájába. a férjem jön haza! Hazadobta a buzogányát.Majd megállítom én. A királykisasszonyt pedig kezénél fogva elvezette a lyukhoz. nagyon éhes vagyok! . de nem lát sehol semmit. A királykisasszony mindjárt kiszaladt.Ugyan. Nagy csördüléssel a vár megállt. Szaladt ki a királykisasszony. Két nénje már. Mondja erre a királylány: . .feleli Fanyűvő. itt van balra egy aranysárga hegy. de nekem még nincsen.Mind a háromé kell . még azt is kéred? .

Szaladt ki a királykisasszony, s mondja: - Kedves férjem, ne haragudjál! Az én kedves bátyám van itt; eljött hozzánk vendégségbe. Nem akart rosszat tenni veled, csak meg akart tréfálni. Azért dobta a buzogányt vissza, hogy tudd meg: vendéged van idehaza. - No, jól van - feleli a sárkány. - Szervusz, sógorkám! Csakhogy itt vagy! Nem sajnálom a fejem, van még elég. Nyújtotta az is a roppant nagy mancsát, hogy leszakassza Fanyűvő ujját. De Fanyűvő megmarkolta a sárkány mancsát, s összenyomta, mint a tésztát. Fölszisszent a sárkány, mert fájt neki szörnyen. - Nem baj - mondta -, gyere be, sógorkám! Ebédeljünk! Egy kicsit pihenünk, azután birkózzunk! Jóllakott a sárkány Fanyűvővel együtt. Úgy beborozott, alig tudott a lábán megállni. Jókedvében elkezdett táncolni. Örült előre, hogy Fanyűvőt megeszi. Kimentek az udvarra, birkózni. Hát evvel már több baja volt Fanyűvő komának, mert ez sokkal erősebb volt, mint a másik kettő. Ölre kapaszkodtak. A sárkány Fanyűvőt belevágta a földbe térdig, de Fanyűvő is belevágta a sárkányt szintén térdig. Kiugrottak, megint összekapaszkodtak. Fanyűvő csak derékig szakadt bele a földbe a második dobásra. Harmadszorra a sárkányt Fanyűvő koma belevágta nyakig. Most már nem bírt a sárkány a földből kimászni. Elkezdte a tüzet okádni Fanyűvő komát mindenáron meg akarta pörkölni. De a királykisasszony abban a pillanatban két kezében két nagy vödör vizet hozott. Az egyiket a sárkánynak a lángjába loccsantotta, a másikat meg Fanyűvő komának a nyakába öntötte, hogy meg ne égjen. Előkapta ekkor Fanyűvő a fejszéjét, és ledarabolta a sárkány fejét sorba, a nyelveit meg a tarisznyájába tette. Akkor bement a királykisasszony a kastélyba. Hűséget esküdtek egymásnak másodszor is. A királykisasszony összeszedte a ruháit, kilépett a kastélyból. Fanyűvő koma kihúzta az aranyvesszőt a tartóból, rácsapott vele a kastélyra. Lett belőle egy aranyalma. Fanyűvő beletette a tarisznyájába, a sárkány nyelveihez. Elindultak a lyukhoz. Odaértek, megölelték, megcsókolták egymást. Fanyűvő a kisasszonyt beleültette a kosárba, de ő maga nem ült bele, mert hátha a két társa ott fenn el találja szalajtani a kötelet, és akkor meghalnak mind a ketten. De így egyenként majd csak fölérnek. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult. Hamarosan üresen vissza is jött. Fanyűvő fogott egy nagy követ, azt tette a kosárba. Ki akarta próbálni a társait. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult fölfelé, ő meg a lyuktól félreállt. Egy kisvártat múlva megpuffant valami. Visszaesett a kosár a kővel, a kötéllel együtt! „No, ehol-e - mondta magában Fanyűvő -, éppen ettől tartottam. Ha benne lettem volna, most meghaltam volna. A társaim a halálom akarták.” Mikor a harmadik királykisasszony fölért, s kilépett a kosárból, a három lány egymás nyakába borult. Sírtak örömükben. Vasgyúró és Hegyhengergető már megegyeztek, hogy a két királykisasszony az övék lesz. Vitték hát nagy örömmel az apjukhoz, a húgukkal együtt. Megörült a király a két fiúnak. Azok azt bizonygatták, hogy a sárkányokat ők vágták le, mind a hármat. A lányokat még az úton arra kényszerítették, hogy bizonyítsák: ők öldösték le a sárkányokat, mert különben végeznek velük. Hát a lányok bizonyították is az apjuknak. Csak azt nem tudta megmondani Vasgyúró és Hegyhengergető, hogy a harmadik társuk hova lett. S a kisasszonyok is megesküdtek az apjuk

183

előtt, hogy ők addig nem mennek feleségül senkihez, míg a legkisebb királykisasszonynak a vőlegénye meg nem jön. Az pedig még mindig lent volt a föld alatt. Ott kóborolt jobbra-balra, kereste az utat, hogy hogyan tudna följutni. Nem találta meg sehogy sem. Egyszer néz széjjel, hát ott van a Hétrőfös megint. Azt mondja: - Fanyűvő, add vissza a szakállamat! Ugye, megmutattam mind a három királylány kastélyát. - Visszaadom - feleli az -, ha megmutatod az utat, hogy merre mehetek föl a fölső világba. - Hát - válaszolt a Hétrőfös - azon, amelyiken lejöttél. - Azon nem lehet, a társaim elárultak. - Hát akkor - feleli a Hétrőfös - van itt egy magas hegy a közelben. Annak a tetején fészkel egy nagy griffmadár. Ha szépen megkéred, és tudsz neki eleséget vinni, amivel kitart föntig, az talán fölvisz a hátán. Azt mondja a Fanyűvő koma: - Visszaadom a szakálladat, ha hozol nekem tizenkét kenyeret, tizenkét hordó bort és tizenkét ökröt. - Meghozom, csak a szakállamat add vissza - mondja a Hétrőfös. Elő is hajtotta hamarosan Hétrőfös az ökröket. A bort is, kenyeret is hozta a szekéren. Fanyűvő erre visszaadta Hétrőfösnek a szakállát. Az mindjárt odanyomta az állához. A szakáll rögtön odanőtt, úgy, mintha sose lett volna leborotválva. Megörült a Hétrőfös, megköszönte Fanyűvő komának, hogy a három sárkányt elpusztította, mert az alvilágnak ő volt a királya. Így visszakapja nemcsak az erejét, hanem a hatalmát is. Fanyűvő koma pedig elindult a hegynek fölfelé, a griffmadárhoz. Nagy vihar volt, amikor fölért a hegytetőre, rögtön meglelte a griff fészkét. Volt a griffmadárnak két kis kölyke. A vihar majd lehordta őket a fészekből. Fanyűvő kapta a köpenyét, ráterítette a madarakra meg önmagára, hogy meg ne ázzon. Mert akkora jegek estek, mint a feje. Alighogy elmúlt a vihar, megsuhan valami. Megjött az öreg madár. Mindjárt nekiesett Fanyűvő komának, szét akarta szaggatni. De a fiai azt mondták neki: - Ne bántsa édesanyám, mert ez a jó ember mentette meg az életünket. Nélküle agyonvertek volna a jegek, akkora vihar volt itt minálunk. Azt mondja erre a griff: - Mit kívánsz azért, amiért a két fiamat megmentetted? - Nem kívánok mást, csak vigyél föl a fölvilágra! - feleli Fanyűvő. - Fölviszlek - feleli a griff -, csak az út nagyon nehéz ám, és nagyon messze van. Odáig nem tudok kitartani. Annyi élelmet nem tudok magamnak szerezni. Kérdi erre Fanyűvő: - Körülbelül mennyi lenne elég? - Tizenkét ökör, tizenkét hordó bor meg tizenkét kenyér - mondja a griff. - No - mondja Fanyűvő -, annyi éppen van. Én meg a tarisznyámból megélek. - Akkor menjünk - mondja a griff. - Kipihenem magam, és már indulhatunk is.

184

Fölrakta Fanyűvő a griffmadár hátára az eleséget. Ő meg ráült a griff nyakára. A madár elindult, de megmondta neki, ha éhes lesz, s jobbra veti a fejét, Fanyűvő akkor dobjon a szájába egy kenyeret. Ha pedig balra veti a fejét, akkor dobjon bele egy ökröt. Ha pedig hanyatt veti a fejét, öntsön bele egy hordó bort. Elindultak. Nagy körözéssel indult a madár a levegőbe, avval kapaszkodott mindig följebbföljebb, mindig följebb. Egyszer veti a fejét jobbra aztán veti balra. Fanyűvő pedig csak dobta bele a kenyeret is, az ökröt is, mikor mi kellett. Már jól fölértek, annyira, hogy nem hibázott már csak száz méter hogy a felső partra, a fölső világba jussanak. És ekkor elfogyott az elemózsia. De kapta Fanyűvő koma a kését, a combjából levágott egy darab húst, mert a madár kezdett forgolódni, hogy visszaesik. Attól a darab hústól oly erős lett, hogy két szárnylegyintéssel már fönn is lett. Ott fenn Fanyűvő koma leszállt a madár hátáról. Azt kérdi tőle a madár: - Mondjad, ember, micsoda falat húst dobtál utoljára a számba? - A combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő. - No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst. Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a helyére. Akkor azt mondta a madár: - Húzz ki a bal szárnyamból egy tollat! Abban olyan nedvesség van, hogy akármilyen vágást vagy sebet bekensz vele, sosem látszik meg a helye, hogy hol volt elvágva. Tedd el, ennek valamikor még hasznát veheted! Fanyűvő bekente a sebeit. Aztán elbúcsúzott a madártól. A griff visszarepült a hazájába. Fanyűvő meg elindult most az útjára, keresni azt az országot, ahol ő a királlyal megalkudott. De most már ő sem tudta hogy hol van, vagy merre. Csak bolygott a világban. De olyan szerencséje akadt, hogy útjában találkozott egy régi ismerősével. Az eldicsekedett neki, éppen nagy vendégségbe megy. Nagy lakodalom lesz a szomszéd ország királyánál. Két vitéz megszabadította a király három lányát! - No - mondja Fanyűvő -, akkor, pajtás, én is elmegyek veled! Mentek aztán sokáig, hát egyszer csak beértek abba a városba, amelyben a király lakott. Mennek egyenest a királyi kastély elé. Kéredzkednek be, hogy hát ők is eljöttek vendégségbe. Mikor Hegyhengergető meg Vasgyúró meglátta, hogy Fanyűvő koma megjött, szörnyen megijedtek. Futottak mindjárt a királyhoz árulkodni, hogy idejött egy olyan ember, aki vesztükre tör, ha meglátja őket a királlyal! Szerencsére meglátta Fanyűvőt a legkisebbik királykisasszony is. Nem szólt semmit, nem árulta el. Mondta az apjának: - Édesapám, azt az embert, aki most jön, semmi módon ne engedje, hogy valaki megbántsa vagy bezárja. Az lesz a mi legkedvesebb vendégünk! A király megígérte, hogy nem lesz semmi bántódása, bátran ott lehet a vendégségen. Készülődtek is a nagy lakodalomhoz. De hát csak a két királykisasszony menyasszony, a harmadik nem! Annak nincs vőlegénye.

185

Mondja a királykisasszony az édesapjának: - Édesapám, hívasd ide mind a vendégeidet sorba, elibém! Vonuljanak el előttem, hátha megtalálom köztük azt, akit én keresek. Akkor nem bánom, megyek én is esküvőre. A király megígérte, hogy megengedi. És ki is hirdette mindjárt, hogy aki a királyi menyegzőn vendég akar lenni, az a kastély előtt mind vonuljon el. Fanyűvő koma leghátulsónak maradt. Már elment minden vendég, s a király szomorkodott, hogy nem lesz a legkisebb lányának vőlegénye. De egyszer, lám, fölujjong a legkisebbik királykisasszony, s mondja: - Édesapám, megvan! Itt van! Ez az! - Melyik az, édes lányom, mutasd csak? - kérdi a király. A királylány odavezette Fanyűvőt a király elébe. Az rögtön felismerte: - Jaj, édes fiam, hisz te vagy az, aki éntőlem tizenkét ökröt, tizenkét szekér kását, tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret kértél? - Igen, én vagyok - mondja erre Fanyűvő. - Hát hogyan - kérdezi a király -, hogy te nem jöttél a két társaddal együtt haza? Elmondta erre Fanyűvő a királynak, hogy hogyan járt velük. Mikor a királykisasszonyokat már mind fölküldte, utolsónak ő lett volna a negyedik. De őt félútról vissza akarták dobni, hogy haljon meg. Hanem ő okosabb volt, mert egy követ tett a kosárba, s így élve maradt, csak a követ dobták vissza. Azt mondja erre a király: - Mi büntetést adjak én ennek a két gazfickónak? - Semmit, király őfelsége! - feleli Fanyűvő. - Hagyja csak úgy, ahogy vannak! Legyenek csak a király őfelsége vejei, de ne ebben az országban. A király szépen fölkészítette Fanyűvő komát, legszebb ruháját ajánlotta neki mint ifjú királynak. Így mentek az esküvőre, mind a hárman, mind a három pár. Vasgyúró és Hegyhengergető bocsánatot kért Fanyűvőtől, amiért olyan huncutok voltak vele. Lakodalom után Fanyűvő elővette a tarisznyát, megmutatta a királynak a három almát: - Nézze, király őfelsége! Ez a legöregebbik lánynak a kastélya: egy réz szarkalábon forgó vár. Ez pedig, egy ezüst varjúlábon forgó vár, ez a középső lányé. Ahova én ezeket eldobom, Vasgyúró és Hegyhengergető oda menjen lakni. Ez a harmadik pedig, ez az arany kacsalábon forgó aranyvár, ez itt marad. Azzal fogta a rézalmát, úgy elhajította kelet felé, hogy az után Vasgyúró meg a felesége álló hónapig utazott, mire megtalálták. A másik almát meg eldobta nyugat felé. Hegyhengergető két hónapig utazott a feleségével, mire odaértek. A harmadikat pedig Fanyűvő oda vágta az udvarban a földhöz. Királykastély helyett kacsalábon forgó aranyvár termett ott egyszeriben. Otthon maradtak hát békében. Még ma is élnek, ha meg nem haltak! Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre!

186

A palóc meg az egri nagytemplom
Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba, szekerestül. - Te, Bera, te csak maradj itt a lovakkal, hogy el ne hajtsák; én bemegyek a misére - mondta Pesu, s azzal bement a templomba. Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre: - Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen már délre jár? - Hej, Bera Lettél volna csak ott! Ahogy nézegettem a nagy képeket meg ablakokat, hát egyszer csak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap gyertyával! De annyi volt ott, mint kutyában a bolha! Legutoljára pedig kijött egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy ő bizony nem misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kóruson meg elkezdtek muzsikálni. Egy nagy, hosszú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrok a közepére, lehajtom a csuhaujjamat, rákezdem a kállai kettőst! No, nem is kellett egyéb! Rámzúdul a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogy sem akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de biz az csak vonogatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte! Egyszer aztán egyik mégis kitalálta a szíve szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagy nehezen a misét. Odafent meg a kóruson, örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből, elkezdtek trombitálni meg kerepelni. Így lett nagy sokára vége a misének. Pedig azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják azt a misét hirtelenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja, ez meg szerszámostól, papostól sem éri végét.

187

Három kívánság
Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek. Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorára. Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. Amint ezt gondolta, hallott valami suhanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szólalt, azt mondta: - Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. - Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte a lábast kolbászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kapkodott mind járt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát: - Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanőtt hogy azt onnan le nem lehetett szakítani. Most már megijedt a szegény kis asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbásszal? - Majd levágjuk - mondta az asszony. - De én nem engedem - feleselt az ember -, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész. - De hát a tinó, a ló, meg a malac! - így az asszony. Az ember erre azt felelte: - De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te hogy csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltak.

188

Rózsa és Ibolya
Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem. Egyszer azt mondja az urának: - Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát. Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát. Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának: - Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember. Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt: - Hozzám jössz-e, szívem szerelme? - Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged. De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta: - Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol. Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához. - No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány. - Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála! - Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám! Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort. - Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki! Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja: - Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához: - Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála. - Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

189

három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra. vén kutya .felelnek rá a vércseppek.Mit parancsolt most az a gonosz asszony? . lefeküdt újra. kedvesem! . leszállott róla. hát ott van a szép kalács. Azután kivezette a Vénboszorkányt.mondta neki -.Itt vagyok. Másnap elment Ibolyához. Megnyugodott a Vénboszorkány. selyemkendőjével végigtörölte. leszállott róla. könnyen kitalálhatod. itt vagyok! . látja. vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja: .Van nekem három paripám. Mikor már nem tudott menni. őneki nem árt.Rózsa lefeküdt.ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz .mondja Rózsa. úgy cselekedtek. hogy a harmadik ki lesz.Kerítünk egy tűt . Azt mondja Ibolya: . kergesd meg. Hátravetett Rózsa egy fésűt. Felöltözik.Most segítsél. jól megsarkantyúzta. tiéd lesz Ibolya! Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához. bevezette az istállóba. majd a harmadik parancsot tedd meg. apám jön. zaklasd. ők már hetedhét országon túl voltak. megszúrjuk a kezünket. Hátranéz Rózsa.Nézz hátra. ég a fülem. csak úgy leszel az enyém. bevezette az istállóba. kivezette az Öreget. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány: . de azért mégsem adnak neked! . . olyan erdő kerekedett a háta mögött. hát az Öreg ment utánuk.mondja Ibolya . Ahogy mondták.mondja Rózsa -.Letelt a három próba. van neki három paripája.a Boszorkány átvarázsolja paripává -. Egyszer azt mondja Ibolya: . tudom. jól megnyergelte. felült a hátára.De észrevesznek . egyet fordult vele. az apámat egy kicsit kímélheted. .Jaj. 190 . hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből. Mindjárt reggel kinéz az ablakon. . kellett ez neked? Kivezette a harmadik paripát.Vigyed a Vénasszonynak! Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot.mondja Ibolya. ő nem oka semminek. elfogta a méreg. szél alakjában. ha kiáltja nevünket a mostoha.No.Rózsa! Ibolya! . felelnek azok rá. Mondja neki Ibolya: . bevezette az istállóba. ha meg tudod nyergelni. gyöngéden ráült. egyet fordult vele. kedves Ibolyám! . a második lesz a gonosz mostohám. avval elszöktek. hogy már csak tarló van a földön. bemegy Ibolyához. a szívedre bízom! Rózsa megindult az istálló felé. várjál. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya.Azt mondta. azután hazament. míg az fel nem szárad. Azt gondolta magában: „No megállj. csak várjál.Akkor megszöktetlek! . ha meg tudom nyergelni. úgy hallom. felült a nyeregbe. . mondja neki: .

felelték a cigánygyerekek. . most a Vénboszorkány jön. azt mondja egy koldusnak: . itt is az ideje! Másnap jöttek is a lakodalmasok. hogy meg ne tudja.Már itt van .Egyszer megint szól Ibolya: .a nyomunkban! .mondta. hogy ilyen sokáig odavoltál? . . visszatért. Hát amint megy Rózsa meg Ibolya. . beljebb úszott a tóba.Nézz hátra. Mire a boszorkány odaért. De nem azért volt boszorkány a Boszorkány.mondja . . ahol legmélyebb volt. akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. édesapám. Ibolya látta a menetet. amit én mondok. kerekedett olyan víz abból. Kapta most az asszony a seprűnyelet. Megházasítlak. mit kell mondani. aztán hirtelen Ibolya kiszállott. megállj. Hanem te itt tóvá változol.Ne feledkezzenek a szegény árváról. tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek. jól elverte a Vénembert otthon.No jó.Ugyan.mondja . . azt mondja Ibolya: . Az öreg erre megátkozta a lányát. ráült. hogy kicsoda az ott a vízen. Mondja egyszer Ibolya Rózsának: . hogy az Öreg nem mert nekimenni. A Vénasszony pedig hazament. meg sem álltak Rózsa birodalmáig. én meg kacsa leszek benned. . ti meg csak kiabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával. viszket a fejem. De a koldusok azt mondták.Nézz hátra. mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról! 191 . nem tudott szólni semmit se. hogy ilyen a lányod! .Kiáltjuk mi. hol jártál. Ibolya azoknak mondta. . hogy Rózsa felejtse el. Az apja éppen a kapuban ült. én csak az apád házáig megyek. majd én addig ködből palotát építek. . ha kiáltjátok. kiáltja is a tíz gyerek: . eljöttök értem.Na. belement a tóba. hogy nem vesztik el hivatalukat érte. az Öregasszony jól elverte. Úgy is lett. De volt ott tíz cigánygyerek is.majd megfoglak én most! De Ibolya tudta. Elindult hát Rózsa egyedül. merre jártál.Te vagy az oka.Hátravetett egy bontófésűt. De az elfelejtett mindent. Leszállott a seprűről. kisasszony! . ha kiáltjátok.Jól van. csúf lány! . Ha kellek.Eredj te előre.No. megint itt az apám! Visszanéz Rózsa. hogy hazaértél.mondja az apa.kérdi a fiától. Rózsát legénnyé változtatta. elmentek vele. hogy mit akar a mostoha. visszaváltozott lánnyá.Nektek adom a palotát. felkapta a söprűt. holnap lesz a lakodalom! .

megörültek neki. azért nincs most háromlábú cigány.Ekkor jutott csak eszébe Rózsának. Ibolyához szaladt. 192 . ha három lábuk nem lett volna. Mindjárt otthagyta a menyasszonyát. Rózsa meg Ibolyával.No. akit szeretett. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre. mert annak is volt másik vőlegénye. hogy nagyon fáznak. Nem is tudtak volna a lábukon megállni. alattuk pedig a zöld füvet. mert a palota ködből volt. Aztán mindnyájan megesküdtek. a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez. A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota. mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. a csillagokat látják a fejük felett. Rózsához csak azért akart férjhez menni. szégyenletükben világnak mentek. mert gazdag volt. a menyasszony a vőlegényével. és elpárolgott. még így sose csaptak be bennünket! . hogy neki Ibolyája van. .mondták egymásnak.

s akkora fa nőtt belőle. beleütöm az ostornyelet a földbe. s hát nem fér bé a likba. én is csak egy kicsit ütöttem belé az orromat a lágy mezei sárba. Gondolom. de eszembe jut. mint a makk. s hát ott szimatol a bokrok között. még ott is elég maradt a helyén. szép békességesen hazavárom. s a fejem is szédült. s őröl. Teliszedem a keblemet seregélyfiúval. Több baja lett annak a szegény fehér lónak. hadd hívjam a molnárt. keresek egy átalvetőt. ha ennyibe van. Elmegyek a malomba. hogy hát az apám házasodni akar. Magam pedig bemegyek a malomba. hogy a lábára szorított nyűggel együtt kifutott a világból. hallom messziről. s bé akarom fogni. mint a tyúk szokott. Hozzádörgölgetém az orromat a gyephez. Bezzeg megörvendék neki. hogy immár. ahogy csak kellett. Ki akartam bújni a lyukból. aztán az ökröknek is bajosocska esztendőről esztendőre várakozni. hogy megehültem. Azt mondja nekem az apám: . Egyetlenegy lelket sem kaptam benn a malomban. mint ez a könnyű fickó itt. az ökrök nem mentek-e el állóhelyükről. de nem mártottam fel onnét egészen. Hogy a bércről hamarább leérjek a völgybe. s őrless a lakodalomra kenyérnekvalót! Rajta szegény. hadd lássam. s kivágom onnét magamat: De nem tudtam leszállni. hazafutok. zakatol: éppen az én búzámon járja. amennyi csutak csak volt.Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai Egyszer csak azon veszem észre magamat. a csálést a hajsz helyére. ahogy csak tőlem lehetett. hogy most fogok seregélyfiat eleget. az a bajom. s amíg előjön. Felhágok a fára. Kivezetem az ökröket. s úgy jól van a dolog. nekifekvém. s nekem a fiától molnárpogácsát küldött. s amikor odaérek. s hát az sem illik a helyére. s kiviszem a szekérre. nehogy meginduljanak. s elmentem. amelyik ott eddegélt az aljban. s lehingerődzém az oldalon. abból megtudtam. hogy a malom oda van eprészni. dugom egyik helyett a lapát nyelét. Vágok egy istenes jó husángot. hogy azoknak a csárogásától a malomzúgás nem hallott. De annyi fiat költöttek bele a seregélyek. hogy vegyen le. s így rendben van. Nézek széjjel egy ágy alá s a kemence mögé. hogy a búzát segítsen behordani. s anyámat akarja elvenni. dugom a kezemet. próbálom a fejemet. hogy nemigen szokása hazasietni. Utánam mind a fatuskó. A malom után iramodom hát sebes kutyafuttában a bércre. a hajszot a csálé helyére. kapom én nagy frissen magamat. Jól tudtam hágdosni. S hát az én ostornyelem odafogant a földbe. Nekik nem lett bele semmi bajuk. de egyik sem talál a régi helyére. Még egyszer jól nekihúzom a husángot. mert a fa vastagocska volt. másik helyett a kötőrudat. mert az tőlünk úgy megijedt. mindegyiket a másik helyére vezetem. Próbálom a két járompálcát. s mind a kilencet egyszerre a vállamra villantom. A molnár azt gondolta. hogy megrezdül odabent a völgyben. 193 . mint a barassai nagy torony. amit enni adjak. s hát az jól befér. hát látom. s még nem jött vissza manapságig. s megtöltök kilenc zsákot olyan dálnoki búzával. s amíg reásújtottam volna. döngetni kezdem két oldalba. de hát én nem fértem ki. felviszek a padlásra három tarisznyát. elviszem a fejszét. megállítom az ökröket. én addig meg is őszülhetek. Megkívánták tőlem az időtöltést. hogy a kancsó nincs a szegen. hanem kiáltottam a molnárnak. mert nem is hoztam volt nekik.Eridj a malomba. gondolám.

mit csinálnak. avval a seregélyfiak egyszerre a keblemről mind kiduvadának. fiú.De én a fiúnak olyan erős lúdméreggel mondtam meg. megmarkolám a hajamat. Utána indulok. s mondom neki amúgy mirgyilusosan: „Hó! megállj. fogom kétrét. hogy azt kiáltják. sikolándva kaptam meg. nekem annyi szárnyam. de hát egyrét nem éri. De eszembe jut. Megnyergelém a szürkét. Hanem kapám a fejemről a koponyámat. s neki csak annyi esze volt. s én kötelestől lecseppentem. hogy béhágjak. s úgy elvágtaták a sárgán. Én is meglehetőcskén tudtam sikolándani. mikor meghaladtam volna őket. „Mit csinál ez a gyerek. hajamnál fogva kilódítám magamat az útra. az mind felszedé a pendelyébe. hogy nem efféle bajom van. úgyhogy megfáradtam bele. a gyepűhöz. pityipangós. s hát olyan jól leér. ahova kell. hova lett a fejed?” Tapasztom a derékam. felülék a barnára. Elmenék a kerítéshez. egyet fordítok rajta. Csuppanásommal az Oltat úgy kicsapám az árkából. szárnyra keltek. olyant. s belehal!” Láttam. Erős meleg volt. ne ijedezz!” Megértette a jó szót. addig a seregélyfiak a kebelemben megtollasodtak. volt ott hal elég. de nem tudék. s úgy elmentem a sárgán. sebes kutyavágtában a forráshoz! De hát mit látok? Az én koponyám magát nálam nélkül megunta. hogy a malomkövet is fel lehetett volna vele akasztani. ahol az ökrök voltak. De míg a földre érnék. Azok nekem megmutattak nem messze egy forrást. eloldám a szürkét. vizet meríték véle. utánam azt kiálták: „Te. s könnyen betörém vele a jeget. s hozott egy véka korpát. Egyhelyt egy szőlő alatt menék el. Sokáig mentem. s amúgy jót ivám. hogy a föld is szakadt utánam. hogy mind felém néznek. Én az ingem derekát kiszabadítám a harisnyám szíja alól.még a Szépmezőt is egészen. Ereszkedni kezdek rajta. s engem repíteni kezdtek. s kiáltozni kezdtek. hol kaphatnék itt vizet valahol. de ő jobban tudott. Megállítám a szürkét. hogy a helyet Mánástól Dobojig s Arkostól Angyalosig mind ellepte . nem tudtam semmiletteképpen megfogni. hogy úgy tud röpülni? Ha leesik. éppen az Oltba szottyan. Látom. egy lejtőn ki s egy hágón be. s annak a kerítésén belül sok szép ért gyümölcs volt. s telirakám a kebelemet. mégsem tudta megkezdeni. hogy minekutána ottfelejtettem. de nem lehetett. hogy majd megepedtem. leér-e a földig. hogy engem nem játszódni küldtek. Eleget csúszkáltam utána. nem mentek-e el a helyükről. leszállék a barnáról. s a jégen csúszkálva. Fogom a farkát. hadd lám. Én kötelet sodortam belőle. azt nekem egy pózna végén felnyújtotta. hogy az egyszeribe elfutott. de egy féreg ott fenn. de hát ő engem nem vár meg. ahol egy ághoz megkötöttem volt. Elindulok arrafelé. hogy ott nem messze vannak valami aratók. mint én. egy lejtőn ki s egy hágón be. s magammal szembeállítom. megállott. de hát béfagyott! Eleget akartam a jeget a sarkommal vagy kővel betörni. De mikor az árkába visszatakarodott. Mikor az Olt felett repültünk. felülék a barnára. Odamegyek. hogy oldjam meg az ingem derekát. hanem őrölni. Látok egy réten egy lovat. hogy még a földön meghajlik. De mene egy csóré cigánypurdé Körös-patakról. hát nincs ott a fejem! Vissza én avval. valami asszonyok ott az Olt felett rongyot mostak. hull a dió. derekat. magának sárból kezet. Próbálom. s reágondolom. elvágta. hogy ugyan lógott a hajam belé. Egyhelyt találék két embert. soha meg nem szűnt. nyakat. hogy ezen könnyen odajutok. mind elrepüle. Tizenkét bivalyszekér egy hétig örökké hordta. s én az Oltnak kellős közepébe belécsuppanék. Rázni kezdem a szilvát. szedem a mogyorót. 194 . hogy mit kiáltanak. No. mert a jég lehetett egyaraszos. lábat csinálgatott. annyi hal maradt künn utána. meg voltam szomjulva. s megkötém a sárgát a gyepűhöz. amit egy gidófalvi szomjú komondor lecselt fel belőle. Azt gondoltam. hogy az egészen kiloccsant a hegy aljáig. s elvivé. s kérdem. de a seregélyfiak csárogásától nem tudtam tisztán kivenni. elkercelte. egy kicsi híjával. mint a cövek. Próbálom. s annál fogva belódítám magamat.

jaj. most véged neked. s hogy nem kapott. rossz fejsze nem vész el!” Meghoztam szegény apámnak a lelkét. még távolról hozzászóltam: „Ne búsuljon kend egyet is. s mondám magamban: „Hadd el. ott veszem észre.” Csakhamar sárból egy agarat csináltam. s úgy elmenék a sárgán. koponya. hajamnál fogva kilódítám magamat. hazamentünk. Mikor a malomig értem. Szépen felcseperedtem. ne vesd magad. s az egykettőre elfogá. sohasem hittem volna. hogy engemet úgy tudjon sajnálni. valahol elpusztultál!” Amennyit engem apám életemben szidott és korholt. Én még azután egy esztendőre lettem. hogy fejem nélkül kell csakugyan maradnom. hogy engemet az apám otthon nem győzött várni. s ügyes legény lett belőlem. s szépen előmbe hozta. egy lejtőn ki s egy hágón be. Én elvettem. A menyasszony anyám volt. 195 . hova lettél? Jaj. feltevém. siratni kezdett nagy jajszóval: „Jaj. s azután jött a sor másokra.Uramisten. mi baja van. s az apám lakodalmát fáintosan megünnepeltük. s mi otthon maradtunk csak magunkra. miért is küldélek el csak magadra! Jaj. lelkem fiam. mások mind eltakarodtak. apámuram. ha meg nem haltunk. Mikor a lakodalomnak vége lett. mert apámnak igazi törvényes fia vagyok. mitevő legyek! Merőben megijedtem. nekiuszítám a koponyának. a menyasszonytáncot legelőbb én jártam el vele. menék a gyepűhöz. lelkem fiam. felülék a barnára. s máig is élünk. Hogy láttam. A zsákokat a liszttel szekérre raktuk. keresésemre indult. mert engem nem vágsz ki! Nem jársz túl rajtam. Eloldám a szürkét. mint a madár. mert itt vagyok. De eszembe jutott valami.

hogy használhassak belőle is.Te. s megérkezik Erdélyen is túl egy nagy havasba végül. Megijedt a fiú. s úgy vágta az óriásnak a szeme közé. ahova még madár se jár? .Az a szerencséd. megy.De mégis. ott is. titkosan ők meg ezt sugallták neki: . édes fiam. de mivel a jótündérek nem akarták. kioldta ott a zsákot. Az ajtót bezártam. a fiút pedig vitte az akol végén levő sötét kőpalotába. te emberféreg? Hogy vetődtél ide. Reggelig azt a dolgot parancsolom. hogy maholnap az életem szakad. felforralta a tejet. ha olyan nagy a kívánsága engem megpárosítani. volt egyszer egy özvegy királyné s annak egyetlen fia. hetedhét országon túl. a nyáj juhot meg hajtotta a szállásához. és ugrálni kezdett. akkor a fiú a kovácskeverő kanalat elővette. Szeretném tudni. hogy mind ott jár a fiú. Ottan meglát egy nyáj aranyszőrű juhot. .Miért párosodjam meg. ahol a bolbára rézpatkót vertek. Megy. édesanyám? Még nagyon növendék vagyok én megpárosodni. s ott kereste.felelte illendően a fiú. . Azt kérdi az óriás ember: . A végin azt mondta az óriás a fiúnak: . hátha a jó Isten már rendelt nekem egy jó társat valahol. Megkapott a fiú egy köböl diót. s mikor legjobban lobogott a tej. kezdte kerülni a szobának belvilágát. Most én lefekszem aludni. hol találod meg a szerencsét! Ezzel kézen kapta a fiút. s az óriás azt hitte. hogy te megpárosodjál mert én már mindjárt odakerülök. nehogy felköltsd az óriás embert! Hanem mikor legjobban buzog a tej. merítsd teli a nagy kádból. s vitte. nem tudsz megszökni. Nagyon várnám én azt. Mikor majd a tej legjobban lobog. De az azt mondta: . A fiú megcsinálta a tüzet. hogy párosodjék már meg. hogy mi történik most ővele. Ide-oda höngörgött a sok dió. a lépte nesze nyomán. s szórni kezdte a ház földjére. tarisznyáljon hát fel engemet.Elindultam szerencsét próbálni . belemerítette a forró tejbe. hogy a királyfiú elpusztuljon. Futott az ajtó sarkához. Az óriás utána. hogyan élhetsz a tulajdon pároddal. Ott az óriás ember a rengeteg juhát beterelte az akolba. hogy ottan a szegletben a kád tejet nekem forrald fel. hát gyere te csak ide hozzám . hogy csak holnap reggel eszlek meg. .No. s vágd a szeme közé. Erőltette az édesanyja a fiát.Mit keresel itt. édesanyám. csak jajgatott. De az óriás ide is utána ment! 196 . végy a gerendából egy nagy kovácskeverő kanált. A fiú pedig a diócsörgésben észrevétel nélkül kiosonhatott a szobából az akolba. A fiú megfogadta az óriásnak parancsát. majd én meg fogom neked mondani.Úgy! No. Azzal elindult a fiú. hogy bezárja oda. Megkeresem. költsél fel engemet. Egy óriás ember őrizte.mondja az óriás ember -.A házasodni indult királyfiú Egyszer volt. hol nem volt. Ráhágott aztán a dióra itt is. de nem az evés volt a gondja! Belemarkolt a zsák dióba. Ez a fiú csak nem akart megházasodni. fiú. hogy az semmit sem láthatott.

Az eszem kiszabadított a te kezeid közül. Kinyitotta ott a hárommázsás vaslakatot. gyertek. hova lehetett az a fiú. s mondja: . a juhoknak legelniük kellett. téged jól ismerlek. Estig kereste. összeütötte bokáját.Erre. nem csalsz meg engem többet! Ha ide akarod adni azt a gyűrűt. Akkor hallja az óriás hangját: . te drága kis fiú. hogy vége az életének. Aztán odaszólt a juhainak: . 197 . s már belebújt a bőribe. s mindjárt levágta az ujját. Mostan már megindult teljesen szabadon a királyfiú. De hátha közben kiszökik a királyfiú is? Kiment az óriás az ajtóhoz. várj. erre! Az óriás.Hé. mégse kapta meg. nézd. A királyfiú felvette a gyűrűt a földről. te gonosz tolvaj.Várj. Legkésőbbre maradt az aranyszőrű kos. Itt van egy aranygyűrű.Addigra azért a fiú megnyúzott egy aranyszőrű kost. óriás. erre! Most már megijedt a királyfiú. egyenként megtapogatlak benneteket. ismét ment. De a gyűrű ott is mind azt kiáltotta: . s felelte az óriásnak: . s egyszer csak beleszaladt a tóba.Itt vagyok. tovább a világba. találkozott egy nagy fekete medvével.Ó. onnan füttyögtette a nyájait egyenként. De a gyűrű egy perc alatt úgy bedagadt a fiú ujjába.Erre. s elkezdte a királyfiú ujján nagy kiáltva: . ki kellett engednie a nyájat az akolból. édes kicsi aranyszőrű kosocskám.Édes kicsi nyájaim. kivett egy bicskát a zsebéből. milyen ajándékot adok én neked! Mért is ijedtél meg tőlem hiszen én nem bántalak téged. Vitte markában a nagy lakatkulcsot. rablótolvaj! Megcsúfoltál engemet. te útonjáró. széjjelvetette a lábát a vaslappancs alatt. hisz benned van minden gyönyörűségem. Bedobta egy tóba. Eleget éheztetek eddig is emiatt az idegen tekergőbódorgó miatt! Az óriás azzal odaállt a kijárathoz. Megfogja az óriás a lába között az aranyszőrű kosnak a gyapját. Mert már kibocsátlak a mezőre. hogy majd én is megcsúfollak tégedet! Vagy megadod magadat. Ment. de bennem bizony nem lesz semmi gyönyörűséged. vagy étlen-szomjan kell hogy kimúlj a világból! Keresi az óriás mindenütt a királyfiút. Amelynek a bőriben a királyfi rejtőzött. óriás. és ráhúzta az ujjára. csak tréfálkoztam én teveled! Gyere szépen vissza. Mikor a királyfi az aranyszőrű kos képiben kiment. Mit tehetett az óriás. hogy úgy bocsássa ki. ment a gyűrű hangja után. kibújt a kos bőréből. hanem én is megmutatom. aki még mindig nem látott. Elmúlt az éjszaka. mert én immár szabad vagyok magammal. felkapcsolta a tízmázsás vaslappancsot. húzd csak fel az ujjadra! Felelte vissza erre a királyfiú: . Hasztalan! El nem gondolhatta. Feleli erre az óriás: . erre. erre. Mind megtapogatta az óriás. vajon nem a királyfiú megy ki a lába között. hát dobd ide! Az óriás odadobta a gyűrűt a királyfiúnak. Mit volt mit tennie. minden darab juhát. hogy semmi ki nem tudta venni többet.Eredj csak.

s az is ezt mondja: .Jó.Szembeáll vele a medve. meg úgy is. Volt a boszorkánynak egy ügyes. Bemegy oda. s kérdi tőle: . Megnézi a boszorkány a királyfit. most már megeszlek! Miért csúfoltad meg a bátyámat? Könyörgött az életéért a királyfiú. mondván: . mendegélt tovább. Mit keresel te itt. A gyűrű felét is. De ha megpárosodol. Amint ment.Hát te mit keressz itt? Feleli a királyfiú: . hogy ő bizony megkéri a vén boszorkánytól a lányt. a vén boszorkány kitotyog eléje. hogy én itt embert nem láttam. megkérte a lányt. öregapám. Azzal hirtelen elbúcsúztak egymástól. s a vén boszorkány oda is adta. lehetett százesztendős. igen-igen beleszeretett a lányba. mikor már száz esztendeje.Szerencsés jó estét. valami nagy bődülést hallanak. hogy megismerte a szívét.Hát én megfogadlak. Egyszer csak egy nagy erdőbe érkezett.Ásó. kapa válasszon el benneteket egymástól. akárhol történik is. mert azt gondolta magában: „Nem mostanában lesz. így is. úgyse. Szegény királyfi ismét menekülőben volt! Most már csakugyan a halálra gondolt. te emberféreg. Az erdő közepén volt egy kis házikó. Ezzel párosodik össze! Úgy is tett. s feltette magában.Az életedet meghagyom. mert különben helyben halálfia lettél volna.Én bizony szolgálatot keresek. de aztán. a zsebkendő felét is odaadta a lánynak. hogy öregapádnak szólítottál. hogy hálásra alkalmas helyet leljen.” Azzal ment. s lát ott egy vén ősz embert. Köszön neki szépen: . Amint mennek az esküvőre. és kettéharapta. szép lánya. hogy ez az ő fekete medvéje. Szertenéz a királyfiú. Aztán gyorsan a jegyességi zsebkendőjét is kettészakította. s azt mondja: . Bekopog hozzá a fiú. Mindjárt ráismert. s egy-egy nyulat lőni. mendegélt a királyfiú hetedhét országon túl is. hát látja. A fele neki maradt. A királyfi nem tétovázott. hogy ott benn egy vén boszorkány van. s éppen a templom előtt vannak.Hé. fekete medve jő le a hegyen. Meg is fogadta a vén boszorkány a királyfiút. de a medve végül is csak azt mondta: . öreganyám. én ott leszek. talált megint egy kis házikót. hogy egy nagy. a jegygyűrűjét azonnal lehúzta az ujjáról. aki egykor meghagyta neki. Mindennap vadászni kellett a királyfiúnak. hogy soha meg ne házasodjék. Feleli az öregember: . hogy én megpárosodom. s akkor vége az életednek! Nem nagyon törődött a fenyegetéssel a királyfiú. Hát látja ám a királyfi. A királyfiú először csak semmibe nézte. 198 .

Elpanaszolja a királyfi annak is. nyalják a kezét. A lány. Szólítja a kutyákat nevüknél. Reggel mikor felébredsz. hogy a fehér szakállával sepri a ház földjét. Bemegy oda is. Kérdi aztán ez az öreg is. . mert különben egy az életed. Annak közepében is állott egy házikó. aki az ő kedvese volt azelőtt. s azok nyomban kezdenek vele barátkozni. Hát mondják.Szerencséd. Elmegy a fiú. Kérdezi a királyfiút: 199 . hogy a lába gyökeret vert sok ültiben. Ahogy meglátja a menyasszony. Az öreg meghallgatta. hátha ő is ad valamit. s ha nem volt százesztendős. s azt mondja neki: .Jó napot. tölts el ott egy éjszakát. a másiké Mindentudó. ő nálam is többet tud. hogy mi történt vele. a három gyűrűt tedd le a tisztás közepibe. mindjárt visz neki egy darab kalácsot s egy pohár bort.Édes fiam. amit egykoriban kettéharapott. hogy egy lányt épp most kényszerítenek férjhez. Erre az öreg ember is odaad neki egy gyűrűt. s harmadnapra elérkezett egy kis házikóhoz. Az egyiknek a neve Földneheze. s adott neki egy gyűrűt. Úgy tett a királyfiú. mert most már nem félt a medvétől. amint már szokás. hogy miféle járatban van. ennek a bornak felét megiszom én.Kedves menyasszony. Mikor ott leszel. s így szól: .A fiú elpanaszolta. Mikor a lány falujához ért. ott van egy nagy tisztás az erdőben. Mikor este odaért a nagy tisztásra. hogy öregapádnak szólítottál. lábát. a harmadiké Világonátlátó. El is indult menten a királyfiú. s elér megint egy nagy erdőségbe. Arra ez az öreg is odaad egy gyűrűt neki s azt mondja: . mert egy az életed. s akkor a fél gyűrűt. lesz ottan három nagy kutya. Megissza a bornak felit. S mondta neki: . Reggel. Olyan öreg volt ez az ember. sohasem lesz többet annyi. felöltözött koldusgúnyába. s lát ott is egy olyan öreg embert. meglátja a fél gyűrűt a pohárban. mikor felébredt. menj el hozzá. s hogy két öreg ember igazította ide. Úgy is tett a fiú. s a madarak fészket raktak a szakállában. bedobta a pohárba. A koldus megköszöni. öregapám! Fogadja az öreg: . az sem sokáig lett volna. Miféle járatban vagy? Elpanaszolja a királyfi. A királyfiú gondolt egyet. s hogy egy öreg ember igazította ide. s elment úgy a lakodalmas házhoz. hogy öregapádnak szólítottál.Szerencséd. öregapám! Fogadja az öreg: . hogy mi történt vele. letette a három gyűrűt a tisztás közepibe. az sem sokáig tartott volna. innen három nap járásra találsz egy nálamnál még öregebb embert.Jó napot. Elindul most már a királyfiú a kutyákkal. te idd meg a másik felét. hogy mi történt vele.Innen egynapi járás. Kit? Éppen azt a lányt. hogy mi hír van idehaza. mikor megitta a bor másik felét. Bemegy oda is. megsajnálta.Ide három napig való földön túl van még egy nálamnál öregebb ember. lett belőlük három nagy kutya. Köszön neki: . kérdezősködni kezdett. Ezeket mind nevükön szólítod. menj el hozzá. s lát ott is egy öreg embert.

hogy ez az ő kedvese.kiáltja a medve . Másnap a vén boszorkány nem engedte.a világ végére is.feleli a királyfi. hogy egy évig tartott. hogy megint visszakapta régi kedvesét. hogy hármat kiáltsak. Rúg egyet Világonátlátó is. hogy jő vele szembe a nagy medve. Mondja a medve: . Világonátlátó. De miképp? Azt mondja a vén boszorkány.feleli a koldusnak öltözött királyfi. hogy az egész kőfal összeomlik.Te is csak álmodtál. Földneheze. Mindenttudó.Hol kaptad te ezt a gyűrűt? . hogy hazamenjen. Ekkor megint kiált egyet a fiú: .Ahol te a másik felit . 200 . S ekkor megtörli a száját a fiú a zsebkendővel. talán csak álmodtál.Ne.Hát ezt a fél zsebkendőt hol kaptad? . A királyfiú nagyon örvendezett. Összevissza csókolództak.. Nézi a lány a zsebkendőt. A királyfiú ijedtibe felszaladt egy fára. Feleli neki a királyfiú: . úgyis szétszaggatlak. utat adtak.Valaki a nevemen szólított. hát látja.Kiálthatsz tizenhármat is. Kiáltja egyszer a királyfiú: . bízza csak reá.Ne. Mondja a többi: . s kérdezi: . akivel egykoriban jegyben járt. s mondja a többieknek: . ne! Felugrik erre Földneheze. hogy kifogyatsz az életemből. Mondja a többi: . ne! Meghallja ezt a kutya. akihez a lányt kényszeríteni akarták. Ekkor a lány már teljességgel megismerte.Tudom. Rúg egyet végül Földneheze is. de engedd meg.Ahol te a másik felit . Mindig vadászni járt. ott is megfoglak.Most engem szólítottak. Összeegyezett hát a vén boszorkánnyal.Ne csaholj hé. de a vén medve bizony folyton kísérgette. Aztán csaptak ők olyan lakodalmat.Szaladhatsz . hogy a fiú a kutyákat magával vigye vadászni. Mikor estefele készül a királyfiú. hogy megrendül bele. Hanem félt bántani a királyfiút a nagy kutyák miatt. hogy meghasad a kőfal. hogy pusztítsák el a királyfiút. mondja a másikaknak: .Ne. s a vőlegénynek. Kiáltja a fiú ismét: . ne! Meghallja ezt Világonátlátó. Mindenttudó rúg egyet a kőfalra. hanem nagy kőfalak közé rakta be őket. .

hogy hetvenhetedik csontporcikája is hetvenhét felé szakadt. Ugrik egyet Mindenttudó. s ők elérkeztek szerencsésen az özvegykirálynéhoz. Összevissza csókolta őket a királyné. Megragadja Földneheze a medvét. Elindulnak hazafelé a királyfiú édesanyjához. amelyre a királyfi mászott volt.Kiszabadulnak a kőfal közül a jó kutyák! Világonátlátó lép egyet. s éppen a fánál áll meg. Talán még most is járják a csűrdöngölőt. Erre a királyfi már nem akart a boszorkánnyal egy födél alatt élni. ha százszor is a felesége anyja az. s csaptak ott is nagy lakodalmat. s úgy vágja a földhöz. 201 . s éppen a másik nyakába szökött. A nagy havasokban visszaadták a kutyákat az öreg embereknek.

. a másikon semmi. A rácson keresztül beszédbe elegyedett a tündérkirállyal. Hiába minden. Nemsokára megérkeztek az ország főtanácsosai s a szomszédos királyok. A király cselédjei nagy ordibálással jelentették az uruknak. s akkor neked adom a szép virágkalapomat. hogy hanyagok voltak a szolgái. A királynak volt egy tízéves kisfia. hogy lássa a csodát. Mert annak a ruhája. Kinyitotta a kulccsal a pinceajtót.kérdezte a király.felelte a virágfejű. hogy nem is kérdezték. Kereste a fiú mindenütt a kulcsokat. mikor ment. . megmutatta magát teljes mivoltában. éjszaka valaki mindig kifürödte a vizet. Az látta. hol nem volt. Mennek nagy diadallal a pincébe. s meg sem állott a pinceajtóig. Akkor a király elrendelte: egész éjszaka őrizze a fürdővizet egy katona. hogy az egész világon nem lehetett volna párját találni. csak szabadíts ki. végre a szekrény tetején meglát szíjra fűzve egy csomó kulcsot.A virágfejű ember Volt egyszer. már el is tűnt. hogy megcsodálják a virágfejű embert. észrevette. hogy este rendesen telemerték a kádat vízzel. s nem tudott fürödni.A tündérek fejedelme! . s hogy ítélkezzenek felette.Könnyen megláthatsz egész mivoltomban is. . Még a fején is hajszál helyett egy-egy virág virított. 202 . Azt gondolta. De a rács közé bedugva ott van a gyerek pálcája. mi dolga ott. Annak a királynak volt egy fürdőszobája. Aztán mire a fiúcska észrevette volna magát. Tündér vagy nem tündér. A virágfejű embert akkor már megfogva tartották. Ahogy egyszer reggel fürödni ment. amiért beszökött más vizébe fürödni. Egy nádpálcával lerántotta. volt egyszer egy király. már semmi vizet sem talált. Mert bűnéért majd ítélkeznek felette az ország vezetői. de szép a bácsi . kalapja. hogy jobban lássa.mondta neki. Utánasompolygott. hozd le a pince kulcsát. Menj fel a szobába. Kimerte mind a vizet. A tündérkirály azt felelte: . bezárták egy nagy pincébe. Annak mindene virág volt. A nádpálca ott maradt a pinceajtó rácsa közé dugva. De a szolgáknak megvolt a bizonyítékuk.Jaj. A tündérkirály megköszönte a fiúcska szívességét. hát üresen találják. s megtöltötte a fürdőt színültig pálinkával. össze is szidta őket. Olyan szép volt. még mikor az föl sem kelt: .Megfogtuk a vízpocsékolót! A virágembert! A király szaladt. cipője is virág volt. egyik lábán cipő. hetedhét országon. meg a szomszédos országok királyai. . Abba üljön bele valaki! Másnap reggel a szolgák ott találtak valóban elaludva egy gyönyörű szép daliát.Szeretném még jobban látni.Ki vagy? . Ott úgy el volt foglalva mindenki. meg az Óperenciás-tengeren is túl. amikor levitték a börtönpincébe a virágfejű embert. Akkor mással próbálkozott a király. hogy milyen kevés víz van a fürdőjében. Felmegy a fiú a házba. Másnap reggel.

hogy ad ő nekik háromszáz aranyat. Ő itt látni se bírja. ittak. egy idő múlva megint csak elkezdi az inas: . ha ő lehetne a királyfi. hogy kegyelmezzenek ártatlan életének. Ígért nekik most már hatszáz aranyat. hogy a virágfejű ember megszöktetője csakis az ő fia lehetett. hogy. az inas félrehívja az úton.Öljük meg a királyfit! A királyfi megint meghallotta. cseréljenek inkább sorsot. Amikor már egy jó darabon elmentek. A szép ruháját letépték a királyfiról. Rákiabál a kocsisra: . a kísérőül adott ravasz inasnak.Mi lenne. A királyfi a kocsis ruháját kapta. magát meg felajánlanám inasnak. Na jó. Ahogy megállapodtak. hogy mit is akar az inas. Az inas felvette a királyfi ruháját. megkegyelmeztek neki. s ő magamagát ajánlhatná be királyfinak ott. hogy ő lesz a kocsis. megint csak könyörgött. Befog a kocsis egy négylovas hintóba. De ahogy estefelé elérkeztek egy nagy folyóvízhez. s kiértek a fiú apjának az országából. hanem dobják bele ebbe a vízbe. Mentek. illetve azzal. minden napra szórakozást terveztek. Az igazi királyfiút pedig leküldték az istállóba mint kocsist. hogy nem. és ő. Elkezdett könyörögni az inasnak. csak ne oltsák ki az életét.Álljon meg. Az jutott az eszébe. aztán azt mondta: . Meghallja ezt a királyfi. hogy mit gondolt ki: . elvállalja. zenészeket fogadott. Így telt-múlt az idő. Az meg élvezte a jó dolgát ugyancsak! 203 . Az öreg király a vélt keresztfia tiszteletére nagy lakomát csapott. akit annak hitt. a magáét meg odaadta a kocsisnak. legyen az inas a királyfi. s a királyfiút vigye el messze idegen országba. Na jó. A tulajdon fia! Nagy méregbe gurult.Az biza nem volna rossz. hogy soha senkinek az égvilágon nem fog szólni erről a cseréről. Ettek. A kocsis mondta magát az inasnak. felpakolnak egy kis ennivalót is. Elkezd sírni keservesen. Az inas beleegyezett. mendegélnek az idegen ország felé. s mentek tovább. az inas csak előáll megint azzal: mégse kegyelmezzenek a királyfiúnak. a királyfi. mígnem elérkeztek a messzi városba. De ahogy tovább mennek.A király a pálcáról megismerte. mulattak. a királyfinál való pénzen pedig megosztoznánk! A kocsis gondolkozott egy kicsit. hogy fogjon be. s a fiú mellé adott még egy kísérőt. az inas mutatkozott be mint királyfi. Az öreg király nagyon udvariasan bánt fiatal rokonával. most is megegyeztek. csak kegyelmezzenek meg szegény fejének. és elmondja neki. hé! A kocsis megáll. hogy mi lenne. s azzal megcsinálták a cserét. legyen a kocsis az inas. az ottani király palotájába. miért is akarja őt megölni. A királyfi most már látta. a keresztapjához. Adott azért a fiának pénzt bőven. Azonnal megparancsolta a kocsisnak. rettenetes gondolata támadt. Megeskette a királyfit. ha a királyfit megölnénk? Én lennék a királyfi. mendegéltek. s mennek. vagyis ha a fiút megölné. ahová készültek. az inassal.

a király udvarába. A fiú meg is találta az aranyborjút az aranykötéllel.Mit csinálsz. hogy csak menjen egyenesen előre.Ezalatt a királyfi mint kocsis. amíg jól van dolga. s megparancsolta a királyfinak. amíg el nem ér egy palotához. derekasan és türelmesen végezte az istállói dolgokat. elindult ország-világgá. Olyan jólesett hallani a furulyaszót! Egy nap megint csak megkérdezte: . De az öreg király csak emlegette azt a furulyást. elővette furulyáját. De a fiú várhatta az üzenetet. A királyfi el is hallgatott. Felkapta a fiút a hátára. Úgy is lett. az aranyborjú után. Ráállította az útra. ez csak egy nagy hazug. kérkedő. aki furulyált? Mért nem jött el hozzám. nagyon szép ember volt. De a királyfinak öltözött inas csak úgy félvállról felelt: . most aztán menj. egy nagy hazug! Szégyelljük. Vitte egyenest a király elé: . Elbeszélte ekkor a királyfi. Azt mondja neki az ember: . Ni. hogy velünk jött. váltsd be az ígéretedet. 204 . hogy ő a tündérek királya miatt milyen szerencsétlen lett. hogy ő különb a királynál is. hogy milyen nagy hazug s dicsekvő a kocsis. te szerencsétlen? Odanéz. s mire az egyet pillantott volna. hanem mondd el. mert másképp hurokba kerül a fejed. mendegélt nagy búsan. mert el tudja hozni az aranyborjút az aranykötéllel a nyakán. hogy megvendégeljelek. Gondolta magában a királyfi.Ej.Köszönöm. Hol lel ő aranyborjút? De a tündérek királya nem ijedt meg egy cseppet sem. te nagy dicsekvő.Ki s mi az. hogy még a palotában az öreg király is megkérdezte. hogy kicsoda furulyál olyan szépen. Amint ment. felséges királyom! . Utána kiment az istállóba. már át is vitte a nagy vízen.mondta az inas -. ámító. Szépen eloldotta. te nagy hazug. mondtam már. beleegyezik.Íme. akiről te beszélsz! Egyet se búsulj. hogy húzza meg magát. többet nem furulyált. A palota kapujában meg fogja találni az aranyborjút az aranykötéllel. elérkezett ahhoz a nagy folyóvízhez. s már fordult is vissza. Megbúsulta magát erősen a királyfi. itt van. vezette az aranyborjút az aranykötelénél fogva. hogy lássam? . utána kiült az ajtóba. hát abban a percben reákiált valaki: . felséges királyom . fiam. Hozd el az aranyborjút. hogy akasszák fel az első fára! Megmérgelődik az öreg király. s ha nem hozná el. szeretné megismerni. s elbeszélgessünk.Hagyja el. mi a bánatod. az csak egy jöttment. mit hazudott a minap is! Azt hazudta. ő beleöli magát itt ebbe a folyóba. Elpanaszolta neki. Amint éppen bele akart ugrani. ha már megfejt az istállóban. miért kellett neki világgá indulnia. minek már neki az élet. Olyan szépen furulyált. de mit volt mit tennie. Esténként. s ne furulyáljon. s azt mondja: . amelyikbe az inas meg a kocsis be akarta lökni.No.Hát nem ismersz meg? Hiszen én vagyok a tündérkirály. Majd üzenek érted egyszer. a virágfejű ember. A volt inas nem adta át neki. s megmagyarázta neki. Hívatja most már haragosan magához. hát egy különös.

Lemegy megint az inas. ez a hazug nem akar feljönni! Azzal állt elő. hogy hogy járt. ez a dicsekvő.Né.Egy este.Mindenki ide hallgasson. s jól szájon vágja. amiért megint csak furulyázni mert. s elmondták az ő egész élete történetét! 205 .Felséges királyom.Ne búsulj.mondja a virágfejű ember -. s megtalálod az aranytehenet. Csak ráállsz arra az útra. nagy hangon: . hogy befogja a száját. Megbúsulta magát most még erősebben a királyfi. . hogy ő elhozta az aranyborjút. kérte. Ott éppen vendégség lesz. és erősen reáparancsol. Visszamegy a királyhoz. én is megmentelek téged. Menjen be a vendégsereg közepébe. ahol az aranyborjút találtad. s mikor a muzsika elhallgat. Egy este megint csak kiült az istálló ajtajába. de azonnal. amíg jól van dolga. hogy forduljon vissza. mert csodálatos dolog fog történni. el kellett indulnia. hogy elhozza az aranybikát is! Hívatja megint a király a királyfiút.Itt van.Köszönöm. Hát most is ott van a virágfejű ember. az aranybikát megkötötte a palota kapujához. maga is várta a csodát. ne furulyáljon többet. Akkor a galambok elkezdtek beszélni. Az inas most lemegy az istállóba. Elpanaszolta. hogy az még semmi. s most is elvitte az aranytehenet is a királyhoz. s furulyázni kezdett. mert én már mindent elrendeztem. az való igaz! Úgy is tett a királyfi. s adott neki két galambot. Elindul ismét nagy búsan a királyfi. a másik a másik vállára szállt. De a fiú várhatta most is az üzenetet. Küldi a király megint az inast. az aranytehenet. persze hogy ott találta a virágfejű embert. Mikor a folyóhoz ért. s mikor a muzsika elhallgatott. egyet se búsulj. hogy hozza már fel a palotába azt a legényt. ez a hazug most meg mivel áll elő. s hozza el az aranyborjúnak az anyját is.Hagyd el . . Te is megmentettél. fiam. a palota kapujában. oda kötve ugyanott. és azonnal hozza el az aranybikát is. jól képen vágja a királyfit. Az egyik galamb a királyfi egyik vállára. mondja azt erős. Azzal visszamegy a királyhoz. A királyfi bátran bement. Azzal hazavitte a fiút a saját királyi palotájába. Aztán kioktatta a fiút a tündérkirály. s ráparancsol. s azt mondja neki az inas: . hogy azonnal induljon. s erősen ráparancsol. Hazaérve. s azt mondja a fiúnak: . hadd furulyáljon ott is. az aranytehenet. s azt mondja neki: . mert amit ezek a galambok mondanak. hogy menjen fel egyenesen a királyi palotába. majd üzenek érted. A királyfi így most is megszerezte. Ő csak állt. hogy figyeljenek rá. fejés után megint nekifog a királyfi furulyálni. Megint elér a nagy folyóvízhez. Valóban éppen nagy mulatság volt. mert ő elhozná a borjúhoz az anyját is. ő maga meg egyenest felment a palota nagy termébe. Mert ő különb még a királynál is! Hívatja megint a királyfit az öreg király. felöltöztette szép királyfi gúnyába. Azt mondta. felséges királyom! .

A királyfit pedig megölelte. el akartak bújni. megcsókolta.Kezdve azon. Nagy lakodalmat csaptak. kapával vágtam a fát. hányszor akarták elveszíteni. hogyan mentette meg a virágfejű embert. számmal fúttam a tüzet. rostával hordtam a vizet. s úgy megütötték a lábomat egy csutával. hogy még most is fáj belé. hogyan kellett elbujdosnia. de már késő volt. 206 . Én is ott voltam. hogy eskette meg az inas és a kocsis. s nemsokára hozzá adta a lányát. mikor ezt meghallották. A király megfogatta s bezáratta őket. Az inas és a kocsis. hogyan egyezett bele ő végül a sorsuk elcserélésébe.

ahogy hazaér. Odaállt a víz szélére. Hazamegy. Volt neki egy nagyravágyó felesége. A felesége ott sürög-forog a konyhában.Úgy könyörgött szegény. engedj el engem! Úgy megjutalmazlak. és megszólal: . hol nem volt.Kastélyt akar. hogy engedjem el. te ponty! Az a ringy-rongy. gyönyörű szép házuk lett. és mondd meg neki. hogy nem bánod meg soha életedben. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép. És csodák csodája egyszer csak megszólal a ponty: .Te szegény halászember. kérdezi a felesége: . 207 . nagy pontyot. amint kívánta! Hát valóban.Eredj haza.Hát mit akar a te feleséged? .Fogtam én egy nagyon szép pontyot. meg hogy grófok legyünk! .Hallod-e. azt kérdi: . amint kívánta! Hát ahogy hazaért.Az öreg halász és nagyravágyó felesége Hol volt. látta a gyönyörű szép kastélyt. Visszaballagott a halászember a tenger partjára. úgy van. De egyszer csak megint azt mondja a felesége: . jó ember! Úgy van. Azt kiáltja: . . .No.Hát miért nem hoztad haza? . eredj vissza ahhoz a pontyhoz.Hát akkor eredj vissza hozzá. te ponty! Az én feleségem azt üzeni. Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján. Minden kívánságod teljesül. hogy egy nagyon szép házat szeretnék.Most már csak meg vagy elégedve? A felesége nagyon boldog volt. hogy a házat meguntam. és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.Eredj haza. Egyszer elment az öreg halász a tengerre. halászni. és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. hetedhét országon is túl. volt egy öreg halász. és hangosan mondta: . Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. mondd meg neki.Hallod-e. az én feleségem.Hallod-e. adjon egy kastélyt. hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty. . mindig pöröl vélem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal. Minden kívánságunkat teljesíti. mit fogtál? Hoztál-e valamit? . Egy ideig nagyon boldog volt.

Azt kérdi a feleségétől: . asszony.Másnap reggel. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának: . sok szobán keresztül.Igaz. mindig pöröl vélem.No. azt mondja az asszony: . Zavaros lett a tenger vize. hogy mindenki nekem hódoljon. előjön a hal. palotában lakni! . és leboruljanak az emberek a lábam előtt. várakat akarok. Hát csak addig erősködött. és csak sokára jött elő a ponty. olyan fényes paloták. Azt kiáltja: . Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt.Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz. az én feleségem. amilyen a világon sincs.Királyné szeretne lenni. és olyan palotát. hogy most már császárné szeretnék lenni.Most meg császárné szeretne lenni. te ponty! Az a ringy-rongy. szabódott a szegény halász. várak és udvari népség volt mindenütt. amilyen a világon sincs. Alig tért magához a nagy ámulattól. ahogy kívánta! Hazament a szegény ember. és mondd meg neki. úgy van. mit volt neki mit tenni. 208 . A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott. te ponty! Az a ringy-rongy. hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. hogy ezért sem dolgozott . Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn.Hát mit akar a te feleséged? .mondja a ponty -.Hallod-e. nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota. és palotában lakni. alighogy megébrednek. hullámzott. A szegény halászember. Eltelik egy kis idő.Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz. hogy én a világ úrnője szeretnék lenni Azt akarom. mindig pöröl vélem. amikor elhaladt előttük. de menj haza. eredj vissza ahhoz a pontyhoz.Eredj haza! Úgy van. meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? . és mondd neki. mérgesen: . a sok fényes katona majd elvette szemevilágát. és kérdi: . kérdi a feleségét: . mindig pöröl vélem. .Hallod-e. Mondja nagy szomorúan: . hogy királyné szeretnék lenni. te ponty! Az a ringy-rongy. az én feleségem. és mondd neki. az én feleségem. amint kívánta! Ahogy hazaér a szegény ember.Meg .Hát most mit akar a te feleséged? .Hallod-e.Hallod-e.Most már csak meg vagy elégedve.feleli az asszony boldogan. mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldognak is látszott. nem is érdemli. ismét elballagott szomorúan a víz szélére. azt mondja az asszony: . csak vissza kellett mennie. Mondja szomorúan: . és olyan palotát és várakat. Alighogy megvirradt másnap.

mint még soha. Még talán máig is élnek.Mit akar a te feleséged? .Jól van . Eredj haza. megtalálod őt a halászkunyhóban! Úgy is lett. és úgy hullámzott. és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon. ha azt hiszi.mondja a hal -. és benne a feleségét. tajtékzott.Ott kellett állnia nagyon sokáig. és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal. Egy helyen zavaros lett a víz. . hát legyetek ismét halászok. A tenger haragos lett. hányta a habot.A világ úrnője akar lenni. 209 . ha meg nem haltak. és másokon uralkodhatik. . Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. hogy munka nélkül élhet.

az felállt. megkeressük őket! Azt feleli erre az öregember: . Ahogy szétnéztek. az ólomszínű ruhás pedig Győzőnek. mi legyen.Győző Egyszer volt. kettő legyen belőle. a középső Árpád. hogy nem is vették észre az öreg jöttét. egy hársfámat a vesztétől megmentettétek. Ebbe a királyfiak is beleegyeztek. A legidősebb volt Zoltán. És azt mondták hogy bárhol legyenek ezek a lányok. mint ő. Kalapjukban még vizet is hordtak rá.Ne féljetek tőlem. De Zoltán nem fogadta el. Mindegyik fiúnak külön ágyat adott egy szobában. hogy a testvérei is királyok lehessenek. Az egyik volt az aranyruhás lány. Annak zápfogára volt írva ez a mese: Élt egy öreg király. fiúk? Úgysem érhetitek el őket soha! Mert nem ember de még madár sem jár ott. én ennek az erdőnek a remetéje vagyok.Mondok én egyet. feltette magában. a harmadik az ólomszínű ruhás lány. Annyira el voltak foglalva a nézésében. hogy minél hamarabb megüdüljön. hogy határozzák el. Az öreg király már megunta fején hordozni a koronát. Menjenek a királyfiak világgá. Még azon a napon útnak indultak. Lepihentek. hogy a legidősebb fiának. a legkisebb Győző. Azt mondja Zoltán: . Talán rokona is neki ez a három lány. A királyfiak szépen elaludtak. Volt egy háromemeletes kastélya az erdőben. jöjjetek hozzám. Zoltánnak átadja a királyságot. volt neki három fia. de akkor szózatot hallottak: . s aki a legbecsesebb találmányt hozza az országba. gallyból csináltak ágyat. hogyan bámulják a képet. Ebbe azonban a főurak nem mentek bele. Három lánynak az arcképe volt. osszák az országot három részre. De ezek sem tudtak dönteni. Éjféltájban egyszerre csak nagy fényesség fogta őket körül. Amint a gallyat vágták. mikor felébredtek. Egy erdőben megesteledtek. majd útbaigazít. Megijedtek. Abban a nagy tengerben volt egy nagy hal. az ezüstruhás árpádnak. volt egy nagy tenger. Erre a királyfiak azt mondják: .Igazíts útba bennünket! Ha életünkbe kerül is. ahol ezek laknak. útba igazítlak benneteket. Karjukkal lyukat vájtak.Mit bámultok. észrevették. a nap jól fenn volt az égen. mert nagyon elfáradtak. Volt köztük egy öregúr. az én házamhoz. És az öreg remete elvezette őket. Győző visszatartotta őket: . és azt mondta: . Látta. hol nem volt.és azonnal nekiláttak rőzsét vágni. észrevettek a falon egy képet. Összehívatták az országgyűlést.Bátyáim. és visszaültették.Jól van. várjuk meg a házigazdát. Azt mondja a remete: . a másik az ezüstruhás lány. de ők fel fogják keresni őket. Hát ahogy ránéztek. Reggel. 210 . Azt mondta. Mivel.Fiúk. hetedhét országon is túl volt. hogy nem jöttök többé vissza. de tudom. nem bírták többet levenni róla a szemüket. hogy a szél kidöntött egy fiatal hársfát. Az aranyruhás Zoltánnak tetszett meg nagyon. itt meghálunk! . Hamarosan el is aludtak. azé lesz a királyi hatalom. és reggelig ott pihenjetek. Tíz óra tájban megjött az öreg remete. És már akartak is indulni.

Akkor mondta megint: . látom. de örülök. hogy nagyon beléjük vagytok bolondulva. hogy nagyon vigyázz! Kimentek a házból. és mondd. te szép királyfi.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! De bizony az út nem nyílott meg. lesz ott egy aranyajtó meg egy faajtó. végy fel a vízből egy kavicsot. de csak nem jött. Avval a pálcával érintsd meg a földet. azt mondta. Eljutsz majd egy hídhoz. hát gyere. Szerettek volna már ők is menni. De mikor felérsz. Ők elmennek ahhoz a három lányhoz. Találsz ott egy aranyüveget. Azt mondta nekik: . lesz ott egy nagy bükkfa. Megértettél? Mondja a királyfi. fiam. akármi is történik. és karcold meg vele a kezedet. Hát akkor jöjjön velem először a legidősebb: Zoltán. három csepp vért belehullajtott a vízbe. a tündérlány ott ült a királyi széken. egyenesen délnek. és azt mondja: . megkarcolta a kezét. Azonnal lehajolt. De azt megmondom. nem törődik vele.mondja az öreg -. Így tehát Zoltán nem tért vissza. bátyátok odaveszett. de ő megy. aranylépcső visz fel. Végigment a patak partján. Ha odajutsz. arany trónuson.No. fiam! Elmégy egyenesen napnyugatnak. Azt az aranyüveget hozd ki. Azt mondja most már annak: . Csöppents három csöpp vért a vízbe. Mondja: . . Aztán menj be az aranyajtón. hogy meg. Először a faajtón menj be.Menj. De a faajtót bizony nem vette figyelembe. és akkor tied lesz a tündéri hatalom. s 211 . hogy „nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz”.Ide hallgass. ne törődjön vele. . s ő felment a lépcsőkön. A bükkfához lesz támasztva egy ezüstpálca. s kint azt mondta neki az öreg: . de az öreg nem eresztette őket. A testvérei is már-már nyugtalankodtak. hanem egyenesen bement az aranyajtón. és járj szerencsével! Zoltán elindult. Amikor bement. s azonnal aranyoszloppá változtatta. ülj királyi trónusomra! Zoltán máris rohant volna. téged is útbaigazítlak.Ó. Mikor a nap lenyugszik. jól van . hogy a kezét meg kell karcolni a kaviccsal.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. akármi lesz.Ne menjetek el. Az út majd megnyílik.Ha ennyire elfogott a vágyakozás. Akkor jutott eszébe. odaért a hídhoz. odaérsz egy patakhoz. Erre azt mondta az öreg: . Az aranyüvegből azt a tündérlányt locsold le. de a lány megérintette aranypálcájával.Akkor hát menj. Éppen délben odaérsz egy nagy dombra. és három cseppet bele kell eresztenie a vízbe.De ők azt mondták. odaért a patakhoz. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. Az öreg remete mindennap várta. Mire a nap lement. azon menj végig. felvett egy kavicsot. ti is odavesztek! De Árpádnak nem volt maradása.

Először az ezüstmadarat vedd ki. de azt megmondom. a lányhoz sietett. De először a szalmakunyhóba ment be.az megnyílik. fiam? . és járj szerencsével! De vigyázz. és járj szerencsével! Győző elindult.Hát akkor menj. odaérsz egy mély gödörbe. elmúlt megint hét. mint a bátyád! A királyfi elment. észrevette ő is mindjárt az ezüstkunyhót. jobban vigyázz. Jöjj közelebb. de örülök. Ott menj. a fák mohos oldala megmutatja az utat. és azzal menj be az acélajtón. ott ült a királyi széken. csókolj meg! De Győző erre azt mondta: . úgy menj be az ezüstajtón. fiam. De akkor már Győzőnek sem volt maradása.Ó. hogy a kardok hogyan csókolóznak! 212 . . ha én nem győznék! Azt mondta erre az öreg: .Ne menj. kezében a kard. akkor a tündéri hatalom a tied lesz. Az is mindjárt azt mondta: .Jól van. Az pedig megérintette az ezüstpálcájával. Ahogy ment lefelé. Megértettél? A fiú bólintott. nyolc nap. akkor menj.Meg. bátyáid odavesztek. Észrevette mindjárt a szalmakunyhót és az acélkunyhót. Az ezüst orgonabokron egy ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekel. Ott lesz az ezüstlány. Amikor a nap felkelt. s nem tért vissza egyik fiú sem. Reggel.Ó. de az ezüst orgonabokrot ő is figyelmen kívül hagyta.Hadd lássam előbb. hogy megmentettél a föld alatti rabságból. látta. mint a bátyáid. Tehát ez a fiú sem tért vissza. és ezüstoszloppá változtatta. hogy ott van a tündérlány. . hogy megmentettél föld alatti rabságomból. de örülök. hogy igazítsa útba. odaért abba a mély gödörbe. úgy ne járj. te szép királyfi. De tépj ki először is az ezüstmadárból egy tollat. Vedd magadhoz. A tündéri hatalom így a tiéd lesz. és az megnyílt. De először a szalmakunyhóba menj be. mikor a nap felkel. Kihozta az acélkardot. Bement az ezüstkunyhóba. De az öreg azt mondta: . egyre könyörgött az öregnek. Akkor bement az acélkunyhóba. ül a királyi széken. éppen délben ért a dombra. ölelj meg! Nosza megörült a legény. Ott volt a tündérlány. Lesz ott egy acélkunyhó és egy szalmakunyhó. Megérintette a földet. Lesz ott egy acélkard.No. Dobd a tündérlányra. fiam! Téged is elbocsátlak. Megértettél. Azt mondja a lány: . Jöjj közelebb. ott volt az ezüstpálca. Az öreg már számolta a napokat. és a tündérlány kezéből vágd ki a kardot.Miért hívnának Győzőnek. Menj egyenesen északnak. te szép királyfi. te is odaveszel! Erre azonban a fiú azt felelte: . Találsz majd ott egy ezüstkunyhót és egy ezüst orgonabokrot.

hol vannak. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját! Ekkor az aranylány megérintette aranypálcájával Zoltánt. Jöjj közelebb. és rádobta a tündérlányra. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját. Győző felment az aranylépcsőn. ölelj meg engem! De Győző azt mondta: . Ekkor a tündérlány megérintette pálcájával Árpádot. Felvett egy kavicsot. te csak győztél! 213 . Odaértek a nagy dombra. Aztán elmentek Árpádért. és elindultak vissza az öreg remetéhez. ezüstoszloppá változottan. Megölelték egymást a tündérlánnyal. Az ezüstmadarat Győző átadta Árpádnak ajándékba. Zoltánnak. Így a tündéri hatalom Zoltáné lett. te szép királyfi. Elmentek. s mondta: . és őket is felszabadítjuk a varázslat alól. A királylány mindjárt azt mondta: . és odaért a hídhoz. most is egy sík réten álltak. A tündéri hatalom Árpádé lett. és bement az aranyajtón. Összeölelkeztek. Ott látta a tündérlányt a királyi széken. s odaértek a patakhoz.Tizenöt nap elmúlt.Ó. Azt mondta: . azzal bement az ezüstajtón. meg hallotta is. Győző pedig kitépett az ezüstmadár szárnyából egy tollat. Aztán minden eltűnt körülöttük. te szép királyfi. ott volt a nagy bükkfa. sík réten álltak. ajándékba. De látta azt is. hogy ott az aranyoszloppá vált bátyja. Magában beszélgetett: . Győző lelocsolta az aranyüvegből a tündérlányt.Akkor a királylány föltartotta kezében a kardot. és örök hűséget fogadtak egymásnak. s az azonnal visszaváltozott emberré. Aztán Győző érdeklődött a bátyjai után. megnyílt és ő lement. látja ám.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. Az ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekelt. hogy megmentettél föld alatti rabságomból.No.Mindjárt kitekerem az ezüstmadaradnak a nyakát. és örök hűséget fogadtak egymásnak. most már nem tér vissza egyik sem. de örülök. Ott is eltűnt körös-körül minden. hogy kettétört. hogy jönnek hatan. hogy a tündérlány ott ül a királyi széken. nem győzte várni őket. bátyja pedig előtte térden állva. Az már azt hitte. Látta. Akkor a tündérlány azt mondja: . amikor már nem is várta őket. és az azonnal emberré változott. megkarcolta a kezét. Az aranyüveget Győző átadta a bátyjának. hogy mindhárom fiú odaveszett.Elmegyünk. Egybegyűltek mind a hatan. Mindjárt észrevette az ezüstkunyhót meg az ezüst orgonabokrot. Győző megérintette a földet. de örülök. Ott is eltűnt körülöttük minden. sík réten álltak. de Győző úgy kivágta belőle.Ó. Hát a tizenhatodik napon. Győző továbbment.Mindjárt letöröm az aranyüveged nyakát. Kivette az ezüstmadarat a kalitkából. Győző. ülj királyi trónusomra! Győző azt felelte: . három csepp vért belehullatott a vízbe. Megtalálták az ezüstpálcát. Elkiáltotta magát: . Látta is. A lány tudta.

De viszont a vassal műveljük a földet. Akkor az öreg. megint felállt. Csak így lehetett megmenteni őket. Győző pedig a vasat. Nagyon megörültek.Mikor oda értek. aki az elején elküldte őket. hogy Zoltán és Árpád hozták az aranyat és az ezüstöt. Már sokan próbálták. de még eddig senkinek sem sikerült. ki legyen. hogy ez a három tündérlány testvér. Éljen hát Győző. Már otthon is nehezen várták a fiúkat a szülők. Akkor aztán útnak bocsátotta őket. elmondta nekik. ami a legdrágább kincs a világon. Azt mondta: . Igaz. hogy oly sikeresen végezték feladatukat. kettő lesz belőle. és azzal védjük a hazát. De hát melyik legyen a király? Megint összehívták az országgyűlést de nem tudták eldönteni. 214 . az új király! És Győző lett a király.Egyet mondok.

a harmadik meg. azt tették a fejükre. légy Szent Pál. Az asztalon égett egy kis mécses. ha kell.Süsd meg! . Azt mondja. te meg Szent János. egy jó magosra sült nagy kenyeret meg egy kupa jó bort. ez itt Pál apostol. A kocsmárosnál egy jó korsó bort. köpenyemet. Aztán a sütő asszonynál egy kenyeret. hozzon kend valamit! Jaj. Úgy is lett. Te. Volt azoknak mindenük a széles világon. Szent János. Én eladom. kocsira. ott kinn a pitvarban.Adjátok csak ide! Pál szent komám. révre. de visszatérőben már azzal a nagy hallal jött be. A sekrestyéstől kölcsönkértek egy nagy selyempalástot s két fehér inget. Vettek tőle egy szép nagy halat. a csizmámat. hozott egy hitvány halat. hogy nem tudjuk kellően kiszolgálni! Üljön le! Akkorára visszajött az öreg révész. Pál kivitte. hogyan lesz? Egertől Pestig nincs még egy olyan zsugori gazdag. akire anyám panaszkodik. hogy a mi hajlékunkba eljön Szent Péter és Szent Pál és még Szent János is?! Aztán az urára förmedt: . mert úgy nem fogy a zsír. komám.Siessen már.mondja az -. mert az egyiknek az anyja igen nagy betegségbe esett. Szent Péterem. Mentek aztán a révészhez. A zsugori révész meg a még zsugoribb felesége ámult. mint itt a révész. Törték a fejüket: hogyan tehetnének szert egy kis pénzre. annyira megcsodálták a halat. mondjad. . még süveget is nyírtak papírból. hogy áldja meg. vidd csak ki ezt a halat Jánosnak. Gondoltam egyet. Azt mondja végre az egyik: .Szent Péter vagyok a legöregebb vándorló -. 215 . Pedig most nagyon kellett volna. csak pénzük nem. Azt mondja az asszony: . ne haragudjék. az ingeket meg a két másik. Már a faluvégi kis háza is ráment a patikára meg a doktorra. Az öregek majd elestek.Tudjátok-e.Inkább főzöm . Pál az ajtóban. A többit bízzátok rám. miközben odalöki a feleségének: . Bekopogtattak. . Annak az árán kerítünk valahonnan egy szép nagy halat. lelkem.mondta a révész. amelyet a halásztól szereztek.Szent Isten! Honnat érdemeljük mi ezt a nagy tisztességet. a legöregebb vándorló. Útbaejtették egy halász kunyhóját. Én kinevezem magam Szent Péternek. Azt mondja erre Szent Péter: .A három vándorló Egyszer összekerült három jó eszű vándorló mesterlegény. Összecsapta a kezét a zsugori öreg.Szabad! . János meg a pitvarajtóban. A palástot Szent Péter vette magára. Péter megállt az asztal mellett.

azaz hogy az idejét. ő is uzsgyi neki. Akkor aló. aztán megáldom magam is. Ne áldatnók meg azt is? Most még itt van Szent Péter. Pedig pusztán csak azt ették. Szaladt be. s azt is megáldatta Jánossal. mígnem az asszony csak odahajolt az ura fülihez.Aztán az asszony megfőzte a halat. feketét. pedig az úgy a lába közé verődött.Ital nincs? . De már ő is csak úgy látta őket. Szent Péter vár egy kicsit. abban volt egy kis bicskanyitogató. Szent Péter mindjárt elértette.Szent Pál. .Megnézem már. fiam! Vidd csak ki Jánosnak ezt a kenyeret. Erre aztán mégis hozott kenyeret az asszony. . . Szent Péter épp csak megszagolta. Kiküldte.Jó volna biza! Az öregasszony be is hozta mindjárt a szakajtó aranypénzt. mit akar vele. kívül az ajtón. megindult vele tüstént szaladvást Egernek. segítek. amerre a fű hajlik.Hallja-e kend? Van ott nekünk az a szakajtó aranyunk. azt mondja: . vesd el magad. .Jaj.kérdezte Péter. Az öregek csak nézték egymást.A kenyér itt még nincs kitalálva? . . Elsőbb helyeselték. már nagy hangosan. Kinézett az ember: ugyan mit csinálhatnak még. Pali öcsém.De . de mikor a pitvarajtóba ért.Eredj. Megyek. Jó lett volna így is. Utánuk.kérdezte Szent Péter. Azzal kínálta meg Péteréket. ő is csak azt nézte. erre már csakugyan hitték a csodát az öregek.Nagyon sikerült az áldás.Halra való? Erre elővett az öreg révész egy rossz kancsót. s elég mind az ötüknek. ihattak hasig! No. azon mód a palástban. mondani a feleségének: . de olyan szárazat.mondta az öreg. . mondjad Jánosnak. ahogy átvette a szakajtó pénzt. egy lélek se! Mellesleg már sötétült is. Azzal. Mikor Pál bejött. áldja meg ezt is! Pál kivitte. hogy mindig hasra akart benne esni. mint a föld. hátha attól még szaporább lesz! Kiment szép ájtatosan Szent Péter is. s azt súgta bele: . Addig nézegették egymást.A pokolban! 216 . de ahelyett is a szép nagy kenyeret hozta be. Bejön egy kis idő múlva Szent Pál. áldja meg ezt a kis pénzt! János volt a legjobb szaladó köztük. akár én! Nem volt ott senkiféle. aztán felsóhajt: . merre van a másik kettő. de végül is sokallták már az öregek az áldást. . Szent János! Most már hol keressük? Nagy messziről hangzott felelet: . volt bor is egy egész kupával. jaj! Nincs pénz! Elvitte Szent Péter! Elvitte Szent Pál.

hogy kisüssem a halakat! . Vállára vette a hálóját.mondja a halacska -. amennyi halat csak jónak látsz.Na! Lelkem. addig halászott ott a víz partján. hátha lenne még szerencséje. Azt mondja a hal otthon a párnák alól.mondja erre a fiú -. kedves. De utána azért csak szaporán visszament tovább halászgatni. s uzsgyi el. a halacskát? Nem fulladsz meg ott? . ahogy a fiú anyja benyit a szobába: .Téged.mondta örömmel az asszony. mert én is már nagyon ehetném. s tedd. hát meg van-e elégedve velem? . beteszi a halacskát a párnák közé. nagyon is. akinek csak az a szerencséje volt. hogy beszélt az a halacska . amennyit akar. Menj ki a fiadhoz. mert ha sok gyermeke lett volna. Hanem megszólal egyszer csak az a hal: . hát már ott ugrál a hálójában egymás hátán a sok hal.elkezdi a hal -. egy fia. 217 . halászott. hogy felhasítsa. Mondja neki. De aztán igyekezzék hogy ebédelhessünk. hiszen most már azt is csak kérnie kell: kérjen magának. ha jót akarsz magadnak is. szép. de az Óperenciás-tengeren még innen. volt egyszer egy nyomorult szegény özvegyasszony. s megy az asszony nagy ízibe ki a fiához. hátha még egy kis zsírom is volna. kapta tüstént nagy örömmel kézbe a halat. hogy megegyetek . szaladt haza.Ejnye! Lelkem. ha nem téged. Közben otthon a szegény asszony vette nagy örömmel a kést. .Bízd csak rám . ha csak azért akarsz megölni.Ó. . hogy az anyja teremtsen belőle azonnal egy kis vasárnapi ebédet. fiadnak is! . hetedhét országon is túl. hogyan járt a halacskával. szép halacskám. te szegény asszony. hogy legénysorba jutott. bár. . mit együnk ebédre. hát te beszélni is tudsz? . mikor még kenyerünk sincs? . Hanem engem tégy be addig a párnák közé. Az anyja azonnal kötényébe szedte a sütni való szép nagy halakat. Amikor a fiú akkorára nőtt.Jaj.. nagy örvendezéssel. azon én segíthetek. talán étlen-szomjan kellett volna a nagy szegénység miatt elpusztulniok.mondta a fiú. öreganyám. ha csak annyi a baj.Szép. Hej. s mentek haza mindketten. Jól van. hol nem volt. Halászott. Egy rántással kiemelt egy jó félvékányit. fényes halat nem fogott.A halkisasszony Hol volt.Fel ne bonts.. öreganyám .Mára elég is . Dehogyis bántalak! Bár. édes kicsi halacskám. s neki a halnak. míg valahogy egy kicsi. de vajon igazat beszélt-e? Kipróbálhatjuk! Mi lenne. hogy legalább aznap legyen mit enniök.. amire kérlek. ha kívánnánk kezdetnek csak egy félvékányi halat? Még jóformán ki se szalasztja a száján a kívánságát a fiú.. ne kelljen még azt a napot is étlen-szomjan ünnepelniük.mondta a kis hal -. hogy csupán egyetlen gyermeke született. s kívánj a hálójába. ámbátor.Meg én. egy vasárnap halászni ment.

Elmúlt a lakodalom. mert te mentettél fel az átok alól! .mondja a fiú -. hogyne kellenél . karóba kerül a feje. mert ma még van életem. ha legalább egy hangot ki tudna kényszeríteni a torkán.Haj.Már akárhogy s mint. hogy kiket: meghívta a lagzira magát a királyt. s máris ott volt egy bödönke zsír az asztalon. Ezt s ezt kell holnapra megtenned! Megbúsul a fiú. ugyan mi bánata van. Élek. Néz a párnák felé. amennyit a király harmadmagával egy nap alatt ne tudjon számba venni. csak fényesedett a két szeme a nagy bámulástól. Annál könnyebb sincs! Hívassa magához azt a fiút. S már pattan is ki az ágyból. itt vagyok.karóba kerül a fejem! Többet nem is mondok. Az asszony éppen meg akarta köszönni a kis hal szívességét. s ha kellek. De még a fia! Az még szólani se tudott.Elég nagy az én bajom . hogy nekem e nélkül a fehérnép nélkül többet nem élet az élet! . az asszony épp csak odagondol magának egy jó bödönre való zsírt. hogy a napra lehetett nézni. hogy mit tegyen ő most? Kérdi otthon a felesége. de ezen még segíthetek! Azzal kiment a lány az udvarra.mondja neheztelve a lány -. . mert én azt úgy megszerettem. de nekem utat nyissatok arra. ezen segíthetünk. rendes időben megérkezik a király a fő-fő udvarnokaival. kellhetek. de olyan gyönyörűséges. csak meg ne bánd. ha akarod.Kiket hívtál meg? Mondja a legény büszkén.mondta a fiú nagy örömmel. hogy csak ásó-kapa s a nagy harang síró szava válasszon el minket egymástól. hogy ha holnap reggelre a királyi palotával szemben levő erdőről annyi öl fát nem vág. s állított egy perc alatt oda olyan nagy kacsalábon forgó. de arra szemvilágvesztés nélkül egyet se. el egy nap. .Haj! . hogy olyan nagy búra hajtotta a fejét. amint a fiú hazaért: . legyen úgy. felséges királyom .Ó. hogy ez a gyönyörűséges szép fehérnép az enyém lehessen. hadd legyek a feleséged. s igen-igen megtetszett neki a szép halkisasszony. akár istenes erővel. édes szentem. s mit lát? A párnákon egy szép fiatal lány. s mondja a parancsot neki.csapta össze a két kezét az öregasszony nagy ámulatában. csak kifordult rögtön a házból.mondja egyik tanácsosa -.Csak egyet se bámulj. De jóformán még ki se gondolta. Még jóllakni se tudott nagy örömében. Mert hogy férnek el ebben a füstös viskóban? Hogy fogadjuk. Na jó. Ez volna jó őneki feleségnek! Ezt kellene tüstént megkérni. s ment összehívni a lakodalmi nagy vendégséget. a szoba közepére. hogy nagy urakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni? Hát nem tudtál inkább magadhoz való szegény embereket invitálni össze? Hanem. hogy annál szebbet kívánni sem lehetett volna. Hívjál vendégséget. te szegény legény. s azt ölbe rakva ki nem szárítja. Hát jó. hát te még nem tudod. s azt mondja: . 218 . s mondja meg neki. Úgy odalett érte. Hívatja magához a király a fiút. ha már ennyiben van.Na jó. . Kérdi a szép halleány. Látja nézi a lányt a király. gyémántfoglalatú aranypalotát. akár ördögi praktikával. Hanem megszólal a szép kisasszony. hogy azt mondja nyomban a tudós tanácsadóinak: . az első úri cselédségével együtt. de holnap szervusz világ s vetett ágy .Ejnye. hova ültetjük őket? No. ejnye .

s alig fordult rá egyet-kettőt maga körül. Hát mind megfogant. a király nagy kíváncsian pillantott ki az ablakon. De ezen még megpróbálok segíteni. s reggelre meg is ért! Költi reggel a felesége a fiút. Estére kerülve kiment a halkisasszony a szikla alá. Mondja a lány: . Mert erdő nincs. hogy abból reggel a király szőlőt is egyék. Azt mondja akkor a halleány: . Özönlött megint a sok ördög. hogy a nyers hasábok száradjanak ki. Búsult. s mind egy utolsó szálig levágjátok s ölbe rakjátok.Ki kell adni a parancsot. amit ér. . hogy annyi lett. szőlővel beültessétek! Jól van. mi lesz belőle.Na! Látod . . Hanem már benne vagy.mondja a felesége -. Úgy is lett.De a felesége csak azért sem hagyott békét neki. mint egy országos nagy vásárban a ló meg a marha. Te csak feküdjél le.kezdi a halleány -. hogy csak menjen ki a szőlőbe.A fiú lefeküdt. hogy menjetek neki annak a világnagy királyi erdőnek. asszony sincs most! Azt mondják a tanácsosok most a gyötrődő királynak: egyet se törje rajta az eszét. a helyét megtrágyázzátok. csináljon mustot a királynak. Amit látott. s addig faggatta míg a fiú el nem mondta. s mind rendre végigfuvintotta azokat. Reggelre meglátjuk. aki nagyobbra vágyik annál. ha fa kellett neki! Még jóformán ki se mondotta a halleány a parancsot. már el is végezte az ördöghad az egész dolgot. s aludjál reggelig. azzal a halleány meg kilépett az ajtó elé. azzal. Megfújt gyorsan egy ezüstsípot. hogy ezt a sziklát tüstént széthányjátok. legyen. mind így jár az. mi lett az erdejével. s a legutolsó forgácsig ölbe is rakták.Azt parancsolom. ami lesz! . fürtöket termelt. Hanem azért most csak elmondta otthon a feleségének az egész dolgot. hogy majd belévakult. hadd legyen a királynak elég fája.Azt parancsolom. hogy mi az a nagy baj. Most a halleány nekilátott maga a soroknak. bánja is ő már.Mondtam én. 219 . hozzon szőlőt. hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni! Hanem ez már megvan. ugye . az árt az egészségének! Hanem Most már csak azért is karóba kerül a feje annak a senkinek! S azért is felséges királyné lesz a halleány! De miképpen? Mondják erre a tanácsosok: . Elővette az ezüstsípját. Akkor a halleány sorjába ráfuvingatott az ölfára. hogy miért nem adott más parancsot. én megpróbálom ezt is eligazítani. hogy azt az égig érő kősziklát. karóba kerül a paraszt feje! Hát jó. Hát egyszerre gyűlni kezdett ott az udvaron annyi ördög. attól valósággal megrökönyödött. Tüstént hívatja a király a fiút. hogy a földnek nehéz volt tartani. belefújt. a mustjából is igyék. már dolgozott a sok ördög. búsult újból a fiú úgy. Csak feküdj le. Ahogy reggel lett. S míg a lány egyet térült-fordult. ha holnap reggelig szét nem hányja a fiú. s mondja neki a kívánságát. alighogy kimondotta. mind egy utolsó szálig levágták azt a világnagy erdőt. Okolta a tanácsosokat is meg magát is. s a helyén szőlőhegyet nem állít.

merrefelé. s mondja. S azt hiszem. szegény fiú. megteszi ő most már ezt is. udvari ebédre. hogy kikhez tartozol. ha ez kell. de olyat. Fel is ült menten a gebére. Azt mondja a Szellem a legénynek: . mit látsz? . Ha nem hívja ide. azok a békák ott a király és tanácsosai. mert ha nem. . úgy menjen. hanem ő állította elő a maga királyi hatalmával! A gebe akkor abból a helyből megfordult. Másnapra kelve.Nézz csak vissza. s még aznap estére a fiú megmondotta a királynak az égi üzenetet. hogy mit kell tennie. nagyot akaró. Hívatja a király magához a fiút. ha már ennyibe van. míg el nem éri az Óperenciás-tengert. Volt ott nagy zavar. hadd álljon! Gondolja a fiú. Ahogy akar. tanulsággal. de felterítve s ebédféle semmi. . hogy meglátta a halkisasszony-felesége. onnan kiáltotta vissza. Szomorú volt a fiú. s bízd rá magad. hogy még hazafelé se nézett. kettesben állítottak be a királyhoz. nagyot csattan az ég. karóba kerül a feje s varjaknak a teste. . látod azt a göthös gebét? Nyergeld meg. s a jött úton nyomban vissza is indult. kikkel illik atyafiaskodnod.A király evett a szőlőből.mondja a legény -. ivott a mustból. hogy abba igazán belebukjon az a fiú.mondja akkor az Ég-Föld Szelleme -.Na . hogy együtt menjenek az udvari ebédre. de nekem olyan ebédet adjon fel. Megrökönyödik erre a királyi parancsolatra a büszkeségével annyi bajt szerzett legény úgy. akit nem én teremtettem. S amennyit vigasztalódott. fejetlenség. s oda beleöli magát. s útnak indult. s mondd a te királyodnak. 220 . amint éppen a Küküllő hídja mellé ment volna nagy lógatott fejjel. Meg volt illetődve a fiú. jövés-menés. a tóban békák ugrálnak. hogy erdője helyett legalább szőlője van. hogy az a szép fehérnép mégsem lesz az övé. A legény meg hazament nagy örömmel. fejét veszti. mintha ott se lett volna. újból megjelent az Ég-Föld Szelleme. Ülj a hátára. amikor egyszerre nagyot csattan az ég.Menj csak haza. maga se tudta. s hallatszik a szózat: .mondják a tanácsosok -. hogy ott leszek holnap délre.azt mondja akkor a halkisasszony-felesége -.Jaj . de együtt tartott a Szellemmel. s megindult árva fejével egyfelé. hogy megy majd. s erre megáll a gebe.Na . hogy milyen nagy baj van.Uram király . Erre szó nélkül megfordult onnan az Ég-Föld Szelleme a legénnyel együtt. El volt szánva a fiú. most már örökre. Helyén egy tó van. ahol akar. máig se hívott több királyt vendégül. legalább annyit búsult. meg kell hívatni avval a mihaszna kicsodával holnap délre udvari ebédre az Ég-Föld Szellemét. de hát csak elmondta a felesége könyörgésére. bár úgyis mindegy. De vésd a fejedbe te is. Hívatja ismét nagy nekibúsultan a tanácsosokat. csak úgy maga elé vette az utat. Ezer szerencséje. Még nem is ment olyan messze. gonosz ember. Avval úgy eltűnt a Szellem. Most süssenek ki valami nehéz feladatot. a palota eltűnt a föld színéről. Így bűnhődik minden felfuvalkodott. rosszindulatú. szólította a fiút. Amikor egy darabig már elmentek.

Készült hát a szegény paraszt megint a vásárba.mondja a buta asszony. A kereskedő vitte a búzát. azt mondta. . Elérkeznek a vásárba. ahogy jár. Az mindent jobban akart tudni az uránál. A kereskedő azt felelte. hogy adjuk a búzát! A gyerek visszament.Ahogy jár . . mert kivételesen buta asszony volt. Hamarosan odament hozzájuk egy ravasz kereskedő.Jó! De hogyan ismerünk egymásra? Mert az sokára lesz. a kereskedő meg odaadta az asszonynak az ő rossz kabátját. Kész volt a vásár Elindultak hazafelé. maga szokta vásárba vinni a gabonáját. A falutól talán ötkilométernyire lehettek. az a rövid eszű. Rögtön levetette a bundát.Hogy adja a búzát? . elfeledte megkérdezni az urától a búza árát! Mondja tüstént a kis béresgyereknek: . ahogy általában veszik. hogy csapja be ezt az asszonyt. ahogy az már illik. kérdd meg a gazdádtól. mennyit kell kérni a búzáért. hogy hát nem tudja. A buta asszony ezt nagyon okosnak találta. a buta asszony vitte a nagy büszkeségét.Jól van. hogy a búza most úgy jár: felit adják hitelbe. ő is csak úgy az ablakon át mondta. ahogy hazaért: 221 . meg annak egy nagy akaratú felesége. mikor az asszonynak eszébe jutott. hogy jár most a búza. s bekiáltott az ablakon.mondja egyszerűen az asszony. hogy így-úgy. adják csak ők is úgy. Azt mondja neki végül is az ura: .Eridj vissza. A gazda ki sem jött. Kérdi az asszonyt: . . Ki-ki megismeri a holmiját. mért csak a férje megy mindenüvé. vagyis. felit meg várakozás fejibe. A gazda megkérdi tőle. Elmúlt az aratás. átadta a kereskedőnek. Amikor visszajött. elmegy megkérdezni. Kiváltképpen a gabonavásárló kereskedők. hát úgy adom . Pedig már csak azért sem tudhatott többet nála. az asszony meg a gyerek. aki még alkudni sem akar.És pénzt mikor kapok? kérdezte.A legközelebbi vásárkor! . A parasztember. Mert ott aztán még az okosnak is föl kell csavarnia az eszét. így egymásra találunk. Hát a felesége. ha úgy jár. de hosszú nyelvű.A buták versenye Volt egyszer egy parasztember. Hogy most már ő is megy egyszer a vásárba.Hát akkor menj te! S azzal elengedte a szekér búzával s a kis szolgagyerekkel. most is kezdi kötni az ebet a karóhoz. hogy ő is tud vásárra járni. De közben azon gondolkozott. maga meg ideadja a bundáját.Én odaadom magára az én rossz kabátom. mivel a kereskedők igen hajlanak a szegények becsapására. Feleli a ravasz kereskedő: . a cséplés.

.Még ilyen bolondot sem láttam! Feleli mérgesen az asszony: . A pénz hol van? . Beköszönt: .Dehogyis nem! Csonttal s ronggyal kereskedik. s kérdi: .Mégis. 222 . fele várakozás fejibe.Igazán? .Mert mit lát maga? Hisz sehova se jár! Az ember még jobban megmérgesedik: . Az ember csöndesen folytatja a szót: . Mondja nagy gőgösen az asszony: . az ő feleségénél nehezen lel butábbat. .. míg ilyen bolondra nem találok! Elindult valóban az ember tüstént a világba.Adjon isten jó estét! Egy vénasszony fogadta. s arra tartott. .Pénz nincs. Csodálkozik az ember. A vénasszony egy cseppet sem csodálkozott. Azt kiáltotta: . Az embert elhagyta a türelme. Lassan ment. Meglátott messziről valami világot. most már haragosan. .kérdezte az embert. Az ember már megcsinálta a tervét a buta fejűek kipróbálására.Helyes.Legközelebbi vásárkor! Néz az ember.Ahogy járt! .kérdi kerek szemmel az asszony.Megcseréltem a bundámat az ő kabátjával! Erről találunk egymásra.Hogy adtátok a búzát? . mert a búza most úgy jár: fele hitelbe. Az ember most már azon volt. mert szentül hitte. Tehát szép nyugodtan azt felelte: . de még kérdi: .feleli az asszony.Nem tanálta ott véletlenül a fiamat? . s addig haza se jövök. Bekopogtatott oda.Rongyos szegény. . maga húzza a szekeret.kérdezte suttogva.Mi járatban van? . hogy a butaság mélységét megismerje. Egy sötét erdőn ment átal.Honnan ismered meg a kereskedőt? Feleli csípőre tett kézzel a butaságtól most már harcias asszony: . rossz a kabátja is. pénzt mikor kapsz? Mondja emelt fővel a szellős agyú asszony: .kérdi az ember. úgyis sokat kell mennie.Most érkeztem a másvilágról.Jó! Megyek máris világgá.

Arrébb. holnap reggelre már ott is kell lennem. Levágta a libákat. már messziről: .Dehogynem! Elviszek én akármit.Nem is hiszed? Itt a bizonyíték! Nézd meg. Az ember fogta magát. amiről te nem is tudtál. úgy tett. hogy valaki mérgesen siet utána. s úgy ment el. nekidőlt. . mintha azt támasztotta volna. Meg most jut még eszembe: a férjem elcsalt a múlt vásáron egy bundát egy buta asszonytól. vigye el szegénynek azt is. s elkészítette az útravalót. és kérdezte tőle: .. meg három libát.Menj el. az asszony meg nekifogott a sütésnek. .Van egy szürke lovam.kérdezte. Na. Lepihent ott egy kicsit. úgy ránehezedett a haragosság. te boldogtalan. amit arról az asszonyról lecsaltál! A kereskedő nagyot lélegzett. . megkötötte a lovát egy fához. hogy legyen mivel forgasson egy kicsit. jó ember.Hogy valaki ilyen hiszékeny. Azért így felelt: . meg a bundát is. „Úgy látszik. ráakadtam. akinek te ezeket adtad? . mindjárt érkezett haza a kereskedő. De a mérgét csak nem nyelte le.Gyere.Maradt még vagy három kalácsom is az ünnepről.Egy ember a másvilágból! Egyenesen a másvilágba ment.Nem is kellett olyan messze mennem. Az ember már messziről észrevette.Vissza én. az erdő szélén is volt egy fa.Jaj. A kereskedő odament hozzá.Ki volt az. s még a kis gyűjtött pénzből. hogy senkitől nem fél! A kereskedő megriadt egy kicsit. nem vinné el neki? Hogy ne neki magának kelljen húzni azt a szekeret! . ilyen buta tudjon lenni! Azzal a kereskedő elindult nyomban az ember után. visszamegy még maga oda? .Mondja.kiáltotta az ura. hogy ne fázzék. ilyen tökkelütött. Vigye el neki. amiről az uram nem tud. gyere. meg gyűjtöttem egy kis pénzt. maga húzza a szekeret! Küldtem neki egy kis kalácsot is.Dehogyis nem láttam! De hiába is megy utána. . hírt hallottam a fiunkról! A kereskedő hitetlenkedve nézett rá: .” De nem szólt. . Alig ment el az ember. . mintha el akart volna dőlni. . Szegény csonttal meg ronggyal kereskedik odaát. magától sem fél? .Mondja! Nem látott egy embert erre menni egy szürke lovon? Az ember látta. mert az olyan erős ember. amelyik úgy állott. Nyelt egyet. Az asszony hangos vidámsággal fogadta. Bement a közeli erdőbe.gondolta az ember. Reggel felkelt az ember. tán megbolondultál? .Csak butaság ne volna a világon . hogy a kereskedőnek a méreg már-már az eszét veszi. 223 . aztán sütök még három libát. elküldtem a lovat neki. felnyergelte a lovat. akit kerestem .

Hazajöttem. .Nem mehetek! Mert arra vagyok ítélve.Mert van olyan buta még.Nem megmondtam? . hogy a fa nem dől le. kipróbálom ennek is a butaságát. apám. Azt mondta: . Az ember azt gondolta: „No. és elment egyenest haza. anyám. Nem te vagy a legbutább. s azért csöndesen azt mondta: .Nem lenne szíves. akkor látta. Mikor megunta a várást. . köszönt. akit a konokság akkor is még megtartott a butaságban.Tőlem fél. Otthon azt mondta a feleségének: .Tartom én addig azt a fát Csak menjen gyorsan! Hozza vissza. .felelte az ember. Akkor látta. mint te! A kereskedő egész nap várta az embert. hogyha ezt a fát nem támasztom. szépen felült a lóra. elindult. mind meghalnak. hogy nekem visszahozza azt az embert? Adok száz forintot. nehogy ráessen a dűlő fa. a nagy ravaszt is lóvá tették. testvérem. mert akadtam olyan bolondra s butára. 224 . . – Nem volt igazam? Az ember békét akart. A kereskedő valóban se látott. mint te! . nagy óvatosan félreugrott.Felelte az ember nyugodtan: .Igazad volt. mert nagyon sok mindent elcsalt a feleségemtől! Az ember bólintott.kérdezte otthon az asszony. hogy őt.Miért jöttél haza? . hogy jöjjön vissza. se értett a dühétől és fukarságától.” S azt felelte: .vágott vissza tüstént az asszony.

még te is kérdezni mered? Felemeli a király a kardot. kutya keringette kölyke. Volt neki három daliás szép fia.Kutya keringette kölyke. Be is ment a közbülső. Be is ment a legkisebbik is. hol nem volt. Mondja a király: . tebelőled még lesz valami. míg meg nem mondod. hogy a legnagyobbik megy be legelőször. megkérdezik az apjukat.Felséges királyapám.mondja -. megmondja neked is. nem mentek még világot látni sem. Ha pedig mégis szóba állt velük. Be is ment. elhatározták. de az öreg király mindig haragudott. Ott künn a legkisebbik fiú megkérdi: . Ahogy kimegy a szobából. .Felséges királyapám. még te is azt kérdezed?! Felkapja a kardot.Ejnye. s felé hajította. kutya keringette. hajítja a fia felé.Mese Bruncik királyfiról Volt egyszer.Eredj be. a két bátyja kérdezi: .Na jó. hogy olyan szép három dalia fiam van. megkérdezte: . majd széjjelnézünk egy cseppet az országban. Azt határozták. Kihúzza a kardot az ajtófélfából.Itt a kard. a kard megint az ajtófélfában áll meg.Mit mondott az apám? Amaz feleli: . miért vagy olyan haragos. A kard megint megállott az ajtófélfában. A három fiú már nem állhatta tovább. és közben miért sírsz? . mondd meg nekem. ő is megkérdezte: . mert mihasznák vagytok. apám! Ölj meg. sírok örömömben. látom. odaadja az apjának. édesapám. a kard az ajtófélfában állott meg. A fiú kiugrott az ajtón. Vörös királynak hívták. akkor meg úgy folytak a könnyei. Künn kérdi a két öccse: . Ő is kérdezi: . miért vagy mindig olyan haragos.Menjetek be .Ejnye. miért olyan haragos. és miért sír annyit. mondd meg nekem.Felséges királyapám.Ha csak az a baj. De ez a fiú nem szaladt ki. volt egy király. miért vagy olyan haragos. fiam. még kérdezni is mered? Fölkapta a kardot.Mit mondott az apánk? . mint a zápor. amit kérdeztem.Mit mondott az apánk? A legkisebb fiú elmondta azonnal. és közben miért sírsz? . 225 . . nem beszélt tisztességesen a fiával eggyel se. És sírok haragomban. majd megmondja nektek is. Tudd meg. hajítja a fiú felé. Ez is kiugrik az ajtón. és közben miért sírsz is? . de én addig ki nem megyek.

A legkisebb királyfi közben nagy üggyel-bajjal mégis kivezette a rossz lovat a városból.Gyere. meg elkezdi maga után húzni. de ezt most már nem hagyom! A két nagyobbiknak betarisznyáltak. annyira megijedt. rúgnak s harapják egymást. eltáncolták a lányok! Gyalog kellett. kacagott rajta. egy pár lépést vitte. Azt kiáltja valaki: . Fel is emelte a nagy fát. Ekkor újra megáll a ló. De csak látja ám.Jó. Erre a fát ő is letette. be a kocsmába. ha nem jössz . A királyfi a kocsistól kért egy kötőféket. legalább gyere utánam! De a ló nem mozdult. alig három lépést tudott menni véle.Na. lesoványodott.Jaj.mondja a kis királyfi -. Elértek egy szomszéd városba. Bruncik királyfi megint ölbe vette.szólt most a királyfi. hogy a lovak kapálnak. kezdte megint maga után húzni a lovat. A két nagyobbik megy rögtön az istállóba. s biztatja. agyonütlek! A ló erre megindult. Végül még a lovaik is ott maradtak. Sírva kérleli a lovat: . hogy megkereszteltetek! Ezt a nevet fogom viselni. velünk így nem jössz! Ilyen rongyos lóval mi nem utazunk! . inkább agyonütlek! A bőrödért csak kapok valamit. már ha nem ülhetek én rád. hogy a ló feláll. megfogta a kötőfék szárát. amíg élek! Mikor kiért a város végére. megint megállott. én tovább nem viszlek. . ő ezekkel nem indul. mert nem bírsz el. Három-négy lépést ment a ló. Bemegy a legkisebb is az istállóba. Akkor a kis Bruncik királyfi gondolt egyet: ölébe vette a girhes lovat.Gyere. Aztán amíg a kisebbik fiú a görbe csikóval küszködött. Odament a kis görbe csikóhoz. ráncigálta a királyfi. hogy agyonüsse a lovat. megnyergeltetik.Jól van! Indulnak hát világot látni. egy mezei úton haladt.mondta a királyfi. szép lányok. hogy továbbinduljanak. ha társául veszi. de a ló csak hallgatott. öcskös. de mikor látja.A kutyák egyenek meg. mint a mesebeli Bruncik királyfi! Odafordul a kis királyfi: . Meglátja a két bátyja: . Hiába húzta. hogy azt mondta. Kiválasztanak két szép lovat. 226 . Kezdi cipelni! De olyan nehéz volt.Nem bánom . meglátott a trágyadombon egy hirges-horgas. válassz lovat te is. de megint földre ejtette. fejibe tette a kötőféket. Ő jó barátságban akar lenni még az állattal is. megállj. Annak nagyon szelíd tekintete volt. a pénzt hamar elmulatták a királyfiak.Kedves kis gebécském. a két nagyobbik elvágtatott. Most még jobban elkeseredett a kis királyfi: . elmegyek egyedül. nem lépett egy tapodtat se. Aki csak látta. nézzünk széjjel. Egyszer a kis girhes ló megállt. szólnak az öccsüknek: .Éppolyan. elkezdtek mulatni! Cigány került oda. s menjünk az országba együtt. és felvett egy darab fát az út széléről -. pénzt vettek magukhoz. Amint ezen így gondolkodott. Elkezd most a kis Bruncik mérgében sírni. nyihognak. Vagy tíz lépést haladtak. kis lovam . semmit sem érő csikót. .

. . leesett megint a lóról Bruncik. így szólt: .mondja a ló. újra megrázza magát. Bruncik belékapaszkodott. A kölcsönt most már visszaadtam. Zuhan. gyere vissza! Bruncik odakiált neki: . olyan magasra ment. megint leesett a királyfi. zuhan lefelé! Mikor már csak tíz méterre volt a földtől. megijedtél? . mi történik? A ló megrázkódik. a ló megint kifogta. megint hétszerte szebb és kövérebb lett. S látja Bruncik királyfi. Most már ülj hát a hátamra! Nagy kérlelésre Bruncik királyfi végül mégiscsak felült. akkor meg még jobban megijedtem.Mi a csuda. 227 . neked hat lábad van? .Te még beszélni is tudsz? . megnyúzatlak. A ló biztatja: . Aztán rúgott egy nagyot. De alig húsz méterre a földtől. Felszállottak megint a levegőbe. mert nagyon-nagyon sajnállak. hát csak ülj a hátamra. esik lefelé. Aztán Bruncik a lóról is leszállt. úgy ért földet a lába.Ugye.Tudok hát! Gyere.A ló kinyújtotta mind a négy lábát. s egészen kimeredt.Na. elkezdett sírni keservesen. gyere csak te utánam. kifogta. De elengedném. kis gazdám! . és hétszerte szebb és kövérebb lett! A királyfi csak néz és bámul. a ló alábújt. . visszanéz a lova felé. ne kelljen hogy én vigyelek! Igen ám. amint zuhant lefelé. hogy a csillagoktól csak húsz méterre volt. mint a szél. Azt mondd csak meg.Nem ülök én . A ló megint rúgott egyet. Bruncik lefordult a lóról. Mikor jól kisírta magát.Hallgass! . Mikor alig három méterre volt a földtől. Esik. A táltos azon nyomban felröppent vele a levegőbe. hogy hova lettem! .Dehogy ülök. Mit mondjak aztán az apámnak. megyek a hóhér után. a farkát felemelte. alábújik a ló. Akkor a ló a hatodik lábával rúgott egyet. de olyan magasra.kérdezi a ló. hogy Bruncik a földet is alig látta. amikor először a fát felvetted. kedves lovacskám. Alig megy öt-hat lépést. De most leszállt vele a földre. s meghaljak. Nem is ülök én többet a hátadra soha! . Hogy megint elejts. olyan magasra.Annyi.Én is megijedtem. hogy menjünk. hogy a lónak hat lába van.Ha már így megdöglöttél. de már csak a farkát tudta odanyújtani. mi történik még! A ló megszólal: . hogy agyonüss! És másodszor még jobban féltem. Akkor újra fölfelé szállt.mondja Bruncik -. De halljunk csodát. mert táltos vagyok. Harmadszor. hogy Brunciknak a feje a hajnalcsillagot érte. Kapok a bőrödért egy pár fillért. elkezdett reszketni. felugrik.Bizony én meg. a szemét kidüllesztette. ne félj semmit.Ülj vissza. mikor mentél a hóhér után. ülj a hátamra! . ülj csak fel! Bruncik felült.Kedves kis gazdám. vagy mint a gondolat. Istenem. Bruncik királyfi leült a ló mellé. El is indult. Akkor rúgott egyet a ló. . a ló megint megrázza magát.

Menjünk odább? .Édes kis lovam. de valamit mondok neked: ne hallj. édes gazdám? .Hova.Ni. de szerezz előbb feleséget. A ló azt mondta neki. a lovát is. már a királyi palota udvarán voltak. Mikor a fa elégett. amit kívánsz. édes fiam? . ahol a minap voltak. előveszi a falevelet.Nem bánom .Mint a gondolat! Hét országot egy perc alatt! Alighogy kimondta. .mondja a ló -.Köszönöm. égesd el. nem kell nekem zab! . hozok egy kis zabot . Másnap reggel.Az ám . édesapám.Na várj. hogy itt megpihennek. húzza ki a kardját. Most a földön haladtak. megreggelizik.mondja Bruncik királyfi. megkérdezi a ló: . . hogy a fáknak a tetejét nem is lehetett látni.mondja Bruncik. .Állj meg . forró hamu.Mondja Bruncik: . 228 . S milyen boldogot álmodott! Reggel. Mikor elérik azt a nagy erdőt. Aztán felült a lovára. mit hoztam! . De már esteledett. ne tudj. édesapám. se bánat. most már három éjjel. Hirtelen olyan erdőbe értek. legyünk most már otthon! Alighogy ezt kimondta.Ha ezzel betakaródzik. édes fiam. mind egy szemig megette. a napra lehetett nézni.Igen! . .Szerzek majd azt is. Bruncik egy egész falevelet tépett. Rád is hagynám már a királyságot. . sok baja van annak. Felült rá Bruncik. ne láss! Mert aki sokat hall. éhes vagyok én is! . Bemegy Bruncik az apjához. megy a kis lovához.No. vágjon kettébe egy falevelet. Brunciknak szeme-szája tátva maradt. A sok küszködés után Bruncik azt gondolta. ahogy felkelt. Most a levegőben mentek. sokat akar tudni. mikor fölébredtek. Bruncik megtette: meggyújtotta a fát. mutatja: . három nap mehetünk. .Hát mit ennél? Azt adok. Mikor le akartak feküdni. tebelőled lesz valami. az a sütő.mondja a ló -.Mi az. Bruncik takarót is szeretett volna. se szomorúság nem éri! . Látod ott apádnak azt a kétszáz mázsa fáját? Gyújtsd meg. sokat lát.Már látom.Nem vagy éhes? . elindultak.mondja a ló -. odamegy a táltos. Azzal a fél falevéllel betakarhatta magát is. s csak izzó parazsak voltak. Úgy is történt. de rá nem. megkérdezi: . betette a tarisznyájába. kedves gazdám. nem éhezem meg! Úgy ragyogott a szőre.

Kedves kis lovam. hogy a te apád kenyeres pajtása volt. mik vagytok? . most már nem is kell több neked! Felveszi Bruncik. Odaszól a lovának: .mondja a táltos -. Egyszer csak lenéz Bruncik a földre.Kinek az ivadéka vagy? . hogy az volt a szerencséje Brunciknak.Kedves kis lovacskám.Helyes! Megfogadja Bruncik. mert ha délben talál odaérni.Vegyed . feketén mint az éjszaka. de aztán tétlenül nem ülök. de tudod. te jövevény. . barátom. engedd. A táltos pedig nagyot trüsszen . . akárcsak a korom! Kérdi az egyiküktől: . szállnak.Ha tudnám. Na. Mennek. Már a nap kezd hanyatlani lefelé.mondja Bruncik -.üzeni a király.Nem is tudod? . tarisznyájába teszi azt is.Vegyed . Megszólal a szerecsen király: . akárcsak a kender. és mennek odább. megígéri a lovának. mondja a szerecsen királynak. Megszólal: . hogy felvegyem! . kedves kis lovacskám. barátom. vedd. tarisznyájába tette. nem kérdezném! . Szállnak. mennek. Egy nagy. egy eltévelyedett királyfiú áll a kapujában. 229 .felszáll a levegőbe. Nekem adj valami szolgálatot. Mennek. Megpillantanak akkor egy gyönyörű szép várost.Tudd meg.Bocsássátok be . a nap lemenőben volt. lát egy arany lópatkót. mit mondtam! . Bemegy Bruncik királyfi. Meglát Bruncik egy fának a tövinél egy aranyhajszálat.Kik vagytok. nem lesz ebből semmi baj! Leszállnak a földre. kis lovam! Hova pottyannak? A királyi vár kapuja elé! Mit lát Bruncik? Olyan fekete katonákat. engedd. jelentsétek a királynak. Beszalad az egyik katona. . De az is éppen olyan fiatal volt. A sűrű rengeteg kezd ritkulni. szállnak előre. Felszállnak megint a levegőbe. engedd meg.Szálljunk le.Én a Veres királyé. még azt az egyet vegyem fel! .feleli Bruncik. ha akarsz az udvaromban élni! . mint ő. tarisznyájába tette. most már nálam maradhatsz. De ott olyan sűrű volt a fa. . Jött vele szembe a szerecsen király.Kedves kis lovam. Megint levegőbe szállnak. a nagy fényességtől a szeme is meghibázott volna. Sokszor hallottam apámtól. mint nálunk a torony. ez az ország Szerecsenország! Ez a palota a szerecsen királyé! .mondja a ló -.Nem bánom . De az úgy ragyogott. de a fák akkorák. rengeteg erdő felett szállnak.mondja Bruncik -.kérdi a katona. vegyem fel azt a szép arany lópatkót! . felvette Bruncik az arany lópatkót.Menjetek be .Jól van.Ne félj. Bruncik felvette. látok a földön egy szál arany madártollat. Kedves kis lovacskám. Nemsokára Bruncik megint megszólal: . szállnak odább.mondja a ló. . hogy ki és mi van a kapu előtt.Nem bánom .

- Nem bánom, legyél intéző. Elfogadod? - Örömmel - feleli Bruncik. Úgy is történt, intéző lett Bruncik. Cselédek közt mozgott, forgott. Ahogy szokott, most is megtörtént az irigység. Látták a régi cselédek, hogy a király az új cseléddel milyen jól van. Azzal beszélt többet, mint ővelük. Azon kezdtek hát töprengeni, hogy kellene valamiképp a királyt megharagítani rá. Elhatározták, csinálnak egy cselédbált. Hozattak jó muzsikusokat, kihirdették az egész városban, hogy a király minden cselédje: béresek, juhászok, kondások mind ott legyenek. Meghívták Bruncikot is. Bruncik azt felelte: - Ha a király megengedi, én is ott leszek. Megkezdődött a mulatság. Mikor hallotta Bruncik a muzsikát, a nótázást, odaszólt a királynak: - Nézzed, barátom, engem is meghívtak. Én azt mondtam, ha te engedsz, én is köztük leszek. - Hogyne, barátom, mehetsz. Jó mulatást! El is ment Bruncik. Volt ott inni-ennivaló, kinek mennyi kellett. Éjfélkor összeültek a cselédek, de csak a férfiak, egy hosszú asztalhoz. Ittak, beszélgettek. Aztán egyszer csak, aki az asztal véginél ült, elmondta az élettörténetét. Így sorban mindenki el kellett hogy mondja, hol született, honnan jött, hol járt, mit csinált, mit látott a világban. Mikor Bruncikra került a sor, Bruncik azt mondta: - Én nem láttam semmit, én nem tudok semmit. Megszólal a szomszédja, megtaszítja, mondja neki: - Hazudj te is, mi is azt csináltuk. Mondja Bruncik: - Én nem szoktam hazudni Azért egyet mégis elmondok. Mikor jöttem errefelé, találtam az úton egy arany lópatkót. Kiáltják a cselédek: - Az már valami! Nem tudnád megmutatni? - De igen. Benyúl azzal Bruncik a tarisznyájába, kiveszi a patkót. Bámultak a cselédek. Az egyik alig várta a reggelt. Bemegy rögtön a szerecsen királyhoz, beárulja Bruncikot az aranypatkóval, és azt mondja a királynak: - Az az új cseléd azt mondta, még a lovat is el tudja hozni, amelyiknek a lábáról leesett. Hívatja a szerecsen király Bruncikot. Megyen be hozzá Bruncik. - Jó reggelt. - Szervusz, kedves barátom, Bruncik - feleli a szerecsen király. - Hogy mulattál? - Elég jól. Köszönöm. - Nahát, ha jól mulattál, annak örülök. De úgy hallom, van nálad egy arany lópatkó! És még azt is mondtad, hogy azt a lovat is el tudod hozni, amelyiknek a lábáról leesett. - Én? Én sohase mondtam - felelte Bruncik. - Hát tudd meg, kedves barátom - mondta a szerecsen király -, ha a lovat el nem hozod hat nap leforgása előtt, karóba kerül a fejed.
230

Megszomorodik Bruncik! Kimegy az istállóba, elpanaszolja a kis lovának, milyen parancsot kapott. - Most már tégy, amit akarsz - mondta a ló. - Én megmondtam az úton, ne tudj, ne hallj, ne láss! Elszomorodott még jobban Bruncik. Egész héten lesütött fejjel járt az udvarban. Ötödik napon este bemegy az istállóba, a kis lova mellé, előveszi a pisztolyát, homlokának szegezi. - Mit akarsz, te? - kérdi a ló. - Meg akarok halni, inkább megölöm magam, mint hogy karóba kerüljön a fejem. - Tégy, amit akarsz, én nem tudok rajtad segíteni - felelte a kis ló. De mikor Bruncik a ravaszt el akarta húzni, akkorát rúgott a ló, hogy a pisztoly a földre repült és összetört. Mondja aztán a ló: - Tedd rám a nyerget, Bruncik, menjünk, próbáljunk szerencsét. Felnyergelte Bruncik a kis táltost. Mikor sötétedett aztán, kiugrott a királyi palotából. Repült vele a kis táltos hegyek, völgyek, erdők felett. Mikor az óra egyet ütött éjfél után, egy aranyvár alatt állottak. Megszólal a ló: - Most beszállunk ebbe a várba. De vigyázz, ha bemegyünk az istállóba Ott van az az aranyszőrű mén, akiről a patkó leesett. De az a mén olyan, ha egy idegen bogár kerül a várba, azt is megérzi. Mihelyt az istállóhoz érkezünk, tebelőled lesz egy zabszem, s bebújsz a lónak a fülébe, de úgy bújj be, hogy ott is megkeresnek, s ha megtalálnak, akkor vége neked is, nekem is. - Hát te hova bújsz? - kérdi Bruncik. - Avval te ne törődj - mondja a kis ló. Akkor a ló nagyot ugrik, Bruncikkal együtt ott terem az istállóban. Elkezd rögtön a mén nyeríteni, nyihogni, szinte ordítani, ahogy csak tudott. Futnak a csikósok, a kocsisok, fújnak a trombitások, verik a riadót az egész várban. Keresik az idegent mindenhol, végül a fűszálak közt is, az istálló szénatartójában is. Még a hídlást is felszedték. Nem találtak sehol semmit. Akkor két csikós egy-egy jó vastag nádbotot vett úgy megverték a mént, hogy nyúlva maradt a pallón. - Kutyátul származtál, dög, az egész várat felverted, mégse találtunk még egy idegen legyet se! Mikor a csikósok otthagyták a mént, Bruncik kibújt a ló füléből, megint ember lett belőle. Akkor látja, hogy a kis táltos mellette áll. Mondja a táltos Brunciknak: - Húzzál ki egy szál szőrt a farkamból, lökd rá a ménre, és akkor ülj a hátamra. Egyébbel ne törődj. Úgy is történt. Rádobta Bruncik a ménre a szőrt. A táltos kiindult az istállóból, a mén utána! Fölröppentek a levegőbe, repültek ki a várból! Mikor a vár falán repültek keresztül, a táltosnak a lába megérintette a falat. Nagyot csendült a vár! Talpra ugrottak a katonák. - Haj, tolvaj gazembere - kiáltották -, lesz még utad ide? - Kiáltsd, hogy lesz! - mondja a csikó Brunciknak. - Lesz! - kiáltotta le Bruncik. Mire megvirradott, a szerecsen király udvarában voltak. A mén is velük. Kijön a szerecsen király, meglátja a gyönyörű mént, elkiáltja magát:

231

- Kedves barátom, ilyen szép lovat életemben nem láttam. Mától többet nem étkezel a cselédházban. Na, azért még jobban megharagudott a többi cseléd Bruncikra. Megint bált rendeztek, megint meghívták Bruncikot is. Éppúgy csinálták most is, mint az előző bálban. Mindenki elmondta az élettörténetét. Mikor Bruncikra került a sor, ő megint csak azt mondta: - Én nem tudok semmit. De a szomszédja megint megtaszította, s mondta neki: - Hazudj te is, mi is csak hazudtunk. - Kedves barátaim - mondta Bruncik -, én nem szoktam hazudni. De annyit megmondhatok, mikor jöttem ide, találtam egy arany madártollat. Ki is vette a tarisznyájából a tollat, meg is mutatta. Nem kellett egyéb a cselédeknek! Megint beárulták a királynak. Azt mondták, hogy azt beszélte Bruncik, el is tudja hozni azt a madarat, amelyik a tollat elejtette. Alig várta a király a reggelt. Rögtön hívatta, és mondta neki: - Hat nap leforgása előtt azt a madarat ha el nem hozod, kerékbe töretlek! - Meglátom - mondja Bruncik -, majd gondolkozom rajta. Mert én azt a madarat sohase láttam! Azzal kiment az istállóba, elmondta a kis lovának az új parancsot. A kis ló ezt felelte: - Ugye megmondtam, ne tudj, ne hallj, ne láss! Most tégy, amit akarsz! Az ám! Bruncik könyörgésre fogta a dolgot. Sírva kérlelte a kis lovat hogy csak most segítsen rajta. - Nem bánom - mondja a ló -, megpróbáljuk. Ha te pusztulsz, én is pusztulok. Ötödik nap este megint kirepültek messze a király udvarából. És hol állottak meg? Az aranyvár kapuja előtt! Megszólalt a kis ló, mondja Brunciknak: - Na, kedves gazdám, most bemegyünk a várba. Van ennek a várnak sok szobája, de minden szobaajtó tárva-nyitva. Keresztülhaladsz kilencvenkilenc szobán. A századikban a falon van felakasztva egy aranykalitka. Abban a kalitkában van az az aranytollú madár. Kihúzol a sörényemből egy szál szőrt, ráteszed a kalitkára. És akkor leakasztod. Nyugodtan hozhatod magaddal, csak arra vigyázz, hogy amint jössz, nehogy az ajtófélfához vagy valami bútorhoz hozzáérj, mert abban a szempillantásban nagyot csendül a vár. És akkor mind a ketten itt veszünk. De akkor már ott is állottak, mikor a ló ezt elvégezte, a nyitott ajtó előtt. Elindult Bruncik szobáról szobára, keresztül a palotán. Mikor a kilencvenhetedik szobába ér, lát ott egy rézbölcsőt. A rézbölcsőben ott fekszik egy rézhajú lány, az egyik karja lelóg. Jól megnézi Bruncik, oda akar menni, hogy fölteszi a kart. Szerencsére eszébe jutott, neki nem szabad semmihez hozzáérnie. Bemegy a másik szobába, a kilencvennyolcadikba. Ott egy ezüstbölcső van, abban is egy lány fekszik. Az ezüstpaplan derekáig takarja. Azon felül látta Bruncik a lány gyönyörű fehér mellét és nyakát. Úgy rábámult Bruncik, azon vette észre, hogy a bölcső mellett áll. Akkor jut eszébe, neki nem szabad hozzáérnie semmihez.

232

Bemegy a következő szobába, a kilencvenkilencedikbe. Alighogy belép, szeme-szája tátva marad. Itt egy aranybölcső van, s benne egy aranyhajú lány fekszik! De azon már semmi takaró nem volt, csak a szép aranyhaja takarta. Annak is az egyik karja és az egyik lába lecsüngött a bölcsőből. Gondolja Bruncik: „Nem bánom, akármi lesz, de azt a lábat s azt a szép gömbölyű kart nem hagyom, hogy elzsibbadjon, felteszem a bölcsőbe.” Éppen amikor odahajol, akkor jut eszébe, hiszen neki nem szabad. Széjjelnéz, meglátja a túlsó falon, a századik szobában az aranykalitkát. Benne az aranymadár! Előveszi azt a sörényből való szőrt, amit a táltostól húzott ráteszi a kalitkára. Azután szépen leakasztja, hóna alá fogja, elindul vele kifelé. Igen ám, amíg két szobán keresztüljött, mindig hátrafelé nézett: azt az aranyhajú lányt csak nem tudta felejteni! Mikor az utolsó szobából lépett ki, akkor is hátranézett, és véletlenül hozzáért az ajtófélfához. Nagyot csendült a vár! Futnak a katonák. Odaugrik a kis ló, elkapja Bruncikot kalitkástul, madarastul, hátára veti, s rajta! - átugorja véle a várfalat! - Látod, édes gazdám, tudtam én, megfeledkezel magadról. Azért mentem az ajtóhoz, hogy idejében elkaphassalak. - Köszönöm, édes kis lovam - mondja Bruncik még mindig hátranézve. Mentek ők aztán! Mire megvirradt, a szerecsen király udvarában voltak. Viszi be a kalitkát Bruncik a madárral együtt. Átadja a szerecsen királynak. A szerecsen király felakasztja a fára egy szegre. De a madár nem énekelt. Mondja a szerecsen király: - Kedves barátom, ezentúl egy asztalnál ebédelünk és együtt sétálunk. De mi történik? A cselédek még jobban megharagudtak. Megint bált rendeztek. Bruncikot megint meghívták. El is ment. Mulattak. Egész tizenkét óráig táncoltak. Tizenkét órakor a hosszú asztal körül ültek megint. Mindenki hazudott megint egyet, csak Bruncik nem, de mikor nagyon kénytették, mégiscsak elővette az aranyhajszálat, s azt mondta: - Nézzétek, barátaim. Mikor jöttem ide, találtam ezt a szál aranyhajat. Alighogy Bruncik ezt elmondta, a mulatságnak vége lett. Elment ő is lefeküdni. Az egyik cseléd azonban rögtön beszaladt a királyhoz jelenteni neki: - Felséges királyom, az idegennél van egy aranyhajszál. Azt mondta, azt a lányt is el tudja hozni, akinek a fejéről leesett. Nem kellett egyéb a szerecsen királynak. Rögtön szaladt most már ő maga Bruncikhoz, nem várta a reggelt. Felkeltette: - Kelj fel, barátom! Igaz, hogy van nálad egy aranyhajszál? - Igaz - mondja szegény Bruncik. - Ha van, nekem azt a lányt hozd el, mert ha nem, halálnak halálával halsz meg, sőt apádnak is hadat üzenek, őt is megölöm a másik két fiával együtt, s az egész országot elfoglalom. - Jól van, barátom - mondja Bruncik -, de talán egy kis gondolkozási időt csak adsz? - Nem bánom, adok három napot. Kimegy Bruncik a kis lovához, elmondja az új parancsot. Feleli a kis ló:

233

- Mondd meg a szerecsen királynak, készíttessen egy aranyhintót, hat fehér lovat, rendeljen ki neked egy ezred katonaságot, s az országból szedjen össze száz leányt. A leányok mind fehérbe öltözzenek. Mikor ez mind meglesz, akkor elindulunk. Bruncik megmondta, a szerecsen király elfogadta. Jöttek az aranyművesek, készítették az aranyhintót, a lovászok vakarták, kefélték a fehér lovakat, a katonák tisztogatták a fegyvereket, a lányok mosdottak, az összes mind fehérbe öltözött. Ez idő alatt elkészült a kocsi is. Bruncik felült a kis lovára, ő vezette a csapatot. Mentek, mendegéltek. Már egy hete, hogy mentek. Mindenki megéhezett, a katonák zúgolódtak. Odamegy a kis ló Bruncikhoz, azt súgja neki: - Mondjad, hogy még egynapi kitartás, akkor minden jóra fordul. Bruncik kérlelte a katonákat: - Egy kis nyugalom, kedves bajtársaim, egy nap kitartás, aztán ehettek-ihattok, amit szemetekszátok kíván. Lecsendesedtek a katonák. Mennek, mendegélnek tovább. A kis ló megszólal: - Kedves kis gazdám, a hintót hajtsd félre az útból. A katonák, lányok álljanak kétfelől az út szélére mert jönnek a vaddisznók. Háborúban voltak, nagyon ki vannak fáradva. Mikor a vaddisznócsürhe végighalad, a vaddisznókirály megszólal: - Kedves Bruncik, amiért nekem utat csináltál és a katonáimnak, mikor szükséged lesz rám, csak gondolj énreám, rögtön ott leszek és megsegítlek. A vaddisznócsürhe elvonult, Bruncikék megindultak. Alig két kilométert mennek, mondja a kis ló: - Kedves gazdám, állítsd félre megint a csapatot. Most jönnek az ördögök, azok is nagyon ki vannak fáradva, ők is háborúból jönnek. Alighogy helyet csinálnak, mintha egy fekete felhő jönne! Annyi az ördög, mint réten a fűszál. Volt köztük sebesült is, volt olyan is, amelyiknek egyik szarvát levágták. Mikor az ördögök királya Bruncikhoz ért, azt mondja: - Kedves Bruncik barátom, én vagyok Plutó, az ördögök fejedelme. Amiért nekem és katonáimnak utat adtál, ha valahol bajba leszel, csak gondolj rám. Ott leszek és segítek. Bruncik ismét összeszedte az embereit, haladtak előre az úton. Alig három-négy kilométert mennek, a ló megint mondja: - Állítsd félre a katonáidat, mert jönnek a méhek. Azok is csatározni voltak, mert a lódarazsak megtámadták őket, azokat verték meg. Félreállította Bruncik az embereit. Megparancsolta, hogy senki még a fülét se moccantsa. Megérkeztek a méhek. El voltak szegények fáradva, rászállottak a katonák fülére, orrára. De azok közül egy sem mozdult, pedig viszketett a fülük s az orruk. Mikor a méhek kipihenték magukat, fölkerekedtek, hogy tovább szálljanak. Akkor a méhek királya odament Bruncikhoz, és azt mondta: - Kedves Bruncik barátom, sose lehet tudni, mikor lesz édességre szükséged; akkor csak gondolj rám, viszek én neked annyit, hogy még a katonáidnak is mind elcsapja a hasát. Bruncik ismét összeszedte az embereit. Mentek előre. A kis ló mondja megint Brunciknak:

234

- Még egy jó óra, s beérünk az aranyvárba. De jól jegyezd meg, amit mondok! Mikor bementünk, a vár urához mégy, és megmondod neki, hadakozni voltál, csak egy pihenőt kérsz őnála. Nehogy az apád vagy a szerecsen király nevét emlegesd, mert akkor kiűz a várból. Mondd azt, hogy te a Zöld király fia vagy. Mikor ezt a beszédet elvégezték, már ott is voltak a vár kapuja előtt. Bruncik beugratott. Az udvarban rögtön találkozott a vár gazdájával. Köszön illendően. Elmondta, hogy hadakozni volt, szeretne itt egypár nap megpihenni. - Nem bánom! - mondta a vár ura. - Tudom, éhesek lehettek. Enni-inni való az van elég, kapnak a katonáid is. Úgy is történt. A virágos kertben terítettek. A katonák asztalhoz ültek. A hosszú éhség után nagyon jó étvággyal ettek. Egyszer csak előjött az az aranyhajú lány is. Rápillantott Bruncikra... És halljunk oda, mi történt? A lány azon nyomban megszerette Bruncik királyfit. Elmentek együtt sétálni. Bruncik is hamarosan észrevette a lány nézéséről, hogy az őt szereti; úgy égett a lány szeme, mint két gyémántkő, vagy mint a macska szeme a sötétben. Mondta is Bruncik: - Tudod mit, lelkem, szerelmem? Megkérem a kezed az apádtól. - Nem bánom - mondja a lány. - Szívesen megyek veled, mert szeretlek. El is ment Bruncik megkérni a lány kezét. Azt mondta a vár ura: - Nem bánom, fiam, odaadom, csak egy-két kívánságomat teljesítsd. - Mi volna az a kívánság? - Látod, fiam, azt a szép mezőt itt a vár előtt? Azt szántsd föl, ültesd be szőlővel, hogy reggel már szüreteljünk is. Aztán van nekem itt egy szobám, abban a szobában van egy hordó, egy olyan kétakós. Az reggelre teli legyen mézzel. Ha ezt nem teljesíted, a lányomat nem adom, tégedet pedig a váramból kiűzlek. Bruncik királyfi kiment, mondja a lovának: - Hallgasd csak meg, mi a kívánsága - s elmondta. Kérdezi a kis ló: - Kivel találkoztunk először az úton? - A vaddisznók királyával - mondja Bruncik. A vadkan abban a percben csak ott terem Bruncik mellett. Kérdi nagy röfögve: - Mi a baj, kedves Bruncik barátom? Feleli Bruncik: - Bizony van! Nézz arra a mezőre. Azt fel kéne szántani. Nagyot röfög a vaddisznókirály, jön nyomban egy csorda vaddisznó. Elkezdenek turkálni! Egy-két perc, fel van szántva a hely! Néz ismét a lóra Bruncik: - Na, de most honnan veszünk szőlőt?

235

Kérdi tőle a kis ló: - Kivel találkoztunk másodszor? - Az ördögökkel - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott van mellette az ördögök fejedelme. - Mi bajod van! - kérdi. - Erősen nagy bajom van! - mondja Bruncik. - Látod azt a felszántott helyet? Azt be kell ültetni szőlővel, de úgy, hogy reggel már ott szüreteljünk. Prüsszent egyet Plutó. Jönnek nyomban az ördögök, kiadja nekik a parancsot: - Azonnal menjetek hetedhét országra. Ott most van megérve a szőlő. Mindegyik hozzon egy tő szőlőt! Ültessétek ide el. A tövét locsoljátok meg, nehogy meghervadjon! Alig ütötte el a toronyóra a tizenkettőt, a szőlő kész! Néz megint Bruncik a kis lóra: - Az ám, de honnan vegyünk mézet? - Kivel találkoztunk még? - kérdezte a kis ló. - A méhekkel! - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott a méhek királya. - Mi bajod van, kedves barátom? - Nagyon sok mézre volna szükségem. Zümmög egyet a méhek királya. Annyi méh jött, minden fűszálon kettő-három állott. Kiadja nekik a parancsot: - A szobában egy hordó, azt töltsétek meg mézzel, de úgy, hogy a dugó helyén csucsorogjék ki belőle. Mire a hajnal hasadt, a kád is teli volt. Felébred a vár ura, kinéz az ablakon, meglátja a szőlőt. Azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. Kiment, egy gerezdet leszakított, de az olyan édes volt, még csettintett is a nyelvével. Bemegy a szobába, nézi a hordót. Látja, hogy úgy tele van, még az oldalán is folyik le a méz. Bemegy a saját szobájába, hívatja a lányát is, Bruncikot is. Akkor azt mondja: - No, kedves barátom, a kívánságomat teljesítetted. Én is állom a szavam. A lányom neked adom, ha ő is szeret téged. Hát mi történik egyszeriben? Az aranyhajú lány Bruncik nyakába ugrik, összevissza csókolja. Bruncik aztán kiszól az ablakon: - A lovakat fogják be! A hintó álljon elő! A leány elbúcsúzott a szüleitől. Beültek Bruncikkal az aranyhintóba, megindultak Szerecsenország felé. Amint mennek az úton, a lány megkérdezi: - Itt a katonáid az úton tegnap azt beszélték, hogy a szerecsen király küldött téged értem. - Hadd beszéljék! - mondja Bruncik. - Mondd meg, magadnak viszel? Igazán? - Miért gondolod, hogy másnak vinnélek?

236

de majd elhozza nekem az. Bruncik felült. Elrepültek rögtön nagy messze. hogy az enyém légy! Akkor még nem mondtam ki. hogy már csak egy zsák van. csókolni. és ülj csak a nyeregbe. Mikor ezek készen voltak. hogy a szívedet találja. Olyan robajjal mennek. Akkor észrevette a vadmén. Mikor tehát hármat nyerítek.. belé a másik gödörbe! A vad utána! Elkezdi rágni. .Tudom.mondja a szerecsen király. mintha a földet össze akarnák gyúrni! Mikor kétszer-háromszor körülszaladták a legelőt. mint mikor nagy égi háború van olyan zúgás keletkezett. nincs baj. ide áss két gödröt egymás mellé.Mi az? . hogy ereszkedjék bele a kardjába. ha nem a te feleséged lehetek. haladtak előre.Gyere le. Egy nagy terebélyes fa alá mennek. 237 . de úgy. nyomban elkezdett gyönyörűen énekelni. De ha harmadszor is nyerítek. Rögtön odafordult Bruncik felé a szerecsen király. töltessen meg hat zsákot hamuval. Éppen mikor le akar ereszkedni. aki engemet elhozott. harapta a – hamuzsákot Mikor Bruncik látta. hogy a vihar kitépi a fát is. Kérjél tőle ásót és lapátot. . megmenekültünk. ereszkedj a kardba.feleli a kis ló -.De hiszen én azért hozattalak. te meg ülj fel az ágra. végünk. .kérdi a szerecsen király. Én majd harcolni fogok. és ide hozod! Bruncik elmegy a kis lovához. és elpanaszolja a baját. odaszaladt a hintóhoz. Talán nyerítek is.Van az én apámnak egy vad ménese: száz darab fejős kanca.Elmész a vad lovak után. megfogta az ágat. meg akarta rögtön ölelni. De a lány hátralépett. a táltos megszólal: . de most már kimondom! A lány azt mondja erre a szerecsen királynak: . és azt mondja: . hogy gyáva vagy. . a táltos nyerített egyet. Azonközben. tudom. Bruncik olyasfélét hallott. A másikban leszek én. hogy nekem a fülem se látszódjon ki belőle.Azt akarod. Egyikbe tegyük a hamuzsákokat. a táltos még egyszer nyerített. Azt hitte. azt mondja ott a kis ló: .A fától úgy öt lépésre. nem bírom tovább. Tépte. Egyszer egy nagy legelőn leszállnak. Azt a száz darab fejős kancát hozd el ide nekem.Mondd meg a királynak . beugrott a gödörbe a táltoshoz. Egyszer végül aztán megérkeznek szerecsen földre. Te pedig látod azt az ágat? Az ág alá állítsd föl a kardodat a hegyével fölfelé. be a királyi palotába. nem engedte. De mit látott? Száz vadkanca előtt egy mén vágtat.Nehogy másnak vigyél! Mert inkább meghalok. ahogy az aranytollú madár meghallotta a lány hangját. amire ő felmászott. Azt mondja a szerecsen király a lánynak: . hogy azonnal halj meg te is. Telt az idő. kis gazdám. harapni. A kis táltos kiugrik. Mikor mindennel készen voltak. .Én azt nem tudom megtenni . úgy. az azt jelenti: elvesztünk. Olyan mély legyen. hogy a tied legyek? Akkor teljesítsd egy kívánságomat. Mikor a szerecsen király meglátta a lányt. azokat kösd fel a hátamra.

mit tehetett? . mint a nyári patak vize. kijött a szerecsen király. megesküdtek. hogy a tej elkezdett ismét forrni. aki ebben tisztára fürdik! Kiáltja a szerecsen király: . itt vannak a te vadlovaid! Most már leszel a feleségem? Feleli a lány: . Füttyent Bruncik. a többi zsákot mind széjjeltépte. lagzit ültek.Te küzdöttél értem! Én a tied. Hát mi történik? A vadkancák mint a szelíd juhok. mint a forró folyó vas! Azt mondja akkor az aranyhajú lány: . Aztán hazautaztak nagy boldogan a fiú apjához. Bruncik hamar levetkőzik. s őutána az összes többi vadló. az ágyba.futásra! Be a palotába. s abban a kád tejben megfürdöl. Jön. Attól majd jön ő is utánam. még ivott is egyet belőle.Leszek. Igen. s dobd rá a vadménre. Elvágtattak vissza Szerecsenországba. hogy azokat a vadakat megfejjem. de akkor ám a táltos olyat lehelt belé. fürödj meg helyettem! Vagy halál fia vagy! Bruncik . s mivel meztelen volt. De mikor mind meg volt fejve. Akkor kijött.Nem is vagy te arra való . De a harctól annyira megszelídült. ha meg nem haltak.Leszállott Bruncik a fáról. Vetkezik erre nagy büszkén a szerecsen is. a belső szobájába. szégyenletében . ha azokat a vadkancákat megfejed.Én azt nem tudom megtenni. már ugrana ő is a kádba. A szerecsen királynak elég volt csak a lábujját belemártani. s odamennek mind a ketten a kádhoz. te szerecsen. De megfeji majd. hogy most a sörényemből húzhatsz már egy szálat. fürödj meg benne! Azé leszek. Úgy is történt minden. te híres hencegő. beleugrik. s tűrik szelíden a fejést. Előhívja Bruncikot. te az enyém! Papot hívattak. Feleli a szerecsen: . állnak a kád mellé. Mikor megérkeztek. Dicsekszik a lánynak a szerecsen: . Jól megmosakodott. Még ma is élnek. Mégis övé lesz a lány! Ledobja a ruháját. édesem. jajj! Mondja a lány: .odalép a kádhoz.No. Kijött az aranyhajú lány is. a tej úgy forrt a kádban. Húzz egyet. Lábaikat széjjel teszik. szökött le a kád széléről.tudtam. mondja neki a táltos: . hogy az egyszeriben olyan langyos lett.Bruncik.Lásd. mellette a kis táltos.Lásd. aki idehozta őket. 238 . eredj. a dunyha alá! Ekkor az aranyhajú lány nyakába ugrik Brunciknak. tejüket mind egy kádba öntöd. No de most? Az történt hogy a táltos olyan leheletet fújt a tejbe. . Ez az egy épen maradt.

. a királyfinak az ablaka meg éppen nyitva volt. aztán visszaszaladt a lyukába. Szegény lánynak mit volt mit tenni: összeszedte. kiféle. még fel is akaszthatnak miatta! Takarodj ki mindjárt! A szegény lány kiment. de milyen foglalkozást adjanak neki? Felfogadták libapásztornak. Nagyot kiált rá a szakács: . hogy mi járatban van. Nagyon megörült neki. hogy egy nagyon gazdag királyé.felelte a legkisebb lány -.Azzal a lányhoz vágja a törülközőjét. ott forgolódott az ő rongyos szőrruhájában. mint a levesben a sót! . veszel nekem olyant? Odafordult a harmadikhoz is: . volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége. Az első azt mondta: . hogy hogyan szeretik őt.Hát te hogy szeretsz. A libapásztor fogta magát. Elmegyek estére a bálba. Még tapsolt is örömében! „Megállj. aztán keserves sírás közt hozzáfogott a vacsorájához. 239 .szólt be az ablakon a szegény lány. ami kis holmija volt. nagy sokára egy nagy gazdaságra talál. hol nem volt. amiért a lánya olyan kevésre becsülte őt. hallja. látva. legkisebb lányom? .Szörnyen mérges volt az apja. egy gyönyörű szép aranyruhát látott. Eredj az ablakomtól! . mint a gyémántos ruhát. akármi dolgot adjanak neki. Hogy ő szolgálatot jött volna keresni. hogy mellette egy kis egér cincog. ha találna. Ugye. merre. Odanéz. édesapám.Úgy szeretlek. Hát egyszer is ott sündörgött. hát csakugyan az volt. aztán megkérdezte tőlük sorba.Mit kérded te azt? Ahová megyek. amiről azt se tudta. Kérdezősködött itt is. aminőt csak a vásáron árulnak! A második meg úgy felelt: . ment a libaólba. előhívatta hát a három lányt. Ahogy ott vacsorál. Hát ahogy belenéz. Megsajnálta. édesapám. Ott szegénykedett. amerre látsz. Vásárfiát akart hozni a lányainak.Úgy szeretlek. Az apjuk egyszer vásárra készült. Ott kivette a zsebiből. Megy. rongyos lányt. azt a kutya mindenedet! Hát hogy mersz te nekem ilyeneket mondani? Hát mire tartasz te engem? Ilyen keveset érek én teelőtted? Eredj most már. letette a libapásztor mellé. Az ételért mindig a konyhába járt fel. hogy a királyfi odabenn öltözködik. csak szánják meg! Nagyon megsajnálták a szőrruhába öltözött. mint a legeslegszebb ruhát. adott neki egy kis darab kenyeret. Akkor előadta. hozott magával egy dióhéjat. nekem nem kellesz! . amit a konyhán kapott. miféle. volt nekik három lányuk.A libapásztorból lett királyné Hol volt. ott is. úgy hallotta meg. Ahogy kiért a pitvarból. oda megyek. ugyan mi lehet abban. maga sem tudja. te! Mindig láb alatt vagy! Még egyszer a ruhádról beleesik valami az ételbe! Akkor aztán lesz kapsz. mendegél. én úgy szeretlek. Mikor az egér megette.Nem mégy már ki innen. hogy kié.Hová készül a királyfi? . No! A kislány hova forduljon most már? El van csapva azért az egy szóért. királyfi. azzal elindult világnak.Kedves apám . az ő rendes fekvőhelyére.Hijnye. Megnézi a szegény lány a dióhéjat. . nyomorgott sokáig. Nem bánja ő.

. látja. Délfelé megint csak felment a konyhába. azzal elment. megsimakodott. Aztán felkérte a lányt. Mire kivilágosodott. Mikor odaért. csakhogy megyek. ha már szép ruhája van Azzal készült sebesen. hogy ki is ő. elszökött. mintha elvágták volna. Elmegyek a bálba! Takarodj az ablakomtól! . csak húzódott. Aztán.Mi közöd hozzá. csak dúl-fúl.Adott neki valami kis harapnivalót. aztán kikergette. elmentek megint táncolni. de a lány csak szabódott. hogy ki is ő. hogy beleselkedel az ablakomon? 240 . úgy megváltozott! Táncoltatta. megvárta. merről való.Tán megint a bálba készül a királyfi? . A királyfi karon fogta a szép. aztán megint csak a szegény libapásztor lett. hogy olyan nagyon fésülködik? . a libák is az ólban voltak.Fésűütővárra! Gondolkozott a királyfi. felvette az aranyruhát. hogy őérte most búsul valaki! Eljött a dél. aztán akkor jaj nekem! .ment a bálba. az ezüstruhát. A lány csak odamegy a királyfi ablakára. Mikor az ezüstruhás lányt megpillantotta. megtisztálkodott . míg egyszer csak megint úgy eltűnt. A lány megint csak hazament.Eredj már innen. olyan jó kedve volt. engedelmet kért tőle. egyszer csak. De a lány csak hímelt-hámolt. felöltözködött a szőrruhájába. hogy merre lehet az. nem hagyott vele senkit táncolni.köd előttem. mint azelőtt való este. táncba fogott mindjárt. de nem tudta kitalálni sehogy se. hogy honnan való? A szép lány csak annyit szólt: . A királyfi nem mulatott. Mikor már gondolta. ott egy szegletben várta be az estét. A lány kiment az ólba. hogy hazakísérheti-e vagy nem.Oda hát! De hát te mindig olyan szemtelen vagy. a lány megint ott sodormánkodik a konyhában. A lány csak annyit mondott: . . kimulatja magát. felöltözködött. köd utánam! .Hová készül. hogy csak! Megint faggatta. te vízhajtotta Még egyszer csakugyan belekavarsz az ételbe. akárhova megyek. mulattatta.Törülközőütővárra! Akkor éppen új nótát húztak. aranyruhás lányt. az asztalnál szomorkodott. hogy lehetne indulni. De a királyfi ablakánál újfent megállt. A királyfi mindig vele volt. Megbámulta nagyon. Kérdezősködött aztán tőle. .el a bálba. de eszibe se volt. De már nem peszterkedett ott soká.köd előttem. Már állt a bál. kivett a dióhéjból egy ezüstruhát. már meg is szerette. készül valahova! . hogy így meg úgy. csak egy helyen. te szélhordta. amíg adnak neki valamit.kérdezte a lány. királyfiú. visszatette a dióhéjba. az aranyruhát visszatette a dióhéjba.megállj! Hamarabb ott leszek én a bálban!” El is határozta magát. hogy hazakísérhesse. köd utánam! . Akkor . Aznap délig a libákkal bajolt az árokparton. nem is árult petrezselymet egy cseppet se. A lány visszament a libaólba. Ott benéz. Egész reggelig mindig az a nóta járta. elővette a szőrruhát.Azzal a lányhoz vágja a fésűjét. már a tallón volt a libákkal. A királyfi már csak a hűlt helyit találta. megmosakodott. hogy a királyfi ugyancsak fésülködik. hogy elmegy. A szakács csak piszkolja. szépen összehajtogatva. uzsgyi.

amit a királyfitól kapott. vigasztalta volna. Ahogy eljött a dél.Hol lehet az? Nem tudhatom. hogy az a szőrruhás. de a királyfi csak búsult. lehúzta az ujjáról a gyűrűt. gyorsan szaladt haza. ne félj!” Megvárta az estét megint. no . mikor a királyfi odaért. Úgy fájt a szíve. mint a két azelőtt való estén. mint az a szőrruhás libapásztor. mérgesen elkapta annak a legénynek a kezéből. Minden szívszándéka a lány felé volt már fordulva. A királyfi már nem tudott magának parancsolni. és gondoljon rá. csak a búnak adta magát. mással táncolt. hogy az. köd utánam! -. ment a bálba. hogy valahogy mégis betette a tálba a gyűrűt. hogy mondja már meg. keresztül akart menni mindenkin. hogy honnan való. hogy hova való.köd előttem. hogy senki. Hát mi volt? A gyűrű. . A szomszédunkban van egy öreg ember. mert akkor csakugyan felakasztatlak! De így nem lesz semmi bajod. hát csak megcsördül a kanál valamiben. de lélekre. Mikor beviszik az ételt. felvette a gyémántruhát. de hamarabb is ott volt. Most már baj van! Nem merte megmondani. krajcár se maradt a zsebében. de ezeket a helyeket még ő sem ismeri! De a lány nem világosította fel. megfésülködött. mindig a lába alatt volt. Hát csak tagadta. Odament az anyja. Kiveszik. A konyhában sustorgott már a sok étel.Szakács! Mondd meg. kérdeztem attól. a lány is addig sündörgött. akit ő úgy szeret. mert akkor őt biztosan felakasztják.De a szakács került-fordult. „Jól van. elillant. aki már sok országot bejárt.Azzal a tükröt hozzávágta a lányhoz. A libapásztor is bemegy a konyhába.Hívd be mindjárt! Tisztítsa ki magát szépen. hogy majd meghalt bele. A lány azt felelte: . Már javában táncolt. A királyfi meg odavolt nagyon. 241 . a lány is behajtott. Ott levette a ruháját. olyan szomorú volt. hogy megint szóljon a királyfi a hazakísérésről. Most még jobban mulattak. ha bevallod! Mit volt mit tenni! Bevallotta a szakács. ott sündörög a szakács körül. . aztán jöjjön be! A libapásztor szépen megmosakodott. a bálban is csak tört-vágott. Odament. apja. hogy őrizze meg. felvette a hétköznapló rongyosat. de már nem várta meg. ki járt ott. megnézik. Azzal aztán kiszaladt. addig forgolódott. mint te. merítenek a tálból. hogy ott más nem járt. csak a lány volt minden gondolata. A királyfi már nagyon szerelmes volt. mert ő el akarja venni! A lány meg is ígérte. Hogy az megszökött.gondolta magában a lány majd hamarabb ott leszek én. aztán ő táncoltatta. nem hajtott az senkire se. mint a királyfi. A királyfi nem tudta nézni. szavát se lehetett venni.Mit keresel te itt? Tisztulj innen mindjárt! . Mikor hazament. odaadta a lánynak. egyenest az ólba. mint a pille. mert ahogy eddig mondta.Tükörütővárra! . Bement. Megint megkérdezte. akármerre lépett. felvett egy gyémántruhát . azoknak még a hírét se hallotta. Hívatták aztán a szakácsot: ki járt a konyhában? Megijedt a szakács. .

lett olyan vigasság. amiért azt mondtam. ugyan kit hívjanak már meg? Hát többek között meghívták a lány apját is. hogy úgy szeretem magát. tán még most is élnek. A lány a királyfinak a felesége lett. 242 . jó kedve van mindenkinek. az apjának csak úgy csurgott a szeméből a könny. kérdezi az is: . hogy só nincs benne. ha már lagziban van! Az apja mondja aztán. A konyhában meg a lány meghagyta. hogy az apjának külön csináljanak mindent. Odamegy a lány is. mintha szomorú volna.Hát mért nem eszik. mint a sót az ételben. hogy elveszi feleségül. Akkor aztán összeölelkeztek. Látja-e. de só nélkül. ha meg nem haltak. Boldogan éltek nagyon sokáig. Készültek a lagzira. ennek adta ő a gyűrűt! Megölelte. mikor meglátta. megcsókolta. maga engem azért az egy szóért csapott el. Tanakodtak. csak a lány apja nem eszik. édesapám. mi lelte? Mért nem eszik? Tán nem jó az étel? De az ember csak hímelt-hámolt. hogy hetedhét országon se volt párja.A királyfinak a szíve majd meghasadt örömiben. Hiszen ez az. Akkor aztán odafordul a lánya: . hogy anélkül meg nem ér semmit az étel? Mikor ezt a lány elmondta.Látja-e. Kérdezik aztán. hogy jó itt minden. nagy finomul van elkészítve. édesapám? Ne szomorkodjék. Ott a lány apja is. akivel ő táncolt. meg is mondta mindjárt. olyan. csak az baj. Jön a lagzi napja. nem akart szólni.

nem nézte.ez azt jelenti. de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez.„Tisztességben. .Meg én! Az urak csak bámultak. Megszólított egy öreg embert is.De miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? . hogy az asszony mossa rám a ruhát.Hány pénzért dolgozol? . nagy jutalmat kap! Az urak gondolkodtak.Kettőből! .Ami az aranypénzen van kinyomva . Az urak utána. Körülvették.felelte rá az öreg.Találjátok ki. Egy szót se értettek ebből a beszédből. megszólított mindenkit. Az öreg valamikor a katonája volt. . azért vagyok tisztességes. mert Mátyás király megismerte esztendők múlva is.Hát négyet hova teszel? . addig meg ne magyarázd senkinek! Azzal a király továbbment.A sárba dobom! .Már csak tizenkettő! . hogy ki szolgált nála. míg a király képét nem látom . Megállapodtak tíz aranyban.Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük! Felelt Mátyás király: .Hány még a harminckettő? . Rögtön tudakolni kezdték: . öreg!” . .Tisztességben. .Meg tudnád-e fejni a bakkecskét? . . Látta ezt a király. kérték.Hatért! . Márpedig a tiszta ruha tisztesség.Mátyás király meg az öreg ember Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. .kérdezte a király. hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket. . Kedves volt mindenkihez.mondta az öreg. S ezért mondtam. Egy-két szó után rögtön rá is ismert. ki-mi.felelte az öreg. öreg! .kérdezték az urak.kérdezték az urak.Hol? Milyen képét? . . 243 .Hányból élsz? . .Addig nem mondhatok semmit. Az öreg most már elkezdte a magyarázatot. hogy köszönöm az asszonynak.mondta a király.Míg a képemet meg nem látod. unszolták. . s nevetve még azt mondta: . Aki kitalálja.Köszönöm az asszonynak! .mondta az öreg.

Megmondom tíz aranyért! Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is. Már csak egy kérdés volt hátra. .Hát az mit jelent.Hát az mit jelent: „Hány még a harminckettő?” . de most már csak tizenkettő van. Kettőből magam élek. ahogyan most az urakat megfejtem! 244 . hogy „a bakkecskéket hogyan fejed meg?” . .Legénykoromban harminckét fogam volt. Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat. mintha a sárba dobnám! .Az azt. ez azt jelenti felelte nevetve az öreg. .Hat pénzt keresek.felelte az öreg. négyet a fiamra költök. az pedig annyi..

mondja a burkus király.mondja Mátyás -. mert felakasztana Mátyás király. Mint pajtások köszöntötték egymást. a szállására. mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal: én majd megcsalom! Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort.Igaz . . meg van egy olyan juhászom.Isten hozta.Én is odaadom fele országomat. Mondja a burkus király: . a húst edd meg. nem tett-e valami étőt beléje. hogy nem hazudik . hogy hazudik.Ne búsuljon . Köszönti a juhászt. . ráadásul hat lovat meg hintót.nem hazudik ez. a világért se adnám. addig incselkedett. mert én megcsalom. hogy az még sosem hazudott.Nyúzd meg a bárányt. No.Én megmutatom. van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom. Nem. Pénz néki nem kell. a juhászokhoz. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak. 245 . csak a bőre! Megnyúzta a juhász.mondja az a lány -. . Látni akarta a juhász. hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt. Jó. hogy fog hazudni! . hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja. De azt mondja neki a juhász. ha nem hazudik . hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Az visszaköszönti: . hogy végül megitták a bort is. Azt mondja a burkus király: . . ha a lány hozzámegy rögtön feleségül. Hazavitte a lány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét.Fogadok akármibe. csak add nekem az aranyszőrű bárányt. Addig-addig beszélt a lány. De nem.De én megmutatom. hogy maga király .Megismerem én a szaván. Sokat szabódott a leány. olyan nincs! . hogy magának aranyszőrű báránya van! .Azt hallottam. Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására.De .Jaj . Mondja a burkus király: . jó mézesen.mondja Mátyás király .Fele országomat odaadom. Azt mondja aztán a lány a juhásznak: . . de úgy hogy muszáj. Még több pénzt ígért neki a burkus király.mondja a juhász. örvendezett az apja.Mátyás király meg az igazmondó juhász Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Ott volt a lánya is. hogy a juhászt megcsalja. hogy én király vagyok? . és csak búsul és búsul.Honnét ismersz te engemet. hogy a lánya meg tudta csalni a juhászt. és indult ki rögtön a tanyára. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába. király uram! . kezet fognak. ha megtudja.mondja a juhász -. de végül mégis beleegyezett. mert nékem a húsa nem kell. De a lánynak kellett előbb inni belőle. a juhász nem állt kötélnek.Adok én neked sok pénzt. hogy hazudjon. és megy haza. Avval jó éjszakát mond a burkus király.mondja Mátyás király. mert pénze van elég.

És így lett a juhászból burkus király. .Mi hír a tanyán? . De azt mondja a juhász: . Harmadszor is talált egy egérlyukat.Eljött a reggel. reá a kalapját. csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba. belétette a pálcáját. Mert ha hazudott volna. és köszöntötte király uramnak a botot. hogyan is fog hazudni. búsult a juhász.mondta a király -.Éljen! . mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem.vélte hallani a király hangját -. és ment tovább a király kastélya felé. úgyis megszerették egymást. . mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját. . a farkas megette! Mikor kimondta. hogy hazudik-e a juhász. . ha a király elé kerül. 246 . megijedt. a maga nevében: . .Hazudsz . . Elhátrált aztán tőle.No .Nincs semmi egyéb. Indult a kastélyba.Nincs egyéb.mondja a burkus király -. csak az. meg feléje ment. hogy az aranyszőrű bárány elveszett. és most várták mind. Nagy volt Mátyás király öröme. és ment tovább.Hazudsz . hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak. Mátyás királynak a burkus király.mondja a juhásznak.Hát hozd bé a bárányt! . és köszöntötte király uramnak a botot. mert a többit is ellopták volna. . reá a kalapját. Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát. én is odaadom a lányom. Kivette most is a kalapját meg a botját.Ellopták az aranyszőrű bárányt. a két király közt. Ismét kivette a pálcáját.Ott ül középhelyt. a kastély felé. mert a többi is bedöglött volna. . . Mátyás király palotájába.mondta Mátyás király a juhásznak.kérdi Mátyás király.Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát. Ismét talált egy egérlyukat. Beszúrta botját egy egérlyukba.Ott biz nincs más. ismét beletette a pálcáját. köszöntötte király uramnak.Mi újság a tanyán? . hogy ne tudja meg. amit tőle elnyertem. Bemegy a juhász. és ment tovább.Hazudsz.Mi újság a tanyán? . Mondta a király nevében saját magának: . hogy az aranyszőrű bárány elveszett. . a kalapját reátette a botra. . A bőrt már odavitte volt. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával.Mi újság a tanyán? Mondta erre ő. és útközben elpróbálta. és köszönti a két királyt és a lányt is.

de olyan földbe. feleletül a kérésre: . S azt mondta neki: . Egy idő múlva azt mondja a lány az apjának: . hogy én előbb vérét vétessem a kőnek? Furfangos egy ember vagy te! A székely ember nem akart más tudásával díszelegni. hogy fa nélkül megnőjenek. Egyszer egy székely ember is ment arra a lányával. nem a kő megnyúzását. hogy van egy lányocskája. most neked is adott Mátyás király bajt eleget! A lányocska azonban csak mosolygott. s odaáll a kőhöz. ez a király akarata! Jutalmat ad érte! Így akarja kipróbálni a népe eszét! Kimegy a hű szolga. amikor még legényember volt. Elmondta szépen. aki próbálta. még a lányáéval sem. és mondja meg neki. megvitte Mátyás királynak az üzenetet.No. hogy azt a követ nyúzza meg. Azzal s a jutalom ígéréssel sok embert odakerített. De tetszett neki az egyenes szó. S mondja a parancsot. Ez a király parancsolata. kerítsd oda. s azt mondta ennek a hű emberének: . És csak várt. hogy segítsen azoknak. volt egy hű szolgája. Azt mondja Mátyás király a székely embernek. mit tehetett. S mind csak azt mondta: . Menj ki az országútra. aki csak az országúton elmegy. Egyszeribe föltörte.Van kint az országút mellett egy kő. annak a fejéből való ez a gondolat. Mátyás király is várt. Mátyás királyhoz. 247 . A székely ember fölment most is szépen Budára. de mindmegannyi a vállát húzogatta. Azt mondta neki: . ahogy a többiek ott nyúlkálódnak s tanakodnak: . volt. akik épp próbálták volna a nyúzást. De most már csak a lány válaszát várta. hazavitte a két diót.Mátyás király és a székely ember lánya Mátyás királynak.Hát te honnan tanultad ezt. Adott a székely embernek egy csomó pénzt. Azt is odakerítette a szolga. most már menjen fel apám Mátyás királyhoz. s odaadta a lányának.Ugyan már! Hogy nyúzzunk meg egy követ? Volt. Ültesse el őket.Apám. menjen fel kend Budára Mátyás királyhoz. aki meg sem próbálta.Vidd el ezt a lányodnak. S ment egyenest Budára. És minden embert. A lány két kis keblecskéje volt az. meg két szem diót. akkor majd megnyúzzuk! Ránézett a székely ember a lányára. Egyszer csak azt mondja a lányocska.No. Gondolt egyszer valamit a király. Mert jutalmul talán feleségül is veszem! A székely ember. te székely ember. s megette a két diót. állj a kő mellé. Mondja meg neki. Amellől a hű szolgáját is visszarendelte. Akkor jöjjön fel hozzám. s bólintott. hogy már kifejlődtek a diók. hogy vétesse előbb a kőnek a vérit. Mátyás király nézett egyet.

de egy más embernek a szekere alatt. s nem többől. Vagyis volt ajándék. ki akarta húzni a csikót a másik szekér alól. Meglett a nagy bál. épp csak meghajtotta magát. Volt az apjának egy nagy hálója. hogy abból a két szál kenderből. csöllőt.Mondd meg a lányodnak. egy szegény embernek a kancája lefeküdt. hogy csináljon előbb ő ebből a két forgácsból szövőszéket. nem is. annak megfogta a farkát. Mátyás király. mégpedig úgy. S adott most is a székely embernek egy csomó pénzt. Akkor majd én is csinálok rajta főkötőt abból a két szál kenderből. Volt az apjának egy szamara. A székely ember ismét megjárta Budát. De az ember.Mátyás király meghallgatta az üzenetet. hogy ha igazán olyan nagyon okos. s azt mondta az apjának: . Elővette a szitát. de csak a visszájukról. s ment a nyomán. herceget kap férjül! Visszaüzent erre a székely ember lánya. csináljon főkötőt a királyi rezidenciának. akkor jöjjön föl ő is Budára hozzám. s adott a székely embernek két szál kendert. amikor pedig belép. Mivel pedig nemcsak okos volt. Mátyás király erre azt üzente a székely emberrel. hogy a csikót az ő szekere csikózta! 248 . szitába tette: az lesz az ajándék. Hozzon ajándékot is. Mikor a szegény ember meglátta. amennyi kell. s ha olyan dolgos is. Ruha helyett hálóban volt. A király fordíttassa ki előbb a korsókat. De a lány egyszeribe fogott egy verebet. én magam veszem feleségül. se öltözve. se öltözetlen. amely előtt nem is voltak lovak. mint okos. és csikót ellett. azt az üzenetet küldte a székely lánykának. meg szép is. megmátkásodtak. mert színéről semmit sem lehet szépen megfoldani. s mégse lett. nem engedte: azt mondta. de úgy. vagyis köszönt is. S ő meg. Így nem az ország útján ment. vagyis föl is volt öltözve. ruhaként azt vette föl.mondta otthon a szegény székely. nem is. Nagy vásár Budán! Amint a szekerek összegyúróztak. De a lány látott az udvaron két szál forgácsot. elindította maga előtt. tele van a padlásom lukas korsóval. A székely ember azt a két szál kendert szomorúan vitte haza a lányának: hogy csinál az abból főkötőt? Mondta is a lányának: .No. Gondolkodott. Amikor odaért a királyhoz. hogy se az úton. vetélő fát. Mátyás király rögtön fölkelt a trónusáról. mikor Mátyás királynak a lakodalma volt. egyszeribe megcsókolta. hogy a kancája megcsikózott. míg új házasok voltak! De egyszer nagy sokadalom lett a városban. hanem dolgos is. akié a szekér volt.Vigye fel kend ezt Mátyás királynak. ne is! . Nagyon jól éltek egy darabig.Most adott csak a király bajt neked! S szóról szóra elmondta a király parancsát. annak a jó eszű kislánynak: . és mondja meg neki. most már tetézve adott bajt neked a király! . Felvette. megmutatta a verebet. se az útfélen. Mátyás király most azt felelte: . olyan bál volt. kezet fogott vele. de nem szólt. hogy mégse hozzon. Ha azt mind befoldja. Az persze rögtön elrepült. hogy ő szívesen megfoldja a korsókat.Mondd meg a lányodnak. köszönjön is. hanem a szamár nyomán. hogy a Duna vize egyszer s akkor válott volt borrá.

amire a királyné tanította: .Azt jó szívvel megengedem. hogy elvigyem magammal. azt is elvihessem magammal! Azt mondta erre a király: . Mikor Mátyás király másnap megébredett. a hálóval pedig úgy csinálj. Hát ahogy este lett. Úgy is tett a szegény ember. mintha a halat kergetnéd a háló felé. hogy szegény ember vagy! No de én segítek rajtad! Menj el. Elhatározta. te. neked visszarendelem a csikódat. amivel a vízben szokás halászni s evezni. hogy a homokban halat keres! Mondja rá a szegény ember azt.Hej. Be is ment rögtön Mátyás király feleségéhez. hogy az urának olyan szokása van. hogy a királyné még okosabb. a nap meg ne süsse ott többet! Azt mondta erre csöndesen az asszony.Felpanaszolták végül a királynak is a dolgot. és ott a homokban csapkodj az evezővel. hogy a felesége ilyen tanácsot adott a szegény embernek. csak engedd meg. azt mondja: . Azt mondja neki a királyné. mint az ura. amit legjobban szeretek. szegény ember! Látszik. te szerencsétlen ember. De a számadásnak nincs vége a megszégyenítésemért! A király úgy megharagudott. meglátta. És a király arra járt. elmegyek. ahogy kijönnek a törvényházból. amelynek még üveg sem volt az ablakán. és látja.Ó.Megengedted. neked ez nem baj. No de. De bizony azt mondta Mátyás király is.Bizony nincs ott hal! De a szekér aljának sincsen csikója! . Tudta. hogy bemegy a királynéhoz. és bár máig se haltak volna meg! 249 . mintha halásznál. és szerezz egy hálót és egy evezőt. Nagyon megbúsulta a szegény kárvallott ember magát. és attól kér tanácsot. hogy rögtön bement a feleségéhez.Mi az? Hol vagyok? Ki merte ezt tenni velem? Azt mondja csöndesen a királyné: . Még aznap elköltözött az asszony egy kis házba. négy emberrel odament. hogy alig lát ki az ablakon. hát elhoztalak magammal! Erre megcsókolták egymást. hogy ha este lefekszik a paplanos ágyba. és elvitette a királyt is oda. abba a hártyás ablakú házba. csak hártya. ismerve az ura hirtelen természetét: . a hajdani okos székely lányka: . a paplannak a négy szegét megfogatta. hogy azé a csikó. tudom. ahová ő költözött. mit hall? Azt. Menj ki a mezőre. Rögtön behívatta. ráripakodott. akár tüstént. hogy micsoda szamár ember kend. hogy eltakarodjék azonnal a házból. sőt igazságot. hogy amit legjobban szeretek s kedvelek. rögtön igen mélyen elalszik. olyant. és elpanaszolta neki a baját.Nem bánom. akinek a szekere alatt találták. hogy a feleségem tanácsolta neked ezt! No.

megint harmincat rávertek.Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is. Az új kastély fele már készen volt. Eltelt néhány esztendő. Nem is csinált semmit.Hát hogy adnád nekem ezeknek a libáknak párját? . mikor Döbrögben vásár volt. Visszajött hát a szülőföldjére. Tizenhat volt a kisliba. földesúrnak. de te sem szabod ám meg! Odaadod-e egy kurta forintért? . az annál jobban a begyiben maradt. De csak nem emésztette meg a mérgét. De az anyja: . Nosza. mint egy ácsmester. A libák éppen akkorra növekedtek meg. A libákat is hajtsátok oda. S még az apámnak sem adom alább . Odaér a döbrögi vásárra. úgy ment el a döbrögi úr városába. és kísérjétek a házamhoz. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett.Jól van! De visszafizetem én ezt még háromszor az úrnak! Döbrögi urat elöntötte a méreg. szépen kifaragva.Nem adom! Két máriás az ára. 250 . Azt mondja a legény az anyjának: . te huncut akasztófáravaló. Inkább a kuckóban ült. vágjatok rá még harmincat! Újra megfogták Matyit. Az anyja már nem ellenkezett. legfeljebb arra volt kapható.Ludas Matyi Volt egyszer egy asszony. Matyinak hívták. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni. A legény a három nagy libát visszaverte. Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához.mondja a legény. eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát. Még aznap mit hall? Azt. Rájuk parancsol: . Kiment Matyi. mondtam! Döbrögi úr mögött ott volt két katona. lefektették a deresre. méregeti a fát.Nem dolgozom másnak! . Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. . hogy új kastélyt csináltat a döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába. Avval eleresztették. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni.mondta az anyjának. pedig már legényszámba ment. Ez lett a libák ára! Azt mondja Matyi.Fogjátok meg a huncutot.Anyám.Ejnye . . de amit gondolt. ha már olyan mehetnékje van. sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra. mondja a legényeknek: . nem tudta napszámba eregetni.Ennek két máriás párjaként az ára. nekem. Döbrögre.mondja a döbrögi Döbrögi úr -. most már nem szólt. a város ura. hogy ő elhajtja a libákat a vásárra. hogy őrizte a libákat. én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra. hát menjen. a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc. és azt kérdi tőle: . Matyira meg jó huszonötöt rávertek. volt annak egy fia. Odamegy hozzá a vásárban Döbrögi úr. A libákat ingyen elvették tőle. amikor föltápászkodott a deresről: . a tizenhat fiatalt meg elhajtotta. De a legény csak felcihelődött. Matyi odament. ha az noszogatta.Fogjátok meg ezt az akasztanivalót.

még beljebb. s két megveréssel adósa vagyok! Evvel otthagyta Döbrögi urat. Döbrögi úr átöleli a fát.Mérje csak meg az úr a törzsét. alighanem jó lesz ez is. Rászól az ácsmester a döbrögi úrra: .Nem vagyok én ács. hogy valami külső országi ácsmester van az ő házánál. Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. hanem kár volna ilyen dibdáb fával berakni.Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi. A száját meg betömte száraz mohával. hát szebbet vágatok. Kivette a zsebéből a libák árát. hogy hát mit csináljon. Nyögi inkább: . mivel az úr a némaságában is nagyon kérdezőn meregette és forgatta a szemét: . Haladnak a sűrűbe.Döbrögi úr meglátja. mint az innensőn. Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. hogy melyik is volna jó az épületre. Odamennek Döbrögi úrhoz. hogy még kétszer eljön. Ki sem kelt az ágyból.Az épület. micsoda is ő. mivel ez nem erre való. Gondolt egyet. 251 . hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas! Az is leszek most már mindég.Jó lesz ez az épületfa? Azt mondja az ácsmester: . lepedőben. hogy lássa. Keresi. Azt mondja Matyi: . Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat. és nekiállítják a száz fejszés embert. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Még kétszer eljövök. Jöjjön ki velem. szebbnél szebb fák vannak benne. Azt mondja végre az ácsmesternek: . és bekeresik az egész erdőt. amíg kedve tartotta. A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte az úr két kezét. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak. majd hogy végleg meg nem kukult az ijedtségben. S mennek beljebb. Mennek ki az erdőbe. hát elindultak láncba állva. s addig hegedült vele az úron. Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. De mikor volt az! Én már el is feledtem! Ő meg azt mondta. de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. ahová a favágásnak még a hangja se hallik. zsineggel. keresi az ácsmester az alkalmas fát. aztán elpihentek. inkább a másvilágon van. Ő maga persze hintóra ült az ácsmesterrel. s indult. mondhatom. Kimegy. De még azt hozzátette. Megkérdezte: . mint mikor vadászok nyulat hajtanak. az megjárja. elég vastag-e. Ezt várta csak Matyi. s kérdezi tőle. akinek a lúdjait egyszer elvettem. Bemennek oda. hogy a kiáltozást ne hallják. válassza ki! Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe. hát látják. hogy kicsoda. a maga zsebébe rakta. Úgy meg van csépázva. Ha ez nem rávaló. Döbrögi úr gondolkodik. hogy alig tud szólni. Aztán levágott egy hajlós botot. hogy jöjjenek orvosolni. A száz fejszés levágta a fákat. hogy vágják ki a fákat sorra. és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza. és megver! Hazavitték Döbrögi urat. mert három visszafizetést ígértem. Kijelölgeti őket. de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását.Van nekem egy erdőm. ahol a legsűrűbb.Külsőországi ácsmester vagyok! Igen híres.

hogy újra el kellene már menni Döbrögi urat megkeresni.Felöltözött tudós doktornak. s elhajtatott Döbrög városába. aki meggyógyítaná. Amikor eladta. gyökerekkel. csak Döbrögi úr meg Ludas Matyi. Aztán mindenféle cselédet elküldött az erdőre füvekért. aki valóban meggyógyította Döbrögi urat. . Egyszer csak hallja. Aztán azt mondta: . és fürdőnek való vizet melegíttetett. várta az urat. és elvette belőle a ludak árát. Ránéz Döbrögi úr az ókulárés doktorra. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához. Odaállt ő is a többi gazda közé.mondta Matyi. nehogy hozzáférhessen a Ludas Matyi. 252 . nézegeti. s ugyancsak megkúrálta.Ha lehet. amikor a doktor után kérdezősködtek: . hogy Döbrögi úr rémisztően nagy beteg. csóválgatja a fejét. az mindenkit meggyógyít. hanem Ludas Matyi! .Nem volt az doktor! Hanem Ludas Matyi! No. Jöjjenek érte! Hintón mentek érte. mind előszedte. Lókereskedőnek öltözött. gyökerekért. hogy meggyógyulok? Az orvos nagy vártatva válaszol: . Matyi elővett egy jó erős botot. Az úr most beszélhetett volna. Hazajöttek a cselédek a füvekkel.Most jön a kúra! . ha csak az nem. Az ettől fogva mindig strázsáltatta magát a katonáival. meg is tudom gyógyítani! Megörül ennek a fogadós. Amennyi pénzt csak talált a sublótban meg az almáriumban. A háznál nem maradt senki más. Mondja erre Matyi. Megszállt a fogadóban. kocsit fogadott. s azt mondja neki lassú hangon: . a sok pénzért csak eljöttek a doktorok. Egyszer megint vásár esett abban a városban. de rémületében most is csak a szemét meresztette. Kérdi a fogadóstól: . igen nagy fizetséget kapna. szerzett magának egy jó lovat. nem bízik hozzám. és árulta a lovát.Nem vagyok én doktor. Ludas Matyi pedig mindjárt tüzet rakatott a szakácsnéval. Ha akadna doktor. mint afféle külsőországi doktor.Nincs egyéb. hogy az ő lova a legjobb futó ló a környéken. ott egy kicsikét mulat s beszélget. és akadt egy.Mi újság másképp ebben a városban? Azt mondja a fogadós: . Mikor a háznál levők mind eltakarodtak.Már kétszer itt voltam! De még egyszer eljövök! A veréstől Döbrögi úr persze még betegebb lett. végigtapogatja. nézelődött a vásárban. megsimogatva a fölragasztott szakállát: .Én fel merem vállalni. amint az egyik ember dicsekszik azzal. Odalép a doktor a beteghez. meggyógyítom! Megvidámult egy kicsit Döbrögi úr. és így ment el a vásárba. tovább ténfergett. De lassan el is felejtkezett róla.Ugye.mondta neki. s odaáll az úrhoz: . de az úr csak nyögni tudta. hogy van itt egy külsőországi doktor. Ludas Matyinak megint csak eszébe jutott.

Fogd ki. elkiáltja magát: . Azután a ludak árát megint kivette a zsebéből. 253 . ha meg nem halt. Ki is mentek két órakor a város végére.Ludas Matyi odalép. Döbrögi úr maga maradt a hintón. ahogy kívánom. s csendesen odamondta neki: . akkor kiáltsa el magát. Az ember ráállt. mert különben eloltják a gyertyáját. hát .Nem az volt a Ludas Matyi! Hanem én vagyok az! Az úr majdnem ájultan nyeklett vissza az ülésre. a hajdú a másikra. mind! A kocsis hamar felült az egyik lóra.Megteszem. két aranyat kap. hogy ez volt az utolsó. Hamar mondja erre Döbrögi úr: . ha megteszi oda a próbafutást.Én vagyok Ludas Matyi! De aztán jól megcsapkodta a lovát. Menjetek. a lovakat! Utána! Aki elfogja a gazembert. hogy: Én vagyok Ludas Matyi! Hanem aztán vágtasson ám. Az ember erre is ráállt. Azzal Matyi eltűnt. A Ludas Matyi akkor szépen melléje állt. kocsis. s ha majd Döbrögi úr jön a hintóval. azt mondja: . utána eredtek. s egy más tájon telepedett meg. üljön föl rá. . Akkor érkezett Döbrögi úr a hintón. s még ma is él. s azt mondja annak az embernek: . onnan nézte az üldözést. álljon ide a lovával az útra.mondja Ludas Matyi -.Igazán? Mert én épp olyan lovat akarok! Megveszem.No. De Ludas Matyi csak megadta neki a harmadik részletet is. Az ember odalovagolt a hintóhoz. s megmondta neki. úgy. ott vett magának feleséget.

. minden percben várom. ha a felesége lebetegszik? Mert még bába sem volt. de annál még nagyobb baj is van. akinek annyi gyermeke volt. de nem kaptak az egész faluban. De az asszony még jobban jajgatott. és beszél vissza: . volt egyszer két vándorló. Elérkeztek egy faluba. de tért is rögtön vissza.Még most sem lehet meg a gyerek . A két vándor most mit csinál. egy kis szalmán. Mindenütt kértek. De még annyi sem volt. milyen idő van! Újra kiment a másik vándor. A felesége épp akkor is gyereket várt. hogy nem látott kenyeret. Egyszer eljajdítja magát az asszony. Hogy az asszony annyira jajgatott. elesteledtek.Én adnék szállást.feleli rá a társa.Nem baj . ha meghúzódnak. melyik tavaszi. Bementek egy szegény emberhez.Majd lesz valami . melyik őszi. van húsz esztendeje. úgy is leheveredtek azért.Nagyon felleges az idő. . Szállást akartak kérni. Kértek egy kis kenyeret: . A feleségem úgy áll. Azt mondja az egyik vándor a másiknak: . az volt az ágyuk. Azt mondja: . Amint jöttek-mentek erre s arra. hogy lepedőt tegyenek a szalmára. csak nem állta most sem tovább szó nélkül az első vándor: 254 . akkor még nem lehet meg a gyerek! De az asszony már nagyon jajgatott. hol nem volt.Jaj . meghúzódunk mi a földön is. Azt mondja ez a szegény ember: .mondja -. éhen.A koporsóba tett fiú Hol volt. mindjárt meghalok! Na. megijedt a szegény ember.felelte a két vándor -. ahová lefeküdjetek. hogy nem tudta azt sem.mondja rá a szegény ember -. milyen idő van! Kiment a másik vándor.Van ennivaló? Azt mondja a szegény ember. csak hamupogácsával élnek. megint megszólalt az első vándor: . hogy megszül. .Menj ki ismét.Eredj ki. Akkor mi lesz magukkal? .Most már egy kicsit oszlik a felleg.Na . . mindenütt elutasították a két vándort. nézd meg. A szegény ember hozott be szalmát.feleli a társa -. és nézd meg. Szép rendben lefeküdtek azután. Hogy az asszony annyira jajgatott. hogy mi lesz most.Akkor jól van . de még hely sincs.válaszolja a két vándor. annyi a gyermekünk! . Nahát.

mondja -. ez a két vándor itt felejtette a gyűrűjét! Itt volt a szalma között. aki ezt a gyereket elviszi megkeresztelni! . Egy nagygazdának. még a kalapját is levette. hogy azt kereszteljék előbb. Tartják szép rendben a nagygazda lányát a keresztanyák. megtalálta a gyűrűt.annak volt. azt hozom maguk után. De megszólal ekkor az egyik vándor: . . Megyek .Ott felejtette valamelyikük a gyűrűjét. hogy még azt sem kapok. jöjjenek vissza.feleli a szegény ember. Na. merre mennek. aki nagyon gazdag volt: annak egy kislánya született. ne a szegény ember gyermekét. nézd meg. milyen idő van! Megint kiment a társa. futott ki a faluból.Visszamegyünk szívesen! Vissza is mentek. aki elvigye keresztelni a gyereket -. 255 . de azok nem hallották. Úgy vitte meztelenül a két vándor a gyereket a keresztelőre.Legyenek szívesek. lihegve azt mondja: .Nagyon szép tiszta idő van. amikor a szegény emberét. s visszaszól: . emberek! Elébbvaló a kalap. Még a kalapjával is integetett a szegény ember. mert én annyira szegény vagyok. Odaszól a másiknak: . Pedig csak megpróbálta..Eredj csak ki ismét. ahogy mentek. A két vándor útnak indult. . lássuk. olyan szegények voltak. Egy perc alatt megszült az asszony: szép fiúgyereke lett. Szép rendben a szegény ember kivitte a szalmát a ház földjéről. vajon mi lehet a baj? . mi a baj! Mikor elérte a két vándort a szegény ember.Köszönjük szépen. A nagygazdának a lányát is éppen akkor vitték keresztelni.Várjuk meg .Nem úgy.Jaj . De az öregebbik otthagyta a gyűrűjét a szalma közt. Hát meglátta a két vándort. felvirradtak. mint a főkötő! Így aztán előbb keresztelték meg a szegény ember gyermekét. az a szegény ember nagyon fut utánunk. aki nem adott szállást a vándoroknak. mintha ottfelejtette volna. Kiáltott utánuk. . merre indultak! De a szegény ember azért csak megindult. Épp annak a gazdag embernek. Ez idő alatt a szomszédban is született egy gyermek.mondja a másik -. hogy utánunk hozta .feleli az öregebbik vándor.szól oda a feleségének -. Egyszer aztán meghallotta az egyik vándor.Hát akkor máris volna nekem egy kérésem . A gyermeket nem tudták mibe takarni. . utánuk viszem! De merre? Azt sem tudom.Te. nem volt arra való ruhájuk. meg fogjuk magának hálálni! . hogy milyen szíve van a szegény embernek. Sehol egy darab felleg sincs! .Most már megszülethetik a gyermek . jól van.mondja az öregebbik -.

Nincs egy kis lisztje. mit ád az a koldus a keresztkomáknak enni.nyugtatja a vándor -. .kérdi meglepődve az asszony.mondja az egyik vándor -. aztán megáztatta. még a szalonnamadzagot is megette az egér. húsz esztendeje is van. .mondja a vándor az asszonynak. hogy két vándor vitte a szegény ember gyermekét keresztelni.Menjen csak . mióta nem láttam lisztnek színét sem! .felelték lentről -. hogy sütne nekünk pogácsát? . hogy egymást éri a szalonna. amelyiket előbb érte! Lelökött egy nagy disznóoldalt egészben.azt mondja a szegény asszony -. és vesse be már! . . Megkérdi tőle az egyik vándor: . nem maradt-e ott valahol egy kis hús. Hátha tud egy kis lisztet összekaparni! Kiment az asszony. Leszól a padlásról: .Melyiket lökjem le? . elmondták az esetet a keresztanyák a nagygazdának. Lett belőle olyan kicsi csomó.bátorította a vándor -.sopánkodik a szegény ember -. Nézze meg. szaggassa ki hatfelé azt a kis tésztát. hogy gyújtson be a kemencébe. mint egy szem kukorica. Erre a nagygazda nagyon megharagudott. és azok nem engedték a nagygazda lányát előbb sorra kerülni. De nem volt ott mit dagasztani. hogy menjen fel a padlásra. .Na .Jaj .kérdi.Hát elvész az a teknőben . mindenféle.Ahogy hazamentek a keresztelőről.Jaj . hadd égjen a tűz. tegye a teknőbe! . hát annyi a hús.Ne törődjön vele .Ne törődjön vele.mondja neki a vándor -. Azt mondták. hiába született akkor éjszaka a gyereke. amit a füst bekormozott. és nézzen körül! Megyen az ember fel.Na .Széjjelég ebben a nagy tűzben! Sohasem látja ezt meg senki. . belevágta a fejét egy nagy disznóoldalba. mint a főkötő. csak szaggassa ki hatfelé. .Hova tegyem én ezt? . nézze meg a hordót! Oda a hordó tetejére szokták tenni a lisztet.Na. Néz körül. Azt mondja az egyik vándor az embernek. kolbász. kapart össze annyi lisztet. azt emlegette.Menjen csak . orja. . Az asszonynak meg azt mondták a vándorok.Azt . dagassza meg! . . aztán be a kemencébe! 256 . . Az asszony aztán megdagasztotta. hogy majd megnézik. Az asszony jól befűtötte a kemencét. Mikor fellép a padlásra.mondja a szegény asszony.mondta a vándor -. hogy talán lett volna egy gyűszűvel. Elmondták. csak tegye a teknőbe! Belétette a teknőbe. hogy előbbvaló a kalap. csak összesöpörte. amikor még hamupogácsájuk sem igen van! De a szegény asszony nem volt ám beteg. ahogy szokták egy sütet kenyérnek.

Te. nem itt! . Hát a hamushordó tele szép piros borral Visz bé egy nagy kannával belőle. de nem volt nagyobb egy-egy darab. az én lányomat venné el? . az a koldus mit ad a keresztapának most enni? Az asszonyok.Olyan piros bort isznak. . Egyegy nagy oldalcsontot kivetett az ablakon.azt mondja a szegény ember -. Az asszony elcsodálkozott. az egyik vándor észrevette. nem lát ebből senki kenyeret! Egyszer megszólal a vándor. mi van ott. ki tudja mióta! De az is kifolyt belőle. . daloltak.mondja a vándor -. Elmentek a szegény emberhez. De még az asszonyok is meghallották amit mondott: . kíváncsiak voltak.Ugyan. összeültek vacsorázni.Ott van komaság. sem húsa! Az oldalt odavetették a nagy lábosba. mulattak. mint a véka. Végül is annyit hajigált ki húsból. Csodálkozva kérdi tőlük: . . .Ni. Berakta abba a nagy kemencébe. van ott bor egy egész hordóval. meglásd. bőven. nem hagyták ott. .mondják az asszonyok.biztatta a vándor. .felelik rá az asszonyok. hogy van-e egy kis bora.Jó ez! Ez komaság! Nem olyan. megsütötte-e már a kenyeret a kemencében a tűz! Benéz az asszony. Az asszonyok felszedték az oldalcsontokat. úgy el van száradva. Kimegyen a szegény ember. Lemegy a pincébe. . mint a vér. . hogy nézze meg.háborodik fel a nagygazda.mondja. nem a kutyáknak . Elkészült a vacsora. Evés közben odasúg az egyik vándor a másiknak. maga meg eltagadta volna. hogy minden asszony szedett egy nagy kötővel. A szegény embernél meg csak eszegetnek tovább. hát hat olyan nagy kenyér volt a kemencében. asszonyok? .Mi. Azt is felszedték az asszonyok a kötőjükbe. hogy az ablak alatt van valaki. . nézze meg a pincében! . hogy jó lesz a kutyáknak! Mi pedig felszedtük. hamut tartunk mi a hordóban. hogy mi lett abból a csepp kis morzsa tésztából! Megint mondja az egyik vándor a szegény embernek. leskelődni. mint ahogy szoktak. ez a fiú még a nagygazdának a lányát veszi el feleségül! Az asszonyok ezt is megmondták a nagygazdának.Nahát. gondolja magában. . Azt mondja a nagygazda a komáinak: .A szegény asszony kiszaggatta a kis tésztát hatfelé.Menjen csak. hogy volt még rajta hús is.Hát . Ahogy ott leskelődtek. mint ahol mi vagyunk! Akkor egy nagy darab fehér kenyeret hajított ki a vándor. hogy nincsen sem bora. Olyat. hogy jó lesz nekünk. mint egy szem búza.Haj. A nagygazdánál meg állott a nagy komaság. Na. kenyérből a vándor.Jó lesz ez a kutyáknak! . milyen húsokat hajigálnak ki az ablakon.Na ugye .Annak a koldusnak a fia?! Inkább megölöm azt a gyereket! 257 . Mentek vissza az asszonyok a nagygazdához.

A két vándor aztán másnap útnak indult. Elbúcsúztak a szegény embertől. A szegény embernek nem tartott sokáig az a sok hús meg a bor. Egyszer csak elfogyott, megint csak hamupogácsára szorultak. A nagygazda ettől fogva mindig azon törte a fejét, hogyan tudná elcsalni és elpusztítani a szegény ember gyermekét. Ezért egyszer-egyszer elment a szegény emberhez, s azt mondta neki: - Add nekem ezt a kisfiút, úgysincs mit adnod neki! Még az is lehet, hogy a lányom lesz az ő felesége. Nálam jó dolga lesz. Adok érte két véka kukoricát! A szegény ember mit gondolt, mit nem, hogy ne éhezzen otthon az a szegény gyermek, odaadta két véka kukoricáért. A nagygazda első dolga volt, hogy fogta magát, csináltatott egy kis koporsót. És a szegény ember gyermekét beletette a koporsóba, s eleresztette a folyón, hadd vigye el a víz. Vitte, vitte a víz a kis koporsót. Ahogy vitte, vitte, volt a vízen egy malom, odaütődött a malomhoz a kis koporsó. A molnár éppen kint volt, halászott. Meglátta a molnár a kis koporsót. „Valahol nagy eső lehetett - gondolta magában -, kihozta ezt a kis koporsót a víz a házból!” A molnár aztán ügyesen kifogta a kis koporsót, vitte be. Mondja a feleségének: - Nézd, anyjuk, a víz egy kis koporsót hozott! Nem tudom, mi van benne. Bizonyosan valami gyermek. Hát amint felbontja a molnár a koporsót, egy szép fiúgyermek van benne. És nem halott, hanem eleven. - Ó, milyen szerencsénk van, hogy a sors ilyen gyermeket adott! Nekünk - mondja a molnár úgysem volt soha, s mivel öregek vagyunk, már nem is lesz. A gyereket kibontották, tisztába tették, megetették. Azután is mindig gondját viselték neki. Öreg ember volt a molnár, öreg a felesége is, de annál jobban örültek a gyereknek. Felnőtt a gyermek annyira, hogy már legénysorban volt. De a nagygazdának is felnőtt a lánya annyira, hogy már eladó lány volt. Hamarosan meg is kérték a nagygazda lányának a kezét, és a lány az első kérőhöz férjhez is akart menni. Már az esküvőre készültek. Befogott a nagygazda négy ökröt a szekérbe, ment a malomba egy nagy szekér búzával, hogy őrlessen a lakodalomra. Amikor a malomba megérkezik, látja, hogy egy szép szál fiatal legény van ott a malomban. Az őrölt, az öreg molnár csak járkált le és fel. Mindjárt gondolta magában, nem az a fiú lehet az, akit én víznek eresztettem? Úgy nézte, hogy az a fiú az. „Még most is övé lehet a lányom, hiába van már jegyben.” Mondja azután a molnárnak: - Legyen olyan szíves, eressze el ezt a fiút, hadd vigyen a feleségemnek egy levelet, mert elfelejtettem valamit! Azt mondja az öreg molnár: - Ereszteném, de annyi a dolga, hogy nála nélkül nem boldogulok. - Visszajön az hamar - nyugtatta a nagygazda.

258

Addig-addig rimánkodott, beszélt a nagygazda a molnárnak, hogy csak eleresztette a fiút. A fiú elindult a levéllel a nagygazda feleségéhez. Egy réten kellett keresztülmennie. A réten egy helyt nagy bokrok voltak. Amint megy a legény arra keresztül, egy bokorból csak megszólal egy ősz öreg ember: - Hová sietsz, fiam? - kérdi. - Megyek - feleli a fiú - ebbe és ebbe a faluba, egy levelet viszek a nagygazda feleségének. - Hadd lám azt a levelet! - mondja neki az öregember. - Nem szabad felbontani - tiltakozott a fiú. - Hadd lám csak! Addig erőszakolta a fiút, hogy az odaadta a levelet, és az öregember felbontotta. Olvasta mindjárt. Az volt írva a levélben: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, hát most kétszeresen fogadd meg! Végy egy embernek való mérget, ennek a legénynek add be valami italban, hogy haljon meg!” Az öregember gondolt egyet, mindjárt írt egy másik levelet. Lezárta a borítékot úgy, mint volt. - Na, fiam - mondja az öregember -, nesze a levél, vidd el, és add át az asszonynak! El is vitte a fiú a levelet. Odaadta az asszonynak. Az asszony olvassa, hát az volt a levélben írva: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, most kétszeresen fogadd meg! Ahogy ezt a levelet megkapod, a lányomat azonnal eskesd meg ezzel a legénnyel! De mindenképpen tedd meg” Hát úgy lett. Az asszony, ahogy megkapta a levelet, azonnal ment a jegyzőhöz, s hívta esketni. Össze is eskette a két fiatalt. Mert az az ősz öregember nem volt más, mint az a vándor, aki a szegény gyermek születésénél ott volt. A nagygazda, mikor megőrölt, hazament a malomból. Ahogy bément az udvarra, a két fiatal már ott állt a tornácon összeölelkezve, már ahogy a fiatalok szoktak. A nagygazda még az ostort is elhajította mérgében. - Feleség! - mondja dühösen. - Ezt írtam én neked? - Itt a levél - feleli a felesége -, nézd meg! A te írásod! Nézi a nagygazda az írást, hát csakugyan az ő írása. - Na, nem baj - azt mondja -, azért mégsem marad az övé a lányom, majd csak elpusztítom valami módon. Odafordul aztán a szegény legényhez: - Hiába esküdtél meg a lányommal, azért mégsem lesz a lányom a tied. Hanem menj el a felséges Virágkirályhoz, hozz onnan három szál virágot, csak akkor lesz a lányom a tiéd! Így aztán a fiúnak tarisznyát raktak. Útnak indult, és ment a fiú. Ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg csak el nem fogyott az ennivalója. Egyszer beérkezett egy városba. Abban a városban pedig király lakott. Gondolt a fiú egyet, elment a királyhoz, hátha kap egy kis eleséget.

259

Az a király meg úgy tele volt sebbel, fekélyekkel, hogy nem tudott tőlük mozdulni. Azt kérdi a legénytől: - Hova utazol? - Megyek - feleli a legény felség a Virágkirályhoz, három szál virágért. - Na - mondja neki -, ha odamégy, kérdezd meg tőle, miért vagyok én így sebbel, fekéllyel tele. És amikor visszafelé jössz, gyere be, és mondd meg nekem. Ezért azután ott is raktak neki tarisznyát, adtak neki az útra pénzt. Megint útnak vette magát a fiú, ment, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg egyszer újra csak elfogyott az ennivalója. Ismét elért egy várost. Abban is király lakott. Ott is bément ahhoz a királyhoz. Az meg vak volt. Az a király is azt kérdezi tőle. - Hová szándékozol te menni? Mondja azután ennek is a legény, hogy hova akar menni. - No, ha a Virágkirályhoz mégy - mondja az a király is a legénynek -, kérdezd meg tőle, miért vagyok én vak! Ha visszafelé jössz, gyere bé, és mondd meg nekem, mit hallottál! Ezért ott is raktak a fiúnak tarisznyát, és útnak eresztették. A fiú el is indult, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Most is addig ment, míg csak az elesége el nem fogyott. Ekkor elért egy nagy vizet. Hát itt hogyan megyen keresztül? Amíg tanakodik magában, látja, hogy egy asszony ott húzgál egy gályát le s fel a vízen. Odakiált az asszonynak: - Vigyen átal engem ezen a vízen! - Hova mész? - Megyek a felséges Virágkirályhoz! - Na - mondja az asszony - keresztülviszlek, de akkor kérdezd meg tőle, miért kell nekem húzgálnom itt ezt a gályát? - Jól van - nyugtatta meg a fiú -, megkérdezem. Az asszony azután keresztül is vitte a legényt a vízen. Elért végre a fiú a Virágkirályhoz. De a király épp akkor nem volt otthon, csak a felesége. Azt mondja a királyné: - Jaj, hol jársz ezen a földön, mikor erre még a madár sem jár? - Eljöttem - feleli a fiú -, felséges Virágkirályné, három szál virágért. - Az én uram - mondja a királyné -, ha hazajön, az téged rögtön megöl. Hanem, tudod mit? Elbújtatlak én téged! Úgyis fáradt lesz az uram, ha hazajön. Mihelyt megvacsorázik, azonnal lefekszik, és elalszik. Leborította az asszony a legényt az ágy alatt egy nagy szappanozóteknővel. És azt mondja neki: - De el ne aludj, hogy meghalld, mit mond az uram!

260

Ott van a legény a teknő alatt. Nemsokára rá jött is haza a Virágkirály. Ahogy halad a szobában, rögtön mondja a feleségének: - Ki járt itt? Mert idegen szagot érzek! - Nem járt itt senki - mondja a felesége -, csak te jártál messze, összebarangoltál mindenfélét, azután azért érzed az idegen szagot. - Itt járt valaki! Csak faggatta a feleségét, de az asszony váltig mondta, hogy messziről jött, és azért érzi az idegen szagot. Utóbb is megbékült a király. Megvacsorázott, és ahogy lefeküdt, azonnal el is aludt. Az asszony meg odatelepedett melléje. Amint elaludt a király, a felesége kihúzta egy szál haját. Minden haja virág volt a királynak, minden szál haj egy szál virág. Ahogy kihúzta az első szál haját, oldalba lökte a királyt. Fölébredt a király, azt kérdi: - Minek bolygatsz engem? Hagyj aludnom! - Jaj - mondja az asszony -, hallgasd meg, mit álmodtam. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a királyné -, hogy ebben és ebben a városban van egy király. Az úgy meg van telve sebbel, fekéllyel, hogy mozdulni sem tud. Hát miért van úgy tele sebbel? - Úgy kell neki - feleli Virágkirály -, mert van neki egy kemencéje, amelyben sütik a kenyeret. Olyan nagy béka van az alatt, mint egy véka. Azon sütik neki a kenyeret. Azért van úgy megtelve sebbel meg fekéllyel. Ha a kemencét elrontanák, más kemencét csinálnának, és az abban sült kenyérből enne, akkor lehullana róla minden seb. Na, de most már ne háborgass többet - mondta morcosan a feleségének. A Virágkirály ezzel megint elaludt. Alszik jó mélyen, egyszer ismét kihúzta egy szál haját a felesége, s újra csak jól oldalba lökte a Virágkirályt. Az fölébredt: - Miért háborgatsz mindig? - Jaj, megint mit álmodtam - mondta neki az asszony. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a felesége -, hogy ebben és ebben a városban lakik egy király. Az a király vak. De hát miért vakult meg? - Úgy kell neki - mondja Virágkirály -, mert egész palotája, de még a tyúkólja is arannyal van fedve. Ha lehányná az aranyat, és abba a vízbe hordatná bele, amelyik ott folyik a palotája mellett, és cseréppel vagy zsindellyel födné be a házát, mindjárt visszakapná szeme világát! Így már megvan két szál virág; most már csak egy van hátra! Megint elalszik Virágkirály. Alszik jó mélyen. Az asszony ismét kihúzza egy szál haját, és jól oldalba löki az urát. - Hát igazán nem hagysz aludni? - mondja a király. - Nem jól jársz velem, ha mindig döfölsz! - Jaj, megint mit álmodtam - mondja az asszony. - Ugyan mit álmodtál?

261

- Azt, hogy egy víz mellett egy asszony gályát húz. Mindig húzza le és fel, megállás nélkül. De hát miért húzgálja az az asszony ott azt a gályát? - Úgy kell neki - feleli a király -, mert szép búzából sem tud jó kenyeret sütni. Süssön jó kenyeret, akkor nem húzgálja majd a gályát! De ha még egyszer bolygatsz, akkor nem jól jársz. - Ne félj - nyugtatja a felesége -, nem bolygatlak többet. El is aludt Virágkirály jó mélyen. Az asszony meg levette a teknőt a legényről. - Hallottad - kérdi tőle -, mit mondott? - Hallottam mind egy szóig. - De annak az asszonynak meg ne mondd, míg keresztül nem visz a vízen - mondja a királyné a legénynek -, mert másképp nem jutsz át a folyón. Csak a túlsó parton mondd meg neki, mit hallottál a királytól. Megkapta a fiú a három szál virágot, megköszönte a királyné jóságát, s elindult hazafelé. Elment vissza, a vízhez. Megtalálta az asszonyt, az ott várta a gályával a legényt. Kérdi türelmetlenül: - Mit mondott Virágkirály? - Vigyél csak előbb átal - mondja a fiú -, akkor megmondom. - Nem viszlek, míg meg nem mondod. - Én meg nem mondom, míg átal nem viszel - feleli a legény. Addig osztozkodtak ott, egyszer csak azt mondja az asszony: - Na, ülj fel hát a gályára! Felült a legény a gályára, az asszony meg átvitte a vízen. A túlsó parton legelőször is azt kérdi az asszony: - Mondd meg már, mit mondott? - Azt mondta Virágkirály, hogy azért húzod itt ezt a gályát, mert nem tudsz jó kenyeret sütni. - Jaj, miért nem mondtad meg ott túl, akkor sohasem hoztalak volna át! - Hát süss jó kenyeret! - De nem tudok! - Akkor meg húzd a gályát! - Szerencséd, hogy odaát meg nem mondtad, mert örökre ott maradtál volna! A legény nem pörölt vele tovább, otthagyta. Hamarosan elérte azt a várost, ahol a vak király volt. Bement hozzá, hogy elmesélje neki is, mit mondott Virágkirály. De ahogy elmondta, abban a szempillantásban börtönbe zárták, amiért olyat merészelt mondani, hogy az egész épületről hányassa le a király az aranyat, és dobassa vízbe! De azért csak leszedték az arany fedelet, hadd lássák, igazat beszél-e a legény, vagy sem. Mestereket hívattak, s cseréppel fedték meg az egész palotát. Mikor megfedték cseréppel az egész épületet, a király úgy látott, mint húszéves korában. Örült ám a király, hogy igazat mondott a legény. Mindjárt kieresztették a fogságból.

262

- Nos - kérdi tőle a király -, mit kívánsz tőlem, amiért visszanyertem látásomat? - Csak azt kívánom - feleli a legény -, amit felséged nekem szán. Mindjárt előhozatott egy szép lovat a király. Két átalvetőt megtöltöttek a legénynek arannyal, feldobták a ló hátára. - Na - biztatta a király -, ebből élhetsz boldogan. Jött most már a legény lóháton, nem kellett többé gyalogolnia. Hamarosan elérte a másik várost. A másik városban is első dolga volt, hogy bement a királyhoz. Ez a király is kérdi tőle: - Megkérdezted a Virágkirályt? - Megkérdeztem - feleli a legény. - Mit mondott? - Azt mondta - feleli a legény -, hogy felségednek a kenyeret olyan kemencében sütik, amely alatt akkora béka van, mint egy véka. De ha azt a kemencét elrontanák, s másikat készítenének, és az abban sült kenyérből enne, minden seb lehullana felségedről nem lenne többé beteg. A fiút ott is elzárták, amiért azt merte mondani, hogy rontsák le a király kemencéjét. De azért a kemencét azonnal elrontották, és mindjárt másikat csináltak. Míg a kemencét készítették, addig a szakácsok dagasztották a kenyérnek valót, hogy mire a kemence kifűl, vethessék be a kenyeret. A király pedig minél hamarább ehessék abból a kenyérből, amely az új kemencében sül. Készen is lett a kemence. Kifűtötték, és bevetették a kenyeret. De a szakácsok, mint ahogy szokták a parasztasszonyok is, vetettek be a kenyérrel egy kiscipót is, hogy az hamarabb süljön, a király előbb ehessék. Egykettőre megsült a kiscipó. Alig várta a király, hogy ehessék belőle. Amikor abból a cipóból kezdett enni, a sebek máris lehullottak róla. Mire megelégedett az ennivalójával, egy csepp seb sem maradt a királyon. - Na - mondja a fiúnak -, hát csak igazad volt. Kiengedték a legényt a fogságból. Rögtön kérdi a király: - Hát mit követelsz tőlem? - Csak amit felséged szánt. Az a király is mindjárt elébehozatott egy szép lovat. Megtöltetett két átalvetőt arannyal, s azt mondta: - Ezt neked adom ajándékba, fiam, amiért megkérdezted Virágkirálytól a betegségemet. A fiú megköszönte, s útnak indult most már két lóval, négy átalvető arannyal, így tartott hazafelé. Amikor hazaérkezett, látja ám, hogy a nagygazda ott kuporog egy kerítés tövében, ott didereg. A háza ablaka meg be volt nőve tövissel, az udvarát felverte a csalán, s minden rosszféle gaz. Annyi sem volt az udvarán, hogy jóllakjék, alig tudott napról napra életben maradni. Halad arra a fiatalember, a három szál virág a kalapjába volt tűzve. Odaköszön: - No, apám, itt van a három szál virág, elhoztam a felséges Virágkirálytól!
263

- Jól van fiam, ha elhoztad. Csak viseld, neked való az, nem nekem. Nincs nekem már szükségem virágra. - Ne búsuljon semmit - mondta neki a fiú -, csak jöjjön be! Együtt mentek be. A legény megtalálta szépen a feleségét. Csináltak azután nagy lakodalmat, mert előbb úgyse volt, mikor megesküdött a feleségével. Olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országra szólt. Meghívta a legény a rokonokat: apját, anyját, de még a két vándort is. Állt a lakodalom. Én is ott kucorogtam egy szegletben, és vártam, hátha kapok valami koncot. Kaptam is én olyan jó nagy darab húsokat enni, hogy még haza is hoztam belőle.

264

Térdszéli Katica
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, s annak egy lánya. Az olyan kópé volt, hogy mindenkin ki tudott fogni. Már egy egész országban elterjedt a híre. Meghallotta ezt a király is. Azt mondta, hogy menjen el hozzá is a lány, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába be ne tegye a lábát. A lánynak éppen kapóra jött a dolog, mert az anyja beteg volt, és mindig azt mondogatta: „Egyszer ettem a király süteményéből, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál tőle egy kis süteményt!” A lány el is ment a kastély elé. Ott ólálkodott, mintha keresne valakit. Egyszer csak látja, hogy a szakács egy nagy tál süteményt visz a kamrába. Hirtelen odaszólt hozzá, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd ő tartja addig a tálat. A szakács szót fogadott. De a király kikergette a szakácsot, hogy ő bizony nem hívatta. A szakács váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a konyha előtt, ott tartja a süteményes tálat. Kiment a király a szakáccsal, hogy megnézze a lányt, de már akkor nem volt ott se lány, se sütemény. Bemegy a király meg a szakács a konyhába; hát minden összevissza volt forgatva, az ajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a süteményt. Mikor már az anyja jóllakott, megint mondja a lányának: „Egyszer ittam a király borából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál onnét egy kis bort!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Bement a király pincéjébe, s azt mondta a csaposnak, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a pincére. A csapos el is ment, de a király őt is elkergette, hogy ő bizony nem hívatta. A csapos váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a pincében, ott őrzi a bort. Kiment a király a csapossal, mert már sejtette, hogy Térdszéli Katica csinált megint valamit. Hát a hordók mind el voltak eresztve, a legnagyobbikra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre irály bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a bort. Mikor az anyja jót ivott, megint mondja a lányának: „Egyszer ettem a király almájából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál nekem a király kertjéből egy kis almát!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Odamegy a király kertészéhez, s azt mondja neki, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a kertre. A kertész el is ment, de a király kikergette,

265

hogy ő bizony nem hívatta. A kertész váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a kertben. Kiment a király a kertésszel, mert már sejtette, hogy megint Térdszéli Katica csinált valamit. Hát a sok szép alma mind a földön hevert, a kertajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. A királyt mérgében mindjárt elöntötte az epe. De hiába hívták össze az orvosokat, egy se tudta megmondani, hogy mi a baja. Meghallotta ezt Katica is. Felöltözött orvosnak, elment a király kastélyába, hogy ő meg tudja gyógyítani, csak hozzák el hozzá. El is vitték a királyt. Katica megvizsgálta a király kezét, megnézte a nyelvét, megkopogtatta a mellét. Aztán azt mondta, hogy nagyon sokat mérgelődött, hát megnőtt az epéje. Orvosságul azt ajánlotta, hogy hintsék be a király egész testét sóval meg paprikával, aztán varrják be ökörbőrbe, az majd lehúzza az epéjét. Meg is tették, de a só meg a paprika úgy csípte a király testét, hogy őfelsége kiszaladt a szobából. Épp akkor hoztak szembe neki egy cédulát, arra ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Most aztán nagyon megharagudott Katicára a király. Mindjárt katonákat küldött utána. Amikor pedig elébe hozták, megparancsolta, hogy zárják be Katicát a kastélyba, mert ő maga akarja megölni. Katica csak azt kérte, hogy hadd vihesse magával a szalmabábuját. Az olyan nagy volt, mint ő maga, és éppen úgy volt öltözködve is, mint ő. A baba hasát nyakig teletömte mézzel, úgy vitte magával. A kastélyba érve, a bábot befektette az ágyba, ő maga meg az ágy alá bújt. Este egyszer csak nyílik az ajtó. Bejött a király, és a kardját a szalmabáb mellébe szúrta. A szúrástól a méz a király szájába fröccsent. Nagyon édes volt. A király erre azt mondta: „Ha tudtam volna, hogy ilyen édes a véred, nem öltelek volna meg!” Most már egyébként is sajnálkozott a dolgon, mert hiszen ő parancsolta, hogy Katica menjen el hozzá, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába ne tegye a lábát. Katica csak az ő parancsolatját teljesítette. Bánatában a király most már azt mondta, hogy ha Katica nem halt volna meg, feleségül venné, mert az ilyen ügyes lány bizonyosan jó feleség is lenne. Erre már Katica is megszólalt az ágy alatt, hogy a király csak a bábut szúrta meg, nem őt. Aztán kibújt az ágy alól. A király nagy örvendezve mindjárt megölelte, s azt mondta neki: „Én a tied, te az enyém, ásó-kapa se választ el egymástól!” Két hétig tartott a lakodalom, egy hétig a kárlátó. Volt ott minden ennivaló, folyt a bor, mint a Körös; az én hasam is majd kipukkant a nagy jóllakástól. Katica meg a király pedig boldogul élnek még most is, ha meg nem haltak.

266

A róka, a medve és a szegény ember
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal. - No, még ilyet se láttam életemben - mondja a szegény ember, és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkadt. - Ejnye, veszett-hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni? - rivallott rá a medve. - No, ezért meglakolsz. Tehenestől együtt megeszlek. A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy ne egye meg, vagy ha már csakugyan meg kell lenni, legalább estig ne egye meg, ameddig felszántja a földjét, szegény házanépe hogy ne maradjon kenyér nélkül. - No, hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek! Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott, s akármennyit gondolkozott, nem tudta elgondolni, mivel lehetne megengesztelni a medvét... Délfelé odavetődött egy róka: észrevette, hogy a szegény ember búsul, kérdezte tőle, mi a baja, talán segíthetne rajta. A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. - Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Kutyabajod sem lesz. De mit fizetsz, ha megsegítelek? A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből, s a róka is sokat kért. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, hogy honnan teremti elő; de mégis megígérte. - No, most már, szegény ember, hallgass reám! Mikor a medve estefelé idejő, én megbúvok a bokorban, s kürtölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed, s kér, hogy bújtasd el. Te bebújtatod abba a szennyes zsákba, s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból, s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni, s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet. Te fejszét fogsz, s úgy vágod fejébe a fejszédet, hogy a medve mindjárt szörnyethal. A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak, s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta: a medve pórul járt, s a szegény ember megszabadult tehenestől. - Nem megmondtam, hogy így lesz? - mondta a róka. - Tanuld meg ebből, szegény ember, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért és a kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd. A szegény ember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza, otthon jó vacsorát csapott, jól aludt rája, s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel! Reggel alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatott az ajtón a róka, s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast.

267

- Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm - mondta a szegény ember. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállott a ház közepén, s elkezdett csaholni, mint a kutyák. - Te szegény ember! Mi tesz úgy, talán csak nem kopó? - Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, ördög tudja, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket. - Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is. Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta, s még talán most is kacag, ha meg nem halt.

268

Az ördög kilenc kérdése
Kedve támadt egyszer egy szegény székely legénynek, hogy megházasodjék. El is árulta végül az édesanyjának is, hogy miben töri az eszét. - Ó, te semmirevaló, te élhetetlen! Tán bizony neked való a házasság! - mondja fölharsanva az anyja. - Tedd le magad arról a lóról, s ne bolondulj meg! Jobb lesz, láss dologhoz ahelyett. - Miért, anyám? Én bizony megházasodom! - mondja nagy nyersen a legény. - Immár ideje nekem is, hogy ne üljek itthon. - No, ide ne hozz menyecskét, ebbe a házba - mondja az anyja. - Főzök, sütök, mosok én magam rád, míg bírom magamat. Lám, a szomszédban az a hegyes nyelvű menyecske is, hogy bánik az ura anyjával! Hogy pocskondiázza, hogy becsmérli utca szeriben mindenütt, minden igaz ok nélkül, pedig ő maga teli van hibával, mint a rossz veteményeskert burjánnal. Velem is úgy bánhatna a te feleséged, mert mit tudom én, milyen fergeteges menyecskét hoznál a házunkhoz, s az milyen zenebonát csinálna a háznál. Velem ne is ellenkezz, mert hidd meg, még pórul jársz, ha nem nyughatol! Így beszélt egy szuszra a legény édesanyja. Szegény legénynek minden kedve elveszett. Nagy szemet meresztett az anyjára, s végül azt mondta nagy dérdúrral: - Ne tereturáljon annyit, édesanyám; hisz immár mind megházasultak a faluban a legények, akik velem egykorúak voltak, most már én következem. - Ne meregesd nekem olyan rútul a szemedet - mondja ismét nagy haragosan a legény anyja. Nem tudom, miféle gonosz lélek furdal, hogy úgy nem férsz a bőrödbe. Jobb lesz, fogd meg a szád, s hallgass. - Nem furdal engem semmi gonosz lélek - mondja dünnyögve a legény -, de ideje, hogy megházasuljak én is! Erre ismét azt mondja az anyja: - No, ha csakugyan feleséget akarsz hozni, vidd inkább a pokolba, de ide ne, mert inkább a nyakadat csavarnám ki, mintsem hogy azt megengedjem. A legény apja belé sem kottyant a dologba; nem, mert a felesége parancsolt a háznál. A szegény legény nagyon szívére vette a dolgot. Kiment nagy morgolódva a házból. Vacsorára sem ment be, éjjelre sem, hanem meghált az udvarban egy kis halom poros szénán. De egész éjjel nem tudott aludni egy cseppet is egész virradatig. Akkor felkelt, elindult feleség után! Mendegélt, igen szomorúan s tele bosszúval, hogy az édesanyja olyan rútul bánt vele, hogy szinte megette kezét-lábát mérgében, azért, hogy ő meg akar házasodni! Ment, utazott immár egyes-egyedül, egy kicsi pálcikával s egy üres tarisznyával. Mert persze az anyja nem adott útravalót sem neki. Ment, ment idegen, ismeretlen helyeken, hegyen, völgyön, sík mezőkön keresztül, mindaddig, míg egy fényes rézhídhoz nem érkezett. Ott megállt, úgy elcsodálkozott a hídon, félt is rámenni. Amint ott álldogált, meglátja őt egy fehér szakállú, ősz öregember, s azt mondja neki: - No, te szegény legény, menj, menj csak föl erre a hídra. Semmit ne félj, de csak lábujjhegyen járj rajta, mert különben otthagyod a fogadat. Mert ezt az ördög hídjának hívják. Úgy menj hát

269

te szegény legény! Egy kicsi beszédem van veled! Megállott a szegény székely legény egy helyben. kiugrott az ördög a híd alól. megállj. hogy mikor majd erre hozod a feleségedet.mondja az apa -. mert dörömbölve vágtában nyargaltak azon a hídon át! A szegény legény előbb félt erősen a hídra lépni. s azzal útnak indult az új házaspár. én téged megjutalmazlak. jól is tartották. ebédeltek együtt. hogy meg ne nyikorgassa a csizmád kérge! Eddig kilencvenkilencen vesztek el itt. menyasszonyostól. mégpedig rántottával. az asztagot sem a fenekén szokták megkezdeni. lovastól. lármásan s nem szép csendesen mentek rajta keresztül. Ottveszett egyszer egy egész násznép is szekerestől. s azt mondta neki: . hogy mi járatban van a legény. Forgolódtak. Ha el találnád veszíteni az utat.Hej. A lányok gyanították. ha adnák. hogy még a lélegzete is megállott ijedtében. nagy vigyázva átment a rézhídon. csak kisütötte aztán. Ha azt nem adják. Ahogy átértek. s azt mondta: . amit adni akarok. vőlegényestől. hogy bizony ő azért jött. mikor visszajöttök a menyasszonnyal együtt. kérd a legkisebbiket. Ott bement egyenest ahhoz a házhoz. De alig haladt a hídon túl a szegény székely legény. éppen a falu végin. Az apa s anya aztán odaígérte a legnagyobbik lányt. kérd akármelyik másikat. Szerencsésen. olyan szép csendesen mentek azon keresztül. míg a két nagyobb el nem kelt. te legény! Én jól tudom. Hogy az esketés megvolt. Most pedig csak menj a kilencedik faluig.kérdezte a lányoknak az apja. A legény a legkisebbikre mutatott. mi járásbeli vagy! Tudom.No.rajta keresztül. Úgy félt.Megállj. megerőltette magát. s ezt kiáltotta neki: . annak sem adnám a legkisebbet. hogy elvenné valamelyik lányt. azért. Mégpedig azzal. Azt is tudom. mint más utazók. hogy házasodni akarsz. ahogy az a fehér szakállú öregember megtanította. Mikor az ördög hídjához érkeztek. Ha mindjárt a leggazdagabb herceg kérné. de minthogy azt a hidat sehol másutt el nem lehetett kerülni. De amiért olyan becsületesen mentél keresztül a hidamon. ha a legnagyobbat adják is. Van neki három lánya. hogy szinte reszketett belé. egy ördög csak kiugrott a híd alól. csak előhozta. megkapod tőlem. Mert itt adom meg. amivel kiálljad a lakodalmi vendégséget. nagyot kiáltott: . hogy nem háborítottál.Nem bánom hát. ha azt adni akarják . nekibátorodott. míg el nem érte azt a Jámbortelep nevű falut.Melyiket vennéd a három közül? . . s mindaddig utazott. hanem éppen itt menjetek el. csak azért. csak ráigazít valaki. Azt a falut Jámbortelepnek hívják. hogy szegény vagy. . sürgölődtek körülötte. Amint ott mulatott a legény. mert nagy hetykén. Abban a faluban. hogy hol vagyon Jámbortelep.Hó! Megálljatok! Hadd adjam meg. csak kérdezősködj. de úgy megijedt. s nekem semmi bosszúságot nem okoztál.Nekem éppen ez is jó volna! . Ezért. Az ördög közelebb lépett hozzá. ahová az ördög igazította. mint a vőlegény ment azelőtt egyedül. nehogy másfelé. Tüstént papot hívattak. s még aznap meg is történt az összeesketés. Elindult a szegény legény. Jól fogadták a háznál. éppen azon mód. öcsém . amit ígértem volt! 270 . a vetéskapu sarkánál lakik egy gazdaember.mondja a legény.

Egy nap van az égen. ami csak egy? Feleli a koldus: . Nyugtalankodott erősen. Amint ott feküdtek. . Mikor a négy hét éppen betelt az összekelés után. Szállást kért éjszakára.Nem alszom! . Amint ott a hamuban heverészett. az ördög pedig kihajtott kilenc kövér disznót a híd alól. De nem az apai házhoz. éjfél felé kopogtattak ám az ablakon. kettőnek az aprólékából kiállították a vendégséget.Alszol-e. bement hozzájuk egy rongyosnál is rongyosabb. A koldus is lefeküdt a tűzhely elé. s bekiáltott nagy dörgősen: . egy szót se szólj. s gazdasághoz fogtak. De az a baj nagyja. Azt mondta a vőlegénynek: . s azonkívül még egyéb bajod is lesz! De nehogy féltedben elmenj hazulról.Azok megállottak. egy feje van minden embernek. hanem máshová. mik azok. S ha nem tudok megfelelni. Megcsókolták egymást az új feleséggel. a te képedben. elveszted a kilenc disznó szalonnáját. de csak nem jött álom a szemükre. mi van a világon. abba beszállították. mikor az új házasoknak többnyire jókedvük szokott lenni. s ő nem tud azokra megfelelni. Majd otthon ölessétek le! Kettőnek az aprólékjából álljátok ki otthon a lakodalmi vacsorát. hogy nem tudom. onnét is kiveszlek! A vőlegénynek szöget ütött a fejébe ez a beszéd. mégpedig estéli tíz órakor.Merem biztatni . Én majd minden kérdésedre megfelelek helyetted.Bízd rám az egész dolgot! Te majd csak hallgass. kilencnek a szalonnáját pedig a padlásra felakasztották. és éljetek abból takarékosan. Erre már kezdett ocsúdni egy kicsit a vőlegény. a vőlegény búsulni kezdett. mert hiszen a vőlegénynek megmondotta az anyja.Hát mered-e biztatni magadat. . Kérdi az ördög: 271 . .mondja az ördög -. Tépelődtek tovább. . te vőlegény.kérdi ismét az ördög. Az ördög volt ott. Megölették aztán a kilenc kövér disznót. hogy miért nem alszik. s hazahajtották. én ezt a kilenc disznót nektek adom. miért olyan szomorú. Ha kilenc kérdésemre meg nem tudsz felelni. hát azt kérdem tőled elsőben is . Aztán lefeküdtek. mert ha mindjárt a tenger fenekébe rejtőzöl. hogy az ördög el talál jönni a kilenc kérdéssel. Adtak neki mindjárt.No. megkérdezte a vőlegénytől. azért a feleségével szépen maguk elébe vették a kilenc kövér disznót. . De azt is megmondom én neked. hogy oda ne vigyen feleséget. hogy mától számlálva négy hét betelte után meg foglak téged keresni. A faluban kibéreltek egy tisztességes házat a menyasszony pénzéből. s jó vacsorával megkínálták.Nagy dolgot sújtottak az én fejemhez! Azt. gazda? .Nekem elég bajom van .feleli hangosan a koldus a tűzhely elől a gazda helyett. . hogy nekem ma kilenc kérdésre kell megfelelnem! Még ha tudnám. koldusforma idegen ember. rosszul lesz dolgom! .Azért egy mákszemnyit se búsulj .No. hogy mik lesznek azok a kérdések! Akkor talán nem is búsulnék.mondja a koldus a tűzhely elől.mondja a vőlegény. hogy vajon mit hoz az éjszaka. a kilencnek a szalonnáját pedig aggassátok fel a padlásra. hanem gondolkoznék. hogy megfelelsz a kilenc kérdésre? . Míg így emésztődött.mondja megint a koldus.

Akinek nyolc asztaga van a csűrkertben. Kérdi haragosan az ördög: .Akinek jó hat ökre van. szava is elállt.Hát tudsz-e valamit mondani az ötre? Feleli a koldus: .Akinek kilenc disznó szalonnája van a padlásán. Kérdi még mérgesebben az ördög: .Tudnál valamit mondani a hétre is? Feleli a koldus: . az nem szorul másra kenyér dolgában.Akinek hét lánya van. a gazda maga felelget neki. annak főhet a feje. Kérdi már mérgesen az ördög: . míg rendre mind a hetet jó helyre férjhez adhatja.Tudsz-e mondani valamit a kettőre? Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: . boronálhat segítség nélkül is. több nem is kell.Öt kézujj elég egy kardnak a markolatára.Mondj valamit most a nyolcra! Feleli a koldus: .Mit tudsz mondani nekem a háromra? Feleli a koldus: .Hát utoljára. Kérdi az ördög: . mit mondasz a kilencre? Feleli a koldus: . szerencsés ember: mindent tisztán láthat a nap alatt.Amelyik házon három ablak van.No. Végül is azt mondotta: . Kérdi az ördög: . légy hát magadnak! Látom. Kérdi az ördög: Hadd halljam. vethet. nem fut a szomszédba pörkölnivalóért! Az ördög elbámult a kész feleleteken. szánthat. többet tudsz. mit mondasz a négyre! Feleli a koldus: . az elég világos.Négy kerék elég egy szekérre..Akinek két látó szeme van.Mondj valamit a hatra! Feleli a koldus: . mint én! 272 . Mind azt hitte.

Az asszony jó asszony volt. de még a lépésén is hallatszott. amiért az őt kisegítette a bajból.Azzal ellódult. disznólábat. Ő maga pedig s a felesége addig igyekezett. arra házat építettek. annak szorult állapotában. itallal. s más egyebet. Még ma is süti a palacsintát. hogy hamarosan jószágot szereztek. Adott neki útravalóul sódart. ahonnan jött. hogy eszi a méreg. 273 . sokat segített még az ura anyján is. Az új gazda pedig másnap reggel jóltartotta a koldust étellel. ha a kilenc disznó szalonnája már el is fogyott. amije volt.

megnyalta. mind tele pénzzel. . Ő meg felkel fektéből. s fahéjjal odakötötte magához. Sok kád volt ott. hogy merről nyílik az ajtó. akkor az ajtó becsattant. Ott állt. betakarta. előjött egy nagy ember. Mikor harmadszor visszamentem. a másik tele volt ezüsttel. Az apja már el is feledkezett róla. s vitte ki a pincéből. hogy ne lássák. hanyatt feküdt. Elmegy a másik bokorba. betettem egy másik bokor alá. abba beletekerte a derekát. hogy pinceajtó. teleraktam a kalapom ezüstpénzzel. Fogja magát. még el is szenderedett. megy az aranyökörrel. Hát egy pincébe kerültem. fiam . azt megnyalta. Akkor megnyílt az ajtó. Kapta magát. hetedhét országon túl. Mikor megszomjazott. Az apja nagyot nézett. s megjegyezte. ott van-e a pénz. fát hántott. Az a fiú a kecskékkel egy hegyoldalban volt. s elment. azt is betakarta. Volt egy csipkebokor. Annak a kecskepásztornak volt egy fia. aranyemberrel s a pénzzel. a harmadik tele volt gyémánttal. Nekiállott. abban a helyben kihoztam onnan. ő kapta magát. ott legeltette a kecskéket az oldalban. megnézi. betevődött. addig csodálkozott ide és tova. volt egy kecskepásztor. előtte négy aranyökör. a kalapját megrakta az ezüstpénzből. Ez az aranyeke. Aztán szedett egy csomó keserűlaput. a többi kád mind tele volt pénzzel. A hetedik esztendőben már a gúnya is leszakadt róla. megnézi a kalapját. Így élt hét esztendeig. el is szenderedtem már.Hát édes fiam. azt kihoztam. Azzal az aranyekét az ökörrel s az emberrel beletette a kupába. másik arannyal. te hová lettél úgy el? Már azt gondoltam meg is haltál. egyik tele volt ezüsttel. Hát ott volt az aranyeke is. mikor megnyílt előttem egy ajtó. Amikor megéhezett. betette alája. és megy a pincébe. Azt gondolta. s elverte a szomjúságát. vajon még ott van-e. . adott a kezébe egy gombolyag követ. Látja. megnézte az aranyekét. hogy az ajtó betevődött. egyszer csak megnyílik előtte egy ajtó.Édesapám. Az arannyal telt kád tetején volt egy aranyeke. addig ácsorgott. az ökrök is. én így meg így jártam . s a fahéjból csinált egy nagy kupát. s elverte az éhségét. elvitte oda. Mikor harmadszor visszament. az aranyember is. megint eléje állott a nagy ember. betakartam. és én ottmaradtam bent. hol nem volt. . Hát a pincében annyi kád volt. Betettem egy csipkebokor alá.A kecskék legeltek az oldalban. A pénzt meg melléje. s egy aranyember fogta az ekét. miféle ajtó az. Hát egyszer csak hazaállit a fiú. Hát az is ott van. mit tegyen. az aranyembert. hogy azt se tudta.Ej. négy aranyökör egy aranyos kádnak tetején volt. aranyekével. a harmadik gyémánttal. ledőltem hanyatt. s bementem rajta. .mondja a fiának -. azt se tudta. hogy meghalt valahol. aranyember. adott neki egy más gombolyag követ. akkor visszamentem. Hát ahogy elszenderedett.A kecskepásztor fia Volt egyszer. Megfogta a fiú az aranyekét a négy ökörrel s az emberrel. Aztán ment a bokorhoz. Elvitte a bokor alá. s egyszeriben kijött onnan. Egyik tele volt arannyal. te mivel éltél idáig? 274 . hova nézzen. Akkor elment vissza.mondja a fiú.

Te. Azt mondja a feleségének: . milyen szegény volt ez a mi kománk.Látja komám . . a lánc lepattant. ebből nekem több kell. Azt mondja neki az ember: . fiam. komám. menjünk el oda.Na. te hét esztendeig itt voltál. akkor megint előállott. most meg mindjárt megelőz minket a gazdagságban. apáddal ketten rakodjatok meg. Rákötötték a láncot az aranyos kádra. s kinyitotta az ajtót. ideadott egy kicsi gombolyag követ.Na. Azt mondja a nagygazda: . mert kaptunk pénzt. mindent. ássuk ki. Nekilátott a szegény ember. most megvolna a pénz. Hogy meglelték a kádat. ketten a két zsákba annyi pénzt raktak. elmegyünk ásni.Mikor megéheztem. De a nagygazda nem nyugodott meg. El is mentek az apjával oda. Azt mondja a fiának: . . megnyitják az ajtót.. s menjünk be. Addig ásták. Benézett a pincébe. feleség.No. s elvertem a szomjúságot. nekilátott. ha nem kezdett volna alkudozni. ásni kezdtek.Na. ezzel mi semmire se tudunk menni. s elvertem az éhséget. míg az egész hegy meglaposodott. Azután kivette zsebéből a kulcsot. és azt mondja a fiúnak: . a négy ökröt elébefogták. Mikor megszomjaztam. Még egyet próbálok. egy nagy ember előállott.mondja a fiú.Legelsőbben az aranyos kádat húzassuk ki az ökrökkel. meglelték az ajtót.mondja a kecskepásztor -. előjön a nagy ember. megnyalintottam.A kopasz földön . meglátta az apja a sok kádat a pénzzel. addig ásták. hátha kapnánk valamit. s kezdték ásni azt a helyet. komám. ahol be lehet menni a pincébe. A fiú meg az apja.Hát hol aludtál? .Megjegyeztem a helyet. mert az én ökröm húzza ki! Alighogy kimondta. Mégse találtak rá a kádakra. elment a fiával. . amennyit a maguk erejéből el tudtak vinni az aranyból. tele aranypénzzel. Vettek maguknak marhát. és egy kádat találtak. El is mentek. amikor azt mondja a nagygazda: . a kádak úgy eldörömböltek. szekérrel s ökörrel jöjjön. Éjjel elmentek a pincéhez. Azzal elkezdtek gazdálkodni. hogy semmit se láttak. fogadok embereket. Irigyelte őket a nagygazda. ökröt. aztán menjetek. tehenet. Kezdtek ásni. 275 . Volt egy nagygazda komája. fogadott magának embereket. úgy elmentek a föld alá. Kezdenek húzatni. Hanem hívjuk a keresztapádat. Így voltam egészen hét esztendeig a pincében. megnyalintottam. adott nekem egy kicsi gombolyag követ.

De a kád úgy elment a föld alá. de nekünk több kell belőle. Azt mondják a napszámosok neki: . Mikor ezt kimondták. a nagygazda kapzsin megölelte a kádat. Csaptak nagy lakodalmat. A kecskepásztor fia meg elvett egy szegény lányt.Már most megfoghatjuk a kádat. még most is élnek. megint ásni kezdtek. 276 . hogy a nagygazdának egyik karját is elvitte. Addig ástak. hogy megtalálták az ezüstpénzt. nem maga. ha meg nem haltak. Így maradt a nagygazda ott a nagy semmivel. mert mi dolgoztunk. elmennek a pincéhez.Megint fogad embereket.

amit találsz. rátaláltak egy házra. és főzte. . Elért mentében egy kúthoz. Közben azt mondja csak úgy tréfából. hogy Ej Haj. édesapám.Ej Haj Volt egyszer egy szegény ember.mondja az. még fiatal vagy. .Aj. Avval elindultak az erdőbe.Hívtál.Hova indultál? .Dehogynem hívtál . . Addig ment.mondja az -. Elbúcsúzott anyjától. . azt én csak azért mondtam. de bizony meg bírta volna enni az egészet is. annak meg egy fiacskája. itt vagyok. jó lesz neki ott leülni és enni. mikor a gyerek már megnőtt s megokosodott. .mondja az apja. nem is tudtam.kérdi Ej Haj. szolgálatot keresni. Mindjárt kijött egy szépséges szép lány onnan. fiam. annyit dolgozom. Az édesanyja mindjárt sütött neki hamubasült pogácsát. Kiugrott onnan egy olyan szép gyerek. mert éhes volt: . Ahogy megette. Azt mondja az öreg: .Édesapám. .. mert még fiatal vagy. Hétrőfös szakálla volt. és odament a kúthoz. míg meg nem éhezett. Meg sem kérdezte tőle. Ezzel az öreg elment. hogy százszorta szebb volt. . . Gondolta. lányom. Elővette a tarisznyáját. ha akarsz . hoztam neked egy fiút.Ej haj. tüzet gyújtott alája. beletette egy kis tarisznyába. Az ember két kezével kereste a mindennapi kenyerét. fáradt-e. hát itt vagyok. .. .Alighogy kimondta. . fiam.De sajnállak. hát mindjárt kijött a kútból egy háromaraszos ember. és belőle a pogácsát. Csak az lesz a tied. Hozzáfogott. megköszönte a nevelést. fiam. apjától a gyerek. Kérdezi a leány: 277 . beletette egy kazánba. én is megfogadlak. fiam.Elmehetsz.Mondtad a nevem.Nem baj. Egyszer. hogy éhes vagyok.Itt lakom. Megfogja a gyermeknek a kezét a lány. jó volna valahova elmennem.mondja erre a gyerek. azt mondta: . . . hogy olyan volt.Na. mint a kocsonyának való. és odaadta neki útravalónak. A kezedre adom. De gondolta. a felét megette. De megmondom előre. Elindult. vizet inni.Ej haj! . Mikor már úgy megfőzte. Kettétörte. megfogta a gyermeket. én neked bért nem fizetek. édesapám. mint azelőtt.Nem bánom . Mikor már jól bent jártak az erdőben. Nagyon szegények voltak. beleöntötte egy csöbör vízbe. én nem hívtam. . hogy itt van. akkor holnapra nem marad.Hozzám is eljöhetsz. Gyere be. fiam .Elindultam szolgálatot keresni. éhes-e. felkelt. A többit már tudod.Ó. amennyit bírok.

mint előbb. mit tanultál.Hát eljöttem a fiam után. Akkor még szebb gyermek ugrott ki onnan. s lesz belőled galamb. amikor bejött a gyereknek az apja. egyforma fehérek mind! De a gyermek apja tudta most már. és édesapáddal is megsejtetheted. újra beletette és újra megfőzte. erre annyi galamb repült elő. . De ha nem találod el háromszorra. Onnan most még szebb gyerek ugrott ki. Füttyentett. Mondja a lány.Hát most mit tanultál. és lesz belőlem lópatkó! Akkor a lány újra megragadta a gyermeket. De azt is megmondom. mert különben itt maradt volna. mást mit tudsz. Ismét beleöntötte a csöbör vízbe.No. Istenem. hogy keresztülvetem magam a fejemen. Mert ezek a galambok mind úgy maradtak itt. hogy kihint az udvarra kölest. Úgy is lett. hogy keresztülveted magad a fejeden. Most megmondom neked. Egyforma nagyok. és harmadszor is megfőzte. Örvendett neki az édesapja.No. keresztülveted magad a fejeden. hogy az az ő fia. hogy melyikre mutasson. immár neked az esztendő holnap lejár. . Mindjárt keresztülveti magát a fején. És akkor megsúgta az öregnek. hogy több lesz. .Megköszönte a fiú a lánynak. hogy keresztülvetem magam a fejemen.” . Megint beleöntötte abba a csöbör hideg vízbe. mit tanultál. arra annyi galamb repül elő. hogy az az ő fia. most mit tanultál. Azt mondjad. és lesz belőle egy szép gyermek. fiam? . előjön a lánynak is az apja.. fiam? . Azt mondja majd az édesapám a te édesapádnak: „Eljöttél a fiad után? Válaszd hát ki. és lesz belőlem patkószeg.kérdi az apját. el is indultak haza. az csak azt mondta. ne mondj semmit.Azt tanultam. hogy az a nagy udvar telistele lett galambokkal. majd patkószeg. Kérdezi rögtön. fiam? . a te édesapád is eljön érted. mind egyforma fehér lesz. édesapám? . amit a lány kért. hogy holnap vasárnap. s lesz belőled lópatkó. . De a gyermek belelátott a gondolatába. hogy eltaláltad. De így elviheted. és lesz belőlem egy szép fehér galamb! . Mindjárt ment a lány apja.Na. Akkor megint megfogta a gyermeket. hozott egy tál kölest. 278 . hogy apád lábánál legyél. fiam. És ha megkérdezi. de mindjárt hazajön. Az én apámnak olyan szokása van. Elgondolkozott útközben a gyermek apja. A lány épp az ebédet szolgálta föl. Ha rátalálsz. hogy nem ismerték meg őket.Mit búsul.Hát most azt tanultam. holnap apám hazajő. hogy hol a fia. hogy keresztülvetem magam a fejemen. megkérdi. szegények. mint ezer. hogy ez az enyém! . hogy melyik galambra mutasson rá. Rámutatott szépen a magáéra.Szerencséd. Kérdezte a gyereket.Na. mivel éteti a gyermeket? Nincs mit enni adjon neki. Hát amint az ebéddel végeztek. hazaviheted.Most azt tanultam. Akkor még az övé lehetsz. Másnap csakugyan hazajött az öreg.De én téged megtanítalak. bátyja? . melyik a te fiad. hogy nincs itt. és kérdi: . mit akar. Te is köztük leszel.

felelte a gyermek. Alig mentek az úton egy fél kilométert a kocsival. Várják. Maga csak vezessen engem. gyémánt gombok a szíjon. fiam.Viszem a nagyvásárra eladni. hátha visszafutott a régi gazdája után. Jő benne négy úr. Mondja. Addig mondták neki. Szökkent rögtön a kutya. . Csendesen ballagott az egy gyerekkel. hol van? . . és ment az úton. hogy viszi a vásárra. Kitanult vadászkutya ez. Azt hittem. hogy neked mit adjak enned. De a gazdája jó erősen fogta. . Kiáltanak neki. de a kutya csak nem mutatkozik. hogy elfoghassa azt a nyulat. keresztülvetette magát a fején. Négy úr ült a hintóban. . mendegélt. amíg csak elengedte. nincs kutya! Végül is a kutya új gazdája azt találta ki.Mit érek. Észrevette a kutya.Kérés-hagyás. s még aranylánc is hozzá. jó ember.Dehogy megy el. Kérdezik majd: hová mész avval a kutyával? Maga mondja. hogy az apja nem tudott eléggé gyönyörködni benne.Miért nem engeded el azt az ebet? A szíve szakad meg. hogy visszaszaladt maga után.Egy nyúl szaladt keresztül az úton . hogy nincs sehol. és hajtanak a szegény ember után. A szegény ember a pénzt a hátára tette. Vezessen. nem látta-e a kutyát.. csak a kutya. a kutyával.Ugye. . Füttyögetnek.Ugyan mit kérsz érte? . A nyúllal együtt visszajő.Dehogy láttam. s lesz belőlem aranyszőrű agárkutya. Hát mindjárt jött is az a hintó. soha többet nem jő vissza. hogyha a kutyát eladja is. Felültek a hintóra. egy nyúl ugrott keresztül az úton. add ide a kutyát! Feltették a kutyát a kocsira. . Miért. s olyan szép agárkutya lett belőle. kapálódzott utána. Kérdezik az embert: .Dehogyis engedem! Úgy elszalad. Leugráltak mind a kocsiról. Azt mondja a három másik úr neki: . . nem talál vissza. .Na. .Azon egy cseppet se búsuljon . azt tegye a zsebébe.mondja a szegény ember. De azt is megmondom.mondja. Alighogy ezt elmondta.Én nem láttam . Az nem eladó. vitték nagy örömmel. s az út mellett beugrott a nyúl után egy piszkebokorba. és mindjárt találkozunk majd egy hintóval. Ahogy meglátták azt a gyönyörű kutyát. a szíjat ne adja el.mondják azok erre -. annak egy véka arany az ára.Hová viszed ezt a gyönyörű kutyát? . megmondtam. 279 . .Ugyan mit kérsz érte? .Hát vegyen! Árulnak a boltban! Mindjárt ki is fizették az aranyat. megállították a hintót. Utolérték a szegény embert. hogy egy véka aranyat. . várják vissza. én egyszer eladtam.kérdik majd.Én most keresztülvetem magamat a fejemen.De láncostól meg szíjastul? .Azon. . utána a kutya úgy elment. . hogy nem engedem? Ismeretlen még itt. ha a láncot leveszed róla? . de nem jő. Aranyszíj lesz a nyakamon.Nem. Keresték.

kérdi egy ember. . én keresztülvetem magam a fejemen. hát nem.De a kötőfékkel együtt. mondja csak. Abban a városban lakott. hogy más megvegye . hogy mit kér érte. hogy nem tanultál mást. Ígértek a fékért külön pénzt.Két véka arany. Én nem adom. fiam. Vigyen be a vásárba.Nem adom! . Addig alkudott. Olyan szép aranyszőrű paripa lett a gyermekből. ha nem. megvolt a vásár. . lesz belőlem majd aranyszőrű paripa. Épp akkor ért oda Ej Haj. Maga csak vezessen vele.Hát hajtottak előre.Kérés-hagyás.Annyi pénzed lesz. de hiába.Én nem adom. eladni. hogy gyönyörűség volt nézni. Mondja ő is: . Az nem eladó. ha azt is odaadja. Összeszalad a nép a csudájára.Jó volna. A szegény ember pedig a sok pénzével elment haza. s abból ne engedjen semmit. Úgy addig.Nem. majd megtanítalak! Odament Ej Haj a vevőkhöz. . Nagyon búsult. Bementek a városba. a lovat eladom. Ej Haj mindjárt odaadta a szolgájának a paripát. aki adja. hazudtál.Mit beszélsz! A lovat fékkel adják! . .Mi az ára annak a szép lónak? .kanállal sem. Azok még akkor is alkudoztak. hogy Ej Haj is meghallotta. . a kutya nem került elő. annak két véka arany az ára. hogy nem volt fia. de a féket nem.mondja Ej Haj. Két véka aranyat kérjen. hogy a gyermekednek a gyermeke sem eszi meg . csak patkót és patkószeget! Túljársz az eszemen? No. azt nem adom. Addig-addig alkudozott. Azt mondja útközben a gyerek az apjának: . . vegyék így. Ha tetszik.Én nem engedem. kutya betyár. A szegény ember a gyerekkel pedig hazament. . de már mit volt mit tegyen.Nem. Úgy is lett. Van pénzünk. . De a kötőféket oda ne adja. 280 . de fékestől. amíg csak eladta az ember a féket is. a kereskedők kérdik majd. olyat még nem láttak. Nem adom a féket . volt nekik mindenük a sok pénzből. édesapám! Elindultak. Azt mondja az ember: . . Ej Haj mindjárt gondolta. amíg nem ígért azért is egy véka aranyat.Adja. . Nagyon megharagudott: na megállj. kösse be az istállóba.Édesapám. A kupecek.mondja neki is az ember.A lovat pedig fékkel adják. elmenni a nagyvásárra. miféle ló ez. Azt mondja egyszer az ember: . menjünk. Szép kötőfékszár lesz a fejemen. Nahát. Mert nem kerülök vissza magához soha többet.Jó volna.

úgy lesz. Kivezették a lovat az istállóból. nagyon akart inni. jól ettek. amikor szénát kér. ideadta a lovat.Eredj fiam . egy cseppet se. Ott. mert én másnak nem adnám oda azt a lovat semennyiért sem. ennek a lónak. . mert messzire kell menni. hogy igyék. vizet adj. Azt mondja a királyfi az édesapjának: . hogy vizet ne igyék egy cseppet se ez a ló! Azt feleli a királyfi: . a tenger közepében a ló nagyon szomjas lett. Mert hazudtál nekem. . induljunk vissza. zabot adj. hogy vizet nem szabad innia a lónak. Amikor vizet kér. Amikor a tengerhez értek.Te lelketlen. nincs olyan a világon senkinek. De mivelhogy királyfi vagy. nem tagadom meg tőled. Asztalhoz ültek. De a királyfi mindig visszarántotta a száját. de nagyon félti azt a lovat. El kellene tőle kölcsön kérni. nem engedem. . .mondja a király -.Látod. milyen szív van benned. hogy egy cseppet is igyék. amit kér. hogy igyék. akinek paripája van.” Megtartották az esküvőt. odaadom. nem engedte. Hát elnézte ezt a menyasszonya vagy háromszor. fiam. Amint parancsolja. Csak azt parancsolta.Jól van. A vendégek megint hajóra szálltak. Annak a fia pedig éppen házasodni akart.Nézd csak. próbáld meg elkérni. a hajóra szálltak. hogy kik jönnek. hogy adja kölcsön a lovát. hogy milyen lova van Ej Hajnak. A menyasszonnyal felültek a lóra. De a királyfi nem engedte. . a nyeregbe. ittak. Odamegy a királyfi. Azzal akarom elhozni a menyasszonyomat. Keresztülúszott a ló a tengeren. Utoljára azt mondja: .Jól van. és megkéri. egyszóval sose azt. nagy ceremóniával fogadták a vőlegényt. Ment a királyfi s a vendégsereg a királyi város felé. Azt mondja a szolgájának: .azt mondja egyszer csak a királyfi -. hogy Ej Hajnak aranyszőrű paripája van. a tengeren túli város királyának a lányát akarta elvenni feleségül. mulattak. . a király is ott lakott. kutya betyár.Elmegyek. „Ki tudja.Megállj. De csak úgy. A királyfi azonban lóháton ment át a tengeren. édesapám. amikor megkapták a hírt.Hej. Ha így szól a parancs. a veres királyhoz. Az egész városban híre ment. felnyergelték.gondolta a veres király -. nagy fát mozgatsz. Az a város királyi város volt.Nahát .Hallottam. felséges királyfi. . hogy nem sajnálod meg ezt a szegény állatot? Talán a vizet sajnálod tőle? Van itt elég a tengerben! 281 . hát majd megtanítalak. iramodott rögtön a királyfiú az apjához. Mentek egyenesen a kikötőbe. milyen gazdag király lehet ennek az apja .Elment haza Ej Haj is. megpróbálom. Immár össze volt híva a háztűznézőbe induló sok vendég. A szegény ló nagyon szomjas volt.

Megy a király a lányához. ezüstöm elég.” De ne engedd meg. repült. a szomszéd ország városába.Keresztülvetem magam megint a fejemen. Akkor azt mondja a menyasszony: . és beteszi oda.Na. aranyhal lett belőle.Nem kell nekem egyéb. A kis hal kivetette magát a vízből. Van aranyom. Kérdezi tőle a király: . A szegény galamb repült. el akarta fogni.Mit fizessek a munkádért? . Keresztülvetette magát a fején ő is. a királyi városba. de ott volt már az ölyv is. és lett belőle egy ölyv. hogy enyém lehess. hogy a galambot hajtja az ölyv. ha azt akarod. Elrestellte magát a király. Arra a galamb keresztülvetette magát a fején. Húzd az ujjadra. hogy ver a szívecskéje. 282 . A vőlegényt és a menyasszonyt otthagyta a víz tetején. Beértek egy városba. hogy ő a világon a legnagyobb kőműves. A szegény galamb rászállt a királylány vállára. Ha megesküdtünk is. Hajtani kezdte a galambot az ölyv. mindjárt elfogja az a madár! Kinyitotta az ablakot. A galambocska be is repült.Én bizony nem adom! . a királyfi újra visszarántotta. azonnal lett belőle egy fehér galamb. minden ujjadra. hogy a lóból hal lett. Amikor készen lett a munkával. csináltatok. amilyent akarsz. Odarepült a tengerpartra. ismét keresztülvetette magát a fején. kéri a gyűrűt. . hátha berepül a galamb. A királylány becsukta gyorsan az ablakot.mondja a lány. vigyél haza az apámnak a kastélyába.Tetszel. hogy azt nem is engedi el ő. De Ej Haj már tudta. és lesz belőlem majd aranygyűrű.mondja a kőműves. Sajnálta a királylány. Megengedte a lónak. Kérdezi tőle. nem leszek a feleséged! Megijedt a királyfi. Jaj. Abban a nyomban a kőműves ott termett. jelentkezett. nekem a gyűrű kell . A finom kályhákat javíttatták vele. hogy igyék. s lett belőle egy galamb. jelentkezik a királynál. csak szabaduljak már ettől a kőművestől. keresztülvetette magát a fején. mit adjak? . és magához szorította. megetette a galambocskát. hogy ő a világnak a legnagyobb kőművese. Hozat egy kalitkát. Apád majd megfogadja. Akkor ezt mondja: „Nem kell egyéb. hogy mit fizessen. ha kész lesz a munka. adjon neki a király munkát. . Mindjárt cukrot adott neki. De kidobta magát a cethal is. hogy otthagyja a menyasszonya. elment a királyhoz. ami a lányod ujján van. Úgy is lett. és várta a királyfit. Meglátta. Hát a királynak nincs miből fizessen? A lánya gyűrűje kell? Azt mondja: . Idejő majd egy kőműves.Megint inni akart a ló.Nekem egyéb nem kell.De csak add oda. Kerítette a másik halat. Hát a királylány ült a hatodik emeleten az ablakban. de még milyen nagyon tetszel! .Akkor hallgass meg engemet . csak a gyűrű. királykisasszony. . csak a lányod ujjáról azt a gyűrűt kérem. ott pihegett. Mondja is a királylánynak: .Azt szégyellem.azt mondja. százszorta szebb királyfi lett belőle.Fordítsd vissza a lovat. Mikor két kortyot lenyelt a ló. tetszem én neked? . s lett belőle most egy nagy cethal.

csináltatok olyant. Mikor a kakas mind felszedte már a kölest. kezében karddal. és lett belőle veres kakas.Ha ezt választottad magadnak. hát odaadom. ha édesapám is megengedi. Mondja a lányának: . Megharagudott a király. .Ha erre szorulsz. sem tíz.Mondd meg nekem most már. nem győzködök már veled. Ahogy a földhöz ütötte a gyűrűt. sem egy. azt mondja: . Így szépen egymáséi lettek. Azt mondja akkor a huszár a királykisasszonynak: . később a gyerekből király lett. megesküdtek.Immár itt vagy az én begyemben. és a földhöz ütötte a gyűrűt. vagy akármit.Ne szomorítsd a lányomat. Megmondtam. Mondtam. sem kettő. Kardjával levágta a kakas nyakát. 283 . Kezdte rögtön felszedni a kölest. Sírni kezdett a lány. s így vége lett Ej Hajnak. Nekem az a gyűrű kell. kapa és a nagyharang válasszon el egymástól. . hogy megtanítalak! Akkor a kép mellől lepattant egy szép veres huszár.Add oda azt a gyűrűt. de egy szemecske felpattant egy kép mellé. Máig is élnek.Én bizony nem adom ennek a gonosz kőművesnek. hogy menjen már innen az a kőműves. azon nem nevet senki! Mondja a király a kőművesnek: . A kőműves keresztülvetette magát a fején.Éppen erre éheztél? .Leszek. adok egy tál aranyat. lett abból egy tál köles a padláson. ha meg nem haltak. leszel-e a feleségem vagy nem? . amilyen kell neked. Leszek! Azt mondja az öreg király: .Nem kell nekem a tál aranyad.ezt mondja az apjának. .A leány azt mondja: . Ásó. ám legyen. Szaporán szedte.

Adj isten egészségére! Hol volt. Elmegy a juhász. mindjárt megrohanta a juhászt. csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani. te betyár! . maga elé hívatta a juhászt. akárcsak az aranygalamb. Ez a király olyan hatalmas volt. nagyon megharagudott. . Onnan nézte de bántani nem merte. és azt kérdezte: . Hát látja. nekem. no meg rettenetesen mérges. ha elaludna. a medve rögtön széttépné. . a csillagszemű juhász mégsem félt tőle.rivallt rá a király. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül! . Elnevette magát a juhász szavára. . hogy ha eltüsszentette magát.Na. tüstént azt mondd: adj isten egészségére. A medvének akkor már hat napja nem adtak enni. hogy annak semmi baja. és igen hatalmas volt.Nem mondom én addig. halál fia vagy! . Az rettenetesen megharagudott.felelt amaz.Nékem hát. Már akkor a király nem tudta.felelte a juhász. Felvezette a királyhoz. A tüskésdisznóknak nem adtak egy hétig enni. úgy megijedt. A juhász meg le nem vette róla a szemét. és hogy ébren tartsa magát. A legtávolabbi szögletbe kucorodott. 284 . Mikor az ajtót betették. mint minden királyfi. akármilyen mérges volt a király. . hogy annál dühösebb legyen. megnézni a juhász csontjait.ordított a király. Tudta. pedig olyan éhes volt. megáll a király előtt.szólt vissza a juhász. és olyan gyönyörűséges szép volt. A király erre azt parancsolta mérgében. De akármilyen hatalmas volt. mert neki is megtetszett a csillagszemű juhász. .Nekem.Eredj hát tíz halálba! És a király megparancsolta. mert ha nem mondod.Adj isten egészségemre . az egész ország népségének rá kellett mondani: „Adj isten egészségére!” Minden ember mondta. hogy széttépje és felfalja. és mérgesen verte a mellét. most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már. nekem. hogy annál gonoszabbak legyenek. A király pedig trónusán ült. hol nem volt.De nékem. nekem! Te korhely.mondta megint a juhász. és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe.Azt mondd te.Mondd mindjárt: adj isten egészségemre! .Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom. mit tegyen mérgében. Beleszólt a hoppmester: . énnékem . persze hogy énnékem! . volt egyszer egy király. csak úgy nyaldosta a talpát az éhségtől. hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve tömlöcébe! El is vitték a darabontok.Nekem. Jobban megtetszett. míg a királykisasszonyt nekem nem adják! . adj isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: . Reggel jön a hoppmester. hogy majdnem magát falta be. és szelíden verte hozzá a mellét. nekem! Felséges úr! . nótákat fújt. Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson. hogy vessék a juhászt az óriás sündisznók tömlöcébe! Be is vetették a darabontok. Megtudta ezt a király. De mikor a csillagszemét meglátta. A királylány is ott volt a szobában.

.kiáltotta a király. belökték a szűrt. hogy még reggel is.Amint a disznók nekirohantak. könnyek futottak az arcán a nagy kacagástól. 285 . hogy most már igazán vége a juhásznak.A juhász csak elhűlt. El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe. elmentek. arra ráakasztotta a szűrét. Felvezette a királyhoz. hogy menjenek ki egy kicsit. mondja-e a királynak: adj isten egészségére . De előbb még a tarisznyát is felakasztotta. és egymásba kapaszkodva táncba ugrottak. mikor a hoppmester jött megnézni.Látod ezt az ezüsterdőt? Ha azt mondod: adj isten egészségemre. hogy felfalják. hogy már meggondolta. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. Ott így szólt hozzá: . Ahogy odavitték a juhászt.Nem félek én száz haláltól sem. mint oltotta ki a mécsest. és kimentek. ahogy meglátta a juhászt. és elhajtatott az ezüsterdőbe. és megparancsolta. amikor az ormótlan állatokat táncolni látta.Nem mondom én addig. meglássák. ő bizony mégsem mondja.gondolták a darabontok. a tetejébe meg a kalapját tette. hogy a disznók sem tudták elpusztítani a juhászt. de nem merte abbahagyni a furulyázást. és egészen kifáradva egyrakásra dőltek. hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. A darabontok odamentek. Az pedig a sötét szögletben csak nevetett. Mondja neki: . De azért mégis megkérdezte: . Addig fújta. Csak akkor mondom. most már száz halálba voltál. maradt-e valami a csontjaiból. a juhász kivett szűre ujjából egy kis furulyát. tarisznyát a verembe. Utánanéztek. Hát mondod-e már. . Megparancsolta tehát. Az most még sokkal mérgesebb lett. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. adj isten egészségemre? A juhász belevágott a szóba: . . hát majd hanyatt esett. mondod-e már: adj isten egészségemre? De a juhász csak azt felelte: . míg ő belenéz a kaszásverembe. Másnap jön a hoppmester a lámpással. Ezeknél hiába volt csillagszeme. hogy nem győzték már az aprózást. Talán még meggondolja magát. A juhász felállította a verem mellé a fokosát. Aztán egészen megnyugodva. neked adom. Akkor maga mellé ültette a juhászt. hogy fogjanak be a királyi hintóba. de úgy nevetett. de azért mégis így felelt: . hogy akkor mindjárt rárohannak. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. A juhász csak nevetett. Felvezették aztán a királyhoz. Ennek a közepén egy mély kút volt. most közel voltál tíz halálhoz. kalapot.gondolta a király. a tíz disznónak nem nézhetett egyszerre a szeme közé. körülrakva éles kaszákkal.” Látta már ugyanis.No. Erre a disznók visszahökkentek.Eredj hát a száz halálba! . hogyha valakit belevetnek.Nem mondom én addig. A juhász kacagni szeretett volna. Elkezdett rajta furulyázni. „Tán olcsóbbért is megalkuszunk .No. és felfalják. A kút fenekén egy mécs égett. leért-e a fenekére. hogy semmi módon el nem pusztíthatja a juhászt.Majd a kincsek elkápráztatják. Akkor aztán kiáltott a darabontoknak. Az most még dühösebb volt. hogy test is legyen a szűrben. Tudta. arra kérte a darabontokat.

Elértek az aranyvárhoz. az ezüsterdőt is.kiáltott a juhász legelőször. hogyne mondanám! Persze hogy akkor mondom. hogy: adj isten egészségére! . sohase terhelte a népet szeszélyeivel. csak azt mondd nekem. nem mondom addig. hogy ne lásson.Nem. csak mondd azt nekem: adj isten egészségére. megadta magát: . mégis ezt mondta: . ezüsterdőt. Igen szerették. Igen jó király lett belőle. 286 . mert nagyon jó király volt. nem mondom addig. mert a királylány férjhez megy. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság.No. Akkor a csillagszemű juhász lett a király. táncolt. még az aznap született gyerekek is. De aztán mondd ám nekem igazán. hogy nem boldogul vele. hogy az egész országban mindenki evett-ivott. A király ennek nagyon megörült. aranyvárat. mind-mind neked adom. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. s a király maga elé vette. hogy szétossza. akkor egyszerre csak nagyot tüsszentett a király az erős tormától. . De amint a vőfély felhozta a tormás disznófejet. Tartottak aztán olyan lakodalmat. hozzád adom a lányomat. Ott ezt mondta: . míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. A legjobb banda ott húzta. adj isten egészségére. gyémánttavat. Ott azt mondja: .Nem. de mégiscsak azt felelte: . még a halálos betegek is. Erre a király nagy búnak eresztette a fejét. A király látta.Adj isten egészségére! . nem bánom. Odább hajtatott a gyémánttóig. a legjobb ételeket ott főzték. Még mindig uralkodik valahol.A király elszomorodott.Látod ezt az aranyvárat? Ezt is neked adom. Kihirdette. a jókedv a házfedelet emelgette. nem. hogy örömében menten szörnyethalt. Már akkor a juhásznak be kellett hunynia a csillagszemét. Odább hajtatott.Látod ezt a gyémánttavat? Még azt is neked adom. hogy örüljön az egész ország népsége. A király ennek úgy megörült. Tenger nép ült az asztal körül. A juhász csak ámult-bámult.Mondom hát. nem.

nem kérek egyebet. A szegény asszony keservében elment a királyhoz.Nem megyek én.Fiam. Először azt hitték. Mert én nem bírok annyit keresni. fiam. Kilenc a neve. Idehozom. A szegény asszony bizony nagyon búsult. Meglátjuk.kérdi a király -. mert annyit evett. Csak azért hívták Kilencnek. hogy elszűrjék a tejet. még van elég időm! . hol nem volt. kilenc embernek valót. Ez lesz a te dolgod. jó volna. aztán eteted. ha semmit se fizet. Kilenc mind a kilenc kondér tejet megitta. Éppen akkorra meg voltak fejve a tehenek is. de még magamat sem. mi lesz. cipőtől kezdve fejtetőig. hogy a tejet átszűrjék. . csak ne kelljen fizetnie. Másnap elmentek a királyhoz. mikor Kilenc felkelt. az asszony meg hazament. itattak. valamennyien. még azon is túl. fiam . fáért. amennyit kívánok. . Azt mondja a király a fiúnak: . ami kell. hogy nem bírja jóllakatni ezt a nagyétkű fiát. annak meg egy fia.gondolja magában a király -. az ajándékba kap egy rend ruhát. csak járomozni kellett még őket. mindent. hetedhét országon túl. etettek. volt egyszer egy szegény özvegyasszony. itatod az állatokat. kibír ő még két pofont is. .Mit fizet? . és ahol a kurta farkú malac túr. Már éppen megvirradt. avval fogsz járni mezőre. ha csak a tartásért szolgál.mondja a király -. de Kilenc csak aludt tovább. Ottmaradt a gyerek. nem eszik annyit. Amelyik leghamarabb hazajön az erdőből. Lefeküdtek a szolgák.kérdezi Kilenc. beteszlek az istállóba.Kilenc Hol volt. szegény asszony. hogy téged kielégítselek.azt mondja a király -. Minden legény készen volt a maga ökreivel. engedje meg. hozd ide. A tehénfejők kimentek. aztán. ha elmennél valamerre szolgálatot keresni. mit fizessek? Te mennyit akarsz? . Egyszer azt mondja a fiának: . legyetek készen. Mire visszajöttek. ki van éhezve ez a gyerek.Na. szolgák. Ülök inkább veszteg. Korán keljetek fel. Hát . s hozzá kilenc szelet kenyeret. Hazament a szegény asszony.Én . azt a gyereket. Egyszer kiadta a király a parancsot: . elaludtak. Vitték a konyhára.Felséges királyom! Van nekem egy fiam. De bizony evett ő tovább is. nem bírom eltartani se őt. Ő nem kelt fel. Kilenc tál levest megevett. amikor kitelik az esztendő. Így hát megegyeztek. és meg volt ijedve. etessetek. akarsz-e nálam szolgálni? . mire megvirrad. itassatok. Éppen kilenc kondér tejet fejtek. erdőbe.Nézd csak. csak adjanak annyit ennem. Azt mondja a királynak: .Holnap reggel menjetek el. Szegény özvegyasszony vagyok. Aztán elindultak. Adtak a gyereknek enni. akit Kilencnek hívtak. Összekészítette a fiú holmiját. mert ura nem volt. A többiek három órakor felkeltek. Adok négy ökröt a kezedre és egy szekeret.mondja Kilenc . 287 . mint más kilenc ember. immár jó kemény vagy. fiam . hogy pofon vágjam egyszer. s majd később.Nézzük csak. ha jóllakott.No . . elvégzed.felelte a fiú.

mint amekkorát a kukoricaszárból szoktak rakni a kocsira.Hát nem vártok meg engemet? . s fogott még két medvét. Nem úgy tett. s azokat fogta be a kocsiba. Húzta ő egyiket a másik után gyökerestül. tele voltak. Akkora terűt rakott. Szabad lett volna neked is felkelni. Indulnak haza.kérdi. csak vigyétek a fát . szabadon az erdőbe.mondják azok. Kiabálnak a kocsisok: . Hadd egyenek. a többi már elment. De azok a rendes úton mentek. te meg aludtál. míg ő megrakja a kocsiját. . utolérem majd őket.Mikor kimentünk.Nicsak.A többi szolga nem köteles a te ökreidet etetni-itatni. míg én is megyek! Mikor már gondolta.azt mondják neki -. . A hegyről vágtában indult. Kilenc erre visszament az erdőbe. mit csináltok itt? Megettétek az ökreimet? Most mivel viszem haza a fámat? Álljatok meg! Megfogta mind a négy farkast. Így már megindultak. ahol az ökreit hagyta.mondja ő -. Elment az istállóba az ökrökért. addigra jóllaknak az ökrök. . Amerre akartak.Na. hol van a tej? .Ej . a többi már meg volt rakodva. csak a csontok maradtak meg. hogy járomba fogja az ökröket. és úgy etetlen-itatlan.Nem . Aztán megfogott egy fát. De azt is úgy gyökerestül-ágastul.Miért zártad el az utat? . Meg sem tudták mozdítani. s szaladt. a farkasokat.Te . az ökröket kifogta. Mikor ezt meghallotta Kilenc. éhes voltam. azután összevágták. Azokat is bejáromozta a kocsiba. Amit kihúzott fát. azok nem bírták elhúzni a kocsi fát.mondja nekik Kilenc -. mezőkön.kérdezik tőle.Hát hol van? Megittam! . mit mondott este a király? Aki a leghamarább hazajő. Azt mondja Kilenc: .Várjatok meg. úgy kellett felnézni rá. . Kilenc nem bírt velük. Kilencet pedig azok a vadállatok erdőkön. Mire odaért az erdőbe. és hajtotta őket ki nagy gyorsan az udvarról. hát mit lát? Négy farkast. 288 . utána a többi kocsis. s te most keltél fel? Az ökreid meg vannak-e itatva. . s gyökerestül kihúzta. Gondolta magában. rakta keresztbe mind az úton.De bizony! Nem hallottad. hozzáfogott. . . s megrakta a kocsiját. árkon vitték keresztül.Hé. .mondta Kilenc. Azok nagyon megharagudtak rá. mint a többiek. Lekötötte a kocsit. Az ökröket azok mind szétszaggatták. most mind üresek a kondérok! . .Az erdőbe készülök.Biz még nem ettek. és elengedte. pajtások .. csak odaérek én is.feleli Kilenc. pucolatlan bejáromozta őket. Kihozta őket. Egy hosszú ostort a kezébe vett. etetve? . Ahogy odaér. mert éhesek voltak. azok elmentek már az erdőbe. hogy elég lesz a kocsijára. tán már mentek haza? . ha úgy szerettek menni. hogy ne hulljon széjjel a fa. .Mert mi felkeltünk három órakor. akik kifűrészelték a fát.Kilenc. csak menjetek. kap egy rend ruhát. De amikor indítaná a farkasokat.

hogy irtóztató. mint a világ ördöge. a toronyba. hogy elpusztítsanak bennünket azok a vadállatok.mondja Kilenc -. én meg az elejét. Mikor Kilenc fogata odaért a kapuhoz.Jó a kedvem. jönnek! De nem az úton. . akkora terű fát hoz. Most meg a vadak is rá voltak kötve annak a nagy terű fának a tetejére! Mikor túl voltak a vízen. Kilenc jő négy farkassal és két medvével. Azt mondja az ördögnek: . hogy ne tudjanak elfutni. mint a villámlás. most meg egy sem jött. s amint a kocsi ment. .Felséges király. ahogy mondtam! Nem volt mit tegyen az ördög. amíg hazaérünk. és megkérdezte: . a földeken át. . Elértek egy folyóvizet. Nem akarom. hát nem lehet . hogy ha a kerék összetörik. fogd meg csak a tengely végét. hogy milyen késve érkeznek az emberei az erdőből. én majd elöl fogom. úgy tréfálj velem . Vigyük át! Túlnan megint befogjuk a vadakat. Kilenc észrevette. Máskor hamarabb értek haza.Eredj fel.Egyszóval te tréfálsz velem? .azt mondja a király -. ha egyszer Kilenc elöl fogta a kocsit. meg kellett fognia a tengely végét. 289 . hanem a határon keresztül. . azt a botocskát mindig a küllők közé dugta. felkötözte őket a szekér tetejére. még jól megerősítette. Egyszer . hanem én négy farkast látok a kocsi előtt s két medvét.Te. Azt mondja az egyik szolgájának: . hol késnek eddig? Egyszer csak lejön a legény. csak dugdosta be a botokat a küllők közé. s megint befogta őket. de nem lát senkit az udvaron. . Fogd meg a kocsinak a farát. s jelenti a királynak: .Egyszer csak melléjük szegődik egy ördög.Jaj . Azon keresztül kellett volna menni. és tartsd. megálltak. istenem. hogy kinyissa neki a kaput. megfogatom veled a tengelyt. Kifogta Kilenc a vadakat.azt mondja. Hanem a vadak nem akartak belemenni a vízbe. Kilenc jő velük.Hogy gondolod? Hogy én hazamegyek kerék nélkül? Nem! Gyere. ugrott le rögtön a kocsiról. Úgy vitték most a kocsit. nem akarok én itt soká állni.Felséges király – mondja -. Ahogy nézem. A király már-már kezdte megsokallni.mondja az ördög. A többit nem látom. S azt mondja az ördögnek: .Nézd meg közelebbről.összetörik a kerék! Nem volt rest Kilenc. bezárta a kaput. Egy botocska volt a kezében. Mentek.Nézd csak.ropp! . nézd meg.Tréfálkozom! . s félfelől neked kell tartani a kocsit. hogy ne tudjon senki bemenni. tán csak nem? . Meg kellett az ördögnek fogni hátul. . nem hazudtam. újra megnézni. fiam. Elindultak. nem kell beengedni.Fogd meg hátul a kocsit. farkasok vannak és medvék a kocsi elé fogva? Kifutott a szolga. .Jaj. S nem ökrök vannak befogva. Kilenc leoldozta a vadakat a kocsi tetejéről. akarja nyitni a kaput.mondja a király.be van zárva! Nézelődik.Mit csinálsz ott? . ha a kerék összetörik! Az ördög nem törődött a beszéddel. Futott a szolga. zárd be gyorsan a kaput. de hát úgy mentek azok a vadak. s vessük keresztül a kapun. Fut vissza gyorsan: .

eredj bele te. s kirakjátok kővel. Kilenc. hogy ott az összetörje. Kilenc. Aztán ők ketten megfogták a kocsit.No . de azok semmit sem kaptak. Jó mély vize volt. Mindjárt adott is neki tiszta új rend ruhát. az ördögnek azt mondta: . . hogy suhog a kő lefelé. . mikor a forrást már elértétek. fiam! Elnyerted a rend ruhát. Jó kerítés volt ott. amögül már nem tudtak elszaladni. Most. hogy a kocsi szétesett. csak menjen. Mikor kiástátok a kutat. mit is tudna csinálni. Amikor a király meghallotta. utánavetették a százmázsás követ. elpusztítja őket. Úgy megijedtek a mesterek. Én még egyet sem láttam. A fa összetört. De azt megmondom. hogy belement. s visszadobta a követ. úgy megijedt tőle. Végül ő is keresztülmászott a kapun. a fundamentumot. ha te kezdenéd el a kirakást. De a király megegyezett a mesteremberekkel. ott légy velük mindig. melyikünk tegye le a fundamentumot? Azt mondják a többiek: . ki a kútból.Te már nem kellesz. de ő elkapta. miért késett.Miért nem csináltátok azt. merthogy nem tudta beengedni őket. felséges királyom. Te vagy az első.Nézd csak. 290 . a farkasok orgonáltak. nem mert a király kimenni sem.Kilenc.Te. De nem mutatta. hogy fél vagy haragszik. százmázsás követ vessenek utána.Jól van. és hajította felfelé. Már meg is fogadtam a mestereket. amerre lát. elmentek haza. azt mondja neki: . te vagy a legerősebb. a kút elkészült. Gondolkodik a király. Kilenc töviről hegyire elmondta neki. Azt mondja a király: . elmehetsz. Ki is ásták a kutat.kérdi Kilenc -. s miért lett mégis első.Kifogta az állatokat. Akarok én az erdő szélébe egy kutat hányatni. és a forrást meg is lelték. hogy megszabaduljon ettől a Kilenctől. Elmész velük te is. . Az egyik mestert a király magához intette. Az volna a legjobb. te. megkötözte őket kinn. Te vagy a legokosabb. Megörült neki Kilenc. belemegyek. ahogyan mondod.Derék fiú vagy. és végez vele. Előhívatja. . Szerencséjére Kilenc az istállóba terelte a vadállatokat. De Kilenc észrevette. hanem azt mondta: . hogy majd kijő Kilenc. A király majdnem kétségbeesett. Aztán az állatokat hajította keresztül az ördöggel Kilenc. úgy lesz.Mi megcsináltuk. a fejére esik. akkor hozzáfogtok. De Kilenc a feljövetel után sem szólott semmit. és rájuk csukta az ajtót. hogy jól vigyázz a mesterekre. miért késtetek így el? A többi kocsis még most sem ért haza. s úgy keresztül hajították a kapun. hogy Kilenc milyen erős. hogy nem kellett fűrészelni. A követ estében a fél kezével megfogta. Aztán hazajöttek a többiek. A medvék bömböltek. gondolták. Visszahajította.Hát én nem is félek. amit mondtam? . hogy kész lett volna rögtön kifizetni a szolgálatját. Dolgoztak estig. hogy ha majd Kilenc belemegy a kútba. hogy szinte halálra váltak.

Én nem tudom. De hogy mit csináltál. azt hiszem. fiam. mit csináljon. viszik az akasztófa felé. Kilencnek pedig így szólt: .mondja még . ti már tudjátok. kezedbe adom. Örvendett a király. Te is mondd meg neki szóval. bevetették a börtönbe. Mutassa.Nekem az. azt mondja a hóhér: .levelet is hoztam. hogy aki akasztást akar látni. neki arra most szüksége volna. Most már jó kézben volt Kilenc. meg. mi a kívánságod? . hogy megmenekült Kilenctől. a városbírónak add a saját kezébe. bekopogott a város bírójához. mi lesz. . fiam . vagy miért fejeznek le. Viszik is Kilencet a börtönből. Azt mondja Kilenc: . Írj egy levelet.Nem én akasztalak fel. és megy a pap is velük. hogy nagy rablóvezér! El is ítélték egykettőre. mi módon tudnának Kilenctől megszabadulni. elkezdtek tanácskozni. . hogy arra a pénzre nekem szükségem van. El is ment a fiú. majd az tudja. csak beletette a zsebébe. Nekem ki van adva. Nem szólt semmit. hanem a törvény. de szeretném tudni. Megy a hóhér. adja meg. legyen szíves. legyen szíves. Megnyomott egy gombot. nem bánom.Nézd csak . A város végére vitték.mondja a király -.Ezt. Eljött a harmadik nap. Én ezt a mesterséget nem tanultam. De . hogy végezzelek ki. Temérdek nép kíséri.Na. kimondták. mit kell vele tenni. akármelyiket. miért akasztanak engem fel. hogy harmadnap viszik az akasztófára. . a város bírájához. fiam.Jól van. Fejezzenek le. hogy maga tartozik neki egy összeg pénzzel.Hát ha engemet olyan nagy bűnösnek tartanak. amikor majd az esztendő kiteltével azt a pofont őneki megadja? Ő abba azon helyt belehal.Király. miért. hova tegyem a fejemet. megtaláltuk a módját.Én először is azt akarom tudni. Elolvassa a városbíró a levelet. fiam. Kidobolták. S a király a levelet borítékba tette. hogy: „Itt küldöm a világ legnagyobb rablóvezérét. abban is. fiam. láncot a kezére. hogy ideküldött a király mint követet. s akkor leteszem. el foglak küldeni a városházára.Most aztán még jobban megijedt a király.Na. Megírtam levélben is. küldje meg. fiam. A király megírta a levelet. Amikor az akasztófa alá érnek. s a börtönajtóra lakatot tettek. mert most akasztanak fel egy híres rablóvezért.” Aztán ezt a levelet küldjük el a városbíróhoz. meg van ez írva. tőled is megizenem. az most láthat.Akkor. hogy megérdemlem az akasztófát vagy a lefejezést. . melyiket választod: a kötelet vagy a bárdot? Mivel vegyem el az életed? . . felséges király. jött négy darabont. Írd csak bele azt. Azt mondják a tanácsosok: . akkor. tedd le szépen a fejedet a tőkére.mondja a városbíró -. a város bírója tartozik nekem egy nagy összeggel.Nézd csak. Hamar a király összehívta tanácsosait. . Hogyha olyan erős ez a Kilenc. 291 . azok azonnal megragadták Kilencet. . hogy kell letenni. azt én nem tudhatom.

hogy mit nem akartak velem tenni! Csakhogy nem olyan könnyű ám Kilencet eltenni láb alól! Van nekem annyi eszem. összeszedett csontot eleget. A városbíró hazafutott. Kilenc utána. a négy farkast meg a két medvét. mert engemet a pénzért küldtek.Dehogy haragszom! . Menjen vissza mennél előbb a királyhoz. hogy elküldi majd másfelé. az ördögök majd bizonyosan elpusztítják Kilencet. s nagy hamar a többinek is hírt adott. Van ott egy malom. csakhogy megszabaduljon Kilenctől. De . Amennyi csontot ott kapsz. Jelenti a királynak. hogy maga felakasztasson! .Miféle pénzt adjak meg? .Mert. Úgy megijedt. rakjad bele.No. Kilenc. hogy ne haragudjék. majd hanyatt esett.Na. meghoztam a pénzt. Aztán hazament. levágta a hóhérnak a fejét. Futott a városbíró is úgy. Amikor a király Kilencet meglátta. aki el tudott szaladni.Jó. hogy körülötte még tízen is meghaltak. Kilenc zsákot töltsél meg. amit a király kért. s elindult a kocsival. és menj el az erdőbe. hogy ez nem a pénzért volt ideküldve. Egy ördög meglátta.Magát is ott láttam azok között. fiam .Jaj . Mondd meg nekik. . Menj el azután a dögtemetőbe. . Kilenc meg utánuk! Bizony szerencsés volt. fogd meg az állataidat. A király kedvében járt Kilencnek. Onnan is szedd össze a csontokat. hogy így megkéstem? . az elég lesz. Elment a dögtemetőbe. mert akit ő elfogott.mondja -. szedd össze. akik engem elitéltek. megbocsátok. Kilenc meg a bárdot hirtelen kiragadta a kezéből. hogy a legfinomabb lisztet csinálják ebből a csontból. . hogy Kilenc jön az állataival. Kilenc hazaindult. A malomkapu nyitva volt. Miért ítélt el engemet? . megtöltötte a kilenc zsákot. Egyik elütötte a másikat. mert Kilenc jön a négy farkassal meg a két medvével! 292 . hanem a törvény. hogy nem engedem magam. Az a malom az ördögök malma.mondja a király -. hanem azért.Amivel tartozik a királynak! A városbíró tudta. annyi felé futottak. hogy Kilencet olyan könnyű lefejezni ok nélkül? Úgy megijedtek az emberek.A hóhér letette a fejét. felséges király. hátha arra ottvész. de most adja meg szaporán az adósságot.nem haragszik. Gondolta a király. és ritty. . hogy ahányan voltak. hogy a lába nem érte a földet. Azt mondja neki: .Nem én ítéltelek el. Kilenc befogta az állatait.Tessék. hogy megérkezett. Vigyél zsákot. . be kell csukni a kaput. nem azért. hogy elveszítsék. ahhoz úgy odacsapott. . Megérkezik a malomhoz.Hogy gondoljátok ti ezt. Azt találta ki aztán éjjel a király. és hozd haza. most eredj el a város végére. De hát kiadta a pénzt. Elment Kilenc az erdőbe. még jobban remegni kezdett.

Kilenc . akivel a tengelyt fogatta Kilenc. Elmehetsz vissza. . megengedi. olyan nagyon meg volt ijedve. de ha már pofonról volt szó. Az ismerte Kilencet. a királlyal. A király nem tudta. hogy erre mit is feleljen. Újra kiabált nekik Kilenc vagy háromszor. én meg fiatal vagyok.Nem engedelmeskedtek nekem? Ha nekem nem őröltök tüstént lisztet. amiért becsukatta a malom kapuját.Ha kitelik az esztendő.Nem szoktunk mi csontból lisztet csinálni. . hogy nyissák ki már a kaput! Végre visszaszóltak: . mert apám már öreg. kész a liszt. . Kilenc. Én vagyok Kilenc! . Kiáltott. immár lejárt az esztendő. De az ördögök nemhogy kinyitották. hogy Kilenc be ne tudjon menni. Mert éppen azon nap járt le.Visszamehetsz! Úgysem engedünk be az állataiddal.Meg .kérdi a királyt Kilenc. Felrakta Kilenc a zsákokat a kocsira. mind a malomkő alá teszlek benneteket. hogy nyissák ki a kaput.Hiába egyeztél vele.A kapus az az ördög volt. „Mi lesz már most?” . .kérdi a király lánya. hogy a két szárny kétfelé nyílott.Felséges királyom.Kilenc. Volt a királynak egy szépséges szép lánya. Azt mondja: . . Nem kell semmi érte. hanem engemet. s mind megköszörüllek! . hogy a kapu be van zárva.Lányt én nem vágok arcul.Nézd csak. Az nagyon féltette az apját. Inkább vágjál engemet arcul.Nem lehet? . én majd megtanítalak benneteket. úgy megijedt. . De beleszólt a királykisasszony: . s hazament.mondja Kilenc. hogyan volt az egyezség? . Azt mondja erre Kilenc: . hogy olyan finom még soha nem is volt a világon. hogy ijedtében még a szava is elállt. 293 . hogy pofon vágjam. Mikor a király meglátta. .Ideküldött engem a király azzal.mondja Kilenc. vágjál inkább te engemet képen. látja. . volt oka. Odaér Kilenc. Vámot sem veszünk.gondolta a király. .Nem veled egyeztem. hanem vagy tíz ördög feküdt neki belülről a kapunak.Megengeded? . Úgy megrúgta a kaput.mondják az ördögök.Nem tudja már felséged. olyan lisztet őröltek.Itt van. Mondja a királynak Kilenc: .beszélt nekik Kilenc. ne az apámat vágd pofon. Úgy megijedtek erre az ördögök. az ördögök meg úgy vetették a bukfencet. hogy ezt a kilenc zsák gabonát tüstént őröljétek meg. hanem az apáddal. nem bír bemenni. Odaállt Kilenc a malom ajtaja elé. Nem lehet őrölni. . De ha nekem szép lisztet nem adtok. Csak vigyed. hogy majd a nyakuk tört ki.

Nézi a király. hogy mit csinál a lánya. És csaptak olyan lakodalmat. a tied leszek inkább. Máig is élnek. Megölelte. megcsókolta Kilencet a király lánya. Így lett Kilencből király. ha meg nem haltak. Mindjárt ki is hirdették az esküvőt.A király lánya felemelte a kezét. mint amilyen te vagy.mondja -. ilyen vitéz vagy te. én a tied. Ne add meg apámnak a pofont. Csodálkozik. 294 . . De ütés helyett a nyakába borult. hogy inkább a felesége lesz. mintha mindjárt meg akarná ütni Kilencet. hogy negyvennyolc óráig tartott.Nézd csak. ásó-kapa választ el egymástól.Megengeded-e király. Kilenc . Megszólal most Kilenc is: . hogysem engedje az apját megütni. hogy a lányodat feleségül vegyem? . Te az enyém.Hogyne engedném! Ilyen vitézhez hogyne adnám hozzá.

az egyik fiát elküldte a bátyjához. Hazamentek. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. Kérdezi a bátyja a gyereket: .kérdezik. azért akarok felmenni! . Egyszer csak látta. hogy aranykarika. mert annyi ott az egér. sem ő nem vette észre. Összeszedte a cókmókját. úgy lett a pénz. Arra felengedték.mondja az ember. mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. kihalász a vízből egy karikás valamit. Nagyon sok gyermeke volt. minek nektek a mérő. a karikát egy ruhába göngyölte. nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában. A király elfogadta az aranykarikát.Így jár. de megparancsolta. amennyit csak elbír. mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: . úgy adta oda. Gondolta. Azt mondja a bátyja a gyereknek: .No. hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Avval kereste a kenyerét. Kezébe vette.Borsót! Tudta is a gyerek. hogy mondja meg neki. olyan sok pénzt kapott. ne vegyen sokat. Mikor az aranykarikát átadta a királynak. A szegény hétrét görbült.No. aki olyan rideg volt mindig hozzá. A kapunál megállították. de sem otthon nem látták meg. . hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt. Egyszer. hogy macskát vittek a királynak. a gyerek visszavitte a mérőt. hogy kérje el a mérőt. hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament. ember. Ahogy a gyerekek játszottak vele.Ugyan. hazavitte. Mikor hazaért. mikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szólt semmit.Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? . Azt mondta. A felesége is vele ment.Mi járatban van kend? . nézegette. megtréfálja azt a zsugori testvérét. . Azt mondja magában: „Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van” Azon nyomban szaladt az öccséhez.Hoztam a királynak ajándékot. Mikor a pénzt megmérték.Fölséges király. Hát látja. már talán a számukat se tudta. ahogy kimegy a Drávára. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente. hogy a Drávára járt halászni. aki irigy Volt egyszer egy szegény ember. hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. és ott fogtam. az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. s felment a királyhoz. minden vagyonukat eladták. 295 . az mindig fényesebb lett. hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: . azt kérdezte tőle: . a pénzükön meg macskát vettek. Gondolta a szegény ember. hol szerezte azt a sok pénzt.Ángyomasszony. nem akarták beereszteni. vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül: .

.Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet.Kérdezik a kapunál a katonák: . Azt hitték. dühös macska meg csak neki a királynak. és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. A rengeteg éhes. karmolta.A királyhoz! . Sose lettek többé gazdagok. olyan nagy örömöt okoznak neki. el sem mondták. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. tépte. még a király fülét is rágják.Hová mennek kendtek? . De mégiscsak beeresztették. 296 . az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott.Hát macskát hoztunk neki! .Mi járatban? . Mehetett az ember a feleségével haza. hogy miben járnak. hogy itt olyan sok az egér.mondják a katonák. hogy hallották. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették. Mikor a király elé értek.Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra? . alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. ahogy a száján kifért Beszaladtak a testőrök.

magához szólította az egy fiát. Vitéz János! Kimegy Vitéz János. még az előbbinél is sokkal nagyobb sárkány. hanem rögtön elrabolta. ki jött a testvéréért. azt mondta neki a sötétben: . hogy megfogadod. akkor látta. De ez nem kért. ahhoz adja a lánytestvérét. hozzá kell adni. egyszer volt Tiszán innen. Amikor az édesapjuk az utolsó órája felé járt. Dunán túl. kihívta a lánytestvérét. S maga is kiment utána. hallgasd meg a szavamat. ki vagy miféle. Akárki kéri akármelyiket. Csak amikor már az a levegőben volt. akiről azt se tudja. Nem lát senkit. de még azon is túl. Valaki beszól: . s ígérd meg. Azt is sárkány kapta a levegőbe. hogy elrabolták-e a testvérét. A harmadik este ismét megverték az ajtót. Vitéz János szomorúságnak adta a fejét. volt egyszer egy kicsi-kicsi kis kert. Egypár nap múlva éjszaka irtózatos zivatar kerekedett. Nem volt mit tennie szegény lánynak. Szaladhatott. de nem mutatkozik kint senki. A zivatar nem állt el. mert ha késel. Abban a kis kertben volt egy igen-igen nagy kert. Volt annak a szegény embernek három lánya meg egy fia. még az előbbinél is rettenetesebb.Gyere ki. Azzal az édesapjuk nemsokára meghalt.Kedves egy fiam. nevét se kérdezd. hol nem volt. de mégis valaki. Akkor látta. A fiú utána lopakodott. De ne késs. igen nagy baj ér. Ha nem.Küldd ki a legidősebb lánytestvéredet! Vitéz János kiküldte a legidősebb lánytestvérét. Bement János most már ellenvetés nélkül. hogy egy irtózatos szörnyeteg sárkány kapta el a lányt.Gyere ki.Küldd ki a középső lánytestvéredet! Szegény lány a kuckóba szaladt. Másnap este ismét behangzik az ablakon egy erős hang: .Vitéz János és Hollófernyiges Hol volt. Tiszán onnan. ismét behangzik egy erős hang: . 297 . Vitéz János! Vitéz János kimegy. A fiút Vitéz Jánosnak hívták. Most én meghalok.Hozd ki nekem a legfiatalabb lánytestvéredet. ha ki nem megy a lány. Édesapja azt mondta. Vitéz János! Kimegy Vitéz János: . ennek is ki kellett mennie. A három lánytestvéred itt marad veled. bárki legyen is. ott künn az a hang most azt dörögte. s azt mondta neki: . ahol a kandisznó túr. vagy feleségül vitték-e. még azon is túl.Gyere ki. halál fiai vagytok. s máris szállt vele tova. rögtön vége lesz mindnyájuknak. aki kérni fogja. Mégis mondja neki a sötétben valaki: . hogy egy irtózatos nagy szörnyeteg. hogy megláthassa. Nem tudta. A nagy égiháború közben egyszer csak megverik az ajtót. Abban a nagy kertben lakott egy szegény özvegyember.

ha mondom! De Vitéz János csak állhatatoskodik: . és bánatosan világgá indult.De hátha van. lenéz.Szolgálatot keresek. Azt mondja neki: .Menj dolgodra. Becsukta kulcsra az ajtót. majdnem sírva magyarázza. . hogy kérdezze meg azt a fiatalembert. szeretnék még nálam is szerencsétlenebbnél szolgálni.Én. én úgyis elmegyek hozzá. a kenyérből. Látja. Három nap leforgása alatt meghalt a király.Merthogy magam is vigaszt keresek. Kihirdette. nincs. gyászban van.Mivel. Egyedül akar élni. Meghallja ezt az ablakon át a királykisasszony.Szolgálatra volna szükségem. Eddig a lányok főztek. kihajol. hogy mi minden történt vele három napon keresztül. Feleli neki egy öregasszony: . te? . Az árván maradt királykisasszony akaratából. elibe áll: .Mondd el. Küldi az inast. ott. Indulna be egyenest. mint én. ezért van ez a nagy gyász.Mit akarsz itt.Nincs most itt szükség szolgára. fiam. vagy másképpen el nem pusztul. hogy főzzenek.Menj. mégpedig olyanban. Hátha megvigasztalom. El is ment Vitéz János a királyi palotához. mossanak rá. ő azt nyomban lefejezteti. ahol énrám volna szükség. De ott van a kapus. mi szükség hajtott szolgálni. a királyné. . közben elfogódik a szíve. te legény? . fiam. Mindjárt nem érzi úgy egyedül magát. meglátja a szomorú arcú legényt. Hogy veszítette el a lánytestvéreit. Hamarosan kifogyott mindenből.Pedig én talán megvigasztalnám a királykisasszonyt. ha valaki azt meri mondani neki.Hol lakik a királykisasszony? . a tiszta ruhából. szomszédokat nem akart hívni.” De aztán mégis kérdezősködni kezdett. mert a királykisasszony nagyon bizalmatlan. hogy a város minden házának a tetején fekete zászló van kitűzve. Gondolkozik Vitéz János: „No. hogy szereti. és megpróbálkozom. ha már ilyen egyedül maradt a világon. . Amint megy. Hogy maradt egyedül. Behívatja a királykisasszony maga elé. míg valahol agyon nem lövik.Szegény fiú egyedül maradt.Bajosan sikerül az neked. . édes öreganyám. Kezdi Vitéz János a panaszt mondani. csak én elfelejtettem zászlót tűzni a házam tetejére. Gondolta. itt a város közepén van a királyi lakás. 298 . szolgálatot keresek. szép legény. nagy sokára beér egy városba. hogy közelről is derék. Kitekint. Látja. .No. miért van a város gyászban. De mit akarsz tőle? . aki főzne-mosna rá. Engem is sok szerencsétlenség ért. ezek is úgy vannak valahogy. amilyenben sose volt. Sok nagy baj ért engem is. Hogy nem maradt otthon. addig megyen. mendegél. mi járatban van.Ez bizony. Büszke volt. . . mostak rá. Feleli az ott lent: . a fiuk.

még ha az ajtót betöri. úgy jártál. mint egy kocsiszín vagy még egyszer olyan nagy. hogy ha ő király már. 299 . Zörgette. de őszintén felelj. Éppen olyan volt. Úgy is történt.Mondd. . Egyszer is vasárnap fölkészültek. hanem. a bátyja ruháiba.Kedves férjem. Vitéz Jánosnak: . Elmegy Vitéz János. én is szeretlek téged! Hívunk papot. . be akart menni. Mielőtt megindultak. hogy szereti. amit nem ismerhet. Ne is érdeklődd soha. Ha azt fogja mondani. Azt mondja egyszer csak. haragjában véteti a fejét. én most nem megyek. adj nekem egy ital vizet. Hát fölfogadlak szolgálatra. Papot hívtak. eriggy a feleséged ágyához. A két nagy. te másik szerencsétlen ember. akkora. No de ő bemegyen. Te leszel a király! Úgy is történt. ezen öntsd be. Nagyon bántotta Vitéz Jánost. meglett rögtön a nagy királyi lakodalom. akkor is. csak ismerkedj a tennivalóval. No de döngeti. mint az ő testvérbátyja. A palota legbelsőbb termén lakat van. Volt Az ajtón zár is. egy irdatlan lakat is. azt mondja: . Másnap a felesége azt mondja neki. Szeretsz-e te engem vagy se? Megakadt a fiú. adok neked érte egy életet. amit látsz. nézd. Vitéz János bemegy bátran. Akkor behívatja magához a királykisasszony. De azért fúrta a kíváncsiság. Elment a királyné a templomba. hiába. Ha azt fogja mondani. és megiszom. Így éldegéltek évekig.Vitéz János. ha akarod. Pihend ki magadat. három helyen is ráabroncsolva. csak nem tudja kinyitni. Gondolta. Történik. adok neked anélkül is nem vizet.Csak eriggy el. Vitéz János meg ment egyenest a palota legbelsőbb részébe. mint én. miért van a palotában valami. Ne is kérdezz róla soha. egy ital bort. A fiú nagyon jól bevált. A királykisasszony felöltöztette szépen. s látja. Mindegy: megmondja az igazat! Hogy szereti. magad a templomba. mentek a templomba. Ott volt az a tilos terem. keresi a kulcsot. a fogadalom miatt a királykisasszony a fejét véteti. megesküdtek. ha be akarsz jönni hozzám.azt mondja -. ami történik. hát ha szeretsz. hogy nem szereti. Vitéz János.A királykisasszony is majd elsírta magát. valamit kérdek tőled. Valami neszez a kádban. avval kinyithatod az ajtót.azt mondja -. de ami zárva van. zörgeti az ajtót. megesküszünk.Nem kell nekem az életed. mindenhez közöd van. hogy a nagy terem közepén egy irtózatos nagy kőkád van lefenekelve. a vánkosa alatt van a kulcs. Vitéz János király a fejét kezdte fájlalni.No . én odatartom a számat. . Azt mondja neki: . s bejöhetsz. ahhoz én tartok jogot. A kőkádon meg egy nagy kőlap. megtalálja. hogy miért.Vitéz János. De a királykisasszony nagyon megörült.No .Itt van. széles kapu kivágódik. Egyelőre nem is fogsz dolgozni. fiam. aki a kádban van: . Együtt jártak a templomba. Válaszol erre az a valaki örvendezve a kádból: . ennek a kádnak a fedőlapján egy lyuk. majd csak kitudódik egyszer. Már huszonegy éves lett a fiú. Egyszer csak belülről egy tompa hang hangzik. Azt mondta a feleségének: .

sietett a paphoz. megkeresi azt a világot. először is az jutott eszébe. Vitéz János beöntötte a harmadik ital bort. fölkapta a királynét. Akkor elszántan útnak indult. hogy amíg ő vissza nem jön. . egyszer csak elért a pislákoló kis világhoz. hát csodák csodája. Egy ablakból szűrődött ki.Adjál még egy ital vizet. Attól fogva nem láttam. egy abroncs lepattant a kádról. Nézi az órát. azért is. Mikor magához tért. Vitéz János fölment egy magas fának a tetejébe. Ahogy besötétlett. Benyitja Vitéz János az ajtót. s kezdett széjjelnézni.Úgy is történt. Ment. Vitéz János. meddig feküdt ott. mint eddig ment. Kimenekült a fogoly! Repülni tudott! Úgy megütötte Vitéz Jánost a szárnyával. és jelentik neki. Hátizsákjába tett egy kis ennivalót. De most már jönnek is a testőrök. Most már tudta Vitéz János. hogy egy rettenetes szárnyas állat épp akkor. amikor a királyné hazafelé ment a templomból. hetedhét ország ellen. . kiadta a parancsot. Azt mondja a pap Vitéz Jánosnak: .Gyerünk. Elszánta magát erre. fölszállt vele a levegőbe. Mikor megitta.Gyere be. A kőlap felemelkedett. Összehívatta tüstént Vitéz János a katonáit. mint az egész gyülekezet. Elesteledett. Egyszer egy nagy vad erdőbe ért. Hollófernyiges a sárkányok fejedelme. Látta. hogy eszméletlenül rogyott össze. azt kiáltotta le a felhők közül: . Rettenetes szélroham csapott ki a kádból. a palotába senki ember fia be ne tegye a lábát. hogy a vadak éjjel meg ne támadják. mint máskor is szokott. Vitéz János illően bekopogtat. és azt hagyta üzenetül Vitéz Jánosnak. elvitte. amíg élek vagy elpusztulok. ha idegen vagy. öt perccel hamarabb kiment. Lepattant erre a kádról a harmadik abroncs is. mert onnan nézett körül a világ sötétségébe. hogy a felesége még nincs otthon.Adok neked nem vizet. a templomból már rég kijöttek! Felugrott. majd valami szörnyű teremtmény szökkent ki belőle. hát. S odaadta. Ment. Maga sem tudta. még azon is túl. hogy ki rabolta el a feleségét. kihangzik egy hang: .Hollófernyigesnek adtad. visszaadom. amíg meg nem látom a feleségemet.A felséges királyné. neki a világnak! Addig megyek. Hangzik azonban ismét a kőlap alól: . addig. mendegélt. mégsem hál meg ezen a fán. hanem elmegy. Akkor lepattant a második abroncs a kádról. hogy igen-igen messze valami világ pislog. jöjj el hozzám. a három ital bort: ha megszomjazol. . a testőreit.Adok neked nem vizet. hanem egy ital bort. adok érte egy világi utat. hanem egy ital bort. kit lát ottan? A legidősebb lánytestvérét. mendegélt. a cselédeket. Vitéz János. adok neked egy világi próbát. levágódott a palota és a templom között.Adjál még egy ital vizet. a gazdálkodás pedig csak menjen úgy. Feleli Vitéz János: . de azért is. 300 .

kedves sógor. Csóválja fejét a legidősebb sárkány: 301 . Összeölelkeztek. mi járatban vagy itt. nem tudsz-e valamit róla. sógor. mit mívelt. mondd csak. Kibújt a sógor.Nem úgy van az. Felel neki erre Vitéz János. fölszállt vele a levegőbe.Isten hozott. kedves jó testvérem! Hol jársz itt? Mióta hazulról elkerültem. A sárkány rögtön elnyelte. legyintve: . Hanem holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. hogy merre lakik? .Isten hozott. ha tudom. De aztán szépen kiköpte. sógor. hol jársz itt? Széjjelnéz Vitéz János. Hanem majd holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. . De rejtőzz azonnal el. ha kivégez is. Felugrott erre a harmadik sárkány: . kedves jó testvérem! . köbálvánnyá változtatom. Megragadta a második sárkány is a sógort.Nagyon megörültek egymásnak.Hollófernyiges ellopta a feleségem. hogy Hollófernyiges ellopta a feleségét. hogyan lopta el Hollófernyiges a feleségét. azonnal végez veled.Itt ment keresztül az én határomon is. Megvolt azzal is a nagy öröm. és pillanatok alatt már a bátyjánál volt vele.Adjon Isten neked is. meglátja a középső lánytestvérét.Haj. Vitéz János. kedves férjem. mindjárt azt kérdezi: . ahol még a madarak sem járhatnak? Elmondta Vitéz János itt is. meg erőm is van hozzá. . hanem bújj ki csak. Akkor végre megszólította: . az ágy alól! Mert közben meglátta Vitéz Jánost. Amikor bemegy a házba. az ágy alól. Csak akkor kezdtek el bánkódni. itt ment keresztül a határomon. mert az én uram a hatfejű sárkány. Az is elkiáltja magát: . Amikor Vitéz János bement a sárkány szobájába. mert mindjárt itthon lesz. Másnap reggel a sárkány derékon kapta a sógort.Mi járatban vagy itt. és egykettőre a bátyja birtokán volt vele. nagy dörögve megérkezik a sárkány. Bemutatja neki. Úgy is történt.Nem baj. itt. Azt mondja a második sárkány: . még madarat sem láttam onnan valót. kőbálvánnyá változtatom. amikor Vitéz János elmondta.Idegen szagot érzek! Ki járt itt? Azt mondja a felesége: . de ha én azt tudom. kit lát ott. sógor.Mért éreznél. ha hazajön. mint a harmadik lánytestvérét. ez volt nála a szeretet jele. idegen szagot? Idegenből jöttél. csakhogy még egyszer láthattalak téged. hallod. Alig bújt el Vitéz János. megint bekapta.De csak bújj ide az ágy alá. Mondja neki a lánytestvére: . ahhoz jogom van. ahol még a madarak se járnak? Azt mondja neki Vitéz János: . magaddal hoztad. Úgy is történt. az ő birtoka már Hollófernyiges országával határos. a sógor. édes jó testvérem.Adjon Isten jó estét. Háromszor végezte ezt vele. megint kiköpte.

Mert fejedelmünk ugyan. elég fogós fickók vagyunk. Add ide az asszonyt.. van mit innom. egy oldalra kialhatod magad. Reggel nyolc órakor szokott a kútnál lenni szegény asszony. velem még akkor is utoléred. mi történik. Amikor meglátták egymást. egy mázsa szivart elszívhatsz. kőkádba. olyan erős. Viszik! . Azért is adták rabnak.Itt ment keresztül a határomon. Hollófernyiges mindjárt utol is érte Vitéz Jánost. Megy haza Vitéz János is nagy szomorúan a sógorokhoz. Az egyik hatfejű volt. vágtat a kúthoz. de mit akarsz te most tőlem? . Vitéz János most nézte meg őket. No. sógor? Kifogunk rajta ésszel. akkor szépen felült az ötlábú paripájára. Mondta neki: . ülj fel a lóra. hogyan tudnám a feleségemet elhozni tőle? A három sárkány jót akart a sógorral. mit. nem bántalak. Kiugrik Hollófernyiges az istállóba. meg egy világi próbát. egy mázsa mogyorót megrághatsz. kőbálvánnyá változtatom.Itt az én paripám. amikor italt adtál neki. Megy reggel a felesége vízért. evett. Hollófernyiges ivott. a harmadik huszonnégyfejű. ülj fel rá. s rákiált a lovára: . de ha ezren volnánk.feleli Vitéz János. Most élhetsz vele. szivarozott. háromszor is? Elsorolja a fiú.Akkor indulj neki. de mindnyájan gyűlöljük. ihatom még? Utolérjük? . Majd meglátjuk. Azt mondja a huszonnégyfejű: . de ide többet ne gyere. Elmégy hozzá koldusruhában.Dehogy adtalak! . és próbáld visszaszöktetni a feleségedet. toporzékol az ötlábú lova. ide hallgass! Adtam neked egy életet. akkor se bírnánk ővele. Hanem tudod. Ha egy pillanattal hamarább észreveszem. Válaszol a huszonnégyfejű: . Úgy is lett. sírtak mind a ketten. egy világi utat. Azzal elvette tőle.Ehetsz. hogy egy életet ígért. 302 . .Miért adtál engem ennek az irtózatos állatnak? . ihatsz.No te nyomorult. és ment vissza haza. ebek egyék-igyák a véred? Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? Felel a ló hátrafordulva a jászoltól: . Mondja neki az asszony végre: . Azt mondja a hatfejű sárkány: .Van mit ennem. Felül Vitéz János a lóra.Hárman vagyunk testvérek. Egyszerre mit hall? Hogy kint az istállóban veszettül rúg-vág. a másik tizenkétfejű.Mi bajod. Mit ígért neked.Ehetem még. A paripa húsz lépéssel húsz mérföldet haladt. mogyorót rágott. Siess. aludt. reggel nyolc órára kell ott lenned. tán sikerül elhoznod a feleséged. de nincs szép gazdasszonyom.Azt.De most már siessünk! Gyere. viszlek! Közben otthon Hollófernyiges éppen reggelizett.

ihatsz. Abbahagyja az evést. Nyolc órára megint a forrásnál volt. Másnap felült Vitéz János a tizenkétfejű sárkány lovára. sógor? . ihatsz.Mi bajod. Visszavette Vitéz Jánostól az asszonyt. van mit innom.Várja a három sógor a határszélen: . Megint mondja a feleségének: .Ehetem még.Holnap reggel az én paripámra ülsz. hadd vigyelek haza! . Elkövetkezik az idő. s vitte haza. ami lesz. Úgyis történt. ráordít a lovára: . magához vette. két oldalra kialhatod magadat. mert az életedbe kerül. Azok már várták: . Abbahagyja a reggelit. három zsák mogyorót elrághatsz. Most élhetsz vele nem bántalak.Gyere kedves feleségem. van mit innom. de nincs szép gazdasszonyom. Azt mondja erre a középső sárkány. ráordít a lovára: . Viszik! .Visszavette a feleségemet. de nincs szép gazdasszonyom. három mázsa szivart elszívhatsz. nyomorult? Adtam neked egy világi utat. ihatom még? Utolérjük? .Van mit ennem.Mi bajod. még akkor is utolérjük. hogy s mint esett. kiugrik Hollófernyiges az istállóba. a tizenkétfejű: .Ehetsz. Harmadik nap ment megint Vitéz János a feleségéért. és megpróbálod harmadszor is. ülj fel. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Van mit ennem. csak add ide a feleségemet s eltakarodj a földemről. De most már csak okkal-móddal csinálta mindezt Hollófernyiges. De azért csak fölült az ura mögé. azt mondja neki: .Mi újság. ihatom? Utolérjük? .Jaj.Holnap megint elmégy érte az én paripámon! Próba szerencse. ne járj értem. és élj a királyságodban inkább. Sietett fölnyergelni a lovát. Most is ott találta a forráskútnál. Hollófernyiges ötlábú lova megint csak rúg-vág. három oldalra kialhatod magadat. Pedig már hoztam! Azt mondja erre a huszonnégyfejű sárkány: . Pedig már hoztam. Ment haza Vitéz János is nagy szomorúan a három sógorhoz. sógor? . még akkor is utolérjük. három zsák mogyorót elrághatsz. három mázsa szivart elszívhatsz. ágaskodik.Na. 303 . ágaskodik Hollófernyiges lova. Viszik! . Ha engem ideadtál.Ehetsz.Elvette a feleségemet tőlem. s utána! Mikor utolérte Vitéz Jánost. lesz. hozta. mintsem elpusztulj. kiugrik Hollófernyiges. Közben az istállóban megint rúg-vág. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Ehetem még. eriggy.Megint itt vagy.

De ebből most már nem végzett el semmit Hollófernyiges. hogy ecettel kellett föllocsolni szegényt. s mondja Hollófernyigesnek: .Nincs kegyelem többé Hollófernyigesnél. Én már sokat szenvedtem érted. van-e még a mi lovunknak párja a világon! Felugrott erre Hollófernyiges. s már utol is érté Vitéz Jánost. hogy van-e a mi lovunknak párja a világon! 304 . egy világi utat és egy világi próbát. hol akad még az ő lovának párja a világon. de most már igaz-igazán mondd meg.Megütöttél. nem is jön soha tán. Megy is az asszony be. kérlek valamire. ha szeret. kedves egy férjem. miért jöttél értem. hogy feleséged legyen. Várd meg. Mondd meg neki. Mikor magához tért az asszony. ha akarsz még a feleségem lenni. érted s értem. nagyon ráijesztettél arra a földi férjemre. Kérdezze meg attól a gazember Hollófernyigestől. Másnap ott várta Vitéz János megint a feleségét reggel a forráskútnál. amíg a feleséged megtudja tőle. De ahogy följózanodott. Mondja erre a huszonnégyfejű sárkánysógor: .Látod. megint csak megkérdezte az asszony: . szenvedj te is. kedves férjem.Hogyne tenném meg. s úgy pofon vágta a feleségét. amit kérek. Kérdezi a három sárkány: . diribről darabra vagdallak. De nem is lehet ami lovunknak megadni az árát! A világ minden pénzénél többet ér.Mi újság. . vagyis hogy megszabadítsalak ettől a gonosztól.Na. Nagy sokára. De akkor rögtön gyere haza a feleséged nélkül. édes uram. van-e a mi lovunknak párja a világon! Hollófernyiges erre megint pofonvágta úgy. előttem fog darabokra vagdalni az az átkozott Hollófernyiges! Feleli Vitéz János: . hogy vízzel kellett fellocsolni. hogy kézzel kellett fölrázni. adtam neked egy életet. gyere még egyszer vízért. Úgy is történt. már nem mert értem jönni. hisz te is már nagyon sokat szenvedtél érte. s megetetlek a hollóimmal! S azzal visszavette tőle megint csak az asszonyt. Ugyan mondd már. Kérdezd meg tőle. Ballag Vitéz János most már igazán nagy szomorúan vissza a sógorokhoz. van-e a mi lovunknak párja ezen a világon! Harmadszor is fölugrott Hollófernyiges és harmadszor is úgy pofon vágta.No. Megállította. felült gyorsan a lovára.Kedves feleségem. A feleségedet most is a kútnál fogod találni. újból csak megkérdezte: . te nyomorult! Adtál három ital bort.Azért még holnap is el fogsz menni! Felöltözöl koldusruhába. amiért ilyet mert kérdezni tőle. s mondd meg nekem.Kedves egy férjem. tegye meg a te óhajodat. Azt mondja neki Hollófernyiges: .Hát most már igazán mondjad meg. vagy nincs. megint csak azt kérdezte az asszony: . amikor magához tért.ilyen hízelgő szépen szólt hozzá -. hát most már mondd meg. megbújok. hogy van-e az ő lovának párja a világon. kedves férjem! . viszi nagy örömmel haza a vizet. Mihelyt megtudod. Azt mondja neki rögtön az asszony: . Én ittmaradok. sógor? . ha igazán akarja. Most már a világi próba is lejárt! Ha még egyszer ide teszed a lábad.

Ment ki ezután rögtön az asszony a forráshoz! Elmondta az urának. amit kérek. ne haragudj rám azért. Viszik! . minek jöttél. amelyiknek Hollófernyiges lova a nyomába se léphet.Most már megmondom neked: van! Méghozzá nem is olyan. De mondd meg neki: ha Hollófernyiges utána ered. annak hat a lába. eljöttem érted.Mi újság. hogy el kéne menni érte. A Tüzestengernek a hetvenhetedik szigetén van. amelyik ott lóg a nyereg alatt. mert azon aztán el tudna szöktetni tőlem téged. ő is törekedett utánam. aztán darabokra vagdalta. most darabokra vagdal majd ez a szörnyű állat. egy vasorrú bábánál. ment vissza a három sógorához.Hát. A miénknek csak öt lába van. Én adok neked lovat. Éppen azon gondolkodom. de nem sír. és belerakhassam abba a zsákba. nehogy a madarak megegyenek. . tegyünk még egy próbát a feleségedért. hanem ezt mondja: . hanem annál még sokkal gyorsabb. Ott találta a forrásnál. van mit innom. minden szó nélkül kétfelé szelte a lova hátán. kérje meg Hollófernyigest. azért bajos elmenni.Édes feleségem. hogy ha össze talál is vágni.Felelte Hollófernyiges mérgesen: . Az pedig a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetén van. Nézi borzadva az asszony. csak arra kérd. hanem van a világon egy hatlábú csikó. Úgy is történt.Nincs! Rögtön felugrott a lovára Hollófernyiges. hogy vigyen engem haza. elment a feleségéhez. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Van időnk? .Nem baj az sem. rakhasd te bele a testemet ebbe a zsákba. Vitéz János elbúcsúzott tüstént a feleségétől. . hadd vigyen haza. Várták már. otthon az istállóban rúg-vág. Próbáld megszöktetni a feleségedet. Másnap reggel Vitéz János bátran lóra ült. akár te. Kiugrik Hollófernyiges.Jaj. hogy nemcsak párja van Hollófernyiges lovának. de hát te nyertél el engem. . Hamar utolérte Vitéz Jánost. útra kelt. sógor. engedje meg neki. ágaskodik Hollófernyiges lova. hogy összeszedjem az eldarabolt részeit. egy vasorrú bábánál.Van mit ennem. sógor? Elmondta hát Vitéz János. s tehesd föl a lovam hátára. De van a mi lovunknak egy testvére. ahogy fenyegetett.Mi bajod. s kérdezték: . ráordít a lovára: . Engedd meg. Azt mondta neki: . hanem százszorta gyorsabban futó. ha mégis úgy esik.Kedves férjem. Vitéz Jánosnak is felesége voltam. hogy a te összedarabolt testedet szedje bele abba a zsákba. sőt nem is párja. mi történt: hogy van annak a lónak párja. de nincs szép gazdasszonyom. ide kéne elhozni. kedves férjem. és tegye keresztül a lovad hátán. utolér és összevagdal. hadd vigye haza a lova a hazájába. A nyerge alá tegyél egy zsákot. nehogy az a te földi féreg férjed még elmenjen és megvegye. 305 . mint a miénk. Amíg ők így beszéltek.

Adjon Isten jó napot. ha szüksége volna kocsisra. Ment. jó erősen bekötötték a zsák száját. Ejnye. akkor sem tudná megvenni azt a lovat tíz királyságért sem! Vitte közben a ló Vitéz Jánost a sógorokhoz. bevitték az acélműhelyükbe. Nézték. De ne kérj te bérbe semmi mást. hogy Vitéz János elpusztult a föld színéről. Kezdték ütni. Meg is fogad. meg a füle. A három sárkány már előre igen szomorú lett. mint az asszony koszos. Vitéz János fölébredt. verni a zsákot. Azokat ő csikóvá változtatta. édes öreganyám. . megöntötték élesztővízzel. azonnal segítségedre megyünk. De hiszen még ha élne is az a nyomorult Vitéz János. ha belefújsz ebbe a sípba. fiam: mért csak ennyi bért akarsz? 306 . mint amilyen Vitéz János addig volt. de semmit el ne fogadj. Odaköszön neki Vitéz János: .mondta nevetve. Nesze. A szigeten egy vén boszorkány fogadta. Nem is lesz nagy a dolgod. mert három napból állott az esztendő. ütötték.Mi bért akarsz. Elbúcsúzott Vitéz János a sógoroktól. Rátették az acélműhely üllőjére. keresztültették a ló hátán. mint te vagy.Hogyne volna. te derék legény? Felel Vitéz János: . csak az orra volt kinn. mint eddig. amit mondtam. Volt annak a vasorrú bábának három lánya. egy kefét meg egy vakarót. ment.Vidd haza a gazdád . s indult a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetére. de elaludtam! Feleli neki a huszonnégyfejű sárkány: . Hollófernyiges belerúgott a lóba. vágni. . itt van ez a síp. édes öreganyám. Azt mondja a boszorkány: . mint csak azt a rossz csikót kérem. Az pedig úgy benne feküdt a ganajlében. ment. Azokra kellett vigyáznia három nap. akármit is kérsz tőle. Még egyszer mondom: kínál majd az öregasszony aranyat.Sógorok. amíg csak oda nem ért. fiam. Annyira verték. . itt jön a sógor a zsákban. de derék szép legény vagy. nem kell miatta a másik csikót elhozni. sógor! De most már készülj az útra. ameddig a zsákban olyan emberalak nem lett. Ennek volt a nevezetes csikaja. egy sült bárányt. még ő is segített az összeszedésben. Azt mondja: .Szolgálatot keresek. mi járatban vagy erre? Azt mondja Vitéz János: . Akkor megkenték forrasztófűvel. Mindegyik sárkány nagy pörölyt vett a kezébe. s kibontották a zsákot.Bizony el.Adjon Isten neked is.Kérj még egyebet. csak azt. ha el akarsz menni annak a tengernek a hetvenhetedik szigetére. beteg lovát. Annál a vasorrú bábánál beállhatsz szolgálni. azt hitte. édes öreganyám. De aztán gyorsan levették a ló hátáról. Berakták Vitéz János testét a zsákba. amelyik ott fekszik ni. Hazaért vele. gyémántot. Akármi bajod történik. Sokkal különb ember lett.Nem kérek én egyebet.Hollófernyiges megengedte neki. Mert most aztán megnyugodott Hollófernyiges. mindent a csikó helyett. kedves egy fiam! Mind ilyen derék szép emberek szolgáltak nálam. . annak mindig szüksége van szolgára.

Az a harmadik csikód. fiam. vért eresztett belőle. Akkor fogta a kötőféket. majd lenyűgözte a csikókat. csak gázolta a szép kölest. Kivezeti Vitéz János a csikókat. A nagy gyaloglás elfárasztotta Vitéz Jánost. Aha.Kérek én .Látom. Az már messziről kiabál: . egy kefét meg egy vakarót. Látod ezt a kastélyt? Csupa emberfőből van kirakva. eriggy oda a csőszhöz. Vitéz János fölült az egyikre. . hogy a sógorok adtak neki egy sípot.még egy sült bárányt. el a kunyhó. Akármit kiabál rád. Ne. evett a kenyérből. De vigyázz rájuk.Látom. ha nem ügyelsz. úgy vitte haza őket. . kérj még . . Messze volt a legelő. mert nagyon el vannak betyárosodva.Nyissa ki. Eltűnt a köles. Aludt ő bizony uzsonnáig. a fejedet veszem. abban a hiszemben. mi történik most már vele. Nyomban ott termett a három csikó.Az az egyik csikó.Halljuk tovább. amerre akartak. fiam. el a csősz.Nesze. fiam.mondja Vitéz János. itt ez a kötőfék. hogy a csikók arra mentek tőlük. a csősz fejéhez vágta. ugrass keresztül rajta! 307 .mondta a boszorkány. Látod azt a csőszkunyhót? . A kastély falán egy hely még üres: oda a te fejed kerül. . Megy a csősz felé. Belefújt a sípba: rögtön ott termett a hatfejű sárkány. .nincs csikó sehol! Igen nagy bánat ütötte meg a fejét. Látod a kunyhó előtt azt a csőszt? . Ezzel elővette a vén boszorkány a pennáját. a kaput! Azt feleli a vén boszorkány: .Nem kell semmi egyéb . Azzal írta a szerződést. . te gazember! Hogy mersz idejönni? Mindjárt agyonlőlek! De Vitéz János nem hallgatott semmire.Az a másik csikó. amíg a kunyhóhoz nem ért. és vágd a fejéhez ezt a kötőféket. Rögtön utána letette a fejét. ott termett helyükben a három csikó. bekiáltott: . . sógor? . itt a kötőfékszár.Jól van. mi van még a szerződésben.Mi baj. Megfogadta a szót Vitéz János. A vén boszorkány álomporos kenyeret adott neki.Ne gázold le a kölesemet. s abban a pillanatban elaludt. Olyan ügyetlen szolgáim voltak teelőtted. Amikor fölébredt.Látom. Ahogy kiért a legelőre. édes öreganyám. s megszúrta az ujját. De most ide nézz.Ha csikós vagy. Ahogy elért a kapuhoz. vezesd ki a csikókat a legelőre..Nincsen csikó! .mondja Vitéz János . . körülnézett . hogy Vitéz János úgysem tudja kiszolgálni az esztendőt.Látod azt a tábla kölest? . Ha a csikókat meg nem őrzöd. csak menj hozzá bátran. de eszibe jutott.

édes öreganyám. a kocsis száz ördög. öreganyám. nem akarják engedni a pap közelébe.Haza én.Betyár bestiák. Valaki megkapta a göncét: .Nyissa ki. majd megették. Indul Vitéz János. úgy vágtatott hazafelé. a pap. Amikor a templomhoz ért. Látod benne azt a templomot? .Hova mész. Eredj be a templomba: ott bent van a harmadik csikód. Itt van ez a kötőfék. rájött az álom. Másnap reggel felkelt. Azonnal ott termett a tizenkétfejű sárkány: . vacsorálj meg. De a fiú megállt az ajtó mellett. Egyszerre fölébredt. Elővesz egy tüzes vasrudat. ott a vacsorád az asztalon. Belefújt a sípba. Amikor a kapuhoz ért. Vitéz János ráült az egyik csikóra.Látod azt a községet? . furcsa neszt hallott. hogy meg ne őrizhessen benneteket.Látom. hogy misézik a pap?! Mások is megkapják a ruháját.Mi a baj. De ő utat nyit magának. mert ha te egy ördög vagy.Látom. nyugodtan megvacsorázott. édes fiam. széjjelnézett. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. hát hazahoztad a csikókat? . sehogy sem akarták a templom közelébe engedni. a kaput! 308 . mert tele lesz a templom néppel. megint bekiáltott: . Mire kiért a legelőre a csikókkal. Mondja a vénasszony: .Kedves egy fiam. a paphoz lépett. Szó nélkül fejéhez vágta a kötőféket.Derék legény vagy.Az az egyik csikó. . Bemegy a vén boszorkány az istállóba. se templom. ismét álomporos früstököt adott neki a vén boszorkány. hogy a sógorok adtak neki egy sípot. . ugye? Azt feleli a csikók közül az egyik: . s törekedj a paphoz. hát nincsen csikó! De megint csak eszibe jutott. elég volt átugratni. sógor! Azt mondja neki erre a tizenkétfejű sárkány: . és a három csikó elé egy véka zsarát tüzet önt. üti-veri a három csikót. hogy hazahoztad ezeket a bitangokat. Nehezen fognak hozzá engedni. és átugratott a kapun. Eriggy be.Az a másik csikód. szeretitek a kocsist. A fiú bement. Belevágta Vitéz János a sarkantyúját a csikóba. Ment csak egyenesen a paphoz.De most már vigyázzatok ezen a két napon magatokra. .Nincsen csikóm. ne ölj meg bennünket. Egyszeriben nem volt ott se község.Magas volt a kerítés. és azt mondja: . Délutánig aludt. Aztán az istálló felé lesett. Azt feleli erre a vén boszorkány: . sógor? . a pap éppen misézett. De csak told őket két oldalra.Édesanyám. annyi volt a kutya. elaludt. te? Nem látod. se pap: hanem három csikó. megy végig a falun.

kivitte a csikókat. a három sárkány nyomban átváltozott három csukává! Indultak azonnal a három keszeg felkutatására. úgy összekötözte őket. se koldus. hogy lehet-e egy kis tüzet adnia. a szemét mégiscsak levette a csikókról.Mi baj. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. itt van a kötőfék. állj ki a tenger partjára. de ahogy belenéz a pipájába. azzal ütötte-verte a három csikót. . ha te egy ördög vagy. lepányvázta. hova lettek. Azt mondja a vén boszorkány hízelegve: . Mire széjjelnézett.Nincsen csikó. holnap meg ne őrizzen benneteket! De azon a harmadik reggelen még kenyeret sem adott a vén boszorkány a szolgának. mit fog a vénasszony csinálni. Abban a tengerben van három keszeghal. meg is lelték. ezeket elnyelte a föld. belebújtak a földbe. Ha véletlenül . közben azt mondta nekik: .Szeretitek a kocsist. hogy tűnnek el előle.De most már igazán vigyázzatok.Hazajöttél. kedves egy fiam? Eriggy csak be vacsorázni. sógor! Feleli erre a huszonnégyfejű: . édesanyám. Mert mi most három csukává válunk. azok ők. hogy a csikókat János ne lássa. betyárok. Gyanút fogott János.Bizony nincs.Ha csikós vagy. mi fogjuk űzni azt a három keszeget . lesz-e valaha! Noha azt tudom. De hát ki volt az a koldus? Vitéz János se gondolta. de mikor már majdnem a fiú felé nyomták volna őket. zavarták is a keszegeket. Kiment Vitéz János. Keszeghallá váltak. De mindig úgy fordul. ha tudnak! Ahogy így pipázik. Vitéz János megint megállott az ajtó mellett. három nyúllá váltak. A három sárkány erre három vakondokká vált: utána! Már mikor majdnem elfogták őket a három egér 309 . hogy alig tudtak mozogni. Ahogy együtt voltak.mondja Vitéz János -. Reggeli helyett pipára gyújtott. Aztán kezébe fogott egy tüzes vasdorongot. és nem is tudom. de a szemét le nem vette a csikókról. Az megint zsarát tüzet öntött a csikók elé.Azt feleli a vén boszorkány: . hogy a vén boszorkány! Könyörög a koldus. s utánuk! Mire elfogták volna őket. és keresztülugratott a kapun. a három galamb három egérré vált. hogy hallja s lássa. ara úsznak. se csikó. Lássuk. . hogy legyen szíves Vitéz János. Erre a három sárkány gyorsan három agárrá vált. vágd a fejükhöz a kötőféket.a te három csikódat! Hívom is a testvéreimet. ugrass be rajta! Belevágta Vitéz János a sarkantyút a csikóba. egyszerre csak arra megy egy koldusember. ő száz ördög. Utánuk! Mire elfogták volna őket. azt mondja: . már űzték. A három sárkány erre három karvallyá. Nesze.Ne ölj meg bennünket. ugye. azért tud benneteket hazahozni? Megszólal az egyik csikó. A tengerben. a három keszeg kiugrott a vízből. De máris belefújt a sípba: ott termett rögtön a huszonnégyfejű sárkány. sógor? . a három nyúl három galambbá vált.Na . adjon egy kis tüzet a pipájából. Azt feleli a vén boszorkány: .

ő maga ül rajtuk. amire a vén boszorkány hátha fölugrik a védelmükre a tojásokról. kedves fiam? Feleli Vitéz János: . röpködés. De akkor azt mondja a vén boszorkány a fiúnak: . sógor. szökkenj be tüstént a házba. elmehetsz. akkor leugrott és elszaladt. kárálás. ott ügyesen meghúzódott. és az egyik sarokba vágta. amiért elszegődtél hozzám. édes öreganyám. csak amit a szerződésben kértem. A fiú közben valóban a tojásokhoz vágta a kötőféket.Én. aki akkorra már arrafelé somfordált. mit lát? Azt látja. mit mondok én nektek! Én tudom. De a legkisebb sárkány nagyon ügyes volt. fölugrott a tojásokról. . mint ez a sült bárány. szorongatni fogom ott őket. te.Halljátok. és csapd a tojásokhoz a kötőféket! Így is történt. Ha megteszi. Mikor már gondolta a róka. és elkezdte zavarni az aranybaromfit. A három sárkány ez ellen már tehetetlen volt. mi volt azon a padláson! A vénasszony csak emelgette magát a tojásokon.Hallod. kezébe kapta a piszkafát. Otthon három tojássá változtatta őket. mit ér az neked? Annyit sem. Én majd rókává válok. csak ordított: . nagy hízelkedve: . a vasorrú bába meg utána a piszkafával. Ezt mondta a huszonnégyfejű sárkány: .No.Haza én. Most már el is készítem a szegődött béredet. húzódj a kötőfékkel az ajtó mellé. egy aranypulyka meg hírmondó aranykakas. nyaggatni. elvitetem a házadhoz haza. felbújok az eresz alatt a padlásra. az ezt mondta: . Szomorúan mentek Vitéz Jánoshoz. mondok neked valamit. csinált egy fészket a sutba. még a gyermekednek a gyermeke is úr lesz belőle. ami itt van a trágyalében. vagy valami királyfi? . A hírmondó aranykakast meg is fogta. megvan a nagy baj: az a vén boszorkány vitte haza a csikókat. csak egy szegény ember gyereke vagyok. A boszorkány három gyűrűvé változtatta. sógor. Rikácsolás.Kérem is. kefe s vakaró. Szegény ember vagy-e. és készült a tojásokhoz vágni a kötőféket. Mert ez a rossz csikó. 310 . a róka körül-körül szaladt a padláson. és zavarni. Hogy a fiúnak ideje legyen elvégezni a dolgát. mégsem kelt föl. csak szóval hajtotta a rókát.Nem bánom én.Hát hazahoztad a három csikót. derék fiú vagy. azt ér. de ahhoz ragaszkodom. édes öreganyám. amit ér. . kitelt az esztendőd.kiugrott a földből. édes öreganyám. Azt mondja a vénasszony. hogy a kocsis ott fogja a három csikót.Helyes fiam.Tudod mit akkor? Adok én neked három egész szekér aranyat. Alóla pedig nagyon nehéz kivenni. énnekem más fizetés nem kell. édes öreganyám. róka he! De aztán már nem győzte a dolgot. fel a padlásra! A fiú ezalatt beszökött a konyhába. és az ujjára húzta őket. A rókává változott sárkány felmászott a padlásra. fiam. . . hogy a vénasszony padlásán van egy aranytyúk. Azok majd nagy ricsajt csapnak. Mire kimegy a vénasszony az udvarra. egy aranyliba. Épp a vén boszorkány elé. A fiú odalopózott a konyhaajtóhoz.Róka he. hogy a sógora elvégezte a dolgát. hiszen jó szolga vagyok.

De aztán mégiscsak megáll s gondolkozik: ej. De újra csak visszatért. odaadta neki.Dehogynem.Dehogynem. De elfáradt megint. ha már megnyerted! Vitéz János hiába biztatta a csikót. . Csutakolgatja. De a csikó nehéz volt nagyon. a bárányt. visszamegyek érte! Visszament. megint otthagyta. bár a nyelve lógott. kedves lovam! A piszkafával mindjárt le fog rólad kavarni.Kedves gazdám. kedves gazdám. törte magát. Vitte jó darabot Vitéz János. . Vitéz János.Vidd ki tüstént az udvaromról. a kefét. Azt mondja neki a csikó: . megint fölvette a csikót. de aztán ledobta. mint amilyen sűrű volt a kefében a szőr. megint vitte.Tegyél le csak. azt mondja a csikó: . Most már örömest cipelte át a hegyen. s most még messzebb vitte. még a sarkán is folyt a trágyalé. megfogta a csikót a fülénél fogva. hogy most már igazán nem viszi tovább. kihúzta a trágyaléből. A csikó megrázkódott. mert az a vén boszorkány fenn áll a kémény tetején. amit kiszegődtek.felelte Vitéz János. vitte.Lökd csak le azt a kefét! Lelökte Vitéz János a kefét. és most már csak magadra vigyázz! Fölült Vitéz János a csikó hátára. amíg bírta. Bizony mondom. kedves lovam! Már itt is van! A piszkafával hadarászik maga körül. Csak azt várja. de csak vitte. Amikor keresztül értek a hegyen. s onnan figyel. s azt feleli: . a vakarót.Csak vigyél. megint ledobta. Végül is nem tudott mit cselekedni. hogy végleg magamra hagyj. kedves gazdám. bizony addig igen hosszú utat haladt a csikó. összecsomagolta. a vénasszony. hatvan mérföldet haladtak. Megint ledobta. s otthagyta. Megörült Vitéz János. megint fölvette. hogy az ő hitvány csikója így megszólalt. s azt feleli: . az csak hevert tehetetlenül. s úgy vitte ki. Indult Vitéz János. megint otthagyta a csikót.Nézz hátra.Várhatja . A világ szeme még olyat nem látott. s ment egyedül tovább. visszamegyek még érte! Visszament.Elkészítette. Megszólal ekkor a csikó: .Nézz hátra már.Ülj rám. nem jön-e az a kutya vén boszorkány! Hátranéz a legény. kedves gazdám! Vitéz János letette. mit tehetett mást. kezébe fogta a piszkafát. Megint megszólal a csikó: . Azt mondja neki a vénasszony. De ismét csak kifáradt. s elkezdte hadarászni: utána! Egyszer csak azt mondja a ló: . törülgeti. aztán majd én viszlek téged. úgy hadonászik. Hatot lépett. csak még ezen a hegyen vigyél keresztül. s újra csak fölvette a csikót a vállára. kedves gazdám. amilyen gyönyörű paripa lett. De a kémény tetején az a kutya vén boszorkány is ráült a szénvonóra. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. De megint csak megállt és gondolkozik: ej. mit csinálsz velem. Olyan sűrű erdő lett mögöttük. a nyakába vette a csikót. Mire a vénasszony azon a piszkafával keresztülverte. 311 . mindjárt utolér bennünket. . nagy mérgesen most már: .

Lökd le azt a vakarót! Lelökte Vitéz János a vakarót. Viszik! . 312 .Ehetek. de akkor ők már a három sárkány országában jártak. sűrű vidék válott belőle. Akkor megállt Vitéz János lova. örökre is elalhatsz. akkor sem érjük többet soha utol.Lökd le csak azt a sült bárányt! Lelökte Vitéz János a sült bárányt. és ugorj ki alóla. kedves gazdám.Megálljatok. kutyák.No. kedves egy feleségem.Dehogynem! Már a sarkunkban van. mert már a vérem folyik. mert megeszem előled! Megállott a vén boszorkány. gyere. Megfogadta a szót a ló. Vitéz János megköszönte a szívességüket. Azt mondják Vitéz Jánosnak: .No. Azzal magához kapta a feleségét. ihatsz. s annyira sarkantyúzta a lovát. . De aztán megint csak megszólal a csikó: . Felszállt a levegőbe. Akkor felordított a vén boszorkány: . Amilyen szöges.Hát nem tudsz segíteni magadon? Eriggy fel vele a kék égig. ő pedig most már a hatlábú lovon ment. olyan hegyes. addig igen hosszú utat haladtak. ne hagyj megölni. Azt mondja neki: . és megette a sült bárányt. Egyszer csak odanyerít Hollófernyiges lova a Vitéz János lovának: . Kiugrik Hollófernyiges. hogy annak már a vére is folyt.Na.Nézz hátra már.Van mit ennem. kedves testvérem. kezembe kerültök még! De már a három sárkány birtokába nem mehetett be.. de nincs szép gazdasszonyom. s feleli: . Ha leesik. utánuk iramodott.Mi a baj. Felszállt Hollófernyigessel a kék égig. Égig rúgta a földet. De Hollófernyiges csak fölugrott a lovára. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. ebből sem eszel. A boszorkány ismét majdnem utolérte őket. Most is éppen a forrásnál találta. van mit innom. Elértek a sógorokhoz. Míg a vénasszony azon keresztül törekedett. most már több szerencsével mehetsz a feleségedért. és visszament a másik lóhoz. ülj föl. De közben otthon az istállóban egyszer csak rúgni-vágni. ágaskodni kezd Hollófernyiges lova. sógor. A piszkafával mindjárt leüt rólad.Ehetsz. rákiált a lovára: .Állj meg. Vitéz János. addig bizony igen hosszú utat haladt a csikó. Visszanyerít Vitéz János lova: . Vitéz János már másnap reggel elment a feleségéért. kulimász lesz a föld színén. most már igazán elviszlek haza. A sárkányok ott várták a határszélen. de még a csontját is megszopogatta. olyan villámgyorsasággal haladt előre. A ló nekivágott a sivatagnak. ihatok? Még utolérjük? . ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . hegyes a vakaró. Így csak utánuk kiáltott: . s ott kiugrott alóla. Míg ő azzal az időt töltötte. Hollófernyiges leesett. még egy lángosnál is jobban ellapult a föld színén. Vitéz János a feleségét ráültette az ötlábú lóra.

Mennek tovább hazafelé. megint kiugrik alóla. kedves lovam. .Látod.Ne ijesztgess már. Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé.Ugye. .Ugye. olyan nagy lagzi volt. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló.Ugye. .Meg bizony. megijedtél.Látod. mondja ennek társát. kedves lovam. Igaz volt. most is aláugrott. . így ijedtem meg én is.Látod.Bizony meg. .Nem is ijesztelek többet.Bizony meg. kedves lovam. így ijedtem én meg. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló. és szűrt vizet hozzá. 313 . kedves gazdám? . Mennek tovább hazafelé. Vitéz János is már majdnem a földre esett. Így értek haza. a királyi palotába. édes gazdám. mikor harmadszor ledobtál. mikor engem először a földre dobtál. s ott kiugrott alóla. megijedtél. amikor a ló visszaugrott alá. megijedtél. Ott megtartották még egyszer a lakodalmat. kedves gazdám? . De mire a földre esett volna. mikor engem másodszor ledobtál. füle-farka benne volt. Útközben egyszer csak Vitéz Jánossal is felszállt a ló a kék égig. . Azt mondja a ló: . s megint kiugrik alóla. kedves lovam. Azt mondja a ló: .aztán indultak mindjárt. így ijedtem én meg. aki evett kását. de mire Vitéz János a földre esett volna megint aláugrott. mese volt. kedves gazdám? . szemenszedett búzát adok neked.

Ó. mint a másiknak. átküldött az özvegyasszonyhoz. A lány már nem tűrhette tovább. szidta. De egyszer. Elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. a lányt nem látta meg. a lapátra ült. és ment tovább. Sütött neki édes süteményt. Mindkettőjüknek volt egy-egy lánya. A mostohája nagyon rosszul bánt vele.A két lány meg a vasorrú banya Volt egyszer. elment hazulról világgá. Szegények voltak mind a ketten. mert a kemence elrejtette.Lipit-lapát. vasgereben. A mostoha szerette volna. egy nagy erdőben talált egy kemencét. A vasorrú banya ott ment el a lapáton a patak mellett. de a lányt nem láthatta meg. hogy szolgáljon ő is a vasorrú banyánál. Egyszer egy házhoz ért. mindjárt utolérlek. Abban lakott a vasorrú banya. A lány fogadta. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni. amin nagyon elcsodálkozott. hogy hat szobába szabad neki bemenni. szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! .mondta a lány. hol nem volt a világon egy özvegyember meg egy özvegyasszony. Ahogy ment. de rostája nem. összeházasodtak. Hát mit látott? Olyat.Ó. hogy úgy lesz. Az ő lánya is azon mód találkozott az erdőben a kemencével. és elküldte. szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! 314 . hogy a lánya most már nem eszi ingyen a kenyeret a háznál. és elszökött. Megszólította azt is: . és jót ivott belőle. ahol érte. meg adott neki egy csutora bort. Hazaért a lány. mendegélt. a lány mégiscsak benézett a hetedik szobába. Örült is az apja. Ment tovább az erdőben. ahogy a vasorrú banya elment otthonról. a másiknak szitája volt. Arráb egy patak mellett ment el. A vasorrú banya a lapáton már akkor visszafelé jött.Ó. Odaért a kemencéhez. az asszony meg. mindjárt legerebenez! A patak szétnyílt és elrejtette. ütötte-verte. mert szomjas vagyok! . Odaszólt a kemence neki is: . mert a vasorrú banya visszatért. de szitája nem. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. hogy a lány bent járt a hetedik szobában. A kemence megszólította: . Megmutatta a magával hozott kincseket. hogy annyit még álmában sem látott.Iszom. mert éhes vagyok! És jóllakott a pogácsából. te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. és szökött hazafelé. legerebenezlek! A lány akkor már a patakhoz ért. Az egyiknek rostája volt. ha az ő lányának is volna annyi kincse. de a hetedikbe nem. átküldött az özvegyemberhez. A patak is megszólítja: . A vasorrú banya megparancsolta. Megrakodott belőle. észrevette.Ó.Eszem biz én. Az ember lányának nagyon rossz sora lett. Akkor a lány kijött. mindjárt legerebenez! A kemence is elrejtette. Ha az embernek a szita kellett volna. ha rosta kellett volna neki.Ó. Annyi kincs volt ott. Megszólítja a patakot: . és azt mondta magában: . Nem soká mehetett. szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! A lány mondja magában: . Beállott hozzá szolgálónak.

az aranyat meg elvette tőle. . . és onnan kiabálta: . A hetedik szobába neki se volt szabad benézni. . Alig várta.mondta a lány kevélyen.Jön ám tiszta gyémántban! A kakas megint fölszállt a kerítésre. vasgereben..Van énnekem cukros süteményem! Arrább a patak is megszólította: . . és csak kiabálta: . mindjárt utolérlek.Hess le onnan. mint a másik. El is ért a vasorrú banyához.Ó te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. . és sietett hazafelé. legerebenezlek! A lány odaért a patakhoz.mondja. mindjárt legerebenez! De a patak azt mondta neki: . szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! .Nem rejtelek! Nem ittál a szemetes vizemből! Szaladt tovább.Nem iszom én! . ráült a lapátra.Ó. . Azt is kérte: . első dolga volt. Odaért a kemencéhez. jól legerebenezte. A kemence se rejtette el. 315 .Ó. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. Bement. Megint elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. a kerítésre szállt.Nem eszem én! . és mondta: .Ímhol! Jön a lányod tiszta sebben! Az asszony azt se hagyta szó nélkül. Úgy megszedte magát. s még több aranyat hozott el.Jön ám! Hozza a drága kincseket! Egyszer csak a lány belépett a házba: tiszta vér volt.Van az én csutorámban bor! Azzal ment tovább. hogy a vasorrú banya elmenjen otthonról.Nem ettél a hamuban sült pogácsámból! A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt. A lány alig tudott hazamenni. csak úgy görbült.Lipit-lapát. a kakas meglátta. Fölfogadták őt is. te kakas! És hozzátette: . A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt. mindjárt legerebenez. Nem hozott semmit.Ímhol gazdasszonyom! Jön ám a te lányod tiszta vérben! Odaugrik az asszony. hogy a hetedik szobába menjen. Mikor hazaért.

egész huszonegy éves koráig. te rongyember! Többet nem engedlek a sutban ülni! Szedd össze magad.Látom . úgy hítták: Bíró János. Így hát nem a világ erősének nevelték. hogy a fal össze nem dőlt. annak volt egyetlenegy fia. Az apja erre még bosszúsabb lett. és azt mondja: . kicsi híja. Új házat csináltak. Abban a nagy kertben lakott egy öregember. édes öregapám. Beért egy városba. Az új házba olyan óriási mestergerendát tettek. s gondolja magában az öreg: „Majd az ördögbe fogsz menni bábot csinálni. Addig ki nem szólíthatta senki az ő ülőhelyéből. micsoda gyönyörű munkák ezek. nagy kert. oda. .Oda ni. Abban a kis kertben volt egy irtózatos nagy. Még egyszer végigtekint rajta. a tüzes tengernek a hetvenedik szigetjén. volt egy irtózatos kis kert. Ezeket nézegette. és nem bír egy darab fát a hátára fölvenni. te rongy fickó?! Elérted a huszonegyedik évet Ki a hamuból menj ki segíteni föltenni a gerendát! János a gerendát egymaga úgy odatette a helyére. . de még az Óperenciás-tengeren is túl.” . hogy ilyeneket csináljon. új háztetőt. már igen-igen messze jutott. . Abban a városban a kirakatban kókuszbábok voltak.Mondja. volt egyszer Tiszán innen. Dunán túl. hol nem volt. összeszedelőzködött.mondja János. ott van. A fiú a sutban nevelkedett: mindig a hamuban ült. Amikor elérte a huszonegyedik évét. hanem a világ legerősebb emberévé fogja nevelni.Hát te kókuszbáb-gyárba szeretnél menni? Feleli János: . hol lehet ezeknek a báboknak a gyára? Végignéz az ember a fiatalemberen. olyan zivatar keletkezett. Ő ennek a gyárában szeretne dolgozni. Ment János. Elhatározta az öregember.Azt a kutyateremtettét. úgy. eredj oda be. hogy még máshonnan is jöttek meghallgatni. látod azt a nagy vaskaput? . Közben nagyon szépen tudott furulyálni. Az apja igen bosszús lett erre: . 316 . Sütött neki az édesanyja valami kis útravalót. János csak nevette a sutban. hogy nyolc ember. és menj világot próbálni! Eredj szolgálni! A fiú meg volt sértve. hanem világhírű furulyásnak. akkor sem ment ki onnan. Találkozik egy öregemberrel. A fiú még akkor is a sutban ült. vette magát. hogy nyolc ember nem bírta fölemelni.Na. mendegélt. hát még nevetsz. hogy nem engedi dolgozni a fiát.No. mintha csak élőlények volnának.Bíró János Hol volt.Igenis. hogy összedöntötte a házakat.

És adok neked egy olyan darab acélt. . kedves szüleim! Azt feleli az édesapja: .mondja János.Munkát keresek . Kapja az öreg a kardnak a hüvelyét. hogy még egy kardot csináltasson magának. hogy csitteg-csattog minden. Három napból áll az esztendő. nem tudtam a kardoddal összevágni. elvitte haza. Utjába kerül ott egy tiszta-világtalan vadnyúl. tőröket. Ahogy bement János. még hozzá kardmester! . már a harmadik nap olyan kardot csinált. A harmadik nap este az oldalára kötötte. Azért jöttem haza. . Amint megy. nem töri el többé az édesapád! 317 . Megcsóválja az öreg a kardot. A maga idejében huszár volt. hogy be tudja bizonyítani az apjának. de a kard darabokra töredezett. Takarodj a házamtól.Mi járatban vagy. nagy bosszúsan: . És azt kérdezik mindjárt. megnézem. .Adjon isten jó napot.Milyen kardmester vagy te? Nézd meg ezt a tuskót. milyen kardod van. tőle: . össze akarja vele aprítani azt az akácfatövet.Hallod-e. ha kardot fogsz csinálni. s megy be a fiúhoz. a félúton egy rettenetes nagy erdőn kellett keresztülmennie. Azt mondja neki a kardmester: . fiam? .Adjon isten neked is! Már hazajöttél? Mennyi ideig tartott a szolgálat? . csinálják a kardokat.Ebben és ebben a városban. s azt beleteszed . S körülnézi az öreg a kardot. szuronyokat. Szeretnél-e kardmester lenni? Nem tudott János hová fordulni. leszel kardmester. Elköszönt a szüleitől. s egy-egy tányér pénzt kapsz egy napra. . Megnézi a kardot. és tanulj ki kardmesternek. hogy kardmester vagyok! . édes jó szüleim. maguknak adjam segítségükre! . Magához vette a három tányér pénzt. Ha beválsz munkásnak. hogy amit kerestem ezidáig.Hát hol szolgáltál? .No. Kimegy vele az udvarba. látni fogok. hogy öreg napjaikra kisegítsem őket. Amikor hazaért. ha kitelik az esztendő. és ment vissza a városba. kardmester lettem. bizony csak csínos. az csak elég. Volt ott egy tizennyolc-húsz éves körüli kiszáradt akácfatő. Belevágja a fába. s bement a szüleihez. annak az erdőnek a másik szélén van egy forrás. A fizetésen kívül saját magának is csinálhatott egy kardot. ha kardmester akarsz lenni! A fiú nagyon elszomorodott.Hát hová küldte az öreg a fiút? Egy kardgyárba. Bíró János . Mondta is: „Bizony. hogy még a kardmesternek is ő csinált kardot. csak ámul. kénytelen volt elfogadni. öregek lettek a szüleim. megjavítjuk a fizetésedet! Jánosnak mindjárt az jutott az eszébe.Eddig.Már kimegyek. három tányér pénzt vihet haza az édesapjának. nagyon sokat nélkülöztek miattam nagyon megérdemlik. a kardját felakasztotta a konyhában.Épp ilyen emberre van szükségünk. kedves fiam. takaros kard az. hogy ő milyen mester.” Hát lett is belőle olyan kardmester.mondja neki a nyúl -.ne félj.Jól van. a szüleinek. Ha engem abba a forrásba háromszor belemerítesz. hej.Ott van a kardom a konyhában felakasztva.

Beledugja a forrásba másodszor is. és csinált egy kardot. nesze. Amikor belépett. tedd le a pénzt! Hol a kardod? .Jól van. és úgy sétálta körül. János az oldalára akasztotta. És én segítségedre leszek. hogy még jobban láss! . De szegődd ki. A kardja egymás után metszette ki azokat az irtózatos vastag fákat. úgy belevágódott a hüvelybe. Kettőt se suhint. itt van ez a kis darabka acél. még egyszer beledugja a forrásba.Felemeli a kis nyulat János. a világnak akármelyik részén. . János kitöltötte az esztendőt. Most is három napból állott az esztendő. amiért ezt megtetted velem. tetszetős egy kard.Na. megnézem. mintha a fa útjában volna. a kardját megint felakasztotta a konyhában. Megfogta az öreg a kardot. Nézegeti: bizony gyönyörű szabású. milyen kardmester vagy.Na. megéljenezték. fújj rá erre a kardra annyiszor. mintha arra vigyázna. hogy még egy kardot csinálhasson magának. Bevitte a szüleinek a kilenc tányér pénzt. Ment János keresztül az erdőn.mondja a kis nyúl -.Látsz-e már? Azt mondja a nyúl: . megforgatja. fölakasztva. Kimegy vele az udvarra. nemhogy föl ne fogadták volna. hazahoztam maguknak.Mintha szitán néznék keresztül! Nagyon feltűnt Jánosnak. Úgy is történt.Odakünn van a konyhában. hogy egy vadnyúl így beszélni tud vele.Gyere ki. Belemártja a forrásba. segítségükre! .Megyek. Nemcsak édesapád nem töri el többször. Ott igen várnak már rád.Most már még a vashegyen is keresztüllátok! Akkor kapja a nyulat. Tedd bele. ha tízet csinálsz magadnak. és viszi a forráshoz. Gondolta a kardmester. . nehogy valaki az ő gazdájához hozzáérhessen. Elmégy a kardműhelybe.Adjon isten jó napot. az se baj. Ezt a kis acélt tedd bele a kardba. kedves fiam. . hogy micsoda kardmester lett őbelőle! Akkor a kard kiugrott a hüvelyéből. kedves jó szüleim! Most már kilenc tányér pénzt kaptam egy évre. olyan szikrát vetett. mi szükséges. kedves Bíró János . ahányszor vízbe mártottál. megkapta a kilenc tányér pénzt. s kérdezi a nyúltól: . az igaz. ahol egy ilyen hitvány kis állat akar segíteni? Elköszönt a kis nyúltól. . látsz-e már? . hogy az egész műhely megvilágosodott. és megindult hazafelé. Amikor készen lett a kard. azokat kezdi metszegetni. ne félj.Na. Mielőtt belevágná a tőkébe. Közel ment minden vastag fához. s ment a kardműhelybe. s minden napra három tányér pénzt kapott. Szívesen megengedték neki. Egy kicsit büszke volt. csak csináld meg azt a dolgodat. mert a kardod minden fámat kivagdalja! 318 . Még el is nevette magát a fiú: milyen segítségről is lehet szó. Kiszegődte. Ahogy hazaért. hogy magadnak is csinálhass egy kardot. kardját forgatva. és szalad be nagy ijedten a fiához: . de ha valahol bajod van. Szép nagy gyümölcsfái voltak a kertben.

Oldalára kötötte a kardot. kisegíteni magukat. amit mostan szóltál! . s gondolja. Odament a juhászlegény a fa alá. a juhász pedig töltötte kedvét a juhok között. és arra kérlek. Akkor mondja az öreg a fiának: . . .gondolta. . Fölébred erre a juhász. Addig is nagyon szép volt Bíró János. a kard is belevágódott a hüvelyébe. de ki tud arra a fára fölmenni? Mire azt kigondolta. Fölnéz a fára. s olyan gyorsan lecsapkált annyi kis száraz fát.a sok gyaloglás után elfáradt. Ahogy megy.mondja a juhász. hogy az árnyékában ellegelt háromszázezer darab juh.De tetszik nekem az a szó. ismeretlen pajtás. csúszott vagy né métert hason . János tüzet rakott. ott áll az útszélen egy nyalka juhászlegény. Ezzel a kardoddal már elmehetsz világot próbálni. A juhászlegény ekkor felöltözködött a vándorlegény ruhájába. ami rajtad van! Szép fehér. és kik fogják várni.Én meg vagyok a világnak a vándora. János köszön neki: . hogy vissza ne tudja kiabálni a juhászlegény. A vándor ment az úton tovább. Kibontja a tarisznyáját . Elmondta a juhászfiú. kedves jó szüleim. hova kell hajtani a juhot este. János elbúcsúzott tőlük.De mire az öreg bement. Volt a juhok közt egy szamár is. cseréljünk hivatalt. juhász pajtás! . Elköszöntek egymástól. de a kardot nem adta oda a vándorlegény. Édesanyja útravalót készített neki.Én vagyok a királynak a juhásza. . hogy bizony olyan tizenhárom szamárnak is elég lett volna elhúzni. Egyszer csak a kardja kiugrik a hüvelyéből. hogy jó volna egy kis száraz fáért fölmenni oda. a kardja fölpattant. de szalonnasütés közben lefeküdt és elaludt. futásnak eredt. . az a ruha. Mi történik most. a vándorlegény meg magára szedte a szép bő ruhát. A legelő közepén volt egy olyan nagy fa. mi a teendője. A juhászlegény maga elé fogta a falkát. hogy az egész konyha tele lett szikrával. piros lajbija.mert már közel volt a veszély. Igen. „Így ni! Kardos juhász leszek!” .Látom. bő gatyája. És te mi vagy? . derékségére és bátorságára.Adjon az isten neked is. úgy talpon csapta őt.Jó! Vetkőzzünk le! Megcserélték a ruhát. A vándorlegény. amit tennie kell. . lobogós ingujja volt a juhásznak.Nekem meg az tetszik. vándor pajtás.Ne féljenek.Adjon isten. Még azon is túl. sarkantyús csizmája. ez a juhászlegényé volt. ha nagy eső jön? De csak heveredett vissza. Egyszóval mindent elsorolt neki. most már kardmester vagy. úgy. a legelső pénzem vagy keresetem hazahozom. de most párját kellett keresni szépségére. mint maguk segítettek engem. 319 . mikor elhaladt az útkanyaron. mint amilyen neki volt. Te legyél juhász. s megéhezett. ne feledkezz meg rólam sem. kedves egy fiam. reggeltől estig.Mi vagy te itten? . és ment hetedhét ország ellen. Olyan szikrát vetett.Hát azt mondom. De nagyon vigyázz magadra. én pediglen leszek vándorlegény. Egyszer csak kerekedik egy fekete felhő északról. Nézi a felleget.

amint a kis nyúl magyarázta neki. de gondolta magában: csak nem fogok vele huzakodni azért a gyűrűért. Kérdi tőle maga a király is: . te kutya gazember.Látod azt a hegyoldalt amott? . és ráfújt háromszor úgy. Annyira szerette a juhászlegényt. estefelé. Amint hajtja János a juhokat hazafelé. Elkészítették a napra való eledelt a tarisznyába. Rögtön ráhúzta az ujjára. fiam! . . és hajtja hazafelé. hogy új juhász hajtja a juhokat hazafelé. Nagyon szép fiú volt. mintha csókolta volna.Széjjelnéz.Nagyszerű juhász vagy. A sárkány véréből kiugrott egy rézgyűrű meg egy rézkulcs.Hajtod. amelyik oda van kötve a zacskóra! János ugyan nem nagyon kínálgatta.Bíró János. Mindennap elveszett egy juh. kihúzta a kardját a hüvelyéből. . amikor a forrásba dugta. hogy az apja észre ne vegye. hogy végül is leszakajtotta a zacskóról. már tudtam. úgy melléje húzódott.Hol van az a világ? . Amikor elért a legelőre. A lány a juhászfiú mellé húzódik. De addig hízelgett a királykisasszony. kihajtotta a legelőre. kijöttek bámulni.Én mondom neked! A királykisasszony. Ott termett a kis nyúl azonnal: 320 . Olyan szépen tudott furulyálni. adok neked egy világot! .Azt felfordítod. kérlek. meg dísznek is tartotta. Azt mondja a sárkány a hatodik fejével: . mint egy köleskásaszem. látja ám. A vacsorát a királykisasszony maga vitte elébe. tessék nekem adni azt a gyűrűt. Bíró János! Mikor akkora voltál. tetőtől talpig látta magát benne.Hajtom. hogy amikor csak ránézett.Ott van az a nagy kő. A juhászlegénynek sallangos zacskója volt. hazafelé a juhot? . ez az én teendőm! . látod? . Eljött aztán a másik nap reggel. A szívét kétfelé vágta. A juhászlegény nagyon restellte a dolgot. hogy jő egy nagy hatfejű sárkány. Aztán nemsokára. A gyűrűt és kulcsot rákötötte a sallangra. egy csapásra levette a sárkány öt fejét. Elmondták a királynak. fiam. aztán bement a konyhába.Látom. felséges királyatyám! Juhász vagyok. ugrálva rohantak hazafelé. Ordítja a sárkány: . mert még a királynak sohasem volt olyan juhásza. A hatodikba pedig ülj be te! A kard csak kipattant János kezéből egy pillanat alatt. Elővette a furulyáját. belenéz a juhászfiú szemébe. úgy. hagyd meg azt az egy fejemet.Hej. hogy veled meg kell vívni! Hanem hajtsál az első öt szájamba harminc darab juhot. a legfiatalabbik. .Kedves juhász bácsi.Látom. Ezen mindenki nagyon elbámult. aki haza tudta volna hajtani a juhokat. ott van egy ajtó. ott az én világom! A kard lecsapta a sárkánynak azt az egy fejét is. hogy milyen szépen furulyál az a juhász. fogta a juhokat. János maga elé fogta a birkákat.feleli a király. azon bemégy. és kéri a juhászfiútól: . Maradjon ott! Behajtotta a juhokat. Mennek is elébe. mert az neki emlékgyűrűje volt a sárkány legyőzéséről. hogy még a juhok is táncolva. A királynak volt három szép lánya.

földi féreg. húsz méterre körülbelül. hogy én is. rettenetes dühöngéssel. kedves nyulacskám. de most vége az életednek! Várt a juhászlegény. odasündörközött mellé. mi a teendője. juhász bácsi. hagyd meg ezt az egy fejemet az életemmel. és gyönyörű szépen furulyált rajta: Én vagyok egy híres juhászlegény. A kardod fogja tudni. mint egy kásaszem. mondd meg nekem.. A juhászlegény azt a két tárgyat ismét rákötötte a zacskó sallangjára. ha rám hallgatsz! Még két ronda sárkánnyal kell megvívnod. Holnap délben ismét el fog jönni egy huszonnégyfejű sárkány. Ráhúzta az ujjára. Amikor körülbelül húsz méter távolságra volt.Mi bajod van. elővette a kedvenc furulyáját. juhász bácsi! Nem akarta adni a juhászlegény .Te. hajítsd felé a kardot. hogy érjen csak közelebb. . . Alighogy elment a kis nyúl. juhász bácsi. ismét jött egy fekete felhő. csettegés. már jó messzire elébe szaladt: . úgy. hogy megkapja a gyűrűt..Bíró János. . felséges királykisasszonykám! . mikor akkora voltál. Kinn áll a király.Minek az a felséges királykisasszonynak? Értéktelen tárgy ez. hogy megint leszakította. Nem történik semmi bajod. felé hajította. Felült a szamárnak a hátára. ha rám hallgatsz. hajítsd felé a kardodat. Maradj.De nagyon értékes az.Ott. Bíró János.Hol van az a világ? . Én is a magáé leszek. Tessék nekem adni azt a szép gyűrűt! . Isten veled. recsegés. kétfelé hasítja a szívét. Aztán. másfelé.Hajtja hazafelé a juhokat? Jaj. mi a teendője. .. ropogás közben megközelítette a juhászt.mit fog ő egy királylánnyal cseresznyézni! Nem adta! De az addig hízelgett. A kardod majd fogja tudni. hajtja hazafelé. Ma délre fog jönni a tizenkétfejű sárkány. már tudtam hogy meg kell vívnom veled! Megölted az öcsémet. elordítja magát a felhő. juhász bácsi! Ez a két gyűrűm a magáé volt. a többi majd a te dolgod. A kard a sárkánynak azt az egy fejét is lecsapta. Amikor közel jön hozzád. mint egy szegénylegény. mert ha közel engeded magadhoz. . Mondja a király a juhászlegénynek: 321 . olyan tüzet fog rád ereszteni. de szereti a juhász bácsit a felséges királyatyám! De higgye el. fogja a juhokat. nekem mennem kell ismét nagy segítségre hívtak.Semmi nincs.Nagy feladat.Így ni. juhász bácsi! . Mondá akkor a sárkány: . nem is sokára. Még egy évre fognak marasztalni.Adjon isten. Amikor közel ért. Elhajtja haza a juhokat a legény. De győztes leszel. fogta a kardját. csak kipattan a szívéből egy ezüstkulcs és egy ezüst gyűrű. Kérjed a fizetésednek a kétszeresét. Annak már ha száz méterre lesz. De nagyon vigyázz magadra. El is tűnt a kis nyúl. A kard egy csapásra levette a sárkány tizenegy fejét. Nagy villámlás. ahol az öcsémé. adok neked egy világot. Szamárháton járok. A királykisasszony meghallotta. azazhogy a sárkány: . hogy mi vár rám itten.Adjon isten jó napot. hogy megégsz. Kétfelé vágja a sárkányt. Bíró János? Segítségedre jöttem.

Egy-két csapás. Kétfelé vágja a sárkányt.Hagyd meg ezt az egy fejemet. De hát ennyi ember mit kezd vele? Azt felelik: . felordított: . fiam? . nagyon derék juhászlegény vagy. Próbálja. A királykisasszony saját maga vitte elébe a vacsorát. és van ott egy óriási nagy létra lefelé. de most vége az életednek! Amikor száz méterre lehetett. Azt mondja Bíró János: . felséges királyatyám. s ő maga bement a konyhába. hajtsd be a juhokat! Behajtotta. ismét talált egy ajtót. finomabbnál finomabb ételeket. Na. ahol a sárkány magyarázta. Fölnyitja a vasajtót. és annyi katonaság van. Már amikor kihajtott. Megindul rajta. ahol az öcsémé! De a kard a sárkánynak azt az egy fejét is levágta. És csak odarohannak őhozzá. csodáknak csodája történt. A sárkány könyörgőre fogta a dolgot: . János gondolkodott. adok neked egy világot! . hanem ott van az a rézpálca.Gyere ide. új királyunk van! Aztán enni kértek tőle a katonák. amilyet ő még az életében sohasem látott. amiért már két napja megőrizted a juhokat! .Nem derékség az. éljen.Nem kell nekünk a tarisznyából.Van itten a tarisznyámban egy kis ennivaló. Hát csak jöjjön! Amikor a huszonnégyfejű sárkány már csak kétszáz méterre volt. Kipattan belőle egy aranykulcs és egy aranygyűrű. fölemelték. hátha jó lesz ehhez valamelyik.Éljen. . hogy még ő ennyit életében sohasem látott. Amikor leért a sötétbe. mint itt van a föld tetején. fiam. a kardja kiugrott a hüvelyéből. mintha csak ott sem lett volna. alácsapódott a kő alá. Harmadik reggel is kihajtja a juhokat a legelőre. hogy van ott egy rettenetes nagy vasajtó. Olyan fekete felhő jő föl.Ott van. hogy kedve legyen a juhásznak szépen furulyálni. hogy van három kulcs. mi lesz abból.Jól van. felséges királyatyám. italokat. és a kard a sárkány huszonhárom fejét levette. Akkor azt gondolja.Királyi szavammal mondom neked. Mikor az ajtó kinyílott. felséges királyatyánk.Hazahajtottad a juhokat. és úgy elfordította onnan. Próbálja kifelé nyitni. vagy hazugság? De mire meggondolta a dolgot.Hol van az a világ? . ez a juhász kötelessége! . Látja János. lesz nekünk mit enni! 322 . Elment végre ahhoz a kőhöz. Tudta. és kezdték éljenezni: . csapj rá arra a rézasztalra. Hát a rézkulccsal kinyílott az ajtó.. A legény a kulcsot és a gyűrűt ismét rákötötte a zacskó sallangjára. Ugyanolyan egy világrészre talált. János felédobta a kardját. te gazember! Hadd nyeljelek le! Megölted két öcsémet. fölkapták. de milyen kő van ottan? Olyan. hogy ott van az ő világa. hogy száz ember se bírta volna elfordítani. néz napkelet felé. kétfelé hasítja a szívét.Haza. hogy mit tegyen! Igaz-e ez. de nem tudja. Olyan világos van.

Menjetek amazokhoz. amikor innen elszabadult. úgy elmászkált ezekben a világokban. nekünk is lesz mit enni! Úgy is lett. Maga elé kapja a birkákat. . elsorolta hogy mi van még hátra. amíg ő a három világból vissza nem tér. abban van egy ló. mint itt. hogy mi van itt még látnivaló. abba az előbbi világba. és megmutatták neki a sárkány lovát. Aztán kérdi a tisztektől. a levegőbe emelték. éljen. megint odasimul a juhászlegényhez. . juhász bácsi. Ebben az istállóban egy ezüstszőrű. Kiadta parancsba Bíró János. Ott még százszorta több katonaságvolt. ott is fölkapták. felséges királyatyánk. Az ezüstkulccsal kinyitotta ott az ajtót. Különbnél különb ételek és italok termettek rajta.Éljen. amennyi csak belénk fér. Úgy is lett.Nem megyünk mi oda. és hajtja hazafelé. juhász bácsi? . Elvezette Jánost a tizenkétfejű sárkány országába. Gyönyörű szép aranyparipa volt. míg ő ide vissza nem jön. és éljenezték: . János rácsapott az aranyasztalra az aranypálcával. Kihívták azután az istállóhoz. ami azé a hatfejű sárkányé volt. . János kiadta a parancsot.A legnagyobb békesség és csendesség az óhajom! Akkor elköszönt tőlük. már jó előre elibe szaladt. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. Azok is fölkapták Bíró Jánost a levegőbe.Nem megyünk mi oda.Itt van egy istálló. hogy már majdnem jó este volt. s mutatja a lovat. Azután egy magas rangú tiszt János elé állt. avval kinyithatod! Amikor oda bement. Rácsapott a rézpálcával a rézasztalra.Tessék nekem adni. kedves juhász bácsi! . Itt van ez az ezüstpálca. és kéri tőle szépen: . lesz nekünk is mit enni akkor. .Hajtja haza a birkákat.Hajtom! Meglátja a királykisasszony a gyűrűt. hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak neki. itt az aranyvilág! Ott van a zacskódon az az aranykulcs. Az első istállóban rézszőrű paripa volt. János rácsapott az asztalra. felséges királyom! Itt van ez az ajtó. . éljen! Új királyunk van! És kértek tőle enni.Menjetek oda be. csapjál rá erre az ezüstasztalra. és éljenezték: . van ott mit enni! . hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak a lónak. új királyunk van! Azok is enni kértek tőle. azt a gyűrűt! 323 . felséges királyunk! Itt van az aranypálca.Úgy is lett. . felséges királyom.Éljen. és elvezeti az istállóba. És kérdezősködik. hogy van-e valami látnivaló még. Azt feleli Bíró János: . Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. János kiadta a parancsot. felséges királykisasszonyka. igyanak. Meghallotta a királykisasszony a furulyaszót. A legmagasabb rangú tiszt itt is János elé áll.Adjon Isten jó estét. csapjál arra az aranyasztalra. van ott mit enni! . Úgy eltöltötte itt az időt.Van bizony.Adjon isten jó estét. hogy a lónak szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak. Egyenek.

Egyszer csak azt mondja a ló: . Hercegek. mint az előbbieket. abból most már meg fognak élni.Hogy menjek. De a királykisasszony addig csavargott mellette. vitézeknek. hármat lépett. kedves lovam. gondolta. kedves gazdám . nézi. s ő nagyon-nagyon szeretné. . hogy gyakorolja odakint a legelőn a szamáron az ugratást. nagy újságot mondok magának. A királynak a legkisebb lánya ki-kiszalad az útra közben. a harmadik nap az enyém.feleli Bíró János. válogatott cigánylegények. s elmegy egy kicsit körülnézni a világában. És ekkor a királykisasszony azt mondja a juhászlegénynek: .Mehetünk. mielőtt ő kihajtott volna. és az ujjára húzta. kitöltötted az esztendőt! Nem azt a bért kapod tőlem. mert a harmadik nap az ő zsebkendőjét tűzik ki. hogy nem jön-e a juhász a szamárral. Ezerszer annyit fogok neked fizetni arra az évre. mindenféle nép volt ott. Ha jól fogja zabolni a szamarat. . Gondolta a juhászlegény: ha elkaptad. Holnap a legidősebb nénémnek a zsebkendője ki lesz tűzve tíz méter magasba. Mindenki ugratott a zsebkendőért. szegényeknek és boldogoknak: aki felugrat érte bármilyen állaton.Ej. mert szebb gyűrű volt. Azt mondta a királykisasszony a juhászlegénynek. Akkor ráfújt a fiúra a ló. Tessék szíves lenni sok zabot adni a szamarának. se énbennem semmi hiba ne történjen! János fölugrott a lovára. A királykisasszony. Nagy összejövetelt tartott arról. ha azt a juhászlegény kapná le a szamárral. hátha el tudná kapni a juhász bácsi. kedves lovam! 324 .Itt az idő. mint amennyit most kaptál! A fiú elfogadta az ajánlatot. Felült a lovára. grófok.A juhászlegény jobban sajnálta az aranygyűrűt.Szemenszedett búzát adatok neked.Kedves juhász bácsi. királykisasszonykám! Elmegy haza a juhász. Maradj még egy évet. legyél vele boldog. nem fogok veled huzakodni érte. Holnapután középső néném zsebkendője lesz kitűzve. Kivezette a rézszőrű paripát. mikor az én zsebkendőm lesz kitűzve. Akkor én magának a felesége lennék! . hát a fiú is tiszta rézszőrű ruhába termett. ott várja már a király. Nem akarta adni. mehetünk? . Azt mondta most a ló: . És ki van hirdetve a világnak minden részin. hanem százszor annyit. hogy majd jól tudjon ugrani. Még attól is többet. s már ott állott a királyi palota mellett száz méterre. hogy a kedves szüleinek is jó kis összeget fog megszolgálni. amilyen a földkerekségen sincs több. Úgy is történt. a felséges királyatyám hozzá adja feleségül. a ló kettőt ugrott. kinek lába kitört a nagy ugratásban.Csak úgy. hogy se tebenned. Kinek keze. egy nagy kosár zabot vitt a szamárnak.Ne félj. Mondja a király a juhászlegénynek: .mondja erre a ló -. kedves gazdám. Bíró János az egészet csak neveti. kedves lovam . De most tégy eleget királyi szavamnak. Megmentette az országot a sárkányoktól. az a tiszta rézszőrű ló. hogy a királynak olyan juhásza van. és hozzá szűrt vizet inni. Másnap reggel kihajtja a birkákat. fölnyergelte. Nagy tömeg. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! . bárók. kedves gazdám? Mint a szélvész vagy mint a villámlás? . amit kiszegődtél. hogy elszakította minden sallangjától.Fiam.Jól van. Kihajtja a juhokat a legény.

a felesége lennék. De volt nevetség. nagyon sok a dolgom annyi birka mellett! Másnap reggel kihajtotta a juhokat a legelőre. és szépen fújdogálta. kezébe fogta a furulyát. se énbennem hiba ne essen! Egyet-kettőt ugrott a ló.Mehetünk. és elvitte. vagy mint a villám? . fölszállott a levegőbe. A királykisasszony már jó messzire elébe ment. mint az elsőt. leszállt a lóról. senki se érhessen a nyomomba! .nyerítette el a ló magát. Bizony eltelt az idő. De látta volna. Mikor kivezette. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Feleli Bíró János: . Felszerelte a szamarát. hajtotta hazafelé. .Majd meglátom. Volt ám ugratás a zsebkendőért most is! A királykisasszony ki-kiszaladt az útra. vagy száz méterre a tömegtől. Ha a juhász bácsi elkapná.Csak úgy. Egyszer csak megszólal a ló: . elkapta a királykisasszonynak a zsebkendőjét. a nagy felhőbe eltűnt. zsebre nyomta. Egy pillanat alatt a kastély mellett áll. hogy se tebenned. aki kezét. Kedves juhász bácsi. juhász bácsi! . felséges királykisasszonyka. kedves lovam! Felszállott a levegőbe. kedves lovam. s kivezette az ezüstszőrű paripát. De csak tessék a szamarát tanítani az ugrásra. Tiszta ezüstruha lett rajta. megszólalt a ló: . Elment most is a nyájához.Köd előttem. aztán fölöltözött juhászruhába. kikapta a néném zsebkendőjét. az csak felszökkent a lovával. fölszállt a levegőbe. És aki elkapja. kedves lovam! Szemenszedett búzát adatok neked.Köd előttem. köd utánam.Jaj. figyelte a juhászt. senki utánam ne mehessen! Úgy is lett.Hogy menjünk.Itt az idő. És a nagy ködbe. ő maga átöltözött. mert a próbálkozók közt akadt olyan is. lábát eltörte. elkapta a zsebkendőt. Ahogy odaért. hogy nem jön-e a szamáron hazafelé. De hogy a második zsebkendőt is elkapták. Ott vágtatott a nyája felé. juhász bácsi. felséges királyatyám ahhoz ad feleségül. hogy nem jött haza ugratni. és azt kiáltotta: . úgy. köd utánam. mehetünk? . Ráült az ezüstszőrű paripára. kedves gazdám. hisz jó. holnap a középső néném zsebkendőjét tűzik ki. . Felült a szamárra. kiadta a parancsot az etetésre. . hajtotta hazafelé a birkákat. rettenetesen dühös lett a király: 325 . nem jött haza.Ugrott egyet. leszerelte a lovát. egy rézszőrű paripán. kedves gazdám? Mint a szélvész. Azt kérdi tőle a ló: . mert holnapután az én napom lesz. Maga elé fogja a birkákat.Adjon isten.Ne félj. Elment megint a világába.Adjon isten. hogy hazajöhetek-e.Ej. és zsebre csapta. felséges királykisasszonyka! . kedves gazdám. De volt itten egy rézvitéz. és hozzá szűrt vizet inni! Akkor ráfújt a ló a fiúra. milyen sokan ugrattak a néném zsebkendőjéért.

juhász bácsi. Megy elébe a királykisasszony: . mondja a gazdájának: . kedves gazdám.. és olyan köd lett utána.Ej.A legidősebb lányomnak a zsebkendőjét elvitte egy rézvitéz.Hogyan menjünk. nem jött haza. tessék hazajönni. Kimegy a juhász. kinek lába tört az ugratásnál. olyan nagyon szerette a juhászlegényt. és megvacsorázott. csak kiszaladt meg beszaladt. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Azt feleli Bíró János: .Hazajövök. le kell lőni a lováról! Úgy is történt. Az a királykisasszony nem csinált egyebet. Bíró János tiszta aranyruhába termett.Ne félj. se énbennem hiba ne essék! Fölszállt a ló a levegőbe. Milyen vitéz lehet az. Még a legkisebb hajszála is aranyos volt.Lejárt az idő. és hozzá szűrt vizet inni! Azzal felült a ló hátára. merre ment! De holnap. jó?. egyet-kettőt ugrott. mehetünk? .Hajtom. Következett a harmadik nap. azért. Ki lehet ez? Na. és nem kell neki a lány feleségül. János az aranyhajszálat keresztülkötötte a jobb karján. Egyszer megszólal a ló. a sírás környékezte. Ráfújt ez az aranyszőrű paripa is. megállj! Bosszút veszek rajta! Megválik a holnapi nap! Hajtja a juhász hazafelé a juhokat. és neki sem kell a lányom feleségül.Jó estét. ha valaki elkapja a zsebkendőt. kedves lovam. Mert a király kivont fegyverrel áll az ablaknál. juhász bácsi. és az a parancs. Akkor azt mondja a ló: . .Jaj. mi minden volt itt.. a levegőben nem tud ugrani! . azt elkapta egy ezüstvitéz. Megkérdi a paripa: . Kinek keze. kedves juhász bácsi! Hajtja hazafelé a birkákat? . kedves lovam! 326 . ezüstszőrű paripán. Aztán elmegy az aranyvilágba. Akkor azt mondja a ló: . De volt itt egy ezüstvitéz. hogy nem ugratott. Az lekapta a zsebkendőt. szemenszedett búzát adatok neked. máris ott volt a király palotájához száz méterre. vagy mint a villámlás? .Kedves gazdám. Hisz az nem is baj. hátha el tudja kapni a zsebkendőmet! A szamár gyakorolta az ugrást odakinn a két napon? . juhász bácsi. aztán bement a konyhába.Mehetünk. igen nagy a füle a szamárnak. felséges királykisasszony! Behajtotta János a birkákat.De holnap tessék hazajönni. az én zsebkendőmet tűzik ki. A királykisasszony maga vitte be a vacsorát.. ha aranyos ember is. vedd ki. kihajtja a birkákat. hacsak az időm engedi. itt a fülemben van egy aranyhajszál. de bizony mikor meglátta. de még arra sem nézett.Felséges királykisasszonykám. Látta ott az aranyvitézt. kedves gazdám. és kösd a jobb karodra. hogy se tebenned. senki sem láthatta.Csak úgy. Kivezette az aranyszőrű lovat. csak a juhászlegényt várta. Hanem látta volna. a középső nénémét. ami a fején volt. édes lovam. vagy hova való lehet? Kitűzettem a második lányomnak a zsebkendőjét. kedves királykisasszony! . kedves gazdám? Mint a szélvész.

megsúgta a felséges királyapjának. De a vitéz csak elkiáltotta magát: . Megy elébe a királykisasszony. most húzd le mind a két csizmádat! Látja. Akkor azt mondja a király: . zsebre csapta és továbbszállt. juhász bácsi? . nem tudta. Megnézi a legény lábát: .Felséges királyatyám. Igen rossz volt a menés. Húzd csak le azt a csizmát. .Fölszúrta egy tüske. köd utánam. A juhászlegény megmosta a lábát. . és megmutatom. hallom. úgy.Szakácsné. lehúzta a csizmáját. mert annyi birka mellett bizony nagyon sok a munka. hajtja hazafelé a juhokat. megy a király elé: . és oda is van! A felséges királyapám rá is lőtt. elütötte a felséges királyatyám. azért áztatom. Behajtotta a birkákat. amék belül van! A juhászlegény beszéd közben megfordult. nincsen semmi baj. A király rálőtt az aranyvitézre. holnap gyere velem. kisurrant a szakácsné.Jaj. . most csak azt kérdezte a juhászlegénytől: 327 . elvitte az aranyvitéz.Mi lelte a lábát. Én pedig szolga vagyok. elkapták a zsebkendőmet. A rám hivatott munkának meg kell felelni. nem ért haza. János elkapta a zsebkendőt. ismét lehúzza a bal lábáról. véres a lábad. megsebezte a jobb lábán levő nagyujját. A királykisasszony bement. megérkeztem parancsára! . Elment a nyájához.No. Bejön a királykisasszony. hogy hányadán van. hogy a bal lába volt belül. mi történt a lábaddal? . fiam. nem kaphatnék egy kis lábvizet? Mert a csizmája már tele volt vérrel. . most húzd le arról a lábadról amelyik arról van. A szakácsné adott neki lábvizet. fiam.Nem tudtam hazajönni.Köd előttem. amiken ide jártál? .Felséges királyatyám. és megsúgta a királykisasszonynak.Na. és bement a konyhába. merre megyek! El is tűnt. Lehúzta a csizmát. Úgy is történt.Mondd. Míg ő mosogatta a lábát. de nem találta se a lovát. mert a király lelőtte a nagylábujját.Mikor? És hol vannak azok a paripák. senki se láthassa. felséges királykisasszonykám.Fölszállott Jánossal a ló a levegőbe. fiam. hogy a fiú meg van zavarodva. A királykisasszonynak a szíve ugrált örömében. felséges királyatyám. . Csakhogy abban a pillanatban lövés dördült. hogy a juhász bácsinak nagyon véres a lába. Parancsolja rögtön a király. János felült a szamárra.Fiam. mi tűrés-tagadás. Mondja a szakácsnénak a juhászlegény: . Leszerelte a lovát. úgy fordul. kedves juhász bácsi.Ha meg akarod látni. hogy a juhásznak véres a lába. hogy a jobb lába legyen a király felé. felhúzta a csizmáját. a jobb lábadról! Akkor megint beszélget a juhászlegény. hogy menjen be hozzá a juhászlegény. a király felé. se a vitézt.

Aki nem hiszi.Kedves juhász bácsi. Aki ette a kását. A király a fiú vállára tette a kezét. Ott uralkodik az aranyvilágban. hogy összes királyságát ráhagyja. Az én mesém ennyi volt. de már a birkákat nem hajtotta. füle. melyik zsebkendő volt szebb. A juhász a legkisebb lányt választotta. farka benne volt. hogy történt annak megszerzése. és megígérte neki. Megmutogatta az országot. a három lánya közül pedig egyet feleségül ad neki. mai napig is éldegélnek. Elvitte onnan a királyt a három világba. menjen el.Majd megtudjuk holnap. mert a zsebkendő nincsen nálam! Másnap reggel kiment a király a juhászlegénnyel a legelőre. ennek mondja társát. és elmesélte. az enyém. vagy a két nénémé? Annyit felelt a fiú: . nézze meg. 328 . később a juhászból király lett. ha meg nem haltak. Megesküdtek.. Lett nagy öröm.

Csak nézték. mikor a tojásra ráakadt. hol a tököt. sörénye volt. a legokosabb: . hol egymást.Tyű.Mert hosszú főznivaló tököt már látott. atyafiak. 329 .Én is sok mindenen keresztülmentem. de ilyen sütnivalót még soha. De azért bíró a bíró. De a bíró látott már lovat is. hogy akkoriban. hogy mi. fékomadta-teremtette . A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek. de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. ez . Az azt mondja: . Fölvette.Hát. Futott. ha nem tojás?! A csősz most már arra is emlékezett.ahogy a formája mutatja . nahát ez már megint mi? . Azt mondja a legöregebb. . A csősz letette a tököt az asztalra. .Ami azt illeti. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. Felkiáltott hát: . mikor a földről felvette.Úgy van Ezt a csikó tojta. . De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát? Ebben mindnyájan megegyeztek.csodálkozott -. Az pedig olyanképpen beszélt. S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz.Egy gyíksárkányé! .A rátóti csikótojás Hol volt. de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. én se vagyok már mai gyerek.csakis tojás lehet.mondta a legöregebb elöljáró. csikót is. hogy a tojás micsoda tojás.Csikó! Csikó tojta! Most már az öregek is fújták: . hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult. megtapogatta. hogy ő mindent tudjon. .Lúdvércé! De a bíró a csőszre hallgatott. hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. Itt aztán a bíró is beleszólt: . Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. hogy még egészen meleg volt. mert most még azt is tudni akarta. Mi lehet ez? Azt mondja rá az időben utána következő: . A bíró nem hiába hitte magát okos embernek. megszagolta. de ilyent még én se ettem életemben. Bevitte hát a faluházára.Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne.Sok időt megértem.

.Ki ám. hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban.Eddig szerencsésen eljutottunk . hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. A tojás gurult. s gurítani kezdte a csikótojást. Aztán sorra a többiek.szólott a bíró -. hogy hasztalan a rohanás. szomorúan így sóhajtott magában: . A bíró nagyon elszomorodott. Ott valami kőbe ütközött. de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. atyafiak? Amondó vagyok. most mitévők legyünk? . a bíró levette a talicskáról. Látva..Kiköltetjük! . atyafiak.Tudják mit. s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki törte a fejét. gurult. ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna. s rapityára törött szét. mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol. hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre. hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek. ahogy a kotlós tyúk a tojásokat. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. De azok most már hitetlenek voltak. né! Fut a pici csikó! Utána. hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. Előhozták a tojást. erre aztán egész Rátót adta a hangot. A dombon csak a bíró maradt. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. amint kor szerint következtek. hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu.A pici csikó! Ni. Éppúgy. megszagolta. Szentül meg volt győződve. amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt. Talán még ma is ülne valaki a tökön. Mindenki látni akarta. Megrázta. ahogy kinek-kinek torkán kifért: .Nem megmondtam. még csak azt mondjátok meg. Bizony szaglott már messziről is. emberek! A sok nép a nyúl után eredt. Mikor az orrukat már valamennyien befogták. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp! Végtére is megállapodtak abban. Ki-ki egy napig. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl. Megszagoltatta az elöljárókkal is. Ebben aztán megint megegyeztek. hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? 330 . mert onnan épp a felé a falu felé gurítják.

volt egyszer. mendegél. Nem tudta. Gyöngyharmat János! Gyere a világra. de csak nem született neki. egy harmatcsepp őrá perdült.Itt vagyok. Amit csak lehetett. Mi ez? Költögeti a másikat. Világi Szép Örzsébet! Mikor ezt a gyerek meghallotta. meglátja. A házban az ágyon két királyfi aludt javában. mint az édes tej. itt van egy királyfi! Hátha Világi Szép Örzsébetért fáradozik az is! Én azt szagolom! Tudod mit? Öljük meg! Most amíg édesen alszik.Édesanyám. én várlak. s azt mondja Világi Szép Örzsébet: . te! Kelj fel.Szívem szép szerelme. hogy gyermeke lesz. Megy. Már tizenhárom esztendeje várt rá. s egy pár szempillantás múlva meg már a világon is termett. Fölkelt ő is. eltűnt! A királyné így tudta meg a fiának a nevét. ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. kezeltek. ki lehet ez? Tán hasznát vehetjük még neki! Ha Világi Szép Örzsébetet keresi is! Tán épp azért! Erre a másik se szólt többet erről. Várta is a születését. örvendett! Az első szava az volt Gyöngyharmat Jánosnak az anyjához: . hogy neki olyan szép kis fia lesz.Hallod-e. hol nem volt. .Ugyan már. Boldog volt. 331 . de a kisgyerek csak nem akart megszületni. Hívták pedig ezt Világi Szép Örzsébetnek. gyerek mégsem volt. a mesék elejbe. és elaludt. Bemegy egyenest a királyasszonyhoz. Csákója. elmondok egy kurtát. felfegyverkezve csákóval. hogy nemcsak maguk vannak. nagy sokára beér egy házba. csak hangot hallott. hogy elmentem Peregre. mikor egy tündérlány látogatta meg. mert már azt is tudta. Szagolgatta a szebbnél szebb virágokat. se én nem szuszognánk! Meg aztán ki tudja. Szakított is. Azt mondja rá a másik: . süssön nekem útravalót! Megyek. miért beszélsz ilyet! Hát nem jobban megölhetett volna ő minket. megállott egy rózsabokor mellett is. János meg útra kerekedett. Az anyja ellátta Jánost bőven mindennel. kardosan. csákóban. A tizennegyedik esztendőnek is a vége felé járt. ment világgá. világ ellen. Ebből aztán rögtön érezte. hogy csudájára jár majd a világ. megy. karddal. megösmerkedtek. Világi Szép Örzsébet! Miért hívtál? De Világi Szép Örzsébetnek akkorra már hideg nyoma se volt: tündér volt. pedig nagyon szerette volna. mindent megtett. Volt egyszer a világon egy királyasszony. de ahogy megrezzentette a bokrot. szakítani akart egyet róla. Egyszer kiment a kis kertbe járkálni. kardja néki is volt. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke.Gyöngyharmat János Hol volt. ha rossz szándékú ember volna? Most már se te. S azt mondja: . Egyszer csak a két királyfi közül felébred az egyik. megkeresem azt a Világi Szép Örzsébetet! Meg én. János rájuk se hederített. Gyöngyharmat János meg fölébredt a beszélgetésre. mit beszélnek. s királyfi ő is Egy másik ágyra vetette magát. Látta. ha a világ másik szélén van is! Úgy is lett. Ámult-bámult. Eloldtam egy cifrát. megmozdult. hogy azok már talpon vannak.

mert hisz ő a legvitézebb. Megnézte Jánost a szép menyecske. Nem maradnál inkább itt? Nem? Hát akkor. Mihelyt a hegyre léptek. hát ott kezdett egy picit világosodni. adok én neked jó tanácsot! Világi Szép Örzsébet tizenketted magával minden nap idejár fürödni ebbe a Dunába. János nem kertelt. S ment. Az út a fától egy barlang szájához vitt. mentek együtt. János meg ment. A ködmönös ember meg. hátranézve: .Megkeressük Világi Szép Örzsébetet! Megörvend János. bement szívesen.Nagy dologba fogtál. hogy egyszeribe eldőlt. Mentől jobban hajingálta a vetélőt. mert félnek a ködmönös embertől. s így szólt: . újra megnézte. attól nem messzire folyt egy valóságos Duna. akkor. Ahogy beljebb ért. Lassanként egész világos lett. mindjárt előhozakodott. A tanácsom az. bújj el valamelyik fűzfa levelei közé.Ha ez az ibolyamag kikel. mentől jobban közeledtek hozzá.Azzal kirántotta a kardját. s azt mondta. Nemsokára meglát János egy asszonyt. Hajaj! Kezdődött egy kis nem jó! De az asszony nem tudott volna világéletében annyi katonát kiszőni a szövőszékből. Gyerünk! De előbb egy kis ágyást csinált a földön. ha Gyöngyharmat János megy be. A partja tele volt terebélyes nagy fűzfákkal. ha akarod. de most . és katonákat szőtt! Valóságos katonákat. 332 . a királyfiak elé állott.Hova indultatok? . de csak mindig fényes délben.Kérdi tőlük: . De csak ment. hogy lesz-e belőle valami. s mondja: . jöjjön utánam! A két királyfi erre utánament.Hisz én is abban igyekszem! Tartsunk együtt! Úgy is lett. jót vágott rá a kardjával. S azt mondta a két királyfinak: . pajtások. fogd össze Világi Szép Örzsébet ruháját. János alig látott egypár lépésnyire. bement a házba. Gyöngyharmat János azonban erre csak azt gondolta magában: nohát! Így vagyunk a bátorsággal? . Annak a tetején volt egy nagy fa. A közepén volt egy szép kis ház. annál több katonát szőtt. amennyivel János meg ne vívott volna. Mikor egészen melléje értek. Azt mondták. ment tovább. gyönyörű szép. s kívül maradtak. gyertek utánam. az abban a percben egy rettentő nagy ködmönös emberré változott. János annak oda se nézett. Mit csináljon János ebben a pusztaságban? Gondolt egyet. Nemsokára rátaláltak egy nagy hegyre. ki menjen be oda legelőbb. hogy ők nem mennek egy tapodtat sem tovább a hegyre. Azok addig ott hevertek az asszony lábánál. Ott megállott a három királyfi tanácskozni.föl! nekiestek mind Jánosnak. s ha már levetkőztek. Ott egy szép fiatal menyecske lakott. fogta magát. s abba az ágyásba ibolyamagot vetett. hogy mielőtt még ők fürödni jönnének. Olyan sötét volt a barlangban. hogy legjobb lesz. A két királyfi azt mondta. Gyöngyharmat János! Nem tudom.Aki nem fél. János nem bánta. mert végem közeledik! Azok megfogadták a szép szót. zöld mezőben látta magát. annál magasabbra nőtt. hogy hol találhatná meg ő Világi Szép Örzsébetet. A két királyfi ugyancsak megijedt. ment. Szétzavarta őket hamar. mint éjszaka szokott lenni. A szövőszék mellett ül. eredj te a partra.

A szép tündérlány utána. .Igazán jó pajtásai vagytok? .Édes szívem. akik közben kijöttek a vízből. hogyan lehetne most már megmenteni! De aztán. mert a két királyfi állhatatoskodott. a feje meg repült ki a partra. hogy csakugyan nincs ott senki. mikor látta. hadd öleljelek meg! Hadd csókoljalak meg! De János csak szaladt. gyerünk! Bajban van a cimboránk! Mentek. aztán édesen kiáltozni kezdett: .mondták neki a tündérpajtásai. Látta ezt a két királyfi. Mikor már megunták a játékot. s aló! vesd el magad! szaladt vele a ház felé. ha a fejét ellövitek. A többiek vetkeztek de Világi Szép Örzsébet csak nagyon tekingetett mindenfelé. Ott mindjárt Gyöngyharmat János lett belőle! 333 . Világi Szép Örzsébet változtatta azzá! Úgy menthetitek meg. Világi Szép Örzsébet mindjárt észrevette. akárhogy esenkedik. . .Akkor lehet még egy mód. De vagdosták ám a földhöz. Azt mondta erre a menyecske: . A menyecske azt mondta nekik: . Alig sütötte el a puskát. mentek. hátranézett. csak épp a Dunában úszkál. mint aranykacsa. összeszedte Világi Szép Örzsébet ruháját.Nem tudom.Igazán! . Tied leszek! Ezt már nem bírta megállni János. Hát ügyesen lőjetek. De akárhogy rimánkodik. hogy az kiessen a partra. te hátra ne nézz mert akkor véged van! Úgy is lett. s csak kérdezősködött. Mindjárt egy labdává változott.No. szép szerelmem! Gyöngyharmat János! Gyere vissza. De mi történt? A labda átváltozott egy gyönyörű szép aranykacsává! Odafent a barlang előtt kikelt az ibolya. úgy. hogy nézz hátra. Sikoltozni. A két királyfi elment a Duna partjára. szép szerelmem! Tedd meg ezt az egyet. ahol még a madár se jár? . elértek ők is egyenesen abba a házba.szaladj vele ide. majd széthasadt bele. Éppen dél volt. Itt követlek. Akkor levetkezett. János már jó előre elbújt egy fűzfa gallyai közé. elkezdtek vele labdázni. János.Csak nézz hát legalább egy kicsit hátra! Édes szívem. Ha azt hiba nélkül megteszitek. a kacsa felfordult a vízben.mondták azok. akkor még talán jól lesz minden. mikor az jött tizenketted magával. mert másképp vége mindennek. mentek. mert meztelen volt. pajtás. az bent maradjon a vízben. így felelt: . de a teste. Világi Szép Örzsébet meg a tündérek. s ment ő is fürödni. Mert Gyöngyharmat János megvan. De Világi Szép Örzsébet csak tekingetett. míg azt nem hitte. de félve. behajították a Dunába. Az egyik rögtön elővette a puskáját. ahol Gyöngyharmat János kérdezősködött. s megcélozta az aranykacsa fejét. hogy már javában fürdenek. kilopódzkodott a bokorból.Nincs itt senki! Mit tekingetsz? Ki járna erre. ott várt Világi Szép Örzsébetre.

Bementek most együtt is a menyecske házába. mert megint megállt a parton. Világi Szép Örzsébet megint gyanakodott. Ez kellett Világi Szép Örzsébetnek. De János csak azt kérte. Jánost jól megszidta a menyecske. s szaladt vele egyenest a ház felé. a labdát bedobták a vízbe. hogy nem teszi többet. A labdából most egy gyönyörű arany rózsabokor lett.Magam se tudom . A menyecske persze előállt megint a szidással. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Gyere vissza egy szóra! Egy ölelésre! Nézd csak. Mikor már jól elfáradtak. Csakugyan. Ittak. beszélgetni. amiért nem hallgatott rá. magadra vess! Azután már igazán nem tudunk érted tenni semmit. így csókollak! Próbáld meg! Vagy legalább csak tekints hátra! János akármennyire is eltökélte magában. ki is járna arra? Levetkezett. megígérte. János nem szólt. nem mentegetődzött. hogy nem tudott magának parancsolni . hogy nem fordul vissza. s mondták neki: .mondta a menyecske.Édes szívem. Szegény Jánosnak mit volt mit tennie. s mindjárt eléjük állott Gyöngyharmat János. Világi Szép Örzsébet elkezdte megint a nagy rimánkodást: . hogy a szép tündér a vízbe menjen. átölelték. hogy megmentsük? . Odabent a házban már érezték. irgalmatlanul. . nézelődött mindenfelé. pajtás! Még az egyszer megmentettünk.visszanézett! Menten labdává változott megint.Megörültek mind a hárman. ő már összefogta a ruháját. Lett riadalom s futkosás ismét. minden jó lesz.No! De most mit csináljunk. örült. aztán felöltöztek. ne nézegessen hátra. hogy így újra látták egymást. egyéb semmi! Ki a vízből mindnyájan! Elkezdtek vele labdázni. A két királyfi a partra ment. hogy János megint nem vigyázott! Odafordultak a menyecskéhez: . annyira szerette a szép tündért. más meg ki járna erre?! Világi Szép Örzsébet ráállt. Gyöngyharmat János alig várta. A legszebb rózsabimbót mégiscsak sikerült lelőni.Ugyan már. nincs-e valaki a közelben. így ölellek majd.No. hogy baj van. 334 . Csak még egyszer tehessen próbát! Másnap délelőtt megint elbújt János a fűzfabokorba. Bementek megint a házba enni. A királyfiak már várták a parton. beszélgettek. inni.vízben! De úszni kezdett. A két királyfi majd elemésztette magát. mikor a tündérek fürödni jöttek. Az valóban János lett ismét . elmentek.De ha akarják. ettek. Ott terjesztgette gallyait a víz színe felett. hogy volna itt valaki! Gyöngyharmat Jánossal elbántunk. de ha harmadszor sem vigyázol. . De a tündérek megnyugtatták. pedig ő megmondta. hogy csak nyugodtan vetkőződjön. hogy még egy próbája lehessen. próbálják az arany rózsafáról a legszebb bimbót lelőni. hogy így van a dolog. Ha sikerül. Álló dél volt. Az jóformán még meg sem mártakozott.

Világi Szép Örzsébet nagy szomorúságba esett. De meg volt erősen hagyva az öreg királynénak is.Édes szívem. Otthon a fiatalok éltek boldogan. . . . de kiabálhatott: János nem nézett vissza. . s megkérdezte tőle: . mármint Gyöngyharmat János elment az erdőre vadászni. s ki tudja. szép lakodalmat csaptak.felelte János. János elbújt a fűzfabokorba. igazán? . Kopogott. s szólt rimánkodva: . János apjához. ha hosszabb útra kelt. most is megmondta az anyjának. Összefogta a ruhákat gyorsan. hol van. a szárnyas ruhát oda ne adja neki. hogy nem néz vissza. A két királyfi is a maga országába. Mint már sokszor. A királyné ígérte is. még ha Világi Szép Örzsébet angyalul kukorékol sem. Világi Szép Örzsébet ruhája szerencsésen. mert akkor az elszáll. Hogy az asszonyod lehessek! János adott neki ruhát.Nem! . hogy az enyém légy! Világi Szép Örzsébet elmosolyodott. csepp híja volt. hogy őt bizony hiába fogja kérni Világi Szép Örzsébet. lesze többé az övé vagy sem. add ki a ruhámat! De a menyecske közbeszólt: . János! Én sem akarok mást. jött Világi Szép Örzsébet.Szárnyas ruha! Ha fölveszi. hogyan vagyok! Ha van lelked.kérdezte a tündér.de azok ketten úgy besenderítették. s ment vele. édes lányom. s ha az egyik királyfi hamar be nem rántja. hogy senkinek el ne árulja.Mert azt akarom.Harmadnap megint úgy volt minden. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Látod. Jött fényes délben megint fürdeni Világi Szép Örzsébet tizenketted magával. panaszkodott. ahogy a torkán kifért. de János a ruhát nem adta oda. aztán megesküdtek. csak János meg az anyja. A tündér csak rimánkodott. sóhajtozott. az öreg királyné. Világi Szép Örzsébet? 335 . mint azelőtt. hogy orra nem bukott.Ezt vártam. De a szárnyas ruha azért jól el volt rejtve! Senki sem tudta. mint a szél! Kiabált Világi Szép Örzsébet.Miért nem? . Alig ment el János.Nem adod ide. Alig csukták be mögötte az ajtót. vissza is nézett volna . Szüntelenül csak sírt. szerették egymást nagyon.Mi lelt téged. hogy Világi Szép Örzsébet akárhogy rimánkodik. De már akkor elhatározta János. Amikor a ház ajtaja előtt volt. s hazamentek az öreg királyhoz. Megszánta a napa. Egyszer a királyfi. Akkor adj földi asszonynak való ruhát. majdnem hátrafordította a fejét. elszáll! Ki ne add! Nem is akarta János odaadni. csak istenkedett tovább is. épen ott volt nála.

nagyon-nagyon szép lány lesz. De álmában sem gondolt arra.mondogatta magában. Gyöngyharmat János kicsípte magát. A királynénak eszébe jutott. Annak éppen szobalányra volt szüksége. azt se mondta: dajbakancs! Szegény Gyöngyharmat János! Ha tudta volna. ment. Gyöngyharmat Jánosnak csak most nyílt ki a szeme. mint a madár . hogy jár abba a fogadóba ebédre minden áldott nap tizenkét daru. nem él tovább. míg Világi Szép Örzsébet örökösen az enyém nem lesz! Isten áldja meg! Ezt mondta. hogy kitegyen ám magáért. és mindaddig vissza nem jövök. míg egy városba nem ért. Sírt-rítt az anyja. Lakott abban a városban egy híres fogadós. lőtte a sok szarvast meg nyulat. hogy én is elmegyek! Elmegyek.s ment. nem ivott. hogy a legkedvesebb ruhámat. a szárnyas ruhámat felvehessem! Azt. Gyöngyharmat Jánosnak már kenyere sem volt.Mi lelt? Még kérdezhetik is? Hogyne volnék szomorú. de hiába. mikor másnap hallja. Mit csináljon most már? Azt hitte. és hagyta elmenni tőlem Világi Szép Örzsébetet.mint a záporeső. Addig ment. mikor más menyecskének minden kedvét betöltik. hü-hüpp! . föld! Hadd ugorjak beléd!” . Kivette a ládából a szárnyas ruhát. „Nyílj meg. sőt kedvében járnak.No. Miféle daru? A másik szobalány szerint: tizenkét tündér! A fogadós másnap azt mondta neki. édesanyám! Ha már nem lehet kendre bízni semmit.Isten áldjon meg. mi van otthon! De bízott az anyjában. nem jönnek oda többet! Úgy is lett. Nagy keserűségbe esett János. De utoljára azért csak hazament. mit mondott a fia. De csak ment éhesen is. s valamennyiből egy-egy szép. Azzal mennek be szépen a szobába. hogy kik lehetnek azok a kisasszonyok. De az akkorra már túl volt árkon-berken. 336 . Figyelni kezdett. de csak úgy megmutatásra. s egész jó kedvvel járta az erdőt. Már elfogyott a pénze is. vége van. tudja meg. odaadta a rívó menyecskének. Otthon még nagyobb búsulásnak adta magát.huss! . Felöltözött lányruhába. Ahogy éppen egy nagy terebély fa alatt állott. szolgálatra kellett gondolnia. hogy utoljára mégiscsak megsajnálta. amúgy is már jó színben volt. abban már készen várta őket a rakott asztal meg a párolgó étel. nem evett. Gyöngyharmat János! Odanéz. nekem meg még azt az egyet sem teszik meg. Azt mondja egyszer az édesanyjának: . leszól hozzá valaki: . megrázzák magukat. és elment. mendegélt hetedhét ország ellen. hát ott szállott felette Világi Szép Örzsébet! Talán még lőtt volna is utána meglepetésében.Abból csak most csordult ki a panasz igazán: . Nem is kellett annak több Alig felöltötte. Ő csak ment. Már ott szolgált egy délutánt meg egy éjszakát. mikor nagy zúgással jön tizenkét daru! Leszállnak a ház elejbe. s ha valami nem jó lesz. Éppen délre harangoztak. de Világi Szép Örzsébet olyan keserves rívást vitt véghez. csak a vágyódás tartotta benne a lelket. mert aznap nagyon kényes kisasszonyok lesznek ott ebéden. s beszegődött a fogadóshoz szobalánynak. amiben a legszebb vagyok! Azután megint csak neki.

csak Világi Szép Örzsébet.Édes szívem. De egyszer az öreg király mégis meglátta. de csak mindig a szép tündér körül. felvette a legszebb aranyosezüstös ruháját. szép szerelmem! Ha már mi véglegesen egymáséi leszünk. Mikor az ebéddel megvoltak. s egyszerre darvakká változunk. Gyöngyharmat János hordta fel az ételt. Gyöngyharmat János abban a pillanatban levetette a lányruhát. s János most is közöttük. hát Világi Szép Örzsébet volt Az is rögtön megismerte Jánost. Elpirult. látja ám. a szomszéd király fia. hogy unokám van! Volt öröme Világi Szép Örzsébetnek is. Ahogy ott sürög-forog. hogy van köztük egy nagyon-nagyon szép lány. hogy férfi.Ez. oda is. attól féltem. s emelkedtek. János velük. s ha megtalál. elmondta az újságot. hogy az ő lánya kisbabát dajkál. Ebéd után Világi Szép Örzsébet odalép Jánoshoz. Nem tudta senki. végül azt mondja: . úgy evett. tégy meg egy kívánságomat. Világi Szép Örzsébet? Csak erre felelj! Azt mondja elpirulva Világi Szép Örzsébet: .Már ha így van. Add ide a szárnyas ruhát! 337 .Hallod-e. azt hitte. te az enyém! Ásókapa választ csak el egymástól. Az öreg király előtt persze ezt is titkolni kellett. úgy ment az ipa elébe. mindig a Világi Szép Örzsébet szoknyáját fogta volna! De hogy a fogadós semmit észre ne vegyen. szorgoskodott erősen. s titokban ezt mondja neki: . Felesége nem merte megismertetni az apjával. hogy én már régen férjhez mentem. János közelebb ment. csak szaladozott szorgalmasan ide is. Egyszer született egy szép gyermekük.Édes szívem! Szép szerelmem! Mindenem vagy! És most már én a tied. S közben figyelt. Azzal is élek az urammal. János fogta a szoknyáját. ha szeretitek egymást. fogta bizony! Kint az ajtóban megrázkódtak a lányok. De János ott is csak mint szobalány élt. Azt mondja neki: . te kapaszkodjál csak a szoknyámba. legyetek boldogok! Mert én is az vagyok. Amikor pedig mi kimegyünk. Ha valaki látta.Apám miatt kellett elmennem tőled! Mert ő nem is tudta. mi készülünk elmenni. hogy hiba ne legyen. még tartott a haragjától. hazaértek Világi Szép Örzsébet apjának a házához. Mert most én viszlek magammal! Tudd meg. az én szerelmes egy uram! Néz nagyot a király. akkor is csak fogj majd s elviszünk! Gyöngyharmat Jánosnak nem kellett ezt kétszer mondani. Mert a szobalány itt nem szobalány. elpusztít téged! Azt mondja János: . indultak a szobából kifelé. hogy ez a többi tizenegy tündér az én testvérem! Nekik még ne szóljunk. serénykedett. szálltak messze a darvak. S az is nézi őt. De előbb azt mondta Világi Szép Örzsébetnek: . Mindjárt szaladt Jánoshoz.Szeretsz még engem. Már keresett.A kisasszonyoknak ő. jobban megnézte a lányt. kedves édesapám? A maga unokája! Mert megvallom. Kié ez a szép kis gyermek? Mondja neki Világi Szép Örzsébet: . hanem férfi. Nemsokára földre ereszkedtek. lányom. hogy elrabolták azok a madarak. valahányan mind darvakká változtak. Gyöngyharmat János. Majd ha az ebédnek vége lesz. Szálltak. hogy férjem van.

mikor nekem az az egyetlen hatalmam! Nem adom biz én! .mondja Gyöngyharmat János . s boldogok lettek.Ugyan. kettő. három. hát akkor ide vele! Addig kérte.mindig akarsz már te engem szomorítani? Újra el akarsz hagyni? . Gyöngyharmat János akkor tüzet rakott. míg Világi Szép Örzsébet oda nem adta. . Ők még egyszer megtartották a lakodalmukat. ha meg nem haltak.Hát akkor . olyat szólt mint egy ágyú. 338 . addig kérte. egy. hogy adnám már.Világi Szép Örzsébet majdhogy meg nem haragudott. pinparáré paksz! Még most is élnek.Nem akarlak én! . rávetette a szárnyas ruhát mikor meggyulladt.No.

a télen megfagyasztlak! Azt mondja a cigány: .De még jobban a Szelet köszöntöm! Azt mondja a Hold a cigánynak: . adjon isten! Azt mondja a Nap a többinek: . megsütlek a nyáron! Arra meg azt mondja a cigány: . Szél A Nap. Hold. mégiscsak bennem van a bizodalma mindenkinek! 339 .Látjátok.Ugye.Megállj! Mért mondod ezt? Várj csak.Csak a Szél ne fújjon! Odaszól a Nap is: . cigány.Jó napot.Nap.Csak a Szél fújjon! A Szél erre odafordul a többihez: . és köszön: . a Hold meg a Szél együtt üldögéltek egy fa alatt.Megállj. Egy cigány megy arra. mindenki engem köszönt! Rámondja a cigány: .

Ment a világosság irányába: ő megnézi azt! Bárki van ott vagy bármi.” Úgy is volt. Vedd ki! Valamikor valami bajod lesz. megszabadítottál a fogságból. annál sötétebb. azonnal segítek. Vedd el. Már nagyon messze elment. Nem bántalak. A fiú megsajnálta. van a bal fülemben egy síp. jó ember. Ha valami bajod lesz. csak arra vigyázz.Édes fiam. az üveghegyen meg túl volt. hát én elmegyek világot próbálni! . édesapám.Ne aggódjon. volt a világon egy szegény ember. míg felkel a hold . Odamegy. mint a róka szokott. csak fájt neki. és elkezdett a fa alatt kenyerezni. Megy ő a hang után. de nem bírt. hetedhét országon is túl volt. Avval elővette a tarisznyáját. jó fiú. de még nagyon messze volt. oda beszegődöm. . hogy itt meghál. A fiú megy az erdőbe mindig beljebb. Az anyja sütött neki egy jó cipót.Segíts rajtam. de ő odamegy! Azt hitte. amiért ilyen jót tettél velem. El is indult a fiú világnak. aztán ballagok tovább. hát egy róka szintén tőrbe került. és mindenkin. segítek a bajodon. A lába nem volt eltörve. mikor egyszer vonítást hall. segítek. Este korán fölkelt a hold. egyszer valami kis világosság tűnt a szeme elé. már nagyon közel van hozzá. csak egy kicsit körülnézek a világban. úgyis tudod. fújj bele! Hacsak segíthetek. annál vadonabb. akin csak bírsz. tarisznyába tette. A róka megköszönte. Azt mondja az édesapjának: . csak fújj bele. mendegél. Ott egy nagy tölgyfa alá telepedett. Éppen megfogott egy nyulat. Avval a róka is eltűnt a szeme elől.Hát . még meghálálom. De már nagyon messze bent jár. Egész teleholdas volt az idő.Három aranyszőrű bakkecske Hol volt.A jobb fülemben van egy síp. Azt mondja a nyulacska: .azt mondja -. Szabadulni akart volna. Megy a fiú. úgy. „Megvárom. segíts! Megfogadta a fiú. A kis nyulacska már nagyon sokat nyekegett. hogy alig tudtak a szegénységtől mozogni. Azt mondta a fiúnak: . édes fiam! Ki ád nekem kenyeret? . Könyörög a fiúnak: .gondolta -. Volt neki egy fia. egy bokor mellett. és azt mondta neki: . De nem tágított. olyan szegények vagyunk! Maga úgyis tud pénzt keresni az édesanyámnak. Ballag a fiú az erdőben tovább. Beért egy roppant nagy erdőbe. A fiú már felnőtt. Azt is kiszabadította a csapdából. hacsak segíthetek. nagyon sokat sírt. Valahol valami jó szolgálatot találok. olyan húszéves korig.Na. hol nem volt. kiszabadította a csapdából. és avval útnak eresztette. De olyan szegények voltak. hogy lássam az utat. A fiú a sípot a zsebébe tette. Hát közvetlen mellette. hogy szófogadó légy. mert úgysem maradok oda soká.Édesapám. hogy megteszi. az Óperenciás tengeren innen volt.Ne hagyj itt. amikor csapdába kerül. Azt mondja: 340 . Minél beljebb megy. ott volt egy csapda.

azt mondja -. húzz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. Megadom. amit kívánsz. Föláll két lábra. segíts a bajomon. mendegél tovább. mi az. Ez volt a vasorrú banya.Ne félj. alku nincs. odaért egy kis házikóhoz. Fölnéz a farkas.Jó fiú. hogy majd a térdeit éri. . 341 . gyújtsd meg. Nálam három nap az esztendő. mert mást nem adhatok. .Megpróbálom. . olyan. fiam. Könyörög a fiúnak. ahova ember ritkán tévedt? . édes öreganyám! Adjon isten jó reggelt! Mert már hajnalodott.Na. Amint megy. de olyan mélységből.Én vagyok.mondja.Ki az itt? Ki keres? . Mert énnekem éppen egy jó szolgára van szükségem.Szolgálatot keresek . próbál kiugrani. egész éjjel mindig bolyongtál. Már el is kezdhetjük reggel. de nem bír.Mindegy.Jól van. Tudom én. majd csak beereszt. Hacsak bírok. meglátja a fiút. Csak bújj bele. csak megy. hogy ne szoruljon meg. Ott. mendegél. Amint megy. megnézem. belebújt. hogy.Ne . Szabadíts ki! Nagyon meghálálom valamikor. Verem volt ott ásva. Amint megy. megkötötte. egyre erőlködik.mondja a fiú. csak megy. fiam . A rokka előtte. Már majdnem hajnalodni kezdett. Hát bizony egy kicsit meghökkent. ha lakó van. mert már megvirradt. üvöltést. én rögtön ott leszek. édes öreganyám. De azt mondja: . Hát egy nagy ordas farkas benne is van a veremben. segítek.mondja. azt a fényességet látta ő. A szüle azonnal felugrott kinyitotta az ajtót. hogy miért engedte le azt az ágat.Mit keresel ebben a rengetegben.Adjon isten neked is. míg a világossághoz nem érek. téged csak a kis lámpavilágosság csalt ide. majd csak ad szállást. de azért egy kicsit pihend ki magad.nyújtotta a farkashoz a lyukba. . pajtás. amelyikbe a farkasokat szokták csapdába csalni. de csupa vasból. . mint a farkasok szoktak az erdőben.. elmegyek arrafelé. mert ilyent ő még nem hallott. édes fiam . egy jó fél órát mindig ballag.Na. szépen felhúzta a farkast a szabadba. . jókor jöttél. nagy mélyről. A farkas kibújt a hurokból. és azt mondja a fiúnak: . tömd a pipádba. hogy nem.mondja a banya -. majdnem beleesett egy farkasverembe. majd én annál fogva fölhúzlak! A farkas megértette. mert éjszaka nem aludtál. jó ember. annak az ablakából világított egy mécsvilág. Ha valamikor bajod lesz. A fiú egy kicsit meghökkent. . Azzal megy a fiú ismét a világosság irányába. Mit csináljon most? Beköszönjön vagy nem? Végül megzörgette az ablakot. Csinált rája jó hurkot. egyszer csak tutulást hall.Nem fekszek le. De akkora orra van. hacsak bírsz . amiért ilyen jót tettél velem. s szólt hozzá: . . Benézett az ablakon. Lehúzott a fiú a fáról egy hosszú szárú ágat. mert itt bizony éhen pusztultam volna. . A fiú jól kapaszkodott. Ott ül egy öregasszony.

Váltig el akarták a nyulak a két fát kerülni.mondja a nyúl -. de úgy.No. ahova letelepedtél ma reggel. A fiú hozzáfogott.Elvesztek a kecskék. mi bajod? .Mit parancsolsz.Hm.. Jólesett a reggeli. fiam! Nézd. De ha eltalálod azonnal. De ha nem találod el. A három kecske nekiállt szépen legelészni. belefújt. fiam! Ez lesz a munkád. fiam. a középsőt evvel a kampós bottal úgy üsd meg. a reggeli.Itt van. Gyere csak velem egy kicsit odább. hogy a feketéknek a két fa között kell elfutni. De jól vigyázz rájuk. mi lesz a munkád. hogy rögtön felforduljon. megvannak azok. .Jól van. mert a szüle karóba húzza a fejedet. hát zúg ám az erdő. Ő meg a fa tövébe heveredett le. Odavezette a fiút az ólhoz.azt mondja. hogy akárhogy is erőlködött. hallgatózik. édes fiam. egyik jobban. .Dehogy vesztek el . De a többi is a nyomában. akkor menten halálfia vagy. már jó délután volt. Itt . előhívom. Úgy vigyázz.Gyere.Igazad van. Majd én összeszedem az én legényeimet. nagy bajom van énnekem . Egyszer kiválik három fekete nyúl a többi közül. csak arra vigyázz. azután majd megmutatom. . Nem nagyon messze van egy szép tisztás. mert amikor ellenek. Azt mondja: . én csak a lámpavilágra jöttem idáig. ezt a három aranyszőrű kecskét fogod legeltetni. most megmutatom. Azt mondja a banya a fiúnak: . A gyerek elindult a nyulacskával a kijelölt két fáig. Ők ugyan maguk is odamennek. hogy az menten fölfordult. édes öreganyám. akkor szoktak elszökni. Mikor a két fa közé ért a három fekete nyúl. Mikor felébredt. Majd vigyázok rájuk. mikor ideérnek. hadd legeljenek. hogy már hat darab kecskével megy haza. Oda hajtsd ki őket. mint a másik. csak úgy morognak a nyulak. mert ez mind a három mindennap megellik! . Abban volt három aranyszőrű kecske. .azt mondja jobbra van egy gyalogút az erdőben. csak hogy előre futhassanak. Megijedt: mi lesz most? Hol találja meg őket ebben a rengetegben. Szépen elhajtod őket haza. van benne enni-innivaló. velem. hogy el ne ugorjanak előled! Van az én falkámban három fekete nyúl. reggelizzél meg. Úgy is volt. elaludt. 342 . mert bizony ő ritkán lakott jól az út alatt. A gyerek kihajtotta a három kecskét a kijelölt helyre. Majd azok hajtják úgy. egyenesen őfelé tart. De emezek nem engedték. Délfelé jött egy kis meleg felhő. Ott. A következő pillanatban ő ott termett. Azt mondja neki a vasorrú banya: . Csak vigyázz rájuk. ahol letelepedett ahol a kecskék legelni kezdtek. mert másképp nem is találtam volna ide. Mind a három bakkecske volt. Örült a gyerek nagyon. a gyerek abban a pillanatban úgy fültövön csapta a középsőt. az ő három kecskéjét? Hova bújtak el ezek ellen? Mit csináljon most? Egyszerre eszébe jutott: „Adott nekem a nyulacska egy kis sípot! Megpróbálom. nincs egy kecske sem. E között a két nagy fa között vannak. elkészítettem már a tarisznyádat. Körülnézett. édes öreganyám. Mind a háromnak megvan már a kölke. a fiú olyan álmos lett.Ide nézz. Hallgatózik. Ott lesbe állt. egyik marja a másikat. A háta mögött megzörrent a bokor. abban a pillanatban ott leszel a hat kecskével együtt. máris ott a nyulacska. hogy el ne szökjenek. mit akarok veled. El ne szökjenek tőled.” Azonnal elővette a zsebéből a sípot. elhibázod az ütést. azon a tisztáson hagyd őket. édes gazdám.

Úgy is volt. De aztán egy róka elkapott egy tyúkot. fiam! Megjöttél? . vagy mi a bajod? . megvannak a kecskéid? . ennek a nagy fának a tövénél. Belefáradt a verésbe. Köszönt: . mert majd idejönnek. hogy a középső tyúkot úgy üsd meg. majd a többi rókatársammal.Csak . mert a rókák körülfogták. Nincs kecske. .gondolta. Egyszer csak zörög az erdő. Másnap reggel.Adott nekem a róka egy sípot. ti ilyenek-olyanok! Nem tudtatok elbújni? Megálljatok! Holnap el kell bújnotok jobban! Jól elverte a három kecskét.Jók voltak a kecskéid? Nem szöktek el tőled? . üldözik őket. mint a másik. nagyolni a kecskéket. azután tovább legeltek. tegnap megtaláltam őket. délben jött a meleg szellő. . mert nem lát egyet sem. a toll is a szájában maradt. édes fiam.nem baj! Én tudom. Nem volt semmi baj. . olyant csapott közibük.azt mondja a róka . ejtőztek. ti gonoszok.azt mondja -. Majd én bezárom őket. Megvacsoráztak együtt. odaugrott a fa mellé.Meg. Lefeküdtek. hogy rögtön leterüljön. jó gazdám. hajtják. Kihajtotta a fiú a hat darab kecskét megint ugyanarra a helyre legelni. egyik jobban.kérdi. a nagy fa felé. vacsorálj meg. Megpróbálom.Jól van. mint a másikat. és aludjunk reggelig. Ugyanúgy járt. Úgy is volt. Nem én magam.azt mondja -. Úgy nézd. merre mentek abban a vadon erdőben. Most bátran lefeküdjünk. meg akarják fogni.azt mondja -. Búslakodik.itt vigyázz. . egyiket jobban. elkezdte püfölni. Mikor aztán már közel értek.mondja a róka . hogy hova lettek az ő kecskéi. Akkor bejött. Azonnal ott termett a róka. Ott kapargásznak a bokor alatt. Ott van egy nagy falka tyúk. ahogy fölkeltek. Már jó délutánra járt az idő. Délig megvoltak az ő kecskéi szépen.Jó estét.A fiú a gidákat hazahajtotta. mint előtte való napon. . . Nem tudom. belefújt.Nincs más bajom semmi .Na . itt akarnak elbújni. amikor felébredt.” Elővette a sípot. fiam! Eredj be. .No. és ő elaludt mélyen. A gyerek nem volt rest. . de hol találom meg őket ma? „Nem baj . hátha segít a bajomon. csak gyere velem az erdő széléig. Úgy is volt. 343 . hogy hol találhatom meg őket. Elővette a szüle a tüzes piszkafát. nem akarnak sehogy se a fa mellé jönni.Nem mentek azok édes öreganyám.Mit parancsolsz. Ezeket majd én szorítom. édes öreganyám! .Ti bitangok. el is aludtak reggelig. Az aztán megijedt. van azok között három nagyobb. .Az .No . hogy a középső rögtön lelapult. sehova. Kotkodácsolnak a tyúkok. Szorítják a rókák egyenesen a fiú felé.Adjon isten. . hogy hol vannak. jól megrázta. a szüle mindjárt elkészítette a tarisznyát. most én is megvacsorázok. A csibék csipognak. három öreg és három kiscsibe. Odaugrott a többi is mind. csak elvesztek a kecskéim. Lefeküdtek. Odaértek az erdő szélére.

miképp járt. vacsorázzál . Elővette ám a szüle a piszkafát újra. mint a másikat. hogy tisztességesen hazahajtsd őket.Jól van. mint előtte való nap. hol találom én ezeket meg? Mert mi haszna találok meg egyet vagy kettőt.No. hát mégiscsak rátalált. nagy az én bajom . amit kívánsz. Nagy vígan terelgette haza a kecskéket. ahogy felkelt.Hát ez egy kicsit baj. Ott az egész falkában van tizenöt darab fekete. Mikor felébredt.azt mondja -.” Keresgeti a zsebében jobbra-balra. Sokáig elbeszélgetett vele. de . amennyire lehet. merre járt. De azért majd csak sikerül. Megtalálta azt a csomó szőrt. Kérdezgette az előtte való életéről. majd holnap nem talál meg benneteket! Bejött a szüle a fiúhoz vacsorázni. aludtak reggelig. . A gyerek odaállt a középső nyárfához. jöttek mind a farkasok. A gyerek elmesélte. nincs kecske! Hej. Tett az üvegbe jó italt. azt mind haza kell hajtani. A középső mellé állj oda. ahonnan elindult. akármi úton-módon. a fiú megint csak elaludt. hátha megtalálom. A gyerek hazahajtotta a kecskéket szépen. elvesztek a kecskéim. édes öreganyám. Mindegyiknek kicsikéje lesz.Hogy nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok . hogy csak hadd aludjon a fiú még jobban.talán tudok segíteni. nagyon búslakodott. mindent megadok. . Beletette a pipájába.Mit parancsolsz. egyiket jobban. még csak ma kell.köszönt -.Mi lesz ma? Máma vége az életemnek! Most ilyen falka kecske elszökött. Ott termett. Azonnal ott termett a farkas: . De a szüle a juhász maga. azt mondja a szüle: .Adjon isten. Az egész erdő hangzott bele. Csak jól vigyázz! Van itt az erdő közepén három nagy nyárfa.Megjöttem. kárba ne menjenek. .azt mondja -. hogy el ne szökjenek. Hát délig meg is voltak ők szépen a legelőn.Hej.No. Szidja őket bitangoknak. Ezt nekünk ki kell választani közülük. . Megrakta a szüle a tarisznyát még jobban. Most már egész szép számmal vannak. No. Harmadnap reggel. . de most a harmadik napon a három öreg kecske meg a három fiatal viselős volt. 344 .Jók voltak. vagy mi a bajod? . . Megkeresem. mindennek. hát csak eredj be.Meg . .Jó estét . megjöttél? . Van kilenc darab. majd én bezárom őket. édes fiam. Jól van ám. ha nem mind találom meg? Eszébe jutott: „Adott nekem a farkas egy csomó szőrt.azt mondja -. akkor holnap. Avval lefeküdtek. hogy hol.azt mondja. Eljött a dél. . édes öreganyám! . A farkas elkezdett egy-két nagyot tutulni.azt mondja a farkas . fiam. édes gazdám. jött a meleg szellő. édes öreganyám. elkezdte nagyolni a kecskéket. mert most a szülének van egy nagy falka birkája. őneki muszáj szolgálni.A kecskéid megvannak? Jók voltak? . hogy ő csak egy szegény fiú. rágyújtott. Majd vigyázok rájuk.Azzal meglett az ő kecskéje.

mondta a farkas. egyiket jobban. . Jól van ám . A középsőt úgy csapta meg. ami a kamrában lóg a szegen. püföli a farkasokat. csak azt a tizenötöt szorították a nyárfák felé. Minden más eltűnt. ahol reggel volt. édes fiam.tereli a nyájat mind közelebb a síkhoz. hát jön ám egy nagy falka birka.Megvannak a kecskéid? . mint a másikat. meg avval a rozsdás karddal. . édes öreganyám. amikor választani kell valamit. Menj be vacsorázni. Sikerült is neki. csakhogy a kecskék megvannak. rongyos inggel. A juhász üti. lefeküdtek nyugodtan. Egy-kettő a juhász nyakába ugrik. mit csinálsz te azokkal? Avval az ócska. amit kér. Azt gondolta: „Mi haszna ütöm-verem.Megvannak azok.Jó estét. Már esteledett. Megolvasta a szüle. . akkor három aranyszőrű bakkecskét kérjen és azt a szennyes inget. hogy a farkaskoma megmondta a gyereknek. Nem bánt ő semmit. A szüle bezárta a kecskéket. hisz én voltam a juhász. hogy annak rögtön letört a szarva. hogy holnap.” Megvacsoráztak. Többet nem bírok vele. de azok föl sem veszik.Nem kérek én. majd én bezárom őket. az meg csapkod a botjával. azután bejött. A többivel a farkasok nem törődtek. azonnal fölbukott. hogy nekem is legyen. Mikor odaértek a közelbe. nem bántotta őket. édes fiam.de kifelejtettem. ami ott van mellette.azt mondja . édes öreganyám. Meg . és azt a rozsdás kardot. meg azt a rozsdás kardot. hogy mit kérsz! . egyiket jobban. éngem tisztességesen kiszolgáltál. Most mondjad hát. Megjöttél? . Azt mondja a szüle: . ha ád öreganyám a három napért. Holnap kitelik az ideje. Nem történt baja a fiúnak reggelig semmi. az ad majd tanácsot is . Nagy fütyörészve hajtotta őket hazafelé. megadom neki. amin meg tudjanak élni. a gyereknek nagyon pontosan ki kellett számítani. csak azt a szennyes inget. hogy melyik a középső. Fölkeltek negyednap reggel. más egyebet. .Adjon isten. A gyerek pedig azonnal nyomban ott találta magát a legelőn. Nézi a gyerek.Na. 345 . cibálja a juhásznak a szűrét jobbról-balról. Jól van.Megvannak. Majd holnapra megjavul a szüle. Mikorra kiértek a síkra.Mást ne fogadj el semmit! Ennek nagy hasznát veszed. édes fiam. hát hármat kérnék belőlük. meg evvel a három kecskével? Ezeknek úgysem tudsz olyan legelőt adni. mint a másikat.Egyszer a farkasok eltűntek.Meg. nem látott senkit-semmit. édes öreganyám! . A farkasok megmarják őket. a nap már majdnem lebújt. akkorra a tizenöt birkát kiválasztották a falkából. De a farkas .a kecskék közül. dobálják. ami ott lóg a kamrában a szögön. ami ott van mellette. A kecskéimet megőrizted. mind. Ott volt előtte a szép tizenöt darab kecskéje is.Hát édes fiam. és aztán én is megyek. . Úgy is volt.

amelyiket megmutattam. amit kért. Leült a kútkávára. Bátran gyere hozzám. úgy odaragadt a kezük. De ha a nyakadban van. három lány a hátadon! Beért a város szélére. . Egyszer csak szalad ki egy öregasszony. Neki is maradna egy. és adott neki egy zacskó aranyat is. játszani. Jó magasan volt a nap. mit nem. ő maga is ivott. nem tudták levenni. hogy nem adnae nekik két kecskét. mint a bőröd.mondja -. akármelyik seregben. ő maga is. Milyen szép kecskék! Azt mondja a fiú: . akármilyen kis szerrel meg tud ölni. hogy: vágjad. hogy az az ing. meg kellett adni. mikor magadra veszed. hogy aki az ő lányát meg tudja nevettetni. . tréfálkozni. Ott mindjárt beérsz egy városba. elkezdett falatozni. De arra vigyázz. Avval egyik lány rácsapott az egyik kecskére. hogy hol lakom. Elkiáltotta magát nagy hangosan: . nem a vizet hozzátok nekem? Az egyik lánynak a hátára csapott a lapáttal.Nem eladók! Ezeket nem lehet eladni.Hej. annak adja lányát és halála után az egész királyságát. A város végén volt egy kút.megfordulsz. a harmadik a harmadikra. aki még soha életében nem nevetett. Ha azután. Abban a városban lakik egy király. Akárhogyan rángatták is a kezüket. majd én segítek a bajodon. . Kihirdette a király az országban mindenfelé. A gyerek rögtön útnak indította a kecskéket.Nem bánom. Egyszer jön három lány a kúthoz. Azért ezt a nyakadról le ne vesd soha. ebédelni eszegetni. hogy nem tudták elereszteni. valamikor még valami bajod találna lenni. Neki is adta a három aranyszőrű bakkecskét a szennyes inggel és a rozsdás karddal együtt. adok három bakkecskét is. tudod. Ez a kard pedig olyan. kiérsz az erdőből azon az úton. Tudjál ennivalót venni kecskéidnek meg magadnak is. ő evvel megelégszik. odaadom a szennyes inget.Akárhol . a másik lány a másik kecskére. Elkiáltotta magát: .Ti ilyen-olyan haszontalan népség. A vályúba friss vizet merített a kecskéinek.tréfálkoztak a lányok .Hát . három aranyszőrű bakkecském! Avval odaért a város szélére. ahova a városbeliek és a közeliek vízért jártak. A szülének mit volt mit tenni. korsó a kezükben: vízért jöttek. ti bitangok! Kecskék után mentek. mert megígérte. Kenyérsütő lapát a kezében. a lapát nyeléhez meg odaragadt a szüle. A lapát rögtön odaragadt a lány hátához. neki nem kell más. meleg volt. avval elindult az ő három aranyszőrű kecskéjével. kardom! Azonnal azt csinálja. fiam. Elkezdte a lányokat szidni: . Mindjárt elkezdtek vele incselkedni.azt mondja . három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Megitatta őket.mit? Különben ilyen csúnya kecske nem is kell nekünk. A fiú megköszönte a szülének a jóságát. amelyiket legyőzni sohasem lehet. amelyiken kard nem fog. Meglátták a fiút és a három aranyszőrű kecskét. Ennek csak parancsold. olyan színűvé lesz. hát legyen legalább pénzed is.De a gyerek nem tágított. A kecskék is szomjasak voltak.Hej. fiam. Most majd elindulsz. meg azt a kardot is. hogy az aprójószágot meg lehessen itatni. kenyerezni egy kicsit. mert akkor akárki. A hátukra csaptak. 346 . Ha ezt megadja. A kút mellett volt egy itatóvályú. fiam . soha! Mert az olyan ing. Annak van egy olyan lánya.

vénasszony derekán katona karja. katona hátán lónak orra. hogy jönnek. megölelte. az ollón a szabó. hogy vigyék a vizet. lány hátán lapát. De már a király kapuja előtt. Ő azután a cigányt a hegedűvel a szabótól elszabadította. az ollóhoz meg a szabó. Azt mondja a fiúnak: . ez lesz a veje.Én nem bánom. katona hátán lónak orra! Megy tovább a fiú. Azokat a király az udvarosával behajtatta az istállóba. És ráparancsolt. elkezdi a hegedűvel püfölni a szabót. . lány hátán lapát. 347 . vénasszony derekán katona karja. legalább lesz egy szép lova! El akarta nyírni a lónak a farkát. szembe jött vele egy lovashuszár. Kiér az utca vége felé. hogy jól gondját viseljék a kecskéknek. pajtás . Előre mosolygott. az ollón szabó. mint ifjú király. hogy egy egész csapat megy az utcán: . a hegedűhöz meg odaragadt a cigány. hozza a nagy ollót. lapát nyelin vénasszony. miért akarja elvágni a lónak a farkát. a lapát nyelin vénasszony! Avval ment tovább. mit csinál a gazdája. a lány hátán a lapát. Mikor a kapuba ért.Evvel a gyerek megy tovább a városba befelé. hogy azt a fiút ki ne eresszék a kapun. Nézte ezt a huszárnak a lova. közel a király kastélyához. odaért egy szabóüzlethez. A lányokat szintén vissza a kúthoz. Amint rácsapott a szabónak a hátára a hegedűvel. Akkor elkiáltja magát a gyerek: . pajtás. Befordul a sarkon. a fiú most ott kiáltotta el a mondókáját. Így a három aranyszőrű kecske megszabadult. Hozzádörgölte az orrát a gazdája hátához. A szabót is elengedte. de akkor a sokaság már körülvette.Hej. nézték a kecskéket meg a három lányt meg az öregasszonyt a kecskék után. Ő elszabadítja ezt a lovat. lapát nyelin vénasszony. A királykisasszony látta az egész csapatot. ló farkán olló. A fiút pedig fölrendelte a kastélyba. Hozzáragadt az olló. Megint hajtanak tovább. nemcsak a király és a királykisasszony.Hej. szabón muzsika.Hej. Menjen vissza a lakodalomba muzsikálni. Látta. Hisz azért jött. ló farkán olló. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. A huszárt is a lovával. senki más! Nem is akart a fiú elszaladni. hogy vénasszonyt ölel. Nem tudta. Mindjárt leszól a király az udvarosnak.No. a hegedű odaragadt. Nagyon muzsikálnak a cigányok! A cigányprímás kiugrott. hogy süsse meg a kenyeret. lány hátán lapát. hogy még a falak is megremegtek bele. A vénasszonyt is hazaküldte. mert a kapu nyitva volt. megállj egy kicsit! Én ezt az öregasszonyt megölelem. Odaragadtak mind a ketten. nézte. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Elkiáltja magát a gyerek. Ott meg lakodalom volt. Odaért egy utcafordulóhoz. Szalad ki a szabó. A gyerek elkiáltja magát: . vénasszony derekán huszárnak karja. hanem az egész udvar is olyan jót nevetett. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Aztán ott is maradt a királynál. Mindjárt aztán huszárkoma nem szégyellte.azt mondja a fiú. muzsikán cigány. nehogy bajuk essék. hogy összegyűl a sokaság.Hej. katona hátán lónak orra. Mikor elmondta. lapát nyelin vénasszony. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Elkiáltja magát a gyerek: .

az se lesz baj! Mindjárt ki is adta a parancsot a király a főminiszternek.Adjon isten. az apósa. az idegen királynak ott volt az összes katonája. mert akkor úgy bánnak el veled. A fiú megköszönte a szülének a tanácsot. . amerre magad előtt látsz egy alakot. mindenütt csíkot vágott. de ne törődj vele! Itt van ez az ing meg ez a kard. Harmadik nap reggel összetalálkoztak az ellenséggel. amerre jár. holnap reggel itthon leszek! Akár az egész országa jöhet.Semmit. A fiú még azon a napon fölugrott a lovára.Meg akarja bosszulni. és pusztít. le ne vesd. fiam! . Kirántotta a kardot. tiszta fekete lovon lesz.No . . Sem a golyó. Ott volt ő maga is a fiával együtt. .mondta a fiú. De arra se lesz sok szükség. hol megvillan a szeme előtt. . Amikor a hüvelyből kihúzod. amiért nem neki adtam a lányomat. Amerre az ment.azt mondja az .azt mondja -. addig mindig vágjad!” Te pedig csak arrafelé tarts. édes öreganyám! . Éltek boldogan napokig. majd az vezeti. csak hadd csináljon.Jó estét. a puszta testedre. Ezt az inget most vedd magadra. most már mehetünk. amit akkor elfelejtettél elvinni. Hol eltűnik. Úgy megörültél a kecskéknek. hogy ki az. felséges királyom. A király rögtön hívatta a vejét. hogy azokat vitted el. és kieresztette a kezéből. hogy egy alak megy előtte. De azt megmondom. Megkeressük. Mert a másik király már betört az országunkba. ott ellenség nem marad. Egy ezredet szereltessen fel. Tudtam. pedig azért szolgáltál. Mikor összecsapott a két sereg. míg a veje megjön. hetekig. Mikor hazaért. ahogy akarnak. édesapám. amit akar! Én ma elmegyek. csak azt mondd: „Jó kardom. Nem ismered meg. amíg csak egyet is látsz. azt követte. Azt mondja a fiú: . hogy mindenki vigyázzon magára. De azért szereltesse fel. ahol ütközni kell. A kard aztán ment szó nélkül. A többit ne bántsa. őhozzá. Egyszer jön egy futár nagy sebesen.Nem baj .No. De ha ez rajtad van. Annak ő az élére állt. ne keveredjen el az ellenséggel. Rögtön a király elé kéri magát. Meg itt van ez a rozsdás kard Az majd magától kifényesedik. De ő csak mindig a nyomába. Rövidesen megtartották a lakodalmat. az öreg király már várta.Majd én megcsinálom nekik a vonalat. mint a villám. és kinyargalt a szüléhez az erdőbe.Már éppen vártalak. Nem telt bele jó két óra sem. hogy ne tudjanak bennünket körülkeríteni . Az csak hadd álljon. hogy most mit csináljon. 348 . hát most menjünk. Azt mondja a fiatal király: . hogy készen álljon. De a fiú megparancsolta katonáinak. Amerre az a kard jár.Meg is esküdtek. akinél szolgált. A szomszéd király hadat üzent. Lám. Mentek is vagy két napot. amiért a lányát nem az ő fiának adta. mert nagy üzenetet hozott. sem kard nem fog rajtad. akkor senki sem bír veled. megmondtam! No. Egyszer csak a fiú látja. bajod lesz. hogy a legelső ezredet azonnal szólítsa fegyverbe.mondja a fiatal király -. hogy készen legyen. . Készen állt az egész hadsereg. Köszön neki: .Épp csak kísérjük őket. hogy merre jönnek. Másnap el is indult korán reggel haza. Olyan gyorsasággal járt. izzadt lovon.

tönkreverted a hadseregemet. Meg. hogy valaki rettentően rázza: . hogy szennyes volna! Aznap nem is vette le. tegyetek föl a lovam hátára. összedaraboltál. de tovább az életednek nem kegyelmezek. de egyenesen a szüléhez. nem baj . Ő persze nem tudta. nem pedig egy parasztból lett király. elesett az öreg király minden seregével. beszélgetett vele. az inget is ki akarná mosatni. meggyilkoltad az apámat! A fiú fölserkent. „Na megállj. másnap se vette le. mert nem szereti. Nem szólt a feleségének semmit. édes fiam. hogy megölsz. mintsem a másik királynak a serege. nyakában van az ing is. jobban mondva. de csak elbánnak veled! Na. hogy annak a másiknak a kezében van a kardja. Letette a kardját is. egyszer csak arra ébredt. A felesége titokban mindig eljárt az ellenséges királyhoz.addig tartott az ütközet. A fia pedig fogságba esett. Lefeküdtek. hanem egy székre! És az inget se vegye fel. nem is tett szemrehányást. hogy otthon elmondhassa.gondolta a fiú gonosz felesége.Na. de mikor megöltél. gondoltam. nem látszik azon. az erdőbe. nem látszik azon a piszok. Azután abba a rossz zsákba beleszedették a szolgálóval. A király nagyon örült neki. hogy vesse le az ingét. Ölj meg. 349 . amikor lefeküdtek. A szék üres volt. hogy kérjen. majd elbánsz te is velük. amelyik a nyergem alatt van. azt mondja. Az jobban szerette volna. ahol előtte való napon volt. tegyetek bele! Kössetek föl. akkor legalább abba a rossz zsákba. ha ő pusztult volna el. hadd egyenek meg a farkasok a lovammal együtt! . kelj fel! Tönkretetted az országomat. A szüle már kint állt a kapuban. hogy az ellenséges király ott feküdt az ágy alatt. A fiú lova el is indult. amikor lefekszik! Ne az ágyra tegye.Nem kell azt kimosni. Mert az igazi királyfi volt. Egy este elkezdett könyörögni neki nagyon. csóválgatta a fejét. és világgá eresztették.Na. .Nem bánom. A fiú megsejtette ezt. könyörögjön az urának: tegye le a kardját éjszaka. Az öreg ellenséges király elesett egész seregével együtt. hogy akármi útonmódon erre ráveszi a férjét. Kap a székhez. de harmadnap már nem állhatta a sok könyörgést: . azt meg eresszétek világgá. majd elbánok veled akármi úton-módon!” . Csak egy maradt meg belőlük hírmondónak. Látja. odatette maga mellé egy székre. A királykisasszony meg is fogadta. és a foglyul ejtett királyt elzáratta.azt mondja -. és egyszerűen négybe hasította a fiút. ő maga akarja kimosni! Feleli a fiú: .Gazfickó. Hát mosd ki magad! Levette hát az ingét. ezt megteszem. levetem. Azt mondja a fogoly király neki. Mikor elaludt. hanem inkább egy másikat. csak éppen nem volt szabadon. tegye le a kardját. de a felesége nem. szerelemre gyulladt iránta. Avval kirántotta a kardot. Mert mikor azt az idegen fiatal királyt meglátta. csak arra kérte a feleségét és az ellenséges királyt: . Enni és inni adott neki bőségesen. Így a fiú győztesen ment haza.Tudom. hogy mindig ott van mellette. Felkötötték a ló hátára. de nem ölték meg. hogy majd akármi úton-módon.

hogy sem lelőni. de most más színű. de sehogyan sem bírt vele. Az az élesztővíz volt. Mikor készen volt vele.Nagyon szép madarat láttam. Itt lesz ez holnap is. Ha másképp nem.azt mondta -. nem baj! Majd holnap. ítéleted napjáig. Elrepült egyenest az ellenséges királynak a kertjébe. Máskülönben meg olyan közel jött. . ez még sokkal szebb madár! Ezt megpróbálom valahogyan idecsalogatni! Nem sikerült. de jót aludtam! . mint aki a legjobb álmából ébred. merre jártál? A király aztán mesélgette: . hogy hol is van. mint ő. Akkor jobban ráérek. Egy szép. . nagyon szép kacsát is. Hamarabb volt otthon. kiöntötte a padra. és elballagott haza. sem pedig megfogni nem tudta. terebélyes rózsafára telepedett. Valami folyadékot öntött a hús tetejébe. Mindig csak csalogatta. aztán lefeküdtek. Egyik fától a másikig egyik útról a másikra. Mikor meglátta a szülét. Meg akartam fogni. édes öreganyám. nem mutat semmit. Megint szép fütyülő madár lett. Hanem majd ott lesz az holnap is. hogy hétszerte szebb és erősebb volt. édes fiam . Ott a fütyülő madárból gyönyörű szép vadkacsa lett.Hol voltál egész nap? Hol. elbúcsúzott a szülétől. mindig csak a madár után. De a kismadár mindig olyan sűrű bozótba repült. Mert . megköszönte a jóságát. mint azelőtt. vagy el ne csalják tőled! Evvel.Alhattál volna. Megvacsoráztak.Na . azt mondja: . hogy egy madár nagyon szépen fütyül a kertben. vagy lelövi.mondja az -. aki leghűségesebb lesz hozzád. és mondd. Olyan fiatalembert gyúrt belőle. mert ronggyá teszi a lövés. Evvel elkezdte a húst gyúrni. ha jól vigyázol rá.Jaj . A fiú abban a pillanatban megsimogatta a tollat. A kacsa azonban felrepült. Dörzsölte két kézzel a szemét.azt mondja -.Levette a zsákot a ló hátáról. olyan gyönyörű tolla volt. Olyan szép. Kiért a tóhoz. elbújt a vízbe. Ott szállott újra ágról ágra. Meghallotta a király. Megörült a király. És majd azt vedd el feleségül. nehogy elveszítsd. csakhogy megint más alakban. Ha lőni akartam. Már este van. megelőzte a királyt. Kicsalta a kastélyból. hogy a király váltig meg akarta fogni: agyonlőni sajnálta. hogy ő megpróbálja: ezt a madarat vagy megfogja. Így mégis ott hagyta a madarat. de most adok egy tollat. beúszok utána! A király abbahagyta a kacsa üldözését. De nagyon vigyázz rá.Nem törődök vele! Most úgyis itt marad. 350 . Az mindjárt azt kérdezte tőle: . gyönyörű volt a farka. ha a lovad ide nem hoz hozzám! Na. Bement a királynéhoz. Körülnéz. A király nyomon követte. talpra állította. rászállt az ágra.ennek a tollnak az a tulajdonsága. ha meglövöm. visszaszerezheted a királyságot. hogy csak megsimítod. és ott igen nagyon szépen elkezdett fütyürészni.Édes fiam. hogy mi akarsz lenni.Ej. . és azt mondta: . akármi úton-módon. de nem bírtam. Holnap megfogom. és rögtön egy szép fütyülő madárrá változott.azt mondja . ébredj! A fiú azonnal ugrott egyet. Fogta a puskáját. rácsapott.

és megszólal: . hogy olyant a király még sohasem látott. ez nem lehet más. akkor megfogja. Szétnézett a király. kiválik közülük. alig lehetett fűrészelni vagy vágni. Letette a kardját. Ráparancsolt a királyné a szolgálójára.Másnap reggel. Mindjárt vitt is a feleségének két almát. Ledobta az ingét is a nyakából. dobj ki engem a kapun úgy. de egy gácsér. mikor én leszúrtam és összevágtam apróra? A lova sem jött vissza. hogy majd lelövi. Elment a tavához. csak hétszerte szebb. Egy forgács csak felemelkedik a kötényben. letette a kardját is mellé. jó mélyen a vízbe.Hát . vagy azt a szép kacsát. Mikor a kacsa látta. A király alig ismerte meg.mondja a király . a kardot meg az oldalára fölcsatolta. . aztán egész közel jött a parthoz. Avval belement a vízbe. Azt mondja a királyné: .azt mondja a fiú . levetkőzött. a kapun belül. közibük lőtt. gyümölcsök voltak rajta. ott nyílt egy gyönyörű szép almafa. Mindjárt neki is ugrasztotta az udvarosokat. az mindig egyedül úszkál. ott bukdácsolt. Gyümölcsöstül együtt égesd el a legkisebb darabját is. de mégsem kaphatta el a kezével. Estig tartott nekik. . hogy ha talál valamilyen szép madarat. be.Ássátok ki a földből gyökerestül! Daraboljátok kis darabokra! Rakatták is mindjárt a kőművessel a kemencét. Szétnéz a szolgáló. 351 . hogy majdnem el tudta érni. a legszebb. Fölkapta a király a puskát. hogy milyen szép almafa nőtt az éjjel a kastély előtt. Este még maradt valamennyi. amikor fölébrednek.De . a másik arra. és ugyanaz a fiú lett belőle.hát hogy gondolsz olyant? Hogy lehet az. most gyere ki! Mikor a király ezt meglátta. . Kirepült a partra. hogy meg ne lásson senki. Kóstolja csak meg. A többi forgácsot bevitte a kötényében.Azt a fát rögtön. Gondolja. Mindig olyan közel úszott előtte. és hányja a kemencébe. Hát nagy fa volt.felséges király. De ez az egy kacsa ottmaradt a parton. ő sem. mint előbb volt. tele van az kacsával. El is ért másnap a tóhoz.mondja a királyné -. hogy nem jár-e ott valaki. hát uram isten. de azonnal vágasd ki. Olyan szép almák. hogy a legkisebb forgácsot is mind hozza be. Hadd égjen el! Mikor a szolgáló maga maradt. Ott megrázkódott. Ő már egyet megevett. úgyhogy a fa elégett. egy rakás forgács. dicsekedett vele. majdnem meghalt ijedtében. hát a kastély előtt. Fogta azt a kis forgácsot.Te jó lány. . mint az első férjem. sok is lett belőle. tedd meg nekem azt a kívánságot. amelyikben elégetik az utolsó darabig. hogy az inget a nyakába húzta. Fölkapta a király a puskáját. De a kacsa mindig beljebb úszott. mert ez nem más. Fölkészült a kacsavadászatra. Sok van benne. a kemencébe dobta. mit játsszak én vele? Megfogom én azt úgyis! A kacsa elkezdett ott a parton fürödni. akkor felrepült. De a fa olyan kemény volt.mondja a király -. Mindjárt az volt az első. teleszedte a kötényét. már ki is dobta a kapun. Nincs kint senki. Hol lebukott. egyenest a kard meg az ing mellé. zsupsz. Lebukott. hogy már jó messze van a parttól. és kiadta a parancsot: . Nem látott senkit. Erre az egyik erre ment. Másnap reggel a király fölkelt. nem látják-e meg őt. hol feljött. csak ő. milyen szép és jó almája van. de abban a pillanatban a kacsa lebukott.Na .De .

mivelhogy igazi királyfi volt.Nem . Ettek. tedd a jégre. . amíg szélnek nem eresztette. hogy ne raboskodjon ott. Itt a vége. Azt az ország népe nem szerette. De ott rimánkodott neki a királyné. és tisztes öregasszony lett belőle. ittak sokat. és ő maradt a király az országban. te sem tartottál meg engem semminek. mert még nem hallottam. mint én. mint a királyné. Gondolja azt.Nem. Azt mondja a fiú: . Legalább jó leszel a sasoknak. és kegyelemért könyörgött.Könyörög neki. Elhívta a szülét is az erdőből. amerre lát. hanem legyen nekik a nagyanyjuk. Nagyon szép lány volt. hogy a király megy haza. akit ő várt. édes feleségem! Te énvelem úgy elbántál! Teneked jobban tetszett az. Teneked nincs tovább kegyelem. Aztán azt a szolgálót. Felvette a régi alakját. elvette feleségül. Avval fogta a kardját. De mikor meglátta. Mikor hazaért. amikor még kis forgács volt. a királyné rögtön szaladt elibe mert a másik két kacsát hozta. rögtön térdre ereszkedett előtte. Belőle lett a királyné. de hogy mikor ébredtek fel. A ruháját fölvette.azt mondja a fiú -. majd elcsúszik valamerre! 352 . hogy odahaza a királyné föl ne ismerje. De az annyi jót nem tett veled soha. azt még nem tudom. Otthagyta a tó partján. mint az a szép almafa. sokkal szebb. hogy ez nem az. hogy legalább szolgájának tartsa meg. Nagy lakodalmat csaptak. El is jött a szüle. A kedves férjedet jóformán megették a sasok a tóparton. amelyiket kivágattál. aki őt kidobta a kapun. mindjárt négyfelé hasította. Aludtak. Te ugyanarra a sorsra jutsz. menjen.

Annál jobban sírt.Hova mennél.kérdezte. Adjál inkább egy falat ennivalót. csak fújja meg. a hét holló ott szállt el a feje felett. de tudom. majd meglátja. hol. Sütött neki pogácsát. azzal útnak eresztette. Annak az asszonynak volt hét fia. Jótét helyébe jót várj! 353 . te? Hisz azt se tudod. Ő meg ment hazafelé. nem bántalak én. A farkas megállott előtte az úton. ők azzá változtak. hogy hasztalan. A gyerekágy után. anyányi. Ment a lány. hogy jobb lesz! . volt a világon egy asszony.Miért sírsz te. Azok után egyszer csak gyönyörű szép lánygyereket hozott a világra. Látta. . hogy ha akármi baja lesz.Dehogynem. elszálltak. fordíts meg engem a másik oldalamra. mikor te születtél. Hát tudod-e.” Alighogy ezt kimondta. hogy megátkozta őket: „Váljatok hollókká. . anyám? . szép lett. de nagyon keserves sírásba fogott. az anyja se állhatott elébe. már hét esztendeje nyomorgok a fél oldalamon. hetedhét ország ellen. .A hét holló Hol volt. tudnék tán valamit én is! Mondja csak meg. ha a kocsmába jártok. hogy miért sírok! Úgysem tudsz te engem megvigasztalni . Utjában találkozott egy farkassal.Sose ijedj meg tőlem. Egy nap reggel azt mondja a lány az anyjának: . nem tudok róluk semmit. Az meg egy sípot adott neki érte. odaadta neki. hogy az anyja mindig sír. jó lány. már volt neked hét bátyád akik kocsmába jártak. . hol nem volt. azóta úgy oda vannak. hogy majd elveszek! A lány megbátorodott. Már a kislány nagyocskára nőtt. ő azonnal segítségére megy. mendegélt. A lány meg nagyon megijedt. Útközben egy rókával is találkozott. de csak rosszabb volt. azt látta. hogy ne menjen. Én meg megátkoztam őket. merre keresd őket! De a lány kötötte magát. az ő hét fia. . ha olyan nagyon erősködöl.Édesanyám! Süssön nekem pogácsát! Én elmegyek. Vigasztalta volna a kislány.Megmondom.Hallod-e. fiam. Ezt mondta az asszony. Ment a lány tovább. hogy a hét fia épp jön ki a kocsmából. hogy se hírük. felkeresem a bátyáimat. jó lány. Azzal elváltak egymástól. mert már úgy ehetném. édesanyám.felelte az. hogy „váljatok hollóvá!”. Annyira megharagudott rájuk.Ne kérdezz engem. se nyomuk. mikor először járt a faluban. kivett a tarisznyából egy pogácsát. .

Szétszakította. megfújta ő is. hogy azért van ez. kirakott rája hét pogácsát. mendegél. úgy. A kismadár meg hála fejében olyat mondott. reggel meg elmentek hazulról. A lány nem tudta. Mentek egyenest a Dunának. mert nagy utam van nekem. tanácskoznak. szétnézett.Vigyél át a Fekete-tengeren. A lány ráült. A partján mindjárt elébe esik egy alma. Hanem amott. már el is fáradt. Aztán elbújt az ágy alá. egy gallyról leszól neki egy kismadár. Benyúlt a zsebébe. mikor már mind belement. akkor azt mondta a lánynak.mondta a farkas. megfordította. a hegy tövében van egy hattyú. De a kismadár attól a perctől fogva mindig vele ment. hogy a lány minden baj nélkül átmehetett a róka farkán. Adott ő annak is. aki hűségesen kísérte. Harmadszor meg. hogy ki járt itt. Egyikre felült. Rögtön ott termett a farkas.Te ide tartasz. Az is pogácsát kért. Jól van. majd felvisz az! Úgy is volt. csak szakítsa ketté. kedves gazdám? . Sokszor feljött a nap. mire vélje. . Már a Dunán átment volna. Próbálna. míg egyszer csak nagy sokára a Dunához ért a lány. odaadta neki. 354 . de nem tud rajta átjutni. a hattyú meg felvitte. A róka meg leszakított magáról egy szál szőrt. Egyszer a Veres-tengerhez ér a lány. és indult. adott neki is egy pogácsát. hogy ő át tudhasson menni! Úgy átsétált a sok farkas hátán. Este hazajönnek a hollók. szétnéznek a házban. no!” Mikor a tenger közepén volt a lány. kérdezősködnek. és hajigáld a vízbe!” A lány megköszönte a madár jóakaratát. kapaszkodj a nyakába. annak a tetejében meg egy kis ház. edd meg. a farkát rávetette a tengerre hogy félig átérte. elővette a sípot. Te azt vedd fel. az elvitte túl a Veres-tengeren. A kismadár. hogy még a cipője széle se lett vizes. a róka megfordult a tenger másik partja felé. ülj annak a hátára. és megfújta. Eszébe jutott a szőrszál. Ott a parton volt egy nagy hegy.A lány megsajnálta azt is. ahogy megyen. ne félj. ebbe a kis házba. annyi jött oda. de te oda nem tudsz magadtól feljutni sohasem. Enni kezdi.Mit parancsolsz. Rögtön ott termett a róka. de nem tudják kisütni. Bement a kis házba. a csutáját meg tördeld el. A róka csak nekifarolt a tengernek. Látta azután. de még csak ezután jön a sok nehéz út! Megy. De a kismadár is mindig vele ment. ő rögtön ott terem. A lány elmondta a baját. hogy „eredj. mikor a Fekete-tengerhez ért. Elővette az asztalterítőt. Hogy menjen ő azon át? Mindenféleképpen törte a fejét rajta. hát csak úgy nyüzsgött a sok farkas. próbálna. ott egy szép alma esik elébed. Azzal lefeküdtek. Akkor a farkas elvette tőle a sípot. itt azt mondja a lánynak: . A csutából gyönyörű szép hajók lettek. meg sokszor lement.Mit parancsolsz? Itt vagyok . . a csutáját pedig a vízbe hajigálta egy cseppig. a lány azt is eltette. hogy „ha a Veres-tengerhez érsz. hogy ha szüksége lesz valamire.

. ahogy a molnár egymás után kifogta őket. meg azt is. Kilencvenkilenc kocsi fát hordatott máglyába. Hiába hozta a király agara az ételt. De a király végül. se nem evett.Dehogynem! .Mit érdemel az az asszony. de nem szólt. mit volt mit tenni.Hát hogyne ismernénk. harmadik gyereke. az haragudott a néma királynéra szörnyen. Harmadnap a hollók javában eszik a pogácsát. Nemsokára lett egy szép gyerekük. Elkérte egyszer tőle a kisgyereket vesszőkosárba fektette betette a folyóba. és nem szólt. azt mondja neki: . és azt mondja nekik: . még csak hozzá sem nyúlt. De szerencsére egy molnár. A hollók találgatták most is. hogy a kazalban lyuk van. szólítgatta a lányt. azokat is mind elveszejtette a vasorrú bába a vízen. és elbújt az ágy alá. Ott volt ő magányosan. valamennyit kifogta. a lyukban meg valami szép lány van elrejtőzködve. A király odament. Te meg azt nem bírod ki! . se nem szólt senkihez. akinek egy csepp gyereke sem volt. mert ha a hollók királya hazajön. az meg vitte. Jelenti is a királynak mindjárt hogy mit látott.Még várok. Talált egy nagy szalmakazalt.Másnap is úgy történt a dolog. . Eredj. meg az idő alatt egy árva szót sem szólni. hiszen te a testvérünk vagy! De tudod-e mit. az igazság majd kisül! De született ám a királynénak második. hogy ha az majd tiszta parázstűz lesz. De volt az udvarban egy kutyairigy vasorrú bába is. széttép. a lány meg csak előbújik az ágy alól. és megparancsolta. amerre látott. mert ahhoz hét esztendőt. Meglátta. hogy a lány néma. de nem törődött a némaságával. hogy az agár. és elvette feleségül. vitte lefelé a kosarat és benne a kisgyereket. elhitte. Rálesett. hogy az ő feleségére kell most szólni valamit. hét fél órát meg hét minutát kell éhezni. Mindenáron el akarta veszejteni. és ment. hogy a felesége csakugyan maga emészti el a gyerekeket. rá sem nézett. hogy bizony nem megy ő addig. míg őket ki nem szabadítja! Azt mondják a hollók: . aki saját tulajdon gyerekét a folyóba öli? A király sejtette. A király azt hitte. ne maradj te itt közöttünk. De egyszer csak a lovász észreveszi. A gyerekek születését azonban látták a hollók. ebbe belebújt. tegyék rá az asszonyt. míg szépen vagy! De a lány megkötötte magát. csak azt mondta: . Akkor a vasorrú bába bement a királyhoz. A lány megterített.Ismertek-e még engem? Azt mondják erre a hollók. de nem mentek semmire. Útja egy nagy uradalomba vezetett.Nem lesz abból semmi.mondta a lány. ami ételt kap.Majd megpróbálom! Azzal elbúcsúzott a hollóktól. 355 . de az tartotta a fogadalmat. mind a kazalhoz viszi.

akiket a vasorrú bába a vízen eleresztett. csak megrázkódott.Már meg is gyújtották a máglyát. A királyné megszabadult. 356 . az kifogta a vízből. a hét félóra meg a hét minuta. és valamennyiből szép fiatalember lett. Még most is boldogan élnek. akik ott voltak a máglya körül az igazlátásnál. hogy a királyné az ő testvérük. de mikor épp a zsarátnokra akarták tenni. ha meg nem haltak. már vinni akarták az asszonyt. Ők aztán elmondták. A gyerekei pedig. mind egy molnárnál vannak. idáig azért nem szólhatott. mert őket akarta megszabadítani. a hét testvére pedig elment haza. letelt a hét esztendő. és azóta szépen neveli is őket. A királyné az anyját magához vette. A hét holló. a gyerekeit a molnártól visszaszerezték.

és elvonult. Megharagudott Kalamona. hogy nem fúj a szél. A király persze nem hitte el egészen a fenyegetést. mint. kérlelték. és sorolták neki a szebbnél szebb lányokat. Erre Kalamona fönt a kéményen kívülről benyújtotta a fejét. Hát még mikor született egy kislányuk. nem is tudja. mert már csévésedett volna.Ha nincs eladó lányod. Az a Kalamona olyan ocsmány szerzet volt. akkor megkeserülöd. bekopogott a királyhoz. és a szél valóban nem fújt. hogy a krumpli mind megfagyott a veremben. hanem ő volt valamennyi királynak a feje. De még a földjét se tudták újra bevetni. Addig biztatták. Ez úgy aratás előtt volt. akinek volt kutyája. hogy mikor ásított. míg a lányod hozzám nem adod. hogy mindenki megkeserüli. egy szénásszekér könnyen megfordulhatott volna benne. mert híre terjedt. ami hozná a langyos esőt. hogy ő bizony talán meg se házasodik. De nagyon bántotta az ország népének az állapota. ölbe vitte ki ugatni. Később meg egy kisfiuk is született. ember-e vagy állat. hanem az egész világ. nem volt köztük semmi baj. olyat tesz. lent pedig a tűzhely ajtaján kidugta. Nem is bánta meg. De nem sokáig tartott az öröm. Egyik nap is nézték. Akkor lett még csak nagy a boldogság. Nagyon jól éltek. csak a kórót vágták le. Nem tudták az emberek kitalálni. másik nap is. Elkéri a királyoktól a lányukat. mi az oka. Fújt az északi szél. Már hallották. hogy miért nem lengedez most a szél.A szélkötő Kalamona Egyszer volt. A király azt mondta neki: . teszem. hol nem volt. De nem merte megmondani senkinek. hogy örült neki. A királynak még csak volt más esztendőről való kukoricája meg búzája. Úgy beszélt a királlyal. Szép fiatal ember volt. míg végül is megházasodott. mit csinálna vele. kukoricát nem is kellett szedni. Hát féltek tőle előre. hogy mi az oka a 357 . mivelhogy te vagy a főkirály! Megmutatom. de hamarosan megvolt a baj. mi járatban van. hadd fagyjatok meg télen. míg oda nem adja a lányt Kalamonának. hogy Kalamona jár a világon. ő nem éhezett. De nem olyan közönséges király volt ám. Telt-múlt az idő. csak az északit nem. volt egyszer egy király. Akkora szája volt. Mondogatták egymásnak: nemhiába tartották a régi öregek: meg kell a búzának érni. hogy nem lesz eső addig. megkötöm a három szelet. hogy hadd érne a búza. s ha nem adják. Megyek innen egyenesen. és azt felelte: . A vénasszonyok körülfogták. olyan száraz volt. a hideg állhatatlan volt. Csak a főkirály tudta. Már András-napkor olyan fagya volt a földnek. hogy ha ővele egy asszony úgy tenne. De nem akart a búza sem érni. nem akart még sárgulni sem. De már a kukoricára is nagyon kellett volna az eső. Eljött a tél. hadd pusztuljatok éhen! Kalamona nagy mérgesen visszahúzódott a kéményen. hogy ezét meg ezét a királyét is elvitte. és tovább nem tudta titkolni.Nekem nincs eladó lányom. Jött az ősz. Mindig azt gondolta magában. nem termett egy cséve sem. mert mindennap szél éri. de hiába. hogy akkor addig erőltetik. de nemcsak te. Arra gondolt. hogy senki sem tudta. Elmondta. Nem nyitották ki előtte az ajtót. de nem volt felesége. de nem volt szél. sok emberrel. Jött is Kalamona egy fergeteges éjszaka. Félt.

búza. de nem mondta meg nekik senki. hogy a másik szobában hangosan sír egy kisgyerek. Már valamennyi doktor csak volt. amíg rá nem akadtak. Amint bement az erdőbe. mert a farka odaszorult a tőke alá. annak feleségül adja a lányát. Hát ez a Rontó egyik reggel azt mondja az anyjának. Az anyja megszidta. megmondom a királynak. Az egyszerre elhallgatott. az élet tetejére. Mégis addig mentek. a király is bejött akkorára. nehéz fába vágtad a fejszédet. azé lesz a királykisasszony. elaludt. rimánkodott neki. hogy ne veszítse az eszét. hogy aki elengedi a szeleket. Avval bement az asszony a gyerekhez.mondta Rontó -. Rontó csak meghúzódott az asszony háta mögött. lerakták az élelmet. Azt mondja erre a király: . Mi lelheti a lelkem. az is jó lesz. Lakott abban az országban egy ember. nem tudunk vele mit csinálni. mint a fába szorult féreg. a szekerek visszamentek a király városába. Hej. de disznó honnét lesz. mert már sokan kértek. szabadítsa meg őt.Dehogy pusztul . A király azt felelte: . hová forduljanak megfogni a dolgot. hagyja el. megint mendegéltek. Rontó meg kinn maradt. Rontó rögtön megmondta a királynak. Bementek. Ezért kihirdette az egész országban. a kis királyfit? . Mondja az asszony a királynak. de hát azt se tudták. kiment az erdőre hogy hajt haza vaddisznót. három szekérrel.Hej. Kérdezte a királytól. mikor kipihente magát. hogy ő elmegyen eloldani a szelet. nem bánja meg. azt mondták. hogy én elmegyek a szelet eloldani. mint a tej. hogy málé most már van. s mentek.Mindjárt meggyógyítom én. hogy mi járatban van. öcsém. Az asszony már jönni akar kifelé. Ahogy meglátta Rontót. édesanyám .szűk világnak. annak is nagy volt az öröme. mert inkább mindig elrontott valamit. . megyek én is magával. elérték a király városát. éjjel-nappal úgy kiabál. Rontó nem szólt semmit. Az asszony azon tanakodott Rontóval.Azon ne búsuljon. .Jaj. annak nem sok hasznát tudták venni. megörült a királyné asszony. egyszer csak hallja. meg is fürdette mindjárt a kisfiút. . hát egy medvefiú ott nyekergett: nem tudott elmenni. Ha előbb jöttél volna. akinek nagyon derék fiai voltak. hogy aki azt megteszi.Édesanyám. Rontó. ha meghízik. akkor talán akadt volna valami. hogy a napra lehetett nézni. A királylány olyan szép volt. Rögtön lett málé. mind megnézte. Meg is kapta a Rontó nevet. A legkisebb volt csak a kivétel. egy kis lisztet kérni: . Azt mondja a medvének: 358 . vígan mentek hazafelé. az is majd lesz valahogy! Hazaértek. Köszönt az asszony. mi baja. Megkérdezték. nem lehet.Ó. belepusztul. Hej. Hát elindultak együtt. mert már hallotta hírét. Amint az anyja betette maga után az ajtót.mondta az asszony. de arra nem. Rontó meg az anyja felültek a szekérre. felkelt hajnalban. jó asszony. sok királyfi szerette volna megtenni a király kívánalmát. Közben az anyja a másik szobában fürösztővizet rendelt. lányom. Rontó megszánta. Rontó nem hagyta magát. mikor az készülődött a királyhoz. kiszabadította. hogy hol lakik a király.

leteszi a disznóól elibe. mindnek ég felé állott a sörénye. Rontó útnak indult a süldővel. Mindjárt oda is értek. Mikor ki akarja nyitni a száját. . hordott mindenki annyit. mit csinál Rontó. ahol az öreg medve ült egy nagy fa alatt. leteszi a véka mellé. az emberek mondogatni kezdték egymás között: . se disznót. a másik meg egészében megmaradt nekik. Tavasz felé újra táltosló leszek. hogy megnézze. nincs-e valóban farkasfoga annak a disznónak. egy vesszővel meg hajtotta.Hát mi járatban vagy? Rontó elmondta. mert az ajtón nem fértek ki. A másik két disznó meg úgy hízott. Mikor 359 . mintha tapasztották volna rájuk a húst meg a szalonnát. A harmadik nem kelt fel. a hasán meg egy méter. Mire az elsőt megetette. hogy nem olyan vén. hogy te szabadítottál meg. így szólt Rontónak: . mert én táltosló vagyok. hogy jöjjön az etetés ideje. azt beleöntötte az egyik disznó szájába. Rontó vágott egy sanyarún nőtt galagonyát. Rakd meg a tarisznyát.Talán megbolondult ez a Rontó? Rontó hazaérve. hagyj engem pihenni. Szekéren vitték fel a kertből. mi nem adunk nekik egyszer sem enni. de a harmadik még akkor se kelt fel. Hát délfelé veszi Rontó a vékát. mert különben egy nagyobb tőkét teszek rád. avval megyen a kamrába. Hasadt is róluk olyan szalonna.Nem is bízom rátok. Felnyitja a táblát.mondta a medve.Holnap készülj.Ha hazahajtottad. behajtotta őket egy sövényből készült disznóólba. mert még eddig nem etetett se marhát. Az anyja sütött is neki hamuban sült pogácsát. . akár hiszitek. minden alkalommal két zsák kukoricát ettek meg. mert az én apám itt ügyel a vaddisznókra. . Rontó teletöltötte a vékát csöves kukoricával. hogy a vásárra hajtasz engem. ad az neked vagy három-négy malacot. hogy eteti meg a vadakat. De még egyikből is megvolt a két hátulsó sódar. mert holnapután útra megyünk. a disznó megszólal: . Rontó gondolta. . Hanem addig csapjál csak ki engem a kondába. Így töltött a másiknak is. hogy ez már rajtuk romlik. hátha farkasfoga van.Nem vagyok én disznó. amiért nem vittem el őt.. Nem is csoda. hogy már csak nem akar az a süldő megnőni. amelyet egy boszorkány hozott rám. kihoz három zsák csöves kukoricát. eladja. A bátyjai már alig várták.Háláld meg rögtön. amelyikről látta. Eljött aztán a karácsony hete. Azt mondta az anyjának. amennyiről gondolta. addig tart az átok. szájtátva. mert akkor sohasem híznának meg. erre a két vaddisznó neki.Na. De bátyjai azt mondták: .Akkor éppen jó. Rontó úgy tett. Mondd mindenkinek. a harmadik disznó. Rontó úgy is tett.jöttek is elő a vaddisznók! Mikor Rontót meglátták. kiválasztott három disznót. A vén medve erre belefújt egy sípba . Két zsákkal megettek. akár nem. majd segítségedre leszek. és maga előtt hajtotta őket hazafelé. Egy madzagot a disznó lábára kötött. ha éhen döglenek is. rászabadította az egész falut. Rontó arra gondolt. hogy mint áll a dolog. ha megmondom neki. Eljön a másik etetés ideje. bizonyosan jóllakott . hogy elég lesz neki jövőig. lekuporodott. hogy a hátán volt három méter vastag. ahová mondta. hát etesd is. A disznóólat le kellett róluk bontani. A fia elmondta neki. Amikor eljött a tavasz. Látni akarták. viszi másnap a vásárra. egy összetett kas színig volt vele. aki magát táltoslónak mondta. Bebújt az ólba. már a másik tátotta a száját. válassz belőlük . Mikor az utcán meglátták a menetet.gondolta Rontó. Rontóék is megölték a két nagy disznót.

hogy olyat nem mindenkor lehet látni. hogy nem látszott az út. ott ül a Kőszáli király nagy varangyos lábszárral. ha csak lehet. A táltos útnak indult. elértek-e rajta. mert lehetett az ördög hat vagy hét mázsa. nehéz lesz kettő. mint a forgószél. Az ördögök versenyt futnak rajta. hogy merre van az út oda. s így szólt: . Meg is indultak az ördögök. hogy te is mutass valamit.kiértek a falu végére. nem tudom a járást. Rontó azt mondta. majd utánuk mennek. Mikorára a többiek odaértek. ahol az ördögök szaladni akartak. Így aztán ez az ördög lett a király. mert az út éppen el van foglalva.Elmegyünk a Kőszáli királyhoz. egyébbel ne törődj csak jól fogózz meg. Ahol megoldhatják a szelet. Rontó már megunta. mert vacsorázni akart.A szelet szeretném eloldani. nem vagyok hozzászokva. A táltos most ugyancsak nekirugaszkodott. gondolta. mint a pinty. mert már feltört a nyereg. . Ülj fel. meggyógyulnak egy minutum alatt. A Kőszáli király megmondta. ők már szembejöttek velük. hogy megyen. mert hátha rászorulnak majd. Ahol a legmagasabb a szikla. hogy nem is látták őket. vedd fel. kend be vele a sebeidet. annyi ideig mentek. hogy vigyék el.A nyeregtáskában aranyos ruha van. hogy ő is hadd üljön fel. de nem tudom. Márpedig ha ő lesz a király. A táltos egy kicsit gondolkodott. A többit majd megölte a méreg.Én megmondhatom az utat. 360 . még segítségükre lehet! A táltos váltig nem akarta. Rontó kivette az aranyos ruhát. az lesz a király. Mentek még három napot. Azt mondta Rontónak: . a malac megrázkódott. Avval a táltos elvágtatott vele. Rontó úgy is tett. mert én még nem jártam arra. de az ott maradt ördög erősen rimánkodott. mondja csak meg. Mikor elérték azt az utat. Hát egy olyan szikla tetején voltak. merre kell oda menni. hát volt ott annyi ördög. még a ruhája is majd leszakadt róla. .Meddig megyünk még. Rontó egyre izgett-mozgott a nyeregben. Mikor már jól elhaladtak. s ő lesz a király. meg is kérdezte a táltostól: .Itt vagyunk. hogy nem lehetett felegyenesedni az égtől. Markolj port. mert így talán elébe megy a többieknek. Aztán széjjelnézett. a táltos is neki akart rugaszkodni. ahová ők akarnak menni. várta. Amelyik legjobban tud futni. egy szempillantás alatt elibe vágott a sok ördögnek. A táltos megállt. A többiek mind úgy elszaladtak. Rontó is megfrissült közben. .Az semmi. mert most van a királyválasztásuk. édes gazdám? Azt felelte Rontó: . Aranyos nyereg volt rajta. megkérdezzük. olyan vitéz lett belőle. Egyszer csak megállt a táltos: .Mit parancsolsz. Akkor azt kérdezte tőle a táltos: . és olyan táltosparipa lett belőle. ahol a szél meg van kötve. Nagy körmével épp egy háromesztendős tinót tépett széjjel. hadd induljanak el. A táltos megkérdezte tőle. leszállhatsz most.Az bizony bajos dolog. Így fel is kuporodott az ördög hátul a nyeregbe. de egy ott maradt. de azért megcsináljuk.

.Nem baj . Hanem álljunk meg egy kicsit. s azt mondta nekik: . én is eszek. evett-ivott az is. Jöjjetek utánam. 361 .Nem bizony . ahol a szél meg volt kötve. avval meg is kell verekedni. mert a te kardoddal hiába vágod a Kalamonát. Pengette a kardokat.Gyertek elő. hogy majd meghálálja a szívességet. csak úgy tudjuk elvenni tőle a lakat kulcsát. egyet aztán odaadott Rontónak. . még annál is sebesebben. megkeressük a szélkötő Kalamonát.Jó volna. .De avval meg kell verekedni . Újra elindultak. Meg kell tőle kérdeznünk. elkezdett rimánkodni. amit velem tettetek. a láncon! Nem bírja elszakítani. hogy minden láncszem.Ők meg folytatták a maguk útját. gördítsétek félre.Hát most visszasegítem. A táltos azt mondta: . fegyvert válogatott. az ördögkirály elősípolta valamennyi ördögét. egyél. mint a villámlás. . mikor király lettem.kérdezte. akkor értek oda. Most úgy mentek.Hiszen akkor már mindjárt odaérünk. Mentek még vagy három hétig. . még annál is sebesebben. ez úgy vágja majd.Most hová mentek? . nem ér semmit. Rontó gazdám.Mehettek . Aztán.Már itt nem tudunk mit csinálni. aztán kinyittatjuk vele a lakatot. amelyikből királyt csináltunk. Rontó leszállott.Megyünk. .A szél. . az ördögkirály ott termett. akárhogy rángatja.mondta Rontó. De ha ezzel hozzálátsz. . vagy vele magával kell kinyittatnunk a lakatot.Nem tudtátok a szelet eloldani? . mint a jó kés a szalonnát. kérdi a táltostól: . Vissza is fordultak azon az úton. de nem sikerült. Jóllakott a táltos is.mondta az ördögkirály. mint a gondolat. . Mikor a pokolba értek. még talán annál is sebesebben. Azzal Rontóval bement a fegyverházba. Most úgy mentek. ha találkoznánk azzal az ördöggel. Egyszer Rontó valami lánccsörgést hall. nagyon fogadta. mint a vihar. amelyen jöttek.Biz az nem lesz még egyhamar. van itt egy nagy kő a fegyverház ajtaja előtt. hogy szabadítsák meg őt. az nem fogja. A táltos úgy ment most is. mint egy kád.felelte Rontó. próbálta kinyitni a lakatot. Azok megtették. elővette a hamuban sült pogácsát. Rontó leugrott. Mikor a szél meglátta őket. vissza kell mennünk a Kőszáli királyhoz. Egyenest a pokol felé tartottak. Avval megindult.mondta az ördög.Mi az? . . Egyszer csak mondja Rontó a táltosnak: . a táltos utána. Akkora lánc volt rajta.Ezt azért adom neked. Alighogy kimondta. hol a palotája a szélkötő Kalamonának.

.Az az ördög.Igen.Az a Kalamona palotája! Tiszta gyémántból van.Meg én. A táltos azt mondta: . közben a másikat nyitotta. mert hiszen fellegek között vezetett az út. mint a halál. megy felfelé. mindketten újra útnak indultak. megette. mert az a szörnyeteg megöl mindenkit. és együnk. . vitéz úr. amelyikből királyt csináltunk. A Kőszáli király megmondta.Rontó felkötötte a kardot. Hanem az ő sarkantyúja se pengett még soha olyan szépen. újra mentek. de már kipihentem. Rontó újra felült a táltosra. Ott ült egy gyönyörűséges asszony: a Kalamona felesége. csak úgy csengett-bongott a palota.Jaj. adott nekem egy kardot. Mikor az meglátta őket. A táltos alig lelt magának ennivalót. az nagyon erős! Nem ember ereje van abban. meg mersz-e verekedni azzal a Kalamonával? . kérdezte. nem fogja a kard a testét. ha hagyja magát . . Három nap múlva ott leszünk. úgy. jót ivott. hogy felvettük . Mikor már közel értek. Megy. Mikor mentek már vagy három hétig. Mert a szelet megkötötte a Kalamona. és ott voltak a kapuban. . csak megy tovább. lenyergelte a táltost. Mentek tovább. amott a sövény zabszalmával van fedve. Ahogy nézem. Merthogy otthon nincsen eső. jégből. ott egy hófellegből evett egy kis darabot.felelte a táltos. . 362 .Most már mennénk a Kalamonához.Hát aztán. A szükség hajtogat engem.Mi az? . hogy arrább még egy palota van. elment arrébb. hogy mire jártak.De úgy hallottam. hogy valami fénylik messze. még annál is sebesebben. lelkem. .Üljön le. A táltos megnézte a kardot.Én itt maradok. Az addig jóllakott zabszalmával. lelkem. Kérdezte a táltostól: . . vitéz uram. hogy nehéz volt a fertelmes dögje. aki csak anyától született. Volt még benne három pogácsa. akkor látja. húzta maga után az ajtót. Mentek egyenesen a Kőszáli királyhoz. Azt mondja neki az asszony: . Akörül sok-sok rongyos asszony. csak nem tudjuk az utat. kérdi a táltos Rontótól: . azt elég rosszul gondolta ki. azt mondta. gazdám. Mentek tovább.Bizony. Mikor bent volt. Már egész közel jártak a gyémántpalotához. Olyan szépet még nem látott soha életében. Hogy tudott ide eljutni? . mint a jó kés a szalonnát. merre menjenek.mondta Rontó. oda kell nekünk mennünk. Ahogy ment. látja Rontó. mint az álom.Hej. .Semmire . Csak most szállj le. még annál is sebesebben. Rontó bement a gyémántpalotába. Az ment. egy kicsit nehezen. még a szeme világa is elveszett. Mikor jóllaktak. ez vágja. Vízben nem szűkölködtek.Be jó. . kiment a táltoshoz. addig jóllakok. Hát azért kerestem fel. Ahogy újra kinyit egy ajtót. Rontó leszökkent.mondta. a táltos ugrott vagy kettőt. igaz. Indul oda. elővette a tarisznyáját.Ez a kard megéri. ment. Rontó felült rá. Rontó leszállott.

Egyszer csak elkezd a gyémántpalota mozogni. 363 . Mihelyt megkötötte. mert a szelet el kell oldanod. Kérdi Rontótól: benn a Kalamona? . míg haza nem jön. . Azért jöttem.Láttam . A Kalamona nagy mérgesen bement az udvarra. mint az ítélet. beugratott a kapu fölött.Itt vagyok.mondta a táltos . . míg én odavoltam Itt van még most is. de ha maga jó szándékkal van hozzám. mint az acél. . . Mert tudja. Egy-egy esztendeig volt a felesége mind. Beszélgettek még egytől-másról. abban a palotában. Az asszony behozta a madzagot. lelkem. Rontó az ajtó mellé állott. mikor melege van. . aztán azt húzza bele. lelkem. .Hé. érezte. és akkor engem a ló farkához köttet. hogy az ő királyának a lánya. húzza ki maga is a magáéból. jó . de félek. Nyomban megverekedek vele. akkor épp olyan erős lesz. hogy nem tudja legyőzni. miben van az ereje! . miért vannak azok ott? .Azoknak kell a jégpalotára fújni a hideget. megmondhatná. Mert látta ott a jégpalota mellett azt a sok asszonyt? . mert ő is táltoson jár. A lányt letette a tornácra.Még nincs itthon. én nem vagyok olyan erős. Ha tud rabolni egy szép kislányt. amit hozok. jött a Kalamona hazafelé.Ha hagyom magam.Igaz. Én is csak addig leszek a felesége. hogy el ne olvadjon. Rontó kiment a kapuba.Éppen ezért mondja meg akkor. miben van az ereje. . hát elrabolta. . hogy már olyan erős. kutya. ..Azok mind királylányok.Hogy mertél idejönni. Mert így nyáron. mert most odavan. te Kalamona. Úgy is lett. akkor szokott mozogni a palota. Alig pislantott Rontó egyet. hogy megszabaduljunk tőle. Csak te is ügyelj. míg kinn leszek. ott szokott aludni. megmondanám én nagyon szívesen. kihúzok egyet az övéből.Jaj.Ha megmondja. Ha én olyan erős leszek. Addig. mint ő. Rontó mindjárt megismerte. menjen kifele. ha megverekszel velem. Akkor rabolt másikat. a táltos már nem győzte várni. akkor tudom. behúzta a gatyájába a madzagot. .Jaj. mert mindjárt itthon lesz.Attól ne féljen.csak te ügyelj nagyon. meg azon is verekedik. nem ment az el. a nyakát irányozd.A szelet csak akkor engedem el. mikor jön. mindjárt hazajön. s beordított az asszonynak: .Megmondom: a gatyamadzagjában! Megyek. Szépen nem adták.Jó. engem is odaültet. Előtte egy szép királylány. . elájulva.mondta Rontó. kifelé! Idegen járt itt. hogy most ezért volt oda.Hiszen alig várjuk mi itt. te senkiházi? Mindjárt megfojtalak. Könnyen ki lehetett találni. . ahol az a sok rongyos asszony van. Hol van? Rontó is rápattant a lovára. elbánok vele. mint ő.

Én is abból az országból való vagyok . Elmentek messze egymástól. Negyedik nap azt mondja Rontó: . sütöttek-főztek. mert az én apám annak ígért. Ezalatt Rontó királyának a lánya is felocsúdott a tornácon. . A táltosok is ettek kinn. mert megszabadította őket Rontó vitéz. mind a kettő. mert a jégpalota elolvadt. A Kalamona mindjárt érezte. meg amerre a szél meg volt kötve. . mindent ellepett a víz. Volt a szekéren olyan hemzsegés. Azok meg is ölték egy perc alatt. mert úgyis ősz lesz. mert a lakatkulcsot ottfeledte.Lóháton. úgy vágtattak szembe.mondta erre a királylány. hanem idehívom azt a sok királylányt azonnal a jégpalotából. aki fújja rá a hideget. Azzal Rontó nyakába ugrott. amit leltek.Jól van . Kalamona túlvágott rajta.felelte Rontó. a sok asszonynak úgy pergett a nyelve.Hogy akarsz verekedni. mindjárt lecsapta Kalamona jobb karját. összecsaptak. abba belefogták Kalamona táltosát. aki. mint az orsó. ölelte. Rontó se volt rest. mind felültek. ittak.Kezdhetjük! Azzal felpattant a nagy táltosra. annyi ölte. Persze aztán Rontó is. aki a szelet elereszti! . Öljenek azok meg. hogy ne ölje meg.A vitéz úr megölte Kalamonát. Akkor elkezdett rimánkodni Kalamona. mivel lehetne segítségére. ettek. hogy a Rontóé édesdeden átbújhatott a hasa alatt. Egyik se tudta megvágni a másikat. hogy már nincs oka félni. . megindult elöl. azt. a szekér utána. Kirántotta a kardját mindkettő. Mentek.. kardostól. levágta a másik karját is.Ha akarjátok . nem öllek meg. de olyan nagy volt. öljétek meg a gyalázatost. lóháton vagy földön? . . . éppen háromszázan voltak. Rontó még egyet adott neki. Ott elkezdett gondolkodni Rontó. Kérdezte a sok királylánytól: hol is van ő tulajdonképpen? Azok megmondták neki. A lakodalom három napig tartott. mint ő. Ahogy ott gondolkodott. 364 . Vissza hiába mennének.mondta Rontó -. mulattak. igazán az-e. de a nagy táltos úgy vitte őket. én hát akkor a felesége leszek. Három nap múlva elérték a Kőszáli király birodalmát. jó közel ment a másik táltoshoz. Az szóval is megmondta most neki. ott. megkérdezte a lánytól. Rontó is ott termett. ahol az út eltér hazafelé. hogy kivel van dolga. Mindjárt hozzáfogtak.mondta nekik Rontó -. Szétnézett. Volt ott egy nagy szekér. mint a semmit. a jégház is elkezdett olvadni. felhasználta az alkalmat. csókolta. . A többi királylány közben levetette a rossz ruhát. Az leesett a földre. éppen július utolja felé járt az idő. mint Kalamonáé. mert nem volt.Én is éppen azt akarom. ott termett az ördögkirály. amennyi hozzáfért. Elkiáltotta magát. ha megérdemled tőlük. A Rontó táltosa ügyesebb volt. jöttek is azok rögtön. mire hazaérünk.Már induljunk hazafelé. csaptak olyan lakodalmat. mint a gondolat. s a nap meg jól sütött. hogy Rontó csakolyan erős. megkérdezte. Rontó meg a feleségét maga mellé ültette a nyeregbe.

mint a villámlás. Csak el ne felejtsem mondani: ezt a kardot edzd meg. hogy fúj a szél. A táltosról levette a nyerget. elcsapta. Mikor megérkeztek. Egy perc alatt szabad lett a szél.Hát azt kívánom. Felült a táltosra. hogy ennek a sok asszonynak készíts itt egy palotát. csak kiállják még három napig. jó kedvük volt. meg esik a szép csendes eső. hogy aki csak járni tud. A király jajgatott. . ő meg bement a feleségével a palotába. Rontó alig várta. Egy jótorkú ember elkezdte az éneket. hogy várják meg itt. megköszönte az útbaigazítást. mint jó kés a szalonnát. Rontó lenyergelte a táltost. milyen sanyarú sorsuk volt. „ha te nem sietsz. Rontó felment a Kőszáli királyhoz. míg én elmegyek a szelet eloldani. hogy lakjanak benne. Otthon. elkezdett fújni. ahol a többiek maradtak. míg vissza nem jön. hozzáfogott nyergelni. azon tanakodtak.Igen. A többi bement a palotába. hogy vágja a láncot is. Ahogy Rontó ott maradt a feleségével. a kőrisfaerdő ott volt. kihúzta a kardot. még annál is sebesebben. mert annyi népet hova tett volna a házban. hogy induljanak a király városa felé. a többi meg utána. hogy fúj a szél. Ahogy elérték a Rontó országát. azzal megindult. mentek három hétig. a király udvarában. de otthon nagyon nyugtalan lehet már királyapánk. amelyik tudja a járást. Már mentek vagy három hétig. Neki már eshetik. ki oldozhatta el. Rontó azt mondta. Mindjárt ki is híresztelte az országban. 365 . . az mehet már haza. Bezzeg mind tudta a járást! Elszéledtek. mintha meghalt volna a lányunk. három éjszaka. hogy megvan a lányuk. Mire eljött a vetés ideje. a föld is megpuhult. hadd legyenek már nyugodtan az öreg király meg a felesége. Ahogy odaértek. Ment Rontó a táltoson. mindenki menjen a király udvarába. se nem ivott. Ezalatt otthon. hogy alig fértek.. volt ott jó gyep. Rontó azt gondolta. ha nincs lánya! Se nem evett. míg elért oda. a kardot megedzette néhány perc alatt. mintha otthon halt volna meg. mert eltemetik a királykisasszonyt. Így tartott három nap. a Rontó falujában is észrevették. Rontó leugrott a táltosról. legyünk még itt vagy három nap. úgy elvágta vele a láncot. Ő meg felült a táltosra a felesége mellé. eltévednek. Lehetett vetni. Lett nemsokára eső is. A király kitétetett egy üres koporsót az udvar közepére. Itt újra megtartották a lakodalmat. Negyedik nap útnak indultak hazafelé. mint a villám. ott újra megpihentek. Azok jó ennivalóval várták őket. Ő maga elszaladt. úgy vehetjük. megvolt a nagy bánat. Hej! csődültek a népek. három álló napig ettek-ittak. Az ördögkirály elősípolta megint az ördögöket. Ahogy csak tudtak menni. adott neki enni-inni. De a felesége azt mondta: . én miért sietnék”. Rontó itt azt mondta a lányoknak. Az öreg király nem örült neki. hadd gyepeljen. mint a szajkó. jó tűz volt a pokolkemencében. Rontóval három álló hétig vágtatott a táltos. legalább temessük el úgy. már annyian voltak az udvaron. megindult visszafelé. hogy nem akadt párja. vissza is jött vele. Mondta is a feleségének: már látom. a pálinkásüveg körüljárt. mert ha elindulnak. elfelejtették. De mielőtt elindultak volna. Azok egy szempillantás alatt olyan palotát építettek. csak úgy folyt a lé meg a lé.Ne siessünk hazafelé. hogy a szelet megszabadítsa.Ha kiállották már eddig. a felesége meg a földhöz verdeste magát. Mikor egy éneket elénekeltek. hogy odaérjen. a feleségét is elvitte magával. most már végleg hazafelé. ettek-ittak.

egyenesen a fővárosba. s odakiáltott a királynak: . A vén király meg kiszólt a sok emberhez.Ki vagy te.Holnap lesz a temetés. A városban már csak lépést mentek a táltosok. mint a villám. Az övét felnyergelte. érjünk oda minél hamarabb. hát ott annyi nép volt.Szóljon már a táltosnak.Én nem bánom. Felült a feleségével a nyeregbe.Az uram! . hogy milyen jó lesz. hogy jobban lásson. . . ott beszélgettek. odaugrott a koporsóhoz. egyszer csak megáll a táltos. . úgy sírtak-ríttak. Mikor a király udvarába értek. hát nem tetszik tudni.mondta. . Megindult a táltos.mondta a harmadik. az a fiú vagyok.A király végül azt mondta: . Rontó ráparancsolt a kocsisokra. királyapám. Bementek a házba. hisz itt a lánya? A vén király megdörzsölte a szemét.Most már ismerlek. hogy hazajön a kisasszony. . akit elvitt a Kalamona? Ahogy ezt a Rontó felesége meghallotta. Már éppen vinni akarták a koporsót kifelé A király s királyné rá voltak borulva.Még csak lesz! . hát ott vannak a király városa szélén! Felköltötte a feleségét.Én mindig tudtam. ha holnap lesz is! 366 .Jaj. toronyirányba. máléért. hogy most meg azért sírt.Mi már megesküdtünk.Lehetett azt gondolni . Megszólalt most Rontó is: . hogy senki haza ne menjen. Ahogy gondolkodott. jó vitéz. királyapám. Rontó megsarkantyúzta a táltost. épp ekkor Rontó megkereste a két táltost. Aztán megkérdezte az öreg. mert azoknak lehet köszönni. aki itt volt egyszer az anyjával. Rontó sarkantyúba kapta a táltost. a Kalamonáét meg vezetékhez kötötte. Rontó maga elgondolkozott. mert holnap megtartják azért itt is a lakodalmat. hogy viseljék gondját a táltosoknak. repült. lelkem. az. azt mondta az urának: . . Kérdik egy gyerektől. árkon-bokron keresztül. miféle éneklés ez. Hát csak ugyan a kedves lánya volt! Lett olyan öröme. hogy most temetik a királykisasszonyt. Rontóné azt mondta: . megérdemled a lányomat. fiam. Az asszony elszunnyadt Rontó ölében. senki ne menjen haza. bátor vitéz vagy.Én mindig gondoltam. Csókolta Rontót is meg a lányát is. mert a nap is már magasan járt. Mikor itt már a negyedik nap megtetszett a hajnal. most már bizonyosan ő lesz a király. nem tudott hová lenni boldogságában.Én. hogy ott volt tán az egész ország apraja-nagyja.Mit sirat.mondta a király. vitéz úr. . hogy itthon van a kisasszony. hogy haza merted hozni a lányomat? Rontó helyett a lány felelt. még a Kalamona birodalmában. Az asszonyok elkezdték egymásnak mondani: . . mint a forgószél. hogy mikor akarják megtartani a lakodalmat. Egyszer hallanak valami éneklést.

csak úgy szólt a harang a kövér tinókon. Erre az öreg király azt mondta: . aztán meg a népnek.Most már mindenki menjen haza. Vetni kell. ha meg nem haltak! 367 . megfőzték azt a tenger húst. Az új király élt a feleségével bú nélkül. Rontó felállott. ki eloldotta a szelet. A Kalamona táltosával szántott magának. Bezzeg volt dolguk a mészároslegényeknek. az ő országában nem szedtek adót se. már szólt a banda.Mi haragudnánk? Mi is úgy akarjuk! Éljen az új király! – kiabálták a népek torkuk szakadtából. míg a gulyát levágták. Előbb megköszönte az apjuknak. jó hangosan ezt mondta: . Akkor a vén király felállott. Egymagában megszántotta azt. Az udvaron terítettek. Jó idő is volt. Három álló napig tartott a lakodalom. Most elvette feleségül. megölte a Kalamonát. míg megsütötték. meg a házban sem fértek volna meg. hazahozta a lányomat. hogy jövőre legyen mit aratni. a bor is fogytán volt. Most hát jutalmul én átadnám neki a királyságot. Az öregek elmentek falura lakni. Még most is élnek. Rontóból nagyon jó király lett. . hogy hajtsa haza a gulyát. mind hazamentek.Kiüzent az öreg király a gulyásnak. De hát kellett is egy egész országnak! Másnap alig virradt. itt van ez a vitéz. Rontó meg a felesége nagyon jól érezték magukat.Hallgassatok ide. De még az asszonyoknak is. amit azelőtt annyi sok ló meg ökör alig bírt megszántani. ha ti nem haragudnátok érte. Az embereknek nem is kellett kétszer mondani. Harmadik nap estére már alig volt a gulya marhából. Jött is már estére hazafelé. Én már úgyis öreg vagyok. mert eljött a vetés ideje.

de még az Óperenciás-tengeren is túl. mert abból is egy szép tündérlány jő ki. ki is jött abból egy szép tündérlány. hol van az élő víz. hazavitte nagy szomorúan. s ment tovább az erdőbe. ő bort adott neki. Felvette azt a lányt is. A rókát is célba vette. megtalálták a forrást. oda. hol nem volt. amelyről a királyfi már két ágat levágott. Eltemette azt a lányt is.No. Találkozott akkor a nyúllal. Menj be az erdő közepéig. vizet. megmondom most az én hálámat. talált egy nyulat.Kegyes királyfi. majd még megköszönöd. Rögtön rikoltott a királyfinak: . Gondolta. búsult egy darabig.Jaj. de nem talált. . A nyúl rimánkodni kezdett: . arra. . királyfi. mert a bor igen erős ital volt neki. Egyedül volt a kastélyban. hadd mutassam meg.A háromágú tölgyfa tündére Egyszer volt. Vágj le abból egy ágat. hadd meg az életemet. de aztán megint elment az erdőbe vadászni. Járt a királyfi erre. kegyes királyfi. és a róka is azt mondta: . A nyúl elszaladt. Menjünk most tovább. Talált aztán egy rókára. hogy vizet kapjon ott az erdőben. Forgott a királyfi ott körül kereken. jó tettedért jót mondok. De gyere velem. az is visszaszólt neki: . Elbocsátotta azt is. Azt mondja neki az őz: . Meghagyta a nyúl életét. meg is találta a tölgyfát.Bocsáss meg. Talált aztán az erdőben egy kis őzet. El is ment a királyfi. Megtalálták a tölgyfát. Vágj le még egy ágat. hetedhét országon. s ő nem tudta felhasználni. a harmadik ág még rajta volt. szép rendesen. le is vágta róla az ágat. kiment vadászni. De megint úgy járt. elvitte haza. de a lány mégis meghalt. bocsánatot kérek tőled.Ne lőj le. Levágta az ágat. mert jót mondok neked. lakott a zöld királynak egy fia. Az isten megadta neki a szerencsét. Vette fegyverét. megint elment vadászni. Volt nála egy kulacs bor. hogy lelője. Elmentek ketten. királyfi. Menj el megint az erdőbe. jó tettedért jót várj hadd meg az életemet. jó tettedért jót mondok. De vizet vigy neki. nem bántotta. kegyes királyom. mert szükség lehet reá. Nem volt mit tenni. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. Azt is elbocsátotta. mint a múltkor. hogy lelője. hogy a vizet elővegye. Telt-múlt az idő. De vigy magaddal egy kicsi vizet. Búsult. bocsánatot kérek. eltemette. mert megfulladok. Megtalálta a rókát. hát unatkozott. ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. hogy milyen szerencsétlen ember is ő. .No. Azt is célba vette. Az lesz a feleséged. de a flaskó feldűlt. és a víz kifolyt. 368 . netalán szükség lehet rá. felvette az ölébe. Mihelyt kiért az erdőbe. hogy hát az is jó. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. A szép tündérlány meghalt.Vigyél vizet innen magaddal. jó tettedért jót várhatsz.Királyfi. Nagy búban volt a királyfi. hogy abból is kifogyott. Célba vette. hadd meg az életemet. kijött abból is egy szép tündérlány.

Vizet. Kiment a kútra egy boszorkányné is. és felhágatta azt a fűzfára. bocsánatot kért tőle. A királyfi elment.mondja a kis nyúl . megcsókolták egymást. a városon kívül volt egy szép kút. és megmaradott. de útközben. Jártak a kútra sokan vízért. azt mondja: . hogy mi okból hágott oda. Mentek. mielőtt haza érkeztek volna. öltözzél fel! 369 . A tündérlány elmondta. de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. Akkor a boszorkányné megfogta. örvendezve.No. mindent elmondott annak a boszorkánynénak. hogy épp most várja ő a királyfit. Az jót ivott belőle. hogy megszabadították az ő kedves asszonyát. hogy hozzon neki ruhát. s abból is egy szép tündérlány jött ki. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. és bedobta a kútba a tündérlányt. A kis nyúl ott ugrált előttük.No. Várták ők. Betekint a kútba. kivezette a maga lányát a kúthoz. Tekintett a boszorkány erre. most vágd le ezt a szép tölgyágat. hogy hol lehet az ő menyasszonya. Végül is azt gondolta. hogy más gúnyát hozzon neki. de csak nem érkezett vissza. Elmondta neki a sorsát: . mert megfúlok! A kis nyúl kapja a kancsót. Köszönöm jótettedet. De örömében sok időt töltött otthon. hogy ne tudjunk megszabadulni ennek a tölgyfának a gyökerétől.a kút mellett. Hagyjál itt engemet a kis nyúllal. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza. mégis fekete volt. Elmentem valami eleséget keresni. útra keltek mind a hárman. hogy hol van a lány: . már nézik körül kereken. Odaérkezett a királyfi a gúnyával. lát egy fényes fehérségű szép tündért. közben felmászott a fűzfára. Oda leültek. Hárman voltunk testvérek. engemet az isten néked rendelt ezen a világon. hogy az a kép a kútban az ő képe. nem halt meg. de élő személyt csak nem látott. A kis nyúl meg elment eleséget keresni. hogy mi minden történt véle. de képe meglátszott a vízben. No. arra.Én itthagytam . A tündér már fenn volt a fűzfán. hogy ne lássák ott a kútnál tündérruhában. Menjél előbb csak te haza. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt. Levágta. de ő maga. valameddig egy ember le nem vágja. hozzál nekem új ruhát. keresi. A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya. kérdi attól is. Levette a fáról. Megölelték. megbeszélték most már a maguk sorsát. várták a királyfit. A tündérleány azért. Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon. vizet. de meg voltunk mindnyájan átkozva. hogy kiszabadította a tölgyfából. Mindent.Szállj le onnan. Mondja a királyfi neki: . s hogy őt egy királyfi szabadította meg. hiába. Azt mondja a tündérlány a királyfinak: . Azt is. Szólítgatta a tündérlányt. vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. felmászott arra a nagy fűzfára. sajnálom fáradságodat. amely árnyékot tartott a kútnál. Ott is maradt. megkérdezte.. Meglátja végre a kis nyulat a királyfi. vizet meríteni. No. tisztelt királyfi. hát hol van az a lány a fán.Tisztelt kedvesem. Kiált is rögtön a lány. odanyújtja a kislánynak.

felesége volt neki. hogy aranyfa ez. hogy többet ne is lássuk! Volt a szomszédban egy szegény ember. akit a boszorkányné bevetett a kútba. Mondjad a királyfinak.Bizonyára ez a kis fadarabocska világít. Az ott megmaradt. amely abban a kútban van. hogy vágja ki a fát. A király nem tudta. hogy csúnya. olyan világosság támadt. Mondja neki: . de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét. 370 . ki járhat az ő házukban.Mi dolog ez? Valahogy még kiderül. Úgy is volt. Ki kéne vágatni azt a fát! Mondta is hát a királyné a királynak: . amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz.mondja a lánynak -. meggyógyult. de mikor a szegény ember hasigálta. Ahogy a földben az kifakadott. hogy gyertya nélkül is láttak.Mikor leszállt a fáról. az ágy felékesítve. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked. egy pikkelyecske. élt a királyfival. fiam . az igaziból. mikor hazaértek. lányostul. a házat ki se seperték. lett egy szép aranyhal. és egy szép aranyhalat láttam a vízben. hát az ő házuk ki van seperve.Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét. Az a fa minden éjszaka megvirágzott. A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. Azt hívatta el a király. lett egy szép aranyalmafa. azt gondolta. aki úgy dolgozik. Elment egyszer a boszorkányné a lányához. délig megért az alma rajta. Gondolták magukban. A szegény ember hazament. A cigánylány élt. vajon mi lehet az oka. Elvitte haza. a boszorkányné lánya evett belőle. A szegény ember pedig látva. amíg azt az aranyhalat. lelkem. s az ágyat se rendezték el.mondja a boszorkányné lánya -. Pedig milyen szép volt! Mi történt vele? . de a boszorkányné megint elment a lányához. egy halpénzecske leesett a földre. aprítgatta a fát. Jó reggel elmentek. hogy a szegény ember valamit elvisz onnan. Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül. De abból a tündérlányból. a tűz mellé a kis szegletbe. fekete. Ki is vágta az rendesen. azt a kis darabot betette a zsebébe azzal. melyet a zsebében vitt. mikor ők mindent szerteszét hagytak. De hagyjuk most még azt az aranyhalat a kútban. Mondja a lányának: . Nem tudta. amikor este lett. ő ki nem fogatja. Mondja a feleségének a szegény ember: . Gondolkodóba esett a király. hogy hazaviszi kincsnek. hogy ő a tündérlány. Estére. A szegény ember házában pedig. addig nem fogsz meggyógyulni. megfogta az egész ábrázatomat. De mikor a szakácsné tisztította a halat. hogy nem te vagy a tündérlány. hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. No.Ó. kedvesem . megfizette a fáradsága díját. tedd magad beteggé. látja az ábrázatát. hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni. a nap sugara reám tűzött. egy kis darab kiesett belőle. Kifogatta az aranyhalat.Vajon nem történik-e valami még abból. Letette azt a kis darabka fát. minden rendesen. de a fa többi részét a királyné elégette. és íme. megfőzték. Felöltöztette így is a királyfi.

Kiment az egyszer vadászatra. A szegény ember lánya csak nézte egy ideig. te vagy itt a legszebb. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába. ha meg nem haltak. mit láttál.És végig mondta az egészet addig. elzavarta a boszorkány lányát. s elvette feleségül a tündérlányt. a másik is egy mesét. . kezd sepregetni a házban. mit próbáltál életedben. Máig is élnek. Annak nem volt mit csinálnia.No. munkába. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. hogy lesse meg. A lány az ablak alatt állott. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába. . mondjál már te is egyet.. hol nem volt. A tündérlány erre elkezdte mondani. megkapták a tündérlányt. hogy: „Én vagyok az a tündérlány. a fácskát megragadja. Mondja a király: . Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány. 371 . Rákerült a sor a tündérlányra. Mondott ez is mesét. Aztán hirtelen beszaladt a házba. De most otthon hagyták a lányt elrejtve. aki abból a fácskából jött ki. titkon. Lássuk.oOo. Egyszer a király mesét akart hallani. hogy menjenek a királyhoz. No. találkozott egy kis nyúllal. akit a királyfi a tölgyfából kivett!” Megölelte erre a lányt a királyfi. hogy senki meg ne lássa. ott maradt velük.. ki jár az ő házukba. munkába. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni: . hogy mit dolgozik az a lány.Másnap reggel újra készültek.Egyszer volt. volt egyszer egy királyfi.

Hisz egy nemzet annál szervesebb.szavait. amelyeket a felnőtt természetesnek érez. az első kiadáskor. mintha az eddigi. minél sokszerűbb. már kezdetben. Volt még valamire figyelmem. a kegyetlenség. igaz. Semmiképp sem másíthattam meg tehát népünk jellegzetes előadásmódját.gyakran csak e tájakon értett . mint amennyihez a magyar nép egy tagjaként van jogom. „legkulturálatlanabb” rétegének milliói voltak. De magyarul igazán jól még az akadémikusok közül is csak az tudhatott. De valamiképp mégis több igénnyel. Ami keveset szerkezetükön igazítottam.ellenkezőleg. ezért igazítottam. olyasféleképp nyúltam én ezekhez a népmesékhez. de amelyektől a gyerek megriadhat. akár a műemlékvédelem. legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb. részben más gyűjteményben való ismertségük miatt tartottam helyesnek kirostálni. Ezeket a meséket mindenkor legjobban a gyermekek élvezték. Ám ez nem jelenti azt. A tapasztalat vezetett rá. E mesterfogásoknak csak töredékeit megőrizni nemzeti kötelesség.Utószó Ahogy a zenész a népdalhoz. Egységesíteni. Ezeket az összesség tudásának ilyenfajta figyelembevevésével javítottam ki. sőt tarkább. Nyelvi hibát e mesék egyszerű előadói is ejtettek. A magam képzelete s ízlése szerint nem tettem többet hozzájuk. szellemileg annál gazdagabb és szabadabb. úgy hangozzanak. Nyelvünk letéteményese a parasztság volt. mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket. nyelvi zeneiségét és . Illyés Gyula 372 . amelyeket részben a tárgykör hasonlóságára. magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását. a kemény szóhasználat olyan elemei kerültek beléjük. de nem a gyermekek költötték.valóságban élő . száz elmesélőjük után még egy százegyedik is előállna. melyet feldolgoz. de az is a népből. minél összetettebb. azok helyébe. Nem megváltoztatni . Ebben a kiadásban huszonhét új mesefeldolgozás van. ezúttal is. mondjuk.nép nyelvi tudását. akár a festő a színeivel. a bosszú. a lényeg megmásítása nélkül. hogy a sajátosságukat megőrizzék. a szegényparasztok. mint akadémikusaink. Célom az volt. aki nem röstellte elsajátítani a . Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek. úgy mégis. hogy ezeket tompítsam. lényegükben megerősíteni akartam őket. Így nem egy fordulatukban a harag. S azután ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói. hogy a parasztság minden tagja külön-külön jobban ismerte nyelvünk szabályait.