ILLYÉS GYULA

Hetvenhét magyar népmese
Tartalom
A kis gömböc Kacor király A kakas és a pipe A kiskondás Együgyű Misó Az állatok nyelvén tudó juhász Fábólfaragott Péter A diákot erővel királlyá teszik Virág Péter Ribike Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Az égigérő fa Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj A repülő kastély A táltos ökör Ilók és Mihók A róka és a farkas a lakodalomban A zöldszakállú király Erős János Aranyszóló pintyőke A malacon nyert királylány A legerősebb állat Kis Kolozs meg nagy Kolozs A muzsikáló ezüstkecske A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik Tündérszép Ilona és Árgyélus A loncsos medve Jávorfából furulyácska A huszár és a szolgáló A bőgős fia meg az ördögök A farkas mulatni megy, azután szállni tanul Csinosomdrága A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja A kígyókirály gyűrűje A hiú király Rózsa vitéz Bendebukk A rest macska A becsületes tolvaj Marci A szamárrá változott barát Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető A palóc meg az egri nagytemplom Három kívánság Rózsa és Ibolya Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai A házasodni indult királyfiú A virágfejű ember Az öreg halász és nagyravágyó felesége Győző A három vándorló A halkisasszony A buták versenye Mese Bruncik királyfiról A libapásztorból lett királyné Mátyás király meg az öreg ember Mátyás király meg az igazmondó juhász Mátyás király és a székely ember lánya Ludas Matyi A koporsóba tett fiú Térdszéli Katica A róka, a medve és a szegény ember Az ördög kilenc kérdése A kecskepásztor fia Ej Haj Adj isten egészségére! Kilenc Így jár, aki irigy Vitéz János és Hollófernyiges A két lány meg a vasorrú banya Bíró János A rátóti csikótojás Gyöngyharmat János Nap, Hold, Szél Három aranyszőrű bakkecske A hét holló A szélkötő Kalamona A háromágú tölgyfa tündére Utószó

A kis gömböc
Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki: - Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának: - Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki: - Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc: - Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.

2

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki: - Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

3

Kacor király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé. A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig. A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg: - Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség? - Én vagyok a Kacor király! - Kacor király? Soha hírét nem hallottam! - Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam. Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő, s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar beletalálta magát a nagy uraságba, s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselkedett, keveset szólott és sokat evett, ebéd után álomra dőlt, s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik. A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl. - Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik; ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: „Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam.” Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen? - Járok egyet, mert nagyon unatkozom. - Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Kacor király? Soha hírét sem hallottam! Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. - El is indult a medve a róka barlangja felé. - Hallod-e, te medve - kiált rá a strázsa. - Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, ha kijő, nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak. - Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! - mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit csináljanak, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút, meghívni a vendégeket.

4

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreggel kifutott, s összeszidta, hogy megint alkalmatlankodik. - Eltakarodj innen! Nem megmondtam már? Az én uram a Kacor király; ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Tudom, nagyon jól tudom; nem is a magam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre. - Az már más! Várj egy kicsit. Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, tudtára adta a varjúnak, hogy a király szívesen fogadta a meghívást, elmennek az ebédre, csak tudják, hova. - Eljövök én holnap értetek, s elvezetlek! A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyancsak felütötte a lacikonyháját. A kis nyulat megtették szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A medve fát és vadakat hordott a konyhára. A farkas asztalt terített, és pecsenyét forgatott. Mikor kész volt már az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra szállott, de nem mert leszállani, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát. - Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk - mondta a róka -, csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram. S csakugyan, végre kijött a Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reátekinteni, egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket. A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozásban volt, mind azt mondották: vajon milyen lehet az a Kacor király? Ki-kinéztek az útra, ahonnan a vendégeket várták. - Ott jön, ott jön! Jaj istenem, merre fussak! - kiáltotta a kis nyúl, s ijedtében nekifutott a tűznek. Megpörkölte magát, s ettől olyan bátor lett, hogy fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta. A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette véle, s ezért jól képen teremtette a medvét. A medve a kis nyúlnak akarta továbbadni az ütést, de a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda. Mikor látta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy nyaka közé szedte a lábát. A Kacor király meg attól ijedt meg, hogy így nyakon teremtették. Uzsgyi hát, ő is futóra! Elröppent ijedtében a varjú is. Még most is mennek, ha meg nem álltak.

5

A kakas és a pipe
Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. Hát azt mondja a pipe: - Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfúlok. Szalad a kakaska a kúthoz. - Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. Elment aztán a kakaska a szép lányhoz. - Szép lány, adjál koszorút. - Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. Elment a kakaska a tehénhez is. - Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. Elment a kakaska a réthez. - Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz kút ád vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltba nem mégy kaszáért. Elment a kakaska a boltba: - Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakaska elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenest vitte pipének, épp jókor, mert szegény pipe majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt!

6

A kiskondás
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt. Nem tudták hasznát venni, nem vált be kondásnak sem. Hiába próbált vele az anyja akármit, mindegy volt annak. Hát ez a teddlenerontsd kondásgyerek meghallotta egyszer, hogy a király annak adja a lányát; aki úgy el tud bújni, hogy az ő lánya nem találja meg. - No, kiskondás! - mondta magában - most mutasd meg, ki szült! Sokat nyerhetsz egy kis ügyességgel! Fel is szedelőzködött, kért egy tarisznya hamubasült pogácsát, nyakába kanyarította a cifra szűrét, avval elindult. Ment, ment, mendegélt, árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, hol erdőben, hol sík földön. A pogácsa is fogytán volt már, de csak nem talált még a király kastélyára. Megy megint egy álló hétig, már az utolsó pogácsát is megette, de még semmit sem lát. Szomjas is volt már, olyan volt a nyelve a nagy szárazságtól, mint a felvert galuska. - Mit csináljak már? Éhen vesszek? Ha ezt tudom, el se indultam volna. Ahogy megy, nagy sokára talál egy kutat. A vályúján ült két fehér galamb. Odamegy. - No, két fehér galamb! Én most titeket megeszlek, mert majd meghalok éhen! Azt mondja a két fehér galamb: - Ne egyél meg, kiskondás! Inkább húzzál nekünk egy veder vizet szomjasak vagyunk nagyon. Jótét helyébe jót várj! Úgy rimánkodott neki a két galamb, hogy nem ette meg őket. Odament a kút kávájához, húzott nekik egy vederrel, azután maga is jóllakott a jó hideg vízzel. Avval ment tovább. Hát szomjas már nem volna, de a hasa, az morgott, mint egy láncos kutya. Amint épp egy nagy pusztaságban vándorolt, talált megint valakit: egy sánta rókát. - No, sánta róka! Akármi legyek, ha téged meg nem eszlek! Könyörgött a sánta róka is, hogy ne egye meg: a kisfiának visz éppen egy kis ennivalót. - Jótét helyébe jót várj, kiskondás! Majd segíthetek én még terajtad! A kiskondásnak már dülledt a szeme a nagy éhségtől, de nem bántotta. Gondolta, hogy majd visszafizeti az még az ő jóságát! Csetlik-botlik tovább a kiskondás. Szántáson, vetésen, tarlón, parlagon vitt az útja. Összekotorászta már az utolsó morzsát a tarisznyából, azt is megette. De mi volt az annak az éhes hasnak! Jobbra dőlt, balra dőlt, már azt hitte, sohasem ér oda, ahová akar. Utjában akkor messziről meglátott egy nagy tavat. Ő bizony megnézi hátha lesz ott valaki, valami. Lemegy a partjára, hát ott látja, hogy a víz szélében vergődik egy kis hal. Odakap nagy mohón, felveszi a vízből a kis halat. De az azt mondja neki: - Ne egyél meg, kiskondás, megszolgálhatom én még a te jóságodat!

7

hogy a király annak adja a lányát. . Ha ég-föld összeszakad is. Adtak neki annyit. hogy már felfordulok éhen! Meg akarta fogni a galambokat. Ment. ahogy felkelt. Megsajnálta. Én meg. s a király el is fogadta: . Bizony nagyon is ide igyekezett. itt van kilencvenkilenc emberfej a karón. ugyan.Hát hol jársz erre. és visszatette a vízbe. fiam. ahogy rásütött a nap. mert ha fölkelt. A kiskondás bánta már. Másnap. Húzott nekik egy vödör vizet. avval továbbment. Huncut dolog az éhség. hogy nem ér oda.Nézte a halat sokáig a kiskondás. esedeztek neki.Gyere. hogy csak most az egyszer ne egye meg őket. egyszer csak ott látja az első két fehér galambot.Gyere elő. míg a lánya föl nem kel. Ebbe az éhségbe el kell pusztulni! Már maga sem tudta. hogy bizony ő már nagyon éhes. A kiskondás először is azzal állt elő. . azok meg uzsgyi! Mentek vele. már nem fordul vissza. hogy útra kelt. A kiskondás illendően odaköszönt neki. Felkészült a királykisasszony is. hogy bújjék már el. nemigen tud előle elbújni. úgy lesz. kiskondás! Ott vagy a nap háta megett! 8 . Utoljára aztán mégsem bántotta őket. nyomon követi az embert. mint a bolond hallgatok rátok! De azt bezzeg nem látjátok. te kiskondás. De már mindegy. . most már káreszkuresz.No. A kiskondásba nem szakadt bele a madzag. csak ki akartok rajtam fogni. Lement a kertbe. ha nem tudsz elbújni. egyenest a nap háta mögé. De már igazán azt hitte. amennyi belefért.Majd lesz valahogy! Bementek a házba. se embert megeszlek benneteket! Rimánkodott a két fehér galamb. hátha lenne valami sikere a vállalkozásának. Nagy sokára mégis elért a kastélyhoz. már nem tesztek bolonddá! Nem nézek már se istent. mivégről jár ő erre.De látod-e. Te leszel a századik. vessenek neki egy kis maradékot. megy be hozzá a király. Megpróbálkozik ő is.mondta a király. merthogy azt hallotta. A kapuban ott állt a király. ahogy lesz.Jól van. kászálódik. ahol még a madár se jár? Mi keresnivalód van itt? Elsorolja aztán a kiskondás. de azok rimánkodtak. csak azt tudta. hogy nagyon régen úton van már. leszakította a legszebb rózsát. csak azt mondta: . mióta. Beletörődött a sorsába. a vályún két fehér galambot: . a pénze csak úgy ragyogott. csillogott. rögtön elviszünk! A kiskondás sem húzódott soká. aki el tud bújni előle. jól van! . nyelt ő is egy nagyot a vederből. mint a szél. Kászálódik a kiskondás. ment tovább. szép volt nagyon. perdült egyet a sarkán. Rájuk bízta magát. Hát megint talál egy kutat vályúval.Ugyan. Kinyitja az ablakot. és így kiáltott: . azok azt mondják: . majd megszolgálják még a jóságát.

A galamb azt mondja neki: . akkor sem látja! . kinyitotta az ablakot. Úgy is lett. leszakítja a legszebb rózsát. szép asszony. most az várta. a másik ott maradt. boldogok lettek. a kiskondás előbújt onnan is.Már ha háromszor megtalált. Felkészült hirtelen. . hogy nem találok rá! . a másik meg a kiskondássá változott. megy el a rókával.Hű. és ment egyenesen a konyhába. Itt is. Kimegy a királykisasszony a kertbe. A királylány csak nézett. az egyik mindjárt elszállt.Hát végem van! Az van! Már az enyém a századik karó! . Akkor a kiskondás magához ölelte a lányt. ha meg nem haltak. ahogy lement a kertbe. de perdülhetett volna akárhányat. amilyenre ásni lehet. úgysem találta volna meg a kiskondást. kipiheni magát. Még most is élnek. Leszakítja mind a kettőt. hát kettőt egyformának talál. keresi a legszebb rózsát. sem pihenni.Szívem szép szerelme! Én a tied. akár a párja. Csak hánykolódott. a sánta róka már ott ágaskodott. s mindjárt hívta a kiskondást a tó fenekéről. 9 . hogy maga előtt látta a kiskondást. amilyen a kiskondásnak kellett. a lányból meg olyan dolgos. hogy rám ne akadjon! Lefeküdt. Beereszti a galambot. . Másnap virradóra ott lát az ablakán két fehér galambot. Perdült egyet a sarkán. Ahogy azok őt meglátták. A róka levitte őt hétszer olyan mélyre a föld alá. és a keblére tűzi. Perdül még egyet.mondogatta a kiskondás. Megvirradt a másnap. perdült egyet a sarkán. perdül egyet a sarkán. meg félt is! De mit csináljon a nap háta mögül. de nem bírt ám sem aludni. . hogy majd elalszik. A kiskondásból olyan finom ember lett. veckelődött. . Felkel a kiskondás. ott is szebbnél szebb virágok virítottak. ette a méreg a kiskondást. Harmadnap a kishalhoz ment el a tóba.Gyere sebesen! Változzál át egy szép rózsává. megcsókolták egymást.No. mint a bokrétába kötött virág. nem látom a kiskondást. Akkor a lány kebléről az egyik rózsa galamb formájában elszállt. hátha meglátod! Perdült a lány harmadszor is. A kiskondásból még hétszerte szebb legény vált. Ránéz az ablakra. Azután lagzit tartottak. a föld hét mélységéből! Mit volt tenni. Az levitte a tó egyik szögletébe. Úgy elbújt. én is azzá változom. de már nem látta a kiskondást. Lejön a királykisasszony. Ide már nem ér el a szeme világa! Itt találjon meg! De a királykisasszony.Dehogynem. dehogynem! Perdülj még egyet a sarkadon. negyedszer se tudok én úgy elbújni. leszakajtotta a rózsát. A kertben már délelőttre minden bimbó gyönyörűen kifeslett. Olyanok voltak ott egymás mellett. kiskondás. te az enyém! Ásó-kapa válasszon el egymástól! Megölelték.Gyere elő. apám.

Mert minek kínlódjék az ember még avval is. te fejsze. De a lánc egyet se koppant. hol nem volt. hol. hogy. tehenet.kurjant fel észbekapva. s megy ki velük az erdőre. Jól van! Vágja.Most csak azért is megkoppantalak én mind a kettőtöket! . hogy felöltözzék. vette a fejszéjét meg a szekérkötő láncot a karjára. hogy elég lett volna az ütést számolni is. Azzal a fa alá tereli a teheneket a szekérrel. mit tegyen ő most?! Hát hogy üres kézzel mégse menjen haza. Azért.kiáltotta dühösen. a ruháját a kutyák elhordták a partról. mégpedig akkora zuhanással. mint egy lepényt. . akit a sok bolondoskodásáért hol együgyű Miskának. Hát kijött. De bezzeg. hogy szekeret. Hej! Vakarja a füle tövét együgyű Miska. akár a fejsze. ebből bezzeg lehet majd tüzelni. s így megmutatja. s darabonként rakosgassa a szekérre. Egyszer. meztelenül kellett hazamennie. Csak nem megy be vízbe egy semmi fejszéért? .mondja -. de volt valahol ezen az élő világon egy ember. Mit lát a tóban a nád között? Három vadrucát. hogy valamelyik csak rákoppan a fejszére. mindent úgy szétlapított. Hát erre már nagyon méregbe jött Misó. csak elbeszélte. onnan. hogy előkapta a laskasirítőt. hogy s mint járt aznap. Mit tehetett mást szegény Miska. a fa dőljön egyenesen a szekérre. Hát attól olyan méregbe jött az asszony. hogy csak nem koppant. Vallatóra fogta otthon azonnal a felesége. Meglát hamarosan az erdőben egy gyönyörű nagyszál cserfát. nemhogy tűrni. s azzal az is oda! No már most hogy vegye ki onnan? . Egy dolog végett még kár volna. hol kell keresni.Együgyű Misó Egyszer volt. vágja.gondolta. a fejsze a vízbe csuppant. soha egyebet sem tett. hogy széthasogassa a fát. De a rucák elrepültek. Mégiscsak van itt ész! Veszi a láncot. mint sült bolondságot. Hogy a feleségét a két tehénért kibékítse . s úgy elagyabugyálta szegény Miskát. Aj! átkozódott szertelen méreggel Miska. Nagy ízibe nekivetkőzött. mert noha már felesége is volt. be a tóba! Öreg este lett. hogy amint ő a fát kivágja. Fogja is be rögtön a teheneket. Amire ugyan rá is szolgált. magam sem tudom. a lánc majd ráütődik a fejszére. mire a keresést elunta. hol együgyű Misónak neveztek. a fejszével agyondobja a rucákat. de a kettő már csak megérdemli hogy a vízbe menjen! Gondolta azt is. csak úgy a vízbe csobbant.azt gondolta -. Reggelre kelve pedig az asszony feltarisznyázta s iskolába kergette az urát! Hogy talán egy kis észt tudnának verni annak abba a buta fejébe! 10 . előkapta nagy bosszúsan. csak azért is kiveszlek. csakhogy amíg ő a tóban űzte a hóbortját. s a fa rá is dőlt a szekérre. hogy nem. a fejsze után hajítja. s úgy indult haza. . Igen. s egyiket a másik után a tóba hajigálta. fáért. s meg is fázott. Volt a zsebében húsz ezüst húszas. két tehenet szerzett ez az együgyű Miska. a homlokára ütve.Ezt viszem haza . Útközben elért egy tóhoz. végül szerencsésen ki is vágja a nagyszál fát.Ne te ne! .

többet a lábad be ne tedd a házba. ment. . szolgálatot keresni. Kérdi tőle: .Miska. hogy behintse. nehogy odasüljön vagy elégjen. mit csinált. ejnye. Azt mondja egy vasárnapra kelve az asszony Miskának: . hát egyszer csak.mindent megtesz. addig vette.De igenis találtam. de ember is teszi jóvá! Nekilátott újra a tennivalónak. hanem csak kárra kár a szegény asszony olyan pulykaméregbe gurult. hogy a farkasok rágjanak meg! Nem viszed el a hírt a szomszédba. mindenhez ért! Hanem alighogy az ördög házához ért Misó. amíg be nem keveredett egy rengeteg nagy erdőbe. . talál az úton egy nagy tarisznya pénzt! Szalad vissza azonnal nagy örvendezéssel. Látja itt is. s csipegeti. hogy tettem ilyen bolondot? .Ejnye. hogy megint úgy „ellaskasirítőzte”.kiabálta az asszony. Ott találkozott . hogy semmi egyéb. íme. addig csipegette s ette a lábasból a kolbászt. Hát abban a percben ott látja a kutyát is maga mellett.mondja együgyű Misó. ha már így megesett a vásár. s forgatja a káposztát. a mi országunkban? .Mit vágjak hozzád? Avval kikapta a csapot a hordóból. vagyis hogy a tésztanyújtófával megint úgy helybenhagyta együgyű Misót. 11 . s csipegeti abból is a húst.Hallja-e.Amint ment Miska az iskola felé. de még asszonyodnak se árulsz el! . s azt hajította utána a kutyának. te ember. Áldott szerencséjére jött hamarosan a felesége a templomból. akár egy esperes.Igyunk is rá. hogy mégiscsak szereti őt az a jó Isten. fel is út. hogy az végül csak az ágy alatt érezte maga emberének magát. ameddig mehetett. Ment. amíg mind el nem csipegette. Jó! Odaült a tűzhelyhez Miska. Nagy íziben meg is alkudtak. ne csak együnk! Ment hát le a pincébe borért. én elmegyek a templomba! Amíg haza nem jövök ügyeljen arra a szál kolbászra a lábasban meg arra a fazék káposztára.nyújtózott egyet együgyű Misó. . hogy mit csinálok. Mit keres ez itt?! . És kilökte a kapun. Telt-múlt megint az idő.rikkantott rá Misó.Hol jársz itt.Ejnye. mikor először mentem az iskolába. De az asszony onnan is kihúzta. elindult együgyű Miska világgá. s jól ellazsnakolta a hitvány Miskát. és elkezdette hordogatni abból a puliszkalisztet a pincébe.vakarta a füle tövét nagy sopánkodva Misó. ha kapnék . Megnyitja a csapot.gondolta -. mert bezzeg hogy helyreütötte az ő tegnapi károsodását! Keresi azonközben a pénz gazdája az elveszített pénzét. hogy csúfolódik vele Miska. kinyitotta a szuszékfedelet. Forgatja a kolbászt. Az ördögnek éppen cselédre volt szüksége.Hallja-e.kivel? Az ördöggel! Azt mondja neki az ördög: . látja túl is. . Dühbe jött a szegény káros. nem talált erre az úton egy tarisznya pénzt? Azt mondja Miska: . mit tehetett egyebet. . amint meglátta. mert azt hitte. mikor már kész volt nagy gyomrozással. s Misóval is találkozik. fazékból a húst.Aunye! . Hanem hát ember téved . hanem a bor is mind egy cseppig kifolyt a hordóból. Hiszen a kutya el is futott nagy vonítva. beitassa vele a tócsában álló bort. Misa persze minden dolgot vállalt . mert kitekerem a nyakad . Jól van. épp akkor.Hát én biza szolgálatot keresnék. úgy jóllakott. hogy le is út. apjuk.

Megijedt Misó. hát meghallotta az ördögök határozatát is. megszeppent Misó. Amint megestül az idő.mit csináljon ő most? Hiszen üresen csak elvoncikálja hol erre. hogy egy porcikája sem maradt sértetlen. Törte erősen az eszét. De hogy legalább öt-hat szál fát hozzon. amint megvolt a nagy csata. amint meglátta Misó munkáját. aludni. s azután mit iszunk? Inkább én hordom helyetted. amint az ördögöt feléje menni látta. te? Hisz csak nem járok ki mindennap az erdőtökre fáért! Összekötöm a fákat. Kérdik tőle az ördögök este. ez kell nekünk. Összenéznek az ördögök. Egyet utána küldöttek. Szerencsére éppen hallgatózott Misó. nemhogy hazavinni képes lehetne. az a sok ördögfióka mind kiissza. ha nem lehet belőled abódi pap. ez ugyancsak erős volt .Mit?! . összevagdalják. s télire egy szál se maradna. vette a dirib-darabra vagdalt szűrét a vállára.Hát te mit csinálsz itt? . hol arra a kútig. ebadta ördöge.Jaj. . Hanem otthon most már összesúgtak az ördögök. Megunják otthon várni az ördögök. hogy amíg éjjel alszik. hogy üresen is alig vonszolta. ne tedd! Jaj. hogy vigyen ő haza akkora világnagy szálfákat. Reggel Misó szépen előjött.Én csak úgy az eresz alatt. már mintha éppen ő lett volna.kezébe nyomtak egy nagy hordót. . s egyszerre mind hazaviszem az egész erdőt! . .Mit? Hát azt hiszitek. hisz ha otthon lesz. ne tedd.kérdi az ördög. mind elégetjük egyszerre. . s egyszerre hazaviszem! . mert még bajt hoz rájuk ez az átkozott fajzat. szépen lefektette. 12 .gondolta Misó . fontolódott Misó magában a kútnál. mit csinálsz itt? . .mert ha otthon a kút. fogta Misó a favágótönköt.mondták az ördögök. ember. hogy mitévő legyen. hogy mi lesz most. mikor az ő erejéhez egy forgács is bőven elég lett volna. s vitte az eresz alá.kezdi Misó. az Istenért. .hagyta helyben Misó kegyes leereszkedéssel. hogy miképp tegyék el láb alól valamerre Misót. rátánként. S aközben.Jól van! – feleli Misó . hogy hol is szokott aludni. előkap egy fácskát. De együgyű Misónak is volt magához való esze. megunták várni otthon az ördögök. a szűrömbe takaródzva.Ez már mondás .kérdi az ördög. hogy mégis valamit tegyen. Hanem amíg így gyöntölődött. s ásni kezdi vele a kút mellékét. Azt határozták. Hát hogy valamit mégis csináljon. Feleli nekik Misó: . A sok ördögfióka meg rárivallt. azt ne tedd . de vízzel tele megbillenteni sem tud akkora hordót. Egyet megint csak utána küldöttek. a szűrével.Mit-e. hordom én nektek hordónként a vizet?! Kiásom az egész kutat. Inkább én hordok helyetted. miénk az életed már. Másnap az erdőre küldték fáért.hát hordjad. Összeaprították úgy az ördögök a favágótönköt az éjjeli sötétben. .kezdett rimánkodni az ördög . Misó.Na. elkezdette az egyik szálfát a másikhoz kötözgetni. beterítette.Hát te. hogy hozza tele vízzel! Hm! .Jaj. Haj. Maga pedig bebújt a szalmalikába. akkorát. . Éjjel aztán kilopódzkodtak az ördögök.

akkorát szuszogott. Megijedt az ördög! Fel sem tudta fogni.Te vagy. Éktelen sok a bolha. hozzátok haza nekem. . Misó meg azután már boldogul élt a zsák aranyból. mit készítenek ellene ezek most. amint azt hallották. hogy én vigyem! Ha azt akarjátok. hogy azokkal a hegyes lándzsákkal téged kerülgetnek. hogy nagy leheletével az asszonyokat. amint elevenen maguk előtt látták. ha végleg el nem tikkadott. Átlépett a zsákon. hogy új próbára tegye Misót. hogy így forognak. Kérdezte Misótól nagy megrökönyödve. hogy még tán most is fut. vagyis az este épp Misóéknál pödörték a guzsalyról a fonalat az asszonyok.Hát nem látod. Mondja nekik nyugodtan együgyű Misó: . míg az időm ki nem telik. . mert hisz esze ágába se jutott.Hát hogy . vigye. kerekedett is ijedtség az ördögfamíliában! Hogyisne.De már olyan bolondot nem teszek. csak éppen hogy menjen már tőlük. Mert mindegyik asszony kezében ott volt a hegyes guzsaly.mondja Misó -. A házánál éppen be volt gyűlve a fonócéh. mikor az ördög megérkezett a zsák arannyal. hanem nagy ízibe teletöltöttek egy feneketlen nagy zsákot arannyal. különben itt ülök a nyakatokon. s úgy elfutott. a bolhák szinte megettek. hogy mit is akarnak ezek most ott a feje fölött. ha eddig meg nem halt. s pusztuljon a szemük elől. amerre a két látó szemével mehet. rusnya ördöge .hát hogy aludtál az éjjel? .mondja Misó -. miközben a zsákot letette. lehelt. Miska te? Hát . vagy tán még ma is él. . hogy idő előtt elmenjek. hogy nyársra húzzanak? Megijedt az ördög. hogy tüstént vegye. mit akarhatnak. Mert erősen ki volt a hitvány ördög fáradva. nagy lélegzete emelte őket guzsalyostól a levegőbe. De hiszen az ördögök inkább hazavitték neki a zsák aranyat. hogy az ő fejszecsapásaik csupán bolhacsípésszámba mentek Misónál! Egynek sem volt többet istenes igyekezete. Misó akkor már otthon volt. hogy mind a padlás felé lebegtek.Így ment bé az ördöghadhoz. nem is fekszem én többet oda! Na hiszen. megbékélt a feleségével. mind felröppentette a levegőbe. szerencsés jó reggelt köszöntve nekik. hogy az ő ziháló. mint a pihetollat. 13 . táncolnak a levegőben.kérdik az ördögök nagy megrökönyödve.

az üveghegyen innen volt. De egyszer vásárra készültek. és megjutalmazza a te hűségedet.Ne kérdezd. A juhász azt mondta: . kidőlt.Nem lehet! . mert akkor azonnal meghal. A kő alatt lyuk volt. csak azt kívánja. csak mondjad meg! . A kígyó elmászott egy darabon. te szegényember. Odahaza. mendegéltem. milyen boldogok lennének belőle! A juhász meghallotta. még az Óperencián is túlnan volt. hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának. lopjon neki szalonnát. Kérdezte a felesége. te csak azt a sovány embert viszed. volt egyszer egy juhász. az ember pedig a csődörre. Elvette a számadó lányát. ha megmondja.Könnyű neked. hol nem volt. s azzal kivette a kígyót a tűzből. Hát kapta a juhász. én meg ezt a kövér asszonyt itt e! A juhász ezt mind értette. abból választottam ezt a legszebbiket. Erre a juhász elnevette magát. meglátott egy odvas fát. Ez meg azt mondta: . Kérdezte a felesége. ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét. Az asszony rákezdte. jótét helyett jót várj. hogy miért nem jön hamarább.Mit kívánsz.Hej. Ült azon két szarka. . Azzal visszajött az ember a földre. Később eljött szekérrel a pénzért. hol nem volt. azon lementek a föld alá. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt: . hogy mit nevet. hogy mivel ő kisebb. a kemencenyakon ült két macska. Elment haza. te szegényember. meglátott messziről egy tüzet. Az asszony ült a kanca lóra.kötötte magát a juhász. Azt mondja az öreg macska a kis macskának. hogy honnan érti azt a beszédet.mondta a felesége. nem szabad mert mindjárt meghal. A felesége most is kérdezte.Segítsél ki. hogy honnan van nekik ennyi pénzük. bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt. hogy mit mondott a csődör a kancának. De a juhász azt mondta. elmentem Pelegre. A csődör ekkor rányerített a kancára. Hát elmondotta. amiért a fiam életét megmentetted a haláltól? Azt mondta a szegényember. de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani.Az állatok nyelvén tudó juhász Ahogy mentem. teli volt kaláccsal. levágott egy karót. . megjegyezte a fát. az isten adta. hazavitte. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. mert akkor meghalok. Azt mondta egyik a másiknak: . s könnyen befér a kamrába. Nagygazda lett belőle. hogy az állatok nyelvét értse. . A kígyók királya megadta. 14 . Hol volt.Mindegy. Az asszony elmaradt egy kicsit. Ahogy hazafelé utazott. a szobában.Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom. Kérdezte a kígyók királya: . a kígyók királyához. hogy mit nevet. Hát hol volt. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. megint elnevette magát. Az asszony mindig kérdezgette. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben. hogy mondja meg neki. egy se volt benne. hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában. Elmondta. mert az én édesapám a kígyók királya. ha tudnák az emberek.

hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen. mégis tudok mindegyiknek parancsolni. De az öreg Bodri kutya azt mondta: . Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. Ládd. sajnálta a gazdáját. gonosz állat. Hát az asszony ismét kérdezte. 15 . Erre a juhász felugrott. azután mégis négyet odaígértek. mint a gazdád. mikor a drága jó gazdánk most haldoklik? De a kakas azt mondta: . Hanem ekkor bement egy hetyke kakas. hogy mindegy. hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. A kutyák azt mondták. hogy nem lehet. jól megverte a feleségét.Te bolond! Te is olyan bolond vagy.Ó. és belefeküdt. honnan tudja az állatok nyelvét. Még annyit mondott. csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret. és nagy kényesen ette a kenyér darabot. nem tud egy asszonynak parancsolni. mert nagyon szomorú volt. ha meghal is. A juhász azt mondta. hogy meritek a gazdánk juhait odaadni? A gazda ezt mind értette. Erre a juhász koporsót csináltatott.Gyalázatosak. énnekem húsz feleségem van. hogy többet nem kérdezte.Hazamentek. Azt mondta a Bodri neki: . a kutyákat szétkergette. ha megmondja. ő meghal. csak mondja meg. Az asszony erre azt mondotta. te átkozott. De a Bodrinak nem kellett. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét.

Ott azt mondja: . nem messze! Bemegy Péter az apjához.Nekem csak nyolc krajcár kell! . lakik-e ebben a városban kardmester? . kedves öcsém .Nem alszunk.Fábólfaragott Péter Volt egyszer egy szegény parasztember és a felesége.Elmegyek az erdőbe. Kiment a kicsi fiú a kapu elé. . Nagyot kacagott ezen az asszony. mire a vacsora készen lett. maradt egy kis étel. ha nem alusznak. arany. hadd keressen magának játszótársat. Kérdi Fábólfaragott Péter: . Amelyik tetszik. Ahogy vacsoráztak. édes gyermekem. asszony.Édesanyám.mondja Fábólfaragott Péter. s azt mondja: . Egyszer éjfél felé megszólal a fagyermek: . és faragok fából egy gyermeket. hogy szépen meg is virradott. Mikor háromnapos lett a gyermek. mert gyermekük nem volt. addig beszélgettek vele. apjuk? . éppen a fiunk részére maradt. éldegéltek kedv nélkül.No. 16 . Leültek az asztal mellé vacsorázni. adja nekem nyolc krajcárért azt a kardot. megette már azt a rozsda. Akkor lefeküdtek. adok én neked többet.Te kis pajtás.Hogyne laknék. De úgy történt.No. Estére. Azzal kifutott.Kardmester úr.No.mondja a kardmester -.Ó. és adja ide a vacsorámat! Hát a fából faragott gyermek megelevenedett. gondoltam én egyet! . azt kérte. Hát éppen egy vele egykorú gyerek várta őt. amelyet legelőször készített.és gyémántkardom. adjon nekem nyolc krajcárt! . Az ajtó sarkába állította. keljenek fel. éppen ott van. engedjék ki az utcára. Addig gyönyörködtek benne.Legyen szíves. azt veheted! Nem kérek tőled azért egy krajcárt sem.Mit. mit érsz azzal a csekélységgel? .Ó. s elment a pajtásával a kardmesterhez. Még azt mondja az asszony: . alusznak-e? Megörült az asszony. édes gyermekem. . felelt azonnal: . Egyszer azt mondja az ember a feleségének: . Van itt réz-. Éltek. az ember egy kifaragott gyermekkel érkezett haza.

Édesapám. mintha onnan nőtt volna ki. arrafelé! Hadd lássam. Hallják ám egyszer. édesapám. De most. menjünk ki a vásárba. hogy van két ökör. látja ezt a szántótaligát? . hadd lássam. jöjjön velem! Mutatok én magának egyet! Kimentek a kapu elé. vette az itatóvedret.No. Itt ihatik mindenki. s adj nekik enni. itt van nyolc krajcár. akkor tudja meg. és hányta a parazsat belé. menj haza. amelyikbe a kard illik. Az kell nekem. a másikból meg tiszta pálinka. . a bor pedig vízzé változik. A két ökör meg felcsapta a farkát. hogy ezeket hiába kínálod akármiféle takarmánnyal. keresse ki csak a kardot. De tudd meg. . s egyenest hozzájuk az istállóba. Elment a kardmester. mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll magától. kedves fiam. Péter vette a kardot. amennyi kell néki. hogy milyen szép két aranyökör.. Azt mondja Fábólfaragott Péter az édesapjának: . milyen gyülekezet van ott. de akkor a két ökör felhányta a farát. mert az első munkát is meg kell fizetni. Péter a kapu sarkába két helyre beleütötte az ujját. amelyet legelőbb készített. Igen ám. Mielőtt az elégett volna. hogy annak csengése-pengése tizenkét országon is keresztülhallott.No.Hát ezt a malomkövet látja-e? . hogy a szügyüket éri a sok kardvég. Azt mondja Péter az édesapjának: . kedves fiam. üvegeket. . és a malomkő felmegyen a szántótaligára. futott. Azt mondja Fábólfaragott Péter erre: . s meggyújtott tizenkét öl fát. Amelyik vitéz kettévágja a láncot azé lesz a két ökör. Azt a két ökör mind egy szemig megette. amelyen legelőbb tanult. a másik napkeletnek. menjünk. apám. a pálinka meg piros vérré. hogy én meghaltam. Azt mondja: . fölkötötte. mert ezek csak parazsat esznek! Hazament Péter. és vegyünk két ökröt.Nem gyermek kezébe való az . Elcsodálkoznak a népek. Aztán nagy örömmel elment haza. hogy mit akar ez a kisfiú.feleli Péter -. aranylánccal összekötve.mondja Péter.Ha megengednék. Úgy illett rá.Látom.No. én is hozzávágnék . s úgy elvágta az aranyláncot. derékból. De már annyi a csorba kard körülöttük. Éppen másnap következett a vásár abban a városban.Éppen azt is akartam mondani. 17 . amíg meg nem találta azt a rozsdás kardot. Újból kutatni kezd és megtalálja azt a tokot is. milyen az a két ökör! Hát látják. . és egyik ment napnyugatnak. Egyik lyukból tiszta piros bor folyt.No.No. Járnak a piacon az ökrök között. édesapám. ide tegyen asztalokat.mondja az apja -. De meg kell engedni.Menjünk. te Fábólfaragott Péter. édesapám.Látom. . édes fiam . Azt mondja ekkor az ökrök gazdája: . Ekkor Péter hozzávágott. s addig hányta a kardokat.

mondja a király.Elindultam szolgálni. a pálinka meg piros vérré.Mi kérsz egy esztendőre? . végezte az asztalosinasi dolgot. Rögtön földbe is tették.Hozott isten. Hát te mit tudsz? . öcsém.azt mondja a király -. Fölkelt Fábólfaragott Péter: . nekem el kell mennem világot látni. A két aranyökör hányni kezdte a szarvával a földet mindaddig. Mi járásban vagy? . mit érsz te ott egyedül? Csak mint a szúnyog bivaly mellett! De Péter csak elment egyedül. hóhér seprűzte őket. Beköszönt a királyhoz: . . mert az éppen oda viszi. Most.Én tudok annyit. Azonnal nagy lakodalmat hirdettek.mondja a király -. .Felséges királyom. hogy össze tudom ragasztani.Hát hogyne sírnék. sose sírj. Kereste. hogy az öreg király nagyon megkedvelte. mint férj és feleség. ha nem adják hozzá feleségül. Csatázni kezdett. a másik lelket fútt belé. . Egyszer jön a királyhoz egy olyan írás. hogy már meg akart halni.No. . Aztán úgy éltek a királyi udvarban. szerencsét próbálni. hogy már-már mindenkit legyőzött. . üljön fel a szántótaligára. Annyira harcolt a kardjával. Látta ezt Péter apja.kérdi a másiktól. a bor vízzé változott. mikor egy olyan írás érkezett. Elérkezett egy királyi városba.Nem kérek én semmit. édes fiam . . De látja ám a két ökröt jönni. Ekkor az egyik összeragasztotta. kedves édesapám. inkább megengedem. kedves fiam. papok. hogy ég-föld majd összeszakad. Elmegyek én oda magam is. ha fel akar keresni. Jöttek mindenfelől grófok.Én lelket tudok ereszteni belé. bárók hercegek. Pap eskette.Adjon isten jó napot. ahol Pétert legyőzték.Ó. csak ételt-italt.No . A királynak volt egy lánya.Az asztalosinasom éppen most halt meg! .Jaj. és semmi élet nem volt benne. De akkor véletlenül meg botlott. Másnap reggel a szántótaliga otthon elment az ajtó elé. az is annyira megszerette Pétert. hóhérok.Akkor. Nap keletről az egyik. Kérdi Fábólfaragott Péter: . Azt kérdezi egyik ökör a másiktól: . felült a szántótaligára. Elindult Fábólfaragott Péter. De hát a nyaka le volt vágva. a malomkő felment a szántótaligára magától. Mikor ezt a király meghallotta nagyon sírt. és elment oda. szerencsét próbálni. felséges királyom. hát te miért sírsz? . amíg Pétert ki nem vették. Olyan ügyesen és kellemesen járt. hogy hozzámenj. hogy fűt-fát állítsak glédába. de jót aludtam! 18 . . Ott maradt Péter. napnyugatról a másik aranyökör úgy jön. hét világon keresztülment. és itt és itt jelenjek meg háborúban. ahol én vagyok.Te mit tudsz? . Erre aztán őt győzték le. felséges király. Hét országon. hogy fűt-fát állítson glédába s itt és itt jelenjen meg a háborúban. hasztalan.

ha mi nem lettünk volna . ha véletlenül meg nem halt. a király újra összehívta a grófokat. és felavatták Pétert királynak. Még mai napig is folytatja a királyságot. válogatott cigánylegényeket. 19 . Ahogy hazaértek.mondják az ökrök. Akkor megindult Péter. és hazamentek..Aludtál volna bizony örökre. hercegeket.

mit csinál. Első éjszakára nemigen pompás ágyat vetettek neki. hogy aludt. hogy megbánta. s csak azért öltözött diáknak. s ha nem lesz egyéb. s útiköltséget kért. hogy nem aluszik hanem mind csak az ágyat igazgatja. s ügyesen viselkedett. míg össze tudta szedni. s királyfiúnak szólítgatták. úgy elaludt. hogy hátha királyfiú ez a legény. s lánynézőbe jött.A diákot erővel királlyá teszik Útra ment egyszer egy diák. hogy legyen úgy. hogy királyfiú. Most a borsóval nem kellett. s a király is helyesnek vélte. igazán királyfiú-e. Akkor felrakták szekérre őket. hogy ami többet ér a bolhánál. mert akkor nekivaló jó ágyat vetettek volna. azt. de magam vagyok az oka! Ebből azt gondolták. De amint vetkeznék. Megvetették az ágyat egy oldalházban. Ráfogták. Hitték hát. Ketten megegyeztek. de látta. Felszedte hát a borsót. s ahhoz képest bántak vele. vegye fel. mihelyt a fejét letette. de most már királyi módra. Összekeltek. mert ő szegény legény. s éjjelre szállást. s ő vetkezni kezdett ott egyedül. s a zsebébe rakta. Húzódozhatott! A király lánya sokat járt utána a diáknak. A diák. mivel dolgozik a diák. 20 . s útnak eresztették. csak az ágyánál bajlódott. Gondolta. elszököm tőlük. szepegett. úgy csak diák. A diák azt mondta: . Utjában elestéledett egy királyi városban. Más este ismét oda vetettek ágyat. de csak elszánta magát. A vigyázó nem látta. hogy hasznukat veheti. ha találja. hogy a diák csak diákképet vett. talpraesetten beszélt. nem afféle ágyhoz van szokva! Felkelt a diák. hogyha avval megelégszik. hogy lesse meg a diákot. hogy a szállóvendég végig jól aludt. Bejelentette magát a királynál. A királynénak ez figyelmére esett. talált valami kipattogzott borsószemeket. kezdi keresgélni s egyenként összeszedegeti. Szepegett előbb. Most már szentül hitték. de igazán királyfiú. s minthogy eladó lánya volt. miért nem adta ki magát. hogy a szállóvendég nem aludt. ahogy jó. Hajnal lett. hogy magát véle megszerettesse. s visszamegyek a kollégiumba. azért. A vigyázó most azt jelentette reggel. Megmutatták a diáknak az ágyat. Hogyne: ilyen szép királyfi! Nem nagy dologba került. A diák jóforma legény volt. akkor királyfiú. Azt gondolta magában: „Elindulok velük. s csak hajnalra aludt egy cseppecskét Azt jelentette hát a királynak. Virradatig meg sem moccant. Álló esztendeje volt. hiszen az apja is azt tanácsolta volt neki. hogy együtt éltek.” Hisz a diákköntöst sohasem hagyta el addig sem magától. mint a tej. hogy ne ismerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának. A diák most már nem ellenkezett. mert azt a kis ruhája szegébe kötötte. a borsó a zsebéből mind az ágyba hullt alája. Amint a városból a mezőre ért. hogy baja legyen. Úgy látszik. Reggeli alatt a király megkérdezte. hogy királyfiú. Megmarasztalták vagy két napra. hogy kitudják. úgy vélekedett. hogy a múlt éjjel nem pihent volt. de ha nem. mikor az ágyból összekeresgélte. hogy kurucosan talál járni. hogy a diákkirály is mutassa meg feleségének a maga országát! Puff neki! A diák csak most ijedt meg.Egy kicsit nyughatatlanul. A király egy bizalmas emberét a szoba ablakához állította.

Aztán elbeszélte az egész dolgát mostanig. Kár volna! Csak folytasd az utadat. meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat. Azután hétszer egymás után. kikölt.Hm. Tétesd csak ki a várkapuba. De akkor aztán kotródj.Az még nem baj. hogy előbb-utóbb biz’ szökni akar. mikor a nap felkelt. s addig mentek. Ott egy helyt a diák félremegy. összemorzsolták. 21 . ma is uralkodik. mert akkor én megyek oda haza. macskástól addig. amit én kiállottam! . s lakjál ott békében feleségestől. mint az a diák. forogni kezd nagy gyorsan. mikor mag volt. jön a hétfejű sárkány a várkapuhoz. De hát egyszer a vár mozogni. úgy nekiharagudott hát. felásott földbe takarták.mondja a sárkány. hogy ilyen szerencsésen járok. .mondja a diák -.Mi bajod van. s ha benne kaplak.Ha ezt mind így kiállod. a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. hogy a diákgúnyába öltözzék. Talál ott egy vén banyót. A diák pedig aznaptól fogva ura lett annak a várnak. Éppen ott hevert egy hétfejű sárkány. Tovább utaztak. s az a cipó majd úgy megfelel a sárkánynak. mégis termett. ott sétál nagy szomorúan alá s fel. mikor a hétfejű sárkány megérkezik. ipa s napa halála után két országnak lett királya. a várat meg nem látták. elszökjék. Amint az erdőből kiérsz. s már éjfél után egy órakor a cipót kitették a várkapuba. Hajnalban. hogy nem titkoltad el előlem a dolgodat! Én a kurucos királyné vagyok. kutyástól. havat kiállott. itt én vagyok az őrző. Ha tudnám. . meleget. hogy őt. mindannyiszor minden társainál előbb.Elindultak. A diák a cipót elkészíttette. s ha kell. összekötözték. ott elrothadt. sok hideget. hogy nem vagyok király. Azért azt tanácsolom: süttess igen hirtelen egy cipót egymás után hét sütéssel. azt kérdezi tőle: . S ha meg nem halt. akkor hiszen beeresztelek. de máskülönben ide nem! A sárkány tudta. Aztán levágták. meggyúrták. . mint az övékbe. anyó . hogy az téged sohasem fog háborgatni. s már maga a diák is csak hinni kezdte. az a baj. megcsépelték. hogy mérgében kihasadt.mondja a banyó. . előbb ki kell állanod azt. A diák elbeszélte a sárkánynak az egész dolgát. és így elpusztult.Nem szükséges elszökni.Köszönd. Megbúsul a diák. míg az erdőből kiérve. felséges király? . míg egy nagy erdőbe nem értek.Hé.Nekem ide csak be kell mennem! . s egy mély árokban vetkőzni kezd. s azt is. Ezt a cipót tétesd ki a várkapuba. s kimegyen a vár élire. hogy ő mégiscsak király. én is a mai szentséges nap beállanék diáknak. felnőtt.kérdezte tőle a sárkány. Menj be abba. hogy ő mindazt ki nem állhatja. Oda mind bementek s megtelepedtek. fiam! . míg a vár mozogni s forogni nem kezd.Ki vagy? Mit keresel itt? Mit akarsz? . A sárkány azt mondta rá: . a tüzes kemencébe bevetették. ide az én engedelmem nélkül nem mégy be! Ha be akarsz menni. de a cipó mindjárt megszólította: . esőt. Jól találták magukat két esztendőn keresztül. de mégis annak kell lennem.Micsoda próbákat állottál ki hát? A cipó elbeszélte. . vége az életednek! Visszament hát a diák az útitársasághoz. s a vár mindenestől neked marad.

Most a középső lány vállalta. Azt mondja a legidősebb lány: . Kihasította megint a barázdát a föld végéig.Kedves gyermekeim. . De egyszer csak meghalt az ember. kedves feleségem. és bekaparta. hát így hoznak nekem ebédet? . bekaparta. Amit én mondok neked. . . a sárkánynak.A hatmázsás buzogányt már hazahajította jeladásul! Jött is már a sárkány. mert hogy nem kapott ebédet. Gyönyörűen kiiskoláztatta mind a hatot. Elment a hatfejű sárkányhoz. Majd szántokvetek én. merthogy nem vittek neki ebédet. 22 . volt a világon egy gazda. .mondta neki rögtön a sárkány. menj innen. De ezt meg a huszonnégyfejű sárkány kaparta be. egészen a maga kastélyáig.Jó napot. A fiú kihasította a barázdát. amit a cselédnek adnánk. hogy másnap ő visz ebédet. egészen a kastélyáig. hasíts egy barázdát. főzzél ebédet. ne menjen el! Azt. De arra ment a hatfejű sárkány. A föld nyelte el. Volt három fia. vagy mi! . A fiú kihasította a barázdát harmadszor is. Ez a lány is a sárkányhoz tévedt.Kedves gyermekem. de nekem minden délre hozzanak ebédet. Csak azt kérem. Azt mondja az asszony: . gyere haza! .Jaj.Kedves fiam. gazdálkodok. ha kimégy az ekével a kapun. rögtön akaszd földbe az ekét. Így odavitte ez a lány is az ebédet.Szedd össze magad.Édesanyám.Kedves bátyám. a felesége eltemette.Virág Péter Hol volt. Így a lány oda vitte az ebédet. Azt mondja: . és másikat hasított. bevitte a kastélyába. kedves bátyám. Más barázdát hasított. három lánya. Azt mondja a legidősebb fiú: . De jött a tizenkétfejű sárkány. kedves sógorom! Rakjál tüzet. megyek. . ebédet.Már két lánnyal küldtem. és kiviszi a legidősebb lány. mindjárt itt lesz az uram. hol nem volt. fordítsuk egyébre. A fiú befogott az ekébe. azt kell megfogadnod. Ő ette meg az ebédet.Én viszek majd. A fiú hazament a szántásból.Édesanyám. főzök minden délre neked ebédet. te leszel az én feleségem . s másikat hasított a kastélyához. én viszek holnap ebédet! .mondta a legkisebb lány. szolgát fogadok. és elment megkeresni a három lányt.Honnan tudod? . hová mentél.Én leszek az urad. A fiú abbahagyta a szántást. A sárkány ölbe kapta a lányt. odaveszett mind a kettő. hogy tudjam. mérgesen. Megint a sárkány ette meg az ebédet. ott találta a legidősebb testvérét. . Árván maradt a hat gyermek. testvérem. Hazament a fiú nagy mérgesen. A lány meg ottmaradt gazdasszonynak.

odamaradt a három fiú. jóllaktak. Hazahajította a buzogányt. Elkeresztelték Virág Péternek. kedves feleségem! Főzött is. Megitták.Na. Úgy belevágta a földbe. kedves sógorom.Megfőtt az ebéd. s az a fa többet nőtt éjjel. Elment a ponyvával és a sarlóval a föld végébe. Ott lelte a lánytestvérét. hozott egy kancsó bort. A kertben volt egy nagy mezsgyefa. . nagyon jó illatú volt. kedves testvérem! Az urad hol van? . Fejfa helyett nyárfát ültetett a sírjára a sárkány. A sárkány elment a pincébe a kancsóval. hogy összetört minden része. Az asszony vette a kis ponyvát meg a sarlót. kedves sógorom. Elment a középső fiú a tizenkétfejű sárkány házába. . birkózni! Kimentek az udvarra. nyárfát ültetett rá. amelyik a kastély sarkán van. Mikor egy hétig szoptatta Virág Pétert.Főzzél. s már jött ő maga is. Addig tartotta a szájában.Majd megtudod. Úgy belevágta a sárkány a sógorát a földbe.Na. hogy véletlenül lenyelte. Nem volt gyerek. Elindult a legfiatalabb fiú is.Elment országolni. Sajnálta eldobni. Elment a sárkány a pincébe.Jó napot. birkózni. Elment a huszonnégyfejű sárkányhoz. Bevette a szájába. haza is jött a sárkány.Majd megtudjuk. . A sárkány megfogta a sógorát. és viselje gondomat! 23 . Lement a pincébe a sárkány. Hazament az asszony. amikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. elkezdett avval birkózni. birkózni! Kimentek az udvarra.Édesanyám. akkor azt mondta a gyerek az édesanyjának: . Jó gondját viselte az anyja. Nemsokára született egy fia abból a virágból. Megszagolta a virágot. . hékám! Jóllaktak. Bement a fiú az anyjához. . . meghalt. most gyere. pólyázzon be még. az árokba füvet szedni. hogy ottmaradt.Édesanyám. tegyen le. jó napot! Mikor jön haza az urad? . Megtalálta a testvérét. mint nappal. Meghajtotta a nagy fát. Meghalt. hogy minden csontja összetört. . sógor. egy huszonnégymázsás buzogány fog rászállni. Táltosfiú volt. hozott egy kancsó bort. Megitták a kancsó bort. bontson ki. megkeresni a húgát. Talált egy szép fehér virágot. egy kancsó borért. Megitták. az udvarra.Kedves testvérem. Hazahajította a sárkány a huszonnégymázsás buzogányt. vegye le a pólyát! Kibontotta az anyja.Főzzél. . Kiment Péter az udvarra játszani.Mikor jön haza? . Mondja neki: . leszakította. amit lenyelt. birkózni. Eltemette. most gyere.Gyere. Amikor elindul hazafelé. jól is laktak. arra a nagy szegre. hogy nem maradt szára. birkózni! Úgy belevágta a sógorát a földbe a sárkány. Most már odamaradt a három lány. De véletlenül úgy.

. . Milyen ízű az a pogácsa? . Három pogácsát gyúrjon. No. a gyűrűit. édesanyám. . Akkor kibontotta az anyja a párnából. édesanyám.Azt ne kérdezd. .Majd megtudod. és hajtsa össze szépen. hozza be a gyúrótáblát. Akkor megint mondja az anyjának: . lement a kertbe. Vette Virág Péter a három csomagot.Adjon az isten neked is! . Hajítja haza a hatmázsás buzogányt! 24 .Elismered-e. a pólyából. se nappal. Elkészítette az anyja a táblát a liszttel. édesanyám. Ne. Eredj.Olyan. és edd meg.Megint szopott egy hétig a fiú. a tányér színültig lett tejjel. egy nagy paraszttányért. rá lisztet.Édesanyám. . majd ha az uram hazajön. Süsse meg a három pogácsát. mert az téged megöl. Lement Péter a kertbe. Bement a fiú az anyjához: . Még a kútra se menjen.Jó napot adjon az isten. édesanyám. meghajtotta a fát derékban.Hozzon be most. te gyermek. miért vagy te nekem testvérem? .Nem szabad. Bevitte az anyja a tányért. akkor testvéred vagyok. drága egy testvérem! . már ha itthon volna is. bontsd ki! Kibontotta a legidősebb lány a selyemkendőt.Mikor jön haza az urad? . most a három lánynak keresse meg a selyemkendőit. itt ez a selyemkendő. amerre látsz. Három hétig szopott Virág Péter. amennyi teje van. egy veder vizet se hozzon.No. mint az édesanyám teje.Kié ez a selyemkendő és ez a gyűrű? . azt a nagy óriás fát a mezsgye tövinél meghajlította. késő volna.Abba a lisztbe töltse bele a tejet.Ne törődj vele. Főzzél.Mikor jön haza az urad? . Addig tette csak le a fiút. Pakoljon be mindegyik selyemkendőbe egy pogácsát meg egy aranygyűrűt.Az enyém! . Visszaszaladt az anyjához: . azt mind fejje bele ebbe a tányérba! Kifejte az anyja. elindult keresni a három lányt meg a három fiút. se éjjel. Játszott az udvaron. pólyázzon ki. Megtalálta a legidősebb lányt a hatfejű sárkánynál.Te fiú. rakjál tüzet! . . Az a hatfejű sárkány! . míg felöltözött meg levetkőzött.Törd kétfelé a pogácsát. pólyázzon be! Aztán le se tegyen. de abba nem szabad vizet tenni. hogy a testvéred vagyok? Mikor jön haza az urad? .Édesanyám. megyek játszani az udvarra.Hát ha én mondom. .No.

.Majd megtudod. kötésig.Az urad mikor jön haza? . nem az a kölyök Virág Péter-e? Na. Vette a sárkány a kulcsot.Ez az enyém. Virág Péter fogta a hordókat. hogy a földre essen. Feleli Virág Péter: . Virág Péter nem itta.Vajon ki garázdálkodik az én udvaromon? Nem tudom. míg új terem. Te nekem nem vagy testvérem. .Ha nem vállalsz testvérednek. .Idd meg. köszönt. amennyi jólesik. lement a pincébe. belevágta hónaljig a földbe. És kilökdöste Virág Pétert a pincéből. . akkor én levezetlek a pincébe.Mit keresnék? Teérted jöttem. Megfenyegette Péter. hozott egy kancsó bort. kedves egy sógorom. itt ez a csomag. Volt ott hat hordó bor. addig.Törd kétfelé azt a pogácsát. Ment a tizenkétfejű sárkányhoz. A hatodikat nem engedte neki meginni a sárkány. a borodat. Visszahajította a buzogányt. A testvére ki akart ugrani az ablakon. A sárkány elővette a pince kulcsát. No. hogy meg ne mozduljon. főzzél. kié ez az aranygyűrű? . Kiöntötte. Benyitott az ajtón. hagyjál nekem is egy hordóval.Jó napot.Gyere. Megfogta a sárkány Virág Pétert. Nem engedte. . testvéred vagyok. nem iszom meg. . és egymás után megivott öt hordóval. Elvállallak testvéremnek.Eredj már. mint a sárkány volt. levezette Virág Pétert a pincéjébe.Dehogy.Kiment Virág Péter az udvarra. 25 . bontsd ki! Kibontotta a lány. letette. . Hajította haza a sárkány a hatmázsás buzogányt.Kedves sógorom. edd meg! Milyen a pogácsa? . Kimentek a kastély udvarára. Virág Péter odaugrott. még hat mérföldnyivel tovább. belevágta a földbe. . tálalj! Jóllaktak. kedves feleségem. Várta a tizenkétmázsás buzogányt. te fiú? . mikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja. sógor. Megölelte a sárkányt. Mondja Péternek a sárkány: . Nagyot mordult a sárkány: .Mit keresel. mint az édesanyám teje volt. A kancsó éppen két pohárral volt. azért töltöttem. Ha te eljössz énhozzám vendégségbe.Kié ez a selyemkendő. Ott aztán levágta mind a hat fejét. csak érjek haza! Hazavitte a buzogányt. és megkapta a buzogányt. Virág Péter kiugrott a földből. Mondja neki a középső lány: . s annyit iszol. birkózzunk egyet! Elkezdtek birkózni. Kiment Virág Péter az udvarra. mi hatan vagyunk testvérek.Olyan. Innen megszabadult Virág Péter. és mind a hatan elkerültünk hazulról. sógor.

. és hozott egy kancsó bort.Testvéred vagyok. Avval lementek a pincébe. kedves egy sógor? 26 .Mikor a sárkány hazahajította. . Avval elindult harmadik lánytestvéréért. Virág Péter megkapta a buzogányt. Virág Péter megivott tizenegy hordó bort. megkapta a sárkányt.Kié ez a selyemkendő és ez az aranygyűrű? .Ha te eljössz hozzám vendégségbe. Megitta a sárkány a maga poharát. és edd meg! Megette. .Olyan. a sárkány lement a pincébe. Már esett is. Péter visszahajította. . A falban van egy óriási szeg. .Ne légy telhetetlen.Vajon ki legénykedik ott? Nem az a kölyök Virág Péter? Hazament a sárkány. Ez a sárkány is elkezdett köpködni. és úgy lecsapta. A nyakára hágott. törd kétfelé.Miért nem iszod meg. arra fog ráesni a huszonnégymázsás buzogány. itt ez a kendő. Mit keresel itt. sógor. Tizenkét hordó bora volt a sárkánynak. mint a hörcsög: . .Ez az enyém.Héj.Nem iszom. A kancsó bor éppen két pohárral volt.Mikor jön haza az urad? . vacsorát adj.Ne.Jaj.Adjon isten neked is. . és levágta hónaljáig.Jó napot. hogy azzal ki is pusztította a sárkányt. Hazajött a sárkány nagy mérgesen. . . dehogyis vagy nekem testvérem. Mikor jóllaktak. Ettek is. mi mind a hatan elkerültünk hazulról. . Amikor a vár megrendül.Milyen ízű az a pogácsa? . te fiú? .Majd megtudod. . A sárkány bevitt egy kancsó bort. de Virág Péter nem ivott. és a sárkányon túl hajította. kedves egy drága testvérem! . a tizenkettediket nem engedte a sárkány. Virág Péter nem itta meg a borát. asszony! Megvacsoráztak. tizenkét mérfölddel.Miért nem iszod meg. A sárkány megkapta Virág Pétert. De Virág Péter ügyes volt. . sógor? . akkor én odavezetlek a hordókhoz.Miért? . mint az édesanyám teje. birkózzunk! Összedűlt Virág Péter a tizenkétfejű sárkánnyal. Hagyd meg nekem ezt az egy hordó bort! Gyere.Itt van ez a pogácsa benne. bontsd ki! Kibontotta.

meghagyom ezt az egy fejedet.Állj meg. Megölelte. Mikor hazaértek. a három lányt: . Megkapta a sárkányt. Péter! Ha meghagyod ezt az egy fejemet. . hogy ott van az ő hét gyermeke a kapuban. mentek haza. Ha a három fiútestvéremet lábra állítod. . amennyi kell. Ettek-ittak. Az édesanyjuk örömében nem tudott mit csinálni. s az anyjuk meglátta.Kedves édesanyám! Engem nem lát már többé! A föld már kétfelé volt nyílva.Itthon van a három fiam. hogy úgy elmegyek ebből az országból. minden volt. Mind a három fiú talpra állott. . és annyit iszol. és úgy csókolta. .No. megölelte. Lementek a pincébe. Aztán az anyjuk az egész falut becsődítette.Hagyjál meg egy hordóval nekem. kinyitotta gyorsan a kaput. El is tűnt onnét. Az anyjuk odahaza az udvart tisztogatta. Megivott Péter huszonhárom hordó bort. senki híremet sem hallja. még máig is élnek. ma sem hallani hírét.. nyakig. Nagyon örült. mulattak. de Péter fiatal volt. kedves gyermekem? . beeresztette őket. birkóztak. drága egy sógorom. a három lányt és három fiút. ahonnan leszakított. az árokba.Hát elmégy. Az anyja felkapta Virág Pétert. írást adok róla. kedves édesanyám. De megfogta Péter az anyját is. Virág Péter! Péter sógor! Ezt az egy fejemet hagyd meg. Özönlött a sárkányból a vér. akkor meghagyom a huszonnegyedik fejedet. A kezét a lábaszárára tette.Kedves testvéreim! Elbúcsúzott Péter a három fiútól.Nem iszom. a három lánytestvértől. mint a patak. mulattak. söpörgette. és egy vágásra levágta a sárkánynak huszonhárom fejét. három lányom. én bevezetlek téged a pincébe. Volt ott huszonnégy hordó bora a sárkánynak. ami csak kellett a világon. Megkente a vérrel a sárkány mind a három nyárfát. és kiugrott.No. . ha meg nem haltak. Hazament az anyjuk. boldogan éltek. sógor. és beleugrott a nagy mélységbe. az árokba. Összeszedte a hat testvérét. és bosszúságában bevágta a sárkányt a földbe. nagy vígsággal. A hat gyerek még mindig nagy vígságban volt! Ettek. amíg új terem. nagy örömmel. Gyere. megcsókolta még egyszer az anyját: . Pétert levágta hónaljig a földbe. Akkor kivette a bicskáját. Akkor Virág Péter megcsókolta a három fiút. de a többit is. kedves. . Maga maradt Virág Péter. Faggyúval mécseltek. Bement a hét gyermek az udvarra. engem most már vezessen oda vissza. ittak. Egy megmaradt. 27 . Ha te eljössz hozzám vendégségbe. megcsókolta. ahol az anyja leszakította.El. Elmentek oda. és így megmaradt a sárkánynak az élete az egy fejével. ahol a fiúk el voltak temetve. az életedet. birkózzunk egyet! Akkor összedűltek az udvaron. egyszóval a hat gyermekem! Meg ez a hetedik! Nagy lakomát tartott.

a te szépséged és jóságod változzék gyíkká. Egyszer arra ment három királyfi. Mit csináljon szegény asszony. hogy ő sem nyugszik. De elment vele az asszony házába. Megbocsátott az asszonynak a rendfőnöknő. de ha csak egy nap ribizlit nem eszik. és mikor az ellenkezett. Szegény asszony. lakásod pedig ne itt nálam. hogy megmentse a lányát. Az anyja ugyanis már nem tudott több ribizlit venni neki. s volt neki három fia. s egy lépést sem tudtak tovább tenni a lány szépsége láttán. s rászólt: . Megijedt erre a főnöknő. ha holnap sem enne.Énértem vesztek össze. A legöregebbik királyfi rögtön elkezdi. míg az övé nem lesz. Akkorában még szabad volt tárva-nyitva lenni az apácaklastrom ablakának. A legkisebb királyfi meg azt mondja: . mert ott látott ribizlit bőven. nálunk jóllakhat ribizlivel. az apjuk meg elöregedett. odament hozzá.Mit. Ma nem evett. Kikinézett rajta a lány. belehalna.Én nem engedem! Mert az enyém lesz! A három testvér csúnyán összekapott.No. hogy valóban szép. nemcsak szép vagy. és kihozott egy kosár ribizlit. Meglátta kijövet az apácafőnöknő. amíg az a lány nem lesz az ő felesége. Ribike. megpirongatta. elment a klastromkertbe. hogy melyik fiának adja. Ott élt a lány. A lármára a főnöknő is odamegy az ablakhoz: mi történik itt? Ribike meg azt mondja: . te szegény asszony. Az utasok választották szét őket.Mit csinálsz. Volt arrafelé egy özvegyasszony is. meghal. Telt az idő. A középső királyfi is belevág. de jó is akarsz lenni? Hát idehallgass. odaadta a lányát. hogy ő nem nyugszik addig. mert nem akarta elhinni. Beszökött a kertbe. de nem tudta eldönteni. annak meg volt egy lánya. mert mind a három fiát egyformán szerette. te asszony? Azt felelte ijedten a szegény asszony: . ribizli csak a klastromban volt. add oda a lányodat énnekem. Mikor meglátta. hogy még ő kap pirongatást a királytól vagy a királynétól. mert hisz semmiről sem tehetett azt mondta neki: . megbüntette. most is csak a kénytelenség szorított rá! Mert nekem oly gyönyörű lányom van. a királyfiak anyja meghalt. Azt mondta hát nekik az öreg király: 28 . Tüstént elhívta Ribikét az ablaktól. hogy a szegény asszonynak olyan különös lánya van. mert az mással nem élt. mint csak ribizlivel.Ribike Volt egyszer egy király. Szerette volna már letenni a királyságot. Egyszer megbetegedett a lány. Ribike volt a lány neve. hogy annak párja nem találkozik. és egy perc múlva a világ végére jutott. hanem a világ végén legyen! Szegény Ribike azonnal gyíkká változott. így szólt az asszonyhoz: .Soha életemben nem loptam.

A királyfi két bátyja már rég hazament.Jól van. elfáradt nagyon. hátha tudok! Akkor megmondta a királyfi. hogy olyan csoda vásznat hozzanak. az kapja meg a királyságot. Próbálja a király. aztán azt mondja: . Talált ott a világ végén a legkisebb királyfi egy kőhidat.az a kívánsága. hogy csak mondja meg apjuk a három kívánságot. keresztülmegy. először egy is! Akkor elmondta. s így válaszol: . úgysem tudsz te nekem tanácsot adni! Felel szépen a gyíkocska: . A legkisebb ment. de nem tudom.Ez igen. nem tudja az első kívánságát se az apjának megtenni. hogy megszerzik. ment. de nem talált egy madarat sem. fiaim. szekérszám vitték apjuk elé a vásznat: hosszú volt. Hallgatja a beszédet a gyíkocska. tíz éjjel alatt megcsinálták a vásznat. Fogadták a királyfiak mind erősen.Elég lesz. Azt mondja a király: . szövéshez. meglesz-e vagy se akkorának. aranyos hátú gyíkocska. bólint annak: . mit búsul. de a karikagyűrűjén nem tudta keresztülhúzni az apjuk. már vásárolt sok szép vásznat.Édes fiaim. széles volt mind. ő meg csak ment. mit szomorkodik? Megnézi a gyíkocskát a királyfi. Előveszi a zsebéből. hogy azt az első próbát majd a nála öregebb csinálja meg. Azt mondja neki szép csendesen (mert akkorában még tudtak az állatok beszélni). csak ülj itt. amit ő hozott. a két bátyja. Első kívánsága az. és tudom. Egyszer csak odament hozzá ott egy aranyos hátú kis gyíkocska. ment egyre. királyfi. A váron kívül rögtön három utat találtak: két út szép volt. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. ha összehajtja. hárman vagytok. A harmadik út igen göcsörtös volt. egypár perc múlva talán már tudok is a bajodon segíteni! Azzal vissza lement a gyíkocska a kőhíd alá. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén.. A két öregebb hamarosan szép. hogy mitévő legyen. hogy az ő apjának .Királyfiú. azokat kérte segítségre. Jó barátja volt a pókoknak. Azok. oda leült.Mondja csak. amekkorának rendeltem! 29 . mert hogy lám. Tíz nap. hogy amelyik fia meg tudja három kívánságát tenni. gondolva. Bólintott mind a három fiú. az kapja meg a királyságot. Belefért az annak egyik zsebébe.hárman vannak fiúk . A gyíkocska felvitte a királyfinak. Ekkor jött a legkisebb királyfi. Fogtak magukkal mind a hárman sok pénzt. A pókok rögtön hozzáfogtak a fonáshoz. azon ment el a legkisebb királyfi. Egyik a másikban bízott. hogy: . Egyszer csak odaért a világ végére.Mit kérded te. egyik sem derekabb. nagy városba érkezett. a pókok közé. azon ment el a két öregebbik. mint a másik. s búsult erősen. Amelyikőtök meg tudja mind a hármat tenni. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. hogy őneki oly csoda vásznat hozzanak. világgá indultak. Hanem azért én adok nektek három próbát.

A harmadik akaratom pedig az. se kevesebb: száz rőf hosszú. A kis királyfi meg mit látott? Senkit! Még a világ végén is csak egy gyíkocskát! 30 . a legkisebbik ezt is meg tudta tenni.No. de az a hang mindjárt hetedhét országig szállt. Elindul megint a három testvér. A gyíkocska beletette a kutyát egy dióhéjba. hátha tudom! Akkor a királyfi elmondja az apja kívánságát. megmérték a vásznat. mert hisz ők sokfelé jártak. hogy legyen szíves.Most igazán azt hiszem. hogy ezen most megfölözik a testvérjüket. adjon neki egy olyan törpe kiskutyát. Mikor a legkisebb királyfi újra odaért a világ végire. A következő kívánságom. A két idősebb királyfi jót nevetett.Mi kell? Mondja neki szomorúan a királyfi: .Mondd csak. Mondja erre örvendezve az öreg király: . a legkisebbik már itt is megtette a magáét. hogy olyan kiskutya nincs is a világon.Hozatott mindjárt mérnököket.Aranyos hátú gyíkocska. mint a bátyáid? Előveszi a királyfi nagy vidáman az arany dióhéjat. fiam. Könyörgött a törpe királynak. Hogy annak milyen kiskutya kell. hanem csak iparkodj! Iparkodott is haza a királyfi. mintha írósvajjal kenték volna meg a hátát. A két bátyja már rég otthon volt. te is üresen jöttél. Szentül azt hitték.Te. a sikongatása hetedhét országra szóljon. még azért amelyikőtök a legutolsó próbát megteszi. Mondja az öreg király. az lesz a király. No. A két idősebb a jó úton megint a város felé. kinyitja: kiugrik a kiskutya! Egyet sikoltott. aki közületek a legszebb menyasszonyt szerzi meg magának. de ki ne nyisd az úton. . látjátok. Gondolkodik a gyíkocska. fiaim. A törpe király az első miniszterjét adta oda: az volt olyan kutya. fiaim. a világ vége felé. száz rőf széles. aztán így szól: . de aki még a hátralevő két próbát meg tudja tenni. sok szép lányt láttak. vitte föl. azok közül könnyű lesz a legszebbet kiválasztani. azé lesz a királyság. ezt a zsebedbe tedd. nem tudod az én parancsolatomat megtenni. hát éppen se több. mégis. hogy oly kiskutyát hozzatok nekem: egy arany dióhéjba beférjen. hátha tudok segíteni! Azzal a gyíkocska rögtön lement a föld alá. Azzal tértek meg. gyere elő a hívásomra! A gyíkocska előjött.Csak légy itt.No. kár az időt tölteni a keresésével. a legkisebb most is csak a göröngyös úton. az icinpiciny törpe emberekhez. Akkor szépen azt mondta: . azt mondja ott nagy fennszóval: . Az öreg királynak meg olyan jólesett az a sikoltás. Mondta fenn a királyfinak: . ha kiugrik. ahogy meglátja a legkisebb fiát: .Látjátok. hogy arra hagyom az országot. Feleli a gyíkocska: .

hogy amelyőnk a legszebb menyasszonyt hozza. mindenki csak jót kívánt neki: éljen boldogul! 31 . most tied leszek halálos holtig! Nem is tudja a királyfi. vagyis jól behunyta a szemét.Most igazán elhiszem.Én vagyok. hova álljon: . s azt mondja: . hogy a próba eldőljön. maga se tudva. Mondja nevetve az a gyönyörű szép lány: . királyfi. hogy a gyíkocska mennyire elszontyolodott. Elpirult az aranyos hátú gyíkocska. aki kinézett a klastrom ablakán! Aki miatt te veszekedést tettél! Ribike! Ámul a királyfi. ez érdemli a királyságot! Azok nem is haragudtak rá.Most az a kívánsága az apámnak. mert hát az aranyos hátú gyíkocska a szép menyasszonyt nem tudja csak úgy a föld alól kivenni. az lesz a király. csak vágj engem oda a kőhídhoz! A királyfi váltig ellenkezett. és úgy vágta a gyíkocskát oda a kőhídhoz. De erősködik a gyíkocska: . Azt mondta a két idősebbnek: . de Ribike csak mondja tovább: .El is szomorodott erősen a kis királyfi. bekumta. rám ismersz-e? Feleli a királyfi. Csak rá vártak. hogy az mind aranyos almává vált. szomorúan leült a kőhídra. de amikor látta. Azt mondja az a szép lány: .No. és vágj ehhez a kőhídhoz! Feleli megrökönyödve a kis királyfi: .Ne haragudjatok rá. az öreg király a kertben éppen krumplit rakott. hisz a legnagyobb hálaadással kell lennem irántad. Hát erre mit lát? Egy gyönyörű szép fehérnépet a gyíkocska helyett. De mégis elment hozzá. de nem tudom. úgy vitte haza. A bátyái már otthon voltak.No.hát azonnal határozott. Mikor meglátta a legkisebbik fia menyasszonyát .Azt már csak nem teszem.Egy kicsikét vélekszem. de olyat. Jött a gyíkocska. hogyan karolja.Hátha tudok! Mondja erre a királyfi: .Mondom.Csak fogj meg engem. hogy az-e. Mikor a kis királyfi hazaért. vittek már menyasszonyt. hogy nem tudsz a bajomon segíteni! Feleli szép csendesen a gyíkocska: . Mondja neki a királyfi: .

s rámásolja azt az ákombákomot. elment ahhoz a doktorhoz. hogy véletlenül akkorát ütött a csizmadia fejére.mondta a csizmadia. Az együgyű csizmadia közben jól körülnézett. amiről csak gondolni lehet. hogy „Recept”. rárajzolja. ahogy tudta.Öt forintot. hogy levegye-e a kucsmáját. mégpedig olyan doktor. A kapu mellett tábla. hogy a feleségem nagyon beteg. A szobában meg sok a könyv. Egyszer a felesége nagyon beteg lett. az a maga együgyűségében kucsmában akart bemenni a doktor elé. meg deák nyelven valami. Kívülről is megmérte a doktor házát.így hitte. Aztán elment a patikába. de azért jó mesterember volt. Próbált a csizmadia ott a falun mindenféle ráolvasást. Ahogy így áll. Fog egy darab papirost a csizmadia. a recept.Akkor mutassa! Megmutatja az ember a cédulát. hogy miért is doktor ez a doktor.Nem adná el kéz alatt? . mégpedig ő egyedül. sok papír van az asztalon. Mikor a csizmadiára került a sor. Azt hitte. Azt sem tudta. azt jelenti.A felesége a beteg? Akkor miért nem ő jött ide? . Így jutott be az együgyű csizmadia az orvoshoz. de a felesége csak nem gyógyult meg. hogy ez az orvos mindent meg tud gyógyítani. Látta. Kérdi tőle a doktor: . nem vitte a feleségét. Ezt mind jól megjegyezte magának. kiváltani az orvosságot. mert azt sem tudta. hogy van doktor is. Megkérdi az együgyű csizmadia az embert.mondja az ember. a feje fájt. rajta csupa ákombákom. a váróteremben kellett állni sokat. aki mindent meg tud gyógyítani. kezében egy papír. annak üssön egyet a fejére . hogy az orvos megvizsgálja a beteget. 32 . . mit fizetett érte.Ezt nem lehet eladni . mert hát ő kapott egyet. Egy embere meg az ajtóban áll. .Mert én jól tudok járni . . szegény csizmadia. A doktornál sokan voltak. de úgy. Abban az időben vidéken még nemigen voltak doktorok. Szegény feje erősen habókás volt. Az együgyű csizmadia csak hallomásból tudta. hogy valaki kucsmában akar a doktor elé állni. gyógyítsa meg! Hogy egy recept? . hogy aki bemegy. . és mi az az egész doktorság.Doktor úr. jön ki a doktortól egy ember. Az ajtóban álló ember csak az utolsó pillanatban vette észre. az a baj.Mert beteg! Nehezen jár! . hogy a doktor fogasán van egy magas.Adja csak ide nekem a receptét! A doktor azonban így nem akart receptet adni. ezért nagy hirtelen az együgyű csizmadia fejéhez kapott. hogy annak leperdült a kucsmája. valahol a fővárosban. rajta a doktor neve.Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Volt egyszer egy együgyű. Elment hát a fővárosba.Mi a baj? . itt ez a szokás. Elküldte az együgyű csizmadiát. hegyes kalap. csupán azért.S maga jött el helyette? Miért? .

Erre bement az ajtós. hogy egy szegény csizmadia szeretne a királlyal beszélni. Betette a csizmát a tarisznyába. mi az orvosi mesterség. ha az ajándéknak a felét nekem adod. azt mondta: . venne receptnek való cédulákat. S máris azon törte a fejét. mindent. Mikor a csizmadia hazaért. hogy ő ez meg ez a csizmadia.No . s mivel pedig ő jó mesterember.azt mondja a kapus -. s elindult egyenest a királyhoz.Te lennél doktor?! Még írni se tudsz! El tudod gondolni. Azt mondta: .a kapusnak ígérte a felét az ajándéknak. beléphetett.No . . jól megnézte. a tarisznyát a vállára vetette. ha a csizmát fölkínálja a királynak.Mit akarsz velem. az olyan olvashatatlan receptekre abból szokott mérni. mindjárt nagyon megszerette. mint a csizmadiaság. De hogyan szerezzen pénzt? Nekifogott. mit akar a királynál. Jutalmat remél érte. meg hogy csinált egy pár gyönyörű csizmát ajándékba a királynak. de volt neki egy üveg ecetes vize. Mindjárt kimerítem. úgyhogy nagyon szép csizmát csinált. . Mikor odaért a király ajtajához. ott meg egy másik ajtónálló tartotta fenn. én jól megnéztem. s azt mondta: . . ha az ajándék felét nekem adod! Szegény együgyű csizmadia. jobban ereszt.Beengedlek. A csizmadia mit tehetett . De csak úgy. a király majd jól megfizeti az ajándékot. Aztán kinyitották előtte az ajtót. s így jól is tudja. Mikor a palota elé. adott a feleségének az orvosságból. mit csináljon. hogy én is doktor leszek! A felesége eszesebb volt valamivel az együgyű csizmadiánál. Tudd meg.mondja a feleségének az együgyű csizmadia -. Mert ha pénze lenne. Jó foglalkozás az.Felséges uram! Egy pár csizmát hoztam magának ajándékba. ami kell. széket. olyan szép volt. beengedlek. összeszidta az emberét nagy mérgesen. De a csizmadia azt mondja a királynak: 33 . te szegény ember? . hát a kapus nem engedte be. Gondolta. hanem megkérdezte. amíg doktorok lesznek! Hajaj! De a csizmadia azt felelte. Elvette a király a csizmákat. Az meg is gyógyult attól már másnapra. hogy mit visz. mi az a doktorság. úgy illett rá. felpróbálta. látod.A patikus nem tudta elolvasni az irkafirkát. hogy elég pénze legyen az orvosi mesterség megkezdéséhez. alaposan. könyvet.kérdezte a király. bejelentette. . hogy az is csak mesterség. odaígérte a második felét is az ajándéknak. Elővette a csizmadia a csizmát. használt az orvosság! Tudod. mi az ára egy ilyen receptnek? Öt forint! Nálunk úgysincsen doktor. a pénzzel a városban kibérelne egy házat. meg ceruzát. Az együgyű csizmadia megmondta. Összeszedte minden tudását. megszelídült.Ez csizma! Megér ez nekem egy tál aranyat is. a kapuhoz ért. hogy mit is akar azzal a csizmával. mit tehetett. megvenné azt az orvosnál látott hegyes kalapot. Az se akarta beengedni! De amikor kitudta. csinált egy pár csizmát. meg asztalt. mennyit tanulhatnak azok a doktorok.

aki mindent tud! Gondolja magában a szegény kocsis.. persze nem tudták elolvasni. az is megkapta a részét. annak üssön a fejére. Egyszer egy éjjel ellopták a tolvajok a legszebb két lovát. . Így jó szerencséje volt a doktornak. A szolgák lekapták a kapunállót. másik nap kereste. Otthon elment a legközelebbi városba. hogy vigyék a patikába. mi baj van? . inkább minden beteget megkérdeztek. kiíratta a házra. . Egyszer. meglátta azt a feliratot. Az a híre támadt s terjedt aztán mind erősebben. Látta.A baj. kimérték neki becsületesen a száz vessző felét. De hát a kívánság . aki nem gyógyult meg. mint már ilyen nagy helyen szokás. hivatták be az ajtónállót. Keresték mindenfelé. egy hegyes kalapot. Odafogadott az ajtajához egy jó erős embert.Már hogyne akarnám! . Egyszóval az együgyű csizmadiából mindentudó híresség lett. hanem nagy búsan csak benn sétált a városban. Alig ért ez ki. Odavitte a feleségét. A városban volt egy patika. amit ők gondoltak.kérdezte a csizmadia. s ahányan isznak belőle. egy gróf. Így járt az ajtónálló is: az is vállalta. így akart csinálni ő is. cédulákat. . de sehogy sem akadt a lovak nyomára. hogy majd elszédült tőle. amint ment. hogy ha három nap alatt meg nem találja a lovakat. alá-fel az utcán.felelte a kapunálló. az én nagy bajom az . hogy itt olyan doktor lakik. kibérelt egy házat.Adjátok ki neki . hogy itt olyan doktor lakik. nekem úgyis a fejemet veszik. Harmadik nap már nem is ment ki a boldogtalan kocsis a mezőre keresni. Az sem volt éppen semmi neki. Volt a városban egy nagy úr. . ott két fiatal legény árulta az orvosságot. mind megjavulnak. Amikor bement. s úgy adtak orvosságot. hogy igazán mindentudó. virrasztástól. hogy aki majd bemegy hozzá. Mindenkivel fizettetett öt forintot. Csodálkozott ezen a király. .kérdi a doktor. bemegyek ehhez is. csináltassák meg. mert az első ötven vessző annak jár. s azt mondta neki nagy mérgesen. aki nagyon szerette a szép lovakat. Jött a kapunálló. hogy két tál aranyat adott neki. Akkor előhívatta a gróf a kocsisát. A királynak annyira megtetszett ez a nem is olyan együgyű csizmadia. vett egy asztalt. Hanem méressen ki nekem inkább száz szál vesszőt a hátamra. volt. talán ez tud valamit a lovakról. Akadt is betege hamarosan! A csizmadia csak írta a receptekre az ákombákomot.mondta nevetve a király. akkora ütést kapott. De szégyellték a doktornak visszaküldeni. széket. Amikor behozták a vesszőket meg a derest. aki meggyógyult. Azzal a csizmadia haza is indult. ceruzát. hogy milyen szomorú a szegény kocsis.No. elvesztettem a lovakat! 34 . Úgy volt vele is.mondja -. akkor törvény elé állítja s fejét véteti! Járt a szegény kocsis mindenfelé. ahogy arra az ő receptjére emlékezett. volt.Felséges uram! Nem kell nekem a tál arany. Mondta a betegeknek. Ezek nézték-nézték a csizmadia receptjét. de sehol sem találták meg. megpróbálom. hogy hívják be a kapunállót is. Mentek a betegek. állnia kellett a váróteremben egy fél óráig. hogy mije fáj. könyveket. egyik nap.kívánság! Küldött a vesszőkért meg a vesszőző padért.Akarod a fele ajándékot? . Alig állt a lábán a sok járástól. Amikor pedig belépett az orvoshoz az ajtón. azt mondotta a csizmadia. mint általában a beteg. aki mindent meg tud gyógyítani.

leültek az asztalhoz. hogy miképpen történt. mindjárt kihozlak benneteket. a csizmadiának mindenben szerencséje volt. adok is rögvest egy receptet. Elmondták neki. Vegye hát elő a mindentudó ember minden eszét és minden szerszámját. Bevett még egy kis ébresztő port. az ő lovai nyerítettek! Erre ő is nyerített egyet. Ott a patikusok látták. hogy a király udvarában történt baj. mint híres-neves nagy embert.Várjatok. de hát menni kellett. visszanyerítettek neki. hogy itt a városban dől le s alszik el. Ment hát a város szélére. A királylánynak elveszett a drága aranygyűrűje. hogy a kocsis alighogy áll a lábán a nagy álmosságtól.mondja a csodadoktor a feleségének. készülj a halálra! Mit mondhatott a szegény csodadoktor? Azt mondta: . ettől a szaglása is olyan éles lett. hogy azért. lefeküdt. utoljára legyen együtt vele. akár a kutyáé.mondja a csizmadia oda se figyelve -. Így telt-múlt az idő. Kérdezte. aztán idd meg az orvosságot. Mikor megérkezett az asszony.Én mindent tudok . Amíg egyszer csak országos baj nem támadt! Udvari emberek jöttek hozzá. . hiszen úgyis karóba kerül a feje. virágot szórtak az útjába. ha már meg kell halnia. Azt persze nem tudták. Az első szakács aközben bevitte az ételt. Már a szerencséjében sem bízott. A gróf is örvendezett. hogy találta meg a lovakat. Szag után megtalálta a lovakat. hogy az az első a három szakács közül. Félt. Külön szakács szolgáljon ki! Pedig dehogy hitte. De azért egy darabig azután is álmos volt nagyon. látod. hogy még az a szégyen éri. Úgy számított magában. De csak nem jött álom a szemére. hogy ezen a három napon legalább jól él. De ebben sem bízhatunk . s elment a patikába. No.Holnap reggel elveszik a fejemet is.Meg én. nem akart menni. ez az első. hogy milyen nagy okos doktor van a városban. erre már kezdett múlni a kocsis baja. Szegény csodadoktor már az emberek butaságában sem bízott.No. nagy örömmel. Kérdezte a király tőle: . úgy fogadták. éppen amikor menyasszonynak öltöztették. Harmadnapra még a feleségét is elhozatta. Menj vele a patikába. Hát adtak neki jó ébresztő port. várták az utolsó vacsorát.Mindentudó vagy? Meg tudod-e találni a gyűrűt? Ha nem. és beszélgettek. A szegény csizmadia megijedt. a csodadoktor csizmadiához. Éppen hogy elért az egyik pincéig. mégpedig nagy. baj-bánat nélkül haza a gazdájához. aludni akart. mert ettől minden baj elmúlik! Nem nagyon hitte a szegény kocsis. hogy megtalálhatja azt a gyűrűt. s mindenféle ételt-italt. Ettől mindjárt elmúlik a te bajod. A király palotája előtt muzsikával álltak elébe. Egyszerre csak valahol az éjszakai nagy csendben nyerítést hall! Az ébresztő por úgy megélesítette a hallását.legalábbis megpróbálom! Adasson nekem külön szobát három napra. de csak megfizetett mindent. Még ajándékot is küldött a csizmadiának. csak még egy kis orvosságot veszek be. és jöjjön azonnal a király elé. Talán maga tud valamit segíteni? . Kiáltott a lovainak: . 35 . Úgy gondolta. Csodálkozott a gróf. A lovai is megismerték a hangját. lovaim. A kocsis mindent elmondott neki. Azt mindjárt be is vette a kocsis. felséges királyom . mert már nagyon sokat járt s virrasztott. Aztán már hajtotta is őket vidáman. hogy rögtön megismerte. mert tudta. hogy ott elhagyott pincék vannak. Éjszaka lett.

. az egész mesterségtől. Mikor javában ég a ház. De a főszakács mindig ott állt a doktor mellett. hogy jaj. Utána aztán visszament az ember a csizmadia mesterséghez. Ezt mondta: . Azután mindjárt azon gondolkodott. látod. úgy is tettek. Fogjátok meg rögtön! Most már aztán hamar előkerült a gyűrű. Ebben sem bízhatunk . A király meg egy hintót adott neki ajándékba. akkor te mindenki szeme láttára be akarsz majd ugrani a tűzbe.vagy a halál. ez a pulyka a tolvaj. hogy végük van. 36 . Örült a szegény csizmadia. Erre a szakács rögtön térdre esett előtte. így szólt: . Legutoljára vitték a pulykákat. de jól vigyázzon. Megörült erre a csodadoktor nagyon. Azt mondja a doktor: . mi loptuk el! Kegyelem szegény fejünknek! Mind a hárman adunk még egy-egy erszény aranyat is. Mindjárt ment a másik két szakácshoz. hogy melyik pulykában van a gyűrű. A felesége okosabb volt nála. a gyűrűt nyelesse le vele. mindentudó csodadoktor úr. Azt mondta a főszakácsnak. feleségem. A másik szakács már be sem akart menni a szobába! De hát muszáj volt neki.Mikor hazaérünk. Csodálkozott is mindenki a csodadoktor nagy tudásán. ez meg a második. ember. odaég minden tudós könyved. mindent. feleségem. amiben lakunk.Álljanak elébem mind a vendégek: asszony. kitalálta: . Hogy azon menjen haza. ez a harmadik. fogjon meg egy pulykát. melyik pulykával csinálta.No. . el ne tévessze. Alig talált ki a szobából. receptektől. Vezessék ide az állatokat! Odavittek elébe minden állatot. A harmadik. elővette a gyűrűt. Hazaértek. Nem volt más választás. meggyújtjuk a házat. Reggel muzsika szólott a doktor ajtajánál. nézzétek . De a csizmadia csodadoktor nagyon kevélyen állott a királyi ház népe elé. vagy a gyűrű . De én majd nem engedem.Felséges uram. minden! Mikor mind ott voltak.mondta a csodadoktor. hogyan szabaduljon meg a doktorságtól. De itt embernél nincs a gyűrű.No. . De ekkorra már a hóhér is felkészült. hogy így elvihette az irháját. ami csak volt a király udvarában. mentsen meg bennünket! Itt a gyűrű.De a szakács rögtön elkezdett ám reszketni. Hányták rá a virágot. A második szakács még a falnál is fehérebb lett. S megsúgta neki.kiáltott a doktor. S máig is csinálja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb csizmákat. De hát muszáj volt bevinni az ételt. hogy mit mondott a csodadoktor. így aztán megszabadulunk az átkos papíroktól. s azt mondta: . s kegyelmet adott. a gyűrűt keresem. elmondta nekik.No. Ebben sem bízhatunk.Jaj. szakács már tudta. nézd.Felséges uram. kérdezte a feleségét is.

És adjon három pár vasbocskort és egy hétre való eleséget. ellopták a fakót. Egyszer felébredtem.Felséges királyom.Csináltasson a király először is három vaskapcsot. az országa minden tájában.nevetett a király. mert nem te ültetted el a káposztát. azon a napon. levette. haj. de a fára fölmászni egyik sem tudott. hogy legyen bárki. amikor ez készen lett. hol nem volt. és ő ennek a gyümölcséből eszik. hogy a fát körülérje. míg meg nem engedte. Akkor megijedtem. ha meg nem sérteném a szavaimmal. most mondd: mit akarsz? Mivel akarsz a fára fölmenni? Amit kérsz. hetedhét országon is túl volt. föl lehessen menni. mert ez kilyukadt. Egyszer rám kiáltott egy öregasszony: . Azt mondta magában: 37 . mogyoró majd beszaggatta a fejem. hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt. de el is lopták róla. azt mondta a király: . mint egy létrán. te akarsz fölmenni!? Eredj csak a dolgod után! De a kanász nem hagyott nyugtot a királynak. mindent megadok. fölültem a hátára. Vágta a lábát a vas. ahova egy gróf. Azt mondta neki a király: . Volt a világon egy király. én fölmegyek. és kiszaladtam az erdőbe. ha megengedné. Kapta magát. éjfélre megérett. hegyről meg a fára.Hadd menjen vissza a gazdámhoz! Mikor lepuffant a bocskor. és azon. hogy már nem is látták. egy herceg nem tud felmenni. hogy az egyik bocskor lyukas. Így János. leeresztette a földre. ha gróf. és hozok almát a fáról. három nap. Mikor a fiú a fának a hetedik ágára ért. Volt is jelentkező sok. fölnyergeltem egy fakót. Úgy megráztam a fát. Azt mondta János: . Azon a napon ő olyan magasra mászott. ami egy embernek elég. hogy az eper. elindult fölmászni a fára. retket. fiú. Észrevette egy reggelen ő is és a király is. olyat. amelyiken bátran mehetett. János: . két nap.Haj. Kihirdette tehát az országban. ha ezt megszerzi. annak volt egy Jancsi nevű kanásza.halála után az egészet.Mit akarsz. szegény vagy gazdag. Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát. annak adja a lányát és a fele királyságát . Mindaddig járt a nyakára. talált ott egy lépcsőt. jól ettem. . te taknyos? . a gyerek még él. de már kicserélte a bocskorát. Fölszaladtam egy hegyre. hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt. te gyerek Ne gázold el a répát. De az olyan fa volt: reggel virágzott. .Az égigérő fa Hol volt. Mászott már egy nap.No. .No. akkor rögtön meggyógyul. Azt mondja a királynak az ő kis kanásza. a fakót a fejem alá tettem. és azt jósolta neki egy öregasszony. szilva. délben már almája volt. Jól ittam. Mert ő már több mint hét éve beteg. ha báró. azé lesz a királylány.Te akarsz. amikor észrevette.

csak tüzet kell rakni. mert most már nincs rá tovább szükségem.Jókor jöttél. Kapott jó ebédet. És a bocskor is úgy megöregedett. Mikor leeresztette a fáról a baltát. ott is maradt. hogy el is jegyezték egymást a királykisasszonnyal. és főzd meg az ebédet! Ott van elkészítve minden. hogy kitakarítja azt a szobát is. hogy ő rendbe tesz mindent. Meg is alkudtak. tesz ő helyette másikat. Azt mondja a királykisasszony: . és szorgalommal mindent megcsinál. Gondolta. Itt van tizenegy szobának a kulcsa. Addig-addig haladtak. A szüleim meghaltak. a szoba ajtaja kinyílott. Mondjad. hogy mi lehet a tizenkettedik szobában. 38 . azt fizetek. De most nem hagyott neki békét a kíváncsiság. látja. második. mi lehet abban a szobában. . Nálam itt maradhatsz. csak a tizenkettedik szobába bemenned nem szabad. hogy mire a balta leért a földre. Az már úgyis régen volt kitisztítva. hogy minden pillanatban várja a gyerek jelzését. ahova még a hazádbeli madár sem jár? Azt mondja János: . Amint a söprűt félredobta a helyéről. De az őr. Mégis megnézi. Olyan szépet még ő életében sohasem látott. hogy eldobja ezt a rossz söprűt. A fiú megígérte.. tizenegyedik szobán is. Meglátott a sarokban egy rossz söprűt. De az ajtó rögtön becsukódott utána. A két lábán ötven-ötven mázsás vasgolyó lóg. avval a szándékkal. hogy megsegített. Mikor a kisasszony elment a templomba. Etelka a nevem. harmadik.Én. És a kis baltámat is. Mindegyiket takarítsd ki tisztességgel. De a tizenkettedik szobának kulcsát ne keresd. hogy ott egy óriási hétfejű sárkány van kiszögezve a falra. és két óriási malomkő közé van a szakálla szorítva. ameddig akarsz. A gyerek elvégzett mindent. hadd lássa. de még csak halvány ibolya se lehetett amellett.Királykisasszony vagyok. mert én úgyis magam vagyok. és neki azt rögtön jelentse. minek ez itt. A két szárnya két óriási szöggel kiszögezve. Egy gyönyörű szép lányt lelt ott. fiú. árván maradtam. mire az udvarba ért. Hát én csak így tisztelem.Adjon isten jó napot. fenséges királykisasszony. Amit kérsz. akit a király kirendelt a fa alá. Egy nagy kastélyban találta magát. csak árva. kirohadt a nyele. hogy kerülsz te ide. megismerte. Leeresztem neki mind a két pár bocskort. A király lánya is szép volt. szolgálatot keresek. hogy még életben vagyok. Belépett a szobába. A fiú most nem gondolt a királlyal többet.Köszönöm a királynak. együtt ebédelt a királykisasszonnyal. megkereste a tizenkettedik szoba kulcsát.Én most elmegyek a templomba. Egyik nap azt mondja a királykisasszony: . Végigment az első. Amint szétnéz a szobában. királykisasszonynak vagy minek. gondja sem volt arra. Odaköszön hozzá: . Így mind a három pár bocskor kilyukadt a hetedik napra. fenséges kisasszony! Nem tudom. hogy alig ismerték meg. amikorra ő a fa koronáját elérte. minek szólítsam. Egy jó cselédet fölfogadnék bármely pillanatban. ha bármit ejt is le. akkor már olyan magasan volt.

Eljött a vasárnap. Öntsd az egyik felét az egyik szélső számba. Öntsd a szélső számba a felét. Nagyon szomjazom rá. ahogyan a sárkány mondta. a szép Etelka. Aki közeli hozzátartozójuk volt.Köszönöm. fiú . ahogyan a másikat megcsináltad. Az útról visszakiáltotta: . Zárva volt. hogy rögtön visszajössz. adok egy országot. mert amikor kijövünk az esküvőről. tovább intézni a dolgait. dehát most még egyre kérlek mindkettőnk szabadságáért. Összehívták a közeli rokonságot. a tizenkettedik szobába be ne menj. hogy ezidáig megszabadítottál. megmondtam. Volt három táltoslova. mert . adok még egy országot. felét ide. itt van az a kis szekrény. Ezt is megtette János. hátha mégis nyitva van. Különben nem is kell kimenned. mert már két vödör vizet megivott. az ajtó zárva van. .mondja neki a sárkány -.Jaj. Arra kérlek.azt mondja . hogy ebből a szobából ki tudjunk kerülni. fiam! Arra kérlek. de nem volt senki. a sárkány engem elvisz. hogy miért is nem hallgatott leendő feleségére? Megvoltak otthon egy hétig. A sárkány ígért neked három országot. .mondja a sárkány -. mit csináltál? Lám. de annak semmi hasznát nem veszed. tele friss vízzel. .János. a sárkánynak a szakálla a malomkő alól kiszabadult. az esküvő napja.hét fejem van. Megpróbálja az ajtót. mert észrevették. mint a másik. édesem.azt mondja a sárkány. a másik felét a másik számba. 39 . bedobta a sárkány szájába. . Amikor ez megtörtént. Hiába vagyunk jegyesek. Bementek a szobába. Amint csak belép a szobába. hogy a gazdájukat becsapták. meg is kapod a három országot. Tedd azt a legközépső számba! Megtalálta János az almát. De úgy menj ki az ajtón. Ez idő alatt hazajött a királykisasszony. egyikünk sem tud kimenni.Jó. elkísérte őket a templomba. a két szélső köztibe öntsd.Most még .Arra kérlek még . egymás nyakába borultak. és a két lábáról a két vasgolyó leesett. felét oda. Ott van a sarokban három vödör. Az ajtó rögtön kinyílt. hozzál nekem egy vödör vizet. János sírva fakadt. a másik szélső számba a másik felét. most már késő.Köszönöm. Hogy miért is tudott ő olyan balga lenni.Most kapsz egy országot. De bizony az csak úgy volt. hogy jöttél. a középső fiókjában van egy kis alma. Mert próbáld meg. és sírtak mind a ketten. mert másként olyant lehelek rád. A sárkány megrázkódott és elrepült. hogy mindjárt megfúlsz. mert azt az én visszaszerzésemért három úton elveszik. aki ideadja. Nem tudott kimenni. fiam . mindjárt azt kérdezi: . János bele is öntötte. .Megszólal a sárkány: . Ha ő azt tudta volna! Sose csinálta volna! . Nem hiszi János.add ide a harmadik vödör vizet is! Azt a középső fejembe. Az egyik jobban nyerített már. még add ide a másik vödör vizet is. Most már nem sokáig leszünk együtt.Majd még találkozunk! A fiú kiment.

a földre .Három országot adtam.Van-e egy kis idő. országról országra. szomorkodott. de sehol nyomát nem látják. A násznéppel hazament. hol. Megy ki a kúthoz. véres ruhával van tele. ihatok-e. Teknő van a kezében. meg bánatukban is. hogy viszik a gazdasszonyát. nagy vihar keletkezett.Fölülök én a lovadra .Ehetek-e. De hazahozni nem fogod többet. .Mikor a misének vége volt.Van . még ha az életébe kerül is.Ne töltsük az időt. és menjünk! . abban a pillanatban a sárkány Jánostól elragadta a feleségét. elvitték a gazdasszonyotokat. megcsókolták egymást. Ahogy a sárkánynak a lova észrevette. rögtön elkezdett rúgni.mondja a ló. . Csak nyergelj föl! Tegyél enni-. szép patak előtted.Viszik a feleségedet! Azt kérdi a sárkány: . megehetek-e? . mezőn keresztül. Búslakodott. . Hát János felesége volt. Azon nyomban hazajött a sárkány. Fölült a lova hátára. és menjünk. merre lehet. mert úgyis utolérjük. mert a lova táltos volt. ülj föl a lovamra. Ráförmedt a lovára szigorúan: . Azonnal egymás nyakába borultak. édes gazdám. mert a sárkány minden pillanatban itt lehet. erdőkön. de úgyis tudom. mit cselekedjék. hogy egy kicsit kipihenhessem magam a lovammal együtt? . Nézd meg. mert annak a lova még a tiédnél is jobb. mosni. Azt mondja a fiú: .Látok ott egy kis házikót. szép zab előtted. Azt kérdi a fiú: . Fölült a lovára. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted.Nézz csak.Kutya egye májadat. hiába is akarod! János sírva fakadt. mi bajod még? . Azt kiáltotta neki vissza: .Ne törődj vele! Csak ülj fel. egy zsák diót megtörhetek-e.egy kicsi. Rögtön leszálltak.Édes lovacskáim. de a menyasszony nincs. egy asszony ül az ajtaja előtt. hogy feleúton utolér. síkon. mert haza akarta őt hozni. Amint a templomajtón kiléptek. fiam. nem ő-e az. édes gazdám. mert visszahozzuk. . 40 . és útnak indultak hazafelé. kapálni és nyeríteni. meg neked is a nyeregkápára! Azzal másnap fölnyergelt.Ne gondolj vele. és sírtak örömükben is. Merre menjen ő most feleségét megkeresni. Ott panaszkodik a lovainak: . Nagy búsan bemegy az istállóba. és elrepült.azt mondja . repülnek hegyen-völgyön át.Még azt is megteheted. az esküvő megtörtént. hogy mit csináljon. háromszor eljöhetsz a feleségedet meglátogatni. Csomagolj.mondja az -. innivalót nekem is. Mennek.

hol a földön. de hát hasztalan. ihatok-e. kedves feleségem. Az asszony újra csak véres ruhát mosott a kútnál. máris indulunk. De nem volt neki nyugta. amit még nem csináltunk. jobban kitart. gazdám. most már két ország oda van! Már közel voltak a határhoz. édes feleségem . Elindultak olyan sebességgel. hacsak lehet. . egy zsák diót megtörhetek-e. Azt mondta a fiúnak: . Evett-ivott gyorsan a sárkány. egy ország oda van.Gyere. S elvette Etelkát. s nyerít. Másnap reggel korán.feleli a ló -. Megtalálták megint a házat.azt mondja -. addig nem! Felugrottak a ló hátára. holló vájja ki a szemed! Szép széna előtted. Hamarosan utolérte a fiút. .Mindent tehetsz egy keveset. de úgyis tudom. elindultak az útra. Ráförmed nagy haragosan: . és egy mázsa dohányt elpipált. Nyomban rúg-kapál a sárkány lova. . mert a nénje jól megmagyarázta. János búslakodik: mit csináljon most? Azt mondja a lova: .mondja neki -. a legfiatalabb lóért. Megint elröpült János haza. Jön a sárkány nagy haraggal haza.Élet vagy halál. de most olyan utat próbálunk. erősebb. Mert három testvér volt ez a három ló. Utána felpattant a lovára. Nyomban tombol a sárkánynak a lova. amíg az inam bírja. .Felülök. most elrepülök haza. Ülj a lovamra.Viszik a feleséged! . a harmadik. hogy sírva mos a kútnál. hol a levegőben.Elmehetünk . Az fiatalabb.Édes gazdám. Úgy is tett János. Nem értek át. megehetem-e. Elindultak. hogy hiába.Kutya egye meg a májad. és még rá egyet alhatok-e? . aztán felpattant a lovára. Alig várta a hajnalt. és felülsz a húgomra. 41 . Azt mondja a lova: . hogy még aznap délben oda is értek a sárkányhoz. egy zsák diót megtört. alig pitymallott a hajnal. szép patak előtted. ismét útra kelt.mondja az asszony -. Kivette az asszonyt János öléből. és utánuk eredt. mert megint csak utolér a sárkány.Ehetek-e. Egypár órai repülés után utolérte őket. eljöttem harmadszor is érted! Ülj fel a lovamra! . A ló az utat jól ismerte. János .A sárkány nyugodtan evett-ivott. repülnek. el is indultak hazafelé. csak repülnek. hiába! Fel is ültek. és azonnal megfordultak hazafelé.No.Na. visszajöttem érted. szép zab előtted. Meglátta János a feleségét.János fiam. Jön a sárkány nagy széllel-lobbal. Talán azon sikerül. mi bajod még? .Édes gazdasszonyom . de úgyis tudom. mint én. mert azért utolérjük. szépen elment haza. utánuk eredt. .

Ha még egyszer eljössz. Azt mondja a fiúnak a lova: . mert most vagy meghalunk. Azzal a sárkány hozzáfogott evéshez. Mondtam. ha meghalok is. Azt mondja az úton a lova: .Mit?! . szép zab előtted. Élet vagy halál.mondja a fiú -.Megeheted. ihatok-e. de visszamegyünk még egyszer szerencsét próbálni. ha meghalunk is.Na. nyomban tombol megint a sárkány lova.Nem bánom. A fiú azonban akkorra már ismét odaért. De ezek már közeledtek az utolsó ország széléhez. akkor már nem lett volna a sárkánynak hatalma. ülj föl még egyszer a lovamra! Nem bánom. hogy utánuk menjen. és elrepült vele vissza. iváshoz. 42 . és még egyet alhatok-e? . letette az asszonyt.azt mondja. nyomban a lovára pattant. szép patak folyik előtted. és elment vissza a vendégeihez. . egy zsák diót megtörhetek-e. és menjünk! Azzal felült a lovára. Könyörgött a feleségének: . mi bajod még? . Az utolsó ország határának közelében fogta őket el. Elvette az asszonyt. vagy hazaérünk. mert a sárkánynak tizenkét országa van. de akkor nem fáj a szíved utánam. Alighogy elindultak. most már mind a három ország lejárt. De mi az: hét szájnak egy zsák diót megtörni. most kapaszkodj meg. és nyomban megfordult hazafelé. hogy a halálba megy. hogy ne tegye..Nem bánom. ha meghalok is.Miért nem hagysz nyugton a vendégeim között? Nem hagysz békével soha! Kutya egye a májadat. édes lovam . az utolsó ország felé közelednek már! Megharagudott erre a sárkány. Jön újra a sárkány nagy mérgesen. szép zab előtted. csak ülj fel. és utánuk eredt.Ehetek-e. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted.Viszik a feleségedet! . .Ne sokat beszélj..Édes gazdám.Viszik a feleségedet! Azt mondja a sárkány: . Már csak pár méter választotta el őket a szabad országtól.Kutya egye májadat. mi bajod még? Miért nem hagysz engem békében? Azt mondja a lova: . szép patak előtted. mert úgyis tudja. ha mindjárt meghalok is. egy percet szunnyadni?! Rögtön felpattant a lovára. és utánuk eredt. . János fiam. . mert még van időnk. . megenni. egy zsák diót megtörhetek-e.Édes gazdám. háromszor eltűröm. megehetem-e?.Már megint el mert érte jönni?! Ehetek-e ihatok-e. hogy eljöjj a feleségedért. de az asszonynak haza kell jönnie! Alighogy a sárkány hazaért. . az életedbe kerül. Az utolsó ország árokpartján fogta el őket. megehetem-e. Az asszony könyörgött..Kedves feleségem.

a hátamon. abba a zsákba tegye bele. jön egy kocsi. aki ezt az élesztőfüvet nekem ajándékozta. mint volt. egyszer már fölébredtem. hogy téged újra talpra állíthassalak.Hogy mertél a lovára ülni. Búslakodott. Vagy menjünk elébb haza? 43 . hát meg akarom vele gyógyítani.a zsákban. mikor megparancsoltam. hogy még egyszer elő se hozd őt? Azzal nekimegy Jánosnak.Add nekem egy kicsit! Van nekem egy jó gazdám. és mondd a többinek. te kis kígyócska? Azt mondja a kígyó: . . Jánosnak a lova búsan ballagott haza.Élesztőfüvet. hogy háromszor megkegyelmezek.azt mondja -. Amikor készen volt. De negyedszer már nem. Hadd gyógyítsam meg előbb azt! . . így jár az. és a húst belőle kiszórta. hogy utánam többet soha senki se jöjjön! Evvel a sárkány fölkapta az asszonyt a lovára. meglátott egy kis kígyót. Azt kérdi tőle: . Elkezdte az orrával olyan emberformára igazítani. . Hogy lehetne ebből még egyszer embert faragni? Amint ballag a gyalogúton. de jót aludtam! . Itt van . . majd gyengéden megrúgta. Volt a lova hátán egy zsák. kösse a lova hátára.Mit viszel. . a hátáról a zsák leesett. feltette a lova hátára. föl akarnám éleszteni.De a kisfiam ott hentereg az úton. Talpra állította. Egy szép szál fű van a szájában.Nem bánom . Feldobta a saját lovának a hátára. .Megmondtam . és hétszerte szebb. szomorkodott. kelj fel.azt mondja . Ő azt igazgatta. ott a test azonnal begyógyult. és elrepült vele haza. és apróra szétszaggatja. de most gyerünk újra vissza. nem harapom meg. hogy több kocsi el ne gázolja. A ló keresett közben egy kis tisztást. Kettőt nagyot rúgott. .Vidd a gazdádat haza. Azzal lerántotta az asszonyt János öléből. Kibontotta a zsák száját. hogy János minden darabját szedje össze. Azzal gyengén a vállába harapott.azt mondja a lovacska -. majd én segítek. gyere. hogy a gazdája csak alszik.No most. a kígyócska meg a füvet húzogatta. édes lovam. mert a gazdáját halva vitte a hátán.mondja a kígyócska. . Azonnal meggyógyult a fiacskája. csak elteszem az útról. ha nincs ez a kis kígyócska.A világ végéig aludhattál volna. ne aludjál! Rögtön felébredt a fiú. a kis kígyócska meg a füvet húzogatta. eltöri a derekát máshol is. és rárivallt: . édes lovam. hadd vigye haza.Hadd lássák meg otthon. Ráparancsolt az asszonyra. Ahol a táltos megigazította. A kígyó pedig meghúzta egy párszor azt a füvet a seb helyén.No . Átment a kocsi a fiamnak a derekán. és a lovat eligazította haza. fürgén csúszott tovább. Megfogom a fogammal a farkát. látta.Gazdám.Ej. aki utánad mer jönni! Azzal Etelka Jánosnak minden porcikáját a zsákba rakta. Úgy is tett.. gazfickó.

mert másképp sose kerül haza az asszony. Nem hitt a szemének.Nem rossz szándékból kérdezem . akkor én máris itt leszek. de meg kell várnunk.Mit faggatsz? Mit kérdezgetsz engem mindig? Nem hagysz még nyugodtan enni se. úgy menj oda. Kipihenték magukat. és ott meghúzódva hallgatóztak. . Úgy is tettek. Csak azt nem tudom. Megkerülték a kastélyt. különbet.Mit akarsz te avval.Azt mondja a lova: . hozd a másik ételemet is! Hadd egyek. és nem gyanakodik. Fogta az asszony a tálat. letette az asztalra. megcsókolta. De úgy vigyázz.Hát a lovad hol van? .kérdezi a feleségét. Harmadnapon újra elindultak. és hozd a harmadik tál ételemet is! 44 .Na. . amikor meglátta. Menj. hanem nagyon hízelgően beszél. egy domb mellett elbújtak. mert ilyen jó lovat még sohasem láttam. . Etelka megijedt. Csak bújtassál el. Lehet. Menj. És akkor elmegyek oda. hogy a sárkány ne legyen odahaza. hogy idegen jár az országában. Legalább a sárkány elfeledi. mert én vagyok az.Gyere. hogy csakugyan ő. Három nap múlva induljunk útra. én is szerzek egy lovat. hogy kiesett az asszony a konyhába. arra kérlek. hogy az csak az ajtóban állt meg. Most nem szabad nekünk egyenesen odamenni a sárkányhoz. mint az övé. János megszólal: .Menjünk elébb haza.De mondd meg igazán. ne ijedj meg tőlem. Mert neki még a halottai is megmondják. hogy hol vette a lovát! Ha megmondja. készen van-e már az ebéd? . Második kérdésére megint csak pofon vágta a sárkány. Azt mondja az asszony: . Amint mennek. Avval ott kellett hagyni a feleségét. gyere. hogy hol van olyan ló. ebédeljünk! Ez a szép szó feltűnt a férjének. azt mondja a lova: .csak várj! Majd rákerül a sor. .Édes lovam. mert a sárkány jött haza. hogy én hol vettem a lovamat? Különben majd megmondom .szólalt meg az asszony. bevezette a szobába. Leültek az első tál ételhez. hogy hol vetted a lovat. A feleségétől kérdezd meg. ha nem bántanálak meg szavammal: ugyan hol vetted a lovadat? Erre a szóra úgy csapta pofon a sárkány az asszonyt. Elmentek haza. mondja a lovának: . gazdám. .Édes gazdám. hogy most nem sír.Készen lesz rögtön . édes férjem. hogy a sárkány hol vette a lovát. és elmegy hazulról.Mi közöd hozzá? . . hogy senki meg ne tudja! .Az jó helyen van! Etelka megölelte. kérdezd meg a sárkánytól. János rögtön az asszonyhoz ment.mondja a felesége. Mikor a sárkány elment hazulról. férjecském.Kedves feleségem.ordibál.Kedves feleségem. most hallgass a szavamra. .Mondd meg. Megjött a sárkány a vendégségből. megkérdi majd. Visszamegy. . hanem egy kis kerülőt kell tennünk a kastély körül. hogy az éjjel meglesz. János azt mondta neki: . behozta. ami vele történt.

Elment a sárkány haza. hogy kiesett az udvarra. De azért észre lehet venni. de azonnal menj be édes gazdám.Mondd. akármilyen nehezemre esik is. Az kétszer erősebb és gyorsabb.mondja a sárkány -. ahol az út kiér. édes férjem. Nem nagyon látszik. Avval a sárkány elment. már hallom. Annak van még három lova. nem rossz szándékból kérdem.Nem jött senki az után az eset után. Evvel elégedj meg. megindult azon a járatlan gyalogúton. és egyenest átment. Most már annak úgysem tudod megmondani. de másutt nagy. azt kell hűségesen kiszolgálnod. Te magad meg nem sokat nyersz vele. mendegélt. Isten veled! .Behozta Etelka a harmadik tál ételt: letette az asztalra. de nem akartam hinni. Az úton elmesélte neki. Annak a túlsó partján. abban én segíteni nem tudok. Megkerülte a temetők kertjét. Csak vigyázz magadra. előbb kerülök egyet.Ide hallgass. 45 . mit mondott. és kérdezd meg. Kinézte az irányt. Hogy azt hogy szerzed meg. Azt mondja a sárkány: . Azon a darabon. ugyan hol vetted a lovat? A sárkány harmadszorra úgy csapta pofon. akiket ő gyilkolt meg. hallottad.mondották a halottak. felült a hátára. amit kér. Másnap fogta a tarisznyát avval az egy szál élesztőfűvel. Egy van köztük. Ment. . hogy így van. De most isten áldjon. A ti kastélyotoknak a bal sarkán van egy gyalogút. megmondom. azt kap. És a tengeren keresztül is csak térdig ér a víz. azt mondja a feleségének: . mint másutt. Annál három nap az esztendő. hogy mit hallott. hiszen a szemed láttára szétszaggattam. Majd megmondom. Most elmegyek. mióta a feleségedet negyedszer elvitték . átölelte a feleségét. mint az enyém. Kiment a lovához. amit a kis kígyó vele megfelezett. A második országban. hogy tombol a lova. azon átjuthatsz a túlsó partra. mert a fű rövidebb rajta. ott lakik egy öregasszony. Ez az út az Óperenciástenger partjára vezet. Most hallgasd meg. hogy bajod ne essék! János megcsókolta a feleségét. Megint megkérdezte: . Próbálgatta a vizet jobbra-balra. Elmentek haza. az még kétszerte erősebb és ügyesebb. mert a sárkány azonnal itthon lesz. ugyan mit mondott? .A sárkány most ment ki a kapun! Rögtön. Megtalálta a tengerpartot. Azt arról ismered meg hogy ott a fű egészen rövid. Csak azt az öregasszonyt hűségesen kell kiszolgálni. Aki azt hűségesen kiszolgálja. Én megvárlak. János megetette minden lovát. ahhoz az isten segítsen. ott van ez a gyalogút. No most . Annak van még három lova. egy vasorrú banya. János tüstént bement. és otthagyta. . ott vagy húsz öl szélességben csak térdig érő a víz.Hát most gyere ide mellém. Mindegyiket sorban kérdezte.Avval a sárkány elment. alku nélkül. beállította az istállóba.Mondd meg. Ott lakik egy öregasszony. a vasderes. Azok között a legfiatalabb egy vasderes. Akkor aztán sírva fakadt az asszony. ami az ő lovánál maradt. amely az Óperenciás-tenger partjára vezet. melyekben az ő halottai voltak. Jánosnak a lova rögtön megszólalt: . hogy igaz szívből kérdezted. csak várj. mint a sárkányé. A mi kastélyunk bal sarkán van egy gyalogút. hogy nem láttak-e erre idegent. hát csakugyan nem ért fentebb a térdénél. az tovább vezet a másik ország szélén.Látom. mert ember ritkán jár rajta. kedves feleségem. édes férjem.

és segítek a bajodon. mégse gondolná az ember.No.Nem megyek! Mit gondolsz? Azért.meglátott egy házat.Várjál. megkenegette vele a kacsa sebes szárnyát. úgy se sokat ér. Mindjárt próbálja a szárnyát. nem tudsz belemenni. amelyik nem volt törött. és falatozott. Ha valamikor bajod lesz. megsütött a nap. Az erdő közepén talált egy tavat. mendegél egy erdőn keresztül. görbítsd meg. Ezzel bedobta a vízbe. Én rögtön ott leszek. Az azonnal meggyógyult. . de abba a pillanatban kétszer akkora lett. Evvel a halacska beleugrott a vízbe. Ott látott egy szép vadkacsát búslakodni. Gondolkodott. Ezt mondta a kacsa. a szélesebb felét repeszd le.de nagyon messze volt még hozzá . Elővette a tarisznyát. Megsajnálta János megszólította: .Na. hogy meggyógyíthassam! 46 . egyszerre kiugrik egy róka. Hadd legyen! Mikor kipihente magát. mert az egyik szárnya el volt lőve. meg bizony. Az erdő szélén talált egy forrást. elővette tárcájából az élesztőfüvet. azt gondoltam. te fiú.Te kis kacsa. megégette a nap. próbál vele repülni. Megsajnálta a halacskát. Az ölébe tette. megőrzöm én.Szegény halacska! Itt pusztulsz el. Elgondolkozik János: „Ehol-e. Ott egy kicsit leült megpihenni. a víz meg messze van. róka pajtás! Látom. a héjacskát eltette a tárcájába. amelyiket nem sütötte a nap. Megy el egy bokor mellett. Megörült a kacsa. A szárnyam el van törve. hogy mit is fog ő evvel a halhéjacskával és tollacskával csinálni. De csak három lábon ugrál. gondolta. . vegyél ki a bal oldalamból egy szál héjat. jó fiú. isten neki. De jól tedd el. Olyan lett mintha sohasem lett volna eltörve. hogy honnan kerül a segítsége. húzz ki a bal szárnyamból. gyere ki.mondja János -. hogy paprikást vagy pecsenyét készíts belőlem? . Odaszökkent Jánoshoz: . Ha valamikor valami bajod lesz. egy kis házikót inkább. de még él. Nagyon bokros erdőségbe került. nem bántalak! Tiszta szívből mondom hogy meggyógyítlak. De hát mit tudna nekem ez a kis halacska segíteni?” De azért szót fogadott. és frissebbnek és egészségesebbnek látszott. hogy elveszed az életemet. Azt mondta: . látja. A halacska rögvest fölugrott a vízen.Ne félj . János megfogta és leült vele. Egyik fele már megszáradt. elindult tovább az útján.Mikor átért. Avval kiúszott a patak szélére. és eltűnt. hogy el ne veszítsd! Azzal a kacsa köszönt és elszállt. Hát bizony lehet. És ment tovább. De mivel ilyen jót tettél velem. Azt mondja: . János pedig ment tovább a patak mentén. nem bánom. de nem tud. Meg kell keresnie azt az öregasszonyt. megszántál. én rögtön ott leszek. de holmerre van? Távolban . Állj meg. mint volt. Jó néhány kilométerre volt még a háztól. Megy. Repülni akarna. fáj a lábad. hogy élve elpusztulhatnék. hogy ott egy szép aranyhéjú halacska hentereg a porban. De azért. nem bánom. hadd gyógyítsam meg a szárnyadat! . Ha már rászorultál az életemre. mert láttad. ha meghalok is.No. a negyedik lábát csak húzza maga után. egy szál fényes tollat. amiért így megsajnáltál.

Hogyha megütsz. róka pajtás.Éppen jókor jöttél. szaladgált. kimentek az istállóba. Ott levette a lovakról a kantárt. nem tehetek róla. azonnal megharaplak! . azt feleli a fiúnak: . azt adok. A szüle adott Jánosnak jó vacsorát. tied lett volna a századik. Azok elkezdtek legelészni. Mikor aztán János jóllakott. tömd a pipádba. De úgy adom. ott ül egy öregasszony a konyhaajtóban. Nézegeti János a három szép lovat. Ugrabugrált. Ő mindjárt a vasderes hátára pattant. hogy öreganyádnak szólítottál! Kilencvenkilencnek már karón van a feje.Dehogy bántalak . édes öreganyám. ahol még a hazádbeli madár sem jár? . és elment. . szolgálatot keresek .Adjon isten jó estét. amiért jót tettél velem. Nagy örömmel azt mondja: . Mondd. mire a házhoz ért.Hátranéz a róka.mondja a szüle. ballagott az útján tovább.mondja a fiú -. Készített neki jó fekvőhelyet. hogy mit csinált. és nézte a lovait. Avval elővette az élesztőfüvet.Dehogyis állok meg! Üsd le a másikat is?! Akkor megnyúzhatsz.Megőrzöm én.No. Odaér János. . ha a három lovamat tisztességesen megőrzöd. János megsimogatta mind a három lovat. ha azok el nem szöknek. A szüle megmutatta neki a legelőt. Látja. aki közeledik hozzája. . ha azokat nekem este hazahozod. fiam! Köszönheted. De lelkedre bízom. mi járatban vagy itt. ő pedig egy nagy fa alá telepedett. fiam. ahol ő a forrásnál megpihent.Nem bántalak én. János pedig ment. vacsorázzál! Megmutatom a lovakat is. Én megfogadlak . nem bánom .mondja János. János bement a szüléhez a szobába. azután lefeküdtek. De ha nem hallgatsz a szavamra. János meg felkantározta a három lovat. hát megállok. A legfiatalabb ló megnyalogatta a kezét.Én. jó subát csinálhatsz a bőrömből! . csak sajnállak. Majd elbánok én velük. Rákönyökölt a két tenyerére.mondja a szüle. . szökdelt a róka. köszönti illedelmesen: . ki lehet az. Tedd el. édes öreganyám! . én rögtön ott leszek. olyat az ő szeme még nem látott. Az egyszerre úgy meggyógyult.mondja a róka -.Jól van. hát szakassz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. jó fiú. Avval a róka megköszönte János jóságát. merre járt. Azt kérdezgette. mintha sohase fájt volna.Ezek lesznek azok.No. . melyeket őrizned kell . Heverészett. Amit kívánsz. Másnap reggel a szüle fölpakolta János tarisznyáját. Beszélgettek. de akkor még nem szólt neki semmit. édes öreganyám. hogy hol vannak és hogy milyenek. hogy legelnek. fiam. Ugyanaz az erdő volt. megkente vele a róka fájós lábát. és nézi a fiút. örülök.Adjon isten neked is. gyújts rá. Három nap az esztendő. hogyha segíthetek a bajodon. és hogyha valamikor valami bajod lesz. 47 . .Nem kötöm ki a béred. édes fiam. akkor gyere be. A szüle otthagyta. Éppen este lett.

De jól vigyázz! A kantárt jól fogd a kezedbe. mondd meg. fiam! Megjöttél. .Így kellett elbújnotok. A következő pillanatban már ott volt János a legelőn. rászállt János szemére. ott leszel a tengerparton. Mély álomba merült.Elvesztek a lovaim. hogy amikor a középső a partra ér. megcsapta a szellő János szemét. édes öreganyám! . hogy berúgjon. Nézi: a tenger nagyon morog.mondja a halacska . a te lovaid . hogy a halacska adott neki egy héjat.Amint látja. hátha a kacsa is tudna segíteni. Jó délután volt már. hogy hova lettek a lovaim. kiment az istállóba. akkor három nagy tüskés hátú dörgencs. felült a vasderesre. János másnap reggel fölkelt. azért. hát megjött a kacsa. körülnézett. Megálljatok. Elővette a zsebéből a fényes tollat. Megtalálja a helyet. Aztán lefeküdtek. Gondolkodik. mert nem tudtak elszökni. és aludtak reggelig. fiam? .kérdi tőle. Gyere velem egy pillanatra. hogy az mindjárt felfordult. Szépen eldiskurált. hogy csak jól elaludjon. hogy ha baja lesz. nem tudom. és három fekete hal . elbeszélgetett vele. öreganyám! Jó lovacskák ezek! Igen szépen legelésznek! . Keresi a lovait hol vannak: nem találja őket sehol. vacsorázz meg . Szépen felkantározta őket. mintha semmi sem történt volna. hol találja meg a lovait. Egyszer megsuhan a levegő fölötte. . a másikat szeneslapáttal. Abban a pillanatban ott leszel a helyeden. bármerre is bolyong. Azért adott a fiúnak álomport a borába. jó fiú? . amikor felébredt. elkezdte ütni-verni.Jó estét. és elnyargalt haza. Míg János bent vacsorázott. akkor adok nektek! Avval bement Jánoshoz a szobába. majd csak vigyázd! Majd mikor a tenger elkezd mozogni. fiam.de egyenesen neki tart . Abban a pillanatban a halacska segítségével János kinn termett a tengerparton. Nincs meg egy sem. kis halacskám . hova menjen. Meggörbítette a halhéjat. hát segít rajta. Az én legényeim szorítják. Eljött a dél. mind a dobot.Mit parancsolsz. Estefelé felébredt. abban a pillanatban ott termett a kis hal előtte. Eszébe jutott a tegnapi halacska. eredj be.mondja a szüle. . úgy üsd fejbe. . Másnap reggel még többet pakolt a szüle a tarisznyába. jó fiú? Miért hívtál? . Az egyik futárom jelentette. hogy hol keressem őket. Eszébe jutott. majd holnap elbújtatlak én jobban! Mert ha el nem bújtok. elaludt újra. hogy három idegen hal került közéjük. tiszta fekete.Arra kérlek.Hm. nagyon zúg. hogy megtaláljon benneteket? Ti ilyenek-olyanok. úszik majd a part felé. hajtják a tengerből kifelé. Ha tudnál tanácsot adni. a szüle a három lovat az istállóban. ahol előző nap is volt. és eleresztette a lovakat.No. a három lovával együtt. úgy megütötte a középsőt. Abban a pillanatban jól megfogta a kantárt. a hűvösre. ahol legeltek.csak úszik ki a partra. hogy felforduljon. a forrás mellé. hát a lovai nincsenek sehol. Ő lepihent a helyére. 48 . . Kinyargalt a legelőre.mondja a fiú -.Egyszer csak délfelé jön egy kis szellő. de a lovakat nem találja sehol. . a szélesebbik felét lerepesztette. az egyiket piszkafával. Fölkantározta a lovait megint csak a vasderesre ült. Gondolta. arra kérlek .mondja János.Mi bajod van.Adjon isten. És azt ígérte. és meglesznek a lovaid.ott vannak az én táboromban.

A szüle azt szereti az összes között a legjobban. egy kicsit beszélgetünk. Előveszi a megtüzesített piszkafát . az árnyékba. Majd én ordíttatom. .. de hol fogja őket harmadszorra is megtalálni? Eszébe jutott neki a sánta róka. megsuhintotta János szemét. Estefelé ébredt fel. tiszta fehérek. Kétszer megtalálta. Abban a pillanatban ott termett a legelőn.Róka pajtásom. jó pajtásom. a fa tövébe. de majd holnap találjon meg! Itt lesztek a konyhában a szakajtóban! Tyúk alatt tojások! Avval otthagyta a lovakat. mintha el akarnák őt gázolni. Azt majd én megfogom. és hajtják feléd.azt mondja -. de úgy. Mert van a szülének egy hét országra szóló torkú kakasa. megjött a róka. pajtás. hát mint a felhő. .mikor ütésre került. itt van. mint a másikat. az a bajom. hogy rögtön a lába elé esett. egy kicsit bizony baj . egyiket jobban. hogy rögtön essen le elibed.Adjon isten neked is. ő meg lehevert a forrás mellé. ahol délben voltál. . Mindjárt fölkantározta mind a hármat. De szorítják ám a három fehér hollót.Adjon isten jó estét. és elnyargalt haza. vagy inkább jó barátom. Nem mennek ezek sehova. az ennivaló! Vezesd ki a lovakat. édes fiam! Hát megjöttél? . de azért megpróbáljuk.No. Azután lefeküdtek. bitangok. Azután ráérünk. Tizenegy óra felé jött a meleg szellő. megzörren a bokor. Úgy is lett. Ott a lovait szabadon eresztette. majd holnap! Kétszer megtalált benneteket. Majd én addig megitatok.Ó . a tegnapi helyre. én is vacsorázom. Majd az én legényeim leszorítják őket olyan alacsonyan. üti-veri a három szilaj csikóját. ahogy te vagy. hát nincsenek a lovak sehol. a szüle meg az istállóba. hogy a szüle véletlenül meg ne lásson. úgy megütötte a középsőt. Köszön a szülének: . Egyszer szétnéz. te meg addig húzódj a ház mellé. Csak a kantárra jól vigyázz! El ne szalajtsd. Másnap reggel. Ott lesznek a legelőn. hogy mit csináljon most.Nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok. hadd legeljenek! János kiment az istállóba. János bemegy a szobába. hogy ilyen hamar híttál? . Beszélgettek egy darabig. egyél. és üsd meg a középsőt úgy. beletömte a pipába. és fut 49 . Azonnal meglesznek a lovaid. ahogy fölkeltek. és rágyújtott. No.azt mondja a szüle -. hogy mikor a szüle a konyhából kiugrik. Fölkantározta a lovait.Mi bajod. édes öreganyám! . fölugrott a vasderesre. Jönnek egyenest neki. fölpakolta a szüle a tarisznyát a fiúnak: . Úgy is volt. ahol reggel volt. . eredj be vacsorázni. János elment a kacsa után a patak partjára. annyi a vadkacsa.piff puff -. afelől ne gondolkozz! Van az én falkámban három fehér holló. édes öreganyám.No . ami ritkaság.mondja a róka koma -. ahonnan a lovai elszöktek.Na. édes fiam.Megjöttem. Gondolkodik. hogy elvesztek a lovaim. fölpattant a vasderes hátára. Most csak jól hallgass a szavamra! Gyere utánam. egészen közel a házhoz.Ez. Alighogy rágyújtott.Jók voltak-e a lovaid? . fiam. Ő sem volt rest megfogta a kantárt szorosan . Fogta a szőrt. kinyargalt a legelőre. De olyan közel. és ő elaludt.Jók voltak. édes öreganyám! . Bemegy a fiúhoz: .

mintha nappal semmi se történt volna a lovakkal vagy a kakassal. vacsorázzunk! 50 . és alszik reggelig.Te abban a pillanatban vágódj a fal mellé. A szüle majd ígér neked mindent. Amíg háromnegyedére ér az óra a tizenkettőn. az utolsó napon? Úgysem adlak neki! Az éjszaka megölöm! Vagy olyan ronggyá teszlek.Szolgám. és úgy suhint a karddal az ágy alá. tudom. akkor majd rád kiált: . Akkor elmegy az ágyára.Szolgám. kelj fel! De te meg ne mozdulj. addig mindig azt huzigálja. de csak ébren.utánam a piszkafával . villámgyorsan elkapja a kakast. akkor te meg a kantárral. Egyszer a róka kiugrik a bokor mellől. édes fiam. de most letöröm a derekad! Megállj. a szüle majd sokáig beszélget veled. de te csak engem válassz. hogy elálmosodj. és azon elkezdi fenni a kardot. és azután majd tapogat. egyik bokortól a másikig. amit az ajtó mellett a sarokban találsz. aludjál te is! . az ágyat kettévágja alattad. Kifordul a szüle: . alulról fölfelé. azért. Ordít a kakas szörnyen. mert akkor megtudja. Mert én holnap koszos csikó leszek. de a róka szaladt szörnyen. de fél tizenkettőkor már fölkel. Abban a pillanatban ő kint termett a legelőn a három lóval együtt. Abban a pillanatban meglesznek a lovaid. édes fiam. és fut vele a bokrok közé. ahol a tyúkok kapargáltak. Akkora nyelve van. mint egy nagy csoroszlya. a szakajtóban látsz három tojást. a róka meg a szemétdombhoz. .Megállj. tovább-tovább lopakodva. És majd ha nem talál. de úgy. De te el ne aludj.én majd futtatom a kakast minél messzebb a bokrok közé -. addigra szépen hazaértek. hogy hol vagy darabokban. amilyen a világon nincs több. Így azután te is aludhatsz. Te a fejnél való végén maradsz. hogy az mind a három szétfröccsent. hogy hét országon hallik. hogy ébren vagy. mert akkor a szüle elveszti a szemevilágát. már megint ide mertél jönni? Egyszer már letörtem a lábad. a nyelvén feni. a durrogós ménkű üssön beléd mert mindjárt kettéváglak! . az ágy újra összeáll.Na.Jó estét. a fejed az éjszaka mégis karóba kerül. hogy mind a három szétfröccsenjen. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. és a szemétdombon hentergek. ahol a szüle ült -. csapj közibük úgy. Amikor pontosan üti a tizenkettőt.Eredj be. a kardot beteszi a hüvelyébe. Ő majd kihúzza a hüvelyéből a kardot. keres. Otthon szépen köszönt: . A szüle majd pontosan tizenegy órakor mondja: . Útközben azt mondja a vasderes a fiúnak: . mert kiölti a nyelvét. Amíg a vasderes a gazdájának elmesélte. a két másikat is odaadja.Jó éjszakát. s elkezdte ütni-verni a lovakat: . hogy nem is kellesz neki! Aztán bement a szobába. fiam. és elnyargalt haza. kelj fel. hogy őt mire tanították. gyere. Felült a vasderesre. Elindultak szépen. Ezalatt János beszökött a konyhába. te bitang. . Ugyannyira.Édes gazdám. János nagyon megfigyelte. nem lát. te bitang róka! Fut a szüle egyik fától a másikig. mit csináljon. ott lesznek a legelőn. vacsorázzál! Én meg majd itatok. hogy énértem szolgálsz. hogyan viselkedjék. mint az előbb volt. és minél előbb aludj el úgy éjfél felé. Akkor majd szól: . Most még arra figyelmeztetlek: ha megvacsoráztok. Olyant vágott a kantárral a tojások közé. öreganyám! A szüle is köszön. mert hiába szolgáltad ki a három napot. Ott lóg a sarokban egy rossz szerszám. Mert olyan kard az. de holnap nem ismersz rám. Meg ne ijedj tőle. még ha a hátadon viszel is egy darabig. kantárral és egy rossz kardhüvellyel.Ő nyomban elalszik. hogy János közel ért a házhoz. Avval fogta a piszkafát meg a szemétlapátot. hogy még a falra is jusson belőle.Még most se szöktetek meg tőle.

Szolgám. fiam! Feküdj le és aludj. kiszolgált. nem baj . a csikót vinned kell. hogy még álmosabb legyen. kelj fel! De az meg sem mozdul. 51 . mint a nyúl. Azután lefeküdt. csak azt a rozsdás kardot és kantárt meg azt a piszkos nyerget.Köszönöm. elaludjon-e vagy sem. mit kívánsz! Megadom! .Nem bánom én. hátha valamelyik darabja a kezébe akad. hát vidd el! De megmondom. a durrogós mennykő üssön beléd. ez elég lesz neki! . a csikót. mondd. ezüstöt.Ugyan mit csinálsz. kihúzta a hüvelyéből.No. A szüle aludt. A banya sokáig beszélgetett vele vacsora után. ha neked csak ez kell. csak aludjál. megcsinálta a jó reggelit. meg azt a csikót. mint a bunda. elmúlt éjfél.Elkezdtek aztán kettesben vacsorázni. kelj fel. Az ő feje lett volna a századik. aranyat. föltette a hátára azt a rozsdás. mert nem tud menni amíg a határból ki nem ér! Fogta János azon szutykosan. Nem kell szolgálnod többet az életben. mint aki az igazak álmát alussza. mert mindjárt kettéváglak! János a fal mellé vágódott. Lefeküdt János.No. ahogy volt. elkezdte a kardot a két oldalán fenni. mert ez téged úgysem bír el. én megelégszem már csak evvel – mondja János. Alatta az ágy összeesett.Adok. de nem mert elaludni. mint a villámcsapás. én nem bánom. Ment a kardért a sarokba.Na. hogy úgysem viszi el.azt mondja -. . Háromnegyed tizenkettőkor szól Jánosnak: .azt mondja -. mert én is lefekszem. . mert az maga nem bírt menni. fiam . öreganyám. amelyik az ólban van.No . majd adok egy fertályóra múlva! Pontosan tizenkettőkor szól megint: . A rozsdás kardot felkötötte a maga derekára! Akkor fogta a csikót.azt mondja a szüle -. A karddal az ágy alá vágott.Jó éjszakát. Most már lejárt a hatalmam. De olyan csúffá teszem. de szót fogadott. Tudom. Mikor az óra fél tizenkettőt ütött. és mélyen elaludt. Inkább fennmaradt. hogy hova lehetett ebben a pillanatban. egy darabig nézegeti: . fiam. a hátára vette. azt mondja: .Kivette rőfös nyelvét. Gazdag ember lehet belőled. . édes öreganyám.Szolgám. ha a vágás sikerül. Mondja a szüle: . Dörmögött magában. . sárosan. . de csak úgy aludt. János álmos volt. Ezt meg kifényesítem.No. amelyik a szemétdombon van. fölkantározta. A szüle csak nevetett. . nem találta. piszkos nyerget. Ettől a banya szemevilága elveszett. majd kijavítom odahaza. hűségesen kiszolgáltál. Nevetett a szüle: . fiam.Nem kívánok én. A szüle rögtön keresni kezdte. De hiába tapogatta. Fölkelt a szüle. János is töprengett. úgy felugrott a banya. vele? Ez még ócskavasnak sem kell! Meg ezt a rossz csikót a hátadon kell elvinned. más egyebet. hogy mit akar elvinni tőlem. édes öreganyám. Abban a pillanatban János az ágyfejre kuporodott. Elérkezett a tizenegy óra. Megvirradt. amennyit csak elbírsz.

nem hitt a szemének! Úgy ragyogott a kardja.No. amilyent János még életében nem látott. hogy olyan még sohasem volt. mert másként nem áll lábra! .azt mondja -. a ruhája. Alig ismerték föl a rokonai. Lehelt az. mi bajod van még? .Úgy menjünk. Megölelte. De közben annyira elfáradt. s olyan aranyszőrű vasderes lett belőle. megharagudott a sárkány! Fölkötötte a tízmázsás sarkantyút. fiam! Csak jól abrakold.Most tegyél le. mi meg majd itt . azt mondja a csikó: .Nincs . Így lassan megindultak hazafelé. János meg csak kinevette őkelmét. Azt se tudta.Na . Amikor a kapun kiértek.Köszönöm a szolgálatot! . . vagy más. Így értek haza.Na. isten áldja. . . Fut a sárkány haza. mérges nagyon. vagy mint a gondolat? . eljöttem érted! Amit megígértem.Kutya egye májadat. 52 . megcsókolta az asszonyt János.Viszik a feleségedet! .No. . Azt mondja: .azt mondja a lova -. édes lovam. hogy úgy menjünk-e. sarkantyúját majdnem félig belevágta a lova oldalába. a sárkánynak a lova abban a pillanatban nyerít meg tombol. hogy háromszor hajította le válláról a csikót. majd kifújta a tüdejét. már a sárkánynál termett. gazdám! Ezután már én viszlek! Avval a csikó odavágta magát a földhöz. . ihatok-e. édes gazdám. megehetem-e? . egy zsák diót feltörhetek-e. a csizmája.Kedves feleségem.feleli a sárkány lova. csomagold össze a holmidat. Azt mondja a lovának: . a sarkantyúja.Oda van a rokonainál.Ó . fölugrott a lova hátára. . talán odaérünk. Abban a pillanatban már repültek is a levegőben. Abban a pillanatban végignézett saját magán is. hogy se tebenned.mondja János. megrázkódott. szép patak előtted.Azt kérdezem most tőled. hogy hol van! A nagybátyámnál! Mert a sárkánynak a lova az ő nagybátyja volt. mint a szélvész. meg is tettem. mégsem érjük utol! Eh. Ugyan régen látták egymást. Rákiált a lovára: . s háromszor vette fel újra.Ehetek-e. ott leszünk mindjárt! Én azt is tudom. . a másik pillanatban felugrott. Mire észrevette. El is cipelte János a lovat egész a szüle határáig. . még most van időnk elég. édes öreganyám! . fel is ült a ló hátára. Most bátran ülj fel a lovamra! Össze is csomagolt az asszony. csak hadd mulasson ott. Elmegyünk a feleségemért.Isten veled. Mikor átért az árkon. A felesége éppen vizet merített a kútnál.mondja János. Jánosnak az ölibe. kedves feleségem. hogy ő az. amikor ő a vasderesen megjelent. szép zab előtted. Fölugrott János a ló hátára.mondja a szüle..mondja a lova.Semmit se tehetsz.Édes lovam. Itthon van-e a sárkány? .azt mondja az asszony. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. ülj fel a hátamra! . se bennem kár ne essék.

segítek én azon. Beköszönt János a királyhoz illedelmesen. A másik ló emehhez meg szépen odament. A sárkány lova erre nagyot rúgott. Akkor azután iszonyú nagy lakodalmat csaptak.mondja -. Volt ottan lé meg lé. megvolt a nagy öröm. a Duna pedig folyásnak eredt. De boldog ember volt. Otthon éltek egy darabig. Amint forgolódtak a nagy vigasságban. .Hallod. és egészséges lett. Megtartották a lakodalmat. mert amikor ő egy almát megevett abban a pillanatban talpra állt. Beleegyezett a király szívesen. mint a rongy. azonnal összerogyott. őneki ajánlom. Ha a királykisasszony beleegyezik. Egyszer találkozik ott János egy szép fiúval. így a zsák kirepedt. a gyerek sarkantyúja beleakadt a zsákba.Nem kár érted. majd elcsúszik valamerre! 53 .mondja vissza János lova. hogy még a kutyák is térdig jártak a levesben..Állj meg. A Dunát bekötötték egy nagy zsákba. mert az én királyom eddig már meghal bánatában.feleli a másik -. pajtás. ha meghallgatod a szavamat. Adok én egy lovat. Hanem itt van egy igen jó barátom. és János hazájába indultak. Gyere most velem az én hazámba. pajtás . Itt a vége. Meg is érkeztek harmadnap.Elmennék én.Nem baj. A rokonoktól elbúcsúztak. egy hozzá hasonlóval. és szép lépésben elbaktattak haza. Ebben aztán meg is egyeztek. pajtás. Így Etelka átült a sárkány lovára. Megkérte aztán a királyt: . ha nem tudod úgy levágni a hátadról. mondanék neked valamit. aki egy kanállal kapott. Azt mondja neki: . tedd a jégre. a sárkány lefordult a ló hátáról. Sárgarépából sarkantyút csináltak a fiú csizmájára. koma! Most mi megyünk jobban! Nyerít a sárkány lova a másik lónak: . de gyalog úgysem mehetek veled odáig. Vitt neki almát is egy tele zsákkal. Hítták össze a rokonokat. Boldog embert csinálok belőled. Mikor hazaértek. mert azt gondolja hogy az ő Jancsi fia sohasem tér többé vissza. hogy mire a földre ér. kivágja a belemet! . kulimász ne legyen belőle! .Felséges királyom! Én a lányodat feleségül most már nem vehetem mert nekem van már feleségem. öcsém . .Ne tombolj. azon könnyen utazol.

a másodikat Csupahájnak. . amennyi a bőrébe fért. ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett. A legnagyobbikat Nyakiglábnak. Látta. tüsszents. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: „Tüsszents. innivaló. lássuk! . De amíg benn volt. mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak. Ment. Evett. asztalkám! Hát lett azon annyi minden.Márhogy én? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El. a Csupaháj. Hű. s mondja tüstént neki: . Nyakigláb. El is indult vele hazafelé. míg haza nem ért. Ahogy elmúlt az esztendő. Jóllakott.Fiam. hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Egy bokor mellett előveszi az asztalt. hogy menjenek már szolgálni. jól elverték Nyakiglábot. hogy milyen asztala van őneki. hogy majd csak reggel fizet. Kiették már őt mindenéből! Elindult a legnagyobbik. hogy „Teríts. és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal.Épp jó éhesek vagyunk. a legkisebbiket Málészájnak hívták.No. Az is ahhoz az öreghez érkezett. Ahogy este lett. asztalkám!”.Teríts. Elindult most már a második gyerek.Nyakigláb. lefeküdtek. Az egész család meg már várta. De a szamarat magával vitte a szobájába. Addig ment. Talált útjában egy kocsmát. az felfogadta szolgának egy esztendőre. az öreg őt is magához hívta. ennivaló. annak volt három fia. Csupaháj meg Málészáj Volt egyszer egy szegény ember. ment soká. Teríttetett az asztallal.s annyi aranyat tüsszent neked. hogy mit csinál. hogy jóllakjanak. teríts. amiért jól szolgáltál. és azt mondta. oda is betért. asztalkám . de biz az nem terített. el! Nyakigláb alig várta.Tüsszents. amennyit csak akarsz! Elfogadod? . aztán kért egy pohár bort. az öreg azt mondja neki: .Adok neked egy asztalt. hogy kiérjen a faluból. hogy milyen asztala van ennek a legénynek. Öt is megfogadták egy esztendőre Mikor kitelt az idő. Egyszer azt mondja nekik. keressék meg a maguk kenyerét. és azt mondta neki: . a szolgálatodért neked is adok valamit. . odaállította maga elé. mint Nyakiglábé. ivott. Ennek csak azt kell mondanod: teríts. Jól is lakott mindjárt. a kocsmáros megleste. amelyik pontosan olyan volt. Azzal indult hazafelé. Otthon eldicsekedett.és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? . tüsszents. Hogy Nyakigláb így becsapta őket. A kocsmáros meg csak belopózott. teríts. de úgy. még üresebbnek érezték a hasukat. hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. csacsikám! 54 . Nyakigláb is jó mélyen elaludt. Útközben ő is betért a kocsmába. teríts. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. Bement mindjárt egy szobába. akinél Nyakigláb szolgált. .azt mondják. Ezek annyit tudtak enni. Találkozott egy öregemberrel. Kapták magukat.Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. hogy majd kirepedt. csacsikám!” .

ebben van egy furkó. Neki is útjába esett a kocsma. elkezdett jajgatni: . a zsákba! A furkó visszament. De mikor rászólt a szamárra. barátom. Mikor észrevette. Csupaháj se vitte el szárazon. de Málészáj nem tudott fizetni. Felszedte az aranyat. Evett. hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Málészáj hazament. Otthon elmondta a testvéreinek. hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. s azt verhetsz meg vele. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. jutalom nélkül téged sem eresztelek el.A csacsi hegyezte a fülét. és csihi-puhi. Málészáj a hóna alá vette a furkót. ha nem fizet. ő is nagyra volt vele. Öt is felfogadták egy esztendőre szolgának. amennyit akartak. Elindította a legkisebb fiát is. akit akarsz.Jó. és odaadta Málészájnak.Jaj. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat. őt is jól elverték. Azt mondja Málészáj: . A kocsmáros kérte tőle az árát. Málészájt. jaj! Hagyd abba a verést.Ki a zsákból. 55 . Volt már mit enni meg inni. és azt mondta: .s akkor a furkó kiugrik. hogy tüsszentsen. Szegény apjuk már kétségbe volt esve.Mit lopott el kend az én bátyáimtól? . volt pénz is. Ennek csak azt kell mondani: „Ki a zsákból. akkor nem bántlak! Vissza. hogy Csupaháj már alszik.Fiam. Mikor letelt a szolgálata. a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat. hogyan szerezte vissza az asztalt is meg a szamarat is.Hát a teríts-asztalt meg az aranytüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. hogy mit szolgált. . elővette a zsákot. és elindult vele hazafelé. Csupaháj vitte haza a csacsit. hiába várták. furkócskám! Verd meg a kocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból. vissza. amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját. amennyi jólesett. A kocsmáros elkezdett lármázni. az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra. furkócskám!” . mert egy fillérje sem volt. ha visszaadod az asztalt meg a szamarat. Bement. neki a kocsmárosnak. elkezdte porolni. Erre Málészájt is elfutotta a méreg. és a szamarat is elcserélte egy másikkal. furkócskám. vagy pedig becsukatja. bement a szobába hozzá. azt mondja neki az öreg: . Itt van egy zsák. visszaadok mindent. Ez is elvetődött az öregemberhez. ivott. Már nagyon éhes és szomjas volt. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből. aztán elkezdett tüsszenteni. és lefeküdt.

No.válaszolta az öreg -.Köszönöm. Csak a szülők tudták. meg is éhült. mint a másik. kedves fiam. Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. De én már három napja egy betevő falatot sem ettem. a tizennyolcadik éved betöltötted. és három fiúgyerek terem ott az alma helyett Most már. Alig evett néhány falatot. fiam! . mi legyen a gyerekek neve. szerencsét keresni. Első Almafi búcsút vett a szülői háztól. abba az irányba indulj utadnak.Nézd csak. egyszerre lepottyan arról három alma. fiam.Adjon a jó isten jó estét. de hát úgyis tudom. Nekem sincsen sok. Elővette a tarisznyából az árpacipót. Aztán így szólt: . egyszerre csak lepottyan három alma. Volt egy almafájuk. csak az volt a tennivaló. Ment. hetedhét országon is túlnan volt. fiam. Nagyon nagy szegénységben éltek. volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. hogy a szomszédok nem tudták megkülönböztetni. azt mondja az édesapa egy napon az első Almafinak. No. Eredj világot próbálni. hogy szerencsét próbálni jöttél. Éppen jó helyre vetődtél. szegénységben vagyunk. egyik jobban. Látod. fiam.mondta a fiú. fiam. azt megfelezzük. hanem segíthetünk rajta.A repülő kastély Egyszer volt.Elég baj az. . Kérdezném. gyönyörű kis csecsemő fordult ki belőlük. Arra találod meg a szerencséd! Hanem egyre figyelmeztetlek. hogy neked megadta . Mikor a fiúk elérték a tizennyolcadik évet. Úgy hasonlítottak egymásra. Mind a három fiúgyermek volt. más senki. hol nem volt. majd amerre a nyele áll. kedves öregapám. Várd meg este a Kaszáscsillag feljöttét. s felét átnyújtotta az öregnek. 56 . Avval a fiú kettétörte az árpacipóját. hozzámvaló szívességedet. hogy mi járatban vagy. mert jóízűen falatozol. és három egészséges.szinte egy falatra lenyelte. búcsút a testvéreitől. ment egész nap. Amint az almafa mellé ért. a legöregebbnek: . Nőttek a gyerekek. kedves öregapám! . de amim van. . apjuk. A földön pedig csak kettéválik a három alma.Látom. Az édesanyja sütött neki útravalóul egy árpacipót. Az öreg . Leült az út szélére egy kőre.hamm! . melyik másik. talán még visszaszolgálhatom. egyszerre ott terem előtte egy igen ősz öregember. nődögéltek. lett nagy öröme az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a házba: . falatozni kezdett. Mégis mindig azon tűnődtek. hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük. hogy mindnek Almafi lesz a neve: első Almafi második Almafi és harmadik Almafi. az Isten megáldott bennünket három makkegészséges gyerekkel! Elmondta azután úgy. ahogyan történt: amint megy a kertben. Abban állapodtak meg.Azt már megadta. Estefelé már nagyon elfáradt. Köszönti az öregember: .

fiam. nagyon szép vízirózsákat látsz. de eszébe jutott a bátyja sorsa. Nekiindult. Ott termett őelőtte is az ősz öregember. az első Almafi csak nem tér vissza.A jó múltkor itt járt a bátyád. az első Almafi. Ezt mondta: . tovább nem tudta magát türtőztetni. megéhült. ami lesz. ott már megtalálod a szerencsédet! A fiú megköszönte az öregnek a szíves útbaigazítást. Azt mondja az apa a második Almafinak: . Ott minden szál fű és rózsa ezüstből van. A bűvös patakon keresztülment szerencsésen. Azok is nagyon megtetszenek. Az öreg neki is ugyanazt az útbaigazítást adta. találsz egy ezüstrétet. De aztán eszébe jutott az öreg biztató szava. mintha száraz mezőn járna. Hogy. Ő is kapott egy árpacipót útravalóul. Az öreg meg így folytatta: . de te csak menj bátran a vízre. mert az is vesztedet okozza. aranyrétet találsz. Telnek-múlnak az idők. hogy az öreg talán nem is mondott igazat. betűzte a gomblyukába. keresd meg a két bátyádat! 57 . nehogy a bátyád sorsára juss! Az öreg aztán őtőle is elbúcsúzott. Az öreg aztán elbúcsúzott a fiútól. s eltűnt. éppúgy.No. „Mit árthat nekem ez a gyönyörű szép rózsa? . Múlik az idő.Leszakítom. Vigyázz tehát. keresd meg a bátyádat! Útrakelt a második Almafi. hogy leszakítsa. Az első Almafi megvárta a csillagok följövetelét. Már nyúlt le ő is a vízirózsáért. beletűzte a gomblyukába a rózsát.Mikor annak a folyónak a közepe tájára jutsz. Egyik szebb. Habozott. de akár a vizet. s azonmód besiklott a kövek közé. hogy csak bátran lépjen rá. Mikor elérte a folyó közepét. Elfáradt. hogy le ne szakítson egy rózsát se. és eltűnt.Le is szakította. Emlékezett az öreg óvásaira. amelyen a bátyja falatozott. belecsobbant a bűvös patakba. mint a bátyja. lesz. de akárhogy tetszenek is azok a rózsák. mintha száraz mezőn mennél. milyen szépen illik a gomblyukamba!” . Gondolta. hát valóban gyönyörű szép rózsák nyiladoztak előtte. s ő is megosztotta vele az árpacipóját. hogy nem. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. Ott meg minden szál fű és rózsa aranyból van. kedves fiam. És bárhogy csábították a rózsák. Most már két Almafi tűnt el. Ha pedig általérsz a vízen. Abban a pillanatban ezüstgyíkká változott. csábítóbb lesz. Abban a pillanatban hallá változott. nem szakított le egyet se. leült ő is ugyanarra a kőre.No. Öt is figyelmeztette a bűvös patakra és a bűvös rétre. Észrevétlenül jött. fiam. Neki is panaszkodott. annak is vesztét okozta a leszakított rózsa. A fiú figyelmesen hallgatott. amelyiken a bátyja ment. mert vesztedet okozzák. de a világért le ne szakíts belőlük egyet sem. mert az is vesztedet okozza! Ha azon is átjutottál. le ne szakítsál belőlük egyet sem. mint a kámfor. ezeket is kétkedve nézte. mert hogy tudná a víz őt fönntartani. így nyomban nekiindult az útnak. mint a másik. és rögtön úgy eltűnt. mint a kámfor. Útnak indult a második Almafi. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. de abból se szakassz le. abban az irányban. . Meg is találta a rohanó patakot. és valóban! Amikor az első lépést tette a vízen. ott leszakított egy ezüstrózsát.Elérsz majd egy rohanó patakhoz. ne félj tőle. észrevétlenül ment.gondolta. De mikor az ezüstrétre ért. Ha szerencsésen átjutottál. Bűvös patak az: mihelyt rálépsz. nem jön a két fiú. Azt mondja az édesapjuk a harmadik Almafinak: . Az is csábít majd. ahogy az öreg magyarázta. vad sebesen sodródik a vize. Ismerte a csillagok járását. ő is éppen arra az útra talált.

hogy összeesik. aki evvel bekeni a testét. nehogy a bátyjai sorsára jusson. de akkor megint eszébe jutott az öreg figyelmeztetése. amit az Isten ád! Benyit a fiú a palotába. Azt mondja neki az öreg: . mert ez a láthatóság olaja. a gyémánttáblácskán írás. nem tétovázott. Szerencsésen át is kelt a bűvös patakon. A tálacska mellett rubintáblácska. a rétet. éhen-szomjan. meg hogy nagyon vigyázzon. jól bekente magát belőle. a rubintáblácskán írás. le a mélységbe. igazán eltalálta az öreg. asztalokat lát. útravalóul egy árpacipót. hogy soha többet nem kíván italt.Mikor a ház elé ért. Át az ezüstréten is. míg bírja az éhséget. ahol azok. a kása mellett táblácska. az ezer ember erejét kapja. hogy minek is jutott a birtokába. Már közel volt ahhoz. Persze hogy magához vette a fiú a kardot. Olyan fényesség volt benne. hát egy rettenetes nagy terembe jut. Csak elrejtve egy egész kis ajtó.mondja magában -. sorban. . Mindegy. milyen borzasztó erő szállja meg. hogy igazán azt hitte. te talán majd okosabban cselekszel. és ő is megosztotta vele az árpacipót. Talán a házban csak lesz lakó! S talán odáig még eljut az éhségtől.Látom. Azon egy korsócskában szagos olaj. se semmi nem látszik. az aranytáblán írás. hogy aki evvel a szemét bekeni . ment. A korsó mellett gyémánttáblácska. Úgy ment a negyedik asztalhoz. pedig a falán egy ablak sem volt. a tündérek használatára. hogy kápráztatta a szemet. hozzáfogott nagy étvággyal. a föld gyomrába. se fa. Előtte is megjelent az öreg. Hiszen ahogy bekente magát avval a kenőccsel. aki ezt kiissza. mint a két bátyád! Elmagyarázta neki is a bűvös patakot. bekebelezte a tál kását. a táblácskán írás. azon meg egy kis tálacskában valami kenőcsféle volt. Azon egy kard. az soha többet meg nem szomjazik. A fiú nem hagyta érintetlen a kenőcsöt. fölhajtotta az italt. De egyszerre csak meglát igen messziről egy borzasztó nagy házat. de egy picinyke sincs azon a borzasztó nagy palotán. hogy leszakítsa. hogy ez a kása a tündérek kásája. hogy ez az ital a tündérek itala. három éjjel mindig gyalogolt. Gondolkodás nélkül megkente a szemét az olajjal. Az öreg igazat szólt. Ment hát. Most ébredt rá Almafi. hogy majd mindenre vigyáz. Gondolta. Azon meg egy üvegben valami folyadék volt. „No . szegény. hogy ez a tündérek kardja. ősz embernek. Bekebelezte. ott már ő is alig tudta magát türtőztetni. a kard mellett smaragdtáblácska. Három nap.Az is kapott. addig megy. hogy ez a kenőcs tündérek kenőcse. hogy hol találom meg a szerencsémet. Aztán ment az ötödik asztalhoz. s valóban úgy érezte. az soha többé meg nem éhezik. aki az oldalára csatolja. Olyan jólesett neki. rögtön érezte. s egyszerre csak hova jutott az aranymezőről? Egy puszta homoksivatagra. Ő is akart szakítani a rózsából. Több se kellett a fiúnak.az mindent lát. Ő is azon a nyomon ment. Szomjas volt a fiú.” Nagy búsan mégiscsak folytatta az útját. egy tál kása van rajta. És ahogy a szemét is bekente és a padlóra nézett. mert itt aztán éhen pusztulok! Se fű. az ne féljen semmiféle ellenségtől. amelyen a két bátyja. mert ez a kard legyőzhetetlen. akkor esett csak csodálkozásba. Egy ablak. és aki ezt a kását megeszi. Ment a harmadik asztalhoz. mert úgyis éhen kell elpusztulnia ezen a halott homoksivatagon. jószívű vagy. Már nyúlt is a rózsáért. hát meg is látott menten a föld gyomrában mindenféle 58 . Odalép az első asztalhoz. semminek semmi nyoma. De mikor az aranyrétre ért. Az üveg mellett aranytáblácska. A fiú megfogadta az öreg. Ment a második asztalhoz. fiam. a smaragdtáblácskán írás. Körülnéz a fiú. Azon a kövön is falatozott. Odaért a bűvös patakhoz. de emlékezett az öreg tanácsára. ősz ember. hogy örök időkre jóllakott.

Álomba merült. Kiszemelt magának egy szép nagy terebélyes fát. Mivel már este volt az idő. lefeküdt a padlóra. Teljes három hónapig utazott. odavegyült a többiek közé. Az aranytarajt azért adta. Almafi szemrevaló fiatalember volt. ha szabad kérdeznem? Hátha segíthetnék a bajon! . most egyszerre csak egy nagy erdőbe ért. hogy az én bajomon segíteni tudnál. A kastély máris tovatűnt a levegőben. Én is tündér voltam. Azt hitte. Mikor vége lett a mulatságnak. hogy ilyen szomorúan kukorékolsz. gyönyörű szép lányok táncoltak körben. panaszold el a bajod. ment nagy szomorúan. hogyha életébe kerül is. s nagyon el volt fáradva. Egyszerre aztán. Egyszer csak beért Tündérországba. A kakas nekibátorodott. Annyira elbámult azon a szép repülő kastélyon. míg azt a repülő kastélyt meg nem találja. neked is valami nagy bánat nyomhatja a szívedet. nem az Ármányosság tündéréhez. gondolta. amerre a kastélyt repülni látta. Kiszaladt a szabadba. maga se tudta.Miért. addig nem nyugszik. Már jegyben is voltunk a menyasszonyommal. hogy mégis különbség legyen köztem és a rendes kakasok közt. a másik felén meg tokaji bor. Azt mondja Almafi: . Egyszóval abban az országban ugyancsak mesés volt minden.Elmondhatom a bajom. A patakoknak az egyik felén tej folyt. 59 . s ő is táncolt a tündérlányokkal. és elátkozott. s most már jól evett is. lerepült a fáról Almafi elé. Megszólal erre az aranytarajú kakas: . nézelődött jobbra-balra. földi halandó . de a fiú megfogadta. azt nem tudta: csak rettenetes nagy zúgásra ébredt föl. Már az esküvőre készültünk. hát a feje fölött egy kinyúló ágon egy aranytarajú kakas ül.De csak szólj bátran. Ez olyan ország volt. talán a ház omlik össze. Nem tudtak neki útbaigazítást adni. hogy a kastély erkélyén egy gyönyörűséges szép lány ül. Néz föl a fiú a fára. hogy meddig kell neki még barangolnia. aranytarajú kakas .Bizony. . és szerencsétlenségemre az Ármányosság tündére is szerelmes volt belé. Mivel nagyon ki volt merülve. Amint ment. s azon gondolkozott. . hogy örökké ezt a kakasalakot viseljem. és azon nyomban elaludt. Szegény megint csak ment. Abban a pillanatban halálosan beleszeretett. merre. Ment. Hogy meddig aludt. hogy mi is az a nagy morajlás. földi halandó.Nem hiszem. A lány énhozzám húzott. de a jó és szegény tündérek fajtájából. elég szomorú a dolgom! Kérdi a fiú: . Már egy álló napot utazott harmadik Almafi Tündérországban. nem hallották-e hírét a repülő kastélynak.feleli a kakas -. nem bántalak! Gyere le a fáról. mendegélt. mikor valami bűvös vízzel az Ármányosság tündére befecskendezett. ahogy néz-néz a levegőbe. ivott is. míg azt a repülő kastélyt megtalálja. Lefeküdt hanyatt a fa alá. Táncmulatság volt ott. egy gyönyörű szép repülő kastélyt pillant meg ott.válaszol Almafi -. hogy az utolsó pillanatban vette észre. kérdezősködni kezdett. hogy a fákon levelek helyett húszkoronás körmöci aranyok csillogtak.Ej. mendegélt abba az irányba. aranytarajú kakas. kipiheni ott magát. kakaskukorékolásra riadt. ej.szörnyeteget. bár úgyse segíthetsz rajta! Szerelmes voltam egy tündérlányba. de kevés ideig aludt. Este odaért egy házhoz.

hogy én ne vegyem észre. és az majd mindenütt megy előtted.Azt felelte erre Almafi: . abban a kútban bűvös víz van. abban a hegyben van egy márványtábla: aki azt megláthatná. hogyan tudnám visszaszerezni neked emberi alakodat! Az aranytarajú kakas azt mondta: .válaszolta a kakas. Mikor az utolsó szikra kialszik.Üveghegy támadt a tenger fenekén. három éjjel mentek. te földi halandó. annak a saját erejéből föl kell hoznia az erdőből tizenkét szál szagos fenyőfát.Csak azt mondd meg. merre van az Ármányosság tündérének a kertje. . Három nap.mondta az aranytarajú kakas -.Csak szakíts le egy darabot belőle.Csak azt mondd meg.Mit kívánsz. mert a sárkány minden kis neszre fölfülel. . akkor megnyílik a hegy torka. hol találhatnám én meg az Ármányosság tündérének kertjét! . Gyönyörű szép illat áradt ki a fenyőből. Mi van ráírva? Az. és avval megnyitottad a torkomat? Felelt erre a fiú: . nem ijedt meg ettől.Nem fog fájni? . Azt felelte: . egyszer csak mély. Az erdő közepén egy magas hegy volt. Nézelődött a hegy körül.Az Ármányosság tündérének a kertjében van egy kút. s oda nem lehet bejutni. . hogy aki ennek a hegynek a torkát meg akarja nyitni. . vezette. Az aranytaraj megállt a hegy felett. abban van a menyasszony. de úgy. s hová lett a kakassá varázsolt dalia menyasszonya? A hegy így felelt: . megcsinálta a máglyát.Csak azt mondd meg.Szakíts le a tarajomból egy darabot! . mert nagy tűz volt ebből a tizenkét szál fenyőből. hogy a célnál vannak. hisz övé volt a legyőzhetetlenség kardja. Csakhogy azt a kutat tizenkétfejű sárkány őrzi. Mi volt az őneki? Fogta. dörgő hangon megszólalt a hegy: .mondta erre a fiú. Egy nagy erdőbe értek. Ha az megáll majd a levegőben. A többi már a te dolgod. Almafi megértette. arról megtudhatod.Dobd föl a levegőbe azt a tarajdarabkát. Azt mondja az erre: . és azzal a vízzel háromszor beföcskendeznél. máglyába kell raknia. és elolvashatná. Mikor aztán az utolsó sziporka is kialudt. meglátja végül a táblát.Még csak azt mondd meg most. akkor visszanyerném régi alakomat. ne törődj az én fájdalmammal! .És az Ármányosság tündérének a kertje? 60 .kérdezte Almafi. mert az a torok emberi hangon beszél. A fiú kitépett egy darabot a kakas tarajából. hogy megérkeztél. Úgy is lett. és azon nyomban fölfalja az embert. Ha onnan tudnál hozni egy pohár vizet. hogyan tudok én odamenni! . alágyújtott szépen. az aranytaraj szállt. szállt a fiú előtt vagy három méterrel.Van egy beszélő hegy . és meg kell gyújtania. Ezt azonban az aranytarajú kakasnak nem árulta el. az megnyithatná annak a hegynek a torkát. aki saját erődből hoztad a tizenkét szál rózsafenyőt. hogy mi van arra fölírva. A fiú bátor volt. és tövestül szaggatta ki a fenyőfákat.

de azt gondolta. megkötözte kezét-lábát. alatta a fiú.Menj mindig csak kelet felé! Nézd fölötted a tarajdarabkát. 61 .Tudod. Kibírja! Mikor a három hét letelt. Meglátta a kakast egy fán. Mikor meglátta a fiút. Almafi csak fütyörészett: oda se neki. hogy a máglyára vigye. hogy be van zárva. A szolgákkal nagy máglyát rakatott. A fiú bement a kertbe. Hiába volt. és vitte. Megint utaztak. A kutat csakugyan tizenkétfejű sárkány őrizte. Azt hitte. s a testedet kell elégetnem. ki az udvarra. A csillag itt eltűnt. Ármányosság tündére ment a pince felé. Három hétig éjjel-nappal utazott. Közben azt mondta neki: . a fiú kirántotta a kardját. hogy aki másnak vermet ás.Gyere le a fáról. valami madár repült el. ahol az aranytarajú kakas élt. hogy majd elégeti az Almafi testét. lefeküdt. Jó csillagja. majd három hét múlva találkozunk! De addig egy falatot se kapsz. aranytarajú kakas! Leröpül a fáról az aranytarajú kakas. . Élsz? Hát akkor elevenen égetlek el. csak úgy rengett bele az egész kert.. Ott volt a kert. És elégette ott a máglyán. s a kard magától működött: a sárkánynak egyszerre három fejét is levágta. öcsém. s kérdi a fiútól: . Mikor a pincéhez ér. Az Ármányosság tündére csak akkor nyitott be a kertbe. S indult feléje. hogy le akarja őt föcskendezni a varázsvízzel. hogy se enni.feleli a fiú -. hogy a kakas ne is sejtse. mint a pelyhet. Azt mondta neki. Akkor odaértek abba az erdőbe. nem tudtam hozzájutni a varázsvízhez! De ezt csak azért mondta. a hamuját meg nekieresztette a szélnek. se inni nem kap. az a tarajdarabka. Almafi már éhen pusztult. A fiú ki volt merülve. Akkor a taréj megint megállt. Kerített aztán egy korsót Almafi. azért ordít a sárkány. Csak akkor riadt fel. Virradatig aludt. Közben a sárkány már tüzet okádott. és útnak indult. hogy az Ármányosság tündére megkötözte.Szerencsével jártál? Sajnos . Azóta terjedt el az ármányosság az egész világon. Az Ármányosság tündére nyomban fölébredt. Elkapta az Ármányosság tündérét. A taraj erre rögtön megindult. elaludt: észre se vette. Négyszeri vágásra mind a tizenkét fej lehullott.Arra készültem. Odaszólt neki: . Virradatkor megint a kukorékolásra ébredt. hát most én égetlek el téged. már ordított is a sárkány. még mindig várta az égen.No. de Almafi se volt rest. most már visszafelé: három hétig éjjel-nappal mentek. csúnyán röhögve: . mit hall? Hogy Almafi nagyban fütyörész! Elfutotta a harag. Almafi pedig lefeküdt aludni. amikor a sárkány a pincébe dobta. megmerítette a bűvös kútban. nem segíthetek rajtad. maga esik bele? El akartál égetni. No. hogy rég elpusztultál.

mert ki láthat le a tenger fenekére? Én nem.Nem számít semmit .Hát már látod. itt vagyunk. Mert én nem mehetek le a vízbe. Így meg hogyan találjuk meg? . Hiszen azt gondolták. Az már terajtad áll.De nehéz leszek . megrázkódott.Én tudom. Almafi. abban a pillanatban arra szállt egy 62 . . hol van az a tenger . . hogy mind a két partig elláthassak. A többit én elintézem! Lehajolt a tündér a vízbe. hol röpülve. csinos fiatalember termett Almafi előtt. és megköszönte neki a szolgálatot.felelte a szegény tündér -. . mivel az volt a legügyesebben úszó hal. arról semmit se mondott. egyetlen rántással partra teremtette. mert én már akkor el voltam varázsolva. A szerelmesek boldogan ölelkeztek. Mikor megint összeölelkeztek. és ezt az üveghegyet onnan a tenger fenekéről emeljék föl a víz színére. hogy el lehetett érni.Tudod mit? Ülj föl a hátamra.mondja Almafi. Átölelte Almafit.Induljunk mindjárt! Mentek egy darabig gyalogosan. Almafi észrevétlenül elővette a korsót. és lekiáltott egy csukahalnak.Igen.Tudod-e. hol van. ismét leszállunk. gyalog megyünk. hogy a menyasszonyoddal mi történt? .Nem tudom . . hol gyalog.azt mondja a tündér -.Az a fő. Lett nagy öröm. tündér barátom. Mit látsz? Azt mondja Almafi: . Egyszer azt mondja Almafi: . Három nap. A tenger fölé repültek. lehajtotta fejét. Mikor a halak annyira felemelték a hegyet. hogy látod. úgyhogy a tündérkisasszony sértetlenül kiszabadult belőle. . De a tündérnek megvolt a hatalma. megcsókolta.Én kérdeztem a hegytől. Nem telt bele jó negyedóra. Almafi megfogta.Az aranytarajú kakas elszomorodott. hogy el akarta rabolni tőled az Ármányosság tündére a menyasszonyodat . Aztán egy óvatos ökölcsapással kettétörte az üveget. látom . .Nyomon vagyunk.mondta a jó tündér -. hogyan szabadítsuk ki a vízből.mondta Almafi.mondja Almafi -. és helyette egy daliás. röpülök veled. aztán ismét gyalog folytatták útjukat. már emelkedett föl a hegy. Egyszer aztán a tenger szélére értek. . .mondja a tündér. Röpültek egy jó ideig.Ha elfáradtam a röpülésben. hogy az életben már sohasem találkoznak. és háromszor befecskendezte a vízzel a kakast. barátom? . A csuka rögtön bejárta a halak birodalmát. épp most fésülködik bent az üveghegyben! Szálljunk le a partra! Hanem itt már nemigen segíthetek rajtad.Azt csak bízd rám! . három éjjel mindig mentek. Megriadt erre a kakas. s az azt mondta. Azt mondta Almafinak: . hogy repülni tudott.Röpüljünk csak a tenger közepéig. Azt mondja akkor Almafi: . De hogy az a tenger hol van. hogy szedje össze a haltársait. de nem sokat érek vele.No . tündér barátom! Nem csodálom. hogy egy tengerben egy üveghegyben van bezárva.gyönyörű szép lány! . a tengernél.

Lett otthon is nagy öröm. A tündérfi ment. Megnézte a két tündérkislányt.Tudod mit. Utazzunk együtt. s együtt majd csak betörünk a szobákba. Almafi volt a tanú az esküvőn. de ő nem tudott senkibe szerelmes lenni.Köszönöm a szívességedet. vidd el magadhoz őket. Amint véletlenül ismét a tenger fölött röpültek egyszer csak a távolban Almafi mit pillant meg? A repülő kastélyt! Meglöki rögtön a barátját. leereszkedünk az udvarba. Almafi azonban így szólt: . Hamar rátalált arra az erkélyre. A tündérfi azonban így szólt: . hogy itt meg itt vannak. az udvarban leteszlek téged a hátamról. Útnak is indultak aztán mind a ketten. de a tündérfiú nem engedte: . hogy ez a fiú mentette meg a varázslat alól őt is. beleültek mind a hárman. amire kérték. barátom. vigyen hírt az ő édesanyjának. ahol kinn ült a kisasszony.Maradjál itt. mikor ide vagyok láncolva három éve már ehhez a kastélyhoz. sorra járta a szobákat. csak abba a repülő kastélyos kisasszonyba. s a két öregebb Almafihoz add hozzá a te két húgodat. barátom? Fölröpülök a kastély fölé. mert ők tudnak ugyan röpülni. Éppen akkor is sírdogált. Menj el értük. 63 . négy rénszarvas húzott egy aranyhintót. mikor Almafi odatoppant. Almafi most már el akart búcsúzni. Meg is érkezett a fogat. meg két bátyám. küldjön értük fogatot. Fogta magát. Azzal elbúcsúztak. Most már látták a kisasszonyt is az erkélyen. három éjjel kellett röpülniük. A fiú bemutatta az édesanyjának s a húgainak. a tündérfi csak akkor kérdezte Almafitól. Indult azonnal a palotába. A tündérfiú észrevette. hogy megházasodjék. „A két bátyámnak szánom őket” . hogy röpüljön haza. Három nap múlva megtartották a menyegzőt. barátom. Almafi pedig leszállt a kastély udvarára. míg összetalálkozhattak a kastéllyal. Csak egyet kérek még tőled. hol gyalogoltak.Szívemnek szép szerelme.ezt gondolta magában. hát csakugyan oda van láncolva a lány keze-lába erős lánccal. de Almafi nem tud. magához intette. hogy hát mi tulajdonképpen az ő utazásának a célja. miért sírsz? Azt mondja a kisasszony: . mert hiszen Almafi csodásan messze ellátott. és megkérte. ne kockáztasd az életed. Bejártak már hetvenhét országot. és a tündérlakhoz utaztak. a menyasszonyát is.Te segítettél rajtam én is segítségedre lehetek talán. De neked már van feleséged. Almafi elmondta neki. Öreg szüleim vannak. Nézi az Almafi. Ott volt Almafi számára is az alkalom. hogy ő a repülő kastélyt keresi. Három teljes hétig mentek. Mikor aztán elmúlt a lakodalom. De ennek a tündérek sem hallották a hírét. a menyegzőmön is. Megint csak úgy utaztak hogy hol röpültek. lecsupálta a lány kezéről-lábáról a láncot. De hogy jussanak észrevétlenül hozzá? Azt mondja a tündérfi: .Hogyne sírnék. hogy mentől előbb hazaérhessenek. Betörte az ajtót. hogy abba az irányba röpüljön.sólyommadár. A láncon nagy lakatok. S válassz te is menyasszonyt magadnak a két húgom közül. De még három nap. Azt mondta neki Almafi: . ehhez az erkélyhez.

ehhez az erkélyhez. mert akárhogy vigyáz. Nekünk nem szólt. Édesapám egyszer kiment vadászatra a közeli erdőbe. hogy még drágán fogja ő megfizetni. mert hiszen eddig is ezer ember ereje volt benne. Csak úgy fektéből mondja neki: . amiért megsebesítette. Máig is mindennap megjelenik.mondja Almafi. . kiugrott belőle egy szörnyeteg.mondja az -. belelőtte a szörnyetegbe. nem hiányzott semmim. mert kettőnk közül az egyiknek pusztulni kell . mert van a kastély pincéjében egy hordó.Én egy királynak a lánya vagyok. most épp déli álmát alussza. A hetvenedik szobába érve már hallotta a nagy hortyogást. ebbe az elátkozott kastélyba! A lány erre ezeket mesélte: . hogy egy földi halandóval van dolga. Látja. és igyál te is az italából. A szörnyeteg elment. hanem fogta magát az akós hordót. Mire magamhoz tértem ijedtségemből. hogy nem. pedig apám nagyon őrzött. ember vagy a talpadon. vagy tán gondolta. dörzsöli a szemét. Nem hallgattam rá. de nem ejtett semmiféle vadat. itt találtam magamat ezen az erkélyen. ott volt a szörnyeteg. Almafi megtalálta a pincét. Ha meg akarsz küzdeni vele. Hiába ostromoltuk kérdésünkkel. és azzal ostromolt. de a szörnyeteg mindennap fölkeresett. Egyszerre úgy érezte. csak nem járhattam szabadon. Fogta a nyilát. minden lépten-nyomon kísérőkkel jártam. akkor sem leszek a felesége. Egyszer csak mire lettem figyelmes? Valami nagy zúgásra. De nem bánt velem gorombán.Nem kereste a lakat kulcsát. meggondoltam-e már magamat. A kastély szemlátomást egyenest hozzám szállt. látom. Az ereje volt hozzá a kulcs. Mire körültekintettem. Mégpedig azért. Amint a vadászatról visszatért. egy szörnyeteggel találkozott.Jól van . engem nyalábjába kapott. Mikor egy méterre szállt a föld színéhez. elviszi majd egyetlenegy lányát. Azt hiszem. eredj le. el akartam szökni. hol találhatnám én meg azt a szörnyeteget? Feleli erre a királylány: . és jó nagyot ivott belőle. . Megrúgta csak úgy a fekvőhelyén: . azért láncolt ide. De ha ítéletnapig röpülünk. De aztán úgy-ahogy megfeledkezett a dologról. bátor fickó vagy! Hát mindjárt próbára megyünk! 64 .mondja válaszul Almafi -. meg az akós hordót. A szörnyeteg épp a századik szobában lakik. Indult rögtön megkeresni a szörnyeteget. hogyan bírna egy királyi kastélyhoz jutni egy szörnyeteg. szörnyeteg! Fölébred a szörnyeteg. búsulásának okát nem árulta el előttünk.No . . szabadon járhattam a kastély lakosztályában. hogyan kerültél ide. hogy legyek a felesége.Hogy mersz te álmomban háborgatni? . Egy szép napon azonban én kiszöktem sétálni a királyi kertbe. észrevettem a repülő kastélyt. egyedül mentem le a kertbe. Ment a hortyogás irányába. akkor tán legyőzheted. Hogy.Most mondd meg. hogy a szörnyeteg úgyse váltja be a szavát.Ébredj. szívemnek szép szerelme. de azt mondta az apámnak. hogy mind jobban búsul. Apám csak mosolyogta. annak a borát itta. Nem keresett poharat. van-e vagy nincs. Kezdetben nem voltam ideláncolva.Azért. de láttuk. hogy izmai szinte vasból vannak. mikor ott van az a sok testőrség! De aztán otthon csak elfogta a nyugtalanság. hogy miféle zúgás az.Ez a kastély száz szobából áll. és megkérdezi. beért a századik szobába. Legyőzhetetlenül erős.

Harmadnap. és kiesett az udvarba. A szörnyeteg fogja a golyót. s így szólt: . Ezért aztán most Almafi úgy vágta földhöz a szörnyeteget. a szörnyetegnek csak ezerkétszáz embererővel tellett. hogy keresztültörte a falat. valami várost is látok! A királykisasszony még másnap sem látott semmit. akkor látja a repülő kastélyt! Meglett az öröm. és egy csapással levágta a kastélynak először az egyik szárnyát. mihelyt valahol földet látok! Egyszer éppen az erkélyen beszélgettek. hogy majd széjjelmállott. nagyszerű lakodalmat csaptak. Almafi hirtelen felugrik. De azt már nem tudta. fél kézzel belevágta a falba. Almafi nyomban szaladt az erkélyre a lányhoz. úgy belevágta. kikapta a falból a golyót. s azt mondja: . éjjel-nappal. Almafi sem volt rest.Látom. aztán azt mondja a királykisasszonynak: . az ő életmentőjét. nagyharang választ csak el bennünket egymástól! Már két éve bolyongok utánad! Aztán elmesélte neki. daliás emberrel. A gyász mindjárt megszűnt a városban. Épp jó helyen. Mindenkinek fekete zászlót kellett a házára kitenni. hogy a golyó félig belement.mondja a fiú -. azután a másikat. nemcsak földet.Szívemnek szép szerelme. Gyerünk ki az udvarra. Most már a lány is beleszeretett Almafiba. De Almafi nem szerette ezt a folytonos repülést. az egész város fekete gyászba borult. Almafi kirántotta a kardját. A szörnyeteg csak most nézte meg. hogy a száját csak egy kicsit is mosolyra húzta. .Amelyikünk ezzel a vasgolyóval keresztül tudja törni a falat.mondja Almafi. Nagy nehezen föltápászkodott Almafi. kivel is van dolga. kiadta a gonosz lelkét. és örvendjen! Aztán megtartották az esküvőt. A lány tudta. A szörnyeteg fölkel. hogyan lehet a szárnyakat megállítani. mert a város a lány apjának a fővárosa volt. Megy ki az udvarra. hogy mindenki vonja be a fekete lobogót. hiszen az életmentője volt. Rögtön ott a repülő kastélyon hűséget esküdtek egymásnak. amikor a kastély a város fölé ért. Megkérdezte a lánytól. az öreg szülőket. Még most is élnek. hogy az elveszett lány ugrott ki egy fiatal. A királylány mindjárt bemutatta szüleinek a vőlegényét.Dobj te előbb. az lesz a győztes.Ha másképp nem megy . A király kiadta rendeletben. szörnyeteg! . hogyan látta meg őt. Összeszedte magát ezerötszáz embererővel. . s már jól leereszkedett. Míg a lány odavolt. a szörnyeteg ezerkétszáz ember erejével. hogy palacsintává lapult.Szívemnek szép szerelme. elvágom a két szárnyát! El én. A király fölfigyelt a zúgásra. a két másik Almafit. kapa. röptében a kastéllyal. Azt mondja: . akit rajtakaptak. birkózni. immár harmadik éve. ha meg nem haltak! 65 . meghívták a tündérfit. ha akarod. hogyan lehetne ezt a kastélyt megállítani. Almafi ezer embererővel birkózott. de amúgy is nagyon csinos egy gyerek volt. hogy a kastélynak a két oldalán egy-egy szárny van.Volt ott egy métermázsás vasgolyó. A király olyan szigorú rendeletet adott ki. megbüntették. Ezért aztán Almafit úgy vágta földhöz. ásó. Megállt előtte. hogy még mosolyogni sem volt szabad senkinek se. úgy. erős ember vagy. mikor aztán még azt is látták. Az udvaron rögtön összefogóztak.

Vigyázz. Szilajnak hívták. Másnap a mostoha elküldte az ötszeműt. kihúzta az ökör szarvát. Evett-ivott jól. hogy ügyeljen. A mostohaanyja elcsodálkozott. már tudta. Elküldte a mostoha másnap a fiúval a négyszeműt. A fiú mindennap kiűzte az ökröket a legelőre. s a lány azt mondta az anyjának. és játsszon megint.A táltos ökör Volt egyszer. te csak korpakenyérrel élsz! Van nekem a jobb szarvamban elég eleség. A fiú mindig azt ette.Édes jó gazdám. az ötödiknek pedig hét: egy leghátul. A csás ökröt. a második lánynak négy szeme volt. mind jobb színben volt. és ő egy másik asszonyt vett feleségül.Evett-e valamit? .mondta a lány. De az ökör megint csak mondta a fiúnak. s mikor elaludt. hol nem volt. Azt számította. és megint visszadugta. A szegény embernek a felesége meghalt. Addig játszadozott a lánnyal. Másnap úgy határozott az asszony. hogy mit látott. hogy mit eszik. Hazamentek este. Annak az asszonynak meg volt öt lánya. volt egyszer egy szegény ember. korpakenyeret. hogy nem látott egyebet. kérdezte az anya a lányát. mint a többi. s a fiú mind kövérebb lett. mert különben meglátja. és mindjárt megterült egy asztal magától. s amit akarsz. De vizsgáld meg jól a szemeit. evett jól. s jaj lesz neked. csak korpakenyeret. lesse ki az. Addig játsszál vele. s megint visszadugta a szarvat a helyére. hogy te honnét eszel. De az ökör megint megmondta a fiúnak. Tarisznyába való ételül a mostohaanyja folyton korpából sütött neki kenyeret. Este az anyja jól elverte. enni adott az ökröknek. A fiú úgy is csinált. Hazamentek este. s annak volt egy fia. Az sem tudott mondani semmit. A fiú evettivott. Erősen ráparancsolt. Az ökör táltos volt. A csás ökör megsajnálta a fiút. A fiú úgy csinált. Megmondta a fiúnak: . míg az el nem aludt. aztán visszadugta az ökör szarvát. 66 . még az Óperencián is túl volt. a nyakcsigolyáján volt. azt egyél belőle. Addig játszott. Így folyt napról napra. míg mind az öt szeme el nem alszik a lánynak. hogy elküldi a hatszeműt. hogy másnap mi történik. kérdezte mindjárt az anya suttyomban a lányától: . Megvizsgálta. hogy mindegyik szemével elaludjék. evett-ivott. s mindegyik szeme be nem volt hunyva. A fiú kihúzta az ökörnek a jobb szarvát. a jobb oldalit. hogy vigyázzon. hogy elküldi a legkisebb leányát. Akkor kihúzta az ökör szarvát. Játsszék vele. A fiú úgy is csinált. csak ügyelj magadra. míg a lány el nem alszik mind a négy szemével. Volt a szegény embernek két ökröcskéje. míg el nem alszik. míg a lány egészen el nem aludt. a negyediknek hat. míg a lány el nem aludt. Aztán visszadugta az ökörnek a szarvát. Este hazamentek. mit csinál a fiú. A legény kiment. lesse ki a fiút. hogy mi lesz. Húzd ki a jobb szarvamat.Nem egyebet korpakenyérnél . Addig játszott a lánnyal. megszólította: . hogy a mostohafia a korpától milyen jó színben van. hogy a fiú mit eszik. holnap a háromszemű lány jön velünk. Az is csak úgy járt. mert hogy ő se látott semmit. A legkisebb lánynak három szeme volt. a harmadiknak öt.

A fiú megkívánta a szép rézvirágokat. míg mind a hét szemével nem alszik el.Látod. mit csináljon. Leszálltak. Holnap. . s a harmadik öklelésnél Szilaj ökör úgy felkapta a farkast. hogy a szarvai keresztülmentek az oroszlán oldalán. Az ökör sírva mondta el: . Megvizsgálta a szemeit. Az ökör többé nem ment a földön. nem bírt többet mozdulni. előállott egy nagy farkas. . s a kalapja mellé tűzte. De addig rimánkodott a fiú. De az ökör megint megmondta a legénynek. Az ökör sírva panaszkodott a fiúnak. hogy menjen el a hétszemű lány. s miért olyan vidor. engem holnap levágnak! Hanem ügyelj. hogy addig nem gyógyul meg. míg a Szilajnak a húsából nem ehetik.Tudd meg. mi csengett az erdőn? Valamit hallottam. Mikor kiértek a rézerdőből. Leszakított egyet. hogy három ölre vetette a levegőben.Olyan ételeket eszik. 67 . Mentek. Másnap vitték az ökröt levágni. és elértek nagy idő múlva egy szép rézerdőhöz. Az ökör eleget kérte.mondta a Szilaj ökör -. .Avval a hétszeművel addig játsszál.Nem bánom .Azt határozták most. Nagy nehezen ráadta magát az ember. De egyet a nyakcsigolyáján nem látott meg.Szilaj ökör. hanem felemelkedett a levegőbe. ezüstlombbal. Mire a farkas visszaesett a földre. te ugorj a szarvam közé. és a többi faképnél maradt. hogy te vezess engem a vágóhídra. küzdjünk hát egyet. Mentek tovább. mert ha nem. Ne próbálj hát az erdőből szakítani. Az ökör azt mondta: . hogy szakasszon egy ezüstvirágot az erdőből.Hó. mikor az ökör letérdelt. sokáig repültek. Szilaj ökör. És mikor én letérdepelek. Meglátta. Este megmondta az anyjának. A fiú rimánkodni kezdett az ökörnek. pórul járunk! És addig játszott a fiú. megálljatok! Miért bántottátok az én rézerdőmet? Most. előáll egy oroszlán. Mégis. s a kalapja mellé tűzi. míg végre elértek egy szép ezüsterdőbe. édes fiam. miért nem hagyod békén? Ezért nekem mindjárt megint kell szenvednem. Elrepült a fiúval. nyaka-lába ki volt törve. Ezt Szilaj ökör úgy megöklelte. A fiú. az oroszlán valahogy a jobb fülét leharapta az ökörnek. a Szilajnak a szarvából! Az asszony most már tudta. kiértek az erdő szélére. hogy ne szakítson. mikor visznek majd levágni. virágokkal volt teljes. hogy az ökröt vágják le. Mikor kiértek. hogy a fiú miért van olyan jó színben. . kérjed meg édesapádat. Mondta az ökör a fiúnak: . . mert azért neki meg kell küzdenie. hogy ő mégiscsak szakít egy virágot innét is. mondta az ökörnek.Édes fiam. hogy még a bárók sem különbet. hogy ügyeljen magára. s evett-ivott. meg kell küzdened velem. felszökött a szarva közé. s azt mondta a férjének. Megküzdöttek. hogy a fiú kihúzta az ökörnek a szarvát. Betegnek tettette magát. hogy leszakít egyet. sokáig mentek. míg a lány el nem aludt. mendegéltek. Mentek az ökörrel. Avval nem aludt el a lány. egykönnyen martalékul eshettem volna a farkasnak. bántottátok az ezüsterdőm! Megküzdtek az oroszlánnal. hogy mit terveznek vele. míg végül az ökör megengedte. Az erdő nagyon szép volt. mert mi ketten el fogunk szökni.

Ha csak az a baj . Előjött az ökör. Dugd el rögtön a zsebkendődbe. s ment tovább nagy búsan. 68 . míg végre bebújt az ökör hasa alá. A sárkány beszélt mint gazda: .. Mikor felébredt. evett-ivott.Ha valaki keresni fog. De a fiú nem fogadott szót. ott lesz neked étel elég.mondja a boszorkány -.No .mondja az ökör a fiúnak -. a kis nyúl csak forgott egyre ott az ökör körül. akár pedig egymás után mind a hármunkkal meg kell küzdened. fújjad a furulyát. és vedd fel. most akár add meg magad. A fiú felvette a szarvat. hogy mindjárt kétfelé hasadt. hogy holnap délben velem verekedjék meg: ez a háromfejű sárkánynak. mikor idejött egy kis fekete nyúl. hogy mi van a dologban: . mondjad. látod. Avval elment legelni. míg élsz.Ne szakíts. evvel megbirkózhatom. mert ennek az erdőnek már nemcsak egy őre van. hogy holnap délben itt leszek. Látja a fiút.Miért fújtad olyan táncnótára a furulyát? .Látom már előre. de nem bírta eltalálni.Ne sírj. hogy ő mégiscsak szakít egy aranyvirágot. nemsokára elértek egy tiszta aranyerdőt. s a jobb szarva két-három ölnyire szökött el tőle. előállít egy tigris. A fiú rimánkodni kezdett. nem is nagy a fizetség.No. Azt mondja a kis fekete nyúl: . és az ökör a tigris nyakát keresztülöklelte egészen. Könnyen kiszedte a fiúból. mendegéltek tovább. a fiúval együtt. mégiscsak szakított egy virágot. Az erdő szép aranyvirággal volt tele. hogy hogyan tudja majd visszaűzni azt a tenger nyájat a Szilaj ökör szarvába. hogy az egész rét tele van nyájakkal. az nem nagy baj. a jobb szarvam majd leesik messzi tőlem. Hanem ha megküzdöm a kis nyúllal. hogy végem lesz. az erdő királyának a parancsa.Én nem tudom ezt a sok csordát beűzni a szarvba. No hát. ha pedig késztet. ez még nem az utolsó. De harmadszor ne próbáld. Hát jött egy öregasszony. s kérdi a fiútól: . hogy az ökör elpusztul. Mentek.Az teszi el az én fejem! Így is lett. Szilaj ökör. s itt leszek mindjárt. hogy búslakodik. táncnótára. . ügyelj. rabszolgánk leszel.Hogyne fújnám. Elért egy szép rétre. Mikor a küzdéshez fölálltak. Úgy feldobta az ökröt. ahogy az erdő szélére érnek. kihúzta a szarvat. azt kérdi a fiútól: hol a Szilaj ökör? A fiú megfújta a furulyát. . de az ökör azt mondta: .Hagyj békét a furulyának! Csak azt mondd meg a Szilaj ökörnek. Búsulni kezdett. a zsebkendőjébe tette. lefeküdt s elaludt. hogy soha meg nem házasodol. Jön a kis fekete nyúl. Csak arra esküdj meg. Én beűzöm. egyedül. Sírt nagyon. most már jegyes vagyok. Másnap délben megverekedtek. s azt mondta a fiúnak: . s azt mondta hogy vele kell megküzdened. de még igazi vígan. Az ökör sírva kérte a fiút: . Miért bántottátok az aranyerdőt? A fiú búsulni kezdett. és az egy valóságos boszorkány volt. egy háromfejű sárkány és egy kis fekete nyúl. látja. mert akkor életemet veszítem. mert azok mind onnét jöttek ki. Ott egy forrás felett leült. Az ökör megrántotta a fejét: .

mert éjfélkor jött a boszorkány. Nemsokára elért a fiú egy malomba.Ejnye teremtette! . amit én megengedek? Engemet elvetnek. a lány is a fiút. mert úgyis véged lesz! Erre megfelelt a kenyér: . A számítás jó volt. az ajtót! Mondja a seprű: .Ha csak az a baj . megesküdtek. megsütnek. 69 . és az öregasszony egy hoppra elővette a mesterségét.Én sem tehetem. segítek én azon. Légy bátor. te kutya boszorkány.Hej. seprű. hogy rögtön kettéhasadt. szállást kért. megőrölnek. hogy neki milyen esküje van. hogy sohasem házasodhat meg. lefeküdt az egész ház népe.mondta a molnárlány -. A fiú elbúcsúzott az öregasszonytól.Nem lehet. mert semmi bajod nem lesz! Erre összekelt a lánnyal.kiáltott a boszorkány. Kiáltja a seprűnek: . Mikor eltelt a vendégség. kérte hát. és ment tovább.A fiú nagy nehezen megesküdött. A vaskanalat meg a seprűt pedig felállította a nyelére az ajtó mellé. azután megcsépelnek. nyisd ki az ajtót! . azután lekaszálnak. és beűzte a sok csordát. megnövök. te nem engedheted meg. mint a fiú. De a menyecske feltett az asztalra egy kenyeret és egy korsó vizet. De a legény megmondta. azután megesznek. A fiú megszerette a lányt.Vaskanál.Gyere ki. . Ennyit kínt én mind kiállok.Nyisd ki.Itt nagyobb boszorkány van nálamnál! Úgy megharagudott a boszorkány. A lány még inkább. A molnárnak volt egy igen szép lánya. ha meg nem haltak. s megbocsátok. . . Kiáltja a vaskanálnak: . mert a fejemen állok! Kiáltja a boszorkány a házba: . hogy vegye el őt feleségül. vízzel összegyúrnak. A fiatalok pedig még ma is élnek. mert a fejemen állok. esküszegő.

édes anyókám.Mit vittél neki? . de nem lelte meg. édes Mihókom? . s elhajította a sárba. édes Mihókom? .Egy szekér szénába szúrtam. .Ilókot. beszúrja a szénába.Egy ekevasat. az anyjához.Másszor úgy teszek.Ilókot. kéresd meg. Utoljára megrestellte Mihók. hol balra húzta le a csákót. adtak. Megérkezik a szénásszekér. . Hazamenet beléteszi a csákójába. . Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: . a csákódba kellett volna szúrni. Elment haza. házasodhatnám. a fejét is összeverte.Kit vennél el. és nem lelem sehol benne.Ilóknál. édes anyókám.Hol voltál. fiam? . fiam. hol nem volt.Ilóknál. házasodhatnám. adtak. de az nem akart megállni: hol jobbra.Nem vittem. nem jól tettél.Mit adtak? . . . Jövet megunta a kezében tartani.Egy tűt. Mihók elmegy lánynézni. és kap ajándékba egy ekevasat. . Hazamegy üres kézzel.Eredj.Nem vittem semmit. . .Hadd lássam! .Kit vennél el. és ott egy tűt kapott ajándékba. . .Jaj.Édes anyókám. 70 .Mit adtak? . és amint egy szénásszekeret ér. . Megint azt mondja az anyjának: . édes anyókám. .Hadd lássam.Édes anyókám. .Eredj. édes anyókám.Mit vittél neki? . .Ilók és Mihók Hol volt. fiam. fiam? . fiam. kéresd meg! Mihók elmegy az Ilókék házához. s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt. hetedhét országon túl. volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia.Hol voltál.

annál jobban fickándozott. magam után húztam. Hazamenet a vállára veti. Mihóknak fájt. és minduntalan szólítgatja: Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat. kéresd meg. Jó erős madzagot köt reá. . . minél jobban nyomta oda.Ilókot. . adtak. kéresd meg. és eldobta.A vállamra vetettem.Másszor úgy teszek. utoljára mardosni kezdte a vállát. Elmegy Mihók a lányos házhoz. édes anyókám. s amíg Mihók hazaért.Eredj. de marta. . . Megint elkezdi Mihók: . . s szólítgatnod: Kucó! Kucó! . édes anyókám. Egy darab madzagra kellett volna kötnöd.Édes anyókám.Ilókot. házasodhatnám. fiam.Madzagra kötöttem.Mit vittél neki? .A csákómba szúrtam. . a válladra kellett volna vetned. fiam? . fiam? . mind megették. talán megették a kutyák. A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely. édes anyókám. maga után vonszolva ballag hazafelé. és kap ajándékba egy fél szalonnát.Ilóknál. amelyikre a madzag volt kötve.Hol voltál. fiam. magad után húznod.Kit vennél el.Kit vennél el. és úgy viszi haza. adtak egy nagy darab szalonnát. ezt ni! . házasodhatnám. . .. csak az álla csontját hagyták meg.Másszor úgy teszek. nem jól tettél.Mit vittél neki? .Eredj.Hol voltál.Nem vittem.Jaj. . az egész faluból reágyűltek a szalonnára. . 71 . Elmegy Mihók Ilókhoz. fiam? .Nem vittem semmit.Egy kis kutyát. s eleresztettem. fiam. . .Mit adtak? . nem jól tettél. fiam. fiam? . .Jaj.Hisz ez csak az álla csontja. s úgy hoznod haza.Hadd lássam. Aztán megint elkezdi: .Ilóknál. s elhajítottam. édes anyókám. kap ajándékba egy kis kutyát. de nem akart megállani.Édes anyókám. .

Hazahoztam a hátamon. házasodhatnám. édes anyókám. Otthon felvonszolta a padlásra s felakasztotta a kakasülőre. a pajtában a jászol elébe kötni s szénát vetni eleibe. ne! ne!” Hazaérve beköti a pajtába. . szólítgatja: „Ne. fiam? .Édes anyókám.Hát hol van? . kéresd meg. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel. s felakasztottam a füstre. . fiam. fiam. Kötelet hurkolt a nyakára.Ilóknál. édes anyókám.Bekötöttem a pajtába. bocikám.Mit vittél neki? .Ilókot. .Mit vittél neki? . Mihók elmegy.Eredj.Másszor úgy teszek.Kit vennél el. hazavitte nagy nehezen.Hol voltál.Másszor így teszek. házasodhatnám. nem jól tettél. .Nem vittem. és kapott egy borjút. . hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre. Aztán megint elkezdi: .Jaj. adtak. szépen hazavezetni.Hol van. . fiam? . 72 . a hátadra kellett volna venned.Kit vennél el.. aztán bereteszeli az ajtót. . nem jól tettél. . fiam. s bemegy a házba. fiam? . nem látom.Nem vittem. édes anyókám.Ilókot. Mihók kötelet vet Ilók nyakába.Ilóknál.Édes anyókám.Ilókot. kapálózott és rugdosta. . Mihók ismét maga ment a lányos házhoz. .Mit adtak? . édes fiam. édes anyókám. . fiam? . vezeti hazafelé.Eredj. és odaadják neki a lányt. adtak egy borjút. s akármennyit feszengett. . hátára vette.Hol voltál. .Jaj. . . szénát vet eleibe. kéresd meg. Aztán kezdi újra: .

Egybekelnek. és lefektették a szénába. Mihók el is ment mindjárt. vess szép szemeket rája. hogy Mihók csúfolódik vele. elmennek a menyasszony után. s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára. mi baj. azon járt az esze. ha meg nem haltak. nem jól tettél. fiam. s maga elillant haza. Mikor vége lett a vendégeskedésnek. egy kecske lábára kötötte. hány hét a világ. Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra.Hol van Ilók. s elszaladt haza.Hogy kecskésedett volna? . 73 . megkapja a kecskét. a pajtába ment. Kiszaladt utána. fiam? . Mihók anyja meg a lármára kinézett. Az anyja. a zsinórt tapogatva. úgy bocsátotta le. s elvitte haza Mihókékhoz. felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására. édes anyókám. és ráhányta a szemeket. s máig is élnek. s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. s észreveszi. hogy elillanhasson. cirógasd meg. mihelyt künn volt az udvaron leoldta a zsinórt. hogy lássa. Mihók nem hitt neki.Zsinórt kötöttem a lábára. s hogy nem jött. megkecskésedett. A kecske a rángatásra mekegett. s még egyszer elviszik a vőlegényhez. Eredj hamar. s hozd be a házba. megsokallta a tréfát. Ilók szegény azt gondolta. csak mekeg. s most húzom fel. . rángatni kezdte a zsinórt. aztán felment a pajta padlására. a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét. kibékítik nagy bajjal. elment a vőlegénnyel a menyasszony után. de nem felel.Jaj.Odale. megcirókálta Ilókot. . Mihók csak várta. Ilók pedig. Megint felkölti a vendégeket. várta.. megengesztelte. Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya.

No. Jajgatott ugyancsak a rókának: . Azt mondja a róka: . Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára. Felnyitja a szemét nagy álmosan. Odaszól a farkasnak: . Látja. azt gondolták. s megnyitja a kamraajtót. Feleli a róka: . Keresi is a kamrát. jó lenne valamit inni is. róka koma. hogy végül is berúgtak. A róka közben szaladt. hogy megbánjuk. Csak a farkast lelték ott. most már. Odasettenkedtek most már mindketten.Menni se tudok! 74 . A sok sütemény is mind ott volt. hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat. hogy csak úgy zörgött a csontja. nézi. hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. Indul a szakácsné. iszkolt a falu végére. Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. Aztán vették sorra a kalácsot.gondolta. fánkot. Azt mondja a farkas: . farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől. De a rókának mégis volt annyi esze. s nekifogtak az ivásnak. hogy ki az.A róka és a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt egy faluban. hogy nagyon lökdösi valami. Azt mondja a farkas: . hogy mit látott! Azok nem akarták hinni. jó volna belopódzni oda. amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! Szalad be a vendégekhez. A tornácon nem volt senki. Egyszer csak arra ébredt fel. Hívta a farkas komáját is. hogy minden oldalbordája meg volt dagadva. Neki! A szegény farkast úgy elverték. Nekikezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított. hogy hol menjünk be. s gondolta. Éppen nekikezdtek volna a süteménynek. „Elébb bemegyek a kamrába” . csak gyere velem! Amint bementek az udvarba. kürtőst. s elaludt. ha be is volt rúgva. Annyit ittak. „No. szinte meghal ijedtében attól. a csörögét. Csapra ütöttek egy nagy hordót. A róka szaglászott. Rábeszélte a farkast. farkas koma! Én majd megszimatolom. s mondja rémülten. ide jó lesz behúzódni” .Te csak húzódj meg itt.Ezt lesz jó megkóstolni legelébb! Nekiestek hát előbb a káposztának. hogy van ott jó fazék töltöttkáposzta is. ha veszedelembe jut. De egypáran mégis kimentek. hogy menjenek el ők is a lakodalomba. Végre megtalálja. a róka neszt fogott.gondolta magában. meg attól. hát .Ne félj semmit. mint a másik. s már kibújt a lyukon. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. Mire kiértek. ahol ki tudjon bújni. afféle lakodalmi tréfa.nicsak. A róka megérezte a szagot. aztán szép óvatosan bement a tornácra. hogy mennyi bor meg pálinka van ott. Mikor megnyitja a kamraajtót. akkor veszi észre a róka.Menjünk! Bár attól félek.

. hogy most a róka oldalbordája is megreccsent.Mit pusmogsz te ott a hátamon. s felvette.Vert visz veretlent. Azt se vették észre. ne törjön a csontja! Úgy egymásnak akaszkodtak. se láttak. Csak könyörgött a farkas. kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet. ahol puha.Hogy vegyelek. Látod. veretlen visz vertet. zim-zum! Oda. Azt mondja a farkas: . A róka meg csak vigyorgott magában a farkas hátán. lám. s vitte a hátán. A farkas most már tisztán megértette. A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt. azt mondom. hogy veretlen visz vertet. közrevették. de úgy.Jaj. ahol aludt. látod. kedves komám. megemlegetik. milyen fehér? . Akkor már jó messze elvitte volt a rókát. mind kívül lóg az oldalamon. 75 . Elindult. Végül is nagy elégedetten dudorászni kezdett. róka koma? Azt mondja a róka: . vigyél. s ledobta a hátáról a rókát.Azt feleli neki bosszúsan a róka: . amikor a vendégek odaértek. hogy mit mond a róka. Mert itt lepik az emberek! Jönnek! Mondja neki a róka: . neki a farkasnak! Csihi-puhi.azzal mutatja azt a pozdorját ami ráragadt.Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva. hogy vegye fel a hátára őt a róka. s vitték vissza őket olyan haddelhadd lagzira. Megharagudott hát. Fölugrott mérgesen a róka. vert visz veretlent. hogy mégis nekidurálta magát. mikor az én csontom. de az enyém. se hallottak. hogy amíg élnek.

Ahhoz a patakhoz ér. Húzta volna ő vissza. ahol a kurta farkú disznó túr. hogy bizony az ő gyereke az! Már éppen annyi idős. valaki megfogta a szakállát. megszomjazott. eleresztem a szakállad. bizonyosan megjárt már száz tű hosszát egyszer csak azon vette magát észre. Mikor hazaér. míg szépen vagy! De még annál jobban húzták. A sok járás-kelésben nagyon kifáradt. Magához hívatta a fiát.A zöldszakállú király Hol volt. hogy bizony tizenhét esztendeje már annak. enyém lesz! . amit ő otthon az országban nem tud.Ugyan mit nem tudnék én az országomban? A legutolsó tűt is tudom! . Aztán eltaszította magától a gyereket. mendegél a fiú hetedhét ország ellen.Jaj.Hát jól van. hogy egy szer itthon vagy! Én vagyok a János. még maga is azt bizonygatta. Az a zöldszakállú király egyszer fogta magát. Alig kortyantott egyet-kettőt. te nemtudomki.De csak ígérd meg.mondta a zöldszakállú király. fel veszi az inget. . amit én az országomban nem tudok! . hetedhét országon is túl volt. Odakiált a vízbe: . mi is lehet az. A vízben hét gyönyörű szép arany kacsa úszkált. már a tarisznyába akarja gyömöszölni. de nem tudta. elejbeszalad egy szép. Végre eleresztette az ördögök királya. Akkor aztán indult a király hazafelé.mondta a zöldszakállú király. Csak akkor kapott a zöldszakállú király az eszéhez. azon gondolkozva. akit nem tudott! Majd megette magát. volt egy zöldszakállú király. még azon is túl. Elmondott neki mindent. Emlékezett. ahol az apja szakállát megfogták. hogy jó volna oda nem adni a gyereket.Hallod-e. . ereszd el a szakállamat. leült egy patak partjára. amit az országodban nem tudsz.Kinek vagyok én az apja? Te meg kinek a fia vagy? Nem ismerlek! De odabent a felesége elmondta neki. legyen a tied! Úgysem sütsz te abból a kenyérből. hol nem volt. Már arra is gondolt. A király csak nézett. Már nagyon sokáig vándorolt. ahogy van. Megy. a nyakába ugrik. . kedves apám. Hát ez a szép legényfia volt az. mert annyira húzták befelé. amit az országában nem tud. amióta ő hazulról eljött. De már nagyon rossz volt neki a kénytelen-kelletlen hason való fekvés. de a másik percben meg attól félt. hogy jó lesz. s azt mondja a királyfinak: 76 . hogy amit az országodban nem tudsz. mikor a hét arany kacsa közül egyik tündérszép lánnyá változik.Ha ideadod nekem. Mert az volt! . Másnap felkészült. mint amióta ő elment hazulról. hogy akkor maga az ördögök királya jön el érte. ha elmegy. el is ment. Már rimánkodásra fogta a dolgot. elindult vándorolni. De a legény nemhogy megijedt volna. de sokáig itthagytál bennünket! De jó. összevissza csókolja. a parton meg egy inget lobogtatott a szél. nagy legény. megy. Azt mondja egyszer a vízben valaki: .mondta a vízben az ördögök királya. Lehajlik. . Azután lehasalt a víz színéig hogy majd iszik egy jót. hogy az ördögök királyának ígért valamit. hogy majd megfúlt.

Tizenkét várkapu állta útját. mint az apám: az is király. tán nem tudod. mind kinyílt magától. . . szép szerelmem.Felséges király! grácia fejemnek! itt vagyok előtted! .mondja a lány -.Tudom én . vége az életednek! Itt van ez a káposztalevél. Odamegy. kihez jöttél? . bizony szomorú lett. Ő még ilyent nem látott. Akkor azt mondja az a szép lány: . Csak fordítsd meg a gyűrűt. Te a zöld szakállú király fia vagy. káposztalevélből darutollas kalapot kell csinálni! . akkor sem tudod megtenni. de ha a gyűrű fordult. majd mond neked az apám olyanokat. .Hát ha itt vagy. a lánytól elbúcsúzott. mondd meg. hogy meg van ijedve. hogy ha hangya vagy. hogy olyan tán még Kossuth Lajosnak sem volt. A királyfira rázárták az ajtót mind a három oldalról. A legény majd kinézte a szemét.No. hát imádkozhatsz! Azzal mentek egy szobába. csak eressz be. Hol van az a káposztalevél? .Holnap este is eljövök. hogy valaki észrevenné. sohasem tudom megcsinálni! Még tovább is szomorkodott meg gondolkozott volna. Én segítőd leszek. gyönyörű szép lány lett belőle. Akkor jutott eszébe a szép lány. tettek be neki ételt-italt. édes szívem. hogy ne unja magát.olyant adtál fel.Ha csak az a baj . hogy a dongó azt mondja: Eressz be. jótettedért jót várj! A királyfi odaadta. 77 .mondta a király. .. te eressz be. s mégy az apámhoz.Itt van. A lány felöltözött. hogy míg a világ világ. aztán ne félj semmit! A legény ujjára húzta a gyűrűt. Utoljára a palota ajtaja nyílt meg. Abban a percben kis irinyó-pirinyó dongó lett belőle. odaadta a királyfinak: . ha nem. miben lehetnék segítségedre? Elmondja János. te sem vagy különb.No. meg hogy hová sietsz.mondta a királyfi -.Szép királyfi. Este nyolc óra tájban dongó képiben ott dongok az ablakodnál. aztán megvan. de az ablaknál valami dongást hallott. A király nagyon mérges lett. nyisd ki az ablakot. de ne várakoztass olyan sokáig. . jól van! . S ha bejutottál.De nagyon bátran beszélsz.No várj csak! Három feladatot kell teljesítened. Add ide az ingem. hát hallja. s ment az ördögök királyának palotája felé. úgy nézett. a dongó berepült. ha azoknak ura tudsz lenni. s elszállt. fogd meg! Becsuklak a szobába. nézd csak! . tudom.s abban a pillanatban olyan szép darutollas kalap feküdt az asztalon. ha ebből holnap reggelre darutollas kalapot nem csinálsz.mondotta magában. Most pedig megyek. ezt tedd el! Tizenkét várkapun tudsz bemenni anélkül. galambom! Javadat akarom! Nyitotta az ablakot.No. te is király vagy. akkor nincs baj. . . ki vagy. mint ma. a kapu magától kinyílik. jó. Mikor magára maradt. mert ő téged elnyert az apádtól. s ekkor előtte állott az ördögök királya.Hej. lehúzott az ujjáról egy arany gyűrűt. ördögök királya! . Ha a dongásomat hallod. hogy az anyád ne sirasd meg.

a szép kis pejlovam aranyalmává. 78 . a lányból meg madár lett. A királyfiból aranygyűrű.Jaj. galambom! Javadat akarom! Beeresztette. Elmondta neki. Hozott be egy kancsó tiszta. én meg madár leszek. De mégsem nyughatott a legénytől. De annak ez is annyi volt. .Ühüm. . De bolond egy esze van annak a királynak. ment. Eressz be.mondta rá a legény hetykén. a gyűrűt a szájába. „Káposztalé meg ezüstsarkantyú! No. ha a jó isten megsegít! A király azzal kiment. hát ennek derekasan megfeleltél! . hogy már azt ő sem tudja csinálni! . megcsókolta a lányt. hozott egy bögre káposztalevet. s az megint az a szép lány lett. hozd vissza őket! Még olyan szaladást. el akarta veszíteni. hogy csakugyan nem bírod megtenni! Azzal az ördögök királya kiment. s elrepült. ebből már csakugyan nem lesz semmi.No.Hát majd meglesz az is.Eredj csak utánuk. hogy ilyeneket kitalál!” . úgy lett. Az ám. . kis dongó lett belőle. akit a patakpartról látott. de mikor a kis dongó szép lánnyá változott. vége az életednek! A legény arra is csak a vállát rázta. előre megírhatod a testamentumodat. Másnap jókor reggel ment a király a királyfihoz.mondta a királyfinak. mint a semmi. Azt mondja a legénynek: . mint a villám. s ment. ha tudod. Másnap az ördögök királya majd hanyatt esett. hogy akárki megnézhette volna. a királyfi meg magára maradt. Azután a lány újra megrázkódott. ha ezt meglátja. A káposztaléből olyan ezüstsarkantyút kanyarított.No. Az estére várt. majd adok én fel olyant. szűrött vizet. a szép kis pejlóból aranyalma. jönnek utánunk! . hogy egy követ fújnak. mindenáron az életére tört. mert itt egyikünknek sem lesz jó a sora! Téged majd megütlek a pálcámmal. tudta. az almát meg a lábába fogta. mit? .Meg biz én! . s megtudta a parancsot. ha ebből holnap reggelre ezüstsarkantyút nem csinálsz. Ahogy mondta. hát ha olyan büszke vagy. a nyolc órát. ezután is megy. átváltozol egy aranygyűrűvé. Jött a kis dongó. mikor a gyönyörű ezüstsarkantyút meglátta. ha ebből holnap reggelig rézfokost nem csinálsz. mint a gondolat. s megyünk. meglátta az asztalon a szép darutollas kalapot. A királyfi nem szólt semmit. csak a fejét csóválta. amit az a szolga tett! Úgy ment.No. De boldog volt a királyfi! Megölelte.Elmegyünk mi innen.gondolkozott magában.Aminthogy igaz is volt. hogy ha eddig ment minden. . Egyszer azt mondja a madár a gyűrűnek: . Másnap reggel az apja észrevette.Tudod-e. hogy majd néz egyet az ördögök királya. Alig nyitott be. de sebes szél fúj a hátam megett. ahogy szíve vágyása akarta. Megvárta az estét. hogy se a lány. se a királyfi. mit parancsolt az édesapja. azt hitte. Azt mondja a szolgájának: .A királyfi meg nyugodtan lefeküdt. . Mindjárt tudta.

Felséges uram. De hasztalan ment volna akárhogy. A lóra felültek mind a ketten. nem láttam én őbelőlük annyit sem.Látom már. az aranyalma szép pejló lett. A kis madár átváltozott szép lánnyá. hogy azok átlépték a határt. Mikor látta. te szamár! . a gyűrű királyfivá. De az ördögök királyának ereje csak a maga országa határáig tartott. . ha meg nem haltak! 79 . ha nem igaz! Még most is élnek. látta volna az ördögök királyát. mint kisbőgős. lagzit csaptak. megfogták volna. úgy jóllaktam hurkával. De még ha látott valaki sebes menést. hogy magamnak kell mennem. A szolga nemsokára a nyomukban volt.Az volt az.mondta a király. mert rátok még ezt sem lehet bízni. mondja a királynak: .Látott egy sűrű bokrot. Otthon megesküdtek. mint a körmöm feketéje! Egyedül egy bokor volt a pusztán. annak a közepiben meg egy kis madár. . kolbásszal. ha mindjárt ott nem lett volna az ország határa. kutatott. én is ott voltam a lakodalmon. Bandi legyek. de hasztalan keresett. Megy haza. még másnap se kellett az étel. olyan mérges lett bele. beleszállott éppen a közepébe. hogy mindjárt megpukkadt. A kis madár is nyomta ám. nem talált semmit. tovább nem. mentek haza a zöldszakállú király országába.

Húzták ide is. de nem bírták. A falu bírája fösvény ember volt.Szegődj hozzám. de cserje semmi sincs kivágva. . egy szikrát se hagyott. szalonnát. Abból. . Akkor nap is megfogott két juhot. egyéb dolgod nincs. segítek! Elment hát. . hogy Jancsinak enni kell. kettőt. hogy mi lesz az ő fiával.Erős János Volt egyszer egy özvegyasszonynak egy fia.Nem bánom. Nézi a tarisznyáját. Mindenki dolgozik. ti nem érdemlitek meg az ételt! Avval fogja János a gerendákat. Jánosnak hívták. hogy a juhokból hiányzik hat.kérdi a bíró. Éppen a gerendákkal kínlódtak. amit keresett. és őrölgette a hamut. Azt mondja Jánosnak: . . kettőt. hamuőrlő. amikor még egy szikrát sem akart egyik helyről a másikra tenni. a legszebb bokrokat. a legszebbeket! A bíró azt gondolta. tüzet csinált. és a juhokat is mind megeszi. mert egyébként nem dolgozik. mit dolgoztál? . Harmadik napon is csak úgy csinálta. Megnyúzta.Álljatok félre onnan.kérdi este a bíró. kihajtod a juhokat. a szomszédban házat építettek.Elmegyek én is . . bíró úr. csak te nem akarsz! . de semmit sem akart dolgozni. Az anyja nagyon búsult.No. Jancsi.Igen én. a tarisznyájába akkor se tettek semmit. fiam. vágtál-e ki sokat? . két juhot megfogott. és mind kitépte a cserjét. Másnap tett neki kenyeret. 80 .Hát. semmiháziak. János. de bért nem adok egyebet: hanem kettőnk közül amelyik hamarabb megharagszik. Hát látja.azt mondja -. Másnap megint kihajtja a juhokat. Éppen a gerendákat akarták felhúzni a házra. felrakom én. megéltek becsületesen ketten az anyjával. és volt egy csomó juha a bírónak. tova is. ne féljetek! . János. Mikor húszéves lett. János nekilátott.Mit kopácsolnak azok ott túl a szomszédban? . Lett neki aztán becsülete: mindenhová elhívták napszámba.Amit lát a bíró úr! Csak nem haragszik érte? Számba vette a bíró. mit dolgozik János. Azt mondja János az anyjának: . édesanyáddal együtt. hanem csak beült a sutba. hagymát és egy kis pálinkát is a tarisznyájába. a cserjét vágta ki. megsütötte és megette őket. hogy lássa. Ő bizony nekilátott.Házat építenek. és a cserjét mind kiszeded őszig! Kihajtja János első nap a juhokat. nem érsz meg egy hagymát! . annak a hátából egy pár bocskorszíjat és bocskort vághat a másik. a legszebbeket. Eltartalak esztendeig. Negyedik nap kiment a bíró maga. hát nincs benne semmi étel. megsütötte és megette. és felhányja a házra.Menj el. legyen úgy! Volt egy nagy darab csalitos füzese.No. . Felnőtt már tizennyolc esztendős koráig. . János.Bizony.

bíró úr. hogy a kántor is ott volt.Ki. Panaszkodik a bíróné. be a kemence mögé. perdülnöm is kell. ma vajon mi történik velem? . 81 .Azt mondta a bíró.Kántor úr. behányta mind a karót a hegyével. este hazahajtottak. János? . abba kocorodjon bele. futott a bíró házáig.No.Miféle baj van? . János? . főzzek két üst vizet.Kiperegted-forogtad magad. Másnap megint elmentek szántani. mert itt van. hogy a fuszujkakarót mind hányjam be a kemence mögé. és a gyapjút megforrázta. Ott volt a kántor a bírónénál. Estig szántottak. mert megint jön János. Mondja a kántor: . a bíró úr és János. A kántor megint ott volt. Másnap elmentek szántani. amikor az ökrök ettek. Előbbre ugyanis egy nagy csomó babkarót vittek haza a bíró házához. bújjon el hamar. János bemegy. De azt nem mondta meg.No. A bíróné ellenkezett.Menjen csak. immár dolgozhatunk. hogy jő messziről. Délben. én egyet perdülnék hazáig. most mehetünk dologra. Este hazamentek. Dolgoztak estig. . és visszaperdült-fordult a mezőre. meg a bíró úr is. János mit csinált. mert vagy táltos. Bemegyen János.No hát perdültél-fordultál. vagy bolond. Úgy is tett János. Nekem olyan szokásom van. ahogyan meg voltak hegyezve. azt mondja: . mikor otthon volt délben. elfogyott a cserje. A múltkor is jól összeszurkált. Elbújik a kántor. Avval futott vissza János a mezőre. azt mondja János: . János? . kérdi a bíróné: . hogy amikor szántok. ráöntötte a gyapjúra. bíró úr. Ahogy meglátja Jánost. de nem volt mit tenni. mert baj van. mert János felfőzte a vizet. Kérdi a bíró: . csak valamerre bújjék el. Meglátja a bíróné Jánost. A fuszujkakarót behányta mind a kemence mögé. Kapja magát János. Mondja a kántornak: .Mi baj van. valamerre el kell bújni. Az ajtó mögött van egy kád gyapjú. és forrázzam meg az ajtó megett a kád gyapjút. A bíró felesége megint panaszkodott az urának.Egye meg a manó Jánost.Igen. Akkor is elment haza. hogy János odahaza járt.Azt mondta a bíró úr. Megindult János. Ő nem akarja tovább tartani szolgának.Bíró úr. hogy ni. Jól összeszurkálták a kántort. délben János megint perdült-fordult. kérdi a bíróné: .

és két pofont adott neki. Azután meg hajtsuk haza a disznókat. hajtsuk a disznókat. hogy egyen ő is. De János úgy agyoncsapta a rúddal hogy mindjárt felfordult. Megnyúzta. megsütötte. . Vegye fel. az a disznópásztor a Miklós bácsi. Mondjad neki.De hogy pusztítsam el. hogy Jánost elküldi a nagyerdőre. János megfogta.. . és mentek szépen.Na hát.azt mondja -.Álljon meg . azt parancsolta a bíró. és húzta. hogy kerítse ő is a disznókat. hogy János ugyancsak készül őt pofozni. A medve csak cammogott ide s tova. viszi az inget meg a gatyát.Mindig csak ma.Menj. csokorba gyűltek. . A disznók is. János . mikor fogadásunk van? Mindjárt kivágja a bocskort meg a szíjat a hátamból. a másik kezével meg Miklós bát fogta. Kitalálta hát a bíró. . van nekem egy disznócsordám meg egy disznópásztorom az erdőben. hogy Jánost az erdőben bizonyosan megeszik a vadak. A medve éppen kerítette a vaddisznókat. vegyen fehér inget meg fehér gatyát. Elment János. sehol disznópásztort nem lát. Meglátta János. és vitte. elkésünk. Arra gondolt a bíró.azt mondja a bíró -. mert már régen nem vett. Vigyél neki egy inget és egy gatyát. . János most már eleresztette Miklós bát. De a medve csak ódarolt ide-oda.Mammammamm! . És hajtsátok haza a disznókat. felhágott egy fára. s megint elindultak.azt mondja a medvének -.mondta János. de a bírónak nem volt disznócsordája.Nem ma. és hajtsuk a disznókat! A medve csak nem akart. este lesz! De a medve nem jött le. hogy megmarja. Miklós bá. Sehol disznócsordát. hanem most rögtön hajtsuk a disznókat! A medve látta. most sem jön. hogy küldjem el. János előkapott egy nagy rudat. Megy János. A rúddal terelte a disznókat. A medve megint elkezdi: . gondolta. Megfogta János a medvét. nem akart semmit sem dolgozni. Miklós bá? A medve megint elkezdte: . Adott neki egy jó pofont. ne majd.Miklós bá .Ne majd. vegyen inget és gatyát! Hoztam tiszta fehéret. jár az erdőben mindenfelé. leszurkálta onnan. itt az ing meg a gatya. .Szálljon le onnan.Álljon meg. hogy látták. Megfogta ismét János a fülét neki. hanem most rögtön vegye fel ezt az inget. Csak egy nem akart menni. mindig csak ma! Most rögtön! .Mammammamm! . Miklós bá! Hová megyen? A medve elkezdi: . 82 . hogy egyet-egyet kapnak a rúddal.Mammammamm! . De egyszer csak a nagyerdőben talál egy falka vaddisznót meg egy medvét. az mindig szembe szállt Jánossal. Miklós bácsinak hívják. Odakiáltotta neki. De a medve oda se neki. és megragadta a medve fülét. Megették. s a felét odaadta Miklós bának.

Hátul a csűr mellett van.kiáltott neki menés közben. ha tetszik. de mind! Kezdik vágni. Azért. ahonnan jöttek. De a csűr szegletébe megakadt a szalmaboglya. Volt egynagy kút az udvaron. Amikor a kapun be akarnak hajtani a disznókkal. János megfogta a csűrt. s pörkölik őket szalmával Harmadik nap elfogyott a szalma. hogy János ne tudjon kijönni. Azt mondja: . Miklós bát pedig a disznóólba. megy› a bíró elé. Kiáll a kútból a malomkővel a fején. s magát is viszem! .mondja a feleségének. oda. János. s kér kölcsön szalmát. János felveszi az egész boglya szalmát. De a bíró egyikhez sem akart közelíteni. űzze ki maga! Ha nem. János fiam. De ő bizony nem áll meg. a kenyérnek a felét megette. félretaszította. nekimegy. hát meglátja őket a bíró. Azt mondja a szomszéd: . János nem tudta tovább vinni. Hát látja. De másnap azt mondja a bíró Jánosnak: . hogy Jánost hogy is pusztítsa el.Szabad.Mit adjunk ennek a sok disznónak enni? Megeszik a fejemet nem űzzük vissza az erdőbe! Vissza kell őket űzni.Úgyis hazahajtom a disznókat. Vágják két nap a disznókat. nem érdemli meg! . Megpörkölték a többi disznót is. hogy az rendezze el a húst. menj el a szomszédba kérj kölcsön szalmát. s jó napot köszön neki: 83 . János látja. Elmegy János a szomszédba. szerelmes istenem! .János fiam. János azt mondja: . hogy szabad-e egy cseppet arrébb mozdítani. Beállította a kútba Jánost. ha nem akar menni.Disznópásztor én nem leszek.A csűrbe rekeszd be. Se a disznók közé. Kérdi a szomszédtól. hogy rakják be a húst a kútba. Ennek ne adjon semmi bért. amennyit gondolsz. hogy egy nagy malomkő zárja el a kútszáját. Most már azon gondolkoztak. . s a fejét a malomkő lyukába dugja. s mégsem akart jönni. se Miklós bához. Berekesztette a disznókat a csűrbe. De enni nagyon jól eszik.azt mondja a bíró -. s feljő a kútszájához. onnét vigyél.Jön megint János. szabad! Azt gondolta a szomszéd.János fiam . úgy vitte tovább a szalmát. . megveti két lábát a kút két oldalán. A bíró azonban ezenközben is azon törte a fejét. vágjuk le őket. és viszi az udvaron át a kertből. János. Nem volt mivel pörkölni.De hová rekesszük a disznókat? . hová tegyék azt a sok húst.Jól van. hoz egy csomó disznót! Azt mondja János: .Jaj..Ez a Miklós bá nem ér egy fabatkát sem! Feladtam rá a fehér inget a fehér gatyát. De egyszerre csak a kútszájára egy nagy malomkövet tétetett a bíró. . de víz nem volt benne régóta. eredj. Nem adok egy krajcárt sem. Csak verjen rá. Miklós bát meg a disznóólba! Úgy is tett János. . hogy nem adnak le több beraknivaló húst. A bíró úrnak. hogy a szalmát szabad-e arrébb vinni. Miklós bával űzesse ki. azt a rengeteg szalonnát. Nem életrevaló ember! . A bíró azt sütötte ki.

lisztet. azt mondja: . mert bizony pórul jártok! De bizony csak jöttek a golyók. .Adjon isten jó napot. a puliszka meg kiömlött. . csak verekedni. disznóhúst. János. Mondja is tüstént neki: . aki egy csepp levet is kapott volt. Egy ember csonttal jól megdobta a bal lábamat. Csaptak nagy lakodalmat. Épp akkor jön egy híradó. bíró úr. tett neki puliszkát. Megharagudott János nagyon. csak még feldöntitek a puliszkafőző üstömet! De lesz ám bajotok. de szerencsés ember volt.Hát. háborúba küldheti. hogy Jánost most csatába. . adjanak egy kicsi húst. Bemért Jánosnak a tarisznyájába.A többit eladtam. kanál elég volt.János fiam. Odaért a háborúba. máig is sántikálok vele. De kérdem én: húst miért nem adnak többet? Mondja a bíró: . mit kell ott csinálni? .Ne dobáljatok engemet. csak helytelenkedjetek! Hát az ágyúgolyó többek közt éppen az üstöt találta el. Kértem. Meghallja a király. Megörül a bíró.Na bizony. Tál. Darabokra tört az üst. Eszem jól előbb. majd azután kezdek verekedni. és megtisztelte. s már meg is verte az ellenséget. menni kell a háborúba! . János meg elindult szépen. bíró úr. hogy jött egy ember. Én is odamentem. bíró úr! Ilyen kalapja bíró uramnak sohase volt. Volt a közelben egy sátor. Amint főzte a puliszkát. Maga elé hívatta. A sátorlábbal összevissza verte őket. Nagy viaskodás van.Jó. hogy kell vagy húsz-harminc ember a faluból katonának. A lányát feleségül adta hozzá. fuss el véle! 84 . János.Egyebet nem.azt mondja. hát már jöttek az ágyúgolyók az ellenségtől. még egy nagy serpenyőt is. Ki mellette.Előbb főzök egy kis puliszkát. rárontott az ellenségre. elmegyek! . Itt a vége. az országot el akarják foglalni mások. Kikapott egy sátorlábat.. ki az üst felett repült el.

hogy menjen arra. hogy oda nem messzire lakik egy még őnála is öregebb asszony. s megkerítenétek az aranyszóló pintyőkét.Adjon isten. hogy egy szál se maradjon el. egy ablaka mindig nyitva van. hetedhét ország ellen volt. hogy ilyen amolyan.Adjon isten jó napot.Hát mi járatban vagy? Elmondta a királyfi töviről hegyire. de hogy még jóformán el sem indultak.Nagy fába vágtad a fejszét. ha lehet. nyergelt egyszerre mind a három. De magától nem sokra menne. a legkisebb egy csúnya szürke lóra. de eredj. kedves fiam! De próbáld meg. hogy mi végett vette a nyakába a világot. ott találod mindjárt Tündérszép Ilona mellett a kalitkában. Ott kösd fel a lovad farkát. de meg ne csókold valahogy mert akkor véged. az majd tud valamit mondani. ha tudta volna.Én nem tudok semmit. ezzel kösd be az aranyszóló pintyőke száját. Több sem kellett a három királyfinak. avval jól jár. hátha sikered lesz. rá is talált arra a vénasszonyra is. s hozd be.Adjon isten jó reggelt. kedves fiam! . Beköszön a királyfi: . de az is annyit értett az ő dolgához. Azt mondja az öregasszony: . de csak úgy dödögte. ment inkább csak magában. de az öreganyám házán is túl volt. Annak volt három fia. Azt mondja egyszer a fiainak: . öreganyám! . Azzal elévesz egy korsót. Annak a közepén találsz egy aranyvárat. abban lakott egy öregasszony. Ment. Ment. s megszerezné az aranyszóló pintyőkét is. Az erdőn túl csakugyan megtalálta a másik öregasszonyt. az Óperenciás-tengeren is túl. érsz egy nagy erdőbe. ha ti a fiatalságnak meg a halálnak vizéből tudnátok nekem hozni. mint a tyúk az ábécéhez. De elmondta. ha jössz visszafelé. mert az apja úgy kívánja.Fiaim. A két öregebb szép paripára. Azt mondja neki az öregasszony: . Jótét helyébe jót várj! A királyfi ment tovább. öreganyám! . Már nagyon öreg volt.Adjon isten. mendegélt hetedhét ország ellen. Balról folyik a fiatalságnak. Mikor a nagyobbak a kicsit meglátták.mondta volna az öregasszony. s ugrass be az ablakon. menjen ahhoz.Aranyszóló pintyőke Hol volt. Utjában egy rossz kunyhót talált. hogy ő a fiatalságnak meg a halálnak a vizéből akar hozni. Mindjárt ott találod Tündérszép Ilonát. jobbról a halálnak a vize 85 .köszönt a királyfi. . megfelezném veletek a birodalmamat. amerre ők. Vénebb volt már az országútnál. az is csak a korsót nyomogatta a kezébe. . De rájuk se hajlott a királyfi. hát kéri az ő tanácsát. Elment. . ment ő is az orra után. elkezdték csúfolni. hol nem volt. ment. hogy mer elindulni azon a gebén. a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. Ahogy innen elindulsz. hanem szakítsd ki egy hajszálát. A bátyjai csalták. élt a világon egy király.Kedves fiam. . kedves fiam! Mi járatban vagy? Hát elmondta sorra. az erdőn túlnan lakik egy másik öregasszony. s már kicsúfolták. merítsd meg nekem ezt a korsót az élet vizével. a kezibe nyomja a királyfinak.

Ahogy az erdőből kiértek. A királyfi pedig elindult. mind belemerítette. az aranyvárhoz. megvan az aranyszóló pintyőke is. azok semmi haszon nélkül jártak. aki béresnek volt öltözve. hogy még a tündérek sem tudták átlábolni. mikor a királyfi elhajította a tojást. hogy a tündérek mind felébredtek a zendülésre. ha egyszer a szárnyukat használhatják. meg ez a törülköző. A királyfi.korsaidat merítsd meg. mindjárt nyomában voltak újra az aranyszóló pintyőkének. de akkor eszébe jutott az öregasszony mondása. a legkisebb lovat vakart meg szántott. Őrá meg ráparancsoltak. A királyfi. mindnyájan utána a királyfinak! Már majdnem elérték. A tündéreknek át kellett gyalogolniuk rajta. Avval mentek hazafelé. olyan. Már nagyon égett a ló talpa alatt a föld. azzal újra felült. Igen ám. Nesze ez a kefe meg ez a tojás. hogy a lovad farka fel legyen kötve. mert ha gátat vetnek eléjük. elvették tőle. s azzal irdóc! ment ki az ablakon. Mindjárt tudták. mellette egy kalitkában egy aranyszóló pintyőke. Így éltek. De a tündéreknek nem sok kell. mert nagy baj lesz. mert olyant még életében nem látott. jómódban volt. megígérte. Most már jó volna minden. ahány korsót hozott. sütött a nap. Az aranyvárra rásütött a nap. Kihúzott a Tündérszép Ilona fejéből egy aranyhajszálat. abból tenger lett. Annál szebbet még tán pingálni se lehetne. s az egészről ne szóljon senkinek semmit. És ahányan csak voltak. ha észrevesznek. hogy az ő két legnagyobb fia milyen derék ember. Azalatt pedig a királyfi jó messzire haladt. 86 . Vitt neki egy korsó fiatalságvizet. hogy ott a két korsó az öccsük nyakában. Hazamenet a királyfi találkozott testvéreivel. Otthon megörült az öreg király. megfogadta kocsisának. a várhoz ért. amelyet az öregasszony adott. de vigyázz. Éppen dél volt. Nemsokára útjába esett az öregasszony kunyhója. a kalitkát feltette a nyeregbe az aranyszóló pintyőkével együtt. Azután sorba elment a másik két öregasszonyhoz is a korsóval. álljon be az apjához kocsisnak. Abból rögtön nagy hegy lett. az volt az a nagy fényesség. nem repülhetnek át rajta. de ezzel nem lett vége a bajnak. odaadta a királyfinak a kefével. No. Mindjárt odaadta nekik birodalmának felét. kapták magukat. hogy megcsókolja. avval gyere. a királyfi majd megvakult a nagy fényességtől. akitől a tanácsot kapta. ha az aranyszóló pintyőkét még egyszer látni akarták. Mindjárt egy nagy erdő lett belőle. mit volt mit tennie. tojással meg törülközővel együtt. ezekkel kisegítheted magadat. át kellett az erdőn törniük magukat. első dolga volt a ló farkát felkötni. s az a száltól olyant zendült. különben megölik. amikor harmadszor is a sarkában látta őket. a fiatalságnak meg a halálnak vize is. Azzal a harmadik öregasszony is elévett egy korsót. Ott meg eltátotta szemét-száját. Mikor meglátták. a kezében meg a kalitka az aranyszóló pintyőkével. ahogy a bátyjai mondták. úgy tett. hogy ott járt valaki. ha bajba kerülnél. Nemsokára el is ért az erdő közepébe. meg voltak akadva a tündérek. A királyfi már odahajolt a Tündérszép Ilona arcához. Egy székben ült Tündérszép Ilona. A legkisebb fiát meg. eldobta a törülközőt. hogy nem szól semmit. s beugratott a nyitott ablakon. bekötötte az aranyszóló pintyőke száját. egy szál kicsüngött belőle. amikor elhajította a kefét. Azután merített a fiatalság és a halál vizéből. de elfelejtette a lova farkát újfent megkötni. Leugrott hát a lóról. hogy öltözzék fel béresnek. A két királyfi uraskodott.

meg az aranyszóló kis pintyőkét. . hátha én meg tudnálak menteni a háborútól.No. ásó-kapa válasszon el egymástól. küldd ki az öcsédet. gyönyörű aranyhíd. királyfi.Te Tündérszép Ilona vagy! A te váradból hoztam én a fiatalság meg a halál vizét. bementek a királyi palotába. no! De okosan beszélj! Felhajította magát egy lóra a legkisebb királyfi. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize! Az meg se tudott mukkanni. hogy éjszaka a palota előtt támadt egy aranyhíd.Ez jól van-mondta Tündérszép Ilona. . hetedhét országra szólót. Tündérszép Ilona attól is megkérdezi a halál vizét. s úgy hoztam el kalitkástól együtt. te meg szívem szép szerelme vagy. Tudták. szép. király. látják. vágtatott egyenest a hídra.A fejedből kivettem egy aranyszálat. ki tudja. hová. küldd ki azt a fiadat. Azt mondja akkor Tündérszép Ilona: . a közepén áll Tündérszép Ilona. Azt kérdezi tőle Tündérszép Ilona: . Összeölelkeztek. hogy ki lehet az.Hát én ki vagyok? . Tündérszép Ilona elé. s kiáll a hídra. . A két fiú csodálkozott. háborút indítok ellened! Akkor a királyhoz bement a kocsis. mondd meg nekem. lóra ül ő is.Hát az aranyszóló pintyőkével mi történt? . ahogy felébrednek.Mondd meg nekem. aki engem a váramban megrabolt. ha házadból senki sem tudja megmondani amit én kérdezek. király. hogyha meg nem haltak. avval kötöttem be a száját.Király. ha az én vagyok. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize? . Kimegy a legöregebb. Kérdezi tőle is Tündérszép Ilona: . s azt kiabálja: . mint ahogy Tündérszép Ilona jött. Az öreg király a fiatal párnak adta egész birodalmát. .Balról a fiatalság. még most is élnek. öreg király. engedd meg. hogy most már vége a pünkösdi királyságnak. mi járatban van.Egyszer.Ha nem tudod. 87 . Azt kérdezi még ott kinn a legkisebbtől Tündérszép Ilona: . de annak a felelete se ért egy petákot. hogy az aranyhídra mehessek. a két királyfi különösen.feleli a kocsisnak öltözött királyfi.Király.Királyfi. öreg király. azt mondja neki: . A király kapva kapott rajta: . Az öreg király meg a két fia odabenn csak nézték. A két legidősebb királyfinak már akkor csak hideg nyoma volt otthon. elbujdostak. hátha az meg tudja mondani! Kimegy a második királyfi.Felséges királyom! Grácia fejemnek. lagzit csaptak.Eredj. jobbról a halál vize . összecsókolóztak. azok pedig megesküdtek.

hetedhét országon. s megmutatta térdig a meztelen lábát. s hát a szemétdomb megett Penzsi öt kis malacot szoptatott. s mondja: . úgy hívták. aztán így felelt a szép kisasszonynak aki gyönyörű szép. hogy estig ne kelljen hazamennie. Egy szép tavaszi napon. nagyon szerette volna megfogni őket. napról napra.Te. igen büszkén: .Hát te csak így vigyázol reájuk? Nappal alszol! Ne merj a szemen elé kerülni. nagy örömére a fiú egy kocát látott a keresztanyja udvarán.Nem bánom. Megszólítja megint Jánost: 88 .Ó. Édesanyja két ropogós málépogácsát tett a tarisznyájába.válaszolt János. s tartsd meg a te szerencsédre. szép lapályra terelte a malacokat. hogy Penzsi . Egy szép napon Jancsi észrevette.mindig el-eltűnik egy időre. amikor enni akar megint odamegy az a bokáig ruhás szép lányka hozzá. a másik tavaszra már szép nagy volt. Megy haza este a kisfiú. még mit nem gondolsz? De aztán hirtelen csak felhúzta a ruháját. A keresztanyja nevetve mondta: . miből éldegéljenek. nem adnád nekem az egyik malacot? János gondolkozott egy darabig. Az anyja. már messziről szaladt neki nagy mérgesen s fenyegetődzve: . hogy Jancsi észre se vette hogy a háta megett egy szép kisasszony már régóta bámulja.No. mint a templom egere.Ó. ahol jobb füvet s egy kis papsajtot talál. Ügyeskedett erre ugyancsak a János. te. ahogy észrevette. azt neked is adom! Neveld fel. volt egy szegény özvegyasszony. jóízűen rágcsálta. Déltájban. Szalad a gyerek tüstént az anyjához. mert elvitte a farkas . A fiú el-ellátogatott hozzá. mikor már mezítláb is előgyeleghetett a keresztanyjához. ha a kisasszony megmutatja nekem a meztelen lábait térdig. hogy legeltesse őket ott. Olyan jóízűen falatoztak így együtt. te.Édesanyám. és annak egyetlen fia. Szegények voltak. fiam. jöjjön csak! Penzsi megmalacozott az éjszaka! Örvendett ennek az édesanyja is ugyancsak. csak úgy időtöltésből is. Egyszer a kisfiú a falu végén a temető alá. bokáig érő ruhát viselt. Alig volt szűkösen. s Jancsi még nekik is adott a keziből. Hazavitte a kis malacot azon nyomban. El is küldte attól fogva mindennap Jánoskát a malacokkal. . hol nem volt. Megy Jancsi. lelkem. odaadom. Telt-múlt az idő. . de még az üveghegyen is túl. a malac nőtt. Szerencsére a fiúnak a keresztanyja egy kissé megélhetősebb volt. hogy János. a réten meg a patak partján. ne verjen meg. hét gyönyörű malaccal. hát egy malacot hol hagytál? . fiú. te hóhérinas. A malacok is köréje gyűltek. Délben elővette Jánoska a pogácsát.A malacon nyert királylány Volt egyszer. hogy megkeresse a jószágát.így hívták a malacot .Édesanyám. ha holnap mind az egészet haza nem hozod! Másnap ismét kimegy Jánoska a legelőre. Végül is az szólította Jancsit: . amelyiket megfogod. ahol a kurta farkú malac túr. Végre is fogott egyet. A kis János űzőbe vette a malackákat.

s megint csak azt mondja: . Épp házasuló korba jutott mikor egyszer csak különös nagy hír járta a népek közt. Úgy fordult egyet János előtt. Járogatott a mezőre szántani. s már vitte is a kis malacot. Aznap este János édesanyja már a kapuban várta nagy kíváncsian fiát. odaadom a harmadik malacot is. nem adnál nekem még egy malackát? Jánosnak eszébe jutott az anyja fenyegetése. még mit nem! . s meg is kérdezte. Csudálkozott rajta erősen.Te.János lelkem. .Ó. olyan szépen tudott nézni.. szép szál legénnyé serdült. te égetnivaló tekergő. te. kirázlak a bőrödből. hogy megint hiányzik egy malac.Ó. de a királykisasszony csak annyit mondott. te! Másnap megint kimegy legeltetni Jánoska.egy nagy bottal nekiesett a fiának. de most oly sebesen. már megint elherdáltál egy malacot? S avval . János nem is mert az anyja szeme elé kerülni. te. Most már titokban remélte is. hátha megint eljön az a szépséges lány. tudta. hogy a lánynak a hátán egy fényes nap. ha a kisasszony megmutatja magát. Mindenfélében segített neki a ház körül. Az befogadta. hogy a ruhája a nyakánál úszott a levegőben. Egyik kérő mondott egyet. 89 . másik kérő mást. hogy Jánoskának nem volt szíve megtagadni. hogy milyen jegyek vannak a királylány testén. hozott fát az erdőről. ahogy lett. annál inkább a karót: mert azoknak mind karóba került a fejük. te.mondta büszkén először a kisasszony. Azt mondta a lánynak: . s világgá kergetlek. olyat. egy percig ott forgott János előtt. Ahogy a delet elharangozták. nyakig. a hosszúruhás lány ott is termett. de aztán hirtelen megint csak megfordult a sarkán. hogy ruhája csak úgy úszott a levegőben.mert gyönyörűséges volt a királylány De hogy mi a jel a királylány testén.Odaadom. Azt felelte nagy merészen: . mi van a királykisasszony testén: annak karóra kerül a feje. Az egész országból. aki nem találja el. rákezdte: . hogy miféle jegyek azok a hátán. aki a lányt kicsi korában fürösztgette. de a szépruhás kisasszony olyan gyönyörűen nézett a szemébe. királyfiak is seregestül . Mikor meglátta. mi vár rá otthon! Elment a keresztanyjához. fiú.Ha holnap is hiányzik. te. . hogy ne szóljon róla senkinek. a király ahhoz tüstént hozzá adja feleségül. ha a kisasszony derékig megmutatja magát nekem! . hogy visszakérhesse tőle a malacait. te anyád szégyene.Mi az. Telt-múlt az idő. még csak az hiányzik! . azt a titkot semmiképp sem tudták meg. Aki meg tudja mondani. Hát a fiú azt látta. de senki se találta el az igazat. Országszerte dobolták. János ügyes. nem adsz nekem még egy malacot? Úgy unatkozik a másik egyedül! János előbb dehogyis akart adni. úgy. De annak. keblén meg hold és csillag ragyog.Nem bánom. s azzal már el is tűnt Jancsi szeme elől a malacaival együtt. mert a királylányon kívül arról csak a néma dajkája tudott. hogy a király férjhez akarja adni a lányát. de aztán egyszerre csak fordult egyet a sarka körül. még a templomban is kihirdették. mert János ügyes fiú volt. de még a szomszédos országokból is jöttek királyok. de olyan szépen kérte az a ragyogó szemű lány.supp! . hogy János nem tudott ellentmondani.mondta az büszkén.

a szép menték sehol sem voltak. hogy tűzre kellett tennie azokat is. Bolond menték. hogy ne cipelje magával. Az úrfiak is persze otthagyták gyönyörű mentéjüket. az eső kioltja a tüzet.. de mintha emlékeznék valamire! Elhatározta. hogy így meg úgy. hogy eső lesz. nem találja.s ezüstmentében. . Hát az úrfiak mi járatban vannak? Az úrfiak majd megfulladtak a kacagástól: . De azért magukban azt gondolták: várj csak. hát a tűz mellett két gyönyörű vitéz heverészett arany. azon ültében. Mit volt mit tenni. a keresztanyja betarisznyált neki. Gondolták. De azért csak gyere velünk. Kérdezték rögtön: . igaz. Már messziről tűzvilágot látott. s ezért beborítottam a mentékkel a parazsat.Szerencsés jó estét adjon isten! . elférünk rajta .No. Estére kelve egy erdőbe ért.Láttam valami nagy felhőket közeledni.Menjenek most az úrfiak tűzrevalóért. a tűz alvóban volt. Csak ezt várták az úrfiak! Mindjárt kieszelték. mondja is a keresztanyjának: . Ahogy odaér. hogy megy s megy. én már nem pusztítom tovább az áldott kenyeret. hogy tegyünk a tűzre. fa van elég. Hazamegy. nem volt közben mást mit a tűzre tenni! Nem szólt János semmit. nagy okos.Meghallja Jancsi is a hirdetést.s azzal az úrfiak meghívták a fiút.köszöntek az úrfiak. Volt neki egy kopott gubája.Én biz szerencsét próbálnék a királykisasszonynál. hanem süssön nekem egy nagy lepényt. Mire az úrfiak visszajöttek. hogy ne mocskolják a gallyszedés közben. de azok ráadásul még össze is szidják: . nem elégtek? Az úrfiak nem szólhattak egy szót sem. hogy üljön le közéjük.. mert már fogyatékán van a fánk. Jancsi ment is szívesen. Mellettük legelt két gyönyörű paripájuk. de János nagyon örvendett annak is. s szedj össze valami száraz gallyat.Fene a hátad megegye. keresi a gubát. hogy ő is megpróbálja szerencséjét a királykisasszonynál. Féltem. öcsém! . ha meg nem előznél bennünket. Azt a tűznél hagyta. s nagy sírás közben útnak engedte. Jancsi a nagy úttól már erősen álmos volt El is aludt ott mindjárt. A jó keresztanya még egy lovat is adott az útra.Menj. hányan elpusztultak már.Hát biza mi is oda igyekeznénk. keresztanyám. hogyan tegyenek kárt a szegény legénynek. Jancsi illedelmesen köszöntötte őket: . lelkem. Kérdezi hát az úrfikat. mert elmegyek szerencsét próbálni a királykisasszonyhoz! A keresztanyja eleget kérlelte. Indultában mindjárt föl is ült rá. hogy egy kicsit sovány gebe volt szegény. miért. de alig lépett el a tűztől... de mindhiába: János csak hajtogatta. a dölyfös úri daliák a rossz gubát a tűzbe dobták.Adjon isten neked is. Már maga sem tudta. Jancsi nem mondhatja.Hát te mi járatban vagy? . Megy vissza Jancsi a gallyal. mert ők kezdték a csúfolkodást. Mondták az úrfiak a szegény legénynek: . mert még máma visszatréfálunk téged! Úgy is lett. Arrafelé tartott. Reggel felé járt már az idő.Hol vannak a gyönyörű mentéink? Jancsi nagy ravaszul azt felelte: . Egy idő múlva ő mondja az úrfiaknak: . Széles az út. 90 . annyi időt odajártál.

Rosszul álmodtad! Jöjjön a következő! S Jánosra mutat.mondta a király -. s otthagyták. .mondja a király. megköti őket egy fához mind a kettőt.Tudjuk.feleli a dalia.Hát én ugyan semmit. lelkem. Válasszon köztük maga a lány! Úgy is tettek a legények. 91 . s bicsakjával levágja farkukról a szőrt.Megfogták rossz gebéjét. hogy a megkopasztott lovakat látják. felség! Elöl megy az egyik dalia. A dölyfös úrfiaknak egy szavuk sem lehetett. Ezalatt megvirradt. megmosták. Észreveszi szegényt a nagy pocsolya közepin. .Szőlőlevél látszik a bal karján! . mi látható a lányom testén. mit tegyen a király? Nehéz a válasz. s boldogan átölelte. s jelentették.Az anyád nemjóját. mi a lányom jegye? . A királylány már alig várta.kiáltja mérgesen a király. mikor láttam. és még meg is törölték szegényt a saját levágott sörényükben és farkukban. hogy nagy gyorsan kihúzták. A méreg majd megöli őket. hogy az én szegény gebém betévedt a pocsolyába. s kihúzza nagy kínnal-bajjal a pocsolyából. fiúk . te nyomorult! Mit csináltál a drága lovunkkal? János nagy ártatlanul feleli: . Azt mondta hát végül mind a két legénynek.Megálmodtam! . Fölébred Jancsi.Jól van. s még aznap estére elérték a királyi palotát. Nekiesnek Jánosnak: . Bementek rögtön a királyhoz. János előlép s mondja: . Felébrednek az úrfiak.No. Közben azonban előlép a másik dalia. mert ha nem találjátok el. Aztán fogja az úrfiak lovait. de jól vigyázzatok. nyakukról a sörényt. hogy menjenek be ma este mindketten a királylány szobájába. nem tudott kivánszorogni. Szegény ló már derékig süppedt. karó a béretek! . El is indultak mind a hárman.A felséges királykisasszonynak a hátán tündöklő nap van. Megy hozzá. Mert ő is megismerte rögtön. hogy Jancsit láthassa.Ez az igaz! Eltaláltad! Tiéd lesz a lányom keze! . mert hisz ők kezdték a csúfságot. Ahogy a lámpa elaludt.mondta Jánosnak a királylány. „Szentem. . Ezeken ugyan nem lovagolhatnak valamirevaló városban. s azt kiabálja: . elöl meg egy hold s két fényes csillag! . Ezek a paripák meg úgy megsajnálták.Én is épp ezt akartam mondani! Én is azt tudtam! Nos. Megy megkeresni a lovát. erővel bevonszolták egy nagy pocsolya közepibe.Vigyétek a szemem elől! . csak elcsudálkoztam. A dalia hallgatta. megmossa szépen az erdő szélén egy patak vizében. a sötétben mindjárt egymás mellé ültek. Kérdi tőle a király: . édes galambom!” . hogy a királylány kezére pályáznak. s úgy megcsúfítva bocsátja szabadon őket.

olyan jó! Nesze neked is egy kicsi . Az úrfi azt gondolta. egy kis méz és pár darab füge. fölszisszent. gondolja az úrfi. De megint csak fölszisszen. ahogy megette. De azok ketten ismét nagyon kedvükre ettek valamit. s abbahagyta a nyiszálást. mint a paraszti! Fogja a kését.Mit esztek ismét? Felelte Jancsi: . Elkezdtek boldogan csemegélni. hogy legyőzze Jancsit. Így hát Jancsit eskette össze a királykisasszonnyal. s azt mondja: .s azzal átnyújtott a sötétben egy darab piskótát.Mit? Az egyik fülemet esszük! Nesze neked is egy darab . Hát ez jó. ha meg nem haltak! 92 . Végre is elaludt mérgében. hogy megszerettesse magát. Még most is boldogan élnek. Az ő füle még jobban fog ízleni a királylánynak: úrfi füle! Fogta a kését. hogy lássa. csakugyan. Reggel megy a király. Megkínálta vele a királylányt. kit választott a lánya. neki is így kell tenni. megint csak abbahagyja. Itt az idő. Jancsi azt feleli: . Az úrfi megkérdezte.Mit? Levágtam az orromból. Kérdi irigyen az úrfi.Várjatok. belevágott a fülébe.s avval átnyújt egy fügét az úrfinak. a hercegúrfi pedig véres orral és füllel egy sarokban kucorog. vág ő is az orrából! Az úrfiorr csak jobb. most már haragosan: . Jancsit találja a királykisasszonnyal boldogan összebújva. hogy ő is megkínálja őket. kóstoljátok meg az enyémet is! Azzal belevág az orrába. amit kapott.Jánosnak volt a zsebében egy kis tészta. hogy mit esznek.

de más is. Kiugrik erre az ember.Ne is kérdezd! Baj?! Volt is. Erre a medve: . Óvatosan jártam. istállói felé.Az is baj. Mire a medve: . ahogy kifért a torkukon.Csak az emberrel?! Hiszen nincs annál erősebb állat! Gyanút fog a medve: . ugatni kezdtek. 93 . hogy alig tudtam elvánszorogni idáig. úgy helybenhagyott.Atyámfiával? Az emberrel! Mosolyog a medve: .Talán éhes vagy? Mert olyan csikasz a horpaszod. A medve csak most nézi meg a farkast: Azt mondja: .Csak az emberrel? Elámul ezen a farkas: .Ejnye. térül-fordul. és attól sem lesz jó. jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái. hogy valami kövér bárányt vagy malacot szerezzek. amit ők baltának neveznek. medve koma. Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal. rossz esztendő volt. de meg van hasogatva a bundád is! Talán valamelyik atyádfiával verekedtél össze? Legyint a farkas: .Nekem ugyan nem jó ez a reggel. Aszályos. Azt mondja a medve: . Mindkettőnek külön-külön már egy ideje az forgott az eszében.Elmondhatom! Nem bírtam már az éhezést. maradt is belőle. ha te kívánod. de azért hozott isten. mint egy szúnyogkisasszonyé. csapkod azzal a fényes farkával. de amint megérezték a szagomat a kutyák.Jó reggelt.Hát hogy s mint történt? Szétnéz a farkas: . nem sok ételhez juthattak. Sóhajt a farkas: .De szomorú vagy! Talán valami bajod van? Azt mondja a farkas: . farkas koma! Válaszol a farkas: . azután csak neki a fejemnek.A legerősebb állat Élt egyszer az erdőben egy medve meg egy farkas. s az éjjel belopózkodtam a faluba.

hogy nincs annál erősebb állat! Kihúzza magát büszkén a medve: .Ez még nem. Kérdezi a medve a farkastól: .Én tudom! . így tépném szét.Hitetlenkedik a medve: . Várnak. hogy itt hagyná a fogát! .Egy kövér nyúlba! .mondja dolgabiztosan a medve. várnak.Én meg azt mondom.Fogadjunk! De mibe? .Azt tenném. egyszer csak jön arra egy gyerek. Fölfortyan a medve: . egyszer csak arra jön egy menyecske.mondja önhitten a medve.Fogadjunk! Nyújtja lábát a farkas: .Ez csak volt! Várnak. hiszen csak ember! Mire a farkas: .Hát ez ember? Feleli oktatón a farkas: .Az ember? Hiszen az gyönge. én ugyan sose láttam embert. Azt mondja lesajnálón a farkas: . egyszer csak arra jön egy huszár. Ebben maradtak. mint ezt a bokrot itt.mondja fitymálva a farkas. 94 . Azzal kilopakodtak az erdőből. újra várnak. akkor mit csinálnál?! .De ez csak ember már? Feleli mindentudóan a farkas: . várnak. Kérdezi a medve: . Egyszer csak arra jön egy vén koldus. várnak.Nézd. s lesbe álltak az országúton. Ez csak lesz. Várnak. de ha találkoznék eggyel.Ez csak társa az embernek! Várnak.Hiszi a piszi! . Kérdezi a medve: .Könnyű neked itt ezzel a bokorral vitézkedni! De csak jönne erre egy ember! Nem tudom. .Ez az ember? Mondja a farkas: . amerre a falusiak szoktak járni.

vissza az erdőbe. megfordult és uzsgyi! . Meglátja a huszár a medvét. de vitézül a medvének! Olyan ügyesen forgolódott a huszár. és ugrottam volna rá.nem nézte.hát ő már messziről rám köpött. előveszi először pisztolyát.Hát ez már ember? Feleli suttogva neki a farkas: . biz elfutottam! 95 . de úgy. hogy a medve még csak hozzá se kaphatott. szégyen oda. Nem bírta sokáig a medve. mint az ember! Amikor összeakaszkodtunk ott az országúton. s azzal neki. mentem neki morogva. előhúzta a fényes nyelvét.No. olyan ügyesen. A medve meg kiült nagy büszkén az országútra. a huszár útjába. Nemsokára csak találkozik megint a medve meg a farkas.Megkapod! Most már elhiszem. amerre látott. üvöltve. hol az út. medve koma? Mondja megokosodva a medve: . azzal nyalogatott. farkas koma. pofozgatott. és rálő. megkapom-e a nyulat? Feleli neki kedvetlenül a medve: . de ő . Ezt már én sem bírtam tovább.Kérdezi a medve: . és szégyen ide. paszulyon át. futott tökön. Azt mondja a farkas: . Ez még hagyján lett volna! De amikor a közelébe értem.Elmondom! Világéletemben nem láttam olyan furcsa állatot. Aztán rögtön kirántja a kardját.Ez már az! De azzal a farkas már szaladt is. hogy az ember a legerősebb állat! Mire a farkas: . hogy csak úgy szikrázott tőle a szemem. hogy még csak hozzá sem férhettem.Hát hogy s mint történt. megköpi a markát. amerre látott. medve koma. meg olyan élesen.

Kis Kolozs így nem is szólt be az ablakon. Így kis Kolozs vasárnap szántott. szép egy lovam! Mert neked csak egy van. meghál tehát itt. A templomba igyekvőknek épp kis Kolozs földje mellett kellett elmenniök. így biztatta az eke elé fogott lovakat: . Magához hívatta kis Kolozst. mikor ez is a fülébe jutott.Mit hallok?! Ne merd többet azt mondani. Kis Kolozs szégyellte hogy neki az apjuk örökségéből csak egy ló jutott. s azt kiabálja be. a háztetőről meg a padláslyukon át beereszkedett a padlásra. a másikat hívták kis Kolozsnak. vagyis az egyik falu népe a másik faluba járt templomba. Ahogy elhelyezkedik. tudta. azt mondja a katonának: . s töröl egyet a száján. Gondolta. amikor egyszer csak valaki megzörgeti a kaput. és nagy dölyfösen ezt mondta neki: .Gyí. sült hússal. Azt látja. Otthon megszárította a bőrt. szép öt lovam! gyí. A gazda felesége látott vacsorára minden jóval egy deli szál katonát.Kis Kolozs meg nagy Kolozs Volt két mostohatestvér. szép öt lovam! gyí. hogy az asztal lent teli van süteménnyel. hogy mind az öt a tied. ahogy benéz? Azt. még egy nagy üveg bor is van rajta. Nem egyformán örököltek az apjuk halála után. Kis Kolozs hallgatott. összehajtotta. ha kap éjjeli szállást. hogy aznap már úgysem tud mihez kezdeni a városban. Azzal kellett volna szántania. Kis Kolozs lenéz. Nagy Kolozsnak lett négy lova. Az egyiket hívták nagy Kolozsnak. fölvetette a vállára. Gondolta. Benézett a ház ablakán. Kirohant a mezőre. A vendég épp evéshez készülődött. nyisd ki a kaput! Az asszony megijedt. hogy Gyí. mert abban volt. de a parancsra mégsem adott. szépen bemászott a kapun. kikapta kis Kolozs kezéből az ösztökét. s elballagott vele a másik város felé. Mégpedig a gazda távollétében. s agyonütötte vele kis Kolozsnak azt az egy lovát. hanem a következő vasárnap megint csak úgy biztatta a lovakat: . zsákba tette. Mikor odaért a szélső házhoz. hangokat hall. és hogy az emberek ne tudják meg a szegénységét. hogy van már ott vendég. a másik szegény. Két szomszédos falunak volt ott náluk egy temploma. Kölcsönkérte a bátyja négy lovát.Gyí. hogy ő itt már úgysem kap szállást. gyí! Nagy Kolozs éktelenül megharagudott. Hanem azt mondd: Gyí. kis Kolozsnak meg csak egy lett. de hát mit tehetett. gyí! Nagy Kolozsnak fülébe jutott a dolog. legalább a nyele maradjon meg a veszett fejszének. De mit lát. szép öt lovam Még azt találják hinni. a mestergerenda mellett le lehetett látni a szobába. s ott helyben megnyúzta a lovát. De az csak vasárnapra adta oda. hogy: . Az egyik gazdag lett. épp ráesteledett.Az uram! Bújj ebbe a nagy ruhásládába! 96 . A padlás rosszul volt sározva. Búsult erősen kis Kolozs. De mivel mégiscsak tető alatt akarta tölteni az éjszakát. fölkapaszkodott a háztetőre. csak adnak valami pénzt érte.Asszony.

ide a szobába! Kis Kolozs szót fogadott. . Hanem van egy kis kenyér. A gazda behajtott.Ebben a jövendőmondó és mindentudó szerkezet van – feleli kis Kolozs. hátha igaz! 97 . bement a szobába. . A nyomásra a zsákban összeszorult a lóbőr. de aztán csak odaszól az asszonynak: .Mit mondott? Én nem értem! .mondta kis Kolozs. . Az asszony odavitte a kenyeret meg fokhagymát meg a vöröshagymát az asztalra.mondta az ember.feleli kis Kolozs -.És most mit jelentett? . kifogta a lovakat. A gazda kis Kolozst is meghívta vacsorára. Aztán kiszaladt. Azt kérdezi erre a gazda: . Eszik a kenyeret. nem tudtam.A katona gyorsan belebújt a ládába. de aztán mégis megszólal: . asszony. kinyitotta a kaput.Afféle . s leült.Hát gyere le. .mondja kis Kolozs.kérdi a gazda. hogy ebben a kemencében itt sült hús meg sütemény van.Ki vagy te ott a padláson? Kis Kolozs töpreng egy kicsit. Egyszer csak a gazda ezt kérdezi kis Kolozstól: . fölkiált hozzá: .Nem is érti ezt mindenki.És tudna az a szerkezet most is mondani valamit? . föltekint a padlásra. ami csak van vagy lesz a világon. Látja. Felelt neki nagy fontoskodva kis Kolozs: . mert nagyon éhes volt. harapják a hagymát. az asszony meg a bort eltette a sifon háta mögé. Csak annak tesz jelentést.Már mért ne tudna .Máris mondott valamit .Hát ebben a zsákban mi van? . és közben meg nyikordult. Azt mondja akkor az ember az asszonynak: . a lyukon át ő is föllát. Elcsodálkozik az ember.Nem főztem én. vitte magával a zsákban a lóbőrt. Ahogy ment befelé. hogy az mindent megmond.Miféle mindentudó szerkezet? . fokhagyma meg vöröshagyma. hogy egy ember van ott összehúzódva. egy szegény vándorló! .Most azt jelentette. hogy hazajön kend. és rögtön megnyomja a zsákot. . Ennek a zsáknak a hangját csak a gazdája érti. elfogadta. Kis Kolozs nem is uraltatta magát. a süteményt meg a sült húst pedig berakta a kemencébe. lement szépen a szobába.Hozzál egy kis vacsorát! Jót főztél-e? Azt mondja erre az asszony: .Nézd meg.Én vagyok. nyelnek nagy szárazakat.

Megalkudtak.feleli kis Kolozs -.Itt lakik a harmadik faluban! Nem vagyok én ördög! Katona vagyok. az meg kimérte neki a három véka aranyat. Lecsukta hamar a ládát. . A zsákban a lóbőr megint jót nyikordult. kardját. s hogy ki ne jöjjön az az ördögi valaki.mondta kis Kolozs. Felel megint ünnepélyesen kis Kolozs: . . leszögezte. de azért csak odaszólt kis Kolozsnak: . Beletekint. kinyitotta a kemenceajtót.mondta kis Kolozs.Belevetem ezt a gonoszt a Tiszába! Hallgatott eddig a katona a ládában. és nyomott megint a zsákon.Ne vigyél a Tiszába! Adok inkább én is három véka aranyat! Vigyél érte az apám házába! . kihúzott egy nagy üveg bort. hé! Nézd meg. Kis Kolozs vígan hajtott hazafelé. hátha igaz! Nagyon jólesnék egy kis bor erre a sült húsra meg süteményre. lefeküdtek. .No. sarkantyúját megpillantva. forgóját. azt mondja egy kis idő múlva: . ahogy fölkeltek.mondta az ember ráadásul ezt a ládát is odaadom! Sőt még azért külön kocsit. kimérte a gazda a három véka aranyat.Most mit jelentett? . három véka aranyért! . Az asszony odaugrott a sifon mögé.kérdezi a gazda. szőrös teremtés van benne. Kérdi izgatottan az ember: . karmos. fölnyitja rögtön a láda tetejét.Azt se tudom. csak azt látja hogy valami iszonyú fényes. hol lakik az apád . s a katona csákóját. Nem volt már semmire se szüksége.Az lehetséges . 98 . hátha megint jövendöl valamit.mondta a katona. kiszedte a húst meg a süteményt. Ott a katonát kieresztette a ládából.Most azt jelentette . Ezután kis Kolozs hazafelé fordította a kocsirudat és szépen hazakocogott a hat véka arannyal. A gazdának vidám kedve kerekedett. rá is ült.Nyomja már meg még egyszer. De az ember nem állhatta szó nélkül. megnyikordult a lóbőr. ha elviszed innen.Ördögöt a pokolban! . nem adná el neki azt a mindentudó zsákot. közben jókedvében így dudorászott: . Fölugrott erre a gazda. behozta.Jól van.Eredj.Az asszony szó nélkül kiszaladt. de most megszólalt ugyancsak: . aki benne van. azzal a gonosszal együtt. megtalálta a katona apjának a házát. beállt az udvarba.Nyomja meg kend megint! Mit jövendöl harmadszor? Kis Kolozs megnyomta a zsákot. Reggel. Úgy kérdezte meg kis Kolozst. . . Kis Kolozs odahajtott.Odaadom én. Jókedvűen szólt oda az asszonynak: . lovat kapsz. odarakta az asztalra. Jóízűen iszogattak.Nyilván a pokolban. . hogy gonosz van a ruhásládában. Aztán az ember befogott.szólt hátra kis Kolozs. . hogy ott van a sifon háta mögött egy jó nagy üveg bor! Az ember most már kevésbé hitetlenkedett. megadom a három véka aranyat . Kocsira tették a nagy ruhásládát a gonosszal együtt. odatette az asztalra. Kis Kolozs csodálkozó arcot vágott. A két éhes ember jóízűen nekilátott.Most azt jövendölte. mit jövendölt? .

s nagyot kiált: . könyörögni kezdett rögtön kis Kolozsnak. egy kocsi aranyat hozott. A gyerek elszaladt. A kocsmáros adott neki. s elvitte ő is a másik városba. A kereskedők megígérték a bőr tisztességes árát. s mondja gyorsan nagy Kolozsnak: . A kocsmáros kiviszi a pohár bort a vénasszonynak. az ördög öreganyját. A kocsmáros erre úgy megharagudott. Azt mondta ekkor kis Kolozs: . fiam. befogott.Eredj el. a sötétben belopózkodott kis Kolozs házába.Itt van egy pohár bor: az ükunokája küldte. Az öregasszony eldűlt az ülésben. hogy így megjáratták.zumm! .Jaj! Mit csinált az ükanyámmal! Agyonütötte! A kocsmáros nagyon megrémült. hol van kis Kolozs ágya. persze. elgondolkozott. és elhajtott vele a másik városba. és . indult tüstént. ő meg lefeküdt a padra. de nagyokat kiáltson neki. Nagy Kolozs hazament.Vigyen az ükanyámnak is egy pohárral.Ezt mind a lóbőrért kaptad? . apám kéreti. árulni. De kis Kolozs élt a gyanúval.Azért kaptam! . nekihuzakodott. kitapogatta.Ahogy hazaért. tizenkét felöntő! Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozst: . maga helyett fektette az ágyába. elővette a fejszét. kért a kocsmárostól egy ital bort. bőrüket szekérre rakta. hogy agyonüti majd kis Kolozst. mintha nem is neki beszélnének. Nagy Kolozs maga kereste elő a felöntőt. megállt egy kocsma előtt. Hazament. maga vitte el kis Kolozshoz. De az asszony rá se hallgatott. hogy odavágta a poharat az asszony fejéhez. Mérnivalónk van. fölültette a vén boszorkányt a kocsiba.Nagy Kolozs bácsi. . de nagy Kolozs nem adta alább.Darabja hat véka arany! Az meg. Kis Kolozs reggel fölkelt. Bement a kocsmába.Eladta a lóbőrt. A kereskedők így szóba se álltak vele. mert szomjazott. adja kölcsön a felöntő sajtárt! Kérdezi nagy Kolozs: . Jön éjszaka nagy vigyázva a fejszével nagy Kolozs. Éppen egy boszorkány vénasszony kért tőle szállást. ad inkább neki három véka aranyat! 99 . huszonnégy véka aranyat nem kapott a négy lóbőrért.Mit akar apád a felöntővel? Mondja a gyerek: . Megmérgesedett iszonyúan nagy Kolozs. Agyonütötte mind a négy lovát.agyonütötte a vén boszorkányt. hátul az ülésbe. hogy ne mondja el senkinek a tettet. Semmi válasz most sem. nagy Kolozs bátyádhoz. mint kis Kolozs. kérd el a felöntőt. még egyszer kiáltott. a legnagyobb fiát mindjárt magához szólította: .mondja kis Kolozs. Kiugrott ebben a pillanatban kis Kolozs a kocsmából. mert nagyothall. A kocsmáros még egyszer odanyújtotta a bort. Megmérték együtt az aranyat. De mielőtt odaért volna. Azt mondta: .

még kérdezték is többen hogy van-e még több. aztán zsákostul fölvette a vállára. beletette a nagy zsákba. Kis Kolozs fordította vissza a kocsirudat. az ükanyámat azt vittem el a másik városba. a templomban éppen akkor miséztek. hat felöntő lett. csak maga se szóljon senkinek. .kérdezi nagy Kolozs.Kis Kolozs gondolkodik egyet. beletette egy talicskába.feleli büszkén nagy Kolozs -.Van nekem jó nagy kertem. adja kölcsön a felöntőt! .Hozd el a felöntőt! A gyermek vidáman elszaladt. Ahogy a templom előtt haladt.Nem bánom. Együtt mérték meg az aranyat.Fejbevágtam az öreganyámat . Mikor nagy sokára kiszabadult s hazament. Kis Kolozst letette a földre.Nagy Kolozs bácsi.Jajjaj.A múlt éjjel agyonütöttél te nálunk egy vénasszonyt.Mit akar apád azzal a felöntővel? . hogy senki meg ne tudja a dolgot.Micsoda holtasszony ez? . És küldte a fiát ismét nagy Kolozshoz: . visznek a mennyországba! Jajjaj. hazaszaladt. áttolta egy másik városba s kezdi teli torokkal kínálni: . de az ükanyámat temettesse el. Ahogy meglátta kis Kolozst. Gondolt egyet nagy Kolozs. maga szaladt oda kis Kolozshoz. . Azt mondja erre a kocsmáros: . az hoztam árulni. mond egypár imát a saját lelkéért. s vitte. fölvett nyomban egy erős zsákot. szerencsére az öregasszonyt megmentették. Közben odakint a zsákban kis Kolozs meg kiabálni kezdett: . hogy ha már ilyen bűnt követ el.kérdezi nagy Kolozs. s indult kis Kolozshoz hogy bosszúját megállja. az aranyat szépen hazavitte.Holtasszonyt vegyenek! Holtasszonyt vegyenek! A rendőrök persze mindjárt közrekapták s kérdik: . Ennél sem kellett egyéb a lelketlen nagy Kolozsnak. mondja még vidámabban nagy Kolozsnak: . azért kaptam. bevetették egy sötét dutyiba. megkötözték nagy Kolozst.Eladott egy öregasszonyt a másik városban. .feleli kis Kolozs -. A kocsmáros ezután rögtön kimérte a három véka aranyat. majd eltemetem én oda.Hát veszik ott a holt asszonyt? . ő maga meg bement. s azt mondja: . hozott sok aranyat azt akarjuk megmérni.Hol vetted azt az aranyat? Feleli erre kis Kolozs: . Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozstól is: . A rendőrök összenéztek. Rettenetes bosszút esküdött nagy Kolozs. édesapám kéreti.Hogyne vennék . hogy majd beleveti a Tiszába. fejbe vágta az öreganyját. Nagy Kolozs maga kapta föl a felöntőt. elkapta. visznek a mennyországba! 100 .

hogy kis Kolozs alig tudott nyomán haladni. Így élt aztán kis Kolozs boldogan a maga szerzeményében. a víz felé! A zsák megakadt egy fűzfacsonkban. Az öregembernek semmi baja se lett. hogy mit kiabál valaki ebben a zsákban. öcsém.Akármit beszélnek.Hogyne volna! Hiszen én a rosszat. igyekezett hazafelé. mondd meg már. átkozott kis Kolozs! Végzünk végre egymással.Bár engem vinnének már. kijött a templomból.Van-e még ott? Válaszol erre megint csak kis Kolozs: . hogy ott mit csinálsz. vigy oda. elhajtotta. ugyancsak haza.bele a vízbe. az alvilágon! Csak meglepte megint nagy Kolozst a szerezhetnék: . te kis Kolozs. mit csinálok! S megindult.Hol vetted.Hogy a vállamon odavigyelek. Az öreg hallgatott. olyan jó bolond már nem vagyok. s azt mondja: .Köszönöm! Gyerünk! Tudom én. azt mondja: . 101 . Tégy a zsákba. Mikor odaért. maga csak ne szóljon! Kis Kolozs ezzel a marhák mögé került. hol szerezted ezt a falka marhát? Feleli erre nyugodtan kis Kolozs: . azazhogy kis Kolozs a zsákban: . de odavezetni odavezetlek. Azt mondja erre nagy Kolozs: . fölvette a zsákot a vállára.Hol vettem volna? A Tisza fenekén. az már a te dolgod. a maga jó esze szerint. Azt mondja a végtelen kapzsiságában nagy Kolozs: . Nagy Kolozs végül elvégezte az imádságát a saját lelki üdvösségéért. és azt mondja kis Kolozsnak: .Arra hajtott éppen egy öreg ősz ember egy falka marhát. nem csapsz be többet! Azzal gurította le a zsákot a parton. majd földbe gyökerezik a lába attól. És ahogy a Tisza partjára ért . hallja.No. amit lát. öcsém! Örömest odaadnám érte ezt a falka marhát! Megszólal a zsák. Az öreg beleállt a zsákba. a falujuk felé. Vannak ott még ennél is szebbnél szebbek. hogy kis Kolozs egy nagy falka marhát hajt csöndesen. hajíts bele a vízbe! És segíts majd a marháimat terelni. mert én a javát hozom! Feleli erre kis Kolozs: . Azt látja. Nekihajolt. vitte a Tisza felé. De nagy Kolozs azt már nem látta. s azt mondta neki: .zsupsz! .Egyre kérlek. én meg majd bekötöm! Az öreg ősz ember kioldta a zsákot. olyan sietve. Amint kiér az országútra. Nyelt egyet nagy Kolozs. kis Kolozs kijött. kis Kolozs meg bekötötte. Így szabadult meg kis Kolozs végre nagy Kolozstól. az utolját hajtottam el. odament a zsákhoz.Cseréljünk! Oldja ki kend a zsák száját. üljön helyettem a zsákba.

nem történt-e valami.mondja erre a király.A muzsikáló ezüstkecske Hol volt. meg maga a katona is. de csak annyit ért bizony az. akárhogy. A hold meg ahogy rásütött a házra. Gyönyörű holdas éjszaka volt. de nagyonnagyon hideg volt. Meglátták a falon az írást. akármint!. hogy mi a szegény ember baja! Elővett egy darab szenet. De hát mit csinálhat az olyan szegény ember. hogy még a fala is alabástromból volt. akkor bizony ő aludna a jó helyen. De majd magától a pénztől kap leckét a szemtelenségéért! 102 . Építtetett az olyan palotát. a hó meg csikorgott-nyikorgott a katona lába alatt. Akinek pénze nincs. eszükbe se fér a kinti rossz világ. a király azt mondja. Tudja meg azért egyszer már mindenki. mert fázott a szegény katona. hogyha a király volna itt az őr. s írta nagy betűkkel a ház falára ezt. minél közelebbről. de nagyon féltette a palotáját. hogy a fal tisztaságát őrizze. ide álljon a hidegbe. Kegyelmet könyörgött neki. A holdvilág sütött szépen. hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni. szegény .Akkor meghalsz! . hogy: Akinek pénze van. Éjjel-nappal egy katonával őriztette. hogy ő írta be a falat. hát ide áll. hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik. Egy nagyot mégpedig.Jó . fölséges uram! . Elgondolta most a katona megint. Áll. A király meg nagyon. Avval járkált tovább. volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. meg nem állhatta. Vagyis olyan szép volt az a palota. vagy csak nehezen. ő maga meg a király. mint ő is? Ha neki az ura. Néha összedörgölte a kezét. hogy aki elment mellette. hogy nem jutott az eszébe hisz ő épp arra van odarendelve. De hát az sem volna igazság. hogy lássák. De a királylánynak nagyon megtetszett az egyenes válasz. s meg ne tapogassa. semmire se mehet! Mert úgy belefeledkezett ebbe a gondolatba. csak úgy ragyogtatta az alabástromfalakat. Mindjárt elővették persze a katonát: ki tette? Ő. Miért? Mert igazán azt hiszi. . Gondolt egyet a katona azután is.mit tehetett? Vállalta. meg-meghuhukolta a körmeit. Nem jó sor ez. hogy a pénz minden. mintha meg sem tette volna. álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. hogy meg ne nézze. ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak.Az.mondta a király.Egyszóval neked csak a pénz hiányzik? Feleli bátran most már a katona: .. hol nem volt.Én nem bántom. az mindent megtehet. Mondja neki a király: . S lám most meg ő piszkolta be! Reggel mentek most is már korán a vizitálók. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona. Viszik a király elé. mert akkor meg őt átkoznák.. . s helyette a király sopánkodna az időre.

hogy a kecske hasán egy helyen kulcslyuk van.No. egyszer csak ráakadtak a gödörre. de az régen kiment az eszéből. Nézegették elölről is. Az aranymívessel egy szálig mind elhordatta a kincset. de nem volt hozzá kulcsuk. Muzsikálgatott is a zenélő kecskével a katona. akit éppen ide falaztatott be. a kamrában épp jókedve lehetett.a sok aranyból s ezüstből egy kecskét csinált.Ki vagy? . Mikor a mester készen volt vele. 103 . kibontotta a katona kamrájának a falát ott a kert végén. mulatott hébe-hóba. felásatta a földet. toprongás után vette észre a király. Nagy keresés. egy kamrába. s honnan? Nézegetett a király erre is. ahogy sétálgatott a kertjében. .Volt a királynak a palota mellett egy nagy kertje. bevitte a szobájába. ahol a katona volt befalazva. aki a kecskét csinálta. Ástak a legények. lépteket hallott. De főleg akkor muzsikáltasson vele. hogy belül üres volt. most már ki kell tudnom. Az aranymíves meg otthon . Ráadásul a kecske olyan szépen tudott muzsikálni. s odaadta neki. Mi lehet az. muzsikáljon vele. mint az eső az esőzsákból. A katonának ott lent a föld alatt. sőt egészen tűrhető sora volt. Abból dőlt még akkor is a nóta. Egyszer a király. A katona beleegyezett. épp arra talált járkálni. hátulról is. Elhívatták a város aranymíveseit. ahonnan a múzsikaszót hallotta. A király büntetésből annak a kertnek a végébe falaztatta be a katonát. A befalazott katona így nem halt éhen. Éjszaka elment oda. ástak. amikor a kinyitott kecskéből egy katona lépett elő. Hallott valamit: mintha valami szép muzsikaszó jönne valahonnan. Másnap a lányával meg a miniszterével ment ki a kertbe. az aranyból meg az ezüstből. ő majd visz érte neki mindennap ételt. De a kamrában most nem volt egyéb egy ezüstkecskénél. ahova csak a királynak volt bejárása. Mégis kőmíveslegényeket hívatott. amiért a palotát befirkálta. amikor kiemelték. ha a kertben. hogy ha megunja magát. és csak azt a muzsikát hallgatta. hogy ha azt valaki meghallotta. aranyat meg ezüstöt. De a király csak akkor nézett nagyot. hogy volt valaha egy katonája. . De a lány csak tovább tanakodott. s beszólt a katonának. adott neki oda temérdek pénzt. Próbálták nyitogatni. ha kamrája fölött a király lépteit hallja. hogy adjon neki a pénzből. hogyan engesztelhetné meg az apját. A katona rögtön vigyázzba vágta magát. És amiért arra panaszkodott hogy neki semmi pénze nincsen. Végre rájött. de csak nem tudták. arra is. a kőkerítés alá. ha megunta magát. Fogta a király a zenélő kecskét.mondta a király. Az aranymíves szegény volt. egy ember bele tudott ülni. mert ugyancsak megzendítette a kecskét. S még inkább akkor. honnan jön és mi ez! . honnan jön a szép zene. minden baját elfelejtette. most már megvan mindene! A királylány most még jobban elszomorodott. amerre a katona be volt falazva. Nézte a helyet. ahova a katonát valaha betették. amikor ráparancsoltak. de úgy.kiáltott rá a király. Utoljára ahhoz az aranymíveshez küldtek. Hogy hát most mulassa magát. Mégpedig olyant. Az aztán kinyitotta. Lyukat fúrt a kőkerítés falán. Mit tegyen? Volt a városban egy aranymíves. de csak nem tudta kitapasztalni. de azok se tudtak vele boldogulni.mert nagyon ügyes ember volt . oda sarkallt a város szélére. miképp s hol szólhat benne az a gyönyörűséges muzsika. A lány attól kért tanácsot. aztán a föld alatti kamrára. azért.

Hát mi ér annál is többet? .És először? . Ezt felelte: .kérdezte a király csodálkozva a furcsa válaszon. Gondolt ő is erre egy okosat.Másodszor az. 104 . mert a palota falára azt írtam. hogy azon nyomban a katonának adja feleségül a lányát. Nem volt igazam. A katona szeme most a királykisasszonyon állapodott meg. az ezüstkecske muzsikált. de még azután is egy délelőtt. s azt felelte: . három nap. mi történt. Muzsikusokat nem kellett hívni. de a király annál nagyobbat nevetett a katona talpraesettségén.Először. akit ezelőtt régen felséged befalaztatott. A királykisasszony nagyot pirult. ha az embert megsegítik! . . Most értette csak meg.. aki neki enni hordott.Felséges uram. Azt gondolta.kérdezte a király. A katona megnézte a király mellett az aranymívest. három éjjel. Rögtön meg is tartották a lakodalmat. én vagyok az. hogy a pénz minden. A király kezet fogott vele. ha az embert szívvel megszeretik.

Egyszer kimegy a királyfiú az erdőbe vadászni. én elveszem. hogy ha őt anyónak elveszi. Nagyon megtetszettek a királyfiúnak. Azt mondja a királyfiú a lánynak: . hogy egyék. hogy csak a fát készíti a szekérre.No. megfésülködik. Olyan szép volt. A lányocska és a fiúcska mondják az édesapjuknak: . Ott kalibát csinált. a kisebbik pedig fiúcska. látta. A szegény ember mit csináljon. mondd meg édesapádnak. hogy abból a szénából ad egy keveset a lovának. akkor elmegyek innen. tudta. S amint ment hazafelé. hogy milyen szép fiút s lányt lát ott. s azt mondta a lánynak: . a kalibába behelyezte őket. akkor titeket tejbe-vajba fürösztlek.Lányka. a kalibában. hogy tudott volna róla. annak a szegény embernek volt két gyermeke. hát az erdő közepén volt egy szép kaszálócska. Mikor a gyermekek megnőttek. elmentek. mivel szegények voltak. megijed.Eljössz hozzám feleségül? Azt mondja a lány a királyfiúnak: . a fejsze fokával mindenik fára ütött egyet-egyet. hogy a napra inkább lehetett nézni. Bevetemedtek egy özvegyasszonyhoz.Hogy menjek én magához feleségül? Nem hagyhatom itt az öcsémet! Azzal elővesz egy fésűt. Az apja pedig levette a szekérről a fejszét. hogy a napra inkább lehetett nézni. megrakta a szekerét. Megyek. mikor visszatérek. lányom. hogy van ott elég sok széna. azt mondja az özvegyasszony. hogy rakjak egy szekér fát. Azt mondta a királyfiúnak: 105 . Olyan két szép virágot fésül ki a fejéből a lány. feleségül vette. aki aranyvirágot lépik Volt egyszer egy szegény ember. El is ment másnap. hogy mit akar az apja vele. de arra a kaszálócskára nem. ha úgy bánik veletek. A nagyobbik lányka volt.No. hogy ha elvesz. otthagyta a gyermekeket az erdőben. de arra a virágra nem. akkor minket tejbevajba füröszt. A lánykáéknak pedig ott telt sok idejük a kalibában.Édesapó. A lányka táltos volt. Avval azt mondta az édesapa a lánykának: . Az asszony két hétig tejben-vajban fürösztötte a lánykát és a legénykét. akkor hazaviszlek.A szegény lányról. Hát bizony. Amint vadászgat az a királyfi az erdőben. A királyfiú meglátta a szép helyet. és elindult hazafelé. két hét múlva azt mondta az urának: . mikor odamegyen. Azt mondja az a lánykának: . felültette a két gyermeket a szekérre. kéregetni az utcára. Egy nyári napon kiment az erdőbe a lányka.Hogyha a gyermekeidet el nem pusztítod. S még ad egy-egy szelet kenyeret. csodahatalommal született anélkül. azt számította. befogta a két tehénkéjét a szekérbe. elvitte őket az erdőbe. A lányka táltos volt. Hanem elment haza. lányom. hadd gondolják azt a lánykáék. hát ráakad a kaszálócskára.

hogy senki semmit sem tudott. Visszament a boszorkányné a kocsihoz. Történt egyszer. hogy a napra inkább lehetett nézni. aki neki bal szemet ad. vízbe. a szegény lány a hajától megkötve eljajdulja magát. és a kocsit elindította. Egyszer azt mondja a szegény lány. Elment a kisfiú mellett. a szegény pedig ottmaradt a nádasban. Azt kiáltja vissza: . hogy milyen két szép virágot árulnak. Mikor hazajön. s kiütötte a bal szemét.Ezt a két szép virágot magának adom. Mikor másnap elmentek a szegény lány után. Meghallja az öreg boszorkányné. azt mondja a lányának: . s még egyszer feljajdult. menj. de erre a két szál virágra nem. az ő lányának a ruháját feladta a szegény lányra. De hogy szavam ne felejtsem. adjanak neki egy fésűt. S azt mondja az öregembernek: . S azonnal nem bánta az anyja. és a szegény lánynak a két szemét kivette. De nagyon búsult a királyfiú másnap reggelre kelve. Gondolta. vedd meg azt a két szál virágot. hanem mondja azt.a nádhoz kötötte. Hogy a királykisasszony megfésülködött. Hazamegy a királyfiú a két szép virággal. a királyfiúnak egy boszorkányné lánya volt a jegyese. s ígér öt-hat szekér aranyat a két szál virágért. Elmentek haza. s elviszi magához. hogy: „A báránykám az erdőben járt. elbeszéli az anyjának. csak azt mondja: . és . olyan két szép virágot fésült ki a fejéből. Gondolta magában: mi baja ennek? Búsult nagyon. de úgy. grófokat. A boszorkányné a lányát a királyfiú mellé ültette.A báránykám az erdőben járt.Ha emberi állat vagy.Öregapó. s beszalad. és visszatérnek hazafelé. Elmentek a szegény lányhoz felteszik a kocsiba a lányt és az öccsét is. azt gondolja. vigye el ezt a két szál virágot a városba. annak adja a virágot. hogy amint ott halászgat. aki neki bal szemet ad. Vigye haza az édesanyjának. Egy öreg halász odajárt halacskát halászgatni..a közelben volt egy nádas . hogy járt ő egy lánnyal az erdőben. annak adom a virágot. ígérnek a két szép szál virágért négy-öt szekér aranyat. De az öregember nem akarja adni a virágot. Kimegy a királykisasszony. lányom! Urad úgysincs itthon. és tegye fel az ablakba. s a bal szemét kiütötte. S megfésülködik a szegény lány. még egyszer jajdulj meg. Azt mondja. meglett a nagy lakodalom. Éppen a nádas mellett volt egy tó. annak adom a virágot. s a bal szemét kiütötte. s a szegény lányt levette a kocsiból.” Azzal elindult az öregember a városba. Elbeszélte az édesanyjának. a legutolsó kocsira felült a boszorkányné a lányával. hogy holnap ő elveszi a lányt feleségül. de az öregember nem akarja. nem virágot fésült. Az öreg halász meghallotta a jajdulást. és ha holnap jönnek értem. akkor a boszorkányné a kocsit megállította. és a lány küldötte neki ezt a virágot hogy tegye pohárba. hogy a báránykája az erdőben járt. akkor felkereslek! Meghallotta a szegény leány. Erre elért éppen a király kapujába.Te. tegye az ablakba egy pohár vízbe. Aki neki szemet ad. akkor elmegyek én is. a fejedből fésülted. az ő szegény házába. Levetkőztette. Amikor az erdőszélbe érnek. Odamegy a szegény halász. feloldja a hajától fogvást. jó lesz neki a lány menyének. 106 . Amint megyen a városba. bárókat. otthon pedig összehívták nagy vendégségre a hercegeket. De kend ne adja azért a háromnégy szekér aranyért. hanem tetűt. adnak a két szál virágért három-négy szekér aranyat. nagyon örvend annak a két virágnak.

s azokat az edényeket. csak azt mondta.Hé. Ahogy haza ér. mint azelőtt. forduljon egyet előttem! Az öregember nem szégyellte magát. s feltette a szemét. harmatcseppel megmosta. mint a másik. Amint megy a városba elér a király kapujához a lány. hát hétszerte szebben lát. hová mész? 107 . szívesen gondomat viselték. kimegy. Jókedvében tépett két szál virágot. odaadja a szemet a lánynak.Azzal azt mondja a boszorkányné a lányának: .Neked adom a virágot. egyet fordult előtte. S azt mondja az öregembernek: .No. akinek az erdőben kivettük a szemét. Akkor elővett egy fésűt. Azt mondja az öregember: . te. nagyanyám. Azzal elbúcsúzott tőlük. add nekem a virágot. s odaadja a lánynak a szemet. most jókedvem van. Akkor azt mondja az öregembernek s az öregasszonynak: . a szemet megmossa. és kihozza a bal szemét annak a lánynak. akkor azt mondja a lány: . kiment. Mikor behordták minden edényüket. de oda ne adja. A lány pedig korán reggel felkelt. odaadja az öregembernek. de az öregember nem akarta adni. azt mondja neki: .No – azt mondja a lány -. Azt mondja a szakácsné neki: .No. Azzal beszalad a királykisasszony. Bemegy a boszorkányné leánya. mind telefésülte arannyal. Ígérnek érte tíz szekér aranyat. nagyanyó. annak adja a két szál virágot. annak adja a virágot. s rakják egy rakásra. hanem mondja azt. Azt mondja az öregasszonynak is: . nagyapó. hogyha jobb szemet adsz a báránykámnak. Ahogy odaadja a lánynak. s a jobb szemét kiütötte. hogy a báránykája az erdőben járt.Menj. a lány jókor reggel felkel. Megállítja az öregembert a királykisasszony. most én elmegyek. van miből éljenek. hogy vigye el azt is a városba. amelyet fejéből fésült. anyó. amelyeket behordtak a ház közepére. ne szégyellje magát. az öregember pedig odaadja a virágot. már most gyűjtsék össze minden edényüket. No hát ígértek tizenegy-tizenkét szekér aranyat azért a két szál virágért a városban. mint a másikkal. harmatcseppel megmosdik. s aki neki jobb szemet ad. tizenegyet. elindult a városba. hozzák be a ház közepére. hogy milyen két szál virágot árulnak. s a jobb szemét kiütötte.No. hát tizenhat éves fiú lett belőle. nagyapám. de ez a két szál virág még hétszerte szebb volt. hogy a báránykája az erdőben járt. s odaadja az öregembernek. Elért megint a király kapujába s meghallotta a királykisasszony. lány.No. ne szégyellje. s aki neki jobb szemet ad. hát tizennégy esztendős lány lett belőle. hát hétszerte szebben látott. és elmegy haza. forduljon kend is egyet! Az öregasszony is fordult egyet. az öregember pedig odaadja a virágot. s kihozza a jobb szemet a kemence mögül. most egyik szemem helyrejött. És azt mondta az öregembernek. helyreteszi a szemet. . hozd ki a kemence mögül a bal szemét annak a lánynak. lányom. A szemmel pedig elmegy haza. öregapó.Eddig. öregember.

amikor a két szál virágot kapta tőle. hogy csináljon egy palacsintát. és kivallatta őket. kezdi kérdezni. Nagy lakodalmat csaptak máig is lakodalmaznak. s kivitték egy nagy hegyre. A királyfi a lányt elvette feleségül. engedje meg. Felkel egyszeriben az asztaltól. hogy én is csináljak egy palacsintát. Aztán pedig lekötötte a boszorkánynét és a lányát. s megjelenti a királyfiúnak. felvitte az asztalhoz.Én elszegődnék. amelyiket a királyfiú az erdőben adott neki. hogy hová tették a lánynak az öccsét. Hát a nyoma után két szép szál virág lett. s kimegy a konyhára. ha valami helyet kapnék. Azt mondja a szakácsnénak: . Kimegy a királyfiú. s jókedvében lépett előtte. azt a gyűrűt pedig. egy vasárnap azt mondja a szakácsnénak: . hát beleharapott a gyűrűbe. Kiveszi a gyűrűt. betette a palacsintába. a szolgáló pedig elkacagta magát. Azt mondja a szolgáló ő nem. és jó volna mosólánynak. Mindjárt megismerte a királyfi. amilyet a királyfi sohasem látott. legyen olyan szíves. Bemegy a szakácsné.Hej. amint ette. hogy a gyűrű kié. Bizony a királyfi egy pofont ütött a szolgálónak. De mégis kezdi faggatni a királyfiú a szakácsnét. onnan leeresztették. ki csinálta a palacsintát? A szakácsné azt mondja. hogy egy lány van kint a kapunál.Szakácsné. és az asztal mellé ültette. Odamegy a szolgálóhoz. hogy a szolgálónak engedte meg. hogy ő csinálta-e a palacsintát. hát látja. Ő is csinált egy palacsintát. Három hét múlva. őket meg betette egy nagynagy hordóba. Az a palacsinta pedig délebédkor éppen a királyfiú elébe került. A szakácsné megmondta. csak ő.Azt mondja a lány: . hogy az az ő kedvese. Azonnal karon fogta. A szakácsné megengedte. mind ízzé-porrá törték. s megfogadja a lányt a szakácsnénak segítségére. Ott ült vagy három hétig. a nagy hordót kerekedeskereken hosszú szeggel megverték. 108 . ha meg nem haltak. A boszorkányné és a lánya berakták a szegény lánynak az öccsét a kőfalba. És a királyfi kivette onnan. A királyfi. hogy más senki.

Volt a királynak egy almafája. Egyszer azonban a király. mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk.kérdi a királyfi. . hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. mert csak téged szeretlek! . s kihirdette. az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. hogy a sok aranyalmákat leszedjük. amelyen aranyalmák termettek. nagyokat prüsszentett. elöl repült. engedje meg. A király homlokon csókolta a fiát. Legelőször is a legidősebb ment őrködni. hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik. s felkiáltott: . Mulatságból minden este iderepülünk.Megvagy. amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe. hogy az álom össze akarja a szemét húzni.Soha többé el nem eresztelek! . jól megdörzsölte a szemét.felelte Tündérszép Ilona -. hát látja. Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni. Feltekintett. tolvaj! De midőn rátekintett.Tündérszép Ilona és Árgyélus Volt egyszer egy király és annak három fia. fele vagyonát neki adja. A középső sem járt jobban. De vele is csak ugyanaz történt. .mondta a szép lány -. így ült le az almafa alá. a tizenharmadik holló mint vezér. még egyszer megdörzsölte a szemét. A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára. Légy mindig itt. ha látni akarsz! Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló. és megjelentették.Nem maradhatok . Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát. de az almákat többé el nem viszem. hogy ők fogják őrizni az almafát. s meg is ért rajta az alma minden éjjel.Én Tündérszép Ilona vagyok . szippantott hát egy kis dohányt. aki az aranyalmákat megőrzi. Az őröknek sem kellett egyéb. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú. odaállottak az almafához. Egyenest az almafához tartottak. Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind meg voltak. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból. De hiába volt minden. már érezni kezdte. az aranyalmák mind eltűntek. Végre a legkisebb vállalkozott. Egyszer csak halk suttogást hallott. ami a többivel. Olyan különös fa volt az. 109 . harmadnap is. Argyélus királyfi. ezek a hollók pedig a lánypajtásaim. hogy oly gazdag király nem volt az egész világon. pedig megvallom hogy te vagy. hogy ezentúl mindennap el fogok jönni. mire felébredtek. szép tolvaj? . és alig múlt el negyedóra.Maradj nálam . de megígérem. akit soha felejtenem nem lehet. Összehívta a király erre az egész udvart. Árgyélus csak azt kérte az apjától. hogy tovább is őrizhesse az almafát.kérte Árgyélus. . Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe. hogy ha olyan emberel találkozik.Ki vagy te. hogy láthassa Tündérszép Ilonát. hogy éjjel virágzott. arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát. Így történt ez másnap is. De nálad nem maradhatok. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott.

nem lesz ellenvetésed. Másnap korán reggel már jelentette a királynak: .De volt a király udvarában egy Vénbanya. hogyan történt. Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit. mikor az almafánál őrködik! A Vénbanya úgy tett. de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról.Kedves atyám. kedvesem? .Meglestem Argyélus királyfit. a házadban tolvajok laknak. A vén anyó széken ült. de csak úgy. gazdag királylányt kerestem számodra. azt hiszem.Hol jársz erre. a Nap.Nem biz én. . ha én választok magamnak feleséget. Illendően köszöntötte. Felébredt tündérszép Ilona. én téged soha többé nem láthatlak. hogy Argyélus királyfit te szemmel tartod. ahol a madár se jár? . De bújj el.Édes fiam. és elment hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. és így szólt hozzá: . felébredt erre Árgyélus is. Maguk sem tudták. A király is kezdett kíváncsi lenni.Öreganyám . csodálkozva kérdezte Árgyélust: .Neked adom . Árgyélus. élj boldogul.mondta a király. de talán ha hazajön az uram. Vénbanya! . Az egész udvar gyászba borult utána. Ezzel összecsapta kezét. Tündérszép Ilona lesz a feleségem! A királynak nem tetszett a felelet. . . felséges uram. Ezzel megölelte Árgyélust. . édes fiam.Látom. Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak. Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus. azután lassan elment. mindenüvé odasüt. nálad nem maradhatok. testvéreidet már mind kiházasítottam. Magához szólította hát a Vénbanyát. aki Argyélus királyfit nagyon szemmel tartotta.Mi bajod van. erről akárhol megismerlek. Már találtam is. nem tudná nekem megmondani merre lakik Tündérszép Ilona? . és Árgyéluséra húzta.mondta -. . az nem engedett.Jaj. Kardot kötött az oldalára. Ekkor előcsúszott a Vénbanya.Hazudsz. sírni. hollóvá változott és elrepült. felfal! 110 . holnap jelet is hozok arról hogy igazam van.De úgy van az.Nem igaz! . Vigyázd meg egyszer. Egyszer egy kis házhoz jutott. jajgatni kezdett. Nagyon csodálkozott a király. a házban egy vén anyóra talált. de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált. az talán meg tudja mondani. Mikor Argyélus az almafához ment őrködni a Vénbanya a bokrok mögé bújt. és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából. aranyfürtjeimből egyet levágtak. megjött az hogy téged is megházasítsalak. mert meglát. mi lehet az oka hogy Argyélus annyira szeret az almafánál őrködni. ujjáról egy gyűrűt vett le.mondta Árgyélus -. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni. holló képében jött az almafára. úgy lett belőle aranyhajú lány. én meg fogok házasodni. mélyen elaludtak mind a ketten. . Ha kell. nézd.

pfű.Én .No . mint illik.mondta a sánta farkas . s köszöntötte a Napot. hol lakhat? . ostort és a bocskort hagyta. . már egészen beesteledett. legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!” Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett. Megtette a király a kérdést. és ezzel az ostorral egyet csattantasz. nem lát-e valahol világot. majd elosztom én köztetek.Jó estét.köszönt Árgyélus -. nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani.Én . és azt mondod: „Hipp-hopp! Ott legyek. hogy szépen köszöntöttél . Ezzel egyet füttyentett. Egyszer csak letette a farkas Árgyélust. felséges király . ahol akarok. anyó.nem tudok semmit. . a másik arra. Így mentek száz meg száz esztendeig.ezzel elbúcsúzott tőle. a harmadik meg amarra! Az ördögök felmentek a hegyre. az talán tud valamit. és elsántikált. ezen nem tudunk mi megegyezni. miért verekednek. de talán Hold bátyám tud felőle valamit. hogyha magadra veszed. Bekopogott. . s maga után ezt a köpönyeget. oda most már magad is eltalálsz. akinek a szeme a homlokán volt. de az állatok közül sem tudott senki semmit.mondta a király. és azt mondta: „Hipp-hopp! Ott legyek. Ott is úgy járt.Erre elbújt Árgyélus. hogy Árgyélus üljön rá.Már én tovább nem vihetlek. de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit. . A Fekete-tengeren túl lakik. csak száz esztendőt kell még menni! . szépen beköszöntött. de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály. emberhús. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát. A sánta farkas azonnal odaállt. másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok. Ment. A völgyben épp három ördög verekedett. és aztán a bocskort a lábadra húzod.mondta a Szél . az ostorral egyet csattintott. mendegélt újra Árgyélus. Hazajött a Nap. Az a Szélhez utasította. kire mi jusson.Nahát.mondta a Nap -. szétnézett.Az atyánk meghalt. egy szép kastélyból szüremlett.Pfű. egyszer csak egy völgyet lát mely három heggyel volt körülvéve. hogy majdnem semmit sem látott. Ment. Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit. mindjárt kezdte: . mendegélt Árgyélus tovább. Nem tudjuk. ha csak az a baj. hogy úgy köszöntöttél. 111 . és a Széltől is megkérdezte. . és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal. kinyílott az ajtó. . ahol akarok” ott vagy azonnal. mint a Napnál. Elment hát Árgyélus oda is.tudok Tündérszép Ilona felől valamit. Végre is előkullogott egy sánta farkas: . Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort. . hanem egyik hágjon fel erre a hegyre. belép a szobába. hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől. felmászott egy fára.Szerencséd. akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit .Szerencséd. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg. és egy óriás jött elébe. másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit. hisz nincs már messzire. büdös! Erre kimászott az ágy alól Árgyélus. és kérdezte tőlük.mondta Árgyélus -. Oda is eljutott. ott törték el a lábamat. úgy. Odament hozzájuk.

a harmadik. Volt egy sípja.Megérdemlem . Így volt éjfélig. Ekkor tért észre. .Itt volt Tündérszép Ilona.mondta Árgyélus -. elaltatott vele. Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát. . mint az első. a Vénboszorkány elsüllyedt. Ekkor jött Tündérszép Ilona. . Árgyélus. Most a maga nyakára akasztotta a sípot.Ez azért van. Tündérszép Ilona hatalmas tündér. de jó. megvívok én vele! Az öregasszony behívta Árgyélust. és attól Árgyélus úgy elaludt. mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad. meg ismerte Árgyélust. pompás vacsorát készített számára. csak éjféltájban. ostorával egyet csattantott.rebegte Tündérszép Ilona. másként halálfia lennél. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona. De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát. felhúzta a köpönyegét és bocskorát. de te aludtál. harmadnap is. Egy öregasszony jött ajtót nyitni.Minden-éjjel eljön ide Tündérszép Ilona. hogy a világon volt-e valaha. és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni. . De jött a másik. előbb tizenegyszer pofon vágta. hogy itt vagy. megszabadulok a varázslattól. mert nincs itthon. mikor igazat mondtak. most is élnek. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra.Itt jön Árgyélus! Tündérszép Ilona azt hitte. .Jaj. hogy csak játszanak vele. Árgyélus hatalmas király lett.Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa. Akkor. Másnap is úgy történt. pofon vágta a lánypajtását. De egyszer. Árgyélus bekopogott az ajtón. meglátta a kedvesét. De Árgyélus nem ébredt fel. ő mindannyiszor sípolt egyet. selyemágyat vetett neki. 112 . és azonnal az egész vár kivilágosodott. ne aludj el! De az öregasszony gonosz boszorkány volt. Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. Most éppen jókor jöttél. melyet ha megfújt. Reggel azt mondja a vén banya: . a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. Leoldotta.Nem félek én tőle sem . ha te háromszor megcsókolod. akit akart. Árgyélus háromszor megcsókolta. legyek az apám várában! Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt. Most is kihúzta a sípot. a tizenegyedik. aztán azt mondta: . de úgy jártak mind a tizenegyen. hogy az egész cselédség elaludt tőle. mint a bunda. Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott. és kíváncsiságból belefújt. mert csak akkor járhat szabadon. Hát látja ám. és felkiáltott: . hogy azért aludt ő is olyan mélyen.Ébredj fel. beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához: . minden ajtó felnyílt. amint a Vénboszorkány elbóbiskolt. ha meg nem haltak. kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz. elfordult és sípolt. a negyedik. ahol én akarok. legalább megszabadítod a királykisasszonyunkat! Most nem lehetsz vele. hogy azt sem tudta.Hipp-hopp! Ott legyek. mikor a vén banya sípolt.

megfogja a csúcsát. Ment. megtürücsköllek! Nem ért semmit a fenyegetés. Szisszent egyet-kettőt. Azt mondja megint: . s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. de az bizony nem használt semmit. maga pedig odébbállott. s beletette a zsákjába. tüstént odament a fa alá. hogy szeme-szája elállt bele a medvének. dehogy! Nem én bizony. de a hátán egy üres zsák volt. .Te. hol nem. Amint ezt a loncsos medve meglátta. még így sohasem jártam! . Ez a kisgyerek kiment egyszer az erdőre. csak szúrták az oldalát. hát úgy hull belőle ki a diribdarab kő meg a szerbtövis.Dehogyis rántalak. Egyszer csak szúrást érez az oldalán. aztán azt mondja: . Amint a kisgyereket meglátta. A loncsos medve azonban megkapta a kisgyerek karját.mondja. Avval hátára véve az üres zsákot. Útközben elfáradt. Amint ezt észrevette a kisgyerek. vitte hazafelé. Azt mondja a kisgyereknek: . megtürücsköllek! Azzal megy. kisgyerek. elindult. és elaludt ott helyben. hordd tele a nagy üstöt vízzel. teletömte tégladarabokkal meg szerbtövissel. csak adjál! Az hát szakított egy szépet.Ne szurkálj. letette maga mellé a zsákot.No. ette a körtét a kis bécsi bicskájával. élt egyszer egy kisgyerek.Eredj. míg vissza nem ért abba az erdőbe. Mikor aztán hazaért. Azt mondja hát harmadszor is: . lucskos. s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé. mert majd meglásd. még az Óperenciás-tengeren is túl. rázza. annál jobban szúrták az oldalát. melegítsd fel jól! No. Az öreg ördöngös szüle telehordta a nagy üstöt vízzel. meg sem állott. Mikor aztán már elfogyott a tűröm-olaja. Hát a kisgyerek már megint ott volt egy nagy körtefán. Egyszer csak még jobban szúrják az oldalát. amúgy istenigazában. kisgyerek. Mikor a loncsos medve fölébredt. kisgyerek. Nem tudom. s úgy megdögönyözte.Ne szurkálj. hol járt. Amint eszegelődik. odament a fa alá. s azt mondta neki: . hogy jobban sem kellett. mert a medve hátára kapta a zsákot. vagyis ahogy arrafelé mondták egy loncsos medve. te szülém. kisgyerek. s felmászott egy nagy körtefára. ment hetedhét országon keresztül. .Ne szurkálj. . a loncsos medve kioldja a zsák száját. lerántotta annál fogva. mert majd meglásd. hát jön egy lompos. s vitte egyenest hazafelé. hátára vette a zsákot. mert lerántasz. csak mendegél. nyújtotta le neki.Nem adok bizony én. levetette a zsákot a válláról. Mikor felforrt a víz.A loncsos medve Egyszer volt. Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal! 113 . jól van. tüzelt erősen a katlan alá. Aztán megint a hátára vette és vitte. mert bizony megtürücsköllek! Most sem ért semmit a szó. gyújtsd alá. azt mondja az öreg ördöngös szülének: . a bécsi bicskával kihasította a zsákot.Te kisgyerek Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal. hol nem volt. A kisgyerek sírt-rítt.

Megparancsolta most is az öreg ördöngös szülének. Avval fölkapta hátára.Nem úgy.mondja neki a loncsos medve -. amíg csak haza nem ért. mert félt. könyörgött ott a fa alatt. hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi bicskáddal. a kisgyereket meg süsse meg benne.nem tudom én. megtisztálkodott.No. maga pedig nagy üggyel-bajjal felmászott a kémény tetejébe. Az ördöngös szüle jó sok fát hordott be. behozta a sütőlapátot. Nyújtotta lefelé a medvének.Ó. kis szolgám. . te kisgyerek? . s beledugta a zsákjába. hogy ő is úgy tesz. hogy megint elszökik a gyerek. s bevetette az ördöngös szülét a tüzes kemencébe. Az pedig megkapta a kisgyerek karját. 114 . mindannyiszor talpra állott. kedves nénikém . hát látja.. . A loncsos medve gondolta. mutasd meg te előbb! Az öreg ördöngös szüle nem kérette magát sokáig. azzal úgy felfűtötte a kemencét. Mikor a loncsos medve felébredt álmából. Addig kunyorált. hogy a kisgyerek szakajtott egy szép körtét.Hogy mentél te oda fel. ülj fel erre a sütőlapátra! A kisgyerek rákucorodott a lapátra. de nem találta sehol. a vasnyárs keresztülszúrta. hogy hajíts. és azt mondta a kisgyereknek: . és nagyot ugrottam. A loncsos medve útközben megint elálmosodott. Egyszer csak felnéz a kéményre.Ó. ráült a lapátra. . Mikor már csak úgy szikrázott a kemence feneke. De a kisgyerek sem volt ám rest: amint ezt meglátta. mert lerántasz! . de most már volt annyi esze. csak adjál! A kisgyerek szakított hát. A kisgyerek pedig lejött a kéményből. vitte hetedhét országon hazafelé. szaladt. Tűvé-heggyé tette az egész udvart. lerántotta. hogy a kemencét tüstént fűtse be irgalmatlanul. és szaladt. és lehajította.Hát alfelembe vasnyársat dugtam.Dehogy rántalak.mondja neki a gyerek . lefeküdt egy kicsit delelni. hogy kell rá felülni. hogy nem tette le a zsákot. kis buta. de amint nagyot ugrott. vitte. hogy majd összedőlt. hirtelenében meg kapta a lapát nyelét. nem rántalak biz én. keresni kezdte a szülét. és meghalt. nem azt mondtam én. te kisgyerek . hogy a kisgyerek odafenn gubbaszkodik a kémény legtetejében.Nem adok bizony én. de valahányszor be akarta az ördöngös szüle a kemence száján dugni. s minthogy nagyon el volt fáradva. hanem ülj le egészen! . Avval maga elment.

annak vesz legszebb ruhát. Kiküldte egyszer az erdőbe földiepret szedni. Mikor a királyné fújta. gondolt egyet. ha látja. fújjad. és furulyát csinált belőle. királyatyám! Én is voltam királylányka. belefújt. hogy a kis húguk elveszett az erdőben. mással töltötték az időt. odaadta a feleségének. Tavasszal juhász legeltetett azon a tájon. bánatosan megsiratta. Amikor észrevették. A két öregebb alig szedett valamit. hogy húguk nyerte meg a versenyt. azért is nem tudtuk teliszedni a kosarunkat. Most az jutott eszébe. Királylányból jávorfácska. hogy fújja meg az is. Megkérdezte a juhászt. Arra ment egyszer maga a király is. elöntötte őket a rossz irigység. Jávorfából furujácska. Megmondta nekik: aki leghamarabb teli szedi a kosarát. Otthon azt mondjuk: elveszett az erdőben! Kerestük sokáig. S a furulya most ezt szólta: Fújjad. keresték mindenfelé. üssük agyon inkább a húgunkat. Amint egyszer a jávorfácska felé ment. hallgatta. Királylányból jávorfácska. levágott róla egy ágat. de nem találták. Azután elásta.Jávorfából furulyácska Volt a világon egy király.Itt vágtam az erdőben. juhászlegény! Én is voltam királylányka. ő volt a legjobb a lányai közt. Gondolt egyet a király: . Otthon az apjuknak azt hazudták. Felelte a juhász: . belefújt. A király a szájához vette. A középső lány nem akart beleegyezni. De a furulya mindig csak ezt szólta: Fújjad. Megvette a király azon nyomban a juhászlegénytől a furulyát. hogy ilyen keveset szedtünk? A húgunk meg teliszedte a kosarát! Majd megkérdezi: mit csináltunk? Mit felelünk? Hogy ki ne kapjunk. azért is nem szedhettek a nagy kereséstől elég epret.Mit szól majd apánk. hogy mit mond a furulya. Mindig a kislányára gondolt. A szegény legkisebbik királylányból pedig ott künn az erdőben jávorfácska nőtt. de a legöregebb végül mégis csak agyonütötte a szegény legkisebbet.Add csak ide azt a furulyát. hol vette a furulyát. Jávorfából furulyácska. fújjad. Mindjárt meg is próbálta. hazavitte. Azt mondja a legöregebb halkan a középsőnek: . A legkisebb lány volt amúgy is legszorgalmasabb. milyen rejtelmesen tűnt is el az ő kislánya az erdőben. alig tudtak ők is hazajönni! A király igen nagyon sajnálta a kislányát. rájuk esteledett. annak három lánya. ezt mondta a furulya: 115 . azért jöttünk ilyen későn haza. A juhász odaadta a furulyát. hamar teliszedte a kosarát.

rossz nénécském! Én is voltam királylányka. az egész országból azzal. Behívatja hát őket. hogy mit mond a furulya. Az erdőben nőtt jávorfácskát pedig nagy gonddal kiásatta. A királyné már régóta abban a hitben volt. fújjad. Királylányból jávorfácska. A gonosz testvér kiejtette kezéből a furulyát. a fejét veszik. hogyha visszatér. 116 . a királyné odaadja a kisebbik lányának. Ahogy belépnek. úgy szánta bánta bűnét. De bizony az már nem akarta. Jávorfából furulyácska. Aztán térdre csuklott. . Jávorfából furulyácska. Hallgatják mindketten. a furulya máris elkezdte: Fújjad. fújjad.Fújjad. mint amennyit mondanak. Jávorfából furulyácska.mondta a királyné a legöregebbik lányának.Most fújd meg te . a fővárosból. De a király rögtön kiparancsolta a házából. A furulya azon nyomban elkezdi: Fújjad. hogy többet tudnak a lányai a kis húguk elvesztéséről. én gyilkosom! Én is voltam királylányka. hogy fújja meg a furulyát. meg kellett fújnia. Kezébe nyomták a furulyát. De nem térhetett ki. királyanyám! Én is voltam királylányka. Alighogy megfújta. és az ablaka alá ültette. s rimánkodott kegyelemért. fújjad. Királylányból jávorfácska. Királylányból jávorfácska.

hogy a hóhér éppen így vágja el a nyakamat. hogy mi történt közte és a katona között a másszal s a rákkal.A huszár és a szolgáló Egy papné. Kérdi tőle a papné: . hogy mind diribdarabra törik.Az bizony rák . mikor én jól látom. s azt mondja reá: . mikor én jól látom.mondja ismét a katona. sem bolond. hogy rák .A tűz lángja éppen így égessen el engemet.Az bizony mász. ha nem rák. én jól látom. .Hát itt miféle égett bőrbűz van? . . mikor én jól láttam.Ó.No. A szolgáló erre megbátorodik.Az isten engem éppen úgy pusztítson el.Hát hol vannak az edények? A szolgáló elbeszéli. A szolgáló mosogatás közben meglátta.feleli a katona. vitéz uram. tálat.De hát már húgomasszony is miféle lélekkel mondhatja azt.Az bizony rák .Hát te csak azért törtél olyan kárt nekem? .feleli harmadszor is a katona.mondja a katona. én nem vagyok sem vak. mégis az a gaz katona mind csak azt hajtotta. sem bolond. A katona elmegy gyalog. hogy mossa meg a patakon. ha nem mász.kérdi kívülről bejőve a pap. A katona leugrik a lováról. belöki a kemencébe s azt mondja: .Ugyan bizony.Az bizony mász . elvágja a lova nyakát. asszonyom! Hisz én nem is hagyhattam annyiban. hogy egy rák épp akkor mászik ki a vízből.mondja a papné. én jól látom. mert sütni akart. . mind a földhöz veri. hogy rák? kérdi a katona. a szolgáló is hazamegy az edény nélkül. mi az istencsodája az ottan? . húgom: rák . kirántja a kardját. . a tányért. vitéz uram. kapja a százforintos új bundáját. hogy mász . A szolgáló megharagszik.Az bizony. tejesfazekat belerakta egy kosárba. miféle lélekkel mondhatja azt. . Azonban ott megy egy huszárkatona lóháton. . . közelebb lép a rákhoz. mi történt a rák és a mász miatt. s mikor megtudja. hogy mász.Az isten engedje meg. hát rábámészkodik. s azt mondja: 117 . Még soha rákot nem látott. én nem vagyok sem vak. s azt mondja nagy méreggel: .mondja nagy nyersen a szolgáló. . hogy mász mondja a szolgáló. ha mind a ketten bolondok nem voltatok! . nézni kezdi.Ugyan bizony. s azt mondja: . valamikor régen. erre még inkább megharagszik. s elküldte a szolgálót.No. Kérdi tőle a szolgáló: . s egy kicsit fél is tőle.mondja a szolgáló. kapja a palástját mérgében összevagdalja azt egy fejszével a küszöbön. s amennyi edény nála volt. . hogy rák! A papné éppen kemencét hevített.

ha mind a hatan bolondok nem voltatok! A hír elterjedt a történt dolgokról továbbig. s azt mondja: . megharagszik. Arra összegyűl az eklézsia. hogy miféle dolog történt. ha mind a hárman bolondok nem voltatok! Odaérkezik a mester.Az isten engedje meg. hogy ugyan bizony milyen dolog történt. s úgy vágja a földhöz. s azt mondja: .. Kap egy botot. kérdezi. ha mind az öten bolondok nem voltatok! Betoppan azalatt az egyházfi is.Az isten éppen így pusztítson el engemet. a drága abroszok. kendők széjjelomolnak a ház földjén.Az ördög éppen így szaggasson el engemet. s miért is történt. hogy hazahajtsa. s azt mondják: . hogy mi történt ott. s mikor megtudja. A bornya betévedt a pap udvarára. az után jött. s miért. hogy az mindjárt felfordul s megdöglik. összecsapja a kezeit. És azt mondja a mester: . Az is megtudja.A hóhér éppen így vágjon össze engemet. felkapja a földről az abroszokat. felkapja az eklézsia ládáját. diribdarabokra hasogatja mind egyig. hogy a tüzes mennykő éppen így üssön agyon engemet.A tűz lángja így égessen meg minket. ha mind a heten bolondok nem voltatok! 118 . kendőket. felgyújtják a papi házat. s amikor elbeszélik neki. s úgy vágja főbe a maga bornyát az ajtó előtt. látja az abroszokat és a kendőket a földön. hogy a láda darabokra szakad. mind amennyien vagyunk. ha mind a négyen bolondok nem voltatok! Érkezik az eklézsia kurátora is. s kérdi. ebben az órában.

Hajaj. s így sokat tapasztalt. sohase volt nekünk édesapánk? Vagy ha volt. tenné oda a bőgős a fát. s most már ő kiált: . Kilép a ház elé. mindjárt ott termett egy sánta ördög. Nyakon csípte a bőgőst. disznó teremtette.Én meg . a bába megint rákiált: . csak nem teljesedik az be.Oda se tegye kend.Én azt .Én meg azt kívánnám.Biz itt . növekedett. . éppen kerekszám tizenkettő! Megijed erre a bőgős. hol nem volt.Ne tegye kend oda. még az Óperenciás-tengeren is túl volt a világon három szegény ember. hova lett. Ezért tréfálni akart egy kicsit. hogy mikor hazamegyek.mikorra hazamegyek. legyen egy tál kolbász meg egy fehér cipó az asztalomon! Hát te? .S a harmadikhoz fordult.kérdi a másik szegény ember. egy helyett tizenkét rajkója legyen! Eljön az este. de jó volna. aki a muzsikus bandában bőgőzni szokott. Szerencsétlen szám! Inkább mennék a pokolba kályhafűtőnek! Alig mondotta ezt ki. A bába megint rákiált: . Sehova nem tudta letenni a fát szegény bőgős. Utoljára is megharagszik.mondja a másik . A tizenkét gyerek otthon nőtt. ott is gyerek van! Tenné a szegény bőgős a kamrába. s ott így sóhajt: .Ej. A harmadik. de rákiált a bába: . úgy annyira. hogy mindnyájan legénykort értek. azt gondolta.Oda meg éppen ne tegye kend. mindenütt tele a ház gyerekkel. ha csak egy kívánságom is teljesednék! . hány gyerek van itt? . az asszonyon kívül tizenharmad magammal leszek a háznál. vitte azon nyomban a pokolba kályhafűtőnek.mondja az első szegény ember -. Tenné le szokás szerint a fát a bőgős a szögletbe. ott gyerek van! Tenné szegény bőgős a másik szögletbe a fát. hogy tartja ő azt el. Csak vágják. hogy egy tál túrós lepény legyen az asztalomon! És te? . hát ott a tál kolbász meg a fehér cipó! Bemegy a másik is. hogy hiába kíván bármit. vágják a fát. mert ott két gyerek is van! Tenné ide. nőtt. Egyszer a legkisebb azt kérdi az anyjától: . hogy mivel gyereket vár úgyis a feleségem . viszik haza a fát. hát ott a tál túrós lepény! Hazamegy a bőgős is.Miért? Mit kívánnál? . hát éppen ott találja a bábaasszonyt.Édesanyám.azt kívánnám. Bemegy az egyik szegény ember a házába. Egyszer ezek hárman kimentek az erdőre fát vágni. egyszer megszólal az egyik szegény ember: .A bőgős fia meg az ördögök Egyszer volt. hogy én sose hallottam róla semmit? 119 .Ejnye.felel a bábaasszony -. s ezt mondta: .

Utoljára is felért az égbe. hadd keressem meg az apámat. hogy kelmed bennfogja a más ember igaz jószágát! 120 . Mindig feljebb. fiam. várakozzál. most nem ereszthetünk be. nincs-e közte az apja. De mikor megszülettetek. csak jöjjön haza.Ki van ott? . azóta se látta senki: Odaveszett! Felel erre a legkisebbik gyermek: . mert nincs itthon az ég ura. A fa hegye az égbe ért. de messze elgurult. elkezdett magának grádicsot vágni a fába. fiam. akkor gyere.Most nem lehet bejönni. Kiáltja a fiú: .Már. adja ki! Feleli belülről Szent Péter: . ez a sok ménkű lélek mind bebujkálna a kapu alatt a kutya-bejáráson. a gyökere a pokolba. Fölmegyek oda is. nem is látom. de ha nem lehet! Mondtam már! Kiáltja be erre mérges hangon a fiú: . befútta a szél a kalapomat.Eresszenek csak be.Mondja neki erre a szegény asszony: . kereste. Feleli a fiú: . Felelik megint belülről: . bekopogtatott rajta.No hát.Jaj. édesanyám. behajította a kalapját a kapun. azt mondta. Majd ha hazajön. Nézte őket.kérdezi belülről Szent Péter. nem az az én dolgom . hogy már így semmire sem megy. majd megkeresem én. S kiáltott fennen: .feleli a fiú. Majd félretessékelte őket az útból jobbra-balra. No. legalább odafönt is széjjelnézek egy kicsit. Azzal elővett egy fejszét. bizonyosan az égben találom. Amint felért és széjjelnéz. de csak nem akadt rá.Én vagyok a Zsiga bőgős tizenkettedik fia. gondolja magában a fiú. ha így van. éppen egy erdőben. A fiú látta.Nem várok biz én. . s haza is hozom! Evvel elindult a fiú világgá.Nohát. Kapta magát. .Bizony volt nektek is. hogy tizenhárom szerencsétlen szám. Szent Péter uram. eresszen be kelmed. ha a földön nincs az apám.Kiadnám. Kereste. ő nem lesz tizenharmad magával egy fedél alatt. látja a tömérdek sok lelket a mennyország kapuja előtt álldogálni.Jól van! Majd bepanaszolom a gazdájának. fiam. az egész föld kerekségét összejárta utána. észrevesz egy nagy nyárfát. a kapus. Amint így keresi. . S míg érte járnék s keresgélném.Jaj. mindig feljebb vágta maga előtt a grádicsot. az apját keresni. majd megkeresem én! . Mondják belülről: . odament a kapuhoz. Mérgében kiment a házból. fiam.

félt. elkezdett bámulni. mindjárt jobban odanéz.” Felkap egy gyalogszéket.Szent Péternek mit volt mit tennie. azért. Meg is ígérte a fiú. A domb legtetején egy nagy karos szalmaszék volt. Amint így nézeget. se hallott.kérdezik a katonák. se az égben nincs. Az a nagy karosszék volt az ég urának széke. hogy elhordd magad a mennyországból. egyszer egy dombhoz ér. szembe találkozott egy regiment katonával.a mindenét! . elkezdett gondolkozni. elmegyek oda is! Majd megtanítom én őket! Azzal elindult. az apját kutatni. elkotródott. de bizony azok nem adták. ha egyszer belül lehetett. Pedig a királyunk annak ígérte a lányát. míg a pokol határába nem ért. . De nem fognak ki rajtam.Hát te mit hajigálsz itt. fiú? . Amint legjavában hajigálózik. Mi is épp ott voltunk. Amint ott megy. Ezért azt mondom. tengereket! A gyalogszéken pedig az angyalok szoktak ülni. nem győzne engem a világ minden fúró-faragó embere se székkel. hogy megpirongatják. hogy a szomszédunk el akarja lopni. Azt akartam oldalba hajítani! De nem tudtam. az ördögök vitték el. ha se a földön. De megígértette vele. hogy a szomszédjuk éppen akkor akarja ellopni az anyja egyetlenegy. ha tovább nem is mégy hanem visszafordulsz. . de . Mikor a székhez ért. hogy amint a kalapot megtalálja.. beleült. mendegél. vissza. nemhogy a tolvajhoz. Amint így kódorog. jön ám haza maga az ég gazdája. meg sem állott. megállj! . de bizony esze ágában sem volt. Mondja a fiúnak: . te gézengúz? Feleli a fiú: .Hová mégy. Az apámat keresem! . az sem éri a célt! Felkapja a harmadikat. elkezdett ugyancsak hajigálni az apró székekkel.Jaj. hogy talán az anyját is megláthatná! Egyszer csak észreveszi ám.azóta el is lopta az édesanyám malacát. meg széjjelnézni egy kicsit. rögtön megy ki. Mikor kívül volt a mennyország kapuján. mikor látom. ha már eddig jöttem! 121 .Hogyne hajigálnék. ha én minden emberhez széket vágnék. nagy üggyel-bajjal szerzett malacát. A fiú nekiindult a dombnak. aki egy malacot ellop.hangzott a válasz -. mert ebrúdon vettetlek ki! Megijedt a fiú. se kérdett.gondolja magában a fiú -. Azt felelte nekik a fiú: . a fele királyságával együtt. Már bizonyosan a pokolban van. Megkereste a kalapját.. hogy hát mégis. eget. szemébe ötlik az apja viskója. körülötte meg sok gyalogszék. a negyediket. a fejébe nyomta. gondolta magában. földet. azzal előre. „No hiszen. mert az ördögök ellopták a királyunk egyetlen lányát! Azt akartuk visszavenni. a föld irányába vágja! De biz az még csak a falu közelébe se járt.Oda ugyan hiába mégy. hogy milyen messze lehet onnan látni. felséges uram. ötödiket. mintha ott sem lett volna. . hogy rögtön kimenjen. majd rád ijesztek én most. aki visszahozza! Azért jobb lesz. Abból meg lehetett látni az egész világot.Megyek a pokolba.Bizony én nem fordulok. te . hol lehet az ő apja. Felkap egy másikat. hát beeresztette a fiút.

Mit csinálsz itt. amennyit csak elbírsz! Feleli a fiú: . Meglátja ezt egy ördög a kapulyukon át. Csak a királykisasszony. Mondja tovább a fiú: .Nincsen. hanem elővett egy ásót. ezüstöt. s azt mondja: .Nem kell nekem sem az aranyotok. hogy mi hibázik. Kiadták rögtön a királykisasszonyt. Hazamegy Plutó a pokolba. Az ásóval meg pecézgette közben a helyet széltibe-hosszába.Nem várok én egy szempillantást se! Adjátok. kihozta az öreg bőgőst.tüstént elindultak a felvilág felé.Hát akkor adjátok ki nélküle is az apámat! Tudom. te legény? Feleli a fiú: .Jaj.Jól van! Majd kiadnátok még. Egyszer elérkezett a pokol kapujához. Ás egyet a fiú.Itt az apád. hogy itt van! Felelik erre már többen odabentről: . amíg az apámat ki nem adjátok. kérem. ha kellene! Az ördögök csak nevették a fiú mérgét. se be. nem adjátok? Mindjárt olyan anyaszentegyházat építek ide. Kijön. tudom istenem. Bekopogtat rajta. hogy maga Plutó is kiszorul a pokolból! Nagyon megijedtek az ördögök. Aztán elkezdett nagy komolyan lépegetni a pokol kapuja előtt.A királykisasszony hol van? 122 . odamegy hozzá. Esengeni kezd erre a főördög: .a fiú.Jaj. előre és hátra. Ők hárman . . se hallgatott tovább egy szót sem. most már egy tapodtat sem megyek addig. s mondja: . csak azt ne kérd! Inkább adunk aranyat. sem az ezüstötök. Hogy se ki.Itthon van-e Plutó? Felel belülről egy hang: . egy fia ördög ne járhasson a pokolba. s kérdi: . mindjárt észreveszi. De a fiú se kérdett. Kérdi mérgesen: . mindjárt beszaladt.Nem addig van ám az! Amiért az imént ki nem adtátok.S azzal ment odább a maga útján.Nem adjuk mi bizony! Nem bolondultunk meg! Kiált nekik vissza a fiú: . Megijedt erre az ördög. csak addig várj.Én? Csak egy templomot rakok ide. míg Plutó hazajön. . Feleli az ördög: . az öreg bőgős meg a királykisasszony . Mehetsz a dolgodra! De a fiú nyomja tovább az ásót a földbe. míg a királykisasszonyt is ki nem adjátok.

s elbeszélte. Eredjen utána mindjárt a leggyorsabb futárom! Hozza vissza tőle a királylányt! Ha pedig a fiú nem adná.Ó. fiú! De meglátja a fiú. hogy se ki.feleli az ördög. Az is legyőz! Eredj. se be nem tudunk járni! . A nyúl felriad. hogy olyan messze hajította a buzogányt.Bizony. hogy ott fekszik a bokorban egy nyúl.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. Nem tudott volna az a fiú úgy szaladni! S azzal odafordult egy másik ördöghöz. Nem is merte tovább kérni a királykisasszonyt. Az ördög fölhajította a buzogányt olyan magasra. Amint leesett. ilyen legénnyel.Ó. végigméri a buzogányos ördögöt. Rákiabál már messziről: . te bolond! Hiszen nem az öccse volt az.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. mint te vagy. Megállt nemsokára.mondja Plutó -. . te szegény ördög . hát fussunk versenyt . s visszaszól: . akinek az volt a híressége.Ilyen legénynek.Bizony. buzogányos! Hozd vissza tőle te a királykisasszonyt.Lássuk hát! Ki tudja ezt a kétmázsás buzogányt magasabbra hajítani! A fiú meghökken egy kicsit.Eredj utána te. mint senki más. olyan templomot épít a kapu elébe. egy ilyen legénnyel? Kiállok én teveled akármiben! . versenyfutásban. s azt feleli: . Eszébe ötlik valami: .Én. Kiáltott neki már messziről: . pihegve. Feleli még mindig szégyenkezve az ördög: . mint te. Mert azt mondta. Odamegy az ördög a bokorhoz.No. bolondok . Útnak eredt a buzogányos. Így hát elhitte. de azért így szól: . ott felel a bokorban! S ha majd megindul. hogy a fiú különb futó nála. azt odaadtuk egy fiúnak.No. előbb azzal álld meg a versenyt. De bizony a nyúlnak még csak nyomába se hághatott. győzze le abban. Uccu neki az ördög. utol is érte a fiút nemsokára. hiszen nem tudott volna az templomot építeni. csak a kis öcsémet küldöm. én nem futok magam. Mondja neki: .kérdezi tőle Plutó.Mondja remegve az egyik főördög: . nem adom! Kiállok én akármiben veled is! Fölfújja magát a buzogányos ördög. amiből csinálja. hogy alig látszott. fiam. utol is érte a fiút csakhamar. Nem is volt neki. Avval elkezdett kiabálni: Bátyám! Bátyám! S néz föl a felhőkre.mondja nagy kevélyen -.Hol a királykisasszony?! . Aztán jöhetsz hozzám. hanem nyúl. 123 . Egy kengyelfutóval versenyt futni? Nem kis dolog! Most légy okos. ha oda nem adjuk. hogy hogyan járt. szólítsd. Elindul a futár. hajítsd először te. a fiú megfogta a buzogány nyelét.Ó. S azt mondja: . Plutó mérges lett: . az ottmaradt! Miért? Így meg így jártam! . Visszakullogott nagy szégyenszemre a pokolba. elkezd szaladni. amiben ő az erősebb.

mint én? Azt mondja a fiú: . azt nem hozhattam el! Így meg így jártam a fiúval . már előre mérgesen: . Feleli a fiú: . azt mondja: .Hol a királykisasszony? Feleli szepegve a híres buzogányhajító ördög: . Ettől is kérdi Plutó.Tudsz ezzel a karikás ostorral nagyobbat kondítani.Jaj. s így szól: . abroncsold be az enyimet is! . s azt mondja: . Ez az ördög is királykisasszony nélkül ment vissza a pokolba. mint egy ágyú. hanem keresett gyorsan három abroncsot. hasznát veheti ennek a sok jó vasnak. a másvilágon.Csak kondíts. hogy akinek be nem lesz abroncsolva a feje.Jaj. Csak azt várom. hogy akkorát tudott durrantani az ostorával. Mert mindjárt akkorát kondítok. s azt mondja nagy büszkén: . mint egy ágyú.Bizony. mit tudsz te.Csak a fejünket abroncsolom be. 124 . Kovács. ott a felhőkön túl. hogyan járt. . el is érte a fiút. Hozd vissza tőle te! Utána indult az ostoros ördög. inkább ne is hajítsd! Maradjon a tiéd a királykisasszony.Ó.. megfordul a fiú.Különb legénynek sem.Mit csinálsz? . utoljára a magáét. szétreped. hadd lám előbb. Nyeli dühét Plutó újra. Megijed az ördög. ostoros. fiam. Elindult. .Bizony én csak a bátyámnak. hogy meglássam. mint te! Kiállok én versenyre veled is! Feleli gőgösen a durrantó ördög: . Feleli egyszerűen a fiú: . kondítsd a párját! A fiú nem szólt semmit.Kinek kiabálsz? . Csak a buzogányomtól ne fossz meg örökre. azután az apjáét. Az ördög kondított akkorát. Már messziről kiáltott neki: .ijed meg az ördög.kérdi az ördög.Eredj utána te. te bolond! Hiszen nem bírta volna az a fiú a buzogányodat meg se mozdítani! Aztán odafordul egy másik ördöghöz: .kérdi tőle az ördög.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Megáll. Neki akarom felhajítani ezt a kis buzogányt. aki arról volt híres.s ő is elmondja.No. Beabroncsolta először szép gyengén a királykisasszony fejét.

mutatta. Odafordul egy másik ördöghöz: . te bolond! Hiszen nem tudott volna az a fiú semekkorát se kondítani.Az enyém? A varrás! Próbáljuk meg. varrjunk versenyt! 125 . hogy utoljára az ördög könyörgésre fogta a dolgot: „Jaj. Így meg így jártam az abroncsolással . megtapogatva a fejét: . hogy utoljára az megsokallta a dolgot.kérdi ettől is mérgesen Plutó. Plutó most lett csak igazán mérges! .Szívesen . Az ördögnél kétágú vasvilla volt. De a fiú a nyárssal úgy összevissza szurkálta az ördögöt.De hát mi a te mesterséged? Dülleszti erre mellét az ördög. Feleli a durrantó ördög. fiam.s ő is elmondta. ne szorítsd már jobban. Rákiált: . . menjünk be ebbe a kis házba. Azzal odafordul egy következő ördöghöz: . mert mindig megakadt a sövényben. vagy állj ki velem versenyre! .Nem félek én tőled sem. hozd vissza már te valahára! Útnak ered Plutó kocsisa egy vasvillával.Héhó! Ide a királykisasszonyt.Ó. én majd kívül állok. A fiú egy nyársat fogott.kérdi nagy haragosan Plutó.Hol a királykisasszony? . inkább legyen tied a királykisasszony!” Erre aztán megtágította a fiú az abroncsot. mi esett vele. mert mindjárt agyonszúrlak! Védd magad! Feleli a fiú: .Eredj utána te. Azt mondja: . Plutó alig látott a méregtől. s azt mondja: .Héhó! Add vissza a királykisasszonyt. bolond! Hisz sövényen át a kétágú vasvillával egyet sem lehetett szúrni. De így a sík földön nem nagy mesterség viaskodni. Ha legény vagy.feleli a fiú. Feleli hüppögve a kocsis ördög: . utoléri egy kis ház mellett a fiút. szabó. ki tudja a sövényen keresztül jobban összeszurkálni a másikat. Azzal elkezdtek szurkálódzni a sövényen át. szaladásnak eredt: visszanyargalt a pokolba. ki tud jobban varrni! Gyere. .Úgy kell.Te sem hoztad vissza a királykisasszonyt? .s elmondta. hogy járt. Az ördög visszament nagy pironkodva. állj ennek a sövénynek a belső oldalára. De bizony az ördög sohasem tudott átszúrni a kétágú vasvillával. . Kiált már messziről: .Nem hozhattam bizony azt vissza. utol is éri a fiút. de olyan erősen.Eredj utána te. hogy összeszurkálta a fiú.Nem lehetett! Így meg így jártam! .A fiú elkezdte abroncsolni az ördög fejét. kocsisom. Versenyzek én véled is. próbálj szerencsét vele te! Nekirugaszkodik az ördögök szabója. lássuk.

A fiú pedig a királykisasszonnyal addigra kiért a pokol határából.Én majd .csak a göndör farkúakat hajtom. . a göndör farkú-e. gyere. utoléri. hogy minden öltésnél ki kellett az ablakon ugrania. 126 . szólította a fiú az ördögöt: . .feleli a fiú. olvassuk meg.Te is a királykisasszony nélkül jössz vissza? . ittak. Plutó majd szétpukkadt haragjában.De hát miről ismerjük meg. Hozzáfogtak rögtön a disznóhajtáshoz. éppen a pokol határánál. hozzáfogtak a varráshoz. A fiú kurtát húzott a tűbe. elviheted a királykisasszonyt! .kérdi. . Csak nem talált.kérdi a fiú.feleli a fiú .Nem bánom . Feleli sápadtan a varró ördög: . Üres kézzel visszakullogott ő is a pokolba.Héhó! Nem a tiéd ám a királykisasszony! . kanász.Szaladj utána te. már ő készen volt. hogy melyik disznót ki hajtotta ki? .Hát kié? . ördög. A fiú kihajtott nyomban húszat-harmincat. mint én. Tovább nem volt rajta hatalma Plutónak. te bolond! Hisz éppen azzal telt el a sok idő. mindjárt beváltotta az ígéretét: hozzáadta a lányt a fele királyságával együtt. hogy minden öltésnél ki kellett ugranom az ablakon. fiam. Az ördög. Az ördög visszament leesett állal a pokolba. Azzal lefeküdt. mind kiszaladt az ólból.No.Úgy bizony! Miért? Mert nagyon jól tud az a fiú varrni! Olyan hosszú cérnát húztam a tűbe. Egyenes farkút egyet sem leltek. míg kiugráltál beugráltál! . Így tehát ez az ördög sem nyerhette el a királykisasszonyt. Ha ebből több disznót ki tudsz hajtani egy óra alatt. melyik több. ha meg nem haltak.Ó. A sok disznót mind felzavarta. Rákiált: . Az ördög meg az egész óra alatt kereste az egyenes farkú disznókat. milyen sok veszedelem közt tudta megszabadítani a fiú. hogy milyen nagy bajjal. hogy ne kelljen a cérnát sokszor húzogatni a tűbe. . Még most is élnek. Erre az ördög is ráállott. Nem öltögetett még tíz percig sem. mikor megtudta. aki jobban érti a kanászmesterséget. Ki mennyit hajtott ki? Kereshették biza. s a kurta cérnával szaporán öltögetett. vagy az egyenes farkú. egyenesen a királykisasszony édesatyjához mentek.Bementek a házba. Azzal odafordul a következő ördöghöz: . Vesd el magad! .a fiú után rugaszkodik most az ördög kanásza. tele disznóval.feleli haragosan Plutó. rögtön olyan hosszút belehúzott.Azé. Itt van egy nagy disznóól. Megint a fiú lett a nyertes. Amint felértek erre a világra. hátha te el tudnád venni tőle. Azt mondja a kanász ördög: . Mikor a király meglátta egyetlen kedves lányát.kérdi az ördög. ettek. Te meg hajtsd az egyenes farkúakat. s mégis hamarább kész lett vele. Nagy lakodalmat csaptak. ő meg csak kurtát. Mikor aztán eltelt az óra.

előtalálnak egy nyulat.Van négy csonka fám.Hová mentek. költhettek rajta! 127 .Nem bánom. kakas koma. és könyörgött nekik. kakas koma. Azt mondja a nyúl: . Azt mondja a róka: .Gyere. azután szállni tanul A hosszúháti hegyeken innen. megállnak ott a szélin. . annak volt egy kakasa meg egy tyúkja. volt egy öregasszony. a nyúl meg a róka is átugrotta. hogy beleestem a sáncba. éppen arra mentek a madárkák magot szedegetni. aztán beleesett. nem bírok kimenni .Én is elmék! . előtalálnak egy nagy sáncot. mendegélnek. a tyúk átszállta.Hová mentek.Én is elmegyek. gyerünk . amin ki bír menni. a buzogányi hegyeken túl. aki ezt a sáncot átugorja! A kakas átszállta. egy messzely bort inni! . hogy nem tud abból a mély sáncból kimenni. gyere. mendegélnek. majd többen leszünk! Amint mennek. Kimentek a szemétdombra kapargatni. mendegélnek. előtalálnak egy rókát. tyúk koma? Azt mondja a tyúk koma: .A farkas mulatni megy.mondta a farkas.Hová mentek. a farkas is át akarta ugrani.mondta a tyúk.A kakas koma talált egy garast. mendegélnek.A kakas koma talált egy garast. majd többen leszünk! Amint mennek. Amint mennek. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! Azt mondja a nyúl: . gyere.No. majd többen leszünk! Amint mennek. Azt mondja a farkas: . gyere. tyúk koma. megkérdezték. a kakas talált egy garast.Gyere. róka koma? Azt mondja a róka koma: .Gyere. hogy éhen kell neki megdögleni. most az jön velem bort inni. Amint sírt-rítt. miért sír.A kakas koma talált egy garast. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . .mondja a róka koma. Ott sírt a farkas.Én is elmennék! .Gyerünk el a kocsmába. Azt mondja a kakas koma: . kakas koma. előtalálnak egy farkast. hogy hordjanak gizöcskét-gazocskát. nyúl koma? Azt mondja a nyúl koma: . nyúl koma.Harmadnapja. . azt mondja a tyúknak: . . elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . tyúk koma.

Kismadár. hogy az a huncut farkas mind elhordja a kisfiát. megint elment a hűvös fa alá.Hogyne sírnék. adj le nekem egy fiadat. elkezdett sírni. felszántom az alját. szántsd fel az alját. felnézett a fára.Kismadár! Adjál egy fiadat! Kivágom a fát. akkor lement a hűvös alá lefeküdni. hogy ez a csúnya farkas már elvitte két fiát. megint felkelt. akkor megint felkelt. hajszára két fülem. hogy már megint itt a farkas! Az pedig nagy büszkén felkiáltott a fára: . Rá is fészkeltek.Ha még egyszer eljön a farkas. jóllakott. hanem majd megtanítom én őt. felszántom az alját. megint elment a hűvös fa alá. jóllakott. és levetette egy kisfiát. megijedt. farkam! Akkor megijedt a kismadár. 128 . felszántom az alját. A farkas megette. pihenni. Mikor meglátta a kismadár. mert kivágom a fát. mert kivágom a fát. hogy már csakugyan kivágja a fát. ha van fejszéd. hogy nem kellett neki elvesznie. ki tanított meg erre. ha van ekéd! Megörült ennek a kismadár. kérdezi tőle: . azt kiáltotta fel a kismadárnak: . de a kismadarak is örültek. ha mind el találja vinni. elkezdett sírni-ríni. és azt mondja: adjál egy fiadat. ahogy odaért. Arra szállt egy varjú. Örült is a farkas. De a kismadár csak visszakiáltott: . adj le nekem egy fiadat. felszántom az alját! Cselőre két lábom. adjál le egy fiadat. A farkas megette. Mikor meglátta a kismadár. ha van fejszéd. szépek is voltak már a kicsinyek. költöttek is rajta. mert kivágja a fát. hajszára két fülem. jól tartsd az ekét. Cselőre két lábom. és levetette megint egy kisfiát. A farkas megette. hogy már csakugyan kivágja a fát. jóllakott. felkiált a fára: . Mikor kialudta magát. megállt a csonka fa alatt.Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Tudom már. hogy a farkas ki bírt rajta menni.Vágd ki a fát. A farkas kialudta magát. megijedt. jól tartsd az ekét. farkam! Akkor megijedt a kismadár. megint mondta a kismadárnak: . Hát egyszer megy ám a farkas. jól tartsd az ekét. megint elment a csonka fa alá. te kismadár? . Sírt-rítt a kismadár. hogy lesz nekik min költeni.Hordtak is a madárkák annyi gazt. elment a csonka fa alá. lefeküdni. A varjú elszállt. Cselőre két lábom. szántsd fel az alját. akkor csak mondd neki: vágd ki a fát. mert kivágom a fát. mi lesz belőle. felszántja az alját. A farkas pedig. már csak egy maradt. hajszára két fülem. Sírt-rítt a kismadár.Kismadár. ha van ekéd! Azt mondja a farkas: . De a varjú jó tanácsot adott a kismadárnak: . hogy már megint itt a farkas. mikor az a huncut farkas elvitt három fiamat.Miért sírsz. örült is nekik az anyjuk.Kismadár. a farkas megint visszajött. farkam! Az egyik madár akkor levetette neki egy kisfiát.

farkas koma. a fejem.Nem csallak meg! Ereszd ki. kérdezte megint: . Akkor még feljebb vitte. a varjú pedig elszállt. farkas koma. Arra ment a varjú magvat szedegetni.Látod-e még. vagdalózott a csőrével. a fejem. a fejem.Nahát. megtanítalak szállni! . a fejem. meglátta a kukoricaszemeket a farkason. farkas koma. vitte felfelé. Kieresztette a farkas. Könyörgött a varjú: . beült egy rakás kukoricaszembe. meglátta a sok kölest. megcsalsz! . megtanítalak szállni. odament.megcsalsz. megint elszállt a varjú.Akkora. a földet? Azt mondja a farkas: . mint az előbb! . Könyörgött neki újra a varjú: .Ereszd ki. elment megint az országút közepére. és kieresztette. megtanítlak szállni! A farkas megint kieresztette. aztán kiment az országút közepére.Látod-e még. és megint kérdezte: . megint szétterpeszkedett. mint az előbb! . a fejem. megint szétterpeszkedett. megtanítlak szállni! . tanítsál meg! . a varjú meg arra ment.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe.Ereszd ki. farkas koma.Mekkora? . A farkas megint bekapta a varjú fejét.Látod-e még. hát egyszer csak bekapta a farkas a varjú fejét.Elment a farkas. és ott szétterpeszkedett. a földet? Azt mondja a farkas: . meglátta a sok búzaszemet. mint a világ! Akkor a varjú még feljebb vitte. odament szedegetni.mondta a farkas. farkas koma.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! . Akkor a farkas beleült egy rakás kölesszembe. A varjú felkapta a farkast. farkas koma. farkas koma. elment az országút közepére. megtanítlak szállni! . a földet? 129 . Mikor már felvitte a magasba kérdezte a farkast: . odament szedegetni.Mint egy félvilág. a varjú megint könyörgött: .Ereszd ki.Mekkora? .Ereszd ki. farkas koma.Ereszd ki. megtanítlak szállni! . farkas koma.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Megcsalsz. Akkor a farkas odament egy rakás tiszta búzaszembe. a fejem.Látom! . Megint bekapta a farkas a varjú fejét. A varjú megint arra ment magvat szedegetni.mondta a farkas .Látom! .

a földet? .. farkas koma. minden porcikámat összetörtem a füstös tőkében. a földet? . kérdezte megint: .Látod-e még. mert agyonütlek! Szaladj.Mint egy ország! Még hétszerte feljebb vitte. Lenn észrevett egy füstös tőkét. és megint kérdezte: . mint egy tű! Még feljebb vitte. aki nem hiszi. és megkérdezte a farkast: . Eddig van. hogy becsapta a farkast. barát.Látom! .Látod-e még. A varjú pedig jót nevetett.Mekkora? . a farkas pedig zuhant lefelé. járjon utána. farkas koma. annak azt kiabálta: . minden porcikája ízzé-porrá tört. Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe.Látom! .Akkora.Mekkora? . barát.Megtanultál szállni? .Látom! .Látod-e még. Akkor még feljebb vitte a varjú. farkas koma. és kérdezte megint: . mert agyonütlek! De a tőke nem mozdult. 130 . a földet? .Szaladj. A varjú pedig odament.Mint egy alma.Nem látom már! Akkor a varjú eleresztette.Mekkora? .Meg ám.

hogy hasznát vehetik. mendegéltek a fiúk. szállást kértek. Csinosomdrága mindjárt bement. annak adná a fele királyságát meg a szép lányát. odament az ajtóhoz.Itt van egy vakaró. majd utoléri őket. 131 .Csinosomdrága Volt egy király. aztán macskává változott. A fiúk megpihentek a kovácsnál. az ingoványban megint egy kis házat találtak. Elmondták neki. hogy csak menjenek tovább. elesteledett. fiam . Csinosomdrága meghallotta. Tizenkét legény dolgozott a nagybátyjuknál. hol van a naposholdas paripa. de még a hírét sem hallottam. hogy mi járatban vannak. míg csak egy bogaras házat nem találnak. annak volt egy szép lánya.felelte az asszony. Beeresztették. Öregasszony volt a házban. De.Menjünk. ha visszajönnek. hogy addig menjenek. én megöregedtem. hogy a naposholdas paripáért mennek. aki hasztalan vállalkozik. Már messziről észrevette a kovács. és azzal egyedül bement a házba.A naposholdas paripát meg nem találjátok . Mondta nekik. de közben hallgatózott. és azt mondta a testvéreinek: . hogy még hasznát veheti. hogy aki a naposholdas paripát elő tudná neki hozni. ott lakik a Vasorrúbába három fiával. Hamisanpajkos. halál fia az. és elmondták. hogy majd lesni fogja őket. a legöregebb fiának a feleségét: . . kinyitja majd a kaput. hát siettek. Azt mondja egyszer a király. kaptak szállást. és mikor elindultak. még külön is adott nekik egy patkót azzal. elesteledett. Mentek. de ha nem hozzuk el. kinyitotta a kaput.mondta az öregasszony -. kaptak is. A lovak lábán a patkót megszorította a kovács. Mentek. aki a palotában lakott. Búcsúzáskor az öregasszony adott egy kefét Csinosomdrágának azzal. szállást kérni. ahhoz akartak eljutni. nekiindultak. mendegéltek. . még a hírét sem hallottam. Reggel a fiúk továbbindultak. hogy a Vasorrúbábának a legfiatalabb fia nyergeli a naposholdas paripát. Öregasszony volt abban is. Csinosomdrága azt mondta a bátyjainak. vége az életünknek! Kaptak a királytól lovat. elmondta. Búcsúzáskor utánuk kiáltott az öregasszony: . elmondották ott is. hasznát vehetitek! A fiúknak volt egy kovács nagybátyjuk. hogy mi járatban vannak. A szomszédjának meg három fia: Csinosomdrága.Már. pedig megöregedtem. kaparta az ajtót. A fiúk bementek. A Vasorrúbába kérdezte a menyét. A kovács tudta. hogy jön Csinosomdrága meg a testvérei. az ingoványon egy kis házat találtak. Mentek.Tíz órakor .Mikor jön haza az urad? . elkezdett dorombolni. hogy visszataláljanak. nem hallotta-e hírét. Reggel onnan is továbbmentek. Csinosomdrága ment elöl. mendegéltek.mondta az öregasszony -. mi járatban vannak: a naposholdas paripáért mennek. míg egy bogaras házat nem találtak. Széplegénymákos. Megígérte nekik. A lovát odakötötte egy fához.

Holló. édes holló! . ó. hogy az ő ura tizenegy órakor jön haza. egyik se bírta a másikat legyőzni. azt mondja neki a Vasorrúbába fia: . Amint a hídhoz ért. az előbb is kettőt adtam! A holló őrá ejtette a vizet. a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak adta. dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . Arra szállt megint a holló. Mikor ezt meghallotta Csinosomdrága. holló. ejts csak egy csepp vizet rám. A legkisebb meg az urát tizenkét órára várta. .mondja neki a Vasorrúbába fia. holló.Holló.No. egy dögöt adok! 132 . Mentek. Amikor kijött. holló. Ölre mentek. birkóztak.No. holló. ejts csak egy csepp vizet rám. mendegéltek a fiúk az ingoványon.mondta a Vasorrúbába legöregebb fia. . a lova fölhorkant. mezőt találtak: a tenger vize ment a híd alatt. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! .Nem bizony! . A hídnál ölre mentek.Holló. holló. .felelte Csinosomdrága. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . nem aludt el. Itt lepihentek. . megrázkódott. Csinosomdrága így legyőzte a Vasorrúbába fiát. ember lett. mikor a hídhoz ért. mikor a hídhoz ért. édes holló. elaludtak. a lova nem akart a hídra menni. kár! . Sokáig birkóztak.No. felült a lovára. A lova ennek is fölhorkant. Csinosomdrága legyőzte a Vasorrúbába középső fiát is. leugrott a padkáról.A középső fiú felesége azt mondta. utánavágtatott a bátyjainak. Tíz órakor jött hazafelé a Vasorrúbába legöregebb fia. Arra szállt egy holló. egyik se bírta a másikat legyőzni. ó. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám.Nem bizony . két dögöt adok. sokáig birkóztak. édes holló. elkezdett kaparni. Azt mondja neki a Vasorrúbába legöregebb fia: . egyik se bírta a másikat legyőzni.mondja Csinosomdrága. ó. Tizenegy órakor jött a Vasorrúbába középső fia. Kieresztették. egy dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . Azzal ők is ölre mentek a hídnál.Holló. Félt.Ejts csak egy csepp vizet rám. ó. hogy a Vasorrúbába fiai hazafelé jövet elpusztítják a bátyjait. és elkezdi: .mondja Csinosomdrága. És odaadta a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak. a világosságtól messze fénylett.Holló.Nem bizony! .Kár. édes holló! Ejts csak egy csöpp vizet rám. ó. két dögöt adok! A holló Csinosomdrágára ejtette a vízcsöppet. hidat. De Csinosomdrága a parton állt. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . sehogy sem akart rámenni. fölhorkant: . Arra szállt a holló. odament az ajtóhoz. Tizenkét órakor a naposholdas paripán jött a Vasorrúbába legkisebbik fia.

mondja a középső -. már éppen szakítani akartak az almából.Nem szabad.Nemsokára jönni kell Csinosomdrágának hazafelé. és megeszi. Mentek tovább. mikor a Vasorrúbába házához értek. a körte is vérré vált. mi történt. hogy ne világítson. mert el van fáradva. az ajtóra ment kaparni. akkor pedig vége lesz! A macska leugrott a padkáról. Még idejében elérte a két bátyját. és ahogy csak bírt. jajgattak. úgy vágtatott: félt. kis kendővel megtörölte. Ha megeszi a körtét. ha pedig nem eszi meg. . Mentek tovább. vagy iszik belőlem Csinosomdrága.kiáltott rájuk. A Vasorrúbába menyei ott bent sírtak. inkább meghal. Aztán pokrócot vetett a naposholdas paripa fejére. ó. mendegéltek. belecsapott a kardjával a vízbe. Mentek. hogy a testvérei bajba kerülnek. kettévágta. seprűre ült. . hogy Csinosomdrága megölte az urukat. nézzük meg. tőlem már négy dögöt kaptál. az almafa megfogja őt. középső menyem. a körtefa megfogja őt. A holló Csinosomdrágára ejtette a csepp vizet. Aztán felkeltette két testvérét. ha levesz csak egy almát is. 133 . tegyétek a küszöbre. akkor csendesedtek le. halálnak halálával hal meg. Csinosomdrága megint kivette a kardját. nézik. kezemben vagy! Te. ti meg fogjátok a két lábát. Csinosomdrága kiszaladt. majd én veszem le! . kutya Csinosomdrága. attól le is győzte a Vasorrúbába legkisebb fiát is. csak mikor látták. Mikor a vizet elérték. vérré vált az is. Csak akkor mondta meg a bátyjainak. hogy vérré vált az alma. a Hamisanpajkost meg a Széplegénymákost. mint az arany. azután leszakított egy almát. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. Elmegyek az út szélére. macskává változott. Beeresztették. .Hozd csak ide azt a macskát. hogy kimenjen.Én körtefa leszek . a kis kendővel megtörölte. Az alma tüstént vérré vált. két dögöt adok. vagy megfürdik bennem. ha pedig nem eszi meg. Azt mondja a legkisebb: . farára. ott künn megrázkódott. . Csinosomdrága a lovát a fához kötötte. tiszta. keresd meg a fejszét. hát Csinosomdrága.Menjünk vissza! . a nagybátyjuk háza felé. nem Csinosomdrága-e. aki meglát. hogy nem ehettek az almából. ember lett.Én pedig víz leszek. minthogy úgy elmenjen mellettem. holló. Azok nem is tudták. hogy ne szakítson rólam. a macskát elszalasztották. De Hamisanpajkos meg Széplegénymákos előbb haragudott. halálnak halálával hal meg. felült a lovára. szép almafa leszek. hogy miért tette ezt.Holló. A Vasorrúbába nem győzte a menyeit várni. felugrott a padkára.No. leszakított egy körtét.mondta nekik Csinosomdrága. vágjátok le a nyakát! De sokáig keresték a fejszét.Azt mondja erre Csinosomdrága: . Azt mondja a Vasorrúbába a legöregebb menyének: . Azt mondja a legöregebb: . Ha ő az: jaj az életének! Az asszony megfogta a macskát. Azzal kivette a kardját. kettévágta. Mikor a körtefához értek.

hát látja. olyan sűrű erdő lett abból. ez mindig szörnyen hajigálhatnék volt. visszaesett a közepébe. amit az öregasszonytól kapott. hogy a szeme majd kidülledt. A Vasorrúbába a nyelvét dugta be a lyukon.Fúrjatok egy lyukat. Mindjárt elhajította a vakaróját. hogy jön ám a Vasorrúbába. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . látja. amit az öregasszonytól kapott. amit a nagybátyjától kapott. kilenc szűr. Mikor tüzes volt már a csípővas. mert még olyan helyet találhatunk.Most már elmehetünk békivel. és hozzájuk szegődött. és hozzájuk szegődött. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . kisgazdám. Mindjárt elhajította a keféjét. mégis fázott. Mikor a Vasorrúbába kiért az erdőből. Itt most már megpihentek a fiúk. Már Csinosomdrága lovának farát tüzes seprűvel verte a Vasorrúbába. mert még olyan időt találhatunk. A patkó belement a Vasorrúbába lova lábába.Egyszer csak azt mondja a naposholdas paripa: .Jöjjön velünk. mert a Vasorrúbába fel akarja vetni a kerítést.mondta a Nagyhajigáló. Előtaláltak egy Nagynézhetőt: úgy nézett. csak kívülről kiabált: . Egyszer előtaláltak egy Nagyhajigálót. míg a csípővasat meg nem tüzesítik. Azt mondja Csinosomdrága: . visszaesett a közepibe. mert a Vasorrúbába többé nem jön. hogy kihajigálhatja magát. hogy a szeme közé nézzek Csinosomdrágának! .Ne fúrjanak addig . A fiúk nagybátyja látta a bajt. mégis mindig nagyon nézhetnék volt. a kapu már nyitva volt.Hajítsd el a vakaródat. mindjárt becsukták a kaput. kisgazdám. a ló fogával tudta csak kiszedni. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. azt mondja Csinosomdrága: . Mentek tovább. utána Csinosomdrágának! De Csinosomdrága akkor már jó messzire elment.Jöjjön velünk. utána Csinosomdrágának! De az már jól elment. mindenféle gúnyából kilenc volt rajta. Mikor kipihenték magukat. Útközben találtak egy Nagyfázhatót kilenc suba. Dörmögve ment vissza. Nagy nehezen kitápászkodott. Mentek hazafelé. mint a kefe szőre. hát látja. Ezzel elbúcsúztak a nagybátyjuktól.Hajítsd el a kefédet. Nagy nehezen kijött belőle. a Vasorrúbába nem bírt bemenni. eljöhet még az idő. De a tüzes csípővassal elszakították a nyelvét. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága.Csak azt látnám! . nem messze a Vasorrúbába.mondta Csinosomdrága -. .Hajítsd el a patkódat. hogy csak a füle látszott ki belőle a Vasorrúbábának. hogy itt van.Jöjjön velünk. Amint beeresztette őket a nagybátyjuk. Mentek tovább. Lett olyan sár. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. hogy maga megmelegszik! .mondta a Nagyfázható. Mindjárt elhajította a patkóját. de csak egynegyed téglát bírt elhajigálni egyszerre. kisgazdám. hogy nyomában van a Vasorrúbába. Mikor kiért a sár szélire. hogy kinézheti magát! 134 . fúrtak egy lyukat. Azt mondja neki Csinosomdrága: .Az kellene nekem! . Csinosomdrága azt mondta neki: .

Más baj is van itt! Háromszáz hízott göbölyökör meg háromszáz akó bor is van.Az kell nekem! . Mentek tovább.mondja Csinosomdrága.mondta a Nagyszaladó. 135 .Az kellene nekem! . jelenti. csak annak adom a lányomat. aki az én lányomat akarja! .mondta a Nagyehető. látja. Előtaláltak egy Nagyehetőt. Azt mondta neki Csinosomdrága: .mondja Csinosomdrága.Jöjjön velünk. a többit majd elvégzem én. csak a szarvukat kell levágni. nézze meg.mondta a Nagynézhető. és hozzájuk szegődött. hatszázhatvan ölet.Csak azt látnám . hogy kiszaladhatja magát! . és elment velük. és hozzájuk szegődött. mert majd megveszi az isten hidege! Bemegy ő is a kemencébe: szénné égett. Este aztán bement a kemencébe. Azt feleli a Nagyehető neki: . azt betüzelte. .Nem baj! . mert találhatunk olyan helyet.mondta a Nagyiható.Jöjjön velünk.Az ökröket ne nyúzzák meg. Azzal mindjárt szót vált a Nagyehetővel meg a Nagyihatóval.Jöjjön velünk.Nem baj . Mentek tovább. a víz egyet beljebb lépett. Mentek tovább. amit talált fát. Reggel kiküldi a király az emberét a kemencéhez. Azt mondja a király: . Előtalálták a Nagyszaladót: akármennyit szaladt.. Azt mondja erre a király: . és hozzájuk szegődött. Csinosomdrága bejelentette. hogy jóltartjuk magát vízzel. Előtaláltak egy Nagyihatót: ha egyet kortyantott a Tiszából. Azt mondja neki Csinosomdrága: . jöhet még olyan idő. Mentek tovább. hogy elhozta a naposholdas paripát.Ezt vártam régen! Az udvaron. nem kell apróra darabolni! A Nagyiható meg azt mondja: . Azt mondja a Nagyfázható: .Csak a dongát kell leütni. mindig ehetnék volt. aki meghál benne! . hogy Nagyfázható benne van. aki akármennyit evett.Az kell nekem! . Kilencen voltak. hogy már hatszázhatvan öl fát feltüzeltek. azzal szót vált a Nagyfázhatóval. mire hazaértek a házhoz. mióta fűlik ez a kemence. azt mind fogyassza el az. mert találhatunk még olyan helyet. Csinosomdrága bemegy a királyhoz. mindig szaladhatnék volt. mégis ihatnék volt.Más baj van itt: háromszáz esztendeje. hogy magát jóltartom! . hogy hált-e benne valaki? Kimegy az ember. és akkor is tüzel. mégse melegedett meg. Azt mondja neki Csinosomdrága: .

Amint ezt meghallja.A király már el is küldött a ruháért egy embert. Nagy lakodalmat csaptak.mondja Csinosomdrága a Nagynézhetőnek.Ki. mind megette. hogy a ló feje is szétmegy az övével együtt! . Csinosomdrága megkérdi a Nagyhajigálótól. aki elhozza. Ami ennivalót még a közelében talált. azt mondja a Nagyszaladó: eresszék el! Szalad a Nagyszaladó.Nézd már meg. Egy lófej van a feje alatt.mondja a Nagyhajigáló. utolérte az embert.Ne úgy. már csak egy kőhajtásnyira volt. Néz a Nagynézhető.Majd megpróbálom! . azt mondja a Nagyszaladónak. hogy a pokolban van a lányom ruhája.Más baj is van! Háromszáz esztendeje. hogy elaludjon.mondja Csinosomdrága. Azt mondja a király: . éve. . hogy üljön le ő is. majd kidülled a szeme. hogy minden meg van iva. utoléri. mikor az már visszafelé szalad. . szaladt hazafelé. addig a Nagyszaladó elhozta a ruhát a pokol ajtajából.Alszik. és azt mondja: . messze van-e a pokol ajtajához az az ember? Nézi a Nagynézhető. még kevés is volt neki a háromszáz kövér ökör. . A Nagyiható is elbánt a háromszáz akó borral csak a hordók fája maradt meg. csak nem jön. elvette tőle a ruhát. hogy szerteszéjjel ment. a ruhát ő hozta haza.Nézd meg. Kerestek neki egy negyedrész téglát. hogy úgy kellett a testét összeszedni. Akkor aztán Csinosomdrága megkapta a királylányt. A Nagyszaladó felébredt. . őt meg úgy a földhöz vágta. úgy kiütötte a lófejet. Míg az ember összeszedte magát. most is élnek. csak annak adom a lányt. csak a lófejet üsd ki a feje alól! . Csinosomdrága azt mondja a Nagynézhetőnek: . úgy. Az ember ott ült az út közepén. Várják vissza a Nagyszaladót. Csinosomdrága bejelentette a királynak. meglátja az embert. egy ember pedig hozza a ruhát.mondja a Nagyhajigáló. .A Nagyehető csakhamar bepakolta a göbölyöket. hogy ki tudná-e ütni a lófejet a Nagyszaladó feje alól. földhöz vágja az embert. 136 . Az ember egy lófejet tett a Nagyszaladó feje alá. ha meg nem haltak. hol van az a Nagyszaladó! .

A kardot kétszer egymás után a hüvelybe igazította. kiütötte magát a kiskertben egy kardhegy. volt a tengeren túl egy kis falu. A kisfiú sokáig nézegette fegyverét.Hát mit álmodtál. letérdelt kis kardjához. A király meghallotta a sírást. Igen vígan futott édesanyja elébe.kérdezte az édesanyja. hogy hüvelyének széle érte. Másnap már guggon leste a földből kinőtt kard mellett a hajnalt. Mikor kocsin már jó darabot haladtak. Az özvegyasszony hiába fenyegette kisfiát: sem szép szóval.Menj be a kisfiú anyjához . csak ha anyám engedne.Felséges királyom. hogy örökké forgott. Bement a kis kertbe. aki sohasem sírt. A király megkérdezte a szép kisfiút. nézd meg. A kisfiú már esztendős korában megtalálta a kardot a kis kertben. édesanyám! Mit álmodtam én! . . hogy a király elviszi fiát a palotájába. egy gyerek térdel itt a virágok közt. sem fenyegetéssel nem mehetett vele semmire. míg rajtam be nem teljesedik! . éppen akkor ment el a kerítés mellett az ország királya. akinek az arcán rózsa nyílt. a fiú máris azt kérte. amint a nap leszállt. .mondta az asszony. alighogy a világra jött. letörölte könnyeit. Ahogy így az édesanyja kertjében keservesen sírdogált.szólt cselédjéhez a király -. engedjék le a kocsiról. annak megvágta a kezét. Odaszólt inasának: . és keservesen sírt. volna-e kedve elmenni ővele.mondta az anya mérgesen -. s ha jól viseli magát. Ő sír. mint a kisfiú oldalán a kardhüvely. Alig ültek föl.Csak aztán ne légy makacs a király udvarában is! . megraklak. Elment a kisfiú a kertbe. fiam? . aki csak reggeli harangszókor kelt fel. az özvegyasszonynak egy szép kisfia. A fiának fogadná. . Maga tette fel a fiát a király ölébe. s mondja: . nem bírja hallgatni a sírást. amelyen a kisfiú megszületett. abban a faluban egy özvegyasszony.Elmennék én. A szolga elvitte a gyereket. és miért sír! Megy s jön a szolga. a kisfiú lefeküdt. hogy a király hívatja. fele királyságát s a legszebb lányát adja neki. édesanyám. . Egy este. . mihelyt érezte. Az éppen úgy növekedett.Igen. A kis kard. hol nem volt. azonnal megállt s belecsúszott. .Menj. édes szolgám.A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja Egyszer volt. de én tudni akarom .Jaj. Mert az anyja megverte. s megállította kocsiját. Ennek a kisfiúnak a bal oldalán. és azt minden napszálltakor a kardtokba illegette. Ugyanazon a napon.Hozd ide! Mondd. és ha meg nem mondod. s mondd meg neki. Annak a kardnak akkor már az volt a tulajdonsága. úgy nőtt vele a kardtok is. s a kard hüvelyébe dugta. kardját tövéből kiszakította. ki sír ebben a kis kertben. Amint a kisfiú nőtt. A haragos özvegy elsírta magát örömében. s aki hozzányúlt.Ó. Csak a kisfiút nem sebezte meg. egy kardhüvely termett. és igen mélyen elaludt. nem mondom én addig senkinek. a király így szólt hozzá: 137 .

A király erre nagyon mérges lett. A kisfiú a fejét rázta. a szolgák gyerekei vigasztalták.Hát miért vert meg olyan nagyon édesanyád? . gyümölccsel kínálták. Nem való a királyi palotába! A szolgák elvitték a fiút oda. hogy az ott lakó kisfiú olyan szép lett.mondta a kisfiú. milyent hetedhét országon nem lehet találni.Azért .Nekem sem? . . míg be nem teljesedik. Kínálták mindennel a lányok a szép fiútestvért. mert édesanyám nagyon megvert. míg be nem teljesedik. . mert azt senkinek nem mondom el.Ne szeressétek úgy .És ha százszor kérdezem. azt mondta nekik: . Előhívatta szolgáit.Azt én nem mondom el senkinek! . .kérdezte a király. .Miért sírtál olyan keservesen? .Nekem sem mondod el? .Te szép legény Ha elmondod nekem a titkodat.Azért.mondta a király -.szólt csodálkozva a király. akkor sem mondod el? 138 .Senkinek sem mondom meg. Örült a királyné három lányával. . Egyszer lefutott a magas palotából a szolgák házába.De megmondja nekem .Nem én. . mert hallotta. senkinek sem akarja kivallani! .Vigyétek el ezt a makacs gyereket. játékokkal kedveskedtek neki.. mert az álmomat nem akartam elmondani.szólt mosolyogva a király. senkinek! .mondta a középső. Míg csak tizenhét esztendős nem lett.mondta a legnagyobbik lány. . ahol ők laktak. A királylány nagyon elcsodálkozott. úgy te az enyém.Hát miért nem mondtad el az álmodat? .Majd elmondod. . mert olyan szép legényt még valóban nem látott.Nem én . A király nagyobb lányai a tengeren túli országok királyaihoz mentek férjhez akkor már.szólt a legkisebbik. mindig velük lakott a kisfiú. aki kérdezni meri! mondta fenyegetve a kisfiú. . Így szólt hozzá: . ha hazaértünk . S megverem. . hogy a férje olyan szép fiút vitt nekik. a koporsó se válasszon el tőled! . Sírt a szép gyerek. Három nap múlva a király városába érkeztek. én a tied.Majd megmondja nekem .mondta a kisfiú -. nem érdemli az azt meg: titkot rejteget.Neked sem! .Nekem fogja megmondani . A legkisebbik is eladósorba került.Azért.

Van nekem egy szép lányom. s lement a kerti házba. nem királyi vérből származott.Nem lehet. mert lányát megverte. majd megmondja nekem a titkot. uram királyom . elmondja ő nekem a titkát.mondta mosolyogva a magyar király. A szép lány atyjához sietett. Vendégszobában fog lakni.mondta az elszomorodott király -. Az kocsijába ültette. . . s a szívem közepében lesz a tanyája. s a halálraítéltnek kegyelmet kért. s a fiatalembert leküldte a kerti szobába. A kocsi elején fehér zászló lengett. . mert az egy titkot kérdezett tőle. királytársam . Az akasztófa alatt kiugrott belőle a magyarok királya. Egy cifra kocsi vágtatott az akasztófa alá. együtt halunk.Nekem hoztad őt. a tündéri szépségű lány magára vette legszebb ruháját. A király városának napnyugati oldalán magas akasztófát ástak a földbe még azon a napon. . édesapám . aki még soha egyetlen férfival sem volt hajlandó beszélni.Nem Tündérországból. a titok egy álom. aki nagyon kérdezgeti. és kardja hatalmasan megcsördült. nem haragudnék én rá . ha beteljesedik. Alig telt el egy hét. A szép legény oldalán megcsördült a kard. . én az övé. mikor atyja hazaérkezett a legénnyel. Tündérországból .mondta a fiú határozottan. majd elmondja annak. . s így szólt: .Majd elmondod a lányomnak . csupán azért. melyen az özvegyasszony fia a király lányát megverte. neheztelve lányára. mint a hajnalcsillag. goromba legény ez.Ezt a király lánya már a szép legénynek mondta. Az egész város kitódult az akasztás helyére. De a királylány hallgatott. A király lánya éppen a kertben sétált. A lármázó nép egészen elhallgatott. s ezt egyszerre úgy meg tudta szeretni. . hogy nagy oka van azt a gazembert felakasztani. meg kell halnia. s mikor annak kezét megcsókolta.Ha megölne. a kocsiban pedig a magyarok királya ült. A gyönyörű lány igen-igen sírt. meglátta a szépséges legényt. az akasztófa alól hoztam. .mondta a király. Országomból még a hírének is ki kell pusztulnia.Ha ezer lelke van is.Megharagszol te is őrá. ő az enyém.Nem . ha szememet kivájná. ha az akasztófáról hozod is. A király és a szép legény néhány nap alatt Budára értek. A hóhér hátrakötözte a szép legény kezét. hirtelen nagy lárma tört ki. szép lányom . A király átadta a rabot a magyar királynak.Azt pedig.felelte a fiú.mondta neki a kipirult lány -.Senkinek . . hogy végül a fiú valóban megverte.mondta a magyar király -. Hacsak te kegyelmet nem kérsz neki.Nem bánom én. melyet csak akkor mondhat el. míg be nem teljesedik. Ahhoz hasonlót még sohasem látott. . Az erre a szép királylányt összevissza csókolta.mondta a királylány-. és futott királyatyjához. édes lányom . bevádolta a legényt. A haragos király elmondta. 139 . mondaná el neki a titkát.. olyan. A királylány nem hagyta abba a faggatást. Mikor az ítéletet olvasta a király prédikátora. mihelyt kérded a titkát. A király megrázta a fejét. szolgák közt a helye.Add nekem a bűnöst.mondta szomorúan a legény -. . Megharagudott a király. még meg is verem. úgyannyira. hogy könyvekkel szórakozzon. és kérte. ahogy már régen megmondtam.mondta a lány.

De a király lányával találkoztak. hogy ha a magyar király meg nem tudja mondani. Két óra alatt kész lett a kis torony. Sikoltozva futott a királykisasszony a palotába. De a király lánya nem hagyta őt sem éhen. hogy a munka készen van.Miért búsulsz. ifjú legény. ölelte.s kevés idő múlva már a kedvese mellett állott a torony nyílásánál. miért jöttem hozzád? Ha kitalálod. megkérdezte tőle: . galambom.mondta a tüzes arcú legény -. Meglátta a király a vért a szép gyerek gyönyörű ruháján. tiéd leszek. A legény végül haragba jött. de amelyet senki észre nem vehetne. megmondani a királynak. csinálok is. édesapám .Azt. A lánya észrevette szomorúságát. .Nézd. A lyuk egy negyedóra alatt készen lett. A kőművesek már hazafelé indultak. De az mindig csak élt. 140 . Az még ott marasztott a kőművesek közül egyet. hogy rajta csak egy könyv férjen el. A levélben azt írta a török császár. s ezt a lányt is megütötte. A király csodálkozott. s azt írja. Mindennap háromszor meglátogatta. ne is tudakozódjál aziránt. amelyik a gyökérhez legközelebb termett. lekiáltott a kertbe: . A király nagyon megijedt és elszomorodott. De szólni egy szót sem tudott. háborút fog indítani ellene. majd találunk segítséget .mondta a lány -. s hazament. készítsenek gyorsan egy négyszögletes épületet. amilyeneket kért. hogy megeredt az orra vére. neked sem mondom meg. . melyik a legvége. tudna-e a tornyocskán egy olyan lyukat csinálni. Az asztal olyan kicsi legyen. A levélhozó követ hozott még magával három nádvesszőt is. hogy a három nádvessző közül melyik az.mondta az ősz kőműves -. . édes lányom . Még azon a napon összehívatta a király a városban levő valamennyi kőművest. kiesett a könyv a kezéből. Elmondta neki a török császár üzenetét. Úgy. hogy ha nem mondom meg. olyan nagyon? . Vitt neki még könyveket is. akit a legöregebbnek vélt. s még erősebben faggatta. angyalom .Mikor a legény meglátta a gyönyörű lányt. melyik volt a nádnak a közepe. csókolta. csak egy szék és egy kis asztal férjenek el benne. melyen egy tányér és egy palack bor beférjen. tudok. sárkánykölyök! . S ha szépszerével akarsz királyi atyád palotájába menni.Hogyne búsulnék én. amilyet fül még nem hallott: . vajon meghalt-e már.s mosdatni kezdte lánya arcát s orrát.mondta a király. ha kell. . A királylány szólította meg őt oly csengő hangon. Elszámlálták előtte bűneit. hadat indít ellenem.Hogyne tudnék . Megkérdezte tőle. a török császár ideküldött hozzám három nádvesszőt.Mondd meg nekem. közepe vagy töve. sem szomjan halni. melyik ezek közül a tengeri nádnak vége.A titkomért? . Megparancsolta nekik. Egyszer a török császár levelet írt a magyarok királyának. A király lánya jól megfizetett a kőművesnek. A király minden harmadik nap megnézegette a foglyot. s befalazták.Éhen kell meghalnod. De a lány nem hallgatott a fiú beszédére.Azért! . Napszálltakor egy sereg ember kíséretében kihozták a titkolódzó legényt a kőépületbe.Ne búsulj. királyatyám.

mondta a rab legény -. A levélben az volt írva. amit a lánya mondott.Nincs. . elaludt. lánya megint megkérdezte. melyiket délben és melyiket este. Meg tudsz-e felelni a levélre? . s elmondta atyjának az álmot.válaszolta a legény -. hogy az a legény. de éppen mikor kötözték apádat. amelyik a zabos teknőhöz fut..Menj haza.Megfelelek. amelyik pedig a holt szenes teknőhöz siet. egy húzást. s ha felébredsz. de lesz . mert hosszú fogságodban életben maradtál . a harmadikba holt szenet. és aludj el. melyik este. Az a csikó. Elmondta neki apja baját és szomorúságát. amelyik pedig a víz színén lebeg. hogy te azt álmodtad. reggel.mondta a legény -. Egy év múlva ismét írt a török császár a magyar királynak. A lány hazasietett. ha a nádvesszőket lágy meleg vízbe teszi. délben és este. .mondta a király. De volt a török császárnak egy boszorkány nénje. mitévő legyen. hogy a három csikó közül melyik látta meg a napvilágot reggel. azt álmodtad.mondta az öreg király -. s fél óra múlva a befalazott legény mellett termett. este született. amelyik nem száll le a fenekére. s a víz színén sem marad. A király megtette.. és megmondta. hogy arra. s küldött három csikót. Ha kérdi apád. mi bajod. megírta magyarázatát a török császárnak. melyik délben. ki lehet az az ember. amelyik a nád tövéhez legközelebb állott. mint azt a magyar király jelölése mutatta: a török császár nem üzent háborút Magyarországnak. feküdj le. ha meg tudja mondani a király. kiszabadult valahogy a kőfal közül..mondta a király. édes szép lányom . A török császár meg volt elégedve a válasszal.Tétess. Van-e három egyforma teknőd? . Egy negyedóra alatt készen volt a három egyforma nagyságú. olvasd! A három csikó istállómban van. A vesszők éppen úgy termettek. a másikba eleven. hogy a csikók közül melyik jött világra reggel. hogy azt álmodtad.Szerencse kegyeltje vagy. lefeküdt. mi az oka a nagy búskomorságának. és küldött hozzá három csikót. hogy vigyék fogságba a császárhoz. aki téged megütött. A király megtette. az a nád közepe. édesapám . mert nem tudta kitalálni. a végsőre pedig hármat csinált. Másnap a kőfalat szétverték. és ahogy a legény mondta.Menj haza. az a nád vége. mikor a török császár ismét levelet írt. hogy Magyarországot kezére keríthesse. úgy cselekedett. .Hogyne búsulnék. A csikókat megjelölte s hazaküldte. egyforma színű teknő.Én is hajlandó vagyok hát megkegyelmezni neked. szép szerelmem . most ettől kért tanácsot. hogy a csikók közül melyik látott világot reggel. Nem küldött hadat Magyarország ellen. S hogy tudhatná meg. amelyik az eleven szénhez megy. fiam. délben. de elébb egy nagy dologban kell felvilágosítással szolgálnod! A török császár levelét. hogy melyik részén állott a darab a nádszárnak: mert amelyik leszáll a víz fenekére. az egyik teknőbe zabot. megtudja. uram király . A király ismét búsult. aki minden kérdésére olyan igazán és bölcsen megfelel? 141 . melyik délben. mondd. íme. szívem szép szerelme! Feküdj le.vigasztalta mosolyogva a lány. aludj el. . . a középsőre kettőt. . de előbb én kérdezek valamit tőled. az volt legközelebb a gyökérhez. akkor nem küld hadat országára. mondd meg apádnak. hogy a három csikó közül melyiket ellették reggel. ha meg nem mondom. a szép ifjút a király elé vitték. amit a fiú tanácsolt.Ne búsulj. mintha apádért a török császár embereket küldött volna. Álmaid közt sikolts fel. s a nádvesszőket úgy jegyezte meg. Azt írja. uram király . hadat üzen az országomnak. Hazafutott a királylány. melyik este.

s midőn egy este atyjánál esengett. s így szólt: . erre mindkét társa gallérjából elcsípett ugyanannyit. akit meg akarsz öletni mondta a boszorkány. mikor a boszorkányok láthatatlanok. és egy tű fokán is keresztül tudnak csúszni.Akinek az inggallérja el lesz nyírva. egyszerre keltek fel.Nem félek én a kopasz kutyától. addig Magyarországra hiába fáj a fogad.és ekkor oldalán olyant csördült a kard.mondta a boszorkány . Éjfél előtt egy órával. A császár kérdésére egyszerre feleltek. A szép legény pedig festett magának álarcot. A vén boszorkánnyal az udvaron találkozott. a vén banya a kulcslyukon át becsúszott a szobába. Csak csodálkozott. A lány sírva adta át neki. engedje meg neki. mikor mind a háromnak el volt csípve az inggallérjából. mikor a nap felkel. aki nála élősködik és egy szegény asszony magzata. A boszorkány a nála levő kis ollóval elcsípett egy darabkát a fiú inge gallérjából. hogy ha azt a legényt. Én is olyan álarcot festek. s kérte királyi atyját. királyi testvérem. Mikor a legények a török császár palotájába értek. mindhárman egyszerre köszöntek. szívem! . melyet a török császár küldött. Míg őt meg nem öleted.Haj! édes testvérem! .Nincs egyébre szükség.Indulok holnap reggel. az a magyar király embere. evés után megint egyszerre hajoltak meg. míg szerelmese haza nem érkezett. Reggelizés után meghajtották magukat. hogy mindhárman egyformák legyünk. hogy egymásé lehessenek. mindhármat meg akarta öletni.nem a magyar király találta ki kérdéseidet. . elindultak Törökországba. A császár azonban nem bírta felfogni. Van ott egy legény. s ismét kisiklott a szobából. A császár reggelizni hívta a három legényt. Erre most a török császár azt írja a magyar királyhoz. A lány nagyon neheztelt atyjára.No hát. a király hozzá nem küldi. Az öreg király lányával küldte el a levelet az ifjúnak. A király szomorúan adta át a levelet a derék legénynek.vigasztalta a legény a királylányt. Az nyomban elolvasta a kevély ember sorait. csak két ifjúra. egyszerre hajtották meg magukat. magam is összevagdalom az egész országukat . De egy esztendő alatt egymásé leszünk. hadat üzen. Suttogva mondta neki a vén banya: . akinek az anyja igen szegény asszony volt. De a boszorkány megmagyarázta neki. . De a szép legény az öltözködésnél meglátta a tükörben a csonka gallért. De midőn egy este a legény épségben és egészségben állított be atyja palotájába.. de aki még a magyarok királya lesz. . Az nem tudott köztük különbséget tenni. A császár intésére a hálószobába mentek. a vacsorához egyszerre ültek. majd megmutatod reggel.Most jöttél utoljára szép Törökországba! 142 . Mindhárman egy ágyban feküdtek. s elmentek. hogy ő felismeri a különbséget a két ifjú meg az igazi közt. s azt feltéve. az ételt egyszerre vitték szájukba. Nem félek az egész világtól sem. melyik az. A király lánya sokat nyugtalankodott. hirtelen elájult.Ne sírj. akik teljesen egyformák. igen megörült. A vén banya az ablakban állt. akik semmit sem különböztek egymástól. ahol a három ifjú aludt. hogy az idegen legényt egyedül küldje hozzá. . Egyedül ment a bátor vitéz a török császárhoz. mint még soha. A király lakóvárosában volt két ikertestvér. legszélén a szép legény. mert Magyarországra nézve veszedelmes ember. . Egy levelet pillantott meg. A király semmit sem szólt.

Katonáival hazament. ahol született. Mikor gyermekkoromban faggattál. de még jobban megijedt akkor.No. mert én vagyok a magyar király. az övében pedig egy tűt sem lehetne leejteni. és a törököket mind elkergette. mikor látta. Édesanyja nagyon megrémült. most már kimondhatom. megcsókolta. A király lánya és a sereg bekísérte őt a magyar király palotájába. Az ifjú király néhány ezer katonájával elment abba az országba. mert ha meg nem versz. hogy belőlem egyszer még magyar király lesz. Reszketett. A magyar király lánya már kétségbeesett. Csak egy mérföldnyire kellett a seregnek a legény elé mennie. mert azt gondolta. hogy megvertél. a másik király el nem vitt volna. felakasztani sem akart volna. De most elmegyek házasodni. s a király eltett volna láb alól. mikor az a derék ember megfogta a kezét. De elcsudálkozott. és lecsapta a boszorkány vasorrát. azért nem akartam megmondani. mit álmodtam. és hozzá közeledett. Éjszaka a vén boszorkány el akarta lopni a legény kardját. hogy a várost akarják elpusztítani. Úgy is lett. ha meg nem halt. Álmom beteljesedett. Azt álmodtam. de a kard kiugrott. a király el nem vitt volna. hogy kedvese a megbeszélt napra nem ért vissza. s ezért addig kérlelte atyját. ha el nem visz. mert akkor már ő is közel volt a haza határához. Mikor a császár küszöbén átlépett. Aztán ismét a hüvelyébe szaladt. mikor a sok katonát látta. A sereg előtt a lány járt katonaruhában. édesanyám! Most már megmondom. tizenöt fegyveres török állt vele szemben. s ha felakasztani nem akar. míg útnak nem indította seregeit Törökország felé.A legény nem is hallgatott a banya szavára. A török pedig mind elszaladt. feleségül vette a magyar király lányát. s így szólt: . 143 . hogy katona egy udvarba sem ment. és kikiáltották királyuknak. A császár roppant sereget állított ki másnap reggel a legény ellen. annyi a katona. mikor egy derék ember leszállt a lováról. Most is él. De a kard olyan gyorsan forgott a legény körül. Kiugrott a kard a hüvelyéből. Áldjon meg az ég. hogy őt kardnak vagy nyílvesszőnek még a karcolása sem érhette. mert te az álmomat elbeszélted volna.

A kígyókirály gyűrűje Volt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. Kémény pedig azért nem volt. ami tetszik. Azt megint. inkább megveszem. Ettől fogva a szegény asszony kettő helyett is dolgozott. Nesze ez a három forint. amelynek még kéménye sem volt. macska mögött a kiskígyóval.Agyon akarjuk ütni ezt a kiskutyát. Ahogy a harmadik faluhoz ér. hanem a szabad tűzhely füstje csak úgy a padlásra ömlött.Mit csináltok ti itt? Mondják azok: . Azok meg egy kiskígyót akartak elemészteni. Azt mondja a fiának: . Odament közéjük. gyerekek. Mikor hazaér. kutya mögött a macskával. nyomában a kutyával. ezt a szegény kiskígyót. Így éltek. Először is egy kiskutyát meg egy kismacskát vettem. fordult szépen haza.Nem. s ment tovább. inkább megveszem. hogy valami körül nagyon összeszaladtak a gyerekek. eredj el. . mire költötted a pénzt. hogy fölnevelje egyetlen kisfiát. zavarnak valamit. adok érte egy forintot! Avval nekik adta a forintot.Kedves kisfiam! Neked még semmi jóban sem volt részed. Azok meg egy kismacskát akartak agyonütni. nyomában most már a kutya.Ne bántsátok. mit vásároltál. Nekik adta a forintot. kérdezi az édesanyja: . s a tetőn át szivárgott ki. hogy a gyerekek ott is nagyon dobálnak. ahol a vásár volt. Ahogy megy az úton. fiam? Nem valami hiábavalóságot? Feleli a fiú: .Ne üssétek szegényt agyon . adok érte egy forintot! Azzal nekik adta az utolsó forintját. s mivel így a vásárban úgysem volt mit keresnie.Ne üssétek agyon ezt a szegény kismacskát. nekik pedig még adóra se telt. és megkérdezte: . s azoktól is megkérdezte. Azokhoz is odament. mit csinálnak. Éltek a maguk szegény módján egy füstös kis házban. Azt mondja nekik a fiú: . A harmadik faluban ide vásár van.No. A következő falu előtt megint csak nagy csapat gyereket lát. nyomában a kutyával.mondja a fiú -. amíg egyszer csak a szegény ember meg nem halt. a mögött a kismacska. mert az adót a kémények szerint szabták. inkább megveszem. Egyszer megtakarított három forintot. végy magadnak. azok meg kergettek valamit. az egyik falu szélén azt látja. Adok érte egy forintot. s ment szépen tovább. Elment a fiú. A harmadik forintot meg valami nagyon szép kis állatért adtam! 144 . csak hiábavalóságra ne költsd. ott is mit lát. Ezért adtam két forintot. Azt mondja nekik a fiú: .

nézze meg. hogyan szeret! Azzal odahajolt a kígyóhoz. tőle. De a fiú mégsem emésztette el a kiskígyót. s a kígyó körülnyaldosta a fiú arcát. Aztán már úgy kellett neki a tejet is venni.Ne bántsa. ezt a szegény kis állatot. míg végre is egyszer csak be nem értek a kígyóországba. bekopogtattak a király ajtaján. hogy rávágjon.mondja az anyja -. Ne fogadjál el semmi fizetést az apámtól. Így a kiskígyó szépen mindig nagyobbra nőtt. fölülsz a hátamra. Bementek. valamikor még segítségünkre lehet! De az anyja csak tovább bosszankodott a kiskígyó miatt.Tudod. Már utóbb akkora volt. Azt mondja ekkor a fiúnak az édesanyja: .mondta a fiú. hol gyalogoltak. azt mondja a gyereknek a kígyó: .Azt mondja az édesanyja: . Azzal oda is értek a kastélyhoz. Ettől olyan vidám lett a fiú. kedves fiam . úgy viszlek az én édesapámhoz. amikor már teljesen nagy volt a kígyó. az édesapám majd azt sem tudja örömében.Ez az. hát ilyenért kellett adni egy forintot? A kutyáért és macskáért is kár volt. a többi kígyó kíváncsian le akarta a hátáról venni. De a fiú azt mondta: . de hogy merted ezt megvenni. beletette egy jókora edénybe. amit a kecskétől kifejt. és a többi kígyó mind hátrahúzódott. amiért engem kimentettél a veszedelemből. a fiú szokta legeltetni. csak azt kérjed tőle! Majd nem akarja odaadni azt a gyűrűt. mikor ez ilyen csúnya állat? S azzal fogta a seprűt. inkább a sok drága kincset akarja rád erőltetni. Mentek.Jaj. édesanyám. de te csak azt a gyűrűt kívánd. hol repültek. mert én a kígyókirály fia vagyok! Te is el fogsz jönni velem. Inkább ő nem evett. de a nagy kígyó csak egyet-egyet füttyentett. hogy a fiú nem talált neki edényt. hogy mindig fütyörészett. Végül. De ekkor a kígyónak már szárnya is volt. Amerre csak vitte a kígyó a fiút.Kedves kis gazdám! Most már aztán elég nagy vagyok. fölvitte a pici nádasház tetejére. te fiam. . Föl is ült a legényke a hátára. meg lába is.Ki az? Felelt a kígyókirályfi: 145 . azt a szép kis állatot! Fölvette a fiú a földről a kiskígyót. Volt nekik egy sovány kis kecskéjük. Mikor már egészen nagy volt a kígyó. Az édesanyja nagyon sírt utána. hazamegyek segíteni apámnak az uralkodásban. eleget tapasztaltam. ez a kígyó utóbb is elveszejt téged! .Nem félek én. fiam.Mutasd meg. De az anyja ettől csak még jobban megijedt. édesanyám. Mindennap adott a kiskígyónak egy kis tejet abból. hogy mit fizessen neked. Amikor már a király palotája felé jártak. hogy a nagy csodakígyó örökre elviszi a fiát. édesanyám. . mentek.Jaj. kis gazdám. egyszer csak megszólamlott: . de a kiskígyónak mindennap adott. A fiú fogta a kiskígyót. Hanem a belső szobában van egy rozsdás gyűrű. egyszerre csak korona nőtt a fején.Jöjjön csak. . Onnan búcsúzott el az édesanyjától. nem bánt ez engem! . Kiszól az öreg király: .

miféle teremtést hoztál ide? Azt feleli a fia: . Kérdezte a fiától. jóllakott. azzal a rozsdás gyűrűvel? . Eszébe jutott a kígyókirályfi szava! Azonnal megfordította a gyűrűjét. szegények vagyunk! 146 . akkor vette észre hogy őneki gyűrűje van. de azért odaült mégis az asztalhoz. azt mondja neki: . kivitte kígyóországból. Nagyon izgatott volt szegény asszony.Én vagyok.Jaj. kedves fiam. Menten ott termett előtte egy terített asztal. Mikor kiértek. Gondolkozott mit is csináljon. azt. és minden ott terem előtted. mindent elmondok! Ez a teremtés ember. látta. hogy honnan termett oda a sokféle jó. Nekem csak a rozsdás gyűrű kell. ha akarod. de nem kell énnekem a kincs. amit szeme-szája kíván. Csak azt felelte: . édes fiam! Mivel fizessem ki ezt az embert? Aztán a fiúhoz fordult: . minden. szegény fiacskám. csodálkozásában szólni sem tudott. és elmesélt mindent az édesanyjának. A hazája még messze van. Leült egy fa alá. édesapám. kis gazdám! Szerencsés utat! A kígyó visszament az édesapjához.. hogy az édesanyja várja. mégpedig nagyon. a fiú markába tette azt a rozsdás gyűrűt. A szobában mindjárt egy terített asztal termett. a szegény gyerek meg utazott hazafelé. de szép pirosszemű gyűrű volt! Ezután a fiatal kígyókirály kikísérte szépen a fiút. Akkor visszafordította a gyűrűjét: az asztal rögtön eltűnt előle.Ha meghallgatsz. Most Isten veled. aztán egyszerre nagyon elfáradt a gyaloglásban. mire használhatod a gyűrűt. Szépen odaült az asztalhoz. Mikor az édesanyja lement a pincébe. mendegélt. de az nem mondta meg neki. Azt felelte erre a fiú: . király uram.Ugyan mit csinálsz. ment. hogy más meg ne tudja a titkod. De már nagyon éhes is volt. Pénze semmi. és hozok föl egy kis krumplit. de örülök. Nagy örömmel érkezett haza. Így utazott tovább hazafelé. és az asztalon. de csak azt szeretném. Azt mondja neki minderre az édesanyja: . Ment. ez a derék fiú mentette meg az életemet! Azt mondja a kígyókirály: .Te emberi állat. csak fordítsd a gyűrűnek a tetejét az ujjad alá. édesapám! A kígyókirályfi édesapja nagyon megörült: . Csak vigyázz. Rozsdás. fiam.Köszönöm szépen.Kedves kis gazdám. Mikor közel volt már a házukhoz. megfőzöm. Mit csináljon hazáig éhesen? Egyszer valahogy rátekintett a kezére. Mit volt mit tennie a királynak. Ez olyan gyűrű. ami a legbelső szobájában van! .Ránk fér. a fiú megfordította a gyűrűjét a kezén. de minden.Jaj. hogyha valamit kívánsz.Ej. bár az esze csak azon járt. már talán éhes is lehetsz! Rögtön leszaladok a pincébe. minden kincsem a tied. most már megmondom.Akármit is. Mikor az édesanyja följött.

a fiával együtt fölkelt az asztaltól. akkor a lányom a tied lesz. rajta aranylevelek.Mikor az öregasszony jóllakott. a kis madárkák úgy fütyörésztek. Ahogy hazaért. hogy valamelyik lányom is hozzád menjen férjhez! De mégis próbáljunk egyet! Adok egy föladatot. Rögtön eltűnt az aranyos szőlő. Azt felelte erre az édesanyja: . hogy minden megvan.Tudja mit. akkor nekiadja a legfiatalabb lányát. A király erre újabb föladat elé állította. 147 . Ha azt meg tudod csinálni reggelre. nem bírt tovább aludni. aranyos madárkák fütyörésztek. édes fiam. Látta. . De a fiú büszkeségének ez sem volt elég. hogy tüntesse el ezt a ragyogást. fiam? Elmondta neki a fiú. Csodálkozott a szegény asszony nagyon. A fiú lopva megfordította a gyűrűt.Ejnye. hogy még mosogatnia sem kell. elmegyek én magához a királyhoz. el akarta mosogatni azokat a gyönyörű edényeket. el a sok kis fütyülő madárka. hogy az anyád kunyhójától az én palotámig gyönyörű gyümölcsfák szegélyezte aranyos út vezessen! A fiú elbúcsúzott. A fiút azonban elkapta a büszkeség. fiam.Ez volt az ára a középső lányomnak. hogy királylány jöjjön tehozzád ilyen kis füstös házba lakni? Van itt a faluban szorgos-dolgos lány. Fölhívatta a király a fiút. hogy másnap reggelre a palota előtt aranytó legyen. fölötte pedig kis aranymadárkák fütyörésszenek! Hazament most is szépen a legény. hogy gondoltál ilyent. megfordította a gyűrűjét. A fiú most már házasodni akart. de a király már fölébredt.Reggelre legyen a palota körül aranyszőlő. Ha meg tudja csinálni. aki szeret. De a fiú nem érte be ezzel. azok közül kérem meg valamelyiket. Az a föladat. Mikor a király reggel fölkelt. Azt mondja akkor a király: . Izent a fiúnak. hogy három királylány közül a legkisebb a legszebb. hazament. Azt mondta az édesanyjának: . Azt mondta a király: . és kiment az udvarra.Ejnye. A királynak van három lánya. nagyon szegény vagy te ahhoz. hogy hát ő meg akarna nősülni. A fiú azonban lopva megfordította most is a gyűrűjét. Kinézett hamar az ablakon. Reggelre csak úgy ragyogott a gyönyörű aranyút a szegény asszony füstös házától a királyi palotáig. Gyönyörű szép aranyszőlő lógott. A király erre újabb föladatot gondolt ki neki. mert nem bírja a fényességtől nyitva tartani a szemét. Kérdezi tőle a király: . hogy vessen véget a nagy ragyogásnak. olyan tisztán eltűnt mindenféle. a szőlőtőkéken is szép. mindjárt jelentette. Hallotta. a legrátartibb. és abban aranyhalacskák úszkáljanak. nem hallgatott az édesanyjára. édesanyám. A fiú megtette. és csak úgy zörögtek az edények. vedd el azt.Mi járatban vagy. Másnap még csak pitymallat felé volt az idő. útnak indult a királyhoz. Este megfordította a gyűrűjét. miért jött.Ez az ára a legidősebb lányomnak. csodájában nézni sem nézhetett a fényességtől. neki az kell! Felelte erre a király: . Ahogy odaérkezett. Az őrök rögtön fölküldték a királyhoz. amit kívánt.

Hol van a te házad? De a legény csak azt felelte neki: . Este átfordította a gyűrűjét. ahol azt a gyönyörű palotát látjátok! S a gyűrűt szerezzétek vissza. Csak oda menjetek egyenest. és újra teljesedett a kívánsága. hozzátok nekem haza! 148 . hogy az ő urának milyen gyűrűje van.Nem baj. Egy éjszaka. hát újra a füstös házban aludtak. hogy az a lány a király parádéskocsisát szereti. De a fiatalasszony szerette a pompát. Pedig mindenki tudta. Hazaérkeztek.Nem baj. kedvesem.Jaj. és ő meg a parádéskocsis karonfogva sétálgattak a kastély körül a gyönyörű úton. édesanyám. mit csináljon.A fiú elment haza. Meg is esküdtek rögtön a királyi palotában. hát látja. hogyan lehet. most elutaztok a királykisasszonyhoz. Mert ágy csak egy volt. azt mondta a két kis állatnak: .nincs meg a gyűrűje! Nagy szomorúságában azt sem tudta. Akkor végül megnyugodott az öregasszony. hogyan fekszik le ez a szép teremtés ebben a mi kis füstös házunkban? Felelte büszkén a fiú: . Azt kívánta. Reggel fölébredt a szegény legény . kismacska. hogy a fiát meg a menyét hová fektesse. Végül is előhívta a kiskutyát meg a kismacskát. hol kunyhót varázsolt fölibük. hogy ő meg az ő parádéskocsisuk külön lakjanak egy palotában. de a fiatal királylány ott is mindig csak sírdogált. hogy mozdulni se mert. Az meg így folytatta: . A fiú végül is visszafordította a gyűrűjét. hogy este. mikor elaludtak a királylány fölkelt. Reggel fölébredt a király. és most meg ebben a gyönyörű palotában.Majd meglátod! Mikor már közelebb értek. Ahogy elaludt az édesanyja meg a sírdogáló felesége. majd hozzászoksz! A fiú szegény édesanyja most már igazán nem tudta. akkor látja a király lánya a kis házat.Kiskutya. Neki meg a palota volt megfelelő s a fiú hol palotát. és figyelve nézték gazdájukat. a fiú megfordította a gyűrűjét. Azt mondja a fiának: . Az öregasszony ébredt föl legelőbb.Ide figyeljetek! Üljetek ide elibém! Oda is ült a kiskutya meg a kismacska. A nagy szépségtől úgy megijedt. mikor lefeküdt a fiú a gyűrűt mindig abba tette bele. hogy őneki milyen kis füstös házban kell ezután laknia. ellopta a gyűrűt. hogy a harmadik föladat is megvan. A szegény fiú vitte a faluja felé a feleségét. Este. hogy mit csináljon. úgy aludtak tovább. Így hát hozzáadta a büszke fiúhoz a maga legrátartibb. kedves fiam. A kis füstös házból azon nyomban gyönyörű szép palota lett. Az asszonyok észre sem vették. majd minden jó lesz! Este szépen lefeküdtek a földre. Nyomban egy nagy csodakastély termett. A fiúnak kellett fölkelnie és bátorítania az édesanyját. A király lánya gyanakodva kérdezgette: . A felesége végül észrevette. A fiú hiába vigasztalta: . Otthon rögtön megfordította az ujján. Min járt megeredtek a könnyei. De az csak azt hajtogatta. elszökött vele haza. még az ő házukban voltak. legfiatalabb lányát. Az ágy végén volt egy lyuk. Egy éjjel megleste. mikor lefeküdtek.

Bele is egyezett a kiskutya újra. a körmével lassan kipiszkálta a gyűrűt a lyukból. mikor az ablak kitörött. . mintha nagyon örültek volna a találkozásnak. azt mondja a kutya a cicának: . azon is volt egy kis lyuk a gyűrűnek.Most aztán gyorsan uzsgyi. és a szájába fogta. Rá is ült a cica a kutya hátára. hogy a királylány meg a parádéskocsis sétál előttük az úton. a körmével jól belekapaszkodott szegény kiskutya fülébe.Úgy fogunk átjutni. Azt mondja a cica a kutyának: . így úsztak a vízben: a kutya vitte a cicát.Jaj.Végünk van . a cica meg a kutya a gyűrűért volt ideküldve! A cica meg a kutya újra odaérkezett a vízhez. a cica kijött az ágy alól. Egyszer odaértek egy csoda nagy vízhez. Ahogy odaért melléjük a cica meg a kiskutya.Majd én szerzem meg. a királykisasszony is odatette a gyűrűjét minden este az ágy fejéhez. hogy majd ő viszi. Ahogy elaludtak. Tudod. A királylány nagyon örült. Azt mondja a kutyának a cica: . eleget a gyűrűt. azt mondja a királylány a parádéskocsisnak: . Adott nekik enniinni bőven. egyszerre mit látnak? Azt. de én nem tudok. de ahogy az ajtó nyílt. hogy melyik fogja most a gyűrűt átvinni. De kimenni sehol nem tudott. füstös szegény fiútól! Még az állatok se szeretik. Mendegéltek szegénykék. Mintha ők szívesen örökké ott maradnának. Azt mondja a cica. hát akkor hogyan szerettem volna én? A kiscica meg a kiskutya úgy tettek. mert énnekem jó hosszú körmöm van. még a kutya meg a macska is eljött attól a gyalázatos. add most nekem! Azt mondja a cica: . le a földre a kiskutyának meg a kiscicának. Kitört az egész ablak. A cica meg a kiskutya le is feküdt. neked kívül a helyed. cica. s azon tűnődtek. Megálltak.Ide hallgass! Te tudsz úszni. úgy nyalták a királylányt. a nagy neszre fölugrált. Mikor már a víz felénél voltak. mikor a számban van? 149 . Azt mondja a cica: . Át is úsztak szerencsésen. közben én beszököm a szobába. hogy melyik szerezze meg a gyűrűt.Vitted. A cica a kutya nyakába kapaszkodott. Mikor a királykisasszony meg a parádéskocsis lefeküdt. Aztán mentek a palota felé. Hogyan fogunk átjutni mindketten ezen a széles vízen? Azt mondja a kutya: . mert megvan a gyűrű! A parádéskocsis meg a kisasszony. a cica beszökött a szobába. nézd csak. és bebújt az ágy alá. de a cica meg a kutya már elszökött. hogyan csináljuk? Te majd kinn alszol. Mikor este lett. Akkor vette a kisasszony észre. hogy nincs meg a gyűrűje.mondta a parádésnak -. így hát nekiugrott az ablaknak. A víz partján mind a ketten megálltak.Hogyan adjam. hogy a kiskutya meg a kismacska is az övé lett. Amíg így beszélgetnek s gyalogolnak. a királylány a folyosón kitett egy ruhát.A kiskutya meg a kismacska elment. hogy ott aludjanak. hogy te ráülsz a hátamra.

A cica most folyton nyervákolt. Gazdájuk nagyon pörölt rájuk. mindjárt fölmászott a kocsira. hogy ez a csuka kapta be a gyűrűt. nem drága! A cica. megállította az embert. hogy mit csináljanak most. s mindjárt azt kívánta. hogy a királylány és a parádéskocsis a kastéllyal együtt ott teremjenek az ő házánál. jót sejtve. és szinte magyarázta a gazdájának. a cica bele akarta ereszteni a gyűrűt.Kutya és cica. Amikor megtisztította és fölvágta. aki őt még a szerencséje előtt megszerette. kiesett a csuka beléből a gyűrű. s végre megértette. mutogatott a lábával. A gazdája figyelte a cicát.Halat! Tessenek venni. halat árult. És ma is élnek.S mit árul. A cica csak azt látta. s az is a lábával mutogatta a kutyát. Úgy is lett. hanem a kutya az oka. de nem a szájába esett. Mindjárt az ujjára húzta. És valóban. Kérdi tőlük a gazdájuk: . hogy elveszett a gyűrű. Nem mertek hazamenni . A macska meg nyervákolt. utána a kutya is. Folyton a gazdájára nézett.Majd föltartom a számat és eltátom. és a lábával mutogatta a cicát. ha meg nem haltak. Megvásárolta azt a csoda nagy csukát. hogy nem ő. Otthon bizony oda kellett nekik állniok a gazdájuk elé. hanem a vízbe. hogy takarodjanak ki a palotából. Akkor azt mondta a legény a királylánynak. 150 . azt a nagy csukát tapogatta.elvesztették a gyűrűt! Agyonveri őket a gazdájuk! De azért nagy szomorúan mégiscsak hazamentek. te csak ereszd a számba a gyűrűt! El is tátotta a kutya a száját. és mind a kettőt nadrágszíjjal kikergette a házból. megkérdezte: . bácsi? Azt mondja az ember: . a kocsiban ott volt az a csoda nagy csuka. Épp a ház előtt ment el egy kocsi. amelyik bekapta a gyűrűt. mert abban ő akar élni az édesanyjával meg azzal a szorgosdolgos szegény lánnyal. Mikor kiértek a vízből. Ott is termettek kastélyukkal együtt. hol van a gyűrű? A kiskutya ugatott és szűkölt.Azt mondja a kutya: . Egy halászember ült benne. A kutya meg a cica gazdája kinézett a kocsizajra. sírtak. hogy egy csodálatos nagy csuka rögtön be is kapta. hogy a cica mit akar.

Aztán meg van három darab marhánk is. micsoda nagy úr megfordult a király előtt. kapja.Mikor ez is megvolt.Elhiszem. . . még az Óperenciás-tengeren is túl. Van háza az apámnak. .Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon. .Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. mint a csillag az égen.Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. amit ő el nem hisz.Jól van.Én bizony házasodni akarok. de nem szólt senkinek. majd talán használ neki valamit. .Elhiszem. .Jó napot adjon isten.Azt is elhiszem. uram király! . . hogy már nem is fértünk tőle. elmegy a királyhoz.A hiú király Egyszer volt. Bemegy hát Péter a királyhoz. két kocsin. A király mindjárt gondolta. Egyszer a király kihirdette az egész országban.mondja a király. Megmondja egy szolgának. hogy mit akar a legény. amit a király el ne hitt volna. De biz ott egy se tudott olyat mondani.Elhiszem.Akkor aztán én. fiam! Mi járatban vagy? .Aztán megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát. . akit Péternek hívtak. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia.” . mint az asztalterítőt szokás. fiam .Adjon isten neked is.Mink aztán kihordtuk a trágyát. . . megmondtam az apámnak. úgy négyecskén kimentünk a földünkre. hol nem volt.Elhiszem. . és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk.Elhiszem. .Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre. .Elhiszem.Elhiszem. fiam. aki előtte olyat tud mondani. köszön neki: . mint a fűszál a réten . hazamentem. . hogy ő beszélni akar a királlyal. . Volt annak három fia. csak azt parancsolta. hogy annak adja a lányát. Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja. három hétig. volt egy szegény ember. az édesapám meg a két kisebb testvérem. meg egy kis földje is. 151 .Elhiszem. fogja.s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. király uram! . . hát aztán mire vinnéd az asszonyt? . hogy eresszék be tüstént azt a legényt.

Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta. . . mert volt kinek..! . rögtön papot. Hazudtam. ki nem. . .Elhiszem. a szegény ember fiával összeadta a lányát.Hazudsz! Akasztófára. Mit tehetett.Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. hogy hét országra szólt a híre. Csaptak akkora lakodalmat.. hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg.Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak! .Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása.Elhiszem.. hogy ki látott olyat. .Elhiszem. . 152 .Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal. jegyzőt hívatott. mint a karom. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe. volt lé meg lé.

Rózsa. Reggel az óriások megint elmentek keresetre. Miközben folyton azt mondogatta: ez ide való. lányfejű kígyó. hogy a hegy csúcsára. onnét járnak el az óriások mindennap. hová. Rózsa kétszerte erősebb lett. tehát célját érheti. A kígyó Rózsát most is feltámasztotta. Az egyik mindjárt azt mondta: . sőt három óriást is megsebesített. Akkor a bokorból előmászott egy szép. mikor a hetedik havasba is bejutott. s olyan szép. bal felé indult. a másik kettő jobb felé. De a szolgák nem bírtak Rózsával. Akkor este is megölte őt a hét óriás. így igen kedves. ez ide való. Rózsa ijedtében az ágy alá suhant. összeaprították. Az ottvaló kastély a lány apjáé volt. Azok megérkeztek. s megnézik a kendőt. s külön-külön próbálnak szerencsét. szép teremtés volt! Ekkor elbeszélték egymásnak dolgukat. hogy azt a hitvány Ádám-maradékot összemorzsolják. Egy közel való forrásból élő-halóvizet hozott.Rózsa vitéz Volt egy királynak három fia. A király is elesett. akit Rózsának hívtak. hanem az óriásokat a kapuban várta haza. A lány egy jó kuruzsos dajkájának segítségével változott kígyóvá. Megesküdött. Nem talált egy lelket sem. Rózsa. Az országot elfoglalták. Ellenség ütött az országra. Sokáig mentek. Most már látja. Betért mint fáradt utazó. összerakogatta. forrasztófűvel megkenegette.Cih! Milyen Ádám-bűz van itt! Megkeresték Rózsát. Reggel csak maguk mentek el az óriások. megbízta magát. Rózsa egyszer csak talpra szökött. mert Rózsa olyan erős. hónaljig. hogy ő is királyvérből való. jó messze meglátott egy szép kastélyt. hogy olyan erős lett. de csak nagy küzdelem után. akkor nagy dörömböléssel megnyílott a kastély kapuja. s hárman három vadászebbel odébbálltak a veszedelem elől. hogy lerepedezik róla a kígyóbőr. mint akármelyik óriás. Másnap reggel a lányfejű kígyó Rózsát megint életre hozta. testvérei után indul. egy magas fa hegyébe hosszú póznát állítanak. hogy a népet sarcolják. Rózsa erősebb lett. ahol az út elágazott. hogy a napra lehetett nézni. De megegyeztek abban. Ő maga pedig most már övig bújt ki a kígyóbőrből. mint a hét óriás együtt. Aki a kendőt véresnek látja. azt sem tudták. arra egy fehér kendőt kötnek. mert a szolgákat Rózsa most már mind elkergette. És mindhárman vissza-vissza fognak tekingetni. életüket. hogy az ő apját is az óriások ölték meg. elfoglalta. de Rózsához csak a szolgáikat küldték. és Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte. 153 . Maguknak az óriásoknak kellett hogy ismét összeaprítsák. de reá nem. és kihányták az ablakon. avval is meglocsolta. hogy elválnak egymástól. hogy könnyen megfelelhet mind a hét óriásnak. hogy ott megháljon. úgy határoztak. Elmondta a lány. A királyfiak jó vadászok voltak. mint a torzsát. megfogták. A lány is a kígyóbőrből egészen kikerekedett. Erre a lányfejű kígyó is kibontakozott a kígyóbőrből. Óriások léptek be. Végre egy magas hegyen. A legkisebb. mert akkor valamelyik veszedelemben van. megtelepedett a kastély egyik szobájában. Este nem bújt az ágy alá. Estélig megvolt nyugodtan. Hétszerte szebb és erősebb lett mint azelőtt. hogy addig kígyóbőrben marad míg az óriásokon bosszúját meg nem áll hatja.

pusztítsd el őket! Nem leszek én sem háládatlan! .. 154 . Mikor az óriások megérkeztek. A fáról meg leszáll egy vén boszorkány. nyilat.felelte Rózsa . melegedjél! Az azt mondja: .Igen. hogy megölje Rózsát. Arról engem is megismernek! Veszi Rózsa a hajszálat. hogy bátorságban lehetnek. de félek a kutyáktól! . kardot.Ne félj. mint fázom! Kiszólt Rózsa. Mikor rátalált az útra. bemegy s melegszik. s így igen jóízűen telt el a nap egész estig. hogy ma ezen a kapun egyiketek se teszi ki a lábát! Hiszitek-e? Vívjunk meg! Azok nagy méreggel rámentek.Hiszem . Útjában lőtt egy nyulat. az előtt egy fát. Erre Rózsa nem állhatja. de mégsem. s a nyulat sütni kezdi.Ugyebár. Az éjszaka csendesen telt el. Látta. de biz.Te nekem az életemet három ízben adtad vissza. Arra a helyre ment. most véged neked is! Testvéreidet is én emésztettem el. Felhúz egy nyársra egy varasbékát. Hát én ne tartoznám neked azt meghálálni? Legyen tied az életem s egészen magam! Egymásnak holtig való szerelmet esküdtek. Nekimegy a boszorkány. ahol elváltak volt. minden bizonnyal visszajövök. és a tűzbe veti. azt hiszitek. Rózsa így szólt hozzájuk: . gyere be. Amint sütné. talált egy kicsi házikót. hogy a fán valaki dideregve azt kiáltozza: . forrasztófüvet és élő-halóvizet vett magához. a fehér kendő felé.Kedves szép lány! . Vesd közibéjük ezt a hajszálat. hozzácsap a boszorkányhoz.No. mondani kezdi Rózsának: .Az az enyém. Amint sütné. amelyen bátyjai mentek.Mennem kell. mert már övék a kastély. hogy már háromszor megöltetek? Most azt mondom. Rózsa rendre megölögette őket mind.s avval a békát neki veti. tüzet csinál. hát látja. Rózsa. Várj vissza engem. Hát a kard hasábfává válik.Jaj. s azt mondja rá: . és sütni kezdi. mert ha őket feltalálom. mint azelőtt. ez a tied! .Ha fázol. mert azok becsületes embert nem támadnak meg! . s azt mondja: . sok gazember. Akkor a kulcsokat a zsebükből kezébe vette. a kastélynak minden zegelyukát összekutatta. Reggel a kastély udvaráról Rózsa felnéz a havas tetőre. hogy az egészen véres! Megbúsul. szagolják meg azt előbb. Avval felkészült. mert rosszul van dolguk.hallik a fáról -. hallja. Hát a két bátyja két vadászkutyája lánccal meg van kötve! Azokat eloldja. bosszúból azért. most már nem úgy lett. hogy a két bátyámat felkeressem. s mondja a kedvesének: .Rajta hát. ott megállapodott. hogy te a hét óriás fiamat megölted. kirántja a kardot.

Jaj. menj haza. élőhalóvízzel föltámasztotta. Rózsa kiásta a bátyjait. a menyasszonyt jól megtáncoltatták. Rózsa feltalálta szép kedvesét. s holnap legyenek a kendtek vendégei! 155 . kisebb bátyám. hazamenjen. Rózsa is elbeszélte nekik. hová temette bátyjait. s azok addig fogják. s avval a boszorkány Plutóhoz költözött. mind a ketten azt mondták: . hogy az ellenség az országukból eltávozott. nagyobb bátyám. lecsapja vele a boszorkány bal karját. Azt mondta: . összedarabolt testüket összerakta. még többet aludnátok! Elbeszélték neki. aki már úgy elbúsulta magát. hogy elválásuk után ők meghallották. be sokat aludtam! . s Rózsát megpillantották. mikor szemüket kinyitották. forrasztófűvel összeforrasztotta. A vér a kardból lett hasábfára cseppen. Azt akarták. de hogy Rózsát meglátta. nagy lakodalmat csináltak. s igazgassuk ketten azt a nagy országot. hogy egyik. Erre a boszorkány megmutatta neki.Rózsa nekiuszítja a boszorkánynak a kutyákat. s igazgassa az országot. Az óriásoktól megmentett nagy országot kezükre vették. eleget vendégeskedtek. a másik pedig keresse fel Rózsát. Sújt még egyet Rózsa a karddal. egészen felvidult.Te. hogy szinte megepedt. Azok. s mindegyik ment a maga helyére. a nagyobbik. s abból megint kard vált. de ha én ide nem jövök. amelyikben az óriások hatalmaskodtak. Befordultak a kis házikóba. jöjj velem. Elváltak. miken ment keresztül. s ha meg nem haltak. Rózsa s kedvese összekeltek. hogy vért eresztenek rajta. Kerekedjenek egy tojáshéjba. mint ahogy Rózsával is akart volna. Kapja azt Rózsa. s a vén boszorkány ott úgy bánt velük. máig is élnek.Sokat bizony . ülj be apánk országába! Te pedig.mondta Rózsa -.

Amint hát mindegyik átadta neki az ígért valamit. szeretnék szabóinas lenni.Bendebukk Hol volt. De addig kunyorált ott. hogy három ördögfiú egy bocskorszíjon veszekedik. Bement tehát a szabóhoz. és azt mondja neki: . lármáznának. amivel elvágták volna háromfelé. Amint ment. hogy szolgálhattok. megteszi. melyet ha a fejedbe teszel. volt nekik két fiuk: Bendebukk meg egy másik. és senki sem fog látni! Azt mondja a középső ördögfiú: . A harmadik azt mondja: . hol nem volt. Azt mondja neki a legnagyobbik: .Te. Hagyott Bendebukknak egy csatakos kis bundát meg egy csizmavakaró vaskót. hogy hátha elveszik tőle azokat. Mentek. beeresztették. nem inasnak való ő. hogy ha kinyitod. menjetek hát isten hírével. mindjárt odahívták. Azt mondja az őröknek: . nem látták többet az ördögök. ment Bendebukk szomorkodva. Amint az ördögök meglátták Bendebukkot. mit akar abban a rossz kis bundában. kisfiú. hogyha az ördögök lármáznak is ott. előtted világosság.Eresszenek be. mert nem volt késük. a másik jobb felé szerencsét keresni. amíg egy erdőbe nem értek. utánad sötétség lesz. Azt mondja az anyjuk nekik: . úgyis meghalt a másik! 156 .Én meg adok olyan lámpást. a másik bal felé. mendegélt hetedhét ország ellen. Egy nagy nyárfa alatt kétfelé ment az út: az egyik jobb. az apjuktól örökségbe kapták. hogy ha az egész világot beleteszed. Elszánta magát. Nagyon szegények voltak az istenadták. eltartani. még az Óperenciás-tenger dombján is túl. az sem fog meglátszani rajta. A sapkát a fejébe nyomta.Ha nem bánná. elment a király kapujához. Bendebukk ment bal felé. akármit parancsolsz neki.Én meg adok olyan tarisznyát. jól van! Hanem Bendebukk azzal a gyanúperrel élt. bácsik! Azt hallottam. Az öregember nemsokára meghalt. adok érte egy olyan sapkát. mert én nem tudlak benneteket ruházni. ő is odaadta a rossz kést. A másik fiának egy bocskorszíjat hagyott. No. mester úr. mintha messzire veszekednének. egyszer elér egy nagy városba. Elindult a két fiú. A kapuőrök rátámadtak. Amint közeledik. Egyszer úgy hallotta. volt egy öregember meg egy öregasszony. mendegéltek. de hárman nem tudtak megosztozkodni rajta. Itt a két testvér nagy sírás-rívás közt elvált egymástól. lennék én inasa. hogy az udvari szabónak meghalt az inasa. adjál egy kést. Ment. Egyet gondolt. mégis arra megy. hát látja.Már megnőttetek annyira.

s azt mondja: . és úgy tett. Kérdi tőle: . a konyhán égjen a tűz. rendesen. engedje meg. vasaló. Hanem tudod. az udvar ki legyen seperve. Odamegy hozzá Bendebukk.Hogy tudnád te megfoldani.Azt mondja neki a szabó: .Olló. szabjad. én nem bánom. Mindent jól csinált. tű. mi baja. hogy még az irigység se leljen benne hibát! Mikorára kimondta. a fazekakban a víz már csak félig volt a sok fövés következtében. szabjad. Másnap János Bendebukknak adta a maga reggelijét. mert látod.mondja neki János. János? . hadd foldoznék ott valami ócskát! Megengedte a szabó. tű. mikor huszonnégy óra alatt száz katonaruhát kell megvarrni egymagamnak! . mikorára felkelünk. Mikor Bendebukk odavitte hozzá. Másnap reggel. csak elcsodálkozott. mikorára felkeltek. Jánosnak hívták. készen is volt.Adjon valami foldoznivalót.Hej. Vagy négy nap múlva azt mondja a szabónak: .Már meg kétszáz ruhát kell huszonnégy óra alatt elkészíteni! . látja. hogy odaadott neki egy katonanadrágot: foldja meg a két térdét. majd megcsinálom én. hogy János se tudta volna jobban meg szebben megfoldani.Sohase búsuljon rajta. Volt ott egy öreg szabólegény. a tűz mellett a fazekakban forrjon a tiszta víz. Bendebukk az ajtó mögé ment a nadrággal. Meglátja mindezt a szabóné. amiért vele oly jót tett. varrjad. Mire János felébredt. hogy búsul. Lemegy hát Bendebukk a műhelybe. mégpedig úgy. Szerették is nagyon.Mit búsul. János! . most is már lefőtt a fazekakban a víz! Bendebukk szót fogadott. már akkor mindig kész volt egy ruha. azt mondja neki: . vasaljad úgy. vasaló. mikor még tű sem volt a kezedben sohasem! De a fiú mégis addig-addig kérte. kész volt a száz öltözék. Bendebukk meg hozzálát a dologhoz. hogyne búsulnék.Olló. varrjad. csak mindig azt mondta: . feküd jön le! János megfogadta a jó szót. . mondja Bendebukknak: .Máskor ne rakj olyan jókor tüzet. Egyék. Másnap megint lement Bendebukk a műhelybe. öcsém. hogy lemehessek a műhelybe is már. hogy hogyan megvarrta. akkor szeretni foglak! Bendebukk megígérte. hogy teljesíteni fogja. hogy János szomorkodik. igyék.Jó. Kérdi tőle. kinyitja a lámpást. az udvar tiszta volt. Azt mondja Bendebukk: 157 . a konyhán égett a tűz. nem csinált egyebet. Azután való napon megint látja Bendebukk.Mester úr. vasaljad! Mikor ezt elmondta. mi lesz a kötelességed?! Reggel. Odamegy Jánoshoz. Ha ezt megteszed. amelyet az ördög adott neki.

Látja. . ha halálán van is. kisöcsém! Amint odaadja neki Bendebukk. készen volt a kétszáz öltözék. de muszáj volt. igyék. De az atyja azt felelte. Nemsokára csináltatott a király a három lányának három aranyalmát. és mikorára felkelt. Felvitte a kis csatakos bundában. legyezve a virágokat. el kell mennie.No. A harmadik vasárnap a legnagyobbik kisasszony maradt otthon. és aranyvirágokat ültetett. aludjék. mikor meglátta. Azt mondta.Eredj ki. hogy talán a kis bundás fiú csinálta azt. Hát amint bemegy a királykisasszonyok szobájába a csatakos bundában. annak lökjétek az aranyalmát. A kertész mindjárt meg is fogadta. Váltig szabadkozott Bendebukk. A negyedik vasárnap megint otthon akart maradni a legkisebb királykisasszony. hogy hozzájuk nyúljon. hogy nem ül oda. de Bendebukk csak azon volt. hogy elhajtotta magától Bendebukkot. A következő vasárnap a középső királykisasszony maradt otthon a templomból. De ez a legnagyobbik királykisasszony sem tudta. Jóllehet a kertész maga sem tudta. hogy majd beviszi ő. A király. Úgy ki tudta a virágból csinálni a három királykisasszony képét. Egyszer. megörült. mindig a kertben járkált fel s alá. Elment Bendebukk a kis. és kiküldte a kertbe. Ekkor aranypáncélú vitéz vágta fel az egész kertet. Bendebukknak nem volt egyéb dolga. A haragjának az lett a vége. de ez a kisasszony sem gondolt arra. A kertész el akarta venni tőle. és ő is ültette be.Kertész bácsi. vasárnap. Amint bemegy ebédelni a mester. hogy hogyan mer oda ülni. hogy az aranypáncélos vitéz is Bendebukk volt. aranyszőrű lovon. és azt mondta a lányainak: . A király ekkor ajándékozta meg igazán a kertészt. Összehívatta az egész birodalomból a grófokat. Azt mondta. hogy hol ül Bendebukk. takarodj! De a legkisebbik azt mondja: .Hozd elő a bokrétámat. a legkisebb királykisasszony kinézett a kertbe. hogy hetedhét országra szólott. hogy a virágokról hajtogassa a legyeket és a bogarakat. és jól megajándékozta a kertészt. egy aranyat nyomott a markába a királykisasszony. A király kertészéhez ment be. jól van! Azt mondja a kertésznek a királykisasszony: . hogy kertészinas akar lenni. hogy pingálni sem lehetett volna jobban. látja. hogy valamennyi virág a kertjében van. hogy beteg.Egyék. csatakos bundában megint egy nagy városba.. és ezüstvirágokat ültetett. Ekkor János Bendebukkot ebédkor az asztalhoz ültette. látva.Akinek akarjátok. mind hárompróbás aranyból való. hogy egy kisfiú legyezi a virágokat egy csatakos bundában. Akkor már ezüstpáncélos vitéz ezüstszőrű lovon vágatta fel a kertet. hogy majd ő viszi be. ahhoz kell férjhez mennetek! 158 . hercegeket. mondja meg az inasának. majd megcsinálom én! János lefeküdt. ki ültette a virágokat. hogy kössön hármunknak három bokrétát! Bendebukk kötött is olyan szép bokrétát. Haragra gyulladt. mert szüksége volt kertészinasra. De egyszer csak egy rézpáncélú vitéz rézszőrű lovon felvágatja a lovával az egész kertet olyan pusztára mint a pádimentom. a két nagyobbik királykisasszony rákiabált: . Bendebukk nevetett magában mert ő vágatta fel az egész kertet. Ő volt a rézpáncélú vitéz. a maga helyére. és azután rézvirágokkal beültette az egész kertet. a kastély ablakán. és megtiltotta Bendebukknak.

mint a szél. vagy mint a gondolat? Azt mondja Bendebukk: . odaállott az ajtóhoz.Nektek adom egy olyan sárga karikáért. Egyszer csak ő is bejött a csatakos bundában. hogy eltört. kis sógor? Bendebukk azt mondja. Azután elváltak egymástól. Aztán beszédbe eredtek egymással. Azt kérdezik Bendebukktól: . Mikor észrevette magát. nagyon nagy sárban kellett menni. és fel akarta venni. mintha nem tudná.Mit csináljak. hogy szegény Bendebukk még most is ott kínlódik a nagy sárban. girhes. csak lovat adjanak alá. rézszőrű eleven nyúl fickándozzék oldalamon! Meglett! Akkor megint azt kérdi a ló: . egy gróf háta mögé. Persze nem ismerték meg. olyat. csak az ajtó megett voltak mind a ketten. A két herceg pedig kényesen elvágtatott. köszöntötték.Rézszőrű ló légy. én rézpáncélú vitéz. Nagy nehezen hazavergődött. a felesége megmosta a sártól egy nagy dézsa vízben. a szegény Bendebukk lova bentmaradt a sárban. majd azt hazudom otthon. A két nagyobbik királykisasszony odahajítja a maga aranyalmáját egy-egy hercegnek. amilyen az ujjatokon van! Az egyik herceg azt súgja a másiknak: . azt mondja: . Amint a két herceg a város végére ért.Egy nagy szobában voltak a hercegek. Csak Bendebukk nem. Bendebukk látja. mert táltos volt a ló: . a grófok. szemeten hízott lovat. hogy neki löki. mi az. hogy alig tudott lépni. Másnap a két herceg vadászni ment lóháton.Nem jön vadászni. De azt mondja a királykisasszony: .Nem magának löktem ám! Azzal Bendebukk felvette.Hogy menjek. Volt azután lakodalom. hogy miért ment ahhoz a szegény kölyökhöz. kisgazdám? Azt mondja neki Bendebukk: . Akkor azt mondja a ló Bendebukknak. 159 . Még rosszabb lovat adtak alá. a két herceg előtt teremj! Úgy is lett. Másnap megint elhívta a két herceg Bendebukkot vadászni. A város végén megint ott maradt a nagy sárban lovastól.Mint a gondolat. Amint a város végén mennek. Adtak is egy rossz.Odaadom én. másik másik felé. s velük a királynak minden cselédje. Azt kérdi a két herceg: . azután elvesztettem! Oda is adta. hogy elmegy. A Bendebukk előtt álló gróf azt gondolta. Bendebukknak meg a feleségének nem is volt szabad az asztalhoz ülni. A legkisebb pedig odagöndöríti Bendebukkhoz. De a király haragudott a legkisebb lányára. hogy jön a két herceg elébe. Egyik egyik felé.Mennyiért adod nekünk azt a nyulat? Bendebukk. a két herceg pedig nevetve elnyargalt. látják.

megint kérdezte a két herceg: . Harmadik nap megint kiment a két herceg vadászni. én ezüstpáncélú vitéz.Aranyszőrű ló légy. hogy hogyan esik az. mert a réznyulat ezért a gyűrűért. Azután hazament megmosta a felesége. és mint a gondolat. hogyan köszönjenek ennek a vitéznek. szokás szerint ott vergődött Bendebukk. Mikor a város végén vannak. Most a másik herceg adta oda a jegygyűrűjét. lovastul.Miért adnád nekünk? . herceg sógorok. a két herceg előtt teremj! Úgy lett! A két herceg alig tudta. Beszédbe eredtek. valami mágnás. kisgazdám? Azt mondja Bendebukk: .Azt hallottam. úgy lett. aranypáncélos vitéz legyek. hogy Bendebukk ott vergődik a sárban. a két herceg pedig beszéli. hogy a sódarodra nyomtam a pecsétet! Ha nem hiszik. isten áldjon meg. de még rosszabb lovat adtak neki.mondja az. Azután elváltak. Egyszer a király összegyűjti a birodalmában levő mágnásokat. Mikor a legjobban vendégeskednek. ezüstszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon.Miért adod nekünk ezt a nyulat? Azt mondja Bendebukk: . 160 . Hívták Bendebukkot. Szegény. meg fogom én tudni. király atyám. Azt gondolták. Amint a két herceg elmegy. és mint a gondolat. Bendebukk! A harmadikat pedig azért adtam. mendegélt a kis csatakos bundában. Mikor a két herceg a városba ért. Egyszer elér egy királyhoz. látják. azt mondja neki: .Ezüstszőrű ló légy. bejön egy ezüstpáncélú vitéz. Egyszer azt mondja az ezüstpáncélú vitéz: . hogy hogyan s miképpen fogták a nyulat. Ment. A két herceg jött vele szemben. annak rendje s módja szerint ott maradt a sárban. hazament. Ha az ördöggel cimborál is. ezt is leültették. amelyeket az ő két veje fogott. aki minden éjszaka tizenkét pár cipőt nyű el.Isten áldjon meg. Azzal elmentek. Kijött valahogy. ha valamelyiktek az oldalára hagyja nyomni a pecsétemet! Az egyik rá hagyta nyomni. az ezüstnyulat ezért a másikért én adtam. nézzék meg! Megnézték . bemegy hozzá. hogy megmutassa azokat a nyulakat. feleségem! Azzal elment. hogy van felségednek egy lánya. Én is szeretném megpróbálni. azt mondja a lovának: .Mit csináljak. köszöntek egymásnak. A két hercegnek nagyon megtetszett az ezüstnyúl. otthon a felesége megmosta.Azt kérdi a ló: .csakugyan úgy volt! Akkor felállt Bendebukk. a két herceg előtt teremj! Alig mondta ki.Hazudtok. kérdik Bendebukktól: .Nektek adom. S eddig senki nem tudta kitudni. azt mondja: . felséges király. aranyszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon.Egy másik sárga karikáért .

összevissza fújja tűzzel a szekérnek minden zegét-zugát. Amint mennek. ihol jön egy tüzes szekér az udvarra. kiment a kisasszony egy beretvával kirakott pádimentumú szobába. egy aranyfaágat a tarisznyába.Mit hoztál. A királykisasszony hozott magával tizenkét pár cipőt. Bendebukk a pitvarban volt. ott is beletett Bendebukk egy aranypoharat. beszélnek. Megfog egy rézágat. fürdenek. amint kettőt lépett. letöri. egyszerre elérnek egy rézerdőbe. Tovább nem maradok. elértek az aranyerdőbe.leugrik. tíz óra tájban. mosdanak. isznak.Menjenek kendtek is a tarisznyába! 161 . amint megcsókolják az anyjukat. édes fiam. Kiáltja az inasnak. Hanem úgy vigyázz.Menjék kend is a bakóba! De amint a rézágat letörte. Ott is az aranyforrásnál ettek-ittak. Esznek. Amint ott fekszik. hátul felugrik a saroglyába. már kilencvenkilenc embernek van a feje karóban érte.Jaj. felülnek a szekérre mind a ketten. leültek vacsorázni. Bendebukk megfog egy rézpoharat. se ostor nem a tiéd. a királykisasszonyt kivezeti. egyszer. Bendebukk is evett a nagyszakállas tányérjából. egy ezüstfaágat megint a tarisznyába tett. Bendebukk is kapja magát. a sapkáját a fejébe nyomja. azt mondja: . azt mondja Plutónak: . mit hoztál. az egész erdő megcsendült bele. Bendebukk megfogja mind a kettőnek a nyakát: . édesanyám? Bementek mind a várba. egyszer csak egy rucalábon forgó várba értek. ő azt is a tarisznyába tette. Mikor el akarnak indulni. A királykisasszony is megijedt. azt kérdik tőle: . még a tengelyvégszeg lyukát is. Azt mondja a királykisasszony nagy ijedten: .Az mind igaz. odamegy a két kislánya.Azt mondja neki a király: . Akkor azt mondja a kocsisnak: .mert az volt a nagyszakállas . Ott is az ezüstforrásnál ettek-ittak. nem lelt semmit. beleteszi a tarisznyájába. Bemegy a királykisasszony szobájába.Se ló. a tarisznyájába tette. felséges férjem és királyom. a tiéd a századik lesz. hajts! Mentek sebesen! Egyszer elértek egy ezüsterdőbe. vége lett mindjárt a cipőnek. hogy hozza be a többit! Hát sehol sem találják. Amint az inas hozta kifelé a jóféle ételmaradékokat. hogyha ki nem találod az okát. felséges férjem és királyom. Bendebukk mindent kivett a kezéből. egy keskeny szekérúton. Bendebukk megmaradt a szava mellett.Jaj. Amint le akar szállni a királykisasszony. Amint megvacsoráztak. két szép kislány szalad elébe. Bendebukk egy ezüstpoharat. Ott egy rézforrásnál megállnak. a kis bundás ember csinál valamit. megyek haza! Felül a szekérbe. Kiszáll belőle egy nagyszakállas ember. Sebesen elmennek. Onnan elmentek. az ajtó háta mögött. Persze. a kis ember csinál valamit! Nosza Plutó is . Ahogy mentek tovább. Este odafeküdt a királykisasszony ajtajába a csatakos bundában.

Az anyám házától idáig egy várost építsetek! Meglett! . azt kérdik: .Mit láttál? Bendebukk elbeszéli az egészet. egy zsákban megbotlottam. Azzal otthagyta a királyt a lányával együtt. s mikor megy befelé a szobájába. Amint kimondta. meg a fele királyságomat! Azt mondja Bendebukk: . Azt is megmondták neki. sem a fele királysága! Akkor a király odaadta Bendebukknak tizenegy szobájának a kulcsát. azt mondja: . szalmasarkantyúm volt zabtaréjjal. hogy itt vagy. Bendebukk kérte a tizenkettedik szoba kulcsát is. A király eleinte tagadta. ördög lévén. Ment haza. vacsora után táncoltak. mert fejében volt a sapka. én is ott voltam. ennek is megfogja a szakállát: . Ekkor emlékezett rá Bendebukk. még el nem jöttem volna! Reggel elhívatja Bendebukkot a király magához. Hanem az. és ide buktam.Hej. itt van! Azzal kivágta a szoba közepére. eltűnt egyszerre. A királykisasszony hazament. melyik a legjobb. 162 . és levette a lámpát. megfogja a tarisznyájában Plutó szakállát: . hogy van a királynak még egy tizenkettedik szobája is. ha tudtam volna.Azután az anyám a legszebb palotában aranyszékben üljön: aranyzsámoly legyen a lába alatt.Amiért ezt megtudtad. azt vigye el. hanem aztán kénytelen volt odaadni.Ha nem hiszi. Száz szakács főzött. felséges király. Amint elmondja. hogy még felesége is van őneki! Mindjárt megparancsolta.Nem kell énnekem a felséges király lánya. ez meg is lett. neked adom a lányomat.Mikor az öreg Plutó megcsókolja. kis gazdánk? Azt mondja Bendebukk: . Ekkor azt mondja a király: . Bendebukknak megmondták a cselédek. Egyszer kíváncsiságból kinyitotta a lámpást. hogy azt is hozzák elő.Menjen kend is a tarisznyába! Persze nem látta senki. Hát tizenkét nagy óriás ugrik ki belőle. kérdezi tőle: . Aztán kiveszi a két gyereket meg a többi holmit is mind. hogy ami neki tetszik. Bendebukk kinyitotta a tizenkettedik szobát. Az is meglett.Mit parancsolsz. amelyikben csodalámpások vannak felaggatva.

Tud. mert ma megverődöl! De a macska nem dolgozott. s még egy orsó fonalat is fonj. jámboran végighallgatta a beszédet. mikor hazajövök. úgy megverem.kérdi az ura. a macska akkor is szunyókált. nem tud. A menyecske hazafutott az anyjához.azt mondja az ember . De az asszony azt gondolta magában. délre ételt készíts. macska. mert megver az uram! De a macska nem dolgozott. Előrántja a macskát. 163 . feleség! . felköti a felesége hátára. amit kell! A házat szépen kitakarítsd. macska. hogy helyette mindent véghez viszel? . meglásd. csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül.Véghez viszek még többet is. ráadásul még azt is megfogadta. elpanaszolta a dolgot.Ha felfogadtad. míg a felesége imádkozni nem kezd: . uram. A menyecske sohasem dolgozott. nem hibás az. tedd is meg Mert ha nem. akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi.Felfogadtam.Azt parancsolom neked. miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni! . mint amennyit kelmed neki parancsolt. s addig veri. hogy ez az én emberem megbolondult! S azt mondja: . csak ne üsse többet szegényt! . hogy sokért elkerülte volna! Avval ment a dolgára. Hanem egyszer egy reggel. s egyéb hitvány dolgot művelni. s azt mondta: .Fogadod hát. hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókált. s a tűz is kialudt. s hát minden rosszul van. Nem verte meg az ura egyszer sem. Hozzászólott az apja is: . Hazajön a gazda. mikor dologra ment.nekem nincs más. nekem mindegy. s mikorra hazament. te macska.Kelmed. Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát: . . hogy míg én odaleszek. nem tud az azokhoz a dolgokhoz! . Ismét mondta: . te mindent dolgozz. hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok. Elment az asszony több házhoz. úgy megverlek. mert ha nem. így szólott a macskához: .A rest macska Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt. a macska holnap is megverődik! S evvel hazaküldte az urához.Dolgozz.felelé az asszony.Szítsd fel a tüzet. hanem csak járt házról házra pletykálkodni. széjjelnéz. hogy sohasem veri meg. s dolgozz.Ne üsse többet azt a macskát.

Meg azon. ételt készített. de az apja úgy visszakergette. vizet hozott. amit kellett. Hanem most mindent eligazított helyette az asszony. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. azon. az ennivalót megcsinálta. Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán.Ne félj. Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik parancsolatot.Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának. mit tegyen. A macska már végighallgatni sem tudta. A macska többször nem verődött meg. hát minden jól van! Mondogatja is az ember: . De hát most sem dolgozott semmit. Most nem felejtette el. s a menyecskéből olyan gazdasszony lett. hogy mit fogadott volt: tüzet tett. Elvégzett mindent. sepregetett. Azután mindennap úgy volt. az ura elé tette. úgy meg volt ijedve. Jóllaktak jókedvvel. macska. hogy amikor az ura azt veri. hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel. hogy a lába sem érte a földet. Mikor az ura hazajött. most nem bántalak! Az asszony örömmel terítette meg az asztalt. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra. hogy ugyan helyde! 164 . kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. De a macska most sem tett semmit.

felelt Marci szerényen.felelte a becsületes Marci -. s elmondta az anyjának. Marci kiment a csirkékkel az erdőbe.Sikerült . Aztán elmosolyodott. . tied minden kincsem. s azt mondta neki. De azt nem is akarok. de mindent meg tud csinálni. Hazaterelte Marci az ökröket az ekékkel.kérdezte az anyja. s elhajtotta az ekékkel együtt. most vagy tudsz azt is. .Felséges királyom . hogy szerezzen neki tizenkét tiszta fekete csirkét s egy fekete kotlót. hogy tudná ő attól a sok őrtől ellopni a búzát a csűrből? 165 . mert azt én is úgy loptam. Ez a király pedig. Magához hívatta a fiút. sikerült ellopnod az ökröket meg az ekéket. egyenes fiú volt. tudd meg.Hallom. tied az országom. mert abban is meg voltak egyezve a királlyal. Elkezd megint gondolkozni Marci. hogy ő mindent. a béresek a nyomukban. hogy ne várja az ökreit haza. hogy elterjedt róla a hír az egész országban. hogy amit elszerez tőle. Megkérte az édesanyját. De ha megállod a próbát. . Ez a Marci igen becsületes. De csak megszerezte neki. lopni még soha életemben nem loptam. . De ráadásul olyan ügyes. igen irigy természetű volt: bántotta. de már nem volt mit tenni. szerencsét hoz! A béresek azon nyomban otthagyták az ekét. Hazament. világravaló is volt. hogyan járt a királlyal. hogy majd kifog rajta: . . Vagy ellopod tőlük a mezőről a tizenkét ekét a tizenkét pár ökörrel. . a vadtyúk a csirkéivel! Fogjátok meg. Neki mind a csirkék után! A csirkék ijedtükben beszaladtak az erdőbe. karóba kerül a fejed. mert azt én is úgy loptam. te híres Marci! Hát ha te olyan mindentudó vagy. Nagyon mérgesen fogadta. hogy Marci híre elhomályosítja az övét. mert különben elemésztlek! Ha mindent tudsz. az nyomban az övé. hogy karóba húzatom a fejed. Addig Marci szépen fogta az ökröket. azzal a gondolattal.Né.Most az egyszer szerencséd volt. édes fiam? . volt egyszer egy szegény asszony. Még a királyhoz is eljutott a híre.Most csavard föl az eszedet. okos.A becsületes tolvaj Marci Volt egyszer. kedves fiam . vagy majd én tudok valamit: azt.Megpróbálom. ha soha nem loptál. tudsz lopni is. Ha nem lopod el holnap reggelig. Annak a szélén szántott a király tizenkét ekése. hol nem volt. Ott Marci eleresztette a tyúkot a csirkékkel. Gondolkozott erősen Marci.No. milyen híres vagy. felséges királyom. Megbúsulta magát Marci. bizonyítsd is be. Feleli neki erre diadalmasan a király: . vagy véged! Szánt nekem a mezőn tizenkét béresem. s elkiáltotta magát: . De most az éjjel-nappal őrzött csűrömből a gabonát kell ellopnod. mi? . Csak az anyját küldte fel a királyhoz.Mire az neked. Volt neki egy Marci nevű fia. De ha megállod a próbát.mondta az anyja.Hallom. Másnap hívatja megint a király Marcit.

Látják Marci kalapját! Hajrá. mert a király lelkükre kötötte a vigyázást. s szépen-óvatosan éppen a csűr elé állította. Este odament az istállóhoz. ihattak. aki a ló farkát fogta. felöltözött rongyos embernek. mert én is úgy loptam. s hazavitte. Egy üveg pálinkát vett magához. És mentek azon pityókosan. De annak. egy másik meg a ló farkát fogta. Leültették a jászol mellé. . elloptad a búzát. A király kékült-zöldült mérgében. a buzgalom még jobban föltüzelte őket. s ráültette a lovak jászlára. beengedték magukhoz. nehogy kifogjon rajtuk. ahol érik.Sze fogom a farkát! A másik: . Azt mondja az egyik: . hogy igyanak a pálinkájából. De mikor látták. egy harmadik meg rajta ült. gondolkozik Marci. felséges királyom. rátette a kalapját. mígnem rávette őket. Futott a csűrbe. Sietnek. karóba kerül a fejed.No. mert úgy is bizonyosak voltak. S küldte az anyját a királyhoz az üzenettel: megállta a próbát. aki a lóra volt ültetve. látják a felöltöztetett szalmaembert. S amelyik a ló kötelét fogta. A kocsisok nem akarták beengedni. Ittak. hogy Marci jött lopni a búzát! Csihipuhi.Hát úgy vigyáztok a lovamra. Rákiáltott az emberekre: . Megint hívatta Marcit. s üssék. Meghallotta ezt a parancsot Marci is. Azt pedig. Lopd el a száz kocsisom őrizte aranyszőrű lovamat. Megesküdtek volna. tied a koronám. De csak kifőzött megint valamit. de a lovat eloldta róla. csak a fejét. de bizony Marci nem hagyott egy szem búzát sem. megkínálta őket pálinkával. hogy pora-nyoma se maradt. hogy nagyon vigyázzanak arra az átkozott Marcira. . s szépen kivezette az istállóból. azt fogta szépen Marci.A király aznap még külön is behívta az őröket. Töpreng. neki! A sok pálinkától már szédültek is egy kicsit. Marci? . leültette. Ha nem. annak a kezébe Marci egy fő kendert adott. még el is aludhattak bátran. jönnek ki az őrök. s Marci addig ügyeskedett. De ha megállod a próbát.El. Csinált egy szalmaembert. Ha odamegy. annak a kezében hagyta a kötelet. Aztán tüsszentett egy nagyot. Másnap megy a király nagy biztonságosan az istállóba.Sze fogom a kötelit! 166 . hogy megőrzik a paripát. hogy Marci elvihette? Azok még mindig italosak voltak. hogy csak egy rongyos ember zörget. s jól a lelkükre kötötte. csak essenek neki. s etette-itatta őket. hogy nem lopja már el Marci a búzát a csűrből! Agyonverték! A király nagyon boldog volt. Mert egy közülük a ló kötelét. a kalapját. s rögtön kisütött valamit. s bezörgetett az istálló ajtaján. méghozzá pálinkás butykossal. be is rúghattak.Rendben van! De most követelem csak az igazit. tódultak mind jelenteni a királynak. hogy meg ne sántuljon! Úgy ellátták a baját. Azalatt pedig Marci szépen mind ellopta a búzát. Rettenetesen mérges lett. Most volt csak igazán dühös.Sze rajta ülök! A harmadik: .

vendégeknek tál lé cigánynak is kávé. Elhatározta. Egyszerre csak hallja. tied a királyi kardom. Marci ugyanis előző este. A királyné átadta a gyűrűt a sötétben. s azon betolta a kezet. hogy a király azt mondja a királynénak: . egy kezet csinált fából. hogy reggelre lopja el a felesége aranygyűrűjét az ujjáról. add ide a gyűrűt! . ha addig él is.mondja ingerülten a királyné-. De most már nem szólt. Azt ugyan nem loptam. míg a kötél el nem szakad. Másnap délben a király az asztalnál ült. Marci estefelé odalopózkodott a király szobájához.De ha megállod a próbát. s mondja a királynénak: .Szívem. de Marcit elpusztítja.A király jól összeszidta őket. mert az az átkozott Marci minden percben itt lehet. Hopp. A király azt sem tudta. Mire föltápászkodtak és körülnéztek. s várta az ebédjét. a koronáért. mi kellett. De hirtelen beszaladt. mire csak tellett. hogy most már ő fog vigyázni valamennyi holmijára. 167 .Hogy adjam . és elkezdik húzni a kezet. karóba kerül a feje. hogy majd széthasadt mérgében. Ezért is volt eddig mind a próba. A konyha ablaka alatt meg egy lyukat vágott. hogy ha másnap délben nem lopja el előle az ebédjét. s készült bevinni.Én most alvás előtt még kimegyek egy kicsit. Akkor sem. éppen az asztalig. hogyan is fogjon ki rajta. . mikor már odaadtam! Az előbb kérted el. Most már igazán végez vele! Másnap megint hívatta Marcit.Szívem. Marci ellopta az ebédet. s bejött. én magam húztam az ujjadra! A király olyan mérges lett. s megparancsolta neki. amikor nem Marci édesanyja. szívem. Marci meghúzódott az ajtóban. A kötelet a kút kerekére kötötte. mit csináljon mérgében. a kardért. Ezt látta meg a szakácsné. s megparancsolta neki. Ha visszajövök. Kimegy a király. akkor majd add ide gyorsan a gyűrűt. mert a konyhaablakon egy kéz nyúlt be. hogy nincs-e a közelben Marci. Húzzák. húzzák. csak nálam különb emberhez akartam feleségül adni. s a végire egy kötelet akasztott. Fekszik vissza az ágyba a király.Ha megállod a próbát. s mikor a király kinyitotta az ajtót. hogy itt van Marci. Most aztán összeszedte igazán az eszét. Aztán anyjával együtt meg is ette. mert énnálam jobb helyen lesz. Töprengeni kezdett. A szakácsné már ki is tálalta s tálcára tette. s mindnyájan hanyatt nem esnek. befestette. mert azt én is úgy loptam. alaposan körülnéz. . Elváltoztatott hangon azt mondja a királynénak: . mikor senki se látta. Erre Marci is gondolkozni kezdett. az országért. bedugta a kezét! Kifut a konyhába a király s a királyné. hanem maga Marci ment fel a palotába a királykisasszonyért. megvan! Hívatta rögtön Marcit. volt minden. Ezért szaladt be a királyhoz. Megülték a lakodalmat. Addig egy ajtónyílással Marci benn termett a szobában. add ide gyorsan azt a gyűrűt. tied a lányom. Marci szépen kisurrant.

Hanem. hazamentek. Az csak nagyot nézett.A szamárrá változott barát Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén. emberré váltam. A vásárra a gazda is elment. A szántóvető ember csodálkozva nézett rá. de hát úgy látom. Most az időm lejárt. és egy másik szamarat vett.kérdi a baráttól. Mikor a szamarat eladták. Arra ment két barátpap. én eddig el voltam átkozva. Az meg azt mondja: . addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva. Meglátják az erdő szélén a két szamarat. Vagy mit mondok! Csak húzta volna. Összebeszéltek. Azzal odamentek az ekéhez.Gazduram.Ejnye. Úgy állt ott az eke előtt. hogy párját keressen az elveszett szamárnak. Ahogy ott bolyong. amerre lát! Leszedte róla a szerszámot. akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. és elengedte. én már úgyse veszem meg magát még egyszer! Azzal elfordult. de sokat is megvertem én magát. azt mondta: . nem ártott meg. míg a gazda meg nem jött.Hát maga mit keres itt? Aztán hová tette a másik szamarat? . ha már így van. Még egy-két napig vándoroltak. és a fülébe súgta: . aztán az egyik faluban a lopott szamárral kiálltak a vásárba. . Odament hozzá. a sok eladó szamár közt meglátja a magáét. A másik barát az erdő szélén várta. Az egyik barát a bal oldali szamarat kifogta és elvezette. hogy az egyik jó lesz nekik. A másik barát magára vette annak a szamárnak a szerszámját amelyet társa elvezetett. hogy a barátból hogyan lehetett ismét szamár. menjen el.Tisztelendő úr. Gallyakért bement az erdőbe. de már az éhségtől alig bírta. hiába áll itt. Nem tudta elgondolni. 168 .

. És gyere ki minden esztendőben.Na . egyik év a másikra. mondd meg az anyádnak. hát Fanyűvő lett a fiú neve. hullott a makk róla. fiam! Azon én segítek. erősödött évről évre. De mivel az embernek más munkája nem volt. nagyon gyönge vagyok még. hogy szoptasson még hét esztendeig. Azon sóhajtozott mindig ő is. Azon tűnődtek. Megrázta. Azt mondja neki: . Nőtt a gyerek. hol nem volt.Sírdogálok. de még csak a levelét sem tudta megmozgatni. megint előtte termett az öregember. Kibarangolt az apjával az erdőre. a felesége is. szépen fejlődött. volt egy szegény embernek egy kis háza. Úgy is volt. s erőlködik.No.Fiam. és odavigyem. megszületett a kisfiú. hogy ezt a fát tövestől kiszedjem a földből. milyen nevet adjanak neki. ha megelégelte a játékot. azon ne sírdogálj. hetedhét országon is túl. de nem bírt vele sehogy sem. mert olyan erős szeretnék lenni. de még mindig szopott. A gyerek kiment a fához minden évben próbálkozni. Azt mondta nekem egy öregember. már tizennégy éves volt. hogy arra kérjem magát. aztán elváltak. aztán a fát próbáld meg-megrázni! Megköszönte az öregnek a gyerek. Azt kérdezi a fiútól: . szomorkodott magában. elébe termett egy öreg emberke. Mert fiuk nem volt. mért sírdogálsz? Mi a bajod? Nagyon fiatal vagy még.Úgy érzem. Vasgyúró. Azt mondja neki az öreg: . A hetedik esztendőben. Hegyhengergető Hát hol volt. segített neki egy kis fát vágni. anya leszek. Gyönyörű szép sudaras derekú tölgyfa volt. akármibe kerül is. hogy jól élhessünk. Egyszer odament a kisfiú egy óriási nagy tölgyfához. Sírva fakadt: . Már hatéves volt. Menj haza.Jól van.Édes fiam. akkor kitéped a fát fél kézzel! Elment a gyerek haza. Egyszer az asszony nagy örömmel dicsekedett a férjének: . hogy mit mondott neki az öregember megint. hogy ne unatkozzon otthon. rőzsét szedni. Mondja az édesanyjának. az Óperenciás-tengeren is túl. Akkor már erős volt. hogy csak egy fiuk lenne. szoptasson még hét esztendeig. ahová akarom. mindenáron erőlködni akarsz. S abban feleségestül maga a szegény ember.Fanyűvő. . látom. .Édesanyám. próbálgatta a fát. Eredj haza.Ej. Telt-múlt az idő. csak még egy kicsit. hogy szoptasson még hét esztendeig. fiam. hogy kihúzza. De még gyönge vagy. Otthon a fiú azt mondja az édesanyjának: . nem tudott megélni csak a favágásból. és mondd meg az édesanyádnak. Ment. Majd talán keresünk annyit. Próbálgatta két kézzel mozgatni. Eljött a nap. de gyenge gyerek vagyok én! Míg a fiú így búslakodott. 169 . az üveghegyek mellett.mondja -. Míg ottan kínlódik a fával. mikor ismét hét év lejárt. Telt-múlt az idő. hogy csak úgy zörgött. hogy legyen tej elég.

mondja neki az anyja -. hogy nagyon sok erdőt kicsupáltál fél kézzel. odaköszön: . mendegél országról országra. a malomból. abból annyi lesz.Ejnye. mint más ember húsz hétig. Annak az ára pedig maguknak mindenre elég lesz. hogy egy óriási hegysor van előtte. de akkorára csak elérem. édes fiam . Az a kis ember csak nekivetette a vállát annak a kősziklának. eljött a harmadik. ennek az árából megélnek. és a hegy már felgurult.gondolkozik magában. egyszer látja messziről. amit akarok. hegyet gurítok a földjükre. édesanyám. de bizony nem ment vele semmire. hogy egy hegyet fel tud emelni. Eladhatják vagy eltüzelhetik.Jaj. ölbe. egyet nyomott rajta. mi lehet az?” . neked is. amit akarnak. Azt mondja a fiú: . mint a sárgarépát. De én arra nem járhattam tifelétek. azzal elindult országot-világot próbálni. Ha megharagítanak. s mondja az anyjának: . mert arra nincsenek hegyek. Hozok akkor olyan szálfát haza.Hát hallottam már a híredet. hogy a kis ház egy méterrel lejjebb esett.. még három esztendő van hátra. fogta a favágó baltáját. elmúlt kettő. Mert nincs annyi pintér az országban. No.Adjon isten. A fiú mindig kiment a fához megpróbálni. De énnekem is süssön akkora cipót. Fanyűvő komám. hogy a fát összevágom. Én csak ott szeretek bolyongni ahol az embereket hol kisegíteni. Hegyhengergető komám! . jön az egész erdő haza. most már nagy vagy. hol meg bosszantani tudom. azt hitték. hogy gurítsam vissza. Belekapaszkodott csak úgy egy kézzel. Fölkapta a vállára. annyit meg tudott enni. csak egy kis embert a hegy lábánál. De nem lát senkit. Mert hát a gyerek jó gyomrú volt. mint a másik. Hol egyik oldalára dűtötte. és ballagott vele haza. de egyik hegy jobban gurul. Hanem most annyit még megteszek.Édesanyám! Igaz. ez nagyon erős ember lehet. akkorát zökkent az udvaron a föld. Amint megy.Dehogy dől össze. „Ugyan. De azért meglesz mégis. Mikor meglátták a falusiak. Elmúlt egy esztendő. a negyedik esztendőben már olyan erőt kapott hogy belekapaszkodott a fába két kézzel. úgy mint asszonyok a kendert nyáron. mindenestől. hogy míg élnek.Hát te honnan ismersz engem. Csak úgy recsegett a gyökere.Jó napot. hol a másikra. Majd építünk magunknak. Azt mind megsütötte egy cipónak. hogy ezt a fát tíz esztendeig dongának fel tudják hasítani. Mert nem vágott le egy ágat sem. a harmadik év végén kiment a gyerek megint a fához. Azután jöhetnek hozzám könyörögni. mit csináltál? Összedől a házunk! . Összerakom mind rakásra. Elment hát haza. hogy én Fanyűvő vagyok? . hogy egy hétig elég legyen! Meg is sütötte a cipót az anyja. Beletette a tarisznyájába a cipót. csak úgy hozta. 170 . és azután maguk csináljanak vele. Úgy kirántotta a földből. mint egy kéve rőzsét. Gondolkozik magában a fiú: „Ej. Mikor ledobta a válláról a fát. Egy nagy kocsi lisztet hozatott a városból. édes fiam. Mikor lejárt a három esztendő. mert nagyon fáj a hátam. Megijedt az édesanya: . fel tud gurítani!” Odaér hozzá. de mégsem jött ki. nagyon nehéz lesz nekem kibírni.

De próbáljuk meg még egyszer! Összekapaszkodtak harmadszor is.Ej. mert Hegyhengergető koma egyszerűen félretolta. pajtás . hogy az lement térdig. hadd birkózzunk! 171 .feleli Hegyhengergető -. hová lettek. .feleli a Hegyhengergető -. Mennek. mint az asszonyok a tésztát. pajtás.Adjon isten jó napot. mégis te vagy az erősebb.Elmegyünk országot-világot próbálni. . és mint hídon. hogy bokájáig beleszaladt a lába a földbe.Dehogynem . ha velem jössz. ott gyúrja a vasat.Most már belátom. hogy kihúzott egy nagy fát a földből. erősebb vagy. Annak van három szép lánya. Fanyűvő komám? Merre bolyongjunk a világba? Úgyse találunk neked való munkát.Elmegyek én. és úgy vágta oda a Hegyhengergető komát. azon meg a Fanyűvő koma segített azzal. hogy belement derékig. csak azt akarom tudni.Adjon isten neked is. Fanyűvő koma megfogta a kezit. Fanyűvő egy kicsit összeszedte magát. Csak mink ketten kevesek vagyunk hozzá. te leszel a vezér. de valamelyikünknek vezetőnek kell lenni! Próbáljuk meg. Azt mondja a Hegyhengergető: . Hátha valami szerencsénk akad valahol. . mi járatban vagytok? Azt mondja a Fanyűvő: .Fanyűvő komám. . hogy van egy király a szomszéd országban. pajtás .Hová menjünk. pajtás . Mennek. gyere. pajtás . ketten vagyunk. Melyikünk lesz a vezér? Birkózzunk hát meg! .Jobb lesz. könnyen segítettek rajta. Azt mondja a Hegyhengergető koma: . Vasgyúró komám! .mondta a Fanyűvő -.Na. A Hegyhengergető koma úgy a földhöz vágta Fanyűvőt. a vashegyek lábánál. de nagyon nehezen ment neki. Eljössz-e velünk? . hogy majd kimászik a földből. hogy nem tudja senki. A Hegyhengergető belevágta a Fanyűvő komát térdig a földbe.. úgy látom.mondja a fiú -. mendegélnek.mondta neki.mondta a Fanyűvő.mondta az -. mert egy napon mind a három lányát ellopták.Rajta.Nem baj . azon átmentek. aztán úgy vágta Hegyhengergető komát a földhöz. találunk majd.Nem bánom . hogy melyikünk erősebb! De ne veszekedjünk csak próbáljunk. Fanyűvő koma felugrott.mondja a fiú -. birkózzunk! Összekapaszkodtak birkózni. Kapaszkodik Hegyhengergető koma. De a király nagy szomorúságba esett. aztán mendegélnek. Itt van. ne félj semmit! Én hallottam. . van énnekem egy jó komám. koma . Ha pedig nagy folyó akadt az útjukba. átdobta a vízen. . kihúzta. még egy társat kell keresni. gyere. no. . Úgy nyomuk veszett. nem is nagyon messze. Ha hegy akadt az útjukba.Próbáljunk. . mint én.Hol jártok. Találkoztak még egy erős emberrel: egy nagy hegyóriás tövében úgy gyúrt egy óriási nagy rakás vasat. Menjünk együtt. Vasgyúró komám.felelte az. Odaköszön hozzá a Fanyűvő koma: . Fanyűvő komám . hogy melyikünk erősebb.

pajtás . Akkor meg a Fanyűvő koma vágta bele a Vasgyúrót.mondta Vasgyúró -. . mert ott van a béresekkel együtt. Vasgyúró is összeszedte magát. Ebbe jobban bele kell kapaszkodni!” Összekapaszkodtak másodszor is. Ölre kapta megint a Fanyűvő komát. és ő is belevágta derékig. hogy az belement derékig. és rakta tovább a vasat. amit az én komám elbír! Azt mondja az ispán: . A Vasgyúró koma úgy vágta Fanyűvő komát a földbe.mondta -. s egyszerre. Mit szól neki a király hogy ők most vas nélkül mennek haza. . Azt mondta: . Elkezdte rárakni keresztbe a többi vasat. Azt mondja a Fanyűvő: . ha kihuzigáljuk magunk a szekereket a sárból? Fogják ki az ökröket minden szekér elől! Nem akartak hinni nekik. kihúzott a szekérből két hatalmas szál vasat.Most már elmehet haza. ennek már erősebb marka van. de mégis kifogták. de nem szól semmit. kirántotta a partra. de mind elsüllyednek a sárban úgy. Akkor odaállt a legelső szekér mellé a két komájával. kiugrott.No. Fanyűvő kiugrott. Így sorban kihúzgálta mind. amíg csak mind a tizenkét szekér ki nem ürült. hogy segítsenek kihúzni a sárból a szekereket. Szót is fogadok.Adok én szívesen. Hegyhengergető komával együtt a te szavadra hallgatunk. Azt mondja neki: .Ez a béres már befoghat.mondja a Fanyűvő -. hogy mindent megfizet. Mentek tovább. Azt mondja az ispán. mert van elég. csak mehessenek az úton.Erre nekünk nagy szükségünk van. mi segítünk szívesen .Összekapaszkodtak. nem bírják a szekeret kihúzni. de nem bántalak. csak annyi vasat adjon nekem. de mit fizet ispán úr. hogy belement térdig. Ott akkora kazal búzák voltak. amekkorát még ők se láttak soha. Gyere velem! . mint én. azt félretaszította. Menjünk együtt mind a hárman! Legyünk jó barátok! Amint mennek.Nem tehetünk róla .gondolta Fanyűvő koma -. „Ej .Én nem kérek mást. Az ökrök hiába csavarognak. elértek egy nagyon nagy pusztára. hogy most mi lesz ővele. most megölhetnélek. mendegélnek. Az ispán csak néz. hát látnak tizenkét szekérfélét. hogy belement nyakig. ispán úr . elkapta Vasgyúró komát. . hozhat másikat! Mink ezzel elmegyünk. hogy úgyse bír ez a két-három ember többet két-három vasnál elvinni. mert csak a fejed van ki. Az ispán megijedt. mint a Hegyhengergetőnek. . komám. 172 . Az egyik szekér már üres lett. úgy vágta a földbe. a három komának.No látod. s a legvastagabb vasrudat rátette a kettőnek kétfelől a vállára. hiába forgatják a rudat. Fanyűvő meg odalép a másik szekér mellé. hogy erősebb vagy. Fogta a Fanyűvő az első szekér rúdját.mondta a Fanyűvő. hogy ki se látszanak belőle. Tele vannak a szekerek vassal. ez nem jó. Közben azt gondolta. mint a labda.Belátom. mint egy kis talicskát. Könyörög az ispán. mindegyik előtt négy-négy ökör van. nehéz az.

Uram. Azt feleli rá a birtokos: . Fanyűvő kihúzott két hatalmas fát a földből. A harmadik csapásra úgy megütötte. Azt mondja a Fanyűvő koma: . ha lehet. nekik nem kell. . Csak a béresnek mondta. csak annyi búzát adjon. Vasgyúró. és már vitte is. amit csak kérnek.mondja a Fanyűvő -.Jó lesz ez. A nagy hombárt felvették. beleverte a nyelit.Ó . adok én szívesen. ebből a masinából csinálj két szál rudat. ahol ők dolgoztak. Odahoztak két nagy hombárt.mondja Fanyűvő -. pajtás! Majd én elbánok vele. tegyétek le. a birtokos nézhetett csak utánuk. amit egy ember úgy el tud hajtani. s a hátamra esik. Az meg is csinálta. A két vállatokon legyen a vége.Vasgyúró komám. De a kan megfordult és nekiugrott. Amikor elvégezték a munkát.No . Ezalatt egyszer csak a puszta felől. te csak csináld a fejszét! Mikor a vadkan odaért. A hombárt a derekán keresztülfektette. hányta. komám a vasat. addig menni. hogy mit kérnek. amennyit el bírunk vinni. el ne törjön a nyele! Vasgyúró koma meggyúrta a fejszét.Azt mondja a Fanyűvő a kazlak gazdájának.Komám. mint amikor a vasat hoztátok. Egy hét alatt kicsépelték az összes gabonát. hogy most már adja ki a bérüket. A hombár tele lett búzával. Odaértek a nagy erdőhöz. alátoljuk a hombár alá.mondja Fanyűvő -. hogy a kan megdöglött. jó kemény karod van! Csinálj nekem egy jó kemény fejszét.Nem kérünk mi mást . Fanyűvő akkorát ütött a fejire. amennyi kell.Adok én mindent. pecsenyének! De kész-e már a fejszém? Azt mondja a Vasgyúró koma: 173 . innivalót. eltört a kan másik agyara is. Próbáljunk. Azt mondta a Vasgyúrónak: . hogy szikrát is hány. de az csépeljen is. őröljön is. enni-. mint a köszörűkövet. Földobta a hombár tetejére: . hát azon a napon készen is lett. és gyúrjad! Csinálj belőle olyan masinát. most fogjátok meg úgy. a hombárt letették az erdő szélin. és te. míg oda nem érünk ahhoz a nagy erdőhöz.mondja a birtokos -. Úgy is volt. állj neki. aztán megindultak. ágait a baltával lecsapkodta. . hogy a három embert a vadkan szaggassa széjjel. mikor beköszönt hozzá: . hogy ha földobom. . . ha megadja. Még egyszer rácsapott. amit kérünk. Hegyhengergető hányta a gépbe a búzát. jön ám egy iszonyú nagy vadkan. abba az összes gabona belefér. Vasgyúró koma mindjárt hozzáfogott. odaálltak a birtokos elé. Kérdezi a birtokos. Úgy csattogtatja azokat a nagy agyarait. Egy hét alatt kész lesz az egész. hogy a búzát vissza tudja vitetni béreseivel. pajtás. nem kellett oda vágó vagy etető. hogy vihetik a szalmát. Azt mondja a Vasgyúró komának a Fanyűvő koma: . de olyant.No. Mindjárt hozzáfogtak csépelni. hogy az egyik agyara letörött. még pénzt is.No jó . jó bérért mi kicsépeljük ezt a gabonát. Az úr küldte utánuk. Elkezdte gyúrni a vasat.

hogy szólítsam. Mikor ezt meghallotta a király.igazán van mind a hármunknak hús. két nap várták. most jó lesz. ráesett a Fanyűvő hátára. néz hátra a Hegyhengergető koma. 174 . mert ők mindenáron annak a szolgálatába akarnak állni. Fogta Fanyűvő. De úgy eltalálta egy ütéssel. a harmadik meg egy óriási baltát. komám! Fogjátok föl a hombárt. Mentek megint tovább.. komám. hogy micsoda emberek lehetnek ezek. Hát odaér hozzájuk a bivaly. A Fanyűvő kiállt vele szemben. csak úgy szikrázott. . most egy óriási nagy bivaly jön. De a Fanyűvő azt mondta: . nem tudom. hogy két ember egy óriási nagy hombárt visz a vállán. Megijedtek mind a ketten. Néz hátra megint a Hegyhengergető koma. és menjünk! Hús van. Olyan mérges volt rájuk. Fanyűvő koma mindjárt kérdi az egyik embertől.Na. annyira. hogy merre van a királynak a kastélya.Csak gyerünk be! . mivel hallották.Megállj. hogy rögtön összerogyott. hogy most a bika agyonszurkálja őket. Beértek a városba. míg leesett. és a nyele kettétörött. kiköszörültem. Felmegy a királyhoz a Fanyűvő koma. Fanyűvő meg földobta a hombár tetejére. szíves örömest kinyittatta a kaput. Amint megindulnak az erdő szélin. megcsavarta a feje fölött. Mikor meglátták őket. hadd próbáljam ki! Fogta a Fanyűvő a fejszének a nyelit. Most már készen van! . Gyúrd még keményebbre. úgy megvágta Fanyűvő. mikor földobta. ahonnét a vadkan. mint a bécsi bicska. Vasgyúró komám .Ne féljetek. hát mindenki megijedt. és letették a hombárt. fölhajította a magasba. Mikor a fejsze visszaesett. mert eltörött. nem jól dolgoztál. valahogy csak megleszünk. vitéz uram! Nem ismerem. megint eltörött a nyele. de akkor nem törött el a nyele. Mert ők meg akarják a király lányait szabadítani. ha felfogadja őket. Azt mondja a Fanyűvő: . most .mondta . egy csapásra megdöglött. Beköszön illedelmesen: .Éppen most végeztem el. majd elbánok vele! Jó fejsze van a kezemben. de az orrán is fújja a lángot. add csak ide. majd most nem törik el! Meggyúrta olyan keményre. rá a Fanyűvő hátára. Azzal bizony már egy kicsit több dolga akadt. majdnem ledobták a hombárt ijedtükben.Adjon isten jó napot. . Harmadszor aztán. ennek pedig eltörni nem szabad! Vasgyúró koma meggyúrta a nyelit még keményebbre. Mikor a fejsze leesett. hogy jön egy nagy tüzes bika utánuk. király őfelsége! . hogy nem látták. Megint fölhajította a levegőbe a fejszét. nagy mérges bivaly csak összecsukódott. hogy alig látták.Ej. . Mert azt a bivalyt is az úr küldte utánuk.mondja a Fanyűvő -.No. hogy valaki ellopta azokat. Mikor a bika utolérte őket. .Adjon isten magának is. feldobta azt is a hombár tetejére.mondták. mert mindenáron le akarta gázolni.azt mondja a Fanyűvő -. kenyér van. hát látja.Vasgyúró komám. amiért elvitték az úrnak a búzáját. hogy a végén az az óriási. te nem jó acélkovács vagy! Megharagudott a Vasgyúró koma: . Ugyancsak onnét.No . jó egypárat kellett rákoppintani.

Elbúcsúztak a királytól. és elkezdett enni. az alvilágba vitték. abból süttethet. koma . Hát ez megtörtént. tette bele a húst is. Akkor mi mit eszünk? . ahol lejárnak. hogy a kását ne kelljen hús nélkül megenni. akkor megeszem a hasadról. feltette a másik lábas kását. Tehát azt a lyukat kell legelőször is megkeresni. ha nem adsz. Itt tanyát csapunk. Elkezdtek birkózni. hogy a kisasszonyokat a föld alatti világba. Megrakodtak.Adsz-e belőle? . Hát ha megfogadna bennünket őfelsége. beértek egy nagy erdőbe. beállít a Hegyhengergető komához egy ősz szakállú kis emberke. És tizenkét hordó bort is. Nem sokáig tartott. mindent. hogy megkeressük azt az utat.felelte a Hétrőfös -. . A kását beleöntötte a lábasba. búzát hoztunk eleget. De olyan hosszú szakálla volt. Persze megnyúzták ők azért. Köszön a kis ember: .Azt mondja a Fanyűvő: .azt mondja Fanyűvő . Megcsinálták a sátorukat. meg is szabadítjuk őket. .Az én nevem Fanyűvő. meg egy akkora lábast. Csak adjon meg nekünk a király őfelsége mindent. csak a belit dobták ki. Azzal eltűnt. A másik kettő meg elment az erdőbe. az egyik neve Vasgyúró. de bizony nem nagyon volt jókedve. és innen járunk keresni azt az utat. Megadott a király nekik mindent. Ők húzták a szekereket. kunyhót. Annak a tövénél megállapodtak.pajtás. Fogta. hogy hét rőf is volt. Amint mentek. a másik neve Hegyhengergető. tizenkét szekér kását. amit kérünk. mert a Hétrőfös erősebb volt. innen tovább nem megyünk. elvállalnánk. mikor az én két társamnak meg magamnak kell.No .Jó napot. Itt letelepedünk.mondja Hegyhengergető -. Mert a hír az. De hogy ki és mi.mondta neki -. Fogták a szekereket. beletette az egész ökröt is. Aztán nekihasalt. nem bőröstől. lekapta a tűzről a nagy katlan kását. Azért is nevezték Hétrőfösnek.Kását. Ő főzött. én már eszem. Van nekem még két komám.Dehogy adok . amerre elvitték a királykisasszonyokat. amiben egyszerre egy szekér kása megfő. Vasgyúró koma és Fanyűvő koma. A Hétrőfös megette a kását. de az bizony.Márpedig . Egyszer. Odavágta Hegyhengergetőt a földhöz. ráöntötte Hegyhengergető koma hasára. alighogy elmúlt dél. . mert a hasa nagyon fájt. te meg majd aztán. És hacsak lehet. Volt az erdő közepén három óriás nagy tölgyfa. keresték az utat. Azzal az öreg elkapta Hegyhengergető komát. Vagyis adjon tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret. Az első napon ki marad otthon? Otthon maradt a hegyhengergető koma. mikorára a két társa estefelé hazajött. Az meg ordított. De nem tudott fölkelni. Úgy is volt. mert égette a hasát a kása. Hegyhengergető komám! Mit csinálsz itt? Mit főzöl? Azt mondja az: .Hiába sírsz. és mentek az utjukra. És tizenkét ökröt. Hegyhengergető koma nagy üggyel-bajjal föltápászkodott. lábasnak tűzfalat. azt nem tudja senki. amerre elvitték azt a három királykisasszonyt. egymás után összekötözték mindet. 175 .

pedig az félig nyers volt. abból nem eszel. elkezdte fonni a kötelet úgy. hogy milyen vastagra fonja.kérdi Fanyűvő -. nem baj. Az is belebetegedett ebbe nagyon. Megették a kását. beköszönt hozzá a Hétrőfös: . . mert nem is nagyon tudott megfőni. ráakasztotta egy fa ágára.Na. Úgy is lett. Hazajött a két társa estefelé. ahogy van. lefeküdtek. Lehet.Kását. hogy kivel volt baja.Nem baj.feleli Fanyűvő.Jó . pajtás! Majd holnap én maradok itthon. Abban a napban nem dolgoztak többet semmit. Megrakta a tüzet nagyon. Harmadnap a Fanyűvő koma maradt otthon. hadd próbálja a másik is! Vasgyúró koma fölteszi a kását a tűzre. szépen megették. De hiába fáradoztak. Föltette a másik kását főni. Fanyűvő koma fogja a lábast. megrakta a tüzet. gyomor megeszik mindent.feleli Hétrőfös neki is -.feleli az. Otthon látják. mert az utat nem találták.Már. Azt mondja: . Elővette a kendert. az az én két társamnak kell. mit főzöl? . Elkezdett fonni. . Hát alighogy meghallatszott a távoli városi harangszó. . Mihelyt csak ezek elmentek. Levette Fanyűvő koma a kását a tűzről. Azok mind a ketten nagyon éhesek voltak.A has. ha beteg vagy is? Mert enni muszáj. Elővette az egyik szekér kendert. amikor el kellett a tüzet oltanom.Adsz-e belőle? . mert másképp még betegebb leszel. a hús is csupa véres volt még benne. meg magamnak. és megette róla. . De a Vasgyúró koma sem mondta meg. nem volt rá idő.mondja Vasgyúró -. .Megbetegedtem. húzta 176 . a Vasgyúró koma szintén fekszik.Mi bajod. .Jó napot. Az egyik szekér kender elfogyott. Beletette az egész ökröt. leveszi a tűzről. nem mondta el hogy kivel volt baja. hogy hol kell lemenni az alvilágba. a húst beletette mindet. Úgy aztán nem főtt meg a kása meg a hús. gyere. ráöntötte a kását a hasára. de kötelet nem bírt fonni.Beteg vagyok . birkóztak jó darabig. enni csak bírsz egy kicsit. koma . mert ő sem evett a kásából. . mire hazaértek. pajtás . megbetegedtem.mondja Fanyűvő -. Nekiláttak aztán hárman.azt mondja -. Most is a Hétrőfös lett az erősebb. . mert Hegyhengergető koma bizony lusta volt! De a Hegyhengergető koma erre sem szólt semmit. Másnap a Vasgyúró koma maradt otthon. pajtás . és elaludtak reggelig. de ő maga is. Odavágta Vasgyúrót. te is beteg vagy? . pajtás .Majd én megfőzöm a kását. ti mentek el a lyukat keresni. ő rögtön feltette a kását főni. Vasgyúró koma. Már a nap majdnem lement. . hogy a kása nem főtt meg.No . mert nagyon égett a hasa.mondja Hegyhengergető -. nekiültek mind a hárman. ahogy a Fanyűvő megparancsolta.Éppen délkor már jóformán megfőtt a kása. pajtás! .nagyon főtlen volt. akkor megeszem a hasadról! Ezzel összekaptak.

odaköszön hozzá egy kis ősz ember. . mit dolgozol? . . A Fanyűvő elment szépen a kunyhóba. mert nem volt kettétörve egészen. hogy félig behasadt. .Adjon isten. ugrált. fonta a kötelet. neked is! . és csak húzta maga után.Jó napot. . Ránéz a kis öregre. pajtás! Tudom. Estefelé lett az idő.Gyertek hát . Az öreg váltig fickándozott. fél kézzel annyira meghajlította a derekát. akkor adjál.feleli Fanyűvő. mert én se ettem! 177 .Gyere csak. Köszöntik mindjárt őt: . megrakta a tüzet. az annyira beleszorult a fába. hogy két szekér nem tudta volna elvinni. mire ez készen lett.mondja ő -. míg ő ottan fonogat. Nekiállt a másik kendernek. Fanyűvő koma? .Kását főzök. .De . Akkor hozott az erdőből a nagy fáról egy hosszú szál vesszőt. Délig megfont hatot. hogy csak hadd főjön a kása. Tovább fütyölt. nem eszel.feleli Hétrőfös .Meg. .Adsz-e belőle? . . Az meg megköszönti evvel a szóval: . komám . hadd együnk! . Egyszer. amilyet ő gondolt. Elfogyott a kender.Én nem . amint volt.Mit csinálsz.Meg ám. hogy a két társaméról megetted. A nagy fát azzal visszaegyenesítette az állásába. Abból font egy olyan nagy kosarat. Olyan hosszú.kérdi Hétrőfös. . de az enyémről mégsem eszed! Azzal elkapta a kis öreget.No. Akkora rakás kötél volt már. dalolt.mondta neki -. csak megrepedve. mind kész lett a kötél. épp délkor.Fonom a kötelet . Hát mit főzöl? . de a szakállát csak nem bírta kihúzni. hogy abba két ember kényelmesen állva vagy ülve elfért.Már ebből.Na. . pajtás . hogy az öregnek az orra a fa kérgét érte. fütyörész. ehhez a nagy fához! Fogta aztán a nagy fát. ide. Megjött a két társa. Hétrőfös szakállát a hasadékba szépen beleülesztette úgy.Elég jól. Fanyűvő komám! .megeszem én neked is a hasadról.mondja Fanyűvő -.Nem betegedtél meg? .elő a másikat. komák. hogy vagy.Megfőzted a kását? . a Hétrőfös szakállát rácsavarta a keze szárára. hússal.Azt látom.feleli Fanyűvő. Hétrőfös komám.

Kiszállt a kosárból szétnézett. hol kell lemenni! Mert az történt.mondta -. annyi odalenn a tüzes béka meg kígyó meg varjú. aki beleül a kosárba. Akkor húzzátok föl a kosarat! Ha üres. amilyent még idefönt se látott. talán már leérek . 178 .mondta magában -. hogy végül is kidűtötte a földből. Hogy ki lesz az első. eszük ágában sem volt. ők meg eresztették lassan. és munkához fogtak. hogy húzzák föl! . Csak arra vigyázzatok. mert eddig nem ivott egyik sem. s mondja: . Azt mondja Fanyűvő koma: . Ott lógott a Hétrőfös a lyukban. a kötélnél fogva. de ő még mindig nem rázta a kötelet. Mindegyik egy-egy hordó bort megivott. és összetekerve a zsebibe tette. pedig olyan sötétség van. nem mert lemenni.Látjátok. Egyszer ordít. „No. . majd megesznek! Mind rám nyújtogatja a fullánkját. Aztán majd sorba lemegyünk.No .mondja Vasgyúró -. hogy leértem a földre. A fa helyén nagy-nagy lyuk támadt. De egyszer csak elkezdi rángatni a kötelet ő is nagyon keményen. mint amilyen erős volt. csak nekik ne kelljen lemenni. pajtás . jóllaktak. az azt jelenti. már a fele kötél elfogyott. Beleült most Vasgyúró a kosárba. mit láttál. Hegyhengergető csak megijedt. Fanyűvő fogta éles baltáját.No. Pedig nem volt ott semmi. pajtásaim . most majd én ülök a kosárba. úgy fájt a hasuk. jóllaktak. rángatja a kötelet. hát egyszer látja hogy a kosár tűnik.No . De most már ízlett a bor. megették. nem messze van!” Aztán csakugyan földet ért. de szakálla ott maradt a fában. pajtásaim. kiabál a Hegyhengergető koma a kosárban. hogy a Hétrőfös az alatt az idő alatt addig cibálta a fát. gyertek. Eresztette a két társa szívesen lefelé a Fanyűvőt. lefelé. a kása úgy megégette. Hétrőfös meg szakállánál fogva ott lógott a lyukban.kérdi Fanyűvő. Csak eresztik. mert meggyógyultak. béka. aki lemegy? Hegyhengergetőnek kellett lenni az elsőnek! Beleültették a Hegyhengergető komát a kosárba. . Megrángatta a kötelet háromszor nagyon. Ettől mostan még hétszerte olyan erős lett. hogy nem láttam a kezemet se. Lement félig a lyukba. A kását megfőzték. olyan szép világrészben. de megtaláltam a lejáróutat is. hogy majd kivájták a szememet. Mégpedig olyan szép országban.Nézzétek csak.Nekiültek a kásának. Fanyűvő szépen kivette. Húzzák fölfelé. Másnap reggel fölkeltek korán. pajtások Most lefekszünk. akkor eresszétek szépen vissza! Azzal fogta Fanyűvő a vasnyelű baltát.azt mondja -. megcsináltam a kosarat. hogy mikor háromszor meghúzom a kötelet. és egyszerűen leborotválta Hétrőfös szakállát. pajtás? Mi bajod? . Hétrőfös nagy huppanással leesett. . ez mutatta meg nekem a lejárást! Odahívta Fanyűvő mind a két társát. . A fa a lyukon keresztbe akadt. csak eresztik lefelé! Fanyűvő egyszer csak alatta világosságot lát. és reggelig alszunk.mondja Fanyűvő -. s beleült a kosárba.Húzzatok föl! Húzzatok föl! Annyi itt a kígyó. mert a Hétrőfösnek a szakállában volt a nagy ereje.Hű. Úgy is lett. én megfontam a kendert.

jól van.Azt megmutatom. Míg ottan álldogál a lyuk mellett.kiáltja messziről -. De hát te ahhoz hiába is mész.mondja a királylány-.Jöjjön be! Adok én enni-innivalót eleget! Bement Fanyűvő. s várja a kosarat. aki még őnála is erősebb. megölelte. hogy nem tudja a kilincset elkapni. óriásian megharagudott. aztán jóllakott. a vár meg hanyatt esett s megállt. add vissza a szakállamat! Látod.No. mert abba a várba te bemenni úgyse tudsz. Azt mondja neki Fanyűvő: . míg visszaeresztik. Míg ők ott beszélgettek. mert abban volt az a kis erőm. tiszta rézből van. Fanyűvő koma nyakába ugrott. jön haza. örömében még táncolni is kezdett.feleli Fanyűvő -. A királylány a sárkány legerősebb borából hozott neki. mert a várnak majd minden ablaka kipotyogott. egyszer elébe áll a Hétrőfös. Útban van. alig tudok járni. ha ő hét mérföldről haza tudta dobni. egyszer kint megpuffant valami. amelyiken forgott. Attól tizenhétszerte erősebb lett.Nem bánom én . mindjárt szétszaggatom! 179 .feleli Fanyűvő -. A tizennegyedik mérföldön. minden idegent széttép. pajtás! . hadd menjen vissza érte. mert annak a gazdája a hétfejű sárkány. ha megmutatod. akit talál! . s nem lehet megállítani soha.Ki jár itt? Az én férjem a hétfejű sárkány. . hogy eresszék vissza.Nem bánom én.Megpróbálom. .Visszaadom.Jaj . Fut ki a királylány a nagy zökkenésre. A sárkánynak vissza kellett érte repülni. mit! Majd adok én neked! Majd megállsz te magad szerint” Fogta a baltát.Fanyűvő. Oda is ért. Mikor a sárkány megtalálta a buzogányt. de az annyira forog. Nézz csak jobbra! Annak a nagy hegynek a tetején ott van egy szarkalábon forgó vár. hogy a sárkányt majdnem lecsapta. csak adjál nekem enni-inni. Látod hogyan csillog. Nézi a várat. a férjem most dobta haza hét mérföldről a buzogányát. pajtás. mert az mindig forog. Azzal kilépett a szobából. fölkapta a buzogányt. . hol van a legöregebb királylánynak a kastélya. . A szarkaláb eltörött.Mi volt ez a puffanás? . Jön ám nagy széllel-lobbal haza! . titeket keresni. mind a hármatokat megszabadítani. akárki is az urad. megcsapta azt a szarkalábat. mint amilyen erős volt. hogy apádtól jövök. mikor rásüt a nap? Abban lakik a legöregebbik királylány.Ki jár itt . csókolgatta. hogy miféle idegen lehet odahaza. Azt mondja neki: . most megvárom. Azt mondja a Hétrőfös: . egy fa tövébe fúródott bele a buzogány. úgy visszahajította. egy óriási erdő közepén. Kérdi a Fanyűvő koma a lánytól: . ha az életembe kerül is! Elindult Fanyűvő a hegy felé. Megörült erre a királykisasszony. „Ejh.No . mire a nap majdnem hogy lenyugodott. ami volt. alig látok! Mert tudd meg. . mert már olyan éhes vagyok. akárhány feje van is.mondja Fanyűvő. én visszadobom neki tizennégyre..

Fanyűvő beletette a tarisznyájába. hogy csak a fejei voltak ki. ne bántsd. A várból rögtön egy rézalma lett. összekapaszkodtak. hogy összetörje vele Fanyűvő komának a kezét. majdnem megvívtak egymással. Fanyűvő koma fogta a rézvesszőt. sógorkám! Nyújtja a sárkány azt a roppant karmos mancsait. s mondja: . így szoktam odahaza parolázni. Volt az oldalán egy rézvessző. megrángatta a kötelet. ha mindennap kását eszik is.feleli Fanyűvő. a nyelveket pedig a tarisznyájába rakta. Hej. de kemény a kezed! Azzal kiugrott. add vissza a szakállamat! Ugye. A sárkány a Fanyűvő komát térdre ejtette.Ejnye.mondja a sárkány.mondja az -. . és menjünk a lyukhoz. ez még szebb. Oda eljuthatsz. és rögtön megállt. Azt mondta. gyere . mint a másik! Megsegít tán ez is. azé lesz mindegyik lánya.Fanyűvő koma. Ettek. A királykisasszony ott maradt velük. Arra azt mondta a Fanyűvő a királykisasszonynak: . akkor jól van . Fanyűvő koma pedig elindult megint odalent. s mondja: .” Megszólítja: 180 .Ejnye. rácsapott a rézvárra vele.Az egy kicsit messzebb van. de a Fanyűvő koma a sárkányt térdig a földbe vágta.feleli a sárkány -. . Nézelődik széjjel. de hogyan szabadulsz meg. Aztán kimentek az udvarra. együnk egy kicsit előbb. megmutattam a legöregebb királylány kastélyát? .No. Összekapaszkodtak újra. hogy aki megszabadítja.Visszaadom. Mert hisz a király azt ígérte. Amelyikünk erősebb. sógor. de kemény a kezed! . hogy addig nem megy haza az apjához. A kosár elindult fölfelé. csak az én bátyám jött el vendégségbe hozzánk! . A sárkány nagyot szisszent. Egy ezüstvarjúnak a lábán forog. sógorkám! . hogy egy királykisasszony jött föl.feleli Fanyűvő -. Hétrőfös erre azt mondta: . mi gondom vele! Majd adok én ennek is mindjárt!” Odacsapott.No. Beleültette. az lesz a győztes. Fanyűvő koma csak elindult. Kilép a királykisasszony . sógorkám .Hát . A Fanyűvő koma megörült: „No. mikor a két társa fönt meglátta. mert éhes vagyok! Azután megbirkózunk. Harmadszor Fanyűvő úgy vágta a sárkányt a földbe. Néz széjjel. hogy minél előbb hazakerüljél! A királykisasszony kilépett a kastélyból. Látod azt az ezüsthegyet? Van azon egy szép vár. ha tudná merre. hát a Hétrőfös ott áll megint előtte. a varjúláb eltörött.Megy a királylány elébe. és a sárkány minden fejét levágta. azt én sem tudom. Hogyan menjen ő ide be? „Ejh. Az ezüstvár nagyot csendült.Szervusz. ha megmutatod a középsőét is .Kedves férjem. de Fanyűvő koma úgy megszorította a sárkánynak a mancsát. hova menne. Azzal kapta a fejszét. hogy annak minden ujja kirepedt. míg a két testvére ővele együtt nem mehet. hogy most melyiknek a felesége legyen. tiszta ezüstből. . az is forog eszeveszetten.Rakd össze minden batyudat. Odaér a várhoz. a királykisasszonyt pedig a karjánál fogva szépen a kosárhoz vezette.gyönyörű szép lány volt.

Ki mert ide jönni.Ejh. megütötte vele az ezüstvárat.feleli Fanyűvő -. Alig tudta megtalálni a borzasztó nagy sárban.feleli az. . Azt mondja a sárkány: . hogy csak a sok feje maradt ki. Kiált messziről: . majdnem kipattant az ér belőle. de kemény a kezed! De nem baj. gyere! Birkózzunk egy kicsit. Míg ott beszélgettek. Kihúzta a buzogányát. repült vele haza. útban van a sárkány haza! Hazadobta a buzogányát. a nyelveit meg tarisznyájába dugta. Ő kilenc mérföldről dobta haza. csak arra kérem. Előkapta a fejszéjét. 181 . De Fanyűvő koma észrevette a sárkány akaratát. ebédeljünk együtt! Bementek. Kilépett az udvarra.Jaj. hogy kificamította minden ujját. Megörült a sárkány. nagyon jó ember. mert nagyon éhes vagyok! .Azt adok szívesen . hadd sétáljon utána.Jó napot kívánok. úgy visszahajította tizennyolc mérföldre. hogy találkozhasson a nénjével. hogy adjon nekem inni-enni.Szervusz. amelybe belevágódott. belevágta Fanyűvő komát derékig. mint afféle jó barát. Úgy belevágta a földbe.Hogy mert ide jönni? Az én férjem a kilencfejű sárkány! Minden embert széttép. . A sárkány nagy mérgesen utána repült. A sárkány Fanyűvő komát belevágta a földbe bokáig. Gyere be. húgom .Nem baj . mindjárt szétszaggatom! Kilépett elébe a királykisasszony. Jól beboroztak.Nem baj. hogy mikor kifeszítette a karját. királykisasszony! . Úgy megszorította a sárkány roppant nagy mancsát. . elkezdtek birkózni. fölkapta a buzogányt. .. melyikünk az erősebb? Kiálltak az udvarra. A királykisasszony kilépett a kastélyból.Adjon isten magának is . Fanyűvő kihúzta az ezüstpálcát. Ő is pálcát viselt az oldalán. az édes bátyám jött el hozzánk vendégségbe. belevágta a sárkányt a földbe térdig. A királykisasszony rögtön észrevette. és a sárkányt rögtön derékon kapta. megebédeltek. Ne bántsd.feleli a királylány -. Fanyűvő koma is kiugrott. De abban a pillanatban az is kiugrott. Megijedt a sárkány. van elég. s mondja: . akit itt talál! .mondta neki nyújtva a kezét.Kedves férjem.No. majd én visszaküldöm neki. és levagdosta a fejeket sorba. Adott is a királykisasszony neki bőven enni-innivalót. szedje a batyuját! Elvezetem a följáróútra. sógorkám! Csakhogy eljöttél egyszer hozzánk! Gyere be! .mondja Fanyűvő -. én visszaküldöm tizennyolcra.No. . egyszer megpuffant valami az udvaron. csak látogatni jött el hozzánk. hogy majdnem elütötte a sárkányt. A sárkánynak a legerősebb borából hozott. Aztán bement a királykisasszonyhoz a szobába: . Fanyűvő koma abban a pillanatban kiugrott. sógorkám. kisasszony. Fanyűvő koma ettől olyan erős lett. ezüstből.

hogy útjában a sárkány három fejét leszakította. meg hogy az ő buzogányát valaki visszadobta.Azt lehet . hogy én a maga bátyja vagyok! Mert én magát minden módon meg akarom szabadítani. Beleült a királykisasszony a kosárba.Mind a háromé kell . fönn van a fölvilágon. Mikor Fanyűvő koma jóllakott. Nagy csördüléssel a vár megállt.Lett abból egy szép ezüstalma.Majd megállítom én. de nem lát sehol semmit.Jaj .Csak mondja meg neki.Visszaadom .Nem baj . Hozott ételt és bort sokat. Fölkapta a buzogányt.Nem baj! . oly erővel vágta vissza. Már messziről kiáltotta: . s mondja: . és úgy megszerette. Mérges volt szörnyen. arany kacsalábon forog.Fanyűvő. .felelte a királykisasszony. elbúcsúzott tőle. add vissza a szakállamat! . még azt is kéred? . Két nénje már. eltörte a réce lábát. . . a férjem jön haza! Hazadobta a buzogányát. . de nekem még nincsen. Megint nézelődik széjjel.Ki jár itt? Az én férjem a tizenkétfejű sárkány! Mindenkit széttép. A királykisasszony mindjárt kiszaladt. Nagyon megharagudott a sárkány. hogy Fanyűvő erősebb legyen.Adjon nekem enni-innivalót. nagyon éhes vagyok! . Szaladt ki a királykisasszony. mi gondom vele! . hogy a három fejét elvesztette. Annak a tetején van egy aranyvár. megpuffan valami.feleli Fanyűvő -.Akkor csak jöjjön be! Fanyűvő bement a királykisasszonyhoz. De a vár olyan gyorsan forgott. Azt mondja erre Hétrőfös: .gondolta. Oda is ért hamarosan. Fanyűvő megrángatta a kötelet. . akit itt talál. Fanyűvő beletette a tarisznyájába.Ki jár itt? Rögtön szétszaggatom! Három fejem máris oda! 182 . szépen elbeszélgetett a királykisasszonnyal. már kettőt megmutattam. Nézd.feleli Fanyűvő. ha nem!” Kapta a baltáját. ha akar. „Ejh. Mondja erre a királylány: . Fanyűvő maga maradt.feleli Fanyűvő. A királykisasszonyt pedig kezénél fogva elvezette a lyukhoz.azt mondja -. Elindult a kosár fölfelé. hogy rögtön hűséget esküdött neki.Ugyan. s mondja: . hogy nem láthatta meg még a kapuját sem. majd én visszaadom neki. ha megmutatod a legkisebbik királykisasszonynak a kastélyát is. . . mert maga nélkül nem akarnak hazamenni apjukhoz. már csak magára várnak.Két társamnak már lesz felesége.feleli az -. itt van balra egy aranysárga hegy. ment haza nagy dühvel. Azzal elkezdett neki tálalni. Egyszer nagyot csendül a várudvar. Elindult Fanyűvő az aranyhegy felé. Aztán így szólt hozzá: .Megmutatom. Amikor odaértek. Tekint kicsit balra hát ott van megint a Hétrőfös.

Szaladt ki a királykisasszony, s mondja: - Kedves férjem, ne haragudjál! Az én kedves bátyám van itt; eljött hozzánk vendégségbe. Nem akart rosszat tenni veled, csak meg akart tréfálni. Azért dobta a buzogányt vissza, hogy tudd meg: vendéged van idehaza. - No, jól van - feleli a sárkány. - Szervusz, sógorkám! Csakhogy itt vagy! Nem sajnálom a fejem, van még elég. Nyújtotta az is a roppant nagy mancsát, hogy leszakassza Fanyűvő ujját. De Fanyűvő megmarkolta a sárkány mancsát, s összenyomta, mint a tésztát. Fölszisszent a sárkány, mert fájt neki szörnyen. - Nem baj - mondta -, gyere be, sógorkám! Ebédeljünk! Egy kicsit pihenünk, azután birkózzunk! Jóllakott a sárkány Fanyűvővel együtt. Úgy beborozott, alig tudott a lábán megállni. Jókedvében elkezdett táncolni. Örült előre, hogy Fanyűvőt megeszi. Kimentek az udvarra, birkózni. Hát evvel már több baja volt Fanyűvő komának, mert ez sokkal erősebb volt, mint a másik kettő. Ölre kapaszkodtak. A sárkány Fanyűvőt belevágta a földbe térdig, de Fanyűvő is belevágta a sárkányt szintén térdig. Kiugrottak, megint összekapaszkodtak. Fanyűvő csak derékig szakadt bele a földbe a második dobásra. Harmadszorra a sárkányt Fanyűvő koma belevágta nyakig. Most már nem bírt a sárkány a földből kimászni. Elkezdte a tüzet okádni Fanyűvő komát mindenáron meg akarta pörkölni. De a királykisasszony abban a pillanatban két kezében két nagy vödör vizet hozott. Az egyiket a sárkánynak a lángjába loccsantotta, a másikat meg Fanyűvő komának a nyakába öntötte, hogy meg ne égjen. Előkapta ekkor Fanyűvő a fejszéjét, és ledarabolta a sárkány fejét sorba, a nyelveit meg a tarisznyájába tette. Akkor bement a királykisasszony a kastélyba. Hűséget esküdtek egymásnak másodszor is. A királykisasszony összeszedte a ruháit, kilépett a kastélyból. Fanyűvő koma kihúzta az aranyvesszőt a tartóból, rácsapott vele a kastélyra. Lett belőle egy aranyalma. Fanyűvő beletette a tarisznyájába, a sárkány nyelveihez. Elindultak a lyukhoz. Odaértek, megölelték, megcsókolták egymást. Fanyűvő a kisasszonyt beleültette a kosárba, de ő maga nem ült bele, mert hátha a két társa ott fenn el találja szalajtani a kötelet, és akkor meghalnak mind a ketten. De így egyenként majd csak fölérnek. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult. Hamarosan üresen vissza is jött. Fanyűvő fogott egy nagy követ, azt tette a kosárba. Ki akarta próbálni a társait. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult fölfelé, ő meg a lyuktól félreállt. Egy kisvártat múlva megpuffant valami. Visszaesett a kosár a kővel, a kötéllel együtt! „No, ehol-e - mondta magában Fanyűvő -, éppen ettől tartottam. Ha benne lettem volna, most meghaltam volna. A társaim a halálom akarták.” Mikor a harmadik királykisasszony fölért, s kilépett a kosárból, a három lány egymás nyakába borult. Sírtak örömükben. Vasgyúró és Hegyhengergető már megegyeztek, hogy a két királykisasszony az övék lesz. Vitték hát nagy örömmel az apjukhoz, a húgukkal együtt. Megörült a király a két fiúnak. Azok azt bizonygatták, hogy a sárkányokat ők vágták le, mind a hármat. A lányokat még az úton arra kényszerítették, hogy bizonyítsák: ők öldösték le a sárkányokat, mert különben végeznek velük. Hát a lányok bizonyították is az apjuknak. Csak azt nem tudta megmondani Vasgyúró és Hegyhengergető, hogy a harmadik társuk hova lett. S a kisasszonyok is megesküdtek az apjuk

183

előtt, hogy ők addig nem mennek feleségül senkihez, míg a legkisebb királykisasszonynak a vőlegénye meg nem jön. Az pedig még mindig lent volt a föld alatt. Ott kóborolt jobbra-balra, kereste az utat, hogy hogyan tudna följutni. Nem találta meg sehogy sem. Egyszer néz széjjel, hát ott van a Hétrőfös megint. Azt mondja: - Fanyűvő, add vissza a szakállamat! Ugye, megmutattam mind a három királylány kastélyát. - Visszaadom - feleli az -, ha megmutatod az utat, hogy merre mehetek föl a fölső világba. - Hát - válaszolt a Hétrőfös - azon, amelyiken lejöttél. - Azon nem lehet, a társaim elárultak. - Hát akkor - feleli a Hétrőfös - van itt egy magas hegy a közelben. Annak a tetején fészkel egy nagy griffmadár. Ha szépen megkéred, és tudsz neki eleséget vinni, amivel kitart föntig, az talán fölvisz a hátán. Azt mondja a Fanyűvő koma: - Visszaadom a szakálladat, ha hozol nekem tizenkét kenyeret, tizenkét hordó bort és tizenkét ökröt. - Meghozom, csak a szakállamat add vissza - mondja a Hétrőfös. Elő is hajtotta hamarosan Hétrőfös az ökröket. A bort is, kenyeret is hozta a szekéren. Fanyűvő erre visszaadta Hétrőfösnek a szakállát. Az mindjárt odanyomta az állához. A szakáll rögtön odanőtt, úgy, mintha sose lett volna leborotválva. Megörült a Hétrőfös, megköszönte Fanyűvő komának, hogy a három sárkányt elpusztította, mert az alvilágnak ő volt a királya. Így visszakapja nemcsak az erejét, hanem a hatalmát is. Fanyűvő koma pedig elindult a hegynek fölfelé, a griffmadárhoz. Nagy vihar volt, amikor fölért a hegytetőre, rögtön meglelte a griff fészkét. Volt a griffmadárnak két kis kölyke. A vihar majd lehordta őket a fészekből. Fanyűvő kapta a köpenyét, ráterítette a madarakra meg önmagára, hogy meg ne ázzon. Mert akkora jegek estek, mint a feje. Alighogy elmúlt a vihar, megsuhan valami. Megjött az öreg madár. Mindjárt nekiesett Fanyűvő komának, szét akarta szaggatni. De a fiai azt mondták neki: - Ne bántsa édesanyám, mert ez a jó ember mentette meg az életünket. Nélküle agyonvertek volna a jegek, akkora vihar volt itt minálunk. Azt mondja erre a griff: - Mit kívánsz azért, amiért a két fiamat megmentetted? - Nem kívánok mást, csak vigyél föl a fölvilágra! - feleli Fanyűvő. - Fölviszlek - feleli a griff -, csak az út nagyon nehéz ám, és nagyon messze van. Odáig nem tudok kitartani. Annyi élelmet nem tudok magamnak szerezni. Kérdi erre Fanyűvő: - Körülbelül mennyi lenne elég? - Tizenkét ökör, tizenkét hordó bor meg tizenkét kenyér - mondja a griff. - No - mondja Fanyűvő -, annyi éppen van. Én meg a tarisznyámból megélek. - Akkor menjünk - mondja a griff. - Kipihenem magam, és már indulhatunk is.

184

Fölrakta Fanyűvő a griffmadár hátára az eleséget. Ő meg ráült a griff nyakára. A madár elindult, de megmondta neki, ha éhes lesz, s jobbra veti a fejét, Fanyűvő akkor dobjon a szájába egy kenyeret. Ha pedig balra veti a fejét, akkor dobjon bele egy ökröt. Ha pedig hanyatt veti a fejét, öntsön bele egy hordó bort. Elindultak. Nagy körözéssel indult a madár a levegőbe, avval kapaszkodott mindig följebbföljebb, mindig följebb. Egyszer veti a fejét jobbra aztán veti balra. Fanyűvő pedig csak dobta bele a kenyeret is, az ökröt is, mikor mi kellett. Már jól fölértek, annyira, hogy nem hibázott már csak száz méter hogy a felső partra, a fölső világba jussanak. És ekkor elfogyott az elemózsia. De kapta Fanyűvő koma a kését, a combjából levágott egy darab húst, mert a madár kezdett forgolódni, hogy visszaesik. Attól a darab hústól oly erős lett, hogy két szárnylegyintéssel már fönn is lett. Ott fenn Fanyűvő koma leszállt a madár hátáról. Azt kérdi tőle a madár: - Mondjad, ember, micsoda falat húst dobtál utoljára a számba? - A combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő. - No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst. Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a helyére. Akkor azt mondta a madár: - Húzz ki a bal szárnyamból egy tollat! Abban olyan nedvesség van, hogy akármilyen vágást vagy sebet bekensz vele, sosem látszik meg a helye, hogy hol volt elvágva. Tedd el, ennek valamikor még hasznát veheted! Fanyűvő bekente a sebeit. Aztán elbúcsúzott a madártól. A griff visszarepült a hazájába. Fanyűvő meg elindult most az útjára, keresni azt az országot, ahol ő a királlyal megalkudott. De most már ő sem tudta hogy hol van, vagy merre. Csak bolygott a világban. De olyan szerencséje akadt, hogy útjában találkozott egy régi ismerősével. Az eldicsekedett neki, éppen nagy vendégségbe megy. Nagy lakodalom lesz a szomszéd ország királyánál. Két vitéz megszabadította a király három lányát! - No - mondja Fanyűvő -, akkor, pajtás, én is elmegyek veled! Mentek aztán sokáig, hát egyszer csak beértek abba a városba, amelyben a király lakott. Mennek egyenest a királyi kastély elé. Kéredzkednek be, hogy hát ők is eljöttek vendégségbe. Mikor Hegyhengergető meg Vasgyúró meglátta, hogy Fanyűvő koma megjött, szörnyen megijedtek. Futottak mindjárt a királyhoz árulkodni, hogy idejött egy olyan ember, aki vesztükre tör, ha meglátja őket a királlyal! Szerencsére meglátta Fanyűvőt a legkisebbik királykisasszony is. Nem szólt semmit, nem árulta el. Mondta az apjának: - Édesapám, azt az embert, aki most jön, semmi módon ne engedje, hogy valaki megbántsa vagy bezárja. Az lesz a mi legkedvesebb vendégünk! A király megígérte, hogy nem lesz semmi bántódása, bátran ott lehet a vendégségen. Készülődtek is a nagy lakodalomhoz. De hát csak a két királykisasszony menyasszony, a harmadik nem! Annak nincs vőlegénye.

185

Mondja a királykisasszony az édesapjának: - Édesapám, hívasd ide mind a vendégeidet sorba, elibém! Vonuljanak el előttem, hátha megtalálom köztük azt, akit én keresek. Akkor nem bánom, megyek én is esküvőre. A király megígérte, hogy megengedi. És ki is hirdette mindjárt, hogy aki a királyi menyegzőn vendég akar lenni, az a kastély előtt mind vonuljon el. Fanyűvő koma leghátulsónak maradt. Már elment minden vendég, s a király szomorkodott, hogy nem lesz a legkisebb lányának vőlegénye. De egyszer, lám, fölujjong a legkisebbik királykisasszony, s mondja: - Édesapám, megvan! Itt van! Ez az! - Melyik az, édes lányom, mutasd csak? - kérdi a király. A királylány odavezette Fanyűvőt a király elébe. Az rögtön felismerte: - Jaj, édes fiam, hisz te vagy az, aki éntőlem tizenkét ökröt, tizenkét szekér kását, tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret kértél? - Igen, én vagyok - mondja erre Fanyűvő. - Hát hogyan - kérdezi a király -, hogy te nem jöttél a két társaddal együtt haza? Elmondta erre Fanyűvő a királynak, hogy hogyan járt velük. Mikor a királykisasszonyokat már mind fölküldte, utolsónak ő lett volna a negyedik. De őt félútról vissza akarták dobni, hogy haljon meg. Hanem ő okosabb volt, mert egy követ tett a kosárba, s így élve maradt, csak a követ dobták vissza. Azt mondja erre a király: - Mi büntetést adjak én ennek a két gazfickónak? - Semmit, király őfelsége! - feleli Fanyűvő. - Hagyja csak úgy, ahogy vannak! Legyenek csak a király őfelsége vejei, de ne ebben az országban. A király szépen fölkészítette Fanyűvő komát, legszebb ruháját ajánlotta neki mint ifjú királynak. Így mentek az esküvőre, mind a hárman, mind a három pár. Vasgyúró és Hegyhengergető bocsánatot kért Fanyűvőtől, amiért olyan huncutok voltak vele. Lakodalom után Fanyűvő elővette a tarisznyát, megmutatta a királynak a három almát: - Nézze, király őfelsége! Ez a legöregebbik lánynak a kastélya: egy réz szarkalábon forgó vár. Ez pedig, egy ezüst varjúlábon forgó vár, ez a középső lányé. Ahova én ezeket eldobom, Vasgyúró és Hegyhengergető oda menjen lakni. Ez a harmadik pedig, ez az arany kacsalábon forgó aranyvár, ez itt marad. Azzal fogta a rézalmát, úgy elhajította kelet felé, hogy az után Vasgyúró meg a felesége álló hónapig utazott, mire megtalálták. A másik almát meg eldobta nyugat felé. Hegyhengergető két hónapig utazott a feleségével, mire odaértek. A harmadikat pedig Fanyűvő oda vágta az udvarban a földhöz. Királykastély helyett kacsalábon forgó aranyvár termett ott egyszeriben. Otthon maradtak hát békében. Még ma is élnek, ha meg nem haltak! Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre!

186

A palóc meg az egri nagytemplom
Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba, szekerestül. - Te, Bera, te csak maradj itt a lovakkal, hogy el ne hajtsák; én bemegyek a misére - mondta Pesu, s azzal bement a templomba. Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre: - Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen már délre jár? - Hej, Bera Lettél volna csak ott! Ahogy nézegettem a nagy képeket meg ablakokat, hát egyszer csak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap gyertyával! De annyi volt ott, mint kutyában a bolha! Legutoljára pedig kijött egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy ő bizony nem misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kóruson meg elkezdtek muzsikálni. Egy nagy, hosszú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrok a közepére, lehajtom a csuhaujjamat, rákezdem a kállai kettőst! No, nem is kellett egyéb! Rámzúdul a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogy sem akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de biz az csak vonogatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte! Egyszer aztán egyik mégis kitalálta a szíve szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagy nehezen a misét. Odafent meg a kóruson, örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből, elkezdtek trombitálni meg kerepelni. Így lett nagy sokára vége a misének. Pedig azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják azt a misét hirtelenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja, ez meg szerszámostól, papostól sem éri végét.

187

Három kívánság
Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek. Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorára. Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. Amint ezt gondolta, hallott valami suhanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szólalt, azt mondta: - Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. - Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte a lábast kolbászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kapkodott mind járt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát: - Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanőtt hogy azt onnan le nem lehetett szakítani. Most már megijedt a szegény kis asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbásszal? - Majd levágjuk - mondta az asszony. - De én nem engedem - feleselt az ember -, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész. - De hát a tinó, a ló, meg a malac! - így az asszony. Az ember erre azt felelte: - De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te hogy csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltak.

188

Rózsa és Ibolya
Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem. Egyszer azt mondja az urának: - Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát. Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát. Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának: - Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember. Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt: - Hozzám jössz-e, szívem szerelme? - Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged. De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta: - Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol. Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához. - No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány. - Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála! - Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám! Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort. - Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki! Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja: - Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához: - Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála. - Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

189

csak várjál.Rózsa! Ibolya! . csak úgy leszel az enyém. Felöltözik.mondja Ibolya.Most segítsél. kergesd meg. vén kutya . ő nem oka semminek. kellett ez neked? Kivezette a harmadik paripát. Mikor már nem tudott menni. Azt gondolta magában: „No megállj.mondta neki -. vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja: . három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra. gyöngéden ráült. . hogy már csak tarló van a földön. bevezette az istállóba. úgy cselekedtek. hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből. kedves Ibolyám! . Megnyugodott a Vénboszorkány.Mit parancsolt most az a gonosz asszony? .ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz . kivezette az Öreget.Letelt a három próba. egyet fordult vele. ha meg tudod nyergelni. látja. bevezette az istállóba.Jaj. Ahogy mondták. a második lesz a gonosz mostohám. .Rózsa lefeküdt. Hátravetett Rózsa egy fésűt. van neki három paripája.Azt mondta.Van nekem három paripám. apám jön. könnyen kitalálhatod. jól megsarkantyúzta. felelnek azok rá.felelnek rá a vércseppek. míg az fel nem szárad. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya. felült a nyeregbe. Azt mondja Ibolya: . úgy hallom. elfogta a méreg.mondja Rózsa -. ha kiáltja nevünket a mostoha.Nézz hátra. bemegy Ibolyához. hát az Öreg ment utánuk. avval elszöktek.a Boszorkány átvarázsolja paripává -. hogy a harmadik ki lesz. majd a harmadik parancsot tedd meg. Hátranéz Rózsa.Vigyed a Vénasszonynak! Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot. zaklasd. Mondja neki Ibolya: . itt vagyok! . tudom.mondja Ibolya . . hát ott van a szép kalács. jól megnyergelte. mondja neki: . ők már hetedhét országon túl voltak. . Azután kivezette a Vénboszorkányt.De észrevesznek . selyemkendőjével végigtörölte.No. 190 . olyan erdő kerekedett a háta mögött. bevezette az istállóba. lefeküdt újra.Kerítünk egy tűt . szél alakjában. Másnap elment Ibolyához. várjál. őneki nem árt. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány: . a szívedre bízom! Rózsa megindult az istálló felé. leszállott róla. Mindjárt reggel kinéz az ablakon. egyet fordult vele. leszállott róla.Itt vagyok.mondja Rózsa. megszúrjuk a kezünket. ha meg tudom nyergelni. tiéd lesz Ibolya! Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához. az apámat egy kicsit kímélheted. de azért mégsem adnak neked! .Akkor megszöktetlek! . felült a hátára. ég a fülem. Egyszer azt mondja Ibolya: . azután hazament. kedvesem! .

Te vagy az oka. megint itt az apám! Visszanéz Rózsa. Rózsát legénnyé változtatta. hogy Rózsa felejtse el. hol jártál. visszatért.mondja az apa.mondta.Ne feledkezzenek a szegény árváról. De nem azért volt boszorkány a Boszorkány. Az apja éppen a kapuban ült. ráült. . Az öreg erre megátkozta a lányát. . itt is az ideje! Másnap jöttek is a lakodalmasok.mondja . majd én addig ködből palotát építek.Már itt van . eljöttök értem. azt mondja egy koldusnak: . beljebb úszott a tóba.Ugyan. Hát amint megy Rózsa meg Ibolya. ha kiáltjátok. . akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. hogy ilyen sokáig odavoltál? . Hanem te itt tóvá változol. Kapta most az asszony a seprűnyelet.No.Na. hogy ilyen a lányod! . . Úgy is lett.felelték a cigánygyerekek. azt mondja Ibolya: . ti meg csak kiabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával.No jó.Egyszer megint szól Ibolya: . meg sem álltak Rózsa birodalmáig. mit kell mondani. megállj. belement a tóba. De az elfelejtett mindent. . De a koldusok azt mondták.Kiáltjuk mi. viszket a fejem. hogy mit akar a mostoha.Hátravetett egy bontófésűt.Eredj te előre.majd megfoglak én most! De Ibolya tudta. . nem tudott szólni semmit se. Mondja egyszer Ibolya Rózsának: . most a Vénboszorkány jön. jól elverte a Vénembert otthon. kerekedett olyan víz abból. Ibolya azoknak mondta. hogy nem vesztik el hivatalukat érte. hogy kicsoda az ott a vízen. én csak az apád házáig megyek. Ibolya látta a menetet.Nézz hátra. Elindult hát Rózsa egyedül. mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról! 191 . csúf lány! . visszaváltozott lánnyá. én meg kacsa leszek benned. hogy meg ne tudja.kérdi a fiától.Jól van. hogy az Öreg nem mert nekimenni. amit én mondok.Nézz hátra.mondja . aztán hirtelen Ibolya kiszállott. Mire a boszorkány odaért. hogy hazaértél. holnap lesz a lakodalom! . Megházasítlak. ha kiáltjátok. felkapta a söprűt. De volt ott tíz cigánygyerek is. elmentek vele.Nektek adom a palotát. .a nyomunkban! . az Öregasszony jól elverte. Leszállott a seprűről. A Vénasszony pedig hazament. kisasszony! . kiáltja is a tíz gyerek: . Ha kellek. ahol legmélyebb volt. édesapám. . merre jártál. tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek.

mert a palota ködből volt. szégyenletükben világnak mentek. azért nincs most háromlábú cigány.Ekkor jutott csak eszébe Rózsának. mert annak is volt másik vőlegénye. akit szeretett. alattuk pedig a zöld füvet. hogy nagyon fáznak. és elpárolgott. . A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota. 192 . Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre. Nem is tudtak volna a lábukon megállni. még így sose csaptak be bennünket! . Aztán mindnyájan megesküdtek. Rózsa meg Ibolyával. Mindjárt otthagyta a menyasszonyát. megörültek neki. mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. a menyasszony a vőlegényével. Rózsához csak azért akart férjhez menni. ha három lábuk nem lett volna. a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez. Ibolyához szaladt.mondták egymásnak.No. mert gazdag volt. a csillagokat látják a fejük felett. hogy neki Ibolyája van.

Eridj a malomba. Teliszedem a keblemet seregélyfiúval. én addig meg is őszülhetek. Hozzádörgölgetém az orromat a gyephez. s kiviszem a szekérre. Nekik nem lett bele semmi bajuk. Magam pedig bemegyek a malomba. Kivezetem az ökröket. 193 . másik helyett a kötőrudat. hadd lássam. az a bajom. Megkívánták tőlem az időtöltést. hogy a kancsó nincs a szegen. aztán az ökröknek is bajosocska esztendőről esztendőre várakozni. nehogy meginduljanak. nekifekvém. s lehingerődzém az oldalon. Gondolom. hogy azoknak a csárogásától a malomzúgás nem hallott. s hát ott szimatol a bokrok között. kapom én nagy frissen magamat. s őrless a lakodalomra kenyérnekvalót! Rajta szegény. amit enni adjak. s akkora fa nőtt belőle. Hogy a bércről hamarább leérjek a völgybe. Több baja lett annak a szegény fehér lónak. s így rendben van. abból megtudtam. mint a tyúk szokott. de nem mártottam fel onnét egészen. hanem kiáltottam a molnárnak. s anyámat akarja elvenni. hallom messziről. de egyik sem talál a régi helyére. ha ennyibe van. Ki akartam bújni a lyukból. s őröl. amelyik ott eddegélt az aljban. elviszem a fejszét. mert az tőlünk úgy megijedt. hogy megrezdül odabent a völgyben. de eszembe jut. S hát az én ostornyelem odafogant a földbe. felviszek a padlásra három tarisznyát. zakatol: éppen az én búzámon járja. De annyi fiat költöttek bele a seregélyek. próbálom a fejemet. Egyetlenegy lelket sem kaptam benn a malomban. s hát nem fér bé a likba. s kivágom onnét magamat: De nem tudtam leszállni. a csálést a hajsz helyére. hát látom. Utánam mind a fatuskó. hogy hát az apám házasodni akar. s még nem jött vissza manapságig. hogy a búzát segítsen behordani. s bé akarom fogni. Még egyszer jól nekihúzom a husángot. s a fejem is szédült. hogy most fogok seregélyfiat eleget. s hát az sem illik a helyére. én is csak egy kicsit ütöttem belé az orromat a lágy mezei sárba. Azt mondja nekem az apám: . amennyi csutak csak volt. s hát az jól befér. mert a fa vastagocska volt. dugom a kezemet. keresek egy átalvetőt. dugom egyik helyett a lapát nyelét. hazafutok. hogy immár. szép békességesen hazavárom. még ott is elég maradt a helyén. A molnár azt gondolta. döngetni kezdem két oldalba. Nézek széjjel egy ágy alá s a kemence mögé. s amíg reásújtottam volna. hogy megehültem. s nekem a fiától molnárpogácsát küldött. a hajszot a csálé helyére. Felhágok a fára. hogy vegyen le. s elmentem. hogy a lábára szorított nyűggel együtt kifutott a világból. Elmegyek a malomba. A malom után iramodom hát sebes kutyafuttában a bércre. megállítom az ökröket. s amikor odaérek. Próbálom a két járompálcát. hogy a malom oda van eprészni. ahogy csak tőlem lehetett. Vágok egy istenes jó husángot. hogy nemigen szokása hazasietni. s megtöltök kilenc zsákot olyan dálnoki búzával. mint a barassai nagy torony. Jól tudtam hágdosni. mint a makk. s úgy jól van a dolog. beleütöm az ostornyelet a földbe. s mind a kilencet egyszerre a vállamra villantom. mint ez a könnyű fickó itt. Bezzeg megörvendék neki.Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai Egyszer csak azon veszem észre magamat. ahogy csak kellett. az ökrök nem mentek-e el állóhelyükről. mindegyiket a másik helyére vezetem. mert nem is hoztam volt nekik. hadd hívjam a molnárt. s amíg előjön. de hát én nem fértem ki. gondolám.

Megnyergelém a szürkét. De míg a földre érnék. Erős meleg volt. fogom kétrét. eloldám a szürkét. Hanem kapám a fejemről a koponyámat. fiú. s a jégen csúszkálva. addig a seregélyfiak a kebelemben megtollasodtak. Rázni kezdem a szilvát. de ő jobban tudott. ahova kell. mert a jég lehetett egyaraszos. amit egy gidófalvi szomjú komondor lecselt fel belőle. szedem a mogyorót. hát nincs ott a fejem! Vissza én avval. s úgy elmentem a sárgán. Azok nekem megmutattak nem messze egy forrást. Próbálom. Én kötelet sodortam belőle. ne ijedezz!” Megértette a jó szót. de hát egyrét nem éri. hogy minekutána ottfelejtettem. avval a seregélyfiak egyszerre a keblemről mind kiduvadának. egy kicsi híjával. s hozott egy véka korpát. s kérdem. leér-e a földig. s mondom neki amúgy mirgyilusosan: „Hó! megállj. de nem lehetett. hanem őrölni. s én kötelestől lecseppentem. hogy ezen könnyen odajutok. de a seregélyfiak csárogásától nem tudtam tisztán kivenni. hajamnál fogva kilódítám magamat az útra. Sokáig mentem. Csuppanásommal az Oltat úgy kicsapám az árkából. s elvivé. s annál fogva belódítám magamat. 194 . nem tudtam semmiletteképpen megfogni. hogy béhágjak. sikolándva kaptam meg. nyakat. az mind felszedé a pendelyébe. Elindulok arrafelé. hull a dió. Én az ingem derekát kiszabadítám a harisnyám szíja alól. hogy az egyszeribe elfutott. lábat csinálgatott. szárnyra keltek. „Mit csinál ez a gyerek. magának sárból kezet. de hát ő engem nem vár meg. valami asszonyok ott az Olt felett rongyot mostak. vizet meríték véle.De én a fiúnak olyan erős lúdméreggel mondtam meg. s reágondolom. s engem repíteni kezdtek. elkercelte. úgyhogy megfáradtam bele. hogy engem nem játszódni küldtek. s belehal!” Láttam. mind elrepüle. egyet fordítok rajta. Eleget csúszkáltam utána. a gyepűhöz. Azt gondoltam. hogy mind felém néznek. mint én. éppen az Oltba szottyan. elvágta. olyant. ahol egy ághoz megkötöttem volt. Odamegyek. annyi hal maradt künn utána. hogy mit kiáltanak. de hát béfagyott! Eleget akartam a jeget a sarkommal vagy kővel betörni. s magammal szembeállítom. s amúgy jót ivám. hogy majd megepedtem. No. mint a cövek. De eszembe jut. hova lett a fejed?” Tapasztom a derékam. hogy azt kiáltják. hogy úgy tud röpülni? Ha leesik. s telirakám a kebelemet. egy lejtőn ki s egy hágón be. felülék a barnára. s megkötém a sárgát a gyepűhöz. s hát olyan jól leér. nem mentek-e el a helyükről. Utána indulok. Egyhelyt egy szőlő alatt menék el. Megállítám a szürkét. megmarkolám a hajamat. De mikor az árkába visszatakarodott. s annak a kerítésén belül sok szép ért gyümölcs volt. hogy oldjam meg az ingem derekát. s kiáltozni kezdtek. meg voltam szomjulva. utánam azt kiálták: „Te. Látom. ahol az ökrök voltak. azt nekem egy pózna végén felnyújtotta. Én is meglehetőcskén tudtam sikolándani. hadd lám. egy lejtőn ki s egy hágón be. hogy még a földön meghajlik. Elmenék a kerítéshez. Mikor az Olt felett repültünk. derekat. mégsem tudta megkezdeni. hogy az egészen kiloccsant a hegy aljáig. felülék a barnára. Fogom a farkát. s neki csak annyi esze volt. s én az Oltnak kellős közepébe belécsuppanék. hogy ott nem messze vannak valami aratók. hogy ugyan lógott a hajam belé. mikor meghaladtam volna őket. Próbálom. de nem tudék. soha meg nem szűnt. pityipangós. De mene egy csóré cigánypurdé Körös-patakról. s könnyen betörém vele a jeget. Ereszkedni kezdek rajta. nekem annyi szárnyam. leszállék a barnáról. Látok egy réten egy lovat.még a Szépmezőt is egészen. volt ott hal elég. hogy nem efféle bajom van. hol kaphatnék itt vizet valahol. de egy féreg ott fenn. Tizenkét bivalyszekér egy hétig örökké hordta. megállott. Egyhelyt találék két embert. s úgy elvágtaták a sárgán. hogy a helyet Mánástól Dobojig s Arkostól Angyalosig mind ellepte . mit csinálnak. hogy a malomkövet is fel lehetett volna vele akasztani. hogy a föld is szakadt utánam. sebes kutyavágtában a forráshoz! De hát mit látok? Az én koponyám magát nálam nélkül megunta.

apámuram. mint a madár. mitevő legyek! Merőben megijedtem. jaj. s szépen előmbe hozta. s mondám magamban: „Hadd el. mert apámnak igazi törvényes fia vagyok. De eszembe jutott valami. s azután jött a sor másokra. hazamentünk. A menyasszony anyám volt. Én még azután egy esztendőre lettem. valahol elpusztultál!” Amennyit engem apám életemben szidott és korholt.” Csakhamar sárból egy agarat csináltam. lelkem fiam. s az egykettőre elfogá.Uramisten. s az apám lakodalmát fáintosan megünnepeltük. hogy engemet úgy tudjon sajnálni. sohasem hittem volna. s máig is élünk. feltevém. Eloldám a szürkét. menék a gyepűhöz. most véged neked. ott veszem észre. 195 . hogy fejem nélkül kell csakugyan maradnom. mások mind eltakarodtak. Mikor a malomig értem. koponya. miért is küldélek el csak magadra! Jaj. rossz fejsze nem vész el!” Meghoztam szegény apámnak a lelkét. hogy engemet az apám otthon nem győzött várni. a menyasszonytáncot legelőbb én jártam el vele. lelkem fiam. Szépen felcseperedtem. mi baja van. s mi otthon maradtunk csak magunkra. Én elvettem. egy lejtőn ki s egy hágón be. még távolról hozzászóltam: „Ne búsuljon kend egyet is. s ügyes legény lett belőlem. felülék a barnára. nekiuszítám a koponyának. Hogy láttam. ha meg nem haltunk. s úgy elmenék a sárgán. hajamnál fogva kilódítám magamat. s hogy nem kapott. mert itt vagyok. keresésemre indult. mert engem nem vágsz ki! Nem jársz túl rajtam. Mikor a lakodalomnak vége lett. hova lettél? Jaj. ne vesd magad. siratni kezdett nagy jajszóval: „Jaj. A zsákokat a liszttel szekérre raktuk.

hogy használhassak belőle is. Ottan meglát egy nyáj aranyszőrű juhot. Azzal elindult a fiú.Az a szerencséd. és ugrálni kezdett. hogy maholnap az életem szakad. Megkeresem. A fiú pedig a diócsörgésben észrevétel nélkül kiosonhatott a szobából az akolba. Ott az óriás ember a rengeteg juhát beterelte az akolba. hogy az semmit sem láthatott. Megkapott a fiú egy köböl diót.felelte illendően a fiú. ha olyan nagy a kívánsága engem megpárosítani. hogy bezárja oda. Az óriás utána. volt egyszer egy özvegy királyné s annak egyetlen fia. akkor a fiú a kovácskeverő kanalat elővette. de nem az evés volt a gondja! Belemarkolt a zsák dióba. titkosan ők meg ezt sugallták neki: . Megy. hogyan élhetsz a tulajdon pároddal. édesanyám. hogy ottan a szegletben a kád tejet nekem forrald fel. végy a gerendából egy nagy kovácskeverő kanált. a lépte nesze nyomán. hol találod meg a szerencsét! Ezzel kézen kapta a fiút. Azt kérdi az óriás ember: .Úgy! No. kezdte kerülni a szobának belvilágát. megy. s vitte. fiú. Futott az ajtó sarkához. s mikor legjobban lobogott a tej.Elindultam szerencsét próbálni . A végin azt mondta az óriás a fiúnak: . ott is. te emberféreg? Hogy vetődtél ide.A házasodni indult királyfiú Egyszer volt. Ráhágott aztán a dióra itt is. de mivel a jótündérek nem akarták. hogy mi történik most ővele. De az óriás ide is utána ment! 196 . . hátha a jó Isten már rendelt nekem egy jó társat valahol. . édesanyám? Még nagyon növendék vagyok én megpárosodni. ahol a bolbára rézpatkót vertek.Miért párosodjam meg.De mégis. s ott kereste. Mikor majd a tej legjobban lobog.Mit keresel itt. Most én lefekszem aludni. Megijedt a fiú. De az azt mondta: . merítsd teli a nagy kádból. belemerítette a forró tejbe. költsél fel engemet.Te. A fiú megfogadta az óriásnak parancsát. Egy óriás ember őrizte. hogy a királyfiú elpusztuljon. hogy párosodjék már meg. csak jajgatott. Reggelig azt a dolgot parancsolom. hogy csak holnap reggel eszlek meg. Nagyon várnám én azt. s szórni kezdte a ház földjére. tarisznyáljon hát fel engemet. . a nyáj juhot meg hajtotta a szállásához. Ez a fiú csak nem akart megházasodni. hogy mind ott jár a fiú.No. majd én meg fogom neked mondani. s az óriás azt hitte. hol nem volt. felforralta a tejet. édes fiam. s vágd a szeme közé. s megérkezik Erdélyen is túl egy nagy havasba végül.mondja az óriás ember -. ahova még madár se jár? . hetedhét országon túl. hogy te megpárosodjál mert én már mindjárt odakerülök. nem tudsz megszökni. Az ajtót bezártam. Ide-oda höngörgött a sok dió. hát gyere te csak ide hozzám . kioldta ott a zsákot. nehogy felköltsd az óriás embert! Hanem mikor legjobban buzog a tej. Szeretném tudni. a fiút pedig vitte az akol végén levő sötét kőpalotába. Erőltette az édesanyja a fiát. s úgy vágta az óriásnak a szeme közé. A fiú megcsinálta a tüzet.

hanem én is megmutatom.Erre. Mikor a királyfi az aranyszőrű kos képiben kiment. gyertek. ismét ment. kivett egy bicskát a zsebéből. Mit volt mit tennie. ment a gyűrű hangja után. s egyszer csak beleszaladt a tóba. rablótolvaj! Megcsúfoltál engemet. összeütötte bokáját. Mert már kibocsátlak a mezőre. Mostan már megindult teljesen szabadon a királyfiú. nézd. felkapcsolta a tízmázsás vaslappancsot. milyen ajándékot adok én neked! Mért is ijedtél meg tőlem hiszen én nem bántalak téged. hogy úgy bocsássa ki. minden darab juhát. vajon nem a királyfiú megy ki a lába között. Akkor hallja az óriás hangját: . hogy majd én is megcsúfollak tégedet! Vagy megadod magadat. kibújt a kos bőréből. a juhoknak legelniük kellett. Bedobta egy tóba. de bennem bizony nem lesz semmi gyönyörűséged.Édes kicsi nyájaim. Kinyitotta ott a hárommázsás vaslakatot. mert én immár szabad vagyok magammal. egyenként megtapogatlak benneteket. Elmúlt az éjszaka. hisz benned van minden gyönyörűségem. hova lehetett az a fiú.Erre. Estig kereste. nem csalsz meg engem többet! Ha ide akarod adni azt a gyűrűt. Mit tehetett az óriás. te útonjáró. várj. Aztán odaszólt a juhainak: . tovább a világba. hogy semmi ki nem tudta venni többet. onnan füttyögtette a nyájait egyenként. Ment. Hasztalan! El nem gondolhatta. Mind megtapogatta az óriás. óriás. aki még mindig nem látott. csak tréfálkoztam én teveled! Gyere szépen vissza. Amelynek a bőriben a királyfi rejtőzött.Addigra azért a fiú megnyúzott egy aranyszőrű kost. te drága kis fiú. A királyfiú felvette a gyűrűt a földről. s elkezdte a királyfiú ujján nagy kiáltva: . hát dobd ide! Az óriás odadobta a gyűrűt a királyfiúnak. vagy étlen-szomjan kell hogy kimúlj a világból! Keresi az óriás mindenütt a királyfiút.Ó. Megfogja az óriás a lába között az aranyszőrű kosnak a gyapját. téged jól ismerlek. s felelte az óriásnak: . Legkésőbbre maradt az aranyszőrű kos.Várj. erre. találkozott egy nagy fekete medvével. s már belebújt a bőribe. s mondja: .Hé.Itt vagyok. Az eszem kiszabadított a te kezeid közül. hogy vége az életének. és ráhúzta az ujjára. Feleli erre az óriás: . Eleget éheztetek eddig is emiatt az idegen tekergőbódorgó miatt! Az óriás azzal odaállt a kijárathoz. 197 .Eredj csak. De a gyűrű egy perc alatt úgy bedagadt a fiú ujjába. erre! Az óriás. ki kellett engednie a nyájat az akolból. De a gyűrű ott is mind azt kiáltotta: . Vitte markában a nagy lakatkulcsot. erre. mégse kapta meg. óriás. te gonosz tolvaj. Itt van egy aranygyűrű. húzd csak fel az ujjadra! Felelte vissza erre a királyfiú: . erre! Most már megijedt a királyfiú. édes kicsi aranyszőrű kosocskám. De hátha közben kiszökik a királyfiú is? Kiment az óriás az ajtóhoz. s mindjárt levágta az ujját. széjjelvetette a lábát a vaslappancs alatt.

Meg is fogadta a vén boszorkány a királyfiút. mert azt gondolta magában: „Nem mostanában lesz. öreganyám. hogy soha meg ne házasodjék.Én bizony szolgálatot keresek. szép lánya. A királyfiú először csak semmibe nézte. Amint mennek az esküvőre. 198 . Volt a boszorkánynak egy ügyes. fekete medve jő le a hegyen. Ezzel párosodik össze! Úgy is tett. aki egykor meghagyta neki.Hé. öregapám. meg úgy is. akárhol történik is.” Azzal ment. hát látja. de aztán. a vén boszorkány kitotyog eléje.Szerencsés jó estét. hogy ez az ő fekete medvéje. Mit keresel te itt. Megnézi a boszorkány a királyfit.Jó. Aztán gyorsan a jegyességi zsebkendőjét is kettészakította. hogy öregapádnak szólítottál. mendegélt tovább. Mindjárt ráismert. lehetett százesztendős. és kettéharapta. talált megint egy kis házikót. De ha megpárosodol. mikor már száz esztendeje. Szertenéz a királyfiú. s kérdi tőle: . kapa válasszon el benneteket egymástól. megkérte a lányt. A gyűrű felét is. én ott leszek. hogy megismerte a szívét. mendegélt a királyfiú hetedhét országon túl is. hogy ő bizony megkéri a vén boszorkánytól a lányt. valami nagy bődülést hallanak. s feltette magában. s akkor vége az életednek! Nem nagyon törődött a fenyegetéssel a királyfiú. Egyszer csak egy nagy erdőbe érkezett.Az életedet meghagyom. s a vén boszorkány oda is adta. Az erdő közepén volt egy kis házikó.Hát te mit keressz itt? Feleli a királyfiú: . de a medve végül is csak azt mondta: . így is. mondván: . A fele neki maradt. igen-igen beleszeretett a lányba. hogy én megpárosodom. hogy egy nagy. hogy ott benn egy vén boszorkány van. Bekopog hozzá a fiú. hogy hálásra alkalmas helyet leljen.Szembeáll vele a medve. most már megeszlek! Miért csúfoltad meg a bátyámat? Könyörgött az életéért a királyfiú. te emberféreg.Ásó. a zsebkendő felét is odaadta a lánynak. Bemegy oda. Köszön neki szépen: . s éppen a templom előtt vannak. mert különben helyben halálfia lettél volna. Mindennap vadászni kellett a királyfiúnak. a jegygyűrűjét azonnal lehúzta az ujjáról. Amint ment. s az is ezt mondja: . s lát ott egy vén ősz embert. Feleli az öregember: . s egy-egy nyulat lőni.Hát én megfogadlak. A királyfi nem tétovázott. Szegény királyfi ismét menekülőben volt! Most már csakugyan a halálra gondolt. s azt mondja: . hogy én itt embert nem láttam. Azzal hirtelen elbúcsúztak egymástól. úgyse. Hát látja ám a királyfi.

mert különben egy az életed. hogy a lába gyökeret vert sok ültiben. kérdezősködni kezdett. s ha nem volt százesztendős. . s hogy két öreg ember igazította ide. s elment úgy a lakodalmas házhoz. Úgy tett a királyfiú. mindjárt visz neki egy darab kalácsot s egy pohár bort. hogy mi történt vele.Ide három napig való földön túl van még egy nálamnál öregebb ember. nyalják a kezét. az sem sokáig lett volna. s elér megint egy nagy erdőségbe. öregapám! Fogadja az öreg: . lesz ottan három nagy kutya. Elmegy a fiú. menj el hozzá. s harmadnapra elérkezett egy kis házikóhoz. meglátja a fél gyűrűt a pohárban. Mikor este odaért a nagy tisztásra. megsajnálta. Bemegy oda is. hogy a fehér szakállával sepri a ház földjét. Mikor a lány falujához ért. letette a három gyűrűt a tisztás közepibe. Annak közepében is állott egy házikó. Mikor ott leszel. A lány. Ezeket mind nevükön szólítod. hogy mi hír van idehaza. Arra ez az öreg is odaad egy gyűrűt neki s azt mondja: . lábát. amint már szokás. Az öreg meghallgatta. Reggel. Úgy is tett a fiú. Elindul most már a királyfiú a kutyákkal. S mondta neki: . A királyfiú gondolt egyet.Jó napot. hogy öregapádnak szólítottál. s lát ott is egy öreg embert. tölts el ott egy éjszakát. mert egy az életed. Ahogy meglátja a menyasszony. a másiké Mindentudó.Kedves menyasszony. s hogy egy öreg ember igazította ide. Miféle járatban vagy? Elpanaszolja a királyfi. Kérdi aztán ez az öreg is. Köszön neki: . hogy egy lányt épp most kényszerítenek férjhez. El is indult menten a királyfiú. sohasem lesz többet annyi. Olyan öreg volt ez az ember. ott van egy nagy tisztás az erdőben. ő nálam is többet tud. menj el hozzá. innen három nap járásra találsz egy nálamnál még öregebb embert. mikor megitta a bor másik felét. a három gyűrűt tedd le a tisztás közepibe. bedobta a pohárba. Megissza a bornak felit. s azok nyomban kezdenek vele barátkozni. Erre az öreg ember is odaad neki egy gyűrűt.Szerencséd. Elpanaszolja a királyfi annak is. s azt mondja neki: . Kérdezi a királyfiút: 199 . hogy mi történt vele. hogy miféle járatban van. s lát ott is egy olyan öreg embert.Jó napot. mikor felébredt.Szerencséd. ennek a bornak felét megiszom én. Az egyiknek a neve Földneheze. Szólítja a kutyákat nevüknél.A fiú elpanaszolta. A koldus megköszöni. Hát mondják. s így szól: .Édes fiam. s akkor a fél gyűrűt. az sem sokáig tartott volna. a harmadiké Világonátlátó. s a madarak fészket raktak a szakállában. aki az ő kedvese volt azelőtt.Innen egynapi járás. amit egykoriban kettéharapott. Reggel mikor felébredsz. hogy öregapádnak szólítottál. mert most már nem félt a medvétől. öregapám! Fogadja az öreg: . s adott neki egy gyűrűt. felöltözött koldusgúnyába. lett belőlük három nagy kutya. hátha ő is ad valamit. hogy mi történt vele. te idd meg a másik felét. Kit? Éppen azt a lányt. Bemegy oda is.

A királyfiú nagyon örvendezett. s a vőlegénynek.Valaki a nevemen szólított.kiáltja a medve . A királyfiú ijedtibe felszaladt egy fára. De miképp? Azt mondja a vén boszorkány. hogy jő vele szembe a nagy medve.Kiálthatsz tizenhármat is.Hol kaptad te ezt a gyűrűt? . Mondja a többi: . Világonátlátó.Tudom. hogy megrendül bele. Ekkor megint kiált egyet a fiú: . ott is megfoglak. Másnap a vén boszorkány nem engedte. Földneheze. Hanem félt bántani a királyfiút a nagy kutyák miatt.Ne. Mindenttudó rúg egyet a kőfalra. ne! Meghallja ezt a kutya. Mindig vadászni járt.Ne. 200 . úgyis szétszaggatlak.Most engem szólítottak. hogy hazamenjen.Ahol te a másik felit .a világ végére is. s mondja a többieknek: . hogy hármat kiáltsak.Te is csak álmodtál. hogy a fiú a kutyákat magával vigye vadászni. mondja a másikaknak: . ne! Meghallja ezt Világonátlátó. Rúg egyet végül Földneheze is. Aztán csaptak ők olyan lakodalmat. Feleli neki a királyfiú: . hogy ez az ő kedvese. s kérdezi: .feleli a királyfi. akivel egykoriban jegyben járt. bízza csak reá. Mondja a medve: . de a vén medve bizony folyton kísérgette. hanem nagy kőfalak közé rakta be őket. hogy egy évig tartott.. hogy megint visszakapta régi kedvesét. ne! Felugrik erre Földneheze. hogy kifogyatsz az életemből. akihez a lányt kényszeríteni akarták. Mondja a többi: . hogy pusztítsák el a királyfiút.Hát ezt a fél zsebkendőt hol kaptad? . Mikor estefele készül a királyfiú.Szaladhatsz . Nézi a lány a zsebkendőt. Ekkor a lány már teljességgel megismerte. Mindenttudó. Kiáltja a fiú ismét: .feleli a koldusnak öltözött királyfi. talán csak álmodtál. S ekkor megtörli a száját a fiú a zsebkendővel. hogy meghasad a kőfal. . de engedd meg. utat adtak. hogy az egész kőfal összeomlik. Összevissza csókolództak.Ahol te a másik felit .Ne. Rúg egyet Világonátlátó is.Ne csaholj hé. hát látja. Kiáltja egyszer a királyfiú: . Összeegyezett hát a vén boszorkánnyal.

Erre a királyfi már nem akart a boszorkánnyal egy födél alatt élni. hogy hetvenhetedik csontporcikája is hetvenhét felé szakadt. s úgy vágja a földhöz. Ugrik egyet Mindenttudó. Összevissza csókolta őket a királyné. s csaptak ott is nagy lakodalmat. amelyre a királyfi mászott volt. Talán még most is járják a csűrdöngölőt. s ők elérkeztek szerencsésen az özvegykirálynéhoz. s éppen a másik nyakába szökött. Megragadja Földneheze a medvét. ha százszor is a felesége anyja az. s éppen a fánál áll meg. Elindulnak hazafelé a királyfiú édesanyjához.Kiszabadulnak a kőfal közül a jó kutyák! Világonátlátó lép egyet. A nagy havasokban visszaadták a kutyákat az öreg embereknek. 201 .

. hát üresen találják. amiért beszökött más vizébe fürödni.kérdezte a király. már semmi vizet sem talált. .Szeretném még jobban látni. . Kinyitotta a kulccsal a pinceajtót. Mert annak a ruhája. Annak mindene virág volt.A virágfejű ember Volt egyszer. Akkor a király elrendelte: egész éjszaka őrizze a fürdővizet egy katona. egyik lábán cipő. Annak a királynak volt egy fürdőszobája. hogy milyen kevés víz van a fürdőjében. meg az Óperenciás-tengeren is túl.Jaj. Menj fel a szobába. éjszaka valaki mindig kifürödte a vizet. a másikon semmi. s meg sem állott a pinceajtóig. amikor levitték a börtönpincébe a virágfejű embert. még mikor az föl sem kelt: .Megfogtuk a vízpocsékolót! A virágembert! A király szaladt. hogy hanyagok voltak a szolgái. De a rács közé bedugva ott van a gyerek pálcája. A nádpálca ott maradt a pinceajtó rácsa közé dugva. volt egyszer egy király. hogy az egész világon nem lehetett volna párját találni. A király cselédjei nagy ordibálással jelentették az uruknak. Tündér vagy nem tündér. Mennek nagy diadallal a pincébe. A tündérkirály azt felelte: . s nem tudott fürödni. Kimerte mind a vizet. mikor ment. csak szabadíts ki. hetedhét országon. A királynak volt egy tízéves kisfia. kalapja. végre a szekrény tetején meglát szíjra fűzve egy csomó kulcsot. hogy nem is kérdezték.felelte a virágfejű. össze is szidta őket. de szép a bácsi . cipője is virág volt. Ahogy egyszer reggel fürödni ment. Olyan szép volt. Az látta. hogy este rendesen telemerték a kádat vízzel.mondta neki. bezárták egy nagy pincébe. megmutatta magát teljes mivoltában. Utánasompolygott. s hogy ítélkezzenek felette. észrevette. Még a fején is hajszál helyett egy-egy virág virított. Aztán mire a fiúcska észrevette volna magát. A virágfejű embert akkor már megfogva tartották. Felmegy a fiú a házba. A rácson keresztül beszédbe elegyedett a tündérkirállyal. 202 . Mert bűnéért majd ítélkeznek felette az ország vezetői. már el is tűnt. mi dolga ott. Nemsokára megérkeztek az ország főtanácsosai s a szomszédos királyok. Kereste a fiú mindenütt a kulcsokat. De a szolgáknak megvolt a bizonyítékuk. s megtöltötte a fürdőt színültig pálinkával. A tündérkirály megköszönte a fiúcska szívességét. meg a szomszédos országok királyai. hogy lássa a csodát. Azt gondolta.A tündérek fejedelme! . hogy megcsodálják a virágfejű embert.Ki vagy? .Könnyen megláthatsz egész mivoltomban is. Hiába minden. Akkor mással próbálkozott a király. Egy nádpálcával lerántotta. . s akkor neked adom a szép virágkalapomat. hol nem volt. hogy jobban lássa. Ott úgy el volt foglalva mindenki. Másnap reggel. hozd le a pince kulcsát. Abba üljön bele valaki! Másnap reggel a szolgák ott találtak valóban elaludva egy gyönyörű szép daliát.

a királyfi. Ahogy megállapodtak. De ahogy tovább mennek. megint csak könyörgött. hogy kegyelmezzenek ártatlan életének. hanem dobják bele ebbe a vízbe. hogy mit gondolt ki: . Az öreg király nagyon udvariasan bánt fiatal rokonával. hogy mi lenne. mendegélnek az idegen ország felé. A kocsis mondta magát az inasnak. A tulajdon fia! Nagy méregbe gurult. hogy. s ő magamagát ajánlhatná be királyfinak ott. Az meg élvezte a jó dolgát ugyancsak! 203 . mendegéltek. legyen az inas a királyfi. hogy fogjon be. De ahogy estefelé elérkeztek egy nagy folyóvízhez. ahová készültek. miért is akarja őt megölni. ittak. a kísérőül adott ravasz inasnak. felpakolnak egy kis ennivalót is. Amikor már egy jó darabon elmentek. hogy soha senkinek az égvilágon nem fog szólni erről a cseréről. zenészeket fogadott.Álljon meg. az ottani király palotájába. hogy ő lesz a kocsis. minden napra szórakozást terveztek. magát meg felajánlanám inasnak. hé! A kocsis megáll. Ígért nekik most már hatszáz aranyat. Az öreg király a vélt keresztfia tiszteletére nagy lakomát csapott. cseréljenek inkább sorsot. Azonnal megparancsolta a kocsisnak. Elkezd sírni keservesen. csak kegyelmezzenek meg szegény fejének. mulattak. Az inas felvette a királyfi ruháját. Na jó. aztán azt mondta: . és elmondja neki.Mi lenne. a magáét meg odaadta a kocsisnak. Mentek.Öljük meg a királyfit! A királyfi megint meghallotta. csak ne oltsák ki az életét. és ő. hogy a virágfejű ember megszöktetője csakis az ő fia lehetett. egy idő múlva megint csak elkezdi az inas: . s mennek. elvállalja. Az igazi királyfiút pedig leküldték az istállóba mint kocsist. illetve azzal. Befog a kocsis egy négylovas hintóba. s kiértek a fiú apjának az országából. legyen a kocsis az inas. Ő itt látni se bírja. Az inas beleegyezett. s azzal megcsinálták a cserét.A király a pálcáról megismerte. Az jutott az eszébe. s a királyfiút vigye el messze idegen országba. most is megegyeztek. A szép ruháját letépték a királyfiról. ha ő lehetne a királyfi. Megeskette a királyfit. az inassal. A királyfi a kocsis ruháját kapta. hogy ad ő nekik háromszáz aranyat. Ettek. Meghallja ezt a királyfi. hogy nem. A királyfi most már látta. rettenetes gondolata támadt. s mentek tovább. Így telt-múlt az idő. s a fiú mellé adott még egy kísérőt. a királyfinál való pénzen pedig megosztoznánk! A kocsis gondolkozott egy kicsit. Elkezdett könyörögni az inasnak. az inas csak előáll megint azzal: mégse kegyelmezzenek a királyfiúnak. hogy mit is akar az inas. akit annak hitt. Na jó. Adott azért a fiának pénzt bőven.Az biza nem volna rossz. az inas félrehívja az úton. az inas mutatkozott be mint királyfi. Rákiabál a kocsisra: . ha a királyfit megölnénk? Én lennék a királyfi. vagyis ha a fiút megölné. megkegyelmeztek neki. mígnem elérkeztek a messzi városba. a keresztapjához.

egy nagy hazug! Szégyelljük. felséges királyom . Elbeszélte ekkor a királyfi. ámító. De az öreg király csak emlegette azt a furulyást. hanem mondd el. mendegélt nagy búsan. hogy húzza meg magát. mert másképp hurokba kerül a fejed. minek már neki az élet. s mire az egyet pillantott volna.Ezalatt a királyfi mint kocsis. mert el tudja hozni az aranyborjút az aranykötéllel a nyakán. itt van. elérkezett ahhoz a nagy folyóvízhez. 204 . hogy velünk jött. mit hazudott a minap is! Azt hazudta. elindult ország-világgá. mondtam már. amíg el nem ér egy palotához. te nagy dicsekvő. hogy csak menjen egyenesen előre. hogy ő különb a királynál is. Hozd el az aranyborjút. aki furulyált? Mért nem jött el hozzám. akiről te beszélsz! Egyet se búsulj.Mit csinálsz. Azt mondja neki az ember: . A királyfi el is hallgatott. derekasan és türelmesen végezte az istállói dolgokat. hogy megvendégeljelek. hogy milyen nagy hazug s dicsekvő a kocsis. ő beleöli magát itt ebbe a folyóba. te nagy hazug. Hol lel ő aranyborjút? De a tündérek királya nem ijedt meg egy cseppet sem. nagyon szép ember volt. s elbeszélgessünk. Olyan jólesett hallani a furulyaszót! Egy nap megint csak megkérdezte: .Íme. fiam. s ha nem hozná el. s azt mondja: . Amint ment. hogy akasszák fel az első fára! Megmérgelődik az öreg király. Felkapta a fiút a hátára. Utána kiment az istállóba. amíg jól van dolga. hát abban a percben reákiált valaki: . elővette furulyáját.No. Olyan szépen furulyált. s már fordult is vissza.Hagyja el.mondta az inas -. De a fiú várhatta az üzenetet. A fiú meg is találta az aranyborjút az aranykötéllel. Vitte egyenest a király elé: . s megmagyarázta neki. váltsd be az ígéretedet. amelyikbe az inas meg a kocsis be akarta lökni. hogy ő a tündérek királya miatt milyen szerencsétlen lett.Ki s mi az. beleegyezik. Amint éppen bele akart ugrani. kérkedő. A volt inas nem adta át neki. Gondolta magában a királyfi. miért kellett neki világgá indulnia.Köszönöm.Hát nem ismersz meg? Hiszen én vagyok a tündérkirály. hogy kicsoda furulyál olyan szépen. ez csak egy nagy hazug. a virágfejű ember. A palota kapujában meg fogja találni az aranyborjút az aranykötéllel. Úgy is lett. utána kiült az ajtóba. szeretné megismerni. Hívatja most már haragosan magához. mi a bánatod. a király udvarába. az csak egy jöttment. Megbúsulta magát erősen a királyfi. de mit volt mit tennie. most aztán menj. Esténként. Szépen eloldotta. vezette az aranyborjút az aranykötelénél fogva. De a királyfinak öltözött inas csak úgy félvállról felelt: . Ni. Elpanaszolta neki. ha már megfejt az istállóban. hogy még a palotában az öreg király is megkérdezte. s megparancsolta a királyfinak. már át is vitte a nagy vízen. te szerencsétlen? Odanéz. s ne furulyáljon. hát egy különös. hogy lássam? .Ej. az aranyborjú után. Majd üzenek érted egyszer. felséges királyom! . Ráállította az útra. többet nem furulyált.

ő maga meg egyenest felment a palota nagy termébe. én is megmentelek téged. nagy hangon: . maga is várta a csodát. s ráparancsol. Egy este megint csak kiült az istálló ajtajába. hogy figyeljenek rá. az aranytehenet.Né. egyet se búsulj. az való igaz! Úgy is tett a királyfi.Mindenki ide hallgasson. s azt mondja neki: . Csak ráállsz arra az útra. s most is elvitte az aranytehenet is a királyhoz. Te is megmentettél. Visszamegy a királyhoz. Az egyik galamb a királyfi egyik vállára. felöltöztette szép királyfi gúnyába. A királyfi bátran bement. s erősen ráparancsol. s furulyázni kezdett.Itt van. s adott neki két galambot. ez a hazug most meg mivel áll elő. s mikor a muzsika elhallgat. Azzal visszamegy a királyhoz. amíg jól van dolga. hogy az még semmi. mondja azt erős. fejés után megint nekifog a királyfi furulyálni. hogy hozza már fel a palotába azt a legényt. s megtalálod az aranytehenet. hogy befogja a száját. majd üzenek érted. hogy menjen fel egyenesen a királyi palotába. az aranytehenet. fiam. Azt mondta. Megbúsulta magát most még erősebben a királyfi. amiért megint csak furulyázni mert. felséges királyom! . Az inas most lemegy az istállóba. Megint elér a nagy folyóvízhez. mert én már mindent elrendeztem. hogy hogy járt. s hozza el az aranyborjúnak az anyját is. ez a dicsekvő.Felséges királyom. De a fiú várhatta most is az üzenetet. Ott éppen vendégség lesz. s mikor a muzsika elhallgatott. . jól képen vágja a királyfit. persze hogy ott találta a virágfejű embert. mert ő elhozná a borjúhoz az anyját is. ahol az aranyborjút találtad.mondja a virágfejű ember -. a palota kapujában. Lemegy megint az inas. s elmondták az ő egész élete történetét! 205 . Elindul ismét nagy búsan a királyfi. Mert ő különb még a királynál is! Hívatja megint a királyfit az öreg király. mert csodálatos dolog fog történni. és azonnal hozza el az aranybikát is. . el kellett indulnia.Ne búsulj. Ő csak állt. ne furulyáljon többet. hogy forduljon vissza. oda kötve ugyanott. kérte. mert amit ezek a galambok mondanak. s jól szájon vágja. Elpanaszolta. Akkor a galambok elkezdtek beszélni. s azt mondja a fiúnak: . Hazaérve. de azonnal. ez a hazug nem akar feljönni! Azzal állt elő. hogy azonnal induljon.Hagyd el .Köszönöm. és erősen reáparancsol. Aztán kioktatta a fiút a tündérkirály. hogy ő elhozta az aranyborjút. az aranybikát megkötötte a palota kapujához.Egy este. Valóban éppen nagy mulatság volt. Hát most is ott van a virágfejű ember. hogy elhozza az aranybikát is! Hívatja megint a király a királyfiút. Azzal hazavitte a fiút a saját királyi palotájába. Mikor a folyóhoz ért. Menjen be a vendégsereg közepébe. a másik a másik vállára szállt. A királyfi így most is megszerezte. s azt mondja neki az inas: . Küldi a király megint az inast. hadd furulyáljon ott is.

rostával hordtam a vizet. Nagy lakodalmat csaptak. Az inas és a kocsis. hogyan kellett elbujdosnia. s úgy megütötték a lábomat egy csutával. de már késő volt. hogyan egyezett bele ő végül a sorsuk elcserélésébe. 206 . hogy eskette meg az inas és a kocsis. hányszor akarták elveszíteni. s nemsokára hozzá adta a lányát. hogy még most is fáj belé.Kezdve azon. el akartak bújni. A király megfogatta s bezáratta őket. A királyfit pedig megölelte. mikor ezt meghallották. számmal fúttam a tüzet. Én is ott voltam. megcsókolta. kapával vágtam a fát. hogyan mentette meg a virágfejű embert.

De egyszer csak megint azt mondja a felesége: .Eredj haza. te ponty! Az én feleségem azt üzeni. gyönyörű szép házuk lett. azt kérdi: . Minden kívánságod teljesül. és hangosan mondta: . hogy egy nagyon szép házat szeretnék. és megszólal: .Hallod-e. az én feleségem. Visszaballagott a halászember a tenger partjára. És csodák csodája egyszer csak megszólal a ponty: . Odaállt a víz szélére. látta a gyönyörű szép kastélyt. és mondd meg neki.Hallod-e. Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. nagy pontyot.Hallod-e. és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. halászni.Hát mit akar a te feleséged? . hogy nem bánod meg soha életedben.Eredj haza.Kastélyt akar.Hát miért nem hoztad haza? . hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti. Hazamegy. mit fogtál? Hoztál-e valamit? . jó ember! Úgy van. úgy van. ahogy hazaér. te ponty! Az a ringy-rongy.Te szegény halászember. Egy ideig nagyon boldog volt. engedj el engem! Úgy megjutalmazlak. . Hamarosan fogott egy gyönyörű szép. és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. adjon egy kastélyt. hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty. volt egy öreg halász. .Az öreg halász és nagyravágyó felesége Hol volt. kérdezi a felesége: . amint kívánta! Hát ahogy hazaért.No.Hát akkor eredj vissza hozzá.Most már csak meg vagy elégedve? A felesége nagyon boldog volt. mondd meg neki. hogy a házat meguntam. hetedhét országon is túl. mindig pöröl vélem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal. amint kívánta! Hát valóban. eredj vissza ahhoz a pontyhoz. 207 . Volt neki egy nagyravágyó felesége.Úgy könyörgött szegény.Fogtam én egy nagyon szép pontyot. Egyszer elment az öreg halász a tengerre. Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján. . meg hogy grófok legyünk! . Azt kiáltja: . hol nem volt. A felesége ott sürög-forog a konyhában.

feleli az asszony boldogan. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának: . úgy van. a sok fényes katona majd elvette szemevilágát. azt mondja az asszony: . de menj haza. és olyan palotát és várakat. mérgesen: .mondja a ponty -. nem is érdemli. te ponty! Az a ringy-rongy. és mondd meg neki. hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. olyan fényes paloták. mindig pöröl vélem. mit volt neki mit tenni. mindig pöröl vélem.Meg . és kérdi: . ismét elballagott szomorúan a víz szélére. amilyen a világon sincs. hullámzott.Hallod-e. csak vissza kellett mennie. te ponty! Az a ringy-rongy. Mondja szomorúan: .Királyné szeretne lenni.Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz. azt mondja az asszony: . meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? . Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt. és mondd neki. és mondd neki.Most már csak meg vagy elégedve. Zavaros lett a tenger vize.Másnap reggel. Alig tért magához a nagy ámulattól. A szegény halászember. és palotában lakni. nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota.Most meg császárné szeretne lenni. Hát csak addig erősködött.Hallod-e.No. ahogy kívánta! Hazament a szegény ember. alighogy megébrednek. amilyen a világon sincs. várak és udvari népség volt mindenütt. kérdi a feleségét: . A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott. az én feleségem. várakat akarok. hogy ezért sem dolgozott . Mondja nagy szomorúan: . asszony. hogy most már császárné szeretnék lenni. az én feleségem. és olyan palotát.Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz. te ponty! Az a ringy-rongy. mindig pöröl vélem. hogy mindenki nekem hódoljon. palotában lakni! .Eredj haza! Úgy van.Hát most mit akar a te feleséged? . Azt kiáltja: .Hallod-e. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn. eredj vissza ahhoz a pontyhoz. Azt kérdi a feleségétől: . előjön a hal. 208 . Alighogy megvirradt másnap. . hogy királyné szeretnék lenni. hogy én a világ úrnője szeretnék lenni Azt akarom. Eltelik egy kis idő.Hát mit akar a te feleséged? .Hallod-e. amint kívánta! Ahogy hazaér a szegény ember. amikor elhaladt előttük. mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldognak is látszott.Igaz. az én feleségem. szabódott a szegény halász. és leboruljanak az emberek a lábam előtt. sok szobán keresztül. és csak sokára jött elő a ponty.

hányta a habot. megtalálod őt a halászkunyhóban! Úgy is lett. hogy munka nélkül élhet.A világ úrnője akar lenni. ha azt hiszi. Még talán máig is élnek. Egy helyen zavaros lett a víz. és másokon uralkodhatik. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. . és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal.Jól van . hát legyetek ismét halászok. Eredj haza.Mit akar a te feleséged? . 209 .Ott kellett állnia nagyon sokáig.mondja a hal -. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját. tajtékzott. és benne a feleségét. . és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon. A tenger haragos lett. ha meg nem haltak. és úgy hullámzott. mint még soha.

Az egyik volt az aranyruhás lány. És az öreg remete elvezette őket.Bátyáim. hogyan bámulják a képet. majd útbaigazít. Volt egy háromemeletes kastélya az erdőben. mikor felébredtek. Zoltánnak átadja a királyságot. hetedhét országon is túl volt. Ebbe azonban a főurak nem mentek bele. hol nem volt. Lepihentek. hogy minél hamarabb megüdüljön. Annyira el voltak foglalva a nézésében. itt meghálunk! . gallyból csináltak ágyat. Kalapjukban még vizet is hordtak rá. a másik az ezüstruhás lány. a nap jól fenn volt az égen. Erre a királyfiak azt mondják: . Egy erdőben megesteledtek. hogy a legidősebb fiának. Összehívatták az országgyűlést. feltette magában. a középső Árpád. Abban a nagy tengerben volt egy nagy hal.Igazíts útba bennünket! Ha életünkbe kerül is. észrevettek a falon egy képet. észrevették. az ólomszínű ruhás pedig Győzőnek. de tudom.Fiúk. Azt mondja a remete: . egy hársfámat a vesztétől megmentettétek.és azonnal nekiláttak rőzsét vágni. nem bírták többet levenni róla a szemüket.Ne féljetek tőlem. s aki a legbecsesebb találmányt hozza az országba. Karjukkal lyukat vájtak. és azt mondta: . mert nagyon elfáradtak. A legidősebb volt Zoltán. De ezek sem tudtak dönteni. én ennek az erdőnek a remetéje vagyok. Volt köztük egy öregúr. Reggel. megkeressük őket! Azt feleli erre az öregember: .Jól van. Hát ahogy ránéztek. Három lánynak az arcképe volt. a legkisebb Győző. útba igazítlak benneteket.Mondok én egyet. ahol ezek laknak. az én házamhoz. Tíz óra tájban megjött az öreg remete. fiúk? Úgysem érhetitek el őket soha! Mert nem ember de még madár sem jár ott. mint ő. az ezüstruhás árpádnak. osszák az országot három részre. de ők fel fogják keresni őket. mi legyen.Győző Egyszer volt. hogy a testvérei is királyok lehessenek. Az öreg király már megunta fején hordozni a koronát. és reggelig ott pihenjetek. hogy nem is vették észre az öreg jöttét. 210 . de akkor szózatot hallottak: . És azt mondták hogy bárhol legyenek ezek a lányok. Amint a gallyat vágták. Az aranyruhás Zoltánnak tetszett meg nagyon. Annak zápfogára volt írva ez a mese: Élt egy öreg király. az felállt. Hamarosan el is aludtak. Azt mondja Zoltán: . kettő legyen belőle. A királyfiak szépen elaludtak. Ebbe a királyfiak is beleegyeztek. Talán rokona is neki ez a három lány. várjuk meg a házigazdát. jöjjetek hozzám. volt egy nagy tenger. Győző visszatartotta őket: . Ahogy szétnéztek. Még azon a napon útnak indultak. és visszaültették. Látta. Mivel. Azt mondta. Éjféltájban egyszerre csak nagy fényesség fogta őket körül. Mindegyik fiúnak külön ágyat adott egy szobában. a harmadik az ólomszínű ruhás lány. hogy a szél kidöntött egy fiatal hársfát. Menjenek a királyfiak világgá. De Zoltán nem fogadta el. hogy nem jöttök többé vissza. Megijedtek. És már akartak is indulni.Mit bámultok. hogy határozzák el. azé lesz a királyi hatalom. volt neki három fia.

de a lány megérintette aranypálcájával. bátyátok odaveszett. arany trónuson. Így tehát Zoltán nem tért vissza. De mikor felérsz. Először a faajtón menj be. Akkor jutott eszébe.De ők azt mondták. lesz ott egy nagy bükkfa. s azonnal aranyoszloppá változtatta. Azt mondja most már annak: . lesz ott egy aranyajtó meg egy faajtó. és karcold meg vele a kezedet. egyenesen délnek. Avval a pálcával érintsd meg a földet. és mondd. megkarcolta a kezét. Szerettek volna már ők is menni. hogy nagyon vigyázz! Kimentek a házból.No. Aztán menj be az aranyajtón. Éppen délben odaérsz egy nagy dombra. Azt mondta nekik: . odaért a hídhoz. Az öreg remete mindennap várta. Mikor a nap lenyugszik. Találsz ott egy aranyüveget. hogy „nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz”. . Amikor bement.Ó. ne törődjön vele.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! De bizony az út nem nyílott meg. de csak nem jött. s kint azt mondta neki az öreg: . és három cseppet bele kell eresztenie a vízbe. ülj királyi trónusomra! Zoltán máris rohant volna. hogy meg. látom. De azt megmondom. nem törődik vele. végy fel a vízből egy kavicsot.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. Csöppents három csöpp vért a vízbe. három csepp vért belehullajtott a vízbe. Mondja: . de ő megy. s ő felment a lépcsőkön. A bükkfához lesz támasztva egy ezüstpálca. te szép királyfi. A testvérei is már-már nyugtalankodtak. Azt az aranyüveget hozd ki. Erre azt mondta az öreg: . s 211 . fiam. Mire a nap lement. téged is útbaigazítlak.mondja az öreg -. . Az aranyüvegből azt a tündérlányt locsold le.Ha ennyire elfogott a vágyakozás. hogy a kezét meg kell karcolni a kaviccsal. hogy nagyon beléjük vagytok bolondulva. hát gyere. odaért a patakhoz.Akkor hát menj. jól van .Menj. Akkor mondta megint: . de az öreg nem eresztette őket. Megértettél? Mondja a királyfi. Eljutsz majd egy hídhoz. hanem egyenesen bement az aranyajtón. és azt mondja: . ti is odavesztek! De Árpádnak nem volt maradása. és akkor tied lesz a tündéri hatalom. a tündérlány ott ült a királyi széken. Ha odajutsz. fiam! Elmégy egyenesen napnyugatnak. Az út majd megnyílik. akármi is történik. aranylépcső visz fel. de örülök.Ne menjetek el. Hát akkor jöjjön velem először a legidősebb: Zoltán. akármi lesz. Azonnal lehajolt. De a faajtót bizony nem vette figyelembe. azt mondta. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. és járj szerencsével! Zoltán elindult. Ők elmennek ahhoz a három lányhoz. felvett egy kavicsot. odaérsz egy patakhoz. azon menj végig.Ide hallgass. Végigment a patak partján.

észrevette ő is mindjárt az ezüstkunyhót. s nem tért vissza egyik fiú sem. De tépj ki először is az ezüstmadárból egy tollat. hogy ott van a tündérlány. hogy megmentettél a föld alatti rabságból. úgy ne járj. a lányhoz sietett.Hát akkor menj. és azzal menj be az acélajtón. Jöjj közelebb. fiam! Téged is elbocsátlak. te is odaveszel! Erre azonban a fiú azt felelte: . de azt megmondom. mint a bátyád! A királyfi elment. de örülök. Tehát ez a fiú sem tért vissza. Kihozta az acélkardot. ölelj meg! Nosza megörült a legény. fiam? . Ahogy ment lefelé. Lesz ott egy acélkard. Vedd magadhoz. .Hadd lássam előbb. egyre könyörgött az öregnek. ott volt az ezüstpálca. Megértettél? A fiú bólintott. odaérsz egy mély gödörbe. De az öreg azt mondta: . kezében a kard. elmúlt megint hét. akkor menj. hogy igazítsa útba. de az ezüst orgonabokrot ő is figyelmen kívül hagyta.az megnyílik. Ott menj. és az megnyílt. Ott volt a tündérlány. mikor a nap felkel. Megértettél. Jöjj közelebb.Meg. mint a bátyáid. Azt mondja a lány: . ül a királyi széken. . fiam. csókolj meg! De Győző erre azt mondta: . odaért abba a mély gödörbe.Jól van. hogy megmentettél föld alatti rabságomból. éppen délben ért a dombra. Először az ezüstmadarat vedd ki. Dobd a tündérlányra. Az is mindjárt azt mondta: .No.Ó. De először a szalmakunyhóba ment be. Az öreg már számolta a napokat. Ott lesz az ezüstlány. te szép királyfi. Megérintette a földet. Menj egyenesen északnak. Akkor bement az acélkunyhóba. és járj szerencsével! Győző elindult.Ne menj.Miért hívnának Győzőnek. Észrevette mindjárt a szalmakunyhót és az acélkunyhót. úgy menj be az ezüstajtón. bátyáid odavesztek. Az ezüst orgonabokron egy ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekel. Találsz majd ott egy ezüstkunyhót és egy ezüst orgonabokrot. ha én nem győznék! Azt mondta erre az öreg: . hogy a kardok hogyan csókolóznak! 212 . de örülök. és ezüstoszloppá változtatta. De először a szalmakunyhóba menj be. Amikor a nap felkelt. és a tündérlány kezéből vágd ki a kardot. te szép királyfi. a fák mohos oldala megmutatja az utat. akkor a tündéri hatalom a tied lesz. jobban vigyázz. Lesz ott egy acélkunyhó és egy szalmakunyhó. és járj szerencsével! De vigyázz. Reggel. A tündéri hatalom így a tiéd lesz. nyolc nap. De akkor már Győzőnek sem volt maradása. látta. ott ült a királyi széken. Az pedig megérintette az ezüstpálcájával. Bement az ezüstkunyhóba.Ó.

Ott látta a tündérlányt a királyi széken. ülj királyi trónusomra! Győző azt felelte: . Látta is.Mindjárt kitekerem az ezüstmadaradnak a nyakát.Mindjárt letöröm az aranyüveged nyakát. Azt mondta: . látja ám. Mindjárt észrevette az ezüstkunyhót meg az ezüst orgonabokrot. és örök hűséget fogadtak egymásnak. s mondta: .No. Aztán elmentek Árpádért. Akkor a tündérlány azt mondja: . te csak győztél! 213 . hogy megmentettél föld alatti rabságomból. Győző lelocsolta az aranyüvegből a tündérlányt. hogy kettétört. Ott is eltűnt körös-körül minden. de örülök. Győző megérintette a földet. megkarcolta a kezét. te szép királyfi. és örök hűséget fogadtak egymásnak. Aztán minden eltűnt körülöttük. és bement az aranyajtón.Akkor a királylány föltartotta kezében a kardot. Felvett egy kavicsot. és odaért a hídhoz. azzal bement az ezüstajtón. Ekkor a tündérlány megérintette pálcájával Árpádot. Az aranyüveget Győző átadta a bátyjának. Elkiáltotta magát: . Győző továbbment. s az azonnal visszaváltozott emberré. A királylány mindjárt azt mondta: . három csepp vért belehullatott a vízbe.Ó.Tizenöt nap elmúlt. megnyílt és ő lement. Zoltánnak. meg hallotta is. amikor már nem is várta őket. hogy jönnek hatan. de örülök. Az már azt hitte. Odaértek a nagy dombra. hogy a tündérlány ott ül a királyi széken. Elmentek. A tündéri hatalom Árpádé lett. Magában beszélgetett: . Megölelték egymást a tündérlánnyal. te szép királyfi. és elindultak vissza az öreg remetéhez. Kivette az ezüstmadarat a kalitkából. Összeölelkeztek.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. Az ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekelt. ezüstoszloppá változottan. hogy ott az aranyoszloppá vált bátyja. és rádobta a tündérlányra. de Győző úgy kivágta belőle. Győző. Megtalálták az ezüstpálcát. De látta azt is. A lány tudta. Látta. Győző felment az aranylépcsőn. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját. most már nem tér vissza egyik sem. s odaértek a patakhoz. és őket is felszabadítjuk a varázslat alól. Így a tündéri hatalom Zoltáné lett. ott volt a nagy bükkfa. Jöjj közelebb. bátyja pedig előtte térden állva. Ott is eltűnt körülöttük minden. ölelj meg engem! De Győző azt mondta: . sík réten álltak. hogy mindhárom fiú odaveszett. Aztán Győző érdeklődött a bátyjai után.Elmegyünk. Egybegyűltek mind a hatan. sík réten álltak.Ó. ajándékba. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. nem győzte várni őket. most is egy sík réten álltak. Győző pedig kitépett az ezüstmadár szárnyából egy tollat. Hát a tizenhatodik napon. Az ezüstmadarat Győző átadta Árpádnak ajándékba. hol vannak. és az azonnal emberré változott. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját! Ekkor az aranylány megérintette aranypálcájával Zoltánt.

ami a legdrágább kincs a világon. Akkor az öreg. Győző pedig a vasat. Már otthon is nehezen várták a fiúkat a szülők. Azt mondta: . 214 . Akkor aztán útnak bocsátotta őket. ki legyen. kettő lesz belőle. az új király! És Győző lett a király. Csak így lehetett megmenteni őket.Egyet mondok.Mikor oda értek. megint felállt. Már sokan próbálták. elmondta nekik. hogy oly sikeresen végezték feladatukat. aki az elején elküldte őket. és azzal védjük a hazát. hogy ez a három tündérlány testvér. de még eddig senkinek sem sikerült. Nagyon megörültek. De viszont a vassal műveljük a földet. Éljen hát Győző. hogy Zoltán és Árpád hozták az aranyat és az ezüstöt. Igaz. De hát melyik legyen a király? Megint összehívták az országgyűlést de nem tudták eldönteni.

Tudjátok-e. vidd csak ki ezt a halat Jánosnak. A zsugori révész meg a még zsugoribb felesége ámult. hogyan lesz? Egertől Pestig nincs még egy olyan zsugori gazdag.mondja az -. A sekrestyéstől kölcsönkértek egy nagy selyempalástot s két fehér inget. Mentek aztán a révészhez. A palástot Szent Péter vette magára. mint itt a révész.A három vándorló Egyszer összekerült három jó eszű vándorló mesterlegény. légy Szent Pál. a csizmámat. Szent Péterem. hozott egy hitvány halat. Az asztalon égett egy kis mécses. a legöregebb vándorló. révre. . Te. miközben odalöki a feleségének: .Szabad! . de visszatérőben már azzal a nagy hallal jött be. egy jó magosra sült nagy kenyeret meg egy kupa jó bort. köpenyemet. amelyet a halásztól szereztek. Azt mondja az asszony: . ha kell. hozzon kend valamit! Jaj. ez itt Pál apostol. Útbaejtették egy halász kunyhóját. az ingeket meg a két másik. Azt mondja végre az egyik: . mondjad. Én eladom.Adjátok csak ide! Pál szent komám. Azt mondja erre Szent Péter: . lelkem. Aztán a sütő asszonynál egy kenyeret. A többit bízzátok rám.Süsd meg! . te meg Szent János. kocsira.Inkább főzöm . hogy áldja meg. a harmadik meg. Én kinevezem magam Szent Péternek. csak pénzük nem. . Annak az árán kerítünk valahonnan egy szép nagy halat. Szent János. Pál kivitte. hogy nem tudjuk kellően kiszolgálni! Üljön le! Akkorára visszajött az öreg révész. komám. János meg a pitvarajtóban. akire anyám panaszkodik. Az öregek majd elestek. Péter megállt az asztal mellett. azt tették a fejükre.Siessen már. Vettek tőle egy szép nagy halat. mert úgy nem fogy a zsír. hogy a mi hajlékunkba eljön Szent Péter és Szent Pál és még Szent János is?! Aztán az urára förmedt: . Bekopogtattak. még süveget is nyírtak papírból. Azt mondja. Pedig most nagyon kellett volna. Törték a fejüket: hogyan tehetnének szert egy kis pénzre. A kocsmárosnál egy jó korsó bort. 215 . Összecsapta a kezét a zsugori öreg.Szent Isten! Honnat érdemeljük mi ezt a nagy tisztességet. Úgy is lett. Gondoltam egyet. Volt azoknak mindenük a széles világon. Már a faluvégi kis háza is ráment a patikára meg a doktorra. mert az egyiknek az anyja igen nagy betegségbe esett. Pál az ajtóban.mondta a révész. ne haragudjék. annyira megcsodálták a halat.Szent Péter vagyok a legöregebb vándorló -. ott kinn a pitvarban.

A pokolban! 216 .A kenyér itt még nincs kitalálva? .De .Jó volna biza! Az öregasszony be is hozta mindjárt a szakajtó aranypénzt. jaj! Nincs pénz! Elvitte Szent Péter! Elvitte Szent Pál. Utánuk. azt mondja: . De már ő is csak úgy látta őket. fiam! Vidd csak ki Jánosnak ezt a kenyeret. hátha attól még szaporább lesz! Kiment szép ájtatosan Szent Péter is. . ő is csak azt nézte. Akkor aló. abban volt egy kis bicskanyitogató. aztán felsóhajt: . azon mód a palástban.Hallja-e kend? Van ott nekünk az a szakajtó aranyunk. Pedig pusztán csak azt ették. feketét. Szent Péter épp csak megszagolta. Addig nézegették egymást. mígnem az asszony csak odahajolt az ura fülihez.kérdezte Péter. volt bor is egy egész kupával. Kinézett az ember: ugyan mit csinálhatnak még.Halra való? Erre elővett az öreg révész egy rossz kancsót. de végül is sokallták már az öregek az áldást.Nagyon sikerült az áldás. megindult vele tüstént szaladvást Egernek. Mikor Pál bejött. Erre aztán mégis hozott kenyeret az asszony. Megyek. Kiküldte. azaz hogy az idejét. Elsőbb helyeselték. merre van a másik kettő. erre már csakugyan hitték a csodát az öregek. mit akar vele. áldja meg ezt is! Pál kivitte. segítek. de ahelyett is a szép nagy kenyeret hozta be. vesd el magad. s azt súgta bele: . Azzal kínálta meg Péteréket. Azzal. Jó lett volna így is. ahogy átvette a szakajtó pénzt. ő is uzsgyi neki. Szaladt be.mondta az öreg. Az öregek csak nézték egymást. de mikor a pitvarajtóba ért. kívül az ajtón.Aztán az asszony megfőzte a halat. . Szent János! Most már hol keressük? Nagy messziről hangzott felelet: . mondjad Jánosnak. mint a föld. s elég mind az ötüknek. áldja meg ezt a kis pénzt! János volt a legjobb szaladó köztük. mondani a feleségének: . de olyan szárazat. Ne áldatnók meg azt is? Most még itt van Szent Péter. .Megnézem már. . pedig az úgy a lába közé verődött.Jaj.kérdezte Szent Péter. Bejön egy kis idő múlva Szent Pál. .Szent Pál. hogy mindig hasra akart benne esni. Szent Péter mindjárt elértette. aztán megáldom magam is.Eredj. akár én! Nem volt ott senkiféle.Ital nincs? . Szent Péter vár egy kicsit. ihattak hasig! No. amerre a fű hajlik. . egy lélek se! Mellesleg már sötétült is. Pali öcsém. s azt is megáldatta Jánossal. már nagy hangosan. .

mit együnk ebédre. hogy az anyja teremtsen belőle azonnal egy kis vasárnapi ebédet. De aztán igyekezzék hogy ebédelhessünk. öreganyám. . s megy az asszony nagy ízibe ki a fiához.Téged. a halacskát? Nem fulladsz meg ott? . egy fia. édes kicsi halacskám. Azt mondja a hal otthon a párnák alól. . azon én segíthetek. mert én is már nagyon ehetném. hetedhét országon is túl.. de az Óperenciás-tengeren még innen. Az anyja azonnal kötényébe szedte a sütni való szép nagy halakat. ámbátor. Dehogyis bántalak! Bár.. ha nem téged. hátha lenne még szerencséje.mondta a fiú. talán étlen-szomjan kellett volna a nagy szegénység miatt elpusztulniok. ha kívánnánk kezdetnek csak egy félvékányi halat? Még jóformán ki se szalasztja a száján a kívánságát a fiú.Ó. hogy megegyetek . ha csak azért akarsz megölni.Jaj.. hát meg van-e elégedve velem? .Na! Lelkem. amennyi halat csak jónak látsz. hol nem volt. hogyan járt a halacskával. hogy felhasítsa. Egy rántással kiemelt egy jó félvékányit. amire kérlek.mondta örömmel az asszony.Mára elég is . Jól van. kedves. szaladt haza.mondja a halacska -. ha csak annyi a baj. hogy kisüssem a halakat! . te szegény asszony.. hátha még egy kis zsírom is volna. 217 . Menj ki a fiadhoz. fiadnak is! .Ejnye! Lelkem. . s tedd. szép. Halászott. s kívánj a hálójába. akinek csak az a szerencséje volt. hogy legalább aznap legyen mit enniök. Hanem engem tégy be addig a párnák közé.elkezdi a hal -. amennyit akar. egy vasárnap halászni ment. Hej.mondta a kis hal -.Szép. hiszen most már azt is csak kérnie kell: kérjen magának.A halkisasszony Hol volt. hát már ott ugrál a hálójában egymás hátán a sok hal. mikor még kenyerünk sincs? . s uzsgyi el. hát te beszélni is tudsz? . nagyon is. Vállára vette a hálóját. De utána azért csak szaporán visszament tovább halászgatni.Bízd csak rám .Fel ne bonts. addig halászott ott a víz partján. volt egyszer egy nyomorult szegény özvegyasszony. bár. halászott. de vajon igazat beszélt-e? Kipróbálhatjuk! Mi lenne. hogy csupán egyetlen gyermeke született. beteszi a halacskát a párnák közé. ne kelljen még azt a napot is étlen-szomjan ünnepelniük. fényes halat nem fogott.mondja erre a fiú -. hogy beszélt az a halacska . mert ha sok gyermeke lett volna. szép halacskám. míg valahogy egy kicsi. Mondja neki. s neki a halnak. Amikor a fiú akkorára nőtt. Közben otthon a szegény asszony vette nagy örömmel a kést. kapta tüstént nagy örömmel kézbe a halat. s mentek haza mindketten. ahogy a fiú anyja benyit a szobába: .Meg én. nagy örvendezéssel. öreganyám . Hanem megszólal egyszer csak az a hal: . hogy legénysorba jutott. ha jót akarsz magadnak is.

De jóformán még ki se gondolta. s máris ott volt egy bödönke zsír az asztalon.Csak egyet se bámulj. de holnap szervusz világ s vetett ágy . Na jó. Hát jó. mert ma még van életem. s ment összehívni a lakodalmi nagy vendégséget. Az asszony éppen meg akarta köszönni a kis hal szívességét. csak meg ne bánd. Ezt s ezt kell holnapra megtenned! Megbúsul a fiú.mondja neheztelve a lány -. 218 . Még jóllakni se tudott nagy örömében. hogy csak ásó-kapa s a nagy harang síró szava válasszon el minket egymástól. mert én azt úgy megszerettem. hogy annál szebbet kívánni sem lehetett volna. mert te mentettél fel az átok alól! . Látja nézi a lányt a király.Már akárhogy s mint. Élek. de nekem utat nyissatok arra. el egy nap. felséges királyom . édes szentem. legyen úgy. s mondja meg neki.Elég nagy az én bajom . hogy kiket: meghívta a lagzira magát a királyt. hogy azt mondja nyomban a tudós tanácsadóinak: . hadd legyek a feleséged. az első úri cselédségével együtt. .Haj! . s azt ölbe rakva ki nem szárítja. s mondja a parancsot neki. ha akarod. s ha kellek.mondta a fiú nagy örömmel. Hívatja magához a király a fiút. hogy mit tegyen ő most? Kérdi otthon a felesége. Elmúlt a lakodalom. amennyit a király harmadmagával egy nap alatt ne tudjon számba venni. kellhetek. ha már ennyiben van. s azt mondja: . hogy ha holnap reggelre a királyi palotával szemben levő erdőről annyi öl fát nem vág. Úgy odalett érte.csapta össze a két kezét az öregasszony nagy ámulatában. hogy olyan nagy búra hajtotta a fejét. ugyan mi bánata van. Annál könnyebb sincs! Hívassa magához azt a fiút. de ezen még segíthetek! Azzal kiment a lány az udvarra. karóba kerül a feje. hogy a napra lehetett nézni. az asszony épp csak odagondol magának egy jó bödönre való zsírt.Kiket hívtál meg? Mondja a legény büszkén. te szegény legény. gyémántfoglalatú aranypalotát. De még a fia! Az még szólani se tudott. ezen segíthetünk. akár istenes erővel.mondja a fiú -.Haj. Hanem megszólal a szép kisasszony. ha legalább egy hangot ki tudna kényszeríteni a torkán.mondja egyik tanácsosa -. hogy nagy urakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni? Hát nem tudtál inkább magadhoz való szegény embereket invitálni össze? Hanem. Néz a párnák felé. hogy ez a gyönyörűséges szép fehérnép az enyém lehessen. hogyne kellenél . Hívjál vendégséget. Mert hogy férnek el ebben a füstös viskóban? Hogy fogadjuk. S már pattan is ki az ágyból. itt vagyok. csak kifordult rögtön a házból. s állított egy perc alatt oda olyan nagy kacsalábon forgó. rendes időben megérkezik a király a fő-fő udvarnokaival. akár ördögi praktikával. s igen-igen megtetszett neki a szép halkisasszony. de arra szemvilágvesztés nélkül egyet se.Ó. .Ejnye. s mit lát? A párnákon egy szép fiatal lány. Ez volna jó őneki feleségnek! Ezt kellene tüstént megkérni. hogy nekem e nélkül a fehérnép nélkül többet nem élet az élet! . Kérdi a szép halleány. hát te még nem tudod. amint a fiú hazaért: . ejnye . de olyan gyönyörűséges.Na jó. . hova ültetjük őket? No.karóba kerül a fejem! Többet nem is mondok. a szoba közepére. csak fényesedett a két szeme a nagy bámulástól.

fürtöket termelt. hogy a nyers hasábok száradjanak ki. s reggelre meg is ért! Költi reggel a felesége a fiút. az árt az egészségének! Hanem Most már csak azért is karóba kerül a feje annak a senkinek! S azért is felséges királyné lesz a halleány! De miképpen? Mondják erre a tanácsosok: . szőlővel beültessétek! Jól van. Búsult. mind így jár az. Estére kerülve kiment a halkisasszony a szikla alá. Ahogy reggel lett.Mondtam én. azzal.mondja a felesége -. Elővette az ezüstsípját. hogy majd belévakult. mind egy utolsó szálig levágták azt a világnagy erdőt. Most a halleány nekilátott maga a soroknak. alighogy kimondotta. hogy abból reggel a király szőlőt is egyék. mi lesz belőle. Azt mondja akkor a halleány: . S míg a lány egyet térült-fordult. s mind rendre végigfuvintotta azokat. én megpróbálom ezt is eligazítani. Tüstént hívatja a király a fiút. hogy a földnek nehéz volt tartani. s a legutolsó forgácsig ölbe is rakták. Mert erdő nincs. . a helyét megtrágyázzátok. hozzon szőlőt. legyen. hogy miért nem adott más parancsot. s addig faggatta míg a fiú el nem mondta.Ki kell adni a parancsot. a mustjából is igyék. 219 . s mind egy utolsó szálig levágjátok s ölbe rakjátok. már dolgozott a sok ördög. mi lett az erdejével. hogy csak menjen ki a szőlőbe. ami lesz! . Hát egyszerre gyűlni kezdett ott az udvaron annyi ördög.De a felesége csak azért sem hagyott békét neki. . Úgy is lett. De ezen még megpróbálok segíteni. amit ér. már el is végezte az ördöghad az egész dolgot. Özönlött megint a sok ördög. azzal a halleány meg kilépett az ajtó elé. csináljon mustot a királynak. Okolta a tanácsosokat is meg magát is. Megfújt gyorsan egy ezüstsípot.Azt parancsolom. ha fa kellett neki! Még jóformán ki se mondotta a halleány a parancsot. bánja is ő már. Hanem már benne vagy. hogy mi az a nagy baj. Akkor a halleány sorjába ráfuvingatott az ölfára. s alig fordult rá egyet-kettőt maga körül. attól valósággal megrökönyödött. aki nagyobbra vágyik annál. s a helyén szőlőhegyet nem állít. karóba kerül a paraszt feje! Hát jó. Hanem azért most csak elmondta otthon a feleségének az egész dolgot. Mondja a lány: . Amit látott. hadd legyen a királynak elég fája.kezdi a halleány -. s mondja neki a kívánságát. Reggelre meglátjuk.Azt parancsolom. belefújt. hogy menjetek neki annak a világnagy királyi erdőnek. hogy annyi lett. ha holnap reggelig szét nem hányja a fiú. hogy azt az égig érő kősziklát. Hát mind megfogant. a király nagy kíváncsian pillantott ki az ablakon.Na! Látod . asszony sincs most! Azt mondják a tanácsosok most a gyötrődő királynak: egyet se törje rajta az eszét.A fiú lefeküdt. hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni! Hanem ez már megvan. Csak feküdj le. mint egy országos nagy vásárban a ló meg a marha. s aludjál reggelig. búsult újból a fiú úgy. ugye . hogy ezt a sziklát tüstént széthányjátok. Te csak feküdjél le.

onnan kiáltotta vissza. Ülj a hátára. nagyot akaró. mert ha nem. jövés-menés. hogy milyen nagy baj van. de olyat. hogy erdője helyett legalább szőlője van. . El volt szánva a fiú. míg el nem éri az Óperenciás-tengert. S amennyit vigasztalódott. s oda beleöli magát. Avval úgy eltűnt a Szellem. nagyot csattan az ég. De vésd a fejedbe te is. bár úgyis mindegy. Helyén egy tó van. s mondja. s hallatszik a szózat: . de hát csak elmondta a felesége könyörgésére. Szomorú volt a fiú. merrefelé. hogy együtt menjenek az udvari ebédre.Na . kikkel illik atyafiaskodnod.azt mondja akkor a halkisasszony-felesége -. csak úgy maga elé vette az utat. Most süssenek ki valami nehéz feladatot. úgy menjen. Másnapra kelve. rosszindulatú. Fel is ült menten a gebére. fejét veszti. hanem ő állította elő a maga királyi hatalmával! A gebe akkor abból a helyből megfordult. ha ez kell. de nekem olyan ebédet adjon fel. újból megjelent az Ég-Föld Szelleme. Azt mondja a Szellem a legénynek: .Jaj . Volt ott nagy zavar. hogy mit kell tennie. S azt hiszem.Menj csak haza. s megindult árva fejével egyfelé. amint éppen a Küküllő hídja mellé ment volna nagy lógatott fejjel. hogy még hazafelé se nézett. hogy kikhez tartozol. ivott a mustból. szólította a fiút.mondják a tanácsosok -. de együtt tartott a Szellemmel. maga se tudta. karóba kerül a feje s varjaknak a teste. akit nem én teremtettem.Nézz csak vissza. s bízd rá magad. hogy meglátta a halkisasszony-felesége.Na . s még aznap estére a fiú megmondotta a királynak az égi üzenetet. a tóban békák ugrálnak. Meg volt illetődve a fiú. Amikor egy darabig már elmentek. a palota eltűnt a föld színéről. szegény fiú. meg kell hívatni avval a mihaszna kicsodával holnap délre udvari ebédre az Ég-Föld Szellemét. fejetlenség. mintha ott se lett volna. s erre megáll a gebe. ahol akar. s a jött úton nyomban vissza is indult. kettesben állítottak be a királyhoz. Erre szó nélkül megfordult onnan az Ég-Föld Szelleme a legénnyel együtt. tanulsággal.mondja akkor az Ég-Föld Szelleme -. . udvari ebédre. Ahogy akar. hogy abba igazán belebukjon az a fiú. ha már ennyibe van.mondja a legény -. 220 . amikor egyszerre nagyot csattan az ég. mit látsz? . Így bűnhődik minden felfuvalkodott. Megrökönyödik erre a királyi parancsolatra a büszkeségével annyi bajt szerzett legény úgy. de felterítve s ebédféle semmi. hadd álljon! Gondolja a fiú. látod azt a göthös gebét? Nyergeld meg. s útnak indult. hogy ott leszek holnap délre. hogy megy majd. Ha nem hívja ide. Még nem is ment olyan messze. . máig se hívott több királyt vendégül. Hívatja a király magához a fiút. hogy az a szép fehérnép mégsem lesz az övé. gonosz ember.A király evett a szőlőből. legalább annyit búsult. Hívatja ismét nagy nekibúsultan a tanácsosokat. A legény meg hazament nagy örömmel. most már örökre.Uram király . azok a békák ott a király és tanácsosai. megteszi ő most már ezt is. Ezer szerencséje. s mondd a te királyodnak.

A buták versenye Volt egyszer egy parasztember. mikor az asszonynak eszébe jutott.Ahogy jár . Hát a felesége. de hosszú nyelvű.Jó! De hogyan ismerünk egymásra? Mert az sokára lesz. Készült hát a szegény paraszt megint a vásárba. vagyis. elmegy megkérdezni. Hamarosan odament hozzájuk egy ravasz kereskedő. hát úgy adom . . a buta asszony vitte a nagy büszkeségét. maga szokta vásárba vinni a gabonáját. elfeledte megkérdezni az urától a búza árát! Mondja tüstént a kis béresgyereknek: . hogy a búza most úgy jár: felit adják hitelbe. Mert ott aztán még az okosnak is föl kell csavarnia az eszét. ahogy az már illik. mert kivételesen buta asszony volt. Rögtön levetette a bundát. az asszony meg a gyerek.mondja egyszerűen az asszony. A buta asszony ezt nagyon okosnak találta. A kereskedő azt felelte. De közben azon gondolkozott. A gazda ki sem jött. s bekiáltott az ablakon. Kérdi az asszonyt: . most is kezdi kötni az ebet a karóhoz.mondja a buta asszony.Hogy adja a búzát? . Ki-ki megismeri a holmiját. ahogy hazaért: 221 . a cséplés. hogy hát nem tudja. mennyit kell kérni a búzáért. mért csak a férje megy mindenüvé.Én odaadom magára az én rossz kabátom. hogy így-úgy. .A legközelebbi vásárkor! . A kereskedő vitte a búzát. az a rövid eszű. meg annak egy nagy akaratú felesége. Kiváltképpen a gabonavásárló kereskedők. felit meg várakozás fejibe. Kész volt a vásár Elindultak hazafelé. adják csak ők is úgy. így egymásra találunk. Pedig már csak azért sem tudhatott többet nála. ahogy jár. hogy csapja be ezt az asszonyt. Elérkeznek a vásárba. Amikor visszajött. Feleli a ravasz kereskedő: . maga meg ideadja a bundáját. ő is csak úgy az ablakon át mondta. aki még alkudni sem akar. hogy ő is tud vásárra járni. A parasztember. A falutól talán ötkilométernyire lehettek. Elmúlt az aratás.Hát akkor menj te! S azzal elengedte a szekér búzával s a kis szolgagyerekkel. Azt mondja neki végül is az ura: . . ahogy általában veszik. ha úgy jár. azt mondta.Jól van. A gazda megkérdi tőle. hogy adjuk a búzát! A gyerek visszament.És pénzt mikor kapok? kérdezte. kérdd meg a gazdádtól. átadta a kereskedőnek.Eridj vissza. Hogy most már ő is megy egyszer a vásárba. mivel a kereskedők igen hajlanak a szegények becsapására. Az mindent jobban akart tudni az uránál. hogy jár most a búza. a kereskedő meg odaadta az asszonynak az ő rossz kabátját.

Azt kiáltotta: . A pénz hol van? . mert a búza most úgy jár: fele hitelbe. maga húzza a szekeret.Hogy adtátok a búzát? .kérdi kerek szemmel az asszony. az ő feleségénél nehezen lel butábbat. Az ember csöndesen folytatja a szót: . fele várakozás fejibe.Igazán? . Egy sötét erdőn ment átal. s kérdi: .Honnan ismered meg a kereskedőt? Feleli csípőre tett kézzel a butaságtól most már harcias asszony: .Megcseréltem a bundámat az ő kabátjával! Erről találunk egymásra. Az ember most már azon volt.Dehogyis nem! Csonttal s ronggyal kereskedik.Adjon isten jó estét! Egy vénasszony fogadta. Beköszönt: .kérdezte az embert. Lassan ment. . Meglátott messziről valami világot.Nem tanálta ott véletlenül a fiamat? .Jó! Megyek máris világgá. . s addig haza se jövök.Még ilyen bolondot sem láttam! Feleli mérgesen az asszony: . rossz a kabátja is. Az ember már megcsinálta a tervét a buta fejűek kipróbálására. most már haragosan.feleli az asszony.kérdi az ember.Ahogy járt! .Mégis. pénzt mikor kapsz? Mondja emelt fővel a szellős agyú asszony: . Az embert elhagyta a türelme.Mi járatban van? .Pénz nincs. míg ilyen bolondra nem találok! Elindult valóban az ember tüstént a világba. de még kérdi: . Bekopogtatott oda. ..kérdezte suttogva.Mert mit lát maga? Hisz sehova se jár! Az ember még jobban megmérgesedik: . Mondja nagy gőgösen az asszony: . .Legközelebbi vásárkor! Néz az ember. mert szentül hitte. .Most érkeztem a másvilágról. A vénasszony egy cseppet sem csodálkozott. Csodálkozik az ember. s arra tartott. úgyis sokat kell mennie. Tehát szép nyugodtan azt felelte: .Rongyos szegény.Helyes. hogy a butaság mélységét megismerje. 222 .

s elkészítette az útravalót. amiről te nem is tudtál.Maradt még vagy három kalácsom is az ünnepről. Az ember fogta magát. úgy tett.Menj el. akinek te ezeket adtad? . ilyen buta tudjon lenni! Azzal a kereskedő elindult nyomban az ember után. vigye el szegénynek azt is. A kereskedő odament hozzá. mintha el akart volna dőlni. amit arról az asszonyról lecsaltál! A kereskedő nagyot lélegzett.Csak butaság ne volna a világon .Jaj. maga húzza a szekeret! Küldtem neki egy kis kalácsot is.” De nem szólt. De a mérgét csak nem nyelte le. már messziről: . hogy senkitől nem fél! A kereskedő megriadt egy kicsit. s úgy ment el. hogy legyen mivel forgasson egy kicsit. felnyergelte a lovat.Dehogynem! Elviszek én akármit. ilyen tökkelütött. elküldtem a lovat neki. nekidőlt. .Dehogyis nem láttam! De hiába is megy utána. magától sem fél? . . Na. „Úgy látszik. Alig ment el az ember. akit kerestem . 223 .kérdezte. Vigye el neki. . hírt hallottam a fiunkról! A kereskedő hitetlenkedve nézett rá: .kiáltotta az ura. te boldogtalan. gyere. az erdő szélén is volt egy fa. mindjárt érkezett haza a kereskedő.Ki volt az. .gondolta az ember. . holnap reggelre már ott is kell lennem. mert az olyan erős ember. megkötötte a lovát egy fához.Nem is kellett olyan messze mennem. nem vinné el neki? Hogy ne neki magának kelljen húzni azt a szekeret! . ráakadtam. hogy valaki mérgesen siet utána. Szegény csonttal meg ronggyal kereskedik odaát. meg gyűjtöttem egy kis pénzt. Az ember már messziről észrevette. Meg most jut még eszembe: a férjem elcsalt a múlt vásáron egy bundát egy buta asszonytól. jó ember. s még a kis gyűjtött pénzből. . és kérdezte tőle: . úgy ránehezedett a haragosság.Vissza én. Reggel felkelt az ember. Nyelt egyet. Bement a közeli erdőbe. amelyik úgy állott. Azért így felelt: .Mondja! Nem látott egy embert erre menni egy szürke lovon? Az ember látta. hogy ne fázzék. mintha azt támasztotta volna. visszamegy még maga oda? . .Van egy szürke lovam..Mondja. Levágta a libákat. Az asszony hangos vidámsággal fogadta. meg a bundát is. aztán sütök még három libát. az asszony meg nekifogott a sütésnek. hogy a kereskedőnek a méreg már-már az eszét veszi.Hogy valaki ilyen hiszékeny. meg három libát.Gyere.Nem is hiszed? Itt a bizonyíték! Nézd meg. Arrébb. tán megbolondultál? . Lepihent ott egy kicsit. amiről az uram nem tud.Egy ember a másvilágból! Egyenesen a másvilágba ment.

akit a konokság akkor is még megtartott a butaságban. mind meghalnak. mert nagyon sok mindent elcsalt a feleségemtől! Az ember bólintott. nehogy ráessen a dűlő fa. A kereskedő valóban se látott. Azt mondta: . anyám. hogy őt. nagy óvatosan félreugrott.Felelte az ember nyugodtan: . testvérem. Otthon azt mondta a feleségének: . és elment egyenest haza. Akkor látta.” S azt felelte: .Hazajöttem. hogy jöjjön vissza.Tőlem fél.Miért jöttél haza? .Nem mehetek! Mert arra vagyok ítélve. . kipróbálom ennek is a butaságát. mint te! . hogyha ezt a fát nem támasztom.vágott vissza tüstént az asszony. szépen felült a lóra. . – Nem volt igazam? Az ember békét akart. mint te! A kereskedő egész nap várta az embert. Nem te vagy a legbutább. . Az ember azt gondolta: „No. hogy a fa nem dől le.Tartom én addig azt a fát Csak menjen gyorsan! Hozza vissza. apám. mert akadtam olyan bolondra s butára. köszönt.Mert van olyan buta még.Nem lenne szíves. akkor látta.Nem megmondtam? . Mikor megunta a várást.felelte az ember. hogy nekem visszahozza azt az embert? Adok száz forintot. .kérdezte otthon az asszony.Igazad volt. s azért csöndesen azt mondta: . se értett a dühétől és fukarságától. elindult. a nagy ravaszt is lóvá tették. 224 .

édesapám. fiam. Ha pedig mégis szóba állt velük. míg meg nem mondod. Ez is kiugrik az ajtón. de az öreg király mindig haragudott. mondd meg nekem. még kérdezni is mered? Fölkapta a kardot. odaadja az apjának. Kihúzza a kardot az ajtófélfából. A kard megint megállott az ajtófélfában.mondja -. miért vagy mindig olyan haragos. látom. miért vagy olyan haragos.Felséges királyapám. megmondja neked is. kutya keringette. megkérdezik az apjukat. volt egy király.Mit mondott az apánk? A legkisebb fiú elmondta azonnal. Azt határozták.Menjetek be . a két bátyja kérdezi: . elhatározták.Ha csak az a baj. de én addig ki nem megyek. amit kérdeztem. mert mihasznák vagytok.Felséges királyapám. és közben miért sírsz? . De ez a fiú nem szaladt ki.Itt a kard. és közben miért sírsz? . Be is ment. Ahogy kimegy a szobából. a kard megint az ajtófélfában áll meg. hol nem volt. még te is azt kérdezed?! Felkapja a kardot.Felséges királyapám. hajítja a fia felé. hajítja a fiú felé. mondd meg nekem. . miért olyan haragos. majd széjjelnézünk egy cseppet az országban. sírok örömömben. 225 . még te is kérdezni mered? Felemeli a király a kardot.Kutya keringette kölyke. Künn kérdi a két öccse: .Mit mondott az apám? Amaz feleli: . majd megmondja nektek is.Ejnye.Na jó. Volt neki három daliás szép fia.Mit mondott az apánk? . tebelőled még lesz valami. akkor meg úgy folytak a könnyei. a kard az ajtófélfában állott meg. mint a zápor. A fiú kiugrott az ajtón. Mondja a király: .Eredj be. ő is megkérdezte: . . kutya keringette kölyke. és közben miért sírsz is? .Ejnye. Tudd meg. nem mentek még világot látni sem. Be is ment a legkisebbik is. miért vagy olyan haragos. nem beszélt tisztességesen a fiával eggyel se. Vörös királynak hívták. hogy olyan szép három dalia fiam van. s felé hajította. és miért sír annyit. Be is ment a közbülső. Ő is kérdezi: . A három fiú már nem állhatta tovább. És sírok haragomban. Ott künn a legkisebbik fiú megkérdi: . megkérdezte: . hogy a legnagyobbik megy be legelőször.Mese Bruncik királyfiról Volt egyszer. apám! Ölj meg.

de mikor látja. én tovább nem viszlek. semmit sem érő csikót. mert nem bírsz el. ő ezekkel nem indul. Annak nagyon szelíd tekintete volt.Jó. és felvett egy darab fát az út széléről -. a két nagyobbik elvágtatott. Fel is emelte a nagy fát. nem lépett egy tapodtat se. Aki csak látta. hogy agyonüsse a lovat. megnyergeltetik. hogy a ló feláll. Odament a kis görbe csikóhoz. rúgnak s harapják egymást. eltáncolták a lányok! Gyalog kellett. Azt kiáltja valaki: .Éppolyan. meg elkezdi maga után húzni. ha nem jössz . Aztán amíg a kisebbik fiú a görbe csikóval küszködött. 226 . Ő jó barátságban akar lenni még az állattal is. Elkezd most a kis Bruncik mérgében sírni. lesoványodott.mondja a kis királyfi -. Egyszer a kis girhes ló megállt. Ekkor újra megáll a ló. megállj. A legkisebb királyfi közben nagy üggyel-bajjal mégis kivezette a rossz lovat a városból. . A királyfi a kocsistól kért egy kötőféket. ha társául veszi. de ezt most már nem hagyom! A két nagyobbiknak betarisznyáltak. megfogta a kötőfék szárát. Akkor a kis Bruncik királyfi gondolt egyet: ölébe vette a girhes lovat. legalább gyere utánam! De a ló nem mozdult. A két nagyobbik megy rögtön az istállóba. megint megállott. velünk így nem jössz! Ilyen rongyos lóval mi nem utazunk! . hogy továbbinduljanak. kacagott rajta.Kedves kis gebécském. Meglátja a két bátyja: . öcskös. fejibe tette a kötőféket. hogy azt mondta. de a ló csak hallgatott. mint a mesebeli Bruncik királyfi! Odafordul a kis királyfi: . de megint földre ejtette. pénzt vettek magukhoz. . inkább agyonütlek! A bőrödért csak kapok valamit.Na. Most még jobban elkeseredett a kis királyfi: . agyonütlek! A ló erre megindult. s menjünk az országba együtt. egy pár lépést vitte. kezdte megint maga után húzni a lovat. szólnak az öccsüknek: . Bruncik királyfi megint ölbe vette. szép lányok. válassz lovat te is. Amint ezen így gondolkodott. Végül még a lovaik is ott maradtak. ráncigálta a királyfi. már ha nem ülhetek én rád. elkezdtek mulatni! Cigány került oda.Jól van! Indulnak hát világot látni. Bemegy a legkisebb is az istállóba. Kiválasztanak két szép lovat. elmegyek egyedül. hogy megkereszteltetek! Ezt a nevet fogom viselni. Három-négy lépést ment a ló.Nem bánom . hogy a lovak kapálnak. Sírva kérleli a lovat: .mondta a királyfi. s biztatja. De csak látja ám. alig három lépést tudott menni véle. annyira megijedt. a pénzt hamar elmulatták a királyfiak.szólt most a királyfi. nézzünk széjjel. Vagy tíz lépést haladtak.Gyere. egy mezei úton haladt. Erre a fát ő is letette.A kutyák egyenek meg. amíg élek! Mikor kiért a város végére. Elértek egy szomszéd városba. meglátott a trágyadombon egy hirges-horgas. be a kocsmába. Hiába húzta. nyihognak.Gyere. kis lovam . Kezdi cipelni! De olyan nehéz volt.Jaj.

A kölcsönt most már visszaadtam. . 227 . Akkor újra fölfelé szállt. mikor mentél a hóhér után.Kedves kis gazdám. hogy hova lettem! . mert nagyon-nagyon sajnállak.A ló kinyújtotta mind a négy lábát. olyan magasra.Te még beszélni is tudsz? . hogy Brunciknak a feje a hajnalcsillagot érte. amikor először a fát felvetted. Felszállottak megint a levegőbe. ne kelljen hogy én vigyelek! Igen ám. De most leszállt vele a földre. ülj a hátamra! . elkezdett sírni keservesen. esik lefelé. hogy agyonüss! És másodszor még jobban féltem. Alig megy öt-hat lépést. leesett megint a lóról Bruncik.kérdezi a ló. Aztán rúgott egy nagyot. megint leesett a királyfi. olyan magasra ment. . Azt mondd csak meg.Tudok hát! Gyere. a ló megint megrázza magát. a szemét kidüllesztette.Ülj vissza. ne félj semmit.Hallgass! . Esik. Hogy megint elejts. A ló biztatja: . de olyan magasra. újra megrázza magát. a farkát felemelte. hogy Bruncik a földet is alig látta. Kapok a bőrödért egy pár fillért. hát csak ülj a hátamra. s egészen kimeredt. Bruncik belékapaszkodott. kifogta. Mikor jól kisírta magát. és hétszerte szebb és kövérebb lett! A királyfi csak néz és bámul. De alig húsz méterre a földtől. elkezdett reszketni. a ló megint kifogta. s meghaljak. neked hat lábad van? . felugrik. vagy mint a gondolat. S látja Bruncik királyfi. akkor meg még jobban megijedtem. De halljunk csodát. visszanéz a lova felé.Na. Istenem. megint hétszerte szebb és kövérebb lett.mondja a ló. A ló megint rúgott egyet.Nem ülök én . kedves lovacskám. Akkor rúgott egyet a ló. mi történik? A ló megrázkódik. hogy a lónak hat lába van.Én is megijedtem. hogy a csillagoktól csak húsz méterre volt. Akkor a ló a hatodik lábával rúgott egyet.Bizony én meg. a ló alábújt. amint zuhant lefelé. Bruncik lefordult a lóról. mint a szél. de már csak a farkát tudta odanyújtani.Annyi.Ugye. kis gazdám! . megyek a hóhér után. Harmadszor. Nem is ülök én többet a hátadra soha! . . A táltos azon nyomban felröppent vele a levegőbe. Bruncik királyfi leült a ló mellé.Dehogy ülök. így szólt: . hogy menjünk. Aztán Bruncik a lóról is leszállt. úgy ért földet a lába.mondja Bruncik -. De elengedném. mert táltos vagyok. . megnyúzatlak.Mi a csuda.Ha már így megdöglöttél. alábújik a ló. gyere vissza! Bruncik odakiált neki: . gyere csak te utánam. Mit mondjak aztán az apámnak. ülj csak fel! Bruncik felült. Mikor alig három méterre volt a földtől. El is indult. megijedtél? . Zuhan. mi történik még! A ló megszólal: . zuhan lefelé! Mikor már csak tíz méterre volt a földtől. Most már ülj hát a hátamra! Nagy kérlelésre Bruncik királyfi végül mégiscsak felült.

Felült rá Bruncik.mondja Bruncik.Nem bánom . édes fiam? . betette a tarisznyájába.Édes kis lovam.Hova.Na várj. égesd el. sok baja van annak. Azzal a fél falevéllel betakarhatta magát is. Másnap reggel. elindultak. húzza ki a kardját. ne láss! Mert aki sokat hall. mit hoztam! . de rá nem. Brunciknak szeme-szája tátva maradt. ne tudj.mondja a ló -. hogy a fáknak a tetejét nem is lehetett látni.No. Bemegy Bruncik az apjához. . odamegy a táltos. Bruncik megtette: meggyújtotta a fát. sokat akar tudni. Mikor le akartak feküdni. vágjon kettébe egy falevelet. hozok egy kis zabot . kedves gazdám. forró hamu. de valamit mondok neked: ne hallj.mondja a ló -. sokat lát. éhes vagyok én is! . édes fiam. édes gazdám? . megy a kis lovához. mikor fölébredtek.Már látom. Mikor a fa elégett.Állj meg . Most a levegőben mentek.Köszönöm. a napra lehetett nézni.Szerzek majd azt is.Nem vagy éhes? . mind egy szemig megette. Hirtelen olyan erdőbe értek. . Most a földön haladtak. amit kívánsz. A ló azt mondta neki. Látod ott apádnak azt a kétszáz mázsa fáját? Gyújtsd meg. három nap mehetünk.Menjünk odább? . S milyen boldogot álmodott! Reggel.Ha ezzel betakaródzik. Bruncik takarót is szeretett volna.mondja a ló -. édesapám. most már három éjjel. Rád is hagynám már a királyságot.mondja Bruncik királyfi. megkérdezi a ló: . . se bánat.Mondja Bruncik: . De már esteledett. legyünk most már otthon! Alighogy ezt kimondta. . előveszi a falevelet. Aztán felült a lovára.Mint a gondolat! Hét országot egy perc alatt! Alighogy kimondta.Mi az. mutatja: .Az ám . megreggelizik. .Ni. Mikor elérik azt a nagy erdőt. Bruncik egy egész falevelet tépett. Úgy is történt. s csak izzó parazsak voltak. a lovát is. . hogy itt megpihennek. ahol a minap voltak. A sok küszködés után Bruncik azt gondolta. megkérdezi: . édesapám. de szerezz előbb feleséget. ahogy felkelt. se szomorúság nem éri! . már a királyi palota udvarán voltak.Igen! . 228 . az a sütő. tebelőled lesz valami. nem éhezem meg! Úgy ragyogott a szőre.Hát mit ennél? Azt adok. nem kell nekem zab! .

Már a nap kezd hanyatlani lefelé. A táltos pedig nagyot trüsszen . Szállnak. Megszólal: .Nem is tudod? . Egyszer csak lenéz Bruncik a földre. Egy nagy. hogy a te apád kenyeres pajtása volt.felszáll a levegőbe. most már nálam maradhatsz. tarisznyájába teszi azt is. kis lovam! Hova pottyannak? A királyi vár kapuja elé! Mit lát Bruncik? Olyan fekete katonákat.üzeni a király.Ha tudnám. vedd. kedves kis lovacskám. egy eltévelyedett királyfiú áll a kapujában. ez az ország Szerecsenország! Ez a palota a szerecsen királyé! . Beszalad az egyik katona. Bruncik felvette. de tudod. te jövevény.mondja a ló -. engedd.Bocsássátok be . De az úgy ragyogott. hogy ki és mi van a kapu előtt.Kik vagytok. ha akarsz az udvaromban élni! .Ne félj. mennek. Na. . Nemsokára Bruncik megint megszólal: . szállnak. akárcsak a kender. barátom.mondja a ló. Megint levegőbe szállnak. Kedves kis lovacskám. de a fák akkorák. tarisznyájába tette.Szálljunk le. 229 . A sűrű rengeteg kezd ritkulni. Sokszor hallottam apámtól. engedd. . nem kérdezném! . .mondja Bruncik -.Én a Veres királyé.Jól van. jelentsétek a királynak. szállnak előre. még azt az egyet vegyem fel! . barátom. Bemegy Bruncik királyfi. és mennek odább. most már nem is kell több neked! Felveszi Bruncik.Kedves kis lovam. . De ott olyan sűrű volt a fa. de aztán tétlenül nem ülök. De az is éppen olyan fiatal volt.feleli Bruncik. szállnak odább.Menjetek be . tarisznyájába tette. .Kedves kis lovam. feketén mint az éjszaka. Megpillantanak akkor egy gyönyörű szép várost. mint nálunk a torony.Nem bánom .mondja a táltos -. nem lesz ebből semmi baj! Leszállnak a földre. rengeteg erdő felett szállnak. Jött vele szembe a szerecsen király. Meglát Bruncik egy fának a tövinél egy aranyhajszálat.Helyes! Megfogadja Bruncik. mit mondtam! . hogy az volt a szerencséje Brunciknak.kérdi a katona. mondja a szerecsen királynak. a nap lemenőben volt. mik vagytok? . akárcsak a korom! Kérdi az egyiküktől: . Megszólal a szerecsen király: . hogy felvegyem! .Nem bánom . Mennek. engedd meg. megígéri a lovának. Mennek.Kedves kis lovacskám. lát egy arany lópatkót. mint ő. mert ha délben talál odaérni.Tudd meg. Odaszól a lovának: .Vegyed .mondja Bruncik -. látok a földön egy szál arany madártollat.Kinek az ivadéka vagy? . vegyem fel azt a szép arany lópatkót! . Nekem adj valami szolgálatot. felvette Bruncik az arany lópatkót. a nagy fényességtől a szeme is meghibázott volna. Felszállnak megint a levegőbe.Vegyed .

- Nem bánom, legyél intéző. Elfogadod? - Örömmel - feleli Bruncik. Úgy is történt, intéző lett Bruncik. Cselédek közt mozgott, forgott. Ahogy szokott, most is megtörtént az irigység. Látták a régi cselédek, hogy a király az új cseléddel milyen jól van. Azzal beszélt többet, mint ővelük. Azon kezdtek hát töprengeni, hogy kellene valamiképp a királyt megharagítani rá. Elhatározták, csinálnak egy cselédbált. Hozattak jó muzsikusokat, kihirdették az egész városban, hogy a király minden cselédje: béresek, juhászok, kondások mind ott legyenek. Meghívták Bruncikot is. Bruncik azt felelte: - Ha a király megengedi, én is ott leszek. Megkezdődött a mulatság. Mikor hallotta Bruncik a muzsikát, a nótázást, odaszólt a királynak: - Nézzed, barátom, engem is meghívtak. Én azt mondtam, ha te engedsz, én is köztük leszek. - Hogyne, barátom, mehetsz. Jó mulatást! El is ment Bruncik. Volt ott inni-ennivaló, kinek mennyi kellett. Éjfélkor összeültek a cselédek, de csak a férfiak, egy hosszú asztalhoz. Ittak, beszélgettek. Aztán egyszer csak, aki az asztal véginél ült, elmondta az élettörténetét. Így sorban mindenki el kellett hogy mondja, hol született, honnan jött, hol járt, mit csinált, mit látott a világban. Mikor Bruncikra került a sor, Bruncik azt mondta: - Én nem láttam semmit, én nem tudok semmit. Megszólal a szomszédja, megtaszítja, mondja neki: - Hazudj te is, mi is azt csináltuk. Mondja Bruncik: - Én nem szoktam hazudni Azért egyet mégis elmondok. Mikor jöttem errefelé, találtam az úton egy arany lópatkót. Kiáltják a cselédek: - Az már valami! Nem tudnád megmutatni? - De igen. Benyúl azzal Bruncik a tarisznyájába, kiveszi a patkót. Bámultak a cselédek. Az egyik alig várta a reggelt. Bemegy rögtön a szerecsen királyhoz, beárulja Bruncikot az aranypatkóval, és azt mondja a királynak: - Az az új cseléd azt mondta, még a lovat is el tudja hozni, amelyiknek a lábáról leesett. Hívatja a szerecsen király Bruncikot. Megyen be hozzá Bruncik. - Jó reggelt. - Szervusz, kedves barátom, Bruncik - feleli a szerecsen király. - Hogy mulattál? - Elég jól. Köszönöm. - Nahát, ha jól mulattál, annak örülök. De úgy hallom, van nálad egy arany lópatkó! És még azt is mondtad, hogy azt a lovat is el tudod hozni, amelyiknek a lábáról leesett. - Én? Én sohase mondtam - felelte Bruncik. - Hát tudd meg, kedves barátom - mondta a szerecsen király -, ha a lovat el nem hozod hat nap leforgása előtt, karóba kerül a fejed.
230

Megszomorodik Bruncik! Kimegy az istállóba, elpanaszolja a kis lovának, milyen parancsot kapott. - Most már tégy, amit akarsz - mondta a ló. - Én megmondtam az úton, ne tudj, ne hallj, ne láss! Elszomorodott még jobban Bruncik. Egész héten lesütött fejjel járt az udvarban. Ötödik napon este bemegy az istállóba, a kis lova mellé, előveszi a pisztolyát, homlokának szegezi. - Mit akarsz, te? - kérdi a ló. - Meg akarok halni, inkább megölöm magam, mint hogy karóba kerüljön a fejem. - Tégy, amit akarsz, én nem tudok rajtad segíteni - felelte a kis ló. De mikor Bruncik a ravaszt el akarta húzni, akkorát rúgott a ló, hogy a pisztoly a földre repült és összetört. Mondja aztán a ló: - Tedd rám a nyerget, Bruncik, menjünk, próbáljunk szerencsét. Felnyergelte Bruncik a kis táltost. Mikor sötétedett aztán, kiugrott a királyi palotából. Repült vele a kis táltos hegyek, völgyek, erdők felett. Mikor az óra egyet ütött éjfél után, egy aranyvár alatt állottak. Megszólal a ló: - Most beszállunk ebbe a várba. De vigyázz, ha bemegyünk az istállóba Ott van az az aranyszőrű mén, akiről a patkó leesett. De az a mén olyan, ha egy idegen bogár kerül a várba, azt is megérzi. Mihelyt az istállóhoz érkezünk, tebelőled lesz egy zabszem, s bebújsz a lónak a fülébe, de úgy bújj be, hogy ott is megkeresnek, s ha megtalálnak, akkor vége neked is, nekem is. - Hát te hova bújsz? - kérdi Bruncik. - Avval te ne törődj - mondja a kis ló. Akkor a ló nagyot ugrik, Bruncikkal együtt ott terem az istállóban. Elkezd rögtön a mén nyeríteni, nyihogni, szinte ordítani, ahogy csak tudott. Futnak a csikósok, a kocsisok, fújnak a trombitások, verik a riadót az egész várban. Keresik az idegent mindenhol, végül a fűszálak közt is, az istálló szénatartójában is. Még a hídlást is felszedték. Nem találtak sehol semmit. Akkor két csikós egy-egy jó vastag nádbotot vett úgy megverték a mént, hogy nyúlva maradt a pallón. - Kutyátul származtál, dög, az egész várat felverted, mégse találtunk még egy idegen legyet se! Mikor a csikósok otthagyták a mént, Bruncik kibújt a ló füléből, megint ember lett belőle. Akkor látja, hogy a kis táltos mellette áll. Mondja a táltos Brunciknak: - Húzzál ki egy szál szőrt a farkamból, lökd rá a ménre, és akkor ülj a hátamra. Egyébbel ne törődj. Úgy is történt. Rádobta Bruncik a ménre a szőrt. A táltos kiindult az istállóból, a mén utána! Fölröppentek a levegőbe, repültek ki a várból! Mikor a vár falán repültek keresztül, a táltosnak a lába megérintette a falat. Nagyot csendült a vár! Talpra ugrottak a katonák. - Haj, tolvaj gazembere - kiáltották -, lesz még utad ide? - Kiáltsd, hogy lesz! - mondja a csikó Brunciknak. - Lesz! - kiáltotta le Bruncik. Mire megvirradott, a szerecsen király udvarában voltak. A mén is velük. Kijön a szerecsen király, meglátja a gyönyörű mént, elkiáltja magát:

231

- Kedves barátom, ilyen szép lovat életemben nem láttam. Mától többet nem étkezel a cselédházban. Na, azért még jobban megharagudott a többi cseléd Bruncikra. Megint bált rendeztek, megint meghívták Bruncikot is. Éppúgy csinálták most is, mint az előző bálban. Mindenki elmondta az élettörténetét. Mikor Bruncikra került a sor, ő megint csak azt mondta: - Én nem tudok semmit. De a szomszédja megint megtaszította, s mondta neki: - Hazudj te is, mi is csak hazudtunk. - Kedves barátaim - mondta Bruncik -, én nem szoktam hazudni. De annyit megmondhatok, mikor jöttem ide, találtam egy arany madártollat. Ki is vette a tarisznyájából a tollat, meg is mutatta. Nem kellett egyéb a cselédeknek! Megint beárulták a királynak. Azt mondták, hogy azt beszélte Bruncik, el is tudja hozni azt a madarat, amelyik a tollat elejtette. Alig várta a király a reggelt. Rögtön hívatta, és mondta neki: - Hat nap leforgása előtt azt a madarat ha el nem hozod, kerékbe töretlek! - Meglátom - mondja Bruncik -, majd gondolkozom rajta. Mert én azt a madarat sohase láttam! Azzal kiment az istállóba, elmondta a kis lovának az új parancsot. A kis ló ezt felelte: - Ugye megmondtam, ne tudj, ne hallj, ne láss! Most tégy, amit akarsz! Az ám! Bruncik könyörgésre fogta a dolgot. Sírva kérlelte a kis lovat hogy csak most segítsen rajta. - Nem bánom - mondja a ló -, megpróbáljuk. Ha te pusztulsz, én is pusztulok. Ötödik nap este megint kirepültek messze a király udvarából. És hol állottak meg? Az aranyvár kapuja előtt! Megszólalt a kis ló, mondja Brunciknak: - Na, kedves gazdám, most bemegyünk a várba. Van ennek a várnak sok szobája, de minden szobaajtó tárva-nyitva. Keresztülhaladsz kilencvenkilenc szobán. A századikban a falon van felakasztva egy aranykalitka. Abban a kalitkában van az az aranytollú madár. Kihúzol a sörényemből egy szál szőrt, ráteszed a kalitkára. És akkor leakasztod. Nyugodtan hozhatod magaddal, csak arra vigyázz, hogy amint jössz, nehogy az ajtófélfához vagy valami bútorhoz hozzáérj, mert abban a szempillantásban nagyot csendül a vár. És akkor mind a ketten itt veszünk. De akkor már ott is állottak, mikor a ló ezt elvégezte, a nyitott ajtó előtt. Elindult Bruncik szobáról szobára, keresztül a palotán. Mikor a kilencvenhetedik szobába ér, lát ott egy rézbölcsőt. A rézbölcsőben ott fekszik egy rézhajú lány, az egyik karja lelóg. Jól megnézi Bruncik, oda akar menni, hogy fölteszi a kart. Szerencsére eszébe jutott, neki nem szabad semmihez hozzáérnie. Bemegy a másik szobába, a kilencvennyolcadikba. Ott egy ezüstbölcső van, abban is egy lány fekszik. Az ezüstpaplan derekáig takarja. Azon felül látta Bruncik a lány gyönyörű fehér mellét és nyakát. Úgy rábámult Bruncik, azon vette észre, hogy a bölcső mellett áll. Akkor jut eszébe, neki nem szabad hozzáérnie semmihez.

232

Bemegy a következő szobába, a kilencvenkilencedikbe. Alighogy belép, szeme-szája tátva marad. Itt egy aranybölcső van, s benne egy aranyhajú lány fekszik! De azon már semmi takaró nem volt, csak a szép aranyhaja takarta. Annak is az egyik karja és az egyik lába lecsüngött a bölcsőből. Gondolja Bruncik: „Nem bánom, akármi lesz, de azt a lábat s azt a szép gömbölyű kart nem hagyom, hogy elzsibbadjon, felteszem a bölcsőbe.” Éppen amikor odahajol, akkor jut eszébe, hiszen neki nem szabad. Széjjelnéz, meglátja a túlsó falon, a századik szobában az aranykalitkát. Benne az aranymadár! Előveszi azt a sörényből való szőrt, amit a táltostól húzott ráteszi a kalitkára. Azután szépen leakasztja, hóna alá fogja, elindul vele kifelé. Igen ám, amíg két szobán keresztüljött, mindig hátrafelé nézett: azt az aranyhajú lányt csak nem tudta felejteni! Mikor az utolsó szobából lépett ki, akkor is hátranézett, és véletlenül hozzáért az ajtófélfához. Nagyot csendült a vár! Futnak a katonák. Odaugrik a kis ló, elkapja Bruncikot kalitkástul, madarastul, hátára veti, s rajta! - átugorja véle a várfalat! - Látod, édes gazdám, tudtam én, megfeledkezel magadról. Azért mentem az ajtóhoz, hogy idejében elkaphassalak. - Köszönöm, édes kis lovam - mondja Bruncik még mindig hátranézve. Mentek ők aztán! Mire megvirradt, a szerecsen király udvarában voltak. Viszi be a kalitkát Bruncik a madárral együtt. Átadja a szerecsen királynak. A szerecsen király felakasztja a fára egy szegre. De a madár nem énekelt. Mondja a szerecsen király: - Kedves barátom, ezentúl egy asztalnál ebédelünk és együtt sétálunk. De mi történik? A cselédek még jobban megharagudtak. Megint bált rendeztek. Bruncikot megint meghívták. El is ment. Mulattak. Egész tizenkét óráig táncoltak. Tizenkét órakor a hosszú asztal körül ültek megint. Mindenki hazudott megint egyet, csak Bruncik nem, de mikor nagyon kénytették, mégiscsak elővette az aranyhajszálat, s azt mondta: - Nézzétek, barátaim. Mikor jöttem ide, találtam ezt a szál aranyhajat. Alighogy Bruncik ezt elmondta, a mulatságnak vége lett. Elment ő is lefeküdni. Az egyik cseléd azonban rögtön beszaladt a királyhoz jelenteni neki: - Felséges királyom, az idegennél van egy aranyhajszál. Azt mondta, azt a lányt is el tudja hozni, akinek a fejéről leesett. Nem kellett egyéb a szerecsen királynak. Rögtön szaladt most már ő maga Bruncikhoz, nem várta a reggelt. Felkeltette: - Kelj fel, barátom! Igaz, hogy van nálad egy aranyhajszál? - Igaz - mondja szegény Bruncik. - Ha van, nekem azt a lányt hozd el, mert ha nem, halálnak halálával halsz meg, sőt apádnak is hadat üzenek, őt is megölöm a másik két fiával együtt, s az egész országot elfoglalom. - Jól van, barátom - mondja Bruncik -, de talán egy kis gondolkozási időt csak adsz? - Nem bánom, adok három napot. Kimegy Bruncik a kis lovához, elmondja az új parancsot. Feleli a kis ló:

233

- Mondd meg a szerecsen királynak, készíttessen egy aranyhintót, hat fehér lovat, rendeljen ki neked egy ezred katonaságot, s az országból szedjen össze száz leányt. A leányok mind fehérbe öltözzenek. Mikor ez mind meglesz, akkor elindulunk. Bruncik megmondta, a szerecsen király elfogadta. Jöttek az aranyművesek, készítették az aranyhintót, a lovászok vakarták, kefélték a fehér lovakat, a katonák tisztogatták a fegyvereket, a lányok mosdottak, az összes mind fehérbe öltözött. Ez idő alatt elkészült a kocsi is. Bruncik felült a kis lovára, ő vezette a csapatot. Mentek, mendegéltek. Már egy hete, hogy mentek. Mindenki megéhezett, a katonák zúgolódtak. Odamegy a kis ló Bruncikhoz, azt súgja neki: - Mondjad, hogy még egynapi kitartás, akkor minden jóra fordul. Bruncik kérlelte a katonákat: - Egy kis nyugalom, kedves bajtársaim, egy nap kitartás, aztán ehettek-ihattok, amit szemetekszátok kíván. Lecsendesedtek a katonák. Mennek, mendegélnek tovább. A kis ló megszólal: - Kedves kis gazdám, a hintót hajtsd félre az útból. A katonák, lányok álljanak kétfelől az út szélére mert jönnek a vaddisznók. Háborúban voltak, nagyon ki vannak fáradva. Mikor a vaddisznócsürhe végighalad, a vaddisznókirály megszólal: - Kedves Bruncik, amiért nekem utat csináltál és a katonáimnak, mikor szükséged lesz rám, csak gondolj énreám, rögtön ott leszek és megsegítlek. A vaddisznócsürhe elvonult, Bruncikék megindultak. Alig két kilométert mennek, mondja a kis ló: - Kedves gazdám, állítsd félre megint a csapatot. Most jönnek az ördögök, azok is nagyon ki vannak fáradva, ők is háborúból jönnek. Alighogy helyet csinálnak, mintha egy fekete felhő jönne! Annyi az ördög, mint réten a fűszál. Volt köztük sebesült is, volt olyan is, amelyiknek egyik szarvát levágták. Mikor az ördögök királya Bruncikhoz ért, azt mondja: - Kedves Bruncik barátom, én vagyok Plutó, az ördögök fejedelme. Amiért nekem és katonáimnak utat adtál, ha valahol bajba leszel, csak gondolj rám. Ott leszek és segítek. Bruncik ismét összeszedte az embereit, haladtak előre az úton. Alig három-négy kilométert mennek, a ló megint mondja: - Állítsd félre a katonáidat, mert jönnek a méhek. Azok is csatározni voltak, mert a lódarazsak megtámadták őket, azokat verték meg. Félreállította Bruncik az embereit. Megparancsolta, hogy senki még a fülét se moccantsa. Megérkeztek a méhek. El voltak szegények fáradva, rászállottak a katonák fülére, orrára. De azok közül egy sem mozdult, pedig viszketett a fülük s az orruk. Mikor a méhek kipihenték magukat, fölkerekedtek, hogy tovább szálljanak. Akkor a méhek királya odament Bruncikhoz, és azt mondta: - Kedves Bruncik barátom, sose lehet tudni, mikor lesz édességre szükséged; akkor csak gondolj rám, viszek én neked annyit, hogy még a katonáidnak is mind elcsapja a hasát. Bruncik ismét összeszedte az embereit. Mentek előre. A kis ló mondja megint Brunciknak:

234

- Még egy jó óra, s beérünk az aranyvárba. De jól jegyezd meg, amit mondok! Mikor bementünk, a vár urához mégy, és megmondod neki, hadakozni voltál, csak egy pihenőt kérsz őnála. Nehogy az apád vagy a szerecsen király nevét emlegesd, mert akkor kiűz a várból. Mondd azt, hogy te a Zöld király fia vagy. Mikor ezt a beszédet elvégezték, már ott is voltak a vár kapuja előtt. Bruncik beugratott. Az udvarban rögtön találkozott a vár gazdájával. Köszön illendően. Elmondta, hogy hadakozni volt, szeretne itt egypár nap megpihenni. - Nem bánom! - mondta a vár ura. - Tudom, éhesek lehettek. Enni-inni való az van elég, kapnak a katonáid is. Úgy is történt. A virágos kertben terítettek. A katonák asztalhoz ültek. A hosszú éhség után nagyon jó étvággyal ettek. Egyszer csak előjött az az aranyhajú lány is. Rápillantott Bruncikra... És halljunk oda, mi történt? A lány azon nyomban megszerette Bruncik királyfit. Elmentek együtt sétálni. Bruncik is hamarosan észrevette a lány nézéséről, hogy az őt szereti; úgy égett a lány szeme, mint két gyémántkő, vagy mint a macska szeme a sötétben. Mondta is Bruncik: - Tudod mit, lelkem, szerelmem? Megkérem a kezed az apádtól. - Nem bánom - mondja a lány. - Szívesen megyek veled, mert szeretlek. El is ment Bruncik megkérni a lány kezét. Azt mondta a vár ura: - Nem bánom, fiam, odaadom, csak egy-két kívánságomat teljesítsd. - Mi volna az a kívánság? - Látod, fiam, azt a szép mezőt itt a vár előtt? Azt szántsd föl, ültesd be szőlővel, hogy reggel már szüreteljünk is. Aztán van nekem itt egy szobám, abban a szobában van egy hordó, egy olyan kétakós. Az reggelre teli legyen mézzel. Ha ezt nem teljesíted, a lányomat nem adom, tégedet pedig a váramból kiűzlek. Bruncik királyfi kiment, mondja a lovának: - Hallgasd csak meg, mi a kívánsága - s elmondta. Kérdezi a kis ló: - Kivel találkoztunk először az úton? - A vaddisznók királyával - mondja Bruncik. A vadkan abban a percben csak ott terem Bruncik mellett. Kérdi nagy röfögve: - Mi a baj, kedves Bruncik barátom? Feleli Bruncik: - Bizony van! Nézz arra a mezőre. Azt fel kéne szántani. Nagyot röfög a vaddisznókirály, jön nyomban egy csorda vaddisznó. Elkezdenek turkálni! Egy-két perc, fel van szántva a hely! Néz ismét a lóra Bruncik: - Na, de most honnan veszünk szőlőt?

235

Kérdi tőle a kis ló: - Kivel találkoztunk másodszor? - Az ördögökkel - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott van mellette az ördögök fejedelme. - Mi bajod van! - kérdi. - Erősen nagy bajom van! - mondja Bruncik. - Látod azt a felszántott helyet? Azt be kell ültetni szőlővel, de úgy, hogy reggel már ott szüreteljünk. Prüsszent egyet Plutó. Jönnek nyomban az ördögök, kiadja nekik a parancsot: - Azonnal menjetek hetedhét országra. Ott most van megérve a szőlő. Mindegyik hozzon egy tő szőlőt! Ültessétek ide el. A tövét locsoljátok meg, nehogy meghervadjon! Alig ütötte el a toronyóra a tizenkettőt, a szőlő kész! Néz megint Bruncik a kis lóra: - Az ám, de honnan vegyünk mézet? - Kivel találkoztunk még? - kérdezte a kis ló. - A méhekkel! - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott a méhek királya. - Mi bajod van, kedves barátom? - Nagyon sok mézre volna szükségem. Zümmög egyet a méhek királya. Annyi méh jött, minden fűszálon kettő-három állott. Kiadja nekik a parancsot: - A szobában egy hordó, azt töltsétek meg mézzel, de úgy, hogy a dugó helyén csucsorogjék ki belőle. Mire a hajnal hasadt, a kád is teli volt. Felébred a vár ura, kinéz az ablakon, meglátja a szőlőt. Azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. Kiment, egy gerezdet leszakított, de az olyan édes volt, még csettintett is a nyelvével. Bemegy a szobába, nézi a hordót. Látja, hogy úgy tele van, még az oldalán is folyik le a méz. Bemegy a saját szobájába, hívatja a lányát is, Bruncikot is. Akkor azt mondja: - No, kedves barátom, a kívánságomat teljesítetted. Én is állom a szavam. A lányom neked adom, ha ő is szeret téged. Hát mi történik egyszeriben? Az aranyhajú lány Bruncik nyakába ugrik, összevissza csókolja. Bruncik aztán kiszól az ablakon: - A lovakat fogják be! A hintó álljon elő! A leány elbúcsúzott a szüleitől. Beültek Bruncikkal az aranyhintóba, megindultak Szerecsenország felé. Amint mennek az úton, a lány megkérdezi: - Itt a katonáid az úton tegnap azt beszélték, hogy a szerecsen király küldött téged értem. - Hadd beszéljék! - mondja Bruncik. - Mondd meg, magadnak viszel? Igazán? - Miért gondolod, hogy másnak vinnélek?

236

nem engedte. harapni. hogy nekem a fülem se látszódjon ki belőle.kérdi a szerecsen király. azt mondja ott a kis ló: .feleli a kis ló -. és ülj csak a nyeregbe. a táltos megszólal: . Tépte.Van az én apámnak egy vad ménese: száz darab fejős kanca. az azt jelenti: elvesztünk. végünk. és azt mondja: . azokat kösd fel a hátamra. odaszaladt a hintóhoz. és elpanaszolja a baját.A fától úgy öt lépésre.Azt akarod.Én azt nem tudom megtenni . Elrepültek rögtön nagy messze. ha nem a te feleséged lehetek. . Egyszer végül aztán megérkeznek szerecsen földre. amire ő felmászott. hogy már csak egy zsák van. . Telt az idő. De ha harmadszor is nyerítek. csókolni. harapta a – hamuzsákot Mikor Bruncik látta. A másikban leszek én. kis gazdám.Tudom. nyomban elkezdett gyönyörűen énekelni. mintha a földet össze akarnák gyúrni! Mikor kétszer-háromszor körülszaladták a legelőt. Bruncik olyasfélét hallott. és ide hozod! Bruncik elmegy a kis lovához. . Én majd harcolni fogok. beugrott a gödörbe a táltoshoz. . nem bírom tovább. Azonközben. hogy ereszkedjék bele a kardjába. töltessen meg hat zsákot hamuval. nincs baj. Te pedig látod azt az ágat? Az ág alá állítsd föl a kardodat a hegyével fölfelé. . megfogta az ágat. a táltos még egyszer nyerített. Olyan robajjal mennek. 237 . hogy a szívedet találja. haladtak előre.Mondd meg a királynak . belé a másik gödörbe! A vad utána! Elkezdi rágni. Azt mondja a szerecsen király a lánynak: . Azt a száz darab fejős kancát hozd el ide nekem. Olyan mély legyen.Mi az? . hogy az enyém légy! Akkor még nem mondtam ki. de most már kimondom! A lány azt mondja erre a szerecsen királynak: . Éppen mikor le akar ereszkedni. Mikor a szerecsen király meglátta a lányt.Elmész a vad lovak után. Mikor tehát hármat nyerítek. hogy gyáva vagy. hogy a vihar kitépi a fát is. Egyszer egy nagy legelőn leszállnak. ereszkedj a kardba. De a lány hátralépett. Egy nagy terebélyes fa alá mennek. úgy. Bruncik felült. Mikor ezek készen voltak.Gyere le.. Mikor mindennel készen voltak.De hiszen én azért hozattalak. megmenekültünk. de majd elhozza nekem az. De mit látott? Száz vadkanca előtt egy mén vágtat. te meg ülj fel az ágra. tudom. Egyikbe tegyük a hamuzsákokat. A kis táltos kiugrik. Kérjél tőle ásót és lapátot. de úgy. meg akarta rögtön ölelni.Nehogy másnak vigyél! Mert inkább meghalok. Talán nyerítek is. ide áss két gödröt egymás mellé. ahogy az aranytollú madár meghallotta a lány hangját. Akkor észrevette a vadmén. Rögtön odafordult Bruncik felé a szerecsen király. a táltos nyerített egyet. be a királyi palotába. hogy a tied legyek? Akkor teljesítsd egy kívánságomat. aki engemet elhozott. mint mikor nagy égi háború van olyan zúgás keletkezett.mondja a szerecsen király. Azt hitte. hogy azonnal halj meg te is.

te az enyém! Papot hívattak. fürödj meg helyettem! Vagy halál fia vagy! Bruncik . hogy az egyszeriben olyan langyos lett. aki ebben tisztára fürdik! Kiáltja a szerecsen király: . hogy a tej elkezdett ismét forrni.Én azt nem tudom megtenni.Lásd. Lábaikat széjjel teszik. Mégis övé lesz a lány! Ledobja a ruháját. a belső szobájába. Feleli a szerecsen: .tudtam. Mikor megérkeztek. hogy azokat a vadakat megfejjem. mellette a kis táltos. fürödj meg benne! Azé leszek. a többi zsákot mind széjjeltépte. 238 . tejüket mind egy kádba öntöd. szégyenletében . szökött le a kád széléről. itt vannak a te vadlovaid! Most már leszel a feleségem? Feleli a lány: . jajj! Mondja a lány: . hogy most a sörényemből húzhatsz már egy szálat. A szerecsen királynak elég volt csak a lábujját belemártani. mondja neki a táltos: . Ez az egy épen maradt. már ugrana ő is a kádba. No de most? Az történt hogy a táltos olyan leheletet fújt a tejbe. De mikor mind meg volt fejve.mit tehetett? . megesküdtek. Hát mi történik? A vadkancák mint a szelíd juhok. . Úgy is történt minden.Leszek. Füttyent Bruncik. Attól majd jön ő is utánam. ha meg nem haltak.Nem is vagy te arra való . Jön. Vetkezik erre nagy büszkén a szerecsen is. Igen. Elvágtattak vissza Szerecsenországba. kijött a szerecsen király. s abban a kád tejben megfürdöl. s őutána az összes többi vadló.No. beleugrik.Leszállott Bruncik a fáról. Jól megmosakodott. De megfeji majd. te szerecsen. aki idehozta őket. te híres hencegő. Még ma is élnek. s odamennek mind a ketten a kádhoz. s mivel meztelen volt. De a harctól annyira megszelídült. Dicsekszik a lánynak a szerecsen: . mint a nyári patak vize. de akkor ám a táltos olyat lehelt belé. Előhívja Bruncikot.Te küzdöttél értem! Én a tied. még ivott is egyet belőle. mint a forró folyó vas! Azt mondja akkor az aranyhajú lány: . Húzz egyet.odalép a kádhoz. Bruncik hamar levetkőzik. a dunyha alá! Ekkor az aranyhajú lány nyakába ugrik Brunciknak. édesem. Akkor kijött. eredj.Lásd. állnak a kád mellé. s dobd rá a vadménre. az ágyba.Bruncik. Aztán hazautaztak nagy boldogan a fiú apjához. a tej úgy forrt a kádban. Kijött az aranyhajú lány is. lagzit ültek.futásra! Be a palotába. ha azokat a vadkancákat megfejed. s tűrik szelíden a fejést.

ha találna. Az ételért mindig a konyhába járt fel. miféle.A libapásztorból lett királyné Hol volt. amiért a lánya olyan kevésre becsülte őt.Nem mégy már ki innen. amiről azt se tudta. Hát ahogy belenéz. amerre látsz. én úgy szeretlek. Mikor az egér megette. még fel is akaszthatnak miatta! Takarodj ki mindjárt! A szegény lány kiment. Az első azt mondta: . oda megyek. mint a legeslegszebb ruhát. hogy mellette egy kis egér cincog. Ott szegénykedett. ott is. mint a gyémántos ruhát. látva. ugyan mi lehet abban.Úgy szeretlek. aztán keserves sírás közt hozzáfogott a vacsorájához. hogy egy nagyon gazdag királyé. akármi dolgot adjanak neki. veszel nekem olyant? Odafordult a harmadikhoz is: . Hogy ő szolgálatot jött volna keresni. hogy mi járatban van. merre. királyfi. csak szánják meg! Nagyon megsajnálták a szőrruhába öltözött. aztán visszaszaladt a lyukába. nyomorgott sokáig. Ott kivette a zsebiből. édesapám. Nagyon megörült neki. Ahogy ott vacsorál. Hát egyszer is ott sündörgött. Eredj az ablakomtól! . a királyfinak az ablaka meg éppen nyitva volt. úgy hallotta meg. rongyos lányt. 239 . volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége. nekem nem kellesz! .Hijnye. Megy. hogy kié. Odanéz. te! Mindig láb alatt vagy! Még egyszer a ruhádról beleesik valami az ételbe! Akkor aztán lesz kapsz. ment a libaólba.Mit kérded te azt? Ahová megyek. nagy sokára egy nagy gazdaságra talál. aminőt csak a vásáron árulnak! A második meg úgy felelt: . ami kis holmija volt. mint a levesben a sót! .felelte a legkisebb lány -. hogy hogyan szeretik őt.szólt be az ablakon a szegény lány.Hát te hogy szeretsz. amit a konyhán kapott.Úgy szeretlek. . előhívatta hát a három lányt.Azzal a lányhoz vágja a törülközőjét. azt a kutya mindenedet! Hát hogy mersz te nekem ilyeneket mondani? Hát mire tartasz te engem? Ilyen keveset érek én teelőtted? Eredj most már. Ahogy kiért a pitvarból.Kedves apám . egy gyönyörű szép aranyruhát látott. Megsajnálta. kiféle. Nagyot kiált rá a szakács: . édesapám. mendegél. . Még tapsolt is örömében! „Megállj. hát csakugyan az volt. aztán megkérdezte tőlük sorba. Ugye. maga sem tudja. adott neki egy kis darab kenyeret. azzal elindult világnak.Hová készül a királyfi? . Szegény lánynak mit volt mit tenni: összeszedte. volt nekik három lányuk. Vásárfiát akart hozni a lányainak. letette a libapásztor mellé.Szörnyen mérges volt az apja. Nem bánja ő. A libapásztor fogta magát. az ő rendes fekvőhelyére. Akkor előadta. Megnézi a szegény lány a dióhéjat. hol nem volt. Elmegyek estére a bálba. ott forgolódott az ő rongyos szőrruhájában. hogy a királyfi odabenn öltözködik. No! A kislány hova forduljon most már? El van csapva azért az egy szóért. de milyen foglalkozást adjanak neki? Felfogadták libapásztornak. Az apjuk egyszer vásárra készült. hozott magával egy dióhéjat. hallja. Kérdezősködött itt is. legkisebb lányom? .

felöltözködött. mint azelőtt való este. te szélhordta.megállj! Hamarabb ott leszek én a bálban!” El is határozta magát.köd előttem. akárhova megyek. . A királyfi mindig vele volt. hogy lehetne indulni.köd előttem. ott egy szegletben várta be az estét. Aztán felkérte a lányt. uzsgyi.Oda hát! De hát te mindig olyan szemtelen vagy. az ezüstruhát. olyan jó kedve volt. hogy ki is ő. a lány megint ott sodormánkodik a konyhában. Megbámulta nagyon. ha már szép ruhája van Azzal készült sebesen.kérdezte a lány. készül valahova! . hogy a királyfi ugyancsak fésülködik. . A királyfi nem mulatott. te vízhajtotta Még egyszer csakugyan belekavarsz az ételbe. merről való.ment a bálba. megtisztálkodott . Aztán. De a királyfi ablakánál újfent megállt. csak egy helyen. már a tallón volt a libákkal. de eszibe se volt. A lány kiment az ólba. Elmegyek a bálba! Takarodj az ablakomtól! . köd utánam! . felvette az aranyruhát. amíg adnak neki valamit. kivett a dióhéjból egy ezüstruhát. . hogy merre lehet az. A lány csak odamegy a királyfi ablakára. szépen összehajtogatva. úgy megváltozott! Táncoltatta. megsimakodott. elmentek megint táncolni. Egész reggelig mindig az a nóta járta. köd utánam! . míg egyszer csak megint úgy eltűnt. kimulatja magát. Mikor már gondolta. De már nem peszterkedett ott soká. hogy ki is ő. hogy hazakísérhesse. visszatette a dióhéjba. hogy beleselkedel az ablakomon? 240 .Tán megint a bálba készül a királyfi? . megmosakodott. A királyfi karon fogta a szép. hogy így meg úgy. táncba fogott mindjárt. hogy őérte most búsul valaki! Eljött a dél. mulattatta. azzal elment. Délfelé megint csak felment a konyhába.Azzal a lányhoz vágja a fésűjét. A szakács csak piszkolja. Már állt a bál.Adott neki valami kis harapnivalót. megvárta. hogy olyan nagyon fésülködik? . elővette a szőrruhát. Mikor az ezüstruhás lányt megpillantotta. aztán megint csak a szegény libapásztor lett. az aranyruhát visszatette a dióhéjba. Ott benéz. hogy hazakísérheti-e vagy nem.Fésűütővárra! Gondolkozott a királyfi. már meg is szerette. de a lány csak szabódott. de nem tudta kitalálni sehogy se. A lány csak annyit mondott: .Hová készül. A lány visszament a libaólba.Mi közöd hozzá. nem hagyott vele senkit táncolni. aztán akkor jaj nekem! . Aznap délig a libákkal bajolt az árokparton. Mire kivilágosodott. engedelmet kért tőle. aztán kikergette. csak dúl-fúl. De a lány csak hímelt-hámolt. aranyruhás lányt. Mikor odaért. az asztalnál szomorkodott. látja. hogy csak! Megint faggatta. elszökött. Akkor . mintha elvágták volna.Törülközőütővárra! Akkor éppen új nótát húztak. csakhogy megyek. hogy honnan való? A szép lány csak annyit szólt: . egyszer csak. Kérdezősködött aztán tőle. a libák is az ólban voltak. A lány megint csak hazament. királyfiú. felöltözködött a szőrruhájába. nem is árult petrezselymet egy cseppet se.el a bálba.Eredj már innen. A királyfi már csak a hűlt helyit találta. hogy elmegy. csak húzódott.

Hívatták aztán a szakácsot: ki járt a konyhában? Megijedt a szakács. no . mint a két azelőtt való estén.Tükörütővárra! . köd utánam! -. hogy mondja már meg. megfésülködött. hogy az a szőrruhás.Mit keresel te itt? Tisztulj innen mindjárt! . apja.gondolta magában a lány majd hamarabb ott leszek én. és gondoljon rá. ha bevallod! Mit volt mit tenni! Bevallotta a szakács. .Hívd be mindjárt! Tisztítsa ki magát szépen. mint te. szavát se lehetett venni. Hogy az megszökött. A szomszédunkban van egy öreg ember. A lány azt felelte: . . megnézik. ki járt ott. akármerre lépett. krajcár se maradt a zsebében. hogy hova való. .Azzal a tükröt hozzávágta a lányhoz. aki már sok országot bejárt. azoknak még a hírét se hallotta. A királyfi már nagyon szerelmes volt. mert ahogy eddig mondta. de hamarabb is ott volt. Ahogy eljött a dél. olyan szomorú volt. amit a királyfitól kapott. keresztül akart menni mindenkin. elillant. hogy honnan való. A konyhában sustorgott már a sok étel. ott sündörög a szakács körül. Odament az anyja. „Jól van. Most még jobban mulattak. a bálban is csak tört-vágott. gyorsan szaladt haza. odaadta a lánynak. csak a lány volt minden gondolata.Szakács! Mondd meg. lehúzta az ujjáról a gyűrűt. aztán ő táncoltatta. mint a pille. a lány is addig sündörgött. addig forgolódott. felvette a hétköznapló rongyosat. de a királyfi csak búsult. de ezeket a helyeket még ő sem ismeri! De a lány nem világosította fel. nem hajtott az senkire se. hogy majd meghalt bele. hogy az. hogy megint szóljon a királyfi a hazakísérésről. Mikor hazament. Minden szívszándéka a lány felé volt már fordulva. felvette a gyémántruhát. felvett egy gyémántruhát . akit ő úgy szeret. Megint megkérdezte. de már nem várta meg. ne félj!” Megvárta az estét megint. mint a királyfi. de lélekre. Bement. csak a búnak adta magát. Most már baj van! Nem merte megmondani. mindig a lába alatt volt. Úgy fájt a szíve. Kiveszik. kérdeztem attól. A királyfi nem tudta nézni. Ott levette a ruháját. egyenest az ólba. 241 . aztán jöjjön be! A libapásztor szépen megmosakodott. Már javában táncolt. merítenek a tálból. mint az a szőrruhás libapásztor. Odament. hogy ott más nem járt. mérgesen elkapta annak a legénynek a kezéből. mikor a királyfi odaért. hát csak megcsördül a kanál valamiben. hogy valahogy mégis betette a tálba a gyűrűt. Hát csak tagadta. Mikor beviszik az ételt. mert akkor csakugyan felakasztatlak! De így nem lesz semmi bajod. A királyfi már nem tudott magának parancsolni. hogy senki. mert akkor őt biztosan felakasztják. Azzal aztán kiszaladt. ment a bálba. Hát mi volt? A gyűrű. A libapásztor is bemegy a konyhába. vigasztalta volna.De a szakács került-fordult.köd előttem. mással táncolt. hogy őrizze meg. a lány is behajtott. A királyfi meg odavolt nagyon.Hol lehet az? Nem tudhatom. mert ő el akarja venni! A lány meg is ígérte.

hogy anélkül meg nem ér semmit az étel? Mikor ezt a lány elmondta. nem akart szólni. édesapám. mint a sót az ételben. hogy úgy szeretem magát. kérdezi az is: . ha már lagziban van! Az apja mondja aztán. édesapám? Ne szomorkodjék. Akkor aztán odafordul a lánya: . Ott a lány apja is. Boldogan éltek nagyon sokáig. hogy az apjának külön csináljanak mindent. jó kedve van mindenkinek. olyan. maga engem azért az egy szóért csapott el. Akkor aztán összeölelkeztek.Látja-e. megcsókolta. hogy só nincs benne. tán még most is élnek. de só nélkül. mintha szomorú volna. nagy finomul van elkészítve. amiért azt mondtam. lett olyan vigasság. Jön a lagzi napja. ha meg nem haltak. ennek adta ő a gyűrűt! Megölelte. akivel ő táncolt. A lány a királyfinak a felesége lett. Kérdezik aztán. az apjának csak úgy csurgott a szeméből a könny.A királyfinak a szíve majd meghasadt örömiben. csak az baj. meg is mondta mindjárt.Hát mért nem eszik. Készültek a lagzira. hogy elveszi feleségül. 242 . mikor meglátta. A konyhában meg a lány meghagyta. Látja-e. csak a lány apja nem eszik. ugyan kit hívjanak már meg? Hát többek között meghívták a lány apját is. Tanakodtak. hogy jó itt minden. hogy hetedhét országon se volt párja. Hiszen ez az. Odamegy a lány is. mi lelte? Mért nem eszik? Tán nem jó az étel? De az ember csak hímelt-hámolt.

. mert Mátyás király megismerte esztendők múlva is.Kettőből! . öreg!” . Az öreg valamikor a katonája volt. hogy az asszony mossa rám a ruhát.Hány még a harminckettő? . kérték.felelte rá az öreg.mondta a király. nagy jutalmat kap! Az urak gondolkodtak. .Hatért! . .Hányból élsz? . .De miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? .Meg tudnád-e fejni a bakkecskét? . . Márpedig a tiszta ruha tisztesség. Megállapodtak tíz aranyban. hogy köszönöm az asszonynak.Mátyás király meg az öreg ember Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. 243 .Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük! Felelt Mátyás király: .mondta az öreg.Meg én! Az urak csak bámultak.Találjátok ki.„Tisztességben. ki-mi.Ami az aranypénzen van kinyomva . Rögtön tudakolni kezdték: .Hol? Milyen képét? . azért vagyok tisztességes. .kérdezte a király.mondta az öreg.Addig nem mondhatok semmit. hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket.Köszönöm az asszonynak! . öreg! . Az öreg most már elkezdte a magyarázatot. nem nézte. Kedves volt mindenkihez. Egy-két szó után rögtön rá is ismert. míg a király képét nem látom . Körülvették.ez azt jelenti. unszolták.felelte az öreg. Aki kitalálja. Egy szót se értettek ebből a beszédből. Látta ezt a király. Megszólított egy öreg embert is.Tisztességben. hogy ki szolgált nála. .kérdezték az urak. S ezért mondtam.Hát négyet hova teszel? . . Az urak utána.kérdezték az urak.Míg a képemet meg nem látod. .Már csak tizenkettő! .A sárba dobom! . . s nevetve még azt mondta: . megszólított mindenkit. addig meg ne magyarázd senkinek! Azzal a király továbbment. de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez.Hány pénzért dolgozol? .

ahogyan most az urakat megfejtem! 244 .Hat pénzt keresek. Kettőből magam élek. hogy „a bakkecskéket hogyan fejed meg?” . de most már csak tizenkettő van.Az azt. .Megmondom tíz aranyért! Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is. Már csak egy kérdés volt hátra. az pedig annyi.felelte az öreg.Hát az mit jelent: „Hány még a harminckettő?” .. ez azt jelenti felelte nevetve az öreg. . négyet a fiamra költök.Legénykoromban harminckét fogam volt. mintha a sárba dobnám! .Hát az mit jelent. Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat. .

Avval jó éjszakát mond a burkus király.Mátyás király meg az igazmondó juhász Elment a burkus király Mátyás királyhoz. . Pénz néki nem kell. hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt.Én megmutatom. hogy az még sosem hazudott. király uram! .mondja Mátyás -. a húst edd meg. hogy a juhászt megcsalja. Mondja a burkus király: .Igaz . hogy maga király . De azt mondja neki a juhász. és megy haza. addig incselkedett. Mondja a burkus király: . . és indult ki rögtön a tanyára. hogy végül megitták a bort is. van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom. Köszönti a juhászt. és csak búsul és búsul. hogy hazudjon. Sokat szabódott a leány. a világért se adnám. de úgy hogy muszáj. csak add nekem az aranyszőrű bárányt. Hazavitte a lány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét.Azt hallottam. Jó.Ne búsuljon . hogy fog hazudni! .Adok én neked sok pénzt. Azt mondja a burkus király: .mondja Mátyás király. hogy hova lett az aranyszőrű bárány. De a lánynak kellett előbb inni belőle. ráadásul hat lovat meg hintót.nem hazudik ez. .Fele országomat odaadom. kezet fognak. Még több pénzt ígért neki a burkus király.mondja a juhász -. hogy a lánya meg tudta csalni a juhászt. meg van egy olyan juhászom. hogy én király vagyok? . . Nem. ha a lány hozzámegy rögtön feleségül.De én megmutatom. mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal: én majd megcsalom! Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort. hogy magának aranyszőrű báránya van! .Én is odaadom fele országomat.mondja a juhász. Mint pajtások köszöntötték egymást. jó mézesen.mondja Mátyás király .De .Jaj . Az visszaköszönti: . a juhász nem állt kötélnek.Fogadok akármibe. nem tett-e valami étőt beléje. Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására. mert felakasztana Mátyás király. De nem. hogy hazudik. mert én megcsalom. Ott volt a lánya is.Megismerem én a szaván. mert nékem a húsa nem kell. hogy nem hazudik . a szállására. mert pénze van elég. ha nem hazudik .Nyúzd meg a bárányt. No.mondja az a lány -. 245 . de végül mégis beleegyezett. örvendezett az apja.Honnét ismersz te engemet.mondja a burkus király. a juhászokhoz. Látni akarta a juhász. Addig-addig beszélt a lány. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak.Isten hozta. . hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába. ha megtudja. Azt mondja aztán a lány a juhásznak: . olyan nincs! . csak a bőre! Megnyúzta a juhász.

Nincs egyéb. mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. . Mondta a király nevében saját magának: .Ott ül középhelyt. . De azt mondja a juhász: .Ott biz nincs más.vélte hallani a király hangját -. ismét beletette a pálcáját.Eljött a reggel.Ellopták az aranyszőrű bárányt. . köszöntötte király uramnak. . Indult a kastélyba.Hazudsz . . a két király közt. . Nagy volt Mátyás király öröme. és útközben elpróbálta. mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját. 246 . hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak. .Éljen! . a kastély felé. csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba. meg feléje ment. Mert ha hazudott volna. csak az. ha a király elé kerül. megijedt.Hát hozd bé a bárányt! .Mi újság a tanyán? . és ment tovább. hogy ne tudja meg.No . a maga nevében: .Mi hír a tanyán? .Mi újság a tanyán? Mondta erre ő. hogyan is fog hazudni. Beszúrta botját egy egérlyukba.Hazudsz. Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát. És így lett a juhászból burkus király.mondta a király -. mert a többi is bedöglött volna. belétette a pálcáját. mert a többit is ellopták volna. . Mátyás király palotájába. és köszöntötte király uramnak a botot. hogy az aranyszőrű bárány elveszett.kérdi Mátyás király. és köszöntötte király uramnak a botot.mondja a burkus király -. hogy az aranyszőrű bárány elveszett. . és ment tovább. A bőrt már odavitte volt. . .mondta Mátyás király a juhásznak. reá a kalapját. Mátyás királynak a burkus király.Mi újság a tanyán? . a farkas megette! Mikor kimondta. Elhátrált aztán tőle. és ment tovább a király kastélya felé.mondja a juhásznak. úgyis megszerették egymást. búsult a juhász. Bemegy a juhász. Kivette most is a kalapját meg a botját.Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát. Ismét talált egy egérlyukat. én is odaadom a lányom. a kalapját reátette a botra. hogy hazudik-e a juhász. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával. és köszönti a két királyt és a lányt is. és most várták mind.Nincs semmi egyéb. Harmadszor is talált egy egérlyukat.Hazudsz . Ismét kivette a pálcáját. reá a kalapját. amit tőle elnyertem.

hogy segítsen azoknak. s bólintott. Egy idő múlva azt mondja a lány az apjának: . megvitte Mátyás királynak az üzenetet. Mátyás király is várt. aki meg sem próbálta. még a lányáéval sem. amikor még legényember volt. ez a király akarata! Jutalmat ad érte! Így akarja kipróbálni a népe eszét! Kimegy a hű szolga. meg két szem diót.Mátyás király és a székely ember lánya Mátyás királynak. s odaadta a lányának.Hát te honnan tanultad ezt. akik épp próbálták volna a nyúzást. menjen fel kend Budára Mátyás királyhoz. de olyan földbe. Egyszer csak azt mondja a lányocska. Azzal s a jutalom ígéréssel sok embert odakerített. és mondja meg neki. Mátyás király nézett egyet. S ment egyenest Budára. annak a fejéből való ez a gondolat. állj a kő mellé. Menj ki az országútra.Ugyan már! Hogy nyúzzunk meg egy követ? Volt.Van kint az országút mellett egy kő. volt. Gondolt egyszer valamit a király. Akkor jöjjön fel hozzám. kerítsd oda. Azt mondta neki: . feleletül a kérésre: . aki csak az országúton elmegy. hogy már kifejlődtek a diók. De most már csak a lány válaszát várta. te székely ember. S azt mondta neki: . Azt mondja Mátyás király a székely embernek. Ültesse el őket. S mind csak azt mondta: . Egyszer egy székely ember is ment arra a lányával. s odaáll a kőhöz. akkor majd megnyúzzuk! Ránézett a székely ember a lányára. aki próbálta. de mindmegannyi a vállát húzogatta. Azt is odakerítette a szolga. s azt mondta ennek a hű emberének: . A székely ember fölment most is szépen Budára. hogy azt a követ nyúzza meg. Amellől a hű szolgáját is visszarendelte. De tetszett neki az egyenes szó. ahogy a többiek ott nyúlkálódnak s tanakodnak: . Mátyás királyhoz. volt egy hű szolgája.Apám. És csak várt. 247 . hogy vétesse előbb a kőnek a vérit.Vidd el ezt a lányodnak. hogy én előbb vérét vétessem a kőnek? Furfangos egy ember vagy te! A székely ember nem akart más tudásával díszelegni. hogy van egy lányocskája.No. s megette a két diót. Adott a székely embernek egy csomó pénzt. hogy fa nélkül megnőjenek. Mert jutalmul talán feleségül is veszem! A székely ember. nem a kő megnyúzását. Ez a király parancsolata. S mondja a parancsot. hazavitte a két diót. Elmondta szépen. mit tehetett. Mondja meg neki. most neked is adott Mátyás király bajt eleget! A lányocska azonban csak mosolygott. És minden embert. A lány két kis keblecskéje volt az. Egyszeribe föltörte. most már menjen fel apám Mátyás királyhoz.No.

se öltözetlen. se öltözve. Volt az apjának egy szamara. azt az üzenetet küldte a székely lánykának. Nagy vásár Budán! Amint a szekerek összegyúróztak. egyszeribe megcsókolta. olyan bál volt. épp csak meghajtotta magát. S ő meg. mert színéről semmit sem lehet szépen megfoldani. Így nem az ország útján ment. de csak a visszájukról. s nem többől. herceget kap férjül! Visszaüzent erre a székely ember lánya. amely előtt nem is voltak lovak.Most adott csak a király bajt neked! S szóról szóra elmondta a király parancsát. Mivel pedig nemcsak okos volt. s mégse lett. hogy csináljon előbb ő ebből a két forgácsból szövőszéket. nem is. hogy se az úton. amennyi kell. Mátyás király. kezet fogott vele. se az útfélen. egy szegény embernek a kancája lefeküdt. akkor jöjjön föl ő is Budára hozzám. s ment a nyomán. hogy mégse hozzon. de úgy. Amikor odaért a királyhoz. de nem szólt. de egy más embernek a szekere alatt. S adott most is a székely embernek egy csomó pénzt.mondta otthon a szegény székely. hogy ő szívesen megfoldja a korsókat. s azt mondta az apjának: . megmutatta a verebet. s ha olyan dolgos is. hanem dolgos is. szitába tette: az lesz az ajándék. Felvette.Mondd meg a lányodnak. De a lány egyszeribe fogott egy verebet. ki akarta húzni a csikót a másik szekér alól. Vagyis volt ajándék. Nagyon jól éltek egy darabig. amikor pedig belép. annak megfogta a farkát. Mátyás király erre azt üzente a székely emberrel. hanem a szamár nyomán. meg szép is. Az persze rögtön elrepült. A király fordíttassa ki előbb a korsókat. Ha azt mind befoldja. mikor Mátyás királynak a lakodalma volt. hogy a Duna vize egyszer s akkor válott volt borrá. hogy a csikót az ő szekere csikózta! 248 . De a lány látott az udvaron két szál forgácsot. nem engedte: azt mondta. akié a szekér volt. köszönjön is. Elővette a szitát. Akkor majd én is csinálok rajta főkötőt abból a két szál kenderből.Mondd meg a lányodnak. megmátkásodtak. csöllőt. tele van a padlásom lukas korsóval. vetélő fát. Volt az apjának egy nagy hálója. hogy ha igazán olyan nagyon okos. s adott a székely embernek két szál kendert.No. most már tetézve adott bajt neked a király! . míg új házasok voltak! De egyszer nagy sokadalom lett a városban. és csikót ellett. Meglett a nagy bál. és mondja meg neki. Mátyás király rögtön fölkelt a trónusáról.Mátyás király meghallgatta az üzenetet.Vigye fel kend ezt Mátyás királynak. elindította maga előtt. Mikor a szegény ember meglátta. De az ember. ne is! . Ruha helyett hálóban volt. Hozzon ajándékot is. A székely ember ismét megjárta Budát. A székely ember azt a két szál kendert szomorúan vitte haza a lányának: hogy csinál az abból főkötőt? Mondta is a lányának: . ruhaként azt vette föl. hogy a kancája megcsikózott. Gondolkodott. annak a jó eszű kislánynak: . mint okos. hogy abból a két szál kenderből. csináljon főkötőt a királyi rezidenciának. vagyis köszönt is. vagyis föl is volt öltözve. Mátyás király most azt felelte: . mégpedig úgy. nem is. én magam veszem feleségül.

ráripakodott. hogy azé a csikó. De bizony azt mondta Mátyás király is. abba a hártyás ablakú házba. négy emberrel odament. azt is elvihessem magammal! Azt mondta erre a király: . neked ez nem baj. hogy a királyné még okosabb.Mi az? Hol vagyok? Ki merte ezt tenni velem? Azt mondja csöndesen a királyné: . azt mondja: .Felpanaszolták végül a királynak is a dolgot. hogy amit legjobban szeretek s kedvelek. Elhatározta.Bizony nincs ott hal! De a szekér aljának sincsen csikója! . ismerve az ura hirtelen természetét: .Hej. ahogy kijönnek a törvényházból. amivel a vízben szokás halászni s evezni. Hát ahogy este lett. tudom. és elpanaszolta neki a baját. hogy a homokban halat keres! Mondja rá a szegény ember azt. a paplannak a négy szegét megfogatta. hogy elvigyem magammal. és elvitette a királyt is oda. hogy rögtön bement a feleségéhez.Nem bánom. hogy ha este lefekszik a paplanos ágyba. hogy eltakarodjék azonnal a házból. De a számadásnak nincs vége a megszégyenítésemért! A király úgy megharagudott. amelynek még üveg sem volt az ablakán. neked visszarendelem a csikódat.Azt jó szívvel megengedem. mintha halásznál. Úgy is tett a szegény ember. csak hártya. és bár máig se haltak volna meg! 249 . Nagyon megbúsulta a szegény kárvallott ember magát. mit hall? Azt. akinek a szekere alatt találták. a nap meg ne süsse ott többet! Azt mondta erre csöndesen az asszony. hogy bemegy a királynéhoz. Mikor Mátyás király másnap megébredett. szegény ember! Látszik. mintha a halat kergetnéd a háló felé. hogy a felesége ilyen tanácsot adott a szegény embernek. akár tüstént. és szerezz egy hálót és egy evezőt. Tudta. rögtön igen mélyen elalszik. ahová ő költözött.Megengedted. csak engedd meg. hogy alig lát ki az ablakon.Ó. elmegyek. és ott a homokban csapkodj az evezővel. hát elhoztalak magammal! Erre megcsókolták egymást. mint az ura. te. Be is ment rögtön Mátyás király feleségéhez. És a király arra járt. hogy a feleségem tanácsolta neked ezt! No. sőt igazságot. te szerencsétlen ember. Azt mondja neki a királyné. No de. hogy szegény ember vagy! No de én segítek rajtad! Menj el. olyant. és attól kér tanácsot. amire a királyné tanította: . amit legjobban szeretek. meglátta. Rögtön behívatta. hogy az urának olyan szokása van. hogy micsoda szamár ember kend. Menj ki a mezőre. és látja. Még aznap elköltözött az asszony egy kis házba. a hálóval pedig úgy csinálj. a hajdani okos székely lányka: .

Fogjátok meg a huncutot. most már nem szólt. az annál jobban a begyiben maradt. A libákat is hajtsátok oda. De csak nem emésztette meg a mérgét. Eltelt néhány esztendő. Nosza. Matyira meg jó huszonötöt rávertek.Anyám.Hát hogy adnád nekem ezeknek a libáknak párját? . S még az apámnak sem adom alább . Az anyja már nem ellenkezett. eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát. én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra. Odamegy hozzá a vásárban Döbrögi úr. méregeti a fát.Ennek két máriás párjaként az ára. Matyi odament. mondja a legényeknek: . Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc.mondta az anyjának. A libák éppen akkorra növekedtek meg. sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra. pedig már legényszámba ment. A libákat ingyen elvették tőle. Odaér a döbrögi vásárra. hogy őrizte a libákat. Rájuk parancsol: . Kiment Matyi. nem tudta napszámba eregetni. úgy ment el a döbrögi úr városába. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett. hogy ő elhajtja a libákat a vásárra. földesúrnak. Azt mondja a legény az anyjának: . . Tizenhat volt a kisliba. de amit gondolt. 250 . amikor föltápászkodott a deresről: . nekem. és azt kérdi tőle: . a város ura. Avval eleresztették. vágjatok rá még harmincat! Újra megfogták Matyit.mondja a legény.Ejnye . Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. De a legény csak felcihelődött. hogy új kastélyt csináltat a döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába. Nem is csinált semmit. ha már olyan mehetnékje van. és kísérjétek a házamhoz.Jól van! De visszafizetem én ezt még háromszor az úrnak! Döbrögi urat elöntötte a méreg.Fogjátok meg ezt az akasztanivalót. Még aznap mit hall? Azt. hát menjen. mint egy ácsmester. szépen kifaragva. Visszajött hát a szülőföldjére. ha az noszogatta. Matyinak hívták.Nem dolgozom másnak! . mondtam! Döbrögi úr mögött ott volt két katona.Nem adom! Két máriás az ára.mondja a döbrögi Döbrögi úr -. . volt annak egy fia. te huncut akasztófáravaló.Ludas Matyi Volt egyszer egy asszony. Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához. lefektették a deresre.Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is. legfeljebb arra volt kapható. De az anyja: . Inkább a kuckóban ült. Döbrögre. Az új kastély fele már készen volt. A legény a három nagy libát visszaverte. de te sem szabod ám meg! Odaadod-e egy kurta forintért? . mikor Döbrögben vásár volt. a tizenhat fiatalt meg elhajtotta. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni. Ez lett a libák ára! Azt mondja Matyi. megint harmincat rávertek.

de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását. Gondolt egyet. elég vastag-e. 251 . ahol a legsűrűbb. és megver! Hazavitték Döbrögi urat. s kérdezi tőle. Úgy meg van csépázva. Döbrögi úr átöleli a fát. szebbnél szebb fák vannak benne. Ki sem kelt az ágyból. Aztán levágott egy hajlós botot.Döbrögi úr meglátja. hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas! Az is leszek most már mindég. Azt mondja Matyi: . Kimegy. mivel az úr a némaságában is nagyon kérdezőn meregette és forgatta a szemét: . alighanem jó lesz ez is. A száz fejszés levágta a fákat. Kijelölgeti őket. majd hogy végleg meg nem kukult az ijedtségben. Haladnak a sűrűbe. mint az innensőn. Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. és nekiállítják a száz fejszés embert.Külsőországi ácsmester vagyok! Igen híres. az megjárja. zsineggel. micsoda is ő. Bemennek oda. De még azt hozzátette. Azt mondja végre az ácsmesternek: . A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte az úr két kezét. Ezt várta csak Matyi. hát látják. keresi az ácsmester az alkalmas fát. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe. aztán elpihentek. ahová a favágásnak még a hangja se hallik. s indult.Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi. inkább a másvilágon van. lepedőben. hogy még kétszer eljön. Odamennek Döbrögi úrhoz. A száját meg betömte száraz mohával. hogy kicsoda. Jöjjön ki velem.Az épület. Ő maga persze hintóra ült az ácsmesterrel. hogy lássa. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak. Mennek ki az erdőbe. mondhatom.Jó lesz ez az épületfa? Azt mondja az ácsmester: . Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog. hogy jöjjenek orvosolni. s addig hegedült vele az úron. hogy alig tud szólni. S mennek beljebb. hogy valami külső országi ácsmester van az ő házánál.Van nekem egy erdőm. de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. amíg kedve tartotta. és bekeresik az egész erdőt. Döbrögi úr gondolkodik. Rászól az ácsmester a döbrögi úrra: . a maga zsebébe rakta.Nem vagyok én ács. még beljebb. hát szebbet vágatok. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat. Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. akinek a lúdjait egyszer elvettem. mivel ez nem erre való. Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza. hanem kár volna ilyen dibdáb fával berakni. hogy a kiáltozást ne hallják. hogy hát mit csináljon. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Még kétszer eljövök. hát elindultak láncba állva. mint mikor vadászok nyulat hajtanak. De mikor volt az! Én már el is feledtem! Ő meg azt mondta. Nyögi inkább: .Mérje csak meg az úr a törzsét. Megkérdezte: . Kivette a zsebéből a libák árát. mert három visszafizetést ígértem. s két megveréssel adósa vagyok! Evvel otthagyta Döbrögi urat. Keresi. hogy vágják ki a fákat sorra. Ha ez nem rávaló. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember. válassza ki! Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. hogy melyik is volna jó az épületre.

hogy van itt egy külsőországi doktor. gyökerekért. Egyszer megint vásár esett abban a városban. s azt mondja neki lassú hangon: . Amennyi pénzt csak talált a sublótban meg az almáriumban. és elvette belőle a ludak árát. szerzett magának egy jó lovat. Aztán azt mondta: . mint afféle külsőországi doktor. Ludas Matyinak megint csak eszébe jutott. és árulta a lovát. amikor a doktor után kérdezősködtek: . hogy az ő lova a legjobb futó ló a környéken. mind előszedte. nem bízik hozzám.Nem volt az doktor! Hanem Ludas Matyi! No.Már kétszer itt voltam! De még egyszer eljövök! A veréstől Döbrögi úr persze még betegebb lett. kocsit fogadott. tovább ténfergett. hogy meggyógyulok? Az orvos nagy vártatva válaszol: . Aztán mindenféle cselédet elküldött az erdőre füvekért. csak Döbrögi úr meg Ludas Matyi. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához. a sok pénzért csak eljöttek a doktorok. Hazajöttek a cselédek a füvekkel. hogy Döbrögi úr rémisztően nagy beteg. Matyi elővett egy jó erős botot. de rémületében most is csak a szemét meresztette.Nincs egyéb. Ránéz Döbrögi úr az ókulárés doktorra. nézelődött a vásárban. Odalép a doktor a beteghez. gyökerekkel. Amikor eladta.mondta neki. aki valóban meggyógyította Döbrögi urat. . ott egy kicsikét mulat s beszélget. meg is tudom gyógyítani! Megörül ennek a fogadós. A háznál nem maradt senki más. s elhajtatott Döbrög városába. csóválgatja a fejét. Kérdi a fogadóstól: . Lókereskedőnek öltözött. és így ment el a vásárba. Ludas Matyi pedig mindjárt tüzet rakatott a szakácsnéval. Ha akadna doktor. és akadt egy. Jöjjenek érte! Hintón mentek érte. és fürdőnek való vizet melegíttetett. s odaáll az úrhoz: . Egyszer csak hallja. Odaállt ő is a többi gazda közé.Mi újság másképp ebben a városban? Azt mondja a fogadós: .Felöltözött tudós doktornak. várta az urat. az mindenkit meggyógyít. 252 . de az úr csak nyögni tudta. ha csak az nem. Mikor a háznál levők mind eltakarodtak.Most jön a kúra! .Én fel merem vállalni. aki meggyógyítaná. hogy újra el kellene már menni Döbrögi urat megkeresni. nézegeti. meggyógyítom! Megvidámult egy kicsit Döbrögi úr.mondta Matyi.Nem vagyok én doktor. igen nagy fizetséget kapna. Mondja erre Matyi.Ugye. De lassan el is felejtkezett róla. Az úr most beszélhetett volna. megsimogatva a fölragasztott szakállát: . hanem Ludas Matyi! . Megszállt a fogadóban. amint az egyik ember dicsekszik azzal. Az ettől fogva mindig strázsáltatta magát a katonáival. végigtapogatja.Ha lehet. nehogy hozzáférhessen a Ludas Matyi. s ugyancsak megkúrálta.

utána eredtek. Döbrögi úr maga maradt a hintón. De Ludas Matyi csak megadta neki a harmadik részletet is. üljön föl rá. A Ludas Matyi akkor szépen melléje állt.Nem az volt a Ludas Matyi! Hanem én vagyok az! Az úr majdnem ájultan nyeklett vissza az ülésre. onnan nézte az üldözést.mondja Ludas Matyi -.Megteszem.Én vagyok Ludas Matyi! De aztán jól megcsapkodta a lovát. s egy más tájon telepedett meg. Hamar mondja erre Döbrögi úr: . mert különben eloltják a gyertyáját. azt mondja: . hogy: Én vagyok Ludas Matyi! Hanem aztán vágtasson ám. ha meg nem halt. Menjetek. s azt mondja annak az embernek: .Ludas Matyi odalép.Fogd ki. Ki is mentek két órakor a város végére. . s még ma is él.Igazán? Mert én épp olyan lovat akarok! Megveszem. Azzal Matyi eltűnt. álljon ide a lovával az útra. s megmondta neki.No. két aranyat kap. Az ember erre is ráállt. s ha majd Döbrögi úr jön a hintóval. Azután a ludak árát megint kivette a zsebéből. elkiáltja magát: . ha megteszi oda a próbafutást. s csendesen odamondta neki: . mind! A kocsis hamar felült az egyik lóra. 253 . ott vett magának feleséget. Az ember odalovagolt a hintóhoz. hogy ez volt az utolsó. a hajdú a másikra. hát . kocsis. ahogy kívánom. a lovakat! Utána! Aki elfogja a gazembert. Az ember ráállt. akkor kiáltsa el magát. Akkor érkezett Döbrögi úr a hintón. úgy.

csak hamupogácsával élnek. Egyszer eljajdítja magát az asszony. ahová lefeküdjetek.Jaj . mindenütt elutasították a két vándort. van húsz esztendeje.A koporsóba tett fiú Hol volt. Mindenütt kértek. Nahát. Azt mondja: . De az asszony még jobban jajgatott. Akkor mi lesz magukkal? .Majd lesz valami . és nézd meg. melyik őszi. hogy megszül. hogy nem tudta azt sem. milyen idő van! Újra kiment a másik vándor. melyik tavaszi. Szállást akartak kérni.Eredj ki. megijedt a szegény ember.Én adnék szállást.Még most sem lehet meg a gyerek . egy kis szalmán. Bementek egy szegény emberhez. úgy is leheveredtek azért.feleli a társa -. akkor még nem lehet meg a gyerek! De az asszony már nagyon jajgatott. . éhen.Menj ki ismét. hogy nem látott kenyeret. Szép rendben lefeküdtek azután.Van ennivaló? Azt mondja a szegény ember. milyen idő van! Kiment a másik vándor. A felesége épp akkor is gyereket várt.Nagyon felleges az idő. annyi a gyermekünk! . A szegény ember hozott be szalmát. de nem kaptak az egész faluban. csak nem állta most sem tovább szó nélkül az első vándor: 254 . ha meghúzódnak. Hogy az asszony annyira jajgatott. Azt mondja az egyik vándor a másiknak: . megint megszólalt az első vándor: . Elérkeztek egy faluba.Na . és beszél vissza: . Kértek egy kis kenyeret: .felelte a két vándor -. mindjárt meghalok! Na. . hol nem volt. nézd meg. akinek annyi gyermeke volt.Akkor jól van . . Amint jöttek-mentek erre s arra.Most már egy kicsit oszlik a felleg.feleli rá a társa.válaszolja a két vándor. az volt az ágyuk. elesteledtek. volt egyszer két vándorló.mondja -.mondja rá a szegény ember -. de még hely sincs.Nem baj . hogy mi lesz most. Hogy az asszony annyira jajgatott. De még annyi sem volt. Azt mondja ez a szegény ember: . . A két vándor most mit csinál. de annál még nagyobb baj is van. minden percben várom. A feleségem úgy áll. hogy lepedőt tegyenek a szalmára. meghúzódunk mi a földön is. de tért is rögtön vissza. ha a felesége lebetegszik? Mert még bába sem volt.

Legyenek szívesek. amikor a szegény emberét. mint a főkötő! Így aztán előbb keresztelték meg a szegény ember gyermekét.feleli a szegény ember. 255 . hogy milyen szíve van a szegény embernek. ez a két vándor itt felejtette a gyűrűjét! Itt volt a szalma között. aki elvigye keresztelni a gyereket -. vajon mi lehet a baj? . futott ki a faluból.Ott felejtette valamelyikük a gyűrűjét.szól oda a feleségének -. még a kalapját is levette. aki nagyon gazdag volt: annak egy kislánya született. ne a szegény ember gyermekét.Nem úgy. A két vándor útnak indult. Na. Úgy vitte meztelenül a két vándor a gyereket a keresztelőre. mintha ottfelejtette volna. Ez idő alatt a szomszédban is született egy gyermek.mondja a másik -. de azok nem hallották. hogy utánunk hozta . megtalálta a gyűrűt. felvirradtak.Hát akkor máris volna nekem egy kérésem .mondja -. Szép rendben a szegény ember kivitte a szalmát a ház földjéről. nézd meg. Egy perc alatt megszült az asszony: szép fiúgyereke lett. az a szegény ember nagyon fut utánunk.Most már megszülethetik a gyermek .feleli az öregebbik vándor. A nagygazdának a lányát is éppen akkor vitték keresztelni..Visszamegyünk szívesen! Vissza is mentek. hogy azt kereszteljék előbb. emberek! Elébbvaló a kalap. azt hozom maguk után. . . Sehol egy darab felleg sincs! . mert én annyira szegény vagyok.mondja az öregebbik -. jöjjenek vissza. ahogy mentek. s visszaszól: . nem volt arra való ruhájuk. Pedig csak megpróbálta. olyan szegények voltak.Nagyon szép tiszta idő van. lássuk. A gyermeket nem tudták mibe takarni. Tartják szép rendben a nagygazda lányát a keresztanyák. Hát meglátta a két vándort.Eredj csak ki ismét. De megszólal ekkor az egyik vándor: . Egy nagygazdának. merre mennek. Még a kalapjával is integetett a szegény ember. Megyek . jól van. hogy még azt sem kapok. . meg fogjuk magának hálálni! . aki nem adott szállást a vándoroknak. Odaszól a másiknak: . merre indultak! De a szegény ember azért csak megindult. De az öregebbik otthagyta a gyűrűjét a szalma közt. mi a baj! Mikor elérte a két vándort a szegény ember. lihegve azt mondja: . Épp annak a gazdag embernek. Egyszer aztán meghallotta az egyik vándor.Köszönjük szépen.annak volt.Jaj . Kiáltott utánuk.Te. aki ezt a gyereket elviszi megkeresztelni! . .Várjuk meg . milyen idő van! Megint kiment a társa. utánuk viszem! De merre? Azt sem tudom.

csak tegye a teknőbe! Belétette a teknőbe. aztán be a kemencébe! 256 . mint a főkötő. belevágta a fejét egy nagy disznóoldalba. még a szalonnamadzagot is megette az egér. húsz esztendeje is van. Erre a nagygazda nagyon megharagudott. . elmondták az esetet a keresztanyák a nagygazdának. csak szaggassa ki hatfelé. mindenféle.nyugtatja a vándor -. .felelték lentről -. . hogy talán lett volna egy gyűszűvel. dagassza meg! .Ne törődjön vele. azt emlegette.Na . . Azt mondja az egyik vándor az embernek. szaggassa ki hatfelé azt a kis tésztát.Széjjelég ebben a nagy tűzben! Sohasem látja ezt meg senki.Menjen csak .Azt .Hát elvész az a teknőben . Megkérdi tőle az egyik vándor: .Nincs egy kis lisztje.Na. Az asszony jól befűtötte a kemencét. hogy egymást éri a szalonna.Jaj . . Elmondták.mondta a vándor -. mint egy szem kukorica. Néz körül.Melyiket lökjem le? . . Mikor fellép a padlásra.Na . . .kérdi. De nem volt ott mit dagasztani. csak összesöpörte. és azok nem engedték a nagygazda lányát előbb sorra kerülni. ahogy szokták egy sütet kenyérnek.Hova tegyem én ezt? . és nézzen körül! Megyen az ember fel. amit a füst bekormozott. Nézze meg. hogy előbbvaló a kalap.mondja neki a vándor -. Az asszony aztán megdagasztotta. aztán megáztatta. hát annyi a hús. Azt mondták.Ahogy hazamentek a keresztelőről.Jaj . kolbász. hogy menjen fel a padlásra. orja.bátorította a vándor -. .mondja a szegény asszony.sopánkodik a szegény ember -. nem maradt-e ott valahol egy kis hús. tegye a teknőbe! . nézze meg a hordót! Oda a hordó tetejére szokták tenni a lisztet. és vesse be már! .mondja a vándor az asszonynak. hogy sütne nekünk pogácsát? .mondja az egyik vándor -. hiába született akkor éjszaka a gyereke. amelyiket előbb érte! Lelökött egy nagy disznóoldalt egészben. hadd égjen a tűz. hogy majd megnézik.kérdi meglepődve az asszony.azt mondja a szegény asszony -. Az asszonynak meg azt mondták a vándorok. Lett belőle olyan kicsi csomó. mit ád az a koldus a keresztkomáknak enni. Leszól a padlásról: . amikor még hamupogácsájuk sem igen van! De a szegény asszony nem volt ám beteg. hogy gyújtson be a kemencébe. Hátha tud egy kis lisztet összekaparni! Kiment az asszony. hogy két vándor vitte a szegény ember gyermekét keresztelni.Menjen csak . kapart össze annyi lisztet.Ne törődjön vele . mióta nem láttam lisztnek színét sem! .

Hát . hogy minden asszony szedett egy nagy kötővel. Mentek vissza az asszonyok a nagygazdához. nem lát ebből senki kenyeret! Egyszer megszólal a vándor. .Ugyan. úgy el van száradva. mint a vér.Jó ez! Ez komaság! Nem olyan. van ott bor egy egész hordóval. Azt is felszedték az asszonyok a kötőjükbe. . Egyegy nagy oldalcsontot kivetett az ablakon. A nagygazdánál meg állott a nagy komaság. kíváncsiak voltak. mi van ott.Haj. hogy volt még rajta hús is. nem hagyták ott. hogy van-e egy kis bora. . összeültek vacsorázni. Berakta abba a nagy kemencébe. bőven. Azt mondja a nagygazda a komáinak: . . daloltak. Csodálkozva kérdi tőlük: . az a koldus mit ad a keresztapának most enni? Az asszonyok. hogy az ablak alatt van valaki. hogy jó lesz a kutyáknak! Mi pedig felszedtük.mondják az asszonyok.Na ugye . . hamut tartunk mi a hordóban. A szegény embernél meg csak eszegetnek tovább. mint egy szem búza. de nem volt nagyobb egy-egy darab.Ott van komaság.Mi.Ni. kenyérből a vándor.Nahát. Elmentek a szegény emberhez.háborodik fel a nagygazda. hogy nézze meg. .Olyan piros bort isznak. Elkészült a vacsora. sem húsa! Az oldalt odavetették a nagy lábosba. Hát a hamushordó tele szép piros borral Visz bé egy nagy kannával belőle. ki tudja mióta! De az is kifolyt belőle. hát hat olyan nagy kenyér volt a kemencében.Menjen csak. Evés közben odasúg az egyik vándor a másiknak.azt mondja a szegény ember -.Jó lesz ez a kutyáknak! .biztatta a vándor. hogy jó lesz nekünk. . meglásd.mondja. Ahogy ott leskelődtek. nem a kutyáknak . ez a fiú még a nagygazdának a lányát veszi el feleségül! Az asszonyok ezt is megmondták a nagygazdának. Olyat.felelik rá az asszonyok. milyen húsokat hajigálnak ki az ablakon. nézze meg a pincében! . mint a véka. az egyik vándor észrevette. . megsütötte-e már a kenyeret a kemencében a tűz! Benéz az asszony. leskelődni. maga meg eltagadta volna. nem itt! . Na.Te. De még az asszonyok is meghallották amit mondott: .Annak a koldusnak a fia?! Inkább megölöm azt a gyereket! 257 . mulattak. Kimegyen a szegény ember.mondja a vándor -. gondolja magában. . Az asszony elcsodálkozott.A szegény asszony kiszaggatta a kis tésztát hatfelé. mint ahogy szoktak. hogy mi lett abból a csepp kis morzsa tésztából! Megint mondja az egyik vándor a szegény embernek. az én lányomat venné el? . asszonyok? . . Az asszonyok felszedték az oldalcsontokat. hogy nincsen sem bora. mint ahol mi vagyunk! Akkor egy nagy darab fehér kenyeret hajított ki a vándor. Lemegy a pincébe. Végül is annyit hajigált ki húsból.

A két vándor aztán másnap útnak indult. Elbúcsúztak a szegény embertől. A szegény embernek nem tartott sokáig az a sok hús meg a bor. Egyszer csak elfogyott, megint csak hamupogácsára szorultak. A nagygazda ettől fogva mindig azon törte a fejét, hogyan tudná elcsalni és elpusztítani a szegény ember gyermekét. Ezért egyszer-egyszer elment a szegény emberhez, s azt mondta neki: - Add nekem ezt a kisfiút, úgysincs mit adnod neki! Még az is lehet, hogy a lányom lesz az ő felesége. Nálam jó dolga lesz. Adok érte két véka kukoricát! A szegény ember mit gondolt, mit nem, hogy ne éhezzen otthon az a szegény gyermek, odaadta két véka kukoricáért. A nagygazda első dolga volt, hogy fogta magát, csináltatott egy kis koporsót. És a szegény ember gyermekét beletette a koporsóba, s eleresztette a folyón, hadd vigye el a víz. Vitte, vitte a víz a kis koporsót. Ahogy vitte, vitte, volt a vízen egy malom, odaütődött a malomhoz a kis koporsó. A molnár éppen kint volt, halászott. Meglátta a molnár a kis koporsót. „Valahol nagy eső lehetett - gondolta magában -, kihozta ezt a kis koporsót a víz a házból!” A molnár aztán ügyesen kifogta a kis koporsót, vitte be. Mondja a feleségének: - Nézd, anyjuk, a víz egy kis koporsót hozott! Nem tudom, mi van benne. Bizonyosan valami gyermek. Hát amint felbontja a molnár a koporsót, egy szép fiúgyermek van benne. És nem halott, hanem eleven. - Ó, milyen szerencsénk van, hogy a sors ilyen gyermeket adott! Nekünk - mondja a molnár úgysem volt soha, s mivel öregek vagyunk, már nem is lesz. A gyereket kibontották, tisztába tették, megetették. Azután is mindig gondját viselték neki. Öreg ember volt a molnár, öreg a felesége is, de annál jobban örültek a gyereknek. Felnőtt a gyermek annyira, hogy már legénysorban volt. De a nagygazdának is felnőtt a lánya annyira, hogy már eladó lány volt. Hamarosan meg is kérték a nagygazda lányának a kezét, és a lány az első kérőhöz férjhez is akart menni. Már az esküvőre készültek. Befogott a nagygazda négy ökröt a szekérbe, ment a malomba egy nagy szekér búzával, hogy őrlessen a lakodalomra. Amikor a malomba megérkezik, látja, hogy egy szép szál fiatal legény van ott a malomban. Az őrölt, az öreg molnár csak járkált le és fel. Mindjárt gondolta magában, nem az a fiú lehet az, akit én víznek eresztettem? Úgy nézte, hogy az a fiú az. „Még most is övé lehet a lányom, hiába van már jegyben.” Mondja azután a molnárnak: - Legyen olyan szíves, eressze el ezt a fiút, hadd vigyen a feleségemnek egy levelet, mert elfelejtettem valamit! Azt mondja az öreg molnár: - Ereszteném, de annyi a dolga, hogy nála nélkül nem boldogulok. - Visszajön az hamar - nyugtatta a nagygazda.

258

Addig-addig rimánkodott, beszélt a nagygazda a molnárnak, hogy csak eleresztette a fiút. A fiú elindult a levéllel a nagygazda feleségéhez. Egy réten kellett keresztülmennie. A réten egy helyt nagy bokrok voltak. Amint megy a legény arra keresztül, egy bokorból csak megszólal egy ősz öreg ember: - Hová sietsz, fiam? - kérdi. - Megyek - feleli a fiú - ebbe és ebbe a faluba, egy levelet viszek a nagygazda feleségének. - Hadd lám azt a levelet! - mondja neki az öregember. - Nem szabad felbontani - tiltakozott a fiú. - Hadd lám csak! Addig erőszakolta a fiút, hogy az odaadta a levelet, és az öregember felbontotta. Olvasta mindjárt. Az volt írva a levélben: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, hát most kétszeresen fogadd meg! Végy egy embernek való mérget, ennek a legénynek add be valami italban, hogy haljon meg!” Az öregember gondolt egyet, mindjárt írt egy másik levelet. Lezárta a borítékot úgy, mint volt. - Na, fiam - mondja az öregember -, nesze a levél, vidd el, és add át az asszonynak! El is vitte a fiú a levelet. Odaadta az asszonynak. Az asszony olvassa, hát az volt a levélben írva: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, most kétszeresen fogadd meg! Ahogy ezt a levelet megkapod, a lányomat azonnal eskesd meg ezzel a legénnyel! De mindenképpen tedd meg” Hát úgy lett. Az asszony, ahogy megkapta a levelet, azonnal ment a jegyzőhöz, s hívta esketni. Össze is eskette a két fiatalt. Mert az az ősz öregember nem volt más, mint az a vándor, aki a szegény gyermek születésénél ott volt. A nagygazda, mikor megőrölt, hazament a malomból. Ahogy bément az udvarra, a két fiatal már ott állt a tornácon összeölelkezve, már ahogy a fiatalok szoktak. A nagygazda még az ostort is elhajította mérgében. - Feleség! - mondja dühösen. - Ezt írtam én neked? - Itt a levél - feleli a felesége -, nézd meg! A te írásod! Nézi a nagygazda az írást, hát csakugyan az ő írása. - Na, nem baj - azt mondja -, azért mégsem marad az övé a lányom, majd csak elpusztítom valami módon. Odafordul aztán a szegény legényhez: - Hiába esküdtél meg a lányommal, azért mégsem lesz a lányom a tied. Hanem menj el a felséges Virágkirályhoz, hozz onnan három szál virágot, csak akkor lesz a lányom a tiéd! Így aztán a fiúnak tarisznyát raktak. Útnak indult, és ment a fiú. Ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg csak el nem fogyott az ennivalója. Egyszer beérkezett egy városba. Abban a városban pedig király lakott. Gondolt a fiú egyet, elment a királyhoz, hátha kap egy kis eleséget.

259

Az a király meg úgy tele volt sebbel, fekélyekkel, hogy nem tudott tőlük mozdulni. Azt kérdi a legénytől: - Hova utazol? - Megyek - feleli a legény felség a Virágkirályhoz, három szál virágért. - Na - mondja neki -, ha odamégy, kérdezd meg tőle, miért vagyok én így sebbel, fekéllyel tele. És amikor visszafelé jössz, gyere be, és mondd meg nekem. Ezért azután ott is raktak neki tarisznyát, adtak neki az útra pénzt. Megint útnak vette magát a fiú, ment, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg egyszer újra csak elfogyott az ennivalója. Ismét elért egy várost. Abban is király lakott. Ott is bément ahhoz a királyhoz. Az meg vak volt. Az a király is azt kérdezi tőle. - Hová szándékozol te menni? Mondja azután ennek is a legény, hogy hova akar menni. - No, ha a Virágkirályhoz mégy - mondja az a király is a legénynek -, kérdezd meg tőle, miért vagyok én vak! Ha visszafelé jössz, gyere bé, és mondd meg nekem, mit hallottál! Ezért ott is raktak a fiúnak tarisznyát, és útnak eresztették. A fiú el is indult, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Most is addig ment, míg csak az elesége el nem fogyott. Ekkor elért egy nagy vizet. Hát itt hogyan megyen keresztül? Amíg tanakodik magában, látja, hogy egy asszony ott húzgál egy gályát le s fel a vízen. Odakiált az asszonynak: - Vigyen átal engem ezen a vízen! - Hova mész? - Megyek a felséges Virágkirályhoz! - Na - mondja az asszony - keresztülviszlek, de akkor kérdezd meg tőle, miért kell nekem húzgálnom itt ezt a gályát? - Jól van - nyugtatta meg a fiú -, megkérdezem. Az asszony azután keresztül is vitte a legényt a vízen. Elért végre a fiú a Virágkirályhoz. De a király épp akkor nem volt otthon, csak a felesége. Azt mondja a királyné: - Jaj, hol jársz ezen a földön, mikor erre még a madár sem jár? - Eljöttem - feleli a fiú -, felséges Virágkirályné, három szál virágért. - Az én uram - mondja a királyné -, ha hazajön, az téged rögtön megöl. Hanem, tudod mit? Elbújtatlak én téged! Úgyis fáradt lesz az uram, ha hazajön. Mihelyt megvacsorázik, azonnal lefekszik, és elalszik. Leborította az asszony a legényt az ágy alatt egy nagy szappanozóteknővel. És azt mondja neki: - De el ne aludj, hogy meghalld, mit mond az uram!

260

Ott van a legény a teknő alatt. Nemsokára rá jött is haza a Virágkirály. Ahogy halad a szobában, rögtön mondja a feleségének: - Ki járt itt? Mert idegen szagot érzek! - Nem járt itt senki - mondja a felesége -, csak te jártál messze, összebarangoltál mindenfélét, azután azért érzed az idegen szagot. - Itt járt valaki! Csak faggatta a feleségét, de az asszony váltig mondta, hogy messziről jött, és azért érzi az idegen szagot. Utóbb is megbékült a király. Megvacsorázott, és ahogy lefeküdt, azonnal el is aludt. Az asszony meg odatelepedett melléje. Amint elaludt a király, a felesége kihúzta egy szál haját. Minden haja virág volt a királynak, minden szál haj egy szál virág. Ahogy kihúzta az első szál haját, oldalba lökte a királyt. Fölébredt a király, azt kérdi: - Minek bolygatsz engem? Hagyj aludnom! - Jaj - mondja az asszony -, hallgasd meg, mit álmodtam. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a királyné -, hogy ebben és ebben a városban van egy király. Az úgy meg van telve sebbel, fekéllyel, hogy mozdulni sem tud. Hát miért van úgy tele sebbel? - Úgy kell neki - feleli Virágkirály -, mert van neki egy kemencéje, amelyben sütik a kenyeret. Olyan nagy béka van az alatt, mint egy véka. Azon sütik neki a kenyeret. Azért van úgy megtelve sebbel meg fekéllyel. Ha a kemencét elrontanák, más kemencét csinálnának, és az abban sült kenyérből enne, akkor lehullana róla minden seb. Na, de most már ne háborgass többet - mondta morcosan a feleségének. A Virágkirály ezzel megint elaludt. Alszik jó mélyen, egyszer ismét kihúzta egy szál haját a felesége, s újra csak jól oldalba lökte a Virágkirályt. Az fölébredt: - Miért háborgatsz mindig? - Jaj, megint mit álmodtam - mondta neki az asszony. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a felesége -, hogy ebben és ebben a városban lakik egy király. Az a király vak. De hát miért vakult meg? - Úgy kell neki - mondja Virágkirály -, mert egész palotája, de még a tyúkólja is arannyal van fedve. Ha lehányná az aranyat, és abba a vízbe hordatná bele, amelyik ott folyik a palotája mellett, és cseréppel vagy zsindellyel födné be a házát, mindjárt visszakapná szeme világát! Így már megvan két szál virág; most már csak egy van hátra! Megint elalszik Virágkirály. Alszik jó mélyen. Az asszony ismét kihúzza egy szál haját, és jól oldalba löki az urát. - Hát igazán nem hagysz aludni? - mondja a király. - Nem jól jársz velem, ha mindig döfölsz! - Jaj, megint mit álmodtam - mondja az asszony. - Ugyan mit álmodtál?

261

- Azt, hogy egy víz mellett egy asszony gályát húz. Mindig húzza le és fel, megállás nélkül. De hát miért húzgálja az az asszony ott azt a gályát? - Úgy kell neki - feleli a király -, mert szép búzából sem tud jó kenyeret sütni. Süssön jó kenyeret, akkor nem húzgálja majd a gályát! De ha még egyszer bolygatsz, akkor nem jól jársz. - Ne félj - nyugtatja a felesége -, nem bolygatlak többet. El is aludt Virágkirály jó mélyen. Az asszony meg levette a teknőt a legényről. - Hallottad - kérdi tőle -, mit mondott? - Hallottam mind egy szóig. - De annak az asszonynak meg ne mondd, míg keresztül nem visz a vízen - mondja a királyné a legénynek -, mert másképp nem jutsz át a folyón. Csak a túlsó parton mondd meg neki, mit hallottál a királytól. Megkapta a fiú a három szál virágot, megköszönte a királyné jóságát, s elindult hazafelé. Elment vissza, a vízhez. Megtalálta az asszonyt, az ott várta a gályával a legényt. Kérdi türelmetlenül: - Mit mondott Virágkirály? - Vigyél csak előbb átal - mondja a fiú -, akkor megmondom. - Nem viszlek, míg meg nem mondod. - Én meg nem mondom, míg átal nem viszel - feleli a legény. Addig osztozkodtak ott, egyszer csak azt mondja az asszony: - Na, ülj fel hát a gályára! Felült a legény a gályára, az asszony meg átvitte a vízen. A túlsó parton legelőször is azt kérdi az asszony: - Mondd meg már, mit mondott? - Azt mondta Virágkirály, hogy azért húzod itt ezt a gályát, mert nem tudsz jó kenyeret sütni. - Jaj, miért nem mondtad meg ott túl, akkor sohasem hoztalak volna át! - Hát süss jó kenyeret! - De nem tudok! - Akkor meg húzd a gályát! - Szerencséd, hogy odaát meg nem mondtad, mert örökre ott maradtál volna! A legény nem pörölt vele tovább, otthagyta. Hamarosan elérte azt a várost, ahol a vak király volt. Bement hozzá, hogy elmesélje neki is, mit mondott Virágkirály. De ahogy elmondta, abban a szempillantásban börtönbe zárták, amiért olyat merészelt mondani, hogy az egész épületről hányassa le a király az aranyat, és dobassa vízbe! De azért csak leszedték az arany fedelet, hadd lássák, igazat beszél-e a legény, vagy sem. Mestereket hívattak, s cseréppel fedték meg az egész palotát. Mikor megfedték cseréppel az egész épületet, a király úgy látott, mint húszéves korában. Örült ám a király, hogy igazat mondott a legény. Mindjárt kieresztették a fogságból.

262

- Nos - kérdi tőle a király -, mit kívánsz tőlem, amiért visszanyertem látásomat? - Csak azt kívánom - feleli a legény -, amit felséged nekem szán. Mindjárt előhozatott egy szép lovat a király. Két átalvetőt megtöltöttek a legénynek arannyal, feldobták a ló hátára. - Na - biztatta a király -, ebből élhetsz boldogan. Jött most már a legény lóháton, nem kellett többé gyalogolnia. Hamarosan elérte a másik várost. A másik városban is első dolga volt, hogy bement a királyhoz. Ez a király is kérdi tőle: - Megkérdezted a Virágkirályt? - Megkérdeztem - feleli a legény. - Mit mondott? - Azt mondta - feleli a legény -, hogy felségednek a kenyeret olyan kemencében sütik, amely alatt akkora béka van, mint egy véka. De ha azt a kemencét elrontanák, s másikat készítenének, és az abban sült kenyérből enne, minden seb lehullana felségedről nem lenne többé beteg. A fiút ott is elzárták, amiért azt merte mondani, hogy rontsák le a király kemencéjét. De azért a kemencét azonnal elrontották, és mindjárt másikat csináltak. Míg a kemencét készítették, addig a szakácsok dagasztották a kenyérnek valót, hogy mire a kemence kifűl, vethessék be a kenyeret. A király pedig minél hamarább ehessék abból a kenyérből, amely az új kemencében sül. Készen is lett a kemence. Kifűtötték, és bevetették a kenyeret. De a szakácsok, mint ahogy szokták a parasztasszonyok is, vetettek be a kenyérrel egy kiscipót is, hogy az hamarabb süljön, a király előbb ehessék. Egykettőre megsült a kiscipó. Alig várta a király, hogy ehessék belőle. Amikor abból a cipóból kezdett enni, a sebek máris lehullottak róla. Mire megelégedett az ennivalójával, egy csepp seb sem maradt a királyon. - Na - mondja a fiúnak -, hát csak igazad volt. Kiengedték a legényt a fogságból. Rögtön kérdi a király: - Hát mit követelsz tőlem? - Csak amit felséged szánt. Az a király is mindjárt elébehozatott egy szép lovat. Megtöltetett két átalvetőt arannyal, s azt mondta: - Ezt neked adom ajándékba, fiam, amiért megkérdezted Virágkirálytól a betegségemet. A fiú megköszönte, s útnak indult most már két lóval, négy átalvető arannyal, így tartott hazafelé. Amikor hazaérkezett, látja ám, hogy a nagygazda ott kuporog egy kerítés tövében, ott didereg. A háza ablaka meg be volt nőve tövissel, az udvarát felverte a csalán, s minden rosszféle gaz. Annyi sem volt az udvarán, hogy jóllakjék, alig tudott napról napra életben maradni. Halad arra a fiatalember, a három szál virág a kalapjába volt tűzve. Odaköszön: - No, apám, itt van a három szál virág, elhoztam a felséges Virágkirálytól!
263

- Jól van fiam, ha elhoztad. Csak viseld, neked való az, nem nekem. Nincs nekem már szükségem virágra. - Ne búsuljon semmit - mondta neki a fiú -, csak jöjjön be! Együtt mentek be. A legény megtalálta szépen a feleségét. Csináltak azután nagy lakodalmat, mert előbb úgyse volt, mikor megesküdött a feleségével. Olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országra szólt. Meghívta a legény a rokonokat: apját, anyját, de még a két vándort is. Állt a lakodalom. Én is ott kucorogtam egy szegletben, és vártam, hátha kapok valami koncot. Kaptam is én olyan jó nagy darab húsokat enni, hogy még haza is hoztam belőle.

264

Térdszéli Katica
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, s annak egy lánya. Az olyan kópé volt, hogy mindenkin ki tudott fogni. Már egy egész országban elterjedt a híre. Meghallotta ezt a király is. Azt mondta, hogy menjen el hozzá is a lány, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába be ne tegye a lábát. A lánynak éppen kapóra jött a dolog, mert az anyja beteg volt, és mindig azt mondogatta: „Egyszer ettem a király süteményéből, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál tőle egy kis süteményt!” A lány el is ment a kastély elé. Ott ólálkodott, mintha keresne valakit. Egyszer csak látja, hogy a szakács egy nagy tál süteményt visz a kamrába. Hirtelen odaszólt hozzá, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd ő tartja addig a tálat. A szakács szót fogadott. De a király kikergette a szakácsot, hogy ő bizony nem hívatta. A szakács váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a konyha előtt, ott tartja a süteményes tálat. Kiment a király a szakáccsal, hogy megnézze a lányt, de már akkor nem volt ott se lány, se sütemény. Bemegy a király meg a szakács a konyhába; hát minden összevissza volt forgatva, az ajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a süteményt. Mikor már az anyja jóllakott, megint mondja a lányának: „Egyszer ittam a király borából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál onnét egy kis bort!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Bement a király pincéjébe, s azt mondta a csaposnak, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a pincére. A csapos el is ment, de a király őt is elkergette, hogy ő bizony nem hívatta. A csapos váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a pincében, ott őrzi a bort. Kiment a király a csapossal, mert már sejtette, hogy Térdszéli Katica csinált megint valamit. Hát a hordók mind el voltak eresztve, a legnagyobbikra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre irály bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a bort. Mikor az anyja jót ivott, megint mondja a lányának: „Egyszer ettem a király almájából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál nekem a király kertjéből egy kis almát!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Odamegy a király kertészéhez, s azt mondja neki, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a kertre. A kertész el is ment, de a király kikergette,

265

hogy ő bizony nem hívatta. A kertész váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a kertben. Kiment a király a kertésszel, mert már sejtette, hogy megint Térdszéli Katica csinált valamit. Hát a sok szép alma mind a földön hevert, a kertajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. A királyt mérgében mindjárt elöntötte az epe. De hiába hívták össze az orvosokat, egy se tudta megmondani, hogy mi a baja. Meghallotta ezt Katica is. Felöltözött orvosnak, elment a király kastélyába, hogy ő meg tudja gyógyítani, csak hozzák el hozzá. El is vitték a királyt. Katica megvizsgálta a király kezét, megnézte a nyelvét, megkopogtatta a mellét. Aztán azt mondta, hogy nagyon sokat mérgelődött, hát megnőtt az epéje. Orvosságul azt ajánlotta, hogy hintsék be a király egész testét sóval meg paprikával, aztán varrják be ökörbőrbe, az majd lehúzza az epéjét. Meg is tették, de a só meg a paprika úgy csípte a király testét, hogy őfelsége kiszaladt a szobából. Épp akkor hoztak szembe neki egy cédulát, arra ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Most aztán nagyon megharagudott Katicára a király. Mindjárt katonákat küldött utána. Amikor pedig elébe hozták, megparancsolta, hogy zárják be Katicát a kastélyba, mert ő maga akarja megölni. Katica csak azt kérte, hogy hadd vihesse magával a szalmabábuját. Az olyan nagy volt, mint ő maga, és éppen úgy volt öltözködve is, mint ő. A baba hasát nyakig teletömte mézzel, úgy vitte magával. A kastélyba érve, a bábot befektette az ágyba, ő maga meg az ágy alá bújt. Este egyszer csak nyílik az ajtó. Bejött a király, és a kardját a szalmabáb mellébe szúrta. A szúrástól a méz a király szájába fröccsent. Nagyon édes volt. A király erre azt mondta: „Ha tudtam volna, hogy ilyen édes a véred, nem öltelek volna meg!” Most már egyébként is sajnálkozott a dolgon, mert hiszen ő parancsolta, hogy Katica menjen el hozzá, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába ne tegye a lábát. Katica csak az ő parancsolatját teljesítette. Bánatában a király most már azt mondta, hogy ha Katica nem halt volna meg, feleségül venné, mert az ilyen ügyes lány bizonyosan jó feleség is lenne. Erre már Katica is megszólalt az ágy alatt, hogy a király csak a bábut szúrta meg, nem őt. Aztán kibújt az ágy alól. A király nagy örvendezve mindjárt megölelte, s azt mondta neki: „Én a tied, te az enyém, ásó-kapa se választ el egymástól!” Két hétig tartott a lakodalom, egy hétig a kárlátó. Volt ott minden ennivaló, folyt a bor, mint a Körös; az én hasam is majd kipukkant a nagy jóllakástól. Katica meg a király pedig boldogul élnek még most is, ha meg nem haltak.

266

A róka, a medve és a szegény ember
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal. - No, még ilyet se láttam életemben - mondja a szegény ember, és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkadt. - Ejnye, veszett-hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni? - rivallott rá a medve. - No, ezért meglakolsz. Tehenestől együtt megeszlek. A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy ne egye meg, vagy ha már csakugyan meg kell lenni, legalább estig ne egye meg, ameddig felszántja a földjét, szegény házanépe hogy ne maradjon kenyér nélkül. - No, hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek! Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott, s akármennyit gondolkozott, nem tudta elgondolni, mivel lehetne megengesztelni a medvét... Délfelé odavetődött egy róka: észrevette, hogy a szegény ember búsul, kérdezte tőle, mi a baja, talán segíthetne rajta. A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. - Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Kutyabajod sem lesz. De mit fizetsz, ha megsegítelek? A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből, s a róka is sokat kért. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, hogy honnan teremti elő; de mégis megígérte. - No, most már, szegény ember, hallgass reám! Mikor a medve estefelé idejő, én megbúvok a bokorban, s kürtölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed, s kér, hogy bújtasd el. Te bebújtatod abba a szennyes zsákba, s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból, s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni, s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet. Te fejszét fogsz, s úgy vágod fejébe a fejszédet, hogy a medve mindjárt szörnyethal. A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak, s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta: a medve pórul járt, s a szegény ember megszabadult tehenestől. - Nem megmondtam, hogy így lesz? - mondta a róka. - Tanuld meg ebből, szegény ember, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért és a kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd. A szegény ember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza, otthon jó vacsorát csapott, jól aludt rája, s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel! Reggel alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatott az ajtón a róka, s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast.

267

- Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm - mondta a szegény ember. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállott a ház közepén, s elkezdett csaholni, mint a kutyák. - Te szegény ember! Mi tesz úgy, talán csak nem kopó? - Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, ördög tudja, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket. - Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is. Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta, s még talán most is kacag, ha meg nem halt.

268

Az ördög kilenc kérdése
Kedve támadt egyszer egy szegény székely legénynek, hogy megházasodjék. El is árulta végül az édesanyjának is, hogy miben töri az eszét. - Ó, te semmirevaló, te élhetetlen! Tán bizony neked való a házasság! - mondja fölharsanva az anyja. - Tedd le magad arról a lóról, s ne bolondulj meg! Jobb lesz, láss dologhoz ahelyett. - Miért, anyám? Én bizony megházasodom! - mondja nagy nyersen a legény. - Immár ideje nekem is, hogy ne üljek itthon. - No, ide ne hozz menyecskét, ebbe a házba - mondja az anyja. - Főzök, sütök, mosok én magam rád, míg bírom magamat. Lám, a szomszédban az a hegyes nyelvű menyecske is, hogy bánik az ura anyjával! Hogy pocskondiázza, hogy becsmérli utca szeriben mindenütt, minden igaz ok nélkül, pedig ő maga teli van hibával, mint a rossz veteményeskert burjánnal. Velem is úgy bánhatna a te feleséged, mert mit tudom én, milyen fergeteges menyecskét hoznál a házunkhoz, s az milyen zenebonát csinálna a háznál. Velem ne is ellenkezz, mert hidd meg, még pórul jársz, ha nem nyughatol! Így beszélt egy szuszra a legény édesanyja. Szegény legénynek minden kedve elveszett. Nagy szemet meresztett az anyjára, s végül azt mondta nagy dérdúrral: - Ne tereturáljon annyit, édesanyám; hisz immár mind megházasultak a faluban a legények, akik velem egykorúak voltak, most már én következem. - Ne meregesd nekem olyan rútul a szemedet - mondja ismét nagy haragosan a legény anyja. Nem tudom, miféle gonosz lélek furdal, hogy úgy nem férsz a bőrödbe. Jobb lesz, fogd meg a szád, s hallgass. - Nem furdal engem semmi gonosz lélek - mondja dünnyögve a legény -, de ideje, hogy megházasuljak én is! Erre ismét azt mondja az anyja: - No, ha csakugyan feleséget akarsz hozni, vidd inkább a pokolba, de ide ne, mert inkább a nyakadat csavarnám ki, mintsem hogy azt megengedjem. A legény apja belé sem kottyant a dologba; nem, mert a felesége parancsolt a háznál. A szegény legény nagyon szívére vette a dolgot. Kiment nagy morgolódva a házból. Vacsorára sem ment be, éjjelre sem, hanem meghált az udvarban egy kis halom poros szénán. De egész éjjel nem tudott aludni egy cseppet is egész virradatig. Akkor felkelt, elindult feleség után! Mendegélt, igen szomorúan s tele bosszúval, hogy az édesanyja olyan rútul bánt vele, hogy szinte megette kezét-lábát mérgében, azért, hogy ő meg akar házasodni! Ment, utazott immár egyes-egyedül, egy kicsi pálcikával s egy üres tarisznyával. Mert persze az anyja nem adott útravalót sem neki. Ment, ment idegen, ismeretlen helyeken, hegyen, völgyön, sík mezőkön keresztül, mindaddig, míg egy fényes rézhídhoz nem érkezett. Ott megállt, úgy elcsodálkozott a hídon, félt is rámenni. Amint ott álldogált, meglátja őt egy fehér szakállú, ősz öregember, s azt mondja neki: - No, te szegény legény, menj, menj csak föl erre a hídra. Semmit ne félj, de csak lábujjhegyen járj rajta, mert különben otthagyod a fogadat. Mert ezt az ördög hídjának hívják. Úgy menj hát

269

Ott bement egyenest ahhoz a házhoz. hogy elvenné valamelyik lányt. ahogy az a fehér szakállú öregember megtanította. mikor visszajöttök a menyasszonnyal együtt. hanem éppen itt menjetek el. Ha el találnád veszíteni az utat. mégpedig rántottával. A lányok gyanították. te szegény legény! Egy kicsi beszédem van veled! Megállott a szegény székely legény egy helyben. megállj. míg a két nagyobb el nem kelt. s azt mondta neki: . hogy meg ne nyikorgassa a csizmád kérge! Eddig kilencvenkilencen vesztek el itt. De alig haladt a hídon túl a szegény székely legény. te legény! Én jól tudom.Hó! Megálljatok! Hadd adjam meg. hogy mi járatban van a legény. A legény a legkisebbikre mutatott. ahová az ördög igazította. hogy hol vagyon Jámbortelep. azért. mint más utazók. de minthogy azt a hidat sehol másutt el nem lehetett kerülni. s nekem semmi bosszúságot nem okoztál. vőlegényestől.kérdezte a lányoknak az apja. hogy mikor majd erre hozod a feleségedet.Hej. Az apa s anya aztán odaígérte a legnagyobbik lányt. kiugrott az ördög a híd alól.Nekem éppen ez is jó volna! . hogy még a lélegzete is megállott ijedtében. Elindult a szegény legény. Mikor az ördög hídjához érkeztek. Jól fogadták a háznál. hogy szinte reszketett belé. lovastól. öcsém . hogy szegény vagy. nehogy másfelé. s még aznap meg is történt az összeesketés. egy ördög csak kiugrott a híd alól. . s mindaddig utazott. amit ígértem volt! 270 . Szerencsésen. nagyot kiáltott: . csak kisütötte aztán. Ha azt nem adják.mondja az apa -.rajta keresztül. olyan szép csendesen mentek azon keresztül. Most pedig csak menj a kilencedik faluig. megkapod tőlem. Ha mindjárt a leggazdagabb herceg kérné.Melyiket vennéd a három közül? . De amiért olyan becsületesen mentél keresztül a hidamon. nagy vigyázva átment a rézhídon. Abban a faluban. míg el nem érte azt a Jámbortelep nevű falut. a vetéskapu sarkánál lakik egy gazdaember. Ottveszett egyszer egy egész násznép is szekerestől. én téged megjutalmazlak.mondja a legény. csak előhozta. sürgölődtek körülötte. Az ördög közelebb lépett hozzá. Azt is tudom. Mégpedig azzal. . lármásan s nem szép csendesen mentek rajta keresztül. az asztagot sem a fenekén szokták megkezdeni. amit adni akarok. de úgy megijedt. éppen a falu végin. amivel kiálljad a lakodalmi vendégséget. csak kérdezősködj. annak sem adnám a legkisebbet. mi járásbeli vagy! Tudom. menyasszonyostól. kérd akármelyik másikat. csak azért. jól is tartották. Ezért. hogy bizony ő azért jött. csak ráigazít valaki. kérd a legkisebbiket. mert nagy hetykén. ebédeltek együtt.No. ha a legnagyobbat adják is. Forgolódtak. ha azt adni akarják . Tüstént papot hívattak. Mert itt adom meg. éppen azon mód. hogy nem háborítottál. Van neki három lánya. Amint ott mulatott a legény. Úgy félt. s azzal útnak indult az új házaspár. ha adnák. Ahogy átértek. hogy házasodni akarsz. s azt mondta: . mert dörömbölve vágtában nyargaltak azon a hídon át! A szegény legény előbb félt erősen a hídra lépni. s ezt kiáltotta neki: . Azt a falut Jámbortelepnek hívják. nekibátorodott. mint a vőlegény ment azelőtt egyedül.Megállj. megerőltette magát.Nem bánom hát. Hogy az esketés megvolt.

kérdi ismét az ördög. De nem az apai házhoz. de csak nem jött álom a szemükre. mi van a világon. elveszted a kilenc disznó szalonnáját. mikor az új házasoknak többnyire jókedvük szokott lenni. hogy az ördög el talál jönni a kilenc kérdéssel.Nagy dolgot sújtottak az én fejemhez! Azt. Amint ott feküdtek.Azért egy mákszemnyit se búsulj . . abba beszállították. hogy nekem ma kilenc kérdésre kell megfelelnem! Még ha tudnám. kilencnek a szalonnáját pedig a padlásra felakasztották.mondja megint a koldus. . egy szót se szólj. Megcsókolták egymást az új feleséggel. s hazahajtották. Ha kilenc kérdésemre meg nem tudsz felelni. rosszul lesz dolgom! .No. s jó vacsorával megkínálták. hanem máshová.Egy nap van az égen. hogy mik lesznek azok a kérdések! Akkor talán nem is búsulnék. Adtak neki mindjárt. bement hozzájuk egy rongyosnál is rongyosabb. Megölették aztán a kilenc kövér disznót. a te képedben. s azonkívül még egyéb bajod is lesz! De nehogy féltedben elmenj hazulról.Bízd rám az egész dolgot! Te majd csak hallgass. mik azok. Az ördög volt ott. De az a baj nagyja. miért olyan szomorú. onnét is kiveszlek! A vőlegénynek szöget ütött a fejébe ez a beszéd. hogy mától számlálva négy hét betelte után meg foglak téged keresni.Alszol-e. Szállást kért éjszakára. mert hiszen a vőlegénynek megmondotta az anyja. .mondja a vőlegény. S ha nem tudok megfelelni. és éljetek abból takarékosan. az ördög pedig kihajtott kilenc kövér disznót a híd alól. A koldus is lefeküdt a tűzhely elé. koldusforma idegen ember.Hát mered-e biztatni magadat. hanem gondolkoznék. hogy oda ne vigyen feleséget. hogy miért nem alszik. Tépelődtek tovább.mondja a koldus a tűzhely elől. gazda? . én ezt a kilenc disznót nektek adom.No. Míg így emésztődött. Azt mondta a vőlegénynek: . A faluban kibéreltek egy tisztességes házat a menyasszony pénzéből. s ő nem tud azokra megfelelni. a vőlegény búsulni kezdett. Én majd minden kérdésedre megfelelek helyetted.Nekem elég bajom van . . hogy nem tudom. s gazdasághoz fogtak. a kilencnek a szalonnáját pedig aggassátok fel a padlásra. kettőnek az aprólékából kiállították a vendégséget. De azt is megmondom én neked. éjfél felé kopogtattak ám az ablakon. megkérdezte a vőlegénytől. Majd otthon ölessétek le! Kettőnek az aprólékjából álljátok ki otthon a lakodalmi vacsorát. Erre már kezdett ocsúdni egy kicsit a vőlegény. mert ha mindjárt a tenger fenekébe rejtőzöl. egy feje van minden embernek. hát azt kérdem tőled elsőben is . . Aztán lefeküdtek. hogy megfelelsz a kilenc kérdésre? . Nyugtalankodott erősen. ami csak egy? Feleli a koldus: . . hogy vajon mit hoz az éjszaka. s bekiáltott nagy dörgősen: .feleli hangosan a koldus a tűzhely elől a gazda helyett. mégpedig estéli tíz órakor.Azok megállottak.Nem alszom! .mondja az ördög -. te vőlegény. Amint ott a hamuban heverészett. Mikor a négy hét éppen betelt az összekelés után. Kérdi az ördög: 271 .Merem biztatni . azért a feleségével szépen maguk elébe vették a kilenc kövér disznót.

Tudnál valamit mondani a hétre is? Feleli a koldus: .Mondj valamit a hatra! Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: . légy hát magadnak! Látom. az elég világos.Tudsz-e mondani valamit a kettőre? Feleli a koldus: .Mit tudsz mondani nekem a háromra? Feleli a koldus: .Akinek kilenc disznó szalonnája van a padlásán. az nem szorul másra kenyér dolgában. szánthat. Kérdi haragosan az ördög: .Négy kerék elég egy szekérre. a gazda maga felelget neki. mit mondasz a négyre! Feleli a koldus: . mint én! 272 .Hát tudsz-e valamit mondani az ötre? Feleli a koldus: . míg rendre mind a hetet jó helyre férjhez adhatja..Hát utoljára.No.Amelyik házon három ablak van.Akinek két látó szeme van. Kérdi az ördög: Hadd halljam. szava is elállt. Kérdi az ördög: .Akinek jó hat ökre van. többet tudsz.Mondj valamit most a nyolcra! Feleli a koldus: . Kérdi már mérgesen az ördög: . vethet.Öt kézujj elég egy kardnak a markolatára. Kérdi még mérgesebben az ördög: . Kérdi az ördög: . boronálhat segítség nélkül is. több nem is kell. Végül is azt mondotta: . szerencsés ember: mindent tisztán láthat a nap alatt. nem fut a szomszédba pörkölnivalóért! Az ördög elbámult a kész feleleteken. mit mondasz a kilencre? Feleli a koldus: . annak főhet a feje.Akinek nyolc asztaga van a csűrkertben. Mind azt hitte.Akinek hét lánya van.

273 . arra házat építettek. Még ma is süti a palacsintát.Azzal ellódult. disznólábat. sokat segített még az ura anyján is. Az új gazda pedig másnap reggel jóltartotta a koldust étellel. ahonnan jött. ha a kilenc disznó szalonnája már el is fogyott. Ő maga pedig s a felesége addig igyekezett. amiért az őt kisegítette a bajból. Az asszony jó asszony volt. annak szorult állapotában. hogy eszi a méreg. s más egyebet. hogy hamarosan jószágot szereztek. itallal. de még a lépésén is hallatszott. Adott neki útravalóul sódart. amije volt.

te hová lettél úgy el? Már azt gondoltam meg is haltál. te mivel éltél idáig? 274 . Nekiállott. hogy meghalt valahol. egyszer csak megnyílik előtte egy ajtó. az aranyember is. mind tele pénzzel. betakarta. betevődött. ott van-e a pénz. hova nézzen. . Hát egy pincébe kerültem. betette alája. a kalapját megrakta az ezüstpénzből. Sok kád volt ott. a harmadik tele volt gyémánttal. mit tegyen. addig csodálkozott ide és tova. A pénzt meg melléje. Mikor harmadszor visszament. miféle ajtó az. elvitte oda. teleraktam a kalapom ezüstpénzzel. Volt egy csipkebokor. s bementem rajta. Betettem egy csipkebokor alá. megy az aranyökörrel. négy aranyökör egy aranyos kádnak tetején volt. hetedhét országon túl. Ott állt.Ej. . Mikor megszomjazott. . s megjegyezte. Mikor harmadszor visszamentem. Így élt hét esztendeig. akkor visszamentem. Az arannyal telt kád tetején volt egy aranyeke. Azt gondolta. betettem egy másik bokor alá. Ez az aranyeke. addig ácsorgott. aranyember. én így meg így jártam . Hát ott volt az aranyeke is. megnyalta. Hát a pincében annyi kád volt. s a fahéjból csinált egy nagy kupát. az ökrök is. a másik tele volt ezüsttel. Akkor elment vissza. s fahéjjal odakötötte magához. fiam . hogy merről nyílik az ajtó. hogy ne lássák. Az apja nagyot nézett. volt egy kecskepásztor. Látja. Hát egyszer csak hazaállit a fiú. Akkor megnyílt az ajtó. azt kihoztam. hogy azt se tudta. betakartam. megnézte az aranyekét. adott neki egy más gombolyag követ. másik arannyal. és én ottmaradtam bent. s egy aranyember fogta az ekét. Fogja magát. hol nem volt. s elverte az éhségét. Aztán szedett egy csomó keserűlaput. hogy az ajtó betevődött.mondja a fiának -. Egyik tele volt arannyal. mikor megnyílt előttem egy ajtó. hanyatt feküdt. Hát ahogy elszenderedett. Elmegy a másik bokorba. és megy a pincébe. megnézi. hogy pinceajtó. azt se tudta. Az a fiú a kecskékkel egy hegyoldalban volt.Édesapám.A kecskepásztor fia Volt egyszer. Az apja már el is feledkezett róla. Amikor megéhezett. ő kapta magát. megint eléje állott a nagy ember. Aztán ment a bokorhoz. aranyemberrel s a pénzzel. ott legeltette a kecskéket az oldalban. előjött egy nagy ember. Annak a kecskepásztornak volt egy fia.mondja a fiú. azt megnyalta. előtte négy aranyökör. azt is betakarta. akkor az ajtó becsattant. egyik tele volt ezüsttel. Megfogta a fiú az aranyekét a négy ökörrel s az emberrel. még el is szenderedett. el is szenderedtem már.A kecskék legeltek az oldalban. s elment. a többi kád mind tele volt pénzzel. az aranyembert. abban a helyben kihoztam onnan. A hetedik esztendőben már a gúnya is leszakadt róla. s elverte a szomjúságát. adott a kezébe egy gombolyag követ. s egyszeriben kijött onnan. Elvitte a bokor alá. Azzal az aranyekét az ökörrel s az emberrel beletette a kupába. a harmadik gyémánttal. . Kapta magát.Hát édes fiam. Hát az is ott van. ledőltem hanyatt. fát hántott. s vitte ki a pincéből. vajon még ott van-e. abba beletekerte a derekát. Ő meg felkel fektéből. aranyekével. megnézi a kalapját.

milyen szegény volt ez a mi kománk. ásni kezdtek. Mikor megszomjaztam. hátha kapnánk valamit. a kádak úgy eldörömböltek. és azt mondja a fiúnak: . ideadott egy kicsi gombolyag követ. amennyit a maguk erejéből el tudtak vinni az aranyból. megnyalintottam. Kezdenek húzatni. ezzel mi semmire se tudunk menni. ássuk ki. ketten a két zsákba annyi pénzt raktak.mondja a fiú. . mert az én ökröm húzza ki! Alighogy kimondta.Megjegyeztem a helyet. ha nem kezdett volna alkudozni. Azzal elkezdtek gazdálkodni. Így voltam egészen hét esztendeig a pincében. Mégse találtak rá a kádakra. fogadott magának embereket.Na. megnyitják az ajtót. ökröt.Na. mert kaptunk pénzt. Nekilátott a szegény ember. fiam.Na. Rákötötték a láncot az aranyos kádra. komám. Kezdtek ásni. El is mentek. komám. elmegyünk ásni. De a nagygazda nem nyugodott meg. s menjünk be. s kezdték ásni azt a helyet. előjön a nagy ember. míg az egész hegy meglaposodott. Éjjel elmentek a pincéhez. Hogy meglelték a kádat. apáddal ketten rakodjatok meg. . . amikor azt mondja a nagygazda: .A kopasz földön .Hát hol aludtál? . Azt mondja a feleségének: . hogy semmit se láttak.No. nekilátott. Benézett a pincébe. Vettek maguknak marhát. mindent.. Azt mondja a nagygazda: . menjünk el oda. a lánc lepattant. most meg mindjárt megelőz minket a gazdagságban. s elvertem a szomjúságot. Irigyelte őket a nagygazda. ahol be lehet menni a pincébe. 275 . elment a fiával. tele aranypénzzel. adott nekem egy kicsi gombolyag követ. egy nagy ember előállott. úgy elmentek a föld alá. Még egyet próbálok. A fiú meg az apja.Te.Legelsőbben az aranyos kádat húzassuk ki az ökrökkel. Volt egy nagygazda komája. tehenet. Azt mondja neki az ember: . szekérrel s ökörrel jöjjön. te hét esztendeig itt voltál.Látja komám . meglátta az apja a sok kádat a pénzzel. Addig ásták. fogadok embereket. most megvolna a pénz. a négy ökröt elébefogták. Hanem hívjuk a keresztapádat. addig ásták.Mikor megéheztem. meglelték az ajtót. ebből nekem több kell. El is mentek az apjával oda. s elvertem az éhséget. akkor megint előállott. és egy kádat találtak. feleség.mondja a kecskepásztor -. megnyalintottam. Azt mondja a fiának: . Azután kivette zsebéből a kulcsot. aztán menjetek. s kinyitotta az ajtót.

Már most megfoghatjuk a kádat. Mikor ezt kimondták. hogy megtalálták az ezüstpénzt. hogy a nagygazdának egyik karját is elvitte. de nekünk több kell belőle. 276 . megint ásni kezdtek. Csaptak nagy lakodalmat. Addig ástak. elmennek a pincéhez. nem maga. Így maradt a nagygazda ott a nagy semmivel. De a kád úgy elment a föld alá. mert mi dolgoztunk. A kecskepásztor fia meg elvett egy szegény lányt. a nagygazda kapzsin megölelte a kádat. ha meg nem haltak.Megint fogad embereket. Azt mondják a napszámosok neki: . még most is élnek.

szolgálatot keresni. felkelt.Ej haj! . fiam. Azt mondja az öreg: .Na. azt mondta: .Elindultam szolgálatot keresni.Hova indultál? . Az édesanyja mindjárt sütött neki hamubasült pogácsát. Gondolta. . A többit már tudod. mint a kocsonyának való. Elért mentében egy kúthoz.Édesapám. és belőle a pogácsát. és főzte.Itt lakom. hoztam neked egy fiút.mondja az apja. Az ember két kezével kereste a mindennapi kenyerét. mikor a gyerek már megnőtt s megokosodott.Hívtál. Csak az lesz a tied. Elindult. Gyere be. . Kiugrott onnan egy olyan szép gyerek. amennyit bírok. Nagyon szegények voltak. Elővette a tarisznyáját.mondja az. hát itt vagyok. . hogy olyan volt. amit találsz. jó lesz neki ott leülni és enni. hát mindjárt kijött a kútból egy háromaraszos ember. a felét megette.Ej haj. akkor holnapra nem marad.De sajnállak. fiam. én is megfogadlak. megfogta a gyermeket. Hozzáfogott. annak meg egy fiacskája. Mikor már úgy megfőzte. éhes-e. édesapám. .Nem baj.Ej Haj Volt egyszer egy szegény ember. Meg sem kérdezte tőle. hogy itt van. De megmondom előre. vizet inni. fiam. és odament a kúthoz.mondja erre a gyerek. apjától a gyerek. .Elmehetsz. nem is tudtam. . . De gondolta. és odaadta neki útravalónak. megköszönte a nevelést. . hogy Ej Haj.. Kérdezi a leány: 277 . . hogy százszorta szebb volt. rátaláltak egy házra.Mondtad a nevem.Dehogynem hívtál .Hozzám is eljöhetsz. Megfogja a gyermeknek a kezét a lány. Mikor már jól bent jártak az erdőben. azt én csak azért mondtam.kérdi Ej Haj.mondja az -. még fiatal vagy. mint azelőtt. Avval elindultak az erdőbe. . beleöntötte egy csöbör vízbe. hogy éhes vagyok. mert éhes volt: .Ó. . itt vagyok. míg meg nem éhezett. Ezzel az öreg elment. Ahogy megette.Alighogy kimondta. ha akarsz . Egyszer. annyit dolgozom. Közben azt mondja csak úgy tréfából. lányom. Mindjárt kijött egy szépséges szép lány onnan. . Hétrőfös szakálla volt. de bizony meg bírta volna enni az egészet is. beletette egy kazánba. . édesapám.Aj. beletette egy kis tarisznyába.. A kezedre adom. fiam . mert még fiatal vagy. Addig ment. én nem hívtam. fiam. . Elbúcsúzott anyjától.Nem bánom . én neked bért nem fizetek. tüzet gyújtott alája. fáradt-e. jó volna valahova elmennem. Kettétörte.

Mindjárt keresztülveti magát a fején. hogy apád lábánál legyél. Ismét beleöntötte a csöbör vízbe. Most megmondom neked. megkérdi. .Na. Füttyentett. mit tanultál. hogy keresztülvetem magam a fejemen. hogy nincs itt. egyforma fehérek mind! De a gyermek apja tudta most már. amikor bejött a gyereknek az apja. Azt mondjad. de mindjárt hazajön. fiam. De így elviheted.No. De ha nem találod el háromszorra. Mondja a lány. szegények. hogy több lesz. holnap apám hazajő. . és lesz belőlem patkószeg. hogy keresztülvetem magam a fejemen. hogy melyikre mutasson. mint ezer. hogy az a nagy udvar telistele lett galambokkal. hogy az az ő fia. mit tanultál. hogy hol a fia. ne mondj semmit. hazaviheted. A lány épp az ebédet szolgálta föl. Mindjárt ment a lány apja. és édesapáddal is megsejtetheted.Szerencséd. és kérdi: . keresztülveted magad a fejeden.Azt tanultam. hogy keresztülveted magad a fejeden. és lesz belőlem lópatkó! Akkor a lány újra megragadta a gyermeket. Másnap csakugyan hazajött az öreg.Hát eljöttem a fiam után. arra annyi galamb repül elő. Te is köztük leszel.kérdi az apját. Elgondolkozott útközben a gyermek apja. majd patkószeg. hogy holnap vasárnap. Örvendett neki az édesapja. Akkor még szebb gyermek ugrott ki onnan. mivel éteti a gyermeket? Nincs mit enni adjon neki. édesapám? . Kérdezi rögtön.Most azt tanultam. fiam? . melyik a te fiad. és lesz belőlem egy szép fehér galamb! .No. De azt is megmondom. 278 .De én téged megtanítalak.Megköszönte a fiú a lánynak. De a gyermek belelátott a gondolatába. Onnan most még szebb gyerek ugrott ki.Mit búsul. fiam? . a te édesapád is eljön érted. hogy ez az enyém! . és harmadszor is megfőzte. Rámutatott szépen a magáéra. amit a lány kért. És akkor megsúgta az öregnek. hogy melyik galambra mutasson rá. el is indultak haza. Akkor még az övé lehetsz. bátyja? . Hát amint az ebéddel végeztek. újra beletette és újra megfőzte. Az én apámnak olyan szokása van. És ha megkérdezi. immár neked az esztendő holnap lejár. mint előbb. az csak azt mondta. Megint beleöntötte abba a csöbör hideg vízbe. hozott egy tál kölest. . mit akar. erre annyi galamb repült elő. Ha rátalálsz.Na. . mást mit tudsz. Mert ezek a galambok mind úgy maradtak itt.. Úgy is lett. hogy nem ismerték meg őket. hogy eltaláltad. hogy az az ő fia. Azt mondja majd az édesapám a te édesapádnak: „Eljöttél a fiad után? Válaszd hát ki.Hát most azt tanultam. hogy kihint az udvarra kölest. most mit tanultál. előjön a lánynak is az apja. s lesz belőled lópatkó.Hát most mit tanultál. s lesz belőled galamb. Istenem. és lesz belőle egy szép gyermek. hogy keresztülvetem magam a fejemen. mind egyforma fehér lesz. fiam? . Egyforma nagyok. mert különben itt maradt volna. Akkor megint megfogta a gyermeket.” . Kérdezte a gyereket.

azt tegye a zsebébe. . Keresték. nem látta-e a kutyát. én egyszer eladtam. gyémánt gombok a szíjon. A nyúllal együtt visszajő.Kérés-hagyás. Ahogy meglátták azt a gyönyörű kutyát. s olyan szép agárkutya lett belőle.Na. . Aranyszíj lesz a nyakamon. mendegélt.Hát vegyen! Árulnak a boltban! Mindjárt ki is fizették az aranyat. hol van? . egy nyúl ugrott keresztül az úton. . Az nem eladó. .Dehogyis engedem! Úgy elszalad. hogy az apja nem tudott eléggé gyönyörködni benne. Csendesen ballagott az egy gyerekkel. a szíjat ne adja el. s lesz belőlem aranyszőrű agárkutya. Felültek a hintóra. . Négy úr ült a hintóban. Észrevette a kutya. hogy egy véka aranyat. de a kutya csak nem mutatkozik. s az út mellett beugrott a nyúl után egy piszkebokorba. és mindjárt találkozunk majd egy hintóval.Azon. Kiáltanak neki. . Alig mentek az úton egy fél kilométert a kocsival. a kutyával. kapálódzott utána.Hová viszed ezt a gyönyörű kutyát? .Ugye. hogy nincs sehol. Utolérték a szegény embert.Dehogy láttam. megmondtam. hogy nem engedem? Ismeretlen még itt. fiam. . megállították a hintót. add ide a kutyát! Feltették a kutyát a kocsira.Azon egy cseppet se búsuljon . nem talál vissza. hogy visszaszaladt maga után.kérdik majd. A szegény ember a pénzt a hátára tette.mondja. nincs kutya! Végül is a kutya új gazdája azt találta ki. Leugráltak mind a kocsiról.Én most keresztülvetem magamat a fejemen.Viszem a nagyvásárra eladni.Ugyan mit kérsz érte? . hogy elfoghassa azt a nyulat. 279 . .mondják azok erre -. vitték nagy örömmel. . Alighogy ezt elmondta. Szökkent rögtön a kutya.Miért nem engeded el azt az ebet? A szíve szakad meg. keresztülvetette magát a fején. Füttyögetnek.Dehogy megy el. csak a kutya.Mit érek. Hát mindjárt jött is az a hintó. Jő benne négy úr. Várják.Nem.mondja a szegény ember. De azt is megmondom.Egy nyúl szaladt keresztül az úton . de nem jő. . utána a kutya úgy elment. Vezessen. s még aranylánc is hozzá. amíg csak elengedte. . ha a láncot leveszed róla? . Mondja. . annak egy véka arany az ára.De láncostól meg szíjastul? . De a gazdája jó erősen fogta. . Azt hittem. hogy viszi a vásárra.Én nem láttam . jó ember. hátha visszafutott a régi gazdája után. várják vissza. hogy neked mit adjak enned. hogyha a kutyát eladja is. és hajtanak a szegény ember után.Ugyan mit kérsz érte? .felelte a gyermek. Kérdezik majd: hová mész avval a kutyával? Maga mondja. Kérdezik az embert: . Maga csak vezessen engem. soha többet nem jő vissza.. és ment az úton. Miért. Azt mondja a három másik úr neki: . Addig mondták neki. Kitanult vadászkutya ez.

. Maga csak vezessen vele. . Azt mondja az ember: . amíg nem ígért azért is egy véka aranyat. de hiába. volt nekik mindenük a sok pénzből. a kereskedők kérdik majd. amíg csak eladta az ember a féket is. majd megtanítalak! Odament Ej Haj a vevőkhöz.De a kötőfékkel együtt. .A lovat pedig fékkel adják. . azt nem adom. vegyék így.Nem. Két véka aranyat kérjen. édesapám! Elindultak.Édesapám.Adja. Ej Haj mindjárt odaadta a szolgájának a paripát. Azok még akkor is alkudoztak. aki adja. hogy más megvegye . én keresztülvetem magam a fejemen. olyat még nem láttak. Azt mondja egyszer az ember: . Ígértek a fékért külön pénzt. mondja csak. Addig-addig alkudozott. .Két véka arany. a kutya nem került elő.Mit beszélsz! A lovat fékkel adják! . Úgy addig.mondja neki is az ember. megvolt a vásár. . elmenni a nagyvásárra. Ej Haj mindjárt gondolta. miféle ló ez. A szegény ember a gyerekkel pedig hazament. Addig alkudott. fiam. Épp akkor ért oda Ej Haj. A kupecek. Azt mondja útközben a gyerek az apjának: . hogy gyönyörűség volt nézni. lesz belőlem majd aranyszőrű paripa. menjünk.Én nem adom.Kérés-hagyás. Úgy is lett. . Mondja ő is: . hát nem. . a lovat eladom.Én nem engedem. de a féket nem. de fékestől. Vigyen be a vásárba. kutya betyár. eladni.Mi az ára annak a szép lónak? .mondja Ej Haj. hogy a gyermekednek a gyermeke sem eszi meg . csak patkót és patkószeget! Túljársz az eszemen? No. Van pénzünk. Szép kötőfékszár lesz a fejemen. Ha tetszik. Összeszalad a nép a csudájára. Olyan szép aranyszőrű paripa lett a gyermekből. hogy nem volt fia. Mert nem kerülök vissza magához soha többet. . ha azt is odaadja. Az nem eladó.Annyi pénzed lesz. Bementek a városba. De a kötőféket oda ne adja. annak két véka arany az ára. kösse be az istállóba. . Nagyon megharagudott: na megállj.kanállal sem. Nem adom a féket . ha nem. A szegény ember pedig a sok pénzével elment haza.Jó volna.Jó volna. hogy mit kér érte. Nahát. s abból ne engedjen semmit.Nem. hogy Ej Haj is meghallotta. de már mit volt mit tegyen. hazudtál.kérdi egy ember.Hát hajtottak előre. Abban a városban lakott. Nagyon búsult. 280 . hogy nem tanultál mást.Nem adom! . Én nem adom.

azt mondja egyszer csak a királyfi -. nem tagadom meg tőled. A szegény ló nagyon szomjas volt. nincs olyan a világon senkinek. . a hajóra szálltak.Elmegyek.Jól van. odaadom. hát majd megtanítalak. milyen szív van benned. a tenger közepében a ló nagyon szomjas lett. nagy ceremóniával fogadták a vőlegényt. El kellene tőle kölcsön kérni.Nahát . vizet adj. De csak úgy. hogy igyék. . egy cseppet se. nem engedte. hogy igyék. ennek a lónak. Az egész városban híre ment. Az a város királyi város volt. próbáld meg elkérni. amikor szénát kér.Nézd csak.Látod.Te lelketlen. A vendégek megint hajóra szálltak. Keresztülúszott a ló a tengeren. Amikor a tengerhez értek. de nagyon félti azt a lovat. . Ha így szól a parancs. zabot adj. és megkéri. . nagyon akart inni. hogy Ej Hajnak aranyszőrű paripája van. Immár össze volt híva a háztűznézőbe induló sok vendég. hogy milyen lova van Ej Hajnak. Csak azt parancsolta. a veres királyhoz. amikor megkapták a hírt. mert messzire kell menni. a nyeregbe. Amikor vizet kér. Ott. Kivezették a lovat az istállóból.mondja a király -. Mert hazudtál nekem. hogy vizet nem szabad innia a lónak. A menyasszonnyal felültek a lóra. Amint parancsolja.Megállj. jól ettek. mert én másnak nem adnám oda azt a lovat semennyiért sem. De a királyfi mindig visszarántotta a száját. hogy kik jönnek. úgy lesz. akinek paripája van. Azzal akarom elhozni a menyasszonyomat.” Megtartották az esküvőt. De a királyfi nem engedte. ideadta a lovat. a tengeren túli város királyának a lányát akarta elvenni feleségül. felséges királyfi. egyszóval sose azt. megpróbálom. Asztalhoz ültek. induljunk vissza. amit kér. hogy vizet ne igyék egy cseppet se ez a ló! Azt feleli a királyfi: . Hát elnézte ezt a menyasszonya vagy háromszor. . a király is ott lakott.gondolta a veres király -. Annak a fia pedig éppen házasodni akart. édesapám. mulattak. Ment a királyfi s a vendégsereg a királyi város felé.Eredj fiam . nem engedem. . De mivelhogy királyfi vagy. hogy nem sajnálod meg ezt a szegény állatot? Talán a vizet sajnálod tőle? Van itt elég a tengerben! 281 . Azt mondja a szolgájának: . Odamegy a királyfi. Azt mondja a királyfi az édesapjának: . Mentek egyenesen a kikötőbe.Hallottam. „Ki tudja. ittak. iramodott rögtön a királyfiú az apjához. hogy adja kölcsön a lovát.Jól van.Elment haza Ej Haj is. A királyfi azonban lóháton ment át a tengeren. Utoljára azt mondja: . . hogy egy cseppet is igyék. fiam. milyen gazdag király lehet ennek az apja .Hej. felnyergelték. kutya betyár. nagy fát mozgatsz.

A vőlegényt és a menyasszonyt otthagyta a víz tetején. Abban a nyomban a kőműves ott termett. Keresztülvetette magát a fején ő is. A szegény galamb repült. . Mindjárt cukrot adott neki. A királylány becsukta gyorsan az ablakot. Kérdezi tőle a király: . hogy a lóból hal lett.mondja a kőműves. A finom kályhákat javíttatták vele. csak a gyűrű. Van aranyom. Sajnálta a királylány. Megengedte a lónak. . s lett belőle most egy nagy cethal. ott pihegett. Hát a királynak nincs miből fizessen? A lánya gyűrűje kell? Azt mondja: . amilyent akarsz. százszorta szebb királyfi lett belőle. Ha megesküdtünk is. adjon neki a király munkát. keresztülvetette magát a fején. ha azt akarod.Keresztülvetem magam megint a fejemen.Én bizony nem adom! . Jaj. hogy igyék. Hozat egy kalitkát. jelentkezett. Akkor azt mondja a menyasszony: . és várta a királyfit. hogy azt nem is engedi el ő.azt mondja.Tetszel. s lett belőle egy galamb. ami a lányod ujján van. hogy ver a szívecskéje. Elrestellte magát a király. hogy ő a világon a legnagyobb kőműves. De kidobta magát a cethal is. repült. de még milyen nagyon tetszel! .Na.Mit fizessek a munkádért? . mit adjak? . A galambocska be is repült. Megy a király a lányához. királykisasszony. el akarta fogni. Mondja is a királylánynak: .Azt szégyellem. mindjárt elfogja az a madár! Kinyitotta az ablakot. Arra a galamb keresztülvetette magát a fején. ismét keresztülvetette magát a fején. Idejő majd egy kőműves. minden ujjadra.mondja a lány. . és magához szorította. Kerítette a másik halat. Mikor két kortyot lenyelt a ló. tetszem én neked? . csak szabaduljak már ettől a kőművestől. jelentkezik a királynál. csak a lányod ujjáról azt a gyűrűt kérem. kéri a gyűrűt. hogy a galambot hajtja az ölyv. A szegény galamb rászállt a királylány vállára. hátha berepül a galamb. hogy ő a világnak a legnagyobb kőművese. és lesz belőlem majd aranygyűrű. 282 . Hát a királylány ült a hatodik emeleten az ablakban. nem leszek a feleséged! Megijedt a királyfi. a szomszéd ország városába. Húzd az ujjadra. Amikor készen lett a munkával. Meglátta. Úgy is lett. a királyi városba. hogy mit fizessen. A kis hal kivetette magát a vízből. és beteszi oda. megetette a galambocskát. nekem a gyűrű kell . de ott volt már az ölyv is. ha kész lesz a munka.” De ne engedd meg.Fordítsd vissza a lovat. De Ej Haj már tudta. a királyfi újra visszarántotta. azonnal lett belőle egy fehér galamb.Akkor hallgass meg engemet . Beértek egy városba. és lett belőle egy ölyv. csináltatok. Hajtani kezdte a galambot az ölyv.Nekem egyéb nem kell. Akkor ezt mondja: „Nem kell egyéb. Apád majd megfogadja.De csak add oda. hogy otthagyja a menyasszonya. ezüstöm elég. hogy enyém lehess. Odarepült a tengerpartra. vigyél haza az apámnak a kastélyába. Kérdezi tőle.Megint inni akart a ló. aranyhal lett belőle. elment a királyhoz.Nem kell nekem egyéb.

ezt mondja az apjának. Leszek! Azt mondja az öreg király: . ha meg nem haltak. Nekem az a gyűrű kell. leszel-e a feleségem vagy nem? . ha édesapám is megengedi. hogy menjen már innen az a kőműves. s így vége lett Ej Hajnak. kapa és a nagyharang válasszon el egymástól.Éppen erre éheztél? . Máig is élnek. vagy akármit.Nem kell nekem a tál aranyad. sem kettő. Ásó. de egy szemecske felpattant egy kép mellé.Leszek. Mondtam. sem tíz. Szaporán szedte. nem győzködök már veled. Megharagudott a király. . hogy megtanítalak! Akkor a kép mellől lepattant egy szép veres huszár. ám legyen. Kardjával levágta a kakas nyakát. sem egy. adok egy tál aranyat.Ha ezt választottad magadnak. és lett belőle veres kakas. azon nem nevet senki! Mondja a király a kőművesnek: . lett abból egy tál köles a padláson. kezében karddal. Mondja a lányának: . amilyen kell neked. Mikor a kakas mind felszedte már a kölest. Kezdte rögtön felszedni a kölest. Ahogy a földhöz ütötte a gyűrűt. Így szépen egymáséi lettek. .A leány azt mondja: . Azt mondja akkor a huszár a királykisasszonynak: . csináltatok olyant. A kőműves keresztülvetette magát a fején.Ne szomorítsd a lányomat. Sírni kezdett a lány. . később a gyerekből király lett. és a földhöz ütötte a gyűrűt.Mondd meg nekem most már.Én bizony nem adom ennek a gonosz kőművesnek. 283 . Megmondtam.Immár itt vagy az én begyemben.Add oda azt a gyűrűt.Ha erre szorulsz. hát odaadom. azt mondja: . megesküdtek.

hogy széttépje és felfalja.Nékem hát. A legtávolabbi szögletbe kucorodott.Adj isten egészségemre . akárcsak az aranygalamb. A medvének akkor már hat napja nem adtak enni. és olyan gyönyörűséges szép volt. Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson. Megtudta ezt a király. Beleszólt a hoppmester: . csak úgy nyaldosta a talpát az éhségtől. pedig olyan éhes volt. mert neki is megtetszett a csillagszemű juhász. hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve tömlöcébe! El is vitték a darabontok. az egész ország népségének rá kellett mondani: „Adj isten egészségére!” Minden ember mondta.szólt vissza a juhász. De mikor a csillagszemét meglátta. . nótákat fújt. hogy ha eltüsszentette magát.Mondd mindjárt: adj isten egészségemre! . hol nem volt.felelt amaz.De nékem.Adj isten egészségére! Hol volt. Jobban megtetszett. és mérgesen verte a mellét. . és szelíden verte hozzá a mellét. Felvezette a királyhoz. Mikor az ajtót betették. 284 . tüstént azt mondd: adj isten egészségére. akármilyen mérges volt a király. mindjárt megrohanta a juhászt. maga elé hívatta a juhászt. hogy annak semmi baja. míg a királykisasszonyt nekem nem adják! .Na. nekem! Felséges úr! .Nekem. De akármilyen hatalmas volt. és igen hatalmas volt. halál fia vagy! . Az rettenetesen megharagudott. mint minden királyfi. Tudta. A tüskésdisznóknak nem adtak egy hétig enni. ha elaludna. hogy vessék a juhászt az óriás sündisznók tömlöcébe! Be is vetették a darabontok. . A király erre azt parancsolta mérgében. úgy megijedt. Ez a király olyan hatalmas volt. adj isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: . megáll a király előtt.Nekem.mondta megint a juhász. nekem! Te korhely. Hát látja. . Reggel jön a hoppmester. hogy annál dühösebb legyen. hogy majdnem magát falta be. persze hogy énnékem! .Azt mondd te. te betyár! . nekem. A király pedig trónusán ült. Már akkor a király nem tudta. és hogy ébren tartsa magát.felelte a juhász. mert ha nem mondod. énnékem . és azt kérdezte: . Elmegy a juhász. hogy annál gonoszabbak legyenek.Nem mondom én addig. most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül! . Elnevette magát a juhász szavára. . Onnan nézte de bántani nem merte.Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom. nagyon megharagudott. A juhász meg le nem vette róla a szemét. a csillagszemű juhász mégsem félt tőle.ordított a király.rivallt rá a király. a medve rögtön széttépné.Eredj hát tíz halálba! És a király megparancsolta. megnézni a juhász csontjait. mit tegyen mérgében. és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe. nekem. no meg rettenetesen mérges. A királylány is ott volt a szobában. volt egyszer egy király. csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani.

és egymásba kapaszkodva táncba ugrottak. Talán még meggondolja magát.No. de nem merte abbahagyni a furulyázást. Az most még sokkal mérgesebb lett. hogy test is legyen a szűrben. .Nem félek én száz haláltól sem. hát majd hanyatt esett. Másnap jön a hoppmester a lámpással. hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. Akkor maga mellé ültette a juhászt. de úgy nevetett. A kút fenekén egy mécs égett. hogy fogjanak be a királyi hintóba. mondod-e már: adj isten egészségemre? De a juhász csak azt felelte: . Mondja neki: . Aztán egészen megnyugodva. hogy akkor mindjárt rárohannak. leért-e a fenekére. a tíz disznónak nem nézhetett egyszerre a szeme közé. „Tán olcsóbbért is megalkuszunk . Ennek a közepén egy mély kút volt.Amint a disznók nekirohantak. és egészen kifáradva egyrakásra dőltek.gondolta a király. amikor az ormótlan állatokat táncolni látta.Látod ezt az ezüsterdőt? Ha azt mondod: adj isten egészségemre. A juhász felállította a verem mellé a fokosát. Az most még dühösebb volt. arra ráakasztotta a szűrét. mint oltotta ki a mécsest. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. körülrakva éles kaszákkal. és felfalják.Majd a kincsek elkápráztatják.Nem mondom én addig. és kimentek. hogy felfalják. elmentek. kalapot. Az pedig a sötét szögletben csak nevetett.kiáltotta a király. Akkor aztán kiáltott a darabontoknak. tarisznyát a verembe.Nem mondom én addig. Elkezdett rajta furulyázni. A juhász csak nevetett.No. Felvezették aztán a királyhoz. hogy menjenek ki egy kicsit. hogy a disznók sem tudták elpusztítani a juhászt. de azért mégis így felelt: . De előbb még a tarisznyát is felakasztotta. . Hát mondod-e már. Tudta. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. A darabontok odamentek. arra kérte a darabontokat. De azért mégis megkérdezte: .A juhász csak elhűlt. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. hogy most már igazán vége a juhásznak. A juhász kacagni szeretett volna. könnyek futottak az arcán a nagy kacagástól.” Látta már ugyanis. Ahogy odavitték a juhászt. és megparancsolta. maradt-e valami a csontjaiból.gondolták a darabontok. hogy már meggondolta. adj isten egészségemre? A juhász belevágott a szóba: . Csak akkor mondom. és elhajtatott az ezüsterdőbe. hogyha valakit belevetnek. . hogy még reggel is. mikor a hoppmester jött megnézni. most már száz halálba voltál. hogy nem győzték már az aprózást. Ezeknél hiába volt csillagszeme. Utánanéztek. mondja-e a királynak: adj isten egészségére . ő bizony mégsem mondja. Felvezette a királyhoz. Ott így szólt hozzá: . Megparancsolta tehát.Eredj hát a száz halálba! . a juhász kivett szűre ujjából egy kis furulyát. meglássák. míg ő belenéz a kaszásverembe. 285 . neked adom. most közel voltál tíz halálhoz. ahogy meglátta a juhászt. hogy semmi módon el nem pusztíthatja a juhászt. Erre a disznók visszahökkentek. El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe. a tetejébe meg a kalapját tette. Addig fújta. belökték a szűrt.

hogyne mondanám! Persze hogy akkor mondom.No. Igen jó király lett belőle.Adj isten egészségére! . Tenger nép ült az asztal körül. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság. nem. a jókedv a házfedelet emelgette. az ezüsterdőt is. hogy örömében menten szörnyethalt.Nem. De amint a vőfély felhozta a tormás disznófejet. nem. A király ennek úgy megörült. Ott azt mondja: . még a halálos betegek is. mégis ezt mondta: . akkor egyszerre csak nagyot tüsszentett a király az erős tormától. hogy ne lásson. nem mondom addig. Ott ezt mondta: . Akkor a csillagszemű juhász lett a király. De aztán mondd ám nekem igazán. adj isten egészségére.A király elszomorodott. Még mindig uralkodik valahol. A legjobb banda ott húzta. hogy szétossza.Látod ezt a gyémánttavat? Még azt is neked adom. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. de mégiscsak azt felelte: . sohase terhelte a népet szeszélyeivel.Nem. még az aznap született gyerekek is. Már akkor a juhásznak be kellett hunynia a csillagszemét. s a király maga elé vette. Odább hajtatott.kiáltott a juhász legelőször.Látod ezt az aranyvárat? Ezt is neked adom. csak azt mondd nekem. 286 . nem mondom addig. mert a királylány férjhez megy. A király látta. . mert nagyon jó király volt. a legjobb ételeket ott főzték. Kihirdette. hogy örüljön az egész ország népsége. csak mondd azt nekem: adj isten egészségére. ezüsterdőt. megadta magát: . hogy: adj isten egészségére! . A király ennek nagyon megörült. nem bánom. hogy nem boldogul vele. hozzád adom a lányomat. A juhász csak ámult-bámult. mind-mind neked adom.Mondom hát. Igen szerették. táncolt. Elértek az aranyvárhoz. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. gyémánttavat. aranyvárat. Tartottak aztán olyan lakodalmat. Erre a király nagy búnak eresztette a fejét. Odább hajtatott a gyémánttóig. hogy az egész országban mindenki evett-ivott.

akarsz-e nálam szolgálni? . ha jóllakott. Éppen akkorra meg voltak fejve a tehenek is. mi lesz. Azt mondja a király a fiúnak: . engedje meg. Csak azért hívták Kilencnek. Összekészítette a fiú holmiját. csak ne kelljen fizetnie. Ottmaradt a gyerek. mire megvirrad. hol nem volt.Nézd csak. kibír ő még két pofont is.kérdezi Kilenc. Korán keljetek fel. elaludtak. Mire visszajöttek. csak járomozni kellett még őket. Mert én nem bírok annyit keresni. mit fizessek? Te mennyit akarsz? . Másnap elmentek a királyhoz. .nem kérek egyebet. akit Kilencnek hívtak. mikor Kilenc felkelt. Vitték a konyhára. Idehozom. hogy a tejet átszűrjék. csak adjanak annyit ennem. azt a gyereket.Kilenc Hol volt. beteszlek az istállóba. hogy téged kielégítselek. immár jó kemény vagy. aztán eteted. fiam. legyetek készen. az asszony meg hazament. Ülök inkább veszteg. mindent. Lefeküdtek a szolgák. .Nem megyek én. annak meg egy fia. de még magamat sem. A szegény asszony keservében elment a királyhoz. ha csak a tartásért szolgál. Először azt hitték. fiam .Mit fizet? . amennyit kívánok. de Kilenc csak aludt tovább. és meg volt ijedve. szegény asszony.azt mondja a király -. elvégzed. kilenc embernek valót. Kilenc mind a kilenc kondér tejet megitta. ami kell. mert annyit evett. Amelyik leghamarabb hazajön az erdőből. jó volna.Felséges királyom! Van nekem egy fiam. nem eszik annyit. Minden legény készen volt a maga ökreivel. az ajándékba kap egy rend ruhát. ha semmit se fizet. Szegény özvegyasszony vagyok.gondolja magában a király -. erdőbe. A szegény asszony bizony nagyon búsult. etettek.felelte a fiú. fiam .mondja Kilenc . aztán. Hazament a szegény asszony. fáért.mondja a király -. ha elmennél valamerre szolgálatot keresni. Kilenc a neve. cipőtől kezdve fejtetőig. itatod az állatokat.Na. etessetek. s hozzá kilenc szelet kenyeret. mint más kilenc ember. Egyszer azt mondja a fiának: . nem bírom eltartani se őt. Azt mondja a királynak: . s majd később. Egyszer kiadta a király a parancsot: . hetedhét országon túl. Meglátjuk. itassatok. valamennyien. De bizony evett ő tovább is. Éppen kilenc kondér tejet fejtek. hogy pofon vágjam egyszer. . A többiek három órakor felkeltek.Fiam. és ahol a kurta farkú malac túr. Hát . Aztán elindultak. avval fogsz járni mezőre. 287 . hogy elszűrjék a tejet. még azon is túl. . volt egyszer egy szegény özvegyasszony. Már éppen megvirradt. Ő nem kelt fel. hozd ide.No . itattak. még van elég időm! .Holnap reggel menjetek el. amikor kitelik az esztendő. szolgák. Kilenc tál levest megevett.Nézzük csak.kérdi a király -. Így hát megegyeztek. A tehénfejők kimentek. Ez lesz a te dolgod. Adok négy ökröt a kezedre és egy szekeret. hogy nem bírja jóllakatni ezt a nagyétkű fiát. Adtak a gyereknek enni. mert ura nem volt.Én . ki van éhezve ez a gyerek.

Mikor kimentünk. hogy járomba fogja az ökröket. Amit kihúzott fát. rakta keresztbe mind az úton.Az erdőbe készülök.Te . akik kifűrészelték a fát. 288 . csak vigyétek a fát . A hegyről vágtában indult. úgy kellett felnézni rá. azok nem bírták elhúzni a kocsi fát. ahol az ökreit hagyta. pucolatlan bejáromozta őket. mint amekkorát a kukoricaszárból szoktak rakni a kocsira. Amerre akartak. Kilenc nem bírt velük. Kilenc erre visszament az erdőbe. addigra jóllaknak az ökrök. ha úgy szerettek menni. Kiabálnak a kocsisok: . s szaladt. utána a többi kocsis. azok elmentek már az erdőbe. hát mit lát? Négy farkast.Mert mi felkeltünk három órakor. és hajtotta őket ki nagy gyorsan az udvarról. Az ökröket azok mind szétszaggatták. Szabad lett volna neked is felkelni.Hát hol van? Megittam! . s azokat fogta be a kocsiba. hol van a tej? . és elengedte. Hadd egyenek. s te most keltél fel? Az ökreid meg vannak-e itatva.Hát nem vártok meg engemet? . .De bizony! Nem hallottad.mondják azok.A többi szolga nem köteles a te ökreidet etetni-itatni. Lekötötte a kocsit. Egy hosszú ostort a kezébe vett. utolérem majd őket. . . Azokat is bejáromozta a kocsiba. csak menjetek. Kihozta őket.Na.mondja ő -. Így már megindultak. mit mondott este a király? Aki a leghamarább hazajő. .Hé. .. Mire odaért az erdőbe.azt mondják neki -. Nem úgy tett. . pajtások . a többi már meg volt rakodva.feleli Kilenc. éhes voltam. De azt is úgy gyökerestül-ágastul. míg én is megyek! Mikor már gondolta. Húzta ő egyiket a másik után gyökerestül. szabadon az erdőbe.mondta Kilenc. hozzáfogott. Aztán megfogott egy fát. Indulnak haza. .kérdi. mert éhesek voltak. és úgy etetlen-itatlan. etetve? . Elment az istállóba az ökrökért. s fogott még két medvét.Biz még nem ettek. De amikor indítaná a farkasokat. De azok a rendes úton mentek.Miért zártad el az utat? . mezőkön. . csak a csontok maradtak meg. most mind üresek a kondérok! . Azok nagyon megharagudtak rá. s gyökerestül kihúzta. azután összevágták. . kap egy rend ruhát. s megrakta a kocsiját. Kilencet pedig azok a vadállatok erdőkön.Ej .Nicsak. Mikor ezt meghallotta Kilenc. a többi már elment. tele voltak. hogy elég lesz a kocsijára.Nem . . a farkasokat. te meg aludtál.mondja nekik Kilenc -. Ahogy odaér. tán már mentek haza? . mint a többiek. csak odaérek én is. az ökröket kifogta. mit csináltok itt? Megettétek az ökreimet? Most mivel viszem haza a fámat? Álljatok meg! Megfogta mind a négy farkast. árkon vitték keresztül. Meg sem tudták mozdítani. Akkora terűt rakott. Azt mondja Kilenc: .kérdezik tőle. hogy ne hulljon széjjel a fa.Várjatok meg. Gondolta magában. míg ő megrakja a kocsiját.Kilenc.

Nem akarom. Azt mondja az ördögnek: . Máskor hamarabb értek haza.Nézd csak. Kilenc jő négy farkassal és két medvével. mint a villámlás. 289 . Elindultak. s amint a kocsi ment. Hanem a vadak nem akartak belemenni a vízbe.Felséges király – mondja -.Felséges király. de nem lát senkit az udvaron.mondja Kilenc -. hogy milyen késve érkeznek az emberei az erdőből.Nézd meg közelebbről. .azt mondja. és megkérdezte: . de hát úgy mentek azok a vadak.Egyszóval te tréfálsz velem? . Egy botocska volt a kezében. Kilenc leoldozta a vadakat a kocsi tetejéről. hanem én négy farkast látok a kocsi előtt s két medvét. s jelenti a királynak: . meg kellett fognia a tengely végét. s vessük keresztül a kapun. és tartsd. hogy ha a kerék összetörik.Tréfálkozom! . a toronyba. S azt mondja az ördögnek: . s megint befogta őket. úgy tréfálj velem . hogy ne tudjanak elfutni. hogy ne tudjon senki bemenni. . csak dugdosta be a botokat a küllők közé. istenem.Mit csinálsz ott? . újra megnézni. ha a kerék összetörik! Az ördög nem törődött a beszéddel.mondja a király.Jó a kedvem. még jól megerősítette. nem akarok én itt soká állni. fogd meg csak a tengely végét. amíg hazaérünk. Mikor Kilenc fogata odaért a kapuhoz.be van zárva! Nézelődik. akkora terű fát hoz. Elértek egy folyóvizet. Fut vissza gyorsan: . S nem ökrök vannak befogva. Ahogy nézem.azt mondja a király -. farkasok vannak és medvék a kocsi elé fogva? Kifutott a szolga. ahogy mondtam! Nem volt mit tegyen az ördög. Most meg a vadak is rá voltak kötve annak a nagy terű fának a tetejére! Mikor túl voltak a vízen. A király már-már kezdte megsokallni. azt a botocskát mindig a küllők közé dugta.ropp! . Azt mondja az egyik szolgájának: . ha egyszer Kilenc elöl fogta a kocsit.összetörik a kerék! Nem volt rest Kilenc. megfogatom veled a tengelyt. hát nem lehet . hogy elpusztítsanak bennünket azok a vadállatok. Azon keresztül kellett volna menni. . bezárta a kaput.mondja az ördög. nem kell beengedni. én meg az elejét. nem hazudtam. .Jaj. megálltak. . Futott a szolga. hogy irtóztató.Te. Fogd meg a kocsinak a farát. hogy kinyissa neki a kaput. tán csak nem? . zárd be gyorsan a kaput. nézd meg. a földeken át. hanem a határon keresztül. hol késnek eddig? Egyszer csak lejön a legény. Kilenc észrevette.Egyszer csak melléjük szegődik egy ördög. mint a világ ördöge. A többit nem látom. Egyszer .Fogd meg hátul a kocsit. most meg egy sem jött. én majd elöl fogom. s félfelől neked kell tartani a kocsit. Kilenc jő velük.Eredj fel. akarja nyitni a kaput. Kifogta Kilenc a vadakat.Hogy gondolod? Hogy én hazamegyek kerék nélkül? Nem! Gyere. Vigyük át! Túlnan megint befogjuk a vadakat.Jaj . . . fiam. Mentek. Meg kellett az ördögnek fogni hátul. felkötözte őket a szekér tetejére. ugrott le rögtön a kocsiról. jönnek! De nem az úton. Úgy vitték most a kocsit.

Hát én nem is félek. Gondolkodik a király. mit is tudna csinálni. Aztán ők ketten megfogták a kocsit. te vagy a legerősebb. Már meg is fogadtam a mestereket. a farkasok orgonáltak. mikor a forrást már elértétek. hogy suhog a kő lefelé. Dolgoztak estig. és rájuk csukta az ajtót. s miért lett mégis első. a kút elkészült. Én még egyet sem láttam. s kirakjátok kővel. hogy megszabaduljon ettől a Kilenctől. hogy belement. Most. és a forrást meg is lelték. elmehetsz. Előhívatja. s úgy keresztül hajították a kapun. Megörült neki Kilenc. De Kilenc észrevette. hogy ha majd Kilenc belemegy a kútba. Kilenc. Amikor a király meghallotta.Te már nem kellesz. belemegyek. hogy fél vagy haragszik. az ördögnek azt mondta: . akkor hozzáfogtok. úgy lesz. De azt megmondom.Jól van. ott légy velük mindig.Mi megcsináltuk. ahogyan mondod. Aztán az állatokat hajította keresztül az ördöggel Kilenc. és hajította felfelé. Mindjárt adott is neki tiszta új rend ruhát. nem mert a király kimenni sem. De Kilenc a feljövetel után sem szólott semmit. Te vagy a legokosabb. A király majdnem kétségbeesett. te. Végül ő is keresztülmászott a kapun. megkötözte őket kinn. hogy majd kijő Kilenc. hogy kész lett volna rögtön kifizetni a szolgálatját. Jó kerítés volt ott.kérdi Kilenc -. ki a kútból. De a király megegyezett a mesteremberekkel. Te vagy az első. utánavetették a százmázsás követ. fiam! Elnyerted a rend ruhát. Az volna a legjobb. Az egyik mestert a király magához intette. eredj bele te. de azok semmit sem kaptak. .Miért nem csináltátok azt. hogy nem kellett fűrészelni. úgy megijedt tőle. . De nem mutatta. gondolták. és végez vele. A követ estében a fél kezével megfogta. hogy szinte halálra váltak. Kilenc töviről hegyire elmondta neki. felséges királyom. csak menjen. Azt mondja a király: . . hogy ott az összetörje. Szerencséjére Kilenc az istállóba terelte a vadállatokat. Akarok én az erdő szélébe egy kutat hányatni. de ő elkapta. százmázsás követ vessenek utána. azt mondja neki: .Kilenc. merthogy nem tudta beengedni őket. amögül már nem tudtak elszaladni. a fejére esik. Mikor kiástátok a kutat. amerre lát. s visszadobta a követ. Visszahajította. Úgy megijedtek a mesterek. hogy jól vigyázz a mesterekre. elpusztítja őket. A medvék bömböltek. elmentek haza. melyikünk tegye le a fundamentumot? Azt mondják a többiek: .Derék fiú vagy. amit mondtam? .Te.Kifogta az állatokat. Jó mély vize volt. Aztán hazajöttek a többiek. Ki is ásták a kutat. miért késett.No . 290 . Kilenc. ha te kezdenéd el a kirakást. Elmész velük te is. . miért késtetek így el? A többi kocsis még most sem ért haza. hogy a kocsi szétesett. a fundamentumot. hanem azt mondta: . hogy Kilenc milyen erős.Nézd csak. A fa összetört.

azt én nem tudhatom. s a börtönajtóra lakatot tettek. majd az tudja. azt hiszem. láncot a kezére. El is ment a fiú. A város végére vitték. hogy kell letenni. kimondták. elkezdtek tanácskozni.Jól van. amikor majd az esztendő kiteltével azt a pofont őneki megadja? Ő abba azon helyt belehal. fiam. Eljött a harmadik nap. és megy a pap is velük. hogy végezzelek ki.mondja még .Nézd csak . kezedbe adom. fiam . Megy a hóhér. küldje meg.Nem én akasztalak fel. fiam. Elolvassa a városbíró a levelet. 291 .levelet is hoztam. hogy: „Itt küldöm a világ legnagyobb rablóvezérét. jött négy darabont. Kilencnek pedig így szólt: . felséges király. hogy aki akasztást akar látni. Temérdek nép kíséri. adja meg. mi módon tudnának Kilenctől megszabadulni. Hogyha olyan erős ez a Kilenc.mondja a király -. . el foglak küldeni a városházára. S a király a levelet borítékba tette. hogy megérdemlem az akasztófát vagy a lefejezést. megtaláltuk a módját. meg.Na. bekopogott a város bírójához. Fejezzenek le. viszik az akasztófa felé. . fiam. legyen szíves. akkor. hogy arra a pénzre nekem szükségem van. mit csináljon. az most láthat. fiam. azok azonnal megragadták Kilencet. Most már jó kézben volt Kilenc. hogy megmenekült Kilenctől. hogy ideküldött a király mint követet. nem bánom. Mutassa. mi a kívánságod? . azt mondja a hóhér: .Én nem tudom.mondja a városbíró -. hanem a törvény. bevetették a börtönbe. mi lesz. ti már tudjátok. mert most akasztanak fel egy híres rablóvezért.Király. hogy maga tartozik neki egy összeg pénzzel. Nem szólt semmit. Hamar a király összehívta tanácsosait. mit kell vele tenni. csak beletette a zsebébe. fiam. tőled is megizenem. Nekem ki van adva.Most aztán még jobban megijedt a király. tedd le szépen a fejedet a tőkére.Na. hova tegyem a fejemet.Nézd csak. Örvendett a király. meg van ez írva. vagy miért fejeznek le. De hogy mit csináltál. Te is mondd meg neki szóval. Megírtam levélben is.Akkor. Én ezt a mesterséget nem tanultam. a város bírója tartozik nekem egy nagy összeggel.Ezt. miért. . . miért akasztanak engem fel. de szeretném tudni.Hát ha engemet olyan nagy bűnösnek tartanak. a városbírónak add a saját kezébe. s akkor leteszem. . . Írj egy levelet. Kidobolták. neki arra most szüksége volna. hogy harmadnap viszik az akasztófára. a város bírájához. Azt mondják a tanácsosok: . De . Viszik is Kilencet a börtönből. Írd csak bele azt. Amikor az akasztófa alá érnek. Megnyomott egy gombot. hogy nagy rablóvezér! El is ítélték egykettőre. akármelyiket. . A király megírta a levelet.Nekem az. legyen szíves.Én először is azt akarom tudni. Azt mondja Kilenc: .” Aztán ezt a levelet küldjük el a városbíróhoz. abban is. melyiket választod: a kötelet vagy a bárdot? Mivel vegyem el az életed? .

Kilenc meg utánuk! Bizony szerencsés volt. mert akit ő elfogott. mert engemet a pénzért küldtek. hogy Kilenc jön az állataival. hanem azért. Azt találta ki aztán éjjel a király. levágta a hóhérnak a fejét. ahhoz úgy odacsapott. amit a király kért. Elment Kilenc az erdőbe. . s nagy hamar a többinek is hírt adott. és menj el az erdőbe. hogy körülötte még tízen is meghaltak. hogy a lába nem érte a földet. Kilenc. hogy ez nem a pénzért volt ideküldve. szedd össze. Miért ítélt el engemet? . A városbíró hazafutott. hogy elveszítsék. . hogy mit nem akartak velem tenni! Csakhogy nem olyan könnyű ám Kilencet eltenni láb alól! Van nekem annyi eszem. Vigyél zsákot. rakjad bele. Mondd meg nekik. A király kedvében járt Kilencnek. hogy megérkezett. most eredj el a város végére.Na. A malomkapu nyitva volt. akik engem elitéltek. hogy elküldi majd másfelé. hanem a törvény. aki el tudott szaladni. be kell csukni a kaput. Megérkezik a malomhoz.A hóhér letette a fejét. hogy ahányan voltak. hogy Kilencet olyan könnyű lefejezni ok nélkül? Úgy megijedtek az emberek.Mert. Kilenc meg a bárdot hirtelen kiragadta a kezéből. hogy maga felakasztasson! .Tessék. Úgy megijedt. Kilenc befogta az állatait.Nem én ítéltelek el. Elment a dögtemetőbe. a négy farkast meg a két medvét. de most adja meg szaporán az adósságot.mondja -. majd hanyatt esett. az ördögök majd bizonyosan elpusztítják Kilencet. és ritty. Aztán hazament. megtöltötte a kilenc zsákot.Hogy gondoljátok ti ezt. összeszedett csontot eleget.nem haragszik. Menjen vissza mennél előbb a királyhoz. Kilenc utána. és hozd haza. Amikor a király Kilencet meglátta. hátha arra ottvész.Magát is ott láttam azok között. Az a malom az ördögök malma. hogy a legfinomabb lisztet csinálják ebből a csontból. Azt mondja neki: . fiam . Kilenc zsákot töltsél meg. megbocsátok. csakhogy megszabaduljon Kilenctől. Futott a városbíró is úgy.mondja a király -.Jaj . hogy így megkéstem? . . Amennyi csontot ott kapsz. . annyi felé futottak. meghoztam a pénzt. Onnan is szedd össze a csontokat. . még jobban remegni kezdett. fogd meg az állataidat. Jelenti a királynak.Amivel tartozik a királynak! A városbíró tudta. hogy ne haragudjék. az elég lesz.No. Van ott egy malom. .Dehogy haragszom! .Jó. felséges király. Menj el azután a dögtemetőbe. Gondolta a király. De . s elindult a kocsival. hogy nem engedem magam. Egy ördög meglátta. De hát kiadta a pénzt. nem azért. mert Kilenc jön a négy farkassal meg a két medvével! 292 . Kilenc hazaindult.Miféle pénzt adjak meg? . Egyik elütötte a másikat.

hogy erre mit is feleljen.beszélt nekik Kilenc. én meg fiatal vagyok. mert apám már öreg. Mondja a királynak Kilenc: . hogy a két szárny kétfelé nyílott. hogy ezt a kilenc zsák gabonát tüstént őröljétek meg. Az ismerte Kilencet.Hiába egyeztél vele. Újra kiabált nekik Kilenc vagy háromszor. De az ördögök nemhogy kinyitották.Ha kitelik az esztendő. Mert éppen azon nap járt le. „Mi lesz már most?” . .Meg . Inkább vágjál engemet arcul. . Odaállt Kilenc a malom ajtaja elé. Az nagyon féltette az apját. Úgy megrúgta a kaput. s hazament.Lányt én nem vágok arcul. nem bír bemenni.kérdi a király lánya.Visszamehetsz! Úgysem engedünk be az állataiddal. . volt oka.Kilenc.mondják az ördögök. Nem kell semmi érte. . .Nem lehet? .mondja Kilenc. A király nem tudta.Nem szoktunk mi csontból lisztet csinálni. Kilenc . s mind megköszörüllek! . Felrakta Kilenc a zsákokat a kocsira. olyan nagyon meg volt ijedve. Volt a királynak egy szépséges szép lánya. Vámot sem veszünk. hogy pofon vágjam. Azt mondja erre Kilenc: . ne az apámat vágd pofon. akivel a tengelyt fogatta Kilenc. hogy olyan finom még soha nem is volt a világon. kész a liszt.Nem veled egyeztem. . de ha már pofonról volt szó. hogy nyissák ki már a kaput! Végre visszaszóltak: . olyan lisztet őröltek.Nem tudja már felséged. . az ördögök meg úgy vetették a bukfencet. Nem lehet őrölni. 293 . De ha nekem szép lisztet nem adtok.kérdi a királyt Kilenc. mind a malomkő alá teszlek benneteket. hanem engemet. immár lejárt az esztendő.Nézd csak. vágjál inkább te engemet képen. Elmehetsz vissza. Úgy megijedtek erre az ördögök. úgy megijedt.Ideküldött engem a király azzal.Nem engedelmeskedtek nekem? Ha nekem nem őröltök tüstént lisztet. amiért becsukatta a malom kapuját. De beleszólt a királykisasszony: . én majd megtanítalak benneteket. hanem az apáddal. . hogy ijedtében még a szava is elállt. hogyan volt az egyezség? . Odaér Kilenc. Kilenc.mondja Kilenc. Én vagyok Kilenc! .gondolta a király. megengedi.A kapus az az ördög volt.Megengeded? . Mikor a király meglátta. hogy a kapu be van zárva. a királlyal. hogy Kilenc be ne tudjon menni. Csak vigyed. hogy nyissák ki a kaput. . Azt mondja: . Kiáltott. látja.Itt van. hanem vagy tíz ördög feküdt neki belülről a kapunak. . hogy majd a nyakuk tört ki.Felséges királyom.

Te az enyém. Mindjárt ki is hirdették az esküvőt. megcsókolta Kilencet a király lánya. Így lett Kilencből király. hogy inkább a felesége lesz.Megengeded-e király. . mintha mindjárt meg akarná ütni Kilencet. Kilenc . Nézi a király. Megölelte. ha meg nem haltak. mint amilyen te vagy. hogy a lányodat feleségül vegyem? .Hogyne engedném! Ilyen vitézhez hogyne adnám hozzá. Megszólal most Kilenc is: .A király lánya felemelte a kezét. Ne add meg apámnak a pofont. 294 . hogy mit csinál a lánya.mondja -. ásó-kapa választ el egymástól.Nézd csak. hogysem engedje az apját megütni. Máig is élnek. én a tied. Csodálkozik. hogy negyvennyolc óráig tartott. ilyen vitéz vagy te. És csaptak olyan lakodalmat. a tied leszek inkább. De ütés helyett a nyakába borult.

Arra felengedték. Gondolta. ne vegyen sokat. ahogy kimegy a Drávára. hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. Hazamentek. 295 .Ugyan. hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. A szegény hétrét görbült. A felesége is vele ment. amennyit csak elbír.Borsót! Tudta is a gyerek. A király elfogadta az aranykarikát. A kapunál megállították. hazavitte. s felment a királyhoz. nem akarták beereszteni. és ott fogtam. azért akarok felmenni! . minek nektek a mérő. a pénzükön meg macskát vettek. hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt. hogy még a királynak is a fülét rágják. de sem otthon nem látták meg. megtréfálja azt a zsugori testvérét. Azt mondja magában: „Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van” Azon nyomban szaladt az öccséhez. Nagyon sok gyermeke volt. Kezébe vette.Fölséges király. hogy mondja meg neki.No. . Azt mondja a bátyja a gyereknek: . úgy lett a pénz. hogy a Drávára járt halászni. az egyik fiát elküldte a bátyjához. mikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szólt semmit.Ángyomasszony.Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? . minden vagyonukat eladták.No. Ahogy a gyerekek játszottak vele. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente. Mikor hazaért. úgy adta oda. mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: . ember.Hoztam a királynak ajándékot. aki irigy Volt egyszer egy szegény ember. hogy aranykarika. a gyerek visszavitte a mérőt. hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament. olyan sok pénzt kapott. Hát látja. hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Avval kereste a kenyerét. Összeszedte a cókmókját. Mikor a pénzt megmérték. az mindig fényesebb lett. Azt mondta. Mikor az aranykarikát átadta a királynak. sem ő nem vette észre.Mi járatban van kend? . mert annyi ott az egér. Gondolta a szegény ember. aki olyan rideg volt mindig hozzá. Kérdezi a bátyja a gyereket: . azt kérdezte tőle: . már talán a számukat se tudta. hogy kérje el a mérőt. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában. hogy macskát vittek a királynak. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: . hol szerezte azt a sok pénzt.kérdezik.Így jár. vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül: . . de megparancsolta. kihalász a vízből egy karikás valamit.mondja az ember. Egyszer. nézegette. Egyszer csak látta. a karikát egy ruhába göngyölte.

tépte. De mégiscsak beeresztették. .Mi járatban? . alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. Mehetett az ember a feleségével haza. A rengeteg éhes. el sem mondták. hogy itt olyan sok az egér. ahogy a száján kifért Beszaladtak a testőrök.Hová mennek kendtek? .A királyhoz! .Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet. A katonák alig eresztették be őket. dühös macska meg csak neki a királynak. hogy miben járnak. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették.mondják a katonák. és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival. karmolta. olyan nagy örömöt okoznak neki. még a király fülét is rágják. Azt hitték. hogy hallották. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott.Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra? . Sose lettek többé gazdagok.Kérdezik a kapunál a katonák: .Hát macskát hoztunk neki! . Mikor a király elé értek. 296 .

S maga is kiment utána. s azt mondta neki: . Egypár nap múlva éjszaka irtózatos zivatar kerekedett. Csak amikor már az a levegőben volt. s máris szállt vele tova.Küldd ki a legidősebb lánytestvéredet! Vitéz János kiküldte a legidősebb lánytestvérét. Dunán túl. Vitéz János! Kimegy Vitéz János. Mégis mondja neki a sötétben valaki: .Kedves egy fiam. de mégis valaki. De ne késs. de nem mutatkozik kint senki. vagy feleségül vitték-e. ki vagy miféle. De ez nem kért.Hozd ki nekem a legfiatalabb lánytestvéredet. hogy megfogadod. még azon is túl. volt egyszer egy kicsi-kicsi kis kert. A fiút Vitéz Jánosnak hívták. magához szólította az egy fiát. Vitéz János! Kimegy Vitéz János: . még az előbbinél is sokkal nagyobb sárkány. Bement János most már ellenvetés nélkül.Vitéz János és Hollófernyiges Hol volt. Valaki beszól: . Azzal az édesapjuk nemsokára meghalt. Másnap este ismét behangzik az ablakon egy erős hang: . hogy elrabolták-e a testvérét. Nem tudta. A zivatar nem állt el. Nem volt mit tennie szegény lánynak. ennek is ki kellett mennie. hogy egy irtózatos szörnyeteg sárkány kapta el a lányt. Azt is sárkány kapta a levegőbe. Akárki kéri akármelyiket. aki kérni fogja. ahhoz adja a lánytestvérét. bárki legyen is. Nem lát senkit. Szaladhatott. ahol a kandisznó túr. kihívta a lánytestvérét. hogy megláthassa. hol nem volt. de még azon is túl. Volt annak a szegény embernek három lánya meg egy fia. hozzá kell adni. rögtön vége lesz mindnyájuknak. azt mondta neki a sötétben: . A harmadik este ismét megverték az ajtót. ott künn az a hang most azt dörögte. hogy egy irtózatos nagy szörnyeteg. Most én meghalok.Gyere ki. Vitéz János szomorúságnak adta a fejét. akkor látta. halál fiai vagytok. 297 . Édesapja azt mondta. ki jött a testvéréért. ha ki nem megy a lány. hanem rögtön elrabolta. Tiszán onnan. Vitéz János! Vitéz János kimegy.Küldd ki a középső lánytestvéredet! Szegény lány a kuckóba szaladt.Gyere ki. még az előbbinél is rettenetesebb. mert ha késel. ismét behangzik egy erős hang: . nevét se kérdezd. egyszer volt Tiszán innen. hallgasd meg a szavamat. akiről azt se tudja. Abban a nagy kertben lakott egy szegény özvegyember. Abban a kis kertben volt egy igen-igen nagy kert. A fiú utána lopakodott. A nagy égiháború közben egyszer csak megverik az ajtót.Gyere ki. igen nagy baj ér. A három lánytestvéred itt marad veled. Akkor látta. s ígérd meg. Ha nem. Amikor az édesapjuk az utolsó órája felé járt.

Mivel. . El is ment Vitéz János a királyi palotához.Merthogy magam is vigaszt keresek. De mit akarsz tőle? . mossanak rá. itt a város közepén van a királyi lakás. amilyenben sose volt. ezért van ez a nagy gyász. ha már ilyen egyedül maradt a világon. meglátja a szomorú arcú legényt. nincs. Gondolkozik Vitéz János: „No. mint én. szeretnék még nálam is szerencsétlenebbnél szolgálni.No. hogy a város minden házának a tetején fekete zászló van kitűzve. én úgyis elmegyek hozzá.Mondd el.Menj.Mit akarsz itt. fiam. szolgálatot keresek.Én.Menj dolgodra. mert a királykisasszony nagyon bizalmatlan. fiam. a fiuk. . Kihirdette. Feleli az ott lent: . a kenyérből. . a királyné. miért van a város gyászban. Engem is sok szerencsétlenség ért. a tiszta ruhából. hogy közelről is derék. Büszke volt. vagy másképpen el nem pusztul. . Küldi az inast.Nincs most itt szükség szolgára. Látja. szomszédokat nem akart hívni. mi szükség hajtott szolgálni. és bánatosan világgá indult. ha mondom! De Vitéz János csak állhatatoskodik: . gyászban van. Meghallja ezt az ablakon át a királykisasszony. aki főzne-mosna rá. majdnem sírva magyarázza.Hol lakik a királykisasszony? . ott. hogy szereti. elibe áll: . Látja. édes öreganyám. Azt mondja neki: . Sok nagy baj ért engem is. Amint megy. 298 . Hogy veszítette el a lánytestvéreit.” De aztán mégis kérdezősködni kezdett. Indulna be egyenest. addig megyen.De hátha van. te legény? . De ott van a kapus. Feleli neki egy öregasszony: . te? . mi járatban van. hogy kérdezze meg azt a fiatalembert. Becsukta kulcsra az ajtót. . hogy főzzenek. lenéz.Szegény fiú egyedül maradt. Hamarosan kifogyott mindenből.Bajosan sikerül az neked. Az árván maradt királykisasszony akaratából. Mindjárt nem érzi úgy egyedül magát. mendegél. Kezdi Vitéz János a panaszt mondani. Eddig a lányok főztek.Ez bizony. Egyedül akar élni.Szolgálatra volna szükségem. ezek is úgy vannak valahogy. Hogy maradt egyedül. . ha valaki azt meri mondani neki. és megpróbálkozom.Szolgálatot keresek. hogy mi minden történt vele három napon keresztül. kihajol. mégpedig olyanban. Hogy nem maradt otthon. mostak rá. Kitekint. ahol énrám volna szükség.Pedig én talán megvigasztalnám a királykisasszonyt. Behívatja a királykisasszony maga elé. Gondolta. Hátha megvigasztalom. ő azt nyomban lefejezteti. közben elfogódik a szíve. . nagy sokára beér egy városba. Három nap leforgása alatt meghalt a király. csak én elfelejtettem zászlót tűzni a házam tetejére. míg valahol agyon nem lövik. szép legény.

Történik. mint az ő testvérbátyja. miért van a palotában valami. mindenhez közöd van. Akkor behívatja magához a királykisasszony. A palota legbelsőbb termén lakat van. mentek a templomba. megtalálja. széles kapu kivágódik. eriggy a feleséged ágyához. Mielőtt megindultak. Vitéz János bemegy bátran. akkor is.A királykisasszony is majd elsírta magát. Vitéz János király a fejét kezdte fájlalni.azt mondja -. úgy jártál. s bejöhetsz. Szeretsz-e te engem vagy se? Megakadt a fiú. Másnap a felesége azt mondja neki. Éppen olyan volt. Ne is kérdezz róla soha.Mondd. de őszintén felelj. . hanem. még ha az ajtót betöri. Vitéz János meg ment egyenest a palota legbelsőbb részébe. nézd. mint én. megesküdtek. be akart menni. Hát fölfogadlak szolgálatra. Gondolta. hogy ha ő király már.Itt van. én is szeretlek téged! Hívunk papot. három helyen is ráabroncsolva. ahhoz én tartok jogot. Mindegy: megmondja az igazat! Hogy szereti. csak ismerkedj a tennivalóval. No de ő bemegyen. egy irdatlan lakat is. Volt Az ajtón zár is. zörgeti az ajtót. a bátyja ruháiba. Egyszer csak belülről egy tompa hang hangzik. hogy nem szereti. a fogadalom miatt a királykisasszony a fejét véteti.No . De azért fúrta a kíváncsiság. adok neked anélkül is nem vizet. meglett rögtön a nagy királyi lakodalom. keresi a kulcsot. 299 . én odatartom a számat. Zörgette. avval kinyithatod az ajtót. De a királykisasszony nagyon megörült. és megiszom. Együtt jártak a templomba. A kőkádon meg egy nagy kőlap. Ha azt fogja mondani. hát ha szeretsz. Azt mondta a feleségének: .No . Azt mondja egyszer csak. No de döngeti. csak nem tudja kinyitni. Ott volt az a tilos terem. ha be akarsz jönni hozzám. hiába. megesküszünk. A két nagy.Nem kell nekem az életed. A királykisasszony felöltöztette szépen. adok neked érte egy életet. . adj nekem egy ital vizet. Te leszel a király! Úgy is történt. haragjában véteti a fejét. valamit kérdek tőled. ami történik. Ha azt fogja mondani. Ne is érdeklődd soha. egy ital bort. Nagyon bántotta Vitéz Jánost. te másik szerencsétlen ember. fiam. aki a kádban van: .Vitéz János. magad a templomba.Vitéz János. ha akarod. hogy miért.Kedves férjem. s látja. amit látsz. Úgy is történt. Vitéz János. Pihend ki magadat. amit nem ismerhet. ennek a kádnak a fedőlapján egy lyuk. . Egyelőre nem is fogsz dolgozni. Elmegy Vitéz János. ezen öntsd be. mint egy kocsiszín vagy még egyszer olyan nagy. Azt mondja neki: . hogy szereti. hogy a nagy terem közepén egy irtózatos nagy kőkád van lefenekelve. Válaszol erre az a valaki örvendezve a kádból: . majd csak kitudódik egyszer. Papot hívtak. Így éldegéltek évekig. Már huszonegy éves lett a fiú. akkora. azt mondja: . a vánkosa alatt van a kulcs.Csak eriggy el. A fiú nagyon jól bevált. de ami zárva van. Vitéz Jánosnak: .azt mondja -. Valami neszez a kádban. Elment a királyné a templomba. Egyszer is vasárnap fölkészültek. én most nem megyek.

amikor a királyné hazafelé ment a templomból. hanem egy ital bort. még azon is túl. Akkor lepattant a második abroncs a kádról. fölszállt vele a levegőbe. Elesteledett. Maga sem tudta. majd valami szörnyű teremtmény szökkent ki belőle.Gyere be. addig.Gyerünk. a gazdálkodás pedig csak menjen úgy. Most már tudta Vitéz János. kiadta a parancsot. . Mikor magához tért. mégsem hál meg ezen a fán. a templomból már rég kijöttek! Felugrott. amíg meg nem látom a feleségemet. S odaadta. Lepattant erre a kádról a harmadik abroncs is. hát. meddig feküdt ott. a cselédeket. sietett a paphoz.Hollófernyigesnek adtad. . hogy eszméletlenül rogyott össze. amíg élek vagy elpusztulok. mint máskor is szokott. Vitéz János beöntötte a harmadik ital bort. . hogy amíg ő vissza nem jön. elvitte. A kőlap felemelkedett.Adjál még egy ital vizet. Vitéz János fölment egy magas fának a tetejébe. a három ital bort: ha megszomjazol. Hátizsákjába tett egy kis ennivalót.Adjál még egy ital vizet. jöjj el hozzám.Adok neked nem vizet. hogy a vadak éjjel meg ne támadják. Rettenetes szélroham csapott ki a kádból.A felséges királyné. Hollófernyiges a sárkányok fejedelme. mint eddig ment. egyszer csak elért a pislákoló kis világhoz. mert onnan nézett körül a világ sötétségébe. hogy egy rettenetes szárnyas állat épp akkor. mendegélt. kit lát ottan? A legidősebb lánytestvérét. megkeresi azt a világot. 300 . hogy igen-igen messze valami világ pislog. azt kiáltotta le a felhők közül: . Látta. Egyszer egy nagy vad erdőbe ért. Egy ablakból szűrődött ki. Akkor elszántan útnak indult. mendegélt. és azt hagyta üzenetül Vitéz Jánosnak. visszaadom. Mikor megitta. adok neked egy világi próbát. de azért is. hetedhét ország ellen. neki a világnak! Addig megyek. adok érte egy világi utat. Nézi az órát. ha idegen vagy. és jelentik neki. először is az jutott eszébe. Ment. hogy ki rabolta el a feleségét. Ment. a testőreit. Feleli Vitéz János: . Attól fogva nem láttam. levágódott a palota és a templom között. Azt mondja a pap Vitéz Jánosnak: . azért is. egy abroncs lepattant a kádról. kihangzik egy hang: . hanem egy ital bort. fölkapta a királynét. Kimenekült a fogoly! Repülni tudott! Úgy megütötte Vitéz Jánost a szárnyával. Vitéz János illően bekopogtat. Összehívatta tüstént Vitéz János a katonáit. hát csodák csodája. öt perccel hamarabb kiment. hogy a felesége még nincs otthon. Vitéz János. s kezdett széjjelnézni. Benyitja Vitéz János az ajtót.Adok neked nem vizet. Hangzik azonban ismét a kőlap alól: . Ahogy besötétlett. mint az egész gyülekezet. hanem elmegy. Elszánta magát erre. a palotába senki ember fia be ne tegye a lábát. Vitéz János.Úgy is történt. De most már jönnek is a testőrök.

kőbálvánnyá változtatom. Alig bújt el Vitéz János.Adjon Isten jó estét. köbálvánnyá változtatom. Hanem majd holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. mindjárt azt kérdezi: . nagy dörögve megérkezik a sárkány.Haj. Úgy is történt. Az is elkiáltja magát: . az ő birtoka már Hollófernyiges országával határos.Mi járatban vagy itt. Akkor végre megszólította: . hogy merre lakik? . és pillanatok alatt már a bátyjánál volt vele. ez volt nála a szeretet jele. Úgy is történt. megint kiköpte. . meg erőm is van hozzá.Adjon Isten neked is. és egykettőre a bátyja birtokán volt vele. Vitéz János. édes jó testvérem. kedves sógor.Itt ment keresztül az én határomon is. kit lát ott. legyintve: . Háromszor végezte ezt vele. magaddal hoztad. Amikor bemegy a házba.Hollófernyiges ellopta a feleségem. Kibújt a sógor. De aztán szépen kiköpte. nem tudsz-e valamit róla. itt ment keresztül a határomon. a sógor. mert az én uram a hatfejű sárkány. megint bekapta. amikor Vitéz János elmondta. Másnap reggel a sárkány derékon kapta a sógort. ha kivégez is. ahol még a madarak sem járhatnak? Elmondta Vitéz János itt is. az ágy alól! Mert közben meglátta Vitéz Jánost.Isten hozott. sógor.Mért éreznél. hol jársz itt? Széjjelnéz Vitéz János. Mondja neki a lánytestvére: . mert mindjárt itthon lesz. sógor. fölszállt vele a levegőbe. Felel neki erre Vitéz János. sógor. mondd csak. ha tudom. Megragadta a második sárkány is a sógort. Bemutatja neki. ahol még a madarak se járnak? Azt mondja neki Vitéz János: . kedves jó testvérem! Hol jársz itt? Mióta hazulról elkerültem. Csak akkor kezdtek el bánkódni. De rejtőzz azonnal el. Megvolt azzal is a nagy öröm.De csak bújj ide az ágy alá. hogy Hollófernyiges ellopta a feleségét. Hanem holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. ahhoz jogom van. idegen szagot? Idegenből jöttél. hallod.Nem baj. de ha én azt tudom. Összeölelkeztek. azonnal végez veled.Idegen szagot érzek! Ki járt itt? Azt mondja a felesége: . ha hazajön. csakhogy még egyszer láthattalak téged. hanem bújj ki csak. meglátja a középső lánytestvérét.Isten hozott. kedves jó testvérem! . .Nagyon megörültek egymásnak. Csóválja fejét a legidősebb sárkány: 301 . kedves férjem. Felugrott erre a harmadik sárkány: . mi járatban vagy itt. mit mívelt. hogyan lopta el Hollófernyiges a feleségét. Azt mondja a második sárkány: . az ágy alól. A sárkány rögtön elnyelte. még madarat sem láttam onnan valót.Nem úgy van az. mint a harmadik lánytestvérét. Amikor Vitéz János bement a sárkány szobájába. itt.

Hanem tudod. Viszik! . de mindnyájan gyűlöljük. mogyorót rágott. Azért is adták rabnak. mit. egy mázsa szivart elszívhatsz. egy oldalra kialhatod magad. Felül Vitéz János a lóra.De most már siessünk! Gyere.Ehetsz. s rákiált a lovára: .Mi bajod. Mit ígért neked. mi történik. reggel nyolc órára kell ott lenned. aludt.Miért adtál engem ennek az irtózatos állatnak? . akkor se bírnánk ővele. a harmadik huszonnégyfejű. elég fogós fickók vagyunk. toporzékol az ötlábú lova. Vitéz János most nézte meg őket. Azzal elvette tőle. Majd meglátjuk. kőbálvánnyá változtatom. ide hallgass! Adtam neked egy életet. szivarozott.Ehetem még. Mondta neki: . akkor szépen felült az ötlábú paripájára. Hollófernyiges ivott. Reggel nyolc órakor szokott a kútnál lenni szegény asszony. Azt mondja a huszonnégyfejű: .Itt az én paripám. Válaszol a huszonnégyfejű: . háromszor is? Elsorolja a fiú. egy világi utat. vágtat a kúthoz. Elmégy hozzá koldusruhában. evett. Azt mondja a hatfejű sárkány: . Hollófernyiges mindjárt utol is érte Vitéz Jánost. egy mázsa mogyorót megrághatsz. Amikor meglátták egymást. de ha ezren volnánk. velem még akkor is utoléred. olyan erős. Megy reggel a felesége vízért. sógor? Kifogunk rajta ésszel. kőkádba. de ide többet ne gyere. hogyan tudnám a feleségemet elhozni tőle? A három sárkány jót akart a sógorral. van mit innom. Add ide az asszonyt. viszlek! Közben otthon Hollófernyiges éppen reggelizett. . Megy haza Vitéz János is nagy szomorúan a sógorokhoz. ebek egyék-igyák a véred? Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? Felel a ló hátrafordulva a jászoltól: . ihatsz. tán sikerül elhoznod a feleséged. ülj fel a lóra. Mert fejedelmünk ugyan. Most élhetsz vele. 302 . és próbáld visszaszöktetni a feleségedet. No.No te nyomorult. ülj fel rá. A paripa húsz lépéssel húsz mérföldet haladt.feleli Vitéz János.Dehogy adtalak! .Hárman vagyunk testvérek. de nincs szép gazdasszonyom. ihatom még? Utolérjük? . amikor italt adtál neki.Azt. hogy egy életet ígért. Ha egy pillanattal hamarább észreveszem. és ment vissza haza. Egyszerre mit hall? Hogy kint az istállóban veszettül rúg-vág. meg egy világi próbát. Az egyik hatfejű volt.Akkor indulj neki. Siess. Úgy is lett. nem bántalak. sírtak mind a ketten.Van mit ennem. Mondja neki az asszony végre: .. de mit akarsz te most tőlem? . Kiugrik Hollófernyiges az istállóba. a másik tizenkétfejű.Itt ment keresztül a határomon.

Úgyis történt. a tizenkétfejű: . még akkor is utolérjük. azt mondja neki: . Nyolc órára megint a forrásnál volt. Abbahagyja az evést. Ha engem ideadtál. ihatsz. de nincs szép gazdasszonyom. Hollófernyiges ötlábú lova megint csak rúg-vág.Van mit ennem. és élj a királyságodban inkább. hadd vigyelek haza! .Holnap reggel az én paripámra ülsz. sógor? .Ehetsz.Megint itt vagy. De azért csak fölült az ura mögé.Gyere kedves feleségem.Holnap megint elmégy érte az én paripámon! Próba szerencse.Mi bajod. ráordít a lovára: . ihatom még? Utolérjük? .Várja a három sógor a határszélen: . Most is ott találta a forráskútnál. kiugrik Hollófernyiges. van mit innom.Visszavette a feleségemet. Közben az istállóban megint rúg-vág. s utána! Mikor utolérte Vitéz Jánost. ami lesz. ágaskodik Hollófernyiges lova. Megint mondja a feleségének: . mintsem elpusztulj. három zsák mogyorót elrághatsz. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . Másnap felült Vitéz János a tizenkétfejű sárkány lovára. hozta. hogy s mint esett. sógor? . 303 . ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . ráordít a lovára: . nyomorult? Adtam neked egy világi utat. s vitte haza. három mázsa szivart elszívhatsz. Ment haza Vitéz János is nagy szomorúan a három sógorhoz. kiugrik Hollófernyiges az istállóba. Elkövetkezik az idő.Jaj.Ehetem még.Mi újság.Van mit ennem. Most élhetsz vele nem bántalak. három oldalra kialhatod magadat. Abbahagyja a reggelit. Azt mondja erre a középső sárkány. van mit innom. Visszavette Vitéz Jánostól az asszonyt. Pedig már hoztam! Azt mondja erre a huszonnégyfejű sárkány: . lesz. csak add ide a feleségemet s eltakarodj a földemről. Viszik! .Na. Sietett fölnyergelni a lovát. de nincs szép gazdasszonyom. és megpróbálod harmadszor is. De most már csak okkal-móddal csinálta mindezt Hollófernyiges. három mázsa szivart elszívhatsz. magához vette. ágaskodik. Viszik! . Harmadik nap ment megint Vitéz János a feleségéért. ülj fel. Azok már várták: . ihatom? Utolérjük? .Ehetsz. ihatsz. két oldalra kialhatod magadat.Elvette a feleségemet tőlem. három zsák mogyorót elrághatsz.Mi bajod. eriggy.Ehetem még. még akkor is utolérjük. ne járj értem. Pedig már hoztam. mert az életedbe kerül.

kedves férjem! . Azt mondja neki Hollófernyiges: . nagyon ráijesztettél arra a földi férjemre. A feleségedet most is a kútnál fogod találni. . amikor magához tért. hogy ecettel kellett föllocsolni szegényt. hogy feleséged legyen. vagyis hogy megszabadítsalak ettől a gonosztól. hisz te is már nagyon sokat szenvedtél érte.Azért még holnap is el fogsz menni! Felöltözöl koldusruhába. Mikor magához tért az asszony. De akkor rögtön gyere haza a feleséged nélkül. Én ittmaradok.Kedves feleségem.Kedves egy férjem. ha igazán akarja.Na. adtam neked egy életet. Most már a világi próba is lejárt! Ha még egyszer ide teszed a lábad. Megy is az asszony be. megint csak azt kérdezte az asszony: . Mihelyt megtudod.Hát most már igazán mondjad meg. De nem is lehet ami lovunknak megadni az árát! A világ minden pénzénél többet ér. hogy kézzel kellett fölrázni. Mondja erre a huszonnégyfejű sárkánysógor: . te nyomorult! Adtál három ital bort. vagy nincs. hogy van-e a mi lovunknak párja a világon! 304 .Nincs kegyelem többé Hollófernyigesnél. Nagy sokára. amíg a feleséged megtudja tőle.ilyen hízelgő szépen szólt hozzá -. ha szeret. megint csak megkérdezte az asszony: . Várd meg. hát most már mondd meg. Azt mondja neki rögtön az asszony: . miért jöttél értem. s úgy pofon vágta a feleségét. újból csak megkérdezte: . s mondd meg nekem. Ugyan mondd már. tegye meg a te óhajodat. előttem fog darabokra vagdalni az az átkozott Hollófernyiges! Feleli Vitéz János: . Megállította. s megetetlek a hollóimmal! S azzal visszavette tőle megint csak az asszonyt. Kérdezd meg tőle. hogy vízzel kellett fellocsolni. egy világi utat és egy világi próbát. felült gyorsan a lovára.Látod. sógor? . ha akarsz még a feleségem lenni. hogy van-e az ő lovának párja a világon. édes uram. De ahogy följózanodott. Én már sokat szenvedtem érted. s már utol is érté Vitéz Jánost. érted s értem. kedves férjem. gyere még egyszer vízért. amit kérek. van-e a mi lovunknak párja ezen a világon! Harmadszor is fölugrott Hollófernyiges és harmadszor is úgy pofon vágta. Ballag Vitéz János most már igazán nagy szomorúan vissza a sógorokhoz.Hogyne tenném meg.De ebből most már nem végzett el semmit Hollófernyiges. amiért ilyet mert kérdezni tőle. Úgy is történt. kedves egy férjem. Mondd meg neki. viszi nagy örömmel haza a vizet. kérlek valamire. szenvedj te is. megbújok. van-e még a mi lovunknak párja a világon! Felugrott erre Hollófernyiges. nem is jön soha tán. Kérdezi a három sárkány: . Kérdezze meg attól a gazember Hollófernyigestől. s mondja Hollófernyigesnek: . de most már igaz-igazán mondd meg.No. Másnap ott várta Vitéz János megint a feleségét reggel a forráskútnál. már nem mert értem jönni. diribről darabra vagdallak. hol akad még az ő lovának párja a világon. van-e a mi lovunknak párja a világon! Hollófernyiges erre megint pofonvágta úgy.Megütöttél.Mi újság.

Én adok neked lovat. A nyerge alá tegyél egy zsákot. hogy el kéne menni érte. Próbáld megszöktetni a feleségedet. 305 . elment a feleségéhez. ő is törekedett utánam. . Hamar utolérte Vitéz Jánost. utolér és összevagdal. minden szó nélkül kétfelé szelte a lova hátán. ide kéne elhozni. minek jöttél. mi történt: hogy van annak a lónak párja. ment vissza a három sógorához. De mondd meg neki: ha Hollófernyiges utána ered. hogy vigyen engem haza. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . kérje meg Hollófernyigest. Azt mondta neki: . de nincs szép gazdasszonyom.Hát. és tegye keresztül a lovad hátán. tegyünk még egy próbát a feleségedért. hogy összeszedjem az eldarabolt részeit. s tehesd föl a lovam hátára. ahogy fenyegetett. és belerakhassam abba a zsákba.Van időnk? . most darabokra vagdal majd ez a szörnyű állat. A miénknek csak öt lába van. hadd vigye haza a lova a hazájába. azért bajos elmenni. amelyiknek Hollófernyiges lova a nyomába se léphet. Nézi borzadva az asszony. Úgy is történt. otthon az istállóban rúg-vág. . Viszik! . hanem van a világon egy hatlábú csikó. hogy ha össze talál is vágni. annak hat a lába. van mit innom.Mi bajod. Vitéz Jánosnak is felesége voltam. nehogy az a te földi féreg férjed még elmenjen és megvegye. eljöttem érted. Várták már. Másnap reggel Vitéz János bátran lóra ült. útra kelt. mint a miénk. nehogy a madarak megegyenek. aztán darabokra vagdalta. hadd vigyen haza.Nincs! Rögtön felugrott a lovára Hollófernyiges. ha mégis úgy esik. amelyik ott lóg a nyereg alatt. mert azon aztán el tudna szöktetni tőlem téged.Nem baj az sem.Kedves férjem.Most már megmondom neked: van! Méghozzá nem is olyan. kedves férjem. ágaskodik Hollófernyiges lova. Az pedig a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetén van. Ott találta a forrásnál. akár te. . sőt nem is párja. Éppen azon gondolkodom. hanem százszorta gyorsabban futó. Kiugrik Hollófernyiges.Felelte Hollófernyiges mérgesen: . Ment ki ezután rögtön az asszony a forráshoz! Elmondta az urának. egy vasorrú bábánál. Engedd meg. amit kérek. s kérdezték: . sógor? Elmondta hát Vitéz János. rakhasd te bele a testemet ebbe a zsákba. Vitéz János elbúcsúzott tüstént a feleségétől.Édes feleségem. egy vasorrú bábánál. hanem annál még sokkal gyorsabb. hogy a te összedarabolt testedet szedje bele abba a zsákba. de hát te nyertél el engem. De van a mi lovunknak egy testvére. Amíg ők így beszéltek. de nem sír.Van mit ennem.Mi újság. engedje meg neki. hogy nemcsak párja van Hollófernyiges lovának.Jaj. ne haragudj rám azért. csak arra kérd. sógor. A Tüzestengernek a hetvenhetedik szigetén van. hanem ezt mondja: . ráordít a lovára: .

ha el akarsz menni annak a tengernek a hetvenhetedik szigetére. De aztán gyorsan levették a ló hátáról. keresztültették a ló hátán. mint az asszony koszos. Hazaért vele.Kérj még egyebet. azonnal segítségedre megyünk. Azt mondja: . mert három napból állott az esztendő. vágni. s indult a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetére. Odaköszön neki Vitéz János: . Vitéz János fölébredt.Vidd haza a gazdád . Nézték.mondta nevetve. Ejnye. Kezdték ütni. édes öreganyám. mi járatban vagy erre? Azt mondja Vitéz János: . megöntötték élesztővízzel. . Annál a vasorrú bábánál beállhatsz szolgálni.Szolgálatot keresek. beteg lovát. Meg is fogad.Bizony el.Nem kérek én egyebet. Sokkal különb ember lett. akkor sem tudná megvenni azt a lovat tíz királyságért sem! Vitte közben a ló Vitéz Jánost a sógorokhoz. s kibontották a zsákot. még ő is segített az összeszedésben. csak azt. Akkor megkenték forrasztófűvel. amelyik ott fekszik ni. mint csak azt a rossz csikót kérem. édes öreganyám. ment. azt hitte. verni a zsákot.Adjon Isten jó napot. Akármi bajod történik. Azokat ő csikóvá változtatta. Volt annak a vasorrú bábának három lánya. Elbúcsúzott Vitéz János a sógoroktól. ütötték. gyémántot. itt van ez a síp. kedves egy fiam! Mind ilyen derék szép emberek szolgáltak nálam. de derék szép legény vagy. amit mondtam. Mert most aztán megnyugodott Hollófernyiges. csak az orra volt kinn. Ennek volt a nevezetes csikaja. de elaludtam! Feleli neki a huszonnégyfejű sárkány: . Nem is lesz nagy a dolgod. mint te vagy. De hiszen még ha élne is az a nyomorult Vitéz János. . Azokra kellett vigyáznia három nap. te derék legény? Felel Vitéz János: . édes öreganyám. annak mindig szüksége van szolgára. Berakták Vitéz János testét a zsákba. jó erősen bekötötték a zsák száját. mint amilyen Vitéz János addig volt. Mindegyik sárkány nagy pörölyt vett a kezébe. fiam: mért csak ennyi bért akarsz? 306 . de semmit el ne fogadj. A három sárkány már előre igen szomorú lett. Rátették az acélműhely üllőjére. akármit is kérsz tőle. sógor! De most már készülj az útra. mindent a csikó helyett. egy kefét meg egy vakarót. De ne kérj te bérbe semmi mást. Ment. hogy Vitéz János elpusztult a föld színéről. Hollófernyiges belerúgott a lóba. ha belefújsz ebbe a sípba. mint eddig. Nesze.Adjon Isten neked is. meg a füle. Az pedig úgy benne feküdt a ganajlében. ameddig a zsákban olyan emberalak nem lett. fiam. . ha szüksége volna kocsisra. .Mi bért akarsz. A szigeten egy vén boszorkány fogadta. itt jön a sógor a zsákban. Annyira verték.Hollófernyiges megengedte neki. Azt mondja a boszorkány: . Még egyszer mondom: kínál majd az öregasszony aranyat. egy sült bárányt. amíg csak oda nem ért.Sógorok. ment. nem kell miatta a másik csikót elhozni.Hogyne volna. bevitték az acélműhelyükbe.

édes öreganyám. Megfogadta a szót Vitéz János.nincs csikó sehol! Igen nagy bánat ütötte meg a fejét. A kastély falán egy hely még üres: oda a te fejed kerül. fiam. Amikor fölébredt.Látom. a csősz fejéhez vágta. ha nem ügyelsz. a kaput! Azt feleli a vén boszorkány: . .Ha csikós vagy. bekiáltott: .még egy sült bárányt.Nem kell semmi egyéb . De vigyázz rájuk. Azzal írta a szerződést.mondja Vitéz János. Kivezeti Vitéz János a csikókat.Az a harmadik csikód. itt ez a kötőfék. el a kunyhó.. el a csősz.Nyissa ki. Eltűnt a köles. hogy a sógorok adtak neki egy sípot. s abban a pillanatban elaludt.Mi baj. Látod a kunyhó előtt azt a csőszt? .mondta a boszorkány. hogy Vitéz János úgysem tudja kiszolgálni az esztendőt.Kérek én .Látod azt a tábla kölest? . Az már messziről kiabál: . evett a kenyérből. . . abban a hiszemben. Látod azt a csőszkunyhót? . Belefújt a sípba: rögtön ott termett a hatfejű sárkány. De most ide nézz. A nagy gyaloglás elfárasztotta Vitéz Jánost. s megszúrta az ujját. Nyomban ott termett a három csikó. vezesd ki a csikókat a legelőre. te gazember! Hogy mersz idejönni? Mindjárt agyonlőlek! De Vitéz János nem hallgatott semmire. Olyan ügyetlen szolgáim voltak teelőtted. Ha a csikókat meg nem őrzöd. Ezzel elővette a vén boszorkány a pennáját. és vágd a fejéhez ezt a kötőféket.mondja Vitéz János . mi történik most már vele. . úgy vitte haza őket. Aludt ő bizony uzsonnáig. vért eresztett belőle. Vitéz János fölült az egyikre. de eszibe jutott.Látom. Aha. kérj még . majd lenyűgözte a csikókat. körülnézett . Akármit kiabál rád. amíg a kunyhóhoz nem ért. mi van még a szerződésben.Az a másik csikó.Ne gázold le a kölesemet. a fejedet veszem. Ahogy elért a kapuhoz. eriggy oda a csőszhöz. csak menj hozzá bátran. egy kefét meg egy vakarót.Nesze.Halljuk tovább. Rögtön utána letette a fejét. .Nincsen csikó! . . A vén boszorkány álomporos kenyeret adott neki. mert nagyon el vannak betyárosodva. csak gázolta a szép kölest. . ott termett helyükben a három csikó. . Ne. fiam. hogy a csikók arra mentek tőlük. Akkor fogta a kötőféket. Messze volt a legelő.Jól van. amerre akartak. sógor? . ugrass keresztül rajta! 307 . Megy a csősz felé. fiam. itt a kötőfékszár.Látom. Látod ezt a kastélyt? Csupa emberfőből van kirakva.Az az egyik csikó. Ahogy kiért a legelőre.

Az az egyik csikó. vacsorálj meg. hogy misézik a pap?! Mások is megkapják a ruháját. megy végig a falun.Az a másik csikód. Belevágta Vitéz János a sarkantyúját a csikóba. se templom.Látom. a kocsis száz ördög. Vitéz János ráült az egyik csikóra. Egyszerre fölébredt.De most már vigyázzatok ezen a két napon magatokra. rájött az álom. Eredj be a templomba: ott bent van a harmadik csikód. Amikor a kapuhoz ért. öreganyám. a kaput! 308 . édes öreganyám. Délutánig aludt.Magas volt a kerítés. széjjelnézett.Édesanyám. hogy a sógorok adtak neki egy sípot. te? Nem látod. Nehezen fognak hozzá engedni. nem akarják engedni a pap közelébe. s törekedj a paphoz. mert ha te egy ördög vagy. Mire kiért a legelőre a csikókkal. elaludt. ne ölj meg bennünket. Elővesz egy tüzes vasrudat. hát hazahoztad a csikókat? . a pap. De ő utat nyit magának. sógor! Azt mondja neki erre a tizenkétfejű sárkány: . annyi volt a kutya. megint bekiáltott: . hogy hazahoztad ezeket a bitangokat. és átugratott a kapun. sógor? . szeretitek a kocsist. Aztán az istálló felé lesett.Betyár bestiák. elég volt átugratni. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. Szó nélkül fejéhez vágta a kötőféket. sehogy sem akarták a templom közelébe engedni. Egyszeriben nem volt ott se község. Eriggy be. Ment csak egyenesen a paphoz. a pap éppen misézett. Másnap reggel felkelt.Derék legény vagy. ott a vacsorád az asztalon. De csak told őket két oldalra. Látod benne azt a templomot? . Mondja a vénasszony: . . Amikor a templomhoz ért. a paphoz lépett.Haza én. édes fiam. úgy vágtatott hazafelé. üti-veri a három csikót. Indul Vitéz János. Valaki megkapta a göncét: . és azt mondja: . furcsa neszt hallott. De a fiú megállt az ajtó mellett. ismét álomporos früstököt adott neki a vén boszorkány. hát nincsen csikó! De megint csak eszibe jutott.Mi a baj. . se pap: hanem három csikó.Látod azt a községet? . majd megették.Látom.Nyissa ki. és a három csikó elé egy véka zsarát tüzet önt.Nincsen csikóm. Azt feleli erre a vén boszorkány: . Itt van ez a kötőfék. A fiú bement. .Kedves egy fiam. nyugodtan megvacsorázott. Azonnal ott termett a tizenkétfejű sárkány: . Belefújt a sípba. Bemegy a vén boszorkány az istállóba.Hova mész. hogy meg ne őrizhessen benneteket. mert tele lesz a templom néppel. ugye? Azt feleli a csikók közül az egyik: .

itt van a kötőfék. Vitéz János megint megállott az ajtó mellett. Kiment Vitéz János. hogy lehet-e egy kis tüzet adnia. ezeket elnyelte a föld. zavarták is a keszegeket. A három sárkány erre három karvallyá. de a szemét le nem vette a csikókról. Abban a tengerben van három keszeghal. azok ők. Nesze. Gyanút fogott János. De mindig úgy fordul. állj ki a tenger partjára. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. hogy a vén boszorkány! Könyörög a koldus. Aztán kezébe fogott egy tüzes vasdorongot. betyárok. mi fogjuk űzni azt a három keszeget . Reggeli helyett pipára gyújtott.Na . lesz-e valaha! Noha azt tudom. Azt feleli a vén boszorkány: .Ha csikós vagy. A tengerben. kivitte a csikókat. Az megint zsarát tüzet öntött a csikók elé. hogy tűnnek el előle. Erre a három sárkány gyorsan három agárrá vált. De máris belefújt a sípba: ott termett rögtön a huszonnégyfejű sárkány. egyszerre csak arra megy egy koldusember. meg is lelték. A három sárkány erre három vakondokká vált: utána! Már mikor majdnem elfogták őket a három egér 309 .a te három csikódat! Hívom is a testvéreimet. a három keszeg kiugrott a vízből. hogy alig tudtak mozogni. Ahogy együtt voltak. Mire széjjelnézett. ha tudnak! Ahogy így pipázik.Bizony nincs. Keszeghallá váltak. mit fog a vénasszony csinálni. sógor! Feleli erre a huszonnégyfejű: . sógor? . lepányvázta. de ahogy belenéz a pipájába. De hát ki volt az a koldus? Vitéz János se gondolta. azzal ütötte-verte a három csikót. Utánuk! Mire elfogták volna őket. és keresztülugratott a kapun. a szemét mégiscsak levette a csikókról.Szeretitek a kocsist. azért tud benneteket hazahozni? Megszólal az egyik csikó. a három sárkány nyomban átváltozott három csukává! Indultak azonnal a három keszeg felkutatására.Hazajöttél. úgy összekötözte őket.Mi baj.Nincsen csikó. belebújtak a földbe. vágd a fejükhöz a kötőféket.Ne ölj meg bennünket. de mikor már majdnem a fiú felé nyomták volna őket. három nyúllá váltak. ugrass be rajta! Belevágta Vitéz János a sarkantyút a csikóba. hogy a csikókat János ne lássa. a három galamb három egérré vált. és nem is tudom. kedves egy fiam? Eriggy csak be vacsorázni. se csikó. Mert mi most három csukává válunk. ara úsznak. Lássuk. közben azt mondta nekik: . se koldus. Ha véletlenül . hova lettek. ugye. adjon egy kis tüzet a pipájából.Azt feleli a vén boszorkány: . ő száz ördög. hogy legyen szíves Vitéz János. s utánuk! Mire elfogták volna őket. azt mondja: . ha te egy ördög vagy. hogy hallja s lássa. .mondja Vitéz János -. . már űzték. édesanyám. a három nyúl három galambbá vált. holnap meg ne őrizzen benneteket! De azon a harmadik reggelen még kenyeret sem adott a vén boszorkány a szolgának.De most már igazán vigyázzatok. Azt mondja a vén boszorkány hízelegve: .

A hírmondó aranykakast meg is fogta. fiam. mint ez a sült bárány. amiért elszegődtél hozzám. ami itt van a trágyalében. Épp a vén boszorkány elé. édes öreganyám. De akkor azt mondja a vén boszorkány a fiúnak: . röpködés. kezébe kapta a piszkafát.Helyes fiam.Tudod mit akkor? Adok én neked három egész szekér aranyat. és csapd a tojásokhoz a kötőféket! Így is történt. és készült a tojásokhoz vágni a kötőféket. ő maga ül rajtuk. vagy valami királyfi? . nagy hízelkedve: .Kérem is.Haza én. Alóla pedig nagyon nehéz kivenni. amire a vén boszorkány hátha fölugrik a védelmükre a tojásokról. Hogy a fiúnak ideje legyen elvégezni a dolgát.Hallod. elvitetem a házadhoz haza. felbújok az eresz alatt a padlásra. megvan a nagy baj: az a vén boszorkány vitte haza a csikókat. csak amit a szerződésben kértem. . egy aranypulyka meg hírmondó aranykakas.Én. mit mondok én nektek! Én tudom. elmehetsz.kiugrott a földből. csinált egy fészket a sutba. egy aranyliba. és elkezdte zavarni az aranybaromfit. mit lát? Azt látja. és az ujjára húzta őket. Mikor már gondolta a róka. Otthon három tojássá változtatta őket. fölugrott a tojásokról. csak szóval hajtotta a rókát. szorongatni fogom ott őket. Mire kimegy a vénasszony az udvarra. Azt mondja a vénasszony. A fiú odalopózott a konyhaajtóhoz. mondok neked valamit.Hát hazahoztad a három csikót. Én majd rókává válok. fel a padlásra! A fiú ezalatt beszökött a konyhába. aki akkorra már arrafelé somfordált. édes öreganyám. szökkenj be tüstént a házba.Halljátok. róka he! De aztán már nem győzte a dolgot. . kárálás. A három sárkány ez ellen már tehetetlen volt. Mert ez a rossz csikó. Rikácsolás.Nem bánom én. hogy a vénasszony padlásán van egy aranytyúk.No. Azok majd nagy ricsajt csapnak. . hogy a kocsis ott fogja a három csikót. énnekem más fizetés nem kell. derék fiú vagy. sógor. mi volt azon a padláson! A vénasszony csak emelgette magát a tojásokon. Ha megteszi. de ahhoz ragaszkodom. Most már el is készítem a szegődött béredet.Róka he. Szegény ember vagy-e. De a legkisebb sárkány nagyon ügyes volt. a vasorrú bába meg utána a piszkafával. Ezt mondta a huszonnégyfejű sárkány: . húzódj a kötőfékkel az ajtó mellé. és zavarni. édes öreganyám. kitelt az esztendőd. kedves fiam? Feleli Vitéz János: . hogy a sógora elvégezte a dolgát. te. mégsem kelt föl. csak egy szegény ember gyereke vagyok. és az egyik sarokba vágta. azt ér. még a gyermekednek a gyermeke is úr lesz belőle. . nyaggatni. akkor leugrott és elszaladt. hiszen jó szolga vagyok. édes öreganyám. Szomorúan mentek Vitéz Jánoshoz. sógor. csak ordított: . amit ér. A boszorkány három gyűrűvé változtatta. az ezt mondta: . A fiú közben valóban a tojásokhoz vágta a kötőféket. 310 . A rókává változott sárkány felmászott a padlásra. kefe s vakaró. a róka körül-körül szaladt a padláson. mit ér az neked? Annyit sem. ott ügyesen meghúzódott.

Csak vigyél. kezébe fogta a piszkafát. .Vidd ki tüstént az udvaromról. és most már csak magadra vigyázz! Fölült Vitéz János a csikó hátára. A csikó megrázkódott. s ment egyedül tovább. kedves lovam! Már itt is van! A piszkafával hadarászik maga körül. de aztán ledobta. s úgy vitte ki. a vakarót. megfogta a csikót a fülénél fogva. hogy most már igazán nem viszi tovább. s újra csak fölvette a csikót a vállára. a vénasszony. s elkezdte hadarászni: utána! Egyszer csak azt mondja a ló: . törte magát. hatvan mérföldet haladtak. nagy mérgesen most már: . megint otthagyta.Tegyél le csak. hogy az ő hitvány csikója így megszólalt. Amikor keresztül értek a hegyen. De ismét csak kifáradt. törülgeti. Bizony mondom. vitte. Megszólal ekkor a csikó: . azt mondja a csikó: . még a sarkán is folyt a trágyalé. A világ szeme még olyat nem látott. mindjárt utolér bennünket. Csutakolgatja. úgy hadonászik. De megint csak megállt és gondolkozik: ej. kedves gazdám. odaadta neki. amíg bírta.Nézz hátra már. Azt mondja neki a vénasszony. mit csinálsz velem. De elfáradt megint. s otthagyta. megint fölvette. visszamegyek érte! Visszament.Lökd csak le azt a kefét! Lelökte Vitéz János a kefét. De a csikó nehéz volt nagyon. Most már örömest cipelte át a hegyen. Megint megszólal a csikó: . . visszamegyek még érte! Visszament.Ülj rám. mit tehetett mást. . Indult Vitéz János.felelte Vitéz János. összecsomagolta. csak még ezen a hegyen vigyél keresztül. Azt mondja neki a csikó: . De a kémény tetején az a kutya vén boszorkány is ráült a szénvonóra. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. nem jön-e az a kutya vén boszorkány! Hátranéz a legény. bár a nyelve lógott. megint otthagyta a csikót.Kedves gazdám. Hatot lépett. Mire a vénasszony azon a piszkafával keresztülverte. a nyakába vette a csikót. kihúzta a trágyaléből. megint fölvette a csikót. Megörült Vitéz János. Vitéz János. de csak vitte. az csak hevert tehetetlenül.Várhatja . ha már megnyerted! Vitéz János hiába biztatta a csikót. amit kiszegődtek. a bárányt.Nézz hátra. megint vitte. kedves lovam! A piszkafával mindjárt le fog rólad kavarni. aztán majd én viszlek téged. megint ledobta. s onnan figyel. amilyen gyönyörű paripa lett.Dehogynem. a kefét. kedves gazdám! Vitéz János letette. kedves gazdám. s azt feleli: . Csak azt várja. s azt feleli: . mint amilyen sűrű volt a kefében a szőr. hogy végleg magamra hagyj. Megint ledobta. mert az a vén boszorkány fenn áll a kémény tetején. 311 .Dehogynem. Vitte jó darabot Vitéz János. kedves gazdám.Elkészítette. De aztán mégiscsak megáll s gondolkozik: ej. bizony addig igen hosszú utat haladt a csikó. Végül is nem tudott mit cselekedni. s most még messzebb vitte. De újra csak visszatért. Olyan sűrű erdő lett mögöttük.

gyere. Azt mondja neki: .Ehetsz. Most is éppen a forrásnál találta.Hát nem tudsz segíteni magadon? Eriggy fel vele a kék égig. Egyszer csak odanyerít Hollófernyiges lova a Vitéz János lovának: . kutyák. Vitéz János már másnap reggel elment a feleségéért.Állj meg. van mit innom. rákiált a lovára: . de nincs szép gazdasszonyom.Lökd le azt a vakarót! Lelökte Vitéz János a vakarót. és ugorj ki alóla. olyan hegyes. kedves gazdám. Így csak utánuk kiáltott: .Ehetek. ne hagyj megölni. Míg a vénasszony azon keresztül törekedett. Kiugrik Hollófernyiges. de akkor ők már a három sárkány országában jártak. mert megeszem előled! Megállott a vén boszorkány. most már több szerencsével mehetsz a feleségedért. s feleli: . ihatok? Még utolérjük? . Ha leesik. De aztán megint csak megszólal a csikó: .Lökd le csak azt a sült bárányt! Lelökte Vitéz János a sült bárányt. s annyira sarkantyúzta a lovát.Nézz hátra már. Megfogadta a szót a ló. olyan villámgyorsasággal haladt előre. kulimász lesz a föld színén. Míg ő azzal az időt töltötte. addig igen hosszú utat haladtak.. A boszorkány ismét majdnem utolérte őket.Megálljatok. sűrű vidék válott belőle. Felszállt a levegőbe. örökre is elalhatsz. most már igazán elviszlek haza. ihatsz. akkor sem érjük többet soha utol.Mi a baj.Na. Elértek a sógorokhoz. sógor. utánuk iramodott. Akkor felordított a vén boszorkány: . ágaskodni kezd Hollófernyiges lova. hegyes a vakaró. Vitéz János megköszönte a szívességüket. Vitéz János a feleségét ráültette az ötlábú lóra. s ott kiugrott alóla. de még a csontját is megszopogatta. még egy lángosnál is jobban ellapult a föld színén. addig bizony igen hosszú utat haladt a csikó.Van mit ennem.No. . kedves egy feleségem. A piszkafával mindjárt leüt rólad. Viszik! . A sárkányok ott várták a határszélen. és visszament a másik lóhoz. Amilyen szöges. ebből sem eszel. De közben otthon az istállóban egyszer csak rúgni-vágni.Dehogynem! Már a sarkunkban van. Azt mondják Vitéz Jánosnak: . ülj föl. De Hollófernyiges csak fölugrott a lovára. Visszanyerít Vitéz János lova: . Hollófernyiges leesett. Égig rúgta a földet. hogy annak már a vére is folyt. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . kezembe kerültök még! De már a három sárkány birtokába nem mehetett be. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. kedves testvérem.No. 312 . Vitéz János. Felszállt Hollófernyigessel a kék égig. A ló nekivágott a sivatagnak. ő pedig most már a hatlábú lovon ment. Azzal magához kapta a feleségét. mert már a vérem folyik. és megette a sült bárányt. Akkor megállt Vitéz János lova.

Ugye. mikor harmadszor ledobtál. mondja ennek társát. kedves gazdám? . 313 . kedves lovam. Mennek tovább hazafelé. megijedtél. . Azt mondja a ló: .Látod.Ugye. olyan nagy lagzi volt. aki evett kását. kedves lovam. s ott kiugrott alóla. . . és szűrt vizet hozzá. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló.Bizony meg. kedves gazdám? . amikor a ló visszaugrott alá. kedves lovam. megijedtél. édes gazdám. így ijedtem én meg. mikor engem másodszor ledobtál. mikor engem először a földre dobtál. . De mire a földre esett volna. s megint kiugrik alóla.Meg bizony.Látod. szemenszedett búzát adok neked. .aztán indultak mindjárt. megijedtél. megint kiugrik alóla. most is aláugrott.Ne ijesztgess már. Igaz volt. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló.Ugye. kedves gazdám? . Ott megtartották még egyszer a lakodalmat. Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé. mese volt. füle-farka benne volt.Nem is ijesztelek többet. Így értek haza. Mennek tovább hazafelé. .Látod. Azt mondja a ló: .Bizony meg. Vitéz János is már majdnem a földre esett. de mire Vitéz János a földre esett volna megint aláugrott. így ijedtem én meg. Útközben egyszer csak Vitéz Jánossal is felszállt a ló a kék égig. a királyi palotába. így ijedtem meg én is. kedves lovam.

vasgereben. A lány már nem tűrhette tovább. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. Akkor a lány kijött. Örült is az apja. mert éhes vagyok! És jóllakott a pogácsából. elment hazulról világgá. A vasorrú banya megparancsolta. Odaszólt a kemence neki is: . szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . Megszólította azt is: . Az egyiknek rostája volt. mint a másiknak. ahol érte.Ó. a lány mégiscsak benézett a hetedik szobába.mondta a lány. A mostohája nagyon rosszul bánt vele. Ment tovább az erdőben. és azt mondta magában: . és elküldte. de rostája nem. Megszólítja a patakot: . A vasorrú banya a lapáton már akkor visszafelé jött. hogy hat szobába szabad neki bemenni. hogy szolgáljon ő is a vasorrú banyánál. De egyszer. de a hetedikbe nem. szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! A lány mondja magában: . mendegélt. Hát mit látott? Olyat. de szitája nem. Mindkettőjüknek volt egy-egy lánya. mert szomjas vagyok! . de a lányt nem láthatta meg. és szökött hazafelé. szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! 314 . Annyi kincs volt ott. ütötte-verte. amin nagyon elcsodálkozott. mindjárt utolérlek. a másiknak szitája volt. Odaért a kemencéhez.Iszom. A mostoha szerette volna. a lapátra ült. mert a kemence elrejtette.Eszem biz én. Egyszer egy házhoz ért. szidta. Ahogy ment. Megmutatta a magával hozott kincseket. a lányt nem látta meg. Arráb egy patak mellett ment el. ha az ő lányának is volna annyi kincse. összeházasodtak. észrevette. meg adott neki egy csutora bort.Ó. és jót ivott belőle. átküldött az özvegyasszonyhoz.Ó. Az ember lányának nagyon rossz sora lett.Lipit-lapát. Sütött neki édes süteményt. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni. te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. Hazaért a lány. ha rosta kellett volna neki. hogy úgy lesz. Beállott hozzá szolgálónak. és ment tovább. Megrakodott belőle. hogy annyit még álmában sem látott. hol nem volt a világon egy özvegyember meg egy özvegyasszony. Abban lakott a vasorrú banya. Az ő lánya is azon mód találkozott az erdőben a kemencével. az asszony meg. és elszökött. átküldött az özvegyemberhez. hogy a lánya most már nem eszi ingyen a kenyeret a háznál. Elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. A lány fogadta. hogy a lány bent járt a hetedik szobában.A két lány meg a vasorrú banya Volt egyszer. A patak is megszólítja: . Ha az embernek a szita kellett volna. mindjárt legerebenez! A kemence is elrejtette. A kemence megszólította: . Nem soká mehetett.Ó. mindjárt legerebenez! A patak szétnyílt és elrejtette. Szegények voltak mind a ketten. legerebenezlek! A lány akkor már a patakhoz ért. A vasorrú banya ott ment el a lapáton a patak mellett. egy nagy erdőben talált egy kemencét.Ó. ahogy a vasorrú banya elment otthonról. mert a vasorrú banya visszatért.

El is ért a vasorrú banyához.Ó. s még több aranyat hozott el. jól legerebenezte.Hess le onnan. legerebenezlek! A lány odaért a patakhoz. ráült a lapátra. és csak kiabálta: . és sietett hazafelé. a kerítésre szállt. .Nem iszom én! . Fölfogadták őt is. mindjárt legerebenez.Nem ettél a hamuban sült pogácsámból! A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt.mondta a lány kevélyen.Ímhol gazdasszonyom! Jön ám a te lányod tiszta vérben! Odaugrik az asszony. . Úgy megszedte magát. hogy a hetedik szobába menjen. A hetedik szobába neki se volt szabad benézni.Ó.Ó te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. 315 . A kemence se rejtette el.Jön ám tiszta gyémántban! A kakas megint fölszállt a kerítésre. . és mondta: . Nem hozott semmit.mondja..Nem rejtelek! Nem ittál a szemetes vizemből! Szaladt tovább. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. Alig várta. hogy a vasorrú banya elmenjen otthonról.Van az én csutorámban bor! Azzal ment tovább.Van énnekem cukros süteményem! Arrább a patak is megszólította: . Mikor hazaért. A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt.Jön ám! Hozza a drága kincseket! Egyszer csak a lány belépett a házba: tiszta vér volt. csak úgy görbült. Odaért a kemencéhez.Lipit-lapát. az aranyat meg elvette tőle. a kakas meglátta.Ímhol! Jön a lányod tiszta sebben! Az asszony azt se hagyta szó nélkül. Bement.Nem eszem én! . mindjárt legerebenez! De a patak azt mondta neki: . vasgereben. A lány alig tudott hazamenni. . . Azt is kérte: . és onnan kiabálta: . mindjárt utolérlek. szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . mint a másik. első dolga volt. . Megint elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. te kakas! És hozzátette: .

Abban a nagy kertben lakott egy öregember. Abban a városban a kirakatban kókuszbábok voltak.Mondja. mintha csak élőlények volnának. .Oda ni. Sütött neki az édesanyja valami kis útravalót. János csak nevette a sutban. A fiú a sutban nevelkedett: mindig a hamuban ült. A fiú még akkor is a sutban ült. Amikor elérte a huszonegyedik évét.Igenis. te rongyember! Többet nem engedlek a sutban ülni! Szedd össze magad. hogy ilyeneket csináljon. hogy nyolc ember. Találkozik egy öregemberrel.No. úgy hítták: Bíró János. hát még nevetsz.” . olyan zivatar keletkezett. hogy még máshonnan is jöttek meghallgatni. eredj oda be. hogy a fal össze nem dőlt. Új házat csináltak. Közben nagyon szépen tudott furulyálni. úgy.Látom .Hát te kókuszbáb-gyárba szeretnél menni? Feleli János: . hanem világhírű furulyásnak. micsoda gyönyörű munkák ezek. Az apja erre még bosszúsabb lett. hogy összedöntötte a házakat. és menj világot próbálni! Eredj szolgálni! A fiú meg volt sértve. nagy kert. oda. akkor sem ment ki onnan. annak volt egyetlenegy fia.Na. volt egy irtózatos kis kert. de még az Óperenciás-tengeren is túl. látod azt a nagy vaskaput? . Az új házba olyan óriási mestergerendát tettek. Dunán túl. Így hát nem a világ erősének nevelték. édes öregapám. összeszedelőzködött.Azt a kutyateremtettét. . Az apja igen bosszús lett erre: . kicsi híja. hogy nyolc ember nem bírta fölemelni. új háztetőt. és nem bír egy darab fát a hátára fölvenni. Ezeket nézegette. 316 . ott van. Még egyszer végigtekint rajta. egész huszonegy éves koráig. már igen-igen messze jutott.mondja János. Abban a kis kertben volt egy irtózatos nagy. hanem a világ legerősebb emberévé fogja nevelni. Beért egy városba. hogy nem engedi dolgozni a fiát. Ment János. volt egyszer Tiszán innen. Ő ennek a gyárában szeretne dolgozni. mendegélt. . és azt mondja: .Bíró János Hol volt. te rongy fickó?! Elérted a huszonegyedik évet Ki a hamuból menj ki segíteni föltenni a gerendát! János a gerendát egymaga úgy odatette a helyére. hol lehet ezeknek a báboknak a gyára? Végignéz az ember a fiatalemberen. a tüzes tengernek a hetvenedik szigetjén. Addig ki nem szólíthatta senki az ő ülőhelyéből. Elhatározta az öregember. vette magát. s gondolja magában az öreg: „Majd az ördögbe fogsz menni bábot csinálni. hol nem volt.

Szeretnél-e kardmester lenni? Nem tudott János hová fordulni. Ha beválsz munkásnak. ha kardot fogsz csinálni. És azt kérdezik mindjárt. .Adjon isten jó napot.Ebben és ebben a városban. az csak elég.” Hát lett is belőle olyan kardmester. nagyon sokat nélkülöztek miattam nagyon megérdemlik.mondja neki a nyúl -. megjavítjuk a fizetésedet! Jánosnak mindjárt az jutott az eszébe. ha kitelik az esztendő. Azt mondja neki a kardmester: . édes jó szüleim. kedves szüleim! Azt feleli az édesapja: . látni fogok. kardmester lettem.Épp ilyen emberre van szükségünk. hogy csitteg-csattog minden. de a kard darabokra töredezett.Hát hová küldte az öreg a fiút? Egy kardgyárba. fiam? . hogy be tudja bizonyítani az apjának. Ahogy bement János.Adjon isten neked is! Már hazajöttél? Mennyi ideig tartott a szolgálat? .Hát hol szolgáltál? .Munkát keresek . . Belevágja a fába. A harmadik nap este az oldalára kötötte. elvitte haza. Utjába kerül ott egy tiszta-világtalan vadnyúl.ne félj. Kapja az öreg a kardnak a hüvelyét. hogy kardmester vagyok! . hej. Mondta is: „Bizony. S körülnézi az öreg a kardot. a szüleinek. a félúton egy rettenetes nagy erdőn kellett keresztülmennie. s egy-egy tányér pénzt kapsz egy napra. hogy még a kardmesternek is ő csinált kardot. Amint megy. A fizetésen kívül saját magának is csinálhatott egy kardot. hogy ő milyen mester. bizony csak csínos. Három napból áll az esztendő. Azért jöttem haza. és ment vissza a városba. kedves fiam. s bement a szüleihez.Ott van a kardom a konyhában felakasztva. öregek lettek a szüleim. és tanulj ki kardmesternek.Milyen kardmester vagy te? Nézd meg ezt a tuskót. hogy amit kerestem ezidáig. össze akarja vele aprítani azt az akácfatövet. Ha engem abba a forrásba háromszor belemerítesz. Volt ott egy tizennyolc-húsz éves körüli kiszáradt akácfatő. Takarodj a házamtól.Mi járatban vagy.Eddig.Jól van. annak az erdőnek a másik szélén van egy forrás. A maga idejében huszár volt. Megnézi a kardot. nem tudtam a kardoddal összevágni.No. a kardját felakasztotta a konyhában. takaros kard az. ha kardmester akarsz lenni! A fiú nagyon elszomorodott.mondja János. leszel kardmester. megnézem. Amikor hazaért. milyen kardod van. szuronyokat. már a harmadik nap olyan kardot csinált. tőröket. tőle: . Bíró János . három tányér pénzt vihet haza az édesapjának.Már kimegyek. . még hozzá kardmester! . kénytelen volt elfogadni. hogy öreg napjaikra kisegítsem őket. . s azt beleteszed . maguknak adjam segítségükre! . s megy be a fiúhoz. És adok neked egy olyan darab acélt. Megcsóválja az öreg a kardot. Magához vette a három tányér pénzt. nagy bosszúsan: . csinálják a kardokat. Elköszönt a szüleitől. hogy még egy kardot csináltasson magának. Kimegy vele az udvarba. csak ámul. nem töri el többé az édesapád! 317 .Hallod-e.

Közel ment minden vastag fához. nemhogy föl ne fogadták volna. Amikor belépett. hogy egy vadnyúl így beszélni tud vele. kardját forgatva.Mintha szitán néznék keresztül! Nagyon feltűnt Jánosnak. milyen kardmester vagy. Bevitte a szüleinek a kilenc tányér pénzt. Mielőtt belevágná a tőkébe. és szalad be nagy ijedten a fiához: . segítségükre! .Na. hogy még egy kardot csinálhasson magának. De szegődd ki. tetszetős egy kard.Látsz-e már? Azt mondja a nyúl: . az igaz. Beledugja a forrásba másodszor is. És én segítségedre leszek. és csinált egy kardot. megnézem. kedves jó szüleim! Most már kilenc tányér pénzt kaptam egy évre. Ott igen várnak már rád. Szép nagy gyümölcsfái voltak a kertben. nehogy valaki az ő gazdájához hozzáérhessen. nesze. .Jól van. . . Úgy is történt.Na.Most már még a vashegyen is keresztüllátok! Akkor kapja a nyulat. Ezt a kis acélt tedd bele a kardba. ahol egy ilyen hitvány kis állat akar segíteni? Elköszönt a kis nyúltól. és viszi a forráshoz. Kiszegődte. itt van ez a kis darabka acél. Egy kicsit büszke volt. ne félj. . Belemártja a forrásba. Nemcsak édesapád nem töri el többször. de ha valahol bajod van. hazahoztam maguknak. mert a kardod minden fámat kivagdalja! 318 . mi szükséges. Megfogta az öreg a kardot. kedves Bíró János . Szívesen megengedték neki. tedd le a pénzt! Hol a kardod? . Még el is nevette magát a fiú: milyen segítségről is lehet szó. Ahogy hazaért. Elmégy a kardműhelybe. János kitöltötte az esztendőt. Tedd bele. mintha arra vigyázna. Amikor készen lett a kard. János az oldalára akasztotta.Felemeli a kis nyulat János.mondja a kis nyúl -. hogy magadnak is csinálhass egy kardot. olyan szikrát vetett. Kimegy vele az udvarra. s kérdezi a nyúltól: .Adjon isten jó napot. Gondolta a kardmester. A kardja egymás után metszette ki azokat az irtózatos vastag fákat.Na. fújj rá erre a kardra annyiszor. Most is három napból állott az esztendő. mintha a fa útjában volna. hogy még jobban láss! . amiért ezt megtetted velem. megkapta a kilenc tányér pénzt. úgy belevágódott a hüvelybe. hogy micsoda kardmester lett őbelőle! Akkor a kard kiugrott a hüvelyéből. s minden napra három tányér pénzt kapott.Odakünn van a konyhában. Nézegeti: bizony gyönyörű szabású.Megyek. az se baj. ahányszor vízbe mártottál. ha tízet csinálsz magadnak. látsz-e már? . a kardját megint felakasztotta a konyhában. még egyszer beledugja a forrásba. Ment János keresztül az erdőn. és megindult hazafelé.Gyere ki. a világnak akármelyik részén. azokat kezdi metszegetni. s ment a kardműhelybe. megéljenezték. kedves fiam. Kettőt se suhint. megforgatja. fölakasztva. és úgy sétálta körül. hogy az egész műhely megvilágosodott. csak csináld meg azt a dolgodat.

. én pediglen leszek vándorlegény. a legelső pénzem vagy keresetem hazahozom. cseréljünk hivatalt. lobogós ingujja volt a juhásznak. . hogy vissza ne tudja kiabálni a juhászlegény. Addig is nagyon szép volt Bíró János. bő gatyája. A juhászlegény maga elé fogta a falkát. sarkantyús csizmája. Te legyél juhász. úgy talpon csapta őt.Hát azt mondom.Én vagyok a királynak a juhásza. az a ruha. amit mostan szóltál! . Egyszer csak kerekedik egy fekete felhő északról. a vándorlegény meg magára szedte a szép bő ruhát. hova kell hajtani a juhot este.Adjon isten. s megéhezett. Egyszer csak a kardja kiugrik a hüvelyéből. mint maguk segítettek engem.mert már közel volt a veszély. kedves jó szüleim.De mire az öreg bement. Elmondta a juhászfiú. de ki tud arra a fára fölmenni? Mire azt kigondolta. 319 . futásnak eredt. János elbúcsúzott tőlük. Mi történik most. ne feledkezz meg rólam sem. csúszott vagy né métert hason . Ezzel a kardoddal már elmehetsz világot próbálni. amit tennie kell. Volt a juhok közt egy szamár is. hogy bizony olyan tizenhárom szamárnak is elég lett volna elhúzni. ott áll az útszélen egy nyalka juhászlegény. Fölébred erre a juhász. juhász pajtás! .Nekem meg az tetszik.De tetszik nekem az a szó. a kardja fölpattant. most már kardmester vagy. Igen. hogy az egész konyha tele lett szikrával. És te mi vagy? . úgy. ha nagy eső jön? De csak heveredett vissza. mi a teendője.a sok gyaloglás után elfáradt. a kard is belevágódott a hüvelyébe. A vándorlegény. mikor elhaladt az útkanyaron. De nagyon vigyázz magadra.gondolta. János tüzet rakott. ami rajtad van! Szép fehér. s gondolja. mint amilyen neki volt.Én meg vagyok a világnak a vándora. Oldalára kötötte a kardot. de szalonnasütés közben lefeküdt és elaludt. Fölnéz a fára. és ment hetedhét ország ellen. Elköszöntek egymástól. Akkor mondja az öreg a fiának: .Látom. János köszön neki: . hogy jó volna egy kis száraz fáért fölmenni oda. Nézi a felleget. A juhászlegény ekkor felöltözködött a vándorlegény ruhájába.Ne féljenek. derékségére és bátorságára.mondja a juhász. reggeltől estig. ismeretlen pajtás. Édesanyja útravalót készített neki. vándor pajtás. de a kardot nem adta oda a vándorlegény.Jó! Vetkőzzünk le! Megcserélték a ruhát. A legelő közepén volt egy olyan nagy fa. „Így ni! Kardos juhász leszek!” . és kik fogják várni. kisegíteni magukat. s olyan gyorsan lecsapkált annyi kis száraz fát. . és arra kérlek. piros lajbija. . hogy az árnyékában ellegelt háromszázezer darab juh.Mi vagy te itten? . Még azon is túl.Adjon az isten neked is. ez a juhászlegényé volt. Egyszóval mindent elsorolt neki. Ahogy megy. Olyan szikrát vetett. Kibontja a tarisznyáját . kedves egy fiam. . . a juhász pedig töltötte kedvét a juhok között. Odament a juhászlegény a fa alá. de most párját kellett keresni szépségére. A vándor ment az úton tovább.

Elkészítették a napra való eledelt a tarisznyába.Hajtom. De addig hízelgett a királykisasszony. hogy még a juhok is táncolva. .Széjjelnéz. fiam. Amikor elért a legelőre. Ezen mindenki nagyon elbámult. Ott termett a kis nyúl azonnal: 320 .Bíró János. és ráfújt háromszor úgy. A vacsorát a királykisasszony maga vitte elébe. Azt mondja a sárkány a hatodik fejével: . belenéz a juhászfiú szemébe. Eljött aztán a másik nap reggel. látja ám. Elővette a furulyáját. Olyan szépen tudott furulyálni. felséges királyatyám! Juhász vagyok.Látom. Rögtön ráhúzta az ujjára. te kutya gazember.Kedves juhász bácsi. Kérdi tőle maga a király is: . hogy amikor csak ránézett. Aztán nemsokára. Mennek is elébe. hogy végül is leszakajtotta a zacskóról. de gondolta magában: csak nem fogok vele huzakodni azért a gyűrűért. már tudtam.Azt felfordítod. mert az neki emlékgyűrűje volt a sárkány legyőzéséről.Ott van az a nagy kő. A hatodikba pedig ülj be te! A kard csak kipattant János kezéből egy pillanat alatt. Nagyon szép fiú volt. tetőtől talpig látta magát benne.Hajtod.Nagyszerű juhász vagy. A gyűrűt és kulcsot rákötötte a sallangra. hogy új juhász hajtja a juhokat hazafelé. Maradjon ott! Behajtotta a juhokat.Látod azt a hegyoldalt amott? . amikor a forrásba dugta. mert még a királynak sohasem volt olyan juhásza. Mindennap elveszett egy juh. tessék nekem adni azt a gyűrűt. . meg dísznek is tartotta. hogy milyen szépen furulyál az a juhász. A juhászlegénynek sallangos zacskója volt. aztán bement a konyhába. mint egy köleskásaszem. hogy jő egy nagy hatfejű sárkány. hogy veled meg kell vívni! Hanem hajtsál az első öt szájamba harminc darab juhot. fogta a juhokat. amelyik oda van kötve a zacskóra! János ugyan nem nagyon kínálgatta. hogy az apja észre ne vegye. aki haza tudta volna hajtani a juhokat. úgy melléje húzódott. A juhászlegény nagyon restellte a dolgot. Amint hajtja János a juhokat hazafelé. egy csapásra levette a sárkány öt fejét. ez az én teendőm! . kijöttek bámulni. látod? . estefelé. mintha csókolta volna. és kéri a juhászfiútól: . amint a kis nyúl magyarázta neki. hagyd meg azt az egy fejemet. János maga elé fogta a birkákat. kihúzta a kardját a hüvelyéből.Látom. A szívét kétfelé vágta. Elmondták a királynak. . A lány a juhászfiú mellé húzódik.Én mondom neked! A királykisasszony. azon bemégy. A sárkány véréből kiugrott egy rézgyűrű meg egy rézkulcs. a legfiatalabbik. kérlek.Hol van az a világ? . és hajtja hazafelé. ugrálva rohantak hazafelé. ott az én világom! A kard lecsapta a sárkánynak azt az egy fejét is. A királynak volt három szép lánya. adok neked egy világot! . fiam! . hazafelé a juhot? . ott van egy ajtó. Bíró János! Mikor akkora voltál. Annyira szerette a juhászlegényt.feleli a király. kihajtotta a legelőre.Hej. Ordítja a sárkány: . úgy.

Amikor közel ért. juhász bácsi! Ez a két gyűrűm a magáé volt. és gyönyörű szépen furulyált rajta: Én vagyok egy híres juhászlegény. kedves nyulacskám. juhász bácsi! .Így ni. juhász bácsi. De győztes leszel.Hol van az a világ? . . fogja a juhokat. olyan tüzet fog rád ereszteni. hogy megkapja a gyűrűt. nem is sokára. ahol az öcsémé. másfelé. adok neked egy világot. Maradj.Adjon isten jó napot. elordítja magát a felhő.Nagy feladat. mikor akkora voltál. már tudtam hogy meg kell vívnom veled! Megölted az öcsémet. de szereti a juhász bácsit a felséges királyatyám! De higgye el. azazhogy a sárkány: . Szamárháton járok.Ott. Felült a szamárnak a hátára. csettegés.Adjon isten. hogy megégsz. csak kipattan a szívéből egy ezüstkulcs és egy ezüst gyűrű.De nagyon értékes az. Ráhúzta az ujjára. mert ha közel engeded magadhoz. nekem mennem kell ismét nagy segítségre hívtak. ..Te. úgy. A kardod fogja tudni. Még egy évre fognak marasztalni. ropogás közben megközelítette a juhászt. rettenetes dühöngéssel. felé hajította. földi féreg. ha rám hallgatsz! Még két ronda sárkánnyal kell megvívnod. már jó messzire elébe szaladt: . El is tűnt a kis nyúl. Kinn áll a király. juhász bácsi. hogy érjen csak közelebb. A juhászlegény azt a két tárgyat ismét rákötötte a zacskó sallangjára. A kardod majd fogja tudni.Semmi nincs. mi a teendője. elővette a kedvenc furulyáját. húsz méterre körülbelül. A kard a sárkánynak azt az egy fejét is lecsapta.Bíró János. Tessék nekem adni azt a szép gyűrűt! . hogy megint leszakította.. Alighogy elment a kis nyúl. De nagyon vigyázz magadra. Kérjed a fizetésednek a kétszeresét. Amikor közel jön hozzád. .. A királykisasszony meghallotta. Amikor körülbelül húsz méter távolságra volt. Elhajtja haza a juhokat a legény. mint egy szegénylegény. Nagy villámlás.Mi bajod van. hajítsd felé a kardodat. Ma délre fog jönni a tizenkétfejű sárkány. Bíró János? Segítségedre jöttem. felséges királykisasszonykám! . mi a teendője. A kard egy csapásra levette a sárkány tizenegy fejét.Minek az a felséges királykisasszonynak? Értéktelen tárgy ez. . Holnap délben ismét el fog jönni egy huszonnégyfejű sárkány. Mondja a király a juhászlegénynek: 321 . hogy mi vár rám itten. odasündörközött mellé. Isten veled. hajítsd felé a kardot. Annak már ha száz méterre lesz. Bíró János. Mondá akkor a sárkány: . mint egy kásaszem. Kétfelé vágja a sárkányt. Én is a magáé leszek. Aztán. fogta a kardját. recsegés. kétfelé hasítja a szívét. ha rám hallgatsz. hagyd meg ezt az egy fejemet az életemmel. a többi majd a te dolgod. Nem történik semmi bajod. hogy én is. ismét jött egy fekete felhő. . juhász bácsi! Nem akarta adni a juhászlegény .Hajtja hazafelé a juhokat? Jaj. de most vége az életednek! Várt a juhászlegény. mondd meg nekem. hajtja hazafelé.mit fog ő egy királylánnyal cseresznyézni! Nem adta! De az addig hízelgett.

de nem tudja. Ugyanolyan egy világrészre talált. ahol az öcsémé! De a kard a sárkánynak azt az egy fejét is levágta. De hát ennyi ember mit kezd vele? Azt felelik: .Királyi szavammal mondom neked. vagy hazugság? De mire meggondolta a dolgot.Haza. Már amikor kihajtott. Amikor leért a sötétbe. János felédobta a kardját. amiért már két napja megőrizted a juhokat! . és van ott egy óriási nagy létra lefelé. . Kétfelé vágja a sárkányt. Akkor azt gondolja. Egy-két csapás. És csak odarohannak őhozzá. italokat. de milyen kő van ottan? Olyan. Hát a rézkulccsal kinyílott az ajtó. hogy van ott egy rettenetes nagy vasajtó. mint itt van a föld tetején. nagyon derék juhászlegény vagy. és úgy elfordította onnan. Mikor az ajtó kinyílott. és annyi katonaság van. hátha jó lesz ehhez valamelyik. felséges királyatyám. te gazember! Hadd nyeljelek le! Megölted két öcsémet. hajtsd be a juhokat! Behajtotta. Próbálja. mintha csak ott sem lett volna. csodáknak csodája történt. fiam.Éljen.Jól van. új királyunk van! Aztán enni kértek tőle a katonák. Fölnyitja a vasajtót. néz napkelet felé. Azt mondja Bíró János: . amilyet ő még az életében sohasem látott. Látja János. s ő maga bement a konyhába. adok neked egy világot! . hogy mit tegyen! Igaz-e ez. ez a juhász kötelessége! . hogy kedve legyen a juhásznak szépen furulyálni. hogy még ő ennyit életében sohasem látott. Olyan fekete felhő jő föl. és a kard a sárkány huszonhárom fejét levette.Nem derékség az. a kardja kiugrott a hüvelyéből. hogy van három kulcs.Ott van. kétfelé hasítja a szívét.Nem kell nekünk a tarisznyából. A legény a kulcsot és a gyűrűt ismét rákötötte a zacskó sallangjára. fölkapták. ahol a sárkány magyarázta. fiam? . és kezdték éljenezni: . Tudta. Próbálja kifelé nyitni. fölemelték. Na.Hagyd meg ezt az egy fejemet. A sárkány könyörgőre fogta a dolgot: . hanem ott van az a rézpálca. mi lesz abból. Hát csak jöjjön! Amikor a huszonnégyfejű sárkány már csak kétszáz méterre volt. Elment végre ahhoz a kőhöz. felséges királyatyánk. finomabbnál finomabb ételeket. alácsapódott a kő alá.. Megindul rajta. de most vége az életednek! Amikor száz méterre lehetett.Hazahajtottad a juhokat. felséges királyatyám.Hol van az a világ? . Harmadik reggel is kihajtja a juhokat a legelőre. János gondolkodott.Gyere ide. Kipattan belőle egy aranykulcs és egy aranygyűrű. csapj rá arra a rézasztalra.Van itten a tarisznyámban egy kis ennivaló. felordított: . hogy száz ember se bírta volna elfordítani. lesz nekünk mit enni! 322 . Olyan világos van. ismét talált egy ajtót. éljen. A királykisasszony saját maga vitte elébe a vacsorát. hogy ott van az ő világa.

csapjál rá erre az ezüstasztalra. felséges királykisasszonyka. éljen. hogy már majdnem jó este volt. míg ő ide vissza nem jön.Tessék nekem adni. János rácsapott az asztalra. . amikor innen elszabadult. és éljenezték: . juhász bácsi. amennyi csak belénk fér. . Maga elé kapja a birkákat. Aztán kérdi a tisztektől. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. hogy a lónak szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak. éljen! Új királyunk van! És kértek tőle enni.Nem megyünk mi oda.Éljen. elsorolta hogy mi van még hátra. János rácsapott az aranyasztalra az aranypálcával.Nem megyünk mi oda. avval kinyithatod! Amikor oda bement. Gyönyörű szép aranyparipa volt. felséges királyom! Itt van ez az ajtó. felséges királyatyánk. nekünk is lesz mit enni! Úgy is lett. és hajtja hazafelé. úgy elmászkált ezekben a világokban. kedves juhász bácsi! . hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak neki. van ott mit enni! .Menjetek amazokhoz. ott is fölkapták. és megmutatták neki a sárkány lovát. juhász bácsi? . . Azt feleli Bíró János: . . igyanak. hogy mi van itt még látnivaló. a levegőbe emelték. Egyenek.A legnagyobb békesség és csendesség az óhajom! Akkor elköszönt tőlük. abban van egy ló. felséges királyom. van ott mit enni! . Elvezette Jánost a tizenkétfejű sárkány országába. Kihívták azután az istállóhoz. Azután egy magas rangú tiszt János elé állt. Különbnél különb ételek és italok termettek rajta. itt az aranyvilág! Ott van a zacskódon az az aranykulcs. hogy van-e valami látnivaló még. Ebben az istállóban egy ezüstszőrű. János kiadta a parancsot. csapjál arra az aranyasztalra. és kéri tőle szépen: . És kérdezősködik. hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak a lónak. Rácsapott a rézpálcával a rézasztalra.Menjetek oda be. Úgy eltöltötte itt az időt.Adjon isten jó estét. Ott még százszorta több katonaságvolt. abba az előbbi világba. Itt van ez az ezüstpálca. János kiadta a parancsot.Úgy is lett. A legmagasabb rangú tiszt itt is János elé áll. . és elvezeti az istállóba. Az első istállóban rézszőrű paripa volt.Hajtom! Meglátja a királykisasszony a gyűrűt. és éljenezték: . új királyunk van! Azok is enni kértek tőle.Van bizony. lesz nekünk is mit enni akkor. Meghallotta a királykisasszony a furulyaszót. ami azé a hatfejű sárkányé volt. Úgy is lett.Itt van egy istálló. amíg ő a három világból vissza nem tér. Az ezüstkulccsal kinyitotta ott az ajtót. . Azok is fölkapták Bíró Jánost a levegőbe. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon.Adjon Isten jó estét. megint odasimul a juhászlegényhez.Hajtja haza a birkákat. azt a gyűrűt! 323 . mint itt. felséges királyunk! Itt van az aranypálca. s mutatja a lovat. Kiadta parancsba Bíró János.Éljen. már jó előre elibe szaladt.

és az ujjára húzta. Felült a lovára. Akkor én magának a felesége lennék! .Kedves juhász bácsi. az a tiszta rézszőrű ló. hogy se tebenned.Itt az idő. kedves gazdám? Mint a szélvész vagy mint a villámlás? . válogatott cigánylegények.Mehetünk. hogy a kedves szüleinek is jó kis összeget fog megszolgálni. Kivezette a rézszőrű paripát. . Ha jól fogja zabolni a szamarat.Ej. és hozzá szűrt vizet inni. Maradj még egy évet. kedves lovam. De most tégy eleget királyi szavamnak. bárók.Jól van. hogy a királynak olyan juhásza van. Ezerszer annyit fogok neked fizetni arra az évre. hogy gyakorolja odakint a legelőn a szamáron az ugratást. egy nagy kosár zabot vitt a szamárnak. abból most már meg fognak élni. mehetünk? . kedves gazdám . gondolta.mondja erre a ló -. Hercegek. s már ott állott a királyi palota mellett száz méterre. Azt mondta a királykisasszony a juhászlegénynek. Azt mondta most a ló: . mikor az én zsebkendőm lesz kitűzve. mint az előbbieket. Holnapután középső néném zsebkendője lesz kitűzve. Mindenki ugratott a zsebkendőért. ha azt a juhászlegény kapná le a szamárral. királykisasszonykám! Elmegy haza a juhász.feleli Bíró János. nem fogok veled huzakodni érte. Kinek keze. Tessék szíves lenni sok zabot adni a szamarának. nagy újságot mondok magának. mielőtt ő kihajtott volna. kedves lovam . hogy elszakította minden sallangjától. Kihajtja a juhokat a legény. se énbennem semmi hiba ne történjen! János fölugrott a lovára. Nem akarta adni. mert szebb gyűrű volt. hármat lépett. a ló kettőt ugrott. Gondolta a juhászlegény: ha elkaptad. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! .Szemenszedett búzát adatok neked. Megmentette az országot a sárkányoktól. Holnap a legidősebb nénémnek a zsebkendője ki lesz tűzve tíz méter magasba. hogy majd jól tudjon ugrani. hogy nem jön-e a juhász a szamárral. Még attól is többet. szegényeknek és boldogoknak: aki felugrat érte bármilyen állaton. kitöltötted az esztendőt! Nem azt a bért kapod tőlem. mindenféle nép volt ott. hát a fiú is tiszta rézszőrű ruhába termett. A királynak a legkisebb lánya ki-kiszalad az útra közben. Másnap reggel kihajtja a birkákat. . grófok. Akkor ráfújt a fiúra a ló. s elmegy egy kicsit körülnézni a világában. Úgy is történt. És ki van hirdetve a világnak minden részin. hanem százszor annyit. kedves gazdám. legyél vele boldog. Egyszer csak azt mondja a ló: . Bíró János az egészet csak neveti.Fiam. mint amennyit most kaptál! A fiú elfogadta az ajánlatot. a harmadik nap az enyém. vitézeknek. És ekkor a királykisasszony azt mondja a juhászlegénynek: . Mondja a király a juhászlegénynek: . kedves lovam! 324 . s ő nagyon-nagyon szeretné. fölnyergelte. amilyen a földkerekségen sincs több. nézi. Nagy összejövetelt tartott arról. Nagy tömeg. ott várja már a király.A juhászlegény jobban sajnálta az aranygyűrűt. amit kiszegődtél. De a királykisasszony addig csavargott mellette.Ne félj. a felséges királyatyám hozzá adja feleségül. mert a harmadik nap az ő zsebkendőjét tűzik ki. kinek lába kitört a nagy ugratásban. hátha el tudná kapni a juhász bácsi.Hogy menjek.Csak úgy. A királykisasszony.

Ej.nyerítette el a ló magát.Jaj. vagy mint a villám? .Köd előttem. figyelte a juhászt. juhász bácsi! . leszállt a lóról. mehetünk? . Egyszer csak megszólal a ló: . leszerelte a lovát. Ha a juhász bácsi elkapná. senki utánam ne mehessen! Úgy is lett. hogy nem jön-e a szamáron hazafelé. hogy nem jött haza ugratni. Elment most is a nyájához. Tiszta ezüstruha lett rajta. A királykisasszony már jó messzire elébe ment. nem jött haza. Kedves juhász bácsi. felséges királykisasszonyka! . Bizony eltelt az idő. mert a próbálkozók közt akadt olyan is.Itt az idő. aki kezét. Egy pillanat alatt a kastély mellett áll. senki se érhessen a nyomomba! . elkapta a zsebkendőt. De volt itten egy rézvitéz. kiadta a parancsot az etetésre. juhász bácsi. elkapta a királykisasszonynak a zsebkendőjét. fölszállott a levegőbe. és elvitte. Elment megint a világába.Adjon isten. Ott vágtatott a nyája felé. kezébe fogta a furulyát. És a nagy ködbe. zsebre nyomta.Köd előttem. mert holnapután az én napom lesz. felséges királyatyám ahhoz ad feleségül.Mehetünk. felséges királykisasszonyka. hogy se tebenned. az csak felszökkent a lovával. kedves gazdám? Mint a szélvész. Felszerelte a szamarát. hisz jó. a nagy felhőbe eltűnt.Majd meglátom. lábát eltörte. a felesége lennék. köd utánam. egy rézszőrű paripán. kedves lovam. kedves gazdám. köd utánam. . mint az elsőt. . megszólalt a ló: . Felült a szamárra. Ráült az ezüstszőrű paripára. úgy. Maga elé fogja a birkákat. hajtotta hazafelé.Ugrott egyet. hajtotta hazafelé a birkákat. és hozzá szűrt vizet inni! Akkor ráfújt a ló a fiúra. hogy hazajöhetek-e. és zsebre csapta. nagyon sok a dolgom annyi birka mellett! Másnap reggel kihajtotta a juhokat a legelőre. aztán fölöltözött juhászruhába. holnap a középső néném zsebkendőjét tűzik ki. kikapta a néném zsebkendőjét.Adjon isten. kedves lovam! Szemenszedett búzát adatok neked.Ne félj. milyen sokan ugrattak a néném zsebkendőjéért. . De csak tessék a szamarát tanítani az ugrásra. De hogy a második zsebkendőt is elkapták. se énbennem hiba ne essen! Egyet-kettőt ugrott a ló. kedves gazdám. kedves lovam! Felszállott a levegőbe. Volt ám ugratás a zsebkendőért most is! A királykisasszony ki-kiszaladt az útra.Hogy menjünk. Azt kérdi tőle a ló: . és szépen fújdogálta. Mikor kivezette. s kivezette az ezüstszőrű paripát.Csak úgy. De látta volna. Ahogy odaért. és azt kiáltotta: . fölszállt a levegőbe. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Feleli Bíró János: . vagy száz méterre a tömegtől. rettenetesen dühös lett a király: 325 . ő maga átöltözött. De volt nevetség. És aki elkapja.

ha valaki elkapja a zsebkendőt.Kedves gazdám.Felséges királykisasszonykám. Hanem látta volna. igen nagy a füle a szamárnak. és megvacsorázott. és olyan köd lett utána. és az a parancs. Hisz az nem is baj. kedves lovam. vagy mint a villámlás? . János az aranyhajszálat keresztülkötötte a jobb karján. ha aranyos ember is. és neki sem kell a lányom feleségül.Lejárt az idő. Az lekapta a zsebkendőt. kedves gazdám. szemenszedett búzát adatok neked. ami a fején volt. csak a juhászlegényt várta.A legidősebb lányomnak a zsebkendőjét elvitte egy rézvitéz. felséges királykisasszony! Behajtotta János a birkákat. . Kinek keze.Hogyan menjünk. azt elkapta egy ezüstvitéz. kihajtja a birkákat. Aztán elmegy az aranyvilágba. jó?. Kimegy a juhász.Jó estét. juhász bácsi. de bizony mikor meglátta.Ne félj.Ej. és kösd a jobb karodra. Megkérdi a paripa: . tessék hazajönni. vagy hova való lehet? Kitűzettem a második lányomnak a zsebkendőjét. De volt itt egy ezüstvitéz. a sírás környékezte. juhász bácsi. hogy se tebenned. csak kiszaladt meg beszaladt. a középső nénémét. hogy nem ugratott. Következett a harmadik nap. Egyszer megszólal a ló.Mehetünk. máris ott volt a király palotájához száz méterre. Akkor azt mondja a ló: . le kell lőni a lováról! Úgy is történt. azért. és nem kell neki a lány feleségül.Hajtom. megállj! Bosszút veszek rajta! Megválik a holnapi nap! Hajtja a juhász hazafelé a juhokat. kedves gazdám? Mint a szélvész. Kivezette az aranyszőrű lovat. kedves királykisasszony! . hacsak az időm engedi. mehetünk? . merre ment! De holnap. itt a fülemben van egy aranyhajszál. édes lovam. aztán bement a konyhába. kinek lába tört az ugratásnál.De holnap tessék hazajönni. vedd ki. kedves juhász bácsi! Hajtja hazafelé a birkákat? . egyet-kettőt ugrott. az én zsebkendőmet tűzik ki. ezüstszőrű paripán. Megy elébe a királykisasszony: . Akkor azt mondja a ló: . olyan nagyon szerette a juhászlegényt. Ráfújt ez az aranyszőrű paripa is. hátha el tudja kapni a zsebkendőmet! A szamár gyakorolta az ugrást odakinn a két napon? . senki sem láthatta. juhász bácsi. és hozzá szűrt vizet inni! Azzal felült a ló hátára.Jaj. a levegőben nem tud ugrani! . nem jött haza. A királykisasszony maga vitte be a vacsorát.. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Azt feleli Bíró János: .Hazajövök. mi minden volt itt. Mert a király kivont fegyverrel áll az ablaknál. Bíró János tiszta aranyruhába termett. Látta ott az aranyvitézt. kedves lovam! 326 . se énbennem hiba ne essék! Fölszállt a ló a levegőbe.Csak úgy. Az a királykisasszony nem csinált egyebet. de még arra sem nézett. Milyen vitéz lehet az. mondja a gazdájának: . kedves gazdám. Még a legkisebb hajszála is aranyos volt.. Ki lehet ez? Na..

úgy. megsúgta a felséges királyapjának.Jaj.Fölszúrta egy tüske. A királykisasszony bement.No. A rám hivatott munkának meg kell felelni. merre megyek! El is tűnt. és megmutatom. hogy menjen be hozzá a juhászlegény.Mi lelte a lábát. Igen rossz volt a menés. hallom. amék belül van! A juhászlegény beszéd közben megfordult. Elment a nyájához. Úgy is történt. és bement a konyhába. a jobb lábadról! Akkor megint beszélget a juhászlegény. mert annyi birka mellett bizony nagyon sok a munka. Megy elébe a királykisasszony. úgy fordul. elvitte az aranyvitéz. Bejön a királykisasszony. hogy a jobb lába legyen a király felé. elütötte a felséges királyatyám. hogy hányadán van. zsebre csapta és továbbszállt. . A juhászlegény megmosta a lábát. János felült a szamárra. Mondja a szakácsnénak a juhászlegény: . . véres a lábad. felhúzta a csizmáját. Behajtotta a birkákat. felséges királykisasszonykám. fiam. holnap gyere velem. és oda is van! A felséges királyapám rá is lőtt. A király rálőtt az aranyvitézre. . most húzd le mind a két csizmádat! Látja. hajtja hazafelé a juhokat. senki se láthassa.Felséges királyatyám. Akkor azt mondja a király: . hogy a juhásznak véres a lába. mi történt a lábaddal? . kedves juhász bácsi. Húzd csak le azt a csizmát.Mondd. a király felé. Lehúzta a csizmát. hogy a juhász bácsinak nagyon véres a lába. hogy a bal lába volt belül. juhász bácsi? . megy a király elé: . nem ért haza. De a vitéz csak elkiáltotta magát: . Én pedig szolga vagyok. most húzd le arról a lábadról amelyik arról van. amiken ide jártál? . nem tudta. fiam. mi tűrés-tagadás.Fölszállott Jánossal a ló a levegőbe. Csakhogy abban a pillanatban lövés dördült. Leszerelte a lovát. mert a király lelőtte a nagylábujját. elkapták a zsebkendőmet. köd utánam. fiam. nincsen semmi baj.Ha meg akarod látni. Míg ő mosogatta a lábát. János elkapta a zsebkendőt. de nem találta se a lovát. most csak azt kérdezte a juhászlegénytől: 327 .Köd előttem. nem kaphatnék egy kis lábvizet? Mert a csizmája már tele volt vérrel.Na. Megnézi a legény lábát: . megérkeztem parancsára! .Mikor? És hol vannak azok a paripák. ismét lehúzza a bal lábáról. azért áztatom. kisurrant a szakácsné. A szakácsné adott neki lábvizet.Fiam.Felséges királyatyám. A királykisasszonynak a szíve ugrált örömében. lehúzta a csizmáját. . . Parancsolja rögtön a király. megsebezte a jobb lábán levő nagyujját.Nem tudtam hazajönni. felséges királyatyám. és megsúgta a királykisasszonynak.Szakácsné. hogy a fiú meg van zavarodva. se a vitézt.

ennek mondja társát. Megesküdtek. melyik zsebkendő volt szebb. hogy történt annak megszerzése.Kedves juhász bácsi. Aki nem hiszi. mert a zsebkendő nincsen nálam! Másnap reggel kiment a király a juhászlegénnyel a legelőre. Megmutogatta az országot. nézze meg. ha meg nem haltak. Az én mesém ennyi volt. 328 . Ott uralkodik az aranyvilágban. A juhász a legkisebb lányt választotta.. farka benne volt. és elmesélte. mai napig is éldegélnek. a három lánya közül pedig egyet feleségül ad neki. Lett nagy öröm. később a juhászból király lett. Elvitte onnan a királyt a három világba. A király a fiú vállára tette a kezét. hogy összes királyságát ráhagyja. de már a birkákat nem hajtotta. menjen el. az enyém. Aki ette a kását. és megígérte neki. vagy a két nénémé? Annyit felelt a fiú: .Majd megtudjuk holnap. füle.

de ilyent még én se ettem életemben. hogy mi. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát? Ebben mindnyájan megegyeztek.Lúdvércé! De a bíró a csőszre hallgatott. De a bíró látott már lovat is. hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló.Hát. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. a legokosabb: .csodálkozott -. A csősz letette a tököt az asztalra. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni. én se vagyok már mai gyerek. de ilyen sütnivalót még soha.Ami azt illeti.Úgy van Ezt a csikó tojta. valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban.ahogy a formája mutatja . hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. sörénye volt.csakis tojás lehet. csikót is.Csikó! Csikó tojta! Most már az öregek is fújták: .Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne. . Bevitte hát a faluházára. Itt aztán a bíró is beleszólt: . fékomadta-teremtette . Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. Csak nézték.Én is sok mindenen keresztülmentem. . hogy akkoriban. hol a tököt.Sok időt megértem. 329 . ha nem tojás?! A csősz most már arra is emlékezett. S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz. Mi lehet ez? Azt mondja rá az időben utána következő: . hogy még egészen meleg volt.Egy gyíksárkányé! . atyafiak. megszagolta. hol egymást. Az azt mondja: . A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek.Tyű.A rátóti csikótojás Hol volt. ez . Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. hogy ő mindent tudjon. Felkiáltott hát: . mikor a földről felvette.Mert hosszú főznivaló tököt már látott. Fölvette. . mikor a tojásra ráakadt.mondta a legöregebb elöljáró. Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult. hogy a tojás micsoda tojás. . Futott. Azt mondja a legöregebb. de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. nahát ez már megint mi? . Az pedig olyanképpen beszélt. De azért bíró a bíró. megtapogatta. mert most még azt is tudni akarta. A bíró nem hiába hitte magát okos embernek.

hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. Ott valami kőbe ütközött. Látva. s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. erre aztán egész Rátót adta a hangot. mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol. A tojás gurult.Tudják mit. ahogy kinek-kinek torkán kifért: . Talán még ma is ülne valaki a tökön. s rapityára törött szét.szólott a bíró -. A bíró nagyon elszomorodott. Aztán sorra a többiek. de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Mindenki törte a fejét. amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt. a bíró levette a talicskáról. De azok most már hitetlenek voltak. amint kor szerint következtek. atyafiak? Amondó vagyok. né! Fut a pici csikó! Utána. Ki-ki egy napig. hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek. Szentül meg volt győződve. Ebben aztán megint megegyeztek. Bizony szaglott már messziről is. mert onnan épp a felé a falu felé gurítják. hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? 330 . hogy hasztalan a rohanás. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. még csak azt mondjátok meg. ahogy a kotlós tyúk a tojásokat. szomorúan így sóhajtott magában: . hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. most mitévők legyünk? . Mindenki látni akarta. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. gurult.Nem megmondtam.Kiköltetjük! .Ki ám. Előhozták a tojást. megszagolta.. A dombon csak a bíró maradt. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl. s gurítani kezdte a csikótojást. atyafiak.Eddig szerencsésen eljutottunk . Megszagoltatta az elöljárókkal is. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp! Végtére is megállapodtak abban. hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu. Megrázta. ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna.A pici csikó! Ni. Éppúgy. Mikor az orrukat már valamennyien befogták. . hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre. emberek! A sok nép a nyúl után eredt.

megállott egy rózsabokor mellett is. megkeresem azt a Világi Szép Örzsébetet! Meg én. A házban az ágyon két királyfi aludt javában. Látta. Hívták pedig ezt Világi Szép Örzsébetnek. süssön nekem útravalót! Megyek. megösmerkedtek. miért beszélsz ilyet! Hát nem jobban megölhetett volna ő minket. 331 . megy. mindent megtett. ment világgá. s azt mondja Világi Szép Örzsébet: . de a kisgyerek csak nem akart megszületni. gyerek mégsem volt. Várta is a születését. S azt mondja: . Egyszer kiment a kis kertbe járkálni. kezeltek. itt van egy királyfi! Hátha Világi Szép Örzsébetért fáradozik az is! Én azt szagolom! Tudod mit? Öljük meg! Most amíg édesen alszik. én várlak. ki lehet ez? Tán hasznát vehetjük még neki! Ha Világi Szép Örzsébetet keresi is! Tán épp azért! Erre a másik se szólt többet erről. hogy neki olyan szép kis fia lesz. meglátja. Csákója. világ ellen. Fölkelt ő is. mint az édes tej. hogy azok már talpon vannak. megmozdult.Ugyan már. Egyszer csak a két királyfi közül felébred az egyik. kardja néki is volt.Szívem szép szerelme. egy harmatcsepp őrá perdült. hol nem volt. Boldog volt. s egy pár szempillantás múlva meg már a világon is termett. te! Kelj fel. se én nem szuszognánk! Meg aztán ki tudja. hogy elmentem Peregre. Amit csak lehetett. ha rossz szándékú ember volna? Most már se te.Édesanyám. Világi Szép Örzsébet! Miért hívtál? De Világi Szép Örzsébetnek akkorra már hideg nyoma se volt: tündér volt. és elaludt. de csak nem született neki. . szakítani akart egyet róla. Ebből aztán rögtön érezte. ha a világ másik szélén van is! Úgy is lett.Itt vagyok. nagy sokára beér egy házba. hogy nemcsak maguk vannak. mit beszélnek. János meg útra kerekedett. s királyfi ő is Egy másik ágyra vetette magát. Már tizenhárom esztendeje várt rá. csákóban. ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. mendegél. hogy csudájára jár majd a világ. Szagolgatta a szebbnél szebb virágokat. a mesék elejbe. hogy gyermeke lesz. örvendett! Az első szava az volt Gyöngyharmat Jánosnak az anyjához: . János rájuk se hederített. mikor egy tündérlány látogatta meg. pedig nagyon szerette volna. Az anyja ellátta Jánost bőven mindennel. csak hangot hallott. de ahogy megrezzentette a bokrot. Szakított is. Megy. Nem tudta. felfegyverkezve csákóval. karddal. Volt egyszer a világon egy királyasszony. Ámult-bámult.Gyöngyharmat János Hol volt. volt egyszer. Gyöngyharmat János! Gyere a világra.Hallod-e. elmondok egy kurtát. Azt mondja rá a másik: . kardosan. Bemegy egyenest a királyasszonyhoz. mert már azt is tudta. eltűnt! A királyné így tudta meg a fiának a nevét. Világi Szép Örzsébet! Mikor ezt a gyerek meghallotta. Mi ez? Költögeti a másikat. A tizennegyedik esztendőnek is a vége felé járt. Eloldtam egy cifrát. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke. Gyöngyharmat János meg fölébredt a beszélgetésre.

Mentől jobban hajingálta a vetélőt. 332 . mindjárt előhozakodott. hát ott kezdett egy picit világosodni.Megkeressük Világi Szép Örzsébetet! Megörvend János. mint éjszaka szokott lenni. bement szívesen. újra megnézte. János meg ment. Az út a fától egy barlang szájához vitt.Azzal kirántotta a kardját. Mihelyt a hegyre léptek. A szövőszék mellett ül. A két királyfi azt mondta. A két királyfi ugyancsak megijedt.Hova indultatok? . s így szólt: .Aki nem fél. hogy legjobb lesz. S azt mondta a két királyfinak: . S ment. Mit csináljon János ebben a pusztaságban? Gondolt egyet. jöjjön utánam! A két királyfi erre utánament. ha akarod. ki menjen be oda legelőbb.föl! nekiestek mind Jánosnak. pajtások. ment tovább. de csak mindig fényes délben. de most . jót vágott rá a kardjával. annál több katonát szőtt. Hajaj! Kezdődött egy kis nem jó! De az asszony nem tudott volna világéletében annyi katonát kiszőni a szövőszékből. s mondja: . A partja tele volt terebélyes nagy fűzfákkal. az abban a percben egy rettentő nagy ködmönös emberré változott. hátranézve: . Gyöngyharmat János! Nem tudom. A közepén volt egy szép kis ház. Szétzavarta őket hamar. Azok addig ott hevertek az asszony lábánál. Nemsokára meglát János egy asszonyt. fogta magát. ment. János alig látott egypár lépésnyire. Olyan sötét volt a barlangban. annál magasabbra nőtt. mert félnek a ködmönös embertől. Ahogy beljebb ért. akkor. bement a házba. hogy hol találhatná meg ő Világi Szép Örzsébetet. A tanácsom az. bújj el valamelyik fűzfa levelei közé. hogy egyszeribe eldőlt.Kérdi tőlük: . Mikor egészen melléje értek. eredj te a partra.Nagy dologba fogtál. Gyerünk! De előbb egy kis ágyást csinált a földön. Nem maradnál inkább itt? Nem? Hát akkor. attól nem messzire folyt egy valóságos Duna. Annak a tetején volt egy nagy fa. gyertek utánam.Ha ez az ibolyamag kikel. János annak oda se nézett. Megnézte Jánost a szép menyecske. adok én neked jó tanácsot! Világi Szép Örzsébet tizenketted magával minden nap idejár fürödni ebbe a Dunába. Ott egy szép fiatal menyecske lakott. hogy lesz-e belőle valami. hogy mielőtt még ők fürödni jönnének. mentől jobban közeledtek hozzá. Azt mondták. amennyivel János meg ne vívott volna. mentek együtt. s ha már levetkőztek. Gyöngyharmat János azonban erre csak azt gondolta magában: nohát! Így vagyunk a bátorsággal? . Lassanként egész világos lett. a királyfiak elé állott. János nem bánta. fogd össze Világi Szép Örzsébet ruháját. Ott megállott a három királyfi tanácskozni. A ködmönös ember meg. Nemsokára rátaláltak egy nagy hegyre. ha Gyöngyharmat János megy be. mert hisz ő a legvitézebb. s kívül maradtak. János nem kertelt. mert végem közeledik! Azok megfogadták a szép szót. s azt mondta. zöld mezőben látta magát.Hisz én is abban igyekszem! Tartsunk együtt! Úgy is lett. s abba az ágyásba ibolyamagot vetett. hogy ők nem mennek egy tapodtat sem tovább a hegyre. és katonákat szőtt! Valóságos katonákat. De csak ment. gyönyörű szép.

de a teste. mert másképp vége mindennek. hogy csakugyan nincs ott senki.Nincs itt senki! Mit tekingetsz? Ki járna erre. a feje meg repült ki a partra. szép szerelmem! Tedd meg ezt az egyet. mentek.Csak nézz hát legalább egy kicsit hátra! Édes szívem. mert a két királyfi állhatatoskodott. De vagdosták ám a földhöz. Akkor levetkezett. De akárhogy rimánkodik. akárhogy esenkedik. Alig sütötte el a puskát.No. Éppen dél volt. s megcélozta az aranykacsa fejét. hogy már javában fürdenek. Mindjárt egy labdává változott. mentek.szaladj vele ide. s csak kérdezősködött. Tied leszek! Ezt már nem bírta megállni János. csak épp a Dunában úszkál. míg azt nem hitte. Látta ezt a két királyfi. összeszedte Világi Szép Örzsébet ruháját. kilopódzkodott a bokorból. mert meztelen volt. ott várt Világi Szép Örzsébetre. A többiek vetkeztek de Világi Szép Örzsébet csak nagyon tekingetett mindenfelé. majd széthasadt bele. mint aranykacsa. mikor az jött tizenketted magával. szép szerelmem! Gyöngyharmat János! Gyere vissza. ha a fejét ellövitek. te hátra ne nézz mert akkor véged van! Úgy is lett. akik közben kijöttek a vízből. úgy.Igazán jó pajtásai vagytok? . A menyecske azt mondta nekik: .mondták neki a tündérpajtásai. Mert Gyöngyharmat János megvan. elértek ők is egyenesen abba a házba. . az bent maradjon a vízben. a kacsa felfordult a vízben. Itt követlek. hogy nézz hátra. de félve. Ha azt hiba nélkül megteszitek.Igazán! . s ment ő is fürödni. Világi Szép Örzsébet mindjárt észrevette. aztán édesen kiáltozni kezdett: .mondták azok. behajították a Dunába. Sikoltozni. hogy az kiessen a partra. Ott mindjárt Gyöngyharmat János lett belőle! 333 . Mikor már megunták a játékot. ahol még a madár se jár? . akkor még talán jól lesz minden. Hát ügyesen lőjetek. így felelt: . János. hogyan lehetne most már megmenteni! De aztán. elkezdtek vele labdázni.Édes szívem. Azt mondta erre a menyecske: . De Világi Szép Örzsébet csak tekingetett. gyerünk! Bajban van a cimboránk! Mentek.Nem tudom. A két királyfi elment a Duna partjára. De mi történt? A labda átváltozott egy gyönyörű szép aranykacsává! Odafent a barlang előtt kikelt az ibolya. Az egyik rögtön elővette a puskáját. s aló! vesd el magad! szaladt vele a ház felé. mikor látta. A szép tündérlány utána. János már jó előre elbújt egy fűzfa gallyai közé. . hadd öleljelek meg! Hadd csókoljalak meg! De János csak szaladt.Akkor lehet még egy mód. . pajtás. ahol Gyöngyharmat János kérdezősködött. Világi Szép Örzsébet meg a tündérek. Világi Szép Örzsébet változtatta azzá! Úgy menthetitek meg. hátranézett.

s mondták neki: . átölelték. De a tündérek megnyugtatták. János nem szólt. más meg ki járna erre?! Világi Szép Örzsébet ráállt. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Gyere vissza egy szóra! Egy ölelésre! Nézd csak. hogy nem teszi többet. A két királyfi majd elemésztette magát. a labdát bedobták a vízbe. hogy nem tudott magának parancsolni . hogy csak nyugodtan vetkőződjön. Az valóban János lett ismét . pedig ő megmondta. megígérte. De János csak azt kérte. Jánost jól megszidta a menyecske. beszélgetni. így ölellek majd. egyéb semmi! Ki a vízből mindnyájan! Elkezdtek vele labdázni.Édes szívem. Ez kellett Világi Szép Örzsébetnek. Bementek most együtt is a menyecske házába. annyira szerette a szép tündért. Az jóformán még meg sem mártakozott.mondta a menyecske. Odabent a házban már érezték.Megörültek mind a hárman. A királyfiak már várták a parton.Ugyan már. örült. . aztán felöltöztek. irgalmatlanul. hogy még egy próbája lehessen. mikor a tündérek fürödni jöttek. minden jó lesz. így csókollak! Próbáld meg! Vagy legalább csak tekints hátra! János akármennyire is eltökélte magában. hogy volna itt valaki! Gyöngyharmat Jánossal elbántunk. A menyecske persze előállt megint a szidással. Ott terjesztgette gallyait a víz színe felett. Világi Szép Örzsébet megint gyanakodott. ettek. Bementek megint a házba enni. Lett riadalom s futkosás ismét.De ha akarják.No. nem mentegetődzött. pajtás! Még az egyszer megmentettünk. Csak még egyszer tehessen próbát! Másnap délelőtt megint elbújt János a fűzfabokorba. próbálják az arany rózsafáról a legszebb bimbót lelőni.visszanézett! Menten labdává változott megint. mert megint megállt a parton. hogy János megint nem vigyázott! Odafordultak a menyecskéhez: . hogy így újra látták egymást. Csakugyan. magadra vess! Azután már igazán nem tudunk érted tenni semmit. de ha harmadszor sem vigyázol. beszélgettek. s szaladt vele egyenest a ház felé. ki is járna arra? Levetkezett. ő már összefogta a ruháját. hogy baj van. ne nézegessen hátra. amiért nem hallgatott rá. hogy a szép tündér a vízbe menjen. inni. elmentek.No! De most mit csináljunk. Mikor már jól elfáradtak. A legszebb rózsabimbót mégiscsak sikerült lelőni. Szegény Jánosnak mit volt mit tennie. Gyöngyharmat János alig várta. A labdából most egy gyönyörű arany rózsabokor lett. Világi Szép Örzsébet elkezdte megint a nagy rimánkodást: . nincs-e valaki a közelben.Magam se tudom . nézelődött mindenfelé. hogy így van a dolog. 334 . hogy nem fordul vissza. hogy megmentsük? . s mindjárt eléjük állott Gyöngyharmat János.vízben! De úszni kezdett. Álló dél volt. Ittak. . A két királyfi a partra ment. Ha sikerül.

kérdezte a tündér. jött Világi Szép Örzsébet. s ha az egyik királyfi hamar be nem rántja. s megkérdezte tőle: . Mint már sokszor. Alig csukták be mögötte az ajtót. hogy senkinek el ne árulja. ahogy a torkán kifért. de kiabálhatott: János nem nézett vissza. s ki tudja. a szárnyas ruhát oda ne adja neki. szerették egymást nagyon. igazán? . hol van. add ki a ruhámat! De a menyecske közbeszólt: . s hazamentek az öreg királyhoz. mert akkor az elszáll. s ment vele.Mi lelt téged. . Jött fényes délben megint fürdeni Világi Szép Örzsébet tizenketted magával.felelte János.Nem adod ide.Harmadnap megint úgy volt minden.Nem! .Miért nem? . Egyszer a királyfi. Akkor adj földi asszonynak való ruhát. de János a ruhát nem adta oda. Hogy az asszonyod lehessek! János adott neki ruhát. s szólt rimánkodva: . az öreg királyné. János apjához.Ezt vártam. De már akkor elhatározta János. De meg volt erősen hagyva az öreg királynénak is. mint a szél! Kiabált Világi Szép Örzsébet. csak istenkedett tovább is. elszáll! Ki ne add! Nem is akarta János odaadni. hogy az enyém légy! Világi Szép Örzsébet elmosolyodott.Szárnyas ruha! Ha fölveszi. épen ott volt nála. János! Én sem akarok mást. . hogy őt bizony hiába fogja kérni Világi Szép Örzsébet. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Látod. sóhajtozott. szép lakodalmat csaptak. vissza is nézett volna . Szüntelenül csak sírt. Kopogott. ha hosszabb útra kelt. A tündér csak rimánkodott. Alig ment el János. A két királyfi is a maga országába. mint azelőtt. hogy Világi Szép Örzsébet akárhogy rimánkodik. csak János meg az anyja.Édes szívem. . Otthon a fiatalok éltek boldogan.de azok ketten úgy besenderítették. hogy nem néz vissza. aztán megesküdtek. A királyné ígérte is. hogy orra nem bukott. De a szárnyas ruha azért jól el volt rejtve! Senki sem tudta. édes lányom. lesze többé az övé vagy sem. . hogyan vagyok! Ha van lelked. majdnem hátrafordította a fejét. Megszánta a napa. csepp híja volt. Világi Szép Örzsébet? 335 . Összefogta a ruhákat gyorsan. panaszkodott. Amikor a ház ajtaja előtt volt.Mert azt akarom. János elbújt a fűzfabokorba. most is megmondta az anyjának. Világi Szép Örzsébet nagy szomorúságba esett. Világi Szép Örzsébet ruhája szerencsésen. mármint Gyöngyharmat János elment az erdőre vadászni. még ha Világi Szép Örzsébet angyalul kukorékol sem.

sőt kedvében járnak. és hagyta elmenni tőlem Világi Szép Örzsébetet. Gyöngyharmat János! Odanéz. mikor másnap hallja. megrázzák magukat. Már ott szolgált egy délutánt meg egy éjszakát. föld! Hadd ugorjak beléd!” . hü-hüpp! . Otthon még nagyobb búsulásnak adta magát. hogy jár abba a fogadóba ebédre minden áldott nap tizenkét daru. mendegélt hetedhét ország ellen. de csak úgy megmutatásra. azt se mondta: dajbakancs! Szegény Gyöngyharmat János! Ha tudta volna. De csak ment éhesen is.mondogatta magában. tudja meg. Annak éppen szobalányra volt szüksége.mint a záporeső. Gyöngyharmat Jánosnak már kenyere sem volt. de hiába. De az akkorra már túl volt árkon-berken. s valamennyiből egy-egy szép. odaadta a rívó menyecskének. hogy én is elmegyek! Elmegyek. nem él tovább. Gyöngyharmat János kicsípte magát. Felöltözött lányruhába. amiben a legszebb vagyok! Azután megint csak neki. Miféle daru? A másik szobalány szerint: tizenkét tündér! A fogadós másnap azt mondta neki. hogy utoljára mégiscsak megsajnálta. mert aznap nagyon kényes kisasszonyok lesznek ott ebéden. s egész jó kedvvel járta az erdőt. és mindaddig vissza nem jövök.Abból csak most csordult ki a panasz igazán: .huss! . édesanyám! Ha már nem lehet kendre bízni semmit. Nagy keserűségbe esett János. Gyöngyharmat Jánosnak csak most nyílt ki a szeme. mit mondott a fia. Figyelni kezdett. nem jönnek oda többet! Úgy is lett. Lakott abban a városban egy híres fogadós. Azzal mennek be szépen a szobába. Ő csak ment. s ha valami nem jó lesz. mikor nagy zúgással jön tizenkét daru! Leszállnak a ház elejbe. Addig ment.No. Éppen délre harangoztak. lőtte a sok szarvast meg nyulat. mint a madár . Már elfogyott a pénze is. Azt mondja egyszer az édesanyjának: . Mit csináljon most már? Azt hitte. hogy a legkedvesebb ruhámat. s beszegődött a fogadóshoz szobalánynak. nekem meg még azt az egyet sem teszik meg. De álmában sem gondolt arra. abban már készen várta őket a rakott asztal meg a párolgó étel. mi van otthon! De bízott az anyjában. vége van. mikor más menyecskének minden kedvét betöltik. míg egy városba nem ért. szolgálatra kellett gondolnia. és elment. nem evett. A királynénak eszébe jutott. „Nyílj meg. Ahogy éppen egy nagy terebély fa alatt állott. De utoljára azért csak hazament. hogy kik lehetnek azok a kisasszonyok.Isten áldjon meg. nagyon-nagyon szép lány lesz. hát ott szállott felette Világi Szép Örzsébet! Talán még lőtt volna is utána meglepetésében. amúgy is már jó színben volt. ment. Nem is kellett annak több Alig felöltötte. míg Világi Szép Örzsébet örökösen az enyém nem lesz! Isten áldja meg! Ezt mondta. 336 . csak a vágyódás tartotta benne a lelket. nem ivott. Kivette a ládából a szárnyas ruhát. Sírt-rítt az anyja. hogy kitegyen ám magáért.Mi lelt? Még kérdezhetik is? Hogyne volnék szomorú. de Világi Szép Örzsébet olyan keserves rívást vitt véghez. leszól hozzá valaki: . a szárnyas ruhámat felvehessem! Azt.s ment.

úgy ment az ipa elébe.Szeretsz még engem. hanem férfi. mindig a Világi Szép Örzsébet szoknyáját fogta volna! De hogy a fogadós semmit észre ne vegyen. Ha valaki látta. hogy férfi. Nemsokára földre ereszkedtek. Kié ez a szép kis gyermek? Mondja neki Világi Szép Örzsébet: . Gyöngyharmat János hordta fel az ételt. szorgoskodott erősen. Mert a szobalány itt nem szobalány. hogy unokám van! Volt öröme Világi Szép Örzsébetnek is. s János most is közöttük. végül azt mondja: . De János ott is csak mint szobalány élt. Ahogy ott sürög-forog. akkor is csak fogj majd s elviszünk! Gyöngyharmat Jánosnak nem kellett ezt kétszer mondani. elpusztít téged! Azt mondja János: . Gyöngyharmat János. János közelebb ment. azt hitte. hogy az ő lánya kisbabát dajkál. attól féltem. mi készülünk elmenni. fogta bizony! Kint az ajtóban megrázkódtak a lányok. s ha megtalál.Édes szívem! Szép szerelmem! Mindenem vagy! És most már én a tied. Szálltak. Mikor az ebéddel megvoltak. Az öreg király előtt persze ezt is titkolni kellett. Gyöngyharmat János abban a pillanatban levetette a lányruhát. De egyszer az öreg király mégis meglátta. a szomszéd király fia. hogy ez a többi tizenegy tündér az én testvérem! Nekik még ne szóljunk. legyetek boldogok! Mert én is az vagyok.Apám miatt kellett elmennem tőled! Mert ő nem is tudta. csak Világi Szép Örzsébet. csak szaladozott szorgalmasan ide is. János fogta a szoknyáját. elmondta az újságot. te az enyém! Ásókapa választ csak el egymástól. Mindjárt szaladt Jánoshoz. Egyszer született egy szép gyermekük. látja ám. hogy hiba ne legyen. de csak mindig a szép tündér körül.Hallod-e. Add ide a szárnyas ruhát! 337 . S az is nézi őt. serénykedett. jobban megnézte a lányt. szép szerelmem! Ha már mi véglegesen egymáséi leszünk. valahányan mind darvakká változtak. S közben figyelt. tégy meg egy kívánságomat. s titokban ezt mondja neki: . hogy férjem van. hogy én már régen férjhez mentem. Azt mondja neki: . még tartott a haragjától. úgy evett. felvette a legszebb aranyosezüstös ruháját. s egyszerre darvakká változunk. Mert most én viszlek magammal! Tudd meg. Azzal is élek az urammal. az én szerelmes egy uram! Néz nagyot a király. hogy van köztük egy nagyon-nagyon szép lány. lányom. Elpirult.A kisasszonyoknak ő.Ez. s emelkedtek. oda is. hát Világi Szép Örzsébet volt Az is rögtön megismerte Jánost. te kapaszkodjál csak a szoknyámba. De előbb azt mondta Világi Szép Örzsébetnek: . János velük. Majd ha az ebédnek vége lesz.Édes szívem. indultak a szobából kifelé. Felesége nem merte megismertetni az apjával. hogy elrabolták azok a madarak. ha szeretitek egymást. szálltak messze a darvak. Ebéd után Világi Szép Örzsébet odalép Jánoshoz. Világi Szép Örzsébet? Csak erre felelj! Azt mondja elpirulva Világi Szép Örzsébet: . Amikor pedig mi kimegyünk. kedves édesapám? A maga unokája! Mert megvallom.Már ha így van. Már keresett. Nem tudta senki. hazaértek Világi Szép Örzsébet apjának a házához.

kettő. olyat szólt mint egy ágyú.mindig akarsz már te engem szomorítani? Újra el akarsz hagyni? . egy.Nem akarlak én! . addig kérte.No. Gyöngyharmat János akkor tüzet rakott. ha meg nem haltak.Világi Szép Örzsébet majdhogy meg nem haragudott.mondja Gyöngyharmat János . s boldogok lettek. mikor nekem az az egyetlen hatalmam! Nem adom biz én! . hogy adnám már. 338 .Ugyan. három. rávetette a szárnyas ruhát mikor meggyulladt.Hát akkor . . hát akkor ide vele! Addig kérte. míg Világi Szép Örzsébet oda nem adta. Ők még egyszer megtartották a lakodalmukat. pinparáré paksz! Még most is élnek.

cigány. mindenki engem köszönt! Rámondja a cigány: . Szél A Nap. Hold. Egy cigány megy arra. megsütlek a nyáron! Arra meg azt mondja a cigány: .De még jobban a Szelet köszöntöm! Azt mondja a Hold a cigánynak: . mégiscsak bennem van a bizodalma mindenkinek! 339 .Látjátok.Csak a Szél fújjon! A Szél erre odafordul a többihez: . és köszön: .Megállj.Ugye. a Hold meg a Szél együtt üldögéltek egy fa alatt. adjon isten! Azt mondja a Nap a többinek: .Megállj! Mért mondod ezt? Várj csak.Nap. a télen megfagyasztlak! Azt mondja a cigány: .Csak a Szél ne fújjon! Odaszól a Nap is: .Jó napot.

Beért egy roppant nagy erdőbe. hogy alig tudtak a szegénységtől mozogni. Azt mondja az édesapjának: . Már nagyon messze elment. Vedd el. aztán ballagok tovább. De már nagyon messze bent jár. Valahol valami jó szolgálatot találok. Azt is kiszabadította a csapdából. Odamegy. az Óperenciás tengeren innen volt. Minél beljebb megy. Ha valami bajod lesz.Édes fiam. annál vadonabb. csak arra vigyázz. úgy. Este korán fölkelt a hold. segítek. Avval a róka is eltűnt a szeme elől. A fiú megsajnálta. akin csak bírsz. amikor csapdába kerül. úgyis tudod. fújj bele! Hacsak segíthetek. mert úgysem maradok oda soká. Megy ő a hang után. egy bokor mellett. hát én elmegyek világot próbálni! . A fiú már felnőtt.Édesapám. Ott egy nagy tölgyfa alá telepedett. segíts! Megfogadta a fiú. Nem bántalak. Volt neki egy fia.gondolta -. csak fájt neki. azonnal segítek. Vedd ki! Valamikor valami bajod lesz. Azt mondta a fiúnak: . tarisznyába tette. Az anyja sütött neki egy jó cipót. Azt mondja a nyulacska: . mendegél. Azt mondja: 340 .Három aranyszőrű bakkecske Hol volt. A lába nem volt eltörve. jó fiú. hogy szófogadó légy. Könyörög a fiúnak: . A kis nyulacska már nagyon sokat nyekegett. Egész teleholdas volt az idő.Hát . A róka megköszönte. De olyan szegények voltak. hol nem volt. édes fiam! Ki ád nekem kenyeret? .Na. egyszer valami kis világosság tűnt a szeme elé. hetedhét országon is túl volt. megszabadítottál a fogságból. volt a világon egy szegény ember. még meghálálom. kiszabadította a csapdából. van a bal fülemben egy síp. . Megy a fiú. csak egy kicsit körülnézek a világban.A jobb fülemben van egy síp. de ő odamegy! Azt hitte.” Úgy is volt. Ment a világosság irányába: ő megnézi azt! Bárki van ott vagy bármi. olyan szegények vagyunk! Maga úgyis tud pénzt keresni az édesanyámnak. és avval útnak eresztette. de nem bírt.Ne hagyj itt. és mindenkin. hogy megteszi.Ne aggódjon. „Megvárom. édesapám. oda beszegődöm. jó ember. annál sötétebb. csak fújj bele. Hát közvetlen mellette. segítek a bajodon. mikor egyszer vonítást hall. hogy lássam az utat.azt mondja -. Avval elővette a tarisznyáját. hát egy róka szintén tőrbe került. A fiú megy az erdőbe mindig beljebb. hacsak segíthetek. Szabadulni akart volna. A fiú a sípot a zsebébe tette. az üveghegyen meg túl volt. és azt mondta neki: .Segíts rajtam. De nem tágított. Éppen megfogott egy nyulat. ott volt egy csapda. míg felkel a hold . már nagyon közel van hozzá. amiért ilyen jót tettél velem. mint a róka szokott. de még nagyon messze volt. hogy itt meghál. nagyon sokat sírt. Ballag a fiú az erdőben tovább. El is indult a fiú világnak. olyan húszéves korig. és elkezdett a fa alatt kenyerezni.

mert ilyent ő még nem hallott. Csak bújj bele. . Könyörög a fiúnak. és azt mondja a fiúnak: . majd csak ad szállást. Már el is kezdhetjük reggel.Adjon isten neked is. egy jó fél órát mindig ballag. . Amint megy. téged csak a kis lámpavilágosság csalt ide. Ott.Ki az itt? Ki keres? . meglátja a fiút.Na. annak az ablakából világított egy mécsvilág. 341 . Ha valamikor bajod lesz. Amint megy. amiért ilyen jót tettél velem. nagy mélyről. Hát bizony egy kicsit meghökkent. hogy nem.Megpróbálom. alku nincs.Na. Nálam három nap az esztendő. A fiú egy kicsit meghökkent. édes öreganyám.azt mondja -. Azzal megy a fiú ismét a világosság irányába. Benézett az ablakon. Tudom én. Szabadíts ki! Nagyon meghálálom valamikor. .Jó fiú. amit kívánsz. De azt mondja: .mondja.Jól van. hacsak bírsz . édes öreganyám! Adjon isten jó reggelt! Mert már hajnalodott. A szüle azonnal felugrott kinyitotta az ajtót. Hacsak bírok. Csinált rája jó hurkot. hogy. fiam. A fiú jól kapaszkodott. de csupa vasból. mi az. Lehúzott a fiú a fáról egy hosszú szárú ágat. Föláll két lábra. édes fiam .Nem fekszek le. fiam . s szólt hozzá: . ahova ember ritkán tévedt? . üvöltést. hogy majd a térdeit éri. mint a farkasok szoktak az erdőben.mondja a fiú. megkötötte. jó ember. de olyan mélységből. míg a világossághoz nem érek. szépen felhúzta a farkast a szabadba. .Ne . . Hát egy nagy ordas farkas benne is van a veremben.Én vagyok. Mert énnekem éppen egy jó szolgára van szükségem.Mindegy. amelyikbe a farkasokat szokták csapdába csalni. mert itt bizony éhen pusztultam volna.mondja.Ne félj. mert mást nem adhatok. egyre erőlködik. Fölnéz a farkas. odaért egy kis házikóhoz. elmegyek arrafelé. olyan. mert éjszaka nem aludtál. mert már megvirradt. majdnem beleesett egy farkasverembe. .mondja a banya -. segíts a bajomon.Mit keresel ebben a rengetegben.Szolgálatot keresek . . tömd a pipádba. hogy miért engedte le azt az ágat. mendegél tovább. gyújtsd meg. megnézem. azt a fényességet látta ő. segítek. egész éjjel mindig bolyongtál. jókor jöttél. Verem volt ott ásva. ha lakó van. de azért egy kicsit pihend ki magad.. Amint megy. Mit csináljon most? Beköszönjön vagy nem? Végül megzörgette az ablakot. A rokka előtte. Már majdnem hajnalodni kezdett. belebújt. mendegél. egyszer csak tutulást hall. A farkas kibújt a hurokból. hogy ne szoruljon meg.nyújtotta a farkashoz a lyukba. Megadom. . csak megy. próbál kiugrani. . de nem bír. Ez volt a vasorrú banya. Ott ül egy öregasszony. húzz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. De akkora orra van. pajtás. csak megy. majd én annál fogva fölhúzlak! A farkas megértette. én rögtön ott leszek. majd csak beereszt.

De emezek nem engedték. elhibázod az ütést. Oda hajtsd ki őket. Azt mondja neki a vasorrú banya: . csak hogy előre futhassanak. Nem nagyon messze van egy szép tisztás. hát zúg ám az erdő. Úgy is volt.Gyere. Ők ugyan maguk is odamennek. reggelizzél meg. hogy már hat darab kecskével megy haza. a reggeli.” Azonnal elővette a zsebéből a sípot. De ha eltalálod azonnal. Mikor a két fa közé ért a három fekete nyúl. Hallgatózik. édes gazdám. egyenesen őfelé tart. hallgatózik.azt mondja. Ott lesbe állt. most megmutatom. egyik marja a másikat. azután majd megmutatom. A három kecske nekiállt szépen legelészni. máris ott a nyulacska. E között a két nagy fa között vannak.Jól van. A gyerek kihajtotta a három kecskét a kijelölt helyre. a gyerek abban a pillanatban úgy fültövön csapta a középsőt. Ott. abban a pillanatban ott leszel a hat kecskével együtt. Mind a három bakkecske volt. azon a tisztáson hagyd őket. A fiú hozzáfogott. fiam! Nézd. mit akarok veled. édes öreganyám. hadd legeljenek. Örült a gyerek nagyon. már jó délután volt. velem. Azt mondja: . csak arra vigyázz. az ő három kecskéjét? Hova bújtak el ezek ellen? Mit csináljon most? Egyszerre eszébe jutott: „Adott nekem a nyulacska egy kis sípot! Megpróbálom.Itt van. mert amikor ellenek. Ő meg a fa tövébe heveredett le. Jólesett a reggeli. van benne enni-innivaló.Ide nézz. De a többi is a nyomában. Úgy vigyázz. édes öreganyám. hogy rögtön felforduljon. Szépen elhajtod őket haza. mi bajod? . . mert a szüle karóba húzza a fejedet. hogy a feketéknek a két fa között kell elfutni. Majd én összeszedem az én legényeimet.Mit parancsolsz. El ne szökjenek tőled. ezt a három aranyszőrű kecskét fogod legeltetni. ahol letelepedett ahol a kecskék legelni kezdtek. De jól vigyázz rájuk. Azt mondja a banya a fiúnak: . elaludt. akkor menten halálfia vagy. mint a másik. Csak vigyázz rájuk. csak úgy morognak a nyulak. egyik jobban. Abban volt három aranyszőrű kecske. Majd vigyázok rájuk. akkor szoktak elszökni. fiam! Ez lesz a munkád. A gyerek elindult a nyulacskával a kijelölt két fáig. A következő pillanatban ő ott termett.Dehogy vesztek el . megvannak azok. a középsőt evvel a kampós bottal úgy üsd meg. A háta mögött megzörrent a bokor. Délfelé jött egy kis meleg felhő. nincs egy kecske sem. belefújt. . én csak a lámpavilágra jöttem idáig. mert másképp nem is találtam volna ide. de úgy. hogy el ne szökjenek. hogy el ne ugorjanak előled! Van az én falkámban három fekete nyúl. De ha nem találod el. nagy bajom van énnekem .Hm. Megijedt: mi lesz most? Hol találja meg őket ebben a rengetegben. mert bizony ő ritkán lakott jól az út alatt.No. előhívom. Gyere csak velem egy kicsit odább. a fiú olyan álmos lett.mondja a nyúl -. mikor ideérnek. 342 . .. mi lesz a munkád.Igazad van. Itt . Odavezette a fiút az ólhoz. Egyszer kiválik három fekete nyúl a többi közül. Váltig el akarták a nyulak a két fát kerülni. fiam. Mikor felébredt. hogy akárhogy is erőlködött. hogy az menten fölfordult.Elvesztek a kecskék. mert ez mind a három mindennap megellik! . Mind a háromnak megvan már a kölke. Körülnézett. Majd azok hajtják úgy. elkészítettem már a tarisznyádat.azt mondja jobbra van egy gyalogút az erdőben. ahova letelepedtél ma reggel. édes fiam. .

nem akarnak sehogy se a fa mellé jönni. itt akarnak elbújni. Odaugrott a többi is mind. hajtják. .A fiú a gidákat hazahajtotta. Mikor aztán már közel értek. Lefeküdtek. Kotkodácsolnak a tyúkok. három öreg és három kiscsibe. merre mentek abban a vadon erdőben. Búslakodik. A csibék csipognak. Ugyanúgy járt. Nincs kecske.Ti bitangok. Másnap reggel. de hol találom meg őket ma? „Nem baj . Egyszer csak zörög az erdő.Adjon isten. jó gazdám. ennek a nagy fának a tövénél. Ott van egy nagy falka tyúk. délben jött a meleg szellő. majd a többi rókatársammal.Nincs más bajom semmi .Adott nekem a róka egy sípot. Ott kapargásznak a bokor alatt. . van azok között három nagyobb. mint előtte való napon. jól megrázta. . édes fiam. elkezdte püfölni. most én is megvacsorázok. Megpróbálom. Most bátran lefeküdjünk. édes öreganyám! . 343 .Nem mentek azok édes öreganyám.mondja a róka .Jó estét. fiam! Eredj be. hogy rögtön leterüljön. Azonnal ott termett a róka. ti ilyenek-olyanok! Nem tudtatok elbújni? Megálljatok! Holnap el kell bújnotok jobban! Jól elverte a három kecskét.No.No . Úgy is volt. Úgy nézd. ejtőztek. odaugrott a fa mellé. és ő elaludt mélyen. fiam! Megjöttél? . a toll is a szájában maradt.” Elővette a sípot. Megvacsoráztak együtt. vacsorálj meg. Úgy is volt.Meg. egyik jobban. Lefeküdtek. mint a másikat. hogy a középső rögtön lelapult. Már jó délutánra járt az idő. Elővette a szüle a tüzes piszkafát. Kihajtotta a fiú a hat darab kecskét megint ugyanarra a helyre legelni.itt vigyázz.azt mondja -. ahogy fölkeltek. Nem tudom. megvannak a kecskéid? .Mit parancsolsz. belefújt.Csak .azt mondja -. . amikor felébredt. hogy hol találhatom meg őket. De aztán egy róka elkapott egy tyúkot. . Nem én magam. Délig megvoltak az ő kecskéi szépen. Majd én bezárom őket.azt mondja a róka . mint a másik.Na . mert nem lát egyet sem. mert a rókák körülfogták. és aludjunk reggelig. Úgy is volt. hogy hol vannak. . a nagy fa felé. tegnap megtaláltam őket. mert majd idejönnek.azt mondja -. .nem baj! Én tudom. egyiket jobban. . ti gonoszok. . el is aludtak reggelig. Köszönt: . Nem volt semmi baj. csak elvesztek a kecskéim. hogy a középső tyúkot úgy üsd meg. hátha segít a bajomon. a szüle mindjárt elkészítette a tarisznyát. .Jók voltak a kecskéid? Nem szöktek el tőled? .kérdi. Belefáradt a verésbe. A gyerek nem volt rest. csak gyere velem az erdő széléig.Jól van.gondolta. olyant csapott közibük. sehova. Az aztán megijedt. Szorítják a rókák egyenesen a fiú felé. azután tovább legeltek. Akkor bejött. üldözik őket.Az . hogy hova lettek az ő kecskéi. nagyolni a kecskéket. vagy mi a bajod? . Ezeket majd én szorítom. Odaértek az erdő szélére. meg akarják fogni.

édes öreganyám. egyiket jobban.Hej. a fiú megint csak elaludt. elvesztek a kecskéim. mint a másikat. nincs kecske! Hej. mert most a szülének van egy nagy falka birkája. Mindegyiknek kicsikéje lesz. A farkas elkezdett egy-két nagyot tutulni. azt mondja a szüle: .azt mondja -.No. A gyerek hazahajtotta a kecskéket szépen. Azonnal ott termett a farkas: . vacsorázzál .Mit parancsolsz. rágyújtott. még csak ma kell. Elővette ám a szüle a piszkafát újra. Jól van ám. jöttek mind a farkasok.azt mondja a farkas . hol találom én ezeket meg? Mert mi haszna találok meg egyet vagy kettőt. Megtalálta azt a csomó szőrt. hogy ő csak egy szegény fiú.Jól van. nagyon búslakodott.Azzal meglett az ő kecskéje. . amennyire lehet. de most a harmadik napon a három öreg kecske meg a három fiatal viselős volt. 344 . Ezt nekünk ki kell választani közülük. de . Beletette a pipájába. azt mind haza kell hajtani. .Hogy nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok .Meg . . Van kilenc darab. majd én bezárom őket. ha nem mind találom meg? Eszébe jutott: „Adott nekem a farkas egy csomó szőrt. amit kívánsz. Eljött a dél. Harmadnap reggel. A gyerek odaállt a középső nyárfához. miképp járt.talán tudok segíteni. nagy az én bajom . hogy hol. aludtak reggelig. Sokáig elbeszélgetett vele. hát csak eredj be. hogy tisztességesen hazahajtsd őket. Avval lefeküdtek. ahogy felkelt. Szidja őket bitangoknak.Jó estét . édes gazdám. . fiam. akkor holnap. majd holnap nem talál meg benneteket! Bejött a szüle a fiúhoz vacsorázni. Csak jól vigyázz! Van itt az erdő közepén három nagy nyárfa. édes öreganyám. Az egész erdő hangzott bele.” Keresgeti a zsebében jobbra-balra. A gyerek elmesélte.azt mondja -. Most már egész szép számmal vannak. ahonnan elindult. Ott az egész falkában van tizenöt darab fekete. .Megjöttem.azt mondja.azt mondja -. . őneki muszáj szolgálni. elkezdte nagyolni a kecskéket.Hát ez egy kicsit baj.A kecskéid megvannak? Jók voltak? . Kérdezgette az előtte való életéről. Megkeresem. Nagy vígan terelgette haza a kecskéket. kárba ne menjenek.köszönt -. jött a meleg szellő. . De a szüle a juhász maga. mint előtte való nap. merre járt. hogy el ne szökjenek. . No. Tett az üvegbe jó italt.No. akármi úton-módon.Mi lesz ma? Máma vége az életemnek! Most ilyen falka kecske elszökött. mindennek. édes fiam. Mikor felébredt. vagy mi a bajod? . Majd vigyázok rájuk.Adjon isten. megjöttél? . hát mégiscsak rátalált. De azért majd csak sikerül. édes öreganyám! . mindent megadok. Ott termett. Megrakta a szüle a tarisznyát még jobban. A középső mellé állj oda. hogy csak hadd aludjon a fiú még jobban.Jók voltak. hátha megtalálom. Hát délig meg is voltak ők szépen a legelőn.

A farkasok megmarják őket. amikor választani kell valamit. hogy annak rögtön letört a szarva. lefeküdtek nyugodtan. Többet nem bírok vele.a kecskék közül. Nagy fütyörészve hajtotta őket hazafelé. Minden más eltűnt. meg avval a rozsdás karddal.tereli a nyájat mind közelebb a síkhoz. . Mikorra kiértek a síkra. Nem bánt ő semmit. csak azt a szennyes inget. megadom neki. Azt mondja a szüle: . rongyos inggel.mondta a farkas. az meg csapkod a botjával. édes fiam. meg evvel a három kecskével? Ezeknek úgysem tudsz olyan legelőt adni. ami a kamrában lóg a szegen.Megvannak a kecskéid? . Ott volt előtte a szép tizenöt darab kecskéje is. a gyereknek nagyon pontosan ki kellett számítani. mit csinálsz te azokkal? Avval az ócska. édes öreganyám! . dobálják. Azt gondolta: „Mi haszna ütöm-verem. azonnal fölbukott. édes öreganyám. De a farkas . Most mondjad hát.Na. Fölkeltek negyednap reggel. hogy holnap. más egyebet. Mikor odaértek a közelbe. Jól van. édes öreganyám. egyiket jobban. mind. Menj be vacsorázni. édes fiam. éngem tisztességesen kiszolgáltál. Megjöttél? . püföli a farkasokat. A szüle bezárta a kecskéket. azután bejött. de azok föl sem veszik. A gyerek pedig azonnal nyomban ott találta magát a legelőn.Egyszer a farkasok eltűntek.Adjon isten. A többivel a farkasok nem törődtek. mint a másikat. és azt a rozsdás kardot. hát jön ám egy nagy falka birka.Nem kérek én. az ad majd tanácsot is . Megolvasta a szüle. mint a másikat. Sikerült is neki. amit kér. majd én bezárom őket. hogy mit kérsz! . csakhogy a kecskék megvannak.Jó estét. Úgy is volt. és aztán én is megyek.Megvannak. . ami ott lóg a kamrában a szögön. ha ád öreganyám a három napért. Nézi a gyerek. A juhász üti. Nem történt baja a fiúnak reggelig semmi. cibálja a juhásznak a szűrét jobbról-balról. csak azt a tizenötöt szorították a nyárfák felé.Hát édes fiam. hogy melyik a középső. . egyiket jobban. ami ott van mellette. hogy a farkaskoma megmondta a gyereknek. meg azt a rozsdás kardot. Jól van ám . Meg . akkorra a tizenöt birkát kiválasztották a falkából. a nap már majdnem lebújt. nem látott senkit-semmit. . . 345 . hát hármat kérnék belőlük. ami ott van mellette. Már esteledett.Mást ne fogadj el semmit! Ennek nagy hasznát veszed. amin meg tudjanak élni. nem bántotta őket. Holnap kitelik az ideje. Egy-kettő a juhász nyakába ugrik. akkor három aranyszőrű bakkecskét kérjen és azt a szennyes inget.de kifelejtettem.azt mondja . A középsőt úgy csapta meg. A kecskéimet megőrizted. hogy nekem is legyen.Megvannak azok. ahol reggel volt.Meg. édes fiam. Majd holnapra megjavul a szüle.” Megvacsoráztak. hisz én voltam a juhász.

fiam. Annak van egy olyan lánya. mint a bőröd. tudod.tréfálkoztak a lányok . Megitatta őket.mondja -. Egyszer jön három lány a kúthoz. kenyerezni egy kicsit. aki még soha életében nem nevetett.Hát . nem tudták levenni.Hej. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Ha ezt megadja. akármilyen kis szerrel meg tud ölni. Akárhogyan rángatták is a kezüket. mert akkor akárki. . hogy nem tudták elereszteni. meleg volt. fiam. fiam . Egyszer csak szalad ki egy öregasszony. A kecskék is szomjasak voltak. kardom! Azonnal azt csinálja. ő maga is. úgy odaragadt a kezük. 346 . A város végén volt egy kút. olyan színűvé lesz. soha! Mert az olyan ing. három lány a hátadon! Beért a város szélére. A lapát rögtön odaragadt a lány hátához. De arra vigyázz. Ha azután. ő maga is ivott. Neki is adta a három aranyszőrű bakkecskét a szennyes inggel és a rozsdás karddal együtt. nem a vizet hozzátok nekem? Az egyik lánynak a hátára csapott a lapáttal. hogy az aprójószágot meg lehessen itatni. ti bitangok! Kecskék után mentek. Jó magasan volt a nap. . hogy: vágjad. majd én segítek a bajodon.Hej. Ott mindjárt beérsz egy városba.Nem bánom. kiérsz az erdőből azon az úton. meg azt a kardot is. hát legyen legalább pénzed is. a másik lány a másik kecskére. hogy hol lakom. tréfálkozni. Leült a kútkávára. Tudjál ennivalót venni kecskéidnek meg magadnak is. amelyiket legyőzni sohasem lehet. neki nem kell más. annak adja lányát és halála után az egész királyságát. Neki is maradna egy. A hátukra csaptak. mert megígérte. ő evvel megelégszik. hogy aki az ő lányát meg tudja nevettetni. . odaadom a szennyes inget.Akárhol . ebédelni eszegetni. Kihirdette a király az országban mindenfelé. Avval egyik lány rácsapott az egyik kecskére.azt mondja . Ez a kard pedig olyan. a lapát nyeléhez meg odaragadt a szüle.mit? Különben ilyen csúnya kecske nem is kell nekünk.Nem eladók! Ezeket nem lehet eladni. A vályúba friss vizet merített a kecskéinek. Mindjárt elkezdtek vele incselkedni. avval elindult az ő három aranyszőrű kecskéjével.Ti ilyen-olyan haszontalan népség. három aranyszőrű bakkecském! Avval odaért a város szélére. Bátran gyere hozzám. Abban a városban lakik egy király. hogy nem adnae nekik két kecskét. Elkiáltotta magát nagy hangosan: . adok három bakkecskét is. Kenyérsütő lapát a kezében. amelyiken kard nem fog. Elkezdte a lányokat szidni: . A gyerek rögtön útnak indította a kecskéket. A szülének mit volt mit tenni.De a gyerek nem tágított. Elkiáltotta magát: . és adott neki egy zacskó aranyat is. A fiú megköszönte a szülének a jóságát. Ennek csak parancsold. valamikor még valami bajod találna lenni. meg kellett adni. mikor magadra veszed. Milyen szép kecskék! Azt mondja a fiú: . hogy az az ing. Azért ezt a nyakadról le ne vesd soha.megfordulsz. amit kért. Meglátták a fiút és a három aranyszőrű kecskét. ahova a városbeliek és a közeliek vízért jártak. játszani. A kút mellett volt egy itatóvályú. amelyiket megmutattam. Most majd elindulsz. korsó a kezükben: vízért jöttek. elkezdett falatozni. mit nem. akármelyik seregben. De ha a nyakadban van. a harmadik a harmadikra.

Én nem bánom.Hej. lány hátán lapát. Nem tudta. szembe jött vele egy lovashuszár. Előre mosolygott. muzsikán cigány. Ott meg lakodalom volt.Hej. Mindjárt aztán huszárkoma nem szégyellte. Hozzádörgölte az orrát a gazdája hátához. Azt mondja a fiúnak: . lány hátán lapát. Ő elszabadítja ezt a lovat. elkezdi a hegedűvel püfölni a szabót. Befordul a sarkon. . Azokat a király az udvarosával behajtatta az istállóba.No. A gyerek elkiáltja magát: . mert a kapu nyitva volt. szabón muzsika. az ollóhoz meg a szabó. hogy még a falak is megremegtek bele. Elkiáltja magát a gyerek. Mikor elmondta. És ráparancsolt. Hisz azért jött. hogy összegyűl a sokaság. Nagyon muzsikálnak a cigányok! A cigányprímás kiugrott. ez lesz a veje. miért akarja elvágni a lónak a farkát. Kiér az utca vége felé. megállj egy kicsit! Én ezt az öregasszonyt megölelem. hogy egy egész csapat megy az utcán: . nemcsak a király és a királykisasszony. lapát nyelin vénasszony. nehogy bajuk essék. hogy azt a fiút ki ne eresszék a kapun. Szalad ki a szabó. Menjen vissza a lakodalomba muzsikálni. közel a király kastélyához. A fiút pedig fölrendelte a kastélyba.Evvel a gyerek megy tovább a városba befelé. hogy jól gondját viseljék a kecskéknek.Hej. Mindjárt leszól a király az udvarosnak. Aztán ott is maradt a királynál. katona hátán lónak orra! Megy tovább a fiú. Megint hajtanak tovább. lapát nyelin vénasszony. Mikor a kapuba ért. ló farkán olló. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Amint rácsapott a szabónak a hátára a hegedűvel. Akkor elkiáltja magát a gyerek: . a lapát nyelin vénasszony! Avval ment tovább. de akkor a sokaság már körülvette. ló farkán olló. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. a lány hátán a lapát. De már a király kapuja előtt. vénasszony derekán katona karja. lány hátán lapát. odaért egy szabóüzlethez. A királykisasszony látta az egész csapatot. megölelte. pajtás. Így a három aranyszőrű kecske megszabadult. pajtás .Hej. hozza a nagy ollót. mit csinál a gazdája. Elkiáltja magát a gyerek: . nézte. Odaért egy utcafordulóhoz. A huszárt is a lovával. 347 . A szabót is elengedte. Ő azután a cigányt a hegedűvel a szabótól elszabadította. az ollón a szabó. Nézte ezt a huszárnak a lova.azt mondja a fiú. Látta. senki más! Nem is akart a fiú elszaladni. lapát nyelin vénasszony. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. mint ifjú király. a hegedűhöz meg odaragadt a cigány. A vénasszonyt is hazaküldte. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. vénasszony derekán katona karja. Hozzáragadt az olló. hogy vigyék a vizet. nézték a kecskéket meg a három lányt meg az öregasszonyt a kecskék után. hanem az egész udvar is olyan jót nevetett. hogy süsse meg a kenyeret. legalább lesz egy szép lova! El akarta nyírni a lónak a farkát. Odaragadtak mind a ketten. a hegedű odaragadt. hogy jönnek. az ollón szabó. hogy vénasszonyt ölel. vénasszony derekán huszárnak karja. katona hátán lónak orra. a fiú most ott kiáltotta el a mondókáját. katona hátán lónak orra. A lányokat szintén vissza a kúthoz.

Tudtam. A többit ne bántsa. az öreg király már várta. amerre jár.Nem baj . amit akkor elfelejtettél elvinni. Ott volt ő maga is a fiával együtt. Másnap el is indult korán reggel haza. amiért nem neki adtam a lányomat. Köszön neki: . Rögtön a király elé kéri magát. Mikor hazaért. és kieresztette a kezéből. hogy készen álljon. De ő csak mindig a nyomába. felséges királyom. Azt mondja a fiatal király: . pedig azért szolgáltál.azt mondja -.mondta a fiú. Készen állt az egész hadsereg. A fiú megköszönte a szülének a tanácsot. Kirántotta a kardot.azt mondja az . Ezt az inget most vedd magadra.Majd én megcsinálom nekik a vonalat. Lám. . Azt mondja a fiú: . De ha ez rajtad van. le ne vesd. Megkeressük. ott ellenség nem marad. megmondtam! No. Hol eltűnik. De azt megmondom. és pusztít. Az csak hadd álljon.Meg akarja bosszulni. amit akar! Én ma elmegyek. mert nagy üzenetet hozott. hogy merre jönnek. Sem a golyó. Harmadik nap reggel összetalálkoztak az ellenséggel. hogy most mit csináljon. ne keveredjen el az ellenséggel. ahol ütközni kell. hogy a legelső ezredet azonnal szólítsa fegyverbe. A fiú még azon a napon fölugrott a lovára.Adjon isten. A szomszéd király hadat üzent. azt követte. az idegen királynak ott volt az összes katonája.No . De a fiú megparancsolta katonáinak.Semmit. addig mindig vágjad!” Te pedig csak arrafelé tarts. hogy mindenki vigyázzon magára. majd az vezeti. hát most menjünk. Nem ismered meg. ahogy akarnak. Amerre az a kard jár. Olyan gyorsasággal járt. de ne törődj vele! Itt van ez az ing meg ez a kard. Amerre az ment. Mentek is vagy két napot. Úgy megörültél a kecskéknek. . mert akkor úgy bánnak el veled. most már mehetünk. hogy egy alak megy előtte. fiam! . míg a veje megjön. Mert a másik király már betört az országunkba. őhozzá. mint a villám. amerre magad előtt látsz egy alakot. hogy ne tudjanak bennünket körülkeríteni . . Rövidesen megtartották a lakodalmat. csak hadd csináljon. amiért a lányát nem az ő fiának adta. édesapám. De arra se lesz sok szükség. az apósa.mondja a fiatal király -. az se lesz baj! Mindjárt ki is adta a parancsot a király a főminiszternek. Egyszer jön egy futár nagy sebesen. akkor senki sem bír veled. hogy azokat vitted el. Meg itt van ez a rozsdás kard Az majd magától kifényesedik. bajod lesz. izzadt lovon. De azért szereltesse fel. holnap reggel itthon leszek! Akár az egész országa jöhet. . tiszta fekete lovon lesz. Egy ezredet szereltessen fel. hogy készen legyen. hetekig.Már éppen vártalak. a puszta testedre. Annak ő az élére állt.Épp csak kísérjük őket. Amikor a hüvelyből kihúzod. . Egyszer csak a fiú látja. Éltek boldogan napokig.Jó estét. mindenütt csíkot vágott. A kard aztán ment szó nélkül.No. hogy ki az. Mikor összecsapott a két sereg. A király rögtön hívatta a vejét. Nem telt bele jó két óra sem. és kinyargalt a szüléhez az erdőbe. hol megvillan a szeme előtt.Meg is esküdtek. sem kard nem fog rajtad. édes öreganyám! . 348 . akinél szolgált. amíg csak egyet is látsz. csak azt mondd: „Jó kardom.

Látja. Így a fiú győztesen ment haza. jobban mondva. A király nagyon örült neki. az inget is ki akarná mosatni. hanem egy székre! És az inget se vegye fel. hogy akármi útonmódon erre ráveszi a férjét. . de harmadnap már nem állhatta a sok könyörgést: . elesett az öreg király minden seregével. 349 . és a foglyul ejtett királyt elzáratta. Mert az igazi királyfi volt. Avval kirántotta a kardot. hogy vesse le az ingét. hogy otthon elmondhassa. A szüle már kint állt a kapuban. Ölj meg. A szék üres volt. amikor lefeküdtek. A fia pedig fogságba esett.Tudom. mintsem a másik királynak a serege. hogy az ellenséges király ott feküdt az ágy alatt. kelj fel! Tönkretetted az országomat. Hát mosd ki magad! Levette hát az ingét. nem baj . majd elbánok veled akármi úton-módon!” . és világgá eresztették. és egyszerűen négybe hasította a fiút. nem pedig egy parasztból lett király.Nem bánom.Na.addig tartott az ütközet. ha ő pusztult volna el. hadd egyenek meg a farkasok a lovammal együtt! . „Na megállj. az erdőbe. de csak elbánnak veled! Na. tegyetek bele! Kössetek föl. Mikor elaludt. tönkreverted a hadseregemet. Enni és inni adott neki bőségesen. Letette a kardját is. Kap a székhez. Csak egy maradt meg belőlük hírmondónak. amelyik a nyergem alatt van. levetem. nyakában van az ing is. nem látszik azon a piszok. csak arra kérte a feleségét és az ellenséges királyt: . gondoltam. majd elbánsz te is velük. hogy kérjen. hogy mindig ott van mellette. Lefeküdtek. de tovább az életednek nem kegyelmezek. Nem szólt a feleségének semmit. Azután abba a rossz zsákba beleszedették a szolgálóval. hogy annak a másiknak a kezében van a kardja. édes fiam. egyszer csak arra ébredt. csóválgatta a fejét. Ő persze nem tudta. könyörögjön az urának: tegye le a kardját éjszaka. ahol előtte való napon volt. de mikor megöltél. A fiú lova el is indult. Felkötötték a ló hátára. de nem ölték meg. csak éppen nem volt szabadon.Na. Az öreg ellenséges király elesett egész seregével együtt. ő maga akarja kimosni! Feleli a fiú: . de egyenesen a szüléhez. hanem inkább egy másikat. szerelemre gyulladt iránta. nem is tett szemrehányást. A királykisasszony meg is fogadta. ezt megteszem. hogy valaki rettentően rázza: . A felesége titokban mindig eljárt az ellenséges királyhoz. tegyetek föl a lovam hátára. Mert mikor azt az idegen fiatal királyt meglátta. mert nem szereti. de a felesége nem. Egy este elkezdett könyörögni neki nagyon. beszélgetett vele. Az jobban szerette volna.gondolta a fiú gonosz felesége.Gazfickó. akkor legalább abba a rossz zsákba. amikor lefekszik! Ne az ágyra tegye. tegye le a kardját. hogy szennyes volna! Aznap nem is vette le. Meg. azt meg eresszétek világgá. azt mondja. A fiú megsejtette ezt. meggyilkoltad az apámat! A fiú fölserkent.Nem kell azt kimosni. hogy majd akármi úton-módon.azt mondja -. Azt mondja a fogoly király neki. másnap se vette le. hogy megölsz. odatette maga mellé egy székre. összedaraboltál. nem látszik azon.

A király nyomon követte. hogy sem lelőni. Az mindjárt azt kérdezte tőle: . de most más színű. vagy el ne csalják tőled! Evvel. mint aki a legjobb álmából ébred. elbújt a vízbe. A fiú abban a pillanatban megsimogatta a tollat. Megvacsoráztak. visszaszerezheted a királyságot. nagyon szép kacsát is. aztán lefeküdtek. ítéleted napjáig. és mondd. Hamarabb volt otthon. . édes öreganyám. Mikor meglátta a szülét.Alhattál volna. Meg akartam fogni. De nagyon vigyázz rá.Levette a zsákot a ló hátáról. kiöntötte a padra. de jót aludtam! . Meghallotta a király. hogy ő megpróbálja: ezt a madarat vagy megfogja. megelőzte a királyt. Körülnéz. Az az élesztővíz volt. merre jártál? A király aztán mesélgette: . A kacsa azonban felrepült. Akkor jobban ráérek.azt mondja -. azt mondja: . Egyik fától a másikig egyik útról a másikra. hogy mi akarsz lenni. de nem bírtam. beúszok utána! A király abbahagyta a kacsa üldözését. . csakhogy megint más alakban. gyönyörű volt a farka.azt mondja . Kicsalta a kastélyból. Holnap megfogom. de most adok egy tollat. mert ronggyá teszi a lövés. Mert .Jaj . Mindig csak csalogatta. Hanem majd ott lesz az holnap is. és rögtön egy szép fütyülő madárrá változott.Na . Olyan fiatalembert gyúrt belőle. Így mégis ott hagyta a madarat. De a kismadár mindig olyan sűrű bozótba repült. Evvel elkezdte a húst gyúrni. ha meglövöm. ha jól vigyázol rá. terebélyes rózsafára telepedett. édes fiam . Fogta a puskáját.Nagyon szép madarat láttam. 350 . mint ő. olyan gyönyörű tolla volt. nem baj! Majd holnap. rászállt az ágra. Kiért a tóhoz. Elrepült egyenest az ellenséges királynak a kertjébe.mondja az -. És majd azt vedd el feleségül. Bement a királynéhoz. akármi úton-módon. Mikor készen volt vele. Ott szállott újra ágról ágra. ha a lovad ide nem hoz hozzám! Na. nehogy elveszítsd. mindig csak a madár után. Olyan szép. hogy csak megsimítod. Megörült a király. rácsapott. Egy szép. mint azelőtt.Hol voltál egész nap? Hol.azt mondta -. Ha lőni akartam. aki leghűségesebb lesz hozzád. Megint szép fütyülő madár lett.Nem törődök vele! Most úgyis itt marad. Itt lesz ez holnap is. hogy a király váltig meg akarta fogni: agyonlőni sajnálta. Már este van. hogy egy madár nagyon szépen fütyül a kertben. hogy hol is van. . ébredj! A fiú azonnal ugrott egyet. és ott igen nagyon szépen elkezdett fütyürészni. megköszönte a jóságát. és elballagott haza. de sehogyan sem bírt vele.ennek a tollnak az a tulajdonsága. ez még sokkal szebb madár! Ezt megpróbálom valahogyan idecsalogatni! Nem sikerült. sem pedig megfogni nem tudta.Ej. elbúcsúzott a szülétől. Máskülönben meg olyan közel jött. Ha másképp nem. Dörzsölte két kézzel a szemét.Édes fiam. vagy lelövi. és azt mondta: . hogy hétszerte szebb és erősebb volt. Ott a fütyülő madárból gyönyörű szép vadkacsa lett. Valami folyadékot öntött a hús tetejébe. talpra állította. nem mutat semmit.

Te jó lány. dicsekedett vele. hogy az inget a nyakába húzta.felséges király. mint az első férjem. jó mélyen a vízbe. Szétnéz a szolgáló. Ő már egyet megevett. Avval belement a vízbe. nem látják-e meg őt.mondja a királyné -. egy rakás forgács. zsupsz.Na . be. alig lehetett fűrészelni vagy vágni. a másik arra. Másnap reggel a király fölkelt. kiválik közülük. Mikor a kacsa látta. Fölkészült a kacsavadászatra.mondja a király . a kemencébe dobta. hogy nem jár-e ott valaki.Másnap reggel. amikor fölébrednek. ott bukdácsolt. Ott megrázkódott. egyenest a kard meg az ing mellé. El is ért másnap a tóhoz. a legszebb.mondja a király -. letette a kardját is mellé. csak hétszerte szebb. de mégsem kaphatta el a kezével. mert ez nem más. és hányja a kemencébe. Elment a tavához. tele van az kacsával. levetkőzött. Kóstolja csak meg. Hát nagy fa volt. Egy forgács csak felemelkedik a kötényben. milyen szép és jó almája van.hát hogy gondolsz olyant? Hogy lehet az. . mikor én leszúrtam és összevágtam apróra? A lova sem jött vissza. .Hát . gyümölcsök voltak rajta. és ugyanaz a fiú lett belőle. A többi forgácsot bevitte a kötényében. 351 . A király alig ismerte meg. közibük lőtt. Letette a kardját. De ez az egy kacsa ottmaradt a parton. csak ő. de azonnal vágasd ki. Fogta azt a kis forgácsot. teleszedte a kötényét. hogy már jó messze van a parttól. Ledobta az ingét is a nyakából. és megszólal: . Fölkapta a király a puskát. hogy a legkisebb forgácsot is mind hozza be. Azt mondja a királyné: .Ássátok ki a földből gyökerestül! Daraboljátok kis darabokra! Rakatták is mindjárt a kőművessel a kemencét. . hol feljött. ő sem. és kiadta a parancsot: . mit játsszak én vele? Megfogom én azt úgyis! A kacsa elkezdett ott a parton fürödni. a kapun belül. már ki is dobta a kapun. amelyikben elégetik az utolsó darabig. hogy majdnem el tudta érni. . Olyan szép almák. Hol lebukott. Hadd égjen el! Mikor a szolgáló maga maradt. Lebukott. De a kacsa mindig beljebb úszott. de egy gácsér. az mindig egyedül úszkál.De . Estig tartott nekik.azt mondja a fiú . Sok van benne. vagy azt a szép kacsát. Mindjárt az volt az első. aztán egész közel jött a parthoz. Mindjárt neki is ugrasztotta az udvarosokat. úgyhogy a fa elégett. Nincs kint senki. Gyümölcsöstül együtt égesd el a legkisebb darabját is. tedd meg nekem azt a kívánságot. hát uram isten. hogy meg ne lásson senki. ez nem lehet más. ott nyílt egy gyönyörű szép almafa. Mindjárt vitt is a feleségének két almát. dobj ki engem a kapun úgy. Fölkapta a király a puskáját. mint előbb volt. de abban a pillanatban a kacsa lebukott. hogy majd lelövi. Este még maradt valamennyi. akkor felrepült. majdnem meghalt ijedtében. De a fa olyan kemény volt.Azt a fát rögtön. hogy ha talál valamilyen szép madarat. hogy olyant a király még sohasem látott. Mindig olyan közel úszott előtte. Kirepült a partra. akkor megfogja. a kardot meg az oldalára fölcsatolta. hogy milyen szép almafa nőtt az éjjel a kastély előtt.De . sok is lett belőle. Szétnézett a király. Nem látott senkit. Erre az egyik erre ment. most gyere ki! Mikor a király ezt meglátta. Ráparancsolt a királyné a szolgálójára. hát a kastély előtt. Gondolja.

Nagyon szép lány volt. De az annyi jót nem tett veled soha. aki őt kidobta a kapun. mindjárt négyfelé hasította. Belőle lett a királyné.azt mondja a fiú -. hanem legyen nekik a nagyanyjuk. Aludtak. de hogy mikor ébredtek fel.Nem. amíg szélnek nem eresztette. ittak sokat. Aztán azt a szolgálót. Azt mondja a fiú: . hogy odahaza a királyné föl ne ismerje. rögtön térdre ereszkedett előtte. édes feleségem! Te énvelem úgy elbántál! Teneked jobban tetszett az. mint az a szép almafa. hogy ez nem az. Itt a vége. Legalább jó leszel a sasoknak. sokkal szebb. hogy ne raboskodjon ott. amelyiket kivágattál. a királyné rögtön szaladt elibe mert a másik két kacsát hozta. akit ő várt. Avval fogta a kardját. Te ugyanarra a sorsra jutsz. De mikor meglátta. El is jött a szüle. Teneked nincs tovább kegyelem. Mikor hazaért. elvette feleségül. Otthagyta a tó partján. . Nagy lakodalmat csaptak. mint én. mint a királyné. te sem tartottál meg engem semminek. amikor még kis forgács volt. menjen. és tisztes öregasszony lett belőle. mivelhogy igazi királyfi volt. Felvette a régi alakját. De ott rimánkodott neki a királyné.Könyörög neki. majd elcsúszik valamerre! 352 . hogy legalább szolgájának tartsa meg. Azt az ország népe nem szerette. amerre lát. A kedves férjedet jóformán megették a sasok a tóparton. Ettek. Gondolja azt. tedd a jégre.Nem . mert még nem hallottam. és kegyelemért könyörgött. hogy a király megy haza. és ő maradt a király az országban. A ruháját fölvette. Elhívta a szülét is az erdőből. azt még nem tudom.

hogy jobb lesz! . Hát tudod-e. . Adjál inkább egy falat ennivalót. Az meg egy sípot adott neki érte. Már a kislány nagyocskára nőtt. Jótét helyébe jót várj! 353 . A gyerekágy után. hogy se hírük. Azzal elváltak egymástól. mikor te születtél. mikor először járt a faluban. Egy nap reggel azt mondja a lány az anyjának: . . A lány meg nagyon megijedt. hogy a hét fia épp jön ki a kocsmából.Hova mennél. mendegélt.Sose ijedj meg tőlem. az ő hét fia.Ne kérdezz engem. Sütött neki pogácsát. már volt neked hét bátyád akik kocsmába jártak. hogy majd elveszek! A lány megbátorodott. azt látta. az anyja se állhatott elébe. . majd meglátja. Ment a lány tovább. . nem tudok róluk semmit. te? Hisz azt se tudod. ők azzá változtak.” Alighogy ezt kimondta. .Megmondom. de tudom. édesanyám. tudnék tán valamit én is! Mondja csak meg. hol nem volt. se nyomuk. már hét esztendeje nyomorgok a fél oldalamon. hogy az anyja mindig sír. elszálltak. azzal útnak eresztette. hogy „váljatok hollóvá!”. hogy ne menjen. merre keresd őket! De a lány kötötte magát.Dehogynem. hogy megátkozta őket: „Váljatok hollókká. ha olyan nagyon erősködöl. Vigasztalta volna a kislány. Én meg megátkoztam őket. azóta úgy oda vannak. Ő meg ment hazafelé. nem bántalak én.A hét holló Hol volt. mert már úgy ehetném. volt a világon egy asszony. odaadta neki. szép lett. de csak rosszabb volt. Annak az asszonynak volt hét fia. hetedhét ország ellen. hogy ha akármi baja lesz. jó lány. a hét holló ott szállt el a feje felett. jó lány. Ment a lány. fordíts meg engem a másik oldalamra. A farkas megállott előtte az úton. anyám? . Útközben egy rókával is találkozott. Annyira megharagudott rájuk.kérdezte. kivett a tarisznyából egy pogácsát. Ezt mondta az asszony. hogy miért sírok! Úgysem tudsz te engem megvigasztalni . . fiam. hogy hasztalan. hol.Hallod-e. Látta. felkeresem a bátyáimat. ha a kocsmába jártok. de nagyon keserves sírásba fogott. anyányi. Utjában találkozott egy farkassal. csak fújja meg. Annál jobban sírt. Azok után egyszer csak gyönyörű szép lánygyereket hozott a világra.felelte az.Miért sírsz te.Édesanyám! Süssön nekem pogácsát! Én elmegyek. ő azonnal segítségére megy.

míg egyszer csak nagy sokára a Dunához ért a lány. de nem tud rajta átjutni. ott egy szép alma esik elébed. Rögtön ott termett a farkas. Jól van. hogy ha szüksége lesz valamire. a lány azt is eltette. Aztán elbújt az ágy alá. Rögtön ott termett a róka. Mentek egyenest a Dunának. De a kismadár is mindig vele ment. akkor azt mondta a lánynak. Már a Dunán átment volna. meg sokszor lement. a hegy tövében van egy hattyú. hogy ő át tudhasson menni! Úgy átsétált a sok farkas hátán. kirakott rája hét pogácsát. a róka megfordult a tenger másik partja felé. A kismadár meg hála fejében olyat mondott. Egyikre felült. egy gallyról leszól neki egy kismadár. Eszébe jutott a szőrszál.A lány megsajnálta azt is. ülj annak a hátára.Te ide tartasz. hát csak úgy nyüzsgött a sok farkas. A partján mindjárt elébe esik egy alma. hogy ki járt itt. no!” Mikor a tenger közepén volt a lány. mikor már mind belement. megfújta ő is. szétnézett. tanácskoznak. Elővette az asztalterítőt. aki hűségesen kísérte. csak szakítsa ketté. úgy. hogy „eredj. . Sokszor feljött a nap. szétnéznek a házban. annyi jött oda. ebbe a kis házba. A kismadár. A lány nem tudta. Benyúlt a zsebébe. majd felvisz az! Úgy is volt.mondta a farkas. Harmadszor meg. hogy még a cipője széle se lett vizes. A róka csak nekifarolt a tengernek. és indult.Mit parancsolsz. kérdezősködnek. ahogy megyen. a hattyú meg felvitte. De a kismadár attól a perctől fogva mindig vele ment. mendegél. már el is fáradt. Adott ő annak is. megfordította. Szétszakította. hogy „ha a Veres-tengerhez érsz. annak a tetejében meg egy kis ház. Te azt vedd fel. hogy azért van ez. ő rögtön ott terem. A lány ráült. . elővette a sípot. de még csak ezután jön a sok nehéz út! Megy. odaadta neki. adott neki is egy pogácsát. A lány elmondta a baját. kapaszkodj a nyakába. itt azt mondja a lánynak: . reggel meg elmentek hazulról. Enni kezdi. A csutából gyönyörű szép hajók lettek. Hanem amott. mire vélje. edd meg. mikor a Fekete-tengerhez ért. de nem tudják kisütni. Egyszer a Veres-tengerhez ér a lány. hogy a lány minden baj nélkül átmehetett a róka farkán. és megfújta. a farkát rávetette a tengerre hogy félig átérte. a csutáját pedig a vízbe hajigálta egy cseppig. kedves gazdám? . Látta azután. de te oda nem tudsz magadtól feljutni sohasem. Bement a kis házba. mert nagy utam van nekem. Akkor a farkas elvette tőle a sípot.Vigyél át a Fekete-tengeren. Hogy menjen ő azon át? Mindenféleképpen törte a fejét rajta. ne félj. Este hazajönnek a hollók. és hajigáld a vízbe!” A lány megköszönte a madár jóakaratát. próbálna. Azzal lefeküdtek. Próbálna. Az is pogácsát kért. az elvitte túl a Veres-tengeren.Mit parancsolsz? Itt vagyok . 354 . a csutáját meg tördeld el. A róka meg leszakított magáról egy szál szőrt. Ott a parton volt egy nagy hegy.

Ismertek-e még engem? Azt mondják erre a hollók. de az tartotta a fogadalmat. meg az idő alatt egy árva szót sem szólni. Ott volt ő magányosan. De szerencsére egy molnár. az meg vitte. Akkor a vasorrú bába bement a királyhoz. de nem törődött a némaságával. mind a kazalhoz viszi. De volt az udvarban egy kutyairigy vasorrú bába is. tegyék rá az asszonyt. valamennyit kifogta. mert ha a hollók királya hazajön. Talált egy nagy szalmakazalt. harmadik gyereke. Mindenáron el akarta veszejteni. a lány meg csak előbújik az ágy alól. . A király odament. amerre látott. még csak hozzá sem nyúlt.Még várok. hiszen te a testvérünk vagy! De tudod-e mit. az haragudott a néma királynéra szörnyen. széttép. meg azt is. De a király végül.Dehogynem! . elhitte. mert ahhoz hét esztendőt. ne maradj te itt közöttünk. és elbújt az ágy alá. Hiába hozta a király agara az ételt. hogy az ő feleségére kell most szólni valamit.mondta a lány. míg szépen vagy! De a lány megkötötte magát. mit volt mit tenni. hogy a felesége csakugyan maga emészti el a gyerekeket.Mit érdemel az az asszony. és azt mondja nekik: . hogy ha az majd tiszta parázstűz lesz.Nem lesz abból semmi. Meglátta. De egyszer csak a lovász észreveszi. hogy az agár. 355 . . Jelenti is a királynak mindjárt hogy mit látott. szólítgatta a lányt. A hollók találgatták most is. A gyerekek születését azonban látták a hollók. rá sem nézett. A király azt hitte. ebbe belebújt.Majd megpróbálom! Azzal elbúcsúzott a hollóktól. Útja egy nagy uradalomba vezetett. és nem szólt. Eredj. az igazság majd kisül! De született ám a királynénak második. és elvette feleségül. ami ételt kap.Másnap is úgy történt a dolog. Harmadnap a hollók javában eszik a pogácsát. Nemsokára lett egy szép gyerekük. se nem evett. és ment. akinek egy csepp gyereke sem volt. de nem szólt. hét fél órát meg hét minutát kell éhezni. azt mondja neki: . se nem szólt senkihez. Elkérte egyszer tőle a kisgyereket vesszőkosárba fektette betette a folyóba. vitte lefelé a kosarat és benne a kisgyereket. a lyukban meg valami szép lány van elrejtőzködve. ahogy a molnár egymás után kifogta őket. hogy bizony nem megy ő addig.Hát hogyne ismernénk. A lány megterített. azokat is mind elveszejtette a vasorrú bába a vízen. míg őket ki nem szabadítja! Azt mondják a hollók: . de nem mentek semmire. Kilencvenkilenc kocsi fát hordatott máglyába. hogy a kazalban lyuk van. hogy a lány néma. aki saját tulajdon gyerekét a folyóba öli? A király sejtette. és megparancsolta. Rálesett. csak azt mondta: . Te meg azt nem bírod ki! .

csak megrázkódott. és valamennyiből szép fiatalember lett. már vinni akarták az asszonyt. és azóta szépen neveli is őket.Már meg is gyújtották a máglyát. 356 . az kifogta a vízből. ha meg nem haltak. A királyné megszabadult. a gyerekeit a molnártól visszaszerezték. A hét holló. A gyerekei pedig. mert őket akarta megszabadítani. Még most is boldogan élnek. letelt a hét esztendő. akiket a vasorrú bába a vízen eleresztett. a hét testvére pedig elment haza. mind egy molnárnál vannak. a hét félóra meg a hét minuta. akik ott voltak a máglya körül az igazlátásnál. hogy a királyné az ő testvérük. idáig azért nem szólhatott. A királyné az anyját magához vette. Ők aztán elmondták. de mikor épp a zsarátnokra akarták tenni.

Arra gondolt. Eljött a tél. csak az északit nem. másik nap is. De nem merte megmondani senkinek. mert mindennap szél éri. a hideg állhatatlan volt. akkor megkeserülöd. Csak a főkirály tudta. mert híre terjedt. mivelhogy te vagy a főkirály! Megmutatom. Addig biztatták. Nem tudták az emberek kitalálni. A király azt mondta neki: . A királynak még csak volt más esztendőről való kukoricája meg búzája. mi járatban van. hogy akkor addig erőltetik. hogy a krumpli mind megfagyott a veremben. Ez úgy aratás előtt volt. nem akart még sárgulni sem. hogy senki sem tudta. Nem is bánta meg. de nemcsak te. akinek volt kutyája. hanem ő volt valamennyi királynak a feje. Félt. míg a lányod hozzám nem adod. hogy ő bizony talán meg se házasodik. hogy Kalamona jár a világon. egy szénásszekér könnyen megfordulhatott volna benne. de nem volt szél. ölbe vitte ki ugatni. ő nem éhezett. De még a földjét se tudták újra bevetni. Akkora szája volt. A király persze nem hitte el egészen a fenyegetést. hogy mi az oka a 357 . De nem olyan közönséges király volt ám. nem termett egy cséve sem. hogy mikor ásított. Jött az ősz. nem is tudja. nem volt köztük semmi baj. hogy ezét meg ezét a királyét is elvitte. Mondogatták egymásnak: nemhiába tartották a régi öregek: meg kell a búzának érni. olyat tesz. míg végül is megházasodott. Megharagudott Kalamona. Később meg egy kisfiuk is született. hogy mindenki megkeserüli. Hát még mikor született egy kislányuk. Telt-múlt az idő. Egyik nap is nézték. de nem volt felesége. kukoricát nem is kellett szedni. ami hozná a langyos esőt. mint. Az a Kalamona olyan ocsmány szerzet volt. és elvonult. Úgy beszélt a királlyal. mit csinálna vele. megkötöm a három szelet. Elkéri a királyoktól a lányukat. Nagyon jól éltek. hogy nem fúj a szél. hogy miért nem lengedez most a szél.Ha nincs eladó lányod.A szélkötő Kalamona Egyszer volt. hogy hadd érne a búza. hadd fagyjatok meg télen. és sorolták neki a szebbnél szebb lányokat. hol nem volt. mi az oka. s ha nem adják. De nagyon bántotta az ország népének az állapota. De nem akart a búza sem érni. De nem sokáig tartott az öröm. Akkor lett még csak nagy a boldogság. Jött is Kalamona egy fergeteges éjszaka. Már András-napkor olyan fagya volt a földnek. és tovább nem tudta titkolni. Fújt az északi szél. teszem. Nem nyitották ki előtte az ajtót. hogy nem lesz eső addig. kérlelték.Nekem nincs eladó lányom. hogy ha ővele egy asszony úgy tenne. hadd pusztuljatok éhen! Kalamona nagy mérgesen visszahúzódott a kéményen. sok emberrel. mert már csévésedett volna. hanem az egész világ. Elmondta. Szép fiatal ember volt. Megyek innen egyenesen. olyan száraz volt. de hiába. lent pedig a tűzhely ajtaján kidugta. és a szél valóban nem fújt. volt egyszer egy király. De már a kukoricára is nagyon kellett volna az eső. de hamarosan megvolt a baj. és azt felelte: . Hát féltek tőle előre. míg oda nem adja a lányt Kalamonának. A vénasszonyok körülfogták. Erre Kalamona fönt a kéményen kívülről benyújtotta a fejét. csak a kórót vágták le. Már hallották. hogy örült neki. Mindig azt gondolta magában. bekopogott a királyhoz. ember-e vagy állat.

nem tudunk vele mit csinálni. nem bánja meg. hogy a napra lehetett nézni. mert a farka odaszorult a tőke alá. Ha előbb jöttél volna. egy kis lisztet kérni: . hagyja el. megint mendegéltek. Rontó. de nem mondta meg nekik senki. Már valamennyi doktor csak volt. Rontó meg kinn maradt. akkor talán akadt volna valami. nehéz fába vágtad a fejszédet. hogy aki elengedi a szeleket. mi baja. öcsém. három szekérrel.mondta az asszony. hát egy medvefiú ott nyekergett: nem tudott elmenni. belepusztul. Azt mondja erre a király: . mint a tej. felkelt hajnalban. Kérdezte a királytól. hogy aki azt megteszi. Hát ez a Rontó egyik reggel azt mondja az anyjának. Ahogy meglátta Rontót. Az anyja megszidta. jó asszony. lányom. lerakták az élelmet. de disznó honnét lesz. Amint bement az erdőbe. mikor kipihente magát. Mi lelheti a lelkem. kiszabadította. hová forduljanak megfogni a dolgot. Bementek. Rontó rögtön megmondta a királynak. Rontó csak meghúzódott az asszony háta mögött. azé lesz a királykisasszony. elaludt. Hej. mert inkább mindig elrontott valamit. . kiment az erdőre hogy hajt haza vaddisznót. hogy mi járatban van. Ezért kihirdette az egész országban.Édesanyám. . megörült a királyné asszony. Az egyszerre elhallgatott. A királylány olyan szép volt. hogy málé most már van. Rögtön lett málé. Az asszony azon tanakodott Rontóval. a király is bejött akkorára.mondta Rontó -. hogy hol lakik a király. elérték a király városát. meg is fürdette mindjárt a kisfiút. akinek nagyon derék fiai voltak. Mégis addig mentek.Dehogy pusztul . Avval bement az asszony a gyerekhez.szűk világnak.Jaj. Rontó megszánta. s mentek. mind megnézte. Rontó nem szólt semmit. Hát elindultak együtt. Amint az anyja betette maga után az ajtót. Rontó nem hagyta magát. de arra nem.Hej. szabadítsa meg őt. vígan mentek hazafelé. hogy ő elmegyen eloldani a szelet. hogy a másik szobában hangosan sír egy kisgyerek. nem lehet.Ó. Mondja az asszony a királynak. amíg rá nem akadtak. annak nem sok hasznát tudták venni. annak feleségül adja a lányát. egyszer csak hallja. A király azt felelte: . Az asszony már jönni akar kifelé. a szekerek visszamentek a király városába. Lakott abban az országban egy ember. Megkérdezték.Azon ne búsuljon. a kis királyfit? . mert már sokan kértek. azt mondták. mikor az készülődött a királyhoz. A legkisebb volt csak a kivétel. Azt mondja a medvének: 358 . édesanyám . az is majd lesz valahogy! Hazaértek. az is jó lesz.Mindjárt meggyógyítom én. Közben az anyja a másik szobában fürösztővizet rendelt. ha meghízik. búza. megyek én is magával. Meg is kapta a Rontó nevet. . éjjel-nappal úgy kiabál. megmondom a királynak. mert már hallotta hírét. annak is nagy volt az öröme. az élet tetejére. Rontó meg az anyja felültek a szekérre. mint a fába szorult féreg. Hej. hogy én elmegyek a szelet eloldani. Köszönt az asszony. de hát azt se tudták. rimánkodott neki. sok királyfi szerette volna megtenni a király kívánalmát. hogy ne veszítse az eszét.

mintha tapasztották volna rájuk a húst meg a szalonnát. mi nem adunk nekik egyszer sem enni. szájtátva. Szekéren vitték fel a kertből. hogy ez már rajtuk romlik. mert az én apám itt ügyel a vaddisznókra. de a harmadik még akkor se kelt fel. kiválasztott három disznót.jöttek is elő a vaddisznók! Mikor Rontót meglátták. Nem is csoda. Rontó úgy is tett.Nem is bízom rátok. a disznó megszólal: . ahol az öreg medve ült egy nagy fa alatt. mindnek ég felé állott a sörénye. Eljön a másik etetés ideje. viszi másnap a vásárra. mert holnapután útra megyünk. . mert még eddig nem etetett se marhát. nincs-e valóban farkasfoga annak a disznónak. amennyiről gondolta. hogy jöjjön az etetés ideje. Rontó vágott egy sanyarún nőtt galagonyát. A disznóólat le kellett róluk bontani. a harmadik disznó. egy vesszővel meg hajtotta. Tavasz felé újra táltosló leszek. . A fia elmondta neki. kihoz három zsák csöves kukoricát. leteszi a véka mellé. A bátyjai már alig várták. Mikor 359 . Rontóék is megölték a két nagy disznót. a másik meg egészében megmaradt nekik.Akkor éppen jó.gondolta Rontó. hát etesd is. Mikor az utcán meglátták a menetet.Hát mi járatban vagy? Rontó elmondta. hogy mint áll a dolog. behajtotta őket egy sövényből készült disznóólba. Rontó teletöltötte a vékát csöves kukoricával. rászabadította az egész falut. hogy a vásárra hajtasz engem. mit csinál Rontó. Rontó útnak indult a süldővel. majd segítségedre leszek. ahová mondta.. mert én táltosló vagyok. az emberek mondogatni kezdték egymás között: . A harmadik nem kelt fel. amelyikről látta.Holnap készülj. lekuporodott. hogy megnézze.Talán megbolondult ez a Rontó? Rontó hazaérve. hogy nem olyan vén.Ha hazahajtottad. eladja. minden alkalommal két zsák kukoricát ettek meg. hogy eteti meg a vadakat. akár hiszitek. Mindjárt oda is értek. Rontó gondolta. Rakd meg a tarisznyát. leteszi a disznóól elibe. hogy a hátán volt három méter vastag. De bátyjai azt mondták: .Na. A másik két disznó meg úgy hízott.mondta a medve. Mikor ki akarja nyitni a száját. Egy madzagot a disznó lábára kötött. Így töltött a másiknak is. így szólt Rontónak: . Hát délfelé veszi Rontó a vékát. se disznót. Amikor eljött a tavasz. Hanem addig csapjál csak ki engem a kondába. hagyj engem pihenni. Azt mondta az anyjának. ad az neked vagy három-négy malacot. bizonyosan jóllakott . már a másik tátotta a száját. amiért nem vittem el őt. Bebújt az ólba. . Felnyitja a táblát. azt beleöntötte az egyik disznó szájába. mert akkor sohasem híznának meg. amelyet egy boszorkány hozott rám. Eljött aztán a karácsony hete. a hasán meg egy méter. ha éhen döglenek is. mert az ajtón nem fértek ki. Látni akarták. akár nem. hogy már csak nem akar az a süldő megnőni. De még egyikből is megvolt a két hátulsó sódar. mert különben egy nagyobb tőkét teszek rád. Két zsákkal megettek. és maga előtt hajtotta őket hazafelé. ha megmondom neki. addig tart az átok. Mondd mindenkinek. Mire az elsőt megetette. hogy elég lesz neki jövőig. Rontó úgy tett. egy összetett kas színig volt vele. avval megyen a kamrába. A vén medve erre belefújt egy sípba .Nem vagyok én disznó. hordott mindenki annyit. Az anyja sütött is neki hamuban sült pogácsát. . hogy te szabadítottál meg.Háláld meg rögtön. aki magát táltoslónak mondta. hátha farkasfoga van. Hasadt is róluk olyan szalonna. válassz belőlük . erre a két vaddisznó neki. Rontó arra gondolt.

ahol az ördögök szaladni akartak. Így fel is kuporodott az ördög hátul a nyeregbe. de egy ott maradt. még a ruhája is majd leszakadt róla. ahová ők akarnak menni. Márpedig ha ő lesz a király. hogy te is mutass valamit. Rontó egyre izgett-mozgott a nyeregben. egy szempillantás alatt elibe vágott a sok ördögnek. meggyógyulnak egy minutum alatt. A többiek mind úgy elszaladtak. mert hátha rászorulnak majd. kend be vele a sebeidet. Nagy körmével épp egy háromesztendős tinót tépett széjjel. A táltos megkérdezte tőle. de nem tudom. megkérdezzük. leszállhatsz most. még segítségükre lehet! A táltos váltig nem akarta. A táltos megállt. mert én még nem jártam arra. Amelyik legjobban tud futni.A szelet szeretném eloldani. mert most van a királyválasztásuk. hogy megyen. Rontó azt mondta. . és olyan táltosparipa lett belőle. s ő lesz a király. hogy vigyék el. Mikor elérték azt az utat. mondja csak meg. a malac megrázkódott. elértek-e rajta.Mit parancsolsz. ha csak lehet. mert az út éppen el van foglalva. hogy nem látszott az út. de az ott maradt ördög erősen rimánkodott. s így szólt: . nehéz lesz kettő. . olyan vitéz lett belőle. A táltos útnak indult. 360 . hát volt ott annyi ördög.Az semmi. A táltos egy kicsit gondolkodott. Avval a táltos elvágtatott vele.Én megmondhatom az utat. ott ül a Kőszáli király nagy varangyos lábszárral. mert már feltört a nyereg. Rontó úgy is tett. Egyszer csak megállt a táltos: . nem vagyok hozzászokva. hogy nem is látták őket. nem tudom a járást. A Kőszáli király megmondta. Így aztán ez az ördög lett a király. Azt mondta Rontónak: . várta. Hát egy olyan szikla tetején voltak. gondolta. merre kell oda menni. A többit majd megölte a méreg.A nyeregtáskában aranyos ruha van. Aranyos nyereg volt rajta. hogy nem lehetett felegyenesedni az égtől. egyébbel ne törődj csak jól fogózz meg. A táltos most ugyancsak nekirugaszkodott. a táltos is neki akart rugaszkodni. Mentek még három napot. meg is kérdezte a táltostól: . Ülj fel. annyi ideig mentek. Rontó már megunta. mert így talán elébe megy a többieknek. Az ördögök versenyt futnak rajta. Meg is indultak az ördögök. Mikor már jól elhaladtak. mint a pinty. édes gazdám? Azt felelte Rontó: . mint a forgószél. Rontó kivette az aranyos ruhát. . majd utánuk mennek.Itt vagyunk. Akkor azt kérdezte tőle a táltos: . Mikorára a többiek odaértek. ahol a szél meg van kötve. ők már szembejöttek velük.Meddig megyünk még. Markolj port.Az bizony bajos dolog. az lesz a király. hogy olyat nem mindenkor lehet látni. hogy merre van az út oda. vedd fel.Elmegyünk a Kőszáli királyhoz. Aztán széjjelnézett. Rontó is megfrissült közben. mert vacsorázni akart.kiértek a falu végére. mert lehetett az ördög hat vagy hét mázsa. de azért megcsináljuk. Ahol a legmagasabb a szikla. hadd induljanak el. hogy ő is hadd üljön fel. Ahol megoldhatják a szelet.

Most hová mentek? . az nem fogja. Akkora lánc volt rajta. fegyvert válogatott. mint a gondolat. avval meg is kell verekedni. csak úgy tudjuk elvenni tőle a lakat kulcsát. az ördögkirály ott termett. megkeressük a szélkötő Kalamonát.Hiszen akkor már mindjárt odaérünk. hogy minden láncszem. mint egy kád. Mikor a szél meglátta őket. A táltos azt mondta: . Avval megindult. még annál is sebesebben. mint a villámlás. hogy szabadítsák meg őt.kérdezte. Vissza is fordultak azon az úton. Hanem álljunk meg egy kicsit. Most úgy mentek. hogy majd meghálálja a szívességet. Egyenest a pokol felé tartottak.Megyünk. Most úgy mentek. Mikor a pokolba értek. ahol a szél meg volt kötve. . vagy vele magával kell kinyittatnunk a lakatot. vissza kell mennünk a Kőszáli királyhoz. A táltos úgy ment most is. Egyszer csak mondja Rontó a táltosnak: . elkezdett rimánkodni. Jöjjetek utánam. s azt mondta nekik: . kérdi a táltostól: . . amelyen jöttek.Nem bizony . Rontó gazdám. Meg kell tőle kérdeznünk. mikor király lettem.A szél. még talán annál is sebesebben. nem ér semmit. . Rontó leugrott. aztán kinyittatjuk vele a lakatot. mint a vihar. evett-ivott az is. ez úgy vágja majd.Hát most visszasegítem.Jó volna. Aztán. Azzal Rontóval bement a fegyverházba. . mert a te kardoddal hiába vágod a Kalamonát. hol a palotája a szélkötő Kalamonának. nagyon fogadta.Már itt nem tudunk mit csinálni. próbálta kinyitni a lakatot.De avval meg kell verekedni . ha találkoznánk azzal az ördöggel. én is eszek. egyél. amelyikből királyt csináltunk. amit velem tettetek.mondta az ördögkirály. Rontó leszállott. a láncon! Nem bírja elszakítani.felelte Rontó.Mehettek .Nem tudtátok a szelet eloldani? . . Alighogy kimondta.Ezt azért adom neked. elővette a hamuban sült pogácsát. . De ha ezzel hozzálátsz. 361 .mondta Rontó. Azok megtették. . az ördögkirály elősípolta valamennyi ördögét.Ők meg folytatták a maguk útját. mint a jó kés a szalonnát.Nem baj .mondta az ördög. egyet aztán odaadott Rontónak. de nem sikerült.Biz az nem lesz még egyhamar.Gyertek elő. . Újra elindultak. van itt egy nagy kő a fegyverház ajtaja előtt. a táltos utána. .Mi az? . Mentek még vagy három hétig. még annál is sebesebben. . akkor értek oda. Jóllakott a táltos is. akárhogy rángatja. Egyszer Rontó valami lánccsörgést hall. Pengette a kardokat. gördítsétek félre.

A szükség hajtogat engem. egy kicsit nehezen. húzta maga után az ajtót.Én itt maradok. 362 . Rontó felült rá. Három nap múlva ott leszünk. Kérdezte a táltostól: . elment arrébb. Volt még benne három pogácsa. Az ment. mint a halál. mint a jó kés a szalonnát. Ott ült egy gyönyörűséges asszony: a Kalamona felesége. . kiment a táltoshoz.Hej. . . Már egész közel jártak a gyémántpalotához. az nagyon erős! Nem ember ereje van abban.Rontó felkötötte a kardot. közben a másikat nyitotta.Az az ördög. Mikor már közel értek. oda kell nekünk mennünk.Meg én. lelkem. azt mondta. Az addig jóllakott zabszalmával. csak nem tudjuk az utat. még annál is sebesebben. meg mersz-e verekedni azzal a Kalamonával? . hogy valami fénylik messze.Semmire . merre menjenek. kérdi a táltos Rontótól: .Ez a kard megéri. Megy. .Be jó.Mi az? . még a szeme világa is elveszett.De úgy hallottam. Mentek egyenesen a Kőszáli királyhoz. Mentek tovább. hogy arrább még egy palota van.Igen. Olyan szépet még nem látott soha életében. látja Rontó. Mikor az meglátta őket.Üljön le. A táltos azt mondta: . . vitéz úr. Mentek tovább. hogy mire jártak. Ahogy ment. A táltos megnézte a kardot. Hogy tudott ide eljutni? . Ahogy újra kinyit egy ajtót. Csak most szállj le. amelyikből királyt csináltunk. ott egy hófellegből evett egy kis darabot. és együnk. jégből. Rontó leszállott. Mikor mentek már vagy három hétig. .mondta. Mikor jóllaktak. Mikor bent volt. addig jóllakok. ment.Az a Kalamona palotája! Tiszta gyémántból van. A Kőszáli király megmondta. mert az a szörnyeteg megöl mindenkit. . Mert a szelet megkötötte a Kalamona.felelte a táltos. hogy nehéz volt a fertelmes dögje. csak úgy csengett-bongott a palota. megy felfelé. jót ivott. még annál is sebesebben. elővette a tarisznyáját. . Rontó újra felült a táltosra. gazdám.Jaj.mondta Rontó. adott nekem egy kardot. igaz. Ahogy nézem. ha hagyja magát . Hát azért kerestem fel.Hát aztán. Indul oda. Vízben nem szűkölködtek. csak megy tovább. ez vágja. A táltos alig lelt magának ennivalót. kérdezte. lelkem. azt elég rosszul gondolta ki. mint az álom. hogy felvettük . de már kipihentem. és ott voltak a kapuban. akkor látja. mert hiszen fellegek között vezetett az út.Most már mennénk a Kalamonához. Rontó bement a gyémántpalotába. mindketten újra útnak indultak. Azt mondja neki az asszony: . Akörül sok-sok rongyos asszony. a táltos ugrott vagy kettőt. Hanem az ő sarkantyúja se pengett még soha olyan szépen. úgy. lenyergelte a táltost. Rontó leszökkent. nem fogja a kard a testét. aki csak anyától született. .Bizony. vitéz uram. Merthogy otthon nincsen eső. amott a sövény zabszalmával van fedve. megette. újra mentek.

amit hozok. Ha tud rabolni egy szép kislányt.Azoknak kell a jégpalotára fújni a hideget. Akkor rabolt másikat. nem ment az el. kifelé! Idegen járt itt.Hiszen alig várjuk mi itt. Mert így nyáron. akkor épp olyan erős lesz. Hol van? Rontó is rápattant a lovára. jó .Éppen ezért mondja meg akkor.Azok mind királylányok. Alig pislantott Rontó egyet. hogy megszabaduljunk tőle. . abban a palotában. . aztán azt húzza bele. Rontó az ajtó mellé állott. Könnyen ki lehetett találni. Előtte egy szép királylány. mint ő. mint ő. . Csak te is ügyelj. beugratott a kapu fölött.Még nincs itthon. . . . megmondhatná. menjen kifele. Egy-egy esztendeig volt a felesége mind. Mert látta ott a jégpalota mellett azt a sok asszonyt? . és akkor engem a ló farkához köttet. én nem vagyok olyan erős.Itt vagyok. míg én odavoltam Itt van még most is. mikor melege van. ahol az a sok rongyos asszony van. Mihelyt megkötötte. hogy el ne olvadjon.Jaj.mondta a táltos . míg haza nem jön.Ha megmondja.Hé. Ha én olyan erős leszek. lelkem.Ha hagyom magam. kutya. A lányt letette a tornácra. te senkiházi? Mindjárt megfojtalak. Rontó mindjárt megismerte. Addig.mondta Rontó. de félek. hogy nem tudja legyőzni.Igaz. Szépen nem adták. 363 . Én is csak addig leszek a felesége.Attól ne féljen. A Kalamona nagy mérgesen bement az udvarra. Úgy is lett. ha megverekszel velem. hát elrabolta. engem is odaültet.. mert most odavan. ott szokott aludni. Rontó kiment a kapuba. de ha maga jó szándékkal van hozzám. kihúzok egyet az övéből. mint az acél. Azért jöttem. hogy már olyan erős. elájulva. a nyakát irányozd.csak te ügyelj nagyon. . . hogy az ő királyának a lánya. Kérdi Rontótól: benn a Kalamona? . Mert tudja.Jó. . míg kinn leszek. akkor tudom. . érezte. miben van az ereje! . mindjárt hazajön. miben van az ereje. a táltos már nem győzte várni. miért vannak azok ott? . mert ő is táltoson jár. mikor jön. Az asszony behozta a madzagot. Nyomban megverekedek vele. húzza ki maga is a magáéból.Hogy mertél idejönni. te Kalamona. Egyszer csak elkezd a gyémántpalota mozogni.Megmondom: a gatyamadzagjában! Megyek. behúzta a gatyájába a madzagot. s beordított az asszonynak: . hogy most ezért volt oda.Jaj. .Láttam . . mint az ítélet. mert mindjárt itthon lesz. jött a Kalamona hazafelé. mert a szelet el kell oldanod. lelkem.A szelet csak akkor engedem el. megmondanám én nagyon szívesen. meg azon is verekedik. akkor szokott mozogni a palota. Beszélgettek még egytől-másról. elbánok vele.

. Szétnézett. Az leesett a földre. aki fújja rá a hideget. ettek. Elkiáltotta magát. a jégház is elkezdett olvadni. hogy Rontó csakolyan erős. Kérdezte a sok királylánytól: hol is van ő tulajdonképpen? Azok megmondták neki. 364 . mert a lakatkulcsot ottfeledte. mint a gondolat. Ezalatt Rontó királyának a lánya is felocsúdott a tornácon. mert a jégpalota elolvadt.Kezdhetjük! Azzal felpattant a nagy táltosra.Hogy akarsz verekedni. hanem idehívom azt a sok királylányt azonnal a jégpalotából. levágta a másik karját is. mivel lehetne segítségére. Rontó se volt rest. ott termett az ördögkirály. annyi ölte. hogy a Rontóé édesdeden átbújhatott a hasa alatt. amit leltek. hogy ne ölje meg. de olyan nagy volt. Persze aztán Rontó is.mondta Rontó -. ott. Elmentek messze egymástól.A vitéz úr megölte Kalamonát. mulattak. mind a kettő. Rontó még egyet adott neki. Egyik se tudta megvágni a másikat.felelte Rontó.Már induljunk hazafelé. ahol az út eltér hazafelé. igazán az-e. Kirántotta a kardját mindkettő. Azzal Rontó nyakába ugrott. s a nap meg jól sütött. Mentek. csókolta. Három nap múlva elérték a Kőszáli király birodalmát. Volt ott egy nagy szekér. nem öllek meg. lóháton vagy földön? . mint ő. a sok asszonynak úgy pergett a nyelve. amennyi hozzáfért. ha megérdemled tőlük. meg amerre a szél meg volt kötve. ölelte. mert az én apám annak ígért. mind felültek. Akkor elkezdett rimánkodni Kalamona. de a nagy táltos úgy vitte őket. Volt a szekéren olyan hemzsegés. A Rontó táltosa ügyesebb volt. Negyedik nap azt mondja Rontó: . Vissza hiába mennének. mindent ellepett a víz. mert úgyis ősz lesz. Azok meg is ölték egy perc alatt. a szekér utána. .Ha akarjátok . mint az orsó. én hát akkor a felesége leszek. megkérdezte a lánytól. sütöttek-főztek. aki. A lakodalom három napig tartott.Én is éppen azt akarom.Jól van . ittak. összecsaptak. megkérdezte. Öljenek azok meg. mert megszabadította őket Rontó vitéz.. Rontó meg a feleségét maga mellé ültette a nyeregbe. azt. mint a semmit. jó közel ment a másik táltoshoz. . megindult elöl. A táltosok is ettek kinn. . felhasználta az alkalmat. mindjárt lecsapta Kalamona jobb karját. kardostól. úgy vágtattak szembe.Én is abból az országból való vagyok .Lóháton. Kalamona túlvágott rajta. jöttek is azok rögtön. Rontó is ott termett. Ahogy ott gondolkodott. mert nem volt. abba belefogták Kalamona táltosát. A többi királylány közben levetette a rossz ruhát. A Kalamona mindjárt érezte.mondta nekik Rontó -. . aki a szelet elereszti! . csaptak olyan lakodalmat.mondta erre a királylány. Az szóval is megmondta most neki. mint Kalamonáé. hogy már nincs oka félni. éppen háromszázan voltak. Mindjárt hozzáfogtak. . hogy kivel van dolga. mire hazaérünk. éppen július utolja felé járt az idő. öljétek meg a gyalázatost. Ott elkezdett gondolkodni Rontó.

hogy induljanak a király városa felé. Rontó leugrott a táltosról. mentek három hétig. elcsapta. legalább temessük el úgy. Hej! csődültek a népek. mintha otthon halt volna meg. Lett nemsokára eső is. mint a villám. De mielőtt elindultak volna. a kőrisfaerdő ott volt. Mindjárt ki is híresztelte az országban. vissza is jött vele. mert eltemetik a királykisasszonyt. milyen sanyarú sorsuk volt. a föld is megpuhult. most már végleg hazafelé. amelyik tudja a járást. a pálinkásüveg körüljárt. A táltosról levette a nyerget.Hát azt kívánom. csak úgy folyt a lé meg a lé. megköszönte az útbaigazítást. csak kiállják még három napig. ki oldozhatta el. míg elért oda. három álló napig ettek-ittak. mint jó kés a szalonnát. mert annyi népet hova tett volna a házban. úgy vehetjük. 365 . míg vissza nem jön. Rontó alig várta. Felült a táltosra. jó kedvük volt. Rontó azt gondolta. hogy ennek a sok asszonynak készíts itt egy palotát. Egy jótorkú ember elkezdte az éneket. hogy lakjanak benne. a kardot megedzette néhány perc alatt.Ha kiállották már eddig. hogy fúj a szél. elkezdett fújni. kihúzta a kardot. legyünk még itt vagy három nap. volt ott jó gyep. Rontóval három álló hétig vágtatott a táltos. mert ha elindulnak. . én miért sietnék”. úgy elvágta vele a láncot. Itt újra megtartották a lakodalmat. ahol a többiek maradtak. Mire eljött a vetés ideje. hadd gyepeljen. adott neki enni-inni. Azok egy szempillantás alatt olyan palotát építettek. eltévednek. három éjszaka. ettek-ittak. A többi bement a palotába. Ahogy Rontó ott maradt a feleségével.. „ha te nem sietsz. de otthon nagyon nyugtalan lehet már királyapánk. Már mentek vagy három hétig. már annyian voltak az udvaron. Mondta is a feleségének: már látom. a király udvarában. megindult visszafelé. Ezalatt otthon. hadd legyenek már nyugodtan az öreg király meg a felesége. A király jajgatott.Ne siessünk hazafelé. Ahogy csak tudtak menni. az mehet már haza. hogy vágja a láncot is. hogy odaérjen. A király kitétetett egy üres koporsót az udvar közepére. Az öreg király nem örült neki. hogy megvan a lányuk. hogy fúj a szél. elfelejtették. ott újra megpihentek. a többi meg utána.Igen. De a felesége azt mondta: . mint a villámlás. azon tanakodtak. Mikor egy éneket elénekeltek. ha nincs lánya! Se nem evett. hogy alig fértek. jó tűz volt a pokolkemencében. hogy várják meg itt. a Rontó falujában is észrevették. a feleségét is elvitte magával. megvolt a nagy bánat. hogy aki csak járni tud. Mikor megérkeztek. Rontó lenyergelte a táltost. Ment Rontó a táltoson. Ő meg felült a táltosra a felesége mellé. mintha meghalt volna a lányunk. se nem ivott. még annál is sebesebben. Negyedik nap útnak indultak hazafelé. Rontó azt mondta. Azok jó ennivalóval várták őket. Csak el ne felejtsem mondani: ezt a kardot edzd meg. Rontó itt azt mondta a lányoknak. hogy a szelet megszabadítsa. Ahogy elérték a Rontó országát. Lehetett vetni. Otthon. meg esik a szép csendes eső. mint a szajkó. mindenki menjen a király udvarába. Az ördögkirály elősípolta megint az ördögöket. hozzáfogott nyergelni. hogy nem akadt párja. a felesége meg a földhöz verdeste magát. azzal megindult. Ahogy odaértek. Így tartott három nap. . Ő maga elszaladt. Rontó felment a Kőszáli királyhoz. míg én elmegyek a szelet eloldani. Egy perc alatt szabad lett a szél. Bezzeg mind tudta a járást! Elszéledtek. Neki már eshetik. ő meg bement a feleségével a palotába.

. Hát csak ugyan a kedves lánya volt! Lett olyan öröme. az a fiú vagyok. hogy viseljék gondját a táltosoknak. hogy haza merted hozni a lányomat? Rontó helyett a lány felelt. Mikor itt már a negyedik nap megtetszett a hajnal. hát nem tetszik tudni.Én mindig gondoltam. s odakiáltott a királynak: .Lehetett azt gondolni . királyapám. mint a forgószél. hisz itt a lánya? A vén király megdörzsölte a szemét. hogy mikor akarják megtartani a lakodalmat. még a Kalamona birodalmában. nem tudott hová lenni boldogságában. az. . Az övét felnyergelte. hogy senki haza ne menjen.Én. . Rontóné azt mondta: .Mit sirat. a Kalamonáét meg vezetékhez kötötte. Aztán megkérdezte az öreg. megérdemled a lányomat. mert holnap megtartják azért itt is a lakodalmat. miféle éneklés ez. hát ott vannak a király városa szélén! Felköltötte a feleségét. A városban már csak lépést mentek a táltosok. Rontó ráparancsolt a kocsisokra. azt mondta az urának: . hogy jobban lásson. hogy itthon van a kisasszony.Még csak lesz! . mert azoknak lehet köszönni. hogy ott volt tán az egész ország apraja-nagyja. . hogy most meg azért sírt.Ki vagy te. A vén király meg kiszólt a sok emberhez. Ahogy gondolkodott. Mikor a király udvarába értek.Én nem bánom. Egyszer hallanak valami éneklést. mert a nap is már magasan járt.mondta a harmadik.Én mindig tudtam. . senki ne menjen haza. odaugrott a koporsóhoz. egyszer csak megáll a táltos. .Holnap lesz a temetés. ott beszélgettek. máléért. Megszólalt most Rontó is: . ha holnap lesz is! 366 . mint a villám. Rontó megsarkantyúzta a táltost. most már bizonyosan ő lesz a király. Már éppen vinni akarták a koporsót kifelé A király s királyné rá voltak borulva. aki itt volt egyszer az anyjával. repült. Bementek a házba. hát ott annyi nép volt. vitéz úr. toronyirányba. Megindult a táltos. Csókolta Rontót is meg a lányát is.Jaj. hogy milyen jó lesz. akit elvitt a Kalamona? Ahogy ezt a Rontó felesége meghallotta. Az asszonyok elkezdték egymásnak mondani: . bátor vitéz vagy. fiam. lelkem. .mondta.A király végül azt mondta: . .Az uram! . árkon-bokron keresztül. királyapám.mondta a király. Az asszony elszunnyadt Rontó ölében. hogy most temetik a királykisasszonyt. egyenesen a fővárosba. úgy sírtak-ríttak. Felült a feleségével a nyeregbe. érjünk oda minél hamarabb. Rontó sarkantyúba kapta a táltost. Kérdik egy gyerektől. épp ekkor Rontó megkereste a két táltost.Mi már megesküdtünk.Most már ismerlek.Szóljon már a táltosnak. Rontó maga elgondolkozott. hogy hazajön a kisasszony. jó vitéz.

Hallgassatok ide. Az új király élt a feleségével bú nélkül. ki eloldotta a szelet. megfőzték azt a tenger húst. meg a házban sem fértek volna meg. . itt van ez a vitéz. Jó idő is volt. Most hát jutalmul én átadnám neki a királyságot.Most már mindenki menjen haza. Előbb megköszönte az apjuknak. A Kalamona táltosával szántott magának. Jött is már estére hazafelé.Mi haragudnánk? Mi is úgy akarjuk! Éljen az új király! – kiabálták a népek torkuk szakadtából. Rontó meg a felesége nagyon jól érezték magukat. míg megsütötték. Az öregek elmentek falura lakni. megölte a Kalamonát. Az embereknek nem is kellett kétszer mondani. Harmadik nap estére már alig volt a gulya marhából. jó hangosan ezt mondta: . Most elvette feleségül. Akkor a vén király felállott. mind hazamentek. Az udvaron terítettek. hogy jövőre legyen mit aratni. míg a gulyát levágták. Rontóból nagyon jó király lett. Én már úgyis öreg vagyok. aztán meg a népnek. csak úgy szólt a harang a kövér tinókon. ha ti nem haragudnátok érte.Kiüzent az öreg király a gulyásnak. Vetni kell. De hát kellett is egy egész országnak! Másnap alig virradt. Egymagában megszántotta azt. hogy hajtsa haza a gulyát. hazahozta a lányomat. Rontó felállott. Erre az öreg király azt mondta: . már szólt a banda. Bezzeg volt dolguk a mészároslegényeknek. a bor is fogytán volt. ha meg nem haltak! 367 . Három álló napig tartott a lakodalom. De még az asszonyoknak is. Még most is élnek. az ő országában nem szedtek adót se. amit azelőtt annyi sok ló meg ökör alig bírt megszántani. mert eljött a vetés ideje.

hogy a vizet elővegye. A nyúl elszaladt. és a róka is azt mondta: . mert szükség lehet reá. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. bocsánatot kérek.Kegyes királyfi.No. ő bort adott neki. megmondom most az én hálámat. hogy milyen szerencsétlen ember is ő. királyfi.Jaj.Vigyél vizet innen magaddal. kijött abból is egy szép tündérlány. hogy lelője. eltemette. hadd meg az életemet. Talált aztán az erdőben egy kis őzet. Menj be az erdő közepéig. jó tettedért jót várhatsz. de a lány mégis meghalt. jó tettedért jót mondok. hogy hát az is jó. hetedhét országon. 368 . nem bántotta. megint elment vadászni. A szép tündérlány meghalt. netalán szükség lehet rá. amelyről a királyfi már két ágat levágott. talált egy nyulat. felvette az ölébe. Rögtön rikoltott a királyfinak: . hazavitte nagy szomorúan. Telt-múlt az idő. de a flaskó feldűlt. Forgott a királyfi ott körül kereken. lakott a zöld királynak egy fia. mert abból is egy szép tündérlány jő ki. Egyedül volt a kastélyban. királyfi. meg is találta a tölgyfát. de nem talált. hol van az élő víz. De vizet vigy neki.No. le is vágta róla az ágat. Nem volt mit tenni. Járt a királyfi erre. Nagy búban volt a királyfi.Ne lőj le. ki is jött abból egy szép tündérlány. vizet. Menjünk most tovább. Megtalálták a tölgyfát. De megint úgy járt. búsult egy darabig. Menj el megint az erdőbe. Elmentek ketten. majd még megköszönöd. . és a víz kifolyt. kegyes királyfi. arra. mert a bor igen erős ital volt neki. Gondolta. megtalálták a forrást.A háromágú tölgyfa tündére Egyszer volt. mert megfulladok. Az lesz a feleséged. elvitte haza. Megtalálta a rókát. Azt is célba vette. kegyes királyom. hogy lelője. hadd meg az életemet. bocsánatot kérek tőled. Vágj le még egy ágat. Levágta az ágat. Célba vette. A rókát is célba vette. hogy vizet kapjon ott az erdőben. Meghagyta a nyúl életét. Talált aztán egy rókára. hogy abból is kifogyott. a harmadik ág még rajta volt. De gyere velem. oda. ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. Búsult. Volt nála egy kulacs bor. jó tettedért jót mondok. Vágj le abból egy ágat. mert jót mondok neked. . az is visszaszólt neki: . Azt mondja neki az őz: .Bocsáss meg. jó tettedért jót várj hadd meg az életemet. s ő nem tudta felhasználni. El is ment a királyfi. Találkozott akkor a nyúllal. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. de aztán megint elment az erdőbe vadászni.Királyfi. Azt is elbocsátotta. mint a múltkor. Eltemette azt a lányt is. hol nem volt. A nyúl rimánkodni kezdett: . Elbocsátotta azt is. Vette fegyverét. De vigy magaddal egy kicsi vizet. s ment tovább az erdőbe. hát unatkozott. szép rendesen. . kiment vadászni. Az isten megadta neki a szerencsét. Mihelyt kiért az erdőbe. de még az Óperenciás-tengeren is túl. Felvette azt a lányt is. hadd mutassam meg.

A királyfi elment. odanyújtja a kislánynak. Akkor a boszorkányné megfogta. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Elmentem valami eleséget keresni. örvendezve. A kis nyúl ott ugrált előttük. bocsánatot kért tőle. mielőtt haza érkeztek volna. Köszönöm jótettedet. vizet meríteni. kérdi attól is. arra. hát hol van az a lány a fán. vizet. Meglátja végre a kis nyulat a királyfi. kivezette a maga lányát a kúthoz. Betekint a kútba. hozzál nekem új ruhát. hogy hozzon neki ruhát.a kút mellett. hogy hol lehet az ő menyasszonya. Szólítgatta a tündérlányt. de meg voltunk mindnyájan átkozva. hogy mi minden történt véle. A tündérleány azért. Oda leültek. és felhágatta azt a fűzfára. hogy kiszabadította a tölgyfából. keresi. hogy az a kép a kútban az ő képe. de ő maga. Azt is. Mindent. de képe meglátszott a vízben. valameddig egy ember le nem vágja. Odaérkezett a királyfi a gúnyával. Várták ők. lát egy fényes fehérségű szép tündért. Ott is maradt. de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. s abból is egy szép tündérlány jött ki. Mentek. No.No. A kis nyúl meg elment eleséget keresni. megkérdezte. hogy épp most várja ő a királyfit. Mondja a királyfi neki: . mindent elmondott annak a boszorkánynénak. várták a királyfit. Kiment a kútra egy boszorkányné is. Az jót ivott belőle..No.mondja a kis nyúl . öltözzél fel! 369 . tisztelt királyfi. De örömében sok időt töltött otthon. azt mondja: . sajnálom fáradságodat. megbeszélték most már a maguk sorsát. Végül is azt gondolta. amely árnyékot tartott a kútnál. engemet az isten néked rendelt ezen a világon. No. hogy hol van a lány: . hogy ne lássák ott a kútnál tündérruhában. A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya. nem halt meg. a városon kívül volt egy szép kút. A tündérlány elmondta. hogy más gúnyát hozzon neki. Menjél előbb csak te haza. most vágd le ezt a szép tölgyágat. Levágta.Én itthagytam . Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon. s hogy őt egy királyfi szabadította meg. hiába. de csak nem érkezett vissza. Hagyjál itt engemet a kis nyúllal. Kiált is rögtön a lány. hogy megszabadították az ő kedves asszonyát. Levette a fáról.Tisztelt kedvesem. Megölelték. megcsókolták egymást. már nézik körül kereken. A tündér már fenn volt a fűzfán. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza. vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. hogy ne tudjunk megszabadulni ennek a tölgyfának a gyökerétől. útra keltek mind a hárman. közben felmászott a fűzfára. mégis fekete volt. és bedobta a kútba a tündérlányt. de élő személyt csak nem látott. és megmaradott. mert megfúlok! A kis nyúl kapja a kancsót. Azt mondja a tündérlány a királyfinak: .Vizet. Jártak a kútra sokan vízért. de útközben. Tekintett a boszorkány erre. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt. felmászott arra a nagy fűzfára.Szállj le onnan. Hárman voltunk testvérek. Elmondta neki a sorsát: . hogy mi okból hágott oda.

amíg azt az aranyhalat. Estére. hogy nem te vagy a tündérlány. a boszorkányné lánya evett belőle.Mi dolog ez? Valahogy még kiderül. aprítgatta a fát. azt a kis darabot betette a zsebébe azzal. aki úgy dolgozik. kedvesem . A szegény ember házában pedig. amely abban a kútban van. az ágy felékesítve. fekete. de a fa többi részét a királyné elégette. megfizette a fáradsága díját. hogy vágja ki a fát. melyet a zsebében vitt. mikor hazaértek. egy halpénzecske leesett a földre. De mikor a szakácsné tisztította a halat. Mondja neki: . mikor ők mindent szerteszét hagytak. meggyógyult. Nem tudta. Az ott megmaradt. Ki kéne vágatni azt a fát! Mondta is hát a királyné a királynak: . élt a királyfival. Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül. Mondja a lányának: . 370 . hogy aranyfa ez. olyan világosság támadt.mondja a lánynak -.Mikor leszállt a fáról. Mondjad a királyfinak. felesége volt neki. hogy többet ne is lássuk! Volt a szomszédban egy szegény ember. Kifogatta az aranyhalat. lett egy szép aranyalmafa. Mondja a feleségének a szegény ember: . a nap sugara reám tűzött. hogy gyertya nélkül is láttak. Ki is vágta az rendesen. megfőzték.mondja a boszorkányné lánya -. de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked. A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni. amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz. Ahogy a földben az kifakadott. Elment egyszer a boszorkányné a lányához. a házat ki se seperték. a tűz mellé a kis szegletbe. Jó reggel elmentek. No.Vajon nem történik-e valami még abból. s az ágyat se rendezték el. hogy ő a tündérlány.Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét. Gondolkodóba esett a király. és íme. De abból a tündérlányból. hogy a szegény ember valamit elvisz onnan. akit a boszorkányné bevetett a kútba. Letette azt a kis darabka fát. fiam . délig megért az alma rajta. látja az ábrázatát.Ó. A szegény ember hazament. lett egy szép aranyhal. ki járhat az ő házukban. egy pikkelyecske. egy kis darab kiesett belőle. A király nem tudta. és egy szép aranyhalat láttam a vízben. lelkem. addig nem fogsz meggyógyulni. hogy csúnya. A cigánylány élt. De hagyjuk most még azt az aranyhalat a kútban. megfogta az egész ábrázatomat. lányostul. minden rendesen. Az a fa minden éjszaka megvirágzott. azt gondolta. hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. amikor este lett. tedd magad beteggé. vajon mi lehet az oka. Elvitte haza. A szegény ember pedig látva. de mikor a szegény ember hasigálta. Pedig milyen szép volt! Mi történt vele? .Bizonyára ez a kis fadarabocska világít. de a boszorkányné megint elment a lányához. Felöltöztette így is a királyfi. az igaziból. Gondolták magukban. Azt hívatta el a király. hát az ő házuk ki van seperve. Úgy is volt. hogy hazaviszi kincsnek. ő ki nem fogatja.

A tündérlány erre elkezdte mondani. De most otthon hagyták a lányt elrejtve. Lássuk. Egyszer a király mesét akart hallani. Aztán hirtelen beszaladt a házba. hogy: „Én vagyok az a tündérlány. No. . hogy mit dolgozik az a lány.Egyszer volt. Kiment az egyszer vadászatra. ott maradt velük. 371 . Máig is élnek. volt egyszer egy királyfi. elzavarta a boszorkány lányát. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába. munkába. A lány az ablak alatt állott. s elvette feleségül a tündérlányt. mit láttál. hol nem volt. hogy lesse meg. Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány. Rákerült a sor a tündérlányra. mit próbáltál életedben.No. kezd sepregetni a házban. .Másnap reggel újra készültek. te vagy itt a legszebb. a másik is egy mesét. munkába. Mondott ez is mesét. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat..És végig mondta az egészet addig. találkozott egy kis nyúllal. A szegény ember lánya csak nézte egy ideig.oOo. a fácskát megragadja. hogy senki meg ne lássa. ha meg nem haltak. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába. Annak nem volt mit csinálnia.. akit a királyfi a tölgyfából kivett!” Megölelte erre a lányt a királyfi. megkapták a tündérlányt. mondjál már te is egyet. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni: . hogy menjenek a királyhoz. Mondja a király: . titkon. aki abból a fácskából jött ki. ki jár az ő házukba.

ezúttal is. De valamiképp mégis több igénnyel. ezért igazítottam.nép nyelvi tudását. A tapasztalat vezetett rá. mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket. Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek.valóságban élő . Ezeket az összesség tudásának ilyenfajta figyelembevevésével javítottam ki. akár a műemlékvédelem. Nyelvünk letéteményese a parasztság volt. a kemény szóhasználat olyan elemei kerültek beléjük. Illyés Gyula 372 . aki nem röstellte elsajátítani a . de amelyektől a gyerek megriadhat. mint amennyihez a magyar nép egy tagjaként van jogom. Ezeket a meséket mindenkor legjobban a gyermekek élvezték. Hisz egy nemzet annál szervesebb. igaz. olyasféleképp nyúltam én ezekhez a népmesékhez. Nem megváltoztatni . akár a festő a színeivel. hogy a sajátosságukat megőrizzék.szavait. a kegyetlenség. de nem a gyermekek költötték. Egységesíteni. de az is a népből. legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb. úgy hangozzanak. amelyeket a felnőtt természetesnek érez.Utószó Ahogy a zenész a népdalhoz. száz elmesélőjük után még egy százegyedik is előállna. szellemileg annál gazdagabb és szabadabb. Volt még valamire figyelmem. E mesterfogásoknak csak töredékeit megőrizni nemzeti kötelesség. a bosszú. mint akadémikusaink. A magam képzelete s ízlése szerint nem tettem többet hozzájuk. Ebben a kiadásban huszonhét új mesefeldolgozás van. a lényeg megmásítása nélkül. „legkulturálatlanabb” rétegének milliói voltak. De magyarul igazán jól még az akadémikusok közül is csak az tudhatott. Nyelvi hibát e mesék egyszerű előadói is ejtettek. minél összetettebb. hogy a parasztság minden tagja külön-külön jobban ismerte nyelvünk szabályait. részben más gyűjteményben való ismertségük miatt tartottam helyesnek kirostálni. Ami keveset szerkezetükön igazítottam. már kezdetben. mondjuk. Ám ez nem jelenti azt. melyet feldolgoz. úgy mégis. minél sokszerűbb. mintha az eddigi. Így nem egy fordulatukban a harag. sőt tarkább. S azután ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói. lényegükben megerősíteni akartam őket. azok helyébe. Célom az volt. Semmiképp sem másíthattam meg tehát népünk jellegzetes előadásmódját. amelyeket részben a tárgykör hasonlóságára. nyelvi zeneiségét és . az első kiadáskor. a szegényparasztok.gyakran csak e tájakon értett . hogy ezeket tompítsam. magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását.ellenkezőleg.