ILLYÉS GYULA

Hetvenhét magyar népmese
Tartalom
A kis gömböc Kacor király A kakas és a pipe A kiskondás Együgyű Misó Az állatok nyelvén tudó juhász Fábólfaragott Péter A diákot erővel királlyá teszik Virág Péter Ribike Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Az égigérő fa Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj A repülő kastély A táltos ökör Ilók és Mihók A róka és a farkas a lakodalomban A zöldszakállú király Erős János Aranyszóló pintyőke A malacon nyert királylány A legerősebb állat Kis Kolozs meg nagy Kolozs A muzsikáló ezüstkecske A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik Tündérszép Ilona és Árgyélus A loncsos medve Jávorfából furulyácska A huszár és a szolgáló A bőgős fia meg az ördögök A farkas mulatni megy, azután szállni tanul Csinosomdrága A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja A kígyókirály gyűrűje A hiú király Rózsa vitéz Bendebukk A rest macska A becsületes tolvaj Marci A szamárrá változott barát Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető A palóc meg az egri nagytemplom Három kívánság Rózsa és Ibolya Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai A házasodni indult királyfiú A virágfejű ember Az öreg halász és nagyravágyó felesége Győző A három vándorló A halkisasszony A buták versenye Mese Bruncik királyfiról A libapásztorból lett királyné Mátyás király meg az öreg ember Mátyás király meg az igazmondó juhász Mátyás király és a székely ember lánya Ludas Matyi A koporsóba tett fiú Térdszéli Katica A róka, a medve és a szegény ember Az ördög kilenc kérdése A kecskepásztor fia Ej Haj Adj isten egészségére! Kilenc Így jár, aki irigy Vitéz János és Hollófernyiges A két lány meg a vasorrú banya Bíró János A rátóti csikótojás Gyöngyharmat János Nap, Hold, Szél Három aranyszőrű bakkecske A hét holló A szélkötő Kalamona A háromágú tölgyfa tündére Utószó

A kis gömböc
Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki: - Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának: - Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki: - Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: - Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc: - Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc: - Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.

2

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki: - Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

3

Kacor király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé. A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig. A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg: - Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség? - Én vagyok a Kacor király! - Kacor király? Soha hírét nem hallottam! - Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam. Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő, s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar beletalálta magát a nagy uraságba, s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselkedett, keveset szólott és sokat evett, ebéd után álomra dőlt, s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik. A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl. - Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik; ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: „Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam.” Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen? - Járok egyet, mert nagyon unatkozom. - Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Kacor király? Soha hírét sem hallottam! Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. - El is indult a medve a róka barlangja felé. - Hallod-e, te medve - kiált rá a strázsa. - Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, ha kijő, nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak. - Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! - mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit csináljanak, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút, meghívni a vendégeket.

4

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreggel kifutott, s összeszidta, hogy megint alkalmatlankodik. - Eltakarodj innen! Nem megmondtam már? Az én uram a Kacor király; ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! - Tudom, nagyon jól tudom; nem is a magam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre. - Az már más! Várj egy kicsit. Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, tudtára adta a varjúnak, hogy a király szívesen fogadta a meghívást, elmennek az ebédre, csak tudják, hova. - Eljövök én holnap értetek, s elvezetlek! A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyancsak felütötte a lacikonyháját. A kis nyulat megtették szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A medve fát és vadakat hordott a konyhára. A farkas asztalt terített, és pecsenyét forgatott. Mikor kész volt már az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra szállott, de nem mert leszállani, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát. - Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk - mondta a róka -, csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram. S csakugyan, végre kijött a Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reátekinteni, egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket. A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozásban volt, mind azt mondották: vajon milyen lehet az a Kacor király? Ki-kinéztek az útra, ahonnan a vendégeket várták. - Ott jön, ott jön! Jaj istenem, merre fussak! - kiáltotta a kis nyúl, s ijedtében nekifutott a tűznek. Megpörkölte magát, s ettől olyan bátor lett, hogy fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta. A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette véle, s ezért jól képen teremtette a medvét. A medve a kis nyúlnak akarta továbbadni az ütést, de a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda. Mikor látta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy nyaka közé szedte a lábát. A Kacor király meg attól ijedt meg, hogy így nyakon teremtették. Uzsgyi hát, ő is futóra! Elröppent ijedtében a varjú is. Még most is mennek, ha meg nem álltak.

5

A kakas és a pipe
Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. Hát azt mondja a pipe: - Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfúlok. Szalad a kakaska a kúthoz. - Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. Elment aztán a kakaska a szép lányhoz. - Szép lány, adjál koszorút. - Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. Elment a kakaska a tehénhez is. - Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. Elment a kakaska a réthez. - Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz kút ád vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltba nem mégy kaszáért. Elment a kakaska a boltba: - Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. - Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakaska elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenest vitte pipének, épp jókor, mert szegény pipe majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt!

6

A kiskondás
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt. Nem tudták hasznát venni, nem vált be kondásnak sem. Hiába próbált vele az anyja akármit, mindegy volt annak. Hát ez a teddlenerontsd kondásgyerek meghallotta egyszer, hogy a király annak adja a lányát; aki úgy el tud bújni, hogy az ő lánya nem találja meg. - No, kiskondás! - mondta magában - most mutasd meg, ki szült! Sokat nyerhetsz egy kis ügyességgel! Fel is szedelőzködött, kért egy tarisznya hamubasült pogácsát, nyakába kanyarította a cifra szűrét, avval elindult. Ment, ment, mendegélt, árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, hol erdőben, hol sík földön. A pogácsa is fogytán volt már, de csak nem talált még a király kastélyára. Megy megint egy álló hétig, már az utolsó pogácsát is megette, de még semmit sem lát. Szomjas is volt már, olyan volt a nyelve a nagy szárazságtól, mint a felvert galuska. - Mit csináljak már? Éhen vesszek? Ha ezt tudom, el se indultam volna. Ahogy megy, nagy sokára talál egy kutat. A vályúján ült két fehér galamb. Odamegy. - No, két fehér galamb! Én most titeket megeszlek, mert majd meghalok éhen! Azt mondja a két fehér galamb: - Ne egyél meg, kiskondás! Inkább húzzál nekünk egy veder vizet szomjasak vagyunk nagyon. Jótét helyébe jót várj! Úgy rimánkodott neki a két galamb, hogy nem ette meg őket. Odament a kút kávájához, húzott nekik egy vederrel, azután maga is jóllakott a jó hideg vízzel. Avval ment tovább. Hát szomjas már nem volna, de a hasa, az morgott, mint egy láncos kutya. Amint épp egy nagy pusztaságban vándorolt, talált megint valakit: egy sánta rókát. - No, sánta róka! Akármi legyek, ha téged meg nem eszlek! Könyörgött a sánta róka is, hogy ne egye meg: a kisfiának visz éppen egy kis ennivalót. - Jótét helyébe jót várj, kiskondás! Majd segíthetek én még terajtad! A kiskondásnak már dülledt a szeme a nagy éhségtől, de nem bántotta. Gondolta, hogy majd visszafizeti az még az ő jóságát! Csetlik-botlik tovább a kiskondás. Szántáson, vetésen, tarlón, parlagon vitt az útja. Összekotorászta már az utolsó morzsát a tarisznyából, azt is megette. De mi volt az annak az éhes hasnak! Jobbra dőlt, balra dőlt, már azt hitte, sohasem ér oda, ahová akar. Utjában akkor messziről meglátott egy nagy tavat. Ő bizony megnézi hátha lesz ott valaki, valami. Lemegy a partjára, hát ott látja, hogy a víz szélében vergődik egy kis hal. Odakap nagy mohón, felveszi a vízből a kis halat. De az azt mondja neki: - Ne egyél meg, kiskondás, megszolgálhatom én még a te jóságodat!

7

ha nem tudsz elbújni. Rájuk bízta magát. merthogy azt hallotta. Kászálódik a kiskondás. mivégről jár ő erre. Megpróbálkozik ő is. Te leszel a századik. A kiskondás illendően odaköszönt neki. Én meg. se embert megeszlek benneteket! Rimánkodott a két fehér galamb. most már káreszkuresz. A kiskondás először is azzal állt elő. Ebbe az éhségbe el kell pusztulni! Már maga sem tudta. De már igazán azt hitte. azok meg uzsgyi! Mentek vele. De már mindegy. és így kiáltott: . egyszer csak ott látja az első két fehér galambot. Felkészült a királykisasszony is. esedeztek neki. szép volt nagyon. fiam. Húzott nekik egy vödör vizet. jól van! . ugyan. Kinyitja az ablakot. A kiskondásba nem szakadt bele a madzag. azok azt mondják: . Adtak neki annyit. ahogy rásütött a nap. a pénze csak úgy ragyogott. ment tovább. . de azok rimánkodtak. hogy bizony ő már nagyon éhes. Megsajnálta. rögtön elviszünk! A kiskondás sem húzódott soká. egyenest a nap háta mögé. hogy bújjék már el. majd megszolgálják még a jóságát. . hogy nagyon régen úton van már. A kapuban ott állt a király.Nézte a halat sokáig a kiskondás. ahogy lesz. megy be hozzá a király. míg a lánya föl nem kel. úgy lesz. Utoljára aztán mégsem bántotta őket. Másnap. hogy a király annak adja a lányát. Lement a kertbe. avval továbbment. mert ha fölkelt. már nem tesztek bolonddá! Nem nézek már se istent. Bizony nagyon is ide igyekezett. . mint a bolond hallgatok rátok! De azt bezzeg nem látjátok. te kiskondás. mióta. és visszatette a vízbe.Hát hol jársz erre. kászálódik. nemigen tud előle elbújni. kiskondás! Ott vagy a nap háta megett! 8 . mint a szél. A kiskondás bánta már. aki el tud bújni előle. Hát megint talál egy kutat vályúval. Ment.Jól van. Ha ég-föld összeszakad is. leszakította a legszebb rózsát. ahol még a madár se jár? Mi keresnivalód van itt? Elsorolja aztán a kiskondás.De látod-e. hátha lenne valami sikere a vállalkozásának.Gyere elő. itt van kilencvenkilenc emberfej a karón. perdült egyet a sarkán. ahogy felkelt. már nem fordul vissza. csak azt tudta.Gyere. vessenek neki egy kis maradékot. csillogott. hogy nem ér oda.mondta a király.Majd lesz valahogy! Bementek a házba. hogy már felfordulok éhen! Meg akarta fogni a galambokat. nyelt ő is egy nagyot a vederből. Nagy sokára mégis elért a kastélyhoz. nyomon követi az embert. csak ki akartok rajtam fogni. hogy csak most az egyszer ne egye meg őket. hogy útra kelt. Huncut dolog az éhség. Beletörődött a sorsába. a vályún két fehér galambot: .No.Ugyan. csak azt mondta: . s a király el is fogadta: . amennyi belefért.

apám. . A galamb azt mondja neki: .Gyere elő. perdül egyet a sarkán. hátha meglátod! Perdült a lány harmadszor is.Szívem szép szerelme! Én a tied. . kinyitotta az ablakot. Itt is. sem pihenni.No. leszakítja a legszebb rózsát. de már nem látta a kiskondást. a kiskondás előbújt onnan is. amilyen a kiskondásnak kellett. de nem bírt ám sem aludni. nem látom a kiskondást. negyedszer se tudok én úgy elbújni. . dehogynem! Perdülj még egyet a sarkadon.Dehogynem. A kiskondásból még hétszerte szebb legény vált. Még most is élnek. mint a bokrétába kötött virág. A kiskondásból olyan finom ember lett. kiskondás. hogy nem találok rá! . Csak hánykolódott. Az levitte a tó egyik szögletébe. hogy maga előtt látta a kiskondást. s mindjárt hívta a kiskondást a tó fenekéről. meg félt is! De mit csináljon a nap háta mögül. Olyanok voltak ott egymás mellett.mondogatta a kiskondás. Perdül még egyet. ahogy lement a kertbe. . most az várta. A róka levitte őt hétszer olyan mélyre a föld alá. Perdült egyet a sarkán. a másik meg a kiskondássá változott. az egyik mindjárt elszállt. hogy majd elalszik. Beereszti a galambot. Azután lagzit tartottak. Lejön a királykisasszony. veckelődött. Ahogy azok őt meglátták. amilyenre ásni lehet. a sánta róka már ott ágaskodott. Akkor a lány kebléről az egyik rózsa galamb formájában elszállt. és ment egyenesen a konyhába. kipiheni magát. akkor sem látja! . megy el a rókával. én is azzá változom. de perdülhetett volna akárhányat. ette a méreg a kiskondást. Felkel a kiskondás. Úgy elbújt. a lányból meg olyan dolgos.Hát végem van! Az van! Már az enyém a századik karó! . Másnap virradóra ott lát az ablakán két fehér galambot. úgysem találta volna meg a kiskondást. boldogok lettek. Úgy is lett. és a keblére tűzi. 9 . keresi a legszebb rózsát.Gyere sebesen! Változzál át egy szép rózsává. Megvirradt a másnap. Kimegy a királykisasszony a kertbe. perdült egyet a sarkán. a másik ott maradt. akár a párja. A kertben már délelőttre minden bimbó gyönyörűen kifeslett. leszakajtotta a rózsát. Akkor a kiskondás magához ölelte a lányt. Felkészült hirtelen.Hű. szép asszony. ott is szebbnél szebb virágok virítottak. te az enyém! Ásó-kapa válasszon el egymástól! Megölelték. Leszakítja mind a kettőt. Ránéz az ablakra.Már ha háromszor megtalált. a föld hét mélységéből! Mit volt tenni. hát kettőt egyformának talál. Harmadnap a kishalhoz ment el a tóba. hogy rám ne akadjon! Lefeküdt. A királylány csak nézett. megcsókolták egymást. Ide már nem ér el a szeme világa! Itt találjon meg! De a királykisasszony. ha meg nem haltak.

Hát erre már nagyon méregbe jött Misó. Mert minek kínlódjék az ember még avval is. hol kell keresni. a fejsze után hajítja. s megy ki velük az erdőre. Igen. . s így megmutatja. Útközben elért egy tóhoz. s egyiket a másik után a tóba hajigálta. Vallatóra fogta otthon azonnal a felesége. Reggelre kelve pedig az asszony feltarisznyázta s iskolába kergette az urát! Hogy talán egy kis észt tudnának verni annak abba a buta fejébe! 10 . Hej! Vakarja a füle tövét együgyű Miska. tehenet. hogy nem. a fejszével agyondobja a rucákat. Fogja is be rögtön a teheneket. magam sem tudom. te fejsze.gondolta. de volt valahol ezen az élő világon egy ember.azt gondolta -. csak azért is kiveszlek.Most csak azért is megkoppantalak én mind a kettőtöket! . mint egy lepényt. hogy elég lett volna az ütést számolni is. s a fa rá is dőlt a szekérre. akár a fejsze. s úgy indult haza. Mit lát a tóban a nád között? Három vadrucát. s azzal az is oda! No már most hogy vegye ki onnan? . mindent úgy szétlapított. s meg is fázott. De a lánc egyet se koppant. hol nem volt. két tehenet szerzett ez az együgyű Miska. Azzal a fa alá tereli a teheneket a szekérrel. mégpedig akkora zuhanással. ebből bezzeg lehet majd tüzelni.mondja -. De a rucák elrepültek. Meglát hamarosan az erdőben egy gyönyörű nagyszál cserfát. vágja. onnan. csakhogy amíg ő a tóban űzte a hóbortját. hogy. a ruháját a kutyák elhordták a partról. de a kettő már csak megérdemli hogy a vízbe menjen! Gondolta azt is. hol. hogy széthasogassa a fát. be a tóba! Öreg este lett. csak úgy a vízbe csobbant. csak elbeszélte. végül szerencsésen ki is vágja a nagyszál fát. Hát kijött. De bezzeg.Együgyű Misó Egyszer volt. Jól van! Vágja. Hogy a feleségét a két tehénért kibékítse .kiáltotta dühösen. előkapta nagy bosszúsan.Ezt viszem haza . a homlokára ütve. s darabonként rakosgassa a szekérre. hol együgyű Misónak neveztek. Egy dolog végett még kár volna. soha egyebet sem tett. hogy előkapta a laskasirítőt. mint sült bolondságot. mit tegyen ő most?! Hát hogy üres kézzel mégse menjen haza. Mit tehetett mást szegény Miska. hogy csak nem koppant. Volt a zsebében húsz ezüst húszas. Csak nem megy be vízbe egy semmi fejszéért? . a fa dőljön egyenesen a szekérre. mire a keresést elunta. a lánc majd ráütődik a fejszére.Ne te ne! . Amire ugyan rá is szolgált. a fejsze a vízbe csuppant. hogy szekeret. vette a fejszéjét meg a szekérkötő láncot a karjára. hogy s mint járt aznap. akit a sok bolondoskodásáért hol együgyű Miskának. Mégiscsak van itt ész! Veszi a láncot. Nagy ízibe nekivetkőzött. hogy valamelyik csak rákoppan a fejszére. mert noha már felesége is volt. . Aj! átkozódott szertelen méreggel Miska. Egyszer. nemhogy tűrni. Azért. hogy felöltözzék. hogy amint ő a fát kivágja. Hát attól olyan méregbe jött az asszony. meztelenül kellett hazamennie.kurjant fel észbekapva. s úgy elagyabugyálta szegény Miskát. fáért.

mert bezzeg hogy helyreütötte az ő tegnapi károsodását! Keresi azonközben a pénz gazdája az elveszített pénzét. fazékból a húst. úgy jóllakott. Ment.Mit vágjak hozzád? Avval kikapta a csapot a hordóból. hogy a farkasok rágjanak meg! Nem viszed el a hírt a szomszédba. ha már így megesett a vásár. mikor már kész volt nagy gyomrozással. talál az úton egy nagy tarisznya pénzt! Szalad vissza azonnal nagy örvendezéssel. . hogy megint úgy „ellaskasirítőzte”. hogy semmi egyéb.mondja együgyű Misó. hogy mit csinálok. fel is út.Miska. a mi országunkban? . és elkezdette hordogatni abból a puliszkalisztet a pincébe. s csipegeti abból is a húst. . hogy az végül csak az ágy alatt érezte maga emberének magát. te ember. beitassa vele a tócsában álló bort. hogy behintse. Áldott szerencséjére jött hamarosan a felesége a templomból. de még asszonyodnak se árulsz el! . ejnye.kiabálta az asszony. Jó! Odaült a tűzhelyhez Miska. Látja itt is. addig csipegette s ette a lábasból a kolbászt. Mit keres ez itt?! . hanem a bor is mind egy cseppig kifolyt a hordóból. mit csinált. hogy csúfolódik vele Miska.rikkantott rá Misó.Ejnye.nyújtózott egyet együgyű Misó.Hol jársz itt. én elmegyek a templomba! Amíg haza nem jövök ügyeljen arra a szál kolbászra a lábasban meg arra a fazék káposztára. Nagy íziben meg is alkudtak.De igenis találtam. mert kitekerem a nyakad . Misa persze minden dolgot vállalt . .vakarta a füle tövét nagy sopánkodva Misó. . hanem csak kárra kár a szegény asszony olyan pulykaméregbe gurult. nehogy odasüljön vagy elégjen. Azt mondja egy vasárnapra kelve az asszony Miskának: . Kérdi tőle: .Aunye! . ment. amint meglátta.Hát én biza szolgálatot keresnék. De az asszony onnan is kihúzta. hogy mégiscsak szereti őt az a jó Isten. szolgálatot keresni. Forgatja a kolbászt. látja túl is. Hiszen a kutya el is futott nagy vonítva. s csipegeti. mindenhez ért! Hanem alighogy az ördög házához ért Misó. Hanem hát ember téved . 11 . hogy tettem ilyen bolondot? . apjuk. kinyitotta a szuszékfedelet. amíg be nem keveredett egy rengeteg nagy erdőbe. s jól ellazsnakolta a hitvány Miskát.mindent megtesz. többet a lábad be ne tedd a házba. mit tehetett egyebet. Megnyitja a csapot. íme. amíg mind el nem csipegette. Telt-múlt megint az idő. Jól van. vagyis hogy a tésztanyújtófával megint úgy helybenhagyta együgyű Misót. Hát abban a percben ott látja a kutyát is maga mellett. addig vette.Igyunk is rá. elindult együgyű Miska világgá. akár egy esperes.Hallja-e.Ejnye. Ott találkozott . épp akkor.gondolta -. Dühbe jött a szegény káros. ne csak együnk! Ment hát le a pincébe borért. s Misóval is találkozik. Az ördögnek éppen cselédre volt szüksége.Amint ment Miska az iskola felé. mikor először mentem az iskolába. hát egyszer csak.kivel? Az ördöggel! Azt mondja neki az ördög: .Hallja-e. de ember is teszi jóvá! Nekilátott újra a tennivalónak. ha kapnék . s forgatja a káposztát. És kilökte a kapun. hogy le is út. s azt hajította utána a kutyának. nem talált erre az úton egy tarisznya pénzt? Azt mondja Miska: . . ameddig mehetett. mert azt hitte.

hogy hol is szokott aludni.mert ha otthon a kút. Hát hogy valamit mégis csináljon. aludni. hát meghallotta az ördögök határozatát is.kezdi Misó. hogy egy porcikája sem maradt sértetlen. szépen lefektette. hogy mégis valamit tegyen. beterítette. hogy hozza tele vízzel! Hm! .hát hordjad.mit csináljon ő most? Hiszen üresen csak elvoncikálja hol erre. megszeppent Misó. amint az ördögöt feléje menni látta. már mintha éppen ő lett volna. ez ugyancsak erős volt . Haj. Inkább én hordok helyetted. s vitte az eresz alá. . Megijedt Misó.kezébe nyomtak egy nagy hordót. nemhogy hazavinni képes lehetne. azt ne tedd . . Összeaprították úgy az ördögök a favágótönköt az éjjeli sötétben. elkezdette az egyik szálfát a másikhoz kötözgetni. . hol arra a kútig.kezdett rimánkodni az ördög .Jaj. ne tedd.Mit? Hát azt hiszitek. Misó. hordom én nektek hordónként a vizet?! Kiásom az egész kutat. hogy miképp tegyék el láb alól valamerre Misót. .Na. Szerencsére éppen hallgatózott Misó. ne tedd! Jaj. . mind elégetjük egyszerre. hogy amíg éjjel alszik. . Hanem amíg így gyöntölődött. te? Hisz csak nem járok ki mindennap az erdőtökre fáért! Összekötöm a fákat. de vízzel tele megbillenteni sem tud akkora hordót. előkap egy fácskát. De együgyű Misónak is volt magához való esze. Másnap az erdőre küldték fáért.Ez már mondás . s ásni kezdi vele a kút mellékét. mit csinálsz itt? . rátánként. Törte erősen az eszét. A sok ördögfióka meg rárivallt. Feleli nekik Misó: . ha nem lehet belőled abódi pap. miénk az életed már. az Istenért. vette a dirib-darabra vagdalt szűrét a vállára. összevagdalják. Amint megestül az idő.Én csak úgy az eresz alatt. a szűrével. Maga pedig bebújt a szalmalikába. az a sok ördögfióka mind kiissza. hisz ha otthon lesz. hogy üresen is alig vonszolta. hogy mi lesz most. s egyszerre hazaviszem! . megunták várni otthon az ördögök. s azután mit iszunk? Inkább én hordom helyetted. fontolódott Misó magában a kútnál.Jaj. . Hanem otthon most már összesúgtak az ördögök. akkorát. mikor az ő erejéhez egy forgács is bőven elég lett volna. ez kell nekünk. 12 . amint meglátta Misó munkáját.kérdi az ördög. Reggel Misó szépen előjött. s télire egy szál se maradna. hogy vigyen ő haza akkora világnagy szálfákat. amint megvolt a nagy csata. Éjjel aztán kilopódzkodtak az ördögök.gondolta Misó . hogy mitévő legyen. Egyet utána küldöttek. Összenéznek az ördögök.mondták az ördögök. ebadta ördöge.kérdi az ördög. Kérdik tőle az ördögök este.Hát te mit csinálsz itt? . .Jól van! – feleli Misó . Megunják otthon várni az ördögök.Hát te. Egyet megint csak utána küldöttek. S aközben. s egyszerre mind hazaviszem az egész erdőt! .Mit-e. ember. Azt határozták. a szűrömbe takaródzva.hagyta helyben Misó kegyes leereszkedéssel. mert még bajt hoz rájuk ez az átkozott fajzat. De hogy legalább öt-hat szál fát hozzon.Mit?! . fogta Misó a favágótönköt.

megbékélt a feleségével. s pusztuljon a szemük elől. amint azt hallották. amint elevenen maguk előtt látták. hogy én vigyem! Ha azt akarjátok. Átlépett a zsákon. hogy idő előtt elmenjek. A házánál éppen be volt gyűlve a fonócéh. táncolnak a levegőben. akkorát szuszogott. vigye.De már olyan bolondot nem teszek. rusnya ördöge . mikor az ördög megérkezett a zsák arannyal. Kérdezte Misótól nagy megrökönyödve. hogy az ő fejszecsapásaik csupán bolhacsípésszámba mentek Misónál! Egynek sem volt többet istenes igyekezete. . különben itt ülök a nyakatokon. Misó akkor már otthon volt. szerencsés jó reggelt köszöntve nekik. hogy tüstént vegye.Így ment bé az ördöghadhoz. Miska te? Hát .mondja Misó -. hogy nagy leheletével az asszonyokat. nagy lélegzete emelte őket guzsalyostól a levegőbe. hogy azokkal a hegyes lándzsákkal téged kerülgetnek. vagyis az este épp Misóéknál pödörték a guzsalyról a fonalat az asszonyok. 13 . ha végleg el nem tikkadott. hanem nagy ízibe teletöltöttek egy feneketlen nagy zsákot arannyal. a bolhák szinte megettek. kerekedett is ijedtség az ördögfamíliában! Hogyisne. . lehelt. hogy új próbára tegye Misót. Misó meg azután már boldogul élt a zsák aranyból. vagy tán még ma is él. Megijedt az ördög! Fel sem tudta fogni. Mert erősen ki volt a hitvány ördög fáradva. hogy nyársra húzzanak? Megijedt az ördög. mint a pihetollat.Hát nem látod. De hiszen az ördögök inkább hazavitték neki a zsák aranyat. hogy így forognak. Éktelen sok a bolha.Te vagy. Mert mindegyik asszony kezében ott volt a hegyes guzsaly. mert hisz esze ágába se jutott.kérdik az ördögök nagy megrökönyödve. miközben a zsákot letette. hogy az ő ziháló. mind felröppentette a levegőbe.Hát hogy . hozzátok haza nekem. hogy még tán most is fut.hát hogy aludtál az éjjel? . mit készítenek ellene ezek most. Mondja nekik nyugodtan együgyű Misó: . amerre a két látó szemével mehet. s úgy elfutott. csak éppen hogy menjen már tőlük. . hogy mind a padlás felé lebegtek. míg az időm ki nem telik. hogy mit is akarnak ezek most ott a feje fölött. ha eddig meg nem halt.mondja Misó -. nem is fekszem én többet oda! Na hiszen. mit akarhatnak.

milyen boldogok lennének belőle! A juhász meghallotta. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. az isten adta.Az állatok nyelvén tudó juhász Ahogy mentem. mert akkor azonnal meghal. A csődör ekkor rányerített a kancára. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. jótét helyett jót várj. hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában. Erre a juhász elnevette magát. hogy miért nem jön hamarább. Hát hol volt. A juhász azt mondta: . a kemencenyakon ült két macska. ha megmondja. hogy honnan érti azt a beszédet.Mindegy. Azt mondta egyik a másiknak: . te csak azt a sovány embert viszed. én meg ezt a kövér asszonyt itt e! A juhász ezt mind értette. 14 . lopjon neki szalonnát. Elment haza. hol nem volt. mert akkor meghalok. volt egyszer egy juhász. Az asszony elmaradt egy kicsit. Nagygazda lett belőle. Ez meg azt mondta: . . Odahaza. levágott egy karót. amiért a fiam életét megmentetted a haláltól? Azt mondta a szegényember. ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét. a szobában. kidőlt. Az asszony rákezdte. te szegényember. A kígyók királya megadta. A kő alatt lyuk volt. hogy mit nevet.Nem lehet! . Hol volt. de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani. megjegyezte a fát. A kígyó elmászott egy darabon. hogy honnan van nekik ennyi pénzük. hogy mondja meg neki. hogy mit mondott a csődör a kancának.Könnyű neked. . csak mondjad meg! . Azzal visszajött az ember a földre. az üveghegyen innen volt. meglátott egy odvas fát. teli volt kaláccsal. még az Óperencián is túlnan volt. abból választottam ezt a legszebbiket. elmentem Pelegre. Hát elmondotta. meglátott messziről egy tüzet. Az asszony ült a kanca lóra. hazavitte. ha tudnák az emberek. hol nem volt. Kérdezte a kígyók királya: . s azzal kivette a kígyót a tűzből.Ne kérdezd. Ahogy hazafelé utazott. s könnyen befér a kamrába. De egyszer vásárra készültek. a kígyók királyához. nem szabad mert mindjárt meghal. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt: . Azt mondja az öreg macska a kis macskának. Ült azon két szarka. Kérdezte a felesége. megint elnevette magát. De a juhász azt mondta. hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának.kötötte magát a juhász. és megjutalmazza a te hűségedet.Segítsél ki. te szegényember. Az asszony mindig kérdezgette. az ember pedig a csődörre. Elmondta. Elvette a számadó lányát. Kérdezte a felesége.Mit kívánsz.Hej.mondta a felesége. hogy mit nevet. Később eljött szekérrel a pénzért.Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom. egy se volt benne. hogy mivel ő kisebb. hogy az állatok nyelvét értse. mert az én édesapám a kígyók királya. mendegéltem. Hát kapta a juhász. bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt. csak azt kívánja. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben. A felesége most is kérdezte. azon lementek a föld alá. .

Ládd.Hazamentek. ha meghal is.Ó. a kutyákat szétkergette. és nagy kényesen ette a kenyér darabot. De a Bodrinak nem kellett. nem tud egy asszonynak parancsolni. te átkozott. Még annyit mondott. énnekem húsz feleségem van. mikor a drága jó gazdánk most haldoklik? De a kakas azt mondta: . jól megverte a feleségét. mégis tudok mindegyiknek parancsolni.Te bolond! Te is olyan bolond vagy. honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. és belefeküdt. hogy többet nem kérdezte. Erre a juhász felugrott. azután mégis négyet odaígértek. A juhász azt mondta. hogy meritek a gazdánk juhait odaadni? A gazda ezt mind értette. hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen. hogy mindegy. Hanem ekkor bement egy hetyke kakas. honnan tudja az állatok nyelvét. mint a gazdád. 15 . csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret. Azt mondta a Bodri neki: . ha megmondja. hogy nem lehet. ő meghal. A kutyák azt mondták. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. Erre a juhász koporsót csináltatott. sajnálta a gazdáját. Az asszony erre azt mondotta. csak mondja meg.Gyalázatosak. gonosz állat. hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. mert nagyon szomorú volt. Hát az asszony ismét kérdezte. De az öreg Bodri kutya azt mondta: .

addig beszélgettek vele. az ember egy kifaragott gyermekkel érkezett haza. adjon nekem nyolc krajcárt! .mondja a kardmester -. Ahogy vacsoráztak. amelyet legelőször készített. . ha nem alusznak. Egyszer éjfél felé megszólal a fagyermek: .mondja Fábólfaragott Péter. mert gyermekük nem volt. Hát éppen egy vele egykorú gyerek várta őt.Hogyne laknék. Van itt réz-. s elment a pajtásával a kardmesterhez. keljenek fel. Kérdi Fábólfaragott Péter: . Kiment a kicsi fiú a kapu elé. édes gyermekem.Mit. engedjék ki az utcára. Addig gyönyörködtek benne.No.No. mire a vacsora készen lett.Nekem csak nyolc krajcár kell! . Azzal kifutott. azt kérte. Még azt mondja az asszony: . Leültek az asztal mellé vacsorázni. Éltek. édes gyermekem. Mikor háromnapos lett a gyermek. nem messze! Bemegy Péter az apjához.és gyémántkardom. adok én neked többet. Egyszer azt mondja az ember a feleségének: .Ó.Kardmester úr. éldegéltek kedv nélkül.Elmegyek az erdőbe.Nem alszunk. felelt azonnal: . és adja ide a vacsorámat! Hát a fából faragott gyermek megelevenedett. Az ajtó sarkába állította. Amelyik tetszik. azt veheted! Nem kérek tőled azért egy krajcárt sem. kedves öcsém . éppen a fiunk részére maradt. Akkor lefeküdtek. hogy szépen meg is virradott.No. éppen ott van. .Legyen szíves. megette már azt a rozsda. maradt egy kis étel. s azt mondja: .Fábólfaragott Péter Volt egyszer egy szegény parasztember és a felesége.Te kis pajtás. arany. Ott azt mondja: . és faragok fából egy gyermeket. 16 . gondoltam én egyet! . De úgy történt. hadd keressen magának játszótársat. alusznak-e? Megörült az asszony. Estére.Ó. mit érsz azzal a csekélységgel? . apjuk? . asszony. lakik-e ebben a városban kardmester? . Nagyot kacagott ezen az asszony.Édesanyám. adja nekem nyolc krajcárért azt a kardot.

Egyik lyukból tiszta piros bor folyt. . menjünk ki a vásárba. látja ezt a szántótaligát? . Hallják ám egyszer. amelyet legelőbb készített. De meg kell engedni. a másik napkeletnek. Péter a kapu sarkába két helyre beleütötte az ujját. mintha onnan nőtt volna ki.feleli Péter -. kedves fiam. s egyenest hozzájuk az istállóba. Azt mondja ekkor az ökrök gazdája: . és hányta a parazsat belé. s adj nekik enni. Mielőtt az elégett volna. mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll magától. édesapám. hogy a szügyüket éri a sok kardvég. s addig hányta a kardokat. Aztán nagy örömmel elment haza. mert az első munkát is meg kell fizetni. 17 . menjünk. amelyen legelőbb tanult. arrafelé! Hadd lássam. és a malomkő felmegyen a szántótaligára. De tudd meg. édesapám. hogy van két ökör. Azt a két ökör mind egy szemig megette. De most. hogy milyen szép két aranyökör. Azt mondja: . és egyik ment napnyugatnak. jöjjön velem! Mutatok én magának egyet! Kimentek a kapu elé. édesapám. és vegyünk két ökröt.Menjünk. Azt mondja Péter az édesapjának: . hadd lássam.No. Járnak a piacon az ökrök között.No. apám. hogy mit akar ez a kisfiú. Újból kutatni kezd és megtalálja azt a tokot is. Igen ám. amelyikbe a kard illik. hogy annak csengése-pengése tizenkét országon is keresztülhallott.mondja Péter. Elcsodálkoznak a népek.Látom. .Ha megengednék.. A két ökör meg felcsapta a farkát.mondja az apja -. Úgy illett rá. Itt ihatik mindenki. akkor tudja meg. fölkötötte. s meggyújtott tizenkét öl fát.Hát ezt a malomkövet látja-e? . üvegeket. mert ezek csak parazsat esznek! Hazament Péter. . milyen az a két ökör! Hát látják. keresse ki csak a kardot. Amelyik vitéz kettévágja a láncot azé lesz a két ökör. futott. itt van nyolc krajcár.Éppen azt is akartam mondani. én is hozzávágnék . Ekkor Péter hozzávágott. menj haza.No.No. s úgy elvágta az aranyláncot. a pálinka meg piros vérré.Édesapám.No. aranylánccal összekötve. Péter vette a kardot. Éppen másnap következett a vásár abban a városban. a bor pedig vízzé változik. édes fiam . Az kell nekem. Azt mondja Fábólfaragott Péter erre: . . hogy én meghaltam. a másikból meg tiszta pálinka. ide tegyen asztalokat. vette az itatóvedret. Elment a kardmester. milyen gyülekezet van ott. kedves fiam. derékból. hogy ezeket hiába kínálod akármiféle takarmánnyal. de akkor a két ökör felhányta a farát. amíg meg nem találta azt a rozsdás kardot. . Azt mondja Fábólfaragott Péter az édesapjának: . te Fábólfaragott Péter.Nem gyermek kezébe való az . amennyi kell néki.Látom. De már annyi a csorba kard körülöttük.

hogy össze tudom ragasztani. Mi járásban vagy? .No. csak ételt-italt. kedves fiam. Aztán úgy éltek a királyi udvarban.Az asztalosinasom éppen most halt meg! . hóhér seprűzte őket.Én tudok annyit.Adjon isten jó napot. . hogy már-már mindenkit legyőzött. Elérkezett egy királyi városba. felült a szántótaligára. mert az éppen oda viszi. Azonnal nagy lakodalmat hirdettek. mikor egy olyan írás érkezett. hogy hozzámenj. . és elment oda.Én lelket tudok ereszteni belé. Hát te mit tudsz? . a másik lelket fútt belé. szerencsét próbálni. Ekkor az egyik összeragasztotta. De hát a nyaka le volt vágva. Olyan ügyesen és kellemesen járt. mit érsz te ott egyedül? Csak mint a szúnyog bivaly mellett! De Péter csak elment egyedül. hogy az öreg király nagyon megkedvelte. hogy fűt-fát állítsak glédába.Nem kérek én semmit. Nap keletről az egyik. hasztalan. Csatázni kezdett. A két aranyökör hányni kezdte a szarvával a földet mindaddig. és itt és itt jelenjek meg háborúban. Egyszer jön a királyhoz egy olyan írás. Elindult Fábólfaragott Péter. és semmi élet nem volt benne. felséges király.Elindultam szolgálni. Másnap reggel a szántótaliga otthon elment az ajtó elé.Hát hogyne sírnék. a malomkő felment a szántótaligára magától. hogy ég-föld majd összeszakad.mondja a király. édes fiam . öcsém. amíg Pétert ki nem vették. hát te miért sírsz? .No . Hét országon. De látja ám a két ökröt jönni.azt mondja a király -. Mikor ezt a király meghallotta nagyon sírt.Mi kérsz egy esztendőre? . a bor vízzé változott. ahol Pétert legyőzték. mint férj és feleség. napnyugatról a másik aranyökör úgy jön.mondja a király -. Kereste. szerencsét próbálni. Elmegyek én oda magam is. .Te mit tudsz? . végezte az asztalosinasi dolgot. üljön fel a szántótaligára.Jaj.Hozott isten. ha nem adják hozzá feleségül.Felséges királyom. Beköszönt a királyhoz: . az is annyira megszerette Pétert. . . bárók hercegek. hóhérok. kedves édesapám.kérdi a másiktól. Pap eskette. hét világon keresztülment. Erre aztán őt győzték le.Akkor. A királynak volt egy lánya. De akkor véletlenül meg botlott. hogy már meg akart halni. de jót aludtam! 18 . Most. . Jöttek mindenfelől grófok. ha fel akar keresni. nekem el kell mennem világot látni. a pálinka meg piros vérré. inkább megengedem. Ott maradt Péter. papok. Kérdi Fábólfaragott Péter: . hogy fűt-fát állítson glédába s itt és itt jelenjen meg a háborúban. . felséges királyom. ahol én vagyok. Azt kérdezi egyik ökör a másiktól: . Annyira harcolt a kardjával.Ó. Fölkelt Fábólfaragott Péter: . sose sírj. Rögtön földbe is tették. Látta ezt Péter apja.

mondják az ökrök.Aludtál volna bizony örökre. Ahogy hazaértek. Még mai napig is folytatja a királyságot. és hazamentek.. 19 . ha véletlenül meg nem halt. a király újra összehívta a grófokat. válogatott cigánylegényeket. hercegeket. és felavatták Pétert királynak. ha mi nem lettünk volna . Akkor megindult Péter.

úgy vélekedett. Hajnal lett. ahogy jó. s csak azért öltözött diáknak. s visszamegyek a kollégiumba. elszököm tőlük. Megmutatták a diáknak az ágyat. Amint a városból a mezőre ért. míg össze tudta szedni. 20 . Húzódozhatott! A király lánya sokat járt utána a diáknak. Most a borsóval nem kellett. de csak elszánta magát. hogy kitudják. hogy a múlt éjjel nem pihent volt. a borsó a zsebéből mind az ágyba hullt alája. Utjában elestéledett egy királyi városban. nem afféle ágyhoz van szokva! Felkelt a diák. A diák most már nem ellenkezett. A királynénak ez figyelmére esett. hogy megbánta. vegye fel. s királyfiúnak szólítgatták. Első éjszakára nemigen pompás ágyat vetettek neki. s a király is helyesnek vélte. úgy elaludt. A diák azt mondta: . De amint vetkeznék.” Hisz a diákköntöst sohasem hagyta el addig sem magától. hogy lesse meg a diákot. mikor az ágyból összekeresgélte. hogy a diák csak diákképet vett. ha találja. mert akkor nekivaló jó ágyat vetettek volna. Összekeltek. hogyha avval megelégszik. azt. de ha nem. Szepegett előbb. miért nem adta ki magát. Hitték hát. mit csinál. A vigyázó nem látta. Álló esztendeje volt. hogy ami többet ér a bolhánál. mert azt a kis ruhája szegébe kötötte. A diák. Virradatig meg sem moccant. hogy együtt éltek. s a zsebébe rakta. Úgy látszik. hogy hátha királyfiú ez a legény. akkor királyfiú. mert ő szegény legény. azért. talált valami kipattogzott borsószemeket. de most már királyi módra. A diák jóforma legény volt. Ráfogták. Most már szentül hitték. hogy a szállóvendég végig jól aludt. mihelyt a fejét letette. hogy aludt. hogy ne ismerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának. mivel dolgozik a diák. A vigyázó most azt jelentette reggel. hogy a szállóvendég nem aludt. Megmarasztalták vagy két napra. s ő vetkezni kezdett ott egyedül. hogy magát véle megszerettesse.A diákot erővel királlyá teszik Útra ment egyszer egy diák. Azt gondolta magában: „Elindulok velük. hogy királyfiú. Felszedte hát a borsót. s útnak eresztették. Hogyne: ilyen szép királyfi! Nem nagy dologba került. hogy kurucosan talál járni. Akkor felrakták szekérre őket. Reggeli alatt a király megkérdezte. hogy baja legyen. igazán királyfiú-e. s ahhoz képest bántak vele. s csak hajnalra aludt egy cseppecskét Azt jelentette hát a királynak. de magam vagyok az oka! Ebből azt gondolták. de igazán királyfiú. szepegett. s ügyesen viselkedett. mint a tej. Bejelentette magát a királynál.Egy kicsit nyughatatlanul. kezdi keresgélni s egyenként összeszedegeti. Ketten megegyeztek. s éjjelre szállást. talpraesetten beszélt. hogy hasznukat veheti. Más este ismét oda vetettek ágyat. Gondolta. s ha nem lesz egyéb. csak az ágyánál bajlódott. hogy legyen úgy. hogy nem aluszik hanem mind csak az ágyat igazgatja. hogy a diákkirály is mutassa meg feleségének a maga országát! Puff neki! A diák csak most ijedt meg. s útiköltséget kért. hogy királyfiú. úgy csak diák. de látta. s minthogy eladó lánya volt. A király egy bizalmas emberét a szoba ablakához állította. Megvetették az ágyat egy oldalházban. s lánynézőbe jött. hiszen az apja is azt tanácsolta volt neki.

meleget. a várat meg nem látták. sok hideget.Hm. úgy nekiharagudott hát. hogy nem titkoltad el előlem a dolgodat! Én a kurucos királyné vagyok. Tovább utaztak. mindannyiszor minden társainál előbb. Ott egy helyt a diák félremegy. forogni kezd nagy gyorsan. Éppen ott hevert egy hétfejű sárkány.Ki vagy? Mit keresel itt? Mit akarsz? .Az még nem baj. s ha kell. Hajnalban. Oda mind bementek s megtelepedtek.Hé.Elindultak.kérdezte tőle a sárkány. . mikor mag volt.Mi bajod van. összemorzsolták. Azután hétszer egymás után. ott elrothadt. míg egy nagy erdőbe nem értek. és így elpusztult. s egy mély árokban vetkőzni kezd. jön a hétfejű sárkány a várkapuhoz. ipa s napa halála után két országnak lett királya. míg a vár mozogni s forogni nem kezd.Nekem ide csak be kell mennem! . s kimegyen a vár élire. anyó . . De akkor aztán kotródj. Aztán levágták. hogy nem vagyok király. A diák pedig aznaptól fogva ura lett annak a várnak. az a baj. mint az övékbe. hogy előbb-utóbb biz’ szökni akar. míg az erdőből kiérve. kutyástól. mert akkor én megyek oda haza.Köszönd. hogy ilyen szerencsésen járok. hogy mérgében kihasadt. elszökjék. mikor a nap felkelt. amit én kiállottam! .Nem szükséges elszökni. hogy őt.mondja a diák -. a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. Megbúsul a diák. Kár volna! Csak folytasd az utadat. S ha meg nem halt. A sárkány azt mondta rá: . itt én vagyok az őrző. hogy az téged sohasem fog háborgatni. s ha benne kaplak. ott sétál nagy szomorúan alá s fel. meggyúrták. A diák elbeszélte a sárkánynak az egész dolgát. meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat. havat kiállott. De hát egyszer a vár mozogni. a tüzes kemencébe bevetették. Talál ott egy vén banyót. . de mégis annak kell lennem. azt kérdezi tőle: . .mondja a banyó. vége az életednek! Visszament hát a diák az útitársasághoz. s már maga a diák is csak hinni kezdte. . megcsépelték. én is a mai szentséges nap beállanék diáknak. ma is uralkodik. Tétesd csak ki a várkapuba. s azt is. de máskülönben ide nem! A sárkány tudta. esőt.Ha ezt mind így kiállod. Ha tudnám. felséges király? . hogy ő mégiscsak király. előbb ki kell állanod azt. Jól találták magukat két esztendőn keresztül. fiam! .Micsoda próbákat állottál ki hát? A cipó elbeszélte. s addig mentek. de a cipó mindjárt megszólította: . macskástól addig. s az a cipó majd úgy megfelel a sárkánynak. Azért azt tanácsolom: süttess igen hirtelen egy cipót egymás után hét sütéssel. s már éjfél után egy órakor a cipót kitették a várkapuba. mint az a diák. 21 . hogy ő mindazt ki nem állhatja. A diák a cipót elkészíttette. felnőtt. s a vár mindenestől neked marad. ide az én engedelmem nélkül nem mégy be! Ha be akarsz menni. akkor hiszen beeresztelek. Amint az erdőből kiérsz. kikölt. mikor a hétfejű sárkány megérkezik. s lakjál ott békében feleségestől. Menj be abba. hogy a diákgúnyába öltözzék. Ezt a cipót tétesd ki a várkapuba. Aztán elbeszélte az egész dolgát mostanig. összekötözték. mégis termett.mondja a sárkány. felásott földbe takarták.

Édesanyám.Honnan tudod? . Így odavitte ez a lány is az ebédet. Megint a sárkány ette meg az ebédet. De arra ment a hatfejű sárkány.mondta neki rögtön a sárkány. vagy mi! . és elment megkeresni a három lányt. főzzél ebédet. .Virág Péter Hol volt. A lány meg ottmaradt gazdasszonynak. én viszek holnap ebédet! . gyere haza! . . De jött a tizenkétfejű sárkány. De egyszer csak meghalt az ember. Ő ette meg az ebédet. kedves feleségem. de nekem minden délre hozzanak ebédet. ott találta a legidősebb testvérét. menj innen. hová mentél. Azt mondja a legidősebb lány: . ha kimégy az ekével a kapun. Azt mondja az asszony: . merthogy nem vittek neki ebédet.Jó napot. a felesége eltemette. ebédet. kedves sógorom! Rakjál tüzet. A sárkány ölbe kapta a lányt. . Azt mondja: .Jaj. egészen a kastélyáig. odaveszett mind a kettő. A fiú befogott az ekébe. bevitte a kastélyába. ne menjen el! Azt. a sárkánynak. hát így hoznak nekem ebédet? . megyek. A fiú kihasította a barázdát harmadszor is.Kedves gyermekem. Gyönyörűen kiiskoláztatta mind a hatot.Én viszek majd. és másikat hasított. mert hogy nem kapott ebédet. Volt három fia. fordítsuk egyébre. egészen a maga kastélyáig. mérgesen. testvérem. .A hatmázsás buzogányt már hazahajította jeladásul! Jött is már a sárkány. és kiviszi a legidősebb lány. szolgát fogadok. volt a világon egy gazda. Más barázdát hasított. 22 . Ez a lány is a sárkányhoz tévedt. Így a lány oda vitte az ebédet. . és bekaparta.Kedves fiam. s másikat hasított a kastélyához. A föld nyelte el. Elment a hatfejű sárkányhoz. Most a középső lány vállalta. hogy másnap ő visz ebédet. hasíts egy barázdát. De ezt meg a huszonnégyfejű sárkány kaparta be.mondta a legkisebb lány. Csak azt kérem. kedves bátyám. hol nem volt. .Szedd össze magad. bekaparta. Kihasította megint a barázdát a föld végéig. azt kell megfogadnod. A fiú kihasította a barázdát. három lánya. Amit én mondok neked. amit a cselédnek adnánk. hogy tudjam. A fiú hazament a szántásból.Kedves bátyám. te leszel az én feleségem . Majd szántokvetek én. gazdálkodok. főzök minden délre neked ebédet. Azt mondja a legidősebb fiú: .Édesanyám. A fiú abbahagyta a szántást. Hazament a fiú nagy mérgesen. rögtön akaszd földbe az ekét.Én leszek az urad. mindjárt itt lesz az uram.Kedves gyermekeim.Már két lánnyal küldtem. Árván maradt a hat gyermek.

arra a nagy szegre. Most már odamaradt a három lány. meghalt. A kertben volt egy nagy mezsgyefa. . Jó gondját viselte az anyja.Na. Táltosfiú volt. Nem volt gyerek. Hazament az asszony. Amikor elindul hazafelé. Úgy belevágta a földbe. .Gyere. Sajnálta eldobni. hogy nem maradt szára. Megitták. Bement a fiú az anyjához.Főzzél. .Megfőtt az ebéd. Lement a pincébe a sárkány. birkózni. . Fejfa helyett nyárfát ültetett a sírjára a sárkány. Megszagolta a virágot. amelyik a kastély sarkán van. hozott egy kancsó bort. haza is jött a sárkány. . most gyere. egy huszonnégymázsás buzogány fog rászállni. Elkeresztelték Virág Péternek. Elment a huszonnégyfejű sárkányhoz. . De véletlenül úgy. jó napot! Mikor jön haza az urad? . A sárkány elment a pincébe a kancsóval. bontson ki. megkeresni a húgát. hogy összetört minden része. Hazahajította a sárkány a huszonnégymázsás buzogányt. Megitták a kancsó bort. Úgy belevágta a sárkány a sógorát a földbe. mint nappal. amit lenyelt.Kedves testvérem. hogy minden csontja összetört. birkózni! Úgy belevágta a sógorát a földbe a sárkány. kedves feleségem! Főzött is. Elindult a legfiatalabb fiú is. pólyázzon be még. Elment a ponyvával és a sarlóval a föld végébe. jól is laktak. Bevette a szájába. Kiment Péter az udvarra játszani. birkózni! Kimentek az udvarra. Addig tartotta a szájában. jóllaktak. hogy ottmaradt. hozott egy kancsó bort. Megtalálta a testvérét. leszakította. Meghalt.Mikor jön haza? . kedves sógorom. Nemsokára született egy fia abból a virágból. hékám! Jóllaktak. egy kancsó borért. . s az a fa többet nőtt éjjel.Főzzél. az udvarra.Majd megtudod. odamaradt a három fiú. vegye le a pólyát! Kibontotta az anyja. Eltemette. kedves testvérem! Az urad hol van? .Majd megtudjuk. Ott lelte a lánytestvérét.Jó napot. tegyen le. Talált egy szép fehér virágot. akkor azt mondta a gyerek az édesanyjának: . és viselje gondomat! 23 . Mondja neki: . birkózni. elkezdett avval birkózni. Elment a sárkány a pincébe. nyárfát ültetett rá. . Mikor egy hétig szoptatta Virág Pétert. Meghajtotta a nagy fát.Elment országolni. most gyere. hogy véletlenül lenyelte. nagyon jó illatú volt. sógor. Az asszony vette a kis ponyvát meg a sarlót. az árokba füvet szedni. Megitták.Édesanyám. kedves sógorom. birkózni! Kimentek az udvarra. Hazahajította a buzogányt. A sárkány megfogta a sógorát. amikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja.Na. Elment a középső fiú a tizenkétfejű sárkány házába. s már jött ő maga is.Édesanyám.

. és edd meg. Játszott az udvaron. megyek játszani az udvarra.No.Törd kétfelé a pogácsát.Te fiú. se nappal. Vette Virág Péter a három csomagot. . egy veder vizet se hozzon. Elkészítette az anyja a táblát a liszttel. elindult keresni a három lányt meg a három fiút. a pólyából. .Mikor jön haza az urad? . rá lisztet. Főzzél.Abba a lisztbe töltse bele a tejet.No. Visszaszaladt az anyjához: . pólyázzon be! Aztán le se tegyen. mert az téged megöl. Pakoljon be mindegyik selyemkendőbe egy pogácsát meg egy aranygyűrűt.Kié ez a selyemkendő és ez a gyűrű? .Elismered-e. Eredj. Hajítja haza a hatmázsás buzogányt! 24 . Akkor kibontotta az anyja a párnából. majd ha az uram hazajön. . édesanyám. azt mind fejje bele ebbe a tányérba! Kifejte az anyja. No. . Addig tette csak le a fiút. egy nagy paraszttányért.Az enyém! . itt ez a selyemkendő. hozza be a gyúrótáblát. és hajtsa össze szépen. most a három lánynak keresse meg a selyemkendőit. meghajtotta a fát derékban. Akkor megint mondja az anyjának: . drága egy testvérem! .Majd megtudod.Hát ha én mondom. miért vagy te nekem testvérem? .Ne törődj vele. azt a nagy óriás fát a mezsgye tövinél meghajlította. bontsd ki! Kibontotta a legidősebb lány a selyemkendőt.Azt ne kérdezd. édesanyám. Bement a fiú az anyjához: . . már ha itthon volna is. édesanyám. Három pogácsát gyúrjon. se éjjel. Milyen ízű az a pogácsa? .Hozzon be most. pólyázzon ki.Jó napot adjon az isten. te gyermek. amennyi teje van. hogy a testvéred vagyok? Mikor jön haza az urad? . .Mikor jön haza az urad? . Ne. késő volna. amerre látsz. a tányér színültig lett tejjel.Édesanyám. de abba nem szabad vizet tenni.Édesanyám. akkor testvéred vagyok. lement a kertbe. Süsse meg a három pogácsát. rakjál tüzet! . míg felöltözött meg levetkőzött. Bevitte az anyja a tányért. Még a kútra se menjen. Megtalálta a legidősebb lányt a hatfejű sárkánynál. Az a hatfejű sárkány! .Olyan.Adjon az isten neked is! . mint az édesanyám teje.Megint szopott egy hétig a fiú. Lement Péter a kertbe. Három hétig szopott Virág Péter.Nem szabad. a gyűrűit. édesanyám.

. belevágta hónaljig a földbe. Nem engedte. Kimentek a kastély udvarára. te fiú? . Elvállallak testvéremnek.Kiment Virág Péter az udvarra.Kedves sógorom. . Virág Péter nem itta. letette. kedves egy sógorom. Ha te eljössz énhozzám vendégségbe. No. . Mondja neki a középső lány: . sógor. mikor a tizenkétmázsás buzogányt hazahajítja.Vajon ki garázdálkodik az én udvaromon? Nem tudom. Hajította haza a sárkány a hatmázsás buzogányt. És kilökdöste Virág Pétert a pincéből. tálalj! Jóllaktak. Megfenyegette Péter. főzzél.Jó napot. még hat mérföldnyivel tovább.Törd kétfelé azt a pogácsát. Ott aztán levágta mind a hat fejét. kedves feleségem. A hatodikat nem engedte neki meginni a sárkány. hozott egy kancsó bort. nem az a kölyök Virág Péter-e? Na. Virág Péter odaugrott. A kancsó éppen két pohárral volt. csak érjek haza! Hazavitte a buzogányt. és egymás után megivott öt hordóval. köszönt. Kiöntötte. Vette a sárkány a kulcsot.Eredj már. Ment a tizenkétfejű sárkányhoz. Benyitott az ajtón.Mit keresel. Nagyot mordult a sárkány: . A sárkány elővette a pince kulcsát. edd meg! Milyen a pogácsa? . lement a pincébe. s annyit iszol. Innen megszabadult Virág Péter. Megölelte a sárkányt.Ha nem vállalsz testvérednek. levezette Virág Pétert a pincéjébe. addig. hogy meg ne mozduljon. Virág Péter fogta a hordókat.Olyan. 25 . A testvére ki akart ugrani az ablakon. mint a sárkány volt. akkor én levezetlek a pincébe. mi hatan vagyunk testvérek. testvéred vagyok. kötésig. Megfogta a sárkány Virág Pétert.Majd megtudod.Mit keresnék? Teérted jöttem. Mondja Péternek a sárkány: . és megkapta a buzogányt. amennyi jólesik. . . Te nekem nem vagy testvérem. . Várta a tizenkétmázsás buzogányt. Feleli Virág Péter: .Gyere. Kiment Virág Péter az udvarra.Dehogy. Visszahajította a buzogányt. . sógor.Idd meg. Volt ott hat hordó bor. itt ez a csomag. hogy a földre essen. birkózzunk egyet! Elkezdtek birkózni. mint az édesanyám teje volt. hagyjál nekem is egy hordóval. és mind a hatan elkerültünk hazulról.Ez az enyém. belevágta a földbe. Virág Péter kiugrott a földből. azért töltöttem. . kié ez az aranygyűrű? . a borodat. míg új terem. bontsd ki! Kibontotta a lány. nem iszom meg.Kié ez a selyemkendő.Az urad mikor jön haza? .

vacsorát adj. kedves egy sógor? 26 . Mit keresel itt. Virág Péter nem itta meg a borát. Avval elindult harmadik lánytestvéréért. sógor? . A nyakára hágott. . Péter visszahajította.Mikor jön haza az urad? .Miért? . arra fog ráesni a huszonnégymázsás buzogány.Jaj.Vajon ki legénykedik ott? Nem az a kölyök Virág Péter? Hazament a sárkány. Hagyd meg nekem ezt az egy hordó bort! Gyere. és a sárkányon túl hajította. és levágta hónaljáig. De Virág Péter ügyes volt. . . Már esett is. Amikor a vár megrendül. A kancsó bor éppen két pohárral volt. kedves egy drága testvérem! . Ettek is. bontsd ki! Kibontotta.Majd megtudod. megkapta a sárkányt.Héj. és hozott egy kancsó bort. és úgy lecsapta.Ez az enyém. Virág Péter megivott tizenegy hordó bort. hogy azzal ki is pusztította a sárkányt. itt ez a kendő. . Hazajött a sárkány nagy mérgesen. . a tizenkettediket nem engedte a sárkány.Kié ez a selyemkendő és ez az aranygyűrű? . te fiú? . Avval lementek a pincébe.Ha te eljössz hozzám vendégségbe.Adjon isten neked is.Miért nem iszod meg.Miért nem iszod meg. birkózzunk! Összedűlt Virág Péter a tizenkétfejű sárkánnyal. Megitta a sárkány a maga poharát.Olyan. . mint az édesanyám teje. .Mikor a sárkány hazahajította. . A sárkány bevitt egy kancsó bort. A falban van egy óriási szeg.Ne légy telhetetlen. Tizenkét hordó bora volt a sárkánynak. de Virág Péter nem ivott. asszony! Megvacsoráztak.Ne. mi mind a hatan elkerültünk hazulról. Mikor jóllaktak. és edd meg! Megette.Testvéred vagyok.Nem iszom.Jó napot. Ez a sárkány is elkezdett köpködni. Virág Péter megkapta a buzogányt. . sógor. akkor én odavezetlek a hordókhoz. . tizenkét mérfölddel. A sárkány megkapta Virág Pétert.Itt van ez a pogácsa benne. . mint a hörcsög: .Milyen ízű az a pogácsa? . dehogyis vagy nekem testvérem. törd kétfelé. a sárkány lement a pincébe. .

és így megmaradt a sárkánynak az élete az egy fejével. és kiugrott. . kinyitotta gyorsan a kaput. és annyit iszol. amennyi kell. mint a patak. az életedet.No. Volt ott huszonnégy hordó bora a sárkánynak. megölelte. írást adok róla. megcsókolta még egyszer az anyját: . El is tűnt onnét. . kedves édesanyám. és beleugrott a nagy mélységbe. De megfogta Péter az anyját is. Nagyon örült. meghagyom ezt az egy fejedet. kedves gyermekem? . ma sem hallani hírét. Faggyúval mécseltek.El. mentek haza. de Péter fiatal volt. Bement a hét gyermek az udvarra. az árokba. minden volt. Ha te eljössz hozzám vendégségbe. birkózzunk egyet! Akkor összedűltek az udvaron. s az anyjuk meglátta. . söpörgette. 27 .Hagyjál meg egy hordóval nekem. Maga maradt Virág Péter. Péter! Ha meghagyod ezt az egy fejemet. Hazament az anyjuk. engem most már vezessen oda vissza. Akkor Virág Péter megcsókolta a három fiút. és egy vágásra levágta a sárkánynak huszonhárom fejét. én bevezetlek téged a pincébe. A hat gyerek még mindig nagy vígságban volt! Ettek. akkor meghagyom a huszonnegyedik fejedet. Ha a három fiútestvéremet lábra állítod. Aztán az anyjuk az egész falut becsődítette. Mind a három fiú talpra állott.Kedves testvéreim! Elbúcsúzott Péter a három fiútól. hogy úgy elmegyek ebből az országból. senki híremet sem hallja. Akkor kivette a bicskáját. nagy örömmel. a három lánytestvértől. mulattak. és bosszúságában bevágta a sárkányt a földbe. a három lányt és három fiút. amíg új terem. ahonnan leszakított. ahol az anyja leszakította. a három lányt: . Gyere. Mikor hazaértek. Egy megmaradt. az árokba. és úgy csókolta.. ahol a fiúk el voltak temetve.Nem iszom.Hát elmégy. Megkente a vérrel a sárkány mind a három nyárfát. Megölelte. három lányom. nagy vígsággal.Itthon van a három fiam. Lementek a pincébe.Állj meg. Az édesanyjuk örömében nem tudott mit csinálni. . A kezét a lábaszárára tette. Az anyja felkapta Virág Pétert. sógor. Megivott Péter huszonhárom hordó bort. Pétert levágta hónaljig a földbe. kedves. de a többit is. Az anyjuk odahaza az udvart tisztogatta. . boldogan éltek. . Virág Péter! Péter sógor! Ezt az egy fejemet hagyd meg. megcsókolta. Elmentek oda. Összeszedte a hat testvérét.No. nyakig. ittak. mulattak. ami csak kellett a világon. Özönlött a sárkányból a vér. beeresztette őket. drága egy sógorom. birkóztak. ha meg nem haltak. egyszóval a hat gyermekem! Meg ez a hetedik! Nagy lakomát tartott. Ettek-ittak. még máig is élnek. Megkapta a sárkányt. hogy ott van az ő hét gyermeke a kapuban.Kedves édesanyám! Engem nem lát már többé! A föld már kétfelé volt nyílva.

Mikor meglátta. Volt arrafelé egy özvegyasszony is. A lármára a főnöknő is odamegy az ablakhoz: mi történik itt? Ribike meg azt mondja: . s egy lépést sem tudtak tovább tenni a lány szépsége láttán. és egy perc múlva a világ végére jutott. Telt az idő. megpirongatta.No. annak meg volt egy lánya. Mit csináljon szegény asszony. hogy melyik fiának adja.Énértem vesztek össze. a te szépséged és jóságod változzék gyíkká. mint csak ribizlivel. s volt neki három fia. Az anyja ugyanis már nem tudott több ribizlit venni neki. most is csak a kénytelenség szorított rá! Mert nekem oly gyönyörű lányom van. Megbocsátott az asszonynak a rendfőnöknő. A legkisebb királyfi meg azt mondja: . A középső királyfi is belevág. nemcsak szép vagy. Azt mondta hát nekik az öreg király: 28 . de nem tudta eldönteni. A legöregebbik királyfi rögtön elkezdi. a királyfiak anyja meghalt. hogy annak párja nem találkozik. Szegény asszony. hogy a szegény asszonynak olyan különös lánya van. belehalna. add oda a lányodat énnekem.Ribike Volt egyszer egy király.Én nem engedem! Mert az enyém lesz! A három testvér csúnyán összekapott. mert hisz semmiről sem tehetett azt mondta neki: . mert mind a három fiát egyformán szerette. Ribike. Megijedt erre a főnöknő. Akkorában még szabad volt tárva-nyitva lenni az apácaklastrom ablakának. hogy még ő kap pirongatást a királytól vagy a királynétól. Ott élt a lány. megbüntette. így szólt az asszonyhoz: . mert ott látott ribizlit bőven. De elment vele az asszony házába. te asszony? Azt felelte ijedten a szegény asszony: . mert az mással nem élt. az apjuk meg elöregedett.Soha életemben nem loptam. de ha csak egy nap ribizlit nem eszik. Meglátta kijövet az apácafőnöknő. Ribike volt a lány neve. nálunk jóllakhat ribizlivel. Ma nem evett. hogy ő sem nyugszik. odaadta a lányát. Beszökött a kertbe.Mit csinálsz. hanem a világ végén legyen! Szegény Ribike azonnal gyíkká változott. Kikinézett rajta a lány. lakásod pedig ne itt nálam.Mit. hogy valóban szép. odament hozzá. Szerette volna már letenni a királyságot. és mikor az ellenkezett. hogy megmentse a lányát. Egyszer megbetegedett a lány. s rászólt: . mert nem akarta elhinni. Tüstént elhívta Ribikét az ablaktól. amíg az a lány nem lesz az ő felesége. meghal. és kihozott egy kosár ribizlit. de jó is akarsz lenni? Hát idehallgass. Az utasok választották szét őket. te szegény asszony. hogy ő nem nyugszik addig. ha holnap sem enne. ribizli csak a klastromban volt. Egyszer arra ment három királyfi. míg az övé nem lesz. elment a klastromkertbe.

Elég lesz. mit szomorkodik? Megnézi a gyíkocskát a királyfi. amekkorának rendeltem! 29 . egypár perc múlva talán már tudok is a bajodon segíteni! Azzal vissza lement a gyíkocska a kőhíd alá. de nem tudom.az a kívánsága. szövéshez. Belefért az annak egyik zsebébe. a pókok közé. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. hárman vagytok. amit ő hozott. ment. Ekkor jött a legkisebb királyfi. bólint annak: . Egyszer csak odament hozzá ott egy aranyos hátú kis gyíkocska. Tíz nap.Mit kérded te. hogy amelyik fia meg tudja három kívánságát tenni. aranyos hátú gyíkocska. A pókok rögtön hozzáfogtak a fonáshoz. Azt mondja neki szép csendesen (mert akkorában még tudtak az állatok beszélni).hárman vannak fiúk . A váron kívül rögtön három utat találtak: két út szép volt. Jó barátja volt a pókoknak. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén. Fogtak magukkal mind a hárman sok pénzt. egyik sem derekabb. Hallgatja a beszédet a gyíkocska. Egyik a másikban bízott. hátha tudok! Akkor megmondta a királyfi. hogy megszerzik. gondolva. hogy őneki oly csoda vásznat hozzanak. elfáradt nagyon. aztán azt mondja: . de nem talált egy madarat sem. tíz éjjel alatt megcsinálták a vásznat. mert hogy lám. A királyfi két bátyja már rég hazament. Próbálja a király.Ez igen. csak ülj itt. széles volt mind. Egyszer csak odaért a világ végére. Talált ott a világ végén a legkisebb királyfi egy kőhidat. Első kívánsága az. azon ment el a két öregebbik. ő meg csak ment. először egy is! Akkor elmondta. hogy: .Királyfiú. s így válaszol: . A harmadik út igen göcsörtös volt. a két bátyja. oda leült. hogy olyan csoda vásznat hozzanak. keresztülmegy. azon ment el a legkisebb királyfi. ha összehajtja. ment egyre. Bólintott mind a három fiú.Jól van. A két öregebb hamarosan szép. az kapja meg a királyságot. hogy csak mondja meg apjuk a három kívánságot. A gyíkocska felvitte a királyfinak. hogy azt az első próbát majd a nála öregebb csinálja meg. nem tudja az első kívánságát se az apjának megtenni. meglesz-e vagy se akkorának. hogy az ő apjának . világgá indultak. Előveszi a zsebéből. mint a másik. úgysem tudsz te nekem tanácsot adni! Felel szépen a gyíkocska: . királyfi. azokat kérte segítségre. szekérszám vitték apjuk elé a vásznat: hosszú volt. hogy hossza-szélessége száz rőf legyen. de a karikagyűrűjén nem tudta keresztülhúzni az apjuk. már vásárolt sok szép vásznat. nagy városba érkezett. hogy mitévő legyen.Édes fiaim. Amelyikőtök meg tudja mind a hármat tenni. az kapja meg a királyságot. Fogadták a királyfiak mind erősen. Azt mondja a király: . fiaim. és mégis keresztülmenjen az ő karikagyűrűjén. mit búsul.Mondja csak. és tudom. A legkisebb ment.. Hanem azért én adok nektek három próbát. Azok. s búsult erősen.

megmérték a vásznat. A kis királyfi meg mit látott? Senkit! Még a világ végén is csak egy gyíkocskát! 30 . A két idősebb királyfi jót nevetett. se kevesebb: száz rőf hosszú. Mondja az öreg király. ha kiugrik. száz rőf széles. vitte föl. ahogy meglátja a legkisebb fiát: . Hogy annak milyen kiskutya kell. Mikor a legkisebb királyfi újra odaért a világ végire. a legkisebbik ezt is meg tudta tenni.Mi kell? Mondja neki szomorúan a királyfi: . Az öreg királynak meg olyan jólesett az a sikoltás. de ki ne nyisd az úton.No. sok szép lányt láttak. Szentül azt hitték. fiaim. adjon neki egy olyan törpe kiskutyát. mert hisz ők sokfelé jártak.Te. az lesz a király.Aranyos hátú gyíkocska.Mondd csak. A gyíkocska beletette a kutyát egy dióhéjba. hogy arra hagyom az országot. mégis. A két bátyja már rég otthon volt. az icinpiciny törpe emberekhez. hogy olyan kiskutya nincs is a világon. A következő kívánságom. azt mondja ott nagy fennszóval: . a sikongatása hetedhét országra szóljon.Látjátok. kinyitja: kiugrik a kiskutya! Egyet sikoltott. Azzal tértek meg. hanem csak iparkodj! Iparkodott is haza a királyfi. A harmadik akaratom pedig az. hogy oly kiskutyát hozzatok nekem: egy arany dióhéjba beférjen. A törpe király az első miniszterjét adta oda: az volt olyan kutya. mintha írósvajjal kenték volna meg a hátát. fiam. Mondja erre örvendezve az öreg király: . A két idősebb a jó úton megint a város felé. Mondta fenn a királyfinak: . a legkisebbik már itt is megtette a magáét. Könyörgött a törpe királynak. Elindul megint a három testvér. Gondolkodik a gyíkocska. hátha tudok segíteni! Azzal a gyíkocska rögtön lement a föld alá. hát éppen se több. ezt a zsebedbe tedd. nem tudod az én parancsolatomat megtenni. még azért amelyikőtök a legutolsó próbát megteszi. azé lesz a királyság. mint a bátyáid? Előveszi a királyfi nagy vidáman az arany dióhéjat. te is üresen jöttél. Feleli a gyíkocska: .Most igazán azt hiszem. de az a hang mindjárt hetedhét országig szállt. látjátok. a legkisebb most is csak a göröngyös úton. aki közületek a legszebb menyasszonyt szerzi meg magának. Akkor szépen azt mondta: . azok közül könnyű lesz a legszebbet kiválasztani. de aki még a hátralevő két próbát meg tudja tenni.No. No. fiaim.Csak légy itt. aztán így szól: .Hozatott mindjárt mérnököket. hátha tudom! Akkor a királyfi elmondja az apja kívánságát. hogy legyen szíves. . gyere elő a hívásomra! A gyíkocska előjött. hogy ezen most megfölözik a testvérjüket. kár az időt tölteni a keresésével. a világ vége felé.

mindenki csak jót kívánt neki: éljen boldogul! 31 . az öreg király a kertben éppen krumplit rakott. hova álljon: . hogy az-e. Azt mondja az a szép lány: . de Ribike csak mondja tovább: . bekumta. Jött a gyíkocska. szomorúan leült a kőhídra. rám ismersz-e? Feleli a királyfi. Mondja neki a királyfi: .Most az a kívánsága az apámnak. hogy nem tudsz a bajomon segíteni! Feleli szép csendesen a gyíkocska: . mert hát az aranyos hátú gyíkocska a szép menyasszonyt nem tudja csak úgy a föld alól kivenni. A bátyái már otthon voltak. Hát erre mit lát? Egy gyönyörű szép fehérnépet a gyíkocska helyett. az lesz a király. aki kinézett a klastrom ablakán! Aki miatt te veszekedést tettél! Ribike! Ámul a királyfi. de amikor látta.hát azonnal határozott. De mégis elment hozzá. csak vágj engem oda a kőhídhoz! A királyfi váltig ellenkezett. hogy a próba eldőljön. Mikor a kis királyfi hazaért.No.Én vagyok.Azt már csak nem teszem. hogyan karolja. de nem tudom. és úgy vágta a gyíkocskát oda a kőhídhoz. ez érdemli a királyságot! Azok nem is haragudtak rá. maga se tudva. királyfi. Csak rá vártak. Mondja nevetve az a gyönyörű szép lány: . hisz a legnagyobb hálaadással kell lennem irántad. Elpirult az aranyos hátú gyíkocska.Egy kicsikét vélekszem.Ne haragudjatok rá. és vágj ehhez a kőhídhoz! Feleli megrökönyödve a kis királyfi: . s azt mondja: . vagyis jól behunyta a szemét. De erősködik a gyíkocska: .Most igazán elhiszem. hogy amelyőnk a legszebb menyasszonyt hozza.El is szomorodott erősen a kis királyfi. vittek már menyasszonyt. úgy vitte haza. de olyat. most tied leszek halálos holtig! Nem is tudja a királyfi.Csak fogj meg engem.Hátha tudok! Mondja erre a királyfi: . hogy az mind aranyos almává vált. hogy a gyíkocska mennyire elszontyolodott.Mondom.No. Azt mondta a két idősebbnek: . Mikor meglátta a legkisebbik fia menyasszonyát .

rárajzolja. mert azt sem tudta. Látta.A felesége a beteg? Akkor miért nem ő jött ide? . Egy embere meg az ajtóban áll. de úgy. A szobában meg sok a könyv. kezében egy papír. Szegény feje erősen habókás volt. rajta a doktor neve. de azért jó mesterember volt. . hogy annak leperdült a kucsmája. hogy aki bemegy. de a felesége csak nem gyógyult meg. hegyes kalap. Az ajtóban álló ember csak az utolsó pillanatban vette észre. itt ez a szokás. szegény csizmadia.Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Volt egyszer egy együgyű. Fog egy darab papirost a csizmadia. Az együgyű csizmadia közben jól körülnézett. amiről csak gondolni lehet. az a baj. Elküldte az együgyű csizmadiát. hogy levegye-e a kucsmáját. A doktornál sokan voltak.Adja csak ide nekem a receptét! A doktor azonban így nem akart receptet adni. Az együgyű csizmadia csak hallomásból tudta. meg deák nyelven valami. jön ki a doktortól egy ember. hogy ez az orvos mindent meg tud gyógyítani. nem vitte a feleségét. hogy van doktor is. Próbált a csizmadia ott a falun mindenféle ráolvasást. Megkérdi az együgyű csizmadia az embert. Abban az időben vidéken még nemigen voltak doktorok. azt jelenti. kiváltani az orvosságot. sok papír van az asztalon.mondta a csizmadia.így hitte. hogy miért is doktor ez a doktor. és mi az az egész doktorság.S maga jött el helyette? Miért? . mégpedig olyan doktor. mit fizetett érte. .Nem adná el kéz alatt? . Ezt mind jól megjegyezte magának. hogy „Recept”. 32 . rajta csupa ákombákom. a feje fájt. ezért nagy hirtelen az együgyű csizmadia fejéhez kapott. gyógyítsa meg! Hogy egy recept? . Azt sem tudta. a váróteremben kellett állni sokat. .Mi a baj? . annak üssön egyet a fejére . az a maga együgyűségében kucsmában akart bemenni a doktor elé. . Kívülről is megmérte a doktor házát. hogy a doktor fogasán van egy magas. Így jutott be az együgyű csizmadia az orvoshoz. elment ahhoz a doktorhoz. hogy az orvos megvizsgálja a beteget. Azt hitte. hogy a feleségem nagyon beteg.Öt forintot.mondja az ember. Ahogy így áll. hogy valaki kucsmában akar a doktor elé állni. hogy véletlenül akkorát ütött a csizmadia fejére.Akkor mutassa! Megmutatja az ember a cédulát. Aztán elment a patikába. Kérdi tőle a doktor: .Doktor úr. aki mindent meg tud gyógyítani.Mert beteg! Nehezen jár! . csupán azért. s rámásolja azt az ákombákomot. mert hát ő kapott egyet. ahogy tudta.Mert én jól tudok járni . valahol a fővárosban. Elment hát a fővárosba. mégpedig ő egyedül.Ezt nem lehet eladni . A kapu mellett tábla. a recept. Egyszer a felesége nagyon beteg lett. Mikor a csizmadiára került a sor.

Azt mondta: . A csizmadia mit tehetett . hogy ő ez meg ez a csizmadia. De hogyan szerezzen pénzt? Nekifogott. meg ceruzát. amíg doktorok lesznek! Hajaj! De a csizmadia azt felelte. olyan szép volt. Aztán kinyitották előtte az ajtót. bejelentette. mit csináljon. mint a csizmadiaság. meg hogy csinált egy pár gyönyörű csizmát ajándékba a királynak. jobban ereszt. Az együgyű csizmadia megmondta. ott meg egy másik ajtónálló tartotta fenn. Elővette a csizmadia a csizmát. ha az ajándéknak a felét nekem adod. Mikor a palota elé. odaígérte a második felét is az ajándéknak. csinált egy pár csizmát. Tudd meg. a pénzzel a városban kibérelne egy házat. úgyhogy nagyon szép csizmát csinált. ha az ajándék felét nekem adod! Szegény együgyű csizmadia.Te lennél doktor?! Még írni se tudsz! El tudod gondolni. s mivel pedig ő jó mesterember. felpróbálta. jól megnézte. hogy én is doktor leszek! A felesége eszesebb volt valamivel az együgyű csizmadiánál.mondja a feleségének az együgyű csizmadia -. használt az orvosság! Tudod. mi az a doktorság. Az se akarta beengedni! De amikor kitudta. hogy mit is akar azzal a csizmával. s elindult egyenest a királyhoz. De a csizmadia azt mondja a királynak: 33 . . hát a kapus nem engedte be. Az meg is gyógyult attól már másnapra. . hogy elég pénze legyen az orvosi mesterség megkezdéséhez. .kérdezte a király. mi az orvosi mesterség. S máris azon törte a fejét. Mert ha pénze lenne. . mindjárt nagyon megszerette.A patikus nem tudta elolvasni az irkafirkát. könyvet. megszelídült. Gondolta. meg asztalt. de volt neki egy üveg ecetes vize. mit akar a királynál. úgy illett rá.azt mondja a kapus -. látod. te szegény ember? . Jó foglalkozás az. azt mondta: .Beengedlek.Felséges uram! Egy pár csizmát hoztam magának ajándékba. mennyit tanulhatnak azok a doktorok. alaposan. Mindjárt kimerítem. De csak úgy. hogy mit visz. beengedlek. hogy az is csak mesterség. adott a feleségének az orvosságból. mit tehetett. az olyan olvashatatlan receptekre abból szokott mérni. s azt mondta: .Mit akarsz velem. Elvette a király a csizmákat. venne receptnek való cédulákat. beléphetett. Betette a csizmát a tarisznyába. Erre bement az ajtós. mi az ára egy ilyen receptnek? Öt forint! Nálunk úgysincsen doktor. én jól megnéztem. Mikor odaért a király ajtajához. a tarisznyát a vállára vetette. a kapuhoz ért. a király majd jól megfizeti az ajándékot.No .a kapusnak ígérte a felét az ajándéknak. s így jól is tudja. megvenné azt az orvosnál látott hegyes kalapot. Jutalmat remél érte. hogy egy szegény csizmadia szeretne a királlyal beszélni.No . ami kell. Összeszedte minden tudását. Mikor a csizmadia hazaért. mindent. hanem megkérdezte. összeszidta az emberét nagy mérgesen. ha a csizmát fölkínálja a királynak. széket.Ez csizma! Megér ez nekem egy tál aranyat is.

volt. Alig ért ez ki. az én nagy bajom az . hogy igazán mindentudó. hogy két tál aranyat adott neki. az is megkapta a részét. Így járt az ajtónálló is: az is vállalta. hanem nagy búsan csak benn sétált a városban. így akart csinálni ő is. alá-fel az utcán. Harmadik nap már nem is ment ki a boldogtalan kocsis a mezőre keresni. . Amikor bement. hogy mije fáj. egyik nap. talán ez tud valamit a lovakról.mondta nevetve a király. másik nap kereste. Ezek nézték-nézték a csizmadia receptjét. ceruzát. egy hegyes kalapot. Az a híre támadt s terjedt aztán mind erősebben. Alig állt a lábán a sok járástól. azt mondotta a csizmadia. Amikor pedig belépett az orvoshoz az ajtón. hogy milyen szomorú a szegény kocsis. hogy itt olyan doktor lakik. s ahányan isznak belőle. inkább minden beteget megkérdeztek. hogy itt olyan doktor lakik.. Úgy volt vele is.Adjátok ki neki . aki nagyon szerette a szép lovakat. Mentek a betegek. Keresték mindenfelé. Egyszer. A városban volt egy patika. volt. mint már ilyen nagy helyen szokás. s úgy adtak orvosságot. Látta. Akkor előhívatta a gróf a kocsisát. . csináltassák meg.kívánság! Küldött a vesszőkért meg a vesszőző padért. De hát a kívánság . persze nem tudták elolvasni. mert az első ötven vessző annak jár. De szégyellték a doktornak visszaküldeni. cédulákat. hivatták be az ajtónállót. A királynak annyira megtetszett ez a nem is olyan együgyű csizmadia. Hanem méressen ki nekem inkább száz szál vesszőt a hátamra. bemegyek ehhez is. hogy ha három nap alatt meg nem találja a lovakat. Odavitte a feleségét. annak üssön a fejére. Jött a kapunálló.A baj. de sehol sem találták meg. ott két fiatal legény árulta az orvosságot. de sehogy sem akadt a lovak nyomára. virrasztástól. hogy vigyék a patikába. kimérték neki becsületesen a száz vessző felét. Mondta a betegeknek. hogy aki majd bemegy hozzá.Akarod a fele ajándékot? . Egyszóval az együgyű csizmadiából mindentudó híresség lett. széket. Az sem volt éppen semmi neki. egy gróf. aki mindent meg tud gyógyítani. mi baj van? .kérdi a doktor.Már hogyne akarnám! . amint ment. hogy majd elszédült tőle. aki mindent tud! Gondolja magában a szegény kocsis. aki nem gyógyult meg.felelte a kapunálló. Akadt is betege hamarosan! A csizmadia csak írta a receptekre az ákombákomot.mondja -. mint általában a beteg. kibérelt egy házat. Csodálkozott ezen a király. Egyszer egy éjjel ellopták a tolvajok a legszebb két lovát. Otthon elment a legközelebbi városba. Volt a városban egy nagy úr. nekem úgyis a fejemet veszik.No. Így jó szerencséje volt a doktornak. s azt mondta neki nagy mérgesen. könyveket. vett egy asztalt. .kérdezte a csizmadia. . elvesztettem a lovakat! 34 . meglátta azt a feliratot. akkora ütést kapott. hogy hívják be a kapunállót is. A szolgák lekapták a kapunállót. ahogy arra az ő receptjére emlékezett. Amikor behozták a vesszőket meg a derest.Felséges uram! Nem kell nekem a tál arany. kiíratta a házra. . mind megjavulnak. Mindenkivel fizettetett öt forintot. Azzal a csizmadia haza is indult. akkor törvény elé állítja s fejét véteti! Járt a szegény kocsis mindenfelé. aki meggyógyult. megpróbálom. Odafogadott az ajtajához egy jó erős embert. állnia kellett a váróteremben egy fél óráig. amit ők gondoltak.

No. adok is rögvest egy receptet. Aztán már hajtotta is őket vidáman. Éjszaka lett. ettől a szaglása is olyan éles lett. Még ajándékot is küldött a csizmadiának. mint híres-neves nagy embert. hogy a király udvarában történt baj. Ettől mindjárt elmúlik a te bajod. Külön szakács szolgáljon ki! Pedig dehogy hitte. A kocsis mindent elmondott neki. akár a kutyáé. Úgy gondolta. Amíg egyszer csak országos baj nem támadt! Udvari emberek jöttek hozzá. Hát adtak neki jó ébresztő port. a csodadoktor csizmadiához. aztán idd meg az orvosságot. hogy itt a városban dől le s alszik el. nagy örömmel.Holnap reggel elveszik a fejemet is.legalábbis megpróbálom! Adasson nekem külön szobát három napra. Szegény csodadoktor már az emberek butaságában sem bízott. De azért egy darabig azután is álmos volt nagyon. Egyszerre csak valahol az éjszakai nagy csendben nyerítést hall! Az ébresztő por úgy megélesítette a hallását. virágot szórtak az útjába. Így telt-múlt az idő.Én mindent tudok . Szag után megtalálta a lovakat. Félt. hogy miképpen történt. hogy ott elhagyott pincék vannak. visszanyerítettek neki. felséges királyom . lovaim. mert már nagyon sokat járt s virrasztott. Menj vele a patikába. nem akart menni. A királylánynak elveszett a drága aranygyűrűje. . lefeküdt. Kiáltott a lovainak: .mondja a csizmadia oda se figyelve -. hogy megtalálhatja azt a gyűrűt.Meg én. Vegye hát elő a mindentudó ember minden eszét és minden szerszámját. hogy a kocsis alighogy áll a lábán a nagy álmosságtól. Talán maga tud valamit segíteni? . hogy még az a szégyen éri. De csak nem jött álom a szemére. baj-bánat nélkül haza a gazdájához. s mindenféle ételt-italt. Bevett még egy kis ébresztő port. A szegény csizmadia megijedt. leültek az asztalhoz. Csodálkozott a gróf. mert tudta. csak még egy kis orvosságot veszek be. de hát menni kellett. Elmondták neki. úgy fogadták. A gróf is örvendezett. az ő lovai nyerítettek! Erre ő is nyerített egyet. A király palotája előtt muzsikával álltak elébe. várták az utolsó vacsorát. No. 35 . Azt persze nem tudták. Harmadnapra még a feleségét is elhozatta. a csizmadiának mindenben szerencséje volt. és beszélgettek. ha már meg kell halnia. utoljára legyen együtt vele. Ott a patikusok látták. éppen amikor menyasszonynak öltöztették.Várjatok. Kérdezte. készülj a halálra! Mit mondhatott a szegény csodadoktor? Azt mondta: . ez az első. hogy találta meg a lovakat. mert ettől minden baj elmúlik! Nem nagyon hitte a szegény kocsis.mondja a csodadoktor a feleségének. hogy az az első a három szakács közül. Kérdezte a király tőle: . Úgy számított magában. és jöjjön azonnal a király elé. aludni akart. hogy ezen a három napon legalább jól él. látod. s elment a patikába. de csak megfizetett mindent. erre már kezdett múlni a kocsis baja. Az első szakács aközben bevitte az ételt. mégpedig nagy. Mikor megérkezett az asszony. A lovai is megismerték a hangját. Éppen hogy elért az egyik pincéig. Ment hát a város szélére. hogy milyen nagy okos doktor van a városban. hogy rögtön megismerte. De ebben sem bízhatunk . hiszen úgyis karóba kerül a feje. Már a szerencséjében sem bízott.Mindentudó vagy? Meg tudod-e találni a gyűrűt? Ha nem. mindjárt kihozlak benneteket. Azt mindjárt be is vette a kocsis. hogy azért.

Reggel muzsika szólott a doktor ajtajánál. A második szakács még a falnál is fehérebb lett.Felséges uram. fogjon meg egy pulykát. feleségem. a gyűrűt keresem. kérdezte a feleségét is. Mindjárt ment a másik két szakácshoz.No. . amiben lakunk. nézzétek . hogyan szabaduljon meg a doktorságtól. vagy a gyűrű . Csodálkozott is mindenki a csodadoktor nagy tudásán. odaég minden tudós könyved. ez a harmadik. Hazaértek. el ne tévessze. hogy melyik pulykában van a gyűrű.mondta a csodadoktor. ez meg a második. az egész mesterségtől. de jól vigyázzon. hogy így elvihette az irháját. De a főszakács mindig ott állt a doktor mellett. Azután mindjárt azon gondolkodott. De ekkorra már a hóhér is felkészült. Örült a szegény csizmadia. hogy jaj. De hát muszáj volt bevinni az ételt.kiáltott a doktor. elővette a gyűrűt. 36 . A felesége okosabb volt nála. Mikor javában ég a ház. a gyűrűt nyelesse le vele. elmondta nekik. .Jaj. meggyújtjuk a házat.No. S máig is csinálja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb csizmákat. S megsúgta neki. receptektől.Felséges uram. minden! Mikor mind ott voltak. A király meg egy hintót adott neki ajándékba. így szólt: . úgy is tettek. A harmadik. Azt mondta a főszakácsnak. mi loptuk el! Kegyelem szegény fejünknek! Mind a hárman adunk még egy-egy erszény aranyat is. De itt embernél nincs a gyűrű. hogy mit mondott a csodadoktor. szakács már tudta. mindent.Mikor hazaérünk. látod. nézd. Erre a szakács rögtön térdre esett előtte. Legutoljára vitték a pulykákat.De a szakács rögtön elkezdett ám reszketni. Fogjátok meg rögtön! Most már aztán hamar előkerült a gyűrű. melyik pulykával csinálta. feleségem. Alig talált ki a szobából. ami csak volt a király udvarában. Utána aztán visszament az ember a csizmadia mesterséghez. Hányták rá a virágot. A másik szakács már be sem akart menni a szobába! De hát muszáj volt neki.vagy a halál. Ezt mondta: . ez a pulyka a tolvaj. Megörült erre a csodadoktor nagyon. mindentudó csodadoktor úr. De a csizmadia csodadoktor nagyon kevélyen állott a királyi ház népe elé. De én majd nem engedem. hogy végük van. mentsen meg bennünket! Itt a gyűrű. s kegyelmet adott. s azt mondta: .No. Azt mondja a doktor: . akkor te mindenki szeme láttára be akarsz majd ugrani a tűzbe. Vezessék ide az állatokat! Odavittek elébe minden állatot. . kitalálta: . így aztán megszabadulunk az átkos papíroktól. Nem volt más választás.Álljanak elébem mind a vendégek: asszony. ember. Hogy azon menjen haza. Ebben sem bízhatunk . Ebben sem bízhatunk.

mert nem te ültetted el a káposztát. és azt jósolta neki egy öregasszony. hol nem volt. hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt.Csináltasson a király először is három vaskapcsot. mindent megadok. amikor észrevette. Azon a napon ő olyan magasra mászott. Azt mondta János: . ha gróf.Hadd menjen vissza a gazdámhoz! Mikor lepuffant a bocskor. de a fára fölmászni egyik sem tudott. ellopták a fakót. hetedhét országon is túl volt. Úgy megráztam a fát. ami egy embernek elég. a fakót a fejem alá tettem. János: . és ő ennek a gyümölcséből eszik. hogy az eper.Az égigérő fa Hol volt. Akkor megijedtem. Jól ittam. hegyről meg a fára. Egyszer rám kiáltott egy öregasszony: . két nap. azé lesz a királylány. Így János. Mikor a fiú a fának a hetedik ágára ért. Mert ő már több mint hét éve beteg. te akarsz fölmenni!? Eredj csak a dolgod után! De a kanász nem hagyott nyugtot a királynak. az országa minden tájában. Mászott már egy nap. . Észrevette egy reggelen ő is és a király is. talált ott egy lépcsőt.Haj. fölnyergeltem egy fakót. három nap. De az olyan fa volt: reggel virágzott. Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát. annak volt egy Jancsi nevű kanásza. Kihirdette tehát az országban. amikor ez készen lett.No. ha báró. ha ezt megszerzi. retket.halála után az egészet.nevetett a király. olyat. Mindaddig járt a nyakára. mogyoró majd beszaggatta a fejem. de el is lopták róla. hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt. És adjon három pár vasbocskort és egy hétre való eleséget. Kapta magát. . ahova egy gróf. amelyiken bátran mehetett. Egyszer felébredtem. hogy az egyik bocskor lyukas.No. hogy már nem is látták. Volt a világon egy király. én fölmegyek. fölültem a hátára. Azt mondta magában: 37 . hogy legyen bárki. és azon. míg meg nem engedte. levette. ha meg nem sérteném a szavaimmal. elindult fölmászni a fára. Azt mondta neki a király: . mert ez kilyukadt. . akkor rögtön meggyógyul. Azt mondja a királynak az ő kis kanásza. éjfélre megérett. a gyerek még él. szegény vagy gazdag. de már kicserélte a bocskorát. délben már almája volt. szilva. és hozok almát a fáról.Mit akarsz. haj. te gyerek Ne gázold el a répát. föl lehessen menni. Fölszaladtam egy hegyre.Felséges királyom. te taknyos? .Te akarsz. most mondd: mit akarsz? Mivel akarsz a fára fölmenni? Amit kérsz. hogy a fát körülérje. fiú. Vágta a lábát a vas. mint egy létrán. és kiszaladtam az erdőbe. annak adja a lányát és a fele királyságát . azon a napon. azt mondta a király: . jól ettem. leeresztette a földre. ha megengedné. egy herceg nem tud felmenni. Volt is jelentkező sok.

mire az udvarba ért. megkereste a tizenkettedik szoba kulcsát. fenséges királykisasszony. Amint a söprűt félredobta a helyéről. A fiú megígérte. A király lánya is szép volt. De az őr. minek ez itt. harmadik. akit a király kirendelt a fa alá. Egy jó cselédet fölfogadnék bármely pillanatban. mi lehet abban a szobában. Mindegyiket takarítsd ki tisztességgel.Én most elmegyek a templomba. és két óriási malomkő közé van a szakálla szorítva. . csak a tizenkettedik szobába bemenned nem szabad. és szorgalommal mindent megcsinál. együtt ebédelt a királykisasszonnyal. De a tizenkettedik szobának kulcsát ne keresd. tesz ő helyette másikat. A gyerek elvégzett mindent. Meg is alkudtak. Gondolta. királykisasszonynak vagy minek. ott is maradt. hadd lássa. A két szárnya két óriási szöggel kiszögezve. De most nem hagyott neki békét a kíváncsiság. Belépett a szobába. Egy nagy kastélyban találta magát. hogy eldobja ezt a rossz söprűt. Végigment az első. És a kis baltámat is. gondja sem volt arra. hogy mi lehet a tizenkettedik szobában. A szüleim meghaltak.Én. Kapott jó ebédet. és főzd meg az ebédet! Ott van elkészítve minden. 38 . hogy kitakarítja azt a szobát is. Azt mondja a királykisasszony: . mert most már nincs rá tovább szükségem. Itt van tizenegy szobának a kulcsa. A két lábán ötven-ötven mázsás vasgolyó lóg. csak árva. hogy megsegített. Odaköszön hozzá: . hogy kerülsz te ide. Egyik nap azt mondja a királykisasszony: . Nálam itt maradhatsz. hogy el is jegyezték egymást a királykisasszonnyal. minek szólítsam. akkor már olyan magasan volt.Köszönöm a királynak.Adjon isten jó napot. Etelka a nevem. fenséges kisasszony! Nem tudom. Amit kérsz. árván maradtam. második. hogy minden pillanatban várja a gyerek jelzését. De az ajtó rögtön becsukódott utána. fiú. azt fizetek. És a bocskor is úgy megöregedett. ha bármit ejt is le. a szoba ajtaja kinyílott. Olyan szépet még ő életében sohasem látott. csak tüzet kell rakni. Mikor a kisasszony elment a templomba. megismerte. avval a szándékkal. Az már úgyis régen volt kitisztítva. mert én úgyis magam vagyok. Amint szétnéz a szobában. Egy gyönyörű szép lányt lelt ott.. hogy még életben vagyok. hogy ott egy óriási hétfejű sárkány van kiszögezve a falra. hogy ő rendbe tesz mindent.Királykisasszony vagyok. de még csak halvány ibolya se lehetett amellett. ahova még a hazádbeli madár sem jár? Azt mondja János: . Mégis megnézi. tizenegyedik szobán is. Így mind a három pár bocskor kilyukadt a hetedik napra. Mondjad. hogy alig ismerték meg.Jókor jöttél. Addig-addig haladtak. Meglátott a sarokban egy rossz söprűt. Hát én csak így tisztelem. A fiú most nem gondolt a királlyal többet. Leeresztem neki mind a két pár bocskort. ameddig akarsz. szolgálatot keresek. hogy mire a balta leért a földre. és neki azt rögtön jelentse. Mikor leeresztette a fáról a baltát. amikorra ő a fa koronáját elérte. kirohadt a nyele. látja.

most már késő. édesem.Köszönöm.azt mondja . fiam! Arra kérlek. Ott van a sarokban három vödör. hogy mindjárt megfúlsz. Eljött a vasárnap. Amint csak belép a szobába. és sírtak mind a ketten. mert másként olyant lehelek rád. Hogy miért is tudott ő olyan balga lenni. elkísérte őket a templomba. . Ezt is megtette János.Megszólal a sárkány: .Arra kérlek még .azt mondja a sárkány. Az ajtó rögtön kinyílt. De bizony az csak úgy volt. hozzál nekem egy vödör vizet. Most már nem sokáig leszünk együtt. Hiába vagyunk jegyesek. Mert próbáld meg. hogy rögtön visszajössz. a szép Etelka. adok még egy országot. Nem tudott kimenni.Most még .hét fejem van.add ide a harmadik vödör vizet is! Azt a középső fejembe. meg is kapod a három országot. Öntsd a szélső számba a felét. Tedd azt a legközépső számba! Megtalálta János az almát. megmondtam. adok egy országot. és a két lábáról a két vasgolyó leesett. mert amikor kijövünk az esküvőről. a másik felét a másik számba. A sárkány ígért neked három országot.mondja a sárkány -. Nagyon szomjazom rá. . Volt három táltoslova. 39 . hogy miért is nem hallgatott leendő feleségére? Megvoltak otthon egy hétig. még add ide a másik vödör vizet is. mert már két vödör vizet megivott. dehát most még egyre kérlek mindkettőnk szabadságáért. hátha mégis nyitva van. egyikünk sem tud kimenni. Öntsd az egyik felét az egyik szélső számba. mert . Különben nem is kell kimenned.Jó. De úgy menj ki az ajtón. hogy ezidáig megszabadítottál. Arra kérlek. de annak semmi hasznát nem veszed. felét ide. tovább intézni a dolgait. fiú . fiam . hogy ebből a szobából ki tudjunk kerülni. Ez idő alatt hazajött a királykisasszony. az esküvő napja. Bementek a szobába. az ajtó zárva van. mert azt az én visszaszerzésemért három úton elveszik. mindjárt azt kérdezi: .Most kapsz egy országot.Majd még találkozunk! A fiú kiment. . hogy jöttél. hogy a gazdájukat becsapták. . Az egyik jobban nyerített már. a sárkány engem elvisz. de nem volt senki. tele friss vízzel. . mert észrevették.mondja neki a sárkány -. mit csináltál? Lám. itt van az a kis szekrény. mint a másik. a másik szélső számba a másik felét.János. Amikor ez megtörtént.Köszönöm.Jaj. ahogyan a másikat megcsináltad. Zárva volt. a tizenkettedik szobába be ne menj. bedobta a sárkány szájába. Ha ő azt tudta volna! Sose csinálta volna! . Az útról visszakiáltotta: . Nem hiszi János. János bele is öntötte. egymás nyakába borultak. a két szélső köztibe öntsd. aki ideadja. A sárkány megrázkódott és elrepült. Összehívták a közeli rokonságot. felét oda. a sárkánynak a szakálla a malomkő alól kiszabadult. Aki közeli hozzátartozójuk volt. a középső fiókjában van egy kis alma. ahogyan a sárkány mondta. Megpróbálja az ajtót. János sírva fakadt.

40 . Azt kérdi a fiú: . ihatok-e. Ahogy a sárkánynak a lova észrevette. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. fiam. mert visszahozzuk. hogy viszik a gazdasszonyát. Azon nyomban hazajött a sárkány. hogy mit csináljon. a földre . mi bajod még? . Merre menjen ő most feleségét megkeresni.Viszik a feleségedet! Azt kérdi a sárkány: . még ha az életébe kerül is. nem ő-e az. mert úgyis utolérjük. Ott panaszkodik a lovainak: . nagy vihar keletkezett. A násznéppel hazament. Csak nyergelj föl! Tegyél enni-.Mikor a misének vége volt. egy zsák diót megtörhetek-e. de sehol nyomát nem látják. De hazahozni nem fogod többet. meg bánatukban is. szép patak előtted.Ne gondolj vele. de a menyasszony nincs.Ne törődj vele! Csak ülj fel. egy asszony ül az ajtaja előtt. mert a lova táltos volt. országról országra. Mennek. hiába is akarod! János sírva fakadt. kapálni és nyeríteni. síkon. Nézd meg.Fölülök én a lovadra . ülj föl a lovamra.Kutya egye májadat. mert haza akarta őt hozni. . Ráförmedt a lovára szigorúan: . szép zab előtted. . szomorkodott. Azonnal egymás nyakába borultak.Ne töltsük az időt. de úgyis tudom. meg neked is a nyeregkápára! Azzal másnap fölnyergelt. mosni.Három országot adtam. mezőn keresztül. Amint a templomajtón kiléptek. édes gazdám. hogy egy kicsit kipihenhessem magam a lovammal együtt? . Azt kiáltotta neki vissza: . Hát János felesége volt. mert annak a lova még a tiédnél is jobb.Van . Nagy búsan bemegy az istállóba. Azt mondja a fiú: . abban a pillanatban a sárkány Jánostól elragadta a feleségét. megehetek-e? .Édes lovacskáim.Látok ott egy kis házikót.Nézz csak. Fölült a lova hátára. Fölült a lovára. . Teknő van a kezében. és elrepült. rögtön elkezdett rúgni. és sírtak örömükben is. hol. merre lehet. és menjünk! . erdőkön. háromszor eljöhetsz a feleségedet meglátogatni.egy kicsi.azt mondja .Még azt is megteheted. véres ruhával van tele. megcsókolták egymást. innivalót nekem is.mondja az -. az esküvő megtörtént. Búslakodott. repülnek hegyen-völgyön át. Rögtön leszálltak.mondja a ló. Megy ki a kúthoz.Ehetek-e. hogy feleúton utolér. elvitték a gazdasszonyotokat. édes gazdám. Csomagolj. és útnak indultak hazafelé. . mit cselekedjék. mert a sárkány minden pillanatban itt lehet. és menjünk.Van-e egy kis idő.

de hát hasztalan. Kivette az asszonyt János öléből. a legfiatalabb lóért. Evett-ivott gyorsan a sárkány. 41 . Nyomban tombol a sárkánynak a lova. . alig pitymallott a hajnal.Kutya egye meg a májad.mondja az asszony -. s nyerít. mert azért utolérjük. és egy mázsa dohányt elpipált. Ráförmed nagy haragosan: . Elindultak. János . szép zab előtted.azt mondja -. Megint elröpült János haza.Mindent tehetsz egy keveset. el is indultak hazafelé. visszajöttem érted. egy zsák diót megtörhetek-e. hogy hiába. Talán azon sikerül.No. és azonnal megfordultak hazafelé. ismét útra kelt. Másnap reggel korán.Elmehetünk . a harmadik.feleli a ló -. János búslakodik: mit csináljon most? Azt mondja a lova: . Egypár órai repülés után utolérte őket. Alig várta a hajnalt. Ülj a lovamra. édes feleségem .Felülök. S elvette Etelkát. . máris indulunk. .Édes gazdasszonyom . amit még nem csináltunk. Nem értek át. A ló az utat jól ismerte. .Ehetek-e. repülnek.Na. Úgy is tett János. de most olyan utat próbálunk. aztán felpattant a lovára. Jön a sárkány nagy haraggal haza. addig nem! Felugrottak a ló hátára. hacsak lehet. és utánuk eredt.Gyere. gazdám. Hamarosan utolérte a fiút.A sárkány nyugodtan evett-ivott. hol a földön. Nyomban rúg-kapál a sárkány lova. de úgyis tudom. hol a levegőben.Élet vagy halál. szép patak előtted. egy ország oda van. egy zsák diót megtört. hogy sírva mos a kútnál. és felülsz a húgomra. Elindultak olyan sebességgel. most már két ország oda van! Már közel voltak a határhoz. eljöttem harmadszor is érted! Ülj fel a lovamra! . Megtalálták megint a házat. mert a nénje jól megmagyarázta.Viszik a feleséged! . megehetem-e. Mert három testvér volt ez a három ló. Meglátta János a feleségét. csak repülnek. kedves feleségem. Utána felpattant a lovára. Az fiatalabb. mint én. Azt mondta a fiúnak: . most elrepülök haza. mert megint csak utolér a sárkány. ihatok-e. elindultak az útra. jobban kitart. utánuk eredt. hiába! Fel is ültek. Azt mondja a lova: . Az asszony újra csak véres ruhát mosott a kútnál. . erősebb. szépen elment haza. és még rá egyet alhatok-e? . hogy még aznap délben oda is értek a sárkányhoz. De nem volt neki nyugta. amíg az inam bírja.Édes gazdám.János fiam. holló vájja ki a szemed! Szép széna előtted.mondja neki -. de úgyis tudom. Jön a sárkány nagy széllel-lobbal. mi bajod még? .

Azt mondja az úton a lova: .Mit?! . hogy utánuk menjen. és nyomban megfordult hazafelé. . nyomban tombol megint a sárkány lova. az utolsó ország felé közelednek már! Megharagudott erre a sárkány. Az utolsó ország határának közelében fogta őket el.Nem bánom. Azzal a sárkány hozzáfogott evéshez. és még egyet alhatok-e? .Nem bánom.Ehetek-e. akkor már nem lett volna a sárkánynak hatalma. háromszor eltűröm. megehetem-e. egy zsák diót megtörhetek-e. Élet vagy halál. de az asszonynak haza kell jönnie! Alighogy a sárkány hazaért. édes lovam . letette az asszonyt. Mondtam. most már mind a három ország lejárt. . ihatok-e. és elment vissza a vendégeihez. szép zab előtted. mert a sárkánynak tizenkét országa van.mondja a fiú -. Az asszony könyörgött. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted.Már megint el mert érte jönni?! Ehetek-e ihatok-e. .Kutya egye májadat. .Na. ha meghalunk is. megenni.. holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. hogy eljöjj a feleségedért. egy percet szunnyadni?! Rögtön felpattant a lovára. Alighogy elindultak. mert úgyis tudja. szép zab előtted. ha meghalok is. csak ülj fel. hogy a halálba megy.Viszik a feleségedet! Azt mondja a sárkány: . János fiam. mi bajod még? . hogy ne tegye. mert még van időnk. Elvette az asszonyt. nyomban a lovára pattant.azt mondja. most kapaszkodj meg. Az utolsó ország árokpartján fogta el őket. . Azt mondja a fiúnak a lova: . szép patak folyik előtted. Könyörgött a feleségének: . és elrepült vele vissza.Kedves feleségem. iváshoz.. De ezek már közeledtek az utolsó ország széléhez. De mi az: hét szájnak egy zsák diót megtörni. és utánuk eredt. Már csak pár méter választotta el őket a szabad országtól. 42 . ülj föl még egyszer a lovamra! Nem bánom. Jön újra a sárkány nagy mérgesen. az életedbe kerül.Ne sokat beszélj.Megeheted. vagy hazaérünk.Édes gazdám. szép patak előtted.Viszik a feleségedet! .Édes gazdám.Miért nem hagysz nyugton a vendégeim között? Nem hagysz békével soha! Kutya egye a májadat. de visszamegyünk még egyszer szerencsét próbálni. . ha meghalok is. ha mindjárt meghalok is. megehetem-e?. és menjünk! Azzal felült a lovára. és utánuk eredt. de akkor nem fáj a szíved utánam.. mi bajod még? Miért nem hagysz engem békében? Azt mondja a lova: . Ha még egyszer eljössz. egy zsák diót megtörhetek-e. mert most vagy meghalunk. A fiú azonban akkorra már ismét odaért.

így jár az. De negyedszer már nem. Azzal gyengén a vállába harapott.De a kisfiam ott hentereg az úton. . A ló keresett közben egy kis tisztást. Volt a lova hátán egy zsák. Úgy is tett.Add nekem egy kicsit! Van nekem egy jó gazdám. hogy a gazdája csak alszik. hogy téged újra talpra állíthassalak. hadd vigye haza.A világ végéig aludhattál volna. ott a test azonnal begyógyult. mint volt. hogy több kocsi el ne gázolja. feltette a lova hátára. egyszer már fölébredtem. abba a zsákba tegye bele.Ej. a kis kígyócska meg a füvet húzogatta. hogy háromszor megkegyelmezek.Mit viszel. Megfogom a fogammal a farkát. aki ezt az élesztőfüvet nekem ajándékozta. A kígyó pedig meghúzta egy párszor azt a füvet a seb helyén. ha nincs ez a kis kígyócska.Megmondtam . Búslakodott. Elkezdte az orrával olyan emberformára igazítani.azt mondja -.Nem bánom . mert a gazdáját halva vitte a hátán. Egy szép szál fű van a szájában. ne aludjál! Rögtön felébredt a fiú. Hadd gyógyítsam meg előbb azt! . Azonnal meggyógyult a fiacskája. Amikor készen volt.azt mondja . hogy utánam többet soha senki se jöjjön! Evvel a sárkány fölkapta az asszonyt a lovára.azt mondja a lovacska -. és mondd a többinek. a hátamon. . és apróra szétszaggatja. Itt van . te kis kígyócska? Azt mondja a kígyó: . Ő azt igazgatta. . Azt kérdi tőle: . Jánosnak a lova búsan ballagott haza. föl akarnám éleszteni.. de jót aludtam! . Ráparancsolt az asszonyra. . csak elteszem az útról. fürgén csúszott tovább. . édes lovam. majd gyengéden megrúgta. és hétszerte szebb. eltöri a derekát máshol is. és a húst belőle kiszórta. de most gyerünk újra vissza. Kibontotta a zsák száját. jön egy kocsi. majd én segítek. Átment a kocsi a fiamnak a derekán. és elrepült vele haza. kösse a lova hátára. és a lovat eligazította haza. Vagy menjünk elébb haza? 43 . kelj fel.Élesztőfüvet.a zsákban. Ahol a táltos megigazította. Talpra állította. szomorkodott.No .Hadd lássák meg otthon. nem harapom meg. édes lovam. aki utánad mer jönni! Azzal Etelka Jánosnak minden porcikáját a zsákba rakta. hogy még egyszer elő se hozd őt? Azzal nekimegy Jánosnak. és rárivallt: . gyere. hogy János minden darabját szedje össze. a kígyócska meg a füvet húzogatta. . Kettőt nagyot rúgott. gazfickó.Gazdám. Azzal lerántotta az asszonyt János öléből. .No most. a hátáról a zsák leesett. hát meg akarom vele gyógyítani. meglátott egy kis kígyót.Hogy mertél a lovára ülni.Vidd a gazdádat haza. . mikor megparancsoltam. látta. Feldobta a saját lovának a hátára. Hogy lehetne ebből még egyszer embert faragni? Amint ballag a gyalogúton.mondja a kígyócska.

. . Leültek az első tál ételhez. megkérdi majd.mondja a felesége. Úgy is tettek. hozd a másik ételemet is! Hadd egyek. bevezette a szobába. . hogy az csak az ajtóban állt meg. arra kérlek. de meg kell várnunk. János megszólal: . hanem egy kis kerülőt kell tennünk a kastély körül. hanem nagyon hízelgően beszél. gyere. Megjött a sárkány a vendégségből. Nem hitt a szemének. és hozd a harmadik tál ételemet is! 44 .Na. mert másképp sose kerül haza az asszony. amikor meglátta. mert ilyen jó lovat még sohasem láttam.Mit akarsz te avval. hogy senki meg ne tudja! . hogy hol vette a lovát! Ha megmondja. hogy idegen jár az országában. én is szerzek egy lovat. letette az asztalra. Amint mennek. Fogta az asszony a tálat. ebédeljünk! Ez a szép szó feltűnt a férjének. Etelka megijedt. hogy hol vetted a lovat.Az jó helyen van! Etelka megölelte. hogy hol van olyan ló. édes férjem. Mert neki még a halottai is megmondják. Visszamegy. egy domb mellett elbújtak. és elmegy hazulról. János rögtön az asszonyhoz ment. mert én vagyok az. A feleségétől kérdezd meg. mert a sárkány jött haza.kérdezi a feleségét.Kedves feleségem. ne ijedj meg tőlem. gazdám. Azt mondja az asszony: . hogy most nem sír. Lehet. Megkerülték a kastélyt.Gyere.Mi közöd hozzá? . Csak bújtassál el.ordibál. Avval ott kellett hagyni a feleségét. De úgy vigyázz. .De mondd meg igazán. megcsókolta.Azt mondja a lova: . hogy kiesett az asszony a konyhába.Mit faggatsz? Mit kérdezgetsz engem mindig? Nem hagysz még nyugodtan enni se.Édes lovam.Készen lesz rögtön . Csak azt nem tudom. hogy a sárkány hol vette a lovát. Elmentek haza. . férjecském. . akkor én máris itt leszek.Hát a lovad hol van? . mint az övé. és ott meghúzódva hallgatóztak. hogy az éjjel meglesz.Nem rossz szándékból kérdezem . most hallgass a szavamra. Kipihenték magukat. Második kérdésére megint csak pofon vágta a sárkány. behozta. ami vele történt. kérdezd meg a sárkánytól. . ha nem bántanálak meg szavammal: ugyan hol vetted a lovadat? Erre a szóra úgy csapta pofon a sárkány az asszonyt. hogy csakugyan ő.Mondd meg. Harmadnapon újra elindultak. Mikor a sárkány elment hazulról. azt mondja a lova: . hogy én hol vettem a lovamat? Különben majd megmondom . Menj. úgy menj oda. és nem gyanakodik. hogy a sárkány ne legyen odahaza. különbet. mondja a lovának: . Most nem szabad nekünk egyenesen odamenni a sárkányhoz.Menjünk elébb haza.Édes gazdám.Kedves feleségem.csak várj! Majd rákerül a sor. János azt mondta neki: . És akkor elmegyek oda.szólalt meg az asszony. Legalább a sárkány elfeledi. Három nap múlva induljunk útra. Menj. készen van-e már az ebéd? . .

amit kér. 45 . hiszen a szemed láttára szétszaggattam. Elment a sárkány haza.Avval a sárkány elment. mit mondott. Aki azt hűségesen kiszolgálja. alku nélkül.Behozta Etelka a harmadik tál ételt: letette az asztalra. amit a kis kígyó vele megfelezett. ott vagy húsz öl szélességben csak térdig érő a víz. No most . Annál három nap az esztendő. az tovább vezet a másik ország szélén. ott van ez a gyalogút. Annak van még három lova.Mondd meg. hogy kiesett az udvarra. Az kétszer erősebb és gyorsabb. És a tengeren keresztül is csak térdig ér a víz.Hát most gyere ide mellém. Megkerülte a temetők kertjét. ugyan hol vetted a lovat? A sárkány harmadszorra úgy csapta pofon. a vasderes. Ott lakik egy öregasszony. A ti kastélyotoknak a bal sarkán van egy gyalogút. mert a fű rövidebb rajta. Azt arról ismered meg hogy ott a fű egészen rövid. megindult azon a járatlan gyalogúton. édes férjem. Isten veled! . ugyan mit mondott? . De azért észre lehet venni.Ide hallgass. abban én segíteni nem tudok.mondották a halottak. János tüstént bement. de nem akartam hinni. Azok között a legfiatalabb egy vasderes. hallottad. hogy bajod ne essék! János megcsókolta a feleségét. beállította az istállóba. előbb kerülök egyet. kedves feleségem. Annak a túlsó partján. A második országban. Egy van köztük. mert ember ritkán jár rajta. . Azon a darabon. mert a sárkány azonnal itthon lesz. mint az enyém. Elmentek haza. Most már annak úgysem tudod megmondani. . de azonnal menj be édes gazdám. ott lakik egy öregasszony. Most hallgasd meg. De most isten áldjon. ami az ő lovánál maradt. Kinézte az irányt. Majd megmondom. János megetette minden lovát. Evvel elégedj meg. Másnap fogta a tarisznyát avval az egy szál élesztőfűvel. ahol az út kiér. átölelte a feleségét. Jánosnak a lova rögtön megszólalt: . Te magad meg nem sokat nyersz vele. azt kap. Mindegyiket sorban kérdezte.Mondd. azon átjuthatsz a túlsó partra. és otthagyta. azt mondja a feleségének: . de másutt nagy. Azt mondja a sárkány: . Nem nagyon látszik. mint a sárkányé. nem rossz szándékból kérdem. Kiment a lovához. Én megvárlak. hogy nem láttak-e erre idegent. és egyenest átment. ahhoz az isten segítsen. akármilyen nehezemre esik is. Megint megkérdezte: . melyekben az ő halottai voltak. Most elmegyek. csak várj. hogy tombol a lova. hogy mit hallott. mendegélt. hogy így van.mondja a sárkány -.A sárkány most ment ki a kapun! Rögtön. Annak van még három lova. már hallom. akiket ő gyilkolt meg. Hogy azt hogy szerzed meg. az még kétszerte erősebb és ügyesebb. mióta a feleségedet negyedszer elvitték . Csak azt az öregasszonyt hűségesen kell kiszolgálni. egy vasorrú banya. megmondom. Ez az út az Óperenciástenger partjára vezet. hogy igaz szívből kérdezted. Csak vigyázz magadra. Akkor aztán sírva fakadt az asszony.Nem jött senki az után az eset után. felült a hátára. amely az Óperenciás-tenger partjára vezet. azt kell hűségesen kiszolgálnod. édes férjem. és kérdezd meg. hát csakugyan nem ért fentebb a térdénél. Avval a sárkány elment.Látom. Ment. mint másutt. Az úton elmesélte neki. Próbálgatta a vizet jobbra-balra. Megtalálta a tengerpartot. A mi kastélyunk bal sarkán van egy gyalogút.

Megy. ha meghalok is. azt gondoltam.Nem megyek! Mit gondolsz? Azért. gyere ki. János megfogta és leült vele. mert az egyik szárnya el volt lőve. és falatozott. hogy élve elpusztulhatnék. Ha már rászorultál az életemre.Ne félj . Elővette a tarisznyát. a szélesebb felét repeszd le. Ezt mondta a kacsa. vegyél ki a bal oldalamból egy szál héjat. hogy mit is fog ő evvel a halhéjacskával és tollacskával csinálni. és frissebbnek és egészségesebbnek látszott. egy szál fényes tollat. Olyan lett mintha sohasem lett volna eltörve.Mikor átért.de nagyon messze volt még hozzá . próbál vele repülni. de még él. de nem tud. De csak három lábon ugrál. fáj a lábad. Meg kell keresnie azt az öregasszonyt. és segítek a bajodon. egyszerre kiugrik egy róka. Azt mondta: . Nagyon bokros erdőségbe került. A szárnyam el van törve. te fiú. mint volt. és eltűnt. Odaszökkent Jánoshoz: . Ha valamikor valami bajod lesz. megsütött a nap. De hát mit tudna nekem ez a kis halacska segíteni?” De azért szót fogadott. amelyik nem volt törött. meg bizony. Megörült a kacsa.Te kis kacsa. hogy el ne veszítsd! Azzal a kacsa köszönt és elszállt. Ezzel bedobta a vízbe. a negyedik lábát csak húzza maga után. egy kis házikót inkább. a víz meg messze van. gondolta. Én rögtön ott leszek. mégse gondolná az ember. Ott látott egy szép vadkacsát búslakodni. megszántál. megégette a nap. úgy se sokat ér.No. húzz ki a bal szárnyamból. Repülni akarna. Mindjárt próbálja a szárnyát. nem bántalak! Tiszta szívből mondom hogy meggyógyítlak. . Megy el egy bokor mellett. De azért. Egyik fele már megszáradt. elővette tárcájából az élesztőfüvet.Na. amelyiket nem sütötte a nap. megkenegette vele a kacsa sebes szárnyát. görbítsd meg.Várjál. Az azonnal meggyógyult. Elgondolkozik János: „Ehol-e. De jól tedd el. Hát bizony lehet. nem tudsz belemenni. Ha valamikor bajod lesz. Evvel a halacska beleugrott a vízbe.No. a héjacskát eltette a tárcájába. mert láttad. hogy elveszed az életemet. Az erdő közepén talált egy tavat. de holmerre van? Távolban . .meglátott egy házat. Megsajnálta a halacskát. róka pajtás! Látom. hogy paprikást vagy pecsenyét készíts belőlem? . Azt mondja: . hogy ott egy szép aranyhéjú halacska hentereg a porban. de abba a pillanatban kétszer akkora lett. hadd gyógyítsam meg a szárnyadat! . mendegél egy erdőn keresztül.mondja János -. isten neki. Megsajnálta János megszólította: . Ott egy kicsit leült megpihenni. nem bánom. A halacska rögvest fölugrott a vízen. Jó néhány kilométerre volt még a háztól. János pedig ment tovább a patak mentén. hogy meggyógyíthassam! 46 . És ment tovább. amiért így megsajnáltál. nem bánom. jó fiú. én rögtön ott leszek.Szegény halacska! Itt pusztulsz el. Gondolkodott. Hadd legyen! Mikor kipihente magát. megőrzöm én. látja. Az erdő szélén talált egy forrást. elindult tovább az útján. Az ölébe tette. De mivel ilyen jót tettél velem. Avval kiúszott a patak szélére. hogy honnan kerül a segítsége. Állj meg.

No. olyat az ő szeme még nem látott. Azt kérdezgette. ott ül egy öregasszony a konyhaajtóban. és nézi a fiút. ha azok el nem szöknek. . és hogyha valamikor valami bajod lesz. Azok elkezdtek legelészni. János meg felkantározta a három lovat. Mondd. jó fiú. ballagott az útján tovább.mondja János. amiért jót tettél velem. Odaér János. . hát megállok. Rákönyökölt a két tenyerére. Készített neki jó fekvőhelyet. nem tehetek róla.Hátranéz a róka. tied lett volna a századik. Ugrabugrált. édes fiam. hogy öreganyádnak szólítottál! Kilencvenkilencnek már karón van a feje. Amit kívánsz. fiam. Majd elbánok én velük. . kimentek az istállóba. hogy legelnek. ahol ő a forrásnál megpihent. Avval a róka megköszönte János jóságát. de akkor még nem szólt neki semmit. gyújts rá. megkente vele a róka fájós lábát. szaladgált. . .mondja a fiú -. De ha nem hallgatsz a szavamra. Ugyanaz az erdő volt. Ott levette a lovakról a kantárt.Megőrzöm én. azt adok. én rögtön ott leszek. Nagy örömmel azt mondja: . jó subát csinálhatsz a bőrömből! . édes öreganyám.Ezek lesznek azok. és nézte a lovait.Adjon isten jó estét. Avval elővette az élesztőfüvet. szökdelt a róka. A szüle otthagyta. ki lehet az. Látja. hogy mit csinált. De úgy adom. nem bánom . hogy hol vannak és hogy milyenek. Másnap reggel a szüle fölpakolta János tarisznyáját. A szüle megmutatta neki a legelőt. Beszélgettek. mire a házhoz ért. A szüle adott Jánosnak jó vacsorát. fiam.Jól van. Heverészett. mi járatban vagy itt.No.Adjon isten neked is.Dehogy bántalak . csak sajnállak. aki közeledik hozzája. ha azokat nekem este hazahozod. János megsimogatta mind a három lovat.mondja a szüle. János pedig ment. örülök. A legfiatalabb ló megnyalogatta a kezét. Hogyha megütsz. János bement a szüléhez a szobába. róka pajtás. Tedd el. mintha sohase fájt volna. Három nap az esztendő. melyeket őrizned kell . fiam! Köszönheted.Éppen jókor jöttél. hát szakassz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. ő pedig egy nagy fa alá telepedett.Nem bántalak én. azt feleli a fiúnak: . Mikor aztán János jóllakott. szolgálatot keresek .mondja a szüle. Éppen este lett. vacsorázzál! Megmutatom a lovakat is. 47 . Nézegeti János a három szép lovat.Dehogyis állok meg! Üsd le a másikat is?! Akkor megnyúzhatsz. Az egyszerre úgy meggyógyult. merre járt. Ő mindjárt a vasderes hátára pattant. azután lefeküdtek. hogyha segíthetek a bajodon. és elment.Én. ahol még a hazádbeli madár sem jár? . akkor gyere be. édes öreganyám! .mondja a róka -. tömd a pipádba. .Nem kötöm ki a béred. Én megfogadlak . azonnal megharaplak! . édes öreganyám. köszönti illedelmesen: . De lelkedre bízom. ha a három lovamat tisztességesen megőrzöd.

Eszébe jutott a tegnapi halacska. a másikat szeneslapáttal. tiszta fekete. amikor felébredt. Gondolta. hogy felforduljon. édes öreganyám! .Mi bajod van. arra kérlek . az egyiket piszkafával. . fiam. Megálljatok. rászállt János szemére. abban a pillanatban ott termett a kis hal előtte. Nézi: a tenger nagyon morog. hogy hol keressem őket. hogy csak jól elaludjon.de egyenesen neki tart . hogy az mindjárt felfordult.Jó estét. hogy a halacska adott neki egy héjat. úgy megütötte a középsőt.ott vannak az én táboromban.Arra kérlek. a hűvösre. Ő lepihent a helyére.Így kellett elbújnotok. Ha tudnál tanácsot adni. Egyszer megsuhan a levegő fölötte. majd csak vigyázd! Majd mikor a tenger elkezd mozogni. hát a lovai nincsenek sehol. Fölkantározta a lovait megint csak a vasderesre ült. hogy berúgjon.Mit parancsolsz.mondja a halacska . És azt ígérte. Eszébe jutott. mind a dobot. . . öreganyám! Jó lovacskák ezek! Igen szépen legelésznek! . Eljött a dél. Aztán lefeküdtek. hát segít rajta. De jól vigyázz! A kantárt jól fogd a kezedbe.Egyszer csak délfelé jön egy kis szellő. kis halacskám . mintha semmi sem történt volna. hogy amikor a középső a partra ér.csak úszik ki a partra. hogy megtaláljon benneteket? Ti ilyenek-olyanok. hajtják a tengerből kifelé. és eleresztette a lovakat. Szépen eldiskurált. fiam! Megjöttél. János másnap reggel fölkelt. jó fiú? . Abban a pillanatban jól megfogta a kantárt. ahol előző nap is volt. Megtalálja a helyet.mondja a fiú -. nagyon zúg. megcsapta a szellő János szemét. a szélesebbik felét lerepesztette. Azért adott a fiúnak álomport a borába. bármerre is bolyong. és elnyargalt haza. fiam? .mondja János.No. Meggörbítette a halhéjat. a te lovaid . de a lovakat nem találja sehol.Amint látja. A következő pillanatban már ott volt János a legelőn. Nincs meg egy sem. majd holnap elbújtatlak én jobban! Mert ha el nem bújtok. mert nem tudtak elszökni. hát megjött a kacsa. Míg János bent vacsorázott. Szépen felkantározta őket. ott leszel a tengerparton. hol találja meg a lovait. Mély álomba merült.kérdi tőle. Gondolkodik. kiment az istállóba. hogy három idegen hal került közéjük. hátha a kacsa is tudna segíteni. hogy hova lettek a lovaim. elaludt újra. Abban a pillanatban ott leszel a helyeden. akkor adok nektek! Avval bement Jánoshoz a szobába.Adjon isten. úszik majd a part felé. úgy üsd fejbe. akkor három nagy tüskés hátú dörgencs. Másnap reggel még többet pakolt a szüle a tarisznyába. Jó délután volt már. Elővette a zsebéből a fényes tollat. Az én legényeim szorítják. . hova menjen. és három fekete hal .mondja a szüle. jó fiú? Miért hívtál? . .Elvesztek a lovaim. a forrás mellé. azért. elkezdte ütni-verni. hogy ha baja lesz. és meglesznek a lovaid. nem tudom. a három lovával együtt.Hm. és aludtak reggelig. ahol legeltek. Abban a pillanatban a halacska segítségével János kinn termett a tengerparton. vacsorázz meg . mondd meg. Estefelé felébredt. Keresi a lovait hol vannak: nem találja őket sehol. Kinyargalt a legelőre. körülnézett. felült a vasderesre. Az egyik futárom jelentette. Gyere velem egy pillanatra. elbeszélgetett vele. eredj be. a szüle a három lovat az istállóban. . 48 .

mint a másikat. Tizenegy óra felé jött a meleg szellő. te meg addig húzódj a ház mellé. Majd én addig megitatok. az a bajom. megsuhintotta János szemét. Estefelé ébredt fel. De szorítják ám a három fehér hollót. No. de hol fogja őket harmadszorra is megtalálni? Eszébe jutott neki a sánta róka.Jók voltak. hogy ilyen hamar híttál? . János bemegy a szobába.No. Másnap reggel. Köszön a szülének: .Nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok. . hogy rögtön essen le elibed. Fogta a szőrt. majd holnap! Kétszer megtalált benneteket. Gondolkodik. egyél. a tegnapi helyre.Adjon isten neked is. fölugrott a vasderesre. hogy mit csináljon most. .No . a fa tövébe. ahol délben voltál. egészen közel a házhoz.Na. hogy a szüle véletlenül meg ne lásson.azt mondja -. ahol reggel volt.Megjöttem. Jönnek egyenest neki. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. Úgy is lett. úgy megütötte a középsőt. eredj be vacsorázni. János elment a kacsa után a patak partjára. megzörren a bokor. Ott a lovait szabadon eresztette. De olyan közel.Mi bajod. és üsd meg a középsőt úgy. és elnyargalt haza. Kétszer megtalálta. üti-veri a három szilaj csikóját. A szüle azt szereti az összes között a legjobban. de majd holnap találjon meg! Itt lesztek a konyhában a szakajtóban! Tyúk alatt tojások! Avval otthagyta a lovakat. itt van. egyiket jobban. hogy rögtön a lába elé esett. Most csak jól hallgass a szavamra! Gyere utánam. Ott lesznek a legelőn. egy kicsit bizony baj . bitangok. Bemegy a fiúhoz: .Jók voltak-e a lovaid? .azt mondja a szüle -. Abban a pillanatban ott termett a legelőn. Azután lefeküdtek. hogy mikor a szüle a konyhából kiugrik. Előveszi a megtüzesített piszkafát . Alighogy rágyújtott. mintha el akarnák őt gázolni. Úgy is volt.Adjon isten jó estét. Majd az én legényeim leszorítják őket olyan alacsonyan. Fölkantározta a lovait. Csak a kantárra jól vigyázz! El ne szalajtsd. Egyszer szétnéz. édes öreganyám! . Majd én ordíttatom. fölpakolta a szüle a tarisznyát a fiúnak: . és ő elaludt. Azonnal meglesznek a lovaid. édes öreganyám! . ahogy te vagy. hát nincsenek a lovak sehol. . édes öreganyám. fölpattant a vasderes hátára.piff puff -.mondja a róka koma -. az ennivaló! Vezesd ki a lovakat. ahogy fölkeltek.Ez. édes fiam! Hát megjöttél? . hát mint a felhő. én is vacsorázom. Beszélgettek egy darabig. Ő sem volt rest megfogta a kantárt szorosan .Róka pajtásom. Azután ráérünk. vagy inkább jó barátom. édes fiam.mikor ütésre került. megjött a róka. ahonnan a lovai elszöktek.Ó . egy kicsit beszélgetünk. de úgy. . ami ritkaság. de azért megpróbáljuk. Azt majd én megfogom. ő meg lehevert a forrás mellé. tiszta fehérek. Nem mennek ezek sehova. hadd legeljenek! János kiment az istállóba. afelől ne gondolkozz! Van az én falkámban három fehér holló. annyi a vadkacsa. kinyargalt a legelőre. és fut 49 . Mert van a szülének egy hét országra szóló torkú kakasa. az árnyékba. fiam. jó pajtásom. pajtás. a szüle meg az istállóba.. beletömte a pipába. és rágyújtott. hogy elvesztek a lovaim. és hajtják feléd.

tudom. vacsorázzunk! 50 .Na.én majd futtatom a kakast minél messzebb a bokrok közé -. és fut vele a bokrok közé. hogyan viselkedjék. azért. tovább-tovább lopakodva. Ugyannyira. A szüle majd pontosan tizenegy órakor mondja: . édes fiam. hogy elálmosodj. János nagyon megfigyelte. még ha a hátadon viszel is egy darabig.Jó éjszakát. fiam.Édes gazdám. Most még arra figyelmeztetlek: ha megvacsoráztok. Akkor majd szól: .Jó estét. hogy János közel ért a házhoz. De te el ne aludj. addigra szépen hazaértek. Így azután te is aludhatsz. villámgyorsan elkapja a kakast. Mindjárt fölkantározta mind a hármat. mintha nappal semmi se történt volna a lovakkal vagy a kakassal. mert kiölti a nyelvét. Kifordul a szüle: . és azután majd tapogat.Te abban a pillanatban vágódj a fal mellé. Abban a pillanatban meglesznek a lovaid. Amíg háromnegyedére ér az óra a tizenkettőn. de te csak engem válassz. Egyszer a róka kiugrik a bokor mellől. és elnyargalt haza. és alszik reggelig. A szüle majd ígér neked mindent. te bitang róka! Fut a szüle egyik fától a másikig. édes fiam. hogy énértem szolgálsz. és minél előbb aludj el úgy éjfél felé. kelj fel! De te meg ne mozdulj. a fejed az éjszaka mégis karóba kerül. akkor majd rád kiált: . hogy hol vagy darabokban. de csak ébren. de most letöröm a derekad! Megállj. Ordít a kakas szörnyen.Szolgám. az utolsó napon? Úgysem adlak neki! Az éjszaka megölöm! Vagy olyan ronggyá teszlek. Olyant vágott a kantárral a tojások közé. . egyik bokortól a másikig. az ágy újra összeáll. Amikor pontosan üti a tizenkettőt. Meg ne ijedj tőle. Abban a pillanatban ő kint termett a legelőn a három lóval együtt. hogy nem is kellesz neki! Aztán bement a szobába.Szolgám. ahol a tyúkok kapargáltak. Ott lóg a sarokban egy rossz szerszám. a kardot beteszi a hüvelyébe. csapj közibük úgy. Mert én holnap koszos csikó leszek. alulról fölfelé. a nyelvén feni. hogy mind a három szétfröccsenjen. Elindultak szépen. és a szemétdombon hentergek. kantárral és egy rossz kardhüvellyel. s elkezdte ütni-verni a lovakat: . te bitang. öreganyám! A szüle is köszön. de a róka szaladt szörnyen. Felült a vasderesre. Avval fogta a piszkafát meg a szemétlapátot. Otthon szépen köszönt: . ahol a szüle ült -. Te a fejnél való végén maradsz. Amíg a vasderes a gazdájának elmesélte. már megint ide mertél jönni? Egyszer már letörtem a lábad. amit az ajtó mellett a sarokban találsz. a durrogós ménkű üssön beléd mert mindjárt kettéváglak! .Megállj.Ő nyomban elalszik. a szüle majd sokáig beszélget veled. Akkor elmegy az ágyára. de holnap nem ismersz rám. ott lesznek a legelőn. a két másikat is odaadja. mint az előbb volt. de fél tizenkettőkor már fölkel.utánam a piszkafával . de úgy.Eredj be. Mert olyan kard az.Még most se szöktetek meg tőle. hogy hét országon hallik. hogy ébren vagy. amilyen a világon nincs több. Útközben azt mondja a vasderes a fiúnak: . az ágyat kettévágja alattad. . mert akkor a szüle elveszti a szemevilágát. aludjál te is! . és azon elkezdi fenni a kardot. gyere. Ő majd kihúzza a hüvelyéből a kardot. mit csináljon. mert akkor megtudja. Akkora nyelve van. hogy még a falra is jusson belőle. hogy az mind a három szétfröccsent. mint egy nagy csoroszlya. mert hiába szolgáltad ki a három napot. hogy őt mire tanították. addig mindig azt huzigálja. a szakajtóban látsz három tojást. keres. vacsorázzál! Én meg majd itatok. akkor te meg a kantárral. és úgy suhint a karddal az ágy alá. Ezalatt János beszökött a konyhába. kelj fel. a róka meg a szemétdombhoz. nem lát. És majd ha nem talál.

de szót fogadott. meg azt a csikót. édes öreganyám. Abban a pillanatban János az ágyfejre kuporodott. ha a vágás sikerül.Adok.Ugyan mit csinálsz. de nem mert elaludni. Ment a kardért a sarokba. Azután lefeküdt. fiam. Nem kell szolgálnod többet az életben. Most már lejárt a hatalmam.No. nem találta. elmúlt éjfél.Elkezdtek aztán kettesben vacsorázni. édes öreganyám. ha neked csak ez kell. a csikót. hogy mit akar elvinni tőlem. mint a villámcsapás. . Nevetett a szüle: . én megelégszem már csak evvel – mondja János. és mélyen elaludt. Mikor az óra fél tizenkettőt ütött. Az ő feje lett volna a századik. megcsinálta a jó reggelit. Ettől a banya szemevilága elveszett. kiszolgált. hogy hova lehetett ebben a pillanatban. A szüle rögtön keresni kezdte. egy darabig nézegeti: .Jó éjszakát. fiam . fiam. Tudom. majd adok egy fertályóra múlva! Pontosan tizenkettőkor szól megint: . mert nem tud menni amíg a határból ki nem ér! Fogta János azon szutykosan. De olyan csúffá teszem. . föltette a hátára azt a rozsdás.No.Nem kívánok én. Elérkezett a tizenegy óra. amelyik a szemétdombon van. . Inkább fennmaradt. A rozsdás kardot felkötötte a maga derekára! Akkor fogta a csikót. fiam! Feküdj le és aludj. De hiába tapogatta. mint a nyúl. mint aki az igazak álmát alussza. majd kijavítom odahaza. elaludjon-e vagy sem. Háromnegyed tizenkettőkor szól Jánosnak: . kelj fel. öreganyám. kelj fel! De az meg sem mozdul. Fölkelt a szüle. Gazdag ember lehet belőled. mit kívánsz! Megadom! .Nem bánom én. más egyebet. mert mindjárt kettéváglak! János a fal mellé vágódott.Szolgám. mert ez téged úgysem bír el. mert én is lefekszem. piszkos nyerget. Dörmögött magában.No . A banya sokáig beszélgetett vele vacsora után. hogy úgysem viszi el. amelyik az ólban van. csak aludjál. fölkantározta.Kivette rőfös nyelvét. de csak úgy aludt.azt mondja -.azt mondja a szüle -. Lefeküdt János. János álmos volt. azt mondja: . mint a bunda. A szüle aludt. Ezt meg kifényesítem. hogy még álmosabb legyen. csak azt a rozsdás kardot és kantárt meg azt a piszkos nyerget. ezüstöt. 51 . elkezdte a kardot a két oldalán fenni.Szolgám. Alatta az ágy összeesett. A szüle csak nevetett. ahogy volt. vele? Ez még ócskavasnak sem kell! Meg ezt a rossz csikót a hátadon kell elvinned. aranyat. kihúzta a hüvelyéből.Na.Köszönöm. hátha valamelyik darabja a kezébe akad. a durrogós mennykő üssön beléd.No. a csikót vinned kell. János is töprengett. Mondja a szüle: . hát vidd el! De megmondom. . mert az maga nem bírt menni. . . Megvirradt. hűségesen kiszolgáltál.azt mondja -. A karddal az ágy alá vágott. én nem bánom. nem baj . amennyit csak elbírsz. a hátára vette. sárosan. mondd. ez elég lesz neki! . úgy felugrott a banya.

azt mondja -. Így lassan megindultak hazafelé.No. . fel is ült a ló hátára.Na.mondja a lova. nem hitt a szemének! Úgy ragyogott a kardja. s háromszor vette fel újra. megcsókolta az asszonyt János. hogy ő az. édes öreganyám! .Nincs . Itthon van-e a sárkány? . . holló vájja ki a szemedet! Szép széna előtted. vagy más.Azt kérdezem most tőled. fölugrott a lova hátára. Így értek haza. Fölugrott János a ló hátára.Isten veled. Elmegyünk a feleségemért. 52 .Na .mondja a szüle. szép zab előtted..No. szép patak előtted.Kutya egye májadat. a csizmája. édes lovam. Mikor átért az árkon. azt mondja a csikó: . a másik pillanatban felugrott. . gazdám! Ezután már én viszlek! Avval a csikó odavágta magát a földhöz. mi meg majd itt . a sarkantyúja. mégsem érjük utol! Eh. édes gazdám. Jánosnak az ölibe. ott leszünk mindjárt! Én azt is tudom. Rákiált a lovára: . sarkantyúját majdnem félig belevágta a lova oldalába.Oda van a rokonainál. .Most tegyél le. már a sárkánynál termett. Azt se tudta. kedves feleségem. Most bátran ülj fel a lovamra! Össze is csomagolt az asszony. megrázkódott. isten áldja. s olyan aranyszőrű vasderes lett belőle. mert másként nem áll lábra! . .Köszönöm a szolgálatot! . El is cipelte János a lovat egész a szüle határáig. mint a szélvész. hogy úgy menjünk-e. .Semmit se tehetsz.Kedves feleségem. Ugyan régen látták egymást. még most van időnk elég.Ehetek-e. Abban a pillanatban már repültek is a levegőben.Édes lovam. talán odaérünk. ihatok-e. amikor ő a vasderesen megjelent.Úgy menjünk. De közben annyira elfáradt. majd kifújta a tüdejét. a ruhája. eljöttem érted! Amit megígértem. egy zsák diót feltörhetek-e. hogy se tebenned. csak hadd mulasson ott. ülj fel a hátamra! . csomagold össze a holmidat. Azt mondja: . Azt mondja a lovának: . Alig ismerték föl a rokonai. megehetem-e? . a sárkánynak a lova abban a pillanatban nyerít meg tombol. . amilyent János még életében nem látott.Viszik a feleségedet! . Mire észrevette.mondja János. Fut a sárkány haza. mérges nagyon. Amikor a kapun kiértek. János meg csak kinevette őkelmét. hogy háromszor hajította le válláról a csikót. Lehelt az.Ó . . hogy olyan még sohasem volt. vagy mint a gondolat? . Abban a pillanatban végignézett saját magán is. fiam! Csak jól abrakold.mondja János.feleli a sárkány lova. meg is tettem. A felesége éppen vizet merített a kútnál. mi bajod van még? .azt mondja az asszony.azt mondja a lova -. megharagudott a sárkány! Fölkötötte a tízmázsás sarkantyút. Megölelte. se bennem kár ne essék. hogy hol van! A nagybátyámnál! Mert a sárkánynak a lova az ő nagybátyja volt.

és János hazájába indultak. a sárkány lefordult a ló hátáról. Adok én egy lovat. Ha a királykisasszony beleegyezik. pajtás .Elmennék én. mint a rongy. hogy még a kutyák is térdig jártak a levesben. azonnal összerogyott. koma! Most mi megyünk jobban! Nyerít a sárkány lova a másik lónak: . pajtás. Hítták össze a rokonokat. és szép lépésben elbaktattak haza. Boldog embert csinálok belőled. A másik ló emehhez meg szépen odament.mondja vissza János lova.Ne tombolj. Azt mondja neki: . Beleegyezett a király szívesen. így a zsák kirepedt. .Állj meg. tedd a jégre. Gyere most velem az én hazámba. Amint forgolódtak a nagy vigasságban. majd elcsúszik valamerre! 53 . megvolt a nagy öröm. azon könnyen utazol. Meg is érkeztek harmadnap. egy hozzá hasonlóval.mondja -. Itt a vége. és egészséges lett. Volt ottan lé meg lé. aki egy kanállal kapott. Vitt neki almát is egy tele zsákkal. őneki ajánlom. Így Etelka átült a sárkány lovára. . Megkérte aztán a királyt: . kivágja a belemet! .feleli a másik -. Ebben aztán meg is egyeztek.Nem kár érted. A rokonoktól elbúcsúztak. ha nem tudod úgy levágni a hátadról. kulimász ne legyen belőle! . a Duna pedig folyásnak eredt. mondanék neked valamit. a gyerek sarkantyúja beleakadt a zsákba. A Dunát bekötötték egy nagy zsákba. öcsém . Hanem itt van egy igen jó barátom. hogy mire a földre ér. De boldog ember volt.Nem baj. ha meghallgatod a szavamat. pajtás.Felséges királyom! Én a lányodat feleségül most már nem vehetem mert nekem van már feleségem.Hallod. mert amikor ő egy almát megevett abban a pillanatban talpra állt. de gyalog úgysem mehetek veled odáig.. Akkor azután iszonyú nagy lakodalmat csaptak. Beköszönt János a királyhoz illedelmesen. mert azt gondolja hogy az ő Jancsi fia sohasem tér többé vissza. Sárgarépából sarkantyút csináltak a fiú csizmájára. segítek én azon. Mikor hazaértek. A sárkány lova erre nagyot rúgott. Otthon éltek egy darabig. Megtartották a lakodalmat. Egyszer találkozik ott János egy szép fiúval. mert az én királyom eddig már meghal bánatában.

asztalkám!”. de biz az nem terített. hogy milyen asztala van őneki. és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal. asztalkám! Hát lett azon annyi minden. A legnagyobbikat Nyakiglábnak. teríts. Jól is lakott mindjárt.No. keressék meg a maguk kenyerét. csacsikám! 54 . Bement mindjárt egy szobába. az öreg őt is magához hívta. Öt is megfogadták egy esztendőre Mikor kitelt az idő. innivaló.azt mondják. amennyit csak akarsz! Elfogadod? . hogy milyen asztala van ennek a legénynek.Fiam. az felfogadta szolgának egy esztendőre. Csupaháj meg Málészáj Volt egyszer egy szegény ember. Ahogy elmúlt az esztendő. a másodikat Csupahájnak. Az is ahhoz az öreghez érkezett. Találkozott egy öregemberrel. asztalkám . amiért jól szolgáltál.Nyakigláb. Egyszer azt mondja nekik. de úgy. csacsikám!” . amelyik pontosan olyan volt. hogy menjenek már szolgálni. De amíg benn volt. ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett.Épp jó éhesek vagyunk. Egy bokor mellett előveszi az asztalt. Ezek annyit tudtak enni. és azt mondta neki: . Hű. Látta.Teríts. tüsszents. hogy kiérjen a faluból. lefeküdtek. hogy majd csak reggel fizet. Teríttetett az asztallal. a Csupaháj. míg haza nem ért. Azzal indult hazafelé. s mondja tüstént neki: .Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak. Kapták magukat. hogy „Teríts. és azt mondta. De a szamarat magával vitte a szobájába. mint Nyakiglábé. Ahogy este lett. hogy mit csinál. Ment.s annyi aranyat tüsszent neked.Márhogy én? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El. Ennek csak azt kell mondanod: teríts. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. Kiették már őt mindenéből! Elindult a legnagyobbik. Az egész család meg már várta. A kocsmáros meg csak belopózott. hogy jóllakjanak. hogy majd kirepedt. jól elverték Nyakiglábot. Addig ment. akinél Nyakigláb szolgált. annak volt három fia. Nyakigláb. ment soká. teríts. az öreg azt mondja neki: . aztán kért egy pohár bort.Tüsszents. ivott. amennyi a bőrébe fért. . ennivaló. lássuk! . Elindult most már a második gyerek. El is indult vele hazafelé. odaállította maga elé.és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? .Adok neked egy asztalt. Hogy Nyakigláb így becsapta őket. még üresebbnek érezték a hasukat. Útközben ő is betért a kocsmába. . Talált útjában egy kocsmát. . tüsszents. a legkisebbiket Málészájnak hívták. el! Nyakigláb alig várta. a szolgálatodért neked is adok valamit. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: „Tüsszents. hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Otthon eldicsekedett. hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. oda is betért. Evett. teríts. Jóllakott. a kocsmáros megleste.

Jaj. Csupaháj vitte haza a csacsit. az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra. Evett. elővette a zsákot.Hát a teríts-asztalt meg az aranytüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. 55 . Ennek csak azt kell mondani: „Ki a zsákból. és csihi-puhi. de Málészáj nem tudott fizetni.Jó. mert egy fillérje sem volt. neki a kocsmárosnak. aztán elkezdett tüsszenteni. elkezdte porolni. hogy tüsszentsen.Mit lopott el kend az én bátyáimtól? . Felszedte az aranyat. visszaadok mindent. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. és elindult vele hazafelé. hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből. Öt is felfogadták egy esztendőre szolgának. és a szamarat is elcserélte egy másikkal. . Ez is elvetődött az öregemberhez. azt mondja neki az öreg: . a zsákba! A furkó visszament. vissza. ivott. Bement. barátom.Ki a zsákból. furkócskám!” . De mikor rászólt a szamárra. őt is jól elverték. ő is nagyra volt vele. akit akarsz.s akkor a furkó kiugrik. Neki is útjába esett a kocsma. ha nem fizet. Elindította a legkisebb fiát is. Málészáj hazament. furkócskám! Verd meg a kocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból. és lefeküdt. hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. Csupaháj se vitte el szárazon. Szegény apjuk már kétségbe volt esve. Volt már mit enni meg inni. hiába várták. Málészájt. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. ha visszaadod az asztalt meg a szamarat. vagy pedig becsukatja. A kocsmáros elkezdett lármázni. Erre Málészájt is elfutotta a méreg. jaj! Hagyd abba a verést. hogy Csupaháj már alszik. Málészáj a hóna alá vette a furkót. elkezdett jajgatni: . hogy mit szolgált. volt pénz is.Fiam. bement a szobába hozzá. ebben van egy furkó. Mikor letelt a szolgálata. amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. Otthon elmondta a testvéreinek. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat. és azt mondta: . akkor nem bántlak! Vissza. Itt van egy zsák. A kocsmáros kérte tőle az árát. Azt mondja Málészáj: . Mikor észrevette. jutalom nélkül téged sem eresztelek el. Már nagyon éhes és szomjas volt.A csacsi hegyezte a fülét. furkócskám. hogyan szerezte vissza az asztalt is meg a szamarat is. amennyit akartak. a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat. s azt verhetsz meg vele. amennyi jólesett. és odaadta Málészájnak.

Az édesanyja sütött neki útravalóul egy árpacipót. De én már három napja egy betevő falatot sem ettem.Köszönöm. hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük. Nekem sincsen sok. Nőttek a gyerekek. kedves öregapám! . Amint az almafa mellé ért. hetedhét országon is túlnan volt. hanem segíthetünk rajta. Köszönti az öregember: . hol nem volt. Arra találod meg a szerencséd! Hanem egyre figyelmeztetlek. fiam. szerencsét keresni. egyszerre lepottyan arról három alma. mi legyen a gyerekek neve. gyönyörű kis csecsemő fordult ki belőlük. hogy neked megadta . Első Almafi búcsút vett a szülői háztól. fiam! . Alig evett néhány falatot. fiam. egyik jobban. egyszerre csak lepottyan három alma. mint a másik. apjuk. Volt egy almafájuk. szegénységben vagyunk. de hát úgyis tudom. mert jóízűen falatozol. majd amerre a nyele áll. . az Isten megáldott bennünket három makkegészséges gyerekkel! Elmondta azután úgy.Látom. hogy mindnek Almafi lesz a neve: első Almafi második Almafi és harmadik Almafi. hogy mi járatban vagy. kedves fiam.válaszolta az öreg -. azt megfelezzük. Avval a fiú kettétörte az árpacipóját.szinte egy falatra lenyelte. fiam. ment egész nap. Estefelé már nagyon elfáradt. melyik másik.Azt már megadta. Éppen jó helyre vetődtél. No. Elővette a tarisznyából az árpacipót. s felét átnyújtotta az öregnek.No. Mind a három fiúgyermek volt. Úgy hasonlítottak egymásra. volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Aztán így szólt: . más senki. és három fiúgyerek terem ott az alma helyett Most már. ahogyan történt: amint megy a kertben. fiam. nődögéltek. búcsút a testvéreitől. csak az volt a tennivaló. Ment.mondta a fiú. azt mondja az édesapa egy napon az első Almafinak.Nézd csak. kedves öregapám. Várd meg este a Kaszáscsillag feljöttét. hozzámvaló szívességedet. Mégis mindig azon tűnődtek. hogy a szomszédok nem tudták megkülönböztetni. Abban állapodtak meg. Nagyon nagy szegénységben éltek. Eredj világot próbálni. és három egészséges. meg is éhült.Adjon a jó isten jó estét. Az öreg . . A földön pedig csak kettéválik a három alma. 56 . lett nagy öröme az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a házba: . falatozni kezdett.hamm! . a legöregebbnek: . de amim van. hogy szerencsét próbálni jöttél.A repülő kastély Egyszer volt. egyszerre ott terem előtte egy igen ősz öregember. talán még visszaszolgálhatom. Látod. Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. Mikor a fiúk elérték a tizennyolcadik évet. abba az irányba indulj utadnak. a tizennyolcadik éved betöltötted. Leült az út szélére egy kőre. Kérdezném.Elég baj az. Csak a szülők tudták.

betűzte a gomblyukába.Elérsz majd egy rohanó patakhoz. és rögtön úgy eltűnt. le ne szakítsál belőlük egyet sem. Ott termett őelőtte is az ősz öregember. és eltűnt. mint a bátyja. nem szakított le egyet se. Ha pedig általérsz a vízen. kedves fiam. hogy nem. de te csak menj bátran a vízre. fiam. Az öreg aztán elbúcsúzott a fiútól. Habozott. amelyen a bátyja falatozott. de eszébe jutott a bátyja sorsa. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. találsz egy ezüstrétet. de akárhogy tetszenek is azok a rózsák. Meg is találta a rohanó patakot. Öt is figyelmeztette a bűvös patakra és a bűvös rétre. s ő is megosztotta vele az árpacipóját. milyen szépen illik a gomblyukamba!” . de abból se szakassz le. és valóban! Amikor az első lépést tette a vízen. nagyon szép vízirózsákat látsz. Az is csábít majd. mert az is vesztedet okozza! Ha azon is átjutottál. Hogy. belecsobbant a bűvös patakba. Elfáradt. de akár a vizet. de a világért le ne szakíts belőlük egyet sem. mintha száraz mezőn járna. Ott meg minden szál fű és rózsa aranyból van. Múlik az idő. Most már két Almafi tűnt el. De mikor az ezüstrétre ért. Telnek-múlnak az idők. leült ő is ugyanarra a kőre. „Mit árthat nekem ez a gyönyörű szép rózsa? . Azt mondja az apa a második Almafinak: . Nekiindult. így nyomban nekiindult az útnak.Leszakítom. beletűzte a gomblyukába a rózsát.Le is szakította. ne félj tőle. mint a kámfor. tovább nem tudta magát türtőztetni. Észrevétlenül jött. ahogy az öreg magyarázta. A bűvös patakon keresztülment szerencsésen. amelyiken a bátyja ment. Mikor elérte a folyó közepét. éppúgy. keresd meg a bátyádat! Útrakelt a második Almafi. csábítóbb lesz. Bűvös patak az: mihelyt rálépsz. Ő is kapott egy árpacipót útravalóul. nehogy a bátyád sorsára juss! Az öreg aztán őtőle is elbúcsúzott. s azonmód besiklott a kövek közé. mert vesztedet okozzák. mint a másik. Vigyázz tehát. hogy leszakítsa.A jó múltkor itt járt a bátyád. A fiú figyelmesen hallgatott. Egyik szebb. hogy le ne szakítson egy rózsát se. Azt mondja az édesapjuk a harmadik Almafinak: . Emlékezett az öreg óvásaira. Az öreg neki is ugyanazt az útbaigazítást adta. ezeket is kétkedve nézte. ami lesz. Már nyúlt le ő is a vízirózsáért. Ismerte a csillagok járását. Az első Almafi megvárta a csillagok följövetelét. De aztán eszébe jutott az öreg biztató szava. annak is vesztét okozta a leszakított rózsa.Mikor annak a folyónak a közepe tájára jutsz. És bárhogy csábították a rózsák. keresd meg a két bátyádat! 57 . mintha száraz mezőn mennél. s eltűnt. abban az irányban. Az öreg meg így folytatta: . Gondolta. aranyrétet találsz. az első Almafi. Abban a pillanatban hallá változott. észrevétlenül ment. vad sebesen sodródik a vize.No.No. Ezt mondta: . ő is éppen arra az útra talált. ott leszakított egy ezüstrózsát. Ha szerencsésen átjutottál. mint a kámfor. ott már megtalálod a szerencsédet! A fiú megköszönte az öregnek a szíves útbaigazítást. Abban a pillanatban ezüstgyíkká változott. rajtad a sor! Eredj te is szerencsét próbálni. megéhült. lesz. Útnak indult a második Almafi. Ott minden szál fű és rózsa ezüstből van. hogy az öreg talán nem is mondott igazat. hogy csak bátran lépjen rá. . fiam.gondolta. Azok is nagyon megtetszenek. Neki is panaszkodott. az első Almafi csak nem tér vissza. nem jön a két fiú. hát valóban gyönyörű szép rózsák nyiladoztak előtte. mert hogy tudná a víz őt fönntartani. mert az is vesztedet okozza.

Az üveg mellett aranytáblácska. se semmi nem látszik. Már közel volt ahhoz. Szomjas volt a fiú. hogy igazán azt hitte. Az öreg igazat szólt.” Nagy búsan mégiscsak folytatta az útját. A fiú megfogadta az öreg. azon meg egy kis tálacskában valami kenőcsféle volt. milyen borzasztó erő szállja meg. A korsó mellett gyémánttáblácska. akkor esett csak csodálkozásba. A fiú nem hagyta érintetlen a kenőcsöt. De mikor az aranyrétre ért. ahol azok. Azon meg egy üvegben valami folyadék volt. sorban. a kása mellett táblácska. aki az oldalára csatolja. ősz embernek. jószívű vagy. hogy kápráztatta a szemet. Úgy ment a negyedik asztalhoz. mint a két bátyád! Elmagyarázta neki is a bűvös patakot. mert ez a láthatóság olaja. A tálacska mellett rubintáblácska. hogy aki evvel a szemét bekeni . hogy soha többet nem kíván italt. Gondolkodás nélkül megkente a szemét az olajjal. három éjjel mindig gyalogolt. jól bekente magát belőle. Olyan jólesett neki. mert ez a kard legyőzhetetlen. nehogy a bátyjai sorsára jusson. hogy leszakítsa. hogy összeesik. a rubintáblácskán írás. szegény. az soha többet meg nem szomjazik. éhen-szomjan. az soha többé meg nem éhezik.az mindent lát. De egyszerre csak meglát igen messziről egy borzasztó nagy házat. mert úgyis éhen kell elpusztulnia ezen a halott homoksivatagon. Csak elrejtve egy egész kis ajtó. te talán majd okosabban cselekszel. a rétet. meg hogy nagyon vigyázzon. Odalép az első asztalhoz. Több se kellett a fiúnak. asztalokat lát. az ezer ember erejét kapja. hozzáfogott nagy étvággyal.Az is kapott. de egy picinyke sincs azon a borzasztó nagy palotán. ősz ember. aki evvel bekeni a testét. Mindegy. ment. Most ébredt rá Almafi. míg bírja az éhséget. Előtte is megjelent az öreg. amelyen a két bátyja. Ő is akart szakítani a rózsából. Olyan fényesség volt benne. Azon egy korsócskában szagos olaj.Látom. Talán a házban csak lesz lakó! S talán odáig még eljut az éhségtől. Ment a harmadik asztalhoz. Három nap. hát egy rettenetes nagy terembe jut. Odaért a bűvös patakhoz. rögtön érezte. aki ezt kiissza.Mikor a ház elé ért. a táblácskán írás. de akkor megint eszébe jutott az öreg figyelmeztetése. a föld gyomrába. hát meg is látott menten a föld gyomrában mindenféle 58 . Át az ezüstréten is. „No . Hiszen ahogy bekente magát avval a kenőccsel. Persze hogy magához vette a fiú a kardot. igazán eltalálta az öreg. a kard mellett smaragdtáblácska. fölhajtotta az italt. hogy minek is jutott a birtokába. Gondolta. hogy hol találom meg a szerencsémet. Aztán ment az ötödik asztalhoz. se fa. Azt mondja neki az öreg: . Szerencsésen át is kelt a bűvös patakon. az aranytáblán írás. de emlékezett az öreg tanácsára. hogy ez a tündérek kardja. Ment a második asztalhoz. hogy örök időkre jóllakott. ott már ő is alig tudta magát türtőztetni. hogy ez a kása a tündérek kásája. És ahogy a szemét is bekente és a padlóra nézett. és aki ezt a kását megeszi. útravalóul egy árpacipót. a tündérek használatára. nem tétovázott. Ő is azon a nyomon ment. s egyszerre csak hova jutott az aranymezőről? Egy puszta homoksivatagra. le a mélységbe. Egy ablak. Körülnéz a fiú. hogy ez a kenőcs tündérek kenőcse. Már nyúlt is a rózsáért. az ne féljen semmiféle ellenségtől. Azon a kövön is falatozott. amit az Isten ád! Benyit a fiú a palotába. hogy ez az ital a tündérek itala. addig megy. hogy majd mindenre vigyáz. s valóban úgy érezte. mert itt aztán éhen pusztulok! Se fű. a smaragdtáblácskán írás. egy tál kása van rajta. Azon egy kard. Ment hát. Bekebelezte. fiam. . és ő is megosztotta vele az árpacipót. bekebelezte a tál kását. semminek semmi nyoma.mondja magában -. pedig a falán egy ablak sem volt. a gyémánttáblácskán írás.

míg azt a repülő kastélyt megtalálja. Már egy álló napot utazott harmadik Almafi Tündérországban. Este odaért egy házhoz. Egyszer csak beért Tündérországba. . merre. hogy mégis különbség legyen köztem és a rendes kakasok közt. Azt hitte. Táncmulatság volt ott. és elátkozott.Ej. s nagyon el volt fáradva. Abban a pillanatban halálosan beleszeretett. amerre a kastélyt repülni látta. Ez olyan ország volt. és azon nyomban elaludt. ej. ahogy néz-néz a levegőbe. Ment. Annyira elbámult azon a szép repülő kastélyon. Kiszemelt magának egy szép nagy terebélyes fát. kérdezősködni kezdett. s most már jól evett is.válaszol Almafi -. míg azt a repülő kastélyt meg nem találja. kakaskukorékolásra riadt. hogy meddig kell neki még barangolnia. hogy örökké ezt a kakasalakot viseljem. hogy az én bajomon segíteni tudnál. aranytarajú kakas . Néz föl a fiú a fára. A kastély máris tovatűnt a levegőben. odavegyült a többiek közé. Kiszaladt a szabadba. elég szomorú a dolgom! Kérdi a fiú: . s azon gondolkozott. Almafi szemrevaló fiatalember volt. Én is tündér voltam. Szegény megint csak ment. Mikor vége lett a mulatságnak. 59 . hogy a fákon levelek helyett húszkoronás körmöci aranyok csillogtak. nem hallották-e hírét a repülő kastélynak. Hogy meddig aludt. bár úgyse segíthetsz rajta! Szerelmes voltam egy tündérlányba. nézelődött jobbra-balra. Álomba merült. aranytarajú kakas. hát a feje fölött egy kinyúló ágon egy aranytarajú kakas ül. földi halandó.De csak szólj bátran. hogy a kastély erkélyén egy gyönyörűséges szép lány ül. földi halandó . egy gyönyörű szép repülő kastélyt pillant meg ott. most egyszerre csak egy nagy erdőbe ért. . Mivel már este volt az idő. de a fiú megfogadta. hogyha életébe kerül is. gyönyörű szép lányok táncoltak körben. maga se tudta. Lefeküdt hanyatt a fa alá.Nem hiszem. de kevés ideig aludt. Azt mondja Almafi: . Megszólal erre az aranytarajú kakas: .Elmondhatom a bajom. panaszold el a bajod.Miért. hogy ilyen szomorúan kukorékolsz. ha szabad kérdeznem? Hátha segíthetnék a bajon! . hogy mi is az a nagy morajlás. A kakas nekibátorodott. talán a ház omlik össze. mikor valami bűvös vízzel az Ármányosság tündére befecskendezett. mendegélt. Teljes három hónapig utazott. Nem tudtak neki útbaigazítást adni. kipiheni ott magát. nem az Ármányosság tündéréhez. s ő is táncolt a tündérlányokkal. nem bántalak! Gyere le a fáról.szörnyeteget. A patakoknak az egyik felén tej folyt. a másik felén meg tokaji bor. addig nem nyugszik. hogy az utolsó pillanatban vette észre. ment nagy szomorúan. lerepült a fáról Almafi elé. Egyszerre aztán. neked is valami nagy bánat nyomhatja a szívedet. gondolta.feleli a kakas -. A lány énhozzám húzott. lefeküdt a padlóra. Amint ment. ivott is. Egyszóval abban az országban ugyancsak mesés volt minden. Már jegyben is voltunk a menyasszonyommal. Az aranytarajt azért adta. azt nem tudta: csak rettenetes nagy zúgásra ébredt föl. mendegélt abba az irányba.Bizony. Mivel nagyon ki volt merülve. Már az esküvőre készültünk. és szerencsétlenségemre az Ármányosság tündére is szerelmes volt belé. de a jó és szegény tündérek fajtájából.

Azt mondja az erre: . Ha az megáll majd a levegőben. te földi halandó. Azt felelte: .Az Ármányosság tündérének a kertjében van egy kút. mert az a torok emberi hangon beszél. megcsinálta a máglyát. Az erdő közepén egy magas hegy volt. hogyan tudok én odamenni! . abban van a menyasszony.mondta az aranytarajú kakas -. nem ijedt meg ettől. Úgy is lett. és elolvashatná. A többi már a te dolgod. Almafi megértette. egyszer csak mély. arról megtudhatod.Van egy beszélő hegy . A fiú bátor volt. abban a kútban bűvös víz van. . alágyújtott szépen. Mi volt az őneki? Fogta. akkor megnyílik a hegy torka. de úgy. hogyan tudnám visszaszerezni neked emberi alakodat! Az aranytarajú kakas azt mondta: .válaszolta a kakas. hogy a célnál vannak. merre van az Ármányosság tündérének a kertje. meglátja végül a táblát.Csak azt mondd meg. s oda nem lehet bejutni.kérdezte Almafi. és azzal a vízzel háromszor beföcskendeznél.És az Ármányosság tündérének a kertje? 60 . Egy nagy erdőbe értek. és meg kell gyújtania. mert nagy tűz volt ebből a tizenkét szál fenyőből. és avval megnyitottad a torkomat? Felelt erre a fiú: . hol találhatnám én meg az Ármányosság tündérének kertjét! .Mit kívánsz.Csak azt mondd meg. s hová lett a kakassá varázsolt dalia menyasszonya? A hegy így felelt: . Csakhogy azt a kutat tizenkétfejű sárkány őrzi.Dobd föl a levegőbe azt a tarajdarabkát. Mikor az utolsó szikra kialszik. Mikor aztán az utolsó sziporka is kialudt. szállt a fiú előtt vagy három méterrel. és tövestül szaggatta ki a fenyőfákat. annak a saját erejéből föl kell hoznia az erdőből tizenkét szál szagos fenyőfát. abban a hegyben van egy márványtábla: aki azt megláthatná. Mi van ráírva? Az. és az majd mindenütt megy előtted. hogy én ne vegyem észre. hogy aki ennek a hegynek a torkát meg akarja nyitni. hogy megérkeztél.Azt felelte erre Almafi: . Gyönyörű szép illat áradt ki a fenyőből. mert a sárkány minden kis neszre fölfülel. Nézelődött a hegy körül.Nem fog fájni? . Három nap. és azon nyomban fölfalja az embert.Szakíts le a tarajomból egy darabot! .Csak szakíts le egy darabot belőle. akkor visszanyerném régi alakomat. . dörgő hangon megszólalt a hegy: . az aranytaraj szállt. Ezt azonban az aranytarajú kakasnak nem árulta el.Üveghegy támadt a tenger fenekén. hogy mi van arra fölírva. Az aranytaraj megállt a hegy felett. három éjjel mentek. A fiú kitépett egy darabot a kakas tarajából. . hisz övé volt a legyőzhetetlenség kardja. aki saját erődből hoztad a tizenkét szál rózsafenyőt. ne törődj az én fájdalmammal! . Ha onnan tudnál hozni egy pohár vizet.Még csak azt mondd meg most. vezette.mondta erre a fiú. az megnyithatná annak a hegynek a torkát.Csak azt mondd meg. máglyába kell raknia. .

mit hall? Hogy Almafi nagyban fütyörész! Elfutotta a harag. ki az udvarra. hogy a máglyára vigye. Kerített aztán egy korsót Almafi. mint a pelyhet. Virradatig aludt. Meglátta a kakast egy fán. A kutat csakugyan tizenkétfejű sárkány őrizte. hogy a kakas ne is sejtse. Ármányosság tündére ment a pince felé. A fiú bement a kertbe.Gyere le a fáról. és útnak indult. Az Ármányosság tündére nyomban fölébredt. No. S indult feléje. Azt mondta neki. A fiú ki volt merülve. Közben a sárkány már tüzet okádott. majd három hét múlva találkozunk! De addig egy falatot se kapsz.Tudod. hogy aki másnak vermet ás. nem tudtam hozzájutni a varázsvízhez! De ezt csak azért mondta. aranytarajú kakas! Leröpül a fáról az aranytarajú kakas.Menj mindig csak kelet felé! Nézd fölötted a tarajdarabkát. Almafi már éhen pusztult. Megint utaztak. Mikor a pincéhez ér. de azt gondolta. a fiú kirántotta a kardját. Akkor odaértek abba az erdőbe. ahol az aranytarajú kakas élt. nem segíthetek rajtad. Almafi pedig lefeküdt aludni. lefeküdt. Mikor meglátta a fiút. A csillag itt eltűnt. az a tarajdarabka.feleli a fiú -. hogy be van zárva. Kibírja! Mikor a három hét letelt. Virradatkor megint a kukorékolásra ébredt. valami madár repült el. a hamuját meg nekieresztette a szélnek. amikor a sárkány a pincébe dobta. de Almafi se volt rest. megkötözte kezét-lábát. Három hétig éjjel-nappal utazott. még mindig várta az égen. Akkor a taréj megint megállt..Arra készültem. Jó csillagja. Az Ármányosság tündére csak akkor nyitott be a kertbe. hogy majd elégeti az Almafi testét. Almafi csak fütyörészett: oda se neki. s a kard magától működött: a sárkánynak egyszerre három fejét is levágta. Élsz? Hát akkor elevenen égetlek el. A szolgákkal nagy máglyát rakatott. Csak akkor riadt fel. és vitte. . s kérdi a fiútól: . Azt hitte. hogy le akarja őt föcskendezni a varázsvízzel. Azóta terjedt el az ármányosság az egész világon. Elkapta az Ármányosság tündérét. A taraj erre rögtön megindult. megmerítette a bűvös kútban. maga esik bele? El akartál égetni. Ott volt a kert. most már visszafelé: három hétig éjjel-nappal mentek. Odaszólt neki: . azért ordít a sárkány. 61 .No.Szerencsével jártál? Sajnos . alatta a fiú. már ordított is a sárkány. csak úgy rengett bele az egész kert. csúnyán röhögve: . Hiába volt. hát most én égetlek el téged. öcsém. se inni nem kap. Négyszeri vágásra mind a tizenkét fej lehullott. Közben azt mondta neki: . hogy az Ármányosság tündére megkötözte. s a testedet kell elégetnem. hogy se enni. És elégette ott a máglyán. elaludt: észre se vette. hogy rég elpusztultál.

Az már terajtad áll.No . és háromszor befecskendezte a vízzel a kakast. és megköszönte neki a szolgálatot.mondja a tündér. Mikor megint összeölelkeztek. Mit látsz? Azt mondja Almafi: . Egyszer aztán a tenger szélére értek. .felelte a szegény tündér -.Én kérdeztem a hegytől. A szerelmesek boldogan ölelkeztek. A tenger fölé repültek. arról semmit se mondott.De nehéz leszek . Mikor a halak annyira felemelték a hegyet.gyönyörű szép lány! . már emelkedett föl a hegy.mondja Almafi -. és helyette egy daliás. . Három nap. . Almafi. Almafi megfogta. tündér barátom.Nem tudom . Mert én nem mehetek le a vízbe. egyetlen rántással partra teremtette. Aztán egy óvatos ökölcsapással kettétörte az üveget. aztán ismét gyalog folytatták útjukat.Ha elfáradtam a röpülésben. A csuka rögtön bejárta a halak birodalmát. s az azt mondta.mondta a jó tündér -. hogy az életben már sohasem találkoznak. Átölelte Almafit.mondta Almafi. röpülök veled.Nyomon vagyunk. De a tündérnek megvolt a hatalma.Induljunk mindjárt! Mentek egy darabig gyalogosan. mert én már akkor el voltam varázsolva. hogy a menyasszonyoddal mi történt? . gyalog megyünk. . és ezt az üveghegyet onnan a tenger fenekéről emeljék föl a víz színére. .Tudod-e. Nem telt bele jó negyedóra.Tudod mit? Ülj föl a hátamra. Lett nagy öröm. hol röpülve. Almafi észrevétlenül elővette a korsót. lehajtotta fejét. Egyszer azt mondja Almafi: . . épp most fésülködik bent az üveghegyben! Szálljunk le a partra! Hanem itt már nemigen segíthetek rajtad. hol van az a tenger .Az a fő.Azt csak bízd rám! . megcsókolta. hogy el akarta rabolni tőled az Ármányosság tündére a menyasszonyodat .Én tudom. a tengernél. hol van.Hát már látod. Így meg hogyan találjuk meg? . hogy látod. Megriadt erre a kakas. Azt mondja akkor Almafi: . . barátom? . De hogy az a tenger hol van. mert ki láthat le a tenger fenekére? Én nem. hogy el lehetett érni. de nem sokat érek vele.Röpüljünk csak a tenger közepéig. úgyhogy a tündérkisasszony sértetlenül kiszabadult belőle. Azt mondta Almafinak: . hogy repülni tudott.azt mondja a tündér -. csinos fiatalember termett Almafi előtt.Nem számít semmit . hogy egy tengerben egy üveghegyben van bezárva. hogyan szabadítsuk ki a vízből. megrázkódott. itt vagyunk. és lekiáltott egy csukahalnak. A többit én elintézem! Lehajolt a tündér a vízbe. hogy mind a két partig elláthassak. mivel az volt a legügyesebben úszó hal. három éjjel mindig mentek. tündér barátom! Nem csodálom. hogy szedje össze a haltársait. látom . abban a pillanatban arra szállt egy 62 .Igen.Az aranytarajú kakas elszomorodott. hol gyalog. Röpültek egy jó ideig. Hiszen azt gondolták.mondja Almafi. ismét leszállunk. .

barátom. hogy ez a fiú mentette meg a varázslat alól őt is. hogy hát mi tulajdonképpen az ő utazásának a célja. ahol kinn ült a kisasszony. Útnak is indultak aztán mind a ketten.Maradjál itt. mert hiszen Almafi csodásan messze ellátott. S válassz te is menyasszonyt magadnak a két húgom közül. beleültek mind a hárman. az udvarban leteszlek téged a hátamról. magához intette. amire kérték. Három nap múlva megtartották a menyegzőt. és megkérte. míg összetalálkozhattak a kastéllyal. a menyegzőmön is. Hamar rátalált arra az erkélyre. A fiú bemutatta az édesanyjának s a húgainak. de a tündérfiú nem engedte: . sorra járta a szobákat. a menyasszonyát is. de ő nem tudott senkibe szerelmes lenni. vidd el magadhoz őket. ne kockáztasd az életed. Nézi az Almafi. Éppen akkor is sírdogált. miért sírsz? Azt mondja a kisasszony: . hogy megházasodjék. hogy röpüljön haza. de Almafi nem tud. Almafi pedig leszállt a kastély udvarára. mikor Almafi odatoppant. Almafi azonban így szólt: . hogy itt meg itt vannak. „A két bátyámnak szánom őket” . De ennek a tündérek sem hallották a hírét. vigyen hírt az ő édesanyjának. és a tündérlakhoz utaztak. Lett otthon is nagy öröm. Meg is érkezett a fogat. lecsupálta a lány kezéről-lábáról a láncot. Most már látták a kisasszonyt is az erkélyen. Amint véletlenül ismét a tenger fölött röpültek egyszer csak a távolban Almafi mit pillant meg? A repülő kastélyt! Meglöki rögtön a barátját.Te segítettél rajtam én is segítségedre lehetek talán. Menj el értük. Három teljes hétig mentek. csak abba a repülő kastélyos kisasszonyba. leereszkedünk az udvarba. négy rénszarvas húzott egy aranyhintót. Azt mondta neki Almafi: . Mikor aztán elmúlt a lakodalom. hát csakugyan oda van láncolva a lány keze-lába erős lánccal. küldjön értük fogatot. barátom. meg két bátyám. ehhez az erkélyhez. Fogta magát. hogy ő a repülő kastélyt keresi. a tündérfi csak akkor kérdezte Almafitól. mert ők tudnak ugyan röpülni. A láncon nagy lakatok. Öreg szüleim vannak.ezt gondolta magában. Almafi elmondta neki. A tündérfiú észrevette. Bejártak már hetvenhét országot. Almafi most már el akart búcsúzni. 63 . s együtt majd csak betörünk a szobákba. hol gyalogoltak. Ott volt Almafi számára is az alkalom.Hogyne sírnék. A tündérfi ment. Indult azonnal a palotába. barátom? Fölröpülök a kastély fölé. hogy mentől előbb hazaérhessenek. De még három nap.Köszönöm a szívességedet. s a két öregebb Almafihoz add hozzá a te két húgodat.sólyommadár. Azzal elbúcsúztak. Almafi volt a tanú az esküvőn. három éjjel kellett röpülniük. hogy abba az irányba röpüljön. Utazzunk együtt. Megint csak úgy utaztak hogy hol röpültek. Megnézte a két tündérkislányt.Tudod mit. A tündérfi azonban így szólt: . Betörte az ajtót. Csak egyet kérek még tőled.Szívemnek szép szerelme. De hogy jussanak észrevétlenül hozzá? Azt mondja a tündérfi: . De neked már van feleséged. mikor ide vagyok láncolva három éve már ehhez a kastélyhoz.

van-e vagy nincs. Nem keresett poharat. meggondoltam-e már magamat. bátor fickó vagy! Hát mindjárt próbára megyünk! 64 . Mire körültekintettem. eredj le. mert hiszen eddig is ezer ember ereje volt benne. Indult rögtön megkeresni a szörnyeteget. Ment a hortyogás irányába. mert akárhogy vigyáz. de nem ejtett semmiféle vadat. Azt hiszem. . ehhez az erkélyhez. dörzsöli a szemét.No . ebbe az elátkozott kastélyba! A lány erre ezeket mesélte: .Most mondd meg. egyedül mentem le a kertbe. el akartam szökni. De aztán úgy-ahogy megfeledkezett a dologról. minden lépten-nyomon kísérőkkel jártam. akkor sem leszek a felesége. hogy izmai szinte vasból vannak. mert van a kastély pincéjében egy hordó. kiugrott belőle egy szörnyeteg. Legyőzhetetlenül erős. Édesapám egyszer kiment vadászatra a közeli erdőbe. pedig apám nagyon őrzött. mert kettőnk közül az egyiknek pusztulni kell . mikor ott van az a sok testőrség! De aztán otthon csak elfogta a nyugtalanság. hogyan bírna egy királyi kastélyhoz jutni egy szörnyeteg. hogy egy földi halandóval van dolga. búsulásának okát nem árulta el előttünk. hanem fogta magát az akós hordót.Azért. A kastély szemlátomást egyenest hozzám szállt.Nem kereste a lakat kulcsát. Nekünk nem szólt. engem nyalábjába kapott. De ha ítéletnapig röpülünk. ott volt a szörnyeteg. itt találtam magamat ezen az erkélyen. vagy tán gondolta. beért a századik szobába. Nem hallgattam rá. látom.Hogy mersz te álmomban háborgatni? . A szörnyeteg elment. amiért megsebesítette. Mire magamhoz tértem ijedtségemből.mondja az -. most épp déli álmát alussza. Egyszerre úgy érezte. Látja. hogy legyek a felesége. és jó nagyot ivott belőle. Egyszer csak mire lettem figyelmes? Valami nagy zúgásra. hogy nem. de láttuk. Kezdetben nem voltam ideláncolva. egy szörnyeteggel találkozott. Fogta a nyilát. ember vagy a talpadon.mondja válaszul Almafi -. hol találhatnám én meg azt a szörnyeteget? Feleli erre a királylány: .Én egy királynak a lánya vagyok.mondja Almafi. Mégpedig azért. elviszi majd egyetlenegy lányát. Apám csak mosolyogta. A hetvenedik szobába érve már hallotta a nagy hortyogást. Amint a vadászatról visszatért. Ha meg akarsz küzdeni vele. hogyan kerültél ide.Jól van . . hogy miféle zúgás az. . De nem bánt velem gorombán. nem hiányzott semmim. hogy mind jobban búsul. szabadon járhattam a kastély lakosztályában. Almafi megtalálta a pincét. csak nem járhattam szabadon. meg az akós hordót. annak a borát itta. Csak úgy fektéből mondja neki: . Egy szép napon azonban én kiszöktem sétálni a királyi kertbe. Hogy. szívemnek szép szerelme. hogy a szörnyeteg úgyse váltja be a szavát. Hiába ostromoltuk kérdésünkkel. szörnyeteg! Fölébred a szörnyeteg. azért láncolt ide. A szörnyeteg épp a századik szobában lakik. észrevettem a repülő kastélyt. és azzal ostromolt. és megkérdezi. de a szörnyeteg mindennap fölkeresett.Ez a kastély száz szobából áll. belelőtte a szörnyetegbe. és igyál te is az italából. Máig is mindennap megjelenik. Megrúgta csak úgy a fekvőhelyén: . de azt mondta az apámnak. hogy még drágán fogja ő megfizetni. akkor tán legyőzheted. Mikor egy méterre szállt a föld színéhez.Ébredj. Az ereje volt hozzá a kulcs.

nagyszerű lakodalmat csaptak. birkózni. mert a város a lány apjának a fővárosa volt. akkor látja a repülő kastélyt! Meglett az öröm.Volt ott egy métermázsás vasgolyó. immár harmadik éve. hogy az elveszett lány ugrott ki egy fiatal. hiszen az életmentője volt. és örvendjen! Aztán megtartották az esküvőt. kiadta a gonosz lelkét. meghívták a tündérfit. s így szólt: . erős ember vagy. a szörnyeteg ezerkétszáz ember erejével. úgy. úgy belevágta. Rögtön ott a repülő kastélyon hűséget esküdtek egymásnak. A király olyan szigorú rendeletet adott ki. . hogy majd széjjelmállott. A szörnyeteg csak most nézte meg. a két másik Almafit. Azt mondja: . Almafi sem volt rest. Az udvaron rögtön összefogóztak. röptében a kastéllyal. A király kiadta rendeletben. Megkérdezte a lánytól. hogyan lehet a szárnyakat megállítani. valami várost is látok! A királykisasszony még másnap sem látott semmit. De azt már nem tudta. Almafi ezer embererővel birkózott.Amelyikünk ezzel a vasgolyóval keresztül tudja törni a falat. nagyharang választ csak el bennünket egymástól! Már két éve bolyongok utánad! Aztán elmesélte neki. hogy a kastélynak a két oldalán egy-egy szárny van. Almafi nyomban szaladt az erkélyre a lányhoz. A királylány mindjárt bemutatta szüleinek a vőlegényét. akit rajtakaptak.Látom. hogy a száját csak egy kicsit is mosolyra húzta. s azt mondja: . Mindenkinek fekete zászlót kellett a házára kitenni. hogyan látta meg őt. Ezért aztán most Almafi úgy vágta földhöz a szörnyeteget. Most már a lány is beleszeretett Almafiba. . ha akarod. nemcsak földet. Gyerünk ki az udvarra. Harmadnap. A szörnyeteg fölkel.Dobj te előbb. ha meg nem haltak! 65 . daliás emberrel. kivel is van dolga.Szívemnek szép szerelme. Összeszedte magát ezerötszáz embererővel. aztán azt mondja a királykisasszonynak: . az ő életmentőjét. hogy a golyó félig belement. mikor aztán még azt is látták. fél kézzel belevágta a falba.mondja Almafi. A lány tudta. éjjel-nappal. Almafi hirtelen felugrik. Épp jó helyen. az egész város fekete gyászba borult. A király fölfigyelt a zúgásra. Míg a lány odavolt. ásó. hogy még mosolyogni sem volt szabad senkinek se. Nagy nehezen föltápászkodott Almafi. hogy keresztültörte a falat. kikapta a falból a golyót. szörnyeteg! . megbüntették. amikor a kastély a város fölé ért. Almafi kirántotta a kardját. A gyász mindjárt megszűnt a városban. hogyan lehetne ezt a kastélyt megállítani. Megállt előtte. hogy mindenki vonja be a fekete lobogót. a szörnyetegnek csak ezerkétszáz embererővel tellett.mondja a fiú -. A szörnyeteg fogja a golyót. Megy ki az udvarra. és egy csapással levágta a kastélynak először az egyik szárnyát. az lesz a győztes. Még most is élnek. hogy palacsintává lapult. és kiesett az udvarba. kapa. az öreg szülőket. azután a másikat. Ezért aztán Almafit úgy vágta földhöz. de amúgy is nagyon csinos egy gyerek volt. De Almafi nem szerette ezt a folytonos repülést.Szívemnek szép szerelme. mihelyt valahol földet látok! Egyszer éppen az erkélyen beszélgettek. s már jól leereszkedett.Ha másképp nem megy . elvágom a két szárnyát! El én.

A szegény embernek a felesége meghalt. hogy mit látott. korpakenyeret. Akkor kihúzta az ökör szarvát. A fiú úgy is csinált. hogy elküldi a hatszeműt. Az sem tudott mondani semmit. Azt számította. Az is csak úgy járt. mert hogy ő se látott semmit. míg a lány egészen el nem aludt. s megint visszadugta a szarvat a helyére.Édes jó gazdám. Volt a szegény embernek két ökröcskéje. A fiú mindig azt ette. hogy mindegyik szemével elaludjék. mint a többi. a negyediknek hat. evett-ivott. De az ökör megint megmondta a fiúnak. mert különben meglátja. hogy a fiú mit eszik.Evett-e valamit? . mind jobb színben volt. Megmondta a fiúnak: . hogy nem látott egyebet. A csás ökröt. lesse ki az. míg a lány el nem aludt. megszólította: . a második lánynak négy szeme volt. De az ökör megint csak mondta a fiúnak. holnap a háromszemű lány jön velünk. evett jól. Evett-ivott jól. hogy mit eszik. a jobb oldalit.Nem egyebet korpakenyérnél .mondta a lány. Annak az asszonynak meg volt öt lánya. hogy másnap mi történik. lesse ki a fiút. Húzd ki a jobb szarvamat. Az ökör táltos volt. Másnap úgy határozott az asszony. a harmadiknak öt. és megint visszadugta.A táltos ökör Volt egyszer. Tarisznyába való ételül a mostohaanyja folyton korpából sütött neki kenyeret. De vizsgáld meg jól a szemeit. s annak volt egy fia. Elküldte a mostoha másnap a fiúval a négyszeműt. és ő egy másik asszonyt vett feleségül. kérdezte mindjárt az anya suttyomban a lányától: . s a fiú mind kövérebb lett. Szilajnak hívták. már tudta. Másnap a mostoha elküldte az ötszeműt. mit csinál a fiú. míg el nem alszik. Addig játszadozott a lánnyal. enni adott az ökröknek. csak korpakenyeret. A fiú úgy csinált. s mikor elaludt. kérdezte az anya a lányát. és játsszon megint. Erősen ráparancsolt. hogy te honnét eszel. aztán visszadugta az ökör szarvát. s jaj lesz neked. csak ügyelj magadra. A fiú evettivott. Este az anyja jól elverte. volt egyszer egy szegény ember. A legkisebb lánynak három szeme volt. te csak korpakenyérrel élsz! Van nekem a jobb szarvamban elég eleség. hogy a mostohafia a korpától milyen jó színben van. A fiú kihúzta az ökörnek a jobb szarvát. A mostohaanyja elcsodálkozott. Hazamentek este. kihúzta az ökör szarvát. míg a lány el nem alszik mind a négy szemével. Így folyt napról napra. Hazamentek este. 66 . hogy ügyeljen. hol nem volt. Addig játszott a lánnyal. Addig játszott. míg az el nem aludt. hogy vigyázzon. s amit akarsz. Addig játsszál vele. hogy mi lesz. Este hazamentek. a nyakcsigolyáján volt. A fiú úgy is csinált. s mindegyik szeme be nem volt hunyva. s a lány azt mondta az anyjának. A csás ökör megsajnálta a fiút. Játsszék vele. A legény kiment. még az Óperencián is túl volt.Vigyázz. Aztán visszadugta az ökörnek a szarvát. míg mind az öt szeme el nem alszik a lánynak. hogy elküldi a legkisebb leányát. Megvizsgálta. és mindjárt megterült egy asztal magától. az ötödiknek pedig hét: egy leghátul. A fiú mindennap kiűzte az ökröket a legelőre. azt egyél belőle.

Mentek tovább. És mikor én letérdepelek. s a kalapja mellé tűzte. az oroszlán valahogy a jobb fülét leharapta az ökörnek. Meglátta. míg mind a hét szemével nem alszik el. .Tudd meg. s a kalapja mellé tűzi. míg a Szilajnak a húsából nem ehetik. Másnap vitték az ökröt levágni. Mondta az ökör a fiúnak: . Mikor kiértek a rézerdőből. egykönnyen martalékul eshettem volna a farkasnak. Ne próbálj hát az erdőből szakítani. és a többi faképnél maradt. De addig rimánkodott a fiú.Olyan ételeket eszik.mondta a Szilaj ökör -. . előáll egy oroszlán. s evett-ivott.Látod. Az erdő nagyon szép volt. ezüstlombbal. Az ökör azt mondta: . Mikor kiértek. mert azért neki meg kell küzdenie. hogy ne szakítson. míg a lány el nem aludt. felszökött a szarva közé. hogy ő mégiscsak szakít egy virágot innét is. a Szilajnak a szarvából! Az asszony most már tudta.Édes fiam. s miért olyan vidor. megálljatok! Miért bántottátok az én rézerdőmet? Most. 67 . hogy mit terveznek vele. Az ökör sírva panaszkodott a fiúnak. előállott egy nagy farkas. hogy három ölre vetette a levegőben. Az ökör sírva mondta el: .Avval a hétszeművel addig játsszál. mondta az ökörnek. és elértek nagy idő múlva egy szép rézerdőhöz. hogy az ökröt vágják le. De az ökör megint megmondta a legénynek. Mire a farkas visszaesett a földre. s azt mondta a férjének. Este megmondta az anyjának. pórul járunk! És addig játszott a fiú. hogy menjen el a hétszemű lány. Az ökör többé nem ment a földön. míg végre elértek egy szép ezüsterdőbe. mendegéltek. Mégis. hogy a fiú kihúzta az ökörnek a szarvát. Holnap. kiértek az erdő szélére. hogy még a bárók sem különbet. mi csengett az erdőn? Valamit hallottam. mit csináljon. . . bántottátok az ezüsterdőm! Megküzdtek az oroszlánnal. hogy a szarvai keresztülmentek az oroszlán oldalán. engem holnap levágnak! Hanem ügyelj. Mentek. s a harmadik öklelésnél Szilaj ökör úgy felkapta a farkast. édes fiam. . De egyet a nyakcsigolyáján nem látott meg. Megküzdöttek. Nagy nehezen ráadta magát az ember. hogy szakasszon egy ezüstvirágot az erdőből. hogy leszakít egyet. sokáig repültek. mert mi ketten el fogunk szökni. mikor az ökör letérdelt. hogy a fiú miért van olyan jó színben. Az ökör eleget kérte. virágokkal volt teljes. küzdjünk hát egyet. kérjed meg édesapádat. A fiú megkívánta a szép rézvirágokat. sokáig mentek. mikor visznek majd levágni. Betegnek tettette magát. Ezt Szilaj ökör úgy megöklelte. nyaka-lába ki volt törve. mert ha nem.Nem bánom . Mentek az ökörrel. hogy ügyeljen magára. A fiú. Avval nem aludt el a lány. Szilaj ökör. A fiú rimánkodni kezdett az ökörnek. Elrepült a fiúval. nem bírt többet mozdulni.Hó. Leszálltak. Leszakított egyet. meg kell küzdened velem.Azt határozták most. hogy te vezess engem a vágóhídra.Szilaj ökör. hogy addig nem gyógyul meg. míg végül az ökör megengedte. miért nem hagyod békén? Ezért nekem mindjárt megint kell szenvednem. te ugorj a szarvam közé. hanem felemelkedett a levegőbe. Megvizsgálta a szemeit.

a fiúval együtt. a zsebkendőjébe tette. Azt mondja a kis fekete nyúl: . evvel megbirkózhatom. Másnap délben megverekedtek. Avval elment legelni. Elért egy szép rétre.Ne szakíts. s itt leszek mindjárt. Szilaj ökör. Az erdő szép aranyvirággal volt tele. Jön a kis fekete nyúl. most már jegyes vagyok.Hagyj békét a furulyának! Csak azt mondd meg a Szilaj ökörnek. hogy mindjárt kétfelé hasadt. hogy az egész rét tele van nyájakkal. a jobb szarvam majd leesik messzi tőlem. s azt mondta hogy vele kell megküzdened. fújjad a furulyát.Én nem tudom ezt a sok csordát beűzni a szarvba. míg élsz. . az nem nagy baj. azt kérdi a fiútól: hol a Szilaj ökör? A fiú megfújta a furulyát. s ment tovább nagy búsan. mert azok mind onnét jöttek ki. ha pedig késztet. hogy mi van a dologban: . 68 . de nem bírta eltalálni. evett-ivott. A fiú felvette a szarvat. hogy holnap délben velem verekedjék meg: ez a háromfejű sárkánynak. Miért bántottátok az aranyerdőt? A fiú búsulni kezdett. mendegéltek tovább. táncnótára. . hogy holnap délben itt leszek. Hanem ha megküzdöm a kis nyúllal. mondjad. Mentek. mikor idejött egy kis fekete nyúl. és vedd fel. hogy búslakodik. és az ökör a tigris nyakát keresztülöklelte egészen. egyedül. Mikor felébredt.mondja a boszorkány -. Ott egy forrás felett leült. A sárkány beszélt mint gazda: . és az egy valóságos boszorkány volt. rabszolgánk leszel. lefeküdt s elaludt.Miért fújtad olyan táncnótára a furulyát? . de még igazi vígan. A fiú rimánkodni kezdett. egy háromfejű sárkány és egy kis fekete nyúl. de az ökör azt mondta: . Sírt nagyon.Ha valaki keresni fog. Az ökör megrántotta a fejét: .. Úgy feldobta az ökröt.Hogyne fújnám. a kis nyúl csak forgott egyre ott az ökör körül. az erdő királyának a parancsa. hogy az ökör elpusztul.Látom már előre. ahogy az erdő szélére érnek. nemsokára elértek egy tiszta aranyerdőt. Az ökör sírva kérte a fiút: . mégiscsak szakított egy virágot. Látja a fiút. ott lesz neked étel elég. míg végre bebújt az ökör hasa alá. mert akkor életemet veszítem. hogy végem lesz. előállít egy tigris. Csak arra esküdj meg. ügyelj. mert ennek az erdőnek már nemcsak egy őre van. De harmadszor ne próbáld. De a fiú nem fogadott szót.Ne sírj. Előjött az ökör. kihúzta a szarvat. hogy ő mégiscsak szakít egy aranyvirágot. hogy hogyan tudja majd visszaűzni azt a tenger nyájat a Szilaj ökör szarvába. Mikor a küzdéshez fölálltak. Én beűzöm. hogy soha meg nem házasodol. Búsulni kezdett. No hát.mondja az ökör a fiúnak -. s kérdi a fiútól: . akár pedig egymás után mind a hármunkkal meg kell küzdened. Hát jött egy öregasszony. ez még nem az utolsó.No. s azt mondta a fiúnak: .Az teszi el az én fejem! Így is lett. látja. Könnyen kiszedte a fiúból. nem is nagy a fizetség. Dugd el rögtön a zsebkendődbe.Ha csak az a baj . most akár add meg magad.No . látod. s a jobb szarva két-három ölnyire szökött el tőle.

Nem lehet. Nemsokára elért a fiú egy malomba. .mondta a molnárlány -.Gyere ki. . Kiáltja a vaskanálnak: . kérte hát. 69 . mert semmi bajod nem lesz! Erre összekelt a lánnyal.A fiú nagy nehezen megesküdött. megsütnek. nyisd ki az ajtót! . mint a fiú. Ennyit kínt én mind kiállok.Én sem tehetem. hogy rögtön kettéhasadt. mert a fejemen állok. Kiáltja a seprűnek: . ha meg nem haltak. De a menyecske feltett az asztalra egy kenyeret és egy korsó vizet. mert a fejemen állok! Kiáltja a boszorkány a házba: . A fiú megszerette a lányt. és az öregasszony egy hoppra elővette a mesterségét. segítek én azon. A fiú elbúcsúzott az öregasszonytól.Nyisd ki. amit én megengedek? Engemet elvetnek.Itt nagyobb boszorkány van nálamnál! Úgy megharagudott a boszorkány.Ha csak az a baj . szállást kért.Ejnye teremtette! . Légy bátor. megnövök. hogy vegye el őt feleségül. A fiatalok pedig még ma is élnek. azután megesznek. hogy sohasem házasodhat meg. lefeküdt az egész ház népe. mert éjfélkor jött a boszorkány. te kutya boszorkány. azután lekaszálnak. mert úgyis véged lesz! Erre megfelelt a kenyér: . s megbocsátok. A számítás jó volt.kiáltott a boszorkány. esküszegő.Vaskanál. az ajtót! Mondja a seprű: . De a legény megmondta. Mikor eltelt a vendégség. megőrölnek. A vaskanalat meg a seprűt pedig felállította a nyelére az ajtó mellé. A molnárnak volt egy igen szép lánya. hogy neki milyen esküje van.Hej. te nem engedheted meg. a lány is a fiút. megesküdtek. azután megcsépelnek. és beűzte a sok csordát. seprű. vízzel összegyúrnak. és ment tovább. . A lány még inkább.

nem jól tettél. 70 . édes Mihókom? . adtak. . adtak. s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt.Kit vennél el.Ilókot.Édes anyókám. a csákódba kellett volna szúrni. fiam.Hadd lássam. fiam? . édes Mihókom? .Mit adtak? . s elhajította a sárba. Megint azt mondja az anyjának: . Elment haza. de az nem akart megállni: hol jobbra.Másszor úgy teszek. . fiam? .Nem vittem. fiam. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: . fiam. .Édes anyókám.Egy tűt.Eredj.Eredj. a fejét is összeverte. édes anyókám. . hol balra húzta le a csákót.Mit vittél neki? . . volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia. házasodhatnám. és kap ajándékba egy ekevasat. de nem lelte meg. . Utoljára megrestellte Mihók. beszúrja a szénába.Mit vittél neki? .Ilóknál. . kéresd meg! Mihók elmegy az Ilókék házához.Mit adtak? . házasodhatnám.Jaj. .Ilókot. Jövet megunta a kezében tartani. édes anyókám. és ott egy tűt kapott ajándékba. . Megérkezik a szénásszekér.Egy ekevasat.Nem vittem semmit. kéresd meg.Hol voltál. hol nem volt.Ilóknál. és nem lelem sehol benne. . édes anyókám. .Ilók és Mihók Hol volt.Hadd lássam! . . Hazamegy üres kézzel. Hazamenet beléteszi a csákójába. és amint egy szénásszekeret ér.Kit vennél el. hetedhét országon túl. Mihók elmegy lánynézni. édes anyókám.Egy szekér szénába szúrtam. . az anyjához. .Hol voltál.

s amíg Mihók hazaért. . az egész faluból reágyűltek a szalonnára.Madzagra kötöttem. . mind megették. .A csákómba szúrtam.Mit vittél neki? .Egy kis kutyát.Hol voltál. s elhajítottam. édes anyókám. édes anyókám.Hol voltál. .Másszor úgy teszek. magam után húztam. fiam. házasodhatnám. és eldobta. . házasodhatnám.Édes anyókám. fiam. talán megették a kutyák. adtak. magad után húznod. és úgy viszi haza. de nem akart megállani. fiam? . .Mit vittél neki? .Ilóknál.Nem vittem semmit. 71 .Nem vittem. kéresd meg. ezt ni! .Kit vennél el. . utoljára mardosni kezdte a vállát. s szólítgatnod: Kucó! Kucó! . és kap ajándékba egy fél szalonnát. . . fiam. Elmegy Mihók a lányos házhoz. a válladra kellett volna vetned. édes anyókám. adtak egy nagy darab szalonnát. kéresd meg. édes anyókám. fiam? . . minél jobban nyomta oda. de marta.Másszor úgy teszek.. Egy darab madzagra kellett volna kötnöd.Eredj. amelyikre a madzag volt kötve. nem jól tettél.Jaj. Hazamenet a vállára veti. annál jobban fickándozott. . . fiam? . fiam? . Aztán megint elkezdi: .Mit adtak? .Kit vennél el. s úgy hoznod haza. Jó erős madzagot köt reá.Ilókot. Mihóknak fájt.Jaj. kap ajándékba egy kis kutyát. A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely. nem jól tettél. Megint elkezdi Mihók: .Eredj.Ilókot. Elmegy Mihók Ilókhoz. . fiam. maga után vonszolva ballag hazafelé. és minduntalan szólítgatja: Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat. . s eleresztettem.Hisz ez csak az álla csontja.A vállamra vetettem. .Édes anyókám. csak az álla csontját hagyták meg.Ilóknál.Hadd lássam.

Jaj. szépen hazavezetni. adtak egy borjút. kapálózott és rugdosta. házasodhatnám. Mihók ismét maga ment a lányos házhoz. adtak. a hátadra kellett volna venned. bocikám.Ilókot.Édes anyókám. édes anyókám. kéresd meg. Aztán kezdi újra: . és odaadják neki a lányt. .Hol voltál. hazavitte nagy nehezen. nem jól tettél. édes anyókám. . s akármennyit feszengett. hátára vette. . Mihók elmegy.Ilóknál.Jaj. fiam? .Kit vennél el.Eredj.. fiam? . . . szólítgatja: „Ne. s bemegy a házba. édes anyókám. . hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre.Másszor így teszek. fiam? .Édes anyókám.Hol van. fiam. szénát vet eleibe.Másszor úgy teszek. édes fiam. . Mihók kötelet vet Ilók nyakába. házasodhatnám. édes anyókám. fiam. . ne! ne!” Hazaérve beköti a pajtába.Hazahoztam a hátamon.Ilókot. kéresd meg.Hol voltál. fiam? .Mit vittél neki? .Eredj. . . Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel.Ilóknál.Kit vennél el. 72 . és kapott egy borjút. Aztán megint elkezdi: . a pajtában a jászol elébe kötni s szénát vetni eleibe.Nem vittem.Mit adtak? . aztán bereteszeli az ajtót. . Otthon felvonszolta a padlásra s felakasztotta a kakasülőre.Mit vittél neki? . s felakasztottam a füstre. . . nem jól tettél. . nem látom. vezeti hazafelé. Kötelet hurkolt a nyakára. .Ilókot. fiam.Bekötöttem a pajtába.Nem vittem.Hát hol van? .

Odale. fiam. a zsinórt tapogatva. nem jól tettél. Mikor vége lett a vendégeskedésnek. 73 . elmennek a menyasszony után.Jaj. hogy Mihók csúfolódik vele. aztán felment a pajta padlására. s elvitte haza Mihókékhoz. Mihók el is ment mindjárt. s hozd be a házba. s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára. a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét. megengesztelte. megkecskésedett. megcirókálta Ilókot. hogy lássa. kibékítik nagy bajjal. rángatni kezdte a zsinórt. Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya. Megint felkölti a vendégeket. ha meg nem haltak. s most húzom fel. hogy elillanhasson. várta. és ráhányta a szemeket. elment a vőlegénnyel a menyasszony után. Mihók csak várta. hány hét a világ. Kiszaladt utána. . megkapja a kecskét. úgy bocsátotta le. s észreveszi. s maga elillant haza. felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására. egy kecske lábára kötötte. édes anyókám. A kecske a rángatásra mekegett. fiam? . mihelyt künn volt az udvaron leoldta a zsinórt. Eredj hamar. Az anyja. megsokallta a tréfát. s még egyszer elviszik a vőlegényhez.. s hogy nem jött. Egybekelnek. és lefektették a szénába. azon járt az esze. s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. Mihók nem hitt neki. cirógasd meg. Ilók pedig. s elszaladt haza.Zsinórt kötöttem a lábára. vess szép szemeket rája. a pajtába ment. Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra. Ilók szegény azt gondolta. mi baj. csak mekeg. s máig is élnek.Hogy kecskésedett volna? .Hol van Ilók. de nem felel. . Mihók anyja meg a lármára kinézett.

a róka neszt fogott. hát . Végre megtalálja. a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában.A róka és a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt egy faluban. kürtőst. Éppen nekikezdtek volna a süteménynek.Te csak húzódj meg itt. De a rókának mégis volt annyi esze. csak gyere velem! Amint bementek az udvarba. Odaszól a farkasnak: . a csörögét. Annyit ittak.Ne félj semmit. hogy menjenek el ők is a lakodalomba. hogy csak úgy zörgött a csontja. afféle lakodalmi tréfa. Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. nézi. hogy hol menjünk be. hogy megbánjuk. A tornácon nem volt senki. Azt mondja a farkas: . Aztán vették sorra a kalácsot. ide jó lesz behúzódni” . hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. De egypáran mégis kimentek. Felnyitja a szemét nagy álmosan. hogy ki az. s elaludt. meg attól. A róka szaglászott.Ezt lesz jó megkóstolni legelébb! Nekiestek hát előbb a káposztának. hogy nagyon lökdösi valami.gondolta magában. ahol ki tudjon bújni. „No. A róka megérezte a szagot.Menjünk! Bár attól félek. aztán szép óvatosan bement a tornácra. farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől. jó lenne valamit inni is. A róka közben szaladt. Látja. Keresi is a kamrát. Csapra ütöttek egy nagy hordót. jó volna belopódzni oda. mint a másik. s nekifogtak az ivásnak. „Elébb bemegyek a kamrába” . farkas koma! Én majd megszimatolom. Jajgatott ugyancsak a rókának: .No. Feleli a róka: . s már kibújt a lyukon. hogy végül is berúgtak. Egyszer csak arra ébredt fel. azt gondolták. fánkot. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. s gondolta. szinte meghal ijedtében attól. Rábeszélte a farkast. Mire kiértek. Csak a farkast lelték ott. Indul a szakácsné. Azt mondja a farkas: . A sok sütemény is mind ott volt. Nekikezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított. hogy minden oldalbordája meg volt dagadva. Neki! A szegény farkast úgy elverték. hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat. Odasettenkedtek most már mindketten. Hívta a farkas komáját is. s mondja rémülten. róka koma. Azt mondja a róka: . hogy mennyi bor meg pálinka van ott. most már.nicsak. amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! Szalad be a vendégekhez. Mikor megnyitja a kamraajtót.Menni se tudok! 74 . iszkolt a falu végére. Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára. akkor veszi észre a róka.gondolta. s megnyitja a kamraajtót. ha be is volt rúgva. ha veszedelembe jut. hogy van ott jó fazék töltöttkáposzta is. hogy mit látott! Azok nem akarták hinni.

vigyél. megemlegetik. Akkor már jó messze elvitte volt a rókát. se láttak.azzal mutatja azt a pozdorját ami ráragadt.Mit pusmogsz te ott a hátamon. azt mondom. Látod. Csak könyörgött a farkas. s vitte a hátán. Fölugrott mérgesen a róka. se hallottak. hogy amíg élnek. de az enyém. ahol aludt. s ledobta a hátáról a rókát.Vert visz veretlent. hogy veretlen visz vertet. s felvette. hogy vegye fel a hátára őt a róka. de úgy. Azt mondja a farkas: . A róka meg csak vigyorgott magában a farkas hátán. ahol puha. vert visz veretlent. ne törjön a csontja! Úgy egymásnak akaszkodtak. milyen fehér? .Hogy vegyelek. Megharagudott hát.Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva. A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt. közrevették. róka koma? Azt mondja a róka: . látod. mind kívül lóg az oldalamon. hogy mégis nekidurálta magát. neki a farkasnak! Csihi-puhi.Jaj. .Azt feleli neki bosszúsan a róka: . Azt se vették észre. 75 . hogy mit mond a róka. mikor az én csontom. Mert itt lepik az emberek! Jönnek! Mondja neki a róka: . hogy most a róka oldalbordája is megreccsent. lám. zim-zum! Oda. veretlen visz vertet. Végül is nagy elégedetten dudorászni kezdett. kedves komám. A farkas most már tisztán megértette. Elindult. amikor a vendégek odaértek. kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet. s vitték vissza őket olyan haddelhadd lagzira.

Megy. . ereszd el a szakállamat. A király csak nézett. volt egy zöldszakállú király. Lehajlik. fel veszi az inget. te nemtudomki. bizonyosan megjárt már száz tű hosszát egyszer csak azon vette magát észre. a parton meg egy inget lobogtatott a szél. Elmondott neki mindent. amit az országában nem tud. Húzta volna ő vissza. de nem tudta. még maga is azt bizonygatta. mendegél a fiú hetedhét ország ellen. De a legény nemhogy megijedt volna.mondta a zöldszakállú király. Odakiált a vízbe: . amit az országodban nem tudsz.Hallod-e. amit ő otthon az országban nem tud. amit én az országomban nem tudok! . elejbeszalad egy szép.Kinek vagyok én az apja? Te meg kinek a fia vagy? Nem ismerlek! De odabent a felesége elmondta neki. A sok járás-kelésben nagyon kifáradt. hol nem volt. valaki megfogta a szakállát. mint amióta ő elment hazulról. Az a zöldszakállú király egyszer fogta magát. . ahogy van.De csak ígérd meg. amióta ő hazulról eljött. még azon is túl. Már arra is gondolt. Akkor aztán indult a király hazafelé. hogy majd megfúlt. . Már nagyon sokáig vándorolt. ahol a kurta farkú disznó túr. míg szépen vagy! De még annál jobban húzták.Ha ideadod nekem. már a tarisznyába akarja gyömöszölni. hogy bizony tizenhét esztendeje már annak. legyen a tied! Úgysem sütsz te abból a kenyérből. Már rimánkodásra fogta a dolgot. hogy egy szer itthon vagy! Én vagyok a János. Ahhoz a patakhoz ér. Azt mondja egyszer a vízben valaki: . kedves apám. Mert az volt! . de a másik percben meg attól félt. megy. hogy amit az országodban nem tudsz. hogy jó lesz. a nyakába ugrik.Jaj. Végre eleresztette az ördögök királya. nagy legény. leült egy patak partjára. Hát ez a szép legényfia volt az. A vízben hét gyönyörű szép arany kacsa úszkált. hogy bizony az ő gyereke az! Már éppen annyi idős. hetedhét országon is túl volt. megszomjazott.A zöldszakállú király Hol volt. összevissza csókolja. Csak akkor kapott a zöldszakállú király az eszéhez. ahol az apja szakállát megfogták. Mikor hazaér. s azt mondja a királyfinak: 76 . hogy jó volna oda nem adni a gyereket. Alig kortyantott egyet-kettőt.Ugyan mit nem tudnék én az országomban? A legutolsó tűt is tudom! .Hát jól van. ha elmegy. elindult vándorolni. Másnap felkészült. Magához hívatta a fiát. eleresztem a szakállad. de sokáig itthagytál bennünket! De jó. akit nem tudott! Majd megette magát. hogy az ördögök királyának ígért valamit. Aztán eltaszította magától a gyereket. azon gondolkozva.mondta a zöldszakállú király. mert annyira húzták befelé. mi is lehet az. mikor a hét arany kacsa közül egyik tündérszép lánnyá változik. hogy akkor maga az ördögök királya jön el érte. el is ment.mondta a vízben az ördögök királya. Emlékezett. De már nagyon rossz volt neki a kénytelen-kelletlen hason való fekvés. enyém lesz! . Azután lehasalt a víz színéig hogy majd iszik egy jót. .

mondta a király. Tizenkét várkapu állta útját. s mégy az apámhoz. akkor nincs baj. aztán megvan. hogy az anyád ne sirasd meg. jótettedért jót várj! A királyfi odaadta. Akkor azt mondja az a szép lány: . Mikor magára maradt. A király nagyon mérges lett.Hej.Ha csak az a baj . ha nem. Hol van az a káposztalevél? .Holnap este is eljövök. mint az apám: az is király. jó. hát imádkozhatsz! Azzal mentek egy szobába. . s elszállt. majd mond neked az apám olyanokat. de az ablaknál valami dongást hallott. úgy nézett.. aztán ne félj semmit! A legény ujjára húzta a gyűrűt. káposztalevélből darutollas kalapot kell csinálni! . 77 . hát hallja. csak eressz be. bizony szomorú lett. . de ha a gyűrű fordult. hogy ne unja magát. s ekkor előtte állott az ördögök királya. ördögök királya! .No várj csak! Három feladatot kell teljesítened. de ne várakoztass olyan sokáig. gyönyörű szép lány lett belőle. mondd meg. . s ment az ördögök királyának palotája felé.mondta a királyfi -. mint ma. hogy a dongó azt mondja: Eressz be. nézd csak! . Én segítőd leszek.Szép királyfi. szép szerelmem.De nagyon bátran beszélsz. Odamegy. hogy olyan tán még Kossuth Lajosnak sem volt. a kapu magától kinyílik. S ha bejutottál. Akkor jutott eszébe a szép lány.Felséges király! grácia fejemnek! itt vagyok előtted! . sohasem tudom megcsinálni! Még tovább is szomorkodott meg gondolkozott volna.mondja a lány -. miben lehetnék segítségedre? Elmondja János. édes szívem. Ő még ilyent nem látott. tán nem tudod.s abban a pillanatban olyan szép darutollas kalap feküdt az asztalon. akkor sem tudod megtenni. . Te a zöld szakállú király fia vagy. hogy meg van ijedve. te is király vagy. meg hogy hová sietsz. Utoljára a palota ajtaja nyílt meg. nyisd ki az ablakot. ezt tedd el! Tizenkét várkapun tudsz bemenni anélkül.Hát ha itt vagy. vége az életednek! Itt van ez a káposztalevél. fogd meg! Becsuklak a szobába. A királyfira rázárták az ajtót mind a három oldalról. tettek be neki ételt-italt. odaadta a királyfinak: . . te eressz be. hogy míg a világ világ. tudom. A legény majd kinézte a szemét. Most pedig megyek. jól van! .Tudom én . ki vagy.No. lehúzott az ujjáról egy arany gyűrűt. . galambom! Javadat akarom! Nyitotta az ablakot. hogy valaki észrevenné. a dongó berepült.Itt van.olyant adtál fel.No. Este nyolc óra tájban dongó képiben ott dongok az ablakodnál. A lány felöltözött. Add ide az ingem. mind kinyílt magától. ha ebből holnap reggelre darutollas kalapot nem csinálsz. Ha a dongásomat hallod. hogy ha hangya vagy. Csak fordítsd meg a gyűrűt. kihez jöttél? . Abban a percben kis irinyó-pirinyó dongó lett belőle.mondotta magában. mert ő téged elnyert az apádtól.No. te sem vagy különb. ha azoknak ura tudsz lenni. . a lánytól elbúcsúzott.

Másnap jókor reggel ment a király a királyfihoz. ha ebből holnap reggelig rézfokost nem csinálsz. . a szép kis pejlóból aranyalma. Jött a kis dongó. mint a villám. hogy egy követ fújnak. se a királyfi. meglátta az asztalon a szép darutollas kalapot.Tudod-e. majd adok én fel olyant.No. mikor a gyönyörű ezüstsarkantyút meglátta. átváltozol egy aranygyűrűvé.mondta rá a legény hetykén. A királyfiból aranygyűrű. Egyszer azt mondja a madár a gyűrűnek: .Meg biz én! . hát ennek derekasan megfeleltél! . hogy se a lány. a gyűrűt a szájába. . hogy majd néz egyet az ördögök királya. Azt mondja a legénynek: . jönnek utánunk! . Ahogy mondta. mit? . galambom! Javadat akarom! Beeresztette. mint a gondolat. hozd vissza őket! Még olyan szaladást. hogy csakugyan nem bírod megtenni! Azzal az ördögök királya kiment. Mindjárt tudta. a nyolc órát. Az ám.Hát majd meglesz az is. ha ezt meglátja. én meg madár leszek. Hozott be egy kancsó tiszta. hát ha olyan büszke vagy. 78 . A királyfi nem szólt semmit.Jaj. De bolond egy esze van annak a királynak. ha ebből holnap reggelre ezüstsarkantyút nem csinálsz. A káposztaléből olyan ezüstsarkantyút kanyarított. szűrött vizet.gondolkozott magában. mint a semmi. Másnap az ördögök királya majd hanyatt esett. s az megint az a szép lány lett. el akarta veszíteni. Elmondta neki.A királyfi meg nyugodtan lefeküdt. akit a patakpartról látott. mindenáron az életére tört. kis dongó lett belőle. ment. Eressz be.Aminthogy igaz is volt. de mikor a kis dongó szép lánnyá változott. mit parancsolt az édesapja. azt hitte. ebből már csakugyan nem lesz semmi. . mert itt egyikünknek sem lesz jó a sora! Téged majd megütlek a pálcámmal. Az estére várt. csak a fejét csóválta. előre megírhatod a testamentumodat. ezután is megy. hogy akárki megnézhette volna.Eredj csak utánuk. Alig nyitott be. ahogy szíve vágyása akarta. De boldog volt a királyfi! Megölelte. hogy már azt ő sem tudja csinálni! . „Káposztalé meg ezüstsarkantyú! No. Azt mondja a szolgájának: . tudta. úgy lett. s megtudta a parancsot.Ühüm. Megvárta az estét.No. a lányból meg madár lett. hogy ilyeneket kitalál!” . hogy ha eddig ment minden. a szép kis pejlovam aranyalmává.No. s elrepült. s ment. a királyfi meg magára maradt. hozott egy bögre káposztalevet. megcsókolta a lányt. de sebes szél fúj a hátam megett. ha a jó isten megsegít! A király azzal kiment. De mégsem nyughatott a legénytől.Elmegyünk mi innen.mondta a királyfinak. amit az a szolga tett! Úgy ment. az almát meg a lábába fogta. . De annak ez is annyi volt. Azután a lány újra megrázkódott. ha tudod. Másnap reggel az apja észrevette. vége az életednek! A legény arra is csak a vállát rázta. s megyünk. .

A lóra felültek mind a ketten. ha nem igaz! Még most is élnek. hogy azok átlépték a határt.Látott egy sűrű bokrot. mert rátok még ezt sem lehet bízni. az aranyalma szép pejló lett. De még ha látott valaki sebes menést. kolbásszal. beleszállott éppen a közepébe. mint kisbőgős. hogy mindjárt megpukkadt.Felséges uram. tovább nem. . mint a körmöm feketéje! Egyedül egy bokor volt a pusztán. Megy haza. te szamár! . nem talált semmit. Otthon megesküdtek. annak a közepiben meg egy kis madár. A kis madár is nyomta ám. úgy jóllaktam hurkával. Bandi legyek. De az ördögök királyának ereje csak a maga országa határáig tartott. De hasztalan ment volna akárhogy. megfogták volna. A kis madár átváltozott szép lánnyá. én is ott voltam a lakodalmon. de hasztalan keresett. ha meg nem haltak! 79 . hogy magamnak kell mennem. ha mindjárt ott nem lett volna az ország határa. lagzit csaptak.Látom már. A szolga nemsokára a nyomukban volt. a gyűrű királyfivá. mentek haza a zöldszakállú király országába. . még másnap se kellett az étel.mondta a király. olyan mérges lett bele. mondja a királynak: . nem láttam én őbelőlük annyit sem.Az volt az. kutatott. látta volna az ördögök királyát. Mikor látta.

a tarisznyájába akkor se tettek semmit. de nem bírták. .kérdi este a bíró.Nem bánom.Menj el. Ő bizony nekilátott. hagymát és egy kis pálinkát is a tarisznyájába. megéltek becsületesen ketten az anyjával. Másnap megint kihajtja a juhokat.Amit lát a bíró úr! Csak nem haragszik érte? Számba vette a bíró. semmiháziak. annak a hátából egy pár bocskorszíjat és bocskort vághat a másik. de semmit sem akart dolgozni. vágtál-e ki sokat? . hát nincs benne semmi étel. a szomszédban házat építettek. megsütötte és megette. és a juhokat is mind megeszi. kihajtod a juhokat. egyéb dolgod nincs. Lett neki aztán becsülete: mindenhová elhívták napszámba. de cserje semmi sincs kivágva. hamuőrlő. hogy lássa.Elmegyek én is . és őrölgette a hamut. Megnyúzta.Hát. felrakom én. a legszebb bokrokat. A falu bírája fösvény ember volt. és a cserjét mind kiszeded őszig! Kihajtja János első nap a juhokat. . bíró úr. Jánosnak hívták. a legszebbeket! A bíró azt gondolta. nem érsz meg egy hagymát! . János. és volt egy csomó juha a bírónak. csak te nem akarsz! . . a legszebbeket. Abból. Másnap tett neki kenyeret. két juhot megfogott. Éppen a gerendákkal kínlódtak. . Mindenki dolgozik. Eltartalak esztendeig. . János. kettőt. Jancsi.azt mondja -. János.Álljatok félre onnan.Igen én. amikor még egy szikrát sem akart egyik helyről a másikra tenni. tova is. Akkor nap is megfogott két juhot. segítek! Elment hát. mert egyébként nem dolgozik. Azt mondja Jánosnak: . Negyedik nap kiment a bíró maga. ne féljetek! .Erős János Volt egyszer egy özvegyasszonynak egy fia. de bért nem adok egyebet: hanem kettőnk közül amelyik hamarabb megharagszik.Mit kopácsolnak azok ott túl a szomszédban? . 80 . Harmadik napon is csak úgy csinálta. Húzták ide is. Felnőtt már tizennyolc esztendős koráig. Mikor húszéves lett. mit dolgoztál? . János nekilátott. ti nem érdemlitek meg az ételt! Avval fogja János a gerendákat.Házat építenek. Azt mondja János az anyjának: .No. egy szikrát se hagyott.kérdi a bíró. kettőt. megsütötte és megette őket. Az anyja nagyon búsult. Éppen a gerendákat akarták felhúzni a házra.Szegődj hozzám. mit dolgozik János.No. . szalonnát. és mind kitépte a cserjét. hogy mi lesz az ő fiával. legyen úgy! Volt egy nagy darab csalitos füzese. . a cserjét vágta ki. hogy a juhokból hiányzik hat. fiam. édesanyáddal együtt. hogy Jancsinak enni kell. Nézi a tarisznyáját. amit keresett.Bizony. Hát látja. és felhányja a házra. tüzet csinált. hanem csak beült a sutba.

mert János felfőzte a vizet. de nem volt mit tenni. János? . mikor otthon volt délben. csak valamerre bújjék el. A kántor megint ott volt. Ő nem akarja tovább tartani szolgának. Este hazamentek. Nekem olyan szokásom van. vagy bolond. kérdi a bíróné: . Ott volt a kántor a bírónénál. be a kemence mögé. ráöntötte a gyapjúra. kérdi a bíróné: .Bíró úr. De azt nem mondta meg. Akkor is elment haza.Igen. A fuszujkakarót behányta mind a kemence mögé. János mit csinált. hogy János odahaza járt. Előbbre ugyanis egy nagy csomó babkarót vittek haza a bíró házához. behányta mind a karót a hegyével. Estig szántottak. Panaszkodik a bíróné. Elbújik a kántor. azt mondja: . Úgy is tett János. és visszaperdült-fordult a mezőre. János? .No hát perdültél-fordultál. János bemegy. hogy amikor szántok. hogy jő messziről.No.Azt mondta a bíró úr.No. hogy a kántor is ott volt. ahogyan meg voltak hegyezve.Mi baj van. Délben. Másnap elmentek szántani. mert itt van.Menjen csak. elfogyott a cserje. és forrázzam meg az ajtó megett a kád gyapjút. mert vagy táltos.Kántor úr. futott a bíró házáig. Dolgoztak estig. ma vajon mi történik velem? .Egye meg a manó Jánost. abba kocorodjon bele. Jól összeszurkálták a kántort. Mondja a kántornak: . Másnap megint elmentek szántani. a bíró úr és János. amikor az ökrök ettek. azt mondja János: . mert baj van. bíró úr. Ahogy meglátja Jánost. 81 . Kapja magát János.Azt mondta a bíró. Kérdi a bíró: . perdülnöm is kell. Meglátja a bíróné Jánost. Megindult János. János? . . valamerre el kell bújni. és a gyapjút megforrázta. immár dolgozhatunk. most mehetünk dologra.Kiperegted-forogtad magad. hogy a fuszujkakarót mind hányjam be a kemence mögé. én egyet perdülnék hazáig. hogy ni. délben János megint perdült-fordult. este hazahajtottak.Ki. főzzek két üst vizet. mert megint jön János. Bemegyen János. bújjon el hamar. A bíró felesége megint panaszkodott az urának. meg a bíró úr is.Miféle baj van? . bíró úr. Mondja a kántor: . A bíróné ellenkezett. Az ajtó mögött van egy kád gyapjú. Avval futott vissza János a mezőre. A múltkor is jól összeszurkált.

és mentek szépen. mikor fogadásunk van? Mindjárt kivágja a bocskort meg a szíjat a hátamból. A medve éppen kerítette a vaddisznókat. Miklós bá! Hová megyen? A medve elkezdi: . hajtsuk a disznókat. hogy megmarja. este lesz! De a medve nem jött le. . a másik kezével meg Miklós bát fogta. ne majd. . Megnyúzta. vegyen inget és gatyát! Hoztam tiszta fehéret. A disznók is. És hajtsátok haza a disznókat.Szálljon le onnan. Megy János. Vigyél neki egy inget és egy gatyát. A rúddal terelte a disznókat. De János úgy agyoncsapta a rúddal hogy mindjárt felfordult. hogy küldjem el. hanem most rögtön vegye fel ezt az inget.azt mondja a medvének -.mondta János. Megfogta János a medvét. Odakiáltotta neki. hanem most rögtön hajtsuk a disznókat! A medve látta. hogy egyet-egyet kapnak a rúddal.Mammammamm! . .. Miklós bácsinak hívják.azt mondja a bíró -. és két pofont adott neki. De a medve csak ódarolt ide-oda. De a medve oda se neki.Mammammamm! . Azután meg hajtsuk haza a disznókat. itt az ing meg a gatya. János előkapott egy nagy rudat. azt parancsolta a bíró. és vitte. A medve megint elkezdi: . hogy János ugyancsak készül őt pofozni. s megint elindultak.Álljon meg . sehol disznópásztort nem lát. mert már régen nem vett. hogy látták. hogy Jánost az erdőben bizonyosan megeszik a vadak.Menj. Adott neki egy jó pofont. Miklós bá. A medve csak cammogott ide s tova. 82 . Meglátta János. és hajtsuk a disznókat! A medve csak nem akart. Csak egy nem akart menni. János most már eleresztette Miklós bát. viszi az inget meg a gatyát. s a felét odaadta Miklós bának. hogy egyen ő is.Na hát. jár az erdőben mindenfelé. és megragadta a medve fülét. gondolta.Mindig csak ma. felhágott egy fára. De egyszer csak a nagyerdőben talál egy falka vaddisznót meg egy medvét. hogy kerítse ő is a disznókat. az a disznópásztor a Miklós bácsi. van nekem egy disznócsordám meg egy disznópásztorom az erdőben. . hogy Jánost elküldi a nagyerdőre. megsütötte. leszurkálta onnan.Miklós bá . Kitalálta hát a bíró. .Nem ma. Sehol disznócsordát.Mammammamm! . az mindig szembe szállt Jánossal. most sem jön. csokorba gyűltek.Álljon meg. vegyen fehér inget meg fehér gatyát. de a bírónak nem volt disznócsordája. Miklós bá? A medve megint elkezdte: . Megették. Vegye fel.De hogy pusztítsam el. János megfogta. és húzta. Mondjad neki. János . elkésünk. Elment János. . nem akart semmit sem dolgozni. Megfogta ismét János a fülét neki. mindig csak ma! Most rögtön! .azt mondja -. Arra gondolt a bíró.Ne majd.

János. hogy szabad-e egy cseppet arrébb mozdítani. Amikor a kapun be akarnak hajtani a disznókkal. Csak verjen rá. De egyszerre csak a kútszájára egy nagy malomkövet tétetett a bíró. Kérdi a szomszédtól. hogy egy nagy malomkő zárja el a kútszáját. A bíró azonban ezenközben is azon törte a fejét..János fiam. s jó napot köszön neki: 83 . János nem tudta tovább vinni. a kenyérnek a felét megette. Megpörkölték a többi disznót is. nem érdemli meg! . Nem életrevaló ember! . . Miklós bát pedig a disznóólba. . hogy nem adnak le több beraknivaló húst. s pörkölik őket szalmával Harmadik nap elfogyott a szalma. Se a disznók közé. hát meglátja őket a bíró. hoz egy csomó disznót! Azt mondja János: . Azt mondja a szomszéd: .azt mondja a bíró -. s magát is viszem! . de víz nem volt benne régóta. hogy az rendezze el a húst. s kér kölcsön szalmát. hogy rakják be a húst a kútba.mondja a feleségének. menj el a szomszédba kérj kölcsön szalmát. se Miklós bához. . hogy János ne tudjon kijönni. amennyit gondolsz. de mind! Kezdik vágni. s a fejét a malomkő lyukába dugja.A csűrbe rekeszd be. De a bíró egyikhez sem akart közelíteni. ha tetszik. De enni nagyon jól eszik. megy› a bíró elé. s feljő a kútszájához. János látja. úgy vitte tovább a szalmát.Disznópásztor én nem leszek. Nem volt mivel pörkölni.János fiam . Berekesztette a disznókat a csűrbe. onnét vigyél.Mit adjunk ennek a sok disznónak enni? Megeszik a fejemet nem űzzük vissza az erdőbe! Vissza kell őket űzni.De hová rekesszük a disznókat? . hogy Jánost hogy is pusztítsa el. Elmegy János a szomszédba. Most már azon gondolkoztak. ha nem akar menni. Volt egynagy kút az udvaron. Miklós bával űzesse ki. Miklós bát meg a disznóólba! Úgy is tett János. Azt mondja: . hová tegyék azt a sok húst.Hátul a csűr mellett van. ahonnan jöttek. János azt mondja: . Beállította a kútba Jánost. A bíró úrnak. eredj. János felveszi az egész boglya szalmát. félretaszította. vágjuk le őket. János. Hát látja. János fiam. Azért. nekimegy.Jaj. . szabad! Azt gondolta a szomszéd.Szabad.Jön megint János. Ennek ne adjon semmi bért.Jól van.Úgyis hazahajtom a disznókat. A bíró azt sütötte ki. űzze ki maga! Ha nem. De másnap azt mondja a bíró Jánosnak: . szerelmes istenem! . Vágják két nap a disznókat. oda. hogy a szalmát szabad-e arrébb vinni. De a csűr szegletébe megakadt a szalmaboglya. Kiáll a kútból a malomkővel a fején. János megfogta a csűrt. azt a rengeteg szalonnát. megveti két lábát a kút két oldalán. és viszi az udvaron át a kertből. Nem adok egy krajcárt sem.kiáltott neki menés közben. De ő bizony nem áll meg.Ez a Miklós bá nem ér egy fabatkát sem! Feladtam rá a fehér inget a fehér gatyát. s mégsem akart jönni.

Volt a közelben egy sátor. máig is sántikálok vele. háborúba küldheti. elmegyek! . Amint főzte a puliszkát. Itt a vége. János.Adjon isten jó napot. Egy ember csonttal jól megdobta a bal lábamat. A lányát feleségül adta hozzá. hogy kell vagy húsz-harminc ember a faluból katonának. lisztet. kanál elég volt.Ne dobáljatok engemet. Épp akkor jön egy híradó. Kikapott egy sátorlábat.Hát. Eszem jól előbb. Bemért Jánosnak a tarisznyájába. majd azután kezdek verekedni. bíró úr. mit kell ott csinálni? .azt mondja. hogy Jánost most csatába. s már meg is verte az ellenséget. adjanak egy kicsi húst. A sátorlábbal összevissza verte őket. az országot el akarják foglalni mások.A többit eladtam. Csaptak nagy lakodalmat. aki egy csepp levet is kapott volt. János. Nagy viaskodás van. csak helytelenkedjetek! Hát az ágyúgolyó többek közt éppen az üstöt találta el. Mondja is tüstént neki: . hát már jöttek az ágyúgolyók az ellenségtől. Tál. . Ki mellette. bíró úr! Ilyen kalapja bíró uramnak sohase volt.János fiam. fuss el véle! 84 . csak még feldöntitek a puliszkafőző üstömet! De lesz ám bajotok. ki az üst felett repült el. azt mondja: . rárontott az ellenségre. Én is odamentem. . és megtisztelte. Megharagudott János nagyon. Megörül a bíró. a puliszka meg kiömlött.Na bizony. menni kell a háborúba! . Kértem.. . mert bizony pórul jártok! De bizony csak jöttek a golyók. disznóhúst. de szerencsés ember volt. csak verekedni. Odaért a háborúba. bíró úr. még egy nagy serpenyőt is. hogy jött egy ember. János meg elindult szépen. Maga elé hívatta. tett neki puliszkát. Meghallja a király. De kérdem én: húst miért nem adnak többet? Mondja a bíró: . Darabokra tört az üst.Egyebet nem.Előbb főzök egy kis puliszkát.Jó.

a legkisebb egy csúnya szürke lóra. Annak volt három fia. Utjában egy rossz kunyhót talált. A két öregebb szép paripára. öreganyám! . az is csak a korsót nyomogatta a kezébe.Hát mi járatban vagy? Elmondta a királyfi töviről hegyire. A bátyjai csalták. de az is annyit értett az ő dolgához. mendegélt hetedhét ország ellen. az Óperenciás-tengeren is túl. hogy mi végett vette a nyakába a világot. mint a tyúk az ábécéhez. Ment. menjen ahhoz. Vénebb volt már az országútnál. Mikor a nagyobbak a kicsit meglátták.Fiaim. merítsd meg nekem ezt a korsót az élet vizével. Annak a közepén találsz egy aranyvárat. Azt mondja egyszer a fiainak: . de eredj. mert az apja úgy kívánja.Nagy fába vágtad a fejszét. hanem szakítsd ki egy hajszálát. ha ti a fiatalságnak meg a halálnak vizéből tudnátok nekem hozni. ezzel kösd be az aranyszóló pintyőke száját. de csak úgy dödögte. Azzal elévesz egy korsót. jobbról a halálnak a vize 85 . az majd tud valamit mondani. a kezibe nyomja a királyfinak. ott találod mindjárt Tündérszép Ilona mellett a kalitkában.mondta volna az öregasszony. az erdőn túlnan lakik egy másik öregasszony.Adjon isten. ment ő is az orra után.Adjon isten jó napot. egy ablaka mindig nyitva van. hát kéri az ő tanácsát. s hozd be. hátha sikered lesz. Ahogy innen elindulsz. s már kicsúfolták. Beköszön a királyfi: . De elmondta. hogy mer elindulni azon a gebén. elkezdték csúfolni. öreganyám! . ment. s megszerezné az aranyszóló pintyőkét is. . Már nagyon öreg volt. hogy menjen arra. hogy ő a fiatalságnak meg a halálnak a vizéből akar hozni. ha jössz visszafelé. Az erdőn túl csakugyan megtalálta a másik öregasszonyt. Balról folyik a fiatalságnak. . ha lehet. amerre ők.Adjon isten jó reggelt. élt a világon egy király.Adjon isten. hogy ilyen amolyan. hogy egy szál se maradjon el. de hogy még jóformán el sem indultak.Kedves fiam. Azt mondja az öregasszony: . De rájuk se hajlott a királyfi. . Mindjárt ott találod Tündérszép Ilonát. de az öreganyám házán is túl volt. Elment. kedves fiam! De próbáld meg. hol nem volt. érsz egy nagy erdőbe. hogy oda nem messzire lakik egy még őnála is öregebb asszony. Ment. Ott kösd fel a lovad farkát. s megkerítenétek az aranyszóló pintyőkét. kedves fiam! Mi járatban vagy? Hát elmondta sorra. ha tudta volna. s ugrass be az ablakon.köszönt a királyfi. megfelezném veletek a birodalmamat. de meg ne csókold valahogy mert akkor véged. Több sem kellett a három királyfinak. ment inkább csak magában. hetedhét ország ellen volt. Jótét helyébe jót várj! A királyfi ment tovább. De magától nem sokra menne. a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. . abban lakott egy öregasszony. nyergelt egyszerre mind a három. rá is talált arra a vénasszonyra is. Azt mondja neki az öregasszony: . avval jól jár.Én nem tudok semmit.Aranyszóló pintyőke Hol volt. kedves fiam! .

Mindjárt odaadta nekik birodalmának felét. meg ez a törülköző. sütött a nap. hogy ott járt valaki. a fiatalságnak meg a halálnak vize is. mikor a királyfi elhajította a tojást. s azzal irdóc! ment ki az ablakon. Ahogy az erdőből kiértek. jómódban volt. elvették tőle. amikor elhajította a kefét. A királyfi. a kezében meg a kalitka az aranyszóló pintyőkével. Az aranyvárra rásütött a nap. Nemsokára útjába esett az öregasszony kunyhója. azok semmi haszon nélkül jártak. A tündéreknek át kellett gyalogolniuk rajta. hogy öltözzék fel béresnek. bekötötte az aranyszóló pintyőke száját. A királyfi. de vigyázz. A királyfi már odahajolt a Tündérszép Ilona arcához. hogy a lovad farka fel legyen kötve. Kihúzott a Tündérszép Ilona fejéből egy aranyhajszálat. Már nagyon égett a ló talpa alatt a föld. Most már jó volna minden. különben megölik. tojással meg törülközővel együtt. azzal újra felült. egy szál kicsüngött belőle. ha bajba kerülnél. Abból rögtön nagy hegy lett. mindnyájan utána a királyfinak! Már majdnem elérték. Nemsokára el is ért az erdő közepébe. A legkisebb fiát meg. 86 . Vitt neki egy korsó fiatalságvizet. Azután merített a fiatalság és a halál vizéből. nem repülhetnek át rajta. Leugrott hát a lóról. olyan. de elfelejtette a lova farkát újfent megkötni.korsaidat merítsd meg. a kalitkát feltette a nyeregbe az aranyszóló pintyőkével együtt. s az egészről ne szóljon senkinek semmit. amikor harmadszor is a sarkában látta őket. A két királyfi uraskodott. Egy székben ült Tündérszép Ilona. amelyet az öregasszony adott. akitől a tanácsot kapta. hogy még a tündérek sem tudták átlábolni. a várhoz ért. hogy nem szól semmit. s az a száltól olyant zendült. hogy az ő két legnagyobb fia milyen derék ember. avval gyere. ha az aranyszóló pintyőkét még egyszer látni akarták. ha észrevesznek. de ezzel nem lett vége a bajnak. Így éltek. a királyfi majd megvakult a nagy fényességtől. kapták magukat. abból tenger lett. Igen ám. mind belemerítette. odaadta a királyfinak a kefével. mert nagy baj lesz. Őrá meg ráparancsoltak. Annál szebbet még tán pingálni se lehetne. de akkor eszébe jutott az öregasszony mondása. Éppen dél volt. az volt az a nagy fényesség. s beugratott a nyitott ablakon. De a tündéreknek nem sok kell. Otthon megörült az öreg király. A királyfi pedig elindult. megvan az aranyszóló pintyőke is. meg voltak akadva a tündérek. eldobta a törülközőt. át kellett az erdőn törniük magukat. Azután sorba elment a másik két öregasszonyhoz is a korsóval. ha egyszer a szárnyukat használhatják. mit volt mit tennie. a legkisebb lovat vakart meg szántott. Mindjárt egy nagy erdő lett belőle. mindjárt nyomában voltak újra az aranyszóló pintyőkének. megfogadta kocsisának. mellette egy kalitkában egy aranyszóló pintyőke. Azzal a harmadik öregasszony is elévett egy korsót. első dolga volt a ló farkát felkötni. mert olyant még életében nem látott. álljon be az apjához kocsisnak. megígérte. hogy megcsókolja. mert ha gátat vetnek eléjük. Avval mentek hazafelé. Ott meg eltátotta szemét-száját. hogy a tündérek mind felébredtek a zendülésre. hogy ott a két korsó az öccsük nyakában. Azalatt pedig a királyfi jó messzire haladt. úgy tett. No. És ahányan csak voltak. ahogy a bátyjai mondták. Nesze ez a kefe meg ez a tojás. Mikor meglátták. aki béresnek volt öltözve. az aranyvárhoz. ezekkel kisegítheted magadat. Mindjárt tudták. ahány korsót hozott. Hazamenet a királyfi találkozott testvéreivel.

a közepén áll Tündérszép Ilona. lagzit csaptak.Király. hátha én meg tudnálak menteni a háborútól. ki tudja. Az öreg király a fiatal párnak adta egész birodalmát. hogyha meg nem haltak. a két királyfi különösen. hogy az aranyhídra mehessek. még most is élnek. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize! Az meg se tudott mukkanni. lóra ül ő is. te meg szívem szép szerelme vagy. . azt mondja neki: . Tündérszép Ilona elé. no! De okosan beszélj! Felhajította magát egy lóra a legkisebb királyfi. háborút indítok ellened! Akkor a királyhoz bement a kocsis.Hát én ki vagyok? . hová. jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize? . s kiáll a hídra. öreg király.Királyfi. összecsókolóztak. Tudták. meg az aranyszóló kis pintyőkét. de annak a felelete se ért egy petákot. aki engem a váramban megrabolt. Kérdezi tőle is Tündérszép Ilona: .No.Ha nem tudod. 87 . hogy ki lehet az. avval kötöttem be a száját. . engedd meg.Felséges királyom! Grácia fejemnek. bementek a királyi palotába. király. hátha az meg tudja mondani! Kimegy a második királyfi. gyönyörű aranyhíd. Kimegy a legöregebb.Egyszer. szép.Balról a fiatalság. vágtatott egyenest a hídra. ásó-kapa válasszon el egymástól. mi járatban van.Te Tündérszép Ilona vagy! A te váradból hoztam én a fiatalság meg a halál vizét. királyfi.A fejedből kivettem egy aranyszálat.Mondd meg nekem. mint ahogy Tündérszép Ilona jött.Eredj. . Összeölelkeztek. A két fiú csodálkozott. A két legidősebb királyfinak már akkor csak hideg nyoma volt otthon. öreg király. s azt kiabálja: . A király kapva kapott rajta: . király. ahogy felébrednek.feleli a kocsisnak öltözött királyfi. ha az én vagyok. küldd ki az öcsédet. hogy éjszaka a palota előtt támadt egy aranyhíd. . Az öreg király meg a két fia odabenn csak nézték. Azt mondja akkor Tündérszép Ilona: . ha házadból senki sem tudja megmondani amit én kérdezek.Király. Azt kérdezi tőle Tündérszép Ilona: . Tündérszép Ilona attól is megkérdezi a halál vizét. jobbról a halál vize .Ez jól van-mondta Tündérszép Ilona.Hát az aranyszóló pintyőkével mi történt? . Azt kérdezi még ott kinn a legkisebbtől Tündérszép Ilona: . mondd meg nekem. látják. hogy most már vége a pünkösdi királyságnak. küldd ki azt a fiadat. hetedhét országra szólót. elbujdostak. azok pedig megesküdtek. s úgy hoztam el kalitkástól együtt.

a malac nőtt. Olyan jóízűen falatoztak így együtt. és annak egyetlen fia. Végre is fogott egyet. jöjjön csak! Penzsi megmalacozott az éjszaka! Örvendett ennek az édesanyja is ugyancsak. Megy haza este a kisfiú.Ó. A kis János űzőbe vette a malackákat. fiam. igen büszkén: . a réten meg a patak partján. Szalad a gyerek tüstént az anyjához. .Nem bánom. még mit nem gondolsz? De aztán hirtelen csak felhúzta a ruháját. Déltájban. mint a templom egere. volt egy szegény özvegyasszony. ahol a kurta farkú malac túr. nagyon szerette volna megfogni őket. s Jancsi még nekik is adott a keziből. Az anyja. ne verjen meg. Ügyeskedett erre ugyancsak a János.Hát te csak így vigyázol reájuk? Nappal alszol! Ne merj a szemen elé kerülni. hát egy malacot hol hagytál? . szép lapályra terelte a malacokat. s hát a szemétdomb megett Penzsi öt kis malacot szoptatott. ha holnap mind az egészet haza nem hozod! Másnap ismét kimegy Jánoska a legelőre. amelyiket megfogod. hogy estig ne kelljen hazamennie. Délben elővette Jánoska a pogácsát.No. te. Alig volt szűkösen. amikor enni akar megint odamegy az a bokáig ruhás szép lányka hozzá. úgy hívták. hol nem volt. Egy szép napon Jancsi észrevette. Egyszer a kisfiú a falu végén a temető alá. Megy Jancsi. Végül is az szólította Jancsit: . Megszólítja megint Jánost: 88 . Édesanyja két ropogós málépogácsát tett a tarisznyájába. miből éldegéljenek. Egy szép tavaszi napon. nagy örömére a fiú egy kocát látott a keresztanyja udvarán. te. Telt-múlt az idő.így hívták a malacot . s tartsd meg a te szerencsédre. te hóhérinas. hogy János. Szerencsére a fiúnak a keresztanyja egy kissé megélhetősebb volt. napról napra. s mondja: . hogy Jancsi észre se vette hogy a háta megett egy szép kisasszony már régóta bámulja. El is küldte attól fogva mindennap Jánoskát a malacokkal. ahol jobb füvet s egy kis papsajtot talál. Hazavitte a kis malacot azon nyomban. fiú. A malacok is köréje gyűltek.Édesanyám. ha a kisasszony megmutatja nekem a meztelen lábait térdig. mikor már mezítláb is előgyeleghetett a keresztanyjához. odaadom.válaszolt János. ahogy észrevette. A keresztanyja nevetve mondta: .mindig el-eltűnik egy időre. bokáig érő ruhát viselt.Te.Ó. a másik tavaszra már szép nagy volt. Szegények voltak. lelkem. hogy legeltesse őket ott. nem adnád nekem az egyik malacot? János gondolkozott egy darabig. mert elvitte a farkas . . hogy megkeresse a jószágát. azt neked is adom! Neveld fel. hogy Penzsi .A malacon nyert királylány Volt egyszer. hetedhét országon. s megmutatta térdig a meztelen lábát. jóízűen rágcsálta. már messziről szaladt neki nagy mérgesen s fenyegetődzve: . A fiú el-ellátogatott hozzá. csak úgy időtöltésből is. de még az üveghegyen is túl.Édesanyám. hét gyönyörű malaccal. aztán így felelt a szép kisasszonynak aki gyönyörű szép.

Ahogy a delet elharangozták. mi van a királykisasszony testén: annak karóra kerül a feje. s megint csak azt mondja: . De annak.. szép szál legénnyé serdült. a hosszúruhás lány ott is termett.János lelkem. hogy visszakérhesse tőle a malacait. Azt felelte nagy merészen: . hogy ruhája csak úgy úszott a levegőben. hogy a lánynak a hátán egy fényes nap. de még a szomszédos országokból is jöttek királyok. Csudálkozott rajta erősen.mondta az büszkén. királyfiak is seregestül . odaadom a harmadik malacot is. hogy János nem tudott ellentmondani. te égetnivaló tekergő. még csak az hiányzik! . Telt-múlt az idő. de aztán hirtelen megint csak megfordult a sarkán. s már vitte is a kis malacot. hogy miféle jegyek azok a hátán. úgy. mi vár rá otthon! Elment a keresztanyjához. olyan szépen tudott nézni.Te. s világgá kergetlek. hogy Jánoskának nem volt szíve megtagadni. de senki se találta el az igazat. te. kirázlak a bőrödből. hogy megint hiányzik egy malac. ahogy lett. Mindenfélében segített neki a ház körül. . mert a királylányon kívül arról csak a néma dajkája tudott. te anyád szégyene. Országszerte dobolták. de a szépruhás kisasszony olyan gyönyörűen nézett a szemébe.Ó. még a templomban is kihirdették. nem adsz nekem még egy malacot? Úgy unatkozik a másik egyedül! János előbb dehogyis akart adni. te. ha a kisasszony derékig megmutatja magát nekem! . Mikor meglátta. Aki meg tudja mondani. nem adnál nekem még egy malackát? Jánosnak eszébe jutott az anyja fenyegetése. Azt mondta a lánynak: . fiú. hogy a ruhája a nyakánál úszott a levegőben. Egyik kérő mondott egyet.Ha holnap is hiányzik. János nem is mert az anyja szeme elé kerülni. 89 . te! Másnap megint kimegy legeltetni Jánoska. Az befogadta. annál inkább a karót: mert azoknak mind karóba került a fejük. te. s azzal már el is tűnt Jancsi szeme elől a malacaival együtt. hozott fát az erdőről. Most már titokban remélte is. rákezdte: . nyakig. a király ahhoz tüstént hozzá adja feleségül. olyat. tudta. Aznap este János édesanyja már a kapuban várta nagy kíváncsian fiát. keblén meg hold és csillag ragyog. aki a lányt kicsi korában fürösztgette. Járogatott a mezőre szántani. Az egész országból. János ügyes. aki nem találja el.Mi az. de a királykisasszony csak annyit mondott.Odaadom. te. Épp házasuló korba jutott mikor egyszer csak különös nagy hír járta a népek közt.Ó.supp! . Hát a fiú azt látta.mert gyönyörűséges volt a királylány De hogy mi a jel a királylány testén. hátha megint eljön az a szépséges lány. de aztán egyszerre csak fordult egyet a sarka körül. mert János ügyes fiú volt. hogy milyen jegyek vannak a királylány testén. egy percig ott forgott János előtt. már megint elherdáltál egy malacot? S avval . hogy a király férjhez akarja adni a lányát. de olyan szépen kérte az a ragyogó szemű lány.mondta büszkén először a kisasszony. s meg is kérdezte. hogy ne szóljon róla senkinek. még mit nem! . de most oly sebesen. . ha a kisasszony megmutatja magát. másik kérő mást.Nem bánom. Úgy fordult egyet János előtt. azt a titkot semmiképp sem tudták meg.egy nagy bottal nekiesett a fiának.

de mintha emlékeznék valamire! Elhatározta. keresztanyám. de alig lépett el a tűztől. nagy okos.Meghallja Jancsi is a hirdetést. Indultában mindjárt föl is ült rá. mert már fogyatékán van a fánk. Mit volt mit tenni. Széles az út. s ezért beborítottam a mentékkel a parazsat.Menj. hogy tűzre kellett tennie azokat is. mondja is a keresztanyjának: . elférünk rajta . hát a tűz mellett két gyönyörű vitéz heverészett arany. hogy ne cipelje magával. Jancsi illedelmesen köszöntötte őket: . A jó keresztanya még egy lovat is adott az útra. Volt neki egy kopott gubája. hogy így meg úgy. mert még máma visszatréfálunk téged! Úgy is lett.. s szedj össze valami száraz gallyat. annyi időt odajártál. Estére kelve egy erdőbe ért. mert ők kezdték a csúfolkodást.Én biz szerencsét próbálnék a királykisasszonynál. Egy idő múlva ő mondja az úrfiaknak: . én már nem pusztítom tovább az áldott kenyeret. hogy ő is megpróbálja szerencséjét a királykisasszonynál. Jancsi nem mondhatja. a tűz alvóban volt. Ahogy odaér. a dölyfös úri daliák a rossz gubát a tűzbe dobták. fa van elég. de János nagyon örvendett annak is. de mindhiába: János csak hajtogatta. hogy ne mocskolják a gallyszedés közben. nem találja.s azzal az úrfiak meghívták a fiút.Láttam valami nagy felhőket közeledni. Féltem.Hát te mi járatban vagy? . Mire az úrfiak visszajöttek.Hát biza mi is oda igyekeznénk. Megy vissza Jancsi a gallyal. hogy egy kicsit sovány gebe volt szegény. nem elégtek? Az úrfiak nem szólhattak egy szót sem. azon ültében. hanem süssön nekem egy nagy lepényt. Jancsi a nagy úttól már erősen álmos volt El is aludt ott mindjárt. De azért magukban azt gondolták: várj csak.Menjenek most az úrfiak tűzrevalóért. mert elmegyek szerencsét próbálni a királykisasszonyhoz! A keresztanyja eleget kérlelte. Arrafelé tartott.köszöntek az úrfiak. Mellettük legelt két gyönyörű paripájuk. 90 .Szerencsés jó estét adjon isten! . Reggel felé járt már az idő.Hol vannak a gyönyörű mentéink? Jancsi nagy ravaszul azt felelte: . öcsém! . Csak ezt várták az úrfiak! Mindjárt kieszelték. hogy megy s megy.No. ha meg nem előznél bennünket. Kérdezi hát az úrfikat. a keresztanyja betarisznyált neki. Hazamegy. Jancsi ment is szívesen. Kérdezték rögtön: .s ezüstmentében. de azok ráadásul még össze is szidják: ... a szép menték sehol sem voltak.. Bolond menték. keresi a gubát. De azért csak gyere velünk.Fene a hátad megegye. Az úrfiak is persze otthagyták gyönyörű mentéjüket.Adjon isten neked is. . Már maga sem tudta. hogy üljön le közéjük. hogy tegyünk a tűzre. Már messziről tűzvilágot látott. lelkem. hogyan tegyenek kárt a szegény legénynek. miért. Azt a tűznél hagyta. Hát az úrfiak mi járatban vannak? Az úrfiak majd megfulladtak a kacagástól: . s nagy sírás közben útnak engedte. nem volt közben mást mit a tűzre tenni! Nem szólt János semmit. hogy eső lesz. Gondolták. igaz. hányan elpusztultak már. az eső kioltja a tüzet. Mondták az úrfiak a szegény legénynek: .

Megy megkeresni a lovát.mondta Jánosnak a királylány. hogy a megkopasztott lovakat látják. Ahogy a lámpa elaludt. s úgy megcsúfítva bocsátja szabadon őket. Felébrednek az úrfiak.Megfogták rossz gebéjét.Én is épp ezt akartam mondani! Én is azt tudtam! Nos. hogy Jancsit láthassa.Jól van.Szőlőlevél látszik a bal karján! . s otthagyták.Hát én ugyan semmit. „Szentem.feleli a dalia. 91 . Azt mondta hát végül mind a két legénynek. A dölyfös úrfiaknak egy szavuk sem lehetett. Bementek rögtön a királyhoz. lelkem. megmossa szépen az erdő szélén egy patak vizében. nem tudott kivánszorogni. mert hisz ők kezdték a csúfságot. hogy a királylány kezére pályáznak. s még aznap estére elérték a királyi palotát. de jól vigyázzatok. csak elcsudálkoztam. hogy menjenek be ma este mindketten a királylány szobájába. Aztán fogja az úrfiak lovait.Vigyétek a szemem elől! . a sötétben mindjárt egymás mellé ültek.Megálmodtam! . Kérdi tőle a király: . . s azt kiabálja: . Mert ő is megismerte rögtön.Az anyád nemjóját.No. mi látható a lányom testén.Ez az igaz! Eltaláltad! Tiéd lesz a lányom keze! . Ezek a paripák meg úgy megsajnálták. megköti őket egy fához mind a kettőt. Válasszon köztük maga a lány! Úgy is tettek a legények. s kihúzza nagy kínnal-bajjal a pocsolyából. A dalia hallgatta. mert ha nem találjátok el. mikor láttam.mondja a király. felség! Elöl megy az egyik dalia. Megy hozzá. elöl meg egy hold s két fényes csillag! .A felséges királykisasszonynak a hátán tündöklő nap van. Észreveszi szegényt a nagy pocsolya közepin. Ezalatt megvirradt. A királylány már alig várta. hogy nagy gyorsan kihúzták. nyakukról a sörényt. . édes galambom!” . mit tegyen a király? Nehéz a válasz. megmosták. s jelentették. El is indultak mind a hárman. Közben azonban előlép a másik dalia. . hogy az én szegény gebém betévedt a pocsolyába. te nyomorult! Mit csináltál a drága lovunkkal? János nagy ártatlanul feleli: . Nekiesnek Jánosnak: . s bicsakjával levágja farkukról a szőrt.mondta a király -. Fölébred Jancsi. s boldogan átölelte. János előlép s mondja: . erővel bevonszolták egy nagy pocsolya közepibe. A méreg majd megöli őket.Rosszul álmodtad! Jöjjön a következő! S Jánosra mutat. Szegény ló már derékig süppedt. karó a béretek! .kiáltja mérgesen a király. és még meg is törölték szegényt a saját levágott sörényükben és farkukban.Tudjuk. fiúk . Ezeken ugyan nem lovagolhatnak valamirevaló városban. mi a lányom jegye? .

hogy mit esznek. gondolja az úrfi.Mit? Levágtam az orromból.Mit? Az egyik fülemet esszük! Nesze neked is egy darab . a hercegúrfi pedig véres orral és füllel egy sarokban kucorog. Az úrfi azt gondolta. Jancsit találja a királykisasszonnyal boldogan összebújva. Így hát Jancsit eskette össze a királykisasszonnyal. belevágott a fülébe. olyan jó! Nesze neked is egy kicsi . s azt mondja: . Elkezdtek boldogan csemegélni. egy kis méz és pár darab füge. kit választott a lánya. mint a paraszti! Fogja a kését. Végre is elaludt mérgében. megint csak abbahagyja. Itt az idő. Hát ez jó. hogy ő is megkínálja őket. s abbahagyta a nyiszálást. De megint csak fölszisszen.Várjatok. hogy megszerettesse magát. Az úrfi megkérdezte. Megkínálta vele a királylányt. ha meg nem haltak! 92 . Kérdi irigyen az úrfi. hogy legyőzze Jancsit.Mit esztek ismét? Felelte Jancsi: . vág ő is az orrából! Az úrfiorr csak jobb. ahogy megette. Az ő füle még jobban fog ízleni a királylánynak: úrfi füle! Fogta a kését.s azzal átnyújtott a sötétben egy darab piskótát. csakugyan. hogy lássa. De azok ketten ismét nagyon kedvükre ettek valamit. Reggel megy a király. amit kapott. Még most is boldogan élnek. Jancsi azt feleli: . most már haragosan: .s avval átnyújt egy fügét az úrfinak. kóstoljátok meg az enyémet is! Azzal belevág az orrába.Jánosnak volt a zsebében egy kis tészta. fölszisszent. neki is így kell tenni.

Mindkettőnek külön-külön már egy ideje az forgott az eszében. 93 . Aszályos.Csak az emberrel? Elámul ezen a farkas: . ahogy kifért a torkukon. medve koma. Óvatosan jártam.Ne is kérdezd! Baj?! Volt is.Nekem ugyan nem jó ez a reggel. Mire a medve: .Hát hogy s mint történt? Szétnéz a farkas: .Elmondhatom! Nem bírtam már az éhezést. amit ők baltának neveznek. azután csak neki a fejemnek. hogy alig tudtam elvánszorogni idáig. mint egy szúnyogkisasszonyé. Sóhajt a farkas: . Erre a medve: . maradt is belőle. térül-fordul. ha te kívánod.Talán éhes vagy? Mert olyan csikasz a horpaszod. de azért hozott isten. Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal. és attól sem lesz jó.De szomorú vagy! Talán valami bajod van? Azt mondja a farkas: . Kiugrik erre az ember. csapkod azzal a fényes farkával. de más is. hogy valami kövér bárányt vagy malacot szerezzek.Csak az emberrel?! Hiszen nincs annál erősebb állat! Gyanút fog a medve: .Ejnye. jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái. Azt mondja a medve: . s az éjjel belopózkodtam a faluba. rossz esztendő volt. A medve csak most nézi meg a farkast: Azt mondja: .Atyámfiával? Az emberrel! Mosolyog a medve: . nem sok ételhez juthattak.A legerősebb állat Élt egyszer az erdőben egy medve meg egy farkas. farkas koma! Válaszol a farkas: . úgy helybenhagyott. ugatni kezdtek.Az is baj.Jó reggelt. istállói felé. de amint megérezték a szagomat a kutyák. de meg van hasogatva a bundád is! Talán valamelyik atyádfiával verekedtél össze? Legyint a farkas: .

94 . akkor mit csinálnál?! .Könnyű neked itt ezzel a bokorral vitézkedni! De csak jönne erre egy ember! Nem tudom. Várnak.De ez csak ember már? Feleli mindentudóan a farkas: . újra várnak. de ha találkoznék eggyel. egyszer csak jön arra egy gyerek. várnak.Az ember? Hiszen az gyönge. mint ezt a bokrot itt.mondja dolgabiztosan a medve.Azt tenném.Fogadjunk! De mibe? .Hiszi a piszi! . egyszer csak arra jön egy huszár. amerre a falusiak szoktak járni.Ez csak társa az embernek! Várnak.Fogadjunk! Nyújtja lábát a farkas: .mondja önhitten a medve.Nézd.Ez csak volt! Várnak. hogy itt hagyná a fogát! . Fölfortyan a medve: .Ez még nem.Ez az ember? Mondja a farkas: . Azzal kilopakodtak az erdőből.Hitetlenkedik a medve: .mondja fitymálva a farkas. . így tépném szét. hiszen csak ember! Mire a farkas: .Egy kövér nyúlba! . Egyszer csak arra jön egy vén koldus. Kérdezi a medve a farkastól: .Hát ez ember? Feleli oktatón a farkas: . várnak. én ugyan sose láttam embert. egyszer csak arra jön egy menyecske.Én tudom! . Kérdezi a medve: . Ez csak lesz. Ebben maradtak. Azt mondja lesajnálón a farkas: . várnak. Várnak.Én meg azt mondom. s lesbe álltak az országúton. hogy nincs annál erősebb állat! Kihúzza magát büszkén a medve: . Kérdezi a medve: .

megfordult és uzsgyi! . Meglátja a huszár a medvét. pofozgatott. medve koma? Mondja megokosodva a medve: . de úgy. megkapom-e a nyulat? Feleli neki kedvetlenül a medve: . üvöltve. a huszár útjába. s azzal neki. Nem bírta sokáig a medve.Megkapod! Most már elhiszem. és ugrottam volna rá.Hát ez már ember? Feleli suttogva neki a farkas: .hát ő már messziről rám köpött. medve koma. de ő . futott tökön.Ez már az! De azzal a farkas már szaladt is. mentem neki morogva. hogy még csak hozzá sem férhettem.nem nézte. vissza az erdőbe. mint az ember! Amikor összeakaszkodtunk ott az országúton. hogy csak úgy szikrázott tőle a szemem. meg olyan élesen. Nemsokára csak találkozik megint a medve meg a farkas. Ezt már én sem bírtam tovább.No. Aztán rögtön kirántja a kardját. Ez még hagyján lett volna! De amikor a közelébe értem.Elmondom! Világéletemben nem láttam olyan furcsa állatot. Azt mondja a farkas: . szégyen oda. amerre látott. A medve meg kiült nagy büszkén az országútra. amerre látott. hol az út.Hát hogy s mint történt. előhúzta a fényes nyelvét. hogy a medve még csak hozzá se kaphatott.Kérdezi a medve: . előveszi először pisztolyát. azzal nyalogatott. farkas koma. paszulyon át. megköpi a markát. hogy az ember a legerősebb állat! Mire a farkas: . de vitézül a medvének! Olyan ügyesen forgolódott a huszár. és szégyen ide. biz elfutottam! 95 . olyan ügyesen. és rálő.

hogy az asztal lent teli van süteménnyel. A padlás rosszul volt sározva. A vendég épp evéshez készülődött. Mikor odaért a szélső házhoz. Azt látja. a mestergerenda mellett le lehetett látni a szobába. amikor egyszer csak valaki megzörgeti a kaput. s azt kiabálja be. Kirohant a mezőre. Az egyik gazdag lett. tudta. Így kis Kolozs vasárnap szántott. De mivel mégiscsak tető alatt akarta tölteni az éjszakát. Búsult erősen kis Kolozs. szép egy lovam! Mert neked csak egy van.Gyí. ha kap éjjeli szállást. hogy Gyí. kikapta kis Kolozs kezéből az ösztökét. Nem egyformán örököltek az apjuk halála után. nyisd ki a kaput! Az asszony megijedt. és hogy az emberek ne tudják meg a szegénységét. szép öt lovam Még azt találják hinni. de hát mit tehetett. hangokat hall. Kis Kolozs így nem is szólt be az ablakon. Azzal kellett volna szántania. vagyis az egyik falu népe a másik faluba járt templomba. szép öt lovam! gyí. meghál tehát itt. A gazda felesége látott vacsorára minden jóval egy deli szál katonát.Asszony. gyí! Nagy Kolozsnak fülébe jutott a dolog. hogy: . összehajtotta. zsákba tette. Benézett a ház ablakán. Mégpedig a gazda távollétében. mikor ez is a fülébe jutott. hogy mind az öt a tied. a másikat hívták kis Kolozsnak.Gyí. Kis Kolozs szégyellte hogy neki az apjuk örökségéből csak egy ló jutott. így biztatta az eke elé fogott lovakat: . fölkapaszkodott a háztetőre. Gondolta. a másik szegény. de a parancsra mégsem adott. Otthon megszárította a bőrt. s töröl egyet a száján.Az uram! Bújj ebbe a nagy ruhásládába! 96 . hanem a következő vasárnap megint csak úgy biztatta a lovakat: . legalább a nyele maradjon meg a veszett fejszének. Kis Kolozs lenéz.Mit hallok?! Ne merd többet azt mondani. hogy van már ott vendég. mert abban volt. De mit lát. ahogy benéz? Azt. szépen bemászott a kapun. Hanem azt mondd: Gyí. épp ráesteledett. De az csak vasárnapra adta oda. csak adnak valami pénzt érte. Gondolta. A templomba igyekvőknek épp kis Kolozs földje mellett kellett elmenniök. hogy ő itt már úgysem kap szállást. Ahogy elhelyezkedik. Kölcsönkérte a bátyja négy lovát. Két szomszédos falunak volt ott náluk egy temploma. szép öt lovam! gyí. s elballagott vele a másik város felé. Kis Kolozs hallgatott. s ott helyben megnyúzta a lovát. Nagy Kolozsnak lett négy lova. hogy aznap már úgysem tud mihez kezdeni a városban. a háztetőről meg a padláslyukon át beereszkedett a padlásra. kis Kolozsnak meg csak egy lett.Kis Kolozs meg nagy Kolozs Volt két mostohatestvér. még egy nagy üveg bor is van rajta. Magához hívatta kis Kolozst. és nagy dölyfösen ezt mondta neki: . sült hússal. gyí! Nagy Kolozs éktelenül megharagudott. s agyonütötte vele kis Kolozsnak azt az egy lovát. azt mondja a katonának: . Az egyiket hívták nagy Kolozsnak. fölvetette a vállára.

ami csak van vagy lesz a világon.Ki vagy te ott a padláson? Kis Kolozs töpreng egy kicsit. Egyszer csak a gazda ezt kérdezi kis Kolozstól: . harapják a hagymát. asszony. . a lyukon át ő is föllát. hogy ebben a kemencében itt sült hús meg sütemény van.Én vagyok.kérdi a gazda. nem tudtam. fölkiált hozzá: . Ennek a zsáknak a hangját csak a gazdája érti.Most azt jelentette. Csak annak tesz jelentést. Azt kérdezi erre a gazda: . vitte magával a zsákban a lóbőrt. Látja. föltekint a padlásra. . bement a szobába.feleli kis Kolozs -.Máris mondott valamit . Kis Kolozs nem is uraltatta magát. és közben meg nyikordult.Nem is érti ezt mindenki. Elcsodálkozik az ember.Hát gyere le. hogy az mindent megmond. kifogta a lovakat. hátha igaz! 97 . hogy egy ember van ott összehúzódva. lement szépen a szobába. Hanem van egy kis kenyér. a süteményt meg a sült húst pedig berakta a kemencébe.Már mért ne tudna . ide a szobába! Kis Kolozs szót fogadott. egy szegény vándorló! .És tudna az a szerkezet most is mondani valamit? . nyelnek nagy szárazakat. Ahogy ment befelé. Eszik a kenyeret.Ebben a jövendőmondó és mindentudó szerkezet van – feleli kis Kolozs.Hát ebben a zsákban mi van? .mondta az ember. . de aztán csak odaszól az asszonynak: .És most mit jelentett? . A gazda kis Kolozst is meghívta vacsorára. Aztán kiszaladt.Afféle .Mit mondott? Én nem értem! . kinyitotta a kaput. mert nagyon éhes volt. A gazda behajtott.mondja kis Kolozs.Nézd meg. fokhagyma meg vöröshagyma.mondta kis Kolozs. Az asszony odavitte a kenyeret meg fokhagymát meg a vöröshagymát az asztalra. .Nem főztem én. A nyomásra a zsákban összeszorult a lóbőr.Hozzál egy kis vacsorát! Jót főztél-e? Azt mondja erre az asszony: . Azt mondja akkor az ember az asszonynak: . Felelt neki nagy fontoskodva kis Kolozs: . .A katona gyorsan belebújt a ládába.Miféle mindentudó szerkezet? . s leült. elfogadta. de aztán mégis megszólal: . az asszony meg a bort eltette a sifon háta mögé. és rögtön megnyomja a zsákot. hogy hazajön kend.

Belevetem ezt a gonoszt a Tiszába! Hallgatott eddig a katona a ládában. odatette az asztalra. mit jövendölt? . lefeküdtek. rá is ült.mondta az ember ráadásul ezt a ládát is odaadom! Sőt még azért külön kocsit. Jóízűen iszogattak. szőrös teremtés van benne.Nyomja már meg még egyszer. hol lakik az apád . Aztán az ember befogott. kardját. megtalálta a katona apjának a házát.Az asszony szó nélkül kiszaladt. Beletekint. . Kocsira tették a nagy ruhásládát a gonosszal együtt. azzal a gonosszal együtt. beállt az udvarba.kérdezi a gazda. Ezután kis Kolozs hazafelé fordította a kocsirudat és szépen hazakocogott a hat véka arannyal.Azt se tudom. Lecsukta hamar a ládát. Felel megint ünnepélyesen kis Kolozs: . Az asszony odaugrott a sifon mögé. De az ember nem állhatta szó nélkül. forgóját. behozta. . de most megszólalt ugyancsak: . . leszögezte. három véka aranyért! . fölnyitja rögtön a láda tetejét. ahogy fölkeltek. Kis Kolozs odahajtott. Nem volt már semmire se szüksége. Kis Kolozs csodálkozó arcot vágott. hátha megint jövendöl valamit.Odaadom én.feleli kis Kolozs -. azt mondja egy kis idő múlva: . Megalkudtak. Jókedvűen szólt oda az asszonynak: . kinyitotta a kemenceajtót. A két éhes ember jóízűen nekilátott. Kis Kolozs vígan hajtott hazafelé. nem adná el neki azt a mindentudó zsákot. kihúzott egy nagy üveg bort. odarakta az asztalra.Ördögöt a pokolban! . kiszedte a húst meg a süteményt. közben jókedvében így dudorászott: . .Ne vigyél a Tiszába! Adok inkább én is három véka aranyat! Vigyél érte az apám házába! .Most azt jelentette . s a katona csákóját. A zsákban a lóbőr megint jót nyikordult. megnyikordult a lóbőr. megadom a három véka aranyat . hé! Nézd meg. ha elviszed innen. s hogy ki ne jöjjön az az ördögi valaki. az meg kimérte neki a három véka aranyat.Most azt jövendölte. sarkantyúját megpillantva. Kérdi izgatottan az ember: . . Reggel.Nyilván a pokolban.Most mit jelentett? . és nyomott megint a zsákon.mondta a katona.No.Nyomja meg kend megint! Mit jövendöl harmadszor? Kis Kolozs megnyomta a zsákot. . 98 . Ott a katonát kieresztette a ládából.szólt hátra kis Kolozs. Úgy kérdezte meg kis Kolozst. hogy ott van a sifon háta mögött egy jó nagy üveg bor! Az ember most már kevésbé hitetlenkedett. .Jól van. hogy gonosz van a ruhásládában.Itt lakik a harmadik faluban! Nem vagyok én ördög! Katona vagyok. csak azt látja hogy valami iszonyú fényes. karmos. kimérte a gazda a három véka aranyat. A gazdának vidám kedve kerekedett. de azért csak odaszólt kis Kolozsnak: .mondta kis Kolozs. aki benne van. Fölugrott erre a gazda.Eredj.Az lehetséges . lovat kapsz. hátha igaz! Nagyon jólesnék egy kis bor erre a sült húsra meg süteményre.mondta kis Kolozs.

könyörögni kezdett rögtön kis Kolozsnak. mint kis Kolozs. a sötétben belopózkodott kis Kolozs házába.Eladta a lóbőrt. fölültette a vén boszorkányt a kocsiba. elgondolkozott. hogy odavágta a poharat az asszony fejéhez. hátul az ülésbe.Darabja hat véka arany! Az meg. Mérnivalónk van. s mondja gyorsan nagy Kolozsnak: . De kis Kolozs élt a gyanúval. és . indult tüstént. Kis Kolozs reggel fölkelt. Megmérték együtt az aranyat.Azért kaptam! . A kocsmáros még egyszer odanyújtotta a bort. hogy így megjáratták. de nagy Kolozs nem adta alább. nagy Kolozs bátyádhoz. Kiugrott ebben a pillanatban kis Kolozs a kocsmából. a legnagyobb fiát mindjárt magához szólította: . az ördög öreganyját. még egyszer kiáltott. Éppen egy boszorkány vénasszony kért tőle szállást.Itt van egy pohár bor: az ükunokája küldte. A kereskedők megígérték a bőr tisztességes árát. A kereskedők így szóba se álltak vele.Eredj el. és elhajtott vele a másik városba. Azt mondta: . nekihuzakodott. huszonnégy véka aranyat nem kapott a négy lóbőrért. apám kéreti. kért a kocsmárostól egy ital bort.Vigyen az ükanyámnak is egy pohárral. mintha nem is neki beszélnének. mert szomjazott. A kocsmáros adott neki. Jön éjszaka nagy vigyázva a fejszével nagy Kolozs.Jaj! Mit csinált az ükanyámmal! Agyonütötte! A kocsmáros nagyon megrémült. Az öregasszony eldűlt az ülésben. . hogy ne mondja el senkinek a tettet. Semmi válasz most sem. elővette a fejszét. bőrüket szekérre rakta. megállt egy kocsma előtt.Ezt mind a lóbőrért kaptad? . hogy agyonüti majd kis Kolozst. Agyonütötte mind a négy lovát. mert nagyothall. Bement a kocsmába. persze. De mielőtt odaért volna. árulni. ad inkább neki három véka aranyat! 99 . tizenkét felöntő! Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozst: .zumm! . A kocsmáros erre úgy megharagudott. de nagyokat kiáltson neki. A gyerek elszaladt. adja kölcsön a felöntő sajtárt! Kérdezi nagy Kolozs: . Azt mondta ekkor kis Kolozs: . befogott. egy kocsi aranyat hozott. kitapogatta. Megmérgesedett iszonyúan nagy Kolozs. A kocsmáros kiviszi a pohár bort a vénasszonynak.Ahogy hazaért. maga helyett fektette az ágyába. Nagy Kolozs maga kereste elő a felöntőt. s elvitte ő is a másik városba.mondja kis Kolozs. kérd el a felöntőt. ő meg lefeküdt a padra. hol van kis Kolozs ágya. maga vitte el kis Kolozshoz.Mit akar apád a felöntővel? Mondja a gyerek: . Nagy Kolozs hazament. Hazament. s nagyot kiált: .agyonütötte a vén boszorkányt. De az asszony rá se hallgatott. fiam.Nagy Kolozs bácsi.

s azt mondja: . adja kölcsön a felöntőt! . Rettenetes bosszút esküdött nagy Kolozs. bevetették egy sötét dutyiba.kérdezi nagy Kolozs. szerencsére az öregasszonyt megmentették. de az ükanyámat temettesse el. hat felöntő lett.Kis Kolozs gondolkodik egyet. fejbe vágta az öreganyját. az ükanyámat azt vittem el a másik városba. . az aranyat szépen hazavitte. beletette egy talicskába. . Kis Kolozs fordította vissza a kocsirudat. a templomban éppen akkor miséztek. még kérdezték is többen hogy van-e még több. Mikor nagy sokára kiszabadult s hazament.Mit akar apád azzal a felöntővel? . Közben odakint a zsákban kis Kolozs meg kiabálni kezdett: . Ahogy a templom előtt haladt.Hogyne vennék . Azt mondja erre a kocsmáros: . édesapám kéreti. fölvett nyomban egy erős zsákot.A múlt éjjel agyonütöttél te nálunk egy vénasszonyt. Együtt mérték meg az aranyat. A rendőrök összenéztek. mond egypár imát a saját lelkéért.Eladott egy öregasszonyt a másik városban.Nem bánom.Hozd el a felöntőt! A gyermek vidáman elszaladt.Nagy Kolozs bácsi.Micsoda holtasszony ez? . Ahogy meglátta kis Kolozst. hogy ha már ilyen bűnt követ el. ő maga meg bement. Ennél sem kellett egyéb a lelketlen nagy Kolozsnak. csak maga se szóljon senkinek. majd eltemetem én oda. hogy majd beleveti a Tiszába. visznek a mennyországba! Jajjaj.Jajjaj. A kocsmáros ezután rögtön kimérte a három véka aranyat. És küldte a fiát ismét nagy Kolozshoz: . mondja még vidámabban nagy Kolozsnak: . . s indult kis Kolozshoz hogy bosszúját megállja.Hát veszik ott a holt asszonyt? . áttolta egy másik városba s kezdi teli torokkal kínálni: . hazaszaladt. azért kaptam.Fejbevágtam az öreganyámat . aztán zsákostul fölvette a vállára. hogy senki meg ne tudja a dolgot. megkötözték nagy Kolozst.Hol vetted azt az aranyat? Feleli erre kis Kolozs: . visznek a mennyországba! 100 . Kérdezi nagy Kolozs kis Kolozstól is: .Van nekem jó nagy kertem. az hoztam árulni.feleli kis Kolozs -.kérdezi nagy Kolozs. hozott sok aranyat azt akarjuk megmérni.feleli büszkén nagy Kolozs -. maga szaladt oda kis Kolozshoz. s vitte.Holtasszonyt vegyenek! Holtasszonyt vegyenek! A rendőrök persze mindjárt közrekapták s kérdik: . Nagy Kolozs maga kapta föl a felöntőt. beletette a nagy zsákba. Kis Kolozst letette a földre. elkapta. Gondolt egyet nagy Kolozs.

Hol vettem volna? A Tisza fenekén. olyan jó bolond már nem vagyok. s azt mondta neki: .Arra hajtott éppen egy öreg ősz ember egy falka marhát. a falujuk felé.zsupsz! . fölvette a zsákot a vállára. kis Kolozs meg bekötötte. Az öreg hallgatott. hogy kis Kolozs egy nagy falka marhát hajt csöndesen. hajíts bele a vízbe! És segíts majd a marháimat terelni. én meg majd bekötöm! Az öreg ősz ember kioldta a zsákot. Nekihajolt. azazhogy kis Kolozs a zsákban: . Amint kiér az országútra.Hogyne volna! Hiszen én a rosszat. mert én a javát hozom! Feleli erre kis Kolozs: . vitte a Tisza felé. átkozott kis Kolozs! Végzünk végre egymással. 101 . mit csinálok! S megindult. Azt mondja a végtelen kapzsiságában nagy Kolozs: . De nagy Kolozs azt már nem látta. ugyancsak haza. elhajtotta. kijött a templomból. öcsém! Örömest odaadnám érte ezt a falka marhát! Megszólal a zsák. és azt mondja kis Kolozsnak: .Bár engem vinnének már.Egyre kérlek. Mikor odaért. hogy kis Kolozs alig tudott nyomán haladni. azt mondja: .Hogy a vállamon odavigyelek. majd földbe gyökerezik a lába attól. kis Kolozs kijött.No. maga csak ne szóljon! Kis Kolozs ezzel a marhák mögé került. üljön helyettem a zsákba. olyan sietve. Azt látja. öcsém. az már a te dolgod.Akármit beszélnek. vigy oda. igyekezett hazafelé. Így élt aztán kis Kolozs boldogan a maga szerzeményében. És ahogy a Tisza partjára ért . az utolját hajtottam el.bele a vízbe. hol szerezted ezt a falka marhát? Feleli erre nyugodtan kis Kolozs: . s azt mondja: .Cseréljünk! Oldja ki kend a zsák száját.Hol vetted. Tégy a zsákba. hallja. amit lát.Köszönöm! Gyerünk! Tudom én. hogy ott mit csinálsz. Így szabadult meg kis Kolozs végre nagy Kolozstól. mondd meg már. a víz felé! A zsák megakadt egy fűzfacsonkban. Az öregembernek semmi baja se lett. Nagy Kolozs végül elvégezte az imádságát a saját lelki üdvösségéért. Vannak ott még ennél is szebbnél szebbek. de odavezetni odavezetlek. a maga jó esze szerint. az alvilágon! Csak meglepte megint nagy Kolozst a szerezhetnék: . Az öreg beleállt a zsákba.Van-e még ott? Válaszol erre megint csak kis Kolozs: . hogy mit kiabál valaki ebben a zsákban. te kis Kolozs. Nyelt egyet nagy Kolozs. odament a zsákhoz. Azt mondja erre nagy Kolozs: . nem csapsz be többet! Azzal gurította le a zsákot a parton.

A muzsikáló ezüstkecske Hol volt. hogy lássák. S lám most meg ő piszkolta be! Reggel mentek most is már korán a vizitálók. Mindjárt elővették persze a katonát: ki tette? Ő. Avval járkált tovább. Elgondolta most a katona megint. Mondja neki a király: . hol nem volt. Akinek pénze nincs. meg maga a katona is. A hold meg ahogy rásütött a házra. De hát az sem volna igazság. volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. fölséges uram! . De a királylánynak nagyon megtetszett az egyenes válasz.. Áll. nem történt-e valami. .Akkor meghalsz! . álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. vagy csak nehezen. hogy meg ne nézze. Gondolt egyet a katona azután is. De majd magától a pénztől kap leckét a szemtelenségéért! 102 . hogy nem jutott az eszébe hisz ő épp arra van odarendelve. A holdvilág sütött szépen. Meglátták a falon az írást. Vagyis olyan szép volt az a palota. csak úgy ragyogtatta az alabástromfalakat. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona. Viszik a király elé. hogy: Akinek pénze van. mert fázott a szegény katona. Egy nagyot mégpedig. hogy aki elment mellette. Tudja meg azért egyszer már mindenki. hogy mi a szegény ember baja! Elővett egy darab szenet. hogy ő írta be a falat. a király azt mondja. szegény . hogy a pénz minden. mint ő is? Ha neki az ura. s meg ne tapogassa. Kegyelmet könyörgött neki.mondja erre a király. semmire se mehet! Mert úgy belefeledkezett ebbe a gondolatba. hogyha a király volna itt az őr. hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni. akkor bizony ő aludna a jó helyen. Nem jó sor ez. hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik. akármint!. Miért? Mert igazán azt hiszi. a hó meg csikorgott-nyikorgott a katona lába alatt. hogy még a fala is alabástromból volt. meg nem állhatta. De hát mit csinálhat az olyan szegény ember. s írta nagy betűkkel a ház falára ezt. s helyette a király sopánkodna az időre. mintha meg sem tette volna. de nagyon féltette a palotáját. Néha összedörgölte a kezét.mit tehetett? Vállalta.mondta a király. ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak.Én nem bántom. ő maga meg a király. de nagyonnagyon hideg volt. . A király meg nagyon. minél közelebbről. hát ide áll.Az. az mindent megtehet. eszükbe se fér a kinti rossz világ. mert akkor meg őt átkoznák. Éjjel-nappal egy katonával őriztette. Építtetett az olyan palotát. akárhogy. ide álljon a hidegbe.Jó . de csak annyit ért bizony az. Gyönyörű holdas éjszaka volt.. meg-meghuhukolta a körmeit.Egyszóval neked csak a pénz hiányzik? Feleli bátran most már a katona: . hogy a fal tisztaságát őrizze.

Mit tegyen? Volt a városban egy aranymíves. honnan jön a szép zene. Abból dőlt még akkor is a nóta. ahogy sétálgatott a kertjében. hogyan engesztelhetné meg az apját. amikor kiemelték. Ástak a legények. de az régen kiment az eszéből. De a lány csak tovább tanakodott. ha kamrája fölött a király lépteit hallja. de csak nem tudták.mondta a király. egy kamrába. mint az eső az esőzsákból. toprongás után vette észre a király. az aranyból meg az ezüstből. Hallott valamit: mintha valami szép muzsikaszó jönne valahonnan. Az aranymívessel egy szálig mind elhordatta a kincset. most már ki kell tudnom.a sok aranyból s ezüstből egy kecskét csinált. ha megunta magát. oda sarkallt a város szélére. de úgy. Hogy hát most mulassa magát. Az aranymíves meg otthon . kibontotta a katona kamrájának a falát ott a kert végén. s beszólt a katonának. hogy ha azt valaki meghallotta. Végre rájött. egyszer csak ráakadtak a gödörre. De a király csak akkor nézett nagyot. S még inkább akkor. Ráadásul a kecske olyan szépen tudott muzsikálni. ástak. és csak azt a muzsikát hallgatta. mulatott hébe-hóba. A katona rögtön vigyázzba vágta magát. Fogta a király a zenélő kecskét. És amiért arra panaszkodott hogy neki semmi pénze nincsen. s honnan? Nézegetett a király erre is. hátulról is. hogy adjon neki a pénzből. ha a kertben. a kőkerítés alá. bevitte a szobájába. épp arra talált járkálni. ahova a katonát valaha betették. hogy belül üres volt. hogy ha megunja magát. Próbálták nyitogatni. Az aztán kinyitotta. egy ember bele tudott ülni. hogy volt valaha egy katonája. felásatta a földet. A katonának ott lent a föld alatt. de csak nem tudta kitapasztalni. A lány attól kért tanácsot. minden baját elfelejtette. A király büntetésből annak a kertnek a végébe falaztatta be a katonát. . adott neki oda temérdek pénzt. Mégpedig olyant. ahova csak a királynak volt bejárása. azért.mert nagyon ügyes ember volt . s odaadta neki. mert ugyancsak megzendítette a kecskét. Egyszer a király. hogy a kecske hasán egy helyen kulcslyuk van.Volt a királynak a palota mellett egy nagy kertje. amerre a katona be volt falazva. Muzsikálgatott is a zenélő kecskével a katona. Nagy keresés. amikor ráparancsoltak. amikor a kinyitott kecskéből egy katona lépett elő. Nézegették elölről is. Nézte a helyet. A katona beleegyezett. aki a kecskét csinálta. miképp s hol szólhat benne az a gyönyörűséges muzsika. akit éppen ide falaztatott be. a kamrában épp jókedve lehetett. honnan jön és mi ez! . . muzsikáljon vele. aranyat meg ezüstöt. Az aranymíves szegény volt. De főleg akkor muzsikáltasson vele. ő majd visz érte neki mindennap ételt. ahonnan a múzsikaszót hallotta. A befalazott katona így nem halt éhen. Elhívatták a város aranymíveseit. amiért a palotát befirkálta. 103 . Mikor a mester készen volt vele. Mégis kőmíveslegényeket hívatott. Mi lehet az.No. sőt egészen tűrhető sora volt. De a kamrában most nem volt egyéb egy ezüstkecskénél. Lyukat fúrt a kőkerítés falán. ahol a katona volt befalazva. most már megvan mindene! A királylány most még jobban elszomorodott. Másnap a lányával meg a miniszterével ment ki a kertbe.kiáltott rá a király. de nem volt hozzá kulcsuk. Éjszaka elment oda. aztán a föld alatti kamrára. lépteket hallott. Utoljára ahhoz az aranymíveshez küldtek.Ki vagy? . de azok se tudtak vele boldogulni. arra is.

És először? . de a király annál nagyobbat nevetett a katona talpraesettségén. Nem volt igazam. akit ezelőtt régen felséged befalaztatott. én vagyok az. Most értette csak meg. hogy azon nyomban a katonának adja feleségül a lányát.Hát mi ér annál is többet? . A katona szeme most a királykisasszonyon állapodott meg. mert a palota falára azt írtam. A király kezet fogott vele. Rögtön meg is tartották a lakodalmat. 104 .Először.kérdezte a király csodálkozva a furcsa válaszon.. A királykisasszony nagyot pirult. s azt felelte: . Azt gondolta. Gondolt ő is erre egy okosat. három nap. de még azután is egy délelőtt.Felséges uram. ha az embert szívvel megszeretik.Másodszor az. A katona megnézte a király mellett az aranymívest. Muzsikusokat nem kellett hívni. az ezüstkecske muzsikált. mi történt. három éjjel. . ha az embert megsegítik! . Ezt felelte: .kérdezte a király. aki neki enni hordott. hogy a pénz minden.

megfésülködik. S még ad egy-egy szelet kenyeret. hát ráakad a kaszálócskára. Hát bizony. akkor titeket tejbe-vajba fürösztlek. Az asszony két hétig tejben-vajban fürösztötte a lánykát és a legénykét.Hogy menjek én magához feleségül? Nem hagyhatom itt az öcsémet! Azzal elővesz egy fésűt. a fejsze fokával mindenik fára ütött egyet-egyet. A lányocska és a fiúcska mondják az édesapjuknak: . mondd meg édesapádnak.Lányka.No. hát az erdő közepén volt egy szép kaszálócska. a kalibában. hogy mit akar az apja vele. lányom. s azt mondta a lánynak: . Egyszer kimegy a királyfiú az erdőbe vadászni.A szegény lányról.Eljössz hozzám feleségül? Azt mondja a lány a királyfiúnak: . El is ment másnap. A lányka táltos volt. aki aranyvirágot lépik Volt egyszer egy szegény ember. Hanem elment haza. Azt mondja az a lánykának: . én elveszem. azt számította. hogy ha őt anyónak elveszi. tudta.Hogyha a gyermekeidet el nem pusztítod. Olyan két szép virágot fésül ki a fejéből a lány. akkor elmegyek innen. A királyfiú meglátta a szép helyet. Avval azt mondta az édesapa a lánykának: . megijed. hogy a napra inkább lehetett nézni. akkor minket tejbevajba füröszt. A lányka táltos volt. elvitte őket az erdőbe. de arra a kaszálócskára nem. Olyan szép volt. a kisebbik pedig fiúcska. elmentek. mikor visszatérek. A nagyobbik lányka volt. befogta a két tehénkéjét a szekérbe. Az apja pedig levette a szekérről a fejszét. hogy csak a fát készíti a szekérre. Azt mondta a királyfiúnak: 105 . hogy tudott volna róla. Bevetemedtek egy özvegyasszonyhoz. A lánykáéknak pedig ott telt sok idejük a kalibában. Azt mondja a királyfiú a lánynak: . a kalibába behelyezte őket. Egy nyári napon kiment az erdőbe a lányka. de arra a virágra nem. akkor hazaviszlek. otthagyta a gyermekeket az erdőben. feleségül vette. Amint vadászgat az a királyfi az erdőben.Édesapó. mikor odamegyen. annak a szegény embernek volt két gyermeke. mivel szegények voltak. hogy rakjak egy szekér fát. hogy abból a szénából ad egy keveset a lovának. ha úgy bánik veletek. Ott kalibát csinált. és elindult hazafelé. hogy egyék. megrakta a szekerét. A szegény ember mit csináljon. Megyek. hogy van ott elég sok széna. csodahatalommal született anélkül. hogy a napra inkább lehetett nézni. hogy milyen szép fiút s lányt lát ott. Mikor a gyermekek megnőttek. lányom. Nagyon megtetszettek a királyfiúnak. hogy ha elvesz.No. két hét múlva azt mondta az urának: . látta. kéregetni az utcára. S amint ment hazafelé. hadd gondolják azt a lánykáék. felültette a két gyermeket a szekérre. azt mondja az özvegyasszony.

Ha emberi állat vagy. Mikor másnap elmentek a szegény lány után. Az öreg halász meghallotta a jajdulást. azt mondja a lányának: . annak adja a virágot.Öregapó. Gondolta magában: mi baja ennek? Búsult nagyon. az ő szegény házába. ígérnek a két szép szál virágért négy-öt szekér aranyat. az ő lányának a ruháját feladta a szegény lányra. a szegény pedig ottmaradt a nádasban. Vigye haza az édesanyjának. annak adom a virágot. De az öregember nem akarja adni a virágot. De kend ne adja azért a háromnégy szekér aranyért. aki neki bal szemet ad. jó lesz neki a lány menyének. vedd meg azt a két szál virágot. Hogy a királykisasszony megfésülködött. csak azt mondja: . vigye el ezt a két szál virágot a városba. tegye az ablakba egy pohár vízbe. Aki neki szemet ad.Ezt a két szép virágot magának adom. de úgy. és visszatérnek hazafelé. s még egyszer feljajdult. a legutolsó kocsira felült a boszorkányné a lányával. lányom! Urad úgysincs itthon. hogy: „A báránykám az erdőben járt. s ígér öt-hat szekér aranyat a két szál virágért. és a kocsit elindította. Mikor hazajön. a fejedből fésülted. Amikor az erdőszélbe érnek. meglett a nagy lakodalom. s elviszi magához. hogy járt ő egy lánnyal az erdőben. hanem mondja azt. azt gondolja. grófokat.Te. Visszament a boszorkányné a kocsihoz. 106 . elbeszéli az anyjának. a szegény lány a hajától megkötve eljajdulja magát. S azonnal nem bánta az anyja.. adjanak neki egy fésűt. S megfésülködik a szegény lány. Erre elért éppen a király kapujába. még egyszer jajdulj meg. otthon pedig összehívták nagy vendégségre a hercegeket. Egyszer azt mondja a szegény lány. A boszorkányné a lányát a királyfiú mellé ültette. de erre a két szál virágra nem. bárókat. Azt kiáltja vissza: . hogy a napra inkább lehetett nézni. Éppen a nádas mellett volt egy tó. és tegye fel az ablakba. és ha holnap jönnek értem. Azt mondja. s a bal szemét kiütötte. S azt mondja az öregembernek: . Elbeszélte az édesanyjának. s a bal szemét kiütötte. hanem tetűt. hogy senki semmit sem tudott. Meghallja az öreg boszorkányné. s a szegény lányt levette a kocsiból. és a szegény lánynak a két szemét kivette. Történt egyszer.a nádhoz kötötte. és . hogy a báránykája az erdőben járt. a királyfiúnak egy boszorkányné lánya volt a jegyese. adnak a két szál virágért három-négy szekér aranyat. de az öregember nem akarja. menj. Kimegy a királykisasszony. hogy amint ott halászgat. hogy milyen két szép virágot árulnak.” Azzal elindult az öregember a városba. feloldja a hajától fogvást. akkor felkereslek! Meghallotta a szegény leány. Gondolta. s beszalad. De hogy szavam ne felejtsem. hogy holnap ő elveszi a lányt feleségül.A báránykám az erdőben járt. Hazamegy a királyfiú a két szép virággal. Amint megyen a városba. nem virágot fésült. Levetkőztette. aki neki bal szemet ad. és a lány küldötte neki ezt a virágot hogy tegye pohárba. Odamegy a szegény halász. Elmentek a szegény lányhoz felteszik a kocsiba a lányt és az öccsét is. De nagyon búsult a királyfiú másnap reggelre kelve.a közelben volt egy nádas . Elment a kisfiú mellett. s kiütötte a bal szemét. annak adom a virágot. olyan két szép virágot fésült ki a fejéből. Elmentek haza. akkor a boszorkányné a kocsit megállította. akkor elmegyek én is. nagyon örvend annak a két virágnak. Egy öreg halász odajárt halacskát halászgatni. vízbe.

most egyik szemem helyrejött. A szemmel pedig elmegy haza.No. nagyapám. Megállítja az öregembert a királykisasszony. hogy a báránykája az erdőben járt. Akkor elővett egy fésűt. nagyapó. És azt mondta az öregembernek. a szemet megmossa.Azzal azt mondja a boszorkányné a lányának: . mint azelőtt. s odaadja az öregembernek. s a jobb szemét kiütötte. de az öregember nem akarta adni. nagyanyám. s a jobb szemét kiütötte. Azt mondja a szakácsné neki: . kimegy. A lány pedig korán reggel felkelt. s aki neki jobb szemet ad.No – azt mondja a lány -. akinek az erdőben kivettük a szemét. hát tizennégy esztendős lány lett belőle. hanem mondja azt. azt mondja neki: . öregember. s azokat az edényeket. hozd ki a kemence mögül a bal szemét annak a lánynak. az öregember pedig odaadja a virágot. forduljon kend is egyet! Az öregasszony is fordult egyet. forduljon egyet előttem! Az öregember nem szégyellte magát. Ahogy odaadja a lánynak. harmatcseppel megmosdik. mind telefésülte arannyal. ne szégyellje.Eddig. a lány jókor reggel felkel. hogy a báránykája az erdőben járt. és kihozza a bal szemét annak a lánynak. s kihozza a jobb szemet a kemence mögül. s feltette a szemét. helyreteszi a szemet. ne szégyellje magát. S azt mondja az öregembernek: . No hát ígértek tizenegy-tizenkét szekér aranyat azért a két szál virágért a városban. lány.Hé.No. amelyet fejéből fésült. harmatcseppel megmosta. Ígérnek érte tíz szekér aranyat. Ahogy haza ér. már most gyűjtsék össze minden edényüket. van miből éljenek. mint a másikkal. egyet fordult előtte. hát hétszerte szebben lát. amelyeket behordtak a ház közepére. Jókedvében tépett két szál virágot. nagyanyó. Azzal elbúcsúzott tőlük.Menj. hát tizenhat éves fiú lett belőle. kiment. hogy milyen két szál virágot árulnak. anyó. add nekem a virágot. annak adja a virágot. most jókedvem van. odaadja az öregembernek.No. s aki neki jobb szemet ad. most én elmegyek. Akkor azt mondja az öregembernek s az öregasszonynak: . Mikor behordták minden edényüket. te.No. akkor azt mondja a lány: .Neked adom a virágot. de oda ne adja. hogyha jobb szemet adsz a báránykámnak. lányom. mint a másik. s odaadja a lánynak a szemet. de ez a két szál virág még hétszerte szebb volt. és elmegy haza. odaadja a szemet a lánynak. Azt mondja az öregasszonynak is: . hozzák be a ház közepére. csak azt mondta. tizenegyet. Bemegy a boszorkányné leánya. . Azt mondja az öregember: . annak adja a két szál virágot. hová mész? 107 . Azzal beszalad a királykisasszony. szívesen gondomat viselték. s rakják egy rakásra. elindult a városba. az öregember pedig odaadja a virágot. Amint megy a városba elér a király kapujához a lány. hát hétszerte szebben látott. Elért megint a király kapujába s meghallotta a királykisasszony. öregapó. hogy vigye el azt is a városba.

amilyet a királyfi sohasem látott. a nagy hordót kerekedeskereken hosszú szeggel megverték. Aztán pedig lekötötte a boszorkánynét és a lányát. ha valami helyet kapnék. Az a palacsinta pedig délebédkor éppen a királyfiú elébe került. És a királyfi kivette onnan. s megjelenti a királyfiúnak. hogy én is csináljak egy palacsintát. Bizony a királyfi egy pofont ütött a szolgálónak. a szolgáló pedig elkacagta magát. őket meg betette egy nagynagy hordóba. Azt mondja a szakácsnénak: . 108 . amikor a két szál virágot kapta tőle. s megfogadja a lányt a szakácsnénak segítségére. hogy hová tették a lánynak az öccsét. hogy az az ő kedvese. s jókedvében lépett előtte. Hát a nyoma után két szép szál virág lett. hogy a szolgálónak engedte meg. és jó volna mosólánynak. Bemegy a szakácsné. engedje meg. és kivallatta őket. A szakácsné megengedte. onnan leeresztették. hogy más senki. Ő is csinált egy palacsintát. Ott ült vagy három hétig. amelyiket a királyfiú az erdőben adott neki. Odamegy a szolgálóhoz. A királyfi. hát beleharapott a gyűrűbe. betette a palacsintába. hogy csináljon egy palacsintát. ki csinálta a palacsintát? A szakácsné azt mondja.Én elszegődnék. Azt mondja a szolgáló ő nem. Három hét múlva. legyen olyan szíves. A boszorkányné és a lánya berakták a szegény lánynak az öccsét a kőfalba. Nagy lakodalmat csaptak máig is lakodalmaznak. De mégis kezdi faggatni a királyfiú a szakácsnét. felvitte az asztalhoz.Hej. hát látja.Azt mondja a lány: . Azonnal karon fogta. amint ette. Felkel egyszeriben az asztaltól. Kimegy a királyfiú. A szakácsné megmondta. azt a gyűrűt pedig. s kivitték egy nagy hegyre. egy vasárnap azt mondja a szakácsnénak: . Mindjárt megismerte a királyfi. A királyfi a lányt elvette feleségül. csak ő. és az asztal mellé ültette. ha meg nem haltak. s kimegy a konyhára. hogy egy lány van kint a kapunál. hogy ő csinálta-e a palacsintát.Szakácsné. hogy a gyűrű kié. Kiveszi a gyűrűt. kezdi kérdezni. mind ízzé-porrá törték.

. Így történt ez másnap is. hogy ők fogják őrizni az almafát. akit soha felejtenem nem lehet.Én Tündérszép Ilona vagyok .Megvagy. s meg is ért rajta az alma minden éjjel.Maradj nálam . . tolvaj! De midőn rátekintett. Légy mindig itt. ami a többivel. hogy az álom össze akarja a szemét húzni. Árgyélus csak azt kérte az apjától. még egyszer megdörzsölte a szemét. Mulatságból minden este iderepülünk. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott. Egyszer azonban a király. Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni. amelyen aranyalmák termettek. odaállottak az almafához. hogy láthassa Tündérszép Ilonát. harmadnap is. hogy ezentúl mindennap el fogok jönni. hogy a sok aranyalmákat leszedjük. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú. az aranyalmák mind eltűntek. aki az aranyalmákat megőrzi. s felkiáltott: . Feltekintett. A középső sem járt jobban. így ült le az almafa alá. mert csak téged szeretlek! . már érezni kezdte. jól megdörzsölte a szemét. nagyokat prüsszentett. fele vagyonát neki adja. De nálad nem maradhatok. hogy ha olyan emberel találkozik. Volt a királynak egy almafája.Ki vagy te. arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát. Egyenest az almafához tartottak. ha látni akarsz! Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló. Egyszer csak halk suttogást hallott. De vele is csak ugyanaz történt.kérte Árgyélus. Argyélus királyfi. hát látja. engedje meg. Olyan különös fa volt az. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe. és alig múlt el negyedóra. ezek a hollók pedig a lánypajtásaim. pedig megvallom hogy te vagy. Legelőször is a legidősebb ment őrködni. Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind meg voltak. mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk. az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte.felelte Tündérszép Ilona -. hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik. és megjelentették.kérdi a királyfi. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból. mire felébredtek. s kihirdette. hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. de megígérem. szippantott hát egy kis dohányt. A király homlokon csókolta a fiát. hogy oly gazdag király nem volt az egész világon. De hiába volt minden. Az őröknek sem kellett egyéb. .mondta a szép lány -.Soha többé el nem eresztelek! . Összehívta a király erre az egész udvart.Tündérszép Ilona és Árgyélus Volt egyszer egy király és annak három fia. A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára.Nem maradhatok . amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe. Végre a legkisebb vállalkozott. szép tolvaj? . elöl repült. 109 . de az almákat többé el nem viszem. hogy tovább is őrizhesse az almafát. hogy éjjel virágzott. a tizenharmadik holló mint vezér.

A vén anyó széken ült.mondta Árgyélus -. Vénbanya! . Kardot kötött az oldalára. felfal! 110 . hogyan történt. de talán ha hazajön az uram. és így szólt hozzá: . De bújj el. . Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni. megjött az hogy téged is megházasítsalak. és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit. mi lehet az oka hogy Argyélus annyira szeret az almafánál őrködni. Maguk sem tudták. testvéreidet már mind kiházasítottam.Nem biz én. és elment hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. ha én választok magamnak feleséget. Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus. nálad nem maradhatok. az nem engedett.Hazudsz. felséges uram. mikor az almafánál őrködik! A Vénbanya úgy tett. élj boldogul. felébredt erre Árgyélus is. Felébredt tündérszép Ilona. Egyszer egy kis házhoz jutott. csodálkozva kérdezte Árgyélust: . Ezzel megölelte Árgyélust. Másnap korán reggel már jelentette a királynak: . ahol a madár se jár? . . de csak úgy. én meg fogok házasodni. és Árgyéluséra húzta. ujjáról egy gyűrűt vett le. nézd. azután lassan elment.mondta -. nem lesz ellenvetésed. gazdag királylányt kerestem számodra.Meglestem Argyélus királyfit. .Mi bajod van.Látom. Mikor Argyélus az almafához ment őrködni a Vénbanya a bokrok mögé bújt.mondta a király.Hol jársz erre. holnap jelet is hozok arról hogy igazam van. és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából. Illendően köszöntötte. nem tudná nekem megmondani merre lakik Tündérszép Ilona? . úgy lett belőle aranyhajú lány.De úgy van az. Magához szólította hát a Vénbanyát. Tündérszép Ilona lesz a feleségem! A királynak nem tetszett a felelet. Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak. . Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak.Édes fiam. Árgyélus.De volt a király udvarában egy Vénbanya. Vigyázd meg egyszer. Ekkor előcsúszott a Vénbanya. Már találtam is. édes fiam. sírni.Jaj. . hollóvá változott és elrepült. az talán meg tudja mondani. a házadban tolvajok laknak. mélyen elaludtak mind a ketten. Ha kell.Nem igaz! . azt hiszem. kedvesem? . . A király is kezdett kíváncsi lenni. hogy Argyélus királyfit te szemmel tartod. a házban egy vén anyóra talált. Az egész udvar gyászba borult utána.Öreganyám . én téged soha többé nem láthatlak. mert meglát. aranyfürtjeimből egyet levágtak. de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról.Kedves atyám. de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált. erről akárhol megismerlek. holló képében jött az almafára. jajgatni kezdett. Ezzel összecsapta kezét. a Nap. mindenüvé odasüt. Nagyon csodálkozott a király.Neked adom . aki Argyélus királyfit nagyon szemmel tartotta.

ahol akarok” ott vagy azonnal. akinek a szeme a homlokán volt. az talán tud valamit. ott törték el a lábamat. és aztán a bocskort a lábadra húzod. szépen beköszöntött. és azt mondod: „Hipp-hopp! Ott legyek. .Erre elbújt Árgyélus. és ezzel az ostorral egyet csattantasz. Ment.mondta Árgyélus -. Megtette a király a kérdést. oda most már magad is eltalálsz.mondta a sánta farkas . és egy óriás jött elébe. a harmadik meg amarra! Az ördögök felmentek a hegyre. . már egészen beesteledett.tudok Tündérszép Ilona felől valamit. anyó. Végre is előkullogott egy sánta farkas: . és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal.nem tudok semmit. Ezzel egyet füttyentett.Nahát. kinyílott az ajtó. hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől.köszönt Árgyélus -.mondta a Nap -. A sánta farkas azonnal odaállt. és a Széltől is megkérdezte. de talán Hold bátyám tud felőle valamit. másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok. 111 . mendegélt újra Árgyélus. nem lát-e valahol világot. . úgy.mondta a Szél . pfű. akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit . hol lakhat? . . .Én .Már én tovább nem vihetlek. majd elosztom én köztetek. Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort. A völgyben épp három ördög verekedett. Nem tudjuk. mendegélt Árgyélus tovább.Én . miért verekednek. s köszöntötte a Napot. A Fekete-tengeren túl lakik. Bekopogott. nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani. Elment hát Árgyélus oda is.ezzel elbúcsúzott tőle. büdös! Erre kimászott az ágy alól Árgyélus. és kérdezte tőlük. egyszer csak egy völgyet lát mely három heggyel volt körülvéve. mindjárt kezdte: . belép a szobába. hogy szépen köszöntöttél . és elsántikált. ha csak az a baj.Jó estét. felséges király . Így mentek száz meg száz esztendeig. Ott is úgy járt. hogy úgy köszöntöttél. csak száz esztendőt kell még menni! . s maga után ezt a köpönyeget. Hazajött a Nap. másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit. de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit.No . hogyha magadra veszed. Egyszer csak letette a farkas Árgyélust. Az a Szélhez utasította. és azt mondta: „Hipp-hopp! Ott legyek. egy szép kastélyból szüremlett. Odament hozzájuk. . hisz nincs már messzire. Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit. felmászott egy fára. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg. szétnézett. Ment. de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály.mondta a király. hanem egyik hágjon fel erre a hegyre. a másik arra. emberhús. mint illik. hogy majdnem semmit sem látott. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát. ahol akarok. az ostorral egyet csattintott. ezen nem tudunk mi megegyezni. Oda is eljutott.Pfű. legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!” Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett. mint a Napnál. hogy Árgyélus üljön rá. de az állatok közül sem tudott senki semmit.Az atyánk meghalt. .Szerencséd. ostort és a bocskort hagyta. kire mi jusson.Szerencséd.

De Árgyélus nem ébredt fel.rebegte Tündérszép Ilona. a tizenegyedik.Nem félek én tőle sem . De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát. amint a Vénboszorkány elbóbiskolt. a negyedik. mikor igazat mondtak. Ekkor tért észre. Reggel azt mondja a vén banya: . Most is kihúzta a sípot. hogy csak játszanak vele. másként halálfia lennél.Ébredj fel. . mikor a vén banya sípolt. megszabadulok a varázslattól. elaltatott vele. Hát látja ám. ő mindannyiszor sípolt egyet. és attól Árgyélus úgy elaludt.Itt jön Árgyélus! Tündérszép Ilona azt hitte. legalább megszabadítod a királykisasszonyunkat! Most nem lehetsz vele. ha te háromszor megcsókolod. elfordult és sípolt. Így volt éjfélig.mondta Árgyélus -. ahol én akarok. Akkor. selyemágyat vetett neki. hogy itt vagy. a harmadik. és azonnal az egész vár kivilágosodott. Tündérszép Ilona hatalmas tündér. mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad. Most a maga nyakára akasztotta a sípot. hogy azt sem tudta. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona. De egyszer. . De jött a másik. ne aludj el! De az öregasszony gonosz boszorkány volt. melyet ha megfújt. harmadnap is. előbb tizenegyszer pofon vágta. Leoldotta. hogy a világon volt-e valaha. mint az első. pofon vágta a lánypajtását. mert nincs itthon. pompás vacsorát készített számára. .Itt volt Tündérszép Ilona.Jaj. felhúzta a köpönyegét és bocskorát. kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz. és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni. Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. ostorával egyet csattantott.Minden-éjjel eljön ide Tündérszép Ilona. aztán azt mondta: . Árgyélus. . Most éppen jókor jöttél. Árgyélus háromszor megcsókolta. Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott. most is élnek. Ekkor jött Tündérszép Ilona. csak éjféltájban.Megérdemlem . mint a bunda. mert csak akkor járhat szabadon. és felkiáltott: . meglátta a kedvesét. Árgyélus hatalmas király lett. Árgyélus bekopogott az ajtón. de te aludtál. ha meg nem haltak. legyek az apám várában! Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt. 112 . Egy öregasszony jött ajtót nyitni. a Vénboszorkány elsüllyedt. a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. de jó. minden ajtó felnyílt. de úgy jártak mind a tizenegyen.Ez azért van. hogy az egész cselédség elaludt tőle. Volt egy sípja. megvívok én vele! Az öregasszony behívta Árgyélust.Hipp-hopp! Ott legyek. akit akart. beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához: . . hogy azért aludt ő is olyan mélyen. és kíváncsiságból belefújt.Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa. Másnap is úgy történt. meg ismerte Árgyélust. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra. Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát.

Az öreg ördöngös szüle telehordta a nagy üstöt vízzel. rázza.Ne szurkálj. megfogja a csúcsát. letette maga mellé a zsákot. s vitte egyenest hazafelé.Te. Azt mondja megint: . . . mert a medve hátára kapta a zsákot. gyújtsd alá. Amint a kisgyereket meglátta. Amint ezt a loncsos medve meglátta. levetette a zsákot a válláról. Mikor aztán már elfogyott a tűröm-olaja. hátára vette a zsákot.No. Egyszer csak szúrást érez az oldalán. lucskos. Nem tudom. ment hetedhét országon keresztül. Aztán megint a hátára vette és vitte. Ment. s úgy megdögönyözte. s azt mondta neki: .Ne szurkálj. Azt mondja a kisgyereknek: . vitte hazafelé. és elaludt ott helyben. meg sem állott. hol járt. s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. teletömte tégladarabokkal meg szerbtövissel. mert lerántasz. Útközben elfáradt. Mikor felforrt a víz. kisgyerek. Ez a kisgyerek kiment egyszer az erdőre. s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé. A kisgyerek sírt-rítt. csak adjál! Az hát szakított egy szépet. míg vissza nem ért abba az erdőbe. tüstént odament a fa alá. . Mikor aztán hazaért.Te kisgyerek Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal.Ne szurkálj. s beletette a zsákjába. kisgyerek. hogy jobban sem kellett. melegítsd fel jól! No. odament a fa alá. mert bizony megtürücsköllek! Most sem ért semmit a szó.Nem adok bizony én. még az Óperenciás-tengeren is túl. hát jön egy lompos. vagyis ahogy arrafelé mondták egy loncsos medve. hordd tele a nagy üstöt vízzel. Amint eszegelődik. megtürücsköllek! Azzal megy. még így sohasem jártam! . mert majd meglásd. tüzelt erősen a katlan alá. Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal! 113 . jól van.Eredj. hol nem. Azt mondja hát harmadszor is: . Egyszer csak még jobban szúrják az oldalát. kisgyerek. megtürücsköllek! Nem ért semmit a fenyegetés. kisgyerek. maga pedig odébbállott. a loncsos medve kioldja a zsák száját. A loncsos medve azonban megkapta a kisgyerek karját. Szisszent egyet-kettőt. aztán azt mondja: . hogy szeme-szája elállt bele a medvének. te szülém. mert majd meglásd. élt egyszer egy kisgyerek. de az bizony nem használt semmit. s felmászott egy nagy körtefára. a bécsi bicskával kihasította a zsákot. ette a körtét a kis bécsi bicskájával. Mikor a loncsos medve fölébredt. elindult.A loncsos medve Egyszer volt. csak szúrták az oldalát. nyújtotta le neki. annál jobban szúrták az oldalát. azt mondja az öreg ördöngös szülének: . Avval hátára véve az üres zsákot. hát úgy hull belőle ki a diribdarab kő meg a szerbtövis. de a hátán egy üres zsák volt. Amint ezt észrevette a kisgyerek. hol nem volt. amúgy istenigazában. dehogy! Nem én bizony. Hát a kisgyerek már megint ott volt egy nagy körtefán.mondja. lerántotta annál fogva.Dehogyis rántalak. csak mendegél.

és lehajította. Megparancsolta most is az öreg ördöngös szülének. ülj fel erre a sütőlapátra! A kisgyerek rákucorodott a lapátra. .. hogy megint elszökik a gyerek. Addig kunyorált.Dehogy rántalak. . hát látja. Nyújtotta lefelé a medvének. te kisgyerek . hanem ülj le egészen! . amíg csak haza nem ért. és meghalt. azzal úgy felfűtötte a kemencét. hirtelenében meg kapta a lapát nyelét. hogy a kisgyerek odafenn gubbaszkodik a kémény legtetejében. könyörgött ott a fa alatt. megtisztálkodott. de nem találta sehol. Az pedig megkapta a kisgyerek karját. ráült a lapátra. s minthogy nagyon el volt fáradva.Hát alfelembe vasnyársat dugtam. nem rántalak biz én. hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi bicskáddal.Hogy mentél te oda fel. hogy nem tette le a zsákot. kis buta. s beledugta a zsákjába. a kisgyereket meg süsse meg benne. hogy ő is úgy tesz. behozta a sütőlapátot. szaladt. Avval fölkapta hátára. kedves nénikém .mondja neki a loncsos medve -. de valahányszor be akarta az ördöngös szüle a kemence száján dugni.Nem úgy. mert félt. lerántotta. A kisgyerek pedig lejött a kéményből. hogy kell rá felülni. lefeküdt egy kicsit delelni. mutasd meg te előbb! Az öreg ördöngös szüle nem kérette magát sokáig.Nem adok bizony én. és azt mondta a kisgyereknek: . mert lerántasz! . . a vasnyárs keresztülszúrta. Egyszer csak felnéz a kéményre. de most már volt annyi esze. nem azt mondtam én. te kisgyerek? .nem tudom én. A loncsos medve útközben megint elálmosodott. De a kisgyerek sem volt ám rest: amint ezt meglátta. Tűvé-heggyé tette az egész udvart. 114 . vitte hetedhét országon hazafelé.mondja neki a gyerek . kis szolgám. keresni kezdte a szülét. Az ördöngös szüle jó sok fát hordott be. hogy a kisgyerek szakajtott egy szép körtét. hogy a kemencét tüstént fűtse be irgalmatlanul. de amint nagyot ugrott.Ó. maga pedig nagy üggyel-bajjal felmászott a kémény tetejébe. mindannyiszor talpra állott. Mikor a loncsos medve felébredt álmából.Ó. hogy hajíts.No. A loncsos medve gondolta. és szaladt. Mikor már csak úgy szikrázott a kemence feneke. csak adjál! A kisgyerek szakított hát. vitte. és nagyot ugrottam. hogy majd összedőlt. Avval maga elment. s bevetette az ördöngös szülét a tüzes kemencébe.

Jávorfából furulyácska Volt a világon egy király.Add csak ide azt a furulyát. Arra ment egyszer maga a király is. Azután elásta. Tavasszal juhász legeltetett azon a tájon. azért jöttünk ilyen későn haza. A legkisebb lány volt amúgy is legszorgalmasabb. juhászlegény! Én is voltam királylányka. belefújt. levágott róla egy ágat. Mindjárt meg is próbálta. A két öregebb alig szedett valamit. A szegény legkisebbik királylányból pedig ott künn az erdőben jávorfácska nőtt. hamar teliszedte a kosarát. Mikor a királyné fújta. Megkérdezte a juhászt. milyen rejtelmesen tűnt is el az ő kislánya az erdőben. hogy húguk nyerte meg a versenyt. A király a szájához vette. Megmondta nekik: aki leghamarabb teli szedi a kosarát. belefújt. A középső lány nem akart beleegyezni. mással töltötték az időt. és furulyát csinált belőle. ezt mondta a furulya: 115 . hogy a kis húguk elveszett az erdőben. ő volt a legjobb a lányai közt. Királylányból jávorfácska. hogy mit mond a furulya. annak három lánya. Azt mondja a legöregebb halkan a középsőnek: . de a legöregebb végül mégis csak agyonütötte a szegény legkisebbet. Most az jutott eszébe. rájuk esteledett. Amikor észrevették. Megvette a király azon nyomban a juhászlegénytől a furulyát. fújjad. hogy fújja meg az is. hallgatta. Kiküldte egyszer az erdőbe földiepret szedni. Mindig a kislányára gondolt. gondolt egyet.Mit szól majd apánk. bánatosan megsiratta. azért is nem tudtuk teliszedni a kosarunkat. Otthon az apjuknak azt hazudták. de nem találták. alig tudtak ők is hazajönni! A király igen nagyon sajnálta a kislányát. elöntötte őket a rossz irigység. Királylányból jávorfácska. Jávorfából furulyácska. S a furulya most ezt szólta: Fújjad. hazavitte. azért is nem szedhettek a nagy kereséstől elég epret. hol vette a furulyát. A juhász odaadta a furulyát. odaadta a feleségének. Felelte a juhász: . üssük agyon inkább a húgunkat. hogy ilyen keveset szedtünk? A húgunk meg teliszedte a kosarát! Majd megkérdezi: mit csináltunk? Mit felelünk? Hogy ki ne kapjunk. Gondolt egyet a király: . keresték mindenfelé. Jávorfából furujácska. Amint egyszer a jávorfácska felé ment.Itt vágtam az erdőben. királyatyám! Én is voltam királylányka. fújjad. Otthon azt mondjuk: elveszett az erdőben! Kerestük sokáig. annak vesz legszebb ruhát. De a furulya mindig csak ezt szólta: Fújjad. ha látja.

fújjad. hogy többet tudnak a lányai a kis húguk elvesztéséről. fújjad. Jávorfából furulyácska. A gonosz testvér kiejtette kezéből a furulyát. De bizony az már nem akarta. s rimánkodott kegyelemért.mondta a királyné a legöregebbik lányának. Jávorfából furulyácska. fújjad. Királylányból jávorfácska. De a király rögtön kiparancsolta a házából. A királyné már régóta abban a hitben volt. . Jávorfából furulyácska. a királyné odaadja a kisebbik lányának. Királylányból jávorfácska. Alighogy megfújta. hogy fújja meg a furulyát.Fújjad. Hallgatják mindketten. mint amennyit mondanak. Behívatja hát őket. Kezébe nyomták a furulyát.Most fújd meg te . Ahogy belépnek. a fejét veszik. a fővárosból. hogy mit mond a furulya. rossz nénécském! Én is voltam királylányka. meg kellett fújnia. Aztán térdre csuklott. úgy szánta bánta bűnét. és az ablaka alá ültette. a furulya máris elkezdte: Fújjad. az egész országból azzal. A furulya azon nyomban elkezdi: Fújjad. De nem térhetett ki. Az erdőben nőtt jávorfácskát pedig nagy gonddal kiásatta. Királylányból jávorfácska. én gyilkosom! Én is voltam királylányka. hogyha visszatér. királyanyám! Én is voltam királylányka. 116 .

miféle lélekkel mondhatja azt.Hát hol vannak az edények? A szolgáló elbeszéli. én nem vagyok sem vak. a tányért. vitéz uram. s azt mondja: 117 . mi az istencsodája az ottan? . hogy rák . s amennyi edény nála volt.Hát te csak azért törtél olyan kárt nekem? .No. s azt mondja reá: .mondja a papné. s mikor megtudja. mind a földhöz veri. s elküldte a szolgálót. kapja a százforintos új bundáját. . mikor én jól láttam. ha nem mász. sem bolond.De hát már húgomasszony is miféle lélekkel mondhatja azt. mikor én jól látom. én jól látom. . hogy rák! A papné éppen kemencét hevített.Az isten engedje meg. A szolgáló erre megbátorodik. hogy mind diribdarabra törik. .mondja nagy nyersen a szolgáló. kapja a palástját mérgében összevagdalja azt egy fejszével a küszöbön.No.kérdi kívülről bejőve a pap. mert sütni akart.mondja a szolgáló.feleli a katona. Azonban ott megy egy huszárkatona lóháton.Az bizony mász . hogy rák? kérdi a katona.Az bizony. asszonyom! Hisz én nem is hagyhattam annyiban.Ó. erre még inkább megharagszik.Az bizony rák . kirántja a kardját.Az bizony mász. közelebb lép a rákhoz. tejesfazekat belerakta egy kosárba.mondja ismét a katona.Hát itt miféle égett bőrbűz van? . belöki a kemencébe s azt mondja: . nézni kezdi. Kérdi tőle a szolgáló: . tálat. hogy mi történt közte és a katona között a másszal s a rákkal. húgom: rák . sem bolond. . A katona elmegy gyalog. ha mind a ketten bolondok nem voltatok! . valamikor régen.A huszár és a szolgáló Egy papné.mondja a katona.Az isten engem éppen úgy pusztítson el. . s egy kicsit fél is tőle. hogy egy rák épp akkor mászik ki a vízből.Ugyan bizony. A szolgáló megharagszik.feleli harmadszor is a katona.Ugyan bizony. én jól látom. . mégis az a gaz katona mind csak azt hajtotta. vitéz uram. Még soha rákot nem látott. mi történt a rák és a mász miatt. hogy mász. hogy mossa meg a patakon. hogy mász . A szolgáló mosogatás közben meglátta. én nem vagyok sem vak. . Kérdi tőle a papné: . A katona leugrik a lováról. hogy a hóhér éppen így vágja el a nyakamat.Az bizony rák .A tűz lángja éppen így égessen el engemet. s azt mondja nagy méreggel: . . elvágja a lova nyakát. mikor én jól látom. ha nem rák. hogy mász mondja a szolgáló. s azt mondja: . hát rábámészkodik. . a szolgáló is hazamegy az edény nélkül.

hogy ugyan bizony milyen dolog történt. s miért.. s amikor elbeszélik neki. s azt mondják: . s azt mondja: . ha mind az öten bolondok nem voltatok! Betoppan azalatt az egyházfi is. hogy mi történt ott. megharagszik. ha mind a heten bolondok nem voltatok! 118 .A hóhér éppen így vágjon össze engemet. kendők széjjelomolnak a ház földjén. A bornya betévedt a pap udvarára. mind amennyien vagyunk. hogy miféle dolog történt. kérdezi. Arra összegyűl az eklézsia. diribdarabokra hasogatja mind egyig. hogy a tüzes mennykő éppen így üssön agyon engemet. ha mind a hatan bolondok nem voltatok! A hír elterjedt a történt dolgokról továbbig. ha mind a hárman bolondok nem voltatok! Odaérkezik a mester. Az is megtudja.Az ördög éppen így szaggasson el engemet.Az isten engedje meg. felgyújtják a papi házat. felkapja a földről az abroszokat. ebben az órában. a drága abroszok. látja az abroszokat és a kendőket a földön. Kap egy botot. felkapja az eklézsia ládáját. ha mind a négyen bolondok nem voltatok! Érkezik az eklézsia kurátora is. És azt mondja a mester: . s úgy vágja főbe a maga bornyát az ajtó előtt. összecsapja a kezeit. s úgy vágja a földhöz.A tűz lángja így égessen meg minket. s azt mondja: . hogy a láda darabokra szakad. az után jött. hogy hazahajtsa. kendőket. s kérdi.Az isten éppen így pusztítson el engemet. s mikor megtudja. s miért is történt. hogy az mindjárt felfordul s megdöglik.

Utoljára is megharagszik. s így sokat tapasztalt. s ezt mondta: .Én meg azt kívánnám. disznó teremtette. de jó volna.A bőgős fia meg az ördögök Egyszer volt. Szerencsétlen szám! Inkább mennék a pokolba kályhafűtőnek! Alig mondotta ezt ki. Csak vágják. hogy én sose hallottam róla semmit? 119 . éppen kerekszám tizenkettő! Megijed erre a bőgős. aki a muzsikus bandában bőgőzni szokott.Ne tegye kend oda.azt kívánnám.Hajaj. növekedett. sohase volt nekünk édesapánk? Vagy ha volt. hát ott a tál kolbász meg a fehér cipó! Bemegy a másik is. tenné oda a bőgős a fát. a bába megint rákiált: . úgy annyira. Egyszer a legkisebb azt kérdi az anyjától: .Oda se tegye kend. Ezért tréfálni akart egy kicsit. Nyakon csípte a bőgőst.Ejnye.S a harmadikhoz fordult. vágják a fát. hova lett. hol nem volt.kérdi a másik szegény ember. hogy mindnyájan legénykort értek. az asszonyon kívül tizenharmad magammal leszek a háznál. egy helyett tizenkét rajkója legyen! Eljön az este. azt gondolta.mondja az első szegény ember -. . mindjárt ott termett egy sánta ördög. s ott így sóhajt: . hát ott a tál túrós lepény! Hazamegy a bőgős is. ott gyerek van! Tenné szegény bőgős a másik szögletbe a fát. csak nem teljesedik az be. A bába megint rákiált: . viszik haza a fát.mikorra hazamegyek. mert ott két gyerek is van! Tenné ide. hány gyerek van itt? .felel a bábaasszony -. hogy mikor hazamegyek. Kilép a ház elé.Én azt . mindenütt tele a ház gyerekkel. Egyszer ezek hárman kimentek az erdőre fát vágni. Tenné le szokás szerint a fát a bőgős a szögletbe. ott is gyerek van! Tenné a szegény bőgős a kamrába.Miért? Mit kívánnál? .mondja a másik .Biz itt . A harmadik.Édesanyám. hát éppen ott találja a bábaasszonyt. nőtt. hogy hiába kíván bármit. s most már ő kiált: . de rákiált a bába: . hogy egy tál túrós lepény legyen az asztalomon! És te? . még az Óperenciás-tengeren is túl volt a világon három szegény ember.Ej. hogy tartja ő azt el. A tizenkét gyerek otthon nőtt.Én meg . ha csak egy kívánságom is teljesednék! . egyszer megszólal az egyik szegény ember: .Oda meg éppen ne tegye kend. Bemegy az egyik szegény ember a házába. Sehova nem tudta letenni a fát szegény bőgős. vitte azon nyomban a pokolba kályhafűtőnek. hogy mivel gyereket vár úgyis a feleségem . legyen egy tál kolbász meg egy fehér cipó az asztalomon! Hát te? .

Mindig feljebb.Bizony volt nektek is. édesanyám.feleli a fiú. látja a tömérdek sok lelket a mennyország kapuja előtt álldogálni. fiam. Fölmegyek oda is. fiam. Kapta magát. hogy kelmed bennfogja a más ember igaz jószágát! 120 .Kiadnám. de messze elgurult. nincs-e közte az apja. Szent Péter uram. a kapus.Már. elkezdett magának grádicsot vágni a fába. nem az az én dolgom .kérdezi belülről Szent Péter. kereste. Amint felért és széjjelnéz.Mondja neki erre a szegény asszony: . De mikor megszülettetek. fiam. ha a földön nincs az apám. odament a kapuhoz. Nézte őket. ez a sok ménkű lélek mind bebujkálna a kapu alatt a kutya-bejáráson. Kiáltja a fiú: . Mérgében kiment a házból. behajította a kalapját a kapun. S míg érte járnék s keresgélném. A fa hegye az égbe ért. az egész föld kerekségét összejárta utána.Most nem lehet bejönni. ő nem lesz tizenharmad magával egy fedél alatt. bekopogtatott rajta. várakozzál. majd megkeresem én! . de csak nem akadt rá.Nohát. Felelik megint belülről: . a gyökere a pokolba. Amint így keresi. Azzal elővett egy fejszét. észrevesz egy nagy nyárfát. befútta a szél a kalapomat.Jól van! Majd bepanaszolom a gazdájának. Mondják belülről: . hadd keressem meg az apámat. azóta se látta senki: Odaveszett! Felel erre a legkisebbik gyermek: .Eresszenek csak be. . mert nincs itthon az ég ura. Utoljára is felért az égbe. A fiú látta. bizonyosan az égben találom. akkor gyere. eresszen be kelmed.No hát. hogy már így semmire sem megy. de ha nem lehet! Mondtam már! Kiáltja be erre mérges hangon a fiú: . az apját keresni. gondolja magában a fiú. mindig feljebb vágta maga előtt a grádicsot. majd megkeresem én. Majd ha hazajön. S kiáltott fennen: . s haza is hozom! Evvel elindult a fiú világgá. legalább odafönt is széjjelnézek egy kicsit. adja ki! Feleli belülről Szent Péter: .Jaj. Majd félretessékelte őket az útból jobbra-balra. hogy tizenhárom szerencsétlen szám. nem is látom.Nem várok biz én. csak jöjjön haza. éppen egy erdőben.Ki van ott? . fiam. ha így van. . .Én vagyok a Zsiga bőgős tizenkettedik fia. Feleli a fiú: . Kereste.Jaj. azt mondta. No. most nem ereszthetünk be.

nem győzne engem a világ minden fúró-faragó embere se székkel. gondolta magában. fiú? . Mi is épp ott voltunk. de . ha se a földön. mert az ördögök ellopták a királyunk egyetlen lányát! Azt akartuk visszavenni. beleült. se kérdett. A fiú nekiindult a dombnak.Hová mégy. a fejébe nyomta.. rögtön megy ki. aki egy malacot ellop.Hát te mit hajigálsz itt. hogy milyen messze lehet onnan látni.a mindenét! . majd rád ijesztek én most. nemhogy a tolvajhoz. se hallott. Amint így nézeget. De nem fognak ki rajtam. meg széjjelnézni egy kicsit. Megkereste a kalapját.azóta el is lopta az édesanyám malacát. a negyediket.” Felkap egy gyalogszéket. elkotródott. mert ebrúdon vettetlek ki! Megijedt a fiú. hogy a szomszédunk el akarja lopni. . Mikor kívül volt a mennyország kapuján.Jaj. földet. ha már eddig jöttem! 121 . mindjárt jobban odanéz. Felkap egy másikat. eget. hogy talán az anyját is megláthatná! Egyszer csak észreveszi ám. Már bizonyosan a pokolban van. az sem éri a célt! Felkapja a harmadikat. Amint legjavában hajigálózik. „No hiszen. . Azt akartam oldalba hajítani! De nem tudtam. hát beeresztette a fiút. de bizony esze ágában sem volt. ha egyszer belül lehetett.Oda ugyan hiába mégy. Az apámat keresem! . ötödiket.Megyek a pokolba. hogy hát mégis. Amint ott megy. szembe találkozott egy regiment katonával. azért. megállj! .Szent Péternek mit volt mit tennie. elmegyek oda is! Majd megtanítom én őket! Azzal elindult. vissza. a föld irányába vágja! De biz az még csak a falu közelébe se járt. te gézengúz? Feleli a fiú: . mintha ott sem lett volna.. az apját kutatni. Mikor a székhez ért. körülötte meg sok gyalogszék. elkezdett bámulni. egyszer egy dombhoz ér. félt.hangzott a válasz -. hogy megpirongatják. hogy amint a kalapot megtalálja. nagy üggyel-bajjal szerzett malacát. elkezdett gondolkozni. Azt felelte nekik a fiú: . mikor látom. felséges uram. az ördögök vitték el. tengereket! A gyalogszéken pedig az angyalok szoktak ülni. azzal előre.kérdezik a katonák. ha én minden emberhez széket vágnék. Ezért azt mondom. Abból meg lehetett látni az egész világot. . elkezdett ugyancsak hajigálni az apró székekkel. jön ám haza maga az ég gazdája. te . mendegél. de bizony azok nem adták. hogy rögtön kimenjen. Mondja a fiúnak: . A domb legtetején egy nagy karos szalmaszék volt.gondolja magában a fiú -. Meg is ígérte a fiú. a fele királyságával együtt. hogy elhordd magad a mennyországból. szemébe ötlik az apja viskója. hol lehet az ő apja. Pedig a királyunk annak ígérte a lányát. aki visszahozza! Azért jobb lesz. Amint így kódorog. ha tovább nem is mégy hanem visszafordulsz. meg sem állott.Hogyne hajigálnék. De megígértette vele. Az a nagy karosszék volt az ég urának széke. míg a pokol határába nem ért. se az égben nincs.Bizony én nem fordulok. hogy a szomszédjuk éppen akkor akarja ellopni az anyja egyetlenegy.

A királykisasszony hol van? 122 . Ás egyet a fiú. Aztán elkezdett nagy komolyan lépegetni a pokol kapuja előtt. . egy fia ördög ne járhasson a pokolba. Kiadták rögtön a királykisasszonyt. Megijedt erre az ördög. előre és hátra.Nem adjuk mi bizony! Nem bolondultunk meg! Kiált nekik vissza a fiú: . Esengeni kezd erre a főördög: . Kijön. amíg az apámat ki nem adjátok. odamegy hozzá. te legény? Feleli a fiú: .S azzal ment odább a maga útján.Nincsen. amennyit csak elbírsz! Feleli a fiú: . míg Plutó hazajön.Jaj. Kérdi mérgesen: . ezüstöt.Itthon van-e Plutó? Felel belülről egy hang: . mindjárt beszaladt. s mondja: .a fiú. hogy maga Plutó is kiszorul a pokolból! Nagyon megijedtek az ördögök. tudom istenem. . Csak a királykisasszony.Én? Csak egy templomot rakok ide. De a fiú se kérdett. Egyszer elérkezett a pokol kapujához.Itt az apád.tüstént elindultak a felvilág felé. se hallgatott tovább egy szót sem. s kérdi: . hogy itt van! Felelik erre már többen odabentről: . csak addig várj. hogy mi hibázik. hanem elővett egy ásót. az öreg bőgős meg a királykisasszony . se be.Nem kell nekem sem az aranyotok. kérem. Mondja tovább a fiú: . Meglátja ezt egy ördög a kapulyukon át.Jaj. Feleli az ördög: .Mit csinálsz itt. s azt mondja: . kihozta az öreg bőgőst. mindjárt észreveszi. csak azt ne kérd! Inkább adunk aranyat. nem adjátok? Mindjárt olyan anyaszentegyházat építek ide. most már egy tapodtat sem megyek addig. míg a királykisasszonyt is ki nem adjátok.Nem várok én egy szempillantást se! Adjátok. Mehetsz a dolgodra! De a fiú nyomja tovább az ásót a földbe. ha kellene! Az ördögök csak nevették a fiú mérgét. Az ásóval meg pecézgette közben a helyet széltibe-hosszába. Hogy se ki. sem az ezüstötök. Ők hárman . Bekopogtat rajta. Hazamegy Plutó a pokolba.Hát akkor adjátok ki nélküle is az apámat! Tudom.Nem addig van ám az! Amiért az imént ki nem adtátok.Jól van! Majd kiadnátok még.

mint te vagy. ott felel a bokorban! S ha majd megindul. Feleli még mindig szégyenkezve az ördög: . hajítsd először te. utol is érte a fiút nemsokára. Elindul a futár.Bizony. A nyúl felriad. azt odaadtuk egy fiúnak. hogy olyan messze hajította a buzogányt. Nem is volt neki.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú. akinek az volt a híressége. Az ördög fölhajította a buzogányt olyan magasra. végigméri a buzogányos ördögöt. Nem tudott volna az a fiú úgy szaladni! S azzal odafordult egy másik ördöghöz. egy ilyen legénnyel? Kiállok én teveled akármiben! . de azért így szól: . Uccu neki az ördög. hát fussunk versenyt . Plutó mérges lett: . szólítsd.Ilyen legénynek. hogy se ki. te szegény ördög . hogy alig látszott.feleli az ördög.Lássuk hát! Ki tudja ezt a kétmázsás buzogányt magasabbra hajítani! A fiú meghökken egy kicsit.s elbeszélte. versenyfutásban. Aztán jöhetsz hozzám. hogy ott fekszik a bokorban egy nyúl. mint senki más. Eszébe ötlik valami: . s visszaszól: . fiú! De meglátja a fiú. hogy a fiú különb futó nála.Hol a királykisasszony?! .kérdezi tőle Plutó. Kiáltott neki már messziről: . fiam. előbb azzal álld meg a versenyt. Megállt nemsokára. mint te. se be nem tudunk járni! . utol is érte a fiút csakhamar. Nem is merte tovább kérni a királykisasszonyt.Eredj utána te. én nem futok magam. olyan templomot épít a kapu elébe. Eredjen utána mindjárt a leggyorsabb futárom! Hozza vissza tőle a királylányt! Ha pedig a fiú nem adná.Mondja remegve az egyik főördög: . ilyen legénnyel. amiből csinálja. S azt mondja: . Odamegy az ördög a bokorhoz. ha oda nem adjuk.Bizony. buzogányos! Hozd vissza tőle te a királykisasszonyt. Mondja neki: . hanem nyúl. Rákiabál már messziről: . te bolond! Hiszen nem az öccse volt az. Útnak eredt a buzogányos. s azt feleli: . hogy hogyan járt. Egy kengyelfutóval versenyt futni? Nem kis dolog! Most légy okos. hiszen nem tudott volna az templomot építeni. De bizony a nyúlnak még csak nyomába se hághatott. az ottmaradt! Miért? Így meg így jártam! . Visszakullogott nagy szégyenszemre a pokolba. pihegve. nem adom! Kiállok én akármiben veled is! Fölfújja magát a buzogányos ördög. Így hát elhitte. Avval elkezdett kiabálni: Bátyám! Bátyám! S néz föl a felhőkre.mondja Plutó -.Ó.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Vagy versenyezz velem! Megáll a fiú.mondja nagy kevélyen -. győzze le abban.No. . a fiú megfogta a buzogány nyelét. Mert azt mondta. 123 . bolondok . csak a kis öcsémet küldöm. amiben ő az erősebb.No. Amint leesett.Én.Ó. Az is legyőz! Eredj.Ó. elkezd szaladni.

Csak azt várom. Megijed az ördög. hanem keresett gyorsan három abroncsot.kérdi az ördög. Beabroncsolta először szép gyengén a királykisasszony fejét. hogy akkorát tudott durrantani az ostorával. inkább ne is hajítsd! Maradjon a tiéd a királykisasszony. abroncsold be az enyimet is! .kérdi tőle az ördög. Ez az ördög is királykisasszony nélkül ment vissza a pokolba. . azt nem hozhattam el! Így meg így jártam a fiúval . aki arról volt híres. Mert mindjárt akkorát kondítok. Neki akarom felhajítani ezt a kis buzogányt.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt! Megáll. Nyeli dühét Plutó újra. .No.Csak a fejünket abroncsolom be.Bizony én csak a bátyámnak. te bolond! Hiszen nem bírta volna az a fiú a buzogányodat meg se mozdítani! Aztán odafordul egy másik ördöghöz: . a másvilágon.Jaj. Kovács. már előre mérgesen: . Ettől is kérdi Plutó. ostoros. Hozd vissza tőle te! Utána indult az ostoros ördög.Tudsz ezzel a karikás ostorral nagyobbat kondítani.Kinek kiabálsz? . kondítsd a párját! A fiú nem szólt semmit.ijed meg az ördög. mint egy ágyú. Csak a buzogányomtól ne fossz meg örökre. Feleli egyszerűen a fiú: . mint egy ágyú. s azt mondja: . szétreped.Mit csinálsz? . el is érte a fiút. azután az apjáét. mint te! Kiállok én versenyre veled is! Feleli gőgösen a durrantó ördög: .Csak kondíts. 124 . Már messziről kiáltott neki: . s azt mondja nagy büszkén: . fiam.. megfordul a fiú. hogy akinek be nem lesz abroncsolva a feje. hogy meglássam. s így szól: . ott a felhőkön túl. hadd lám előbb.Bizony.Hol a királykisasszony? Feleli szepegve a híres buzogányhajító ördög: . mint én? Azt mondja a fiú: . mit tudsz te.Jaj.Ó. hasznát veheti ennek a sok jó vasnak.Eredj utána te. Feleli a fiú: . Az ördög kondított akkorát. hogyan járt.Különb legénynek sem. Elindult. utoljára a magáét.s ő is elmondja. azt mondja: .

ki tudja a sövényen keresztül jobban összeszurkálni a másikat. bolond! Hisz sövényen át a kétágú vasvillával egyet sem lehetett szúrni. utol is éri a fiút.Eredj utána te. Azzal odafordul egy következő ördöghöz: . állj ennek a sövénynek a belső oldalára.Te sem hoztad vissza a királykisasszonyt? . Feleli a durrantó ördög. ki tud jobban varrni! Gyere.s ő is elmondta. te bolond! Hiszen nem tudott volna az a fiú semekkorát se kondítani.De hát mi a te mesterséged? Dülleszti erre mellét az ördög. Az ördögnél kétágú vasvilla volt. Azt mondja: . Kiált már messziről: . Ha legény vagy. fiam.feleli a fiú.Héhó! Add vissza a királykisasszonyt. Az ördög visszament nagy pironkodva. mert mindig megakadt a sövényben. próbálj szerencsét vele te! Nekirugaszkodik az ördögök szabója. hogy járt.Héhó! Ide a királykisasszonyt. varrjunk versenyt! 125 . Rákiált: .Nem lehetett! Így meg így jártam! . Plutó alig látott a méregtől.kérdi ettől is mérgesen Plutó. mutatta. Feleli hüppögve a kocsis ördög: . mi esett vele.Hol a királykisasszony? . hozd vissza már te valahára! Útnak ered Plutó kocsisa egy vasvillával. . én majd kívül állok. inkább legyen tied a királykisasszony!” Erre aztán megtágította a fiú az abroncsot.kérdi nagy haragosan Plutó. lássuk.Úgy kell. s azt mondja: . Azzal elkezdtek szurkálódzni a sövényen át. Így meg így jártam az abroncsolással . szaladásnak eredt: visszanyargalt a pokolba.Ó. hogy utoljára az ördög könyörgésre fogta a dolgot: „Jaj.Az enyém? A varrás! Próbáljuk meg. . Odafordul egy másik ördöghöz: .s elmondta. ne szorítsd már jobban. De így a sík földön nem nagy mesterség viaskodni. menjünk be ebbe a kis házba.Nem hozhattam bizony azt vissza.Nem félek én tőled sem.Szívesen .Eredj utána te. mert mindjárt agyonszúrlak! Védd magad! Feleli a fiú: . . A fiú egy nyársat fogott. szabó. vagy állj ki velem versenyre! . kocsisom. utoléri egy kis ház mellett a fiút. de olyan erősen. hogy összeszurkálta a fiú. De bizony az ördög sohasem tudott átszúrni a kétágú vasvillával. Plutó most lett csak igazán mérges! . De a fiú a nyárssal úgy összevissza szurkálta az ördögöt.A fiú elkezdte abroncsolni az ördög fejét. megtapogatva a fejét: . hogy utoljára az megsokallta a dolgot. Versenyzek én véled is.

Megint a fiú lett a nyertes. Te meg hajtsd az egyenes farkúakat. Rákiált: . Ha ebből több disznót ki tudsz hajtani egy óra alatt. Így tehát ez az ördög sem nyerhette el a királykisasszonyt.Bementek a házba. Hozzáfogtak rögtön a disznóhajtáshoz.feleli a fiú .No. . fiam. Az ördög visszament leesett állal a pokolba. Azzal lefeküdt.Azé. utoléri. Erre az ördög is ráállott. Ki mennyit hajtott ki? Kereshették biza. mind kiszaladt az ólból. Csak nem talált. ettek. Azzal odafordul a következő ördöghöz: . hogy melyik disznót ki hajtotta ki? . hogy ne kelljen a cérnát sokszor húzogatni a tűbe. te bolond! Hisz éppen azzal telt el a sok idő. . hogy milyen nagy bajjal. Azt mondja a kanász ördög: .Úgy bizony! Miért? Mert nagyon jól tud az a fiú varrni! Olyan hosszú cérnát húztam a tűbe. Egyenes farkút egyet sem leltek.kérdi. s mégis hamarább kész lett vele. mindjárt beváltotta az ígéretét: hozzáadta a lányt a fele királyságával együtt. ő meg csak kurtát. Vesd el magad! . Plutó majd szétpukkadt haragjában.kérdi a fiú. Mikor aztán eltelt az óra. rögtön olyan hosszút belehúzott. 126 . egyenesen a királykisasszony édesatyjához mentek. Mikor a király meglátta egyetlen kedves lányát. s a kurta cérnával szaporán öltögetett. Még most is élnek. Tovább nem volt rajta hatalma Plutónak. Amint felértek erre a világra.Te is a királykisasszony nélkül jössz vissza? . Feleli sápadtan a varró ördög: .csak a göndör farkúakat hajtom. szólította a fiú az ördögöt: . Nem öltögetett még tíz percig sem.Hát kié? . gyere. . hogy minden öltésnél ki kellett ugranom az ablakon. hozzáfogtak a varráshoz. A fiú kurtát húzott a tűbe. . kanász.feleli a fiú.feleli haragosan Plutó.De hát miről ismerjük meg. ha meg nem haltak. Nagy lakodalmat csaptak. olvassuk meg. hátha te el tudnád venni tőle. hogy minden öltésnél ki kellett az ablakon ugrania. már ő készen volt. elviheted a királykisasszonyt! . a göndör farkú-e. ördög. Az ördög meg az egész óra alatt kereste az egyenes farkú disznókat. Az ördög.Nem bánom . aki jobban érti a kanászmesterséget. A fiú kihajtott nyomban húszat-harmincat. A fiú pedig a királykisasszonnyal addigra kiért a pokol határából. mint én.Én majd . Itt van egy nagy disznóól. míg kiugráltál beugráltál! . tele disznóval. mikor megtudta.Ó. éppen a pokol határánál.Szaladj utána te. ittak.kérdi az ördög.a fiú után rugaszkodik most az ördög kanásza. milyen sok veszedelem közt tudta megszabadítani a fiú. A sok disznót mind felzavarta.Héhó! Nem a tiéd ám a királykisasszony! . melyik több. vagy az egyenes farkú. Üres kézzel visszakullogott ő is a pokolba.

mondta a farkas. annak volt egy kakasa meg egy tyúkja. gyere. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! .Gyere.A kakas koma talált egy garast. költhettek rajta! 127 . a tyúk átszállta.Én is elmék! . előtalálnak egy rókát. a farkas is át akarta ugrani.A kakas koma talált egy garast.Én is elmegyek.Harmadnapja. a buzogányi hegyeken túl.A kakas koma talált egy garast. éppen arra mentek a madárkák magot szedegetni. hogy hordjanak gizöcskét-gazocskát. mendegélnek. kakas koma. előtalálnak egy nyulat. nyúl koma? Azt mondja a nyúl koma: . elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! Azt mondja a nyúl: . Azt mondja a nyúl: . és könyörgött nekik. . Azt mondja a kakas koma: .Én is elmennék! . aztán beleesett. majd többen leszünk! Amint mennek. . Azt mondja a farkas: . mendegélnek. Azt mondja a róka: .Van négy csonka fám. mendegélnek. majd többen leszünk! Amint mennek.mondja a róka koma. Kimentek a szemétdombra kapargatni.No. miért sír. most az jön velem bort inni. kakas koma. tyúk koma.Nem bánom. a nyúl meg a róka is átugrotta. . előtalálnak egy farkast. volt egy öregasszony. előtalálnak egy nagy sáncot. aki ezt a sáncot átugorja! A kakas átszállta. nem bírok kimenni . majd többen leszünk! Amint mennek.Hová mentek. gyere. Ott sírt a farkas. gyerünk . róka koma? Azt mondja a róka koma: . egy messzely bort inni! . mendegélnek.mondta a tyúk. hogy nem tud abból a mély sáncból kimenni.Gyerünk el a kocsmába. elmegyünk a kocsmába egy messzely bort meginni! . hogy éhen kell neki megdögleni. hogy beleestem a sáncba. nyúl koma. tyúk koma. azt mondja a tyúknak: .Gyere. Amint sírt-rítt. megállnak ott a szélin. kakas koma. megkérdezték. .Gyere. Amint mennek. amin ki bír menni.A farkas mulatni megy. gyere. azután szállni tanul A hosszúháti hegyeken innen. a kakas talált egy garast. tyúk koma? Azt mondja a tyúk koma: .Hová mentek.Hová mentek.

adj le nekem egy fiadat. Örült is a farkas. felszántom az alját. A farkas kialudta magát. adjál le egy fiadat. lefeküdni. jól tartsd az ekét. de a kismadarak is örültek. farkam! Az egyik madár akkor levetette neki egy kisfiát. megijedt. szántsd fel az alját. és levetette megint egy kisfiát. felnézett a fára. hajszára két fülem. és azt mondja: adjál egy fiadat.Hogyne sírnék. jóllakott. Hát egyszer megy ám a farkas. mikor az a huncut farkas elvitt három fiamat. megint elment a csonka fa alá. akkor csak mondd neki: vágd ki a fát. megállt a csonka fa alatt. felszántom az alját! Cselőre két lábom. De a varjú jó tanácsot adott a kismadárnak: . jóllakott. és levetette egy kisfiát. jól tartsd az ekét. A farkas megette. megint elment a hűvös fa alá. Mikor kialudta magát. hogy lesz nekik min költeni. hogy már megint itt a farkas! Az pedig nagy büszkén felkiáltott a fára: . elment a csonka fa alá. elkezdett sírni. Cselőre két lábom. akkor megint felkelt. felszántom az alját. A farkas pedig. megint elment a hűvös fa alá. mert kivágom a fát.Kismadár. hogy az a huncut farkas mind elhordja a kisfiát. kérdezi tőle: . farkam! Akkor megijedt a kismadár. mi lesz belőle. hogy nem kellett neki elvesznie. 128 . De a kismadár csak visszakiáltott: . a farkas megint visszajött.Miért sírsz. mert kivágja a fát. felszántom az alját. hogy a farkas ki bírt rajta menni. azt kiáltotta fel a kismadárnak: . hajszára két fülem. farkam! Akkor megijedt a kismadár. mert kivágom a fát. ha van ekéd! Megörült ennek a kismadár. mert kivágom a fát. megijedt. szépek is voltak már a kicsinyek. Arra szállt egy varjú. ha van fejszéd. akkor lement a hűvös alá lefeküdni.Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Tudom már. A farkas megette.Hordtak is a madárkák annyi gazt. megint felkelt. ha van fejszéd. hogy már megint itt a farkas. pihenni. ahogy odaért. hajszára két fülem. Cselőre két lábom. ha van ekéd! Azt mondja a farkas: . jól tartsd az ekét. hogy már csakugyan kivágja a fát. A farkas megette. Mikor meglátta a kismadár. Mikor meglátta a kismadár.Kismadár.Vágd ki a fát. hanem majd megtanítom én őt. örült is nekik az anyjuk.Kismadár. Sírt-rítt a kismadár. adj le nekem egy fiadat. hogy ez a csúnya farkas már elvitte két fiát. te kismadár? . elkezdett sírni-ríni. költöttek is rajta. felszántja az alját. A varjú elszállt.Ha még egyszer eljön a farkas. ha mind el találja vinni. hogy már csakugyan kivágja a fát.Kismadár! Adjál egy fiadat! Kivágom a fát. jóllakott. ki tanított meg erre. megint mondta a kismadárnak: . Sírt-rítt a kismadár. szántsd fel az alját. Rá is fészkeltek. felkiált a fára: . már csak egy maradt.

megint elszállt a varjú.Ereszd ki. elment az országút közepére.Ereszd ki.Akkora. vagdalózott a csőrével.mondta a farkas . mint az előbb! . farkas koma. vitte felfelé. és kieresztette. meglátta a kukoricaszemeket a farkason. megtanítlak szállni! A farkas megint kieresztette.Nahát.megcsalsz. megcsalsz! . farkas koma.Mint egy félvilág. mint az előbb! . farkas koma. beült egy rakás kukoricaszembe. és megint kérdezte: . Akkor a farkas odament egy rakás tiszta búzaszembe. meglátta a sok búzaszemet. odament szedegetni.Látod-e még. megtanítalak szállni! . odament szedegetni. A farkas megint bekapta a varjú fejét.mondta a farkas. Könyörgött a varjú: . és ott szétterpeszkedett. megtanítlak szállni! . farkas koma. a földet? 129 . hát egyszer csak bekapta a farkas a varjú fejét. Mikor már felvitte a magasba kérdezte a farkast: .Elment a farkas. odament.Mekkora? . a fejem. megtanítalak szállni. a fejem. Kieresztette a farkas. farkas koma. Akkor még feljebb vitte. farkas koma. a fejem. Arra ment a varjú magvat szedegetni.Ereszd ki. A varjú megint arra ment magvat szedegetni. tanítsál meg! . Könyörgött neki újra a varjú: . meglátta a sok kölest.Nem csallak meg! Ereszd ki.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe. A varjú felkapta a farkast. megtanítlak szállni! .Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! Megcsalsz. a fejem. a varjú pedig elszállt.Ereszd ki. a varjú meg arra ment. Megint bekapta a farkas a varjú fejét. farkas koma. a földet? Azt mondja a farkas: . a fejem.Látod-e még.Mekkora? . farkas koma.Nem! Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe! .Látom! . megtanítlak szállni! .Látom! . a varjú megint könyörgött: . kérdezte megint: . Akkor a farkas beleült egy rakás kölesszembe.Ereszd ki. megint szétterpeszkedett. farkas koma. aztán kiment az országút közepére. megint szétterpeszkedett. a földet? Azt mondja a farkas: . mint a világ! Akkor a varjú még feljebb vitte. a fejem. elment megint az országút közepére.Látod-e még.

mert agyonütlek! De a tőke nem mozdult. a földet? . járjon utána. mint egy tű! Még feljebb vitte..Mint egy ország! Még hétszerte feljebb vitte. kérdezte megint: .Látod-e még.Mekkora? . minden porcikámat összetörtem a füstös tőkében.Látom! .Mekkora? .Látom! .Mekkora? .Látom! . és megint kérdezte: . farkas koma. Eddig van. barát.Megtanultál szállni? . annak azt kiabálta: .Látod-e még.Akkora.Mint egy alma. A varjú pedig odament. A varjú pedig jót nevetett. és kérdezte megint: . hogy becsapta a farkast. minden porcikája ízzé-porrá tört.Nem látom már! Akkor a varjú eleresztette. és megkérdezte a farkast: .Látod-e még. Ördög bújjon az anyád fejkötőjébe. Akkor még feljebb vitte a varjú. a földet? . mert agyonütlek! Szaladj. aki nem hiszi. Lenn észrevett egy füstös tőkét.Szaladj.Meg ám. farkas koma. 130 . a farkas pedig zuhant lefelé. a földet? . farkas koma. barát.

A kovács tudta. aki a palotában lakott. hát siettek. elmondta. hogy hasznát vehetik. aztán macskává változott. kinyitja majd a kaput. Csinosomdrága meghallotta.mondta az öregasszony -. elesteledett. Búcsúzáskor utánuk kiáltott az öregasszony: . és azt mondta a testvéreinek: . . hogy addig menjenek. szállást kérni. Csinosomdrága ment elöl. nekiindultak.Mikor jön haza az urad? . Csinosomdrága azt mondta a bátyjainak. Beeresztették. majd utoléri őket. halál fia az. Mentek. mendegéltek a fiúk. Öregasszony volt a házban. annak adná a fele királyságát meg a szép lányát. Megígérte nekik. a legöregebb fiának a feleségét: . hogy majd lesni fogja őket. én megöregedtem.A naposholdas paripát meg nem találjátok . elmondották ott is. még a hírét sem hallottam. . kaptak szállást. Reggel onnan is továbbmentek. Elmondták neki. A szomszédjának meg három fia: Csinosomdrága. vége az életünknek! Kaptak a királytól lovat.Tíz órakor .Már. hogy mi járatban vannak. mi járatban vannak: a naposholdas paripáért mennek. A Vasorrúbába kérdezte a menyét. hogy jön Csinosomdrága meg a testvérei. A fiúk megpihentek a kovácsnál. hogy mi járatban vannak. és elmondták. Hamisanpajkos. szállást kértek. A lovak lábán a patkót megszorította a kovács. kaptak is. kaparta az ajtót. ahhoz akartak eljutni. hogy csak menjenek tovább. De. Öregasszony volt abban is. Reggel a fiúk továbbindultak. és mikor elindultak.Menjünk. még külön is adott nekik egy patkót azzal. és azzal egyedül bement a házba. az ingoványban megint egy kis házat találtak. míg egy bogaras házat nem találtak. Búcsúzáskor az öregasszony adott egy kefét Csinosomdrágának azzal. Azt mondja egyszer a király. míg csak egy bogaras házat nem találnak. Már messziről észrevette a kovács. hogy még hasznát veheti. pedig megöregedtem. A fiúk bementek.felelte az asszony. hol van a naposholdas paripa. kinyitotta a kaput. 131 . fiam . hogy visszataláljanak. Tizenkét legény dolgozott a nagybátyjuknál.Csinosomdrága Volt egy király.Itt van egy vakaró. Mentek.mondta az öregasszony -. Csinosomdrága mindjárt bement. A lovát odakötötte egy fához. hogy a Vasorrúbábának a legfiatalabb fia nyergeli a naposholdas paripát. ha visszajönnek. elkezdett dorombolni. mendegéltek. az ingoványon egy kis házat találtak. nem hallotta-e hírét. Széplegénymákos. hasznát vehetitek! A fiúknak volt egy kovács nagybátyjuk. elesteledett. aki hasztalan vállalkozik. annak volt egy szép lánya. de még a hírét sem hallottam. hogy a naposholdas paripáért mennek. Mentek. odament az ajtóhoz. de közben hallgatózott. mendegéltek. Mondta nekik. ott lakik a Vasorrúbába három fiával. hogy aki a naposholdas paripát elő tudná neki hozni. de ha nem hozzuk el.

holló. . . ó. holló.Nem bizony .Holló. De Csinosomdrága a parton állt. egyik se bírta a másikat legyőzni. egyik se bírta a másikat legyőzni. Azzal ők is ölre mentek a hídnál. azt mondja neki a Vasorrúbába fia: . megrázkódott.mondja neki a Vasorrúbába fia. Ölre mentek.No. Kieresztették.Holló. kár! . És odaadta a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . Csinosomdrága így legyőzte a Vasorrúbába fiát. Arra szállt egy holló. elaludtak. dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . a lova nem akart a hídra menni. egy dögöt adok! 132 .Holló. ó. birkóztak. Amikor kijött.Ejts csak egy csepp vizet rám. Arra szállt megint a holló. édes holló. két dögöt adok. nem aludt el. és elkezdi: . édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . a lova fölhorkant. Mentek. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. az előbb is kettőt adtam! A holló őrá ejtette a vizet. elkezdett kaparni. utánavágtatott a bátyjainak. mikor a hídhoz ért. Azt mondja neki a Vasorrúbába legöregebb fia: . mezőt találtak: a tenger vize ment a híd alatt. ó. egy dögöt adok! Azt mondja erre Csinosomdrága: . hogy a Vasorrúbába fiai hazafelé jövet elpusztítják a bátyjait. édes holló. fölhorkant: . ember lett. hogy az ő ura tizenegy órakor jön haza. holló. sehogy sem akart rámenni. édes lovam! Nem hullott csontja Csinosomdrágának! . két dögöt adok! A holló Csinosomdrágára ejtette a vízcsöppet. holló. felült a lovára. A legkisebb meg az urát tizenkét órára várta. Itt lepihentek. ejts csak egy csepp vizet rám. egyik se bírta a másikat legyőzni. . édes holló! .mondta a Vasorrúbába legöregebb fia.No.Holló. A hídnál ölre mentek.No.mondja Csinosomdrága. Arra szállt a holló. mendegéltek a fiúk az ingoványon. édes holló! Ejts csak egy csöpp vizet rám. Tizenkét órakor a naposholdas paripán jött a Vasorrúbába legkisebbik fia. leugrott a padkáról. holló. Csinosomdrága legyőzte a Vasorrúbába középső fiát is. Amint a hídhoz ért. Mikor ezt meghallotta Csinosomdrága.Kár. sokáig birkóztak. ó. Sokáig birkóztak.felelte Csinosomdrága. Félt.Nem bizony! . ejts csak egy csepp vizet rám. Tíz órakor jött hazafelé a Vasorrúbába legöregebb fia. Tizenegy órakor jött a Vasorrúbába középső fia.Nem bizony! . mikor a hídhoz ért. odament az ajtóhoz.Holló. a világosságtól messze fénylett. hidat.mondja Csinosomdrága. A lova ennek is fölhorkant.A középső fiú felesége azt mondta. a lovat is meg a Vasorrúbába fiát is a hollónak adta. ó. .

Mentek tovább. attól le is győzte a Vasorrúbába legkisebb fiát is. hogy Csinosomdrága megölte az urukat. ti meg fogjátok a két lábát. minthogy úgy elmenjen mellettem. és megeszi.No. 133 . mert el van fáradva. felült a lovára.Nem szabad. ha pedig nem eszi meg. és ahogy csak bírt.mondja a középső -. vagy megfürdik bennem. mint az arany. Aztán pokrócot vetett a naposholdas paripa fejére. nézik. Beeresztették. Az alma tüstént vérré vált. Csinosomdrága megint kivette a kardját. Azt mondja a legöregebb: .Azt mondja erre Csinosomdrága: . szép almafa leszek. vágjátok le a nyakát! De sokáig keresték a fejszét. ha pedig nem eszi meg. vérré vált az is. hogy miért tette ezt. kis kendővel megtörölte. a körtefa megfogja őt. halálnak halálával hal meg. csak mikor látták. kettévágta. édes holló! Ejts csak egy csepp vizet rám. De Hamisanpajkos meg Széplegénymákos előbb haragudott.Hozd csak ide azt a macskát. keresd meg a fejszét. felugrott a padkára. hogy kimenjen. a kis kendővel megtörölte.mondta nekik Csinosomdrága. kettévágta. akkor pedig vége lesz! A macska leugrott a padkáról. A Vasorrúbába menyei ott bent sírtak. Mentek tovább.Én körtefa leszek . Csak akkor mondta meg a bátyjainak. Mikor a körtefához értek.Menjünk vissza! . A holló Csinosomdrágára ejtette a csepp vizet. hogy vérré vált az alma. hogy ne szakítson rólam. ember lett. Azok nem is tudták. Azt mondja a Vasorrúbába a legöregebb menyének: . tőlem már négy dögöt kaptál. macskává változott. holló. kutya Csinosomdrága. majd én veszem le! . ó. az ajtóra ment kaparni. nem Csinosomdrága-e. vagy iszik belőlem Csinosomdrága. az almafa megfogja őt. . aki meglát. Csinosomdrága a lovát a fához kötötte. hogy nem ehettek az almából. két dögöt adok.Holló.Nemsokára jönni kell Csinosomdrágának hazafelé. nézzük meg. ott künn megrázkódott. leszakított egy körtét. Ha ő az: jaj az életének! Az asszony megfogta a macskát. mikor a Vasorrúbába házához értek. úgy vágtatott: félt. A Vasorrúbába nem győzte a menyeit várni. Mikor a vizet elérték. Azzal kivette a kardját.kiáltott rájuk. hát Csinosomdrága. hogy ne világítson. farára. akkor csendesedtek le. Elmegyek az út szélére. Mentek. Csinosomdrága kiszaladt. belecsapott a kardjával a vízbe. halálnak halálával hal meg. mi történt. kezemben vagy! Te. hogy a testvérei bajba kerülnek. Ha megeszi a körtét. . Még idejében elérte a két bátyját. . a Hamisanpajkost meg a Széplegénymákost. . ha levesz csak egy almát is. Aztán felkeltette két testvérét. a körte is vérré vált. azután leszakított egy almát. inkább meghal. mendegéltek. tiszta. a macskát elszalasztották. Azt mondja a legkisebb: . a nagybátyjuk háza felé. seprűre ült. jajgattak.Én pedig víz leszek. középső menyem. tegyétek a küszöbre. már éppen szakítani akartak az almából.

hogy kinézheti magát! 134 . mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. Mentek hazafelé. Előtaláltak egy Nagynézhetőt: úgy nézett.Fúrjatok egy lyukat. mindjárt becsukták a kaput.mondta a Nagyhajigáló. A patkó belement a Vasorrúbába lova lábába. utána Csinosomdrágának! De az már jól elment.Hajítsd el a vakaródat. visszaesett a közepibe. hogy jön ám a Vasorrúbába. hát látja.Hajítsd el a patkódat. . fúrtak egy lyukat. Mindjárt elhajította a vakaróját.Csak azt látnám! . hogy csak a füle látszott ki belőle a Vasorrúbábának. Lett olyan sár. mert a Vasorrúbába többé nem jön. mert még olyan helyet találhatunk. Ezzel elbúcsúztak a nagybátyjuktól.Most már elmehetünk békivel. olyan sűrű erdő lett abból.Hajítsd el a kefédet. hogy a szeme közé nézzek Csinosomdrágának! .Ne fúrjanak addig . mindenféle gúnyából kilenc volt rajta. Mentek tovább. mert még olyan időt találhatunk. csak kívülről kiabált: .Jöjjön velünk. a Vasorrúbába nem bírt bemenni. hogy kihajigálhatja magát. Dörmögve ment vissza. mégis fázott. hogy itt van. Egyszer előtaláltak egy Nagyhajigálót. azt mondja Csinosomdrága: . ez mindig szörnyen hajigálhatnék volt. Mikor kiért a sár szélire. Itt most már megpihentek a fiúk. visszaesett a közepébe. amit az öregasszonytól kapott. Mindjárt elhajította a keféjét. Már Csinosomdrága lovának farát tüzes seprűvel verte a Vasorrúbába. Nagy nehezen kijött belőle. mégis mindig nagyon nézhetnék volt. nem messze a Vasorrúbába. Útközben találtak egy Nagyfázhatót kilenc suba. de csak egynegyed téglát bírt elhajigálni egyszerre. kisgazdám. kisgazdám. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . A Vasorrúbába a nyelvét dugta be a lyukon. Mindjárt elhajította a patkóját. Mikor a Vasorrúbába kiért az erdőből. Egyszer azt mondja a naposholdas paripa: . hát látja. mint a kefe szőre. látja.Jöjjön velünk.Jöjjön velünk. Csinosomdrága azt mondta neki: .mondta a Nagyfázható.Az kellene nekem! .mondta Csinosomdrága -. De a tüzes csípővassal elszakították a nyelvét. a ló fogával tudta csak kiszedni. kisgazdám. a kapu már nyitva volt. amit az öregasszonytól kapott.Egyszer csak azt mondja a naposholdas paripa: . és hozzájuk szegődött. Mikor kipihenték magukat. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. Nagy nehezen kitápászkodott. hogy nyomában van a Vasorrúbába. kilenc szűr. míg a csípővasat meg nem tüzesítik. és hozzájuk szegődött. Mentek tovább. mert a Vasorrúbába fel akarja vetni a kerítést. Mikor tüzes volt már a csípővas. hogy a szeme majd kidülledt. amit a nagybátyjától kapott. mert mindjárt utolér a Vasorrúbába! Hátranéz Csinosomdrága. Azt mondja neki Csinosomdrága: . hogy maga megmelegszik! . A fiúk nagybátyja látta a bajt. Amint beeresztette őket a nagybátyjuk. Azt mondja Csinosomdrága: . eljöhet még az idő. utána Csinosomdrágának! De Csinosomdrága akkor már jó messzire elment.

mióta fűlik ez a kemence. Azt mondja a király: .Nem baj . hogy magát jóltartom! .Más baj van itt: háromszáz esztendeje. hogy már hatszázhatvan öl fát feltüzeltek. Azt mondja neki Csinosomdrága: . és hozzájuk szegődött. hogy jóltartjuk magát vízzel. aki akármennyit evett. hatszázhatvan ölet.mondta a Nagynézhető. és akkor is tüzel.Jöjjön velünk.Nem baj! . azzal szót vált a Nagyfázhatóval.mondta a Nagyszaladó. mert találhatunk olyan helyet. Azzal mindjárt szót vált a Nagyehetővel meg a Nagyihatóval. Este aztán bement a kemencébe. Mentek tovább. amit talált fát. mindig szaladhatnék volt. hogy hált-e benne valaki? Kimegy az ember. Azt mondja neki Csinosomdrága: . hogy elhozta a naposholdas paripát. hogy Nagyfázható benne van. Mentek tovább.mondja Csinosomdrága. mégse melegedett meg. Csinosomdrága bemegy a királyhoz. és hozzájuk szegődött. Azt feleli a Nagyehető neki: . és hozzájuk szegődött. Azt mondja a Nagyfázható: . . csak annak adom a lányomat.. jelenti.Az kellene nekem! .Az ökröket ne nyúzzák meg. és elment velük. mert találhatunk még olyan helyet. Előtalálták a Nagyszaladót: akármennyit szaladt. Előtaláltak egy Nagyihatót: ha egyet kortyantott a Tiszából.mondta a Nagyiható. hogy kiszaladhatja magát! . nézze meg.Az kell nekem! . mindig ehetnék volt. a többit majd elvégzem én.mondta a Nagyehető.Jöjjön velünk.mondja Csinosomdrága. Azt mondja erre a király: . látja. aki meghál benne! . 135 . azt mind fogyassza el az. Azt mondta neki Csinosomdrága: . aki az én lányomat akarja! . jöhet még olyan idő. Reggel kiküldi a király az emberét a kemencéhez. a víz egyet beljebb lépett.Más baj is van itt! Háromszáz hízott göbölyökör meg háromszáz akó bor is van. Mentek tovább.Az kell nekem! . Előtaláltak egy Nagyehetőt. azt betüzelte. Mentek tovább.Csak a dongát kell leütni. nem kell apróra darabolni! A Nagyiható meg azt mondja: .Ezt vártam régen! Az udvaron. mire hazaértek a házhoz. Csinosomdrága bejelentette. Kilencen voltak.Csak azt látnám . csak a szarvukat kell levágni.Jöjjön velünk. mégis ihatnék volt. mert majd megveszi az isten hidege! Bemegy ő is a kemencébe: szénné égett.

utoléri. éve. azt mondja a Nagyszaladó: eresszék el! Szalad a Nagyszaladó. ha meg nem haltak.mondja Csinosomdrága a Nagynézhetőnek. azt mondja a Nagyszaladónak. hogy a ló feje is szétmegy az övével együtt! . messze van-e a pokol ajtajához az az ember? Nézi a Nagynézhető. úgy. egy ember pedig hozza a ruhát. Az ember ott ült az út közepén. hol van az a Nagyszaladó! . utolérte az embert. mikor az már visszafelé szalad. Az ember egy lófejet tett a Nagyszaladó feje alá.Nézd meg. Csinosomdrága azt mondja a Nagynézhetőnek: . Egy lófej van a feje alatt. . hogy elaludjon. Amint ezt meghallja. hogy szerteszéjjel ment. . csak annak adom a lányt. Csinosomdrága megkérdi a Nagyhajigálótól.mondja Csinosomdrága. aki elhozza. Akkor aztán Csinosomdrága megkapta a királylányt. hogy a pokolban van a lányom ruhája. Kerestek neki egy negyedrész téglát.Ki. csak a lófejet üsd ki a feje alól! .A király már el is küldött a ruháért egy embert. már csak egy kőhajtásnyira volt. hogy üljön le ő is. Nagy lakodalmat csaptak. Várják vissza a Nagyszaladót. hogy ki tudná-e ütni a lófejet a Nagyszaladó feje alól. most is élnek. mind megette. meglátja az embert. Csinosomdrága bejelentette a királynak. A Nagyiható is elbánt a háromszáz akó borral csak a hordók fája maradt meg. csak nem jön.A Nagyehető csakhamar bepakolta a göbölyöket. őt meg úgy a földhöz vágta. A Nagyszaladó felébredt. hogy minden meg van iva. Néz a Nagynézhető. még kevés is volt neki a háromszáz kövér ökör. .Ne úgy. hogy úgy kellett a testét összeszedni. szaladt hazafelé.mondja a Nagyhajigáló. elvette tőle a ruhát. Azt mondja a király: .Majd megpróbálom! .Alszik. úgy kiütötte a lófejet. földhöz vágja az embert.Más baj is van! Háromszáz esztendeje.Nézd már meg. addig a Nagyszaladó elhozta a ruhát a pokol ajtajából. a ruhát ő hozta haza. majd kidülled a szeme. és azt mondja: . Ami ennivalót még a közelében talált. . Míg az ember összeszedte magát. .mondja a Nagyhajigáló. 136 .

akinek az arcán rózsa nyílt. a kisfiú lefeküdt. amelyen a kisfiú megszületett. volna-e kedve elmenni ővele. Csak a kisfiút nem sebezte meg. a fiú máris azt kérte. Igen vígan futott édesanyja elébe. A király megkérdezte a szép kisfiút.Csak aztán ne légy makacs a király udvarában is! . aki sohasem sírt. édesanyám. édesanyám! Mit álmodtam én! . A király meghallotta a sírást. Alig ültek föl. mint a kisfiú oldalán a kardhüvely. éppen akkor ment el a kerítés mellett az ország királya. és keservesen sírt. Elment a kisfiú a kertbe. Az éppen úgy növekedett.Hát mit álmodtál. Ennek a kisfiúnak a bal oldalán. A kisfiú sokáig nézegette fegyverét. A haragos özvegy elsírta magát örömében. egy gyerek térdel itt a virágok közt. volt a tengeren túl egy kis falu. . . hogy a király hívatja. s mondja: . s a kard hüvelyébe dugta. letérdelt kis kardjához. ki sír ebben a kis kertben. amint a nap leszállt.Ó.Elmennék én. édes szolgám.szólt cselédjéhez a király -.mondta az anya mérgesen -. . engedjék le a kocsiról. s mondd meg neki. Bement a kis kertbe. hol nem volt.kérdezte az édesanyja. de én tudni akarom . abban a faluban egy özvegyasszony. nem bírja hallgatni a sírást. fele királyságát s a legszebb lányát adja neki. aki csak reggeli harangszókor kelt fel. Ő sír. Odaszólt inasának: . Mikor kocsin már jó darabot haladtak. kiütötte magát a kiskertben egy kardhegy.Felséges királyom. hogy örökké forgott. hogy hüvelyének széle érte. Amint a kisfiú nőtt. A fiának fogadná. . A kis kard. Mert az anyja megverte. nem mondom én addig senkinek. . azonnal megállt s belecsúszott. mihelyt érezte.Igen. az özvegyasszonynak egy szép kisfia. Egy este. és miért sír! Megy s jön a szolga. míg rajtam be nem teljesedik! . A kardot kétszer egymás után a hüvelybe igazította. megraklak.Menj be a kisfiú anyjához .A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja Egyszer volt. és ha meg nem mondod. s ha jól viseli magát. fiam? . és azt minden napszálltakor a kardtokba illegette. kardját tövéből kiszakította. . s megállította kocsiját.mondta az asszony. Az özvegyasszony hiába fenyegette kisfiát: sem szép szóval. Másnap már guggon leste a földből kinőtt kard mellett a hajnalt.Menj.Hozd ide! Mondd. A szolga elvitte a gyereket. annak megvágta a kezét. alighogy a világra jött. letörölte könnyeit. a király így szólt hozzá: 137 . A kisfiú már esztendős korában megtalálta a kardot a kis kertben. Maga tette fel a fiát a király ölébe. egy kardhüvely termett. csak ha anyám engedne. úgy nőtt vele a kardtok is. hogy a király elviszi fiát a palotájába. nézd meg. sem fenyegetéssel nem mehetett vele semmire. s aki hozzányúlt. Ugyanazon a napon.Jaj. Annak a kardnak akkor már az volt a tulajdonsága. Ahogy így az édesanyja kertjében keservesen sírdogált. és igen mélyen elaludt.

Kínálták mindennel a lányok a szép fiútestvért. A kisfiú a fejét rázta.De megmondja nekem . gyümölccsel kínálták.mondta a kisfiú -.szólt csodálkozva a király.mondta a kisfiú.Majd elmondod. senkinek sem akarja kivallani! .mondta a középső.Azt én nem mondom el senkinek! .Nem én.Nekem fogja megmondani . Előhívatta szolgáit. a koporsó se válasszon el tőled! . akkor sem mondod el? 138 . A legkisebbik is eladósorba került. ahol ők laktak.Nekem sem mondod el? . senkinek! . Így szólt hozzá: . Nem való a királyi palotába! A szolgák elvitték a fiút oda. a szolgák gyerekei vigasztalták.Neked sem! .Te szép legény Ha elmondod nekem a titkodat.Hát miért nem mondtad el az álmodat? . nem érdemli az azt meg: titkot rejteget. .mondta a legnagyobbik lány. míg be nem teljesedik.Miért sírtál olyan keservesen? .szólt a legkisebbik. Míg csak tizenhét esztendős nem lett.Azért . . én a tied. A király nagyobb lányai a tengeren túli országok királyaihoz mentek férjhez akkor már. mert hallotta.És ha százszor kérdezem. Sírt a szép gyerek. úgy te az enyém.. mert olyan szép legényt még valóban nem látott. mert az álmomat nem akartam elmondani. A királylány nagyon elcsodálkozott.mondta a király -. .Nem én . aki kérdezni meri! mondta fenyegetve a kisfiú. Három nap múlva a király városába érkeztek. . mert édesanyám nagyon megvert.kérdezte a király. S megverem. ha hazaértünk .Majd megmondja nekem . míg be nem teljesedik. Örült a királyné három lányával.Azért.szólt mosolyogva a király. milyent hetedhét országon nem lehet találni.Nekem sem? . . azt mondta nekik: . játékokkal kedveskedtek neki. mert azt senkinek nem mondom el. . . . . Egyszer lefutott a magas palotából a szolgák házába.Ne szeressétek úgy . hogy az ott lakó kisfiú olyan szép lett. hogy a férje olyan szép fiút vitt nekik. .Azért.Hát miért vert meg olyan nagyon édesanyád? . A király erre nagyon mérges lett.Vigyétek el ezt a makacs gyereket. mindig velük lakott a kisfiú.Senkinek sem mondom meg.

. olyan.mondta az elszomorodott király -. édes lányom .mondta a lány. a kocsiban pedig a magyarok királya ült. ha szememet kivájná. A szép lány atyjához sietett. mert lányát megverte. s ezt egyszerre úgy meg tudta szeretni. én az övé.Nem bánom én. hirtelen nagy lárma tört ki.Ha megölne. meg kell halnia.Senkinek . .felelte a fiú. ha az akasztófáról hozod is. még meg is verem. . . . neheztelve lányára. . . A király városának napnyugati oldalán magas akasztófát ástak a földbe még azon a napon. A szép legény oldalán megcsördült a kard. s a szívem közepében lesz a tanyája. elmondja ő nekem a titkát. Alig telt el egy hét. A király átadta a rabot a magyar királynak. aki nagyon kérdezgeti. Az erre a szép királylányt összevissza csókolta. Az egész város kitódult az akasztás helyére. ahogy már régen megmondtam. együtt halunk. A kocsi elején fehér zászló lengett. Ahhoz hasonlót még sohasem látott. Országomból még a hírének is ki kell pusztulnia. A haragos király elmondta. De a királylány hallgatott.Ezt a király lánya már a szép legénynek mondta.. s a fiatalembert leküldte a kerti szobába. Egy cifra kocsi vágtatott az akasztófa alá. goromba legény ez. meglátta a szépséges legényt. A király és a szép legény néhány nap alatt Budára értek. mert az egy titkot kérdezett tőle. királytársam .mondta mosolyogva a magyar király. hogy könyvekkel szórakozzon. hogy nagy oka van azt a gazembert felakasztani. melyen az özvegyasszony fia a király lányát megverte. A királylány nem hagyta abba a faggatást.Azt pedig. . Mikor az ítéletet olvasta a király prédikátora. Hacsak te kegyelmet nem kérsz neki. majd megmondja nekem a titkot. A király megrázta a fejét. .Nem lehet. uram királyom . Van nekem egy szép lányom. míg be nem teljesedik. bevádolta a legényt. csupán azért. s így szólt: . mikor atyja hazaérkezett a legénnyel. és kardja hatalmasan megcsördült. s a halálraítéltnek kegyelmet kért. szép lányom . mint a hajnalcsillag. nem haragudnék én rá .mondta a király. és kérte.mondta a királylány-.Nem Tündérországból. ő az enyém. Tündérországból .Nem .Ha ezer lelke van is. úgyannyira. Vendégszobában fog lakni. a tündéri szépségű lány magára vette legszebb ruháját. A király lánya éppen a kertben sétált. Az kocsijába ültette.mondta a fiú határozottan. s mikor annak kezét megcsókolta. s lement a kerti házba.Megharagszol te is őrá. nem királyi vérből származott. melyet csak akkor mondhat el. a titok egy álom. aki még soha egyetlen férfival sem volt hajlandó beszélni. szolgák közt a helye. . mihelyt kérded a titkát.Majd elmondod a lányomnak . 139 . hogy végül a fiú valóban megverte. mondaná el neki a titkát. .Add nekem a bűnöst. ha beteljesedik. majd elmondja annak.Nekem hoztad őt. Megharagudott a király. és futott királyatyjához. A lármázó nép egészen elhallgatott.mondta szomorúan a legény -. A gyönyörű lány igen-igen sírt. az akasztófa alól hoztam.mondta neki a kipirult lány -. A hóhér hátrakötözte a szép legény kezét. édesapám . Az akasztófa alatt kiugrott belőle a magyarok királya.mondta a magyar király -.

Hogyne tudnék . ha kell. A király lánya jól megfizetett a kőművesnek. Elszámlálták előtte bűneit. s ezt a lányt is megütötte. A lánya észrevette szomorúságát.s kevés idő múlva már a kedvese mellett állott a torony nyílásánál. csak egy szék és egy kis asztal férjenek el benne. csókolta.Miért búsulsz. A királylány szólította meg őt oly csengő hangon. neked sem mondom meg. Az asztal olyan kicsi legyen. . A király minden harmadik nap megnézegette a foglyot. A király csodálkozott. A levélhozó követ hozott még magával három nádvesszőt is. vajon meghalt-e már. lekiáltott a kertbe: . Mindennap háromszor meglátogatta. s azt írja. amilyet fül még nem hallott: . tiéd leszek. melyik a legvége. hogy ha a magyar király meg nem tudja mondani.Hogyne búsulnék én. hogy ha nem mondom meg. miért jöttem hozzád? Ha kitalálod. melyen egy tányér és egy palack bor beférjen. Megkérdezte tőle. De az mindig csak élt. s még erősebben faggatta. De a király lánya nem hagyta őt sem éhen. angyalom . amelyik a gyökérhez legközelebb termett. majd találunk segítséget . ne is tudakozódjál aziránt. megmondani a királynak. melyik ezek közül a tengeri nádnak vége. hadat indít ellenem.Ne búsulj. 140 . készítsenek gyorsan egy négyszögletes épületet. Elmondta neki a török császár üzenetét.A titkomért? . hogy a három nádvessző közül melyik az. ifjú legény. A legény végül haragba jött.Mikor a legény meglátta a gyönyörű lányt. ölelte. Egyszer a török császár levelet írt a magyarok királyának. de amelyet senki észre nem vehetne. hogy a munka készen van. Két óra alatt kész lett a kis torony. sem szomjan halni. csinálok is.Mondd meg nekem. s befalazták. Még azon a napon összehívatta a király a városban levő valamennyi kőművest. Meglátta a király a vért a szép gyerek gyönyörű ruháján.Nézd. s hazament. édes lányom . A király nagyon megijedt és elszomorodott. Az még ott marasztott a kőművesek közül egyet. Sikoltozva futott a királykisasszony a palotába. Vitt neki még könyveket is.mondta a lány -. hogy megeredt az orra vére. sárkánykölyök! . a török császár ideküldött hozzám három nádvesszőt. A kőművesek már hazafelé indultak. A lyuk egy negyedóra alatt készen lett. háborút fog indítani ellene. . közepe vagy töve. . melyik volt a nádnak a közepe. S ha szépszerével akarsz királyi atyád palotájába menni. olyan nagyon? . királyatyám.Azt. De a lány nem hallgatott a fiú beszédére. Úgy. tudok.mondta a király. megkérdezte tőle: .Azért! . édesapám . akit a legöregebbnek vélt. kiesett a könyv a kezéből.mondta az ősz kőműves -. Napszálltakor egy sereg ember kíséretében kihozták a titkolódzó legényt a kőépületbe. amilyeneket kért. Megparancsolta nekik. De szólni egy szót sem tudott. . A levélben azt írta a török császár.s mosdatni kezdte lánya arcát s orrát. hogy rajta csak egy könyv férjen el. De a király lányával találkoztak.Éhen kell meghalnod. tudna-e a tornyocskán egy olyan lyukat csinálni.mondta a tüzes arcú legény -. galambom.

ha meg nem mondom. aki téged megütött. az a nád közepe.mondta a legény -. melyik este. hogy melyik részén állott a darab a nádszárnak: mert amelyik leszáll a víz fenekére. Van-e három egyforma teknőd? .. ki lehet az az ember. szép szerelmem . hogy a csikók közül melyik jött világra reggel. mitévő legyen.válaszolta a legény -.Nincs. hogy te azt álmodtad. de elébb egy nagy dologban kell felvilágosítással szolgálnod! A török császár levelét. reggel. megtudja. A török császár meg volt elégedve a válasszal. ha meg tudja mondani a király. amelyik a zabos teknőhöz fut. s küldött három csikót. egyforma színű teknő. akkor nem küld hadat országára.vigasztalta mosolyogva a lány. s a nádvesszőket úgy jegyezte meg.. édes szép lányom . a másikba eleven. A lány hazasietett. S hogy tudhatná meg. amelyik nem száll le a fenekére. íme. az volt legközelebb a gyökérhez. aludj el.Menj haza. uram király . az a nád vége. amelyik az eleven szénhez megy. lefeküdt. Másnap a kőfalat szétverték.Ne búsulj. kiszabadult valahogy a kőfal közül.mondta az öreg király -.mondta a király. este született. mondd meg apádnak. . Az a csikó. Meg tudsz-e felelni a levélre? . szívem szép szerelme! Feküdj le. mondd. feküdj le. egy húzást. uram király .Hogyne búsulnék. mert nem tudta kitalálni. mi bajod.Szerencse kegyeltje vagy. amit a lánya mondott.Én is hajlandó vagyok hát megkegyelmezni neked. s fél óra múlva a befalazott legény mellett termett. fiam. Ha kérdi apád. amelyik pedig a víz színén lebeg. hogy azt álmodtad. .Tétess. mert hosszú fogságodban életben maradtál .Menj haza. délben. De volt a török császárnak egy boszorkány nénje. s a víz színén sem marad. a középsőre kettőt.. és küldött hozzá három csikót. Álmaid közt sikolts fel. melyik délben. A király ismét búsult. a végsőre pedig hármat csinált. A csikókat megjelölte s hazaküldte. amit a fiú tanácsolt. . hogy a csikók közül melyik látott világot reggel. a harmadikba holt szenet. és aludj el. hogy a három csikó közül melyik látta meg a napvilágot reggel. . édesapám . elaludt. Azt írja. A király megtette. úgy cselekedett. most ettől kért tanácsot. de előbb én kérdezek valamit tőled. hogy arra. mint azt a magyar király jelölése mutatta: a török császár nem üzent háborút Magyarországnak. de lesz . mi az oka a nagy búskomorságának. mikor a török császár ismét levelet írt. megírta magyarázatát a török császárnak. A király megtette. Egy év múlva ismét írt a török császár a magyar királynak.Megfelelek.mondta a király. hogy az a legény. melyik este. mintha apádért a török császár embereket küldött volna. . és megmondta. melyiket délben és melyiket este. melyik délben. A vesszők éppen úgy termettek. lánya megint megkérdezte.mondta a rab legény -. hadat üzen az országomnak. Elmondta neki apja baját és szomorúságát. az egyik teknőbe zabot. olvasd! A három csikó istállómban van. s ha felébredsz. amelyik pedig a holt szenes teknőhöz siet. A levélben az volt írva. hogy a három csikó közül melyiket ellették reggel. és ahogy a legény mondta. hogy Magyarországot kezére keríthesse. aki minden kérdésére olyan igazán és bölcsen megfelel? 141 . s elmondta atyjának az álmot. de éppen mikor kötözték apádat. Egy negyedóra alatt készen volt a három egyforma nagyságú. ha a nádvesszőket lágy meleg vízbe teszi. . a szép ifjút a király elé vitték. amelyik a nád tövéhez legközelebb állott. hogy vigyék fogságba a császárhoz. Hazafutott a királylány. délben és este. Nem küldött hadat Magyarország ellen. azt álmodtad.

A lány nagyon neheztelt atyjára. Az öreg király lányával küldte el a levelet az ifjúnak. mikor a boszorkányok láthatatlanok.Nincs egyébre szükség. mert Magyarországra nézve veszedelmes ember. . De midőn egy este a legény épségben és egészségben állított be atyja palotájába. evés után megint egyszerre hajoltak meg. és egy tű fokán is keresztül tudnak csúszni. A király semmit sem szólt. engedje meg neki. Az nem tudott köztük különbséget tenni.Indulok holnap reggel. hogy ha azt a legényt. aki nála élősködik és egy szegény asszony magzata. Suttogva mondta neki a vén banya: . Én is olyan álarcot festek. akik teljesen egyformák. s azt feltéve. A király lánya sokat nyugtalankodott.Haj! édes testvérem! . mikor mind a háromnak el volt csípve az inggallérjából. s elmentek. Csak csodálkozott.Most jöttél utoljára szép Törökországba! 142 . De egy esztendő alatt egymásé leszünk. mikor a nap felkel. A lány sírva adta át neki. mindhárman egyszerre köszöntek. mint még soha. Az nyomban elolvasta a kevély ember sorait. hogy ő felismeri a különbséget a két ifjú meg az igazi közt. királyi testvérem. . A vén boszorkánnyal az udvaron találkozott. az a magyar király embere. melyet a török császár küldött. s így szólt: . .vigasztalta a legény a királylányt. s kérte királyi atyját. a vacsorához egyszerre ültek. Egyedül ment a bátor vitéz a török császárhoz. hogy mindhárman egyformák legyünk. A király szomorúan adta át a levelet a derék legénynek.mondta a boszorkány . de aki még a magyarok királya lesz. Reggelizés után meghajtották magukat. erre mindkét társa gallérjából elcsípett ugyanannyit.Akinek az inggallérja el lesz nyírva. szívem! . csak két ifjúra.. magam is összevagdalom az egész országukat . míg szerelmese haza nem érkezett. legszélén a szép legény. egyszerre hajtották meg magukat. s ismét kisiklott a szobából. A király lakóvárosában volt két ikertestvér. addig Magyarországra hiába fáj a fogad. hirtelen elájult. az ételt egyszerre vitték szájukba. a vén banya a kulcslyukon át becsúszott a szobába. Mikor a legények a török császár palotájába értek.No hát.nem a magyar király találta ki kérdéseidet. A császár azonban nem bírta felfogni. A szép legény pedig festett magának álarcot. majd megmutatod reggel. Éjfél előtt egy órával.Ne sírj. hadat üzen. akinek az anyja igen szegény asszony volt. Van ott egy legény. Nem félek az egész világtól sem. s midőn egy este atyjánál esengett. Míg őt meg nem öleted. A császár reggelizni hívta a három legényt. De a boszorkány megmagyarázta neki. A vén banya az ablakban állt. hogy egymásé lehessenek. Erre most a török császár azt írja a magyar királyhoz. akit meg akarsz öletni mondta a boszorkány. Egy levelet pillantott meg. Mindhárman egy ágyban feküdtek. akik semmit sem különböztek egymástól. hogy az idegen legényt egyedül küldje hozzá. A császár intésére a hálószobába mentek. a király hozzá nem küldi. De a szép legény az öltözködésnél meglátta a tükörben a csonka gallért. A boszorkány a nála levő kis ollóval elcsípett egy darabkát a fiú inge gallérjából. . melyik az.Nem félek én a kopasz kutyától. igen megörült. A császár kérdésére egyszerre feleltek. ahol a három ifjú aludt. mindhármat meg akarta öletni. egyszerre keltek fel. .és ekkor oldalán olyant csördült a kard. elindultak Törökországba.

De elcsudálkozott. Csak egy mérföldnyire kellett a seregnek a legény elé mennie. Mikor gyermekkoromban faggattál. hogy őt kardnak vagy nyílvesszőnek még a karcolása sem érhette. hogy kedvese a megbeszélt napra nem ért vissza. a másik király el nem vitt volna. hogy a várost akarják elpusztítani. az övében pedig egy tűt sem lehetne leejteni. míg útnak nem indította seregeit Törökország felé. Reszketett.A legény nem is hallgatott a banya szavára. s a király eltett volna láb alól. a király el nem vitt volna. ha el nem visz. Mikor a császár küszöbén átlépett. mikor látta. s ezért addig kérlelte atyját. Édesanyja nagyon megrémült. Éjszaka a vén boszorkány el akarta lopni a legény kardját. Most is él. hogy megvertél. mikor az a derék ember megfogta a kezét. Katonáival hazament. és a törököket mind elkergette. Úgy is lett. De most elmegyek házasodni. mert ha meg nem versz. Az ifjú király néhány ezer katonájával elment abba az országba. mikor egy derék ember leszállt a lováról. A magyar király lánya már kétségbeesett. tizenöt fegyveres török állt vele szemben. mert én vagyok a magyar király. s így szólt: . ahol született. mikor a sok katonát látta. mert azt gondolta. felakasztani sem akart volna. de még jobban megijedt akkor. hogy belőlem egyszer még magyar király lesz.No. A császár roppant sereget állított ki másnap reggel a legény ellen. édesanyám! Most már megmondom. Áldjon meg az ég. Kiugrott a kard a hüvelyéből. és kikiáltották királyuknak. annyi a katona. és hozzá közeledett. megcsókolta. mit álmodtam. A török pedig mind elszaladt. feleségül vette a magyar király lányát. Azt álmodtam. ha meg nem halt. Aztán ismét a hüvelyébe szaladt. és lecsapta a boszorkány vasorrát. mert akkor már ő is közel volt a haza határához. s ha felakasztani nem akar. mert te az álmomat elbeszélted volna. Álmom beteljesedett. most már kimondhatom. 143 . De a kard olyan gyorsan forgott a legény körül. azért nem akartam megmondani. de a kard kiugrott. A király lánya és a sereg bekísérte őt a magyar király palotájába. hogy katona egy udvarba sem ment. A sereg előtt a lány járt katonaruhában.

eredj el. Odament közéjük. amelynek még kéménye sem volt.mondja a fiú -. A következő falu előtt megint csak nagy csapat gyereket lát.No. az egyik falu szélén azt látja. ott is mit lát.Ne üssétek szegényt agyon . s ment szépen tovább. inkább megveszem. inkább megveszem. Azok meg egy kismacskát akartak agyonütni. Ahogy megy az úton. adok érte egy forintot! Avval nekik adta a forintot. zavarnak valamit. A harmadik faluban ide vásár van. Adok érte egy forintot.Ne bántsátok.Agyon akarjuk ütni ezt a kiskutyát. Azt mondja nekik a fiú: . kutya mögött a macskával.Kedves kisfiam! Neked még semmi jóban sem volt részed.Ne üssétek agyon ezt a szegény kismacskát. mit csinálnak. Ettől fogva a szegény asszony kettő helyett is dolgozott. nyomában a kutyával. Éltek a maguk szegény módján egy füstös kis házban. nekik pedig még adóra se telt. Azt mondja nekik a fiú: . végy magadnak. s ment tovább. Elment a fiú. hogy fölnevelje egyetlen kisfiát. nyomában a kutyával. mert az adót a kémények szerint szabták. amíg egyszer csak a szegény ember meg nem halt. azok meg kergettek valamit. hogy a gyerekek ott is nagyon dobálnak. Így éltek. ami tetszik. Azt mondja a fiának: . inkább megveszem. Először is egy kiskutyát meg egy kismacskát vettem.Nem. Ezért adtam két forintot. s azoktól is megkérdezte. ezt a szegény kiskígyót.A kígyókirály gyűrűje Volt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. Azokhoz is odament. Azt megint. fordult szépen haza. Kémény pedig azért nem volt. s mivel így a vásárban úgysem volt mit keresnie. fiam? Nem valami hiábavalóságot? Feleli a fiú: . mit vásároltál. nyomában most már a kutya. Nekik adta a forintot. hogy valami körül nagyon összeszaladtak a gyerekek. csak hiábavalóságra ne költsd. macska mögött a kiskígyóval. adok érte egy forintot! Azzal nekik adta az utolsó forintját. ahol a vásár volt. a mögött a kismacska. hanem a szabad tűzhely füstje csak úgy a padlásra ömlött. gyerekek. Mikor hazaér. A harmadik forintot meg valami nagyon szép kis állatért adtam! 144 . Azok meg egy kiskígyót akartak elemészteni. és megkérdezte: . mire költötted a pénzt. Ahogy a harmadik faluhoz ér. Nesze ez a három forint. .Mit csináltok ti itt? Mondják azok: . kérdezi az édesanyja: . s a tetőn át szivárgott ki. Egyszer megtakarított három forintot.

meg lába is. hogy mit fizessen neked. amikor már teljesen nagy volt a kígyó. de a kiskígyónak mindennap adott. hogy a fiú nem talált neki edényt. fölvitte a pici nádasház tetejére. fiam. hát ilyenért kellett adni egy forintot? A kutyáért és macskáért is kár volt. inkább a sok drága kincset akarja rád erőltetni. tőle. Bementek.mondta a fiú. Ettől olyan vidám lett a fiú. hogy a nagy csodakígyó örökre elviszi a fiát. Föl is ült a legényke a hátára. édesanyám. A fiú fogta a kiskígyót. Aztán már úgy kellett neki a tejet is venni. azt a szép kis állatot! Fölvette a fiú a földről a kiskígyót.Ez az. hol repültek. Azzal oda is értek a kastélyhoz. úgy viszlek az én édesapámhoz. Kiszól az öreg király: . . De a fiú azt mondta: . hogy mindig fütyörészett.Jaj. Inkább ő nem evett. Azt mondja ekkor a fiúnak az édesanyja: . Amikor már a király palotája felé jártak.Ki az? Felelt a kígyókirályfi: 145 . Volt nekik egy sovány kis kecskéjük. De a fiú mégsem emésztette el a kiskígyót. Ne fogadjál el semmi fizetést az apámtól. amit a kecskétől kifejt. csak azt kérjed tőle! Majd nem akarja odaadni azt a gyűrűt. az édesapám majd azt sem tudja örömében. De ekkor a kígyónak már szárnya is volt. fölülsz a hátamra.Jaj. és a többi kígyó mind hátrahúzódott. amiért engem kimentettél a veszedelemből. Így a kiskígyó szépen mindig nagyobbra nőtt. Onnan búcsúzott el az édesanyjától. a fiú szokta legeltetni.Nem félek én. beletette egy jókora edénybe. nem bánt ez engem! . de te csak azt a gyűrűt kívánd. s a kígyó körülnyaldosta a fiú arcát. . Amerre csak vitte a kígyó a fiút. bekopogtattak a király ajtaján. .mondja az anyja -. Hanem a belső szobában van egy rozsdás gyűrű. Mikor már egészen nagy volt a kígyó. eleget tapasztaltam. nézze meg. hol gyalogoltak. Mindennap adott a kiskígyónak egy kis tejet abból. egyszer csak megszólamlott: . De az anyja ettől csak még jobban megijedt. a többi kígyó kíváncsian le akarta a hátáról venni. édesanyám. azt mondja a gyereknek a kígyó: . mentek. de a nagy kígyó csak egyet-egyet füttyentett. ez a kígyó utóbb is elveszejt téged! . míg végre is egyszer csak be nem értek a kígyóországba.Mutasd meg.Jöjjön csak. kedves fiam . édesanyám. te fiam. mikor ez ilyen csúnya állat? S azzal fogta a seprűt. Az édesanyja nagyon sírt utána. egyszerre csak korona nőtt a fején.Tudod. ezt a szegény kis állatot. mert én a kígyókirály fia vagyok! Te is el fogsz jönni velem. hazamegyek segíteni apámnak az uralkodásban. hogyan szeret! Azzal odahajolt a kígyóhoz.Ne bántsa. de hogy merted ezt megvenni. kis gazdám. valamikor még segítségünkre lehet! De az anyja csak tovább bosszankodott a kiskígyó miatt. Mentek. hogy rávágjon. Végül. Már utóbb akkora volt.Azt mondja az édesanyja: .Kedves kis gazdám! Most már aztán elég nagy vagyok.

és minden ott terem előtted.Jaj. A hazája még messze van.Köszönöm szépen. a fiú megfordította a gyűrűjét a kezén. Eszébe jutott a kígyókirályfi szava! Azonnal megfordította a gyűrűjét. édes fiam! Mivel fizessem ki ezt az embert? Aztán a fiúhoz fordult: . Pénze semmi. de csak azt szeretném.Jaj. de szép pirosszemű gyűrű volt! Ezután a fiatal kígyókirály kikísérte szépen a fiút. édesapám.Ha meghallgatsz. minden. Ment. ez a derék fiú mentette meg az életemet! Azt mondja a kígyókirály: . Csak azt felelte: . Szépen odaült az asztalhoz. hogy az édesanyja várja. akkor vette észre hogy őneki gyűrűje van. Gondolkozott mit is csináljon.Ej. és hozok föl egy kis krumplit. a fiú markába tette azt a rozsdás gyűrűt. Most Isten veled. bár az esze csak azon járt. ami a legbelső szobájában van! . édesapám! A kígyókirályfi édesapja nagyon megörült: . fiam. azzal a rozsdás gyűrűvel? . hogyha valamit kívánsz.Én vagyok.Ugyan mit csinálsz. jóllakott. Csak vigyázz. Nagy örömmel érkezett haza.Ránk fér. király uram. mégpedig nagyon. azt. a szegény gyerek meg utazott hazafelé. mire használhatod a gyűrűt. kivitte kígyóországból. csodálkozásában szólni sem tudott. már talán éhes is lehetsz! Rögtön leszaladok a pincébe. most már megmondom.. minden kincsem a tied. de az nem mondta meg neki. de örülök. de minden. Ez olyan gyűrű. Így utazott tovább hazafelé. Nekem csak a rozsdás gyűrű kell. Mikor kiértek. azt mondja neki: . megfőzöm. mindent elmondok! Ez a teremtés ember. Mikor az édesanyja följött. Nagyon izgatott volt szegény asszony. csak fordítsd a gyűrűnek a tetejét az ujjad alá. Mikor közel volt már a házukhoz.Te emberi állat. ment. kis gazdám! Szerencsés utat! A kígyó visszament az édesapjához.Kedves kis gazdám. Mikor az édesanyja lement a pincébe. Mit csináljon hazáig éhesen? Egyszer valahogy rátekintett a kezére. ha akarod. A szobában mindjárt egy terített asztal termett. Rozsdás. De már nagyon éhes is volt. Mit volt mit tennie a királynak. hogy honnan termett oda a sokféle jó. és elmesélt mindent az édesanyjának. Azt mondja neki minderre az édesanyja: . és az asztalon. mendegélt. látta. aztán egyszerre nagyon elfáradt a gyaloglásban. kedves fiam. de azért odaült mégis az asztalhoz. Kérdezte a fiától. Menten ott termett előtte egy terített asztal. Azt felelte erre a fiú: . amit szeme-szája kíván.Akármit is. de nem kell énnekem a kincs. miféle teremtést hoztál ide? Azt feleli a fia: . szegények vagyunk! 146 . hogy más meg ne tudja a titkod. szegény fiacskám. Leült egy fa alá. Akkor visszafordította a gyűrűjét: az asztal rögtön eltűnt előle.

a fiával együtt fölkelt az asztaltól.Ez volt az ára a középső lányomnak. hogy hát ő meg akarna nősülni. Reggelre csak úgy ragyogott a gyönyörű aranyút a szegény asszony füstös házától a királyi palotáig. a szőlőtőkéken is szép. . édesanyám. Rögtön eltűnt az aranyos szőlő. A fiú lopva megfordította a gyűrűt. aranyos madárkák fütyörésztek. vedd el azt. Az a föladat. fiam? Elmondta neki a fiú.Ejnye. és csak úgy zörögtek az edények.Mi járatban vagy. Kinézett hamar az ablakon. rajta aranylevelek. A fiú azonban lopva megfordította most is a gyűrűjét. Este megfordította a gyűrűjét. akkor a lányom a tied lesz. Az őrök rögtön fölküldték a királyhoz. mert nem bírja a fényességtől nyitva tartani a szemét. De a fiú büszkeségének ez sem volt elég. A király erre újabb föladatot gondolt ki neki. A király erre újabb föladat elé állította. megfordította a gyűrűjét. útnak indult a királyhoz. Ha meg tudja csinálni. A fiút azonban elkapta a büszkeség.Mikor az öregasszony jóllakott. Azt mondta a király: . hogy gondoltál ilyent. hogy minden megvan. csodájában nézni sem nézhetett a fényességtől. Ha azt meg tudod csinálni reggelre. neki az kell! Felelte erre a király: . elmegyek én magához a királyhoz. 147 . el a sok kis fütyülő madárka. Másnap még csak pitymallat felé volt az idő. Látta. Kérdezi tőle a király: . hogy másnap reggelre a palota előtt aranytó legyen. hazament. mindjárt jelentette. a kis madárkák úgy fütyörésztek. a legrátartibb. De a fiú nem érte be ezzel. fölötte pedig kis aranymadárkák fütyörésszenek! Hazament most is szépen a legény. akkor nekiadja a legfiatalabb lányát. Ahogy hazaért. Gyönyörű szép aranyszőlő lógott. A fiú most már házasodni akart. nem bírt tovább aludni. és abban aranyhalacskák úszkáljanak. Izent a fiúnak. édes fiam. de a király már fölébredt. fiam. aki szeret. olyan tisztán eltűnt mindenféle.Ejnye. el akarta mosogatni azokat a gyönyörű edényeket. Hallotta. Ahogy odaérkezett. hogy az anyád kunyhójától az én palotámig gyönyörű gyümölcsfák szegélyezte aranyos út vezessen! A fiú elbúcsúzott. miért jött. Fölhívatta a király a fiút. hogy még mosogatnia sem kell. hogy tüntesse el ezt a ragyogást.Tudja mit. A királynak van három lánya. A fiú megtette. amit kívánt. Azt mondja akkor a király: . hogy három királylány közül a legkisebb a legszebb. hogy vessen véget a nagy ragyogásnak. Csodálkozott a szegény asszony nagyon. hogy valamelyik lányom is hozzád menjen férjhez! De mégis próbáljunk egyet! Adok egy föladatot. azok közül kérem meg valamelyiket.Reggelre legyen a palota körül aranyszőlő. hogy királylány jöjjön tehozzád ilyen kis füstös házba lakni? Van itt a faluban szorgos-dolgos lány.Ez az ára a legidősebb lányomnak. nem hallgatott az édesanyjára. Mikor a király reggel fölkelt. Azt mondta az édesanyjának: . Azt felelte erre az édesanyja: . és kiment az udvarra. nagyon szegény vagy te ahhoz.

hol kunyhót varázsolt fölibük. Így hát hozzáadta a büszke fiúhoz a maga legrátartibb. Az asszonyok észre sem vették. mikor lefeküdtek. A kis füstös házból azon nyomban gyönyörű szép palota lett. Az öregasszony ébredt föl legelőbb. hogy ő meg az ő parádéskocsisuk külön lakjanak egy palotában.Nem baj. kedvesem. Min járt megeredtek a könnyei. Egy éjjel megleste. most elutaztok a királykisasszonyhoz. még az ő házukban voltak. Azt mondja a fiának: .Hol van a te házad? De a legény csak azt felelte neki: . Este. hogy mit csináljon. Egy éjszaka. Hazaérkeztek. A szegény fiú vitte a faluja felé a feleségét. úgy aludtak tovább.Nem baj. Az meg így folytatta: . De a fiatalasszony szerette a pompát. majd minden jó lesz! Este szépen lefeküdtek a földre. De az csak azt hajtogatta.Majd meglátod! Mikor már közelebb értek. Ahogy elaludt az édesanyja meg a sírdogáló felesége. A király lánya gyanakodva kérdezgette: . Az ágy végén volt egy lyuk.A fiú elment haza. és ő meg a parádéskocsis karonfogva sétálgattak a kastély körül a gyönyörű úton. hogyan fekszik le ez a szép teremtés ebben a mi kis füstös házunkban? Felelte büszkén a fiú: . majd hozzászoksz! A fiú szegény édesanyja most már igazán nem tudta. elszökött vele haza. Mert ágy csak egy volt. Neki meg a palota volt megfelelő s a fiú hol palotát. édesanyám. kedves fiam. Csak oda menjetek egyenest. hogy mozdulni se mert. hogy őneki milyen kis füstös házban kell ezután laknia. és most meg ebben a gyönyörű palotában. azt mondta a két kis állatnak: .Jaj. hát látja. akkor látja a király lánya a kis házat. mit csináljon. és újra teljesedett a kívánsága. hogy a harmadik föladat is megvan. hát újra a füstös házban aludtak. A fiú hiába vigasztalta: . Pedig mindenki tudta. és figyelve nézték gazdájukat. mikor lefeküdt a fiú a gyűrűt mindig abba tette bele. A fiúnak kellett fölkelnie és bátorítania az édesanyját.nincs meg a gyűrűje! Nagy szomorúságában azt sem tudta. mikor elaludtak a királylány fölkelt. Reggel fölébredt a szegény legény . de a fiatal királylány ott is mindig csak sírdogált. hogyan lehet. Meg is esküdtek rögtön a királyi palotában. hogy a fiát meg a menyét hová fektesse. hogy este. A fiú végül is visszafordította a gyűrűjét. A felesége végül észrevette. Otthon rögtön megfordította az ujján.Kiskutya. ellopta a gyűrűt. a fiú megfordította a gyűrűjét. ahol azt a gyönyörű palotát látjátok! S a gyűrűt szerezzétek vissza. legfiatalabb lányát. Nyomban egy nagy csodakastély termett. Azt kívánta. Reggel fölébredt a király. kismacska. Végül is előhívta a kiskutyát meg a kismacskát.Ide figyeljetek! Üljetek ide elibém! Oda is ült a kiskutya meg a kismacska. Este átfordította a gyűrűjét. hozzátok nekem haza! 148 . Akkor végül megnyugodott az öregasszony. A nagy szépségtől úgy megijedt. hogy az a lány a király parádéskocsisát szereti. hogy az ő urának milyen gyűrűje van.

A királylány nagyon örült.A kiskutya meg a kismacska elment. Kitört az egész ablak. Mikor este lett.Majd én szerzem meg. a körmével jól belekapaszkodott szegény kiskutya fülébe. Azt mondja a cica: . A víz partján mind a ketten megálltak.Ide hallgass! Te tudsz úszni. hogy majd ő viszi. nézd csak. Megálltak. Akkor vette a kisasszony észre. s azon tűnődtek. le a földre a kiskutyának meg a kiscicának. mintha nagyon örültek volna a találkozásnak. . a cica meg a kutya a gyűrűért volt ideküldve! A cica meg a kutya újra odaérkezett a vízhez. még a kutya meg a macska is eljött attól a gyalázatos. így hát nekiugrott az ablaknak. hogy a királylány meg a parádéskocsis sétál előttük az úton. mert megvan a gyűrű! A parádéskocsis meg a kisasszony. Bele is egyezett a kiskutya újra. hogy a kiskutya meg a kismacska is az övé lett. a királykisasszony is odatette a gyűrűjét minden este az ágy fejéhez. a cica beszökött a szobába.Jaj. A cica meg a kiskutya le is feküdt. cica. Hogyan fogunk átjutni mindketten ezen a széles vízen? Azt mondja a kutya: . Tudod.mondta a parádésnak -. eleget a gyűrűt. a cica kijött az ágy alól. mert énnekem jó hosszú körmöm van. hogy melyik szerezze meg a gyűrűt. hogy melyik fogja most a gyűrűt átvinni. így úsztak a vízben: a kutya vitte a cicát. hát akkor hogyan szerettem volna én? A kiscica meg a kiskutya úgy tettek. és bebújt az ágy alá. közben én beszököm a szobába. mikor a számban van? 149 . azt mondja a kutya a cicának: . Amíg így beszélgetnek s gyalogolnak. Adott nekik enniinni bőven. Azt mondja a cica a kutyának: . Mikor már a víz felénél voltak. Aztán mentek a palota felé. hogy ott aludjanak. de a cica meg a kutya már elszökött. a királylány a folyosón kitett egy ruhát. A cica a kutya nyakába kapaszkodott. azt mondja a királylány a parádéskocsisnak: . azon is volt egy kis lyuk a gyűrűnek. neked kívül a helyed. Mikor a királykisasszony meg a parádéskocsis lefeküdt.Végünk van . De kimenni sehol nem tudott. a nagy neszre fölugrált. a körmével lassan kipiszkálta a gyűrűt a lyukból. Egyszer odaértek egy csoda nagy vízhez. Azt mondja a cica. Mintha ők szívesen örökké ott maradnának.Vitted. hogy nincs meg a gyűrűje. mikor az ablak kitörött. egyszerre mit látnak? Azt. Mendegéltek szegénykék. és a szájába fogta. de ahogy az ajtó nyílt.Hogyan adjam. de én nem tudok. füstös szegény fiútól! Még az állatok se szeretik. hogy te ráülsz a hátamra. Azt mondja a kutyának a cica: .Most aztán gyorsan uzsgyi. úgy nyalták a királylányt. add most nekem! Azt mondja a cica: . Ahogy elaludtak. hogyan csináljuk? Te majd kinn alszol. Át is úsztak szerencsésen.Úgy fogunk átjutni. Rá is ült a cica a kutya hátára. Ahogy odaért melléjük a cica meg a kiskutya.

mert abban ő akar élni az édesanyjával meg azzal a szorgosdolgos szegény lánnyal. Megvásárolta azt a csoda nagy csukát. aki őt még a szerencséje előtt megszerette. Mindjárt az ujjára húzta. És valóban. hol van a gyűrű? A kiskutya ugatott és szűkölt. Gazdájuk nagyon pörölt rájuk.Majd föltartom a számat és eltátom. s végre megértette. Akkor azt mondta a legény a királylánynak. A kutya meg a cica gazdája kinézett a kocsizajra. hogy elveszett a gyűrű.Halat! Tessenek venni. bácsi? Azt mondja az ember: . Épp a ház előtt ment el egy kocsi. És ma is élnek. Amikor megtisztította és fölvágta. és mind a kettőt nadrágszíjjal kikergette a házból. A cica csak azt látta. s az is a lábával mutogatta a kutyát. halat árult.S mit árul. hanem a vízbe. mutogatott a lábával. hogy ez a csuka kapta be a gyűrűt. hanem a kutya az oka.elvesztették a gyűrűt! Agyonveri őket a gazdájuk! De azért nagy szomorúan mégiscsak hazamentek. hogy a cica mit akar. jót sejtve. mindjárt fölmászott a kocsira. s mindjárt azt kívánta. hogy egy csodálatos nagy csuka rögtön be is kapta. hogy nem ő. a kocsiban ott volt az a csoda nagy csuka. de nem a szájába esett. nem drága! A cica. hogy a királylány és a parádéskocsis a kastéllyal együtt ott teremjenek az ő házánál. A gazdája figyelte a cicát.Kutya és cica. Otthon bizony oda kellett nekik állniok a gazdájuk elé. amelyik bekapta a gyűrűt. Egy halászember ült benne. sírtak. Kérdi tőlük a gazdájuk: . Folyton a gazdájára nézett. a cica bele akarta ereszteni a gyűrűt. utána a kutya is. Nem mertek hazamenni . megkérdezte: . kiesett a csuka beléből a gyűrű. ha meg nem haltak. 150 . megállította az embert. és szinte magyarázta a gazdájának. te csak ereszd a számba a gyűrűt! El is tátotta a kutya a száját. Mikor kiértek a vízből. és a lábával mutogatta a cicát. A cica most folyton nyervákolt. Úgy is lett. hogy takarodjanak ki a palotából. A macska meg nyervákolt. hogy mit csináljanak most. Ott is termettek kastélyukkal együtt. azt a nagy csukát tapogatta.Azt mondja a kutya: .

uram király! . A király mindjárt gondolta. .Jó napot adjon isten. még az Óperenciás-tengeren is túl. amit a király el ne hitt volna.Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon. Volt annak három fia. Van háza az apámnak. . .Elhiszem. hogy eresszék be tüstént azt a legényt. Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja.Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. akit Péternek hívtak. . 151 .Elhiszem. Bemegy hát Péter a királyhoz. . Megmondja egy szolgának. hogy annak adja a lányát. fiam .” . micsoda nagy úr megfordult a király előtt. . fiam! Mi járatban vagy? . és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk.Adjon isten neked is.Aztán megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát. .Azt is elhiszem.A hiú király Egyszer volt.Elhiszem. . De biz ott egy se tudott olyat mondani. az édesapám meg a két kisebb testvérem.Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre. hazamentem. csak azt parancsolta.Elhiszem. . megmondtam az apámnak. hogy már nem is fértünk tőle. kapja.Én bizony házasodni akarok.Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. hát aztán mire vinnéd az asszonyt? .Mink aztán kihordtuk a trágyát. .mondja a király. úgy négyecskén kimentünk a földünkre.Aztán meg van három darab marhánk is. .Akkor aztán én. majd talán használ neki valamit. elmegy a királyhoz.Elhiszem. mint a fűszál a réten .Elhiszem. . . király uram! . volt egy szegény ember.s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. .Elhiszem. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia. három hétig. hogy ő beszélni akar a királlyal. . hol nem volt. mint az asztalterítőt szokás. meg egy kis földje is. mint a csillag az égen.Jól van. amit ő el nem hisz. Egyszer a király kihirdette az egész országban.Mikor ez is megvolt. köszön neki: . hogy mit akar a legény. . de nem szólt senkinek. fogja.Elhiszem. két kocsin. aki előtte olyat tud mondani. fiam.

.Hazudsz! Akasztófára.Elhiszem. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe. ki nem. hogy hét országra szólt a híre.Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása.. jegyzőt hívatott. hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg. mert volt kinek. a szegény ember fiával összeadta a lányát.. Mit tehetett. mint a karom.. hogy ki látott olyat.Elhiszem. 152 . volt lé meg lé.Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak! . Hazudtam.Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal. . rögtön papot.! . Csaptak akkora lakodalmat. .Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. . .Elhiszem.Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta. .

megtelepedett a kastély egyik szobájában. Rózsa erősebb lett. hogy a hegy csúcsára. jó messze meglátott egy szép kastélyt. Azok megérkeztek. Rózsa kétszerte erősebb lett. akkor nagy dörömböléssel megnyílott a kastély kapuja. Maguknak az óriásoknak kellett hogy ismét összeaprítsák. Végre egy magas hegyen. hónaljig. Az ottvaló kastély a lány apjáé volt. hogy ő is királyvérből való. azt sem tudták. de Rózsához csak a szolgáikat küldték. sőt három óriást is megsebesített. Egy közel való forrásból élő-halóvizet hozott. A királyfiak jó vadászok voltak. Rózsa egyszer csak talpra szökött. Megesküdött. hogy addig kígyóbőrben marad míg az óriásokon bosszúját meg nem áll hatja.Rózsa vitéz Volt egy királynak három fia. akit Rózsának hívtak. Hétszerte szebb és erősebb lett mint azelőtt. Másnap reggel a lányfejű kígyó Rózsát megint életre hozta. Reggel csak maguk mentek el az óriások. De a szolgák nem bírtak Rózsával. elfoglalta. szép teremtés volt! Ekkor elbeszélték egymásnak dolgukat. onnét járnak el az óriások mindennap. mint a torzsát. hogy elválnak egymástól. mikor a hetedik havasba is bejutott. Most már látja. Nem talált egy lelket sem. és kihányták az ablakon. megbízta magát. bal felé indult. Akkor este is megölte őt a hét óriás. hogy az ő apját is az óriások ölték meg. A király is elesett. s külön-külön próbálnak szerencsét. ahol az út elágazott. Miközben folyton azt mondogatta: ez ide való. ez ide való. összeaprították. hogy azt a hitvány Ádám-maradékot összemorzsolják. Rózsa. s hárman három vadászebbel odébbálltak a veszedelem elől. Elmondta a lány. de reá nem. és Rózsa testének minden kicsi darabját összeszedte. A lány egy jó kuruzsos dajkájának segítségével változott kígyóvá. úgy határoztak. megfogták. egy magas fa hegyébe hosszú póznát állítanak.Cih! Milyen Ádám-bűz van itt! Megkeresték Rózsát. hogy könnyen megfelelhet mind a hét óriásnak. hanem az óriásokat a kapuban várta haza. Ellenség ütött az országra. Óriások léptek be. Rózsa ijedtében az ágy alá suhant. Sokáig mentek. testvérei után indul. de csak nagy küzdelem után. A lány is a kígyóbőrből egészen kikerekedett. életüket. Este nem bújt az ágy alá. összerakogatta. s megnézik a kendőt. hogy a népet sarcolják. Ő maga pedig most már övig bújt ki a kígyóbőrből. 153 . Akkor a bokorból előmászott egy szép. mert Rózsa olyan erős. hogy a napra lehetett nézni. Rózsa. Estélig megvolt nyugodtan. hogy olyan erős lett. a másik kettő jobb felé. hogy ott megháljon. mert akkor valamelyik veszedelemben van. Betért mint fáradt utazó. Aki a kendőt véresnek látja. És mindhárman vissza-vissza fognak tekingetni. forrasztófűvel megkenegette. Az egyik mindjárt azt mondta: . Erre a lányfejű kígyó is kibontakozott a kígyóbőrből. arra egy fehér kendőt kötnek. avval is meglocsolta. mint a hét óriás együtt. A legkisebb. tehát célját érheti. De megegyeztek abban. Reggel az óriások megint elmentek keresetre. mint akármelyik óriás. hogy lerepedezik róla a kígyóbőr. mert a szolgákat Rózsa most már mind elkergette. lányfejű kígyó. s olyan szép. így igen kedves. Az országot elfoglalták. A kígyó Rózsát most is feltámasztotta. hová.

Ugyebár. azt hiszitek. hogy te a hét óriás fiamat megölted.felelte Rózsa . melegedjél! Az azt mondja: . most véged neked is! Testvéreidet is én emésztettem el. ahol elváltak volt.. hogy már háromszor megöltetek? Most azt mondom. nyilat. bosszúból azért. Hát én ne tartoznám neked azt meghálálni? Legyen tied az életem s egészen magam! Egymásnak holtig való szerelmet esküdtek. Arról engem is megismernek! Veszi Rózsa a hajszálat. Rózsa. amelyen bátyjai mentek. kardot. hogy megölje Rózsát. Arra a helyre ment. Nekimegy a boszorkány. Az éjszaka csendesen telt el. 154 . Amint sütné.Hiszem . pusztítsd el őket! Nem leszek én sem háládatlan! . s mondja a kedvesének: . Hát a kard hasábfává válik. minden bizonnyal visszajövök.s avval a békát neki veti. forrasztófüvet és élő-halóvizet vett magához. Vesd közibéjük ezt a hajszálat. tüzet csinál. mert rosszul van dolguk.Jaj. a kastélynak minden zegelyukát összekutatta. hogy a fán valaki dideregve azt kiáltozza: . mondani kezdi Rózsának: . Avval felkészült. mert azok becsületes embert nem támadnak meg! . hogy az egészen véres! Megbúsul. talált egy kicsi házikót. az előtt egy fát. hogy bátorságban lehetnek. Reggel a kastély udvaráról Rózsa felnéz a havas tetőre. Rózsa így szólt hozzájuk: . és sütni kezdi. s így igen jóízűen telt el a nap egész estig. Erre Rózsa nem állhatja. s azt mondja: . mert ha őket feltalálom.No. s azt mondja rá: . mint azelőtt. most már nem úgy lett. és a tűzbe veti. mint fázom! Kiszólt Rózsa.Ha fázol. Felhúz egy nyársra egy varasbékát.Te nekem az életemet három ízben adtad vissza.Rajta hát. gyere be.Az az enyém. hogy a két bátyámat felkeressem. kirántja a kardot. hallja. Amint sütné.Igen. Mikor az óriások megérkeztek. hogy ma ezen a kapun egyiketek se teszi ki a lábát! Hiszitek-e? Vívjunk meg! Azok nagy méreggel rámentek.Kedves szép lány! . hozzácsap a boszorkányhoz.hallik a fáról -. ez a tied! . Rózsa rendre megölögette őket mind.Ne félj. bemegy s melegszik. szagolják meg azt előbb. Várj vissza engem. hát látja. A fáról meg leszáll egy vén boszorkány. Mikor rátalált az útra. Hát a két bátyja két vadászkutyája lánccal meg van kötve! Azokat eloldja. Látta. a fehér kendő felé.Mennem kell. de félek a kutyáktól! . s a nyulat sütni kezdi. mert már övék a kastély. sok gazember. Akkor a kulcsokat a zsebükből kezébe vette. Útjában lőtt egy nyulat. de biz. de mégsem. ott megállapodott.

s ha meg nem haltak. hazamenjen. a másik pedig keresse fel Rózsát. A vér a kardból lett hasábfára cseppen. hogy vért eresztenek rajta. mikor szemüket kinyitották. Rózsa is elbeszélte nekik.Rózsa nekiuszítja a boszorkánynak a kutyákat. Befordultak a kis házikóba. élőhalóvízzel föltámasztotta. menj haza. Az óriásoktól megmentett nagy országot kezükre vették. s holnap legyenek a kendtek vendégei! 155 . mint ahogy Rózsával is akart volna. de hogy Rózsát meglátta. s avval a boszorkány Plutóhoz költözött. egészen felvidult. aki már úgy elbúsulta magát. hogy elválásuk után ők meghallották. kisebb bátyám. Kerekedjenek egy tojáshéjba. Elváltak. s abból megint kard vált. be sokat aludtam! . eleget vendégeskedtek. s Rózsát megpillantották. s mindegyik ment a maga helyére.mondta Rózsa -. s igazgassuk ketten azt a nagy országot. forrasztófűvel összeforrasztotta. amelyikben az óriások hatalmaskodtak.Sokat bizony . hogy az ellenség az országukból eltávozott. s igazgassa az országot. nagy lakodalmat csináltak. mind a ketten azt mondták: . Rózsa kiásta a bátyjait. hogy egyik.Jaj. máig is élnek. hogy szinte megepedt. de ha én ide nem jövök. s azok addig fogják. Azt akarták. s a vén boszorkány ott úgy bánt velük. nagyobb bátyám. hová temette bátyjait. Sújt még egyet Rózsa a karddal.Te. Rózsa s kedvese összekeltek. jöjj velem. összedarabolt testüket összerakta. Azok. a nagyobbik. még többet aludnátok! Elbeszélték neki. Erre a boszorkány megmutatta neki. Rózsa feltalálta szép kedvesét. a menyasszonyt jól megtáncoltatták. Kapja azt Rózsa. Azt mondta: . miken ment keresztül. lecsapja vele a boszorkány bal karját. ülj be apánk országába! Te pedig.

előtted világosság. hogy hátha elveszik tőle azokat. szeretnék szabóinas lenni. Azt mondja neki a legnagyobbik: . mendegélt hetedhét ország ellen.Te. Egyet gondolt. ő is odaadta a rossz kést. A másik fiának egy bocskorszíjat hagyott.Én meg adok olyan lámpást. A harmadik azt mondja: . akármit parancsolsz neki. Egy nagy nyárfa alatt kétfelé ment az út: az egyik jobb.Én meg adok olyan tarisznyát. hogy ha kinyitod. mendegéltek. Elindult a két fiú. mégis arra megy. a másik bal felé. hogy három ördögfiú egy bocskorszíjon veszekedik. Hagyott Bendebukknak egy csatakos kis bundát meg egy csizmavakaró vaskót. de hárman nem tudtak megosztozkodni rajta. adok érte egy olyan sapkát. egyszer elér egy nagy városba. adjál egy kést. úgyis meghalt a másik! 156 . menjetek hát isten hírével. hogy szolgálhattok. Azt mondja az anyjuk nekik: . és azt mondja neki: . az apjuktól örökségbe kapták. mert nem volt késük. az sem fog meglátszani rajta. megteszi.Bendebukk Hol volt. jól van! Hanem Bendebukk azzal a gyanúperrel élt. Amint hát mindegyik átadta neki az ígért valamit. a másik jobb felé szerencsét keresni. A sapkát a fejébe nyomta.Már megnőttetek annyira. Azt mondja az őröknek: . lármáznának. volt nekik két fiuk: Bendebukk meg egy másik. melyet ha a fejedbe teszel. elment a király kapujához. Itt a két testvér nagy sírás-rívás közt elvált egymástól. nem látták többet az ördögök. lennék én inasa. Mentek. Amint az ördögök meglátták Bendebukkot. még az Óperenciás-tenger dombján is túl. De addig kunyorált ott. ment Bendebukk szomorkodva.Eresszenek be. Ment. kisfiú. Amint ment. hogyha az ördögök lármáznak is ott. mindjárt odahívták. eltartani. beeresztették. utánad sötétség lesz. és senki sem fog látni! Azt mondja a középső ördögfiú: . mintha messzire veszekednének. Amint közeledik. amíg egy erdőbe nem értek. mester úr. mit akar abban a rossz kis bundában. hol nem volt. A kapuőrök rátámadtak. Nagyon szegények voltak az istenadták. amivel elvágták volna háromfelé. No. Bement tehát a szabóhoz. mert én nem tudlak benneteket ruházni. Bendebukk ment bal felé. hogy az udvari szabónak meghalt az inasa. bácsik! Azt hallottam. nem inasnak való ő. Az öregember nemsokára meghalt.Ha nem bánná. hát látja. volt egy öregember meg egy öregasszony. Elszánta magát. Egyszer úgy hallotta. hogy ha az egész világot beleteszed.

vasaló. az udvar tiszta volt. látja. mert látod. kinyitja a lámpást. varrjad.Mester úr. már akkor mindig kész volt egy ruha. Szerették is nagyon. feküd jön le! János megfogadta a jó szót. készen is volt. mikor huszonnégy óra alatt száz katonaruhát kell megvarrni egymagamnak! . szabjad.Olló. kész volt a száz öltözék. én nem bánom.Jó. hogy még az irigység se leljen benne hibát! Mikorára kimondta. Azután való napon megint látja Bendebukk. rendesen. Ha ezt megteszed. tű. Mire János felébredt. mikorára felkeltek.Hej. majd megcsinálom én. hogy János se tudta volna jobban meg szebben megfoldani. mikorára felkelünk. Volt ott egy öreg szabólegény. tű.Hogy tudnád te megfoldani.Olló. hogy teljesíteni fogja. azt mondja neki: . a konyhán égjen a tűz.mondja neki János. Lemegy hát Bendebukk a műhelybe. szabjad. csak mindig azt mondta: .Mit búsul. Egyék. János! .Már meg kétszáz ruhát kell huszonnégy óra alatt elkészíteni! . vasaló. hogy búsul. Bendebukk meg hozzálát a dologhoz. Bendebukk az ajtó mögé ment a nadrággal. most is már lefőtt a fazekakban a víz! Bendebukk szót fogadott. vasaljad úgy. Odamegy hozzá Bendebukk. mikor még tű sem volt a kezedben sohasem! De a fiú mégis addig-addig kérte. csak elcsodálkozott. a fazekakban a víz már csak félig volt a sok fövés következtében. amelyet az ördög adott neki. a tűz mellett a fazekakban forrjon a tiszta víz. amiért vele oly jót tett. hogy lemehessek a műhelybe is már. Jánosnak hívták. hadd foldoznék ott valami ócskát! Megengedte a szabó. mégpedig úgy. Másnap reggel.Sohase búsuljon rajta. Kérdi tőle: . varrjad. hogy János szomorkodik. hogyne búsulnék. Másnap János Bendebukknak adta a maga reggelijét. s azt mondja: . öcsém. Mikor Bendebukk odavitte hozzá. mi baja.Máskor ne rakj olyan jókor tüzet. Meglátja mindezt a szabóné. az udvar ki legyen seperve. mondja Bendebukknak: . Kérdi tőle. mi lesz a kötelességed?! Reggel. Odamegy Jánoshoz. vasaljad! Mikor ezt elmondta. nem csinált egyebet. Hanem tudod. igyék. . Mindent jól csinált. engedje meg. Azt mondja Bendebukk: 157 . és úgy tett. hogy odaadott neki egy katonanadrágot: foldja meg a két térdét. Vagy négy nap múlva azt mondja a szabónak: . hogy hogyan megvarrta. a konyhán égett a tűz. János? .Adjon valami foldoznivalót. Másnap megint lement Bendebukk a műhelybe.Azt mondja neki a szabó: . akkor szeretni foglak! Bendebukk megígérte.

és ő is ültette be. mondja meg az inasának. De az atyja azt felelte. és azután rézvirágokkal beültette az egész kertet. hogy talán a kis bundás fiú csinálta azt. és azt mondta a lányainak: . hogy pingálni sem lehetett volna jobban. hogy valamennyi virág a kertjében van. el kell mennie. A kertész el akarta venni tőle. De egyszer csak egy rézpáncélú vitéz rézszőrű lovon felvágatja a lovával az egész kertet olyan pusztára mint a pádimentom. a kastély ablakán. A király. Akkor már ezüstpáncélos vitéz ezüstszőrű lovon vágatta fel a kertet. Hát amint bemegy a királykisasszonyok szobájába a csatakos bundában. vasárnap. majd megcsinálom én! János lefeküdt. hogy majd ő viszi be. és aranyvirágokat ültetett.. Egyszer. Azt mondta. hercegeket. ki ültette a virágokat. hogy elhajtotta magától Bendebukkot. hogy egy kisfiú legyezi a virágokat egy csatakos bundában. Ő volt a rézpáncélú vitéz. mind hárompróbás aranyból való. a legkisebb királykisasszony kinézett a kertbe. mindig a kertben járkált fel s alá. és ezüstvirágokat ültetett. ahhoz kell férjhez mennetek! 158 . Úgy ki tudta a virágból csinálni a három királykisasszony képét.Kertész bácsi. Ekkor János Bendebukkot ebédkor az asztalhoz ültette. igyék. aranyszőrű lovon. csatakos bundában megint egy nagy városba. mikor meglátta.Akinek akarjátok. Ekkor aranypáncélú vitéz vágta fel az egész kertet. ha halálán van is. látja. látva. aludjék. Nemsokára csináltatott a király a három lányának három aranyalmát. egy aranyat nyomott a markába a királykisasszony. . hogy beteg. hogy az aranypáncélos vitéz is Bendebukk volt. hogy hozzájuk nyúljon. és mikorára felkelt.Eredj ki. készen volt a kétszáz öltözék. mert szüksége volt kertészinasra.Egyék. Elment Bendebukk a kis. kisöcsém! Amint odaadja neki Bendebukk. takarodj! De a legkisebbik azt mondja: . A haragjának az lett a vége. Összehívatta az egész birodalomból a grófokat. Látja. de Bendebukk csak azon volt. A következő vasárnap a középső királykisasszony maradt otthon a templomból. a maga helyére. annak lökjétek az aranyalmát. hogy hetedhét országra szólott. A király kertészéhez ment be.No. Amint bemegy ebédelni a mester. hogy kössön hármunknak három bokrétát! Bendebukk kötött is olyan szép bokrétát. A negyedik vasárnap megint otthon akart maradni a legkisebb királykisasszony. de ez a kisasszony sem gondolt arra. Haragra gyulladt. Azt mondta. hogy hol ül Bendebukk. a két nagyobbik királykisasszony rákiabált: . legyezve a virágokat. Váltig szabadkozott Bendebukk. de muszáj volt. Bendebukk nevetett magában mert ő vágatta fel az egész kertet. Jóllehet a kertész maga sem tudta. jól van! Azt mondja a kertésznek a királykisasszony: . De ez a legnagyobbik királykisasszony sem tudta. Felvitte a kis csatakos bundában.Hozd elő a bokrétámat. hogy a virágokról hajtogassa a legyeket és a bogarakat. és kiküldte a kertbe. hogy hogyan mer oda ülni. hogy kertészinas akar lenni. hogy majd beviszi ő. és megtiltotta Bendebukknak. megörült. A kertész mindjárt meg is fogadta. hogy nem ül oda. A harmadik vasárnap a legnagyobbik kisasszony maradt otthon. Bendebukknak nem volt egyéb dolga. és jól megajándékozta a kertészt. A király ekkor ajándékozta meg igazán a kertészt.

Hogy menjek. A Bendebukk előtt álló gróf azt gondolta. hogy jön a két herceg elébe. Egyszer csak ő is bejött a csatakos bundában. a felesége megmosta a sártól egy nagy dézsa vízben. majd azt hazudom otthon. Bendebukk látja. a szegény Bendebukk lova bentmaradt a sárban. Azután elváltak egymástól. a két herceg pedig nevetve elnyargalt. hogy szegény Bendebukk még most is ott kínlódik a nagy sárban. és fel akarta venni. A két nagyobbik királykisasszony odahajítja a maga aranyalmáját egy-egy hercegnek.Egy nagy szobában voltak a hercegek. De a király haragudott a legkisebb lányára. Azt kérdi a két herceg: .Nem magának löktem ám! Azzal Bendebukk felvette.Odaadom én. vagy mint a gondolat? Azt mondja Bendebukk: . Volt azután lakodalom. mintha nem tudná. szemeten hízott lovat. girhes. a grófok. Mikor észrevette magát. csak lovat adjanak alá. olyat. mint a szél. Másnap megint elhívta a két herceg Bendebukkot vadászni. amilyen az ujjatokon van! Az egyik herceg azt súgja a másiknak: . hogy neki löki. látják.Mit csináljak. a két herceg előtt teremj! Úgy is lett. Persze nem ismerték meg. azután elvesztettem! Oda is adta. kisgazdám? Azt mondja neki Bendebukk: . mert táltos volt a ló: . kis sógor? Bendebukk azt mondja.Mennyiért adod nekünk azt a nyulat? Bendebukk. azt mondja: . hogy elmegy. hogy eltört.Rézszőrű ló légy. Csak Bendebukk nem. A város végén megint ott maradt a nagy sárban lovastól.Nektek adom egy olyan sárga karikáért.Nem jön vadászni. Amint a két herceg a város végére ért. csak az ajtó megett voltak mind a ketten. Egyik egyik felé. hogy miért ment ahhoz a szegény kölyökhöz. Bendebukknak meg a feleségének nem is volt szabad az asztalhoz ülni. köszöntötték. én rézpáncélú vitéz. odaállott az ajtóhoz. 159 . Aztán beszédbe eredtek egymással. De azt mondja a királykisasszony: . Nagy nehezen hazavergődött. egy gróf háta mögé. A legkisebb pedig odagöndöríti Bendebukkhoz. Még rosszabb lovat adtak alá. mi az. Akkor azt mondja a ló Bendebukknak. Másnap a két herceg vadászni ment lóháton. s velük a királynak minden cselédje. Adtak is egy rossz. A két herceg pedig kényesen elvágtatott. másik másik felé. Azt kérdezik Bendebukktól: . nagyon nagy sárban kellett menni.Mint a gondolat. hogy alig tudott lépni. Amint a város végén mennek. rézszőrű eleven nyúl fickándozzék oldalamon! Meglett! Akkor megint azt kérdi a ló: .

Azután hazament megmosta a felesége. Harmadik nap megint kiment a két herceg vadászni.Mit csináljak. Szegény.Egy másik sárga karikáért . meg fogom én tudni. hogy hogyan esik az. hogy Bendebukk ott vergődik a sárban. lovastul. Mikor a legjobban vendégeskednek. Beszédbe eredtek. ha valamelyiktek az oldalára hagyja nyomni a pecsétemet! Az egyik rá hagyta nyomni. király atyám. Most a másik herceg adta oda a jegygyűrűjét. A két herceg jött vele szemben. Egyszer elér egy királyhoz. Amint a két herceg elmegy. Egyszer azt mondja az ezüstpáncélú vitéz: . megint kérdezte a két herceg: . hogy hogyan s miképpen fogták a nyulat. Azt gondolták. Azzal elmentek. Kijött valahogy.csakugyan úgy volt! Akkor felállt Bendebukk. Mikor a város végén vannak. aranypáncélos vitéz legyek.Azt kérdi a ló: . szokás szerint ott vergődött Bendebukk. az ezüstnyulat ezért a másikért én adtam. hogy megmutassa azokat a nyulakat. Hívták Bendebukkot. a két herceg pedig beszéli. Én is szeretném megpróbálni. herceg sógorok.Hazudtok.Miért adnád nekünk? . nézzék meg! Megnézték . de még rosszabb lovat adtak neki.Aranyszőrű ló légy. Bendebukk! A harmadikat pedig azért adtam. hazament. ezüstszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon. Ment.Ezüstszőrű ló légy. hogy van felségednek egy lánya. hogy a sódarodra nyomtam a pecsétet! Ha nem hiszik. annak rendje s módja szerint ott maradt a sárban. mert a réznyulat ezért a gyűrűért. mendegélt a kis csatakos bundában. úgy lett. isten áldjon meg. kérdik Bendebukktól: . 160 . amelyeket az ő két veje fogott. felséges király. azt mondja neki: . bemegy hozzá. valami mágnás. Mikor a két herceg a városba ért. ezt is leültették. Ha az ördöggel cimborál is. aranyszőrű nyúl fickándozzék az oldalamon.Isten áldjon meg. azt mondja: . hogyan köszönjenek ennek a vitéznek. a két herceg előtt teremj! Úgy lett! A két herceg alig tudta. azt mondja a lovának: . látják. S eddig senki nem tudta kitudni. és mint a gondolat. és mint a gondolat. én ezüstpáncélú vitéz.Miért adod nekünk ezt a nyulat? Azt mondja Bendebukk: . Azután elváltak. köszöntek egymásnak. Egyszer a király összegyűjti a birodalmában levő mágnásokat. otthon a felesége megmosta. A két hercegnek nagyon megtetszett az ezüstnyúl. a két herceg előtt teremj! Alig mondta ki. bejön egy ezüstpáncélú vitéz.Nektek adom. feleségem! Azzal elment. kisgazdám? Azt mondja Bendebukk: . aki minden éjszaka tizenkét pár cipőt nyű el.mondja az.Azt hallottam.

egyszer csak egy rucalábon forgó várba értek. Amint ott fekszik. az egész erdő megcsendült bele. Tovább nem maradok. Amint az inas hozta kifelé a jóféle ételmaradékokat. még a tengelyvégszeg lyukát is. a tarisznyájába tette. A királykisasszony is megijedt. édes fiam. Bemegy a királykisasszony szobájába. egy keskeny szekérúton. Amint megvacsoráztak. Megfog egy rézágat. édesanyám? Bementek mind a várba. amint megcsókolják az anyjukat. összevissza fújja tűzzel a szekérnek minden zegét-zugát. Persze. ott is beletett Bendebukk egy aranypoharat. Ott is az ezüstforrásnál ettek-ittak. hajts! Mentek sebesen! Egyszer elértek egy ezüsterdőbe. Bendebukk is evett a nagyszakállas tányérjából. egy aranyfaágat a tarisznyába. Este odafeküdt a királykisasszony ajtajába a csatakos bundában. A királykisasszony hozott magával tizenkét pár cipőt. Mikor el akarnak indulni.leugrik. Bendebukk mindent kivett a kezéből. Bendebukk egy ezüstpoharat. Ott egy rézforrásnál megállnak. Amint le akar szállni a királykisasszony. Ott is az aranyforrásnál ettek-ittak. beszélnek. egy ezüstfaágat megint a tarisznyába tett. Bendebukk megmaradt a szava mellett. a sapkáját a fejébe nyomja. felséges férjem és királyom. Akkor azt mondja a kocsisnak: . ihol jön egy tüzes szekér az udvarra. megyek haza! Felül a szekérbe. egyszer.Se ló. Ahogy mentek tovább. hátul felugrik a saroglyába. letöri. amint kettőt lépett. felülnek a szekérre mind a ketten. Azt mondja a királykisasszony nagy ijedten: . a kis bundás ember csinál valamit. Onnan elmentek. hogy hozza be a többit! Hát sehol sem találják. se ostor nem a tiéd.Azt mondja neki a király: .Menjék kend is a bakóba! De amint a rézágat letörte.Menjenek kendtek is a tarisznyába! 161 . fürdenek. odamegy a két kislánya. azt mondja Plutónak: . vége lett mindjárt a cipőnek. Esznek. Bendebukk megfog egy rézpoharat. Hanem úgy vigyázz. tíz óra tájban. felséges férjem és királyom. két szép kislány szalad elébe.Mit hoztál. Bendebukk is kapja magát. ő azt is a tarisznyába tette. egyszerre elérnek egy rézerdőbe. a tiéd a századik lesz. az ajtó háta mögött. azt kérdik tőle: . Bendebukk megfogja mind a kettőnek a nyakát: . mit hoztál. már kilencvenkilenc embernek van a feje karóban érte. a királykisasszonyt kivezeti. beleteszi a tarisznyájába. nem lelt semmit.Az mind igaz. azt mondja: . Kiáltja az inasnak. leültek vacsorázni. Bendebukk a pitvarban volt. Amint mennek.Jaj.Jaj. Kiszáll belőle egy nagyszakállas ember. hogyha ki nem találod az okát. mosdanak. elértek az aranyerdőbe. kiment a kisasszony egy beretvával kirakott pádimentumú szobába. Sebesen elmennek.mert az volt a nagyszakállas . isznak. a kis ember csinál valamit! Nosza Plutó is .

Hej. Az is meglett.Mikor az öreg Plutó megcsókolja. itt van! Azzal kivágta a szoba közepére. hogy van a királynak még egy tizenkettedik szobája is. sem a fele királysága! Akkor a király odaadta Bendebukknak tizenegy szobájának a kulcsát. kis gazdánk? Azt mondja Bendebukk: .Azután az anyám a legszebb palotában aranyszékben üljön: aranyzsámoly legyen a lába alatt. azt kérdik: . felséges király. neked adom a lányomat. azt mondja: . és ide buktam. vacsora után táncoltak. azt vigye el. Hát tizenkét nagy óriás ugrik ki belőle. A király eleinte tagadta. hogy ami neki tetszik. ördög lévén. s mikor megy befelé a szobájába. A királykisasszony hazament. még el nem jöttem volna! Reggel elhívatja Bendebukkot a király magához. Egyszer kíváncsiságból kinyitotta a lámpást. Amint elmondja. megfogja a tarisznyájában Plutó szakállát: . és levette a lámpát. kérdezi tőle: .Mit parancsolsz. egy zsákban megbotlottam.Az anyám házától idáig egy várost építsetek! Meglett! . hogy azt is hozzák elő. hogy még felesége is van őneki! Mindjárt megparancsolta. Ment haza. Aztán kiveszi a két gyereket meg a többi holmit is mind.Menjen kend is a tarisznyába! Persze nem látta senki. Azt is megmondták neki. ennek is megfogja a szakállát: . Hanem az.Amiért ezt megtudtad. hanem aztán kénytelen volt odaadni. melyik a legjobb. meg a fele királyságomat! Azt mondja Bendebukk: . ez meg is lett. Bendebukk kérte a tizenkettedik szoba kulcsát is. Bendebukknak megmondták a cselédek. szalmasarkantyúm volt zabtaréjjal. Száz szakács főzött. amelyikben csodalámpások vannak felaggatva. 162 .Mit láttál? Bendebukk elbeszéli az egészet. Bendebukk kinyitotta a tizenkettedik szobát. hogy itt vagy. Ekkor azt mondja a király: . eltűnt egyszerre. mert fejében volt a sapka. Amint kimondta. ha tudtam volna. Ekkor emlékezett rá Bendebukk.Nem kell énnekem a felséges király lánya. Azzal otthagyta a királyt a lányával együtt. én is ott voltam.Ha nem hiszi.

a macska holnap is megverődik! S evvel hazaküldte az urához.Fogadod hát. Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát: . . hanem csak járt házról házra pletykálkodni. s addig veri. úgy megverlek.Szítsd fel a tüzet. s azt mondta: . széjjelnéz.Véghez viszek még többet is. A menyecske hazafutott az anyjához. nem tud.Felfogadtam. hogy sokért elkerülte volna! Avval ment a dolgára. a macska akkor is szunyókált. amit kell! A házat szépen kitakarítsd. ráadásul még azt is megfogadta. csak ne üsse többet szegényt! . Hazajön a gazda. mert megver az uram! De a macska nem dolgozott. mert ma megverődöl! De a macska nem dolgozott. s mikorra hazament. jámboran végighallgatta a beszédet. meglásd. tedd is meg Mert ha nem.A rest macska Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt. mint amennyit kelmed neki parancsolt. délre ételt készíts. úgy megverem.Dolgozz. s még egy orsó fonalat is fonj. De az asszony azt gondolta magában. hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok.kérdi az ura. Előrántja a macskát. feleség! .nekem nincs más. s egyéb hitvány dolgot művelni.Azt parancsolom neked. 163 . nem hibás az. hogy sohasem veri meg. A menyecske sohasem dolgozott. felköti a felesége hátára. hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókált. nekem mindegy. nem tud az azokhoz a dolgokhoz! .Ha felfogadtad.Ne üsse többet azt a macskát. hogy ez az én emberem megbolondult! S azt mondja: . Ismét mondta: . mikor dologra ment. Hozzászólott az apja is: . mikor hazajövök. s hát minden rosszul van. te mindent dolgozz. hogy míg én odaleszek. míg a felesége imádkozni nem kezd: . Hanem egyszer egy reggel.felelé az asszony. Elment az asszony több házhoz. s a tűz is kialudt. te macska. így szólott a macskához: . uram. s dolgozz.Tud. akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi. hogy helyette mindent véghez viszel? . csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül. miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni! .azt mondja az ember . mert ha nem. macska. macska. elpanaszolta a dolgot.Kelmed. Nem verte meg az ura egyszer sem.

úgy meg volt ijedve. az ennivalót megcsinálta. De hát most sem dolgozott semmit. hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel. Hanem most mindent eligazított helyette az asszony. Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra. vizet hozott. sepregetett. ételt készített. Meg azon. Azután mindennap úgy volt. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. A macska már végighallgatni sem tudta. hogy ugyan helyde! 164 . Mikor az ura hazajött. hogy amikor az ura azt veri.Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának. azon. hogy a lába sem érte a földet. Elvégzett mindent. Most nem felejtette el. kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. amit kellett.Ne félj. Jóllaktak jókedvvel. most nem bántalak! Az asszony örömmel terítette meg az asztalt. de az apja úgy visszakergette. mit tegyen. A macska többször nem verődött meg. De a macska most sem tett semmit. hogy mit fogadott volt: tüzet tett. s a menyecskéből olyan gazdasszony lett. macska. hát minden jól van! Mondogatja is az ember: . Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik parancsolatot. az ura elé tette.

Most csavard föl az eszedet. Megkérte az édesanyját.Megpróbálom. hogy majd kifog rajta: . világravaló is volt. volt egyszer egy szegény asszony. milyen híres vagy. De ráadásul olyan ügyes.Felséges királyom . De csak megszerezte neki. . vagy véged! Szánt nekem a mezőn tizenkét béresem. a vadtyúk a csirkéivel! Fogjátok meg. Megbúsulta magát Marci. mert abban is meg voltak egyezve a királlyal. lopni még soha életemben nem loptam. Ha nem lopod el holnap reggelig. bizonyítsd is be. ha soha nem loptál. . Vagy ellopod tőlük a mezőről a tizenkét ekét a tizenkét pár ökörrel.Mire az neked. hogy karóba húzatom a fejed. Ez a Marci igen becsületes. De azt nem is akarok. hogy amit elszerez tőle. hogy elterjedt róla a hír az egész országban. hogy Marci híre elhomályosítja az övét. de már nem volt mit tenni. s elkiáltotta magát: . Addig Marci szépen fogta az ökröket.Né. okos. Elkezd megint gondolkozni Marci. Hazaterelte Marci az ökröket az ekékkel. mert azt én is úgy loptam. szerencsét hoz! A béresek azon nyomban otthagyták az ekét. s elmondta az anyjának. a béresek a nyomukban. hogyan járt a királlyal. tudd meg.Hallom. mi? . Aztán elmosolyodott. s azt mondta neki. vagy majd én tudok valamit: azt.A becsületes tolvaj Marci Volt egyszer. tudsz lopni is.Most az egyszer szerencséd volt. egyenes fiú volt. .mondta az anyja. felséges királyom. karóba kerül a fejed. Magához hívatta a fiút. te híres Marci! Hát ha te olyan mindentudó vagy. Annak a szélén szántott a király tizenkét ekése. De ha megállod a próbát. tied az országom. Feleli neki erre diadalmasan a király: . sikerült ellopnod az ökröket meg az ekéket. Volt neki egy Marci nevű fia. igen irigy természetű volt: bántotta. tied minden kincsem. Hazament. . Másnap hívatja megint a király Marcit. hogy szerezzen neki tizenkét tiszta fekete csirkét s egy fekete kotlót. azzal a gondolattal. Csak az anyját küldte fel a királyhoz. most vagy tudsz azt is. Gondolkozott erősen Marci. hogy ő mindent. s elhajtotta az ekékkel együtt.No. Ott Marci eleresztette a tyúkot a csirkékkel. Nagyon mérgesen fogadta.felelte a becsületes Marci -. . De most az éjjel-nappal őrzött csűrömből a gabonát kell ellopnod. hogy tudná ő attól a sok őrtől ellopni a búzát a csűrből? 165 .Hallom. . Ez a király pedig. Neki mind a csirkék után! A csirkék ijedtükben beszaladtak az erdőbe. mert különben elemésztlek! Ha mindent tudsz.Sikerült . mert azt én is úgy loptam.kérdezte az anyja. de mindent meg tud csinálni. hol nem volt.felelt Marci szerényen. Marci kiment a csirkékkel az erdőbe. hogy ne várja az ökreit haza. az nyomban az övé. De ha megállod a próbát. édes fiam? . kedves fiam . Még a királyhoz is eljutott a híre.

S amelyik a ló kötelét fogta. beengedték magukhoz. tódultak mind jelenteni a királynak. S küldte az anyját a királyhoz az üzenettel: megállta a próbát. Mert egy közülük a ló kötelét. még el is aludhattak bátran. aki a ló farkát fogta.El. s bezörgetett az istálló ajtaján. hogy Marci jött lopni a búzát! Csihipuhi. Ha odamegy. Most volt csak igazán dühös. gondolkozik Marci. látják a felöltöztetett szalmaembert. Este odament az istállóhoz. s rögtön kisütött valamit. egy másik meg a ló farkát fogta. Megesküdtek volna. megkínálta őket pálinkával. hogy megőrzik a paripát.Sze fogom a farkát! A másik: . s üssék. annak a kezébe Marci egy fő kendert adott. És mentek azon pityókosan. Azalatt pedig Marci szépen mind ellopta a búzát. s jól a lelkükre kötötte. be is rúghattak. egy harmadik meg rajta ült. csak a fejét. nehogy kifogjon rajtuk. tied a koronám. . Meghallotta ezt a parancsot Marci is. Megint hívatta Marcit.Sze rajta ülök! A harmadik: . De annak. Csinált egy szalmaembert.No. De csak kifőzött megint valamit. Töpreng. a buzgalom még jobban föltüzelte őket. Azt mondja az egyik: . hogy pora-nyoma se maradt. Aztán tüsszentett egy nagyot. karóba kerül a fejed. De ha megállod a próbát. Azt pedig. Látják Marci kalapját! Hajrá. mert én is úgy loptam. s Marci addig ügyeskedett.Rendben van! De most követelem csak az igazit. Egy üveg pálinkát vett magához. neki! A sok pálinkától már szédültek is egy kicsit. s szépen-óvatosan éppen a csűr elé állította. mígnem rávette őket. ihattak. ahol érik. Ha nem. de a lovat eloldta róla. s etette-itatta őket. hogy nagyon vigyázzanak arra az átkozott Marcira. felöltözött rongyos embernek. Marci? . annak a kezében hagyta a kötelet. s hazavitte.Hát úgy vigyáztok a lovamra. felséges királyom. Leültették a jászol mellé. elloptad a búzát. méghozzá pálinkás butykossal. csak essenek neki. mert a király lelkükre kötötte a vigyázást. Futott a csűrbe. s ráültette a lovak jászlára. Másnap megy a király nagy biztonságosan az istállóba. s szépen kivezette az istállóból. hogy csak egy rongyos ember zörget. Lopd el a száz kocsisom őrizte aranyszőrű lovamat.Sze fogom a kötelit! 166 . Sietnek. rátette a kalapját. jönnek ki az őrök. Ittak.A király aznap még külön is behívta az őröket. de bizony Marci nem hagyott egy szem búzát sem. A király kékült-zöldült mérgében. A kocsisok nem akarták beengedni. mert úgy is bizonyosak voltak. De mikor látták. hogy nem lopja már el Marci a búzát a csűrből! Agyonverték! A király nagyon boldog volt. hogy igyanak a pálinkájából. leültette. hogy Marci elvihette? Azok még mindig italosak voltak. hogy meg ne sántuljon! Úgy ellátták a baját. a kalapját. azt fogta szépen Marci. Rettenetesen mérges lett. Rákiáltott az emberekre: . aki a lóra volt ültetve. .

s mikor a király kinyitotta az ajtót. Fekszik vissza az ágyba a király. Ezért is volt eddig mind a próba. vendégeknek tál lé cigánynak is kávé. hogy ha másnap délben nem lopja el előle az ebédjét. Mire föltápászkodtak és körülnéztek. húzzák. Azt ugyan nem loptam. s mindnyájan hanyatt nem esnek.Szívem. mert énnálam jobb helyen lesz. hogyan is fogjon ki rajta. s bejött. ha addig él is. s megparancsolta neki. de Marcit elpusztítja. hogy reggelre lopja el a felesége aranygyűrűjét az ujjáról. a koronáért. Erre Marci is gondolkozni kezdett. mit csináljon mérgében. hogy a király azt mondja a királynénak: . De hirtelen beszaladt. Marci ellopta az ebédet.Hogy adjam . Marci estefelé odalopózkodott a király szobájához. Egyszerre csak hallja. Ezt látta meg a szakácsné. . 167 . tied a lányom. mert a konyhaablakon egy kéz nyúlt be. Most már igazán végez vele! Másnap megint hívatta Marcit. mi kellett. s készült bevinni. hogy itt van Marci. Elhatározta. egy kezet csinált fából. mert azt én is úgy loptam. és elkezdik húzni a kezet. s mondja a királynénak: . Másnap délben a király az asztalnál ült. amikor nem Marci édesanyja. a kardért. Húzzák. mikor senki se látta. De most már nem szólt. Töprengeni kezdett. szívem. s azon betolta a kezet. Elváltoztatott hangon azt mondja a királynénak: . Most aztán összeszedte igazán az eszét. add ide a gyűrűt! . Marci meghúzódott az ajtóban. A kötelet a kút kerekére kötötte. add ide gyorsan azt a gyűrűt. Marci szépen kisurrant. s várta az ebédjét. én magam húztam az ujjadra! A király olyan mérges lett. csak nálam különb emberhez akartam feleségül adni. az országért. A királyné átadta a gyűrűt a sötétben. hogy nincs-e a közelben Marci. s a végire egy kötelet akasztott. míg a kötél el nem szakad.Szívem. Marci ugyanis előző este.Én most alvás előtt még kimegyek egy kicsit. akkor majd add ide gyorsan a gyűrűt. befestette. mikor már odaadtam! Az előbb kérted el. Akkor sem.Ha megállod a próbát. mire csak tellett. s megparancsolta neki.De ha megállod a próbát. Addig egy ajtónyílással Marci benn termett a szobában. A szakácsné már ki is tálalta s tálcára tette. Ha visszajövök. alaposan körülnéz. volt minden. . hanem maga Marci ment fel a palotába a királykisasszonyért. megvan! Hívatta rögtön Marcit. tied a királyi kardom.mondja ingerülten a királyné-. A konyha ablaka alatt meg egy lyukat vágott. Ezért szaladt be a királyhoz. Hopp. Kimegy a király. karóba kerül a feje. mert az az átkozott Marci minden percben itt lehet. bedugta a kezét! Kifut a konyhába a király s a királyné. éppen az asztalig. Megülték a lakodalmat. hogy majd széthasadt mérgében. Aztán anyjával együtt meg is ette. A király azt sem tudta.A király jól összeszidta őket. hogy most már ő fog vigyázni valamennyi holmijára.

Ahogy ott bolyong. Most az időm lejárt. de hát úgy látom. . hiába áll itt.Hát maga mit keres itt? Aztán hová tette a másik szamarat? . azt mondta: . nem ártott meg. és egy másik szamarat vett. míg a gazda meg nem jött. de sokat is megvertem én magát. A másik barát magára vette annak a szamárnak a szerszámját amelyet társa elvezetett. Arra ment két barátpap. hogy a barátból hogyan lehetett ismét szamár. aztán az egyik faluban a lopott szamárral kiálltak a vásárba. és elengedte.Gazduram. Hanem. Meglátják az erdő szélén a két szamarat. hogy az egyik jó lesz nekik. Az egyik barát a bal oldali szamarat kifogta és elvezette.Ejnye. Mikor a szamarat eladták. Az csak nagyot nézett. addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva. hazamentek. Vagy mit mondok! Csak húzta volna.A szamárrá változott barát Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén. én már úgyse veszem meg magát még egyszer! Azzal elfordult. Gallyakért bement az erdőbe. amerre lát! Leszedte róla a szerszámot. Nem tudta elgondolni. A vásárra a gazda is elment. emberré váltam. Az meg azt mondja: . Úgy állt ott az eke előtt. 168 . Még egy-két napig vándoroltak.kérdi a baráttól. én eddig el voltam átkozva. hogy párját keressen az elveszett szamárnak. de már az éhségtől alig bírta.Tisztelendő úr. a sok eladó szamár közt meglátja a magáét. A szántóvető ember csodálkozva nézett rá. Azzal odamentek az ekéhez. menjen el. A másik barát az erdő szélén várta. és a fülébe súgta: . Odament hozzá. akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. ha már így van. Összebeszéltek.

szoptasson még hét esztendeig. aztán elváltak. Míg ottan kínlódik a fával. Telt-múlt az idő. . egyik év a másikra. Mert fiuk nem volt. akkor kitéped a fát fél kézzel! Elment a gyerek haza. Ment. Nőtt a gyerek. de gyenge gyerek vagyok én! Míg a fiú így búslakodott.mondja -. . fiam. Azt kérdezi a fiútól: . Telt-múlt az idő. mert olyan erős szeretnék lenni. Hegyhengergető Hát hol volt. az Óperenciás-tengeren is túl. mondd meg az anyádnak.Édesanyám. milyen nevet adjanak neki. elébe termett egy öreg emberke. Egyszer odament a kisfiú egy óriási nagy tölgyfához. Próbálgatta két kézzel mozgatni.Sírdogálok. De mivel az embernek más munkája nem volt. hogy szoptasson még hét esztendeig. Eljött a nap. Úgy is volt. hogy jól élhessünk. Gyönyörű szép sudaras derekú tölgyfa volt. de nem bírt vele sehogy sem. hogy mit mondott neki az öregember megint. Eredj haza. ahová akarom. hogy ezt a fát tövestől kiszedjem a földből. az üveghegyek mellett.No. és mondd meg az édesanyádnak. hogy ne unatkozzon otthon. Megrázta. ha megelégelte a játékot. A gyerek kiment a fához minden évben próbálkozni. Mondja az édesanyjának. Azt mondja neki az öreg: . Otthon a fiú azt mondja az édesanyjának: . azon ne sírdogálj. Egyszer az asszony nagy örömmel dicsekedett a férjének: . szépen fejlődött. mikor ismét hét év lejárt. hogy kihúzza. hogy arra kérjem magát.Ej. fiam! Azon én segítek. Akkor már erős volt. hogy legyen tej elég. Menj haza. hogy szoptasson még hét esztendeig. volt egy szegény embernek egy kis háza. Azt mondja neki: . de még csak a levelét sem tudta megmozgatni. S abban feleségestül maga a szegény ember. anya leszek. Majd talán keresünk annyit. már tizennégy éves volt. És gyere ki minden esztendőben. nem tudott megélni csak a favágásból. Azon tűnődtek.Édes fiam. látom. A hetedik esztendőben.Fiam. mért sírdogálsz? Mi a bajod? Nagyon fiatal vagy még. megint előtte termett az öregember. csak még egy kicsit. Vasgyúró. akármibe kerül is. a felesége is. mindenáron erőlködni akarsz. erősödött évről évre. Azon sóhajtozott mindig ő is. rőzsét szedni. szomorkodott magában.Jól van. Már hatéves volt. Sírva fakadt: . aztán a fát próbáld meg-megrázni! Megköszönte az öregnek a gyerek. 169 . Azt mondta nekem egy öregember. nagyon gyönge vagyok még. hullott a makk róla. próbálgatta a fát.Na . megszületett a kisfiú. s erőlködik. hol nem volt. hogy csak úgy zörgött. és odavigyem.Fanyűvő. hogy csak egy fiuk lenne. Kibarangolt az apjával az erdőre. hetedhét országon is túl. segített neki egy kis fát vágni. De még gyönge vagy. hát Fanyűvő lett a fiú neve. .Úgy érzem. de még mindig szopott.

de egyik hegy jobban gurul. a harmadik év végén kiment a gyerek megint a fához. Egy nagy kocsi lisztet hozatott a városból. Csak úgy recsegett a gyökere.Édesanyám! Igaz. de mégsem jött ki. úgy mint asszonyok a kendert nyáron. azzal elindult országot-világot próbálni. neked is. Megijedt az édesanya: . hol meg bosszantani tudom. egyszer látja messziről. Azt mind megsütötte egy cipónak. 170 . hogy egy hegyet fel tud emelni. mint más ember húsz hétig. a negyedik esztendőben már olyan erőt kapott hogy belekapaszkodott a fába két kézzel. Mert nincs annyi pintér az országban. Az a kis ember csak nekivetette a vállát annak a kősziklának. mint a sárgarépát. hogy én Fanyűvő vagyok? .Jaj. Azután jöhetnek hozzám könyörögni. Eladhatják vagy eltüzelhetik. akkorát zökkent az udvaron a föld.Adjon isten. Annak az ára pedig maguknak mindenre elég lesz.Jó napot. Belekapaszkodott csak úgy egy kézzel. ennek az árából megélnek. amit akarnak. jön az egész erdő haza. fogta a favágó baltáját. mint a másik. és azután maguk csináljanak vele. és a hegy már felgurult. mint egy kéve rőzsét. Mikor ledobta a válláról a fát. Mert hát a gyerek jó gyomrú volt. Fölkapta a vállára. mendegél országról országra. A fiú mindig kiment a fához megpróbálni. azt hitték. hegyet gurítok a földjükre. Összerakom mind rakásra. csak úgy hozta. eljött a harmadik. annyit meg tudott enni. még három esztendő van hátra. Hanem most annyit még megteszek. édesanyám. és ballagott vele haza. „Ugyan. elmúlt kettő. Amint megy.Dehogy dől össze. odaköszön: . Majd építünk magunknak. hogy gurítsam vissza. Mert nem vágott le egy ágat sem. De nem lát senkit. Gondolkozik magában a fiú: „Ej. édes fiam . Hol egyik oldalára dűtötte.mondja neki az anyja -. De azért meglesz mégis. De én arra nem járhattam tifelétek. egyet nyomott rajta. hogy nagyon sok erdőt kicsupáltál fél kézzel. Én csak ott szeretek bolyongni ahol az embereket hol kisegíteni. abból annyi lesz. Mikor meglátták a falusiak. Elment hát haza. mert nagyon fáj a hátam. de akkorára csak elérem. a malomból. nagyon nehéz lesz nekem kibírni. mindenestől.. De énnekem is süssön akkora cipót. édes fiam. ölbe. hogy míg élnek. Ha megharagítanak.Hát hallottam már a híredet. mert arra nincsenek hegyek. mi lehet az?” . hogy ezt a fát tíz esztendeig dongának fel tudják hasítani. hogy a kis ház egy méterrel lejjebb esett. hol a másikra. fel tud gurítani!” Odaér hozzá. hogy egy óriási hegysor van előtte. s mondja az anyjának: . Azt mondja a fiú: .Ejnye. hogy egy hétig elég legyen! Meg is sütötte a cipót az anyja. amit akarok. Beletette a tarisznyájába a cipót. Mikor lejárt a három esztendő. de bizony nem ment vele semmire. mit csináltál? Összedől a házunk! . csak egy kis embert a hegy lábánál. Hegyhengergető komám! .Hát te honnan ismersz engem. ez nagyon erős ember lehet. Úgy kirántotta a földből. most már nagy vagy.gondolkozik magában. Hozok akkor olyan szálfát haza. Fanyűvő komám. No. Elmúlt egy esztendő. hogy a fát összevágom.

Fanyűvő egy kicsit összeszedte magát.Fanyűvő komám.mondta a Fanyűvő -.. hogy az lement térdig. hogy bokájáig beleszaladt a lába a földbe. Menjünk együtt. mert egy napon mind a három lányát ellopták. Ha hegy akadt az útjukba. mert Hegyhengergető koma egyszerűen félretolta. pajtás . Vasgyúró komám. és mint hídon. Csak mink ketten kevesek vagyunk hozzá. Ha pedig nagy folyó akadt az útjukba. hadd birkózzunk! 171 . ne félj semmit! Én hallottam.mondta neki. .feleli Hegyhengergető -. még egy társat kell keresni. hová lettek. . koma . Annak van három szép lánya. aztán mendegélnek. aztán úgy vágta Hegyhengergető komát a földhöz. van énnekem egy jó komám. úgy látom.Hol jártok. pajtás .Nem bánom . hogy nem tudja senki.Hová menjünk. Mennek. pajtás . Fanyűvő komám? Merre bolyongjunk a világba? Úgyse találunk neked való munkát. Melyikünk lesz a vezér? Birkózzunk hát meg! . hogy kihúzott egy nagy fát a földből. csak azt akarom tudni. Találkoztak még egy erős emberrel: egy nagy hegyóriás tövében úgy gyúrt egy óriási nagy rakás vasat. A Hegyhengergető belevágta a Fanyűvő komát térdig a földbe.Adjon isten neked is. mint én. Itt van. . azon meg a Fanyűvő koma segített azzal. de valamelyikünknek vezetőnek kell lenni! Próbáljuk meg.Elmegyünk országot-világot próbálni. kihúzta.Próbáljunk. gyere. mi járatban vagytok? Azt mondja a Fanyűvő: .Ej. . de nagyon nehezen ment neki. gyere. ott gyúrja a vasat. Eljössz-e velünk? . hogy melyikünk erősebb.Nem baj .Elmegyek én. ha velem jössz. birkózzunk! Összekapaszkodtak birkózni. Kapaszkodik Hegyhengergető koma. átdobta a vízen.felelte az. a vashegyek lábánál. hogy majd kimászik a földből.Adjon isten jó napot.feleli a Hegyhengergető -. mendegélnek.Dehogynem .Na. Hátha valami szerencsénk akad valahol. könnyen segítettek rajta. Azt mondja a Hegyhengergető koma: . Fanyűvő koma felugrott. A Hegyhengergető koma úgy a földhöz vágta Fanyűvőt. mint az asszonyok a tésztát. pajtás.mondja a fiú -. hogy belement derékig. találunk majd. Odaköszön hozzá a Fanyűvő koma: . Fanyűvő komám . mégis te vagy az erősebb. erősebb vagy. . De próbáljuk meg még egyszer! Összekapaszkodtak harmadszor is. azon átmentek. .Rajta. .Jobb lesz. és úgy vágta oda a Hegyhengergető komát. Úgy nyomuk veszett. pajtás . no. Azt mondja a Hegyhengergető: . hogy melyikünk erősebb! De ne veszekedjünk csak próbáljunk. Fanyűvő koma megfogta a kezit. hogy van egy király a szomszéd országban.Most már belátom.mondja a fiú -. .mondta a Fanyűvő. ketten vagyunk.mondta az -. nem is nagyon messze. Mennek. De a király nagy szomorúságba esett. te leszel a vezér. Vasgyúró komám! .

mint én. hiába forgatják a rudat. Akkor meg a Fanyűvő koma vágta bele a Vasgyúrót. Ebbe jobban bele kell kapaszkodni!” Összekapaszkodtak másodszor is. ez nem jó.Összekapaszkodtak.gondolta Fanyűvő koma -. A Vasgyúró koma úgy vágta Fanyűvő komát a földbe. Hegyhengergető komával együtt a te szavadra hallgatunk. ha kihuzigáljuk magunk a szekereket a sárból? Fogják ki az ökröket minden szekér elől! Nem akartak hinni nekik. és rakta tovább a vasat. mert van elég. mindegyik előtt négy-négy ökör van. mint egy kis talicskát.mondta a Fanyűvő. hozhat másikat! Mink ezzel elmegyünk. Ott akkora kazal búzák voltak. Az ökrök hiába csavarognak. amit az én komám elbír! Azt mondja az ispán: .mondja a Fanyűvő -. csak mehessenek az úton. Menjünk együtt mind a hárman! Legyünk jó barátok! Amint mennek. nehéz az.No.Belátom. hogy belement nyakig. Azt mondja a Fanyűvő: . hogy segítsenek kihúzni a sárból a szekereket. Azt mondja az ispán.mondta Vasgyúró -. Mit szól neki a király hogy ők most vas nélkül mennek haza. Közben azt gondolta. elértek egy nagyon nagy pusztára. úgy vágta a földbe. hogy az belement derékig. . ennek már erősebb marka van. hogy most mi lesz ővele. mert csak a fejed van ki. hogy belement térdig. de mind elsüllyednek a sárban úgy. mi segítünk szívesen . de mit fizet ispán úr. hogy mindent megfizet.mondta -. Fanyűvő kiugrott. Az ispán csak néz. Szót is fogadok. komám. most megölhetnélek. hogy úgyse bír ez a két-három ember többet két-három vasnál elvinni. nem bírják a szekeret kihúzni. s egyszerre. elkapta Vasgyúró komát. hogy ki se látszanak belőle. amekkorát még ők se láttak soha. amíg csak mind a tizenkét szekér ki nem ürült. „Ej . és ő is belevágta derékig. s a legvastagabb vasrudat rátette a kettőnek kétfelől a vállára. de mégis kifogták. mendegélnek. Az ispán megijedt.Nem tehetünk róla . Fogta a Fanyűvő az első szekér rúdját. Azt mondja neki: . Mentek tovább. Fanyűvő meg odalép a másik szekér mellé. kihúzott a szekérből két hatalmas szál vasat. Gyere velem! . a három komának. kirántotta a partra. hogy erősebb vagy. csak annyi vasat adjon nekem.Én nem kérek mást. pajtás . kiugrott. Vasgyúró is összeszedte magát. Elkezdte rárakni keresztbe a többi vasat. hát látnak tizenkét szekérfélét. azt félretaszította. mert ott van a béresekkel együtt. de nem szól semmit. ispán úr .Erre nekünk nagy szükségünk van. mint a labda.Ez a béres már befoghat.Adok én szívesen. Ölre kapta megint a Fanyűvő komát.No látod. Akkor odaállt a legelső szekér mellé a két komájával. mint a Hegyhengergetőnek. . Könyörög az ispán. Tele vannak a szekerek vassal. 172 . Azt mondta: . Így sorban kihúzgálta mind. .Most már elmehet haza. . Az egyik szekér már üres lett. de nem bántalak.

Komám. abba az összes gabona belefér. Úgy is volt. Azt mondja a Vasgyúró komának a Fanyűvő koma: . amit csak kérnek. ágait a baltával lecsapkodta. Mindjárt hozzáfogtak csépelni. A hombárt a derekán keresztülfektette.Vasgyúró komám. Elkezdte gyúrni a vasat. mint amikor a vasat hoztátok. aztán megindultak. amit kérünk. a hombárt letették az erdő szélin. ahol ők dolgoztak.mondja a Fanyűvő -. Földobta a hombár tetejére: . innivalót.mondja a birtokos -. Odaértek a nagy erdőhöz. hogy szikrát is hány. A nagy hombárt felvették.Azt mondja a Fanyűvő a kazlak gazdájának. Odahoztak két nagy hombárt. amit egy ember úgy el tud hajtani. pecsenyének! De kész-e már a fejszém? Azt mondja a Vasgyúró koma: 173 . Még egyszer rácsapott. hányta. Csak a béresnek mondta. Egy hét alatt kicsépelték az összes gabonát.Adok én mindent. alátoljuk a hombár alá. és már vitte is. a birtokos nézhetett csak utánuk. eltört a kan másik agyara is. addig menni. nekik nem kell. de az csépeljen is. Az úr küldte utánuk. Hegyhengergető hányta a gépbe a búzát. és gyúrjad! Csinálj belőle olyan masinát. Az meg is csinálta. állj neki.mondja Fanyűvő -. mint a köszörűkövet. jó kemény karod van! Csinálj nekem egy jó kemény fejszét. Azt mondta a Vasgyúrónak: . jön ám egy iszonyú nagy vadkan. de olyant. most fogjátok meg úgy. Egy hét alatt kész lesz az egész. nem kellett oda vágó vagy etető. A két vállatokon legyen a vége. hogy a búzát vissza tudja vitetni béreseivel. Fanyűvő akkorát ütött a fejire. pajtás! Majd én elbánok vele. adok én szívesen. Próbáljunk. hát azon a napon készen is lett. ha megadja. és te. komám a vasat. Vasgyúró. hogy a három embert a vadkan szaggassa széjjel. Úgy csattogtatja azokat a nagy agyarait.No. még pénzt is. De a kan megfordult és nekiugrott. . Amikor elvégezték a munkát. A harmadik csapásra úgy megütötte.Nem kérünk mi mást . hogy vihetik a szalmát. hogy a kan megdöglött.No jó . odaálltak a birtokos elé. hogy mit kérnek. el ne törjön a nyele! Vasgyúró koma meggyúrta a fejszét. Fanyűvő kihúzott két hatalmas fát a földből. amennyit el bírunk vinni.mondja Fanyűvő -. ha lehet. Kérdezi a birtokos. hogy most már adja ki a bérüket. te csak csináld a fejszét! Mikor a vadkan odaért. mikor beköszönt hozzá: . jó bérért mi kicsépeljük ezt a gabonát. hogy az egyik agyara letörött. ebből a masinából csinálj két szál rudat. csak annyi búzát adjon. Azt mondja a Fanyűvő koma: . míg oda nem érünk ahhoz a nagy erdőhöz. Vasgyúró koma mindjárt hozzáfogott.Jó lesz ez. Azt feleli rá a birtokos: . . enni-. s a hátamra esik. őröljön is. beleverte a nyelit.Uram.No . pajtás. tegyétek le. .Ó . A hombár tele lett búzával. hogy ha földobom. amennyi kell. . Ezalatt egyszer csak a puszta felől.

néz hátra a Hegyhengergető koma. Mikor a bika utolérte őket. De úgy eltalálta egy ütéssel.. Beköszön illedelmesen: . Harmadszor aztán. és letették a hombárt. most . és a nyele kettétörött.Na. Ugyancsak onnét. majd most nem törik el! Meggyúrta olyan keményre. Azzal bizony már egy kicsit több dolga akadt. mert eltörött. majd elbánok vele! Jó fejsze van a kezemben. jó egypárat kellett rákoppintani. Fanyűvő meg földobta a hombár tetejére. De a Fanyűvő azt mondta: . ennek pedig eltörni nem szabad! Vasgyúró koma meggyúrta a nyelit még keményebbre. hogy rögtön összerogyott. két nap várták.Éppen most végeztem el. Mentek megint tovább.Ej. Fogta Fanyűvő. és menjünk! Hús van. annyira. hogy nem látták. hogy jön egy nagy tüzes bika utánuk. hogy két ember egy óriási nagy hombárt visz a vállán. hogy most a bika agyonszurkálja őket. 174 . mert mindenáron le akarta gázolni. csak úgy szikrázott. hogy micsoda emberek lehetnek ezek. ahonnét a vadkan. vitéz uram! Nem ismerem. komám! Fogjátok föl a hombárt.mondja a Fanyűvő -. mivel hallották. hogy alig látták. míg leesett. . komám.igazán van mind a hármunknak hús. Most már készen van! . Mikor a fejsze visszaesett. király őfelsége! . megint eltörött a nyele.Ne féljetek. fölhajította a magasba. Fanyűvő koma mindjárt kérdi az egyik embertől. Megint fölhajította a levegőbe a fejszét. valahogy csak megleszünk. Olyan mérges volt rájuk. Hát odaér hozzájuk a bivaly.mondta .mondták.No.Adjon isten magának is. majdnem ledobták a hombárt ijedtükben. de akkor nem törött el a nyele. hogy a végén az az óriási. ráesett a Fanyűvő hátára. hogy szólítsam. Mert azt a bivalyt is az úr küldte utánuk. feldobta azt is a hombár tetejére. . nem jól dolgoztál. mikor földobta. Azt mondja a Fanyűvő: . de az orrán is fújja a lángot.Megállj. kenyér van. megcsavarta a feje fölött. Amint megindulnak az erdő szélin. mint a bécsi bicska. hogy valaki ellopta azokat. A Fanyűvő kiállt vele szemben. kiköszörültem.Vasgyúró komám. egy csapásra megdöglött. Beértek a városba. . amiért elvitték az úrnak a búzáját. Vasgyúró komám . mert ők mindenáron annak a szolgálatába akarnak állni. Gyúrd még keményebbre. Megijedtek mind a ketten. úgy megvágta Fanyűvő. te nem jó acélkovács vagy! Megharagudott a Vasgyúró koma: . Mikor ezt meghallotta a király. Felmegy a királyhoz a Fanyűvő koma.Adjon isten jó napot. add csak ide. Mikor meglátták őket.Csak gyerünk be! . Néz hátra megint a Hegyhengergető koma. nem tudom. hogy merre van a királynak a kastélya.No . hát mindenki megijedt. most egy óriási nagy bivaly jön. szíves örömest kinyittatta a kaput. a harmadik meg egy óriási baltát. nagy mérges bivaly csak összecsukódott. Mert ők meg akarják a király lányait szabadítani. Mikor a fejsze leesett. most jó lesz. ha felfogadja őket. hát látja. rá a Fanyűvő hátára. hadd próbáljam ki! Fogta a Fanyűvő a fejszének a nyelit.azt mondja a Fanyűvő -. .

amiben egyszerre egy szekér kása megfő. meg egy akkora lábast. az alvilágba vitték. lekapta a tűzről a nagy katlan kását. beállít a Hegyhengergető komához egy ősz szakállú kis emberke. ahol lejárnak. . Aztán nekihasalt. meg is szabadítjuk őket.Az én nevem Fanyűvő. Annak a tövénél megállapodtak. elvállalnánk. Hát ha megfogadna bennünket őfelsége. azt nem tudja senki. amerre elvitték a királykisasszonyokat. Itt tanyát csapunk. búzát hoztunk eleget. Megadott a király nekik mindent. tette bele a húst is. Elbúcsúztak a királytól. Az meg ordított.No . és elkezdett enni. tizenkét szekér kását. te meg majd aztán. Azzal az öreg elkapta Hegyhengergető komát. mikor az én két társamnak meg magamnak kell. A kását beleöntötte a lábasba. . a másik neve Hegyhengergető.Jó napot. A másik kettő meg elment az erdőbe. de bizony nem nagyon volt jókedve. beértek egy nagy erdőbe.felelte a Hétrőfös -. Ők húzták a szekereket. hogy megkeressük azt az utat. Mert a hír az. Hegyhengergető komám! Mit csinálsz itt? Mit főzöl? Azt mondja az: . De nem tudott fölkelni. Tehát azt a lyukat kell legelőször is megkeresni. mert a hasa nagyon fájt. Csak adjon meg nekünk a király őfelsége mindent. csak a belit dobták ki. Egyszer. Volt az erdő közepén három óriás nagy tölgyfa. ráöntötte Hegyhengergető koma hasára. feltette a másik lábas kását. Ő főzött. Fogta. Hát ez megtörtént. Persze megnyúzták ők azért.azt mondja Fanyűvő . Akkor mi mit eszünk? . Vasgyúró koma és Fanyűvő koma.Azt mondja a Fanyűvő: . hogy hét rőf is volt. abból süttethet.Dehogy adok . Hegyhengergető koma nagy üggyel-bajjal föltápászkodott. mert égette a hasát a kása. de az bizony. És hacsak lehet. És tizenkét ökröt.Márpedig . keresték az utat. Itt letelepedünk. Elkezdtek birkózni. Vagyis adjon tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret. amit kérünk. és mentek az utjukra. Nem sokáig tartott. Azzal eltűnt. Odavágta Hegyhengergetőt a földhöz. lábasnak tűzfalat. A Hétrőfös megette a kását. beletette az egész ökröt is. 175 . koma . És tizenkét hordó bort is. hogy a kását ne kelljen hús nélkül megenni. nem bőröstől.Adsz-e belőle? . akkor megeszem a hasadról. Amint mentek.Hiába sírsz.Kását. Megcsinálták a sátorukat. egymás után összekötözték mindet. Köszön a kis ember: . mindent. Úgy is volt. alighogy elmúlt dél.mondta neki -. mikorára a két társa estefelé hazajött. hogy a kisasszonyokat a föld alatti világba. Fogták a szekereket. Van nekem még két komám. De olyan hosszú szakálla volt.pajtás. . Megrakodtak. kunyhót. amerre elvitték azt a három királykisasszonyt. Az első napon ki marad otthon? Otthon maradt a hegyhengergető koma. én már eszem. az egyik neve Vasgyúró. Azért is nevezték Hétrőfösnek. innen tovább nem megyünk. mert a Hétrőfös erősebb volt. és innen járunk keresni azt az utat.mondja Hegyhengergető -. ha nem adsz. De hogy ki és mi.

. te is beteg vagy? . . Beletette az egész ökröt. ti mentek el a lyukat keresni.Kását. mire hazaértek. Fanyűvő koma fogja a lábast. de kötelet nem bírt fonni. Az is belebetegedett ebbe nagyon.feleli Hétrőfös neki is -. Föltette a másik kását főni. beköszönt hozzá a Hétrőfös: . mert másképp még betegebb leszel. lefeküdtek. birkóztak jó darabig. a Vasgyúró koma szintén fekszik. koma . Most is a Hétrőfös lett az erősebb. Harmadnap a Fanyűvő koma maradt otthon. . Otthon látják.Majd én megfőzöm a kását. gyomor megeszik mindent. . Megrakta a tüzet nagyon. akkor megeszem a hasadról! Ezzel összekaptak.Nem baj. . nem mondta el hogy kivel volt baja.Már. de ő maga is.Jó . Mihelyt csak ezek elmentek. pajtás! Majd holnap én maradok itthon. ahogy van. hogy a kása nem főtt meg. Az egyik szekér kender elfogyott. ő rögtön feltette a kását főni. mert Hegyhengergető koma bizony lusta volt! De a Hegyhengergető koma erre sem szólt semmit. megbetegedtem. mert az utat nem találták. hadd próbálja a másik is! Vasgyúró koma fölteszi a kását a tűzre. pajtás . Megették a kását. Levette Fanyűvő koma a kását a tűzről.Adsz-e belőle? . abból nem eszel. De a Vasgyúró koma sem mondta meg. ráöntötte a kását a hasára. Másnap a Vasgyúró koma maradt otthon. szépen megették. amikor el kellett a tüzet oltanom. ahogy a Fanyűvő megparancsolta. és megette róla. gyere.mondja Fanyűvő -.mondja Hegyhengergető -. Elővette a kendert. mert nem is nagyon tudott megfőni. enni csak bírsz egy kicsit. Azok mind a ketten nagyon éhesek voltak. pedig az félig nyers volt. Hát alighogy meghallatszott a távoli városi harangszó. . Azt mondja: . elkezdte fonni a kötelet úgy.Na. Vasgyúró koma. ha beteg vagy is? Mert enni muszáj. Elkezdett fonni. nem baj. hogy kivel volt baja. és elaludtak reggelig.Mi bajod. . a hús is csupa véres volt még benne. Már a nap majdnem lement. megrakta a tüzet.Jó napot. hogy milyen vastagra fonja. ráakasztotta egy fa ágára.Beteg vagyok . De hiába fáradoztak.No .kérdi Fanyűvő -. pajtás . Odavágta Vasgyúrót. .nagyon főtlen volt. leveszi a tűzről. pajtás! .A has. az az én két társamnak kell. húzta 176 .mondja Vasgyúró -. meg magamnak.Éppen délkor már jóformán megfőtt a kása. Abban a napban nem dolgoztak többet semmit. nekiültek mind a hárman.feleli az. Elővette az egyik szekér kendert.Megbetegedtem. nem volt rá idő. mert ő sem evett a kásából. hogy hol kell lemenni az alvilágba.feleli Fanyűvő. Úgy aztán nem főtt meg a kása meg a hús. mert nagyon égett a hasa. Nekiláttak aztán hárman.azt mondja -. . Úgy is lett. Lehet. mit főzöl? . pajtás . Hazajött a két társa estefelé. a húst beletette mindet.

csak megrepedve. komák. . . neked is! .megeszem én neked is a hasadról. dalolt. míg ő ottan fonogat. A nagy fát azzal visszaegyenesítette az állásába. mire ez készen lett. Elfogyott a kender. Estefelé lett az idő.No. fonta a kötelet. Hétrőfös szakállát a hasadékba szépen beleülesztette úgy.De . komám . a Hétrőfös szakállát rácsavarta a keze szárára. Abból font egy olyan nagy kosarat. Fanyűvő komám! . Fanyűvő koma? . fütyörész.elő a másikat. hogy vagy.Nem betegedtél meg? .Mit csinálsz. hússal.feleli Fanyűvő. Nekiállt a másik kendernek. A Fanyűvő elment szépen a kunyhóba. Délig megfont hatot. nem eszel.feleli Fanyűvő.Adjon isten. hadd együnk! . hogy félig behasadt. ugrált.feleli Hétrőfös .Jó napot.Elég jól.Már ebből. mit dolgozol? . Köszöntik mindjárt őt: . . pajtás . és csak húzta maga után. . ide. az annyira beleszorult a fába.Adsz-e belőle? . Tovább fütyölt. mind kész lett a kötél. ehhez a nagy fához! Fogta aztán a nagy fát. . pajtás! Tudom.Gyere csak. de az enyémről mégsem eszed! Azzal elkapta a kis öreget. hogy az öregnek az orra a fa kérgét érte. de a szakállát csak nem bírta kihúzni.Én nem . Akkora rakás kötél volt már. hogy a két társaméról megetted. hogy csak hadd főjön a kása. hogy két szekér nem tudta volna elvinni.Meg ám. Hétrőfös komám.Fonom a kötelet .Gyertek hát . Az öreg váltig fickándozott.Kását főzök. épp délkor.Azt látom.mondja Fanyűvő -. mert nem volt kettétörve egészen. Akkor hozott az erdőből a nagy fáról egy hosszú szál vesszőt.Meg. . odaköszön hozzá egy kis ősz ember. megrakta a tüzet.Na. amilyet ő gondolt.kérdi Hétrőfös. Ránéz a kis öregre. mert én se ettem! 177 . . . hogy abba két ember kényelmesen állva vagy ülve elfért.mondta neki -. . amint volt. fél kézzel annyira meghajlította a derekát. Megjött a két társa. Egyszer.Megfőzted a kását? . Olyan hosszú. akkor adjál. Az meg megköszönti evvel a szóval: . Hát mit főzöl? .mondja ő -.

pajtásaim. akkor eresszétek szépen vissza! Azzal fogta Fanyűvő a vasnyelű baltát. . hogy a Hétrőfös az alatt az idő alatt addig cibálta a fát. és egyszerűen leborotválta Hétrőfös szakállát.mondja Fanyűvő -. pajtás .azt mondja -.Látjátok. lefelé. olyan szép világrészben. aki lemegy? Hegyhengergetőnek kellett lenni az elsőnek! Beleültették a Hegyhengergető komát a kosárba. .No. hogy húzzák föl! . A kását megfőzték. annyi odalenn a tüzes béka meg kígyó meg varjú. De egyszer csak elkezdi rángatni a kötelet ő is nagyon keményen. 178 .mondta magában -. Csak eresztik. hogy leértem a földre. nem messze van!” Aztán csakugyan földet ért. hogy majd kivájták a szememet. kiabál a Hegyhengergető koma a kosárban.No . és reggelig alszunk. Hegyhengergető csak megijedt. hát egyszer látja hogy a kosár tűnik. mint amilyen erős volt. pajtásaim . de megtaláltam a lejáróutat is.Húzzatok föl! Húzzatok föl! Annyi itt a kígyó. Hétrőfös meg szakállánál fogva ott lógott a lyukban. Aztán majd sorba lemegyünk.mondta -. De most már ízlett a bor. most majd én ülök a kosárba. megcsináltam a kosarat.mondja Vasgyúró -. hol kell lemenni! Mert az történt. Kiszállt a kosárból szétnézett. amilyent még idefönt se látott. Lement félig a lyukba.Hű. pajtás? Mi bajod? . hogy mikor háromszor meghúzom a kötelet. mit láttál. gyertek. és munkához fogtak. de ő még mindig nem rázta a kötelet. már a fele kötél elfogyott. . Fanyűvő fogta éles baltáját. de szakálla ott maradt a fában. talán már leérek . nem mert lemenni. Hogy ki lesz az első. Mindegyik egy-egy hordó bort megivott. Eresztette a két társa szívesen lefelé a Fanyűvőt.Nekiültek a kásának. jóllaktak. jóllaktak. . Egyszer ordít. Úgy is lett. Azt mondja Fanyűvő koma: . pajtások Most lefekszünk. Fanyűvő szépen kivette. mert a Hétrőfösnek a szakállában volt a nagy ereje. ez mutatta meg nekem a lejárást! Odahívta Fanyűvő mind a két társát.Nézzétek csak. Ott lógott a Hétrőfös a lyukban. „No. mert meggyógyultak. Másnap reggel fölkeltek korán. pedig olyan sötétség van. eszük ágában sem volt. Akkor húzzátok föl a kosarat! Ha üres. Megrángatta a kötelet háromszor nagyon. én megfontam a kendert. A fa a lyukon keresztbe akadt. A fa helyén nagy-nagy lyuk támadt. Húzzák fölfelé.No . és összetekerve a zsebibe tette.kérdi Fanyűvő. s mondja: . csak nekik ne kelljen lemenni. úgy fájt a hasuk. megették. hogy végül is kidűtötte a földből. Mégpedig olyan szép országban. s beleült a kosárba. Hétrőfös nagy huppanással leesett. Pedig nem volt ott semmi. majd megesznek! Mind rám nyújtogatja a fullánkját. Csak arra vigyázzatok. az azt jelenti. ők meg eresztették lassan. hogy nem láttam a kezemet se. aki beleül a kosárba. béka. mert eddig nem ivott egyik sem. a kása úgy megégette. rángatja a kötelet. Ettől mostan még hétszerte olyan erős lett. csak eresztik lefelé! Fanyűvő egyszer csak alatta világosságot lát. Beleült most Vasgyúró a kosárba. a kötélnél fogva.

megölelte. ami volt.Jöjjön be! Adok én enni-innivalót eleget! Bement Fanyűvő. . Fut ki a királylány a nagy zökkenésre. „Ejh. mert abban volt az a kis erőm. de az annyira forog. A szarkaláb eltörött. egy óriási erdő közepén. add vissza a szakállamat! Látod..feleli Fanyűvő -. Mikor a sárkány megtalálta a buzogányt. ha ő hét mérföldről haza tudta dobni. mit! Majd adok én neked! Majd megállsz te magad szerint” Fogta a baltát. mert abba a várba te bemenni úgyse tudsz. örömében még táncolni is kezdett. egy fa tövébe fúródott bele a buzogány. Látod hogyan csillog. Jön ám nagy széllel-lobbal haza! . De hát te ahhoz hiába is mész. pajtás. hogy apádtól jövök. ha megmutatod. óriásian megharagudott. pajtás! . Megörült erre a királykisasszony. hogy nem tudja a kilincset elkapni. .Mi volt ez a puffanás? . Attól tizenhétszerte erősebb lett. akárhány feje van is. aki még őnála is erősebb. hogy miféle idegen lehet odahaza.Jaj . mert annak a gazdája a hétfejű sárkány. A tizennegyedik mérföldön. Azt mondja neki: . Nézz csak jobbra! Annak a nagy hegynek a tetején ott van egy szarkalábon forgó vár. ha az életembe kerül is! Elindult Fanyűvő a hegy felé. Oda is ért. én visszadobom neki tizennégyre. most megvárom. s várja a kosarat. Útban van. fölkapta a buzogányt.Megpróbálom. titeket keresni. akárki is az urad. egyszer kint megpuffant valami. Fanyűvő koma nyakába ugrott. jól van. csókolgatta. A királylány a sárkány legerősebb borából hozott neki. Míg ők ott beszélgettek.Visszaadom. akit talál! .kiáltja messziről -. hogy eresszék vissza. míg visszaeresztik. egyszer elébe áll a Hétrőfös.feleli Fanyűvő -. Nézi a várat. . Azt mondja a Hétrőfös: .Nem bánom én. mindjárt szétszaggatom! 179 . . alig tudok járni. a férjem most dobta haza hét mérföldről a buzogányát.mondja Fanyűvő. mint amilyen erős volt.No . minden idegent széttép. jön haza.Ki jár itt . amelyiken forgott. hadd menjen vissza érte. mert az mindig forog. mikor rásüt a nap? Abban lakik a legöregebbik királylány. .Fanyűvő. a vár meg hanyatt esett s megállt. mire a nap majdnem hogy lenyugodott. hol van a legöregebb királylánynak a kastélya. csak adjál nekem enni-inni. Azzal kilépett a szobából. A sárkánynak vissza kellett érte repülni. hogy a sárkányt majdnem lecsapta. s nem lehet megállítani soha. mert már olyan éhes vagyok.No.Nem bánom én .Ki jár itt? Az én férjem a hétfejű sárkány. úgy visszahajította. mind a hármatokat megszabadítani. mert a várnak majd minden ablaka kipotyogott. Míg ottan álldogál a lyuk mellett.Azt megmutatom.mondja a királylány-. Kérdi a Fanyűvő koma a lánytól: . aztán jóllakott. tiszta rézből van. megcsapta azt a szarkalábat. alig látok! Mert tudd meg. Azt mondja neki Fanyűvő: .

azé lesz mindegyik lánya. A Fanyűvő koma megörült: „No. Nézelődik széjjel.Hát . így szoktam odahaza parolázni.Fanyűvő koma. Mert hisz a király azt ígérte. együnk egy kicsit előbb. az is forog eszeveszetten. és rögtön megállt. Harmadszor Fanyűvő úgy vágta a sárkányt a földbe. Hej.Szervusz. megmutattam a legöregebb királylány kastélyát? . a királykisasszonyt pedig a karjánál fogva szépen a kosárhoz vezette. rácsapott a rézvárra vele.No. s mondja: . Fanyűvő koma pedig elindult megint odalent. mert éhes vagyok! Azután megbirkózunk. A sárkány nagyot szisszent. míg a két testvére ővele együtt nem mehet. de kemény a kezed! . sógorkám! . gyere . . tiszta ezüstből. Kilép a királykisasszony . A sárkány a Fanyűvő komát térdre ejtette.gyönyörű szép lány volt. a varjúláb eltörött. A királykisasszony ott maradt velük. Arra azt mondta a Fanyűvő a királykisasszonynak: . Látod azt az ezüsthegyet? Van azon egy szép vár.Visszaadom. ha megmutatod a középsőét is . ez még szebb. csak az én bátyám jött el vendégségbe hozzánk! . sógor. hogy annak minden ujja kirepedt. Az ezüstvár nagyot csendült. Aztán kimentek az udvarra.mondja az -. Volt az oldalán egy rézvessző. a nyelveket pedig a tarisznyájába rakta. A kosár elindult fölfelé. Hétrőfös erre azt mondta: . hogy addig nem megy haza az apjához.Megy a királylány elébe. akkor jól van . Fanyűvő koma csak elindult. mint a másik! Megsegít tán ez is. Ettek. Hogyan menjen ő ide be? „Ejh. sógorkám! Nyújtja a sárkány azt a roppant karmos mancsait. hogy aki megszabadítja. hogy csak a fejei voltak ki. ha mindennap kását eszik is. hogy minél előbb hazakerüljél! A királykisasszony kilépett a kastélyból. ha tudná merre. összekapaszkodtak. de a Fanyűvő koma a sárkányt térdig a földbe vágta.Rakd össze minden batyudat. Azzal kapta a fejszét. mikor a két társa fönt meglátta.No. add vissza a szakállamat! Ugye.Ejnye.” Megszólítja: 180 . hogy összetörje vele Fanyűvő komának a kezét. de Fanyűvő koma úgy megszorította a sárkánynak a mancsát. Amelyikünk erősebb.feleli a sárkány -.feleli Fanyűvő. ne bántsd. s mondja: . Összekapaszkodtak újra. hova menne. és a sárkány minden fejét levágta. . az lesz a győztes. de hogyan szabadulsz meg. Odaér a várhoz. Azt mondta. azt én sem tudom. Beleültette. és menjünk a lyukhoz. Fanyűvő beletette a tarisznyájába. hát a Hétrőfös ott áll megint előtte.Kedves férjem. Néz széjjel. mi gondom vele! Majd adok én ennek is mindjárt!” Odacsapott. Egy ezüstvarjúnak a lábán forog.mondja a sárkány. de kemény a kezed! Azzal kiugrott.Ejnye. A várból rögtön egy rézalma lett. . megrángatta a kötelet.Az egy kicsit messzebb van. Oda eljuthatsz.feleli Fanyűvő -. majdnem megvívtak egymással. sógorkám . Fanyűvő koma fogta a rézvesszőt. hogy egy királykisasszony jött föl. hogy most melyiknek a felesége legyen.

Megijedt a sárkány. útban van a sárkány haza! Hazadobta a buzogányát.Azt adok szívesen .feleli a királylány -. A királykisasszony kilépett a kastélyból. és levagdosta a fejeket sorba. egyszer megpuffant valami az udvaron. de kemény a kezed! De nem baj. ebédeljünk együtt! Bementek.mondja Fanyűvő -. mert nagyon éhes vagyok! . ezüstből. Alig tudta megtalálni a borzasztó nagy sárban.Szervusz. megebédeltek. sógorkám. .mondta neki nyújtva a kezét.No. elkezdtek birkózni. hogy adjon nekem inni-enni.Nem baj .feleli az. Megörült a sárkány. Kihúzta a buzogányát.Jaj. én visszaküldöm tizennyolcra. belevágta Fanyűvő komát derékig. mint afféle jó barát. Fanyűvő koma abban a pillanatban kiugrott. csak arra kérem. van elég. Fanyűvő kihúzta az ezüstpálcát. Adott is a királykisasszony neki bőven enni-innivalót. . nagyon jó ember. Úgy belevágta a földbe. Ő is pálcát viselt az oldalán. De Fanyűvő koma észrevette a sárkány akaratát. Kiált messziről: . hogy csak a sok feje maradt ki. Aztán bement a királykisasszonyhoz a szobába: . húgom . csak látogatni jött el hozzánk. királykisasszony! . De abban a pillanatban az is kiugrott.Ejh. kisasszony.Ki mert ide jönni. melyikünk az erősebb? Kiálltak az udvarra. hogy kificamította minden ujját.Hogy mert ide jönni? Az én férjem a kilencfejű sárkány! Minden embert széttép. Kilépett az udvarra. majdnem kipattant az ér belőle. Ne bántsd. hogy mikor kifeszítette a karját. . hogy majdnem elütötte a sárkányt. Azt mondja a sárkány: . A sárkány Fanyűvő komát belevágta a földbe bokáig. amelybe belevágódott.No. akit itt talál! .feleli Fanyűvő -. Fanyűvő koma is kiugrott.. s mondja: . Ő kilenc mérföldről dobta haza. szedje a batyuját! Elvezetem a följáróútra. A sárkánynak a legerősebb borából hozott.Nem baj. megütötte vele az ezüstvárat.Adjon isten magának is . fölkapta a buzogányt. Jól beboroztak.Kedves férjem. Míg ott beszélgettek. a nyelveit meg tarisznyájába dugta. úgy visszahajította tizennyolc mérföldre. . A sárkány nagy mérgesen utána repült. Előkapta a fejszéjét. repült vele haza. Gyere be. majd én visszaküldöm neki. hadd sétáljon utána. . gyere! Birkózzunk egy kicsit. és a sárkányt rögtön derékon kapta. hogy találkozhasson a nénjével. mindjárt szétszaggatom! Kilépett elébe a királykisasszony. Úgy megszorította a sárkány roppant nagy mancsát. belevágta a sárkányt a földbe térdig. az édes bátyám jött el hozzánk vendégségbe. A királykisasszony rögtön észrevette. sógorkám! Csakhogy eljöttél egyszer hozzánk! Gyere be! .Jó napot kívánok. Fanyűvő koma ettől olyan erős lett. 181 .

„Ejh.Megmutatom.Adjon nekem enni-innivalót. .Azt lehet . . A királykisasszony mindjárt kiszaladt. s mondja: . . itt van balra egy aranysárga hegy. mi gondom vele! . akit itt talál.Ki jár itt? Az én férjem a tizenkétfejű sárkány! Mindenkit széttép. s mondja: . Mérges volt szörnyen. Elindult a kosár fölfelé. Fanyűvő beletette a tarisznyájába. hogy Fanyűvő erősebb legyen. . Már messziről kiáltotta: . és úgy megszerette.Nem baj! . a férjem jön haza! Hazadobta a buzogányát. ha megmutatod a legkisebbik királykisasszonynak a kastélyát is.feleli Fanyűvő. De a vár olyan gyorsan forgott.Fanyűvő. még azt is kéred? . Mikor Fanyűvő koma jóllakott.Két társamnak már lesz felesége. Mondja erre a királylány: .azt mondja -. Amikor odaértek. Aztán így szólt hozzá: . Beleült a királykisasszony a kosárba. eltörte a réce lábát.Visszaadom .Ugyan. arany kacsalábon forog. Szaladt ki a királykisasszony. hogy én a maga bátyja vagyok! Mert én magát minden módon meg akarom szabadítani. Tekint kicsit balra hát ott van megint a Hétrőfös. Fölkapta a buzogányt. szépen elbeszélgetett a királykisasszonnyal. Két nénje már. elbúcsúzott tőle. de nekem még nincsen.Lett abból egy szép ezüstalma. mert maga nélkül nem akarnak hazamenni apjukhoz. megpuffan valami.Nem baj . Egyszer nagyot csendül a várudvar.Ki jár itt? Rögtön szétszaggatom! Három fejem máris oda! 182 . Annak a tetején van egy aranyvár. add vissza a szakállamat! . Hozott ételt és bort sokat. hogy nem láthatta meg még a kapuját sem. oly erővel vágta vissza. Fanyűvő megrángatta a kötelet. A királykisasszonyt pedig kezénél fogva elvezette a lyukhoz.Akkor csak jöjjön be! Fanyűvő bement a királykisasszonyhoz. meg hogy az ő buzogányát valaki visszadobta.felelte a királykisasszony. nagyon éhes vagyok! . hogy útjában a sárkány három fejét leszakította.Jaj . .feleli Fanyűvő. Azt mondja erre Hétrőfös: . . de nem lát sehol semmit. Megint nézelődik széjjel. már kettőt megmutattam.gondolta. Nagyon megharagudott a sárkány. ha akar. fönn van a fölvilágon.Mind a háromé kell .feleli az -. Oda is ért hamarosan. . Fanyűvő maga maradt.feleli Fanyűvő -. Azzal elkezdett neki tálalni.Majd megállítom én. Elindult Fanyűvő az aranyhegy felé. Nagy csördüléssel a vár megállt. Nézd. ment haza nagy dühvel.Csak mondja meg neki. hogy a három fejét elvesztette. már csak magára várnak. hogy rögtön hűséget esküdött neki. ha nem!” Kapta a baltáját. majd én visszaadom neki.

Szaladt ki a királykisasszony, s mondja: - Kedves férjem, ne haragudjál! Az én kedves bátyám van itt; eljött hozzánk vendégségbe. Nem akart rosszat tenni veled, csak meg akart tréfálni. Azért dobta a buzogányt vissza, hogy tudd meg: vendéged van idehaza. - No, jól van - feleli a sárkány. - Szervusz, sógorkám! Csakhogy itt vagy! Nem sajnálom a fejem, van még elég. Nyújtotta az is a roppant nagy mancsát, hogy leszakassza Fanyűvő ujját. De Fanyűvő megmarkolta a sárkány mancsát, s összenyomta, mint a tésztát. Fölszisszent a sárkány, mert fájt neki szörnyen. - Nem baj - mondta -, gyere be, sógorkám! Ebédeljünk! Egy kicsit pihenünk, azután birkózzunk! Jóllakott a sárkány Fanyűvővel együtt. Úgy beborozott, alig tudott a lábán megállni. Jókedvében elkezdett táncolni. Örült előre, hogy Fanyűvőt megeszi. Kimentek az udvarra, birkózni. Hát evvel már több baja volt Fanyűvő komának, mert ez sokkal erősebb volt, mint a másik kettő. Ölre kapaszkodtak. A sárkány Fanyűvőt belevágta a földbe térdig, de Fanyűvő is belevágta a sárkányt szintén térdig. Kiugrottak, megint összekapaszkodtak. Fanyűvő csak derékig szakadt bele a földbe a második dobásra. Harmadszorra a sárkányt Fanyűvő koma belevágta nyakig. Most már nem bírt a sárkány a földből kimászni. Elkezdte a tüzet okádni Fanyűvő komát mindenáron meg akarta pörkölni. De a királykisasszony abban a pillanatban két kezében két nagy vödör vizet hozott. Az egyiket a sárkánynak a lángjába loccsantotta, a másikat meg Fanyűvő komának a nyakába öntötte, hogy meg ne égjen. Előkapta ekkor Fanyűvő a fejszéjét, és ledarabolta a sárkány fejét sorba, a nyelveit meg a tarisznyájába tette. Akkor bement a királykisasszony a kastélyba. Hűséget esküdtek egymásnak másodszor is. A királykisasszony összeszedte a ruháit, kilépett a kastélyból. Fanyűvő koma kihúzta az aranyvesszőt a tartóból, rácsapott vele a kastélyra. Lett belőle egy aranyalma. Fanyűvő beletette a tarisznyájába, a sárkány nyelveihez. Elindultak a lyukhoz. Odaértek, megölelték, megcsókolták egymást. Fanyűvő a kisasszonyt beleültette a kosárba, de ő maga nem ült bele, mert hátha a két társa ott fenn el találja szalajtani a kötelet, és akkor meghalnak mind a ketten. De így egyenként majd csak fölérnek. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult. Hamarosan üresen vissza is jött. Fanyűvő fogott egy nagy követ, azt tette a kosárba. Ki akarta próbálni a társait. Megrántotta a kötelet. A kosár elindult fölfelé, ő meg a lyuktól félreállt. Egy kisvártat múlva megpuffant valami. Visszaesett a kosár a kővel, a kötéllel együtt! „No, ehol-e - mondta magában Fanyűvő -, éppen ettől tartottam. Ha benne lettem volna, most meghaltam volna. A társaim a halálom akarták.” Mikor a harmadik királykisasszony fölért, s kilépett a kosárból, a három lány egymás nyakába borult. Sírtak örömükben. Vasgyúró és Hegyhengergető már megegyeztek, hogy a két királykisasszony az övék lesz. Vitték hát nagy örömmel az apjukhoz, a húgukkal együtt. Megörült a király a két fiúnak. Azok azt bizonygatták, hogy a sárkányokat ők vágták le, mind a hármat. A lányokat még az úton arra kényszerítették, hogy bizonyítsák: ők öldösték le a sárkányokat, mert különben végeznek velük. Hát a lányok bizonyították is az apjuknak. Csak azt nem tudta megmondani Vasgyúró és Hegyhengergető, hogy a harmadik társuk hova lett. S a kisasszonyok is megesküdtek az apjuk

183

előtt, hogy ők addig nem mennek feleségül senkihez, míg a legkisebb királykisasszonynak a vőlegénye meg nem jön. Az pedig még mindig lent volt a föld alatt. Ott kóborolt jobbra-balra, kereste az utat, hogy hogyan tudna följutni. Nem találta meg sehogy sem. Egyszer néz széjjel, hát ott van a Hétrőfös megint. Azt mondja: - Fanyűvő, add vissza a szakállamat! Ugye, megmutattam mind a három királylány kastélyát. - Visszaadom - feleli az -, ha megmutatod az utat, hogy merre mehetek föl a fölső világba. - Hát - válaszolt a Hétrőfös - azon, amelyiken lejöttél. - Azon nem lehet, a társaim elárultak. - Hát akkor - feleli a Hétrőfös - van itt egy magas hegy a közelben. Annak a tetején fészkel egy nagy griffmadár. Ha szépen megkéred, és tudsz neki eleséget vinni, amivel kitart föntig, az talán fölvisz a hátán. Azt mondja a Fanyűvő koma: - Visszaadom a szakálladat, ha hozol nekem tizenkét kenyeret, tizenkét hordó bort és tizenkét ökröt. - Meghozom, csak a szakállamat add vissza - mondja a Hétrőfös. Elő is hajtotta hamarosan Hétrőfös az ökröket. A bort is, kenyeret is hozta a szekéren. Fanyűvő erre visszaadta Hétrőfösnek a szakállát. Az mindjárt odanyomta az állához. A szakáll rögtön odanőtt, úgy, mintha sose lett volna leborotválva. Megörült a Hétrőfös, megköszönte Fanyűvő komának, hogy a három sárkányt elpusztította, mert az alvilágnak ő volt a királya. Így visszakapja nemcsak az erejét, hanem a hatalmát is. Fanyűvő koma pedig elindult a hegynek fölfelé, a griffmadárhoz. Nagy vihar volt, amikor fölért a hegytetőre, rögtön meglelte a griff fészkét. Volt a griffmadárnak két kis kölyke. A vihar majd lehordta őket a fészekből. Fanyűvő kapta a köpenyét, ráterítette a madarakra meg önmagára, hogy meg ne ázzon. Mert akkora jegek estek, mint a feje. Alighogy elmúlt a vihar, megsuhan valami. Megjött az öreg madár. Mindjárt nekiesett Fanyűvő komának, szét akarta szaggatni. De a fiai azt mondták neki: - Ne bántsa édesanyám, mert ez a jó ember mentette meg az életünket. Nélküle agyonvertek volna a jegek, akkora vihar volt itt minálunk. Azt mondja erre a griff: - Mit kívánsz azért, amiért a két fiamat megmentetted? - Nem kívánok mást, csak vigyél föl a fölvilágra! - feleli Fanyűvő. - Fölviszlek - feleli a griff -, csak az út nagyon nehéz ám, és nagyon messze van. Odáig nem tudok kitartani. Annyi élelmet nem tudok magamnak szerezni. Kérdi erre Fanyűvő: - Körülbelül mennyi lenne elég? - Tizenkét ökör, tizenkét hordó bor meg tizenkét kenyér - mondja a griff. - No - mondja Fanyűvő -, annyi éppen van. Én meg a tarisznyámból megélek. - Akkor menjünk - mondja a griff. - Kipihenem magam, és már indulhatunk is.

184

Fölrakta Fanyűvő a griffmadár hátára az eleséget. Ő meg ráült a griff nyakára. A madár elindult, de megmondta neki, ha éhes lesz, s jobbra veti a fejét, Fanyűvő akkor dobjon a szájába egy kenyeret. Ha pedig balra veti a fejét, akkor dobjon bele egy ökröt. Ha pedig hanyatt veti a fejét, öntsön bele egy hordó bort. Elindultak. Nagy körözéssel indult a madár a levegőbe, avval kapaszkodott mindig följebbföljebb, mindig följebb. Egyszer veti a fejét jobbra aztán veti balra. Fanyűvő pedig csak dobta bele a kenyeret is, az ökröt is, mikor mi kellett. Már jól fölértek, annyira, hogy nem hibázott már csak száz méter hogy a felső partra, a fölső világba jussanak. És ekkor elfogyott az elemózsia. De kapta Fanyűvő koma a kését, a combjából levágott egy darab húst, mert a madár kezdett forgolódni, hogy visszaesik. Attól a darab hústól oly erős lett, hogy két szárnylegyintéssel már fönn is lett. Ott fenn Fanyűvő koma leszállt a madár hátáról. Azt kérdi tőle a madár: - Mondjad, ember, micsoda falat húst dobtál utoljára a számba? - A combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő. - No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst. Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a helyére. Akkor azt mondta a madár: - Húzz ki a bal szárnyamból egy tollat! Abban olyan nedvesség van, hogy akármilyen vágást vagy sebet bekensz vele, sosem látszik meg a helye, hogy hol volt elvágva. Tedd el, ennek valamikor még hasznát veheted! Fanyűvő bekente a sebeit. Aztán elbúcsúzott a madártól. A griff visszarepült a hazájába. Fanyűvő meg elindult most az útjára, keresni azt az országot, ahol ő a királlyal megalkudott. De most már ő sem tudta hogy hol van, vagy merre. Csak bolygott a világban. De olyan szerencséje akadt, hogy útjában találkozott egy régi ismerősével. Az eldicsekedett neki, éppen nagy vendégségbe megy. Nagy lakodalom lesz a szomszéd ország királyánál. Két vitéz megszabadította a király három lányát! - No - mondja Fanyűvő -, akkor, pajtás, én is elmegyek veled! Mentek aztán sokáig, hát egyszer csak beértek abba a városba, amelyben a király lakott. Mennek egyenest a királyi kastély elé. Kéredzkednek be, hogy hát ők is eljöttek vendégségbe. Mikor Hegyhengergető meg Vasgyúró meglátta, hogy Fanyűvő koma megjött, szörnyen megijedtek. Futottak mindjárt a királyhoz árulkodni, hogy idejött egy olyan ember, aki vesztükre tör, ha meglátja őket a királlyal! Szerencsére meglátta Fanyűvőt a legkisebbik királykisasszony is. Nem szólt semmit, nem árulta el. Mondta az apjának: - Édesapám, azt az embert, aki most jön, semmi módon ne engedje, hogy valaki megbántsa vagy bezárja. Az lesz a mi legkedvesebb vendégünk! A király megígérte, hogy nem lesz semmi bántódása, bátran ott lehet a vendégségen. Készülődtek is a nagy lakodalomhoz. De hát csak a két királykisasszony menyasszony, a harmadik nem! Annak nincs vőlegénye.

185

Mondja a királykisasszony az édesapjának: - Édesapám, hívasd ide mind a vendégeidet sorba, elibém! Vonuljanak el előttem, hátha megtalálom köztük azt, akit én keresek. Akkor nem bánom, megyek én is esküvőre. A király megígérte, hogy megengedi. És ki is hirdette mindjárt, hogy aki a királyi menyegzőn vendég akar lenni, az a kastély előtt mind vonuljon el. Fanyűvő koma leghátulsónak maradt. Már elment minden vendég, s a király szomorkodott, hogy nem lesz a legkisebb lányának vőlegénye. De egyszer, lám, fölujjong a legkisebbik királykisasszony, s mondja: - Édesapám, megvan! Itt van! Ez az! - Melyik az, édes lányom, mutasd csak? - kérdi a király. A királylány odavezette Fanyűvőt a király elébe. Az rögtön felismerte: - Jaj, édes fiam, hisz te vagy az, aki éntőlem tizenkét ökröt, tizenkét szekér kását, tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret kértél? - Igen, én vagyok - mondja erre Fanyűvő. - Hát hogyan - kérdezi a király -, hogy te nem jöttél a két társaddal együtt haza? Elmondta erre Fanyűvő a királynak, hogy hogyan járt velük. Mikor a királykisasszonyokat már mind fölküldte, utolsónak ő lett volna a negyedik. De őt félútról vissza akarták dobni, hogy haljon meg. Hanem ő okosabb volt, mert egy követ tett a kosárba, s így élve maradt, csak a követ dobták vissza. Azt mondja erre a király: - Mi büntetést adjak én ennek a két gazfickónak? - Semmit, király őfelsége! - feleli Fanyűvő. - Hagyja csak úgy, ahogy vannak! Legyenek csak a király őfelsége vejei, de ne ebben az országban. A király szépen fölkészítette Fanyűvő komát, legszebb ruháját ajánlotta neki mint ifjú királynak. Így mentek az esküvőre, mind a hárman, mind a három pár. Vasgyúró és Hegyhengergető bocsánatot kért Fanyűvőtől, amiért olyan huncutok voltak vele. Lakodalom után Fanyűvő elővette a tarisznyát, megmutatta a királynak a három almát: - Nézze, király őfelsége! Ez a legöregebbik lánynak a kastélya: egy réz szarkalábon forgó vár. Ez pedig, egy ezüst varjúlábon forgó vár, ez a középső lányé. Ahova én ezeket eldobom, Vasgyúró és Hegyhengergető oda menjen lakni. Ez a harmadik pedig, ez az arany kacsalábon forgó aranyvár, ez itt marad. Azzal fogta a rézalmát, úgy elhajította kelet felé, hogy az után Vasgyúró meg a felesége álló hónapig utazott, mire megtalálták. A másik almát meg eldobta nyugat felé. Hegyhengergető két hónapig utazott a feleségével, mire odaértek. A harmadikat pedig Fanyűvő oda vágta az udvarban a földhöz. Királykastély helyett kacsalábon forgó aranyvár termett ott egyszeriben. Otthon maradtak hát békében. Még ma is élnek, ha meg nem haltak! Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre!

186

A palóc meg az egri nagytemplom
Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba, szekerestül. - Te, Bera, te csak maradj itt a lovakkal, hogy el ne hajtsák; én bemegyek a misére - mondta Pesu, s azzal bement a templomba. Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre: - Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen már délre jár? - Hej, Bera Lettél volna csak ott! Ahogy nézegettem a nagy képeket meg ablakokat, hát egyszer csak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap gyertyával! De annyi volt ott, mint kutyában a bolha! Legutoljára pedig kijött egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy ő bizony nem misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kóruson meg elkezdtek muzsikálni. Egy nagy, hosszú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrok a közepére, lehajtom a csuhaujjamat, rákezdem a kállai kettőst! No, nem is kellett egyéb! Rámzúdul a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogy sem akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de biz az csak vonogatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte! Egyszer aztán egyik mégis kitalálta a szíve szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagy nehezen a misét. Odafent meg a kóruson, örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből, elkezdtek trombitálni meg kerepelni. Így lett nagy sokára vége a misének. Pedig azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják azt a misét hirtelenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja, ez meg szerszámostól, papostól sem éri végét.

187

Három kívánság
Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek. Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorára. Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. Amint ezt gondolta, hallott valami suhanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szólalt, azt mondta: - Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. - Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte a lábast kolbászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kapkodott mind járt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát: - Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanőtt hogy azt onnan le nem lehetett szakítani. Most már megijedt a szegény kis asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbásszal? - Majd levágjuk - mondta az asszony. - De én nem engedem - feleselt az ember -, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész. - De hát a tinó, a ló, meg a malac! - így az asszony. Az ember erre azt felelte: - De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te hogy csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltak.

188

Rózsa és Ibolya
Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem. Egyszer azt mondja az urának: - Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát. Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát. Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának: - Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember. Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt: - Hozzám jössz-e, szívem szerelme? - Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged. De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta: - Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol. Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához. - No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány. - Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála! - Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám! Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort. - Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki! Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja: - Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához: - Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála. - Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

189

kedves Ibolyám! . vén kutya . a szívedre bízom! Rózsa megindult az istálló felé. csak várjál. apám jön. mondja neki: . hát ott van a szép kalács. ha meg tudod nyergelni. Hátranéz Rózsa. Megnyugodott a Vénboszorkány. felelnek azok rá. jól megsarkantyúzta. egyet fordult vele. hogy már csak tarló van a földön. kivezette az Öreget. Azt mondja Ibolya: .De észrevesznek . olyan erdő kerekedett a háta mögött. zaklasd. felült a nyeregbe.Kerítünk egy tűt .mondja Ibolya. kellett ez neked? Kivezette a harmadik paripát. bevezette az istállóba. Felöltözik.Azt mondta.No. .mondta neki -. gyöngéden ráült. de azért mégsem adnak neked! . könnyen kitalálhatod. selyemkendőjével végigtörölte.Vigyed a Vénasszonynak! Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot. avval elszöktek. ők már hetedhét országon túl voltak. ha kiáltja nevünket a mostoha. várjál. vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja: . bevezette az istállóba. .Most segítsél. ő nem oka semminek.felelnek rá a vércseppek. hogy a harmadik ki lesz. látja. kergesd meg. elfogta a méreg. ha meg tudom nyergelni. az apámat egy kicsit kímélheted. jól megnyergelte.Van nekem három paripám. Mikor már nem tudott menni. Egyszer azt mondja Ibolya: .ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz . ég a fülem. . leszállott róla. Hátravetett Rózsa egy fésűt.Rózsa lefeküdt. úgy hallom. hát az Öreg ment utánuk. úgy cselekedtek.Mit parancsolt most az a gonosz asszony? . Azután kivezette a Vénboszorkányt. a második lesz a gonosz mostohám.Nézz hátra. három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra. Mondja neki Ibolya: . bevezette az istállóba.Akkor megszöktetlek! . kedvesem! . lefeküdt újra.Jaj. azután hazament. Másnap elment Ibolyához.Rózsa! Ibolya! . felült a hátára. megszúrjuk a kezünket.Itt vagyok. tudom.mondja Rózsa. míg az fel nem szárad. szél alakjában. leszállott róla.mondja Rózsa -. tiéd lesz Ibolya! Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya. majd a harmadik parancsot tedd meg. hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből. 190 .Letelt a három próba. bemegy Ibolyához. csak úgy leszel az enyém. . egyet fordult vele. Ahogy mondták.a Boszorkány átvarázsolja paripává -. Azt gondolta magában: „No megállj. Mindjárt reggel kinéz az ablakon. van neki három paripája. őneki nem árt. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány: .mondja Ibolya . itt vagyok! .

De a koldusok azt mondták. Hanem te itt tóvá változol. Az apja éppen a kapuban ült. Úgy is lett. hogy hazaértél. ha kiáltjátok. megint itt az apám! Visszanéz Rózsa. akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. Az öreg erre megátkozta a lányát. azt mondja Ibolya: . jól elverte a Vénembert otthon. Hát amint megy Rózsa meg Ibolya. eljöttök értem. mit kell mondani.No jó. ha kiáltjátok.No. . Mondja egyszer Ibolya Rózsának: . aztán hirtelen Ibolya kiszállott. hogy ilyen a lányod! .Na. megállj.Ugyan. majd én addig ködből palotát építek. holnap lesz a lakodalom! .Nézz hátra. hogy mit akar a mostoha. Ibolya azoknak mondta. ahol legmélyebb volt. . hogy meg ne tudja.Hátravetett egy bontófésűt. hogy ilyen sokáig odavoltál? . mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról! 191 . Megházasítlak. Leszállott a seprűről.Ne feledkezzenek a szegény árváról. visszatért.Kiáltjuk mi. . felkapta a söprűt. .mondja . viszket a fejem. De volt ott tíz cigánygyerek is.Te vagy az oka. merre jártál. hogy az Öreg nem mert nekimenni. Ha kellek. meg sem álltak Rózsa birodalmáig. .Nézz hátra.mondja . belement a tóba.mondta. ráült. tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek. én meg kacsa leszek benned. A Vénasszony pedig hazament. kisasszony! . elmentek vele.Már itt van .felelték a cigánygyerekek. Elindult hát Rózsa egyedül. beljebb úszott a tóba. itt is az ideje! Másnap jöttek is a lakodalmasok. Rózsát legénnyé változtatta. . Mire a boszorkány odaért. visszaváltozott lánnyá. hogy nem vesztik el hivatalukat érte. hogy kicsoda az ott a vízen. nem tudott szólni semmit se. azt mondja egy koldusnak: . De nem azért volt boszorkány a Boszorkány. most a Vénboszorkány jön.majd megfoglak én most! De Ibolya tudta. kerekedett olyan víz abból. De az elfelejtett mindent.Egyszer megint szól Ibolya: .Eredj te előre. kiáltja is a tíz gyerek: . ti meg csak kiabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával. . hogy Rózsa felejtse el.Nektek adom a palotát.kérdi a fiától.Jól van. édesapám. Ibolya látta a menetet. .mondja az apa. én csak az apád házáig megyek.a nyomunkban! . amit én mondok. Kapta most az asszony a seprűnyelet. hol jártál. az Öregasszony jól elverte. csúf lány! .

alattuk pedig a zöld füvet. mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. hogy nagyon fáznak. hogy neki Ibolyája van. Aztán mindnyájan megesküdtek. Ibolyához szaladt. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre. Rózsához csak azért akart férjhez menni. a csillagokat látják a fejük felett. Nem is tudtak volna a lábukon megállni. ha három lábuk nem lett volna.No. Rózsa meg Ibolyával. azért nincs most háromlábú cigány. szégyenletükben világnak mentek. mert gazdag volt. akit szeretett. mert annak is volt másik vőlegénye.mondták egymásnak. A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota. Mindjárt otthagyta a menyasszonyát. és elpárolgott. a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez. a menyasszony a vőlegényével. mert a palota ködből volt. megörültek neki.Ekkor jutott csak eszébe Rózsának. 192 . . még így sose csaptak be bennünket! .

Több baja lett annak a szegény fehér lónak. s a fejem is szédült. s amíg előjön. Magam pedig bemegyek a malomba. s hát nem fér bé a likba. de hát én nem fértem ki. dugom a kezemet. Egyetlenegy lelket sem kaptam benn a malomban. hogy most fogok seregélyfiat eleget. amelyik ott eddegélt az aljban. s megtöltök kilenc zsákot olyan dálnoki búzával. mindegyiket a másik helyére vezetem. szép békességesen hazavárom. gondolám. s elmentem. hogy vegyen le. s amikor odaérek. mint a makk. s hát ott szimatol a bokrok között. De annyi fiat költöttek bele a seregélyek. Jól tudtam hágdosni. s még nem jött vissza manapságig. döngetni kezdem két oldalba. másik helyett a kötőrudat. Azt mondja nekem az apám: . hogy a kancsó nincs a szegen. beleütöm az ostornyelet a földbe. mint ez a könnyű fickó itt.Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai Egyszer csak azon veszem észre magamat. hogy immár. 193 . s akkora fa nőtt belőle. felviszek a padlásra három tarisznyát. S hát az én ostornyelem odafogant a földbe. ahogy csak tőlem lehetett. s nekem a fiától molnárpogácsát küldött. hadd lássam. én is csak egy kicsit ütöttem belé az orromat a lágy mezei sárba. s így rendben van. de eszembe jut. az a bajom. A malom után iramodom hát sebes kutyafuttában a bércre. ahogy csak kellett. s mind a kilencet egyszerre a vállamra villantom. hogy megrezdül odabent a völgyben. Felhágok a fára. Ki akartam bújni a lyukból. mint a tyúk szokott. a csálést a hajsz helyére. s amíg reásújtottam volna. s anyámat akarja elvenni. s lehingerődzém az oldalon. mert a fa vastagocska volt. hogy a malom oda van eprészni. próbálom a fejemet. hazafutok. amennyi csutak csak volt. hanem kiáltottam a molnárnak. hogy hát az apám házasodni akar. Nézek széjjel egy ágy alá s a kemence mögé. még ott is elég maradt a helyén. Hogy a bércről hamarább leérjek a völgybe. hogy a lábára szorított nyűggel együtt kifutott a világból. de nem mártottam fel onnét egészen. zakatol: éppen az én búzámon járja. nehogy meginduljanak. Utánam mind a fatuskó. az ökrök nem mentek-e el állóhelyükről. Próbálom a két járompálcát. amit enni adjak. s kivágom onnét magamat: De nem tudtam leszállni. s kiviszem a szekérre. abból megtudtam. hogy azoknak a csárogásától a malomzúgás nem hallott. de egyik sem talál a régi helyére. Bezzeg megörvendék neki. hogy a búzát segítsen behordani. s őrless a lakodalomra kenyérnekvalót! Rajta szegény. mint a barassai nagy torony. a hajszot a csálé helyére. hát látom. elviszem a fejszét. kapom én nagy frissen magamat. hallom messziről. mert az tőlünk úgy megijedt. s őröl. Nekik nem lett bele semmi bajuk. Kivezetem az ökröket. Vágok egy istenes jó husángot. hadd hívjam a molnárt. s hát az jól befér. Még egyszer jól nekihúzom a husángot. s bé akarom fogni. s úgy jól van a dolog. Megkívánták tőlem az időtöltést. Teliszedem a keblemet seregélyfiúval. aztán az ökröknek is bajosocska esztendőről esztendőre várakozni. Gondolom. hogy megehültem. s hát az sem illik a helyére. Hozzádörgölgetém az orromat a gyephez. keresek egy átalvetőt. én addig meg is őszülhetek. ha ennyibe van. A molnár azt gondolta.Eridj a malomba. Elmegyek a malomba. dugom egyik helyett a lapát nyelét. hogy nemigen szokása hazasietni. megállítom az ökröket. nekifekvém. mert nem is hoztam volt nekik.

hogy ugyan lógott a hajam belé. magának sárból kezet. derekat. hadd lám. Sokáig mentem. s én az Oltnak kellős közepébe belécsuppanék. volt ott hal elég. Megállítám a szürkét. s kérdem. leszállék a barnáról. avval a seregélyfiak egyszerre a keblemről mind kiduvadának. de egy féreg ott fenn. Azt gondoltam. megmarkolám a hajamat. s neki csak annyi esze volt. hogy mit kiáltanak. hogy a helyet Mánástól Dobojig s Arkostól Angyalosig mind ellepte . Mikor az Olt felett repültünk. s engem repíteni kezdtek. s úgy elvágtaták a sárgán. hogy ezen könnyen odajutok. nem tudtam semmiletteképpen megfogni. s hát olyan jól leér. s annak a kerítésén belül sok szép ért gyümölcs volt. hogy úgy tud röpülni? Ha leesik. mégsem tudta megkezdeni. hogy még a földön meghajlik. hogy mind felém néznek. pityipangós.még a Szépmezőt is egészen. annyi hal maradt künn utána. szárnyra keltek. a gyepűhöz. Én is meglehetőcskén tudtam sikolándani. s reágondolom. hogy béhágjak. Próbálom. hogy engem nem játszódni küldtek. No. olyant. Azok nekem megmutattak nem messze egy forrást. Utána indulok. egy lejtőn ki s egy hágón be. Tizenkét bivalyszekér egy hétig örökké hordta.De én a fiúnak olyan erős lúdméreggel mondtam meg. sikolándva kaptam meg. 194 . hogy a malomkövet is fel lehetett volna vele akasztani. felülék a barnára. éppen az Oltba szottyan. s megkötém a sárgát a gyepűhöz. egyet fordítok rajta. de a seregélyfiak csárogásától nem tudtam tisztán kivenni. nekem annyi szárnyam. De mene egy csóré cigánypurdé Körös-patakról. Én az ingem derekát kiszabadítám a harisnyám szíja alól. s telirakám a kebelemet. de hát béfagyott! Eleget akartam a jeget a sarkommal vagy kővel betörni. ahol az ökrök voltak. de ő jobban tudott. de nem tudék. s kiáltozni kezdtek. s a jégen csúszkálva. amit egy gidófalvi szomjú komondor lecselt fel belőle. mert a jég lehetett egyaraszos. addig a seregélyfiak a kebelemben megtollasodtak. hogy minekutána ottfelejtettem. sebes kutyavágtában a forráshoz! De hát mit látok? Az én koponyám magát nálam nélkül megunta. Ereszkedni kezdek rajta. hova lett a fejed?” Tapasztom a derékam. megállott. hogy majd megepedtem. elvágta. s mondom neki amúgy mirgyilusosan: „Hó! megállj. Én kötelet sodortam belőle. Eleget csúszkáltam utána. Egyhelyt találék két embert. de hát ő engem nem vár meg. s elvivé. Fogom a farkát. hajamnál fogva kilódítám magamat az útra. leér-e a földig. úgyhogy megfáradtam bele. Odamegyek. Látom. ahova kell. vizet meríték véle. de hát egyrét nem éri. utánam azt kiálták: „Te. eloldám a szürkét. az mind felszedé a pendelyébe. mint a cövek. Elindulok arrafelé. s belehal!” Láttam. fiú. nem mentek-e el a helyükről. hogy nem efféle bajom van. hogy az egészen kiloccsant a hegy aljáig. fogom kétrét. mikor meghaladtam volna őket. egy lejtőn ki s egy hágón be. hogy oldjam meg az ingem derekát. de nem lehetett. De mikor az árkába visszatakarodott. meg voltam szomjulva. Próbálom. hanem őrölni. ahol egy ághoz megkötöttem volt. Megnyergelém a szürkét. hogy azt kiáltják. s hozott egy véka korpát. azt nekem egy pózna végén felnyújtotta. De míg a földre érnék. Elmenék a kerítéshez. Egyhelyt egy szőlő alatt menék el. s úgy elmentem a sárgán. mind elrepüle. s annál fogva belódítám magamat. mint én. nyakat. Rázni kezdem a szilvát. felülék a barnára. hogy az egyszeribe elfutott. s könnyen betörém vele a jeget. ne ijedezz!” Megértette a jó szót. szedem a mogyorót. egy kicsi híjával. hát nincs ott a fejem! Vissza én avval. hol kaphatnék itt vizet valahol. mit csinálnak. s én kötelestől lecseppentem. De eszembe jut. valami asszonyok ott az Olt felett rongyot mostak. Erős meleg volt. Csuppanásommal az Oltat úgy kicsapám az árkából. elkercelte. s amúgy jót ivám. hull a dió. lábat csinálgatott. hogy ott nem messze vannak valami aratók. Hanem kapám a fejemről a koponyámat. Látok egy réten egy lovat. s magammal szembeállítom. „Mit csinál ez a gyerek. soha meg nem szűnt. hogy a föld is szakadt utánam.

195 . De eszembe jutott valami. s azután jött a sor másokra. hazamentünk. s az egykettőre elfogá. s úgy elmenék a sárgán. mások mind eltakarodtak. s mondám magamban: „Hadd el. sohasem hittem volna. ne vesd magad. Mikor a malomig értem. s az apám lakodalmát fáintosan megünnepeltük. egy lejtőn ki s egy hágón be. lelkem fiam. hogy engemet az apám otthon nem győzött várni. Én még azután egy esztendőre lettem. s hogy nem kapott. ott veszem észre. mint a madár. hogy fejem nélkül kell csakugyan maradnom. Én elvettem. mitevő legyek! Merőben megijedtem. rossz fejsze nem vész el!” Meghoztam szegény apámnak a lelkét. hogy engemet úgy tudjon sajnálni. A menyasszony anyám volt. lelkem fiam. jaj. A zsákokat a liszttel szekérre raktuk. apámuram. valahol elpusztultál!” Amennyit engem apám életemben szidott és korholt. siratni kezdett nagy jajszóval: „Jaj. a menyasszonytáncot legelőbb én jártam el vele. Szépen felcseperedtem. Eloldám a szürkét. ha meg nem haltunk. miért is küldélek el csak magadra! Jaj. hova lettél? Jaj. mert itt vagyok. mi baja van. s ügyes legény lett belőlem.Uramisten. Mikor a lakodalomnak vége lett. felülék a barnára. nekiuszítám a koponyának.” Csakhamar sárból egy agarat csináltam. koponya. menék a gyepűhöz. most véged neked. Hogy láttam. s mi otthon maradtunk csak magunkra. feltevém. hajamnál fogva kilódítám magamat. mert engem nem vágsz ki! Nem jársz túl rajtam. mert apámnak igazi törvényes fia vagyok. még távolról hozzászóltam: „Ne búsuljon kend egyet is. keresésemre indult. s máig is élünk. s szépen előmbe hozta.

Az ajtót bezártam. de nem az evés volt a gondja! Belemarkolt a zsák dióba. s úgy vágta az óriásnak a szeme közé. majd én meg fogom neked mondani. Megkeresem. Ottan meglát egy nyáj aranyszőrű juhot.Te. Megkapott a fiú egy köböl diót. Ez a fiú csak nem akart megházasodni.No. tarisznyáljon hát fel engemet. ha olyan nagy a kívánsága engem megpárosítani. Megy. és ugrálni kezdett. költsél fel engemet. hol nem volt. De az azt mondta: . s mikor legjobban lobogott a tej. . . a nyáj juhot meg hajtotta a szállásához. Egy óriás ember őrizte. hogyan élhetsz a tulajdon pároddal. te emberféreg? Hogy vetődtél ide.Mit keresel itt. Reggelig azt a dolgot parancsolom. Azt kérdi az óriás ember: . Nagyon várnám én azt. s vágd a szeme közé. Ott az óriás ember a rengeteg juhát beterelte az akolba.Úgy! No. édesanyám? Még nagyon növendék vagyok én megpárosodni.Elindultam szerencsét próbálni . De az óriás ide is utána ment! 196 . fiú. Szeretném tudni. s szórni kezdte a ház földjére. Az óriás utána. Most én lefekszem aludni. hogy bezárja oda. . A végin azt mondta az óriás a fiúnak: . édes fiam. s az óriás azt hitte. hetedhét országon túl. hát gyere te csak ide hozzám . hogy ottan a szegletben a kád tejet nekem forrald fel. de mivel a jótündérek nem akarták. hogy mi történik most ővele. hol találod meg a szerencsét! Ezzel kézen kapta a fiút. hogy csak holnap reggel eszlek meg. csak jajgatott. Erőltette az édesanyja a fiát. hogy a királyfiú elpusztuljon. A fiú pedig a diócsörgésben észrevétel nélkül kiosonhatott a szobából az akolba. A fiú megcsinálta a tüzet. hogy maholnap az életem szakad.felelte illendően a fiú. volt egyszer egy özvegy királyné s annak egyetlen fia. A fiú megfogadta az óriásnak parancsát. hogy párosodjék már meg. végy a gerendából egy nagy kovácskeverő kanált. kioldta ott a zsákot. nem tudsz megszökni. Azzal elindult a fiú. Ráhágott aztán a dióra itt is.De mégis. hogy az semmit sem láthatott. hogy te megpárosodjál mert én már mindjárt odakerülök. s vitte. a lépte nesze nyomán. hogy használhassak belőle is. ahol a bolbára rézpatkót vertek. Ide-oda höngörgött a sok dió. felforralta a tejet.Miért párosodjam meg. ahova még madár se jár? . Mikor majd a tej legjobban lobog. édesanyám. hátha a jó Isten már rendelt nekem egy jó társat valahol.A házasodni indult királyfiú Egyszer volt. Megijedt a fiú. Futott az ajtó sarkához.Az a szerencséd. nehogy felköltsd az óriás embert! Hanem mikor legjobban buzog a tej. titkosan ők meg ezt sugallták neki: . megy.mondja az óriás ember -. s ott kereste. a fiút pedig vitte az akol végén levő sötét kőpalotába. hogy mind ott jár a fiú. merítsd teli a nagy kádból. s megérkezik Erdélyen is túl egy nagy havasba végül. kezdte kerülni a szobának belvilágát. belemerítette a forró tejbe. akkor a fiú a kovácskeverő kanalat elővette. ott is.

rablótolvaj! Megcsúfoltál engemet. várj.Itt vagyok. onnan füttyögtette a nyájait egyenként. összeütötte bokáját. hogy semmi ki nem tudta venni többet. te gonosz tolvaj. egyenként megtapogatlak benneteket. milyen ajándékot adok én neked! Mért is ijedtél meg tőlem hiszen én nem bántalak téged. Mostan már megindult teljesen szabadon a királyfiú. széjjelvetette a lábát a vaslappancs alatt. ment a gyűrű hangja után. nem csalsz meg engem többet! Ha ide akarod adni azt a gyűrűt.Addigra azért a fiú megnyúzott egy aranyszőrű kost. hogy úgy bocsássa ki.Várj. aki még mindig nem látott. De hátha közben kiszökik a királyfiú is? Kiment az óriás az ajtóhoz. erre! Az óriás. Mert már kibocsátlak a mezőre. Ment. Hasztalan! El nem gondolhatta. óriás. hanem én is megmutatom. Elmúlt az éjszaka. a juhoknak legelniük kellett.Erre. édes kicsi aranyszőrű kosocskám. Az eszem kiszabadított a te kezeid közül. mert én immár szabad vagyok magammal. s elkezdte a királyfiú ujján nagy kiáltva: .Ó. hogy majd én is megcsúfollak tégedet! Vagy megadod magadat. erre! Most már megijedt a királyfiú. De a gyűrű egy perc alatt úgy bedagadt a fiú ujjába. erre. vajon nem a királyfiú megy ki a lába között. vagy étlen-szomjan kell hogy kimúlj a világból! Keresi az óriás mindenütt a királyfiút. s mindjárt levágta az ujját. húzd csak fel az ujjadra! Felelte vissza erre a királyfiú: . Estig kereste. kivett egy bicskát a zsebéből. Bedobta egy tóba. hát dobd ide! Az óriás odadobta a gyűrűt a királyfiúnak. Eleget éheztetek eddig is emiatt az idegen tekergőbódorgó miatt! Az óriás azzal odaállt a kijárathoz. ismét ment. csak tréfálkoztam én teveled! Gyere szépen vissza. Mikor a királyfi az aranyszőrű kos képiben kiment. s már belebújt a bőribe. De a gyűrű ott is mind azt kiáltotta: . Mit volt mit tennie. Legkésőbbre maradt az aranyszőrű kos. Mind megtapogatta az óriás. mégse kapta meg. és ráhúzta az ujjára.Hé. Feleli erre az óriás: .Erre. te útonjáró. de bennem bizony nem lesz semmi gyönyörűséged. Kinyitotta ott a hárommázsás vaslakatot. tovább a világba. s mondja: . te drága kis fiú. találkozott egy nagy fekete medvével. Vitte markában a nagy lakatkulcsot.Édes kicsi nyájaim. felkapcsolta a tízmázsás vaslappancsot. nézd. hova lehetett az a fiú. Mit tehetett az óriás. s egyszer csak beleszaladt a tóba.Eredj csak. gyertek. erre. téged jól ismerlek. Aztán odaszólt a juhainak: . kibújt a kos bőréből. Amelynek a bőriben a királyfi rejtőzött. Akkor hallja az óriás hangját: . Megfogja az óriás a lába között az aranyszőrű kosnak a gyapját. ki kellett engednie a nyájat az akolból. hisz benned van minden gyönyörűségem. hogy vége az életének. Itt van egy aranygyűrű. óriás. A királyfiú felvette a gyűrűt a földről. 197 . minden darab juhát. s felelte az óriásnak: .

Hát látja ám a királyfi. Szegény királyfi ismét menekülőben volt! Most már csakugyan a halálra gondolt. Amint ment. s kérdi tőle: . talált megint egy kis házikót. Az erdő közepén volt egy kis házikó.Hát te mit keressz itt? Feleli a királyfiú: . most már megeszlek! Miért csúfoltad meg a bátyámat? Könyörgött az életéért a királyfiú. de aztán.Én bizony szolgálatot keresek. és kettéharapta. igen-igen beleszeretett a lányba. Egyszer csak egy nagy erdőbe érkezett. szép lánya. Bemegy oda. mendegélt tovább. mikor már száz esztendeje. s az is ezt mondja: . s feltette magában. s a vén boszorkány oda is adta. A királyfiú először csak semmibe nézte.” Azzal ment. hogy ez az ő fekete medvéje. de a medve végül is csak azt mondta: . Szertenéz a királyfiú. s egy-egy nyulat lőni. hogy öregapádnak szólítottál. hogy egy nagy. s azt mondja: .Szerencsés jó estét. öreganyám. Mit keresel te itt. Mindennap vadászni kellett a királyfiúnak. De ha megpárosodol.Szembeáll vele a medve. Azzal hirtelen elbúcsúztak egymástól. hogy én itt embert nem láttam. aki egykor meghagyta neki. mondván: . akárhol történik is. mendegélt a királyfiú hetedhét országon túl is.Ásó.Hát én megfogadlak. a vén boszorkány kitotyog eléje. s akkor vége az életednek! Nem nagyon törődött a fenyegetéssel a királyfiú. s éppen a templom előtt vannak. lehetett százesztendős. Meg is fogadta a vén boszorkány a királyfiút. mert azt gondolta magában: „Nem mostanában lesz. a jegygyűrűjét azonnal lehúzta az ujjáról. hogy megismerte a szívét. hogy én megpárosodom. te emberféreg. Amint mennek az esküvőre. 198 . kapa válasszon el benneteket egymástól. hogy hálásra alkalmas helyet leljen. A fele neki maradt. A királyfi nem tétovázott. hogy ő bizony megkéri a vén boszorkánytól a lányt. hát látja. fekete medve jő le a hegyen. Ezzel párosodik össze! Úgy is tett. Megnézi a boszorkány a királyfit. hogy soha meg ne házasodjék. hogy ott benn egy vén boszorkány van. mert különben helyben halálfia lettél volna. Bekopog hozzá a fiú. Aztán gyorsan a jegyességi zsebkendőjét is kettészakította. öregapám.Jó. meg úgy is. így is. Volt a boszorkánynak egy ügyes. Feleli az öregember: . valami nagy bődülést hallanak. a zsebkendő felét is odaadta a lánynak.Hé.Az életedet meghagyom. úgyse. Köszön neki szépen: . A gyűrű felét is. Mindjárt ráismert. én ott leszek. s lát ott egy vén ősz embert. megkérte a lányt.

Erre az öreg ember is odaad neki egy gyűrűt. bedobta a pohárba. Bemegy oda is.Innen egynapi járás. Mikor este odaért a nagy tisztásra. Úgy is tett a fiú. Az öreg meghallgatta. öregapám! Fogadja az öreg: . Reggel mikor felébredsz. s lát ott is egy öreg embert. Szólítja a kutyákat nevüknél. s hogy két öreg ember igazította ide. kérdezősködni kezdett. a másiké Mindentudó. hogy mi hír van idehaza. s azt mondja neki: . lesz ottan három nagy kutya. hogy mi történt vele. Megissza a bornak felit. hogy miféle járatban van. hogy egy lányt épp most kényszerítenek férjhez. hogy mi történt vele. hogy öregapádnak szólítottál.Szerencséd. ott van egy nagy tisztás az erdőben. s ha nem volt százesztendős. mikor megitta a bor másik felét. Arra ez az öreg is odaad egy gyűrűt neki s azt mondja: . s így szól: .Jó napot. s hogy egy öreg ember igazította ide. Miféle járatban vagy? Elpanaszolja a királyfi. mert különben egy az életed. Úgy tett a királyfiú.Ide három napig való földön túl van még egy nálamnál öregebb ember. s elér megint egy nagy erdőségbe. ennek a bornak felét megiszom én. s akkor a fél gyűrűt. A lány. az sem sokáig lett volna. aki az ő kedvese volt azelőtt. te idd meg a másik felét. mert egy az életed. a három gyűrűt tedd le a tisztás közepibe. lábát. Kit? Éppen azt a lányt. hogy öregapádnak szólítottál. Bemegy oda is. Elindul most már a királyfiú a kutyákkal. innen három nap járásra találsz egy nálamnál még öregebb embert. ő nálam is többet tud. a harmadiké Világonátlátó. s elment úgy a lakodalmas házhoz. mert most már nem félt a medvétől. El is indult menten a királyfiú. lett belőlük három nagy kutya. S mondta neki: . hogy mi történt vele. Az egyiknek a neve Földneheze. az sem sokáig tartott volna. Annak közepében is állott egy házikó.Édes fiam. s harmadnapra elérkezett egy kis házikóhoz. hátha ő is ad valamit. hogy a lába gyökeret vert sok ültiben. amint már szokás. mikor felébredt. s lát ott is egy olyan öreg embert. A koldus megköszöni. Hát mondják. megsajnálta. öregapám! Fogadja az öreg: . Olyan öreg volt ez az ember. Ahogy meglátja a menyasszony. menj el hozzá. letette a három gyűrűt a tisztás közepibe.Jó napot. felöltözött koldusgúnyába. Elmegy a fiú.A fiú elpanaszolta. Elpanaszolja a királyfi annak is. nyalják a kezét. Kérdezi a királyfiút: 199 .Kedves menyasszony. Köszön neki: . mindjárt visz neki egy darab kalácsot s egy pohár bort. tölts el ott egy éjszakát. Kérdi aztán ez az öreg is. amit egykoriban kettéharapott.Szerencséd. hogy a fehér szakállával sepri a ház földjét. . Reggel. s azok nyomban kezdenek vele barátkozni. Mikor a lány falujához ért. sohasem lesz többet annyi. s adott neki egy gyűrűt. Ezeket mind nevükön szólítod. s a madarak fészket raktak a szakállában. meglátja a fél gyűrűt a pohárban. A királyfiú gondolt egyet. menj el hozzá. Mikor ott leszel.

hogy jő vele szembe a nagy medve. s a vőlegénynek. Mondja a medve: . akihez a lányt kényszeríteni akarták. Nézi a lány a zsebkendőt. hogy hármat kiáltsak.feleli a királyfi. hogy egy évig tartott.Most engem szólítottak. hogy kifogyatsz az életemből. Mindenttudó rúg egyet a kőfalra.Valaki a nevemen szólított. Ekkor a lány már teljességgel megismerte. ott is megfoglak. utat adtak. hogy ez az ő kedvese. talán csak álmodtál. 200 . hát látja. Mondja a többi: .Ne.Hol kaptad te ezt a gyűrűt? . s mondja a többieknek: . hogy megrendül bele. Rúg egyet Világonátlátó is. hogy a fiú a kutyákat magával vigye vadászni. Feleli neki a királyfiú: . Aztán csaptak ők olyan lakodalmat. A királyfiú ijedtibe felszaladt egy fára. Mindig vadászni járt. S ekkor megtörli a száját a fiú a zsebkendővel. hogy pusztítsák el a királyfiút. hogy hazamenjen.Ne csaholj hé.Kiálthatsz tizenhármat is. Mondja a többi: .Ahol te a másik felit . de a vén medve bizony folyton kísérgette. Világonátlátó.Ne. Rúg egyet végül Földneheze is. A királyfiú nagyon örvendezett. Mikor estefele készül a királyfiú. Kiáltja a fiú ismét: . úgyis szétszaggatlak.Szaladhatsz .kiáltja a medve ..Hát ezt a fél zsebkendőt hol kaptad? . ne! Felugrik erre Földneheze.a világ végére is.feleli a koldusnak öltözött királyfi. ne! Meghallja ezt Világonátlátó. s kérdezi: . Ekkor megint kiált egyet a fiú: . ne! Meghallja ezt a kutya.Tudom. Földneheze. hogy az egész kőfal összeomlik.Ahol te a másik felit . de engedd meg. Összeegyezett hát a vén boszorkánnyal. Másnap a vén boszorkány nem engedte. hogy megint visszakapta régi kedvesét. De miképp? Azt mondja a vén boszorkány. Hanem félt bántani a királyfiút a nagy kutyák miatt. mondja a másikaknak: . .Te is csak álmodtál. hanem nagy kőfalak közé rakta be őket.Ne. bízza csak reá. Kiáltja egyszer a királyfiú: . Mindenttudó. Összevissza csókolództak. hogy meghasad a kőfal. akivel egykoriban jegyben járt.

s ők elérkeztek szerencsésen az özvegykirálynéhoz. s éppen a másik nyakába szökött. Összevissza csókolta őket a királyné. s úgy vágja a földhöz. Ugrik egyet Mindenttudó. s éppen a fánál áll meg.Kiszabadulnak a kőfal közül a jó kutyák! Világonátlátó lép egyet. amelyre a királyfi mászott volt. Erre a királyfi már nem akart a boszorkánnyal egy födél alatt élni. ha százszor is a felesége anyja az. hogy hetvenhetedik csontporcikája is hetvenhét felé szakadt. s csaptak ott is nagy lakodalmat. Megragadja Földneheze a medvét. A nagy havasokban visszaadták a kutyákat az öreg embereknek. Talán még most is járják a csűrdöngölőt. 201 . Elindulnak hazafelé a királyfiú édesanyjához.

már semmi vizet sem talált. hol nem volt. hát üresen találják.Jaj. a másikon semmi.Szeretném még jobban látni. egyik lábán cipő. . A rácson keresztül beszédbe elegyedett a tündérkirállyal. de szép a bácsi . volt egyszer egy király. hogy milyen kevés víz van a fürdőjében. Kimerte mind a vizet. 202 . De a szolgáknak megvolt a bizonyítékuk. s nem tudott fürödni. s akkor neked adom a szép virágkalapomat. megmutatta magát teljes mivoltában. s megtöltötte a fürdőt színültig pálinkával. Kereste a fiú mindenütt a kulcsokat. még mikor az föl sem kelt: . Azt gondolta. De a rács közé bedugva ott van a gyerek pálcája. Mennek nagy diadallal a pincébe. . hogy megcsodálják a virágfejű embert. amikor levitték a börtönpincébe a virágfejű embert. hogy hanyagok voltak a szolgái. hogy jobban lássa.Megfogtuk a vízpocsékolót! A virágembert! A király szaladt. hogy lássa a csodát.Ki vagy? . meg a szomszédos országok királyai.kérdezte a király. Még a fején is hajszál helyett egy-egy virág virított. hozd le a pince kulcsát. Kinyitotta a kulccsal a pinceajtót. Ahogy egyszer reggel fürödni ment. Olyan szép volt. s hogy ítélkezzenek felette. Utánasompolygott.mondta neki. A nádpálca ott maradt a pinceajtó rácsa közé dugva. Menj fel a szobába. meg az Óperenciás-tengeren is túl. Hiába minden. A tündérkirály azt felelte: . cipője is virág volt. bezárták egy nagy pincébe.felelte a virágfejű. csak szabadíts ki. Aztán mire a fiúcska észrevette volna magát. Mert annak a ruhája. Annak mindene virág volt. s meg sem állott a pinceajtóig. Akkor a király elrendelte: egész éjszaka őrizze a fürdővizet egy katona. Felmegy a fiú a házba. mi dolga ott. Ott úgy el volt foglalva mindenki. Abba üljön bele valaki! Másnap reggel a szolgák ott találtak valóban elaludva egy gyönyörű szép daliát. hetedhét országon. Tündér vagy nem tündér. .A virágfejű ember Volt egyszer. Egy nádpálcával lerántotta. . A király cselédjei nagy ordibálással jelentették az uruknak. Akkor mással próbálkozott a király. A királynak volt egy tízéves kisfia. Az látta. végre a szekrény tetején meglát szíjra fűzve egy csomó kulcsot. kalapja.Könnyen megláthatsz egész mivoltomban is. A virágfejű embert akkor már megfogva tartották. már el is tűnt. hogy az egész világon nem lehetett volna párját találni. hogy este rendesen telemerték a kádat vízzel. észrevette. Nemsokára megérkeztek az ország főtanácsosai s a szomszédos királyok. A tündérkirály megköszönte a fiúcska szívességét. Másnap reggel. Annak a királynak volt egy fürdőszobája. Mert bűnéért majd ítélkeznek felette az ország vezetői. éjszaka valaki mindig kifürödte a vizet. össze is szidta őket. amiért beszökött más vizébe fürödni.A tündérek fejedelme! . mikor ment. hogy nem is kérdezték.

Az igazi királyfiút pedig leküldték az istállóba mint kocsist. Elkezd sírni keservesen. minden napra szórakozást terveztek. hogy mi lenne. Meghallja ezt a királyfi.Álljon meg. csak kegyelmezzenek meg szegény fejének. Az meg élvezte a jó dolgát ugyancsak! 203 . Elkezdett könyörögni az inasnak. megkegyelmeztek neki. megint csak könyörgött. De ahogy estefelé elérkeztek egy nagy folyóvízhez. s a királyfiút vigye el messze idegen országba. felpakolnak egy kis ennivalót is. rettenetes gondolata támadt. most is megegyeztek. ahová készültek.A király a pálcáról megismerte. akit annak hitt. Az öreg király a vélt keresztfia tiszteletére nagy lakomát csapott. s a fiú mellé adott még egy kísérőt. magát meg felajánlanám inasnak. a királyfinál való pénzen pedig megosztoznánk! A kocsis gondolkozott egy kicsit. hogy soha senkinek az égvilágon nem fog szólni erről a cseréről. Na jó. Megeskette a királyfit. s mentek tovább. ha ő lehetne a királyfi. Amikor már egy jó darabon elmentek. zenészeket fogadott. mulattak. Ahogy megállapodtak. Ettek. legyen a kocsis az inas. vagyis ha a fiút megölné. és elmondja neki. a kísérőül adott ravasz inasnak. csak ne oltsák ki az életét. Azonnal megparancsolta a kocsisnak. hé! A kocsis megáll. Rákiabál a kocsisra: . hogy ő lesz a kocsis.Mi lenne. ha a királyfit megölnénk? Én lennék a királyfi. Befog a kocsis egy négylovas hintóba. mígnem elérkeztek a messzi városba. Na jó. Adott azért a fiának pénzt bőven. A királyfi a kocsis ruháját kapta. A tulajdon fia! Nagy méregbe gurult. az ottani király palotájába. hogy mit gondolt ki: .Öljük meg a királyfit! A királyfi megint meghallotta. Ő itt látni se bírja. a királyfi. hogy ad ő nekik háromszáz aranyat. miért is akarja őt megölni. mendegéltek. Ígért nekik most már hatszáz aranyat. A kocsis mondta magát az inasnak. hogy fogjon be. A szép ruháját letépték a királyfiról. hogy nem. Az inas felvette a királyfi ruháját. cseréljenek inkább sorsot. Az öreg király nagyon udvariasan bánt fiatal rokonával. Az inas beleegyezett. s kiértek a fiú apjának az országából. a keresztapjához. s azzal megcsinálták a cserét. Mentek. hogy kegyelmezzenek ártatlan életének. illetve azzal.Az biza nem volna rossz. az inassal. hogy a virágfejű ember megszöktetője csakis az ő fia lehetett. Így telt-múlt az idő. az inas mutatkozott be mint királyfi. hanem dobják bele ebbe a vízbe. elvállalja. a magáét meg odaadta a kocsisnak. s ő magamagát ajánlhatná be királyfinak ott. egy idő múlva megint csak elkezdi az inas: . s mennek. aztán azt mondta: . De ahogy tovább mennek. legyen az inas a királyfi. Az jutott az eszébe. hogy mit is akar az inas. az inas félrehívja az úton. A királyfi most már látta. az inas csak előáll megint azzal: mégse kegyelmezzenek a királyfiúnak. hogy. mendegélnek az idegen ország felé. ittak. és ő.

te szerencsétlen? Odanéz.Hát nem ismersz meg? Hiszen én vagyok a tündérkirály. A királyfi el is hallgatott. Hol lel ő aranyborjút? De a tündérek királya nem ijedt meg egy cseppet sem.No. váltsd be az ígéretedet. derekasan és türelmesen végezte az istállói dolgokat. s megparancsolta a királyfinak. De az öreg király csak emlegette azt a furulyást.Hagyja el. vezette az aranyborjút az aranykötelénél fogva. ámító. Amint éppen bele akart ugrani. s ha nem hozná el. mert el tudja hozni az aranyborjút az aranykötéllel a nyakán. az csak egy jöttment. te nagy hazug. szeretné megismerni. elérkezett ahhoz a nagy folyóvízhez. hogy kicsoda furulyál olyan szépen. a virágfejű ember. itt van. hogy milyen nagy hazug s dicsekvő a kocsis.Köszönöm. többet nem furulyált. Olyan jólesett hallani a furulyaszót! Egy nap megint csak megkérdezte: . miért kellett neki világgá indulnia. hogy csak menjen egyenesen előre. amelyikbe az inas meg a kocsis be akarta lökni. mit hazudott a minap is! Azt hazudta. kérkedő. minek már neki az élet.Ki s mi az. Megbúsulta magát erősen a királyfi. hogy húzza meg magát. Utána kiment az istállóba. hogy még a palotában az öreg király is megkérdezte. már át is vitte a nagy vízen.Íme. amíg el nem ér egy palotához.Ezalatt a királyfi mint kocsis. Vitte egyenest a király elé: . hogy lássam? .Ej. felséges királyom . mert másképp hurokba kerül a fejed. felséges királyom! . Amint ment. hát abban a percben reákiált valaki: . mondtam már. Elbeszélte ekkor a királyfi. fiam. a király udvarába. De a fiú várhatta az üzenetet. Hozd el az aranyborjút. az aranyborjú után. Szépen eloldotta. aki furulyált? Mért nem jött el hozzám. s ne furulyáljon.mondta az inas -. A volt inas nem adta át neki. de mit volt mit tennie. hogy velünk jött. Esténként. hogy ő a tündérek királya miatt milyen szerencsétlen lett. mi a bánatod. hogy akasszák fel az első fára! Megmérgelődik az öreg király. Azt mondja neki az ember: . Olyan szépen furulyált. te nagy dicsekvő. s mire az egyet pillantott volna. most aztán menj. elővette furulyáját. nagyon szép ember volt. elindult ország-világgá. s megmagyarázta neki. Ráállította az útra. Úgy is lett. akiről te beszélsz! Egyet se búsulj. De a királyfinak öltözött inas csak úgy félvállról felelt: . hogy megvendégeljelek.Mit csinálsz. hogy ő különb a királynál is. Felkapta a fiút a hátára. Majd üzenek érted egyszer. ő beleöli magát itt ebbe a folyóba. utána kiült az ajtóba. s elbeszélgessünk. Ni. amíg jól van dolga. hát egy különös. Elpanaszolta neki. ez csak egy nagy hazug. ha már megfejt az istállóban. A fiú meg is találta az aranyborjút az aranykötéllel. Hívatja most már haragosan magához. mendegélt nagy búsan. s azt mondja: . hanem mondd el. 204 . A palota kapujában meg fogja találni az aranyborjút az aranykötéllel. s már fordult is vissza. Gondolta magában a királyfi. egy nagy hazug! Szégyelljük. beleegyezik.

Megbúsulta magát most még erősebben a királyfi. hogy hogy járt. az aranytehenet. Menjen be a vendégsereg közepébe. hogy ő elhozta az aranyborjút.Mindenki ide hallgasson. Visszamegy a királyhoz. s erősen ráparancsol. s azt mondja neki: . oda kötve ugyanott. Megint elér a nagy folyóvízhez.mondja a virágfejű ember -. a palota kapujában. hogy menjen fel egyenesen a királyi palotába. s jól szájon vágja. és erősen reáparancsol.Né. hogy forduljon vissza. s hozza el az aranyborjúnak az anyját is. mert én már mindent elrendeztem. Mikor a folyóhoz ért. Aztán kioktatta a fiút a tündérkirály. s elmondták az ő egész élete történetét! 205 . hogy az még semmi. mert amit ezek a galambok mondanak.Egy este. fiam. hogy hozza már fel a palotába azt a legényt. Valóban éppen nagy mulatság volt. hogy elhozza az aranybikát is! Hívatja megint a király a királyfiút. Ő csak állt. Ott éppen vendégség lesz. . ez a hazug most meg mivel áll elő.Itt van. ő maga meg egyenest felment a palota nagy termébe. Az egyik galamb a királyfi egyik vállára. Csak ráállsz arra az útra. az aranybikát megkötötte a palota kapujához. s megtalálod az aranytehenet.Köszönöm. maga is várta a csodát. Te is megmentettél. s ráparancsol. A királyfi bátran bement. kérte. ne furulyáljon többet. Küldi a király megint az inast. el kellett indulnia.Felséges királyom. Elpanaszolta. a másik a másik vállára szállt. hogy azonnal induljon.Hagyd el . Hát most is ott van a virágfejű ember. Azzal hazavitte a fiút a saját királyi palotájába. az való igaz! Úgy is tett a királyfi. Azt mondta. Azzal visszamegy a királyhoz. s adott neki két galambot. . fejés után megint nekifog a királyfi furulyálni. jól képen vágja a királyfit. mert csodálatos dolog fog történni. Elindul ismét nagy búsan a királyfi. ez a hazug nem akar feljönni! Azzal állt elő. és azonnal hozza el az aranybikát is. De a fiú várhatta most is az üzenetet. s mikor a muzsika elhallgatott. s azt mondja neki az inas: . Egy este megint csak kiült az istálló ajtajába. Lemegy megint az inas. ez a dicsekvő. Hazaérve.Ne búsulj. amíg jól van dolga. egyet se búsulj. felséges királyom! . s mikor a muzsika elhallgat. én is megmentelek téged. hadd furulyáljon ott is. persze hogy ott találta a virágfejű embert. felöltöztette szép királyfi gúnyába. de azonnal. nagy hangon: . s furulyázni kezdett. az aranytehenet. hogy figyeljenek rá. Az inas most lemegy az istállóba. ahol az aranyborjút találtad. mondja azt erős. Akkor a galambok elkezdtek beszélni. mert ő elhozná a borjúhoz az anyját is. s azt mondja a fiúnak: . Mert ő különb még a királynál is! Hívatja megint a királyfit az öreg király. hogy befogja a száját. amiért megint csak furulyázni mert. majd üzenek érted. A királyfi így most is megszerezte. s most is elvitte az aranytehenet is a királyhoz.

megcsókolta. számmal fúttam a tüzet. Nagy lakodalmat csaptak. hogy még most is fáj belé. kapával vágtam a fát. el akartak bújni. hogyan kellett elbujdosnia. mikor ezt meghallották. hogy eskette meg az inas és a kocsis. hogyan mentette meg a virágfejű embert. de már késő volt. hogyan egyezett bele ő végül a sorsuk elcserélésébe. rostával hordtam a vizet. s nemsokára hozzá adta a lányát.Kezdve azon. s úgy megütötték a lábomat egy csutával. Az inas és a kocsis. Én is ott voltam. 206 . hányszor akarták elveszíteni. A királyfit pedig megölelte. A király megfogatta s bezáratta őket.

és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére.Hát mit akar a te feleséged? . és hangosan mondta: . az én feleségem.Hát miért nem hoztad haza? .Hallod-e. engedj el engem! Úgy megjutalmazlak. hol nem volt.Hallod-e. hogy engedjem el. .Hallod-e. te ponty! Az én feleségem azt üzeni. Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján. nagy pontyot. kérdezi a felesége: . amint kívánta! Hát ahogy hazaért. Egy ideig nagyon boldog volt. Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe.Úgy könyörgött szegény. eredj vissza ahhoz a pontyhoz.Eredj haza. mindig pöröl vélem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal. hogy nem bánod meg soha életedben. úgy van.Az öreg halász és nagyravágyó felesége Hol volt. De egyszer csak megint azt mondja a felesége: . hogy egy nagyon szép házat szeretnék.Fogtam én egy nagyon szép pontyot.Most már csak meg vagy elégedve? A felesége nagyon boldog volt. mit fogtál? Hoztál-e valamit? .No. És csodák csodája egyszer csak megszólal a ponty: .Hát akkor eredj vissza hozzá. Visszaballagott a halászember a tenger partjára.Kastélyt akar. Egyszer elment az öreg halász a tengerre. . te ponty! Az a ringy-rongy. mondd meg neki. Odaállt a víz szélére. Hazamegy. hogy a házat meguntam. hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty. és mondd meg neki. adjon egy kastélyt. amint kívánta! Hát valóban. 207 . Hamarosan fogott egy gyönyörű szép. Minden kívánságod teljesül. azt kérdi: . Minden kívánságunkat teljesíti.Eredj haza. meg hogy grófok legyünk! . halászni. volt egy öreg halász. látta a gyönyörű szép kastélyt. és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. és megszólal: .Te szegény halászember. ahogy hazaér. Azt kiáltja: . hetedhét országon is túl. gyönyörű szép házuk lett. jó ember! Úgy van. . A felesége ott sürög-forog a konyhában. Volt neki egy nagyravágyó felesége.

amilyen a világon sincs. mindig pöröl vélem.Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz. és kérdi: . hogy én a világ úrnője szeretnék lenni Azt akarom. és leboruljanak az emberek a lábam előtt. hogy most már császárné szeretnék lenni. és mondd meg neki. ahogy kívánta! Hazament a szegény ember. úgy van. Azt kérdi a feleségétől: . mindig pöröl vélem. mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldognak is látszott.Most meg császárné szeretne lenni. hogy mindenki nekem hódoljon. palotában lakni! .feleli az asszony boldogan. és csak sokára jött elő a ponty. amilyen a világon sincs. az én feleségem. és mondd neki. A szegény halászember.Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz. és olyan palotát és várakat. és palotában lakni. hullámzott. és mondd neki.Hát mit akar a te feleséged? .Hallod-e.Királyné szeretne lenni.Most már csak meg vagy elégedve.No. hogy királyné szeretnék lenni. Zavaros lett a tenger vize. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn.mondja a ponty -.Hallod-e. Eltelik egy kis idő. kérdi a feleségét: . meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? . a sok fényes katona majd elvette szemevilágát. olyan fényes paloták. Azt kiáltja: . előjön a hal. alighogy megébrednek.Hát most mit akar a te feleséged? . csak vissza kellett mennie.Igaz. te ponty! Az a ringy-rongy. várak és udvari népség volt mindenütt. 208 .Hallod-e. Hát csak addig erősködött. de menj haza. azt mondja az asszony: . Alig tért magához a nagy ámulattól. nem is érdemli. hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. te ponty! Az a ringy-rongy.Hallod-e. amikor elhaladt előttük. ismét elballagott szomorúan a víz szélére. .Eredj haza! Úgy van. nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota. hogy ezért sem dolgozott . Alighogy megvirradt másnap. eredj vissza ahhoz a pontyhoz. és olyan palotát. asszony. várakat akarok. szabódott a szegény halász. azt mondja az asszony: . Mondja nagy szomorúan: . mindig pöröl vélem. sok szobán keresztül. az én feleségem. az én feleségem.Meg . A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának: . mit volt neki mit tenni. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt. amint kívánta! Ahogy hazaér a szegény ember. te ponty! Az a ringy-rongy. Mondja szomorúan: . mérgesen: .Másnap reggel.

ha meg nem haltak. megtalálod őt a halászkunyhóban! Úgy is lett. tajtékzott. hogy munka nélkül élhet. A tenger haragos lett. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek. . Egy helyen zavaros lett a víz. és benne a feleségét.A világ úrnője akar lenni.Mit akar a te feleséged? . hányta a habot. hát legyetek ismét halászok. 209 . ha azt hiszi. Eredj haza. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját. és úgy hullámzott.mondja a hal -. és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon. mint még soha. .Ott kellett állnia nagyon sokáig. és másokon uralkodhatik.Jól van . és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal.

Kalapjukban még vizet is hordtak rá. az ólomszínű ruhás pedig Győzőnek. a másik az ezüstruhás lány.Jól van. Erre a királyfiak azt mondják: . volt egy nagy tenger. Még azon a napon útnak indultak. mi legyen. Azt mondta. Hamarosan el is aludtak. Abban a nagy tengerben volt egy nagy hal. a középső Árpád. és reggelig ott pihenjetek. Ahogy szétnéztek. de ők fel fogják keresni őket. és visszaültették. Hát ahogy ránéztek. egy hársfámat a vesztétől megmentettétek. hetedhét országon is túl volt. Éjféltájban egyszerre csak nagy fényesség fogta őket körül. És az öreg remete elvezette őket. De Zoltán nem fogadta el. itt meghálunk! . hol nem volt. Ebbe azonban a főurak nem mentek bele. Három lánynak az arcképe volt. azé lesz a királyi hatalom. hogy határozzák el. várjuk meg a házigazdát. de akkor szózatot hallottak: . Az aranyruhás Zoltánnak tetszett meg nagyon. gallyból csináltak ágyat. a legkisebb Győző. hogy nem jöttök többé vissza. az én házamhoz.Győző Egyszer volt. Összehívatták az országgyűlést. én ennek az erdőnek a remetéje vagyok. kettő legyen belőle. hogy minél hamarabb megüdüljön. hogyan bámulják a képet.Igazíts útba bennünket! Ha életünkbe kerül is. Látta. Karjukkal lyukat vájtak. ahol ezek laknak. És azt mondták hogy bárhol legyenek ezek a lányok. Annyira el voltak foglalva a nézésében.Ne féljetek tőlem. Mindegyik fiúnak külön ágyat adott egy szobában. Mivel. Az egyik volt az aranyruhás lány. Győző visszatartotta őket: .és azonnal nekiláttak rőzsét vágni. mert nagyon elfáradtak. de tudom. hogy a szél kidöntött egy fiatal hársfát. Volt egy háromemeletes kastélya az erdőben. Amint a gallyat vágták. hogy nem is vették észre az öreg jöttét. A legidősebb volt Zoltán. Lepihentek. észrevettek a falon egy képet. észrevették. Megijedtek. 210 . hogy a legidősebb fiának. az felállt.Fiúk.Bátyáim. osszák az országot három részre. Zoltánnak átadja a királyságot. hogy a testvérei is királyok lehessenek. Egy erdőben megesteledtek. nem bírták többet levenni róla a szemüket. mikor felébredtek. és azt mondta: . mint ő. feltette magában. És már akartak is indulni. megkeressük őket! Azt feleli erre az öregember: . a nap jól fenn volt az égen. Menjenek a királyfiak világgá.Mondok én egyet. jöjjetek hozzám. Ebbe a királyfiak is beleegyeztek. Azt mondja Zoltán: . A királyfiak szépen elaludtak. Annak zápfogára volt írva ez a mese: Élt egy öreg király. az ezüstruhás árpádnak. útba igazítlak benneteket. Volt köztük egy öregúr. Reggel. Az öreg király már megunta fején hordozni a koronát. a harmadik az ólomszínű ruhás lány.Mit bámultok. fiúk? Úgysem érhetitek el őket soha! Mert nem ember de még madár sem jár ott. Talán rokona is neki ez a három lány. s aki a legbecsesebb találmányt hozza az országba. Tíz óra tájban megjött az öreg remete. De ezek sem tudtak dönteni. volt neki három fia. Azt mondja a remete: . majd útbaigazít.

hogy meg. Hát akkor jöjjön velem először a legidősebb: Zoltán.Ide hallgass.Ha ennyire elfogott a vágyakozás.De ők azt mondták. Ők elmennek ahhoz a három lányhoz. jól van . Ha odajutsz.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! De bizony az út nem nyílott meg. hogy nagyon vigyázz! Kimentek a házból. Így tehát Zoltán nem tért vissza. . Az aranyüvegből azt a tündérlányt locsold le. Végigment a patak partján.mondja az öreg -. akármi lesz. Aztán menj be az aranyajtón. de az öreg nem eresztette őket. odaért a patakhoz. Azonnal lehajolt. . lesz ott egy aranyajtó meg egy faajtó. Akkor mondta megint: . Szerettek volna már ők is menni. fiam. hát gyere. hogy „nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz”. ti is odavesztek! De Árpádnak nem volt maradása. Erre azt mondta az öreg: . Azt mondta nekik: . odaért a hídhoz. végy fel a vízből egy kavicsot. aranylépcső visz fel. de ő megy. három csepp vért belehullajtott a vízbe. bátyátok odaveszett. Az út majd megnyílik. De azt megmondom. hogy a kezét meg kell karcolni a kaviccsal. s azonnal aranyoszloppá változtatta.Menj. Először a faajtón menj be.No. s ő felment a lépcsőkön. Megértettél? Mondja a királyfi. és akkor tied lesz a tündéri hatalom. és három cseppet bele kell eresztenie a vízbe. és mondd. Amikor bement. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. de a lány megérintette aranypálcájával. Akkor jutott eszébe. De mikor felérsz. látom. Éppen délben odaérsz egy nagy dombra.Ó. a tündérlány ott ült a királyi széken. ne törődjön vele. ülj királyi trónusomra! Zoltán máris rohant volna. egyenesen délnek. azon menj végig. A bükkfához lesz támasztva egy ezüstpálca. Csöppents három csöpp vért a vízbe. megkarcolta a kezét. Mondja: .Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. Azt az aranyüveget hozd ki. fiam! Elmégy egyenesen napnyugatnak. Azt mondja most már annak: . De a faajtót bizony nem vette figyelembe. te szép királyfi. odaérsz egy patakhoz. és karcold meg vele a kezedet.Ne menjetek el. Eljutsz majd egy hídhoz. Az öreg remete mindennap várta.Akkor hát menj. lesz ott egy nagy bükkfa. de csak nem jött. felvett egy kavicsot. Mire a nap lement. és járj szerencsével! Zoltán elindult. Mikor a nap lenyugszik. és azt mondja: . s kint azt mondta neki az öreg: . nem törődik vele. Avval a pálcával érintsd meg a földet. Találsz ott egy aranyüveget. de örülök. A testvérei is már-már nyugtalankodtak. hanem egyenesen bement az aranyajtón. s 211 . azt mondta. arany trónuson. akármi is történik. téged is útbaigazítlak. hogy nagyon beléjük vagytok bolondulva.

akkor menj. De tépj ki először is az ezüstmadárból egy tollat. odaért abba a mély gödörbe. úgy menj be az ezüstajtón. Az ezüst orgonabokron egy ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekel. mint a bátyáid. de azt megmondom. Amikor a nap felkelt. Lesz ott egy acélkard. te is odaveszel! Erre azonban a fiú azt felelte: .No. és az megnyílt. de az ezüst orgonabokrot ő is figyelmen kívül hagyta. de örülök. A tündéri hatalom így a tiéd lesz. nyolc nap. Észrevette mindjárt a szalmakunyhót és az acélkunyhót. elmúlt megint hét. hogy igazítsa útba. ha én nem győznék! Azt mondta erre az öreg: . . Akkor bement az acélkunyhóba. Menj egyenesen északnak. fiam! Téged is elbocsátlak. Azt mondja a lány: . észrevette ő is mindjárt az ezüstkunyhót. Jöjj közelebb. hogy a kardok hogyan csókolóznak! 212 .Miért hívnának Győzőnek.Ó. éppen délben ért a dombra. akkor a tündéri hatalom a tied lesz. Először az ezüstmadarat vedd ki. odaérsz egy mély gödörbe. . hogy ott van a tündérlány.az megnyílik. Dobd a tündérlányra. De akkor már Győzőnek sem volt maradása. Megértettél? A fiú bólintott. De először a szalmakunyhóba ment be. mikor a nap felkel. a fák mohos oldala megmutatja az utat. De az öreg azt mondta: . Lesz ott egy acélkunyhó és egy szalmakunyhó. fiam. Az is mindjárt azt mondta: . és a tündérlány kezéből vágd ki a kardot. Az pedig megérintette az ezüstpálcájával. ott ült a királyi széken. mint a bátyád! A királyfi elment. kezében a kard. te szép királyfi. De először a szalmakunyhóba menj be.Hadd lássam előbb.Meg. s nem tért vissza egyik fiú sem. Bement az ezüstkunyhóba. fiam? . Vedd magadhoz. hogy megmentettél a föld alatti rabságból. jobban vigyázz.Hát akkor menj. Kihozta az acélkardot. Az öreg már számolta a napokat. Ott volt a tündérlány. ölelj meg! Nosza megörült a legény. Jöjj közelebb. bátyáid odavesztek. úgy ne járj. Megértettél. Tehát ez a fiú sem tért vissza. és azzal menj be az acélajtón. csókolj meg! De Győző erre azt mondta: . ül a királyi széken. ott volt az ezüstpálca. te szép királyfi. Ott lesz az ezüstlány. és járj szerencsével! De vigyázz. Találsz majd ott egy ezüstkunyhót és egy ezüst orgonabokrot. látta. és járj szerencsével! Győző elindult.Jól van. a lányhoz sietett. Megérintette a földet.Ó. Ahogy ment lefelé. de örülök.Ne menj. és ezüstoszloppá változtatta. Reggel. egyre könyörgött az öregnek. Ott menj. hogy megmentettél föld alatti rabságomból.

Az ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekelt. Mindjárt észrevette az ezüstkunyhót meg az ezüst orgonabokrot. s az azonnal visszaváltozott emberré. de örülök. Ott is eltűnt körülöttük minden. Az aranyüveget Győző átadta a bátyjának. Győző pedig kitépett az ezüstmadár szárnyából egy tollat. most is egy sík réten álltak. s odaértek a patakhoz. meg hallotta is. Összeölelkeztek. hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb. Aztán Győző érdeklődött a bátyjai után. hogy jönnek hatan. sík réten álltak.Mindjárt letöröm az aranyüveged nyakát. Győző. A tündéri hatalom Árpádé lett. Győző lelocsolta az aranyüvegből a tündérlányt. ott volt a nagy bükkfa. hol vannak. Az ezüstmadarat Győző átadta Árpádnak ajándékba. három csepp vért belehullatott a vízbe. és örök hűséget fogadtak egymásnak.Ó. te szép királyfi. De látta azt is.Akkor a királylány föltartotta kezében a kardot. Ott látta a tündérlányt a királyi széken. Látta. Odaértek a nagy dombra. Magában beszélgetett: . Elmentek. és odaért a hídhoz. de örülök. Aztán elmentek Árpádért. Akkor a tündérlány azt mondja: . sík réten álltak. te szép királyfi. Így a tündéri hatalom Zoltáné lett. Győző felment az aranylépcsőn. hogy kettétört. most már nem tér vissza egyik sem.No. nem győzte várni őket. és az azonnal emberré változott. Felvett egy kavicsot. de Győző úgy kivágta belőle. Győző továbbment.Ó. A királylány mindjárt azt mondta: . hogy ott az aranyoszloppá vált bátyja. ülj királyi trónusomra! Győző azt felelte: . Győző megérintette a földet.Elmegyünk. Az már azt hitte. Megtalálták az ezüstpálcát.Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz! Az út megnyílt. megkarcolta a kezét. és őket is felszabadítjuk a varázslat alól. és bement az aranyajtón. A lány tudta. és elindultak vissza az öreg remetéhez. ezüstoszloppá változottan. Azt mondta: . ajándékba. és örök hűséget fogadtak egymásnak. hogy megmentettél föld alatti rabságomból. Jöjj közelebb. te csak győztél! 213 . ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját! Ekkor az aranylány megérintette aranypálcájával Zoltánt. ölelj meg engem! De Győző azt mondta: . Aztán minden eltűnt körülöttük. Megölelték egymást a tündérlánnyal. Ott is eltűnt körös-körül minden. Látta is. Kivette az ezüstmadarat a kalitkából. bátyja pedig előtte térden állva. Zoltánnak.Mindjárt kitekerem az ezüstmadaradnak a nyakát.Tizenöt nap elmúlt. amikor már nem is várta őket. látja ám. hogy mindhárom fiú odaveszett. Hát a tizenhatodik napon. azzal bement az ezüstajtón. hogy a tündérlány ott ül a királyi széken. Elkiáltotta magát: . Egybegyűltek mind a hatan. Ekkor a tündérlány megérintette pálcájával Árpádot. ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját. s mondta: . és rádobta a tündérlányra. megnyílt és ő lement.

és azzal védjük a hazát. Éljen hát Győző. Akkor aztán útnak bocsátotta őket.Egyet mondok. 214 . hogy ez a három tündérlány testvér. Nagyon megörültek. Már sokan próbálták. Győző pedig a vasat. Igaz. hogy Zoltán és Árpád hozták az aranyat és az ezüstöt. Már otthon is nehezen várták a fiúkat a szülők. hogy oly sikeresen végezték feladatukat. ami a legdrágább kincs a világon. az új király! És Győző lett a király.Mikor oda értek. kettő lesz belőle. aki az elején elküldte őket. megint felállt. De viszont a vassal műveljük a földet. De hát melyik legyen a király? Megint összehívták az országgyűlést de nem tudták eldönteni. Azt mondta: . Akkor az öreg. ki legyen. elmondta nekik. Csak így lehetett megmenteni őket. de még eddig senkinek sem sikerült.

Szabad! . Bekopogtattak. hozzon kend valamit! Jaj. Te.Süsd meg! . Szent János. Összecsapta a kezét a zsugori öreg. A zsugori révész meg a még zsugoribb felesége ámult. még süveget is nyírtak papírból.Szent Isten! Honnat érdemeljük mi ezt a nagy tisztességet. Azt mondja az asszony: . A palástot Szent Péter vette magára. A többit bízzátok rám. hogy áldja meg. de visszatérőben már azzal a nagy hallal jött be. A sekrestyéstől kölcsönkértek egy nagy selyempalástot s két fehér inget. ez itt Pál apostol. hozott egy hitvány halat. Péter megállt az asztal mellett.Inkább főzöm . a harmadik meg. .Szent Péter vagyok a legöregebb vándorló -. Én eladom. Mentek aztán a révészhez. köpenyemet. Azt mondja végre az egyik: . kocsira.mondta a révész. te meg Szent János. Én kinevezem magam Szent Péternek. Vettek tőle egy szép nagy halat. Azt mondja. a legöregebb vándorló. miközben odalöki a feleségének: .Siessen már. 215 . hogy nem tudjuk kellően kiszolgálni! Üljön le! Akkorára visszajött az öreg révész. Azt mondja erre Szent Péter: . mert úgy nem fogy a zsír. hogyan lesz? Egertől Pestig nincs még egy olyan zsugori gazdag. révre. mert az egyiknek az anyja igen nagy betegségbe esett. a csizmámat. Az asztalon égett egy kis mécses. Útbaejtették egy halász kunyhóját. azt tették a fejükre.A három vándorló Egyszer összekerült három jó eszű vándorló mesterlegény. Pedig most nagyon kellett volna. komám. légy Szent Pál. ott kinn a pitvarban. János meg a pitvarajtóban. Gondoltam egyet. csak pénzük nem. mint itt a révész. . amelyet a halásztól szereztek. mondjad. Pál kivitte. Volt azoknak mindenük a széles világon. Pál az ajtóban. annyira megcsodálták a halat. ha kell.Adjátok csak ide! Pál szent komám. A kocsmárosnál egy jó korsó bort. Annak az árán kerítünk valahonnan egy szép nagy halat.mondja az -. az ingeket meg a két másik. egy jó magosra sült nagy kenyeret meg egy kupa jó bort. Szent Péterem. Törték a fejüket: hogyan tehetnének szert egy kis pénzre. vidd csak ki ezt a halat Jánosnak.Tudjátok-e. akire anyám panaszkodik. Az öregek majd elestek. Már a faluvégi kis háza is ráment a patikára meg a doktorra. hogy a mi hajlékunkba eljön Szent Péter és Szent Pál és még Szent János is?! Aztán az urára förmedt: . lelkem. Úgy is lett. Aztán a sütő asszonynál egy kenyeret. ne haragudjék.

akár én! Nem volt ott senkiféle.Megnézem már. de olyan szárazat. mondjad Jánosnak. hogy mindig hasra akart benne esni. Azzal kínálta meg Péteréket. Az öregek csak nézték egymást.Aztán az asszony megfőzte a halat. Bejön egy kis idő múlva Szent Pál. már nagy hangosan. .Ital nincs? . vesd el magad. s azt súgta bele: . egy lélek se! Mellesleg már sötétült is. Szaladt be. ő is csak azt nézte. mondani a feleségének: . mit akar vele. áldja meg ezt is! Pál kivitte. azon mód a palástban. abban volt egy kis bicskanyitogató. Mikor Pál bejött.Szent Pál. Ne áldatnók meg azt is? Most még itt van Szent Péter.Halra való? Erre elővett az öreg révész egy rossz kancsót. ihattak hasig! No. Kinézett az ember: ugyan mit csinálhatnak még. mint a föld. merre van a másik kettő. . Erre aztán mégis hozott kenyeret az asszony.A pokolban! 216 . de végül is sokallták már az öregek az áldást. De már ő is csak úgy látta őket. fiam! Vidd csak ki Jánosnak ezt a kenyeret. aztán megáldom magam is.De . Szent Péter épp csak megszagolta. áldja meg ezt a kis pénzt! János volt a legjobb szaladó köztük. ahogy átvette a szakajtó pénzt.mondta az öreg.Jó volna biza! Az öregasszony be is hozta mindjárt a szakajtó aranypénzt. s elég mind az ötüknek. Szent János! Most már hol keressük? Nagy messziről hangzott felelet: .A kenyér itt még nincs kitalálva? . feketét. megindult vele tüstént szaladvást Egernek. volt bor is egy egész kupával. . de ahelyett is a szép nagy kenyeret hozta be. erre már csakugyan hitték a csodát az öregek. . Utánuk.Eredj. Megyek. segítek. jaj! Nincs pénz! Elvitte Szent Péter! Elvitte Szent Pál. Akkor aló. hátha attól még szaporább lesz! Kiment szép ájtatosan Szent Péter is. . Elsőbb helyeselték. amerre a fű hajlik. azaz hogy az idejét. mígnem az asszony csak odahajolt az ura fülihez. aztán felsóhajt: .kérdezte Szent Péter. Szent Péter vár egy kicsit. pedig az úgy a lába közé verődött. Kiküldte. azt mondja: . kívül az ajtón. s azt is megáldatta Jánossal.Nagyon sikerült az áldás. de mikor a pitvarajtóba ért. Pali öcsém. Jó lett volna így is. Pedig pusztán csak azt ették. . ő is uzsgyi neki.Jaj.kérdezte Péter.Hallja-e kend? Van ott nekünk az a szakajtó aranyunk. Szent Péter mindjárt elértette. Addig nézegették egymást. . Azzal.

talán étlen-szomjan kellett volna a nagy szegénység miatt elpusztulniok.Téged. fényes halat nem fogott.Na! Lelkem. hiszen most már azt is csak kérnie kell: kérjen magának. Vállára vette a hálóját.elkezdi a hal -. Hanem engem tégy be addig a párnák közé. mert ha sok gyermeke lett volna. s neki a halnak. hogyan járt a halacskával. édes kicsi halacskám. szép halacskám. Jól van.A halkisasszony Hol volt. akinek csak az a szerencséje volt. hogy megegyetek . hogy legalább aznap legyen mit enniök. hogy beszélt az a halacska . Hej. te szegény asszony.Szép.Jaj. szép. Mondja neki.mondta a fiú. s tedd. Dehogyis bántalak! Bár. Hanem megszólal egyszer csak az a hal: . De aztán igyekezzék hogy ebédelhessünk. Egy rántással kiemelt egy jó félvékányit.Ejnye! Lelkem. de vajon igazat beszélt-e? Kipróbálhatjuk! Mi lenne. Az anyja azonnal kötényébe szedte a sütni való szép nagy halakat. s uzsgyi el. hol nem volt. Amikor a fiú akkorára nőtt.Ó. . ha csak annyi a baj. beteszi a halacskát a párnák közé. ha csak azért akarsz megölni. volt egyszer egy nyomorult szegény özvegyasszony. öreganyám . kapta tüstént nagy örömmel kézbe a halat. hogy felhasítsa. hogy az anyja teremtsen belőle azonnal egy kis vasárnapi ebédet. hetedhét országon is túl. ha nem téged.mondta örömmel az asszony. hát már ott ugrál a hálójában egymás hátán a sok hal.mondja erre a fiú -. Menj ki a fiadhoz. amennyi halat csak jónak látsz. amire kérlek. Azt mondja a hal otthon a párnák alól.Fel ne bonts. mikor még kenyerünk sincs? . Halászott. míg valahogy egy kicsi. szaladt haza. hogy kisüssem a halakat! . hátha még egy kis zsírom is volna. s megy az asszony nagy ízibe ki a fiához. . 217 . nagyon is.Bízd csak rám . hogy csupán egyetlen gyermeke született. ámbátor. s kívánj a hálójába. hogy legénysorba jutott. addig halászott ott a víz partján. . ha jót akarsz magadnak is. bár. hát meg van-e elégedve velem? . hát te beszélni is tudsz? . azon én segíthetek. De utána azért csak szaporán visszament tovább halászgatni. mit együnk ebédre.. hátha lenne még szerencséje.mondja a halacska -.Meg én. ne kelljen még azt a napot is étlen-szomjan ünnepelniük..Mára elég is . s mentek haza mindketten. egy vasárnap halászni ment. nagy örvendezéssel. Közben otthon a szegény asszony vette nagy örömmel a kést. amennyit akar. ahogy a fiú anyja benyit a szobába: . a halacskát? Nem fulladsz meg ott? . mert én is már nagyon ehetném.. öreganyám. fiadnak is! . de az Óperenciás-tengeren még innen.mondta a kis hal -.. ha kívánnánk kezdetnek csak egy félvékányi halat? Még jóformán ki se szalasztja a száján a kívánságát a fiú. halászott. kedves. egy fia.

hogy csak ásó-kapa s a nagy harang síró szava válasszon el minket egymástól. s állított egy perc alatt oda olyan nagy kacsalábon forgó. el egy nap. Kérdi a szép halleány. de olyan gyönyörűséges.Haj! .karóba kerül a fejem! Többet nem is mondok. hogy nagy urakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni? Hát nem tudtál inkább magadhoz való szegény embereket invitálni össze? Hanem. csak kifordult rögtön a házból. hogy annál szebbet kívánni sem lehetett volna. s igen-igen megtetszett neki a szép halkisasszony.Már akárhogy s mint. hadd legyek a feleséged. karóba kerül a feje.Csak egyet se bámulj. de nekem utat nyissatok arra. Hívjál vendégséget. akár ördögi praktikával. s ment összehívni a lakodalmi nagy vendégséget. itt vagyok. s mondja a parancsot neki. s azt ölbe rakva ki nem szárítja. ha akarod. Hívatja magához a király a fiút. De még a fia! Az még szólani se tudott. s mondja meg neki. ejnye .Ejnye. Látja nézi a lányt a király. akár istenes erővel.mondta a fiú nagy örömmel. Ezt s ezt kell holnapra megtenned! Megbúsul a fiú. de holnap szervusz világ s vetett ágy . amennyit a király harmadmagával egy nap alatt ne tudjon számba venni. Annál könnyebb sincs! Hívassa magához azt a fiút. csak fényesedett a két szeme a nagy bámulástól. te szegény legény. Az asszony éppen meg akarta köszönni a kis hal szívességét. hogy a napra lehetett nézni. . hogy ez a gyönyörűséges szép fehérnép az enyém lehessen. Még jóllakni se tudott nagy örömében. az asszony épp csak odagondol magának egy jó bödönre való zsírt. kellhetek. legyen úgy.mondja neheztelve a lány -. mert én azt úgy megszerettem. gyémántfoglalatú aranypalotát. ha legalább egy hangot ki tudna kényszeríteni a torkán.Haj.Ó. 218 . . hova ültetjük őket? No. hogy olyan nagy búra hajtotta a fejét. Ez volna jó őneki feleségnek! Ezt kellene tüstént megkérni. ha már ennyiben van. Néz a párnák felé. hogy ha holnap reggelre a királyi palotával szemben levő erdőről annyi öl fát nem vág. édes szentem. Hát jó. hát te még nem tudod.mondja egyik tanácsosa -. De jóformán még ki se gondolta. hogy mit tegyen ő most? Kérdi otthon a felesége. hogyne kellenél . amint a fiú hazaért: . Hanem megszólal a szép kisasszony. s mit lát? A párnákon egy szép fiatal lány. ugyan mi bánata van. hogy nekem e nélkül a fehérnép nélkül többet nem élet az élet! .Kiket hívtál meg? Mondja a legény büszkén.csapta össze a két kezét az öregasszony nagy ámulatában. a szoba közepére. de ezen még segíthetek! Azzal kiment a lány az udvarra. . rendes időben megérkezik a király a fő-fő udvarnokaival.Elég nagy az én bajom . hogy azt mondja nyomban a tudós tanácsadóinak: . Mert hogy férnek el ebben a füstös viskóban? Hogy fogadjuk. mert ma még van életem.mondja a fiú -. S már pattan is ki az ágyból. Elmúlt a lakodalom. mert te mentettél fel az átok alól! . az első úri cselédségével együtt. s máris ott volt egy bödönke zsír az asztalon. Élek. csak meg ne bánd. s ha kellek. de arra szemvilágvesztés nélkül egyet se. felséges királyom . Úgy odalett érte. Na jó. ezen segíthetünk. hogy kiket: meghívta a lagzira magát a királyt.Na jó. s azt mondja: .

azzal a halleány meg kilépett az ajtó elé. Amit látott. hogy mi az a nagy baj. Tüstént hívatja a király a fiút. bánja is ő már. ha fa kellett neki! Még jóformán ki se mondotta a halleány a parancsot. mind így jár az. Hanem azért most csak elmondta otthon a feleségének az egész dolgot. s alig fordult rá egyet-kettőt maga körül. Elővette az ezüstsípját. S míg a lány egyet térült-fordult.Azt parancsolom. a mustjából is igyék. De ezen még megpróbálok segíteni. fürtöket termelt. hogy azt az égig érő kősziklát. hogy a földnek nehéz volt tartani. én megpróbálom ezt is eligazítani. Akkor a halleány sorjába ráfuvingatott az ölfára. Megfújt gyorsan egy ezüstsípot. hogy abból reggel a király szőlőt is egyék. s mind rendre végigfuvintotta azokat. hogy menjetek neki annak a világnagy királyi erdőnek.kezdi a halleány -. Te csak feküdjél le. Hát mind megfogant.Azt parancsolom. s a legutolsó forgácsig ölbe is rakták. szőlővel beültessétek! Jól van. Úgy is lett. mi lett az erdejével. azzal. Okolta a tanácsosokat is meg magát is. hogy a nyers hasábok száradjanak ki. s mondja neki a kívánságát. s a helyén szőlőhegyet nem állít. hogy majd belévakult. alighogy kimondotta. . Most a halleány nekilátott maga a soroknak. legyen. a helyét megtrágyázzátok. hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni! Hanem ez már megvan.A fiú lefeküdt. mint egy országos nagy vásárban a ló meg a marha. s aludjál reggelig. ha holnap reggelig szét nem hányja a fiú. Reggelre meglátjuk. Özönlött megint a sok ördög. asszony sincs most! Azt mondják a tanácsosok most a gyötrődő királynak: egyet se törje rajta az eszét. már dolgozott a sok ördög. aki nagyobbra vágyik annál. s addig faggatta míg a fiú el nem mondta. hozzon szőlőt. Csak feküdj le. s mind egy utolsó szálig levágjátok s ölbe rakjátok. ugye . hogy miért nem adott más parancsot.Mondtam én. Mert erdő nincs. belefújt. az árt az egészségének! Hanem Most már csak azért is karóba kerül a feje annak a senkinek! S azért is felséges királyné lesz a halleány! De miképpen? Mondják erre a tanácsosok: . mind egy utolsó szálig levágták azt a világnagy erdőt.Na! Látod . ami lesz! . mi lesz belőle. búsult újból a fiú úgy.De a felesége csak azért sem hagyott békét neki. 219 . Búsult. hogy annyi lett. karóba kerül a paraszt feje! Hát jó. Hanem már benne vagy. Ahogy reggel lett. hogy ezt a sziklát tüstént széthányjátok. hadd legyen a királynak elég fája.mondja a felesége -. Mondja a lány: . attól valósággal megrökönyödött.Ki kell adni a parancsot. már el is végezte az ördöghad az egész dolgot. Hát egyszerre gyűlni kezdett ott az udvaron annyi ördög. csináljon mustot a királynak. amit ér. . hogy csak menjen ki a szőlőbe. s reggelre meg is ért! Költi reggel a felesége a fiút. Azt mondja akkor a halleány: . a király nagy kíváncsian pillantott ki az ablakon. Estére kerülve kiment a halkisasszony a szikla alá.

Na . hogy kikhez tartozol. Ahogy akar. szólította a fiút. Hívatja a király magához a fiút. 220 . S amennyit vigasztalódott. hogy együtt menjenek az udvari ebédre. hogy mit kell tennie. ahol akar. s oda beleöli magát. újból megjelent az Ég-Föld Szelleme. Ezer szerencséje. El volt szánva a fiú. tanulsággal. Ülj a hátára. de nekem olyan ebédet adjon fel. látod azt a göthös gebét? Nyergeld meg. mintha ott se lett volna. merrefelé. s mondja. csak úgy maga elé vette az utat. Azt mondja a Szellem a legénynek: . gonosz ember. . fejetlenség. udvari ebédre. a tóban békák ugrálnak. máig se hívott több királyt vendégül. rosszindulatú. Ha nem hívja ide.Uram király . de együtt tartott a Szellemmel. legalább annyit búsult. azok a békák ott a király és tanácsosai. Megrökönyödik erre a királyi parancsolatra a büszkeségével annyi bajt szerzett legény úgy. Szomorú volt a fiú. Avval úgy eltűnt a Szellem. hogy ott leszek holnap délre. Erre szó nélkül megfordult onnan az Ég-Föld Szelleme a legénnyel együtt. fejét veszti. szegény fiú. bár úgyis mindegy. megteszi ő most már ezt is. de felterítve s ebédféle semmi.Jaj . hanem ő állította elő a maga királyi hatalmával! A gebe akkor abból a helyből megfordult. Másnapra kelve. De vésd a fejedbe te is. s még aznap estére a fiú megmondotta a királynak az égi üzenetet. Volt ott nagy zavar.Menj csak haza. kettesben állítottak be a királyhoz. akit nem én teremtettem. S azt hiszem. hogy erdője helyett legalább szőlője van. maga se tudta. nagyot csattan az ég. Helyén egy tó van.mondják a tanácsosok -. Még nem is ment olyan messze. Hívatja ismét nagy nekibúsultan a tanácsosokat. Meg volt illetődve a fiú.Na . . onnan kiáltotta vissza. s útnak indult. A legény meg hazament nagy örömmel. hogy megy majd. hogy még hazafelé se nézett. s a jött úton nyomban vissza is indult. jövés-menés. ivott a mustból. kikkel illik atyafiaskodnod. meg kell hívatni avval a mihaszna kicsodával holnap délre udvari ebédre az Ég-Föld Szellemét. mit látsz? . nagyot akaró.Nézz csak vissza.A király evett a szőlőből. hogy abba igazán belebukjon az a fiú. ha ez kell. úgy menjen. s mondd a te királyodnak. Amikor egy darabig már elmentek. s erre megáll a gebe. Most süssenek ki valami nehéz feladatot. s megindult árva fejével egyfelé. a palota eltűnt a föld színéről. amikor egyszerre nagyot csattan az ég. most már örökre. de olyat. s hallatszik a szózat: . karóba kerül a feje s varjaknak a teste. hadd álljon! Gondolja a fiú. hogy meglátta a halkisasszony-felesége.mondja a legény -. .azt mondja akkor a halkisasszony-felesége -. hogy milyen nagy baj van. Fel is ült menten a gebére. amint éppen a Küküllő hídja mellé ment volna nagy lógatott fejjel. míg el nem éri az Óperenciás-tengert. s bízd rá magad. Így bűnhődik minden felfuvalkodott. hogy az a szép fehérnép mégsem lesz az övé. ha már ennyibe van. mert ha nem.mondja akkor az Ég-Föld Szelleme -. de hát csak elmondta a felesége könyörgésére.

Elmúlt az aratás. hogy a búza most úgy jár: felit adják hitelbe. ahogy az már illik. Készült hát a szegény paraszt megint a vásárba.Én odaadom magára az én rossz kabátom. az asszony meg a gyerek. hogy ő is tud vásárra járni. felit meg várakozás fejibe. ha úgy jár. Amikor visszajött. mivel a kereskedők igen hajlanak a szegények becsapására. A falutól talán ötkilométernyire lehettek. így egymásra találunk. . hogy hát nem tudja. átadta a kereskedőnek. most is kezdi kötni az ebet a karóhoz.Hogy adja a búzát? . s bekiáltott az ablakon. hát úgy adom . A buta asszony ezt nagyon okosnak találta. hogy jár most a búza. hogy így-úgy. Feleli a ravasz kereskedő: . maga szokta vásárba vinni a gabonáját. A gazda ki sem jött. maga meg ideadja a bundáját. adják csak ők is úgy.Hát akkor menj te! S azzal elengedte a szekér búzával s a kis szolgagyerekkel. Mert ott aztán még az okosnak is föl kell csavarnia az eszét. Pedig már csak azért sem tudhatott többet nála. A gazda megkérdi tőle. Hát a felesége. A parasztember. aki még alkudni sem akar.Ahogy jár . Kiváltképpen a gabonavásárló kereskedők. elfeledte megkérdezni az urától a búza árát! Mondja tüstént a kis béresgyereknek: . az a rövid eszű. . . A kereskedő azt felelte. De közben azon gondolkozott.Jó! De hogyan ismerünk egymásra? Mert az sokára lesz.Eridj vissza. kérdd meg a gazdádtól. vagyis. mikor az asszonynak eszébe jutott.Jól van. Azt mondja neki végül is az ura: . Elérkeznek a vásárba. Kész volt a vásár Elindultak hazafelé.A legközelebbi vásárkor! . a buta asszony vitte a nagy büszkeségét.A buták versenye Volt egyszer egy parasztember. ő is csak úgy az ablakon át mondta.És pénzt mikor kapok? kérdezte. hogy csapja be ezt az asszonyt. meg annak egy nagy akaratú felesége.mondja egyszerűen az asszony. mért csak a férje megy mindenüvé. A kereskedő vitte a búzát. mert kivételesen buta asszony volt. ahogy általában veszik. Az mindent jobban akart tudni az uránál. Ki-ki megismeri a holmiját. de hosszú nyelvű. Rögtön levetette a bundát. ahogy hazaért: 221 . Hogy most már ő is megy egyszer a vásárba. ahogy jár. elmegy megkérdezni. a cséplés. mennyit kell kérni a búzáért. Hamarosan odament hozzájuk egy ravasz kereskedő. Kérdi az asszonyt: .mondja a buta asszony. a kereskedő meg odaadta az asszonynak az ő rossz kabátját. azt mondta. hogy adjuk a búzát! A gyerek visszament.

. mert szentül hitte. .Jó! Megyek máris világgá.Dehogyis nem! Csonttal s ronggyal kereskedik. az ő feleségénél nehezen lel butábbat. Lassan ment. Meglátott messziről valami világot.Pénz nincs.Még ilyen bolondot sem láttam! Feleli mérgesen az asszony: . Az ember már megcsinálta a tervét a buta fejűek kipróbálására. s arra tartott. Csodálkozik az ember. Az ember csöndesen folytatja a szót: . A vénasszony egy cseppet sem csodálkozott.Nem tanálta ott véletlenül a fiamat? .Mi járatban van? . Tehát szép nyugodtan azt felelte: . fele várakozás fejibe. A pénz hol van? .Mert mit lát maga? Hisz sehova se jár! Az ember még jobban megmérgesedik: .feleli az asszony.kérdezte az embert.kérdi kerek szemmel az asszony.kérdezte suttogva. Az ember most már azon volt. míg ilyen bolondra nem találok! Elindult valóban az ember tüstént a világba. Egy sötét erdőn ment átal.Mégis.Most érkeztem a másvilágról. . Azt kiáltotta: .Legközelebbi vásárkor! Néz az ember.. . .Hogy adtátok a búzát? . Bekopogtatott oda.Igazán? . rossz a kabátja is. úgyis sokat kell mennie. Mondja nagy gőgösen az asszony: . de még kérdi: . mert a búza most úgy jár: fele hitelbe. Az embert elhagyta a türelme.Helyes. hogy a butaság mélységét megismerje. s addig haza se jövök.kérdi az ember.Megcseréltem a bundámat az ő kabátjával! Erről találunk egymásra.Ahogy járt! . s kérdi: . Beköszönt: . pénzt mikor kapsz? Mondja emelt fővel a szellős agyú asszony: . 222 .Adjon isten jó estét! Egy vénasszony fogadta.Rongyos szegény. most már haragosan.Honnan ismered meg a kereskedőt? Feleli csípőre tett kézzel a butaságtól most már harcias asszony: . maga húzza a szekeret.

nekidőlt. aztán sütök még három libát.Nem is hiszed? Itt a bizonyíték! Nézd meg. „Úgy látszik. meg gyűjtöttem egy kis pénzt.Gyere. amit arról az asszonyról lecsaltál! A kereskedő nagyot lélegzett. Alig ment el az ember. felnyergelte a lovat. jó ember. gyere.Maradt még vagy három kalácsom is az ünnepről. Meg most jut még eszembe: a férjem elcsalt a múlt vásáron egy bundát egy buta asszonytól. Azért így felelt: .Dehogynem! Elviszek én akármit. amiről te nem is tudtál. Na. s úgy ment el. hogy senkitől nem fél! A kereskedő megriadt egy kicsit. úgy tett. te boldogtalan. s még a kis gyűjtött pénzből. tán megbolondultál? . az erdő szélén is volt egy fa. Lepihent ott egy kicsit.kiáltotta az ura. úgy ránehezedett a haragosság.kérdezte. meg három libát.Van egy szürke lovam. Arrébb. magától sem fél? . holnap reggelre már ott is kell lennem. hogy legyen mivel forgasson egy kicsit. mintha azt támasztotta volna. Az ember fogta magát. Az ember már messziről észrevette. 223 . ilyen tökkelütött. hogy valaki mérgesen siet utána. akinek te ezeket adtad? .Csak butaság ne volna a világon . De a mérgét csak nem nyelte le. . . amelyik úgy állott. elküldtem a lovat neki. ráakadtam. Nyelt egyet. Reggel felkelt az ember. . Szegény csonttal meg ronggyal kereskedik odaát.Hogy valaki ilyen hiszékeny. Levágta a libákat. meg a bundát is. .Egy ember a másvilágból! Egyenesen a másvilágba ment. . hírt hallottam a fiunkról! A kereskedő hitetlenkedve nézett rá: .Dehogyis nem láttam! De hiába is megy utána. akit kerestem .Vissza én. mintha el akart volna dőlni. amiről az uram nem tud.Jaj. nem vinné el neki? Hogy ne neki magának kelljen húzni azt a szekeret! . mindjárt érkezett haza a kereskedő. maga húzza a szekeret! Küldtem neki egy kis kalácsot is. mert az olyan erős ember. hogy ne fázzék. ilyen buta tudjon lenni! Azzal a kereskedő elindult nyomban az ember után. az asszony meg nekifogott a sütésnek. . megkötötte a lovát egy fához. és kérdezte tőle: .Menj el. már messziről: .Mondja! Nem látott egy embert erre menni egy szürke lovon? Az ember látta.” De nem szólt. Bement a közeli erdőbe.Nem is kellett olyan messze mennem.Mondja. Az asszony hangos vidámsággal fogadta. Vigye el neki. s elkészítette az útravalót. vigye el szegénynek azt is.Ki volt az.. A kereskedő odament hozzá.gondolta az ember. hogy a kereskedőnek a méreg már-már az eszét veszi. visszamegy még maga oda? . .

nehogy ráessen a dűlő fa. se értett a dühétől és fukarságától. . testvérem.Hazajöttem. s azért csöndesen azt mondta: .” S azt felelte: .Tőlem fél.Nem megmondtam? .Miért jöttél haza? . A kereskedő valóban se látott. mind meghalnak. akit a konokság akkor is még megtartott a butaságban. kipróbálom ennek is a butaságát. – Nem volt igazam? Az ember békét akart.felelte az ember. mint te! A kereskedő egész nap várta az embert. elindult. Az ember azt gondolta: „No. hogy jöjjön vissza.Igazad volt. hogy őt. apám. nagy óvatosan félreugrott.kérdezte otthon az asszony. akkor látta. 224 . anyám. hogyha ezt a fát nem támasztom. hogy a fa nem dől le. köszönt.Nem lenne szíves. .Felelte az ember nyugodtan: . mert nagyon sok mindent elcsalt a feleségemtől! Az ember bólintott.Tartom én addig azt a fát Csak menjen gyorsan! Hozza vissza.Nem mehetek! Mert arra vagyok ítélve. mint te! .vágott vissza tüstént az asszony. Otthon azt mondta a feleségének: . és elment egyenest haza. szépen felült a lóra. Azt mondta: . . Akkor látta. Mikor megunta a várást.Mert van olyan buta még. Nem te vagy a legbutább. a nagy ravaszt is lóvá tették. mert akadtam olyan bolondra s butára. . hogy nekem visszahozza azt az embert? Adok száz forintot.

Mit mondott az apánk? A legkisebb fiú elmondta azonnal. sírok örömömben. megkérdezte: . Ő is kérdezi: . Be is ment a közbülső. Volt neki három daliás szép fia. miért vagy olyan haragos.Ha csak az a baj. még te is kérdezni mered? Felemeli a király a kardot. Be is ment a legkisebbik is. megkérdezik az apjukat. mert mihasznák vagytok. édesapám.Eredj be. látom. miért olyan haragos.Itt a kard. mondd meg nekem. fiam. de az öreg király mindig haragudott. kutya keringette. Be is ment. majd széjjelnézünk egy cseppet az országban. a kard megint az ajtófélfában áll meg. ő is megkérdezte: .Ejnye. nem beszélt tisztességesen a fiával eggyel se. És sírok haragomban. hogy a legnagyobbik megy be legelőször. a kard az ajtófélfában állott meg.Na jó. majd megmondja nektek is. Mondja a király: . A három fiú már nem állhatta tovább. tebelőled még lesz valami.Felséges királyapám.Felséges királyapám. elhatározták. Tudd meg. hajítja a fia felé. odaadja az apjának. . Ahogy kimegy a szobából. még te is azt kérdezed?! Felkapja a kardot.Menjetek be . nem mentek még világot látni sem. Azt határozták. mint a zápor. még kérdezni is mered? Fölkapta a kardot. Vörös királynak hívták. miért vagy mindig olyan haragos. hogy olyan szép három dalia fiam van. De ez a fiú nem szaladt ki. apám! Ölj meg.Ejnye. Ott künn a legkisebbik fiú megkérdi: . s felé hajította. hajítja a fiú felé. de én addig ki nem megyek. miért vagy olyan haragos. amit kérdeztem. és közben miért sírsz? . akkor meg úgy folytak a könnyei.Felséges királyapám. 225 . és miért sír annyit. volt egy király. és közben miért sírsz is? . Ha pedig mégis szóba állt velük. a két bátyja kérdezi: . megmondja neked is.Mit mondott az apánk? . Ez is kiugrik az ajtón. A fiú kiugrott az ajtón.Mit mondott az apám? Amaz feleli: .Kutya keringette kölyke. hol nem volt. Künn kérdi a két öccse: . Kihúzza a kardot az ajtófélfából. . A kard megint megállott az ajtófélfában. kutya keringette kölyke.Mese Bruncik királyfiról Volt egyszer. míg meg nem mondod. és közben miért sírsz? . mondd meg nekem.mondja -.

kezdte megint maga után húzni a lovat. Azt kiáltja valaki: . Erre a fát ő is letette. A királyfi a kocsistól kért egy kötőféket. hogy megkereszteltetek! Ezt a nevet fogom viselni. egy mezei úton haladt. hogy azt mondta. amíg élek! Mikor kiért a város végére. mint a mesebeli Bruncik királyfi! Odafordul a kis királyfi: . meglátott a trágyadombon egy hirges-horgas. Fel is emelte a nagy fát. a két nagyobbik elvágtatott. Aztán amíg a kisebbik fiú a görbe csikóval küszködött. annyira megijedt. megállj. kacagott rajta. de a ló csak hallgatott. s menjünk az országba együtt. a pénzt hamar elmulatták a királyfiak. nem lépett egy tapodtat se. és felvett egy darab fát az út széléről -.mondta a királyfi. megfogta a kötőfék szárát. Most még jobban elkeseredett a kis királyfi: . hogy a ló feláll.Jó. semmit sem érő csikót. Akkor a kis Bruncik királyfi gondolt egyet: ölébe vette a girhes lovat. elkezdtek mulatni! Cigány került oda. Vagy tíz lépést haladtak. Elkezd most a kis Bruncik mérgében sírni. Végül még a lovaik is ott maradtak. rúgnak s harapják egymást. hogy továbbinduljanak.Nem bánom . de mikor látja. fejibe tette a kötőféket. Ő jó barátságban akar lenni még az állattal is. megint megállott. Annak nagyon szelíd tekintete volt. már ha nem ülhetek én rád. Sírva kérleli a lovat: . velünk így nem jössz! Ilyen rongyos lóval mi nem utazunk! . öcskös. de megint földre ejtette. Amint ezen így gondolkodott. Meglátja a két bátyja: . szólnak az öccsüknek: . eltáncolták a lányok! Gyalog kellett.Jaj.Gyere. én tovább nem viszlek. 226 . Kezdi cipelni! De olyan nehéz volt. Odament a kis görbe csikóhoz. agyonütlek! A ló erre megindult. ha nem jössz .Kedves kis gebécském. hogy a lovak kapálnak.szólt most a királyfi. Bemegy a legkisebb is az istállóba. inkább agyonütlek! A bőrödért csak kapok valamit. .A kutyák egyenek meg. megnyergeltetik. Kiválasztanak két szép lovat. elmegyek egyedül. ha társául veszi. alig három lépést tudott menni véle. Bruncik királyfi megint ölbe vette. de ezt most már nem hagyom! A két nagyobbiknak betarisznyáltak. De csak látja ám.Éppolyan. s biztatja. nézzünk széjjel. ráncigálta a királyfi. Ekkor újra megáll a ló.Jól van! Indulnak hát világot látni.Gyere. Elértek egy szomszéd városba. hogy agyonüsse a lovat. A két nagyobbik megy rögtön az istállóba. ő ezekkel nem indul. nyihognak. pénzt vettek magukhoz. Egyszer a kis girhes ló megállt. . Aki csak látta. A legkisebb királyfi közben nagy üggyel-bajjal mégis kivezette a rossz lovat a városból. válassz lovat te is. lesoványodott. egy pár lépést vitte. szép lányok. be a kocsmába. Hiába húzta. meg elkezdi maga után húzni. Három-négy lépést ment a ló.Na.mondja a kis királyfi -. mert nem bírsz el. legalább gyere utánam! De a ló nem mozdult. kis lovam .

így szólt: .Én is megijedtem. A ló biztatja: . Azt mondd csak meg. De most leszállt vele a földre. úgy ért földet a lába. De elengedném. Hogy megint elejts. ülj a hátamra! . Kapok a bőrödért egy pár fillért.mondja a ló. olyan magasra. Akkor újra fölfelé szállt. 227 . hogy agyonüss! És másodszor még jobban féltem. megnyúzatlak. amikor először a fát felvetted. Akkor rúgott egyet a ló. alábújik a ló.Bizony én meg.Ha már így megdöglöttél. megijedtél? . . a ló alábújt. ne kelljen hogy én vigyelek! Igen ám. hát csak ülj a hátamra. Bruncik lefordult a lóról. Mikor jól kisírta magát. Esik. s egészen kimeredt. Bruncik belékapaszkodott. ülj csak fel! Bruncik felült. felugrik. mert táltos vagyok. mi történik? A ló megrázkódik. újra megrázza magát. Felszállottak megint a levegőbe. Bruncik királyfi leült a ló mellé.Ülj vissza. kis gazdám! . mert nagyon-nagyon sajnállak. Harmadszor.Te még beszélni is tudsz? .Ugye. olyan magasra ment. elkezdett reszketni. De alig húsz méterre a földtől. megyek a hóhér után. esik lefelé. megint leesett a királyfi. kedves lovacskám. gyere csak te utánam. . a ló megint megrázza magát. mi történik még! A ló megszólal: . a szemét kidüllesztette. mint a szél. elkezdett sírni keservesen. hogy menjünk. Zuhan.Mi a csuda. hogy a csillagoktól csak húsz méterre volt. A ló megint rúgott egyet.Dehogy ülök. amint zuhant lefelé. hogy hova lettem! . s meghaljak. . Mit mondjak aztán az apámnak. Alig megy öt-hat lépést.Tudok hát! Gyere. S látja Bruncik királyfi.Nem ülök én . a ló megint kifogta. Akkor a ló a hatodik lábával rúgott egyet. A táltos azon nyomban felröppent vele a levegőbe. leesett megint a lóról Bruncik. Most már ülj hát a hátamra! Nagy kérlelésre Bruncik királyfi végül mégiscsak felült. és hétszerte szebb és kövérebb lett! A királyfi csak néz és bámul.kérdezi a ló. A kölcsönt most már visszaadtam. visszanéz a lova felé.A ló kinyújtotta mind a négy lábát. kifogta. De halljunk csodát.Annyi. . gyere vissza! Bruncik odakiált neki: . megint hétszerte szebb és kövérebb lett. akkor meg még jobban megijedtem. Nem is ülök én többet a hátadra soha! . vagy mint a gondolat. zuhan lefelé! Mikor már csak tíz méterre volt a földtől. Istenem. neked hat lábad van? . a farkát felemelte. hogy Brunciknak a feje a hajnalcsillagot érte.Hallgass! . Aztán Bruncik a lóról is leszállt. Mikor alig három méterre volt a földtől.Na. El is indult. mikor mentél a hóhér után. de olyan magasra.Kedves kis gazdám. hogy Bruncik a földet is alig látta. Aztán rúgott egy nagyot. hogy a lónak hat lába van.mondja Bruncik -. de már csak a farkát tudta odanyújtani. ne félj semmit.

Az ám .Állj meg . égesd el. odamegy a táltos. megkérdezi: . de szerezz előbb feleséget.Már látom.Köszönöm. édesapám.mondja a ló -. ahol a minap voltak. mind egy szemig megette. Azzal a fél falevéllel betakarhatta magát is. édes fiam? . a lovát is.Na várj. Hirtelen olyan erdőbe értek. már a királyi palota udvarán voltak. Aztán felült a lovára. .Mint a gondolat! Hét országot egy perc alatt! Alighogy kimondta. tebelőled lesz valami. sokat akar tudni. . de rá nem.Édes kis lovam. s csak izzó parazsak voltak. forró hamu.Mondja Bruncik: .mondja Bruncik királyfi. húzza ki a kardját. ahogy felkelt.Hát mit ennél? Azt adok. Rád is hagynám már a királyságot.Nem vagy éhes? . ne tudj. mutatja: . édesapám. . édes fiam.mondja Bruncik. Bruncik takarót is szeretett volna. ne láss! Mert aki sokat hall. kedves gazdám. előveszi a falevelet. Mikor a fa elégett. Most a földön haladtak. megreggelizik. az a sütő.mondja a ló -. három nap mehetünk. Bruncik egy egész falevelet tépett.Menjünk odább? . mikor fölébredtek. hogy itt megpihennek. A ló azt mondta neki. a napra lehetett nézni. éhes vagyok én is! .Hova. hogy a fáknak a tetejét nem is lehetett látni.Mi az. .Szerzek majd azt is. Látod ott apádnak azt a kétszáz mázsa fáját? Gyújtsd meg. nem kell nekem zab! . nem éhezem meg! Úgy ragyogott a szőre. sok baja van annak. Most a levegőben mentek. mit hoztam! . hozok egy kis zabot . betette a tarisznyájába. Másnap reggel. Bruncik megtette: meggyújtotta a fát. amit kívánsz.Nem bánom . édes gazdám? . megy a kis lovához. De már esteledett. vágjon kettébe egy falevelet. 228 . most már három éjjel. S milyen boldogot álmodott! Reggel.Ha ezzel betakaródzik. se szomorúság nem éri! . se bánat. . Felült rá Bruncik. A sok küszködés után Bruncik azt gondolta. megkérdezi a ló: .mondja a ló -. Bemegy Bruncik az apjához. elindultak. Úgy is történt. de valamit mondok neked: ne hallj. sokat lát.Igen! .Ni.No. Mikor le akartak feküdni. Mikor elérik azt a nagy erdőt. legyünk most már otthon! Alighogy ezt kimondta. Brunciknak szeme-szája tátva maradt. .

hogy a te apád kenyeres pajtása volt. Kedves kis lovacskám.mondja Bruncik -.Nem bánom .Kik vagytok. mit mondtam! . ez az ország Szerecsenország! Ez a palota a szerecsen királyé! . szállnak odább. tarisznyájába teszi azt is. Bruncik felvette. felvette Bruncik az arany lópatkót.Tudd meg.feleli Bruncik. mik vagytok? .Én a Veres királyé. még azt az egyet vegyem fel! . Már a nap kezd hanyatlani lefelé.Kedves kis lovam. De az is éppen olyan fiatal volt. Sokszor hallottam apámtól. a nagy fényességtől a szeme is meghibázott volna. De az úgy ragyogott. de tudod. . ha akarsz az udvaromban élni! . De ott olyan sűrű volt a fa.mondja a ló -. Szállnak. Nemsokára Bruncik megint megszólal: . Beszalad az egyik katona. hogy felvegyem! . engedd. most már nálam maradhatsz. látok a földön egy szál arany madártollat. akárcsak a kender.Ha tudnám.Jól van.mondja a táltos -. de aztán tétlenül nem ülök. Megszólal a szerecsen király: . Megszólal: .Kinek az ivadéka vagy? . akárcsak a korom! Kérdi az egyiküktől: . feketén mint az éjszaka.üzeni a király. Odaszól a lovának: . A sűrű rengeteg kezd ritkulni. jelentsétek a királynak.Nem bánom . . vedd. mint nálunk a torony. . kedves kis lovacskám. szállnak. egy eltévelyedett királyfiú áll a kapujában. Mennek. engedd meg. 229 . és mennek odább. A táltos pedig nagyot trüsszen . Nekem adj valami szolgálatot. mert ha délben talál odaérni. Mennek. barátom.Kedves kis lovam. Megint levegőbe szállnak.mondja a ló.Helyes! Megfogadja Bruncik.Nem is tudod? .kérdi a katona. mennek. a nap lemenőben volt. nem lesz ebből semmi baj! Leszállnak a földre.Vegyed . nem kérdezném! . lát egy arany lópatkót. . hogy az volt a szerencséje Brunciknak. Egy nagy.mondja Bruncik -. . szállnak előre. Egyszer csak lenéz Bruncik a földre. Jött vele szembe a szerecsen király. tarisznyájába tette. Meglát Bruncik egy fának a tövinél egy aranyhajszálat. barátom.Ne félj. Na. vegyem fel azt a szép arany lópatkót! .Menjetek be . megígéri a lovának. de a fák akkorák. tarisznyájába tette. mint ő. Bemegy Bruncik királyfi.Szálljunk le.felszáll a levegőbe. Felszállnak megint a levegőbe. hogy ki és mi van a kapu előtt.Bocsássátok be . kis lovam! Hova pottyannak? A királyi vár kapuja elé! Mit lát Bruncik? Olyan fekete katonákat. mondja a szerecsen királynak. most már nem is kell több neked! Felveszi Bruncik. rengeteg erdő felett szállnak.Kedves kis lovacskám. engedd.Vegyed . te jövevény. Megpillantanak akkor egy gyönyörű szép várost.

- Nem bánom, legyél intéző. Elfogadod? - Örömmel - feleli Bruncik. Úgy is történt, intéző lett Bruncik. Cselédek közt mozgott, forgott. Ahogy szokott, most is megtörtént az irigység. Látták a régi cselédek, hogy a király az új cseléddel milyen jól van. Azzal beszélt többet, mint ővelük. Azon kezdtek hát töprengeni, hogy kellene valamiképp a királyt megharagítani rá. Elhatározták, csinálnak egy cselédbált. Hozattak jó muzsikusokat, kihirdették az egész városban, hogy a király minden cselédje: béresek, juhászok, kondások mind ott legyenek. Meghívták Bruncikot is. Bruncik azt felelte: - Ha a király megengedi, én is ott leszek. Megkezdődött a mulatság. Mikor hallotta Bruncik a muzsikát, a nótázást, odaszólt a királynak: - Nézzed, barátom, engem is meghívtak. Én azt mondtam, ha te engedsz, én is köztük leszek. - Hogyne, barátom, mehetsz. Jó mulatást! El is ment Bruncik. Volt ott inni-ennivaló, kinek mennyi kellett. Éjfélkor összeültek a cselédek, de csak a férfiak, egy hosszú asztalhoz. Ittak, beszélgettek. Aztán egyszer csak, aki az asztal véginél ült, elmondta az élettörténetét. Így sorban mindenki el kellett hogy mondja, hol született, honnan jött, hol járt, mit csinált, mit látott a világban. Mikor Bruncikra került a sor, Bruncik azt mondta: - Én nem láttam semmit, én nem tudok semmit. Megszólal a szomszédja, megtaszítja, mondja neki: - Hazudj te is, mi is azt csináltuk. Mondja Bruncik: - Én nem szoktam hazudni Azért egyet mégis elmondok. Mikor jöttem errefelé, találtam az úton egy arany lópatkót. Kiáltják a cselédek: - Az már valami! Nem tudnád megmutatni? - De igen. Benyúl azzal Bruncik a tarisznyájába, kiveszi a patkót. Bámultak a cselédek. Az egyik alig várta a reggelt. Bemegy rögtön a szerecsen királyhoz, beárulja Bruncikot az aranypatkóval, és azt mondja a királynak: - Az az új cseléd azt mondta, még a lovat is el tudja hozni, amelyiknek a lábáról leesett. Hívatja a szerecsen király Bruncikot. Megyen be hozzá Bruncik. - Jó reggelt. - Szervusz, kedves barátom, Bruncik - feleli a szerecsen király. - Hogy mulattál? - Elég jól. Köszönöm. - Nahát, ha jól mulattál, annak örülök. De úgy hallom, van nálad egy arany lópatkó! És még azt is mondtad, hogy azt a lovat is el tudod hozni, amelyiknek a lábáról leesett. - Én? Én sohase mondtam - felelte Bruncik. - Hát tudd meg, kedves barátom - mondta a szerecsen király -, ha a lovat el nem hozod hat nap leforgása előtt, karóba kerül a fejed.
230

Megszomorodik Bruncik! Kimegy az istállóba, elpanaszolja a kis lovának, milyen parancsot kapott. - Most már tégy, amit akarsz - mondta a ló. - Én megmondtam az úton, ne tudj, ne hallj, ne láss! Elszomorodott még jobban Bruncik. Egész héten lesütött fejjel járt az udvarban. Ötödik napon este bemegy az istállóba, a kis lova mellé, előveszi a pisztolyát, homlokának szegezi. - Mit akarsz, te? - kérdi a ló. - Meg akarok halni, inkább megölöm magam, mint hogy karóba kerüljön a fejem. - Tégy, amit akarsz, én nem tudok rajtad segíteni - felelte a kis ló. De mikor Bruncik a ravaszt el akarta húzni, akkorát rúgott a ló, hogy a pisztoly a földre repült és összetört. Mondja aztán a ló: - Tedd rám a nyerget, Bruncik, menjünk, próbáljunk szerencsét. Felnyergelte Bruncik a kis táltost. Mikor sötétedett aztán, kiugrott a királyi palotából. Repült vele a kis táltos hegyek, völgyek, erdők felett. Mikor az óra egyet ütött éjfél után, egy aranyvár alatt állottak. Megszólal a ló: - Most beszállunk ebbe a várba. De vigyázz, ha bemegyünk az istállóba Ott van az az aranyszőrű mén, akiről a patkó leesett. De az a mén olyan, ha egy idegen bogár kerül a várba, azt is megérzi. Mihelyt az istállóhoz érkezünk, tebelőled lesz egy zabszem, s bebújsz a lónak a fülébe, de úgy bújj be, hogy ott is megkeresnek, s ha megtalálnak, akkor vége neked is, nekem is. - Hát te hova bújsz? - kérdi Bruncik. - Avval te ne törődj - mondja a kis ló. Akkor a ló nagyot ugrik, Bruncikkal együtt ott terem az istállóban. Elkezd rögtön a mén nyeríteni, nyihogni, szinte ordítani, ahogy csak tudott. Futnak a csikósok, a kocsisok, fújnak a trombitások, verik a riadót az egész várban. Keresik az idegent mindenhol, végül a fűszálak közt is, az istálló szénatartójában is. Még a hídlást is felszedték. Nem találtak sehol semmit. Akkor két csikós egy-egy jó vastag nádbotot vett úgy megverték a mént, hogy nyúlva maradt a pallón. - Kutyátul származtál, dög, az egész várat felverted, mégse találtunk még egy idegen legyet se! Mikor a csikósok otthagyták a mént, Bruncik kibújt a ló füléből, megint ember lett belőle. Akkor látja, hogy a kis táltos mellette áll. Mondja a táltos Brunciknak: - Húzzál ki egy szál szőrt a farkamból, lökd rá a ménre, és akkor ülj a hátamra. Egyébbel ne törődj. Úgy is történt. Rádobta Bruncik a ménre a szőrt. A táltos kiindult az istállóból, a mén utána! Fölröppentek a levegőbe, repültek ki a várból! Mikor a vár falán repültek keresztül, a táltosnak a lába megérintette a falat. Nagyot csendült a vár! Talpra ugrottak a katonák. - Haj, tolvaj gazembere - kiáltották -, lesz még utad ide? - Kiáltsd, hogy lesz! - mondja a csikó Brunciknak. - Lesz! - kiáltotta le Bruncik. Mire megvirradott, a szerecsen király udvarában voltak. A mén is velük. Kijön a szerecsen király, meglátja a gyönyörű mént, elkiáltja magát:

231

- Kedves barátom, ilyen szép lovat életemben nem láttam. Mától többet nem étkezel a cselédházban. Na, azért még jobban megharagudott a többi cseléd Bruncikra. Megint bált rendeztek, megint meghívták Bruncikot is. Éppúgy csinálták most is, mint az előző bálban. Mindenki elmondta az élettörténetét. Mikor Bruncikra került a sor, ő megint csak azt mondta: - Én nem tudok semmit. De a szomszédja megint megtaszította, s mondta neki: - Hazudj te is, mi is csak hazudtunk. - Kedves barátaim - mondta Bruncik -, én nem szoktam hazudni. De annyit megmondhatok, mikor jöttem ide, találtam egy arany madártollat. Ki is vette a tarisznyájából a tollat, meg is mutatta. Nem kellett egyéb a cselédeknek! Megint beárulták a királynak. Azt mondták, hogy azt beszélte Bruncik, el is tudja hozni azt a madarat, amelyik a tollat elejtette. Alig várta a király a reggelt. Rögtön hívatta, és mondta neki: - Hat nap leforgása előtt azt a madarat ha el nem hozod, kerékbe töretlek! - Meglátom - mondja Bruncik -, majd gondolkozom rajta. Mert én azt a madarat sohase láttam! Azzal kiment az istállóba, elmondta a kis lovának az új parancsot. A kis ló ezt felelte: - Ugye megmondtam, ne tudj, ne hallj, ne láss! Most tégy, amit akarsz! Az ám! Bruncik könyörgésre fogta a dolgot. Sírva kérlelte a kis lovat hogy csak most segítsen rajta. - Nem bánom - mondja a ló -, megpróbáljuk. Ha te pusztulsz, én is pusztulok. Ötödik nap este megint kirepültek messze a király udvarából. És hol állottak meg? Az aranyvár kapuja előtt! Megszólalt a kis ló, mondja Brunciknak: - Na, kedves gazdám, most bemegyünk a várba. Van ennek a várnak sok szobája, de minden szobaajtó tárva-nyitva. Keresztülhaladsz kilencvenkilenc szobán. A századikban a falon van felakasztva egy aranykalitka. Abban a kalitkában van az az aranytollú madár. Kihúzol a sörényemből egy szál szőrt, ráteszed a kalitkára. És akkor leakasztod. Nyugodtan hozhatod magaddal, csak arra vigyázz, hogy amint jössz, nehogy az ajtófélfához vagy valami bútorhoz hozzáérj, mert abban a szempillantásban nagyot csendül a vár. És akkor mind a ketten itt veszünk. De akkor már ott is állottak, mikor a ló ezt elvégezte, a nyitott ajtó előtt. Elindult Bruncik szobáról szobára, keresztül a palotán. Mikor a kilencvenhetedik szobába ér, lát ott egy rézbölcsőt. A rézbölcsőben ott fekszik egy rézhajú lány, az egyik karja lelóg. Jól megnézi Bruncik, oda akar menni, hogy fölteszi a kart. Szerencsére eszébe jutott, neki nem szabad semmihez hozzáérnie. Bemegy a másik szobába, a kilencvennyolcadikba. Ott egy ezüstbölcső van, abban is egy lány fekszik. Az ezüstpaplan derekáig takarja. Azon felül látta Bruncik a lány gyönyörű fehér mellét és nyakát. Úgy rábámult Bruncik, azon vette észre, hogy a bölcső mellett áll. Akkor jut eszébe, neki nem szabad hozzáérnie semmihez.

232

Bemegy a következő szobába, a kilencvenkilencedikbe. Alighogy belép, szeme-szája tátva marad. Itt egy aranybölcső van, s benne egy aranyhajú lány fekszik! De azon már semmi takaró nem volt, csak a szép aranyhaja takarta. Annak is az egyik karja és az egyik lába lecsüngött a bölcsőből. Gondolja Bruncik: „Nem bánom, akármi lesz, de azt a lábat s azt a szép gömbölyű kart nem hagyom, hogy elzsibbadjon, felteszem a bölcsőbe.” Éppen amikor odahajol, akkor jut eszébe, hiszen neki nem szabad. Széjjelnéz, meglátja a túlsó falon, a századik szobában az aranykalitkát. Benne az aranymadár! Előveszi azt a sörényből való szőrt, amit a táltostól húzott ráteszi a kalitkára. Azután szépen leakasztja, hóna alá fogja, elindul vele kifelé. Igen ám, amíg két szobán keresztüljött, mindig hátrafelé nézett: azt az aranyhajú lányt csak nem tudta felejteni! Mikor az utolsó szobából lépett ki, akkor is hátranézett, és véletlenül hozzáért az ajtófélfához. Nagyot csendült a vár! Futnak a katonák. Odaugrik a kis ló, elkapja Bruncikot kalitkástul, madarastul, hátára veti, s rajta! - átugorja véle a várfalat! - Látod, édes gazdám, tudtam én, megfeledkezel magadról. Azért mentem az ajtóhoz, hogy idejében elkaphassalak. - Köszönöm, édes kis lovam - mondja Bruncik még mindig hátranézve. Mentek ők aztán! Mire megvirradt, a szerecsen király udvarában voltak. Viszi be a kalitkát Bruncik a madárral együtt. Átadja a szerecsen királynak. A szerecsen király felakasztja a fára egy szegre. De a madár nem énekelt. Mondja a szerecsen király: - Kedves barátom, ezentúl egy asztalnál ebédelünk és együtt sétálunk. De mi történik? A cselédek még jobban megharagudtak. Megint bált rendeztek. Bruncikot megint meghívták. El is ment. Mulattak. Egész tizenkét óráig táncoltak. Tizenkét órakor a hosszú asztal körül ültek megint. Mindenki hazudott megint egyet, csak Bruncik nem, de mikor nagyon kénytették, mégiscsak elővette az aranyhajszálat, s azt mondta: - Nézzétek, barátaim. Mikor jöttem ide, találtam ezt a szál aranyhajat. Alighogy Bruncik ezt elmondta, a mulatságnak vége lett. Elment ő is lefeküdni. Az egyik cseléd azonban rögtön beszaladt a királyhoz jelenteni neki: - Felséges királyom, az idegennél van egy aranyhajszál. Azt mondta, azt a lányt is el tudja hozni, akinek a fejéről leesett. Nem kellett egyéb a szerecsen királynak. Rögtön szaladt most már ő maga Bruncikhoz, nem várta a reggelt. Felkeltette: - Kelj fel, barátom! Igaz, hogy van nálad egy aranyhajszál? - Igaz - mondja szegény Bruncik. - Ha van, nekem azt a lányt hozd el, mert ha nem, halálnak halálával halsz meg, sőt apádnak is hadat üzenek, őt is megölöm a másik két fiával együtt, s az egész országot elfoglalom. - Jól van, barátom - mondja Bruncik -, de talán egy kis gondolkozási időt csak adsz? - Nem bánom, adok három napot. Kimegy Bruncik a kis lovához, elmondja az új parancsot. Feleli a kis ló:

233

- Mondd meg a szerecsen királynak, készíttessen egy aranyhintót, hat fehér lovat, rendeljen ki neked egy ezred katonaságot, s az országból szedjen össze száz leányt. A leányok mind fehérbe öltözzenek. Mikor ez mind meglesz, akkor elindulunk. Bruncik megmondta, a szerecsen király elfogadta. Jöttek az aranyművesek, készítették az aranyhintót, a lovászok vakarták, kefélték a fehér lovakat, a katonák tisztogatták a fegyvereket, a lányok mosdottak, az összes mind fehérbe öltözött. Ez idő alatt elkészült a kocsi is. Bruncik felült a kis lovára, ő vezette a csapatot. Mentek, mendegéltek. Már egy hete, hogy mentek. Mindenki megéhezett, a katonák zúgolódtak. Odamegy a kis ló Bruncikhoz, azt súgja neki: - Mondjad, hogy még egynapi kitartás, akkor minden jóra fordul. Bruncik kérlelte a katonákat: - Egy kis nyugalom, kedves bajtársaim, egy nap kitartás, aztán ehettek-ihattok, amit szemetekszátok kíván. Lecsendesedtek a katonák. Mennek, mendegélnek tovább. A kis ló megszólal: - Kedves kis gazdám, a hintót hajtsd félre az útból. A katonák, lányok álljanak kétfelől az út szélére mert jönnek a vaddisznók. Háborúban voltak, nagyon ki vannak fáradva. Mikor a vaddisznócsürhe végighalad, a vaddisznókirály megszólal: - Kedves Bruncik, amiért nekem utat csináltál és a katonáimnak, mikor szükséged lesz rám, csak gondolj énreám, rögtön ott leszek és megsegítlek. A vaddisznócsürhe elvonult, Bruncikék megindultak. Alig két kilométert mennek, mondja a kis ló: - Kedves gazdám, állítsd félre megint a csapatot. Most jönnek az ördögök, azok is nagyon ki vannak fáradva, ők is háborúból jönnek. Alighogy helyet csinálnak, mintha egy fekete felhő jönne! Annyi az ördög, mint réten a fűszál. Volt köztük sebesült is, volt olyan is, amelyiknek egyik szarvát levágták. Mikor az ördögök királya Bruncikhoz ért, azt mondja: - Kedves Bruncik barátom, én vagyok Plutó, az ördögök fejedelme. Amiért nekem és katonáimnak utat adtál, ha valahol bajba leszel, csak gondolj rám. Ott leszek és segítek. Bruncik ismét összeszedte az embereit, haladtak előre az úton. Alig három-négy kilométert mennek, a ló megint mondja: - Állítsd félre a katonáidat, mert jönnek a méhek. Azok is csatározni voltak, mert a lódarazsak megtámadták őket, azokat verték meg. Félreállította Bruncik az embereit. Megparancsolta, hogy senki még a fülét se moccantsa. Megérkeztek a méhek. El voltak szegények fáradva, rászállottak a katonák fülére, orrára. De azok közül egy sem mozdult, pedig viszketett a fülük s az orruk. Mikor a méhek kipihenték magukat, fölkerekedtek, hogy tovább szálljanak. Akkor a méhek királya odament Bruncikhoz, és azt mondta: - Kedves Bruncik barátom, sose lehet tudni, mikor lesz édességre szükséged; akkor csak gondolj rám, viszek én neked annyit, hogy még a katonáidnak is mind elcsapja a hasát. Bruncik ismét összeszedte az embereit. Mentek előre. A kis ló mondja megint Brunciknak:

234

- Még egy jó óra, s beérünk az aranyvárba. De jól jegyezd meg, amit mondok! Mikor bementünk, a vár urához mégy, és megmondod neki, hadakozni voltál, csak egy pihenőt kérsz őnála. Nehogy az apád vagy a szerecsen király nevét emlegesd, mert akkor kiűz a várból. Mondd azt, hogy te a Zöld király fia vagy. Mikor ezt a beszédet elvégezték, már ott is voltak a vár kapuja előtt. Bruncik beugratott. Az udvarban rögtön találkozott a vár gazdájával. Köszön illendően. Elmondta, hogy hadakozni volt, szeretne itt egypár nap megpihenni. - Nem bánom! - mondta a vár ura. - Tudom, éhesek lehettek. Enni-inni való az van elég, kapnak a katonáid is. Úgy is történt. A virágos kertben terítettek. A katonák asztalhoz ültek. A hosszú éhség után nagyon jó étvággyal ettek. Egyszer csak előjött az az aranyhajú lány is. Rápillantott Bruncikra... És halljunk oda, mi történt? A lány azon nyomban megszerette Bruncik királyfit. Elmentek együtt sétálni. Bruncik is hamarosan észrevette a lány nézéséről, hogy az őt szereti; úgy égett a lány szeme, mint két gyémántkő, vagy mint a macska szeme a sötétben. Mondta is Bruncik: - Tudod mit, lelkem, szerelmem? Megkérem a kezed az apádtól. - Nem bánom - mondja a lány. - Szívesen megyek veled, mert szeretlek. El is ment Bruncik megkérni a lány kezét. Azt mondta a vár ura: - Nem bánom, fiam, odaadom, csak egy-két kívánságomat teljesítsd. - Mi volna az a kívánság? - Látod, fiam, azt a szép mezőt itt a vár előtt? Azt szántsd föl, ültesd be szőlővel, hogy reggel már szüreteljünk is. Aztán van nekem itt egy szobám, abban a szobában van egy hordó, egy olyan kétakós. Az reggelre teli legyen mézzel. Ha ezt nem teljesíted, a lányomat nem adom, tégedet pedig a váramból kiűzlek. Bruncik királyfi kiment, mondja a lovának: - Hallgasd csak meg, mi a kívánsága - s elmondta. Kérdezi a kis ló: - Kivel találkoztunk először az úton? - A vaddisznók királyával - mondja Bruncik. A vadkan abban a percben csak ott terem Bruncik mellett. Kérdi nagy röfögve: - Mi a baj, kedves Bruncik barátom? Feleli Bruncik: - Bizony van! Nézz arra a mezőre. Azt fel kéne szántani. Nagyot röfög a vaddisznókirály, jön nyomban egy csorda vaddisznó. Elkezdenek turkálni! Egy-két perc, fel van szántva a hely! Néz ismét a lóra Bruncik: - Na, de most honnan veszünk szőlőt?

235

Kérdi tőle a kis ló: - Kivel találkoztunk másodszor? - Az ördögökkel - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott van mellette az ördögök fejedelme. - Mi bajod van! - kérdi. - Erősen nagy bajom van! - mondja Bruncik. - Látod azt a felszántott helyet? Azt be kell ültetni szőlővel, de úgy, hogy reggel már ott szüreteljünk. Prüsszent egyet Plutó. Jönnek nyomban az ördögök, kiadja nekik a parancsot: - Azonnal menjetek hetedhét országra. Ott most van megérve a szőlő. Mindegyik hozzon egy tő szőlőt! Ültessétek ide el. A tövét locsoljátok meg, nehogy meghervadjon! Alig ütötte el a toronyóra a tizenkettőt, a szőlő kész! Néz megint Bruncik a kis lóra: - Az ám, de honnan vegyünk mézet? - Kivel találkoztunk még? - kérdezte a kis ló. - A méhekkel! - mondja Bruncik. Alighogy kimondja, ott a méhek királya. - Mi bajod van, kedves barátom? - Nagyon sok mézre volna szükségem. Zümmög egyet a méhek királya. Annyi méh jött, minden fűszálon kettő-három állott. Kiadja nekik a parancsot: - A szobában egy hordó, azt töltsétek meg mézzel, de úgy, hogy a dugó helyén csucsorogjék ki belőle. Mire a hajnal hasadt, a kád is teli volt. Felébred a vár ura, kinéz az ablakon, meglátja a szőlőt. Azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. Kiment, egy gerezdet leszakított, de az olyan édes volt, még csettintett is a nyelvével. Bemegy a szobába, nézi a hordót. Látja, hogy úgy tele van, még az oldalán is folyik le a méz. Bemegy a saját szobájába, hívatja a lányát is, Bruncikot is. Akkor azt mondja: - No, kedves barátom, a kívánságomat teljesítetted. Én is állom a szavam. A lányom neked adom, ha ő is szeret téged. Hát mi történik egyszeriben? Az aranyhajú lány Bruncik nyakába ugrik, összevissza csókolja. Bruncik aztán kiszól az ablakon: - A lovakat fogják be! A hintó álljon elő! A leány elbúcsúzott a szüleitől. Beültek Bruncikkal az aranyhintóba, megindultak Szerecsenország felé. Amint mennek az úton, a lány megkérdezi: - Itt a katonáid az úton tegnap azt beszélték, hogy a szerecsen király küldött téged értem. - Hadd beszéljék! - mondja Bruncik. - Mondd meg, magadnak viszel? Igazán? - Miért gondolod, hogy másnak vinnélek?

236

hogy ereszkedjék bele a kardjába. hogy gyáva vagy. hogy nekem a fülem se látszódjon ki belőle.De hiszen én azért hozattalak. Éppen mikor le akar ereszkedni. Rögtön odafordult Bruncik felé a szerecsen király.Elmész a vad lovak után. hogy a tied legyek? Akkor teljesítsd egy kívánságomat. hogy a szívedet találja. .Tudom. meg akarta rögtön ölelni. kis gazdám. de majd elhozza nekem az. ahogy az aranytollú madár meghallotta a lány hangját..Mondd meg a királynak . Te pedig látod azt az ágat? Az ág alá állítsd föl a kardodat a hegyével fölfelé.Mi az? . harapni. harapta a – hamuzsákot Mikor Bruncik látta. De mit látott? Száz vadkanca előtt egy mén vágtat. beugrott a gödörbe a táltoshoz. töltessen meg hat zsákot hamuval. úgy. Egyikbe tegyük a hamuzsákokat. . mint mikor nagy égi háború van olyan zúgás keletkezett. a táltos még egyszer nyerített. nem engedte. Telt az idő. nem bírom tovább. Mikor a szerecsen király meglátta a lányt. haladtak előre. hogy a vihar kitépi a fát is. hogy azonnal halj meg te is. be a királyi palotába.Azt akarod.mondja a szerecsen király. belé a másik gödörbe! A vad utána! Elkezdi rágni. de most már kimondom! A lány azt mondja erre a szerecsen királynak: . Azt mondja a szerecsen király a lánynak: . és ülj csak a nyeregbe. hogy az enyém légy! Akkor még nem mondtam ki. De a lány hátralépett. megfogta az ágat. Egyszer egy nagy legelőn leszállnak. és ide hozod! Bruncik elmegy a kis lovához. azt mondja ott a kis ló: . azokat kösd fel a hátamra. Olyan mély legyen. odaszaladt a hintóhoz.Gyere le. ereszkedj a kardba. Kérjél tőle ásót és lapátot. csókolni. nincs baj. végünk. Azt hitte. aki engemet elhozott. Tépte. és elpanaszolja a baját. Bruncik olyasfélét hallott. Egyszer végül aztán megérkeznek szerecsen földre. Akkor észrevette a vadmén. Azt a száz darab fejős kancát hozd el ide nekem. mintha a földet össze akarnák gyúrni! Mikor kétszer-háromszor körülszaladták a legelőt. a táltos megszólal: . Mikor tehát hármat nyerítek. Olyan robajjal mennek.feleli a kis ló -. Én majd harcolni fogok. . ha nem a te feleséged lehetek. hogy már csak egy zsák van.kérdi a szerecsen király. Mikor mindennel készen voltak. de úgy. az azt jelenti: elvesztünk. . és azt mondja: . nyomban elkezdett gyönyörűen énekelni. Mikor ezek készen voltak. De ha harmadszor is nyerítek. Azonközben.Van az én apámnak egy vad ménese: száz darab fejős kanca.A fától úgy öt lépésre. amire ő felmászott. Talán nyerítek is. Bruncik felült. A kis táltos kiugrik.Nehogy másnak vigyél! Mert inkább meghalok.Én azt nem tudom megtenni . Elrepültek rögtön nagy messze. 237 . Egy nagy terebélyes fa alá mennek. tudom. A másikban leszek én. . megmenekültünk. ide áss két gödröt egymás mellé. te meg ülj fel az ágra. a táltos nyerített egyet.

Vetkezik erre nagy büszkén a szerecsen is. szökött le a kád széléről. eredj. mondja neki a táltos: . s abban a kád tejben megfürdöl. Jön. De mikor mind meg volt fejve.Leszállott Bruncik a fáról. a tej úgy forrt a kádban. Mikor megérkeztek. a belső szobájába. mellette a kis táltos. lagzit ültek. 238 . aki idehozta őket. ha meg nem haltak. s őutána az összes többi vadló. de akkor ám a táltos olyat lehelt belé. Húzz egyet.Én azt nem tudom megtenni.mit tehetett? .Lásd. megesküdtek. s tűrik szelíden a fejést. hogy az egyszeriben olyan langyos lett.odalép a kádhoz. Igen. kijött a szerecsen király. Hát mi történik? A vadkancák mint a szelíd juhok. te az enyém! Papot hívattak. a többi zsákot mind széjjeltépte. s mivel meztelen volt.tudtam. Füttyent Bruncik. hogy most a sörényemből húzhatsz már egy szálat. te híres hencegő. Ez az egy épen maradt. Jól megmosakodott. Elvágtattak vissza Szerecsenországba. A szerecsen királynak elég volt csak a lábujját belemártani. beleugrik. Úgy is történt minden. Előhívja Bruncikot. Bruncik hamar levetkőzik. Feleli a szerecsen: . . hogy azokat a vadakat megfejjem. Lábaikat széjjel teszik. mint a nyári patak vize. De megfeji majd. hogy a tej elkezdett ismét forrni. tejüket mind egy kádba öntöd. aki ebben tisztára fürdik! Kiáltja a szerecsen király: . ha azokat a vadkancákat megfejed. Mégis övé lesz a lány! Ledobja a ruháját. fürödj meg benne! Azé leszek.futásra! Be a palotába. édesem. a dunyha alá! Ekkor az aranyhajú lány nyakába ugrik Brunciknak. Dicsekszik a lánynak a szerecsen: . De a harctól annyira megszelídült. állnak a kád mellé. az ágyba.Lásd. szégyenletében .Bruncik.Nem is vagy te arra való . itt vannak a te vadlovaid! Most már leszel a feleségem? Feleli a lány: . Akkor kijött. s dobd rá a vadménre. s odamennek mind a ketten a kádhoz. már ugrana ő is a kádba. te szerecsen. No de most? Az történt hogy a táltos olyan leheletet fújt a tejbe.No. Kijött az aranyhajú lány is. Attól majd jön ő is utánam. még ivott is egyet belőle.Te küzdöttél értem! Én a tied. jajj! Mondja a lány: . mint a forró folyó vas! Azt mondja akkor az aranyhajú lány: .Leszek. fürödj meg helyettem! Vagy halál fia vagy! Bruncik . Még ma is élnek. Aztán hazautaztak nagy boldogan a fiú apjához.

aminőt csak a vásáron árulnak! A második meg úgy felelt: . Ahogy kiért a pitvarból. Nagyon megörült neki.felelte a legkisebb lány -. nekem nem kellesz! . mint a levesben a sót! . hol nem volt. Ott szegénykedett. Ahogy ott vacsorál. akármi dolgot adjanak neki. te! Mindig láb alatt vagy! Még egyszer a ruhádról beleesik valami az ételbe! Akkor aztán lesz kapsz. ott forgolódott az ő rongyos szőrruhájában. királyfi. amerre látsz. hogy mi járatban van.Azzal a lányhoz vágja a törülközőjét. ment a libaólba. Megy. előhívatta hát a három lányt. egy gyönyörű szép aranyruhát látott.A libapásztorból lett királyné Hol volt. No! A kislány hova forduljon most már? El van csapva azért az egy szóért. az ő rendes fekvőhelyére.Hová készül a királyfi? .Úgy szeretlek.Hijnye. oda megyek. hogy hogyan szeretik őt. mint a gyémántos ruhát. aztán megkérdezte tőlük sorba. merre. Ott kivette a zsebiből. Odanéz. ha találna. letette a libapásztor mellé. látva. de milyen foglalkozást adjanak neki? Felfogadták libapásztornak. ugyan mi lehet abban. ott is. Kérdezősködött itt is. nagy sokára egy nagy gazdaságra talál. volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége. Megnézi a szegény lány a dióhéjat. Nagyot kiált rá a szakács: . Még tapsolt is örömében! „Megállj. még fel is akaszthatnak miatta! Takarodj ki mindjárt! A szegény lány kiment.Mit kérded te azt? Ahová megyek. hát csakugyan az volt. Hogy ő szolgálatot jött volna keresni. hozott magával egy dióhéjat. Ugye. édesapám. legkisebb lányom? . Eredj az ablakomtól! .Szörnyen mérges volt az apja. Az ételért mindig a konyhába járt fel. Megsajnálta. ami kis holmija volt. amit a konyhán kapott. Hát egyszer is ott sündörgött. Akkor előadta. hogy kié. amiről azt se tudta.Nem mégy már ki innen. Vásárfiát akart hozni a lányainak. Az apjuk egyszer vásárra készült. Nem bánja ő. A libapásztor fogta magát. Hát ahogy belenéz.Hát te hogy szeretsz. 239 . én úgy szeretlek. úgy hallotta meg. csak szánják meg! Nagyon megsajnálták a szőrruhába öltözött.szólt be az ablakon a szegény lány. azt a kutya mindenedet! Hát hogy mersz te nekem ilyeneket mondani? Hát mire tartasz te engem? Ilyen keveset érek én teelőtted? Eredj most már. adott neki egy kis darab kenyeret. nyomorgott sokáig. mendegél. Elmegyek estére a bálba. mint a legeslegszebb ruhát. aztán keserves sírás közt hozzáfogott a vacsorájához.Úgy szeretlek. volt nekik három lányuk. hogy mellette egy kis egér cincog. a királyfinak az ablaka meg éppen nyitva volt. rongyos lányt. hogy a királyfi odabenn öltözködik. Mikor az egér megette.Kedves apám . hogy egy nagyon gazdag királyé. maga sem tudja. kiféle. aztán visszaszaladt a lyukába. veszel nekem olyant? Odafordult a harmadikhoz is: . azzal elindult világnak. hallja. . miféle. édesapám. Szegény lánynak mit volt mit tenni: összeszedte. amiért a lánya olyan kevésre becsülte őt. Az első azt mondta: . .

amíg adnak neki valamit.köd előttem. csak egy helyen. hogy merre lehet az. hogy ki is ő. megmosakodott. látja. Akkor .Törülközőütővárra! Akkor éppen új nótát húztak. nem hagyott vele senkit táncolni. csak dúl-fúl. csakhogy megyek. engedelmet kért tőle. ha már szép ruhája van Azzal készült sebesen. Mire kivilágosodott. A lány kiment az ólba. .el a bálba. Már állt a bál. Elmegyek a bálba! Takarodj az ablakomtól! . A lány megint csak hazament. úgy megváltozott! Táncoltatta.Adott neki valami kis harapnivalót. felöltözködött a szőrruhájába. A szakács csak piszkolja. csak húzódott. A királyfi mindig vele volt. kivett a dióhéjból egy ezüstruhát. mint azelőtt való este. királyfiú. készül valahova! .kérdezte a lány. Mikor odaért. köd utánam! . Kérdezősködött aztán tőle. De már nem peszterkedett ott soká. hogy ki is ő.Hová készül. hogy hazakísérheti-e vagy nem. A lány csak annyit mondott: . szépen összehajtogatva. te vízhajtotta Még egyszer csakugyan belekavarsz az ételbe. hogy elmegy. Egész reggelig mindig az a nóta járta. hogy így meg úgy. elmentek megint táncolni. megtisztálkodott . míg egyszer csak megint úgy eltűnt. akárhova megyek. az asztalnál szomorkodott. mintha elvágták volna. az aranyruhát visszatette a dióhéjba.megállj! Hamarabb ott leszek én a bálban!” El is határozta magát. . ott egy szegletben várta be az estét. felöltözködött. nem is árult petrezselymet egy cseppet se.Mi közöd hozzá. egyszer csak. elszökött.ment a bálba. már a tallón volt a libákkal.Azzal a lányhoz vágja a fésűjét.Tán megint a bálba készül a királyfi? .Oda hát! De hát te mindig olyan szemtelen vagy. te szélhordta. megsimakodott. A királyfi nem mulatott. hogy a királyfi ugyancsak fésülködik. táncba fogott mindjárt. aranyruhás lányt. merről való. de a lány csak szabódott. De a lány csak hímelt-hámolt. megvárta. hogy beleselkedel az ablakomon? 240 . hogy honnan való? A szép lány csak annyit szólt: . hogy hazakísérhesse. Aztán felkérte a lányt. A királyfi már csak a hűlt helyit találta. már meg is szerette. A lány csak odamegy a királyfi ablakára. olyan jó kedve volt. visszatette a dióhéjba. De a királyfi ablakánál újfent megállt. hogy olyan nagyon fésülködik? . aztán kikergette. aztán megint csak a szegény libapásztor lett. elővette a szőrruhát. aztán akkor jaj nekem! . mulattatta. azzal elment. Délfelé megint csak felment a konyhába. Aznap délig a libákkal bajolt az árokparton. Aztán.Eredj már innen. köd utánam! . a lány megint ott sodormánkodik a konyhában.Fésűütővárra! Gondolkozott a királyfi. Mikor az ezüstruhás lányt megpillantotta. kimulatja magát. felvette az aranyruhát. A királyfi karon fogta a szép. Ott benéz. Megbámulta nagyon. uzsgyi. Mikor már gondolta. . de eszibe se volt. hogy lehetne indulni. hogy őérte most búsul valaki! Eljött a dél. hogy csak! Megint faggatta. de nem tudta kitalálni sehogy se. A lány visszament a libaólba. a libák is az ólban voltak. az ezüstruhát.köd előttem.

mert akkor őt biztosan felakasztják. hogy honnan való. aztán jöjjön be! A libapásztor szépen megmosakodott. Hát mi volt? A gyűrű. aztán ő táncoltatta. Ahogy eljött a dél. de hamarabb is ott volt. Minden szívszándéka a lány felé volt már fordulva. mint a két azelőtt való estén. de lélekre. merítenek a tálból. A királyfi már nagyon szerelmes volt. krajcár se maradt a zsebében. hogy az. A királyfi nem tudta nézni. A lány azt felelte: .Mit keresel te itt? Tisztulj innen mindjárt! . Mikor beviszik az ételt. a lány is behajtott. elillant. Hogy az megszökött. Hívatták aztán a szakácsot: ki járt a konyhában? Megijedt a szakács. felvette a hétköznapló rongyosat. Kiveszik. addig forgolódott. A libapásztor is bemegy a konyhába. mert ahogy eddig mondta. Megint megkérdezte. A királyfi meg odavolt nagyon. de a királyfi csak búsult. Most még jobban mulattak. köd utánam! -. amit a királyfitól kapott. ha bevallod! Mit volt mit tenni! Bevallotta a szakács. hogy senki.köd előttem. ment a bálba. Úgy fájt a szíve. 241 . A szomszédunkban van egy öreg ember. . hogy az a szőrruhás. odaadta a lánynak. no . hogy hova való. de már nem várta meg. megfésülködött. gyorsan szaladt haza. A konyhában sustorgott már a sok étel. mert ő el akarja venni! A lány meg is ígérte. Most már baj van! Nem merte megmondani. szavát se lehetett venni.Azzal a tükröt hozzávágta a lányhoz.Szakács! Mondd meg.De a szakács került-fordult. aki már sok országot bejárt. mint a pille. Hát csak tagadta. egyenest az ólba. ki járt ott. hogy ott más nem járt. „Jól van. . a lány is addig sündörgött. akit ő úgy szeret. Ott levette a ruháját. mint a királyfi. kérdeztem attól. ne félj!” Megvárta az estét megint.Hol lehet az? Nem tudhatom. a bálban is csak tört-vágott. . megnézik. csak a lány volt minden gondolata. lehúzta az ujjáról a gyűrűt. hogy mondja már meg. hogy majd meghalt bele.gondolta magában a lány majd hamarabb ott leszek én. olyan szomorú volt. nem hajtott az senkire se. felvett egy gyémántruhát . mással táncolt. mindig a lába alatt volt. mikor a királyfi odaért. hogy valahogy mégis betette a tálba a gyűrűt. akármerre lépett. Már javában táncolt. hogy megint szóljon a királyfi a hazakísérésről. azoknak még a hírét se hallotta. vigasztalta volna. A királyfi már nem tudott magának parancsolni. mert akkor csakugyan felakasztatlak! De így nem lesz semmi bajod. de ezeket a helyeket még ő sem ismeri! De a lány nem világosította fel. mint az a szőrruhás libapásztor. Bement. Odament. Azzal aztán kiszaladt. csak a búnak adta magát. Odament az anyja. és gondoljon rá. Mikor hazament.Hívd be mindjárt! Tisztítsa ki magát szépen. ott sündörög a szakács körül. apja. felvette a gyémántruhát. mérgesen elkapta annak a legénynek a kezéből. mint te.Tükörütővárra! . hogy őrizze meg. hát csak megcsördül a kanál valamiben. keresztül akart menni mindenkin.

Hiszen ez az. lett olyan vigasság. Akkor aztán odafordul a lánya: .Hát mért nem eszik. mintha szomorú volna. ha meg nem haltak. ennek adta ő a gyűrűt! Megölelte. ha már lagziban van! Az apja mondja aztán. nagy finomul van elkészítve. tán még most is élnek. hogy anélkül meg nem ér semmit az étel? Mikor ezt a lány elmondta. csak a lány apja nem eszik. mint a sót az ételben. Ott a lány apja is.Látja-e. hogy hetedhét országon se volt párja. meg is mondta mindjárt. nem akart szólni. mikor meglátta. hogy az apjának külön csináljanak mindent. hogy só nincs benne. 242 . hogy úgy szeretem magát. édesapám? Ne szomorkodjék. édesapám. Készültek a lagzira. hogy jó itt minden. hogy elveszi feleségül. Akkor aztán összeölelkeztek. olyan. amiért azt mondtam. de só nélkül. Kérdezik aztán. ugyan kit hívjanak már meg? Hát többek között meghívták a lány apját is. jó kedve van mindenkinek. megcsókolta. Tanakodtak. akivel ő táncolt. Boldogan éltek nagyon sokáig. az apjának csak úgy csurgott a szeméből a könny. Látja-e.A királyfinak a szíve majd meghasadt örömiben. A konyhában meg a lány meghagyta. A lány a királyfinak a felesége lett. csak az baj. kérdezi az is: . Odamegy a lány is. maga engem azért az egy szóért csapott el. mi lelte? Mért nem eszik? Tán nem jó az étel? De az ember csak hímelt-hámolt. Jön a lagzi napja.

. .Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük! Felelt Mátyás király: . Az urak utána.mondta a király. míg a király képét nem látom . . hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket. öreg! . . de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez. kérték.Mátyás király meg az öreg ember Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. .Hány pénzért dolgozol? .kérdezték az urak. nem nézte. Megállapodtak tíz aranyban.A sárba dobom! .Hol? Milyen képét? . unszolták. 243 . Rögtön tudakolni kezdték: .Ami az aranypénzen van kinyomva . megszólított mindenkit.Találjátok ki. azért vagyok tisztességes.Hatért! . hogy ki szolgált nála.kérdezte a király. S ezért mondtam. mert Mátyás király megismerte esztendők múlva is. Az öreg valamikor a katonája volt.Hány még a harminckettő? . nagy jutalmat kap! Az urak gondolkodtak. öreg!” . Egy szót se értettek ebből a beszédből.mondta az öreg. addig meg ne magyarázd senkinek! Azzal a király továbbment. .ez azt jelenti.Kettőből! .mondta az öreg. hogy köszönöm az asszonynak.felelte az öreg.Hát négyet hova teszel? .Tisztességben.kérdezték az urak.Meg tudnád-e fejni a bakkecskét? . Márpedig a tiszta ruha tisztesség.Addig nem mondhatok semmit. ki-mi.Míg a képemet meg nem látod. Aki kitalálja. Kedves volt mindenkihez. Megszólított egy öreg embert is.Meg én! Az urak csak bámultak. .Már csak tizenkettő! . Látta ezt a király. .Hányból élsz? . .felelte rá az öreg. Körülvették. Az öreg most már elkezdte a magyarázatot.„Tisztességben.De miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? . .Köszönöm az asszonynak! . s nevetve még azt mondta: . hogy az asszony mossa rám a ruhát. Egy-két szó után rögtön rá is ismert.

mintha a sárba dobnám! . ahogyan most az urakat megfejtem! 244 .felelte az öreg. négyet a fiamra költök.Megmondom tíz aranyért! Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is.Hát az mit jelent: „Hány még a harminckettő?” . ez azt jelenti felelte nevetve az öreg.. Már csak egy kérdés volt hátra. az pedig annyi.Az azt. hogy „a bakkecskéket hogyan fejed meg?” .Legénykoromban harminckét fogam volt. Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat.Hat pénzt keresek. .Hát az mit jelent. de most már csak tizenkettő van. . Kettőből magam élek. .

mondja Mátyás -. Azt mondja aztán a lány a juhásznak: . 245 . .Én megmutatom.Fogadok akármibe. Az visszaköszönti: . Látni akarta a juhász.Megismerem én a szaván. . örvendezett az apja. Mint pajtások köszöntötték egymást. Pénz néki nem kell. hogy a lánya meg tudta csalni a juhászt.Fele országomat odaadom. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak. No.mondja Mátyás király .Én is odaadom fele országomat. Mondja a burkus király: . olyan nincs! .nem hazudik ez. mert én megcsalom. mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal: én majd megcsalom! Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort.Ne búsuljon . De azt mondja neki a juhász.mondja a juhász. Köszönti a juhászt. jó mézesen.Isten hozta. és megy haza. hogy a juhászt megcsalja. . hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja.Adok én neked sok pénzt. hogy végül megitták a bort is.mondja Mátyás király. Sokat szabódott a leány. Jó. hogy hazudik. addig incselkedett.Mátyás király meg az igazmondó juhász Elment a burkus király Mátyás királyhoz.De . hogy nem hazudik . hogy hazudjon. mert felakasztana Mátyás király. hogy magának aranyszőrű báránya van! . Azt mondja a burkus király: . Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába. kezet fognak. . a juhászokhoz. csak a bőre! Megnyúzta a juhász.mondja a burkus király. a szállására. hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt. csak add nekem az aranyszőrű bárányt.mondja az a lány -. van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom. király uram! . Hazavitte a lány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. hogy maga király .Nyúzd meg a bárányt. Ott volt a lánya is.mondja a juhász -. ha nem hazudik . és csak búsul és búsul. de végül mégis beleegyezett. hogy én király vagyok? . Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására. Nem. hogy az még sosem hazudott. mert nékem a húsa nem kell. Addig-addig beszélt a lány. ha a lány hozzámegy rögtön feleségül. Mondja a burkus király: . de úgy hogy muszáj. ha megtudja.Honnét ismersz te engemet. Avval jó éjszakát mond a burkus király. nem tett-e valami étőt beléje. a juhász nem állt kötélnek. Még több pénzt ígért neki a burkus király. hogy fog hazudni! . a világért se adnám. meg van egy olyan juhászom. hogy hova lett az aranyszőrű bárány.Jaj . és indult ki rögtön a tanyára. a húst edd meg.Igaz . . De nem.De én megmutatom. ráadásul hat lovat meg hintót. mert pénze van elég. De a lánynak kellett előbb inni belőle.Azt hallottam.

és ment tovább a király kastélya felé. Mondta a király nevében saját magának: . Mert ha hazudott volna. búsult a juhász.kérdi Mátyás király. és köszöntötte király uramnak a botot.mondja a burkus király -. Bemegy a juhász. belétette a pálcáját. amit tőle elnyertem.Nincs egyéb.mondta a király -.mondja a juhásznak.Ott biz nincs más. mert a többit is ellopták volna.Ott ül középhelyt. Beszúrta botját egy egérlyukba. megijedt. . és ment tovább. Nagy volt Mátyás király öröme. úgyis megszerették egymást. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával. Mátyás királynak a burkus király.Mi újság a tanyán? Mondta erre ő. és most várták mind. hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Harmadszor is talált egy egérlyukat.Ellopták az aranyszőrű bárányt. . Kivette most is a kalapját meg a botját.Mi hír a tanyán? .Eljött a reggel. És így lett a juhászból burkus király. De azt mondja a juhász: .vélte hallani a király hangját -.Hazudsz . Ismét talált egy egérlyukat. és útközben elpróbálta. reá a kalapját. . köszöntötte király uramnak. Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát. Ismét kivette a pálcáját.Nincs semmi egyéb.Éljen! . hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak. a két király közt. . .Hát hozd bé a bárányt! . én is odaadom a lányom. mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. és ment tovább.Hazudsz. és köszöntötte király uramnak a botot. hogy ne tudja meg. . a farkas megette! Mikor kimondta. a kastély felé. Indult a kastélyba. ismét beletette a pálcáját. 246 . hogy az aranyszőrű bárány elveszett. a maga nevében: . .Mi újság a tanyán? . . a kalapját reátette a botra.No . és köszönti a két királyt és a lányt is.Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát. reá a kalapját. hogy hazudik-e a juhász. ha a király elé kerül.Hazudsz . mert a többi is bedöglött volna. A bőrt már odavitte volt. csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba. Elhátrált aztán tőle. mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját. Mátyás király palotájába. meg feléje ment.mondta Mátyás király a juhásznak. . csak az. . . hogyan is fog hazudni.Mi újság a tanyán? .

Mondja meg neki. akik épp próbálták volna a nyúzást. Egyszer csak azt mondja a lányocska.Apám. amikor még legényember volt. kerítsd oda. hogy vétesse előbb a kőnek a vérit. Azzal s a jutalom ígéréssel sok embert odakerített. S mind csak azt mondta: . aki meg sem próbálta. Mert jutalmul talán feleségül is veszem! A székely ember. Egyszeribe föltörte. mit tehetett. Egy idő múlva azt mondja a lány az apjának: . akkor majd megnyúzzuk! Ránézett a székely ember a lányára. Egyszer egy székely ember is ment arra a lányával. Ültesse el őket. most már menjen fel apám Mátyás királyhoz. megvitte Mátyás királynak az üzenetet. de mindmegannyi a vállát húzogatta. Gondolt egyszer valamit a király.Hát te honnan tanultad ezt. A lány két kis keblecskéje volt az. aki csak az országúton elmegy. nem a kő megnyúzását. És minden embert. most neked is adott Mátyás király bajt eleget! A lányocska azonban csak mosolygott. Mátyás király is várt. feleletül a kérésre: .Mátyás király és a székely ember lánya Mátyás királynak. Adott a székely embernek egy csomó pénzt. s bólintott. Azt mondta neki: . s odaadta a lányának. hogy én előbb vérét vétessem a kőnek? Furfangos egy ember vagy te! A székely ember nem akart más tudásával díszelegni. Azt mondja Mátyás király a székely embernek.No. Akkor jöjjön fel hozzám. s odaáll a kőhöz. menjen fel kend Budára Mátyás királyhoz. Mátyás király nézett egyet. és mondja meg neki. S ment egyenest Budára. De tetszett neki az egyenes szó.Vidd el ezt a lányodnak. Azt is odakerítette a szolga. Ez a király parancsolata. hogy már kifejlődtek a diók. Amellől a hű szolgáját is visszarendelte. S azt mondta neki: . hogy fa nélkül megnőjenek. meg két szem diót. ahogy a többiek ott nyúlkálódnak s tanakodnak: . S mondja a parancsot. Elmondta szépen. Mátyás királyhoz. hogy van egy lányocskája. volt egy hű szolgája. Menj ki az országútra. A székely ember fölment most is szépen Budára.Ugyan már! Hogy nyúzzunk meg egy követ? Volt. aki próbálta. 247 . volt. de olyan földbe. hogy segítsen azoknak. hogy azt a követ nyúzza meg. állj a kő mellé.No. És csak várt. De most már csak a lány válaszát várta. annak a fejéből való ez a gondolat. hazavitte a két diót.Van kint az országút mellett egy kő. s azt mondta ennek a hű emberének: . s megette a két diót. ez a király akarata! Jutalmat ad érte! Így akarja kipróbálni a népe eszét! Kimegy a hű szolga. még a lányáéval sem. te székely ember.

amikor pedig belép. akkor jöjjön föl ő is Budára hozzám. Vagyis volt ajándék. Volt az apjának egy szamara. s ment a nyomán. s mégse lett. mint okos. hogy mégse hozzon.Mondd meg a lányodnak. Gondolkodott. de nem szólt. hogy csináljon előbb ő ebből a két forgácsból szövőszéket. se öltözve. Meglett a nagy bál.Most adott csak a király bajt neked! S szóról szóra elmondta a király parancsát. egy szegény embernek a kancája lefeküdt. ruhaként azt vette föl. mikor Mátyás királynak a lakodalma volt. hogy a kancája megcsikózott. hogy ő szívesen megfoldja a korsókat. köszönjön is. hogy a Duna vize egyszer s akkor válott volt borrá. vagyis föl is volt öltözve. megmátkásodtak. csöllőt. egyszeribe megcsókolta.Mondd meg a lányodnak. herceget kap férjül! Visszaüzent erre a székely ember lánya. ne is! . tele van a padlásom lukas korsóval. mégpedig úgy. de egy más embernek a szekere alatt.No. szitába tette: az lesz az ajándék. Volt az apjának egy nagy hálója. Mátyás király most azt felelte: . De a lány látott az udvaron két szál forgácsot. Mikor a szegény ember meglátta. Az persze rögtön elrepült. hogy se az úton. s adott a székely embernek két szál kendert. de csak a visszájukról. Így nem az ország útján ment. vetélő fát. hogy abból a két szál kenderből. se öltözetlen. de úgy.Vigye fel kend ezt Mátyás királynak. A székely ember ismét megjárta Budát. Akkor majd én is csinálok rajta főkötőt abból a két szál kenderből. mert színéről semmit sem lehet szépen megfoldani. ki akarta húzni a csikót a másik szekér alól. s nem többől. akié a szekér volt. nem engedte: azt mondta. vagyis köszönt is. Nagy vásár Budán! Amint a szekerek összegyúróztak. S ő meg. én magam veszem feleségül. s ha olyan dolgos is. se az útfélen. meg szép is. olyan bál volt. S adott most is a székely embernek egy csomó pénzt. Ha azt mind befoldja. Nagyon jól éltek egy darabig. annak megfogta a farkát. Mivel pedig nemcsak okos volt.mondta otthon a szegény székely.Mátyás király meghallgatta az üzenetet. Mátyás király rögtön fölkelt a trónusáról. annak a jó eszű kislánynak: . amely előtt nem is voltak lovak. Hozzon ajándékot is. és csikót ellett. A király fordíttassa ki előbb a korsókat. nem is. azt az üzenetet küldte a székely lánykának. Elővette a szitát. csináljon főkötőt a királyi rezidenciának. hanem a szamár nyomán. épp csak meghajtotta magát. hogy ha igazán olyan nagyon okos. nem is. Felvette. és mondja meg neki. míg új házasok voltak! De egyszer nagy sokadalom lett a városban. most már tetézve adott bajt neked a király! . Amikor odaért a királyhoz. hanem dolgos is. kezet fogott vele. De az ember. Mátyás király. elindította maga előtt. Mátyás király erre azt üzente a székely emberrel. s azt mondta az apjának: . De a lány egyszeribe fogott egy verebet. A székely ember azt a két szál kendert szomorúan vitte haza a lányának: hogy csinál az abból főkötőt? Mondta is a lányának: . amennyi kell. megmutatta a verebet. hogy a csikót az ő szekere csikózta! 248 . Ruha helyett hálóban volt.

azt mondja: .Hej. a paplannak a négy szegét megfogatta. szegény ember! Látszik.Azt jó szívvel megengedem. sőt igazságot. Rögtön behívatta. hogy micsoda szamár ember kend. Hát ahogy este lett. te. mintha a halat kergetnéd a háló felé. Úgy is tett a szegény ember. és ott a homokban csapkodj az evezővel. ahová ő költözött. hogy szegény ember vagy! No de én segítek rajtad! Menj el. a hálóval pedig úgy csinálj. négy emberrel odament. ahogy kijönnek a törvényházból. Azt mondja neki a királyné. Mikor Mátyás király másnap megébredett. hogy eltakarodjék azonnal a házból. hogy a homokban halat keres! Mondja rá a szegény ember azt. ismerve az ura hirtelen természetét: . ráripakodott. hogy amit legjobban szeretek s kedvelek. azt is elvihessem magammal! Azt mondta erre a király: . hogy bemegy a királynéhoz. mit hall? Azt.Mi az? Hol vagyok? Ki merte ezt tenni velem? Azt mondja csöndesen a királyné: . elmegyek. Elhatározta. amivel a vízben szokás halászni s evezni. hát elhoztalak magammal! Erre megcsókolták egymást. Menj ki a mezőre. hogy rögtön bement a feleségéhez. amit legjobban szeretek. hogy a feleségem tanácsolta neked ezt! No. csak hártya. csak engedd meg. és látja. a nap meg ne süsse ott többet! Azt mondta erre csöndesen az asszony. akár tüstént. akinek a szekere alatt találták. Még aznap elköltözött az asszony egy kis házba. hogy elvigyem magammal.Ó. És a király arra járt. No de. te szerencsétlen ember. és szerezz egy hálót és egy evezőt. Tudta. neked visszarendelem a csikódat. a hajdani okos székely lányka: . meglátta. Nagyon megbúsulta a szegény kárvallott ember magát. Be is ment rögtön Mátyás király feleségéhez.Megengedted. abba a hártyás ablakú házba. hogy alig lát ki az ablakon. olyant. mintha halásznál. hogy a királyné még okosabb. és attól kér tanácsot. hogy a felesége ilyen tanácsot adott a szegény embernek. mint az ura.Nem bánom. neked ez nem baj. amelynek még üveg sem volt az ablakán.Bizony nincs ott hal! De a szekér aljának sincsen csikója! . hogy azé a csikó. és bár máig se haltak volna meg! 249 . rögtön igen mélyen elalszik.Felpanaszolták végül a királynak is a dolgot. tudom. hogy ha este lefekszik a paplanos ágyba. és elvitette a királyt is oda. amire a királyné tanította: . De bizony azt mondta Mátyás király is. hogy az urának olyan szokása van. és elpanaszolta neki a baját. De a számadásnak nincs vége a megszégyenítésemért! A király úgy megharagudott.

Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Matyi odament. . mondtam! Döbrögi úr mögött ott volt két katona. az annál jobban a begyiben maradt. Még aznap mit hall? Azt. De az anyja: . A libák éppen akkorra növekedtek meg. most már nem szólt. De csak nem emésztette meg a mérgét. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni. nekem. Odamegy hozzá a vásárban Döbrögi úr. De a legény csak felcihelődött. méregeti a fát. lefektették a deresre. sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra. szépen kifaragva. legfeljebb arra volt kapható. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett. volt annak egy fia. Azt mondja a legény az anyjának: . Visszajött hát a szülőföldjére. ha az noszogatta. Odaér a döbrögi vásárra. Ez lett a libák ára! Azt mondja Matyi.Anyám. a tizenhat fiatalt meg elhajtotta. megint harmincat rávertek. mikor Döbrögben vásár volt.Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is. eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát. nem tudta napszámba eregetni.Nem adom! Két máriás az ára.Nem dolgozom másnak! . földesúrnak. pedig már legényszámba ment. és kísérjétek a házamhoz. Avval eleresztették.Fogjátok meg a huncutot. S még az apámnak sem adom alább . Az anyja már nem ellenkezett. Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. Tizenhat volt a kisliba. A libákat ingyen elvették tőle. 250 .Ludas Matyi Volt egyszer egy asszony. A legény a három nagy libát visszaverte.Fogjátok meg ezt az akasztanivalót. Inkább a kuckóban ült. Eltelt néhány esztendő. mondja a legényeknek: . és azt kérdi tőle: . a város ura. vágjatok rá még harmincat! Újra megfogták Matyit.mondta az anyjának. Nosza. Kiment Matyi. de te sem szabod ám meg! Odaadod-e egy kurta forintért? . ha már olyan mehetnékje van. Nem is csinált semmit. mint egy ácsmester. de amit gondolt.Hát hogy adnád nekem ezeknek a libáknak párját? . Döbrögre. hogy új kastélyt csináltat a döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába. . hogy őrizte a libákat. Matyira meg jó huszonötöt rávertek. te huncut akasztófáravaló. úgy ment el a döbrögi úr városába. Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához.Ejnye . én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra. hogy ő elhajtja a libákat a vásárra.mondja a legény. Az új kastély fele már készen volt.Ennek két máriás párjaként az ára. A libákat is hajtsátok oda. amikor föltápászkodott a deresről: . a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc. hát menjen.Jól van! De visszafizetem én ezt még háromszor az úrnak! Döbrögi urat elöntötte a méreg. Rájuk parancsol: .mondja a döbrögi Döbrögi úr -. Matyinak hívták.

s addig hegedült vele az úron. hát elindultak láncba állva. Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. és bekeresik az egész erdőt. hogy még kétszer eljön. mint mikor vadászok nyulat hajtanak. válassza ki! Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását.Döbrögi úr meglátja. s indult. hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas! Az is leszek most már mindég. 251 .Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember. Keresi. zsineggel. hogy jöjjenek orvosolni. Kimegy. Mennek ki az erdőbe. aztán elpihentek. ahová a favágásnak még a hangja se hallik. S mennek beljebb. és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat. majd hogy végleg meg nem kukult az ijedtségben. Ezt várta csak Matyi. hát szebbet vágatok. De még azt hozzátette. s két megveréssel adósa vagyok! Evvel otthagyta Döbrögi urat. Ő maga persze hintóra ült az ácsmesterrel. szebbnél szebb fák vannak benne. Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. Azt mondja Matyi: . mivel ez nem erre való. elég vastag-e. de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. A száját meg betömte száraz mohával. Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. és megver! Hazavitték Döbrögi urat. hát látják. a maga zsebébe rakta.Nem vagyok én ács. Döbrögi úr gondolkodik. akinek a lúdjait egyszer elvettem. inkább a másvilágon van. keresi az ácsmester az alkalmas fát. alighanem jó lesz ez is. Megkérdezte: . hogy melyik is volna jó az épületre. Ha ez nem rávaló. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Még kétszer eljövök. ahol a legsűrűbb. hogy vágják ki a fákat sorra. Bemennek oda.Mérje csak meg az úr a törzsét. hogy alig tud szólni. hogy lássa. Kivette a zsebéből a libák árát. Nyögi inkább: . hanem kár volna ilyen dibdáb fával berakni. Rászól az ácsmester a döbrögi úrra: .Van nekem egy erdőm. Gondolt egyet. hogy kicsoda. hogy valami külső országi ácsmester van az ő házánál. s kérdezi tőle. Kijelölgeti őket.Jó lesz ez az épületfa? Azt mondja az ácsmester: . A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte az úr két kezét.Külsőországi ácsmester vagyok! Igen híres. Jöjjön ki velem. A száz fejszés levágta a fákat. mondhatom. Úgy meg van csépázva. hogy a kiáltozást ne hallják. mert három visszafizetést ígértem. Haladnak a sűrűbe. amíg kedve tartotta. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak. mint az innensőn. és nekiállítják a száz fejszés embert. Ki sem kelt az ágyból. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe. Odamennek Döbrögi úrhoz. lepedőben. Azt mondja végre az ácsmesternek: . Döbrögi úr átöleli a fát. De mikor volt az! Én már el is feledtem! Ő meg azt mondta. micsoda is ő. hogy hát mit csináljon. még beljebb. Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog.Az épület. mivel az úr a némaságában is nagyon kérdezőn meregette és forgatta a szemét: . Aztán levágott egy hajlós botot. az megjárja.

Ha akadna doktor. csóválgatja a fejét. végigtapogatja. 252 . és árulta a lovát. Odalép a doktor a beteghez. Odaállt ő is a többi gazda közé. gyökerekkel. s ugyancsak megkúrálta. de az úr csak nyögni tudta.mondta Matyi. Megszállt a fogadóban. aki meggyógyítaná. amint az egyik ember dicsekszik azzal. megsimogatva a fölragasztott szakállát: . Az ettől fogva mindig strázsáltatta magát a katonáival. nehogy hozzáférhessen a Ludas Matyi. Az úr most beszélhetett volna. hogy újra el kellene már menni Döbrögi urat megkeresni. meggyógyítom! Megvidámult egy kicsit Döbrögi úr. Ránéz Döbrögi úr az ókulárés doktorra. Amikor eladta. és fürdőnek való vizet melegíttetett. az mindenkit meggyógyít. tovább ténfergett.Mi újság másképp ebben a városban? Azt mondja a fogadós: . Lókereskedőnek öltözött. hanem Ludas Matyi! . s elhajtatott Döbrög városába. De lassan el is felejtkezett róla. s odaáll az úrhoz: . Kérdi a fogadóstól: .Nincs egyéb. Mondja erre Matyi. hogy az ő lova a legjobb futó ló a környéken. amikor a doktor után kérdezősködtek: . Egyszer csak hallja. nézelődött a vásárban. gyökerekért. csak Döbrögi úr meg Ludas Matyi. hogy meggyógyulok? Az orvos nagy vártatva válaszol: . Ludas Matyinak megint csak eszébe jutott. Amennyi pénzt csak talált a sublótban meg az almáriumban. Aztán mindenféle cselédet elküldött az erdőre füvekért. és akadt egy.Nem volt az doktor! Hanem Ludas Matyi! No. igen nagy fizetséget kapna.Felöltözött tudós doktornak.Ugye. nem bízik hozzám.Én fel merem vállalni. és elvette belőle a ludak árát. s azt mondja neki lassú hangon: . nézegeti.Már kétszer itt voltam! De még egyszer eljövök! A veréstől Döbrögi úr persze még betegebb lett. hogy Döbrögi úr rémisztően nagy beteg.Most jön a kúra! . Matyi elővett egy jó erős botot. . a sok pénzért csak eljöttek a doktorok. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához. Ludas Matyi pedig mindjárt tüzet rakatott a szakácsnéval. ha csak az nem. szerzett magának egy jó lovat. Egyszer megint vásár esett abban a városban. mint afféle külsőországi doktor. aki valóban meggyógyította Döbrögi urat. meg is tudom gyógyítani! Megörül ennek a fogadós. és így ment el a vásárba. Hazajöttek a cselédek a füvekkel. Jöjjenek érte! Hintón mentek érte. várta az urat. mind előszedte. ott egy kicsikét mulat s beszélget. de rémületében most is csak a szemét meresztette. hogy van itt egy külsőországi doktor.mondta neki. Aztán azt mondta: . kocsit fogadott.Nem vagyok én doktor. A háznál nem maradt senki más. Mikor a háznál levők mind eltakarodtak.Ha lehet.

a lovakat! Utána! Aki elfogja a gazembert.No. hogy: Én vagyok Ludas Matyi! Hanem aztán vágtasson ám. Az ember ráállt. Azután a ludak árát megint kivette a zsebéből. s egy más tájon telepedett meg.Igazán? Mert én épp olyan lovat akarok! Megveszem. kocsis. 253 . onnan nézte az üldözést.Ludas Matyi odalép. azt mondja: . Hamar mondja erre Döbrögi úr: .mondja Ludas Matyi -. a hajdú a másikra. Akkor érkezett Döbrögi úr a hintón. s megmondta neki. Döbrögi úr maga maradt a hintón. Azzal Matyi eltűnt. . mert különben eloltják a gyertyáját.Megteszem. s csendesen odamondta neki: . s ha majd Döbrögi úr jön a hintóval. ha meg nem halt. ott vett magának feleséget. mind! A kocsis hamar felült az egyik lóra. elkiáltja magát: . úgy. üljön föl rá. két aranyat kap.Én vagyok Ludas Matyi! De aztán jól megcsapkodta a lovát. Az ember odalovagolt a hintóhoz. utána eredtek. hogy ez volt az utolsó. A Ludas Matyi akkor szépen melléje állt.Nem az volt a Ludas Matyi! Hanem én vagyok az! Az úr majdnem ájultan nyeklett vissza az ülésre. s azt mondja annak az embernek: . ahogy kívánom. De Ludas Matyi csak megadta neki a harmadik részletet is. hát . Menjetek.Fogd ki. Az ember erre is ráállt. álljon ide a lovával az útra. ha megteszi oda a próbafutást. akkor kiáltsa el magát. s még ma is él. Ki is mentek két órakor a város végére.

Na . minden percben várom. .Majd lesz valami .Akkor jól van . mindjárt meghalok! Na. de annál még nagyobb baj is van. De még annyi sem volt. de még hely sincs.Eredj ki. akkor még nem lehet meg a gyerek! De az asszony már nagyon jajgatott. Nahát. Bementek egy szegény emberhez.Van ennivaló? Azt mondja a szegény ember. csak hamupogácsával élnek. hogy lepedőt tegyenek a szalmára. A felesége épp akkor is gyereket várt.válaszolja a két vándor. milyen idő van! Kiment a másik vándor.A koporsóba tett fiú Hol volt. Szállást akartak kérni. Amint jöttek-mentek erre s arra. elesteledtek. melyik őszi. .Jaj . megijedt a szegény ember. meghúzódunk mi a földön is. hogy nem tudta azt sem. A szegény ember hozott be szalmát. és nézd meg. hogy nem látott kenyeret. . az volt az ágyuk.Menj ki ismét.mondja rá a szegény ember -. akinek annyi gyermeke volt. milyen idő van! Újra kiment a másik vándor. Kértek egy kis kenyeret: . volt egyszer két vándorló.Én adnék szállást. melyik tavaszi. ha a felesége lebetegszik? Mert még bába sem volt. Akkor mi lesz magukkal? . Hogy az asszony annyira jajgatott. csak nem állta most sem tovább szó nélkül az első vándor: 254 .feleli rá a társa. és beszél vissza: . mindenütt elutasították a két vándort. de nem kaptak az egész faluban. Azt mondja ez a szegény ember: . éhen. Azt mondja az egyik vándor a másiknak: .Nagyon felleges az idő. nézd meg. A feleségem úgy áll. Szép rendben lefeküdtek azután. de tért is rögtön vissza. ahová lefeküdjetek. A két vándor most mit csinál. Hogy az asszony annyira jajgatott. hogy mi lesz most.felelte a két vándor -. Egyszer eljajdítja magát az asszony. .Nem baj . hogy megszül. úgy is leheveredtek azért. egy kis szalmán. ha meghúzódnak. Mindenütt kértek. Azt mondja: . megint megszólalt az első vándor: .feleli a társa -.mondja -. hol nem volt. De az asszony még jobban jajgatott. van húsz esztendeje.Most már egy kicsit oszlik a felleg. Elérkeztek egy faluba. annyi a gyermekünk! .Még most sem lehet meg a gyerek .

hogy azt kereszteljék előbb. még a kalapját is levette. .Ott felejtette valamelyikük a gyűrűjét. jöjjenek vissza.feleli az öregebbik vándor. Úgy vitte meztelenül a két vándor a gyereket a keresztelőre. A nagygazdának a lányát is éppen akkor vitték keresztelni. Megyek . De megszólal ekkor az egyik vándor: . hogy milyen szíve van a szegény embernek. s visszaszól: .Hát akkor máris volna nekem egy kérésem . Egy nagygazdának.Jaj . utánuk viszem! De merre? Azt sem tudom.mondja az öregebbik -. Szép rendben a szegény ember kivitte a szalmát a ház földjéről. milyen idő van! Megint kiment a társa. mert én annyira szegény vagyok. Ez idő alatt a szomszédban is született egy gyermek.mondja -. Kiáltott utánuk. aki nagyon gazdag volt: annak egy kislánya született. Sehol egy darab felleg sincs! . meg fogjuk magának hálálni! . . ne a szegény ember gyermekét. aki elvigye keresztelni a gyereket -. 255 .Te. vajon mi lehet a baj? . olyan szegények voltak.Nem úgy.Várjuk meg . futott ki a faluból.Köszönjük szépen. hogy még azt sem kapok. . emberek! Elébbvaló a kalap. lássuk.Legyenek szívesek. aki nem adott szállást a vándoroknak. ahogy mentek. az a szegény ember nagyon fut utánunk. Odaszól a másiknak: . megtalálta a gyűrűt. amikor a szegény emberét.annak volt. mint a főkötő! Így aztán előbb keresztelték meg a szegény ember gyermekét.szól oda a feleségének -. jól van. mi a baj! Mikor elérte a két vándort a szegény ember. De az öregebbik otthagyta a gyűrűjét a szalma közt.Nagyon szép tiszta idő van.. Na. lihegve azt mondja: . azt hozom maguk után. nézd meg.Most már megszülethetik a gyermek .feleli a szegény ember. Hát meglátta a két vándort. A gyermeket nem tudták mibe takarni. nem volt arra való ruhájuk.Visszamegyünk szívesen! Vissza is mentek. . Épp annak a gazdag embernek.Eredj csak ki ismét. merre indultak! De a szegény ember azért csak megindult. Még a kalapjával is integetett a szegény ember. aki ezt a gyereket elviszi megkeresztelni! . ez a két vándor itt felejtette a gyűrűjét! Itt volt a szalma között. Egy perc alatt megszült az asszony: szép fiúgyereke lett. merre mennek. Pedig csak megpróbálta. Egyszer aztán meghallotta az egyik vándor. de azok nem hallották. mintha ottfelejtette volna.mondja a másik -. Tartják szép rendben a nagygazda lányát a keresztanyák. A két vándor útnak indult. hogy utánunk hozta . felvirradtak.

mit ád az a koldus a keresztkomáknak enni. Erre a nagygazda nagyon megharagudott. mint a főkötő. azt emlegette. csak tegye a teknőbe! Belétette a teknőbe.azt mondja a szegény asszony -.mondja a vándor az asszonynak.Ne törődjön vele .sopánkodik a szegény ember -. és azok nem engedték a nagygazda lányát előbb sorra kerülni. . Nézze meg. és nézzen körül! Megyen az ember fel. nem maradt-e ott valahol egy kis hús.Menjen csak . nézze meg a hordót! Oda a hordó tetejére szokták tenni a lisztet. csak szaggassa ki hatfelé. hiába született akkor éjszaka a gyereke.Melyiket lökjem le? . Néz körül. belevágta a fejét egy nagy disznóoldalba. .Azt .kérdi. hogy menjen fel a padlásra. Az asszonynak meg azt mondták a vándorok. tegye a teknőbe! .Jaj . hogy sütne nekünk pogácsát? . hogy majd megnézik. . szaggassa ki hatfelé azt a kis tésztát. Az asszony aztán megdagasztotta.mondja a szegény asszony. .Menjen csak .mondja neki a vándor -. kapart össze annyi lisztet. orja. aztán be a kemencébe! 256 . mint egy szem kukorica. hogy gyújtson be a kemencébe. Megkérdi tőle az egyik vándor: .Jaj .Na. amikor még hamupogácsájuk sem igen van! De a szegény asszony nem volt ám beteg. Lett belőle olyan kicsi csomó.mondja az egyik vándor -. még a szalonnamadzagot is megette az egér. .felelték lentről -. hát annyi a hús. és vesse be már! . hadd égjen a tűz. Leszól a padlásról: .Ne törődjön vele. hogy egymást éri a szalonna. Mikor fellép a padlásra. húsz esztendeje is van.mondta a vándor -. . aztán megáztatta.Na . Elmondták. kolbász. csak összesöpörte. mióta nem láttam lisztnek színét sem! . ahogy szokták egy sütet kenyérnek. dagassza meg! .bátorította a vándor -. hogy talán lett volna egy gyűszűvel. Azt mondták.Na .kérdi meglepődve az asszony.nyugtatja a vándor -. De nem volt ott mit dagasztani.Hát elvész az a teknőben . elmondták az esetet a keresztanyák a nagygazdának.Széjjelég ebben a nagy tűzben! Sohasem látja ezt meg senki. amelyiket előbb érte! Lelökött egy nagy disznóoldalt egészben. .Nincs egy kis lisztje. Azt mondja az egyik vándor az embernek. Hátha tud egy kis lisztet összekaparni! Kiment az asszony. mindenféle.Ahogy hazamentek a keresztelőről.Hova tegyem én ezt? . amit a füst bekormozott. Az asszony jól befűtötte a kemencét. . hogy két vándor vitte a szegény ember gyermekét keresztelni. hogy előbbvaló a kalap. .

hogy van-e egy kis bora. . . daloltak.mondja a vándor -. az a koldus mit ad a keresztapának most enni? Az asszonyok. Olyat.mondja. mi van ott. Elkészült a vacsora.háborodik fel a nagygazda.felelik rá az asszonyok. hogy jó lesz nekünk. Az asszony elcsodálkozott. Egyegy nagy oldalcsontot kivetett az ablakon. Hát a hamushordó tele szép piros borral Visz bé egy nagy kannával belőle. Csodálkozva kérdi tőlük: .Menjen csak. . bőven. . ki tudja mióta! De az is kifolyt belőle.Ott van komaság. sem húsa! Az oldalt odavetették a nagy lábosba. Végül is annyit hajigált ki húsból.Olyan piros bort isznak. ez a fiú még a nagygazdának a lányát veszi el feleségül! Az asszonyok ezt is megmondták a nagygazdának. . mint egy szem búza.Mi. hogy mi lett abból a csepp kis morzsa tésztából! Megint mondja az egyik vándor a szegény embernek. mint a véka. . van ott bor egy egész hordóval. A nagygazdánál meg állott a nagy komaság. mint ahol mi vagyunk! Akkor egy nagy darab fehér kenyeret hajított ki a vándor. az egyik vándor észrevette. nem a kutyáknak . hogy jó lesz a kutyáknak! Mi pedig felszedtük.Ni. úgy el van száradva. Mentek vissza az asszonyok a nagygazdához. . kenyérből a vándor. De még az asszonyok is meghallották amit mondott: .azt mondja a szegény ember -. Berakta abba a nagy kemencébe. Azt mondja a nagygazda a komáinak: . hogy minden asszony szedett egy nagy kötővel. mint ahogy szoktak. . az én lányomat venné el? . Ahogy ott leskelődtek. nézze meg a pincében! . Az asszonyok felszedték az oldalcsontokat. Lemegy a pincébe. nem hagyták ott. mint a vér.Haj.Hát .Annak a koldusnak a fia?! Inkább megölöm azt a gyereket! 257 . nem lát ebből senki kenyeret! Egyszer megszólal a vándor. összeültek vacsorázni.Na ugye . . gondolja magában.Ugyan.A szegény asszony kiszaggatta a kis tésztát hatfelé.Jó ez! Ez komaság! Nem olyan. mulattak. meglásd. hogy az ablak alatt van valaki. Na. maga meg eltagadta volna. kíváncsiak voltak. hogy volt még rajta hús is. de nem volt nagyobb egy-egy darab.Nahát. A szegény embernél meg csak eszegetnek tovább. Evés közben odasúg az egyik vándor a másiknak. hogy nincsen sem bora. nem itt! . hát hat olyan nagy kenyér volt a kemencében. leskelődni. Elmentek a szegény emberhez. megsütötte-e már a kenyeret a kemencében a tűz! Benéz az asszony.Jó lesz ez a kutyáknak! .biztatta a vándor. .mondják az asszonyok. asszonyok? . milyen húsokat hajigálnak ki az ablakon. Azt is felszedték az asszonyok a kötőjükbe. hogy nézze meg. Kimegyen a szegény ember. hamut tartunk mi a hordóban.Te.

A két vándor aztán másnap útnak indult. Elbúcsúztak a szegény embertől. A szegény embernek nem tartott sokáig az a sok hús meg a bor. Egyszer csak elfogyott, megint csak hamupogácsára szorultak. A nagygazda ettől fogva mindig azon törte a fejét, hogyan tudná elcsalni és elpusztítani a szegény ember gyermekét. Ezért egyszer-egyszer elment a szegény emberhez, s azt mondta neki: - Add nekem ezt a kisfiút, úgysincs mit adnod neki! Még az is lehet, hogy a lányom lesz az ő felesége. Nálam jó dolga lesz. Adok érte két véka kukoricát! A szegény ember mit gondolt, mit nem, hogy ne éhezzen otthon az a szegény gyermek, odaadta két véka kukoricáért. A nagygazda első dolga volt, hogy fogta magát, csináltatott egy kis koporsót. És a szegény ember gyermekét beletette a koporsóba, s eleresztette a folyón, hadd vigye el a víz. Vitte, vitte a víz a kis koporsót. Ahogy vitte, vitte, volt a vízen egy malom, odaütődött a malomhoz a kis koporsó. A molnár éppen kint volt, halászott. Meglátta a molnár a kis koporsót. „Valahol nagy eső lehetett - gondolta magában -, kihozta ezt a kis koporsót a víz a házból!” A molnár aztán ügyesen kifogta a kis koporsót, vitte be. Mondja a feleségének: - Nézd, anyjuk, a víz egy kis koporsót hozott! Nem tudom, mi van benne. Bizonyosan valami gyermek. Hát amint felbontja a molnár a koporsót, egy szép fiúgyermek van benne. És nem halott, hanem eleven. - Ó, milyen szerencsénk van, hogy a sors ilyen gyermeket adott! Nekünk - mondja a molnár úgysem volt soha, s mivel öregek vagyunk, már nem is lesz. A gyereket kibontották, tisztába tették, megetették. Azután is mindig gondját viselték neki. Öreg ember volt a molnár, öreg a felesége is, de annál jobban örültek a gyereknek. Felnőtt a gyermek annyira, hogy már legénysorban volt. De a nagygazdának is felnőtt a lánya annyira, hogy már eladó lány volt. Hamarosan meg is kérték a nagygazda lányának a kezét, és a lány az első kérőhöz férjhez is akart menni. Már az esküvőre készültek. Befogott a nagygazda négy ökröt a szekérbe, ment a malomba egy nagy szekér búzával, hogy őrlessen a lakodalomra. Amikor a malomba megérkezik, látja, hogy egy szép szál fiatal legény van ott a malomban. Az őrölt, az öreg molnár csak járkált le és fel. Mindjárt gondolta magában, nem az a fiú lehet az, akit én víznek eresztettem? Úgy nézte, hogy az a fiú az. „Még most is övé lehet a lányom, hiába van már jegyben.” Mondja azután a molnárnak: - Legyen olyan szíves, eressze el ezt a fiút, hadd vigyen a feleségemnek egy levelet, mert elfelejtettem valamit! Azt mondja az öreg molnár: - Ereszteném, de annyi a dolga, hogy nála nélkül nem boldogulok. - Visszajön az hamar - nyugtatta a nagygazda.

258

Addig-addig rimánkodott, beszélt a nagygazda a molnárnak, hogy csak eleresztette a fiút. A fiú elindult a levéllel a nagygazda feleségéhez. Egy réten kellett keresztülmennie. A réten egy helyt nagy bokrok voltak. Amint megy a legény arra keresztül, egy bokorból csak megszólal egy ősz öreg ember: - Hová sietsz, fiam? - kérdi. - Megyek - feleli a fiú - ebbe és ebbe a faluba, egy levelet viszek a nagygazda feleségének. - Hadd lám azt a levelet! - mondja neki az öregember. - Nem szabad felbontani - tiltakozott a fiú. - Hadd lám csak! Addig erőszakolta a fiút, hogy az odaadta a levelet, és az öregember felbontotta. Olvasta mindjárt. Az volt írva a levélben: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, hát most kétszeresen fogadd meg! Végy egy embernek való mérget, ennek a legénynek add be valami italban, hogy haljon meg!” Az öregember gondolt egyet, mindjárt írt egy másik levelet. Lezárta a borítékot úgy, mint volt. - Na, fiam - mondja az öregember -, nesze a levél, vidd el, és add át az asszonynak! El is vitte a fiú a levelet. Odaadta az asszonynak. Az asszony olvassa, hát az volt a levélben írva: „Kedves feleségem, ha valaha megfogadtad a szavamat, most kétszeresen fogadd meg! Ahogy ezt a levelet megkapod, a lányomat azonnal eskesd meg ezzel a legénnyel! De mindenképpen tedd meg” Hát úgy lett. Az asszony, ahogy megkapta a levelet, azonnal ment a jegyzőhöz, s hívta esketni. Össze is eskette a két fiatalt. Mert az az ősz öregember nem volt más, mint az a vándor, aki a szegény gyermek születésénél ott volt. A nagygazda, mikor megőrölt, hazament a malomból. Ahogy bément az udvarra, a két fiatal már ott állt a tornácon összeölelkezve, már ahogy a fiatalok szoktak. A nagygazda még az ostort is elhajította mérgében. - Feleség! - mondja dühösen. - Ezt írtam én neked? - Itt a levél - feleli a felesége -, nézd meg! A te írásod! Nézi a nagygazda az írást, hát csakugyan az ő írása. - Na, nem baj - azt mondja -, azért mégsem marad az övé a lányom, majd csak elpusztítom valami módon. Odafordul aztán a szegény legényhez: - Hiába esküdtél meg a lányommal, azért mégsem lesz a lányom a tied. Hanem menj el a felséges Virágkirályhoz, hozz onnan három szál virágot, csak akkor lesz a lányom a tiéd! Így aztán a fiúnak tarisznyát raktak. Útnak indult, és ment a fiú. Ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg csak el nem fogyott az ennivalója. Egyszer beérkezett egy városba. Abban a városban pedig király lakott. Gondolt a fiú egyet, elment a királyhoz, hátha kap egy kis eleséget.

259

Az a király meg úgy tele volt sebbel, fekélyekkel, hogy nem tudott tőlük mozdulni. Azt kérdi a legénytől: - Hova utazol? - Megyek - feleli a legény felség a Virágkirályhoz, három szál virágért. - Na - mondja neki -, ha odamégy, kérdezd meg tőle, miért vagyok én így sebbel, fekéllyel tele. És amikor visszafelé jössz, gyere be, és mondd meg nekem. Ezért azután ott is raktak neki tarisznyát, adtak neki az útra pénzt. Megint útnak vette magát a fiú, ment, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Addig ment, míg egyszer újra csak elfogyott az ennivalója. Ismét elért egy várost. Abban is király lakott. Ott is bément ahhoz a királyhoz. Az meg vak volt. Az a király is azt kérdezi tőle. - Hová szándékozol te menni? Mondja azután ennek is a legény, hogy hova akar menni. - No, ha a Virágkirályhoz mégy - mondja az a király is a legénynek -, kérdezd meg tőle, miért vagyok én vak! Ha visszafelé jössz, gyere bé, és mondd meg nekem, mit hallottál! Ezért ott is raktak a fiúnak tarisznyát, és útnak eresztették. A fiú el is indult, ment, mendegélt hetedhét országon keresztül. Most is addig ment, míg csak az elesége el nem fogyott. Ekkor elért egy nagy vizet. Hát itt hogyan megyen keresztül? Amíg tanakodik magában, látja, hogy egy asszony ott húzgál egy gályát le s fel a vízen. Odakiált az asszonynak: - Vigyen átal engem ezen a vízen! - Hova mész? - Megyek a felséges Virágkirályhoz! - Na - mondja az asszony - keresztülviszlek, de akkor kérdezd meg tőle, miért kell nekem húzgálnom itt ezt a gályát? - Jól van - nyugtatta meg a fiú -, megkérdezem. Az asszony azután keresztül is vitte a legényt a vízen. Elért végre a fiú a Virágkirályhoz. De a király épp akkor nem volt otthon, csak a felesége. Azt mondja a királyné: - Jaj, hol jársz ezen a földön, mikor erre még a madár sem jár? - Eljöttem - feleli a fiú -, felséges Virágkirályné, három szál virágért. - Az én uram - mondja a királyné -, ha hazajön, az téged rögtön megöl. Hanem, tudod mit? Elbújtatlak én téged! Úgyis fáradt lesz az uram, ha hazajön. Mihelyt megvacsorázik, azonnal lefekszik, és elalszik. Leborította az asszony a legényt az ágy alatt egy nagy szappanozóteknővel. És azt mondja neki: - De el ne aludj, hogy meghalld, mit mond az uram!

260

Ott van a legény a teknő alatt. Nemsokára rá jött is haza a Virágkirály. Ahogy halad a szobában, rögtön mondja a feleségének: - Ki járt itt? Mert idegen szagot érzek! - Nem járt itt senki - mondja a felesége -, csak te jártál messze, összebarangoltál mindenfélét, azután azért érzed az idegen szagot. - Itt járt valaki! Csak faggatta a feleségét, de az asszony váltig mondta, hogy messziről jött, és azért érzi az idegen szagot. Utóbb is megbékült a király. Megvacsorázott, és ahogy lefeküdt, azonnal el is aludt. Az asszony meg odatelepedett melléje. Amint elaludt a király, a felesége kihúzta egy szál haját. Minden haja virág volt a királynak, minden szál haj egy szál virág. Ahogy kihúzta az első szál haját, oldalba lökte a királyt. Fölébredt a király, azt kérdi: - Minek bolygatsz engem? Hagyj aludnom! - Jaj - mondja az asszony -, hallgasd meg, mit álmodtam. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a királyné -, hogy ebben és ebben a városban van egy király. Az úgy meg van telve sebbel, fekéllyel, hogy mozdulni sem tud. Hát miért van úgy tele sebbel? - Úgy kell neki - feleli Virágkirály -, mert van neki egy kemencéje, amelyben sütik a kenyeret. Olyan nagy béka van az alatt, mint egy véka. Azon sütik neki a kenyeret. Azért van úgy megtelve sebbel meg fekéllyel. Ha a kemencét elrontanák, más kemencét csinálnának, és az abban sült kenyérből enne, akkor lehullana róla minden seb. Na, de most már ne háborgass többet - mondta morcosan a feleségének. A Virágkirály ezzel megint elaludt. Alszik jó mélyen, egyszer ismét kihúzta egy szál haját a felesége, s újra csak jól oldalba lökte a Virágkirályt. Az fölébredt: - Miért háborgatsz mindig? - Jaj, megint mit álmodtam - mondta neki az asszony. - Ugyan mit álmodtál? - Azt álmodtam - meséli a felesége -, hogy ebben és ebben a városban lakik egy király. Az a király vak. De hát miért vakult meg? - Úgy kell neki - mondja Virágkirály -, mert egész palotája, de még a tyúkólja is arannyal van fedve. Ha lehányná az aranyat, és abba a vízbe hordatná bele, amelyik ott folyik a palotája mellett, és cseréppel vagy zsindellyel födné be a házát, mindjárt visszakapná szeme világát! Így már megvan két szál virág; most már csak egy van hátra! Megint elalszik Virágkirály. Alszik jó mélyen. Az asszony ismét kihúzza egy szál haját, és jól oldalba löki az urát. - Hát igazán nem hagysz aludni? - mondja a király. - Nem jól jársz velem, ha mindig döfölsz! - Jaj, megint mit álmodtam - mondja az asszony. - Ugyan mit álmodtál?

261

- Azt, hogy egy víz mellett egy asszony gályát húz. Mindig húzza le és fel, megállás nélkül. De hát miért húzgálja az az asszony ott azt a gályát? - Úgy kell neki - feleli a király -, mert szép búzából sem tud jó kenyeret sütni. Süssön jó kenyeret, akkor nem húzgálja majd a gályát! De ha még egyszer bolygatsz, akkor nem jól jársz. - Ne félj - nyugtatja a felesége -, nem bolygatlak többet. El is aludt Virágkirály jó mélyen. Az asszony meg levette a teknőt a legényről. - Hallottad - kérdi tőle -, mit mondott? - Hallottam mind egy szóig. - De annak az asszonynak meg ne mondd, míg keresztül nem visz a vízen - mondja a királyné a legénynek -, mert másképp nem jutsz át a folyón. Csak a túlsó parton mondd meg neki, mit hallottál a királytól. Megkapta a fiú a három szál virágot, megköszönte a királyné jóságát, s elindult hazafelé. Elment vissza, a vízhez. Megtalálta az asszonyt, az ott várta a gályával a legényt. Kérdi türelmetlenül: - Mit mondott Virágkirály? - Vigyél csak előbb átal - mondja a fiú -, akkor megmondom. - Nem viszlek, míg meg nem mondod. - Én meg nem mondom, míg átal nem viszel - feleli a legény. Addig osztozkodtak ott, egyszer csak azt mondja az asszony: - Na, ülj fel hát a gályára! Felült a legény a gályára, az asszony meg átvitte a vízen. A túlsó parton legelőször is azt kérdi az asszony: - Mondd meg már, mit mondott? - Azt mondta Virágkirály, hogy azért húzod itt ezt a gályát, mert nem tudsz jó kenyeret sütni. - Jaj, miért nem mondtad meg ott túl, akkor sohasem hoztalak volna át! - Hát süss jó kenyeret! - De nem tudok! - Akkor meg húzd a gályát! - Szerencséd, hogy odaát meg nem mondtad, mert örökre ott maradtál volna! A legény nem pörölt vele tovább, otthagyta. Hamarosan elérte azt a várost, ahol a vak király volt. Bement hozzá, hogy elmesélje neki is, mit mondott Virágkirály. De ahogy elmondta, abban a szempillantásban börtönbe zárták, amiért olyat merészelt mondani, hogy az egész épületről hányassa le a király az aranyat, és dobassa vízbe! De azért csak leszedték az arany fedelet, hadd lássák, igazat beszél-e a legény, vagy sem. Mestereket hívattak, s cseréppel fedték meg az egész palotát. Mikor megfedték cseréppel az egész épületet, a király úgy látott, mint húszéves korában. Örült ám a király, hogy igazat mondott a legény. Mindjárt kieresztették a fogságból.

262

- Nos - kérdi tőle a király -, mit kívánsz tőlem, amiért visszanyertem látásomat? - Csak azt kívánom - feleli a legény -, amit felséged nekem szán. Mindjárt előhozatott egy szép lovat a király. Két átalvetőt megtöltöttek a legénynek arannyal, feldobták a ló hátára. - Na - biztatta a király -, ebből élhetsz boldogan. Jött most már a legény lóháton, nem kellett többé gyalogolnia. Hamarosan elérte a másik várost. A másik városban is első dolga volt, hogy bement a királyhoz. Ez a király is kérdi tőle: - Megkérdezted a Virágkirályt? - Megkérdeztem - feleli a legény. - Mit mondott? - Azt mondta - feleli a legény -, hogy felségednek a kenyeret olyan kemencében sütik, amely alatt akkora béka van, mint egy véka. De ha azt a kemencét elrontanák, s másikat készítenének, és az abban sült kenyérből enne, minden seb lehullana felségedről nem lenne többé beteg. A fiút ott is elzárták, amiért azt merte mondani, hogy rontsák le a király kemencéjét. De azért a kemencét azonnal elrontották, és mindjárt másikat csináltak. Míg a kemencét készítették, addig a szakácsok dagasztották a kenyérnek valót, hogy mire a kemence kifűl, vethessék be a kenyeret. A király pedig minél hamarább ehessék abból a kenyérből, amely az új kemencében sül. Készen is lett a kemence. Kifűtötték, és bevetették a kenyeret. De a szakácsok, mint ahogy szokták a parasztasszonyok is, vetettek be a kenyérrel egy kiscipót is, hogy az hamarabb süljön, a király előbb ehessék. Egykettőre megsült a kiscipó. Alig várta a király, hogy ehessék belőle. Amikor abból a cipóból kezdett enni, a sebek máris lehullottak róla. Mire megelégedett az ennivalójával, egy csepp seb sem maradt a királyon. - Na - mondja a fiúnak -, hát csak igazad volt. Kiengedték a legényt a fogságból. Rögtön kérdi a király: - Hát mit követelsz tőlem? - Csak amit felséged szánt. Az a király is mindjárt elébehozatott egy szép lovat. Megtöltetett két átalvetőt arannyal, s azt mondta: - Ezt neked adom ajándékba, fiam, amiért megkérdezted Virágkirálytól a betegségemet. A fiú megköszönte, s útnak indult most már két lóval, négy átalvető arannyal, így tartott hazafelé. Amikor hazaérkezett, látja ám, hogy a nagygazda ott kuporog egy kerítés tövében, ott didereg. A háza ablaka meg be volt nőve tövissel, az udvarát felverte a csalán, s minden rosszféle gaz. Annyi sem volt az udvarán, hogy jóllakjék, alig tudott napról napra életben maradni. Halad arra a fiatalember, a három szál virág a kalapjába volt tűzve. Odaköszön: - No, apám, itt van a három szál virág, elhoztam a felséges Virágkirálytól!
263

- Jól van fiam, ha elhoztad. Csak viseld, neked való az, nem nekem. Nincs nekem már szükségem virágra. - Ne búsuljon semmit - mondta neki a fiú -, csak jöjjön be! Együtt mentek be. A legény megtalálta szépen a feleségét. Csináltak azután nagy lakodalmat, mert előbb úgyse volt, mikor megesküdött a feleségével. Olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országra szólt. Meghívta a legény a rokonokat: apját, anyját, de még a két vándort is. Állt a lakodalom. Én is ott kucorogtam egy szegletben, és vártam, hátha kapok valami koncot. Kaptam is én olyan jó nagy darab húsokat enni, hogy még haza is hoztam belőle.

264

Térdszéli Katica
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, s annak egy lánya. Az olyan kópé volt, hogy mindenkin ki tudott fogni. Már egy egész országban elterjedt a híre. Meghallotta ezt a király is. Azt mondta, hogy menjen el hozzá is a lány, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába be ne tegye a lábát. A lánynak éppen kapóra jött a dolog, mert az anyja beteg volt, és mindig azt mondogatta: „Egyszer ettem a király süteményéből, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál tőle egy kis süteményt!” A lány el is ment a kastély elé. Ott ólálkodott, mintha keresne valakit. Egyszer csak látja, hogy a szakács egy nagy tál süteményt visz a kamrába. Hirtelen odaszólt hozzá, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd ő tartja addig a tálat. A szakács szót fogadott. De a király kikergette a szakácsot, hogy ő bizony nem hívatta. A szakács váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a konyha előtt, ott tartja a süteményes tálat. Kiment a király a szakáccsal, hogy megnézze a lányt, de már akkor nem volt ott se lány, se sütemény. Bemegy a király meg a szakács a konyhába; hát minden összevissza volt forgatva, az ajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a süteményt. Mikor már az anyja jóllakott, megint mondja a lányának: „Egyszer ittam a király borából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál onnét egy kis bort!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Bement a király pincéjébe, s azt mondta a csaposnak, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a pincére. A csapos el is ment, de a király őt is elkergette, hogy ő bizony nem hívatta. A csapos váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a pincében, ott őrzi a bort. Kiment a király a csapossal, mert már sejtette, hogy Térdszéli Katica csinált megint valamit. Hát a hordók mind el voltak eresztve, a legnagyobbikra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre irály bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Katica meg hazavitte a bort. Mikor az anyja jót ivott, megint mondja a lányának: „Egyszer ettem a király almájából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál nekem a király kertjéből egy kis almát!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Odamegy a király kertészéhez, s azt mondja neki, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a kertre. A kertész el is ment, de a király kikergette,

265

hogy ő bizony nem hívatta. A kertész váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a kertben. Kiment a király a kertésszel, mert már sejtette, hogy megint Térdszéli Katica csinált valamit. Hát a sok szép alma mind a földön hevert, a kertajtóra pedig ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. A királyt mérgében mindjárt elöntötte az epe. De hiába hívták össze az orvosokat, egy se tudta megmondani, hogy mi a baja. Meghallotta ezt Katica is. Felöltözött orvosnak, elment a király kastélyába, hogy ő meg tudja gyógyítani, csak hozzák el hozzá. El is vitték a királyt. Katica megvizsgálta a király kezét, megnézte a nyelvét, megkopogtatta a mellét. Aztán azt mondta, hogy nagyon sokat mérgelődött, hát megnőtt az epéje. Orvosságul azt ajánlotta, hogy hintsék be a király egész testét sóval meg paprikával, aztán varrják be ökörbőrbe, az majd lehúzza az epéjét. Meg is tették, de a só meg a paprika úgy csípte a király testét, hogy őfelsége kiszaladt a szobából. Épp akkor hoztak szembe neki egy cédulát, arra ez volt írva: Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla. Most aztán nagyon megharagudott Katicára a király. Mindjárt katonákat küldött utána. Amikor pedig elébe hozták, megparancsolta, hogy zárják be Katicát a kastélyba, mert ő maga akarja megölni. Katica csak azt kérte, hogy hadd vihesse magával a szalmabábuját. Az olyan nagy volt, mint ő maga, és éppen úgy volt öltözködve is, mint ő. A baba hasát nyakig teletömte mézzel, úgy vitte magával. A kastélyba érve, a bábot befektette az ágyba, ő maga meg az ágy alá bújt. Este egyszer csak nyílik az ajtó. Bejött a király, és a kardját a szalmabáb mellébe szúrta. A szúrástól a méz a király szájába fröccsent. Nagyon édes volt. A király erre azt mondta: „Ha tudtam volna, hogy ilyen édes a véred, nem öltelek volna meg!” Most már egyébként is sajnálkozott a dolgon, mert hiszen ő parancsolta, hogy Katica menjen el hozzá, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába ne tegye a lábát. Katica csak az ő parancsolatját teljesítette. Bánatában a király most már azt mondta, hogy ha Katica nem halt volna meg, feleségül venné, mert az ilyen ügyes lány bizonyosan jó feleség is lenne. Erre már Katica is megszólalt az ágy alatt, hogy a király csak a bábut szúrta meg, nem őt. Aztán kibújt az ágy alól. A király nagy örvendezve mindjárt megölelte, s azt mondta neki: „Én a tied, te az enyém, ásó-kapa se választ el egymástól!” Két hétig tartott a lakodalom, egy hétig a kárlátó. Volt ott minden ennivaló, folyt a bor, mint a Körös; az én hasam is majd kipukkant a nagy jóllakástól. Katica meg a király pedig boldogul élnek még most is, ha meg nem haltak.

266

A róka, a medve és a szegény ember
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal. - No, még ilyet se láttam életemben - mondja a szegény ember, és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkadt. - Ejnye, veszett-hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni? - rivallott rá a medve. - No, ezért meglakolsz. Tehenestől együtt megeszlek. A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy ne egye meg, vagy ha már csakugyan meg kell lenni, legalább estig ne egye meg, ameddig felszántja a földjét, szegény házanépe hogy ne maradjon kenyér nélkül. - No, hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek! Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott, s akármennyit gondolkozott, nem tudta elgondolni, mivel lehetne megengesztelni a medvét... Délfelé odavetődött egy róka: észrevette, hogy a szegény ember búsul, kérdezte tőle, mi a baja, talán segíthetne rajta. A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. - Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Kutyabajod sem lesz. De mit fizetsz, ha megsegítelek? A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből, s a róka is sokat kért. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, hogy honnan teremti elő; de mégis megígérte. - No, most már, szegény ember, hallgass reám! Mikor a medve estefelé idejő, én megbúvok a bokorban, s kürtölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed, s kér, hogy bújtasd el. Te bebújtatod abba a szennyes zsákba, s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból, s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni, s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet. Te fejszét fogsz, s úgy vágod fejébe a fejszédet, hogy a medve mindjárt szörnyethal. A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak, s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta: a medve pórul járt, s a szegény ember megszabadult tehenestől. - Nem megmondtam, hogy így lesz? - mondta a róka. - Tanuld meg ebből, szegény ember, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért és a kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd. A szegény ember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza, otthon jó vacsorát csapott, jól aludt rája, s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel! Reggel alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatott az ajtón a róka, s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast.

267

- Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm - mondta a szegény ember. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállott a ház közepén, s elkezdett csaholni, mint a kutyák. - Te szegény ember! Mi tesz úgy, talán csak nem kopó? - Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, ördög tudja, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket. - Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is. Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta, s még talán most is kacag, ha meg nem halt.

268

Az ördög kilenc kérdése
Kedve támadt egyszer egy szegény székely legénynek, hogy megházasodjék. El is árulta végül az édesanyjának is, hogy miben töri az eszét. - Ó, te semmirevaló, te élhetetlen! Tán bizony neked való a házasság! - mondja fölharsanva az anyja. - Tedd le magad arról a lóról, s ne bolondulj meg! Jobb lesz, láss dologhoz ahelyett. - Miért, anyám? Én bizony megházasodom! - mondja nagy nyersen a legény. - Immár ideje nekem is, hogy ne üljek itthon. - No, ide ne hozz menyecskét, ebbe a házba - mondja az anyja. - Főzök, sütök, mosok én magam rád, míg bírom magamat. Lám, a szomszédban az a hegyes nyelvű menyecske is, hogy bánik az ura anyjával! Hogy pocskondiázza, hogy becsmérli utca szeriben mindenütt, minden igaz ok nélkül, pedig ő maga teli van hibával, mint a rossz veteményeskert burjánnal. Velem is úgy bánhatna a te feleséged, mert mit tudom én, milyen fergeteges menyecskét hoznál a házunkhoz, s az milyen zenebonát csinálna a háznál. Velem ne is ellenkezz, mert hidd meg, még pórul jársz, ha nem nyughatol! Így beszélt egy szuszra a legény édesanyja. Szegény legénynek minden kedve elveszett. Nagy szemet meresztett az anyjára, s végül azt mondta nagy dérdúrral: - Ne tereturáljon annyit, édesanyám; hisz immár mind megházasultak a faluban a legények, akik velem egykorúak voltak, most már én következem. - Ne meregesd nekem olyan rútul a szemedet - mondja ismét nagy haragosan a legény anyja. Nem tudom, miféle gonosz lélek furdal, hogy úgy nem férsz a bőrödbe. Jobb lesz, fogd meg a szád, s hallgass. - Nem furdal engem semmi gonosz lélek - mondja dünnyögve a legény -, de ideje, hogy megházasuljak én is! Erre ismét azt mondja az anyja: - No, ha csakugyan feleséget akarsz hozni, vidd inkább a pokolba, de ide ne, mert inkább a nyakadat csavarnám ki, mintsem hogy azt megengedjem. A legény apja belé sem kottyant a dologba; nem, mert a felesége parancsolt a háznál. A szegény legény nagyon szívére vette a dolgot. Kiment nagy morgolódva a házból. Vacsorára sem ment be, éjjelre sem, hanem meghált az udvarban egy kis halom poros szénán. De egész éjjel nem tudott aludni egy cseppet is egész virradatig. Akkor felkelt, elindult feleség után! Mendegélt, igen szomorúan s tele bosszúval, hogy az édesanyja olyan rútul bánt vele, hogy szinte megette kezét-lábát mérgében, azért, hogy ő meg akar házasodni! Ment, utazott immár egyes-egyedül, egy kicsi pálcikával s egy üres tarisznyával. Mert persze az anyja nem adott útravalót sem neki. Ment, ment idegen, ismeretlen helyeken, hegyen, völgyön, sík mezőkön keresztül, mindaddig, míg egy fényes rézhídhoz nem érkezett. Ott megállt, úgy elcsodálkozott a hídon, félt is rámenni. Amint ott álldogált, meglátja őt egy fehér szakállú, ősz öregember, s azt mondja neki: - No, te szegény legény, menj, menj csak föl erre a hídra. Semmit ne félj, de csak lábujjhegyen járj rajta, mert különben otthagyod a fogadat. Mert ezt az ördög hídjának hívják. Úgy menj hát

269

hogy szegény vagy. Úgy félt. Ha mindjárt a leggazdagabb herceg kérné. Ezért. hogy még a lélegzete is megállott ijedtében. lovastól.kérdezte a lányoknak az apja. . hogy mikor majd erre hozod a feleségedet. Ottveszett egyszer egy egész násznép is szekerestől. csak kisütötte aztán. míg el nem érte azt a Jámbortelep nevű falut.Melyiket vennéd a három közül? . Most pedig csak menj a kilencedik faluig. nehogy másfelé. éppen a falu végin. Mégpedig azzal. mint más utazók. lármásan s nem szép csendesen mentek rajta keresztül. hogy bizony ő azért jött.mondja a legény. s nekem semmi bosszúságot nem okoztál. amit ígértem volt! 270 . én téged megjutalmazlak. mint a vőlegény ment azelőtt egyedül. az asztagot sem a fenekén szokták megkezdeni. Azt is tudom. ha a legnagyobbat adják is. nagy vigyázva átment a rézhídon. Mert itt adom meg. Van neki három lánya. csak azért.mondja az apa -. éppen azon mód. s azt mondta neki: . Amint ott mulatott a legény. ha azt adni akarják . te legény! Én jól tudom. míg a két nagyobb el nem kelt. mert nagy hetykén. Hogy az esketés megvolt. Abban a faluban. Ha azt nem adják. hogy mi járatban van a legény. mikor visszajöttök a menyasszonnyal együtt. Mikor az ördög hídjához érkeztek. egy ördög csak kiugrott a híd alól. s mindaddig utazott. csak ráigazít valaki. De amiért olyan becsületesen mentél keresztül a hidamon. nekibátorodott. amivel kiálljad a lakodalmi vendégséget. A lányok gyanították. vőlegényestől. mi járásbeli vagy! Tudom. hogy hol vagyon Jámbortelep.No. ahová az ördög igazította. Azt a falut Jámbortelepnek hívják. Tüstént papot hívattak. s azzal útnak indult az új házaspár. kérd a legkisebbiket.Hó! Megálljatok! Hadd adjam meg. Ott bement egyenest ahhoz a házhoz. Az ördög közelebb lépett hozzá. Az apa s anya aztán odaígérte a legnagyobbik lányt. hogy nem háborítottál. Forgolódtak. s még aznap meg is történt az összeesketés. annak sem adnám a legkisebbet. kiugrott az ördög a híd alól. te szegény legény! Egy kicsi beszédem van veled! Megállott a szegény székely legény egy helyben. de minthogy azt a hidat sehol másutt el nem lehetett kerülni.Nekem éppen ez is jó volna! . ahogy az a fehér szakállú öregember megtanította. nagyot kiáltott: . megkapod tőlem. olyan szép csendesen mentek azon keresztül. azért. a vetéskapu sarkánál lakik egy gazdaember. kérd akármelyik másikat. A legény a legkisebbikre mutatott.rajta keresztül. s azt mondta: . ebédeltek együtt.Hej. ha adnák. sürgölődtek körülötte. de úgy megijedt. . Ahogy átértek. megállj. hogy házasodni akarsz. hogy meg ne nyikorgassa a csizmád kérge! Eddig kilencvenkilencen vesztek el itt. Ha el találnád veszíteni az utat. mert dörömbölve vágtában nyargaltak azon a hídon át! A szegény legény előbb félt erősen a hídra lépni.Nem bánom hát. mégpedig rántottával. Jól fogadták a háznál. csak kérdezősködj. csak előhozta.Megállj. jól is tartották. amit adni akarok. s ezt kiáltotta neki: . megerőltette magát. Szerencsésen. Elindult a szegény legény. hogy szinte reszketett belé. öcsém . menyasszonyostól. De alig haladt a hídon túl a szegény székely legény. hanem éppen itt menjetek el. hogy elvenné valamelyik lányt.

Aztán lefeküdtek. Az ördög volt ott. gazda? . miért olyan szomorú. mert ha mindjárt a tenger fenekébe rejtőzöl. bement hozzájuk egy rongyosnál is rongyosabb. egy szót se szólj.kérdi ismét az ördög. s jó vacsorával megkínálták. A koldus is lefeküdt a tűzhely elé. onnét is kiveszlek! A vőlegénynek szöget ütött a fejébe ez a beszéd. De azt is megmondom én neked. hogy miért nem alszik. és éljetek abból takarékosan. koldusforma idegen ember. te vőlegény. rosszul lesz dolgom! . abba beszállították. Amint ott a hamuban heverészett. én ezt a kilenc disznót nektek adom. Én majd minden kérdésedre megfelelek helyetted.Nekem elég bajom van . Kérdi az ördög: 271 . mert hiszen a vőlegénynek megmondotta az anyja. hogy oda ne vigyen feleséget. mik azok. . a te képedben. Erre már kezdett ocsúdni egy kicsit a vőlegény. hogy vajon mit hoz az éjszaka. Megcsókolták egymást az új feleséggel. Majd otthon ölessétek le! Kettőnek az aprólékjából álljátok ki otthon a lakodalmi vacsorát. ami csak egy? Feleli a koldus: . . hanem máshová. a kilencnek a szalonnáját pedig aggassátok fel a padlásra. Nyugtalankodott erősen. Amint ott feküdtek. Megölették aztán a kilenc kövér disznót.mondja megint a koldus. Mikor a négy hét éppen betelt az összekelés után. hogy nem tudom.Bízd rám az egész dolgot! Te majd csak hallgass. egy feje van minden embernek.Egy nap van az égen.mondja az ördög -. s ő nem tud azokra megfelelni. megkérdezte a vőlegénytől.mondja a vőlegény. hogy az ördög el talál jönni a kilenc kérdéssel. a vőlegény búsulni kezdett. azért a feleségével szépen maguk elébe vették a kilenc kövér disznót.mondja a koldus a tűzhely elől. kettőnek az aprólékából kiállították a vendégséget. Tépelődtek tovább.No.Azok megállottak. De az a baj nagyja.No. Azt mondta a vőlegénynek: .Merem biztatni . s gazdasághoz fogtak. s hazahajtották. de csak nem jött álom a szemükre.Nagy dolgot sújtottak az én fejemhez! Azt. . . hát azt kérdem tőled elsőben is . Adtak neki mindjárt. az ördög pedig kihajtott kilenc kövér disznót a híd alól. kilencnek a szalonnáját pedig a padlásra felakasztották. mi van a világon. s bekiáltott nagy dörgősen: . hogy mik lesznek azok a kérdések! Akkor talán nem is búsulnék. hogy mától számlálva négy hét betelte után meg foglak téged keresni. mikor az új házasoknak többnyire jókedvük szokott lenni. s azonkívül még egyéb bajod is lesz! De nehogy féltedben elmenj hazulról. Szállást kért éjszakára.feleli hangosan a koldus a tűzhely elől a gazda helyett. De nem az apai házhoz. hanem gondolkoznék. hogy nekem ma kilenc kérdésre kell megfelelnem! Még ha tudnám. éjfél felé kopogtattak ám az ablakon. elveszted a kilenc disznó szalonnáját. mégpedig estéli tíz órakor.Alszol-e. Míg így emésztődött. Ha kilenc kérdésemre meg nem tudsz felelni.Hát mered-e biztatni magadat.Nem alszom! . hogy megfelelsz a kilenc kérdésre? . . .Azért egy mákszemnyit se búsulj . A faluban kibéreltek egy tisztességes házat a menyasszony pénzéből. S ha nem tudok megfelelni.

Akinek két látó szeme van.Mondj valamit most a nyolcra! Feleli a koldus: .Akinek hét lánya van. az elég világos.Tudnál valamit mondani a hétre is? Feleli a koldus: . több nem is kell. mint én! 272 . az nem szorul másra kenyér dolgában.No.Akinek jó hat ökre van.Öt kézujj elég egy kardnak a markolatára. Végül is azt mondotta: . Kérdi az ördög: .Tudsz-e mondani valamit a kettőre? Feleli a koldus: . annak főhet a feje. Kérdi még mérgesebben az ördög: . szava is elállt.Mit tudsz mondani nekem a háromra? Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: Hadd halljam. boronálhat segítség nélkül is. vethet.Hát tudsz-e valamit mondani az ötre? Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: .Akinek kilenc disznó szalonnája van a padlásán..Négy kerék elég egy szekérre. Kérdi már mérgesen az ördög: .Mondj valamit a hatra! Feleli a koldus: . Kérdi haragosan az ördög: . míg rendre mind a hetet jó helyre férjhez adhatja.Amelyik házon három ablak van. szánthat. légy hát magadnak! Látom. többet tudsz. mit mondasz a négyre! Feleli a koldus: .Akinek nyolc asztaga van a csűrkertben.Hát utoljára. a gazda maga felelget neki. szerencsés ember: mindent tisztán láthat a nap alatt. Mind azt hitte. nem fut a szomszédba pörkölnivalóért! Az ördög elbámult a kész feleleteken. mit mondasz a kilencre? Feleli a koldus: . Kérdi az ördög: .

de még a lépésén is hallatszott. Az asszony jó asszony volt. ha a kilenc disznó szalonnája már el is fogyott. hogy hamarosan jószágot szereztek. disznólábat. sokat segített még az ura anyján is. Az új gazda pedig másnap reggel jóltartotta a koldust étellel. Még ma is süti a palacsintát.Azzal ellódult. ahonnan jött. itallal. 273 . amiért az őt kisegítette a bajból. amije volt. hogy eszi a méreg. arra házat építettek. Adott neki útravalóul sódart. Ő maga pedig s a felesége addig igyekezett. s más egyebet. annak szorult állapotában.

a többi kád mind tele volt pénzzel. még el is szenderedett. betevődött. és én ottmaradtam bent. s megjegyezte. Az arannyal telt kád tetején volt egy aranyeke. . Mikor megszomjazott. előjött egy nagy ember. akkor visszamentem. Annak a kecskepásztornak volt egy fia. Elvitte a bokor alá. Betettem egy csipkebokor alá. Ott állt.mondja a fiának -. Kapta magát. Mikor harmadszor visszamentem. és megy a pincébe. megnézi a kalapját. Azzal az aranyekét az ökörrel s az emberrel beletette a kupába. hogy ne lássák. A hetedik esztendőben már a gúnya is leszakadt róla. aranyember.mondja a fiú. adott a kezébe egy gombolyag követ. megnézte az aranyekét. én így meg így jártam . Aztán szedett egy csomó keserűlaput. s a fahéjból csinált egy nagy kupát. betette alája. azt megnyalta. hanyatt feküdt. négy aranyökör egy aranyos kádnak tetején volt. vajon még ott van-e. előtte négy aranyökör. aranyemberrel s a pénzzel.Hát édes fiam. fát hántott. Megfogta a fiú az aranyekét a négy ökörrel s az emberrel. hogy azt se tudta. te mivel éltél idáig? 274 . az aranyember is. elvitte oda. Sok kád volt ott. hol nem volt. s elverte az éhségét. . azt is betakarta.Ej. Fogja magát. megnyalta. Az apja nagyot nézett. miféle ajtó az. Akkor megnyílt az ajtó. a kalapját megrakta az ezüstpénzből. a harmadik tele volt gyémánttal. Amikor megéhezett. betakartam. s egyszeriben kijött onnan. Egyik tele volt arannyal. s vitte ki a pincéből. mind tele pénzzel. betettem egy másik bokor alá. egyik tele volt ezüsttel. Akkor elment vissza. Látja. hogy meghalt valahol. te hová lettél úgy el? Már azt gondoltam meg is haltál. az ökrök is. Hát egy pincébe kerültem. ledőltem hanyatt. teleraktam a kalapom ezüstpénzzel. hova nézzen. megint eléje állott a nagy ember. mikor megnyílt előttem egy ajtó. Nekiállott. abba beletekerte a derekát. A pénzt meg melléje. abban a helyben kihoztam onnan. megy az aranyökörrel. fiam . volt egy kecskepásztor. mit tegyen. Ő meg felkel fektéből. Az apja már el is feledkezett róla. Hát a pincében annyi kád volt. s bementem rajta. a harmadik gyémánttal. Az a fiú a kecskékkel egy hegyoldalban volt. Ez az aranyeke. el is szenderedtem már.A kecskepásztor fia Volt egyszer. betakarta. megnézi. ott van-e a pénz. Azt gondolta. egyszer csak megnyílik előtte egy ajtó. ott legeltette a kecskéket az oldalban. . azt kihoztam. s fahéjjal odakötötte magához. s elment. aranyekével. addig csodálkozott ide és tova. s egy aranyember fogta az ekét.A kecskék legeltek az oldalban. adott neki egy más gombolyag követ. s elverte a szomjúságát.Édesapám. Mikor harmadszor visszament. addig ácsorgott. Így élt hét esztendeig. hogy pinceajtó. Elmegy a másik bokorba. a másik tele volt ezüsttel. hogy az ajtó betevődött. Hát ott volt az aranyeke is. Aztán ment a bokorhoz. az aranyembert. másik arannyal. Hát az is ott van. Hát ahogy elszenderedett. hogy merről nyílik az ajtó. akkor az ajtó becsattant. ő kapta magát. hetedhét országon túl. . Hát egyszer csak hazaállit a fiú. Volt egy csipkebokor. azt se tudta.

megnyalintottam. ökröt. meglelték az ajtót. ásni kezdtek. a kádak úgy eldörömböltek. A fiú meg az apja. egy nagy ember előállott. a lánc lepattant. előjön a nagy ember. Rákötötték a láncot az aranyos kádra. ezzel mi semmire se tudunk menni. Mikor megszomjaztam. . amennyit a maguk erejéből el tudtak vinni az aranyból. komám. s kezdték ásni azt a helyet. Hogy meglelték a kádat. míg az egész hegy meglaposodott. Addig ásták. Még egyet próbálok. fogadok embereket. s kinyitotta az ajtót. milyen szegény volt ez a mi kománk. szekérrel s ökörrel jöjjön.Te. hogy semmit se láttak. ideadott egy kicsi gombolyag követ.mondja a fiú. Benézett a pincébe. Azt mondja neki az ember: . apáddal ketten rakodjatok meg. Kezdtek ásni. Azzal elkezdtek gazdálkodni.No. El is mentek. El is mentek az apjával oda. Vettek maguknak marhát. 275 .Látja komám . aztán menjetek. mindent. és azt mondja a fiúnak: . Irigyelte őket a nagygazda.mondja a kecskepásztor -.Mikor megéheztem. s elvertem a szomjúságot. hátha kapnánk valamit. megnyalintottam. Volt egy nagygazda komája..A kopasz földön . fiam. elment a fiával. Nekilátott a szegény ember. amikor azt mondja a nagygazda: . ketten a két zsákba annyi pénzt raktak.Megjegyeztem a helyet. De a nagygazda nem nyugodott meg. Éjjel elmentek a pincéhez.Legelsőbben az aranyos kádat húzassuk ki az ökrökkel. Azt mondja a feleségének: . ássuk ki. adott nekem egy kicsi gombolyag követ. addig ásták. . most megvolna a pénz. menjünk el oda. akkor megint előállott. most meg mindjárt megelőz minket a gazdagságban. tehenet. ahol be lehet menni a pincébe. fogadott magának embereket. úgy elmentek a föld alá. komám. elmegyünk ásni. te hét esztendeig itt voltál. Azután kivette zsebéből a kulcsot. .Hát hol aludtál? . ha nem kezdett volna alkudozni. mert az én ökröm húzza ki! Alighogy kimondta.Na. feleség. Kezdenek húzatni. Azt mondja a nagygazda: . megnyitják az ajtót. és egy kádat találtak. mert kaptunk pénzt. Azt mondja a fiának: . a négy ökröt elébefogták. s elvertem az éhséget. meglátta az apja a sok kádat a pénzzel.Na. s menjünk be. Hanem hívjuk a keresztapádat. Így voltam egészen hét esztendeig a pincében.Na. nekilátott. ebből nekem több kell. Mégse találtak rá a kádakra. tele aranypénzzel.

hogy megtalálták az ezüstpénzt. megint ásni kezdtek. Csaptak nagy lakodalmat. elmennek a pincéhez.Már most megfoghatjuk a kádat. Mikor ezt kimondták.Megint fogad embereket. hogy a nagygazdának egyik karját is elvitte. A kecskepásztor fia meg elvett egy szegény lányt. Addig ástak. 276 . még most is élnek. ha meg nem haltak. mert mi dolgoztunk. a nagygazda kapzsin megölelte a kádat. Azt mondják a napszámosok neki: . nem maga. Így maradt a nagygazda ott a nagy semmivel. De a kád úgy elment a föld alá. de nekünk több kell belőle.

hogy olyan volt. Elővette a tarisznyáját.kérdi Ej Haj.Na. én neked bért nem fizetek. annak meg egy fiacskája.Mondtad a nevem. Gyere be.Itt lakom.Édesapám. a felét megette. mint azelőtt. Elért mentében egy kúthoz. és belőle a pogácsát.mondja az apja. Elbúcsúzott anyjától. .Aj.Hova indultál? . lányom. hogy százszorta szebb volt. azt mondta: . fiam . A kezedre adom.Elmehetsz. fiam. Addig ment. . mert éhes volt: .mondja erre a gyerek. azt én csak azért mondtam. Mindjárt kijött egy szépséges szép lány onnan. fiam.Dehogynem hívtál . jó lesz neki ott leülni és enni. .Alighogy kimondta. beleöntötte egy csöbör vízbe. akkor holnapra nem marad. fiam.Hozzám is eljöhetsz. mert még fiatal vagy. Kiugrott onnan egy olyan szép gyerek. amennyit bírok. . jó volna valahova elmennem. Egyszer. ha akarsz .Hívtál. annyit dolgozom. . Mikor már úgy megfőzte. fiam. míg meg nem éhezett. . éhes-e. rátaláltak egy házra. megköszönte a nevelést. és főzte. Az édesanyja mindjárt sütött neki hamubasült pogácsát. A többit már tudod. édesapám. mint a kocsonyának való. Ezzel az öreg elment. . hoztam neked egy fiút. . tüzet gyújtott alája. Gondolta. és odament a kúthoz. . Hétrőfös szakálla volt. Hozzáfogott. hát itt vagyok. Mikor már jól bent jártak az erdőben. Csak az lesz a tied.Nem baj.Elindultam szolgálatot keresni.mondja az -. Ahogy megette.Ej haj. mikor a gyerek már megnőtt s megokosodott.. nem is tudtam.Ej haj! . itt vagyok. én is megfogadlak. fáradt-e. Nagyon szegények voltak.. . és odaadta neki útravalónak.De sajnállak. . Elindult. én nem hívtam. hát mindjárt kijött a kútból egy háromaraszos ember. Azt mondja az öreg: . beletette egy kazánba. . apjától a gyerek. megfogta a gyermeket. . de bizony meg bírta volna enni az egészet is. . De megmondom előre.Ó. Kettétörte. beletette egy kis tarisznyába. Közben azt mondja csak úgy tréfából.mondja az. Kérdezi a leány: 277 . Avval elindultak az erdőbe. vizet inni.Nem bánom . hogy éhes vagyok. felkelt. szolgálatot keresni. még fiatal vagy. édesapám. amit találsz. Megfogja a gyermeknek a kezét a lány. Az ember két kezével kereste a mindennapi kenyerét. hogy Ej Haj. Meg sem kérdezte tőle. De gondolta. hogy itt van.Ej Haj Volt egyszer egy szegény ember.

amit a lány kért. Megint beleöntötte abba a csöbör hideg vízbe. és lesz belőlem patkószeg. hogy eltaláltad. és kérdi: . Kérdezte a gyereket. hazaviheted. . bátyja? . mert különben itt maradt volna.No. az csak azt mondta. hogy több lesz. mint előbb. hogy nincs itt. édesapám? . hogy keresztülvetem magam a fejemen. Ismét beleöntötte a csöbör vízbe. . Úgy is lett. mit tanultál. Örvendett neki az édesapja. Hát amint az ebéddel végeztek.Hát eljöttem a fiam után. Rámutatott szépen a magáéra. Akkor megint megfogta a gyermeket.Most azt tanultam..De én téged megtanítalak. És akkor megsúgta az öregnek. erre annyi galamb repült elő. a te édesapád is eljön érted. mivel éteti a gyermeket? Nincs mit enni adjon neki. és édesapáddal is megsejtetheted. most mit tanultál. Onnan most még szebb gyerek ugrott ki. fiam? . hogy nem ismerték meg őket. hogy az a nagy udvar telistele lett galambokkal. hogy keresztülvetem magam a fejemen. újra beletette és újra megfőzte. mit tanultál.Mit búsul.Azt tanultam. 278 . Akkor még szebb gyermek ugrott ki onnan.kérdi az apját. mint ezer. hogy holnap vasárnap. De a gyermek belelátott a gondolatába.” . hogy keresztülveted magad a fejeden. Egyforma nagyok.Szerencséd. A lány épp az ebédet szolgálta föl. Istenem. és harmadszor is megfőzte. Mondja a lány.Hát most mit tanultál. Akkor még az övé lehetsz. Kérdezi rögtön. Füttyentett. immár neked az esztendő holnap lejár. hozott egy tál kölest. el is indultak haza.Na. és lesz belőlem egy szép fehér galamb! . hogy melyik galambra mutasson rá.Megköszönte a fiú a lánynak. ne mondj semmit. s lesz belőled galamb. s lesz belőled lópatkó. hogy ez az enyém! . hogy az az ő fia.Hát most azt tanultam. és lesz belőlem lópatkó! Akkor a lány újra megragadta a gyermeket. arra annyi galamb repül elő. egyforma fehérek mind! De a gyermek apja tudta most már. Most megmondom neked. hogy apád lábánál legyél. És ha megkérdezi. keresztülveted magad a fejeden. Mindjárt ment a lány apja. amikor bejött a gyereknek az apja. Te is köztük leszel. Mert ezek a galambok mind úgy maradtak itt. mást mit tudsz. Az én apámnak olyan szokása van. De ha nem találod el háromszorra. Mindjárt keresztülveti magát a fején. mit akar. hogy melyikre mutasson. Azt mondja majd az édesapám a te édesapádnak: „Eljöttél a fiad után? Válaszd hát ki. hogy hol a fia. Ha rátalálsz. hogy kihint az udvarra kölest.No. melyik a te fiad. Másnap csakugyan hazajött az öreg. fiam. De így elviheted. Azt mondjad. mind egyforma fehér lesz.Na. előjön a lánynak is az apja. . de mindjárt hazajön. és lesz belőle egy szép gyermek. De azt is megmondom. majd patkószeg. hogy keresztülvetem magam a fejemen. . hogy az az ő fia. szegények. fiam? . holnap apám hazajő. fiam? . megkérdi. Elgondolkozott útközben a gyermek apja.

hogy viszi a vásárra. Azt hittem.kérdik majd. hogyha a kutyát eladja is. . Szökkent rögtön a kutya. Észrevette a kutya. fiam. csak a kutya. azt tegye a zsebébe. soha többet nem jő vissza.Ugyan mit kérsz érte? . s olyan szép agárkutya lett belőle. és ment az úton. nem látta-e a kutyát. . utána a kutya úgy elment.Dehogyis engedem! Úgy elszalad. Kiáltanak neki.mondja.Ugyan mit kérsz érte? . . Utolérték a szegény embert.De láncostól meg szíjastul? . ha a láncot leveszed róla? . és mindjárt találkozunk majd egy hintóval. Várják. nem talál vissza.Azon egy cseppet se búsuljon .Én nem láttam . A szegény ember a pénzt a hátára tette. Kitanult vadászkutya ez. a kutyával.Na. várják vissza. . . De azt is megmondom. Az nem eladó.felelte a gyermek. . de a kutya csak nem mutatkozik. 279 . s az út mellett beugrott a nyúl után egy piszkebokorba. hogy visszaszaladt maga után. és hajtanak a szegény ember után. Kérdezik majd: hová mész avval a kutyával? Maga mondja. Alig mentek az úton egy fél kilométert a kocsival.Miért nem engeded el azt az ebet? A szíve szakad meg. mendegélt. hogy nincs sehol. A nyúllal együtt visszajő. Azt mondja a három másik úr neki: .Nem. s lesz belőlem aranyszőrű agárkutya.mondja a szegény ember. . hátha visszafutott a régi gazdája után. De a gazdája jó erősen fogta. megmondtam. . hogy nem engedem? Ismeretlen még itt. Alighogy ezt elmondta. .Én most keresztülvetem magamat a fejemen. annak egy véka arany az ára. . add ide a kutyát! Feltették a kutyát a kocsira.Hová viszed ezt a gyönyörű kutyát? . de nem jő. Hát mindjárt jött is az a hintó.Azon. . Addig mondták neki. vitték nagy örömmel.mondják azok erre -. Füttyögetnek. hogy egy véka aranyat. Keresték. nincs kutya! Végül is a kutya új gazdája azt találta ki. Mondja. Vezessen. hogy neked mit adjak enned. Négy úr ült a hintóban. s még aranylánc is hozzá. hogy az apja nem tudott eléggé gyönyörködni benne.Ugye. Csendesen ballagott az egy gyerekkel. egy nyúl ugrott keresztül az úton. .Kérés-hagyás. Ahogy meglátták azt a gyönyörű kutyát. Felültek a hintóra.Mit érek. Jő benne négy úr. jó ember. én egyszer eladtam. Leugráltak mind a kocsiról. hogy elfoghassa azt a nyulat. Kérdezik az embert: . a szíjat ne adja el.Hát vegyen! Árulnak a boltban! Mindjárt ki is fizették az aranyat. . Aranyszíj lesz a nyakamon.Egy nyúl szaladt keresztül az úton . kapálódzott utána.Dehogy láttam. Miért.. megállították a hintót. hol van? . amíg csak elengedte. keresztülvetette magát a fején.Dehogy megy el. Maga csak vezessen engem. gyémánt gombok a szíjon.Viszem a nagyvásárra eladni.

. Vigyen be a vásárba. .Kérés-hagyás. Olyan szép aranyszőrű paripa lett a gyermekből. Összeszalad a nép a csudájára. a lovat eladom. ha nem. hát nem. Ej Haj mindjárt gondolta. elmenni a nagyvásárra.Két véka arany. majd megtanítalak! Odament Ej Haj a vevőkhöz. a kutya nem került elő. .Nem adom! . Azt mondja az ember: . hogy nem volt fia.Jó volna. menjünk. 280 . olyat még nem láttak. ha azt is odaadja. eladni. A szegény ember a gyerekkel pedig hazament. Azok még akkor is alkudoztak. volt nekik mindenük a sok pénzből. vegyék így.Mi az ára annak a szép lónak? .De a kötőfékkel együtt. Nahát.kérdi egy ember. Két véka aranyat kérjen. de fékestől.Jó volna. amíg nem ígért azért is egy véka aranyat. Nagyon búsult. Nem adom a féket . Szép kötőfékszár lesz a fejemen. Van pénzünk. . de a féket nem. aki adja. miféle ló ez.Én nem adom. csak patkót és patkószeget! Túljársz az eszemen? No. s abból ne engedjen semmit.mondja neki is az ember. hogy mit kér érte. Abban a városban lakott. . kutya betyár. Nagyon megharagudott: na megállj. annak két véka arany az ára. hazudtál. Ígértek a fékért külön pénzt.A lovat pedig fékkel adják. azt nem adom. A szegény ember pedig a sok pénzével elment haza. Mondja ő is: . Azt mondja egyszer az ember: . Azt mondja útközben a gyerek az apjának: . De a kötőféket oda ne adja. Bementek a városba. én keresztülvetem magam a fejemen. .Adja. . de már mit volt mit tegyen. A kupecek.Hát hajtottak előre. amíg csak eladta az ember a féket is. Épp akkor ért oda Ej Haj. Ha tetszik. hogy más megvegye .Annyi pénzed lesz. Addig alkudott.Mit beszélsz! A lovat fékkel adják! . kösse be az istállóba.Nem.kanállal sem. Én nem adom. . hogy nem tanultál mást.Én nem engedem. Úgy addig. Maga csak vezessen vele. . Az nem eladó. hogy a gyermekednek a gyermeke sem eszi meg . Ej Haj mindjárt odaadta a szolgájának a paripát.Nem. hogy Ej Haj is meghallotta. Mert nem kerülök vissza magához soha többet. de hiába. .mondja Ej Haj.Édesapám. édesapám! Elindultak. fiam. lesz belőlem majd aranyszőrű paripa. mondja csak. Úgy is lett. hogy gyönyörűség volt nézni. megvolt a vásár. a kereskedők kérdik majd. Addig-addig alkudozott.

nem tagadom meg tőled. a hajóra szálltak. egy cseppet se. vizet adj.Elment haza Ej Haj is. Ott. próbáld meg elkérni. nem engedte. Amikor vizet kér. a tenger közepében a ló nagyon szomjas lett. amit kér. felnyergelték. megpróbálom. A királyfi azonban lóháton ment át a tengeren. hogy adja kölcsön a lovát. .Hallottam. amikor szénát kér. a veres királyhoz. édesapám. Azt mondja a királyfi az édesapjának: . hogy milyen lova van Ej Hajnak. egyszóval sose azt. mulattak. milyen gazdag király lehet ennek az apja .azt mondja egyszer csak a királyfi -. hogy kik jönnek. Az a város királyi város volt. zabot adj. Amikor a tengerhez értek. nincs olyan a világon senkinek. Csak azt parancsolta.mondja a király -. Amint parancsolja.Nézd csak.gondolta a veres király -. nagy ceremóniával fogadták a vőlegényt. a tengeren túli város királyának a lányát akarta elvenni feleségül. Azzal akarom elhozni a menyasszonyomat. . milyen szív van benned. fiam. El kellene tőle kölcsön kérni. De a királyfi mindig visszarántotta a száját. felséges királyfi.Nahát . akinek paripája van.Eredj fiam . Hát elnézte ezt a menyasszonya vagy háromszor. Odamegy a királyfi. amikor megkapták a hírt. ittak. . Asztalhoz ültek. hogy nem sajnálod meg ezt a szegény állatot? Talán a vizet sajnálod tőle? Van itt elég a tengerben! 281 . . hát majd megtanítalak. Ment a királyfi s a vendégsereg a királyi város felé. iramodott rögtön a királyfiú az apjához. . Ha így szól a parancs. mert én másnak nem adnám oda azt a lovat semennyiért sem. és megkéri. Utoljára azt mondja: . Keresztülúszott a ló a tengeren. De mivelhogy királyfi vagy. Kivezették a lovat az istállóból.Elmegyek.Jól van.Megállj. „Ki tudja. induljunk vissza. úgy lesz. mert messzire kell menni. a nyeregbe. Mentek egyenesen a kikötőbe. A szegény ló nagyon szomjas volt. kutya betyár. nagy fát mozgatsz. jól ettek. A menyasszonnyal felültek a lóra. nem engedem. hogy Ej Hajnak aranyszőrű paripája van. De csak úgy. hogy igyék. De a királyfi nem engedte. hogy igyék. . odaadom. Immár össze volt híva a háztűznézőbe induló sok vendég. hogy egy cseppet is igyék. Az egész városban híre ment. Azt mondja a szolgájának: .Te lelketlen. de nagyon félti azt a lovat. Annak a fia pedig éppen házasodni akart. Mert hazudtál nekem.Hej.Jól van. nagyon akart inni. A vendégek megint hajóra szálltak. hogy vizet nem szabad innia a lónak. . a király is ott lakott. ideadta a lovat. hogy vizet ne igyék egy cseppet se ez a ló! Azt feleli a királyfi: .Látod. ennek a lónak.” Megtartották az esküvőt.

és beteszi oda. Jaj. Húzd az ujjadra. hátha berepül a galamb. Van aranyom. A vőlegényt és a menyasszonyt otthagyta a víz tetején. csak szabaduljak már ettől a kőművestől. vigyél haza az apámnak a kastélyába. csak a lányod ujjáról azt a gyűrűt kérem. adjon neki a király munkát. . hogy otthagyja a menyasszonya. jelentkezik a királynál. Akkor azt mondja a menyasszony: . megetette a galambocskát. A galambocska be is repült.Nekem egyéb nem kell. A szegény galamb rászállt a királylány vállára.Mit fizessek a munkádért? .Na. Akkor ezt mondja: „Nem kell egyéb. Abban a nyomban a kőműves ott termett. minden ujjadra. Ha megesküdtünk is. ott pihegett. hogy azt nem is engedi el ő. hogy igyék. Sajnálta a királylány. nem leszek a feleséged! Megijedt a királyfi.” De ne engedd meg. de ott volt már az ölyv is. hogy a lóból hal lett. hogy enyém lehess. Amikor készen lett a munkával.Nem kell nekem egyéb. 282 .mondja a kőműves. el akarta fogni.Én bizony nem adom! . mindjárt elfogja az a madár! Kinyitotta az ablakot. Keresztülvetette magát a fején ő is. Odarepült a tengerpartra. Hát a királylány ült a hatodik emeleten az ablakban. Meglátta. Apád majd megfogadja. és lett belőle egy ölyv. aranyhal lett belőle. Úgy is lett. mit adjak? . elment a királyhoz. a királyfi újra visszarántotta. nekem a gyűrű kell . ha kész lesz a munka. A szegény galamb repült. Kérdezi tőle a király: . ismét keresztülvetette magát a fején. A kis hal kivetette magát a vízből. tetszem én neked? . a szomszéd ország városába. Hát a királynak nincs miből fizessen? A lánya gyűrűje kell? Azt mondja: . jelentkezett. és lesz belőlem majd aranygyűrű. . Megy a király a lányához. Mindjárt cukrot adott neki. hogy mit fizessen. a királyi városba. A királylány becsukta gyorsan az ablakot. Kérdezi tőle. királykisasszony. hogy ő a világon a legnagyobb kőműves. ha azt akarod. és várta a királyfit.Keresztülvetem magam megint a fejemen. De Ej Haj már tudta.Fordítsd vissza a lovat.Tetszel. .mondja a lány. Kerítette a másik halat.De csak add oda. keresztülvetette magát a fején. Megengedte a lónak.Megint inni akart a ló. százszorta szebb királyfi lett belőle. Mikor két kortyot lenyelt a ló. Mondja is a királylánynak: . és magához szorította. s lett belőle most egy nagy cethal. A finom kályhákat javíttatták vele. hogy ver a szívecskéje. Elrestellte magát a király.azt mondja. Hozat egy kalitkát. kéri a gyűrűt. de még milyen nagyon tetszel! . Idejő majd egy kőműves. amilyent akarsz. ami a lányod ujján van. ezüstöm elég. hogy ő a világnak a legnagyobb kőművese. csináltatok. azonnal lett belőle egy fehér galamb. csak a gyűrű. repült.Azt szégyellem.Akkor hallgass meg engemet . hogy a galambot hajtja az ölyv. Hajtani kezdte a galambot az ölyv. De kidobta magát a cethal is. Beértek egy városba. Arra a galamb keresztülvetette magát a fején. s lett belőle egy galamb.

hát odaadom. amilyen kell neked.Éppen erre éheztél? . kapa és a nagyharang válasszon el egymástól.Leszek. Nekem az a gyűrű kell. . Leszek! Azt mondja az öreg király: .Én bizony nem adom ennek a gonosz kőművesnek.Ne szomorítsd a lányomat.Nem kell nekem a tál aranyad. s így vége lett Ej Hajnak. sem egy. megesküdtek. ám legyen.Immár itt vagy az én begyemben.Ha erre szorulsz. és a földhöz ütötte a gyűrűt. adok egy tál aranyat. kezében karddal. . később a gyerekből király lett. Megmondtam. Mikor a kakas mind felszedte már a kölest. nem győzködök már veled. Ásó.ezt mondja az apjának. Megharagudott a király. . vagy akármit. csináltatok olyant. Kardjával levágta a kakas nyakát. Azt mondja akkor a huszár a királykisasszonynak: . ha édesapám is megengedi. Mondtam. Mondja a lányának: . Sírni kezdett a lány. lett abból egy tál köles a padláson. Így szépen egymáséi lettek. Máig is élnek. A kőműves keresztülvetette magát a fején. ha meg nem haltak. Ahogy a földhöz ütötte a gyűrűt. leszel-e a feleségem vagy nem? . 283 . Szaporán szedte. és lett belőle veres kakas.Add oda azt a gyűrűt.Mondd meg nekem most már.Ha ezt választottad magadnak. azon nem nevet senki! Mondja a király a kőművesnek: . hogy menjen már innen az a kőműves. hogy megtanítalak! Akkor a kép mellől lepattant egy szép veres huszár.A leány azt mondja: . azt mondja: . Kezdte rögtön felszedni a kölest. de egy szemecske felpattant egy kép mellé. sem tíz. sem kettő.

persze hogy énnékem! .Nekem. Beleszólt a hoppmester: . nekem! Te korhely. és azt kérdezte: . Megtudta ezt a király.De nékem. az egész ország népségének rá kellett mondani: „Adj isten egészségére!” Minden ember mondta. ha elaludna. megnézni a juhász csontjait. Az rettenetesen megharagudott. no meg rettenetesen mérges. De mikor a csillagszemét meglátta. . volt egyszer egy király.felelte a juhász. nekem! Felséges úr! . hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve tömlöcébe! El is vitték a darabontok. akárcsak az aranygalamb. A királylány is ott volt a szobában. nagyon megharagudott. és mérgesen verte a mellét. nótákat fújt. . . A juhász meg le nem vette róla a szemét. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül! . Elnevette magát a juhász szavára. hogy ha eltüsszentette magát. Felvezette a királyhoz. . .Mondd mindjárt: adj isten egészségemre! .Adj isten egészségemre . most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már. Már akkor a király nem tudta. Hát látja. Tudta. 284 . Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson. nekem. nekem.Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom. Ez a király olyan hatalmas volt. megáll a király előtt. mindjárt megrohanta a juhászt. és olyan gyönyörűséges szép volt. és hogy ébren tartsa magát. míg a királykisasszonyt nekem nem adják! . hol nem volt. és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe. A király pedig trónusán ült. és igen hatalmas volt. Elmegy a juhász. Reggel jön a hoppmester. De akármilyen hatalmas volt. mit tegyen mérgében. és szelíden verte hozzá a mellét. a medve rögtön széttépné.Na. hogy annál dühösebb legyen.Nekem. adj isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: . A tüskésdisznóknak nem adtak egy hétig enni. A medvének akkor már hat napja nem adtak enni. A király erre azt parancsolta mérgében. maga elé hívatta a juhászt. Mikor az ajtót betették.rivallt rá a király. hogy vessék a juhászt az óriás sündisznók tömlöcébe! Be is vetették a darabontok. énnékem . pedig olyan éhes volt.Nékem hát.Adj isten egészségére! Hol volt.Eredj hát tíz halálba! És a király megparancsolta.szólt vissza a juhász.Azt mondd te. A legtávolabbi szögletbe kucorodott. mint minden királyfi. hogy annak semmi baja. Onnan nézte de bántani nem merte. a csillagszemű juhász mégsem félt tőle. úgy megijedt. tüstént azt mondd: adj isten egészségére. mert neki is megtetszett a csillagszemű juhász. mert ha nem mondod. csak úgy nyaldosta a talpát az éhségtől. Jobban megtetszett.ordított a király. hogy annál gonoszabbak legyenek. halál fia vagy! . hogy majdnem magát falta be. akármilyen mérges volt a király. csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani. te betyár! .mondta megint a juhász. hogy széttépje és felfalja.Nem mondom én addig.felelt amaz.

hogy fogjanak be a királyi hintóba. Akkor maga mellé ültette a juhászt. Ott így szólt hozzá: .Látod ezt az ezüsterdőt? Ha azt mondod: adj isten egészségemre. és megparancsolta. a juhász kivett szűre ujjából egy kis furulyát. Tudta. arra ráakasztotta a szűrét. és felfalják.Majd a kincsek elkápráztatják. tarisznyát a verembe. A darabontok odamentek. hogy menjenek ki egy kicsit. A kút fenekén egy mécs égett. arra kérte a darabontokat. hogy felfalják. hogy már meggondolta. belökték a szűrt. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.Nem mondom én addig. de azért mégis így felelt: . hogy test is legyen a szűrben. . mondod-e már: adj isten egészségemre? De a juhász csak azt felelte: . De azért mégis megkérdezte: . maradt-e valami a csontjaiból.” Látta már ugyanis. A juhász felállította a verem mellé a fokosát. A juhász csak nevetett. De előbb még a tarisznyát is felakasztotta. 285 . Mondja neki: . kalapot. Ezeknél hiába volt csillagszeme. Addig fújta. Csak akkor mondom. hogy most már igazán vége a juhásznak.Amint a disznók nekirohantak. hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. a tetejébe meg a kalapját tette. amikor az ormótlan állatokat táncolni látta. könnyek futottak az arcán a nagy kacagástól. mint oltotta ki a mécsest. hogy a disznók sem tudták elpusztítani a juhászt. Hát mondod-e már.Nem félek én száz haláltól sem. Másnap jön a hoppmester a lámpással. hogy nem győzték már az aprózást. és egymásba kapaszkodva táncba ugrottak. Az most még sokkal mérgesebb lett. míg ő belenéz a kaszásverembe. Megparancsolta tehát. Ennek a közepén egy mély kút volt. ő bizony mégsem mondja. körülrakva éles kaszákkal. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. és kimentek. de úgy nevetett. mondja-e a királynak: adj isten egészségére . hogy akkor mindjárt rárohannak. adj isten egészségemre? A juhász belevágott a szóba: . Akkor aztán kiáltott a darabontoknak. hogyha valakit belevetnek. Utánanéztek. Ahogy odavitték a juhászt.No. hát majd hanyatt esett. ahogy meglátta a juhászt. de nem merte abbahagyni a furulyázást. . mikor a hoppmester jött megnézni. Erre a disznók visszahökkentek. neked adom. Aztán egészen megnyugodva. most már száz halálba voltál. A juhász kacagni szeretett volna. Az pedig a sötét szögletben csak nevetett.Eredj hát a száz halálba! . Felvezette a királyhoz. Talán még meggondolja magát. és egészen kifáradva egyrakásra dőltek. ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. a tíz disznónak nem nézhetett egyszerre a szeme közé. „Tán olcsóbbért is megalkuszunk . Felvezették aztán a királyhoz.kiáltotta a király. hogy semmi módon el nem pusztíthatja a juhászt. . Az most még dühösebb volt.No.Nem mondom én addig.gondolták a darabontok. leért-e a fenekére. El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe.gondolta a király. meglássák. és elhajtatott az ezüsterdőbe.A juhász csak elhűlt. most közel voltál tíz halálhoz. hogy még reggel is. elmentek. Elkezdett rajta furulyázni.

gyémánttavat. hogy örömében menten szörnyethalt. hogy ne lásson. hogy az egész országban mindenki evett-ivott. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság. Tartottak aztán olyan lakodalmat. csak mondd azt nekem: adj isten egészségére.Nem. Ott ezt mondta: . A juhász csak ámult-bámult. nem. hogy szétossza. mind-mind neked adom. hogyne mondanám! Persze hogy akkor mondom. a legjobb ételeket ott főzték. csak azt mondd nekem. még a halálos betegek is. Tenger nép ült az asztal körül. sohase terhelte a népet szeszélyeivel. mert nagyon jó király volt. ezüsterdőt.Látod ezt az aranyvárat? Ezt is neked adom. megadta magát: . nem mondom addig. 286 . Erre a király nagy búnak eresztette a fejét. hogy nem boldogul vele. Még mindig uralkodik valahol. mégis ezt mondta: . A király ennek úgy megörült.Látod ezt a gyémánttavat? Még azt is neked adom. nem. Akkor a csillagszemű juhász lett a király.Mondom hát.Nem. mert a királylány férjhez megy. Kihirdette. nem mondom addig. táncolt. s a király maga elé vette.kiáltott a juhász legelőször. Igen jó király lett belőle. aranyvárat. még az aznap született gyerekek is. A király ennek nagyon megörült. hogy örüljön az egész ország népsége. nem bánom. hozzád adom a lányomat. Ott azt mondja: .Adj isten egészségére! . Elértek az aranyvárhoz. adj isten egészségére. az ezüsterdőt is. akkor egyszerre csak nagyot tüsszentett a király az erős tormától. Odább hajtatott a gyémánttóig. De amint a vőfély felhozta a tormás disznófejet. A király látta. de mégiscsak azt felelte: . De aztán mondd ám nekem igazán. a jókedv a házfedelet emelgette. hogy: adj isten egészségére! . . Már akkor a juhásznak be kellett hunynia a csillagszemét. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. A legjobb banda ott húzta.No. Odább hajtatott. Igen szerették.A király elszomorodott.

nem eszik annyit. engedje meg.felelte a fiú. Ülök inkább veszteg. ha csak a tartásért szolgál. Amelyik leghamarabb hazajön az erdőből. nem bírom eltartani se őt.Na.Nézd csak. hogy a tejet átszűrjék. szolgák.Kilenc Hol volt. volt egyszer egy szegény özvegyasszony. mi lesz. Idehozom. A többiek három órakor felkeltek.kérdezi Kilenc. még van elég időm! . Egyszer azt mondja a fiának: . hol nem volt. Mert én nem bírok annyit keresni. akit Kilencnek hívtak.Fiam. amikor kitelik az esztendő.Felséges királyom! Van nekem egy fiam. .mondja a király -. hogy elszűrjék a tejet.Nem megyek én. ha jóllakott. . fáért. s hozzá kilenc szelet kenyeret. Adtak a gyereknek enni. cipőtől kezdve fejtetőig. Hazament a szegény asszony. Kilenc mind a kilenc kondér tejet megitta.azt mondja a király -. Éppen akkorra meg voltak fejve a tehenek is. Először azt hitték. Már éppen megvirradt.gondolja magában a király -. Mire visszajöttek. csak járomozni kellett még őket. ami kell. de még magamat sem.nem kérek egyebet. kilenc embernek valót. és meg volt ijedve. de Kilenc csak aludt tovább. elvégzed. Korán keljetek fel. hogy téged kielégítselek. Másnap elmentek a királyhoz. A szegény asszony bizony nagyon búsult. elaludtak. avval fogsz járni mezőre. hogy nem bírja jóllakatni ezt a nagyétkű fiát. aztán. Meglátjuk. Adok négy ökröt a kezedre és egy szekeret. csak adjanak annyit ennem. Egyszer kiadta a király a parancsot: . ha semmit se fizet. jó volna. valamennyien. itatod az állatokat. Szegény özvegyasszony vagyok. amennyit kívánok. az asszony meg hazament. még azon is túl. annak meg egy fia.Mit fizet? .Én . Azt mondja a királynak: . mindent. csak ne kelljen fizetnie.Holnap reggel menjetek el. mert ura nem volt. mire megvirrad. az ajándékba kap egy rend ruhát. Kilenc a neve. fiam. hozd ide. itattak. Kilenc tál levest megevett. aztán eteted. Ő nem kelt fel.No . legyetek készen. fiam . Összekészítette a fiú holmiját. s majd később.kérdi a király -. Csak azért hívták Kilencnek. A tehénfejők kimentek.mondja Kilenc . Ottmaradt a gyerek. . etettek. mert annyit evett. Aztán elindultak. szegény asszony. Így hát megegyeztek. immár jó kemény vagy. akarsz-e nálam szolgálni? . Azt mondja a király a fiúnak: . Lefeküdtek a szolgák. De bizony evett ő tovább is. fiam . erdőbe. itassatok. Vitték a konyhára. Ez lesz a te dolgod. azt a gyereket. ki van éhezve ez a gyerek. Hát . Éppen kilenc kondér tejet fejtek. ha elmennél valamerre szolgálatot keresni. etessetek. Minden legény készen volt a maga ökreivel. kibír ő még két pofont is. 287 . mit fizessek? Te mennyit akarsz? . . beteszlek az istállóba. mint más kilenc ember. A szegény asszony keservében elment a királyhoz. hogy pofon vágjam egyszer. hetedhét országon túl. és ahol a kurta farkú malac túr.Nézzük csak. mikor Kilenc felkelt.

Mire odaért az erdőbe. Kilenc erre visszament az erdőbe. rakta keresztbe mind az úton.Na.De bizony! Nem hallottad.Az erdőbe készülök. ahol az ökreit hagyta. csak vigyétek a fát . Lekötötte a kocsit. hogy járomba fogja az ökröket. . hozzáfogott. és hajtotta őket ki nagy gyorsan az udvarról. De azok a rendes úton mentek.Miért zártad el az utat? . azok nem bírták elhúzni a kocsi fát. pucolatlan bejáromozta őket. . . mert éhesek voltak.mondja nekik Kilenc -. Elment az istállóba az ökrökért.Hé. te meg aludtál. úgy kellett felnézni rá.Mert mi felkeltünk három órakor. s gyökerestül kihúzta. Azokat is bejáromozta a kocsiba. ha úgy szerettek menni.mondja ő -.Biz még nem ettek. . De amikor indítaná a farkasokat. az ökröket kifogta. . csak a csontok maradtak meg. tán már mentek haza? . s megrakta a kocsiját.. Kilencet pedig azok a vadállatok erdőkön. s te most keltél fel? Az ökreid meg vannak-e itatva. 288 .Ej . Kihozta őket. utána a többi kocsis.Nicsak. Akkora terűt rakott. Így már megindultak.mondta Kilenc. és úgy etetlen-itatlan. csak odaérek én is. míg én is megyek! Mikor már gondolta. szabadon az erdőbe. Aztán megfogott egy fát. Egy hosszú ostort a kezébe vett.Nem . addigra jóllaknak az ökrök.Várjatok meg. etetve? . Meg sem tudták mozdítani. kap egy rend ruhát. hogy ne hulljon széjjel a fa. Szabad lett volna neked is felkelni. s szaladt. utolérem majd őket. pajtások . azután összevágták. Amerre akartak. Mikor ezt meghallotta Kilenc. mezőkön. Hadd egyenek.Te . Nem úgy tett. tele voltak. .Mikor kimentünk. mit mondott este a király? Aki a leghamarább hazajő. Húzta ő egyiket a másik után gyökerestül.kérdezik tőle. mint amekkorát a kukoricaszárból szoktak rakni a kocsira. Gondolta magában. a többi már meg volt rakodva. hol van a tej? . míg ő megrakja a kocsiját. mit csináltok itt? Megettétek az ökreimet? Most mivel viszem haza a fámat? Álljatok meg! Megfogta mind a négy farkast. De azt is úgy gyökerestül-ágastul. . A hegyről vágtában indult. Indulnak haza.mondják azok. most mind üresek a kondérok! . árkon vitték keresztül. Kilenc nem bírt velük. hogy elég lesz a kocsijára. .Kilenc. s azokat fogta be a kocsiba. azok elmentek már az erdőbe. a farkasokat.feleli Kilenc. hát mit lát? Négy farkast.A többi szolga nem köteles a te ökreidet etetni-itatni. akik kifűrészelték a fát. Amit kihúzott fát. a többi már elment. és elengedte. mint a többiek.azt mondják neki -. Ahogy odaér. s fogott még két medvét. csak menjetek.Hát hol van? Megittam! . Azt mondja Kilenc: .Hát nem vártok meg engemet? . Kiabálnak a kocsisok: . . Azok nagyon megharagudtak rá. . éhes voltam. Az ökröket azok mind szétszaggatták.kérdi.

Mit csinálsz ott? . Ahogy nézem. Kilenc jő velük. és tartsd.ropp! . amíg hazaérünk. . most meg egy sem jött. úgy tréfálj velem . . hogy milyen késve érkeznek az emberei az erdőből. Futott a szolga. akkora terű fát hoz. hol késnek eddig? Egyszer csak lejön a legény.mondja a király. Kilenc észrevette. nem akarok én itt soká állni. . Meg kellett az ördögnek fogni hátul. hogy irtóztató. A király már-már kezdte megsokallni. hanem én négy farkast látok a kocsi előtt s két medvét. tán csak nem? . s félfelől neked kell tartani a kocsit. s amint a kocsi ment. hogy ha a kerék összetörik. Azon keresztül kellett volna menni. 289 .Egyszóval te tréfálsz velem? . ahogy mondtam! Nem volt mit tegyen az ördög. csak dugdosta be a botokat a küllők közé. a toronyba. mint a villámlás. zárd be gyorsan a kaput. . de nem lát senkit az udvaron. nézd meg.Nézd meg közelebbről.mondja Kilenc -. újra megnézni. S nem ökrök vannak befogva. megálltak. Kilenc jő négy farkassal és két medvével. Fut vissza gyorsan: . ha a kerék összetörik! Az ördög nem törődött a beszéddel. Azt mondja az ördögnek: . ha egyszer Kilenc elöl fogta a kocsit.Felséges király – mondja -. hogy ne tudjanak elfutni. én majd elöl fogom.összetörik a kerék! Nem volt rest Kilenc. mint a világ ördöge. nem kell beengedni. felkötözte őket a szekér tetejére.Nézd csak. Mentek. . Egy botocska volt a kezében. fiam. Elértek egy folyóvizet. Úgy vitték most a kocsit.Egyszer csak melléjük szegődik egy ördög. hát nem lehet . Egyszer . Máskor hamarabb értek haza. Hanem a vadak nem akartak belemenni a vízbe. és megkérdezte: . S azt mondja az ördögnek: . hogy elpusztítsanak bennünket azok a vadállatok. azt a botocskát mindig a küllők közé dugta.azt mondja a király -. Azt mondja az egyik szolgájának: . meg kellett fognia a tengely végét. Elindultak. megfogatom veled a tengelyt. a földeken át.Te. Most meg a vadak is rá voltak kötve annak a nagy terű fának a tetejére! Mikor túl voltak a vízen.Fogd meg hátul a kocsit. istenem.Jaj . . hanem a határon keresztül. Vigyük át! Túlnan megint befogjuk a vadakat.Felséges király.Hogy gondolod? Hogy én hazamegyek kerék nélkül? Nem! Gyere. hogy kinyissa neki a kaput. akarja nyitni a kaput.Eredj fel. ugrott le rögtön a kocsiról.Jó a kedvem.Tréfálkozom! . Mikor Kilenc fogata odaért a kapuhoz. s megint befogta őket. Fogd meg a kocsinak a farát. én meg az elejét. s vessük keresztül a kapun. nem hazudtam. s jelenti a királynak: .mondja az ördög. jönnek! De nem az úton. Kifogta Kilenc a vadakat. fogd meg csak a tengely végét. Kilenc leoldozta a vadakat a kocsi tetejéről. de hát úgy mentek azok a vadak.be van zárva! Nézelődik.azt mondja.Jaj. A többit nem látom. még jól megerősítette. Nem akarom. hogy ne tudjon senki bemenni. farkasok vannak és medvék a kocsi elé fogva? Kifutott a szolga. bezárta a kaput. .

elmehetsz. s úgy keresztül hajították a kapun. amerre lát.kérdi Kilenc -. utánavetették a százmázsás követ. ott légy velük mindig. a fejére esik. úgy megijedt tőle. hogy suhog a kő lefelé.Jól van. De Kilenc a feljövetel után sem szólott semmit.Nézd csak. miért késett. Aztán ők ketten megfogták a kocsit. Végül ő is keresztülmászott a kapun.Te már nem kellesz. nem mert a király kimenni sem. Kilenc. De a király megegyezett a mesteremberekkel. a fundamentumot. azt mondja neki: . Szerencséjére Kilenc az istállóba terelte a vadállatokat. de ő elkapta.Mi megcsináltuk. De azt megmondom. és a forrást meg is lelték. Gondolkodik a király. amögül már nem tudtak elszaladni. Amikor a király meghallotta. Kilenc. mit is tudna csinálni. s visszadobta a követ. . te vagy a legerősebb. gondolták. hogy belement. miért késtetek így el? A többi kocsis még most sem ért haza. melyikünk tegye le a fundamentumot? Azt mondják a többiek: . ahogyan mondod. hogy a kocsi szétesett. Én még egyet sem láttam.Miért nem csináltátok azt. A medvék bömböltek. hogy ott az összetörje. százmázsás követ vessenek utána. 290 . ki a kútból. Az egyik mestert a király magához intette. Jó kerítés volt ott. hogy fél vagy haragszik. hogy Kilenc milyen erős. De nem mutatta. fiam! Elnyerted a rend ruhát. Előhívatja. hogy nem kellett fűrészelni. elmentek haza. hogy megszabaduljon ettől a Kilenctől. a farkasok orgonáltak. Azt mondja a király: . A követ estében a fél kezével megfogta. és hajította felfelé. akkor hozzáfogtok. A fa összetört. elpusztítja őket. Elmész velük te is. Most. amit mondtam? . Az volna a legjobb. . te. ha te kezdenéd el a kirakást. s kirakjátok kővel. belemegyek. csak menjen. Kilenc töviről hegyire elmondta neki. Jó mély vize volt. . hogy ha majd Kilenc belemegy a kútba. megkötözte őket kinn. eredj bele te. Ki is ásták a kutat. az ördögnek azt mondta: . Akarok én az erdő szélébe egy kutat hányatni. és rájuk csukta az ajtót.Kilenc. hanem azt mondta: . Már meg is fogadtam a mestereket.No . hogy majd kijő Kilenc. úgy lesz. Te vagy a legokosabb. Aztán az állatokat hajította keresztül az ördöggel Kilenc.Hát én nem is félek. merthogy nem tudta beengedni őket. Úgy megijedtek a mesterek. hogy kész lett volna rögtön kifizetni a szolgálatját.Te. Te vagy az első. a kút elkészült. hogy jól vigyázz a mesterekre. s miért lett mégis első. Dolgoztak estig. . A király majdnem kétségbeesett. de azok semmit sem kaptak. Aztán hazajöttek a többiek. hogy szinte halálra váltak. Mikor kiástátok a kutat. és végez vele. Mindjárt adott is neki tiszta új rend ruhát.Kifogta az állatokat.Derék fiú vagy. Visszahajította. Megörült neki Kilenc. mikor a forrást már elértétek. De Kilenc észrevette. felséges királyom.

láncot a kezére. El is ment a fiú. Írj egy levelet. hogy végezzelek ki. küldje meg. ti már tudjátok.mondja még . az most láthat.Most aztán még jobban megijedt a király.Nézd csak. hogy ideküldött a király mint követet. felséges király. tőled is megizenem. hogy aki akasztást akar látni. Fejezzenek le. adja meg.Akkor.mondja a városbíró -. hogy megérdemlem az akasztófát vagy a lefejezést. meg. legyen szíves. Amikor az akasztófa alá érnek. kezedbe adom.Én nem tudom. hanem a törvény. mi a kívánságod? . Megy a hóhér. hova tegyem a fejemet. Most már jó kézben volt Kilenc. fiam. bevetették a börtönbe. bekopogott a város bírójához. Azt mondja Kilenc: . Te is mondd meg neki szóval. akkor. Hamar a király összehívta tanácsosait. hogy maga tartozik neki egy összeg pénzzel. mi lesz. fiam . fiam. Megírtam levélben is. viszik az akasztófa felé. a város bírója tartozik nekem egy nagy összeggel. azok azonnal megragadták Kilencet. De hogy mit csináltál. miért akasztanak engem fel. azt mondja a hóhér: . a városbírónak add a saját kezébe. fiam. Mutassa. de szeretném tudni. neki arra most szüksége volna. hogy nagy rablóvezér! El is ítélték egykettőre. .Jól van. 291 . . Írd csak bele azt. meg van ez írva. legyen szíves. miért. jött négy darabont. melyiket választod: a kötelet vagy a bárdot? Mivel vegyem el az életed? . elkezdtek tanácskozni.Nem én akasztalak fel. Megnyomott egy gombot.Nézd csak .Hát ha engemet olyan nagy bűnösnek tartanak.Nekem az.Király. fiam. akármelyiket. hogy arra a pénzre nekem szükségem van. Én ezt a mesterséget nem tanultam.Na. Azt mondják a tanácsosok: . s a börtönajtóra lakatot tettek. Temérdek nép kíséri. el foglak küldeni a városházára. . azt én nem tudhatom.” Aztán ezt a levelet küldjük el a városbíróhoz. csak beletette a zsebébe. hogy: „Itt küldöm a világ legnagyobb rablóvezérét. Kilencnek pedig így szólt: . . . megtaláltuk a módját. azt hiszem. Viszik is Kilencet a börtönből. Nem szólt semmit. hogy kell letenni. . hogy megmenekült Kilenctől. Elolvassa a városbíró a levelet. majd az tudja. mit kell vele tenni. Örvendett a király.Na. fiam. vagy miért fejeznek le. S a király a levelet borítékba tette. mi módon tudnának Kilenctől megszabadulni. mert most akasztanak fel egy híres rablóvezért. Hogyha olyan erős ez a Kilenc. kimondták.mondja a király -. nem bánom. Eljött a harmadik nap. hogy harmadnap viszik az akasztófára. tedd le szépen a fejedet a tőkére. . s akkor leteszem.Én először is azt akarom tudni. A király megírta a levelet. és megy a pap is velük. Nekem ki van adva. A város végére vitték.Ezt. De . amikor majd az esztendő kiteltével azt a pofont őneki megadja? Ő abba azon helyt belehal.levelet is hoztam. Kidobolták. a város bírájához. mit csináljon. abban is.

hanem a törvény. amit a király kért. Kilenc hazaindult. mert Kilenc jön a négy farkassal meg a két medvével! 292 . Egyik elütötte a másikat. Menj el azután a dögtemetőbe.Miféle pénzt adjak meg? . és ritty. Jelenti a királynak. hogy elveszítsék.Dehogy haragszom! . Amikor a király Kilencet meglátta. A városbíró hazafutott. hogy a legfinomabb lisztet csinálják ebből a csontból.Hogy gondoljátok ti ezt. hogy elküldi majd másfelé. Úgy megijedt.Jó. A malomkapu nyitva volt. . Gondolta a király. Menjen vissza mennél előbb a királyhoz. de most adja meg szaporán az adósságot. Amennyi csontot ott kapsz. hogy ez nem a pénzért volt ideküldve.mondja a király -. hogy ahányan voltak. felséges király. Azt mondja neki: .Amivel tartozik a királynak! A városbíró tudta.nem haragszik. Kilenc meg utánuk! Bizony szerencsés volt. mert akit ő elfogott. hanem azért. megbocsátok.A hóhér letette a fejét.No. Azt találta ki aztán éjjel a király. Miért ítélt el engemet? . hátha arra ottvész.Nem én ítéltelek el. Elment a dögtemetőbe. De hát kiadta a pénzt. Kilenc utána. Kilenc. Futott a városbíró is úgy. ahhoz úgy odacsapott. még jobban remegni kezdett. most eredj el a város végére.Tessék. De . mert engemet a pénzért küldtek.Magát is ott láttam azok között. fogd meg az állataidat. . . Vigyél zsákot. s elindult a kocsival. hogy Kilenc jön az állataival. megtöltötte a kilenc zsákot. Elment Kilenc az erdőbe. Van ott egy malom. hogy körülötte még tízen is meghaltak. és menj el az erdőbe.mondja -. Kilenc meg a bárdot hirtelen kiragadta a kezéből. az ördögök majd bizonyosan elpusztítják Kilencet. . . s nagy hamar a többinek is hírt adott. összeszedett csontot eleget. hogy Kilencet olyan könnyű lefejezni ok nélkül? Úgy megijedtek az emberek. levágta a hóhérnak a fejét. hogy a lába nem érte a földet. majd hanyatt esett. Megérkezik a malomhoz. Kilenc zsákot töltsél meg. Onnan is szedd össze a csontokat. A király kedvében járt Kilencnek.Na. hogy ne haragudjék. . akik engem elitéltek. és hozd haza. hogy megérkezett. aki el tudott szaladni. hogy így megkéstem? .Jaj . csakhogy megszabaduljon Kilenctől. Az a malom az ördögök malma. nem azért. hogy maga felakasztasson! . Aztán hazament. Mondd meg nekik. fiam . rakjad bele. a négy farkast meg a két medvét. meghoztam a pénzt. hogy nem engedem magam.Mert. hogy mit nem akartak velem tenni! Csakhogy nem olyan könnyű ám Kilencet eltenni láb alól! Van nekem annyi eszem. annyi felé futottak. az elég lesz. be kell csukni a kaput. szedd össze. Egy ördög meglátta. Kilenc befogta az állatait.

De ha nekem szép lisztet nem adtok. De az ördögök nemhogy kinyitották. Nem lehet őrölni. hogyan volt az egyezség? .Ideküldött engem a király azzal. . Elmehetsz vissza. hogy a két szárny kétfelé nyílott. Csak vigyed. hogy a kapu be van zárva.Ha kitelik az esztendő. mert apám már öreg. Úgy megrúgta a kaput.beszélt nekik Kilenc. Én vagyok Kilenc! . hogy erre mit is feleljen. volt oka. Újra kiabált nekik Kilenc vagy háromszor. Mikor a király meglátta. én meg fiatal vagyok. Kiáltott. . Kilenc. De beleszólt a királykisasszony: . Felrakta Kilenc a zsákokat a kocsira. Kilenc . az ördögök meg úgy vetették a bukfencet.Megengeded? . olyan nagyon meg volt ijedve. hogy Kilenc be ne tudjon menni.Nem veled egyeztem.Felséges királyom. . nem bír bemenni. olyan lisztet őröltek. Vámot sem veszünk.A kapus az az ördög volt. hanem engemet. Odaállt Kilenc a malom ajtaja elé. kész a liszt.Itt van. Úgy megijedtek erre az ördögök. Inkább vágjál engemet arcul.Nem tudja már felséged.Hiába egyeztél vele. akivel a tengelyt fogatta Kilenc.gondolta a király. „Mi lesz már most?” .Lányt én nem vágok arcul.Kilenc. s mind megköszörüllek! . hogy nyissák ki a kaput. . vágjál inkább te engemet képen. hogy pofon vágjam. Odaér Kilenc.kérdi a királyt Kilenc. hogy ijedtében még a szava is elállt.mondja Kilenc.Visszamehetsz! Úgysem engedünk be az állataiddal.Meg . hogy olyan finom még soha nem is volt a világon. Az nagyon féltette az apját. hogy majd a nyakuk tört ki. . Mert éppen azon nap járt le. hanem az apáddal. hogy nyissák ki már a kaput! Végre visszaszóltak: .mondja Kilenc.mondják az ördögök. .kérdi a király lánya.Nem lehet? . Azt mondja: . . 293 . úgy megijedt. de ha már pofonról volt szó. immár lejárt az esztendő. a királlyal. Azt mondja erre Kilenc: . ne az apámat vágd pofon. megengedi. .Nem engedelmeskedtek nekem? Ha nekem nem őröltök tüstént lisztet. hanem vagy tíz ördög feküdt neki belülről a kapunak. Mondja a királynak Kilenc: . én majd megtanítalak benneteket. Volt a királynak egy szépséges szép lánya. amiért becsukatta a malom kapuját.Nézd csak. . látja. A király nem tudta. hogy ezt a kilenc zsák gabonát tüstént őröljétek meg. Az ismerte Kilencet. .Nem szoktunk mi csontból lisztet csinálni. s hazament. Nem kell semmi érte. mind a malomkő alá teszlek benneteket.

Nézi a király. hogy a lányodat feleségül vegyem? . hogy negyvennyolc óráig tartott. Máig is élnek. Mindjárt ki is hirdették az esküvőt.Hogyne engedném! Ilyen vitézhez hogyne adnám hozzá. Ne add meg apámnak a pofont. Így lett Kilencből király. Csodálkozik. . ásó-kapa választ el egymástól. Kilenc .Nézd csak. mintha mindjárt meg akarná ütni Kilencet. Megölelte. ha meg nem haltak. a tied leszek inkább. És csaptak olyan lakodalmat.A király lánya felemelte a kezét. hogy inkább a felesége lesz. hogysem engedje az apját megütni. hogy mit csinál a lánya. Te az enyém. mint amilyen te vagy. De ütés helyett a nyakába borult. ilyen vitéz vagy te.mondja -. megcsókolta Kilencet a király lánya. Megszólal most Kilenc is: . 294 .Megengeded-e király. én a tied.

Fölséges király. A király elfogadta az aranykarikát. hogy macskát vittek a királynak. olyan sok pénzt kapott. 295 . Nagyon sok gyermeke volt. és ott fogtam. ahogy kimegy a Drávára. kihalász a vízből egy karikás valamit. Mikor hazaért. a pénzükön meg macskát vettek.Ugyan. Arra felengedték.Hoztam a királynak ajándékot. Egyszer csak látta. minden vagyonukat eladták. . Kezébe vette. úgy lett a pénz. A szegény hétrét görbült. hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt. Mikor az aranykarikát átadta a királynak.No. már talán a számukat se tudta. Gondolta. az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Azt mondja magában: „Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van” Azon nyomban szaladt az öccséhez. Hazamentek. A kapunál megállították. Azt mondta. nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában. amennyit csak elbír. azt kérdezte tőle: . A felesége is vele ment. hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament. mert annyi ott az egér. azért akarok felmenni! . úgy adta oda. Gondolta a szegény ember. megtréfálja azt a zsugori testvérét. hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. sem ő nem vette észre.Borsót! Tudta is a gyerek. vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül: .mondja az ember. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: . hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani.Mi járatban van kend? . ne vegyen sokat. . a karikát egy ruhába göngyölte. hogy még a királynak is a fülét rágják. a gyerek visszavitte a mérőt. hogy a Drávára járt halászni. Összeszedte a cókmókját. aki olyan rideg volt mindig hozzá. Azt mondja a bátyja a gyereknek: . hogy kérje el a mérőt. Ahogy a gyerekek játszottak vele. hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. aki irigy Volt egyszer egy szegény ember. az egyik fiát elküldte a bátyjához. Kérdezi a bátyja a gyereket: . az mindig fényesebb lett. mikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szólt semmit.No. s felment a királyhoz. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: . nem akarták beereszteni.Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? . de megparancsolta. Egyszer. ember.Így jár.kérdezik. hol szerezte azt a sok pénzt. nézegette. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente. de sem otthon nem látták meg. Hát látja. hogy mondja meg neki. Avval kereste a kenyerét.Ángyomasszony. Mikor a pénzt megmérték. hogy aranykarika. minek nektek a mérő. hazavitte. mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá.

Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették. karmolta. el sem mondták. De mégiscsak beeresztették. A katonák alig eresztették be őket. .Kérdezik a kapunál a katonák: . 296 . hogy miben járnak. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival.Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet. Mikor a király elé értek. tépte. hogy hallották.mondják a katonák. ahogy a száján kifért Beszaladtak a testőrök. alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. Azt hitték. A rengeteg éhes. Mehetett az ember a feleségével haza.Mi járatban? .A királyhoz! . az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott. hogy itt olyan sok az egér.Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra? . dühös macska meg csak neki a királynak. még a király fülét is rágják. olyan nagy örömöt okoznak neki. Sose lettek többé gazdagok.Hát macskát hoztunk neki! .Hová mennek kendtek? .

Azt is sárkány kapta a levegőbe. rögtön vége lesz mindnyájuknak. A három lánytestvéred itt marad veled.Gyere ki. még azon is túl. nevét se kérdezd. de még azon is túl. s máris szállt vele tova. ha ki nem megy a lány. magához szólította az egy fiát. ott künn az a hang most azt dörögte. Abban a nagy kertben lakott egy szegény özvegyember. egyszer volt Tiszán innen. de nem mutatkozik kint senki. De ez nem kért. s ígérd meg. A fiú utána lopakodott.Gyere ki. igen nagy baj ér. még az előbbinél is sokkal nagyobb sárkány. De ne késs. Akkor látta. hanem rögtön elrabolta. ahol a kandisznó túr. A nagy égiháború közben egyszer csak megverik az ajtót. bárki legyen is. Ha nem. akkor látta. azt mondta neki a sötétben: . aki kérni fogja. Abban a kis kertben volt egy igen-igen nagy kert. Akárki kéri akármelyiket. kihívta a lánytestvérét. Édesapja azt mondta. Szaladhatott. Egypár nap múlva éjszaka irtózatos zivatar kerekedett. de mégis valaki. Nem volt mit tennie szegény lánynak. mert ha késel. hogy megláthassa. Vitéz János! Vitéz János kimegy. volt egyszer egy kicsi-kicsi kis kert.Küldd ki a legidősebb lánytestvéredet! Vitéz János kiküldte a legidősebb lánytestvérét. Azzal az édesapjuk nemsokára meghalt. akiről azt se tudja. A fiút Vitéz Jánosnak hívták. Vitéz János! Kimegy Vitéz János. hogy egy irtózatos nagy szörnyeteg. hallgasd meg a szavamat. Nem tudta. Nem lát senkit. ki vagy miféle. A zivatar nem állt el. Vitéz János szomorúságnak adta a fejét. Dunán túl. ennek is ki kellett mennie.Vitéz János és Hollófernyiges Hol volt. ahhoz adja a lánytestvérét. ki jött a testvéréért. Mégis mondja neki a sötétben valaki: . 297 . Csak amikor már az a levegőben volt. még az előbbinél is rettenetesebb. A harmadik este ismét megverték az ajtót. ismét behangzik egy erős hang: . Tiszán onnan. hogy egy irtózatos szörnyeteg sárkány kapta el a lányt. Valaki beszól: . Másnap este ismét behangzik az ablakon egy erős hang: .Hozd ki nekem a legfiatalabb lánytestvéredet. Volt annak a szegény embernek három lánya meg egy fia. hol nem volt. hogy elrabolták-e a testvérét. Most én meghalok. halál fiai vagytok. S maga is kiment utána.Küldd ki a középső lánytestvéredet! Szegény lány a kuckóba szaladt. Amikor az édesapjuk az utolsó órája felé járt. hogy megfogadod.Kedves egy fiam. s azt mondta neki: . hozzá kell adni.Gyere ki. Vitéz János! Kimegy Vitéz János: . vagy feleségül vitték-e. Bement János most már ellenvetés nélkül.

hogy a város minden házának a tetején fekete zászló van kitűzve. addig megyen. ezért van ez a nagy gyász. Gondolkozik Vitéz János: „No. mi szükség hajtott szolgálni. te? . nagy sokára beér egy városba. mint én. nincs. Hátha megvigasztalom. kihajol. gyászban van. szolgálatot keresek. . fiam.Pedig én talán megvigasztalnám a királykisasszonyt. .Hol lakik a királykisasszony? . Hogy maradt egyedül.Mit akarsz itt. meglátja a szomorú arcú legényt. a kenyérből. hogy szereti. Látja. hogy mi minden történt vele három napon keresztül. mostak rá. szép legény.Szolgálatot keresek. . elibe áll: . Mindjárt nem érzi úgy egyedül magát. ahol énrám volna szükség.Én. én úgyis elmegyek hozzá. amilyenben sose volt. Hamarosan kifogyott mindenből. Behívatja a királykisasszony maga elé. .Szegény fiú egyedül maradt. csak én elfelejtettem zászlót tűzni a házam tetejére. szomszédokat nem akart hívni.Menj dolgodra. Meghallja ezt az ablakon át a királykisasszony. mendegél. Kihirdette. fiam. vagy másképpen el nem pusztul. Azt mondja neki: . Három nap leforgása alatt meghalt a király. majdnem sírva magyarázza. Az árván maradt királykisasszony akaratából. . Büszke volt. Látja. hogy kérdezze meg azt a fiatalembert. aki főzne-mosna rá. miért van a város gyászban. itt a város közepén van a királyi lakás. lenéz. és megpróbálkozom.Bajosan sikerül az neked. De mit akarsz tőle? . Gondolta. a királyné. De ott van a kapus. közben elfogódik a szíve. Küldi az inast. hogy főzzenek. Becsukta kulcsra az ajtót.De hátha van.Mondd el. te legény? . El is ment Vitéz János a királyi palotához. Kezdi Vitéz János a panaszt mondani.No. . szeretnék még nálam is szerencsétlenebbnél szolgálni. ott. ha mondom! De Vitéz János csak állhatatoskodik: . hogy közelről is derék. Amint megy. Kitekint. míg valahol agyon nem lövik. a tiszta ruhából.Merthogy magam is vigaszt keresek.Menj. Hogy nem maradt otthon. ezek is úgy vannak valahogy.Ez bizony.Nincs most itt szükség szolgára. Feleli neki egy öregasszony: . Hogy veszítette el a lánytestvéreit. ha valaki azt meri mondani neki. mert a királykisasszony nagyon bizalmatlan. a fiuk. mégpedig olyanban. édes öreganyám. Feleli az ott lent: . mossanak rá. 298 . Engem is sok szerencsétlenség ért. Indulna be egyenest.” De aztán mégis kérdezősködni kezdett.Mivel. ha már ilyen egyedül maradt a világon. . mi járatban van. ő azt nyomban lefejezteti. Eddig a lányok főztek. Egyedül akar élni.Szolgálatra volna szükségem. és bánatosan világgá indult. Sok nagy baj ért engem is.

adok neked anélkül is nem vizet. egy irdatlan lakat is. én most nem megyek. ha be akarsz jönni hozzám. hogy nem szereti. Vitéz János meg ment egyenest a palota legbelsőbb részébe. ahhoz én tartok jogot. hogy szereti. és megiszom. Történik. Papot hívtak. ha akarod. hát ha szeretsz. adok neked érte egy életet.Vitéz János. adj nekem egy ital vizet. fiam. még ha az ajtót betöri. A két nagy. de ami zárva van. Azt mondja egyszer csak. Nagyon bántotta Vitéz Jánost. Ott volt az a tilos terem.A királykisasszony is majd elsírta magát.azt mondja -. Hát fölfogadlak szolgálatra. azt mondja: . úgy jártál. Vitéz János bemegy bátran. No de döngeti.Itt van. Pihend ki magadat. Ne is érdeklődd soha.Mondd. csak ismerkedj a tennivalóval. Azt mondja neki: . Vitéz Jánosnak: . miért van a palotában valami. megesküdtek. s látja. hiába. Elment a királyné a templomba. meglett rögtön a nagy királyi lakodalom. megtalálja. zörgeti az ajtót. mint az ő testvérbátyja.Vitéz János. Vitéz János király a fejét kezdte fájlalni.No . Te leszel a király! Úgy is történt. . De a királykisasszony nagyon megörült. magad a templomba. de őszintén felelj. avval kinyithatod az ajtót. hogy a nagy terem közepén egy irtózatos nagy kőkád van lefenekelve. Mindegy: megmondja az igazat! Hogy szereti. Válaszol erre az a valaki örvendezve a kádból: . ezen öntsd be. A fiú nagyon jól bevált. csak nem tudja kinyitni. én odatartom a számat. Egyszer csak belülről egy tompa hang hangzik. Zörgette.Csak eriggy el. hogy miért. . Egyelőre nem is fogsz dolgozni. három helyen is ráabroncsolva. nézd. 299 . s bejöhetsz. megesküszünk. De azért fúrta a kíváncsiság. mint én. Úgy is történt. a fogadalom miatt a királykisasszony a fejét véteti. hanem. a bátyja ruháiba. egy ital bort. akkor is. Elmegy Vitéz János.Nem kell nekem az életed.Kedves férjem. Gondolta. majd csak kitudódik egyszer. Másnap a felesége azt mondja neki. Vitéz János.No . eriggy a feleséged ágyához. haragjában véteti a fejét. mint egy kocsiszín vagy még egyszer olyan nagy. Már huszonegy éves lett a fiú. Akkor behívatja magához a királykisasszony. Egyszer is vasárnap fölkészültek. A palota legbelsőbb termén lakat van. Valami neszez a kádban. Azt mondta a feleségének: . Volt Az ajtón zár is. hogy ha ő király már. aki a kádban van: . Ha azt fogja mondani. ami történik. Ha azt fogja mondani. Ne is kérdezz róla soha. amit látsz. Mielőtt megindultak. a vánkosa alatt van a kulcs. amit nem ismerhet. Éppen olyan volt. valamit kérdek tőled. Együtt jártak a templomba.azt mondja -. mentek a templomba. te másik szerencsétlen ember. Szeretsz-e te engem vagy se? Megakadt a fiú. széles kapu kivágódik. . keresi a kulcsot. ennek a kádnak a fedőlapján egy lyuk. mindenhez közöd van. A királykisasszony felöltöztette szépen. A kőkádon meg egy nagy kőlap. be akart menni. akkora. No de ő bemegyen. én is szeretlek téged! Hívunk papot. Így éldegéltek évekig.

Akkor lepattant a második abroncs a kádról. megkeresi azt a világot. Attól fogva nem láttam. hanem egy ital bort. fölszállt vele a levegőbe. amikor a királyné hazafelé ment a templomból. a gazdálkodás pedig csak menjen úgy. a cselédeket. adok érte egy világi utat. Látta. Elesteledett. de azért is. A kőlap felemelkedett.Adjál még egy ital vizet. azért is. visszaadom. adok neked egy világi próbát. Hollófernyiges a sárkányok fejedelme. Kimenekült a fogoly! Repülni tudott! Úgy megütötte Vitéz Jánost a szárnyával. Rettenetes szélroham csapott ki a kádból. Azt mondja a pap Vitéz Jánosnak: . De most már jönnek is a testőrök. a testőreit. Egyszer egy nagy vad erdőbe ért. a palotába senki ember fia be ne tegye a lábát. kihangzik egy hang: . Vitéz János fölment egy magas fának a tetejébe. azt kiáltotta le a felhők közül: . Vitéz János.Adok neked nem vizet. Vitéz János. hogy eszméletlenül rogyott össze. hanem elmegy. Ment. jöjj el hozzám. meddig feküdt ott. Hangzik azonban ismét a kőlap alól: . hogy a vadak éjjel meg ne támadják.A felséges királyné. Vitéz János beöntötte a harmadik ital bort. majd valami szörnyű teremtmény szökkent ki belőle. Lepattant erre a kádról a harmadik abroncs is. S odaadta. fölkapta a királynét. Ment. Elszánta magát erre. amíg meg nem látom a feleségemet. hanem egy ital bort. mint az egész gyülekezet. Nézi az órát. öt perccel hamarabb kiment. amíg élek vagy elpusztulok. mert onnan nézett körül a világ sötétségébe. mendegélt. Akkor elszántan útnak indult. mint máskor is szokott. a templomból már rég kijöttek! Felugrott. hát. 300 . hogy a felesége még nincs otthon. és azt hagyta üzenetül Vitéz Jánosnak. Mikor magához tért. hogy amíg ő vissza nem jön. levágódott a palota és a templom között. Benyitja Vitéz János az ajtót. mégsem hál meg ezen a fán.Adjál még egy ital vizet. egyszer csak elért a pislákoló kis világhoz. Most már tudta Vitéz János.Gyerünk. Mikor megitta. sietett a paphoz. ha idegen vagy. a három ital bort: ha megszomjazol. Feleli Vitéz János: . egy abroncs lepattant a kádról.Adok neked nem vizet.Úgy is történt. hát csodák csodája. hogy ki rabolta el a feleségét.Gyere be.Hollófernyigesnek adtad. hogy igen-igen messze valami világ pislog. hetedhét ország ellen. elvitte. hogy egy rettenetes szárnyas állat épp akkor. Egy ablakból szűrődött ki. Összehívatta tüstént Vitéz János a katonáit. addig. Vitéz János illően bekopogtat. mint eddig ment. neki a világnak! Addig megyek. Maga sem tudta. és jelentik neki. mendegélt. Ahogy besötétlett. még azon is túl. Hátizsákjába tett egy kis ennivalót. kit lát ottan? A legidősebb lánytestvérét. kiadta a parancsot. s kezdett széjjelnézni. . . . először is az jutott eszébe.

magaddal hoztad. hogyan lopta el Hollófernyiges a feleségét. hallod. az ő birtoka már Hollófernyiges országával határos. Azt mondja a második sárkány: . ez volt nála a szeretet jele. nem tudsz-e valamit róla.Nem baj. Úgy is történt. hanem bújj ki csak.Adjon Isten neked is. Felugrott erre a harmadik sárkány: . még madarat sem láttam onnan valót.Nagyon megörültek egymásnak. mert mindjárt itthon lesz. kit lát ott. mi járatban vagy itt. Összeölelkeztek. Az is elkiáltja magát: . mit mívelt. mondd csak. Akkor végre megszólította: . csakhogy még egyszer láthattalak téged.Isten hozott.Nem úgy van az. sógor.Itt ment keresztül az én határomon is. az ágy alól. Hanem majd holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz. mindjárt azt kérdezi: . kedves jó testvérem! . hogy Hollófernyiges ellopta a feleségét. nagy dörögve megérkezik a sárkány. Háromszor végezte ezt vele. kedves sógor. ahol még a madarak sem járhatnak? Elmondta Vitéz János itt is. meg erőm is van hozzá. Mondja neki a lánytestvére: . De rejtőzz azonnal el. Megragadta a második sárkány is a sógort. Csóválja fejét a legidősebb sárkány: 301 . az ágy alól! Mert közben meglátta Vitéz Jánost. köbálvánnyá változtatom. kedves jó testvérem! Hol jársz itt? Mióta hazulról elkerültem.Idegen szagot érzek! Ki járt itt? Azt mondja a felesége: . . hogy merre lakik? . édes jó testvérem. legyintve: . ahhoz jogom van. mint a harmadik lánytestvérét. Vitéz János. itt ment keresztül a határomon. ha tudom. Alig bújt el Vitéz János. Amikor bemegy a házba. sógor. megint kiköpte. ha kivégez is. mert az én uram a hatfejű sárkány. idegen szagot? Idegenből jöttél. Amikor Vitéz János bement a sárkány szobájába.De csak bújj ide az ágy alá. A sárkány rögtön elnyelte. itt. sógor. fölszállt vele a levegőbe.Mért éreznél. és pillanatok alatt már a bátyjánál volt vele. Csak akkor kezdtek el bánkódni. meglátja a középső lánytestvérét.Isten hozott. Bemutatja neki. megint bekapta. ahol még a madarak se járnak? Azt mondja neki Vitéz János: .Hollófernyiges ellopta a feleségem. a sógor. Hanem holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz.Mi járatban vagy itt. hol jársz itt? Széjjelnéz Vitéz János.Haj.Adjon Isten jó estét. Kibújt a sógor. . és egykettőre a bátyja birtokán volt vele. kőbálvánnyá változtatom. Úgy is történt. azonnal végez veled. Megvolt azzal is a nagy öröm. Felel neki erre Vitéz János. De aztán szépen kiköpte. de ha én azt tudom. kedves férjem. ha hazajön. amikor Vitéz János elmondta. Másnap reggel a sárkány derékon kapta a sógort.

Itt ment keresztül a határomon.De most már siessünk! Gyere. van mit innom. Mondja neki az asszony végre: . ihatom még? Utolérjük? . Azt mondja a huszonnégyfejű: . toporzékol az ötlábú lova. de ide többet ne gyere. amikor italt adtál neki. Majd meglátjuk. Siess. hogyan tudnám a feleségemet elhozni tőle? A három sárkány jót akart a sógorral. viszlek! Közben otthon Hollófernyiges éppen reggelizett. és ment vissza haza. hogy egy életet ígért.. ülj fel rá. Megy reggel a felesége vízért.Van mit ennem. szivarozott. egy világi utat. Most élhetsz vele. Az egyik hatfejű volt. . egy oldalra kialhatod magad. elég fogós fickók vagyunk. reggel nyolc órára kell ott lenned. akkor szépen felült az ötlábú paripájára.Azt. evett. Add ide az asszonyt.Dehogy adtalak! . egy mázsa szivart elszívhatsz.Itt az én paripám. ülj fel a lóra. Azt mondja a hatfejű sárkány: . Amikor meglátták egymást. sírtak mind a ketten. s rákiált a lovára: . vágtat a kúthoz. velem még akkor is utoléred.Akkor indulj neki. No. mit. és próbáld visszaszöktetni a feleségedet. Megy haza Vitéz János is nagy szomorúan a sógorokhoz. kőbálvánnyá változtatom.feleli Vitéz János.Hárman vagyunk testvérek. Mondta neki: . Azzal elvette tőle. sógor? Kifogunk rajta ésszel.Miért adtál engem ennek az irtózatos állatnak? . Azért is adták rabnak. A paripa húsz lépéssel húsz mérföldet haladt. Kiugrik Hollófernyiges az istállóba. de ha ezren volnánk. aludt.No te nyomorult. ebek egyék-igyák a véred? Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? Felel a ló hátrafordulva a jászoltól: . ihatsz.Mi bajod. Úgy is lett. Válaszol a huszonnégyfejű: . Hanem tudod. tán sikerül elhoznod a feleséged. egy mázsa mogyorót megrághatsz. kőkádba. nem bántalak. de mindnyájan gyűlöljük. Egyszerre mit hall? Hogy kint az istállóban veszettül rúg-vág. háromszor is? Elsorolja a fiú. de nincs szép gazdasszonyom. Ha egy pillanattal hamarább észreveszem. Reggel nyolc órakor szokott a kútnál lenni szegény asszony. Mit ígért neked. 302 . Mert fejedelmünk ugyan. Hollófernyiges mindjárt utol is érte Vitéz Jánost. Felül Vitéz János a lóra. Viszik! .Ehetsz. olyan erős. Hollófernyiges ivott. de mit akarsz te most tőlem? . a másik tizenkétfejű.Ehetem még. meg egy világi próbát. mogyorót rágott. ide hallgass! Adtam neked egy életet. a harmadik huszonnégyfejű. Vitéz János most nézte meg őket. mi történik. akkor se bírnánk ővele. Elmégy hozzá koldusruhában.

Mi bajod.Holnap megint elmégy érte az én paripámon! Próba szerencse. s vitte haza. ihatom még? Utolérjük? . Abbahagyja az evést. Ha engem ideadtál. Elkövetkezik az idő. három mázsa szivart elszívhatsz. ágaskodik. három zsák mogyorót elrághatsz.Elvette a feleségemet tőlem. Pedig már hoztam. Sietett fölnyergelni a lovát. ne járj értem. ihatsz. s utána! Mikor utolérte Vitéz Jánost. mert az életedbe kerül. Másnap felült Vitéz János a tizenkétfejű sárkány lovára. Viszik! . azt mondja neki: .Gyere kedves feleségem. ihatsz. magához vette. még akkor is utolérjük. mintsem elpusztulj.Visszavette a feleségemet. van mit innom.Ehetsz. Abbahagyja a reggelit. ráordít a lovára: . ráordít a lovára: . kiugrik Hollófernyiges az istállóba. sógor? . kiugrik Hollófernyiges. hadd vigyelek haza! . van mit innom. Közben az istállóban megint rúg-vág. ihatom? Utolérjük? .Ehetem még. és élj a királyságodban inkább. három zsák mogyorót elrághatsz.Jaj. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . hogy s mint esett.Na.Holnap reggel az én paripámra ülsz. ülj fel. Azt mondja erre a középső sárkány. Most élhetsz vele nem bántalak.Van mit ennem. három oldalra kialhatod magadat. Harmadik nap ment megint Vitéz János a feleségéért. eriggy. sógor? . még akkor is utolérjük. csak add ide a feleségemet s eltakarodj a földemről. Ment haza Vitéz János is nagy szomorúan a három sógorhoz. lesz. a tizenkétfejű: . Azok már várták: . Viszik! . Most is ott találta a forráskútnál. és megpróbálod harmadszor is. Megint mondja a feleségének: .Megint itt vagy. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .Van mit ennem. De azért csak fölült az ura mögé. 303 .Ehetsz.Mi újság. Úgyis történt. Hollófernyiges ötlábú lova megint csak rúg-vág. ágaskodik Hollófernyiges lova.Várja a három sógor a határszélen: . három mázsa szivart elszívhatsz.Mi bajod. két oldalra kialhatod magadat.Ehetem még. hozta. Visszavette Vitéz Jánostól az asszonyt. De most már csak okkal-móddal csinálta mindezt Hollófernyiges. nyomorult? Adtam neked egy világi utat. de nincs szép gazdasszonyom. Nyolc órára megint a forrásnál volt. Pedig már hoztam! Azt mondja erre a huszonnégyfejű sárkány: . ami lesz. de nincs szép gazdasszonyom.

A feleségedet most is a kútnál fogod találni.Na. adtam neked egy életet. Mondd meg neki. hisz te is már nagyon sokat szenvedtél érte. felült gyorsan a lovára. hogy van-e az ő lovának párja a világon. de most már igaz-igazán mondd meg.De ebből most már nem végzett el semmit Hollófernyiges. egy világi utat és egy világi próbát. Kérdezd meg tőle. édes uram. megint csak megkérdezte az asszony: .Azért még holnap is el fogsz menni! Felöltözöl koldusruhába. hogy vízzel kellett fellocsolni. . van-e a mi lovunknak párja a világon! Hollófernyiges erre megint pofonvágta úgy. Mikor magához tért az asszony. Nagy sokára. Megállította. amiért ilyet mert kérdezni tőle. sógor? . amikor magához tért. s úgy pofon vágta a feleségét. tegye meg a te óhajodat. vagyis hogy megszabadítsalak ettől a gonosztól. újból csak megkérdezte: . hol akad még az ő lovának párja a világon. előttem fog darabokra vagdalni az az átkozott Hollófernyiges! Feleli Vitéz János: . De ahogy följózanodott. hát most már mondd meg. van-e a mi lovunknak párja ezen a világon! Harmadszor is fölugrott Hollófernyiges és harmadszor is úgy pofon vágta. De nem is lehet ami lovunknak megadni az árát! A világ minden pénzénél többet ér.Kedves feleségem. Úgy is történt. s megetetlek a hollóimmal! S azzal visszavette tőle megint csak az asszonyt. kedves férjem! . s már utol is érté Vitéz Jánost. miért jöttél értem. Mondja erre a huszonnégyfejű sárkánysógor: . Ballag Vitéz János most már igazán nagy szomorúan vissza a sógorokhoz. kérlek valamire. De akkor rögtön gyere haza a feleséged nélkül.Hát most már igazán mondjad meg. megbújok. szenvedj te is. hogy van-e a mi lovunknak párja a világon! 304 . Várd meg.Kedves egy férjem. amit kérek. s mondd meg nekem. kedves férjem. Én ittmaradok. Most már a világi próba is lejárt! Ha még egyszer ide teszed a lábad. Másnap ott várta Vitéz János megint a feleségét reggel a forráskútnál. te nyomorult! Adtál három ital bort. Azt mondja neki rögtön az asszony: . Kérdezi a három sárkány: . diribről darabra vagdallak. viszi nagy örömmel haza a vizet. vagy nincs.Hogyne tenném meg.Mi újság. hogy feleséged legyen. már nem mert értem jönni. amíg a feleséged megtudja tőle. Én már sokat szenvedtem érted. Megy is az asszony be. Kérdezze meg attól a gazember Hollófernyigestől. gyere még egyszer vízért. ha igazán akarja.Megütöttél. nagyon ráijesztettél arra a földi férjemre. ha szeret. s mondja Hollófernyigesnek: . hogy kézzel kellett fölrázni. Mihelyt megtudod. Ugyan mondd már. kedves egy férjem.ilyen hízelgő szépen szólt hozzá -.No. hogy ecettel kellett föllocsolni szegényt.Látod. megint csak azt kérdezte az asszony: . van-e még a mi lovunknak párja a világon! Felugrott erre Hollófernyiges. Azt mondja neki Hollófernyiges: . nem is jön soha tán. érted s értem.Nincs kegyelem többé Hollófernyigesnél. ha akarsz még a feleségem lenni.

. ha mégis úgy esik.Van mit ennem. . de nem sír. mi történt: hogy van annak a lónak párja. nehogy a madarak megegyenek. hadd vigyen haza. engedje meg neki. elment a feleségéhez. van mit innom. ne haragudj rám azért. Én adok neked lovat.Kedves férjem. sógor? Elmondta hát Vitéz János. . és belerakhassam abba a zsákba. s tehesd föl a lovam hátára. hogy nemcsak párja van Hollófernyiges lovának. csak arra kérd. most darabokra vagdal majd ez a szörnyű állat. utolér és összevagdal. eljöttem érted. Várták már. Úgy is történt. hogy ha össze talál is vágni. De van a mi lovunknak egy testvére. A nyerge alá tegyél egy zsákot. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? . Ment ki ezután rögtön az asszony a forráshoz! Elmondta az urának. ráordít a lovára: . ahogy fenyegetett. Ott találta a forrásnál. ide kéne elhozni.Édes feleségem. Viszik! . Azt mondta neki: . hadd vigye haza a lova a hazájába. nehogy az a te földi féreg férjed még elmenjen és megvegye. hanem annál még sokkal gyorsabb. ő is törekedett utánam.Jaj. amelyiknek Hollófernyiges lova a nyomába se léphet. mert azon aztán el tudna szöktetni tőlem téged. s kérdezték: . Amíg ők így beszéltek. Éppen azon gondolkodom. hogy összeszedjem az eldarabolt részeit. útra kelt.Felelte Hollófernyiges mérgesen: . amelyik ott lóg a nyereg alatt. ágaskodik Hollófernyiges lova. A miénknek csak öt lába van. minden szó nélkül kétfelé szelte a lova hátán.Mi újság. minek jöttél. 305 . hogy a te összedarabolt testedet szedje bele abba a zsákba. Másnap reggel Vitéz János bátran lóra ült. Próbáld megszöktetni a feleségedet.Nincs! Rögtön felugrott a lovára Hollófernyiges. egy vasorrú bábánál. ment vissza a három sógorához. Vitéz János elbúcsúzott tüstént a feleségétől. mint a miénk.Van időnk? . aztán darabokra vagdalta.Hát. hanem van a világon egy hatlábú csikó. Hamar utolérte Vitéz Jánost. de nincs szép gazdasszonyom. rakhasd te bele a testemet ebbe a zsákba. annak hat a lába. amit kérek. azért bajos elmenni. otthon az istállóban rúg-vág. hogy el kéne menni érte. kedves férjem.Mi bajod. hanem ezt mondja: . de hát te nyertél el engem. A Tüzestengernek a hetvenhetedik szigetén van. hogy vigyen engem haza. hanem százszorta gyorsabban futó.Most már megmondom neked: van! Méghozzá nem is olyan. kérje meg Hollófernyigest. és tegye keresztül a lovad hátán. egy vasorrú bábánál. sőt nem is párja. Nézi borzadva az asszony.Nem baj az sem. akár te. Vitéz Jánosnak is felesége voltam. Engedd meg. Az pedig a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetén van. sógor. Kiugrik Hollófernyiges. tegyünk még egy próbát a feleségedért. De mondd meg neki: ha Hollófernyiges utána ered.

amit mondtam. A három sárkány már előre igen szomorú lett. Mert most aztán megnyugodott Hollófernyiges. . Sokkal különb ember lett. bevitték az acélműhelyükbe. Elbúcsúzott Vitéz János a sógoroktól. Nézték. azt hitte. . Hazaért vele.Nem kérek én egyebet. Azt mondja: . egy sült bárányt. Ennek volt a nevezetes csikaja. verni a zsákot. sógor! De most már készülj az útra. fiam: mért csak ennyi bért akarsz? 306 . . amíg csak oda nem ért. Annál a vasorrú bábánál beállhatsz szolgálni. De ne kérj te bérbe semmi mást. de semmit el ne fogadj. Rátették az acélműhely üllőjére. édes öreganyám. meg a füle. amelyik ott fekszik ni. édes öreganyám. annak mindig szüksége van szolgára. A szigeten egy vén boszorkány fogadta. s kibontották a zsákot. keresztültették a ló hátán. mint amilyen Vitéz János addig volt. fiam. Vitéz János fölébredt. Akkor megkenték forrasztófűvel. Ejnye. gyémántot. Nem is lesz nagy a dolgod. mint csak azt a rossz csikót kérem. mint eddig.Mi bért akarsz. Kezdték ütni. ütötték. te derék legény? Felel Vitéz János: . Odaköszön neki Vitéz János: . Volt annak a vasorrú bábának három lánya. Akármi bajod történik. beteg lovát. s indult a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetére. vágni. Még egyszer mondom: kínál majd az öregasszony aranyat. Hollófernyiges belerúgott a lóba. Azokat ő csikóvá változtatta.Sógorok. csak az orra volt kinn. ment.Bizony el. mindent a csikó helyett. Azokra kellett vigyáznia három nap. . még ő is segített az összeszedésben. mi járatban vagy erre? Azt mondja Vitéz János: .Adjon Isten jó napot. Az pedig úgy benne feküdt a ganajlében. mert három napból állott az esztendő. Annyira verték. Berakták Vitéz János testét a zsákba.Hollófernyiges megengedte neki. itt jön a sógor a zsákban. mint az asszony koszos.Szolgálatot keresek.mondta nevetve. ha el akarsz menni annak a tengernek a hetvenhetedik szigetére. ameddig a zsákban olyan emberalak nem lett. Nesze. akkor sem tudná megvenni azt a lovat tíz királyságért sem! Vitte közben a ló Vitéz Jánost a sógorokhoz. azonnal segítségedre megyünk. egy kefét meg egy vakarót.Adjon Isten neked is. ha belefújsz ebbe a sípba. mint te vagy. Ment. De hiszen még ha élne is az a nyomorult Vitéz János. Mindegyik sárkány nagy pörölyt vett a kezébe. jó erősen bekötötték a zsák száját. nem kell miatta a másik csikót elhozni.Vidd haza a gazdád . édes öreganyám. megöntötték élesztővízzel. Azt mondja a boszorkány: . csak azt.Kérj még egyebet. itt van ez a síp. De aztán gyorsan levették a ló hátáról.Hogyne volna. hogy Vitéz János elpusztult a föld színéről. de derék szép legény vagy. kedves egy fiam! Mind ilyen derék szép emberek szolgáltak nálam. Meg is fogad. de elaludtam! Feleli neki a huszonnégyfejű sárkány: . ment. akármit is kérsz tőle. ha szüksége volna kocsisra.

itt a kötőfékszár. Kivezeti Vitéz János a csikókat. Látod a kunyhó előtt azt a csőszt? .Jól van.Nesze. Rögtön utána letette a fejét. De vigyázz rájuk. hogy Vitéz János úgysem tudja kiszolgálni az esztendőt.. Eltűnt a köles. te gazember! Hogy mersz idejönni? Mindjárt agyonlőlek! De Vitéz János nem hallgatott semmire.Ne gázold le a kölesemet.nincs csikó sehol! Igen nagy bánat ütötte meg a fejét. .Látom. el a kunyhó. vezesd ki a csikókat a legelőre. Akkor fogta a kötőféket. csak gázolta a szép kölest. a fejedet veszem. A kastély falán egy hely még üres: oda a te fejed kerül. vért eresztett belőle. mert nagyon el vannak betyárosodva.Kérek én . Ahogy elért a kapuhoz. Látod ezt a kastélyt? Csupa emberfőből van kirakva.Nyissa ki. Az már messziről kiabál: .Nem kell semmi egyéb . Vitéz János fölült az egyikre. Ahogy kiért a legelőre.Mi baj. eriggy oda a csőszhöz. csak menj hozzá bátran.mondja Vitéz János . s megszúrta az ujját. fiam. a kaput! Azt feleli a vén boszorkány: . . . itt ez a kötőfék. amerre akartak. sógor? . és vágd a fejéhez ezt a kötőféket. A nagy gyaloglás elfárasztotta Vitéz Jánost.Látom. ott termett helyükben a három csikó. ha nem ügyelsz.Az a harmadik csikód. Olyan ügyetlen szolgáim voltak teelőtted.Halljuk tovább. evett a kenyérből. Látod azt a csőszkunyhót? . úgy vitte haza őket. körülnézett . Megfogadta a szót Vitéz János. A vén boszorkány álomporos kenyeret adott neki. fiam. . a csősz fejéhez vágta.Ha csikós vagy. fiam. amíg a kunyhóhoz nem ért.Látod azt a tábla kölest? . hogy a sógorok adtak neki egy sípot. Messze volt a legelő. édes öreganyám.mondja Vitéz János. el a csősz. s abban a pillanatban elaludt. egy kefét meg egy vakarót.Az az egyik csikó. bekiáltott: .Látom. hogy a csikók arra mentek tőlük. . Amikor fölébredt. de eszibe jutott. kérj még . Ha a csikókat meg nem őrzöd. Megy a csősz felé.mondta a boszorkány. Akármit kiabál rád. Aludt ő bizony uzsonnáig. Ezzel elővette a vén boszorkány a pennáját. ugrass keresztül rajta! 307 . Azzal írta a szerződést. De most ide nézz. mi történik most már vele. mi van még a szerződésben. abban a hiszemben. majd lenyűgözte a csikókat. Nyomban ott termett a három csikó.még egy sült bárányt. . Ne. .Az a másik csikó. . Aha. Belefújt a sípba: rögtön ott termett a hatfejű sárkány.Nincsen csikó! .

te? Nem látod.De most már vigyázzatok ezen a két napon magatokra. . úgy vágtatott hazafelé. és azt mondja: . vacsorálj meg. Belefújt a sípba.Kedves egy fiam. majd megették. De csak told őket két oldalra. és a három csikó elé egy véka zsarát tüzet önt. a kaput! 308 . édes fiam. rájött az álom. se pap: hanem három csikó. Belevágta Vitéz János a sarkantyúját a csikóba.Édesanyám. se templom.Az az egyik csikó. elég volt átugratni. Délutánig aludt. Valaki megkapta a göncét: . Eredj be a templomba: ott bent van a harmadik csikód. Elővesz egy tüzes vasrudat. és átugratott a kapun. Mondja a vénasszony: . széjjelnézett. Azonnal ott termett a tizenkétfejű sárkány: . Azt feleli erre a vén boszorkány: . Másnap reggel felkelt. hogy misézik a pap?! Mások is megkapják a ruháját.Hova mész. sehogy sem akarták a templom közelébe engedni. ne ölj meg bennünket.Magas volt a kerítés. A fiú bement. hát hazahoztad a csikókat? .Az a másik csikód.Derék legény vagy. De ő utat nyit magának. Szó nélkül fejéhez vágta a kötőféket. Indul Vitéz János. Amikor a kapuhoz ért. ott a vacsorád az asztalon. megint bekiáltott: .Látod azt a községet? . hogy a sógorok adtak neki egy sípot.Nincsen csikóm.Haza én. nem akarják engedni a pap közelébe.Mi a baj. a kocsis száz ördög.Betyár bestiák. Eriggy be. sógor! Azt mondja neki erre a tizenkétfejű sárkány: . mert tele lesz a templom néppel. megy végig a falun. a pap éppen misézett. ugye? Azt feleli a csikók közül az egyik: . Aztán az istálló felé lesett. sógor? . s törekedj a paphoz. Egyszerre fölébredt.Látom. furcsa neszt hallott. Vitéz János ráült az egyik csikóra. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. a pap. szeretitek a kocsist. . elaludt. Ment csak egyenesen a paphoz. . nyugodtan megvacsorázott. mert ha te egy ördög vagy. Egyszeriben nem volt ott se község. édes öreganyám. annyi volt a kutya. üti-veri a három csikót. hogy meg ne őrizhessen benneteket. Nehezen fognak hozzá engedni. ismét álomporos früstököt adott neki a vén boszorkány. a paphoz lépett. Mire kiért a legelőre a csikókkal. hát nincsen csikó! De megint csak eszibe jutott. hogy hazahoztad ezeket a bitangokat. Bemegy a vén boszorkány az istállóba.Látom. De a fiú megállt az ajtó mellett. Látod benne azt a templomot? . Itt van ez a kötőfék. Amikor a templomhoz ért.Nyissa ki. öreganyám.

Azt feleli a vén boszorkány: . adjon egy kis tüzet a pipájából.Na . hova lettek. ha tudnak! Ahogy így pipázik. belebújtak a földbe. mi fogjuk űzni azt a három keszeget .mondja Vitéz János -. a három sárkány nyomban átváltozott három csukává! Indultak azonnal a három keszeg felkutatására. ugye. hogy hallja s lássa. ara úsznak. sógor? . Aztán kezébe fogott egy tüzes vasdorongot. azt mondja: . Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot. A tengerben. azzal ütötte-verte a három csikót. Nesze. se koldus. már űzték. holnap meg ne őrizzen benneteket! De azon a harmadik reggelen még kenyeret sem adott a vén boszorkány a szolgának. és nem is tudom. lesz-e valaha! Noha azt tudom. .Azt feleli a vén boszorkány: . a szemét mégiscsak levette a csikókról. lepányvázta. Erre a három sárkány gyorsan három agárrá vált. Azt mondja a vén boszorkány hízelegve: . Kiment Vitéz János. Ahogy együtt voltak. egyszerre csak arra megy egy koldusember.De most már igazán vigyázzatok. betyárok. a három nyúl három galambbá vált. De hát ki volt az a koldus? Vitéz János se gondolta. Ha véletlenül .Mi baj.Bizony nincs. Reggeli helyett pipára gyújtott. ezeket elnyelte a föld. sógor! Feleli erre a huszonnégyfejű: . Lássuk. édesanyám.Ne ölj meg bennünket. hogy legyen szíves Vitéz János. állj ki a tenger partjára. kivitte a csikókat. három nyúllá váltak. vágd a fejükhöz a kötőféket. Vitéz János megint megállott az ajtó mellett. de ahogy belenéz a pipájába. de mikor már majdnem a fiú felé nyomták volna őket. De mindig úgy fordul. ugrass be rajta! Belevágta Vitéz János a sarkantyút a csikóba. se csikó. Mert mi most három csukává válunk.a te három csikódat! Hívom is a testvéreimet. ő száz ördög. hogy alig tudtak mozogni.Szeretitek a kocsist. úgy összekötözte őket. hogy tűnnek el előle. a három keszeg kiugrott a vízből. A három sárkány erre három karvallyá. kedves egy fiam? Eriggy csak be vacsorázni. azért tud benneteket hazahozni? Megszólal az egyik csikó. A három sárkány erre három vakondokká vált: utána! Már mikor majdnem elfogták őket a három egér 309 . Az megint zsarát tüzet öntött a csikók elé.Ha csikós vagy. hogy a vén boszorkány! Könyörög a koldus. itt van a kötőfék. ha te egy ördög vagy. mit fog a vénasszony csinálni. zavarták is a keszegeket. de a szemét le nem vette a csikókról.Nincsen csikó. Keszeghallá váltak. Abban a tengerben van három keszeghal. és keresztülugratott a kapun. s utánuk! Mire elfogták volna őket.Hazajöttél. Gyanút fogott János. Utánuk! Mire elfogták volna őket. a három galamb három egérré vált. közben azt mondta nekik: . . Mire széjjelnézett. meg is lelték. hogy a csikókat János ne lássa. De máris belefújt a sípba: ott termett rögtön a huszonnégyfejű sárkány. azok ők. hogy lehet-e egy kis tüzet adnia.

húzódj a kötőfékkel az ajtó mellé. azt ér.Haza én. felbújok az eresz alatt a padlásra. Ha megteszi. amiért elszegődtél hozzám.Kérem is. Azt mondja a vénasszony. hogy a kocsis ott fogja a három csikót. te. amit ér. nagy hízelkedve: . a vasorrú bába meg utána a piszkafával. kedves fiam? Feleli Vitéz János: . ott ügyesen meghúzódott. fiam. róka he! De aztán már nem győzte a dolgot. kezébe kapta a piszkafát. 310 . mégsem kelt föl. Szomorúan mentek Vitéz Jánoshoz. és csapd a tojásokhoz a kötőféket! Így is történt. . és zavarni. hiszen jó szolga vagyok. sógor. édes öreganyám. elmehetsz. de ahhoz ragaszkodom. csak egy szegény ember gyereke vagyok. A boszorkány három gyűrűvé változtatta. még a gyermekednek a gyermeke is úr lesz belőle. De akkor azt mondja a vén boszorkány a fiúnak: . Ezt mondta a huszonnégyfejű sárkány: . derék fiú vagy. Épp a vén boszorkány elé. A fiú odalopózott a konyhaajtóhoz. Rikácsolás. .Én. szorongatni fogom ott őket. A rókává változott sárkány felmászott a padlásra. Otthon három tojássá változtatta őket. és az egyik sarokba vágta. amire a vén boszorkány hátha fölugrik a védelmükre a tojásokról.kiugrott a földből. és készült a tojásokhoz vágni a kötőféket. sógor. és elkezdte zavarni az aranybaromfit. mit lát? Azt látja. . édes öreganyám. megvan a nagy baj: az a vén boszorkány vitte haza a csikókat. mit ér az neked? Annyit sem.Halljátok. mint ez a sült bárány.Tudod mit akkor? Adok én neked három egész szekér aranyat.Helyes fiam. és az ujjára húzta őket. Szegény ember vagy-e. kefe s vakaró. fel a padlásra! A fiú ezalatt beszökött a konyhába.Hallod.Róka he. édes öreganyám. aki akkorra már arrafelé somfordált. egy aranyliba. nyaggatni. csak szóval hajtotta a rókát. Én majd rókává válok. mit mondok én nektek! Én tudom. a róka körül-körül szaladt a padláson. vagy valami királyfi? . mondok neked valamit. kitelt az esztendőd. elvitetem a házadhoz haza. hogy a sógora elvégezte a dolgát. édes öreganyám.No. ami itt van a trágyalében. Mikor már gondolta a róka. kárálás. hogy a vénasszony padlásán van egy aranytyúk.Nem bánom én. énnekem más fizetés nem kell. Most már el is készítem a szegődött béredet. ő maga ül rajtuk. Mire kimegy a vénasszony az udvarra. akkor leugrott és elszaladt. csinált egy fészket a sutba. Mert ez a rossz csikó. Hogy a fiúnak ideje legyen elvégezni a dolgát. A hírmondó aranykakast meg is fogta. Azok majd nagy ricsajt csapnak.Hát hazahoztad a három csikót. röpködés. fölugrott a tojásokról. De a legkisebb sárkány nagyon ügyes volt. Alóla pedig nagyon nehéz kivenni. A fiú közben valóban a tojásokhoz vágta a kötőféket. mi volt azon a padláson! A vénasszony csak emelgette magát a tojásokon. A három sárkány ez ellen már tehetetlen volt. szökkenj be tüstént a házba. egy aranypulyka meg hírmondó aranykakas. csak ordított: . . az ezt mondta: . csak amit a szerződésben kértem.

Bizony mondom. aztán majd én viszlek téged. Végül is nem tudott mit cselekedni.Várhatja . s elkezdte hadarászni: utána! Egyszer csak azt mondja a ló: . s otthagyta. s újra csak fölvette a csikót a vállára. de aztán ledobta. s ment egyedül tovább. megint vitte. mit csinálsz velem. még a sarkán is folyt a trágyalé.Lökd csak le azt a kefét! Lelökte Vitéz János a kefét. Megint ledobta. megint otthagyta a csikót. Most már örömest cipelte át a hegyen. amíg bírta. azt mondja a csikó: . . 311 . a nyakába vette a csikót.Kedves gazdám. hatvan mérföldet haladtak. kezébe fogta a piszkafát. megint otthagyta. de csak vitte. Indult Vitéz János. megint fölvette a csikót. hogy végleg magamra hagyj. odaadta neki. kedves gazdám. mit tehetett mást. kedves lovam! Már itt is van! A piszkafával hadarászik maga körül.Nézz hátra. s onnan figyel. a kefét. kedves gazdám! Vitéz János letette. az csak hevert tehetetlenül. Megszólal ekkor a csikó: . Vitte jó darabot Vitéz János. De elfáradt megint. mert az a vén boszorkány fenn áll a kémény tetején. De újra csak visszatért. törülgeti. A világ szeme még olyat nem látott. De aztán mégiscsak megáll s gondolkozik: ej.felelte Vitéz János. visszamegyek érte! Visszament.Csak vigyél. megint ledobta.Vidd ki tüstént az udvaromról. s most még messzebb vitte. Csak azt várja. Csutakolgatja. . De a kémény tetején az a kutya vén boszorkány is ráült a szénvonóra.Tegyél le csak. visszamegyek még érte! Visszament. úgy hadonászik. csak még ezen a hegyen vigyél keresztül. .Nézz hátra már. kedves gazdám. Amikor keresztül értek a hegyen. megint fölvette. De ismét csak kifáradt. a vénasszony. Azt mondja neki a csikó: . De a csikó nehéz volt nagyon. hogy most már igazán nem viszi tovább. A csikó megrázkódott. összecsomagolta. a bárányt. bár a nyelve lógott. Hatot lépett. vitte. amit kiszegődtek. Megörült Vitéz János. és most már csak magadra vigyázz! Fölült Vitéz János a csikó hátára. s azt feleli: . kihúzta a trágyaléből.Ülj rám. Vitéz János. nem jön-e az a kutya vén boszorkány! Hátranéz a legény. s azt feleli: . mint amilyen sűrű volt a kefében a szőr. De megint csak megállt és gondolkozik: ej. Megint megszólal a csikó: . törte magát. Olyan sűrű erdő lett mögöttük. s úgy vitte ki. amilyen gyönyörű paripa lett.Elkészítette. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. kedves lovam! A piszkafával mindjárt le fog rólad kavarni. megfogta a csikót a fülénél fogva. a vakarót.Dehogynem. hogy az ő hitvány csikója így megszólalt. kedves gazdám. bizony addig igen hosszú utat haladt a csikó. mindjárt utolér bennünket.Dehogynem. ha már megnyerted! Vitéz János hiába biztatta a csikót. Azt mondja neki a vénasszony. nagy mérgesen most már: . Mire a vénasszony azon a piszkafával keresztülverte.

addig bizony igen hosszú utat haladt a csikó. van mit innom. Felszállt Hollófernyigessel a kék égig. nem jön-e az a kutya vén boszorkány? Hátranéz a legény. Míg ő azzal az időt töltötte. ágaskodni kezd Hollófernyiges lova. Vitéz János a feleségét ráültette az ötlábú lóra. Azt mondja neki: . most már igazán elviszlek haza. kutyák. ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod? .. Most is éppen a forrásnál találta. most már több szerencsével mehetsz a feleségedért. Így csak utánuk kiáltott: . Vitéz János már másnap reggel elment a feleségéért. addig igen hosszú utat haladtak. A piszkafával mindjárt leüt rólad. s feleli: . ne hagyj megölni. Amilyen szöges. utánuk iramodott. de nincs szép gazdasszonyom. kedves gazdám.Ehetsz. kedves egy feleségem.Na. ebből sem eszel. Hollófernyiges leesett. Míg a vénasszony azon keresztül törekedett. Elértek a sógorokhoz.Mi a baj. Égig rúgta a földet. s annyira sarkantyúzta a lovát. és megette a sült bárányt.Nézz hátra már. De Hollófernyiges csak fölugrott a lovára. De aztán megint csak megszólal a csikó: . hogy annak már a vére is folyt. kedves testvérem. Azzal magához kapta a feleségét. még egy lángosnál is jobban ellapult a föld színén. Visszanyerít Vitéz János lova: . hegyes a vakaró. Vitéz János. Vitéz János megköszönte a szívességüket. mert megeszem előled! Megállott a vén boszorkány. 312 .Hát nem tudsz segíteni magadon? Eriggy fel vele a kék égig. A sárkányok ott várták a határszélen. akkor sem érjük többet soha utol. Kiugrik Hollófernyiges. De közben otthon az istállóban egyszer csak rúgni-vágni. kulimász lesz a föld színén.Dehogynem! Már a sarkunkban van. sógor. és ugorj ki alóla. Ha leesik.No.Lökd le azt a vakarót! Lelökte Vitéz János a vakarót.Megálljatok. A boszorkány ismét majdnem utolérte őket. s ott kiugrott alóla. Felszállt a levegőbe. de még a csontját is megszopogatta. Akkor felordított a vén boszorkány: . sűrű vidék válott belőle. rákiált a lovára: . mert már a vérem folyik. ihatsz. gyere. Megfogadta a szót a ló.No.Ehetek. és visszament a másik lóhoz.Lökd le csak azt a sült bárányt! Lelökte Vitéz János a sült bárányt. olyan villámgyorsasággal haladt előre. ő pedig most már a hatlábú lovon ment. de akkor ők már a három sárkány országában jártak. kezembe kerültök még! De már a három sárkány birtokába nem mehetett be.Van mit ennem. ihatok? Még utolérjük? . Viszik! . Egyszer csak odanyerít Hollófernyiges lova a Vitéz János lovának: . A ló nekivágott a sivatagnak. Akkor megállt Vitéz János lova. olyan hegyes. . örökre is elalhatsz. Azt mondják Vitéz Jánosnak: . ülj föl.Állj meg.

Meg bizony. így ijedtem meg én is.Látod. . de mire Vitéz János a földre esett volna megint aláugrott. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló.Ne ijesztgess már. most is aláugrott. s ott kiugrott alóla. 313 . Mennek tovább hazafelé. kedves lovam.Bizony meg. mikor engem először a földre dobtál. .Nem is ijesztelek többet. mese volt. megijedtél.Ugye. mikor harmadszor ledobtál. a királyi palotába. kedves gazdám? . kedves lovam. és szűrt vizet hozzá. megijedtél. mikor engem másodszor ledobtál. szemenszedett búzát adok neked. . aki evett kását. így ijedtem én meg. megijedtél. s megint kiugrik alóla.aztán indultak mindjárt. Vitéz János is már majdnem a földre esett. Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló.Ugye. . Azt mondja a ló: . kedves lovam. De mire a földre esett volna. megint kiugrik alóla.Látod. Így értek haza. kedves gazdám? . . Igaz volt.Bizony meg. . Mennek tovább hazafelé. Azt mondja a ló: . Útközben egyszer csak Vitéz Jánossal is felszállt a ló a kék égig. így ijedtem én meg. olyan nagy lagzi volt. amikor a ló visszaugrott alá. kedves lovam. Ott megtartották még egyszer a lakodalmat. mondja ennek társát.Látod.Ugye. füle-farka benne volt. édes gazdám. kedves gazdám? .

összeházasodtak. hogy szolgáljon ő is a vasorrú banyánál. Megszólította azt is: . szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . ahogy a vasorrú banya elment otthonról. szidta. mert éhes vagyok! És jóllakott a pogácsából. hogy annyit még álmában sem látott. Az egyiknek rostája volt. mindjárt utolérlek. ha rosta kellett volna neki. Elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent. az asszony meg.mondta a lány. A patak is megszólítja: . Beállott hozzá szolgálónak.Ó. legerebenezlek! A lány akkor már a patakhoz ért. hogy úgy lesz.Ó. Abban lakott a vasorrú banya. vasgereben. Arráb egy patak mellett ment el. hogy a lánya most már nem eszi ingyen a kenyeret a háznál.Iszom. de szitája nem. Odaszólt a kemence neki is: . Egyszer egy házhoz ért. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni. De egyszer. te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. észrevette. Nem soká mehetett. Annyi kincs volt ott. Megrakodott belőle. átküldött az özvegyasszonyhoz. a lapátra ült. de a lányt nem láthatta meg. Ahogy ment. elment hazulról világgá. Hazaért a lány. a lányt nem látta meg. mindjárt legerebenez! A patak szétnyílt és elrejtette. szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! 314 . szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! A lány mondja magában: . hol nem volt a világon egy özvegyember meg egy özvegyasszony.Eszem biz én. Ment tovább az erdőben. mendegélt.Ó. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. mert a kemence elrejtette.A két lány meg a vasorrú banya Volt egyszer. ha az ő lányának is volna annyi kincse. Sütött neki édes süteményt. átküldött az özvegyemberhez. és ment tovább. Odaért a kemencéhez. Megmutatta a magával hozott kincseket. ahol érte. A vasorrú banya megparancsolta. Az ő lánya is azon mód találkozott az erdőben a kemencével. hogy hat szobába szabad neki bemenni. mint a másiknak. amin nagyon elcsodálkozott. mindjárt legerebenez! A kemence is elrejtette. A vasorrú banya a lapáton már akkor visszafelé jött. de a hetedikbe nem. mert a vasorrú banya visszatért. de rostája nem. és azt mondta magában: . és szökött hazafelé. a másiknak szitája volt. Mindkettőjüknek volt egy-egy lánya. Akkor a lány kijött. és jót ivott belőle. és elszökött. A lány fogadta. és elküldte. Szegények voltak mind a ketten.Ó. Ha az embernek a szita kellett volna. a lány mégiscsak benézett a hetedik szobába. ütötte-verte. egy nagy erdőben talált egy kemencét. Örült is az apja. Megszólítja a patakot: . Hát mit látott? Olyat. hogy a lány bent járt a hetedik szobában. A vasorrú banya ott ment el a lapáton a patak mellett. Az ember lányának nagyon rossz sora lett. A kemence megszólította: . A lány már nem tűrhette tovább. A mostohája nagyon rosszul bánt vele. A mostoha szerette volna.Lipit-lapát.Ó. meg adott neki egy csutora bort. mert szomjas vagyok! .

jól legerebenezte.Nem eszem én! . . szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből! . Odaért a kemencéhez. A lány alig tudott hazamenni. te kakas! És hozzátette: . mint a másik.Ó.mondta a lány kevélyen. és sietett hazafelé.Hess le onnan. s még több aranyat hozott el. mindjárt legerebenez! De a patak azt mondta neki: . A kemence se rejtette el. hogy a hetedik szobába menjen.Ímhol gazdasszonyom! Jön ám a te lányod tiszta vérben! Odaugrik az asszony. Mikor hazaért. hogy a vasorrú banya elmenjen otthonról. vasgereben. . 315 .Nem rejtelek! Nem ittál a szemetes vizemből! Szaladt tovább.Jön ám tiszta gyémántban! A kakas megint fölszállt a kerítésre. . mindjárt legerebenez. Nem hozott semmit. Úgy megszedte magát. a kerítésre szállt. Alig várta. A hetedik szobába neki se volt szabad benézni.Van énnekem cukros süteményem! Arrább a patak is megszólította: . Azt is kérte: . és onnan kiabálta: .Jön ám! Hozza a drága kincseket! Egyszer csak a lány belépett a házba: tiszta vér volt. ráült a lapátra. te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya. csak úgy görbült. legerebenezlek! A lány odaért a patakhoz.Nem iszom én! .. és csak kiabálta: . az aranyat meg elvette tőle.Ó te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol jön a vasorrú banya.Ó. A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt. és mondta: . a kakas meglátta.mondja.Van az én csutorámban bor! Azzal ment tovább. első dolga volt. mindjárt utolérlek. Megint elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent.Nem ettél a hamuban sült pogácsámból! A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt. .Ímhol! Jön a lányod tiszta sebben! Az asszony azt se hagyta szó nélkül.Lipit-lapát. El is ért a vasorrú banyához. . . Bement. Fölfogadták őt is.

János csak nevette a sutban. akkor sem ment ki onnan. Abban a kis kertben volt egy irtózatos nagy. de még az Óperenciás-tengeren is túl. hogy nem engedi dolgozni a fiát. olyan zivatar keletkezett. te rongy fickó?! Elérted a huszonegyedik évet Ki a hamuból menj ki segíteni föltenni a gerendát! János a gerendát egymaga úgy odatette a helyére. úgy hítták: Bíró János. és menj világot próbálni! Eredj szolgálni! A fiú meg volt sértve. Elhatározta az öregember.Oda ni. mintha csak élőlények volnának. Amikor elérte a huszonegyedik évét. A fiú a sutban nevelkedett: mindig a hamuban ült. Abban a nagy kertben lakott egy öregember. nagy kert. hogy nyolc ember nem bírta fölemelni. Dunán túl. . hogy nyolc ember.Hát te kókuszbáb-gyárba szeretnél menni? Feleli János: . oda. összeszedelőzködött. volt egyszer Tiszán innen. Az apja erre még bosszúsabb lett.” . A fiú még akkor is a sutban ült. hát még nevetsz. eredj oda be. hol nem volt. Közben nagyon szépen tudott furulyálni.No. s gondolja magában az öreg: „Majd az ördögbe fogsz menni bábot csinálni. egész huszonegy éves koráig.Mondja. vette magát. Ő ennek a gyárában szeretne dolgozni. hanem világhírű furulyásnak. Az apja igen bosszús lett erre: . micsoda gyönyörű munkák ezek. volt egy irtózatos kis kert. annak volt egyetlenegy fia. hogy a fal össze nem dőlt.Látom . . Ment János. és nem bír egy darab fát a hátára fölvenni. . már igen-igen messze jutott. 316 . új háztetőt. Új házat csináltak. Találkozik egy öregemberrel. hogy összedöntötte a házakat.Na. úgy. Ezeket nézegette. Addig ki nem szólíthatta senki az ő ülőhelyéből. hogy még máshonnan is jöttek meghallgatni. Beért egy városba. mendegélt. te rongyember! Többet nem engedlek a sutban ülni! Szedd össze magad.mondja János. ott van. hogy ilyeneket csináljon. Sütött neki az édesanyja valami kis útravalót. a tüzes tengernek a hetvenedik szigetjén. látod azt a nagy vaskaput? . Az új házba olyan óriási mestergerendát tettek.Azt a kutyateremtettét. Még egyszer végigtekint rajta. kicsi híja. Így hát nem a világ erősének nevelték.Bíró János Hol volt. Abban a városban a kirakatban kókuszbábok voltak. és azt mondja: . édes öregapám.Igenis. hol lehet ezeknek a báboknak a gyára? Végignéz az ember a fiatalemberen. hanem a világ legerősebb emberévé fogja nevelni.

.Már kimegyek. Elköszönt a szüleitől.Hát hová küldte az öreg a fiút? Egy kardgyárba. kedves szüleim! Azt feleli az édesapja: . hogy még egy kardot csináltasson magának. már a harmadik nap olyan kardot csinált. A fizetésen kívül saját magának is csinálhatott egy kardot. fiam? . Ha beválsz munkásnak. a szüleinek. a kardját felakasztotta a konyhában.Munkát keresek .Hát hol szolgáltál? . Amint megy. Kapja az öreg a kardnak a hüvelyét.Hallod-e.ne félj.Mi járatban vagy. nem töri el többé az édesapád! 317 . hogy öreg napjaikra kisegítsem őket.” Hát lett is belőle olyan kardmester. És adok neked egy olyan darab acélt. . Azt mondja neki a kardmester: .Eddig. kedves fiam. hej.No. látni fogok.Adjon isten jó napot. Volt ott egy tizennyolc-húsz éves körüli kiszáradt akácfatő. takaros kard az. és ment vissza a városba. nagyon sokat nélkülöztek miattam nagyon megérdemlik.Adjon isten neked is! Már hazajöttél? Mennyi ideig tartott a szolgálat? . a félúton egy rettenetes nagy erdőn kellett keresztülmennie. még hozzá kardmester! . hogy még a kardmesternek is ő csinált kardot. megjavítjuk a fizetésedet! Jánosnak mindjárt az jutott az eszébe. össze akarja vele aprítani azt az akácfatövet. s egy-egy tányér pénzt kapsz egy napra. Három napból áll az esztendő.Milyen kardmester vagy te? Nézd meg ezt a tuskót.mondja János. Ahogy bement János.mondja neki a nyúl -. szuronyokat. maguknak adjam segítségükre! .Ott van a kardom a konyhában felakasztva. Mondta is: „Bizony. édes jó szüleim. annak az erdőnek a másik szélén van egy forrás. csinálják a kardokat. leszel kardmester. ha kardmester akarsz lenni! A fiú nagyon elszomorodott. Kimegy vele az udvarba. és tanulj ki kardmesternek. Szeretnél-e kardmester lenni? Nem tudott János hová fordulni. Bíró János . A harmadik nap este az oldalára kötötte. A maga idejében huszár volt.Ebben és ebben a városban. bizony csak csínos. Megcsóválja az öreg a kardot. Azért jöttem haza. kardmester lettem. ha kitelik az esztendő. ha kardot fogsz csinálni. hogy be tudja bizonyítani az apjának.Épp ilyen emberre van szükségünk.Jól van. hogy kardmester vagyok! . de a kard darabokra töredezett. megnézem. Ha engem abba a forrásba háromszor belemerítesz. hogy ő milyen mester. . Amikor hazaért. s bement a szüleihez. tőle: . hogy csitteg-csattog minden. milyen kardod van. csak ámul. Magához vette a három tányér pénzt. tőröket. s megy be a fiúhoz. S körülnézi az öreg a kardot. Belevágja a fába. Takarodj a házamtól. az csak elég. nem tudtam a kardoddal összevágni. Megnézi a kardot. És azt kérdezik mindjárt. . kénytelen volt elfogadni. három tányér pénzt vihet haza az édesapjának. s azt beleteszed . hogy amit kerestem ezidáig. öregek lettek a szüleim. elvitte haza. nagy bosszúsan: . Utjába kerül ott egy tiszta-világtalan vadnyúl.

tedd le a pénzt! Hol a kardod? . megforgatja. hogy még egy kardot csinálhasson magának. kedves fiam. és viszi a forráshoz. kedves Bíró János . Még el is nevette magát a fiú: milyen segítségről is lehet szó.Mintha szitán néznék keresztül! Nagyon feltűnt Jánosnak.Látsz-e már? Azt mondja a nyúl: . megéljenezték. . ahol egy ilyen hitvány kis állat akar segíteni? Elköszönt a kis nyúltól. Elmégy a kardműhelybe. s kérdezi a nyúltól: . Közel ment minden vastag fához. Egy kicsit büszke volt. ne félj. és úgy sétálta körül. Amikor készen lett a kard. mintha a fa útjában volna. És én segítségedre leszek. és megindult hazafelé. . Úgy is történt. Kettőt se suhint. s minden napra három tányér pénzt kapott. Belemártja a forrásba. mert a kardod minden fámat kivagdalja! 318 . mi szükséges. A kardja egymás után metszette ki azokat az irtózatos vastag fákat. hogy még jobban láss! . Tedd bele. Most is három napból állott az esztendő. hogy egy vadnyúl így beszélni tud vele. Szép nagy gyümölcsfái voltak a kertben. még egyszer beledugja a forrásba.Most már még a vashegyen is keresztüllátok! Akkor kapja a nyulat. azokat kezdi metszegetni. fújj rá erre a kardra annyiszor. fölakasztva. megkapta a kilenc tányér pénzt.Felemeli a kis nyulat János. ha tízet csinálsz magadnak. úgy belevágódott a hüvelybe. megnézem. hazahoztam maguknak. csak csináld meg azt a dolgodat. az se baj. János az oldalára akasztotta.Na. Mielőtt belevágná a tőkébe. nemhogy föl ne fogadták volna. hogy magadnak is csinálhass egy kardot.Na. milyen kardmester vagy. mintha arra vigyázna. Kimegy vele az udvarra.mondja a kis nyúl -. az igaz. Nemcsak édesapád nem töri el többször. a világnak akármelyik részén. Ahogy hazaért. s ment a kardműhelybe. de ha valahol bajod van. kedves jó szüleim! Most már kilenc tányér pénzt kaptam egy évre. Amikor belépett. Ezt a kis acélt tedd bele a kardba. Kiszegődte. a kardját megint felakasztotta a konyhában. Megfogta az öreg a kardot. amiért ezt megtetted velem. .Odakünn van a konyhában. .Na. hogy micsoda kardmester lett őbelőle! Akkor a kard kiugrott a hüvelyéből.Gyere ki. Gondolta a kardmester. De szegődd ki.Jól van. itt van ez a kis darabka acél. hogy az egész műhely megvilágosodott.Megyek.Adjon isten jó napot. tetszetős egy kard. Nézegeti: bizony gyönyörű szabású. nehogy valaki az ő gazdájához hozzáérhessen. Ment János keresztül az erdőn. Bevitte a szüleinek a kilenc tányér pénzt. Szívesen megengedték neki. és szalad be nagy ijedten a fiához: . ahányszor vízbe mártottál. Beledugja a forrásba másodszor is. olyan szikrát vetett. kardját forgatva. Ott igen várnak már rád. segítségükre! . János kitöltötte az esztendőt. nesze. látsz-e már? . és csinált egy kardot.

piros lajbija. cseréljünk hivatalt. Egyszóval mindent elsorolt neki. Igen. derékségére és bátorságára. s olyan gyorsan lecsapkált annyi kis száraz fát. s gondolja. . Elköszöntek egymástól. az a ruha. a kard is belevágódott a hüvelyébe. Egyszer csak kerekedik egy fekete felhő északról.mert már közel volt a veszély. János tüzet rakott. 319 . most már kardmester vagy. de szalonnasütés közben lefeküdt és elaludt. . de ki tud arra a fára fölmenni? Mire azt kigondolta. . én pediglen leszek vándorlegény. De nagyon vigyázz magadra. mikor elhaladt az útkanyaron. a juhász pedig töltötte kedvét a juhok között. de most párját kellett keresni szépségére. ne feledkezz meg rólam sem. Addig is nagyon szép volt Bíró János.De tetszik nekem az a szó. Elmondta a juhászfiú. ott áll az útszélen egy nyalka juhászlegény.De mire az öreg bement. hogy jó volna egy kis száraz fáért fölmenni oda. vándor pajtás. .gondolta. úgy. ha nagy eső jön? De csak heveredett vissza. A legelő közepén volt egy olyan nagy fa. Te legyél juhász. . hova kell hajtani a juhot este. . kedves jó szüleim. Fölnéz a fára. amit mostan szóltál! . Egyszer csak a kardja kiugrik a hüvelyéből.Én meg vagyok a világnak a vándora. és kik fogják várni.Mi vagy te itten? . kisegíteni magukat.Látom. a vándorlegény meg magára szedte a szép bő ruhát. Ahogy megy. mint amilyen neki volt. hogy az árnyékában ellegelt háromszázezer darab juh. lobogós ingujja volt a juhásznak.Adjon az isten neked is.Én vagyok a királynak a juhásza. de a kardot nem adta oda a vándorlegény. kedves egy fiam. Még azon is túl. Oldalára kötötte a kardot. és arra kérlek. a kardja fölpattant. Odament a juhászlegény a fa alá. csúszott vagy né métert hason . hogy az egész konyha tele lett szikrával. A juhászlegény maga elé fogta a falkát.a sok gyaloglás után elfáradt. amit tennie kell. Volt a juhok közt egy szamár is. futásnak eredt. Ezzel a kardoddal már elmehetsz világot próbálni. János elbúcsúzott tőlük.Ne féljenek.Adjon isten. mi a teendője. Édesanyja útravalót készített neki. hogy vissza ne tudja kiabálni a juhászlegény. juhász pajtás! . A juhászlegény ekkor felöltözködött a vándorlegény ruhájába. Fölébred erre a juhász. s megéhezett. Kibontja a tarisznyáját . ami rajtad van! Szép fehér.Hát azt mondom. Mi történik most. És te mi vagy? .mondja a juhász. ez a juhászlegényé volt. és ment hetedhét ország ellen.Jó! Vetkőzzünk le! Megcserélték a ruhát. A vándor ment az úton tovább. ismeretlen pajtás. Nézi a felleget. mint maguk segítettek engem. hogy bizony olyan tizenhárom szamárnak is elég lett volna elhúzni. úgy talpon csapta őt. reggeltől estig. sarkantyús csizmája. János köszön neki: . a legelső pénzem vagy keresetem hazahozom.Nekem meg az tetszik. bő gatyája. „Így ni! Kardos juhász leszek!” . Olyan szikrát vetett. A vándorlegény. Akkor mondja az öreg a fiának: .

Amikor elért a legelőre. mint egy köleskásaszem. A juhászlegény nagyon restellte a dolgot. Elkészítették a napra való eledelt a tarisznyába. mintha csókolta volna. úgy. kijöttek bámulni. amint a kis nyúl magyarázta neki. tetőtől talpig látta magát benne. te kutya gazember. A gyűrűt és kulcsot rákötötte a sallangra. A szívét kétfelé vágta. hogy új juhász hajtja a juhokat hazafelé.Hol van az a világ? . fogta a juhokat. A vacsorát a királykisasszony maga vitte elébe. Ezen mindenki nagyon elbámult. A királynak volt három szép lánya. Elmondták a királynak. meg dísznek is tartotta.Hajtom. Amint hajtja János a juhokat hazafelé.Látom. úgy melléje húzódott. azon bemégy. aki haza tudta volna hajtani a juhokat. aztán bement a konyhába. felséges királyatyám! Juhász vagyok. már tudtam.feleli a király. ez az én teendőm! .Ott van az a nagy kő. Bíró János! Mikor akkora voltál. látja ám. adok neked egy világot! . mert az neki emlékgyűrűje volt a sárkány legyőzéséről. hogy jő egy nagy hatfejű sárkány. Azt mondja a sárkány a hatodik fejével: . fiam. Elővette a furulyáját. De addig hízelgett a királykisasszony.Látod azt a hegyoldalt amott? . Maradjon ott! Behajtotta a juhokat. A hatodikba pedig ülj be te! A kard csak kipattant János kezéből egy pillanat alatt. . a legfiatalabbik.Hajtod.Hej. Rögtön ráhúzta az ujjára. . egy csapásra levette a sárkány öt fejét. és hajtja hazafelé. kérlek.Kedves juhász bácsi.Azt felfordítod. kihajtotta a legelőre. Ordítja a sárkány: . Nagyon szép fiú volt. hogy amikor csak ránézett. A juhászlegénynek sallangos zacskója volt. látod? . A lány a juhászfiú mellé húzódik. János maga elé fogta a birkákat. Annyira szerette a juhászlegényt. hogy végül is leszakajtotta a zacskóról. . ott van egy ajtó. hogy az apja észre ne vegye. estefelé. amelyik oda van kötve a zacskóra! János ugyan nem nagyon kínálgatta. és kéri a juhászfiútól: . hagyd meg azt az egy fejemet. hogy még a juhok is táncolva. belenéz a juhászfiú szemébe. Kérdi tőle maga a király is: . és ráfújt háromszor úgy. de gondolta magában: csak nem fogok vele huzakodni azért a gyűrűért. Eljött aztán a másik nap reggel. Aztán nemsokára. tessék nekem adni azt a gyűrűt. Olyan szépen tudott furulyálni. mert még a királynak sohasem volt olyan juhásza.Látom. fiam! . hazafelé a juhot? . ugrálva rohantak hazafelé. hogy milyen szépen furulyál az a juhász. A sárkány véréből kiugrott egy rézgyűrű meg egy rézkulcs. Ott termett a kis nyúl azonnal: 320 .Nagyszerű juhász vagy. Mindennap elveszett egy juh. Mennek is elébe.Széjjelnéz.Én mondom neked! A királykisasszony. amikor a forrásba dugta. ott az én világom! A kard lecsapta a sárkánynak azt az egy fejét is. kihúzta a kardját a hüvelyéből. hogy veled meg kell vívni! Hanem hajtsál az első öt szájamba harminc darab juhot.Bíró János.

a többi majd a te dolgod. Elhajtja haza a juhokat a legény. Amikor közel ért. felé hajította.Nagy feladat.Semmi nincs.Ott. ismét jött egy fekete felhő..De nagyon értékes az. Kinn áll a király. Szamárháton járok. hajtja hazafelé. olyan tüzet fog rád ereszteni. Annak már ha száz méterre lesz. A kard a sárkánynak azt az egy fejét is lecsapta. Bíró János? Segítségedre jöttem. Kérjed a fizetésednek a kétszeresét. azazhogy a sárkány: . másfelé. A juhászlegény azt a két tárgyat ismét rákötötte a zacskó sallangjára. Aztán. hajítsd felé a kardodat. mikor akkora voltál. . De győztes leszel. hagyd meg ezt az egy fejemet az életemmel. ropogás közben megközelítette a juhászt. . Isten veled. elordítja magát a felhő..Adjon isten jó napot. Ráhúzta az ujjára. hogy én is. A kardod fogja tudni. mint egy kásaszem.. hogy megégsz.Minek az a felséges királykisasszonynak? Értéktelen tárgy ez. Ma délre fog jönni a tizenkétfejű sárkány. Mondja a király a juhászlegénynek: 321 . juhász bácsi! Nem akarta adni a juhászlegény . húsz méterre körülbelül. de szereti a juhász bácsit a felséges királyatyám! De higgye el. földi féreg. felséges királykisasszonykám! . Nagy villámlás. Holnap délben ismét el fog jönni egy huszonnégyfejű sárkány. csak kipattan a szívéből egy ezüstkulcs és egy ezüst gyűrű. fogta a kardját. hogy megint leszakította. kétfelé hasítja a szívét. . de most vége az életednek! Várt a juhászlegény. A kardod majd fogja tudni. Kétfelé vágja a sárkányt. juhász bácsi. nekem mennem kell ismét nagy segítségre hívtak. Bíró János. mondd meg nekem. ha rám hallgatsz. Nem történik semmi bajod. Amikor közel jön hozzád. juhász bácsi. Tessék nekem adni azt a szép gyűrűt! . Amikor körülbelül húsz méter távolságra volt. hogy megkapja a gyűrűt. hogy érjen csak közelebb.Hol van az a világ? . A királykisasszony meghallotta. nem is sokára. . Alighogy elment a kis nyúl.Mi bajod van. csettegés. ha rám hallgatsz! Még két ronda sárkánnyal kell megvívnod. hogy mi vár rám itten. recsegés. kedves nyulacskám.Te. odasündörközött mellé.Így ni. elővette a kedvenc furulyáját.Adjon isten. rettenetes dühöngéssel. Még egy évre fognak marasztalni. El is tűnt a kis nyúl. mi a teendője. Felült a szamárnak a hátára. juhász bácsi! .Bíró János. Maradj. hajítsd felé a kardot. mint egy szegénylegény. Mondá akkor a sárkány: . Én is a magáé leszek. már jó messzire elébe szaladt: . már tudtam hogy meg kell vívnom veled! Megölted az öcsémet. mert ha közel engeded magadhoz. juhász bácsi! Ez a két gyűrűm a magáé volt. A kard egy csapásra levette a sárkány tizenegy fejét. adok neked egy világot. fogja a juhokat. ahol az öcsémé.Hajtja hazafelé a juhokat? Jaj. és gyönyörű szépen furulyált rajta: Én vagyok egy híres juhászlegény. úgy.mit fog ő egy királylánnyal cseresznyézni! Nem adta! De az addig hízelgett. De nagyon vigyázz magadra. . mi a teendője.

hogy mit tegyen! Igaz-e ez. Megindul rajta. fölkapták. és annyi katonaság van. Ugyanolyan egy világrészre talált. Azt mondja Bíró János: . és kezdték éljenezni: . hogy kedve legyen a juhásznak szépen furulyálni.. fölemelték. Kétfelé vágja a sárkányt. ez a juhász kötelessége! . hogy van ott egy rettenetes nagy vasajtó. nagyon derék juhászlegény vagy. mintha csak ott sem lett volna. hogy még ő ennyit életében sohasem látott. felséges királyatyám. hogy száz ember se bírta volna elfordítani. A legény a kulcsot és a gyűrűt ismét rákötötte a zacskó sallangjára. Akkor azt gondolja. éljen. és van ott egy óriási nagy létra lefelé. Hát csak jöjjön! Amikor a huszonnégyfejű sárkány már csak kétszáz méterre volt. felordított: .Hazahajtottad a juhokat. Elment végre ahhoz a kőhöz. felséges királyatyám. a kardja kiugrott a hüvelyéből. ahol az öcsémé! De a kard a sárkánynak azt az egy fejét is levágta. italokat. mint itt van a föld tetején. A sárkány könyörgőre fogta a dolgot: . de milyen kő van ottan? Olyan. alácsapódott a kő alá.Ott van. néz napkelet felé. te gazember! Hadd nyeljelek le! Megölted két öcsémet. adok neked egy világot! . Tudta. ahol a sárkány magyarázta.Nem kell nekünk a tarisznyából.Jól van. Látja János.Éljen.Királyi szavammal mondom neked. vagy hazugság? De mire meggondolta a dolgot.Gyere ide. Amikor leért a sötétbe. új királyunk van! Aztán enni kértek tőle a katonák. Na. Olyan világos van. Hát a rézkulccsal kinyílott az ajtó. csodáknak csodája történt. és úgy elfordította onnan. Olyan fekete felhő jő föl. fiam.Nem derékség az. . amiért már két napja megőrizted a juhokat! . csapj rá arra a rézasztalra. mi lesz abból. hogy ott van az ő világa. János felédobta a kardját. Már amikor kihajtott. de most vége az életednek! Amikor száz méterre lehetett. s ő maga bement a konyhába.Hol van az a világ? . és a kard a sárkány huszonhárom fejét levette. Egy-két csapás.Hagyd meg ezt az egy fejemet. hogy van három kulcs. ismét talált egy ajtót. hajtsd be a juhokat! Behajtotta. Harmadik reggel is kihajtja a juhokat a legelőre. Próbálja. És csak odarohannak őhozzá. felséges királyatyánk.Van itten a tarisznyámban egy kis ennivaló. lesz nekünk mit enni! 322 . hanem ott van az a rézpálca. Kipattan belőle egy aranykulcs és egy aranygyűrű. finomabbnál finomabb ételeket.Haza. De hát ennyi ember mit kezd vele? Azt felelik: . Mikor az ajtó kinyílott. Fölnyitja a vasajtót. kétfelé hasítja a szívét. Próbálja kifelé nyitni. János gondolkodott. A királykisasszony saját maga vitte elébe a vacsorát. de nem tudja. fiam? . amilyet ő még az életében sohasem látott. hátha jó lesz ehhez valamelyik.

Egyenek. juhász bácsi. János rácsapott az asztalra. Azt feleli Bíró János: . És kérdezősködik. amíg ő a három világból vissza nem tér. és éljenezték: . Azok is fölkapták Bíró Jánost a levegőbe. A legmagasabb rangú tiszt itt is János elé áll.Éljen. amennyi csak belénk fér. Rácsapott a rézpálcával a rézasztalra. . Kihívták azután az istállóhoz. van ott mit enni! . hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak a lónak. felséges királykisasszonyka. János kiadta a parancsot. felséges királyatyánk.Nem megyünk mi oda. Azután egy magas rangú tiszt János elé állt. igyanak. Különbnél különb ételek és italok termettek rajta.Menjetek oda be. Az ezüstkulccsal kinyitotta ott az ajtót. a levegőbe emelték.Tessék nekem adni. s mutatja a lovat. . kedves juhász bácsi! . Meghallotta a királykisasszony a furulyaszót. új királyunk van! Azok is enni kértek tőle. Az első istállóban rézszőrű paripa volt. felséges királyom. és éljenezték: .Nem megyünk mi oda. amikor innen elszabadult. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. Kiadta parancsba Bíró János. míg ő ide vissza nem jön. abban van egy ló. Ebben az istállóban egy ezüstszőrű. itt az aranyvilág! Ott van a zacskódon az az aranykulcs. . Itt van ez az ezüstpálca. és hajtja hazafelé. Gyönyörű szép aranyparipa volt. János rácsapott az aranyasztalra az aranypálcával. hogy a lónak szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak. János kiadta a parancsot.Van bizony. úgy elmászkált ezekben a világokban. csapjál rá erre az ezüstasztalra. nekünk is lesz mit enni! Úgy is lett.Itt van egy istálló. már jó előre elibe szaladt.Adjon Isten jó estét.Adjon isten jó estét. hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak neki. ami azé a hatfejű sárkányé volt. éljen. Maga elé kapja a birkákat. juhász bácsi? . elsorolta hogy mi van még hátra. avval kinyithatod! Amikor oda bement. felséges királyunk! Itt van az aranypálca. Aztán kérdi a tisztektől. . lesz nekünk is mit enni akkor. Elvezette Jánost a tizenkétfejű sárkány országába. ott is fölkapták.Hajtja haza a birkákat. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. és megmutatták neki a sárkány lovát.Menjetek amazokhoz.Hajtom! Meglátja a királykisasszony a gyűrűt. mint itt. éljen! Új királyunk van! És kértek tőle enni. Úgy is lett. csapjál arra az aranyasztalra.Úgy is lett. van ott mit enni! . hogy van-e valami látnivaló még.A legnagyobb békesség és csendesség az óhajom! Akkor elköszönt tőlük. azt a gyűrűt! 323 . felséges királyom! Itt van ez az ajtó. és kéri tőle szépen: . Úgy eltöltötte itt az időt. . hogy mi van itt még látnivaló. Ott még százszorta több katonaságvolt.Éljen. és elvezeti az istállóba. . megint odasimul a juhászlegényhez. hogy már majdnem jó este volt. abba az előbbi világba.

Mehetünk. s ő nagyon-nagyon szeretné. abból most már meg fognak élni. hogy majd jól tudjon ugrani. mert szebb gyűrű volt.Hogy menjek.Szemenszedett búzát adatok neked. Akkor én magának a felesége lennék! . kinek lába kitört a nagy ugratásban.feleli Bíró János. Mondja a király a juhászlegénynek: . és hozzá szűrt vizet inni.Fiam. Akkor ráfújt a fiúra a ló. Tessék szíves lenni sok zabot adni a szamarának. Kihajtja a juhokat a legény. Mindenki ugratott a zsebkendőért. . A királynak a legkisebb lánya ki-kiszalad az útra közben. Ezerszer annyit fogok neked fizetni arra az évre. ott várja már a király. hanem százszor annyit. hogy elszakította minden sallangjától. Bíró János az egészet csak neveti. Azt mondta most a ló: . Nagy összejövetelt tartott arról. vitézeknek. . szegényeknek és boldogoknak: aki felugrat érte bármilyen állaton. hármat lépett. nem fogok veled huzakodni érte. Másnap reggel kihajtja a birkákat. kedves lovam. bárók. mint az előbbieket. Még attól is többet. mikor az én zsebkendőm lesz kitűzve.Ne félj. és az ujjára húzta. s már ott állott a királyi palota mellett száz méterre. De a királykisasszony addig csavargott mellette. s elmegy egy kicsit körülnézni a világában. kedves lovam . És ki van hirdetve a világnak minden részin. hogy a királynak olyan juhásza van. gondolta. válogatott cigánylegények. az a tiszta rézszőrű ló. amit kiszegődtél. mert a harmadik nap az ő zsebkendőjét tűzik ki. nézi. hogy se tebenned. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! . Hercegek. egy nagy kosár zabot vitt a szamárnak. hogy gyakorolja odakint a legelőn a szamáron az ugratást.A juhászlegény jobban sajnálta az aranygyűrűt. Felült a lovára. grófok. De most tégy eleget királyi szavamnak. kedves gazdám? Mint a szélvész vagy mint a villámlás? .Ej. mint amennyit most kaptál! A fiú elfogadta az ajánlatot. mindenféle nép volt ott. A királykisasszony. kedves gazdám . ha azt a juhászlegény kapná le a szamárral. Úgy is történt. a felséges királyatyám hozzá adja feleségül.mondja erre a ló -. hogy a kedves szüleinek is jó kis összeget fog megszolgálni. amilyen a földkerekségen sincs több. a ló kettőt ugrott. kedves lovam! 324 . Holnapután középső néném zsebkendője lesz kitűzve. kedves gazdám. mielőtt ő kihajtott volna. a harmadik nap az enyém.Kedves juhász bácsi.Itt az idő. királykisasszonykám! Elmegy haza a juhász. mehetünk? . Gondolta a juhászlegény: ha elkaptad. Egyszer csak azt mondja a ló: . Megmentette az országot a sárkányoktól. Maradj még egy évet. nagy újságot mondok magának. legyél vele boldog. És ekkor a királykisasszony azt mondja a juhászlegénynek: .Csak úgy. kitöltötted az esztendőt! Nem azt a bért kapod tőlem. Nem akarta adni. Kivezette a rézszőrű paripát. Ha jól fogja zabolni a szamarat. fölnyergelte. hátha el tudná kapni a juhász bácsi. Holnap a legidősebb nénémnek a zsebkendője ki lesz tűzve tíz méter magasba. hogy nem jön-e a juhász a szamárral. hát a fiú is tiszta rézszőrű ruhába termett.Jól van. Nagy tömeg. se énbennem semmi hiba ne történjen! János fölugrott a lovára. Azt mondta a királykisasszony a juhászlegénynek. Kinek keze.

és elvitte. hogy se tebenned. mehetünk? . aztán fölöltözött juhászruhába. hogy nem jön-e a szamáron hazafelé. Mikor kivezette. vagy száz méterre a tömegtől. nagyon sok a dolgom annyi birka mellett! Másnap reggel kihajtotta a juhokat a legelőre. felséges királykisasszonyka. elkapta a zsebkendőt. juhász bácsi. fölszállt a levegőbe. úgy. mert a próbálkozók közt akadt olyan is.Adjon isten. milyen sokan ugrattak a néném zsebkendőjéért. köd utánam. kedves gazdám. kedves lovam! Szemenszedett búzát adatok neked. . köd utánam.Hogy menjünk. Egy pillanat alatt a kastély mellett áll. vagy mint a villám? . mert holnapután az én napom lesz. és hozzá szűrt vizet inni! Akkor ráfújt a ló a fiúra. Maga elé fogja a birkákat. senki utánam ne mehessen! Úgy is lett. De volt itten egy rézvitéz. Ott vágtatott a nyája felé.Mehetünk. hajtotta hazafelé a birkákat. nem jött haza. A királykisasszony már jó messzire elébe ment. kedves gazdám? Mint a szélvész. kedves lovam! Felszállott a levegőbe. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Feleli Bíró János: . kiadta a parancsot az etetésre. figyelte a juhászt. De hogy a második zsebkendőt is elkapták. lábát eltörte. kezébe fogta a furulyát.Köd előttem. és szépen fújdogálta. hogy nem jött haza ugratni. aki kezét. juhász bácsi! . De látta volna. De csak tessék a szamarát tanítani az ugrásra. Kedves juhász bácsi. ő maga átöltözött. hajtotta hazafelé. a felesége lennék. felséges királykisasszonyka! . Felült a szamárra. mint az elsőt. Elment most is a nyájához. a nagy felhőbe eltűnt. megszólalt a ló: . Bizony eltelt az idő.Jaj. kedves gazdám. Volt ám ugratás a zsebkendőért most is! A királykisasszony ki-kiszaladt az útra.Ne félj. Egyszer csak megszólal a ló: . Ahogy odaért. holnap a középső néném zsebkendőjét tűzik ki.Köd előttem. És a nagy ködbe. az csak felszökkent a lovával. leszerelte a lovát. Ha a juhász bácsi elkapná. leszállt a lóról. . kikapta a néném zsebkendőjét. hogy hazajöhetek-e. és zsebre csapta. Felszerelte a szamarát. elkapta a királykisasszonynak a zsebkendőjét. kedves lovam. és azt kiáltotta: .Csak úgy.Itt az idő.nyerítette el a ló magát. Azt kérdi tőle a ló: .Majd meglátom. Elment megint a világába. De volt nevetség. fölszállott a levegőbe. Tiszta ezüstruha lett rajta. .Adjon isten. senki se érhessen a nyomomba! . És aki elkapja. se énbennem hiba ne essen! Egyet-kettőt ugrott a ló. s kivezette az ezüstszőrű paripát. zsebre nyomta. egy rézszőrű paripán.Ej. hisz jó. Ráült az ezüstszőrű paripára. felséges királyatyám ahhoz ad feleségül. rettenetesen dühös lett a király: 325 .Ugrott egyet.

Az a királykisasszony nem csinált egyebet. De volt itt egy ezüstvitéz. és megvacsorázott. kedves gazdám? Mint a szélvész. ezüstszőrű paripán. de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány! Azt feleli Bíró János: . tessék hazajönni. ha aranyos ember is. mi minden volt itt.Lejárt az idő. felséges királykisasszony! Behajtotta János a birkákat. Kivezette az aranyszőrű lovat. mondja a gazdájának: . de még arra sem nézett. hogy nem ugratott. ha valaki elkapja a zsebkendőt.De holnap tessék hazajönni. és olyan köd lett utána. Aztán elmegy az aranyvilágba. nem jött haza. ami a fején volt. Hanem látta volna. és nem kell neki a lány feleségül. egyet-kettőt ugrott.A legidősebb lányomnak a zsebkendőjét elvitte egy rézvitéz. mehetünk? .. csak a juhászlegényt várta. kedves gazdám.Ej. kedves juhász bácsi! Hajtja hazafelé a birkákat? . vagy mint a villámlás? . juhász bácsi.Mehetünk. juhász bácsi. Kinek keze. megállj! Bosszút veszek rajta! Megválik a holnapi nap! Hajtja a juhász hazafelé a juhokat. Milyen vitéz lehet az. János az aranyhajszálat keresztülkötötte a jobb karján. a levegőben nem tud ugrani! . kinek lába tört az ugratásnál. azt elkapta egy ezüstvitéz. Kimegy a juhász. merre ment! De holnap. itt a fülemben van egy aranyhajszál. azért.Jaj. le kell lőni a lováról! Úgy is történt. A királykisasszony maga vitte be a vacsorát. . kedves gazdám. vagy hova való lehet? Kitűzettem a második lányomnak a zsebkendőjét. Megkérdi a paripa: . juhász bácsi. aztán bement a konyhába.. olyan nagyon szerette a juhászlegényt.Ne félj. kedves lovam. és neki sem kell a lányom feleségül. az én zsebkendőmet tűzik ki. és hozzá szűrt vizet inni! Azzal felült a ló hátára. Az lekapta a zsebkendőt. Akkor azt mondja a ló: .. Hisz az nem is baj. hogy se tebenned. szemenszedett búzát adatok neked.Csak úgy. Megy elébe a királykisasszony: . Következett a harmadik nap.Hogyan menjünk. Látta ott az aranyvitézt. máris ott volt a király palotájához száz méterre.Jó estét. de bizony mikor meglátta. a középső nénémét. senki sem láthatta. kihajtja a birkákat. Ki lehet ez? Na. csak kiszaladt meg beszaladt. Még a legkisebb hajszála is aranyos volt. kedves királykisasszony! . és az a parancs. jó?.Hajtom.Kedves gazdám.Hazajövök. Egyszer megszólal a ló. igen nagy a füle a szamárnak. se énbennem hiba ne essék! Fölszállt a ló a levegőbe. a sírás környékezte. vedd ki. kedves lovam! 326 . Bíró János tiszta aranyruhába termett. Akkor azt mondja a ló: .Felséges királykisasszonykám. hátha el tudja kapni a zsebkendőmet! A szamár gyakorolta az ugrást odakinn a két napon? . édes lovam. Mert a király kivont fegyverrel áll az ablaknál. Ráfújt ez az aranyszőrű paripa is. hacsak az időm engedi. és kösd a jobb karodra.

Mondd. Behajtotta a birkákat. De a vitéz csak elkiáltotta magát: .Ha meg akarod látni. és bement a konyhába.Felséges királyatyám. mi tűrés-tagadás. és megmutatom. a király felé. Lehúzta a csizmát. Bejön a királykisasszony. A királykisasszony bement. ismét lehúzza a bal lábáról. elkapták a zsebkendőmet. zsebre csapta és továbbszállt. most csak azt kérdezte a juhászlegénytől: 327 .Nem tudtam hazajönni. mi történt a lábaddal? . hogy a juhász bácsinak nagyon véres a lába. most húzd le mind a két csizmádat! Látja. mert annyi birka mellett bizony nagyon sok a munka. Megy elébe a királykisasszony. úgy. kedves juhász bácsi.Mi lelte a lábát. se a vitézt. hogy a jobb lába legyen a király felé.Na. elütötte a felséges királyatyám. Csakhogy abban a pillanatban lövés dördült. hogy menjen be hozzá a juhászlegény. a jobb lábadról! Akkor megint beszélget a juhászlegény. felhúzta a csizmáját. megsúgta a felséges királyapjának. fiam. nem tudta. hogy a juhásznak véres a lába. János felült a szamárra. hajtja hazafelé a juhokat. A király rálőtt az aranyvitézre.Mikor? És hol vannak azok a paripák. Mondja a szakácsnénak a juhászlegény: .Szakácsné. A juhászlegény megmosta a lábát.Fölszúrta egy tüske. . Míg ő mosogatta a lábát. nincsen semmi baj. Igen rossz volt a menés. kisurrant a szakácsné. János elkapta a zsebkendőt. nem kaphatnék egy kis lábvizet? Mert a csizmája már tele volt vérrel. holnap gyere velem. juhász bácsi? . hogy hányadán van. de nem találta se a lovát. felséges királykisasszonykám. és oda is van! A felséges királyapám rá is lőtt.No. hogy a bal lába volt belül. A szakácsné adott neki lábvizet. elvitte az aranyvitéz. hallom.Fölszállott Jánossal a ló a levegőbe. és megsúgta a királykisasszonynak. . . Húzd csak le azt a csizmát. amiken ide jártál? . most húzd le arról a lábadról amelyik arról van.Felséges királyatyám. Akkor azt mondja a király: . Elment a nyájához. hogy a fiú meg van zavarodva. megsebezte a jobb lábán levő nagyujját. A rám hivatott munkának meg kell felelni. amék belül van! A juhászlegény beszéd közben megfordult. megy a király elé: . mert a király lelőtte a nagylábujját. véres a lábad. felséges királyatyám. merre megyek! El is tűnt. nem ért haza. Megnézi a legény lábát: . lehúzta a csizmáját. megérkeztem parancsára! . Úgy is történt. fiam. Leszerelte a lovát. azért áztatom. .Fiam. A királykisasszonynak a szíve ugrált örömében. . köd utánam.Köd előttem. fiam. Én pedig szolga vagyok. senki se láthassa. Parancsolja rögtön a király. úgy fordul.Jaj.

az enyém. Ott uralkodik az aranyvilágban. Elvitte onnan a királyt a három világba.Majd megtudjuk holnap. A király a fiú vállára tette a kezét. mai napig is éldegélnek. Lett nagy öröm. a három lánya közül pedig egyet feleségül ad neki. 328 . nézze meg. farka benne volt. Az én mesém ennyi volt. hogy történt annak megszerzése. később a juhászból király lett. menjen el. vagy a két nénémé? Annyit felelt a fiú: .Kedves juhász bácsi. A juhász a legkisebb lányt választotta. ha meg nem haltak. melyik zsebkendő volt szebb. és megígérte neki. Aki ette a kását. de már a birkákat nem hajtotta. Megmutogatta az országot. és elmesélte. füle. mert a zsebkendő nincsen nálam! Másnap reggel kiment a király a juhászlegénnyel a legelőre. ennek mondja társát. Aki nem hiszi. Megesküdtek. hogy összes királyságát ráhagyja..

de ilyent még én se ettem életemben. S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz. Mi lehet ez? Azt mondja rá az időben utána következő: . de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. Itt aztán a bíró is beleszólt: . atyafiak. Bevitte hát a faluházára. De a bíró látott már lovat is.mondta a legöregebb elöljáró. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni.A rátóti csikótojás Hol volt. Az azt mondja: . Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát? Ebben mindnyájan megegyeztek. hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. Az pedig olyanképpen beszélt. megszagolta. hol a tököt. Azt mondja a legöregebb.csodálkozott -.Én is sok mindenen keresztülmentem. Futott. A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek.Ami azt illeti.ahogy a formája mutatja . hol nem volt az országban egy Rátót nevű község.csakis tojás lehet. mikor a földről felvette.Mert hosszú főznivaló tököt már látott.Hát. Fölvette. csikót is. Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult. megtapogatta. De azért bíró a bíró. Felkiáltott hát: . fékomadta-teremtette .Csikó! Csikó tojta! Most már az öregek is fújták: . Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek.Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne. . mert most még azt is tudni akarta. hogy mi. 329 . A csősz letette a tököt az asztalra. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. sörénye volt.Egy gyíksárkányé! . de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. hogy a tojás micsoda tojás. hogy ő mindent tudjon. mikor a tojásra ráakadt. Csak nézték. valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. de ilyen sütnivalót még soha. én se vagyok már mai gyerek. ez . Ott éppen együtt volt a kupaktanács. ha nem tojás?! A csősz most már arra is emlékezett. hol egymást. . nahát ez már megint mi? .Sok időt megértem.Úgy van Ezt a csikó tojta. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. A bíró nem hiába hitte magát okos embernek. . hogy még egészen meleg volt. a legokosabb: . .Lúdvércé! De a bíró a csőszre hallgatott. hogy akkoriban.Tyű.

De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. most mitévők legyünk? . ahogy a kotlós tyúk a tojásokat. megszagolta. s gurítani kezdte a csikótojást. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl. mert onnan épp a felé a falu felé gurítják. ahogy kinek-kinek torkán kifért: . né! Fut a pici csikó! Utána. atyafiak. erre aztán egész Rátót adta a hangot. Ki-ki egy napig. hogy hasztalan a rohanás.. de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. Bizony szaglott már messziről is. mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol. a bíró levette a talicskáról. hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? 330 . még csak azt mondjátok meg. ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást.Kiköltetjük! . hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek. Aztán sorra a többiek. Ebben aztán megint megegyeztek. Megrázta. A dombon csak a bíró maradt. hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. s rapityára törött szét.szólott a bíró -. Talán még ma is ülne valaki a tökön.Ki ám. amint kor szerint következtek. gurult. Szentül meg volt győződve. Mindenki látni akarta.Nem megmondtam. Mikor az orrukat már valamennyien befogták. Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Megszagoltatta az elöljárókkal is. Előhozták a tojást.A pici csikó! Ni. szomorúan így sóhajtott magában: . Látva.Tudják mit.Eddig szerencsésen eljutottunk . A bíró nagyon elszomorodott. . Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp! Végtére is megállapodtak abban. Éppúgy. amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt. A tojás gurult. Ott valami kőbe ütközött. s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Mindenki törte a fejét. De azok most már hitetlenek voltak. emberek! A sok nép a nyúl után eredt. hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre. atyafiak? Amondó vagyok. hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu.

Már tizenhárom esztendeje várt rá. Ebből aztán rögtön érezte. egy harmatcsepp őrá perdült. mindent megtett. karddal. én várlak. süssön nekem útravalót! Megyek. Hívták pedig ezt Világi Szép Örzsébetnek. csak hangot hallott. Bemegy egyenest a királyasszonyhoz. János meg útra kerekedett. itt van egy királyfi! Hátha Világi Szép Örzsébetért fáradozik az is! Én azt szagolom! Tudod mit? Öljük meg! Most amíg édesen alszik. Egyszer csak a két királyfi közül felébred az egyik. megmozdult.Gyöngyharmat János Hol volt. Világi Szép Örzsébet! Miért hívtál? De Világi Szép Örzsébetnek akkorra már hideg nyoma se volt: tündér volt. megállott egy rózsabokor mellett is.Édesanyám. Egyszer kiment a kis kertbe járkálni. hogy gyermeke lesz.Szívem szép szerelme. eltűnt! A királyné így tudta meg a fiának a nevét. volt egyszer. kezeltek. ment világgá. örvendett! Az első szava az volt Gyöngyharmat Jánosnak az anyjához: . János rájuk se hederített. megösmerkedtek. kardja néki is volt. Volt egyszer a világon egy királyasszony. Gyöngyharmat János! Gyere a világra. hol nem volt. Csákója. mint az édes tej. hogy elmentem Peregre. megkeresem azt a Világi Szép Örzsébetet! Meg én.Itt vagyok. te! Kelj fel. és elaludt. miért beszélsz ilyet! Hát nem jobban megölhetett volna ő minket. meglátja. ha a világ másik szélén van is! Úgy is lett. elmondok egy kurtát. Gyöngyharmat János meg fölébredt a beszélgetésre. 331 . szakítani akart egyet róla. Mi ez? Költögeti a másikat. Ámult-bámult. . Fölkelt ő is. mert már azt is tudta. Várta is a születését. Megy. felfegyverkezve csákóval. Eloldtam egy cifrát. mikor egy tündérlány látogatta meg. ki lehet ez? Tán hasznát vehetjük még neki! Ha Világi Szép Örzsébetet keresi is! Tán épp azért! Erre a másik se szólt többet erről. Amit csak lehetett. hogy csudájára jár majd a világ. mit beszélnek. hogy neki olyan szép kis fia lesz.Hallod-e. mendegél. ha rossz szándékú ember volna? Most már se te. gyerek mégsem volt. s azt mondja Világi Szép Örzsébet: . se én nem szuszognánk! Meg aztán ki tudja. A házban az ágyon két királyfi aludt javában. megy.Ugyan már. S azt mondja: . s egy pár szempillantás múlva meg már a világon is termett. de ahogy megrezzentette a bokrot. Nem tudta. ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. Világi Szép Örzsébet! Mikor ezt a gyerek meghallotta. Szagolgatta a szebbnél szebb virágokat. hogy azok már talpon vannak. Látta. de a kisgyerek csak nem akart megszületni. Szakított is. csákóban. Az anyja ellátta Jánost bőven mindennel. Boldog volt. világ ellen. Azt mondja rá a másik: . a mesék elejbe. s királyfi ő is Egy másik ágyra vetette magát. pedig nagyon szerette volna. de csak nem született neki. kardosan. nagy sokára beér egy házba. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke. A tizennegyedik esztendőnek is a vége felé járt. hogy nemcsak maguk vannak.

ha Gyöngyharmat János megy be. bújj el valamelyik fűzfa levelei közé. mert végem közeledik! Azok megfogadták a szép szót. ment. az abban a percben egy rettentő nagy ködmönös emberré változott. Gyöngyharmat János azonban erre csak azt gondolta magában: nohát! Így vagyunk a bátorsággal? .Hisz én is abban igyekszem! Tartsunk együtt! Úgy is lett. s így szólt: . mint éjszaka szokott lenni. hogy hol találhatná meg ő Világi Szép Örzsébetet. Annak a tetején volt egy nagy fa. mert félnek a ködmönös embertől. Megnézte Jánost a szép menyecske. akkor. pajtások. a királyfiak elé állott. hogy lesz-e belőle valami. bement szívesen. A két királyfi ugyancsak megijedt. János alig látott egypár lépésnyire. De csak ment. jót vágott rá a kardjával. de most . annál több katonát szőtt. János nem bánta. A tanácsom az.Ha ez az ibolyamag kikel. Azok addig ott hevertek az asszony lábánál. mindjárt előhozakodott. 332 . A szövőszék mellett ül. ha akarod. adok én neked jó tanácsot! Világi Szép Örzsébet tizenketted magával minden nap idejár fürödni ebbe a Dunába. János nem kertelt. mentől jobban közeledtek hozzá. fogta magát.Nagy dologba fogtál. Nem maradnál inkább itt? Nem? Hát akkor. Gyerünk! De előbb egy kis ágyást csinált a földön. hogy ők nem mennek egy tapodtat sem tovább a hegyre. S azt mondta a két királyfinak: . hogy egyszeribe eldőlt. gyertek utánam. A partja tele volt terebélyes nagy fűzfákkal. de csak mindig fényes délben. Azt mondták. Hajaj! Kezdődött egy kis nem jó! De az asszony nem tudott volna világéletében annyi katonát kiszőni a szövőszékből. A ködmönös ember meg. Mentől jobban hajingálta a vetélőt. s azt mondta. ment tovább. attól nem messzire folyt egy valóságos Duna. hátranézve: . Mihelyt a hegyre léptek. János annak oda se nézett. ki menjen be oda legelőbb. Mit csináljon János ebben a pusztaságban? Gondolt egyet. Az út a fától egy barlang szájához vitt. zöld mezőben látta magát. Ott megállott a három királyfi tanácskozni. Mikor egészen melléje értek. és katonákat szőtt! Valóságos katonákat. S ment. annál magasabbra nőtt. jöjjön utánam! A két királyfi erre utánament.Azzal kirántotta a kardját. Ahogy beljebb ért. Nemsokára meglát János egy asszonyt. A két királyfi azt mondta. mentek együtt. eredj te a partra. Ott egy szép fiatal menyecske lakott. Olyan sötét volt a barlangban. gyönyörű szép. Gyöngyharmat János! Nem tudom. hogy legjobb lesz. Nemsokára rátaláltak egy nagy hegyre.föl! nekiestek mind Jánosnak. Szétzavarta őket hamar. újra megnézte. s kívül maradtak. Lassanként egész világos lett. s ha már levetkőztek. mert hisz ő a legvitézebb. amennyivel János meg ne vívott volna.Megkeressük Világi Szép Örzsébetet! Megörvend János. s abba az ágyásba ibolyamagot vetett.Hova indultatok? . János meg ment.Kérdi tőlük: .Aki nem fél. hát ott kezdett egy picit világosodni. fogd össze Világi Szép Örzsébet ruháját. s mondja: . A közepén volt egy szép kis ház. hogy mielőtt még ők fürödni jönnének. bement a házba.

a feje meg repült ki a partra. majd széthasadt bele. Akkor levetkezett. mikor az jött tizenketted magával. Ha azt hiba nélkül megteszitek. hogy nézz hátra. s ment ő is fürödni.Nincs itt senki! Mit tekingetsz? Ki járna erre. szép szerelmem! Gyöngyharmat János! Gyere vissza. . elértek ők is egyenesen abba a házba. De akárhogy rimánkodik. Az egyik rögtön elővette a puskáját. aztán édesen kiáltozni kezdett: . Hát ügyesen lőjetek. Tied leszek! Ezt már nem bírta megállni János. . kilopódzkodott a bokorból.Igazán! . ahol Gyöngyharmat János kérdezősködött. ott várt Világi Szép Örzsébetre. így felelt: . ha a fejét ellövitek. hogyan lehetne most már megmenteni! De aztán. A két királyfi elment a Duna partjára. s megcélozta az aranykacsa fejét.No. míg azt nem hitte. A menyecske azt mondta nekik: . akkor még talán jól lesz minden. s csak kérdezősködött. pajtás. De Világi Szép Örzsébet csak tekingetett. csak épp a Dunában úszkál. behajították a Dunába. János már jó előre elbújt egy fűzfa gallyai közé. mint aranykacsa. Itt követlek. szép szerelmem! Tedd meg ezt az egyet. de félve. Mindjárt egy labdává változott. hátranézett. Ott mindjárt Gyöngyharmat János lett belőle! 333 . De vagdosták ám a földhöz. mentek. mentek. Világi Szép Örzsébet meg a tündérek. De mi történt? A labda átváltozott egy gyönyörű szép aranykacsává! Odafent a barlang előtt kikelt az ibolya. A szép tündérlány utána. János. hogy már javában fürdenek. . Sikoltozni. Látta ezt a két királyfi. úgy. hadd öleljelek meg! Hadd csókoljalak meg! De János csak szaladt. mikor látta.Csak nézz hát legalább egy kicsit hátra! Édes szívem. összeszedte Világi Szép Örzsébet ruháját. Világi Szép Örzsébet változtatta azzá! Úgy menthetitek meg.szaladj vele ide. mert másképp vége mindennek.Igazán jó pajtásai vagytok? . te hátra ne nézz mert akkor véged van! Úgy is lett.Akkor lehet még egy mód.Édes szívem. akárhogy esenkedik. Mert Gyöngyharmat János megvan. Alig sütötte el a puskát. az bent maradjon a vízben. s aló! vesd el magad! szaladt vele a ház felé. gyerünk! Bajban van a cimboránk! Mentek. Mikor már megunták a játékot. A többiek vetkeztek de Világi Szép Örzsébet csak nagyon tekingetett mindenfelé. a kacsa felfordult a vízben. Világi Szép Örzsébet mindjárt észrevette. elkezdtek vele labdázni. Éppen dél volt.mondták neki a tündérpajtásai.mondták azok.Nem tudom. hogy az kiessen a partra. ahol még a madár se jár? . mert a két királyfi állhatatoskodott. mert meztelen volt. akik közben kijöttek a vízből. Azt mondta erre a menyecske: . hogy csakugyan nincs ott senki. de a teste.

így ölellek majd. Szegény Jánosnak mit volt mit tennie. Bementek megint a házba enni. Álló dél volt. hogy volna itt valaki! Gyöngyharmat Jánossal elbántunk. pajtás! Még az egyszer megmentettünk. megígérte. hogy csak nyugodtan vetkőződjön. nézelődött mindenfelé. amiért nem hallgatott rá. beszélgetni. nem mentegetődzött. Ez kellett Világi Szép Örzsébetnek. s szaladt vele egyenest a ház felé.No! De most mit csináljunk. A két királyfi a partra ment. Lett riadalom s futkosás ismét. annyira szerette a szép tündért. irgalmatlanul. De a tündérek megnyugtatták. próbálják az arany rózsafáról a legszebb bimbót lelőni. átölelték. egyéb semmi! Ki a vízből mindnyájan! Elkezdtek vele labdázni. hogy János megint nem vigyázott! Odafordultak a menyecskéhez: . A két királyfi majd elemésztette magát. A labdából most egy gyönyörű arany rózsabokor lett.Magam se tudom . beszélgettek. . . elmentek. hogy nem tudott magának parancsolni . János nem szólt. A legszebb rózsabimbót mégiscsak sikerült lelőni.vízben! De úszni kezdett.Megörültek mind a hárman. De János csak azt kérte. aztán felöltöztek. ő már összefogta a ruháját.De ha akarják. így csókollak! Próbáld meg! Vagy legalább csak tekints hátra! János akármennyire is eltökélte magában. örült.mondta a menyecske. s mindjárt eléjük állott Gyöngyharmat János. hogy így van a dolog. hogy baj van. Csakugyan. pedig ő megmondta. Bementek most együtt is a menyecske házába.No. Ha sikerül. hogy nem teszi többet. hogy még egy próbája lehessen. minden jó lesz. ettek. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Gyere vissza egy szóra! Egy ölelésre! Nézd csak. Az valóban János lett ismét . mikor a tündérek fürödni jöttek. nincs-e valaki a közelben.visszanézett! Menten labdává változott megint. Ittak. Jánost jól megszidta a menyecske. Gyöngyharmat János alig várta. Ott terjesztgette gallyait a víz színe felett. Világi Szép Örzsébet elkezdte megint a nagy rimánkodást: . de ha harmadszor sem vigyázol. 334 . Az jóformán még meg sem mártakozott. Mikor már jól elfáradtak. inni.Édes szívem. hogy nem fordul vissza. s mondták neki: . hogy megmentsük? . hogy így újra látták egymást. ki is járna arra? Levetkezett. Csak még egyszer tehessen próbát! Másnap délelőtt megint elbújt János a fűzfabokorba. más meg ki járna erre?! Világi Szép Örzsébet ráállt.Ugyan már. Odabent a házban már érezték. Világi Szép Örzsébet megint gyanakodott. a labdát bedobták a vízbe. hogy a szép tündér a vízbe menjen. A menyecske persze előállt megint a szidással. A királyfiak már várták a parton. mert megint megállt a parton. ne nézegessen hátra. magadra vess! Azután már igazán nem tudunk érted tenni semmit.

Mert azt akarom. de kiabálhatott: János nem nézett vissza. szerették egymást nagyon. Megszánta a napa. . A királyné ígérte is. hogy az enyém légy! Világi Szép Örzsébet elmosolyodott. .Szárnyas ruha! Ha fölveszi. mint azelőtt. Alig csukták be mögötte az ajtót. De már akkor elhatározta János. Kopogott. de János a ruhát nem adta oda. mert akkor az elszáll. Alig ment el János. panaszkodott. János elbújt a fűzfabokorba. A tündér csak rimánkodott. hogy Világi Szép Örzsébet akárhogy rimánkodik. szép lakodalmat csaptak. De meg volt erősen hagyva az öreg királynénak is.de azok ketten úgy besenderítették. szép szerelmem! Gyöngyharmat Jánosom! Látod.Harmadnap megint úgy volt minden. most is megmondta az anyjának. Otthon a fiatalok éltek boldogan. hogy őt bizony hiába fogja kérni Világi Szép Örzsébet. ahogy a torkán kifért.kérdezte a tündér. s ki tudja. épen ott volt nála. csak istenkedett tovább is. lesze többé az övé vagy sem. hogy nem néz vissza.Ezt vártam. mármint Gyöngyharmat János elment az erdőre vadászni. Mint már sokszor. elszáll! Ki ne add! Nem is akarta János odaadni. Világi Szép Örzsébet nagy szomorúságba esett. De a szárnyas ruha azért jól el volt rejtve! Senki sem tudta.Miért nem? . hogy senkinek el ne árulja. mint a szél! Kiabált Világi Szép Örzsébet. János apjához. s megkérdezte tőle: . jött Világi Szép Örzsébet.Édes szívem. Világi Szép Örzsébet ruhája szerencsésen. A két királyfi is a maga országába. sóhajtozott. hol van. édes lányom. Akkor adj földi asszonynak való ruhát.Nem adod ide. s ment vele. még ha Világi Szép Örzsébet angyalul kukorékol sem. s ha az egyik királyfi hamar be nem rántja. hogyan vagyok! Ha van lelked. az öreg királyné. . csak János meg az anyja. Szüntelenül csak sírt. a szárnyas ruhát oda ne adja neki. csepp híja volt. ha hosszabb útra kelt. s szólt rimánkodva: .felelte János. Jött fényes délben megint fürdeni Világi Szép Örzsébet tizenketted magával. s hazamentek az öreg királyhoz. add ki a ruhámat! De a menyecske közbeszólt: . igazán? . . majdnem hátrafordította a fejét. Összefogta a ruhákat gyorsan. Hogy az asszonyod lehessek! János adott neki ruhát.Nem! .Mi lelt téged. vissza is nézett volna . János! Én sem akarok mást. Egyszer a királyfi. Amikor a ház ajtaja előtt volt. aztán megesküdtek. hogy orra nem bukott. Világi Szép Örzsébet? 335 .

azt se mondta: dajbakancs! Szegény Gyöngyharmat János! Ha tudta volna. s valamennyiből egy-egy szép. amiben a legszebb vagyok! Azután megint csak neki. Kivette a ládából a szárnyas ruhát. hü-hüpp! . Azt mondja egyszer az édesanyjának: . „Nyílj meg.Mi lelt? Még kérdezhetik is? Hogyne volnék szomorú.s ment. míg Világi Szép Örzsébet örökösen az enyém nem lesz! Isten áldja meg! Ezt mondta.huss! . hogy én is elmegyek! Elmegyek. leszól hozzá valaki: . míg egy városba nem ért. hogy kitegyen ám magáért. nagyon-nagyon szép lány lesz. csak a vágyódás tartotta benne a lelket.No. Gyöngyharmat Jánosnak csak most nyílt ki a szeme. Miféle daru? A másik szobalány szerint: tizenkét tündér! A fogadós másnap azt mondta neki. tudja meg. hogy kik lehetnek azok a kisasszonyok. De az akkorra már túl volt árkon-berken. nem evett. Addig ment. édesanyám! Ha már nem lehet kendre bízni semmit. föld! Hadd ugorjak beléd!” . nem ivott. sőt kedvében járnak. Lakott abban a városban egy híres fogadós. nekem meg még azt az egyet sem teszik meg. Sírt-rítt az anyja. a szárnyas ruhámat felvehessem! Azt. mit mondott a fia. hogy jár abba a fogadóba ebédre minden áldott nap tizenkét daru. mikor másnap hallja. Nem is kellett annak több Alig felöltötte. Azzal mennek be szépen a szobába. Mit csináljon most már? Azt hitte. s ha valami nem jó lesz. mikor más menyecskének minden kedvét betöltik. Éppen délre harangoztak. és hagyta elmenni tőlem Világi Szép Örzsébetet. De álmában sem gondolt arra. Már ott szolgált egy délutánt meg egy éjszakát. Gyöngyharmat János kicsípte magát. Nagy keserűségbe esett János. mint a madár . de Világi Szép Örzsébet olyan keserves rívást vitt véghez. 336 . hogy a legkedvesebb ruhámat. De utoljára azért csak hazament. és elment. hogy utoljára mégiscsak megsajnálta. Gyöngyharmat János! Odanéz. mikor nagy zúgással jön tizenkét daru! Leszállnak a ház elejbe. hát ott szállott felette Világi Szép Örzsébet! Talán még lőtt volna is utána meglepetésében. s beszegődött a fogadóshoz szobalánynak. Annak éppen szobalányra volt szüksége. Figyelni kezdett.Isten áldjon meg. Ő csak ment.Abból csak most csordult ki a panasz igazán: . mert aznap nagyon kényes kisasszonyok lesznek ott ebéden.mint a záporeső. nem jönnek oda többet! Úgy is lett. lőtte a sok szarvast meg nyulat. amúgy is már jó színben volt. mi van otthon! De bízott az anyjában. odaadta a rívó menyecskének. A királynénak eszébe jutott. szolgálatra kellett gondolnia. Ahogy éppen egy nagy terebély fa alatt állott. Felöltözött lányruhába. De csak ment éhesen is. vége van.mondogatta magában. Otthon még nagyobb búsulásnak adta magát. nem él tovább. Gyöngyharmat Jánosnak már kenyere sem volt. ment. de hiába. de csak úgy megmutatásra. abban már készen várta őket a rakott asztal meg a párolgó étel. és mindaddig vissza nem jövök. mendegélt hetedhét ország ellen. s egész jó kedvvel járta az erdőt. megrázzák magukat. Már elfogyott a pénze is.

hogy az ő lánya kisbabát dajkál. Add ide a szárnyas ruhát! 337 . ha szeretitek egymást. úgy evett. Nem tudta senki. De előbb azt mondta Világi Szép Örzsébetnek: . hogy férjem van. elpusztít téged! Azt mondja János: . S közben figyelt. hogy unokám van! Volt öröme Világi Szép Örzsébetnek is. Gyöngyharmat János abban a pillanatban levetette a lányruhát. Gyöngyharmat János hordta fel az ételt. valahányan mind darvakká változtak. hogy van köztük egy nagyon-nagyon szép lány. azt hitte. hazaértek Világi Szép Örzsébet apjának a házához. Egyszer született egy szép gyermekük. Mert most én viszlek magammal! Tudd meg.Már ha így van. Kié ez a szép kis gyermek? Mondja neki Világi Szép Örzsébet: . Mert a szobalány itt nem szobalány.A kisasszonyoknak ő. mindig a Világi Szép Örzsébet szoknyáját fogta volna! De hogy a fogadós semmit észre ne vegyen. tégy meg egy kívánságomat. Nemsokára földre ereszkedtek. felvette a legszebb aranyosezüstös ruháját. még tartott a haragjától.Édes szívem. serénykedett. csak Világi Szép Örzsébet. Már keresett. oda is. s János most is közöttük. úgy ment az ipa elébe. fogta bizony! Kint az ajtóban megrázkódtak a lányok. Amikor pedig mi kimegyünk. kedves édesapám? A maga unokája! Mert megvallom. lányom. hanem férfi. Mikor az ebéddel megvoltak. hogy én már régen férjhez mentem. s ha megtalál. Világi Szép Örzsébet? Csak erre felelj! Azt mondja elpirulva Világi Szép Örzsébet: . János fogta a szoknyáját. mi készülünk elmenni. hogy hiba ne legyen. csak szaladozott szorgalmasan ide is. legyetek boldogok! Mert én is az vagyok. Elpirult. az én szerelmes egy uram! Néz nagyot a király. Felesége nem merte megismertetni az apjával. Az öreg király előtt persze ezt is titkolni kellett. De egyszer az öreg király mégis meglátta. szálltak messze a darvak. szorgoskodott erősen. Szálltak. elmondta az újságot.Hallod-e. végül azt mondja: . Azt mondja neki: .Édes szívem! Szép szerelmem! Mindenem vagy! És most már én a tied. s emelkedtek. Ahogy ott sürög-forog. Ha valaki látta.Apám miatt kellett elmennem tőled! Mert ő nem is tudta. Gyöngyharmat János.Szeretsz még engem. Majd ha az ebédnek vége lesz. De János ott is csak mint szobalány élt. hogy férfi. s titokban ezt mondja neki: . hát Világi Szép Örzsébet volt Az is rögtön megismerte Jánost. s egyszerre darvakká változunk. te kapaszkodjál csak a szoknyámba. Mindjárt szaladt Jánoshoz. János velük. szép szerelmem! Ha már mi véglegesen egymáséi leszünk. indultak a szobából kifelé. Azzal is élek az urammal. attól féltem. hogy ez a többi tizenegy tündér az én testvérem! Nekik még ne szóljunk. a szomszéd király fia. jobban megnézte a lányt. akkor is csak fogj majd s elviszünk! Gyöngyharmat Jánosnak nem kellett ezt kétszer mondani. hogy elrabolták azok a madarak. S az is nézi őt. látja ám.Ez. Ebéd után Világi Szép Örzsébet odalép Jánoshoz. de csak mindig a szép tündér körül. te az enyém! Ásókapa választ csak el egymástól. János közelebb ment.

mondja Gyöngyharmat János . rávetette a szárnyas ruhát mikor meggyulladt. ha meg nem haltak.Hát akkor . egy. hát akkor ide vele! Addig kérte. olyat szólt mint egy ágyú. míg Világi Szép Örzsébet oda nem adta.Nem akarlak én! . három. mikor nekem az az egyetlen hatalmam! Nem adom biz én! . addig kérte.Világi Szép Örzsébet majdhogy meg nem haragudott. s boldogok lettek.mindig akarsz már te engem szomorítani? Újra el akarsz hagyni? . Gyöngyharmat János akkor tüzet rakott. pinparáré paksz! Még most is élnek. hogy adnám már. kettő. 338 . Ők még egyszer megtartották a lakodalmukat. .Ugyan.No.

mégiscsak bennem van a bizodalma mindenkinek! 339 . mindenki engem köszönt! Rámondja a cigány: . megsütlek a nyáron! Arra meg azt mondja a cigány: .Nap. Hold.Látjátok.Megállj! Mért mondod ezt? Várj csak. Szél A Nap. cigány. adjon isten! Azt mondja a Nap a többinek: . és köszön: .Jó napot. a Hold meg a Szél együtt üldögéltek egy fa alatt. a télen megfagyasztlak! Azt mondja a cigány: .Ugye. Egy cigány megy arra.Csak a Szél ne fújjon! Odaszól a Nap is: .Megállj.De még jobban a Szelet köszöntöm! Azt mondja a Hold a cigánynak: .Csak a Szél fújjon! A Szél erre odafordul a többihez: .

de még nagyon messze volt. hát én elmegyek világot próbálni! . ott volt egy csapda.Édesapám. Este korán fölkelt a hold. Ott egy nagy tölgyfa alá telepedett. Egész teleholdas volt az idő.gondolta -. annál sötétebb. és mindenkin. édes fiam! Ki ád nekem kenyeret? . hol nem volt. Odamegy. egyszer valami kis világosság tűnt a szeme elé.Ne hagyj itt. A lába nem volt eltörve. még meghálálom.Három aranyszőrű bakkecske Hol volt. akin csak bírsz. oda beszegődöm. míg felkel a hold . Azt mondta a fiúnak: . annál vadonabb. olyan szegények vagyunk! Maga úgyis tud pénzt keresni az édesanyámnak. olyan húszéves korig. Nem bántalak.Na. megszabadítottál a fogságból. csak arra vigyázz. mendegél. és elkezdett a fa alatt kenyerezni. A róka megköszönte. csak egy kicsit körülnézek a világban. azonnal segítek. A kis nyulacska már nagyon sokat nyekegett. kiszabadította a csapdából. Megy ő a hang után. hogy lássam az utat.A jobb fülemben van egy síp. Vedd el. jó fiú. aztán ballagok tovább. és azt mondta neki: . van a bal fülemben egy síp. az üveghegyen meg túl volt. csak fájt neki. Könyörög a fiúnak: . fújj bele! Hacsak segíthetek.Ne aggódjon. segíts! Megfogadta a fiú. Ha valami bajod lesz. Volt neki egy fia. mint a róka szokott. Avval elővette a tarisznyáját. de ő odamegy! Azt hitte. A fiú megy az erdőbe mindig beljebb. A fiú már felnőtt.” Úgy is volt. De olyan szegények voltak.Segíts rajtam. úgy.Hát . Már nagyon messze elment. Ballag a fiú az erdőben tovább. Azt is kiszabadította a csapdából. hacsak segíthetek. Azt mondja az édesapjának: . segítek. mikor egyszer vonítást hall. El is indult a fiú világnak. Ment a világosság irányába: ő megnézi azt! Bárki van ott vagy bármi. hogy itt meghál. de nem bírt. Avval a róka is eltűnt a szeme elől. és avval útnak eresztette.azt mondja -. A fiú megsajnálta. Vedd ki! Valamikor valami bajod lesz. mert úgysem maradok oda soká. hát egy róka szintén tőrbe került. amiért ilyen jót tettél velem. . Minél beljebb megy. az Óperenciás tengeren innen volt. Hát közvetlen mellette. úgyis tudod. jó ember. hogy megteszi. De nem tágított. Szabadulni akart volna. segítek a bajodon. Azt mondja a nyulacska: . „Megvárom. tarisznyába tette. Azt mondja: 340 . Beért egy roppant nagy erdőbe. A fiú a sípot a zsebébe tette. egy bokor mellett. nagyon sokat sírt.Édes fiam. Éppen megfogott egy nyulat. édesapám. De már nagyon messze bent jár. hogy szófogadó légy. hogy alig tudtak a szegénységtől mozogni. hetedhét országon is túl volt. már nagyon közel van hozzá. Az anyja sütött neki egy jó cipót. volt a világon egy szegény ember. csak fújj bele. Valahol valami jó szolgálatot találok. Megy a fiú. amikor csapdába kerül.

hacsak bírsz . De akkora orra van. Föláll két lábra. hogy ne szoruljon meg. Szabadíts ki! Nagyon meghálálom valamikor.Jó fiú. fiam . A rokka előtte. édes öreganyám! Adjon isten jó reggelt! Mert már hajnalodott. próbál kiugrani. amelyikbe a farkasokat szokták csapdába csalni. megkötötte. fiam.mondja a banya -. De azt mondja: .mondja a fiú. amiért ilyen jót tettél velem. egyszer csak tutulást hall.nyújtotta a farkashoz a lyukba. édes öreganyám. tömd a pipádba.Na. csak megy. . nagy mélyről.Megpróbálom. ahova ember ritkán tévedt? . A fiú egy kicsit meghökkent. Ott ül egy öregasszony. . A szüle azonnal felugrott kinyitotta az ajtót. jókor jöttél. Azzal megy a fiú ismét a világosság irányába. de csupa vasból. Már majdnem hajnalodni kezdett..Mit keresel ebben a rengetegben. Amint megy. egész éjjel mindig bolyongtál. Hacsak bírok. majd én annál fogva fölhúzlak! A farkas megértette.Jól van. Nálam három nap az esztendő.Mindegy.Nem fekszek le. megnézem.Ki az itt? Ki keres? . alku nincs. csak megy. Amint megy. és azt mondja a fiúnak: . belebújt.mondja. gyújtsd meg. pajtás. majdnem beleesett egy farkasverembe. hogy nem. . Mit csináljon most? Beköszönjön vagy nem? Végül megzörgette az ablakot. .Ne félj. Fölnéz a farkas. mendegél. üvöltést. majd csak ad szállást. Lehúzott a fiú a fáról egy hosszú szárú ágat. Ha valamikor bajod lesz. míg a világossághoz nem érek. majd csak beereszt. Ez volt a vasorrú banya. 341 .Ne . mert éjszaka nem aludtál. de azért egy kicsit pihend ki magad. ha lakó van. odaért egy kis házikóhoz. annak az ablakából világított egy mécsvilág. . Ott. húzz ki a farkam tövéből egy csomó szőrt. azt a fényességet látta ő.Na. . de nem bír. jó ember. . elmegyek arrafelé. Megadom. hogy miért engedte le azt az ágat.Én vagyok. szépen felhúzta a farkast a szabadba. A fiú jól kapaszkodott. Könyörög a fiúnak.Szolgálatot keresek . de olyan mélységből. mert már megvirradt. hogy majd a térdeit éri. mert ilyent ő még nem hallott. Csinált rája jó hurkot. én rögtön ott leszek. Mert énnekem éppen egy jó szolgára van szükségem. olyan. mendegél tovább. téged csak a kis lámpavilágosság csalt ide. egy jó fél órát mindig ballag. s szólt hozzá: . segíts a bajomon. hogy. Már el is kezdhetjük reggel. Hát bizony egy kicsit meghökkent. amit kívánsz. mint a farkasok szoktak az erdőben. Csak bújj bele. egyre erőlködik. segítek. Verem volt ott ásva. meglátja a fiút. mi az. mert itt bizony éhen pusztultam volna. mert mást nem adhatok. édes fiam .Adjon isten neked is. Amint megy. Hát egy nagy ordas farkas benne is van a veremben. Tudom én. . .mondja. Benézett az ablakon.azt mondja -. A farkas kibújt a hurokból.

Ő meg a fa tövébe heveredett le. De emezek nem engedték. Azt mondja a banya a fiúnak: . édes öreganyám. mert ez mind a három mindennap megellik! . most megmutatom. hogy el ne szökjenek. De jól vigyázz rájuk. mert amikor ellenek. elhibázod az ütést. az ő három kecskéjét? Hova bújtak el ezek ellen? Mit csináljon most? Egyszerre eszébe jutott: „Adott nekem a nyulacska egy kis sípot! Megpróbálom. azon a tisztáson hagyd őket. édes gazdám. Úgy vigyázz. Azt mondja neki a vasorrú banya: . . mi bajod? . máris ott a nyulacska. Váltig el akarták a nyulak a két fát kerülni.Elvesztek a kecskék. elkészítettem már a tarisznyádat. mert másképp nem is találtam volna ide.No. hogy rögtön felforduljon. édes fiam.Itt van. Örült a gyerek nagyon. 342 . mit akarok veled. A háta mögött megzörrent a bokor. hogy az menten fölfordult. reggelizzél meg. de úgy. ezt a három aranyszőrű kecskét fogod legeltetni. egyik jobban. Mind a háromnak megvan már a kölke. csak úgy morognak a nyulak. a reggeli. hogy már hat darab kecskével megy haza. hát zúg ám az erdő. Abban volt három aranyszőrű kecske. csak hogy előre futhassanak. De ha nem találod el. mert bizony ő ritkán lakott jól az út alatt. Majd vigyázok rájuk. ahol letelepedett ahol a kecskék legelni kezdtek. a gyerek abban a pillanatban úgy fültövön csapta a középsőt.. hadd legeljenek. Odavezette a fiút az ólhoz. Ők ugyan maguk is odamennek. mert a szüle karóba húzza a fejedet. A gyerek elindult a nyulacskával a kijelölt két fáig. A három kecske nekiállt szépen legelészni. Mind a három bakkecske volt. A gyerek kihajtotta a három kecskét a kijelölt helyre. . csak arra vigyázz. előhívom. akkor szoktak elszökni. Ott. Itt . nagy bajom van énnekem . hallgatózik. E között a két nagy fa között vannak. Délfelé jött egy kis meleg felhő. Nem nagyon messze van egy szép tisztás. belefújt.azt mondja jobbra van egy gyalogút az erdőben. fiam! Nézd. azután majd megmutatom. De a többi is a nyomában. édes öreganyám. Azt mondja: . . Körülnézett.mondja a nyúl -. egyik marja a másikat. Majd azok hajtják úgy. Ott lesbe állt. Mikor felébredt. Csak vigyázz rájuk. mikor ideérnek. elaludt. Oda hajtsd ki őket. Úgy is volt. Hallgatózik. a fiú olyan álmos lett.Jól van. Egyszer kiválik három fekete nyúl a többi közül. velem. én csak a lámpavilágra jöttem idáig. Gyere csak velem egy kicsit odább.azt mondja. fiam. fiam! Ez lesz a munkád. abban a pillanatban ott leszel a hat kecskével együtt. hogy akárhogy is erőlködött. nincs egy kecske sem.Hm.Mit parancsolsz.Ide nézz. mint a másik. El ne szökjenek tőled. De ha eltalálod azonnal.Dehogy vesztek el . . A következő pillanatban ő ott termett. Jólesett a reggeli. a középsőt evvel a kampós bottal úgy üsd meg. már jó délután volt. van benne enni-innivaló. hogy a feketéknek a két fa között kell elfutni. egyenesen őfelé tart.Gyere. Megijedt: mi lesz most? Hol találja meg őket ebben a rengetegben.” Azonnal elővette a zsebéből a sípot. Mikor a két fa közé ért a három fekete nyúl. ahova letelepedtél ma reggel. Szépen elhajtod őket haza. hogy el ne ugorjanak előled! Van az én falkámban három fekete nyúl. megvannak azok.Igazad van. Majd én összeszedem az én legényeimet. akkor menten halálfia vagy. A fiú hozzáfogott. mi lesz a munkád.

A gyerek nem volt rest. Nem volt semmi baj. Megpróbálom.azt mondja a róka .Jól van.Meg. Ezeket majd én szorítom. most én is megvacsorázok.kérdi. jól megrázta. Másnap reggel. mint előtte való napon. Ott van egy nagy falka tyúk. Az aztán megijedt. édes fiam. a toll is a szájában maradt. de hol találom meg őket ma? „Nem baj .” Elővette a sípot. ti gonoszok. Búslakodik. 343 . Szorítják a rókák egyenesen a fiú felé. . délben jött a meleg szellő. és aludjunk reggelig.Nincs más bajom semmi . hogy hol találhatom meg őket. odaugrott a fa mellé.gondolta. egyiket jobban. Köszönt: .Ti bitangok. Úgy nézd.Adjon isten. Úgy is volt. Lefeküdtek. Lefeküdtek. Már jó délutánra járt az idő.Az . olyant csapott közibük.azt mondja -. hajtják. De aztán egy róka elkapott egy tyúkot. azután tovább legeltek. ejtőztek.Jó estét. vacsorálj meg. mert majd idejönnek. majd a többi rókatársammal. Megvacsoráztak együtt.itt vigyázz. Akkor bejött. .Na .Csak . Úgy is volt. Azonnal ott termett a róka. Nem én magam. Most bátran lefeküdjünk. hogy hol vannak. . . amikor felébredt.No. Nem tudom. belefújt. ti ilyenek-olyanok! Nem tudtatok elbújni? Megálljatok! Holnap el kell bújnotok jobban! Jól elverte a három kecskét.Jók voltak a kecskéid? Nem szöktek el tőled? . merre mentek abban a vadon erdőben. Egyszer csak zörög az erdő. Nincs kecske. egyik jobban. Ugyanúgy járt.Mit parancsolsz. a szüle mindjárt elkészítette a tarisznyát. hogy hova lettek az ő kecskéi. Odaértek az erdő szélére. mert a rókák körülfogták. tegnap megtaláltam őket. Elővette a szüle a tüzes piszkafát. el is aludtak reggelig.A fiú a gidákat hazahajtotta.mondja a róka . Úgy is volt. Kotkodácsolnak a tyúkok. itt akarnak elbújni. Kihajtotta a fiú a hat darab kecskét megint ugyanarra a helyre legelni. .Adott nekem a róka egy sípot. mint a másikat. három öreg és három kiscsibe. . elkezdte püfölni. .No . nem akarnak sehogy se a fa mellé jönni. és ő elaludt mélyen. mint a másik. A csibék csipognak. hogy a középső rögtön lelapult. Délig megvoltak az ő kecskéi szépen. Belefáradt a verésbe. csak gyere velem az erdő széléig. fiam! Eredj be. van azok között három nagyobb.nem baj! Én tudom. megvannak a kecskéid? .azt mondja -. meg akarják fogni. mert nem lát egyet sem. fiam! Megjöttél? . hogy rögtön leterüljön. üldözik őket. a nagy fa felé. édes öreganyám! . ahogy fölkeltek. ennek a nagy fának a tövénél. hátha segít a bajomon. vagy mi a bajod? . jó gazdám. hogy a középső tyúkot úgy üsd meg. . Odaugrott a többi is mind.azt mondja -. Majd én bezárom őket. nagyolni a kecskéket. . Mikor aztán már közel értek. . Ott kapargásznak a bokor alatt. sehova.Nem mentek azok édes öreganyám. csak elvesztek a kecskéim.

Megtalálta azt a csomó szőrt. hogy tisztességesen hazahajtsd őket.Hát ez egy kicsit baj.azt mondja. kárba ne menjenek. . rágyújtott. még csak ma kell. nincs kecske! Hej. akkor holnap. . hogy csak hadd aludjon a fiú még jobban.köszönt -. édes öreganyám! . amit kívánsz. Most már egész szép számmal vannak.Hej. Beletette a pipájába. hogy el ne szökjenek.Mi lesz ma? Máma vége az életemnek! Most ilyen falka kecske elszökött. Ott termett.Jók voltak. mert most a szülének van egy nagy falka birkája. Harmadnap reggel. majd holnap nem talál meg benneteket! Bejött a szüle a fiúhoz vacsorázni. A gyerek elmesélte.azt mondja a farkas . Eljött a dél. Megkeresem.Azzal meglett az ő kecskéje. A gyerek hazahajtotta a kecskéket szépen. vagy mi a bajod? . mindennek. mint előtte való nap. Ezt nekünk ki kell választani közülük. aludtak reggelig. ha nem mind találom meg? Eszébe jutott: „Adott nekem a farkas egy csomó szőrt. Az egész erdő hangzott bele. amennyire lehet. édes öreganyám. ahogy felkelt.Jól van. . Tett az üvegbe jó italt. őneki muszáj szolgálni. édes öreganyám. Megrakta a szüle a tarisznyát még jobban. mint a másikat. Azonnal ott termett a farkas: .Jó estét .No. elvesztek a kecskéim. merre járt. . de most a harmadik napon a három öreg kecske meg a három fiatal viselős volt. De a szüle a juhász maga.Meg . vacsorázzál . Jól van ám. azt mondja a szüle: . Csak jól vigyázz! Van itt az erdő közepén három nagy nyárfa. nagy az én bajom . ahonnan elindult. Kérdezgette az előtte való életéről. akármi úton-módon.Mit parancsolsz. .azt mondja -. nagyon búslakodott. Hát délig meg is voltak ők szépen a legelőn. hát mégiscsak rátalált. .” Keresgeti a zsebében jobbra-balra. Van kilenc darab. miképp járt. hát csak eredj be.azt mondja -. egyiket jobban. megjöttél? . de .talán tudok segíteni.A kecskéid megvannak? Jók voltak? . hol találom én ezeket meg? Mert mi haszna találok meg egyet vagy kettőt. A gyerek odaállt a középső nyárfához. . édes fiam. Elővette ám a szüle a piszkafát újra. hogy hol. A farkas elkezdett egy-két nagyot tutulni. De azért majd csak sikerül. elkezdte nagyolni a kecskéket. Nagy vígan terelgette haza a kecskéket.Hogy nem tudtatok jobban elbújni? Megálljatok . Mindegyiknek kicsikéje lesz.Megjöttem. hátha megtalálom. Sokáig elbeszélgetett vele. fiam. . majd én bezárom őket. jöttek mind a farkasok. édes gazdám. A középső mellé állj oda. hogy ő csak egy szegény fiú. Mikor felébredt. a fiú megint csak elaludt.azt mondja -. 344 . Ott az egész falkában van tizenöt darab fekete.Adjon isten. Szidja őket bitangoknak. No.No. azt mind haza kell hajtani. jött a meleg szellő. Majd vigyázok rájuk. Avval lefeküdtek. mindent megadok.

. Úgy is volt. csakhogy a kecskék megvannak. A középsőt úgy csapta meg. csak azt a szennyes inget.Megvannak azok.a kecskék közül. . Fölkeltek negyednap reggel. az meg csapkod a botjával. édes öreganyám. nem bántotta őket.Hát édes fiam. De a farkas . Azt mondja a szüle: . Egy-kettő a juhász nyakába ugrik. meg evvel a három kecskével? Ezeknek úgysem tudsz olyan legelőt adni. A juhász üti. Azt gondolta: „Mi haszna ütöm-verem. Minden más eltűnt.Mást ne fogadj el semmit! Ennek nagy hasznát veszed.mondta a farkas. hát jön ám egy nagy falka birka. Holnap kitelik az ideje. hát hármat kérnék belőlük. megadom neki. A szüle bezárta a kecskéket. akkorra a tizenöt birkát kiválasztották a falkából. hogy nekem is legyen. és aztán én is megyek. egyiket jobban. Sikerült is neki. csak azt a tizenötöt szorították a nyárfák felé. Nagy fütyörészve hajtotta őket hazafelé. Ott volt előtte a szép tizenöt darab kecskéje is. és azt a rozsdás kardot. édes fiam. hogy a farkaskoma megmondta a gyereknek. azonnal fölbukott. a nap már majdnem lebújt. dobálják. meg avval a rozsdás karddal. amikor választani kell valamit. éngem tisztességesen kiszolgáltál. A farkasok megmarják őket. Mikorra kiértek a síkra. Majd holnapra megjavul a szüle.de kifelejtettem.Adjon isten.Egyszer a farkasok eltűntek. édes öreganyám.tereli a nyájat mind közelebb a síkhoz. amin meg tudjanak élni. Meg . Nem bánt ő semmit. A kecskéimet megőrizted. Jól van. majd én bezárom őket. Nem történt baja a fiúnak reggelig semmi. ha ád öreganyám a három napért. ami a kamrában lóg a szegen. 345 . ami ott lóg a kamrában a szögön. nem látott senkit-semmit. ami ott van mellette. édes fiam. ahol reggel volt. rongyos inggel. más egyebet. Menj be vacsorázni. hogy melyik a középső. a gyereknek nagyon pontosan ki kellett számítani.Nem kérek én. Többet nem bírok vele. akkor három aranyszőrű bakkecskét kérjen és azt a szennyes inget. hogy mit kérsz! . Jól van ám . az ad majd tanácsot is . . cibálja a juhásznak a szűrét jobbról-balról. .” Megvacsoráztak. mint a másikat. de azok föl sem veszik. Nézi a gyerek. hogy annak rögtön letört a szarva. amit kér.Na. egyiket jobban.Megvannak. édes fiam. meg azt a rozsdás kardot. hisz én voltam a juhász. hogy holnap.Meg. ami ott van mellette. püföli a farkasokat. Megjöttél? . A többivel a farkasok nem törődtek.azt mondja . Megolvasta a szüle. . mint a másikat. azután bejött. A gyerek pedig azonnal nyomban ott találta magát a legelőn. mind.Jó estét. Most mondjad hát. Mikor odaértek a közelbe. Már esteledett. édes öreganyám! .Megvannak a kecskéid? . mit csinálsz te azokkal? Avval az ócska. lefeküdtek nyugodtan.

De arra vigyázz. a harmadik a harmadikra. hogy az az ing.De a gyerek nem tágított. hogy: vágjad. amelyiken kard nem fog. A fiú megköszönte a szülének a jóságát. meg kellett adni. amelyiket legyőzni sohasem lehet. Leült a kútkávára. Meglátták a fiút és a három aranyszőrű kecskét. nem tudták levenni. Ennek csak parancsold. fiam .Nem bánom.mondja -. kenyerezni egy kicsit. adok három bakkecskét is. majd én segítek a bajodon. Mindjárt elkezdtek vele incselkedni. A kecskék is szomjasak voltak. kiérsz az erdőből azon az úton. annak adja lányát és halála után az egész királyságát. Egyszer csak szalad ki egy öregasszony.Akárhol . tréfálkozni. akármelyik seregben. A hátukra csaptak. meleg volt. A lapát rögtön odaragadt a lány hátához. odaadom a szennyes inget. fiam. három aranyszőrű bakkecském! Avval odaért a város szélére. úgy odaragadt a kezük. Annak van egy olyan lánya. De ha a nyakadban van. A szülének mit volt mit tenni. Egyszer jön három lány a kúthoz. Elkiáltotta magát: . Abban a városban lakik egy király. hogy hol lakom. mert akkor akárki. Ez a kard pedig olyan.tréfálkoztak a lányok . . fiam. hogy nem adnae nekik két kecskét. neki nem kell más.Ti ilyen-olyan haszontalan népség. és adott neki egy zacskó aranyat is. hogy nem tudták elereszteni. ti bitangok! Kecskék után mentek. hát legyen legalább pénzed is. Akárhogyan rángatták is a kezüket. játszani. nem a vizet hozzátok nekem? Az egyik lánynak a hátára csapott a lapáttal. Bátran gyere hozzám. tudod. avval elindult az ő három aranyszőrű kecskéjével. három lány a hátadon! Beért a város szélére. Ott mindjárt beérsz egy városba. elkezdett falatozni. soha! Mert az olyan ing. 346 . mint a bőröd. Elkezdte a lányokat szidni: . kardom! Azonnal azt csinálja. Azért ezt a nyakadról le ne vesd soha. Most majd elindulsz. Ha ezt megadja. Tudjál ennivalót venni kecskéidnek meg magadnak is. Avval egyik lány rácsapott az egyik kecskére.Hej.megfordulsz. .Hej. ebédelni eszegetni. aki még soha életében nem nevetett. A kút mellett volt egy itatóvályú. . Elkiáltotta magát nagy hangosan: . Milyen szép kecskék! Azt mondja a fiú: .mit? Különben ilyen csúnya kecske nem is kell nekünk. ahova a városbeliek és a közeliek vízért jártak. A vályúba friss vizet merített a kecskéinek. ő maga is ivott. korsó a kezükben: vízért jöttek. a lapát nyeléhez meg odaragadt a szüle. Jó magasan volt a nap.Hát . mit nem. Neki is adta a három aranyszőrű bakkecskét a szennyes inggel és a rozsdás karddal együtt. a másik lány a másik kecskére. meg azt a kardot is. hogy az aprójószágot meg lehessen itatni. A város végén volt egy kút. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon.azt mondja . Kihirdette a király az országban mindenfelé. akármilyen kis szerrel meg tud ölni. mert megígérte. Ha azután. amit kért. hogy aki az ő lányát meg tudja nevettetni. Neki is maradna egy. A gyerek rögtön útnak indította a kecskéket. Megitatta őket. Kenyérsütő lapát a kezében. amelyiket megmutattam. mikor magadra veszed. ő evvel megelégszik. ő maga is.Nem eladók! Ezeket nem lehet eladni. valamikor még valami bajod találna lenni. olyan színűvé lesz.

az ollón szabó. mert a kapu nyitva volt. szabón muzsika. vénasszony derekán huszárnak karja. A királykisasszony látta az egész csapatot. a hegedűhöz meg odaragadt a cigány.Én nem bánom. Ott meg lakodalom volt. hozza a nagy ollót. A gyerek elkiáltja magát: . Hozzádörgölte az orrát a gazdája hátához. Szalad ki a szabó. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. a lány hátán a lapát. szembe jött vele egy lovashuszár. a fiú most ott kiáltotta el a mondókáját. nézték a kecskéket meg a három lányt meg az öregasszonyt a kecskék után. Mikor a kapuba ért.Hej. Ő azután a cigányt a hegedűvel a szabótól elszabadította. hogy még a falak is megremegtek bele. lapát nyelin vénasszony. pajtás. A lányokat szintén vissza a kúthoz. katona hátán lónak orra. hogy azt a fiút ki ne eresszék a kapun. Akkor elkiáltja magát a gyerek: . . Látta. lány hátán lapát. vénasszony derekán katona karja. mint ifjú király. lány hátán lapát. Hozzáragadt az olló.No. lapát nyelin vénasszony. Megint hajtanak tovább. De már a király kapuja előtt. A vénasszonyt is hazaküldte. lapát nyelin vénasszony. Mindjárt aztán huszárkoma nem szégyellte. ló farkán olló. megölelte. hanem az egész udvar is olyan jót nevetett. Amint rácsapott a szabónak a hátára a hegedűvel. de akkor a sokaság már körülvette. Nagyon muzsikálnak a cigányok! A cigányprímás kiugrott. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. nehogy bajuk essék. lány hátán lapát. legalább lesz egy szép lova! El akarta nyírni a lónak a farkát. A huszárt is a lovával. katona hátán lónak orra. ló farkán olló. odaért egy szabóüzlethez. Odaragadtak mind a ketten. elkezdi a hegedűvel püfölni a szabót. Hisz azért jött. Mindjárt leszól a király az udvarosnak. A szabót is elengedte. Odaért egy utcafordulóhoz. ez lesz a veje. miért akarja elvágni a lónak a farkát.Evvel a gyerek megy tovább a városba befelé. Így a három aranyszőrű kecske megszabadult. Azt mondja a fiúnak: . hogy összegyűl a sokaság. Mikor elmondta. pajtás . hogy jól gondját viseljék a kecskéknek.azt mondja a fiú. Előre mosolygott. közel a király kastélyához. A fiút pedig fölrendelte a kastélyba.Hej.Hej. a lapát nyelin vénasszony! Avval ment tovább. Elkiáltja magát a gyerek: . megállj egy kicsit! Én ezt az öregasszonyt megölelem. Kiér az utca vége felé. Ő elszabadítja ezt a lovat. nemcsak a király és a királykisasszony. vénasszony derekán katona karja. hogy vigyék a vizet. hogy egy egész csapat megy az utcán: . Nem tudta. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. Befordul a sarkon.Hej. És ráparancsolt. mit csinál a gazdája. Nézte ezt a huszárnak a lova. senki más! Nem is akart a fiú elszaladni. muzsikán cigány. hogy jönnek. hogy süsse meg a kenyeret. a hegedű odaragadt. hogy vénasszonyt ölel. Elkiáltja magát a gyerek. 347 . az ollón a szabó. három aranyszőrű bakkecském! Három lány a hátadon. nézte. Azokat a király az udvarosával behajtatta az istállóba. az ollóhoz meg a szabó. Aztán ott is maradt a királynál. Menjen vissza a lakodalomba muzsikálni. katona hátán lónak orra! Megy tovább a fiú.

Nem ismered meg. sem kard nem fog rajtad. Ott volt ő maga is a fiával együtt. Hol eltűnik. most már mehetünk. Kirántotta a kardot. az idegen királynak ott volt az összes katonája. Azt mondja a fiatal király: . .Nem baj .mondja a fiatal király -. Úgy megörültél a kecskéknek. Készen állt az egész hadsereg. . Olyan gyorsasággal járt. Amerre az ment. pedig azért szolgáltál. hogy a legelső ezredet azonnal szólítsa fegyverbe. hát most menjünk. hogy merre jönnek.Majd én megcsinálom nekik a vonalat. édes öreganyám! . tiszta fekete lovon lesz. hol megvillan a szeme előtt. Lám. ne keveredjen el az ellenséggel. amerre jár.azt mondja az . . megmondtam! No. A többit ne bántsa. mint a villám. de ne törődj vele! Itt van ez az ing meg ez a kard. hogy mindenki vigyázzon magára. amit akkor elfelejtettél elvinni. Meg itt van ez a rozsdás kard Az majd magától kifényesedik. mert nagy üzenetet hozott. Az csak hadd álljon.azt mondja -. A kard aztán ment szó nélkül. Ezt az inget most vedd magadra. hogy ne tudjanak bennünket körülkeríteni . ott ellenség nem marad. fiam! . Rövidesen megtartották a lakodalmat. az se lesz baj! Mindjárt ki is adta a parancsot a király a főminiszternek. amerre magad előtt látsz egy alakot. az öreg király már várta. és kieresztette a kezéből. De a fiú megparancsolta katonáinak. mindenütt csíkot vágott. hogy ki az. hogy most mit csináljon. hogy készen álljon. Megkeressük. míg a veje megjön. őhozzá. ahol ütközni kell.Adjon isten. holnap reggel itthon leszek! Akár az egész országa jöhet. Tudtam. Köszön neki: . hogy azokat vitted el. azt követte. De arra se lesz sok szükség. Azt mondja a fiú: . amiért nem neki adtam a lányomat. Amerre az a kard jár. ahogy akarnak. addig mindig vágjad!” Te pedig csak arrafelé tarts.Meg is esküdtek. hogy egy alak megy előtte. amit akar! Én ma elmegyek. Éltek boldogan napokig. hetekig. Egy ezredet szereltessen fel. A király rögtön hívatta a vejét. akinél szolgált.Meg akarja bosszulni. Harmadik nap reggel összetalálkoztak az ellenséggel.No . .Jó estét. Egyszer jön egy futár nagy sebesen. izzadt lovon. le ne vesd. Mikor összecsapott a két sereg. mert akkor úgy bánnak el veled. . csak azt mondd: „Jó kardom.Semmit. De ő csak mindig a nyomába. Sem a golyó. De azért szereltesse fel. Másnap el is indult korán reggel haza. felséges királyom. Nem telt bele jó két óra sem. akkor senki sem bír veled.mondta a fiú. De azt megmondom. Mert a másik király már betört az országunkba. hogy készen legyen. A fiú megköszönte a szülének a tanácsot.Már éppen vártalak. amíg csak egyet is látsz. Rögtön a király elé kéri magát. Amikor a hüvelyből kihúzod. az apósa.No. csak hadd csináljon.Épp csak kísérjük őket. a puszta testedre. Annak ő az élére állt. bajod lesz. Egyszer csak a fiú látja. Mikor hazaért. A szomszéd király hadat üzent. és pusztít. és kinyargalt a szüléhez az erdőbe. Mentek is vagy két napot. amiért a lányát nem az ő fiának adta. édesapám. 348 . De ha ez rajtad van. majd az vezeti. A fiú még azon a napon fölugrott a lovára.

„Na megállj. odatette maga mellé egy székre. Mikor elaludt. hogy annak a másiknak a kezében van a kardja. édes fiam. majd elbánok veled akármi úton-módon!” . Mert az igazi királyfi volt. hogy megölsz. nyakában van az ing is. hogy akármi útonmódon erre ráveszi a férjét. hogy szennyes volna! Aznap nem is vette le. kelj fel! Tönkretetted az országomat. . levetem. tegyetek bele! Kössetek föl. A királykisasszony meg is fogadta. A fiú megsejtette ezt. tegyetek föl a lovam hátára. mert nem szereti. csak arra kérte a feleségét és az ellenséges királyt: . mintsem a másik királynak a serege. de csak elbánnak veled! Na. azt meg eresszétek világgá. Kap a székhez. és egyszerűen négybe hasította a fiút. meggyilkoltad az apámat! A fiú fölserkent.Gazfickó. Felkötötték a ló hátára.addig tartott az ütközet. nem látszik azon a piszok. Mert mikor azt az idegen fiatal királyt meglátta. amelyik a nyergem alatt van. ahol előtte való napon volt. ezt megteszem. A fia pedig fogságba esett. Így a fiú győztesen ment haza. A király nagyon örült neki. tegye le a kardját. hanem inkább egy másikat. 349 . Nem szólt a feleségének semmit. Meg. Avval kirántotta a kardot. csóválgatta a fejét. azt mondja. szerelemre gyulladt iránta.azt mondja -. Enni és inni adott neki bőségesen. az inget is ki akarná mosatni. majd elbánsz te is velük.Nem bánom. elesett az öreg király minden seregével. könyörögjön az urának: tegye le a kardját éjszaka. csak éppen nem volt szabadon. ő maga akarja kimosni! Feleli a fiú: . Az öreg ellenséges király elesett egész seregével együtt. A szüle már kint állt a kapuban.gondolta a fiú gonosz felesége. hogy valaki rettentően rázza: . hogy vesse le az ingét. hogy kérjen. nem baj .Nem kell azt kimosni. tönkreverted a hadseregemet. és világgá eresztették. hanem egy székre! És az inget se vegye fel. Letette a kardját is. hogy otthon elmondhassa. az erdőbe. nem pedig egy parasztból lett király. de harmadnap már nem állhatta a sok könyörgést: . nem látszik azon. ha ő pusztult volna el. A fiú lova el is indult. de mikor megöltél. Hát mosd ki magad! Levette hát az ingét.Tudom. hogy mindig ott van mellette. de tovább az életednek nem kegyelmezek. amikor lefeküdtek. hogy majd akármi úton-módon. Az jobban szerette volna. és a foglyul ejtett királyt elzáratta. hadd egyenek meg a farkasok a lovammal együtt! . nem is tett szemrehányást. Ölj meg. amikor lefekszik! Ne az ágyra tegye. Azután abba a rossz zsákba beleszedették a szolgálóval. Egy este elkezdett könyörögni neki nagyon. de nem ölték meg. Látja. Lefeküdtek. jobban mondva. beszélgetett vele. másnap se vette le. Azt mondja a fogoly király neki. de a felesége nem. de egyenesen a szüléhez. akkor legalább abba a rossz zsákba. összedaraboltál. gondoltam. Ő persze nem tudta.Na.Na. A felesége titokban mindig eljárt az ellenséges királyhoz. egyszer csak arra ébredt. Csak egy maradt meg belőlük hírmondónak. hogy az ellenséges király ott feküdt az ágy alatt. A szék üres volt.

Megint szép fütyülő madár lett. Meghallotta a király. hogy egy madár nagyon szépen fütyül a kertben. De a kismadár mindig olyan sűrű bozótba repült. A kacsa azonban felrepült. de jót aludtam! .azt mondja -. és rögtön egy szép fütyülő madárrá változott.azt mondta -. terebélyes rózsafára telepedett. 350 . mint aki a legjobb álmából ébred.Édes fiam. de most adok egy tollat. hogy hol is van. és elballagott haza.Jaj . Ha másképp nem. de sehogyan sem bírt vele. ha a lovad ide nem hoz hozzám! Na. hogy mi akarsz lenni. nagyon szép kacsát is. és mondd. . A fiú abban a pillanatban megsimogatta a tollat. Evvel elkezdte a húst gyúrni. és azt mondta: . hogy hétszerte szebb és erősebb volt. beúszok utána! A király abbahagyta a kacsa üldözését. aki leghűségesebb lesz hozzád. nem baj! Majd holnap. Valami folyadékot öntött a hús tetejébe. Akkor jobban ráérek. gyönyörű volt a farka. rászállt az ágra. Fogta a puskáját. de most más színű. elbújt a vízbe. visszaszerezheted a királyságot. Elrepült egyenest az ellenséges királynak a kertjébe. hogy a király váltig meg akarta fogni: agyonlőni sajnálta. Az az élesztővíz volt. mint ő. azt mondja: . talpra állította. . Ott szállott újra ágról ágra. Meg akartam fogni. A király nyomon követte. megköszönte a jóságát. ha meglövöm. Itt lesz ez holnap is. vagy lelövi. Mindig csak csalogatta. Körülnéz. Dörzsölte két kézzel a szemét. ítéleted napjáig. Egy szép.Alhattál volna. Megörült a király. Bement a királynéhoz. mert ronggyá teszi a lövés.ennek a tollnak az a tulajdonsága. aztán lefeküdtek. mindig csak a madár után. ébredj! A fiú azonnal ugrott egyet. nehogy elveszítsd. Máskülönben meg olyan közel jött. akármi úton-módon. Olyan fiatalembert gyúrt belőle. hogy ő megpróbálja: ezt a madarat vagy megfogja. Olyan szép.azt mondja . Kicsalta a kastélyból. Hamarabb volt otthon. Hanem majd ott lesz az holnap is. mint azelőtt. édes fiam . édes öreganyám. Ott a fütyülő madárból gyönyörű szép vadkacsa lett.Ej. és ott igen nagyon szépen elkezdett fütyürészni. . Mikor készen volt vele. vagy el ne csalják tőled! Evvel. kiöntötte a padra.Nagyon szép madarat láttam. megelőzte a királyt. elbúcsúzott a szülétől. de nem bírtam. nem mutat semmit.mondja az -. sem pedig megfogni nem tudta. hogy csak megsimítod. Ha lőni akartam. olyan gyönyörű tolla volt. hogy sem lelőni. És majd azt vedd el feleségül. ha jól vigyázol rá.Na . Már este van. rácsapott. Egyik fától a másikig egyik útról a másikra. Így mégis ott hagyta a madarat.Hol voltál egész nap? Hol. ez még sokkal szebb madár! Ezt megpróbálom valahogyan idecsalogatni! Nem sikerült. Mikor meglátta a szülét. Kiért a tóhoz. Holnap megfogom. De nagyon vigyázz rá. csakhogy megint más alakban. merre jártál? A király aztán mesélgette: . Mert .Levette a zsákot a ló hátáról. Az mindjárt azt kérdezte tőle: . Megvacsoráztak.Nem törődök vele! Most úgyis itt marad.

egy rakás forgács. amikor fölébrednek. Hol lebukott. alig lehetett fűrészelni vagy vágni. teleszedte a kötényét.Hát . hogy ha talál valamilyen szép madarat. mint előbb volt. Erre az egyik erre ment. Szétnéz a szolgáló.felséges király. El is ért másnap a tóhoz. Ott megrázkódott. majdnem meghalt ijedtében. Ő már egyet megevett. a kemencébe dobta. sok is lett belőle. vagy azt a szép kacsát. akkor megfogja. De ez az egy kacsa ottmaradt a parton. 351 . Szétnézett a király.mondja a királyné -. De a kacsa mindig beljebb úszott.De . Fölkapta a király a puskáját. de abban a pillanatban a kacsa lebukott. mint az első férjem. Mikor a kacsa látta. Hadd égjen el! Mikor a szolgáló maga maradt. Kóstolja csak meg. hogy az inget a nyakába húzta. mikor én leszúrtam és összevágtam apróra? A lova sem jött vissza. hogy már jó messze van a parttól. de mégsem kaphatta el a kezével. Avval belement a vízbe. Mindjárt neki is ugrasztotta az udvarosokat. a legszebb. Egy forgács csak felemelkedik a kötényben. Azt mondja a királyné: . Másnap reggel a király fölkelt. egyenest a kard meg az ing mellé. jó mélyen a vízbe. . akkor felrepült.mondja a király . a másik arra. most gyere ki! Mikor a király ezt meglátta.Ássátok ki a földből gyökerestül! Daraboljátok kis darabokra! Rakatták is mindjárt a kőművessel a kemencét. és hányja a kemencébe. gyümölcsök voltak rajta. mert ez nem más. . milyen szép és jó almája van. ott bukdácsolt. közibük lőtt. Kirepült a partra. de azonnal vágasd ki.Azt a fát rögtön.hát hogy gondolsz olyant? Hogy lehet az. nem látják-e meg őt. de egy gácsér. hogy meg ne lásson senki. Elment a tavához. hogy olyant a király még sohasem látott. Fölkapta a király a puskát. hol feljött. Fogta azt a kis forgácsot. Ráparancsolt a királyné a szolgálójára. zsupsz. a kapun belül. Ledobta az ingét is a nyakából. Mindjárt az volt az első.Na . ez nem lehet más. az mindig egyedül úszkál. Nem látott senkit. Nincs kint senki. és ugyanaz a fiú lett belőle. hogy nem jár-e ott valaki. Gondolja.De . A király alig ismerte meg. hogy a legkisebb forgácsot is mind hozza be. Sok van benne.azt mondja a fiú . Olyan szép almák. dobj ki engem a kapun úgy. amelyikben elégetik az utolsó darabig.Másnap reggel.mondja a király -. hát a kastély előtt. és kiadta a parancsot: . De a fa olyan kemény volt. Mindig olyan közel úszott előtte. Este még maradt valamennyi. aztán egész közel jött a parthoz. Gyümölcsöstül együtt égesd el a legkisebb darabját is. Fölkészült a kacsavadászatra. . Letette a kardját. levetkőzött. Hát nagy fa volt. tele van az kacsával. letette a kardját is mellé. hát uram isten. be. . csak ő. hogy milyen szép almafa nőtt az éjjel a kastély előtt. hogy majd lelövi. ott nyílt egy gyönyörű szép almafa.Te jó lány. A többi forgácsot bevitte a kötényében. hogy majdnem el tudta érni. kiválik közülük. mit játsszak én vele? Megfogom én azt úgyis! A kacsa elkezdett ott a parton fürödni. Estig tartott nekik. és megszólal: . ő sem. Mindjárt vitt is a feleségének két almát. tedd meg nekem azt a kívánságot. a kardot meg az oldalára fölcsatolta. Lebukott. már ki is dobta a kapun. csak hétszerte szebb. dicsekedett vele. úgyhogy a fa elégett.

Te ugyanarra a sorsra jutsz. Itt a vége. Azt az ország népe nem szerette. Legalább jó leszel a sasoknak. mint az a szép almafa. hogy a király megy haza. Aztán azt a szolgálót. Felvette a régi alakját.Könyörög neki. mint a királyné.Nem . menjen.Nem. Gondolja azt. a királyné rögtön szaladt elibe mert a másik két kacsát hozta. Teneked nincs tovább kegyelem. akit ő várt. hogy ne raboskodjon ott. Avval fogta a kardját. Mikor hazaért. tedd a jégre. édes feleségem! Te énvelem úgy elbántál! Teneked jobban tetszett az. majd elcsúszik valamerre! 352 . De az annyi jót nem tett veled soha. Aludtak. hogy ez nem az. amikor még kis forgács volt. De mikor meglátta. mint én. El is jött a szüle. ittak sokat. sokkal szebb. Azt mondja a fiú: . és kegyelemért könyörgött. de hogy mikor ébredtek fel. De ott rimánkodott neki a királyné. hanem legyen nekik a nagyanyjuk. Nagy lakodalmat csaptak. hogy odahaza a királyné föl ne ismerje.azt mondja a fiú -. hogy legalább szolgájának tartsa meg. azt még nem tudom. . elvette feleségül. Otthagyta a tó partján. Elhívta a szülét is az erdőből. mivelhogy igazi királyfi volt. Nagyon szép lány volt. A ruháját fölvette. Ettek. rögtön térdre ereszkedett előtte. aki őt kidobta a kapun. mert még nem hallottam. és ő maradt a király az országban. mindjárt négyfelé hasította. amerre lát. A kedves férjedet jóformán megették a sasok a tóparton. te sem tartottál meg engem semminek. amelyiket kivágattál. amíg szélnek nem eresztette. Belőle lett a királyné. és tisztes öregasszony lett belőle.

Ezt mondta az asszony. Sütött neki pogácsát. Adjál inkább egy falat ennivalót.” Alighogy ezt kimondta. majd meglátja. Jótét helyébe jót várj! 353 .Ne kérdezz engem. mendegélt.Sose ijedj meg tőlem. elszálltak. hol. hogy megátkozta őket: „Váljatok hollókká. felkeresem a bátyáimat. Annyira megharagudott rájuk. fiam. . az ő hét fia. odaadta neki. Már a kislány nagyocskára nőtt. hol nem volt. volt a világon egy asszony. Annál jobban sírt. édesanyám. kivett a tarisznyából egy pogácsát. jó lány. hogy hasztalan. . azóta úgy oda vannak. Ő meg ment hazafelé. szép lett. anyányi. merre keresd őket! De a lány kötötte magát. nem tudok róluk semmit. azzal útnak eresztette. A farkas megállott előtte az úton. Utjában találkozott egy farkassal. Én meg megátkoztam őket. se nyomuk.Hova mennél. de tudom. hogy majd elveszek! A lány megbátorodott. ők azzá változtak. tudnék tán valamit én is! Mondja csak meg. Azok után egyszer csak gyönyörű szép lánygyereket hozott a világra. mikor te születtél. csak fújja meg. Útközben egy rókával is találkozott. Azzal elváltak egymástól. ha a kocsmába jártok.felelte az. . A gyerekágy után. ő azonnal segítségére megy. nem bántalak én. hetedhét ország ellen. már hét esztendeje nyomorgok a fél oldalamon. A lány meg nagyon megijedt. azt látta. Az meg egy sípot adott neki érte. hogy miért sírok! Úgysem tudsz te engem megvigasztalni .Miért sírsz te. Annak az asszonynak volt hét fia. te? Hisz azt se tudod. az anyja se állhatott elébe. de csak rosszabb volt. Vigasztalta volna a kislány.Édesanyám! Süssön nekem pogácsát! Én elmegyek. Ment a lány tovább. hogy ne menjen.Hallod-e. ha olyan nagyon erősködöl. hogy „váljatok hollóvá!”. Hát tudod-e.kérdezte. jó lány. anyám? . Egy nap reggel azt mondja a lány az anyjának: . a hét holló ott szállt el a feje felett. .Dehogynem. . hogy ha akármi baja lesz. már volt neked hét bátyád akik kocsmába jártak. mert már úgy ehetném. .Megmondom. fordíts meg engem a másik oldalamra. hogy a hét fia épp jön ki a kocsmából. mikor először járt a faluban. hogy az anyja mindig sír. hogy jobb lesz! . Látta. de nagyon keserves sírásba fogott. Ment a lány. hogy se hírük.A hét holló Hol volt.

A kismadár.A lány megsajnálta azt is. . de nem tud rajta átjutni. szétnézett. Sokszor feljött a nap. de nem tudják kisütni. a farkát rávetette a tengerre hogy félig átérte. reggel meg elmentek hazulról. meg sokszor lement. Benyúlt a zsebébe. Látta azután. hogy ki járt itt. Adott ő annak is. A lány elmondta a baját. a csutáját pedig a vízbe hajigálta egy cseppig. Te azt vedd fel. a lány azt is eltette.Mit parancsolsz? Itt vagyok . itt azt mondja a lánynak: . próbálna. hogy ha szüksége lesz valamire. A lány ráült. hogy a lány minden baj nélkül átmehetett a róka farkán. hogy azért van ez. megfordította. szétnéznek a házban. adott neki is egy pogácsát. ülj annak a hátára. odaadta neki. kirakott rája hét pogácsát. Egyszer a Veres-tengerhez ér a lány. ott egy szép alma esik elébed. annak a tetejében meg egy kis ház.Te ide tartasz. hát csak úgy nyüzsgött a sok farkas.mondta a farkas. Már a Dunán átment volna. aki hűségesen kísérte. Bement a kis házba. ebbe a kis házba.Vigyél át a Fekete-tengeren. és hajigáld a vízbe!” A lány megköszönte a madár jóakaratát. Szétszakította. Harmadszor meg. hogy ő át tudhasson menni! Úgy átsétált a sok farkas hátán. Az is pogácsát kért. no!” Mikor a tenger közepén volt a lány. Ott a parton volt egy nagy hegy. A róka meg leszakított magáról egy szál szőrt. edd meg. Hanem amott. A kismadár meg hála fejében olyat mondott. elővette a sípot. de te oda nem tudsz magadtól feljutni sohasem. De a kismadár is mindig vele ment. egy gallyról leszól neki egy kismadár. akkor azt mondta a lánynak. csak szakítsa ketté. kérdezősködnek. majd felvisz az! Úgy is volt. hogy „ha a Veres-tengerhez érsz. de még csak ezután jön a sok nehéz út! Megy. a hegy tövében van egy hattyú. Próbálna. Elővette az asztalterítőt. az elvitte túl a Veres-tengeren. Este hazajönnek a hollók. Aztán elbújt az ágy alá. a csutáját meg tördeld el. mikor a Fekete-tengerhez ért. A róka csak nekifarolt a tengernek. ahogy megyen. Jól van. már el is fáradt. hogy még a cipője széle se lett vizes. ne félj. mire vélje. Akkor a farkas elvette tőle a sípot. A csutából gyönyörű szép hajók lettek. hogy „eredj. Mentek egyenest a Dunának. és megfújta. ő rögtön ott terem. megfújta ő is. Azzal lefeküdtek. míg egyszer csak nagy sokára a Dunához ért a lány. kapaszkodj a nyakába.Mit parancsolsz. a róka megfordult a tenger másik partja felé. mert nagy utam van nekem. A lány nem tudta. a hattyú meg felvitte. mikor már mind belement. . Enni kezdi. Rögtön ott termett a farkas. kedves gazdám? . mendegél. tanácskoznak. úgy. 354 . Egyikre felült. Hogy menjen ő azon át? Mindenféleképpen törte a fejét rajta. annyi jött oda. De a kismadár attól a perctől fogva mindig vele ment. Rögtön ott termett a róka. Eszébe jutott a szőrszál. A partján mindjárt elébe esik egy alma. és indult.

elhitte. valamennyit kifogta. .Nem lesz abból semmi. azt mondja neki: . A lány megterített.Majd megpróbálom! Azzal elbúcsúzott a hollóktól. A király odament.mondta a lány. hogy ha az majd tiszta parázstűz lesz. harmadik gyereke. szólítgatta a lányt. Útja egy nagy uradalomba vezetett. meg azt is. hét fél órát meg hét minutát kell éhezni. és megparancsolta. és azt mondja nekik: . Hiába hozta a király agara az ételt.Ismertek-e még engem? Azt mondják erre a hollók. az haragudott a néma királynéra szörnyen. de nem szólt. Rálesett. 355 .Másnap is úgy történt a dolog. a lyukban meg valami szép lány van elrejtőzködve. az meg vitte. míg őket ki nem szabadítja! Azt mondják a hollók: . Akkor a vasorrú bába bement a királyhoz. mert ahhoz hét esztendőt. se nem szólt senkihez. hogy bizony nem megy ő addig. A gyerekek születését azonban látták a hollók. Harmadnap a hollók javában eszik a pogácsát. aki saját tulajdon gyerekét a folyóba öli? A király sejtette. A hollók találgatták most is. meg az idő alatt egy árva szót sem szólni. De a király végül. azokat is mind elveszejtette a vasorrú bába a vízen. mert ha a hollók királya hazajön. de nem törődött a némaságával.Dehogynem! . még csak hozzá sem nyúlt. a lány meg csak előbújik az ágy alól. rá sem nézett. ne maradj te itt közöttünk. mit volt mit tenni. ahogy a molnár egymás után kifogta őket. mind a kazalhoz viszi. míg szépen vagy! De a lány megkötötte magát. se nem evett. Talált egy nagy szalmakazalt. A király azt hitte. ami ételt kap. . Mindenáron el akarta veszejteni. hogy a kazalban lyuk van. és nem szólt. Elkérte egyszer tőle a kisgyereket vesszőkosárba fektette betette a folyóba. Kilencvenkilenc kocsi fát hordatott máglyába. hogy a lány néma. hiszen te a testvérünk vagy! De tudod-e mit. akinek egy csepp gyereke sem volt. de az tartotta a fogadalmat.Mit érdemel az az asszony. ebbe belebújt. vitte lefelé a kosarat és benne a kisgyereket. Eredj. és elbújt az ágy alá. de nem mentek semmire. Te meg azt nem bírod ki! . és ment. és elvette feleségül. amerre látott. hogy az ő feleségére kell most szólni valamit. csak azt mondta: . Nemsokára lett egy szép gyerekük.Még várok. az igazság majd kisül! De született ám a királynénak második. tegyék rá az asszonyt. széttép. De szerencsére egy molnár. Jelenti is a királynak mindjárt hogy mit látott. Meglátta. hogy az agár. De egyszer csak a lovász észreveszi. Ott volt ő magányosan. hogy a felesége csakugyan maga emészti el a gyerekeket. De volt az udvarban egy kutyairigy vasorrú bába is.Hát hogyne ismernénk.

ha meg nem haltak. akiket a vasorrú bába a vízen eleresztett. a hét félóra meg a hét minuta. és azóta szépen neveli is őket. már vinni akarták az asszonyt. mert őket akarta megszabadítani. mind egy molnárnál vannak. a hét testvére pedig elment haza. A királyné az anyját magához vette. A hét holló.Már meg is gyújtották a máglyát. letelt a hét esztendő. a gyerekeit a molnártól visszaszerezték. és valamennyiből szép fiatalember lett. A királyné megszabadult. hogy a királyné az ő testvérük. az kifogta a vízből. idáig azért nem szólhatott. Még most is boldogan élnek. csak megrázkódott. Ők aztán elmondták. A gyerekei pedig. 356 . akik ott voltak a máglya körül az igazlátásnál. de mikor épp a zsarátnokra akarták tenni.

hogy senki sem tudta. míg végül is megházasodott. Már András-napkor olyan fagya volt a földnek. egy szénásszekér könnyen megfordulhatott volna benne. hogy miért nem lengedez most a szél. Már hallották. mi járatban van. A király persze nem hitte el egészen a fenyegetést. olyan száraz volt. akkor megkeserülöd. Erre Kalamona fönt a kéményen kívülről benyújtotta a fejét. Megyek innen egyenesen. s ha nem adják. megkötöm a három szelet. ember-e vagy állat. De nem olyan közönséges király volt ám. Nem nyitották ki előtte az ajtót. hogy ezét meg ezét a királyét is elvitte. Fújt az északi szél. hogy hadd érne a búza. nem is tudja. Szép fiatal ember volt. de nemcsak te. mert már csévésedett volna. Akkor lett még csak nagy a boldogság. mivelhogy te vagy a főkirály! Megmutatom. míg a lányod hozzám nem adod. Félt. míg oda nem adja a lányt Kalamonának. és elvonult. Később meg egy kisfiuk is született. akinek volt kutyája. nem akart még sárgulni sem. hogy mikor ásított. hogy nem lesz eső addig. Egyik nap is nézték. hol nem volt. Eljött a tél. hadd pusztuljatok éhen! Kalamona nagy mérgesen visszahúzódott a kéményen. mint. mi az oka. Mondogatták egymásnak: nemhiába tartották a régi öregek: meg kell a búzának érni. Arra gondolt. Az a Kalamona olyan ocsmány szerzet volt. De nem sokáig tartott az öröm. kukoricát nem is kellett szedni. A királynak még csak volt más esztendőről való kukoricája meg búzája. és a szél valóban nem fújt. és azt felelte: . De még a földjét se tudták újra bevetni. Nagyon jól éltek. nem volt köztük semmi baj. Jött is Kalamona egy fergeteges éjszaka. olyat tesz. hogy mindenki megkeserüli. ő nem éhezett. hogy nem fúj a szél. mit csinálna vele. kérlelték. ami hozná a langyos esőt. hanem ő volt valamennyi királynak a feje. Nem is bánta meg. de hiába. hogy akkor addig erőltetik. De nem merte megmondani senkinek. de nem volt felesége. hogy ha ővele egy asszony úgy tenne. de nem volt szél. volt egyszer egy király.A szélkötő Kalamona Egyszer volt. nem termett egy cséve sem. sok emberrel. a hideg állhatatlan volt. Nem tudták az emberek kitalálni. Megharagudott Kalamona. de hamarosan megvolt a baj. teszem. De már a kukoricára is nagyon kellett volna az eső. Akkora szája volt. Ez úgy aratás előtt volt. hogy ő bizony talán meg se házasodik.Nekem nincs eladó lányom. Elmondta. Csak a főkirály tudta. Hát még mikor született egy kislányuk. ölbe vitte ki ugatni. Jött az ősz. De nem akart a búza sem érni. lent pedig a tűzhely ajtaján kidugta. hogy Kalamona jár a világon. Telt-múlt az idő. és tovább nem tudta titkolni. csak a kórót vágták le. hanem az egész világ. Úgy beszélt a királlyal. mert mindennap szél éri. hogy a krumpli mind megfagyott a veremben. Addig biztatták. mert híre terjedt. hadd fagyjatok meg télen. De nagyon bántotta az ország népének az állapota. csak az északit nem. hogy örült neki. Hát féltek tőle előre. Elkéri a királyoktól a lányukat. másik nap is. Mindig azt gondolta magában. A vénasszonyok körülfogták. bekopogott a királyhoz. A király azt mondta neki: .Ha nincs eladó lányod. hogy mi az oka a 357 . és sorolták neki a szebbnél szebb lányokat.

sok királyfi szerette volna megtenni a király kívánalmát. kiszabadította. öcsém.mondta Rontó -. annak nem sok hasznát tudták venni. Megkérdezték. hová forduljanak megfogni a dolgot. Hej. rimánkodott neki. hogy ő elmegyen eloldani a szelet. akinek nagyon derék fiai voltak. azt mondták. Mégis addig mentek. de disznó honnét lesz. Ahogy meglátta Rontót. jó asszony. annak is nagy volt az öröme. Avval bement az asszony a gyerekhez. A legkisebb volt csak a kivétel. belepusztul. megmondom a királynak. az élet tetejére. Rontó meg kinn maradt. megörült a királyné asszony. mint a tej. kiment az erdőre hogy hajt haza vaddisznót. vígan mentek hazafelé. Hát ez a Rontó egyik reggel azt mondja az anyjának. elaludt. nem bánja meg. Mi lelheti a lelkem. mint a fába szorult féreg. Az egyszerre elhallgatott. Az asszony azon tanakodott Rontóval. annak feleségül adja a lányát. mikor az készülődött a királyhoz. Rontó nem szólt semmit. a szekerek visszamentek a király városába. hogy aki azt megteszi. Közben az anyja a másik szobában fürösztővizet rendelt. Rontó rögtön megmondta a királynak. Amint bement az erdőbe.Ó. lerakták az élelmet. Rontó.Jaj. de nem mondta meg nekik senki. mert már hallotta hírét. Hej. s mentek. mikor kipihente magát. három szekérrel. Rögtön lett málé. hogy én elmegyek a szelet eloldani. az is jó lesz. Köszönt az asszony. hogy hol lakik a király. hogy a másik szobában hangosan sír egy kisgyerek. Mondja az asszony a királynak. Meg is kapta a Rontó nevet. A királylány olyan szép volt. egy kis lisztet kérni: . a király is bejött akkorára. . hogy málé most már van. megyek én is magával. nem lehet. egyszer csak hallja. Azt mondja erre a király: . lányom. mert inkább mindig elrontott valamit. Ha előbb jöttél volna. Rontó nem hagyta magát. hogy ne veszítse az eszét. édesanyám . Kérdezte a királytól. azé lesz a királykisasszony. Rontó megszánta. ha meghízik. hogy a napra lehetett nézni. Rontó csak meghúzódott az asszony háta mögött. Ezért kihirdette az egész országban. meg is fürdette mindjárt a kisfiút. az is majd lesz valahogy! Hazaértek.Mindjárt meggyógyítom én. A király azt felelte: . Rontó meg az anyja felültek a szekérre. hát egy medvefiú ott nyekergett: nem tudott elmenni. . de arra nem. Azt mondja a medvének: 358 .Dehogy pusztul .Hej. Bementek.Azon ne búsuljon. . éjjel-nappal úgy kiabál. búza. Hát elindultak együtt. Már valamennyi doktor csak volt. szabadítsa meg őt. mi baja. amíg rá nem akadtak. Az asszony már jönni akar kifelé. Amint az anyja betette maga után az ajtót. mert már sokan kértek. mert a farka odaszorult a tőke alá. hogy mi járatban van.mondta az asszony. elérték a király városát. nem tudunk vele mit csinálni. hogy aki elengedi a szeleket. a kis királyfit? . felkelt hajnalban. Az anyja megszidta. Lakott abban az országban egy ember.szűk világnak. akkor talán akadt volna valami. nehéz fába vágtad a fejszédet. mind megnézte. de hát azt se tudták.Édesanyám. megint mendegéltek. hagyja el.

Na. Az anyja sütött is neki hamuban sült pogácsát. Amikor eljött a tavasz. akár hiszitek. hogy a vásárra hajtasz engem. Hanem addig csapjál csak ki engem a kondába. Két zsákkal megettek. mi nem adunk nekik egyszer sem enni. Mikor ki akarja nyitni a száját. mindnek ég felé állott a sörénye. Rontó gondolta. hát etesd is. amelyet egy boszorkány hozott rám. Így töltött a másiknak is. hogy elég lesz neki jövőig. A másik két disznó meg úgy hízott. ad az neked vagy három-négy malacot. ahová mondta. Rontó úgy tett. és maga előtt hajtotta őket hazafelé. már a másik tátotta a száját. Nem is csoda. mert az ajtón nem fértek ki.gondolta Rontó. egy összetett kas színig volt vele. kiválasztott három disznót. a harmadik disznó. .Akkor éppen jó. az emberek mondogatni kezdték egymás között: . . Hasadt is róluk olyan szalonna. leteszi a disznóól elibe. A vén medve erre belefújt egy sípba . A disznóólat le kellett róluk bontani. lekuporodott. de a harmadik még akkor se kelt fel. hogy megnézze. bizonyosan jóllakott . a hasán meg egy méter. . behajtotta őket egy sövényből készült disznóólba.Hát mi járatban vagy? Rontó elmondta. ha megmondom neki.Talán megbolondult ez a Rontó? Rontó hazaérve. nincs-e valóban farkasfoga annak a disznónak. kihoz három zsák csöves kukoricát. hogy nem olyan vén. Mikor az utcán meglátták a menetet. amiért nem vittem el őt.Holnap készülj.Nem is bízom rátok. Mikor 359 . Mire az elsőt megetette. hátha farkasfoga van. amelyikről látta. erre a két vaddisznó neki.Nem vagyok én disznó. . mert az én apám itt ügyel a vaddisznókra. Hát délfelé veszi Rontó a vékát. mert holnapután útra megyünk. mert én táltosló vagyok. hagyj engem pihenni. válassz belőlük . hogy mint áll a dolog. addig tart az átok. De még egyikből is megvolt a két hátulsó sódar. Bebújt az ólba. Azt mondta az anyjának.. amennyiről gondolta. Rontó arra gondolt. Rontóék is megölték a két nagy disznót. hogy jöjjön az etetés ideje. A harmadik nem kelt fel. eladja. minden alkalommal két zsák kukoricát ettek meg. rászabadította az egész falut. Szekéren vitték fel a kertből. hogy már csak nem akar az a süldő megnőni. Mindjárt oda is értek. hogy a hátán volt három méter vastag. hogy ez már rajtuk romlik. Rontó úgy is tett. Rontó teletöltötte a vékát csöves kukoricával. Felnyitja a táblát. ahol az öreg medve ült egy nagy fa alatt. a másik meg egészében megmaradt nekik. akár nem. viszi másnap a vásárra. azt beleöntötte az egyik disznó szájába. ha éhen döglenek is. leteszi a véka mellé. A bátyjai már alig várták. Rontó vágott egy sanyarún nőtt galagonyát. mert különben egy nagyobb tőkét teszek rád. Rontó útnak indult a süldővel. hogy eteti meg a vadakat.Háláld meg rögtön. Tavasz felé újra táltosló leszek.mondta a medve. aki magát táltoslónak mondta. szájtátva. mert akkor sohasem híznának meg. mintha tapasztották volna rájuk a húst meg a szalonnát. így szólt Rontónak: . majd segítségedre leszek.Ha hazahajtottad. hordott mindenki annyit. hogy te szabadítottál meg. Rakd meg a tarisznyát. A fia elmondta neki. mert még eddig nem etetett se marhát. De bátyjai azt mondták: . se disznót. mit csinál Rontó. Mondd mindenkinek. avval megyen a kamrába. Egy madzagot a disznó lábára kötött. a disznó megszólal: . Eljön a másik etetés ideje. Eljött aztán a karácsony hete. Látni akarták. egy vesszővel meg hajtotta.jöttek is elő a vaddisznók! Mikor Rontót meglátták.

mert már feltört a nyereg. Így aztán ez az ördög lett a király. Ülj fel. elértek-e rajta. mert lehetett az ördög hat vagy hét mázsa. a táltos is neki akart rugaszkodni. mert most van a királyválasztásuk.Én megmondhatom az utat. ahol a szél meg van kötve. Nagy körmével épp egy háromesztendős tinót tépett széjjel. Markolj port. .Mit parancsolsz.Meddig megyünk még. Az ördögök versenyt futnak rajta.A nyeregtáskában aranyos ruha van. mert hátha rászorulnak majd. annyi ideig mentek. Ahol a legmagasabb a szikla. Rontó úgy is tett. mert vacsorázni akart. ahová ők akarnak menni.Elmegyünk a Kőszáli királyhoz. Avval a táltos elvágtatott vele. gondolta. nem tudom a járást. és olyan táltosparipa lett belőle. nem vagyok hozzászokva. hogy nem lehetett felegyenesedni az égtől. Hát egy olyan szikla tetején voltak. édes gazdám? Azt felelte Rontó: . A táltos most ugyancsak nekirugaszkodott. s ő lesz a király. Rontó már megunta. 360 . majd utánuk mennek. Rontó is megfrissült közben. hogy nem is látták őket.A szelet szeretném eloldani. hát volt ott annyi ördög. az lesz a király. hadd induljanak el. meg is kérdezte a táltostól: . várta. de nem tudom. ahol az ördögök szaladni akartak. hogy ő is hadd üljön fel. Amelyik legjobban tud futni. a malac megrázkódott. Így fel is kuporodott az ördög hátul a nyeregbe. Mentek még három napot. A táltos egy kicsit gondolkodott. Mikor elérték azt az utat. merre kell oda menni.kiértek a falu végére. ha csak lehet. Aztán széjjelnézett. hogy megyen. A Kőszáli király megmondta. Meg is indultak az ördögök. hogy merre van az út oda. meggyógyulnak egy minutum alatt. A táltos megállt. olyan vitéz lett belőle. kend be vele a sebeidet. A táltos útnak indult. nehéz lesz kettő. megkérdezzük. de az ott maradt ördög erősen rimánkodott. hogy te is mutass valamit. Márpedig ha ő lesz a király. s így szólt: . . egyébbel ne törődj csak jól fogózz meg. hogy olyat nem mindenkor lehet látni. Rontó kivette az aranyos ruhát. hogy nem látszott az út. Mikor már jól elhaladtak. de egy ott maradt. mert így talán elébe megy a többieknek. Aranyos nyereg volt rajta. vedd fel.Az semmi. mert az út éppen el van foglalva. mondja csak meg. mint a pinty. Mikorára a többiek odaértek. Ahol megoldhatják a szelet. . még segítségükre lehet! A táltos váltig nem akarta. leszállhatsz most. ott ül a Kőszáli király nagy varangyos lábszárral. Rontó azt mondta. egy szempillantás alatt elibe vágott a sok ördögnek. ők már szembejöttek velük. mint a forgószél. A táltos megkérdezte tőle.Az bizony bajos dolog. A többiek mind úgy elszaladtak. A többit majd megölte a méreg. Egyszer csak megállt a táltos: .Itt vagyunk. Akkor azt kérdezte tőle a táltos: . hogy vigyék el. még a ruhája is majd leszakadt róla. Azt mondta Rontónak: . mert én még nem jártam arra. Rontó egyre izgett-mozgott a nyeregben. de azért megcsináljuk.

Jó volna. mint a jó kés a szalonnát. Jöjjetek utánam. nem ér semmit.Hiszen akkor már mindjárt odaérünk. még annál is sebesebben. De ha ezzel hozzálátsz.Megyünk. ha találkoznánk azzal az ördöggel. mint a gondolat. de nem sikerült. van itt egy nagy kő a fegyverház ajtaja előtt.mondta az ördög. kérdi a táltostól: . mint egy kád. hol a palotája a szélkötő Kalamonának. mert a te kardoddal hiába vágod a Kalamonát. . akárhogy rángatja. evett-ivott az is.mondta az ördögkirály. fegyvert válogatott. Mentek még vagy három hétig. Rontó leugrott.Most hová mentek? . még annál is sebesebben.Gyertek elő. mint a vihar.A szél. megkeressük a szélkötő Kalamonát. A táltos úgy ment most is.Biz az nem lesz még egyhamar. gördítsétek félre. Rontó gazdám. amit velem tettetek. s azt mondta nekik: .Hát most visszasegítem. az nem fogja. akkor értek oda. . Egyszer csak mondja Rontó a táltosnak: . az ördögkirály ott termett. Most úgy mentek. elkezdett rimánkodni.Ezt azért adom neked. próbálta kinyitni a lakatot. egyél. Mikor a szél meglátta őket. . Pengette a kardokat.Ők meg folytatták a maguk útját. csak úgy tudjuk elvenni tőle a lakat kulcsát. hogy szabadítsák meg őt. mikor király lettem. Mikor a pokolba értek. . Meg kell tőle kérdeznünk. Vissza is fordultak azon az úton. Most úgy mentek.Már itt nem tudunk mit csinálni. a táltos utána. még talán annál is sebesebben. Avval megindult. a láncon! Nem bírja elszakítani. hogy majd meghálálja a szívességet. Rontó leszállott. elővette a hamuban sült pogácsát.Mi az? . amelyen jöttek. amelyikből királyt csináltunk. .Nem tudtátok a szelet eloldani? .mondta Rontó. Újra elindultak. aztán kinyittatjuk vele a lakatot.felelte Rontó.De avval meg kell verekedni . hogy minden láncszem. avval meg is kell verekedni. A táltos azt mondta: . az ördögkirály elősípolta valamennyi ördögét. . Aztán. ahol a szél meg volt kötve.Nem baj . Alighogy kimondta. Hanem álljunk meg egy kicsit. ez úgy vágja majd. én is eszek. . Azok megtették. nagyon fogadta. 361 . egyet aztán odaadott Rontónak. vissza kell mennünk a Kőszáli királyhoz. mint a villámlás.kérdezte. Egyszer Rontó valami lánccsörgést hall. Jóllakott a táltos is. Akkora lánc volt rajta.Mehettek . vagy vele magával kell kinyittatnunk a lakatot.Nem bizony . . . . Azzal Rontóval bement a fegyverházba. Egyenest a pokol felé tartottak.

Hát azért kerestem fel. Rontó újra felült a táltosra.Az az ördög. merre menjenek.De úgy hallottam. . A Kőszáli király megmondta. újra mentek. közben a másikat nyitotta. amott a sövény zabszalmával van fedve. azt mondta. hogy valami fénylik messze. adott nekem egy kardot. oda kell nekünk mennünk. Azt mondja neki az asszony: . és együnk. A táltos megnézte a kardot. A táltos azt mondta: .Ez a kard megéri. aki csak anyától született. vitéz úr. ha hagyja magát .mondta. Mert a szelet megkötötte a Kalamona. vitéz uram.Én itt maradok. Vízben nem szűkölködtek. még a szeme világa is elveszett. lelkem.Igen. nem fogja a kard a testét. Akörül sok-sok rongyos asszony. Mikor bent volt. elővette a tarisznyáját. lelkem. Mentek tovább. Volt még benne három pogácsa. Ott ült egy gyönyörűséges asszony: a Kalamona felesége. Rontó leszökkent. meg mersz-e verekedni azzal a Kalamonával? . Már egész közel jártak a gyémántpalotához. Olyan szépet még nem látott soha életében. 362 . mint a jó kés a szalonnát. mert hiszen fellegek között vezetett az út. jót ivott. Az ment. Mikor az meglátta őket. amelyikből királyt csináltunk.Semmire .Az a Kalamona palotája! Tiszta gyémántból van.Hát aztán. elment arrébb. Három nap múlva ott leszünk. Ahogy nézem. csak úgy csengett-bongott a palota.Hej. húzta maga után az ajtót.Most már mennénk a Kalamonához. . Ahogy újra kinyit egy ajtót. megette. Rontó bement a gyémántpalotába. hogy mire jártak. a táltos ugrott vagy kettőt. Mentek egyenesen a Kőszáli királyhoz.Rontó felkötötte a kardot. . megy felfelé. azt elég rosszul gondolta ki. Hogy tudott ide eljutni? . lenyergelte a táltost. Megy. . és ott voltak a kapuban. Csak most szállj le. ez vágja. akkor látja.Mi az? . hogy arrább még egy palota van. kérdi a táltos Rontótól: . még annál is sebesebben.Jaj. mint az álom. Merthogy otthon nincsen eső. csak megy tovább. csak nem tudjuk az utat. látja Rontó.mondta Rontó. kérdezte. mindketten újra útnak indultak. . addig jóllakok. . Ahogy ment. még annál is sebesebben. Indul oda. ment. mert az a szörnyeteg megöl mindenkit. jégből. . Rontó leszállott. . A táltos alig lelt magának ennivalót.Bizony.felelte a táltos. ott egy hófellegből evett egy kis darabot. de már kipihentem. gazdám. egy kicsit nehezen. Mentek tovább. kiment a táltoshoz. hogy felvettük . Az addig jóllakott zabszalmával. A szükség hajtogat engem. Kérdezte a táltostól: . . Mikor már közel értek. hogy nehéz volt a fertelmes dögje. igaz. úgy. az nagyon erős! Nem ember ereje van abban. Hanem az ő sarkantyúja se pengett még soha olyan szépen. Rontó felült rá.Be jó. Mikor mentek már vagy három hétig.Meg én.Üljön le. Mikor jóllaktak. mint a halál.

A lányt letette a tornácra. . a nyakát irányozd. húzza ki maga is a magáéból.Jó.Ha hagyom magam. míg haza nem jön.Azok mind királylányok. Addig. Ha én olyan erős leszek. Kérdi Rontótól: benn a Kalamona? . ott szokott aludni. Úgy is lett.Jaj. Alig pislantott Rontó egyet. mert ő is táltoson jár. mint ő. és akkor engem a ló farkához köttet. .mondta Rontó. . Előtte egy szép királylány.Igaz. Szépen nem adták. . . mint az acél. Nyomban megverekedek vele. megmondhatná. megmondanám én nagyon szívesen. Akkor rabolt másikat.Hiszen alig várjuk mi itt. jó .A szelet csak akkor engedem el. Én is csak addig leszek a felesége. kihúzok egyet az övéből. Rontó mindjárt megismerte. Mihelyt megkötötte. kutya. jött a Kalamona hazafelé. Egy-egy esztendeig volt a felesége mind.Ha megmondja. miben van az ereje.Azoknak kell a jégpalotára fújni a hideget.mondta a táltos . a táltos már nem győzte várni. én nem vagyok olyan erős. Könnyen ki lehetett találni. akkor épp olyan erős lesz. abban a palotában. . mert mindjárt itthon lesz. akkor tudom. Mert tudja.Attól ne féljen. mint az ítélet. . miért vannak azok ott? . engem is odaültet. amit hozok. Azért jöttem.Láttam . mert most odavan. Mert így nyáron. . míg én odavoltam Itt van még most is. Ha tud rabolni egy szép kislányt. ahol az a sok rongyos asszony van. lelkem. hogy már olyan erős. meg azon is verekedik. mindjárt hazajön. 363 . mikor melege van. s beordított az asszonynak: . érezte. aztán azt húzza bele. hát elrabolta. hogy nem tudja legyőzni. Hol van? Rontó is rápattant a lovára.Itt vagyok. miben van az ereje! .Hé. .csak te ügyelj nagyon. beugratott a kapu fölött. ha megverekszel velem. . menjen kifele. hogy el ne olvadjon.Megmondom: a gatyamadzagjában! Megyek. Egyszer csak elkezd a gyémántpalota mozogni.Jaj. elájulva. nem ment az el. akkor szokott mozogni a palota. Az asszony behozta a madzagot. . behúzta a gatyájába a madzagot. mert a szelet el kell oldanod. kifelé! Idegen járt itt. te Kalamona.Éppen ezért mondja meg akkor. de félek. mint ő. elbánok vele. Mert látta ott a jégpalota mellett azt a sok asszonyt? . te senkiházi? Mindjárt megfojtalak. Beszélgettek még egytől-másról. Rontó az ajtó mellé állott. de ha maga jó szándékkal van hozzám. hogy most ezért volt oda. Rontó kiment a kapuba.Még nincs itthon. lelkem. A Kalamona nagy mérgesen bement az udvarra. Csak te is ügyelj.Hogy mertél idejönni. hogy az ő királyának a lánya.. . hogy megszabaduljunk tőle. mikor jön. míg kinn leszek.

aki a szelet elereszti! .Ha akarjátok . nem öllek meg. A Kalamona mindjárt érezte. megkérdezte a lánytól. hogy már nincs oka félni. aki fújja rá a hideget. mert úgyis ősz lesz. lóháton vagy földön? . . de a nagy táltos úgy vitte őket. mint ő. mint a gondolat. Rontó is ott termett. Ezalatt Rontó királyának a lánya is felocsúdott a tornácon. hogy a Rontóé édesdeden átbújhatott a hasa alatt. öljétek meg a gyalázatost. A lakodalom három napig tartott.felelte Rontó. . 364 .Jól van . Kirántotta a kardját mindkettő. igazán az-e. . mint az orsó. Az leesett a földre. Negyedik nap azt mondja Rontó: . mert a lakatkulcsot ottfeledte. levágta a másik karját is. ettek. mert nem volt. Kérdezte a sok királylánytól: hol is van ő tulajdonképpen? Azok megmondták neki. csaptak olyan lakodalmat. abba belefogták Kalamona táltosát. Ott elkezdett gondolkodni Rontó. A táltosok is ettek kinn.Lóháton. Az szóval is megmondta most neki.Én is éppen azt akarom. Kalamona túlvágott rajta.Hogy akarsz verekedni. ott. Persze aztán Rontó is. éppen július utolja felé járt az idő. .mondta nekik Rontó -. felhasználta az alkalmat. Volt ott egy nagy szekér. mivel lehetne segítségére. a jégház is elkezdett olvadni.mondta erre a királylány.. Három nap múlva elérték a Kőszáli király birodalmát. én hát akkor a felesége leszek. hogy ne ölje meg. mindjárt lecsapta Kalamona jobb karját. ahol az út eltér hazafelé. a szekér utána. mind a kettő. Vissza hiába mennének. azt. annyi ölte. Elmentek messze egymástól. Szétnézett. mint a semmit.A vitéz úr megölte Kalamonát. Akkor elkezdett rimánkodni Kalamona. ott termett az ördögkirály. Azzal Rontó nyakába ugrott. mind felültek. . jó közel ment a másik táltoshoz. Rontó se volt rest. ölelte. A Rontó táltosa ügyesebb volt. A többi királylány közben levetette a rossz ruhát. aki. összecsaptak. Volt a szekéren olyan hemzsegés.Kezdhetjük! Azzal felpattant a nagy táltosra. de olyan nagy volt. megkérdezte. kardostól. hogy kivel van dolga. Ahogy ott gondolkodott. amennyi hozzáfért. Öljenek azok meg. csókolta. sütöttek-főztek. amit leltek. Mentek. Rontó még egyet adott neki. s a nap meg jól sütött. mert az én apám annak ígért. . úgy vágtattak szembe. ittak. jöttek is azok rögtön. Mindjárt hozzáfogtak. mert a jégpalota elolvadt. hanem idehívom azt a sok királylányt azonnal a jégpalotából. meg amerre a szél meg volt kötve. Rontó meg a feleségét maga mellé ültette a nyeregbe. mert megszabadította őket Rontó vitéz. hogy Rontó csakolyan erős. megindult elöl. Elkiáltotta magát. a sok asszonynak úgy pergett a nyelve. Egyik se tudta megvágni a másikat.Már induljunk hazafelé. mulattak. mire hazaérünk.Én is abból az országból való vagyok .mondta Rontó -. éppen háromszázan voltak. mint Kalamonáé. mindent ellepett a víz. Azok meg is ölték egy perc alatt. ha megérdemled tőlük.

Ő maga elszaladt. hogy lakjanak benne. Ahogy Rontó ott maradt a feleségével. úgy elvágta vele a láncot. ha nincs lánya! Se nem evett. hogy odaérjen.Ha kiállották már eddig. mintha otthon halt volna meg. Ahogy csak tudtak menni. A király jajgatott. az mehet már haza. Az öreg király nem örült neki. három éjszaka. már annyian voltak az udvaron. elcsapta. hogy induljanak a király városa felé.Hát azt kívánom. hozzáfogott nyergelni. hogy a szelet megszabadítsa. mint a villámlás. eltévednek. Rontó leugrott a táltosról. Rontó felment a Kőszáli királyhoz. Ahogy elérték a Rontó országát. hogy nem akadt párja. hogy fúj a szél. én miért sietnék”. Így tartott három nap. úgy vehetjük. a kardot megedzette néhány perc alatt. Csak el ne felejtsem mondani: ezt a kardot edzd meg. meg esik a szép csendes eső. azzal megindult. Ezalatt otthon. legyünk még itt vagy három nap. A többi bement a palotába. három álló napig ettek-ittak. a pálinkásüveg körüljárt. megköszönte az útbaigazítást. Mikor megérkeztek. a király udvarában. a Rontó falujában is észrevették. volt ott jó gyep. Rontó azt mondta.Ne siessünk hazafelé. elfelejtették. hogy aki csak járni tud. hogy megvan a lányuk. Azok egy szempillantás alatt olyan palotát építettek. jó kedvük volt. Hej! csődültek a népek. hogy vágja a láncot is. most már végleg hazafelé. Egy perc alatt szabad lett a szél. Ahogy odaértek. hogy ennek a sok asszonynak készíts itt egy palotát. mentek három hétig. A táltosról levette a nyerget. Mondta is a feleségének: már látom. hogy alig fértek. mint a villám. a föld is megpuhult. kihúzta a kardot. . míg elért oda. Egy jótorkú ember elkezdte az éneket. Rontóval három álló hétig vágtatott a táltos. megvolt a nagy bánat. a többi meg utána. csak úgy folyt a lé meg a lé. legalább temessük el úgy. De a felesége azt mondta: . milyen sanyarú sorsuk volt. mert annyi népet hova tett volna a házban. 365 . Rontó azt gondolta. Az ördögkirály elősípolta megint az ördögöket. míg vissza nem jön. Mindjárt ki is híresztelte az országban. Rontó itt azt mondta a lányoknak. hadd legyenek már nyugodtan az öreg király meg a felesége. hadd gyepeljen. mert eltemetik a királykisasszonyt. „ha te nem sietsz. vissza is jött vele.Igen. Már mentek vagy három hétig. A király kitétetett egy üres koporsót az udvar közepére. ő meg bement a feleségével a palotába. ott újra megpihentek. jó tűz volt a pokolkemencében. Negyedik nap útnak indultak hazafelé. Rontó lenyergelte a táltost. azon tanakodtak. ettek-ittak. . Mikor egy éneket elénekeltek. mert ha elindulnak. mint a szajkó. hogy fúj a szél. Felült a táltosra. Rontó alig várta. a felesége meg a földhöz verdeste magát. Bezzeg mind tudta a járást! Elszéledtek. hogy várják meg itt. Neki már eshetik. elkezdett fújni. csak kiállják még három napig. Lett nemsokára eső is. mintha meghalt volna a lányunk. Lehetett vetni. mindenki menjen a király udvarába. de otthon nagyon nyugtalan lehet már királyapánk. ki oldozhatta el. Itt újra megtartották a lakodalmat. amelyik tudja a járást. a feleségét is elvitte magával. adott neki enni-inni.. mint jó kés a szalonnát. még annál is sebesebben. míg én elmegyek a szelet eloldani. ahol a többiek maradtak. Ment Rontó a táltoson. De mielőtt elindultak volna. megindult visszafelé. Ő meg felült a táltosra a felesége mellé. se nem ivott. Mire eljött a vetés ideje. Otthon. a kőrisfaerdő ott volt. Azok jó ennivalóval várták őket.

Az övét felnyergelte.Szóljon már a táltosnak. hogy ott volt tán az egész ország apraja-nagyja. Bementek a házba. senki ne menjen haza. Már éppen vinni akarták a koporsót kifelé A király s királyné rá voltak borulva.Én mindig tudtam. odaugrott a koporsóhoz. mert azoknak lehet köszönni. fiam. hát nem tetszik tudni. vitéz úr.Ki vagy te.Én mindig gondoltam.Én.Lehetett azt gondolni . Rontó ráparancsolt a kocsisokra. . nem tudott hová lenni boldogságában. Megszólalt most Rontó is: .Most már ismerlek. Ahogy gondolkodott. hogy jobban lásson.Még csak lesz! .Én nem bánom. miféle éneklés ez. a Kalamonáét meg vezetékhez kötötte. azt mondta az urának: . . s odakiáltott a királynak: . Aztán megkérdezte az öreg.Jaj. még a Kalamona birodalmában. toronyirányba. Csókolta Rontót is meg a lányát is. ott beszélgettek. Hát csak ugyan a kedves lánya volt! Lett olyan öröme. úgy sírtak-ríttak. A városban már csak lépést mentek a táltosok. hogy most meg azért sírt.A király végül azt mondta: . lelkem. érjünk oda minél hamarabb. Rontóné azt mondta: . hisz itt a lánya? A vén király megdörzsölte a szemét. az. mert holnap megtartják azért itt is a lakodalmat. most már bizonyosan ő lesz a király.Mit sirat. jó vitéz. hogy milyen jó lesz. aki itt volt egyszer az anyjával. hogy most temetik a királykisasszonyt. mint a villám. mint a forgószél. királyapám. hát ott vannak a király városa szélén! Felköltötte a feleségét. hát ott annyi nép volt. hogy hazajön a kisasszony. egyenesen a fővárosba. Kérdik egy gyerektől. megérdemled a lányomat.Mi már megesküdtünk. az a fiú vagyok. . Mikor a király udvarába értek. egyszer csak megáll a táltos. máléért. hogy senki haza ne menjen. hogy mikor akarják megtartani a lakodalmat. Az asszonyok elkezdték egymásnak mondani: . repült. árkon-bokron keresztül. ha holnap lesz is! 366 . Rontó sarkantyúba kapta a táltost. mert a nap is már magasan járt. királyapám. . akit elvitt a Kalamona? Ahogy ezt a Rontó felesége meghallotta. A vén király meg kiszólt a sok emberhez. hogy itthon van a kisasszony. épp ekkor Rontó megkereste a két táltost. .mondta. . Rontó maga elgondolkozott.mondta a király. hogy viseljék gondját a táltosoknak. bátor vitéz vagy.Az uram! . Felült a feleségével a nyeregbe.Holnap lesz a temetés. .mondta a harmadik. Az asszony elszunnyadt Rontó ölében. Egyszer hallanak valami éneklést. . Megindult a táltos. Rontó megsarkantyúzta a táltost. hogy haza merted hozni a lányomat? Rontó helyett a lány felelt. Mikor itt már a negyedik nap megtetszett a hajnal.

Rontó felállott. Vetni kell. ha ti nem haragudnátok érte. jó hangosan ezt mondta: . hogy hajtsa haza a gulyát. Előbb megköszönte az apjuknak. Az embereknek nem is kellett kétszer mondani. csak úgy szólt a harang a kövér tinókon.Hallgassatok ide. már szólt a banda. ki eloldotta a szelet. Az öregek elmentek falura lakni. Erre az öreg király azt mondta: . Jó idő is volt. mert eljött a vetés ideje. .Kiüzent az öreg király a gulyásnak. Egymagában megszántotta azt. míg a gulyát levágták. az ő országában nem szedtek adót se. megfőzték azt a tenger húst. itt van ez a vitéz.Mi haragudnánk? Mi is úgy akarjuk! Éljen az új király! – kiabálták a népek torkuk szakadtából.Most már mindenki menjen haza. Rontóból nagyon jó király lett. Még most is élnek. Bezzeg volt dolguk a mészároslegényeknek. ha meg nem haltak! 367 . Akkor a vén király felállott. Az udvaron terítettek. amit azelőtt annyi sok ló meg ökör alig bírt megszántani. Három álló napig tartott a lakodalom. mind hazamentek. meg a házban sem fértek volna meg. aztán meg a népnek. Most hát jutalmul én átadnám neki a királyságot. Rontó meg a felesége nagyon jól érezték magukat. megölte a Kalamonát. Az új király élt a feleségével bú nélkül. Harmadik nap estére már alig volt a gulya marhából. a bor is fogytán volt. A Kalamona táltosával szántott magának. hazahozta a lányomat. Jött is már estére hazafelé. hogy jövőre legyen mit aratni. Most elvette feleségül. De hát kellett is egy egész országnak! Másnap alig virradt. De még az asszonyoknak is. míg megsütötték. Én már úgyis öreg vagyok.

s ment tovább az erdőbe. amelyről a királyfi már két ágat levágott. Búsult. hát unatkozott. Azt is elbocsátotta. De vigy magaddal egy kicsi vizet. Elmentek ketten. Menj be az erdő közepéig. 368 . hazavitte nagy szomorúan. Azt mondja neki az őz: . Vágj le abból egy ágat. jó tettedért jót mondok. ki is jött abból egy szép tündérlány. kegyes királyfi. mert szükség lehet reá. hadd meg az életemet.Ne lőj le. lakott a zöld királynak egy fia. Megtalálták a tölgyfát. Levágta az ágat. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. Forgott a királyfi ott körül kereken. Egyedül volt a kastélyban. Az lesz a feleséged. mert jót mondok neked. Telt-múlt az idő. . Megtalálta a rókát. hol van az élő víz.Kegyes királyfi.Bocsáss meg. Talált aztán egy rókára.A háromágú tölgyfa tündére Egyszer volt.Királyfi. ő bort adott neki. Vette fegyverét. hadd meg az életemet. De gyere velem. Menj el megint az erdőbe.Vigyél vizet innen magaddal. jó tettedért jót mondok. Meghagyta a nyúl életét. de a flaskó feldűlt. királyfi. oda. le is vágta róla az ágat. megmondom most az én hálámat.Jaj. Gondolta. majd még megköszönöd. Nagy búban volt a királyfi. de nem talált. s ő nem tudta felhasználni. ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. . az is visszaszólt neki: .No. királyfi. búsult egy darabig. bocsánatot kérek tőled. A rókát is célba vette. kijött abból is egy szép tündérlány. Vágj le még egy ágat. netalán szükség lehet rá. a harmadik ág még rajta volt. jó tettedért jót várj hadd meg az életemet. A szép tündérlány meghalt. megint elment vadászni. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. hadd mutassam meg. El is ment a királyfi. Célba vette. mert abból is egy szép tündérlány jő ki. de a lány mégis meghalt. mint a múltkor. Az isten megadta neki a szerencsét. Talált aztán az erdőben egy kis őzet. és a róka is azt mondta: . mert a bor igen erős ital volt neki. De vizet vigy neki. hogy a vizet elővegye. nem bántotta. A nyúl elszaladt. Eltemette azt a lányt is. de aztán megint elment az erdőbe vadászni. kegyes királyom. eltemette. hol nem volt. Felvette azt a lányt is. meg is találta a tölgyfát. Mihelyt kiért az erdőbe. jó tettedért jót várhatsz. hogy lelője. hogy vizet kapjon ott az erdőben. vizet. Azt is célba vette. talált egy nyulat. de még az Óperenciás-tengeren is túl. bocsánatot kérek. elvitte haza. Nem volt mit tenni. hogy hát az is jó. megtalálták a forrást. és a víz kifolyt. arra. mert megfulladok. hogy lelője. A nyúl rimánkodni kezdett: . hetedhét országon. szép rendesen. Volt nála egy kulacs bor. Rögtön rikoltott a királyfinak: .No. hogy abból is kifogyott. Menjünk most tovább. . Járt a királyfi erre. De megint úgy járt. hogy milyen szerencsétlen ember is ő. Találkozott akkor a nyúllal. felvette az ölébe. kiment vadászni. Elbocsátotta azt is.

arra. most vágd le ezt a szép tölgyágat. Jártak a kútra sokan vízért. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt. s abból is egy szép tündérlány jött ki. hogy hozzon neki ruhát. De örömében sok időt töltött otthon. közben felmászott a fűzfára. hogy épp most várja ő a királyfit. felmászott arra a nagy fűzfára. engemet az isten néked rendelt ezen a világon. Hárman voltunk testvérek. Odaérkezett a királyfi a gúnyával.No. Mindent. mert megfúlok! A kis nyúl kapja a kancsót. megbeszélték most már a maguk sorsát. hozzál nekem új ruhát. Elmondta neki a sorsát: . Betekint a kútba. és bedobta a kútba a tündérlányt. mindent elmondott annak a boszorkánynénak. A kis nyúl ott ugrált előttük. Elmentem valami eleséget keresni. Azt mondja a tündérlány a királyfinak: . Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon. Akkor a boszorkányné megfogta. öltözzél fel! 369 . hát hol van az a lány a fán. hogy mi minden történt véle. keresi. hogy kiszabadította a tölgyfából. Ott is maradt. hogy az a kép a kútban az ő képe. hogy más gúnyát hozzon neki. hogy hol lehet az ő menyasszonya. Végül is azt gondolta. tisztelt királyfi. sajnálom fáradságodat. valameddig egy ember le nem vágja. hogy ne lássák ott a kútnál tündérruhában. A tündérlány elmondta. Köszönöm jótettedet. megcsókolták egymást.a kút mellett.Szállj le onnan. örvendezve. hogy ne tudjunk megszabadulni ennek a tölgyfának a gyökerétől. A kis nyúl meg elment eleséget keresni. s hogy őt egy királyfi szabadította meg. odanyújtja a kislánynak.Én itthagytam . Megölelték. vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. kivezette a maga lányát a kúthoz. de élő személyt csak nem látott. azt mondja: . A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya. hogy mi okból hágott oda. mégis fekete volt. megkérdezte. hogy hol van a lány: . Levágta. de ő maga.Vizet. Hagyjál itt engemet a kis nyúllal.No. lát egy fényes fehérségű szép tündért. bocsánatot kért tőle. kérdi attól is. Az jót ivott belőle.. Mondja a királyfi neki: . vizet meríteni. nem halt meg. útra keltek mind a hárman. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza. hiába. már nézik körül kereken. Mentek. Menjél előbb csak te haza. A királyfi elment. Kiment a kútra egy boszorkányné is. és felhágatta azt a fűzfára. A tündérleány azért. de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. de útközben. de meg voltunk mindnyájan átkozva. hogy megszabadították az ő kedves asszonyát. amely árnyékot tartott a kútnál. vizet. Tekintett a boszorkány erre.mondja a kis nyúl . várták a királyfit. Oda leültek. No. de csak nem érkezett vissza. Meglátja végre a kis nyulat a királyfi. A tündér már fenn volt a fűzfán.Tisztelt kedvesem. Azt is. Levette a fáról. de képe meglátszott a vízben. és megmaradott. mielőtt haza érkeztek volna. Szólítgatta a tündérlányt. Várták ők. No. a városon kívül volt egy szép kút. Kiált is rögtön a lány.

mondja a lánynak -. Ki kéne vágatni azt a fát! Mondta is hát a királyné a királynak: . ki járhat az ő házukban. lett egy szép aranyalmafa. Estére. délig megért az alma rajta. Mondja neki: . hogy a szegény ember valamit elvisz onnan. No.Mi dolog ez? Valahogy még kiderül. Azt hívatta el a király. élt a királyfival. hogy gyertya nélkül is láttak. A cigánylány élt. hogy nem te vagy a tündérlány. Mondja a feleségének a szegény ember: . lett egy szép aranyhal. hogy aranyfa ez. olyan világosság támadt. mikor ők mindent szerteszét hagytak. látja az ábrázatát. Elment egyszer a boszorkányné a lányához.Bizonyára ez a kis fadarabocska világít. mikor hazaértek. és íme. A szegény ember házában pedig. fiam . hogy csúnya. A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. Kifogatta az aranyhalat. lányostul. Gondolkodóba esett a király. amikor este lett. amely abban a kútban van. megfogta az egész ábrázatomat. de mikor a szegény ember hasigálta. Ki is vágta az rendesen. akit a boszorkányné bevetett a kútba. De abból a tündérlányból. ő ki nem fogatja. egy kis darab kiesett belőle. de a fa többi részét a királyné elégette. felesége volt neki. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked. és egy szép aranyhalat láttam a vízben. A szegény ember hazament. melyet a zsebében vitt.Vajon nem történik-e valami még abból. aki úgy dolgozik. s az ágyat se rendezték el. a házat ki se seperték. az igaziból. az ágy felékesítve. hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni. de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét. hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. amíg azt az aranyhalat. Mondja a lányának: . megfizette a fáradsága díját. Pedig milyen szép volt! Mi történt vele? . minden rendesen. De mikor a szakácsné tisztította a halat. Gondolták magukban. Mondjad a királyfinak. de a boszorkányné megint elment a lányához. Elvitte haza. Úgy is volt. kedvesem . A szegény ember pedig látva. hogy vágja ki a fát. Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül. fekete. addig nem fogsz meggyógyulni. Ahogy a földben az kifakadott. a tűz mellé a kis szegletbe. hogy többet ne is lássuk! Volt a szomszédban egy szegény ember. Az a fa minden éjszaka megvirágzott. azt a kis darabot betette a zsebébe azzal. meggyógyult. egy pikkelyecske. Nem tudta. azt gondolta. Felöltöztette így is a királyfi. 370 . lelkem. Az ott megmaradt. a boszorkányné lánya evett belőle. hát az ő házuk ki van seperve. hogy ő a tündérlány.Ó. De hagyjuk most még azt az aranyhalat a kútban. A király nem tudta.Mikor leszállt a fáról. aprítgatta a fát.mondja a boszorkányné lánya -. egy halpénzecske leesett a földre. amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz. Letette azt a kis darabka fát. hogy hazaviszi kincsnek.Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét. megfőzték. tedd magad beteggé. a nap sugara reám tűzött. vajon mi lehet az oka. Jó reggel elmentek.

elzavarta a boszorkány lányát. mit próbáltál életedben. Annak nem volt mit csinálnia. volt egyszer egy királyfi. akit a királyfi a tölgyfából kivett!” Megölelte erre a lányt a királyfi. Máig is élnek. ott maradt velük. Rákerült a sor a tündérlányra. találkozott egy kis nyúllal. aki abból a fácskából jött ki. . hogy menjenek a királyhoz.. Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány. te vagy itt a legszebb. 371 .No. Mondja a király: . A tündérlány erre elkezdte mondani. munkába. Aztán hirtelen beszaladt a házba. hol nem volt. munkába.. hogy lesse meg.Másnap reggel újra készültek. mit láttál. hogy mit dolgozik az a lány. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába. ki jár az ő házukba. A lány az ablak alatt állott. . ha meg nem haltak. a másik is egy mesét. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni: .oOo. hogy senki meg ne lássa. titkon. megkapták a tündérlányt. Mondott ez is mesét. s elvette feleségül a tündérlányt.Egyszer volt. kezd sepregetni a házban. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába. A szegény ember lánya csak nézte egy ideig. mondjál már te is egyet. No. Kiment az egyszer vadászatra. Egyszer a király mesét akart hallani. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. a fácskát megragadja. hogy: „Én vagyok az a tündérlány.És végig mondta az egészet addig. Lássuk. De most otthon hagyták a lányt elrejtve.

amelyeket részben a tárgykör hasonlóságára. Egységesíteni. hogy ezeket tompítsam. a szegényparasztok. igaz. „legkulturálatlanabb” rétegének milliói voltak. száz elmesélőjük után még egy százegyedik is előállna.valóságban élő . mondjuk. szellemileg annál gazdagabb és szabadabb. már kezdetben. akár a műemlékvédelem. mint amennyihez a magyar nép egy tagjaként van jogom.gyakran csak e tájakon értett . sőt tarkább. Ami keveset szerkezetükön igazítottam. akár a festő a színeivel. Nem megváltoztatni . de az is a népből. hogy a parasztság minden tagja külön-külön jobban ismerte nyelvünk szabályait. lényegükben megerősíteni akartam őket. E mesterfogásoknak csak töredékeit megőrizni nemzeti kötelesség.Utószó Ahogy a zenész a népdalhoz. a bosszú. Célom az volt. A magam képzelete s ízlése szerint nem tettem többet hozzájuk. Ebben a kiadásban huszonhét új mesefeldolgozás van. Ám ez nem jelenti azt. hogy a sajátosságukat megőrizzék. mintha az eddigi. Ezeket az összesség tudásának ilyenfajta figyelembevevésével javítottam ki. úgy hangozzanak. de amelyektől a gyerek megriadhat. Illyés Gyula 372 .szavait. nyelvi zeneiségét és . aki nem röstellte elsajátítani a . részben más gyűjteményben való ismertségük miatt tartottam helyesnek kirostálni. Volt még valamire figyelmem. a lényeg megmásítása nélkül. a kemény szóhasználat olyan elemei kerültek beléjük. De magyarul igazán jól még az akadémikusok közül is csak az tudhatott.nép nyelvi tudását. Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek. Így nem egy fordulatukban a harag. de nem a gyermekek költötték. Semmiképp sem másíthattam meg tehát népünk jellegzetes előadásmódját. mint akadémikusaink. ezúttal is. Nyelvünk letéteményese a parasztság volt. Ezeket a meséket mindenkor legjobban a gyermekek élvezték. minél összetettebb. melyet feldolgoz. a kegyetlenség. magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását. azok helyébe. Hisz egy nemzet annál szervesebb. minél sokszerűbb. legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb. ezért igazítottam. úgy mégis. amelyeket a felnőtt természetesnek érez. A tapasztalat vezetett rá. S azután ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói. olyasféleképp nyúltam én ezekhez a népmesékhez. De valamiképp mégis több igénnyel. az első kiadáskor.ellenkezőleg. Nyelvi hibát e mesék egyszerű előadói is ejtettek. mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket.

Sign up to vote on this title