P. 1
Birger Schafermeier - A sikeres trading művészete

Birger Schafermeier - A sikeres trading művészete

5.0

|Views: 14,354|Likes:
Published by cadderly84
Csupán két dolog van, amit a trader kontrollálni tud: önmaga és a kockázat. Birger
Scháfermeier megismerteti könyvében a helyes utat a fegyelemhez. Ez pedig: Helyezd magad
a tradingnél mindenkor produktív hangulatba az éppen megoldandó feladathoz. Hogyan
tudnak traderek önkontrollal és kockázat-minimalizálással sikeresen tevékenykedni - ezt
mutatja be a szerző gyakorlati példákkal és eleven tapasztalati beszámolókkal.
Csupán két dolog van, amit a trader kontrollálni tud: önmaga és a kockázat. Birger
Scháfermeier megismerteti könyvében a helyes utat a fegyelemhez. Ez pedig: Helyezd magad
a tradingnél mindenkor produktív hangulatba az éppen megoldandó feladathoz. Hogyan
tudnak traderek önkontrollal és kockázat-minimalizálással sikeresen tevékenykedni - ezt
mutatja be a szerző gyakorlati példákkal és eleven tapasztalati beszámolókkal.

More info:

Published by: cadderly84 on Jan 15, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

02/05/2015

pdf

text

original

Birger Scháfermeier

A sikeres trading művészete
Így válik Ön mester-traderré!

A szerző Birger Scháfermeier Az 1969-es születésű Birger Scháfermeier, lelkészcsalád legidősebb fia, már 14 évesen elkezdett részvényekkel kereskedni. Ma már nemcsak sikeres trader, aki megél üzleteiből, de portfolió-menedzser és egy nemzetközi Asset-Management-Társaság főrészvényese is. Rendszeres nyilvános tradingrendezvények, melyeken nézői előtt élőben kereskedik, tették a tanult gazdasági tudóst Németország határain túl is az európai daytraderek egyik legismertebbikevé.

Hátsó borító A sikeres trading művészete Csupán két dolog van, amit a trader kontrollálni tud: önmaga és a kockázat. Birger Scháfermeier megismerteti könyvében a helyes utat a fegyelemhez. Ez pedig: Helyezd magad a tradingnél mindenkor produktív hangulatba az éppen megoldandó feladathoz. Hogyan tudnak traderek önkontrollal és kockázat-minimalizálással sikeresen tevékenykedni - ezt mutatja be a szerző gyakorlati példákkal és eleven tapasztalati beszámolókkal.

„A helyes tradinghez az embernek mentálisan keménynek, fizikailag fittnek kell lennie és tudnia kell, miért csinálja azt, amit csinál. Ezen dolgok mindegyike fontos." Joe Ross „Birger Scháfermeier traderként, vagyonkezelőként és brókerként ismeri a trading-business minden oldalát, és azok közé a ritka, sikeres traderek közé tartozik, akik saját tapasztalataikat megosztják másokkal." TerminTrader „Birger Scháfermeier megkeresi szükségleteit tradinggel - és aki már járt a házában, az tudja, hogy jól megy neki." TradersWorld

2

Tartalomjegyzék
Előszó ......................................................................................................................................... 6 1. Mit akar valójában a trader és miként éri el azt. ..................................................................... 9 Találja ki, mit is akar .............................................................................................................. 9 Tegye fel magának a kérdést: milyen értékek elérésére törekszik ....................................... 11 Kondicionálja magát sikerre!................................................................................................ 12 Fogalmazza meg céljait mindig helyesen!............................................................................ 13 2. Két alapvető dolog: A mester-traderhez vezető út előtt mindkettőt el kell fogadnia! .......... 15 Vállaljon 100 százalék felelősséget ...................................................................................... 15 Azokra a dolgokra összpontosítson, amelyeket valóban ellenőrizni tud .............................. 16 3. Állítson fel egy tervet, amely működőképes! ....................................................................... 18 Az üzleti és trading-terv feladatai......................................................................................... 18 Így készül egy átfogó terv .................................................................................................... 21 A trading-terv ....................................................................................................................... 25 Példa egy üzleti és trading-tervre ......................................................................................... 35 Az én trading-tervem (kivonatosan) ..................................................................................... 39 4. Hit-rendszerek ...................................................................................................................... 42 Miként működik az agyunk? ................................................................................................ 42 Viselkedésünket dogmák határozzák meg ............................................................................ 43 Nincs valóság - csak a világ belső reprezentációja............................................................... 45 Miként befolyásolják meggyőződéseink kereskedésünket ................................................... 46 Meggyőződések (dogmák) a tradingnél ............................................................................... 47 Keressen dogmákat, amelyek támogatják Önt ..................................................................... 49 5. Állapotok és hangulatok ....................................................................................................... 51 Hangulatok határozzák meg viselkedésünket. ...................................................................... 51 Hogyan keletkeznek a hangulatok? ...................................................................................... 51 Fegyelem .............................................................................................................................. 54 Lépések a fegyelem felé ....................................................................................................... 58 Fejlesszen ki egy viselkedési iránytűt .................................................................................. 59 6. Produktív hangulatok a trading-sikerhez .............................................................................. 63 A traderek állapota és létformája .......................................................................................... 63 Minden trading-lépéshez optimális hangulatot..................................................................... 65 Kiválóság hangulatkontrollal ................................................................................................ 69 7. Hogy döntöm el, melyik a jó fogadás? ................................................................................. 74 Piacelemzés és jelentősége ................................................................................................... 74 3

A hozam-kockázat arány ...................................................................................................... 77 A hozam-kockázat arány kritikája ....................................................................................... 79 Találati arány és Payoff-Ratio.............................................................................................. 80 Az elvárt érték ...................................................................................................................... 83 Csőd kockázat ...................................................................................................................... 86 8. Kezdők szerint fontos a helyes belépés................................................................................ 93 A belépés .............................................................................................................................. 93 A véletlen belépés ................................................................................................................ 93 Így tervezze meg belépését .................................................................................................. 95 A filozófia ............................................................................................................................ 95 Ítélje meg a piac pszichológiai állapotát .............................................................................. 98 Mikor lépjünk be? Világos tárgyi és specifikus feltételek ................................................... 98 Valósítsa meg szabályait következetesen - veszteséges szakaszban is ................................ 99 Hol lépjen be, avagy: így várjon a legjobb belépésre ........................................................ 100 Póker-stratégia.................................................................................................................... 101 A lehetőségek száma .......................................................................................................... 102 Ezeket a lépéseket kell megtennie...................................................................................... 102 Erre kell minden belépésnél figyelni.................................................................................. 103 Minden belépéshez tervezze meg már az újra-belépést is ................................................. 103 Legyen az első pozícióval agresszív, és építsen még rá, ha az Ön irányába "fut" ............. 104 Ne lépjen be túl gyakran .................................................................................................... 105 Kerülje a belépést fontos gazdasági adatok előtt ............................................................... 105 Létezik-e okos belépés, és ha igen: milyen az?.................................................................. 105 9. A mester-traderek nagy titkai a kilépési stratégiák. ........................................................... 107 A trading alapvető törvénye - és miért vét oly sok kilépési stratégia ez ellen ................... 107 Kész arra, hogy nyereségeiért pókerezzen? ....................................................................... 108 A pulykacsapda .................................................................................................................. 109 Az én kilépési szabályaim .................................................................................................. 112 Így találhatja meg tökéletes kilépési-stratégiáját ............................................................... 114 10. Kutatás a maximális hozamráta után............................................................................... 116 A Kelly-kritérium ............................................................................................................... 116 Optimal-F ........................................................................................................................... 118 A rendszer csőd kockázatának kiszámítása........................................................................ 120 Maximális hozamráta ......................................................................................................... 121 11. Monte-Carlo-szimulációk ................................................................................................ 126 4

Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között ? ...................................................... 126 A rendszer szimulálása ....................................................................................................... 127 Szimuláció kialakítása Excel-ben ....................................................................................... 129 12. A pozíció méretezése ........................................................................................................ 135 Az egy lottal játszó traderek nem optimálisan kereskednek............................................... 135 Pozícióméretezés - turbózza fel teljesítményét................................................................... 137 Így lehet egy optimális money-management algoritmust kidolgozni ................................ 140 A pozícióméretezés szabályai ............................................................................................. 143 Így építhető fel egy piramis ................................................................................................ 145 Pszichológiai megfontolások egy piramis felépítésénél ..................................................... 148 Példa egy piramisra ............................................................................................................ 149 13. Trading-krízisek sikeres túlélése ...................................................................................... 150 1. szabály: „Stay in business" ............................................................................................. 150 2. szabály: Ne azt kérdezd, miért, hanem azt: hogyan........................................................ 153 Kivezető utak a krízisből .................................................................................................... 154 Azonnali teendők ................................................................................................................ 154 Általános teendők ............................................................................................................... 155 Külső kontroll ..................................................................................................................... 155 Belső kontroll ..................................................................................................................... 156 14. A trading stratégiai gondolkodást kíván. .......................................................................... 157 Trading-taktikák ................................................................................................................. 157 Trading-taktika 1: pókerezz a nyereségért.......................................................................... 158 Trading-taktika 2: csak veszteségnél csökkentsd kockázatodat ........................................ 158 Trading-taktika 3: Ne egy trade nyereségét próbáld maximalizálni, hanem az összes nyereséges trade összegét ................................................................................................... 159 Trading-taktika 4: Használj vegyes stratégiákat ................................................................. 160 Trading-taktika 5: Mindig pókerezz, ha a pókerjáték elvárható értéke pozitív. ................. 162 Trading-taktika 6: Mivel nekünk, tradereknek vállalnunk kell a kockázatokat, vállaljuk hát, amilyen korán csak lehet .................................................................................................... 164 Trading-taktika 7: A gondos tervezés előnyökkel jár bizonytalan helyzetekben ............... 165 Trading-taktika 8: Aki előnyt élvez, ne adja azt fel............................................................ 165 Trading-taktika 9: Nyereségeidet soha ne zárd le lépcsőzetesen........................................ 165 Trading-taktika 10: Tarts trading-szüneteket ..................................................................... 166

5

Előszó
A trading által nyújtott anyagi szabadság - a befektetési siker és a csúcsteljesítmény kulcsának keresése a legtöbb embert hosszú, drága, gyakran végtelennek tűnő bolyongásra készteti. Trading-stratégiák tucatjait próbálták már ki, tesztelték a legkülönfélébb indikátorokat, gurukat kérdeztek meg, elemzések hosszú sorát végezték el - és természetesen nem maradt ki ebből a tévelygésből a Szent Grál keresése sem, azé a módszeré, azé a kereskedési rendszeré, amely valakinek biztos és tartós nyereségeket biztosít. Csak kevés trader valósítja meg célját, a tartós csúcsteljesítmény elérését. Sokan kiesnek útközben. Akár azért, mert elfogynak eszközeik, akár azért, mert elvesztik kedvüket vagy a hitüket, hogy valaha is lehetséges lesz céljuk elérése. Elemzésekből kitűnik, hogy a határidős ügyletek tradereinek csupán mintegy öt százaléka sikeres. Min múlik, hogy a játékok játékában csak ilyen kevés nyertes van? A trading-siker talán rendkívüli tehetség kérdése? Esetleg csak a szerencse játszik közre, ha valaki évről-évre milliókat keres a világ tőzsdepiacain kereskedve? Vagy valóban igaz lenne, hogy ezek a kiválasztottak felfedeztek egy titkos kereskedési szisztémát, ami őket szuper-traderré teszi? Nem effélék - sem tehetség, sem szerencse, sem pedig kereskedési szisztéma -, egyik sem kulcsa a financiális szabadságnak és a csúcsteljesítménynek - vallják a tapasztalt traderek és befektetők. Egyedül és kizárólag a BELSŐ KONTROLL és a kockázat-kontroll megfizethetetlen képessége a meghatározó a trader sikeréhez. A belső kontroll azonos értelmű az állapotkontrollal, amit fegyelemnek is nevezhetünk. Ez a végtelen nyereségek kulcsa. A fegyelem nem a szabályok betartásának képességét jelenti. A fegyelem ennél többet jelent. A fegyelem annak képessége, hogy valaki mindenkor az éppen megoldandó feladathoz illő optimális, produktív hangulatba kerüljön. Például: Mindegyikünk ismeri a KRESZszabályokat, mégis gyakran megsértjük azokat. Miért? Mivel éppen fáradtak, dekoncentráltak, dühösek, agresszívek, idegesek vagyunk - vagy csak improduktív a hangulatunk. Ugyanez igaz a tradingnél. Nagyon pontosan tudjuk, milyen szabályok vezetnek a sikerhez. Viszont gyakran nem vagyunk abban a helyzetben, illetve hangulatban, hogy ezeket a szabályokat betartsuk. Félénkek, mohók, türelmetlenek, idegesek vagyunk, és ezáltal képtelenek az előttünk álló feladatok megoldására. Az aggályos trader például túl hamar kilép nyereségével. Aki képes rá, hogy bármikor tetszés szerinti hangulatot vegyen fel, annak bármikor lehetősége van, hogy az éppen megoldandó feladatokhoz optimális feltételeket teremtsen. Csak a helyes hangulatban vagyunk képesek még a lehető legjobb teljesítménynél is a feladat megoldását elérni. Képzelje el: fontos emberek előtt beszédet kell mondania. Mikor sikerülhet ez jobban: ideges hangulatban - vagy magabiztos állapotban? Nos, válaszoljon szíve szerint. 6

Minden megoldandó feladathoz járulhatnak produktív és improduktív hangulatok. A művészet az, hogy magunkat már a feladat megoldása előtt optimális, produktív hangulatba helyezzük. A tradingnél a különböző fázisokban más-más feladatokat kell megoldani. Könyvemben megmutatom Önöknek, milyen feladatokat kell a tradingnél megoldaniuk és a trading bármely pillanatában miként idézhetnek elő magukban optimális, produktív hangulatot. Eddig sok trader abból indult ki, hogy hangulataikat nem tudják szabályozni, azt tehát külső tényezők, vagy a véletlen szabják meg. A következő fejezetekben megtudhatják, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: Saját magunk szabályozhatjuk hangulatainkat. Például: egy tradernek rossz a kedélyállapota és agresszív, miután már sorozatban a hatodik veszteséget kellett elviselnie. Azt, hogy ennyi csapás után nincs éppen pozitív hangulatban, bizonyára senki nem rója fel neki. Azonban mindenki előtt világos, hogy a trading sikere agresszív állapot esetén jelentősen sérülékeny. Agresszív és rossz hangulat helyett a tradernek lehetősége van magabiztos, fesztelen állapotot elérnie. Ennek trading-viselkedésére és sikerére jelentős hatása lehet. Az agresszív trader hajlik arra, hogy állandóan összetűzésbe kerüljön a piaccal. Növeli kockázatát, csak a nyereségek csillapíthatják dühét. Aki viszont bizakodó, az továbbra is kereskedhet saját trading-szabályai szerint. Hogy érthető legyen, miként szabályozhatók hangulataink és lelkiállapotunk, mindenekelőtt arról szólok, miként keletkeznek a hangulatok. Újból és újból találkozom szemináriumaimon olyan emberekkel, akik elsősorban azt kérdezik: mi köze mindennek a tradinghez? Be fogom mutatni, hogy a tradingnél különféle feladatokat kell megoldaniuk. Ki kell fejleszteniük egy trading-ötletet (alacsony-kockázatút) , át kell essenek egy lelki próbán, figyelemmel kell kísérniük trade-jüket - és még sok minden mást. Ezen feladatok mindegyike más-más hangulatot kíván. Minél inkább képesek beilleszkedni egy önmaguk által meghatározott hangulatba, annál jobb lesz a megoldandó feladat eredménye. Minden feladatot optimális állapotban oldjanak meg, így egyszerűen elérik céljukat: a kiváló tradinget. Sok ember kudarcot vall a tradingnél, mert túl nagy súlyt fektet a külső kontrollra. A külső kontrollnál olyan probléma-felvetésekről van szó, mint pl. az a kérdés: mikor lehet legjobban egy pozíciót megnyitni, vagy melyik a legjobb trading-rendszer, vagy analízismódszer. Ebben a könyvben megmutatom Önöknek, hogy a külső kontroll nem segít előre bennünket a tradingben. A külső kontroll nagyrészt illúzió és a tradingnél akár hátrányos is lehet. Mindenesetre van egy pont, amelyet külső módon lehet és kell kontrollálnunk. Ez a pont, amelyet egy trader sem kerülhet meg, a kockázat-kontroll. Ez a belső kontroll mellett az egyetlen faktor, amely Önt sikeres traderré teszi. A trading a legjobban a „kockázat-kontroll" kifejezéssel írható körül. Ha megkérdeznek, mivel tevékenykedem hivatásomban, többnyire azt felelem: menedzselem a kockázatot. 7

Hogy a kockázatot kontrollálhassuk, tudnunk kell, milyen lehetőségek és eszközök állnak ehhez rendelkezésünkre. Itt nem csak stop-okról van szó, hanem például pénz-menedzselési (money-management) funkciókról is. A money-management döntő faktor a tradingnél. A money-management nem azt jelenti, hogy hová helyezem a stopomat, hanem hogy mennyi pénzt kockáztatok ezzel a pozícióval, tehát mekkora a pozíció? Sikeres stratégia ellenére is lenullázhatják számlájukat, ha téves money-management-et alkalmaznak, vagy semmilyet. Szemináriumaimon a résztvevőket egy előre megadott tradingrendszer szimulációjával késztetem kereskedésre. Ennél a belépést egy pozícióba és a kilépést abból a rendszer határozza meg. A tradernek csupán azt kell eldöntenie, mennyi pénzt akar a pozícióhoz hozzárendelni. Száz, ezer részvényt vásárol, vagy mennyit? Néhány szimuláció után összehasonlítjuk a számla-egyenlegeket. Ez mindegyik résztvevőnél más. Egyeseknél a felére csökkent, mások megduplázták, bár mindenki ugyanazt a tradingstratégiát alkalmazta. Csupán a money-management miatt változtak az összegek. Vannak olyan tipikus emberi viselkedésformák, amelyek oda vezetnek, hogy növelik kockázatukat, ha veszítenek. Az ember természeténél fogva általában kedveli a kockázatot veszteségek vonatkozásában, és kerüli a rizikót nyereségek esetén. Híven a mondáshoz - Jobb ma egy veréb a kézben, mint holnap egy galamb a háztetőn - túl zsugoriak vagyunk, ha nyereségről van szó. Viszont egy másik mondás - -4 remény hal meg utoljára - alapján gyakran válunk túl nagyvonalúvá, ha veszteségeket kell elviselnünk. Milyen emberi ösztönök kedveznek ezen viselkedésformáknak és miként lehet ellenük védekezni - elárulom ebben a könyvben. Ha sikeres tradingről van szó, újra és újra bele kell képzelni magunkat abba, hogy az emberi természet és a benne rejlő ösztönök nem támogatnak bennünket a tradingben, inkább gátolnak. Összefoglalva: ebben a könyvben tehát két dologról lesz szó - az önkontrollról és a kockázat-kontrollról. Az_önkontroll: helyes kommunikációval való rendelkezés saját tudatalattinkkal, képesség arra, hogy tudjuk, mit akarunk, azt miként érhetjük el, és mindehhez optimális állapotban legyünk. Most azt gondolják: ez nem könnyű feladat. Viszont olyan feladat, amelyet Önök közül már sok sikeres trader mesterien megoldott. Ez a könyv segíteni fog Önöknek, hogy elérjék a kiváló trader címet. A kockázat-kontroll: képesség money-management stratégiák kialakítására és olyan alacsony kockázatú helyzetek realizálására, amelyek lehetővé teszik, hogy napról-napra, hónaprólhónapra és évről-évre kiemelkedő teljesítményt érjenek el, és magas jövedelemhez jussanak. Ebben a könyvben bemutatom stratégiáimat, amelyek nemcsak engem, de sok más befektetési profit és szuper-tradert is abszolút trading-sikerhez segítettek. Megtanulhatják, milyen helyzetre jellemző az alacsony kockázat és hogy miként tudnak saját maguk ilyeneket kifejleszteni. Birger Scháfermeier

8

1. Mit akar valójában a trader és miként éri el azt.
Találja meg az értelmét annak, ami a célja mögött van, és jöjjön tisztába azzal, hogy mit is akar valójában. Találja ki, mit is akar Bunker Hunt texasi olajmilliomost megkérdezték egyszer: miként jut el az ember a sikerhez? Ő azt mondta: Erre egyszerű választ adhatok. Először is tisztáznia kell, hogy mit akar, másodszor elhatározza, hogy megfizeti az árat, hogy megvalósíthassa, és aztán fizet. Ilyen egyszerű sikert elérni. A legtöbb ember sikertelen, mert már az ahhoz vezető első lépést is elmulasztja: Egyszerűen nem tudják, hogy mit akarnak. Ugyanez érvényes sok traderre. Arra a kérdésre: „Mit akarsz a tradinggel elérni?" mindig ugyanazt a választ kapom: „Hát mit! Sok, sok pénzt keresni!" Ezeknek többnyire azt mondom, hogy képzelje azt: most nagyon sok pénzt kap tőlem, mondjuk egy millió eurót, azonban azzal a feltétellel, hogy azt teljes egészében ismét kiadja. Kap egy perc időt, hogy felírja egy jegyzékbe, mit venne belőle. Egyetlen szabályt kell betartania: a pénzt nem fordíthatja befektetésre és nem szerezhet érte ingatlant, tehát teljesen el kell fogyasztania. Kap egy cédulát és egy ceruzát. Legtöbben lázasan kezdik sorolni: luxusautó, drága öltönyök, aranyóra, drága elektronikus eszközök, luxusutazás és így tovább. Alig valakinek sikerül ezzel egy milliót összehozni. Sokszor már az első három, négy kívánság után elakad az írásfolyamat. Mire is lenne szükségem, mit akarok - és mire? Gyorsan megállapíthatja a trader, hogy a „sok pénz" nagyon aspecifikus cél, nem viszi tovább, mivel nem tudja, mit akar a pénzzel kezdeni. Ahhoz, hogy sikeres legyen, tisztában kell lennie, valójában mit is akar. A pénz ugyan termék, amely a trading során generálódik, de nem a valóságos cél. Ezért felteszek a tradernek egy további kérdést. Képzelje azt, hogy olyan sok pénze van, amennyit csak kíván magának. Mit tenne vele? Vásárolna rajta egy házat, vagy inkább egy sportkocsit? Ha házat akar szerezni, miért éppen egy házat? Talán azért, hogy soha többé ne kelljen lakbért fizetnie? Mi nyugtalanítja abban, hogy lakbért kell fizetnie? Biztosabban érzi magát, ha egy kifizetett háza van? Ha sportkocsit akar venni, megkérdem tőle, hogy miért éppen egy sportkocsinak kell lennie és miért nem egy oldtimert választ? Talán azért, mert örömet okoz gyorsan hajtani, vagy mert az fiatalos, sikeres imázst kölcsönöz? Megpróbálom kitalálni, mit is akar a trader valójában. Ezek ugyanis nem javak, hanem olyan értékek, mint a biztonság, az elismertség, az öröm, a függetlenség és a szabadság. Ezek az értékek határozzák meg tevékenységünket. Senkinek nem kell azért egy sportkocsi, hogy azzal A-ból B-be közlekedjék. Sokkal inkább egy érzés utáni vágyakozás áll a kívánság mögött. Az a célja, hogy ezt az érzést megismerje és elérje. Minden cél mögött rejtezik egy értelmes szándék, ez az, amit meg kell határozni.

9

Ha nem tudja pontosan, mit is akar, akkor lehetetlen lesz az Ön számára a cél elérése is. Elkezdene egy cél nélküli utazást? Annak a valószínűsége ugyanis, hogy Ön, anélkül, hogy ismerné, annál a célnál landol, amelyet el akart érni, nagyon csekély - csak szerencsés véletlen lehetne. Nem azért kereskedünk azonban, hogy a szerencsés véletlenben reménykedjünk, hanem egy pontosan meghatározott cél eléréséért. Ezzel viszont gyakran nem vagyunk tisztában. Már fiatalon az volt a célom, hogy legkésőbb 30 évesen milliomos legyek. Ezt a célt sokkal hamarabb elértem: 22 évesen, tanulmányaim során megkerestem az első milliót. Emellett lila gőzöm sem volt, miért is akartam milliomos lenni, és igazán nem is tudtam, mit is kezdhetnék a pénzzel. így azt a számlámon hagytam és tovább kereskedtem. Milliomos voltam ugyan, de az a boldog érzés, hogy elértem célomat, csak néhány napig tartott. Tulajdonképpen inkább elégedetlen voltam, még ha olyan sok pénz is volt a számlámon. Ez az elégedetlenség napról-napra növekedett, akkor nem értettem, miért. Már milliomos voltam, vélt célomat elértem. Mivel azonban a pénz továbbra is trading-számlámon pihent és magamnak tényleg nem kívántam semmit (persze, mert a pénzt a pénz miatt akartam és fogalmam sem volt, mire is fordíthatnám, milyen érzést szeretnék érezni), a pénznek rövidesen semmi jelentősége nem volt számomra. Egy puszta szám volt csupán. Egyetemista lakóközösségemben egy kis szobában éltem: volt egy kályhám és egy fűtetlen fürdőszobám. Volt egy nagy összeg a számlámon. A pénz nem keltett érzéseket bennem ezért is volt számomra jelentéktelen. Nem tudtam értékelni -hisz' mit is adhatna nekem ez a millió? Tudatalattimban - mint minden ember -bizonyos értékek elérésére törekedtem. Egyebek között a szórakozás és izgalom voltak azok az érzések, melyekre nagyon vágytam. Ha valaki nagyon fegyelmezetten kereskedik, akkor az öröm és izgalom az utolsók, amit érez. Éppígy volt, amikor fáradságosán megszereztem az első milliót. De én örömöt akartam. Nos, miként teremthet az ember leginkább örömöt és izgalmat egy millióval, ha számára ez a vágyódás nem tudatos, és a tudatalattija veszi át a parancsnokságot? Egyszerűen: Keresse fel 22-évesen a bankárját, és vegyen egy rövidlejáratú DAX-opciót olyan összegért, amely tízszerese ezen ember éves jövedelmének. A piacon minden pont változás most több tízezer márkát jelent. Az Ön számlája hullámvasút-pályára áll. Pár perc alatt luxus-sportkocsi-ár nagyságrendű összegeket kereshet, vagy veszíthet. Nos, átéltem az örömöt és a kívánt izgalmat. Igaz: ez egyáltalán nem tett jót számlámnak mindössze három hónap alatt az egész millió elúszott, és én ismét ott álltam, ahol elkezdtem: nullán! Csak sokkal később tanultam meg, miért is vesztettem el a kemény munkával megkeresett pénzt ilyen gyorsan: nem ismertem a célt, nem voltam tisztában azzal, mit is akarok tulajdonképpen. Csak amint ez tudatossá vált, akkor kerültem abba a helyzetbe, hogy folyamatosan pénzt keressek és a kigazdálkodott nyereségeket céljaim szerint vessem be.

10

Biztosak lehetnek, hogy traderként soha nem lehetnek tartósan sikeresek, ha nem tudják ténylegesen, miért kereskednek, milyen célt követnek és miért akarják ezt a célt feltétlenül elérni. A cél ismerete döntő információ ahhoz, hogy utazásuk ne legyen hasonlóvá Odüsszeuszéhoz. Tegye fel magának a kérdést: milyen értékek elérésére törekszik A trading meghatározza élete nagy részét. Csak akkor kerülhet olyan állapotba, amelyben csúcsteljesítményt érhet el, ha traderként felismeri értékfelfogását. Traderként tisztában kell lennie, milyen érzés és milyen értékek elérésére törekszik. Ez minden embernél eltérő és az élet folyamán változik. Amikor húszas éveim elején jártam, a biztonság, mint érték, nem érdekelt. Amit elérni akartam, a szórakozás, az elismerés és az izgalom voltak. Tíz év múltán - akkor alapítottam családot - a biztonság már jelentőssé vált, aminek szükségét éreztem, hogy elégedett lehessek. Elképzelheti mindenki, hogy teljesen eltérő viselkedésmódokat kapcsol ahhoz a naphoz, amelyen biztonságra vágyik, vagy éppen elismertségre, esetleg izgalomra. Az, aki legfőbb célként a biztonság elérésére törekszik, házat vásárol, aki elismertségre és izgalomra, az pedig a sportkocsit részesíti előnyben. Természetesen mindig több érték elérésére vágyunk. Létezik azonban egy érték, amely vezérli kereskedésünket, egy érték, amelyet - és ezt el kell magunkban döntenünk - a többi elé kell sorolnunk. Ezt igen könnyű kiválasztani, ha az összes értéket, amelyek fontosak az Ön számára, egymás alá felsorolja egy papírlapon. A következő lépés: a prioritás meghatározása élete kívánságai között. Lépésenként hasonlítson össze két-két értéket a listáról: melyik a fontosabb - eközben gondoljon arra, melyik is az, amelyik fontosabb lenne életében, ha csak azt az egyet érhetné el, és melyikről mondana le a másik javára? Ebben a jegyzékben például a harmónia, a siker, az egészség, a becsületesség és a biztonság szerepelhetnének. Most aztán döntse el, mi fontosabb Önnek: a harmónia, vagy a siker? Tegyük fel, a válasza siker, ezt követően vesse össze a sikert az egészséggel. Ha az utóbbi a fontosabb, akkor következik az összevetés a becsületességgel. Ha az egészség fontosabb Önnek, mint a becsületesség és a biztonság is, akkor megtalálta azt az értéket, amelyik az Ön értékskálája élén áll. A további sorrend megállapításához a megmaradt értékeket újra ugyanígy kell mérlegelni. Ha már felállította az érték-skálát, mindegyik értéknél tegye fel a kérdéseket: Miből tudja felismerni, ha elérte ezt az értéket? Hogy nézne ki élete, ha az teljes összhangban állna a kívánt értékkel? Milyennek kellene lennie környezetének? Hogy' bonyolódik le egy úgynevezett tökéletes nap? Ez a gyakorlat ugyan hosszas időráfordítást kíván és több napig tarthat, de segít Önnek személyes célja felismerésében Emlékszik még a texasi olajmilliomosra: „Először is tisztáznia kell, hogy mit akar." Csak akkor tud tervet is felállítani, amely meghatározza, hogy miként tud Önnek a trading segíteni célja elérésében, ha ismeri személyes célját. Előfordulhat az is, hogy eközben arra az 11

eredményre jut, hogy a trading nem nagyon tud segíteni ebben. Ebben az esetben a lehető legrészletesebben meg kell fontolnia, hogy valóban folytatni akarja-e pénze, ideje és idegei naponta történő kockáztatását a piacokon - ha ezzel közérzete nem lesz jobb. Akkor Önnek nincs elhivatottsága a tradingre. A sikeres tradinghez tudnia kell, mit is akar. Ha ismeri célját, könnyebb lesz elérni azt. Az Ön agya, a tudata és tudatalattija, tudja ekkor, hogy mit akar. Ismeretes a pszichológiából, hogy agyunk segítségével majdnem mindent elérhetünk, amit akarunk. De csak akkor tehetjük meg a szükséges lépéseket annak elérésére, amit akarunk, ha már ismerjük azt. A sikeres trading mindannyiunk számára magas követelmény, aminek csak akkor tudunk megfelelni, ha tudjuk, miért kereskedünk, milyen célokat követünk ezzel. A saját cél ismerete egyike a legfontosabbaknak, amiket meg kell találni ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Mivel a legtöbb trader soha nem tette fel magának ezt a mélyreható kérdést, ők sikertelenek vagy legfeljebb átlagosak - de soha nem kiválóak. A szuper-trader tudja, milyen célokat akar kereskedésével megvalósítani. És mivel tudja, a kereskedés - a hivatása. Kondicionálja magát sikerre! Csak az képes teljesítményét megismételni, aki közvetlenül megjutalmazza magát, ha jól teljesít. Csak akkor lehet tartósan sikeres, ha kész a tradinggel megkeresett pénzt személyes céljai értelmében felhasználni. Mit használ Önnek a trading-számláján lévő pénz, ha nem adja ki céljai elérésére? Fontos, hogy állandóan jutalmazza meg magát, hogy az agya is tudja, miért vette a sok fáradságot. Ez az ösztönzés a pszichológiában a kondicionálás címszó alatt található. Ha öröm fűződik az Ön kiemelt értékeihez, például a szórakozás, mint cél egészen felül szerepel a jegyzéklapján, akkor egy sikeres trade után emelje le trading-számlájáról nyeresége egy részét, és töltsön el egy vidám napot, ne sajnáljon magától semmit, ami örömet szerez. Tékozolja el nyeresége egy részét. Észre fogja venni, hogy a pénzt ezt követően gyorsabban és egyszerűbben keresi meg, mert a jutalmazás folytán megtanulja, hogy a tradinggel elérheti céljait. Agyának szüksége van egy feedback-re, visszacsatolásra, hogy mindent jól csinált. Miután első milliómat elveszítettem, megfogadtam magamnak, hogy másodszor már nem követem el ugyanezt a hibát. Felismertem, hogy mit is akarok tulajdonképpen: szórakozni. Időről-időre leemeltem egy nagyobb összeget a számlámról, (habár még sokáig nem értem el ismét az egy milliót) és kiadtam a pénzt egy nap alatt. Például elrepültem Sylt szigetére, béreltem egy luxus-lakosztályt és élveztem a napot. Az átélt öröm megerősített abban a meggyőződésben, hogy a tradingben jól tevékenykedem. Többnyire néhány napon belül ismét megkerestem annyit, amit szórakozásra kiadtam. Teljesen eltérő szemléletet alakítottam ki a pénzzel és a tradinggel kapcsolatban, és megtanultam, hogy a „saját célok megvalósítása" nem azt jelenti, hogy egész életünkön át egy cél eléréséért küzdjünk, hanem azt, hogy élvezzük az életet. És ez arra buzdít, hogy céljaink egy részét mielőbb megvalósítsuk. 12

Ha Ön céljait már a tradingek során megvalósítja, sikerre kondicionálja agyát. Ez nem jelent mást, mint akciót és jutalmat. Ezen az egyszerű elven működik agyunk. Amint egyszer megtanulta, miként juthat jutalomhoz, tehát bekövetkezett a kondicionálás - újra és újra jutalomhoz vezeti az akciót. Tanulja meg tehát agyát sikerre programozni. Csak így lehet tartósan sikeres. Másként ugyanúgy jár, mint sok trader, akik egyszer sok pénzt kerestek, és azt elvesztették; nem jutva soha többé abba a helyzetbe, hogy ismét sok pénzt kereshessenek. A sztár-traderek folyamatosan keresnek pénzt, mivel sikerre kondicionálták magukat. Ez gyakorlatilag azt jelenti: Még ha saját jachtról álmodik is, és emiatt egyre több pénzt gyűjt bankszámláján, jobb időnként pénzt kivenni és - mondjuk - egy hétre bérelni egy jachtot. Ez is jutalom, és agy-kondicionálás. A legtöbb trader így gondolkozik: Miért vennék ki pénzt trading-számlámról? Minél kevesebb pénzem van a számlán, annál magasabbnak kell a jövedelmemnek lennie, hogy célomat elérhessem. Ez ugyan matematikailag igaz, de pszichológiailag téves. A sikeres trading fontos eleme, hogy az ember már kisebb sikereknél is megjutalmazza magát. Saját tapasztalatom és sok traderé is megmutatta, hogy az állandó jutalmazás gyorsabban vezet célhoz. Tartsa tehát magát következetesen ahhoz, hogy agyát sikerre kondicionálja. Ehhez tudnia kell, mit is akar elérni, és közbenső célokat kell kitűznie, amelyek gyorsan elérhetők. Amint egy ilyen közbenső célt elért, jutalmazza meg magát. Ügyeljen arra, hogy ezek elé ne tornyosuljanak akadályok. Nyugodtan jutalmazza meg magát már az első sikeres nap, vagy hét után. Fogalmazza meg céljait mindig helyesen! Fontos szabályok, amelyeket figyelembe kell vennie céljai megfogalmazásánál Ha meghatározza céljait és közbenső céljait, ügyeljen néhány szabályra. így például fontos, hogy személyes céljait mindig írásban rögzítse. így precízebben fogalmazhat, és pontosabban rögzíthető, amit tényleg akar. Csak akkor könnyíthetjük meg tudatunknak a korrekciót, ha eltérnénk célunktól, ha a cél világosan meghatározott. Jegyezze fel minden célnál, miért akarja azt elérni. Minden cél értelme, a mögötte rejlő szándék többnyire egy érték, mint pl. öröm, elismertség vagy biztonság. Cél Évente 40%-ot keresni Szándék sportkocsit venni Miért presztízs és elismertség

Soha ne fogalmazza meg céljait statikusan, hanem dinamikusan. Ha statikusan fogalmazza meg célját, egy gátat épít be a fejébe. Mi van akkor, ha egy milliót megkeresett?

13

Nagyon fontos, hogy minden cél, amelyet kitűz maga elé, mérhető legyen. Csak így tudhatja, hogy elérte-e a célt, vagy milyen távol van még attól - milyen erőfeszítést kell tennie, hogy elérhesse. Ha célja arra korlátozódik, hogy sok pénzt keressen, ez nem éppen precíz és nem is mérhető megfogalmazás. Van, akinek 20 euró sok pénz, a másiknak pedig 100 000 000. Ez nagy problémákat okozhat, mert sohasem tudja, hogy eleget keresett-e ahhoz, hogy megjutalmazza magát. Legjobb, ha a tradingnél egy jövedelem-célt határoz meg, például havi átlagos 5 százalékos tőkenövekményt. Ez a cél mérhető, dinamikus és precíz. Alapszabály a cél meghatározásánál, hogy a célt mindig pozitívan kell megfogalmazni. Célszójegyzékében ne szerepeljenek tehát negatív fogalmak, pl. „pénzt veszten!', vagy „alacsony veszteségeket elérni'. Jobb így: „tőke megtartása" - „pénz vesztés elkerülése" helyett, vagy „csekély ingadozások a teljesítmény¬görbén" - „alacsony veszteségek" helyett. Egyszerűen fogalmazza meg, hogy mit akar elérni ahelyett, hogy azt írná le, amit el akar kerülni. Nekünk, embereknek, könnyebb pozitív dolgokat elérni, mint negatív dolgokat elkerülni. Tehát a pozitív megfogalmazás segít Önnek a cél könnyebb elérésében. Az utolsó szabály első pillantásra talán kissé különösnek tűnik. Arról van szó, hogy meg kell vizsgálnia: céljai kívánatosak és előnyösek-e személyes környezetében. Minden célnak eltérő kihatásai lehetnek ugyanis az ön életére, amelyek némely vonatkozásban rosszabbodáshoz vezethetnek. Képzelje el: pl. egyetlen év alatt két millió eurót keres. Miként reagál erre környezete, partnere, szülei és barátai? Sok ember nem is sejti, hogy környezete nem reagál feltétlenül pozitívan, ha ő eléri célját. Ön talán elégedett az eredménnyel, partnere viszont nem; de elkezd magának drága holmikat vásárolni, szinte dobálja ki a pénzt az ablakon, hogy örömöt leljen. Ön viszont azért akarta a pénzt megkeresni, mert biztosítani akarja jövőjét. Ön nem akar egy luxus-apartmanba költözni, inkább vesz két jól jövedelmező bérlakást. Folytonosak a veszekedések, Ön elveszti partnerét, vele együtt talán gyermekét is, emiatt tartásdíjat kell fizetnie. Ezt akarta? Ez természetesen túlzó példa, arra szolgál, hogy megértesse: céljai, még ha megfelelnek is az Ön értékeinek, nem feltétlenül pozitívak a környezete számára. Ahhoz, hogy tartósan sikeres lehessen, mindenképp bizonyosodjék meg arról, hogy céljai személyes helyzete szempontjából pozitívak és előnyösek.

14

2. Két alapvető dolog: A mester-traderhez vezető út előtt mindkettőt el kell fogadnia!
Vállaljon 100 százalék felelősséget Ha összeállította cél-katalógusát, már jóval előrébb tart, mint a befektetők és traderek többsége, akik még azt sem tudják, mit is akarnak. Azonban a cél eléréséhez még sok minden tartozik azon felül, hogy meghatároztuk. Felelősséget kell vállalnia céljaiért. Bizonyára Ön is ismer olyan embereket, akik csak azért nem érik el céljaikat, mert mások megakadályozzák ebben. Ők ezer okot találnak - persze, egyik sem rajtuk múlik - miért is nem sikeresek, vagy nem lehetnek azok. Az ilyen emberek soha nem érik el a sikert. A siker, de különösen a trading-siker feltételezi, hogy mindenért, ami Önnel megtörténik, 100% felelősséget vállal. Szemináriumaimon mindig megkérdezem a résztvevőket: mely' dolgok nélkülözhetetlenek a sikeres trader számára. Az ezt követő elmefuttatásokban olyan címszavak bukkannak fel, mint tapasztalat, tőke, trading-rendszer, fegyelem, know-how, piacismeret, kockázatkezelés és több efféle. Ezt követően minden egyes pontot érintve megkérdezem, hogy melyik nevezett dolgot tudjuk 100%-ig befolyásolni. Gyorsan megállapítható, hogy mindegyiket befolyásolni tudjuk. Mivel ez így van, százszázalékig felelősek vagyunk trading-eredményeinkért - még ha totális veszteséget szenvedtünk is el; mivel szoftverünk rosszul funkcionált. Választhattunk volna más szoftvert, vagy egy mentő (backup)-szoftvert. A tradernek elmondom, hogy abban a pillanatban, amikor egy kudarc miatti felelősséget nem saját személyében és tevékenységében keresi, fennáll a veszélye, hogy a kudarc megismétlődik. Mert ha azt hiszi, hogy csak szerencsétlen körülmények áldozata lett, nem hajlik arra, hogy a jövőben változtatásokat kezdeményezzen. Ezért ismét ugyanaz a balszerencse éri. El kell tehát döntenie: Mi akar az életben lenni - áldozat, vagy főszereplő? Áldozatként nincs semmi hatalma, hogy valamit megmozgasson, változtatást indítson. Amit elér, az akár szerencse akár pech, nem tőle függ. A sikeres traderek főszereplők. Ők határozzák meg, mit akarnak elérni - és azért felelősek. Ha nem érnek el valamit, bevezetik a szükséges változtatásokat, hogy céljukat mégiscsak elérjék. Ha mindenért 100 százalékos felelősséget vállalnak, akkor egy kudarc után felteszik a kérdést: Mit kell tennem, hogy ez ne forduljon elő soha többé? Miben hibáztam? Csak azért teszi fel ezt a kérdést, mert hiszi, hogy saját maga felelős azért a kudarcért. Szép példa a bűnügyi statisztikából. Azokkal az emberekkel, akik tőkebefektetési csalás áldozataivá váltak - így gondolnánk - soha többé nem fordul elő ez az életükben. Ez azonban, sajnos, tévedés. A statisztika kimutatja, hogy éppen azok válnak életükben gyakrabban ismét ugyanezen bűntett áldozataivá, akiket sújtott már befektetési csalás. Természetesen felmerül a kérdés, hogy történhet ilyesmi?

15

A válasz egyszerű: mert ezek az emberek áldozatnak tekintik magukat. Ők természetesen mind jogi, mind morális szempontból is áldozatok, de ez a beállítás nem segít az érintetteken, hanem oda vezet, hogy másodszor is áldozatok lesznek. Ha nem tekintenék magukat áldozatnak, hanem 100 százalékos felelősséget éreznének amiatt, ami megesett velük, bizonyára nem fordult volna elő még egyszer ugyanaz. Ha azt a kérdést tették volna fel maguknak: Mit csináltam én rosszul? - ahelyett, hogy: Mit csináltak mások csalárd módon?, nagy valószínűséggel eljutottak volna arra a felismerésre, hogy ők maguk cselekedtek túl könnyelműen, voltak hiszékenyek vagy mohók, hogy jobban ellenőrizniük kellett volna azt a személyt, aki az ajánlatot tette. Ehelyett csak áldozatnak tekintették magukat. Fel kell tenni a kérdést: Áldozat akarok-e lenni életemben, vagy főszereplő? A legjobb tézis, amit sikeres traderként maguk elé tűzhetnek az, hogy mindenért 100 százalékban maguk felelősek. Tudom: ez igen kemény kijelentés. Természetesen vannak dolgok, amelyeket szerencsétlen körülményeknek neveznénk. De csak akkor leszünk képesek változtatásokat véghezvinni, ha azzal a meggyőződéssel irányítjuk életünket, hogy mindenért, ami velünk történik, 100 %-ig felelősek vagyunk. Különben azt mondaná az énünk, hogy nem mi vagyunk a felelősek a kudarcért, hanem X úr, aki azt mondta nekünk, hogy az Y pozíciót vegyük meg. Kisbefektetők ezrei gondolják mostanában Németországban, hogy nem az ő hibájuk volt, hogy elvesztették pénzüket a tőzsdén. A bankjuk vagy a brókerük vagy annak a társaságnak a vezetősége volt a hibás, amelyiknek tulajdonhányadát megvásárolták. Minden ilyen befektető a jövőben is veszíteni fog, mert felfogásuk nem engedi meg, hogy stratégiájukban változtatásokat vezessenek át. Természetesen vétkes a társaság vezetősége, ha mérleget hamisít vagy hamis prognózisokat hoz nyilvánosságra, de a befektető is hibás. Miért nincs kockázati elképzelése, amelyik őt az első tíz százalék értékvesztés után részvény-stopra késztette volna? Ehelyett még mindig értéktelen részvényein csücsül és mindenféle bíróságokon kártalanítást keres. A sikeres beruházó viszont önmagában keresi a hibát és megállapítja, hogy pl. kockázat-kontrollnál felsült. A jövőben egy stoppal fog élni. Amint a kudarc miatt akár csak egy százalék felelősséget keresünk másoknál, az énünk arra késztet minket: higgyük azt, hogy pont ez az egy százalék idézte elő a kudarcot - és nem mi, a magunk 99 százalékos felelősségével. Ezért alapfeltétel a sikeres traderek számára, hogy hajlandók legyenek mindenért a teljes felelősséget vállalni. Ha egyszer ezt elhatározták, a jövőben kudarc esetén felteszik maguknak a kérdést: Mit kell a legközelebb megváltoztatnom, hogy ne érjen ismét kudarc? Miként alakítsam tradingemet, hogy sikeres legyek? Azokra a dolgokra összpontosítson, amelyeket valóban ellenőrizni tud Minden emberben él az alapvető kívánság, hogy kontroll alatt tartsa környezetét. Aki bizonyos abban, hogy ellenőrizni tudja magát és helyzetét, kezébe veheti az életét és aktívan alakíthatja azt. Ha nincs meg ez a bizonyosság, segítség nélkül mindennapjaink 16

kiszolgáltatottjának érezzük magunkat és végzetszerű életképet alakítunk ki magunkban. Az ellenőrzés kívánsága az ember társadalmilag indokolt igénye; valamire tevőleges hatással lenni és önrendelkezést gyakorolni. Ez a kívánság működik a tradingnél is. A trader lehetőleg mindent ellenőrizni szeretne. Még ha ösztönös megérzés révén tisztában vagyunk is, hogy a piacot nem befolyásolhatjuk, éppen elég kezdő trader hiszi mégis, hogy található egy olyan módszer, mellyel a piac jövőbeli mozgásai megjósolhatok. Ez az ellenőrzési kívánság tükröződik vissza abban a meggyőződésben is, hogy egy bizonyos tranzakció eredménye előre megmondható. Lehetetlen tudni, hogy a következő tranzakció nyerő vagy vesztes lesz-e. Ezer lényegtelen dolog van, amelyekre ráirányíthatjuk figyelmünket és amelyekben eszközt találunk kontrollalasi kívánságunk kielégítésére. A tradingnél azonban csak két dolog ellenőrzésének van értelme: Egyedül az önkontroll és a kockázat-kontroll az a két pont, amelyekre összpontosítanunk kell. Ezt a két dolgot valóban ellenőrizni is tudjuk.

17

3. Állítson fel egy tervet, amely működőképes!
Minden kezdő tudja, hogy szüksége van valamilyen tervre, a master-traderek viszont nem valamilyen tervet fejlesztenek ki, hanem olyat, amely személyiségükre szabott. Az üzleti és trading-terv feladatai Ha Ön tudja, hogy mit akar, és ismeri céljait, össze kell állítania egy tervet: miként kívánja elérni ezeket a célokat. Minden utazásnak van egy induló állomása, minden tervnek egy kiindulópontja. A kiindulópont a status quo: az a helyzet, amelyben Ön jelenleg van. Milyen erőforrások állnak rendelkezésére, mi mindenre van szüksége, hogy célját elérje? Ahhoz, hogy alkalmas intézkedéseket tegyen célja elérésére, feltétlenül tisztában kell lennie, milyen az aktuális helyzete. A kiindulási ponttól függően ugyanis más és más lépések szükségesek célja eléréséhez. Minél részletesebb az Ön terve, annál több segítséget nyújthat a tradinghez. Egy terv összeállításánál a valóban izgalmas dolog azon pontok felfedezése, amelyekre nem is gondolt. A tradernek ugyanis terve összeállításánál sok csapda felismerhetővé válik a sikerhez vezető úton, és lesz ezáltal kiküszöbölhető. Egy barátom például, aki részvényekkel és származtatott termékekkel kereskedik, rájött, hogy - bár a tradingben sikeres volt - adószabályok miatt abba a veszélybe került, hogy ténylegesen pénzt veszíthet vagy akár csődbe is mehet. Ez a trader ugyanis részvényekkel és határidős ügyletekkel foglalkozott, amelyek Németországban adó szempontjából eltérő megítélés alá esnek. A részvények utáni nyereségek ugyanis csak fele adókulccsal adóznak, míg a határidős ügyletek nyereségei teljes adókulccsal. Mindaddig, míg mindkettővel nyereségeket ér el, nincs probléma, viszont amint a határidős ügyletek nyereségessége mellett a részvények körében veszít, a fenti adószabályok miatt abba a veszélyhelyzetbe kerül, hogy számlája csődbe kerül. Ha ugyanis a határidős tradingen nyeresége van (mondjuk 1 millió euró), és a részvénykereskedésnél veszít (például 800 ezer eurót), adózás előtt az évet 200 ezer eurós nyereséggel zárhatta. De mivel a teljes határidősnyereségből csak a részvény-veszteség 50%-át (400 ezer eurót) vonhatja le, 600 ezer euró után 50% adót kell fizetnie, ezzel adója 300 000 euró. Mivel azonban nettó csak 200 000 eurót keresett, adózás után 100 000 eurót veszít. Biztosak lehetnek, hogy nemcsak adó-csapdák léteznek, hanem érzelmi, szociális, pénzügyi és sok egyéb csapda is. A tervek rendeltetése, hogy minden szempontot - támogatót és akadályozót - felsoroljanak és megvilágítsanak. A terv összeállításánál feltétlenül megmutatkoznak azok a hézagok, amelyeket ki kell tölteni, felmerülnek olyan kérdések, amelyekre eddig még nem gondoltak, amelyeket azonban tisztázni kell. Sok tradernél hiányzik a válasz arra a kérdésre, mit tesznek, ha stop állítja le őket és a piac aztán mégis az „ő" irányukba fut. Milyen szabályt tartanak be egy újranyitásnál? Vagy mit 18

tesznek, ha életükben hirtelen erős érzelmi terhelés merül fel - ha például értesülnek egy betegségről, szülei szerencsétlenül járnak vagy feleségük válni akar? Volt egy ügyfelem, aki hat óra alatt teljes tőkéjét elveszítette, mivel reggel, azután, hogy pozíciói megnyíltak, megtudta, hogy fivére autóbalesetet szenvedett. Természetesen azonnal a klinikára hajtott, megfeledkezve pozícióiról és beadott megbízásairól. A piac egész nap ellene futott, és a trader természetesen nem töltött a piacon egyetlen percet sem, amit nem lehet felróni neki. Miután azonban nem rendelkezett ilyen vészhelyzetre kidolgozott szabállyal, teljes tőkéjét elveszítette. Ha megkezdik a tradinget, biztosak abban, hogy nyerni fognak. De mi van akkor, ha mégsem? Hol hagyják abba a tradinget: 20%, 50%, 80% veszteségnél - vagy soha? Mikor vezetnek be stratégiájukba változtatásokat? Sok tradert ismerek, akik évek óta sikertelenek, mert egyremásra, szabálytalan időközönként megváltoztatják stratégiájukat. Tele optimizmussal indulnak egy új kereskedési szisztémával, és az első drawdown-fázisban elkezdik változtatni rendszerüket. Ezek számára soha nem volt világos, mekkora a tipikus drawdown ebben a rendszerben, milyen hosszan tartanak normál esetben a veszteség-szakaszok. Ha Ön kidolgoz egy tradingtervet, gondolkozzék el minden ilyen kérdésen. Tudnia kell, hogy az Ön kereskedési rendszere normál esetben milyen drawdown-hoz vezet és mit tesz Ön a normál eset határait túllépő szituációban. Képzelje el, Ön a tradingből él, de tudja, hogy három-négyhónapos veszteséges fázisok az Ön trading-stílusa mellett teljesen normálisak. Hogy' biztosítja Ön, hogy ebben az időben elegendő likviditással rendelkezzék életviteléhez? Miként birkózik meg érzelmileg egy ilyen koplalási-szakasszal? Látható ezekben a kérdésekben, hogy egy jó terv segít Önnek mindenekelőtt sok szempont figyelembevételével még a trading kezdete előtt. Ez értékes segítség. Hasonlítsa össze az Ön által kidolgozott tervet egy vállalat üzleti tervével. Minden sikeres vállalatnak van üzleti terve, amelyik részletesen leírja, milyen célokat hogyan, milyen eszközökkel és forrásokkal kell elérni. Egy tervvel több cél érhető el: A terv először is operatív segítséget nyújt. Mindenkor megmutatja Önnek, milyen sorrendben milyen lépéseket kell megtennie, hogy ügyei sikerrel járjanak. Ez olyan egyszerűen hangzik, hogy az ember azt gondolhatná, hogy egy terv kidolgozása puszta időpocsékolás - végül is tudjuk, hogy mit kell tenni, miért kell olyan dolgokat leírni, amelyeket napról napra véghezviszünk? A tervnek mindenek előtt segítenie kell Önt az áttekintés biztosításában. A trading olyan foglalkozás, amelyik összes erőforrásunkat igénybe veszi. Trading-tevékenységünk során olyan közel állunk a piachoz, hogy elveszítjük a nagy egész feletti áttekintésünket. Kis veszteségek, amelyeket a tervben számításba vettünk, a napi ügymenetben nyugtalanítanak, érzelmileg a szükségesnél jobban igénybe vesznek minket. Talán még bolondságot is képesek

19

lennénk elkövetni. Ezért feltétlenül fontos, hogy megmaradjon az áttekintés nehéz helyzetekben is, és saját ügyünkben helyes döntéseket hozzunk. A kiváló traderek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy egy lépést hátráljanak, hogy a dolgokat helyes perspektívájukban lássák, és mindenkor tudják, hogy tervük melyik pontjánál tartanak - és mi most a következő lépés. Csak így érik el az optimális érzelmi állapotot és így kerülnek az éppen leküzdendő feladathoz szükséges hangulatba. (Ehhez továbbiakat az 5. fejezetben talál: Állapotok és hangulatok.) Alaposan gondolja át: Ha felállít egy tervet, van ideje és nyugalma, és optimális érzelmi állapotban van az alternatívák mérlegeléséhez és célja eléréséhez, a legjobb lépések rögzítéséhez. A terv segít Önnek, mert minden szituációban optimális döntési alternatívákat kínál. A hektikus napi üzleti taposómalomban nem adatik meg ez a nyugalom, és Ön gyorsan elveszítheti szeme elől a fontosat. Ha nincs terve, amelyik a továbbiakra javaslatokat ad, abba a veszélybe kerülhet, hogy az események sodra olyan irányba tereli, amelyik céljaitól távolodik, ahelyett, hogy közelítene azokhoz. Tegyük fel: tervében napi veszteség-limiteket határozott meg, valamint megteendő intézkedéseket ezen limitek elérése esetére. Ismertem tradereket, akik egyetlen nap alatt mindent elveszítettek, mert soha nem határozták meg, hogy mi a teendő öt, tíz vagy ötven százalékos veszteség esetén. Én viszont például már csak egy kontrakttal kereskedek, ha egy nap alatt egy meghatározott összeget elveszítettem, és egy további határnál teljesen befejezem a kereskedést. A tervvel ezen felül Ön abba a helyzetbe kerül, hogy gyorsabban hozhat döntéseket. Képzelje el: Ön egy épületben van, amelyik teljesen ismeretlen - és tűz üt ki. Mit tesz Ön? Hogy' hagyhatja el leggyorsabban az épületet? Azt az utat, amelyen Ön tartózkodik, már lezárták. Ha előzőleg látott volna egy tervet az épületről, ismerné az alkalmas menekülő-utat mert minden, amit agya már korábban megismert, másodperceken belül ismét „lekérdezhető". Azok az emberek tehát, akiknek van tervük, gyorsabb döntésekre képesek. Az Ön számára minden másodperc eurók ezreit jelentheti. A tradereknek, akik szeptember 11-én long voltak, gyorsan kellett cselekedniük. Minden elvesztegetett másodperc több tucat DAX-pontot jelenthetett - és ezzel együtt rengeteg pénzt. Azok a traderek, akiknek volt tervük, tudták, hogy mi a teendő. Egyszerűen egy stop loss itt nem volt elegendő. Ha nem volt tervük katasztrófa esetére, szeptember 11-én elveszthették tájékozódásukat. Azokat a tradereket, akik S&P-ben long voltak, nem stop-polták ki, hanem volt még öt perc idejük pozíciójuk lezárására, mielőtt a piac négy napra bezárt, és aztán 100 ponttal lejjebb nyitott. Egy egyszerű terv, amelyik előirányozza, hogy szokatlan eseményeknél az összes veszélyeztetett pozíciót azonnal le kell zárni, sok tradernek óriási veszteségeket takaríthatott volna meg. Egy tervnek tehát tartalmaznia kell a trading-ügyletek összes lehetőségét. Minél részletesebb a terv, annál sikeresebben fut az Ön tradingje.

20

Így készül egy átfogó terv Hogy is néz ki egy ilyen üzleti terv, és milyen pontokat ölel fel? Természetesen kidolgozhatja ezt a tervet egyedi igényei szerint teljesen szabadon. Ugyanakkor van néhány lényeges pont, amelyet minden üzleti terv tartalmaz, ezekről a következőkben lesz szó. Állítson fel referenciát a küldetéséhez Fontos, hogy az üzleti terv készítését egy referencia felállításával kezdje. Az Ön küldetése azok a lényeges értékek és célok, amelyek elérésére életében törekszik. Enélkül a küldetés nélkül hiányzik a lényegi kapcsolat a kereskedés és az élete között, így a belső motiváció is hiányzik a sikeres tradinghez szükséges erőforrások bevetésére. Ezért legelőször határozza meg üzleti tervében, miként fogja a tradinggel küldetését teljesíteni. A küldetés megfogalmazása mellett természetesen nem hiányozhat a cél: a pénzkeresés. Végül is a pénz a kapocs a trading és az Ön céljai között. Azzal a pénzzel, amelyet a tradinggel keres, tudja céljait sorra elérni. Ha viszont azok közé az emberek közé tartozik, akiknek a pénz nem jelent semmit, mivel céljaikat pénz nélkül is képesek elérni, keressen magának egy olyan hobbyt, amelyik jobban illik Önhöz, mint a trading. Adjon áttekintést trading-stílusáról és az előzményekről Ezt a pontot rövidre foghatja, bár ez adja meg Önnek az információt: mennyire előrehaladott traderként a „kiképzésben". Ennél a pontnál el kell döntenie, szükségesek-e további befektetések kiképzésében. Ezek a befektetések lehetnek financiális természetűek, mint például szemináriumok és könyvek, de időbeniek is. Önnek esetleg még időre van szüksége, hogy további tradingrendszereket teszteljen és értékeljen. A kritikus kérdés, amelyet itt kell megválaszolnia így szól: Megfizette már Ön a tanulópénzt a piacokon, vagy még több tanulópénzt óhajt elkölteni? Tisztáznia kell ezt a kérdést, mivel különben a jövőben hajlamos lehet trading-veszteségeit tanulópénzzé szépíteni. Nem is hiszi, milyen sok trader „csinosítja" állandó veszteségeit tanulópénzzé. Ez addig megy, míg egy szép napon tönkremenve szállnak ki a játékok játékából. Ön viszont pénzt akar keresni, így tisztában kell lennie - mint minden vállalkozónak - azzal, hogy maximum mennyi pénzt óhajt invesztálni a kiképzésbe. Az ezt meghaladó trading-veszteségeket már nem lehet a tanulópénz-számlára könyvelni. Aszerint, hogy milyen eredményre jut ehelyütt, esetleg további intézkedéseket kell felvennie kiképzése tökéletesítésére a trading-tervbe. Ha azt állapítja meg, hogy kiképzése befejeződött, már nincs helye mellébeszélésnek, miért is ne keresne folyamatosan pénzt - hacsak nem trendkövető, és a piacok oldalirányban mozognak. Pont ezért fontos, hogy üzleti tervében áttekintést adjon trading-stílusáról. Mi Ön: trend-követő, scalper, daytrader, hosszútávú befektető vagy melyik egyéb típushoz tartozik? Minden trading-stilus számára van ideális 21

piac. Mint minden más üzletnél, itt is tudnia kell, milyen jellegű piac illik optimálisan az Ön kereskedési stílusához. Csak eszerint tudja a tradinghez a megfelelő piacokat és termékeket kiválasztani. Vizsgálja meg azokat a termékeket és piacokat, amelyekkel és amelyeken kereskedni óhajt Itt a következő szempontok szerint kell átvilágítania a termékeket és piacokat: likviditás, anyagi ösztönzés és tapasztalat, brókerköltség valamint tőzsdei szabályok. Sok trader elköveti azt a hibát, hogy nem dönt tudatosan egy piac mellett. Ők a választást, hogy melyik piacon kereskedjenek, átengedik inkább a véletlennek. így egyesek előnyben részesítik a DAX-ot az Euro Stoxx-szal szemben, mert a DAX ismertebb - bár számlájuk nagysága szerint jobban tennék, ha a kisebb és likvidebb Stoxx-en kereskednének. Egy ilyen véletlen-választás aztán befolyásolja trading lehetőségeiket. így az Euro Stoxx-nál érezhetően csekélyebb a slippage, mint a DAX-nál. Elég likvid a piac az Ön trading-stratégiájához? Milyen slippage-el kell megküzdenie? Itt a trading-stratégiától függően különböző kérdések merülnek fel. Néha előnyt jelenthet, ötszörös brókerköltség ellenére öt kis e-mini S&P kontrakttal kereskedni egy nagy S&P helyett. Megfelelnek a termékek, amelyekkel kereskedni óhajt, a számlájának? Mert ha Önnek például csak 15 000 euró áll rendelkezésére a kereskedéshez, akkor előfordulhat, hogy a DAX nem a megfelelő piac az Ön számára, még ha működőképes trading-stratégiát dolgozott is ki erre a piacra. Ha az Ön kockázat¬menedzselő-szabálya pl. előírja, hogy csak maximum 3 százalékos kockázatot vállaljon tradenként - ebben az esetben 450 eurót -, akkor az Ön kereskedési tőkéje kevés a DAX-hoz. A 450 euró még 20 DAXpontnak sem felel meg, így igen szoros stoppal kellene dolgoznia. A különböző piacokra eltérő tőzsdeszabályok érvényesek. Önnek ismernie kell ezeket a szabályokat és tudnia kell, milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár minden egyes szabály Önre nézve. A DAX például 2001-ben egy napon egyszer 3 perc alatt több, mint 1000 ponttal esett és aztán ismét emelkedett. A tranzakciók nagy részét törölték, mégse mindegyiket. így történhetett, hogy sok trader stopjai szerencsétlenül sültek el. Az S&P-ben viszont van egy úgynevezett limit-down-szabályozás, aminél a kereskedést beszüntetik, ha rövid időn belül túl erős mozgások történnek. Miért gondolja, hogy az Ön által kiválasztott termékek és piacok ideálisak üzleti céljaihoz? Milyen előnyöket kínálnak ezek a piacok és termékek másokkal szemben? Milyen hátrányok várhatók, és miként lehet ezeket a hátrányokat esetleg elhárítani? Sorolja fel, miként szervezi tradingjét és milyen felszerelésre van ahhoz szüksége Egy üzlet felszerelésében a legfontosabb bizonyára a tőke. Sok trader alábecsüli pénzigényét. Mennyi pénzre van például évente szüksége az életvitelhez, mennyi pénzre kiegészítésként (Internet-kapcsolatra vagy irodára), hogy fenntarthassa trading-üzletét? Tegyük fel, hogy Ön 22

100 000 euró tőkével indul és az életvitelhez évi 40 000 euróra van szüksége, ehhez még 10 000 euróra a tradinghez. Önnek tehát évente 50%-ot kell megkeresnie, hogy fenntartsa az üzletet. Mit tesz Ön, ha már az év elején beüt egy 25 000 euros drawdown? Akkor már 100%ot kell keresnie, hogy továbbmehessen. Egy ilyen szituáció nem szokatlan, de az átlagtraderre nagy nyomás nehezedne miatta. Azok a kereskedők viszont, akiknek van trading-terve, felkészültek hasonló helyzetekre. Miként óhajtja trading-üzletét vezetni? A legnagyobb költségek, amelyek minden tradert sújtanak, az adók. Az adóteher viszont mindenek előtt a szervezeti formától függ. Ezért igen fontos kérdés a szervezeti forma megválasztása, amelyre a trading kezdete előtt választ kell adni. Gazdasági társaságként, egyéni vállalkozóként alapít Ön trading-céget, vagy magánszemélyként kereskedik? Ilyen összefüggésben megfontolandó, hogy melyik országban alapítja meg trading-cégét és miként tud pénzt kedvezményes adózás mellett, mégis legálisan saját hazájába utalni. Ha ebben a kérdésben részletesen foglalnék állást, az szétfeszítené e könyv kereteit, de így is felismerhető, milyen fontos ezzel a problémával idejében foglalkozni. Milyen felszerelésre van szüksége a tradinghez? Elegendő egy PC internet-csatlakozással, szüksége van egy bérelt vonalra, milyen trading-szoftver az optimális Önnek, melyik brókereket alkalmazza és hányat? A legtöbb sikeres tradernek legalább két brókere van, hogy átállási lehetősége legyen. Képes Ön megbízásait telefonon is gyorsan és egyszerűen feladni? Rendelkezik backuprendszerekkel? Itt is igen pontosan át kell tekintse a felszereléseket, mivel tudnia kell, milyen költségekre kell a tradinggel bevételt szerezni. Hogy alakítja ki időbeosztását? Gondoljon arra, hogy sok piac napi nyolc órán túl is nyitva van. Senki sem képes koncentráltságát ilyen hosszú ideig megtartani. Mikor tart tehát szüneteket, mennyi ideig folytatja a kereskedést ? Hasonlítsa össze magát a vetélytársakkal Itt fel kell sorolnia piaci vetélytársait. Ön ugyanis nincs egyedül, az összes többi piaci résztvevővel kemény versenyben áll. A verseny a többi résztvevővel éppen a határidős ügyleteknél lehet kiszorító tényező, mert egy ilyen ügylet közismerten null-összeg-játék. Amit az egyik megnyer, elveszti a másik. így nem csak a saját képességei döntik el sikerét, hanem az Ön képességei, összehasonlítva másokéval. Ha Ön jó, a többiek azonban - bármi okból jobbak, Ön vesztes lesz. De a nem határidős területen is előnyökkel kell rendelkeznie a többi résztvevővel szemben, hogy hosszú távon is sikeres lehessen. Ha nincs specifikus előnye a többi traderrel szemben, 23

felmerül a kérdés: hogy' óhajtja megnyerni a harcot a teljesítményért. Az Ön előnye például többéves tapasztalat lehet vagy gyors döntések meghozatalának képessége. És még valami: Csak akkor kerülheti el, hogy a trading szerencsejáték legyen az Ön számára, ha azt részletezni is tudja és biztos önmagában. Fogalmazza meg erősségeit Tehát Ön személyesen része egy versenynek, ezért nem hiányozhat az üzleti tervből az objektív önmegfigyelés. Képzelje el, hogy traderként kell egy állásért pályáznia vagy valakit meggyőznie, hogy vegyen részt a trading-üzletében. Ön bizonyára megpróbálná a legjobb oldalát mutatni, és felsorolná, mi mindent csinált a múltban, hogy önmagát sikeres traderként mutassa be. Éppen ezt kell tennie üzleti tervében, hogy megerősítse önbizalmát. Gondolja meg, ezt az üzleti tervet nem az irattárnak írja, hanem operatív segítségnek. Pont azokban az időkben igen hasznos az üzleti terv ezen részének olvasása, amikor a trading nem megy jól és Önnek bíztatásra van szüksége, hogy új erőt és ösztönzést kapjon. Nyilatkozzék gyengeségeiről Sok tradernél önmaguk mértéktelen túlbecsülése a veszteségek, különösen a nagy veszteségek gyakori oka. Még a legsikeresebb traderek sem mentesek gyengeségektől. Csak az képes felismerni és elkerülni az önmagában rejlő csapdákat, aki ismeri gyengéit. Ezért az üzleti terv ezen részének különös figyelmet kell szentelni. Hajlik a türelmetlenségre? Ez éppoly káros lehet, mint a túl hosszú habozás. Túl optimista, pesszimista? Mely' jellegzetes tulajdonságai hátráltathatják a tradingben, okozhatnak kárt? Jól gondolja át, hogy védekezni tudjon ezek ellen. Nincs meggyőzőbb egy olyan üzleti tervnél, amelyik a cég - illetve a mi esetünkben a trader gyengéit becsületesen és teljes körűen felsorolja és a terv készítője már annak a lehetőségeit is megadja, miként lehet sikeres gyengéi ellenére. Találja meg tehát azon problémák megoldásának módját, amelyek a kereskedés során saját gyengéi miatt merülnek fel. Az én egyik legnagyobb gyengém például az, hogy nagyon türelmetlen trader vagyok. Türelmetlenségem gyakran késztet arra, hogy egy pozícióba belépjek vagy túl nagy pozíciókat építsek fel. Céljaimat túl gyorsan akarom elérni. Tudom, hogy ezt a gyengémet a legjobban trading-tervem segítségével lehet leküzdeni. Ebben rögzítettem egy moneymanagement algoritmust, amelyik érzelmi helyzetemtől függetlenül automatikusan meghatározza a pozíció nagyságát. Az összes pozíciómnál, diszkrecionális döntéseimnél is, a kockázat és a számlám nagysága alapján automatikusan rögzítem optimális pozícióméretemet. Amíg ezt a szabályt betartom, nem tudom számlámat türelmetlenség miatt túl-tradelni. Mi van azonban akkor, ha hangulatom miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy szabályokat betartsak?

24

Hogy mindig tartani tudjam magam a szabályaimhoz, megtanultam, miként kell magam egy előre meghatározott állapotba - hangulatba - hozni. Mindig, ha jelentkezik a türelmetlenség érzete, használom a betanult képességet: önmagam kontrollálását, és felveszek egy nyugodt, higgadt állapotot. Ehhez egyszerűen megváltoztatom testtartásomat és benső magatartásomat. Tényleges fegyverekkel rendelkezem tehát, amelyekkel leküzdhetem türelmetlenségemet, amelytől nem tudok megszabadulni. Gyengémen fegyelemérzettel erőt tudok venni (fegyelem azt jelenti, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy elő tudom idézni azt a hangulatot/érzést, amelyik a leghasznosabb az éppen megoldandó a feladathoz.) Erről a belső kontrollról később még többet is megtudnak. A trading-terv A trading-terv az általános üzleti terv része. Az üzleti tervvel megszervezte tradingjét, az azzal fűződik életéhez, hogy Ön kapcsolatba hozta azt a küldetésével. Sok általános megfontolás mellett - miért folytat tradinget, mivel kereskedik, mi teszi Önt képessé és mi akadályozza - egy üzleti tervben természetesen részletes közléseket is kell tennie tradingjéről. Ezt a részt átveszi a trading-terv. Itt szabályoz Ön minden kérdést trading-stratégiája körül. Ezen kívül felállít egy ütemtervet a trading összes lépésére. Minden stratégia egy filozófián alapul Minden sikeres stratégia alapja a piacokkal kapcsolatos filozófia - tehát erősen általánosított dogmák a piacok és tézisek funkcionálási módjairól, amelyek a stratégia megválasztását igazolják. Ön például azt hiheti, amint ezt gazdasági tudósok gyakran teszik, hogy a piacok csak véletlenszerűen mozognak. Ez azt jelentené, hogy az árak minden változása véletlen események eredménye. Egy ilyen tézissel nehézségek elé kerülne, ha trendkövető stratégiákat kellene kidolgoznia. A trendek nehezen egyeztethetők össze véletlen mozgásokkal. Tegyük fel, Ön azt a tézist képviseli, hogy az árképzésbe már az összes információ befolyt. Ebben az esetben nehéz lesz Önnek a fundamentális analízis követőjévé válni - hisz' nézete azt diktálná, hogy az összes ismert alapvető információt a piacon bedolgozták már egy tisztességes árba. A technikai analízis azonban igen érdekes lenne az Ön számára, mert az árak megadnak minden információt, amire szüksége van. Abból is kiindulhat, hogy a piacok meghatározott struktúrákban mozognak és ezek a struktúrák mintákat képeznek, amelyek újra és úja előfordulnak. Ha Ön ebben hisz, akkor a technikai analízis egy kiváló eszköz, amelyre felépítheti trading-stratégiáját. Piacokra vonatkozó filozófiája trading-stratégiájának az alapköve; ezért tisztában kell lennie dogmáival a piacok és az árképzés tekintetében. Erre a meggyőződésre épül fel minden. Ez határozza meg az összes következő lépést, az Ön határait és lehetőségeit.

25

Mint egy horgásznak, aki zsákmánya kedvenc csemegéjéről alkotott hite szerint választja ki az optimális csalit, úgy kell a tradernek kiválasztania stratégiáját, hogy a piacról alkotott filozófiájához illő legyen. Sok kezdő vall kudarcot, mert nincs a piaci árképzés működésmódjáról szóló filozófiájuk. Egyszerűen kipróbálnak valamilyen stratégiát, amelyről azt hiszik, hogy sikeres lehet. Minden stratégiának lehetnek fázisai, amelyekben „rosszul működik", az ilyeneket drawdown-nak (visszaesés) nevezzük. Ha a befektető nincs meggyőződve filozófiájáról, automatikusan elbizonytalanodik azokban az időkben, amelyekben stratégiája átmeneti veszteségekhez vezet. Képzelje el: Ön 1492-ben Kolumbusszal együtt vitorlázva megkezdi útját „India" felé. Kifutnak a nyílt tengerre; Kolumbusz meg van arról győződve, hogy a Föld egy gömb, és nem fognak egyszercsak leesni róla, mint egy korongról, hanem felfedeznek egy új, rövidebb tengeri utat Indiába. Ebben nagy hatással voltak rá az olasz asztronómus, Toscanelli számításai, amelyek szerint a Föld egynegyedével kisebb, mint addig feltételezték és hogy nagyrészt szárazföld borítja; ennek megfelelően az Európa és Ázsia közötti távolság is és ezzel a tervezett új hajóút lényegesen rövidebb lenne. Ez természetesen előnyöket ígért a kereskedelem számára. Kolumbusz filozófiája eszerint így hangzott: „A Föld egy gömb". Stratégiája pedig: „Ha a Föld egy gömb, akkor az Atlanti-óceánt átszelve is eljuthatok Indiába". Útjuk 1492. augusztus 3-án indul, Pálos de la Fronterából, Spanyolországból. Egész augusztusban és szeptemberben vitorláznak a nyílt tengeren, bár az előzetes számítások szerint már régen Indiában kellene lenniük. Kolumbusz meg van győződve, hogy a Föld egy gömb, és nem kételkedik abban, hogy célját előbb-utóbb eléri. Ön viszont utazásuk kezdetén nem gondolkodott semmilyen dogmáról a Föld alakját illetően. Ön kereskedő és azért akart Kolumbusszal vitorlázni, hogy üzleteit a rövidebb szállítási út miatt kedvezőbb költségek mellett tudja lebonyolítani. Hogy' erezné magát két hónap után a nyílt tengeren? Bizonyára nem olyan jól, mint a spanyol kikötőben, ahol a pénz-megtakarítás és azzal együtt indiai üzletei haszonkulcsának növelése gondolatától megszállottan könnyelműen el akarta kísérni Kolumbuszt. Önt eltöltené az aggodalom és bizonytalanság, szemrehányásokat tenne Kolumbusznak, mert elhozta erre az odüsszeuszi útra. Ha megtehetné, rögtön megszakítaná az utazást és nem vállalna további kockázatokat. Stratégiája a szállítási költségek csökkentése, a rövidebb tengeri út révén kereskedelmi előnyök megszerzése volt, hogy több pénzt keressen. Teljesen következetes stratégia. De filozófiája nem volt hozzá. Egyszerűen megbízott Kolumbuszban, aki elismert tengeri utazóként, királyi tekintély támogatásával illetékességéről volt ismert. És most úgy tűnik, hogy az Ön ravasz stratégiája: költségek megtakarítása, nem működik. Ha megtehetné, most biztos megváltoztatná stratégiáját - a költségmegtakarítást - és másikat választana. Talán arra is gondol, hogy a Föld hátha mégsem egy gömb. Ebben a pillanatban

26

tudja, hogy veszített. Meg fognak halni, mert az útravaló a hosszú visszaútra már nem elegendő - vagy a Föld¬korong szélén egyszerűen lepottyannak. Traderként szerencsére nem kell meghalnia, ha stratégiája nem működik. Csupán pénzt veszít. Traderként bármikor elvetheti stratégiáját és kipróbálhat egy újat. Ha azonban nincs filozófiája a piacokról, akkor soha nem tudja kialakítani a bizalmat egy stratégiával szemben, ami szükséges lenne ahhoz, hogy veszteséges szakaszokban is kitartson mellette és tökéletesítse azt. Ha Kolumbusznak nem lett volna filozófiája, talán kihajózott volna ugyan a nyílt tengerre - de mindig csak olyan messzire, hogy az útravaló elég legyen a visszatéréshez. Kipróbálta volna a legkülönbözőbb tengeri utakat (stratégiákat), de Amerikát így nem fedezhette volna fel. Mindig vissza kellett volna fordulnia az Atlanti óceán közepéről. Viszont neki megvolt a szilárd dogmája, hogy a Föld egy gömb, és ez a dogma tette lehetővé számára nehéz időkben is stratégiája véghezvitelét. A sikeres tradereknek világos filozófiájuk van a piacokról és az árképzésről, és csak ez teszi lehetővé számukra stratégiájuk tartós követését. Filozófia nélkül az első nagyobb drawdownnál elvetnék stratégiájukat, és másikat keresnének. Most talán megkérdezi: mi a rossz abban, ha egy stratégiát, amely aktuálisan nem hoz semmi profitot, egy újabbra cserél. Végül is mégiscsak a pénzkereset a cél! Ha Ön minden alkalommal, amikor veszteség-zónába jut egy stratégiával, egy újat keres, ez garancia arra nézve, hogy a piacon tartósan vesztes lesz. Tegyük fel, 100 000 euróval kezd és két hónapon át pénzt nyer, amit a harmadik hónapban komplett elveszít. A negyedik hónapban számlája egyenlege akár 3000 euró mínuszban - és Ön úgy dönt, hogy a stratégia alkalmatlan. A megmaradt 97 000 euróval Ön most egy új stratégiát próbál ki, amely egy idő múltán ismét a veszteségzónába vezeti. A veszteségek elbizonytalanítják, és az eljárásmód további váltásáról határoz. A már - mondjuk - 92 000 euróra soványodott számlájával belefog a harmadik stratégiába, amely kezdeti nyereségek után lenyomja számláját 85 000 euróra. Ön úgy látja, hogy ilyen veszteségeknél új ideát kell alkalmazni, és egy további kereskedési rendszer mellett dönt, amely Önnek közvetlenül további, 7000 eurós veszteséget hoz. Az egyetlen lehetőséget, hogy kijusson ebből a veszteségspirálból, abban látja, hogy talál egy olyan stratégiát, amely soha nem mutat fel egy nagyobb drawdown-t és folyton felfelé vezet. Ilyen stratégiát találni sajnos nagyon valószínűtlen. Sokkal inkább tipikus, hogy minden sikeres stratégia időnként drawdown-okat mutat. Ha Ön eljárásmódját ebben a szakaszban minden alkalommal váltogatja, biztos lehet abban, hogy folyamatosan veszít. Sikeres traderként tehát csak egy stratégiára van szüksége, amelyet az Ön dogmái és filozófiája támasztanak alá. Míg ennek a stratégiának pozitív a várható értéke, ne cserélje ki, csak tökéletesítse.

27

Tisztázza tehát, mi az Ön filozófiája és döntsön olyan stratégia mellett, amely illik ahhoz. Döntsön egy technika mellett A filozófiával szoros összefüggésben van a technika - a trading-stratégia megválasztása. A technikai elemzés hívei úgy hiszik, hogy létezik a piacon egy mindig visszatérő minta. Ezért folyton bizonyos mintákat keresnek, például fej-váll formációkat, háromszögeket vagy kettős csúcsokat a charton. Elliott-hullám elemzők meg vannak győződve, hogy minden piaci mozgásnak és trendnek egy bizonyos szervezési szerkezet az alapja. Technikájuk emiatt abban áll, hogy a piaci mozgást egyes töredékeire bontják és ebből vezetnek le egy árfolyam-prognózist. Fundamentális analitikusok abból indulnak ki, hogy a rövid időre szóló árképzés nem hatékonyan a piacon történik meg, a piac azonban hosszú időre szólóan saját tisztességes értéke körül ingadozik. Stratégiájuk ezért abban áll, hogy különböző változók alapján alulértékeléseket keresnek és az ilyen részvényeket megvásárolják. Más fundamentális analitikusok abban hisznek, hogy az új hírek befolyásolják a piacot. Ők emiatt stratégiájukban a hírmagyarázatokra fordítanak figyelmet. Természetesen vannak traderek, akik többféle technikát is beépítenek stratégiájukba. Például csak akkor vásárolnak, ha a fundamentális adatok alulértékelést valószínűsítenek és a charton egy bizonyos minta áll elő. Fejlesszen ki egy belépési stratégiát Trading-tervének ebben a részében rögzítse az összes feltételt, amelyeknek meg kell lenniük ahhoz, hogy egy pozíciót megnyisson. A belépési stratégia kiválasztása csak igen kevés tradernek jelent problémát. Az irodalomban segítségképpen setup-ok (állások) ezrei találhatók, amelyek Önnek működőképes belépési stratégiát kínálnak. Ezek például a technikai vagy a fundamentális analízis alapján állhatnak. Vannak stratégiák, amelyek indikátorok alapján generálnak jeleket vagy szokatlan belépési feltételeket tartalmaznak, pl. egy meghatározott csillag- vagy bolygó-állást. Léteznek azonban olyan stratégiák is, amelyeknél a belépési feltételek pontos paraméterei a trader számára rejtve maradnak. Ezek homályosak lehetnek, mert egy neurális hálóról, egy „fekete doboz"ban, a számítógép útján jelennek meg. A belépések ciklikusan vagy anticiklikusan történhetnek vagy „mágikus számok" által, mint pl. Finonacci vagy Gannciklusok, határozhatók meg. Nem utolsósorban fundamentális, technikai és további feltételek kombinációján is alapulhat egy belépési stratégia. A belépési feltételekkel kapcsolatban a fantáziának nincsenek határai, így az én felsorolásom sem lehet teljes. Nincs olyan szabály, amelyik a paraméterek kiválasztását és egymáshoz való viszonyát behatárolná.

28

Hogy Ön milyen ésszerűnek tart egy bizonyos stratégiát, azt végül is Önnek keil eldöntetnie. Meg vagyok azonban győződve, hogy a belépési stratégiának csak csekély hatása van a kereskedés eredményére, még ha általában oly nagy figyelemmel vannak is iránta. A belépési stratégia iránti fokozott érdeklődésnek mindenek előtt pszichológiai alapjai vannak. Ennek oka ugyanaz, mint annak, hogy az emberek szívesebben választanak ki maguk számokat és ikszelik be a lottószelvényen ahelyett, hogy vennének egy sorsjegyet egy meghatározott számmal. A belépési paraméterek kiválasztása erősíti azt az érzetet, hogy tényleg rendelkezünk kontrollal afelett, hogy az a tranzakció sikerrel vagy kudarccal végződik. Ez azonban illúzió. Az eredmény, az hogy mi egy bizonyos tranzakcióval nyerünk vagy veszítünk, a piactól függ és nem a mi döntésünktől - éppúgy, mint a lottónál, ahol a nyerés valószínűsége szintén nem növekszik azáltal, hogy a játékos a számokat maga választotta ki. Sok ember mégis azt hiszi, hogy képes szerencséjét nagy ugrásokra késztetni azzal, hogy szerencseszámait, születési dátumokat, házasság napját és ilyeneket keresztez be a lottószelvényen. Statisztikailag nézve mindig azonos annak való¬színűsége, hogy a lottónál egy pontosan meghatározott, előre kiválasztott számkombinációt húznak ki. Belépési jelzéseket a piac feletti kontroll érzése ad nekünk, mivel a piac abban a pillanatban, amikor egy jelzés után döntünk egy pozíció megnyitásáról, pontosan úgy viselkedik, ahogy ezt tőle elvárjuk. Hogy ez érthetőbb legyen, képzelje el, hogy egy kereskedő-team tagja és mindig át kellene vennie egy másik trader pozícióját, miután az a belépést választotta. Persze nem tudja, mikor lépett be az a kereskedő. Az Ön nyereségét vagy veszteségét attól az időponttól kezdve, amikor átveszi a pozíciót csak a piac változásai határozzák meg. Ön nem tudja, hogy a pozíció azelőtt nyerésre vagy vesztésre állt-e, és a már befutott nyereségeket és veszteségeket nem könyvelik el számláján. Nincsenek tranzakció-költségek. Mielőtt tovább olvasná, álljon meg rövid időre, és döntse el, hogy ilyen körülmények között sikeresen tudna-e kereskedni, vagy sikeresebb lenne, ha a pozíciót saját maga nyithatná meg. Ezenkívül kérdezze meg magától, mikor erezné magát biztosabbnak, jobban: ha saját maga határozza meg a belépést és kilépést vagy ha, mint fent írtam, egy fennálló pozícióval kellene tovább kereskednie. A legtöbb ember, engem is beleértve, előnyben részesíti, ha pozícióját kezdettől fogva maga kezeli, tehát a belépést is maga határozza el. Viszont nincs semmi különbség ahhoz a modellhez képest, amelynél át kellett vennie egy pozíciót, hiszen ezt, ha nem tetszik Önnek, azonnal és költségek (tehát veszteség) nélkül lezárhatná. Ennek ellenére azt hisszük, befolyásolhatjuk eredményünket, ha azt is meghatározhatjuk, mikor lépünk be a piacra. Ezzel elvesztünk egy illúziót: azt, hogy kontrollálni tudunk. És mégsem mondhatunk le a belépési stratégiáról. Mert egy világosan meghatározott belépési stratégia nélkül kereskedésünk eredménye véletlenszerű és nem reprodukálható. Nem

29

várhatjuk el, hogy olyan eredményeket, amelyeket a múltban véletlenszerű döntésekkel értünk el, bizonyos fokú megbízhatósággal megismételhetünk. További érv amellett, hogy egy belépési stratégiához ragaszkodjunk: világos normák nélkül hamar átveszik az irányítást az érzéseink, ha egy pozíciót meg óhajtunk nyitni. Ebben az a veszély rejlik, hogy belépünk egy pozícióba, csak azért, hogy egy bizonyos érzetet kielégítsünk, és nem azért, mert ezt a piaci viszonyok felkínálják. Kereskedésünket ekkor már a mohóság, a félelem, a hárítás és izgalom utáni vágy, a türelmetlenség és sok egyéb érzelem határozza meg. Nem szokatlan, hogy amint egy trader azt látja, hogy a piac kezd erősen emelkedni, abbeli félelmében, hogy valamit elszalaszt, rögtön vesz néhány részvényt vagy kontraktot. Az ilyen vételnek nincs stratégiai motivációja, a mohóság érzéséből következik. Ha a kereskedési döntések mégis egy stratégián alapulnak, vannak specifikus feltételek, amelyeknek teljesülniük kell, hogy a trader a pozícióját megnyithassa. Ezeket a feltételeket a trading-tervben kell meghatározni és leírni. Az a cél, hogy a belépési jelzésekkel egy alacsony kockázatú állást talajunk, egy olyat, amelynél a hozam megfelelő arányban áll a kockázattal. Az, hogy mi a megfelelő arány, az Ön találati arányától függ. A találati arány megmutatja, hogy hány százalékát zárja sikerrel összes tranzakciójának. A 7. fejezetben, „Piacelemzés és jelentősége" többet is találnak ehhez a témához az alacsony kockázatú állásokról. Önnek tehát rögzítenie kell olyan specifikus feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a hozam megfelelő arányban álljon a kockázattal, valamint meg kell határoznia olyan paramétereket, amelyek megadják a belépés időpontját. Ez az Ön belépési stratégiájának a feladata. A befektetők két típusa ismert: a diszkrecionális trader és a szisztematikus trader. Mindkettőnek szüksége van belépési stratégiára. A szisztematikus trader egyértelműen meghatározott kereskedési rendszert követ. Összes belépési döntését a rendszer paraméterei határozzák meg. A kereskedési rendszer automatikusan generálja számára belépési jelzését - például azáltal, hogy bizonyos indikátorok határértéket érnek el. Az egyértelműen meghatározott paraméterek miatt kereskedési döntéseit elvileg átengedhetné egy számítógépnek, mert nincs mozgástere, hogy a rendszer által generált belépési jelzést elfogadja-e, vagy sem. A diszkrecionális trader viszont esetről esetre maga dönt. Döntései alapjául egy bizonyos szubjektív mozgástér szolgál. Hogy belép-e egy bizonyos pozícióba, nem függ meghatározott paraméterektől, csak saját elhatározásától. A diszkrecionális traderek mégsem döntenek önkényesen. Sokkal inkább állandóan összehasonlítják az aktuális piaci szituációkat és paraméter-állásokat saját ismert múltbéli mintáikkal. Tehát saját tapasztalataikat hasznosítják. A diszkrecionális döntési stratégiák többnyire akkor kerülnek bevetésre, ha gazdasági adatok és hírek vagy chart-ok közlésére kerül sor. A közlések szolgáltatásánál gyakran olyan sok tényező szerepel, hogy egy szisztematikus kereskedő-rendszer túl merev és rugalmatlan 30

volna, hogy az összes adatot megfelelően mérlegelje és feldolgozza. Neurális hálók alkalmazása jelzésadásra a tradingnél nem több olyan kísérletnél, amely az ember diszkrecionális döntéseit az agy funkcionálásának egyszerűsített, mesterséges utánzásával számítógéppel hozatja meg. Hasonlóképpen, ahogy az ember tapasztalatból tanul, a számítógépnek is optimálisan mérlegelnie kell az összes adatot, amelyet inputként megkap. Vitatható, mennyiben képes egy számítógép versenyezni egy trader tapasztalatával. Szemben egy sakk-programmal az ilyen idegi hálónak nem csak 32 bábu helyzetéről a táblán kell adatinputot kapnia, hanem változók sokszorta magasabb számát kell fogadnia és értékelnie. A fent leírt különbségekből látható már: nem minden trader alkalmas arra, hogy diszkrecionális döntéseket hozzon. Leginkább széleskörű tapasztalat szükséges hozzá. Ide tartozik még, hogy a diszkrecionális kereskedőnek erősebben kell magát fegyelmeznie, mint a szisztematikusnak. Minden kereskedési döntésénél bizonyosnak kell lennie, hogy a piac mozgásai, nem pedig hangulati helyzete motiválja. Ugyanakkor a traderek mindkét fajtája hasonló abban, hogy van egy adathalmaz a döntések megtalálásához, amelyet tudatosan meghatározhatnak. Abban lehetnek indikátorok, chartminták vagy hírek. Az Ön trading-tervében pontosan meg kell határoznia, milyen értékeket kell a kiválasztott paramétereknek mutatnia, hogy belépjen egy tranzakcióba. A szisztematikus kereskedő, akinek kereskedési döntései például a mozgóátlagokra alapulnak, feljegyzi trading-tervében, mely mozgó átlagokat veszi figyelembe, és megnyithatná longpozícióját, ha a 38 napos átlag az 50 naposat alulról felfelé metszi. A diszkrecionális trader, aki vételi döntéseit Elliot-hullámok alapján hozza meg, azt írja például trading-tervébe, hogy ő mindig belép egy pozícióba, amint azt látja, hogy egy 2-es vagy 4-es korrekciós hullám lezárult. Ezen kívül meg kell határoznia belépési stratégiájában, milyen időszakonként teszi meg kereskedési döntését: egyperces, ötperces vagy órás chartot használ, vagy belépési paramétereit csak napi záróár alapján határozza meg. Annak leírásánál, hogy milyen változókat vonnak be a döntéshozatalba, legyenek a lehető legpontosabbak. Legyenek mindenre tekintettel, ami a döntést szolgálja. Jelen fejezet végén mintaként csatoltam saját trading-tervemet. Az alacsony kockázatúság meghatározása Az alacsony kockázatúság meghatározása a belépési stratégia második része. Miután rögzített egy rendszert vagy módszert, amely megmondja Önnek, mikor kell egy pozíciót megnyitnia, még felül kell vizsgálnia, hogy ez a jelzés az alacsony kockázatúság követelményeinek is megfelel-e. Az alacsony kockázatúság fő követelménye abban áll, hogy a hozam megfelelő arányban álljon a kockázattal.

31

Ehhez elsőként ismernie kell saját tervezett kockázatát. Az alacsony kockázatúság meghatározásánál emiatt az első lépés egy „vonal a homokban" kijelölése, tehát egy pont megtalálása, amelynél Ön úgy dönt, hogy a pozíciót még veszteséggel is zárja. Ezt a pontot az Ön által alkalmazott piactechnika határozhatja meg vagy akár az Ön exitstratégiája. Minden esetben azonban szüksége van egy árra, amelynél a tranzakciót minden körülmények között befejezné. Ez az ár az úgynevezett kezdeti stop (initial stop). A különbség az Ön belépési ára és azon ár között, amelynél meghúzta a „vonalat a homokban" - az Ön tervezett kockázata. Hogy ez a kockázat arányos-e, az két tényezőtől függ: Először is meg kell vizsgálnia, hogy tervezett kockázata összeegyeztethető-e az Ön moneymanagement szabályaival. Ez a kérdés tehát azzal foglalkozik, hogy a kockázat arányos-e a számlája egyenlegével. Hivatásos traderek tudják, hogy nem csak arról van szó, hogy pozitív várható értékű stratégiát találjanak, hanem hogy a tranzakciónkénti kockázatot úgy kell megválasztaniuk, hogy a stratégia pozitív várható értéke reálisan is elérhető legyen anélkül, hogy előzőleg csőd következzék be. Ez elképzelhető, ha a trader számlájának túl magas hányadát kockáztatja tranzakciónként. Például, ha tranzakciónként számlája egy tizedét kockáztatná és hatszor egymás után veszítene, akkor felére csökkentené számlája egyenlegét. Az Ön money-management szabályai megszabják, hogy számlája maximum hány százalékát kockáztathatja tranzakciónként. Ezek a szabályok fontos részei a belépési stratégiának, mivel azokat a tranzakciókat, melyeknél a tervezett kockázat (a belépés és a stop közötti különbség) túl nagy lenne, nem hajtja végre. Ez azt jelenti, hogy Ön egyáltalán nem vesz figyelembe még olyan jelzéseket sem, amelyek tradingjét előrelendítenék, mert money-management szabályai az efféle kockázatokat kizárják. A második tényező, amelyik a kockázat-tervezésnél szerepet játszik, nem a számla nagyságára vonatkozik, hanem arra a hozamra, amelyik a tradernek kínálkozik. A legtöbb sikeres trader csak arra hajlandó, hogy olyan kockázatokat vállaljon, amelyeknél a rizikó többszörösét keresheti meg. A kockázat megfelelőségét tehát a kínálkozó hozam szempontjából is figyelembe kell venni. Ez a második fontos lépés az alacsony kockázatúság meghatározásánál. Először is nyilatkozni kell a kínálkozó hozamról. Ez a feladat nem túl egyszerű, mivel Önnek tárgyilagosan és a valós helyzettel számolva meg kell ítélnie, mennyi pénzt kereshet a tervezett tranzakcióval. Célzónát kell megállapítania, amelyet a generált jelzéshez Ön minimális célnak tekint. Lehetséges nyereségét hasonlítsa össze aztán a tervezett kockázattal úgy, hogy elosztja azt a tervezett kockázattal. Ekkor egy számot kap, amelyik megadja a hozam-kockázat arányát.

32

Csak akkor engedélyezhető trading-terve szerint a tranzakció, ha a kapott hozam-kockázat arány meghaladja az Ön által a trading-tervben a hozam-kockázat arányra rögzített minimálértéket. Összefoglalva: Két feltétel van tehát, amelyet annak megítélésénél kell figyelembe venni, hogy egy kockázat mértéke megfelelő-e. Egyrészt trading-tervében szerepelnie kell egy money-management szabálynak, másrészt meg kell adnia a minimális hozam-kockázat arányát, amelyet Ön tranzakciónként meg akar keresni. Ha az jön ki, hogy egy tranzakció már az Ön money-management szabályai következtében sem engedhető meg, feleslegessé válik az a kérdés, hogy a kockázat a hozamhoz viszonyítva megfelelő-e. Írja le pontosan a tranzakció folyamatát Ha az Ön kereskedési rendszere jelzést generált, azt át kell tenni a piacra. Fontos, hogy trading-tervében leírja az összes részletet és lépést ennek lebonyolításához. Ez először is egy csomó felesleges munkát sejtet, mert Ön traderként tulajdonképpen mindent tud, amire gondolni kell, ha belép egy tranzakcióba. Azonkívül a megbízás beadása a kereskedői rutin-feladatok közé tartozik és nem jelenthet problémát. Viszont a trading egy vállalkozás. Képzelje el, hogy Ön egy vállalati tanácsadó. Ha egy üzemben optimalizálni kívánja a munkafolyamatokat, először is felbontja az összes munkafolyamatot sok kis lépésre. Ezután megvizsgálja, van-e lehetőség ezen lépések módosításával jobb vállalati eredményeket elérni. Pontosan ezt a funkciót kell a tranzakció-leírásnak a trading-tervben betöltenie. Kezdje a leírást annál a pontnál, amelynél trading-rendszere a jelzést generálta és Ön a tranzakció kockázatát megfelelőnek találta. A kérdés, amelyet legelőször kell feltennie, így szól: Közvetlenül a jelzés generálása után vásárol-e „market"-en, az aktuális piaci áron, vagy különféle eljárásokat illesztett be a munkamenetbe, amelyeknek lehetővé kell tenniük az Ön számára az optimális vételi ár elérését. Ilyen eljárások lehetnek például a ajánlati könyv bevonása a belépési pillanat optimális meghatározásához, vagy perc- vagy tick-chart alkalmazása a legkedvezőbb belépési időpontra várakozva. írja le trading-tervében az akció pillanatát és azt, miként óhajtja pozícióját felügyelni. Tradingjeimnél magam is kénytelen voltam néhány nagy veszteséget átélni, amelyek abból származtak, hogy pozícióimat nem elégséges módon vagy hanyagul felügyeltem. Nincs bosszantóbb annál, mint a nap végén rájönni, hogy elfelejtettünk egy limitet vagy egy stopot törölni és ez a megbízás most egy nagy veszteséggel zárva szerepel a könyvekben. Ön milyen időközönként vizsgálja meg tranzakcióit és azok végrehajtását? Naponta egyszer, óránként vagy csak a megbízás beadása után?

33

Hogy néz ki az Ön kilépési stratégiája? Ez a pont talán a legfontosabb a trading-tervben. Csak nagyon kevés tradernek van világos szabálya egy pozícióból való kilépés időpontjára és módjára - történjen ez nyereség vagy veszteség után. Gyakran akkor lép ki a trader, ha úgy véli, hogy eleget nyert, vagy aggodalom fogja el, hogy megint le kell adnia nyereségéből. A kilépési stratégiákat gyakran vezérlik az érzések. A kilépésre vonatkozó világos szabályok nélkül nem tudjuk magunkat megvédeni attól, hogy érzéseink miatt lépjünk ki pozícióinkból. Hogy ez többnyire nem vezet optimális eredményekhez, az magától értetődő. Ezért fontos, hogy a trading-tervben a kilépés szabályait olyan érthetően és élesen körvonalazva írjuk le, hogy abból akár valaki más is elvégezhesse helyettünk a kilépést a pozícióból. Csak így biztosítható, hogy megismételhető eredményeket produkáljunk, és ne hagyjuk magunkat érzéseinktől vezetni. Semmi más nem dominálja inkább érzéseinket a tradingnél, mint a félelem. Beszélhetnénk egy természetes ösztönről. Mi, emberek, megtanultuk: lehet, hogy megéri, ha rizikókat vállalunk. Mint ahogy évezredekkel ezelőtt őseink járták az erdőt és egy mamut üldözésébe fogtak, nekik is vállalniuk kellett a kockázatot, rövid időre kiiktatva a félelmet, hogy elveszíthetik az életüket. Ők többnyire meglelték jutalmukat a vállalt kockázatért. A tradingnél is vállalnunk kell rövid ideig kockázatokat. A befektetés pillanatában tudatosan el kell vetnünk a félelmet, hogy pénzt veszítünk, és reménykedünk a jutalomban nyereségek formájában. Ha fenyeget a veszély, hogy elmarad a jutalom, mert a piac láthatóan ellenünk fordul, rögtön félni kezdünk, hogy hiábavaló volt a fáradozás és jutalmunkat teljesen elveszíthetjük. Ezért többnyire befejezzük a spekulációt egy kis nyereséggel. Bármilyen érthető is ez a viselkedés: mégis ez akadályoz meg bennünket abban, hogy sikeres traderekké váljunk. Traderekként meg kell találjuk azokat a szabályokat, amelyek megengedik nekünk, hogy nyereményeinket „futtassuk". Szubjektív sejtelmek, hogy mi ezért a kockázatért vagy valamelyik tranzakcióban már eleget kerestünk volna, nem segítenek minket. Az objektív kilépési szabályok tehát lényeges részei a trading-tervnek. Miként alakítja ki tradingje napi és periodikus rendjét? A napi és periodikus lebonyolításnál lényeges segítőeszköz lehet a trading-napló. Csak ajánlani tudom minden tradernek, hogy vezessen trading-naplót. Trading-tervében ezért rögzítenie kell, hogy miként alakítja ki trading-naplóját -milyen időközönként és mikor tesz bejegyzéseket. Ha tradingje időt enged erre, közvetlenül minden tranzakció után vegyen fel minden fontos adatot ügyletéről a naplóba. Egyébként trading-tervének pontosan elő kell irányoznia, mikor teljesítse ezt a szükséges feladatot. Például este, a piac-zárás után biztosít erre egy órát, vagy a bejegyzéseket a trading folyamán teszi meg kisforgalmú időszakokban? 34

Szabjon meg feltétlenül egy meghatározott időt a bejegyzések megtételére. Mert ha nem teszi meg ezt, úgy fog járni, mint ahogy ez életünkben sok tervezett dologgal előfordul, amelyekhez nem rendeltünk határidőt. Addig halogat az ember, amíg már késő lesz. Mindig jön valami fontosabb. A trading-napló is csak akkor ér valamit, ha a bejegyzések szabályos időközönként és teljes mértékben megtörténnek. A naplóba bejegyzett adatok időszakonkénti kiértékelése is fontos. Jegyezzen fel ezért trading-tervében határidőket és időtartamokat az ilyen rendszeres feldolgozásokra. A tradingjei periodikus értékelése gyakran ad értékes utalásokat trading-stratégiája tökéletesítésére. Példa egy üzleti és trading-tervre Áttekintés Ez az üzleti terv operatív segítségül szolgál elektronikus daytrading-üzletemhez. Egyedüli haszonélvezője vagyok trading-üzletemnek, van azonban egy asszisztensem az úgynevezett day-to-day üzlethez. Mint jól képzett trader biztos vagyok abban, hogy daytrading-üzletem profitot hoz. Nemcsak megalapozott gyakorlati tudással (több, mint 15 év) rendelkezem a piacokról, amelyekben mozgok, hanem az ehhez az üzlethez szükséges mentális képességgel is. E kettő együtt jelenti specifikus előnyömet a piac sok más résztvevőjével szemben. Az üzlet nem igényel semmilyen további befektetést, és a daytrading-üzlet kezdettől fogva pozitív cash-flow-hoz vezet. Az üzlet leírása Küldetés Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog és megelégedett életet élhessek, megpróbálok értékfelfogásommal teljes összhangban élni. A szabadság, igazságosság, siker a legfontosabb értékek az egészség, életöröm és biztonság mellett. A trading egy üzlet, amelyben megmutatkoznak ezek az értékek és amely a fenti érték-felfogást alátámasztja. Döntéseimben szabad vagyok, magam határozom meg, mit, mikor és hogy teszek. Üzletemben nincsenek ügyfeleim, így senkire sem kell tekintettel lennem, ha szabadságot veszek ki vagy a nap folyamán úgy döntök, hogy mára elég volt a tradingből. Senki sem ítélheti meg teljesítményemet szubjektíven, így sikerem csak önmagámtól függ. A nyereség-veszteség kimutatással (profit-loss-statement) objektíven felismerem, hogy jó vagy rossz vagyok-e az üzletben. A tradingben nincsenek igazságtalan döntések vagy megítélések a teljesítmény tekintetében. Üzletem daytrading. Ezen aktivitás lényeges nyereségeket és cashflow-t hoz számomra. Ezért a trading nekem financiális függetlenséget is nyújt. A nyereségek segítenek nekem céljaim fokozatos elérésében. Ezek a célok szorosan kapcsolódnak érték-felfogásomhoz.

35

Áttekintés és történet Átfogó trading-háttérrel rendelkezem, amelyik mind többéves piaci tanulmányaimon (14. életévemtől kezdve), mind pedig más piaci résztvevők viselkedéséről szerzett pszichológiai tudásomon és saját pszichológiámon alapul. Kiegészítésként további elméleti alapokat biztosítottak közgazdaság- és üzemgazdaságtani tanulmányaim, amelyek alátámasztják tradingemet. Különböző befektetési szemináriumokat látogattam és vezetek egy tradingnaplót, ami segít nekem, hogy állandóan továbbfejleszthessem és javíthassam magam. Termékek és teljesítmények A teljesítményeket, amelyekből a tradingnél profitálok, már a Küldetés címszó alatt világosan megfogalmaztam. De mások is profitálnak tradingemből, mivel daytraderként jelentős szolgálatot teszek, likviditást generálva a piacoknak. így hozzájárulok a működéshez és az optimális ár megtalálásához a világpiacokon. Súlypontszerűen a DAX, a Bund valamint az e-mini S&P határidős termékekkel kereskedem, néha belépek Euro Stoxx pozíciókba is. Az összes piac, amelyeken kereskedem, elektronikus tőzsde, így gyors és tisztességes megbízás-teljesítést várhatok el. Üzletmenet Otthon dolgozom és kiegészítésként van egy külső irodám. Mindkét munkahely optimálisan felszerelt. Legfontosabb eszközökként megemlítendő több számítógép backupszámítógépekkel, lapos képernyők és biztonságos internet-kapcsolat, valamint egy második független vezeték vészesetekre. A hivatalban ezenfelül még bérelt vonalakkal is rendelkezem a legközelebbi internet szolgáltatókhoz. 1. A daytrading momentum-trading stratégiákon alapul és trend-orientált. A tradingre vonatkozó pontos közlések a trading-tervben találhatók. 2. Gazdálkodás az idővel: Reggel a DAX-szal kereskedem nyitáskor, 9:00 órától kb. 11 óráig, aztán elmegyek az irodába. Ott a piactól és mentális állapotomtól függően 22:15-ig kereskedek. Szünetet 17:30 és 19:00 óra között tartok. Általában a hét öt napján kereskedek, kivéve az ünnepnapokat. A piaci előkészület (lelki próba és kockázati terv felidézése) és a levezető feladatok (trading-napló és áttekintés) az autóban az iroda felé és sport közben kerülnek elvégzésre. Az írásos dokumentációk a trading-idő alatt készülnek. 3. Terv vészhelyzetre: Műszaki kimaradásokra (telefon/internet) és váratlanul fellépő stressz-szituációkra is van terv. Műszaki kimaradásoknál mindig rendelkezésemre áll egy backup-kapcsolat, például mobiltelefonon. Ha váratlan helyzet lép fel, pl. baleset a családban vagy nagy hibák, a kereskedés azonnal leáll és csak akkor folytatódik, ha a stressz okozója kiküszöbölődik. 4. Szervezet: A trading-döntéseket egyedül hozom meg (lásd trading-tervet). Az úgynevezett record keeping-et (feljegyzések készítését) és a megbízások felügyeletét viszont egy munkatársam végzi, így teljes egészében a tradingre tudok összpontosítani. 36

Versenytársak Az intézményi traderek mellett kereken öt százalék kiskereskedő van a future-tőzsdéken. Csak kis hányaduk (mintegy 15 százalék) sikeres. Daytraderként, az én tapasztalati szintemen nincsenek hátrányaim versenytásaimmal szemben. Gyors és biztos hozzáféréssel rendelkezem a tőzsdékre és nem kereskedek parkett-tőzsdékkel. Az én kiváló trader minősítésemmel ugyanolyan hozzáférési lehetőségekkel rendelkezem az elektronikus tőzsdékhez, mint az intézményi kereskedők. Versenytársaim közül sokan rendelkeznek ugyan nagyobb büdzsével, ez azonban a daytrading-nél nem jelent előnyt. Sok piacon nehéz ily módon kereskedni, nagyobb összegeket gyorsan elhelyezni vagy kivonni anélkül, hogy a piacot magát befolyásolnánk. 1. Erősségeim az alapvető tudás azon piacok működésmódjáról, amelyeken kereskedek, és a készség gyors döntések meghozatalára és ezen döntések végrehajtására és módosítására is. Rugalmas vagyok és ezért nem hajlok az általánosításra. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek alapelveim, de tudom, mikor jobb egy álláspontot feladni. Szervezett vagyok, így nem csak ki tudok dolgozni egy tervet, hanem azt a szükséges rugalmassággal követem is. Megtanultam, hogy érzelmeimet csak magam kontrollálhatom. A hatalom, hogy érzéseimet kontrollálom és a legrövidebb időn belül produktív állapotot teremthetek a megoldandó feladathoz, ez az én legnagyobb előnyöm a többi piaci résztvevővel szemben. 2. Gyengém a türelmetlenségem és, ezzel kapcsolatban, egy túl erős cél-orientáltság. Ez a kombináció gyorsan a „birtokolni akarok" (akarom az XY nyereséget) állapotába hajt. A „birtoklás" polaritása - veszteségeknél a „nem birtokolni" - improduktív érzeteket kelt. Ezt a gyengémet fegyelemérzetemmel le tudom küzdeni (még egyszer: fegyelem azt jelenti, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy elő tudom idézni azt a hangulatot/érzést, amely a leghasznosabb az éppen megoldandó feladathoz), eddig azonban még nem találtam olyan koncepciót, mellyel ezt a gyengét általánosságban ki tudom küszöbölni.

37

Pénzügyi információk 1, Trading-költségvetés Az alábbi állandó költségeim vannak      Irodabérlet Adatszolgáltatás Kereskedelmi platform Internet Telefon

Ezenkívül tervezem a költségvetés kibővítését    Szemináriumokra Számítógép-programokra Konferenciákra

2, Cash flow kimutatás    3, 4, Nettó bevétel Kiadások (Id. költségvetés) Net cash flow Nyereség és veszteség-kimutatás Mérleg

38

Az én trading-tervem (kivonatosan) Filozófiám A tőkepiacokon sok különféle résztvevő jelenik meg. Azt hiszem, hogy ezen résztvevők tömegpszichológiai viselkedésmintáiból adódik a legnagyobb befolyás a piacokra. Ezen viselkedésminták vezetnek a piacon újra és újra hasonló struktúrákhoz. Létezik tehát a piacon egy rend. Az összes rendelkezésre álló információ már figyelembevételre került az árképzésben. Mivel pszichológiai mindentudók mindig ugyanazokat a viselkedési formákat hozzák elő a piaci résztvevőknél, mindig ugyanolyan struktúrák alakulnak ki a piacon. Az én feladatom, hogy ezeket a struktúrákat azonosítsam és ebből egy árfolyammozgást vezessek le. Összes trading-döntésem alapját az „Elliott-Hullám" elmélet képezi, amelynek magva az, hogy a piac meghatározott struktúrákban mozog. Ez az elmélet főképpen impulzus és korrekciós mozgásokat különböztet meg; főleg a mozgások természetes rendjéből indul ki. Éppúgy kereskedem korrekciós hullámokkal, mint impulzus-hullámokkal, emellett többnyire egy trend irányú szempontot követek. Technikám A piacokat candlestick-chartokon figyelem és megkísérlek Elliott-hullám-mintákat azonosítani. A chartokon változnak az időbeállítások, mindenestre daytraderként legfőképpen ötperces-chartokat használok, de emellett figyelem a 60-perces és napi chartot is. Megkísérlem, hogy a trenddel kereskedjek, ehhez meghatározom a trendet a 60-perces charton az alábbiak szerint: Magasabban álló csúcsok és magasabban álló mélypontok: növekvő trend Mélyebben álló csúcsok és mélyebben álló mélypontok: csökkenő trend.

39

A 60-perces charton minden elsődleges trendet több ellentétes irányú mozgás, úgynevezett másodlagos trendek szakítják meg. Megkísérlek ezeken a fő-trend ellen irányuló másodlagos mozgásokon belül a trenddel spekulálni. Amint egy másodlagos mozgás véget ér, mert egy szupport-zónába kerül vagy egy teljes korrekciós struktúra keletkezik az Elliott-hullámok után, pozícióba lépek. A belépésnél a következő lépéseket hajtom végre: Belépés A befektetési döntések megtételére technikai elemzés és piaci hírek alapján saját elhatározás szerint kerül sor. A legfőbb elv, hogy csak 1,5-nél magasabb hozam-kockázat aránynál kereskedem, azaz egy pozíciót csak akkor veszek fel, ha a hozam (az árfolyamcél és vétel közötti különbség) 1,5-ször magasabb, mint a kockázat (különbség a vétel és a stop között). Ez abból indul ki, hogy hosszútávon stop alkalmazása mellett elegendő egy 50 százaléknál alacsonyabb találati hányad pozitív teljesítmény eléréséhez. Ha a befektető átlagban nyereséges trade-eknél el tud érni kétszer annyit, mint a veszteséges trade-eknél, akkor 0,33 százalékos találati hányadnál már nullában van (break-even) . Ez azt jelenti, hogy még ha csak egy harmada sikeres is a tranzakcióknak, mégsem lépnek fel veszteségek, mert egy nyereségnél kétszer annyit lehet nyerni, mint amennyi egy veszteségnél elvész. A belépésnél a következő lépéseket hajtom végre:      Hiszem, illetve arra hangolom magam, hogy a preferált számolással nyerek Megállapítom azt a pontot, amelynél ez a számolás már nem lenne tartható Megállapítom azt a célt, amelyik ebből a számolásból következik Kiszámolom a hozam-kockázat arányt Figyelembe veszem az alternatív lehetőségeket, megállapítom, amelyik trendje azonos, itt is „meghúzom a vonalat a homokban".

Mielőtt a pozíciót megnyitom, lesem, mikor a legjobb a belépés. A pozíció nagysága meghatároz egy speciális money-management algoritmust (lásd később a 12. fejezetben). Lesben-állás Piac figyelése, míg befut a célzónába Potya-limit beállítása Időegység csökkentése, például egy percre (az előbbi ötperces chartról) és számolást végezni Vétel teljes struktúra mellett Feltűnőségek - ajánlati könyv Kitörés Potya-limit

Ezután következik az a fázis, amikor belépek a piacra. Megjegyzés: Potya limit - A tervezetthez képest egy kedvezőbb nyitóár beállítása, ami pl. az árfolyam le-(fel)szúrásakor teljesülhet.

40

Akció Market ordernel pontosan figyelembe venni a likviditást! Kilépés Amint a belépést végrehajtottam, az exit-szabályaim határozzák meg, hogy lépek ki a pozícióból. Ehhez felügyelnem kell a tradinget. Ennél a felügyeletnél a fő feladatok: Stopot pontosan beállítani, ehhez két technikát használok:  Időstop : Ha egy pozíció nincs maximum a választott időegység négyszerese után pluszban (ötperces chart esetén tehát 20 perc), megkezdem a pozíció leépítését. Ezenkívül a pozíciót a nap végén lezárom.  A stopot a relatív csúcsokhoz / mélypontokhoz igazítom. Ha elérem a trading cél-zónáját, agresszív stopot alkalmazok vagy limitálok, piaci fázis, -idő és stratégia szerint. (A kilépést résztelesen taglalom a 9. fejezetben.) Tradinget megszakítani.  Tévedés (error) történt  A trading-környezet jelentősen megváltozott Megbízást ellenőrizni Megbízást elküldeni A teljesülést ellenőrizni Stopot beállítani Stopot ellenőrizni

-

Ismételt belépés Egy lehetséges újra-belépés csak akkor történik, ha ismét jó hozam-kockázat arány alakul ki. Mentális előfeltételek Nincs trading, ha stressz-kiváltók jelentkeztek vagy szorít az idő. Az érzéseknek függetleneknek kell maradniuk a trading eredménytől. Az érzések külső kontrollja fegyelemmel.

41

4. Hit-rendszerek
A dogmák olyan meggyőződések, amelyek viselkedésünket vezérlik. Produktív meggyőződések a master-tradereknél jelentősen magasabb teljesítőképességet biztosítanak. Miként működik az agyunk? Mit gondol, mennyi információ áramlik ön felé, míg ezeket a sorokat olvassa? Gondoljon csak utána. Információk ezrei, ha nem milliói érik az embert. A papír színe, a könyv súlya, amelyet épp' a kezében tart, a mondatok, betűk, szavak, a világosság a környezetében, a személy, aki éppen ugyanabban a szobában tartózkodik, ... és így tovább. Környezetünk tele van különböző információkkal, amelyeket csak akkor észlelünk tudatosan, ha koncentrálunk rájuk. Tanulmányokból kitűnik, hogy mi, emberek a vizuális információknak csak 1 - 2 százalékát észleljük valójában. Milyen mechanizmusok is azok, amelyek vezérelnek, milyen információkat észlelünk tudatosan és melyeket hagyjuk ki? Ezen kérdés tisztázása segíthet nekünk abban, hogy önmagunkat és trading-hibáinkat jobban megértsük. Agyunk három mechanizmust alkalmaz a rendelkezésünkre álló információk feldolgozására. Információk elhagyása A legtöbb információ nem is jut el a tudatunkig. Az összes információ, amely felénk árad, szűrőn jut át, mielőtt tudatosan észrevennénk. Csak töredékük jut el hozzánk, a maradék kiesik. Ez a mechanizmus redukálja a környezetünkben az információkat olymértékben, hogy eligazodhassunk bennük. Ha azt hiszi, hogy a piac medve fázisban van, főként olyan információkat venne fel, amelyek ezt a meggyőződését alátámasztják. Ha aztán például gazdasági adatokat hoznak nyilvánosságra, amelyek az Ön véleményével ellentétesek - például a munkaerőpiacon létrehozott új munkahelyek jelentős növekedése -, fennáll annak a veszélye, hogy kihagyja ezt az információt véleménye kialakításánál és a számokat egyszeri kirívó adatnak tekinti. Az elhagyás folyamata segít ugyan az agynak az információ-áradat feldolgozásában, megfoszt viszont bennünket lehetséges cselekvési alternatíváktól, mivel az új fejleményeket gyakran már túl későn ismerjük fel. Nagyon valószínű, hogy Ön egy csomó vételi jelzést figyelmen kívül hagy, ha meg van győződve arról, hogy a piac medve fázisban van. Lehetséges, hogy még a vételi jelzéseket sem veszi észre, mivel azok tudat alatt kiszűrődnek. Információk általánosítása Egy másik mechanizmus arról gondoskodik, hogy a felénk áradó információkat könnyen fel lehessen dolgozni, ez az általánosítás folyamata. Ezalatt azon információk általánosítását

42

értjük, amelyeket észlelünk. Az információk egyszerűsítése megkönnyíti felvételüket tudatunkba. Ilyen általánosítást foganatosít például, ha bizonyos abban, hogy a short-spekulációk veszélyesebbek, mint a long-trading, mert ezekben végtelen kockázat rejlik. Végső soron egy érték legfeljebb értéktelenné válik, tehát nullára esik -felfelé irányban ezzel szemben az értékek megduplázódhatnak, megháromszorozódhatnak vagy megtízszereződhetnek. Ez az általánosítás: „A short-spekulációk veszélyesebbek, mint a long-trading" fog gondoskodni arról, hogy Ön sokszor fog short-lehetőségeket túl kockázatosnak tartani és a long-oldalt részesíti előnyben. Információk torzítása A harmadik mechanizmus, amely beleszól az információk feldolgozásába, az információk olyan torzításának folyamata, hogy azok beleüljenek az általunk ismert mintákba. Egyszerűbb egy információt a mi személyes gondolati modellünkbe belepréselni, mint azzal részletesen foglalkozni - talán még azzal a következménnyel együtt is, hogy elfogadott véleményeket vagy gondolatformákat kellene megváltoztatnunk vagy hozzáigazítanunk. Könnyebb egy információt a gondolati modellhez igazítani, mint az új információ miatt a gondolati modellt módosítani az új információ bedolgozása érdekében; mert a gondolati modellek többnyire más modellekhez is kapcsolódnak (lásd még a következő bekezdéseket a dogmákról). A tradingnél például mindig akkor torzulnak információk, ha olyan gazdasági adatokat hoznak nyilvánosságra, amelyeket Ön másképpen értelmez, mint a piac. Például azt hiszi, hogy a részvénypiacon bullmarket van. Egy kamatcsökkentés után alig emelkedik a piac, hanem még esik is egy idő után. A kamatcsökkentés az Ön számára pozitív jelzés, habár tulajdonképpen a rossz gazdasági helyzetet tükrözi vissza: a jegybank fel kívánja lendíteni a gyengélkedő konjunktúrát. Hogy ez sikerül-e, azt nem tudja, csupán torzítja az információt azzal, hogy ezt a csökkentést pozitívnak értékeli. Az elhagyás folyamata segít nekünk általánosításaink megtartásában. Viselkedésünket dogmák határozzák meg Tehát ez a három mechanizmus gondoskodik az információk megszűréséről, torzításáról és általánosításáról. De milyen ismérvek alapján lesznek megszűrve az információk? Miként dönt agyunk arról, hogy elhagyja-e az információt, miként torzítsa vagy általánosítsa azokat? A dogmáink felelnek azért, hogy milyen információkat kap meg agyunk, és milyen formában. A dogmák meggyőződések. Ezeket környezetünk, tudásunk, tapasztalatunk, referenciaélményeink és képzelő-erőnk alakítják ki. Dogmák a bizonyosság érzetéből keletkeznek, amellyel egy meghatározott tényállás révén rendelkezünk. Ezzel a bizonyossággal mélyül el bennünk egy meggyőződés, és a szelektív észlelés folyamata kezdetét veszi.

43

Ezernyi meggyőződést hordozunk magunkkal, dogmákat környezetünkről, viselkedésünkről, kapacitásunkról, értékeinkről, önazonosságunkról és lelki beállítottságunkról. Meggyőződéseink hierarchikusan rendezettek, mint egy piramis. Kölcsönösen szükségük van egymásra és egymásra épülnek. Egy felsőbb síkon lévő meggyőződést egy eggyel lejjebb lévőnek kell alátámasztania. Alul, a piramis alapjánál találhatók szellemiségünk dogmái. Hiszünk-e Istenben? Jó-e a világ vagy rossz? A szellemiség kérdései határozzák meg az összes többi dogmát. A következő szintet az önazonosságunkkal kapcsolatos meggyőződések képezik. Nyerők vagy vésztők vagyunk-e, okosak vagyunk-e vagy buták? Aszerint fogunk kereskedni is, ahogy értékeljük magunkat. Az értékekkel kapcsolatos dogmák ugyancsak meghatározzák viselkedésünket. Ha például azt hisszük, hogy a pénz megrontja a jellemet és csak rosszat hoz, akkor viselkedési síkunkon soha nem fogunk spekulálni és a részvényeket kétes pénzbefektetésnek tartjuk. A dogmák további szintje a kapacitásunkról szól. Ha azt hisszük, hogy tudunk úszni, beugrunk a vízbe. Ha nem hisszük, óvakodni fogunk segítség nélkül a vízbe menni. Ha azt hisszük, hogy spekulatív befektetők vagyunk, akkor határidős ügyletekkel is kereskedünk, egyébként nem. A viselkedésünket meghatározó dogmák tehát az összes alsóbb szinten megtalálhatók. Éppígy a leggyengébb dogmák a környezetünkről - hogy például az a véleményünk, hogy a candlestick-es jobb chart-ábrázolási mód, mint a barchart-os. Vagy a Coca-Cola jobban ízlik, mint a Pepsi. A környezetünkről alkotott dogmák könnyen kicserélhetek. Nincsenek mélyen meggyökeresedve, viszont az összes alábbi szint támogatását igénylik. Ha én azt hiszem, hogy konzervatív befektető vagyok, nehezen jutok el ahhoz a meggyőződéshez, hogy a határidős ügyletek jobbak, mint a részvények. A legtöbb tradingről szóló könyv és szeminárium megkísérli a dogmák megváltoztatását a környezet szintjén, mivel ez viszonylag könnyű. Az A-rendszer jobb, mint a B-rendszer - ezt az előadó öt óra alatt könnyedén érthetővé teszi a hallgatóság előtt. Ugyanő viszont aligha tudja megváltoztatni egy szeminárium során a résztvevők önazonosságról és szellemiségről alkotott dogmáit (hacsak nem veti alá hallgatóit egy agymosásnak). A traderek viselkedésében valódi változtatásokat nehezebb véghezvinni. Ha egy dogmát a piramis alsóbb szintjein megváltoztatunk, ennek következményei kihatnak az összes fölérendelt szinten. Ha én anti-vegetáriánusként megváltoztatom értékítéletemet, és immár meggyőződötten vallom, hogy az állatok éppoly' értékesek, mint az emberek, ez azt jelenti a kapacitás-szinten, hogy nem eszem többé húst, a viselkedési szinten, hogy megváltoztatom étrendemet és a környezeti szinten, hogy a szójaburger jobban ízlik, mint a hamburger. A mi dogmáink úgy épülnek fel, mint egy doboz-piramis a szupermarketekben. Ha legalulról húzunk ki egy dobozt - összeomlik az egész.

44

Nincs valóság - csak a világ belső reprezentációja A dogmák igen erősek, viselkedésünket egészen az önfeladásig befolyásolhatják. Ha azt hisszük, hogy 72 szűz vár ránk repesve a mennyben, ha az úgynevezett szent háborúban egy bombával az embertömeg közepén a levegőbe repítjük magunkat, nos, ez a dogma megsemmisíti saját létünket - és jó néhány ártatlanét is. A dogmák vezérlik viselkedésünket és észlelésünket. Meggyőződéseink leképezik a világ belső modelljét. Objektív valóság nem létezik, mivel minden embernek más a meggyőződése és ezért a világot is másként észleli. Bandler és Grindler, az NLP (neurolingvisztikus programozás) alapítói így fogalmazzák ezt meg: „Az emberek közül sokan felismerték a történelemben, hogy óriási különbség van a világ és aközött, amit mi átéltünk." Ez a folyamat kísér el minket a tradingnél is. Nincs valóság, csak a mi személyes elképzelésünk a piacról. Aszerint fogunk kereskedni, hogy miként észleljük ezt a piacot. Általánosítással, elhagyással és torzítással épül fel és fejlődik ki személyes valóságunk. Ez a valóság olyan, mint egy kártya: meghatározza viselkedésünket. Lehetőségeket ad nekünk. Minél erősebben általánosít, hagy el vagy torzít információkat, annál kevesebb lehetőség fog Önnek kínálkozni. Ezért fontos, hogy ügyeljen arra, hogy komplex realitást teremtsen meg magának. Mert csak akkor kapja meg a választási lehetőségek sokaságát. Egy meggyőződés, egy dogma világosan különbözik egy elképzeléstől. Önnek van egy sor elképzelése, amelyekben azonban még nem igazán hisz. Sokan talán elképzelik, hogy mestertraderek lesznek, de nincsenek erről meggyőződve. Csak akkor, ha Ön valóban biztos ebben, ha ezt a mondatot el is mondja magának, akkor lehet róla meggyőződve. Az elképzelések természetesen átváltozhatnak meggyőződéssé, ha Önnek például referenciaélményei voltak, amelyekben kiválóan kereskedett. Meglehet, hogy visszaemlékezik egy nagyon jó eredmény sorozatra, és már több trading-krízist is átélt. Minél több referenciaélményt tud feleleveníteni, annál biztosabb lesz meggyőződései alépítménye. Ezek a referencia-élmények bíztatják arra, hogy higgyen. Minél több referencia-élménye volt, annál nagyobb a bizonyosság és a dogma is megerősödik. Belső reprezentáció Minden ember átéli saját realitását A belső reprezentáció olyan, mint egy számítógép-program, amely meghatározza viselkedésünket. Az emberek legjobb választásukat a rendelkezésükre álló lehetőségek közül teszik meg Minden meggyőződésünkből nyerhetünk valamit, ha elegendő referencia-élményhez tudunk visszanyúlni vagy valamit igen intenzíven el tudunk képzelni. Egy témához lehetnek mind pozitív, mind negatív élményeink. Bizonyára nincs olyan trader, aki egyetlen trading-hibát sem követett még el vagy nem élt át veszteséges szakaszokat, amelyek dogmáit tulajdonképpen nem támogatják. 45

Bizonyára tudnak pozitív élményeket is felhozni. A kérdés csak az, hogy ezek közül melyik fontos Önnek és szolgál referencia-élményként. Az érdekes csak az, hogy kevesebb múlik a ténylegesen átélteken, mint azon, hogy melyik nézet ad számunkra erőt és segít bennünket. Milyen referencia-élményekre akar koncentrálni: a jókra vagy a rosszakra? Ebben Önnek kell döntenie. Ha a rossz élményeire koncentrál, ez többnyire félelmet idéz fel. Egy meggyőződés megóvhatja Önt további rossz tapasztalatoktól. Találja ki: melyik az! Miként befolyásolják meggyőződéseink kereskedésünket Képzeljen maga elé két tradert azonos háttérrel. Mindkettő részvényekkel kereskedik és eddig sikeresek voltak. Most azt a döntést hozzák, hogy kissé spekulálni fognak és meg akarják vásárolni az első opciót. Tegyük fel, mindkettő vásárol tíz Telekom-call-t, strike 15-el, lejárat júniusban. Közvetlenül a tranzakció után a részvény kurzusa lefelé indul, és az opció veszít értékéből. Ehhez hozzájárul az időérték-veszteség. Az év júniusában a Telekom-részvény ugyan 15 eurón áll, de az opció értéktelen, mivel a részvény ár nincs a strike ár felett. Ezután az opciókkal szerzett referencia-élmény után az A-trader bénultnak érzi magát. Az volt a célja, hogy az opcióval pénzt keressen, ez a cél azonban láthatóan elhibázott. Mégis, némi gondolkozás után meglátja a pozitívat is első tradingjében. Azt tapasztalati kincsnek tekinti, jelzésnek, amely megmutatja neki, hogy még sokat kell tanulnia, ha opciókkal akar sikeresen kereskedni. Továbbra is az a meggyőződése, hogy opciókkal pénzt kereshet. A B-trader viszont még bénultabb: ő csalódott. Ő is elhibázta a célt. Szemrehányásokat tesz magának, hogy miért kereskedett az opciókkal, azt hiszi, elővigyázatlan volt - az opciók nem neki valók. Ezen referencia-élményének tartósan negatív megítélése ahhoz a meggyőződéshez vezet nála, hogy opciókkal nem tud pénzt keresni. Elköszön attól a céltól, hogy opciókkal keressen pénzt, és ettől kezdve abban a meggyőződésben él, hogy az opciók csak szerencsejátékosoknak valók. Mindkét tradert ugyanaz az élmény érte, de különböző dogmáik miatt más-más következtetést vontak le belőle. A befektetési sikert az határozza meg, miként észleljük az eseményeket, nem pedig maguk az események. Mindkét befektetőnk különböző realitást alakított ki, mivel az opcióknál elszenvedett veszteséget különbözőként észlelték, magyarázták. A B befektető valóságában a jövőben nem lesz már több opció, ő azokat használhatatlannak tartja, és realitása szerint azzal nem lehet pénzt keresni. Ezzel szemben az A befektető realitása komplex. Már tudja, hogy az opciós trading más, mint a részvény-trading és hogy neki van még tanulnivalója, ha opciókkal óhajt kereskedni. De a jövőre nézve nem zárja ki az opciós tradinget.

46

Meggyőződések (dogmák) a tradingnél Hogyan blokkolnak minket A trading-siker komplex belső modelleket és mindenben megfelelő produktív dogmákat feltételez, amelyek támaszul szolgálnak a tradingnél. Ha nem rendelkezünk az események mindenben megfelelő belső megjelenítésével, nem tudunk sikeresen kereskedni. Sok trader újra és újra megismétli hibáját, mivel hiányzik náluk az esemény megfelelő megjelenítése, ami a hibát feltételezi. Van sok ember, aki állandóan megkísérli egy rossz helyzet okait megtalálni, hogy igazolhassák azt. Ennek következményei nagy veszteségek. Miért? Mert a trader belső modellje azzal, hogy okokat keres, megpróbálja a helyzet helyességét igazolni. Az ilyen belső modell nem megfelelő, mert olyan viselkedést hoz létre, amely állandóan beleütközik a trading aranyszabályába: A veszteségeket alacsonyan tartani. Nem is produktív, mert nem teremt további lehetőségeket a veszteség-csapdából való kijutásra. Ha Ön azt hiszi, hogy van egy módszer, mellyel a piaci mozgások megjövendölhetek, akkor sok időt és energiát fog ennek a módszernek a megtalálására fordítani. Ezek az erők viszont hiányozni fognak a tradingnél más feladatokhoz. Ez a dogma korlátozni fogja Önt, mivel aligha hajlik arra, hogy más módszerek után nézzen, amelyekkel a piacon pénzt kereshet, csak olyanok után, amelyekkel előre megmondható a pénzmozgás. Ha Ön azt hiszi, a tradingnél elvben több pénz kereshető a long-oldalon, soha nem lesz olyan helyzetben, hogy rugalmasan kereskedjék, mivel belső modellje minden short-jelzést rosszabbnak értékel a long-jelzésekkel szemben. Ez a dogma megfosztja Önt sok jó shortlehetőségtől Sok sikeres trading-stratégia szóba sem jöhet Önnél. Aki azt hiszi, hogy a határidős ügyletek kockázatosak, nehezen fog lelkesedni ezért a befektetési eszközért. Szemmel látható, miként teremtenek a felsorolt dogmák olyan realitásokat, amelyek gátolják a tradert. Sok meggyőződés van, amelyeket magunkban hordozunk, amelyek beszűkítik lehetőségeinket. Találja meg: mely' meggyőződések akadályozzák Önt és fejlesszen ki megfelelő dogmákat, amelyek határok nélküli realitást teremtenek. Nincsenek hamis dogmák. Mindegyik meggyőződés, amelyet magáévá tett, eddig megfelelt egy céljának. Az a trader például, aki azt mondja: Többé nem kereskedem opciókkal - megfosztja ugyan magát attól a lehetőségtől, hogy ezt az eszközt a jövőben még használja, de ez a dogma védi is őt attól, hogy pénzét opciókkal elveszítse. Ha azonban ugyanő módosítja dogmáját - például ebben a formában: „Ha opciókkal akarok kereskedni, akkor nagyon jól elő kell készülnöm és minden esetben stopot kell használnom", akkor ez a meggyőződés már segítőkész és produktív.

47

Miként támogatnak minket a dogmák Ha olyan dogmákat óhajt keresni, amelyek támogatják, tisztában kell lennie azzal, hogy a legtöbb korlátozás általánosításból következik. Az „opciók az ördög szerszámai" - ez egy világos általánosítás. Aki megnézi, mi van e mögött az általánosítás mögött, komplexebb meggyőződéseket nyerhet, amelyek aztán segítőkészek lesznek egy trader-stratégia kifejlesztésénél. Gyakran fel sem tűnik, mennyire hajlunk általánosításokra. Ha Önnek pl. meggyőződése, hogy mindig be kell határolnunk veszteségeinket, akkor az ebből eredő korlátozás először nem is felismerhető. Tényleg mindig be kellene határolni a veszteségeket? Nincsenek olyan befektetési lehetőségek, amelyeknél a stop nem ésszerű vagy akár nem lehetséges? Hogy' néz ki például egy opció, amely bőven OTM-ben van? Normál esetben az ilyen opció csak pár centet jegyez. Ön maximum a vételárat veszítheti el, de nyereménye sokszoros lehet. Ha az ilyen opcióknál mindig stopot akar alkalmazni, akkor nem tudja ezt az opciót megvásárolni, mivel az árrés miatt garantáltan állandóan kistoppolnák. Vagy a tőzsdei bevezetés előtt álló cégekben - itt nem is tudja veszteségét behatárolni. Minden meggyőződés, amelyről ez a könyv szól, egyúttal általánosítás. Azért választottam ezeket, és nem másokat, mert hiszem, hogy ezek támogatnak engem a tradingnél. Ha például azt mondom: Az egyes trade eredménye véletlenszerű, akkor ez a dogma támogat engem. Ha tudom, hogy úgysem tudom befolyásolni, hogy a trade nyerő vagy vesztő, akkor nem gondolkodom annyit a belépésen. Ezért tudok gyorsabban dönteni. Ez erősséget jelent előnyt a többi traderrel szemben! Ezenkívül nem leszek csalódott vagy kedélyvesztett, ha veszteség ér, hisz' az egyes eredmény csak véletlenszerű. Csak ezen előfeltétel mellett lehet befolyásom a nyereség vagy a veszteség nagyságára és összpontosíthatom erre erőforrásaimat. Láthatja, ez a dogma támogat engem, mert produktív és nem korlátozó. Vannak olyan dogmáim is, amelyek korlátoznak engem. Egyik trading-szabályom például úgy hangzik, hogy csak olyan hozam-kockázat arányú trade-be lépek be, amelyeknél megnyerhetem kockázatom 1,5-szeresét. Sok trading lehetőség van, amelyet nem tudok megjátszani, mert ezt a szabályt felállítottam. Mivel azonban tudatában vagyok ennek a korlátozásnak, nem jelent számomra problémát. Tudom, miért vállalom és milyen hatásai vannak belső realitásomra. Minden embernek ezernyi meggyőződése van. Mit jelent számukra a piac, mit jelentenek a nyereségek, veszteségek, egy sorozatos veszteség? Mit gondolnak önmagukról, a tradingről és a spekulációról? Mindezen meggyőződések támogathatnak vagy akadályozhatnak bennünket aszerint, hogy miként fogalmaztuk meg azokat. Sok tradernek az a meggyőződése, hogy a veszteségek rosszak. Ennek a hitnek gyakran igen negatív hatása van a traderre. Lehetséges-e egyáltalán a veszteségek kizárása? Biztosan nem. Veszteségek mindig is lesznek. Ez a trader mindig azt hiszi, hogy valamit rosszul csinált, ha veszteségei vannak. Az ilyen gondolatok viszont gyengítik az önbizalmat, így fennáll annak 48

veszélye, hogy a tradernek ilyen állapotában kétségei támadnak, megfosztva magát ezzel a jó döntések meghozatalának lehetőségétől. Aki azt hiszi, hogy a veszteségek rosszak, annak nehézségei lesznek azok realizálásában. Abban reménykedik, hátha elkerülheti a rosszat. Mi van akkor, ha a trader a fenti helyett azt a dogmát alkalmazza, hogy a veszteség a következő esély ára? Ez a meggyőződés támogatja őt. Gondoskodni fog arról, hogy a következő esélyekhez ne jusson túl drágán. Önértékelése nem szenved csorbát, ha veszít, mivel nincs összefüggés a meggyőződés és az önértékelés között. A traderek gyakran sorolják az eseményeket a „jó" vagy a „rossz" kategóriába és ezeket érzésekhez kapcsolják. Egy példa erre a dogma: „A nyereségek motiválnak engem." Ez a meggyőződés azonban egy polaritást is hordoz, amely azt sugallja, hogy a veszteségek a tradert demotiválják, azaz elveszik a kedvét. Ennek következménye lehet, hogy a trader veszteségspirálba kerül. Keressen dogmákat, amelyek támogatják Önt Az első lépés segítőkész dogmák felleléséhez az, hogy tisztán lássunk dogmáink terén. Egy hosszú hétvégén szánjon időt arra, hogy felsorolja minél több meggyőződését. A döntő kérdés: Mit jelent egy-egy esemény vagy szituáció számomra? Ha Ön például elgondolkodik a veszteségek témáján, egyszerűen írja ezt: A veszteségek hozzátartoznak az üzlethez. Vajon valóban ez a meggyőződése, vagy csak átvette valahonnan ezt a tételt? Minél őszintébben és pontosabban igyekszik dogmáit összefoglalni, annál több segítségre számíthat ettől az összefoglalástól. Minden esetben fogalmazza meg dogmáit írásban, mert ez a nagyobb pontosság biztosítéka. Ha összeállította dogmái jegyzékét, ellenőrizze mindegyiket: Miként korlátoz engem ez a dogma, milyen célt szolgált eddig, milyen célt tudna egy másik és talán jobb megfogalmazás elérni? Van polaritás dogmáiban? A polaritások többnyire veszélyesek, mert közvetve hatnak és a negatív hatást emiatt gyakran nem vesszük észre. Ezek mindig akkor lépnek fel, ha egy bizonyos állapotot egy eseményhez kapcsol - például: „A nyereségek motiválnak engem." Az ellentétét fentebb már említettem. Ezenkívül kérdezze meg magától, hogy produktív-e a dogma. Ugyanis ha túl tárgyilagosan fogalmazott, aligha lesz produktív az Ön számára. Sok trader úgy válaszol arra a kérdésre: „Mit jelent a piac Önnek?", hogy a piacon találkozik a kínálat és a kereslet. Ez a meggyőződés igaz ugyan, de aligha ösztönzi a tradert, nem produktív. Vagy talán holnap motiváltnak erezné magát, hogy elmélyülten foglalkozzék a piaccal, ahol - mint ismeretes - a kínálat és a kereslet összetalálkoznak? Az én dogmám a piacról az, hogy az az én esélyeim forrása. Ez a megfogalmazás ösztönző, mert a forrás pozitív hangzású és ott esélyeimet meglelem. 49

Jó módszer segítőkész meggyőződések megtalálásához sikeres traderektől „ellesni" valamit. Olvassák el például a „Piacok mágusa" c. könyvet. Ebben interjúk találhatók top-traderekkel és dogmáikkal, amelyek segítséget nyújthatnak Önnek. A dogma támogatja Önt, ha nincs túl-általánosítva, nem limitálja, hanem kibővíti lehetőségeit, és nélkülözi a polaritásokat. Egy dogma mindig akkor produktív, ha támogatást tud nyújtani a tradingnél. A trading-problémák improduktív és limitáló dogmákra vezethetők vissza A dogmák azon rejtély kulcsai, hogy miért nem tud sok trader sikeres trading-rendszereket hasznosítani. Ha olyan meggyőződést hordoznak magukban, amely nem illik a tradingrendszerhez, mert például azt hiszik, hogy a részvénypiacon a bika uralkodik, a rendszer pedig shortra jár, akkor nehezükre fog esni a rendszert követni. Mivel minden piaci résztvevő szűrőként használja meggyőződéseit a befektetési információknál, szinte nevetséges azt feltételezni, hogy a traderek tárgyilagosan képesek a piacon tevékenykedni. Mindegyik tradernek megvan a saját realitása és aszerint kereskedik. Ha megértik, miként szűrik meg önmaguk dogmáik segítségével az információkat, automatikusan javíthatnak trading-eredményeiken -különösen, ha meg tudják különböztetni azt, hogy melyik dogma korlátozó vagy nem produktív. Ennek megvalósításához pszichológiai tradíng-naplót kellene vezetniük és meggyőződéseiket minden trade-nál visszakérdezniük és feljegyezniük. Ha aztán elemzik a naplót, gyorsan fellelik, hogy melyik dogma motiválja és melyik blokkolja Önöket. Milyen szűrőket alkalmazott Ön a trade-nél, milyen meggyőződéseket a befektetésnél, a piacon? Milyen érzései voltak a tradingnél: rossznak érzi, ha veszít, jónak, ha nyer? Próbálja meg ezeket a meggyőződéseket produktívokkal kicserélni. Ez többnyire nem megy egyik napról a másikra, ez egy folyamat, amelyet végig kell vinni. Minél intenzívebben foglalkozik vele, annál sikeresebb lesz általa. Súlyos trading-problémák lépnek fel sokszor néhány gátló dogma miatt az önazonosság vagy lelkiség szintjén. Mindenekelőtt: ha Ön hajlik arra, hogy a felelősséget valahol máshol, de nem önmagában keresse, folyvást ugyanazt a hibát fogja elkövetni. El kell jutnia a meggyőződéshez, hogy személyesen Ön felelős mindenért, ami megesik Önnel - nem a sors, nem mások és elsősorban nem a piac. Az önértékelés problémái is gyakran jelentkeznek tradereknél. Sajnos igen nehéz önmagunknak becsületes választ adni arra, hogy milyen magabiztosak vagyunk. Ha viszont a veszteségeket személyesnek érezzük, ez világos jele annak, hogy problémáink vannak az önértékeléssel. Ha rosszul érezzük magunkat, ha vesztünk, és jól, ha nyerünk, ez már jellemzően személyiségi probléma. Ilyen problémákkal nem jutunk el a tradingben a „lét" fokára, hanem többnyire megrekedünk a „tevékenység" vagy „követel" állapotában.

50

5. Állapotok és hangulatok
Nem az érzelemszegény trader a sikeres! Szükségünk van érzelmekre, hogy csúcsteljesítményeket érhessünk el. A tudást, a különböző hangulatokat - a félelmet is hatásosan bevetni a trading tökéletesítéséhez: ez egyike a mester-traderek jelen tős előnyeinek. Hangulatok határozzák meg viselkedésünket. Ha kezelni tudja hangulatait, a tradinggel is megbirkózik. Ismerős az érzés, amikor Önnek szinte minden sikerül? Vannak olyan szakaszok a tradingnél, amelyekben minden jól működik. Már szinte kísérteties könnyedséggel képes meghozni trading-döntéseit és láthatóan mindent jól csinál. Gyorsan kijutott veszteséges ügyeiből, nyomja nyerő pozícióit, és a pénz csak úgy csörög trading-kasszájában. Bizonyára - sajnálatosan - átélt már olyan időket is, amikor semmi sem működött jól, amibe belefogott. Ilyenkor minden döntés egy harc a piaccal, Önnek folyton problémái vannak a piaci ütemének felismerésénél, látszólag csak veszteségeket szenved és ha egyszer nyer is - a nyereség jelentéktelenül kicsi. Egészen másként volna, ha Ön ilyenkor önbizalommal telve erezné magát; biztos lenne abban, hogy stratégiájával hosszabb távon nyerni fog, még ha pillanatnyilag vesztésre áll is. Ezzel fenntarthatná pozícióját, sőt: talán még meg is erősíthetné. Ugyanaz a helyzet, ugyanaz a piaci környezet, csak más a hangulat - és ezzel más a viselkedés. Vannak tehát hangulatok, amelyek meghatározzák viselkedésünket. Hangulatok nélkül bizonyára nem is tudnánk kereskedni. Minden ügyletet megelőz egy hangulat: hangulataink motiválnak bennünket a kereskedésben. Hangulatok ezrei léteznek, sokukról van fogalmunk, másokat talán meg sem tudunk fogalmazni. A legtöbb hangulat tudatunktól függetlenül keletkezik. Látunk, hallunk, érzünk valamit és bizonyos hangulattal reagálunk rá. Azok az emberek, akiknek tudatosan, vagy tudattalanul sikerül magukat segítőkész és produktív állapotba hozni és ezt fenntartani, sikeresebbek és egyszerűbben és hamarabb elérik céljaikat. Ha Ön traderként csúcsteljesítményre törekszik, abban a helyzetben kell lennie, hogy kontrollálja hangulatait. Ehhez tudnia kell, miként keletkeznek állapotok és hangulatok az agyában. Ha ezt tudja, céltudatosan befolyásolhatja, hogy milyen hangulatba kíván kerülni. Hogyan keletkeznek a hangulatok? Létezik egy kapcsolat egy esemény - a mi belső válaszunk erre az eseményre a hangulat, ami ezáltal fellép - és a viselkedésünk között Mi váltja ki azt az állapotot, amelyben éppen leledzünk, és miért fűződik minden állapothoz egy meghatározott viselkedés? Egy állapotnak két fő összetevője van: az egyik a mi válaszunk 51

az eseményre, a másik pszichológiai folyamatok, testtartás, biokémiai folyamatok, légzés és izmaink feszültsége/ellazulása. Némelyek megpróbálják biokémiai folyamataikat befolyásolni, hogy más hangulatba kerüljenek. Ha valaki masszíroztatja magát vagy forró fürdőt vesz, izmai ellazulása folytán állapota megváltozik. Van, aki egy mélyet lélegzik, mielőtt egy követelmény leküzdéséhez lát: ez is kísérlet arra, hogy a légzés által hangulata megváltozik. Lehet, hogy Ön is változtat testtartásán, ha egy bizonyos állapotot kíván elérni. A „belső reprezentáció" alatt, amely befolyásolja hangulatunkat, azt értjük, amit Ön egy bizonyos hangulatban elképzel, amit egy eseményről gondol. De az is meghatározhatja állapotát és viselkedését, ahogy valamit elképzel. Erre egy példa: Képzelje el, hogy igen nagy veszteség érte. Ennek az eseménynek önmagában még nincs befolyása az Ön állapotára. Az eseménynek először jelentőséget kell tulajdonítania, belsőleg kell reprezentálnia azt. Mit jelent ez az esemény, mit gondol róla? Mondhatja magának, hogy ez a veszteség eltávolította attól a céljától, hogy financiális biztonságot érjen el. Bár törekedett célja elérésére, ez nem sikerült, a cél a messzi távolba került. Olyan eredményt ért el, amely jelentősen visszavetette a célja eléréséhez vezető úton. Az esemény belső realizálására vonatkozóan dönthet teljesen másként is. Gondolhatna arra például, hogy egy veszteség csupán a következő esély ára. Ezúttal drágán vásárolta meg ezt az esélyt; ezért a következő ügyletnek megkülönböztetett figyelmet kell szentelnie. Az ilyen belső reprezentáció nem állítja figyelme középpontjába a sikertelenséget, hanem megkísérel a külső eseménynek: a veszteségnek, anélkül, hogy szépítgetné azt, pozitív jelentést adni. Az az állapot, amely ezt a belső reprezentációt követi, bizonyára nem frusztráció. Inkább óvatos hangulatot idéz elő. Rendkívül fontos az, hogy miként reprezentálunk belsőleg egy külső eseményt, mert hangulatunk függ tőle. Ha megtanuljuk, hogyan kell segítőkész belső reprezentációkat találni és azokat a tradingnél fellépő összes eseménynél felhasználni, akkor mindig optimális állapotot tudunk magunkban elérni. Fontos kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak: Mi készteti az egyik tradert, hogy egy eseményt így, és a másik tradert, hogy ugyanazt az eseményt másként reprezentálja? Megint hitrendszerünk, beállítottságaink, értékeink és tapasztalataink azok, amelyek oda vezetnek, ahogy az eseményeket individuálisan, belső módon reprezentáljuk. Ezért olyan fontos, hogy segítőkész dogmákat találjunk és tisztában legyünk azzal, milyen meggyőződések blokkolnak minket. Mert hitrendszerünk rendkívüli befolyással bír a belső reprezentációra, és ha uralkodni akarunk hangulatainkon, kontroll alá kell vonnunk belső reprezentációnkat.

52

A hitrendszer mellett van azonban még egy további tényező-csoport, amely befolyásolja belső reprezentációnkat: ezek élettani adottságaink és az a mód, ahogy azokat alkalmazzuk: Hogy' lélegzünk, mennyire feszesek izmaink, milyen a vércukor-szintünk és milyen más biokémiai folyamatok zajlanak éppen testünkben? Belső reprezentációnk és élettani adottságaink kibernetikai hurkot képeznek, azaz mindkét tényező kölcsönösen befolyásolja egymást. A világot biztosan másként észleli, ha energiától duzzadó állapotban van, mint akkor, ha fáradtnak, lehangoltnak és stresszesnek érzi magát. Ha minden nehézkesnek tűnik, fáradtnak érzi magát, izmai görcsösek, légzése renyhe és negatív hangulat tölti el. A hangulat és az élettani adottságok közti kölcsönhatás igen erős és mindkét irányban működik. Bizonyára átélt már olyant, hogy amikor fáradtnak és erőtlennek érezte magát, azzal tudta ezt az állapotot leküzdeni, hogy sokat mozgott, például jogginggal. És rögtön eltűnt a fáradtság, mert aktiválta izmait. Ha félénk, általában nagyon renyhe a légzése. Amint elkezd mély lélegzeteket venni, enyhül félénksége. Sok példa van arra, miként lehet hangulatunkat befolyásolni a testtartás és a légzés megváltoztatásával. A hangulatok tehát a belső reprezentáció mellett azáltal is alakulhatnak, hogy miként választjuk meg testtartásunkat. Most, miután tudjuk, hogyan keletkeznek hangulataink, kezünkben a támpont ezek megváltoztatásához. Ezzel a tudással már kontrollálni tudjuk viselkedésünket. Viselkedésmódjaink szorosan kapcsolódnak bizonyos hangulatokhoz. Miért nem reagál mégsem minden ember egyformán, ha bizonyos állapotban van? Az Atrader talán hangosan szitkozódik és az asztalra csap, ha mérges. A B-trader további kereskedésbe kezd, hogy bosszússágáról elterelje figyelmét. Hasonlóan egy folyamatábrához, különböző individuális viselkedésminták vannak az agyunkban, amelyek bizonyos hangulatokhoz kapcsolódnak. Ezek gyakran olyan viselkedésmódok, amelyekkel referenciaélményekkel és dogmákkal „felvértezett" agyunk egy fájdalmas hangulatot próbál enyhíteni vagy kiküszöbölni. Az A-trader azt tanulta, hogy dühét szitkokkal és csapásokkal vezetheti le, és ez más állapotot teremt nála. A B-trader tanulmányai viszont azt sugallják, hogy a csúf helyzetet egy újabb trading feledteti. Minél gyakrabban reagálunk egy bizonyos viselkedéssel egy hangulatra, annál inkább bevésődik ez agyunkba. Agyunk azzal tanul, hogy ismétlődően mindig meghatározott idegsejteket használ - mindaddig, míg ez a viselkedés rutinként automatikusan követ egy hangulatot. Szélsőséges esetben már csak egyetlen reakció követheti a felindulást. A legszembetűnőbb ez olyan embereknél, akik valamilyen függőségben szenvednek, például alkoholfüggőségben. Tegyük fel, hogy valaki stresszes helyzetben alkoholt fogyaszt. Azt érzi, hogy ettől fesztelenné válik és állapota megváltozik. Agyának van egy referenciaélménye, hogy a kellemetlen, stresszes állapot alkohollal megszüntethető. Minél többször találkozik 53

agya ezzel a tanulói tapasztalattal, annál valószínűbb, hogy a jövőben stresszes helyzetekben alkoholfogyasztást javasol a kellemetlen állapot kiküszöbölésére. Minden sikeres kiküszöbölési kísérlettel igazolást nyernek az agy idegpályái, amíg a stresszhelyzet automatikusan mindig leállítható, ha az illető az üveghez nyúl. Hasonló a helyzet a tradernél. Bizonyos káros viselkedésmódok, mint túl-tradelés vagy hatalmas kockázatok vállalása eltérítik a tradert a negatívnak talált hangulattól. Ezeket a viselkedésformákat az agy akkor veti be, ha improduktív hangulat lép fel - amelynek katasztrofális hatásai vannak a trading-számlára. Egy pszichológiai trading-napló segítségével, amelybe bejegyzi hangulatait, gyorsan megállapíthatja, vannak-e specifikus hangulatokhoz kapcsolódó viselkedés-formái, és ha igen, melyek azok. Mivel erős kapcsolat van a hangulatok és viselkedések között, nagyon fontos, hogy átlássunk ezeken az összefüggéseken. Elengedhetetlen ehhez az önvizsgálat. Az alábbi táblázatban látható, hogy miként viselkedem én meghatározott állapotokban a piacon.

Hangulat Ideges

Relaxált Szorongó

Biztos Elbizakodott

Céltudatos

Viselkedés Ide-oda kapkodó, a stopok túl kicsik, túl kis nyereségek, az érzés, hogy kevés a kontroll, az állapot asszociált Állapot disszociált, több kontroll, kevés effektív trade Elpasszolok esélyeket, a piac háta mögött kullogok és késve lépek be, gyorsan bonyolítok le és ezzel behatárolom a nyereséget, nehézségeim vannak, hogy egyáltalán megtartsak egy pozíciót Tudom, hogy mit kell tennem és mikor Nagy kockázatokat vállalok, igen agresszíven kereskedek, nem veszem figyelembe az exit-jelzéseket, túl sokat tradelek Nagyon indulatmentes, kiegyensúlyozott, tudom, mikor vagyok képes a piacot nyomni

Fegyelem Már kezdők számára is tudatossá válik az első fájdalmas veszteségek után, hogy a hosszú távú kereskedői siker lényeges tényezője a fegyelem. Annál meglepőbb, hogy csak kevés trader van abban a helyzetben, hogy ezt a felismerést a gyakorlatban alkalmazza. Ennek oka egyebek mellett a fegyelem fogalmának téves értelmezése. Általában elfogadott, hogy a fegyelem a szabályok betartásának képessége. Ez a meghatározás azonban kevés segítséget nyújt, ha tradingról van szó. Talán túlélő marad a 54

piacon, ha betartja szabályait, de soha nem válik olyan kiváló traderré, aki mindig a piaci szint feletti hasznot képes kigazdálkodni. A trader ugyanis nem katona, aki menetel a frontra, parancsokat fogad, teljesít és a csatában esetleg mégis elesik. Nem, a trader hátul áll a sorban és nem bocsátkozik harcba a piaccal. Ő a generális, rugalmas döntéseivel mindig kész átállni új helyzetekre. Ö szabja meg a szabályokat, alakítja ki a csapatokat, gondolja ki a stratégiát és hajtja végre azt. Tehát nem arról van szó, hogy szemellenzősen tartsuk be a szabályokat. Sikeresen kereskedni annyit jelent, hogy optimálisan kell a legkülönbözőbb helyzetekben viselkedni. Viselkedésünket viszont lényegében hangulataink vezérlik. Aki tehát kontrollálni akarja viselkedését, abban a helyzetben kell legyen, hogy hangulatait is kontrollálja. Nem elegendő tehát azzal a meghatározással elégedettnek lenni, hogy a fegyelem a szabályok követésének képessége. A fegyelem több ennél. A fegyelem az állapot kontrollját jelenti. Saját hangulatunkat (állapotunkat) úgy kontrollálni, hogy abban a helyzetben legyünk, hogy optimálisan reagálhassunk minden követelményre: ez a fegyelem értelme, amely nekünk a tradingnél jelentősen többet segít, mint az összes többi standard-megfogalmazás. A fegyelem az éppen leküzdendő feladathoz legjobban illő, optimális, produktív hangulat megtalálásának képessége és annak alkalmazása. Fegyelmezett traderek tehát minden pillanatban képesek kontrollálni állapotukat, hangulatukat. A fegyelem azt jelenti, hogy rendelkezem azzal a mentális erővel, hogy olyan hangulatot (állapotot) tudok teremteni, amely lehetővé teszi számomra, hogy megfelelő viselkedést vegyek fel, hogy trading-tervemet és a szabályokat kövessem. Mindannyian ismerjük a közlekedési szabályokat. Mégis, aligha van olyan, aki egyszer sem sértette meg ezeket a szabályokat. Miért? Hagyjuk most figyelmen kívül a KRESZ szándékos megsértésének eseteit, megmaradnak azok az esetek, amikor figyelmetlenek, azaz nem az optimális helyzetben (hangulatban) voltunk, olyanban, amelynek meg kell lennie ahhoz, hogy az éppen megoldandó feladatot megoldhassuk. Talán fáradtak, dekoncentráltak, idegesek, izgatottak, türelmetlenek vagy dühösek voltunk - olyan hangulatban, amely improduktív a közlekedésben való részvétel szempontjából. Ugyanez vonatkozik a tradingre is. Enné! is léteznek mind produktív, mind improduktív hangulatok. Nagy tévedés volna feltételezni, hogy a jó trader jéghideg és érzéketlen. Mint minden összetett feladatnál, itt is azzal tűnhetnek ki traderek, hogy abban a helyzetben vannak, hogy a legkülönbözőbb hangulatokat célzatosan, produktív módon alkalmazzák (lásd a Trading tiz lépését a 6. fejezetben ) így például a félelem igen produktív hangulat lehet, ha kellő időben lép be. A trader ugyanis nem csak azt a kérdést teszi fel magának, hogy egy bizonyos tranzakciót elvégezzen-e, hanem mennyi pénzt kockáztasson ehhez. Ha ebben a döntési pillanatban enged a félelem érzésének, becsületes választ talál. Ha nem teszi ezt, meglehet, hogy a félelemérzet épp' rossz pillanatban 55

tör rá, mert a tranzakció valós kockázatáról hazudott magának - akkor ugyanis, amikor az előtt a kérdés előtt állt, mit tegyen: vételt vagy eladást végezzen vagy egyiket sem. Ebben a helyzetben a félelem rossz tanácsadó, és ha a trader hazudott magának az előbbi kérdésnél, hogy tudniillik milyen összeget kockáztasson, az gyakran hibás döntésekhez vezet. A trader ül a monitor előtt és lesi, mint a nyuszi a kígyó előtt, hogy mikor kap vétel-jelzést, de félelme miatt nem tudja végrehajtani a vételt. Elmulasztja az esélyt és nem tudja követni saját trading-rendszerét. így fordulhat elő, hogy nem követi a hasznos trading-jelzéseket, mert improduktív hangulat (félelem) akadályozza a vásárlás pillanatában a döntési folyamatot. Hagyjuk el a félelmet a pénzvesztéstől; de a következő pillanatban, amikor döntünk a kockáztatandó összegről, megállapítjuk, hogy például egy 1000 eurós veszteség túl nagy a veszteség-profilunkhoz képest és kevesebb kontraktust kell vennünk vagy a tradinget mellőznünk. Ebben az esetben pozitív hangulat a félelem, mert segít nekünk saját kockázati alkalmasságunknak megfelelő pozíciónagyságot találnunk. A fegyelemről alkotott érzékünkhöz fontos feltevés fűződik: Képesek vagyunk hangulatainkat kontrollálni. A hangulatok nem külső tényezőktől függenek, mint sokan gondolják, hanem a saját belső reprezentációnktól a világról. Másként kifejezve: Hangulataink attól függenek, hogy mit parancsolunk agyunknak. Agyunk tehát pontosan azt a hangulatot hozza létre, amelyet mi (többnyire) nem tudatosan parancsban adtunk neki. Abban a helyzetben vagyunk, hogy parancsra tetszésszerinti hangulatot hozzunk létre. Ehhez egy példa: Róbert és Tamás daytraderek. Mindketten DAX-szal kereskednek egy viszonylag egyszerű trendkövető rendszerrel, mindkettőjük számlája azonos nagyságú és financiális hátterük is hasonló. A piac oldalaz, aminek az a következménye, hogy a trendkövető rendszer sok hibás jelzést produkál. A nyolcadik hibajelzés és 8000 eurós összesített veszteség után Róbert idegei felmondják a szolgálatot. Hangulata a harag és a düh között cikázik; igen agresszív állapotban van. Veszteségei azt jelzik neki, hogy ő alkalmatlan. Ez a dühös hangulat még agresszívebbé teszi, és elhatározza, hogy a következő trade-nél kétszerannyi kontraktot vásárol. Tamás viszont nyugodt marad, bizakodik és tudja: A rendszernek pozitív várható értéke van, és oldalazásban téves jelzések jönnek. A veszteségek személyiségében nem érintik, részei a játéknak. A következő jelzésnél Róbert belevág és tényleg kétszeres mennyiségben vásárol kontraktusokat. Tamás viszont a pozíció nagyságára vonatkozó kérdésben továbbra is moneymanagement szabályainál tájékozódik. Kezdettől fogva ismét mínuszban fut a trade és nincs messze attól, hogy kistoppolják. Róbert a profit-loss mezőre pillant, és nem akarja elhinni, hogy veszteségei kettőzött sebességgel növekedtek az előbbihez képest. Soha nem veszített még ennyit. Félelem és 56

aggodalom fogja el, és úgy határoz, hogy befejezi a kereskedést még mielőtt ki-stopolnák, mielőtt veszteségei még nagyobbak lennének. Mindent elad. Röviddel ezután fordul a piac és észrevehetően növekszik. Róbert fel nem foghatja ezt. Ha bennmaradt volna, most nettó profittal zárhatott volna. Tamás nyugodtan követi tovább a piac mozgásait és türelmesen vár az eladási jelzésre. Amint a nap végén lezárja kereskedését, 9000 eurós nettó profit az eredménye. Miben különböznek Róbert és Tamás? Mindketten ugyanazt élték át, mindkettőjük ellen ugyanaz játszódott le, mégis különböző hangulattal reagáltak rá. Róbert dühöng, Tamás nyugodt és bizakodó. Az átéltek különböző reprezentálása folytán, amely a mindenkori hangulatokban fejeződik ki, más-más magatartásformák alakulnak ki. Tamás tartja magát szabályaihoz, Róbert felrúgja azokat és túltradeli számláját. Róbert, ha önkéntelenül is, maga idézte elő az eluralkodó indulatot, mert agyának azt az üzenetet továbbította, hogy őt kudarc érte. Erre agya válaszul a szokásos hangulati programot indította be: haragot és dühöt. Tamás viszont azt a jelzést adja magának, hogy a veszteség része a játéknak, együtt jár azzal. Ez a semleges üzenet lehetővé teszi, hogy ne csak nyugodt, hanem még bizakodó is legyen. Nem sikerül azonban mindig pontosan vezérelni és szűrni azokat az üzeneteket, amelyeket agyunknak továbbítunk. Ilyen esetben gyakran fog el minket olyan hangulat, amelyet nem érzünk produktívnak és szeretnénk produktívra váltani. Minden sikeres trader közös jellemzője, hogy rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a kellő pillanatban produktív állapotba hozza magát. Némi gyakorlattal mindenki megszerezheti a „know how"-t ehhez a képességhez. A leghatalmasabb eszköz, amelyet a tradingnél bevethetünk, az a lehetőség, hogy magunkat bármikor tudatosan az éppen megoldandó feladathoz illő produktív hangulatba hozzuk. Sok sikeres és rutinos tradernél ez automatikusan megtörténik, szinte önkéntelenül. Mindazonáltal a trading specifikus helyzeteiben újra és újra ugyanazt a viselkedési rutint használják. A trading során minden megoldandó feladathoz, minden lépéshez létezik optimális hangulat. Igen problematikus, ha egyes hangulatokat jónak vagy rossznak mondunk illetve azonosítunk. Még az úgynevezett jó hangulatok is lehetnek veszélyesek, ha például nagy örömünkben elbizakodottan és könnyelműen viselkedünk. Viszont egy rossznak tartott hangulat, mint a félelem, megvédhet minket, ha emiatt kihagyunk egy üzletet, amely esetleg káros hatással lett volna ránk. A hangulatok „jó" és „rossz" kategóriákba történő sorolásánál jobb az éppen megoldandó feladat szerint produktív és improduktív hangulatokról beszélni. Gondoljunk mindig arra, hogy minden hangulat, produktív vagy improduktív, testünk jelzése. Mielőtt tehát megíennénk a lépéseket, hogy egy improduktív hangulatból egy produktívba jussunk, világosan tudnunk kell, hogy az aktuális hangulat jelzés, amely valamit ki akar fejezni. Ha nem vesszük figyelembe, újból visszatér, akkor már többnyire erősebben. A legjobb módszer tehát, ha tisztázzuk, mit is közöl ez a jelzés (hangulat). 57

A tradingnél időbeli okokból néha nincs arra alkalom, hogy a magunk improduktív hangulatával foglalkozzunk. Szeretnénk ismerni olyan módszert, mellyel villámgyorsan produktív hangulatba kerülhetünk. Erről szól a következő szakasz. Lépések a fegyelem felé A fegyelem a legfontosabb tulajdonsága a sikeres befektetőnek vagy tradernek. A fegyelem azt jelenti, hogy az ember kontrollálni képes érzelmeit, hangulatait és állapotát. A fegyelmet nem szabad összecserélni a money-management-el. Traderként stabilitást kell kifejlesztenie magában. Követnie kell a trading-szabályokat és egy olyan rendszert, amely személyiségére szabott. Ez azt jelenti, hogy ismernie kell magát, és tudnia kell, hogy mit akar és hol találhatók problémái. Tudnia kell, hogy oldja meg problémáit, merre akar menni, milyen célt választ. Végülis mindez csak akkor lehetséges, ha állandóan figyeli önmagát. 1. lépés: Ismernie kell magát Két állapot létezik, amelyben tapasztalatokat lehet átélni: az asszociált és a disszociált. Mindkettővel tisztában kell lennie. A világ megismerésének mindkét módja igen hasznos. Az emberek általában erősebb érzékeléssel rendelkeznek asszociált helyzetben. Soha nem fogja az életet helyesen megismerni, ha nem vesz fel teljesen asszociált helyzetet. Traderek, akik a piacok hullámzását szélsőségesen emocionális kilengésekkel követik, többnyire asszociáltak. A disszociálás igen egyszerű útja ezen állapot kontrollálásának. Fontos a disszociálás ahhoz is, hogy saját állapotát és cselekedeteit tárgyilagosan ítélhesse meg. Újra és újra tegye fel magának a kérdést: Mit teszek most éppen? Legyen reális hangulatai megítélésénél. Azt hiszi talán, hogy egyes hangulatok hasznosak, másik viszont nem. Ez nem igaz. Minden hangulatnak meghatározott célja van. A tárgyilagosság hangulatok tekintetében annak a felismerését jelenti, hogy egy úgynevezett negatív hangulatnak az a rendeltetése, hogy Önnek üzenetet adjon át. Némelyik valami fontosat kíván Önnel közölni. Ha Ön válaszol erre az üzenetre, a hangulat enyhül. Ha viszont nem veszi tudomásul a hangulatot, akkor újra és újra, egyre intenzívebb lesz mindaddig, amíg Ön már nem tudja ignorálni. Ha Ön az úgynevezett negatív hangulatokat kiküszöböli a fejében, ezekkel együtt ugyanúgy megszüntet fontos információs forrásokat is. Viszont kontroll alatt tudja tartani a negatív hangulatokat, ha az általuk közvetített üzeneteket fogadja. 2. lépés: Használja mentális erőforrásait A legtöbb kereskedési probléma bizonyos hangulatok - türelmetlenség, félelem, depresszió, csalódottság, kedvetlenség vagy mohóság - miatt keletkezik. A probléma oka tehát, hogy a trader olyan mentális állapotban van, amely a siker szempontjából improduktív. Tudjuk, az emberek többsége bizonyos hangulatokat óhajt. Az emberek nem pénzt akarnak, ők elégedettséget, nyugalmat, békét akarnak. Azt az elégedettséget, hogy pénzt kaphassanak 58

vagy valamit csinálhassanak a pénzzel. Az emberek csak azért bocsátkoznak ügyletekbe, mert egy bizonyos érzést vagy állapotot el akarnak érni. Amit az emberek akarnak, azok nem az anyagi javak, hanem az az állapot, amely azokhoz kapcsolódik. Az Ön fegyelmi tervének arra kell összpontosítania, hogy állapotát kontroll alatt tartsa. 3. lépés: Figyelje meg magát Ha tárgyilagosan megfigyeli önmagát és fel tudja mérni állapotát, egyúttal abban a helyzetben lesz, hogy mentális állapotát mindenkor ellenőrizni és módosítani tudja, ha nem segíti Önt. Már csak egyetlen lépésre van szüksége, hogy tartósan sikeres legyen.

Állandóan figyelje önmagát. Keményen dolgozik, hogy megváltoztassa állapotát; de könnyen vissza is eshet régi megszokásaihoz. Ezért állandóan figyelje magát, nehogy a régi minta visszaálljon. Már egyetlen visszaesés is óriási veszteséget okozhat, akár a számla csődjét is. Itt a legfontosabb feladat a trading-napló vezetése. Rögzítse benne hangulatait és cselekvéseit, és ez segít feltárni egy gondolkozási mintát. Fejlesszen ki egy viselkedési iránytűt Lépések a fegyelemhez Figyelje meg önmagát Érzékelje hangulatát és hogy milyen jelzést közöl Önnel teste Fogadja megértéssel a jelzést és próbáljon rá választ találni.

Ha a trading során nincs ilyesmire ideje, használja ki az öt lehetőséget hangulata megváltoztatására. Nincsenek tehát trading-rendszerek, amelyek pénzt keresnek, hanem csak traderek. A tradingrendszerek csak rövidítései a döntés-stratégiáknak. Trading-kitűnőséggé Ön csak csúcsállapotban válhat. Négy kiindulópont van viselkedése megváltoztatásához: ► Változtasson belső reprezentációján a) b) c) Ez például az adott helyzetet segítő dogmával történhet („Egy veszteség az ára a következő esélynek"). Egyszerűen megváltoztathatja perspektíváját is: „Ez a trade egy a több százból, és én a jövő hétre már el is feledkezem róla." Az utolsó lehetőség a framing. Framing azt jelenti, hogy egy eseményt más keretben látunk. Egy veszteséget például nem vereségnek tekint, hanem egy visszajelzésnek, hogy valami nem tervei szerint fut.

59

A belső reprezentáció megváltoztatásával módosítja hangulatát és ezzel viselkedését is. A trading során minden fontos eseménynél jussanak eszébe segítőkész belső reprezentációk, és fejlesszen ki azokból egy viselkedési iránytűt. Ez megmutatja Önnek, hogy milyen belső reprezentáció milyen hangulathoz és ezzel együtt milyen viselkedéshez vezeti. Ez a feladat igen időigényes, mert Önnek minden eseményhez (például nyereség, veszteség, veszteségsorozat vagy Margin Call) különböző belső reprezentációkat kell találnia és ezeket úgy megfogalmaznia, hogy Önt személyesen meghatározott hangulatokba hozzák. Egy viselkedési iránytű mindig egyéni, mivel minden tradernek más a hitrendszere és ezenkívül bizonyos hangulatokhoz különféle viselkedésmódokat sajátított el. Egy példát egy viselkedési iránytűhöz a következő táblázatban talál: Ugyanazt az eseményt eltérően jelenítik meg és ezért különböző hatások útján különböző viselkedésmódokhoz vezet. Ha felállította viselkedési iránytűjét, bármilyen tetszésszerinti hangulatot elő tud idézni, amint agyának a helyes belső reprezentációt megadja.

Esemény Nagy veszteség

Nagy veszteség

Nagy veszteség

Nagy veszteség

Belső reprezentáció Ez a veszteség akadályt jelent célom: a pénzügyi biztonság felé vezető úton. Bár törekedtem, elterelődtem célomtól és olyan eredményeket produkáltam, amelyek visszavetettek A veszteség az ára a következő esélynek. Most drágán vettem meg a következő esélyt. Ezért a következő ügyletre nagyobb figyelmet kell fordítanom. Ez egy ritka esemény, de hozzá tartozik a játékhoz; és emlékszem korábbi helyzetekre, amelyekben egy nagy veszteség után nagy nyereségeim voltak. Hálás vagyok a feedback-nak, hogy valami nem a terveim szerint fut és esetleg sürgős változtatások szükségesek

Hangulat frusztrált

Viselkedés Gyorsabban akarom elérni célomat és rossz esélyekkel kereskedem

óvatos

A legközelebbi esélyt Árgusszemekkel figyelem és nagyon szelektíven járok el

magabiztos

Hagyom a nyereségeket futni, keveset tradelek, de hatékonyan

analitikus

Felülvizsgálom tradingrendszeremet. Talán vétettem a szabályok ellen? Megváltozott a piacon valami döntő dolog? Ez a veszteség ritka, de a valószínűség keretein belül lehetséges esemény? Milyen gyakran kell egy hónapon belül ilyen veszteséggel számolnom?

Az iránytű kifejlesztéséhez járjon el a következők szerint: Az első lépés arra irányul, hogy egyáltalán lehessen új válaszokat és alternatívákat találni egy meghatározott állapothoz. Ehhez először meg kell találnunk, hogy mi volt a múltban a standard-válaszunk egy meghatározott emócióra. 60

Ennél fontos azt hangsúlyozni, hogy elengedhetetlen az indulat pontos azonosítása és meghatározása. Csak ezt követően tudjuk a viselkedési rutint, amelyet ez a hangulat vált ki, módosítani. Ehhez ismét a trading-napló a legfontosabb segítőeszközünk. Állítson fel az összes hangulatra és eseményre egy viselkedési iránytűt, amely megmutatja Önnek, milyen hangulattal reagált eddig a belső reprezentáció révén bizonyos eseményekre és ez milyen káros viselkedésmódhoz vezetett. Miután felállította a viselkedési iránytű azon részét, amely leírja a múltját, fejlesszen ki alternatívákat. Minden eseményhez, amely improduktív hangulathoz vezetett, állítson be egy belső reprezentációt, amelyik produktív hangulathoz vezet. Pontosan gondolja át, milyen esemény váltott ki a múltban hangulatot, és mi volna az a produktív hangulat, amely ezt a viselkedést a jövőben leállíthatja és egy alkalmasabbal helyettesítheti. Amint a példa mutatja, többnyire több produktív hangulat is létezik egy eseményhez. Minél többet talál, annál több lehetőség nyílik az Ön számára. Ne hagyja abba a keresést újabb hangulatok és lehetőségek után, mert ezzel javíthatja folytonosan tradingjét. Mindig dolgozza újra át ezt az iránytűt. Minél pontosabban fogalmaz, annál könnyebb lesz az Ön számára a jövőben észlelni, hogy milyen okból milyen hangulatban van. Tűzze ki mindig az új viselkedési iránytűt az íróasztala közelében, elmélyülten használja állandóan. ► a testtartás megváltoztatásával Viselkedését azzal is befolyásolni tudja, ha megváltoztatja testtartását, mert minden hangulat egy bizonyos testtartáshoz kacsolódik. Ügyeljen arra, hogy ne csak belső reprezentációját változtassa meg, hanem a testtartását is, mivel mindkét tényező együtt alkot egy kibernetikus hurkot. Ahhoz, hogy stabil hangulatváltozást érhessünk el, a testtartásnak, légzésnek, izomfeszültségnek és a belső reprezentációnak megegyezőnek kell lennie. Ellenkező esetben agyunk ellentétes jelzéseket kap és nem tudja, hogy' reagáljon. ►új viselkedési modellekkel Találjon minden állapothoz alternatív viselkedési modelleket.
Állapot/hangulat Alternatív viselkedésmodellek Azonnal leállítom a tradinget és újabb fejezetet írok trading-könyvembe Azonnal leállítom a tradinget, felhívok valakit, aki kedvel engem és olyan dolgokról beszélgetek vele, amelyek örömet okoznak Azonnal leállítom a tradinget és elmegyek a golfpályára, a fitnessz-stúdióba, a szaunába

Frusztrált

61

Mint minden tanulási-folyamatnál, arra is trenírozhatja agyát, hogy az eddigi viselkedési mintáktól eltérő más utakat találjon ki. Ez lehetséges, de nehézkes útja a fegyelem megtanulásának. Ha az agy egyszer „elmentett" egy választ egy bizonyos állapothoz, ezt nehéz átírni. Szenvedélybetegség-szakemberek abból indulnak ki, hogy lehetetlen egy ilyen választ az agy viselkedési programjából törölni, így egyetlen visszaesés visszavezethet a szenvedélyhez. Ezt azt jelentené, hogy Ön, még ha új válaszokat tanult volna is meg, gyorsan ismét egy régi improduktív módszerhez térhetne vissza. Jó módszer ahhoz, hogy agyát meghatározott állapotok esetén új viselkedési mintákra tanítsa meg, az ismétlés ősrégi elve. Ismétléssel elérheti a tanultak megszilárdítását. Ez hosszú út: az új viselkedésminták megtanulása és gyakorlása. De megéri, mert a káros viselkedésmódokat hasznosakra cseréli. ► emlékezéssel vagy képzelőerővel Az utolsó módszer ahhoz, hogy más hangulatba helyezze magát és ezzel viselkedését befolyásolja, abban áll, hogy múltbéli referencia-helyzetekre gondol -vagy, ha ilyenek nem voltak, egy ilyen szituációt egyszerűen elképzel. Agyunk nem tudja megkülönböztetni a múltat, jelent és jövőt, Ha egy érzést akarunk produkálni, elegendő meghatározott dolgokra gondolni. Egy kérés: ne becsülje alá az állapotkontroll jelentőségét. Nem minden top-trader használja tudatosan ezt a módszert viselkedeskontrollra. De biztos lehet, hogy ezek a traderek öntudatlanul is a helyes, tehát segítőkész belső reprezentációkat alkalmazzák. Ha én mestertraderekről beszélek, nem az átlagos traderekre gondolok, akik az XY kereskedési rendszerrel egy-két év után megkeresik a maguk 10 százalékát. A kitűnő traderekre gondolok, akik csúcseredményeket produkálnak - és nem csak egyszer, hanem mindig újra. Ezt a teljesítményt Ön csak akkor érheti el, ha segítőkész belső reprezentációt talál az állapotkontrollhoz és ha abban a helyzetben van, hogy a trading során csúcsállapotba hozza magát.

62

6. Produktív hangulatok a trading-sikerhez
A tradingnél léteznek produktív és improduktív hangulatok. Találjon minden feladathoz, amelyet a tradingnél meg kell oldania, produktív hangulatokat és tanulja meg kontrollálni azokat A traderek állapota és létformája „A legnélkülözhetetlenebb tulajdonságok egyike a kiegyensúlyozottság. A lelki egyensúly ezen állapota, amelyik képessé teszi a tradert, hogy bármilyen helyzettel higgadtan szembeszálljon, reménytől és félelemtől nem befolyásolva cselekedjék, elsődleges feltétele annak, hogy a kríziseken is úrrá tudjon lenni." Jesse Livermore: A játékok játéka Mindegyik kezdő tradernek van mindenek előtt egy célja: minél több pénzt keresni! Ez az a tipikus állapot, amely minden kezdőt jellemez. Neki pénz kell! Mivel ez az állapot egyedül a birtoklásra (nekem van...) irányul, ezt „having" - állapotnak nevezzük. Ebből az állapotból származik az összes motiváció és energia. Ebből a forrásból meríti a trader is önmaga értékítéletét. A siker és a pénz erőt adnak neki és növelik önértékét. A veszteségek viszont szinte törvényszerűen lerontják önértékelését. A ,,having" - állapotban kikristályosodik egy szélsőséges polaritás, mert a trader csak a Van és Nincs (nekem van - nekem nincs) között tesz megkülönböztetést. A nyereségek ugyan erősítik önérték-érzetét, a veszteségek azonban oly' elbizonytalanítóan hatnak rá, hogy előbb vagy utóbb elfogy számlája. Mert lehetetlen úgy kereskedni, hogy időnként ne kelljen veszteséget elszenvedni. Ha beugrik egy veszteség, meginog a trader önbizalma, és nyereségek nélkül nem jut ismét kiegyenlített állapotba. Emocionális állapota stabilizációjához tehát egy külső tényezőre (nyereségek) van ráutalva. Nyereségek nélkül, amelyek, ha rövid távon is, éppúgy a véletlen művei, mint a veszteségek, traderünk a szó szoros értelmében elveszettnek érzi magát. Aki a „having" állapotában érzi magát, saját erőből nem talál vissza többé a kiegyensúlyozottsághoz, ha fellép az egyensúlyvesztés. A nyereségek is képesek destabilizálni, például ha ezek sorozata a tradernél az önértékelés túlfokozott érzetét kelti. Ennek a túlfokozott önértékelésnek realitásvesztés a következménye. A trader elveszti minden respektusát a piacon, és emiatt nagy kockázatokat vállal. Ha ez ellene fordul, és veszít, nem lesz többé képes okosan kereskedni. Tudatalattija a veszteséget önértékelése elleni támadásnak érzi és feladja a harcot a piacon. A traderek a „having" állapotában nem fognak kiegyensúlyozott helyzetet elérni. Mindig a Van és a Nincs pólusai között inognak ide-oda és átélnek egy érzelmi hullámvasutazást.

63

A tudat szintjén traderünk célja az, hogy sikert érjen el és pénzt nyerjen. A trading-siker és a pénz azonban trading kiváltságok, amelyek automatikusan fellépnek, ha a tapasztalt trader kiegyensúlyozott állapotban és a money-management szabályok figyelembevételével kereskedik. A traderek fő célja tehát nem lehet a siker vagy a pénz, sokkal inkább arra kell irányulnia, hogy megmaradjon az üzletben („stay in business") A traderek gyakran kihívásnak tekintik munkájukat. Céljuk ekkor semmi más, mint sikert és pénzt elérni; a kihívásnak megfelelni és ezáltal önértékelésüket erősíteni. Bár a kihívás mögött nem rejtezik olyan polaritás, mint a fent említettek, ebből a magatartásból is kialakulhatnak súlyos trading-problémák. A kihívások utáni állandó keresgélés automatikusan stresszhez vezet. Ezenkívül léteznek a piacon olyan helyzetek, amelyekben egyszerűen nincs mit tenni. Aki mégis minden áron kihívásokat keres, nem gyakorolhat türelmet és elkezd rossz esélyekkel kereskedni vagy megpróbálja futtában javítgatni trading-rendszerét, remélt nyereségeihez a bölcsek kövét meglelni. Mert a keresés ezen aktivitása megszerzi a megelégedettség rövid ideig tartó érzetét. A kereskedő nem tétlen, és azt hiszi, hogy ő sorsa révén már saját szerencséje kovácsa. A trader, aki keresi a kihívásokat, egyúttal hajlamos lesz nagy kockázatokat vállalni. A kockázattal való játékot kihívásnak tekinti. A tudatalattiban gyakran megbúvik ezen állapot mögött a problémák vagy feladatok elhárításának vágya, amelyek közvetlen megoldásától a trader visszariad. Néha csupán egyszerűen az unalomtól fél. Ezért állandóan azon fáradozik, hogy tegyen valamit. Ezt az állapotot „doing"-nak, cselekvéskényszernek nevezhetjük. A „doing" állapotában a trademek mindig tennie kell valamit, hogy jól érezze magát és értékelni tudja saját személyét, hogy létezzék. Ez az állapot ugyan - felületesen tekintve - igen produktív, mégsem segíti a tradert a kiegyensúlyozottsághoz. Stabil, érzelmi egyensúly csak akkor létezik, ha a trader aktív („doing"). Amint nincs mit tenni, elveszíti egyensúlyát és ezzel azt a képességet is, hogy sikeres legyen a tradingben. Traderek a „doing" állapotában többnyire már kijutottak a kezdeti stádiumból, még mindig nem képesek azonban elérni, hogy folyamatosan nyereséget gazdálkodjanak ki. Kisebb nyereség-szakaszok után többnyire újra és újra veszteségsorozatok lépnek fel, amelyekben a trader jobb rendszereket vagy jelzéseket keresgél vagy egyszerűen csak túl aktívan kereskedik. A trader optimális állapota az, hogy egyszerűen csak létezzen. Ezt a „being" (létezés) állapotának nevezzük. Ebben az állapotban olyannak fogadja el magát a trader, amilyen, és tudja, hogy ő értékes. Az ilyen tradernek nincsenek problémái az önértékeléssel. Higgadtan veszi az élet dolgait, anélkül, hogy eközben magára öltene az áldozat jelmezét. Tudja, hogy mindenért, ami ellene hat, 100 százalék felelősséget kell vállalnia, és hogy nem minden eredmény lehet pozitív, vagy kell annak lennie. Ez a trader megtalálta trading-stílusát. Ismeri a kockázatokat, de képességeit is. Nem kell önagának vagy másoknak naponta bebizonyítania képességeit. Tudja, hogy ereje 64

kiegyensúlyozottságában rejlik. Ez a trader kiegyensúlyozottan él, sem a nyereségek, sem a veszteségek nincsenek rá emocionális hatással. A trading-eredmények nem tudják egyensúlyából kibillenteni. Sok trader azt hiszi, hogy ilyen ember nincs, és ezért inkább a számítógépes rendszerekben hisznek, amelyek ésszerűbben képesek dönteni. Tény azonban, hogy mi, emberek, még mindig a legnagyobb és legjobb neuronális hálót birtokoljuk. Ha sikerül a „being" állapotában élnünk és kereskednünk, trading-eredményeink kiválóak lesznek. Ezen állapot pozitív mellékhatása igazi megelégedettség. Az emocionális egyensúly, amely a „being" állapotot jellemzi, nemcsak a tradingre hat ki, hanem a teljes életre. Mondhatná valaki: Az, aki megelégedett, az „jóllakott" is, és kevés kedve lesz a tradinghez. Aki nem tűz ki célokat maga elé, nem is érheti el a jómódot. Bármilyen logikusnak tűnik is ez az ellenvetés, mégiscsak olyan, mintha valaki a lóhoz akarná befogni a kocsit. Mert, ahogy ezt már a bevezetőben említettem, céljai elérésénél a trader által pontosan meghatározott értékekről van szó. A jómód, mint cél mögött megbújnak olyan értékek, amelyek a trader tevékenységét vezérlik. Minden tevékenységünk azért van, hogy a megelégedettség állapotát elérjük. Ha összekapcsoljuk a megelégedettség, a „being" állapotát a jómóddal, nagyon gyorsan ismét a „having" állapotához érünk vissza. Minden trading-lépéshez optimális hangulatot A trading folyamán különböző feladatokat kell megoldanunk. Ezek mindegyike különféle hangulatot feltételez. Először is elemezzük: milyen feladatokat kell a kereskedőnek a tradingnél megoldania, aztán keressük meg az optimális hangulatot ezen feladatok lebonyolításához. A trade jóval a tervezés előtt megkezdődik. A trading verseny a többi piaci résztvevővel. Éppúgy, mint egy sportviadalnál, csak akkor állhatunk be a versenyzők közé, ha valóban fittek vagyunk. Ajánlatos ezért minden nap a trading előtt vagy rögtön a felkelés után egy kis önellenőrzést tartani: milyen fitt vagyok ma fizikailag és szellemileg, jól érzem-e magam, milyen privát ügyek terelhetik el figyelmemet a tradingtől? Kész vagyok-e a versenyre? Van olyan egyéb ügy, amely akadályozhat? Milyen igényeim vannak? Ez az önellenőrzés arra szolgál, hogy optimálisan felkészüljön a tradingre. Bizonyára lesznek olyan napok, amelyeken nem érzi magát egészen jól. Azt, hogy egy ilyen napon akar-e kereskedni, Önnek kell eldöntenie. Ha igent mond, akkor tudnia kell, miként képes biztosítani azt, hogy teljes figyelme a piacra irányuljon. Ha stressz-tényezőkre számít azon a napon, fontolja meg, miként vesz részt a tradingben, ha egyáltalán részt vesz. Ilyen tényező mindaz, ami figyelmét a tradingről eltereli. Ezek lehetnek üzleti és magán-jellegűek is. Ha Ön például tudja, hogy délután egy kellemetlen fogorvosi

65

kezelésre kell mennie, már reggel gondolja meg, hogy előtte akar-e kereskedni, és hogy mit tesz délután a nyitott pozíciókkal. Az önellenőrzés után rendszerint az intenzív előkészület következik magára a tradingre. Át kell néznie az aktuális híreket, áttekinteni a chartokat, kitekinteni a kölcsönhatásban lévő piacokra és ellenőrizni saját rendszerét. Az előkészület ezen szakasza egyúttal a trading-nap mentális próbája lehet. Jómagam már a piacnyitás előtt megkísérlem a legkülönbözőbb „forgatókönyveket" elképzelni. Mit teszek, ha a piac erősen nyit, ha gyengén nyit, ha a vártnál jobb, vagy a vártnál rosszabb gazdasági adatokat közölnek? Milyen fontos piaci adatokra kell figyelemmel lennem? Mit teszek, ha a piac megtör bizonyos ellenállásokat és támaszokat? Melyik piacokra figyelek ma különösen? Az intenzív előkészület után megkezdem konkrét kereskedési ötletek kidolgozását. Ezek tervezésénél nem csak azt fontolom meg, hogy hova helyezem kezdő stopomat, hogy melyik árfolyam-célokat tartom valószínűnek, hanem azt is, milyen nagy legyen a pozícióm, hogy hány újra-nyitást engedek meg, hogy agresszív vagy kevésbé agresszív tradinget folytatok és hogy tervezek-e piramis építést. Az eddigi lépések mindegyikét már a piacnyitás előtt megtettem. Általában megkísérlem a trading-napra vonatkozó legfontosabb gondolataimat írásba is foglalni, hogy tevékenységemet trading-naplómban később jobban elemezhessem. Amint nyit a piac, kezdődik a tervezett trading-ötleteimmel történő belépés várakozási szakasza. Ebben a szakaszban megfigyelem a piacot és megkísérlem észlelni az összes információt. Ha egy trading-lehetőséget veszek észre, kezdeményezem a kereskedést. Ennél vigyáznom kell arra, hogy mindent helyesen tegyek. A megbízást korrekten kell feladnom, nagyon gyorsnak kell lennem, hogy ne szalasszam el az alkalmat -ezenközben mégis körültekintőnek kell lennem. Amint a trade megindult, ellenőrzöm a teljesítést. Ez fontos, mert ha én nem is, de esetleg a rendelési platform vagy a brókerem hibát követett el. Miután ellenőriztem, hogy úgy teljesült a megbízás, ahogy óhajtottam, kezdődik a trading megfigyelési szakasza. Ebben megkísérlem szabályaimat követni és hagyom futni a tradet. Ha azonban nem tervezett dolgok történnek a trade környezetében, figyelemmel kell lennem és a tradet esetleg idő előtt meg kell szakítanom. Ha azután a trade befejeződik, még egyszer ellenőrzöm az összes végrehajtást és bejegyzem trading naplómba. Egyidejűleg természetesen tovább várakozom újabb trading-alkalomra. Ezt a rutin-lépéssort elvégzem minden nap. Mindegyik lépés más-más hangulatot követel meg. Természetesen az is előfordulhat, hogy egész nap kitartok ugyanazon hangulat mellett. Kétlem viszont, hogy ez produktív lenne. Minden feladathoz optimális hangulat és optimális perspektíva tartozik. Követhetünk egy asszociatív vagy disszociatív perspektívát. Mindkettő előnyeit már korábban leírtam. A következő táblázatban felsoroltam minden feladathoz a helyes perspektívát. 66

Feladat Reggeli önvizsgálat Intenzív előkészülés a tradingnapra Konkrét kereskedési ötlet kidolgozása Várakozási szakasz Trading megkezdése Ellenőrzés Trade megfigyelése Trade megszakítása Bejegyzések a trading-naplóba Napi elmélyedés

Asszociált perspektíva Nem Nem Igen Nem Igen Igen Nem Igen Nem Nem

Disszociált perspektíva Igen Igen Nem Igen Nem Nem Igen Nem Igen Igen

Hangulat Nyitott, meditatív Koncentrált, elemző, fantáziadús Kreatív, aggályos vagy óvatos Nyugodt, később feszült Agresszív Kritikus Fesztelen nyugodt Agresszív Pedáns Kritikus

Fókusz Tág Tág Szűk Tág Szűk Szűk Szűk Szűk Tág Tág

A reggeli önellenőrzésnél fontos, hogy disszociált perspektívát kövessünk. Csak ez teszi számunkra lehetővé igényeink és állapotunk tárgyilagos megítélését. Asszociált állapotban csupán egyetlen érzés uralkodnék rajtunk. A lehetséges egyéb igényeket, amelyeket ez az érzés elfed, nem vennénk észre. Fókuszunk -amint ez disszociált hangulatnál tipikus - igen tág legyen, hogy lehetőleg az összes hangulatot és igényt észlelni tudjuk. Hangulatunk ezen feladat megoldásához legyen meditatív, elmélkedő. így sikerülhet önmagunkban elmélyülni. Improduktívnak tekintendők a hangulatok közül például a stressz és az eufória, a túlzott jókedv, amelyekkel ezt a feladatot aligha lehet megoldani. Ilyen állapotokban várhatóan felsülnénk a napi önellenőrzésnél, mivel az észlelést ezek a hangulatok blokkolják. Miután önvizsgálatát sikeresen elvégezte, már tudnia kell, hogy kiáll-e az aznapi tradingversenyben, és azt is, hogy milyen igényeire fordítson nagyobb figyelmet a hosszú tradingnapon. Ne hanyagolja el ezeket az igényeket még akkor sem, ha meggyőződése szerint ezen a speciális trading-napon nem lesz ideje rájuk. Mert minél hosszabban fojt el egy igényt, annál nehezebb lesz a nap folyamán kiegyensúlyozott állapotban maradnia. A következő lépésnél fordítson időt a trading-nap intenzív előkészítésére. Ismét nagyon fontos, hogy perspektívája disszociált és fókusza minél tágabb legyen, ugyanis most is nagyon tárgyilagosnak kell lennie - ez disszociált állapotban könnyebb. A trading-nap előkészítéséhez helyezze magát fantáziadús állapotba. Kíséreljen meg minél több forgatókönyvet elképzelni a trading-napra és a piac lefutására. Minél több szcenáriót képzel el, annál rugalmasabban tud a nap folyamán az eseményekre reagálni. További hangulatok, amelyek segíthetnek Önnek ezen feladat megoldásában, a koncentrált és elemző állapothoz tartoznak. Éppen az elemző állapotban rendelkezik kellő távolsággal a 67

piachoz, hogy terveit tárgyilagosabban kivitelezhesse. Fókusza legyen tág, hagyjon ezzel szabad mozgást fantáziájának. Miután így általánosságban előkészítette magát a trading-napra, következik az a szakasz, amelyben már konkrét kereskedési ötletet tervez meg. Ez a szakasz kivehetően különbözik a trading-napra való előkészülettől, mivel most kell fókuszát leszűkítenie. Ez leginkább asszociált állapotban sikerülhet. Sok trader elköveti azt a hibát, hogy trading-napjuk kezdetén asszociált perspektívát választanak; ez ugyan magas szintű összpontosítást tesz lehetővé, a szűk fókusz miatt viszont oda vezet, hogy a trader túl keveset észlel és trading-napját többnyire nem indítja eléggé tárgyilagosan. Jobb az adott nap megtervezésénél először asszociált perspektívát alkalmazni. Igen produktív állapot egy trade megtervezésénél a félelem vagy az elővigyázat. Mivel ha Ön ebben az időpontban a félelmet érzi, valószínűtlen, hogy ez a hangulat Önt később a tradingnél zavarni fogja. A félelem ugyanis teste jelzése, amely óvni hivatott Önt. Ha a tervezés folyamán enged a félelemnek, később bölcsen fel tudja majd dolgozni a jelzést. Jól előkészítette magát? Személyesen elfogadható az Ön számára a kockázat? Megfelel a trade a trading-tervének, követi saját trading-szabályait? Mindezeket a kérdéseket Önnek magának kell becsületesen megválaszolnia, ha a trade tervezésénél átmenetileg aggodalmaskodó állapotba kerülne. Kissé enyhébb formája ennek az óvatos hangulat. Ez is képes Önt a trade tervezése során produktívan támogatni. Mielőtt azonban ténylegesen megkezdené a trading-napot, biztosnak kell lennie, hogy már nincs féleimi vagy óvatos állapotban. Bármilyen segítőkészek is ezek a tervezésnél, a tradingnél már káros hatásúak. A trader kezd kételkedni, nincs elég bátorsága a jelzés követésére vagy túl hamar állítja le pozícióját. Figyeljen tehát arra, hogy a trading-nap kezdetén nyugodt állapotra váltson. Ennek a váltásnak biztosítására mindenesetre disszociált állapotot kell elérnie, ha csak rövid időre is, hogy megfigyelhesse önmagát. Ezt a nyugodt állapotot tartsa is meg. Csak majd röviddel azelőtt, hogy a piac kezdi megközelíteni az Ön belépési árait, kell feszült állapotot felvennie. Gondoljon egy ragadozó állatra, amelyik meglesi áldozatát. Az állat fókusza tág. Csak akkor szűkül le, ha a zsákmány elég közel jött hozzá, mivel csak akkor válhat vadásszá, akkor tud teljesen zsákmányára összpontosítani. Abban a pillanatban, amikor be akar lépni a piacra, ismét asszociált perspektívát vesz fel. Ekkor agresszív állapotra kell váltania. Fontos, hogy csak a belépésre összpontosítson. Ez a legjobban agresszív állapotban lehetséges. Gondoljon például egy gabonatőzsdei-traderre Chicago-ban: neki nem bebillentyűznie, hanem hangosan kiáltva kell rendelését a pitnél megtennie. Az agresszivitás gondoskodik a

68

szükséges döntési szándékról, mivel aki agresszív az nem fordul már vissza. Könnyebben átverekszi magát, ezért optimális ez az állapot ebben az időpontban. Közvetlenül azután, hogy megtörtént a megbízások beadása, és ellenőrizte a teljesülést, következik a legnehezebb váltás. Az asszociált perspektívából disszociáltra kell váltania. Ha ez nem sikerül, akkor ugyanis ön - amint ez asszociált állapotban szokásos - minden emóciót túlzottan érzékelne. Ez aztán rendszerint emocionális hullámvasút-pályára vezet, ha az árfolyamok az Ön pozíciói javára vagy ellenére alakulnak. Ha nem sikerülne asszociált perspektívájából kilépni, a trading-nap nagyon megerőltető lesz az Ön számára, és rövid idő múltán stressz-állapotot érez. Az összpontosítás magas szintjét, amelyre belépéskor oly nagy szükség van, nem kell az egész trade folyamán fenntartani. Amikor a tradet megfigyeli, tegye magát fesztelenné. Ez a váltás különösen kezdőknek jelent nagy nehézséget. Ha viszont vannak konkrét exit-szabályai, akkor most már nincs sok tennivalója. Már csak exit-szabályait kell követnie, semmi másra nincs befolyása. Ebben a szakaszban csak akkor tud ellazulni, ha exit-szabályaiban nagyon megbízik. Ha sikerül ellazulnia, még élvezheti is a tradinget. Agresszív állapotba és az asszociatív perspektívához már csak a trade megszakításánál juthat vissza, mivel itt, mint a belépésnél is, meg kell bizonyosodnia, hogy megbízása gyorsan és helyesen kerül kivitelezésre. Ha egy napon több jelzéssel is kereskedik, a trading-nap folyamán állandóan váltania kell egy asszociált és egy disszociált perspektíva között. Ehhez rutinra van szükség, viszont segít Önnek, hogy a trading-napot jobban kézben tudja tartani. Ahhoz, hogy feljegyzéseit a trading-naplóba be tudja jegyezni, pedáns állapotba kell helyeznie magát, hogy pontosan dokumentálhassa, mit és miért tett. Ha lezárult a trading-nap, ajánlatos kritikus szemmel visszatekinteni rá. Milyen hibát követtem el? Miként kerülhetem el ezt a hibát a jövőben? Mit tettem jól, mit tehettem volna jobban? Feltétlenül jegyezze fel az összes gondolatát és következtetését trading-naplójába. Kiválóság hangulatkontrollal Bizonyára van a nevezett hangulatokon kívül más produktív állapot is a szükséges feladatok leküzdéséhez. Fontos az, hogy Ön felismerje, amelyik állapot produktív és amelyik nem és hogy kihasználja a rendelkezésre álló eszközöket ahhoz, hogy produktív állapotba kerüljön. Esetleg az is lehetséges, hogy improduktív állapotban keressünk pénzt, de mennyivel több pénzt kereshettünk volna, ha produktív állapotban lettünk volna? Csak produktív hangulatokban tudunk optimális döntéseket hozni és csúcsteljesítményt elérni. Gondoljon két sportolóra, akik fizikailag azonos erőben vannak. A versenyben az győz, aki mentálisan jobb állapotban van, azaz, aki kiemelkedő állapotban volt.

69

A tradingnél nemcsak egy mechanikus koncepcióról van szó. A trading-kiválóságot, a kereskedés igazi művészetét csak akkor érheti el ha mentálisan olyan állapotban van, amely támogatja Önt. Ugyanis csak így képes egy leküzdhetetlen fegyvert a tradingnél bevetni. Ezt a fegyvert intuíciónak, ösztönös megérzésnek nevezik. A trading művészete azt jelenti, hogy állandóan sok rutint kell követni, de a kellő pillanatban be kell vetnie az intuíciót. Ugyanúgy, mint a jó sakkjátékos, aki standard lépések százait ismeri és veti be, de a döntő pillanatban a partit intuíciója révén nyeri meg, Önnek, mint trademek tudnia kell, mikor segíti az intuíció. Csak így nyerheti el a kiváló állapotot. Miként juthat el ebbe az állapotba? Az alábbi elveket kell követnie, hogy ezt a csúcs-állapotot elérje: Elhivatottság Az elhivatottság azt jelenti, hogy valaki kiír magának egy feladatot, és ehhez a feladathoz elhivatottságot érez. Ha nem érez elhivatottságot a tradinghez, soha nem lesz elég ereje ahhoz, hogy kibírja a visszavágásokat. Sok mindentől hagyja magát elterelni és nem veti be teljes erejét trading-céljai eléréséért. Képzelje el, van két hét szabadsága, és nem tudja, mit kezdjen vele. Tervez egy kirándulást a tengerhez. Útközben betér egy útszéli büfébe és vesz egy szelet sült húst körettel, elvitelre. Beszáll a kocsijába, pár kilométer után talál egy hívogató pihenőhelyet, kiszáll, hogy piknikeljen. Amint kicsomagolja az ételt, észreveszi, hogy az romlott. Joggal dühös. Mivel jobbat nem tehet, valószínűleg visszahajt a vendéglőhöz és reklamál. Ha panaszát nem akarják komolyan venni, hívatja a vezetőt. Mivel az nincs ott, felírja nevét és címét, megtartja a romlott ételt, valószínűleg megmutatja más vendégeknek is, megkéri őket, hogy panaszát tanúként támasszák alá. Aztán hazahajt és veszi a fáradtságot: ír egy levelet a konszern központjának, egy másikat az egészségügyi hivatalnak és talán még egyet a helyi újságnak is. Panasza intézésére rámegy az egész napja. Hasonlítsuk a fenti szituációt egy másik történethez, amelyben Önnel valami hasonló történik. Most nincs szabadságon - úton van egy fontos üzleti megbeszélésre. Tudja, hogy csak akkor juthat el a kötésig, ha pontosan érkezik. Az út igen hosszú, megáll útközben, hogy vegyen valami ennivalót. Fizet, beszáll kocsijába és továbbhajt. Néhány kilométer után menetközben kicsomagol, hogy egyék és látja, hogy az étel romlott. Joggal dühös. Nos, most is visszafordul? Bizonyára nem. Összecsomagolja az ételt, folytatja útját, hogy odaérjen a tárgyalásra. Amint megérkezik ügyfeléhez, kidobja a romlott ételt. Ez volt az utolsó eset, hogy gondolt rá. Mert a visszaúton már szárnyal a kötés miatt és nem akarja, hogy jó hangulatát egy vita a vendéglőssel elrontsa. Ez a két történet azt kívánja szemléltetni, hogy mit jelent az, ha valaki elhivatottságot érez. Ha világos célt lát maga előtt, nem hagyja magát kicsiségektől eltántorítani. Ha nincs ilyen cél, az

70

összes erőforrás nem arra vár felkészülten, akkor Ön könnyen eltéríthető és erejét egyéb ügyekre fordítja. Elhivatottságot érezni - ez azt jelenti, hogy valamit teljes szívünkből óhajtani, kompromisszumok, prioritások nélkül. Nem elég egyszerűen azt mondani, hogy mától a tradingre érzek elhivatottságot. Commitment azt jelenti, hogy minden célt és tervezést alárendelünk annak a feladatnak, amelyre elhivatottságot érzünk, életünket úgy szervezzük, hogy minden erőforrásunkat alárendeljük ennek a feladatnak. Szenvedély Az elhivatottság és a szenvedély nagyon hasonlítanak egymáshoz. A szenvedélyt éreznie kell magában. Ezt a szenvedélyt csak akkor tudja felszítani, ha a trading teljes összhangban van az Ön értékrendjével. A szenvedély olyan indíték, amely buzdítja Önt és nem is sejtett erőket szabadít fel. A szenvedély ad lökést a hanyatlások után további tapasztalatok gyűjtésére, új ismeretek szerzésére. Szenvedély nélkül senki sem lesz kiválóság! Nagyobb igényesség önmagunkkal szemben Mitől válik elégedetté? Némi pénzt akar keresni a piacon, vagy egyike óhajt lenni a legjobb tradereknek? A trading nem hobby, nem szabadidős foglalkozás. Aki átlagos akar lenni, inkább működtessen néhány hosszú lejáratú befektetést és reméljen öt és tíz százalék közötti kamatozást. A tradingnél azonban 5-10 százalékos eredmény aligha motivál valakit, ha már annyi belső erőforrást vetett be. Csak abból lesz sikeres, kiváló trader, aki állandóan magasabb igényeket támaszt magával szemben. Támogató dogmák Sok trader szenvedélyes, viszont olyan dogmái vannak, amelyek behatárolják és megakadályozzák abban, hogy tényleg sikeres legyen. A meggyőződések jelentőségéről szó volt már. Hitünk abban, hogy mik vagyunk és mire vagyunk képesek, döntő jelentőséggel bír teljesítőképességünkre. Csak akkor hozhatunk intuitív döntéseket, ha észlelni tudjuk testünk intuitív jelzéseit és fel tudjuk azokat használni cselekvésünknél. Önbizalom Ehhez az szükséges, hogy megbízzunk saját erőnkben, teljesítményünkben és tapasztalatunkban. A sikeres traderek lényeges képessége az önbizalom. Önbizalom nem szerezhető máról holnapra; ezért is van az, hogy még egyetlen mester-trader sem pottyant az égből. Önbizalom tapasztalat útján nyerhető. Minél több tapasztalatot gyűjtött valaki, annál biztosabb lesz mesterségében. Senki se gondolja, hogy hat hónap, vagy akár két év trading során elegendő tapasztalatot gyűjthet; és a folyamatot semmilyen könyv vagy szeminárium nem helyettesítheti.

71

Mindamellett segítséget jelenthetnek a könyvek és szemináriumok a tapasztalatszerzésben. Tanulhatunk saját kísérleteinkből és tévedéseinkből vagy abból, hogy elveket lesünk el már sikeres traderektől. Ezeknek az átvett tapasztalatoknak is el kell azonban bennünk mélyülniük, mielőtt kielégítő önbizalmat érezhetünk. Intuíció A trading-kiválóság feltételezi azt, hogy az illető képes intuitív döntéseket hozni. Ilyen döntéseket nem a tudat szintjén hozunk, ezek tudattalan döntések és ezért gyorsan meghozhatók. Fontos, hogy megtanuljuk, miként bánjunk ezekkel. Az intuitív döntések egyes tradereknél gyakran csak mentségként szolgálnak: miért hágták át szabályaikat. Tudjuk azonban, hogy a szabályok követésének képessége a helyes állapottól függ. Ezért fontos, hogy produktív állapotban legyünk, ha intuitív döntéseket akarunk hozni. Aki stresszes állapotban van, nem lesz képes helyes intuitív döntéseket hozni. Ugyanez érvényes, ha túlzottan kötődött egy célhoz. Az egyedüli állapot, amely lehetővé teszi intuitív döntések meghozatalát, a kiegyensúlyozottság. Ez a zavartalan nyugalom állapota. Semmilyen nyomás, sem financiális, sem pszichikai, nem hajtja a tradert átgondolatlan akciókra. A „being" állapotában van és így félelemtől és reményektől nem befolyásolva hallgathat a belső hangokra. Ez az oka annak, hogy miért sül fel olyan sok trader. Soha nem érik el a kiegyensúlyozott állapotot. Csak akkor lehetnek ösztönös megérzéseink, ha már a tapasztalatok széles skálájával rendelkezünk. Azok a döntések, amelyeket már ezerszer meghoztunk tudatosan, egyszer csak fellépnek tudattalanul. Talán emlékszik még, mennyi nehézséget okozott az első vezetési órán a kuplung és a sebességváltó egyidejű kezelése. Ha elfelejtett a kuplungra lépni, visítottak a fogaskerekek (és kiabált az oktató). Amint egyre többször vezetett autót, úgy vált egyre automatikusabbá a váltás komplex művelete - amíg elérte azt, hogy oda se figyel. Már tudattalanul végzi, és figyelmet sem kíván. Éppígy van ez a tradingnél: minél gyakrabban hajt végre egy rutinos tradinget egyazon minta szerint, annál egyszerűbb lesz az intuitív döntések meghozatala. Faktorok és minták, amelyeket gyakran alkalmazott - anélkül, hogy különösebb jelentőséget tulajdonított volna nekik -, tudatalattijában egy képpé álltak össze. És a pontos döntési stratégia ismerete nélkül is felkelthetnek Önben olyan érzést, hogy most érkezett el egy trade ideje. Az intuitív trade nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül lehet hagyni a szabályokat. Önnek továbbra is szigorúan a kockázat és money-management-jéhez kell tartania magát. Gyakran jelent azonban segítséget az intuíció egyes döntések gyors meghozatalában.

72

Miként lehet ilyen intuitív döntéseket előmozdítani? Mindenek előtt hosszas tréninget és tradinget igényel. Tekintse meg chartok ezreit és figyelje meg nagyon pontosan a piaci hangulatot. Ellenőrizze állandóan saját döntéseit. Mit látott, hallott és érzett? Nagy segítségére lehet ebben a pszichológiai napló, amelybe minden tradenél feljegyezte észleléseit. A legfontosabb azonban, hogy bízzék önmagában és alakítsa ki saját trading-stílusát. Ez azt is jelenti, hogy nem kell állandóan kérdezősködni, el kell fogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak. Szokjon hozzá. Ne is kísérelje megérteni az intuíciót, csak higgyen benne. Ne harcolj, kereskedj „Ezekben az ütközetekben harcolni és győzni nem a legnagyobb teljesítmény. A legnagyobb teljesítmény az, ha harc nélkül megtörjük az ellenség ellenállását." Sunzi: A háború művészete. A traderek gyakran tekintik feladataikat harcnak - harcnak a piac ellen és harcnak önmagukkal. Még ha mozgósít is ez a szemlélet egy csomó erőforrást és motiválja is a tradert, utóbbi mégsem képes elérni a kiegyensúlyozottság állapotát. Aki harcol, annak meg kell erőltetnie magát. Még nem találta meg az utat céljai eléréséhez, és mégis állandóan akciókban kell részt vennie. Gondoljon csak a „being" állapotára: az abban különbözik a „doing"tó\ és a „having"-Xö\, hogy a trader kiegyensúlyozott és nem kell állandóan aktívnak lennie. A harc azt jelenti, hogy sok erőt kell befektetni. Azok a traderek, akik állandóan harcolnak, vagy hamar kiégnek vagy egészségkárosodást szenvednek. A trading-sikernek semmi köze a harchoz, annál több a személyiséghez. Csak az érheti el az igazi kiválóságot, aki nyílt, rugalmas és kiegyenlített, és magasfokú (mégsem túlzott) öntudattal és ezzel együtt önbizalommal rendelkeznek. A vesztesek éppen az ellenkező tulajdonságokban tüntetik ki magukat. Tessék csak egyszer beleolvasni internetes trading-boardokba. Hány trader kelt gyűlöletet, irigységet, rosszindulatot, hányan türelmetlenek és rugalmatlanok! Feltette már azt a kérdést, hogy miért nyilatkoznak ezek az úgynevezett traderek ilyen mérgesen? Valószínűleg a dühüket vezetik le, mert elvesztettek egy harcot a piacon. Abban a pillanatban, amikor a tradinget már nem tekintik harcnak, akkor lesznek sikeres traderek - vagy akkor szűnnek meg kereskedni!

73

7. Hogy döntöm el, melyik a jó fogadás?
A traderek kockázatmenedzserek. Senki sem tudja, hogy egy jó vagy egy rossz trade áll-e előtte, de a jó traderek mindig tudják, mekkora a kockázatuk Piacelemzés és jelentősége Ismer valakit, aki megjósolja Önnek a jövőt? Én - sajnos - nem ismerek ilyet, mégis hosszú időn át azt hittem, hogy ez a részvénypiacon másként van. Valójában meg voltam győződve arról, hogy a részvénypiacon - a természettudományokhoz hasonlóan - vannak törvények, amelyek leírnak egy ok-okozati mechanizmust, és a mozgások a piacokon követik ezeket a törvényeket. Még ha ez volna is a helyzet, mindig hiányoztak azok az eszközök, amelyekre szükség lenne a jövőbe-látáshoz: milyen események lépnek fel holnap vagy holnapután, törvényszerűen kifejtve hatásukat a piacra. Ha már nem sikerül a jövőbe látnunk, legalább azt szeretnénk feltételezni, hogy a jövőbeni árváltozások legalább részben a történelmi ármozgásoktól függenek. Hogy az árak emelkedni vagy esni fognak, az alkalmasint függvénye lehetne az eddig bekövetkezett ármozgásoknak. Az ilyen feltevést mutató piacelemzéseket többnyire technikai elemzésnek nevezik. Még ha nincs is semmilyen összefüggés a múltbeli árak és a jövőbeliek között, érjük be azzal - így érvelnek gyakran -, hogy elég sok trader egyszerűen ebből indul ki, erre alapozza kereskedését és ezzel veszi figyelembe a technikai elemzés eredményeit. Ezt nevezzük „önmagát beteljesítő jóslatnak". A chartoknak vagy indikátoroknak kell útbaigazítást adniuk a jövőbeli ármozgásokról. Bármilyen vonzó is ez a gondolat: a tradingnél az ilyen meggyőződés hamar akadállyá válhat. A legtöbb trader rugalmatlanná válik, amint elemzésükkel eljutnak egy piaci véleményig. Ekkor sem arra nem hajlandók, hogy saját piacértékelésük ellen kereskedjenek, sem pozícióikat nem fogják az árfolyam-cél elérése előtt zárni. Soha nem hagynak pozíciókat futni, ha árfolyam-céljaikat már elérték. Ezzel a merevséggel sok lehetőségtől fosztják meg magukat. Gyakran úgy vélik, hogy egy jó elemzés kiegyenlítheti a rossz kockázat-menedzselést. Általában túlbecsülik egyes indikátorok vagy chart-minták „jóserejét". A piacok megjósolhatóságának ideája sok tradert térit hamis útra, ha működőképes trading-rendszerek fejlesztéséről van szó. A fejlesztési munka nagy része ekkor arra összpontosul, hogy növeljék a rendszer találati valószínűségét. Itt a találati valószínűség mellékes. Sok sikeresnek vélt kereskedési elképzelés és rendszer sikeressége 50 százaléknál kisebb találati arányt mutat. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy egy rendszer egy évben tíz tradet generál. Hetet ezekből veszteséggel stop-polnak, csak három jelzés eredményes. Ha a rendszer félrefut, minden alkalommal 1000 eurót veszít, ha nyer 2500 eurót ér el; és mivel a rendszer az esetek 30 százalékában sikeres, 500 euró plusz marad.

74

Ezért egyáltalán nem szükséges az ármozgásokat pontosan megjósolni ahhoz, hogy sikeres trader lehessen valaki. Ezzel kapcsolatban gyakran felvetik, hogy a rendszer még sikeresebb lenne, ha a vesztes tranzakciók számát csökkenteni lehetne. Az, hogy egy magányos trade nyerő vagy vesztő lesz, olyan folyamattól függ, amely felett nincs kontroll. Ha lenne kontrollja, természetesen csakis nyertes tranzakciókat bonyolítana le, és 100 százalékos találati aránya volna. Ha tehát tudjuk, hogy bizonyos tényezők felett nem rendelkezünk 100 százalékos kontrollal, egyáltalán nem kell kísérletezni vele. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a trading-eredményért folyó játszmánkban a szerencse- és pech-tényezőnek is szerepet hagynánk. További érv amellett, hogy a piaci prognózisok sok trader számára problematikusak lehetnek: alapjában véve ragaszkodunk szívünk (jobban mondva énünk) jogához. Ha egyszer már kialakítottuk véleményünket, akár a piacról, akár másról, nehezünkre esik ezt a meggyőződést feladni. Véleményünket minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük - ami a tradingnél igen drága dolog lehet. Még a lehetséges veszteségeknél is rosszabb az emocionális destabilizálódás, amely akkor lép fel, ha egy veszteség-sorozat után be kell látnunk, hogy nem volt igazunk. Társadalmunk nem tűri meg a veszteseket; már az iskolában megtanultuk, hogy csak „helyes" vagy „hibás" létezik. Ha valamit hibásan teszünk, az nem eredményez jó közérzetet. A trader minden veszteség után rosszabbul érzi magát és belecsúszik a veszteség-spirálba. Leszögezhetjük, hogy megbízható piaci prognózisokat nem lehet felállítani, mert a jövőt senki sem képes megjósolni és a piacelemzések akadályozhatják a tradert rugalmasságában és hangulata megválasztásában. Honnan tudhatja meg akkor a trader, hogy long vagy short menjen, ha a piaci prognózisok értékelhetetlenek számára? A kérdés megválaszolásához nem kell a jövőre irányuló prognózist készítenie, csupán meg kell figyelnie, mit tesz éppen a piac. Talán segítséget nyújthat a következő hasonlat: El akar menni sétálni és azon gondolkozik, hogy vigyen-e ernyőt magával vagy ne. Döntése meghozatalához megnézheti a meteorológiai előrejelzést, amely azonban a piaci prognózishoz hasonlóan bizonytalan, vagy egyszerűen kinéz az ablakon és megnézi, milyen a pillanatnyi idő. Ha süt a nap, hagyja otthon az ernyőt, ha esik, vigye magával. Ha a helyzet nem ilyen egyértelmű - maradjon inkább otthon! Pontosan úgy, mint a fenti hasonlatban, figyelje meg a trader, hogy mi történik a piacon és cselekedjék aszerint. Ha emelkedik: vásároljon, ha esik: adjon el, de ha nem lehet tudni emelkedik-e, vagy esik, akkor legjobb, ha nem kereskedik. Ahhoz, hogy a piac állapotát meghatározhassuk, nem szükséges azt sok ráfordítást igénylő fundamentális vagy technikai elemzésnek alávetni. Sokkal alkalmasabb a „legkisebb ellenállás útját" megkeresni. Jesse Livermore alkalmazta ezt a fogalmat „Játékok játéka" c. könyvében; ez az egyszerű módszer még ma is igen hatékony. 75

Pontos megfigyeléssel felfedhető, miként reagál a piac a hírekre és a korrelációban álló piacok mozgásaira és milyen tünetekkel futnak le mozgásai. Egy bika-piacon a jó hírek élénkülést idéznek elő, a piac viszonylagos erőt mutat a korrelációban lévőkkel szemben és általában dinamikus kitörések következnek be. A rossz hírekkel a piac többnyire jól megbirkózik, néha figyelembe se veszi azokat. Egyszerűen megfogalmazva: a tradernek mindig a piaccal kell kereskednie. Ha emelkedik a piac - vásároljon, ha esik - egyszerűn adjon el. „Ne fordulj szembe a piaccal", „A trend a barátod" (The Trend is Your Friend) - ezek régi trading-bölcsességek, amelyek ugyanazt a viselkedésmódot javallják. Ebben a módszerben természetesen nincs semmi garancia arra nézve, hogy a piac pont azt követően, hogy végrehajtottuk tranzakciónkat, nem fordul szignifikánsan és nem tanúsít más viselkedést, mint amilyet megfigyeltünk. Éppúgy, mint ahogy hirtelen eleredhet az eső, bár néhány perce még sütött a Nap, a piacon is adódhatnak hangulat-fordulatok. Ez még nem okoz nagy pénzveszteséget, erről gondoskodik stop-unk. Nem zárja-e ki egy ilyen esemény teljesen a trend-ellenes működést? Az első pillantásra igen, mivel az én ajánlásom úgy szól: kereskedj a trenddel. Ennek ellenére nem lenne okos dolog, ha a trader kizárná a trend-ellenes trading lehetőségét saját belépési módszerével. Nagy pénzt nem egyes árfolyam-ingadozásokkal nyer az ember, hanem trendekkel. A piac nagy mozgásai teszik a tradert gazdaggá. Ezért nem szükséges a csúcson eladni és a mélyponton venni. Fontosabb, hogy egy nagy mozgás momentumát felismerjük és abban a helyzetben legyünk, hogy ezt a mozgást messzemenőkig ki tudjuk használni. Tehát főleg nem az a fontos, hogy a mélyponton vásároljunk vagy elkapjuk a csúcsot egy short-nyitáshoz, hanem az, hogy akkor kereskedjünk következetesen, ha a trend-forduló már kikristályosodott. Ilyen összefüggésben még egyszer visszautalnék a legkisebb ellenállás útjára. Az árak mindig dinamikusan hatnak a legkisebb ellenállás irányában. Ez a mozgás természetesen nem végtelen, egyszer bekövetkezik az a pont, amelynél a mozgás először gyengül, ellenállások miatt lelassul, majd éppen az eddigivel ellentétes irányba fordul. Az árak ezután ehhez az új úthoz igazodnak. A türelmes trader azonban megvárja, hogy a piac tényleg új irányt vett-e, mivel többnyire nincs sok értelme egy mozgásnak a piacon elébe vágni. Lehetetlen azt a pontot nagy biztonsággal meghatározni, amelynél egy trend ellen akkora ellenállás nyilvánul meg, hogy már nem képes mozgását folytatni. Jómagam ezért részesítem előnyben a trend irányú stratégiákat. Ennek ellenére bizonyos esetekben ésszerű lehet trendfordulásokra fogadni. Ehhez két előfeltétel szükséges. Először is a tradernek már ki kellett fejlesztenie egy módszert, amely legalábbis felismeri, hogy az ellenállás az aktuális trendnél érezhetően nagyobb lett. Ügyelnie kell arra, hogy az összes megfigyelés a legkisebb ellenállás útjára vonatkozóan nem a jövőre irányul, hanem a piac lezajlott és aktuális eseményeit értékeli. Ha tehát a trader a trendváltásra spekulál, előzetesen már észlelnie kellett, hogy a futó trenddel szembeni ellenállás kivehetően megnövekedett. 76

A második feltétel pedig az, hogy a trade hozama a vállalt kockázat arányában igen magas legyen. Ha valaki trendváltásra spekulál, akkor céljául nem azt kell kitűznie, hogy a piacon pár pontocskát nyerjen, hanem vállalt kockázatának sokszorosát. Tegyük fel, hogy a kockázat a vételtől a stop-ig 20 pontot tesz ki egy tetszőleges piacon. Ha valaki ilyen esetben belép egy trend elleni trade-be, akkor árfolyam-céljának legalább 60 pontos nyereséget (a kockázat háromszorosát) kellene eredményeznie. Habár én trend-ellenes trading-stratégiákat alkalmazok, minden tradernek azt tanácsolom, hogy főleg trendkövető stratégiákra összpontosítson. Ez lényegesen egyszerűbb módja a pénz (sok pénz) megkeresésének a piacon. Majd csak ha abban a helyzetben lesz, hogy sikeresen kereskedik trend-irányú stratégiákkal, akkor alkalmazzon trading-repertoárja kibővítéseként trend-ellenes stratégiákat is. A piacelemzés jelentősége nem azon múlik, hogy a piac irányulását nagy találati valószínűséggel előre jelezzük. Fontosabb az, hogy segítségével összeállíthassuk a realitások komplex palettáját az áttekintés biztosításához. A piacelemzés nem mértékadó a trading sikeréhez. Nem azért van, hogy előre jelezze az ármozgásokat, hanem azért, hogy felbecsülhessük a kockázatot, megállapíthassuk, hol vannak a határok, merre tart a legkisebb ellenállás útja. Soha nem szabad arra használni, hogy valamit igazoljunk vele, különösen nem egyetlen pozíciót. Úgy kell használni a piacelemzést, mint egy térképet, amelyen különböző utak láthatók. Ha Ön a szokásos értelemben használja - a piac irányulásának előjelzésére -, a térkép csak egyetlen utat fog mutatni. Nos, azok a térképek, amelyeken csak egy út látható, igen primitívek, és csak akkor adnak tájékoztatást, ha azt az egy utat nem hagyjuk el. Hiszen a térkép sohasem maga a realitás, hanem azt jelenti, hogy el fogunk tévedni, ha az előre kijelölt útirányt elhagyjuk. A jó traderek másként használják a piacelemzést. Céljuk egy minél komplexebb térkép megrajzolása, amelyik ugyan szintén nem a realitást ábrázolja, mégis segít nekik a realitást megközelíteni. Ezeken a térképeken sok útvonal szerepel; szerepelnek rajta ellenállások és szupportok, mint ahogy a térképen hegyek és folyók. Egyik térkép sem mutatja meg azonban, hogy egy bizonyos akadály leküzdhetetlen-e, vagy sem. Sokkal inkább utal arra, hogy az utakon nehézségek jelentkezhetnek. A hozam-kockázat arány Ha a piacelemzés segítségével nem tudunk rájönni, hogy merre halad a piac, miként tudná a trader meghatározni, hogy a következő trade értelmes-e vagy nem? Ő csak azt tudja, hogy tétet kell tennie, de nem ismeri a nyerés valószínűségét ennél az ügyletnél. A tradernek döntenie kell, hogy jó fogadás áll-e előtte vagy rossz. Mivel a nyerés valószínűségéről semmit sem tud, el kell fogadjon egy feltételezést. Ha abból indulunk ki, hogy a trading-eredmény olyan véletlenszerű, mint egy pénzfeldobásé, akkor tanácsos lenne egy 50 százalékos találati arányt feltételezni. Ahhoz, hogy a biztos oldalon legyünk, és nem

77

akarunk magunknak nehézségeket a piacon, induljunk ki abból, hogy találati arányunk 50 százalék alatt van. Miként lehetünk azonban sikeresek, ha csak kevesebb, mint a felét nyerjük meg tradejeinknek, mondjuk 40 százalékát? Ez csak akkor működőképes, ha nyereség esetén lényegesen többet nyerünk, mint amennyit veszteségnél elveszítünk. Egy példa ehhez: Képzeljen el tíz véletlenszerű tradet. Hat tranzakció 100 eurós veszteséggel zárult, kettőt nullában kistoppoltak, és csak kettő ért el 400 eurós nyereséget. Ebben az esetben nyerünk, még ha tranzakcióink 60 százaléka negatív volt is, összesen 200 eurót, mivel a nyerség utáni fizetségek jóval magasabbak voltak, mint a veszteségek. Egy fogadás akkor jó, ha a hozam jóval magasabb, mint a kockázat. Sajnos előre nem ismerjük trade-ünk hozamát - tehát nyereségét. Amit viszont ismerünk, az a kontraktonkénti maximális veszteségünk. A különbség a belépés és kezdeti stopunk között az a maximális összeg, amelyet készek vagyunk elveszíteni. Ha abból indulunk ki, hogy nincs slippage2, akkor ez az összeg a kockázatunk. Miként tudjuk azonban hozamunkat meghatározni? Az ugyanis csak a tranzakció befejeztével válik ismertté. Ezért úgy kell terveznünk, hogy a hozam helyett kalkulációnkban egy lehetséges árfolyamnyereséget veszünk figyelembe. És ebben rejlik az árfolyampotenciál realisztikus felbecsülésének nehézsége. Ezen becslés elvégzéséhez előbb válaszolja meg a következő kérdéseket: Milyen időtartamot jelent Önnél egy tipikus trade átlagosan: egytől öt percet, egy órát vagy egy napot? Milyen idősíkon teszi meg belépési döntését: tick-chart, ötperces chart, órás chart? A válasz ezekre a kérdésekre megmutatja Önnek, milyen hosszan van általában egy trade-ben. Most meg kell neveznie, mik voltak a múlt ezen időszakában a realisztikus piaci mozgások az aktuális piaci ingadozások (volatilitás) figyelembevétele mellett. Vegyünk egy DAX-os daytradert, aki szokás szerint csak egy tranzakciót végez és trendkövetőén működik. Tudnia kell, mi az átlagos napi ingadozás a DAX-nál (például 60 pont). Tudnia kell, mikor valószínű, hogy a piac tovább fut annak ellenére, hogy az átlagos ingadozás nagy részén már túl van (például új piaci híreknél, fontos technikai kitöréseknél stb.). Fel kell ismernie a támaszokat és ellenállásokat. Tudnia kell, hogy a kereskedési napon nyilvánosságra hoznak-e fontos gazdasági híreket, amelyek esetleg növelik az ingadozást.

-

Ezen állandó paraméterek figyelembevételével határozhat meg a trader tradingjéhez egy reális árfolyam-célt. A különbség az árfolyam-cél és a belépés között megadja a hozamot, amely a lehetséges trade-ből következik. 78

Ezt a hozam lehetőséget kell a tradernek a kockázatával összevetnie, ha meg kívánja tudni, hogy a trade jó fogadás-e, vagy sem. A hozam az az összeg, amelynek megnyerését elvárom, ha elérhető az árfolyam¬cél; a kockázat az az összeg, amelyet elveszítek, ha kezdeti stopnál kistoppolnak. Rossz a fogadás, ha a vesztő és a nyerő ügyletek aránya nagyobb, mint a hozam-kockázat aránya. Ha például a vesztő ügyletek aránya 60 százalék, akkor a hozam-kockázat aránynak nagyobbnak kell lennie, mint 1,5; ezzel a trade elfogadható és a trader számára jó fogadást jelent (vesztő ügyletek / nyerő ügyletek < hozam¬kockázat arány; tehát 0,6/0,4=1,5). Én traderként megkísérlem az életemet megkönnyíteni és sikeres is akarok lenni, ha ügyleteim kevesebb, mint 50 százalékát nyereséggel zárom. Nekem ezért mindig rossz fogadás lenne az, amelynél a hozam-kockázat aránya 1,5 alatt van. Csak akkor lépek be egy tranzakcióba, ha kockázatom legalább másfélszeresét megkereshetem. Ezt a hozam-kockázat arányt azonban csak a trade megítélésénél alkalmazom. Amint megnyitottam egy pozíciót, már semmilyen szerepet nem játszik nálam, mivel a piacot meggyőződésem szerint nem lehet prognosztizálni. A hozam-kockázat arány kritikája Az a koncepció, hogy soha nem szabad olyan tranzakcióba belépni, amelynél legalább a lehetséges kockázat 1,5- vagy 2-szeresét, esetleg akár a háromszorosát is nem lehet nyereségként elvárni, bizonnyal egyike a legrégibb és legésszerűbb trading-koncepcióknak. Ezt néha risk-reward-ratio-nak nevezik trading-könyvekben. Mégis hangsúlyoznom kell egy világos figyelmeztetést: az árfolyam-cél meghatározása semmi más, mint kísérlet a piac előrejelzésére. A szóban forgó koncepció azt feltételezi, hogy ha a piac irányát helyesen becsültük meg, akkor még a mozgás mértékét is felbecsülhetjük. Az én filozófiám viszont azt mondja, hogy a piac előre nem látható. A jövő bizonytalan, és senki sem tudja előre megmondani, hová tart a piac, főleg azt nem, hogy meddig. Egy trade teljesítőképességét kifürkészni - ez még merészebb, mint a piacelemzés, amely csupán azt kísérli meg, hogy eltalálja egy jövőbeni mozgás irányát. Tudjuk, hogy nem állíthatunk fel prognózist. Miért javaslom akkor mégis a hozam-kockázat arány meghatározását minden trade előtt? Azért, mert a hozam-kockázat arány figyelembevétele általában megvéd a bolondságoktól. Túl gyakran loholnak traderek a piac mögött, amikor a mozgások nagyrészt már lefutottak és a nyerési lehetőség már minimális. Általában az érhető el a hozam-kockázat arány számításával, hogy a traderek kevesebbet kereskednek, tranzakcióik viszont megfontoltabbak. Az nem fontos, hogy az árfolyam-cél ténylegesen realizálódik-e; meglehet, hogy a pozíciót már előbb nyereséggel kistoppolják, de előfordulhat az is, hogy a piac jóval tovább megy a árfolyam-célnál. Ami számít, az az, hogy a trader rendelkezzék egy feltétellel, amely arra készteti, hogy trading-koncepciója és a statisztika értelmében ésszerűen kereskedjék.

79

Egy elrettentő példa: 20 pontos kockázatnál ötpontos nyereségre spekulálni -esztelenség. A hozam-kockázat arány statisztikai koncepció, amely szorosan kapcsolódik egy tradingstratégia elvárt értékéhez (lásd ehhez alább „Az elvárt érték" c. szakaszt). Ennek a trader számára lehetővé kell tennie a pozíció megnyitása előtt az ésszerű döntés meghozatalát. Ehhez fiktív értékekkel és feltevésekkel kell dolgoznia. Az adott feltevések (mint találati arány, kockázat és árfolyamcél) segítségével matematikailag meghatározható, hogy a trade ésszerű (racionális), vagy nem. Ha a döntés eleve a trade-re esett, a hozam-kockázat aránynak már semmi szerepe nincs. Le kell tehát szögezni, hogy ezzel az eljárással nem lehet meghatározni, hogy meddig megy el a piac, hanem csak azt, hogy ésszerű lenne-e egy trade-be belépni addig, míg a piac a megadott árfolyamcél felé halad. Ha a trader azt számítja ki, hogy ez statisztikailag nem racionális, akkor álljon el az ügylettől. Találati arány és Payoff-Ratio Payoff-Ratio jelentése: A nyerő ügyletek átlagos nyeresége osztva a vesztő ügyletek átlagos veszteségével. A hozam-kockázat aránnyal találtunk egy eszközt, amellyel megítélhetjük, hogy a trade jó fogadás-e, vagy sem. A rossz fogadások elkerülése hozzásegíti a tradereket a piaci túléléshez és teljesítményük javításához. Mivel azonban nem láthatunk a jövőbe és így fogadásunk piaci kimenetelét sem látjuk előre, fennáll a fogadás elvesztésének kockázata. Lépjen be a trader akár mégoly jó hozam/kockázat mellett is -, ha állandóan elveszíti fogadásait, akkor előbb vagy utóbb csődbe jut. Az összeomlás elkerülésére a tradernek összesen három változót kell a kezében tartania. Van, amelyik jól kontrollálható, van, amelyik nem. Legnagyobb figyelmét a legtöbb trader a találati arányra összpontosítja. Ez megadja, hogy a trader által végrehajtott tranzakciók hány százaléka zárul sikerrel. Ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy a siker csak marginális volt-e vagy egy óriási nyereséget sikerült-e kigazdálkodni. Egyébként a traderek magas találati arányt kívánnak maguknak, mert ezek minden egyes trader én-jét, ego-ját erősítik. És ki az, aki nem szereti, ha igaza van! A magas találati arány elérésének legegyszerűbb módszere, ha tartózkodunk a stopoktól és mindegyik - mégoly csekély - nyereséget közvetlenül realizálunk. Előbb vagy utóbb ugyanis a legtöbb trade nyereséggel végződik. Ezen módszer hátránya csak az, hogy a kevés trade, amely soha nem fut nyerésbe, olyan nagy veszteséget produkál, hogy a trader biztosan csődbe jut. Ezért kell a tradernek stop-okkal veszteség-behatárolást működtetni. Amint azonban stop-árról dönt, nincs több kontrollja saját találati kvótája felett. Most már a piac az, ami meghatározza, hogy egy tradet kistoppolnak-e vagy az eredményesen befejezhető.

80

A tradernek a stop-ár megválasztásával természetesen van bizonyos befolyása a találati arányra, mivel minél közelebb vannak a stop-ok a piachoz, annál gyakrabban lesz a trader veszteséggel kistoppolva. Neki egyszerűen csak messzebbre kellene stop-jait a piactól elhelyeznie, hogy találati arányát növelje, de ezt a befolyást a kvótára csak nagyobb veszteségekkel tudja „megvásárolni". A találati arány statisztikai változó, amelynek kétségtelenül van befolyása a teljesítményre és a csődbe-jutás kockázatára. A következő ábrán szemléltetem a csőd-kockázat és a találati arány közötti összefüggést:

Amint ez könnyen felismerhető, a csökkenő találati kvótával növekszik a csőd-kockázat. A traderek általában 50 százaléknál magasabb találati kvótát szeretnének elérni. A találati aránynak magában véve azonban nincs kifejező ereje a rendszer teljesítményéről. Gyakran megtörténik, hogy egyes traderek magas találati kvótákkal mégis a piac vesztesei közé tartoznak, mert csak kis nyereségeket és magas veszteségeket érnek el. A legtöbb toptrader találati kvótája 50 százalék alatti és a csökkenő találati arány kockázata ellenére mégsem jutnak csődbe. A csőd-kockázatot csak egy további változóval lehet ellensúlyozni, mégpedig a payoff-ratioval. Ez a szám összeveti az átlagos nyereségeket az átlagos veszteségekkel. Minél magasabb tehát a payoff-ratio, annál nagyobbak az átlagos nyereségek az átlagos veszteségekhez viszonyítva. Annak a kockázata, hogy csődbe jutunk, növekszik, amint ez a következő ábrán látható - ha a payoff-ratio csökken. Minél kisebb a payoff-ratio, annál valószínűbb a csőd.

81

Legyen szabad ezt egy példával megvilágítanom. Képzelje el, hogy minden alkalommal 1000 euró veszteséget ér el, viszont rögtön realizál 100 eurót, ha nyer. Átlagos veszteségei tehát tízszer akkorák, mint átlagos nyereségei; a payoff-ratio 1/10 azaz 0,1. Ahhoz, tehát, hogy egy veszteséges trade-et ellensúlyozzon, tíz nyereségeset kell elérnie. Annak a valószínűsége, hogy sorozatban elér tíz nyereséges trade-t, hogy a veszteségeseket kiegyenlítse, az Ön találati arányától függ; viszont még egy 80 százalékos találati arány esetén is csak 8,5 százalék a valószínűsége egy tízes nyereség-sorozatnak. A csődkockázat tehát alacsony payoff-ratio mellett igen magas. Másként alakul a helyzet, ha mindig csak 100 eurót veszít, viszont átlagosan 1000 eurós nyereség folyik be. Ez a10-es payoff-ratio ugyan nem nyújt garanciát arra, hogy Önt nem fenyegeti csőd, de ennek valószínűsége lényegesen kisebb, mint az előző esetben. Akár azt is megengedheti magának, hogy egy nyereség után tízszer veszít anélkül, hogy számlája mínuszba fordulna. Rögzítsük tehát: Minél magasabb a payoff-ratio, annál valószínűtlenebb a csőd. Miként érhetünk el azonban egy magas payoff-ratiót? Alacsonyan kell tartanunk, azaz be kell határolnunk veszteségeinket. Alacsony payoff-ratiót szűk stop-okkal érhetünk el. A szűk stopok azonban - így tanultuk - csökkentik találati arányunkat. Látható tehát, hogy annak a kísérletnek, hogy ezen két változó - találati arány vagy payoff-ratio - egyikét manipuláljuk, kihatása van a másik változóra. Nem érhetünk el javulást a találati aránynál azzal, hogy a stop-okat messzebbre helyezzük anélkül, hogy a payoff-ratiót csökkentenénk. Aki ezt az összefüggést felismeri, nagy lépéssel közelebb jut a csúcsteljesítmény titkának megfejtéséhez. Szemináriumokon ilyenkor többen felvetik, hogy mégiscsak javítható a találati arány anélkül, hogy a stopokkal foglalkoznánk, mégpedig azzal, hogy egyszerűen „jobb" jelzéseket találunk. Ez az érvelés feltételezi, hogy valaki talált egy módszert, amely nagy valószínűséggel előre látja a jövőt a piacon. A legjobb kilátásokkal ellátott módszer természetesen jobb találati kvótát is eredményezhetne.

82

Az én tapasztalatom és filozófiám azonban az, hogy senki sem tud a piacon prognosztizálni és így minden módszer, amely azon alapul, hogy tisztán látja a jövőbeni piaci mozgásokat, nem más, mint illúzió. Még ha létezne is egy ilyen módszer, akkor sem érné meg örökké keresgélni, mivel van a piacon egy egyszerű módszer a folyamatos nyereség-kígazdálkodásra anélkül, hogy előre látni kellene, mit tesz a piac a jövőben. Egyszerűsítsünk: Bízzunk egy módszerben, amelyik már akkor is nyereséggel „ajándékoz" meg minket, ha csak helyesen viselkedünk a piacon. Ez a módszer nem épít magas találati kvótákra, hanem arra, hogy a payoff-ratiót maximálni kell. Egy ilyen módszer értelmesebb, mint a kísérlet a piac menetének előzetes meghatározása. A tradingnél ugyanis, sajnos, csak kevés változót tudunk kontrollálni, és csak akkor érhetjük el, hogy sikeres traderré válunk, ha a kontrollt hatékonyan tudjuk alkalmazni. A találati arányt tehát csak részben tudjuk befolyásolni, mégpedig azzal, hogy a stop-szintet közelebbre vagy távolabbra helyezzük. További jelentős hatása van ezenkívül a találati arányra az árak előre láthatatlan alakulásának a piacon. Egyszerűbben kontrollálható a payoffratio, amit maximálni lehet, ha találunk egy módszert, amelyikkel veszteségeinket alacsonyan tudjuk tartani és nyereségeinket futni engedhetjük. A kezdeti stop - initial stop - megválasztásával már rögzíthető a kontraktonkénti maximális veszteség. Az átlagos veszteség egy intelligens exit-szabály alkalmazásával még jelentősen a kezdeti kockázat alatt is lehet. Ha még az is sikerülne, hogy befolyással legyünk a nyereségek nagyságára, már kezünkben a hatékony eszköz teljesítményünk kontrollálására. Nem mondható meg előre, hogy a következő trade nyertes vagy vesztes lesz-e. így minden egyes trade eredménye esetleges. A nyereségek vagy veszteségek nagysága egy trade-ben azonban nem véletlenszerű, mivel befolyásunk van a paraméterekre. Nem a vesztesek vagy a nyertesek száma fontos, hanem a nyertesek és vesztesek nagysága. Ezért alárendelt jelentőségű a találati arány, viszont a payoff-ratio jelentős változó, amelynek nagy figyelmet kell szentelnünk. Másként megfogalmazva: Mindegyik rendszer találati arányát a belépési kritériumok és a kilépési szabályok határozzák meg. A nyereségek és veszteségek nagyságának viszont semmi köze a belépési stratégiához, hanem kizárólag a kilépési szabályhoz és a money-management algoritmusunkhoz. A kilépési szabálynak van tehát a legnagyobb befolyása a tradingrendszerre. Ennek optimalizálásában rejlik a csúcsteljesítmény titka. Az elvárt érték Az elvárt érték statisztikai fogalom. Még ha utálja is valaki a matematikát és a statisztikát, a sikeres trader számára nem kerülhető el ennek a fogalomnak megértése. Egy trading-stratégia pozitív elvárt értéke az alapvető feltétele annak, hogy a trading, mint vállalkozás, pozitív legyen. Általában az elvárt érték adja meg, milyen összegű nyereséget várhat a trader átlagosan trade-enkét. Az elvárt értéknek tehát pozitívnak kell lennie, ha a trader sikeres akar lenni. 83

Két változónak van befolyása az elvárt érték számítására: az egyik egy rendszer vagy stratégia találati aránya, a másik az átlagos payoff-ratio. Az elvárt érték képlete viszonylag egyszerűen írja le a két változó összjátékát. Szorozzuk meg találati arányunkat az átlagos nyereséggel és ennek eredményéből vonjuk le a vesztő trade-ek aránya és az átlagos veszteség szorzatát: így kapjuk meg az elvárt értéket. Képlet: (találati arány * átl. nyereség) - (vesztő arány * átl. veszteség) = elvárt érték. Még ha nem tart is sokat a statisztikákról, megéri, ha ezt a képletet pontosabban megvizsgáljuk. Az elvárt érték mindig akkor nő, ha vagy a találati arány nagyon magas vagy ha az átlagos nyereség nagyon nagy az átlagos veszteséghez viszonyítva. Tegyük fel, Ön az elvárt értéket egy 80 százalékos találati kvótához 400 eurós átlagos nyereség és 200 eurós átlagos veszteség mellett számítja ki, majd ezt összehasonlítja egy stratégia elvárt értékével, amelynek találati kvótája csak 40 százalék. Az első esetben 280 euró az elvárt érték.    0,8 x 400 = 320 0,2 x (-200) = -40 Eredmény = 280

A második rendszernél 40 eurós elvárt értéket kell kapnunk    0,4x400= 160 0,6 x (-200) = - 120 Eredmény = 40

Az elvárt érték tehát a fogyó találati kvótával észrevehetően csökken. Vigyázat: számítsa ki az elvárt értéket, ha a találati arány csökken ugyan, mint a fenti példában, a payoff-ratio viszont (átlagos nyereségek/átlagos veszteségek) növekszik. Az első esetben volt egy 2-es payoffratiónk (400/200). Most azt feltételezzük, hogy átlagosan tízszer annyit keresünk, mint amennyit veszítünk. Eszerint a payoff-ratiónk tíz. Most 40 százalékos találati aránynál a következő eredményre jutunk:    0,4 x 1000= 400 0,6 x (-100) = -60 Eredmény = 340

Az elvárt érték szemmel láthatóan emelkedett, bár a találati arány esett. Annak ellenére nagyobb, hogy a találati arány csupán 40 százalékos, szemben az első példával, ahol ez 80 százalék volt. Ez a hatás amiatt lépett fel, mert az első példával szemben a payoff-ratio jelentősen megnövekedett.

84

Látható tehát, hogy a payoff-ratio javításával javíthatunk az elvárt értéken és ezzel együtt teljesítményünkön is. Még ha a payoff-ratio növelése a találati arány terhére történik is, ezt a negatív hatást kompenzálni tudjuk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például elhatározzuk, hogy javítunk a rendszerünkön, mégpedig úgy, hogy csökkentjük a kezdeti stopot. Eredetileg 20 pontos stoppal dolgoztunk, most redukáljuk ezt minden alkalommal tíz pontra. A szűkebb stop hatásai a találati kvótát érintik, mivel a szűkebb stop többnyire gyakoribb veszteségeket okoz. A találati arány esik tehát, tegyük fel: 50-ről 40 százalékra. Azonos payoff-ratio mellett az elvárt érték is esne; mivel azonban átlagos veszteségeink is kisebbek - növekszik a payoff-ratio. Induljunk ki abból, hogy az átlagos nyereségek változatlanok maradnak, és tegyük fel továbbá, hogy ezek 30 pontosak. így az előbbi payoff-ratióval (30/20 = 1,5) szemben 30/10 = 3-ra növekszik. Elvárt érték a stop változtatása előtt:    0,5 x 30= 15 0,5 x (-20) = -10 Eredmény = 5

Elvárt érték a stop változtatása után:    0,4x30 = 12 0,6 x (-10) = -6 Eredmény = 6

Ha tehát a trader javítani akar teljesítményén, csak két lehetősége van: vagy növeli találati arányát vagy javít payoff-ratióján. Ha már döntöttünk egy belépési kritériumról, igen csekély az a befolyás, amellyel a találati arány felett rendelkezünk. Természetesen tetszés szerint tesztelhetünk több belépési kritériumot is és dönthetünk a legnagyobb találati valószínűséget biztosító módszer mellett. Ennél az eljárásnál az a probléma, hogy a találati arány felett nincs kontrollunk. Ugyan minden rendszerhez meghatározható utólag egy egzakt találati arány; de hogy ez a jövőben éppígy viselkedik, az puszta feltételezés. Tény az, hogy a legtöbb kereskedési szisztéma előbb vagy utóbb szemmel látható eltolódásokat mutat a találati valószínűség terén. Ha azonban nem akarjuk, hogy a véletlen és a szerencse döntsenek tradingünknél, akkor arra a néhány dologra kell összpontosítanunk, amelyeket kontrollálni is tudunk. Minden adott találati arányhoz tartozik egy payoff-ratío, amely pozitív elvárt értékhez vezet. Ha sikerül Önnek a szükséges payoff-ratiót realizálni, akkor Ön egy sikeres trader. Egy egyszerű számítási trükkel meghatározhatja, hogy milyen magasnak kell lennie bármelyik tetszés szerinti találati aránynál a payoff-ratio-nak. Ossza el a veszteségi arányt a

85

találati aránnyal - megkapja azt a payoff-ratio-t, amely szükséges ahhoz, hogy a nyereségküszöböt (break-even) elérje. Tegyük fel, hogy a találati arány 20 százalék, ezzel a veszteségi arány 80 % (100 -20 = 80). Osszuk el e kettőt egymással: 80/20 = 4; a payoff-ratio tehát négy. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az Ön átlagos nyereségeinek négyszer olyan magasnak kell lenniük, mint a veszteségei, hogy nullában legyen (break-even). Próbálja ki ezt a számítást más veszteségi aránnyal is és ellenőrizze eredményét az elvártérték képlettel:  0,2 x 4+ 0,8 x (-1) = 0 tekintsük a találati arányt adottságnak és

Ha javítani kívánunk rendszerünkön, összpontosítsunk a payoff-ratio-ra.

Traderként két eszközünk van, amellyel a payoff-ratiót befolyásolmi tudjuk: Először is az exit-szabállyal tudjuk nagymértékben kontrollálni, milyen magasak veszteségeink és a nyereségeink. Hajiunk arra, hogy a veszteségeket hagyjuk futni és a nyereségeket behatároljuk, vagy kifejlesztünk olyan mechanizmusokat, amelyek megengedik nekünk, hogy veszteségeinket alacsonyan tartsuk és a nyereségeinket futni hagyjuk? A másik fontos eszköz a payoff-ratio befolyásolására a pozíció nagysága. Milyen nagy a pozíciónk, ha veszítünk? Milyen pozíciónagysággal érjük el nyereségeinket? Vegye figyelembe, hogy a payoff-ratio-t tranzakciónként és nem kontraktonkét kell számítani. Ezért lényeges tényező a pozíciónagyság átlagos nyereségeink és veszteségeink számításánál. Azoknak a tradereknek tehát, akik javítani akarnak teljesítményükön, ügyesen kell bevetni a két eszközt: egy intelligens exit-szabályt és egy professzionális money-management algoritmust. A kilépési stratégiáról és a pozícióméretezésről szóló fejezetekben kifejtettem néhány javaslatot ezekhez a szabályokhoz. Csőd kockázat Láthattuk, hogy a találati arány szinte jelentéktelen, amíg a payoff-ratio megfelelő. Tudjuk: annak a kockázata, hogy csődbe jussunk, növekszik a csökkenő találati arány és csökkenő payoff-ratio mellett. A csődkockázat szempontjából a payoff-ratio a leginkább mértékadó, ezt a következő példával kívánom érzékeltetni: Egy trader szinte hihetetlen találati kvótája 90 százalék, mivel egy 3 DAX-pontos nyereség után minden alkalommal realizálja nyereségét. Veszteség esetén általában olyan hosszan engedi futni a tradet, míg az nyereségre vált, viszont 30 pontos veszteségnél meghúzza a vészféket. Ennél a stratégiánál az elvárt érték az alábbiak szerint adódik: 86

  

0,9x3 = 2,7 0,1 x (-30) = -3,0 Eredmény = - 0,3

Ennek következtében ez a trader előbb vagy utóbb csődbe jut; nála a csődkockázat 100 százalék, mivel az elvárt érték negatív. Még a magas találati arány sem tudja számláját a csődtől megmenteni. Milyen javaslat tehető ennek a tradernek? Sok lehetősége van stratégiája módosítására. Szűkebbre szabhatná a stopot vagy növelhetné nyereségeit. Bizonyára senki sem javasolná neki, hogy javítsa találati arányát. Ezen az extrém példán kívántam bemutatni, hogy egyszerűbb a payoff-ratiót befolyásolni. Tegyük fel, hogy a trader lecsökkenti stopját 25 pontra, ez a találati arányt nem érinti.    0,9 x 3 = 2,7 0,1 x (-25) = -2,5 Eredmény = 0,2

Ez a stratégia máris pozitív elvárt értéket hozott. Az előny azonban még csak 0,2 pont; azaz a trader átlagosan 0,2 pontot kereshet trade-enként. Minél hosszabban kereskedik, annál több pénzt kereshet. A kérdés csak az, hogy a trader képes-e egyáltalán realizálni a stratégia pozitív elvárható értékét: ahhoz ugyanis, hogy új stratégiájával sikeres lehessen, elég hosszan kell kereskednie - játékban kell maradnia. Sok trader azonban magas elvárt értékkel rendelkező stratégiát alkalmaz anélkül, hogy ezt valamikor realizálnák, mivel előbb kilépnek a játékból. Ilyen kudarc mindig akkor történik, ha a trader túl sokat kockáztat egy trade-nél. Minél nagyobb az a hányad, amelyet számláján kockáztat, annál nagyobb a csődkockázat. A traderek kockázatmenedzserek. Csak az éli túl traderként, akinek sikerül kockázatait helyesen értékelnie. Itt nemcsak arról van szó, hogy a kockázatokat helyesen kell felbecsülni, hanem arról is, hogy stratégiát kell kifejleszteni, a kockázatokkal bánni kell, így biztosítható a hosszú távú túlélés a piacon. A trader legfontosabb célja, hogy játékban maradjon. Az időközi veszteségek és drawdown-ok nem elkerülhetők. Aki viszont ezek miatt mégis kilép a játékból, nincs több esélye ezeket a veszteségeket behozni. Ezért a trader számára a „Stay in Business" - maradj játékban - a legeslegfontosabb szabály. Az összes többi szabályt ennek kell alávetni. A traderek minden trade előtt értékelik a kockázatot, majd döntenek mellette vagy ellene. A trader így professzionális játékosként viselkedik. Megkísérli a valószínűségeket felbecsülni anélkül, hogy azok mennyiségét pontosítani tudná. A kockázatát viszont a trader mindig pontosan meghatározhatja. így abban a helyzetben van, hogy döntsön, hogy a kockázat

87

személyére nézve elfogadható-e. A traderek és a profi játékosok is tudják, hogy egy esemény még 95 százalékos belépési valószínűség mellett is bizonytalan marad. Mivel a jövőbeni események bizonytalanok, minden trading-rendszernél fennáll a pénzvesztés veszélye. Ha sorozatosan, halmozva jelentkeznek veszteségek, ez a számla összeomlását eredményezheti. A csődkockázat az a pont, amelynél a trader financiális erőforrásai egy részének elvesztése miatt már nem képes stratégiáját megvalósítani. A csődkockázat tehát nem jelent teljes veszteséget, hanem már akkor belép, ha a trader, bármi okból is nem képes folytatni kereskedési stratégiáját - akár azért, mert a biztonsági tartalék már nem elegendő, akár azért, mert a trader már nem képes követni money-management szabályait, mert kereskedői tőkéjét a veszteségek felemésztették és stopját ésszerűtlenül túl szűkre kellett szabnia a piacon. Mindkét esetben már fellépett a csődkockázat. Azt a kockázatot, hogy valaki trading-képtelenné válik, elméletileg soha nem lehet teljesen kizárni. Viszont egy trader képes stratégiailag úgy helyezkedni, hogy számára a csődkockázat nem jelent fenyegetést. Ha ismeri saját csődkockázatát, és arra a helyes money-management algoritmussal válaszol, kereskedését kevesebb izgalom terheli, mintha állandóan félnie kellene, hogy elveszíti a játékok játékát. Fontos, hogy tudja, mekkora csődkockázat szolgál stratégiája alapjául, azután olyat kell találnia, amellyel élni tud! Az, hogy mekkora csődkockázat elfogadható, az a trader kockázatoktól való idegenkedésétől függ. Vannak emberek, akik 1000 esetből az egyszeri csődbejutást elfogadhatónak tartják, mások ellenben egy worst-case-scenario-ná\ (forgatókönyv a legrosszabb esetre) maximum egyet tudnának elfogadni 10 000 esetből. Aki ismeri saját csődkockázatát és ura annak, az óriási előnyére ki tud fejleszteni a tradingnél egy megfelelő öntudatot. Ezáltal kezelni tudja félelmét, és ki tud küszöbölni sok hibát, mint például a túl szűk stopok elhelyezését. Egy trading-rendszert drámaian meg lehet javítani, ha a csődkockázat kezelhető. Több bizalom és kevesebb félelem nyugalmat visz a tradingbe, és ez emocionális stabilitást kölcsönöz. Ehhez viszont két alapkérdést meg kell válaszolni. Az első így hangzik: „Miként lehet elviselni egy veszteség-sorozatot?", a második: „Hogyan lehet meghatározni, mi várható el a piacon?" Az első kérdést nem lehet matematikai képlettel megoldani, mivel sorozatos veszteségekre minden ember másként reagál. Ezért fontos a trader számára, hogy tudja, miként reagál ő személyesen sorozatos veszteségekre.

88

A szakirodalomban újra és újra írnak kísérletekről, hogy az optimális pozíciónagyságról szóló kérdésre képletekkel találjanak választ. Az Optimal-F és a Kelly-kritérium ezek közül a legismertebbek. Ezek a képletek azonban csak az egyénileg optimális pozíciónagyság megállapításában tudnak a tradernek támogatást nyújtani. Nem térnek ki a trader személyes kockázati hajlamára. A legjobb matematikai pozíció sem használ a tradernek semmit, ha ő maga személyesen, kockázattűrő képessége alapján nincs abban a helyzetben, hogy a képlettel megállapított pozíciónagyságokat a piacon menedzselhesse. Ahhoz, hogy a csődkockázattal együtt lehessen élni, ismernünk kell azt, és tudnunk kell számolni vele. Ebben segítségünkre lehet egy egyszerű statisztikai pozíció, amelyet a következőkben vizsgálunk meg közelebbről. Feltételezzük, hogy Önnek van egy 50 000 eurós számlája, és hogy a találati aránya 50 százalékos. Ha nyer, tétje kétszeresét kapja, ha veszít, a teljes tét elvész. Az Ön csődpontja egy 40 000 eurós számlaállomány, így legfeljebb 10 000 eurót veszíthet. Milyen összeget kockáztasson? Gondolkozzék egy percig, miként oldaná meg a feladatot. Biztosíthatom, hogy a kérdésben már szerepel az összes fontos információ.

Veszteség-valószínűség : 50% !!!
A veszteség sorozat A trédek száma valószínűsége 1 50,00000% 2 25,00000% 3 12,50000% 4 6,25000% 5 3,12500% 6 1,56250% 7 0,78125% 8 0,39063% 9 0,19531% 10 0,09766% 13 0,01221% 14 0,00610% 19 0,00019% 20 0,00010% 30 0,00000% 40 0,00000% 50 0,00000%

Előfordulás 1000-ből 500 250 125 62,5 31,25 15,625 7,8125 3,90625 1,953125 0,9765625 0,12207031 0,06103516 0,00190735 0,00095367 9,3132E-07 9,0949E-10 8,8818E-13

Előfordulás 10000-ből Tét 5000 10000,00 2500 5000,00 1250 3333,33 625 2500,00 312,5 2000,00 156,25 1666,67 78,125 1428,57 39,0625 1250,00 19,53125 1111,11 9,765625 1000,00 1,22070313 769,23 0,61035156 714,29 0,01907349 526,32 0,00953674 500,00 9,3132E-06 333,33 9,0949E-09 250,00 8,8818E-12 200,00

89

A kérdés, amelyet először kell megválaszolnia, úgy hangzik, hogy mennyire valószínű az, hogy egymásután x-szer veszít. Mert az, hogy hányszor veszíthet sorozatban, anélkül, hogy nyerne, az attól függ, hány részre osztja fel 10 000 eurós kockázati tőkéjét. Ha tíz egységre osztja fel, egymásután tízszer veszíthet. Ha viszont 20 egységre osztja, akkor 20-szor veszíthet sorozatban a csődig. Mivel tudja, hogy mi a valószínűsége annak, hogy egy tranzakciónál veszít (találati kvótája 50%), azt is kiszámíthatja, mennyire valószínű az, hogy x-szer egymásután veszítsen. A statisztikában beszélünk úgynevezett „feltételes valószínűségről" -azért feltételes, mert egy esemény bekövetkezte attól a feltételtől függ, hogy egy másik esemény előzőleg bekövetkezett-e. Egy kétveszteséges sorozatnál például szükséges, hogy nem csak a második, hanem már az első trade is veszteséggel záruljon. A valószínűségek a pozíció-lánc minden egyes tagjánál összeszorzódnak, hogy a teljes eredmény valószínűsége megmaradjon. Egy x db-os veszteségsorozat létrejöttének valószínűségéről, 50 százalékos találati arány esetén, a fenti táblázatban nyerhető áttekintés. Négy egymást követő vesztes trade valószínűsége például 6,25 százalék. Ez nagyon magas valószínűség egy trader számára, mivel 100 tranzakciónál több, mint hatszor számíthat négyes veszteségsorozatra. Egy négyes sorozat valószínűségét nem lehet csökkenteni, mert azt eleve megszabja a találati arány; a valószínűséget csak a találati arány növelésével lehetne csökkenteni. A trader számára igen fontos, hogy ismerje a sorozatos veszteségek valószínűségét, mert ebből tudja, milyen veszteségsorozatokra számíthat statisztikailag a kereskedés során. Mert nem pechnek kell tartani, ha a trader négyszer egymásután veszít. Ezek az események statisztikailag meghatározottak. Még ha egy trader sem hallja szívesen - fennáll annak a valószínűsége is, hogy tízszer egymásután veszítenek. Ahogy a táblázatból kivehető, ennek valószínűsége ugyan csak 0,098 százalék, mégis létezik erre az eseményre egy mérhető valószínűség, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tessék meggondolni: 14 000-szer valószínűbb ez az eset, mint az, hogy hatosunk legyen a lottón! (A hatos lottó-telitalálat valószínűsége kb. 0,000007 %) Mit jelent ez a menedzselés szempontjából? Nem kerülhetjük el, hogy ez az esemény (tíz veszteség folytatólagosan) 1000 tranzakció során legalább egyszer beüt - a statisztika erre figyelmeztet. Tehát ha ezzel kell számolnunk, akkor stratégiánkkal kell gondoskodnunk arról, hogy ne érjen bennünket csőd, ha ez a valószínűtlen, de lehetséges esemény bekövetkezne. Mivel az eseményt magunk nem tudjuk elkerülni, védenünk kell magunkat a csődtől azzal, hogy ilyen veszteség-sorozat után még elegendő pénzzel rendelkezzünk. Tehát mindig csak kis összegeket kockáztatunk. Ezek mértékét egyszerű képlettel lehet kiszámítani: a kockáztatott összegeknek egy sorozatos veszteségnél összességükben nem szabad nagyobbnak lenniük, mint a teljes összeg, amelyet elveszíthetünk, mielőtt bekövetkezik a csőd.

90

Példánkban ez a következőket jelenti: Ha legfeljebb 10 000 euró veszteséget tudunk elviselni, nem szabad például tíz trade sorozatos veszteségei összegének nagyobbnak lennie, mint 10000 euró. Feltéve, hogy 1000 eurót kockáztatunk tradenként, akkor tíz tradenél a legrosszabb esetben 10000 eurót veszítünk. A fenti példához most kiszámíthatjuk, mennyi pénzt kellene kockáztatnunk, ha 50 százalékos nyerési esély mellett legfeljebb 10 000 eurót akarunk elveszteni. A csődkockázatot soha sem zárhatjuk ki, de megállapíthatunk egy egyéni tűréshatárt. Ha mi magunkra nézve elfogadhatónak tartunk egy 0,1 százalék alatti valószínűséget - tehát, hogy 1000 esetből egynél kevesebbszer fordul elő nálunk csőd -, akkor maximum 1000 eurót szabad kockáztatnunk. Miután már tudja, hogy mennyire valószínű az Ön számára egy x veszteségből álló sorozat megadott találati aránynál, fel kell tennie magának a kérdést, milyen csődkockázattal képes „együtt élni". Ha elfogadhatónak tartja azt, hogy 1000 esetből egyszer csődbe jut, akkor meg kell néznie a nevezett táblázatban, mikor süllyed egy ezrelék alá a valószínűség, ha az x veszteségből álló sorozat bekövetkezne. Amint a táblázatban látható, ez az eset sorozatban tíz trade-nél fordulhat elő. A valószínűség csupán 0,098 százalék, tehát egy ezrelék alatti. így statisztikailag nem fordul elő 1000 eset alatt, hogy csődbejut. Ebből a példából azonban az is kivehető, hogy 10 000 esetnél legalább egyszer előfordul, hogy fellép egy tízes veszteségsorozat. Ha be akarja biztosítani, hogy 10 000 eset alatt egyszer se forduljon elő, hogy csőd következik be, ismét meg kell néznie a táblázatot, melyik veszteségsorozatnál és mikor áll fenn akkora valószínűség, amely olyan csekély, hogy a kritikus esemény 10 000 esetnél egyszer sem fordul elő. Egy 14 veszteséges sorozat annyira valószínűtlen, hogy egyszer sem fordul elő 10 000 tradenél. Egy 13-as hasonló sorozat valószínűsége már 0,01 százalék, tehát 10 000 esetnél már egyszer előfordulhat. A veszteségsorozat utáni keresgéléssel, amely sorozatnak olyan kicsiny a valószínűsége, hogy komfort-érzetünket a csődkockázattal kapcsolatban kielégíti, most meghatározhatjuk pozíciónk nagyságát. Is. Mert ha egy 14 veszteséges sorozat olyan valószínűtlen, hogy 10 000 eset alatt egyszer sem fordul elő, megengedhetjük magunknak, hogy kockázati tőkénket 14 egységre osszuk fel, amelyeket azután kockáztatunk. Ha kockázati tőkénk - mint eddig - 10 000 euró, ennek felosztásából (10 000/14) 714,29 euró adódik tétként. Ezzel a fogadási téttel biztosak lehetünk abban, hogy valószínűleg egy sorozatos veszteség ellenére sem következik be csődkockázatunk. Minél alacsonyabb a komfort-szint, annál kisebbnek kell lennie a tételnek is. Ügyelni kell arra, hogy a csődkockázat többnyire nem a teljes veszteségnek felel meg, minthogy a tradert már egy előző totális veszteség kényszerítette a trading abbahagyására. Szokás szerint sikertelennek neveznek egy stratégiát, amikor például 30 százalék veszteség keletkezett; így egy 30 százalékos drawdown már csődkockázatot jelent. 91

Egy 100 000 eurós számlánál ez 70 000 eurós számlaállományt jelent. Feltéve például, hogy 50 százalékos a találati arányunk és elfogadjuk az egy veszteséget ezer esetből, mint csődkockázatot, akkor sorozatban tíz veszteséget tudunk elviselni 3000 eurós tétekkel. Ebben a példában ez pontosan 3 százaléka kezdeti számlanagyságunknak. Itt szeretném röviden megemlíteni a kezdők által gyakran ürügyként emlegetett védekezést, hogy egy kis, pl. 25 000 eurós számlánál nincs lehetőség money-management-re. Induljunk ki abból, hogy egy kezdő, ellentétben egy profival, egész számláját elveszítheti, mivel nincs kellő gyakorlottsága, és egyéb jövedelmei is vannak, tehát nem a tradingből él. Ezért összehasonlítható egy olyan traderrel, akinek 100 000 euró van a számláján, de ebből kell élnie is. Neki nem szabad elfogadnia 25 százalékosnál magasabb drawdownt, mert havonta kell pénzt leemelnie számlájáról. Mindkét tradernél bekövetkezik a csődkockázat egy 25 000 eurós tétnél; így mindketten azonos feltételek mellett kereskednek, ha a csődkockázatról van szó. Ezért a csődkockázat elkerülése szempontjából a kezdőkre is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a hivatásosokra. A fogadás nagysága abszolút értelemben tehát ugyanaz, százalékosan ez esetben négyszeres.

92

8. Kezdők szerint fontos a helyes belépés
Kezdők nagy fontosságot tulajdonítanak a helyes belépésnek, pedig ez a legkevésbé fontos. Van viszont néhány dolog, amire ügyelni kell. A belépés A kezdők nagy fontosságot tulajdonítanak a helyes belépésnek. Azoknak viszont, akik kellő tapasztalattal rendelkeznek bizonyos hibák elkerülésére, ez elég jelentéktelen. Hosszan töprengtem, hogy írjak-e egyáltalán egy fejezetet a belépésről, mivel minden jó trader sikere nem a belépési, hanem a kilépési stratégián és money-management-en (pozícióméretezés) múlik. Azonban tartottam attól, hogy egyes olvasók emiatt azt gondolhatnák, hogy el akarom hallgatni az igazi trading-titkot, ha ezt a témát kihagyom, erről pedig szó sincs. Szeretném azonban hangsúlyozni - még ha ismételem is önmagam -: Egy pozícióba való belépésben nincs semmi mágikus, semmi különleges. Egyes traderek azért összpontosítanak újra meg újra a belépésre, mert azt hiszik, hogy ezzel kontrollálni tudják a trading eredményességét. Mivel azonban senki sem tudja, mit hoz a jövő, ez a gondolat hamis. A véletlen belépés Azt, hogy a belépés egy pozícióba szinte véletlenszerűen is megtörténhet, sok trader nehezen hiszi el. Túl gyakran emlékeznek vissza olyan helyzetekre, amikor pontosan tudták, mit fog tenni a piac. Még arra is visszagondolnak, hogy ilyen esetekben sok pénzt is nyertek. Én nem állítom azt, hogy ilyen megérzések nem léteznek, mivel magam is átéltem több ilyet. Traderként azonban nem számíthatunk arra, hogy megérzéseink olyan megbízhatóak, mint egy kristálygömbé, amely belelát a jövőbe. Egyszerűbb és biztosabb abból kiindulni, hogy a jövő bizonytalan. Még olyan esetekben is, amelyek számunkra egyértelműnek tűnnek - mint például a World Trade Center elleni terrortámadás 2001. szeptember 11-én - sem tudhatjuk, hogy miként viselkedik a piac. Ön nem hiszi? Akkor nézzük a következő példát. Képzelje azt, hogy meggyilkolnak egy kedvelt amerikai elnököt, és ezt Ön egy perce tudja, tehát reagálhat még a piacon. Egyetlen feltétel van: csak a következő nap bonyolíthatja le a tranzakciót. Bizonyára majdnem mindegyik trader egy short pozíció mellett döntene. A tény az, hogy a részvénypiacra alig tett hatást Kennedy agyonlövése, és aki a következő nap bonyolította volna le a pozícióját, veszteséggel távozhatott volna a piacról. Nézzünk egy másik példát. Az amerikai városok egyik legnagyobbikát teljes áramszünet éri; az egész áramellátás összeomlik. Senki sem tudja, hogy ez véletlen-e vagy terroristák idézték elő. A legutóbbi alkalommal, amikor egy amerikai nagyvárosban bekövetkezett egy ilyen elsötétedés, a 93

nemzeti gárdának kellett beavatkoznia, hogy megakadályozza a fosztogatásokat. Ön ismét jókor tud az eseményről és napon belül is tud kereskedni. Itt sincs hatása az eseménynek a piacra. Amikor 2002-ben kialudtak a lámpák New Yorkban, nem következett be pánik. A részvénypiac, amely éppen bezárt, már az éjjeli ülésen - amely 30 perccel a kereskedés zárása után kezdődött - magasabban nyitott. Ezekkel a példákkal azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy a piacokon nincs „kell". Csak két dolog van, amit tennünk kell: adót fizetni és meghalni. Az összes többi bizonytalan. Az utóbbi bekezdésekben az érthetőség kedvéért olyan szituációkat írtam le, amelyeknél a híreknek meg kellett volna mozgatniuk az árfolyamokat. Önök ezeket a példákat azonban meghatározott indikátorokra és ár-formációkra is értelmezhetik: biztos jelzés nincs. Emiatt az alapvető bizonytalanság miatt a belépés csak minimális kontrollt tesz lehetővé. Néha működik, néha nem. Beszállna-e Ön egy autóba, amelyben a kormány hol működik, hol nem? Vagy van kontroll, vagy nincs. A belépés tehát nem fontos - nem teszi számunkra lehetővé a kontrollt, amelyre szükségünk lenne ahhoz, hogy megbízható trading-eredményt produkáljunk. Olyan dolgokra kell összpontosítanunk, amelyek megbízhatóbbak. Csak kevés olyan paraméter van, amelyeket valóban kontrollálhatunk. Ezek közé tartozik egy pozíció nagysága és a kilépési-stratégia, amelyek segítségével mindig befolyással rendelkezünk átlagos nyereségeinkre és veszteségeinkre. Ezért kell mindenek felett figyelmünket erre a két tényezőre fordítanunk. Ha a belépés nem fontos egy kereskedési rendszer vagy stratégia számára, akkor miért vetik ki a kereskedők - mondhatnánk: kockán - minden reggel, hogy eldöntsék: long-ra mennek, vagy short-ra? Vannak kereskedési stratégiák, amelyek véletlen belépésen alapulnak és sikeresek. Van K. Tharp Tom Bosso-val együtt bemutatta könyvében: Trade Your Way to Financial Freedom, hogy a véletlen belépések is lehetnek sikeresek. Meggyőződésem, hogy sok tradernek véletlen belépési stratégiája van anélkül, hogy tudna róla. Mivel tárgyilagosan nézve nincs semmi különbség aközött, hogy valaki a belépéssel megvárja a piacon bizonyos kritériumok bekövetkeztét vagy azt lesi, hogy mikor mutatja a dobókocka mondjuk a hatost. Például mindig vásárolhatna, ha a Bullish Engulfing minta (egy chart-minta) megjelenne az ötperces candlestick charton - vagy ötpercenként dobhatna és minden hatosnál ugyanezt tenné. Ugyanúgy, ahogy a kockadobásnál, ahol 1/6 valószínűséggel bekövetkezik egy hatos, van bizonyos valószínűsége a Bullish Engulfing minta megjelenésének is a charton. Viszont csak akkor szignifikáns statisztikailag a módszer, ha hosszabb megfigyelést követően egy Bullish Engulfing minta után, egy meghatározott időszakaszban, a piac valóban magasabban jegyez. Szignifikáns (jelzésértékű) annyit tesz, hogy valamely módszer jobb, mint a véletlen - tehát az árfolyam akkor az esetek több mint 50 százalékában ténylegesen emelkedett. Csak ebben az 94

esetben lenne a belépés „randomless" - nem véletlenszerű. Hogy ki és mennyi fáradságot fordít arra, hogy a véletlennél jobb belépést találjon, ezt a traderekre bízom. A valóban fontos üzenet minden trader számára azonban az, hogy még véletlen belépéssel is sikeresen kereskedhet, ha ehhez a belépéshez illő kilépési-stratégiát és a helyes pozíciónagyság-menedzsmentet választja. A személyre szabott kereskedési stratégia kialakításánál fontos, hogy az ne foglalkozzék hosszasan az optimális belépéssel, hanem néhány egyszerű, tárgyilagos kritériumot kapcsoljon hozzá és ezután ehhez a belépéshez találja meg az optimális kilépési stratégiát és az ahhoz illő money-management szabályokat. Aki eljut idáig és pénzt keres, hamarosan észreveszi, hogy nem érdemes nagyon kiélezni a belépést. Viszont nagy valószínűséggel újra és újra felül fogja vizsgálni kilépési szabályait figyelemmel a lehetséges piaci változásokra és szükség esetén módosítja azokat. Így tervezze meg belépését A belépési stratégia a tradernek alapvetően három választ kell közvetítsen: Mikor, milyen áron és milyen irányban lépjen be. Ezek közül én a „mikor"-t és a „milyen áron"-t tartom fontosabbnak az irány-nál, hiszen - mint tudjuk - senki sem lát a jövőbe. Mégis először az irány kérdését kell megválaszolnunk belépésünk tervezésénél, még mielőtt az optimális időpontot és a legjobb árat meghatároznánk. Miként tudja azonban valaki trade-je irányát meghatározni olyan piacon, amelyik véletlenszerűen mozog? A filozófia Könyvem első részében már leírtam, milyen fontos, hogy legyen a piacról filozófiai elképzelésünk. Csak olyan stratégiában bízhatunk, amelyik az általunk elfogadott filozófián alapul. Az én modellem olyan piacból indul ki, amelynek kurzusai véletlenszerű minták szerint változnak, amelyek egyes mozzanatait azonban felerősíti, torzítja vagy csonkítja a résztvevők hangulata. Képzeljük el, hogy a pénzügyi piacok Véletlen-tündérének van egy kockája, amellyel minden nap játszik. Ezen a kockán teljesítmény-pontok szerepelnek, ezért a piac véletlenszerűen felfelé vagy lefelé tart. Ha viszont a piaci résztvevők hangulata jó, a piac kétszer olyan erősen emelkedik, mint amennyit a dobott teljesítmény-pontok száma ténylegesen mutat. Ha Véletlen-tündér például ötöst dobott, a piac tíz ponttal emelkedik. A piac esése sem olyan mértékű, mint amennyit a negatív teljesítmény-pontok mutatnak, ha a résztvevők hangulata jó. Ha viszont nyomasztó a pesszimizmus, akkor a piac csak három pontot emelkedik, még ha Véletlen-tündér ötöst dobott is; viszont ha mínusz egyet dobott, akkor két pontot esik. A piac résztvevőinek hangulata tehát fontos befolyást gyakorolhat, még ha az árfo-lyamok irányultan csak véletlenszerűen mozdulnak is meg. Ez az én modellem a részvénypiacról illetve a pénzügyi piacokról.

95

A hangulatoknak természetesen sokkal gazdagabb fokozatai vannak, mint a jó és a rossz, filozófiámat azonban lényegében jellemzi ez a példa. Egyrészt kifejti a modellem, hogy a piacok nem engedik „megjósolni magukat", mert nem tudhatjuk, hogy Véletlen-tündérnek mi lesz a következő dobása. Másrészt rámutat arra, hogy máris előnyünk van, ha felismerjük a piaci résztvevők hangulatát. Emiatt legalább is feltételezhetjük, hogy az elmozdulás erősebb vagy gyengébb lesz, mint amit a kocka mutat. Ezt tudva abban a helyzetben vagyunk, hogy belépésünket okosabban alakítsuk ki egy pusztán véletlen belépőnél. Ugyan még mindig nem tudjuk, hogy a belépési jelzéssel nyerünk vagy veszítünk-e; ha viszont helyesen becsültük meg a pszichológiai hangulatot, akkor feltételezéseket alakíthatunk ki a trade lehetőségeiről. Mert ha pozitív piaci hangulat mellett emelkedő árfolyamra teszünk, akkor Véletlen-tündér ötös kockadobása ellenére kétszer annyit növekedhet a piac Ha trendkövető stratégiákat alkalmazunk, akkor tehát a long-oldalon próbálkozzunk. Miután azonban senki sem tudja, hogy Véletlen-tündér a következő dobásával mégis nem negatív számot vet-e ki, elvben semmi sem szól egy short-trade ellen -mindazonáltal gyors kilépést kellene akkor választanunk, mivel a pozitív hangulat miatt a potenciál nem túl magas. (Vegye figyelembe: a teljesítmény-kockán nincs preferencia (nagyobb valószínűség) pozitív vagy negatív teljesítmény pontokért.) Long vagy short? Először is állapítsa meg a trade irányát! Becslésünk szerint a pszichológiai hangulat miatt nem a véletlenen múlik az, hogy long vagy short menjünk, hanem azon, hogy miként ítéljük meg egy trade potenciálját a kockázattal kapcsolatban. Jó piaci hangulat mellett például nagyobb potenciált feltételezhetünk a long-oldalon, viszont kisebbet a short-oldalon. Ez a kritérium dönt, összefüggésben a legkisebb ellenállás útjával a trade irányáról. Ahhoz, hogy a mindenkori trend potenciálját még pontosabban megbecsülhessük, pillantsunk különböző időbontásokban a chartra és keressünk ellenállásokat és támaszokat. A támaszok és az ellenállások jellegzetes piac-pontok, gyakran felismerhetők a piac mozgási zónái egy sávban. A napi csúcsok, mély- és egyéb szélső pontok jellegzetes ismertetőjegyek, amelyek ellenállásokra illetve támaszokra utalnak. Kevésbé alkalmasak a trendvonalak, mivel ezek képzeletbeliek, azaz nem reálisan kialakult árfolyamok, mint egy sávzóna. Ezek a vonalak csak a chartisták fejében léteznek és gyakran csak utólag ismerhetők fel a chartokon. A trendek ezenkívül hajlanak arra, hogy szétágazzanak. Ez azt jelenti, hogy a trendvonal ugyan megtörik, a trend mégsem fejeződik be, hanem kissé laposabban fut tovább. A trend-vonalak és jellegzetes piaci pontok között a mozgóátlagok a támaszok és ellenállások utáni keresés során felemás állapotot vesznek fel. Mivel ezek az árfolyam-vonal 96

kiegyenlítését jelenítik meg, reálisabbak a trendvonalaknál. Mindenesetre olyan sok lehetőség van az árfolyamvonal kiegyenlítésére (13, 21, 50, 100 napos, egyszerű mozgó átlag, exponenciális, súlyozott, súlyozatlan stb.), hogy én magam a mozgó átlagoknak ilyen összefüggésben nem tulajdonítok jelentőséget. Egyáltalán nem tartom fontosnak a Pivot-pontokat és a Fibonacci-szinteket. Ezek a kiindulási pontok értéktelenek és legfeljebb egy „self fullfilling prophecy" (önbeteljesítő jóslat) keretében használhatók. Mivel legalább négy Fibonacci- és hat Pivot-pont létezik, már a valószínűség törvényéből is az következik, hogy egy kereskedési nap folyamán, átlagos, 30 pontos mozgástartomány mellett ebből a tízből legalább egy extrém pontra vagy markáns kereskedési pontra esik. Megengedve, hogy még egy-egy pontos tolerancia is járul mínuszban és pluszban ezekhez a mágikus árakhoz, ekkor a lehetséges 30 pont mellett eljutunk oda, hogy a piac egy tetszés szerinti kereskedési napon 100 százalékos valószínűséggel ezen pontok egyikén fordul vagy ott éri el szélső értékét. Az ellenállások és támaszok, amelyeket egy pozíció megnyitása előtt azonosítottunk, segíthetnek nekünk a trade potenciáljának felbecslésében. Általában több ellenállást és támaszt is találunk, amelyeket én, az aktuális piaci ártól kiindulva, esetenként megszámozok: így az első ellenállást E1-nek nevezem, majd következik a E2 és így tovább. Éppígy járok el a támaszokkal; ezeket T1-nek, T2-nek nevezem, és így tovább. Az, hogy a piacnak van-e potenciálja ahhoz, hogy E1-re vagy akár E2-re emelkedjék, egyrészt attól függ, hogy milyen erős volt az elmúlt napokban az átlagos felfelé-mozgás, másrészt attól, hogy a piaci hangulat pozitív vagy negatív. Többnyire abból indulok ki, hogy a piac az elmúlt pozitív napok átlagos árfolyam-potenciálját az aktuális napon is kimerítheti, ha a piaci hangulat pozitív. Ha az átlagos mozgás egy pozitív napon például 60 pont volt, akkor úgy veszem, hogy ez az aktuális pozitív napon is érvényes. Példánkban jegyezzünk - DAX jelenleg 4200-on - 4180-as napi mélypontot; én ekkor abból indulnék ki, hogy a piac további 40 pontot emelkedhet (20 ponttal már emelkedett a mélypontról). Ha az ellenállás most 4240-nél van, akkor én ezt árfolyamcélként határoznám meg. Ha viszont csak 4260-nál található ellenállás és előtte 4220-nál, akkor mindenképpen elfogadok a piacon akár egy 4260-as potenciált. Ha az ellenállás már 4230-nál lenne, akkor a potenciált 30 ponttal csökkenteném. Éppígy járok el short-tradeknél, úgy, hogy az elmúlt negatív napok átlagos napi veszteségeiből a támasz zónák figyelembevételével számítom ki a potenciált. Egyet kell az átlagképzésnél figyelembe venni: Én a pozitív árfolyam-potenciálhoz mindig csak azokat a napokat veszem tekintetbe, amelyeken a piac észrevehetően emelkedett. Azok a napok, amelyeken a piacon nem volt tendencia érezhető vagy éppen esett, itt nem játszanak szerepet. Mivel én daytrader vagyok, nem veszek figyelembe napi chartot, hanem órás chartot, és egy szokásos rally egy napon belüli átlagát alkalmazom. Csak ezt használom fel az átlagképzéshez. 97

Amint kiszámítottam egy trade potenciálját, megkísérlem a kockázatot meghatározni. Általában keresek ehhez egy alkalmas kezdeti stop-árfolyamot, amely nincs túl közel az aktuális piaci árhoz, de nem is áll túl távol attól. Ismét tájékozódom a jellegzetes piaci pontokról, mint a támaszok és az ellenállások, valamint a relatív és abszolút csúcs- és mélypontok. Amint megtaláltam ezeket a pontokat, meghatározhatom a trade kontraktusonkénti kockázatát és beilleszthetem a potenciálja szerinti viszonylatba. Ha ekkor egy számomra vonzó hozam-kockázat arány áll fenn, akkor belépek a trade-be. Ítélje meg a piac pszichológiai állapotát A fent leírt piac-modellből kiindulva felmerül a kérdés, miként képes az ember a piaci résztvevők pszichológiai állapotát megfigyelni és megállapítani. Itt is a legkisebb ellenállás útjának megfigyelése a legegyszerűbb eljárás. Egy piac, amelyik határozott trenddel halad egy irányban és erős momentumot mutat a trend irányában, a legjobb jelzése annak, hogy a pszichológiai állapot is a trend irányában értelmezhető. Léteznek komplexebb módszerek is, mint a szentiment-analízisek vagy az Elliotthullámelmélet. A szentiment-analízisek a piaci résztvevők hangulatát vagy kikérdezéssel vagy a put-cail-ratio (PCR) és egyéb szentiment-indikátorok megfigyelésével vizsgálják. Az én tapasztalataim szerint a szentiment-indikátorok a daytrading számára kevéssé alkalmasak, viszont a pozíció-tradingnél igen értékes információt szolgáltatnak. Én személyesen előnyben részesítem az Elliott-hullámokat ahhoz, hogy képet alkossak a piac pszichológiai állapotáról. Megjegyzem: az Elliott-hullámokat nem az árfolyam-prognózishoz használom, mivel, mint már említettem, senki sem tudja előre megmondani, mit hoz legközelebb a jövő. A piaci pszichológia megismeréséhez viszont az Elliott-hullámok hatásos eszközök. Még ha tapasztalt tradereknek gyakran sikerül is a piac pszichológiai állapotát helyesen megbecsülni, soha nem lesz olyan módszer, amellyel 100 százalékos biztonsággal meghatározható lenne a piaci résztvevők állapota. A fennálló bizonytalanság, beleértve a jövő bizonytalanságát is (mit is vet ki a kockán Véletlen-tündér), oda vezet, hogy egy trader sem tudhatja, hogy a következő trade-ben nyer-e vagy veszít. Természetesen mindegyik reméli, hogy nyerni fog, mégis fennáll a kockázat. Ezért nem tudja a belépés számunkra a kontroll olyan formáját nyújtani, amely szükséges lenne ahhoz, hogy elérjünk egy stabil teljesítmény-görbét folyamatos nyereségekkel. Ezért veszteség¬kockázatunkat kell kontrollálnunk, és ez a kilépés feladata. Mikor lépjünk be? Világos tárgyi és specifikus feltételek Miután meghatároztuk egy trade irányát, a belépési stratégia fő feladatát tulajdonképpen már megoldottuk. A tradet tehát megkezdtük, amint a helyes jelzés (trigger) megjelent. Belépési stratégiánknak világosan meg kell határoznia, mely feltételeknek kell meglenniük ahhoz, hogy belépjünk a trade-be. 98

Sok trader tipikus hibája, hogy a belépés feltételeit, kritériumait nem fogalmazzák meg elég egyértelműen. Emiatt belépnek olyan tradekbe, amelyek tulajdonképpen egyáltalán nem felelnek meg stratégiájuknak. A rendszer-tradereknek itt általában könnyebb a helyzete, mint a diszkrecionális tradereknek, mivel az előbbieknél a belépési feltételeknek szerepelniük kell a trading-programban. Még a diszkrecionális trademek is világos kritériumokat kell kidolgoznia belépéséhez. Ellentétben egy mechanikus rendszerrel élvezi továbbá a szabadságot, hogy egyszer kihagyja a belépést, még ha teljesíti is a feltételeket a piac. A diszkrecionális belépés nem azt jelenti, hogy egyszerűen belépünk, ha kedvünk úgy tartja. Itt is kellenek világos kritériumok a belépéshez! A szabályokat olyan értelmesen kell megfogalmazni, hogy akár egy harmadik személy is objektíve elképzelhesse a belépést illetve azt akár helyettesként végre is hajthassa. A belépési kritériumok ilyen vagy olyan feltételek, amelyeknek teljesülniük kell, mielőtt valaki belép egy pozícióba. Ez a lépés akkor következik be, miután a trader a legkisebb ellenállás útját és a piac pszichológiai állapotát elemezte. A trade iránya már tisztázott, a trader azonban csak akkor lép be, ha a feltételek teljesültek. Egy példa ehhez: Ön azt hiszi, a legkisebb ellenállás felfelé irányul, ezért úgy dönt, hogy longra megy. Az, hogy mikor megy long-ra, az belépési feltételeitől függ. Ezek például az alábbiak lehetnek: 1. 2. 3. a 13-as és a 21-es mozgóátlagnak pozitív növekedése legyen, a 13-as MA-nak a 21-est alulról kereszteznie kell, az árfolyamnak mindkét átlag felett kell zárnia.

Ezek a feltételek tárgyilagosan megvalósíthatóak. A belépési kritériumoknak egyidejűleg specifikusaknak kell lenniük, azaz nemcsak objektíve megismételhetőknek, hanem úgy megfogalmazottaknak, hogy mérhetők legyenek. A „trendnek felfelé kell mutatnia" mottó szerinti belépési kritérium nem elég specifikus. Ha viszont a szabályt úgy fogalmazzuk, hogy rögzítjük: egy ötperces charton legalább két csúcspontnak és két mélypontnak kell szerepelnie, és a második csúcsnak magasabbnak kell lennie, mint az elsőnek, míg egyidejűleg a második mélypontnak a második csúcs előtt és az első mélypont felett kell lennie, akkor a kritériumok specifikusan megfogalmazottak. Az, hogy Ön egy vagy egyszerre több belépési jelet alkalmaz, az az Ön dolga. Valósítsa meg szabályait következetesen - veszteséges szakaszban is Az, hogy milyen belépési feltételeket választ, az ön döntésétől függ. Meggyőződésem szerint több ezer belépési kritérium működik. Az a fontos, hogy önmaga megbízzon belépési kritériumaiban, hogy ezeket következetesen követhesse. Sok kezdő problémája, hogy belépési szabályaikat más traderektől vették át, de nem bíznak meg bennük. Mivel semmilyen módon nem láthatunk a jövőbe, mindegyik belépési módnál kaphatunk téves jelzést. Ha valakinek nincs bizalma a választott stratégiában, az a téves jelzések 99

sokasodása miatt kiábrándult lesz, és újabb módszer után néz. Amint azonban elkerülhetetlenül ismét téves jelzések következnek, újra egy másik belépési stratégia felé fordul, amíg vélhetően az is csődöt mond. Így soha nem fog egy stratégiát következetesen véghezvinni és tökélyre jutni, hanem örökös kutatója lesz a Szent Grálnak. Éppen ezért: Találjon olyan belépési stratégiát, amelyik illik Önhöz és tökéletesítse azt. Találjon olyan szabályokat, amelyek az Ön számára logikusak és követhetőek. Ezt egy példával kívánom megvilágítani. Ügyfeleim egyike nagyon hisz az asztronómiai befolyásokban. Meggyőződése szerint a csillagok konstellációja erősen befolyásolja életét. Belépési szabályait egyes holdfázisok változására alapozza. Véleménye szerint a piac bizonyos trendeket meghatározott holdfázisokban folytat. Egy másik trader viszont, akinek az asztrológia puszta értelmetlenség, soha nem érez bizalmat ilyen belépési szabályok iránt, bármilyen eredményt ér is el ez a módszer. Én magam hiszek a piacok fent leírt véletlenszerű mozgásában, a káoszelméletben, amelynek ingadozásait tömegpszichológiai jelenségek felerősítik vagy eltorzítják. Belépéseim ezért alapulnak az Ellíott-hullámelméletre. Hol lépjen be, avagy: így várjon a legjobb belépésre Ha az Ön belépési rendszere kiváltott egy jelzést, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy azonnal be kell lépnie. Trading-terve előirányozhatja, hogy várakozzék az optimális belépésre. Ha például egy oldalazási sávból (range) való kitörés a belépési jel, akkor sok trader vár a kitörés visszatesztjére, mielőtt belépne. Ennek a várakozásnak a legjobb árra az az előnye, hogy általában kisebb a kockázata. A piac a visszateszt folyamán visszahúzódik, és Ön jobb áron tud venni vagy eladni. A különbség a belépés és a stop között kisebb lesz, ezzel a kezdeti kockázat szintén. A visszatesztre való várakozás további hatásaként a nyereség-potenciál is nagyobb lesz - a trade összességében jobb hozam-kockázat-arányt mutat. Szolgáljon példaként a következő trading-helyzet: A piac kitör a 4180-as sávból, felmegy 4200-ra. Ez a longra beállt tradernek belépési jel. Lehetősége van közvetlenül a kitörés után vásárolni (példánkban 4205-ön) vagy visszatesztnél 4200-on. Stopja a 4180-s range alatt van, árfolyamcélja 4240-nél. Ha a trader nem várná be a visszatesztet, kockázata 25 pontos és hozama 35 pontos lenne. Ha bevárja, a hozam megemelkedik 40 pontra és a kockázat leesik 20 pontra. Összességében beléphet egy fogadásba kettes hozam-kockázat arány mellett. Ez jóval több, mint az első esetben, ahol ez a arány csak 1,4 volt. A jobb belépésre való „pókerezés" stratégiájának hátránya az, hogy néha elszalaszthatunk egy alkalmat. Ezért szükséges egy kritérium kidolgozása arra nézve, hogy mikor merészkedjünk egy jobb belépést elérni és mikor ne. 100

Ha tapasztalatai és erőforrásai azt mutatják, hogy az Ön által kiválasztott stratégiánál tipikus, hogy a piac a belépési jelzés után még egyszer visszatér, akkor a valószínűség-számítás segítségével eldöntheti, hogy pókerezzen a belépéssel vagy ne. Ehhez tegye a következőket: Vegyünk egy egyszerű kitörési rendszert, amelynél mindig vásárol, ha a piac kitör a range-ből. Jegyezzen fel magának minden esetet a múltból vagy aktuális trading-helyzeteket, amelyeknél a belépési rendszer jelzést generált. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy Ön 100 jelzést azonosított. Képezzen most csoportokat a következő séma szerint: Az egyik csoportban található az összes trade, amelyeknél a piac még egyszer tesztelte a kitörési szintet, a következőben vannak azok az esetek, amelyekben a piac a kitörési szintre való visszateszt nélkül közvetlenül tovább lépett. Harmadik csoportként jegyezze fel az összes téves jelzést, tehát azokat az eseteket, amelyekben a pozíciót a kezdeti stopnál kistoppolták. Póker-stratégia
Csoport 1. csoport Belépés visszatesztnél 3. csoport Téves jelzések Összesen Darabszám 63 trade 25 trade Százalék 71 % 29% Nyereség / veszteség átlag 25 pont -20 pont

88 trade

A kettes csoport (12 trade) kimarad, mert a piac még a belépési limitet sem érte el. A tradenkénti veszteséget téves jelzés esetén csupán a visszateszi utáni belépés és a stop közötti árfolyam-különbözet szintjén vegye számításba, mivel a piac minden esetben elérte a visszateszi során a vételi limitet. Számítsa ki az átlagos nyereséget minden csoportnál úgy, hogy a csoport összes trade-jének eredményét elosztja a tradek számával. Közvetlen vétel
Csoport 1. csoport és 2. csoport Közvetlen vétel 3. csoport Téves jelzések Összesen Darabszám 75 trade Százalék 75 % Nyereség / veszteség átlag 20 pont

25 trade

25%

-25 pont

100 trade

Az egyes és a kettes csoport nyereségének kisebbnek kell lennie, mint az egyes csoport nyeresége póker-stratégia esetén, mivel Ön semmilyen változtatást nem végzett a kilépési 101

szabályon és nem várt visszatesztre. Mindig közvetlenül lépett be, tehát egy magasabb árfolyamon. Miután Ön - a fenti példa szerint - beírta az értékeket egy táblázatba, összehasonlíthatja a póker-stratégia szerinti elvárható értéket a közvetlen vételével. Az elvárható érték a nyerő tradek százalékos részarányából számítható, megszorozva az átlagos nyereséggel, hozzávéve az átlagos veszteség és a vesztes tradek százalékos részarányának szorzatát. A példánk szerinti póker-stratégiánál: 0,71 x 25 + 0,29 x (-20) = 11,95 Ezután számítsa ki az elvárható értéket a közvetlen vételnél, retracementre való várakozás nélkül. Ehhez a kettes csoport átlagos nyereségét kell megszoroznia az egyes és a kettes csoport százalékos gyakoriságával, majd meg kell szoroznia a hármas csoport százalékos részarányát a hármas csoport átlagos veszteségével. Vigyázat: A hármas csoport átlagos veszteségéhez hozzá kell számítania az egyes és a kettes csoport átlagos nyereségének különbségét, mivel Ön retracement nélküli belépésnél is magasabb áron vásárolt volna. A közvetlen vételnél tehát: 0,75 x 20 + 0,25 x (- 25) = 8,75 A lehetőségek száma Vigyázat: nem mindig tanácsos, hogy olyan stratégiának adjunk elsőbbséget, amelynél a legmagasabb az elvárt érték. A póker-stratégiánál meg kell fontolni, hogy a lehetőségek száma - annak lehetősége, hogy egyáltalán aktívak legyünk -kisebb. Míg Önnek a közvetlen vásárlásnál a belépési jelzés után százszor lett volna lehetősége tradíngre, a jobb árra való várakozásnál csak 88-szor. Tizenkét esetben elfutott Ön elől a piac. Csak akkor kap korrekt eredményt, ha a stratégia elvárt értékét megszorozza a lehetőségek számával. Példánkban a póker-stratégiánál 88 esetben várhatja el átlagosan 11,95 pont megszerzését összesen tehát 1051,6 pontot. Ha viszont nem várja meg a retracementet, összesen csak 875 pontot keres. Amint látjuk, a lehetőségek száma fontos szerepet játszik. Még egyszer: Nem mindig az a stratégia a legjobb, amelyiknél legmagasabb az elvárt érték. Összevethető, különböző mértékű pozitív elvárható értékkel rendelkező stratégiáknál mindig figyelembe kell venni a lehetőségek számát. Ezeket a lépéseket kell megtennie Mindenekelőtt tartsa magát ahhoz az irányhoz, amelyet a piac az Ön által végzett tevékenység időszakában javasol. Segítségére lehet, ha megtalálja a legkisebb ellenállás irányát. Ügyeljen azonban arra, hogy ezzel csak egy magatartás-formához jut, mellyel még nem alakított ki véleményt. 102

A különbség azért olyan jelentős, mert Ön bizonyára nehezen tér el már kialakult véleményétől, még ha a piac meg is mutatja, hogy véleménye hamis. Senki sem veszi szívesen, ha azt mondják neki: a véleményed teljesen elhibázott. A piac iránya melletti kitartás viszont arra készteti Önt, hogy a tradingnél rugalmasabban reagáljon az aktuális eseményekre. Képes lesz gyorsabban és egyszerűbben átváltani az Ön által nem kedvezményezett piaci irányba is. Ha Ön már kialakította álláspontját a piac egy iránya mellett, akkor már kötődik ahhoz, hogy milyen irányt (long vagy short) ad trade-jének. A belépés ebben az időpontban viszont még nem történt meg. Erre általában akkor kerül sor, ha az Ön belépési jelzése feltűnik. A belépési jelzéseket világos kritériumoknak kell szabályozniuk, különben könnyen hajlik az ember arra, hogy egyszerűen belépjen egy pozícióba anélkül, hogy erre a piac konkrét alapot szolgáltatott volna. Ha az Ön belépési jelzése belépést ajánl, még a pozíció megnyitása előtt feltétlenül meg kell vizsgálnia, hogy jó fogadásba lép-e be. Csak akkor szabad a pozíciót valóban megnyitnia, ha egy vonzó hozam-kockázat arány áll fenn. Minden trade előtt vizsgálja meg, hogy a trading-ötlet tényleg ésszerű-e és megfelel-e tervének. Erre időt kell fordítania! Ugyancsak ügyeljen arra, hogy döntései mindig azonos idősíkon történjenek. Azok a jelzések ugyanis, amelyek rövid idősíkon keletkeztek, gyakran nem érvényesek hosszabb idősíkon. Ha Ön belépési jelzéseit általában az ötperces charton kapja, akkor a belépés előtt ne is nézze meg az egyperces chartot, hanem akkor lépjen be, amikor az ötperces charton láthatóvá válik. Legyen erős és következetes döntéseiben. Ha a piac jelzést ad Önnek, kövesse is ezt. Az a belépési stratégia, amelynél csak felét követi a jelzéseknek: értéktelen. A diszkrecionális tradereknek ugyan megadatott a szabadság, hogy egyes jelzéseket ne is vegyenek figyelembe, ez azonban csak kivétel és nem szabály. Erre kell minden belépésnél figyelni Tervezze meg mindegyik trade-jét pontosan és fejlessze ki belépési gyakorlatát A gyakorlat - rutin - segít Önnek, hogy gyorsabban cselekedjék, mivel tudatalattija sok ügyletet és döntést képes vezérelni. Éppen a kezdőknek lehetnek segítségére olyan jegyzetek, amelyeket a belépésnél tudnak használni. Mint egy pilóta a start előtt a gépét, úgy ellenőrizze Ön is az összes feltételt, mielőtt kereskedni kezd. Ha tradingjét előre megtervezi, ez segíti a megfontolt kereskedésben. Automatikusan kevesebb tradebe kezd, ami érezhetően javítja majd eredményeit. A tervezés ne csak a belépésre vonatkozzék, hanem írja elő részletesen egy trade összes szakaszát. Minden belépéshez tervezze meg már az újra-belépést is Azt is vegye figyelembe a tervezésnél, hogy milyen körülmények között kész Ön újrabelépni. Az újra-belépés annyit jelent, hogy egy előzőleg kistoppolt pozíciót újra megnyitunk. 103

Aki előre megtervezi ezt a lépést, az megfontoltabban tud kereskedni, ha egyszer már veszteséggel kistoppolták. Van két szélsőséges helyzet, amin a traderek gyakran elbuknak, ha kistoppolják őket. Az egyik az, hogy nem látják be, hogy rosszul állnak és egy újabb stoppal pozíciót nyitnak, ami valójában az első pozíció kibővítésével ér fel - csak egy eltolt stoppal. A másikat azok a kereskedők érezhetik, akik nincsenek többé abban a helyzetben, hogy ismét piacra lépjenek, ha egyszer szerencsétlenül kistoppolták őket - bár a piac ismét az általuk feltételezett irányban halad. Ha Ön el akarja kerülni ezeket az extrém helyzeteket, kell legyen egy terve az újra-belépésre, amely már készen áll, mielőtt egy pozícióba belépne. Készítésekor el kell képzelnie, mi történik, ha kistoppolják: hol áll akkor a piac? Mikor döntené el, hogy csak szerencsétlen kistoppolódás történt? Mikor nem adott a piac igazat az Ön pozíciójának? Hol húzódik a vonal a homokban? Hány újra-belépést engedélyez? Ha már az első trade előtt megtervezi újra-belépését, felismerheti, hogy mi az ésszerűbb: több belépési kísérletet végrehajtani egy szűk stoppal, vagy csak egy kísérletet, azt viszont nagyobb stoppal. Tervezze újra-belépését olyan időpontra, amikor érzelmi és pszichológiai szempontból jobb hangulatban van, nincs stresszes állapotban vagy egy előző negatív trade befolyása alatt. Kérdezze meg mindig a trade okát Azért kereskedik, mert egy jó fogadásról van szó, vagy egyéb motívumok miatt? Daytraderek gyakran kereskednek unalomból, vagy mert azt hiszik, hogy valamit csinálni kell. Az is veszélyes, ha valaki csak azért fog egy trade-be, hogy egy előzőleg elszenvedett veszteséget gyorsan kárpótoljon. Legyen az első pozícióval agresszív, és építsen még rá, ha az Ön irányába "fut" A traderek keresik a biztonságot és ezért gyakran megvárják, amíg a piac egész világosan megmutatja nekik, hogy milyen irányba tart. Az a pont viszont, amelynél mindenki számára nyilvánvalóvá válik a trend, többnyire sajnos egy olyan pont, amelyiknél a trend éppen befejeződik. így sok trader vár az oldalazási sávból való kitörésre, ha long akar menni. A kitörésre való várakozás helyett előbb inkább agresszívnek kell lennie és egy kis tesztpozíciót megnyitnia. Ha azután megtörténik a kitörés, a visszahúzódásokban növelheti pozícióját. A kitörés előtt ugyan látszólag nagyobb a bizonytalanság, ezt azonban ellensúlyozza a kisebb kockázat. Figyelembe véve azt is, hogy a jövő nem látható előre, egy korai belépés többet kínál, mint a várakozás az állítólagos biztonság miatt. Egy pozícióba csak akkor lépjen be, ha megnyitása előtt ésszerű stopot tud hozzá meghatározni. A legnagyobb oktalanságok egyike, amit trader elkövethet, az az, ha előre meghatározott stop nélkül lép be. Ennek a hibának elkerüléséhez nyújt segítséget, ha egy világosan meghatározott 104

trading-rutint állít össze. Ehhez tehát a trader egy pozíció megnyitása előtt áttekinti az összes belépési feltételt és ellenőrzi, hogy mindenre gondolt-e. A kereskedők gyakran úgy vélik, hogy nekik erre nincs idejük és a pozícióba való belépés után ráérnek a kezdeti stop elhelyezésével foglalkozni. Elméletileg ugyan ez is lehetséges, mivel a kezdeti stop többnyire messze van az aktuális ártól. Viszont az a probléma, hogy az a trader, aki meggondolatlanul beugrik egy pozícióba, először is nem tudja, hogy egy jó fogadásba megy-e bele - mert nem tud hozam-kockázat arányt meghatározni -, másrészt többnyire sokkal izgatottabban jár el, mint ha a trade előtt mindent alaposan megtervez. Ne pókerezzen, ha be akar lépni a piacra, hanem mindig piaci áron (market order) lépjen be. Egyes traderek gyakran pókereznek úgy, hogy kijelölnek egy limit árat a belépésükhöz. Ők gyakran lépéselőnnyel kerülnek be a sodrásba, viszont azzal a kockázattal, hogy a piac elfuthat előlük, mielőtt pozíciójukat megnyitották volna. Ha az összes feltétel adott egy belépéshez, mindig vegyen azonnal (market). Nincs értelme bullish-nak vagy bearish-nek lenni egyetlen pozíció nélkül. Ne lépjen be túl gyakran Minden trade-nél nem csak bróker-díjat kell fizetni, hanem még az árrést (spread) is meg kell keresnie. Tehát minél gyakrabban kereskedik, annál magasabbak ezek a költségek. Inkább összpontosítson néhány jó trade-re, sok üzlet helyett. Többnyire csak brókerét boldogítja, a számlája pedig szenved. Sok daytrader haszontalannak érzi magát, ha egy nap nem kereskedik, csak megfigyeli a piacot. Ez az érzés abból a feltételezésből fakad, hogy csak az értékes, aki teljesít valamit. A tradernél azonban az output, a teljesítmény, nem attól függ, hogy mennyi munkát fektetett a trade-be vagy milyen gyakran kereskedett. Az én trading eredményeim többnyire annál jobbak, minél kevesebbet kereskedek. Kerülje a belépést fontos gazdasági adatok előtt Ha valakinek már van egy pozíciója fontos gazdasági adatok beérkezése előtt, azt nem kell feltétlenül lezárnia - hacsak nem válik a piac likviditása nagyon bizonytalanná, ami miatt magas slippage-től, csúszástól kell tartani. Ha viszont az adatok beérkezése előtt nincs pozíciója, ne is lépjen be újba. Gazdasági adatok alapján kereskedni - ez hasonlít a rulettjátékhoz. Senki sem tudja, milyenek lesznek az adatok. Abszolút hiba egy pozíciót a szerencsére felépíteni. Várjon tehát a belépéssel, amíg a fontos adatok közlése megtörténik. Létezik-e okos belépés, és ha igen: milyen az? Van egyáltalán okos belépés? Minden statisztika és a rendszerek előrejelző-képességének kritikája ellenében az én belépéseim, mint sok profié, a piaci tapasztalatokra épülnek. Hasonlóképpen egy labdarúgó mérkőzéshez, vannak ugyan stratégiai ajánlások és standard helyzetek a trading esetében, de igazi mesterfokozatot csak az érhet el, aki rendelkezik 105

elegendő tapasztalattal olyan helyzetek megoldásához, amelyek kívül esnek az általános helyzetfelismerésen. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet néhány szabállyal számítógépen programozni. Még ha 1000 oldalas lenne is ez a fejezet, akkor sem lehetne közvetlenül hasznosítani - a tapasztalatokat mindenkinek magának kell összegyűjtenie. Az okos belépés tehát mindenek előtt piaci tapasztalatokat feltételez. Egyes piacokon működhet egy stratégia, másokon nem. Azokat a stratégiákat, amelyeket az esetek 90 százalékában alkalmazok, a döntő tíz százaléknál félreteszem, mert ezeknél helyesnek tartom a szabályok megszegését. Ez a diszkrecionális trader nagy előnye: kihasználhatja szabadságát még szabályai megszegése árán is. Egy számítógépes kereskedési rendszernél itt lenne a rendszer vége. A piacon kivételek százai léteznek valamint állandóak a változások. Ed Sakotának öt szabálya volt a tradinghez; ezeket A piacok mágusa c. könyvében írja le. Az első így hangzik: Kövesd szabályaidat; az utolsó pedig: Tudnod kell, mikor szegd meg szabályaidat. A piacok komplexitása, az árakra ható folyton változó befolyások és a piaci résztvevők nagy száma miatt tanácsos, hogy ki-ki legalább néhány gondolat erejéig foglalkozzék belépésével. Az okos belépés előtt a trader óvatosan kitapintja pozícióját. Ez azt jelenti, hogy ne akarja rögtön a belépésnél a legnagyobb pozíciót elfoglalni, inkább hagyjon helyet további kontraktusoknak, amelyeket akkor vehet fel, ha a piac már az ő irányában „szalad" - és egyúttal hagyjon még egy helyet az újra-belépéshez a kockázat-menedzselésében arra az esetre, ha kistoppolnák. Az okos belépés tehát a money-management és a belépés kombinációja. Mivel nem láthatunk a jövőbe, jobb, ha hagyjuk a piacot, hogy megmutassa nekünk, jó-e a helyzetünk. Tegyük fel, hogy készek vagyunk tőkénk legfeljebb egy százalékát kockáztatni egy pozícióval. Számlánkon 200 000 euró van, így a maximális kockázat összege 2000 euró. Egy (DAX) 4200-as vételből 4180-nál stoppal kilépünk. A kontraktonkénti kockázat így 500 euró, tehát legfeljebb négyet vehetünk. Ahelyett, hogy az összes kontraktot azonos árfolyamon szereznénk meg, először például csak a felét vesszük meg, és amint a piac a mi irányunkba fut, még egyet. Ha a trend javunkra stabilizálódik, ismét veszünk egyet, ha a vétel kockázata nem lett túl nagy (mivel nem akarjuk tőkénk több, mint egy százalékát kockáztatni). Ennek a módszernek ugyan az a hátránya, hogy részben drágábban vásárolunk és az átlagos vételi ár növekszik, ennek ellenében viszont megkapjuk a piactól annak megerősítését, hogy pozíciónk jó irányba áll.

106

9. A mester-traderek nagy titkai a kilépési stratégiák.
Az egyszerű szabály: a veszteségeket behatárolni és a nyereségeket növekedni hagyni - ez csak tökéletes kilépési szabályokkal valósítható meg. A trading alapvető törvénye - és miért vét oly sok kilépési stratégia ez ellen Semmi sem okoz nagyobb örömet a nyerésnél, ennek ellenére a legtöbb tradernek nem adatik meg ez az élvezet. A nyerő-tradek gyakran túl hamar leállnak. Az érzelmi panaszok egy nyereséges-trade folyamán kivehetően nagyobbak, mint a vesztés kínjai. Másként alig lehet megmagyarázni, hogy a daytraderek mindig megelégednek a kisebb nyereségekkel. Szinte már kórosnak tekinthető, hogy milyen következetességgel kerülnek behatárolásra - és ezzel nyereségben korlátozottá - egyes trade-ek. Az ősi trader-bölcsesség így hangzik: „Nyereségeibe még nem halt bele senki." Ez akár igaz is lehet, bár aki a nyereséget túl hamar felveszi, annak túl sok jut a halálhoz és túl kevés az élethez. Az ilyen traderek jellegzetes harcosok: kifejlesztettek egy túlélési stratégiát, de nincs nyerési stratégiájuk. A nyerők nem határolják be nyereményeiket. Inkább a pénztárcájukra hallgatnak: „Jöjjenek csak még nyeremények." Hogyan fejleszthető ki azonban a nyerési stratégia? Minden trade eredménye a kilépéstől függ. Még a rossz belépésnél is gyakran megmentheti az ügyletet a jó kilépés. Viszont a rossz kilépés majdnem mindig veszteséghez, vagy nagyon kis nyereség miatt rossz tradingeredményhez vezet. A rossz kilépések mindig akkor eredményeznek veszteséget, ha hibásan bevetett stopok miatt a trade-et túl gyorsan leállították, annak nem volt lehetősége kifejlődnie. A trader többnyire a „saját irányában" látja a piacot futni, és nem azt, hogy kilökték. Ezek a kilépések gyakran improduktív tényezők eredményei: pl. aggodalom, idegesség vagy financiális nyomás. Viszonylag egyszerű az ilyen kilépések felismerése. Túl közel vannak a piachoz, egy olyan zónában, amelyet én „normális pezsgésnek" nevezek. Normális pezsgés alatt azokat a piaci mozgásokat értem, amelyek esetlegesen jönnek létre, és a fölérendelt trendre nincs semmi hatásuk. A piac pezsgése nem mindig állandó. Van, amikor a pezsgés igen erős, máskor viszont olyan gyenge, hogy alig észrevehető. A pezsgés ezen ingadozásait a tapasztalt trader könnyedén felismeri, kezdő számára viszont gyakran nehéz a szignifikáns mozgásokat a pezsgéstől megkülönböztetni. Ezért ajánlom, hogy a trading során a főbb piacokra vagy termékekre összpontosítsanak, hogy mindenekelőtt ezeken a piacokon gyűjtsenek tapasztalatokat. Néhány fix pontot viszont a kezdőknek is megjelölhetek: miként azonosítható a piac pezsgése. A chartokon jellemzőek az oldalazási zónák a pezsgési mozgásra. Az oldalazási zóna aljától a 107

felső határig az összes mozgás többnyire véletlenszerű, tehát ez a tartomány jó jelzés arra nézve, hogy milyen erős a pezsgés. Fontos, hogy a pezsgés azonosításánál a trader megmaradjon azon időegységen belül, melyben trading-döntéseit meghozza, mivel a pezsgés egyórás charton jelentősen magasabb, mint ötperces charton. Ugyanígy jó kiindulási pont a pezsgés méréséhez egy bar vagy egy candle átlagos nagysága a vizsgált időegységben. Pontosabb átlagképzéshez a nap folyamán hagyja a három legnagyobb gyertyát figyelmen kívül. Ezzel a módszerrel a trader mindazonáltal csak a piac minimum-pezsgését tudja megállapítani, míg a pezsgés egy oldalazási zónában (lásd fenn) gyakorta inkább a maximális értékekhez közelít. A kilépő stopokat mindig a normális pezsgési tartományon kívül kell elhelyezni. Segédletként, hogy eléggé eltávolodhassunk a normális pezsgés zónájától, alkalmazhatók egyes szignifikáns pontok, pl. támaszok, ellenállások vagy csúcs- és mélypontok. Normál esetben ezen pontok törésének jelentősége van a trendre nézve. A rossz kilépés másik formája a trader azon aggodalmából adódik, hogy ismét le kell adnia valamit nyereségéből, ami ahhoz vezet, hogy a nyereség túl kicsi ahhoz, hogy a szokásos veszteségeket fedezhesse, amelyek a tradingnél keletkeznek. Ezek a kilépések széles körben elterjedtek, a trader gyakran észre sem veszi, hogy rossz kilépési stratégiája miatt veszít, hanem belépésénél keresi a hibát. A kilépési stratégia megváltoztatása ezeknél a tradereknél többnyire jelentős kihatással lenne teljesítményükre. Ehhez azonban hajlandónak kell lenniük arra, hogy a következő kérdésre igen-r\e\ válaszoljanak Kész arra, hogy nyereségeiért pókerezzen? Csak akkor képes a trading ősi törvényét - a nyereségeket növekedni hagyni, a veszteségeket behatárolni - megvalósítani, ha játszik nyereségeivel. Mint a pókernél, itt sem arra megy ki a játék, hogy gyakrabban nyerjünk, hanem hogy akkor nyerjünk, ha tele van az asztal. Ezért jobb a kisebb nyereségeket az asztalon hagyni és ügyelni, hogy a helyes pillanatban lépjünk be. Ön nem fog automatikusan minden trade-del több pénzt keresni, de átlagos jövedelmei érezhetően növekedni fognak. Ezt a művészetet egy intelligens kilépési stratégia kifejlesztése során kell megtanulnia! Az előtérben a következő kérdés áll: Mennyi nyereségnek kell lennie, mennyit szabad és kell egy tradernek elvinnie? Legyünk olyanok, mint Dagobert bácsi, akinek semmi sem volt elég, vagy van egy pont, amelynél jobb, ha megállunk? Mikor érdemes a tele asztalért pókerezni, mikor jobb ezt nem tenni? Milyen nyereség optimális? Ezeket a kérdéseket nem tudjuk megválaszolni, mivel a nyereség egy jövőbeli és bizonytalan esemény. Így minden trade-hez utólag lehet az optimális kilépési időpontot meghatározni, ha 108

a charton utánanézünk, mi volt a maximális ármozgás kilépés előtt és után. Viszont egy trade ilyen utólagos elemzése már elkésett segítség az optimális kilépési pont meghatározásához. Mégis érdemes ezt az elméletileg optimális exit-pontot megkeresni, mert képet kapunk arról, hogy egy lehetséges nyereség hány százalékát nem tudtuk bezsebelni a választott kilépési stratégia miatt. Ehhez vessük össze nyereségünket azzal a feltételezett nyereséggel, melyet elértünk volna, ha a legjobb ponton léptünk volna ki a trade-ből. A kapott szám felvilágosítást ad arról, hány százalékot tudtunk kihozni az optimális kilépéshez képest. Ez természetesen soha nem lehet 100 százalék, viszont ily módon felismerhetjük, hogy eddigi kilépési stratégiánk átdolgozásra szorul-e. Viszont hol van az optimális kilépés, ha a trade eredménye a piac mozgása miatt bizonytalan? Nincs kontrollunk afelett, hogy milyen távon fut a piac a mi irányunkban. Befolyásunk arra korlátozódik, hogy egy általunk meghatározott időpontban stoppoljuk a nyerés vagy vesztés folyamatát és egy meghatározott nyereséget vagy veszteséget realizáljunk. Kontroll-lehetőségeink eszerint pusztán arra korlátozódnak, hogy eldöntsük: mikor nyertünk vagy veszítettünk már eleget. Ez a döntés az első pillanatra szubjektívnek tűnik: van, akinek már tíz pont profit elegendő, egy másiknak talán csak húsz. Ezen kérdés megválaszolásához mégsincs köze a szubjektivitásnak. Ez megtévesztő, mert a legtöbb ember kockázatkerülő nyereség esetén, viszont kockázatkereső, ha veszteségekkel kell „játszania". Ez azt jelenti, hogy inkább elviszünk egy biztos nyereséget, mintsem egy nagyobb, viszont bizonytalanabb nyereségért pókereznénk; míg vesztes helyzetben gyakran remélünk egy jobb kilépést és ezzel kisebb veszteséget, minthogy a biztos veszteséget realizálnánk. Érdekes módon sok tapasztalatlan trader van, aki nem rendelkezik kilépési stratégiával, és ezért az optimális kilépés kérdését mindig ösztönösen válaszolja meg. Pontosan a biológiailag programozott viselkedési adottságok szerint reagálnak kockázatkerülő módon nyereség esetén, és korán realizálják nyereségüket, míg veszteségeik gyakran megnőnek, mert remélik még, hogy jobban is ki tudnak jönni a trade-ből. Ezt a dilemmát csak egy konkrét, rögzített kilépési stratégiával lehet megoldani. Még mielőtt kitérnék erre, szeretnék Önnek egy történetet elmesélni. A pulykacsapda Képzelje el, hogy készített egy pulykacsapdát. A csapda egy alul nyitott kosár, amelyet felakasztott a talaj fölött. Egy zsinórral bármikor le tudja ereszteni a kosarat - ezzel zár a csapda. A kosár alatt a földre magokat szórt csalétkül a pulykáknak. Most feszülten les egy bokor mögött, a zsinór végével a kezében és vár a kövér zsákmányra. Nem tudja ugyan pontosan, hány pulyka szaladgál a környéken, megfigyelései alapján úgy becsüli, hogy ezidőtájt legalább egy tucat tartózkodik a körzetben. 109

Kezdetben minden egyszerűen megy. Egy pulyka rábukkan a csalétekre és a csapda alatt szorgosan kezdi csipegetni. Most könnyű volna a dolog, ha egy pulykával megelégedne, viszont a kosár csapódásával elriasztaná a többieket. Egy pulyka sovány eredménynek tűnik ahhoz a fáradsághoz, amellyel a csapdát megépítette, ezért tovább vár. Nem sokkal később megjelenik a második pulyka és az is eszeget. Kettő jobb, mint egy - de három még jobb lenne: és lám: feltűnik még két pulyka, amint közelednek a csapdához. Éppen abban a pillanatban, amint már négy állat van a csapda alatt és Ön azt latolgatja, hogy megelégedjék-e ezzel a zsákmánnyal, az első két pulyka jóllakottan elsétál. Foghatott volna négyet, most már csak kettő van. Leengedje-e a kosarat? Most rögtön, mielőtt még egy pulyka meglóg? Vagy bízzék abban, hogy az első kettő még visszajön? Meglehet, hogy teljesen le van forrázva, és arra vár, hogy még több pulyka jöjjön. Még mielőtt ezt végiggondolta volna, még egy pulyka kimegy a csapda alól. Volt már négy, most csak egy van, és fennáll a veszély, hogy az is megszökik. Először nem elégedett meg egy példánnyal, most pedig aggódhat, hogy ezt az egyet is elveszíti, tehát biztosítani szeretné mini-nyereségét. Félelemmel eltelve, hogy még azt is elveszíti, nem veszi észre, hogy hat újabb pulyka közeledik a csapda felé. Csak arra koncentrál, amit elveszíthet, nem arra, amit nyerhet. Nos, mikor volt a csapda bezárásának optimális időpontja? Ön mikor zárta volna be? Négy pulykánál? Honnan tudhatta volna, hogy továbbiak is zsákmányául eshetnek? Azt a kérdést, hogy mikor lesz a legjobb időpont a csapda bezárására, nem lehet érzések alapján megválaszolni, mert érzelmeink a félénk remény és a mohó öröm között csaponganak. Csak fegyelmezetten és érzelmek nélkül cselekedhetünk, ha van rá szabályunk: mikor kell a csapdát zárni. Egyébként érzéseink hullámvasútján járunk fel, s alá. Mindegyik új csapda alatti pulykával növekszik örömünk - a távozottak miatt viszont csalódásunk. A pulykavadászat érzelmileg idegölővé válik. Egyszer csak eljutunk egy pontra, ahol nem vagyunk képesek ésszerűen viselkedni, egyszerűen csak abba akarjuk hagyni a lelkizős hullámvasutazást. Az, hogy ez a pont egyúttal az optimális pont lenne, azt kétlem. Csak akkor tudjuk ezt a problémát megoldani, ha kidolgozunk egy fix szabályt -remény, félénkség és egyéb improduktív érzelmek nélkül. így például szabályként rögzíthetjük, hogy amint két pulyka elhagyta a csapda területét, de kettő még ott maradt, akkor zárjuk a csapdát. Ezt a szabályt bővíthetjük úgy is, hogy ha X pulyka van a kosár alatt, akkor már egy állat távozása után is leeresztjük azt. Az exit-szabály kidolgozásánál a fantáziának nem kell határt szabni. Csak az a fontos, hogy ez a szabály az alapelvre - a nyereségeket növekedni hagyni, a veszteségeket korlátozni - épüljön fel. A pulyka-példa jó összehasonlítás a piaccal. Itt sem tudjuk, hány további pontot kereshetünk még. Mivel ez bizonytalan, jövőbeni esemény, döntésünket attól kell függővé tennünk, hogy hány pontot (pulykát) kerestünk már meg (fogtunk el), és mennyire valószínű, hogy még 1 pontot (pulykát) kaparinthatunk meg. Ennek az információnak a bázisán ki kell dolgoznunk egy kilépési szabályt. 110

Ez a kilépési szabály gondoskodik arról, hogy ne legyünk váltakozva elragadtatottak és letörtek, hanem a döntési helyzet urai lehessünk. Van egy szigorú szabályunk a kilépésre. Az eredmény talán egyszer kisebb, egyszer nagyobb lesz, de ez a mi szabályunk, amelyhez tartjuk magunkat, ez produkálja az eredményt, nem pedig az érzéseink. Ettől kezdve nem az érzelmeinktől vezérelve döntünk és elkerülhetjük a hangulati gödröket éppúgy, mint a káros hangulati csúcsokat. A kérdés, amelyet még meg kell válaszolni, így szól: Melyik kilépési szabály biztosítja az általunk alkalmazott belépési stratégia mellett az átlagban legmagasabb output-ot. Ennek a kérdésnek megválaszolásához vissza kell nyúlnunk statisztikai alapismereteinkhez. Kezdjük annak a valószínűsítésével, hogy +1 pontot realizálhatunk. A nyereségek növekvő nagyságával csökken ennek valószínűsége, mert a piac mozgása ezt a nyereséget már nem adja meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kis nyereségekre kellene összpontosítanunk. Tendenciájában egyszerűbb nagyobb nyereségekre koncentrálni, mint sok kis nyereséggel megpróbálni a teljesítmény elérését. Tegyük ezt még világosabbá egy DAX-példával. Míg a daytrader számára annak valószínűsége, hogy két pontot nyerjen, még igen magas, úgy csökken ez, ahogy a 20 pontos nyereséghez közelít Tegyük fel, hogy a két pont megnyerésének valószínűsége 85 százalék, míg a 20 pont megnyeréséé csak 30 százalék. Húsz pont realizálásához lehetőségünk van tízszer egymásután két pontot megkeresni vagy egyszer húszat. Annak a valószínűsége, hogy tízszer egymásután két pontot érjünk el: 0,8510 = 19,69 százalék, és ezzel jelentősen az egyszer húsz pont megszerzésének valószínűsége alatt van. Meg kell fontolni, hogy ez a számítás nem tartalmazza a trading-költségeket. Ilyen költségekkel még rosszabb a helyzet. Meg kell továbbá fontolni, hogy minden trade időt és erőforrásokat vesz igénybe, függetlenül a trade kimenetelétől. Itt is előnyösebb egy nagyobb nyeremény sok kicsinél. Induljunk ki abból, hogy egy hétpontos nyereség elérésének valószínűsége 67 százalék, így csak háromszor kellene nyernünk, hogy a húsz pontunkat elérjük. A nyereség valószínűsége ez esetben (0,673 = 0,3) közel azonos volna. Még itt is az előtt a probléma előtt állunk azonban, hogy háromszor kell belépést találnunk, azaz a piacnak a nap folyamán háromszor kell esélyt kínálnia, szemben egy 20 pontos eséllyel. Látható ebből a számításból és a példából, hogy az optimális nyereség-nagyságra vonatkozó kérdés egyebek mellett egy bizonyos nyereség elérési valószínűségének kérdésétől is függ. Mivel a növekvő nyereséggel egyre valószínűtlenebb lesz +1 pontot realizálni, kilépési szabályunknak növekvő nyereség esetére más trading-viselkedést kell előírnia, mint kis nyereségeknél. Mindazonáltal úgy kell felépülnie, hogy nagy nyereségek elérésére irányul és azokat lehetővé teszi. Egy intelligens exit-szabály ennek megfelelően különböző trading-szakaszokra különféle előírásokat tartalmaz a trader számára. 111

Az én kilépési szabályaim A legfontosabb és legelső kilépési-szabályom az, hogy a stopot emelkedő trendnél a relatív minimumhoz, csökkenő trendnél a relatív maximumhoz (Id. ábrát) igazítom. Ezt az exitszabályt a következőkben 1. exit szabálynak nevezem. A kilépéseimnél négy fázist különböztetek meg. Az első Intervallum: R-1 Az első fázis a belépés és a stop közötti szakasz. Ezt az intervallumot R-1-nek nevezem, mivel ebben a szakaszban szélsőséges esetben a kockáztatott összeget teljes egészében elveszíthetem. Ebben az intervallumban a trading-eredmény negatív, én csupán az alábbi alternatívák között választhatok a) a trade-et veszteséggel kistoppolódni hagyni, b) várni és remélni, hogy a piac mégis felém fordul és a pozíció túllép a break-even (nulla) ponton c) pozícióm egy részét veszteséggel lezárni. Amíg a piac ebben a veszteséges szakaszban van, kezdeti stopom változatlan marad. Mielőtt a pozíciót megnyitottam, ezt a stopot egy, a homokban meghúzott határvonalnak jelöltem, és kész voltam a kockáztatott összeget elveszíteni: Tehát nem is akartam a stopot a piachoz közelíteni, és ezzel azt a veszélyt vállalni, hogy kiüt az általános pezsgés. A kezdeti stop mindig a szignifikáns piaci pontok, az úgynevezett pivotok mögé kerül, mivel a normál pezsgés zónáján kívül áll. Amíg a piac nekem nem kínál egyetlen szignifikáns pontot sem, amely mögé a stopot elhelyezhetném, a kezdeti stopot a belépéstől szigorúan meghatározott távolságra helyezem úgy, hogy a kezdeti stop minden esetben távolabb van, mint a piac pezsgése. Fontos azonban, hogy ehhez a szakaszhoz egy, vagy több szabályt fejlesszen ki, ha Ön leépíti pozícióját, azaz rész-zárásokat irányoz elő. A kétség, amely ilyenkor fennáll, abban rejlik, hogy Ön ugyan fokozatos leépítésnél kisebb veszteséget ér el, anélkül viszont a teljes pozícióra kap nyerési esélyt. Ezért kell, hogy tiszta alapjai legyenek a leépítésnek. Megfontolom, hogy a trade-be történő belépésnél bizonyos voltam-e, hogy közvetlenül a nyertes zónába jutok, vagy várnom kellett volna még a trade-del. így minden esetben valami rosszul sikerül, ha a piac a trade-emet a vesztes zónába sorolja. Itt ismét megkülönböztetést teszek a trend irányú trade és a trend elleni trade között. Trend irányú trade-nél néha előbb leépítek egy pozíciót, viszont trend elleni trade-nél várakozási idő után, amelyet a piachoz mérek, ismét a break-even-zónát választom, következetesen elkezdem a pozíció redukálását.

112

Normál esetben felosztom a pozíciót három részre, és azokból először eladok egy harmadol Ha a trade ezután ismét veszteséget mutat, eladok egy következő harmadot, és csak az utolsó harmadot tartom meg. A következetes leépítés oda vezet, hogy átlagos veszteségeim kisebbek a szokásosnál. Trend irányú trade-nél többnyire csak egy harmadát adom el a pozíciónak, ha várakozási időt követően még vesztésre állok. A kilépési-szabály az Intervall R-1-re főként idő-stopot jelent a pozícióm egy részére. Ebben a helyzetben felmerül a kérdés, miért nem alkalmazok közvetlenül szakaszos (lépcsőzetes) kezdeti stop-ot. A piacok gyakran keresik a stop-okat. [gy mindig és újra kemény „sell-out"-mozgásokat láthatunk egy szinten, amelyek azonban az összképben jelentéktelenek. Az én kezdeti stop-om a legrosszabb esetre szól, amely megóv attól, hogy sok pénzt veszítsek. Ezért működik ez úgynevezett kemény stop-ként a piacon. A veszteség-intervallumon belüli összes többi stop nem szerepel a piacon, ezzel ne legyünk áldozatai a stop-vadászoknak. Ha kemény „sell-out"-ot észlelek azonnali helyreállás nélkül, akkor ennek a mozgásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint a tipikus stop-vadász manővereknek, melyek többnyire csak rövid életűek. Csak akkor zárom veszteséges pozícióm egy részét, ha a mozgást jelentősnek ítélem. Ezen kívül mindig időt kívánok adni a trade-nek, hogy kibontakozhasson , úgyhogy a pozíciók csak hosszabb várakozás után kerülnek leépítésre a veszteség-zónában. Természetesen ebben a fázisban érvényesül már kilépési-szabályom, hogy a stopot a növekvő trend relatív minimumához, illetve a csökkenő trend relatív maximumához igazítom. így megtörténhet, hogy egy relatív minimum/maximum az R-1 tartományba esik, én a stopot ehhez a ponthoz igazíthatom és ezzel csökkentem kockázatomat anélkül, hogy már olyan piaci fázisban lennék, amelyben a kockázatom nulla. A második Intervallum R1 Az első Intervallum R-1 után megkezdődik a nyereség-zóna. Abban a tartományban, amelyben eredeti kockázatomat (a belépés és a kezdeti stop közti különbséget) még nem kerestem meg, semlegesen viselkedem. A piac pozíciómmal - mivel az nyerésben van - már jogot ad nekem. Nem áll fenn tehát a pozíció¬nagyság csökkentésének szükségessége. Amint azonban megkerestem a kezdeti-kockázatomat (R1), már legalábbis veszteség nélkül akarok kilépni a piacról. Emiatt a stop-omat abban a pillanatban, amikor a kezdetikockázatomat megkerestem, minden esetben nullába húzom -függetlenül a piac mozgásától. A második szakasz folyamán természetesen továbbra is aktív az 1. Kilépési szabály.

113

A harmadik intervallum R1,5 Amint a nyereség elérte kockázatom 1,5-szeresét, stopot alkalmazok, amely biztosítja, hogy nyereségem egyharmada a piaci mozgásoktól függetlenül biztos. Tehát nyereségbiztosítási stopot alkalmazok. Ha például 21 pont nyereségben vagyok, minden esetben bebiztosítok hét pont nyereséget. 24 pontnál a stop nyolc pontra emelkedik és így tovább. A negyedik intervalum - a cél-zóna. Minden trade-hez - annak kockázati szempontok szerinti értékelésénél - a stop és a belépés mellett egy célzónát állapítok meg. Amint a piac eléri ezt a célzónát, az én kilépési szabályom automatikusan agresszívebb lesz. Most még maximálisan kész vagyok nyereségem negyedéről lemondani. És már nem húzom át stopomat az ötperces chart relatív mélypontjára, hanem a relatív mély-/csúcspontokat figyelem a rövidebb távú chartokon, pl. egy egyperces charton. Ügyelni kell arra, hogy a nyereségek a célzónában se legyenek limittel behatárolva. Inkább hagyom, hogy a piac döntsön, mikor kerestem meg elég pénzt, miközben stop-omat fokozatosan a piac mögé húzom. Így találhatja meg tökéletes kilépési-stratégiáját Mivel a kilépési-stratégia lényeges befolyással bír az Ön teljesítményére, minden energiáját és figyelmét egy intelligens kilépési-stratégia kifejlesztésére kell fordítania trading-rendszeréhez. A belépési stratégiát már megtalálta, ez csupán arra szolgál, hogy irányt szabjon a trade-nek. Hogy most már a legjobb kilépési-stratégiát is kiválaszthassa, ismét a hozam-kockázat koncepcióját állítsa szolgálatába, mivel ezzel a pozíció-méretezés összes effektusát ki lehet iktatni. Alkalmazzon egy belépési jelzést, ügyeljen arra, hogy a belépést pontos ismérvek definiálják. Ez azért fontos, mert az Ön eredményeinek jelentősége van a jövőre nézve. A következő lépésnél gondolja meg, milyen maximális kockázatot kész vállalni. A csődkockázat fejezet ehhez értékes segítséget nyújt Önnek. Még azt is tudnia kell, mekkora az Ön által tradelt piac normális pezsgése, mivel kezdeti stopja soha nem eshet ebbe a zónába. Ehhez adtam már támpontokat. Minél tapasztaltabbá válik, annál egyszerűbb lesz a piac normális pezsgésének meghatározása. Optimális kezdeti stop-ja az Ön által maximálisan elfogadható kockázat és a piac pezsgése közötti intervallumban lesz. Most tesztelheti belépési szabályát ezzel az egy kilépési szabállyal. Rendezze csoportokba veszteséges trade-jeit: az elsőbe kerülnek azok a tradek, amelyeknél Önt veszteséggel stoppolták ki anélkül, hogy akár egyszer is jelentős nyerésben lett volna. A második csoportja a tradeknek azok, amelyek ugyan időközben nyerésre álltak, ennek ellenére veszteséggel stoppolták ki őket, mivel a piac újra fordult. 114

Az, hogy Ön mit nevez szignifikáns nyereségnek, az attól függ, milyen kezdeti kockázatot vállalt. Amint a piac ennek a kockázatnak legalább a feléig felfutott, én már szignifikánsnak minősíteném a nyereségeket. Ha például az Ön kezdeti kockázata 20 pont, az összes mozgás érdekes, amelyek időközben tíz pontot, vagy annál több nyereséget elértek. A következő trade-csoport felöleli azokat a tranzakciókat, amelyek időközben legalább a kezdeti kockázat mértékéig pluszban voltak. Mindegyik kockázat¬többszörös számára képezzen egy újabb csoportot. Itt nincs jelentősége annak, hogy a tradek a nap vagy a vizsgált periódus végén nyerésre álltak-e. A fontos csak az, hogy a tradek minden csoportban egy periódus alatt legalább egyszer nyerésre álltak. Miután kialakította a csoportokat, tekintsen át minden csoportot, amelyek trade-jeit nem azonnal stoppolták ki veszteséggel. Vizsgálja meg, hogy ezen csoportból hány trade esett volna ki, ha az Ön kezdeti stop-ja egy ponttal közelebb lett volna a belépéshez. Ha a vesztettek száma ettől nem növekszik lényegesen, akkor a kezdeti stop-ot általánosan szűkebbre veheti, mint az első teszt-menetben. Ugyanezzel az eljárással teszteljen most egy-két ponttal szűkebb stopot. Csökkentse a kezdeti stopot mindaddig, amíg megállapítható lesz, hogy lényegesen több tranzakció kistoppolásra került volna a kezdeti kockázattal anélkül, hogy előtte nyerésre állt volna. Fontolja meg, hogy a stop egypontos módosítása jelentős befolyással lehet-e az Ön teljesítményére. Daytraderként 250 napig naponként lépjen be lehetőleg két tranzakcióba. 500 trade-nél, amelyeknek például a felét veszteséggel stoppolják ki, a kezdeti kockázat egypontos csökkentése összesen 250 ponttal javított éves teljesítményt jelent. Miután megtalálta optimális kezdeti stop-ját, nézze át azon tradek csoportját, amelyek felmutattak ugyan szignifikáns nyereséget, utóbb azonban veszteséggel stoppolták ki azokat. Keressen olyan szabályt egy trailing-stophoz (csúszó stophoz), amely csökkenti ezen csoport veszteségeit. Ha talált ilyet, vizsgálja kihatásait a többi csoportra (R + 1 és többszörös nyereséggel). Csak akkor használhatja ezt a kilépési szabályt, ha az oda vezet, hogy semmilyen eltolódás nem mutatkozik másik csoportok veszteségei javára. A következő lépéssel sok munka és számolás jár együtt. A többi csoport eredményeit többnyire erősen érinti, amint Ön kidolgoz az R + 1 nyereségek csoportjára egy trailing-stopszabályt, mivel ezzel a kilépési szabállyal sok trade már kistoppolódik az R + 2 és a többi csoportból. Mivel Ön többnyire nem tudja megakadályozni, hogy az új kilépési szabály miatt sok trade kiessen a magas nyerő-csoportokból, most ki kell számolnia, hogy melyik kilépési szabállyal érhette volna el a legjobb eredményt. Egy számítógép megfelelő szoftverrel természetesen sok munkát levehet az Ön válláról a megfelelő kilépési szabály keresésénél; így tudja tesztelni és optimalizálni kilépési szabályait. 115

10. Kutatás a maximális hozamráta után
Hozamráta (Rate of Return): Időegységre (általában egy évre) számított hozam %-ban A legjobb rendszer sem ér semmit, ha legfeljebb három veszteséges tradet tudunk sorozatban elviselni, viszont gyakrabban kell egymásután négy vagy még több veszteséges trade-del számolnunk A Kelly-kritérium Láttuk már, hogy milyen fontos felismerni, miként tudunk elkerülni egy veszteség sorozatot. Kockázat-menedzseléssel arra összpontosítottunk, hogy ne kerüljünk csődbe. Az optimális fogadási tételt mindig úgy választottuk meg, hogy a csődkockázat a lehető legkisebb legyen. Vizsgáljuk most meg az optimális fogadásra vonatkozó kérdést nem a kockázat szemszögéből, hanem annak megfontolásával, hogy milyen fogadási stratégiával várhatók el a legnagyobb nyereségek. A Kelly-kritérium egy progresszív fogadási rendszer, amelynél annál többet teszünk fel, minél magasabb a nyerési esély. Logikus is, hogy magasabb esélynél több pénzt kockáztatunk, mivel minél magasabb a tét, annál magasabbak a nyereségek. A tét a tradingnél nem más, mint a pozíció nagysága. Egy működő trading-rendszerhez az adott tőke mellett inkább egy vagy tíz kontraktot vásároljunk, illetve 1000 vagy 500 részvényt szerezzünk meg? Ezek a kérdések a pozíció nagyságára vonatkoznak. A kockázatkontrollal ellentétben a Kelly-kritérium nem azt a tétet határozza meg, amelyik a lehető legkisebb kockázatot jelenti a portfoliónak, a befektetési csomagnak, hanem arra irányul, hogy mekkora tét vezet egy portfolió tőke-görbéje optimális növekedéséhez. Az előtérben a következő fejtegetés áll: Minél valószínűbb az, hogy nyerünk, tehát minél magasabb a találati arány, annál többet kell befektetnünk, mivel csak így tudjuk egy tradesorozat végén a legnagyobb nyereséget elérni. Érvényes tehát az alapszabály: annál többet fektetünk be, minél valószínűbb a nyereség. A Kelly-kritériummal kiszámítható az optimális pozícióméret, kizárólag a találati és veszteségi arány alapján. A képletet felfedezőjéről nevezték el, aki a Bell távközlési vállalatnak 1956-ban kidolgozott egy probléma-megoldást véletlenszerű, előre nem látható zavaró zajokra telekommunikációs adatok hosszú távú átvitelénél. Ez a képlet hamar alkalmazásra lelt nemcsak az adatátvitel terén, hanem a tétek optimális meghatározásánál kaszinókban és a tradingnél is. Igen, mivel a probléma - függetlenül attól, hogy az adatátvitelnél, a kaszinóban vagy a tradingnél lép fel - mindig ugyanaz. Egy eljárás eredménye adat- vagy pénz-input esetén bizonytalan. A résztvevők tehát nem tudják, hogy inputjuk tényleg kiváltja-e a várt outputot. Bizonytalan, hogy az adatok, amelyeket egy távközlési rendszeren nagy távolságra elküldenek, abban a formában érkeznek-e meg, ahogy azt a feladó óhajtja, vagy zavaró zajok 116

miatt eltorzulva. Pontosan ugyanez a problémája egy tradernek vagy játékosnak, aki egy tétet tesz és nem lehet biztos abban, hogy ez nyereséghez vezet. Kelly megoldása a következő:  vagy  ahol    F a kockáztatandó tőke-hányad százalékban, P a nyerés valószínűsége és Q a vesztés valószínűsége (tehát 1 - P). F = P-Q, F = 2 x P-1

Hatvan százalékos találati aránynál stratégiájával a trader tehát  F = 60 - 40 = 20 százalékot kockáztasson.

Ez a tét vezet a legjobb eredményhez. A Kelly-képlet igen egyszerű. Mondanivalójának magva az, hogy a trader mindig kockáztassa az előnyét. Az előny a találati arány mínusz a vesztési arány (az előny már ismeretes a csődkockázatból). Minél nagyobb tehát az előny, annál többet kockáztasson a trader. Nyolcvan százalékos aránynál a trader már tőkéje 60 százalékát kockáztathatja. Ez ugyan nagyon soknak tűnik és ellentmond a csőd elkerülésével kapcsolatos megfontolásainknak az optimális tét tekintetében. A Kelly-képlet szerint azért keletkeznek ilyen agresszív tétek, mert itt az szolgál alapul, hogy a nyereségek és veszteségek mindig egyforma nagyok, és a képlet kizárólag arra szolgál, hogy maximálja a nyereséget. A nyereségek maximálása és egyúttal a veszteségek csökkentése azonban lehetetlen egy trader számára. Ez a két cél ellentmond egymásnak. Nyereségmaximálás csak akkor lehetséges, ha magasabb kockázatot vállalunk; ha viszont csökkentjük a kockázatot, akkor ne is gondoljunk a nyereségek maximálására.

Markowitz portfolió-elmélete kidolgozott ugyan egy módszert, mellyel diverzifikáció útján elérhetők magasabb nyereségek alacsonyabb kockázat mellett; egy trading-stratégián belül, egy piacon belül azonban nincs lehetőség a diverzifikációra. Ön mindig egy piacon kereskedik, például DAX-szal, egy részvénnyel vagy egy kötvénnyel egy kereskedési rendszerben, és ezért nem tud diverzifikálni. A kereskedési rendszerek kombinációja ugyan megint csak lehetővé teszi a diverzifikációt, de egy kereskedési rendszeren belül ez nem lehetséges. így hát itt állunk a dilemma előtt: maximáljuk a nyereségünket vagy csökkentsük a kockázatunkat? A helyes válasz egy kompromisszum lehet, amely figyelembe veszi a kockázati preferenciát. A Kelly-képlet viszont olyan agresszív a nyereség maximálását illetően, hogy a kockázatok túl magasak annak a tradernek, aki játékban akar maradni. 117

A Kelly-képlet nem zárja ki, hogy Ön néhány trade-sorozatban csődbe jut. Azt a problémát, amit az eredeti képlet alapjául szolgáló feltevés a nyereségek és a veszteségek nagyságának egyenlővé tételével vetett fel, megoldották és az alábbiak szerint módosították a képletet: = (b + 1) ∗ P − 1 b

ahol „b” a payoff-ratío, tehát az átlagos trade-nyereségek és az átlagos trade-veszteségek aránya. Induljunk ki megint egy 60 % találati arányú kereskedési rendszerből és egy 2-es payoff-ratioból (azaz abból, hogy a trader átlagban kétszer annyit nyer, amennyit veszít), ekkor az optimális tét az alábbiak szerint adódik mint = (2 + 1) ∗ 0,6 − 1 3 ∗ 0,6 − 1 0,8 = = = 40 % 2 2 2

A legtöbb tradernek bizonyára még mindig túl agresszív ez az eredmény. A Kelly-kritérium azonban érdekes lehet, ha Ön egy meghatározott időszakban el tud viselni egy totális veszteséget az akkor kockáztatott tőkére. Azok a daytraderek, akik például készek elfogadni egy maximális drawdown-t napi veszteségként kereskedési alaptőkéjük öt százalékában, a Kelly-képlet segítségével kiszámíthatják, mennyit kockáztathatnak egy nap folyamán. Példánkban, amelyben 60 százalékos találati arány és kettes payoff-ratio szerepel, a tradernek tőkéje 40 százalékát kellene kockáztatnia. Ha a napi veszteségi limitje csak 5 százalékot ad meg, akkor pozíciónként két százalékra kellene fogadnia, (öt százalék negyven százaléka két százalék). Ez a tét a Kelly-képlet szerint optimális lenne, valószínűleg azonban egyes napokon elérné a veszteség-limitet. A Kelly-képlet viszont mindig csak durva közelítést jelenthet, mivel olyan problémára fejlesztették ki, amelynél az eredménynek csak két kifejezésformája van. Vagy korrekten tudták az adatokat továbbítani (siker), vagy zavaró zajokkal torzítva (sikertelenség). A képlet egyébként egy Bernoulli-eloszlásból indul ki - így nevezik a statisztikában azt, ha egy bizonytalan esemény csak két kifejezésformában fordul elő. A tradingnél azonban nem csak „siker" és „sikertelenség" fordul elő. A nyereségeknek és veszteségeknek igen sok kifejezésformája van, mivel igen különböző nagyságúak lehetnek. Ezért dolgozott ki Vince Ralph egy további megoldást, amelyet Optimal-F-nek neveznek. Optimal-F Ez az elméleti tétel az optimális tét-nagyság kiszámítására először 1989-ben a „Portfolio Management Formulas" c. könyvben szerepelt. Vince Ralph ebben bemutatott egy módszert annak megállapítására, hogy milyen kontraktus-számnál optimális a portfolió tőkenövekedése. Az Optimal-F megválaszolja azt a kérdést, hogy tétként mekkora hányada optimális a múltbéli legnagyobb veszteségnek. A képlet meghatározza tehát, mekkora a 118

mindenkor kockáztatott tőke ideális százalékos aránya ahhoz, hogy összességében elérje egy adott stratégiával a legjobb teljesítményt. A legjobb teljesítményt mindig akkor lehet elérni, ha a számla össznyeresége, amely az összes trade eredményéből tevődik össze, a legnagyobb. Az Optimal-F így megengedi, éppúgy, mint a Kelly-kritérium, a rendszer jövedelmezőségének maximálását. Aszerint, hogy egy trader túl magas vagy túl alacsony téttel spekulált, fennáll annak kockázata, hogy nyertes trade-ek tétjei nem voltak elég magasak vagy a vesztes trade-eké túl magasak voltak. Az eredmény egy rosszabb teljesítmény. Az Optimal-F a múltbéli legnagyobb veszteség százalékos arányának iterációjával számítható ki, ez jelentős számolási munkát kíván, amely azonban manapság számítógéppel könnyedén elvégezhető. A képlet tulajdonképpen kiszámítja, mekkora - az eddigi legnagyobb veszteség egy és száz százaléka között változó -pozíció méretnél növekedett volna az egyenleg a legerősebben. Megvilágítom ezt egy egyszerű példával. Képzelje el, hogy csak két trader vett részt egy sorozatban. Egyikük elért 2000 eurós nyereséget, másikuk 1000 eurós veszteséget. A sorrend, melyben a nyereség és a veszteség jelentkezett, a kérdésben nem játszik releváns szerepet. Kipróbálással, illetve iterációval (közelítéssel) keressük azt a tétet, amely az eredményt maximálja. Ezt a hányadot a számla nagyságától függetlenül keressük. Ez működik, mivel a tétet, mint a legnagyobb múltbéli veszteség hányadát számítottuk ki. Az Optimal-F tehát nem adja meg közvetlenül a bevetendő tőke százalékos arányát, hanem azt a hányadot, amelyet kockáztatunk, amint a legnagyobb veszteség realizálása megtörtént. Példánkban a legnagyobb veszteség 1000 euró volt. Most kipróbáljuk, hogyan néz ki az eredmény, ha a legnagyobb veszteségnek egy százalékát tesszük fel, a következő lépésben két százalékát, majd hármat - és így tovább. A probléma megoldása akadémikus természetű és nem segít minket a valós tradingben. A megoldási pozícióméret maga is problematikus, mivel az Optimal-F csupán az előző veszteségek alapján végzi a tétek optimalizálását. Ennek a képletnek az alkalmazása nem más, mint görbe-ráhúzás (curve fitting), mivel az optimalizálás múltbéli adatok alapján történik. Amint akár csak kis változások is történnek az adatok megjelenésében, megváltozik az Optimal-F is, ezáltal nagyon érzékeny a kiszámított érték. Az Optimal-F a traderek minden csoportja számára más, még ha az alap-paraméterek, pl. nyerési valószínűség és a különbség a legnagyobb nyereség és a legnagyobb veszteség között, azonosak is. így állandóan változik az optimális tét mérete. Mit mutat meg az Optimal-F? Ha az egyik stratégia veszteségei kicsik, majdnem mindig az eddigi legnagyobb veszteség 100 százalékát tehetjük meg. Ha a legnagyobb veszteség például 500 euró egy 100 000 eurós számlánál, ez azt jelentené, hogy minden trade-nél 500 eurót illetve az egyenlegünk 0,5 százalékát kockáztathatjuk. 119

Az Optimal-F igazolja, hogy az állítás: Minél nagyobb kockázatot vállalok, annál magasabb lesz a nyereségem - hamis. Az optimális kockázatnak van egy pontja; ha ezt a pontot átlépjük, csökken a rendszer eredménye. Az Optimal-F maximálja az eredményt. A csődkockázatról nem szól a képlet; emiatt igen csekély a gyakorlati haszna az elméletileg igen szép megoldás-tételnek. Az esetek 90 százalékában közvetlenül a teljes veszteség felé hajtanánk, ha tényleg az Optimal-F-el trade-elnénk. Ennek ellenére érdemes időről-időre kiszámítani a tradinghez az Optimal-F-et: ez megmutatja, hogy az elmúlt időben milyen távol álltunk az optimális pozíció-nagyságtól és azt, hogy mennyire volt kockázatos a trading. Ha például az Optimal-F azt javasolja, hogy az eddigi legnagyobb veszteség egy vagy tíz százalékát kockáztassuk, akkor trading stratégiánk igen veszélyes, és valószínűleg túl nagy kockázatokat vállaltunk. Ha viszont a 80... 100 százalékos tartományban van az Optimal-F, akkor nagyon valószínű, hogy erős kontrollunk van veszteségünk nagysága felett és veszteségeink kicsik. Általában feltehető, hogy annál inkább elvárható, hogy nyerjünk, minél többet kockáztatunk (lásd a Kelly-kritériumot). Az Optimal-F azonban azt jelzi, hogy ez az összefüggés - nem igaz. Létezik optimális tét, ha ezt meghaladjuk, akkor már csökkennek a hozamok. Különösen akkor kell a túllépést kerülni, ha tőkeáttételes eszközökkel, például határidős ügyletekkel kereskedünk; ezeknél van egy pont, amelytől kezdve az agresszív pozíció-nagyságok már nem vezetnek nagyobb nyereségekhez. Nem kell az Optimal-F-et túl komolyan venni. Miután meghatározása múltbéli tradingsorozatok alapján történik, már egy nagy drawdown vagy egy nyereségsorozat erős torzuláshoz vezethet. Tehát az Optimal-F és a Kelly-kritérium egyike sem világos kereskedési ajánlás arra nézve, hogy optimálisan milyen összeget kellene is kockáztatnunk. Ezek maximálni próbálják ugyan az eredményt, de alig adnak tájékoztatást a kockázatról. Ezért kell a maximális hozamráta keresése során a rendszer csődkockázatával foglalkoznunk. A rendszer csőd kockázatának kiszámítása Egyes rendszerek remek teljesítményt vázolnak fel - különösen, ha a rendszer kialakítója a curve fittings-et (görbe-ráhúzást) alkalmazta. Ahhoz, hogy egy rendszert megítélhessünk, szükséges, hogy pontosan áttekintsük az egyes tradeket. Képzeljen el például egy DAX trading-rendszert, mellyel Ön átlagosan 20 pontot kereshet és veszteség esetén 20 pontot veszít. Először tekintsük át, hány vesztes tradet képes ez a rendszer elviselni, mielőtt a trader 10 000 euros számláját teljesen elveszítené. A trader egymás után 20-szor veszíthet: számlája tehát 20 veszteségre osztható fel. (DAX-nál 1 pont = 25 euro) Ahhoz, hogy a csődkockázatot kiszámíthassuk, be kell még számítanunk a nyerési valószínűségeket is. Tegyük fel, hogy a rendszert igen jó, 60 százalékos találati arány jellemzi. A veszteségi arány tehát 40 százalékos. Az előny - mint a Kelly-képletnél - a találati

120

arány és a veszteségi arány különbségéből adódik, ez itt 20 százalék; a csődkockázat (RoR = risk of ruin) valószínűsége tehát 0,03 százalék. = ahol   A = előny (találati arány - veszteségi arány), C = azon egységek száma, amelyet elveszíthetek; 1 osztva azzal a részaránnyal, amit kockáztatok. Ha tehát négy százalékot kívánok kockáztatni, akkor 1/0,04 = 25. 1−A 1+A

Ha ugyanezen rendszer találati aránya csak 55 százalékos, akkor a csődkockázat jelentősen megnő. Egyszeriben 1,81 százalékos lesz, és ezzel 60-szor nagyobb, habár a találati valószínűség alig csökkent. A képlet mindemellett abból indul ki, hogy a tradingünk végtelen. Problematikus a képlettel kacsolatban az, hogy feltételezi: a nyereségek és a veszteségek mindig egyformák. Pont ez az, amit nem szeretünk kereskedési tevékenységünknél. Sokkal inkább azt szeretnénk, ha nyereségeink átlaga lényegesen nagyobb lenne, mint a veszteségeink. Ez a képlet tehát pusztán durva közelítés és a csődkockázatot jelentősen átfogalmazhatja. Amint különbözően magas nyereséget ill. veszteséget veszünk figyelembe, a probléma túl komplexszé válik pontos matematikai medoldásokhoz. Mindamellett léteznek közelítő-képletek is. Már az egyszerű képleten is világosan felismerhető, hogy a csődkockázat jelentősen növekszik, ha növeljük tétünket. Egy adott kereskedési rendszerhez, meghatározott találati és veszteségi arány mellett, tetszőleges téthez meghatározható a csődkockázat. Kiszámítható a csődkockázat egy Optimal-F téthez, de ez többnyire nem lesz elfogadható. Ha egy kisebb tétet választunk, mint az Optimal-F, csökken a csődkockázat. Ekkor viszont olyan pozíció-nagysággal tradel, amely nem járul hozzá a portfolió optimális növekedéséhez. Maximális hozamráta A csődkockázat és az Optimal-F összehasonlításának végkövetkeztetése: Azokban a fázisokban, amelyekben kereskedési módszerünk nagyon jól működik, ideális, ha az OptimalF-el kereskedünk. Amint azonban ez a módszer nehézségekbe ütközik a piacon, a pozíció nagyságát olyan alacsonyan kell megválasztani, hogy a csődkockázat csak marginális legyen. Másként megfogalmazva: A tradernek fel kell ismernie, mikor tudja „nyomni" a piacot, és mikor kell óvatosságot tanúsítania. A piac állandó nyomása (Kelly vagy Optimal F szerinti téttel fogadni) a számla kimerüléséhez vezet. Viszont a túl óvatos trader, aki nem nyomul a piac jó fázisaiban, portfoliója tőkenövekedését akadályozza a túl alacsony pozícióval. Kell tehát egy módszert találnunk, amellyel nyerési fázisokban gyorsan nagy pozíciónagyságot érhetünk el, amely viszont azután a legkisebb nehézségeknél csökkenthető. 121

A tradereknek általában egy nyerési széria után van a legmagasabb pozíciójuk, ami oda vezet, hogy a trader vesztes szériáit is a legnagyobb pozícióval kezdi meg; hiszen egyszer természetesen mindegyik nyereségsorozatra veszteségsorozat következik. Ha a trader ilyenkor hosszan tétovázik és nem csökkenti pozícióját, a drawdown kezdete olyan erővel indul, hogy emiatt nehéz lesz a következő nyereségsorozatban új tőke-csúcsokat elérnie portfoliójában; nyertes trade-jei alultőkésítettek lesznek. A traderek gyakran kikerülik ezt a problémát és emiatt mindig túl alacsony pozíciókkal kereskednek. Ez segít ugyan hosszabb drawdown-ok elviselésében, viszont a nyerési szakaszokban igen kedvezőtlen. A kezdők ezzel szemben általában túl magas pozíciókkal kereskednek, ami ugyan nyerési szakaszokban fantasztikus növekedést hoz, vesztes szakaszokban azonban a számla elérheti a csőd-pontot. A szabály tehát így hangzik: Nyomd a piacot, ha ezt a körülmények engedik, egyébként pedig légy minél óvatosabb. Pontosítsuk hát, milyen feltételeknek kell meglenniük, hogy nyomni lehessen a piacot. 1. 2. A kereskedői megközelítés illeszkedjék ideálisan a piac adottságaihoz. Ha például a piacon erős trendek észlelhetők, alkalmazzon trendkövető stratégiát. Az eredmények utalnak arra, hogy a piaci adottságok kedveznek-e a stratégiának; mind a találati arány, mind pedig a payoff-ratio legyen átlag feletti. Ha például az összes eddigi trade-jének találati aránya 45 százalékos, az utolsó tízé viszont 60 százalékos, a piaci adottságok kedvezőeknek tűnnek. Ugyanez érvényes a payoffratio-ra illetve a hozam-kockázat arányra. Ha általában 2,2 volt az átlagos hozamkockázat arány, az utolsó tíz trade-nél viszont háromra emelkedett, ez kedvező piaci környezetre utal. Függetlenül a piaci adottságoktól az egyenleg-görbén megjelenő új csúcsok is jelzik, hogy kedvezőek a körülmények a piac nyomására. Hiba lenne viszont, ha csak új egyenleg-görbe csúcsoknál nyomnánk a piacot, mivel természetesen minden drawdown után következik egyszer egy nyerési sorozat, mi azonban a drawdown után nem állunk tőke-görbénk maximumán. Ezért már akkor is kedvezőek a körülmények, ha egyenleg-görbénk egy tetszőleges mélypontról kezd szignifikánsan és állandóan növekedni.

3. 4.

Ha ezek a körülmények fennállnak, elérkezett az ideje a pozíció emelésének. Kidolgozható ehhez egy képlet, vagy lehet (esetről-esetre) diszkrecionáriusan, tehát mérlegeléssel dönteni: mikor kell a piacot nyomni. A mérlegeléses megközelítés előnye az, hogy rugalmasabb, tehát gyorsabban reagál kedvező vagy kedvezőtlen adottságokra, figyelembe veszi a trader hangulatát is, hiszen csak akkor ajánlatos a pozíciót nyomni, ha produktív hangulatban vagyunk. Akiben megvan a képesség, és jól ismeri, és meg is figyeli saját magát (ebben nagy segítségünkre lehet pszichológiai naplónk), az gyakran már azelőtt felismeri, hogy a piac adottságai kedvezőek egy kereskedői beavatkozáshoz és ésszerű a pozíciót növelni, mielőtt ez statisztikailag mérhető lenne. 122

A jó diszkrecionális trader pozíciója menedzselésénél nem csak az egyenleg-görbét és a piaci körülményeket veszi figyelembe kereskedői beavatkozásoknál, hanem saját hangulatát is. Ha úgy érzi, hogy egy nyerési sorozat után nincs éppen a legjobb állapotban, rögtön csökkenti pozícióját. A mérlegeléses pozíció-menedzselés hátránya az, hogy igen nagyfokú fegyelmezettséget kíván. Ezt csak tapasztalt traderek tudják biztosítani. Ha valaki nem érzi meg, hogy éppen nincs produktív hangulatban, egy túl magas pozícióval kivédhetetlenül belesodródik a következő veszteséges szakaszba és átél egy drasztikus drawdown-t. Jómagam mérlegeléssel menedzselem pozícióimat; hosszú út vezetett azonban odáig, hogy már ösztönösen megérzem, milyen pozíció-nagyság az ideális. Léteznek viszont algoritmusok is a pozíció-nagyság meghatározásához. Ezek képletek, amelyek megmutatják a tradernek, mekkora pozíciót válasszon egy adott időpontban. Mérlegeléses megközelítésemnél én is bevonok algoritmusokat, és esetről-esetre döntöm el, hogy melyik képletet alkalmazom. A 7. fejezetben már adtam néhány útmutatást, hogy miként lehet egy pozíció-méretező algoritmust kialakítani. A következőkben ezt kívánom folytatni és elmélyíteni. „Nyomd a piacot, ha a körülmények engedik." Ahhoz, hogy ezt a szabályt tartalommal tölthessük meg, a fentebb már meghatározott körülményeket egyszerű képletekbe foglaljuk és kifejlesztünk egy pozícióméret-mátrixot. Ennek segítségével leolvasható, hogy mikor és milyen pozíció-nagysággal kereskedjünk.

Egyenleg-görbe Átlagon felül Emelkedik Esik Átlag alatt Növelni Kockázatot növelni Kockázatot csökkenteni Kockázatot csökkenteni

Találati arány Növelni Kockázatot növelni Kockázatot csökkenteni Kockázatot csökkenteni

Hozam-kockázat arány Növelni Kockázatot növelni Kockázatot csökkenteni Kockázatot csökkenteni

Hangulat Tartani Kockázatot növelni Kockázatot csökkenteni Kockázatot csökkenteni

A mátrix nem csak azt különbözteti meg, hogy az aktuális teljesítőképesség pozitív-e, hanem azt is, hogy a fontos változók tekintetében átlagunk felett vagy alatt vagyunk-e. Az, hogy milyen átlagot alkalmazunk, attól függ, hogy milyen agresszíven kívánjuk pozíciónk nagyságát változtatni. Minél „rövidebb" az átlag, annál gyakrabban kaphatunk jelzéseket a nagyság növelésére vagy csökkentésére. Vannak bizonyos helyzetek, amelyekben ésszerű a kockázat növelése. Ha egy pozíciónál nagyobb kockázatot vállalunk, általában növekszik a pozíció nagysága. Például olyan tradinghelyzetben, amelyben Ön DAX-nál 100 000 eurós számla mellett tíz pontos stop-ot alkalmaz, és egy százalékos (1000 eurós) kockázattal négy kontrakttal kereskedik (1000:250 = 4). 123

Ha nagyobb kockázatot vállalna, például 1,5 százalékot, akkor magasabb pozícióval (1500:250 = 6) kellene kereskednie, esetünkben 6 kontrakttal. Az, hogy milyen esetekben kell a kockázatot növelni, kitűnik már a mátrixból - az viszont nem, hogy milyen tényezővel történjék a növelés. Minden esetben meg kell tehát adnia, hogy milyen mértékben akarja a kockázatot növelni. Tegyük fel: az Ön átlagos pozíció-nagysága 0,5 százalék. Ha tőke-görbéje átlag feletti, eldöntheti, hogy hajlandó-e egy kétszeres kockázatba belemenni, vagy azt csak marginálisan növeli. Az, hogy mennyivel növeli kockázatát, az a pozíció-nagyság algoritmusától függ. Ez például megszabhatja, hogy a kockázat emelkedjék 0,25 százalékponttal, vagy Ön adhatja meg, hogy az öt százalékkal magasabb legyen. Ebben az esetben az eredmény 0,525 % lenne (0,5 * 1,05). Ön konkrét kereskedési útmutatást kap. Fontolja meg azonban, hogy ez a lépés minden tranzakció után megtörténik. A túl nagy kockázati ugrások felfelé nagyon veszélyesek. Én előnyösebbnek tartom a kockázat százalékos növelését, viszont felső határokat szabok. Abban az esetben például, ha a egyenleg-görbe átlagon felüli, azt választom, hogy a kockázat emelkedjék 10 százalékkal, de legfeljebb tőkém 3 százalékáig. Amint tehát elértem a 3 százalékos kockázatot, az nem növekszik tovább, még ha minden körülmény kedvező is. Példa mátrix
Egyenleg görbe Átlagon felüli Emelkedik Esik Átlag alatti +10% tőke max. 3%-a +20% -10% -20% Találati arány +5% tőke max. 3%-a +5% -10% -5% Hozam-kockázat arány +5% tőke max. 1%-a +5% -10% -5% Hangulat

+10% -15% -20%

A fent ábrázolt mátrix immár konkrét kereskedési útmutatásokat ad. Tegyük fel, hogy én éppen 1 %-os kockázattal kereskedem. Egyenleg-görbém az átlag felett van (+ 10 %) és emelkedik (+ 20 %), a találati arány emelkedik (+ 5 %), de még az átlag alatt van (- 5 %) és hozam-kockázat arány átlag feletti (+ 5 %), viszont nem növekszik, hanem esik (-10 %). Pozíció-nagyságomat tehát így kellene megnövelnem:  1 % x (1 + 0,10 + 0,20 + 0,05 -0,05 + 0,05- 0,10) = 1% x 1,25= 1,25%

Az egy százalékról 1,25 százalékra való növelés kevésnek tűnik. Meggondolandó azonban, hogy ez az igazítás minden trade után bekövetkezik. Egy három trade-es kis nyertes-sorozat után a nevezett feltételek mellett a kockázat majdnem 100 százalékkal nő (0,01 x 1,25 * 1,25 * 1,25 = 0,019531 = 1,953 százalék).

124

További példa: Mondjuk, ismét 1 százalékos kockázattal kereskedünk. Most viszont az átlag alatt van az egyenleg-görbe (- 20 %), csökkenő találati arány (-10 %) és csökkenő hozamkockázat arány (- 10 %) mellett, amely éppúgy, mint a találati arány, átlaga alatti (- 5% - 5%). Ajánlatos a kockázatot 50 százalékkal csökkenteni. Egy százalék helyett már csak az equity 0,5 százalékával kereskednénk. Ha a következő trade ismét veszteséget hoz, így az egyenleggörbe, a találati arány és a hozam-kockázat arány tovább esnek, csökken a pozíció-nagyság 50 százalékkal 0,25 százalékra. Vegyék figyelembe, hogy ezek az adatok csak például szolgálnak. Az, hogy értelemszerűen milyen értékeket helyettesítenek be a mátrixba, az az Önök kockázati preferenciáitól és trading-stílusától függ. Ha rendszerük sok jelzést generál, igazítsák lépéseiket a pozíció nagyságának módosításához inkább kisebbre. Ha viszont csak néhány jelzést kapnak évente, gyorsabban válthatják a pozíció-nagyságokat. Fontos, hogy abban a helyzetben legyenek, hogy növelhessék a pozíció-nagyságát, ha egyenleg-görbéjük emelkedik, és a teljesítmény-csúcsok után a pozíció-nagyság egy vesztő sorozat esetén ismét csökken. Hogy valaki egy vesztes sorozat után egyáltalán emelni tudjon, úgy kell az értékeket megválasztania, hogy a kockázat akkor is növelhető legyen, ha az egyenleg-görbe átlag alatti, de emelkedni kezd. Ha az egyenleg-görbe átlag alatti, és esik, az algoritmus abban nyújthat segítséget, hogy a kockázat mégse növekedjék. Ügyeljen tehát mindig arra, hogy az algoritmus egy antimarginális elvet kövessen. Tulajdonképpen ez az egyetlen feltétele a pozícióméretező algoritmusnak. Legyen kedve kísérletezni, ha kifejleszti pozícióméretező algoritmusát. Vizsgáljon meg múltbéli teljesítményei alapján különféle pozíció-méretezési képleteket, és állapítsa meg, hogy melyik pozíció-menedzsment a legjobb Önnek. Egy pozíció méretező algoritmus kifejlesztése nagyon sok munkát kíván. Ez viszont fontosabb, mint az összes prognózis-eljárás és minden belépési stratégia. Használja energiáit inkább egy optimális algoritmus kifejlesztésére.

125

11. Monte-Carlo-szimulációk
Csak az készült fel mindenre, aki tradingjét előre szimulálja. A Monte-Carlo-szimulációk segítik a kockázatok megértését Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között ? Ha Ön vásárolni akar egy autót, minden bizonnyal előbb elmegy vele egy próbaútra. Tudni akarja, hogy milyen érzés azt a kocsit vezetni. Tudni akarja, hogy az eladó vagy a prospektus ígérgetései igazak-e. Éppen úgy, mint ahogy egy autót kipróbál, tesztelnie kell rendszerét, hogy tudja, mit várhat attól. Normálisnak tekinthető egy három hónaposnál hosszabb drawdown, vagy ez azt jelenti, hogy rendszere nem működik? Milyen hevesen törhet egy drawdown a rendszerre? Milyen gyakran kell egy drawdownnal számolnia? Milyen árfolyamnyereségek várhatók el egy meghatározott periódusban? Mindezen kérdéseket meg kell válaszolnia, mielőtt döntene egy rendszer mellett. A jövőbe nem láthatunk, de biztosítanunk kell magunknak azt a helyzetet, hogy tájékozottan hozhassunk reális döntéseket. A kvantitatív kockázatelemzés megadja ehhez a szükséges adatokat. Ahhoz, hogy reális elvárásaink lehessenek, szimulálnunk kell rendszerünket. Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között? Nem elegendő, ha rendszerünket régebbi árfolyam-adatsorok alapján teszteljük? Ez az úgy nevezett backtesting egy lehetőség annak kiderítésére, hogy egy bizonyos kereskedési módszer működik-e. A backtestingnél azonban az a probléma, hogy ellentétben a szimulációval, csak egy teszt lefuttatására van lehetőség, egy történeti adatsorral. Ezen kívül egy ilyen teszt-eljárás gyakran arra ösztönzi a tradert, hogy változtatásokat hajtson végre rendszerén teljesítmény-görbéjének célzott javítására, hogy a tesztnél a történeti adatsorral igen jó eredmények jöjjenek ki. Ennek az úgy nevezett curve fittingnek nem is kell tudatosan megtörténnie. Ez gyakran csak néhány érdemi információ (pl. piaci volatilitás vagy trend-viselkedés), amelyeket a rendszerfejlesztő a történeti árfolyamsorból felhasznál, hogy kereskedői hozzáállását optimalizálja. A rendszer paramétereinek legkisebb módosítása is drámai befolyással lehet a teljesítményre. így már a kezdeti stop 15-ről 18 pontra történő igazítása is átváltoztathat egy veszteséges rendszert backtesting-ben nyereséges rendszerré. A backtesting egy játék. Legfeljebb arra való, hogy a tradernek megadja annak a sejtését, hogy az alkalmazott rendszer működik. Jobb a backtestingnél, ha a rendszert szimuláljuk. Erre két lehetőség van: Az adatszimulálás és a rendszerszimulálás.

126

Az adatszimulálásnál véletlenszám-generátor segítségével mű-árfolyamsort állí¬tanak elő, amely ugyan eltér a valóságostól, de ugyanazt a statisztikai mintát követi. A kereskedési rendszert ezen véletlenszerű árfolyamsor alapján tesztelik. Ennek az elvnek alapján célszerű több árfolyamsort generálni, hogy különböző szimulációs eredményekhez jussunk. Ezek vizsgálatával azután lehetővé válik a rendszer jövőbeni működésének valamelyest megbízható megbecsülése. A rendszer tesztelésének másik lehetősége a rendszer-szimuláció. Számítógépen szimulálnak mindent, ami egyáltalán problémát okozhat, majd megvizsgálják, hogy van-e olyan elfogadhatatlan eredmény, amely az egész stratégia újragondolását igényli. Ezt az eljárást nevezik Monte-Carlo-szimulációnak. Ahhoz, hogy egy rendszert szimulálni lehessen, néhány (nem sok) rendszer-paraméternek ismertnek kell lennie. Ilyen a találati arány (és ezzel együtt a veszteségi arány) és a nyereségek és veszteségek eloszlása nagyságuk szerint. A rendszer szimulálása Ha szimulálni kívánja rendszerét, akkor elegendő a 100 utolsó tranzakció hozam-kockázat arány át képezni és csoportokba rendezni. Tegyük fel, hogy az Ön 100 utolsó tranzakciója 5820 euró összeredménnyel zárult. Tradenaplójában nézze meg mindegyiknél, milyen kockázatot vállalt és hányszorosát realizálta a vállalt kockázatnak. Bizonyára voltak olyan trade-jei, melyeknél kezdeti stopnál stoppolták ki, ezek kerülnek az R-1 csoportba, ezeknél elvesztette, amit kockáztatott. Voltak olyan trade-ek, amelyeknél körülbelül a kockázat szerinti volt a keresete, ezek az R+1 tradek (tehát azok, amelyeknél pl. 500 eurót kockáztatott és ugyanannyit nyert). Lehetséges, hogy voltak olyan tradek, melyeknél legalább a kétszeresét, de esetleg még az ötszörösét is megnyerte a kockáztatott pénznek. Aszerint, hogy mennyit nyert, sorolja ezeket az R+2 ... R+5 csoportokba. Biztos voltak olyan tradek, melyeknél nem a dupláját, hanem pl. csak az 1,4-szeresét nyerte a kockázatnak (kockázat 500 euró, nyereség 700 euró). Ezeknek előbb képezzen egy R+1,4 csoportot; később azonban az egyszerűsítés céljából összevonhatja az ilyen töredékcsoportokat, pl. az összes 1... 1,5 közötti trade-et. Ügyeljen arra, hogy egységesen járjon el a csoportok kialakításánál. Hiba lenne például a kezdetben 0,5-ös lépésenként csoportot képezni és a végén az 5-nél nagyobb többszörösökre már csak egyet. Ez nagyon pontatlanná és torzzá tenné az eredményt. Miután felállította az összes csoportot, elvben megkezdheti a szimulálást. Szüksége van még különböző színű játékgolyókra és egy atlatszatlan golyózsákra. Minden csoporthoz rendeljen hozzá egy színt - tehát annyiféle színű golyó kell, ahány csoport van.

127

Csoport R-2 R–1 R+1 R+2 R+3 R+4 Összesen

Tradek száma 3 47 33 8 5 4 100

Golyó-szín Piros Kék Zöld Sárga Fekete Fehér

%-os arány 3 47 33 8 5 4

Golyók száma 100 golyónál 3 47 33 8 5 4

Most tegyen a zsákba minden színből annyi golyót, hogy az megfeleljen az ahhoz a színhez tartozó csoport százalékos arányának, tehát az utolsó oszlop szerinti golyót; összesen 100 különböző színű golyót. A zsákban tehát - képletesen - benne van az Ön kereskedési rendszere. Ha látatlanban kivesz egy golyót a zsákból, ez pont olyan, mintha rendszere legközelebbi jelzését követné. Itt most egyáltalán nem fontos, hogy ez egy long-vagy short-jelzés volt-e. Mivel Ön sem a golyó kivételekor, sem a piacon nem lát a jövőbe, nem tudhatja, hogy legközelebbi trade-je nyertes vagy vesztes lesz-e. Így érvényes az első és legfontosabb trading-törvény: Az, hogy egy trade nyertes vagy vesztes, az véletlenszerű. A világon senkinek sincs befolyása erre mindaddig, amíg nem látja a jövőt. Ez így van a golyó-kivétellel is: nem tudhatja, milyen színű lesz a következő golyó. Nyertes lesz-e, vagy vesztes? Nem tudjuk. Amit tudunk, az az, hogy példánk szerint 50 százalékos valószínűséggel várható, hogy a trade vesztes lesz (R-1 és R-2 = 50%). A kérdés már csak az, mennyi pénzt nyerhet, ha egy bizonyos színű golyót vesz ki a zsákból? A szín csak azt adja meg, hogy kockázata hányszorosát realizálja, tehát minden húzás (trade) előtt meg kell határoznia a kockázatot. A tradingnél a kockázat (tét) a vétel és a stop-árfolyam közötti különbség, megszorozva azon részvények vagy kontraktok számával, melyeket meg akar szerezni. Ha határidős ügyletről van szó, akkor az eredményt még meg kell szorozni a határidős kontrakt pontértékével. Egy példa erre: Ha a DAX-ot 4000-en akarja megvenni és a stopja 3990-nél van, akkor a vétel és a stop közötti különbség 10 pont, kockázata kontraktonként 10 pont. Mivel a DAX-ban egy pont értéke 25 euró, kockázata kontraktonként 250 euró. Ha úgy dönt, hogy 10 kontraktot vesz, akkor kockázata 2500 euró. Amint meghatározta kockázatát (tétjét) a golyó kivételét követően megállapíthatja, hogy hányszorosát nyerte kockázatának. Ha például pirosat húzott, elvesztette kockázata kétszeresét; ez 2500 eurónál 5000 euró. A példa szerint folytathatja. A trade előtt minden alkalommal meghatározza tétjét (ez a kockázata) majd kiemel egy golyót. Az eredményt feljegyzi és hozzáadja a kereskedési tőkéjéhez vagy levonja abból aszerint, hogy nyert, vagy vesztett. Néhány tucat húzás után 128

felvázolható ezen szimulációs menet teljesítmény¬görbéje. Az, hogy milyen hosszan végzi a szimulációt, az Öntől függ; javasolható legalább 100 trade. A szimuláció ezen formája igen időigényes. Az viszont, hogy tétjét minden alkalommal Ön határozza meg és a szimulációt golyónként hajtja végre, azzal az előnnyel jár, hogy azok az emocionális izgalmak, amelyek a tradingnél érezhetők, ennél a szimulációnál éppoly gyakran fellépnek. így jobban felbecsülheti, milyen emocionális reakciója lenne egy veszteségsorozatra. Ha ideje engedi, játsszon végig több ilyen menetet, ezzel megállapíthat egy átlagos szimulációs-eredményt. A szimuláció ezen formája segíti Önt annak felismerésében, hogy a tradingnél milyen fázisokra kell beállnia és mit várhat el. Szimuláció kialakítása Excel-ben Másik lehetőséget a tradek szimulálására az Excel vagy egy másik véletlenszám-generátor nyújt. Időközben az Interneten is megjelentek Monte-Carlo-szimulációs programok. Aki viszont nem restell egy kis időt ráfordítani, gyorsan és kedvezően összeügyeskedheti magának Excel alatt egy véletlenszám-generátorral saját Monte-Carlo-szimulációját. Az alábbiakban bemutatok egy egyszerű példát. Az Excel alatt létezik egy elemző-funkció, amelynek „véletlenszám-generálás" a neve. Ez a funkció az Eszközök menüben (Adatelemzés) található. Előbb azonban ugyancsak az Eszközök menüpont alatt a Bővítménykezelőben az Analysis ToolPak és az Analysis ToolPak VBA funkciókat kell kiválasztania. Amint ezeket installálta, használhatja a véletlenszámgenerátort.

129

A következőkben egy egyszerű kereskedési rendszert szimulálunk. Ez a rendszer trend ellen működik, és megpróbál a téves kitörésekből profitálni. Ezért jelentős ellenállások felett és támaszok alatt azzal a céllal adnak megbízásokat, hogy a piac egy kitörés után az ellenállás alá visszaessen vagy felszaladjon a szupport fölé. Minden alkalommal, amikor a rendszer sikeres, keres hat ticket kötegben. Ha sikertelen a trade, tizenkét tick után realizálódnak a veszteségek. így ebben a rendszerben csak két változó van: vagy hat tick nyereség, vagy tizenkét tick veszteség. A back-testek megmutatták, hogy ennek a rendszernek 80 százalék a találati aránya. Mi azonban most nem a backtest-ek alapján kívánjuk ezt a rendszert elemezni, hanem egy szimulációval. Az első lépésben előállítunk egy véletlen számsort, amelynél 80 százalék találat és 20 százalék veszteség áll elő. Válassza az Eszközök/Adatelemzés menüpont alatt a véletlenszám-generálást. A párbeszédpanelen adja meg a változók számát. Mivel csak a siker vagy sikertelenség eseteit ismerjük, tehát nyereséget vagy veszteséget, csak egy változóra van szükségünk. A véletlen esetek számaként pl. 1000-et adjunk meg ezer trade-re. Meg kell határoznunk, hogy ezután milyen statisztikai eloszlásnak kell a véletlenszerű számokat alávetni? Ehhez a Bernoulli-eloszlást kell választani. Ezt akkor kell választani, ha a változók két, egymást kizáró értéket vehetnek fel (pl. siker és sikertelenség).

130

Ennél a p értéket kell megadni. Ez megadja a siker valószínűségét a teszt értelmében. Siker alatt nem az eredmény értékelését kell érteni, az csak nézőpont kérdése. Ha például egy minőségellenőrzés keretében azt ellenőrzik, hogy a termékek hibásak-e vagy sem, a Bernoulli-eloszlás értelmében az eredmény „hibás" ill. „nem hibás" lehet. Példánkban egy pozitív trade a „siker" Góllehet, ez csak a mi meghatározásunk). A véletlenszám-generátor előállít ezután vagy egy új munkalapon vagy az általunk megadott tartományban 1000 számot a kívánt eloszlásban. Kapunk tehát egy 1000 számból álló számsort, amelyben minden szám vagy nulla (veszteség esetén) vagy egy (nyereség esetén). Most az eredmények alapján ismét felállíthatunk egy teljesítmény-görbét, ha előzőleg megállapítottuk, mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy mindig egy kontraktot akarunk vásárolni, és a tickérték 10 euró. így minden alkalommal, amikor a véletlen szám egyes volt, 60 eurót nyertünk és nullánál 120 eurót vesztettünk volna. Hogy az egyenleg-görbét ne kelljen kézzel számolni, alkalmazhatunk egy képletet. Ehhez válasszuk a képletszerkesztőt, és abban egy funkciót a logikai funkció kategóriából (HA). A funkció lehetővé teszi, hogy egy excel-cella tartalmát megvizsgáljuk és az eredmény alapján meghatározott értékeket állapítsunk meg. Mi választjuk meg, hogy ha a mellette lévő cella értéke egy, akkor az aktuális cellában 60 jelenjen meg. Ha a funkció nem igaz, tehát a cella értéke nem egy, akkor -120-as eredményt kapjunk.

131

Ezt a számítást minden véletlen számra elvégezzük. A harmadik hasábban azután összeadjuk az eredményeket, úgy, hogy beírjuk, hogy a cella tartalma a felette és balra mellette lévő cella értékéből tevődik össze. Megkapunk egy teljesítmény -görbét.

Ez a teljesítmény-sor egy szimuláció eredménye. Most ismét elvégezhetünk egy szimulációt, ennél azonban rosszabb nyereségi kvótát feltételezünk, mondjuk 80 százalék helyett csak 70 százalékot. A véletlen számok eredményét pontosan arra a tartományra válasszuk ki, amelyben a mi régi véletlen számaink voltak.

132

Az új teljesítmény-görbe annak feltételezésével tükröz vissza egy szimulációt, hogy már csak az esetek 70 százalékában nyernénk. Ez még mindig egy nagyon jó teljesítménygörbe. Figyeljen azonban a következő ábrára - volna kedve egy ilyen rendszerbe invesztálni?

133

Csodálatos módon ugyanaz a rendszer ugyanazon feltételek mellett: 70 százalékos találati arány - most mégis kissé eltérően oszlanak meg a nyereségsorok. A rendszernek még mindig pozitív a teljesítménye, de egy hosszú drawdown-nal. A szimuláció megmutatja, milyen drawdown-ok lehetségesek. Ebben van a döntő előny a backtesting-gel szemben: ami többnyire csak egy árfolyamsor alapján mutatja meg a drawdown-t. Minél gyakrabban végzünk szimulációt, annál jobban láthatjuk, hogy miként lépnek fel drawdown-ok és mi normális a rendszernél. A második menetben 750-nél több trade volt, amelyek nem vezettek újabb teljesítmény-csúcshoz. Megfontolandó: követhető-e egy ilyen rendszer a valóságban? Milyen valószínű egy ilyen esemény? Hogy ezt megválaszolhassuk, több szimulációt kell lefuttatni és eredményeit feljegyezni. Ehhez az alábbi táblázatot lehet felhasználni. Több szimulációs menet után végül kiszámítható, mi az, amit átlagosan elvárhatunk. A fenti szimulációk igen egyszerűek voltak, természetesen összetettebben is lehet ilyeneket végezni. Minél részletesebben szimuláljuk egy kereskedési rendszer trading folyamatát, annál jobban felkészítenek ezek a mindennapos trédingre. Ez a fejezet nem kíván több lenni egy bevezetésnél ebbe a témába. Ügyeljen arra, hogy ez a szimuláció nem a money management algoritmusán alapul. Más szimulációkkal viszont tesztelhetők különböző pénz menedzselési stratégiák hatásai. Egy kereskedési rendszer tesztelésének csak akkor van értelme, ha money –management stratégiánkat is teszteljük. Le kell szögezni, hogy a szimulációk nélkülözhetetlenek, ha optimálisan fel akarunk készülni a trading mindennapokra.

134

12. A pozíció méretezése
Annak valószínűsége, hogy egy lot megfelel az optimális pozíció-nagyságnak, igen csekély. A mester traderek a követelmények szerint változtatják pozíciójuk nagyságát. Az egy lottal játszó traderek nem optimálisan kereskednek Épp' a kezdők hiszik azt, hogy előbb egy kontrakttal kell sikeresnek lenniük, mielőtt pozíciónagyságukat növelhetnék. Emellett a pozíció nagysága egyike azon kevés paraméternek, amely felett a tradingnél teljes kontrollal rendelkezünk. A trading egyik komponensét sem lehet olyan könnyen megváltoztatni, mint a pozíció nagyságát. És mégis, sok trader elveti a befolyásolás ezen lehetőségét. Vagy azért, mert számlájuk túl kicsi, és emiatt nincs lehetőségük egynél több kontrakttal kereskedni, vagy pedig azért, mert hiányzik belőlük a tudás és a mersz, hogy megváltoztassák pozíciójuk nagyságát. Ha valakinek kicsi a számlája ahhoz, hogy egy kontraktnál többel kereskedjék, az inkább hagyja abba a kereskedést, vagy keressen egy piacot, ahol megengedik, hogy legalább két kontrakttal kereskedjék. A pozíció nagysága olyan fontos tényező egy jó trading teljesítményhez, hogy egy trader sem engedheti meg magának, hogy ne fordítson rá különleges figyelmet. Nagyon valószínűtlen, hogy egy lot (= kontrakt) az Ön optimális pozíció-nagysága, mivel belépései általában abban különböznek, hogy a kezdeti stop egyszer közelebb áll az aktuális árhoz, másszor távolabb. Lehet, hogy egyszer megadatik a lehetőség, hogy a DAX-ban egy tízpontos stop-pal dolgozzék, máskor viszont 20 ponttal távolabb kell a stopot helyeznie. Ha Ön ilyen helyzetekben mindig csak egy kontraktot vásárol, tranzakcióit különbözőképpen értékeli. Az első esetben egy meghatározatlan nyereségért kisebb kockázatot vállal, mint a második esetben, amikor 20 pontos stopot alkalmaz. Az első esetben kockázata 250 euró, a másodikban 500 euró (a DAX-ban egy pont 25 eurót ér:-10 * 25 = - 250). Gyakorlatilag abból kell kiindulnunk, hogy annak a valószínűsége, hogy a következő tradeben nyerünk, mindig egyformán biztos (bizonytalan). Értelmetlen lenne azt feltételezni, hogy az egyik eseménynek magasabb a nyerési valószínűsége, mint a másiknak. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy a jövőbe látunk. Senki sem tudja azonban, hogy éppen egy jó vagy rossz trade vár rá; ezért nincs értelme feltételezni, hogy képes lenne meghatározni egy trade nyerési valószínűségét. Mindössze egy stratégia nyerési esélyét (trade-k sorozata) lehet a történeti teljesítményből levezetni, mindazonáltal csak akkor, ha abból indulunk ki, hogy a piac a jövőben éppúgy viselkedik, mint azt a múltban tette. Egyazon nyerési valószínűség mellett eltérő kockázatot vállalni normális körülmények között viszont értelmetlen. A 10. fejezetben már láttuk, hogy egy adott stratégia és kockázatvállalás mellett a befektetőnek van optimális tét-nagysága.

135

Az optimális tét-nagyság egy trade kockázatából adódik, ami az alkalmazott téttel összehasonlítható. Azok a traderek, akik nem optimális pozícióméret használnak, nem optimálisan kereskednek. Induljunk ki például abból, hogy egy trader 100 000 euros tőkéjéből mindig egy százalékot akar kockáztatni. Egy tíz pontos stopnál a DAX-on négy kontraktot vehetne, (4 * 250 = 1000 euró = 1%-a a 100 000-nek). Ha azonban a stop távolabb van, például 20 ponttal odébb, csak két kontraktot vehet. Ha mindig csak két kontraktot vesz, az olyan helyzetekben nem optimális, amelyekben az ő egy százalékos money-management szabályai szerint négy kontraktot vehetett volna. Képzelje el, hogy Düsseldorfból Frankfurtba kell utaznia. Az út nagy része autópálya, de, sajnos, nem az egész. Vannak szakaszok, amelyek csak főutak, szűk kanyarokkal. Ha autóval kell végighajtania, és sem gázt nem adhat, sem nem fékezhet, tehát döntenie kellene a sebességről, olyan tempót kellene választania, amellyel mindenhol balesetmentesen haladhatna. Tehát a szakasz legnehezebb részein is leküzdhetné a kanyarokat anélkül, hogy kirepülne az útról. Ez a tempó azonban túl lassú egy autópályához. Ön tehát a szakasz nagy részét nem optimális sebességgel tenné meg. Hasonlatos ez a tradinghez. Ha nincs lehetősége gázt adni, amikor jól megy, és hiányzik a fék, ha rosszul, akkor legtöbb idejét nem optimális kereskedéssel fogja eltölteni. A tradereknek, akik csak egy lottal kereskednek, nincs lehetőségük arra, hogy a fékre lépjenek. Egyetlen választásuk az, hogy a tradet egy lottal valósítsák meg, vagy sehogy. Azt a futamot, amelyből kiszállunk, ha kissé nehézkessé válik, már nem lehet megnyerni. Ezért fontos, hogy a trader átlagos pozíció-nagysága egy kontraktnál többet tartalmazzon. Csak így lehet vezetni: rossz időkben fékezni, jókban padlóig gázt adni. Azok a traderek, akik nem képesek pozíció-menedzselésüket a maguk javára kihasználni, rugalmatlanok. Bizonyára mindegyik trader emlékszik olyan időkre, amikor kereskedési módszerük ideálisan illeszkedett az aktuális piaci adottságokhoz és stratégiájuk láthatóan csak nagy nyereségeket ért el. Akinek lehetősége van, pozícióját ilyen időkben felfuttatni, kihasználhatja időszakos előnyét. Fontos, hogy tudja a trader, mikor nyomulhat a piacon - mikor kell gázt adnia. Mindamellett lehetnek olyan idők, amikor semmi sem akar működni, amikor a trader által követett stratégiával érezhető nehézségek vannak a piacon. Egy trendkövető stratégiánál például számítani lehetne arra, hogy a piac oldalazó szakaszaiban nehézségekbe ütközik mivel éppen semmilyen trend nem bontakozik ki. A rendszer teljesítménye oldalazó fázisokban csökken.

136

Az egy-lotos traderek 1. 2. 3. nem optimálisan (nem kedvezően) kereskednek, mert valószínűtlen, hogy egy véletlenszerű kötés optimális pozíció-nagyságú; nem kereskednek hatékonyan, mert minden esélyt azonosnak értékelnek a piacon; nem kereskednek rugalmasan, mert vonakodnak gázt adni, amikor jó a piac, és a fékre lépni, ha a piac nehézkesen alakul.

Ha a tradernek lehetősége van a fékre lépni és kevesebb kontrakttal kereskedni, kisebbek lesznek átlagos veszteségei, mintha állandóan ugyanannyi kontrakttal kereskedne. A gyakran hangoztatott javaslat, hogy oldalazó piac esetén fel kell hagyni a trendkövetéssel és csak papíron kereskedni, nem nyújt sok segítséget, mert a trader csak akkor fogja észlelni, hogy az oldalazó szakasz befejeződött, amikor már újra alakult egy trend. Ez többnyire dinamikus kitöréssel történik az oldalazási sávból. Egy ilyen kitörés elszalasztása (mert a trader csak virtuálisan kereskedett és kiiktatta rendszerét) az összteljesítményt jelentősen rontja. Jobb néhány kontrakttal a piacon maradni és a kitöréskor azonnal elkezdeni piramist építeni. Hogy ez miként működik, azt még ebben a fejezetben bemutatom. Pozícióméretezés - turbózza fel teljesítményét Ha két trader ugyanazt a kereskedési jelzést követi is, lehet, hogy teljesítményük különböző lesz. Ez a bizonyítéka annak, hogy a tradingnél a belépési stratégia a legkevésbé fontos. Ehhez egy példa: Képzeljünk el egy rendszert, amely egy évben tíz jelzést adott. A stop a jelzés napján a napi mélyponttól függ (long-oknál) vagy a napi csúcstól (short-oknál). Példánkban a következő jelzések generálására került sor:

Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Jelzés + 4200 + 3800 - 4500 + 4500 - 4800 + 4300 + 4600 + 4900 - 5100 + 4900

Stop 4180 3750 4530 4475 4900 4290 4560 4860 5140 4860

Kockázat kontraktonként 20 50 30 25 100 10 40 40 40 40

Eredmény + 140 - 50 - 30 + 50 - 100 + 80 - 40 - 40 - 40 + 20

Összeg

- 10

137

Első pillantásra egy flop-nak tűnik ez a trading-rendszer. Mert aki mindig csak egy kötéssel kereskedik, tíz tranzakció után az évet tíz pont veszteséggel zárja. Mi történik viszont, ha a trader alkalmaz egy money-management szabályt? Az ő szabálya úgy hangzik, hogy mindig kockáztatni kell a tőke egy százalékát. Tegyük fel, hogy egy pont tíz euró, és traderünk számláján van 100 000 euró. Ha az első trade-nél 20 pontos kockázatot vállal, akkor kontraktonként 200 euró elvesztését kockáztatja. Mivel azonban számlája egy százalékát akarja kockáztatni, ez az első tradenél 1000 eurót jelent - tehát vehet öt kontraktot. A következő táblázatban felsoroltam a money-management szabály szerinti eredményeket.
Sorszám kontraktonkénti kockázat (pont) 20 -50 -30 25 -100 10 -40 -40 -40 40 A számla 1 %-a 1000 1070 1060 1051 1071 1061 141 1133 1125 1117 Nyereség veszteség Számlák 100.000 € 107.000 € 106.000 € 105.100 € 107.100 € 106.100 € 114.100 € 113.300 € 112.500 € 111.700 € 112.100 € 12.100 €

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

5 * 1400 = 7000 2 * -500= -1000 3*-300=-900 4*500=2000 1*-1000=-1000 10*800=8000 2*-400=-800 2*-400=-800 2*-400=-800 2*200=400 Nyereség

Azzal, hogy a trader a pozíció nagyságát a kockázathoz igazítja, rögtön súlyoz minden tradet a kockázat figyelembevételével. Tehát mindig számlája egy százalékát kockáztatja. Ez a szabály azonban különböző pozíció-nagyságokhoz vezet. Ha traderek egyazon kereskedő-rendszerben különböző pozíció-nagyságokkal kereskednek, akkor nem csak abszolút, de gyakran százalékos értelemben is különböző eredményeket érnek el. Ezért előfordulhat, hogy a traderek egy másik kereskedő jelzéseit „utántradelik", és egyikük változó pozíció-nagysága miatt ezzel pénzt keres, a másik viszont veszít. A pozíció nagysága a siker kulcsa. Ahogy már tudjuk, nem látunk a jövőbe és nem tájékozódhatunk egy trade sikerének valószínűségéről, így a pozíció nagyságát a kockázat alapján kell meghatároznunk. A kockázat mellett vannak viszont egyéb kapaszkodók is, amelyek segíthetnek a pozíció nagyságának megállapításában. A legegyszerűbb lehetőség a pozíció nagyságát a számla sikeréhez vagy sikertelenségéhez kapcsolni. Ez azt jelenti, hogy ha jól megy, emelje meg a trader a kontraktok számát, ha viszont gyengén megy, csökkentse a kockázatot és azzal együtt a kontraktok számát. Ezt a koncepciót könnyen meg lehet valósítani, ha a trader mindig számlája egy meghatározott hányadát kockáztatja. Mert minél jobb a teljesítménye, annál magasabb a számlaállomány és nagyobb a kockázat. 138

A következő ábrán egy kereskedési rendszer szimulációja látható. A világos vonal lenne ezen rendszer eredménye, ha a trader soha nem változtatná a kontrakt-számot, a sötét vonal pedig a teljesítmény-görbe mindenkor egy százaléknyi kockázat esetén.

Jól látható az egy-százalékos-szabály „felturbózó" hatása, amint a teljesítménnyel növekedett az egyenleg, mert a rendszer automatikusan több kontraktot vásárolhatott. Ha a rendszer indulásakor csak 7 kontraktot lehetett vásárolni, mert az egy-százalék-(1000 euró-)szabály kontraktonkénti 130 eurós kockázat mellett pozíció-nagyságként maximum 7 kontraktot engedélyez, már néhány nyereség után növelhető ez a szám. Minél jobb a teljesítmény, annál több kontraktot lehet venni. A szabály természetesen negatív esetben is működik, akkor persze nem turbóz fel, hanem fékként működik. Minél rosszabb a teljesítmény, annál kevesebb kontraktot lehet venni. Azt a pozíció-méretezési stratégiát, amelynek alapelve, hogy a tétet nyerés esetén növeli és vesztésnél csökkenti, Antí-Martingale-nek hívják. Bizonyára ismerős a rulettből az a stratégia, hogy csak egy színre teszünk, és veszteség esetén a tétet egyszerűen megduplázzuk. Ha újabb veszteség következne, ismét duplázás a válasz, mert egyszer be kell jönnie annak a színnek, amelyre tettünk. Mondjuk, hogy Ön a feketét választja és öt eurót tesz rá. Sajnos piros jön, most tehát 10 eurót kell tennie. Ha nyer, 20 eurót kap és elér egy 5 eurós össznyereséget, mivel tétjének összege 15 euró volt. Ha ismét piros jön, most 20 euró a tét, hogy 5 eurót nyerhessen. Egy további vesztésnél 40, aztán így tovább. Kilenc sorozatos veszteség után már 1280 euró lenne a tétje az 5 eurós nyereségnek.

139

Mivel természetesen egyszer csak bejön a fekete, a kaszinók kidolgoztak egy stratégiát, hogy védjék magukat ez ellen a taktika ellen. Minden asztalnál van egy limit, egy maximális összeg, amit a játékos megtehet. Ezért a fenti stratégia, amelyik elméletileg működőképes, gyakorlatilag nem alkalmazható. Ezt a stratégiát Martingale találta ki, róla nevezték el a vesztés esetén duplázni-elvet. A tradingnél nincs ilyen asztal-limit, így elméletileg minden trade során mindaddig emelhetnénk kockázatunkat, míg ismét nyerésbe fordulunk. A valóságban viszont két érv is ez ellen szól. Egyrészt számlánk és a tőzsdék margin- (letéti) követelményei határt szabnak nekünk. Nem áll rendelkezésünkre pénz a végtelenségig. Másrészt a trader tíz sorozatos veszteség után általában olyan nyomás alá kerül, hogy már csak pszichés okokból sem érez erőt arra, hogy duplázzon. Az általam ismert összes trader, aki a Martingale-stratégiát követte, előbb vagy utóbb megélte számlája csődkockázatát és kiszállt a játékból, gyakorta még néhány nagy összegű búcsúdobással. A Martingale-stratégiák nem működőképesek. Néha azonban megbújnak egy kereskedési módszer mögé, úgy hogy a trader akár fel sem ismeri, hogy Martingale-stratégiát alkalmaz. Ha például vételi limitjeinket lépcsőzetesen tűzzük ki, hogy kedvezőbb belépési átlagárhoz jussunk, máris a Martingale stratégiával kereskedünk, mivel először a legmagasabb vételi limitnél veszünk. Csak akkor vásárolunk további kontraktokat, ha az elsővel már veszteségben vagyunk. Így növekednek kockázataink vesztés esetén - tipikus Martingale. Mindig megvan a teljes kontrakt-mennyiség, ha a piac ellenünk megy és tovább esik, mivel már az összes lefelé lépcsőzött vételi limit teljesült. Ha a piac nem fut a legalsó limitig, mi már sajnos csak egy csökkentett kontraktmennyiséggel vagyunk jelen. Átlagosan kisebb a pozíció-nagyságunk, ha a piac a mi irányunkba megy, mint amikor veszteséggel kistoppolnak. Így lehet egy optimális money-management algoritmust kidolgozni Ismert az az elv, hogy money-management algoritmusunkat követnünk kell. Ügyelnünk kell arra, hogy az összes stratégia az anti-Martingale-elv alapján működjék. Mindaddig, amíg ezt az elvet követjük, kreativitásunknak semmi sem szab határt. A moneymanagement algoritmus megmondja, hogy hány kontraktot vásárolhatunk egy adott időpontban; megválaszolja egyúttal a pozíció-nagyság kérdését is. Van néhány standard-variáns, ezeket alább sorolom fel.

140

Rögzített tét-nagyság Rögzített fogadási érték nagyságnál a trader mindig ugyanabban az összegben „fogad", azaz kockáztat, például 1000 euróban. Csak ha már elért egy meghatározott nyereségküszöbértéket, mondjuk számlája megduplázását, akkor emeli meg a tétet. Százalékos tét-nagyság Erről a variánsról már esett szó. A trader kockáztatja tőkéje bizonyos meghatározott hányadát, például 1 százalékát. Százalékos volatilitás-modell A volatilitás-modell majdnem pontosan ugyanúgy működik, mint a százalékos tét-nagyság modell, figyelembe veszi viszont a piac átlagos volatilitását egy megadott időn belül. Mint a százalékos tét-nagyság modellnél, itt is köti a tradert egy szabály, hogy tőkéjének hány százalékát kockáztathatja, de a kockáztatott százalékos összeget összeveti a piac volatilitásával. Ez kétféleképpen történhet. Az egyik lehetőség: a trader a stopot a volatilitástól függően választja meg. Kiszámítja az átlagos volatilitást egy meghatározott időegységben és eldönti, hogy ezen időszak átlagos ingadozásának hányszorosára távolodjon a stop a piactól. Egy példa ehhez: Egy trader kiszámította, hogy az egyórás átlagos ingadozás DAX-nál 20 pontot tesz ki. Ő maga kész az átlagos egyórás ingadozás maximum kétszeresét elfogadni: stop-ja tehát 40 ponttal távolabbi. Ha ez a trader kész számlája maximum egy százalékát kockáztatni és tőkéje 100 000 euró, csak egy kontrakttal kereskedhet (1% = 1000 euró, 40 pont = 1000 euró). A másik lehetőség abban áll, hogy egy függvényt kell felállítani, amely megadja, hogy a trader mekkora volatilitásnál számlája hány százalékát kockáztassa. így például rögzítheti, hogy olyan piacon, amelyik bizonyos idő alatt tíz százalékos alacsony volatilitást mutat, mindig számlája 2 százalékát kockáztatja. Amint a piac több mint 10, de kevesebb, mint 15 százaléknyit ingadozik, már csak egy százalékot, 15 és 20 százalék között pedig 0,5 százalékot hajlandó kockáztatni. Húsz százaléknál magasabb ingadozás esetén ez tranzakciónként 0,25%-ra csökken. A leírt módszerek mindegyikének van előnye is, hátránya is. Sok kis trader kizárólag a rögzített tét-nagyság módszerét követi, mivel számlájuk nem enged meg tágabb játékteret a többi szabályhoz. Túl sok tradet kellene a money-management miatt visszautasítaniuk. Ennél a modellnél nem valósulnak meg az intelligens money-management előnyei, mert az automatikus fék vagy a gázpedál csak nagy időközönként, például számlakettőződéskor lép működésbe. Egy fék többnyire csak arra az esetre lett beépítve, ha a trader már tetemes veszteséget ért el. Ezért dinamikusabb a money-management algoritmust a százalékos módszer szerint kialakítani. Minden veszteséget vagy nyereséget már a következő trade tervezésénél 141

figyelembe vehetünk; gyorsan lehet több kontraktot vásárolni, ha jól megy, és amint rosszabbul megy, akkor kevesebbet. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy kizárólag a személyes teljesítményre irányul, és nem a piacra. Piac-célzatos és az egyéni teljesítményen alapuló megoldást kínál mindkét százalékos volatilitás-modell. Mivel a stop a piac volatilitása szerint alakul, a piaci mozgásokra is jelentős figyelem fordul. Éppen így a másik százalékos volatilitás-modellnél: Minél ingadozóbb ez a piac, annál kevesebbet kockáztatnak. A repertoárba természetesen minden anti-Martingale-stratégiát átvehetnek. Az ismertetett alapelveket azonban optimalizálni kell. A százalékos téttel viszont automatikusan beépíthetjük a gáz- és a fékpedált algoritmusunkba. Viszont sokáig tarthat, amíg a jó teljesítményért ténylegesen több kontrakttal kereskedhet. Mondjuk, Ön tőkéje maximum egy százalékát kívánja kockáztatni és DAX-ban kereskedik egy 20-pontos stoppal. Számlája 100 000 eurós. Eszerint a szabály szerint legfeljebb két kontrakttal (25 * 20 * 2 = 1000 euró) kereskedhet, mivel egy pont 25 eurót ér, és Ön legfeljebb 1000 eurót akar az első trade-del veszíteni. Ahhoz, hogy egy harmadik kontrakttal is kereskedhessek, szüksége van egy 50 000 eurós, illetve 50%-os teljesítmény-növekedésre. A gázra tehát csak egy kicsit később léphet. Jómagam inkább olyan szabályokat részesítek előnyben, amelyek lehetővé teszik a tradernek, hogy gyorsan gázt tudjon adni. Ehhez meghatározom először is a közepes kockázatomat. Ez az a kockázat, amit elfogadok, ha egész' normálisan teljesítek - mondjuk egyenlegem egy százalékát. Amint viszont kezd jól menni - ha stratégiám jól kiegyezik a piaccal és megkerestem egy bizonyos x összeget az előre megadott időszakban -, lépésenként növelem a kockázatot 1,5 százalékra. Ha továbbra is jól megy és a következő időszakban megkerestem további y összeget, felmegy a kockázat két százalékra, akár még feljebb is. Amint egyenlegem a realizált veszteségek miatt egy bizonyos z összeggel zsugorodik, ismét már csak az átlagos kockázatommal kereskedem: egy százalékkal. Éppen így működik az algoritmus a negatív oldalon. Amint elveszítem equity-m meghatározott részét, már csak 0,5 százalékot kockáztatok, majd 0,25-öt és így tovább. Ha aztán ismét jobban mennek a dolgok, és megkerestem az előbb magállapított összeget, újra átlagos - egy százalékos - kockázatommal kereskedek. Azt az összeget, amely a közepes kockázatra visszaállít, „trigger-összegnek" nevezem. Ez lehet egy fix összeg (pl. egy 5000 eurós nyereség a teljesítmény- mélypont óta), de meghatározható százalékban is (pl. 2 százalék profit a teljesítmény-mélypont óta).

142

Fontos az, hogy a trigger-összeget ne válasszuk túl magasra a többi fokozatokhoz viszonyítva. Célja ugyanis az, hogy még nyerés esetén is gyorsan visszatérhessünk a normális kockázathoz, ha netán valami nem tervünk szerint történne. Az algoritmusnak nem csak akkor kell újra a közepes kockázatot visszaállítania a tradingbe, ha már az összes nyereséget leadtuk, hanem akkor, amikor az eredmény jelentős része még a számlánkon van. Egy példa erre: Tegyük fel, hogy az x összeg az első lépcsőben 4000 euró, az y pedig x + 6000 euró. A z összeg, amelynél a negatív visszalépés kezdődik, 3000 euró. Az én trigger-összegem 2000 euró, az induló számla 100 000 euró. Azt követően, hogy elértem a 104 000-es állományt, megemelem a kockázatot egyről 1,5 százalékra. Amint azonban több, mint 2000 eurót elveszítek, ismét a közepes, egy százalékos kockázattal kereskedem. Ha tovább veszítek, ismét csökkentek 0,5 százalékra, amikor 97 000 euróhoz érek, mert a z = 3000-es összeg elveszett. A közepes szintre csak akkor emelem vissza, ha megkerestem a trigger¬ összeget. A fenti algoritmus csupán egy példa. A fokozatok mértéke és az hogy mikor lehet az eredeti kockázathoz visszatérni, leginkább a trading-stratégiától és a kockázat-tűrő készségtől függ. Aminek világosnak kell lennie, az az, hogy a hagyományos modellekkel szemben, amelyek kizárólag egyazon százalékos kockázattal dolgoznak, ennél már sokkal gyorsabban lehet gázt adni vagy a fékre lépni. A daytraderek ezen felül fontolják meg, hogy pozíció-méretező algoritmusukat a különböző trading-szakaszoknál a kereskedési időszakhoz igazítják-e. Közismert, hogy egyetlen nap folyamán igen változó a volatilitás. Ha a nyitás szakaszában ideges is a piac, délre már inkább lenyugszik; majd a gazdasági adatok közzététele után ismét hektikussá válhat. Azt, hogy különböző kereskedési időszakokban növelni, vagy csökkenteni kell-e a kockázatot, arra a trading-naplóban kell választ keresni. Melyik napszakban volt leggyakoribb a nyerés? Én magam általában a déli piacon és gazdasági adatoknál csökkentett kockázattal kereskedek, és rizikóm a nyitásnál a legnagyobb. Egyrészt, mert nekem éppen a nyitáskori trade-eknél van a legnagyobb teljesítményem, másrészt azért is, mert szívesen kezdem agresszíven a kereskedést, majd, ha az orromra koppintanak, csökkentem a kockázatot. Ahogy látható, egy jó pozícióméretezési algoritmus igen komplex lehet. Figyelembe veszi a piac volatilitását, a számla méretét, az előző, rövidebb távú teljesítményt és a kereskedési időszakokat. Top-traderekkel készített interjúkban mindig megtalálható a következő mondat: „A jó trader tudja, mikor kell a piacon nyomulni" A pozícióméretezés szabályai A pozícióméretezés igen egyszerű, sajnos mégis sokan újra és újra elkövetik ugyanazokat a lényegi hibákat. Mindig ügyelni kell tehát a következő szabályok betartására: 143

Soha ne átlagolj Mindegyik stratégia, amelynél átlagolás történik (veszteségben növeli a pozíciót), még ha csak azért is, mert a trader lépcsőzetesen vásárol, egy Martingale-elvet követ. Ez az elv viszont soha nem vezet oda, hogy az átlagos nyereségek nagyok lesznek és a veszteségek kicsik maradnak. Soha ne növeld a kezdeti kockázatot A kezdeti kockázat az a maximális összeg, amelyet Ön kész elveszíteni. Ha ezen túllép, akkor stratégiája ellen kereskedik. Ez alól a szabály alól egyetlen kivétel van: ha Ón kezdettől fogva azt tervezi, hogy egy kis pozícióval lép a piacra és ezt egy előre megállapított kockázattal megadott nagyságúra növeli - amint a piac kedvezően alakul. Tegyük fel, hogy Ön összesen négy kontraktot akar vásárolni, 3800-as stoppal. A DAX-ot jelenleg 3995-ön jegyzik. Ha az Ön stratégiája az, hogy előbb két kontraktot vásárol és a további kettőt akkor, ha a piac áttöri a 4000-et, nos, ez sem nem Martingale-stratégia, sem pedig nem ellentétes az Ön tervével. Másként néz ki a dolog, ha a trader növeli kezdeti kockázatát azzal, hogy a stopot utólag távolabb helyezi. Az ilyen viselkedés azt jelenti, hogy az illetőnek nincs stratégiai moneymanagement-je. Kerüld a túlkereskedést Még ha csupán tőkéje 0,5 százalékát kockáztatja is, daytraderként fennáll az a veszély, hogy Ön beleesik a túlkereskedés (overtrade) hibájába. Ha Ön az adott napon 20 tranzakciót végez 0,5-0,5 százalékos kockázattal, ez összességében akár számlája 10 százalékát is kiteheti. Az okos money-management minden napra előirányozza a maximális veszteség felső határát. Az összeget abszolút értékben is meghatározhatja pl. napi 2000 euróban, de megteheti egy százalék-érték megadásával is. Tervezze meg napját még a piacnyitás előtt. Ha maximális veszteségét 2000 euróban szabja meg és 100 000 eurós számlaegyenleg mellett kész egy százalékot kockáztatni, csak két tradet csinálhat. Ez túl kevés lehet, ha Önt például szerencsétlenül kistoppolják és egy újranyitással visszamerészkedne a pozícióba. Kereskedési stílusa szerint úgy kellene az egypozíciós kockázatot megválasztania, hogy néhány hibás jelzés miatt ne érje el aznap túl gyakran veszteség-limitjét. Ha a napi limit például tőkéje 2,5 százaléka, és Ön három piacon kereskedik, akkor biztos túl sok lenne tranzakciónként 1 százalékot kockáztatni. Ilyenkor ugyanis megtörténhet, hogy Ön két piacon elszenvedett egy-egy veszteséges trade után nincs már abban a helyzetben, hogy egy jelzésre az óhajtott pozíciónagyságot válassza a harmadik piacon, mivel a két 1-1 százalékos veszteség után már csak 0,5 % kockázata maradt arra a napra.

144

Légy fegyelmezett Még a legjobb pozícióméretezési szabályok sem használnak semmit, ha a trader nem tartja be azokat. A tradingnél a legfontosabb a money-management; már egyetlen trade is elég lehet ahhoz, hogy valaki hetekre kiessen a játékból, ha lényegesen többet veszít a szokásosnál. A belépési és kilépési szabályok megsértése többnyire nem ilyen veszélyes, ha nem fordul elő túl gyakran. A money-management szabályokat soha nem szabad megsérteni, hiszen gyakran elég egy nagy veszteség, hogy érzelmi destabilizáltságot idézzen elő, ami többnyire sorozatos veszteségekkel jár. Mindenkinek tudnia kell, miként érheti el, hogy fegyelmezett maradjon. Így építhető fel egy piramis A tradingnél a művészet csúcsa a piramis-építés. Ez alatt azt értjük, hogy a kezdeti pozíciónagyságot a trading folyamán kibővítjük. Ehhez a trader különböző lépcsőkben további kontraktokat vásárol. További kontraktok megszerzése ugyanolyan elvek és szabályok szerint történik, mint a kezdeti pozícióé. A tradernek tehát ugyanazokat a belépési, kilépési és money-management szabályokat kell betartania, melyekre már kezdő pozíciója felépítésénél is szüksége volt. A piramis-építés elve azt jelenti, hogy a nyerő pozíciókat tovább erősítjük és így növeljük az átlagos nyereségeket. Ez tovább javítja a payoff-ratio-t, végső soron a stratégia elvárható értékét. Fontos: Csak annak van értelme, ha nyerő pozíciókra építünk piramist. Vesztő pozíciók erősítése további pozíció növeléssel gyakorlatilag átlagolást jelent, és ez, mint már említettem, nagy trading-hiba. Jellegzetes piramisépítési stratégia az, ha miután az eredeti pozíció nyerésre áll, a következő lépcsőben vásárolunk hozzá az eredeti pozíció fele nagyságában. Ha az is nyerésre áll, következik még egy lépcső, az előző fele nagyságában. Például egy kereskedő először négy kontraktot vásárol, pozícióját kibővíti hatra azzal, hogy nyerési helyzetben két kontraktot hozzávásárol és azután még egyet hozzátesz - ezzel összesen 7 kontraktja van. Ezt a stratégiát nevezik piramis- építésnek, mert minden lépcsőnél csökken a hozzávásárolt kontrakt-szám. A piramis minden lépcsővel nő. (Lásd az ábrát.)

145

Léteznek fordított piramisok is, amelyeknél a hozzávásárolt pozíció minden lépcsője a kontraktok számát tekintve nagyobb az előzőnél. A probléma ezeknél a fordított piramisoknál az, hogy az összes kontrakt átlagos vételi árfolyama igen közel van a piaci árhoz, mert az utoljára megszerzett kontraktok mennyiségileg a legerősebben képviseltek, és az utoljára fizetett ár így az átlagár-képzésre a legerősebben hat ki. Annak valószínűsége, hogy egy ilyen piramist kistoppolnak, túl magas ahhoz, hogy tartósan alkalmazható legyen. A gyakorlatban mégis előfordulhat, hogy egy trader a kedvező piaci viszonyok miatt képes egy fordított piramist felépíteni anélkül, hogy közben kockázatát növelné. A daytrading-területen viszont ez nagyon valószínűtlen. Fordított piramisoknak kirárólag nagyon erős trendpiacokon, pozíció-tradingnél lehet létjogosultságuk. Ahhoz, hogy ésszerűen lehessen piramist építeni, néhány szabályt be kell tartani:     Először: csak akkor történhet meg a következő vétel, ha az előző már nyerésben van. Másodszor: a kezdeti kockázatot nem szabad túllépni. Harmadszor: kezelje a belépést minden lépcsőnél elkülönítetten, mintha egy egyedüli pozíció lenne. Az összes belépési kritérium továbbra is betartandó. Negyedszer: a kontraktszám legyen minden magasabb lépcsőnél kisebb az előzőnél.

Az utolsó szabály nem kötelező, csak ajánlás: Végezetül a traderre van bízva, hogy a közelebbi átlagár miatt megkockáztatja-e, hogy a tradet előbb stoppolják ki.

További kérdés, amit a trader feltehet magának az az, hogy egyáltalán mikor építsen fel egy piramist? Ez általában akkor ésszerű, amikor a piac erősen egy irányba tendál, tehát erős trend figyelhető meg. Ezen felül lehetősége kell legyen a kezdő pozíció kiépítése után további kontraktokat vásárolni anélkül, hogy a kezdő kockázatot túllépné. Egy trade előtt a kockázat nulla. Amint valaki belekezd egy trade-be, a belépési árfolyam mellett remélhetően van kezdeti stopja is. A belépés és a stop közötti különbség, megszorozva a kezdeti kontrakt-számmal megadja a kezdeti kockázatot. A trading során egyetlen másik időpontban sem szabad ezt a kezdeti kockázatot túllépni. A fenti ábrán azért jelöltem a 100%ot, hogy kifejezzem: ez a maximális kockázat.

146

Ez a 100 % természetesen nem azonos a trader tőkéje 100 %-ával; ez a maximálisan elfogadható kockázata. Amint a piac a kilépési szabályok következtében lehetőséget kínál a stop utánhúzására, csökken a kezdeti kockázat. Ésszerűnek tartom, hogy egy piramis felépítésével addig kell várni, amíg a kezdeti kockázat nullára csökkent. Ez akkor fordul elő, ha az eredeti pozíciót már egy break-even-stoppal biztosítani lehet. Ez a szabály védi a traded a túlkereskedéstöl. A trading-stratégiától és a kereskedési módszertől függően előállhatnak azonban olyan esetek, amelyekben újabb kontraktok vásárolhatók, mielőtt az eredeti pozíciót break-evenre biztosítják anélkül, hogy magasabb összkockázat lépne fel a piramisra, mint az első pozíció kezdetén. Ha a piramis első lépcsőjén break-even-stop miatt a kockázat nullára esett, kezdhető a második lépcső felépítése. Figyelni kell arra, hogy semmi értelme a második lépcsőre más stopot alkalmazni az első lépcső break-even-stop-ja helyett. Ez tehát azt jelenti, hogy a második pozíciónak ugyanaz a stopja, mint az elsőnek. Ha a piachoz közelebb lenne a stop, ésszerű lenne már az első pozíció stopját is közelebb húzni az aktuális árhoz. Ha a második stop távolabb esne, mint az első, a második belépésnél inkább egy többszörös jelzésről lenne szó, nem piramisról, mivel a piramis értelme egy nyereséges trade továbbépítése. A magas átlagos nyereség biztosításához sohasem szabad a pozíciót lépcsőzve bezárni. (Lásd ehhez később a 9. trading-taktikát.) A második lépcső stop-szintje már adott az első lépcső stop-szintjénél. A belépést úgy kell megválasztani, hogy ismét legyen egy hozam-kockázat arány, amely az alkalmazott tradingstratégiával és az ahhoz kapcsolódó történeti találati aránnyal a trade pozitív elvárt értékét biztosítja. Csak akkor fogjunk bele piramis-építésbe, és építsük ki a második lépcsőt, ha a hozam-kockázat-arány ismét vonzó. Azt, hogy hány kontraktot szabad vásárolni, a money-management algoritmussal lehet kiszámítani. Ha nem alakítottunk ki külön szabályokat piramisok felépítésére, megtörténhet, hogy a második lépcső nagyobb az elsőnél, de az is, hogy pont akkora. Elméletileg ismét annyi kontrakt vásárolható, hogy maximum a kezdeti kockázatot érjük el. Ha a kezdeti kockázat pl. az első lépcsőben 20-pontos stop mellett egy százalék volt, és a második lépcsőben a stop már 10 pont távolságban van, akkor a második lépcsőben kétszer annyi kontrakt vásárolható, ha ismét a kezdeti kockázat felépítése a cél. Amint fent említettem, ajánlatos viszont minden lépcsőnél alacsonyabb százalékos kockázatot vállalni. Véleményem szerint a kockázatnak minden lépcsőn kisebbnek kellene lennie, mint az előzőn. Ha valaki az első tradenél egy százalékot kockáztatott, a másodiknál már inkább csak 0,75-öt, a harmadiknál 0,5-öt kellene kockáztatnia. - és így tovább. Azt, hogy hány lépcsőt lehet a piramishoz hozzáfűzni, az attól függ, hogy milyen hosszan lehet minden további belépésnél még jó hozam-kockázat aránnyal kereskedni. Ha ez a határérték alá süllyedne, további lépcsők megnyitását kerülni kell.

147

A kilépés a piramisnál éppúgy történik, mint egy önálló pozíciónál. A kezdő-pozíció kilépési szabálya érvényes az egész piramis során az összes kontraktra. Eszerint a piramis egy lépésben lezárható. A belépés a piramisba mindig visszahúzódásban (pullback) történjék, mert a kiegészítésként megszerzett kontraktok megemelik a pozíció átlagértékét. Minél drágábban vásárolhatók a kiegészítő kontraktok, annál magasabb lesz az átlagár. Logikus, hogy a magas átlagárak kerülendők (long esetén). Szemben egy különálló tétellel, taktikai értelemben egy piramissal előnyös helyzetben vagyunk, mert még ha a piac nem is hajt végre visszahúzódást, mi már a kezdeti pozíciónkkal jelen vagyunk. Ezért ajánlatos egy visszahúzódásra várni. Pszichológiai megfontolások egy piramis felépítésénél Amint láttuk, tulajdonképpen nem is olyan nehéz egy piramist felépíteni -legalábbis, ha a trading-horizont túlnyúlik a következő órákon és a trader követni akar egy trendet. Az, hogy nekünk a daytradingben természetesen csak kevés olyan nap adatik meg, amelyeken olyan erős trend fordul elő, hogy megéri egy piramis felépítését, ismeretes. A kevés esélyt, ami kínálkozik, mégis ki kell használni. Teljesen mindegy, hogy pozíció- vagy daytraderről van szó: a legtöbb trader nem bízik a piramisépítésben. A traderek legtöbbje a „having"-állapot foglya és félti a már a kezdeti pozícióban megszerzett nyereségét. Ők túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyes tradek eredményének. Ténylegesen a tradek összegei és mindenek előtt az átlagos nyereség aránya az átlagos veszteséghez képest számítanak. Gyakran több veszteséget is el kell viselni egy piramis felépítésénél. Ez azonban nem vészes, mert nem lehet többet veszíteni, mint a kezdőkockázatot, amivel minden másik trade-be is belépünk. Mert, mint mondtam, a piramisépítés egyik alapszabálya: soha nem szabad többel belépni, mint a kezdő kockázattal. így az átlagos veszteség azonos marad. Ha viszont sikeres egy piramis, akkor a nyertes trade-nél rengeteg kontraktunk van, ami természetesen igen pozitívan hat az átlagos nyereségünkre. Aki viszont csak az egyes trade-ek eredményét kívánja optimalizálni, annak soha nem lesz mersze ahhoz, hogy piramist építsen. A sikeres piramis építéshez abszolút előfeltétel a „being" állapot. Aki pénzügyi nyomás alatt van, az minden áron bizonyos benchmarkokat akar megütni vagy akinek célokat kell elérnie, az ritkán van a „being" állapotában és nem lesz emocionális nyugalma és ereje egy piramis felépítéséhez.

148

Aki piramist akar felépíteni, az használja szellemi ereje növeléséhez a következő dogmákat: Az egyes trade-eknek nincs jelentősége. Az átlagos nyereségeket akarom optimalizálni, nem egyetlen trade-et. A győztesek a „Home-Run"-t alkalmazzák. (Home-Run: a baseball-ból átvett kifejezés. A legkedvezőbb ütést jelenti, amikor az ütő csapat a legtöbb pontot szerezheti. A szerző itt a piramis - mint legjobb pontszerző eszköz szinonimájaként használja.) Példa egy piramisra A fejezet lezárásaként egy trade alapján még egyszer meg kívánom világítani a piramis felépítését bund-pozíció esetén.

Az első 10 kontrakt felépítése 123,20-nál történt 20 tickes stoppal (kockázat = 200 tick). A támasz alatti áttörésnél a kezdeti stopot már 123,03-ra lehetett húzni, így ismét kontraktokat lehetett shortolni 122,80-nál, 23 tickes stoppal. (A kockázat az új kontraktoknál 115 tick volt.) A 15 kontraktos össz-pozíció már biztos nyerésre állt, mivel az átlagár kereken 123,08 volt. A range-ből való kitörésnél még két kontraktot lehetett shortolni. Ennek a pozíciónak a kockázata soha nem haladta meg a kezdeti kockázatot, és a piramis megválasztása olyan volt, hogy veszteség nem volt lehetséges. Természetesen pókerezés is történt, úgy, hogy egy meglévő nyerő pozíció tovább épült.

149

13. Trading-krízisek sikeres túlélése
Még a mester-traderek is eljutnak egyszer egy ponthoz, melynél fennakadnak egy veszteségszakaszban. Vannak viszont speciális technikák a krízisek leküzdésére és önmagunk gyors regenerálására. 1. szabály: „Stay in business" A trading-krízisek minden trader számára veszélyes idők. Senki sem fog valaha is olyan rendszert kidolgozni, amellyel már nem kellene drawdown-t leküzdeni. A csökkenő teljesítmény ezen szakaszában a tradert nem csak kemény financiális, hanem érzelmi teher is nyomja. Erre az esetre létezik egy egyszerű trading-szabály. „Stay in business", tarts ki, maradj az üzletben - akinek sikerül ezt az elvet követni, az kétségtelenül már a hivatásos traderek közé tartozik. A trading-alapelv: „stay in business" nem magától értetődő dolog, én sem keverem össze az okot az okozattal. Ezen a szabályon olyan cél értendő, mely valós és lehetővé teszi a trademek, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottan tevékenykedjék. Mint tapasztalt trader és egy bróker-cég tulajdonosa, melyben több száz trader pályafutását figyelhettem meg, újra és újra megállapíthattam, hogy ez az elv, bármilyen egyszerű, logikus és magától értetődő is, gyakran nem a legfontosabbnak tartott alapelv. A traderek, különösen krízisek idején más súlypontokat szabnak meg, mint pl. a további veszteségek elkerülését. Mi a különbség a „veszteségeket elkerülni" és a „stay in business" alapelvek között? A „veszteségeket elkerülni" alapelv egy lehetetlen követelmény. A trader ezzel működését egy teljesíthetetlen igénynek veti alá, mivel nincs olyan üzleti kezdeményezés, melynél a tranzakciók mind a 100 százaléka nyerő. Ezen rideg követelmény - a veszteségeket elkerülni - következményei sokrétűek: A trader túlzott követelményt vesz magára Azzal, hogy egy teljesíthetetlen kívánságnak („nincs több veszteség") veti alá magát, remélni kezd ahelyett, hogy rendes krízis-menedzselést folytatna. A remény azonban rossz tanácsadó. Aki remél, az gyakran nem hagyja már a piacra a döntést, hogy a trade nyerő vagy vesztes legyen. Ezért a reménykedő traderek mellőzik a stop-okat vagy aránytalanul messzire helyezik azokat. Azok a traderek, akik reménykednek, a szerencsére hagyatkoznak. A trading sikere azonban nem a szerencsétől függ, hanem egy ésszerű kockázat-menedzseléstől. Mivel a trader rövidtávú célját, a nincs több veszteség-et soha nem érheti el, a veszteséges szakaszokban már nem csak a stressztől szenved, de csalódott is. Túlfeszített, stresszes állapotban a trader igen hajlamos irracionális magatartásformákra.

150

Ide tartozik mindenek előtt az a tendencia, hogy rossz fogadásokba megy bele. Túl magas rizikóval kezd tranzakciókba vagy pedig nem igazodik a trade folyamán a piachoz, csupán önnön céljához: Csak ne legyen több veszteség. Ebben a hangulatban nem tudja nyereségeit futtatni és gyakran igen sok kis nyereségbe száll be, a veszteségeknél pedig abban reménykedik, hogy a piac mégis az ő irányába fordul még. A sok kis nyereség azonban nem elegendő a nagy veszteségek kiegyenlítésére, így a túlfeszített trader belefut a veszteségspirálba. A trader negatív hangulatba kerül, ez akadályozza az optimális döntéseket Amint már tudjuk, a kiegyensúlyozottság a nélkülözhetetlen állapotok egyike. A lelki egyensúly ezen állapota, mely képessé teszi a tradert, hogy bármilyen helyzetet higgadtan kezeljen és reményektől, félelmektől nem befolyásoltan cselekedjék, elkerülhetetlen előfeltétele annak, hogy a kríziseket le tudja küzdeni. Aki azonban túlfeszítetten stresszel küzd, nem lehet kiegyensúlyozott. Ha egy trader folyamatosan nem tudja céljait elérni, az negatív hangulathoz vezet. Nem igényel hosszas magyarázatot, hogy negatív hangulat mellett a traderek lényegesen rosszabb döntéseket hoznak, mint jó hangulatban. A trader fő feladata pedig éppen az, hogy folyton döntéseket hozzon: Mikor nyissam a pozíciót? Hány kontrakttal? Melyik exit-szabályt alkalmazzam, és mikor? Hol zárjam a tradeet? Ezeket a kérdéseket és még sok másikat kell a tradernek megválaszolnia. Hogy optimálisan viselkedjék, feltétlenül szükség van a megfelelő hangulatra (lásd ehhez a fegyelemről szóló fejezetet). Nagyon valószínűtlen, hogy egy trader produktív hangulatban legyen, ha sorozatosan nem éri el a célját (nincs több veszteség). Ha viszont a „stay in business" mellett dönt, a veszteségek nem vezetnek feltétlenül célkonfliktushoz. A trader ekkor olyan helyzetben van, hogy megmaradhat érzelmileg stabil állapotban, ezért jobb döntéseket tud hozni. Kifejlődik a (nekem) Van és a (nekem) Nincs közötti polaritás A nyereségben és veszteségben való állandó gondolkodás veszteséges szakaszban automatikusan a „having" állapotához vezet. Amint Ön már az előző fejezetekben megismerhette, ez az állapot nem nagyon produktív, mert a nyereségekre való összpontosítás ugyanilyen fókuszáláshoz vezet az ellenpólusra: a veszteségekre. Hogy ezt Wilhelm Busch szavaival fogalmazzam meg: „Amire az ember mohón vágyakozik, éppen azt nem kapja meg." Szinte lehetetlen a trader számára, hogy a legismertebb trading-szabályt - a nyereségeket futni hagyni és a veszteségeket behatárolni - kövesse, ha a „having" állapotában leledzik. Hogy egy nyereséget futni hagyjon, a trade számára elegendő mozgásteret kell biztosítania. Ez azt

151

jelenti, hogy a piac több észlelhető visszahúzódást tehet, melyeknél a pillanatnyi nyereségek ismét csökkennek. Ha a stopokat úgy helyezi el, hogy azokat nem üti ki minden természetes visszahúzódás, a trader képes a trade-et hosszan követni és nyereményeit futtatni. Amint azonban „having" állapotba kerül, aggódni kezd pillanatnyi nyereségeiért, és megpróbálja azokat igen agresszíven biztosítani. Ez gyakran oda vezet, hogy a trader nyereségeit igen gyorsan elviszi, és a stopokat túl szűkre szabja a piacon. Az, aki nagy nyereségre vágyik, nem kapja meg azt. Ezen viselkedés ellentettje is gyakran megjelenik azonban a „having" állapotában. A trader ugyan futni engedi a nyereségeket, ezeket viszont nem biztosítja, mivel még több nyereségre vágyik. Távoli árfolyam-célhoz kötődik, és nem hajlandó ezen cél elérése előtt a tradet befejezni. Azért hogy trade-jét idejekorán ne stoppolják ki, elmulasztja pillanatnyi nyereségeinek egy részét biztosítani. így gyakran előfordul, hogy a trader ugyan egyértelműen nyerésben volt, de végül veszteséggel kistoppolják, mivel nyeresége egy részét nem biztosította egy értelmes exit-szabállyal. A kereskedési rendszerek következetes végrehajtása, a trading-szabályok figyelembe vétele elmarad Ez a pont szorosan összefügg az előző hárommal. A tradernek gyakran nincs lehetősége, hogy egy trading-krízis során kövesse trading-tervét, mert improduktív állapotban van. Mivel a „több veszteséget ne" irreális célt követi, a szokottól eltérően viselkedik, és eltér kereskedési rendszerétől. Ez mindenek előtt abban nyilvánul meg, hogy nem követi rendszere jelzéseit, mert csökkent a bizalma iránta. Ez a bizalomvesztés többnyire a trader emocionális destabilizációjából következik. Ezt az állapotot az váltja ki - mint ezt az1. pontban említettem -, hogy irreális célokkal túlterheltnek érzi magát. De állapota, a „having" oda vezet, hogy a trader már nem kereskedik következetesen saját rendszere szerint. A perspektíva leszűkül a következő trade-re és nyereségekre Minden trading-krízisnél az a probléma, hogy a perspektíva gyakran kizárólag a következő trade-re terjed ki. Egyetlen tranzakció jelentősége olyan fontos lesz, hogy a trader mentálisan begörcsöl. A beszűkült perspektíva erősítőén hat a reményre és a félelemre, így tevékenységét ezek az érzések uralják. Az eddigi pontokban úgynevezett „vesztési viselkedések" szerepeltek, olyan viselkedésmódok, amelyek tartósan a számla biztos felszámolásához vezetnek. Az érintettek egyike sem zárhatja ki, hogy viselkedése áldozatává válik. Sok trader megkísérli, hogy automatizált kereskedési rendszerekbe meneküljön, mivel azt hiszi, hogy így nem válik saját improduktív hangulata által kiváltott téves döntések áldozatává. Ezzel a trading-probléma azonban többnyire csak más síkra tevődik át. Ahelyett, 152

hogy nem hisz már az egyes jelzéseknek, a drawdown-szakaszokban gyakran saját kereskedési rendszerét is kétségbe vonja. A trader ezután sokszor úgy dönt, hogy kiiktatja a komplett rendszert, hogy majd csak akkor folytassa a tradinget, ha a rendszer papíron ismét pozitív eredményeket mutat fel. A következmény viszont ugyanaz, mint egy olyan diszkrecionális tradernél, aki egyes jelzéseket kihagy. Bekövetkezik egy olyan pont, melynél a kihagyott jelzés éppen egy nagy nyereséget hozott volna, amelyik a rendszer összteljesítményét jelentősen javította volna. Mivel azonban csak papíron létezett, a trader nem profitálhat belőle. Nagy kétségeim vannak, hogy értelme lenne-e egy drawdown alkalmával már csak papíron addig kereskedni, amíg a rendszer ismét pozitív eredményeket mutat fel. Mert azzal, hogy egy rendszer pozitív eredményeket jelez, már egy nyerő tranzakciónak át kellett volna futnia. Mivel a negatív tradek a rendszer kiiktatásáig valóságosak voltak, a pozitívak azonban sajnos nem javíthatták az eredményt, mivel csak virtuálisan jöttek létre, a kereskedési rendszer számára jelentősen nehezebb lesz visszatérni a nyereséges térfélre. Jobb a vesztes szakaszokban csökkenteni a pozíció nagyságát és azután „kisebb gázzal" hajtani. A rendszer teljes kiiktatása csak a trader saját rendszere iránti bizalmatlanságát jelzi. Ha a diszkrecionális trader mindazonáltal úgy dönt, hogy trading-szünetet tart, mert levert emocionális helyzetben van, ennek semmi köze a kereskedési rendszer elleni bizalmatlansághoz. Fontos a regenerációs szakasz ahhoz, hogy jó teljesítményt lehessen elérni. 2. szabály: Ne azt kérdezd, miért, hanem azt: hogyan „Ha minden jól megy, könnyedén lehet dönteni ... Krízis idején viszont beüthet a krach, mert még a helyes döntések is hibásak lehetnek." Winfried M. Bauer (*1928) Azt, hogy milyen fontos a célok helyes megfogalmazása, azt bebizonyították e fejezet példái. A célokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok a tradert működésében támogassák és ne akadályozzák. A trading számára viszont nagy jelentősége van annak is, hogy helyes kérdéseket tegyünk fel. Sajnos sokan hajlanak arra, hogy a probléma okára kérdezzenek rá. Emögött az a remény áll, hogy a probléma könnyebben megoldható, ha ismerjük okát - mert akkor azt kiküszöbölhetnénk. Az ok utáni kérdés a Miért. A fontosabb kérdés azonban, amelyet a krízis során fel kell tenni, nem a miért, hanem az, hogy „Hogyan tudom ezt a krízist leküzdeni?" A miért-kérdések a Hogyan-kérdéssel szemben nem a megoldás útját állítják az előtérbe, hanem a hibázás felderítésére irányulnak. Ezért van az, hogy gyakran nem kapunk helyes, „becsületes" választ. Merthogy gyakran nem a kereskedési rendszerek vétkesek a trading-krízisben, hanem maga a trader, mert viselkedése nem volt megfelelő. 153

A felsüléssel szembesülni nehéz dolog. Ahelyett, hogy becsületes választ találjunk és 100 százalékos felelősséget vállaljunk az eredményért, többen a piacra vagy a kereskedési rendszerre fogják a felelősséget. Ezért veszélyesek a Miért-kérdések. A Hogyan-kérdések azonban nagyon produktívak lehetnek, mert alternatívákat jelölnek ki az eddigi viselkedésmóddal szemben. Sikeresen kereskedni - ez viselkedési kontrollt jelent; ezért kell különösen krízis idején viselkedésünket ellenőrizni. Gyakran vannak más lehetőségek is az eddig alkalmazottakon kívül, amelyek produktívabbak és segítenek a krízisből való kikeveredésben. Tessék feltenni a kérdést: hogyan lehet az átlagos nyereségeket növelni vagy hogyan lehet trading-hibáinkat kijavítani. Fontos, hogy megtaláljuk az eddigi viselkedésmódok alternatíváit! Minél kreatívabb valaki, annál több lehetőség áll a rendelkezésére. Minél több lehetősége van, annál jobban tud tevékenykedni Kivezető utak a krízisből A krízis leküzdésére különböző lehetőségek vannak. A legfontosabb cél azonban mindig az, hogy egy kritikus állapotban visszanyerjük emocionális kiegyensúlyozottságunkat. Ez lenne az az ideális állapot, amely a tradert a legjobb értelemben talpon tudja tartani. A következőkben felsorolok olyan azonnali teendőket, amelyek hozzásegíthetik a tradert az emocionális stabilizálódáshoz és nyugalomhoz. Azonnali teendők Öt lépés a nyugalom, kiegyensúlyozottság eléréséhez Tartson egy rövid trading-szünetet Ilyen szünetre azért van szükség, hogy teret nyerjünk a probléma megoldásához. Gyakran előfordul, hogy perspektívánk egy trading-krízis során nagyon beszűkül, és nem vagyunk már olyan állapotban, hogy a legfontosabb pontokat felismerjük. A beszűkült perspektíva gyakran vezet oda, hogy kezdünk trading-hibákat elkövetni -eredeti trading tervünktől és koncepciónktól eltérni. Válasszon egy disszociált nézőpontot A krízishelyzet arról ismerhető fel, hogy nem sikerül disszociált nézőpontot találnunk. A beszűkült perspektíva is tipikus jele ennek az állapotnak. Ilyen állapotban inkább észleljük érzéseinket, és azok erősebben hatnak ránk. Jobb disszociált állapotban lenni, hogy objektív döntéseket tudjunk hozni. Azt, hogy miként lehet ilyen állapotba kerülni, könyvem első részében már leírtam. Váltson perspektívát Mivel figyelmünk egy krízisnél szinte kizárólag a következő trade-re irányul, ennek mentálisan akkora jelentőséget tulajdonítunk, amellyel egyáltalán nem rendelkezik. 154

Ön daytraderként lebonyolít évente - mondjuk - 500 ... 2000 tranzakciót. Statisztikailag nézve így az egyes trade-eknek nincs jelentősége. Éppen ezért irreális azt feltételezni, hogy a következő trade, amibe belekezd, fontosabb, mint az előző vagy a következő. Ha perspektívát vált, könnyebb lesz észrevennie, hogy egy trade eredményének önmagában semmi jelentősége nincs. Csökkentse kockázatát mindaddig, amíg egy nyertes tradet realizál Minden bizonnyal az a legfontosabb szabály, hogy egy drawdown során a kockázatot folyamatosan csökkenteni kell. Az, hogy Ön pénzt veszít, a legjobb jele annak, hogy jelenleg kereskedési módszerével nincs összhangban a piaccal. Mindaddig, amíg kereskedési stílusa nem illeszkedik a piac aktuális mozgásaihoz, tanácsos a kockázatot folyamatosan csökkenteni. Lassan növelje kockázatát a megszokott mértékig Ha azt észleli, hogy ismét helyreállt bizalma kereskedési rendszerével kapcsolatban, és ezt javuló eredményei is megerősítik, itt az ideje kockázata újbóli növelésének, hogy visszatérhessen szokásos pozícióméretéhez. Pozíciója nagyságáról ne kizárólag tradingeredménye alapján döntsön, hanem mindenek előtt saját önbizalma felmérésével. Én, amint visszanyerem önbizalmamat, azonnal szokásos pozíció-nagyságommal kereskedem. Csak ha egy újabb visszavágás történne, akkor kezdeném a pozíció-nagyságot csökkenteni. Szokjon hozzá minél előbb az említett lépésekhez pszichés egyensúlya automatikus megszerzése érdekében, mielőtt még kialakulna egy kemény trading-krízis. Minél jobban kiismeri önmagát, annál hatékonyabban tudja ügyesen megválasztott trading-szünetekkel teljesítményét növelni. Nem azért, mintha akkor abban a helyzetben lenne, hogy kihagyjon vesztes-tradeket, hanem, mert a kiegyensúlyozottság kedvező állapotában gyakrabban és hosszabban képes jobb teljesítményt elérni, mint a többi trader anélkül, hogy ehhez rá lenne szorulva a nyereségekre. Általános teendők A trading-krízisek leküzdésére általános teendőkként fontosak a belső és külső kontroll előző fejezetekben említett elvei. Az alábbiakban röviden megismétlem a lényeges pontokat. Külső kontroll A kockázatkontroll a külső kontroll egyetlen lehetősége. Az egyes tradek eredményére vagy a piac mozgásaira nincs semmi befolyásunk. Egy pozícióba való belépés ugyan a kontroll érzetét kelti, ez viszont csak a lottó-játékos reményéhez hasonlítható, aki bízik abban, hogy a szelvényre beírt ikszeivel befolyást gyakorol nyereményére. Hasonlóan a lottószámok kiválasztásához (ahol szintén nem ismerjük a húzás eredményét), a belépési pontok választásánál sem tudjuk, hogy eredményes lesz-e tranzakciónk. Az egyetlen, amit tudhatunk, az a tervezett kockázatunk, mely a vétel és a kezdeti stop különbségéből

155

számítódik (van ugyan néha olyan könnyelmű trader is, aki még ezt sem tudja). A kezdeti kockázathoz kapcsolódik még a pozíció-nagyság (money-management). A kezdeti stop és a pozíció nagysága határozzák meg a tranzakció össz-kockázatát, efelett valós kontrollunk van. A pozícióból való kilépésre csak feltételezett kontrollunk van; bármikor befejezhetjük ugyan a tradet, kérdéses viszont, hogy van-e értelme egy pozíciót a kilépési szabályoktól eltérően likvidálni. Ha alkalmazunk egy kilépési szabályt, de a piac ezzel ellentétesen dönt arról, hogy mikor fejeződik be a pozíciónk - megszűnt felette a kontrollunk. Belső kontroll A külső kockázat-kontroll mellett már csak magunkat tudjuk kontrollálni. „Ha kezelni tudja hangulatait, kezelni tudja a tradinget." Ha sikerül Önnek érzéseit és hangulatait kontrollálni, akkor tud kereskedni. A fegyelemről szóló részben megismertük, miként keletkeznek érzéseink és miként tudjuk azokat szabályozni. A fegyelem nem csak annyit jelent, hogy a szabályokat be kell tartani, ennél sokkal többet jelent. A fegyelem az a képesség, hogy mindenkor az éppen megoldandó feladathoz illő produktív hangulatot vegyük fel. Az, hogy milyen fontos a hangulati kontroll, éppen a trading-krízisek mutatják meg; ilyen időkben az optimális döntések meghozatala különösen fontos. Ilyen döntéseket azonban akkor hozhatunk, ha hangulatunk is optimális. A tradereknek két fontos segédeszköz áll rendelkezésére optimális hangulatuk kontrollálására. 1. 2. Vezessen trading-naplót, hogy a viselkedési forma felismerhető legyen. Tervezzen egy viselkedési iránytűt önmaga fegyelmezésére.

Ha sikerül megtartani a belső kontrollt a kockázatmenedzselés (külső kontroll) mellett, a jövőben minden trading-krízisen erőt tud venni, és megerősödve tudja azt lezárni. Minden leküzdött krízissel növekszik önbizalma, és a továbbiakban könnyebb lesz újabb krízisekkel megküzdenie.

156

14. A trading stratégiai gondolkodást kíván.
Ahhoz, hogy helyes döntéseket hozhasson, bizonyos taktikákra van szüksége. Trading-taktikák A stratégiai ötletek a tradingnél a komplex helyzet és az eredmény miatti bizonytalanság (nyereség vagy veszteség) folytán többnyire igen bonyolultak. Már egyszerű tévedések is előidézhetnek drámai teljesítmény-zuhanást, ha a trader nem optimális döntést hozott. Elég gyakori eset, hogy a trading folyamán észre sem vesszük: lett volna egy sokkal jobb lehetőség is. Képzeljük el a következő helyzeteket: Az „A" helyzetben az előtt állunk, hogy 15 és 20 pont között keresünk, mivel stop¬unk már 15 pont nyereséget biztosított és 20 pontnál nyereséggel adnánk el. A „B" helyzetben 16 és több, mint 20 pont között kereshetünk (például azért, mert a stopot tovább húzzuk és az eladási limitet magasabbra helyezzük). Ebben az összehasonlításban „B" a domináns stratégiát képviseli. Domináns stratégiának nevezzünk az egyértelmű optimumot a különböző döntési stratégiák között. Példánkban nyilvánvaló ez az optimum. Viszont gyakran nem ismerjük fel a domináns stratégiát. Ennek mindenek előtt három oka van: A helyzet olyan bonyolult, hogy áttekinthetetlen számunkra. Ismerjük ugyan a szabályokat, de a statisztikát nem. Csődöt mondunk gondolkodási szokásaink tökéletlensége miatt. Érdekes, hogy többnyire nem ismerjük fel intuitíve az optimumot. És mit mond Önnek a következő helyzet: Short-pozíciót nyitott bund-ban 118,07-nél. Árfolyamcélja 117.98. A piac eléri a 117,99-et, így cél-limitje, sajnos, nem teljesül. Ön néhány percig vár és gondolkozik: módosítsa-e limitjét. Eközben a piac visszament 118,04-re. Az Ön stopja eközben 118,08 lett. Most választhat: befejezi a tradet 118,04-es aktuális árfolyamon három tick profittal vagy hagyja 117,98-as limitjét változatlanul a 118,08-as stoppal szemben dolgozni. Mérlegelheti annak valószínűségét, hogy a piac eléri-e az Ön árfolyamcélját 117,98-on, vagy pedig azét, hogy 118,08-on egy tick veszteséggel kistoppolják. Ösztönösen talán hajlanánk arra, hogy elvigyük nyereségünket. A racionális optimum azonban abban rejlik, hogy pókerezzünk a nyereségért, mert ezen stratégia elvárható értéke magasabb, mint a biztos háromtickes nyereség. Láthatjuk tehát, hogy nem mindig ismerjük fel az ösztönösen domináns stratégiákat. Ez azon múlik, hogy intuícióink, még ha racionális

157

döntéseket és célokat követ is, mégsem feltétlenül ésszerűek a nyereségmaximalizáló kereskedés szempontjából. Trading-taktika 1: pókerezz a nyereségért Egy trader sem akarja, hogy nyerő pozíciója vesztesre forduljon és ezért inkább bezárja azt, mintsem, hogy pókerezzen a nyereségért. Habár bizonyos értelemben racionálisan gondolkozik azzal, hogy kockázatát következetesen csökkenti, nem tesz semmit azért, hogy nyereségét maximalizálja. Traderünk akkor járna el helyesen, ha pókerezne a nyereségért, mivel egy ilyen játék várható értéke nagyobb, mint az a nyereség, amit beseperhet, ha azonnal bezár. Számoljunk utána. Ha a trader pókerezik a nyereségért, akkor 50 százalékos valószínűséggel 6 tick-kel többet kereshet - vagy négy tick-kel kevesebbet realizálhat ugyancsak 50 százalékos valószínűséggel. Ennek a „játéknak" az elvárható értéke (6 * 0,5) + (- 4 * 0,5) = 1 tick, tehát pozitív. Amíg pozitív az elvárt érték, megéri a fogadásba belemenni. Másként megfogalmazva: Vagy biztosan realizál a trader 3 ticket, vagy pókerezik; pozitív esetben kilenc ticket nyer, negatív esetben egyet veszít. Az elvárható érték abban az esetben, ha pókerezik (0,5 *9) + (0,5 * - 1) = 4 tick, tehát nagyobb, mint a három tick nyereség, ha nem pókerezik. A daytrader, aki gyakran kerül ilyen helyzetbe, joggal elvárja, hogy átlagban többet keressen, ha pókerezik. Annak a lehetősége, hogy egy nyerő-tradet még vesztésben befejezzünk, sok tradert nyugtalanít és hibás döntésekre készteti őket. Ezért nem optimálisan kereskednek. De mi van akkor - ez ellen érvelve -, ha nem a nyereségeket akarjuk maximalizálni, hanem a kockázatot csökkenteni? Nem kellett volna ebben az esetben másként döntenünk? Nyereséget maximalizálni és kockázatot csökkenteni - ez két egymást kölcsönösen kizáró stratégia. A nyereség maximalizálása azt jelenti, hogy teret engedni a trade-nek a kibontakozásra, és lehetőleg emelni a kontraktok számát; míg a kockázatcsökkentés mindig a kontrakt-szám csökkentésétől a trade lezárásáig vagy a szűkebb stopig terjed. Míg a kockázat a trade közvetlen lezárásakor nullára esik, viszont négy tick marad ha a stop változatlanul 108,08-on van, és egyenlegünket minden időpontban market to market értékeljük,. A market to market azt jelenti, hogy minden időpontban (akár minden másodpercben) hozzászámítjuk a még nem realizált nyereségeinket vagy veszteségeinket is trading-tőkénkhez.. Trading-taktika 2: csak veszteségnél csökkentsd kockázatodat A kockázat-minimalizálás célkitűzése címén kétségtelenül ma is uralkodó az a döntési alternatíva, hogy a tradet közvetlenül le kell állítani amint a nyereségek csökkenni kezdenek nehogy kiszolgáltassuk magunkat a kockázatnak. Valóban helyes döntés lenne, hogy a tradet a kockázat csökkentésére azonnal le kell zárni?

158

Nem! Mivel a két stratégia: „Kockázatot csökkenteni" és „Nyereséget maximalizálni" kölcsönösen kizárja egymást, el kell döntenünk, mikor és melyiknek adunk elsőbbséget. Vizsgáljuk meg ehhez azt a három különböző lehetőséget, amelyeket egy trade-nél megkülönböztetünk. A trade vagy break-even-en vagy vesztésben vagy nyerésben van. Ha nyerő trade-nél azt a célt követnénk, hogy csökkentjük a kockázatot, szélsőséges esetben minden nyereséget azonnal realizálnunk kellene, aminek közismerten semmi értelme nincs. Ez fordított esetben azt jelentené, hogy amint trade-ünkkel nyerésre állunk, az alapelv a nyereség-maximalizálás legyen. Vesztő állás esetén ez másként néz ki. A piac jelzi nekünk, hogy fogadásunk jelenleg rosszul áll. Ha ebben az időpontban kívánnánk maximalizálni, szélső esetben további kontraktokat kellene vásárolnunk, mivel ez break-even pontunkat közelebb viszi az aktuális piaci árhoz. Ezzel viszont pozíciónkat, amely amúgyis velünk szemben mozog, csak megnövelnénk. Ilyen módon átlagos veszteségeink folyamatosan növekednének. Ez nyilvánvalóan helytelen stratégia. Vesztő állás esetén tehát a nyereségmaximalizálás célkitűzése kiesik. A trademek ehelyett kockázatcsökkentésre kell összpontosítania. Szélsőséges esetben ez azt jelenti, hogy azonnal zárni kell. Minthogy azonban egy kis veszteséget nem tekintünk szignifikánsnak, nem fogjuk pozíciónkat bármely vesztő állás esetén bezárni. Viszont gyakran megesik, hogy veszteség esetén a pozíciót fokozatosan leépítjük és ezzel csökkentjük a kockázatot. Látjuk tehát, hogy a kockázatcsökkentés stratégiája megfelelő célkitűzés veszteség esetén. Amint viszont egy nyereség-forgatókönyv részesei leszünk, az alapelv a nyereségmaximalizálás legyen. Trading-taktika 3: Ne egy trade nyereségét próbáld maximalizálni, hanem az összes nyereséges trade összegét Mivel nem egyetlen egyszer kereskedünk, hanem daytraderként tranzakciók majdhogynem végtelen sorozatát hajtjuk végre, célkitűzésünknek nem szabad az egyes tradek nyereségmaximalizálásánál megrekednie. Meg kell kísérelnünk átlagos nyereségeink maximalizálását. Ezen cél eléréséhez különböző viselkedésformák alkalmazására van szükség. Az olyan viselkedés, amely a nyereséget egy speciális esetben maximalizálja, oda vezethet, hogy az összes nyertes trade összege, mint output, nem maximalizálódik. Egy példa. Képzeljük el, egy trader árfolyam-céljánál a tradet mindig limittel fejezi be. Hasonlítsuk össze ezt azzal a viselkedéssel, amelynél az agresszív nyereségbiztosítási stop-pot pl. csak 3 tickre helyezik el a piactól. A trader valószínűleg ezzel a viselkedésével az esetek 80 százalékában kevesebb nyereséget ér el, mivel 3 tick-kel kevesebbet keres.

159

Ha mégis sikerül neki az esetek visszamaradó 20 százalékában 15 tick-kel többet keresnie, akkor ennek a kilépési stratégiának magasabb elvárható értéke van, mint azé a stratégiáé, amely a nyereségeket limitálja. A traderek ritkán találnak rá ösztönösen erre a lehetőségre, mivel tíz esetből nyolcban rosszabbul végeznek, tehát összesen 24 tick-kel kevesebbet keresnek. Az a két eset, amelyben jobban végeznek, mégis kiegyenlíti a nyolc negatív esetet. Nagyobb átlagos nyereséghez juttatja őket, mivel a 30 ponttal magasabb nyereség a nyolc előző eset kisebb bevételeit bőven kiegyenlíti. Átlagos bevételük tehát 0,6 tick-kel több tradenként. Megér egy 0,6 tickes nyereség annyit, hogy nyolcszor csalódottak legyünk? A legtöbb trader nem éli át ezt a megrázkódtatást. Ha alávetjük céljainkat, mint pl. az érzelmi nyugalom, a kívánságnak: „Piac, kérlek, ne gyötörj engem\", céljaink elérésére szinte racionálisan tevékenykedünk. Viszont gyakran éppen ezek a teendők - amelyeknek a tradernek jobb közérzetet kellene adniuk - messze távol állnak attól, hogy racionálisak és nyereségmaximalizálók legyenek. Mennyit érne meg Önnek az a jó érzés, hogy tízből nyolc esetben jobban zárná a trade-jét? Öt, tíz vagy húszezer eurót? Fenti példánkban ez az irracionális viselkedés egy tíz-kontraktos trader számára sokkal drágább. A daytradernek, aki például átlagban tíz bund-kontrakttal kereskedik és naponta két nyertes trade-je van, a racionális viselkedésmód kontraktonként 0,6 tick teljesítmény-különbséget jelent - 250 kereskedési napon 30 000 eurót. Ön csak egy 1 -lot-traded? Nem rossz, Ön így is 3000 euróval többet keres évente. Ezek a példák megmutatják Önnek, hogy azért viselkedünk gyakran hibásan a piacon, mert nem ismerünk egy optimális döntési alternatívát, illetve intuitív viselkedési minta miatt hibás a célkitűzésünk. A trader számára igen nehéz az egymást kölcsönösen kizáró kritériumok, a nyereségmaximálás és a kockázatcsökkentés között minden helyzetben a helyes döntést meghozni. Higgye el, hogy itt nem követünk semmiféle portfolió-elméleti tételt á la Markowitz, melynél a fenti célok kombinációja diverzifikáció miatt lehetséges lenne. A trader nem tud egy tradeben diverzifikálni, hogy a trade minden stádiumában nyereség-maximalizálás és kockázatcsökkentés között kelljen döntenie. Trading-taktika 4: Használj vegyes stratégiákat Nézzünk egy másik problémát. Miként viselkedünk optimálisan a kereskedés során? Amint beléptünk egy pozícióba, minden árfolyamváltozásnál, tehát minden tick-nél, négy döntés között választhatunk: tartás, zárás, csökkentés, piramis-építés. A trade tehát döntések láncolatából áll.

160

A döntéseket célja szerint két csoportba lehet sorolni: vagy nyereségnövelés vagy kockázatcsökkentés. Egy meghatározott időpontban persze csak egyikét lehet ezeknek a céloknak követni, mert egymást kölcsönösen kizárják. Ha a kockázatot kívánjuk csökkentetni, akkor a pozíció nagyságát kell redukálni, esetleg nullára venni (értsd: zárni), vagy pedig a stopot szűkíteni. Minél kisebb viszont a pozíció, annál kisebb lehet a nyereség. És minél közelebb van a stop a piachoz, annál valószínűbb a kistoppolódás, és a trade ezáltal nem tudja teljes nyerési potenciálját kifejteni. Ezért nem lehet, mint már említettük, egyszerre a kockázatcsökkentés és nyereségmaximálás alapelvét is követni. Ha Ön a nyereségét kívánja maximálni, akkor vagy a pozíció nagyságát kell növelnie, vagy a trade-nek kell tágabb teret adnia, hogy fejlődhessen (tehát egy trendet hosszabban kell követni). Ez a szabály viszont ütközik azzal a célkitűzéssel, melynek vezérfonala a kockázatcsökkentés. Mármost melyik szabályt is kövesse a trader? Az alábbi eseménysor bemutatja egy trader optimális lépéseit.

Veszteség esetén mindig érvényes: csökkentsd a kockázatot. Abban az időközben, amikor ugyan nyerésben van a trade, de még nem kereste meg a kezdeti kockázatot, meg kell adni a kibontakozás esélyét, tehát a továbbiakban az egyetlen cél a nyereség maximalizálása. Ha viszont megkereste már a kezdeti kockázatot, még megmarad célként a nyereség maximalizálása, de a pozíciónak már nem szabad veszítenie (szemben azzal, hogy a trade kezdetén készek voltunk veszíteni). így a stop most break-even-re kerül. Végül az árfolyamcél elérésekor biztosítanunk kell, hogy ne csak az egyes tradek nyereségét, hanem az összes nyertes trade összegét maximalizáljuk. A legfontosabb felismerés az, hogy az optimumot gyakran nem egyetlen célkitűzéssel, hanem több célkitűzés és ezzel együtt több stratégia keverésével lehet elérni. Ezek a kevert stratégiák többnyire sikeresebbek, mint a logikailag tiszták. Tiszta stratégia például az összes egyedi döntés sorozata, pusztán az egyes tradek nyereségmaximalizálása szempontjából. Másik tiszta stratégia a kockázat-minimalizálás. A kevert stratégia olyan, hogy döntésünket először a kockázat-minimalizálás szempontjának vetjük alá, azután a következő döntéskörben megváltoztatjuk taktikánkat. Ha a trade már nyereségbe futott, a nyereség-maximalizálást állítjuk előtérbe, majd később nem az egyes tradek, hanem az összes trade nyereség-összegének maximalizálását. 161

Trading-taktika 5: Mindig pókerezz, ha a pókerjáték elvárható értéke pozitív. Traderként tudnunk kell, hogyan viselkedjünk, ha árfolyamcéljainkat, ha szűken is, de elhibáztuk. Tipikus helyzet: egy jövedelmező trade megközelíti eladási limitjét vagy árfolyamcélját. Először tételezzük fel, hogy volt egy limitünk a piacon egy DAX long-pozíció eladására 4380-on, és a piac eléri a 4379,50-es árfolyamot. Ebben a pillanatban még bizton remélhetjük, hogy rövidesen a mi eladási limitünk is befut. Kisvártatva azonban tudatosítanunk kell, hogy a piac 4 ponttal visszalépett, és ezzel eladási limitünk 0,5 ponttal elhibázott lett. Mi most a helyes viselkedés? Fennáll a választás lehetősége: továbbra is arra tenni, hogy a piac mégis eléri a 4380-at; de azonnal ki is lehet lépni. Mivel a piac 4376-on aktuálisan 4 ponttal a limit alatt áll, el kell dönteni, hogy megmaradjon-e az eladási limit, vagy azon kell gondolkodni, hogy mi lehet egy stop optimális helye. Mennyit engedhetünk még elvenni, ha nem döntünk az azonnali eladás mellett? Az azonnali eladás melletti döntés biztos profithoz juttatna - a pókerezés az eladási limitre viszont négy ponttal több profitot hozna kontraktonként. Emiatt a nagyobb nyereségre való pókerezés változatának elvárt értéke legalább olyan magas kell legyen, mint a trade azonnali leállításának nyeresége. Mint már tudjuk, az elvárt értéket a nyerési valószínűségből képezzük, megszorozva azt a nyereséggel, hozzávéve a vesztés valószínűségének és a veszteségnek szorzatát. A nyereség jelenleg a pókerstratégia többlethozama, míg a veszteség annak a forgatókönyvnek csökkent bevétele, amely szerint kistoppolásra számíthatunk. Annak a valószínűsége, hogy megtörténik a kistop-polás, erősen függ attól, hogy milyen távol van a stopunk a piactól; minél közelebb van, annál valószínűbb. Ugyanez érvényes árfolyamcélunkra. Minél közelebb kereskedik a piac az árfolyamcélhoz, annál valószínűbb az eladási limit elérése. Most is abból indulunk ki, hogy a piac véletlenszerűen mozog; az árfolyamcél elérésének valószínűsége -anélkül, hogy előbb kistoppolódnánk - abban az esetben, ha árfolyamcélunk négy ponttal van távolabb és stopunkat szintén négy pontra helyezzük el az aktuális árfolyamtól, éppúgy 50 százalék, mint az előbb bekövetkező kistoppolódásé. Ha az árfolyamcél elérésének valószínűségét 50 százaléknál rosszabbra becsülnénk, ezzel a forgatókönyvet valószínűtlennek ítélnénk (rosszabbnak, mintha az véletlenül eredményes lenne), akkor már biztosan a legjobb alternatíva lenne a pozíció azonnali eladása az aktuális árfolyamon. Az 50 százalékos valószínűség ezzel szemben minimális elvárást jelent, amelyet meg kell kapnunk, hogy egyáltalán pókerezni tudjunk árfolyamcélunkon. Ebben az esetben (50 %) azonban a stopunknak nem szabad messzebb lennie az aktuális piaci ártól, mint az árfolyamcélunk, mert különben rosszabb elvárt értéke lenne a pókerstratégiának, mint a nyeremények azonnali elvitelének.

162

Ha elpasszoltuk árfolyamcélunkat és most döntenünk kell a pókerezés árfolyamcélra és a nyereség-elvitel között, stopunkat legalább olyan közel kell húznunk az aktuális árhoz, hogy a táv az aktuális ár és az árfolyamcél között pontosan akkora legyen, mint az aktuális ár és a stop közötti különbség. Ez azonban csak abban az esetben érvényes, ha egyformán valószínűnek tartjuk, hogy melyik pontot éri el a piac először. Induljunk ki abból, hogy valószínűbb, hogy még eléri árfolyamcélunkat (például azért, mert a piac éppen trendben van), akkor a stopot akár még kissé távolabb is hagyhatjuk.

Járulékos jövedelmek valószínűsége (%) 10 25 50 70

5 0,56 1,67 5,00 11,67

A stop minimális távolsága - pont (lekerekítve) 10 15 1,11 3,33 10,00 23,33 1,67 5,00 15,00 35,00

20 2,22 6,67 20,00 46,67

Vigyázat! Becslésünknek, hogy miért tartjuk valószínűbbnek, sőt szinte biztosnak, hogy a piac az általunk favorizált irányba fut tovább, nem szabad puszta kívánalmakon alapulnia. Nagyon fontos, hogy valós okunk legyen annak elvárására, hogy az árfolyamcél idő előtti elérésének valószínűsége nagyobb, mint a stop eléréséé. Ha világos a fenti megfontolások logikája, akkor kifejleszthető belőlük egy kereskedéstaktikai vezérfonál. Ehhez a tradet és döntési mintánkat ismét fel kell bontanunk egy többlépcsős folyamatra. A trade előkészítésénél megfogalmaztunk egy árfolyamcélt. Erre szükségünk van annak felismerésére, hogy az a trade egy ésszerű fogadás-e. Amint a piac eléri árfolyamcélunkat, lehetőségünk van a nyereség realizálására, vagy pókerezésre egy nagyobb nyereményért. Ahogy már az előző fejezetekben tapasztalhatták, én előnyben részesítem a pókerezést a nagyobb nyereményért. Ennek a pókemek elvárt értéke mindenestre nagyobb kell legyen, mint az a nyereség, amely az árfolyamcélnál közvetlen kilépéssel realizálható. Az, hogy mekkora az elvárt érték, ismét csak annak valószínűségétől függ, hogy elérhető-e egy x-pontos további árfolyamnyereség. A táblázat baloldalán szerepelnek az árfolyamcél feletti járulékos nyereség esélyei, a felső sorban pedig a különböző árfolyamnyereségek. Ez a mátrix az árfolyamnyereség minden kombinációjához kellő valószínűséggel megadja a stop-pont távolságát, azt, amelyen a pókerstratégia elvárt értéke pont akkora, mint a nyereség azonnali realizálásáé. Ha például csak tízszázalékos valószínűséggel várjuk el, hogy a piac még öt ponttal továbbmegy, stopunkat 0,5 ponttal az árfolyamcél alá kellene helyeznünk. Ebben az esetben bizonyára praktikusabb lenne a tradet közvetlenül az árfolyamcélnál leállítani. 163

A táblázat azonban azt is megmutatja, hogy a stopnak csak öt ponttal szabad távolabb lennie, ha csak 25 százalékig várjuk, hogy a piac még további 15 pontot fut a mi irányunkba. Ha tehát stopunkat 4 ponttal távolabbra helyezzük, máris van egy domináns stratégiánk, amely tartósan magasabb eredményhez vezet, mint a direkt leállítás. Vissza a taktikához: Akkor kell pókerezni, ha a pókerstratégia elvárt értéke nagyobb, mint a közvetlen leállításé. Az árfolyamcél elérésénél induljunk ki abból, hogy egy további ötpontos kilépés valószínűsége 50 százalékos, ekkor a stopot árfolyamcélunkhoz öt pontra húzhatjuk. Ha a piac valóban további öt pontot tesz meg a mi irányunkba, akkor a következő lépést ismét meg kell fontolnunk. Abból induljunk ki, hogy egy további tízpontos emelkedésnek 25 százalékos a valószínűsége, tehát a stopot három ponttal az aktuális piaci ár alá helyezzük. Ha még játékban maradtunk, a legközelebbi emelkedésnél már csak tíz százalékos valószínűségből induljunk ki, úgy, hogy a stop egy ponttal a piaci szint alatt van. Tehát lassan, de biztosan húzzuk összébb a hurkot, anélkül azonban, hogy megrabolnánk magunkat minden esélyünktől. Persze, tudniuk kell, hogy ez csak egy példa. A trading-tapasztalatnak ilyenkor óriási szerepe van, ez segít a tradernek a további lépéseknél a helyes valószínűség eltalálásában. Vegyék figyelembe, hogy mindig csak kisebb vagy maximum 50 százalékos valószínűségről volt szó a választott irányban. Ilyenkor érdemes pókerezésbe is kezdeni. Taktikailag oktalannak tartom, hogy a pókernél arra tegyünk: a piac a mi irányunkba fut. A valóságos forgatókönyv legnagyobb valószínűsége maximum 50 %, ami megfelel egy véletlenszerű mozgásnak. Ez a taktika nem áltat, hogy a piacot meg tudjuk jósolni, mivel kezdettől egy véletlenszerű eseményből indultunk ki, azután lassan egyre kisebb valószínűséget feltételezünk, ahogy feszesre húzzuk a hurkot. Ha elérjük az árfolyamcélt, akkor agresszívnek kell lennünk a stoppal. Ezt a szabályt már ismerjük. Hogy milyen agresszívnek? Ezt mutatja a táblázat. Trading-taktika 6: Mivel nekünk, tradereknek vállalnunk kell a kockázatokat, vállaljuk hát, amilyen korán csak lehet További fontos taktikai szabály, hogy a kockázatokat a lehető legkorábbi időpontban kell vállalnunk. Minél jobban kitoljuk az időpontot, annál nehezebb lesz elviselnünk, ha a kockázat elvárásaink ellenében realizálódna. Egy példa: Daytraderként a nap végén mindig egyenesben akarunk lenni (minden pozíció zárva). Pozíciónk nagysága tőkénk 0,5 és 1,5 százaléka között ingadozik. Mikor vállaljuk a legmagasabb kockázatot? A legnagyobb kockázatot mindig reggel kell vállalni, Mivel ha veszítünk, egy teljes napunk van a veszteségek behozására. 164

Másik példa: A piac egy range-ben mozog. Az Ön trading-stratégiája közel áll egy vételhez. Van lehetősége, hogy vagy egy range-ből való felfelé irányuló kitörésnél vásároljon vagy pedig a range-ben. Mivel az árfolyamok nem mozognak meghatározóan, tehát az x + 1 árfolyam nem függ előző árfolyamától, a kitörés nem adna járulékos információt. Ezért a vételi döntést már a kitörés előtt meg kell hoznia és végre kell hajtania. Csak akkor érdemes várni, ha a kitörés valóban hoz kiegészítő információt, amely csökkenti a trade kimenetele feletti bizonytalanságot. Sok trader viszont szívesen vár, mert azt hiszi, hogy a trade kimenetele annál biztosabb, minél több információja van. Ezen beállítottságnak az a hiedelem az alapja, hogy a trade kimenetele meghatározható. Becslésem szerint azonban az eredmény véletlenszerű, így a késedelem, a várakozás a kitörésre semmilyen járulékos információt nem hoz. Ezért nem funkcionál a legtöbb kitörési stratégia a daytradingben! Csak akkor érdemes a kitörésre várni, ha a kilépési szabályok következtében egy újabb stoppont adódik, amely összességében egy kisebb kockázathoz vezet. Trading-taktika 7: A gondos tervezés előnyökkel jár bizonytalan helyzetekben A jövőt nem láthatjuk előre, viszont optimálisan előkészíthetjük magunkat bizonyos tradingesetekre. Sok trader kerüli a tőzsdenyitást, mivel ekkor a piac gyakran hektikusnak tűnik. Tény azonban, hogy a tradernek éppen ebben az időben van lehetősége, hogy egy trade-re gondosan előkészüljön. Ugyanez vonatkozik a gazdasági adatokra. Trading-taktika 8: Aki előnyt élvez, ne adja azt fel A tradingre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy mind az egyes trade-ekben mind pedig a napi nyereség vagy periodikus nyereség vizsgálatánál sem szabad az egyszer elért célt feladni. Amint tehát a nyereségek egy bizonyos küszöbértéket, egy bizonyos szignifikanciát elértek, ezeket nem szabad teljesen leadni. Ennek a szabálynak semmi köze a piachoz. Ez pusztán egy taktikai megfontolás, amely hozzájárul ahhoz, hogy az egyenleg-görbe ne alakuljon szeszélyesen és a tradert ne érhesse érzelmi destabilizáció. Trading-taktika 9: Nyereségeidet soha ne zárd le lépcsőzetesen Sok trader azzal nyugtatja meg magát, hogy nyereségei egy részét realizálja. Ezért eladják pl. egyharmadát vagy a felét össz-pozíciójuknak. Bármennyire javítja ez a viselkedés a trader pszichikai közérzetét, mégsem ajánlatos. Először is pozíciója egy részével mindig hibát követ el - például a korai lezárással vagy mással. Biztos, hogy elkövet egy trading-hibát. Ez a viselkedés ahhoz is hozzájárul még, hogy átlagos jövedelmei kisebbek lesznek a lehetségesnél, ezzel teljesítménye is rosszabb.

165

Trading-taktika 10: Tarts trading-szüneteket Manapság szabadon mindig beiktatok egy szünetet, ha a piac nem úgy fut, ahogy én elképzeltem. Tapasztalatom megsúgja, hogy mikor kell leállni és elgondolkozni. Ezek a szünetek stratégiám részévé váltak. Ilyenkor erőt gyűjtök és felfrissítem magam. Mondhatnám: felsorakoztatom csapataimat a következő ütközethez. Nem is lenne jó, folyton támadni és fejetlenül kitörni. A szervezett visszavonulás viszont megteremti a következő, célzatos támadás lehetőségét. Ne higgyék, hogy ezeket a szüneteket csak veszteségsorozatok után iktatom be. Előfordul ilyen nyereségsorozatok után is, amikor pozícióim igen jól futottak, és azt érzem, hogy közel vagyok a túlfeszítettséghez; nem csak testileg, de szellemileg is. Ez az önkéntes visszafogás áttekintést teremt számomra, amely erőssé tesz.

166

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->