EGÉSZSÉG , ÉLETMÓD . . .

Előszó . . .

Életmódváltoztatás hétről hétre . . .

Egészséges szemlélet
Saját egészségünkért sokkal többet tehetünk, mint bármelyik orvos vagy kórház, még ha
maximálisan felhasználhatják is a technológiai fejlődés adta lehetőségeket. A tudományos
adatok megerősítik, hogy elsősorban a hétről hétre, napról napra, óráról órára hozott
döntéseink határozzák meg egészségünk állapotát, azt, hogy milyen betegségeket
kapunk meg, sőt még a halálunk időpontját is. Hogyan neveljük, ösztönözzük önmagunkat
és másokat arra, hogy egészségpusztító szokásainkat felcseréljük az egészséget megőrző,
erősítő életmóddal? Az egészséges életmóddal kapcsolatos információbőség, amelyet a média
áraszt ránk, nyomasztó, zavaros és gyakran ellentmondásos, a ma áttöréseiből gyakran a
holnap kudarcai lesznek. Sokan vágyódnak a józan értelem alapján álló felvilágosításra,
arra, ami érthető és tudományosan megalapozott – nekik szól ez a könyv.
Az egészséggel összefüggő, igen széles körű ismeretanyagot 52 rövid, tömör fejezetre
bontottuk. Hetente tanulmányozzunk egy fejezetet, és az abban foglaltakat vigyük át a
gyakorlatba! Egy év elteltével nemcsak jobban érezzük magunkat, hanem szilárd, alapvető
ismeretek lesznek birtokunkban a táplálkozási elvekről, a gyakori betegségek okairól és
kezeléséről, s azt is világosan látjuk majd, miként igazgassuk saját életünket, hogy a lehető
legjobb egészségnek és jó közérzetnek örvendjünk.

/ A könyv, melyet ebben a formában közreadunk: a Bibliaiskolák közössége gondozásában:

Életmódváltoztatás hétről
hétre címmel nyomtatott formában is kapható-köszönet nekik e csodálatos munka
közreadásáért /

A cukorbetegség

Lefegyverző betegség
Az elmúlt időkben a diabétesz diagnózisa olyan volt, mint a lepráé: ha egyszer megkapta
valaki, nemigen szabadult tőle, és egy életen át hordozott gyűlöletes terhekkel járt együtt.
Azonban ma már sokan aratnak diadalt a cukorbaj felett: normalizálják vércukorszintjüket és
az inzulintól is megszabadulnak azáltal, hogy egészséges életvitelre térnek át.
Mi is pontosan a cukorbaj? Vajon örökölhető-e?
A cukorbetegség akkor alakul ki, amikor a szervezet képtelenné válik arra, hogy a vérben
veszélyes szintet elérő glükózt (cukor) kezelje. Az inzulin – egy hasnyálmirigyhormon –
képessé teszi a testsejteket arra, hogy felhasználják a glükózt, s így leszállítja a magas
vércukorszintet.
Kétféle cukorbaj létezik. Az első a cukorbetegek 5 százalékát érinti. Ők általában sovány
emberek, s csak ritka esetben túlsúlyosak. Ez a fajta cukorbaj gyakran örökletes, és általában
gyermek- vagy ifjúkorban kezdődik, ezért ifjúkori cukorbajnak is nevezik. Mivel ezek a
betegek nem tudnak meglenni inzulin nélkül, hivatalosan inzulinfüggő diabétesz mellitusnak
nevezik a betegséget.
A második típusú cukorbaj egészen eltér ettől: felnőttkori, más néven nem inzulinfüggő
diabétesznek nevezik. Becslések szerint 15 millió amerikait sújt. Ez a fajta cukorbaj általában
az 50 éven felüli embereket gyötri, azokat, akik egyre inkább elhíznak. Az ifjúkori
diabétesszel ellentétben a legtöbb ide tartozó cukorbetegnek rengeteg inzulin van a
szervezetében, amikor diagnosztizálják, de valami gátolja, s nem tudja tenni a dolgát.
Mi váltja ki a felnőttkori cukorbajt?
Tanulmányok igazolják a zsírral való erőteljes kapcsolatát, mind az étrendben, mind pedig a
szervezetben lévő zsírokra vonatkozóan. Ez a betegség ritka a világ azon területein, ahol
alacsony a zsírfogyasztás és szokatlan az elhízás.
A felnőtt cukorbetegek esetében legtöbbször nem a hibás hasnyálmiriggyel van baj, amely
nem képes elegendő inzulint termelni, hanem az inzulinérzékenység hiánya okozza a
problémát. A sejtek inzulinnal szemben tanúsított ellenállása közvetlen kapcsolatban van a
túlsúllyal és az étrendben lévő túl sok zsiradékkal.
Nem a cukor a bűnös?
Dr. James Anderson, a Kentuckyi Orvostudományi Egyetem klinikai táplálkozástudományi
tanszékének professzora, a cukorbetegség elismert szaktekintélye igen nagyra értékelte az
étrend összeállításának hatását a vércukorszintre. Ahogyan mások is tették előtte, dr.
Anderson képes volt arra, hogy sovány, egészséges fiatalembereket enyhén cukorbeteggé
tegyen azáltal, hogy két héten át gazdag, 65 százalék zsiradékot tartalmazó étrenden tartotta
őket. Egy hasonló csoport tagjait pedig 10 százalék zsiradékkal és napi fél kiló cukorral
táplálták, s 11 hét alatt egyiküknél sem fejlődött ki cukorbaj, amikor a kísérlet véget ért.
Mi a betegség kezelésének legjobb módja?
Néhány egészségügyi központ meggyőzően bemutatta, hogy a legtöbb felnőttkori
cukorbeteg gyakran néhány héten belül normalizálni képes a vércukorszintjét, ha
zsírszegény, rostban gazdag, egyszerű étrenden él, és mindezt testgyakorlással párosítja.
A zsír, olaj és az állati eredetű zsírok csökkentése az étrendben nagyon nagy szerepet
játszik a betegség leküzdésében. Amikor kevesebb zsírt fogyasztunk, kevesebb zsír kerül a
véráramba is. Ez pedig egy komplikált folyamatot indít el, fokozatosan felszabadítva az
inzulint, amely ekkor már képes a véráramból a sejtekbe hatolni. A felnőttkori cukorbetegek,
akik a napi zsírbevitelt az összkalória 10-15 százalékára szállították le, nem egészen nyolc
hét alatt a normális értékek közé szorították vissza vércukorszintjüket. Végül sokan képesek
egészen megszabadulni a diabetikus gyógyszerektől, piruláktól és injekcióktól.
A természetesebb, rostban gazdag táplálék fogyasztása fontos szerepet játszik a betegség
visszaszorításában, mivel segít stabilizálni a vércukorszintet. Amikor az elfogyasztott
táplálék nem megfelelő arányban tartalmaz rostot, a vércukorszint felszökhet. Normális
esetben egy inzulinlöket közömbösíti ezt. Azoknak, akik finomított ételeket, italokat és
rágcsálnivalókat fogyasztanak – amelyek kalóriatartalma magas, de kevés bennük a rost –, a
nap folyamán hol magas, hol pedig alacsony a vércukorszintjük. A magas rosttartalmú ételek
lecsillapítják ezeket a vércukor-ingadozásokat és stabilizálják az energiaszintet.
Az aktív mozgás is inzulinszerű reakciót vált ki azáltal, hogy gyorsabban elégeti az
üzemanyagot (a vércukrot és a zsírsavakat).
Gyakran elég a testsúly normalizálása, hogy a vércukorszint visszaálljon a normálisra. A
zsírszegény, gazdag rosttartalmú táplálék óriási segítséget nyújt ebben, csakúgy, mint a
rendszeres, aktív testgyakorlás.
Mi történik az ifjúkori cukorbetegségben szenvedőkkel?
Az inzulinfüggő vagy fiatalkori cukorbetegeknek mindaddig inzulint kell kapniuk, egész
életükben, amíg a hasnyálmirigy-átültetés elérhető nem lesz. A magas rosttartalmú,
zsírszegény táplálkozás azonban segíthet lecsökkenteni a kívánt inzulinmennyiséget, amely
a stabil vércukorszint fenntartásához és a keringési komplikációk állandó fenyegetettségének
csökkentéséhez szükséges.
A National Institutes of Health szerint ma egy újszülött, aki hetven évig fog élni, egy az öthöz
eséllyel cukorbeteg lesz, ha a cukorbetegség elterjedésének jelenlegi aránya fennmarad.
Ennek nem kellene így lennie! Ugyanazok az életmódszabályok, amelyek lefegyverzik és
normalizálják a felnőttkori cukorbaj számos esetét, megelőző hatásúak is egyben.
Fogjunk hozzá most! Győzzük le a cukorbajt, még mielőtt kialakulna!

A csontritkulás

Mit kell tudni az osteoporosisról?

Az osteoporosis (szó szerint lyukacsos, szivacsos csont), azaz a csontritkulás csendesen és
fájdalommentesen gyengíti 25 millió amerikai csontjait. A korábban életerős, robusztus
csontok fokozatosan elvékonyodnak, belsejük lágy és szivacsos lesz, ennek eredményeképpen
könnyen törnek. Az osteoporosis 1,3 millió törést okozhat évente. A csípőcsont törése egy
életre lenyomoríthat, sőt még halált is okozhat. A gerinc törése miatt pedig, noha
fájdalommentes, a sérült veszíthet magasságából, ami gerincferdüléshez vezet.
Honnan tudhatjuk, hogy már kialakulóban van a betegség?
Orvosi segítség nélkül sehogy, amíg egy csonttörés vagy testmagasság-zsugorodás nem
jelzi – de ez már túl késő, mert azt jelenti, hogy a betegség kifejlődött. Legjobb a korai
diagnózist orvosokkal elvégeztetni, megbízható egészségügyi központokban.
Ha középkorúak vagy már idősebbek vagyunk, több kockázati tényezővel is számolhatunk:

– mozgásszegény életmód (ülőmunka),

– a változás kora (menopauza),
– magas fehérjetartalmú ételek fogyasztása,
– alacsony ösztrogénszint,
– cigaretta, koffein, alkohol.
Hogyan fejlődik ki az osteoporosis?
A normális csontok erő és vastagság tekintetében kb. 35 éves korig állandóan nőnek. Ekkor a
folyamat fokozatosan megfordul, és minden évben kis mennyiségű csontot veszítünk. Ez a
veszély a nőknél a menopauza után felgyorsul, és 7–15 éven át tart. Amikor a kockázati
tényezők megjelennek, a csontvesztés folyamata felgyorsul, és csontritkulás alakulhat ki.
Noha általában az idősebb nők betegségének tekintették, az áldozatok 20 százaléka férfi.
Hogyan kezelhető a csontritkulás?
– Ösztrogénterápia. Alkalmazásával lelassul a csontvesztés, de megnő a méh- és mellrák, a
vérrögök kialakulásának és az epehólyag megbetegedésének kockázata, súlyosbítja a magas
vérnyomást és a cukorbajt, a nők pedig időnkénti méhbiopsziák kilátásaival néznek szembe.
Az igen komoly esetekben azonban a jótékony hatásoknak a kockázatok fölé kell
kerekedniük.
– D-vitamin. A szervezet a kalcium felszívásához használja, de szinte minden amerikai
többet szed, mint amennyire szüksége van, és a további, pótlólagos adagok nem bizonyultak
jótékony hatásúaknak.
– Fluorid. Kísérletileg használják, de a hosszú távú eredmények még vitatottak.
– Kalcium. A World Health Organization napi 500 milligramm kalciumot ajánl, miközben
különböző amerikai egészségügyi szervezetek 800–1500 milligrammot. Ám a világ népeivel
kapcsolatos legtöbb tanulmány csak igen kevés vagy semmi kölcsönhatást nem mutat a
kalciumbevitel és a csontsűrűség között.
– Testgyakorlás. A csontok nem erősödnek és nem vastagodnak rendszeres, súlyt
hordozó testmozgás nélkül – mint amilyen például a gyaloglás. Ásványi anyagaik
visszatartása érdekében a csontoknak nyomásra, húzásra, tolásra és súly ellenében
érvényesülő csavarásra van szükségük. Ezt a súlytényezőt jól demonstrálták az első
asztronauták. Noha még az űrben is hűségesen végezték tornagyakorlataikat, visszatérésükkor
az osteoporosis elváltozásainak kezdeti tüneteit mutatták. Szinte minden típusú
aerobicgyakorlat jó hatással van a testre, amire viszont a csontoknak leginkább szükségük
van, az egy kiadós ingerhatás.
– Alacsony fehérjetartalmú étrend. Ez a legígéretesebb terápia a látóhatáron. A
szervezet a túl sok fehérje anyagcseréjénél kalciumot használ fel, s a veséken keresztül
kiöblíti. Tanulmányok mutatják, hogy a csontok mindig veszítenek kalciumtartalmukból,
amikor túl magas a proteinbevitel, tekintet nélkül arra, hogy mennyi kalciumtartalmú ételt
fogyasztunk, vagy mennyi kalciumpótlékot nyelünk le.
Miért gondolhatunk arra, hogy talán a fehérje a bűnös?
Az eszkimók olyan táplálékot fogyasztanak, melyeknek igen magas mind a fehérje- (250–400
g/nap), mind pedig a kalciumtartalma (1500-2500 mg/nap). Magas kalciumbevitelük és igen
aktív életvitelük ellenére a világ valamennyi népe között náluk a legmagasabb az
osteoporosis előfordulásának aránya.
Az afrikai bantu törzsek pedig átlagosan 47 gramm fehérjét fogyasztanak, és még 400 mg-nál
is kevesebb kalciumot, azt is többnyire növényi táplálékokból. Ennek ellenére a bantu
asszonyok, akik átlagosan tíz vagy még ennél is több gyermeket hordanak ki – ami igen
különleges feladatot ró a kalciumtartalékokra –, lényegileg mentesek az osteoporosistól.
Ezzel ellentétben a bantuk rokonainál, akik kivándoroltak az Egyesült Államokba és
átvették az amerikai táplálkozási szokásokat, végül ugyanolyan mértékben kialakult az
osteoporosis, mint a többi amerikainál.
Hogyan lehet megelőzni?
A legtöbb nép szerte a világon átlagosan 200–400 mg kalciumot vesz magához naponta
anélkül, hogy osteoporosis alakulna ki náluk. Furcsa ellentmondás, hogy az osteoporosis
szinte járványszerű az Egyesült Államokban, ahol a kalciumban gazdag tejtermékek és
kalciumpótlékok fogyasztása a legmagasabb a világon.
Az észak-amerikaiak két-háromszor több fehérjét esznek, mint amennyire szükségük
van. Ha a fehérjefogyasztást 50-60 grammos naponkénti mennyiségre korlátoznák, s a
naponta rendszeresen végzett testmozgást egészséges étrenddel társítanák, győzhetnének
a törékeny csontok ellen vívott csatában.

A nagy fehérjemítosz

A szertefoszlott mítosz
Kérdezzük meg akármelyik tizenéves fiút, vajon gyorsabban szeretne nagyobbra nőni, vagy
tovább szeretne élni? Valószínűleg az előbbit választaná.
Miért fontos ez a kérdés?
Mert az 1980-as években laboratóriumi állatokon végzett kísérletek alapján bebizonyosodott,
hogy a magas fehérjetartalmú étrend gyorsítja a növekedést és az érést, de megrövidíti az
élettartamot.
Lehet, hogy állatok esetében így van. De mindenki tudja, hogy az embereknek sok fehérjére
van szükségük.
Dr. Liebig, egy német tudós az 1880-as években határozta meg, hogy az izmok fehérjéből
épülnek fel. Dr. Karl Volt, amikor Münchenben a szénbányászokat vizsgálta, kiszámította,
hogy ezek az erős, izmos férfiak kb. 120 gramm fehérjét fogyasztanak naponta, és kijelentette,
hogy ez az eszményi mennyiség. "Elegendő fehérjéhez jutni"- rögeszmévé vált, mítosszá,
amely a mai napig él.
Nincs is szükségünk fehérjére?
A mai tudományos megalapozottságú tanulmányok azt mutatják, hogy a felnőtteknek
valójában csak kb. 20-30 gramm fehérjére van szükségük naponta. Az emberi test igen
hatékonyan használja ki és dolgozza fel újra a saját fehérjéjét.
Tehát csupán 20-30 gramm fehérjére van szükségünk naponta?
Ne felejtsük el, hogy a Nemzeti Tudományos Akadémia meghatározta a javallott adagok
mértékét vitaminokra, ásványokra és bizonyos táplálékokra vonatkozóan, kimutatva,
mennyire van szüksége a szervezetünknek ezekből naponta – majd megkettőzte az így kapott
mennyiséget. Ez egy 63 kilós férfi esetében 60 grammot, míg egy 55 kilós nő esetében 42
grammot jelent. Noha ez több, mint az elég, egy átlagos nyugati felnőtt továbbra is 100-120
gramm fehérjét fogyaszt naponta.
Mi a probléma ezzel?
A legtöbb fehérje, amelyet e kultúrkörben fogyasztanak, állati eredetű forrásból származik,
tele van koleszterinnel és telített zsírokkal. Mivel a zsír rejtett, sok emberben nem tudatosul,
hogy a húsokból és tejtermékekből naponta magunkhoz vett összkalória 50–85 százalékban
zsírkalória.
• A többletzsírról és -koleszterinről, főleg a telített zsírokról tudjuk, hogy atherosclerosist
előmozdító, kiváltó hatásuk van, ami oda vezet, hogy az életfontosságú, oxigénhordozó
artériák beszűkülnek, megkeményednek és plakkok (lerakódások) növekednek, szaporodnak
el bennük. Ez a folyamat felgyorsítja az öregedést és megrövidíti az életet.
• 1850–1990 között a szexuális érettség átlagos ideje felgyorsult: lányok esetében 17,5 éves
kortól 11,9 éves korra helyeződött. Ennek oka a túlzott mértékű fehérjefogyasztás.
• A magas fehérjetartalmú étrend nem segíti elő az állóképességet. Az atléták már inkább
szénhidrátokkal tömik magukat, mint fehérjékkel.
• A túl sok fehérje megterheli a veséket. A vesebetegség egyre elterjedtebb a nyugati
kultúrában. A magas fehérjetartalmú étrend az osteoporosissal is összefügg. A többletfehérje
feldolgozása a vesék számára kalciumot igényel, amelyből meglehetősen nagy mennyiség
közvetlenül a csontokból származik.
A gyermekeknek nincs szükségük több fehérjére?
De igen. Főként a gyors növekedés időszakában. A javallott napi adag 0,7 gramm fehérje,
testsúlykilogrammokban kifejezve. Ez 17,5 gramm fehérjét jelent egy 24 kilós gyermek
esetében. Mivel a nyugati kultúrákban a gyermekek ugyazt a túlzottan magas fehérjetartalmú
étrendet fogyasztják, mint a felnőttek, így nem valószínű, hogy fehérjehiányban szenvednek,
ha amúgy megfelelő mennyiségű ételt vesznek magukhoz.
A probléma talán a kérdés másik oldalával kapcsolatos. A felgyülemlett bizonyítékok azt
feltételezik, hogy a zsírban és fehérjében gazdag étrenden élő gyermekek nagyobbra nőnek és
gyorsabban fejlődnek. Vajon nem egy megrövidült élettel fizetnek ezért?
Mi a helyzet az aminosavakra vonatkozó érvekkel?
A fehérjék húsz aminosavból épülnek fel. Miközben a szervezet ezekből az építőkövekből
tizenkettőt képes maga is előállítani, nyolc aminosav a felnőttek esetében esszenciálisnak
bizonyult. Ezekről étrend útján kell gondoskodni. Az emberek valaha úgy hitték, hogy azért
kell húst és tejtermékeket enniük, hogy magukhoz vegyék ezeket az esszenciális
aminosavakat. A tényt pedig, hogy ezeknek a táplálékoknak igen magas a zsír- és
koleszterintartalmuk, és hogy nincs bennük rost, valamint káros kihatásuk van az egészségre,
sokáig figyelmen kívül hagyták vagy lényegtelennek tartották.
Most már tudjuk, hogy ezek az aminosavak könnyen hozzáférhetőek a növényi táplálékok
„véletlenszerű" összeválogatásával is. Ez étrendi példákon keresztül szerte a világon,
mindenütt látható. A karibi országokban a legfőbb táplálék a fekete bab és a rizs. A rizsből
hiányzó aminosavak megtalálhatók a babfélékben, és fordítva. Ugyanez igaz a
kukoricalepényre és a pintobabfélékre a mexikóiaknál, s a rizsre és a szójababra, amin a
kínaiak nőnek fel.
A nyugati világ csak most kezdi szemügyre venni a növényi táplálékokat. Zsírszegények,
magas a rosttartalmuk, nincs bennük koleszterin és sok fehérjét tartalmaznak. Sok zöldségféle
fehérjetartalma meghaladja a teljes kalóriamennyiség 20 százalékát, míg az egész
gabonamagvak átlagosan 12 százalék fehérjét tartalmaznak, a legtöbb bab- és magféle pedig
kb. 20-30 százaléknyit.
A haladó táplálkozástudományi szakemberek azt tanácsolják, hogy a napi kalória-bevitel 10
százaléka legyen a fehérje. A teljesen vegetáriánus táplálékon lévők esetében sem jelent
semmi problémát, ha csak ennyi fehérjét vesznek magukhoz. Valójában, ha elegendő
kalóriához jutunk a nem finomított növényi táplálékok változatos sokaságából, lehetetlen,
hogy fehérjehiány alakuljon ki.
Ideje, hogy eltemessük a mítoszt, és haladjunk a korral. Ha az elfogyasztott
fehérjemennyiséget a javallott napi adag szintjére csökkentjük, ez jó kiindulási pontnak
számít. A fehérjével kapcsolatban is igaz, ami az életben sok más dologra nézve, hogy jóból is
megárt a sok.

A jó közérzet és a pénz

A jó közérzet és a pénz
Amerika három vezető autógyártója többet költ egészségbiztosításra, mint acélra – meglepő
összeget: autónként átlagosan 1650 dollárt (1994-es adat). Az egészségbiztosítás költségei
láttán – amelyek gyorsabban emelkednek, mint bármely más cikk a fogyasztói árlistán – egyre
több és több társaság tanulja meg, hogy a betegeskedő alkalmazottak igen kevés hasznot
hajtanak.
A foglalkozással járó kockázati tényezőkön kívül az alkalmazottak egészségét leginkább saját
életmódjuk veszélyezteti. Az ezzel kapcsolatos tanulmányok meggyőzően bizonyítják, hogy a
bőséges koszt, az ülőmunka, az ivás, a dohányzás nagymértékben növeli a szívbetegség,
cukorbaj, májzsugorodás, tüdő-, mell-, prosztata- és vastagbélrák kialakulásának kockázatát.
Csak egy példa: a Dow Chemicalnál a dohányzók esetében – a nem dohányzókkal
összehasonlítva – hat nappal több a munkahelyről való távolmaradás, nyolc nappal több a
munkaképtelenség miatt távol töltött napok száma, és 12 százalékkal több a betegség is, ami a
társaságnak összesen 1900–2300 dollár többletkiadást jelent dohányzókként évente.
A jelentős termelékenységi veszteség a 30–49 éves korcsoport esetében többnyire az
alkohollal kapcsolatos. 45 millió alkalmazott szenved magas vérnyomástól. Ez az iparnak
hárommilliárd dollárjába kerül évente. A magas vérnyomás orvosi ellátásának, gyógyszeres
kezelésének évi összege átlagosan 900 dollár személyenként. Az orvosi ellátást és a
munkabéreket tekintve egy szívroham 40 000–100 000 dollárba kerülhet.
Az életmód-változtatások csökkenthetik az egészségügyi ellátás költségeit?
Igen!
Amikor Dallasban iskolai oktatók beiratkoztak egy életmódprogramra, átlagosan hárommal
csökkent az évente betegállományban eltöltött napjaik száma. Ez az iskolakerületnek csak
helyettesítési költség címén is félmillió dollárt takarított meg.
A Lockheed Missile and Space Company ötéves időszakot alapul véve felbecsültette, hogy
jóléti programja egymillió dollárt takarított meg csupán az életbiztosítási költségek területén.
E periódus alatt a munkahelyről való távolmaradás 60 százalékkal volt kevesebb, s a magas
vérnyomásos megbetegedések közel 90 százalékkal csökkentek.
Hogyan lehet arra ösztönözni az alkalmazottakat, hogy azt tegyék, ami a javukat szolgálja?
Íme néhány már kipróbált, kreatív ötlet:
• Egy cég a dolgozóknak a többletsúlyból elvesztett minden kilóért bizonyos összeget fizet,
amelyet hat hónapig visszatart. Bónuszt fizet azoknak az alkalmazottaknak, akik vállalják és
követik a rendszeres testgyakorlási programot.
• Egy kórház bizonyos összeget fizet a dolgozóknak minden gyalogosan vagy futva megtett
mérföldért, s ugyanennyit a kerékpárral megtett négy mérföld után is.
• Egy nagy fakitermelő társaság kétórányi munkabért fizet minden hónapban annak a
munkásnak, aki nem volt beteg vagy nem késett el. Ha évente négy napnál kevesebbet
hiányzott, 300 dollár bónuszt fizetnek neki.
A túlsúlyos, kimerült, cigarettán és három martiniből álló étrenden élő átlagüzletember egyre
inkább kimegy a divatból. Elvárás a takaros, jól ápolt külső. Egyre több és több dolgozó érti
meg, hogy kiváló kondícióban kell lennie, mert sem ők, sem a munkahelyük nem engedheti
meg magának az ellenkezőjét.
Az elv világos: a cégek legértékesebb vagyontárgya maga az ember, és megéri a beruházást,
amely egészsége megőrzését szolgálja. Az egészséges dolgozók többet teljesítenek, és a
társaságnak is kevesebbe kerülnek. Amit egy cég azért tesz, hogy munkatársai egészségét
elősegítse, egészséges dollárokat és jó közérzetet termel.

A kenyér

Alapvető táplálék, vagy csalóka étek?

„A kenyérutánzat csalóka étek." Így nevezi a fehér kenyeret dr. David Rubin bestsellerszerző,
s így folytatja: „A búzamag legkevésbé tápláló részei és számos mesterséges vegyi anyag
bizarr koncentrációja, amely akár káros is lehet."
Mi a baj a fehér kenyérrel?
A baj alapvetően az, amit az őrlési eljárás tesz a búzával. A búzamag egy külső takaróból
(korpa), egy embrióból (ez a búzacsíra) és az endospermiumból épül fel. A korpa tartalmazza
a legtöbb rostot, kiadós mennyiségű vitamin és egy kevés fehérje is van benne. A búzacsíra
gazdag B- és E-vitamin-forrás. Ebben is van még néhány ásványi anyag és rost. Az
endospermium vagy magbél, magfehérje, ami durván az egész búza lényegének négyötöde,
fehérjét (glutein) és keményítőt tartalmaz. Ez az egyetlen rész, amelyet a fehér liszt
készítésénél felhasználnak. A tápláló korpát és búzacsírát, amelyet az őrlési eljárás során
eltávolítanak, állati táplálék céljára értékesítik.
Az élelmiszeripar tovább növeli a táplálkozási problémákat azáltal, hogy mesterséges vegyi
anyagokat használ fel:
– propilén-glycolt (fagyálló), hogy fehér maradjon a kenyér,
– diacetiltartaric-savat (emulgeálószer), hogy megóvja az összemenéstől,
– kalcium-szulfátot (gipsz), hogy könnyebben megkeljenek a nagy tésztahalmok.
Nem szabadna fehér kenyeret ennünk?
A fehér kenyér nem mindenestől rossz. Vattaszerű keményítőtartalmú, ugyanakkor
zsírszegény táplálék. De vegyük például a rostot: egy szelet fehér kenyér 1/4 gramm rostot
tartalmaz, miközben a százszázalékos, teljes kiőrlésű búzakenyér szeletje 2 grammot, a
sokféle magból készült pedig már szeletenként 3 és 1/2 grammot. Ez azt jelenti, hogy fehér
kenyérből nyolc vagy még ennél is több szeletet kellene elfogyasztanunk, hogy egy teljes
őrlésű gabonakenyér egy szeletének rostmennyiségéhez jussunk.
Mi a helyzet a feldúsított liszttel és a feljavított kenyérrel?
A gabona őrlése során eltávolítanak legalább 24 ismert ásványt és vitamint, illetve azok
többségét. Amikor a századfordulón táplálékhiány okozta betegségek jelentek meg a
kereskedelmi őrlés (malomipar) eredményeként, az ipar elindított egy dúsítási programot. A
tápanyagok közül négyet helyreállítottak: a thiamint, riboflavint, niacint és a vasat. A legtöbb
esetben azonban semmit sem tettek a többi, elveszett tápanyaggal.
Milyen az egészséges kenyér?
Az igazán egészséges kenyér a búza teljes őrleményét tartalmazza, a korpával, a búzacsírával
és a magliszttel együtt. Kétszeres, háromszoros, sőt bizonyos esetekben négyszeres a
tápértéke, összehasonlítva finomított hasonmásaival.
Amikor friss gyümölccsel, cereáliákkal, zöldség- és babfélékkel egészül ki a kenyér, értékes
és kielégítő táplálékot nyújt, és hosszú időn át segít fenntartani a jó energiaszintet.
Keressük a valóban laktató cipókat, amelyek nincsenek tele levegővel, keressük a lehetőleg
kővel őrölt, teljes kiőrlésű búzát. A kicsíráztatott búzából készült kenyerek is kitűnőek.
Találjunk egy megbízható péket. De még jobb, ha magunk készítjük saját kenyerünket.
De a teljes kiőrlésű búzaliszt vonzza a zsizsikeket!
A teljes búzaliszt esetében egészséges egyensúlyban van egymással a keményítő, a fehérje, a
természetes zsírok és rostok mennyisége, emellett vitaminokkal és ásványokkal is tele van.
Úgy látszik, a bogarak tudják ezt. A fehér liszt viszont annyira értéktelen a táplálkozás
szempontjából, hogy általában nem is nyúlnak hozzá.
A teljes kiőrlésű búzalisztet tároljuk hűtőszekrényben vagy fagyasztóban. Vagy vásároljuk
meg a magvakat, és őröljük lisztté közvetlenül a felhasználás előtt.
A kenyér, még ha teljes kiőrlésű lisztből készül is, nem hizlal?
Nem a kenyér hizlal, hanem az, amit csinálnak vele. Egy szelet teljes kiőrlésű lisztből készült
kenyérben csak 70 kalória van – nem több, mint egy almában. Ha megkenjük
mogyorókrémmel és lekvárral, a szelet akár 800 kalóriát is összeszedhet. Nem a nyersanyag,
hanem a manipuláció, a „feljavítás" az, ami a csekély kalóriájú, tápláló, egészséges szelet
kenyeret kalóriakatasztrófává változtatja.
A kenyér mindig is az emberi táplálkozás sarokköve volt. Ha a jó kenyeret az őt megillető
helyre tesszük, ez már önmagában is óriási lépés a jobb egészség elérése irányában.
Legközelebb, amikor kenyeret vásárolni megyünk, már az élet igazi anyagáért induljunk el!
„Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem
elégíthet? Hallgassatok rám, hogy jót egyetek..." (Ésaiás könyve, 55:2)

A levegő

„Beteg épület"-szindróma
Sokszor még a lélegzetvétel is kockázatos lehet. De a növények segíthetnek: nemcsak szépítik
otthonunkat és munkahelyünket, hanem oxigént juttatnak a levegőbe, felszívják a szén-
dioxidot, sőt még a mérgező szennyeződéseket is eltávolítják a levegőből, amelyet
belélegzünk.
A lakásban is összegyűlhetnek a káros szennyező anyagok?
Egyre inkább. Sok modern otthon és hivatali épület légmentesen lezárt, hogy
takarékoskodjanak az energiaköltségekkel. De az elégtelen szellőztetés és az épületen belüli
légszennyeződések potenciális felgyülemlése miatt ez az előny hátránnyá változik.
Természetesen a dohányfüst a legveszélyesebb szennyező anyag, de mások is léteznek: a
formaldehid például, amely a fából készült termékekből párologhat ki, továbbá más kémiai
kipárolgások, a szőnyegből, a szőnyegtisztítóból, a másológépekből, a kárpitos- és
tisztítóeszközökből, a szárazon tisztított ruhából. A szén-monoxid és a nitrogén-dioxid olyan
mérges gázok, amelyek származhatnak gáz-, olaj- és széntüzelésű kazánokból,
gáztűzhelyekből, kandallókból és kerozinnal működő melegítőkből.
További problémákat okozhatnak a por, penész, gombák, ózon, ólom, azbeszt, rovarirtó
szerek maradékai és néhány területen a radongáz.
Hogyan hatnak ezek a szennyeződések az emberre?
A tünetek igen széles skálán mozognak: a szemégéstől, kaparó toroktól, köhögéstől,
tüsszögéstől kezdve a fejfájásig, fáradékonyságig, hányingerig, szédülésig, a kimerültség és
depresszió érzéséig terjednek. A tünetegyüttest a „beteg épület"-szindróma elnevezéssel is
jelölik.
Mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat?
Két alapvető módon védekezhetünk – igaz, nem százszázalékos hatásfokkal, de azért jelentős
eredményeket érhetünk el.
Először is tegyünk meg mindent, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a körülményeknek. Például:
• Tiltsuk ki a dohányzást a lakásból és a hivatali helyiségekből. A passzív dohányzással is
több száz veszélyes, káros vegyület kerül a szervezetünkbe.
• Bizonyosodjunk meg arról, hogy az összes gáz-, olaj-, kerozin- és széntüzelésű fűtőtest és
készülék megfelelő módon kívülre szellőzik-e, csakúgy, mint a szén- és fatüzelésű kályhák és
kandallók. Ne feledkezzünk el a gáztűzhelyekről és ruhaszárító gépekről sem.
• Tartsuk jól karban a fűtőtesteket és légkondicionálókat. Rendszeresen tisztítsuk ki a
járatokat és szűrőket.
• Tartsuk nyitott és jó állapotban a kéményeket.
• Bánjunk takarékosan a légfrissítőkkel és molyirtó kristályokkal.
• Kerüljük el a garázsban üresen járó járműveket, s amikor csak tehetjük, húzódjunk egy
nyitott ablak közelébe.
Másodszor: javíthatunk a szellőzésen.
A legegyszerűbb megoldás a belső szennyezési problémákra, ha kinyitjuk az ablakokat és jó
kereszthuzatot csinálunk. A friss levegő nem csupán felhígítja a bennrekedt
szennyeződéseket, így csökkentve az egészséget fenyegető veszedelmeket, de az áporodott
levegőt is felfrissíti. Gyakran fel sem tűnik, hogy a zárt helyiségekben ugyanazt a levegőt
lélegezzük be újra meg újra. Az oxigéntartalom csökken, a szén-dioxid és más elhasznált és
fölösleges anyagok pedig felszaporodnak, és álmosságot, tunyaságot, fejfájást idéznek elő.
Íme néhány javaslat:
• Állítsuk be úgy a légkondicionáló és fűtési rendszereket, hogy 20–35 százalékban friss
levegőt áramoltassanak be. Az energiaköltségek kissé megnövekednek, de az egészségre
gyakorolt áldásos hatások sokkal fontosabbak ennél.
• Lakásunkat naponta legalább egyszer szellőztessük ki. Ködös napokon este vagy a kora
reggeli órákban történjék a szellőztetés. A legtöbb területen a szmogrészecske-tartalom
figyelemre méltóan lecsökken, ha a nap már lenyugodott.
• Aludjunk nyitott ablaknál – felüdülve fogunk ébredni.
A légtisztító szerkezetek nem hatásosak?
Ezek a szerkezetek költségesek, komplikáltak, piszkosak lehetnek, és többségük korlátozott
hatásfokú. Az allergiáktól és bizonyos tüdőbetegségektől szenvedő emberek gyakorta
hasznosnak tartják ezeket. Azoknak javasoljuk, akik otthon vagy a munkahelyükön
szennyezett levegőnek vagy dohányfüstnek vannak kitéve.
Milyen összefüggés van a levegő és az egészségünk között?
A levegő kb. 20 százalék oxigénből áll, a többi részét nitrogén és néhány másféle gáz alkotja.
Mivel az emberi test oxigénnel működik, a száztrillió sejt mindegyikének friss utánpótlást kell
kapnia, különben elpusztul. A vörösvértestek vonják ki tüdőnkben az oxigént a belélegzett
levegőből, és testünk sejtjeibe szállítják. Az oxigénnel jól ellátott sejtek egészségesek,
hozzájárulnak az általános jó közérzet kialakulásához és fenntartásához. Mindaz káros, ami
akadályozza az oxigén-utánpótlást, vagy ami gátolja az oxigén szállítását a sejtekhez.
Az oxigénmolekulák lehetnek pozitív vagy negatív töltésűek. A szennyezett levegő általában
pozitív ionokkal van tele – rendszerint autópályák, repülőterek közelében, zárt, rosszul
szellőztetett helyiségekben. A negatív ionokat nagy bőségben tartalmazó levegő pedig tavak
körül, erdőkben, folyók, vízesések mentén, tengerparton érhető el számunkra, s szinte
mindenhol egy kiadós zápor vagy zivatar után. Ez a levegő felüdít, élénkít.
Egy másik, jó közérzetet biztosító megoldás az, hogy álljunk meg ott, ahol vagyunk, és
vegyünk néhány lassú, mély lélegzetet naponta néhányszor. Ez többletoxigént nyújt
szervezetünknek és segít kiüríteni a szén-dioxidot.
Van még egy módja annak, hogy testünket „átöblítsük" oxigénnel: ez pedig a mozgás. A
fizikai tevékenység kinyitja a véredényeket, s felgyorsítja az oxigént hordozó vörösvértestek
mozgását.
Ne feledkezzünk el a szobanövényekről és a kertről sem! Ültessünk minden tenyérnyi
területre egy növényt. Az élő növények nemcsak „megesznek" sok toxikus szennyező anyagot
és oxigénnel frissítik fel a levegőt, hanem valószínűleg néhány további negatív iont is
kitermelnek.

A napsugarak hatása szervezetünkre

A napsugarak hatása szervezetünkre

Ha túl sokáig vagyunk kitéve a napfénynek, ez a bőr elöregedését idézheti elő, ezenkívül korai
ráncosodást és bőrrákot okozhat. Megfelelő mennyiségben azonban a napsugarak az
egészségünket szolgálhatják.
Melyek a napfénnyel kapcsolatos jó dolgok?
Sok ilyen létezik.
Kezdjük azzal, hogy a napfény elpusztítja a csírákat. Ezért olyan fontos a napra és a levegőre
kitenni az ágyneműt, a paplanokat és az összes olyan ruhaneműt, amelyeket nem moshatunk
ki rendszeresen és nem is sterilizálhatunk az automata szárítóban.
Megfelelő mennyiségű napfény egészséges pírt ad a bőrnek és lággyá, rugalmassá teszi. A
mérsékelten lebarnult bőr ellenállóbb a fertőzésekkel és a felégésekkel szemben.
A nap a legtöbb ember esetében javít a hangulaton és jó közérzetet teremt. Csak ne maradjunk
kinn túl sokáig és ne égjünk le! Ha aktív mozgással ötvözzük, a napfény fontos tényező akut
és krónikus depressziók kezelésében. Emlékezzünk csak arra, milyen nyomasztó hangulat
telepszik ránk a téli, hideg, borongós napokon, s hogyan próbálunk magunkba szívni minden
egyes napsugarat.
De még ennél is jóval fontosabb, hogy a szervezet a napfény bőrre gyakorolt hatása révén
tudja előállítani a D-vitamint. A D-vitamin teszi képessé a szervezetet arra, hogy a belekből
kalciumot szívjon fel és egészséges csontok építésére használja. Segít megelőzni a gyermek-
és felnőttkori angolkórt, de segít az osteoporosis megelőzésében is.
A napfény erősíti az immunrendszert, csillapítja a megduzzadt arthritises ízületek okozta
fájdalmakat, enyhíti a változás kora utáni tüneteket.
Néhány tanulmány szerint a napfény a vér koleszterinszintjének csökkentésében is szerepet
játszik.
És melyek a rosszak?
A napfény a fő kockázati tényező a bőrrák kialakulásánál, főleg világos bőrű emberek
esetében. Ha túl sok napfénynek vannak kitéve, ez náluk különösen káros kihatású lehet.
Azt is tudnunk kell, hogy a bőr leégése mindenki esetében káros. Minden leégés az
egészséges, élő szövetet pusztítja el. Az ismételt leégések visszafordíthatatlan károsodást
okozhatnak, sőt a bőrrák veszélyének tehetik ki az embert.
Az ismételt leégések és a bőr újra meg újra kiújuló mély cserzett volta fokozatosan elpusztítja
rugalmasságát, zsírmirigyeit, és ráncokat, korai öregedést idéz elő.
A legújabb kutatások szerint a magas zsírtartalmú étrend túl sok napozással párosulva
elősegítheti a bőrrákfélék kialakulását.
Mennyi ideig lehetünk a napon?
A mérsékelt lebarnulás védelmi szerepet tölt be – olyan, mintha napszemüveget tennénk a
bőrünkre. De meg kell ismernünk saját tűrőképességünket. Világos bőrű és vörös hajú
embereknek talán csak öt percig szabadna napfürdőzniük. A sötétebb bőrűek kezdhetik napi
10-15 perccel. A legtöbb ember esetében körülbelül 30 perc a maximum, ameddig kiteheti
magát a nap sugárzásának.
Soha, de soha ne égjünk le! Viseljünk védelmül szolgáló ruházatot, szemvédőt, használjunk
naptejet, napolajat. Legyünk különösen óvatosak a hó és víz közelében és a felhős napokon!
Ha kirándulni megyünk, vakációra készülünk, készítsük elő bőrünket úgy, hogy az indulás
előtti napokon már fokozatosan kitesszük a nap hatásának az enyhe rózsaszínesedés
mértékéig.
Ha arcunkat, kezünket naponta néhány percnyi napfény éri, ez már előállítja a részünkre
szükséges valamennyi D-vitamint.
Nyissuk ki az ablakot minden reggel, engedjük be a napfényt! Megjavítja egészségünket és jó
kedvre derít.
Évezredek óta az élet közvetítőjének tartják a napfényt. Ma már tudjuk, hogy lehet gyógyító,
de lehet pusztító hatású is, attól függően, hogyan használjuk.

A mozgás

A fiatalság forrása
A fiatalság mesés, legendás forrása az ókori kalandorokat egy életen át tartó kutatásra,
keresésre ösztönözte, s idővel a beteljesíthetetlen álom jelképévé vált. A tudomány ma
legalább részben képes ezt az álmot mindannyiunk számára elérhető közelségbe hozni.
Mit jelent ez?
Amikor a titkos forrás után kutattak, amely örök fiatalsággal ajándékoz meg, emberek
tömegei haldokoltak fertőző betegségek miatt felnőtté válásuk korai szakaszában. Ma ezektől
nem kell tartanunk, s bár igaz, hogy napjainkban sokakat a degeneratív betegségek fosztanak
meg erejüktől és tesznek idő előtt munkaképtelenné, azonban ezek elkerülhetők a rendszeres,
serény fizikai aktivitás útján, miközben nagyobb vitalitás, jobb egészség, hosszabb élet lehet
osztályrészünk.
Mozgással igazán elérhető mindez?
Vessünk egy pillantást a tényekre. A „használd, különben elveszted" törvényszerűsége
nemcsak a csontokra és az izmokra vonatkozik, hanem a szívre, tüdőre, agyra, véredényekre,
ízületekre és a test összes többi részére egyaránt. Az ülő foglalkozású életmód közvetlen út a
korai halálhoz. Az aktivitás hiánya szó szerint megöl minket. A jó genetikai örökség néhány
embernek segít abban, hogy hihetetlen helyzeteket és állapotokat éljenek túl, de ez kevesek
adottsága.
A ma gondja nem csupán a „csak hosszabb ideig élni" képlet: a meghosszabbodott életidő
mellett vágyakozunk az erő, a jó egészség, a hasznavehetőség és az élet minőségének javítása
után.
Hogyan segít a mozgás abban, hogy tovább és jobban éljünk?
• A mozgás segít, hogy jól érezzük magunkat: a testgyakorlásból jó közérzet és életöröm
származik. Azonkívül a hormonok, amelyek a mozgás kiváltotta jó közérzetet előidézik, az
egészségre is kedvezően hatnak. A testgyakorlás a szívet is erősíti. Ez pedig igencsak fontos
egy olyan kultúrában, amelyben minden második ember szív- és érrendszeri betegségben hal
meg. A testgyakorlás csökkenti a vérnyomást, a nyugalmi pulzusszámot, s védi a szívet és a
véredényeket.
• A testgyakorlás csökkenti a vérben az LDL-koleszterinszintet, emellett gyakran megemeli a
HDL-koleszterinszintet, ami ugyancsak csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések
kockázatát. (Az LDL a koleszterin káros, a HDL pedig a hasznos válfaja.)
• A kalcium és más fontos ásványi anyagok visszatartásával a mozgás erősítőleg hat a
csontokra. Az ülőmunkát végző emberek, akik már túl vannak negyvenedik életévükön, egyre
több kalciumot és csontanyagot veszítenek.
• A mozgás feloldja, megszünteti a depressziót. A szabadban végzett testgyakorlás az egyik
legértékesebb eszköz, hogy segítségével harcba szálljunk e szinte mindennapos,
munkaképtelenné tevő betegség ellen.
• Az aggodalmaskodástól, idegeskedéstől is megszabadít a mozgás. Napjaink rohanó,
kapkodó, nyomás alatt élő társadalmában a fizikai tevékenység az egyik leghatékonyabb
ellenszer a stressz ellen.
• A testgyakorlás életünk minden területén megnöveli az erőt és a hatékonyságot.
• A mozgás a kívánatos testsúlyt is segít fenntartani, továbbá izmokat fejleszt és zsírokat éget
el. A mérsékelt testgyakorlás a vércukorszint ideiglenes megemelésével tompítólag hat az
étvágyra is.
• A testgyakorlás javítja a keringést, tisztábbá teszi a gondolkodást, pihentetőbbé az alvást, és
felgyorsítja a károsodott területek gyógyulását.
Miféle mozgásról van szó? Nem mindenki tud kocogni, és nem mindenki tudja lefutni a
maratoni távot.
A felsorolt jótékony hatások mindegyike egyszerű gyaloglás útján is elnyerhető. A gyaloglás
ideális testgyakorlás. Egyáltalán nem kerül pénzbe, ugyanakkor biztonságos, és szinte
mindenki végezheti. És még szórakoztató is! Megválaszthatjuk a sebességet, megállhatunk,
amikor csak akarunk. Ahogyan edzettségünk javul, fokozatosan növelhetjük a sebességet és
az időt.
További jó testgyakorlásnak tekinthető az úszás, kerékpározás, kertészkedés, udvari munka. A
keményebbek részére ajánlható a kocogás, a lépcsőmászás, az ugrókötél és a síelés.
Rossz időben kipróbálhatjuk a szobakerékpárt, a gumiasztalt, az evezőgépeket, vagy
egyszerűen kocogjunk egy helyben. Ha aerobicozunk, a hatékonyság érdekében a mozgás
legyen igen eleven, és legalább 15-20 percen át tartson. A legtöbb ember fokozatosan el tudja
érni ezt a célt.
Egy naponként 30-40 perces aktív testgyakorló program igen jótékony hatású. Súlyunk
ellenőrzése és uralása érdekében növeljük meg az időt egy órányira. Ezt az egy órát esetleg
két vagy három szakaszra is oszthatjuk.
Igaz, hogy a hatékonyság érdekében el kell érni bizonyos pulzusszámot?
Különböző testgyakorlási módok léteznek, különböző célok elérésére. A pulzusszám
megnövelése mozgás közben különösen fontos, ha a cél a szív megerősítése. A súlyzóval
végzett testgyakorlás is igen értékes a maga mivoltában. De ne felejtsük el, hogy még az
olyan mérsékelt aktivitás is, mint amilyen a tempós gyaloglás, javítja a jó közérzetet, növeli
az erőt és a hatékonyságot, s akár 30 százalékkal csökkenti a szívroham kockázatát. Minden
lépés számít!
De a mozgás olyan fárasztó és unalmas!
Mindannyian sok fárasztó és unalmas dolgot teszünk nap mint nap: ilyen a takarítás,
autómosás, fűnyírás, mosogatás, munkába járás, vagy akár a fogmosás. De elvégezzük ezeket,
mert szeretjük a munka jutalmát: vonzó otthon, tiszta autó, rendszeres fizetés, szép fogak.
Bizonyos idő után ezek a tevékenységek rutinossá, a mindennapi élet elfogadott részévé
válnak. Tekintsünk ugyanígy a testgyakorlásra is, mely ráadásul egész életünkre jótékony
hatással van. Előbb-utóbb még jó ízére is ráérezhetünk, s akkor nem lesz többé unalmas
számunkra.
A pihenés

Mennyi elég a pihenésből?

Az élet manapság igen gyors tempót diktál, izgat és kimerít. Az álmatlanság szinte
járványszerű. Az emberek milliószámra nyelik a nyugtatókat és altatókat, és kétségbeesetten
vágyódnak a nyugalom, a pihenés után, amely majd visszaadja erejüket.
Miért vagyunk mindig fáradtak?
Talán betegek, például influenzásak vagyunk, vagy csupán meghűltünk, ami elszívja erőnket,
esetleg nyomaszt valami. Sok, egyébként egészséges ember zárt helyen végez ülőmunkát,
nyomasztó határidőkkel, érzelmileg kitikkasztó problémákkal megtetézve. Nem valószínű,
hogy kipihentnek érzik magukat, amikor reggel felkelnek az ágyból.
Ráadásul sokan nem képesek átvergődni a napon „szíverősítő" nélkül, ami általában kávé, tea
vagy kóla. A koffein a központi idegrendszert élénkíti, így ez az álmatlanság egyik
leghétköznapibb oka.
Mit kell tudnunk a krónikus kimerültségről?
A fáradtság és energiahiány mellett az ingerelhetőség is állandóan növekszik. A tűréshatár
csökken, a türelem elillan. Minden egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül, s már a legegyszerűbb
feladatok is nyomasztónak, elviselhetetlennek tűnnek. A kimerültség meggátolja az
alkotókészséget. Az ítélőképesség is kárát látja, a hatékonyság alábbhagy. És ha a kimerültség
nem enyhül, kiüresedésben, kiégésben és teljes skálájú depresszióban érheti el csúcspontját.
Hogyan függ össze a nyugalom, a pihenés ezekkel a problémákkal?
A nyugalom, a pihenés
• lehetővé teszi, hogy szervezetünk megújítsa önmagát: a salakanyagok eltávoznak,
elkészülnek a javítási, helyreállítási munkák, az enzimkészlet feltöltődik, az energia helyreáll;

• hozzájárul a sérülések, fertőzések és a szervezetünket ért más támadások kiheveréséhez, a

stresszt és az emocionális traumákat is beleértve;
• erősíti testünk immunrendszerét, segít megvédeni bennünket a betegségektől;
• hozzájárulhat életidőnk meghosszabbításához is: néhány évvel ezelőtt a lakosság jelentős
hányadára kiterjedő tanulmány megállapította, hogy azoknál az embereknél, akik éjjelente
hét-nyolc órát alszanak, kisebb a halálozási arány, mint azoknál, akik átlagosan hét óránál
kevesebbet, vagy hét-nyolc óránál többet alusznak.
Mennyi nyugalomra, pihenésre van szükségünk?
A pihenés különböző formáira van szükségünk, és az ellazító éjszakai alvás jó kiindulópont.
Az újszülöttek naponta 16-20 órát alszanak, míg a kisgyermekek 10-12 órát. A felnőtteknél
széles skálán mozog a pihenési igény, de a legtöbb ember akkor teszi a legjobbat saját
egészsége szempontjából, ha 7-8 órát alszik éjszakánként.
A második világháború idején Nagy-Britannia intézményesítette a 74 órás munkahetet, de
nemsokára kiderült, hogy az emberek nem tudják tartani a lépést. Némi kísérletezés után
megállapították, hogy a 48 órás munkahét, rendszeres szünetekkel, plusz egynapi
nyugalommal minden héten maximális hatékonysággal párosult. Azt is sikerült felismernünk,
hogy időről időre más jellegű szünetekre is szükség van. A hosszú hétvége és az évenkénti
vakációk is bizonyították értékes voltukat.
Mi a helyzet az altatókkal?
A normális alvás során a szervezet a könnyű és a mély alvásszakaszok között ingadozik. A
könnyű alvásperiódusban álmodunk, valószínűleg ez gondoskodik a nap során felgyülemlett
nyomás és feszültség levezetéséről.
A gyógyszerrel kiváltott alvás azonban, noha az öntudatlanság örömmel üdvözölt állapotát
nyújtja, az álomperiódust visszaszorítja. És ha az emberek úgy is gondolják, hogy mélyen
alszanak, a következő napon nem érzik magukat sem felfrissültnek, sem energikusnak.
Vészhelyzetben segíthetnek az altatók, viszont ha huzamosabb időn át folyamatosan szedjük
ezeket, hozzájárulhatnak a krónikus kimerültség állapotához.
Az alkohol a másik gyakran alkalmazott szer, amely látszólag ellazít és segít elaludni. Ám az
alkohol kiváltotta alvás nem igazán pihentet, nem regenerál.
Hogyan alhatnánk jobban?
• A munkavégzés során gyakran tartsunk rövid szünetet. Sétáljunk egy jót, igyunk vizet és
vegyünk néhány mély lélegzetet.
• Naponta 30–60 percen át végezzünk intenzív mozgást. A testgyakorlás ellazít, helyreállítja
az erőt, segít elűzni a depressziót, és legyőzi az idegfeszültséget.
• Amennyire lehet, mindig azonos időben menjünk aludni, ugyanabban az időpontban keljünk
fel, s ugyanakkor mozogjunk. A szervezet kivirul a rendszerességnek, ritmusnak
köszönhetően.
• Az esti étkezésre lefekvés előtt legalább négy órával kerítsünk sort. Az üres, nyugalmi
állapotban lévő gyomor hozzásegít a minőségi alváshoz.
• Vegyünk egy langyos fürdőt (nem túl meleget!). Ez is igen eredményes lazító eljárás.
• Idézzük fel a bennünket ért jótékony, kedvező hatásokat. Telítődjünk hálával és
megelégedettséggel.
A pihenés fontos része az életritmusnak. Ha mint a táncos, együtt mozgunk e ritmussal,
önmagunkkal kerülünk összhangba.

A reggeli

Repülőrajttal indított nap

Sok ember, amikor kikászálódik az ágyból, rá sem tud nézni a táplálékra. Egy gyorsan
felhajtott csésze kávé a felnőttek bevett, gyakorlattá vált reggelije. Egyre több gyermek is úgy
érkezik az iskolába, hogy még semmit sem evett.
Miért fontos a reggeli?
Egy tudóscsoport tíz évet töltött azzal, hogy a különféle reggelik hatását tanulmányozta,
összevetve azokkal a különböző életkorú emberekkel, akik egyáltalán nem reggeliztek. Így
összegeztek: „A jó, kiadós reggeli felnőttnek és gyermeknek egyaránt segíthet abban, hogy
kevésbé legyenek ingerelhetők, ugyanakkor hatékonyabbak és energikusabbak lesznek."
A legújabb tanulmányok az egészséges reggelit összefüggésbe hozzák azzal, hogy a napjukat
így kezdők között kisebb a krónikus betegségek előfordulási aránya, megnövekszik az
élettartam és jobb egészségnek örvendenek.
A jó reggeli mellesleg éppen az, ami a napi kalóriamennyiség egyharmadát nyújtja. Kezdjük a
napot néhány friss gyümölccsel, teljes búzából készült cereáliákkal, teljes kiőrlésű búzából
sütött kenyérrel, és tapasztalni fogjuk, hogy energiaszintünk egész délelőtt a csúcson marad.
Mi a baj a narancsléből és süteményből álló reggelivel?
Olyan dolgokra is szükségünk van, amelyekben több a rost. A rost vizet szív fel, amint a
gyomron és a beleken áthalad. Az így keletkező szivacsos állagú anyag úgy működik, mint
egy barikád az ételrészecskék útjában, amelyeket széttagol, elválaszt egymástól, s így nem
szívódnak fel olyan gyorsan.
A rostszegény, cukrozott ételek és italok gyorsan bekerülnek a véráramba, és hirtelen
megemelik a vércukorszintet, majd ugyanilyen gyorsan hagyják visszaesni. Ez ad
magyarázatot arra, hogy energiaszintünk és hatékonyságunk miért esik vissza a délelőtti
órákban, ha rostszegény vagy rost nélküli táplálékot fogyasztottunk reggelire.
De én nem vagyok éhes a kora délelőtti órákig!
Sokan éreznek így, s ennek legvalószínűbb oka, hogy jól bevacsoráztak. Amikor aludni
térnek, gyomruk még szorgalmasan emészti a táplálékot. Ám a gyomornak is pihennie
kellene! Egy kimerült gyomor nem érzi, hogy most aztán jó sok reggelit kellene kapnia.
A megoldás:
• Könnyű vacsorát együnk, legalább négy órával a lefekvés előtt.
• Ne igyunk és ne együnk semmit – esetleg csak vizet – a vacsora és a lefekvés közötti
időben.
Ha kihagyjuk a reggelit, ez nem segít hozzá, hogy lefogyjunk?
Meglepő, de nem. Az Iowa Breakfast Studies nyilvánvalóvá tette, hogy a reggeli elhagyása
nem jár a súlycsökkenés előnyével. Sőt inkább előnytelen, hiszen akik kihagyják a reggelit,
felfokozzák éhségérzetüket, s több ropogtatnivalót és ételt vesznek magukhoz a nap
fennmaradó részében, hogy a hiányt pótolják. Hatékonyságuk terén viszont jelentős
visszaesést tapasztalnak a reggeli, délelőtti órákban.
Nincs időm reggelizni!
Elterjedt szokás, hogy késő éjjelig fennmaradunk, majd reggel addig alszunk, ameddig csak
lehet. Bár néhányan hatékonyabban dolgoznak éjjel, többségünknek nem jó ez az időbeosztás.

Próbáljunk elég hamar ágyba kerülni, hogy korán kelve felfrissültnek érezzük magunkat és
legyen időnk mindenre. Kezdjük azzal a napot, hogy megiszunk egy vagy két pohár vizet,
amellyel átöblítjük és felfrissítjük a gyomrunkat. Mozogjunk – például tehetünk egy tempós,
kiadós sétát. Majd zuhanyozzunk le és öltözzünk a naphoz illően. Ezután készítsünk és
fogyasszunk el egy meleg reggelit.
Ez a gyermekek esetében is működik. Tegyük ágyba őket elég korán ahhoz, hogy
csatlakozhassanak a családhoz a reggeliző asztal körül.
A jó reggeli fokozza energiánkat, növeli koncentrálóképességünk időtartamát és jó közérzetet
nyújt. Kevésbé leszünk hajlamosak arra, hogy étrendünket nassolgatással borítsuk fel.
Érzelmeinken is jobban tudunk uralkodni így!

A só

Megízetlenül a só?
Az amerikaiak és a legtöbb nyugati ember legalább hússzor több sót fogyaszt, mint
amennyire szüksége van. Magas vérnyomással, szívelégtelenséggel,
vízvisszatartással kapcsolatos problémákkal fizet érte.
Nincs szükségünk sóra?
A só két ásványt tartalmaz: nátriumot és kloridot. A nátrium fontos, minden egyes sejtünk,
valamint az összes testfolyadék is tartalmazza. Nem is tudnánk élni nélküle. De miközben
életbevágóan fontos, bajt is okozhat.
Hogyan növeli a só a vérnyomást?
A többletnátrium képes megmaradni a testszövetekben és vizet tart vissza. Ez püffedést idéz
elő, ami viszont megemeli a vérnyomást, ez pedig a szív igénybevételét, terhelését növeli
meg. Minden harmadik amerikainak magas a vérnyomása, 65 éves kor felett számuk eléri a
70 százalékot.
Az átlagos sófogyasztás Japánban még az amerikainál is magasabb, így a magas vérnyomás
ott is igen elterjedt. Az agyvérzés – a magas vérnyomás egyik komplikációja – a vezető
halálok Japánban.
Más társadalmakban, mint például a mezőgazdasági jellegű Ugandában vagy az Amazonas
medencéjében, ahol igen kevés sót fogyasztanak, a magas vérnyomás lényegileg ismeretlen
még az előrehaladottabb korúak esetében is. Dr. Lot Page, a köztiszteletnek örvendő tudós
kutató kijelenti: „Az alacsony vérnyomású emberek társadalma kivétel nélkül a kevés sót
fogyasztó emberek társadalma. Viszont a tömeges sófogyasztást tömeges magas vérnyomás
követi."
Ez mindenki esetében igaz?
Nem mindenki sóérzékeny. Néhány ember mindent megehet, amit csak akar, káros hatások
nélkül. Viszont az amerikaiaknak legalább a fele érzékeny a sóra, azonban azonosításukra
nincsen kielégítő teszt.
A sóra érzékenyek szervezete visszatartja a nátriumot, ami ödémát (püffedést) okoz. Sok
ember két-három kiló vizet cipel a szervezetében lévő nagy mennyiségű só miatt. A sóbevitel
csökkentése lehetővé teszi, hogy a szervezet kiválassza a többletvizet.
Körülbelül harmincmillió amerikai, akik enyhe esszenciális magas vérnyomástól szenvednek,
normalizálni tudná a vérnyomását, ha napi sóbevitelét egy teáskanálnyira korlátozná (5
gramm).
A súly- és vérnyomáskontroll mellett a sószegény étrend kedvezően hat a menstruáció előtti
tünetegyüttesre, bizonyos fejfájástípusokra, és néhány depresszióra. Csökkenti továbbá a
krónikus szívelégtelenséggel járó folyadékpangást.
A vízhajtó tabletták hasznosak lehetnek?
A vízhajtó tabletták eredményesen csökkentik a magas vérnyomást azzal, hogy eltávolítják az
összegyűlt vizet. Ám az új keletű kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy a vízhajtók
valószínűleg ténylegesen hozzájárulnak a szívbetegség kialakulásához, mivel 5–10
százalékkal növelik a koleszterinszintet. Ezek a gyógyszerek idővel a veséket is károsíthatják,
elősegítik a köszvény kifejlődését és felgyorsítják a cukorbaj megjelenését. A vízfölösleg
kiküszöbölésének természetesebb és biztonságosabb módja az, ha gyalogolunk.
A magas vérnyomásuk miatt vízhajtót szedőknek nem az életben maradásért kell
ezt tenniük?
Ez még a tegnap elképzelése volt. Ma az a tudomány álláspontja, hogy a magas
vérnyomásban szenvedők 85 százaléka esetében a vízhajtó tabletták elhagyhatók a só- és
zsírszegény étrend alkalmazásával, ha az súlyvesztéssel és naponkénti gyaloglással egészül ki.

De én ki nem állhatom a sótlan ételt!

A „sófogyasztási szenvedély" nem velünk született adottság. A sós íz szeretete elsajátított
szokás. A sós ételek fogyasztása tüzeli a só utáni vágyat, a só álcázza, elnyomja a természetes
ízeket. Rázzuk le magunkról ezt a szokást úgy, hogy gyógynövényekkel és egészséges
fűszerekkel ízesítünk. Adjunk magunknak három hetet. Ennek eltelte után még az
úgynevezett normális, megszokott ételek is kezdenek sós ízűek lenni. Megátalkodottan
makacs sóimádók használjanak sópótlókat.
Melyek azok a nátriumban gazdag ételek, amelyeket kerülnünk kell?
Legyünk óvatosak a szódabikarbónával vagy a sütőporral, a mono-nátrium-glutamáttal, a sós
ropogtatnivalókkal és az összes ecetes étellel. Fogyasszunk kevesebb feldolgozott élelmiszert
(a csokoládés pudingban több a nátrium, mint a burgonyasziromban), sült dolgokat, húsokat,
tejtermékeket és előre édesített cereáliákat. Főleg a konzerv zöldségféléket kerüljük el, hacsak
nem látták el efféle címkével: „Só hozzáadása nélkül készült." Egy evőkanál konzervborsó
olyan sok nátriumot tartalmaz, mint két-három kiló friss.
Mennyi sót fogyaszthatunk biztonságosan?
A legtöbben őszintén meglepődnek azon, milyen kevés nátriumra (sóra) van szüksége a
szervezetnek egy napra: átlagosan kb. fél grammra, vagyis 1/10 teáskanálnyira, mivel
valamennyi nátrium természetes módon is előfordul a táplálékban.
Ez azonban túl drasztikus legtöbbünk részére. Összpontosítsunk a visszaszorításra. 10-20
gramm helyett szorítsuk le egy teáskanálnyi mennyiségre (5 gramm) naponta. Ez az ésszerűen
biztonságos határ a legtöbb ember esetében.
Néhány ötlet arra, hogyan csökkentsük étrendünkben a sót:
• Együnk sok friss, nyers táplálékot, akár gyümölcs-, akár zöldségféléket. Ezek
esetében nincs szükség pótlólagos, kiegészítő sóra. Viszont feltöltik a
káliumraktárakat, amelyek segítenek csökkenteni a vérnyomást.
• Keressük a sótlan csemegéket, ha szükségünk van rájuk.
• Ne főzzük meg nagyon a zöldségféléket, fogyasszuk ezeket kissé ropogós
állapotukban. Így kevesebb sót kívánnak.
• Pirítsuk meg a kenyeret és a gabonaféléket a más jellegű ízhatás végett.
• Tanuljuk meg, hogy só helyett hogyan ízesíthetjük ételeinket citromlével, friss
gyógynövényekkel, petrezselyemmel, tárkonnyal, fokhagymával, hagymával.
• Használjuk ki a kitűnő, a piacon már hozzáférhető „sómentes"
ínyencszakácskönyvek kínálta előnyöket.
Egy átlag amerikai évente 7-8 kiló sót fogyaszt. Ha 2 kilónyira csökkentenénk, ez döntő,
fontos lépés lenne a jobb egészség felé vezető úton.

A stressz

A letaglózó kiégés
A stresszről kiderült, hogy szinte minden egészségügyi problémával összefügg: a
szívrohammal, magas vérnyomással, szívbajjal, fekélyekkel, vastagbélgyulladással,
fejfájásokkal, hátfájásokkal, asztmával, ideg-összeroppanással, sőt még a rákkal is. Még
egészen kis mértékű stressz is betegséget válthat ki, amikor kimerültséget, unalomérzetet,
nyugtalanságot, kielégületlenségérzést és depressziót okoz.
Mi a „stressz"?
A stressz minden olyan helyzetben előfordul, amely változtatást igényel tőlünk. A stressz
akkor is jelen van, amikor bizonyos helyzetekhez igazodunk, vagy ezeket megoldjuk.
Ilyenkor igen-igen kellemes érzéseket kelt bennünk. Például amikor lesiklunk egy enyhe
lejtőn, győzünk egy versenyen, vagy munkahelyi előmenetelünk esetén.
Más stresszhelyzetek talán nem ennyire izgalmasak, mégis a megelégedettség érzését keltik
bennünk: egy romantikus este, dicséret egy munkatárstól, gyermekünk jó jegyekkel teli
ellenőrző könyve.
Megint másféle stresszhelyzetek viszont legyengíthetnek minket, noha önmagukban jók: egy
esküvő vagy családi összejövetel.
Létezik továbbá olyan stressz , amely kimerít, lehangol, kétségbeesetté tesz: egy szeretett
lény elvesztése, válás, lázadó gyermekek, jogi problémák, munkanélküliség.
Az egészség az az adottság, amely az élet stresszhelyzeteit adaptálni, feldolgozni tudja. Ha ez
így van, akkor az egészséges emberek megtalálják a módját annak, hogy stresszhelyzetüket
pozitív egyensúlyi állapotba billentsék át.
A stresszproblémák egyre rosszabbodnak...
A modern élet irama az idő fogaskerekei közé vetett bennünket. Állandóan arra kapunk
késztetést, hogy menjünk most, nézzük most, vásároljunk most, élvezzük most. A hirdetések,
reklámok tudomásunkra hozzák, hogy csak ez az egyetlen ilyen esélyünk van az életben, és
jobban tesszük, ha addig ragadjuk meg, amíg még lehet.
Ám néhány éven át tartó rohanás és vásárlás után kezdjük elnyűttnek és csalódottnak érezni
magunkat. A számlát később vitathatatlanul meg kell fizetni: kiégés, kétségek, gyenge
egészség, depresszió, az élet iránti érdeklődés elvesztése az ár. Ez az ördögi körforgás sok
jóhiszemű embert csapdába csalt már.
Hogyan védekezhetünk az ilyen forgatókönyv megvalósulása ellen?
A stressz nehezen tud komoly kárt okozni az egészséges szervezetnek. A stressz elleni egy-
két egyszerű „oltással" megvédhetjük szervezetünket káros kihatásai ellen. Néhány a
fontosabbak közül:
• Rendszeres, aktív testgyakorlás, legalább napi 30 percig. A testgyakorlás endorphint termel,
a jó közérzet hormonját, amely védelmet nyújt a stressz ellen. A napfény és a friss levegő is
termel endorphint, tehát a szabad levegőn végzett testgyakorlás kétszeresen jótékony.
• Egyszerű, vegetáriánus beállítottságú étrend. A szervezet könnyen kezeli az ilyen étrendet.
Az eredmény pedig megnövekedett energia, hatékonyság és tűrőképesség.
• A cigaretta, alkohol, koffein és más káros dolgok elhagyása. Ezeknek az anyagoknak
köszönhetően ugyancsak meg kell fizetni később az adósságot, gyakran már másnap.
• Elegendő nyugalom. Ide tartozik a jó éjszakai alvás és a rendszeres pihenési alkalmak, az
üdülés és a kikapcsolódás.
• A víz korlátlan külső és belső alkalmazása. Igyunk elég vizet, annyit, hogy a vizelet világos
színű maradjon (napi 6-8 pohárral). Egy meleg-hideg zuhany máris jó indítása a napnak.
• Szilárd élethorgonyok. A hit, szerető otthon, sikerélményeket adó állás, ihletet, ösztönzést
nyújtó barátok, életcél – stressz elleni védőoltások.
• Pozitív gondolkodás, derűlátó beállítottság. Képzeljünk el egy roskatag embert, amint
szakadó esőben dolgozni megy, és átkozza az egészet. Mi zajlik le benne? Most pedig
képzeljünk magunk elé három derűs gyermeket, amint ugyanabban az esőben játszanak. Mi
zajlik le a szívükben? Kinek van több stresszben része? A különbség nem a körülményekben,
hanem a körülményekkel szemben tanúsított magatartásban van.
Az életben szinte mindig van választási lehetőség. Ne halogassunk, ne késlekedjünk!
Szagolgassuk a virágokat, mosolyogjunk, játsszunk a gyermekekkel. Az élet ilyen
megközelítése nem kerül sokba, s elkerüli a másnapi kiábrándultságérzést. És később sem
hajtja be rajtunk az adósságot, ehelyett bőkezű osztalékot fizet.
„Ahogyan az ember a szívében gondolkodik, olyan ő." (Példabeszédek könyve, 23:7)

A szívroham okai

Gyilkos az ebédlőasztalnál
Minden évben százezrek halnak meg szívroham következtében – a nyilvánosság, a sajtó vagy
a kormányhivatalok részéről megnyilatkozó tiltakozás moraja nélkül. Pedig a nemzet első
számú pusztítója könnyen fellelhető az ebédlőasztalnál.
Az okoz szívrohamot, amit megeszünk?
Nem minden. A fő vádlott a nagy mennyiségű zsír és koleszterin. Az alapvető probléma a
szívet oxigénnel ellátó, életfontosságú artériák megkeményedése, eltömődése, tehát az
atherosclerosisként ismert folyamat.
Tiszta, rugalmas artériákkal születünk, s ezeknek ilyeneknek kellene maradniuk egész
életünkön át. Az észak-amerikaiak artériáit azonban koleszterin, zsír és kalcium dugítja el,
egy olyan kotyvalék, amely fokozatosan megkeményíti és végül elzárja a szükséges oxigén-
utánpótlás útját.
A második világháború idején a legtöbb európai arra kényszerült, hogy változtasson étkezési,
táplálkozási szokásain, s a húsból, tojásból és tejtermékekből álló megszokott étrendről
átálljon a burgonya, gabonamagvak, gyökerek és zöldségfélék alkotta étrendre. Az eredmény
az atherosclerosis területén bekövetkezett drámai csökkenés volt, amely jó néhány évig tartott.

Azóta állatokat és embereket vizsgáló kutatások alapján óriási mennyiségű adatot halmoztak
fel ezzel kapcsolatban szerte a világon. Az eredmény lényegileg ugyanaz: a zsírban és
koleszterinben gazdag táplálék igen megemeli a vérkoleszterinszintet és szívbetegséget okoz.
A koleszterinben és zsiradékban szegény étrend pedig visszaszorítja a vér koleszterinszintjét
és lecsökkenti a szívbaj kockázatát, sőt a plakkok (lerakódások) visszafejlődését is lehetővé
teszi.
Hogyan tudhatjuk meg, hogy atherosclerosisunk van? Melyek a kockázati
tényezők?
Amíg artériáink nem szűkültek be igen komoly mértékig, semmi sem utal a problémára.
Néhányan akkor kezdik érzékelni az anginás fájdalmakat, ha erőfeszítést kell tenniük. Sok
ember esetében a szívroham a baj első jele. A szívrohamok körülbelül egyharmada viszont
azonnali halált okoz.
A kockázati tényező fogalma kiválóan alkalmas arra, hogy segítsünk megérteni, milyen is a
szívkoszorúér-betegség:
• A legsúlyosabb kockázati tényező a megnövekedett vérkoleszterinszint. Annál az ötvenéves
férfinél, akinek a vérkoleszterinszintje 295 mg/százalék (7,6 mmol/liter), kilencszer nagyobb
valószínűséggel alakul ki atherosclerosis, mint az ugyanolyan életkorú férfi esetében, akinél
ez a szint 200 mg/százalék (vagy 5,1 mmol/liter) alatt van. Ha valakinél a vérkoleszterinszint
20 százalékkal csökken, ez 40-50 százalékkal csökkenti a szívkoszorúér-megbetegedés
kockázatát.
• A nem dohányzókhoz képest a dohányosoknál tízszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy
60 éves korukra szívbajban halnak meg. Évente több mint 160 000 szívkoszorúér-
megbetegedés okozta halál függ össze a dohányzással. Ez az összes haláleset 30 százaléka.
• Amerikában minden harmadik felnőttnek magas a vérnyomása, és náluk háromszor nagyobb
a valószínűsége annak, hogy szívbaj következtében halnak meg – azokhoz képest, akiknek
rendben van a vérnyomásuk.
• Az elhízott emberek esetében ötször nagyobb az eshetősége, hogy 60 éves korukra
szívbajban halnak meg – azokhoz képest, akiknek normális a testsúlyuk.
• További kockázati tényezők a cukorbaj, a felszaporodott trygliceridek, a mozgásszegény
életmód és a stressz.
Az említett összes rizikótényezőt irányítás, ellenőrzés alá lehet vonni az étrend és életmód
területén veghezvitt változtatásokkal. Az átöröklést és az életkort mint kockázati tényezőket
nem tudjuk befolyásolni, de ezek szerencsére csak kevéssé fontosak.
Mit kell tudnunk a gyógyszeres kezelésekről és sebészeti beavatkozásokról?
Azok esetében, akiknél a koleszterinszint veszélyes értéket ér el és nem reagálnak kedvezően
az étrendi változtatásokra, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A gyógyszerek azonban
drágák, és többségüknek komoly mellékhatásaik is vannak. Szedésük gyakori laboratóriumi
teszteket és orvosi vizsgálatokat igényel.
Még igézőbbek a sebészeti beavatkozások: bypassműtétek, forgókatéteres tisztítások,
felfúvással történő tágítás. Voltak igazán látványos és elbűvölő eredmények, az idő múlásával
azonban a statisztikákból nyilvánvaló lesz, hogy e műtéti beavatkozások többsége nem
hosszabbítja meg az életet, de még csak nem is javít rajta. A gyógyászati kezelés a legjobb
esetben is ideiglenes. Az egyetlen hosszú távú megoldás az életmód-változtatás.
Mi tehát a legjobb megközelítési mód?
A lehető legjobb megoldás a megelőzés, és ezt sohasem túl késő elkezdeni. Ha a szívbetegség
már kialakult – ahogy a szívkoszorúér-kockázati tényező jelenléte is feltételezi, a
diagnosztikai tesztek pedig dokumentálják –, még akkor sem késő változtatni az
életvitelünkön. Tényleg kitisztíthatjuk az artériáinkat, csökkenthetjük az atherosclerosisból
eredő halál kockázatát és meghosszabbíthatjuk aktív, tevékeny éveink számát. Nem számít,
mennyi idősek vagyunk, jelentős mértékben változtathatunk kockázati tényezőinken, gyakran
éppen az utolsó néhány hétben.
Kezdjük egészséges, otthon készült ételekkel, amelyek zsír- és koleszterintartalma alacsony,
viszont bőségesen vannak bennük finomítatlan komplex szénhidrátok és rostok. Az ilyen
étrend 20-30 százalékkal csökkenti a koleszterinszintet, és a legtöbb esetben a felnőttkorban
kialakult cukorbajt is meggyógyítja négy héten belül. Amikor sóelvonással egészítjük ki, ez
az étrend a vérnyomást is normalizálja, és még a súlyfölöslegen is segít.
Fogjunk hozzá egy aktív, naponkénti testgyakorló programhoz!
Ha az amerikaiak felhagynának a dohányzással és csökkentenék a koleszterinszintjüket és a
vérnyomásukat, becslések szerint a 65 éves kor előtt bekövetkező szívrohamok 82 százaléka
megelőzhető lenne. Ezek az egyszerű életmód-változtatások többet jelentenének nemzetünk
egészségének javításában, mint az összes kórház, sebészeti beavatkozás és gyógyszer
együttvéve.

A túlsúlyról

A ketyegő bomba
Az amerikaiak átlagosan súlyosabbak, mint bármelyik más nemzet polgárai. Az elhízás az
egyik első közegészségügyi problémánk, mivel komoly betegségek előidézője, s 36 millió
ember van kitéve miatta jelentős egészségi kockázatnak. Ez ijesztő szám, s nem csoda, hogy
oly népszerűek a fogyókúrás étrendek – de sokan esnek áldozatul a gyors eredményeket
kínáló étrendterveknek.
Miként egy feltételes reflex, a legtöbb ember számára a súlycsökkentés diétát jelent. Egy
nemrég végzett kutatás megállapította, hogy a 35–59 éves korosztályhoz tartozó amerikaiak
40-50 százaléka már kipróbált valamilyen diétát.
Az igazság az, hogy ha nem eszközölünk tartós változtatásokat étrendünkön, s nem választjuk
következetesen és rendszeresen az egészséges ételeket, erőfeszítéseink többnyire hiábavalóak.
A diétázók 90 százaléka egy éven belül visszanyeri elvesztett testsúlyát, általában egy kis
prémiummal. Az újbóli és újbóli visszahízás csalódást okoz, demoralizáló, s több kárt csinál,
mint hasznot.
Talán jobb lenne kövérnek maradni?
Sok ember számára kevésbé káros, ha túlsúlyos marad, mint a derékbőség-ellenőrzés
folytonos játékát játszani. De mielőtt felhúznánk a megadás fehér zászlaját, vessünk egy
pillantást a túlsúly egészségügyi kockázataira.
A többletsúly megrövidíti az életet. Új keletű beszámolók jelzik, hogy már 3-5 kilogramm is
megnöveli a halálozási adatokat. Kiszámították, hogy minden egyes fölös kiló átlagosan két
hónappal rövidíti meg az ember életidejét. 30 kiló öt évünkbe kerül!
A definíció szerint elhízás akkor következik be, amikor valaki 20 vagy ennél több százalékkal
fölötte van az ideális testsúlyának. Ha valaki 10–19 százalékkal több, mint az ideális súlya,
akkor túlsúlyosnak nevezzük.
Az osteoporosis kivételével szinte minden degeneratív betegséget a túlsúly alapoz meg. Az
elhízott emberek háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek magas vérnyomásban,
ötször nagyobb annak az esélye, hogy cukorbaj és magas koleszterinszint alakul ki náluk, és
hatszor nagyobb valószínűséggel betegszik meg az epehólyagjuk. A vastagbél-, végbél-,
prosztata-, mell-, nyaki, méh- és petefészekrák is gyakoribb náluk, és többet szenvednek
arthritistől és deréktáji fájdalmaktól. A túlsúlyos ember olyan, mint a ketyegő bomba: egy
vagy több betegség miatt előbb-utóbb felrobban az élete.
A súlyfölösleg hat továbbá az önmagunkról alkotott képre is, s a megjelenés orientált
társadalomban óriási lélektani teher lehet.
Hogyan károsítják a fölösleges kilók a szervezetet?
A probléma megválaszolásának kulcsa a kalória – a túl sok kalória. Akkor lesz túlsúlyos
valaki, ha több kalóriát fogyaszt, mint amennyit a szervezete felhasznál. Akár zsírból,
fehérjéből, cukorból vagy keményítőből származnak a kalóriák, a maradékból zsír lesz. Ebből
a zsírból valamennyi a vérben sodródik, vastagon beborítja és fokozatosan eltömíti az
életfontosságú oxigénszállító artériákat.
A visszamaradt zsír a test központi zsírbankjában végzi. Akadályokat jelentő fióklerakatok
jelennek meg a test többi részében is. Minden 3500 többletkalória felvételével a szervezet fél
kiló zsírt raktároz el.
A túl sok zsiradék közvetlen kapcsolatban van az egészséggel. 35–55 éves korú férfiaknál 10
százalékos súlycsökkenés 20 százalékkal csökkenti a szívkoszorúér-betegség kockázatát –
viszont 10 százalékos súlynövekedés 30 százalékkal megnöveli e betegség kialakulásának
esélyeit. Ez csak egyetlen példa a sok ilyen jellegű kapcsolatra. Minden kiló számít – vagy
így, vagy úgy.
Mi tehát a tartós súlyvesztés titka?
A sikeres súlykontroll stratégiája háromlépcsős:
• Javítsuk az elfogyasztott ételek minőségét és emeljük a mennyiségét, miközben csökkentjük
a kalóriák számát!
• Emeljük a megnövelt fizikai aktivitás és izomméret által elégetett kalóriák arányát!
• A fenti két életmódgyakorlatot tegyük életünk állandó részévé!
Kezdjük azzal, hogy rostban igen gazdag ételeket fogyasztunk – például teljes
gabonamagvakat, zöldségféléket, gyümölcsöket, burgonyát, yamgyökeret és babféléket.
Hagyjunk ki az étrendből annyi zsírt és cukrot, amennyit csak tudunk, a finomított és félkész
ételeket, valamint a ropogtatni-nassolni valókat is beleértve. Ezek tele vannak kalóriával, és a
bennük lévő tápanyagok szinte teljesen mellőzhetők.
Igen visszafogottan fogyasszunk olyan állati eredetű termékeket, mint például hús, tojás,
jégkrém és sajt. Nem tartalmaznak rostot, és tele vannak zsírral.
Ilyen étkezés, plusz egy tempós, kiadós napi séta segítségünkre lesz, hogy elveszítsünk heti
egy-két kilót.
Harcolhatunk a lassan lerakódó zsírok ellen, javíthatunk megjelenésünkön, energikusabbá
válhatunk, hatékonyabbá tehetjük emésztésünket, és jól érezhetjük magunkat mindennap.
Fogjunk hozzá!

A szuperfolyadék

A kalóriamentes csoda
Ha arra a kényszerítjük a szervezetet, hogy korlátozott folyadékmennyiséggel működjön, ez
olyan, mintha az edényeket megpróbálnánk egy csészényi vízben elmosogatni. Amikor nem
iszunk elég vizet, a szervezetnek sokkal koncentráltabb formában kell kiválasztania a
salakanyagokat, s ez testszagot, rossz leheletet és kellemetlen szagú vizeletet idéz elő.
Nem iszunk elég vizet?
Meglepő, de az átlagember ma több üdítőitalt, alkoholt, kávét és tejet fogyaszt, mint vizet.
Figyeljük meg, mi történik, amikor elmegyünk egy étterembe: általában felszolgálnak egy
pohár jeges vizet, majd várakozásteljesen megkérdezik, hogy mit szeretnénk inni.
Miért számít az, hogy milyen üdítőitalokat fogyasztunk? Hiszen mindegyik tartalmaz vizet...
A szervezet minden formájában képes felhasználni a vizet, de az üdítőitalok fogyasztása
speciális problémákat vet fel. Számos üdítőital tele van kalóriával, amelyeket úgy kell
megemészteni, mint a táplálékot. Ezek a kalóriák többlet-zsírlerakatokat hoznak létre.
Vércukorkilengést válthatnak ki, lassítják az emésztést. Kizárólag a víz halad át a gyomron
anélkül, hogy efféle hatásokat idézne elő, akár van táplálék a gyomrunkban, akár nincs. Nem
igényel sem feldolgozást, sem emésztést, nem ingerli és nem is borítja fel a test működését, és
egyáltalán nincs benne kalória.
Az üdítőitalokban lévő cukor az anyagcsere, a feldolgozás szempontjából többletvizet kíván.
A legtöbb üdítőital a savkiválasztást is megnöveli a gyomorban. A kólafélék foszfort, egy
olyan vegyi anyagot tartalmaznak, amely kiürítheti a testből a kalciumot, s ezzel hozzájárul a
törékeny csontok kialakulásához.
És a cukormentes italok?
A diétás italok nem tartalmaznak cukrot, de más aggodalmakra azért szolgáltatnak okot.
Majdnem minden üdítőital, akár cukrozott, akár nem, olyan vegyi anyagokat tartalmaz,
amelyeket a szín, az íz, a tartósítás és egyéb megfontolások miatt tesznek hozzájuk. Ezek
közül néhány ingerlőleg hat a gyomor igen finom, belső bélésére, néhány pedig pluszmunkára
kényszeríti a májat és a veséket, hogy méregtelenítsen, szabaduljon meg tőlük.
A vízivás kiküszöböli ezeket a problémákat. Nincs benne kalória, amely lassítaná az
emésztést, táplálékunkhoz nem tesz nem kívánatos zsírt, nincsenek benne ingeranyagok, hogy
stresszhatást gyakoroljanak az emésztőtraktus érzékeny belső falára, és nem fenyegeti a test
finom gépezetét idegen vegyi anyagokkal.
Mennyi vizet kellene innunk?
Eleget ahhoz, hogy a vizelet halvány maradjon. A szervezet kb. 10-12 csészényi vizet veszít
naponta a bőrön, a tüdőkön keresztül, valamint a vizelet és széklet útján. A táplálékunkkal 2-4
csészényi vizet veszünk magunkhoz, a fennmaradó 6-8 pohárnyit meg kell innunk.
Alakítsuk ki új vízivási szokásainkat. Igyunk felkeléskor, délelőtt, délután és a kora esti
órákban. Egy ital víz olyan, mint egy belső zuhany – kiöblíti a gyomrot és előkészíti munkája
végzésére.
Vízivással kezdjük helyesen a napot. Kora reggeli vizünkhöz tehetünk például egy
csavarásnyi friss citromlevet. A délelőtti és a délutáni kávészünetekben kávé helyett igyunk
egy pohár vizet szervezetünk megelégedésére, és hogy elűzzük az álmosságot. Este pedig
azért igyunk, hogy elűzzük a nassolgatás kísértését.
A víz éppen az, amire a szervezetnek szüksége van, hogy az összes életfolyamat
működhessen. Tökéletes üdítőital, az egyik legnagyobb áldás.
Legközelebb, amikor megkérdezik tőlünk, hogy kérünk-e valami innivalót, nyugodtan
feleljünk így: Igen, egy pohár víz tökéletes lesz.

A tej miért?

Kinek van rá szüksége?

A tej tökéletes táplálék a kisbabák részére – persze az anyatejről van szó. Körülbelül 4300
emlősfaj él a Földön, s minden egyes emlős teje pontosan olyan, hogy a saját kicsinyének a
legjobb legyen.
Nem szabadna tehéntejet adni a gyerekeknek?
Egyre inkább így néz ki a dolog. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Főiskola (The American
College of Pediatrics) nem ajánlja többé a tehéntejet az egyéves kor alatti gyermekeknek.
Milyen indoklással? Vasfelszívódási problémák, allergiák, bélgörcs (kólika), ekcéma, orr- és
hörgővérbőség járhatnak a tehéntejfogyasztás nyomában.
A tej nem egészséges táplálék?
Évekig elhitették velünk, hogy a tej nélkülözhetetlen a tartós egészség szempontjából. De mi
túl sok zsiradékot, túl sok koleszterint, túl sok fehérjét fogyasztunk, és túlságosan kevés
rostot.
A tej – kalóriaszázalékban számolva – 50 százalékban zsír (többségében telített) és 20
százalék fehérje. Tartalmaz koleszterint is, de egyáltalán nincs benne étkezési rost.
A tejivás további terheket ró a már amúgy is túlterhelt és túltöltött anyagcsererendszerre.
A zsírszegény tej nem oldja meg a legfőbb problémát?
A zsírszegény tej a teljes tejhez képest némi javulást jelent, de nem olyan nagyot, mint
amilyennek látszik. A zsírszegény tejben lévő 2 százalék zsírt a tej súlya és nem a
kalóriatartalom alapján számolták ki. Súlya alapján a tej 87 százalék víz és 2 százalék
zsiradék. Kalóriatartalom szempontjából a zsírszegény tej 30 százalékában zsíros ételnek
számít.
A zsírtalan tej (sovány tej) a legjobb választás azok részéről, akik tejet akarnak inni. Nincs
benne zsír és koleszterin is csak nyomokban, mégis megtartja többi tápanyagát.
De a tej a kalciumtartalmáról híres!
Igaz, hogy a tejben sok a kalcium, de még mielőtt úgy döntenénk, hogy tejet iszunk,
mérlegelnünk kellene kalciumtartalmának előnyeit a fogyasztásával járó problémák ellenében.
Néhány ezek sorából:
• A szívkoszorúér-betegség előfordulása Észak-Amerikában sokkal gyakoribb, mint a tejet
nem fogyasztó kultúrákban. A teljes tej, telített zsírjával és koleszterintartalmával hozzájárul e
szívbetegség kialakulásához.
• Azokban a kultúrákban a legmagasabb az osteoporosis előfordulási aránya is, ahol a
tejfogyasztás aránya a legmagasabb. Ez a betegség csak igen ritkán bukkan fel a tejet nem
fogyasztó országokban. Ahelyett, hogy védelmet nyújtana a csontritkulás ellen, a sok
tejtermék fogyasztása valójában hozzájárul a csont vékonyodási folyamatához. Ez azért van
így, mert a többletfehérje lebontása kioldhatja a kalciumot a csontokból.
• Minden állati eredetű tej úgy van megalkotva, hogy saját kicsinye növekedési mértékének
megfeleljen. Az ember kicsinyei igen lassan fejlődnek, és az emberi tej összetétele jól tükrözi
a különbséget. Az állati tejfélék a sok mai gyermeknél észlelhető korai éréshez is
hozzájárulhatnak.
• Az elválasztás után az embereknél igen gyakran fordul elő laktózintolerancia (az ilyen
ember emésztőtraktusa képtelen arra, hogy megfelelő módon megeméssze a tejcukrot),
amelynek bizonysága a sok gáz, görcsök, hasmenés. A világ népességének körülbelül 75
százalékánál jelentkeznek ilyen jellegű problémák.
• A tej az allergiák egyik legáltalánosabb oka is. Több mint 100 antigén (az allergiák kiváltói)
szabadulhat fel a tej normális emésztése során. Sokan, akiknek olyan jellegű betegségeik
vannak, mint például az asztma, reumaszerű ízületi gyulladás, szénanátha, jobban tennék, ha
felhagynának a tejivással. A legtöbb nyugati túl sok fehérjét fogyaszt – és a tej gazdag
fehérjetartalmú táplálék.
• A tej a székrekedés egyik leggyakoribb oka.
• A tej betegségeket is átvihet, hacsak nincs sterilizálva (ami éppen ellentéte a
pasztörizálásnak). Gyakran tartalmazza antibiotikum, hormon, rovarölő és más vegyi anyagok
maradványait, amelyeket a tehén táplálékához kevertek.
Sokan választanak más kalciumforrást: például magvakat, babféléket, zöldségzöldjét.
A felnőtteknek nincs is szükségük tejre?
Bizonyos, hogy a legtöbb ember egész életén át jó egészségnek örvendhet anélkül, hogy tejet
inna vagy tejtermékeket fogyasztana. Ha mégis fogyaszt valaki tejet, kívánatos lenne zsírtalan
mivoltában, kis mennyiségben, például főzésnél, vagy a reggeli müzlire (gabonafélék,
cereáliák) felhasználnia.
Vegyük tekintetbe: az állatkerteken kívül egyetlen emlős sem issza meg más fajok tejét, és ha
már elválasztották, egyetlen emlős sem fogyaszt ismét tejet. Az ember az egyetlen kivétel.
Minden teremtmény teje csak a saját utóda számára egészséges táplálék.

A valódi táplálék

Kutatás az igazi táplálék után

„Valódi táplálék" – mit jelent ez? A reklámokból megtudhattuk, hogy az igazi táplálék a
marhahús. Bájos, vonzó hírességek dicsőítik erényeit. Egy tiszteletet parancsoló hang
elmagyarázza, hogy a friss, soványabb marhahússzeletből kb. 8-10 dekányi nem tartalmaz
több koleszterint, mint ugyanennyi csirkehús. Amit viszont ez a hang nem mondott el, az az,
hogy a sovány marhahús, miközben koleszterintartalmát a csirkehúséval mérjük össze, 3-6-
szor veszélyesebb a koleszterint növelő telített zsírja miatt. Egy átlagos hamburger kb. 14
dekás, egy átlagos méretű rántott hús pedig 17 dekagrammot nyom.
A hús nem fontos fehérjeforrás?
A hús tápláló fehérjeforrás, de ez számos problémával párosul.
Egyrészt a legtöbb ember túlbecsüli a fehérjeszükségletét. A hivatalosan javallott napi
fehérjeadag (42–60 gramm) bőségesen elegendő. A legtöbb nyugati mégis kétszer-háromszor
többet fogyaszt ennél. És a többlet nagy része állati eredetű táplálékokból származik.
A második világháborút követően például az amerikaiak személyenként évente átlagosan 24
kiló hússal számoltak. Ma ennek több mint kétszeresét fogyasztják csak marhahúsból. A
csirke- és halfogyasztás is ugrásszerűen megemelkedett. Mégis, már évek óta tudjuk, hogy a
túlzott mennyiségű fehérje mérgező hatású a vesékre nézve.
Még ennél is nagyobb baj az, hogy meglehetősen tagbaszakadt (többnyire telített) zsíradagok
és koleszterin párosul a húsok felszolgálásához. A tudományos kutatás nyilvánvalóvá tette,
hogy a mai betegségek kialakulásának fő oka a bőséges, gazdag étrend. A „gazdag", bőséges
táplálékok pedig, amelyek jól elbánnak velünk, többnyire állati eredetű termékek, mint
például a hús, a tojás és a tejtermékek.
Bár az emberi szervezet állati eredetű táplálékokon is meg tud élni, de nincs meg benne az a
különleges védelem a nagy mennyiségű zsírral és koleszterinnel szemben, amely a ragadozó
állatoknál megvan. Embereknél a túl sok zsiradék és koleszterin felgyülemlik a véráramban,
és elkezd lerakódni a véredények belső falára. Ezek az artériák idővel fokozatosan
megvastagodnak, beszűkülnek, és plakkokat formálnak.
Minthogy a vér látja el az életfontosságú szerveket, a lerakódások miatt az ellátás lecsökken
vagy megszakad – s erről az állapotról kimutatták, hogy sok mai, halálos kimenetelű
betegségért felelős: a szívbajért, a magas vérnyomásért, az agyvérzésért, a cukorbaj és néhány
rákféleség kialakulásáért is.
Feltételezhetjük, hogy jobb a hústalan étrend?
Milliók élnek szerte a világon, akik csak növényi eredetű fehérjéhez jutnak. Vegyük
szemügyre ennek előnyeit:
• Csökken a betegségek kialakulásának kockázata. A vegetáriánus lakosság
figyelemreméltóan mentes olyan halálos kimenetelű betegségektől, amelyek a nyugati
országok polgárait gyötrik.
• Hosszabb, egészségesebb élet. Statisztikailag a vegetáriánusok vékonyabbak,
egészségesebbek, és az átlagnál hosszabb ideig élnek.
• Megnövekedett „ételbiztonság". Mihelyt egy állat elpusztul, enzimek szabadulnak fel,
amelyek elkezdik a bomlási folyamatot. A hús megfelelő tartósítása állandó kihívás.
• Az állatok elfogyasztják és testükben tárolják azokat a műtrágyákból és rovarölő szerekből
származó vegyi anyagokat, amelyeket táplálásuknál közvetve vagy közvetlenül felhasználtak.
• A felügyelőknek gyorsan meg kell vizsgálniuk a tetemeket. A gondos és alapos vizsgálat
viszont költséges és körülményes.
• A véletlenszerű mintavételek nyilvánvalóvá tették: a hús gyakran növekedési hormonok és
antibiotikumok maradványait tartalmazza. Noha vannak ezt szabályozó törvények, ezeknek
nehéz érvényt szerezni.
• Ma a táplálékul szolgáló állatok többségét istállóban nevelik vagy ketrecben tartják,
gyakorlatilag anélkül, hogy lehetőségük volna a mozgásra. Az ilyen állatokból származó hús
csaknem kétszer annyi zsiradékot tartalmaz, mint a szabad területen táplált és farmon nevelt
állatoké.
• Környezetvédelem: 90 liter vízre van szükség fél kiló búza megtermeléséhez, viszont 900
liter kell fél kiló marhahús előállításához.
• A világ táplálékellátása: az USA-ban termelt gabona 80-90 százalékát állatokkal etetik fel.
Ha az amerikaiak 50 százalékkal csökkentenék húsfogyasztásukat, a megtakarított
víz, föld, gabona és szója eltartaná és táplálni tudná az egész fejlődő világot.
A „természetes táplálék" sem tekinthető többé igazi tápláléknak?
A húsfogyasztás támogatói szeretik feldicsérni a „természetes táplálékok" erényeit. A
kifejezés eredetileg a teljes növényekből származó táplálékokat jelentette. A gondatlan
szóhasználat során azonban jelentése bővült, s már szinte mindazt jelölik vele, ami legalább
egy egészséges összetevőt tartalmaz.
A hús és más állati termékek ellen felhozott bizonyítékok egyre halmozódnak, s a
táplálkozástudomány megerősíti, hogy a teljes növényi táplálékra épülő étrend nem
csupán megfelelő, hanem sokkal jobb is.
Az egészség előmozdítása és a betegség megelőzése a helyes étrend és életmód útján azonban
általában nem részesíti előnyben a haszonszerzést. Ezért azután továbbra is költséges
hirdetésekkel és reklámokkal bombáznak majd minket, hogy termékeik megvételére
rávegyenek anélkül, hogy kellő figyelmet szentelnének az egészségre vonatkozó
konzekvenciáknak.
A legtöbb embernek nincs is hajlama arra, hogy öljön. Inkább összefut a nyál a szánkban egy
hűs szőlőfürt láttán, mint egy darab nyers húst megpillantva. Vigasztaló tudni, hogy a
gyümölcsökből, zöldségfélékből, babfélékből és magvakból álló étrend tökéletesen megfelel
szükségleteinknek anatómiailag, élettanilag, de ösztönösen is.
Azok járnak el bölcsen, akik nem a mészárszékeket keresik fel valódi élelemért – az igazi
táplálékot a kertekben találják meg.

A vérnyomásról
A csendes gyilkos
Amerikában minden harmadik felnőtt vérnyomása magas. A magas vérnyomásban szenvedők
esélye arra, hogy szívrohamot kapnak, háromszor nagyobb, a szívelégtelenség kialakulásának
esélye ötször, az agyvérzés pedig nyolcszor valószínűbb a normális vérnyomásúakhoz képest.
Mikor magas a vérnyomásunk?
A magas vérnyomás szisztolés vérnyomásként definiálható (felső szám), ha ez az érték
makacsul 140 felett van és a diasztolés nyomás (alsó szám) 90, vagy e feletti. Még ha
nincsenek is tünetek – ezért nevezik csendes betegségnek –, az ilyen adatok egyre
előrehaladó, súlyosbodó elváltozásokat okoznak a véredényekben, míg az első jelzés meg
nem érkezik: általában agyvérzés vagy szívroham.
Mitől szökik fel a vérnyomás?
Bizonyosfajta daganatok, vesebetegségek következtében, azonban a köznapi magas
vérnyomásos esetek 90 százalékában nem mutatható ki különleges szervi összefüggés. Ezt a
betegséget nevezik esszenciális magas vérnyomásnak, amelynek kialakulásához a következő
tényezők járulnak hozzá:
• Túlzott sóbevitel. Talán meglepő, de a világ össznépességének 80 százalékánál nem
mindennapos a magas vérnyomás – ezeken a területeken kevés sót fogyasztanak. Azokon a
vidékeken pedig, ahol magas a sófogyasztás, mint például Japánban, ez a betegség szinte
járványszerű, a felnőttek mintegy felét érinti. Az amerikaiak átlagosan 10-20 gramm sót
fogyasztanak naponta – ez 2-4 teáskanál sónak felel meg, és 10-20-szor több, mint amennyire
a szervezetnek szüksége van!
• Elhízás. Majdnem mindenki, akinek jelentős súlyfölöslege van, végül tapasztalni fogja,
milyen a magas vérnyomás. Csak idő kérdése.
• Artériás lerakódás (plakk). A beszűkült vagy eltömődött artériák a vérnyomás fokozására
kényszerítik a szervezetet, hogy a szükséges oxigént és táplálékot a test sejtjeihez eljuttassa.
• Ösztrogén. Ez a hormon, amely a fogamzásgátló tablettákban található és arra is használatos,
hogy enyhítse a menstruációs tüneteket, ugyancsak sóvisszatartó hatású. Azzal emeli a
vérnyomást, hogy nagy mennyiségű folyadékot tart vissza a szervezetben.
• Alkohol. Tudományos tanulmányok bizonyították, hogy a mindennapos magas vérnyomásos
esetek 5–15 százalékának oka az alkoholfogyasztás.
Miért fogyasztanak olyan sok sót az amerikaiak?
Manapság igen nehéz elkerülni a sót. Sófogyasztásunk kb. 75 százaléka a gyors, félkész, előre
feldolgozott ételekből származik. A sós íz iránti hajlamot könnyű kialakítani, és a körülöttünk
nagy bőségben megtalálható sós csemegék, ropogtatnivalók is ehhez szoktatnak hozzá
bennünket.
Mi a helyzet a magas vérnyomás gyógyszeres kezelésével?
Az elmúlt néhány év lavinaként zúdította ránk az új gyógyszereket, amelyek hatékonyan
csökkentik a magas vérnyomást. Néhányuk életmentő hatású. Legtöbbjük azonnali
eredménnyel jár. Ez az a gyors beavatkozás, amelyet az amerikaiak annyira szeretnek.
Ha közelebbről vizsgáljuk a magas vérnyomás gyógyszeres kezelését, felszínre kerül néhány
nyugtalanító tény:
• A gyógyszerek nem gyógyítják a magas vérnyomást, csak szabályozzák.
• Számos esetben a gyógyszereket az életben maradásért kell bevenni. A kellemetlen
mellékhatások között megjelenhet a kimerültség, a depresszió, és a szexuális érdeklődés
hiánya.
• Miközben a gyógyszerek védelmet nyújthatnak az agyvérzés ellen, nem védenek a
szívkoszorúér atherosclerosisa (a szív artériáinak eltömődése) ellen. Sőt valójában elősegítik
az atherosclerosist, a cukorbajt és a köszvényes ízületi gyulladást.
Milyen alternatívák léteznek?
Számos fontos tudományos tanulmány kimutatta, hogy egyszerű étrendi és életmódbeli
változások képesek visszafordítani és megszüntetni a köznapi magas vérnyomást néhány
héten belül, gyógyszerek nélkül is.
• Az emberek nagy százaléka érzékeny a sóra – áldásukra, javukra válna, ha csökkentenék a
mennyiségét étrendjükben.
• A súlyveszteséggel általában együtt jár a vérnyomásszint csökkenése is. A súlyfölösleg
csökkentése gyakran az egyetlen kezelés, amelyre a vérnyomás emelkedésének
visszaszorításakor szükség van.
• A zsírszegény, rostban gazdag étrend kb. 10 százalékkal csökkenti a vérnyomást még
súlyveszteség vagy sókorlátozás nélkül is. Valószínűleg a vér hígulása – ami a kevesebb
zsírfogyasztás következménye – hozza létre ezeket a kedvező változásokat.
• Ha száműzzük étrendünkből az alkoholt, csökken a vérnyomásunk, és az absztinencia
számos más területen is kedvező befolyással van testünkre.
• A mozgás is leszorítja a vérnyomást azáltal, hogy csökkenti a periférikus artériás ellenállást.
Ráadásul a rendszeres testgyakorlás elősegíti az általános egészséget, a jó közérzetet is.
A vérnyomásuk befolyásolására gyógyszereket szedő embereknek nem szabad orvost
játszaniuk és megváltoztatni az adagokat, vagy saját szakállukra abbahagyni a
gyógyszerszedést. Ám akik hajlandók átállni az egészséges életvitelre, majd meglátják, hogy
orvosuk mennyire örül, ha segíthet nekik kialakítani a számukra megfelelő étkezést és
testgyakorlást a magas vérnyomás kiküszöbölésére.

A vitaminok
Megadózis mikrotápanyagokból
Emberek ezrei, akik megpróbálnak egészségesebbé válni, nagy vitamin- és ásványianyag-
adagokkal mérgezik szervezetüket, ami veszélyes lehet.
Nemigen hallottunk erről...
Ez a baj. Már évekkel ezelőtt megjelentették a minimális fogyasztásra vonatkozó értékeket és
az ajánlott napi mennyiség adatait a legtöbb vitamin és ásványi anyag esetében, de a dózisok
biztonságos felső határértékeit egyáltalán nem határozták meg.
Ez azért van így mind a mai napig, mert a vitaminokat és ásványi anyagokat inkább a
táplálékok, mint a gyógyszerek közé sorolták, így vetették alá őket kiterjedt, alapos, részletes
vizsgálatnak, és nem is tesztelték őket úgy, ahogyan a gyógyszereket kell.
Milyen károsodások származhatnak a vitaminok és ásványi anyagok túlzásba vitt
fogyasztásából?
Az egyik veszély maga az elgondolás, hogy a nagy adag megelőzheti olyan komoly
betegségek kialakulását, mint a rák, a szívbaj és a csontritkulás.
Egyszerű tápanyagok nagy adagjai meggátolhatják más tápanyagok felszívódását. Például a
túlzott vasbevitel következtében visszaszorulhat a cink felszívódása, miközben a nagy
mennyiségű cinkbevitel a réz felszívódásának hatásfokát rontja le.
Néhány vitamin csak zsírban oldódik. A többletbevitelt nem lehet kiválasztani, felszívódik, és
a test zsírjában elraktározódik. Az A-vitamin mérgező adagjai (a napi fogyasztás hússzorosa)
lüktető fejfájást, bőrszárazságot, berepedezett ajkakat, ízületi fájdalmakat, hajhullást okozhat.
Azok a terhes nők, akik megadózisokban szedik az A-vitamint, kicsinyeiket veszélyeztethetik.

További zsírban oldódó vitaminok a D, E és K. Túlzott adagokban (a normális 3-5-szöröse) a

D-vitamin károsíthatja az artériák belső falát, valószínűleg azért, mert elősegíti a plakk
kialakulását.
A vízben oldódó vitaminokról (B-komplex és C) sokáig azt gondolták, hogy nem okozhatnak
semmi kárt, mert a szervezet a többletet a vizelettel ki tudja üríteni. Ám ez az elgondolás
1983-ban idejétmúlttá vált. A B6-vitamin megadózisairól kiderült, hogy idegrendszeri
zavarokat idéznek elő. A vízben oldódó vitaminok túlméretezett adagjairól kimutatták: arra
bírják a szervezetet, hogy pazarlóan bánjon ezekkel a tápanyagokkal. A C-vitamin
megadózisai néhány embernél vesekövet idézhetnek elő.
A megadózisok hosszú távú kihatásai még ismeretlenek. Mi viseljük a
kockázatokat.
Mi legbiztonságosabb módja annak, hogy vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz
jussunk?
Ideális esetben ezeket a mikrotáplálékokat ételeinkből kellene nyernünk. A természetes
táplálékok bőségesek vitaminokban és ásványi anyagokban. Olyan mennyiségekben és
formagazdagságban vannak jelen, hogy a szervezet könnyedén ki tudja választani és fel tudja
szívni azt, amire szüksége van.
Ha viszont a tápláléktól különválasztjuk a tápanyagokat, ha bármit is koncentrálunk a
táplálékláncban, felborítjuk ezt a természetes egyensúlyt.
Mi a helyzet a korlátozott táplálékbevitelen élő emberekkel, és azokkal, akik kevés
figyelmet fordítanak táplálkozásukra?
A tudósok nem igazán aggódnak azokért, akik beveszik a napi egy multivitamin-tablettát,
amely ellátja őket a néhány vitaminra és ásványi anyagra vonatkozó ajánlott napi adaggal. A
kiegészítők, pótlékok ésszerű mennyiségekben talán hasznosak lehetnek.
A nagyobb vitaminadagok nem nyújtanak segítséget a stressz ellen, és nem növelik
az energiaszintet?
Nincs dokumentált bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a vitamin- és ásványianyag-pótlékok
energikusabbá tették volna az embereket, vagy bármilyen hatással lettek volna a stresszre.
Ezek a mikrotápanyagok nem mágikus módon működnek. Nem fogják a szervezet biológiai
reakcióit tempósabb lépések megtételére ösztönözni. Csak arról van szó, hogy több
üzemanyag van a tankban, amitől az autó nem megy gyorsabban, csak úgy, ahogy a motor
teljesítménye megengedi. Az energia pedig az olyan tápanyagokból (szénhidrátokból)
származik, mint amilyenek a gabonafélék, hüvelyesek, burgonya, nem pedig a vitaminokból
és ásványokból.
Szükségünk van a mikrotápanyagokra, hogy egészségesen éljünk, de csak igen parányi
mennyiségekben. Az emberek még nem jöttek rá arra, hogy az összes vitamin, amire egy
hónap alatt szükségük van, beleférne egy gyűszűbe.

A vízről
„Mesterséges" víz
A nehézfémekről, nukleáris (radioaktív) hulladékokról, rovarölő, permetező és gyomirtó
szerekről, a talajba kerülő üzemanyag-szennyeződésekről szóló hírek, jelentések miatt – hogy
ne is említsük néhány közvízellátó rendszer sajnálatos állapotát – sokan tartanak attól a
víztől, amely otthonuk csapjából folyik.
Milyen alternatívák léteznek?
• Forrásvíz vagy kutakból származó víz.
• Ásványvizek: oldott ásványokat tartalmaznak, néha természetes mivoltukban, máskor
ezekkel kiegészítve.
• „Gyöngyözővíz." Ez a szénsavval „dúsított" víz eredeti elnevezése. Néhányuk
nátriumtartalma viszonylag magas, ezeket a magas vérnyomásban szenvedőknek nem
szabadna fogyasztaniuk.
• Kapható olyan üveg vagy műanyag palack, amelyben csupán megszűrt, szénsavval dúsított
csapvíz található, amihez nem tesznek ásványi sókat. Sok esetben viszont cukrot adnak hozzá.

• Desztillált víz: ez a legtisztább. Desztillációval vagy ozmózis útján eltávolítják belőle az

összes ásványt. A víz így meglehetősen ízetlenné válik, ugyanis az oldott ásványok
kölcsönöznek ízt a víznek.
Biztonságosabb a palackozott víz, mint a csapból való?
Sokan gondolják ezt. Az elmúlt nyáron az amerikaiak majdnem egymilliárd dollárt költöttek
palackozott vizekre! Tudnunk kellene azonban, hogy a palackozott vízre vonatkozó
szövetségi és állami elvárások pontosan ugyanazok, mint a csapvízre érvényesek. Ha
vízellátásunk megfelel az előírásnak, a konyhai vízcsapból kifolyó víz éppen olyan tiszta és
biztonságos, mint az, amit az üzletben vásároltunk.
Néhány kutatási központ szerint a közönséges csapvizek többsége éppen olyan jónak vagy
még jobbnak bizonyult, mint a legtöbb palackozott víz.
Ez azt jelenti, hogy a legtöbb csapvizet nyugodtan meg lehet inni?
Igaz, hogy néhány vízellátó kémiailag szennyezett. Az is igaz, hogy fertőző betegségek
megjelenését is vissza lehetett vezetni a csapvízre, noha ez utóbbi igen ritka ma a fejlett
országokban. Sok ember fél a repüléstől, noha a statisztika azt mutatja, hogy repülőgépen
utazni biztonságosabb, mint buszon, vonaton vagy autón, sőt a repülő még a gyalogos
átkelőnél is biztonságosabb. Ugyanígy, ha valami probléma van a vízellátással, ez alkalmas
arra, hogy a valós veszélyhez képest felnagyítva lehessen világgá kürtölni.
Honnan tudhatjuk, hogy jó-e a csapvizünk?
• A közvízellátási rendszereket a biztonságosság szempontjából néha naponta többször is
ellenőrzik. Az így készült teszt vagy vizsgálat köztulajdon, tehát bárki kérhet és kaphat róla
információt, másolatot.
• Ha valamilyen szennyeződésre gyanakszunk, leteszteltethetjük vizünket használhatósága
szempontjából, névleges díj ellenében (önköltségi áron). A postai megrendeléses tesztelő
szolgáltatások is hozzáférhetőek.
Mit tehetünk, ha a csapvizünk nem megfelelő?
Ha olyan területen lakunk, ahol a víz nem biztonságos, védekezhetünk azzal, hogy
beszerelünk egy saját szűrőrendszert. Lehet, hogy a legközelebbi boltban kapható készülék is
megfelel erre a célra. Egy jó faszén szűrő is el tudja távolítani a legtöbb szennyeződést és jó
ízűvé tudja tenni a vizet, de előfordulhat, hogy bonyolultabb eljárások kívánatosak.
Természetesen vannak egyszerű megoldások is: például az ólommérgezés veszélyei
minimálisra csökkenthetők, ha egy percig folyatjuk a csapot, mielőtt innánk belőle. Ami pedig
a klorint illeti, tegyük a vizet egy nyitott kancsóba vagy üvegkorsóba és hagyjuk állni. A klór
el fog illanni és a víz íze is megjavul.
Mindez olyan bonyolultnak tűnik. Nem csoda, hogy sokan félnek a vízivástól!
A legtöbb ember sokkal több egészségügyi kockázattal néz szembe azért, mert nem iszik elég
vizet, mint a lehetséges szennyeződések miatt. A csapvíz több százszor olcsóbb, mint a
palackozott, és szinte mindig elérhető közelségben van. Ha biztonságosnak minősült, nem
kellene félnünk tőle. Csak arra legyen gondunk, hogy eleget igyunk belőle: hat-nyolc pohárral
naponta.

A zsír öl
Mire való ez a nagy felhajtás?
Alattomos cselszövő munkálkodik országunkban, és szép csendben több amerikait tesz
munkaképtelenné és öl meg, mint amennyit a háborúk pusztítottak ebben az évszázadban. Ez a
gaz merénylő a táplálékunkban lévő zsiradék.
A zsírfogyasztás elpusztíthat bennünket?
A táplálékban lévő túl sok zsiradékról kiderült, hogy a nyugati étrend legkárosítóbb hatású
összetevője. Ez a halálos kettős – a rostszegény étrend és a magas zsírtartalom – olyan
változatos problémákkal hozható összefüggésbe, mint a szívkoszorúér-megbetegedés,
epekövek, vakbélgyulladás, székrekedés, divertikulumgyulladás (a bél kiöblösödéseinek
krónikus gyulladása), köszvény – hogy csak néhányat említsünk. És a lista állandóan
növekszik.
Nincs szükségünk zsiradékra az egészség megőrzése szempontjából?
A zsír minden élő sejt életfontosságú része. Továbbá a zsír a szervezet támogató,
„háttérüzemanyag" rendszere. Nem örvendhetnénk optimális egészségnek, ha nem lenne
étrendünkben zsiradék.
Bajok azért keletkeznek, mert a legtöbben túl sok zsiradékot veszünk magunkhoz, és gyakran
olyan formákban, melyeket a szervezet nem tud könnyen kezelni. Tudjuk, hogy egy autó a
neki megfelelő üzemanyaggal működik a legjobban. Működtethetjük kerozinnal is, de az
végzetes lenne a motor számára. A nem megfelelő üzemanyag károsítja a szervezet motorját
is, ám ez nem mindig látható azonnal, mert az egészséges testnek óriási tartalékai vannak. A
máj és a vesék akár 90 százalékban is elpusztulhatnak, mielőtt működésképtelenné válnak. Az
első anginás fajdalom vagy szívroham akkor észlelhető, amikor a szívkoszorúér átmérője a
fontos területeken már 80-90 százalékban beszűkült.
Hogyan károsítja a zsír a szervezetet?
Az étrendben lévő bőséges, túl sok zsiradék megteremti az atherosclerosis kialakulásának
feltételeit. Az életfontosságú artériák, amelyek táplálékkal látják el az élő testet,
megkeményednek és beszűkülnek. A többletzsiradék a vért sűrűvé és ragadóssá teszi, ezáltal
lelassítja a keringést, és a vörösvértestek egymással csomókban való összetapadását idézi elő.
Ezek az összetapadt, nehézkesen haladó vértestek nem képesek oxigéntöbbletük hordozására
és képtelenek behajózni a parányi hajszálerekbe (kapillárisokba). Az oxigéntől és
tápanyagoktól megfosztott testsejtek fogékonnyá válnak mindenféle sérülésre, betegségre és
elhalásra.
A legtöbb magas zsiradéktartalmú táplálék tele van koleszterinnel, amely megrongálja,
károsítja az artériák belső falát. A test úgy válaszol erre, hogy külön sejtekkel lezárja ezeket a
károsodott foltokat. A túlzott zsiradék és koleszterin jelenlétében egyre több és több réteg
alakul ki, egyik a másik tetején, míg plakkok képződnek. Amikor a plakkok elég nagyra
nőnek, hogy beszűkítsék és eltömjék a koszorúereket, bekövetkezik a szívroham. Amikor
pedig ez az agyat tápláló artériákban történik, agyvérzés alakul ki.
A zsír emésztésének néhány mellékterméke bizonyos rákfélék kiváltásában is jelen van. Ezek
az anyagok gyakran ingerlik és gyulladásba hozzák a bélfalat, és vastagbélgyulladás vagy -rák
előidézői lehetnek. Amikor megfelelő mennyiségű rost is jelen van, a béltartalom gyorsabban
mozog előre, és kevesebb időt hagy arra, hogy a mérgező karcinogének kifejtsék a bélfalakra
gyakorolt hatásukat.
Egy másik fronton, a véráramban lévő túl sok zsír az egyik olyan tényező, amely elnyomja az
immunsejttermelést. A magas zsírtartalmú étrendről bebizonyosodott az is, hogy rontja a
szervezet immunmechanizmusának hatékonyságát, ami cukorbajhoz vezethet. A táplálékban
lévő telített zsírok mennyisége ugyancsak erőteljesen hat a vér koleszterinszintjére.
Hogyan védjük meg magunkat?
A döntő, hogy csökkentsük a zsiradékot étrendünkben. A vaj, margarin, növényi zsiradék,
főzési és salátaolajok szinte százszázalékos zsírok. A húsok, sajtok, tojás és a tej átlagosan
50–80 százalékban tartalmaznak zsírkalóriát.
Továbbá jócskán meg kell növelni a rostbevitelt. A növényi táplálékoknak, gyümölcsöknek,
zöldségféléknek, teljes gabona- és babféléknek magas a rost- és alacsony a zsírtartalmuk,
mentesek a koleszterintől, így ez az ideális út, amelyen járhatunk.
A nyugati étrend, amely duzzad a zsírtól, lassan elpusztít minket. Már tudjuk, hogy a
helyzeten azzal lehet változtatni, ha az elfogyasztott zsírkalóriák zömét finomítatlan növényi
táplálékokkal helyettesítjük. Az ily módon kiegyensúlyozott étrend majd megvéd, és megelőz
sok betegséget, segít felszámolni a szívkoszorúér-betegséget és a legtöbb felnőttkori
cukorbajt. Jobban fogjuk élvezni az életet, és energikusabbnak érezzük magunkat. Nagyobb
mennyiségű ételt fogyaszthatunk el, s mégis veszítünk a súlyunkból.
Alkohol
A hűsítő csalás
Úgy néznek ki, mint az üdítőitalok, olyan ízük van és úgy árusítják őket, mint az üdítőket. De
itt véget is ér a hasonlóság. Ezek az italok több alkoholt tartalmaznak, mint egy pohár sör
vagy bor, és a kalória is jóval több bennük.
A kevés alkoholt tartalmazó üdítők, hűsítők olyan vonzók, olyan egészségesnek látszanak!
Ez a stratégia. Ezek a hűsítők a szivárvány minden színében előfordulnak, és sokan a
gyümölcslevekkel társítják őket. A tasakot, dobozt gyakran borítják friss gyümölcsöket
ábrázoló képek, még akkor is, ha a produktum egyáltalán nem tartalmaz gyümölcsöt vagy
gyümölcslevet.
Sőt mi több, ezek a hűsítők gyakorta édesek, gyöngyözőek, mint az üdítőitalok. Az alkohol
különben kellemetlen ízét teszik vonzóvá azok részére, akik nem isznak szokásból és
rendszeresen alkoholt. Továbbá ezeket a hűsítőket nem úgy csomagolják, mint a többi
alkoholtartalmú italt, hanem olyan köntösben jelennek meg, mint az üdítőitalok.
Az ilyen hűsítőben a legrosszabb az illúzió, hogy kicsi az alkoholtartalma, ugyanis ez nem
igaz. A hűsítők átlagosan hat százalék alkoholt tartalmaznak, miközben a sörfélék csupán
négy százalékot. És miközben ezek a hűsítők általában 3,3 deciliteres palackokban jelennek
meg, a bennük lévő alkoholmennyiség elérheti a ginben, tonikban vagy egy pohár borban lévő
alkohol mennyiségét.
Milyen hatással vannak ezek a hűsítők a fiatalokra?
A tizenévesek, főleg a lányok vonzódnak ezekhez a hűsítőkhöz. Tetszik nekik a név, amely
egy könnyű üdítőitalt sejtet, és szeretik az ízét is. „Ezek a hűsítők veszélyesek a gyerekekre
nézve, mert nagyon könnyű rájuk szokni" – mondja Diane Purcell, a chicagói Parkside
Medical Services munkatársa. A limonádétól a citromos „hűsítő"-ig csak egy lépést kell
megtenni. S nem is kell az alkohol íze után áhítozni.
Egy újkeletű áttekintés nyilvánvalóvá tette, hogy a hatodikosok 40, a főiskolák hallgatóinak
pedig legalább 80 százaléka már megkóstolta az alkoholtartalmú hűsítőket. A 12–17 évesek
37 százaléka fogyaszt alkoholt. Ötmillió tizenéves amerikainak pedig már komoly, az
alkoholfogyasztásból eredő problémái vannak.
Nincsenek ezek a gyerekek abban a veszélyben, hogy felnőttként alkoholistává
válnak?
Sok gyermek már alkoholista, amikor a felnőttkort eléri. Mások pedig úton vannak ebbe az
irányba.
A serdülőkorban kialakított szokásainkat magunkkal visszük felnőttkori életvitelünkbe is. Van
tehát 10,5 millió felnőtt alkoholista és további 7,6 millió, akiknek alkohollal összefüggő
problémáik vannak. Az összes, végzetes kimenetelű közlekedési baleset mintegy felénél, s az
egyre szaporodó repülőgép-katasztrófáknál jelen van az alkohol. Ha nem tudunk segíteni a
tizenéveseken, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Az alkohol súlyosan károsítja az
egészséget is. Elősegíti a magas vérnyomás kialakulását, kifejezetten mérgező hatású a
szívizomra. Növeli az agyvérzés, a szív artériáinak és a szívizom megbetegedéseiből eredő
hirtelen halál, a vértolulásos, pangásos szívelégtelenség, májcirrhosis és -rák kockázatát.
Lerövidíti az iszákosok életének hasznos időszakát, gyötrelmessé teszi a családok és barátok
életét.
Talán a legszomorúbb statisztika az, amely az utóbbi években jelent meg azokról a
veszélyeztetett csecsemőkről, akik szüleik alkoholfogyasztásának köszönhetően
helyrehozhatatlanul lemaradnak a fejlődésben.
Mit tehetünk, hogy megvédjük a fiatalokat?
A borízű hűsítők előállítása és forgalmazása nagy üzlet, megközelítőleg 1,7 milliárd dollárt
tesz ki.
Vonzerejük azonban korlátozható lenne, ha egyértelműen feltüntetnék rajtuk, hogy
alkoholtartalmú italokról van szó, és megtiltanák, hogy 21 év alattiaknak eladhassák ezeket.
Ha nagy, figyelmeztető címkékkel látnák el őket, melyek felhívnák a figyelmet az
alkoholtartalmú italok fogyasztásával járó, egészséget károsító kockázati tényezőkre, és külön
adót vetnének ki rájuk, ezzel egy másik, kisebb akadályt gördíthetnének a hozzáférhetőség
útjába.
De a legfontosabb, hogy azok a fiatalok, akik nem alkoholista otthonokban nőnek fel,
statisztikailag kevésbé hajlamosak arra, hogy ilyen jellegű problémákkal kelljen küzdeniük,
amikor elérik a felnőttkort. Nincs erősebb befolyás a szülői jó példánál. „A bor csúfoló, a
részegítő ital háborgó, valaki beletéved ebbe, nem bölcs." (Példabeszédek könyve,
20:1)

A zab tündöklése és bukása

A zab tündöklése és bukása
A zabkorpa – mivel rátették a címkét, hogy gyorsan leszállítja a vérkoleszterinszintet –
csillogó rendet vágott a köztudatban. Az élelmiszergyártók ugrottak, hogy kihasználják a
széljárást, mivel rájöttek, hogy szinte minden jobban eladható zabkorpával. Kirobbant a
zabkásaháború: alig lehetett zabkorpát kapni, és az ára is felszökött.
Volt az állítások hátterében tudományos bizonyíték is?
A szokásos túlzásokat számításba véve a zabkorpa nem látszott igazán hatékonynak. Az egyik
tanulmány szerint például egy magas koleszterinszinttel küszködő férfiakból álló csoportnak
mindennap egy csésze zabkorpát és öt zabkorpás süteményt (muffin) adtak a szokásos
étrendjük mellé. A másik, hasonló koleszterinszintű csoport a szokásos ételeit fogyasztotta.
Tíz nap után a zabkorpát fogyasztó csoportnál a koleszterinszint 13 százalékkal visszaesett.
Mi volt ennek a titka?
A titok a zabkorpa rostanyagában rejlik. Sokféle rost létezik, de mindegyik két alapcsoportba
sorolható: vízben oldódó és vízben nem oldható rostokra. A nem oldható rost felszívja a vizet
a béltraktusban, megnöveli a széklet tömegét, mennyiségét, és felgyorsítja a belekben a
táplálék mozgását. Értékes hashajtó hatást fejt ki, és segítséget nyújt a vércukor
stabilizálásában is.
Az oldható rost másrészt az a rostféleség, amely a koleszterinre hat. A koleszterin az emésztés
mellékterméke. Az oldható rost segít kijuttatni a koleszterint a belekből, nélküle a koleszterin
többsége ismét felszívódna a véráramba és hozzáadódna a legtöbb nyugati étrenden élő
embernél már amúgy is magas koleszterinszinthez. Úgy gondolták, hogy a zabkorpa
rostjainak kivételesen nagy a hatása e koleszterin-melléktermékekre.
Ez jól hangzik. Volt valami probléma vele?
A rangos New England Journal of Medicine néhány hónappal később megjelentetett egy
tanulmányt, ami kirántotta a szőnyeget a termék lába alól. Egyszerre úgy látszott, hogy a
nagyszerű zab nem az, amivé összezúzták. Az emberek ugyanakkor beleuntak a
zabkorpapépbe. Még a muffin is unalmassá vált.
Tehát csak egy újabb divathóbort volt?
Nem egészen. Egy új tanulmány nem mint táplálékot mutatta be a zabkorpát, bizonyítva, hogy
a zabkorpa nem úgy működik, ahogyan feltételezték. Nem mágikus ital, amelyet lenyel az
ember, hogy kitakarítsa a véredényeit, vagy amit ráhinthetünk a káros táplálékokra, és
egészségessé teszi őket. A tanulmány nyilvánvalóvá tette, hogy a reggelenként elfogyasztott
bármilyen meleg, édesített, keményítős cereáliából egy tálnyi sem ellensúlyozná a szalonnát,
tojást, kolbászt, fehér péksüteményt és más ételeket, amelyek felpörgetik a máj
koleszterintermelő gépezetét.
Más tanulmányok is demonstrálták, hogy az oldható rostok fogyasztása valóban
lecsökkentheti a koleszterinszintet, ám a zabkorparost sem nyújt többet a más táplálékokban
lévő oldható rostokhoz képest, mint amilyenek például a babban és a gyümölcsökben
találhatók.
E megfigyelések elgondolkodásra késztetnek. Ismét bebizonyosodott, hogy minden olyan
étrendi változtatás igen hatékony a koleszterinszint csökkentése terén, amelynek során
zsírszegény, keményítő jellegű, koleszterinmentes növényi ételek helyettesítik a zsírban
gazdag, állati eredetű, magas koleszterintartalmú ételeket.
Most összezavarodtam...
Azok az emberek, akik sok-sok növényi táplálékot fogyasztanak, mindenképpen hozzájutnak
a szükséges rostokhoz. Azoknál, akik képtelenek vagy nem hajlandóak az efféle étrendet
követni, az egészség felé tett fontos lépésnek számít, ha az ételükhöz zab- vagy másféle
korpát kevernek.
Mi a tanulság mindebből? Butaság kizárólag egyetlen ételre vagy tápanyagra összpontosítani.
Miközben a szenzációkeltő felfedezések és az összetett egészségügyi problémákra irányuló
leegyszerűsített megoldások a média és a hirdetések kedvencei, a zab tündöklése és bukása
meg kell hogy értesse velünk, mi a szerepe a növényi táplálékok széles választékának az
egészség előmozdításában.
A hosszú évek során tanulmányok tették nyilvánvalóvá, hogy a magas rosttartalmú,
zsírszegény, hústalan táplálkozás a legtöbb ember esetében négy–nyolc hét alatt 20–35
százalékkal csökkenti a koleszterinszintet. Ha ilyen étrendhez tesszük hozzá a zabkorpát, csak
kevéssel javít ezen. De persze a zab és a zabkorpa tápláló, egészséget előmozdító élelem. Egy
jól kiegyensúlyozott étrend részét kell alkotnia. Ám az új, izgalmas felfedezésekbe való
belefeledkezés és az örök vágyódás a „most azonnal, de rögtön" után továbbra is bátorítja
majd az egészségügyi problémák megoldását célzó szélsőséges és nem gyakorlatias ötleteket.
Bár a kiegyensúlyozott, egészséges életmód főcímet nem kap és nagy hasznot hozó új
piacokat nem teremt – azonban megújult, tartós egészséget igen.

Az agyvérzés
Lopakodó lebénító
Kétmillió amerikai fekszik lenyomorodva a bénító agyvérzés miatt. Az AIDS és a rák után
valószínűleg az agyvérzés a legrettegettebb betegség, amely a nyugati civilizációban élőket
fenyegeti.
Milyen esélyei vannak annak, akinél kialakult az agyvérzés?
Félmillió amerikai kap agyvérzést évente. Csakúgy, mint a szívroham, a komoly, sőt végzetes
kimenetelű agyvérzés is minden előzetes figyelmeztetés nélkül bekövetkezhet. A 70 év alatti
áldozatok egynegyede az első rohamtól meghal, azután ez a szám megkettőződik.
A túlélők 40 százalékának szüksége van bizonyos mértékű folyamatos, különleges
gyógykezelésre, gondoskodásra, de csak 10 százalékuk szorul intézményes ellátásra.
A fennmaradó 60 százalékról jó hírrel szolgálhatunk: néhányan teljesen felépülnek, s szinte
mindegyikük javul annyira, hogy gondoskodni tud magáról. A legtöbben arra is képessé
válnak, hogy visszatérjenek mindennapi, normális tevékenységükhez.
Mi okozza az agyvérzést?
Az agyvérzés (Cerebralis Vascular Accident – CVA) a leghétköznapibb módon kapcsolódik
az atherosclerosishoz, azoknak az artériáknak a megvastagodásával, beszűkülésével és
megkeményedésével, amelyek oxigénben gazdag vért szállítanak az agyba. Az
atherosclerotikus folyamat az agyon belüli artériákban is előfordulhat, de az agyhoz vezető
artériákban is. A károsodott, eldurvult, érdes belső felület melegágyává lesz az alvadékok,
vérrögök kialakulásának és plakkok kifejlődésének. Ha az artéria teljesen eldugul, azt
mondjuk róla: trombózisos.
Néha plakkdarabkák vagy vérrögök válnak le a keringési rendszer más részeiről, és kisebb
agyi artériákhoz érkezve dugulást okoznak (embólia). Az agyvérzéses esetek 85 százaléka
származik trombózisos vagy artériás elzáródásból.
Vérzések, elpukkanások okozzák a többi agyvérzést. Ezek többsége ellenőrizetlen magas
vérnyomással kapcsolatos, ami arra kényszeríti a vért, hogy átszakítsa a megkeményedett
artéria falát. Néhány szétpukkanást aneurizmák okoznak. Ezek a kiöblösödött területek
bizonyos artériákban egyre vékonyabbá és vékonyabbá teszik az érfalat, míg át nem reped. A
következmény pedig agyi bevérzés.
Az agyvérzések azáltal okoznak károsodást, hogy meggátolják a friss vér eljutását az agy
egyes területeire, amelyek nemsokára elhalnak az oxigénhiány miatt. Ha az agy nagy területét
éri, az agyvérzés igen súlyos, akár végzetes is lehet. A kisebb agyi területek károsodása
kevesebb tünetet okoz.
Kik vannak kitéve az agyvérzés kockázatának?
A legtöbb agyvérzés közvetlenül összefügg a magas vérnyomással. A magas vérnyomásban
szenvedők nyolcszor nagyobb valószínűséggel kapnak agyvérzést, mint azok, akiknek
normális a vérnyomásuk.
A kipukkadt érszakaszok (Transient Ischemic Attacks – TIAs) talán az első figyelmeztetések.
Ezek kicsi bevérzések, melyek hirtelen kezdődnek, majd huszonnégy órán belül eltűnnek. A
legtöbb csak néhány másodpercig tart, a felépülés pedig teljes. Az ismétlődő TIAs azonban
megnöveli a teljes, nagy kiterjedésű agyvérzés esélyeit, ahogyan az anginás rohamok növelik
a szívroham esélyeit.
A további kockázati tényezők közé tartoznak a magas vérkoleszterinszint, a trygliceridek, a
dohányzás, az elhízás, az ülőmunka, a mozgásszegény életvitel. Ezek mindegyike hozzájárul
az atherosclerosisos folyamathoz. Valójában az agyvérzés kockázati tényezői alapjában véve
ugyanazok, mint a szívkoszorúér-megbetegedések esetében, mert mindkettőt az
oxigénszállító, életfontosságú artériákat érintő, alapvető károsodás okozza.
Megelőzhető-e az agyvérzés?
A legtöbb agyvérzés megelőzhető. Az agyvérzés is – csakúgy, mint más, az életmóddal
összefüggő betegségek – viszonylag szokatlan és ritka lehetne, ha az emberek életük kezdeti
szakaszában belátnák és elfogadnák a már ismert egészséges életstílus-praktikákat:
• Ne dohányozzunk! Minden hat agyvérzéses halálesetből egy közvetlenül kapcsolódik a
dohányzáshoz.
• Rendszeresen mérjük a vérnyomásunkat! A magas vérnyomásnak nincsenek szimptómái,
így alattomosan belopózhat anélkül, hogy tudomást szereznénk róla. Ne felejtsük el, hogy a
magas vérnyomás 800 százalékkal növeli az agyvérzés kockázatát!
• Tanuljuk meg, hogyan használjunk kevesebb sót. A világnak azokon a területein, ahol
minimális a sófogyasztás, a magas vérnyomás lényegileg ismeretlen. Japánban viszont, ahol a
sóbevitel magas, az agyvérzés a vezető halálok.
• Normalizáljuk a testsúlyunkat! Az elhízás, a túlsúly elősegíti az atherosclerosis, a magas
vérnyomás és a legtöbb cukorbaj kialakulását.
• Fogyasszunk zsírszegény és alacsony koleszterinszintű, rostban gazdag táplálékot.
Kimutatták, hogy ha a zsírfogyasztást a napi kalóriabevitel 20 százalékánál alacsonyabb
szinten tartjuk, az artériák belső falát megvédi az atherosclerosistól.
• Mozogjunk aktívan és rendszeresen! A testgyakorlás javítja a keringést, segít szinten tartani
a testsúlyt és csökkenti a magas vérnyomást.
Mit tegyenek azok, akiknek már volt agyvérzésük? Van segítség számukra?
Hát persze. Az az életmód, amely segít megelőzni az agyvérzést, a felépülést is meggyorsítja,
s az újabb agyvérzések megelőzésében is segít.
A heveny agyvérzés gondos ápolást és energikus rehabilitációt kíván. Kivételes esetekben az
olyan sebészeti beavatkozások is segíthetnek, mint például az endarterechtómia, az artériák
kitisztítása.
Kis adag aszpirin is segít megelőzni az agyvérzést az arra fogékony emberek esetében.
Azonban ne felejtsük el, hogy az aszpirin bevérzésekre is hajlamosíthat és a gyomorfekélyt is
súlyosbíthatja.
De az artériás elzáródások visszafordíthatók! A megvastagodott, beszűkült artériák lassan
megnyílnak, amikor következetesen zsírszegény, vegetáriánus étrenden és egészséges módon
élünk. Miközben a tanulmányok eddig a koszorúerekre összpontosítottak, hasonló
eredmények várhatók az agyra hatást gyakorló artériák területén is, mivel az alapvető
probléma ugyanaz.
Ami pedig a bizonyítékot illeti, hogy vajon ezek az elvek működnek-e, nézzük az agyvérzési
statisztikákat az Egyesült Államokban és Kanadában: a feljavított étrend és a megváltozott
életmód segítségével normalizálva a vérnyomást, az agyvérzések előfordulása több mint 50
százalékkal csökkent az elmúlt harminc év alatt.
Mindenki lágy, rugalmas, elasztikus artériákkal születik, s szerte a világon sok népcsoport
megőrzi ezek egészségét és az alacsony vérnyomást az egész életen át. Mi is megőrizhetjük
artériáink egészségét, ha komolyan vesszük, hogy egészséges életmódpraktikákat kell
követnünk, mielőtt a károsodás bekövetkezik.

Koffein
Felvillanyozottan
Tíz amerikaiból kilenc szed idegtápszer jellegű (a szellemi tevékenységet, idegműködést
serkentő) gyógyszereket. És a vádlott? A nap mint nap, rendszeresen fogyasztott, jelentős
összegért vásárolt koffein, amely a központi idegrendszert élénkíti, álmatlanságot idézve elő.
Mindannyian sok olyan embert ismerünk, akik naponta elfogyasztanak legalább egy csészényi
kávét vagy teát, vagy bevesznek egy különösen erős fájdalomcsillapítót, netán megisznak
egy-két kólát. A koffeinmentes üdítőitalokat főként a gyermekek esetében kellene előnyben
részesíteni, és olyan felnőtteknél, akiknek koffein befolyásolta egészségügyi problémáik
vannak.
De néha szükségünk van arra, hogy azonnal feldobódjunk! Ugye a koffein nem
alakít ki drogfüggőséget?
Egy függőséget kialakító anyag észlelhető és mérhető fizikai és lelki (szellemi) hatásokat
produkál, amikor elvonják. Ebben az értelemben véve még egy kis adag koffein is, ha például
túlórák idején rendszeresen szedik, bizonyos mértékű függőséget vált ki.
Önmagunk ellenőrzésének jól bevált módja, ha néhány napra abbahagyjuk a kávéfogyasztást.
A leghétköznapibb fizikai elvonási tünet a fejfájás, az enyhétől az igen komoly mértékűig.
Néha migrénes tüneteket is kivált. Más fizikális megnyilvánulások is előfordulnak:
kimerültségérzés, étvágytalanság, émelygés, hányás. A tünetek öt napig is tarthatnak.
A lelki elvonás ennél is nehezebb lehet. Még depresszió is előfordulhat. Az emberek
hozzászoknak, hogy bármikor „szíverősítő" után nyúlhatnak. Ez a késztetés a cigaretta utáni
vágyódáshoz hasonlítható – szinte lehetetlen ellenállni neki.
A koffein károsítja a szervezetet?
Igen, sokféle negatív hatást gyakorol szervezetünkre:
• A legnyilvánvalóbb megjelenési forma a felajzott, remegéssel, idegességgel, szorongással és
alvási problémákkal megterhelt idegrendszer. Ezeket az átmeneti tüneteket előbb-utóbb követi
a krónikus kimerültség, energiahiány és tartós álmatlanság.
• A koffeinezett italok gyomorirritációt is előidézhetnek. Ezért a hatásért elsősorban az
adalékanyagok felelősek, maga a koffein pedig a véredényekre gyakorol összehúzó hatást, így
az emésztést is akadályozhatja. Nagy koffeinadagok hányást is kiválthatnak.
• A koffeintartalmú italok arra is késztetik a gyomrot, hogy többletsavat válasszon ki, s ezzel
visszahatást idézzen elő. Ez súlyosbíthatja a fekélyeket és a többi gyomorproblémát.
• A koffeinről megállapították, hogy gátolja a kalcium és a vas felszívódását. Az egyre terjedő
osteoporosis és vérszegénység miatt erre is oda kellene figyelni.
• A koffein megemeli a vércukorszintet, amely az értelemre élénkítő hatást gyakorol, egyre
több energiát termel. Ez kívánatosnak látszik, de a megnövekedett vércukorszint
inzulinválaszt vált ki, ami nem csupán megtöri a felfelé ívelő hullámot, hanem visszaesést
idéz elő. Ez a visszaesés jojó-tünetegyüttest produkál: újabb és újabb koffeintartalmú ital után
nyúlunk.
• A koffein ingerli a veséket, fokozott vizeletkiválasztást idéz elő. Néhány tanulmány a
koffeinfogyasztással hozza összefüggésbe a vizeletkiválasztó rendszer rákos megbetegedéseit.
A koffeinről kimutatták, hogy asztmatikus rohamokat idéz elő, és felfokozza az allergiákat.
Létezik egészséges alternatíva is a koffein kiváltotta feldobódottsághoz képest?
Amikor reggel felkelünk, a meleg zuhanyt hideg vizes tus kövesse, és fürgén, tempósan
törülközzünk meg.
Munkahelyünkön olykor álljunk fel, nyújtózzunk ki, vegyünk néhány mély lélegzetet,
körülbelül óránként. A szünetekben vagy ebédidőben tegyünk egy sietős sétát. Igyunk egy-
egy csésze hideg vagy langyos vizet naponta néhányszor. Dörzsöljük meg egy munkatársunk
hátát, kérjük meg a viszontszívességre. Menjünk az ablakhoz, és lazítsuk el szemünket azáltal,
hogy a távoli tájat nézzük. Tegyük rendbe a munkaterületünket.
Mindezektől jobban érezzük majd magunkat. Keressünk további kreatív utakat, hogy
visszahatás nélkül élénküljünk fel.
Válsághelyzetben egy kis koffein igazán jól jönne!
Alkalmi, kis koffeinadagok aligha számítanak. Az a baj, hogy többségünk nem ismeri fel
idejében, mennyi az elég, és mikor kell abbahagyni.

Az alapvető étrend
Az alapvető étrend
A vegetáriánusok egyre többen vannak szerte a világon. Valaha táplálkozási fanatikusoknak
vagy a hippik utódainak tekintették őket. Ma egyre szélesebb körben egészségesebbnek tartják
a növényi táplálékon élőket, és étrendjük ökológiailag is sokkal helyénvalóbb.
Milyen bajjal jár az, ha valaki nem vegetáriánus?
Tíz amerikai közül hét szenved és hal meg idő előtt három halálos betegség valamelyikétől:
szívbaj, rák és agyvérzés. A „Táplálék és egészség" című, a nemzethez intézett átfogó
beszámolójában C. Everett Koop egyértelműen megfogalmazta, hogy e betegségek
kialakulásának fő oka a nyugati étrend. Megerősítette, hogy a legfőbb rosszat a telített zsír és
a koleszterin okozzák, amelyeket aránytalanul nagy mennyiségben fogyasztunk.
Emlékeztetett arra, hogy az állati eredetű termék a telített zsírok legfőbb forrása és szinte ez
az egyetlen koleszterinforrás. Dr. Koop kimutatta, hogy a nap mint nap fogyasztott állati
eredetű táplálékokat a komplex szénhidrátokban gazdag ételek – gabonamagvak, gyümölcsök
és zöldségfélék – rovására esszük.
Egy húst, tojást és tejtermékeket fogyasztó férfi esetében a szívbaj átlagos kockázata 50
százalék. Azé pedig, aki felhagy a húsfogyasztással, csak 15 százalék. A szívkoszorúér-
megbetegedés kockázata annál, aki felhagy a hús, tojás és tejtermékek fogyasztásával, 4
százalékra esik vissza.
A Journal of the American Medical Association magyarázó megjegyzéseket fűz ezekhez az
előnyökhöz, és azt állítja, hogy a teljes vegetáriánus étrend 90 százalékban meg tudná
akadályozni az agyvérzéseket, valamint a szívrohamok 97 százalékát.
Dr. Dean Ornish olyan tanulmányokat jelentetett meg, amelyek a kétely legcsekélyebb
árnyéka nélkül bizonyítják, hogy az igen zsírszegény vegetáriánus étrend vissza tudja
fordítani a szívbetegséget még olyan páciensek esetében is, akiket már előjegyeztek
szívkoszorúér-bypassműtétre.
A prosztata-, mell- és vastagbélrák kockázata háromszor-négyszer nagyobb azoknál, akik
húst, tojást és tejtermékeket fogyasztanak naponként, azokkal összehasonlítva, akik ritkán
vagy egyáltalán nem esznek efféléket. A vegetáriánus nőknek ráadásul erősebbek a csontjaik,
ritkábbak a csonttörések és időskorukban is kevesebb csontot veszítenek
A hosszú ideig élő, vegetáriánus táplálékot fogyasztó népekkel foglalkozó tanulmányok éles
ellentétbe állítják például a hunzákat – akik még előrehaladott korban is egészségesek és
tevékenyek – a rövid életű és egyre több betegséggel küzdő alaszkai eszkimókkal, akik
többnyire azon élnek, amit a tengerből fognak ki.
A vegetáriánusok magukhoz tudják venni a szükséges tápanyagokat?
Könnyen. A fehérjére vonatkozó előírt tápanyagszükséglet 42–60 gramm felnőttek részére,
ami az elfogyasztott kalória kb. 10 százalékát teszi ki. A marhahús kalóriáinak kb. 25
százalékát használható fehérje formájában kínálja fel. A legtöbb friss zöldség fehérjetartalma
kb. a teljes kalóriamennyiség 20 százalékát teszi ki, a magvaké (gabonamagvak) gyakran 30
százalék. Ráadásul a száraz bab- és borsófélék is közel 25 százalék kalóriát hordoznak
hasznosítható fehérje formájában. Tehát a növényi táplálékokban is igen nagy bőségben van
fehérje, de zsírtartalmuk kevés, viszont rostban gazdagok és egyáltalán nem tartalmaznak
koleszterint. Tanulmányok igazolják, hogy az egymást kiegészítő (komplementer) fehérjék és
vasbevitel nem jelent problémát azoknál, akik változatos növényi táplálékon élnek.
A vegetáriánus étrendre való áttérés hat a testsúlyra is?
Ha étrendünkben fánkokkal helyettesítjük a dupla hamburgert, és zsírban gazdag, magas
cukortartalmú, bár húsmentes ételeket fogyasztunk, akkor valószínűleg még hízni is fogunk.
Ha azonban úgy határozunk, hogy többféle, természetes állapotában lévő, egyszerűen
elkészített táplálékot fogyasztunk anélkül, hogy értékes tápanyagaitól megfosztott kalóriákat
ennénk, megszabadulhatunk a súlyfeleslegtől, és testsúlyunkat egészséges szinten tarthatjuk.
A vegetáriánus életmódnak valóban van környezeti hatása is?
Ha változtatnánk szokásainkon és a vegetáriánus életmódot választanánk, ez nagymértékben
enyhítené jelenlegi húsközpontú táplálkozásunk negatív befolyását környezetünkre.
Az állattartásból származó szennyeződés jóval nagyobb, mint az összes többi, emberi és ipari
tevékenységből eredő együttesen.
A föld teljes lelegelése és intenzív művelése a takarmány termesztése céljából – mindez
alapvetően hozzájárul a masszív erózióhoz és az évenként hatmilliárd tonnányi értékes,
felszíni termőtalaj jóvátehetetlen elvesztéséhez Amerikában.
Ám a húsközéppontú étkezés hatása túlnyúlik Észak-Amerikán. Közép-Amerikában például
helyrehozhatatlan károkozás folyik naponta, az egész Földre kiterjedő hatásokkal. Az USA
lakosai százmillió kilónyi közép-amerikai marhahúst fogyasztanak el évente. Az erőszakos
földbirtokosok elpusztították a terület esőerdeinek közel felét és legelőkké változtatták, hogy
az örökké terjeszkedő hamburgerláncot nyersanyaggal láthassák el. Ötvenöt négyzetlábnyi
földterület kell ahhoz, hogy egy negyedfontos hamburgert előállítsanak.
Nincs hatással mindez a világ élelemellátására?
Ha a vegetarianizmus irányába mozdulnánk, felhasználhatnánk gabonáinkat és babunkat,
hogy a világ éhező népeit táplálhassuk – ahelyett, hogy a világ marha- és szárnyasállományát
táplálnánk vele. A húson alapuló étrendet fogyasztó egy személy táplálásához szükséges
földterület húsz vegetáriánust tartana el. Egy hektárnyi föld 165 font marhahúst, de 20 000
font burgonyát terem. Tíz font gabonára és szójababra van szükség ahhoz, hogy egy istállóban
nevelt fiatal ökörből egy font húst állítsunk elő...
A húsfogyasztás ellenében felhozott bizonyítékok állandóan szaporodnak, ahogyan régebben
a dohányzás elleni érvek. Mindeddig a vegetáriánus étrend bizonyult a legjobbnak, mert
maximális szintre emeli az egészséget, megelőzi a betegséget, élelmet szabadít fel az éhezők
számára, és nem pusztítja bolygónkat. Ideje, hogy az amerikaiak felhagyjanak napi
kilencmillió teremtmény lemészárlásával táplálékszerzés céljából.
Hogyan álljak át?
Néhány ember hirtelen át tud állni a vegetáriánus életmódra, míg mások fokozatosan teszik
ezt. Először elhagyják a vörös húsokat, majd a szárnyasételeket, halakat, és végül a
tejtermékeket.
Egy másik módszer lehet, hogy indítsunk heti egy, majd több hústalan nappal. A vegetáriánus
étrenddel kísérletezve fokozatosan növeljük a hús nélküli ételek számát.
A kevésbé húsfüggő étrendre történő átállás igazán nem olyan nagy dolog. Már korábban is
ettünk babételeket, tésztaféléket és más hústalan konyhatermékeket. Tágítsuk ki
képzeletünket, élvezzük a változatos ízeket, és takarítsunk meg az étkezésre szánt pénzből!

Az elhízás
Gyorsabb gyarapodás
Az amerikai gyerekek gyorsabban gyarapodnak, mint valaha: csaknem hatmillió 6–11 éves
gyermek küszködik komoly súlyproblémákkal, és a nagyon kövér gyerekek száma
megkétszereződött az elmúlt tizenöt év során.
Ezt nehéz elhinni. Kultúránk nem egészségtudatosabb most? Hiszen virágzanak a
fitnessklubok!
A fitness a felnőttek, nem pedig gyerekek körében népszerű irányzat. A felnőttek azok, akik
kimennek futni, gyalogolni, kocogni, s ők iratkoznak be a fitnessklubokba, aerobic-
tanfolyamokra is. Az idősebb emberek gyűlnek össze az egészséges élettel foglalkozó
előadásokra, és ők vizsgálják meg az étteremben az étlapot, hogy egészségesebb és soványabb
ételeket találjanak.
Nincsenek egészségügyi tanfolyamok, oktatási tervek és sport az iskolákban?
A költségvetés visszaszorításának, valamint a tanárhiánynak köszönhetően sok iskolának az
utóbbi években le kellett faragnia ezekből a programokból. Néhány osztályban eltörölték a
tornaórákat és a kirándulásokat is. Az egészségügyi osztályok gyakran népszerűtlenek a
diákok körében, és viszonylag kevés fiatal szerez képesítést, hogy oktatói állást tölthessen be
az iskola szponzorálta sportokban.
Vajon többnyire nem örökletes az elhízás a gyermekek körében?
A gének fontos szerepet játszanak a testsúly alakulásában, de nem az egyetlent. A környezet
szerepe is kritikusan fontos, amint az a tény is mutatja, hogy a túlsúlyos amerikaiak aránya
szünet nélkül növekedett az elmúlt ötven év alatt. Génállományunk nem tud ilyen gyorsan
megváltozni.
Olyan környezet vesz körül bennünket, amely elősegíti a túlsúly kialakulását. Volt idő,
amikor a gyermekek hazaszáguldottak az iskolából, hogy átöltözzenek és kimenjenek játszani.
Fára másztak, kerékpároztak, korcsolyáztak, játszottak és cselezve vezették a kosárlabdát. Ma
átlagosan 5-8 órán át nézik a tévét.
A kövér gyermekből biztosan kövér felnőtt lesz?
A túlsúlyos tizenévesek körülbelül 80 százaléka felnőttként is túlsúlyos marad. A serdülőkori
elhízás terjedése (kb. 40 százalék az elmúlt 15 év alatt) komoly következményekkel jár majd a
jövőben.
A túlsúly betegséget idéz elő a gyerekeknél?
A túlsúly fogékonnyá teszi a gyermeket a szívbetegségre, epekőképződésre, felnőttkori
cukorbajra, magas vérnyomásra, rákra és az életben később kiteljesedő elhízásra. Az elhízott
gyermekeknél sokkal gyakoribb az ortopédiai probléma és a felső légúti megbetegedés. És ez
csak az érem egyik oldala. Gyakran szenvednek komoly pszichológiai problémáktól is. A
komoly depresszió, az étkezési rendellenességek, a drogfogyasztás és az öngyilkosság gyors
elszaporodása is riasztó a tizenévesek körében.
Mit lehet kezdeni ezzel az egyre növekvő gonddal?
A gyermekeknél az elhízás fő okai ugyanazok, mint a felnőtteknél: mozgásszegény életmód,
tévénézés, nassolás, üdítőitalok fogyasztása, a végletekig mesterségessé tett, koncentrált
táplálékok népszerűsége és elérhetősége. Sok jelentős gyógyászati központ kínál hízást gátló
diétás programokat gyermekek számára, amely persze kiterjed az egész családra is. A
megfelelő étkezési és életmódbeli szokások kialakítása családi ügy. Egy fiatalkorúnak
különösen szüksége van a családi támogatásra, s még akkor is, ha a család többi tagja nem
túlsúlyos, mindenkinek javára válik az egészséges életmód.
A gyermekeknél előforduló szinte mindenfajta elhízás megelőzhető volna, ha korán
megtanítanák őket a következő ésszerű, alapvető szokásokra, még mielőtt szabadon hozzáfér
a táplálékhoz és a tévé rabja lesz:
• Napi három étkezés, sok teljes gabonamaggal, hüvelyesekkel, friss gyümölcsfélékkel. Az
étkezések között pedig nincs nassolás, csipegetés, sem üdítőital.
• Sok-sok vizet kell inni.
• Napi egy-két óra intenzív testgyakorlás, lehetőleg a szabadban.
• Rendszeres, csendes tanulási és olvasási alkalmak a tévénézéssel töltött órák helyett.
• Sok pihenés. Igen sok gyermek krónikusan fáradt. Fektessük le őket elég korán, hogy
természetes módon ébredjenek, idejében az egészséges reggelihez.
• Széles körű érdeklődés – könyvtárlátogatás, zeneórák, művészetek, kézművesség, családi
kirándulások stb.
A Bibliában azt olvassuk: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor
megvénhedik is, el nem távozik attól." (Példabeszédek könyve, 22:6)

Az emésztés
Ami a nyelés után történik
A táplálék fő alkotóelemei a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok, a táplálék energiáját ezek
viszik át a testbe. A szervezet megfelelő módon és sorrendben emészti meg ezeket. Az egyszerű
szénhidrátokat (cukrok) gyorsan megemészti, míg a zsírok emésztése jóval tovább tart. A
fehérjéké és az összetett (komplex) szénhidrátoké (keményítők) pedig valahová a kettő közé
esik.
Jótékony hatású lehet, ha például az egyik étkezésnél keményítőtartalmú, a
másiknál pedig fehérjetartalmú táplálékot fogyasztunk?
A természet nem támogatja ezt az elgondolást. Az összes növényi és néhány állati eredetű
táplálék szénhidrátok, fehérjék és zsírok kombinációja. A brokkoli és a borsó például
elégséges százalékban tartalmaz fehérjét, és még a salátában is van egy kevéske zsír.
Ha tiszta szénhidráttartalmú ételhez szeretnénk jutni, fehér cukrot vagy keményítőüledéket
kellene fogyasztanunk, azt tehát, ami akkor marad vissza, ha a glutént (sikér) már
eltávolították a fehér lisztből. Tisztán fehérjét tartalmazó ételt nyerhetünk akár a tojás
fehérjéjéből, vagy a száraz, érett gomolyatúróból. Tisztán zsírtartalmú ételt fogyaszthatunk,
ha megeszünk néhány evőkanál vajat vagy főzőolajat. Ilyen „tiszta" tápanyagok nem
fordulnak elő a természetben, de iparilag előállíthatók.
Hogyan bánik a gyomor a táplálékunkat alkotó különböző elemekkel?
Az emésztés az a folyamat, amelynek során a szervezet alkotóelemeire bontja a táplálékot. A
szénhidrátok cukorja és keményítője glükózzá válik, a zsírok zsírsavakká, a fehérjék
aminosavakká alakulnak át. A vér pedig a belekből felszívja ezeket az anyagokat.
Az emésztésnek csak egy része történik a gyomorban. A többi a szájban és a belekben megy
végbe. A szénhidrát emésztése bámulatos módon már a szájban, a nyállal kezdődik és a
gyomorban folytatódik. A fehérjeemésztés a gyomorban kezdődik és a belekben folytatódik.
A zsír kizárólag a belekben emésztődik.
Az ételek savas vagy lúgos volta hatással van-e erre a folyamatra?
A gyomornak három alapvető funkciója van:
• A táplálékrészecskéket izommunkával egységesebb méretűvé aprítja.
• A tápanyagmasszát a szükséges állagúvá alakítja azáltal, hogy folyadékot tesz hozzá vagy
szív el belőle.
• Ezt a gyomortartalmat különböző savasságúvá formálja savas emésztőnedvek
kiválasztásával. Ebben a fázisban azoknak az anyagoknak az emésztése folyik, amelyek savas
közeget igényelnek
Amikor a gyomortartalom a belekbe jut, lúgossá válik azoknak a nedveknek a segítségével,
melyeket a hasnyálmirigy választ ki. Az emésztési folyamat a belekben ér véget.
A táplálék miként befolyásolja ezt a folyamatot?
A zsírokban gazdag táplálékok a legnagyobb kerékkötői az egészséges emésztési
folyamatnak. A szervezet addig nem tudja megemészteni a zsírokat, amíg a bél
emésztőnedvei nem lúgosítják és emulgeálják (a kezünkön lévő zsiradék sem távolítható el
addig, amíg a szappan és a meleg víz nem emulgeálja). A testnek vannak védelmi
mechanizmusai, amelyek gondosak adagolják a gyomorból a belekbe jutó zsír mennyiségét,
hogy az emulgeálási folyamatot nehogy elnyomják, megakadályozzák. Ha egy étkezés
alkalmával nem nagy a zsírmennyiség, alig lesz különbség az emésztés idejét tekintve. De a
magas zsírtartalmú ételnek jóval hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy áthaladjon a
gyomron.
Létezik ideális, kiegyensúlyozott táplálék?
A szervezet három-négy féle teljes növényi táplálékot tud kezelni maximális hatékonysággal
és minimális stresszel. Egy összetettebb étel emésztése hosszabb időt vesz igénybe és a
szervezettől is több energiát von el.
Ha az étkezések közötti időben ropogtatnivalókat, csemegéket majszolunk, felborítjuk,
félbeszakítjuk a rendben zajló emésztési folyamatokat és megterheljük a gyomrunkat. Az
emésztési problémák igencsak lecsökkennének, jelentéktelenné válnának, ha egyszerű
táplálékokat juttatnánk a gyomorba, ha lehetővé tennénk, hogy megeméssze, és időt adnánk
neki, hogy rövid ideig pihenjen, mielőtt további ételeket vennénk magunkhoz. Ideális esetben
az étkezések között négy-öt órányi időnek kell eltelnie.
Ez azt jelenti, hogy a főétkezések között semmit sem szabadna ennünk?
Igyunk egy kis vizet. A víznek nincs szüksége emésztésre. Rögtön átszalad és jól átöblít
mindent. Ha mégis többre van szükségünk, válasszunk egy gyümölcsöt, vagy rágcsáljunk el
egy kis nyers zöldségfélét.

Az öregedés
Egészségesnek maradni
A legtöbb ember gyűlöli az öregedést. Fiatalok akarnak maradni, vagy legalábbis
középkorúak. Ám az idő nem áll meg, s a 65 évesnél idősebbek korosztálya egyre népesebb
Észak-Amerikában. Milyenek a kilátásaik a mai világban?
Az emberek korát egyre inkább intellektuális és társas képességeik, nem pedig életkoruk
alapján határozzák meg. Nem a kor, hanem az egészség szabja meg kinek-kinek a státusát.
Az időskor akkor veszi kezdetét, amikor a betegség és munkaképtelenség korlátozza a
mindennapi feladatok teljesítését. Néhány ember igen öreg, noha éveinek számát tekintve nem
kellene annak lennie. Ők általában krónikusan betegek, sérültek, vagy tragédia áldozatai, akik
közül sokan visszavonulnak, szinte lemondanak az életről. Mások pedig fiatalosak és
életvidámak, életerősek maradnak, s előrehaladott korukban is érdeklődők és tevékenyek.
Vannak, akik azt állítják, hogy jobb idősebbnek lenni. Lehetséges ez?
Szemlélet kérdése. A fizikai erő, energia, a kevesebb betegség szempontjából a fiatalság jobb.
Ám a jobb ítélőképesség és belátás, kevesebb izgalom, több szabadság tekintetében az
idősebb kor lehet jobb is, mint az ifjúkor. És a tapasztalat is segít. A legtöbb filozófus, szerző,
festő és író például az idő múlásával egyre jobb munkát végez.
De a legtöbb idős ember krónikus betegségektől szenved…
A magas életszínvonalú nyugati társadalomban a 65 év felettiek csoportja 8 százalékának van
valamilyen egészségügyi problémája, például magas vérnyomása, ízületi gyulladása vagy
szívbetegsége. Ám e betegségek többsége nem tesz cselekvésképtelenné. Az idősebb emberek
körülbelül 95 százaléka részt vesz a közösségi, társadalmi életben, és legtöbbjüknek saját
háztartása van.
Az idő előtti öregedés és munkaképtelenség többnyire életmódbeli tényezők következménye:
dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, kávéélvezet, és a drogokkal, gyógyszerekkel való
visszaélés. A túlsúlyos állapot felgyorsítja a fizikai és szexuális hanyatlást. A zsíros,
finomított ételekből álló étrend, a rendszeres testgyakorlás hiánya életkorukhoz képest
megöregítheti az embereket.
A feledékenység vajon nem intő jel?
Az idősebb emberek esetében a feledékenységet eltúlozzák. Stressz, idegesség, gyorsan pergő
események, túltöltött memória, valamint az érdeklődés hiánya bármely korban
feledékenységet idézhet elő.
A depressziót, amely sok idős ember életét megkeseríti, gyakran tévesen szenilitásnak
diagnosztizálják. Csak néhány embernél fejlődik ki Altzheimer-kór vagy más, eredetileg
időskori elmebaj. A legtöbben hosszú ideig még figyelemre méltó emlékezőtehetséggel
rendelkeznek, főleg ha tevékenyek és egészségesek maradnak.
Sok idős ember végzi öregotthonban…
Amerikában csak a 64–75 évesek két százaléka él öregotthonokban. Csupán a 85 éves kor
felettiek esetében éri el ez a szám a húsz százalékot.
A társas aktivitás visszaszorítja az öregedési folyamatot. Segít ebben a mozgás, az étrend
szerepének jobb megértése, az odafigyelés az egészségügyi problémákra. Az emberek ma
értelmileg és fizikailag egyaránt egészségesek maradhatnak gyakran nyolcvanas és
kilencvenes éveik között is. Sokan még szexuálisan is aktívak ebben a korban.
A tudósok arra is rájöttek, hogy az optimizmus, a derűlátó magatartás ténylegesen felfokozza
a szervezet immunmechanizmusát. Ez a bonyolult védelmi rendszer a jó egészség egyik fő
kulcsa. A Biblia így szól erről: „A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig
megszárítja a csontokat." (Példabeszédek könyve, 17:22)

Depresszió
Foglalkozzunk az érzéseinkkel!
Szakértők szerint a fejlett nyugati országokban élő népesség harminc százaléka szenved az
idegességtől, depressziótól olyan komoly mértékben, hogy segítségre van szüksége.
Nyugtatószerek és antidepresszánsok milliárdjait nyeljük le minden évben az arra irányuló
kétségbeesett erőfeszítésben, hogy helytálljunk a munkában, a magánéletben. És a
depressziósok száma csak növekszik.
De vajon a depresszió nem szerves része az életnek?
Igen, a depresszió normális emóció, az ilyen érzések valóban az élethez tartoznak, de nem
lehet valamely testi és pszichológiai betegség tünete.
Honnan tudjuk, hogy átléptük ezt a határt?
A szomorúság és csüggedtség gyakran társul csökkent fizikai aktivitással. Vessünk egy
pillantást néhányra a depressziós érzések főbb típusai közül:
• A rossz hangulat gyakran izgalmi periódusokat, kimerültséget vagy más ilyen jellegű
stresszállapotot követ. Ezek a depressziók rövid ideig tartanak, és csak ritkán igényelnek
kezelést.
• A visszaható depressziók olyan súlyos válságokból fakadnak, mint amilyen egy szerettünk
elvesztése, válás, munkanélküliség, kényszerű költözés vagy komoly betegség. A hatás
gyakorta védekező jellegű, hogy időt biztosítson a gyógyuláshoz. Támogató, segítő jelleggel
akkor javallott az agresszívabb kezelés, ha a depresszió komoly, vagy hosszabb ideje tart.
• A biológiai depressziók gyakran örökölhetők. Jönnek és mennek, legtöbbször minden
látható ok nélkül. Ezek a depressziók olykor kedvezően reagálnak a kezelésre, noha kezelés
mellett is hónapokig elhúzódhatnak.
• A pszichotikus depressziók eseteinél az egyén elveszíti a valósággal való érintkezést. Ez
szakirányú ellátást kíván.
Hogyan lehet segíteni a depressziós embereken?
• Étrend. A rendszeres időközökben elfogyasztott friss, természetes táplálék csökkenti a
fizikai stresszt. Ha egy-két napig csak friss gyümölcsöt fogyasztunk, csodákat
művelhet: megtisztítja az értelmet és száműzi a kimerültséget.
• Nyugalom. Az elcsendesedés és a nyugalom időszakai különösen fontosak a mai, gyors
iramú, feszültségektől terhes életben. Ami az alvást illeti: legjobban tesszük, ha hét-nyolc órát
alszunk éjszaka.
• Mozgás. Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb felfedezése volt a testgyakorlás áldásos
volta. A rendszeres, aktív mozgás javítja a kedvet, növeli a jó közérzetet, javítja az alvás
minőségét, oldja a stresszt, előmozdítja az egészséget és segít megelőzni a betegségeket. A
mindennapi tempós, egyórás gyaloglás több jót tesz sok depressziós embernek, mint a
gyógyszerek.
Mit kezdhetünk még a depresszióval?
A pszichológiai tényezők is fontosak:
• Minden embernek, akár depressziós, akár nem, szüksége van egy szilárd vázra, rendszerre
az életben. Ez a tartóoszlop javítja a hatékonyságot és a stabilitást.
• Termelékenység. Az emberek alapvető szükséglete, hogy valamilyen tevékeny munkát
végezzenek, legyen az akár egy cég vezetése, autómosás vagy ételkészítés. Annak, aki
depressziós, különösképpen szüksége van a valami hasznos dolog elvégzéséből fakadó
megelégedettség érzésére nap mint nap
• Célok. Bátorítsuk a depressziós személyt arra, hogy készítsen listát a pozitív és érdekes
tevékenységekről, majd dolgozzon egy-egy alkalommal ezeken a területeken. Pipálja ki, amit
már megcsinált.
• Választások. Még a súlyosan depressziós emberek is hozhatnak egyszerű, mindennapos
döntéseket, választhatnak. Ilyen például annak eldöntése, hogy valaki felkeljen-e reggel, vagy
maradjon az ágyban, nézzen-e televíziót egész nap, vagy keressen valami más tevékenységet,
öltözzön fel rendesen, vagy maradjon háziköntösben. Az ilyen, nap mint nap hozott döntések
sokat számítanak, mert formálják a jövőt. Még a súlyos agyi és idegrendszeri (mentális)
problémákkal küszködő emberek is javíthatnak valamennyit azon a képességükön, hogy
megbirkózzanak a különböző élethelyzetekkel.
• Lelki horgonyok. Kell, hogy legyen értelme számunkra az életnek, s hogy értékelni tudjuk –
máskülönben kétségbeesés, krónikus ürességérzet, az ingadozás érzése uralkodik el rajtunk. A
lelki növekedés, Isten keresése választ adhat a nyugtalanságra, félelemre,
bűntudatra és neheztelésre. Helyreállíthatja az életerőt és az életkedvet.
Különleges indokkal gyógyszerek is felírhatók egy megállapított időtartamra. Krónikus
használatuk függéshez és felfokozódó depresszióhoz vezethet.
A depresszió többé már nem félelmetes és csüggesztő krónikus csapás, mint
amilyen valaha volt. A fizikai egészség javításával, pozitív mentális viselkedési
formák kialakításával, lelki célok kitűzésével a legtöbb ember képes arra, hogy
kezelje depressziós érzéseit, hogy sikerekkel párosuló, tevékeny, eredményes,
produktív életet éljen.

Érzelmek
A boldogság-hormonok
A jókedvet, jó közérzetet kiváltó drogok szinte visszautasíthatatlanok. A kokainnal, koffeinnel
és egyebekkel az emberek olyasmit akarnak elérni, ami segít a dermesztő stresszt és a bénító
nyomást enyhíteni, s elviselhetővé teheti a modern életet. Szaporodnak a bizonyítékok,
miszerint ezek a drogok ártalmasak, pusztítóak, ugyanakkor a tudósok arra is rájöttek, hogy
az egészséges szervezet előállítja a jó közérzetet és jó kedvet előidéző saját anyagait,
amelyeknek védelmező és az egészséget előmozdító hatásuk is van.
Ezt úgy kell érteni, hogy az emberi szervezet „drogokat" termel?
Igen. Ha a drogokat kémiai anyagoknak tekintjük, akkor a szervezet mindennap ezerszámra
állít elő ilyeneket. Ha a drogokat gyógyszerként, egy-egy betegség leküzdésére használt
anyagként definiáljuk, a válasz még mindig igen. Az emberi szervezet állandóan arra
törekszik, hogy gyógyítsa önmagát.
Milyen jó „drogokat" állít elő a szervezet?
Az ember gyártotta leghatásosabb „jó közérzet"-drogok a narkotikumok: megszüntetik a
fájdalmat és hihetetlenül jó közérzetet eredményeznek. Igazi értékük az igen súlyos,
elkerülhetetlen fájdalom esetében van, de idővel károsakká, pusztítóakká válnak, és
használójuk függő viszonyba kerülhet velük.
A tudósok megállapították, hogy a szervezet saját anyagaihoz hasonlító narkotikumokat is
termel. Ezeket összefoglaló néven endorphinoknak hívják. Szeretnénk látni ezeket a
hormonokat működés közben? Legközelebb, ha beütjük a lábunkat vagy a kezünket valamibe,
figyeljük csak meg, milyen gyorsan elillan az intenzív fájdalom és váltja fel a jótékony
zsibbadás. A balesetet szenvedett emberek, vagy a csatában megsebesült katonák ritkán
fogják fel azonnal, mennyire súlyosan megsérültek. Atléták csontja is eltörhet a verseny
hevében és nem érzik a fájdalmat addig, míg a játszma véget nem ér. Ezek a példák mutatják
a szervezet endorphinjait munka közben.
Évekkel ezelőtt dr. Selye János megállapította, hogy a fájdalom vagy harag adrenalinlöketet
válthat ki a testben.
A többletadrenalin-energia arra teszi képessé az embert, hogy harcoljon, vagy elmeneküljön a
veszélyforrástól.
A kutatás később bebizonyította, hogy a félelem és a harag érzései károsíthatják a szervezetet,
ha hosszú időn át tartanak. Az olyan negatív emóciók is, mint a bánat, gyűlölet, keserűség és
neheztelés, ha sokáig tartanak, kimeríthetik a vészhelyzet-mechanizmusokat és legyengítik a
szervezet betegséggel szembeni védekezőerőit.
Ha a negatív emóciók lehetnek pusztítóak, mi a helyzet a pozitívakkal?
Norman Cousins megnyitotta az ajtót a kutatás új területe előtt, amikor attól gyógyult meg,
hogy olyan pozitív emóciókat alkalmazott, mint amilyen az öröm, nevetés, szeretet, hála és
hit, mindezeket értelmes egészséggyakorlatokkal párosítva.
Azóta a tudósok a pszicho-neuroimmunológia területén sok olyan anyagot izoláltak, melyeket
ezek az emóciók hoztak létre az agyban. Ezek az endorphinok, amelyek nem csupán a
fájdalmat szüntetik meg, de a gyógyulást is elősegíthetik, megerősítik az immunrendszert, és a
jó közérzet csodálatos élményével ajándékoznak meg.
Ez azt jelenti, hogy az a mód, ahogyan gondolkodunk és érzünk, károsítja
szervezetünket, vagy segít meggyógyulnia?
Az emóciók emberi létünk egyik igen különleges területét jelentik. Ha állandó, tartós, negatív
emóciókhoz tapadunk, ez betegséget válthat ki, miközben a pozitív érzések ápolása a test
minden részére jótékonyan hat. Például az orvosok rájöttek, hogy nem szabad becsukni a
reménység ajtaját még a gyógyíthatatlan páciensek előtt sem.
A gondos orvos, aki bizakodva, optimizmussal a hangjában azt mondja a betegének: „Az az
érzésem, hogy a tíz személy közül ön lesz az az egy, aki legyőzi ezt a betegséget", még saját
magát is gyakran meglepi, amikor kijelentése beteljesedik. A fenti mondat igencsak eltér a
következő megfogalmazástól: „Önnek tíz százalék esélye van a túlélésre."
Hogyan mozdíthatjuk elő még inkább ezeknek a különleges hormonoknak a
termelődését?
Már régóta tudjuk, hogy a testmozgás jótékonyan hat az egészségre. Ám a tudósok
felfedezték, hogy azokat a kellemes érzéseket, melyek a testgyakorlásból származnak, nem
lehet kizárólag fitnesshatásukkal magyarázni. Ennél valamivel többről van szó: a mozgás az,
ami az endorphinok termelésének növekedését kiváltotta.
A jó közérzet lehet csupán a pozitív gondolkodás következménye is?
Az endorphintermelés a pozitív gondolkodás eredménye. A konfliktusok megoldása,
feloldása, a gyűlölet és neheztelés száműzése, a szeretetteljes, nagylelkű, hálás beállítottság
gyakorlása, erős hitre találás – mindezek lökésszerűen felgyorsítják agyunkban az endorphin
termelését, és felerősítik a szervezetnek azokat a képességeit, amelyekkel ellen tud állni a
betegségeknek. A naponkénti séta jótékony fizikai hatása már csak a „hab a tortán".

Dohányzás
A világ legpusztítóbb mérge
A dohányzás nem csupán az egészségünkre ártalmas, hanem álláskilátásainkra is kihatással
lehet. Amerikában a legtöbb munkáltató elutasítja a pályázó dohányost egy ugyanolyan
képességű és képesítésű nem dohányzó ellenében.
Nem lehetséges, hogy túlzóak a dohányzás kockázatairól szóló hírek?
Semmiképpen! Például a Dow Chemicalnál dolgozó dohányosok, amikor a nem
dohányzókkal hasonlították össze őket, hat nappal többet maradtak távol, nyolc nappal
többször voltak munkaképtelenek, 12 százalékkal több megbetegedés fordult elő közöttük,
ami a társaságnak 1900–2300 dollárral többe került évente dohányosonként.
A tények újra meg újra mint a világ legpusztítóbb mérgére mutatnak a dohányra. Az
elmúlt évben 430 000 amerikai halálát okozta – többet, mint az AIDS, a kábítószerek,
tűzesetek, karambolok és gyilkosságok együttvéve.
Ezenkívül passzív dohányosok ezreit öli meg, olyanokat, akik rákényszerülnek, hogy
másodkézből származó füstöt lélegezzenek be.
Hogyan okoz tüdőrákot a dohányzás?
Normális esetben tüdőnk légutai parányi, ciliáknak nevezett csövecskék millióival
kapcsolódnak össze. Ezek úgy működnek, mint kicsiny seprűk, amelyek azáltal védik
légutainkat, hogy felfelé söprik a port, a kátrányt és a többi idegen anyagot, és végül kiköpik.
Minden alkalommal, amikor dohányfüst éri ezeket a kis tisztítóegységeket, lelassulnak, s
kisvártatva le is áll a mozgásuk. Ennek következményeként a dohányfüstből származó,
elfogott kátrányrészecskék belefúródnak a légcsövecskék belsejét borító sejtekbe. Idővel ez az
állandó inger néhány sejtet elrákosít.
Ez az átalakulás sok évet vesz igénybe. De ha egyszer elkezdődik a rák, egyre mélyebben
belerágja magát a tüdőbe. Amikor felfedezik, általában már túl késő.
Milyen betegségeket okoz még a dohány?
A dohány 115 000 tüdőrák okozta halálesetért felelős évente az Egyesült
Államokban. Felelős továbbá a szívkoszorúér-megbetegedések okozta halálesetek 30
százalékáért, ez 165 000 eset, ezenkívül legalább 33 000 végzetes kimenetelű agyvérzésért.
A dohányfüstben lévő nikotin és szén-monoxid a fő tettesek, amelyek ezeket a keringési és
érrendszeri megbetegedéseket okozzák. Miközben a nikotin enyhén ellazít és jó közérzetet
idéz elő – ez a dohányzás mellett felhozott legfőbb indok –, ugyanakkor összehúzza a kis
artériákat, s megfosztja a szívet, az agyat, a tüdőt és más fontos területeket az életfontosságú
oxigéntől. A nikotin hozzászokást, függőséget is kialakít. A szén-monoxid közvetlenül a
vörösvértestek oxigénszállító képességét gátolja. Ez légszomjat vált ki, a tűrőképesség hiányát
idézi elő, valamint elősegíti és felgyorsítja az artériák beszűkülését és megkeményedését.
Mindezeken felül a dohányosok körében sokkal több a száj-, gége-, nyelőcső-,
hasnyálmirigy-, hólyag-, vese- és méhnyakrákos megbetegedés, mint a nem dohányosoknál.
Az emphyséma a tüdőszövetet pusztítja fokozatosan és fulladás útján okoz halált. Az
Egyesült Államokban 60 000 ilyen gyötrelmes haláleset fordul elő minden évben a dohányzás
következményeként.
A gyomor, nyombél és vékonybél kifekélyesedése 60 százalékkal gyakoribb a
dohányosoknál.
A dohányzás kalciumot von ki a csontokból és felgyorsítja az osteoporosist, a
csontelvékonyodási folyamatot.
A terhesség alatti dohányzás visszaveti a magzat fejlődését és 30 százalékkal megnöveli a
születés utáni halál kockázatát.
Ha valaki hosszú időn át sokat dohányzik, érdemes abbahagynia?
A tüdőrákos esetek több mint 80, a hólyagrákos megbetegedések 50 százaléka
megelőzhető lenne, ha az emberek egyszerűen felhagynának a dohányzással.
Azok, akik abbahagyják, szinte azonnal gyógyulni kezdenek. Amint a nikotin és a
szén-monoxid elhagyja a szervezetet, a dohányzással összefüggő szívbetegség kialakulásának
kockázata drámai módon lecsökken. Noha a rák kockázata lassabban csökken, a veszély a
hetek, a hónapok múlásával arányosan visszaszorul.
A leszokásnak vannak további pozitív következményei is: a győzelem érzése, megnövekedett
önértékelés, kellemes lehelet, jobb ízérzékelés, megnövekedett állóképesség és energia,
megjavult egészség, jó közérzet, s egy kellemetlen és költséges szokástól való megszabadulás
érzése.
A rendszeresen dohányzók több mint 30 százaléka ezzel a szokásával összefüggő betegségben
hal meg. Átlagosan 8,3 évet veszítenek az egyébként várható élethosszból, vagyis 12 percet
minden elszívott cigarettával. Mégis sok ember sokkal hevesebben reagál a vízben található
kemikáliák miatt kifejlődő rák egy a millióhoz kockázatára.
Ideje, hogy az életet távlataiban szemléljük! A lehető legjobb dolgok egyike, amit
önmagunkért megtehetünk, hogy megszabadulunk ettől a szokástól és újra szabadon
lélegezzük be a tiszta levegőt.
„Avagy nem tudjátok, hogy a testetek templom?... Tiszteljétek azért Istent a ti
testetekkel!" (A korinthusiakhoz írt első levél, 6:19–20)

Egyensúly
Gyors megoldások
Újságcímoldal kürtölte világgá: a sárgarépa megelőzheti az agy- és nyaki tumorok
kialakulását. „A legújabb kutatás feltételezi, hogy ha naponta elfogyasztunk öt-hat ropogós
répagyökeret, ez visszafordítja a leukoplakiát, azaz a szájban és a torokban előforduló
prekarcinomás elváltozást."
Az egyik barátom, Anna azonnal vásárolt egy gyümölcscentrifugát, hogy a friss
répagyökerekből levet sajtoljon. „Mennyi répalé nyerhető öt sárgarépából?" – kérdeztem tőle.
Felragyogott a szeme: „Én nem érem be öttel! A gép segítségével két-három kiló sárgarépa
levét is megihatom naponta!"
Vajon jó ötlet volt ez részéről? Igaz, hogy a zöldségek az egészséges étrend fontos részét
alkotják. Az is igaz, hogy a betegségek megelőzésében játszott szerepük egyre jobban
felértékelődik. De mindennap két-három kiló egyetlen zöldségféléből?
Anna szervezete végül fellázadt. Bőre betegesen sárga színre váltott. Fertőző májgyulladástól
tartott, ezért orvoshoz ment, aki elmagyarázta neki, hogy a sárgarépa a béta-karotinként ismert
narancssárga festékanyagot tartalmazza. A szervezet ésszerű mennyiségben kezelni tudja ezt
az anyagot, de a szertelenül fogyasztott, túlzásba vitt adagok elraktározódnak a májban, a
bőrben és a nyálkahártyában, s répaszínűre festik azokat.
Ez a tapasztalat vajon kijózanította őt? Csak egy pillanatra. Mi, emberek, igen különös lények
vagyunk. A nagy feltűnést keltő felfedezések és az összetett egészségi problémákra kínált
gyors megoldások szinte ellenállhatatlanok. A „répacsíny" után Anna belesodródott a
zabkorpa körüli felhajtásba. A kukoricakása és a meleg vajas sütemény (muffin) hónapokon át
tartó varázsa után azonban késznek mutatkozott a valódi életmód-változtatásra.
A sárgarépa valóban megvéd bennünket a ráktól?
A sárgarépa és még néhány másik sárga gyümölcs- és zöldségféle igen sok béta-karotint
tartalmaz. A béta-karotinból a szervezet A-vitamint készít, amely bizonyos rákfajták ellen
védelmet nyújt.
A vitaminok két alaptípusba sorolhatók: a vízben és a zsírban oldódókhoz.
A vízben oldódó vitaminokból (B-komplex és C) fogyasztott túl nagy mennyiségeket a vesék
általában ki tudják mosni a szervezetből.
Más a helyzet a zsírban oldódó vitaminokkal (A, D, E és K): a legkisebb többlet sem
küszöbölhető ki, csak ha felhasználjuk. Az A-vitamin túl nagy mennyiségben toxinként kezd
viselkedni, és fejfájást, ízületi fájdalmakat okozhat, károsíthatja a bőrt, sőt hajhullást is
előidézhet. Potenciális toxicitása miatt törvények szabályozzák az A-vitamin és más zsírban
oldódó vitaminok felhasználható mennyiségét az élelmiszer-adalékokban, illetve
-kiegészítőkben.
A béta-karotin esetében nincsenek efféle korlátozások. A béta-karotinból ugyanúgy A-vitamin
lesz, annyi, amennyire szükség van, a többletet pedig más módon használja fel a szervezet.
Ezért manapság az a tendencia, hogy béta-karotinnal kell helyettesíteni az A-vitamint a
tablettákban.
Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert jól illusztrálja, miként használja fel a szervezet a
táplálékot. A vitaminok, ásványi anyagok és más tápanyagok a természetes élelmiszerekben
pontosan a megfelelő formákban vannak jelen: ahogyan beépülhetnek szervezetünkbe, amely
gondosan meg tudja válogatni és ki tudja választani, amire szüksége van. Amikor viszont egy
ételből vagy tápanyagból túl sokat fogyasztunk, vagy belebabrálunk a táplálék összetételébe,
felborulhat az egyensúly.
A béta-karotin tehát jó, de a sokkal több nem szükségszerűen jobb.
Ez kemény beszédnek számít a mai világban, hiszen az emberek szinte mindent túlzásba
visznek – túl sokat esznek, túl sokat isznak, túl sokat dohányoznak, túl sokat költenek, és túl
sok a társas összejövetel is. A mértéktartó életvitel közel sem olyan népszerű, mint amennyire
egészséges.
A „most vagy rögtön" társadalmában élünk, a gyors és ideiglenes megoldások szemléletével,
és nehéz elfogadnunk, hogy a jó egészség nem érhető el azonnal. Soha nincs hiány vevőkből,
amikor egy új divathóbort kelt szenzációt a média segítségével.
Amikor egy népszerű egészségügyi kiadvány szaktanácsadója voltam, igen sokszor kerestek
fel riporterek. Ilyesmiket próbáltak velem kimondatni: „Igen, ha naponta megeszünk fél kiló
lucernahajtást, megerősítjük a szívünket", vagy „Néhány kapszula gyökereztetett tengeri alga
jó éjszakai alvást biztosít". Senki sem akarta hallani a véleményemet a józan értelemről, a
belátásról és a kiegyensúlyozott étrendről, amelyre a szervezetnek igazán szüksége van. Ha
helyes, értelmes riportanyagot adtam le nekik, akkor sem készült főcím az egészséges,
kiegyensúlyozott életvitelről, még az egészségüggyel és egészségneveléssel foglalkozó
magazinok címoldalára sem került, mivel nem teremtett jövedelmező, nyereséges, új piacokat
a különböző „egészséges" termékek számára.
Az emberi test hosszú ideig képes eltűrni, elviselni ilyen vagy olyan túlzást, mértéktelenséget.
Még három kiló sárgarépát is naponta! De csakis az a bizonyos egyensúly,
kiegyensúlyozottság, megfontoltság – nemcsak abban, amit megeszünk, hanem egész
életmódunkban – vezet a tartós egészséghez és boldogsághoz.

Együnk az egészségért!
Együnk az egészségért!
„Táplálékod legyen orvosságod!" (Hippokratész)
Ha a mai életmód kiváltotta betegségek járványszerű terjedésével szemben csatát akarunk
nyerni, szakítanunk kell étrendünk halálos mértéktelenségeivel. Táplálkozzunk egyszerűbb,
természetesebb módon! Létezik olyan étrend, amely nem csupán megelőzi a legtöbb gyilkos
betegséget, de megszüntetésükben is segít. A táplálékok széles választékát természetes
mivoltukban kell elfogyasztanunk, egyszerűen elkészítve. Ha vállaljuk a természetesebb
életvitelt, megjavult egészséget és megnövekedett energiát kapunk cserébe.
Alapelvek az egész életen át tartó egészséges életvitelhez
TÁPLÁLÉK
• Tápláljuk testünket egészséges, rostban gazdag, bőséges tápanyagot tartalmazó
élelmiszerekkel.
• Fokozatosan törekedjünk a vegetáriánus életvitel megvalósítására.
• Javítsuk emésztésünket: hagyjunk fel a nassolással.
MOZGÁS
• Erősítsük meg testünket, és naponkénti – lehetőleg a szabadban végzett – aktív mozgással
tegyük élvezetessé az életet. Törekedjünk elérni azt, hogy napi 30 percet szánjunk erre. A
gyaloglás a legbiztonságosabb és az egyik legjobb testgyakorlás.
VÍZ
• Frissüljünk fel reggelenként meleg-hideg zuhany váltakozó alkalmazásával.
• Bensőnket úgy élénkítsük és üdítsük fel, hogy naponta megiszunk hat-nyolc pohárnyi vizet.
NAPFÉNY
• Húzzuk félre a sötétítőfüggönyöket! Hadd süssön be a nap! Felvidít, sőt egészségünket is
javítja.
MÉRTÉKLETESSÉG
• Éljünk kiegyensúlyozott életet! Fordítsunk időt munkára, játékra, pihenésre és
kikapcsolódásra egyaránt. Ápoljuk a társas kapcsolatokat, és fordítsunk figyelmet a lelki
növekedésre is.
• Védjük testünket az olyan káros anyagoktól, amilyen a dohány, az alkohol, a koffein és a
drogok.
LEVEGŐ
• Szellőztessünk naponta. Jól kiszellőztetett szobában aludjunk.
• Gyakran vegyünk mély lélegzetet. Gyalogoljunk a szabad levegőn mindennap.
NYUGALOM
• Törekedjünk a napi hét-nyolc órai alvásra. Menjünk elég korán aludni, hogy felfrissülten
ébredhessünk.
• Szenteljünk időt a kikapcsolódásra is. Járjunk gyülekezetbe, menjünk kirándulni,
dolgozzunk a kertben, űzzünk valamilyen értelmes kedvtelést, menjünk rendszeresen
nyaralni.
BIZALOM
• A minőségi és beteljesedett élethez a lelki növekedés és fejlődés is hozzátartozik.
• A szeretet, hit, bizalom és reménység kedvező hatást gyakorol a testi egészségre is.
Alapvető irányelvek az egész életen át tartó jó egészség kialakításához
FOGYASSZUNK KEVESEBB...
...látható zsírt és olajat
– kerüljük a zsíros húsokat, a margarinokat, a főző- és salátaolajokat, szószokat, mártásokat és
önteteket
– csak igen ritkán fogyasszunk vajat és olajos magvakat
– kerüljük a sütést: hirtelen sütés helyett kevés vízzel, teflonserpenyőben pároljunk
...cukrot
– korlátozzuk a cukor, méz, melasz, szirupok, piték, kekszek, cukrászsütemények, cukorkák,
aprósütemények, üdítőitalok és a cukorban gazdag desszertek fogyasztását, mint például a
puding és a jégkrém
...koleszterint tartalmazó ételt
– szigorúan korlátozzuk a hús, kolbászfélék, tojássárgája és máj fogyasztását
– korlátozzuk a tejtermékeket is; ha nagyon megkívánjuk, inkább fogyasszunk zsírszegény
sajtokat és zsírtalan tejtermékeket, s ha fogyasztunk is halat vagy szárnyast, csak nagyritkán
tegyük
...sót
– ne sózzuk az ételt se főzés közben, se az asztalnál, s korlátozzuk az igen sós termékek
fogyasztását, mint amilyenek a sós lében tartósított savanyúságok, sós kekszek,
szójamártások, sózott pattogatott kukorica, olajos magvak, ropogtatnivalók, perecek, ropik,
fokhagymás só
...alkoholt
– minden formájában kerüljük az alkoholt, de a koffeintartalmú italokat is, mint például a
kávé, a kólafélék és a fekete tea
FOGYASSZUNK TÖBB...
...teljes gabonamagvat
– korlátlanul fogyaszthatunk barna rizst, kölest, árpát, kukoricát, búzát és rozst
– ugyancsak korlátlanul fogyaszthatunk teljes gabonából készült termékeket, például
kenyeret, tésztaféléket, őrölt gabonát és kukoricalepényt
...gyökeret és hüvelyest
– korlátlanul fogyaszthatunk mindenféle burgonyát, ehetünk yamgyökeret (zsírbő feltétek
nélkül)
– fogyasszuk a borsót, a lencsét és a bab minden fajtáját
...gyümölcs- és zöldségfélét
– együnk meg mindennap néhány friss, egész gyümölcsöt
– korlátozzuk a rostszegény gyümölcslevek és szirupban eltett, dobozolt gyümölcsök
fogyasztását
– együnk naponta zöldségféléket is, törekedve a változatosságra
– fogyasszuk a friss salátaféléket kalóriaszegény és csak enyhén sós dresszingekkel
(öntetekkel)
...vizet
– igyunk meg hat-nyolc pohár vizet naponta, s ezt alkalmanként a vízbe csavart citrommal
vagy gyógyteákkal tehetjük változatossá
...tartalmas reggelit
– élvezzük a meleg, sokféle magból álló müzliket, friss gyümölcsöket és a teljes kiőrlésű
kenyérből készített pirítóst
– indítsuk „repülőrajttal" a napot!

Együnk többet!
Együnk többet, és csökkentsük a súlyunkat!
Az Egyesült Államokban minden második felnőtt túlsúlyos. Az elmúlt húsz év során kipróbált,
egyre bonyolultabb diéták ellenére az átlagember most két-három kilóval súlyosabb. Az
ország egyik legnagyobb karosszékgyára azt állítja, hogy öt centivel meg kellett szélesítenie
az átlagos székméretet, hozzáigazítandó az egyre terjeszkedő amerikai csípőhöz.
Ez félelmetes. Van az éremnek derűsebb oldala is?
Persze hogy van. Mindannyiunkban ott van egy ideális Mrs. és Mr. Goodweight (a megfelelő
súlyú hölgy, ill. úr – a ford.), csak talán az elbátortalanodás üledékei alá rekedt, vagy az
elkényeztetés bugyrai mélyén rejtőzik, de az is lehet, hogy a téves elgondolások halmai
mögött bújik meg. Ezt a képzeletbeli személyt elő kell szólítani, ki kell szabadítani.
Neki kell látnunk, hogy a régóta bennünk rejtőző egészséget és energiát helyreállítsuk.
Azáltal, hogy megtaláljuk, kialakítjuk azt az életmódot, amellyel fenntartjuk egészségünket,
megnöveljük energiánkat, csökkentjük a megbetegedés kockázatát, visszafogjuk az élelemre
kifizetett összegeket, és lehetővé tesszük, hogy annyit együnk, amennyi jólesik, s mégis
fogyjunk anélkül, hogy éhesnek éreznénk magukat.
Ez csak egy álom!
Nem. Túlsúly akkor keletkezik, amikor az elfogyasztott kalóriamennyiség felülmúlja,
meghaladja azt a kalóriamennyiséget, amelyet a szervezet fizikai tevékenységre és
funkcióinak fenntartására felhasznál, a fennmaradt kalóriákat pedig zsír formájában tárolja.
Amikorra 3500 többletkalória összegyűlik, fél kiló zsír rakódik le. Ha a napi étrendhez
hozzáteszünk egy darabka vajat (100 kalória), ez évente majd öt kiló többletre rúg. Másrészt
viszont, ha hét napig elhagyjuk a desszertet (500 kalória) fél kiló testzsírt távolítunk el.
A siker titka abban rejlik, megtaláljuk-e a módját annak, hogy kevesebb kalóriát vegyünk
magunkhoz anélkül, hogy kevesebb ételt fogyasztanánk.
Ellentmondásosan hangzik!
A világ ma tele van ellentmondásokkal. A népszerű magazinok és a tévé képernyője telis-tele
van gyönyörű, karcsú emberekkel – és persze gazdag, hizlaló ételeket bemutató színes
hirdetésekkel. A szupermarketek huszonötezer, ügyesen becsomagolt kalóriasűrítmény-félét
kínálnak, teljes összhangban a magazinokkal, amelyek a legmodernebb, legfrissebb, sebtében
összetákolt étrendet ajánlják. Szinte minden utcasarkon gyorsbüfék csábítanak előre
csomagolt, azonnal elvehető szolgáltatásaikkal – pedig a táplálék az, amit elvettek belőle.
Látjuk, hogy a modern élelmiszeripar az olcsó, alacsony kalóriatartalmú, nagy mennyiségű
táplálékokat drága, magas kalóriatartalmú, kis terjedelmű „kalóriabombákká" alakította át. Ma
már lehetséges az, hogy néhány harapásnyi táplálékkal kalóriadús ételt fogyasszunk. Nem
csoda, ha az emberek úgy érzik, éhesek és kielégületlenek maradtak, s ezért azután túleszik
magukat!
Hogyan történik mindez? Az eljárás során három kilogramm cukorrépát meghámoznak,
megfosztják nagy tömegű rost- és tápanyagtartalmától, s létrehoznak fél kiló tiszta cukrot. A
cukor és más, finomított élelmiszerek ma az elfogyasztott kalóriák 20 százalékát teszik ki.
A gyártási folyamat során vesznek 10-14 kukoricacsövet, és kivonnak belőle egy evőkanál
kukoricaolajat, ami a maga 110 kalóriájával egy nyeletre lenyelhető! A kivont olajok és zsírok
alkotják a napi kalóriamennyiség további 20 százalékát.
A rost- és tápanyagaitól megfosztott, alkohollá átalakított magvakból származik további
kilenc üres kalória, amit sokan vesznek magukhoz nap mint nap.
Adjuk össze! A modern nyugati étrend majdnem 50 százaléka feldolgozás útján nyert,
koncentrált, tápanyagaitól és rostjaitól megfosztott kalóriát tartalmaz. Holtbiztos formula az
elhízáshoz!
Hogyan kezdjünk hozzá a fogyáshoz?
Ha szeretünk enni, de fogyni akarunk, akkor
EGYÜNK TÖBB
– friss és párolt zöldséget, de bánjunk óvatosan a szószokkal és salátaöntetekkel,
– teljes magvakat, főtt gabonaneműeket, barna rizst, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret,
főtt tésztát,
– gumósokat és más zöldségféléket – burgonyát, yamgyökeret, úritököt és mindenféle babot,
lencsét, borsót,
– friss, egész gyümölcsöket.
Ezek a táplálékok természetes mivoltukban laktatóak, táplálóak, olcsók, és kevés bennük a
kalória.
EGYÜNK KEVESEBB
– finomított, feldolgozott és koncentrált táplálékot – kalóriatartalmuk magas, és magas az
áruk is, viszont kevés bennük a táplálék és a rost,
– mogyoróféléket, húsokat és zsírban gazdag tejtermékeket – noha ezek táplálóak és a kicsi a
tömegük, viszont magas a zsír- és kalóriatartalmuk (a húsok, sajtok például 60-80 százalékban
zsírból állnak) és kevés bennük a rost.
Mit tehetünk még?
• Igyunk sok vizet, napi 6-8 pohárral. Próbáljuk ki a gyógyteákat, ásványvizeket vagy az
egyszerű tiszta vizet. A szódát (a szénsavas italokat) tartogassuk különleges alkalmakra.
• Gyalogoljunk tempósan mindennap. Szorítsuk rá magunkat, hogy addig csináljuk, amíg 30–
60 percig már kimerülés és kifulladás nélkül tudunk gyalogolni.
• Tudatosítsuk magunkban a gyenge pillanatokat! Egy süteményt tucatnyi követ. Ne együk
meg az elsőt se!
• Ne vásároljunk problémás ételeket! Ha nincsenek körülöttünk, nem leszünk kitéve a
kísértésnek.
• Ha unatkozunk, csalódottak vagy magányosak vagyunk, menjünk el sétálni, igyunk meg egy
pohár vizet, olvassunk el egy könyvet, vagy hívjuk fel az egyik barátunkat. Vagy akár ünnepi
tort is ülhetünk olyan természetes ételekből, mint a szőlő, az ízletes, lédús dinnye, vagy a
ropogós répaszeletek.
• Vonjunk be lelki erőforrásokat is! Isten viruló egészségre, jólétre alkotott minket is. Ideje,
hogy véget vessünk azoknak a kiegyensúlyozatlan, félig-meddig éhezés jellegű diétáknak,
amelyek elcsüggesztettek, kielégületlenné tettek és sóvárgóvá, hogy még többet együnk.
Fogjunk hozzá egy olyan életmód kialakításához, ami rendbehozza szokásainkat és elindít az
egészséges élet felé. Ha elkerüljük a népszerű irányzatokat és a megfelelő ételeket választjuk,
többet ehetünk, és akár heti fél kilót is fogyhatunk.

Kalóriabombák

Kalóriabombák gyártása
Gyakran előfordul, hogy az egészséges, tápanyagban gazdag ételeket kalóriabombákká
alakítjuk át. Igen könnyű ezt tenni, s úgy tesszük, hogy meg sem gondoljuk. Vegyünk például
egy almát: vannak benne vitaminok, ásványi anyagok, rost, és csupán 75–100 kalória. Ha úgy
ennénk meg, ahogyan a fáról lekerül, nem lenne semmi problémánk. De mi szeretjük egy
kicsit „feljavítani" cukorral, és almaszószt készítünk belőle, megduplázva a kalóriákat. Az
almás pite még ennél is közkedveltebb – s étkezési katasztrófát jelent, hiszen egy szelet akár
500 kalóriát is tartalmazhat.
Ehelyett megehetnénk egy csomó almát!
Erről van szó. Öt-hat almát kellene elfogyasztanunk ahhoz, hogy ezt a kalóriaszintet elérjük.
Azt is tudjuk, hogy ezt nem igazán tennénk, hiszen két-három alma elfogyasztása után már
jóllakunk.
De nézzük most a krumplit. Ez a szerény növény csodálatosan tápláló étel. Néhány évvel
ezelőtt a tudósok elvégeztek egy kísérletet: egész évben nem ettek mást, csak burgonyát.
Meglepő, de egészségesek maradtak, s kitűnő erőnlétnek örvendtek.
Egy nagy burgonya önmagában csupán 140 kalóriát tartalmaz. Azonban lássuk csak,
miképpen fogyasztjuk manapság a krumplit. Ki eszi üresen? Fel szoktuk „dúsítani". A friss
salátákat is olajos öntetekkel „gazdagítjuk". A gyümölcsök legjavából levek, piték készülnek,
vagy sűrű szirupban konzerválják őket. Még a frissen főzött zöldségféléket is megvajazzuk,
szószokkal öntözzük, ami persze megduplázza vagy megháromszorozza a kalóriákat. Nem
csoda, hogy súlyproblémáink vannak.
Hogyan változtassunk ezen?
A megoldások viszonylag egyszerűek. Nem velünk született beidegződés az, hogy milyen
ételeket szeretünk jobban. Elsajátítottuk, kialakítottuk és műveljük e szokásokat, de
megváltoztathatók. Ha ezeket jó szokásokkal helyettesítjük, amelyeket állhatatosan és
eltökélten újra meg újra ismételünk, meglesz a kellő hatásuk.
Kezdhetjük azzal, hogy több természetes élelmet fogyasztunk, amelyeket persze egyszerűen
készítettek el. Ide tartoznak a teljes őrlésű gabonából készült kenyerek, a teljes őrlésű
lisztneműek, a rizs és a tésztafélék, mindenféle friss zöldség, a gumósok, mint amilyen a
burgonya és a yam, valamint a hüvelyesek, mint a bab, borsó, lencse – ezek kitűnő
választások.
Kényeztessük magunkat gyümölccsel! Amikor csak lehetséges, fogyasszunk friss, egész
gyümölcsöt, anélkül, hogy cukrot tennénk hozzá. Hámozzunk és együnk meg egy narancsot
például, ahelyett, hogy a levét innánk, mert így több tápértéket és rostot tartalmaz, s jóval
kevesebb kalóriát veszünk magunkhoz.
Amikor úgy fogyasztjuk a táplálékot, ahogyan megterem, tele van rosttal és meglehetősen
kevés benne a kalória. Ha csupán a kalóriabombákat hagyjuk el, a legtöbb esetben lényegesen
nagyobb mennyiségű táplálékot fogyaszthatunk, jóllakottnak és megelégedettnek érezzünk
magunkat, és mégis veszítünk súlyunkból.
Éljünk teljes életet!
Éljünk tartalmas, teljes értékű életet!
Létezik ilyesmi? – sóhajt fel egy idősödő újgazdag, akinek mindene megvan, amit napjaink
szemléletének megfelelően érdemes volt elérni. Bármit megvehet magának, amire vágyik.
Furcsa módon mégis üresnek, csalódottnak érzi magát.
Úgy tűnik, ez általános, mindennapos probléma...
Igen, egyre általánosabb. Bár az amerikaiak hosszabb ideig élnek, mint ezelőtt bármikor, a
kutatások mégis azt mutatják, hogy egyre kevésbé elégedettek.
Reményeinket újra meg újra felkeltik a grandiózus, valóságtól elrugaszkodott hirdetések,
reklámok, az „önsegítő", „önmegváltó" guruk, akik az elérhetetlent ígérik. Az orvoslás
lehetőségeibe vetett gyermeki hitünk, bizakodásunk abban, hogy minden betegségünket
meggyógyítják, ugyancsak reményeket kelt. S ahogyan felhalmozódnak a csalódások,
keresgélni próbáljuk életünk hiányzó darabjait.
Lehet valaki igazán elégedett?
Gazdagságról, hírnévről és sikerről álmodunk, hogy mindenünk meglesz, amire csak
vágyunk, és azt tesszük, ami nekünk tetszik. De el tudjuk képzelni egy multimilliomos
atlétáról, hogy nem akar még előnyösebb, eredményesebb üzletet, szerződést kötni?
Elképzelhető egy gazdag hírességről, hogy nem érez késztetést arra, hogy újabb reklámot
készítsen, többet termeltessen, avagy még egy könyvet írjon? Hol van az az üzletember, aki
ne vágna bele egy újabb vállalkozásba, és ne vágyódna vállalkozása kiterjesztésére? Vagy
tudunk olyan tizenévesről, aki elégedett a külsejével, ruháival, szüleivel, barátaival? Az
emberi lények kielégíthetetlen vágyakat kergető teremtmények, képzelt szükségletek zárják
be szemüket és szívüket.
Ezért fordulnak sokan a drogokhoz?
Felgyorsult életünkben olyan nyomásnak vagyunk kitéve, annyira tele vagyunk fájdalommal,
csalódással és reménytelenséggel, hogy egyre inkább hajlandók vagyunk egészségünket, sőt
még az életünket is kockára tenni szinte bármiért, ami szabadulást, enyhülést ígér – már az
sem számít, hogy csupán ideiglenesen. „Kövessétek érzéseiteket!" – kapjuk a késztetést. „Ha
jól érzed magad tőle, csak tedd!" „Gyerünk, különben elmegy mellettünk az élet!"
Mindenki számára bőven jut alkoholtartalmú ital. A kábítószerek után sóvárgók is sok,
úgynevezett tiszteletreméltó polgárra akadnak, akik valamilyen droggal vagy pirulával
elzsibbasztják fájdalmukat.
De a tartós, maradandó öröm nem szippantásokból származik, a jó közérzet sem a
palackokból és tablettáktól. Az értelem békéje nem teremthető meg egykönnyen. A hálát és
könyörületet nem árusítják sem a gyógyszertárakban, sem az utcán.
Hogyan szerezzünk tehát örömet és békét, jó dolgokat?
A Biblia azt mondja, hogy ha a mi testies, természetes érzéseinket követjük, ez olyan negatív
következményekhez vezet, mint amilyen az erkölcstelenség, kicsapongás, önző nagyravágyás,
részegségek, orgiák, dührohamok (Pál apostol levele a galáciabeliekhez, 5:22). A Biblia azt is
elmondja, hogy Isten ezeknél sokkal jobb dolgokat tartogat számunkra: örömöt, békét és
gyógyulást. Ezek az ajándékok azonban csak a gondolkodásmódunk megújulása révén jutnak
el hozzánk.
Megint valamiféle, manapság oly „fontos" vallásos badarságról van szó?
A névtelen alkoholisták (Anonymous Alcoholics) csoportjai évtizedek óta kínálják a legjobb,
hosszú távú eredményeket felmutató kezelést alkoholbetegek számára. Tizenkét lépésből álló
programot alkalmaznak, amely az emberi tehetetlenség elismerésétől egy magasabb rendű
Hatalom elfogadásáig tartó „lépéseket" foglalja magában. Ehhez hasonló programokat ma
már az emberi szükségletek szinte minden területén alkalmaznak. Ezreknek hoznak
gyógyulást, akik esetében mindenféle gyógyító kúra, gyógyszerek, tanácsadás és más emberi
megoldások kudarcot vallottak.
A gyógyultak nemcsak a lelki értékek utáni kutatás értelméről tanúskodnak, hanem arról is,
hogy a hit újjáéledése, a személyes, gondoskodó Isten elfogadása valódi, hatalmas
változásokat hozott az életükbe.
Ez is egy újabb divathóbort talán?
Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb áttörése az emberi lény fizikai, mentális, érzelmi és
lelki összetevői közötti szoros kapcsolat felfedezése volt. Ez radikális eltávolodás a múlttól,
mert évszázadokon át úgy hitték, hogy a test, értelem és lélek elkülönült, önálló valóságok,
amelyek egymástól függetlenül működnek. Most fedezzük fel, hogy az olyan dolgok, mint a
harag, félelem, neheztelés és bizalmatlanság valóban hatnak a test működésére, gyengítik az
immunrendszert, ajtót nyitnak a betegségek előtt. A pozitív emóciók viszont, mint a szeretet,
öröm, hit és bizalom, olyan védőanyagokat termelnek, amelyek erősítik az immunrendszert és
megvédenek a betegségektől. Ha keserűséget és gyűlöletet táplálunk, ha negatív gondolatokat
és érzelmeket melengetünk, megbetegedhetünk. A pozitív gondolatokra és érzelmekre való
törekvés pedig a szó szoros értelmében meggyógyíthat. De ehhez csak felülről kaphatunk
segítséget.
Mire terjed ki a „lelki növekedés"?
Például megismerkedhetünk a Bibliával, imádkozhatunk a Lélek különleges ajándékaiért,
amelyekkel Isten szeretne megajándékozni bennünket – ezek a szeretet, öröm, békesség,
türelem, kedvesség, szelídség és önuralom (Pál apostol levele a galáciabeliekhez, 5:22), hála-
és dicsérőénekeket énekelhetünk.
Isten csodálatosan alkotott minket (139. zsoltár, 14). Nem úgy kerülünk erre a bolygóra,
ahogyan néhány evolucionista feltételezi, hogy csak minimális felszerelésünk van a
túléléshez. Mindannyiunknak van lelkiismerete, hogy a teljes értékű érzelmi skálával
életünket gazdagítsa, és van értelmünk – hogy éljünk vagy visszaéljünk vele.
Az egészség és a jó közérzet nem elég. De nem elég a gazdagság, hírnév, jó külső megjelenés
és erő sem. A teljes értékű élethez hozzátartozik a lelki növekedés és fejlődés is, amely
megelégedéssel párosul. Vagyis megtanulhatjuk, hogy ha nem vagyunk elégedettek azzal,
amink van, azzal sem leszünk soha elégedettek, amit akarunk.
Ezek a mély, kifejezhetetlen vágyak vezessenek Őhozzá, aki életünknek reménységet és
értelmet tud adni. A lelki növekedés pótolja, kitölti majd életünk hiányzó és üres részeit. Az
eredmény pedig a minőségi és kiteljesedett élet, amely az örökkévalóságba tart.

Fogyókúrák
Amikor a siker csupán illúzió
„Veszítsen öt kilót tíz nap alatt, új, tudományosan bizonyított formulával!" Ezt a felhívást nem
lehet visszautasítani. A küszködő, elbátortalanodott, túlsúlyos személy megragad egy újabb
szalmaszálat. Hinnie kell.
A súlyvesztés az súlyvesztés, nemde? Számít, hogy ki hogyan szabadul meg
fölösleges kilóitól?
Sokan, akik lefogynak, azt hiszik, hogy a lerakódott zsiradéktól szabadultak meg, pedig
valójában többnyire vizet, valamennyi izmot és más, értékes szöveteket veszítettek el.
Néhány évvel ezelőtt igen népszerűek voltak a fogyasztótabletták. Többségük vizelethajtó
volt. Mivel a test kb. 70 százaléka víz, az efféle tabletták könnyen el tudtak távolítani néhány
liternyi vizet. A mérleg kedvező eredményt mutat néhány nap alatt. Ám a test fokozatosan
eredeti állapotába segíti vissza magát, mivel pótolja az elvesztett vizet, és oda a
súlyveszteség!
A protein-túladagolás is alapvetően ugyanezzel az eredménnyel párosul. A máj a
fehérjetöbbletet vérurea-nitrogénné alakítja át, amely arra készteti a veséket, hogy vizet
szorítsanak ki a testből. Sokkal több vízre van szükség ahhoz, hogy a szervezet kimossa
magából a proteintöbblet anyagcseretermékeit, mint amennyit a szénhidrátok és zsírok
lebomlási termékeinek eltávolítása igényelne.
Néhány diéta, amely gyors súlyveszteséget ígér, kihasználja azt a tényt, hogy a magas
fehérjebevitel látványos súlyveszteséget idézhet elő rövid időn belül. Ez azonban igen
veszélyes praktika. A fogyókúrázók rövid időn belül visszahíznak, hiszen a szervezet pótolja
az elvesztett vizet.
Milyen további problémákat idézhetnek elő az efféle diéták?
Sok, sebtében összeállított, megalapozatlan étrend a kalóriabevitelt szélsőségesen alacsony
szintre, napi 500–800 kalóriára szállítja le. Néhányan még ennél is lejjebb mennek, egészen
300-400 kalóriáig. A szervezet hibásan értékeli ezt a drámai kalóriacsökkenést, akut
éhezésnek fogja fel, és elkezdi emészteni saját fehérjéit (általában izom formájában), mivel
erőfeszítéseket tesz arra, hogy az életfontosságú szöveteket megvédje. Az alapos vizsgálat
kimutatta, hogy a súlyvesztés az ilyen étrendek esetében zsír- és izomszövetből származik.
Tehát vigyázzunk! Amikor azt gondoljuk, hogy 7 kiló zsírtól szabadultunk meg, a
zsírszövetből csak 2-3 kilónyit veszítettünk, s emellett kb. 1/2 kiló fehérjeszövetet (izom) és
kb. 4 liter vizet.
Ha úgy érezzük, hogy folytatnunk kell a diétát, biztosítsuk, hogy a kalóriabevitel ne csupán a
napi szükségletnek megfelelő, elégséges fehérjét tartalmazza, hanem elegendő szénhidrátot is,
hogy az izomszövet-veszteséget megakadályozza. Egy átlagember esetében ez legalább 200
kalória fehérjét (50 gramm) és 600-800 szénhidrát-kalóriát jelent naponta. A test nem tudja
százszázalékosan felhasználni a zsírt (zsírsavakat) üzemanyag-szükséglete fedezésére.
Lehet egyáltalán fogyni ilyen étrend alkalmazásával?
A mérsékelten kövér emberek általában heti 1/2–1 kiló súlyt veszítenek a jól kiegyensúlyozott
étrend alkalmazásával, a túlsúlyosak egy kicsivel többet is. A lassú, de biztos súlyvesztésnek
számos előnye van a radikálissal szemben: nem veti oda a testet az éhezéses, koplalásos
anyagcsere divatjának, nem oly gyakoriak a kudarcok és a nagy evészetek, az éhség
kezelhetőbb, és jók az esélyek arra, hogy a súlyveszteség valóban zsiradék legyen.
A fokozatos súlyvesztés talán legfontosabb aspektusa az, hogy időt hagy az új és
egészségesebb étkezési szokások kialakítására. Az embernek olyan életmódot kell
kialakítania, amely megegyezik az új testsúllyal – főleg ha a súlyvesztés olyan, hogy jó
esélyünk van az állandósulására.
Mindenáron fogyni akarok, nincs türelmem a lassú programokhoz! Nem lenne jobb
a gyors súlyvesztés, mint a semmilyen?
A súlyvesztés és -visszanyerés ördögi körforgása az egyik legártalmasabb dolog, amit csak a
testünkkel tehetünk. Az igazság az, hogy az állandósuló túlsúly kevésbé veszélyes az
általános egészség szempontjából, mint ez a „jojóeffektus". A gyors diéták útján elért ismételt
fogyás, amelyet a súly visszaszerzése követ, fokozatosan kimeríti az izomszöveteket, és
zsírszövettel helyettesíti. S mivel a zsír elégésének feltétele az, hogy izomszövet is legyen, így
ez utóbbi hiányában egyre kevésbé leszünk képesek lefogyni.
Még aggasztóbbak a lélektani következmények. Az ismételt kudarcokkal és
megaláztatásokkal megterhelt évek elhordozása emocionális hegeket hagy maga után, melyek
gyakran egész életünkre megmaradnak. A nyomorúság kufárai által felkínált gyors
súlyvesztés varázslatától elbódult emberek kezdetben tényleg kilókat veszítenek, de végül
szinte mindegyikük kövérebb, mint annakelőtte volt.
Ne legyünk a fürdőszobamérleg rabszolgái, hogy naponta ellenőrizzük magunkat az azonnali
eredmény kedvéért, mert ez olyan problémákkal párosul, amelyek kezelése éveket vesz
igénybe. Fogjunk bele egy egészséges programba! Legyünk türelmesek! A hosszú távú
nyereség számít. Az illúziók majd elmosódnak, de a végleges jutalom szilárd és tartós lesz.
Minden évben dollármilliárdokat költünk különböző fogyókúrás étrendekre és eszközökre, az
eredmények mégis lehangolóak – mert a látható eredménnyel járó, permanens, sikeres fogyást
nehezebb elérni, mint a kábítószerek, dohány és alkohol feletti győzelmet.
Jobb lenne felhagyni a próbálkozással? Maradjak kövér?
Igen. Sokkal biztonságosabb túlsúlyosnak maradni, mint egyik diétáról a másikra váltani,
kilókat veszíteni, s később visszaszerezni. Kutatások igazolják, hogy a „jojóeffektus" kiüríti,
felemészti az olyan fontos testszöveteket is, mint az izom- és csontszövet. A test végül
annyira legyengül, hogy fogékonyabbá válik a betegségek iránt, és a többlet-zsiradékvesztésre
is egyre kevésbé lesz képes.
De nem veszélyes túlsúlyosnak maradni?
Kövérnek lenni nem egészséges. Már 5-7 kiló többletsúly is jelentős változásokat idéz elő,
amelyek degeneratív betegségek alapjait fektetik le. Tény, hogy a túlsúlyos emberek
megnövekedett egészségi kockázatokat hordoznak. Soraikban több a szívbaj, a magas
vérnyomás, a cukorbaj, az epehólyag-megbetegedés és a rák, mint a normális testsúlyúak
esetében. És korábban meghalnak.
Azoknak, akik elhíztak, át kell értékelniük eddigi gondolkodásukat és viselkedésüket. A
milliók esetében lejátszódó forgatókönyv valahogy így néz ki: néhány hét a legújabb
csodaétrenden, az állkapcsok szögesdróttal elkerítve, kapunk egy sorozat injekciót vagy
tablettát, beiratkozunk egy fogyókúrás tanfolyamra, gyorsan lemegy a súly, ünnepség, új
ruhák! Ám néhány napon belül újra felvesszük régi étkezési szokásainkat és folytatjuk addigi
életvitelünket. Egy-két hét vagy hónap múlva néhány kilóval megtoldva nyerjük vissza a
diétával elvesztett súlyt.
A fogyókúrás programok általában azért vallanak kudarcot, mert rövid távú elképzelések
hosszú ideje tartó problémák megoldására. Ideje szembenézni a valósággal, hogy a kövérség,
az elhízás talán komoly, életet fenyegető állapot.
Mit kell tennem?
Az elhízás kezelése több egy diétás programnál. Csakúgy, mint a cukorbaj, magas vérnyomás,
alkoholizmus vagy dohányzás esetében, az elhízás legyőzéséhez is átfogó, széles körű
életmód-változtatás szükséges.
Először is kötelezzük el magunkat hosszú távra – akár élethossziglan –, hogy akkor sem
változtatunk elhatározásunkon, ha az átalakulás folyamán esetleg nagy evészetek és más
komoly botlások fordulnak elő. Ezzel a fajta elkötelezettséggel talpra állhatunk, amikor
elbukunk, s újra nekiindulhatunk – és kitartóan be is fejezhetjük azt, amit elkezdtünk.
Másodszor: nevén kell neveznünk és meg kell változtatnunk azokat a szokásokat, amelyek
elhízáshoz vezetnek. Ez lehet olyan egyszerű, mint például az üdítőitalok kiküszöbölése, vagy
a zsírok, olajok fogyasztásának csökkentése. De kívánhatja tőlünk azt is, hogy teljesen
alakítsuk át étkezési szokásainkat, életmódunkat.
Az életen át tartó szokások megváltoztatása az egyik legnehezebb dolog, és igen ijesztőnek
tűnik. Nagymértékben növeli a siker esélyeit a hűséges, rendszeres találkozás egy támogató
csoporttal. Ez a fajta csapatos erőfeszítés szükséges azok számára, akiknek tíz kiló feletti
többletsúlyuk van, vagy akiknek a problémái hosszú évekre nyúlnak vissza.
Harmadszor: gyakran radikális, „sebészeti" beavatkozásra van szükség viselkedésünk,
szokásaink területén is. Olvassunk jó könyveket, járjunk tanfolyamokra, csatlakozzunk
gyaloglókhoz, kirándulókhoz, és barátkozzunk egészséges gondolkodású emberekkel! A
fogyókúra nem hiábavaló ténykedés. Összpontosítsunk a megjavult egészségre, s a testsúly
majd gondoskodik magáról.
Végezetül pedig keressünk egy olyan fogyókúrás tervet, amely összhangban van az életen át
tartó egészséggel. Ehhez hozzátartozik a rendszeres mozgás, a zsírszegény, magas
rosttartalmú étrend, és olyan életszemlélet, amely minden területen megfelel a
szükségleteinknek. A fogyókúra csupán egy része a teljes értékű és elégedett életnek, nem
pedig a fő foglalatossága.
Létezik ilyen működőképes életterv. Sokaknak már sikerült. Vigyünk lelket bele, és tartsunk
ki mellette! „Valamit hatalmad van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed!" (Prédikátor
könyve, 9:12)

Gyalogoljunk!

Gyalogoljuk le a túlsúlyt!
Amerikában divat a fitness. Befűzzük a Reebokot, büszkélkedünk a trikónkkal – azonban az
amerikaiak többsége sajnálatos módon esetlen, gyenge, csak csetlik-botlik.
Valóban tíz mérföldet kell szaladni ahhoz, hogy ledolgozzunk egy tejszínhabos
jégkrémet, amire rászórtak némi cukrozott gyümölcsöt és leöntötték egy kis
sziruppal?
Léteznek másféle megoldások is, például elégethetjük a kalóriákat napi tizenöt órányi alvással
is – csak persze az a probléma, hogy nincs elég időnk lealudni egy ilyen jégkrémet a többi
étellel együtt. Ezért olyan fontos a testgyakorlás. Segít, hogy szervezetünk gyorsabban égesse
el a kalóriákat.
Szervezetünk egy állandóan üzemelő motor. Azt a fordulatszámot, amelyen üresen jár,
„alapvető anyagcsere-fordulatszámnak" nevezik. Minél gyorsabban jár egy motor, annál több
üzemanyagot használ.
Amikor az üzemanyag-ellátás szünetel (nem fogyasztunk elég kalóriát) egy belső
mechanizmus lelassítja a szervezet alapjárati fordulatszámát. A rendelkezésre álló üzemanyag
lassabban ég. Ez életmentő a koplalás, éhezés feltételei között, de vereséget mér arra, aki
megpróbál lefogyni.
Megelőzhető ez a reakció?
A mozgás felgyorsítja a szervezet anyagcsereütemét. A testgyakorlás során nemcsak több
kalória ég el, hanem a hatása is megmarad néhány órára. Ezért érzi magát sok ember
energikusabbnak, amikor mozog. A szervezet alapvető anyagcsere-sebessége is tükrözi ezt. A
rendszeres testgyakorlási program elősegíti a fogyást, mivel élénkíti az anyagcserét, azaz
gyorsabban égeti el a kalóriákat.
Mennyi kalóriára van szükségünk?
Mostani testsúlyunkat szorozzuk meg tízzel. (Amerikában az ott elterjedt súlymértéket
használják; a mi esetünkben kb. a testsúlyunk hússzorosával kell a szorzást elvégeznünk. – A
fordító megjegyzése.) Ez nagyjából az a napi kalóriabevitel, amelyre akkor is szükségünk van,
ha ágyhoz vagyunk kötve, hogy fenntartsuk a status quót. Ez az alapvető
anyagcseremértékünk. A legtöbb ember az alapanyagcsere-kalóriamennyiséghez viszonyítva
további 30 százalékot használ napi tevékenysége végzéséhez. Adjuk össze a kettőt, és az így
kapott szám mutatja azt a kalóriamennyiséget, amelyet naponta el kell fogyasztanunk, hogy
súlyunkat fenntartsuk.
Ha tehát többnyire ülőmunkát végzünk, és 73 kilót (150 fontot) nyomunk, akkor a napi
alapvető anyagcsere-szükségletünk 1500 kalória lesz, a tevékenységre fordított kalória pedig
450-et tesz ki. A végösszeg tehát 1950 kalória.
Ahhoz, hogy lefogyjunk, csökkentenünk kell a kalóriák mennyiségét (együnk kevesebbet),
vagy a felhasznált kalóriák számát kell megnövelnünk (több testmozgást kell végeznünk). Ha
kialakul nálunk egy negatív energia-egyensúly, arra kényszerítjük szervezetünket, hogy
égesse el a tárolt üzemanyagot, azaz a zsírt.
Az izomszövet nem alakul át hájjá, amikor az ember öregszik?
Az izomszövetből nem lesz háj. Ez élettanilag lehetetlen. Amikor az emberek kevésbé
aktívak, izmaik összezsugorodnak, és alapvető anyagcsereszintjük visszaesik. Az étkezési
szokások viszont nem mindig igazodnak ehhez a csökkent aktivitáshoz, úgyhogy
összegyűlnek a többletkalóriák, a test megannyi helyen tárolja a zsírt, az izomrostok körüli
területeket is beleértve.
Fontos megértenünk, hogy a mozgás elégeti a zsírt. Amikor több az izomrost, a zsiradék
gyorsabban és eredményesebben ég el. Másrészt a testgyakorlás hiánya és a nagyon is szigorú
diéta izomveszteséget okoz. Ha ez a helyzet sokáig fennáll, szinte lehetetlen, hogy a szervezet
további súlyt veszítsen.
Heti háromszor harmincperces testmozgás elegendő?
Amikor valaki elérte a normális testsúlyát és jó edzettségi szintjét, talán elég. De azoknak,
akik nem edzettek és akiknek súlyvesztésre van szükségük, többet kell előirányozniuk: napi
egy órát.
Melyik a mozgás legjobb formája?
A legbiztonságosabb és legjobb testgyakorlás a gyaloglás. Az úszás szorosan a nyomában jár.
Az edzettebbek erősebben igénybevevő gyakorlatokat is választhatnak.
Kezdjünk hozzá lassan, azzal, amit el tudunk végezni. Nem az a fontos, hogy milyen gyorsan
gyalogolunk. Ami számít, az a megtett távolság és a tevékenység időtartama. Néhányan az
első alkalommal csupán 5 perccel kezdik, de naponta néhányszor. Az, aki 5 percig gyalogol és
50 font többletsúlyt cipel, több kalóriát éget el, mint az, aki csak 20 font többletsúlyt hordoz
és ugyanakkora távolságot tesz meg.
Ha soványak akarunk lenni, lépjünk ki jól, kezdjük el legyalogolni a túlsúlyt, és folytassuk
egy életen át!

Mit csinálunk rosszul?

Mit csinálunk rosszul?

Mi, amerikaiak, büszkék vagyunk magunkra, hogy a legjobban táplált nemzet vagyunk a
Földön. De nagy árat fizetünk ezért a kiváltságért a szükségtelen betegségekkel,
munkaképtelenséggel és idő előtti halálesetekkel. Az amerikaiak túl sokat és túlságosan
gyakran esznek – rengeteg cukrot, zsírt és sót. Sok-sok kalóriát fogyasztanak. Ez a „bőség"
elősegíti a szívkoszorúér-betegség, az agyvérzés, a magas vérnyomás, az ízületi gyulladás, a
felnőttkori cukorbaj, az elhízás és néhány rákféle kialakulását is – négy halálesetből háromért
ezek a betegségek felelősek, amelyek az életmódunkkal függenek össze, főleg azzal, mit és
hogyan eszünk.
Biztosan az ételeinkben maradó rovarirtó és tartósítószerek okoznak betegséget…
Talán meglepő, de nem a permetező- és tartósítószerek a legrosszabbak. Van néhány dolog,
amely ártalmasabb:
• Cukor. A National Research Council beszámol arról, hogy a finomított cukrok és
édesítőszerek adják sok ember napi kalóriabevitelének 20 százalékát. Mivel nincs benne sem
rost, sem tápanyag, a finomított cukor nem más, mint üres kalória. Kalóriasűrűsége révén
kiválóan előmozdítja az elhízást.
• Finomított élelmiszerek. Az emberek régen azt gondolták, hogy a finomítás azért jó, mert
megszabadít a haszontalan növényi rostanyagtól. Most kezdjük megérteni, mennyire
szükséges a rost a bizonyos rákfajták elleni védelemben, a vércukor-stabilizálás terén, a
testsúly megőrzésénél, s az olyan gyomor- és bélrendszeri problémák megelőzésében, mint
például az epekövek, aranyeres bántalmak, diverticulumgyulladás, bélrenyheség, székrekedés.

• Só. A legtöbb nyugati ember naponta 10-20 gramm sót fogyaszt (2-4 teáskanál). Ez
többszöröse annak, amennyire tényleg szükség van, s ez a többlet jelentősen hozzájárul a
magas vérnyomás kialakulásához, a szívelégtelenség és vesebetegség kifejlődéséhez.
• Zsír. A legtöbben nem ismerik fel, hogy napi kalóriabevitelük 36-40 százalékát zsiradék
formájában veszik magukhoz. Ez jóval több annál, amit a szervezet még megfelelő módon
kezelni tud. Következmény: a véredények elzáródnak, koszorúér-bántalmakat és agyvérzést
okoznak. A zsírban gazdag étrend a túlsúly, a felnőttkori cukorbetegség és bizonyos rákfajták
kialakulásához is hozzájárul.
• Fehérjék. A húsban és állati fehérjékben bőséges étrend több fehérjét, zsírt és koleszterint
tartalmaz, mint amennyit a szervezet fel tud használni. A nyugatiak kétszer-háromszor több
fehérjét fogyasztanak, mint amennyi ajánlatos lenne. A tudósok most ébrednek rá, hogy a
kevesebb fehérjét és sokkal kevesebb zsírt és koleszterint tartalmazó étrend alapvetően
nélkülözhetetlen az egészség megjavításához és a hosszú életkor eléréséhez.
• Italok. Az észak-amerikai ritkán iszik vizet. Helyette néhány adag szódavízzel dúsított
üdítőitalt, sört, kávét, teát és édes italokat fogyaszt nap mint nap. Mivel ezeket az italokat
kalóriával dúsítják és rost sincs bennük, tönkretehetik a vércukorszintet, s fogyasztásuk
valóságos szabotázs a testsúly megőrzésére tett kísérletekkel szemben. Az alkohol, a koffein,
a foszfátok és az italokban található más vegyi anyagok (kemikáliák) további kockázati
tényezőt jelentenek az egészség ellen.
• Nassolás – falatkák, gyorsbüfében hozzáférhető ételek fogyasztása. A mesterségesen
kialakított „ízletes" csemegék egyre inkább átveszik az igazi táplálék helyét. Az iskolák,
napközi otthonok, sőt még a kórházak is megkívánják, hogy hozzájussanak ezekhez az
ételféleségekhez. A munkahelyi kávészünet éppolyan megingathatatlan, bevett szokás, mint
az iskola utáni, tévénézés közbeni nassolás otthon. A jól eltervezett családi étkezések
kivételes eseteknek számítanak ma már. A nassolás rohamai szétzüllesztik az emésztést,
túlterhelik a gyomrot, és gyakran okoznak emésztési zavarokat, gyomorrontásokat.
Van valami egyáltalán, amit nyugodtan megehetünk?
Gondoljunk a gyümölcsökre! Sokféle változat, látványos színek, minden elképzelhető alakzat
és zamat. Csakúgy, mint a zöldségfélék és gumók esetében. A hüvelyesek családjában
formák, színek, ízek sokaságára találunk. S a gabonaneműek kínálják az élvezetes és
egészséges táplálékok másik aranybányáját.
Rá kell jönnünk, hogy ha teljes értékű növényi táplálékokat fogyasztunk, mindazzal a zsírral,
fehérjével, rosttal és tápanyagokkal ellátnak bennünket, amelyekre a testnek szüksége van. Ez
gazdaságossági szempontból is megfontolandó, hiszen felére csökkenti a táplálékra fordított
kiadásokat.
A legjobb hír pedig az, hogy ez a fajta táplálkozás késlelteti, sőt gyakran megelőzi a legtöbb
degeneratív betegség támadását. Ha teljes rosttartalmú növényi táplálékokat fogyasztunk,
nemcsak nagyobb mennyiségeket ehetünk meg anélkül, hogy félnünk kellene a
súlygyarapodástól, de általuk optimális egészségre és energiára tehetünk szert egész életünk
során.

Gyógyító gondolatok
Olyanok vagyunk, ahogyan gondolkodunk
Arisztotelész azt mondta, hogy test és lélek egészsége összefügg, azonban ezt a kijelentést
azóta sem értettük meg igazán.
De úgy tűnik, napjainkban elfogadják ezt az elgondolást…
Igen is, meg nem is. Néhány tudós még megkérdőjelezi az emóció és a betegség közötti
közvetlen kapcsolatot, mert szerintük nem lehet bebizonyítani, hogy egy ember lelki, szellemi
állapota képes kiváltani vagy meggyógyítani egy-egy specifikus betegséget. Ami azonban
nyilvánvalóvá teszi ezt, az az immunrendszer jobb megismerése. A tudósok nem képesek arra,
hogy vegyenek egy különleges érzelmi állapotot, mint amilyen például a harag, és
összefüggésbe hozzák egy specifikus betegséggel, például a szívrohammal, de fel tudják
mérni a szervezet különleges stresszhelyzetekben adott immunválaszait.
Mi az az immunrendszer?
Az emberi testet a véráramban keringő „harcegységek" milliói védelmezik. Minden egyes
csoportnak megvan a speciális funkciója. A központi irányítás kirendelhet új egységeket,
amikor betegség támadja meg a szervezetet. Békeidőben csökken a számuk, és a harcosokból
járőrök lesznek. Ez az immunrendszer leegyszerűsített magyarázata.
Mi hat az immunrendszerre?
Az egészséges étrend, a mozgás, a pozitív emocionális állapot serkentőleg hathatnak és
megerősíthetik a szervezet immunrendszerét. Másrészt a betegségek, drogok és nagy
stresszhatások legyengíthetik. Akkor beszélhetünk AIDS-ről, ha az immunrendszer
katonáinak száma a tizedére csökken.
Az emóciók képesek hatni erre a rendszerre?
Nagyon is. Tudósok arról számoltak be, hogy a depresszióban, negatív emocionális állapotban
szenvedők különösképpen sebezhetők lehetnek az immunrendszerre ható betegségekkel, mint
amilyen például az asztma, reumás ízületi gyulladás és a rák.
Hogyan hathatnak az érzelmek az egészségre?
A tudósok ezt placebo effektusnak (placebohatás) nevezik. Talán legjobb, ha egy történettel
illusztrálom: A titkárnőm az íróasztalán tart egy kancsónyi instant kávét. Beletettem néhány
kávéskanál port egy pohár vízbe, majd lenyeltem és vártam. Tíz percen belül úgy éreztem,
tele vagyok energiával – igen, a koffein mobilizálja a vércukrot. Majd eljött a felfokozott
éberség pillanata is, sőt az immunrendszerre is serkentőleg hatott. Rohantam a fürdőszobába
és nyugtáztam, hogy most a koffein vízhajtó hatása érvényesül. A hatás három óra hosszáig
tartott.
A következő reggel mindezt elmondtam a titkárnőmnek. Meghallgatott és mosolygott:
„Örülök, hogy a kávém segített, de nem vette észre, hogy koffeinmentes kávé volt?"
Működött, mert azt gondoltam, hogy működni fog.
A placebo hatást az új gyógyszerek tesztelésénél használják. A tesztben részt vevők egyik
csoportjának valódi gyógyszert adnak, míg a másik csoport csak valami ahhoz hasonlót kap.
Meglepő módon a placebót kapók esetében jó, gyakran még jobb eredményekről számolnak
be, mint azoknál, akik a tényleges gyógyszerkezelést kapták.
Röviden szólva a gondolatok és érzelmek közvetlen hatást gyakorolnak az értelemre, ami
viszont erőteljes hatást gyakorol a szervezetre. Beszámolók állnak rendelkezésünkre olyan
emberek feljegyzéseiből, akik azt gondolták, hogy meg fognak halni, s meg is haltak, noha
nem találták náluk ennek közvetlen okát.
A pozitív emóciók tehát megerősítik az immunrendszert?
A legújabb tanulmányok feltételezik, hogy a stabil érzelmi élet éppoly fontos a jó egészség
szempontjából, mint az olyan hatások, mint amilyet az egészséges étrend, a rendszeres
mozgás, valamint az alkohol, dohány és más drogok teljes mellőzése gyakorol a szervezetre.
A pozitív emóciók és az értelmes szokások – úgy tűnik – serkentőleg hatnak az endorphinok
termelésére, amelyek igen jó közérzetet idéznek elő, s az immunrendszert is nyilvánvaló
módon felpezsdítik. Segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat, de abban is, hogy
jobban is legyünk.
Gyógyíthatjuk magunkat azáltal, hogy kellemes gondolatokkal foglalkozunk?
Sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egészségügyi problémákra fizikai
gyógymódok is léteznek, és szükséges ezek alkalmazása is. A kellemes gondolatok nem
teszik lényegtelenné, hogy felhagyunk-e a dohányzással, figyelünk-e a testsúlyunkra,
rendszeresen mozgunk-e, és ha kell, szedjük-e a gyógyszert.
Mindemellett figyeljünk a viselkedésünkre is! Amint Salamon király mondta: „A vidám elme
jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat." (Példabeszédek
könyve, 17:22) Pál pedig hozzáteszi: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak
igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény
és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok!" (A filippibeliekhez írt levél, 4:8)

Gyógyszerek

Valódi és látszatmegoldások
Az a mód, ahogyan néhányan a gyógyszereket, azaz drogokat használják, egy kicsivel sem
értelmesebb, mint pörölyt alkalmazni ahhoz, hogy agyoncsapjunk egy legyet. A legtöbben
nem törődnek azzal, hogy a közönséges, bárhol kapható gyógyszereknek kellemetlen, sőt
veszélyes mellékhatásaik is lehetnek.
Ez bizonyára túlzás!
Bárcsak túlzás lenne! Vegyünk például egy aszpirint, amit mindenki jól ismer. Igen sok ember
a fejfájás, influenza vagy láz legkisebb jelére máris bevesz egyet. Az amerikaiak minden 24
órában 45 tonnányit fogyasztanak ebből a szerből. Pedig minden évben tízezer ember kap
aszpirin – vagy ezzel rokon termék – kiváltotta mérgezést. Sőt mi több, az aszpirinről tudjuk,
hogy elősegíti a gyomorfekély kialakulását és kapcsolatban van a Reye-féle tünetegyüttessel,
a gyermekek esetében gyakran végzetes betegséggel.
Az acetaminophen, egy másik köznapi fájdalomcsillapító bőrkiütést okozhat, sőt szélsőséges
esetekben vese- és májkárosodást.
A gyógyítás világában új és még hatásosabb csodaszereket fedeznek fel és vezetnek be
naponta, miközben a régebbieket feljavítják és finomítják. A tökéletes szer, amely abszolút
módon, mindennemű káros mellékhatás nélkül végzi a dolgát, még nem áll rendelkezésünkre.
Vegyük például a magas vérnyomásra adott szereket. Ezek a legszélesebb körben felírt
gyógyszerek, és egyben a leghatékonyabbak is. Mégis seregnyi mellékhatásuk van, például
gyengeség, kimerültség, álmosság, fejfájás, depresszió, szédülés, felfúvódás, izzadás,
emésztési zavar, kiegyensúlyozatlan emocionális állapotok, összefolyó beszéd,
megemelkedett koleszterinszint, impotencia. Azoknak, akiknek ezekre a gyógyszerekre
tényleg szükségük van, gyakran ki kell próbálniuk néhány különféle fajtát, mielőtt
megtalálják azt, amit el tudnak viselni.
A lényeg az, hogy egyetlen szer sem teljesen biztonságos. Még az életmentő antibiotikumok
is olyan potenciális problémákat hordoznak, mint amilyen az émelygés, hányinger, hányás,
hasmenés és allergiás reakciók.
Akkor miért van az, hogy az emberek szinte alig várják, hogy gyógyszereket
szedjenek?
Miközben a legtöbb mai betegség reagál az életmódbeli változtatásokra (mint amilyen például
a jó étrendre való átállás és a rendszeres mozgás elkezdése), azok az orvosok, akik pártolják
ezeket az elveket, gyakran úgy érzik, hogy az árral szemben úsznak. Az emberek
türelmetlenek. Inkább gyors látszatot, mint valóságos megoldásokat akarnak. Ha egy orvos
nem írja fel a kívánt gyógyszert, gyakran egy másikat keresnek fel, aki majd megteszi.
Egyszerűen szólva: ma a legtöbben szeretnék azt hinni, hogy problémájukra létezik egy
mágikus varázsszer. Sokan szinte gyermeki módon hiszik, hogy a gyógyszerek felélénkítenek,
lenyugtatnak, szabályozzák a testsúlyt, és minden elképzelhető betegséget elhárítanak.
Miért kockázatos bármilyen gyógyszer szedése?
Bárkinek, aki gyógyszert szed, egyensúlyban kell tartania a kockázatot a szükséglettel. Ha
például komoly bakteriális fertőzésünk van, annál a kockázatnál, amely egy antibiotikum
bevételével járhat, jóval nagyobb kockázat, ha nem vesszük be. De ha feszítő fejfájásunk van,
valószínűleg jobban járnánk, ha tempós sétát tennénk, vagy szundítanánk egyet.
Melyek az intelligens gyógyszerszedés vezérelvei?
Aranyszabály, hogy a gyógyszereket a különleges, azonosítható szükségletekre tartsuk fenn,
amelyeket nem lehet más módszerekkel enyhíteni, gyógyítani. Ne használjunk nagyágyúnak
minősülő orvosságokat, például antibiotikumokat az olyan jellegű, „légycsapóval" is
megoldható problémákra, mint amilyen a megfázás.
Ugyanígy jobb egy meleg fürdő vagy egy csésze gyógytea, mint egy altatótabletta, ha nem jön
álom a szemünkre. Ha viszont nem akarunk elaludni, a hideg zuhany vagy a tempós gyaloglás
jobb, mint egy élénkítő tabletta.
Amikor gyógyszert veszünk be, legyünk tisztában azzal, hogy feltehetően milyen hatásra
számíthatunk. Ismerjük meg kockázatait, mellékhatásait, hogyan és mikor kell bevenni és
melyek a túladagolás jelei. Ne keverjük össze a gyógyszereket, és ne kockáztassuk a
pszichológiai függést vagy a fizikális hozzászokást azáltal, hogy a szükségesnél tovább
szedünk valamilyen gyógyszert. Ha több orvosunk van, bizonyosodjunk meg arról, hogy az
első számú orvosunk minden gyógyszerről tud, amelyet szedünk.
Annyi tiszteletet adjunk a gyógyszereknek, amennyit megérdemelnek. Tegyük félre őket
azokra az alkalmakra, amikor igazán szükség van rájuk. Ideje felhagyni azzal, hogy pöröllyel
vadásszunk a legyekre.

Ízletes csemegék
Ízletes csemegék
Az amerikaiak élelmezésre költött pénzük 40 százalékát az otthonukon kívül elfogyasztott
ételekre fordítják. Élelmünk előre elkészített, tartósított, finomított, koncentrált, cukrozott,
sózott, kémiailag mesterségesen kialakított – így lesz magas kalóriájú, alacsony tápértékű,
„ízletes" csemege. Vágómarháinkat zárt istállóban, mozgás nélkül, antibiotikumokkal és
növekedést elősegítő készítményekkel hizlalják. Az eredmény: nagyobb tehenek, amelyek
szaftosabb, bár kétszer annyi zsiradékot tartalmazó hússzeleteket adnak, mint az átlagosak.
Mi pedig boldogan fizetünk az efféle „haladásért". Miközben azért eszünk, hogy éljünk, megöl
bennünket, amit megeszünk.
A táplálék valóban betegséget idézhet elő?
A statisztika ugyancsak meggyőző. Száz évvel ezelőtt az amerikaiak 10-15 százaléka halt meg
szívkoszorúér-megbetegedésben és agyvérzésben. Ma kb. 40 százalékuk. Régen kevesebb,
mint 6 százalékuk halt meg rákban, ma ez a szám megközelíti a 25 százalékot.
Nem természetes, hogy ilyen sokan halnak meg szívroham, agyvérzés, cukorbetegség,
vastagbél- és mellrák miatt. A szív- és koszorúér-megbetegedés az első világháború vége óta
fokozott mértékű Amerikában. A második világháború után pedig ugyancsak elburjánzott,
amikor az emberek megengedhették maguknak az állati termékekben gazdag táplálékot, és
amikor az élelmiszeripar mesterségesen előállított, kalóriákkal dúsított és tápértéküktől
megfosztott ételeket kezdett gyártani.
Lehetett ez véletlen egybeesés?
Aligha. Ez a probléma egyedi a nyugati kultúrájú népek esetében. Kínában, Japánban és Dél-
Ázsiában, ahol alig jutnak gazdag táplálékhoz, csak néhány szívroham fordul elő. Ugyanígy
Afrikában, Dél- és Közép-Amerikában a legtöbb vidéken élő embernek nem kell tartania a
cukorbajtól vagy a szív- és érrendszeri betegségektől. Viszont Észak-Amerikában,
Ausztráliában, Új-Zélandon, valamint Európa és Ázsia kiugróan magas életszínvonalon élő
országaiban, ahol zsiradékban gazdag a táplálék, a szívbaj és a cukorbetegség járványszerű.
A két gonosztevő, a rostszegénység és magas zsírtartalom azáltal szedik áldozataikat, hogy a
test oxigénszállító artériáit károsítják, s összezavarják a fontos anyagcsere-funkciókat. A
megvastagodott, beszűkült artériák miatt mindennap négyezer amerikai kap szívrohamot, a
felnőttek egyharmadának magas a vérnyomása, és ezrek bénulnak le agyvérzés
következtében.
A kiegyensúlyozatlan életmód, az elhízásból eredő, rendellenes anyagcsere járványszerű, és
minden 50 másodpercben egy új cukorbeteget diagnosztizálnak.
Miért változott meg az étrend?
A századforduló előtt az amerikai étrend többnyire a helyi kertekben és közeli farmokon
termesztett élelmiszerekből állt, amelyeket gazdasági udvaron tartott állatok és szabadban
nevelt marhák húsával egészítettek ki, s csupán néhány olyan cikkel, amely áruházból
származott. Nagyapáinknak nem álltak rendelkezésére gyönyörűen csomagolt és reklámozott
élelmiszerek ezerszámra, amelyek ott várakoztak volna rájuk a szupermarketekben.
Gyorsbüfék sem hívogattak szinte minden utcasarokról. Az étrend gerincét magvak alkották –
pazar bőségben növekedő búza és más gabonafélék magvai. A családok frissen főtt ételeket és
otthon sütött kenyeret ettek a saját asztaluknál. Élvezték a meleg tejjel fogyasztott gabona- és
kukoricapelyheket, a kukoricakenyeret és süteményeket. Rizst, tésztákat és kukoricát ettek
babbal, burgonyával, zöldség- és gyümölcsfélékkel. Napi kalóriabevitelük 53 százalékát ezek
a rostban gazdag táplálékok tették ki.
Ám az idők és az ízek drasztikusan megváltoztak. Az olyan gabonaneműeket, mint amilyen a
zabpehely, a hideg, édesített pelyhek váltották fel. Az ebéd általában olajos dresszingbe
mártott salátából, hamburgerből és valamilyen szénsavas üdítőitalból áll. A vacsora
kartondobozból kerül elő, fagyasztott állapotban. Az étkezések közötti időben pedig jönnek az
üdítőitalok, chipszek és fánkok. Napi kalóriabevitelünknek most csak 20 százalékát teszik ki a
tápláló, rostban gazdag élelmiszerek, miközben a zsírfogyasztás majdnem megkétszereződött,
a cukorbevitel pedig 240 százalékkal nőtt.
Ez riasztó! Mit tehetünk?
A nevelés kulcsfontosságú. Sokan hajlandóak változtatni, amint rájönnek, hogy a finomítás
megrabolja a táplálékot rost- és tápértéke legjavától, továbbá, hogy a feldolgozás
pluszkalóriákkal egészíti ki az élelmiszert, kivonja a tápanyagot és számos kémiai
adalékanyagot visz bele. Az emberek ráébrednek, hogy a hússal és a tejtermékekkel is csínján
kellene bánni, hiszen tartalmaznak ugyan tápanyagokat, de többnyire sok bennük a zsiradék, a
koleszterin, a kalória, és lényegileg nem tartalmaznak rostot.
Azt látjuk, hogy napjainkban egyre többen feladják a gazdag állati termékekkel és a
tartósított, előre feldolgozott ételekkel kapcsolatos korábbi álláspontjukat, s egyre több
összetett szénhidrátot fogyasztanak, teljes, növényi, rostban gazdag élelmiszereket. Növekszik
az egészséges életvitel iránti érdeklődés. Az alkohol, dohány és vörös hús fogyasztásának
mértéke jelentősen visszaesett, 1970 óta a hús, a tej és tojás fogyasztása csökkent, és ezzel
együtt a szívrohamok és agyvérzések száma is.
Ezek a tények egyre inkább tudatosulnak az emberekben, a tudomány pedig megerősíti
mindezt. A jobb egészség és a hosszabb élet felé vezető út elkerüli az országúton a
gyorsbüfék felé vezető kijáratokat, a nagyüzemileg, zárt helyen, mesterségesen nevelt
állatokat és a mesterségesen kreált, megüresített ételekkel teli üzleteket. Helyettük az út
visszavisz bennünket országunk kertjeihez és gazdaságaihoz, a friss gyümölcsökhöz és a
ropogós zöldségekhez, valamint az aranyló gabonamagvakhoz.

Koleszterin
Koleszterin-visszaszámlálás
.Mi az, ami gyilkossá változtatja a normális, szükséges és egészséges anyagot? Az, ami
hormonokat termel, segít erős csontokat formálni és kiegyenlíteni a szervezet stresszre adott
válaszát, hogyan képes ugyanakkor elzárni az oxigént, s károsítani az életfontosságú
szerveket és szöveteket? Miközben nem tudunk élni koleszterin nélkül, nagy mennyiségben
megöl bennünket.
A vérkoleszterinszint az egyetlen, szinte legfontosabb tényező egy ember szívbetegség-
kockázatának meghatározásánál. A nemzet gyilkosa, közellenség. Az az ember, akinek a
vérkoleszterinszintje 260 mg/százalék (6,8 mmol/l), négyszer nagyobb valószínűséggel kap
szívrohamot, mint az, akinél ez a szám 200 mg/százaléknál (5,1 mmol/l) kevesebbet mutat.
Az öröklés nem határozza meg a koleszterinszintet?
Csak igen kevés embernek van születéséből adódó koleszterin-rendellenessége. A
koleszterinszintet az esetek többségében étrendi tényezők határozzák meg. Attól függően,
hogy mit fogyasztunk, a koleszterinszint lényegileg néhány hét alatt fel- és lemehet.
Milyen magas koleszterinszint idéz elő szívrohamot?
A koleszterin azzal vált ki szívrohamot, hogy az atherosclerosisnak nevezett folyamat útján
fokozatosan eltömíti az életfontosságú artériákat, amelyek a szívet táplálják. A legtöbb
szívroham azokkal a plakkokkal függ össze, amelyek jobbára koleszterinből és zsírból
épülnek fel. A plakkok olyanok, akár a tapaszok; a szervezet válasza az artériák falain
keletkező károsodásokra. Az évtizedeken át tartó folyamatos irritációra adott válaszul a plakk
lassan megnő, miközben arra törekszik, hogy megvédje a területet. Ám amikor így tesz,
elzárja a véráramot, s végül teljesen el is tömítheti az artériát.
Amikor a vérkoleszterinszint 160 mg/százalék (4,1 mmol/liter) alatt van, a kezdődő arteriális
károsodás gyorsan gyógyul és a hegek összehúzódnak. De amikor a koleszterinszint túllépi a
200 mg/százalékos (5,1 mmol/l) határt, a koleszterin játszi könnyedséggel csatlakozik,
hozzátapad a véredény falához, és megvastagodást, megmerevedést, beszűkülést és plakkokat
idéz elő.
A világ népességeivel kapcsolatos megalapozott tanulmányok dokumentálják a tényt, hogy a
koleszterinszint a legbiztosabb előmozdítója a plakkok kialakulásának köszönhető arteriális
eltömődéseknek. A bevándorló csoportokkal foglalkozó kutatás megerősíti, hogy ez nem
annyira genetikai, mint inkább az életmód által okozott betegség. Akiket addig egyszerű,
természetes étrend védelmezett, nyugati kultúrközegbe költözésükkor részesévé lettek étrendi
mértéktelenségeinknek, s ekkor vérkoleszterinszintjük felszökött, majd nemsokára
ugyanolyan arteriális betegségek fejlődtek ki náluk is, mint a nyugatiaknál.
A szervezetnek tehát nincs szüksége koleszterinre?
De igen, azonban nem kell megennünk. A máj az összes koleszterint elő tudja állítani, amire a
szervezetnek szüksége van. Ám a legtöbb nyugati naponta további 400-500 mg koleszterint
fogyaszt. Ez a koleszterintöbblet okozza azután a bajt.
Milyen ételek tartalmaznak koleszterint?
Koleszterin csak az állati eredetű táplálékokban található, a növényi élelmiszerek nem
tartalmaznak koleszterint. Ez ilyen egyszerű.
A kókusz- és pálmaolajok valóban megemelik a koleszterinszintet?
Ez igaz. Noha ezek a trópusi zsírok nem tartalmaznak koleszterint, igen sok bennük a telített
zsiradék. A telített zsírok azután alaposan megemelik a koleszterinszintet. Ezt azzal idézik
elő, hogy a máj koleszterintermelését serkentik.
Mennyi a biztonságos koleszterinszint?
Számos szívgyógyász kutató feltételezi, hogy 160 mg/százalék (4,1 mmol/l) alatti
koleszterinszint megvédi az embereket az atherosclerosistól.
Hogyan csökkenthető a vér koleszterinszintje?
A koleszterin úgy csökkenthető, ha kevesebbet fogyasztunk belőle. Az elfogyasztott
koleszterinmennyiség napi 100 mg alatt legyen. Ez azt jelenti, hogy jelentősen csökkentjük a
hús, főleg a belsőségek és kolbászok, valamint a tojássárgája és a legtöbb tejtermék
fogyasztását. Segítségünkre lesz, ha megfogadjuk a következő gyakorlati tanácsokat:
• Fogyasszunk kevesebb telített zsiradékot! Telített zsírok többnyire állati eredetű
táplálékokban találhatók, mint például a hús, a tojás, valamint a tejtermékek. (Ezek többsége
szobahőmérsékleten szilárd.) De előfordulnak a pálma- és kókuszolajban, növényi
zsiradékban és a margarinfélékben is.
• Szabaduljunk meg a túlsúlytól! Ha visszafogjuk a túlzottan tisztított, finomított, üres
kalóriájú ételek fogyasztását – mint amilyenek például az átlátszó zsírok és olajok, a cukor és
az alkohol –, ez segítségünkre lesz.
• Fogyasszunk több rostot! A rostban gazdag ételek lecsökkentik a vérkoleszterinszintet.
• Fogyasszunk minél több finomítatlan keményítőt, friss gyümölcsöket és zöldségféléket,
teljes gabonát, babféléket, burgonyát és yamgyökeret!
• Gyalogoljunk naponta! A rendszeres mozgás is csökkenti a koleszterinszintet és elősegíti a
súlykontrollt.
• Vizsgáltassuk meg magunkat az orvossal, és kérdezzük meg, hogy szükségünk van-e
koleszterincsökkentő gyógyszerekre.
• Ne felejtsük el, hogy a koleszterint közvetlenül az étrend bősége, tartalmas volta határozza
meg. A zsírban szegény (az összkalória kevesebb, mint 15 százaléka) és rostban gazdag
étrendről kimutatták, hogy a legtöbb esetben 20–35 százalékkal leszállítja a
vérkoleszterinszintet – nem egészen négy hét alatt.
• Ha nem tudjuk, mennyi a vérkoleszterinszintünk, ne sétáljunk, hanem rohanjunk a
legközelebbi ellenőrzési helyre. Ha az eredmény 160 mg/százalék (4,1 mmol/l) felett van,
ideje, hogy komolyan vegyük a figyelmeztetést.

Mit együnk?
A jobb egészség felé
A keményítőtartalmú ételeket általában elkerüljük, mert „hizlalnak". Pedig a jobb
egészséghez vezető út burgonyával, tésztával, rizzsel, babbal és kenyérrel szegélyezett.
Mi a helyzet a fehérjével? Mindenkinek szüksége van fehérjére!
Ez igaz, de nem túl sokra. Az emberek hosszú időn át azt tartották, hogy mivel az izmok több
fehérjéből állnak, sokat kell ennünk belőle, hogy erősebbek legyünk.
Ám az emberi szervezet hasonlít egy autóhoz: ha egy autót egyszer megépítettek, attól kezdve
már csak néhány pótlólagos alkatrészre van szükség itt és ott, az üzemben tartás érdekében.
Ugyanígy egy felnőttnek is viszonylag kevés fehérjére van szüksége egészsége fenntartása
érdekében: napi 40–60 grammra.
Amire az autónak igazán, rendszeresen szüksége van, az a jó, tiszta benzin. A test benzine
pedig a szénhidrát – ez a magas oktánszámú üzemanyag, amely az egyenletes, jó
működtetéshez kell.
Nem a zsír a szervezet üzemanyaga?
A zsír általában a tartalék üzemanyag, amelyet poggyászként cipelünk magunkkal. Ha a
szervezet kifogy a szénhidrát jellegű üzemanyagból, előveszi a tartalékot. A zsír nem ég olyan
tisztán, mint a szénhidrát, és nem is ad olyan jó energiát.
Melyek a szénhidrátok?
A szénhidrátok az elfogyasztott ételekben lévő cukrok és keményítők. Sokan nem értik a
cukrok és keményítők közötti összefüggést, és összetévesztik őket egymással, amikor az
egyszerű és összetett szénhidrátok kifejezésekkel találkoznak.
Általánosságban az egyszerű szénhidrátok a cukrok, az összetett szénhidrátok pedig a
keményítők. Az emésztési traktus mindkettőt, az egyszerűt és az összetettet is lebontja, és
glükóz lesz belőlük. A vér a belekből felszívja a glükózt, és energiaként (üzemanyag)
hasznosítja. A szénhidrátok szinte kizárólag növényi táplálékokban találhatók – magvakban,
gyümölcsökben, zöldségfélékben és számos belőlük készült ételben, mint például a
kenyérben, főtt tésztákban és gabonaneműekben.
A cukrok – az egyszerű szénhidrátok – gyorsan emészthetők, és hacsak nincs jelen rost,
glükózként perceken belül belépnek a véráramba. Ez a vércukorszint gyors megemelkedését
váltja ki, ami energianövekedéssel is társul. De a cukoráradat gyakran túlzott reakcióra
készteti a hasnyálmirigyet és nagy mennyiségű inzulint bocsát ki, ami nemcsak a megfelelő
szintre szállítja le a vércukrot, hanem az néha ez alá is esik. A következmény hirtelen energia-
visszaesés, ami gyakran a remegés érzetével jár együtt. A szokásos reakció: bekapunk valami
nassolnivalót, vagy megiszunk egy üdítőitalt, hogy egyenesbe hozzuk a dolgot.
Egyszerű megoldásnak tűnik... Mi mást tehetnénk?
Jobb megoldás lenne, ha megennénk egy almát. Természetes mivoltában szinte minden
szénhidráttartalmú táplálék korlátlan mennyiségű rostot is tartalmaz. Noha a rostot a szervezet
nem képes megemészteni, felszívja a vizet és a belekben lágy masszát alkot, ami lelassítja a
cukorfelszívódás mértékét.
Egy másik megoldás az lenne, ha több összetett szénhidrátot vagy keményítőt fogyasztanánk.
A keményítőfélék igencsak összetett molekulák. Mivel a cukormolekuláknál nagyobbak, az
emésztésük is hosszabb időt vesz igénybe, s így nem szorítják le olyan gyorsan a
vércukorszintet sem. A finomítatlan keményítőt tartalmazó táplálékok magas rosttartalma
további segítség az emésztés és a táplálékfelszívódás mértékének kiegyenlítésénél.
A keményítők nem hizlalnak jobban, mint a többi étel?
A zsír a leghizlalóbb élelem. Egy gramm zsiradék kilenc kalóriát hordoz, míg egy gramm
szénhidrát csak négyet. A sok elfogyasztott zsiradék egyenesen a szervezet raktáraiba kerül.
A szénhidrátok finomítása és feldolgozása okozza a problémákat. A táplálék terjedelme,
tömege csökken, miközben kalóriakoncentrációja megnő. Ezért olyan könnyű a kalória
szempontjából túlennünk magunkat. De amikor rosttartalmával együtt fogyasztjuk a
szénhidrátokat, az étvágy kevesebb kalóriával is kielégül.
De hát mit ehetünk?
A burgonyafélék, főtt tészták, bab, árpa és rizs megtölti a gyomrot anélkül, hogy a szervezetet
kalóriával is túltöltené. Vegyünk hozzá sokféle gyümölcsöt és zöldségféléket, és lényegileg
lehetetlen lesz annyit ennünk, hogy a súlyunk is gyarapodna.
Ám ha ezeket az egészséges ételeket megtetézzük vajjal, mártásokkal, szószokkal,
salátaöntetekkel, tejföllel vagy sajttal, egy tápláló, alacsony kalóriatartalmú ételből kalorikus
katasztrófa lesz.
Ha viszont összetett szénhidrátokat fogyasztunk természetes állapotukban, teljes
rostanyagukkal együtt, zsíros felülkezelések nélkül, akkor nem csupán nagyobb mennyiségű
ételt fogyaszthatunk, de még súlyt is veszíthetünk, sőt az ilyen étel a kiegyensúlyozottabb
energiaszintről, megnövekedett teherbírásról, állóképességről is gondoskodik. Ez a fajta
étkezési terv majd tisztán tartja artériáinkat, és élelmiszerre fordított kiadásainkat is a felére
csökkenti. Hogyan köthetnénk ennél előnyösebb üzletet?

Megelőzhető!
Azonos forgatókönyvek
A sportvilág ujjongott, amikor a Yale Egyetem korábbi elnöke, dr. Bart Griamotti a
baseballszakosztály vezetője lett. Néhány hónappal később a nemzet könnyezett, amikor ez a
köztiszteletben álló ember 51 éves korában, szívroham következtében elhunyt. Az efféle
forgatókönyvek Észak-Amerika-szerte naponta több ezerszer lejátszódnak. A szívbaj jelenleg
minden tíz amerikaiból négyre halálos csapást mér.
Nincs megoldás? Ennek így kell lennie?
Igen is, meg nem is.
Ameddig az amerikaiak továbbra is zsiradékokban gazdag táplálékon élnek, a statisztika nem
változik. Évek óta tudjuk, hogy a nagy zsír- és koleszterintartalmú étrend a szívkoszorúér-
megbetegedés elsődleges oka.
Viszont van megoldás: hagyjunk fel a magas zsírtartalmú ételek fogyasztásával! Ha így
étkezünk, ez segít megelőzni, sőt kiküszöbölni, meggyógyítani a szívbajt.
Tehát a szívbaj gyógyítható?
Az elgondolást maga az élet vitte sikerre. Dr. Ornish beszámolója, amely 1990-ben jelent meg
a Lancet orvosi folyóiratban, igencsak megrázta az orvostársadalmat. Dr. Ornish egy évet
töltött ötven, előrehaladott szívbetegségben szenvedő ember tanulmányozásával. Sokukat már
bypassműtétre is előjegyezték. Találomra két különböző csoportba osztotta a betegeket.
Mindkét csoportot felkérte, hogy hagyjanak fel a dohányzással és naponta gyalogoljanak.
Ezenfelül az első csoportnál stresszkezelést is alkalmaztak, vegetáriánus étrendre állították be
őket, amelyben a zsiradékból származó kalória kevesebb volt, mint 10 százalék, és egyáltalán
nem tartalmazott koleszterint.
A második csoportnak az American Heart Association (Amerikai Szívtársaság) szívbetegek
számára előírt „Prudent Diet"-jét („körültekintő diéta") adták. Ez az étrend 30 százaléknyi
zsírkalóriát és 300 mg koleszterint engedélyez naponta.
Az év végén, amikor eredményeiket az American Heart Association tudományos ülése elé
terjesztették, azok Amerika-szerte a lapok címoldalára kerültek. Dr. Ornish beszámolt arról,
hogy azoknak, akiket igen zsírszegény étrenden tartottak, nemcsak a vérkoleszterinszintjük
esett vissza átlagosan 40 százalékkal, de beszűkült, lerakódásokkal teli artériáik is
valóságosan kitágultak, s több vért és oxigént engedtek eljutni a szívizomhoz. A szívbaj a szó
legszorosabb értelmében kezdett visszafejlődni. Az idősebb emberek – akiknél a betegség már
igen előrehaladott volt – mutatták a legjobb eredményeket.
Az úgynevezett „körültekintő étrenden" élő csoportnál azonban egyáltalán nem volt
koleszterinszint-visszaesés, és koszorúereik is egyre jobban beszűkültek. Szívbajuk
gyakorlatilag rosszabbodott.
Az American Heart Association étrendje egyáltalán nem segített?
Úgy tűnik, hogy a szívbetegség megelőzésére és kezelésére kialakított „körültekintő étrend"
nem vált be. A sajtókonferencián dr. Ornish így összegezte mondanivalóját: „Az American
Heart Association mérsékelt étrendi javaslatai nem mentek elég messzire ahhoz, hogy
hatékonyan és eredményesen befolyásolják az előrehaladott szívkoszorúér-betegséget.
Azoknak az embereknek, akiknél klinikailag kimutatták a betegséget, túl kell lépniük ezen az
étrendi előíráson."
Évek óta tudjuk, hogy korunk számos szívbetegsége közül jó néhányat meg lehet előzni,
ugyanakkor milyen izgalmas felismerni azt is, hogy megfelelő feltételek mellett a folyamat
visszafordítható, sőt gyógyítható. Ez a forradalmi tanulmány azt feltételezi, hogy megfelelő
étrend alkalmazásával kiehetjük magunkat a szívbetegségünkből.

Miért rákosodunk?

Önmagunk okozta rákos megbetegedések

Igen sok rákos betegségről kiderül, hogy a betegek saját maguk idézték elő. Azáltal okozzuk
ezeket, amit eszünk, iszunk, ahol élünk és dolgozunk, amit belélegzünk – a környezeti tényezők
meghatározhatják, hogy bekerülünk-e a rákos megbetegedésekről szóló statisztikákba, vagy
sem.
Ez azt jelenti, hogy magunkban hordozzuk a rákot?
Az orvostudomány nagy lépéseket tett és tesz a rákos megbetegedések korai felismerése és az
egyre jobb és jobb kezelések irányába. Ám ezek az erőfeszítések többnyire már a betegség
kialakulása után történnek. A szomorú igazság az, hogy sok rákos eset tekintetében állandóan
emelkedik az összes halálesetek aránya. Négyből egy amerikai életének a rák vet véget.
Ez a tendencia azonban visszafordítható. Egyszerűen csak elővigyázatosnak kellene lennünk.
Ha megtennénk azokat az óvintézkedéseket, amelyekről már tudunk, a rákos esetek 70-80
százaléka megelőzhető lenne.
Nem teszünk meg szinte mindent, hogy elkerüljünk egy ilyen rémítő betegséget?
Szinte mindent megteszünk – talán csupán az életmód-változtatást kivéve.
Vegyük például a tüdőrákot. Ez a rákfajta több férfit és nőt öl meg az Egyesült Államokban,
mint bármi más. A Surgeon General (az amerikai hadsereg egészségügyi alakulatainak
főparancsnoka) 1964-ben tartott beszámolója óta tudjuk, hogy a tüdőrák közvetlen módon
összefügg a cigarettázással. Igaz, hogy milliók felhagytak ezzel a szokással, Amerikában
mégis minden negyedik felnőtt dohányzik. A rákos megbetegedések (tüdő, ajak, száj, nyelv,
torok és nyelőcső) megelőzhetők, ha az emberek egyszerűen abbahagyják a dohányzást. Ez a
hólyagrákos megbetegedések felét is megelőzné.
Néhány rákféle valóban összefügg az étrenddel?
Férfiaknál a második és harmadik leggyakrabban előforduló rákos megbetegedés a prosztata-
és a vastagbélrák. Nők esetében pedig ezen a két helyen a mell- és a vastagbélrák szerepel. A
széles körű kutatások eredményeként számos bizonyíték mutat arra, hogy e rákesetek 50
százalékát a táplálkozással lehet összefüggésbe hozni: túl sok zsiradék, túlsúly.
Mi a helyzet a vegyi anyagokkal és rovarirtó szerekkel?
Karcinogének – azaz rákot kiváltó vegyi anyagok – például az élelmiszer-adalékok,
tartósítószerek, ízfokozók, rovarirtó szerek és más kémiai anyagok, amelyeket magunkhoz
veszünk, amikor élelmiszereket termesztünk és vásárolunk. Azonban csak az összes rákos
megbetegedés 2 százaléka hozható összefüggésbe hitelt érdemlő módon ezekkel az
anyagokkal. Viszont naponta erőteljesen gyarapodnak a rák és az olyan étkezési tényezők
közötti kapcsolatra vonatkozó bizonyítékok, mint amilyen a zsír és a rost.
A századforduló étrendjével, étkezési szokásaival összehasonlítva az átlagos amerikai ma 36
százalékkal több zsiradékot és egyharmaddal kevesebb rostot fogyaszt. A világ azon
területein, ahol alacsony a zsírfogyasztás, viszont magas a rostbevitel, szinte elhanyagolható a
vastagbél-, mell- és prosztatarák előfordulása. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Új-
Zélandon, ahol az étrend rostszegény és zsírban gazdag, az efféle rákos megbetegedések
aránya jóval magasabb.
Nem inkább a faji különbségek adnak magyarázatot ezekre az eltérésekre?
Ugyanezt a kérdést tették fel a kutatók is. Megállapították például, hogy a falvakban és
vidéken élő japánok esetében ritkábban fordulnak elő ezek a rákos megbetegedések.
Hagyományos rostfogyasztásuk magas, zsírbevitelük pedig átlagosan csupán 15-20 százaléka
az étrendnek. Ám amikor kivándoroltak Amerikába, s elfogadták a nyugati étrendi szokásokat
és életmódot, e rákfélék előfordulási aránya drámai módon megnövekedett a körükben is, és
nemsokára egyenlő lett az amerikaiakéval.
A zsír vagy a rost hogyan gyakorol befolyást a rák kialakulására?
Nincs még minden válasz a birtokunkban, de a rák a karcinogénekkel kapcsolatos –olyan
kémiai ingeranyagokkal, amelyek idővel rákos elfajulásokat okozhatnak. Az egyik példa az
epesav. A táplálékban lévő zsírmennyiség hatással van, illetve meghatározó a szervezet
termelte epe mennyiségére. A béltraktusban ezek közül az epesavak közül néhány irritáló
karcinogénelegyeket alkothat. Minél hosszabb ideig érintkeznek e vegyületek a vastagbéllel,
annál nagyobb az ingerhatás.
Itt kerül be a képbe a rost. Rostszegény táplálék fogyasztása esetén az anyag lassan halad át a
beleken: gyakran 72 órát, de akár 7 napot is igénybe vesz, amíg megteszi az utat a bejárattól a
kijáratig. A rost felszívja a vizet, mint a szivacs. Ez segít feltölteni a beleket, és fokozott
aktivitásra serkenti őket. Magas rosttartalmú étrend fogyasztásánál a táplálék 24–36 óra alatt
áthalad a beleken.
Ez két úton is segít a vastagbélen. Lerövidíti azt az időt, amíg ingerlő anyagoknak van kitéve,
és felhígítja az ingeranyagok koncentrációját a rost vízvisszatartó képességénél és elkülönítő
hatásánál fogva.
Mit kell tudni a többi rákfajtáról?
A sok zsírfogyasztás elnyomja a test immunrendszerében működő fontos sejtek aktivitását.
Ezt a hatást kimerítően tanulmányozták a mellrákkal összefüggésben, és talán hathat más
ráktípusok esetében is.
A túlzott alkoholfogyasztás megnöveli a a nyelőcső- és hasnyálmirigy-rák kockázatát, és
azoknál is ezt teszi, akik dohányoznak. A túlsúly megnöveli a mell-, a vastagbél- és a
prosztatarák kockázatát. Vannak továbbá olyan anyagok, amelyek miatt ugyancsak
kialakulhatnak rákos elváltozások: ilyenek az azbeszt, az elégtelen égés füstje, a passzív
dohányzás és a toxikus vegyi anyagok.
A négy életstílus-tényező – ne dohányozzunk; ne fogyasszunk alkoholt; fogyasszunk magas
rosttartalmú, zsírszegény, vegetáriánus táplálékot; legyen normális a testsúlyunk – közel 75
százalékban megelőzheti a társadalmunkban ma fellelhető rákfajták kialakulását. Ahelyett,
hogy négy amerikaiból egy rákban halna meg, a kockázat egy a húszhoz mértékben
csökkenthető lenne – és ez nem képtelen, megvalósíthatatlan álom!

Vágyakozás az édességek után

Vágyakozás az édességek után

Sokan éreznek csillapíthatatlan vágyat a cukor nyújtotta élvezet után. Az amerikaiak
átlagosan 65 kiló cukrot és édesítőszereket fogyasztanak évente, beleszámítva minden férfit,
nőt és gyermeket. Ez csaknem háromnegyed csésze naponta.
Én nem vásárolok olyan sok cukrot!
A legtöbb elfogyasztott cukor rejtett. Néhány példa arra, hogyan lopakodik be étrendünkbe:
• Üdítőitalok. Az amerikaiak átlagosan 230 liter üdítőitalt fogyasztanak személyenként
évente. Egy 3,5 decis üdítőital 12 teáskanál cukrot tartalmazhat.
• Desszertek. Egy darab csokoládés sütemény például 15 teáskanál cukrot tartalmaz. Egy
csésze gyümölcsös joghurtban pedig 12 teáskanálnyi van.
• Cereáliacsemegék (pl. a Cerbona-félék, bolti müzli stb.). Néhány közülük kitűnő, de vannak
olyanok, amelyek 48, illetve 64 százaléka cukorból készült. Ezek nem ganonaneműek, hanem
cukorkák.
• Rejtett cukrot találunk például a konzervlevesekben, a félkész ételekben, a tévénézés közben
elfogyasztott gyorsételekben, és számos mogyorókrémben.
Meg kellene vizsgálnunk a címkét a cukorra vonatkozóan?
Igen, de tudnunk kell, hogy a cukrot úgy is elrejthetik, ha más nevet adnak neki. Például a
nádcukor (sucrose), szőlőcukor (dextróz), tejcukor (laktóz), gyümölcscukor (fruktóz) és
malátacukor (maltóz) is mind cukor. Ugyanez a helyzet a kukoricasziruppal, gyári mézzel és
melasszal.
A cukor nem ad energiát?
A finomított, koncentrált cukrok gyorsan bekerülnek a véráramba, s ha a vércukorszint
felszökik, gyors energialöketet eredményez. De ez a magas szint csupán ideiglenes, mert
inzulinrohamot vált ki. Az inzulin leszállítja a vércukorszintet, és a rostok csökkentő
hatásának hiányában néha túl gyorsan és túl alacsonyra szállítja le. A leeső vércukor gyakran
a hypoglykémia (alacsony vércukorszint) tüneteit utánozza, és gyengeséget, éhséget,
kimerültséget, levertséget okoz, a kábítószer hatásának elmúltával jelentkező visszahatás
érzését kelti. A gyakori reakció, hogy egy másik cukros csemegéhez jussunk, majd egy
újabbhoz, egész napos rágcsáláshoz, majszolgatáshoz vezet.
Együnk egy almát, banánt vagy egy barna rizsből készült golyócskát. Az ezekben lévő rost
lassítja a cukor véráramba történő felszívódását, a cukorszint sem ugrik hirtelen olyan
magasra. Energiaszintünk stabilizálódik, és hosszabb időn át megelégedettséget érzünk.
Igaz, hogy a szervezet szinte mindenből, amit csak elfogyasztunk, tud cukrot
készíteni?
Mindenből, csakhogy zsiradékot.
Hosszú ideig úgy gondolkodtak az emberek, hogy nem számít igazán, mit esznek, mert a
szervezet át tudja alakítani azzá, amire szüksége van.
Ma már tudjuk, hogy a szervezet nagyon különböző módokon veszi birtokba a táplálékot –
attól kezdve, hogy elfogyasztottuk, egészen addig, míg a véráramba kerül.
A szervezet leginkább áhított üzemanyaga a glükóz, amelyet cukrokból és keményítőkből
(szénhidrátok) készít. Noha a friss gyümölcsökben nagy a természetes cukortartalom, nem
terhelik meg a szervezet vércukor-mechanizmusát, ha természetes rostanyagaikkal együtt
fogyasztjuk őket.
A keményítőtartalmú élelmiszerek másfajta védelemről gondoskodnak. A cukrokhoz képest a
keményítők sokkal lassabban bomlanak le azzá a glükózzá, amelyre a szervezetnek szüksége
van. A keményítőtartalmú, finomítás nélküli élelmiszerek fogyasztása segítséget nyújt abban,
hogy a vércukorszint hosszabb időre stabilizálódjon.
Melyek tehát az iránymutatók az édes ételek fogyasztásához?
Ennek titka a nevelésben és az önmérsékletben rejlik. Ha édesszájúak vagyunk, keressük fel a
szájsebészt... no persze nem igazán, de az édesszájúak átnevelhetők. Például a gyümölcs édes,
kellemes az íze és tele van gyümölcscukorral. Elégítsük ki azzal édesség utáni sóvárgásunkat,
hogy fánk helyett egy szőlőfürtért nyúlunk. Szórjunk cukor helyett eper- és banánszeleteket
gabonafélékből készített ételünkre. Ízérzékelésünk idővel megváltozik, és valóban jobban
fogjuk szeretni a kevésbé koncentrált édességeket.
De ez nem azt jelenti, hogy mindenestől el kell hagynunk kedvenc desszertjeinket. A másik
iránymutató az önmérséklet. Kezdjük azzal, hogy mérsékeljük a cukrozott ételek
fogyasztásának gyakoriságát. Munkálkodjunk azon, hogy a naponkéntiről heti két-három
alkalomra csökkenjen. Így jobban is élvezzük majd ezek fogyasztását.
A mértékletesség másik aspektusa az, hogy tanuljunk megelégedni a kisebb adagokkal. A
nagy porciók, a másodszori vevés is rossz szokás.
Ha csökkentjük az étrendben lévő finomított és koncentrált cukrok mennyiségét és több
magas rosttartalmú ételt fogyasztunk – zöldségfélék, gyümölcsök, teljes magvak és babfélék
–, ez majd megadja az édességfogyasztás igazi örömét. Ezek az örömök pedig energikusabbá
tesznek, és egész nap jól érezzük magunkat.

Nassolás

Kérődző nemzet
Az amerikaiak évente tízmilliárd dollárt költenek sózott ropogtatnivalókra:
burgonyasziromra, „szalonnabőrre", chipsekre és effélékre. És legalább ilyen sokat fizetünk
az édes csemegékért is.
Ugye szükségünk van ropogtatnivalókra? Olvastam valahol, hogy igen nehéz
hozzájutnunk minden szükséges tápanyaghoz, ha nem fogyasztunk efféle
csemegéket.
Ez az óriási bölcsesség egy gyermekekkel kapcsolatos tanulmányból származik. Persze azt
mondja, hogy ez csak akkor igaz, ha a gyerekek nem jutnak tápláló, jól kiegyensúlyozott
ételekhez, vagy amikor étkezéskor nem éhesek eléggé, hogy a szükséges kalóriamennyiséget
magukhoz vegyék.
A legtöbb amerikainak – legyen akár felnőtt, akár gyerek – nincs valóságos fogalma arról,
milyen is éhesnek lenni. A gyermekeket születésüktől kezdve állandóan etetik. Ez a szokás
később is folytatódik, s így lettünk a „kérődzők" nemzetévé.
A „kérődzés"-ről viszont azt feltételezik, hogy igen jó módja a súlyvesztésnek.
Sokan úgy gondolják, hogy ha az ember minden órában eszik egy keveset, nem lesz éhes, és
nem eszi túl magát. De a ropogtatnivalókból és üdítőitalokból naponta nyert kalóriák többet
tesznek ki, mint amennyit egy embernek egész napra magához kellene vennie.
Tegyük fel például, hogy tízóraira kávét fogyasztunk tejszínnel, cukorral és lekváros fánkkal,
uzsonnára pedig megiszunk egy üdítőitalt némi cukorkával, majd késő délután megint egy
kávét tejszínnel, cukorral és három aprósüteménnyel. Mindezek tetejébe jön este a
tévénézéssel egybekötött csemegézés, tíz burgonyaszirom és öt sajtos sós keksz. Ha mindez
ismerősen hangzik, jobban tesszük, ha vigyázunk. Ez a csemegézés hozzávetőleg 1500
kalóriával járul hozzá a napi kalóriabevitelhez. Most már tudjuk, miért igaz még mindig a régi
mondás: „Minél nagyobb a snack, annál nagyobb a nadrág." Sokan már attól lefogynának, ha
egyszerűen felhagynának a ropogtatnivalók majszolásával.
De sokan nem jutnak elég táplálékhoz a nap folyamán a ropogtatnivalók nélkül!
Ez azért van így, mert finomított, rostszegény, cukorban gazdag ételeket esznek, nem pedig
elegendő összetett szénhidrátot (keményítőt) és rostot. Az édesített, száraz cereáliákból és
narancsléből, vagy kávéból és fánkból álló reggeli gyorsan megemészthető, a cukrok gyorsan
felszívódnak a véráramba, megemelik a vércukorszintet, és ideiglenes feldobottságérzést
nyújtanak. De ez nem tart sokáig, s amikor a vércukorszint visszaesik, enyhén mámoros
gyengeségérzés jár a nyomában, ami egy üdítőital vagy egy másik ropogtatnivaló után kiált.
És a körforgás elindul.
Néhány friss gyümölcs, teljes őrlésű gabonából készült pehely vagy teljes búzakenyér sok és
tartós energiával lát el egész délelőttre. Ugyanígy a kifejezetten összetett szénhidrátokból álló,
magas rosttartalmú ebéd egész délutánra elégséges energiát nyújt.
Nincs is szükségünk csemegékre?
A nassolás, csemegézés csak szokás. Ha rendszeresen és megfelelő módon étkezünk, nem lesz
szükségünk nassolnivalókra. Sőt! Jóval kevesebb emésztési problémával kell számolnunk, ha
többnyire magas rosttartalmú növényi táplálékból készült ételeket fogyasztunk, és hagyjuk,
hogy a gyomrunk is pihenhessen egy kicsit. Ideális esetben az étkezések között kb. 4-5 órának
kell eltelnie.
Mit lehet tenni a „Kell egy kis nassolnivaló!" támadása ellen?
Igyunk egy nagy pohár vizet. Nincs benne kalória, nem igényel emésztést, azonnal átszalad
rajtunk és mindent jól átöblít.
Ha mégis több kell, együnk valamilyen friss gyümölcsöt, vagy egy maroknyi nyers
zöldségfélét. A ropogtatnivalók támadása és a csemegézés szokása elleni harc legjobb módja,
ha nem feledkezünk meg arról, hogy a nassolás elkerülésével nemcsak kalóriáktól
szabadulunk meg, hanem a nemkívánatos domborulatok is leapadnak.
Lehet, hogy nem mindig igaz, hogy ami egyszer a szánkba kerül, az örökre a csípőnkön
marad, de azt a tényt nem vonja kétségbe senki, hogy „minél több a nassolnivaló, annál
nagyobb a nadrág".
Szénsavveszély!
Szénsavval dúsított nemzedék
Az amerikaiak több üdítőt isznak, mint vizet. Átlagosan napi két üdítőt fogyasztunk, minden
egyes férfit, nőt és gyermeket is beleértve, éppen ezért ennek egészségügyi vonatkozásai igen
sok embert érintenek.
Az üdítőitalok fogyasztása talán nem jó módja annak, hogy több folyadékot
vegyünk magukhoz?
Vegyünk egy pohár vizet, tegyünk hozzá 8–12 teáskanál cukrot, keverjük össze egy jó adag
vegyszerrel, és máris kész az üdítőital!
Az üdítőitalokból származó cukorbevitelnek legalább öt nemkívánatos mellékhatása van:
• Kiegyensúlyozatlan táplálék. A legtöbb üdítő 120-180 cukorkalóriát tartalmaz, viszont
egyáltalán nincsenek benne tápanyagok. Egy átlagos, ülőmunkát végző asszonynak napi
1200–1600 teljes kalóriamennyiségre van szüksége, hogy optimális testsúlyát és jó egészségét
fenntartsa. Napi 2-3 üdítőital jelentősen csökkentheti napi élelemadagját és táplálékbevitelét.
Idővel e felborult, kiegyensúlyozatlan táplálkozás miatt nem jut be a szervezetébe minden
szükséges táplálék, vitamin, ásványi anyag. Ugyanez az ülőmunkát végző férfiakra is
vonatkozik, akiknek napi 1600–2400 kalóriára van szükségük.
• A zsírfölösleg tárolása. Az üdítőitalok kalóriamennyisége hozzáadódik az elfogyasztott
ételben lévő kalóriamennyiséghez, s a többlet zsír formájában raktározódik.
• Ingadozó vércukor. A cukorkalóriákban nincs rost, ezért igen gyorsan bekerülnek a
véráramba és megemelik a vércukorszintet. Átmeneti energialöketről gondoskodnak. Amikor
a vércukorszint felszökik, inzulin lép a véráramba, és lenyomja a megemelkedett
vércukorszintet, ám az energiaszint is visszaesik. Ez az ingadozás kialakíthat egy olyan
folyamatot, amikor az egyik „üdítő" éri a másikat – hol üdítőitalt, hol pedig cukrozott
ropogtatnivalót veszünk magunkhoz.
• Késleltetett emésztés. Amikor a cukrozott ital a gyomorba ér, ahol már van valamilyen étel,
az emésztés lelassul, amíg az újonnan bevitt kalóriákkal el nem bánik. Egy alkalmilag
elfogyasztott üdítőital valószínűleg nem okoz nagy bajt, de ha ez naponta többször ismétlődik,
meghosszabbíthatja az emésztés idejét, és fokozott terhet róhat a gyomorra.
• Savvisszahatás. A legtöbb üdítőital – a szódafélék is – megnöveli a gyomor savtermelését.
Ez a fokozott savkiválasztás általában akkor következik be, miután az ital elhagyja a gyomrot,
s így visszahatási reakciót vált ki.
Nem csoda, hogy a diétás, cukor nélkül készült italok olyan népszerűek! Ez a jó
megoldás?
A diétás italok a cukorral kapcsolatos problémákat megoldják, de ez nem minden. A legtöbb
ital, legyen akár cukrozott, akár nem, tartósítószereket, aromákat, színező- és más, ezekhez
hasonló vegyi anyagokat tartalmaz. Ezek is ingerlőleg hathatnak a gyomor nyálkahártyájára, s
közülük néhányat ki kell küszöbölni, vagyis méregteleníteni kell szervezetünket.
A legtöbb üdítőital (akár cukrozott, akár nem) foszforsavat, az üveggyártásnál alkalmazott
erős vegyszert tartalmaz. Az amerikaiak túl sok foszfort fogyasztanak, s a szervezet a vesék
útján a kalciummal egyetemben távolítja el a fölösleget. Az osteoporosissal, e csontot
sorvasztó betegséggel összefüggésben áll az a tény, hogy minden foszfortartalmú üdítőital
némi kalciumot von el. Ez talán nagyobb kockázatot jelent, mint amennyit sokan vállalni
szeretnének.
Mi a biztonságos módja annak, hogy elegendő folyadékhoz juttassuk
szervezetünket?
A víz tökéletes üdítőital. Nincs benne kalória, nem igényel emésztést, nem ingerli a gyomrot,
és pontosan az, amire a szervezetnek szüksége van, hogy fenntartsa az életfolyamatokat.
Annyit kellene innunk belőle, hogy a vizelet világos színű maradjon: napi hat-nyolc pohárral.

Vita a súlyunkról
Vita a súlyunkról
„Nem vagyok kövér – mondta egy humorista –, csak alacsony vagyok a súlyomhoz képest."
Legyen valaki akár alacsony, akár magas, néhány ember örül annak, hogy kövér.
Mikor vagyunk kövérek?
Az emberi testsúly igencsak egyéni dolog, bár van néhány iránymutató. A meghatározás úgy
szól, hogy a kövér ember 20 vagy még ennél is több százalékkal nehezebb, mint az ideális
súlya. Tehát az, akinek a normális testsúlya 65 kiló, kövér lenne mondjuk 78 kilogrammosan.
Túlsúlyosnak lenni pedig annyit jelent, hogy az ember 10-20 százalékkal meghaladja az
ideális testsúlyát. Akinek az ideális testsúlya 63 kg, 70-74 kg közötti testsúllyal már
túlsúlyosnak mondható.
Hogyan határozható meg az ideális testsúly?
Az ideális testsúly sokféle, egymástól eltérő módon is meghatározható. Az egyik lehetőség, ha
megnézzük a nagy biztosítótársaságok feljegyzéseit, hiszen nekik érdekükben áll, hogy
megtalálják a hosszú életkor elérésének lehetőségeit. Rájöttek, hogy bizonyos ideális testsúly-
testmagasság összefüggések kölcsönhatásban állnak az optimálisan elvárható legmagasabb
életkorral. A Metropolitan Life Insurance Company (Metropolitan Életbiztosítási Társaság)
masszív, tényszerű adatai alkotják a nemeknek megfelelő testsúlytáblázat alapját, amely a
magasságból és a csontméretből indul ki.
Hogyan számítható ki a csontméret?
Bár a legtöbb embernek megvan a saját, nagyon is jó elgondolása a saját alkatáról, a csukló-
és a bokaméretek gondoskodnak egy még megbízhatóbb módszerről. Ha a nők csuklómérete
13 cm, vagy ennél is kevesebb, akkor kis csontozatúnak tekinthetők, 13 és 15,2 között
közepesnek, s 15 cm felett erős vagy nagy csontúaknak. A férfiak a 15 cm alatti csuklóméret
esetén kis csontúaknak, 18 cm felett pedig nagy csontúaknak tekinthetők.
Van egyszerűbb módja is annak, hogy kiszámítsuk az ideális testsúlyt?
Íme a hagyományos, hozzávetőleges számítási rendszer:
• Férfiaknál 152 cm magasság és 45,36 kg esetén minden egyes további 2,54 cm további 2,7
kg felszedését teszi lehetővé. Tehát egy 178 cm magas férfi ideális testsúlya 72,5 kg lenne.
• A nőknél is párosítsuk a 152 cm-es magasságot 45,36 kg-mal, de minden egyes további 2,54
cm-nél csak 2,27 kg-ot tegyünk hozzá. Tehát egy 165 cm magas nő esetében 56,7 kg értéket
kapunk.
Nagy, erős csontozatú férfiaknak és nőknek ezekhez a számokhoz öt százalékot kellene
hozzátenniük.
Ismerek néhány atlétát, akik megbuktatnák ezt a tesztet!
Ez igaz. Ezért ez csupán hozzávetőleges számítás. A sportolóknak több az izmuk és nagyobb
az izomsűrűségük, mint az átlagembereknek, ugyanakkor kevés rajtuk a zsiradék. A
testzsírmennyiség megismerésének legpontosabb módszere éppen ezért a hidrosztatikus (víz
alatti) mérés. A zsiradék úszásra képes, és a súly a víz alatt kevesebb. Ez a különbség lehetővé
teszi, hogy kiszámítsuk: egy ember testének hány százalékát alkotja zsír. Egy futballista
például bizonyára többet nyom a megengedhető maximális testsúlynál, de nem is tudna
fogyni. Egyiküknél elvégeztek egy ilyen mérést, és megállapították, hogy a testzsiradéka
csupán 5 százalék (ideális esetben egy férfi testsúlyának 10-15 százalékát kell hogy alkossa a
zsír, nők esetében ez 15-20 százalék).
Hol van lehetőség víz alatti mérésre?
Keressünk olyan intézményeket, amelyek egészségszűrési teszteket reklámoznak. Néhány
ilyen helyen vannak e célra alkalmas víztartályok, másutt úszómedencét használnak, ám ez
komplikált eljárás. Sokkal egyszerűbb és gyakorlatiasabb teszt a „csípéspróba". Kiképzett
egészségügyi szakemberek mérőkörzőt használnak, hogy a test különböző helyein megmérjék
a bőr gyűrődéseit. Megfelelő táblázat segítségével meglehetős pontossággal ki tudják
számítani a testzsír-százalékarányt.
Magunk is elvégezhetünk egy leegyszerűsített „csípéspróbát": nyúljunk át a bal oldalunkra az
utolsó oldalborda alá, s húzzuk el a bőrt és a zsírt az alatta lévő izomtól. Tartsuk a hüvelyk- és
a mutatóujjunk között, s így szorítsuk össze. Amennyiben a hüvelyk- és mutatóujj közötti
távolság több két centinél, bajban vagyunk. A túlsúly veszélyes. Betegség és
munkaképtelenség jár a nyomában. Ha dohányzunk, hagyjunk fel vele, és törekedjünk arra,
hogy elérjük és fenntartsuk az ideális testsúlyt, mert ez az egyik legfőbb jó, amit önmagunkért
megtehetünk.