A

SZENVEDELMES KERTÉSZ
ILLUSZTRÁLTA JOZEF ~APEK
FORDfTOTTA MAYER JUDIT
 A mű eredeti clme:
Záhradnfküv rok
Ceskoslovenskyspisovatel, Praha, 1969
Szakmailag ellenőrizte Muraközy Tamás
Szerkeszterte Lelkes Lajos
A kerttelepítésnek többféle-~módja is van. A legjobb
mégis, ha az ember erre a munkára kertészt fogad.
A kertész eljön, s elültet a földbe holmi pálcikákat,
vesszőket, seprűket, amelyekről azt állítja, hogy juhar-
fák, galagonyacserjék és orgonabokrok, magas törzsű
és közepes törzsű gyümölcsfák és másfajta növények.
Aztán nekilát a földnek, felássa, majd ledöngöli, salak-
ból kerti utakat épít, imitt-amott bedugdos a földbe
egy-két hervadt levelet, és kijelenti, hogy azok évelő
növények. A jövendő gyepágyat beveti fűmaggal, s köz-
ben angol perjét, fehér tippant, ecsetpázsitot, taréjos
cincort meg komócsint emleget. Azzal odább áll. Ott
hagyja a kertet olyan barnán és kopáran, mint amilyen
a világ teremtésének első napján lehetett, csak annyit
köt az ember lelkére, hogy a földet minden áldott nap
gondosan öntözze, s ha majd kisarjadt a fű, hordasson
homokot az utakra. Hát jó.

."""- -.... ,......

---.-".--- ..••• • - .,..ft:,,. •..

-
•••••
.• ;e.~.A
~ Madách, Könyv-és Lapkiadó n. V., Bratislava, 1971
""
IIIustrations © Alena Dostálová, 1971 ".
"...,.,..
""" """
A'
fl'

Translation © Mayer Judit, 1971 "'"

r ~ '",.....
,..""
,-..
~
~
Képszerkesztő Kop6cs Tibor. Műszaki szerkesztő Král Péterné
A védőborító Szab6 Árpád munkája
Nyomta a Svomos! Könyvnyomda, Bratislava, könyvnyomással
Szerzői ívek száma 5,63 (4,00 szöveg + 1,63 illusztráció)
r"...
/"
Kiad6i ívek száma 5,79
!o 000 példány, SÚKK 293/1-1971
 Az ember hajlandó azt hinni, hogy a kert öntözése
gyerekjáték, kivált ha van hozzá tömlő. Hamarosan
kiderül, hogy a tömlő szerfelett alattomos és veszedelmes
jószág, amíg valamennyire meg nem szelídítik. Össze-
tekeredik, ugrál, felpattan, töméntelen vizet ereszt
maga alá, s élvezett el dagonyázik a maga teremtette
iszapos pocsolyában. A következő percben pedig ráveti
magát az öntözni szándékozó emberre, s rácsavarodik
a lábára. Rá kell taposni, de erre felágaskodik, s az em-
ber dereka és nyaka köré fonódik. S miközben a sze-
rencsétlen áldozat birkózik vele, mint valami tigris-
kígyóval, a szörnyeteg felfelé fordítja sárgaréz pofáját,
hatalmas sugárban zúdítja a vizet az ablakokra, s el-
áztatj a a frissen felaggatott függönyöket. Erélyesen
nyakon kell csípni, s amennyire csak lehet, kinyújtani,
erre a bestia a kíntól felbőszülve nem a száján permetezi
a vizet, hanem a felszállócsapból meg valahonnan
a teste közepe tájáról. Első ízben okvetlenül három
személy szükséges hozzá, hogy valahogyan megfékezzék,
de ezek valamennyien nyakig sárosan és csuromvizesen
hagyják el a küzdőteret. Maga a kert pedig egy-két
helyen ugyan csupa sár meg tócsa, de másutt cserepes
a szárazságtól, és szomjasan epekedik vízért.
Ha az ember naponta öntöz, két hét elteltével ki-
bújik a fű helyett a gyom. A természet egyik csodálatos
titka: miért kel ki a legjobb fűmagból a legbujábban
tenyésző, legbozontosabb gaz? Talán gyommagot kelle-
ne vetni, hogy takaros, szép pázsit sarjadjon belőle?
Három hét elteltével a gyep ágyat sűrűn ellepi minden-
féle szúrós gizgaz meg holmi kúszó vagy egy láb mélyen
gyökerező istencsapása. Ha ki akarjuk tépni, elszakad
mindjárt a gyökérnyaknál, vagy a gyökérrel együtt ki-
rántunk egy jókora rögöt. Ez már egyszer így van:
minél semmirekellőbb bitang, annál életrevalóbb.
Időközben v2J.ami titokzatos átlényegüléssel meg-
változott a kerti utakra szórt salak: a világ legtapadó-
sabb, legkenődőbb agyagos sara lett belőle.
De azért csak ki kell irtani a gyomot a gyepből:
gyomlálsz, kertész, gyomlálsz, s lábad nyomán a jö-
vendő gyep kopár barna földdé válik, olyanná, amilyen
az első napon volt a világ teremtésekor. Csak két-három.
helyen bújik elő egy kis zöld penészféle, csak szinte
leheletnyi, egészen gyér, piheszerű valami - semmi
kétség, ez a fű! Lábujjhegyen járkálsz körülötte, s el-
hessegeted közeléből a verebeket, s míg folyvást a földre
meregeted a két szemed, a köszméte- és a ribiszkebok-
rokon, még mielőtt felocsúdnál, kihajtottak az első le-
velek. Hiába, a tavaszt nem lehet szemmel tartani.
Kezded más szemmel nézni a dolgokat: ha esik,
a kertet öntözi az eső, mondod. Süt a nap? Nem csak
úgy süt ám, hanem. a kertedre süt. S ha leszállt az éj,
annak örülsz, hogy a kerted pihen.
S egy nap majd arra ébredsz, hogy a kert zöld színben
pompázik, a magasra nőtt füvön ragyognak a harmat-
cseppek, a rózsafák sűrű koronájából barnásvörösen
kandikálnak ki a bimbók, a fák megöregedtek, terebé-
lyesek és árnyasak lettek, dús lombkoronájuk hűvösében
korhadás illata érzik. Már nem gondolsz vissza azokra
a napokra, amikor a kert egy darab silány, kopár, barna
föld volt, nem gondolsz az első gyep bátortalanul sarjadó
pihéire, az első gyatra rügyfakadásra, annak az akkor
csupa föld kertnek, amely most már valóban kert,
hajdani szegényes és megindító szépségére.
i' Jó, jó, de most öntözzünk, gyomláljunk, és szedjük ki
a földből a követ.
 A számos közkeletű elképzelés ellenére a kertész nem
magról terem, nem is hajtásból, hagymából, gumóból,
levéldugványból fejlődik, hanem a tapasztalatok, a kör-
nyezet és a -természeti vi.';zonyok alakítják ki. Gyerek-
koromban ellenséges, sőt némileg kárörvendő érzések
fűztek apám kertjéhez, mert nem volt szabad az ágyá-
sokra lépnem és éretlen gyümölcsöt szednem. Ilyen-
formán lehetett ez Ádámmal is az édenkertben: tilos
volt az ágyásokon taposnia, és nem téphetett gyümöl-
csöt a Tudás Fájáról, mivelhogy az még éretlen volt.
Csakhogy Ádám - akárcsak mi, gyerekek - szakított
az éretlen gyümölcsből, s emiatt kiűzetett a Paradicsom-
ból. Azóta is éretlen, és mindörökre éretlen marad
a Tudás Fájának gyümölcse.
Ifjúsága virágjában azt hiszi az ember, az a virág,
amit a gomblyukában hord, vagy a leányoknak ajándé-
koz. Nem tudja igazán felfogni, hogy a virág olyan
valami, ami áttelel, amit kapálnak, trágyáz nak, öntöz-
nek, átültetnek, dugványoznak, nyesnek, kötöznek,
gyomlálnak, tisztogatnak a gombáktóI, az elszáradt
levelektől, tetvektől és lisztharmattól. A fiatal ember
pedig ahelyett, hogy menne felásni a kerti ágyásokat,
lányok után futkos, kielégíti becsvágyát, habzsolja
az élet gyümölcseit, amelyekben semmi érdeme. És
egyáltalán teljesen destruktívan viselkedik. Bizonyos
érettségre, hogy úgy mondjam, meglett korra van szük-
ség ahhoz, hogy az emberből amatőr kertész lehessen.
Persze, ezen kívül kert is kell hozzá. Rendszerint hiva-
tásos kertész re bízzuk a művelést, s úgy képzeljük, hogy
majd munka után kijárunk a kertbe, gyönyörködünk
a virágokban, és hallgatjuk a madarak csicsergését.
De egy napon magunk ültetünk el egy növényt. ..
Velem is így esett: egy kövirózsá t ültettem el. Sekkor
egy kis horzsoláson át, vagy az ég tudja, hogyan, tán
egy csipetnyi föld került a testbe, s mérgezést vagy
gyulladást okozott? Röviden: az emberből lelkes ker-
tész válik. Fogva marad a róka, ha csak a fél lába szorult
is a csapdába. Néha meg a szomszédokfertőzik meg
az embert kertészséggel. Látom például, milyen szépen
virít a szomszédban aszurokszegfű, s azt mondom
magamban: A kutyfáját! Miért ne viríthatna nálam is?
Még csak az kéne, hogy az enyém ne legyen szebb!
E kezdeti tünetek után a kertész mind mélyebbre
süllyed ebbe a hirtelen fellángolt, további sikerektől
táplált és további kudarcok fűtötte szenvedélybe. Fel-
támad benne a gyűjtőszenvedély, s arra ösztökéli, hogy
szinte ábécérendben - az Achilleától kezdve a zsályá-
ig - mindent ültessen. Később kifejlődik benne
a szenvedélyes specialista, s az addig beszámítható,
józan ítéletű emberből fanatikus rózsakertész, esetleg
esküdt georgínatermesztő lesz, vagy másféle rögeszme
szállja meg. Ismét mások a művészszenvedély áldoza-
tául esnek, és szüntelenül átrendezgetik, változtatják,
alakitják a kertjüket, komponálják aszineket, átesopor-
tosítják a növényeket, és valami alkotó nyugtalanságtól
űzve mindent összevissza cserélgetnek, ami a kertjükben
él és tenyészik. Senki azt ne higgye, hogy az igazi ker-
tészkedés bukolikus, meditatív tevékenység. Csillapítha-
tatlan szenvedély az is, mint minden, amibe egy komoly
ember belefog.
No most még elmondom, miről ismerni meg az igazi
kertészt. - Nézzen el egyszer hozzám - mondja -,
szeretném megmutatni a kertemet. - Az ember el-
megy, hogy kedvére tegyen, s ott találja a házigazdát
valahol a kertben, az évelő virágok közt motoz, de csak
a hátsó része látszik. - Jövök már - szól hátra a válla
 fölött -, csak még elü1tetem ezt itt, ni. - Sose zavar-
tassa magát - nyugtat juk meg nyájasan. Egy idő múlva
nyilván már elültette, amit akart, egyszóval feláll,
összemaszatolja a látogató kezét, és vendégszeretettől
sugárzó arccal szól: - No, jöjjön, nézzen csak körül,
kicsi ugyan a kert, de ... egy pillanat - szakítja magát
félbe, és lehajol az ágyás fölé, hogy kigyomláljon néhány
szál füvet. - Jöjjön, mutatok egy Dianthus musalaet,
az ám! Az ördögbe is, itt nem porhanyítottam meg
a talajt! - mondja, s legott elkezdi túmi a földet.
Negyedóra múltán ismét felegyenesedik. - Igaz is _
szólal meg -, azt a harangvirágot, a Campanula
wilsonaet akartam megmutatni. Az a legszebb harang-
virág, amit ... ejnye, oda kell kötöznöm ezt a Delphi-
niumot. - Mikor ezzel is elkészült, észbe kap: - Te-
ringettét, ön ugye, azt az Erodiumot szeretné látni.
Máris - dünnyőgi -, csak még átrakom ezt az Astert,
itt nincs elég helye szegénynek. - S a látogató lábujj-
hegyen eloson, otthagyván a kertészt hátsó felével fel-
felé az évelő virágai közt.
Mikor újra találkoznak, így szól a kertész: - E 1
kell jön n i e hozzám, egy Pemet rózsatövem virág-
zik, hát olyat még nem látott! Eljön, ugye? De bizto-
san ám!
Jól van, menjünk el hát hozzá, nézzük meg, hogyan
telik az efféle megszállottak esztendeje.
A kertész januárban sem tétIenkedhet - mondják
a kertészeti kézikönyvek. Bizonyára így igaz, mert
januárban a kertész főként az időjárással bajlódik,
de még inkább aggodalmaskodik. Az időjárással olyan
furán áll a dolog. Mindig van vele valami baj. Az idő-
járás állandóan rakoncátIankodik, túloz, hol az egyik,
hol a masik végletbe esik. A hőmérséklet soha nem
egyezik a százéves átlaggal: vagy öt fokkal alatta, vagy
öt fokkal fölötte van. A csapadék vagy tíz milliméterrel
meghaladja a normálisat, vagy hússzal alatta marad;
ha nincs túlságos szára4ság, akkor biztosan túlon túl
sok a nedvesség.
Azoknak, akiknek egyébként semmi közük hozzá,
ezer okuk van az időjárást szidni. Hát még a kertész-
nek! Kevés hó esett? Teljes joggal dohog, hogy az
sehová nem elég. Sok a hó? Attól tart, hogy súlya alatt
letörnek a fenyők gyönge ágai. Ha nincs hó, a pusztító
száraz fagyok miatt siránkozik, olvadás jön, akkor
a hirtelen nekivaduló bolond szeleket átkozza. Ezeknek
, az a gyalázatos szokásuk, hogy elhordják a fenyőgallyat
meg a kert egyéb takaró anyagát, és tán még arra is
képesek - a mennykő üssön beléjük -, hogy derékba
törjenek egy-két csemetefát. Ha januárban netán kisüt
a nap, a kertész a fejét fogja: a fás szárúakban idő előtt
megindul a nedvkeringés ! Ha esik, az alpesi növényeiért
reszket, ha nincs eső, bánatosan gondol a rododendro-
nokra. Pedig nem is olyan nehéz a kertész kedvére
tenni: megelégszik ő azzal, ha egész január folyamán
nulla egész kilenc tized fok a hőmérséklet a fagypont
alatt, százhuszonhét milliméter vastag a hóréteg (de
porhanyós és lehetőleg friss legyen a hó!), és az égbolt
fel?ős, szél egyáltalán nem fúj, de ha mégis, akkor leg-
fölJebb enyhe nyugati szelek járnak - így aztán minden
a legnagyobb rendben lesz. De hát épp itt a bökkenő:
miránk, kertészekre a kutya se hallgat, senki tőlünk
meg nem kérdi, hogy s mint lenne jó. Olyan is aztán
ez a világ!

A kertész akkor a legboldogtalanabb, amikor beállnak

a száraz fagyok. A föld csontkeménnyé válik, napról
napra, éjszakáról éjszakára egyre mélyebben járja át
a fagy. A kertész arra gondol, hogy a gyökerek meg-
fagynak a dermedt, halott, kőkemény földben, a vesszők-

be, gallyakba mélyen belemar a jéghideg száraz szél,

és a rügyek, amelyekbe a növény ősszel belerejtette
minden kincsét, vacogva dideregnek. Ha tudná, hogy
segít vele, a saját kabátjába öltöztetné a magyalbokrot,
a borókára meg ráhúzná a nadrágját. És a többi?
Kedves pontusi azáleám, neked az ingemet is odaadom,
téged, tűzeső, akalapommal takarlak be, számodra,
szépecske, már csak a harisnyám marad, érd be vele,
szépen kérlek.
Van néhány -ravasz módszer, amivel kifoghatunk
az időjáráson, s elérhetjük a változását. Például amint
elhatározom, hogy a legmelegebb holmimba öltözöm,
rendszerint felmelegszik az idő. Ugyancsak beáll az ol-
vadás, ha néhány jó barát megbeszéli, hogy sízni megy
a hegyekbe. Vagy valaki cikket ir az újságba, s abban
a kegyetlen fagyról, a hidegtől kicsípett pirospozsgás
arcokról, a korcsolyapályák táncos forgatagáról és ha-
sonló jelenségekről számol be. Egészen biztosra vehető,
hogy mihelyt a cikket kiszedték a nyomdában, rögtön
beáll az olvadás, úgyhogy az emberek akkor olvassák
. '
amikor már langyos eső csordogál, s a hőmérő nulla
fölött nyolc fokot mutat. Az olvasó persze azt mondja,
hogy az újság tele van hazugsággal és ámítással, hagyja-
nak hát neki békét az újságokkal. Ezzel szemben a ká·
romkodás, siránkozás, átkozódás, perlekedés, fogvacog-
ta tás és holmi fohászkodások nincsenek az időjárásra
semmiféle hatással.
a pórsáfrány, a medveköröm, vagyis akánt és még jó
néhány más, tüskés, szárnyasan szeldelt, fogas, tenyere-
sen karéj os, hasogatott vagy kacúros levelű növény.
Néha olyanok a jégvirágok, mint a páfrány vagy
a pálma levele, máskor mint a borókaág, de igazi
viráguk nincsen.
Tehát: "a kertész januárban sem tétlenkedhet" ,
amint - nyilván vigasztalásul - a kertészeti kéziköny-
vek állítják. Elsősorban úgymond a talajt lehet művelni,
mert a fagy megporhanyítja. így hát a kertész mindjárt

Ami a januári vegetációt illeti, legismertebbek belőle

az 'úgynevezett jégvirágok. Elszaporodásuk feltétele,
hogy a szoba levegője legalább valamennyire párás
legyen, mert ha a levegő teljesen száraz, akkor az ablak-
üvegen egy árva fenyőgallyat sem lehet kinevel ni,
nemhogy virágokat. Azonkívül az is szükséges, hogy
az ablak egy helyen tökéletlenül záródjék; azon az olda-
lon, amerről a szél fúj, ott teremnek aztán a jégvirágok.
Inkább a szegényember ablakát díszítik, mint a gazda-
gét, mert a gazdagok ablakai általában jobban zárnak.
Botanikailag a jégvirágokat az jellemzi, hogy való-
jában nem virágok, hanem csak levelek, szirmok. Ha-
sonlitanak az endívia salátához, a petrezselyemhez,
a zellerlevélhez, továbbá a Cynarocephalae, Cardua-
ceae, Dipsaceae, Acanthaceae, Umbelliferae és egyebek
családjába tartozó különféle bogáncsokhoz. Összeha-
sonlitásukra az alábbi fajok alkalmasak: a szamár-
bogáncs, a bábakalács, az aszat, az ördögszekér,
a szamárkenyér, a közönséges bogáncs, a mácsonya,
 ., ényh'aza m' . Ezekkel a kertészeti kézikönyvekkel
noV
újév napján kivonul a kertjébe, hogy megművelje igazán nem sokra megy az ember. .
a földet. Ásóval rugaszkodik neki, s hosszas erőlködés így hát: várunk, várunk! Magasságos é~, mlcs~da
h o~w' ho'nap is ez aJ'anuár! Csak már februar
után sikerül az ásót beletörnie a gyémántkemény földbe. lenne ....
. kb?
Kapával próbálkozik, s ha elég kitartó, bizonyosan Hát lehet februárban valamit kezdem ~ ert en.
ketté töri a kapanyelet. Csákányt ragad, s legalább Persze hogy, sőt már akár márciusb~n IS.
annyit elér, hogy kifordítja a földből az ősszel elültetett S közben anélkül, hogy a kertész sejtené, v~gy ho~
tulipánhagymákat. Az egyetlen célravezető mód az vol- valami érdeme volna benne, kibújtak a földboi az elso
na, ha vésővel és kalapáccsal dolgozná meg a földet, hóvirágok.
de hát ez nagyon lassú eljárás, s az ember hamar beleun.
Talán dinamittal is lehetne porhanyítani, lazítani a ta-
lajt, csakhogy a kertésznek általában nincs dinamit ja.
Mit tehetünk hát? Bízzuk a dolgot az olvadásra.
Lám, megjön az olvadás is! A kertész kivonul kert-
jébe, hogy megművelje a földet. Percek múlva haza is
viheti, mert a felszínén megereszkedett talaj mind
a cipőjére tapadt. De a kertész sugárzó arccal állítja,
hogy már nyiladozik a föld. Addig nem tehet egyebet,
mint hogy "előkészítő munkákat végez a következő
idényre" . "A pincében száraz helyen készíts virágcse-
répbe való földet gondosan elkevert lombföldből, kom-
posztból, érett marhatrágyából és egy kevés homok-
ból." Remek! Csakhogy a pincében koksz meg szén
van! Az asszonynépség mindenhova odatelepszik a maga
ostoba háztartási szükségleteivel! De talán a hálószo-
bában akadna hely egy takaros kis kupac humusz
számára ...
"Használjuk ki a telet a pergola, a lugas javítására."
Nagyon helyes, de hát történetesen nincs sem pergalám,
sem lugasom. ,,] anuárban is lehet gyep téglát lerakni."
Csak hát volna hol, talán a padláson vagy az előszo-
bában? "Ügyeljünk főként a növényház hőmérsékle-
tére. " Hát én szívesen ügyelnék, de ha egyszer nincs
 sonlít, akad, amelyik olyan, mint a halvány, l~nszínű
serke , és ismét mások fényes, feketésbarna labatlan .
bolháknak látszanak. Némelyik mag lapos, mmt ~z
Van, aki azt mondja, hogy faszenet kell hozzá keverni,
érme, a másik gömbölydeden duzzadt, a harmadIk
mások ezt ellenzik. Akadnak, akik egy kis sárga homokot
javasolnak, mert azt mondják, abban vas van, de mások ékony mint a tű. Vannak szárnyas, tüskés, bolyhos,
v , . ó '
csupasz és szőrös magvak, a~orák, ~mt, a cs tany,
óva intenek ettől, épp azon egyszerű oknál fogva, hogy
és pirinyók, mint a napsugarban tancolo ~orsze~.
állítólag vasat tartalmaz. Ismét mások a tiszta folyami
Tanúsíthatom, hogy minden faj más, és mmdegYIk
homokot ajánlgatják, megint mások kizárólag a tőzeget
csodálatos; az élet bonyolult. Ebből a bóbitás szörnye-
vagy csakis a fűrészport. Egyszóval a kerti magvak
tegből alacsony növésű, száraz bogánc~ bújik elő,
talajának előkészítése igen-igen titokzatos dolog, sőt
amabból a pirinyó sárgás serkéből pedIg hatalmas,
varázslattal egybekötött szertartás. Mit kell a földhöz
kövér köldökfű. Mit tehetek? Egyszerűen hihetetlen!
keverni? Márványport (de honnan szedjem?), három-
Na jó. Elvetettük a magot? Beállítottuk langyos vízbe
éves tehéntrágyát (csak biztosan tudnám, hogy a tehén
a virágcserepeket, sletakartuk üveglappal? Eltakartuk
legyen-e hároméves, vagy a trágyát kell-e három évig
érlelni), egy csipetnyi friss vakondtúrást, ócska vályog- a napfény elől az ablakot, és jól bezá:tu~, ~ogy a szo;
bában előálljon a negyvenfokos melegagYI homerséklet.
tégla porrá zú·zott törmelékét, elbai homokot (semmi-
Jól van, most kezdődik minden palántanevelő nag~-
képpen sem moldvait), hároméves melegágyi földet
nagy, lázas tevékenysége, tudniillik a várakozás. ~ ereJ-
s talán még egy kis aranypáfrányból lett humuszt,
tékben fürödve kabát mellény nélkül, lélegzet-vIssza-
aztán egy marék rögöt akasztott szűzleány sírjáról. , , ki
fojtva hajol a cserepei fölé, s szinte a tekintetével húzza
Mindezt gondosan elkeverjük (a kertészeti szakkönyvek
a csírahajtásokat a földből. .
nem mondják meg, hogy újholdkor-e vagy holdtöltekor,
Az első nap: nem mutatkozik semmi. A palántanev:l~
szent Fülöp vagy szent Jakab éjszakáján), s mikor ezt
éjjel álmatlanul hánykolódik az ágyán, nem gYOZI
a titokzatos földet beleszórjuk a virágcserepekbe (ame-
kivárni a reggelt. . .
lyeket előzőleg jól kiáztattunk három évig napon állott
A második napon a titokzatos föld felszínén megJe.le-
vízben, és az aljukra kifőzött cserépdarabot meg egy
nik' egy penész csomócska. A· palántanevelő örvendezIk:
darabka faszenet teszünk - amit viszont más szerzők
ez az élet első jele!
éppenséggel nem helyeselnek), szóval amikor mindezt
Harmadnap előbújik egy hosszú fehér cérnaszál,
elvégeztük, szem előtt tartva vagy száz homlokegyenest
s nő , rriintha csak húznák. A palántanevelő. csaknem
ellenkező utasítást, ami persze eléggé megnehezíti ezt
hangosan ujjong, hogy itt van, ez az, s mmt a szeme
a szertartást, hozzáláthatunk a dolog lényegéhez, már-
mint a magvak elvetéséhez. fényét óvja az első palántáját.
A negyedik napon, amikor a hajtás már elképesztő
Ami a magvakat illeti: van, amelyik a tubákhoz ha-
hosszúságúra nyúlt, aggodalom fogja el a palántane-
 velőt, hogy hátha nem is hajtás az, hanem gyom. Ha-
marosan kiderül, hogy az aggodalom nem alaptalan.
Az a bizonyos hosszú, vékony valami, ami elsőnek nő ki
a virágcserépből, mindig gyom. Ez már alighanem Februárban a kertész folytatja a januári munkákat,
a természet törvénye. nevezetesen annyiban, hogy főként az időjárással fog-
Nos hát, úgy a nyolcadik napon, de néha még ké- lalatoskodik. Mert ha nem tudnák, a február veszedel-
sőbben, egy rejtélyes óvatIan pillanatban (mert azt még mes időszak : a kertészt száraz faggyal, napsütéssel,
soha senki meg nem leste) egyszerre csak szép csendesen nedvességgel, szárazsággal, szelekkel fenyegeti. Ez a leg-
megnyílik a' föld, és megjelenik az első csírahajtás. rövidebb hónap. Ez a vakarcs a hónapok sorában,
Mindig azt hittem, hogy a növény a magból lefelé nő, ez a koraszülött szökőhónap egy cseppet sem megbíz-
mint a gyökér, vagy felfelé, mint a burgonyaszár. Ki- ható, s szeszélyekben, alattomosságban túltesz vala-
jelentem, hogy ez nem így van. Csaknem minden
növény a maggal nő felfele, úgy emelve fején a magot,
mint egy süveget. Képzeljük csak el, hogy a gyermek nő,
növekszik, s közben a fején hordozza az anyját! Ez a ter-
mészet csodája. S erre az atIétamutatványra csaknem
minden csíra képes. Emeli a magot, egyre merészebb
lendülettel, míg aztán egy napon csak úgy elengedi,
vagy lerázza. S akkor ott áll csupaszon, gyámoltalanul,
köpcösen vagy véznán, s felül két kis mulatságos levele
van, s e közt a két levél közt látszik valami ... .;
Hogy mi, azt még nem mondom meg, ott még nem
tartunk. Csak két kis levél egy halavány száron, de az
valami csodálatos, mennyi változata van, minden kis
---
____ o

növényen más. Mit is akartam mondani? Tudom már,

semmit, vagyis hát csak azt, hogy az élet jóval bonyo-
----
---..
lultabb, mint képzeljük.
 mennyi hónapon;jó lesz vele vigyázni! Napközben elő-
csalogatja a fák, cserjék rügyeit, éjjel meg elperzseli
őket, egyik kezével cirógat, a másikkal borsot tör
az orrunk alá. A jó ég tudja, miért kell szökőévben azt
az egy napot éppen ehhez a szeszélyes, nyavalyás,
alamuszi, satnya, torzszülött hónaphoz toldani! Szökő-
évben a gyönyörű májust illenék egy nappal meghosz-
szabbítani, hogy harminckét napból álljon, úgy ám.
Micsoda méltánytalan eljárás ez velünk, kertészekkel?
További idénymunka februárban, hogy keressük
a tavasz első jeleit. A kertész nem sokat ad az első bo-
gárra vagy pillangóra, ezek megjelenésével csak az újsá-
gok szerint kezdődik a tavasz. Először is a kertész
-egyáltalán nem lelkesedik holmi bogarakért, másodszor
az első lepke rendszerint a tavalyról visszamaradt

utolsó. A tavasznak igazi első jelei, amelyek után

a kertész áhítozik, sokkal csalhatatlanabbak. Ezek a kö-
vetkezők:
1. A krókuszok, amelyek duzzadó, zömök csúcsa
előbújik a fű közül; egy szép napon felrepednek (még
soha senkinek nem sikerült kilesnie ezt a pillanatot),
és csodálatosan szép zöld levelekből egy kis pamacsot
növesztenek. Ez a tavasz első jele.
Továbbá:
2. a kertészeti árjegyzékek, amelyeket a postás hoz.
A kertész ugyan fejből tudja már az egészet (mint a~o?y
az Iliász a Ménin aeide, thea ... szavakkal kezdodIk,
 ezek az árjegyzékek az Acaena, Acantholimon, Acan- a háznál tartson galamb trágyát, bükkfalombot, érett
thus, Achillea, Aconitum, Adenophora, Adonis stb. marhatrágyát, lehullott vakolatot, korhadt tő;t:eget,
szavakkal kezdődnek; ezt minden kertész úgy fújja, megülepedett gyepszintföldet, elmállott vakondtúrást,
mint az egyszeregyet), mégis figyelmesen átböngészi erdei humuszt, folyami homokot, mórföldet, halastavi
az Acaenától a Wahlenbergiáig vagy a Yuccáig, iszapot, hangaföldet, faszenet, fahamut, őrölt csontot,
s közben kemény lelki tusát vív: mit is rendeljen még? szarulisztet, állott trágyalevet, lótrágyát, meszet, tőzeg-
3. A tavasz további hírnöke a hóvirág. Először apró mohát, fatönkkorhadékot s más egyéb tápláló, talaj-
halványzöld dárdák állnak ki a földből, aztán ezek két porhanyító áldást, nem is beszélve a vagy húszféle
kövér sziklevélre hasadnak, s már ott is a növény. nitrogénes, foszfátos, magnéziumos és más műtrágyáról.
Néha már február elején kihajt, s mondhatom, sem Vannak persze pillanatok, hogy a kertész szeretne
a győzelmi pálma, sem a Tudás Fája, sem a dicsőség foglalkozni mindezekkel a nemesítő anyagokkal, adalé-
borostyánja nem lehet szebb, mint a halványzöld kokkal, trágyákkal, szívesen komposztálná, kavarná,
száron csüngő finom fehér kis szirmok, amint imbolyog-
nak a nyirkos szélben.
-
--op. ""c:
4. A szomszédok szintén a tavasz csalhatatlan hír- " I ..•••••
nökei. Mihelyt ásóval, kapával, ollóval, rafiával, gyü-
mölcsfakátránnyal és mindenféle műtrágyával felsze-
relve kivonulnak a kertbe, a tapasztalt kertész már
tudja, hogy közeledik a tavasz. Felhúzza az ócska
nadrágját, és maga is kiballag ásóval-kapával a kertbe,
hogy a szomszédok is megtudják, közeledik a tavasz,
s a kerítésen át közöljék egymással az örvendetes újságqt.
Nyiladozik a föld, de még nincsen zöld hajtás; a föld
még csak kopár, várakozó anyag. Ilyenkor még csak
a trágyázás, ásás, rigolozás, azaz talajforgatás, no meg
a talajlazítás és -keverés ideje érkezett el. Közben
a kertész rájön, hogy a földje túlságosan nehéz, kötött
vagy éppenséggel nagyon is homokos, esetleg túlságosan
savanyú vagy igen száraz; egyszóval szenvedélyes vágy
fogja el, hogy javítsa a talajt. Tudni kell, hogya talaj-
javításnak százféle eszköze van, de a boldogtalan
kertész rendszerint egyikhez sem jut hozzá. Városon
ugyanis egy kissé körülményes, hogy az ember otthon
forgatná valamennyit, sajnos azonban akkor nem ma-
radn~ a kertjében hely a növényeknek. Ezért hát leg-
alább úgy javítja a talajt, ahogy tudja: összeszedi
otthon a tojáshéjat, elégeti az ebédről maradt csontot, Amíg csak távoli és felületes szemlélőként néztem a kész
gyűjti a lenyírt körmét, kisepri a kéményből a kormot, művet, mármint a kertet, addig a kertészeket külön-
kikotorja a mosogatóból az edénysikáló homokot, legesen finom, költői lelkületű embereknek tartottam ,
az utcán botra szúrja a szép kövér lócitromot, s mindezt akik madárdalt hallgatva virágillatot termesztenek.
gondosan bedolgozza kertje földjébe, mert a felsoroltak Most, hogy közelebbről szemlélem a dolgaikat, rá-
mind talajlazító, meIeget fejlesztő, növénytápláló anya- jövök, hogy az igazi kertész nem virágot nevel, hanem
gok. Egyáltalán kétféle anyag van a világon: ami jó a talajt, a földet ápolja. Beássa magát a földbe, s mindazt
a földnek, és ami nem jó neki. A gyáva szemérem meg- a látványt, ami fölötte van, átengedi nekünk, henyélő
akadályozza a kertészt abban, hogy összegyűjtse az mihasznáknak. A földbe merülve él. A komposztra-
utcán, amit a lovak elhullattak, de ahányszor meglát kásban állít magának emlékművet. Az édenkertbe
a kövezeten egy takaros rakás ganéjt, legalább fel- lépve mámorosan szippantana egyet a levegőből, mond-
sóhajt, hogy micsoda lelketlen pazarlás folyik az isten- ván: Ist~nemre, ez aztán a humusz! Úgy hiszem, el is
áldásával. felejtene gyümölcsöt szakítani aJó és Gonosz Tudásának
És ha az ember úgy elképzel egy jókora trágyadombot, Fájáról, inkább azon mesterkednék, hogyan csenhetne
ahogy ott áll a parasztporta udvarán!... Tudom, tu-
dom, mindenféle porok kaphatók bádogdobozban, meg-
vehetünk mindent, ami eszünkbe jut, mindenféle sót,
kivonatot, salakot, lisztet, beolthatjuk a földet bakté-
riumokkal, művelhetjük fehér köpenyben, mint egy
egyetemi tanársegéd vagy gyógyszertári laboráns. Ezt
mind megtehetjük, de ha úgy elképzeljük azt a szép,
barna, zsíros trágyadombot, amint ott terpeszkedik
a parasztudvarban ...
De virítanak már a hóvirágok, kinyíltak a Hama-
melis sárga csillagai, s a hunyoron kövéren duzzadnak
a bimbók. S ha gondosan körülnézünk (lélegzet-vissza-
fojtva persze!), csaknem mindenütt és mindenen bimbót,
rügyet találunk. Ezernyi apró lüktetésselárad a talajból
az élet. Mi, k~rtészek, most már meg nem állunk,
indulunk az új virágzás elé.
 száj is van rajta, alkalmas a pipa elhelyezésére. De a hát,
a gerinc marad merev! Mert a kertész hiába próbálja
" ' I
-O ,/ f
kellőképpen meghajlítani. Lám, a földi gilisztának
nincsen gerince! Sajátos jelenség, hogy a kertész "felső
vége" rendszerint az ülepe, keze-lába szétterpesztve,
feje valahol a két térde közt - akár a legelésző kanca!
Egyáltalán nem az az ember, aki sokért nem adná,
ha csak egyarasznyival magasabb lehetne, éppen
ellenkezőleg: félbehajtja a testét, guggol, s minden
módon kurtítja a termetét, magassága, amint látjuk is,
ritkán haladja meg az egy métert.
A talajművelés egyfelől az ásás, kapálás, forgatás,
gereblyézés, porhanyítás, egyengetés, simítás és bakhá-
talás műveletéből, másfelől mindenféle adalékanyagok
használatából áll. Nincs az a puding, amelynek elkészí-
tése bonyolultabb a kertészeti föld elkészítésénél. Ha jól
megjegyeztem, a kertészeti földbe ganéjt, trágyát,
el a Teremtőtől legalább egy talicskára való paradicsomi
guanót, lombföldet, gyepszintföldet, termő feltalajt,
földet. Vagy észrevenné, hogya J ó és Gonosz Tudásának
Fája körül a föld nincsen szépen kitányérozva, s mindjárt
elkezdene a földdel bajlódni, azt sem tudván, mi csüng
a feje fölött. - Ádám, hol vagy? - szólítaná a Te-
remtő. - Mindjárt - vetn é oda a kertész félvállról-,
most nem érek rá. - S tovább munkálkodnék a fák
tányérozásán.
Ha a kertészember a világ kezdete óta természetes
kiválasztással jött volna létre, bizonyára gerinctelen
lénnyé fejlődik. Mert mire való a kertész gerince? Csak
arra, hogy időnként kiegyenesítse, mondván: juj, de fáj
a hátam! Ami a lábát illeti, többféleképpen használható:
guggolhat, térdelhet vele, maga alá igazíthatja, sőt fel-
húzhatja a vállához is. Az ujjak jók ültetőfa helyett
kis gödrök mélyítéséhez, a tenyerével elmorzsolhatja
a rögöket, vagy megfelellapogatónak is. A fej, minthogy
 holta után nem virágillattóI mámoros pillangó, hanem
a termőföld minden titokzatos, nitrogéndús és gyökér
átszőtte gyönyörében dúskáló giliszta lesz.
Tavasszal a kertészeket ellenállhatatlan csábítás vonz-
za a kertjükbe. Alig teszik le a kanalat, már az ágyások
közt motoszkálnak, hátsó felüket a bűbájos kék ég felé
.emelve. Ujjaik közt elmorzsolnak egy-egy meleg rögöt,
aztán közelebb dugnak a gyökerekhez egy darabka
kincset érő tavalyi érett trágyát, egy kicsit arrább kitépik
a gyomot, emitt meg felszednek egypár követ. Most
a szamóca körül borzolgatják a talajfelszínt, a következő
percben már a salátapalánták fölött görnyedeznek,
orruk szinte a földet túrja, és szerelmesen csiklandozza
a gyökerek finom szálú gubancát. így élvezik a tavaszt,
görnyedő hátuk felett járja a nap a maga útját, felhők
homokot, szalmát, meszet, kainitot, Thomas-salakot, úsznak a kék égbolton, és párzanak az ég madarai.
gyermek tápszert, salétromot, szaruanyagot, foszfátokat, Már duzzadnak a cseresznyefa rügyei, bájos-gyengéden
madárürüléket, hamut, tőzeget, komposztot, vizet, sört, bontakoznak a zsenge szirmok, a feketerigók bolondul
pipamocskot, gyufaszálat, döglött macskát és még sok
más anyagot tesznek. Ezt a sok mindent szüntelenül
kavarjá:k, forgatják, "fűszerezik". Bizony, a kertész nem
olyan ember, aki rózsát szagolgat, hanem olyan, akit
az a kényszerképzet üldöz, hogya talaj még egy kis
meszet kíván, vagy hogy a talaj nehéz, kötött, és több
homok kellene beléje. A kertészkedés hovatovább tudo-
mányos tevékenységgé fajul. Ma már a szép lány nem
énekelhetné csak úgy bolondjában, hogy "Kiskertemben
kinyílott a gyöngyvirág ... " Inkább arról kellene da-
lolnia, hogy a kiskert ben rövidre szecskázott szalmával
gondosan elkevert salétromot és bükkfahamut szórt el.
A gyöngyvirág, a rózsa meg efféle úgyszólván csak
a dilettánsoknak való, a kertész öröme-boldogsága
mélyebben, a föld méhében gyökerezik. A kertészből
rikoltoznak, s akkor az igazi kertész felegyenesedik, meg-
ropogtat ja a derekát, és elmélázva mondja: Összel
ezt itt jól megtrágyázom, s keverek hozzá egy kis
homokot.
Ha a valóságnak és az ősi tapasztalatoknak megfelelően
De aztán eljön az ideje, hogy a kertész kihúzza magát,
óhajtjuk leírni a kertész márciusát, akkor elsősorban is
és teljes magasságában mutatkozzék: délutáni óra ez ,
gondosan meg kell külö~böztetnünk két dolgot: a) mi
amikor a kertet az öntözés szentségében részesíti.
a dolga a kertésznek, és mi mindent szeretne elvégezni;
Olyankor egyenesen áll, szinte fenségesen, s irányítja
b) mit tesz a valóságban, mivelhogy nem tehet többet.
a vízsugarat a tömlő szájából. A víz ezüstösen csillogó
a) Hogy buzgón, szorgosan tevékenykedni akar,
zuhataga suhog a levegőben, a porhanyós földből párás-
az magától értetődik. Szeretné elhord ani a fenyő-
nedves illat árad, minden levél buja zöld, s úgy fénylik
gallyat és kitakarni a növényeket, szeretne ásni, trá-
a boldog örömtől, hogy az ember megenné. így,
gyázni, rigolozni, kapálni, szeretné forgatni, lazítani
mára elég is lesz, suttogja boldogan a kertész, de nem
a talajt, szeretne gereblyézni, egyengetni, öntözni,
a fakadó rügyektől habosan fehérlő cseresznyefára,
szaporítani, dugványozni, ültetni, áttűzdelni, kötözni,
nem a pirosló ribiszkebokorra gondol, hanem a barna
permetezni, műtrágyázni, gyomlálni, magot vetni,
rögre.
tisztogatni, metszeni, verebeket és feketerigókat hesse-
S alkonyatkor szerfelett elégedetten mondja: Ma
getni. Szeretné szagolgatni a földet, az ujjával kikapar-
aztán eleget dolgoztam !
gatni a földből a hajtásokat, ujjongva ünnepelni a nyíló
hóvirágot, letörölni a verejtékét, megropogtatni a de-
rekát, szeretne, farkasétvággyal enni, mohón oltani
a szomját, az ásóval aludni térni, hajnalban· kelni
a pacsirtával, magasztalni a napot és az égi harmatot.
Szeretné tapogatni a kemény rügye ket, kérgesre-hólya-
gosra törni a tenyerét a szerszám nyelével, egyszóval
szeretne tavaszi vidáman, szilajon, kertész módra élni.
b) Ehelyett viszont csak szitkozódik, mert a talaj
még mindig vagy már megint fagyos, odahaza tombol,
mint ketrecbe zárt oroszlán. Amikor a kertet újra
belepi a hó, náthásan gubbaszt a kandalló mellett,
fogorvoshoz kénytelen járni, tárgyalása van a bíróságon,
látogatóba érkezik hozzá a nénikéje, dédunokája vagy
az ördög öreganyja. Egyik napja a másik után megy
veszendőbe, mert - mintha csak megbabonázták
volna - épp most márciusban szakad rá csőstü1a gond,
baj, kellemetlenség, százféle sorscsapás. Márpedig tud-
nunk kell: "a március a legserényebb kerti munka hó-
napja, ilyenkor készítjük elő a kertet a tavasz érkez-
tére" .
Bizony. az ember csak mint kertész tudja méltányolni
az efféle, kissé elkoptatott frázisokat, mint a "kegyetlen
hideg", a "zord északi szél", a "pusztító fagy" s a ha-
sonló költői szitkokat, sőt jómaga még ezeknél is
költőibb kifejezésekkel él, mondván, hogy az idei tél
valóságos istencsapása, szörnyűséges tél, fene egy tél,
átkozott, gonosz, ördöngös tél, s a költőktől eltérően
nemcsak az északi szelet szidalmazza, hanem a dühös
keleti szeleket is, és kevésbé átkozza a havas esőt, mint
az orvul támadó, alattomos száraz fagyokat. Kedveli
az ilyenforma képletes kifejezéseket, mint például:
"a tél keményen ellenáll a tavasz támadásának",
és szerfölött megalázónak érzi, hogy ebben a harcban
,\
( \
~
\ I
semmiKéppen sem nyújthat segítséget a zsarnok tél "

leveréséhez és eltiprásához. Ha kapával vagy ásóval,

puskával vagy alabárddal támadhatna a télre, fegyvert
ragadna, és bősz csatakiáltással vonulna harcba. Ám
csak annyit tehet, hogy minden áldott este lesi a rádiónál
a Meteorológiai Intézet hadihelyzet-jelentését, és ádázul
szidja a Skandinávia fölötti magas légnyomású területet
vagy az Izland fölött kavargó alacsony nyomás okozta
légköri zavarokat. Mert hát mi, kertész ek, tudjuk,
honnan fúj a szél.
Nekünk, kertész eknek, különösen megszívlelendők
a népi időjóslás bölcsességei. Mi hiszünk Jégtörő Má-
 szer vagy hatvan éve lehet annak, József-napkor
tyásban, s ha Mátyás nem törte meg a jeget, várjuk, szá~káztunk." Röviden: az ő vallomásaikból is az kö-
hogy "Sándor, József, Benedek - zsákban hozza vetkezik, hogy a mi éghajlatunk alatt időjárás dolgában
a meleget", tudjuk, hogy "márciusban még foga van zabolátlan önkény uralkodik, és ezellen mit sem lehet
az időnek", hiszünk a fagyosszentekben, a tavaszi
tenni.
napéjegyenlőségben, abban, hogya Medárd-napi eső így van! Mit sem lehet tenni. Március közepén tar-
negyvennapi esŐsidőt hoz, és hisszük még sok hasonló tunk, s a kert fagyos földjét még hó takarja. Isten legyen
időjárási regula igazát, amelyekből kiderül, hogy az em-
irgalmas a kertészek szegény növényeihez. ,
bernek a világ kezdete óta rosszak a tapasztalatai Nem tudom a titkát, miről ismerik meg egymast
az időjárásról. Az sem volna csoda, ha efféle szólás-
a kertészek, szagról-e, jelszó szerint-e vagy valamely
mondások is elterjedtek volna: "május elseje, hóolvadás
ideje", vagy: "Szent György napján szokott dolog,
hogy megfagy a füled, orrod", avagy: "Péter-Pálkor
jól teszed, ha bundádat felveszed", továbbá: "István
király ünnepénjárkálhatsz a tó jegén", és végül: "Szent
Mihálykor az egyik tél végződik, a másik meg kezdődik".
Egyszóval a népi időjóslatok nagyobbára kedvezőtlen
és nem valami örvendetes dolgokat ígérnek. Épp ezért
az emberi nem csodálatos és törhetetlen optimizmusá-
nak nincs fényesebb bizonyítéka, mint a kertészek
létezése, a kertészeké, akik az időjárás megszolgált
rossz hírével dacolva minden évben újra várják a ta-
vaszt , és lelkesen nekilátnak a tavaszi munkának.

Aki kertésznek csapott fel, szívesen felkeresi a régvolt

idők tanúit. Ezek általában idősebb és egy kissé fele-
dékeny emberek, akik minden tavasszal váltig bizony-
gatják, hogy ilyen tavaszt még meg nem értek. Ha hűvös
van, kijelentik, hogy ilyen hideg tavaszra nem is emlé-
keznek. "Egyszer, vagy hatvan éve lehet annak, tudja,
akkor olyan nagy meleg volt, hogy Gyertyaszentelő
napján már virított az ibolya." Viszont, ha egy kicsit
melegebb az idő, a régvolt idők tanúi azt bizonygatják,
hogy ilyen meleg tavaszra nem is emlékeznek. "Egy-
 látszat, hogy két szmokingos férfi társalog egymással
a színházi folyosón, a mélyebb és igazabb valóság az,
hogy két kertész áll ott ásóval vagy öntözőkannával
a kezében.

Akinek megáll az oraja, széjjelszedi, aztán elviszi

az óráshoz. Akinek elakad az autója, felemeli a motor-
fedőt, belepiszkál amotorházba, s végül hív at egy
szerelőt. Mindennel a világon lehet valahogy boldogul-
ni, mindent lehet igazgatni és reformálni, de az időjárás
ellen semmit sem lehet tenni. Nem segít semmi: a buz-
galom, a nagyralátás, az újító szellem, a szemfülesség,
az átkozódás egyként hatástalan; a bimbó kinyílik,
a csíra kikel, amikor eljött az ideje, és betelt rajta
a törvény. Alázatosan tudomásul vesszük az ember
tehetetlenségét, megértjük, hogy minden bölcsesség
támasza és talpköve a türelem.
S különben is, mi egyebet tehetnénk?

titkos jel alapján, de annyi bizonyos, hogy első látásra

felismerik egymást, akárhol akadnak is össze, mondjuk
a s~ínhá~ folyosóján, teadélutánon vagy egy fogorvosi
városzobaban. Egymással váltott első szavaik az idő-
járásra vonatkoznak ("Nem, uram, nem is emlékszem
ilyen tavaszra!"), aztán rátérnek a csapadék kérdésére,
~e.szélnek a georgínákról, a műtrágyákról, egy holland
lIlIomról ("Az ördögbe is! Nem jut eszembe a neve ...
No, mindegy, majd adok belőle hagymát."), a szamó-
dról, az árjegyzékekről, a téli károkról, a pajzstetvek-
ről, az őszirózsákról és más hasonló témákról. Az csak

A mai napon, március harmincadikán, délelőtt tíz óra-
kor a hátam mögött kinyílt az aranyfa első virága.
Három napig lestem a legduzzadtabb rügyet - olyan
volt, mint egy apró aranyhüvely --, hogy el ne sza-
lasszam a történelmi pillana tot, nos, akkor következett
be, amikor épp felnéztem az égre, nem lesz-e eső.
Holnapra már aranycsillagok borítják az aranyfa
vesszőit. Nincs megállás. A legjobban persze az orgona-
bokrok siettek, mire az ember felocsúdik, már kész is
könnyű, finom levélruhájuk. Hiába állunk résen, az or-
gonát ugyan ki nem leshetjük. Az aranyribiszke is bon-
togatja már gyűrött csipkefodrait, de a többi cserje
és fa még vár, vár egy "rajta" vezényszóra, amit a föld
vagy az ég lehel feléjük. Mikor elhangzott, minden
rügy, minden bimbó kifeslik. Rajta! Itt az idő ...
A rügyfakadáskor azt mondjuk, megindult egy "ter-
mészeti folyamat". Csakhogy a rügyfakadás valójában
induló díszmenet. A korhadás is természeti folyamat,
mégsem juttat eszünkbe zengő indulót, a korhadáshoz
nem volna kedvem tempo di marciát komponálni.
De megírnám a rügyek és bimbók indulóját, ha zene-
szerző volnék. Elsőnek az orgonazászlóaljak könnyed,
halk indulója csendülne fel, aztán következnék a ri-
biszkeosztagok felvonulása, ehhez csatlakoznék a körte-
és almafák rügyeinek nehézkesebb menete, s közben
a zsenge fűszálak cincognának és ciripelnének minden
húron, amit csak össze lehet hordani. S ezenekari
kíséret mellett menetelnének a fegyelmezett rügyek
és bimbók ezredei, előre, szünet nélkül, megállás nélkül,
előre, pompás díszmenetben, ahogy a katonai dísz-
szemIéken szokás. Egy, kettő, egy, kettő, micsoda
pompás díszmenet!
Azt mondják, hogy tavasszal a természet kizöldül.
Ez nem egészen igaz, mert egyúttal piroslik is a barnás-
vörös és rózsaszín bimbóktóI, rügyektől. Vannak sötét-
vörös és halványan pirosló bimbók, rügyek, vannak
olyan barnásfeketék és ragadósak, mint a szurok. Más
rügyek puhán fehérek, mint a pihe az anyanyúl hasán,
de akadnak lilásak és lenszínűek, meg olyan sötétek is,
mint a cserzett bőr. Egyikből hegyes végű csipkék
kandikálnak ki, a másik ujj vagy nyelv formájú, s van,
amelyik szemölcshöz hasonlít. Némelyik húsosan duz-
zadt, pihésen szőrös és tömzsi, mint egy kölyökkutya,
a másik kemény, vékonyka tüskévé nyúlt, s akad,
amelyiknek csúcsából finom kis borzas bojt kukucskál ki.
'Lelkemre mondom, a bimbók és rügyek éppoly csodá-
latosak és sokfélék, akárcsak a levelek és a virágok.
Az ember mindig felfedez köztük valami újabb kü-
lönbséget. De ahhoz, hogy megtalálja őket, egy kis
darab földet kell szemügyre vennie. Mert aki elgyalogol
PrágátóI Pilsenig, kevesebbet lát a tavaszból, mint aki
leül otthon a kertjében. Állj meg, ember! Akkor látsz
majd kinyílt ajkakat, titkos pillantásokat, gyengéd
ujjakat, előreszegzett fegyvereket, látod a csecsemő
gyámoltalanságát, az élni akarás dacos-szilaj lendületét,
s hallod, amint csendesen dübörög az induló dallamára
a bimbók és rügyek véget nem érő menete.
íme! Mialatt mindezt megírtam, úgy látszik, el-
hangzott a titokzatos "rajta". A reggel még szorosan
bepólyált rügyekből kibújt a levél piciny finom csúcsa, .
az aranyfa vesszőin felragyogtak az apró aranycsillagok,
a körtefák duzzadó rügyei egy kissé szétterpeszkedtek,
a nem is tudom, milyen rügyek hegyén aranyzöld
szemek szikráznak. A, gyantás pikkelyek közül zsenge
zöld kandikál ki, a pufók rügyek felhasadtak, s parán~i
fodrok, csipkék bújnak elő belőlük. Ne restelkéd~,
piruló kis levél, tárulj szét, összezárt ~.~epp legyezo,
nyújtózkodj, pelyhes állú hétalvó, meg~ott ~ 'par~nc~
az indulásra! Zendítsetek rá a le nem kottazott mdulora.
Ragyogjatok az aranyló napfény~en, ti réz ~an~szer.ek,
zendüljetek meg, üstdobok, daloljatok, fuvolak, aradJon
húrjaitokból hangözön, ti hegedűk: mert a néma,
barna-zöld kert ezzel a győzelmi indulóval vonul
a diadalmenetre.
Április a kertész igazi, áldott hónapja. Csak hadd ma-
gasztalják a szerelmesek a májust, mit értenek ők
hozzá? Májusban már csak virágzanak a fák, és nyílnak
a virágok, de áprilisban sarjad minden. Tudjátok meg,
hogy a csírázás, a rügyfakadás, a rügyek, a bimbók,
a csírák a természet legnagyobb csodája, de erről már
többet nem is mondok. Ki-ki hajoljon le maga, és tur-
kálja az ujjával a porhanyós földet, visszafojtott léleg-
zettel, mert az ujja mindenütt zsenge, duzzadó csírát,
hajt~st tapint. Ezt nem is lehet leírni, mint ahogy
nem lehet szavakba foglalni, milyen a csók és még
néhány hasonlóan kivételes dolog.
S ha már a zsenge rügyeknél, hajtásoknál tartunk ...
senki sem tudja, hogyan, de feltűnően sokszor megesik:
ha belépünk az ágyásba, hogy felszedjünk egy elszáradt
hajtást, vagy kitépjünk egy mihaszna pitypangot, rend-
szerint eltapossuk a liliom vagy a zergeboglár föld
alatti rügyét .. Olyat roppan a lábunk alatt, hogy ré-
mülten és szégyenkezve hőkölünk vissza, s e pillanatban
dúvad nak érezzük magunkat, akinek lába nyomán
többet fű nem nő. Vagy: az ember végtelenül óvatosan
lazítja az ágyás talaját, s mi a biztos eredmény? Ketté-
hasít a kapával egy sarjadó hagymát, vagy leberetválja
az ásóval a szellőrózsák hajtásait. S mikor riadtan
hátrál, otromba talpával szétlapít egy virágzó primulát,
vagy letöri a szarkaláb zsenge sarkantyúját. S minél
féltőbb gonddal dolgozik, annál többet pusztít. Csak
a sokéves gyakorlat tanítja meg az embert az igazi
kertészt jellemző misztikus, nyers biztonságra; az igazi
kertész sosem nézi, hová lép, mégsem tapos el semmit,
s ha igen, akkor nem veszi a szívére a dolgot. Ennyit
hát erről, csak úgy, mellékesen.

Az április nemcsak a sarjadás hónapja,. hanem

az ültetésé is. Lelkesen, sőt vad lelkesedéssel és lázas
türelmetlenséggel rendeltük meg azokat a palántákat,
amelyek nélkül nem is tudnánk élni. Megígértük
valamennyi kertészkedő barátunknak, hogy elmegyünk
hozzájuk dugványokért, mert kijelentem, soha, de soha
meg nem elégszünk azzal, amink van. Így aztán egy nap
kiderül, hogy összegyűlt otthon vagy százhetven palán-

ta, amit mind el is kellene ültetni. Az ember körülnéz

a kertjében, és meglepő biztonsággal látja, hogy a sok
palántát nincs hová tennie.
Áprilisban hát a kertész, kezében egy-egy hervadozó
palántával hússzor is fel-alá futkos a kertjében, keresve
egy tenyérnyi földet, ahol még semmi sem tenyészik. -
Nem, ide nem lehet - mormogja halkan maga elé-, itt
mindent elfoglal a krizantém, ott meg elnyomná ezt
a flox, amott a szurokszegfű van, vinné el az ördög!
Hm, itt mindenütt a harangvirág terpeszkedik, s a cicka-
fark mellett sincsen hely, hát hova tegyem ezt a boldog-
talant ? Várjunk csak, ide ni... nem, mégsem, hisz itt
a sisakvirág, inkább tán oda, de ott meg a pimpó van
útban! No, de ide talán elférne, csakhogy itt a tradesz-
kancia terpeszkedik. Amott meg... hát ott vajon mi
zsendül? Magam is szeretném tudni! No lám, itt akad
egy tenyérnyi hely, várj csak, kis palántám, mindjárt

megvetem az ágyad. így ni, látod, s most aztán~ isten

áldjon, növekedj!
Igen ám, csakhogy két nap múlva a kertész megálla-
pítja, hogya boldogtalan palántát odaültette a bíbor-
vörösen sarjadó ligetszépe kellős közepébe ...

A kertészember minden bizonnyal a kultúra vívmá-

nya és nem a természetes fejlődés eredménye. Ha ter-
mészetes úton jött volna létre, más volna a testalkata:
olyan lába volna, mint a bogaraknak, hogy ne legyen
kénytelen guggolni, és szárnyak is ékesítenék, egyrészt
csak úgy a szépség kedvéért, másrészt azért, hogy száll-
hasson az ágyások felett. Aki nem tapasztalta, el sem
tudja képzelni, mennyire útban van az ember lába, laikus, mire a kertész kissé sértődötten utasítja rend-
ha egyszer nincs hova tenni; milyen fölöslegesen hosszú, re: - De hiszen az egy PetrocalIis pyrenaica. - Mert
mikor magunk alá kell húznunk, és ujjunkkal akarjuk a kertész kényes az elnevezésekre. A névtelen növény,
turkálni a földet, s milyen elképesztőn rövid, amikor Plátóval szólva, nélkülözi a metafizikai ideát, egyszóval
el kellene érni az ágyás túlsó szélét anélkül, hogy rá- nincs igazi, teljes értékű realitása. A neve nincs növény
taposnánk a rózsaszín margitvirág párnájára vagy legföljebb csak gyom; a tudományos, latin-görög el-
a sarjadó haranglábra. Ó, ha az ember hevederre nevezés, hogy úgy mondjuk, bizonyos rangra emeli
függesztve hintázhatna a növényei fölött, vagy ha a növényt. Ha az ágyásban felütötte a fejét a csalán,
legalább olyanforma lehetne, hogy állna négy kézből, s az ember melléje tűz egy névtáblát "Urtica dioica"
sapkával fedett fejből, és semmi másból; vagy ha kitol-
hatók volnának a végtagjai, mint a fényképezőgép
állványa! De mivel a kertész éppoly tökéletlenül van
megalkotva, mint a többi halandó, nincs más módja,
mint hogy megmutassa, mit tud: egy lábujján egyen-
súlyozza magát, lebeg, mint a cári balettkar táncosnője,
négyméteres terpeszbe áll, lepkekönnyedséggel lépdel,
vagy szöcske módra ugrál, elfér egy négyzetcentiméter-
nyi területen, megtartja egyensúlyát a dűlő testek
valamennyi törvénye ellenére, mindenhova elér, min-
dent kikerül, s emellett még bizonyos méltóságot is
próbál megőrizni, hogy embertársai ki ne nevessék.
Távolról, egy futó pillantással mást nem látni a ker-
tészből, mint a hátsóját, minden egyebe, tehát a feje,
keze-lába egyszerűen alatta van.

Köszönöm a szíves érdeklődést, van már egy sereg:

nárcisz, jácint, sarkantyús árvácska és békaszem, kő-
törőfű, daravirág, ikravirág, szirtőr és kankalin meg
csarab - s ha holnap vagy holnapután mind kivirít,
akkor néznek majd nagyot!

Persze, persze, bámészkodni, azt mindenki tud. -

jé, micsoda szép lila virág - jegyzi meg a szájtátó
felirattal, mans méltányolni kezdi ezt a mihaszna
6 Ünnep
gyomot, sőt annyira megbecsüli, hogy megkapálja
a földjét, és meg is trágyázza csili salétrommal. Ha ker-
tésszel beszélünk, mindig kérdezzük meg: - Mi a neve
ennek a rózsának? - Ez egy Burmeester van Tolle -
lelkendezik majd a kertész -, az ott meg egy Madame
Claire Mordier - s közben jóleső érzéssel gondolja
magában, hogy a kérdező tisztességtudó, művelt ember.
De mi magunk ne könnyelműsködjünk a növények
megnevezésével, s ne mondjunk például efféléket: - Mi-
lyen szépen virít ez az Arabis !- mert megeshetik, hogy
a kertész ingerülten kifakad: - Ugyan kérem, hisz
az egy Schievereckia Bornmülleri! - Szó se róla,
a kettő csaknem ugyanaz, de hát az elnevezés elne-
vezés, és mi, kertészek, ragaszkodunk a pontos meg-
határozásokhoz. Azért haragszunk a gyerekekre meg.
a feketerigókra, mert kihuzigálják és összecserélgetik
abetűzött névtáblákat. S aztán megesik, hogy nem
tudunk hova lenni az ámulattói: No, nézd már, ez a za-
nót itt hajszálra úgy virít, mint a gyopár ... talán valami
helyi változat lesz, pedig holtbizonyos, hogy zanót,
hisz magam tűztem melléje a névtáblát !
... Ám én készakarva nem a munka ünnepét akarom
megénekelni, hanem a magamét. S ha épp nem lesz eső,
minden bizonnyal a kertben guggolva fogok ünnepelni,
mondván: "Várj csak, szórok ide alád egy kis tőzeget,
s itt ezt a hajtásodat levágom. Szeretnél egy kicsit
mélyebben ülni a földben, nemde?" A pázsitviola azt
feleli, hogy szeretne, s erre mélyebbre ültetem. Mert
ez itt az én földem, az én vérrel, verejtékkel öntözött
földem, s ez szó szerint értendő, mivel ahányszor
az ember levág egy vesszőt vagy hajtást, csaknem
mindig megvágja az ujját is, amely voltaképpen szintén
afféle vessző vagy hajtás. Akinek kertje van, óhatatlanul
tulajdonossá válik: kertjében nem ilyen vagy olyan
rózsa nyílik, hanem az ő rózsája, nem azt látja és álla-
pítja meg, hogy már virágzik a cseresznye, hanem hogy
az ő cseresznyefája virágzik. Akiből tulajdonos lett,
bizonyos közösségre lép felebarátaival például az idő-
járás dolgában; erről a témáról szólva ezt mondja:
"Elegünk van már az esőből", vagy: "jó kis esőt kap-
tunk". Azonkívül egy nem kevésbé erős elkülönülés
mutatkozik rajta. Megállapítja, hogy a szomszéd fái
az ő fáihoz képest csak holmi piszkafák és kócos seprűk,
vagy úgy találja, hogy a birsalma mennyivel szebben
tenyésznék az ő kertjében, mint a szomszédéban és így
tovább. Igaz tehát a tétel, hogya tulajdon létrehoz
bizonyos kollektív érdekeket, például, ami az időjárást
illeti, de az is igaz, hogy egyúttal igen-igen erős, sőt
önző vállalkozói és birtoklási ösztönöket is táplál. Nem
kétséges, hogy az ember bátran síkra száll a maga
igazáért, de még nagyobb készséggel, még vadabb
 elszántsággal hajlandó síkra szállni a kertjéért. Akinek
néhány négyszögölnyi földje van, s azon valamit ter-
meszt, az valóban többé-kevésbé konzervatív lénnyé
válik, mert több ezer éves természeti törvényeknek van
kiszolgáltatva. Mert mondjon bárki bármit, semmi sem
rövidíti meg a csírázás idejét, és nincs hatalom, amely
május előtt virágzásra bírná az orgonát. így hát
az ember szépen észhez tér, s aláveti magát a törvé-
nyeknek, szokásoknak.
Téged most, kedves Campanula alpina, mély ebb re
ültetlek. Munka! Igen, munkának lehet nevezni ezt is,
hogy itt piszmogok a földdel, mert hiszen, istenemre,
közben erőltetem a hátam meg a térdem. De nem
a munka itt a fontos, hanem a harangvirág! Nem azért
dolgozom, mert a munka jó, a munka nemesít, vagy
mert egészséges, hanem azért, hogya harangvirág szé-
pen virítson, a kőtörőfű pedig dús párnává duzzadjon.
Ha valamit ünnepelni óhajtanánk, nem a munkánkat,
hanem a harangvirágot vagy a kőtörőfüvet kellene
ünnepelnünk, mert őértük dolgozunk. S ha nem cikket,
könyvet írnánk, hanem a szövőszék vagy a esztergapad.
mellett görnyedeznénk, nem azért végeznénk a mun-
kánkat, mert munka, hanem azért, mert füstölt húst
kapunk érte borsófőzelékkel, vagy azért, mert van egy
sereg gyerekünk, és mert élni akarunk. Ezért ma a füs-
tölt húst és a borsófőzeléket, a gyerekeket meg az életet
kellene ünnepelnünk, mindazt, amit a munkánkért
vásárolunk, amiért a munkánkkal fizetünk. Vagy pedig •
azt kellene ünnepelnünk, amit a munkánkkal létre-
hoztunk. Az útépítők ne csak a munkájukat dicsőítsék,
hanem az országutakat, amelyek az ő kezük nyomán
lettek, s a szövőmunkások a munka ünnepén elsősorban
azt a sok-sok kilométernyi vásznat és kanavászt ünne-
peljék, amit megszőttek a gépeken. Mindig így mond-
ják: a munka ünnepe, s nem így: a teljesítmény, a vég-
zett munka ünnepe! Márpedig az ember inkább arra
lehetne büszke, ami kikerült a keze alól, mint arra,
hogy egyáltalán dolgozott.
Megkérdeztem valakit, aki annak idején látogatóban
járt Tolsztojnál, milyen volt az a híres Tolsztoj varrta
csizma. Az illető azt mondta, hogy bizony szerfelett
silány. Ha az ember dolgozik, azért dolgozzék, hogy
örömét lelje a munkában, vagy azért, mert érti a dolgát,
vagy azért, hogy megéljen. Mert ha valaki elvből varr
csizmát, elvből és erényességből dolgozik, az olyan
munkát végez, ami sokat nem érhet. Azt a napot sze-
retném megérni, amikor a munka ünnepe az emberi
,ügyességnek, a munka mesterfogásainak ünnepe lesz,
amikor azokat dicsérik majd, akik tudják, hol fogják
meg a dolog végét. Ha ma a világ leghozzáértőbb,
legtalpraesettebb embereit ünnepeinénk, akkor külö-
nösen vidám napunk volna, igazi ünnep, olyan, mint
a búcsú napja, minden derék, jóravaló ember ünnepe ...
Úgy ám, csakhogy a munka ünnepe komor és szigorú
nap. De te ezzel ne törődj, tavaszi floxom kicsiny
virága, te csak tárd ki szépen első rózsás kelyhedet!
Lám, a talajlazítási és ásási, ültetési meg metszési
gondok miatt mindeddig nem jutottunk hozzá, hogy
szót ejtsünk a sziklakertről, azazhogy az alpinumról,
amely minden kertész legnagyobb öröme, szívbéli
büszkesége. Az alpinum elnevezés bizonyára abból ered,
hogy a kertnek ez a kis darabja lehetőséget nyújt
a kertésznek a nyaktörő alpinizmus űzésére. -Mert ha,
teszem azt, ide ni, e közé a két kő közé el akar ültetni
egy kis gombafüvet, akkor egyik lábával könnyedén
megtámaszkodhat ezen a kissé ingatag kövön, a másik

lábával a levegőben .kalimpálhat, hogy össze ne tapossa

a repesény párnáját vagy a virágzó pázsitviolát. A leg-
merészebb terpeszállásokat, térdhajlításokat, félfordu-
latokat, testhelyzeteket, testtartásokat, szökdeléseket,
támadóállásokat, törzshajlításokat, fogásokat, gyakor-
latokat mutathatja be, hogy sziklakertje festőien eIren-
dezett, de nem a legszilárdabban beágyazott kövei
közt ültethessen, kapálhasson, turkálhasson és gyom-
lálhasson.
 A sziklakert ápolása ilyenformán színvonalas, izgal- Bizony, mert akinek sziklakertje van, az nemcsak
mas sport, azonkívül sok-sok szívderítő meglepetést kertész, hanem fyűjtő is, és e szenvedélye miatt a gyó-
tartogat. Ilyen például az is, amikor az ember egylábnyi gyíthatatlanul regeszmések csoportjába sorolható. Mu-
szédületes magasságban felfedezi a sziklakertben a gyo- tassuk meg neki, hogy a kertünkben megeredt, mond-
párnak, a Dianthus glacialisnak vagy egyéb növény- juk, a Campanua morettiana, éjjel ott terem, hogy el-
nek - ahogy gyűjtőnéven nevezik őket, az alpesi fióra lopja, s akár gyilwlni is képes volna érte, mert nem tud
gyermekeinek - egy-egy virágzó példányát. De hát nélküle élni. Ha meg nagyon gyáva, vagy a hája miatt
mit is szaporítsam a szót: aki maga nem bajmolódott túlságosan nehél mozgású ahhoz, hogy ellopja a hőn
sziklakerttel, akinél nem nyíltak pirinyó harangvirágok,
akinél nem nőtt kőtörőfű, habszegfű, veronika, homok-
húr, daravirág, tatárvirág és szirti ternye meg iszalag
(és repcsény, kövirózsa, varjúháj), levendula, pimpó
és szellőrózsa, pipitér és ikravirág (havasi fátyolvirág,
Hedraeanthus és sokféle kakukkfű) (és apró nőszirom,
orbáncfű, narancssárga virágú hölgymál, havasi nap-
virág, tárnics, madárhúr, istác, pintyő) (ne feledjük még
a havasi őszirózsát, a sziklai ürömöt, az erinust, a kutya-
tejet, szappanfüvet, a gémorrot, szirtőrt, ezüstvirágot,
hegyi tarsókát, sulyoktáskát, sem az oroszlánszájat,
macskatalpat és a sok-sok egyéb szebbnél szebb növényt,
amilyen például a Petrocallis, gyöngyköles, csüdfű
és a nem kevésbé nevezetes kankalin stb. stb.), vagyis,
aki maga nem termesztette a felsorolt virágokat, nem
szólva még sok-sok másról (közülük hadd emIítem még
legalább a vértőt, Acaenát, gólyaorrot, Bahiát, zöldhúrt,
kőhúrt), az ne is beszéljen a világ ilyen vagy olyan
szépségeiről, mert nem látta a legbűbájosabbat, amit
ez a mi zord földünk egy ellágyult pillanatában (amely
csak néhány százezer évig tartott) termett. Ha látnátok
a Dianthus musalae csudaszép párnáját, amikor telis-
teli van a világ legpompásabb pici rózsaszín virágai-
val! . .. De minek is magyarázzam? Csak a boldog
sziklakertművelők ismerik ezt a szektárius elragadtatást!
áhított növényt, akkor sírni, kunyorálni fog, hogy adjunk
neki belőle legalább egy incifinci hajtást. Lám, így jár
az ember, ha egy ilyen megszállott bolond előtt kér-
kedik és büszkélkedik kincseivel.
De más is történhet a rögeszméssel. A kertészetben
meglát egy virágcserepet, amelyen nincs névtábla,
s amelyből valami zöldes hajtásszerűség bújik elő.
- Ez itt miféle növény? - faggatja a kertészt.
- Ez? - mondja a kertész zavartan. - Ez egy
harangvirág, magam sem tudom, melyik a sok közül ...
- Elviszem - veti oda közönyt színlelve a rögesz-
més.
- Nem - feleli a kertész -, nem eladó.
- Nézze csak - kezdi a rábeszélést a rögeszmés -,
én már olyan régen vásárolok magánál, hát mondja,
miért ne adhatná ezt oda nekem?
És csak beszél, beszél, többször elindul, és mindannyi-
szor visszatér a rejtélyes névtelen virágcseréphez, vilá-
gosan kimutatván, hogy nélküle aztán el nem megy,
még ha ítéletnapig kellene is itt sündörögnie. Végül is,
miután kimerítette a gyűjtők fondorlatainak, furfangos
fogásainak egész fegyvertárát, célt ér, és hazaviheti
a rejtélyes harangvirágot. Kiválasztja számára a legjobb
helyet a sziklakertben, végtelen gyengédséggel öntözi,
permetezi, mindent megad neki, amit csak egy ilyen
csodálatos ritkaság megérdemel. S a harangvirág nő is, - Ugyan már, torma! - ellenkezik a tulajdonos. -
mintha húznák. Hiszen a tormának jóval nagyobb a levele, és nem ilyen
- Nézzék csak - mutogatja büszke tulajdonosa fényes! Minden bizonnyal harangvirág, de - teszi
a növényt a vendégeinek -, ez egy különleges harang- hozzá szerényen - meglehet, hogy egy species nova.
virágfaj, ugye? Még senki meg nem tudta határozni; Az a bizonyos harangvirág a bőséges öntözés ered-
kíváncsi is vagyok, milyen lesz, ha kivirágzik. ményeként elképesztő gyorsasággal növekszik.
- Ez harangvirág? - ámuldozik a vendég. - - Nézze csak! - szónokol a gazdája. - Azt mondta,
Olyan a levele, mintha közönséges torma volna ... olyan a levele, mint a tormáé. Látott már ekkora torma-
levelet? Barátom, ez egy Campanula gigantea! Akkora
virága lesz, mint egy levesestányér!
Nos hát, végül is a különleges harangvirág virág-
kocsányt hajt, és azon ... Hát igen, mégiscsak torma,
az ördög tudja, hogyan került a kertész nél a virág-
cserépbe!
- N.t:ondjacsak - kérdi egy idő múltán a vendég-,
mi lett az óriás harangvirággal? Még nem virft?
- Ú, dehogy, megette a fene ... Tudja, ilyenek ezek
a kényes ritka fajok ... Ez az enyém különben is valami
elfajzott példány lehetett.

A virágok beszerzése sok gonddal-bajjal jár. Március-

ban a kertész nem intézi el a megrendelést, mert például
még fagy, és még nem is ültetett ki semmit. Áprilisban
sem intézi el, minthogy túlságosan sok megrendelést
kapott, májusban meg azért nem intézi el, mert akkorra
már nagyjából mindent kiárusított.
- Kankalin már nincs, de ha óhajtja, adhatok helyet-
te ökörfarkkórót, az is sárgán virft.
De azért néha megesik, hogy hoz a posta egy kosárra
valót a megrendelt növényekből. Ez igen! Épp ide ni,
ebbe az ágyásba kell valami magasabb növény, a sisak- - Talán Dianthus - helyesbít a vendég.
virág meg a szarkaláb közé. Oda tesszük ezt a Dictam- --.:.-Persze, persze, Dianthus - mondja nagy sietve
nust, azaz ezerjófüvet, vagy ha tetszik: erősfüvet ; a kertész -, megbotlott a nyelvem; épp azjárt az eszem-
a küldött palánta ugyan gyanúsan kicsi, de hisz nő az ben, hogy ezek közt a magas termetű évelők közt szebb
majd, mintha húznák. volna a Dictamnus, nem gondolja?
Eltelik egy hónap, s a palánta csak nem akar nőni, Minden kertészeti kézikönyv azt mondja, "legjobb,
olyan, mint az alacsony fű, ha nem volna Dictamnus, ha magról neveljük növényeinket". De azt már egyik
azt hinné az ember, hogy Dianthus. Bőségesen öntözzük, könyv sem árulja el, hogy ami a magvakat illeti, a ter-
hogy csak nőjön, és ni csak, a virágai rózsaszínűek ... mészetnek különös szeszélyei vannak. Természeti tör-
- Nézze" csak - mutatja a kertész a már edzett vény, hogy az elvetett magvakból vagy nem kel ki
vendégnek -, alacsony ez a Dictamnus, ugye? egy sem, vagy egy csapásra kikel valamennyi. Az ember
például így morfondíroz: Ide éppen jól illenék vala-
milyen díszbogáncs, mondjuk, Cirsium vagy Ono-
pordum. S legott vesz mindkettőből egy-egy zacskónyi
magot, elveti, és nagyban örvendezik, milyen szépen
kikeltek a magok. Egy idő múlva szét kell a csíranövé-
nyeket ültetni, s a kertész nem győz örvendezni, hogy
százhatvan cserepet foglalnak el jól fejlett palántái.
Elégedetten állapítja meg, hogy magról nevelni mégis-
csak a legjobb módszer! Aztán már szabad földbe kellene
ültetni a palántákat, ámde mi a csudát kezdj en az ember
százhatvan bogánccsal? ! Már mindenhová, ahol csak
egy tenyérnyi hely volt, ültetett egyet-egyet, de még
mindig maradt több mint százharminc. Csak nem dob-
hatja a szemétre, ha már annyit vesződött velük?!
_ Szomszéd úr, nem akarna egy-két Cirsium palán-
tát? A Cirsium szépen díszíti a kertet.
-- Nem bánom, átvehetek belőle.
Hála az égnek, a szomszéd átvett harminc palántát,
s most éppen esze nélkül futkos fel-alá a kertjében,
keresvén , hová is rakhatná őket. Hátravan még az alsó
szomszéd, no meg a szemközti ...
Isten legyen nekik irgalmas, majd ha a palántákból
megnőnek a két méter magas díszbogáncsok!
Úgy kell lennie, hogy mindnyájunkba szorult valami
a gazdából, még ha csak egy muskátli vagy tengeri
hagyma sem díszlik az ablakunkban. Mert amint egy
álló hétig szakadatlan süt a nap, gondterhelten kezdjük
az eget nézegetni. S ha ketten találkoznak, így kezdődik
a beszélgetés:
- Kéne már egy kis eső - mondja az egyik város-
lakó.
- Bizony - feleli a másik. - Nemrég azt láttam,
hogy a föld már cserepes az aszálytói ! -
- Én meg a napokban utaztam vonattal KoIínba -
mondja az első -, s úgy láttam, szörnyű a szárazság.
- Kiadós eső kellene - sóhajtozik a másik.
- Legalább három napig eshetne - tódítja az első.
Közben azonban változatlanul tűz a nap, Prága
már-már bűzlik a felhevült testektől, a villamosokban
mélabúsan terjeng a pállott emberszag, mindenki inge-
rült, és egy cseppet sem barátságos.
- Azt hiszem, eső lesz - mondja egyagyonizzadt
polgár.
- jó lenne - nyögi egy másik.
- Bárcsak legalább egy hétig esne! - fohászkodik
az első. - A fűnek is jót tenne, meg amúgy is.
- Tűrhetetlen a szárazság - vélekedik a másik.
Közben a tikkasztó hőség tovább fokozódik, fülledt,
vészterhes a levegő, a messzi égen viharfelhők kavarog-
nak, de nem jut enyhüléshez se a föld, se az ember.
Hanem egy napon megzendül az ég, felhők tornyosul-
nak a láthatáron, süvöltve indul a vihar előszele,
és sodorja magával az első vízcseppeket. Megered
 az eső: a surun zuhogó csepp ek egymást érik a köve~
,zeten, a föld csaknem hangosan fohászkodik. Surrog
a víz, dobol nak az esőcseppek a tetőkön, mossák,
paskolják az ablaküveget, mint ezer apró ujj dörömböl-
nek az ereszcsatornában, kisebb-nagyobb erekben csör~
gedeznek a földön, és csobogva gyűlnek csillogó tó~
csákba. Az ember legszívesebben kiáltoz na örömében.
Kidugja fejét az ablakon, hogy lehűljön az egek csator-
náinak vizétől, fütyörészik, kurjongat, és szeretne me~
zítláb gázolni az utcákon hömpölygő, zavaros vad pa-
takokban. Áldott eső! Te gyógyító varázsszer! A lelke-
met füröszd meg, a szívemet mosd meg csillogó hűs
cseppj eidben ! Gonosszá tett már a hőség, gonosszá
és restté, rest voltam és lomha; önző, érzéketlen, közö-
nyös anyag; kiégtem az aszály tóI, rosszkedv és nyo-
masztó érzések fojtogattak. Ujjongj, szomjas föld, fogadd
be az ezüstösen cuppanó cseppek özönét, suhogva szállj,
mindent tisztára mosó vízfátyol ! A napsugár semmilyen
csodája fel nem ér az áldott eső varázsával. Fuss,
zavaros, sáros víz, várnak a föld barázdái, itasd meg
és lágyítsd meg rabtartónkat, a szomjas anyagot!
Mindnyájan fellélegeztünk: a fű is, én is, a föld is, mi,
valamennyien; s így jó most nekünk.
A zuhogó zápor - mintegy varázsütésre - elállt.
A nedves föld felett opálos pára gomolyog, a bokrok
sűrűjében megszólal a feketerigó, és bolondul rikoltozik,
magunk is szívesen rikoltoznánk, de egyelőre csak
kimegyünk hajadonfőtt a ház elé, hogy beszívjuk 'a föld,
a levegő üde, kristálytiszta illatát.
jó kis eső volt, mondjuk magunkban.
jó bizony, tesszük hozzá, de azért még eshetne
egy sort.
Eshetne, igen, feleljük magunkban, de már ez is
aranyat ér. Fél óra múlva újra elered az eső. Ezúttal
hosszú, cérnavékony sugarakban permetez; igazi csen~
des, áldott eső: szép lassan és a messze környéken
mindenütt hull az áldás. Ez már nem vadul lezúduló
felhőszakadás, az apró sűrű cseppek halkan zizegnek
a levegőben. Belőled, csendes esőcske, egyetlen csepp
sem vész kárba! De már oszladoznak is a felhők,
a vékonyka esőfüggönyt áttörik a nap sugarai, az eső
egyre gyengül, majd eláll. A föld nyirkos, meleg párát
lehel.
Ez igen! Igazi jó kis májusi eső volt, örvendezünk,
• most aztán üde zöld lesz minden.
No még egypár cseppet, mondjuk biztatás ul, s aztán
már elég is lesz.
A nap teljes' erejéből tűz a földre, a nedves rögből
fülledt pára száll fel, nehéz és fojtó a levegő, mint
a növényházban. Újabb zivatar vonul fel az égbolt
egy távoli zugából, nyirkos forróság szorítja a torkunkat,
néhány kövér esőcsepp már koppan is a földön, más
tájak felől nyargalva érkezik az eső hűvösségét hozó
fergeteg. Az ember lankadtan bágyadozik a nyirkos
levegőben, mint valami langyos fürdőben. Beszívja
a vízcseppeket, belegázol a patakokban csordogáló
vízbe, nézi, ahogy fehér és szürkés páracsomók gomo-
lyognak, tömörülnek az égen, mintha az egész világ
melegen és lágyan, mindenestül bele akarna olvadni
az áldott májusi esőbe.
Eshetne még egy kicsit, mondogatjuk, mert a májusi
eső valóban aranyat ér.
Június a fűkaszálás fő idénye. De azért senki rólunk,
városi kertészkedőkről, ne képzelje, hogy egy harmatos
reggelen megfenjük a kaszát, feltűrjük az ingujj at,
és népdalt énekelve hatalmas lendülettel vágjuk a ned-
vesen csillogó füvet. Egy kicsit másként áll a dolog.
Mert ugye, mi, kertészek, angol gyep után ácsingózunk.
Olyan zöld legyen, mint a biliárdposztó, olyan sűrű,
mint a szőnyeg, egyszóval tökéletes pázsit, bársonyos
gyepszőnyeg, amelyen keresve sem akad kopár folt,
s amely olyan egyenletes, sima, mint az asztal lapja.
Nos, tavasszal észrevesszük, hogy ez a mi áhított angol
gyepünk holmi tarfoltokból, néhány szál pitypangból,
lóheréből, rögből, mohából és egy-két kemény, elsárgult
torzsokból áll. Először is ki kell hát gyomlálni. Leguggo-
.~
.~ .-
lunk, és kihuzigáljuk a gyepből azt a sok bitang gyo-
mot; lábunk nyomán kopár, összetaposott föld marad,
olyan, mintha kőművesek táncoltak volna vagy egy egész
zebranyáj tiport volna rajta. Ezek után megöntözzük
a gyep ágyat, s a jótékony napsugár kisarjasztja a füvet.
V égül is elhatározzuk, hogy mégiscsak le kell a gyepet
kaszál ni.
A tapasztalatlan kertész ezután fogja magát, elindul
- Mit kapok? - kérdi az anyóka némi töprengés
a legközelebbi kültelekre, s megy-mendegél, míg csak után.
egy csupaszra rágott, kopár mezsgyére nem ér. Talál ott - Húsz koronát - közli a kertész, s hazatér. Aztán
egy öreg anyókát egy sovány kecske társaságában. várja, hogy jöjjön az anyóka a kecskével meg a sarlóval.
Az utóbbi éppen a galagonyabokor leveleit vagy a tenisz- Am az anyóka nem jön.
pálya hálóját rágja. Ekkor a kertész sarlót, fenőkövet vesz, s kijelenti,
- Nagyanyó - mondja nyájasan a kertész -, nem hogy ő aztán nem könyörög senkinek, lekaszálja maga
kéne egy kis finom fű a kecskéjének? Nálam kaszálhatna azt a kis füvet. Csakhogy vagy a sarló olyan fene tompa,
neki, amennyit csak akar. vagy a városi fű olyan kutyá kemény, vagy mi, de a sarló
csak nem fog. Minden egyes fűszálat meg kell a hegyénél /'

fogni, jól meg kell húzni, s alul a tövénél jó erőset vágni ,;

/"
,- -....
rá, amitől persze a gyökerek is kifordulnak a földből.
Szabóollóval jóval gyorsabban halad a munka. Nos,
amikor a kertész végre-valahára megnyír ta, megtépte,
/"

(
;'
--- ..
tönkresilányította a gyepet, már amennyire tudta,
s mégis összegereblyézett egy-két kupac szénát, fogja
magát, s megint elindul felkeresni a kecskés anyókát. ,f <"
- Nagyanyó - fuvolázza mézédesen -, nem volna
kedve tőlem elvinni egy batyu szénát a kecskéje szá-
mára? Szép, tiszta széna ...
(( ~

I I
1

--
,;/'
-- '"

\\f(lf / \ /1 , \ I

- Mit kapok? - mondja az anyóka hosszas töpren-

gés után.
- Tíz koronát - jelenti ki a kertész, s lohol haza,
hogy várja az anyókát, aki majd jön a szénáért. Hisz
mégiscsak kár volna ezt a szép szénát a szemétre dobni.
Nemde? ,
V égül aztán a városi szemetes könyörül meg a szénán,
de előbb meg kell vesztegetni egy koronával. - Mert
ugye, tudja az úr - mondja -, szénát nem szabad
a szemeteskocsira raknunk.
 A tapasztaltabb kertész egyszerűen fűnyíró gépet
vesz. Ez egy kerekekre szerelt alkalmatosság, ropog,
mint a géppuska, s amikor az ember végighúzza
a gyepen, a fűszálak csak úgy röpködnek, mondhatom,
megy vele a munka, mint a parancsolat. Mikor a fű-
nyíró gép megjelenik a háznál, a család minden tagja-
nagyapátói az unokáig - töri magát, melyikük vágja
vele a füvet. Olyan remek szórakozás kattogtatni a kis
masinát és kaszálni a buja füvet.
- Engedjetek - jelenti ki a kertész -, majd én
megmutatom, hogyan kell.
Azzal nekivág a gyepnek a gépész és egyben az 6s-
termelő szertartásosságával.
- No, most már én is ... - kunyerál a család többi
tagja.
- Még egy darabot megcsinálok - ragaszkodik
jogaihoz a kertész, s újra nekiindul a géppel; ropog
amasina, és nyírja a füvet, hogy csak úgy porzik.
Ez az első ünnepélyes szénakaszálás.
- Hallod-e - mondja a kertész egy idő múlva
valamelyik családtagnak -, nem volna kedved fogni
a gépet és lenyírni a füvet? Nagyon kellemes munka!
- Tudom, tudom - feleli a kérdezett hűvösen -,
de ma éppen nem érek rá.
A fűnyírás ideje, mint tudjuk, egyúttal a zivatarok
ideje is. Néhány napon át készülődik a vihar égen
és földön: a nap forrón, szinte ellenségesen perzsel,
a föld kicserepesedik, és a kutyák bűzlenek, a gazda
gondterhelten nézeget az égre, s azt mondja, eső lesz.
Rövidesen fel is tűnnek az úgynevezett vészjósló felhők,
szilaj szél kerekedik, port, kalapokat és letépett leveleket
sodor magával. A kertész lobogó sörénnyel kiront
a kertbe, nem azért, hogy az elemekkel dacoljon, mint
egy romantikus költő, hanem hogy hamarjában meg-
kössön mindent, amit a szél összevissza cibál, tető alá
hordja a szerszámokat, a kerti székeket, s hogy általában
védekezzék az elemi csapások ellen. Miközben épp
hiába igyekszik odakötözni a sarkantyúvirágok szárát,
már koppannak is a fején az első meleg csöppek, egy
pillanatig még fojtó a hőség, aztán reccs, hatalmas
mennydörgés csattan, és megered az eső. A kertész
rohanva menekül a ház eresze alá, és fájó szívvel nézi,
hogyan vergődik a kert a zápor és a szélvihar csapásai
alatt. S amikor legvadabb az elemek tombolása, férfias
elszántsággal, mintha egy fuldokló gyermekért vetné
magát a hullámokba, kirohan a viharba, hogy meg-
kössön egy letört liliomszálat. Úristen, mennyi víz!
S itt is, ott is koppanva hull a jég a földre, visszapattan,
és máris elsepri a szennyes áro A kertész szívében harcot
vív a virágai ért érzett féltő aggodalom azzal az elra-
gadtatásfélével, amit az elemek tombolása kelt minden
emberben. Aztán még hangosabban zeng az ég, a felhő-
szakadásból hideg eső lesz, az is egyre ritkul, végül
már csak csepereg. A kertész kiszalad a didergő kertbe,
riadt kétségbeeséssei nézi a homokkal behordott pázsi-
tot, a letört nőszirmokat, a megtépázott ágyás okat,
s amikor elrikkantja magát az első feketerigó, átszól
a kerítésen a szomszédhoz :
- Még eshetne egy kicsit, a fáknak ez még nem elég.
Másnap az újságok a katasztrofális felhőszakadásról
írnak, amely nagy károkat okozott főként avetésekben,
de azt már nem írják meg, hogy kivált a liliomok ban
tett súlyos kárt, vagy hogy tönkretette a török mákot.
Bennünket, kertészeket mindig s mindenütt mellőz-
nek.

Ha valamit használna vele, a kertész minden áldott

nap térdre hullana, s ilyenformán imádkoznék: Uram,
add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali
háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy
jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen
a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára
meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint
tudod, hisz végtelen a te bölcsességed - szárazságtűrő
fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára. Add,
hogya napocska egész nap süssön, de ne mindenhová
(például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az isten-
fára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add,
hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta, a célra mindenféle por, szer, tinktúra, kivonat, főzet
de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat. Tedd és sok büdös készítmény, arzén, dohánylé meg kenő-
meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galamb- szappan és még sok egyéb méreg. Ezeket a kertész
trágya hulljon alá az égből. Ámen. egymás után kipróbálja, mihelyt észreveszi, hogy a ró-
Mert ha nem tudnátok, az édenkertben így volt. zsáin aggasztóan szaporodnak a zöld színű, pufók levél-
KUlönben nem lett volna olyan buja ott a növényzet. tetvek. Ha az ember a felsorolt szereket kellő óvatosság-
De ha már említettem a levéltetveket, hozzá kell még gal és kellő mértékben használja, megérheti, hogy
tennem, hogy épp a június a tetűirtás ideje. Van erre a rózsatövei esetleg épségben túlélik a tetűirtást, le-
számítva azt, hogy elperzselődnek a leveleik és bim-
bóik. Ami ugyanis a tetveket illeti, az irtás ideje alatt
hihetetlenül elszaporodnak, úgy ellepik a rózsafák
hajtásait, mint a sűrű hímzés. Akkor aztán - hangos Bizonyára akadnak, akik tanulságos eszmefuttatásaim
utálkozás közepette - egyik hajtáson a másik után olvastán némi megbotránkozással mondják majd: hogy-
agyon lehet őket nyomni. Így kell tehát a tetveket hogy minden ehetetlen giz-gazról beszél itt ez az ember,
irtani. A kertész azonban még később is, sokáig, csak de egy szóval sem említi a sárgarépát, uborkát, karalá-
úgy árasztja magából a dohánylé meg a kenőszappan bét, kelkáposztát, karfiolt, vöröshagymát, póréhagymát,
átható szagát. hónapos retket, nem szól a zellerről, metélőhagymáról,
petrezselyemről, sőt mi több, még a szép zöld fejes
káposztáról sem?! Miféle kertész lehet, ha akár gőgből,
akár tudatlanságból mellőzi a legszebbet, amit ter-
meszteni lehet? Mint például itt ez a fejes saláta!
Erre a kifakadásra az a válaszom, hogy életem szá-
mos szakaszának egyikében magam is birtokoltam
néhány ágyás hónapos retket, sárgarépát, kelkáposztát,
fejes salátát és karalábét. Tettem ezt minden bizonnyal
valamiféle romantikaszeretetből, a farmer illúzióját
akarván magamnak megszerezni. Aztán kiderült, hogy
naponta el kell ropogtatnom százhúsz retket, minthogy
a háznál már senki más nem volt hajlandó retket 'enni.
A következő héten majd megfúltam a kelkáposztától,
aztán a karalábéban tobzódhattam, s hozzá még fás
is volt a nyomorult. Voltak hetek, amikor napjában
háromszor kénytelen-kelletlen salátát ettem, hogy ne
kelljen kidobni. Semmiképp sem szándékom, hogy
a zöldségkertészek kedvét szegjem, de: amit termeltek,
egyék meg. Ha arra kényszerítenének, hogy faljam fel
a rózsáimat, vagy legeljem le a gyöngyvirágot, azt
hiszem, mindjárt nem viseltetném irántuk akkora
tisztelettel. A kecskéből válhat kertész, de a kertészből
nehezen lesz kecske, hogy letarolja és elropogtassa kertje
terményeit.
 Különben is, van nekünk, kertészeknek, így is éppen költőt, sőt egyetemi tanárt: nem tudták ésszel felérni,
elég ellenségünk: a verebek, a feketerigók, a gyerekek, hogyan fért át egy ilyen gigantikus méretű termés
a csigák, a fülbemászók, a levéltetvek. Jogosan kérdem a kerítéslécek közti szűk résen. Egy idő múlva aztán
tehát: még a hernyókkal is kikössünk? Magunkra az a bizonyos dinnye valahogy szemérmetlen formájú
uszítsuk a káposztalepkék hadát? lett, akkor levágtuk, és büntetésből megettük.
Mindenki szokott néha _arról ábrándozni, mit tenne,
ha egy napig korlátlan ura és parancsolója lehetne
a világnak. Ami engem illet, én azon az egyetlen napon
egy csomó dolgot elrendelnék, létrehoznék, eltörölnék.
Egyebek közt kiadnám az úgynevezett Málna Ediktu-
mot. Ez afféle rendelet lenne, mely megtiltaná minden
kertésznek - jobb keze lecsapatásának terhe alatt -,
hogy a kerítés mellé málnát ültessen. Mert kérdem,
mivel szolgált rá a kertész, hogya rododendronai közt
kihajtsanak a szomszédos kertből származó málna
kiirthatatlan ostorindái. A bitang málna több méter
hosszú utat is meg tesz a föld alatt, nincs az a kerítés,
fal vagy árok, szögesdrót vagy figyelmeztető tábla, ami
útját állja. Se szó, se beszéd, hajt egy vesszőt a szegfűk
vagy aligetszépe ágyásának kellős közepében, aztán
tessék, ott van, próbáljon az ember tőle szabadulni!
A tetvek egyék meg az egész málnatermést ! Törjön fel
málnahajtás az ágyad közepéből! Lepjenek el érett
málnaszem nagyságú szemölcsök! - ilyesmiket kíván
az ember. Aki tisztességes céhbeli kertész, nem ültet
a kerítése mellé málnát, keserűfüvet, se napfényvirágot,
sem pedig más olyan növényt, amely - úgy mondhat-
nám - lábbal tiporja a szomszédok magántulajdonát.
Ha már kedvébe akarunk járni a szomszédnak,
ültessünk a kerítés mellé dinnyét. Velem megesett, hogy
a szomszéd kertjéből átnőtt az én kerítésem oldalára
egy olyan hatalmas, olyan kánaáni méretű rekord
dinnye, hogy ámulatba ejtett egy egész sereg közírót,

A kertész ek kánonjoga szerint júliusban oltják, illetve
szemzik a rózsákat. Ez általában a következőképp
történik: előkészítik a csipkerózsát, a vadócot, vagyis
az alanyt, amelyet oltani fognak, összehordanak egy
csomó háncsot, s végül előkerftik az oltó- vagy a szemző-
kést. Amikor minden szépen együtt van, a kertész
a hüvelykujj a bögyén kipróbálja a kés élét. Ha a kés
elég éles, belehasít a kertész ujjába, s ék alakú sebet ejt
rajta. A vérző ujjat aztán bekötik, néhány méter gézt
csavarnak rá, úgyhogy az ujjon egy eléggé fejlett pufók
bimbó keletkezik. Ezt nevezik rózsaoltásnak. Ha nincs
kéznél vadrózsatő, az imént leirt hüvelykujjsebzést
más alkalommal is végre lehet hajtani, például oltó-
vesszők, dugványok készítése, fattyúhajtások vagy el-
virágzott szárak levágása, bokrok metszése során és így
tovább.
törött tálak, szögek, drótdarabok, csontok, huszita
nyilak, a csokoládé sztaniolja, téglák, régi érmék, ócska
pipák, táblaüveg, törött tükrök, kiszolgált névtáblák,
bádogedények, zsinegek, gombok, cipőtalp, kutyagumi,
széndarabok, fazék füle, mosdótálak, rongyok, üvegcsék,
csatok, kannák, kapcsok, patkók, konzervdobozok, por-
celán szigetelők, újságfoszlányok és számtalan egyéb
anyag. A hüledező kertész minden egyes alkalommal
ilyesmiket bányász ki az ágyásaiból. Meglehet, hogy
egyszer egy örökégő kályha, Attila sírja vagy Szibilla
könyve kerül elő a tulipánok alól; a kultúrtalajban
a világon minden előfordulhat.
De a fő gond júliusban mégiscsak a kert öntözése.
Ha a kertész kannával öntöz, számolja a kannákat,
mint az autós a megtett kilométereket. Nohát, hirdeti
bajnoki gőggel, ma negyvenöt kannára vittem fel!

Miután a kertész ilyeténképpen végzett a rózsa-

oltással, észreveszi, hogy megint lazítania kellene az
ágyások megülepedett, cserepes talaját. Ez a munka
évente legalább hatszor követelőzik, s a kertész minden \
ilyen alkalommal hihetetlen mennyiségű követ, kavicsot
és egyéb istencsapását dobál ki kertje földjéből. Az a sok
undok kő nyilván valamiféle magvakból vagy petékből
fejlődik, de az is lehet, hogy a föld titokzatos méhéből
tör elő szakadatlanul; vagy talán a föld valamiképpen
köveket izzad? Egyáltalában a kertészeti avagy kultúr-
talaj, nevezhetjük humusznak vagy televénynek is,
igen változatos összetételű. Alkotóelemei a következők:
föld, trágya, korhadt lomb, tőzeg, kövek, üvegcserép,
 lekaszabolhatjuk a fák koronáját. Remek felfrissülésse1
jár, ha szél ellen permetezünk: felér egy vízgyógykúrá-
val, ahogy az ember bőrig ázik. Ráadásul a tömlő
nagy örömét leli abban, ha valahol a közepe táján,
ahol az ember legkevésbé várná, ravaszul kilyukadhat.
Aztán az ember ott áll a körös-körül zuhogó-fröcskölő
vízsugarak közepette, mint a vizek istene, s a lábánál
összetekeredett hosszú vízisikló pihen. Lenyűgöző lát-
vány, mondhatom. Amikor az ember már csuromvizes,
megnyugvással kijelenti, hogy a kert elég vizet kapott,
jómaga pedig elmegy megszárftkozni. Közben a kert
azt se mondta, mukk, szemrebbenés nélkül mind be-
habzsolta a rögtönzött szökőkút kilövellt vizét, és ismét
száraz és szomjas, mint annak előtte.

Ha tudnátok, milyen jóleső érzés, amikor a hűs víz A német filozófia azt tanítja, hogy a nyers valóság az,
csobogva zúdul a kiaszott talajra, amikor alkonyatkor ami van, míg a magasabb, az erkölcsi rend a "das Sein-
vízcseppek ragyognak a buzgó öntözéstől lucskos virá- Sollende", vagyis az, aminek lennie kellene. Tehát
gokon, leveleken, s szinte hallani, hogy a kert elége- a kertész nevezetesen júliusban nagyon is elismeri azt
detten, megkönnyebbülten sóhajt, akárcsak a szomjas
vándor, aki letörölve bajuszáról a sör habját, így szól:
Hű, de milyen szomjas voltam! Csapláros, még egy
pohárral! S a kertész lohol még egy kanna vízért, hogy
csillapítsa kertje júliusi szomját.
Vízcsapra kapcsolt tömlővel persze gyorsabban és úgy
mondhatnám, "nagyban" lehet öntözni. Aránylag rö-
vid idő alatt megöntözhetjük nemcsak az ágyásokat,
hanem az egész gyepet, a szomszéd gyanútlanul
uzsonnázó családját, a békés járókelőket, a házat
kívül-belül, a családtagokat mind és leginkább saját-
magunkat. A csapból érkező vízsugár roppant hatékony,
\ , l \ " ,,,,,,
•
olyan, akár a géppuska: egy pillanat alatt gödröt váj- . "" .... ,
hatu nk vele a földbe, letarolhaljuk az évelő virágokat, . '" '" , ,. "
 Nem segít a szitok, átkozódás, káromkodás, sem a dühös
köpködés, még ha minden köpéssel kiszaladunk is
a kertbe (minden csepp nedvesség számít!). Ekkor
a kertész ahhoz a bizonyos magasabb rendhez folya-
modik, és fatalista módon kezdi hajtogatni: eső kellene! .
- Hová készül az idén nyaralni?
- Az igazán nem fontos, de eső kellene!
- És mit szól EngliS lemondásához?
- Azt mondom, eső kellene!
Jaj, istenem, ha az ember úgy elképzeli, de szép is egy
novemberi eső: négy, öt, hat napon át egyvégtében
zuhog, zizegve hullanak a sűrű cseppek, körös-körül
minden szürke és nyirkos, átázik a cipőm, talpam alatt
cuppog a sár, csontom velejéig hatol a nedvesség ...
Mondom, eső kellene.
a magasabb rendet, mert tudván tudja,· mi kellene.
Eső kellene - így fejezi ki ezt a maga ékesszóló módján.
Mert ugye, általában így történik: amikor az úgy-
nevezett életadó napsugarak ötven Celsius-fok fölé
emelték a hőmérsékletet, a fű sárgul, a virágok levele
elfonnyad, a fák gallyai ?illedten kornyadoznak a szom-
júságtól a perzselő hőségben, a föld megcserepesedik,
kőkeménnyé sül össze, vagy izzó porrá hull szét, akkor
rendszerint:
1. megreped a kertés~ öntözőtömlője, úgyhogy nem
lehet vele öntözni;
2. valami zavar támad a vízszolgáltatásban, s egyet-
len csepp víz sem folyi:c; most aztán benne vagyunk,
ahogy mondják, a pácoon, méghozzá a jó forró, égető
pácban!
Ilyenkor a kertész :üába öntözi a földet önnön
verejté]cével; képzeljük :sak el, mennyit kellene izzad-
nia, hogy elég legyen, mondjuk, egy kisebb gyepágyra !
 Rózsák és floxok, napfényvirág és szépecske, sásliliom,
kardvirág, harangvirágok és sisakvirág és peremizs,
molyűző meg margitvirág - még mindig elég sok
virágzik belőlük a rossz viszonyokhoz képest, istennek
Min.t ismeretes, :negkülönböztetünk glaciális, sztyeppi,
hála. Mindig van, ami virít, van, ami elvirít, mindig
arkükus, pontusI, földközi-tengeri flórát, szubtrópusi
kell levágni fonnyadt szárakat, s ilyenkor így szólunk
meg lápi növényvilágot és még jó néhányfélét, mégpedig
(a növényhez, nem magunkhoz): No, neked már be-
egyrészt a növények származása, másrészt a tenyész-
fellegzett !
helyük szerint.
Lám, ezek a virágok igazán olyanok, mint a nők:
Nos, aki egy kicsit érdeklődik a növényzet iránt
<?lyszépek, üdék, az ember bámulja őket, hogy majd
rájön, hogy más vegetáció tenyészik a kávéházakba~
kinézi a szemét, mégsem fogja fel szépségüket teljes
és. más például a hentesboltokban: bizonyos növény-
egészében, valamit mindig elszalaszt belőle, édes iste-
fajok és nemzetségek kivált az állomásokon díszlenek
nem, hisz minden szépség oly végtelen, oly kimeríthe-
mások meg a pályaőröknél. Lehet, hogy apróléko~
tetlen; de mihelyt elvirítanak (a virágokról beszélek!),
összehasonlító tanulmánnyal be lehetne bizonyítani,
akkor tudom is én, mintha már nem adnának magukra,
h~gy a ka~olikusok ablakai mögött más flóra tenyészik,
s durván szólva, olyanok, mint a lompos asszony.
mmt az lstentagadók és haladó szelleműek ablakai
Milyen kár, kedves szépem (a virághoz· beszélek!),
mögött, viszont a bőrdíszműáru boltok kirakataiban
milyen kár, hogy úgy eljár az idő; a szépség elmúlik,
kétségkívül művirágok nyílnak stb. De mivel a növény-
csak a kertész marad meg.
földrajz - azt mondják - még gyermekcipőben jár,
A kertész számára az ősz már márciusban megkezdő-
beszéljünk csak néhány pontosan elhatárolt, neveze-
dik: az első elvirított hóvirággal.
tesebb botanikai csoportról. .
1. Az állomási flórának két alosztálya van: a peron-
növényzet és az állomásfőnök úr kertje. A peronon -
rendszerint felaggatott kosarakban, néhol az állomás-
épület ereszein vagy ablakaiban - különösen a sar-
~a~t~?ka, a ~obélia, a muskátli, a petúnia és a begónia
erZI Jol magat, a nagyobb, előkelőbb pályaudvarokon
~éha a dracéna is előfordul. Az állomási növényzet
J~llerrizője, hogy rendkívül gazdagon és színpompásan
vIrít. A főnök úr kertje botanikailag kevésbé jellegzetes:
akad benne rózsa, nefelejcs, árvácska, lobélia, lonc
és egyéb, szociológiai szempontból kevésbé megkülön-
böztetett faj.
 2. A vasúti flóra apályaőrök kertjeiben tenyészik.
Ide tartozik nevezetesen a ziliz vagy fehérmályva,
a napraforgó, a sarkantyúka, aztán a kúszórózsák,
a georgínák és néhol az őszirózsák. Közismert dolog,
hogy ezek a virágok többnyire áthajlanak a kerítésen,
talán a mellettük elpöfögő szerelvények mozdonyveze-
tőinek örömére. A vad vasúti flóra a töltéseken tenyé-
szik: főként napvirágból, tátikából, ökörfarkkóró ból,
pipitérből, kígyósziszből, kakukkfűből és néhány to-
vábbi vasúti fajból tevődik össze.
3. A hentes-mészáros flóra a mészárszékek, hentes-
boltok kirakatüvege mögött, a hasított hátrészek, son-
kák, bárányok és szalámirudak közt díszlik. Nem sok
fajt számlál, de ide tartozik kivált az Aucuba, az Aspa-
ragus Sprengeri, vagyis a kalárisfű, a kaktuszok közül
asziklakaktusz és a gömbkaktusz. A henteseknél cserép-
ben előfordul aszobafenyő és néha a primula is.
4. A vendéglői flóra összetevői: két leander, azaz
babérrózsa a bejáratnál s néhány aszpidisztra, azazhogy
kukoricalevél az ablakokban. Az úgynevezett házi
kosztot adó vendéglők, kifőzdék ablakában cineráriák
is akadnak. Az éttermekben dracéna, filodendron,
nagylevelű begóniák, tarka virágcsalánok, latániák,
fikuszok is lehetnek, általában ez az a növényzet,
amelyet a báli tudósítók hajdan efféle fellengzős sza-
vakkal ecseteltek : "Az esztrád a trópusi növényzet buja
zöldjében tobzódott." A kávéházakban bent csak
aszpidisztra tenyészik, ezzel szemben a kávéházi tera-
szokon buján nő a lobélia, a petúnia, a tradeszk'ancia,
azaz a pletyka, sőt a babérfa és a borostyán is.
Legjobb tudomásom szerint semmiféle növény nem
tenyészik a pékeknél, puskaműveseknél, az autókeres-
kedésben, mezőgazdasági gépek boltjában, vaskeres-
kedésben, szűcsnél, papírüzletben, kalaposnál, vala-
mint még sok más ipar- és üzletágban. A hivatalok
ablakában vagy nincs semmi, vagy ha igen, akkor piros
és fehér muskátli. Általában a hivatali növényzet sorsa
vagy a hivatalsegéd, vagy a hivatalfőnök jóakaratától
és buzgalmátói függ. Ezenkívül bizonyos hagyomány is
döntő: mert míg a vasutasszakmában dúsan burjánza-
nak a növények, addig a posta- és távíróhivatalokban
,az égvilágon semmi sem nyílik. Vegetáció szempontjá-
ból a magánhivatalok sokkal termékenyebbek az állami
hivatal oknál, s ez utóbbiak közül is kiválik az adóhiva-
tal, amely valósággal sivatag.
Külön botanikai fejezetet alkot a temetői vagy sírkerti
növényvilág és természetesen az ünnepségek flórája,
amely az ünnepelt gipsz mellszobrát van hivatva övezni.
Ide tartozik a leander, a babérfa, a pálma, legrosszabb
esetben az aszpidisztra. .
Az ablakok növényvilága kétféle: szegényes és dús.
A szegényebb embereknél rendszerint dúsabb; a módo-
sabbaknál egyébként úgyis többnyire tönkremegy, amíg
nyaralni vannak.
Ezzel persze még távolról sem merítettük ki a külön-
féle élőhelyek változatos növényvilágának botanikai
ismertetését. Néha kedvem volna megállapítani, melyik
emberfajta tenyészt fuksziát, melyik golgotavirágot,
milyen hivatásúakból kerülnek ki a kaktuszgyűjtők
és így tovább. A világ végtelenül gazdag: minden fog-
lalkozási ágnak, sőt mi több, minden politikai pártnak
lehetne saját külön flórája.
Az augusztus általában az az időszak, amikor az amatőr
kertész elhagyja tündérkertjét, és sz a badságra megy.
Egész esztendőben nagy hangon hirdette ugyan, hogy
az idén nem utazik sehová, nincs olyan nyaralóhely,
ami felérne az ő kertjével, s nem lesz olyan kötnivaló
bolond, hogy vonaton rázassa magát valahová Ku-
kutyinba - de mikor aztán beköszönt a nyár, ő is csak
igyekszik kifelé a városból, vagy mert feltámadt benne
a vándorösztön, vagy a szomszédok miatt, "hogy ne
mondhassák, hogy mit tudom én ... " Nehéz szívvel
utazik el, tele van gonddal, aggodalommal, félti
a kertet. Nem is indul el addig, míg nem talált egy jó
barátot vagy. rokont, akire távolléte idejére rábíz hatja.
- Nézze csak - mondja a kiszemelt kertgondozó- ha háromnaponként egyszer elnéz oda, s ha netán
nak -, most úgysincs a kertben semmi munka, elég, valami nem volna rendben, írjon egy lapot, és én
azonnal jövök. Megbízom magában. Mondom, öt perc
elég, épp hogy csak körül kell néznie.
Miután a kertet készséges felebarátja gondjaira bízta,
elmegy. A nevezett felebarát másnap levelet kap:
"Elfelejtettem megmondani, hogy a kertet naponta
öntözni kell. Legjobb, ha reggel ötkor vagy este hétkor
óntöz. Semmi az egész: csavarozza rá a tömlőt a fel-
szállócsapra, és egy óráig locsoljon. Kérem, a tűleve-
lűeket bőségesen kell öntözni, mindenütt, és persze
a füvet is. Ha valahol gyomot látna, tépje ki. Ez min-
den. "
A következő napon: "Szörnyű ez a szárazság, kérem,
öntsön minden rododendronra vagy két kanna állott
vizet, és minden tülevelűre öt-öt, a többi fára négy-négy
---~ kannát. A most virágzó évelőknek sok víz kell, írja meg
postafordultával, mi nyílik. Az elvirágzott szárakat
le kell vágni! Jó volna, ha kapával meglazítaná vala-
mennyi ágyás talaját, attól légjárhatóbb lesz a talaj.
Ha a rózsákon tetvek vannak, vegyen nikotint, és har-
mattal vagy eső után permetezze meg vele a rózsákat.
Több dolog egyelőre nincs."
Harmadnap: "Elfelejtettem megmondani, hogy a
gyepet le kell kaszálni. A géppel igazán gyerekjáték,
s amit a gép nem nyírt le, vágja le ollóval. De vigyázzon!
Nyírás után a gyepet jól meg kell gereblyézni s aztán
nyírfa seprűvel végigseperni. Különben tarfoltos lesz!
És persze öntözzön, bőségesen öntözzön!"
Negyednap: "Ha netán zivatar jön, kérem, azonnal
nézze meg a kertet! A heves zápor néha nagy károkat
okoz, és jó, ha az ember mindjárt a helyszínen van.
Ha a rózsákon lisztharmat mutatkoznék, szórjon rájuk
korán reggel, harmattal kénvirágot. A magas növésű
évelőket kösse karóhoz, nehogy a szél letörje őket.
Itt minden pompás, sok a gomba, és remekül lehet
fürödni. Ne felejtse el a ház mellett a vadszőlőt naponta
megöntöz ni, nagyon száraz helyen van! Gyűjtse zacskóba
az izlandi mák magvait. Remélem, a gyepet. már le-
kaszálta. Különben nem kell semmi, csak a fülbemászó':
kat irtsa ki."
Ötödna p: "Mellékelten küldök egy kis láda virágot,
amit itt ástam ki az erdőben. Különféle kosborok, vad-
liliomok, kökörcsin, körtike, tüdőfű, szellőrózsák és
effélék. Mihelyt a láda megérkezik, bontsa fel, a palán-
tákat öntözze meg, és ültesse valahova árnyékos helyre
a kertemben. Szórjon a tövükhöz tőzeget és lomb-
földet! Azonnal lásson hozzá az ültetéshez, és naponta
háromszor öntözze az elültetett növényeket! Kérem,
vágja le a rózsatövekről a fattyúhajtásokat !"
Hatodnap : "Expressz feladtam egy kosár vadon
tenyésző növényt. .. Azonnal ültesse el őket... Éjjel
menjen ki a kertbe zseblámpával felszerelve, csigákat
 egy láda vadvirágot és egy, körülbelül tizenkét sürgős
utasítást tartalmazó levelet. Végül is hazaérkezik, s úgy,
ahogy van, bőrönddel a kezében, beront a kertbe,
s tágra nyílt szemmel körülnéz:
Ó , ez a lusta semmirekellő, ez a piszok fráter, gon-
dolja keserűen, hát ez aztán elintézte a kertemet!
- Köszönöm - mondja szárazon a felebarátnak,
s mint élő szemrehányás, nyakon ragadja a tömlőt,
hogy meglocsolja az elhanyagolt kertet. Ez a tökfilkó,
gondolja lelke mélyén, erre aztán rá lehet bízni valamit!
Soha többet nem leszek olyan kötnivaló bolond, hogy
nyaralni menjek!

A vadvirágok hagyján, azokat egy megszállott ker-

tész csak kiszedi a földből, hogy majd beiktassa a kert-
jébe. Rosszabb a helyzet az egyéb természeti képződ-
irtani. J ó volna kigyomlálni az utakat. Remélem,
ményekkeI. Az ördögbe is, gondolja magában a kertész,
hogy a kert gondozása nem sok idejét foglalja le,
nézegetve a Matterhornt vagy a Gerlachfalvi-csúesot,
és kellemes perceket tölt a kertben."
ha ez a hegy a kertemben lehetne, s itt ezt a darab
Ezalatt a készséges felebarát, felelőssége tudatában,
őserdőt ezekkel a hatalmas törzsekkel, amott azt
öntöz, kaszál, kapál, gyomlál, és keresztül-kasul járja
a tisztást, a hegyi patakot vagy inkább azt a tavat,
a kertet a küldött palántákkal, keresve, hogy hová
de elfogadnám ! Ez a harmatos rét milyen jól illenék
az ördögbe ültetné el őket; verejtékezik a napon,
a kertembe. No meg egy darabka tengerpart és egy
csuromvizes az öntözéstől, s rémülten látja, hogy itt
romba dőlt gótikus kolostor - az sem volna megve-
egy levél hervad, ott meg letört néhány szár, emitt
tendő! És szeretném azt az ezeréves hársfát, ezt az antik
rozsda esett a gyepbe, s az egész kert mintha kiégett
szökőkutat; milyen szép is volna az énnálam! És egy
volna. Átkozza a pillanatot, amikor magára vállalta
szarvascsapat vagy legalább egy zerge vagy ez az ős-
ezt a terhet, s csak azon imádkozik, hogy jöjjön már
öreg nyárfasor, ott az a szirt, itt ez a folyó, a kis tölgy-
az ősz.
erdő vagy az a kékesfehér vízesés, de, legalább ez
Ugyanakkor a kert tulajdonosa nyugtalanul gondol
a csendes, zöld völgykatlan - az mind, mind kellene.
a virágaira és a gyepre, rosszul alszik, szitkozódik,
Ó, hiszen ha lehetne, a kertész megalkudnék az ör-
hogy a készséges felebarát nem küld neki naponta je-
döggel, aki hajlandó teljesíteni minden kívánsagát,
lentést a kert állapotáról, számlálja a napokat, mennyi
eladná neki a lelkét, de a szegény ördög, szavamra
van még hátra a hazaindulásig, minden másnap küld,
mondom, átkozottul dr ágán fizetné meg azt a lelket.
Nyomorult fickó, mondaná végül az ördög, takarodj te
csak inkább a mennyekbe, mint hogy én itt megsza-
kadjak a munkában. Úgyis oda való vagy! S mérgében
akkorát csapna a farkával, hogy letarolná vele a krizan-
térnok meg a vörös csenkesz bimbóit, s menne dolgára,
otthagyván a kertészt szerénytelen és soha véget nem érő
kívánságaival.
Jól jegyezzétek meg, az igazi, a vérbeli kertészről
beszélek, nem a gyümölcsészekről meg a zöldségter-
mesztőkről! Csak ujjongjon a gyümölcsész az almáin,
körtéin, örvendezzen a zöldséges a karalábé, a karórépa
meg a zeller óriási méretein, a vérbeli kertész minden
ízében érzi, hogy az augusztus már a fordulat ideje.
Ami virít, sietve igyekszik elvirítani, s most még jön
az őszi Asterek és a krizantémok ideje, s azzal vége!
De ugye te, ragyogó lángvirágom, s ti mind: aranyszínű
aggófű, napsárga aranyvessző, aranyló rudbeckia,
Harpalium, aranybarna napfényvirág, ti és én, mi
együtt, még nem adjuk meg magunkat! Szó sincs róla!
Egész éven át tart a tavasz, egy életen át az ifjúság:
mindig van tartalék, amiből kihajt a virág. Az csak
szóbeszéd, hogy ősz van, mi addig másféle virágot
hajtunk, a föld alatt növekedünk, tartalékot gyűjtünk
az új hajtásokhoz ; mindig, de mindig van mit tenni.
Csak akik ölbe tett kézzel ülnek, azok mondják, hogy
minden rosszra fordul, aki virul, és gyümölcsöt érlel -
akár novemberben is -, az nem vesz tudomást az ősz-
ről, annak aranyló nyár van, annak számára nincs
elmúlás, csak sarjadó élet van. Tudd meg, őszirózsám,
s te 'is, drága embertársam: az év olyan hosszú, hogy
nincs is soha vége.
Azt mondom róluk: szektások, de nem azért, mert szen-
vedélyes buzgalommal nevelik a kaktuszokat. Ezt
a tényállást lehetne egyszerűen szenvedélynek, különc-
ségnek vagy mániának nevezni. A szektásság lényege
nem abban van, hogy valaki valamit szenvedéllyel űz,
hanem abban, hogy valamiben szenvedélyesen hisz.
Vannak kaktuszbolondok, akik a márványporban, má-
sok a téglaporban, ismét mások a faszénben hisznek.
Egyesek kardoskodnak az öntözés mellett, mások súlyos
hibának tartják. Van az igazi kaktusztalajnak néhány
rejtettebb titka, s ezeket semmilyen kaktuszgyűjtő
el nem árulja, akkor sem, ha kerékbe törik. Valamennyi
kaktuszgyűjtő szekta, felekezet, céh, rítus, iskola, pá-
holy, valamint a társulásokon kívül álló zuggyűjtők
avagy remetéskedők megesküsznek rá, hogy a Maguk
Sajátos Módszerével értek el oly csodálatos eredménye-
ket. Nézze csak meg ezt az Echinocactus myriostigmát!
Látott már ilyen sünkaktuszt valakinél! Hát megmon-
dom a titkát, de el ne árulja senkinek! Nem szabad
öntözni, csak permetezni. Úgy bizony. Hogyhogy? -
háborodik fel a másik kaktuszszakértő. Ki hallott
olyan szörnyűséget, hogy a sünkaktuszt permetezik?
Azt akarja, hogy meghűljön? Hohó, uram, ha nem
akarja, hogy a sünkaktusz egyszerű en elrothadjon,
akkor csak úgy öntözze, hogy hetente egyszer 23,789 C
fokos lágy vízbe állítja cserepestül. Akkor aztán megnő,
akkorára, mint a répa. Szent isten! - harsogja a har-
madik szakértő. Nézzék már ezt a gyilkost ! Uram, hisz
ha a cserepet vízbe állítja, belepi a zöldmoszat, a földje
megsavanyodik, maga meg benne van a pácban, úgy
bizony, azonkívül az Echinocactus myriostigma gyökér-
növény közt~ amelyeket a teremtés harmadik napján
rothadásban me~betegszik. Ha nem akarja, hogya sün-
alkotott az Ur. (Nagy bolondságot műveltem, jegyezte
kaktusz földje megsavanyodjék, öntözze minden másnap
meg a Teremtő, maga is csodálkozván, mit teremtett.)
forralt vízzel, de úgy, hogy egy köbcentiméter földre
Szerethetjük őket anélkül, hogy tolakodón hozzájuk
0,111111 gramm, mégpedig a levegőnél pontosan fél
érnénk, csókolnánk vagy magunkhoz ölelnénk; nem
fokkal magasabb hőmérsékletű víz jusson. Ekkor mind
kedvelik a bizalmaskodás semmiféle formáját vagy
a három kaktuszszakértő egyszerre kezd üvöItözni,
az egyéb frivolitásokat, kemények, mint a kő, állig
s egymásnak esnek foggal, tíz körömmel, de - ahogy
fel vannak fegyverkezve, elszántan arra, hogy meg nem
az már lenni szokott - az igazságra még ilyen módon
adják magukat: Állj meg, sápadtarcú, mert lövök!-
sem derül fény.
Egy kisebb kaktuszgyűjtemény olyan, mint a harcias
manók tábora. Ha egy harcos fejét vagy kezét levágják,
Az viszont igaz, hogy a kaktuszok megérdemlik ezt
újabb kardot suhogtató, tőrt szegező vitéz támad
a szem'edélyes rajongást, már csak azért is, mert titok-
,

belőle. Az élet harc.

zatosak. A rózsa szép, de nem titokzatos. A titokzatos
De vannak titokzatos percek, amikor ez a dacos, meg-
növények közé tartozik a liliom, a tárnics, az arany-
közelíthetetlen, marcona lény mintha megfeledkeznék
páfrány, a Tudás Fája, általában minden öreg fa,
magáról, és elszunnyadna: ilyenkor virág bomlik ki
egyes gombák, a mandragora, a kosborok, a glaciális
belőle, nagy és fényesen ragyogó, békés, szelíd virág
növények, a mérgező és a gyógynövények, a tündér-
a támadón előreszegzett fegyverek közt. Nagy kegye-
rózsák, a kristályvirág és a kaktuszok. Miben rejlik
lem ez, ritka esemény, amelyben nem is egyhamar van
a titokzatosságuk, nem tudom megmondani. A titok-
része akárkinek. Mondhatom, az anyai büszkeség is
zatosságot, ahhoz, hogy megtaláljuk, és meghajoljunk
eltörpül a kaktuszgyűjtő kérkedő pöffeszkedése mellett,
előtte, egyszerűen el kell fogadni. Vannak tengeri
akinek kivirított a kaktusza.
sünhöz, uborkához, tökhöz, gyertyához, kancsóhoz,
papi birétumhoz, kígyófészekhez hasonló kaktuszok;
boríthat ja őket pikkely, kóc, boríthatják bimbószerű
kinövések, karmok, bibircsek, szuronyok, jatagánok,
csillagok; lehetnek zömökek és nyurgák, harciasak,
mint egy kopjásezred, élesen vagdalkozók, mint egy
kardot suhogtató lovagcsapat; duzzadtak, fásak, rán-
cosak, ragyásak, bajuszosak, marconák, zordonak; tüs-
kések, mint a sövény, fonottak, mint a kosár; daganatok-
hoz, állatokhoz, gyilkos fegyverekhez hasonlók; a leg-
férfiasabbak a maguk nemében minden magQt termő
A kertésznek a szeptember a maga nemében hálás
és nevezetes hónap; nemcsak azért, mert akkor virít
az aranyvessző, az őszi Aster és a Chrysanthemum
indicum, s nemcsak miattatok, virágoktói roskadozó,
lenyűgöző szépségű georgínák. Higgyétek el, tamás-
kodók, hogy a szeptember minden másodszor virágzó
növény választott hónapja, a szeptember a másodvirág-
zás ideje, a szőlőérés hónapja. Ezek a szeptember
mélyebb értelemmel teli titkos kiváltságai, de ezenfelül
ez az a hónap, amikor ismét kitárja ölét a föld, úgyhogy
megint ültethetünk. Most kerül a földbe minden,
aminek tavaszig meg kell erednie. Ez persze megfelelő
jogcím nekünk, kertészeknek arra, hogy megint egyszer
végiglátogassuk a szaktársakat, megnézegessük, hol
mi van, kiválasszunk néhány kincset érő növényt már
a következő tavaszra, s egyúttal jó alkalom most itt
arra is, hogy megállítva a rohanó esztendőt, elidőzzünk
egy kicsit e derék szakembereknél, s megadjuk nekik
az őket megillető tiszteletet.
A nagy kertész, azaz a hivatásos termesztő rendszerint képere formálta, szemléltetni akarván ezzel, hogy
józan életű férfiú, nem iszik, nem dohányzik, egyszóval a kertész az éltető, a gondos atya. És valóban, mikor
erényes. A történelem nem jegyzett fel róla sem neveze- a kertész ujjaival vájkál a virágcserepekben, az majdnem
tes gaztetteket, sem hadi, sem politikai érdemeket. _ annyi, mintha tápláló emlőt nyújtana kis neveltjeinek.
Emlékét egy-egy új rózsa-, georgína- vagyalmafajta A kertész megveti a kertépítő mérnököket, azok viszont
örökíti meg; neki ez a dicsőség, amely rendszerint a kertészeket tartj ák afféle zöldségeseknek. Jegyezzétek
anonim, vagy más név alatt rejtőzik - untig elég. meg, a kertész szerint az ő foglalkozása nemcsak afféle
A természet különös szeszélye folytán a kertész általá- mesterség, hanem tudomány és művészet; lesújtóbb
ban testes, sőt hatalmas termetű ember, talán azért, véleményt nem is mondhat vetélytársáról, mint azt,
hogy megfelelő ellentétet alkosson a virágok gyengéd, hogy jó üzletember. A hivatásos kertészhez nem úgy
filigrán kecsességével, vagy mert a természet Cibelé jár az ember, mint a fehérnemű- vagy avaskereskedőhöz,
akinek megmondja, mit akar venni, fizet, és továbbáll.
A kertészhez az ember beszélgetni megy: megkérdi,
hogyan is hívják ezt vagy azt a növényt, elmondja,
hogy a szirtőr, amit tavaly vett tőle, remény teljesen
fejlődik, elpanaszolja, hogy az idén kár esett a Mer-
tensiákban, és könyörög neki, mutassa meg újdonságait.
Meg kell vitatni, melyik a jobb, a Rudolf Göthe vagy
az Emma Bedau (ezek őszirózsák), valamint perlekedni
is illik egy sort például azon, mit szeret jobban a Gen-
tiana Clusii, az agyagot vagy a tőzeget.
. földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit
Ilyen és hasonló megbeszélések után kiválasztunk
egy új ternyét (az ördögbe is, ugyan hová tegyük majd !),
egy szarkaláb at, mert az otthonit elpusztította a liszt-
harmat, no meg egy cserepet, amelyről a kertésszel
együtt sem tudjuk kisütni, mi van benne, s miután
néhány kellemes órát eltöltöttünk tanulságos és szóra-
koztató tereferével, fizetünk a kertésznek - aki nem
kereskedő - öt-hat koronát, és ezzel kész. A kertész
mégis szívesebben lát bennünket, akik jól meggyötörjük,
mint azt az uraságot, akin messziről érzik az autószag,
s aki egyszerűen meghagyja neki, válasszon ki számára
"hatvanféle fajt a legkülönb virágaiból, de aztán prima
minőségű ek legyenek".
Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének
le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani,
hogy virágai kizárólag iránta való szeretetből növek-
szenek. Némi igazság van is ebben: a kertészkedéshez
szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi
kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug
a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle
virág; mi, laikusok pedig vesződünk a magról nevelt
palántával, öntözzük, a helyét is megfújjuk, szaru-
liszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis
elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami
varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mester-
ségében.

Új fajt vagy fajtát előállítani, ez minden szenvedélyes

kertész dédelgetett álma. Istenem, ha sárga nefelejcsem,
nefelejcskék pipacsom vagy fehér tárnicsom teremne!
Micsoda, hogy a kék tárnics szebb? Nem az a fontos,
de fehér tárnics eddig még nem volt! No meg aztán
úgy van az, hogy az ember virágok dolgában is egy kissé a pázsitviola, a ternye, az ikravirág és egyéb szebbnél
soviniszta. Ha egyszer egy cseh rózsafajta legyőzné szebb alpesi virágok párnái, másodszor a sziklakert
az egész világon az amerikai Independance Day vagy telepítése magában véve is nagyszerű, szórakoztató
a francia Herriot fajtát, csak úgy dagadoznánk a büszke- foglalatosság. Aki sziklakertet épít, valósággal ciklopsz-
ségtől, és szétvetne bennünket az öröm! nak érzi magát, mialatt úgyszólván elemi erővel rakja
. egyik kőtömböt a másikra, hegyeket és völgyeket
jó szívvel tanácsolom: akinek a kertjében van egy kis teremtve, míg hegycsúcsokat hord össze, és szikla-
lejtő vagy terasz, telepítsen rá sziklakertet ! Először is párkányokat alkot. Mikor aztán a buzgalomtói sar-
a sziklakert nagyon szép, amikor benövik a kőtörőfű, kallva befejezte gigászi művét, látja, hogy nem lett
belőle olyan szép romantikus sziklacsoport, mint amilyet
elképzelt volt, s hogy egész alkotása inkább csak né-
hány kőrakás és salakkupac. De ezzel nem kell törődni:
egy év múlva a sok kő a leggyönyörűbb ágyássá változik,
apró virágok ragyognak benne, a legszebb növény-
párnák borítják, és határtalan lesz a kertész öröme.
Mondom nektek, telepítsetek sziklakertet !
Nem áltathatjuk magunkat tovább: itt az ősz. Bizony-
ság rá: virítanak az őszi Asterek és az őszi margitvirágok,
vagyis a krizantémok. Ezek az őszi .növények valami
különleges erővel és gazdagon ontják a virágot, nem
sokat teketóriáznak, egyik virág olyan, mint a másik,
de van! Mondhatom, hogy az érett kornak ez a virágba
borulása hevesebb és szenvedélyesebb az ifjú tavasz
szertelen csapongásánál. A meglett ember bölcs követ-
kezetessége nyilvánul meg benne: ha már virágzás,
hát adjuk meg a módját, s legyen sok-sok méz, hadd
gyűjtsenek a méhek. Mit számít egy-egy lehulló falevél
a dús, a gazdag őszi virágzás mellett? Hát nem látjátok,
hogy nincs ellankadás?
Amikor boldogult édesanyám ifjú korában kártyát
vetett, az egyik kártyacsomó felett mindig azt suttogta:
Min taposok ? Akkor nem értettem, miért érdekli
annyira, min tapos a lába. Csak sok-sok év múltán
kezdett ez engem is érdekelni. Felfedeztem ugyanis,
hogy föld van a lábam alatt.
Az ember csakugyan nem törődik vele, min tapos
a lába: rohan, mint a bolond, s legföljebb azt nézi,
milyen szép fellegek úsznak az égen, vagy hogy amarra
messze elbűvölő a láthatár, s csodásak a távolban
kéklő hegyek, de nem néz a lába alá, hogy dicsérően
mondja: milyen szép itt ez a talaj. Ahhoz, hogy meg-
tudjuk, min tapos a lábunk, legalább egy tenyérnyi kert,
legalább egy kis ágyás kell. Igen, kedves barátom, akkor
látnád, hogy még a felhők sem olyan sokfélék, olyan
szépek és olyan félelmetesek, mint a föld a lábad alatt.
Akkor megtudnád, hogy van savanyú, kötött, agyagos,
hideg, köves és komisz föld; megkülönböztetnéd a hab-
könnyű, szellős televényt, azt a meleg, porhanyós
földet, amely jó, mint a kenyér, s úgy mondanád rá,
hogy gyönyörű, mi~t ahogyan a nőkről és a felhőkről
mondod. Különleges, szinte érzéki örömöt éreznél,
amikor a botod egylábnyi mélyen süpped a porhanyós,
laza talajba, vagy elmorzsolsz egy göröngyöt, hogy
tapasztalj ad puhán nyirkos melegét.
De ha nem vagy képes méltányolni ezt a rendkívüli
szépséget, akkor büntetésül verjen meg a sors néhány
négyszögölnyi agyaggal, de ne akármily enn el ! Érintet-
len, szűz agyag legyen, amelyből árad a hideg, s úgy
nyúlik az ásó nyomán, mint a rágógumi; a napon
 összesül, az árnyékban szinte megkel; gonosz, konok,
kenődő, tapasztásra való agyag legyen, síkos, mint
a kígyó bőre, száraz, mint a tégla, légmentesen záró,
mint a bádog, és neh,éz, mint az ólom. Te pedig szag-
gasd csákánnyal, vagdosd ásóval, törd kalapáccsal,
forgasd és műveld, hangosan átkozódva és jajveszékelve.
Akkor majd megérted, mit jelent az élettelen, meddő
anyag komisz megátalkodottsága, amivel ellenállt és
továbbra is ellenáll annak, hogy életadó talajjá, termő-
földdé váljék, és felfcgcd, milyen keservesen lassú,
hosszadalmas küzdelmet kellett vívnia az életnek -
akár a növényt, akár az embert értjük rajta -, hogy
meghódítsa magának a földet.
Aztán idővel azt is megtanulod, hogy többet adj
a földnek, mint amennyit elszedsz tőle: maratod
és táplálod mésszel, melegíted érett istállótrágyával,
hamut keversz bele, hogy enyhítsd a kötöttségét, gon-
doskodsz róla, hogy átjárja a levegő és napsugár.
Akko~ aztán széthull és morzsálódni kezd az összesült
agyag, s mintha csendeskén lélegzene, porhanyón
és meglepő készséggel ,omlik az ásó alatt, melegen
és engedelmesen simul a tenyeredbe: megszelidült.
Mondhatom, néhány négyszögölnyi nyers földet ter-
mővé szelidíteni, igen-igen nagy diadal. Most itt
fekszik előtted: művelhető, porhanyós, nyirkos. Kedved
volna az egészet morzsolgatni, gyúrni az ujjaid közt,
hogy újra meg újra meggyőződjél a magad diadaláról,
s már szinte eszedbe sem jut, mit akarsz vetni ebbe
a földbe. Hát nem elég szép látvány magában véve is
ez a sötét színű, szellős termőtalaj? Nem szebb-e való-
jában, mint egy ágyás, tele árvácskával vagy sárga-
répával? Csaknem irigykedsz a növényzetre, hogy majd
birtokába veszi ezt a nemes anyagot, a te művedet,
amelynek neve: termőföld.
S attól kezdve nem úgy jársz a földön, hogy nem
gondolsz vele, min tapos a lábad. Tenyereddel, bo-
toddal megvizsgálsz minden kis kupacnyi, minden
talpalatnyi földet, s úgy nézegeted, ahogy más a csilla-
gokat, az embereket, az ibolyát. Lelkes ujjongás fog el
a fekete humusz láttán, szerelmesen morzsolgatod
a bársonyos erdei lombföldet, markodban méregeted
a tömött gyepszintföldet és a habkönnyű tőzeget.
Lelkemre - mondod majd -, ebből szeretnék egy va-
gonnal, és az ördögbe is, igazán kapóra jönne egy ta-
licska lombföld ! És ezt a humuszt is úgy rászórnám
a földemre! No, de az a pár tehénlepény meg egy ke-
véske folyami homok, egy-két targoncányi fatönk-
korhadék meg egy kis iszap a patakból, sőt ez a kis
útkaparék sem volna rossz, ugyebár? Aztán még némi
foszfát és szaruliszt meg persze ez a szép zsíros szántó-
földi feltalaj is milyen jó volna! Vannak zsíros, kövér
talaj ok, pehelykönnyű talajok, omlós-porhanyós talaj ok,
szőke és fekete, száraz és finoman nyirkos talaj ok -
ahány, annyiféle nemes szé~ég; míg ellenben rút
és hasznavehetetlen minden, ami kenődő, göröngyös,
vizes, kemény, hideg, meddő, és azért adatott az em-
bernek, hogy elátkozza a megváltatlanul maradt,
istenverte anyagot; mindez éppolyan rút és visszataszító,
mint az emberi lélek ridegsége, konoksága, gonosz
indulata.
Azt mondják, októberbel a természet aludni tér.
A kertész jobban tudja, nj az igazság, ő azt mondja,
az október éppen olyan ha;znos hónap, mint az április.
Ha nem tudnátok: valójában az október az első ta-
vaszi hónap, a föld alatti sarjadás, csírázás, a rejtett
rügyfakadás hónapja, a duzzadásnak induIó rügyek
hónapja. Túrjatok csak tele egy kicsit a földbe, ott
vannak az ujjnyi vastagrc. duzzadt rügyek, a zsenge

csírák és a mohó gyökerek - semmi kétség, itt a ta-

vasz; eredj csak, kertész, ültess ! (Csak jól vigyázz,
el ne vágd az ásóval a nárciszod sarjadó hagymáját.)
A hónapok közül tehát az október akiültetés és át-
ültetés hónapja. Kora tavasszal ott áll a kertész az egyik
ágyás fölött, s nézi, hogy csak itt-ott bújik elő a földből
egy-egy hajtás csúcsa, s elmerengve szól: Ez itt egy kicsit
kopár és üres, valamit kell még ide ültetnem. Vagy
egy hónap múltán újra ott áll a kertész ugyan a fölött
az ágyás fölött, csakhogy időközben kétméteresre nőttek
a delfiniumok, a margitvirágokból szinte dzsungel,
a harangvirágokból őserdő lett, sajó ég tudja, még
 Titkos elégedettséggel hümmögve fedez fel a kertész
októberben a kertjében kopár helyeket. Teringettét,
mondja magában, itt ,alighanem kipusztult valami, no,
várjunk csak, ültetnem kell ide, erre az üres helyre ...
mit is? .. Mondjuk, aranyvesszőt, vagy talán inkább
poloskafüvet, azaz Cimicifugát, az még nálam úgysincs,
de a legszebb mégis egy asztilbe, azaz hogy a csótár-
virág lenne ide, csakhogy őszre talán a legjobban
illenék egy tiszaparti margitvirág, viszont tavaszra
a zergevirág, a Doronicum sem lenne rossz... hopp,
megvan, egy ápolkát teszek ide, vagy Sunset, v<tgy
Cam bridge Scarlet változa tot... ami azt illeti, a sás-
liliom is megfelelne... Mélyen elgondolkodva lépeget
a kertész hazafelé, s útközben még eszébe jut, hogy
a Morina is hálás növény, nem szólva a szépecskéről,
de a tisztesfű sem megve~endő. S aztán valamelyik
kertészetben hamar rendel aranyvesszőt, poloskafüvet,
asztilbét, margitvirágot, zergevirágot, ápolkát, sás-
liliomot, szépecskét, tisztesfüvet, s ezekhez hozzáírja
még az atracélt és a zsályát. Néhány napon át mérgelő-
dik, hogy nem és nem küldik a megrendelt virágo).<.at.
Végül mégiscsak hoz a postás egy nagy kosarat, s a ker-
tész mohón nekiront az ásóval annak a bizonyos kopár
mi nem tenyész ott, s akkor a kertész merengve szól:
helynek. Nyomban az első ásócsapásra kifordul a föld-
Ez itt egy kicsit túlságosan zsúfolt és sűrű, ezt itt ki
ből egy sűrű gyökérgubanc, amelyből kövér rügyek
kell. .. igen, kiritkítom és szétültetem. Októberben
egész bokra törtet felfelé. J éiusmáriám, jajdul fel
megint csak ott áll a kertész a fölött a bizonyos ágyás
a kertész , hiszen ide ültettem annak idején a zerge-
fölött, s látva, hogy csak itt-ott kandikál ki belőle
boglárt!
egy-egy száraz levél vagy csupasz virágszár, merengve
szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, ültetek ide valamit,
Bizony, vannak szenvedélyes bolondok, akik mindent
mondjuk, hat floxot vagy talán egy nagyobb fajta
be akarnak telepíteni a kertjükbe, ami csak a kétszikűek
őszirózsát. Megy és legott megteszi. A kertész élete tele
hatvannyolc, az egyszikűek tizenöt, a nyitvatermők
van változatossággal és cselekvőkészséggel.
két nemzetségébe tartozik, s a virágtalanok közül sze-
retnék legalább valamennyi páfrányfélét, mert ugye, hagyományuk, sőt patrónusuk is, szent József szemé-
a korpafüvekkel és a mohákkal mindig baj van. De van- lyében, aki, mint ismeretes, fehér liliomot, tehát
nak még szenvedélyesebb megszállottak, akik életüket Lilium candidumot tart a kezében, jóllehet ma már
egyetlenegy fajnak szentelik, de annak aztán ott kell igazán szerezhetne egy Brownii változatot, mert az még
lennie minden eddig kitenyésztett és ismert változatban. hófehérebb. Ezzel szemben fl.oxot vagy georgínát tartó
így például vannak hagymások, a tulipán, a jácint, szent nincs; épp ezért az említett növények kultuszának
a liliom, a Chionodoxa, a nárcisz és egyéb csodálatos hívei szektások, és néha alapítanak is külön egyházakat.
hagymás növények odaadó hívei; vannak primulások Miért ne lehetne e kultuszok mindegyikénél külön
és auriculisták, akik kizárólag a kankalinféléknek hó- legendagyűjtemény, egy-egy "Szentek élete"? Kép-
dolnak; vannak továbbá szellőrózsa-rajongók, akik zeljük csak el például Dahliai Szent Georginus életét!
a szellőrózsák, azaz pápicsok rendjének esküdtek hű- Georginus jámbor, istenfélő kertész volt, s hosszas
séget; aztán iriszhivők, vagyis nőszirom tisztelők, akiket
elemésztene a bánat, ha nem volna ott a kertjükben
mindaz, ami az Apagon, Pogoniris, Regelia, Onocyclus,
J uno és Xiphium csoportba tartozik, nem beszélve
a hibridekről; vannak Delphinium-bálványozók, akik
csak a szarkalábfajtákat termesztik; vannak esküdt
rózsakertészek, azaz rozariánusok, akik csak rózsává
átlényegült személyiségekkel állnak szóba, amilyenek
Druschki, Herriot, Caroline Testout őnagysága, Wilhelm
Kordes úr, Pemet úr és még jó néhányan; vannak meg-
szállott fl.oximádók, azaz fl.oxofilok, akik augusztusban,
amikor a fl.oxvirágzik, nagy hangon ócsárolják a krizan-
témbolondokat, amit ez utóbbiak októberben, amikor
a Chrysanthemum indicum virít, búsásan visszafizetnek
nekik; vannak mélabús Aster-pártiak, akik az élet
minden gyönyörének elébe helyezik az őszirózsákat.
De valamennyi megszállott közül a legmegátalkodot-
tabbak (persze, a kaktuszgyűjtőket nem számítva)
a georgína- vagy dáliaimádók, akik szédületes összege-
ket - például húsz koronát is - hajlandók fizetni
egy-egy új amerikai dáliaváltozatért. A felsoroltak
közül egyedül a hagymásoknak van némi történelmi
imádkozás után sikerült kinemesítenie az első georgí- évben elégedetten mondja: Így, most már mindent
nákat. Mikor erről a pogány császár, Floxinianus tu- elUltettem, minden rendben van. A következő évben
domást szerzett, szörnyű haragra lobbant, s elküldte megint csak így sóhajt fel. A kert ugyanis soha sincsen
poroszlóit, hogy fogják el a jámbor Georginust. "Te készen. E tekintetben hasonlatos a kert az emberi
közönséges káposztakertész - dörögte Floxinianus csá- világhoz és minden emberi vállalkozáshoz.
szár -, parancsolom neked, imádjad az elvirágzott
Boxokat!" "Nem teszem - felelte eltökélten Geor-
ginus -, mert a georgínák georgínák, a Box pedig csak
Box marad." "Koncoljátok fel!" - üvöltötte a kegyet-
len Floxinianus, és a poroszlók legott miszlikbe aprí-
tották Dahliai Szent Georginust, kertjét elpusztították,
beszórták zöldgáliccal és kénnel. Ámde Georginus
feldarabolt testéből csupa gumó lett, a sok-sok kerti
georgínaváltozatnak - az egyszerű, a félig telt és telt
virágú dáliáknak és hibridjeiknek - gumói.

Az ősz igen termékeny időszak; hozzá képest a tavasz

úgy mondhatnám, egy cseppet kicsinyes. Az ősz nagy
méretekben szeret dolgozni. Hát megtörténik valaha,
hogy az ibolya három méter magasra nő, vagy hogy
a tulipán csak nő, növekszik, míg túlnövi a fákat?
No, ugye! De az bezzeg megesik, hogy tavasszal el-
ültettünk egy őszi Astert, és októberre kétméteres ős-
erdő lesz belőle, amelybe belépni sem merészel az em-
ber, mert nem találna ki belőle. Vagy például áprilisban
elültettem a Helenium, azaz napfényvirág egy inci-
finci gyökerét, most meg szinte gúnyosan bókol nak
aranysárga virágai a fejem fölött, és lábujjhegyre
állva sem érem el őket. Lépten-nyomon megesik a ker-
tésszel, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Ezért aztán
ősszel sor kerül a virágok költöztetésére: a kertész
minden évben máshova hordja az évelő virágokat,
VISZI őket szépen, mint macska a kölykét, s minden

Írhatnék az ősz pazar színpompájáról, a borongó
ködökről, a megholtak lelkéről, emlegethetném az égi
tüneményeket, az utolsó őszirózsákat, a piros rózsa-
bimbót, amely még ki szeretne nyílni, vagy írhatnék
a sírokon gyújtott gyertyák pislákoló lángjáról és fanyar
illatáról, a száraz avarról és még sok egyéb hangulatos
dologról. De most inkább a cseh ősz egy másik szépségét
szeretném megörökíteni és magasztalni: a cukorrépáról
akarok szólni.
Nincs még egy terménye a földnek, amely olyan
tömeggé verődnék össze, mint a betakarított cukorrépa.
A gabonát csűrökbe, a burgonyát vermekbe hordják,
a répát azonban kupacolják, a kupacok hegyekké
nőnek, s végül valóságos répahegység emelkedik a vi-
déki vasútállomások mellett. Szekér szekér nyomában,
végeláthatatlan menetben hordja a sok-sok fehér répa-
gyökeret, lapátos férfiak reggeltől estig halmozzák,
rétegezik egyre magasabb rakásokba, és gondosan
eligazgatják szabályos piramisokba. A föld minden
egyéb termése százféle úton száz felé szalad, és száz
meg száz portán kerül tető alá. A cukorrépa egyetlen
hatalmas áradatban hömpölyög a legközelebbi vasúti
sínekhez vagy a legközelebbi cukorgyárba. A répa-
termés lenyűgöző tömeg, behordása "en masse" fel-
vonulás, olyan, mint a seregszemle. Brigádok, divíziók,
hadtestek vonulnak bevagonozásra. Ezért a katonás
rend. A geometriai forma széppé teszi az anyagot;
a répa terme lők emelte piramisok hatalmas szögletes
építmények, a répa felhalmozása már-már építészet.
A burgonyarakás nem építmény, de a felhalmozott
répa már nem kupac, az már építmény. A város Í
ember nemigen kedveli a répatermő tájat, de ilyenkor
ősszel ez a vidék bizonyos értelemben monumentálissá
válik. Tagadhatatlanul van valami lenyűgöző a szépen
megformált jókora piramisokban. Minden répapiramis
a termőföld emlékműve.
Hadd dicsérjem most az ősz legmegvetettebb szép-
ségét! Tudom, hogy nincs földetek, és nem hord tok
répát hatalmas kupacokba? de kérdem: trágyáztatok-e
már valaha kertet? Amikor hoznak a kertbe egy rakott
szekér trágyát, és kifordítják a földre, körüljárjuk
a melegen párolgó kupacot, szemünkkel becsülgetjük
a súlyát, beszívjuk aszagát, és elismerőn mondjuk ~
No, ez aztán a jó, a finom trágya!
Jó, morfondírozunk tovább, de mintha egy kicsit
könnyű volna ...
Csupa szalma, vélekedünk egyszerre elégedetlenül,.
kevés benne a ganéj.
Menjen a csudába, aki az orrát befogva messzire el-
kerüli ezt a porhanyós, nemes anyagot! Az nem tudja,
mi a jó trágya! Amikor az ágyások megkapták, ami
dukál, az embert elfogja az a kissé misztikus érzés,
hogy jót cselekedett a földdel.
A kopár fák látványa nem is oly kétségbeejtő. A lomb-
ja vesztett fa egy kicsit a cirok- vagy a nyírfa seprűr~
emlékeztet, egy kicsit meg az épületállványzathoz ha-
sonlít. De a kopár fa utolsó levele, amely még ott leng
a szélben, olyan, mint a csatatéren az utolsó lobogó,
amelyet még mindig markol az elesett harcos dermedt
"keze. Elbuktunk, de nem adtuk meg magunkat! Még
lobog a zászlónk.

A krizantémok még nem adták meg magukat. Le- Tudom, hogy sok magasztos hivatás van: szép dolog
heletfinom virágaik mintha fehér vagy rózsaszín hab ból például az újságba írni, a parlamentben szavazni, ülni
formálódtak volna; dideregnek, mint könnyű táncru- egy igazgató tanácsban, vagy hivatalos listákat alá-
hába öltözött kislányok. Hogy kevés a napsugár,
és ónos szürke köd fojtogatja, hideg havas eső csapkodja
őket? Mit sem tesz. A fő: a virágzás. Csak az ember
panaszkodik a rossz viszonyokra, a krizantémok ilyet
.sose tesznek.

Az isteneknek is megvan a maguk idénye. Nyáron

lehet az ember panteista, nyáron tekintheti magát
az ember a természet részének, de ősszel nem tarthatja
magát másnak, csakis embernek. S ha nem vetünk is
keresztet, szép lassan mindnyájan visszatérünk az ember
eredetéhez. Minden házi tiizhely a házi istenek tisztele-
tére ég. A otthon szeretete, a hozzá való ragaszkodás
éppoly szertartás, mint egy csillagok közt lakozó istenség
imádása.

HOM O \
WORl: EOU LIS
 írogatni, de ha mindez még oly szép és érdemes munka
is, az ember közben nem kelt olyan hatást az alakjával,
és nincs olyan szobrász vésőjére méltó, monumentális,
plasztikus testtartása, mint az ásó nyelét markoló
férfiúnak. Mert bizony, mikor az ember ott áll egy
kerti ágyás közepén, egyik lábát az ásó vasán nyugtatva
törli a verejtéket a homlokáról, és épp azt mondja:
phű - akkor igazán olyan, mint egy allegorikus szobor.
Elég volna óvatosan körül ásni, gyökerestül kiemelni,
talapzatra állítani, s a talapzatra rávésni: A munka
diadala, avagy: A föld ura - szóval így valahogy.
Ezt azért mondom, mert éppen most van az ideje,
mármint az ásásnak.
Úgy bizony, novemberben forgatjuk, lazítjuk a talajt.
Az ásó vasát a földbe meríteni olyan ínycsiklandón
jó érzés, mint amikor az ember belemeríti a kanalát
az ízletes ételbe. A jó föld, akárcsak a jó étel, ne legyen
se túlságosan zsíros, se nehéz, se hideg, se igen nedves, .
se igen száraz, ne legyen kenődő, se kemény, se kérges,
se pedig nyers; olyan legyen, mint a kenyér, mint
a mézeskalács, mint a bukta, mint a finom kelt tészta,
legyen omlós, de ne morzsálódjék, roppanjon az ásó
alatt, de ne cuppogjon, ne maradjon egy darabban, Ne felejtsd el, kertész barátom, hogy ezekben az őszi
ne hasadjon lemezekre, ne essék szét fej nagyságú napokban még lehet növényeket átültetni. Először
hantokra, se gombóeforma göröngyökre, hanem amikor l minél mélyebben körülkapáljuk, körülássuk a cserjét
az ásóval megemeljük és megfordítjuk, lélegezzen fel vagy fát, aztán alája nyúlunk az ásóval, sakkor -
az örömtől, és peregve hulljon szét kicsiny rögökre, az ásó vasa rendszerint kettéreped. Vannak emberek;
daraszem nagyságú morzsákra. Ez az ízes, "ehető" talaj, főként kritikusok és szónokok, akik szívesen beszélnek
a művelt, nemes, mély rétegű, nyirkos, vízáteresztő, a gyökerekről. Azt hirdetik például, hogy térjünk
lég járta, lágy talaj, röviden a jó talaj, olyan jó, mint vissza a dolgok gyökeréhez, vagy hogy a rosszat gyöke-
a jó emberek, s mint tudjuk, ennél jobb nincs is ebben restül kell kiirtani, avagy hogy hatoljunk valamely
a siralomvölgyben. dolog gyökeréig. No hát, szeretném őket látni, amikor,
mondjuk, egy hároméves birsalmafát kell kiásniuk - finom lekvárral : Nesze, te kis telhetetlen, válj ék egészsé-
gyökerestül. Szívesen volnék taníua, amikor Arne gedre! Önnek, Madame Herriot, egy kupaccai adok,
Novák*) lemerül csak egy olyan incifinci félcserje gyö- mert olyan szép bronzszínben virított, no de te se
kereihez, mint teszem azt, a Ruscus, azazhogy a csoda- panaszkodj, őszi margitvirág, te is kapsz egy jókora
bogyó. Szeretném végignézni, amint Zdenek N ejedly pogácsányit, alád meg ebből a barna szalmából almo-
gyökerestül kifordít például egy nagyobbacska nyárfát. zak meg, szorgos lángvirágom.
Úgy vélem, hogy hosszabb erőlködés után nagy keser- Mire ez az orrfintorgatás, drága emberek?
vesen felegyenesednének, és mindössze egyetlen szót
nyögnének ki. Mérget veszek rá, hogy az a szó ez lenne: Még egy-két nap, és megadjuk a kertnek a végtisz-
a teremtésit! Vannak némi tapasztalataim a birssel, tességet. Még kivárunk egy kis enyhe talaj menti fagyot,
tanúsíthatam, hogy a gyökerekkel nehéz boldogulni, aztán mindent betakarunk zöld fenyőgallyal. Lehajlítjuk
s jobb őket ott hagyni, ahol vannak, ők tudják, miért a rózsafákat, földet kupacolunk a tövükhöz, elteregetjük
akarnak olyan mélyen lenni. Ú gy mondhatnám: nem
tartanak igényt az érdeklődésünkre. Hagyjuk csak
békében a gyökereket, inkább javítsuk a talajt.
,
Igen, javítsuk a talajt. Az istállótrágya akkor a leg-
szebb, amikor fagyos reggelen hoznak belőle egy fu-
varral. Úgy füstölög,' mint az áldozati máglya. Füstje
az egekig hatol, megszimatolja ott fenn az, aki minden-
nek tudója, és szól: Ejha, ez aztán a jó, finom trágya!
Itt persze most alkalmunk volna beszélni az élet titok-
zatos körforgásáról: hogy a ló megeszi a zabot, aztán
más formában továbbadja a szegfűknek, rózsáknak,
s azok a következő évben olyan csodálatos illattal
dicsérik majd az Urat, hogy azt le sem lehet írni. Nos,
ezt a finom illatot a kertész már a gőzölgő szalmás
trágyakupacból kiérzi, mohón szimatol, és annyi gond-
dal teregeti el az istenáldását a kertben, mintha a tu-
lajdon gyermekének kenne meg egy szelet kenyeret

*) Ame Novák (1880-1939) egyetemi tanár, irodalomtörténész és kri-

tikus. A szerző itt Novák tradicionalista felfogására céloz.

o annak, hogy a november is tavasz. A Chrysanthemum
O indicum (azért hívják így, mert nem Indiából,-hanem
1:7
az illatos fenyőgallyat, aztán - jó éjszakát. A gallyakkal
az ember többnyire egyebet is betakar, mondjuk,
a zsebkését vagy a pipáját. Tavasszal aztán, amikor
a fenyőgallyat összeszedjük, szép sorjában megint min-
den előkerül.
De még nem tartunk ott, még nem szakadt félbe
a virágzás: a mindenszentek aszterének lilaszínű szeme
még hunyorgat, kinyílik a kankalin és az ibolya, jeléül
Kínából származik) dacol a legeslegrosszabb időjárási
és politikai viszonyokkal, semmi meg nem gátolhatja
abban, hogy dúsan ontsa a pehelykönnyű rőt, fehér,
aranyszínű és barnás virágok özönét. A rózsák is ki-
bontják utolsó bimbóikat. Hat hónapon át virultál,
királynőm, bizonyára tartozol ezzel arangodnak.
S aztán még virítani kezd a lomb. Sárgán, bíbor-
vörösen, rozsdaszínben, narancspirosan, paprikavörö-
sen, vörösbarnán pompáznak az őszi levelek, vörösek,
narancsszínűek, feketék, kékesen hamvas ak a bogyák,
sárgállik, vöröslik, fakó fehéren fénylik a csupasz
vesszők fája - ó, még nincs vége mindennek! S amikor
már leesett az első hó, itt lesznek még a sötétzöld téli
magyal bokrok a tűzpiros termésükkel, meg a fekete-
fenyők, ahamisciprusok és a tiszafák - soha nincs
vége semminek.
Mondom nektek, nincsen halál, és nincs téli álom sem.
Csak növünk egyik időszakból a másikba. Türelem kell
az élethez, mert az élet örök.
S ti, akiknek nem jutott egy ágyásnyi saját termőföld
sem a világmindenségben, ti is hódolhattok ősszel
a természetnek, mégpedig úgy, hogy virágcserépbe
ültettek jácint- és tulipánhagymát, hogy a tél folya-
mán - vagy elfagyjon, vagy kivirítson.
Az eljárás a következő: a legközelebbi kertésznél
megvesszük a szükséges virághagymákat és hozzá egy
zsák finom komposztföldet. Aztán pincében, padláson
összeszedjük, ami régi virágcserép csak akad, és mind-
egyikbe teszünk egy-egy hagymát. Végül kiderül,
hogy maradt még néhány hagyma, de nincs már virág-
cserép. Akkor veszünk új cserepeket, s megállapít juk,
hogy elfogyott a virághagyma, de maradt még cserép
és föld. Veszünk még virághagymát, de mert már nincs.
elég föld, vásárolunk még egy zsák komposztot. Akkor
megint van egy csomó fölösleges föld, amit persze kár
kidobni, ezért inkább még veszünk cserepet és hagymát.
És ez így folyik egészen addig, míg házunk népe meg
nem unja. Akkor mindent telerakunk virágcseréppel :
az ablakokat, asztalokat, szekrények tetejét, éléskamrát,
pincét, padlást, s bizalommal nézhetünk a közeledő tél
elébe.
Kár minden szóért, minden jel azt mutatja, hogy
a természet, amint mondják, készül a téli álomra.
Egyik levél a másik után pereg le a nyírfáimról, szép
és szomorú látványalevélhullás. Ami virágzott, be-
húzódik a földbe, ami dúsan tenyészett, abból csupasz
kis seprű vagy nedvező csutak, összeaszott levél vagy
száraz kóró maradt, s maga a föld a korhadás szagát
árasztja. Kár minden szóért: ez évre már vége. Kedves
krizantémom, tégy le már te is az élet ábrándjáról,
s téged, fehér virágú pimpó, ne tévesszen meg a fáradt
őszi napsugár, ez nem a márciusi nap vidám melege!
Minden hiába, gyermekeim, vége a táncnak, pihen-
jetek le szépen, itt a téli álom ideje.
De micsoda beszéd ez! Kinek jut ilyesmi az eszébe?
Miféle álomról van szó? Évről évre mondjuk, hogy
a természet téli álomra hajtja fejét, de még soha azt
az álmot, azt az alvást közelebbről, pontosabban
alulról meg nem néztük. Fordítsuk fejtetőre a dolgokat,
hogy jobban megismerjük őket! Fordítsuk feje tetejére
a természetet, hogy jobban beléje lássunk, fordítsuk
felszínre a gyökereket ! Uramfia, hát ez alvás!? Erre
mondjuk, hogy pihenés? Az ember azt mondhatná,
hogy a növényzet abbahagyta a felfelé növést, mert
arra nem ér rá, hiszen nekigyürkőzött, és lefelé nő,
beleköpött a markába, és beássa magát a földbe. Nézzük
csak: ami ott a földben olyan világos színű, az mind
új gyökér, és nézzük csak, hová, meddig törtet, rajta,
rajta! Hallani is talán, ahogy a föld recseg-ropog ettől
a szilaj előretöréstől: Tábornok úr! Alázatosan jelen-
tem, a gyökerek csatasora mélyen behatolt az ellenséges
 területre, a floxok előőrsei már érintkezésbe kerültek
aharangvirágok előőrseiveI. Rendben, ássák be magu-
kat, a meghódított területen, a kitűzött célt elérték.
Es az a sok zömök fehér, finom valami mind új hajtás
és csíra. Nézzük csak, mennyi van belőlük! Titokban
hogy megterebélyesedtél, te hervadt, kiszáradt éve1ő
~övény ! Hogy érzed magad, duzzadsz az élettől?
Es erre mondjuk, hogy pihenés? Ördög vigye a virágo-
kat, leveleket, micsoda szemfényvesztés az egész! Ott
lent, a föld alatt, ott folyik az igazi munka, ott nőnek
az új virágszárak, a november szabta határok közt
fakad a márciusi élet, a föld alatt bontakozik ki a tavasz
nagyszabású programja. Még nem került sor egyetlen
percnyi pihenésre, lám, itt az építési terv: kiásva
az alapok, lefektetve a csőrendszer ; de még jobban
beássuk magunkat, mielőtt keményre fagy a föld.
Az ősz alapozó munkájára húzza fel majd a tavasz
a maga zöld boltozatait. Mi, őszi erők, megtettük
a magunkét! ' lánta kap erőre, és fejleszt eleven rügyet, amelyből
A kemény, zömök föld alatti rügy, a gumók csúcsán
levő dudor, a leszáradt levél tövén mutatkozó fura kis
kinövés mind bomba, amelyből kirobban a tavaszi
virág: Azt mondjuk, a tavasz a sarjadás ideje, valójában
a sarjadás ideje az ősz. Ha szemügyre vesszük a ter-
mészetet, mi tagadás, meg kell állapítanunk, hogy
az ősz az év vége, de ennél is nagyobb igazság, hogy az
ősz az év kezdete. Általános vélemény, hogy ősszel
lehullanak a levelek~ ezt igazán nem cáfolhatom meg,
csak azt állítom, hogy bizonyos mélyebb értelemben
az ősz olyan időszak, amikor a levelek valójában
fakadnak. A lomb azért szárad le, mert közeleg a tél,
de azért is, mert már jő a tavasz, már fejlődnek az új
rügyek, akkorák csak, mint a pukkanógyutacs, de belő-
Wk robban ki a tavasz. Az csak optikai csalódás, hogy
a fák és cserjék ősszel kopárak, mert hisz minden beléjük
van ágyazva, ami tavasszal előbújik és kibontakozik.
Optikai csalódás, hogy a virág ősszel elpusztul, mert
valójában akkor születik. Azt mondjuk, a természet
pihen, holott dacos-szilajon törtet előre. Csak becsukta
a boltot, lehúzta a redőnyt, de mögötte már csomagolja
ki az új árut, a polcok már telnek, csak úgy roskadoznak.
Mondom, ez az igazi tavasz. Ami most el nem készül,
áprilisra sem lesz meg. A jövő nem előttünk áll, mert
már most itt van csíra formájában, igen, itt van köztünk,
s ami most nincs itt, az a jövőben sem lesz. Nem látjuk
a csírákat, mert a föld alatt vannak, nem ismerjük
a jövőt, mert bennünk van. Néha úgy tetszik, hogy
korhadás szagát árasztjuk, elborít bennünket a múlt
avarja, de ha megnézhetnők, mennyi erős, fehér hajtás
tör utat a régi kultúrtalajban, amelynek neve: ma,
mennyi mag csírázik rejtve, mennyi rég elültetett pa-
egyszer virágzó élet fakad, ha megnézhetnők, hogyan
forr, pezseg titokban itt köztünk a jövő, nyilván azt
kellene mondanunk: micsoda ostobaság minde'n szo-
rongás, minden kishitűség, a lehető legjobb dolog
eleven embernek lenni, tehát embernek, aki növekszik.
 a hagymákat, kiszedte a földből télre a gumókat,
locsolt, öntözött, füvet kaszált, gyomlált, betakarta
a virága it fenyőgallyal, vagy földet kupacolt a tövük-
Bizony, most már minden elkészült. A kertész mindeddiO" höz - ezt csinálta februártól decemberig, s csak most,
ásott, kapált, lazította, forgatta, trágyázta, meszezt: amikor a kertet belepte a hó, most jut eszébe, hogy
a talajt, kevert bele tőzeget, hamut, kormot; metszett, valamiről megfeledkezett: elfelejtette nézegetni a kertjét.
vetett, ültetett, átültetett, töveket osztott, elduggatta Mert hát erre nem ért rá. Amikor nyáron szaladt meg-
nézni a virító tárnicsot, útközben meg kellett állnia,
hogy kigyomlálja a gyepet. Amikor épp gyönyörködni
akart a virágzó delfiniumokban, észrevette, hogy karó-
hoz kell őket kötnie. Mire kinyíltak az őszirózsák,
loholt a kannáért, hogy megöntözze őket. Amikor
a flox virágzott, a tarackot irtotta, amikor a rózsák
nyíltak, azt leste, mikor kell róluk lemetszeni a fattyú-
hajtásokat és letisztogatnia lisztharmatot, amikor ki-
virított a krizantém, gyorsan kapát ragadott, hogy
megporhanyítsa megülepedett földjét. Folyvást volt
valami dolog, s nem lehet csak úgy zsebre tett kézzel
bámészkodni, nézelődni, milyen is a kert.
Most már hál'istennek minden elkészült. Hát hiszen
volna még egy és más tennivaló, mert ott hátul kemény
Ot')
C. ') a föld, mint a vas, azt az imolát meg tulajdonképpen
át akartam ültetni, de most már béke vele, leesett
C '. az első hó. Okosabb lesz, ha megyek, és annyi idő óta
először megnézem a kertet!
Az a fekete valami, ami kiáll a hóból, az a szurok-
szegfű, ez az aszott szár a kék harangláb, amott az az el-
perzselt levélcsomó az asztilbe. De nézzük csak, az
a csutak a hanga őszirózsa, az Aster ericoides, sitt,
ahol semmi sem látszik, itt a narancssárga zerbeboglár,
az a kis kupac hó a Dianthus, persze hogy a Dianthus.
S ott az a száraz szár, az alighanem a piros virágú
cickafark.
 Brr, hanem csíp a hideg! Az ember még télen sem
gyönyörködhet a kertjében.

Jól van hát, fűtsünk be, hagyjuk a kertet szunnyadni

a könnyű hódunna alatt. Jólesik most másra is gondolni,
roskadozik az asztal az el nem olvasott könyvektől,
fogjunk hát hozzá az olvasáshoz; annyi egyéb tervünk,
gondunk van, szedjük csak elő őket. Csakhogy jól be-
takartunk-e mindent fenyőgallyal? Elég takarót tettünk
a fáklyaliliomra, nem felejtettük el betakarni az ólom-
gyökeret? A kalmiát is árnyékoini kellene egy-két
gallyaI, s jaj, nem fagy-e meg az azálea? Mi lesz,
.".....~
--
ha nem hajtanak ki a boglárka gumói? Akkor majd ,'1'
ültetünk a helyükbe.. . mit is? . . várjunk csak ...
.. ...'\
várjunk csak, mindjárt megnézzük valamelyik árj egy- -.,' :..
f'
.•. "-
.•.
zékben.
Decemberben tehát a kert főként a kertészeti kataló-
if "- .•...
.. '-'-
.••...•. t~
'f
gusok tömegében fejeződik ki. ~faga a kertész üveg ••...••...•.

alatt, fűtött helyiségben telel át, őt nem istállótrágya -

és fenyőgally takarja, őt nyakig elborítják a kertészeti
áIjegyzékek és prospektusok, könyvek, füzetek, s ezekből
azt olvassa, hogy:
1. a legértékesebb, leghálásabb és teljességgel nélkü-
lözhetetlen virágok épp azok, amelyek az ő kertjében
eddig egyáltalán nincsenek meg;
2. minden, ami a kertjében van, "egy kicsit kényes",
"könnyen kifagy", vagy hogy egy ágyásba, egymás
mellé ültetett el olyan virágot, amely "nedvességet
igényel", s olyat, amelyet "óvjunk a nedvességtől",
hogy az, amit különleges gonddal a legnaposaób hely-
re tett, "teljes árnyékot" kíván, és megfordítva;
3. vagy háromszázhetven, sőt még több virágfaj lé-
tezik, amely "több figyelmet érdemelne", és amelynek
-, ..
....'
"nem volna szabad hiányoznia egyetlen kertből sem",
vagy pedig legalábbis "egészen új és meglepően érdekes
fajta, s jóval felülmúlja az eddigi eredményeket".
Mindettől a kertész decemberben nagyon elszontyo-
lodik. Rémüldözni kezd, hogy tavaszra egyetlen szál
virágja ki nem hajt, mert kifagynak vagy befüllednek,
elpusztulnak a nedvességtől vagy a szárazságtól, az erős
napsütéstől, vagy éppen a napfény hiánya miatt,
és váltig azon töpreng, hogyan fogja a szörnyű hiányo-
kat pótolni.
 Másr~szt a kertész rájön, hogy még ha kevés növ~nye De mit segít ez, azért így is csak várni kell. Ekkor
pusztulna is el, akkor sem lesz a kertjében jóformán a derék kertész másra veti rá magát, mondjuk, a szó-
semmi azokból a "legértékesebb, dúsan virágzó, egészen fára, pamlagra vagy díványra, és megpróbál téli álmot
új, felülmúlhatatlan" fajokból, amelyekről most olva- aludni, mint a természet. .
sott hetvenhét k.atalógusban. Ez is elviselhetetlen hiány, , Fél óra elteltével új ötIettől ihletve felpattan addigi
amelyet valahogy pótolni kell. Ekkor az áttelelő ker- egyensúlyi helyzetébőI. A virágcserepek jutottak eszébe.
tészt már végképp nem érdekli többé, mije van a kert- Hiszen cserépben is lehet virágot nevelni I Egyszerre
ben, csak azzal van tele a feje, mije nincs, és persze megjelenik lelki szemei előtt a pálmák, latániák, dra-
a hiányzó növények száma a jóval nagyobb. Bújja cénák, tradeszkanciák, aszparáguszok, klíviák, aszpi-
hát a katalógusokat, aláhúzogatja, mit kell megrendel-
nie, minek nem szabad hiányoznia többé a kertb6I. Első
nekibuzdulásában kijelöl négylzázhetven évelő virágot,
amit ha törik, ha szakad, meg akar rendelni. Mikor
összeszámlálja 6ket, egy kicsit lelohad a lelkesedése,
s vérző szívvel. kezdi kihagyogatni azokat, amelyekről
egyelőre kénytelen lemondani. Ezt a fájdalmas selejte-
zést még vagy ötször kell végrehajtania, akkorra már
csak mintegy százhúsz marad "a legszebb, leghálásabb,
nélkülözhetetlen" évelőkből, s ezeket örömtől repesve
megrendeli. "Küldjék, kérem, március elején 1" Iste-
nem, bárcsak már március lenne, gondolja lázas türel-
metlenséggel.
De hát vaksággal verte meg az Úri márciusban rájön,
hogy a legnagyobb fáradsággal is bajosan talál a kert-
jében két-három helyet, ahová még valamit ültethetne,
s azt is csak a kerítés mellett, valahol a japán birs
árnyékában.
Miután a kertész elvégezte ezt a fő s - amint lát-
juk - egy kissé elhamarkodott téli munkát, kegyetlenül
unatkozni kezd. S mivel csak "márciusban kezdődik
a munka", számolja a napokat, mennyi van hátra
márciusig, és mert igen sok, levon belőlük tizenötöt,
mondván: "néha már februárban kezdődhet a munka".
disztrák, mimózák és begóniák erdeje, a maga teljes
trópusi pompájában, s köztük, persze, igen, kivirít
egy-egy hajtatott primula, jácint és ciklámen! Az elő-
szobából egyenlítői dzsungelt varázs ol, a lépcsőházban
összefonódnak majd a lecsüngő indák, az ablakokat is
telerakja növénnyel, úgy fognak ott virítani, mint
a parancsolat. A kertész gyorsan körülnéz: már nem
a szobát látja, amelyben lakik, hanem a paradicsomi
őserdőt, amelyet ott meg fog teremteni, s máris lohol
a közeli kertészetbe, hogy hozzon onnan egy ölnyit
a vegetáció kincseiből.
Amikor hazacipelte, ami a kertészetben a keze
ügyébe került, megállapítja:

ha mindent elültet és elhelyez, az eredmény nem ha-

sonlít a megálmodott egyenlítői őserdőhöz, hanem
inkább egy szerényebb fazekasbolthoz ;
semmit sem rakhat az ablakokba, mert az asszony-
népség megrögzött véleménye szerint az ablakok szellőz-
tetésre valók;
semmit sem tehet a lépcsőház ba, mert, mondják
a háziak, ott mindent összemocskolna, és telelocsolna
vízzel;
nem varázsoihat trópusi őserdőt az előszobából, mert
minden könyörgése, átkozódása hiábavaló, az asszony-
népség nem hajlandó letenni arról, hogy kinyissa
az előszobaablakokat, és beeressze a fagyos, hideg
levegőt.
 így hát a derék kertész lehordja kincseit a pincébe,
s azzal vigasztalja magát, hogy ott legalább nem fagy.
Tavasszal pedig, amikor odakint turkál a nyirkos
földben, végképp megfeledkezik a cserepeirőI. Ámde
ez a tapasztalat nem gátolja abban, hogy a következő
decemberben új virágcserepekkel ismét megkísérelje
télikertté varázsolni otthonát. Ebből is látható, hogy
a természet örök életű.
Azt mondják: türelem rózsát terem, és ez igaz IS
rendszerint júniusig vagy júliusig kell várni, hogy
a rózsák kinyíljanak, de ami a növekedésüket illeti,
három év elég ahhoz, hogy a rózsatő már valamirevaló
koronát fejlesszen. Inkább azt kellene hát mondani:
a türelem tölgyfát terem, vagy: a türelem nyírfát terem.
Ültettem egypár nyírfacsemetét, mondván: itt nyírfa-
liget lesz, s amott a sarokban hatalmas évszázados
tölgy áll majd. S ültettem egy tölgyfát is, azóta már
eltelt két esztendő, de még mindig nem lett belőle
terebélyes százados tölgy, s a nyírfákból sem lett még
százéves nyírfaliget, ahol a nimfák táncolhatnának.
Jó, hiszen várok még néhány évet. Mi, kertész ek,
végtelenül türelmesek vagyunk. Van a gyep ágy közepén
egy libanoni cédrusom, majd akkora, mint én magam.
A szakirodalom szerint a cédrus száz méter magasságúra
is megnő, s a dereka akkor tizenhat méter. Szeretném
megvárni, míg az én cédrusom eléri ezt a magasságot
és törzskörméretet ; igazán úgy illenék, hogy egész-
ségben megérjem azt az időt, s hogy - talán úgy
mondhatnám - learassam munkám gyümölcsét. Egye-
lőre jó huszonhat centimétert nőtt nálam a cédrus;
hát jó, várok még egy kicsit.
Vagy vegyük például a gyepet: ha a fűmagot gondo-
san vetettük, s a verebek nem csipegették fel, két hét
elteltével kisarjad a fű, hat hét múlva meg már kaszálni
kell, de azért ettől az még nem lett angol gyep. Tudok
az angol gyep előállítására egy kitűnő receptet, amely -
hasonlóan a Worcester-mártás receptjéhez - egy vi-
déki angol nemesúrtól származik. A mi angol nemesünk..•
 nek azt mondta egyszer egy amerikai milliomos: -
Uram, fizetek, amennyit kíván, ha elárulja, hogyan,
miféle eszközökkel lehet olyan tökéletes, olyan zöld,
sűrű, hibátlan, bársonyos, egyenletes, üde, elpusztítha-
tatlan gyepet, azaz röviden, igazi angol gyepet tele-
píteni, mint az öné. - Egyszerű a dolog - válaszolta
a vidéki angol nemes. - Gondosan, jó mélyen művelje
meg a földet. A talaj legyen tápanyagdús, vízjárható,
ne legyen se savanyú, se zsíros, se kötött, se sovány.
Aztán jól egyengesse el a földet simára, mint az asztal
lapja, vesse el a fűmagot, s a bevetett ágyást gondosan
hengerelje le. Aztán naponta öntözze, s mikor a fű
kinőtt, minden héten kaszálja le. Kaszálás után seperje
végig a gyepet nyírfa seprűvel, és hengerelje le. Naponta
öntözze, locsolja, permetezze a füvet - no, és ha ezt
majd így csinálja háromszáz évig, akkor éppolyan ki-
tűnő lesz a gyepe, mint az enyém.
Ehhez még vegyük hozzá, hogy minden kertész
vágya, sőt valójában kötelessége is, hogy a gyakorlatban
kipróbálja valamennyiféle rózsát - bimbó, virág, szár
és levél, korona és egyéb tulajdonságok szempontjából.
Ugyanígy a tulipán, liliom, nőszirom, szarkaláb, szegfű,
harangvirág, asztilbe, ibolya, Box, krizantém, dália,
kardvirág, bazsarózsa, őszirózsa, primula, szellőrózsa,
harangláb, kőtörőfű, tárnics, napraforgó, sásliliom,
díszmák, aranyvessző, zergeboglár és veronika minden
formáját; a felsorolt virágok mindegyikéből legalább
egy tucat legjobb és nélkülözhetetlen fajta, változat
és hibrid létezik. Ehhez még hozzá kell számítani
azt a néhány száz nemzetséget és fajt, amelyeknek csak
három, legfeljebb tizenkét változata van, továbbá
külön figyelmet kell, szentelnünk a fenyéreknek, az al-
pesi, a vízi, a hagymás növényeknek, a páfrányféléknek,
árnyékkedvelőknek, a fás növényeknek és az örökzöld
növényeknek. Mindent összevéve, igen óvatos becslés-
sel, mondhatni testvérek közt is, ezerszáz év a végered-
mény. A kertésznek tizenegy évszázadra van tehát
szüksége ahhoz, hogy kipróbálja, kertjében meghono-
sítsa, és tapasztalatok alapján értékelje mindazt, ami
érdekli. Ezen alul nem adhatom, legföljebb öt száza-
lékot engedhetek, de csak magának, számba véve azt is,
hogy talán nem is kell mindent termesztenie, bár igazán
megéri. De jó lesz igyekezni, nem vesztegethetünk el
egyetlen napot sem, ha ennyi idő alatt el akarunk min-
dent végezni, amit kell. Az ember fejezze be, amit el-
kezdett; ennyivel tartozik a kertjének! Nem adok
receptet: ki-ki próbálkozzék maga, és tartson is ki
az elhatározása mellett.
Mi, kertészek, mintegy a jövőnek élünk. Mikor ki-
nyíltak a rózsák, arra gondolunk, hogy a következő
évben még szebb lesz a viráguk; s hogy tíz év alatt
ez a kis fenyő sudár fává nő - bárcsak már magam
mögött tudnám ezt a tíz esztendőt! Látni szeretném
már, milyenek lesznek ötven év múlva ezek a kis nyír-
fák. Az igazi, a legszebb előttünk van. Minden további
év új gyarapodást, új szépséget hoz. Hál'istennek,
megint előbbrejutottunk egy esztendővel.
Miből lesz a kert és kiből a kertész 5
A kertész januárja II
A magvak 18
Februárunk ... 21
Mi mindent tud a kertész 27
Eljön a március is 33
Rügyek és bimbók 40
Eljutottunk áprilisba 43
Ünnep 51
Eljön a május is 54
Áldott eső 63
Júniusba érkeztünk 66
Valamit a konyhakertészekről is 75
Virágos július 78
Botanikai fejezet 85
Augusztusban nyaralunk 88
A kaktuszok gazdái ról 95
Végre itt a szeptember 98
A talaj 105
Még októberben is a kertben 108
Az ősz szépségei 116
Nov'emberi gondjaink 119
Előkészület 127
Az év utolsó hónapja: december 130
A kertész élet 139

Megjelent a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz-
társaság közös könyvkiadási egyezményének keretében 10800 összpél-
dányszámban. Ebből 10 000 példány a Natura részére készült a Madách
Könyv- és Lapkiad6 n. v. (Bratislava) gondozásában.
KAREL CAPEK
A SZENVEDELMES KERTÉSZ
A mű eredeti címe Zábradnlküv rok. Fordította Mayer Judit. Megjelent
a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság
közös könyvkiadási egyezményének keretében. 10 000 példányaNatura,
Budapest részére. Kiadta a Madách Könyv- és Lapkiad6 n. v., Bratislava.
Felelős szerkesztő Hubik István. A védőborít6 és kötésterv S:zab6
Árpád munkája. Képszerkesztő Kop6cs Tibor. Műszaki szerkesztő Král
Péterné. Nyomta a Svornosi Könyvnyomda, Bratislava, könyvnyomással.
Példányszám 800 + 10000. Szerzői ívek száma 5,63 (4,00 szöveg +
1,63 iIlusztráci6). Kiad61vek száma 5,79.
SÚKK sz. 293/1-1971.
 KAREL
CAPEK
A SZENVEDELMES
. KERTÉSZ
f------ ----------------
Mi, kertészek, ..
11integy
t jövőnek élünk

"v-
s hogy tíz év alatt

... ...
P ez il kis feny(í
sudúr fúv~i nö -
V- b<ircsak m,ir ...-.....::
~
____ magam mögött tudnün;' ,-... r--
ezt a tiz esztendőt! -- ,-
 Mire való a kertész gerince?
,. Csak arra, hogy
, időnként kiegyenesítse,
'fl;'l:pndván: juj, de fáj a hátam!
Ami a lábát í1leti,
többféleképpen használható:
guggolhat, térdelhet vele,
maga alá is igazithatja,
sőt felhúzhatja a vállához is.
Az ujjak jók ültetőfa helyett,
a tenyerével elmorzsolhatja
a rögöket, vag{megfeler~
la pogatónak, is.•~.
A fej, minthogy száj is van rajta, .
alkalmas a pipa elhelyezésére.
De a hát,
a gerinc marad merev!