P. 1
A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek, Civil Fórum lap 2010/1-2

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek, Civil Fórum lap 2010/1-2

|Views: 77|Likes:
Published by Csáki Rozália

More info:

Categories:Types, Reviews
Published by: Csáki Rozália on Jan 05, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

01/05/2011

pdf

text

original

2

alomjegyzék
Tartalomjegyzék
3. oldal Kolumbán Gábor: Húszesztendős a civil társadalom a posztkommunista országokban 4. oldal Csáki Rozália: „Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen…” 5. oldal Somai József: A civil építkezés húsz éve 7. oldal Papp Z. Attila: Civil társadalom: van-e, és milyen is? 9. oldal A civilek szAkmAi fejlődése 20 év AlAtt Somai József: Civil szerveződés a gazdaság területén 10. oldal Sándor Krisztina: Ifjúság a rendszerváltozásban 12. oldal Dáné Tibor Kálmán: Visszatekintés az erdélyi magyar közművelődési civil munkára 14. oldal Potozky László: A romániai zöld mozgalom húsz éve 16. oldal Lászlófy Pál-István: Közel húsz éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) 17. oldal Balogh Márton – Orbán Árpád: Visszatekintés az önkormányzaticivil szféra partnerségeinkre 19. oldal Bányász József: A Caritas húsz éve a jövőért 23. oldal Octavian Rusu: A romániai civil szektor 1990–2010 közti főbb jogi szabályozásai 25. oldal Csáki Rozália: 10 éve indult útjára a Civil Fórum lap 28. oldal Balázs Sándor: Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől 29. oldal Benedek Márta: Amikor kicsinek bizonyul a vidéki postaláda… 30. oldal Bereczki Kinga: Tíz év az ember, érték, minőség szolgálatában… Bodó Barna: Civilek fóruma 31. oldal Hajdu Zoltán: Kihívások és kísértések az elmúlt húsz évben a civil szervezetek számára 32. oldal Kósa András: 20 éves a társadalom-politikai fordulat – 10 éves a Civil Fórum 33. oldal Péntek János: Fórumunk lett-e a Civil Fórum? 34. oldal Sebestény István: Civil iránytű Somai József: Visszapillantás tíz évre

civil fórum

Civil kurázsi
36. oldal Jakab Zsuzsa: Add tovább! Fiatalok a települési közösségekért

Civil vitafórum
38. oldal Ionuţ Sibian: Kutatás készül a romániai civil szektorról

Civil önépítkezésünk
40. oldal Bereczki Kinga: Ha a civilek összefognak

társadalom és gazdaság
41. oldal Kolumbán Gábor: Bevezető gondolatok 42. oldal Sik Endre: A társadalmi tőke és fejleszthetősége 44. oldal Anne Siri Brandrud: Mértékegysége-e az éves bevétel az életszínvonalnak?

Civil könyves pavilon
46. oldal Kovács Zoltán Csongor: Zöld okos

Kulturális KiteKintő
47. oldal A Kultúra program 2009. évi jelentése 49. oldal Csáki Rozália: „Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen…” (RO) 50. oldal Tartalomjegyzék (RO)

civil fórum
21. oldal Dr. Bodó Barna: Szórványkérdés – szórványhelyzet – szórványügy 35. oldal Vercseg Ilona: „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

3

Húszesztendős a civil társadalom a posztkommunista országokban
bben az évben mindenütt Közép-Kelet-Európában a kommunista diktatúrák megbukását, a berlini fal lebontását, a szabad demokráciák születését ünnepelték. Emlékeztünk a romániai forradalomról, a politikai pártok születéséről. Reményekről, csalódásokról és eredményekről szóló beszédektől volt hangos a közélet. A politika uralta a húszesztendős évfordulót. Nem hangzott el azonban az alapvető felismerés, hogy civil társadalom nélkül nincsen demokrácia, és az eltelt húsz esztendő egyben a térségben a civil társadalom megszületését is jelentette. Lapszámunkkal erre a szívet és lelket megpezsdítő, a szabadság társadalmi megnyilvánulását jelentő civil születést, öntudatra ébredést ünnepeljük. Emlékezzünk, hogy a forradalomból, habár a politikum csupán a viszszarendeződés, korrupció és felemás megoldásokig jutott el, a civil társadalomnak sikerült megőriznie tisztaságát és a szabadságharc által elindított civil kurázsiját. A forradalomból hozott társadalmi önszerveződés töretlenül folytatódott a térség összes országában. Erdélyben is már 1990 elején megalakultak az első egyesületek, alapítványok. Emlékszem a bíróságokon folytatott jogértelmezési vitákra. Amikor felfedeztük, hogy az alapítványokra és társadalmi szervezetekre vonatkozó jogszabályt a diktatúra sem merte eltörölni. A két világháború közt érvényben lévő jogszabályt minden egyéb engedély nélkül alkalmazni lehetett. Porából főnixmadárként éledt életre a civil társadalom. Az erdélyi magyar társadalom önmagára talált ebben a lázas szervezésben. Jogfolytonosságot kerestünk a diktatúra által betiltott vagy ellehetetlenített szervezetekkel. A történelmi egyházaink új életre találtak, beindult az elkobzott vagyonok viszszaszerzésének máig tartó küzdelme. Iskolák mögé szerveződtek kulturális egyesületek és alapítványok, hogy az

E

m

állami befolyást visszaszorítsák és a RMDSZ is civil szervezet volt. Jogilag szellemi, anyagi önállóság, biztonság bizonyára az. kereteit megteremtsék. Gombamód A politikusaink hamar ráébredtek jöttek létre hagyományőrző és kultu- korlátaikra, megtanulták a „játékrális szervezetek. Feléledt az Erdélyi szabályokat”. Közben többen visszaMagyar Közművelődési Egyesület, tértünk a civil társadalomhoz. Erőt, mint ernyőszervezet. Majd megszü- hitet és reményt meríteni. Hogy lelettek a szakmai és a környezetvédel- het, hogy mégsem veszett el minden mi szervezetek. az önös érdek, korrupció és globális Nyugat-Európából nézve ez a ha- érdekszférák játékában. Azóta vívja muból való feléledés káprázatos mu- a civil szféra második szabadságtatványnak tűnhetett. Ott, ahol addig harcát a politikummal. A pártokkal, csak elnyomott, anyagilag és szelle- amelyek klientúrát szeretnének épímileg sanyargatott egyéneket és csa- teni, amelyek fedőszervezeteket és ládokat lehetett látni, háttérországot látnak létrejöttek a civil társaa civil szervezetekben. A globális válsádalom szerveződései. Közben a nyugati figok kora szükséA fiatal demokrácia nanszírozás is más, feltételét látták a civil többnyire globális felgessé tette az emtársadalom megjelenéadatokat talált támoberi társadalmak sében, ezért stratégiai gatásra érdemesnek, újjászerveződését. prioritásként kezelés megkezdődött a poEbben kulcsszereték azok támogatását. litikai érdekek alapján pet játszhat a civil Kormányok és nemtörténő közpénz oszzetközi alapítványok togatása. Az infantilis társadalom. bábáskodtak a térség politikai szféra majdA jövő teremtésécivil társadalmának hogynem megfojtotta nél munkálkodni születésénél. Nagyon a nálánál sok vonatko– mi lehetne szebb hamar kiderült, hogy zásban képzettebben hivatás a civil tára fiatalok a legaktíés dinamikusabban vabbak. Megtanulták megnyilvánuló, sersadalom számára? a nemzetközi kommudülő civil társadalmat. nikációhoz elengedheA gazdaság újjátetlen angol nyelvet, és a civil szer- szerveződése, a privatizáció, a kezdevezés tudását sajátították el nyugati ti esztendők magas inflációja tovább kollegáiktól. Sokat utaztak és renge- gyengítette a civil társadalmat. Nemteget kommunikáltak. Az együtt- csak az elszegényedés és az állami működési készség a feltétel nélküli szociális védőháló hiányosságai, de a nyitottsággal társulva lehetővé tette gazdaság átszervezése a magántulajegy új értékrend meghonosítását. A donon alapuló szabad piacgazdaság megbízhatóság, elszámolhatóság és irányába is újabb erőforrásokat vont az eredményre irányuló hatékonyság el a civil társadalomtól, és újabb feljellemezték a civil szervezetek legja- adatok elé állította azt. A nyugati fivát. nanszírozók visszavonulása nyomán Amikor az első szabad választá- az anyagi biztonság érzete megszűnt sokat tartottuk, ébredtünk rá, hogy a civil társadalomban. Többen elvánnincs, akit jelölni a politikába. Meg- doroltak a jobban fizető gazdasági kezdődött a civil szervezetek első szférába, illetve külföldön vállaltak erőforrás-elvonása a politika irányá- civil munkát. Szakosodással, intézba. Akkor még lelkesen biztosítottuk ményfejlesztéssel és az önkéntes az RMDSZ számára a jelöltek jelentős munka felvállalásával vészelték át ezt részét és az infrastruktúrát, a szer- az időszakot a civil szervezetek. Már, vező erőt a kampányhoz. Hiszen az amelyik átvészelte.

4

civil fórum
Húsz esztendő után elérkezett a civil társadalom az érettség korába. Számában megfogyatkozva, de megerősödve törekszik méltó partneri viszony kialakítására mind a politikummal, mind a gazdasági szférával. A közben beérett partnerek belátták a civil szervezetek fontosságát és hoszszú távon fenntartható kapcsolatokra törekednek. Közben EU-tagok lettünk és az uniós támogatások lehetősége felértékelni látszik a civil szervezeteket. Minden nehézség ellenére bizakodó vagyok. A globális válságok kora szükségessé tette az emberi társadalmak újjászerveződését. Ebben kulcsszerepet játszhat a civil társadalom. A jövő teremtésénél munkálkodni – mi lehetne szebb hivatás a civil társadalom számára?

Kolumbán Gábor
Civitas Alapítvány – elnök e-mail: kolumban.gabor@yahoo.co.uk

„Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen…”
Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com osszú és változatos utat tettek meg az erdélyi magyar civil szféra szereplői a rendszerváltást követő húsz évben. E lapszámunk egy kis pihenőre hívta a cikkírókat és az olvasókat is, hogy tekintsünk viszsza erre a húsz évre és vegyük számba dolgainkat. A változásban civil és egyben közösségi szerepet vállaló lelkes személyek közül még sokan itt tevékenykednek a szektorban. De sokan vannak, akik szektort váltottak, vállalkozók vagy politikusok lettek időközben. Nemcsak a személyek változtak, hanem maga a szektor is. Egyrészt a folyamatosan változó társadalmi helyzet szembesítette és szembesíti a civileket újabb kihívásokkal. Másrészt az egyes szervezetek átalakulása, fejlődése vagy éppen megszűnése, újabbak megjelenése rajzolta át az erdélyi magyar civil szféra palettáját. Harmadrészt a finanszírozási rendszerek átalakulásának lehettünk tanúi ez idő alatt. Úgy formájában, mint nagyságrendjében alakult át az anyaországi és hazai finanszírozási rendszer. Valamelyest ehhez is kötődik a változások negyedik tényezője, amely nem más, mint Románia 2007-es európai uniós csatlakozása. Az ötödik tényező, mely szintén a változásokat hordozza és hozza magával, a nemzedékváltás is. Nagy kihívás a szektor megfiatalítása, avagy a fiatalok tartós bevonása a szektorba. Húsz év után visszatekintve számos kérdés merül fel bennünk, melyekre válaszokat keresünk: • Mire is vállalkoztak a civil szervezetek a ’90-es évek elején? Mivel is kellett ők szembesüljenek? • Milyen volt a civil/közösségi szerepvállalás akkor? És ahhoz képest milyen ma? Tudatosabbak lettünk-e? Jobban tudjuk-e gyakorolni a demokráciát? Tudunk-e élni a jogainkkal, egyáltalán ismerjük-e őket? • Számokban mérve: lettünk-e többen vagy megfogyatkoztunk e húsz év alatt? És akik a civil szektor-

H

ban dolgoznak, mennyivel felkészültebbek ma erre a tevékenységre, mint akkor? Szervezeteink tudtak-e fejlődni? • Hogyan tekintünk a jövőre 20 év után? Mit tanultunk ez idő alatt? Látjuk-e a jövőbeni feladatainkat, a kihívásokat? Fel vagyunk-e készülve? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, mégpedig úgy, hogy az egyes átfogó tematikák mentén az illető kérdéskörben minél régebb tevékenykedő és szép eredményeket felmutató civil szervezetek képviselőit kértük fel arra, hogy a saját kis tematikus szektorukról készítsenek egy áttekintést. Bár tudjuk, hogy az erdélyi magyar civil szféra átfogó felmérése, kutatása igen nagy hiányosságunk, holott e kérdések egy átfogó kutatás tárgyát is képezhetnék, e lapszámunkban a lehetőségeinkhez mérten arra törekszünk, hogy szembenézzünk magunkkal. A tudatos jövőbe tekintésnek és fejlesztésnek mindenkor az adott helyzetből és annak elemzéséből kell kiindulnia. Erre még nem nőttünk fel. De lépegetünk. Somai József cikke egy rövid, átfogó visszatekintést nyújt eme időszakra az olvasó számára. Papp Z. Attila kritikusabb szemmel tekint civil társadalmi fejlődésünkre és civil mivoltunk fontos tényezőire hívja fel a figyelmet. Az egyes tematikus szektorok áttekintéseivel nem sikerült teljes képet festeni. Sajnos minden témára nem találtunk vállalkozó cikkírót. De az olvasók képet kaphatnak a gazdasági, ifjúsági, közművelődési, környezetvédelmi, oktatási, önkormányzati-civil kapcsolatok, vidékfejlesztési, szociális és szórvány civil szerveződések utóbbi húsz éves történéseiről. E visszatekintés nem csak az erdélyi magyar civil szférára irányul. Lapunk 10 éves évfordulója alkalmából mi magunk is számot vetünk az eltelt évtizeddel. Tíz év – tíz gondolat a Civil Fórumról tematika alatt szerkesztői visszatekintést olvashatnak. Ez kiegészül olvasóink, cikkíróink,

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

5

szerkesztőtársaink véleményével, értékelésével is. Mit is vatban e kapcsolatépítés sajátosságairól és konkrét példáijelent számukra a Civil Fórum lap? Mit értékelnek benne? ról számolunk be, bízva abban, hogy ezáltal is segítségére leszünk úgy a civileknek, mint a vállalkozóknak a sikeres Milyen jövőbeni változtatásokra lenne szükség? Rovatainkban gazdagodva és megújult tartalmakkal együttműködések kialakításában. Nagyobb szükségünk jelentkezünk. Civil kurázsi rovatunkban az Add tovább! van egymásra, mint gondolnánk! Kulturális kitekintő rovatunkban ez alkalommal a példaértékű kezdeményezésről tudhatnak meg többet. Vitafórum rovatunkban visszacseng az önmagunkkal Kultúra program 2009-es beszámolóját osztjuk meg olvavaló szembenézés a romániai Civil Társóinkkal. sadalom Fejlődéséért Alapítvány (FDSC) Visszatekintünk, hogy jövőbe tekintéA tudatos jövőbe által végzett civil társadalmi kutatás részsünk és tervező munkánk biztosabb alapot tekintésnek és letéből. A Civil önépítkezésünk rovat kekapjon. Hogy az egyes tematikus szektofejlesztésnek minrokról átfogóbb képet kapva jobb rálátáretében Bereczki Kinga eme önépítkezés sunk legyen úgy az erdélyi magyar civil sajátos és tudatos lépéseire hívja fel az oldenkor az adott szférára, mint azon folyamatokra, amelyek vasók figyelmét. helyzetből és ansegítői, avagy éppen gátló tényezői lehetSokat vitatott kérdés és folyamatos felnak elemzéséből nek a saját szervezeti tevékenységünknek. adat számunkra, hogy a civil szféra és a kell kiindulnia. Visszatekintünk, hogy az utánunk követkegazdaság kapcsolatát kiépítsük. Melyik is zők is láthassák, milyen gyökereink vannak, az az érintkezési felület, amely a közös érdekeinket fedi? A társadalmi tőke. Új rovatunk – Társa- milyen folyamatok mentén jutottunk el ide, ahol most vadalom és gazdaság – mottóját Dr. Jenei György professzor gyunk és milyen reményekkel, tervekkel megyünk tovább. Bízom benne, hogy mindannyiuk számára hasznos olmegfogalmazása adta: „… mert nem a gazdaságnak van társadalma, hanem a társadalomnak van gazdasága.” E ro- vasmány lesz ez a lapszámunk is.

A civil építkezés húsz éve

A

civil társadalom számára a rendszerváltozás korszakhatár volt. Véget ért az etatista világ, amely a civil szférát is az állam akarata alá gyűrte, mivel az csak a rendszert támogató szervezeteket engedte működni. A fordulat után a civil részvétel aktivizálódására hatott néhány fojtó erő, mint a közösségi kultúra hiánya meg a közösségi érdekeket gátló elszemélyesedett lét. Az állami „gondoskodás” tudatától való szabadulás folyamata lassú, mégis a szakmai és a helyi igények kielégítését felelősséggel vállalók ébredése nemsokára a ’89-es fordulat után beindította a civil szerveződési folyamatot. Mára már a társadalommal párbeszédre alkalmas szférát és a közösség életében meghatározó szerepet játszó erőt alakított ki. Ez a folyamatosan felfelé ívelő mozgás a közjó érdekében a növekvő részvételi szándékot is megteremtette. A húsz év alatt, amikor ismét beszélhetünk valós civil szerveződésekről, több esetben történt próbálkozás a civil szféra számszerű és adatszerű megmérettetésére. Az első próbálkozás 1994-ben, a második 1995-ben a

Romániai Magyar Alapítványok Jegyzéke címmel kiadott füzetekben a KIDA, a CIVITAS és a Bölöni Farkas Sándor Alapítványok gondozásában történt, amely még csak 130 alapítvány és szervezet adatait tartalmazta, mégpedig olyan szervezetek adatait, amelyek önként közölték azonosítási adataikat, célkitűzéseiket, esetleg eredményeiket. Nemsokára (1996) ezt követte a Korunk Baráti Társaságának a felmérése, és annak nyomán a Romániai Magyar Alapítványok és Egyesületek Jegyzékének a kiadása, amely már 312 bíróságilag bejegyzett szervezet adatait tartalmazta. A civil szféra harmadik összegezését az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság (EMT) 1997-ben beindított, az Illyés Közalapítvány pénzügyi támogatásával működtetett Civil Szervezetek Információs Irodája végezte, amely kiadta a Romániai Magyar Alapítványok és Egyesületek Katalógusát (1998). Ebben már összesen 347 szervezet adataival találkozhattunk. Ez a katalógus is csak azok adatait tartalmazta, akik önként beküldték a kérdőíveket, hiszen abban az időben a nem hivatalos számítások szerint

már közel ezer volt a bejegyzett civil szervezetek száma. Később az 1999ben létrehozott Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (a továbbiakban ERMACISZA) rövid időn belül több mint 1100 szervezetet vett nyilvántartásába. Egy későbbi adatgyűjtés (2005) nyomán az ERMACISZA nyilvántartásában (amely szintén önkéntes nyilatkozatokra épült) 2528 szervezet szerepelt. A becsült adatok szerint a romániai magyar civil szféra szervezeteinek a száma már akkor jóval meghaladta a 2500-at, s megállapítható volt a civil szervezetek alakulásának dinamikájából, hogy az utolsó hét évben átlag 150-200 szervezet alakul évente. A romániai magyar civil szervezetek összesített adatairól ma országos szintű adatbázis nincs. Csupán megyei számbavétele utáni összesítés segíthetne a mai civil szféra számszerű megismeréséhez. 2005-2006-ban az ERMACISZA az erdélyi magyar társadalomkutatások keretében sort kerített a romániai magyar civil szervezetek részleges felmérésére. Ez a felmérés a számbavétel, az összeírás céljával készült, azonban az elemzés megállt a lekér-

6

civil fórum
dezett szervezeti szféra statisztikai közül is kiemelkedik Kolozsvár. Itt van jellemzésénél (Kiss 2006). Ennek a bejegyezve a legtöbb országos jellegű felmérésnek a korábbi kutatásokhoz szervezet (EME, EMT, EMKE, RMKT, mérten két új hozadéka volt: (1) civil RMGE, OMDSZ stb.), azonban hatótrendeket mutat ki; (2) a jellemzőket körük a helyi szervezeteikkel egész Erösszehasonlítja a teljes romániai, il- dély területére kiterjed. letve a magyarországi civil szférával. Tevékenységi területekre vonatEzeken kívül még a romániai magyar kozó megoszlás szerint a művelődés civil szférának a szervezeti formák, a és oktatás szerveződéseinek a száma területi megoszlás, a tevékenységek megközelítette a civil szervezetek feszerinti megoszlás, valamint a gazda- lét (52,7%). Az utóbbi tíz évben növesági erőforrások szerinti leírására is kedést mutat a gazdaság, a szociális tesz kísérletet. szektor és egészségügy is, de látváA romániai magyar civil szféra nyosan növekedett az ifjúsági szermár a kezdetektől többféle szerve- vezetek száma is. Szintén örvendetes, zeti formát alakított ki. Létrejöttek hogy megjelentek az emberi jogi civil az intézményesült, az egész közös- szervezetek is, amelyek a kilencvenes séget érintő, történelmi múlttal ren- évek első felében teljesen hiányoztak. delkező, nagy szervezetek (Erdélyi A művelődési és oktatási tevékenyséMúzeum Egyesület, Erdélyi Magyar get felvállaló civil szervezetek nagy Közművelődési Egyesület, Romá- aránya a kilencvenes években azzal niai Magyar Gazdasági Egyesület, magyarázható, hogy a rendszerválErdélyi Kárpát Egyesület, stb.), és tás után az identitásvédelem volt az új korszak igényeit kielégítő más a legfontosabb kérdése az erdélyi nagyobb szervezetek (Romániai Ma- magyarságnak, amelyben a művegyar Közgazdász Társaság, Erdélyi lődés és oktatás két területe lehetett Magyar Műszaki Tudományos Tár- a leghatékonyabb. Ha megfigyeljük saság, Romániai Magyar Pedagógus a tevékenységek megyei megoszláSzövetség, Romániai Magyar Közép- sát, láthatjuk, hogy a művelődés és iskolások Szövetsége, stb.). Mind- oktatás ma is a szórványmegyékben ezek mellett szaporodtak mind a mai igen magas, tekintettel arra, hogy az napig a magyar közösség érdekeit identitásvédelem itt sokkal hangsúszolgáló alapítványok, egyesületek, lyosabb, mint más megyékben. szövetségek és jogi személyiséggel A gazdasági szakterület tekintenem rendelkező kulturális, gazdasá- tében a növekedés elsősorban a nagi, oktatatási, szociális, sport, és más gyobb magyar lakosságú megyékben területek csoportosulásai. volt észlelhető, mégpedig Hargita, Területi megoszláMaros és Szatmár mesukat tekintve – a civil gyékben. A szórványA civilintegrációs szervezetek számának ból viszont Temes kísérletek, igen alakulása a lakossághoz megye jelent kivételt, viszonyított arányuk hiszen az összes mejelentős szellemi szerint – a legtöbb civil gyékhez viszonyítva mozgatóerőként, szervezet Hargita, Koa gazdasági tevékenyvégigkísérték a lozs, Maros, Kovászna ségi területet felvállaromániai magyar megyékben, a legkeveló szervezetek száma civil szféra fejlődésebb civil szerveződés igen magas. Krassó-Szörény, BeszA településtípusonsi fokozatait. terce-Naszód, Hunyad, ként magyar lakosságFehér megyékben (Sohoz viszonyított arámai 2000) alakultak. Természetesen a nyát tekintve a városi szervezetek megyeközpontú városokban jóval erő- számának aránya a vidéki szervezesebb civil szerveződés állapítható meg, tek arányához viszonyítva magas. A mint a vidéki térségben, de különös 2006-os felmérés szerint (Kiss 2006)2, lemaradás látható a község-falu telepü- bár az utóbbi években változott a vilések esetében, amelyek csupán 25,2%- dék előnyére, ez az arány mégis jobb ot tesznek ki, holott a lakosság aránya a romániai átlagnál, mivel a vidéki majdnem felét teszi ki az összmagyar magyar szervezetek aránya nagyobb, lakosságnak, a megyeközpontokban viszont összesen 53,2% a civil szervezetek nagyságrendje. A megyeközpontok 2) Kiss D. u.o. 121 mint a szervezetek egyharmada, amikor a romániai átlag alig 14 százalék. A civilintegrációs kísérletek, igen jelentős szellemi mozgatóerőként, végigkísérték a romániai magyar civil szféra fejlődési fokozatait. Az első hatékony szerepvállalás az illyefalvi KIDA Alapítvány tevékenységéhez kötődik. Az alapítvány 1993 júniusától kezdődően és 1996 novemberével bezáróan nyolc képzést szervezett a Keresztyén Ifjúsági Központban az alapítványok, szervezetek, egyesületek, társaságok képviselői számára. Időközben bebizonyosodott, hogy a tevékenység nagyságrendje, a szervezetek számbeli növekedése és komplexitása miatt a KIDA nem képes eleget tenni a bonyolult, sokoldalú, igényes munkának. Megoldást keresve „1999. január 15-16-án az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság (EMT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Budapesti Pro Professione Alapítvány közösen megszervezték a Civil szféra az ezredfordulón: lehetőségek, kihívások című konferenciát Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakónia Központban. A közel 300 résztvevő meghallgatott öt plenáris előadót, kilenc donor szervezet képviselőjét és aktív részese lehetett azoknak a szekcióüléseknek, amelyeken párhuzamosan a tudomány és környezetvédelem, művelődés és oktatás, gazdaság és szociális kérdések, műemlékvédelem, illetve ifjúsági kérdések témakörében…”3 Ezen az országos civil találkozáson született az ötlet, hogy létesüljön egy, a magyar civil szférát információval ellátó, kapcsolatteremtő, képzéseket szervező egyesület vagy alapítvány. Az ötlet alapján az EMT, a KMDSZ és az RMKT létrehozta és hivatalosan bejegyeztette az ERMACISZÁ-t, amely céljai közt felvállalta: az erdélyi magyar civil társadalom hatékonyságának és eredményességének növelését; információáramoltatást egy információs iroda működtetésével; anyagi javak juttatását és közvetítését fizikai és jogi személyeknek; szakmai tudástranszfert a nonprofit szféra menedzsmentjének. Ennek a munkának a keretében az alapítvány sorozatosan szervezett nyolc

3) Somai J. u.o. 91

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

7

éven át sikeres civil fórumokat. Négy ram. A közeledéshez meg kellene tanagyszabású összejöveteléről külön- lálni azokat az érintkezési pontokat, külön négy kötetet publikált, tíz évig ahol találkoznak a közös érdekek, rendszeresen megjelentette a Civil vannak közös értékteremtő tevékenyFórum szakmai lapot és folyamatosan ségek, s melyek egyúttal lehetővé működteti a népszerű elektronikus tennék a romániai forrásokhoz való levelezőlistáját. A civilintegrációs fel- hatékonyabb hozzáférést is. adatokat és a civil érdekvédelem felAzt is tudjuk, hogy a kisebbségi adatait – a Civil Fórum konferencián identitás fenntartásában fontos szekialakult közmegegyezés alapján – az repet játszó kulturális intézmények öt éve megalakult Magyar Civil Szer- az erdélyi magyar civil szférában navezetek Erdélyi Szövetsége vette át. gyobb arányban fordulnak elő, mint Az utóbbi években a romániaiban, avagy számos integrációs akár a magyarországi A következtetések törekvés tapasztalhanonprofit szférában. sorában számoltó helyi, vagy megyei Az erdélyi magyar cinunk kell azzal a szinteken is. Ezek a vil szféra működésésajnálatos ténnyel, tevékenységek henek anyagi hátteréről hogy a romániai lyenként folyamatopedig megállapíthatsak, másutt kísérleti juk, hogy azt továbbra magyar civil szféformában indultak be, is a magyarországi és ra kapcsolata a és a zonális civil hálóhazai pályázatok réromán civil szféra zatok sikeresen oldják vén elérhető források forrás- és képmeg a számban megbiztosítják, melyek közésközpontjaival, növekedett civil szfézül a magyarországira integrációs probléak bizonyultak jelenszervezeteivel máit. tősebbnek. Továbbá nem kielégítő. A következtetések az is megállapítható, sorában számolnunk hogy az alapítványi és kell azzal a sajnálatos ténnyel, hogy szövetségi formákkal szemben fokoa romániai magyar civil szféra kap- zatosan teret nyert az egyesületi forcsolata a román civil szféra forrás- és ma, tekintettel arra, hogy a jelenlegi képzésközpontjaival, szervezeteivel szabályozás (2000/26-os törvénynem kielégítő. Az elkülönülés, a pár- erejű kormányrendelet) az alapítváhuzamos fejlődés tényszerű. Nagyon nyok létrehozásában igen nehéz felkevés a román-magyar közös prog- tételeket szabott.

A jogilag be nem jegyzett, spontánul vagy tudatosan kialakult civil szerveződések (kórusok, dalárdák, sportoló csoportok, baráti körök, klubok stb.) nem élveznek elégséges szervezett társadalmi védelmet, szabályozott gondoskodást. Nincs megfelelő intézményesített keretük annak ellenére, hogy ezek valójában a civil szerveződések valóságos csírái, amelyeknek társadalmi hozadéka igen jelentős, hiszen itt kezdődik el a társadalmi disputa, a szabad véleménynyilvánítás, a társadalmi visszaélésekkel szembeni korlát nélküli kritika. Ezek a civil csoportosulások, mint a civil szféra hivatalosan be nem jegyzett szegmentjei, tudatosabb társadalmi védettségre lennének érdemesek.

Somai József
RMKT – tiszteletbeli elnök e-mail: malortime@cluj.astral.ro Felhasznált irodalom: SOMAI József (2000): Romániai magyar civilszféra, In: Romániai magyar évkönyv,Kolozsvár KISS Dénes (2006): A romániai magyar civil szféra néhány jellemzője 2006-ban. In Romániai magyar évkönyv, Kolozsvár

Civil társadalom: van-e, és milyen is?
szélesebb értelemben vett civil társadalom nem a rendszerváltással vagy forradalommal kezdődött, hiszen valamilyen formában az államszocialista berendezkedések alatt is létezett. Némi leegyszerűsítéssel azt is megkockáztatnám, hogy térségünkben akkor létezett „igazán”, hiszen sokkal nagyobb volt a tétje, sokkal szervesebben hozzájárult az emberek közötti szolidaritás és bizalom kialakulásának (itt gondolhatunk egy egyszerű házibuli vagy kaláka megszervezésétől egészen a fű alatt működő társaságokig, szamizdat kiadványokig). Márpedig szolidaritás,

A

bizalom, önkéntesség nélkül nincsen civil világ. És ez talán még inkább így van, ha hozzágondoljuk, hogy a „szekus világban” például milyen nagy tétje volt annak, hogy kiben bízhatunk meg vagy nem, avagy egy látszólag ártatlan cselekvés is, ha nem is polgárrá, de az állam ellenében civilként konstituálhatta az egyént, egyszersmind igazi civil öntudattal felvértezve. Kisebbségi vonatkozásban pedig ezt az ellentársadalmi ethoszt tovább erősítették a nem csak tételezett, hanem az igen változatos konkrétumokban megnyilvánuló kisebbségi-több-

ségi konfliktusok, a kisebbségellenes állami beavatkozások is. A rendszerváltás előtt – noha az állami akarat minduntalan be akarta szőni az egyén mindennapjait – a valóságban oly nagy lett a távolság az egyén és állam között, hogy a lenti társadalom tagjai, ha nem is vígan, de kedélyesen, önironikusan, sok vonatkozásban pedig autonóm és/vagy ambivalens módon élhették életüket. A „forradalom” után a civil társadalom intézményesülhetett, hiszen megteremtődtek a szervezetek, társaságok alapításának jogi feltételei is. Az államnak valójában érdeke a

8

civil fórum
civil társadalom működése, hiszen a nem kormányzati, civil szervezetek (NGO-k) világa – többek között – olyan funkciókat is ellát, amelyeket ő maga nem tud. Egy magyar iskolának például érdeke, hogy egy alapítványt működtessen, hiszen ezáltal olyan pluszforrásokra pályázhat, amelyekkel kiegészítheti a saját, államtól és/ vagy önkormányzattól származó bevételeit. De hasonlóképpen egy politikai párt vagy akár érdekvédelmi szervezet is fenntarthat civil szervezeteket, amelyek segítségével más típusú forrásokra tehet szert, illetve valamilyen módon szervezeti utánpótlását biztosítja. Felmerül azonban, hogy az ilyen típusú szervezetek valóban civil társadalom létére utalnak-e, avagy valamiféle más jellegű intézményesülési folyamatnak a részét képezik? Az angol nyelvű szakirodalomban ugyanis megkülönböztetik a különféle nem kormányzati szervezeteket. Léteznek a pénzszerzés céljából létrejött ún. MONGO-k, az adományozásban érdekelt ún. DONGO-k, a politikai holdudvar szélesítésére létrehozott PONGO-k és a sort folytathatnánk. Röviden ezek FANGO-k, azaz ál-civilszervezetek, amelyek jogilag ugyan nem kormányzathoz kapcsolódnak, de szkeptikusak lehetünk a tekintetben, hogy valóban civilek-e? Civil társadalom ugyanis nemcsak szervezetek által létezik, hanem mondhatni a közösségi mentalitás szintjén is. Az önépítő falusi kisközösségektől kezdve, a lakókörnyezet megszépítésére létrejött informális vagy társasházi közösségeken keresztül az árvízkárosultak önkéntes megsegítéséig még sok mindent beleérthetünk. A civil társadalom létének erősségét tehát csak óvatosan szabad a hivatalosan bejegyzett nem kormányzati szervezetek számával mérni. Még inkább szkeptikusak lehetünk e tekintetben, ha figyelembe vesszük azt is, hogy – erdélyi magyar vonatkozásban – e szervezetek jó része magyar és román állami, vagy akár európai uniós forrásokból tartja el (úgy, ahogy) magát. E szempontból nézve, az erdélyi magyar civil világ jelentős része valójában egy etatista beállítódás meghosszabbítása. Nevezetesen azt jelzi ez a beállítódás, hogy saját működik, az azért van, mert a tagok gondjainkat – ugyan civil szervezeti már nem tartják fontosnak a célokat. kapcson keresztül – valójában az álA civil társadalom valahol a közlam oldja meg: a szórvány gondjait és a magánszféra között helyezkedik oldja meg például a magyar állam, el, az állampolgárok pedig rendela könyvkiadás gondjait pedig a ro- keznek az adományozás kultúrájámán és magyar közpénzek „lehívá- val: azért adok önkéntesen valakinek, sa” – és a sort hosszasan folytathat- vagy azért áldozok (pénzt, időt) vanánk. Ez az etatista jelleg, azonban lamely cél érdekében, mert valamikor nem a civil társadalom „hibája”, jómagam is adományt kaptam valakihanem a közép- és kelet-európai től, valamely civil szervezettől, vagy államok sajátossága: az állam vagy a saját kisközösségemtől. Az adomáa kisebbségi érdekérvényesítők nyozás a másokkal szembeni szolidabizonyos feladatok megoldását a ritás kifejeződése, a kölcsönös bizacivilekre delegálják. Ez a feladat- lom fokmérője, egyfajta „civil vallás”. megoldás látszólag jót tesz a hatal- Ez az adományozás-láncolat élteti, mi szereplőknek és „munkát” ad a pulzálja a civil társadalmat. Míg az civileknek. USA-ban az adomáUgyanakkor pernyozás a mindennapi A civil társadasze az sem mellékes, élet természetes velelom szolidaritás, hogy az államnak fejárója, Közép-Európáönkéntesség, lelőssége az adófizető ban és Erdélyben néha állampolgár alulról csak az látszik, hogy adományozás, a jövő kezdeményezését az állampolgárok szesaját (kis)közösség – mellyel olyan helyi retnek kapni. Az, hogy problémájának probléma megoldását szeretnének a közös felismerése és vállalja fel, amire maga célokért a sajátjukból autentikus, saját az állam nem képes – is adni, noha létező támogatni. Emellett a vonás e térségben ez kezdeményezésű demokrácia érvényeis, sokkal kevésbé válaszok hiányásülésének a mértékét is szembetűnő (igaz, az ban nem létezik. a civil társadalom fejadó 2%-ából lehet adalettsége méri egy tárkozni, de ez ügyben is sadalomban. Az államnak így érdeke a végső szót a politikum mondta ki). is kellene legyen a civil társadalom A civil társadalom és megnyilváépítése. nulási módjai, működése és működKérdés azonban, hosszú távon e tetése tehát sokféle lehet. Az talán kölcsönösségi viszony fenntartása közös jellemzője bármelyik formámilyen civil társadalom(szerű) kép- jának, hogy valamiféle demokraződményeket hoz létre? Kisebbségi tikus, azaz állampolgári egyenlővonatkozásban ugyanis a civil társa- ségre és kölcsönös bizalomra épülő dalom fenntartásának támogatáspo- közérzetnek a kifejeződése. Az a litikai dimenzióba való elhelyezése tény, hogy tájainkon bizonyos helyi éppen a civil/polgári jelleg felszá- közösségi célok kielégítése állami molásához vezethet. A civil társada- forrásokból is történik, lehet, furálom – amerikai példája legalábbis azt nak tűnik angolszász napnyugati mutatja meg, hogy – szolidaritás, ön- szemszögből nézve, ám természetes kéntesség, adományozás, a saját (kis) a közép-európai adófizető államközösség problémájának felismerése polgár szempontjából. A kulcskérés autentikus, saját kezdeményezé- dés mégiscsak a közösségi igény sű válaszok hiányában nem létezik. felismerése, tettenérése és kielégítéJogi szempontból az állampolgárokat se – és ebben sokat köszönhetünk a hagyni, sőt stimulálni kell, hogy kü- civileknek. lönféle társulásokat hozzanak létre, ám ezek fenntartása már nem az állam feladata, hanem kvázi piaci logiPapp Z. Attila ka érvényesül: ha egy szervezet által képviselt értékekre vagy célok megMTA Kisebbségkutató Intézet valósítására szükség van, tagjai va– tudományos munkatárs lószínű fenntartják az intézményt. És e-mail: pappza@yahoo.com fordítva: ha egy civil szervezet nem

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

9

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt
Húsz év után visszatekintve civil szféránk ágazati fejlődését is igyekszünk nyomon követni. Miként indultak az egyes ágazatokban a civil szerveződések, sikerült-e fejlődni, haladni az idők szava szerint? Az egyes ágazatok kihívásaira tudnak-e a civil szervezetek hatékonyan válaszolni? Mi a teendő? Hogyan tovább? Ezekre a kérdésekre keresve a választ az egyes ágazatok civil képviselőit kértük fel, hogy tekintsenek vissza, elemezzék a múltat és vetítsenek előre. Az alábbiakban a vállalkozó civil szervezeti képviselők igen értékes gondolatsorait olvashatják, betekintést nyerve az elmúlt húsz év erdélyi magyar civil szférájának a történéseibe, pontosabban a gazdasági, ifjúsági, közművelődési, környezetvédelmi, oktatási, önkormányzati-civil kapcsolat, szociális, szórvány és civil törvénykezés ágazatok alakulásába.

Civil szerveződés a gazdaság területén

A

z erdélyi magyar közösség fennmaradásának lényegi feltétele az erős gazdasági háttér kialakítása és megerősítése. Ehhez két igen fontos feltétel teljesítése nélkülözhetetlen. Az egyik a gazdasági szereplők kérdésköre, legyen az emberi, vagy intézményi tényező. A másik a megmaradás alapvető kérdése, a közösség tagjainak a vagyonosodása. Ez a két tényező viszont etnikumhoz kötődő is, és szükségszerűen alakítja ki az illető közösség a maga számára az érdekvédelmi civil intézményrendszerét, amelyek viszont teljes egészében az önállóság jeleit kell hordozzák. A húsz év alatt az erdélyi magyar civil társadalom ennek a szerepnek a betöltésére gazdasági érdekvédelmi szerepkörrel ellátott, majdnem az egész gazdasági területet átfogó, civil szervezeti hálózat-keretet hozott létre. Az erdélyi magyar közösség gazdasági szereplőinek érdekvédelmi intézményrendszere 1990-től fokozatosan erősödik számban és hatékonyságban egyaránt. 2006-ban az ERMACISZA nyilvántartása segítségével 99 gazdasági célokat felvállaló szervezetet vizsgálhattunk meg, amely számban az utolsó öt évben majdnem megkettőződött (lásd: Romániai Magyar Évkönyv 2000, 85). Ez a szám nem is tartalmazza azokat a civil szervezeteket, melyeknek céljai között szerepelnek ugyan a gazdaságiak, bár másak az alapvető céljaik és tevékenységük, mint például a Pro Helyiség, Erdélyi

Kárpát Egyesület és bejegyzett fiókjai, meg a teleházak, a műemlékvédelmi szervezetek, stb. Ezeknek a szervezeteknek a gazdasági tevékenységük is alapvetően fontos, mert anyagi-pénzügyi gazdálkodásuk dönti el feladatuk teljesítésének lehetőségét, hiszen a természeti tényezők védelme, a közösségek gazdasági fenntarthatósága, a településfejlesztés, vagy a műemlékek nagy vagyoni állagának tönkremenését megmentő gazdasági alapok létrehozása és kezelése nélkül elképzelhetetlen azok megőrzése, stabilitásuk helyreállítása és megtartása. A gazdasági szervezetek céljaik szerinti diverzitását vizsgálva azok aránytalanságán kívül feltétlen jelzésre érdemes, hogy az erdélyi magyar közösség számára alapvető gazdasági területeken maradtak el a civil szerveződési folyamatok, például a szövetkezeti érdekképviselet; az elkobzott vagyonok visszaszerzését megcélzó szervezetek. Ez azért sajnálatos, mert a magyar közösség többszörösen ki volt téve a történelem folyamán az erőszakos vagyontalanításnak. Ez idáig elmaradt a szövetkezetek felmérhetetlen vagyonának visszaszolgáltatásával kapcsolatos igazságtétel, valamint a valamikori civil egyesületek tulajdonát képező jelentős vagyoni állagok visszaszolgáltatása. A gazdasági civil szervezetek területén legnagyobb számú szerveződések a vállalkozásokért (30,30%), a gazdákért (21,21%) és a regionális fejlesztésért (19,18%) alakultak (lásd a 2. táblázatot, Romániai Magyar Évkönyv 2002).

Országos érdekterületet átfedő gazdasági szerveződésként már 1990 nyarán bejegyeztette magát a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), hogy sürgősen szervezze meg tagjai számára a szakmai képzést, minél rövidebb idő alatt értékelhessék át a diktatúra idején szerzett szakismereteiket, s szakmai felkészültségükben olyan minőségi változást tudjanak elérni, amely nélkül nem lehet hatékony tevékenységet kifejteni a gazdasági nyitás, a tervgazdálkodásról a piacgazdálkodásra való áttérés feltételei között. Ugyanakkor hosszú távú célként jelölték meg: a szakmai tanácskozások, tudományos ülésszakok, szakosztályi ülések szervezését; a szakosztályok munkálatainak kiadványokban való ismertetését; szakmai tanácsadás vállalatalapítási és szervezési, kereskedelmi, hitel- és pénzügyi kérdésekben, különös tekintettel a magánvállalkozásokra, a kialakuló új gazdasági viszonyokra; tagjai szakmai tájékozódásának biztosítását szakkönyvtárak és folyóiratok segítségével; tagjai kutatási eredményei közlésének segítését; a tagok szakmai továbbképzésének támogatását; a hazai és külföldi szakmai intézményekkel és szakemberekkel való együttműködésnek és a gazdasági kutatómunka szervezésének keretteremtését. Jelenleg a társaságnak van saját székháza, 12 megyei fiókszervezete, két szakmai lapja, egy tudományos (Közgazdász Fórum) és egy gazdasági magazinlapja (Közmag), és számos kiadott szakmai és tudományos kötete. A társaság veze-

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

10

civil fórum
dasági témájú videofelvételek elkészítése érdekében együttműködés a helyi és központi televízióadókkal; a gazdák közötti együttműködés megszervezése; létrehozza és támogatja a szabad társulások együttműködését belföldi és külföldi partnerekkel; támogatja (az egyéni és társas gazdálkodás szintjén) a mintagazdaságok, mezőgazdasági termék- és állatkiállítások, valamint szakmai versenyek megszervezését, a bel- és külföldi tapasztalatcserék lebonyolítását. A vállalkozásfejlesztés területén kialakultak a kis- és középvállalkozókat támogató megyei és városi gazdasági civil szervezetek hatékony eszközei a megyei, vagy területi gazdaságfejlesztési szándékokkal. Ma már hatékony hálózatként, a Corvinus Alapítványnyal karöltve, gazdaságserkentő szerepkörben működnek a következő elismert vállalkozásfejlesztést vállaló központok: ASIMCOV Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége; Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete; Ego Trade Kft.; Eurotop Consulting Kft.; Gaia Consulting Group Kft.; Hargita Megyei Innovációs és Inkubációs Szövetség; Covimm Consulting; Econom Consulting Kft.; Novorg Development; Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége; Regioconsult Kft.; RMGE Maros; Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozásokat Fejlesztő Központ; Vianova Proiect Kft. A gazdasági érdekek és érdekvédelem érvényesítésében igen jelentős szerepet vállal a Kárpátia MagyarRomán Kereskedelmi és Iparkamara (MRKIK), amely 2006. március 10-én alakult és indult Kolozsváron 25 taggal (ma 80 tagja van). „A vegyeskamara általános célja a Magyarország és Románia közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok ápolása, tagjai gazdasági érdekeinek előmozdítása. Célja továbbá, hogy a Romániában működő magyar tulajdonú cégek, illetve a magyar cégekkel kapcsolatban lévő romániai cégek számára szervezett formában biztosítson érdekvédelmet, komoly lobbierőt generáljon, illetve szolgáltatásaival szakmai támogatást nyújtson. A vegyeskamara a magyar és a román nemzeti kamarai rendszerre is támaszkodik. A kamara ugyanakkor mindkét ország kis- és középvállalkozói számára értékes információkkal szolgál az adott ország gazdaságával, üzleti szokásaival kapcsolatban, aktívan hozzájárul a partnerkapcsolatok fejlesztéséhez. A kamara szolgáltatásokat biztosít tagjai számára, a megjelölt célok elérése érdekében.” (MRKIK weblap) A romániai magyar nemzeti közösség szülőföldön való megmaradásának, boldogulásának és sikeres európai integrációjának érdekében olyan alapvető nemzeti alapértékek és alapérdekek megfogalmazására, elfogadására és vállalására van szükség, melyek biztos alapokra helyezhetik a közösség jövőjét. Az erdélyi magyarság politikai céljai egységének keretében a közösségünk saját értékeinek és érdekeinek dimenziójában kell megfogalmazza magának a jövőjét, melyben a gazdasági civil szerveződések – legyenek azok országos vagy helyi bejegyzésűek és érdekeltségűek, vagy akár hivatalosan be nem jegyzett körök, klubok, társaságok – közösségfejlesztő szerepe elvitathatatlan és nélkülözhetetlen.

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

tősége, az egész erdélyi magyar közösség kiépítésének érdekében, kiemelt fontosságúnak tekintette úgy az egész civil szféra fejlesztését, mint a gazdaság területén lényeges szerepet vállaló civil szervezetek létrehozását és együttműködését biztosító feltételrendszer megteremtését. Kezdeményezője volt a Civil Fórumok megszervezésének, alapító tagja az ERMACISZÁ-nak, és szervezője a fórumok keretében a gazdasági civil szervezek együttműködését célzó és sikeresen működő gazdasági szekcióknak. Úgyszintén országos érdekeltségű gazdasági szerveződés az 1991-ben létesült Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE), amelynek alapszabályzati céljai: Népszerűsíti a tevékeny részvételt az új mezőgazdaság kiépítésében, a falufejlesztésben a földalap, az állatállomány, a mezőgazdasági gép- és eszközpark minél ésszerűbb kihasználása és a környezetvédelem céljából, valamint a magángazdálkodás és szabad társulás érdekében; Alapvető célja a szakismeretek terjesztése, gazdakörök szervezése, szaktanácsadói testületek létrehozása a megyei és területi közigazgatási szervezetekben, valamint a termelés korszerűsítése és új technológiák bevezetése; A szervezet a tagság érdekképviseleteként működik, vállalja a belföldi és külföldi gazdasági problémák felmérését és megoldását, hozzájárul a magángazdaságok és szabad társulások szervezéséhez, működtetéséhez és versenyképessé tételéhez; Az egyesület szorgalmazza a hasonló profilú más szervezetekkel való együttműködést. Ennek érdekében a tevékenységi köre: az egyéni és a kollektív jogszolgálat erkölcsi és szakmai támogatása; szakmai kiadványok megjelentetése és terjesztése (könyvek és folyóiratok megjelentetése); mezőgaz-

Somai József
RMKT – tiszteletbeli elnök e-mail: malortime@cluj.astral.ro

Ifjúság a rendszerváltozásban
’90-es évek elején országszerte megalakultak a MADISZ-ok, azaz olyan diák- és ifjúsági szervezetek, amelyek sok településen a volt KISZ-irodák infrastruktúráit használhatták tovább, vagy némi-

A

képp építhettek arra a kapcsolati tőkére, amelyet az elődszervezet kialakított. Emellett pedig több városban alakultak olyan ifjúsági szervezetek, amelyeknek semmilyen korábbi előzményük nem volt az adott települé-

sen. Országos szinten létrejött a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), ezen helyi szervezetek országos szövetsége, mely első letéteményese volt az erdélyi magyar országos ifjúsági életnek.

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

11

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

Koromnál fogva nincsenek közvetlen tapasztalataim a rendszerváltozás első 8-9 évének országos ifjúsági mozgásairól, de az érintettek elbeszélései alapján úgy tűnik, hogy jóval nagyobb lelkesedés jellemezte azt a hirtelen felszabadultságot hozó időszakot. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szabaddá vált országból azokban az években nagyon sok, korábban kiábrándult és a Nyugat után joggal vágyakozó fiatal kivándorolt. Emlékezhetünk még a marosvásárhelyi események kapcsán kialakult fojtogató légkörre, melyben az újonnan létrejött ifjúsági szervezetek is keresték a helyüket, szerepüket. A MISZSZ vezetősége nagy lendülettel szervezte az országos ifjúsági életet, közben szerre létrejöttek az Országos Magyar Diákszövetség, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Magyar Középiskolások Országos Szövetsége, újraalakultak a cserkészcsapatok, majd ezek országos szövetsége, stb. A ’90-es évek közepére már több országos magyar ifjúsági szervezet volt fejlődőben. Ezekben az években az építkezés, a mai értelemben vett szervezetfejlesztés az akkori vezetők egyéni képességein és alkalmasságán múlt. Nem volt kialakulva a civil szervezeti élet szakmaisága, a szervezetek tárgyi felszereltsége is minimális volt, helyenként egy-egy irodával és kezdetleges technikai felszereltséggel (jó esetben egy számítógéppel, egy nyomtatóval, de még az írógépek is használatban voltak, a maroktelefonok pedig néhány évvel később terjedtek el). Mai ifjúsági vezetők számára szinte elképzelhetetlen, hogyan lehetett szervezni maroktelefonok és világháló nélkül. Ami viszont jobb volt abban az időszakban: nagyobb volt a nyitás egymás irányába, az ifjúsági szervezetek vezetői keresték egymással a kapcsolatot, és igyekeztek egymástól eltanulni a jó gyakorlatokat, szervezetfejlesztési módszereket. Ezt a légkört a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) 1995-ös létrehozása tovább erősítette, mely akkor az RMDSZ támogatásával alakult meg, s célja az volt, hogy ernyőszervezetként összefogja és képviselje a létező országos ifjúsági szervezetek érdeke-

it – elsősorban az akkori Szövetségi is kíván ezen a helyzeten változtatni. Képviselők Tanácsában, illetve áltaA 2000-es évek első felében az lában a hazai és külföldi színtereken. erdélyi ifjúsági életre a folyamatos Akkor még egységes volt az ifjúsági építkezés és fejlődés volt jellemző. szféra is. A MIT-ből ebben az időszak- Ekkorra már nagyjából kialakultak ban többen is átigazoltak a politikába, a lassan tíz éves múlttal rendelkező vagyis gyakorlatilag az egyetlen ma- országos szervezetek programkínálagyar politikai alternatívát választva, tai, és székhelyi, ügyviteli tevékenyaz RMDSZ-be. ségük is állandósult, több helyen Az erdélyi ifjúsági egy-két alkalmazott ... az elmúlt évekszféra az ezredforduállandó foglalkoztalóra már sokszínűtása révén. Ezzel egy ben nemcsak a vé vált, és a politikai időben a szervezetfejMIT-re és tagszermegosztottsága is kilesztés szakmaisága is vezeteire, hanem alakult. Ez a folyamat kezdett elterjedni. A más – az utóbbi 2001-től felerősödött, stratégiai tervezések, 5-6 évben létesült amikor megelégelve a a szervezeti keretábsorozatos és hiábavarák, valamint a szer– szervezetekre is ló konfliktusokat az vezetvezetés alapelvei rányomta bélyegét RMDSZ csúcsvezetőkifejezések egyre gyaa folyamatosan ségével, a MIT akkori koribbá váltak az ifjúgondot okozó elnöksége hivatalosági vezetők szóhaszpénzügyi helyzet. san is megszakította a nálatában. Ebben az kapcsolatát a Szövetidőszakban már egyre E körülményeken séggel (addig annak több képzési lehetőség leginkább a 2007társult szervezeteként volt azon fiatalok szátől elérhetővé vált működött), otthagyva mára, akik szerettek európai uniós foraz SZKT-ban az ifjúvolna bekapcsolódni rások enyhítettek. ságnak szánt 20%-nyi egy-egy ifjúsági szerhelyet is. Ettől kezdve vezet tevékenységéimmár az ifjúsági szféra is kétpólu- be. Ugyancsak ebben az időszakban súvá vált, leképezve a szétfejlődő erősödtek meg a szervezetek külügyi erdélyi politikai viszonyrendszert. A kapcsolatai, melyek elsődleges kerete Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) megalakítása egyértelmű jelzés volt volt, melyet 1999-ben hozott létre az felénk az RMDSZ részéről, hogy he- akkori magyarországi Ifjúsági- és lyünkben és ellenünkben létrehoztak Sportminisztérium. Ez a Kárpát-meegy új országos ernyőt, és innentől dencei országos ifjúsági szervezetek fogva őket tekintik partnernek. Saj- egyeztető fóruma volt, mely révén nos a politikum ilyetén viszonyulása jó és gyümölcsöző kapcsolatok alaazóta sem változott, és az erdélyi ifjú- kultak ki más határon kívüli ifjúsági sági életet is jellemzi a politikai lojali- szervezetekkel. Az elmúlt nyolc évtás alapján való minősítés. ben sajnos ennek a működtetése is Az elmúlt években az egyik visz- félresiklott, ám újraszervezése feletszatérő kérdés az ifjúsági szférá- tébb szükséges, és remélhetőleg újra ban is a támogatások elosztása volt. távlatokat nyit ahhoz, hogy a magyar Nemcsak a MIT, hanem sok más ci- ifjúsági szervezeti élet a Kárpát-mevil szervezet is hasztalanul viasko- dence szintjén erősebb és eredményedott a hazai támogatási rendszerek sebb legyen. visszásságaival. Bár többféle irányú Tény, hogy az elmúlt években kezdeményezés volt mind a Civil nemcsak a MIT-re és tagszervezeteiFórum-konferenciák, mind pedig a re, hanem más – az utóbbi 5-6 évben MCSZESZ keretében, mindeddig át- létesült – szervezetekre is rányomta ütő erejű megoldást vagy lehetőséget bélyegét a folyamatosan gondot okoa változásra nem sikerült megvalósí- zó pénzügyi helyzet. E körülményetani. Ezt elég nagy kudarcként köny- ken leginkább a 2007-től elérhetővé velheti el a hazai magyar civil szféra, vált európai uniós források enyhíde tény, hogy erre a helyzetre a po- tettek. Az erdélyi ifjúsági élet ettől litikum is rájátszik, és a civil szféra az évtől kezdődően fokozatosan állt alkotóinak egyik része függőségi vi- rá ezekre a forrásokra. Az országos szonyban él, a másik része pedig nem szervezetek szakmaiságukból és ta-

12

civil fórum
pasztalati hátterükből fakadóan haA mai ifjúsági szervezetek ugyanmarabb rászoktak erre a rendszerre, akkor kevésbé fordulnak egymás ám még ma is sok regionális vagy he- felé, kevésbé érdekli őket a másik lyi ifjúsági szervezet híjával van ezen szervezet napi ritmusa, programjai, ismereteknek. Ugyanakkor olyan új az esetleges együttműködések vagy ifjúsági szervezetek is létrejöttek, me- a jó gyakorlatok elsajátítása. Az uniós lyek egyik alapvető tevékenysége és kiírások által szorgalmazott együttcélja, hogy minél több uniós forrást működések gyakran csak felszínehívjanak le különböző programokra. sek vagy a papír kedvéért vannak. S ezennel elérkezLéteznek szervezetek, tünk a jelenhez. Az unimelyek magukba forA mai ifjúsági szerós lehetőségek mellett dultak, és bár a célrévezetek ugyanaz ifjúsági szervezetek tegük megvan, a nyiakkor kevésbé továbbra is gazdagíttásra képtelenek akár fordulnak egymás hatják tevékenységeaz utánpótlás, akár a iket hazai és magyarkölcsönös tapasztalatfelé, kevésbé érországi forrásokból is. szerzés terén. Elmadekli őket a másik Több szervezet mára gányosodás – fogalszervezet napi már komoly tárgyi felmazhatnék e divatos ritmusa, programszereltséggel rendelkeszóval, mely egyébjai, az esetleges zik, több esetben gazként több mint visszadasági tevékenységet tetsző, ha cselekvő ifegyüttműködések is folytat a szervezet júsági közösségekről ír vagy a jó gyakorlafenntartási költségeiaz ember. És mégis… tok elsajátítása. nek fedezésére, vagy A politikai szemkomoly szociális progbenállások, bár nem ramokat működtet kis közösségekben, élesek, éreztetik hatásukat, s ma is vagy nagyobb településeken. Mindez jellemző, hogy az együttműködések kétségtelen siker és előny is egyben, – ha létrejönnek – inkább azok közt ám sosem lehetünk elégedettek, hisz köttetnek, akik azonos politikai, ideoelgondolkodtató az a tény, hogy az er- lógiai nézeteket vallanak, illetve közdélyi fiatalságnak csak mintegy 10%-át életi szerepvállalásuk azonos színsikerül közvetlen módon megszólítani térre visz. Bár a nyilvánosság előtt vagy bekapcsolni egy-egy ifjúsági szer- látszólag nincs konfliktus, a háttérvezet életébe. ben sajnos még mindig zajlik a másik fél lejáratása baráti vagy félhivatalos körökben. A mindennapi életünket viszont szerencsére nem a torzsalkodás tölti ki. A rendszerváltás utáni évekre jellemző általános lelkesedés már rég elcsendesült, de az ifjúsági szféra – jellegéből fakadóan – időről időre megújul. Az egykori erős szervezetek néhány esetben mára eltűntek vagy meggyengültek, mások azóta váltak meghatározóvá, és olyanok is vannak, amelyek „csak” 5-6 éve jöttek létre, s ma jelentős szereplők az ifjúsági porondon. És ez így van jól. A fenti gondolatok megfogalmazásakor arra törekedtem, hogy ne csupán a MIT szemszögéből láttassam az erdélyi ifjúsági szférát, bár kétségtelen, hogy nem vonatkoztathatok el mindattól, ami életem részévé vált az utóbbi jó pár évben. Az általános megállapítások természetesen nem tudományos megalapozásúak, hanem inkább a közvetlen megtapasztalás eredményei.

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

Sándor Krisztina
MIT – elnök e-mail: sandorkrisztina@yahoo.com

Visszatekintés az erdélyi magyar közművelődési civil munkára

A

z idén 125 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ismertebb nevén az EMKE. Jövőre meg újraalakulásának a 20. évfordulójáról fogunk megemlékezni. Különös, nem? De ha belegondolunk az elmúlt egy-másfél évszázad Erdélyének történetébe, akkor abba ez a különösség is belefér. Mint annyi más „történelmi inverzió” Európának ebben a szegmensében. Az EMKE 1885. évi megalakulásától az 1947. évi megszűnéséig volt az erdélyi magyarság közösségépítő és

szervező társadalmi intézménye, még olyankor is (például a két világháború között), amikor csak eszmei síkon tudta képviselni a hirtelen Romániába szakadt magyar közösségünk kulturális értékeit, az új hatalomnak az állandó megszüntetéssel való fenyegetése mellett. Az erdélyi magyar nemesség és polgárság alapította EMKE életének első 62 évét a politika hullámverései sem kímélték. Igaz, soha nem kerülte el azokat a közfeladatokat is „bevállalni”, melyek a politika és a (mai szóhasználattal élve) civil

társadalom határmezsgyéjére tolták az egyesületet. (És ez ma sincs másként.) Míg egyfelől számtalan kisdedóvót, népiskolát, népkönyvtárat, dal- és olvasókört, mezőgazdasági szakiskolát (Székely Földműves Iskola Algyógyon) hozott létre, továbbá programjaival serkentette a korabeli erdélyi gazdasági élet fellendülését is, addig másfelől görbe szemekkel követték megalakulását és gyors kibontakozását az anyaország bizonyos társadalmi körei (még akkor is, amikor már Magyarország legnagyobb

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

13

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

egyesületévé nőtte ki magát). Támadták létrejöttét az erdélyi román nacionalisták (annak ellenére – vagy talán éppen azért? –, hogy az erdélyi román nemzeti intézmény, az Astra mintájára alakult). Nem értettek mindenben egyet vezetőinek tevékenységével a „körön kívül” rekedtek (például Kós Károly). Szélsőséges nacionalizmussal vádolták magyar nemzetiségi programjaiért a múlt század fordulóján szárnyait bontogató liberális mozgalmak képviselői (például Jászi Oszkár). A második világégés alatt az Észak-Erdélyben tevékenykedő EMKE a baloldali mozgalmak hatása alá került, közvetlenül a háború után ez a politikai irányultsága még jobban felerősödött, hisz a Magyar Népi Szövetség kulturális szakosztályává vált. Aztán 1947 nyarán, mint elavult polgári értékeket képviselő és terjesztő intézményt a berendezkedő új népi hatalom megszűntette az erdélyi magyarság más, történelmi léptékkel mérve is nagy múltú társadalmi egyesületeivel együtt. Az sem elhanyagolható tény az EMKE történetében, hogy 1885-től 1945-ig, tehát hatvan éven keresztül Sándor József személyében egy olyan hűséges ember került az intézmény csúcsvezetőségébe, aki soha nem hagyta cserben az egyesületet, még a két világháború között sem, s talán éppen neki köszönhető, hogy mint a Magyar Párt képviselője a román parlamentben ki tudta védeni az ebben az időben egyre hevesebb, megszűnéssel fenyegető hatalmi támadásokat. 1947 után a kommunista rendszerben is tovább „élt” az EMKE – ha nem is mint „de facto” és mint „de jure” intézmény – az erdélyi magyarság lelkében, a közösségi emlékezetben úgy is, mint EMKE-sarok, EMKE-palota, EMKE-drogéria stb. Bár tartozik még az erdélyi magyar művelődéstörténet a közművelődés históriájának a megírásával (is), de állítom, hogy a kommunista rendszerben a lehetőségekhez mérten szerveződött művelődési tevékenységek sok esetben azoknak a kulturális erővonalaknak a mentén jöttek létre, azokat a hagyományokat követték, amelyeket egykor az EMKE rajzolt bele közösségünk társadalmi életébe. A romániai magyarság újdemokráciában létrehozott (1990) érdekvédő egyesülete, az RMDSZ (melyet civil

szervezetként jegyeztek be) alapítot- csángómagyar kultúrkörben műköta meg újra az EMKÉ-t (1991-ben), dik, erdélyi lefedettségben munkálabból a célból, hogy a hazai parla- kodó közművelődési és művelődési mentbe bejutó, tehát akkor már párt- szervezetek támogatása, tevékenyséként politizáló érdekképviseletünk geik összehangolása, számukra kapkulturális programját megvalósítsa. csolatépítés), amelyek a politikum És tudjuk, hogy a kisebbségi létben támogatása nélkül egyelőre nem lenaz anyanyelvi kultúra fenntartása, nének lehetségesek. Így az RMDSZ értékeinek nemzedékről nemzedékre az elmúlt közel egy évtizedben nemtörténő áthagyományozása a népcso- csak erkölcsi, de az EMKE működése port megmaradásának alapfeltétele. szempontjából a legjelentősebb anyaMegjegyezzük, hogy közvetlenül az gi támogatója is volt. RMDSZ megalakulása után számos Az EMKE 1991-es újraalapítása szakmai csoportosulás jött létre az sok szempontból ugyan azoknak a ernyője alatt, melyek idővel, a hang- kultúrpolitikai feladatoknak a felválsúlyosan politikai feladatokat felvál- lalása mentén történt, amelyet a valalaló intézményből kiválva, részben mikori EMKE-alapítók már 1885-ben önálló jogi személyiséget vettek fel. lefektettek. Sajnálatos módon az erMás részük, főleg a kulturális jelle- délyi magyarság elszórványosodása gűek, a létrehozott EMKE tagoza- alapproblémánk ma is, mint ahogyan taivá váltak. Ezek később, miután akkor is az volt. Az itt élő közösségek szakmailag megerősödtek, éppen az kulturális életének a megsegítését EMKE támogatásával váltak önálló össznemzeti ügyként kell(ett) kezeljogi személyiséggel rendelkező intéz- ni, s így mindkét alapítás idején az ményekké, és jelenleg társszervezeti EMKE központi feladatává vált. Azviszonyban vannak a közművelődé- zal a jelentős különbséggel, hogy az si ernyőszervezettel. Ilyen például a EMKE első alapítása idején a magyar Romániai Magyar Dalosszövetség, a állam képtelen volt anyagilag támoBarabás Miklós Céh, gatni az itt élő magyar a Romániai Magyar közösségek kulturá... a kisebbségi létZenetársaság, a Rolis életét. A második ben az anyanyelvi mániai Magyar Népújraalapításkor pekultúra fenntarművészeti Szövetség, dig egyértelmű volt, stb. Az EMKE Orszáhogy bármennyire is tása, értékeinek gos Elnökségének tedemokratikus állanemzedékről nemvékenysége 2001-ig mi berendezkedésre zedékre történő az 1993-ban alakult számítottunk a jövőt áthagyományozáRMDSZ Ügyvezető illetően, de a román sa a népcsoport Elnöksége Művelődéhatalomnak nem a si és Egyházügyi Főszórványmagyar kulmegmaradásának osztályának keretében túra megmentése lesz alapfeltétele. folyt, és a főosztály veaz elsőrendű feladata. zetője egyben a kultuA Magyar Házak rális ernyőszervezet főjegyzője, azaz láncolatának a kiépítése az elmúlt ügyvezető elnöke is volt. Érdekes húsz esztendőben az 1989 utáni új megjegyezni, hogy ez a struktúra társadalmi berendezkedésünk szórviszonylag zavartalanul működött ványprogramjának stratégiai fontosmindaddig, amíg az RMDSZ a po- ságú része lett, hisz ezek az épületek litikai mezőben ellenzéki szerepet a diaszpórában élő magyarok számátöltött be. Nem sokkal az után, hogy ra ma amolyan kulturálisautonómia1996-ban kormányzati tényezővé szigetekként működnek idehaza. vált, egyre jobban érződött, hogy ezt Létrejöttüket vagy a magyar állam a fajta kapcsolatot egy politikai párt támogatta az Illyés Alapítványon és egy civil szervezet már nem tud- keresztül, és jelenleg az illető közösja fenntartani. A szétválás után az ségben tevékenykedő civil szervezet, EMKE továbbra is – a művelődés- esetleg az EMKE tulajdona, vagy az szervező feladatokon túl – a romániai egyházak tulajdonát képezik, de a magyar társadalom kultúrpolitikájá- felekezet lelki életén túli közösségi nak olyan feladatait is el kellett lássa kultúrcélokat is szolgálnak, vagy pe(például a Magyar Ház-hálózat fenn- dig magánszemélyek adományaként tartása, melynek egy része a moldvai kerültek az illető szórványmagyar

14

civil fórum
közösség használatába. Jelenleg szolgálta az elmúlt év novemberében működésüket részben az RMDSZ, szervezett első Romániai Magyar Hárészben a magyarországi Miniszter- zak Találkozója Kolozsváron, ahol elnöki Hivatal támogatja a Nemzeti ezek a szórványmagyar autonómiaJelentőségű Intézmények Programján szigetek egymásnak bemutatkozhat– mely körbe az EMKE is bekerült – tak, kulturális értékeiket egymásnak keresztül, részben pedig a közösség, „eladhatták”, mintát vehettek egymelyet kiszolgál, önerejéből tartja más munkájáról. Ennek a programfenn ezeket az épületeket. A Magyar nak a keretében a romániai Magyar Házak működtetői a Házak képviselői két művelődési életen túl alkalommal is ellátoA Magyar Házak a társadalomszervezés gattak az észak-maláncolatának a számtalan feladatait gyarországi Borsódkiépítése az elmúlt vállalták fel az illeAbaúj-Zemplén húsz esztendőben tő közösségen belül. megyébe, ahol Sárosaz 1989 utáni új Bizonyos helyeken patak-környéki teleitt lehetett a magyarpülések művelődési társadalmi berenigazolványt kiváltaházait látogatták meg, dezkedésünk szórni, máshol az épület olyan intézményeket, ványprogramjának helyet adott a magyar melyeket egyetlen szestratégiai fontosnyelvű oktatás számámély igazgat, amolyan ságú része lett, ra is, ismét máshol az helyi kulturális mindeérdekvédő szervezenesként. Ezek a tapaszhisz ezek az épütünk székházaként is talatcserék jót tettek, letek a diaszpóráműködik, de van, ahol önbizalmat erősítettek ban élő magyarok az egyház is helyiséget a szórványból érkeszámára ma amokapott. Tény azonban, zett vezetőknek, hisz lyan kulturálisauhogy az alaptevékenyrádöbbenhettek arra, ségek mindenféleképhogy olyan kulturális tonómia-szigetekpen kulturális, hagyoértékeket hoznak létként működnek mányőrző jellegűek és re az erdélyi Magyar idehaza. a közösségi művelőHázaikban, amelyek dést szolgálják. minőségben semmivel Az EMKE égisze alatt jelenleg sem maradnak el a magyarországi, jókiépülőben lévő Magyar Ház-háló- részt hasonló igazgatás alatt működő zat célja, hogy ezek az intézmények kulturális intézmények kínálataitól. a művelődésszervezés terén már ne Azzal a jelentős különbséggel, hogy csak elszigetelten, hanem egymást az anyaországban az épület működerősítve dolgozzanak, és a jövőben tetői az önkormányzatok, idehaza amolyan kulturális börze (értékcse- pedig a települések magyar közösre) is alakuljon ki közöttük. Ezt a célt ségei a fenntartók és bennük a munkavégzés szinte kizárólag önkéntes alapon történik. A Magyar Házak vezetői kolozsvári találkozójának más hozadéka is volt. A kulturális börze valóban beindult, hisz az itt létrejött kapcsolatnak köszönhetően került kiállításra Györkös Mányi Albert festőművész néhány alkotása a nevét viselő kolozsvári emlékházból a dicsőszentmártoni magyar közösségi házba, mely a város egykori zsinagógájában működik. És az elmúlt időszakban más kapcsolatfelvételről is kaptunk hírt. A romániai magyar szórványban működő közösségi házak hálózatának a kiépítése és ennek az információs rendszernek élettel való megtöltése úgy gondolom, hogy az EMKE Országos Elnökségének az elsőrendű feladatai közé tartózik az elkövetkező időszakban. Ezért írtam bővebben jelenlegi munkánknak erről a nagyon fontos szeletéről, beleágyazva egy általam megformált EMKE-képbe, történeti háttérbe. Ha valaki többet szeretne megtudni az elmúlt közel húsz év alatt kiépített közművelődési intézmények hálójáról, a közgyűjteményeinkről, az emlékházainkról, az egyre népszerűbb EMKE-díjakról, az intézményünk Kárpát-medencei kapcsolatairól, kattanjon nyugodtan az új köntösbe bújtatott honlapunkra: www.emke.ro.

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

Dáné Tibor Kálmán
EMKE – elnök e-mail: danetiborkalman@yahoo.com

A romániai zöld mozgalom húsz éve
omániában – akárcsak a régió többi országában – a rendszerváltás után természetszerűen megnőtt a civil társadalom szerepe. Ezen belül a változás meghozta a zöld érzelmű emberek társulási, egyesülési kedvét is. Bizonyos szempontból a zöld mozgalom némi előnynyel rendelkezett a civil szféra többi ágazatához képest, ugyanis a múlt rendszer alatt is léteztek természet-

R

kedvelő jellegű kezdeményezések, csoportok, melyek túrázással, barlangászattal foglalkoztak. Ennek tudható be, hogy nagyon hamar megjelentek a hivatalosan is bejegyzett zöld egyesületek és alapítványok. Tény, hogy a rendszerváltozás utáni első négy-öt évben jegyezték be a ma létező szervezetek közel egynegyedét (ennél több szervezetet csak a 2004-2008-as időszakban hoztak

létre). A kommunizmus nehéz környezeti öröksége, valamint az elmúlt húsz év kaotikus, a fenntarthatóság minden elvét nélkülöző fejlesztései számos kihívást hoztak magukkal, melyekre az egyetlen valós válasz a civil társadalom tevékenysége volt. A környezetvédelmi civil szervezetek válasza ezen kihívásokra széles skálán mozgott a reaktív válaszadástól a proaktív jellegű tevékenységekig.

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

15

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

A mindenkori kormányok, valamint a vállalkozói szféra elvtelen része számos olyan kezdeményezést indított útjára, amely óriási veszélyt jelentett az ország környezetére. A környezettudatosság, valamint a környezetvédelmi fegyelem hiánya sok szennyezést, mértéktelen erdőirtást, környezeti baleseteket okozott. Ezek hatása és híre túllépte az ország határait is. Ebből a szempontból elég felidéznünk az elhíresült nagybányai ciánszennyezést. Az ilyen jellegű káros folyamatokra a zöld mozgalom kellőképpen reagált, sikeresen öszszefogott, fontos kampányokat szervezett, és nem egyszer sikerre is vitte ezeket. Példaként érdemes megemlíteni a Segesvárra tervezett Drakula Park megépítését meggátoló, a verespataki beruházás elleni immár tíz éve elhúzódó, vagy a Kronospan cég törvénytelenségei ellen fellépő kampányokat, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ami a proaktív jellegű kezdeményezéseket illeti, itt is azok voltak a legsikeresebbek, amelyek az összefogáson, együttműködésen alapultak. Ilyen összefogásnak, a Natura 2000 koalíció tevékenységének köszönhető az, hogy ma Románia területének közel 18%-a Natura 2000-es területnek van nyilvánítva. Ugyancsak említésre méltó több tucat civil szervezet hiánypótló tevékenysége a természetvédelem területén, melynek köszönhetően számos új védett terület teremtődött meg, sőt, ezek közül jó néhány zöld szervezetek kezelésébe került. Mindemellett számos szervezet aktívan részt vett, valamint közösségeket mozgósított a települési környezet javítását, fenntartását szolgáló tevékenységekben. Mindezen eredmények említése mellett mégis szükségszerűen felmerülnek a kérdések azzal kapcsolatosan, hogy kellőképpen fejlődött-e a környezetvédelmi mozgalom, hol áll öszszehasonlítás szempontjából a többi közép-kelet-európai mozgalomhoz képest, avagy lehetett-e volna e fejlődés esetleg látványosabb? Ha csak azokra a civil szervezetekre gondolok, amelyeket az elmúlt tizenkét évben támogattunk, vagy amelyekkel az elmúlt évtizedben partnerként együttműködtünk, akkor érdekes folyamatok figyelhetőek meg. Nyilvánvaló, elsősorban fejlődésről beszélünk, amit számadatok-

kal is alá lehet támasztani, ugyanis azt láthatjuk, hogy bizonyos ágazatíz évvel ezelőtt, amikor az első kör- tokban jókora lemaradás észlelhenyezetvédelmi adományi progra- tő, főleg ami a szervezetek szakmai munkat indítottuk, készítettünk egy hozzáállását, hozzáértését illeti. felmérést, ami a romániai környe- Konkrétan: ami nálunk erős, az tuzetvédelmi civil szervezetek akkori lajdonképpen a természetvédelem, kapacitását, potenciálját, fejlettségi valamint a biológiai sokféleség védelszintjét volt hivatott értékelni. Érde- mére összpontosító munka. Azt lehet kes adat, hogy az akkor felmért közel mondani, hogy zöld szervezeteink száz zöld civil szervezetből alig volt nagy többsége, közel 60-70 százaléka néhány, melynek volt egy, esetleg két elsődlegesen ezekben az ágazatokban állandó alkalmazottja. A nagy több- fejti ki tevékenységét, és ebben is tudség vagy bedolgozókkal, vagy ki- tak a legtöbbet felmutatni az elmúlt mondottan önkéntesekkel dolgozott. húsz esztendőben. Ha más ágazatoAzóta ezt a felmérést ugyanazokkal kat szeretnénk a zöld szférán belül a kérdésekkel megismételtük, majd megvizsgálni, például a klímaválto2008-ban Marius Cosmeanu is készí- zás, az alternatív energiák, a fenntett egy hasonló jellegű átvilágítást tartható szállítás, vagy éppenséggel a a romániai környezetvédelmi civil genetikailag módosított szervezetek szféráról. Az eredmények az mutat- ügyét, amelyek mozgalma világszerják, hogy mára a százból több mint te mindinkább erősödik, nálunk csak harminc szervezetnek van állandó elvétve találunk egy-két szervezetet, alkalmazottja, némelyeknek egy, de amelyek tapogatóznak a témaköröktöbbségüknek két-három munkatár- ben, vagy éppenséggel maradandót sa is. Ami a költségvetésüket, forrá- tudnak felmutatni. saikat illeti, elmondható, hogy ezek Ezen lemaradásra több okot lehet exponenciálisan növekedtek, tehát találni. A szervezetek képviselőit megtöbbszöröződtek pénzalapjaik, megkérdezve a legtöbben a források és jó néhány szervezet mind a szak- elégtelenségét hozták fel érvként. mai tudás, mind az általuk lefödött Tény és való: az előbb említett szakmai és földrajzi területet illetően négy országban a civil szervezetek nagyot fejlődött. Nyilvánvalóan van- rendelkezésére álló támogatások nak olyan szervezetek töredékéből gazdális, amelyek eltűntek az kodhattak a hazai A kommunizmus elmúlt húsz évben. Ez zöldek. Az is igaz, nehéz környezeti nagyrészt annak tudhogy e források nagy ható be, hogy nem volt része jó pár évvel öröksége, valamegalapozott hosszú később állt a mozgamint az elmúlt távú stratégiájuk, de lom rendelkezésére a húsz év kaotikus, még inkább hiányzott többi mozgalomhoz a fenntarthatóság az, amit az imént emlíképest. Egy másik minden elvét néltettem: hogy nem volt oka a lemaradásnak: elkötelezett csak encsak kevés szervekülöző fejlesztései nek az ügynek, csak a zetről mondható el, számos kihívást szervezetnek élő munhogy bekapcsolódtak hoztak magukkal, katársuk. Annak ellea nemzetközi környemelyekre az egyetnére, hogy a fejlődés zetvédelmi mozgalen valós válasz a észlelhető, be kell islomba, kevesüknek mernünk a hazai zöld van több éves együttcivil társadalom mozgalomról, hogy működési tapasztatevékenysége volt. nem érte még el azt a lata hasonló külföldi fejlettségi szintet, ameszervezetekkel. lyet húsz év után elvárhatnánk. Ez Összegezve, beszélhetünk zöld nem csak az én személyes megálla- mozgalmi fejlődésről, ugyanakkor pításom, hanem tulajdonképpen egy el kell ismernünk, hogy csak szekegyszerű összehasonlításon alapszik. venciális és csak bizonyos ágazatok Ha megpróbálom összehasonlí- esetében nyilvánvaló, miközben más tani a romániai zöld mozgalmat a ágazatok fejletlenek, csökevényesek visegrádi négyekbelivel, tételesen a maradtak. Nem tudni, a jövő megmagyar, a cseh, a lengyel, valamint hozza-e ezek esetében is a várva várt a szlovák zöld mozgalommal, akkor fejlődést.

16

civil fórum
vődik a döntéshozók képtelensége a megfelelő környezeti politikák kidolgozását és alkalmazását illetően, a törvények be nem tartása, valamint a társadalom alacsony környezettudatossága. Ami biztos továbbra is, a remény és a hit abban, hogy előbbutóbb minél több emberben tudatosulni fog a már lassan elcsépelt, de annál aktuálisabb „csak egy Földünk van” örökérvényű mondás.

Tehát mit tartogat a jövő a hazai zöld mozgalom számára? Nehéz megmondani. A mozgalom számos hatékony szervezettel, lelkes aktivistával rendelkezik, ennek ellenére helyzete még mindig átmeneti, pénzés más jellegű erőforrás-hiánnyal küszködik, ugyanakkor a kihívások is egyre nagyobbak. Minderre ráte-

Potozky László
Polgárt-Társ Alapítvány – ügyvezető igazgató e-mail: laszlop@repf.ro

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

Közel húsz éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ)

A

z 1989-es fordulat igen bonyolult helyzetet teremtett az oktatás terén és azon civilek számára is, akik e területen próbáltak egy új alapokra helyezett oktatási rendszer keretében segíteni a mielőbbi tartalmi és szervezeti változások megvalósításában. Azt hiszem, hogy számunkra a magyar nyelvű oktatás intézményes kereteinek létrehozása volt a legfontosabb. Minden megyében az önálló magyar nyelvű iskolahálózat kiépítése volt a prioritás. Így születtek meg az önálló, és immár legtöbbjük saját nevet is viselő általános és középiskoláink. Szerveződött és újraindult az egyházi oktatás is, amely az anyanyelvű oktatás erős bázisává nőtte ki idővel magát. Önálló iskoláink mellett természetszerűen alapították meg az iskolák anyagi és szellemi támogatását szolgáló alapítványokat. Életre keltek a nagy múltú tudományos és művelődési szervezetek az EME, EMKE, EMTE. Megalakult 1991 decemberében a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), a magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezete. Induláskor közel 800 tagunk volt, ami 5 év alatt 6-7 ezerre növekedett. A taglétszám változik. Volt olyan időszak is, amikor 8200 tagot tartottunk nyilván. Területileg lefedjük a teljes magyarlakta vidéket (Temes, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Hunyad, Fehér, Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód, Brassó,

Kovászna, Hargita, Maros megyék és Bukarest). Az első tíz év az építkezés és az érdekvédelem ideje volt. Számos tiltakozó akciót szerveztünk iskoláink védelmében (élőlánc, beadványok szülői aláírásokkal, minisztériumi meghallgatások, stb.). Az 1995-ös tanügyi törvény elleni tiltakozó székelyudvarhelyi népgyűlés szervezéséből szövetségünk derekasan kivette a részét. Az RMDSZ Oktatási Főosztályával állandó kapcsolatot tartottunk fenn, háttéranyagokkal, javaslatokkal támogattuk törvényhozóink munkáját. Közben kiépítettük intézményrendszerünket is. Három területi oktatási központot hoztunk létre Nagyváradon, Kolozsváron és Csíkszeredában. A szovátai Teleki Oktatási Központ országos továbbképzések központjává vált, állandóan bővítjük, fejlesztjük. A Teleki Kert is főleg a diákok, az ifjúság számára kínál civilizált körülményeket táborozásra, képzésekre. A pedagógus továbbképzések terén legnagyobb megvalósításunk az intézményesült Bolyai Nyári Akadémia (BNYA), amelyet az idén 18. alkalommal szervezünk meg. Civil szervezetként az RMPSZ lehetőségei szerint következetesen támogatja a szórványoktatást (szórvány óvodák támogatási programja), az oktatás minőségi javítását (évközi továbbképzések, pl. 2009-ben öt területi konferenciát szerveztünk: Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Szováta,

Kolozsvár, Nagyvárad), a pedagógusok folyamatos továbbképzését (oktatási központjaink szolgáltatásai révén). A romániai magyarság jelenlegi oktatási problémái: az anyanyelvű oktatási hálózat megőrzése, fejlesztése, a pedagógusok továbbképzése, a szülőkkel és az önkormányzatokkal való kapcsolat, az iskolabarát társadalmi környezet kialakítása. Szövetségünk működését és fenntartását a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya (Titkársága) biztosította kezdetektől fogva. A fejlesztéseket az Illyés, Apáczai Közalapítványok és a Szülőföld Alap pályázati úton tette lehetővé. Az utóbbi években, mint kiemelt fontosságú nemzeti intézményeket, az oktatási központjaink működését támogatta a magyar Miniszterelnöki Hivatal is. Fennállásunk 20. éve felé közeledve szervezeti és tartalmi megújulást tűztünk ki célul, hogy szövetségünk a megváltozott társadalmi körülmények között is szakmai és érdekvédelmi civil szervezetként betölthesse szerepét a magyar nyelvű oktatás fejlesztésében és védelmében.

Lászlófy Pál-István
RMPSZ – elnök e-mail: laszlofyp@rmpsz.ro

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

17

Visszatekintés az önkormányzati-civil szféra partnerségeinkre
Kezdjük az elején a Civitas szemszögéből. Erdélyi értelmiségiek egy csoportja érzékelve, hogy bár van egy „rendszerváltás”, mégsem tud hatékonyan lépni, fejleszteni és közösséget építeni, keresni kezdte az elmozdulás lehetőségeit. Egy lehetséges lépés, egy „járdalap” volt az alapítványunk létrehozása is 1992ben. Éreztük, hogy valamilyen szintű beavatkozásra szükség van, hisz nagyon lassan akart kirajzolódni egy igazi erdélyi váltás egy olyan jövő irányába, amelyben hinni lehetne, amelyben szeretnénk gyerekeinket felnevelni. Abban az időben is arra az útra akartunk rátérni, ahonnan egy reménytelibb jövőt lehet építeni hittel, nem pedig azzal foglalkozni, hogy „mit miért nem lehet”. Kegyetlen volt a közel 50 év központi kommunista gondolkodás hagyatéka. Mindenki keretekben és korlátokban gondolkozott, így nem merte megpróbálni az egyéni és közösségi határok kitolását. Mi elsősorban a „magyar” (vagy „magyarok is lakta”) településeink önkormányzataira fordítottunk nagyobb figyelmet, mert az önkormányzati szinten történő elmozdulással jelentős előrelépést vártunk a közösségi élet(ünk) minőségi fejlődésében. Akkor (és még sokáig, s talán vannak, akik ma is) az önkormányzati vezetőink többsége a „felsőbb utasításra” vártak minden lépésnél és döntésnél. Valahogy nem akarták elhinni, hogy felelősek lehetnek saját sorsuk, közösségük irányításáért. Találkozóink többségének első részében azt kellett meghallgatnunk, hogy mit miért nem lehet meglépni vagy megtenni. Mindig más volt a hibás és a felelős. Csak a legutolsó esetekben tartották saját magukat is felelősnek azért, hogy nem megfelelően alakulnak a dolgok a közösségükben. Innen, erről a holtpontról akartuk elmozdítani az akkori önkormányzati vezetőket és tanácsosokat, hogy legalább fejben és lélekben kezdjék elhinni sorsalakító lehetőségeiket. közösségek teszik lehetővé, hogy kiÍgy próbáltuk az önkormányzatok alakulhasson és megerősödhessen hatékonyságának növelését elérni, a civil társadalom. Közösségi értévalamint ösztönözni az emberek he- keinkre támaszkodva és valós partlyi döntéshozatalban való részvételét nerségekre építve sok gyümölcsöző is, hiszen mi fejlődésen azt a folyama- projektet és folyamatot tudtunk elintot értjük, amely révén egy közösség dítani. tagjai és intézményei képessé vállnak És itt külön hangsúlyt kaptak a arra, hogy erőforrásokat mozgósít- civil szervezeteink is az önkormánysanak életminőségük tartós javulása zatok mellett, mert a civil szféra nélérdekében. Ezt a képességet és hitet kül minden ellaposodna, sőt a poliakartuk átadni, és visszatekintve az tikusaink is jobban „elszállnának”, elmúlt 18 évre azt gondolom, hogy a vállalkozói szféra pedig végleg sok esetben jelentős sikereket értünk elkülönülne a közösségtől. A civilek el, vagy legalábbis ha nem tettük vol- nélkül nem lennének összefogó kapna a dolgunkat megfelelő kitartással csok a közösségi életünkben és talán és szakmaisággal, nagyon hiányzott nem lenne közösségi élet sem. A civolna a tevékenységünk és „nyo- vilek értékteremtése levegőt és hitet munk” Erdélyben. jelent (jelenthet) a jövőre nézve. Ezért Visszahoztuk sok helyen a fénye- folyamatosan civil és „partnerségi ket a szemekbe, megcsillantottuk és központ” is voltunk és vagyunk (ma visszaadtuk a reményt, mindemel- Udvarhelyen azt mondjuk, hogy Fejlett cselekvésre is ösztönöztük azo- lesztő központ az élhető vidékért), jelenkat az embereket, akik tős segítséget adva az képesek voltak tenni önkormányzatoknak, ... mi fejlődésen közösségeink érdea civil szervezeteknek, azt a folyamatot kében – hiszen sok de a vállalkozói szféra értjük, amely réközösségbe jártunk képviselőinek is, hogy vén egy közösség az önkormányzás temegerősödjenek, és rületén elkötelezett és erős partnerségek jöjtagjai és intézképzett szakértői csajenek létre. Így lehet ményei képessé patunkkal. Ha a szácsak „megvonalazni” vállnak arra, hogy mok tükrében nézzük, a fejlesztési prograerőforrásokat azt látjuk, hogy 1993mokat, párhuzamosan mozgósítsanak 2000 között Erdély a szükséges finanszíterületén udvarhelyi rozási források felkuéletminőségük és kolozsvári szervetatásával. Akkor is és tartós javulása zéssel, egy közel 100 ma is biztatunk és kezérdekében. fős szakértői csapatdeményezünk. tal több mint 1000 alkalommal szerveztünk jövőépítő Hittünk és hiszünk a partnermegbeszélést, tanácsadást, szakmai ségekben és valljuk, hogy: „A civil fórumot. Erdélyben a legjelentősebb társadalom abban a közösségben létezik, szakember-hálózatunk volt, és na- ahol a három szféra (a köz-, a magán és gyon sikeresen működtünk együtt a nem-kormányzati) megtanult együttlelkes külső munkatársakkal is. Ez a működni. Ebben a helyzetben a kapcsolahálózat valamilyen formában mindig tok közöttük fontosabbak, mint önmaguk is továbbélt a Civitas életében, hiszen a partnerek.” (Salamon – Hopkins, ezáltal tudtunk és tudunk rugalma- ’97) Sokat kell azonban az együttsak és hatékonyak lenni, szolgálni a működés területén tanuljunk, sokat polgári társadalom épülését. kell fejlődjünk mindannyian. SokMa is az a meggyőződésünk, csak- szor és sokan rájöttünk, hogy nem is a jól szervezett helyi társadalmak/ kevesebbek leszünk, hanem többek

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

18

civil fórum
mányrendelet (26/2000) és egy új latunkból levonhatunk a nonprofit helyi közigazgatási törvény meg- szervezetek és az önkormányzatok jelenése (215/2001). A felsorolt kapcsolatáról: a kölcsönös bizalom két jogi dokumentum az 1989-es fontossága és az együttműködések változásokat követően először fenntarthatóságának a biztosítása. vezette be Romániában a nonpro- Nagyon sok esetben észlelhető, hogy fit szektor és az önkormányzatok a partnerségek pontszerűek, csak forközötti partnerség fogalmát és rásszerzés érdekében alakulnak, mikötelezték (egyelőre szankciók vel a nemzetközi finanszírozók 2000nélkül) az önkormányzatokat, et követően több támogatás esetében hogy a nonprofitok működését követelményként fogalmazták meg, támogassák különböző erőforrá- illetve pontozták, ha a leadott pályásokkal. zat egy partnerség nevében történik. Természetesen mindezek mellett Sokszor bebizonyosodott, hogy ezek még sok tennivaló lenne, de pozití- a kapcsolatok nem fenntarthatóak, a vumként említhetjük az első önkor- pályázatok befejezését követően namányzati finanszírozási programo- gyon sok esetben megszűnt a partnekat a nonprofit szektor rek közti együttműköszámára (Bihar, Hargidés. Az ilyen jellegű Gyakoroljuk ta és Kolozs megyékegyüttműködések hafolyamatosan az ben), továbbá a közös bár fontosak (alkalalázatos szolkezdeményezéseket mat kínálnak a közös gálatot a közös (szociális háló Székelymunkára, a közös projektjeinkben, udvarhelyen, stb.). gondolkodásra), nem Mindezek mellett a alkalmasak távlati cémunkáinkban, és közös munkafelületek lok elérésére. Ahhoz, akkor egyre fejkeresésénél jelenleg is hogy valós kapcsolat lettebb és hatékoa legnagyobb probléalakuljon ki a partnenyabb együttműmákat az egyenlő pozírek között, kölcsönös ködéseink lesznek ciók valamilyen szintű bizalomra van szükbiztosítása, valamint a ség, amit fokozatosan, közösségeink kölcsönös tisztelet hirendszeres együttműérdekében. ánya jelenti (sokszor ködés révén lehet kia politikusok felsőbbalakítani. rendű viselkedése jut erről eszünkbe, A nemzetközi és hazai szinten de azért a civilek is magukba kellene észlelt társadalmi változások erednézzenek, hogy mennyire is hajlan- ményeképpen nagy valószínűséggel dók együttműködni, valamint meny- a következő időszakban felértékenyire válaszolnak hatékonyan a valós lődik majd a partnerség fogalma. A szükségletekre). Sok jó példa van, de mostani körülmények között úgy az sok helyen lehetne és kell is fejlesz- önkormányzati/kormányzati szféráteni a kapcsolatokat. Igazi alázatra nak, mint a nonprofit szervezeteknek lenne szükség a fejlesztő szereplők szükségük van egymásra. részéről. Az úton levés, az úton való járás szinte fontosabb, mint a célba érés. Gyakoroljuk folyamatosan az alázatos szolgálatot a közös projektjeinkben, munkáinkban, és akkor egyre Balogh Márton – Orbán Árpád fejlettebb és hatékonyabb együttműCivitas Alapítvány ködéseink lesznek közösségeink éra Polgári Társadalomért dekében. – regionális igazgatók A Civitas Alapítvány tapasztalae-mailek: marton@civitas.ro, tából kiindulva talán a legfontosabb arpad.orban@civitas.ro következtetés, amit saját tapaszta-

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

egy jó együttműködés által, mégsem tudunk feltétlenül bízni a partnerség intézményrendszerében. Emlékszem egy ’98-as FDSC-s felmérésre (alig 12 éve), mely szerint az ország lakosságának 80,8%-a nem ismert egyetlen civil szervezetet sem, habár akkor a saját felmérésünk alapján csak az udvarhelyi szűkebb régióban több mint 600 egyesület és alapítvány volt bejegyezve (az is igaz, hogy sokan „kocsit hozó” érdekből). Azon szervezeteknek pedig, amelyeknek volt valamilyen kapcsolatuk az önkormányzatokkal, 80%-a csak projektekre épült (mondhatnám, hogy pragmatikus érdek a forráselérés szempontjából). Ma talán jobb a helyzet, jóval nagyobb ismertségnek örvendenek a civil szervezetek, amelyek egyre „profibbak” lesznek, s helyet követelnek a társadalomépítésben. A 2%-os kampányok sokat segítettek ebben, ismertté és elismertté tették sok szervezet munkáját. Ha összegezni próbáljuk az elmúlt 18 esztendő tapasztalatát a civilönkormányzati partnerség kapcsán, meg kell említenünk néhány olyan dolgot, ami nagymértékben befolyásolta ezt: – az időszak első hat-hét esztendejében nem igazán létezett együttműködés a két szektor között, inkább sok esetben konfrontatív jellegű kapcsolatot észlelhettünk; – 1996-1997-et követően kormányzati szinten – és nem csak – kezdtek megjelenni az első jelei a két szektor közötti együttműködésnek. Az 1996-2000-es időszakban először kormányzati, majd önkormányzati szinten kezdtek megjelenni az első intézményi struktúrák, amelyek a nonprofit szervezetekkel való kapcsolatokért felelősek; – 2000-et követően fontos változásoknak voltunk tanúi, főleg ami a jogi hátteret illeti. Ezekben az években több törvénymódosításra került sor: nonprofit szervezetek működését szabályzó kor-

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

19

A Caritas húsz éve a jövőért
„Aki nem emlékezik az elmúltakra, megismétlésüket kockáztatja meg”. – Santayana – Az anyagi jólét jövőjének reményét elveszítettük. A gazdaság növelésére alapozó fejlődés, a Nyugat-Európa által felcsillantott bőség megvalósíthatósága odalett. Be kell helyettesíteni a hiány által keletkezett űrt valami mással! Jubileumok időszaka színesíti a Caritas hétköznapjait. De hogyan is jutottunk ide, hol kezdődött mindez? „Értékünk az ember” mottóval ünnepeljük nagykorúságunkat, ünnepeltetjük azt az eseményt, ami a Gyulafehérvári Caritas születésének huszadik életévét jelenti. Sok minden él bennem ezen ünnep kapcsán, hisz magam is részese voltam ezeknek az esztendőknek. Eszembe jut az első segélyszállítmány-konvoj megjelenése a papnevelde utcájában. Mekkora szolidaritásról tett tanúságot az akkori Európa! Mindenki segíteni akart, mindenki enyhíteni próbált azon a nyomorúságon, amit a kommunista rendszer felelőtlen, mohó önkényurai okoztak. Szinte elöntött az anyagi segélyek áradata. Nem is tudtuk „felfogni” az egészet, még kevésbé hasznosítani. Üröm vegyült az örömeinkbe. A segélyszállítmányok mellett megjelentek az emberarcok is, akik tutorai a segítés kultúrájának. A teljesség igénye nélkül neveket is kell említenem, akik nélkül nem lenne ott a szervezetünk, ahol ma van. Az alapító dr. Vencser László, aki tudta, hogy „sziklára kell építeni”, ha maradandót akarunk alkotni. Sokak emlékezhetnek még arra a körútra, amely során a tanár úr dr. Josef Bauerrel, a Linzi Caritas (Ausztria) vezető munkatársával végigjárt az egyházmegyében és az Egyházunk szociális tanításának Evangéliumból táplálkozó mondanivalóját, konkrét életbe-ültetési módozatainak mozaikkockáit tárta egyházmegyénk papsága elé. Ez az előadássor törte meg a hagyományos előadó-hallgatóság megszokott tradícióját és részvételre, földbe hullott mag”. Nagy intézaktív megosztásra sarkallt minden ményeink jöttek létre, és az apróbb résztvevőt. Az egymástól való tanu- szolgáltatásainkkal is egyre több, a lás magjai hullottak ekkor jó földbe. szociális hálón tátongó lyukat sikeEbből a csírából bontakozott ki rend- rült befoldozni. Munkatársaink egyre re az intézményes Caritas struktúrája, képzettebbekké, tapasztaltabbakká amely ma is a szakmai tudás mellett váltak, ugyanakkor munkaadó szeraz Evangéliumból is igyekszik táplál- vezetként is keresettek lettünk. kozni. Az ezredforduló utáni szervezeÉpülni kezdtek már a kilencvenes tünk, már akár sikertörténetnek is évek elején a nagy intézményeink: a nevezhető, a 20. század paradigmáiSzent Erzsébet Öregotthon, a Jakab nak értékelése szerint. Én inkább az Antal Tanulmányi Ház stb. Az anyagi adott konjunktúrával való felelős básegítségen túl a főként a Linzi Caritas násmódnak tulajdonítom a fejlődés szakemberei révén a nyugati társada- gyorsaságát. Két szerencsés tényező, lomban felhalmozódott szaktudást a DCV (Németországi Caritas Szöpróbálta átadni munkatársainknak. vetség) hathatós támogatása és egy Szakfelügyeletet biztosított az épít- 17/2000-es törvény korrelációjából kezésekhez, gazdasági tanácsadást megszületett a Caritas legnagyobb a pénzügyek felelős és hatékony területet ellátó, legtöbb személyt fogkezeléséhez. A szociális szolgáltatá- lalkoztató szolgáltatása: az otthoni sok terén pedig képzések, kisérések gondozói hálózat. A felkészült, elköegész sorát biztosította és teszi ezt telezett munkatársak szerepe sem ela mai napig. Friedrich Mayerhofer, hanyagolható, hisz nélkülük hiába a Lizi Ohnmacht, Siegrid Spindlbeck, kedvező körülmény. Gertrud Weber, Edith Bürgler neEmellett nem kevésbé fontosak, veit emelném ki abból a sorból, akik csak nem ennyire látványosak a részt vettek szervezeti gyerekkorunk, rendre kialakult szakmai szolgáltakamaszkorunk, feltásai a szervezetnek, nőtté válásunk egyes amelyek szintén a Nem önmagászakaszaiban és legkonszolidálódás útjájobb tudásuk szerint ra léptek: családsegítő ért van a Caritas, egyengették útjainkat. szolgálat, fogyatékkal hanem azért, hogy Visszatekintve nem élők megsegítését felminél hatékonyabvolt ez egyszerű, hisz vállaló szolgáltatások, ban elláthassa mi magunk is mindig katasztrófa-megelőzés a rászorultakat, tudni véltük, hogy mi és helyreállítás, stb. helyes és mi nem. Szász János igazgaönálló életútra Az alapozás után tótól Márton András, indítsa a támoFt. Szász János kapott az otthoni gondozói gatásra szorulmegbízást a főpásztorszolgálat vezetője vettakat. A Caritas a tól a szervezet igazgate át a stafétát, főpászszociálpedagógia tására és felépítésére. tori megbízatással. A Regionálisan szervestruktúra, a rendszer, életterévé kell ződött vezetése alatt az átláthatóság erőváljon. a Caritas a szakmai södött meg az utóbbi elkülönülésekkel páridőben. huzamosan. Az Agrocaritas is – amely párhuAz első tíz év sajátos problémái: a zamosan fejlődött az anyaszervezettel szakemberek hiánya, a pénzügyi hát- – beágyazódott abba, de megtarthatta tér bizonytalansága, az identitáskere- sajátos jellegét, arculatát: nevezetesen sés, a törvények jellege, hiányosságai, a vidékfejlesztéssel kapcsolatba hoza közélet közömbössége, a külső és ható valamennyi szolgáltatást. belső megvesztegethetőség, stb. Íme, húsz év mozaikkockáiból néÖrömeink is bőséggel voltak. hány jellegzetesség, ami alapján öszLassan-lassan szárba szökkent a „jó szeállhat a Caritasról kirakandó kép.

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

20

civil fórum
dó, nyílt, szótartó, önérzetes, büszke, igazságszerető, szabadságszerető. Kedélyvilága sokhúrú, fejlett szépérzékkel, ami sajnos dekadens pályára lépett a Nyugat-majmolás révén. Művelődésvágyunk is erős. Hibáink közül a széthúzásra való hajlamot, a pártoskodást említem legelőbb. Mindannyian vezérek szeretnénk lenni, nehezen vagyunk fegyelmezhetőek. Nagy eszményeinknek csak tábornokai vannak és nincsenek közkatonák. A tekintélytiszteletet alig ismerjük. Vezetőinket szívesen elgáncsoljuk… „a sas szárnyain is csak a porszemet keressük.” A kicsinyes hiúság sem áll távul tőlünk. Szeretjük a címeket, többnek akarunk látszani, mint amik vagyunk. Szívesen hivatkozunk ezer éves – ma már egyes történészek szerint több ezer éves – múltunkra, de ami múltunkat naggyá tette, azt nem követjük. Idegenek majmolása nyelvünkben, szokásainkban, viseletünkben, építkezéseinkben lassan magyartalanná tesz. Polgári bátorság, polgári öntudat, amit ma civil kurázsinak is nevezhetünk, hogy értsük, kiveszőben van belőlünk. Alaptermészetünk szalmalángú, könynyen esik az egyik végletből a másikba. „A magyar nem gyűlöli az ellenséget, legfeljebb lenézi. Vérig sértően le tudja nézni. Csak egyvalakit tud igazán gyűlölni – a magyart.” Szervezetünk feladata népnevelői is. Fel kell ébresztenünk népünk lelkiismeretét, önbírálat révén el kell juttatni az önismeretig, amellyel szembesülve az erények útjára léphet. Eszközök: A család megerősítése, az otthon megbecsülése. Az anya és az apa jó példája nevel a leghatékonyabban. Minden szülő népnevelő is egyben. Az iskolának nemcsak az ismereteket, hanem a jellemalakítást, akaraterőre, bátorságra nevelést is szolgálnia kell. Mit ér a ragyogó elméjű ember, ha csak zseniális kalandor válik belőle? Hány ilyen vállalkozót, politikust ismerünk köreinkben. A köznevelés harmadik jelentős eszköze a média. Szónok és igehirdető. Csak az nem mindegy, hogy mivel táplálkozik. Pénzzel vagy erénnyel. A pap csak a templomban van, a média bezsongja egész életterünket – óriásplakátok, tévé, rádió, internet –, úton-útfélen kínálja bájait. Még a hálószobáink sem mentesek a létrontást ösztönző médiától. Ki amilyen médiát fogyaszt, milyen lapot olvas, észrevétlenül

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

Közösségre van szükség, erős munkaközösségre (Mk 1, 16-19), amely szinte organikus egységként működve végzi el a feladatait, kiki a maga szerepében. Ne próbáljon a kéz fejjé lenni, de a fej sem válhat, mondjuk lábbá. A táborhegyi jelenetek (Mk. 9, 2-10) elengedhetetlenek, Ha a magam nevéahol az Istennel való ben őszintén és nyíltan találkozásra biztosíIsmernünk kell a beszélhetek a „sumtunk lehetőséget. Itt népet is, amelymám” szervezetünkről, az Erőforrásból töltehez küldetésünk akit már megszemékezhetünk. Nem a csaszól, hisz magunk lyesítettem és követpatépítő tréningekre is tagjai vagyunk, kezetesen nagybetűvel gondolok, hanem kaírom le tulajdonnevét, tartikus élményt nyújse nem jobbak, se azt, hogy Caritas, aktó elmélyülésekre. nem rosszabbak kor azt mondom róla: Természetes, hogy nála. Már Széchemostanig felneveltek a jó munkához keret, nyi figyelmeztet a körülmények és a szabályzat, törvény, arra, hogy a nép partnerek. Elnézte histandardok is kellebáinkat, tévedéseinket nek. Ezekre is találunk elfogultsága öna társadalom. Tanulási időtálló – 2000 éves magával szemben folyamat volt csupán a – példákat az Evana haladás legnahúsz esztendő, védett géliumban (Mk 6, 37). gyobb akadálya. körülmények közepetÖnismeret. Sarkalatos te. Ezután kezdődik kérdés. Ismernünk kell csak a neheze, az igazi feladat. És most a képességeinket (Mk 9, 35), tisztában visszautalok a bevezetőmre és annak kell lennünk határainkkal is, különsúlyától, komolyságától ihletetten mu- ben felemészt a feladat. Óvakodjunk tatok rá arra a feladatsorra, amellyel a a túlvállalás kísértésétől, attól, hogy Mesterünk, Jézus Krisztus Pünkösd minden probléma megoldása a mi szellemével felvértezve útnak ereszt és feladatunk. Egyénileg is nézzünk megbízást ad. szembe képességeinkkel, ne próbálSzervezetünk eltelt húsz eszten- junk mindentudók lenni. Ha pedig dejének csak akkor volt, van értelme, felelős vezető vagyok, a munkatársaha a jövő kihívásainak is eleget tud im irányában tanúsított bizalom meltenni. Itt Kiss Ulrich SJ által megvilá- lett a legfontosabb dolog a delegálás gított, a Márk Evangéliumaként köz- kell legyen. Ne próbálja a fej átvenni ismert „szervezeti kézikönyvre” ala- a láb szerepét… pozok, mely szerint küldetésünk van Ismernünk kell a népet is, amelya világban. Feladatunk: „Isten orszá- hez küldetésünk szól, hisz magunk gának építése” (Mk 1,15), amely itt és is tagjai vagyunk, se nem jobbak, se most történik mindennapi munkánk nem rosszabbak nála. Már Széchenyi elvégzése közepette. Tevékenysége- figyelmeztet arra, hogy a nép elfoink során azokhoz az alapértékekhez gultsága önmagával szemben a halakell igazodnunk, amelyek a szolidari- dás legnagyobb akadálya. „Nem hű tás, szolgálat, elkötelezettség, becsü- fia a hazának, aki nem mer rámutatni let, bizalom, hit stb. veretes fogalmai a nemzet fogyatékosságaira, hanem által fémjelzettek. Ehhez képest min- szépítő szerekkel kendőzi azokat…” den másodlagos: a menedzsment, a (Kelet Népe). marketing, kontrolling és egyéb nélPerlaky Lajos (Erdélyi Iskola külözhetetlen eszközei a mai 21. szá- 1934/35 II. évf. 7-8. sz. 391-393. I.) sazadi szervezeti kultúrának. Ezek sem ját erényeink és hibáink ismeretére elhanyagolandók, de nem elsődlege- hívja fel a figyelmet. Őt parafrazálva, sek. Nem önmagáért van a Caritas, vele egyetértve megnevezek néhány hanem azért, hogy minél hatékonyab- tulajdonságot népünkre vonatkozólag: ban elláthassa a rászorultakat, önálló józan, értelmes, méltóságos magataréletútra indítsa a támogatásra szorul- tású. Tud úr lenni, és parasztjaink is takat. A Caritas a szociálpedagógia arisztokratikusak Jean Jacques Élisée életterévé kell váljon. Reclus szerint. Erős, bátor, virtuskoVajon miként látnak minket a közélet felelősséghordói, a papság, más civil szervezetek, ellátottjaink, testvérszervezeteink, „versenytársaink”? Milyennek ítéljük meg mi saját magunkat? Biztos, hogy ahányan, annyiképp.

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

21

Szórványkérdés – szórványhelyzet – szórványügy

L

étezik egy alaptétel, amelyet politikai vezetőink ritkán szoktak idézni, bár minden bizonnyal ismerik: egy kisebbségi közösségnek nyelvében való megmaradása annál nagyobb erőfeszítést követel, minél nagyobb a szórvány aránya. És egyre több szórvánnyal kell számolni.

A Magyarország körüli országok kisebbségi magyar közösségei közül háromban – Ausztria, Szlovénia, Horvátország – csak szórványok léteznek, a százezer főt meghaladó határon túli magyar közösségek közül éppen a legkisebb van viszonylag jó helyzetben: a kárpátaljai. Ennek több

oka van, ezek közül kettőt említenék: az egyik Ukrajna nagy „kisebbsége”, a tízmilliót meghaladó orosz közösség nemcsak nyelvi kérdést jelent, hanem politikait is, tehát a magyarság éntételező programjai Kijevben riadalmat nem keltenek, olykor nem is figyelnek oda ezekre. Az ottani

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

olyanná formálódik. Végül, de nem utolsósorban az irodalom, a művészet is fontos eszköze a nép felemelésének. Ne csak olyan könyvet olvassunk, amely szegényes „lelki kosztot árul” sok szerelemmel és azzal, hogy hogyan lehet szegényből gazdaggá, sikeressé válni, hanem a jó könyv vigasztal, fölemel, segít, tanácsot ad, lelket nemesít. Ezen eszközök ismerete után legfőbb feladatként az erkölcsnevelés, a földhöz való ragaszkodásra való nevelés és a kitartásra nevelés a legfontosabb. Úgy kerültünk ki a Teremtő kezéből, hogy emésztő sóvárgás fűz a föld rögéhez, amelyben bölcsője ringott, és amellyel egykor dobogni megszűnt szívét betakarják. Dolgoznunk kell azon, hogy ez a föld ne csak keservet, hanem nyugalmat, boldogságot, megélhetést és békét adjon. A kitartásra azért van szükség, hogy leküzdhessük a nehézséget. A megpróbáltatások legyenek felemelkedésünk pillérei. A fejlődés erőinek legfőbb táptalaja a népi sajátosság és az integrált hagyomány. Hogy állunk az idők jeleinek a felismerésével? Tanulunk-e eleget ahhoz, hogy levetkőzhessük sztereotípiáinkat, és valóban értékelni tudjuk azokat és aszerint szervezzük munkánkat. Válság jelentkezik az élet minden területén. Azon értékek válsága, amelyről azt gondoltuk, hogy a megváltást hozzák. Válságban a pénz, a piac, a növekedés, a környezet, a klíma, az egyház… és hadd ne soroljam. Egyre többen keresik azokat az értékeket, amelyek időtállóak és mindenki számára elfogadhatóak. „A jövő vagy keresztény lesz, vagy nem lesz semmilyen” millendorferi megállapítás velőket megrengető igazságként tornyosul elénk és bevilágítja felada-

taink labirintusát. Azt is hámozzuk ki idő, halottan is életet szimuláljon, és az idők jelei közül, hogy megvezetet- tovább kísértsen közöttük” – írja Maktek vagyunk. A tévé és a reklámhad- kai Sándor. Keressük meg az időtálló, járatok a divat és a fölösleges dolgok életképes értékeket és arra alapozzuk fogyasztására, majmolására sarkall- a jövőt. A harmincas évek gazdasági nak. A kozmetikumokkal, amit meg- világválságánál, a trianoni veszteségvásároltatnak velünk, nél is súlyosabb az a tömbháznegyedeket helyzet, amit kreált a Tanulni kell, tanílehetne bevakolni. A liberális kapitalizmus. tani, hogy eléggé különféle cukrozott üdíTanulni kell, tanítőitalok mérhetetlen fotani, hogy eléggé leleleleményesek és gyasztása nemcsak hizményesek és kreatívak kreatívak leheslal, hanem függőséget lehessünk a népünk, sünk a népünk, fajis okoz és beteggé tesz. fajtánk jövőjét építő tánk jövőjét építő A szeméthegyek lassan munka közepette. munka közepette. megfojtják a földet. És mindez a normális élet Ezek jutottak eszemnélkülözhető elemeinek a megemlíté- be az eltelt húsz esztendőre való emlése. Mások életét majmoljuk anélkül, kezés kapcsán. 1500 kilométerre édes hogy tudnánk ezt. Szappanoperák hazámtól emlékezek, visszaemlékehőseinek neveit, szokásait, életstí- zek munkám, életem meghatározó lusát, használati tárgyait, épületeit szakaszára. Áron püspök egyszer így akarjuk magunk számára is besze- fogalmazott: „Az ember élete akkor rezni. Láttam én már falusi iskolában kezdődik, amikor észreveszi a rajta színpadra adaptált „Pampák kirá- kívül létező világot is”. Életünk, munlyát”, de klasszikus nagyjainkról szó kánk úgy válik teljessé, ha szolgálattá sem esett. Mások életét akarjuk élni, minősül Isten országának építési foés ha nem sikerült, kiüresedettek, lyamatában. frusztráltak, depressziósak vagyunk. Ne tévesszük szem elől, hogy az életBányász József minőség nem ugyanazt jelenti, mint az életszínvonal. Pénz, kozmetikum, Caritas Vidékfejlesztési Osztály mediterrán nyaralás nélkül is lehet e-mail: jozsef.banyasz@caritas-ab.ro minőségi életet élni – gondoljunk csak nagyszüleink életvitelére (fonók, bálok, kalákák…) –, de pénzzel sosem vásárolható az meg. A magas életszín- Felhasznált irodalom: vonalú Nyugat-Európa siránkozik és OSVÁTH Judit, (2003) Erdélyi Iskola, kétségbeesett, mert kiderülni látszik, Antológia Repertóroium in. Márton hogy nem fenntartható az a világ, Áron: Világnézet és nevelés 97-102. amit megteremtettek maguknak, és PERLAKI Lajos: Önismeret és népneveamin gyermekeik szocializálódtak. „Nem szabad megengednünk, lés 120-123., Státus Kiadó, Csíkszereda hogy ami felett ítéletet mondott az

22

civil fórum
külön kérdés, nem lehet egyszerűen lét otthonossága, magától értetődő szórványként kezelni a kisebbségi in- mivolta, állandó nyomás alá kerül, amitézményi struktúránk jelentős részé- nek hatására igazodási kényszer lép fel, nek ittléte okán. és ennek eredménye hosszabb vagy rövid A szórványok megtávon a nyelvváltás, kulhatározása – az általátúraelhagyás vagy akár ... egy kisebbségi nos felfogással ellenaz etnikai adaptáció. A közösségnek nyeltétben – nem egyszerű. hétköznapi olvasat a vében való megUgyanis a veszélyezszórványt etnikai értetettség jellege szetelemben halmozottan maradása annál rint vizsgálni kell: 1) a hátrányos helyzetben nagyobb erőfeszíveszélyeztetettség tartekinti – ez viszont tést követel, minél talmát; 2) a felekezeti lehetőséget nyit arra, nagyobb a szórelhelyezkedést; 3) a hogy a kérdést a szovány aránya. kialakulás folyamatát; ciálpolitika kontex4) a lezajló folyamatok tusából ismert képlet irányát; 5) az asszimilációs folyama- szerint kezeljék: való igaz, hogy a tok intenzitását; 6) a népesség abszo- szórvány jogosan várja el a – jogi, lút lélekszámát; 7) a lakóhely/tele- kulturális, intézményi – támogatást, pülés jellegét; 8) a településen belüli de olykor nem jut erre forrás. Fellép etnikai számarányt; 9) a kistérségen tehát a „jár, de nem jut” paradoxona, belüli etnikai megoszlást; 10) a területi ami az állam felelősségének elismeetnikai koncentrációt; 11) a belső iden- rését és a források szűkös voltának a titástartalmakat és önvédelmező, „im- létét jelzi. munizációs” szokásokat; 12) a vegyes Ki kell jelenteni, hogy a szórványházassági szokásokat, szabályokat; 13) kérdés nem értelmezhető szociális diaz anyanyelv állapotát; 14) a többség menzióban. kisebbség iránti magatartását; 15) a A szórvány a nemzet határa. Ahol szórványcsoport anyanyelvi foglalko- vége van egy kultúrának, ahol a nyelzásszigeteit; 16) a szociális szórványtí- vek nem csupán találkoznak, de rivapusokat, sajátos helyzeteket. lizálnak is, fellép a nyelvváltás: maga Ennyi szempontot kellene egy álta- a személy lép át kisebbségiből a helyi lános szórványértelmezéssel egységes többségi nyelvi közösségbe. Egyetlen nemzet számára sem lehet mellékes, hol húzódik a nyelvhatár, mi történik a nyelvhatáron. Ez éppúgy érvényes magyar, mint román vonatkozásban (a szerbiai Timok völgyében élő románok/vallahok helyzete minden bukaresti kormány számára fontos kérdés kell, hogy legyen). Tudjuk, hogy a politika diszkurzív, az értelmezések folyamatok eredményei, nem mellékes tehát, hogy a közösségek vezetői milyen terminus technicus-okban fogalmazzák meg mondandójukat. A pontos fogalmazás nehezebbé teszi az elkendőzést. Tudjuk és látjuk, komoly változások történtek a szórványok létét és mibenlétét illetően, a napi politika mind Forrás: www.felvidek.ma Erdélyben, mind összmagyar vonatkozásban a kérdést napirenden tartja. keretbe foglalni, s bár tudományosan Vannak szakmai műhelyek és alakulólehetséges, a mindennapokban a szór- ban vannak a politikai döntések megványhelyzetet „leírják”, de nem igye- alapozását, előkészítését szolgáló teskeznek definiálni. A tudományos ér- tületek. Szórványkérdés tehát létezik, a telmezés szerint szórványhelyzetben az politikai napirend állandó tételévé vált egyén társas lény mivoltának a megélése – bár nem a konkrét tervek és stratéginem teljes körű, a más kultúrájú többségi ák, hanem a sokkal inkább a szándéközegben megszűnik az övéi közötti jelen- kok, a (rossz?) lelkiismeret okán.

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

magyarságnak nagy veszélyt jelentő legutóbbi politikai döntések – az ukrán nyelvtörvény, majd az emelt szintű érettségi lehetőségének kizárólagos ukrán nyelvre történő korlátozása (a rendelkezéseket később visszavonták, illetve módosították) – elsősorban az orosz „kisebbséget” célozták meg, bár hatásukban a magyarhoz hasonló kisebb nyelvi közösségek számára lettek volna következményeikben tragikusak, mivel az oroszok egy sor kisebbségi előírást egyszerűen nem tartanak be. Továbbá előnyös a kárpátaljai magyarok számára az, hogy nagyobb részük – kb. 75%-uk – tömbben él a határ mentén. Ez is a magyarázata annak, hogy a kárpátaljai magyarok száma nem apad – egyedüliként a határon túli magyar közösségek közül. A romániai magyarság szórványosodása folyamatos. Szórványosodást írok, de asszimilációt kell érteni. Hiszen a szórvány: asszimilációra hajlamosító közeg, ugyanis a szállásterület etnikai sajátosságai, a településhálózat jellege (hátrányos, más etnikumok közé beékelődött elhelyezkedés) és kis lélekszáma miatt az itt élők az identitásukhoz szükséges értékeket a saját erejükből képtelenek átvenni, fenntartani és fejleszteni.

Ez a térkép világosan mutatja, hogy a Székelyföldet és a SzatmárZilah-Szalonta háromszöget leszámítva Erdély minden térségében szórványban él a magyarság – még akkor is, ha léteznek szigetek, ahol a magyarok helyi többséget alkotnak. Kolozsvár bár területileg itt van, de

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

23

A romániai civil szektor 1990–2010 közti főbb jogi szabályozásai
omániában a személyek társulási jogát az Alkotmány biztosítja, amely a 37. törvénycikkben előírja, hogy „az állampolgárok szabadon társulhatnak politikai

R

pártokba, szakszervezetekbe és más társulási formákba.” Ily módon rögzítődnek a civil szervezetek megalapításának előfeltételei. Ugyancsak itt találhatóak meg a társulási jog kor-

látozásai is abban az esetben, ha „a pártok vagy szervezetek céljai vagy tevékenységei politikaipluralizmusellenesek, harcolnak a jogi szabályzat és a szuverenitás elve ellen, Románia

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

A szórványhelyzet elemzését és a szakpolitikai lépések kidolgozását megkönnyítő műhelyek létéről is beszélhetünk, s bár a műhelyek és a politika között nincs meg az együttműködés, csak kapcsolat létezik, a közös szakmai leltár elkészítése éppen csak elindult. Tudományos szempontból a helyzet biztató, a közös elméleti platform létrejött. Csakhogy a politika nincs a helyzet magaslatán. És ezt igenis meg kell állapítanunk. A szórvány politikai kérdésként jelen van az RMDSZ programjaiban, de nincs lebontott tevékenységi terv, nem világosak a prioritások, az elméleti kutatás eredményeit, az egyes térségek programjait nem hangolják össze. A civilek által elindított első szórvány-programok az 1990-es évek közepére tehetők, s azóta folyamatosan növekedik a civilek felelősségvállalása. A legtöbb civil szervezet az oktatás területén igyekszik segíteni, felelősséget itt vállalnak. Továbbá szórványban a helyi kultúra szinte kizárólag civilekre hárul – egyesületi keretben zajlanak a programok. Ha vannak magyar rendezvények a nyelvi végeken, az a civileknek köszönhető – a kultúrát támogató civil szervezetek száma sok százra tehető Erdélyben, ezek a legaktívabb civil szereplők. A szórványkérdés komoly – nemzetközi – figyelmet kiváltó eredményei civil keretben valósultak meg: a dévai alapítványi hálózat, Böjte Csaba atya gyermekvédelmi központjai hatalmas terhet vettek át a politika intézményi hálózattól, anélkül, hogy a vállalkozás fontossága és dimenziója szerinti támogatást megkapták volna – állami forrásokból. Kallós Zoltán válaszúti iskolaközpontja a szórvány szolgálatára úgy

jöhetett létre, hogy a neves néprajzos ténjen valami, ha létezik helyben egy minden személyes értékét ennek a cél- arra érdemes ember, aki elindít és nak a szolgálatára fordította. Továb- fenntart egy szórványt védő-támogabi korszakos jelentőségű program a tó intézményt. csángóföldi magyar oktatás, a Hegyeli A civilek rengeteget kezdeméAttila és kollégái által elindított és több nyeztek és hatalmas feladatot vállalmint tíze éve működő oktatási rend- tak szórványban. De ha valamilyen szer – ami szintén civil keretben, a körülmény okán a kezdeményezés Moldvai Csángómagyarok Szövetsége nem tudott odáig fejlődni, hogy felfiprogramjaként valósul gyeljenek rá a politika meg. Ez esetben meg felelősei, a folyamat leElfogadhatatlan, kell jegyezni, hogy a állt, még mielőtt meghogy a nemzet programot sokan táerősödhetett volna. A jövőjét illetően mogatják – ennek köpolitika nem térképezi meghatározó szórszönhetően jelenleg 22 fel, nem veszi számba ványkérdés a helyi településen több mint azokat a területeket 1650 gyermek tanul és közösségeket, ahol közösségek kezdeiskolában vagy iskola lépni kellene, nem ményezési potenután magyarul. Létrekeresi a helyi kezdeciáljának legyen a jött a szórványok kutaményezéseket, hanem függvénye: hogy tásának az elméleti műtámogat ott és annyit, akkor történjen helye is – Temesváron, amennyire jut. Mintha a hasonló nevű alapíta szórványt úgy kellevalami, ha létezik vány keretében. A pozine/lehetne támogatni, helyben egy arra tív, bár az említettekhez mint például a sportot. érdemes ember, képest kevésbé nagyMiközben a sporaki elindít és fennméretű kezdeményezétolás lehetőségét megtart egy szórványt sek sora folytatható – és kapják-visszakaphatják érvényes marad a megazok, akiknek a szülei védő-támogató állapítás: a keret, a kinem sportolhattak, azok intézményt. indulás szinte minden aligha térnek vissza esetben civil vállalás. nagyszüleik nyelvéhez, És itt jutunk el ahhoz az ellent- akiknek a szülei nyelvet váltottak. És a mondáshoz, amelyre nyomatékosan nyelvváltás közege a szórvány. fel kell hívni a figyelmet: a szórvány, Ezért állítom, hogy a szórványkérmint a nemzet határa nemzeti ügy désnek nemzeti üggyé kell válnia. – ugyanakkor a szórványhelyzetre Még nem az. nincs a nemzet szintjén, vagy akár És ez nem a civileken múlik. az erdélyi magyarság egészét illetően elgondolt és elfogadott cselekvési program. Elfogadhatatlan, hogy a Dr. Bodó Barna nemzet jövőjét illetően meghatározó szórványkérdés a helyi közösségek Szórvány Alapítvány – ügyvezető kezdeményezési potenciáljának lee-mail: bodobarna@yahoo.com gyen a függvénye: hogy akkor tör-

24

civil fórum

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

integritása vagy függetlensége ellen” (2. bekezdés). Ugyancsak itt az is meg van tiltva, hogy az Alkotmánybíróság bírái, a nép ügyvédei, a tisztviselők, a hadsereg aktív tagjai, a rendőrök és a köztisztviselők más, a törvény által meghatározott kategóriák részt vehessenek politikai pártokban (3. bekezdés). Tilos ugyanakkor a titkos szervezetek alapítása is (4. bekezdés). Az alkotmányos szabályzati jelleg a társulási jogot a legmagasabb szabályozási szintre helyezi, ennek egyenes és azonnali következménye az, hogy ezt csak egy ugyanilyen rangú szabályzattal lehet korlátozni. Az aktuális törvényhozási keretben a szervezet fogalmának nincsen pontos, törvényes meghatározása. A szakirodalomban számos terminussal illetik a társulási formákat. Az európai törvényhozás utal a nem kormányzati (NGO), az amerikai pedig a nonprofit szervezetekre. Olyan fogalmak is előfordulnak, mint jótékonysági szervezetek (Nagy Britannia) és a nem profitorientált szervezetek (Franciaország). A leggyakrabban használtak a nonprofit szervezet és a nem kormányzati szervezet fogalmak. Az alapítvány fogalma Nagy Konstantin korában jelent meg először, egyszerre a Milánói ediktummal, amely a keresztény egyház elismerésére szolgált (i. sz. 313). A középkorban az egyházi alapítvány volt a legfontosabb jogi személy, és ilyenként a polgárjog kollektív tárgya. A kézművesség fejlődésével egy időben megjelentek az első mesterség alapú (szakmai) társulások – a céhek és az iparos segédek egyesületei –, mint a városi környezetre jellemző jog tárgyai. Romániában az első általános, egységes és szisztematikus szabályozás 1924-ben jelent meg, a 21-es Törvényben (Mârzescu-törvény), amely az egyik legmodernebb és legsikerültebb szabályozás. 2000-ig érvényben volt, amikor is a 26/2000-es, az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó kormányrendelettel megszűntették. A román törvényhozásban a társulási formák a „vagyoni célok nélküli magánjogi jogi személyek” címen ismertek (26/2000-es kormányrendelet, 1. törvénycikk, 2. bekezdés). Ebben a törvényben megjelennek a nonprofit szervezetek kategóriáinak első meghatározásai is: az egyesületek és az alapítványok.

Az egyesület az a megállapodás, amely során több személy véglegesen beteszi a közösbe az anyagi hozzájárulását, az ismereteit és a tevékenységét egy olyan cél megvalósítása érdekében, amely nem a pénzügyi hasznot vagy a gazdasági előnyöket keresi. Az alapítvány jelentése: élők között végbemenő, vagy elhalálozási okokból történő olyan cselekvés, amelynek révén egy fizikai vagy jogi személy létrehoz egy elkülönített és a sajátjától független vagyont, amelyet általában végleges módon egy ideális, közérdeket képviselő cél megvalósítására fordít. A 2000-es új szabályozások elfogadása módosításokat hozott a törvényhozásban, ezek egy sor olyan rendelkezést vontak maguk után, amelyek szükségesek a jelenlegi kontextusban és a modern elvárásoknak is megfelelnek. A legfontosabb módosítások az alapító tagok számának csökkentésére irányultak: 21-ről minimum 3-ra csökkent a szám az egyesületek esetében és minimum egy személyre alapítványoknál. A szövetség szervezeti szabályzatát is a 26-os kormányrendelet szabályozza. Egy újabb módosítás a közhasznú státusz bevezetésére irányult. Egy olyan szabályozásról van itt szó, amellyel egyre gyakrabban találkozhatunk az európai országokban. Egy másik fontos pillanat a nem kormányzati szervezetek szektorának jogi szabályozásában a 2003-as év volt, amikor a 26-os kormányrendelet újabb módosítása újra bevezette azt, hogy egy egyesület megalapításához szükséges az illetékes miniszter jóváhagyása. Felülvizsgálták a közhasznú státusz megítélésének feltételeit is, szigorúbb feltételeket szabtak, habár ezt inkább bizonyos haszonleső szervezetek aknázták ki. A törvényhozási keret felülvizsgálata 2005-ben történt, akkor, amikor öt év után a 26-os kormányrendeletet jóváhagyásáról szóló törvény átment a román törvényhozáson. A közhasznú státuszra vonatkozó kiigazítások, egy egyesület megalapításához szükséges alapító tőke lecsökkentése, vagy a cenzor kinevezési feltételeinek felülvizsgálata mind olyan összetevők, amelyeket ezeknek a módosításoknak a következtében fogadtak el.

A nem kormányzati szervezetek adókedvezményeivel foglalkozik az 1994-ben elfogadott 32-es Szponzorizálási törvény, amely a nem kormányzati szervezeteknek tett jótékonysági cselekedetek esetén lehetővé tette az adóalap csökkentését 5-10%-kal. Ezt az elvet az Adózási törvénykönyv rendelkezései szerint arra cserélték ki, hogy a fizetendő adó 20%-át szponzorizálásra lehet fordítani, ez az öszszeg azonban nem haladhatja meg az éves árbevétel 0,3%-át. Más adózási rendelkezések, amelyeket a nem kormányzati szervezetek előnyére vezettek be, a következőkre összpontosítottak: az alkalmi tevékenységek nem adókötelesek (versenyek, ahol benevezési díjat kell fizetni, sorsjegyek stb.), valamint nem kell profitadót fizetni az olyan gazdasági tevékenységek után, amelyek nem haladják meg a 10 000 eurót. Ezt a felső határt a következő években 15 000 euróra emelték. A legismertebb adózási kedvezmény, amely a szervezeteket érinti, a 2%-ról szóló rendelkezés, amely előírja, hogy minden egyes adófizető magánszemély támogathatja valamely civil szervezet tevékenységét egy akkora összeggel, amely az államnak fizetendő adója 2%-ának felel meg. A civil szervezetek szervezési és működési törvényhozási keretére vonatkozó közpolitikák potenciális új témái foglalkozhatnának a közhasznúság mechanizmusának újraállításával vagy a különböző közszolgáltatások (különösen a szociális szolgáltatások) civil szervezetekkel történő szerződéskötésének ösztönzésével. Minden olyan fél, amelyiket egy ilyen szabályozás érint, indíthatna pártfogási vagy mobilizációs kampányokat, amelyeknek témája lehetne egy olyan törvényhozási keret, amely ösztönzi a szociális vállalkozások vagy a szociális gazdaság egységeinek létrehozását.

Octavian Rusu
nonprofit jogi szakértő e-mail: octavian_rusu@yahoo.com Fordította: Dénes Réka

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

25

10 éve indult útjára a Civil
Miért? Hogyan? Ki(k) által? 1999. január 15-16-án Kolozsváron igen nagy számban gyűltek össze egy konferencia keretében az erdélyi magyar civil szervezetek. Ezen a rendezvényen fogalmazódott meg annak gondolata, hogy szükség lenne az erdélyi magyar civil szférát információval ellátó, a civil szervezetek egymás megismerését segítő, képzéseket szervező, az erdélyi magyar civil szférának fórumot teremtő civil szervezetre. Három civil szervezet összefogásából így jött létre az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA). Az alapítvány alapküldetéseként megfogalmazott célok elérésének igen kézenfekvő eszköze volt egy civil-szakmai kiadvány megjelentetése. Így jelent meg 2000 májusában a Civil Fórum lap első száma Egri István főszerkesztésében. Formája és terjedelme egy hírlevélhez hasonlított, A4-es fehér-fekete formátumban. Az első lapszám, melynek terjedelme 8 oldal volt az ERMACISZÁ-t mutatta be és a II. Civil Fórum konferenciáról számolt be.

Fórum lap

3. A vállalkozók bevonása, az üzleti és a nonprofit szféra együttműködése I. évf., 2. szám, 2000. július–augusztus 4. A Teleház mozgalom I. évf., 3. szám, 2000. szeptember–október 5. A civil szféra és az önkormányzat együttműködése I. évf., 4. szám, 2000. november–december 2001. ii. évfolyam 6. A civil társadalom szerepe az interetnikus konfliktusok kezelésében II. évf., 1. szám, 2001. január–február 7. A tudás, mint társadalmi erőforrás II. évf. 2. szám, 2001. március–április 8. Falugondnokság és a civil szervezetek lehetőségei II. évf., 3. szám, 2001. május–június 9. Az önkéntesség II. évf., 4. szám, 2001. július–augusztus 10. Együttműködés: a politikum, a gazdaság és a civil szféra között II. évf., 5. szám, 2001. szeptember–október 11. Népfőiskolák – Tanuló Társadalom II. évf., 6. szám, 2001. november–december E tematikákon jól követhető, hogy az erdélyi magyar civil szféra számára az elsődleges példaképet a magyarországi civil szféra jelentette. Elsősorban az ottani példákat, modelleket közvetítette a lap az erdélyi magyar civil szervezetek felé (teleház, falugondnokság, önkéntesség, önkormányzati-civil kapcsolatépítés). Emellett a másik hangsúlyos téma, ami a lapszámokban többször is előfordul, a szféra önmegfogalmazása, elhatárolódása az állami/politikai szférától, illetve a vállalkozói szférától. Ugyanakkor, a másik két szektorral történő kapcsolatteremtés és kapcsolatépítés is központi kérdéskör volt. A Civil Fórum iránymutató kívánt lenni az erdélyi magyar civil szervezetek számára. Ezért is közvetítette számukra a magyarországi példákat és fogalmazott meg iránymutató gondolatokat az erdélyi magyar közösség számára. Tartalmi felépítésében a lapszámokat egy vezércikk vezette fel, ezt követték a témához kapcsolódó rövid lélegzetű további írások, majd a 2001-es lapszámokban a felhívások, a hírek és az aktuális pályázati lehetőségek. Ezekben az években több mint 2000 példányban jelent meg a lap és ingyenesen juttatta el az alapítvány az erdélyi magyar civil szervezeteknek és a civil szférához kötődő más szervezeteknek, intézményeknek. A lap megjelenését ezekben az években főleg az Illyés Közalapítvány, a Mocsáry Lajos Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Communitas Alapítvány, számos erdélyi vállalkozó, valamint a Református Egyház Misztótfalusy Kis Miklós Sajtóközpontja is támogatta. Nemcsak tartalmában, de terjedelmében is egyre „izmosodott” a lap. Ami azt is jelentette, hogy egy lapszám

Minden lapszám egy sajátos témára összpontosított már akkor is. Ez a tematika azonban nem jelent meg látható módon, csak a szerkesztő tudta, hogy a cikkek, mondanivalók e témát kell körülírják. Változatos és mindenkor aktuális témakörök kerültek terítékre. Az első két évben kéthavonta jelent meg a lap a következő témakínálattal: 2000. i. évfolyam 1. Az alapítvány bemutatkozása, II. Civil Fórum konferencia I. évf., 0. szám, 2000. május 2. A civil szervezetek és a közösségfejlesztés I. évf., 1. szám, 2000. június

26

civil fórum
lődésében ez egy igen komoly lemaradást jelentett. Jelen cikkünk azonban most nem ezt hivatott elemezni. 2004-ben arculatában egy nagyobb újításon esett át a lap. (Maga a szerkesztőség is várost váltott. Azaz: bár a kiadónál még sokáig az alapítvány kolozsvári címe jelent meg, Csáki Rozália ettől az évtől Székelyudvarhelyen szerkesztette a lapot. Ez a munkatársak, bedolgozók változását is maga után vonta. 2005-től új tördelője és új olvasószerkesztője lett a lapnak.) Az időközben vaskossá vált belső oldalak különálló borítót kaptak. A borító első oldalán ezt követően megjelent a lapszám fő témája is és szemelvények a lap tartalmából. A hátsó borítón pedig az adott évi lapszámok témakínálata. Ezt az arculatot egy évig őrizte meg a lap. Tartalmában annyiban változott, hogy e lapszámtól kezdődően a főszerkesztő rendszeresen tájékoztatott arról, hogy miért is esett a választás az adott témára, ennek milyen vonatkozásait és miként vizsgálja a lapszám, kitérve a rovatok tartalmára is. 2005-ben újabb arculatváltásra került sor. A borító továbbra is csak háromszínű, de mégis színesebb lett és megjelent a témákhoz kapcsolódó képi ábrázolás. Szerkesztőségében is megújult a lap. 2005-ben megalakult az erdélyi magyar civil élet elöljáróiból és egy magyarországi nonprofit kutatóból az a Szerkesztőbizottság, mely napjainkig segíti a főszerkesztő munkáját. Ez a lap szakmai fejlődésében komoly lépést jelentett. A 2005-ben megjelent harmadik lapszámban indult útjára a Civil kurázsi rovatunk, mely azóta is példaértékű civil kezdeményezéseket mutat be. Mivel a naprakész információk szórását hatékonyabban ellátta az időközben elindult ermacisz levelezőlista, a Hírek rovatnak és a pályázatfigyelésnek már nem volt helye a kiadványban. Maradt azonban a beszámolók rovata. 2004. v. évfolyam 19. A civil szféra szerepvállalása az Európai Unióhoz való csatlakozásban V. évf., 1. szám, 2004. január–március 20. A közösségfejlesztés lehetőségei a civil társadalom építésében V. évf., 2. szám, 2004. április–június 21. A civil szféra válaszai a társadalom szociális problémáira V. évf., 3. szám, 2004. július–szeptember 22. Civil szervezetek gazdálkodása, fenntarthatósága V. évf., 4. szám, 2004. október–december 2005. vi. évfolyam 23. Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése VI. évf. 1. szám, 2005. január–március 24. Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? VI. évf. 2. szám, 2005. április–június 25. A politikum viszonya a civil szférához VI. évf. 3. szám, 2005. július–szeptember 26. Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga VI. évf. 4. szám, 2005. október–december 2006-ban Könczey Elemér egy teljesen színes és megújult formába öltöztette a lapot.

kivitelezése már sokkal több szerkesztői, olvasó- és tördelőszerkesztői munkát vett igénybe. Így 2002-től már háromhavonta jelentek meg a lapszámok. És ezt az intenzitást napjainkban is tartjuk. 2002-ben a harmadik lapszámtól több színű lett a kiadvány, a fehér-feketét a zöld szín egészítette ki. Ettől a lapszámtól kezdve hozzáértő tördelőszerkesztőnek, Ferencz Csaba-Leventének és grafikusunknak, Könczey Elemérnek köszönhetően kivitelezésében is megújult a lap. A szerkesztői csapat is kibővült. A lap fejlődése, az egyre növekvő szakmai igényesség már arra sarkallta az alapítvány munkatársait, hogy a témaválasztásba minél több személyt vonjanak be. A témák függvényében minden lapszámnak más és más személy volt a szakmai felelőse. A szerkesztők vele konzultálva alakították ki a laptervet. Tematikájukat tekintve 2002-től a lapszámok az egyes ágazati civil önszerveződéseket is bemutatták. Emellett szervezetfejlesztési témakörök is terítékre kerültek. A 2002-es év utolsó lapszámában – mely egyben a 2003-as év első lapszáma (összevont lapszám) – megjelent a Civil Vitafórum melléklet. Ez a Civil Fórum konferenciát és annak témájában szerveződő vitafórumát népszerűsítette. Íme, az akkori témakínálat: 2002. iii. évfolyam 12. A civil társadalom és az önépítkező intézményfejlesztés III. évf., 1. szám, 2002. január–február 13. Környezetvédelem III. évf., 2. szám, 2002. március–június 14. Vidékfejlesztés – a SAPARD program által nyújtott lehetőségek III. évf., 3. szám, 2002. július–október 15. Az egyház társadalmi felelősségvállalása III. évf., 4. szám, 2002. november–december 2003. iv. évfolyam 15. Az egyház társadalmi felelősségvállalása IV. évf., 1. szám, 2003. január–február – összevont szám 16. Az ifjúság szerepe az erdélyi magyar társadalom jövőjének építésében IV. évf., 2. szám, 2003. május–június 17. A civil szféra szerepe a kisebbségi és közösségi jogok védelmében IV. évf., 3. szám, 2003. július–szeptember 18. A nyilvánosság, mint a közösség- és társadalomfejlesztés eszköze IV. évf., 4. szám, 2003. október–december 2003-ban Csáki Rozália lett a lap főszerkesztője. Az európai uniós csatlakozás előkészületei, az előfinanszírozási alapok már a civil szervezetektől is komoly szakismeretet, felkészültséget igényeltek. A szerkesztők kiemelt figyelemmel kísérték ezt a folyamatot. 2004-ben az első lapszámot is ennek a témának szentelték. Annál is inkább fontos volt ez, mivel az erdélyi magyar civil szervezetek többsége nem volt felkészülve arra, hogy élni tudjon ezekkel a lehetőségekkel. Csak igen kevés magyar civil szervezet számolhat be arról, hogy sikeresen megírt, megnyert és lebonyolított előcsatlakozási forrásokból projektet. Bizton állíthatjuk, hogy az erdélyi magyar civil szféra fej-

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

27

28. Civil ethosz VII. évf. 2. szám, 2006. április–június 29. A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre, problémákra VII. évf. 3. szám, 2006. július–szeptember 30. Civil összefogás VII. évf. 4. szám, 2006. október–december 2007. viii. évfolyam 31. A civil szféra, mint képző és foglalkoztató VIII. évf. 1. szám, 2007. január–március 32. A civil szféra, mint a tudomány tárgya VIII. évf. 2. szám, 2007. április–június 33. A globális társadalom civil társadalma VIII. évf. 3. szám, 2007. július–szeptember 34. Civil érdekérvényesítés VIII. évf. 4. szám, 2007. október–december A 2008-as évet lapunkban egy kitekintéssel kezdtük. 26 személy, köztük politikus, vállalkozó, finanszírozó, lelkész, polgármester, magyarországi civil szakértő mondott véleményt a civil szféráról. Ez igen érdekes tükröt tart felénk, civilek felé. Továbbá ebben az évben a kultúra, a jogi kérdések és a három szektor együttműködése került terítékre. Az, aki rendszeresen olvassa, avagy követi a lap életét, felteheti a kérdést, hogy miért is kerülnek elő időnként ugyanazok a témák. Egyrészt azért, mert a civil kérdéskör nem egy kifogyhatatlan világ, másrészt azért, mert ugyanabban a témakörben, ugyanabban az ágazatban időközben számos változás tapasztalható, amire igen hasznos visszatekinteni. 2008-ban, a harmadik lapszámban jelent meg először a Civil könyves pavilon rovat. A magyarországi Közösségfejlesztési Nyári Egyetem rendezvény programeleméből ihletve és az ezt szervező civil szakértővel, Benedek Gabriellával együttműködve indult útjára és szerkesztjük ma is ezt a rovatot. Ezzel már négy rovatot szerkesztünk a törzsanyag mellett. 2008. iX. évfolyam 35. A civil szféra „külső” szemszögből IX. évf. 1. szám, 2008. január–március 36. Kultúra és civil önszerveződés IX. évf. 2. szám, 2008. április–június 37. Civil szerveződés jogi oldalról IX. évf. 3. szám, 2008. július–szeptember 38. Civil – állami – gazdasági szférák kapcsolata IX. évf. 4. szám, 2008. október–december 2009. X. évfolyam 39. Civil szféra a végeken X. évf. 1. szám, 2009. január–március 40. Hálózatépítés a civil szférában X. évf. 2. szám, 2009. április–június 41. Egyház és/mint civil szféra X. évf. 3. szám, 2009. július–szeptember 42. Információs technológia a civil világban X. évf. 4. szám, 2009. október–december A 2009-ben megjelent lapszámaink borítóján már megjelent a 10 éve jelzés, hisz tizedik éve jelent meg rendszere-

Ebben az évben is civil világunk igen komoly kérdéseivel foglalkoztak a lapszámok. A harmadik lapszámtól már román nyelvű tartalomjegyzék és a főszerkesztő cikkének román nyelvű fordítása révén is nyitott a lap a román nyelvű cikkírók és olvasók felé. Rég emlegetett törekvés a magyar-román civil szféra egymáshoz közelítése. A két civil szektor ugyanis szinte párhuzamosan fejlődik egymás mellett. Erre való tekintettel is a lap főszerkesztője tudatosan odafigyelt arra, hogy román civil szervezetek jó példái, román civil szakértők gondolatai, elemzései is helyet kapjanak a kiadványban. Ezzel is egymás megismerését hivatott segíteni a lap. Úgyszintén nemzetközi szerzők írásai is helyet kaptak a lapban. 2007. május 31-én Budapesten találkoztak a középkelet-európai civil szakmai kiadványok főszerkesztői, továbbá a civil szakmai kutatásokat végző intézmények vezetői. A Civil Fórum lap is meghívott vendége volt ennek a találkozónak. Nem túl sok azoknak a száma, akik hasonló civil szakmai kiadvánnyal büszkélkedhetnek e térségben. Természetesen jóval előttünk jár számos közép-kelet-európai állam a civil szakmai kutatásban. A Civil Fórum lap csak kis töredéke és igen szerény válaszadó erre az igényre. 2007-ben a második lapszámtól kezdődően a magyarországi KultúrPont Irodával történő együttműködésnek köszönhetően elindult a Kulturális kitekintő rovatunk, melyben főleg az Európai Unió kulturális tevékenységeiről, történéseiről számolunk be olvasóinknak. 2006. vii. évfolyam 27. Az 1% és a civil szféra más támogatási lehetőségei VII. évf. 1. szám, 2006. január–március

28

civil fórum
a civil világ iránt érdeklődő egyetemisták megkeresései is rávilágítottak. Ha civil szakmai kérdésekről, történésekről esik szó, sok esetben hozzánk irányítják az érdeklődőket – ez örömteli, hisz elismerő ránk nézve, de aggodalommal is eltölt, hisz lapunk csak szeleteket mutat meg a teljes erdélyi magyar civil palettából. Sok értékes történésről nem adtunk hírt, mert lehet, hogy magunk sem tudtunk róla, avagy témáink kavalkádjába nem tudott éppen abban az időben bekerülni. Azonban az egyes leírásokat az is rostálja, hogy kinek mikor és mennyi ideje van arra, hogy vállalja a fent vázolt körülmények közepette a cikk megírását. Rohanunk, és kevésbé szánunk időt a szakmai felkészülésre, az elmélyülésre. Ha mégis felkelti valami az érdeklődésünket, akkor legtöbbször a világhálóba bújunk bele. És máris meg kell említenem egyik nagy hiányosságunkat. Kiadványunknak nincs honlapja. Nem vagyunk elérhetők a világhálón. Kiesünk ezáltal egy olyan vérkeringésből, melyben célunkat hatékonyabban tudnánk beteljesíteni. Valamikor a lap első éveiben a Transindex jóvoltából felkerültek a lapszámok az internetre. Ma ez sürgető feladat számunkra, melyre a közeljövőben mindenképpen választ kívánunk adni, annál is inkább, mivel érezhető, hogy csökken a nyomtatott sajtó iránti érdeklődés. A világháló újabb lehetőségeket is megnyit majd számunkra. Bár a szakmai irányításban igen értékes személyek segítenek, a szerkesztés és népszerűsítés munkájára nincs nagy csapat. (A lap fenntartása érdekében éppen ez évben tettünk komoly lépést. 2010-től a Civitas Alapítvány és az ERMACISZA közös kiadásában jelenik meg.) És amenynyit megbírunk, megtesszük, de tudjuk, lehetne jobban, lehetne jobbat. Talán a jövő tartogat még kellemes meglepetéseket.

sen kiadványunk. Ez az év is meghozta a maga gyümölcsét. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével együttműködve, Bereczki Kinga felelős szerkesztésével elindult a Civil önépítkezésünk rovatunk. Ebben olyan civil kezdeményezésekről, történésekről adunk hírt, amelyek az erdélyi magyar civil szféra megerősödését hivatottak szolgálni, illetőleg olyan történésekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek gátolják ezt a fejlődést. Íme, itt vagyunk a 43. lapszámunknál. Tíz év már szép múlt egy civil szervezet életében is. És még inkább az egy civil szakmai kiadvány életében, melyet civil szervezet éltet, melynek kivitelezése támogatások függvénye. Köszönet minden eddigi támogatónknak, hogy ezt a szakmai munkát hasznosnak és értékesnek látta és hozzájárult a fenntartásához. Sokan vannak, akik elismerik ennek a munkának az értékét. Mindenekelőtt köszönet jár a Szerkesztőbizottságnak, név szerint Bereczki Kingának, Bodó Barnának, Kolumbán Gábornak, Potozky Lászlónak, Sebestény Istvánnak (HU), Somai Józsefnek és Szenkovics Dezsőnek, hogy már hatodik éve rendszeresen, de többen közülük a lap születésétől is munkájukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ez a lap negyedévente megjelenjen. És köszönet minden cikkírónknak, aki önkéntes munkát végzett és végez, amikor lapunknak megírja cikkeit. Ez az igazi civil magatartás példája, a közért történő cselekvés! Meg kell említenünk azonban, hogy erdélyi viszonylatban hiánycikk a civil szakértő. Sok személy viszszatérő cikkírónk, mert több témakörben is ők a jártasok. Számos szerzőnk magyarországi szakértő. Ez egy igen fontos tapasztalata a hét éves lapszerkesztésnek. És feladat is, melyet az erdélyi magyar civil szférának fel kell vállalnia, tennie kell érte, ha megújuló erdélyi magyar civil társadalom építésében kíván részt venni. Lapunk hasábjain sokszor „tesszük ki” a felkiáltójeleket, amelyek civil életünkben a változásért szólnak. Lapunk arra törekszik, hogy iránymutatója lehessen az erdélyi magyar civil történéseknek, hogy civil szaktudást nyújtson lehetőleg olyan nyelvezetben, amit mindenki megért. Követendő, ötletet adó és kapcsolatépítésre alkalmas jó példákat, cselekvő személyeket mutatunk be. Igyekszünk a civil világ szakmai szerveződéseire is odafigyelni. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy a Civil Fórum dokumentáló jellegű kiadvány is. Erre már

Csáki Rozália
főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com Arról, hogy e kiadvány mit is jelent az erdélyi magyar civil világban, leghitelesebben az olvasók (akik egyben valamikori cikkírók is, avagy éppen a Szerkesztőbizottság tagjai) számolhatnak be. Felkérésünkre többen is vállalták, hogy véleményt mondanak.

Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől

10

év
gondolat a Civil Fórumról

Balázs Sándor
unitárius lelkész, az Erdélyi Falugondnokok Szövetségének elnöke e-mail: sbalazs@lorinfo.ro

ajátos erdélyi világunkban, hála Istennek, még mindig erősen családközpontú életet élünk, vagy legalábbis azt szeretnénk élni. Csodálatos példája ennek a háromnemzedékes család. Csak családi és nagyobb

S

közösségben tudunk teljes életet élni. A közösség megtartó erő, melynek megtartásához mi is hozzá kell járuljunk. Erre kötelez a múlt és a jövő egyaránt. Ahol ez a lelki igény és szükséglet nem valósul meg, nem tud megma-

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

29

radni, ott értékrend-felbomlás, zavar keletkezik. Kialakul az egoizmuson alapuló életforma. Benedek Elek intelme egyre időszerűbb: „Vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből. Állj a védtelenek, gyengék közé...” Ebben az egyre jobban egyensúlyát veszített világban a civilek felismerik a megoldásra váró kérdéseket. Kezdeményezéseikkel hiánypótlók szeretnének lenni. A civil világ önmagát ajánlja a sokszor megfogalmazatlan, de általuk felismert kérdések megoldásához is. Segíteni akar az önmagukon még vagy már segíteni nem tudókon. Ott, ahol a civilek nincsenek akadályozva, hatékonyan jelen tudnak lenni a közösségek életében. Ez már egy kicsit Isten országának megvalósulása itt a földön, ahol az önzetlen segítség, segíteni akarás a mozgatóerő, ahol nincs fáradt, unott, fásult lelkület, ahol az őszintén sugárzó mosoly a mindennapi munka kísérője. Ember emberről való gondoskodását, az emberi méltóság újraértéke-

lését, visszaadását szolgálja. Emberi, civil küldetésünket csodálatosan fogalmazta meg Wass Albert: „Emlékszel, mit tanítottam neked azzal a kicsi üveggel, amit ott leltünk az ösvény szélén? A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadék aljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel? Nahát, mondtam volt azt is, és ezt soha el ne feledd, hogy olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg. Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe. (Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől. In: Hagyaték) A Civil Fórum egyik legkövetkezetesebb segítője a segíteni akaróknak, lehetőséget ad gondolataink, tapasztalataink cseréjére, feltölt a küldetés tudatával, lelkesít és bátorít. A Civil Fórum sajátos kisebbségi helyzetünkben, korunkban a 21. század nyelvén megfogalmazója az örök Isteni akaratnak, elvárásnak: Felelősek vagyunk, felelősséget kell vállalnunk egymásért.

Amikor kicsinek bizonyul a vidéki postaláda…
isbaconba évek óta megérkezik a Civil Fórum. Falusi portánk székely kapujának postaládájába nem igazán fér bele, így a postás a nagykapu lábánál levő résbe szorítja, vigyázva rá, hogy meg ne sérüljön. Óvatosan és kíváncsian bontom a borítékot, pedig gyakran már sejtem, mi a fő téma, ugyanis még év elején közli velem (és a folyóirat teljes olvasóközönségével) a főszerkesztő, hogy az adott esztendőben mire számíthatok. Adódik is rögtön a megállapítás: a szerkesztőség alaposan átgondolt, időben rögzített lapterv alapján végzi tájékoztató, civil tudatosító munkáját. A Civil Fórum folyóirat tíz éves. A szerkesztők évtizednyi munkájának látható eredménye túlnőtte a Civil Fórumnak szánt polcomat. Formájában, vaskosságában, színvilágában, kivitelezésében is változott, megérett. A polcon ez is egyértelműen nyomon követhető. A kevésbé látható, vagy inkább másképp leltározható eredmények a civil munkában, a Bodvaj Egyesület tevékenységeinek, programjainak eredményeiben, az általunk megcélzott gyermekek, ifjak, helyi közösség és falu fejlődésében lelhetők fel. Többször megtettem csak úgy, hasznos olvasgatás céljából, most azonban tudatosan lapozgatom a régi lapszámokat. Próbálom megfogalmazni azt az értéket, ami miatt várom az új példányokat. Szakmaiság, folyamatosan új információk, jó gyakorlatok, viták, aktuális civil gondok jó értelemben vett kibeszélése, lehetőségek felmutatása. Röviden így tudom összefoglalni mindazt, amit a Civil Fórum jelent számomra, amiért szívesen olvasom. A szakmaiság, a tudományos írások, az elemzések jó támpontokat adnak a civilség folyamatban, rendszerben való látására, a szféra felelősségének sokszori újrafogal-

10

év
gondolat a Civil Fórumról

Benedek Márta
Bodvaj Egyesület, Kisbacon e-mail: bodvaj@kisbacon.hu honlap: www.kisbacon.hu

K

mazására, a helyi öntevékeny munkánk elhelyezésére a tágabb civil társadalom építésének folyamatában. A jó gyakorlatok egyrészt ötletet adnak hasonló kezdeményezésekre, gondolatokat ébresztenek, olvasásuk közben már alakul a fejemben a program helyi adaptációjának lehetősége, számba veszem a lehetőségeket, és előfordul, hogy sorjázom az akadályokat is. A jó gyakorlatok bemutatásának, közzétételének ugyanakkor más jelentősége is van: kollégákat ismerünk meg, szervezetek, csoportosulások válnak ismertté az olvasók számára. Ez az adott civil szervezetnek is lehetőség, de ugyanígy az olvasónak is, aki talán partnerséget kezdeményez az addig ismeretlen, ám hasonló célért, célcsoportért, eredményekért tevékenykedőkkel. Ugyanitt a helye leírni a jó gyakorlat felmutatásának talán legfontosabb értékét – elsősorban vidéki megközelítésből: biztatást ad a kisebb, végvári vitézeknek, önbizalmat növel, reményt kelt arra, hogy a legkisebb településen is érdemes civil munkát folytatni, a helyi önkéntesség apró mozaikja beépülhet a nagy együttműködés rendszerébe, és hozzájárulhat a civil társadalom építéséhez, az egészséges civil szemlélet elterjedéséhez. Végvári vitézeket említettem, akik közé tartozunk mi is, az erdővidéki Kisbaconban, ugyan nem szórványban, de mégis távolabb a fejlett vidékek magasabb minőségű civil társadalmától. Kissé elszigetelten élünk fejletlenségünkben, mégis folyamatosan részesülünk a más színtereken elért (szakmai, érdekérvényesítő, szervezői és programalapú) civil eredményekről szóló híradásokból. Utóbbiért a Civil Fórum folyóirat főszerkesztőjét és munkaközösségét illesse köszönet. Kívánom, hogy folyóiratunk ezentúl is töltse be civil felelősség-felmutató és érdekérvényesítő szerepét, ajándékozzon meg szakmai írásaival, tegyen

30

civil fórum
ság: kívánom, hogy falusi portánk postaládájának mérete legalább kéthavonta ne legyen elegendő egy adott postai küldemény befogadására. Mi több, a folytonosságban bízva, a mesterembertől már megrendeltük a nagyobb méretű postaládát…

közzé elemzéseket a civil szférában végbemenő folyamatokról, tájékoztasson az újdonságokról és folyamatosan biztassa „örökmozgásra” a civileket programjaik, eredményeik közlésével. A tízéves évforduló alkalmából találó lehet a jókíván-

10

év
gondolat a Civil Fórumról

Tíz év az ember, érték, minőség szolgálatában…
ézem a listát, a neveket: Varga Zoltán, Bodó Barna, Deák Gyöngyi, Balla Zoltán, Somai József, Dáné Tibor Kálmán, Egri István, Kató Béla, Molnos Lajos, Kolumbán Gábor – felsorolás a teljesség igénye nélkül. Olvasom a témákat: közösségfejlesztési tanfolyamok, a civil szféra és a hatalom, az etnikumok közötti dialógus, a tudásalapú civil társadalom, többnyelvűség és interkulturalitás, az önkéntes civil társadalom… Szemelgetek a tartalmak között: „A társadalom akkor erős, ha minél több tagja érzékeny a benne végbemenő folyamatokra vagy éppen a hiányosságokra.” – Kató Béla, II. évfolyam, 4. szám, 2001. július-augusztus „A globalizáció negatív hatásainak kivédésére a megoldást a fenntartható fejlődés elveinek elfogadása és életbe ültetése jelenti.” – Potozky László, III. évfolyam, 3. szám, 2002. július-október „A jó szándék, az önzetlenség és a hozzáértés cselekvés révén válik hasznossá. Cselekedni az az ember képes, akinek erős a hite, aki bízik önmagában, másokban és a holnapban.” – Egri István, II. évfolyam, 4. szám, 2001. július-augusztus „Az 1989-ben történt társadalmi változások a legnagyobb szakmai feladatot a közgazdászokra rótta. Gyökeresen megváltozott a közgazdász-munka technológiája, mivel a tervteljesítés mechanikus végrehajtója helyett a

Bereczki Kinga
CIVEK – elnök e-mail: bkinga@amoba.ro

N

piacgazdaság által felállított igényeket kielégítő, alkalmazkodni képes, széleskörű szakmai tudással bíró szereplőre lett szükség.” – Somai József, II. évfolyam, 2. szám, 2001. március-április „Az önkormányzat és a civil szervezetek akkor válnak igazi partnerekké, ha közösen beszélik és oldják meg a gondokat, ha ismerik egymás elvárásait.” – Szász Jenő, Orbán Árpád, I. évfolyam, 4. szám, 2000. november-december „Cselekedjünk civil kurázsival, hisz jól tudjuk, hogy egy közösség életrevalósága végül is nem tagjainak számától vagy a birtokában levő gazdasági javak mennyiségétől, hanem nemzeti öntudatának egységétől, tisztaságától függ.” – Kötő József, III. évfolyam, 1. szám, 2002. január-február „Ma már a politikáról is közszájon forog: annyira fontos ügy, hogy nem bízható kizárólag csak a politikusokra, tehát ma minden komoly és közösséget érintő ügy mindannyiunkra tartozik.” – Bodó Barna, III. évfolyam, 1. szám, 2002. január-február … és elégtétellel tölt el: a Civil Fórum méltóan betöltötte és betölti továbbra is a szerepét. Emberekért, civilekért, értékalkotóként, a minőség szolgálatában. Isten éltesse soká tízéves születésnapján, és tartsa meg sokáig szolgálatban, civil építkezésünkért!

10
Civilek fóruma

év
gondolat a Civil Fórumról

Bodó Barna
MCSZESZ – elnök e-mail: bodobarna@yahoo.com zásánál, és ma is azok közé tartozom, akik kiállnak mellette, nem illő arról szólnom, hogy mi jó a lapban. Arról fejteném ki a véleményemet inkább, mit adhat nekünk ez a fórum. Mindinkább meggyőződésem: civil világunk kereszt-

A

z évfordulós vélemény-nyilvánítások alapvetően két mintát követnek: leírjuk, mi jó a lapban, s olykor sejtetjük, mit lehetne másképpen, avagy kifejtjük, miért tekintjük fontosnak az illető fórumot. Mivel már a kezdetektől felelősséggel ott voltam a lap létreho-

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

31

úthoz érkezett. Civil fejlődésünknek alighanem volt egy kezdeti szakasza, amikor többnyire az akkori, általános felelősnek tekintett RMDSZ gerjesztette a civil szerveződési folyamatokat. Ezt követte mindjárt a kilencvenes évek közepén az a civil fellobbanás, amely az egyéni kezdeményezés lehetőségét és ennek tudatosítását jelentette. Amikor lapunk, a Civil Fórum megjelent, akkor úgy tűnt, szép fejlődési pályára álltunk. És 2005-2006-tól mégis azt látjuk, egyre több szervezet táján van gond, egyre nehezebben tudják vinni önként vállalt szolgálatukat. Úgy gondolom, hogy ez a váltás megelőzte a gazdasági-pénzügyi válságot, az csak mélyítette a gondokat. Történt tehát valami, amire nem tudtunk felkészülni. Ez szerintem a civil szféra professzionalizálódása. Egyre szakmaibbá válnak a feladatok és komolyabbak az elvárások. Verespatak a ciános bányászattal csak egyike az idevágó példáknak. Rájöttünk, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket a kisebbségi lét keretei között civilként kell elvégezni, és vannak olyan társadalmi helyzetek, amikor a civil felelősség hangján kell megszólalni. Ez azt jelenti, hogy újra kell gondolnunk saját helyün-

ket és szerepünket. Ide tartozik a civilek viszonya a (különben papír szerint szintén civil) RMDSZ-hez. Tudjuk: nem amatőrök vagyunk, nem ekként kívánunk megnyilvánulni. Tudjuk – de a váltás nehezebb, mint gondoltuk. Nem mindenki gondolja így. Sokan továbbra is azt tartanák jónak, ha a civil szerepvállalás maximuma a kulturális évfordulók megszervezése volna. Csakhogy – több is, más is… És itt térek vissza a lapunkhoz. Témaválasztásai éppen a táguló felelősség-horizont és a növekvő szakmaiság igényeihez igazodnak. Támpont és forrás egyszerre akkor, ha gondunk akad. Ez így túl szép – mondhatják egyesek. Pedig így van. Kitekintései és tematikái, súlypontjai ezt szolgálják. Ha ennyire jó (lehet), akkor miért nincs nagyobb mozgás körülötte? – kérdezhetik egyesek. Magyarázat sok adódna – amit a magam részéről tudok: keresni fogjuk a szélesebb kontaktust. Arra gondolok, hogy egy kiemelten fontos szöveget feltehetünk egy honlapra, s onnan irányítjuk a figyelmet a lapra. Mert megéri. Nekem elhihetik – érdekelt vagyok: civil vagyok.

10

év
gondolat a Civil Fórumról

Kihívások és kísértések az elmúlt húsz évben a civil szervezetek számára

Hajdu Zoltán
Fókusz Öko Központ – ügyvezető igazgató e-mail: zhajdu@rdslink.ro

A

z erdélyi magyar civil társadalom 20 éves fejlődésének szemlélőjeként és aktív résztvevőjeként azt hiszem, magam is számot vethetek az elmúlt húsz év eseményei kapcsán. A kilencvenes évek elején jellemző volt, hogy az erdélyi magyar társadalomban összeforrott a civil és a politikai képviselet. Azt hiszem, ez nagyban hozzájárult az akkori években az erdélyi magyar civil társadalom jelentős fejlődéséhez, és nyugodtan elmondhatjuk, hogy abban az időben az erdélyi magyar civil élet sokkal fejlettebb volt a román civil kezdeményezéseknél. Azonban a civil szerveződéseknek alapvetően más a társadalmi funkciójuk, és más a működésük is, mint a politikai szervezeteknek. A civil társadalom erejét a látszólagos szervezetlenség, de a tulajdonképpeni állandó újjászerveződés adja. Mindig, amikor szükség van a hatalom valamilyen túlkapásának a korrigálására vagy egy feladat megoldására, amelyet a létező társadalmi szerkezetek nem tudnak megoldani, vagy túl költségesen oldanak meg, jelentkezik egy civil szervezet, amely felvállalja a feladatot. Az erdélyi magyar civil szervezetek problémáit a kilencvenes évek második fele óta éppen az okozta és okozza folyamatosan, ami a kezdeti sikereket is eredményezte: a politikum és a civil szféra közötti átjárhatóság. A magyar civil társadalom sok képviselője sajnálatos módon csupán

ugródeszkának tekintette a civil tevékenységet, átkerülve a politikai szférába igyekezett megtartani a civil szférában szerzett pozícióit és befolyása alá vonni a civil szervezeteket. Így bizonyos szervezetek anyagi vagy helyzeti előnyhöz jutottak, javultak pozícióik, az egész civil társadalom szempontjából azonban a jelenség egyértelműen előnytelen volt, és gyengítette a civil szervezetek helyzetét, csökkentette társadalmi presztizsüket. Így nem sikerült a mediátor, a mérleg nyelve szerepet betölteni, nem vált igazából a politikai szféra ellenőrzőjévé és tanácsadójává, hanem sok esetben valamelyik hatalmi érdekcsoport klientúráját erősítette. Ez a jelenség sajnálatos módon az erdélyi magyar közéletben is komoly demokrácia-deficitet eredményezett. Természetesen a különböző tevékenységi területeken léteztek különbségek. A környezetvédelmi szervezetek esetében sajnálatos módon elmondhatjuk, hogy a fentebb említett jelenségek nagymértékben érvényesültek. Ez annál is érdekesebb, mivel ezen a területen elég gyakran jutott a magyar politikai képviselet jelentős pozíciókhoz, de ez a tény sajnálatos módon nem jelentette azt, hogy az erdélyi környezetvédelmi szervezeteket bevonták intézményesített konzultációs folyamatokba, erősítve ezáltal intézményes fejlődésüket és társadalmi elismertségüket. Szomorú következménye a fent emlí-

32

civil fórum
jelentős szerepet kaptak. Ilyen kezdeményezés a Civil Fórum is, amely az utóbbi tíz évben igyekezett megragadni az aktuális témákat, körbejárni és különböző szögből, különböző szerzők szempontjából megvilágítani azokat. Így elméleti támaszt, segítséget, fórumot, tájékozódást nyújtott, dokumentálta a civil társadalom fejlődését. Remélem, a Civil Fórum még sok éven keresztül szolgálja az erdélyi magyar civil társadalmat.

tett folyamatnak, hogy sok szervezet számára egyszerűbbnek tűnik még napjainkban is Brüsszelben megpróbálni érvényt szerezni bizonyos törekvéseknek, mint az erdélyi magyar politikai struktúrákon keresztül elérni ugyanazokat a célokat. A civil társadalom fejlődésében elengedhetetlen bizonyos stabil struktúrák kialakítása, így a civil társadalom fejlődésének göröngyös útján bizonyos kezdeményezések

10

év
gondolat a Civil Fórumról

20 éves a társadalompolitikai fordulat – 10 éves a Civil Fórum

Kósa András László
Közéletre Nevelésért Alapítvány e-mail: kosa.andras.laszlo@gmail.com

A

kerek évfordulók leginkább arra jók, hogy az ember nagy lélegzetet véve átgondolja, hogy az adott időhorizonton belül mi is történt, leltárba vegye az eseményeket, egyféle értékelést hajtson végre, és nem utolsósorban a jövőre vonatkozóan is megfogalmazzon elvárásokat, fogadalmakat, elképzeléseket. Nincs ez másként a Civil Fórum kapcsán sem, hiszen az erdélyi magyar civil társadalom periodikája immár egy évtizedes múltra tekint vissza. Elsőre merész vállalkozásnak hat párhuzamba állítani az 1989-es közép-kelet-európai társadalom-politikai fordulatot a Civil Fórum egy évtizedes létezésével, azonban van néhány olyan pont, amely a két folyamatot – hisz egy lap szerkesztése éppúgy folyamat, mint a történelmi fordulópontként kikiáltott látszólag egyszeri esemény – összekapcsolja, pontosabban fogalmazva: egyik a másikat indukálja. A kommunista rendszerek falát kikezdő társadalmi mozgalmak éppúgy civil kezdeményezésekként indultak, mint a második világháborút követő 1956os magyar forradalom, vagy az 1968-as diáklázadások, majd a prágai és gdanski megmozdulások, de akár a brassói 1987-es munkástüntetés. Ezek a látványos, többnyire utcai tiltakozások mellett a szamizdat kiadványok is hasonló elképzelést szolgáltak. A 20. század jelentős részében a civil mozgalmak – legalábbis térségünkben mindenképpen – illegális formációként léteztek csak, mintegy a rendszer kritikusai, elméleti/gyakorlati kikezdői. Majd ezen illegalitásból a társadalom-politikai fordulat olyan elburjánzást tett lehetővé, amely egy ideig a civil szervezetek társadalmi elfogadottságát kezdte ki. Ebben a folyamatban a Civil Fórum mindig is igyekezett egyrészt a tudományos civil szervezeti vizsgálódásokat a szektor által érthető és használható formában közreadni, másrészt pedig az egyes civil szerveződések munkáját a széles társadalmi rétegek számára elérhetővé tenni, akkor is, ha maga a lap nem az újságos standokról köszönt rá az olvasókra. Ma még nem állnak rendelkezésre a közelmúlt civil kezdeményezéseinek hatékonysági vizsgálatai,

de megkockáztatom, hogy a Civil Fórum, mint az erdélyi magyar civil szféra szócsöve is nagyban hozzájárult ahhoz a folyamathoz, melynek eredményeként az egykori „használt autók forgalomba hozatalára alkalmas jogi formát” ma már társadalmilag, közösségileg is elfogadott, a szó szoros értelmében vett társadalmi szervezetté avanzsálta. Ennek legkézzelfoghatóbb példája, hogy az egyén személyi jövedelemadójából 2%-ot konkrétan ezen jogi formában (nonprofit szervezet: alapítvány vagy egyesület) működő szervezetnek juttathat. Ha a statisztikákat nézzük, akkor kiderül, hogy ez a polgári gondolkodás Erdélyben jóval erősebb. Ennek történelmi hagyományait kár firtatni, viszont hiszem, hogy ebbe a folyamatban egy kapocs a Civil Fórum is. Két évtized társadalom-politikai változása elhozta a földalatti mozgalmakból a társadalom megbecsült alkotóelemeivé válást a civil szervezetek számára. S ebben a folyamatban a Civil Fórum is magának vindikálhat egy szeletet. De ha már az elején azt mondtam, hogy a születésnap nemcsak visszatekintés, leltározás, hanem a jövőre vonatkozó elképzelés felvázolásának a lehetősége is, akkor nem mehetek el szó nélkül a következő évtized feladatai előtt sem. A társadalmi mozgalmak tiltakozó jellege ma már háttérbe szorult, sokkal fontosabbá vált ezen szervezetek valós tevékenysége, hozzáadott értéke és nem utolsósorban a nemzetgazdaságban betöltött szerepe. Ennek megfelelően a gazdasági válság korában a Civil Fórumnak is feladata, hogy ezt a szemléletet a maga „civil szemével” láttassa, illetve a gazdasági rendszer helyreállítása érdekében a civil szervezeteket is felsorakoztassa, hiszen ma már egy-egy ország GDP-jéhez kimutatható formában járulnak hozzá a civil szervezetek, saját pénzforgalmukkal, tevékenységükkel és természetesen munkáltatóként is. Ezen újszerű folyamatok bemutatása, elemzése, illetve a hozzá kapcsolódó közpolitikai viták kezdeményezése, csatornázása lehet a Civil Fórum következő évtizedes feladata. Sok sikert és kitartást mindehhez!

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

33

10
Fórumunk lett-e a Civil Fórum?

év
gondolat a Civil Fórumról

Péntek János
akadémikus, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület elnöke e-mail: pentekj@gmail.com

A

„civil” megjelölés, amely a lap címében is szerepel, azon fogalmak közé tartozik, amelyeket meghatározni alig tudunk, inkább csak érezzük a tartalmát. És erre a tartalomra is többnyire úgy gondolunk, mint ami hiányzott életünk jelentős részében, és ami most is inkább, mint feladat, mint cél áll előttünk. Lényeges része ennek az, hogy „polgári”, „az egyenlőségen, a méltóságon és az emberi jogokon alapuló”, bővebben kifejtve a Magyar értelmező kéziszótárban: „civil társadalom: az állampolgároknak a hivatalos, állami intézményektől, szervezetektől független öntevékeny szerveződése.” Amikor beszélünk róla, azt szoktuk fontosnak tartani, hogy „nem politikai”, elkötelezettsége általánosan emberi, közösségi vagy akár szűkebben saját közösségünk érdekében végzett önzetlen tevékenység. Mindenképpen alulról építkező, öntevékeny és önmagát irányító. Saját életemben, mint másokéban is a munkahelyem, a kolozsvári egyetem, állami intézmény, nem civil világ, legfeljebb a munkahelyi kisközösség, az egyetemi tanszék működik néha úgy, öntevékenyen és önzetlenül, emberi módon, mint egy civil szervezet. Az akadémiai intézmények, testületek is ehhez hasonlóak. Tisztán civil szerveződés számomra a hét éve működő tehetségtámogató egyesületünk, aztán az anyanyelvi mozgalom másfél évtizeden túljutott intézménye, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a maga szilárd szakmai hátterével és az Erdélyi Tankönyvtanács, amely a politika és a gazdasági érdekek miatt nem válhatott függetlenné, és így nem töltheti be azt a szerepet, amelyre mi létrehoztuk. Igaz, mindezekben a szervezetekben a működtetés nehéz munkáját munkatársaim végzik, a nehézségeket is ők érzik igazán. Így amiről a lapból értesültem fontos információként, elsősorban nekik közvetítettem. Eltekintve most az alapvető gondoktól, hogy a politika nyomása alatt, az állami intézmények árnyékában, az általános szegénységben, a korábbi évtizedek után továbbélő tehetetlenségben nagyon nehezen bontakozik ki a mi polgári világunk, civil szervezeteink nehezen találtak magukra, nehezen találták és találják meg egymást, és még nehezebben kapcsolódnak be a civil világ polgári hálózatába, intézményrendszerébe. Hogy most mégis egyre

inkább ebbe az irányba haladhatunk, ebben látom a Civil Fórum szerepét és hatását. A civil szervezeteket egymással szemben is gyanakvóvá teheti, ha másokéhoz hasonló a szerepük, önzővé, ha ugyanazokért a szűk forrásokért kell tülekedniük, elszigeteltté és provinciálissá, ha magukba zárkóznak. A Civil Fórum megjelenésétől kezdve az erdélyi civil világ szolidaritását építi. Nyelvileg is tiszta a hangja, mindenki pontosan értheti, megértheti. Nem csupán szakmai érzékenységem miatt emelem ki a Civil Fórum nyelvi gondozottságát. Nem mondható el ugyanez a hazai magyar intézmények, szervezetek honlapjairól, pedig azok igazán ki vannak téve az „ablakba”, a világ nyilvánossága elé. De ettől függetlenül fontos az éppen a legutóbbi számban tárgyalt információs technológia, a hálózati szerveződés, együttműködés: hogy tudjunk egymásról, hogy naprakész információink legyenek mindarról, ami történik, vagy ami lehetőségként kínálkozik. A lap szerkesztésében mindenképpen a céltudatosságot jelenti a számok tematikus jellege, a lapszámokon belül pedig a bennünket meghatározó rovatok: a sikeres példákat felmutató „sikertörténetek” és a „civil kurázsi” (amit magam is nagyon sokra értékelek), az „önépítkezés”, a „könyves” rovat, a „kitekintés”, a folyamatos tájékoztatás, a képzési lehetőségek bemutatása. A tematikus számokban az eddigieknél is rendszeresebben lehetne összehozni azokat a hazai civil szervezeteket, amelyek hasonló cél érdekében működnek. Ezáltal még inkább fórum lehet a Civil Fórum. Nem mindenki szereti, ha az ilyen kiadványok didaktikusak is, oktatóak. Pedig erre igen nagy szükség van. Szükség van a szakmai tudás gyarapítására, a képzésre és önképzésre, a meglévő szakmai hátterek hasznosítására. Ez néha fontosabb, mint a pénz. A politika a maga önteltségében többnyire nem sokra becsüli, ritkán igényli a szakmai véleményt, a szakmai megalapozást. A civil világnak, ha erős akar lenni, egyre inkább professzionálisan kell működnie. Attól lehet eredményes. A professzionális nem ellentéte a civilnek, hanem támasza, segítője. A Civil Fórum szerkesztői láthatóan tudatában vannak ennek.

34

civil fórum

10
Civil iránytű

év
gondolat a Civil Fórumról

Sebestény István
statisztikus, nonprofit kutató, a Civitalis Egyesület ügyvezetője e-mail: civitalis@t-online.hu

íz évfolyam, negyvenkét szám. A negyvenharmadikban nem árt egy pillanatra felidézni azokat a célkitűzéseket, melyeket – a folyóiratok esetében már „tekintélyes” kornak számító egy évtized során – a lap megvalósítani, illetve azokat az igényeket, melyeket kielégíteni igyekezett. S bár személyesen csak a második öt esztendőben volt szerencsém egyik szerkesztője lenni e periodikának, arra rögtön ráeszméltem, e küldetés amilyen nemes, olyannyira nehéz; sok és sokrétű feladatot egyesít magában. Az erdélyi magyar civil társadalom egymásra találásának előmozdítása; a különböző „ismeretek és gyakorlatok”, hírek, események, élmények minél szélesebb körben való terjesztése; egy nyomtatott gondolatbörze fenntartása; mindemellett mindezen témákon keresztül a magyarországi és erdélyi civil vérkeringés összekapcsolása, és még hosszan sorolhatnánk. Ami ebben a valóban „sokoldalú” Civil Fórumban engem, mint adatok tengerében el-elveszni hajlamos statisztikust, kötetlenebb formában is üzenni vágyó nonprofit kutatót leginkább izgalommal tölt el, az mégiscsak az, hogy teret ad egy olyan műfajnak is, melynek gyakorlása megfelelő írott médium híján nagyon nehéz. Ez a civil publicisztika, mely nemcsak a tudományos és empirikus tények, a szemünk láttán zajló mindennapi valóság értelmezésére, véleményezésére szolgáló szubjektív – néha bölcselkedő, néha kritikus hangvételű – elmélkedést takar, hanem egyszersmind gyúanyagként, katalizátorként is szolgálhat jövőbeni problémafelvetések, kutatások, viták fellobbantásához. A tudományos

T

elemzésekkel szemben itt elfogadható a téma szabadabb körüljárása, a lehetőségek, veszélyek plasztikusabb felvázolása, netán „élveboncolása”, s a rövid, tömör állítások bizonyítása helyett a szerzői tisztességhez elegendő a megfelelő helyekre tett kérdőjel vagy a feltételes mód. A publicisztika önmagában a definíció szerint „az irodalom egyik ága, amely a politikai, társadalmi és kulturális élet eseményeit, problémáit a sajtóban, médiában tárgyalja”. Ennek civil változata tehát csak annyiban különleges, amennyiben civilek írják civilekről civileknek. Ám éppen emiatt ennek művelése nemcsak egy irodalmi élmény kiváltására tett kísérlet, hanem serkentőleg kell hasson mind a szerző, mind az olvasótábor további ez irányú, közösségi, a köz érdekében kifejtetett tevékenységére. Úgy gondolom, ez a szó valódi értelmében vett kihívás, amelyre nem lehet nemet mondani. S e folyóirat, mely ehhez folyamatosan pástot – nota bene, fórumot – biztosít, létfontosságú feladatot tölt be. Mindazonáltal ez csak egyetlen önkényesen kiemelt üde színfolt azon a tarka palettán, amelyet a lap nyújt, s mely már a küllemében is visszatükröződik. Ez a sokszínűség azonban egyszerre számos irányt, utat, célt is megjelenít, ezáltal egy virtuális iránytűhöz is hasonlíthatjuk. Egy civil iránytű. S ne feledjük, ennek is, mint minden „tájolónak”, nem azért van mutatója, hogy az általa jelzett irányt feltétlenül kövessük, hanem azért, hogy ahhoz viszonyítva a sajátunkat tartani tudjuk. Remélem, ez mindannyiunknak, szerkesztőknek, szerzőknek, olvasóknak, civileknek – hosszabb távon is – sikerül…

10

év
gondolat a Civil Fórumról

Somai József
A Civil Fórum lap Szerkesztőbizottságának a tagja, az ERMACISZA kuratóriumi tagja e-mail: malortime@cluj.astral.ro

Visszapillantás tíz évre
Tíz év egy lap életében nem nagy idő, de arra elég, hogy kitűzött céljainak elérésében bizonyíthasson. Tíz év egy lap életében azt is jelentheti, hogy beiratkozott az erdélyi magyar kultúra történelemkönyvébe. Ehhez már csak azt kell „igazolnia”, hogy valóban teljesítette azt a hivatást, amelyet elvártak megbízói és haszonélvező közössége. Megbízói az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) kuratóriumi tagjai voltak, s azt a küldetést bízták rá, hogy úgy, mint a „gazdája”, járuljon hozzá az erdélyi magyar civil társadalom fejlődéséhez. A Civil Fórum kiadói 2000 májusában indították útra

a lapot azzal a gondolattal, hogy ez a kiadvány hosszabb időn át hasznos szolgálatot tesz az erdélyi magyar civil szervezetek építkezésének. A Civil Fórum lapunk indító számának (2000. május) vezércikkében ezt a gondolatot így hozzák a civil közvélemény tudomására: „Úgy gondoljuk, hogy a civil szféra betöltheti a szerepét, ha a közösség figyelmét képes ráirányítani a szolidaritásra, az együttműködésre, a kölcsönös tájékoztatásra, a működéshez, az alkotó cselekvéshez szükséges szellemi és anyagi források hasznosítására. Alapítványunk, és ennek keretében a Civil Fórum, amelyet Ön most a kezében tart, ezeknek a képességeknek szándékszik teret biztosítani.”

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

35

Tíz év után számba vehetjük, hogy a lap ezt a szándékot megvalósította-e. Az említett indító vezércikk a lap céljait is vázolja a következőképpen: „ … célunk az, hogy tájékoztassuk a szervezeteket a civil szférát érintő időszerű történésekről és kiírásokról, valamint, hogy tanácsadási szolgáltatást nyújtsunk, hogy lapunk eszköze legyen a szervezetek közti kapcsolattartásnak, a civil szféra és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatok kialakításának, teremtsen lehetőséget a partnerkereső felhívásokra, közérdekű programok közlésére, illetve a területét érintő jogszabályok és szakmai ismeretek terjesztésére”. A folyóirat indítóinak (az ERMACISZA akkori elnökeként) és a jelenlegi szerkesztőbizottság tagjainak egyikeként szerényen állítom, hogy a lap az elképzelt kihívásoknak tisztességgel próbált eleget tenni. Állíthatom,

hogy egy kezdő lap velejáró botladozásain hasznosan átesve, fejlődési fokozatait folyamatosan a jobbulás jellemezte. Így ma, a kezdeti hírlevél típusú tájékoztató fórum, valamint a közérdekű civil tájékoztatási adatolás és eseményhordozás helyett, a főszerkesztői munkának és a szerkesztőbizottsági tagok sikeres bevonásának köszönhetően egy tematikus, színvonalas civil publikáció áll negyedévenként a közösségünk rendelkezésére. Amúgy itt a helye annak a véleménynek is, hogy az erdélyi magyar civil szféra, nagyságrendjét, teljesítőképességét és a magyar civil közösség nemzetiségvédő nagy szerepét tekintve, akár többre is érdemes kellene legyen, mint egy negyedévenként megjelenő civil, szakmailag többé-kevésbé elfogadott, színvonalas és támogatott publikáció.

10

év
gondolat a Civil Fórumról

„Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”

Vercseg Ilona
közösségfejlesztő, a Parola főszerkesztője e-mail: vercseg@kkapcsolat.hu

Berzsenyi Dániel

A

megszületés kedves történeteit más eleveníti majd fel ezen ünnepi szám hasábjain. Az első, nagyot akaró és bátor önkénteseket sem én fogom méltatni, aki fizikailag nem tartozom e közösséghez, de szellemileg az első perctől kezdve igen, ezért hívó szavukat igyekeztem mindig meghallani. Mi is ez a szellemiség? A szabadság, a civil társadalom akarása. Miszlivetz Ferenc mondta 1999-ben: „A civil társadalom (…) egy közszféra, a szolidaritás szférája, ahol különböző érdekek artikulálódnak, feszülnek egymásnak, ahol konfliktusok zajlanak egyének, csoportok, szervezetek között... A civil társadalom ezeknek a viszonya, tehát egy reflexivitás, s nem pedig a szervezeteknek az összessége. Az egymásra való kölcsönös reagálás a fontos, ez generál egy erőteret, amiben (…) létrejön a civil társadalom.” A civil társadalom tehát felfogható valamiféle közösségi eredményként is, ezért ez a gondolat nekem, közösségfejlesztőnek, különösen kedves. A „közszférában” kialakult spontán reflexivitástól a civil társadalom nagy utat jár be a szervezett reflexivitásig, még ha nem is épp az út legelején tart már. A hallgatás, a belenyugvás, a közömbösség, a magánéletbe való viszszahúzódás kultúráját kell felváltani a részvétel, a demokrácia, a párbeszéd és együttműködés kultúrájával. Nem csak nagy, de nehéz út is ez, hisz nem pusztán cselekvési know-how-k sikeres elsajátításáról, hanem attitűdváltásról van szó. Új intézményeket létrehozni viszonylag könynyű, ám azokat demokratikus módon működtetni – ehhez a közgondolkodás változására is szükség van. Az állampolgár részt vesz saját élete irányításában, és részt vesz a társadalom kölcsönhatási és intézményi fo-

lyamataiban is. Részt vesz közvetlen környezete társadalmi szabályainak közösségi kialakításában, s kész alávetni is magát e közösségi szabályoknak, valamint rendelkezik az akarata érvényre juttatásához szükséges képességekkel és ismeretekkel. Az állampolgár „demokráciát csinál”. Demokráciát, melyhez Arisztotelész szerint először is szabad emberekre van szükség. Sokszor fog el bennünket kétely a társadalmainkat irányítókkal szemben: vajon mindent megtesznek-e azért, hogy szinkronba hozzák, megemeljék, helyzetbe hozzák, inspirálják, szintetizálják az állampolgárok céljait és cselekvéseit a sajátjaikkal? Vajon mennyire valósak a társadalmaink demokratizálására irányuló törekvéseik? Mi, civilek, mindenesetre tesszük a dolgunkat legjobb tudásunk, lelkiismeretünk és erőnk szerint. Követésre érdemes helyi példák létrejöttét segítjük, elemezzük és közzétesszük a társadalmi tanulási folyamatban az egyedi megoldásokat, új szakmai beavatkozási területeket kutatunk fel, és tesszük gyakorlattá közösségfejlesztőkként, lapszerkesztőkként, állampolgárokként. A civil társadalom és a cselekvő állampolgár a jó társadalmat keresők eszménye – „morális cél, amelynek eléréséért küzdeni kell” – mondja Miszlivetz. A Civil Fórum ezt teszi. Küzd ezért a morális célért, közreadott példákkal és gondolatokkal bátorítja az úton elindulókat és haladókat, s felmutatja nekik, hogy nincsenek egyedül, s hogy érdemes dolgozniuk, elköteleződniük a civilség szeretete, a demokrácia gyakorlása mellett. Isten éltesse a Civil Fórum létrehozóit, szerkesztőit és szerzőit, mindenkit, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a lap 10 éve iránymutató civil lappá vált Erdélyben és Magyarországon! Köszönet érte!

Felhasznált irodalom MISZLIVETZ Ferenc: A civil társadalom nyomvonalai az új európai térben. In: Magyar és európai civil társadalom, Szerk. Csefkó Ferenc – Horváth Csaba. MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet – Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs, 1999.

36

civil fórum

Add tovább! Fiatalok a települési közösségekért
Mottó: „Add tovább tudásodat, közjóért való tenni akarásodat, tapasztalataidat és oszd meg/erősítsd kapcsolati rendszeredet! Építsünk együtt egy új, országos mozgalmat a települések életképességének fokozása és az ifjúság demokratikus elköteleződése érdekében!” Egy fiatalok részvételével épülő demokrácia- és közösségfejlesztő országos önkéntes mozgalom indult Magyarországon. A kezdeményezők felismerték az alábbi problémákat, és ezek tudatában akarnak tenni a települési közösségekért: • a megújulásra nem képes települési közösségek értelmiségi/fejlesztői segítség nélkül, magukra maradtak; • a lassú polgárosodás és demokratizálódás szükségessé teszi az értelmiség széleskörű szerepvállalását; • a fiatalságot az intézmények nem készítik fel az aktív demokratikus/közösségi létre, a közjóért való munkálkodásra, s nem tudnak társadalmi és önkéntes munkatapasztalatokra sem szert tenni; • a közép és felsőoktatási oktatási-nevelési intézmények közül kevesen vállalnak szervezetten részt környezetük emberi erőforrásának fejlesztésében; • a kultúraváltás folyamatában erősebbek a dekulturálódás elemei, mint az új, demokratikus és közösségi kultúra kiépülésének jegyei. A mozgalom célja, hogy: – elősegítse az ifjúság közösségi és demokratikus szocializációját azáltal, hogy konkrét cselekvési terepet biztosít a fiatalok és oktató-nevelő intézményeik, szervezeteik társadalmi szerepvállalásához; – elősegítse a települési közösségek megújulását és mindezzel hozzájáruljon a magyar demokrácia megerősödéséhez. Mindezt a következő lehetséges módokon valosítják meg: • az idősebb (többnyire már nem a településükön tanuló, de hazajáró) fiatalok együtt dolgoznak a helyben élő fiatalabbakkal (általános iskolások) településük, társaságuk közösségibbé tételén (nyári táborok, szomszédolás, nemzetközi kapcsolatok, természet- és környezetvédő programok, stb. a helyi igények szerint); • a felsőoktatásban tanulók – a hajdani settlementekhez hasonló módon – tanító- és facilitátorszerepet vállalnak a segítségükre igényt tartó, fogadó településeken (falvakban, városrészekben) az önszerveződés minden lehetséges területén (előadások, előadássorozatok, tanfolyam-jellegű képzések tartása, felzárkóztató programok szervezése, tanulmányutak szervezése itthon és külföldön a helyieket érdeklő fejlesztési témákban, pl. turizmus, ökogazdálkodás stb). A mozgalom nem új intézményeket épít, hanem ráépül a jelenlegi intézményrendszerekre és hálózatokra, s a meglévő kapacitásokat egészíti ki új funkciókkal, melyek a már korábban működő tevékenységeket is fejleszthetik-integrálhatják, pl. közösségfejlesztő, ifjúsági és diák-, civil segítő szervezetek esetében. A közösségfejlesztői tapasztalatok azt igazolják, hogy a diákoknak, de a segítő szervezeteknek és önkénteseknek is vannak szabad, mozgósítható kapacitásaik, pl. többen jelentkeznek önkéntesnek, mint amennyi feladatot rájuk tudnának bízni, vagy pályázati kezdeményezésre megszerveződtek új intézmények, amelyek a projekt lejárta után keresik új feladataikat és lehetséges funkcióikat. A cél az, hogy e szabad kapacitásokat a közjó gyarapítására, s általa társadalmi tapasztalatok szerzésére fordítsák. Az állampolgárok többsége szívesen tenne jót, gyarapítva a közjót is, de nem tudja, mit, hogyan és kikkel tehetne ennek érdekében. A vezetettségre, a szervezettségre való igény erős, s e mozgalom célja többek között az, hogy szervezetté tegye a jobbító szándékokat és becsatornázza azokat egy kínálati és keresleti rendszerbe. A kínálati oldal (segítésre kész

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

37

fiatalok) és a keresleti oldal (az őket fogadni kész iskolák diákjai, települések közösségi csoportjai) megbeszélik a cselekvésnek teret adó település/ intézmény szükségleteit, igényeit és az együttműködés lehetőségeit, szükség esetén önkéntes közvetítő, segítő közreműködésével. Megalkotják saját programjaikat, melynek megvalósításához a továbbiakban ők maguk teremtik elő a szükséges feltételeket – esetleg a már említett segítő támogatásával. A bevonás vagy aktivizálás két fő részből áll: – személyek és szervezetek bevonása személyes megszólítás révén, szükségleteik és motivációik feltárása, kapacitásaik mozgósítása; – területi (helyi, kistérségi, megyei, regionális) szintű közösségi beszélgetések. Az itt elhangzott vélemények és javaslatok továbbiakat generálnak, új érdeklődőket vonnak be, felállítják a munka prioritásait, és nagy vonalakban megtörténik a nyilvánosság előtti elköteleződés és szerepvállalás is. E helyi nyilvános tanácskozás a mozgalommal kapcsolatos vélemények közkinccsé tételére, közösségi mérlegelésére és a közös álláspont kialakítására ad lehetőséget. A mozgalom szerveződésének kulcseleme, hogy a résztvevők egyszerre

legyenek ötletadók és az ötletek kivitelezői. Nem „elintéző”, „megszervező”, „megmondó”, „iránymutató” emberek lesznek a mozgalom főszereplői – ők „csak” katalizátorok, kezdeményezők. Azért kezdeményeznek, hogy mások átvegyék a kezdeményezést! Maguk a megszólított és aktivizálódott személyek/szervezetek fedezik fel tehát saját lehetőségeiket, s teszik őket közösségivé, többszereplőssé egy helyi megállapodási folyamat során. A mozgalom fenntarthatósága A cél az arányos teherviselés kialakítása. A mozgalom központi fenntartásának biztosítása lehetetlen vállalkozás lenne. Erre azért sincs szükség, mert a résztvevők egyrészt rendelkeznek szabad kapacitásokkal, ill. felszabadítanak kapacitásokat a mozgalom céljára, s ezek fenntartását beépítik saját tevékenységükbe, másrészt a kialakuló helyi változatok önálló forrásteremtéssel valósulhatnak csak meg. Ha kedvet kapott, és csatlakozni szeretne: www.addtovabb. kozossegfejlesztes.hu! Az oldal az „Add tovább!” országos önkéntes tanulási mozgalom segítésére készült. Ez egy közösségi oldal, amely alkalmas arra, hogy a mozgalom szervezését – amennyire lehet – önjáróvá tegye.

Mi a teendő itt? Először is csatlakozni kell. (Ehhez érdemes elolvasni az „Add tovább!”, és a „Bővebben” menüpontok alatt található anyagokat.) Ezután egy kérdőívet kell kitölteni. Ez tulajdonképpen több mint egy kérdőív, mert később ez lesz a személyes adatlap. Persze mindig lehet rajta változtatni, de a belépéstől kezdve kereshető lesz. Ezért is fontos, hogy minél részletesebben és felelősségteljesebben legyen kitöltve. A regisztráció után már minden menüpont és almenüpont elérhető lesz. Ezt követően fel lehet venni a kapcsolatot a tagokkal, lehet érdeklődni és aktivizálódni! Miért érdemes? Mert „ha olyasmit csinálsz, ami különb nálad, az megemel”. (Hobo) Fontos, hogy maga az ifjúság kezdje el segíteni saját közösségi és demokratikus szocializációját folyamatosan szélesedő körben, és a fiatalok önkéntes szerepvállalása egyben helyi fejlesztési erőforrásként is hasson, segítse a tanulási nehézségekkel küzdőket felzárkóztatni, a helyieket tanulásra motiválni, megállítva a rohamos dekulturálódási folyamatokat és gyarapítva a helyi társadalmi tőkét. Összeállította: Jakab

Zsuzsa

Civitas Alapítvány – önkéntes e-mail: zsuzsa.jakab@civitas.ro

38

civil fórum

Kutatás készül a romániai civil szektorról
z utóbbi években a romániai civil szektor egyik legégetőbb szükséglete a civil szektorról szóló adatok voltak. Ezek olyan kérdésekre adnak választ, mint: mi a civil szektor dinamikája? Mekkora az állampolgárok bizalma a civil szervezetek (NGO-k) iránt? Mi a társadalmi-gazdasági értékük? Az EU-s csatlakozásnak milyen hatása van a civil szervezetekre? Az 1996-os évvel kezdődően a Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány (FDSC) egy kutatási program keretén belül olyan tanulmányokat készített, amelyeknek az volt a szerepük, hogy meghatározzák a totalitárius rendszer után újjászületett romániai civil szektor szerepét. Ezt a hagyományt folytatva, 20 évvel a civil szektor újjászületése után, a FDSC indított egy új kutatási projektet A civil társadalom katalógusa címmel. Ez a kutatás tulajdonképpen az első olyan országos tanulmány az elmúlt 12 évben, amely elemzi a romániai civil szektor fejlődését, leltározza a főbb megvalósításokat, ahogyan azokat a kihívásokat is, amellyel a civil szektornak szembe kell néznie. A tanulmány utat fog mutatni mind a civil szektorok iránt érdeklődő döntéshozóknak és adományozóknak, mind az egész civil társadalomnak is a jövőbeli stratégiák meghatározásában. Áprilisban a FDSC nyilvánosságra hozta a kutatás első fázisának eredményeit Civil társadalom a válságos időkben címmel. Ebben az első tanulmányban a bemutatott adatok az állampolgárok körében végzett omnibusz típusú kvantitatív kutatás eredményei. A kutatást az FDSC megrendelésére egy országos szintű reprezentatív mintán végezte el a Mercury Research. A minta többfokozatú valószínűségre alapoz, rétegződik fejlesztési régiók és a település típusa szerint, továbbá Románia felnőtt lakosságára reprezentatív. A megkérdezettek végső száma 1196 személy. A maximális hibalehetőség ±2,9%. Az adatok begyűjtése 2010. február 13-26. között történt. A román állampolgároknak több mint 26%-a azt nyilatkozta, hogy megbízik a civil szervezetekben, ebből 6%-a nagyon megbízik bennük. A lakosság legmagasabb fokú bizalmat tanúsító része a 30-44 évesek kategóriájába tartozik, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, magas jövedelme van (1960 lej havonta) és közepes méretű városokból származik.

A

A civil szervezetek iránti bizalom 2001-től mutat növekvő tendenciát: a bizalom szintje akkoriban 13%-os volt, mára elérte a 32%-ot.

Bizalom terén a civil szervezetek jól állnak: nagy bizalomnak örvendenek, nagyobbnak, mint a parlament vagy az állam más intézményei (például az Igazságügy). Az állampolgárok majdnem fele (48%) ismeri azt a tényt, hogy az adózási rendszer lehetővé teszi, hogy az éves jövedelemadójuk 2%-át civil szervezeteknek ajánlják fel. Mégis csak 17%-uk élt ezzel a lehetőséggel. 2007 decemberében ezt a rendelkezést a lakosság 33%-a ismerte. (MMT-felmérés)

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

39

Annak az állampolgárnak a profilja, aki az éves jövedelemadója 2%-át valamelyik civil szervezetnek adja, a következő mintában körvonalazódik: főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezik, életkora 30 és 44 év közötti, vezető pozíciót tölt be, havi 1950 lej feletti jövedelme van és egy 50-200 000 lakosú erdélyi városban vagy Bukarestben él. Romániában a civil és emberbaráti magatartás leginkább az egyháznak adott adományozásokban nyilvánul meg (a válaszadók 33%-a választja ismételten ezt a beavatkozási módszert), egyes esetekben pedig a közösségi munkában (a romániaiak 15%-a). A megkérdezett személyek mindössze 3%-a vallja azt, hogy több ízben is végzett önkéntes munkát civil szervezeteknek, míg a romániaiak 27%-a játszott ismételten a lottón.

A jelen tanulmány csak az első lépése a romániai civil szektor elemzéséről szóló átfogó tanulmánynak. Az omnibusz típusú kutatás mellett a kutatás alapját fogják képezni még más kutatási eszközök is, mint például: véleménykutatás a civil szervezetek vezetői körében, fókuszcsoportos beszélgetések, interjúk, adatbázis-elemzések stb. A Civil társadalom katalógusa projektet az FDSC a Trust for Civil Society in Central & Eastern Europe támogatásával valósítja meg. Összeállította: Ionuţ

Sibian

FDSC – ügyvezető igazgató e-mail: ionut.sibian@fdsc.ro Fordította: Dénes Réka

40

civil fórum

Ha a civilek összefognak

A

nagy globalizáció elhozza a közösségek fokozatos leépítését, sajátosságaink tönkretételét, beleértve kultúránkat, hagyományainkat, de a mindennapi megélhetést biztosító helyi vállalkozásokat is, és általános fogyasztóvá tesz bennünket. Mindenhol ugyanazt és ugyanolyanoknak az elv. Hihetetlen értékrombolást végez: kiöli belőlünk az alkotás örömét, a kezdeményezést, bárgyú vásárlókként lassan elfogyasztjuk saját magunkat. A reklámok tömkelege sulykolja belénk a vásárlás kényszerűségét, a tévéadók silány műsorai fertőzik az agyunkat. Így válunk függővé és kiszolgáltatottá másoktól. Ha nem termelünk és nem alkotunk, akkor egyre inkább nem magunknak dolgozunk, idegenek elképzeléseinek és akaratának vagyunk és leszünk alárendelve. Úgy válunk szolgákká a saját szülőföldünkön, hogy szinte sikerként éljük azt meg: újabb befektetőket sikerült a térségbe vonzani! Az eddigi tapasztalatok alapján azonban az idegen tőkebefektetés önmagában nem oldotta meg a gondokat, sőt: az alacsonyra kényszerített munkadíjjal, saját erőforrásainkra támaszkodva teremt nyereséget, és azt teljes egészében kiviszi a közösségből. A befektetésekre is szükség van, de legalább ennyire fontos az erős helyi vállalkozói jelenlét, a kettő együtt tud igazán hasznos lenni a közösségre nézve. A helyi gazdaság potenciális befogadó tud lenni és partnerként tud viszonyulni a közös gazdasági folyamatokhoz, nem pedig kiszolgáltatottként. Így, ebben a helyzetben az idegen befektetés egy hozzáadott értéket jelent a helyi gazdaságban. Erre egy ellenpélda: Ghána egy aranyban gazdag ország. Eszerint lakói jómódban élhetnének. De ez nem így

van, mert az idegen tőkebefektetők, az üzlet, még mindig van, hová viszkihasználva a helyiek felkészület- szakozni: saját magunkhoz, a mi gazlenségét és alacsony gazdasági szín- daságunkhoz. Ez jelenti a biztonságot vonalát, kihasználják őket. „Ráte- és a stabil jövőt. lepednek” az aranyukra, és maguk A háromszéki civilek összefogtak húznak hasznot belőle. és kezdeményezésükre első alkalomNem igaz, hogy a befektetőt csak mal szervezték meg a Székelyföldi az olcsó munkaerő érdekli. Őt az ér- Termékkiállítást és Vásárt Kézdivádekli, hogy nyeresége legyen. Hogy sárhelyen. A kiállítás rövid távú célja ebből a kapcsolatból a közösség nyer a tudatosítás volt, az emberek figyelvagy nem, az már viszonyulás dolga. mét felhívni arra, hogy részesítsék A miénk. Ha számunkra fontos az előnyben a helyi termékeket, tudatoegyüttműködés, de nem akármilyen san vásároljanak. Hosszú távon a jöáron, akkor nyerünk vele. Külön- vőépítés célját fogalmazta meg a renben csak veszítünk. Debrecent egy dezvény: építeni a belső piacot a helyi nagyon erős vállalkozói szellem jel- termékek népszerűsítésével és a helyi lemzi: erősek a helyi vállalkozások, gazdasági kapcsolatok fejlesztésével, 2007-ben például a jegyzett vállalko- és ezáltal erősíteni közösségünket. Ez zások száma 30 000 volt, amely mesz- volt az első lépés és nem volt könnyű, sze meghaladta az akkori országos de az eredmények máris láthatók: üzértéket. Ugyanakkor a város vagyo- leti kapcsolatok jöttek létre, mezőgaznával jól gazdálkodó önkormányzat dasági kisgépeket előállító vállalkozó irányítja a gazdasági folyamatokat. viszonteladókat talált, szörpöket, Az egyetemi városban a magas szin- befőtteket kínáló termelő bioüzlettel tű oktatásnak köszönhetően jól fel- kötött szerződést termékeinek értékészült, képzett szakemberek állnak kesítésére, de ami a legfontosabb: a rendelkezésre. Ez nem felismerés úgy a kiálolcsó munkaerőt jelító, mint a vásárló réHa saját magunk lent. Mégis rengeteg a széről, hogy „közösen termelünk, alkotunk külföldi befektető. Az kell egymást elismerés értékesítünk, a autó- és gyógyszeripar tetnünk és éltetnünk.” magunk piacát erőaz elsődleges befekte„Nagyon jó érzés tési terület, és a helyi volt látni, mennyi kitűsítjük és ezzel saját vállalkozókkal partnő termék előállítására magunkat. nerségben fejlesztik a vagyunk mi képesek itt, helyi gazdaságot (is). Székelyföldön, olyanok Tudatosulnia kell bennünk és ve- vagyunk, mint egy nagy család.” (egy zetőinkben az, hogy értékeink van- résztvevő gondolatai) nak, erőforrásokkal rendelkezünk, és Ezt akartuk elérni, és sikerült. ezekkel elsősorban nekünk kell tudni Folytatjuk az elkezdett akciót, jövőre gazdálkodni. Ha saját magunk ter- más helyszínnel tervezzük a vásárt, és melünk, alkotunk és értékesítünk, a ezt mindaddig, amíg szükség van rá. magunk piacát erősítjük és ezzel saját Bereczki Kinga magunkat. Akkor már egy harmadik féllel történő tárgyaláskor nem elfogadunk, hanem egyeztetünk. Ennek Civilek Háromszékért Szövetség – elnök e-mail: bkinga@amoba.ro az az előnye, hogy ha nem jön össze

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

41

Bevezető gondolatok
izonyára joggal kérdezi az olvasó, amint első alkalommal találkozik lapunkban a gazdasági rovattal, hogy miként és mi okból jut a gazdaság ilyen hangsúlyos szerephez egy nonprofit, civil szervezetekhez szóló folyóiratba? Milyen kapcsolat létezik a civil társadalom és a gazdaság közt a megszokott forrásteremtés és adományozási munkán kívül, ami indokolhatja az új rovat megjelenését? Amikor egy beszélgetésen felmerült a szükségessége és lehetősége egy gazdasági rovat indításának a Corvinus Alapítvány támogatásával, arra gondoltunk, hogy a civil társadalom és a gazdaság közti erőteljes összefüggéseket magában hordozó társadalmi kultúra oldaláról közelítjük meg a kérdést. A társadalmi tőke fogalma és annak gyakorlati megnyilvánulásai köré szervezzük a rovat tartalmát. Az alapötletet Francis Fukuyama az ezredfordulón megjelent gondolatébresztő könyve adta, „A nagy szétbomlás”. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000) Fukuyama könyvében meggyőzően kifejtett három tézise vezetett el a gazdasági rovatunk témájához. A három tézis: 1. A tudásalapú, poszt-indusztriális társadalomra való áttérés alapjaiban rombolja le a társadalom által addig létrehozott belső határokat és olyan mértékű szétbomlást, szétszervezést okoz a társadalmakban, ami szükségszerűen elvezet egy új társadalmi önszerveződéshez, amelyben a civil társadalom kulcsfontosságú szerepet tölt be.

B

2. Az egyes országok, társadalmak gazdaságának sikerességét, jólétét meghatározza a társadalmi tőke mennyisége és minősége, a bizalom hatósugara, rádiusza. 3. A civil társadalom a társadalmi önszerveződés kovásza, és ezáltal a társadalmi tőke hordozója és teremtésének egyik színhelye. Fukuyama a társadalmi tőkét ekképpen definiálja: „Azoknak az informális értékeknek és normáknak az összessége, amelyeket egy csoport tagjai követnek, s amelyek ezáltal lehetővé teszik az együttműködést közöttük. Ha a csoport tagjai bízhatnak abban, hogy a többiek megbízhatóan és becsületesen viselkednek, akkor bizalom köti össze őket… A társadalmi tőkét képező normák között feltétlenül szerepelniük kell olyan erényeknek, mint az igazmondás, a vállalt kötelezettségek teljesítése és a kölcsönösség.” (i.m. 33-34. o.) A társadalmi tőke teszi lehetővé a szervezetek, gazdasági vállalkozások és civil szervezetek létrehozását, működését. A pár éve életünket erőteljesen befolyásoló globális válságok (a foszszilis energiaforrások kimerülése, klímaváltozás, demográfiai robbanás, pénzügyi válság, ivóvíz- és élelmiszerválság) felvetik az emberi civilizáció fenntarthatóságának és a társadalmak felelősségének kérdését a Földön létező élet biztosításában. Az „így tovább nem mehet!” felismerése azonban nem elégséges a túléléshez. A „hogyan tovább?” kér-

dést is fel kell tenni. Amennyiben lesz tovább, a válságok kora után miként fog alakulni a társadalom? Honnan lehet megújulni, miből lehet újjászületni? A fenti kérdések újra a társadalmi tőkéhez vezetnek. Valószínűsíthető, hogy azok a társadalmak, amelyek képesek megőrizni a minőségi társadalmi tőkéjüket, a bizalomra épülő hálózataikat, könnyebben átvészelik majd a válságok korát. A társadalmi tőke megléte, minősége és fenntartásának képessége túlélési tényező lehet. Gazdasági rovatunkban olyan kérdésekre keressük a választ, mint: Mi a helyzet térségünkben a társadalmi tőkével? Hogyan is állunk a bizalommal? Melyek azok a jelenségek, ahol tetten érhető a társadalmi tőke hiánya? Mit tehetnek a civil szervezetek a társadalmi tőke fenntartásáért? Miként hasznosítja a gazdaság a létező társadalmi tőkét? Segít-e az újjátermeléséhez, vagy csak feléli azt? Reményeink szerint sok példát és sikeres együttműködési gyakorlatot fogunk bemutatni saját és más népek életéből. Azokhoz szólunk rovatunkkal, akik megérteni, tanulni és gyakorolni szeretnék a társadalmi önszerveződés művészetét.

Kolumbán Gábor
Civitas Alapítvány – elnök e-mail: kolumban.gabor@yahoo.co.uk

42

civil fórum

A társadalmi tőke és fejleszthetősége1
utnam (1993a) első klasszikus művének definíciója a társadalmi tőkéről a bizalom, a norma és a kapcsolatok szerepéről szól, amelyek együttesen a társadalom hatékonyabb működését teszik lehetővé: „A társadalmi tőke, jelen esetben a társadalmi szerveződés olyan jellegzetességeire vonatkozik, mint például a bizalom, a normák és a hálózatok, amelyek az általuk lehetővé tett koordinált cselekvés révén növelik a társadalom hatékonyságát.” (Putnam, 1993a p. 167.). Ugyancsak ő egy ekkoriban keletkezett rövid szösszenetében ezzel szemben inkább a fizikai és az emberi tőkével való analógiára játszik rá: „A fizikai és az emberi tőkével – ahogy egy szerszám vagy egy tanfolyam növeli az egyén termelékenységét – azonos módon a „társadalmi tőke” (idézőjel az eredetiben) a társadalomszervezet olyan jellemzőire utal, mint a hálózat, a norma és a bizalom, amelyek mindenki számára elősegítik a koordinációt és a kooperációt. A társadalmi tőke növeli a fizikai és az emberi tőkébe való beruházás hasznát.” (Putnam, 1993b, p. 1-2.). A társadalmi tőkét Coleman (1988) szerint „… funkciója definiálja. Nem egyetlen entitás, hanem olyan entitások csoportja, amelyeknek két közös vonásuk van: mindegyik valamilyen társadalmi struktúra aspektusa, és mindegyik megkönnyíti e struktúrán belül a cselekvők – akár személyek, akár testületi aktorok – cselekvéseit.” (14. o.). Bourdieu (1978) felfogásában a társadalmi tőke „azon aktuális és potenciális erőforrások összessége, amelyek a kölcsönös ismeretségek (…) intézményesült viszonyai tartós hálózatának birtoklásához kapcsolódnak, (…) az egy csoporthoz való tartozáson alapulnak. (...) A családi vagy nemzetségi vagyonba nemcsak a föld és a termelőeszközök tartoznak, hanem a rokonság és a társak, (...) a szövetségesek vagy tágabb értelemben a kapcsolatok épségben megőrzendő és rendszeresen ápolandó hálózata, elkötelezettségek és becsületbeli adós-

P

ságok örökölt szövevénye, egymást egésze szempontjából jobb, s ne követő nemzedékek során felhalmorosszabb legyen. A kanadaiak zódott jogok és kötelességek tőkéje pedig azt mondják, a kormányzat támasz, amely hatékonyan mozgósítelkerülhetetlenül hat a társadalmi ható, valahányszor rendkívüli helytőkére, ezért jobb, ha ezt tudatozetek szakítják meg a mindennapok san teszi. rutinját” (kiemelés az eredetiben). Egy ausztrál elemzés arra fiA társadalmi tőke-koncepció szügyelmeztet, hogy a társadalmitőletésének pillanatától policy-orientált ke-orientált közpolitika radikális volt, másként a társadalmi tőke fogaeltérést feltételez a „normális” lom használatához nagyon gyakran fejlesztési gyakorlattól. Az „eltársult politikai cél, lenfél” éppen az a közideológia és/vagy cseponti fejlesztési rutin A társadalmi tőke lekvésre való késztetés és bürokrácia, amelyfejlesztése fon(Sik, 2006). Természenek feladata a váltotesen ez sokféle forzások végrehajtása. A tos a társadalom mát ölthetett, lehetett sikeres paradigmaválműködőképesaz oktatás társadalmi tás esélye csak akkor ségének javítása hatékonyságát növelő és ott jön létre, amikor szempontjából, de mozgalom, a lakóhelyi és ahol a helyi érdeket hogy ennek több szegregáció káros haképviselők és a köztásait elkerülni segítő ponti elosztás képvihaszna, mint kára egyesület, de lehetett selői bíznak egymáslegyen, ahhoz jó hagyományos közösban, közös értékeket tisztában lenni a ségi értéket védő kör vallanak, informális társadalmi tőke vagy az állami és/ kapcsolataik kiválóak, állami fejleszthevagy piaci túlhatalom tehát ahol a fejlesztéselleni helyi vagy globen résztvevők között tőségének néhány bális küzdelmet szolmagas szintű a társasajátosságával. gáló kezdeményezés. dalmi tőke. Emellett A társadalmi tőke kizárólag az alulról fejlesztése fontos a társadalom műkökiinduló kezdeményezések esedőképességének javítása szempontjátében lehet remélni a társadalmi ból, de hogy ennek több haszna, mint tőke kialakulását. kára legyen, ahhoz jó tisztában lenni Az OECD (Organisation for a társadalmi tőke állami fejleszthetőEconomic Cooperation and Deségének néhány sajátosságával. velopment, Gazdasági Együtt1. Kell-e, szabad-e a kormányzatműködés és Fejlesztés Szervezete) nak a társadalmi tőke fejlesztészerint a kormányzati beavatkozás sével beavatkoznia a társadalom során fontos az óvatosság, hiszen a működésébe? E kérdésre általátársadalmi tőke működéséről, a jóban igen a válasz, ám különböző lét-termelésre gyakorolt hatásainak fenntartásokkal és feltételekkel. módjáról, s ezek hosszú távú és áttéAz angol fejlesztők szerint a korteles mechanizmusairól keveset tumányzati beavatkozás dilemmádunk. Ezért kezdetben csak kisebb ja, hogy a társadalmi tőke kultuprojektek megvalósítását javasolják rális és történelmi folyamatokba és azokat is csak roppant óvatosság való beágyazottsága miatt nem mellett. várható, hogy a kormányzati erőfeszítések hatására gyors és 2. Milyen elveket tartson szem előtt látványos változás következne egy aktív társadalmitőke-fejleszbe. Ezért a kormányzatnak arra tést végző kormányzat? A Világis figyelnie kell, hogy a fejlesztés bank társadalmi tőke projektje e eredményeként a helyzet a közjó tekintetben jól megfogalmazza

1) A tanulmány részletesebb formáját lásd Füzér et al (2006).

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

43

a legalapvetőbb elveket. Ezek a részvétel, a tevékenységeknek a helyi körülményekhez való adaptálása és a partnerség elve. A Saguaro szeminárium résztvevői ezeket további elvekkel egészítették ki, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy a társadalmi tőke képes újabbat generálni, így a meglévő társadalmi tőke felhasználható újabb tőke képzésére. A kanadai kapcsolati hálózatokra koncentráló fejlesztési elképzelések szerint csak nagyon ritkán szabad a kormányzatnak közvetlenül a társadalmi hálózatok alakulásába beavatkoznia. Elképzelhető ilyen kivételes helyzet – például a bevándorlók és a befogadó közösségek tagjai közötti kapcsolatokra való állami rásegítés, de gyakrabban alkalmazandó a meglévő kapcsolatok felhasználása a program sikeressége érdekében, mint az AIDS vagy a dohányzásellenes kampány során a meggyőzés érdekében a véleményirányítók és a célcsoportok közötti kapcsolatok mozgósítása. Ennél is gyakrabban kerül sor olyan közvetett társadalmi kapcsolatépítésre, amikor a megfelelő kapcsolatok kialakulásához a kormányzat alkalmas terepet törekszik megteremteni. (Például a lakóközösségek kapcsolatainak kiépülését szolgáló lakótér-kialakítási megoldások elősegítése). Leggyakrabban pedig az egyéb fejlesztési programok társadalmitőke-tudatosságának növelésével segíti a kormányzat a társadalmi tőke fejlesztését. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik a Saguaro szeminárium által megfogalmazott „áthidalás elv”, mely szerint az összetartó társadalmi tőke többnyire magától is létrejön, ezért a csoportok közötti kapcsolatok (az összekötő és összetartó társadalmi tőke) fejlesztésére kell több külső erőforrást koncentrálni. 3. Milyen területeken, mely célok elérése érdekében célszerű a fejlesztési erőforrásokat koncentrálni? Szinte valamennyi nemzeti fejlesztési tanulmányban megtalálható a család, a helyi közösség, a civil társadalom különböző formában történő támogatásának szükségessége. A konkrét megol-

dási javaslatok között is vannak – nyilván azzal is összefüggésben, hogy ezek a fejlesztési tanulmányok egymással és a világszervezetekben dolgozó fejlesztőcsoportokkal is szoros kapcsolatot tartanak – igen hasonlóak. Ilyenek például: • az önkéntes munka iránti kereslet elősegítése, az önkéntes munkára való készség kialakulásának fejlesztése, illetve társadalmi megbecsültségének támogatása; • a helyi és a világba kitekintő „öntanítást”, társadalmi részvételt, közigazgatási és munkaerő-piaci információt biztosító informatikai szolgáltatások egyidejű fejlesztésének biztosítása2; • a különféle mentori programok támogatása; • egészségügyi fejlesztés helyi szerveződésű és a civil társadalomba ágyazott formái elterjedésének elősegítése (például a családi szervezetben, illetve önkéntes munkán alapuló gondozás); • a városrendezési elvek területén az ingázásra fordított idő növekedésének akadályozása, valamint a gyalogosbarát lakónegyedbeli közlekedés kialakítása és közterek beékelése a városi térbe; • a munkabank különböző formáinak támogatása. 4. Ha igaz, hogy a magyar kultúra kapcsolatérzékeny (Sik, 2001), vagyis a társadalmi tőke kapcsolati elemei bár láthatatlanok, de nagyon fejlettek, akkor Magyarország esetében különösen fontos lehet, hogy a társadalmi tőke típusainak fejlesztése között valamiféle harmónia (egyensúly?) legyen. Márpedig ennek elérése nem könnyű, mert az összetartó és az összekötő hálózatépítés egyidejű megvalósítását nehezíti, hogy a kétféle hálózattípus kölcsönösen megpróbálja a másikat gyöngíteni.
2) A hazai viszonyok között ez nem csupán a hálózatok építését, hanem a tartalomszolgáltatás rendszeres és színvonalas biztosítását is kell jelentse, mert enélkül nem lesz maradandó a fejlesztés társadalmi hatása.

5. Végül a magyar gyakorlat számára az ismertetett társadalmi tőke fejlesztési tanulmányok alapján egy negatív következtetés is fontos lehet: nem találtunk egyetlen példát sem a fejlesztési tanulmányokban arra, hogy etnikai alapon próbálnák fejleszteni a társadalmi tőkét. A paradox helyzet oka, hogy az etnikai elem figyelmen kívül hagyása a társadalmi tőke elvének sértését jelenti, hiszen az etnikai kultúra emberi, társadalmi tőke, kapcsolati tőke hatásai erősek. Ugyanakkor figyelembevétele könnyen egy összetartó társadalmitőke-elem túlértékeléséhez vezethet, annak minden negatív hatásával. Fejlesztési szempontból az etnikai szempont figyelembevétele növeli az erőforrások felhasználásának koncentrálhatóságát, ugyanakkor szaporítja az ellenőrizendő s politikailag kényes dimenziók számát, továbbá az eredmények számontartása és értékelése során sajátos szervezeti gondokat szül. A fenti paradoxon feloldásának egyik lehetséges megoldása az lehet, hogy az etnikai elemet csak időszakosan vagy időlegesen, s ekkor is csak sajátos helyzetekben lévő etnikai csoportok esetében (de akkor vállalt és nyílt pozitív diszkrimináció formájában) alkalmazzuk.

Sik Endre
egyetemi tanár (ELTE TáTK), vezető kutató (TÁRKI), az MTA doktora e-mail: sikendre@sik.t-online.hu Felhasznált irodalom 1. FÜZÉR Katalin, GERŐ Márton, SIK Endre, ZONGOR Gábor (2006): Társadalmi tőke és fejlesztés in: Társadalmi Riport 2006, szerk.: Kolosi Tamás, Tóth I. György, Vukovich György, TÁRKI, Budapest, 335-350. old. 2. SIK Endre (2001): Kapcsolatérzékeny útfüggőség, in: A zárva várt Nyugat, szerk.: Kovács János Mátyás, 2000 könyvek, Sík, Budapest, 350-383. old. 3. SIK Endre (2006): Tőke-e a kapcsolati tőke, s ha igen, mennyiben nem? Szociológiai Szemle 2. sz. 7295. old.

44

civil fórum

Mértékegysége-e az éves bevétel az életszínvonalnak?

A

zok a gondolatok, amelyeket most e témával kapcsolatban megosztok, a saját tapasztalataimon és megfigyeléseimen alapulnak, egy tipikus norvégiai faluban tettem szert rájuk, ahol volt szerencsém a ’90-es években néhány évig egy fejlesztési projekt vezetőjeként élni és dolgozni. Mindenekelőtt íme, néhány információ Skaabu faluról: egy kicsi hegyvidéki település Norvégia déli részén, 850 méter magasan fekszik a tengerszint felett, összlakossága megközelítően 600 személy. A lakosok a megélhetésüket olyan hagyományos foglalkozásokkal biztosítják, mint a gazdálkodás, vadászat és halászat, turizmus, fafaragás, fakunyhók építése és kézművesség, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A helyi emberek a következőképpen mutatkoznak be egy kiadványban, amelyet a helyi önkéntesekből összeállt turisztikai bizottság készített: „Skaabu olyan, mint egy szépen megmunkált melltű, Norvégia déli részének közepén helyezkedik el, vendégszerető hegyek, régi, festői falusi belsőudvarok és zöld dombok környezetében. Azt beszélik, ám erre nincsen bizonyíték, hogy Skaabu az ősi skandináv vadász istennőtől, Skadirtól kapta a nevét. A vadászat és a halászat ma is fontos részét képezi a mindennapi életünknek, ahogyan több száz évvel ezelőtt is. Legyenek a vendégeink, vegyenek részt az életünkben és a kultúránkban, szeretjük, ha vannak látogatóink!” Több évtizeden keresztül volt a faluban egy nagy, hagyományos bútorokat készítő gyár, amely több száz embert alkalmazott. Amikor néhány évvel ezelőtt a gyár csődbe ment, a helyi emberek egy helyi mozgósítási projektet kezdeményeztek, hogy feltérképezzék az erőforrásaikat és megbeszéljék a jövőre vonatkozó lehetséges megoldásokat, főként az új munkalehetőségeket. Maga a projekt 1989-ben indult

és négy évig tartott, de a helyi szerepvállalás még ma is erős és élő. A projektben több mint száz ember vett részt közvetlenül – a kilenc munkacsoport valamelyikében vagy az irányító bizottságban (valamilyen módon az egész lakosság beavatkozott) –, és ma is részt vesz szükség esetén bármikor. Az utóbbi harminc évben a NorgesVel (Norvég Királyi Társaság, mely egy több mint 200 éves civil ernyőszervezet – szerk. megj.) így vagy úgy jelen volt Skaabu életében. Ez a hegyvidéki falu volt a helyszíne a NorgesVel nevében történő új vidékfejlesztési eszközök kikísérletezésének és a kifejlesztésének. A falusi emberek minden kategóriájának (idős és fiatal, nő és férfi, munkahellyel rendelkező és a gyár bezárása után munkanélkülivé vált emberek) mozgósítására külön módszereket alkalmaztak. A projektben nagy szerepet vállalt a helyi iskola is (elsőtől kilencedik osztályig): példának okáért az iskola tanulói alkották meg és írták a projekt újságját, amely a falu minden háztartásához eljutott. A projekt eredményeként sok új kisvállalkozás jött létre: három fakunyhó-gyár, egy helyi üzlet, amely helyi élelmiszert és kézműves-termékeket árul, egy édesvízi halakat feldolgozó üzem és egy, a hagyományos Rømmebrød süteményt előállító pékség. Sikerült a projektnek ugyanakkor a már meglévő vállalkozásokat is megerősíteni, elsősorban több, a turizmus keretén belül működő kisvállalkozást. A projekt befejezése után néhány munkacsoport folytatta a munkáját. A turizmussal foglalkozó munkacsoport minden évben kiad egy kiadványt, amelyben bemutatja a falut és az adott év összes tevékenységét és eseményét. Én elég szerencsés voltam, hogy négy évig Skaabuban élhettem és projektmenedzserként dolgozhattam ott. Egy idő után, amit Skaabuban töl-

töttem, nem tudtam nem foglalkozni a kérdéssel, hogy hogyan lehetséges az, hogy ennek a szép falunak minden lakosa szemmel láthatóan magasabb életszínvonalon él, mint a község többi településének lakosai, miközben a hivatalos adólisták szerint inkább nevezhetőek szegényeknek. Skaabu lakosainak többsége nagy házakban lakik, legtöbben közülük rendelkeznek új, drága autókkal (olyanokkal, amelyeket én nem engedhetek meg magamnak a fizetésemből) és éppen olyan gyakran utaznak vakációzni, mint bármelyik másik állampolgár. Látszólag, a bevételeiket tekintve, olyan életet élnek, amelyet nem engedhetnek meg maguknak. Lassan feltárult a koherencia számomra. Skaabuban fontos szerepet játszik a szociális gazdaság, amely magas fokú öntámogatással párosul. A lakosok nagy része hegyvidéki farmokon él (ha nem, akkor biztosak lehetünk abban, hogy van olyan testvér vagy más közeli rokon, aki igen), állatokat tart és rendelkezik vadászés halászengedéllyel, amely a közeli területekre érvényes. Ily módon a családok el tudják látni magukat hússal, hallal, zöldségekkel, bogyókkal, burgonyával és más, a farmon előállított termékekkel. Továbbá: minden farmhoz tartozik egy kis erdő is, és minden faanyag, amit használnak, a helyi fűrészüzemben készül. Ez azt jelenti, hogy a házépítéshez szükséges anyag nagy része a magántulajdonban levő forrásokból származik. Hozzátesszük még, hogy az emberek „segíteni” szoktak egymáson, ezt az ottaniak DUGNAD-nak nevezik (önkéntes munka). Az egyik embernek lehet, hogy van egy földmunkagépe és önkéntesen kiássa a szomszédja házalapját, aztán az illető visszaadja a földmunkagépesnek a segítséget egy új kerítés felállításával, vagy megjavítja a háza tetejét. Sok különböző példát adhatnánk, hogy bemutassuk, hogyan működnek

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

45

ezek a csereszolgáltatások, amelyek a falu mindennapi életének minden vetületére kiterjednek, és amelyekben gyakorlatilag mindenki részt vesz. És ez még mindig így működik, még akkor is, ha átlagban véve az önkéntes munka mennyisége csökkenőben van. A termékek, szolgáltatások vagy munkák ilyen fajta csereberéje a „feketegazdaság” részeként is nézhető, amely aláássa a társadalom stabilitását – mint ahogy egyes szakértők vélekednek erről. Véleményem szerint a skaabui lakosok az igazságos munkamegosztásukkal hozzájárulnak az össztársadalmi jóléthez, sőt kihasználják a helyi tudást, ügyességet és a helyi

erőforrásokat az életszínvonaluk növelése érdekében. Tapasztalatom szerint Skaabu nem kivételes eset ebben a tekintetben. Országszerte sok vidéki faluban láthatunk hasonló mintát, még ha a termékek és a szolgáltatások cseréje nagyon változó is. Egyik oka annak, hogy Skaabu lakosai kifejlesztettek egy átlagon felüli szintű szociális gazdasági rendszert, abban a tényben rejlik, hogy nagy hangsúlyt fektettek a helyi erőforrások mozgósításra, mivel néhány évvel ezelőtt meglehetősen kritikus volt a helyzetük a munkahelyi piacon. Ugyanakkor sok éves tapasztalattal rendelkeznek az önkéntes munka terén.

Úgy is tekinthetünk erre az egészre, mint egy túlélési stratégiára. Akárhogyan is, Skaabunak sikerült megállítania a lakosság számának csökkenését és most egy büszke és igen magabiztos társadalom.

Anne Siri Brandrud
NorgesVel – nyugat-norvégiai igazgató e-mail: Anne.Siri.Brandrud@norgesvel.no honlap: www.norgesvel.no Fordította: Dénes Réka

46

civil fórum

Zöld okos
örnyezetvédelem, szennyezés, fenntartható fejlődés, természet, öko, bio, zöldek – tele van lassan az életünk ezekkel a lépten-nyomon előbukkanó címszavakkal. Egyesek legyintenek, mások divatként kezelik, és vannak, akik komolyan gondolják. Tény azonban, hogy pénzorientált fogyasztói társadalmunk kíméletlen hajszájában nap mint nap hozzájárulunk saját környezetünk tönkretételéhez. Minden emberi tevékenység – közvetlenül vagy közvetve – elkerülhetetlenül együtt jár hulladékok keletkezésével és szenynyező anyagok kibocsátásával. Ezt nevezzük környezeti alapproblémának. A villanyáramot, amit rendszeresen használunk, többnyire komoly levegőszennyezést okozó hőerőművekben állítják elő. A papír, amire írunk, fák életébe kerül, és jelentős vízfelhasználást tesz szükségessé. Az autónk, amivel közlekedünk, kipufogógázokkal szenynyezi a levegőnket. A megvásárolt háztartási cikkeket és élelmiszereket számos vegyszer használatával állítják elő, (f)elhasználásuk után pedig rengeteg szemét keletkezik, és sorolhatnánk tovább... Ha egy pillanatra megállunk, szembetűnik, hogy szemét vesz körül minket: szemét az utcán, szemét a folyóvizekben, szemét a termőföldeken, szemét az erdőkben. A levegő, a talaj és a víz elszennyeződése már nem mindig ennyire szembetűnő. A hatások legtöbbször késleltetve és közvetve jelentkeznek. Gondoljunk például a világméretűvé váló globális felmelegedés és éghajlatváltozás problémájára, az egyre gyakoribb környezeti katasztrófákra vagy az allergiás, a légúti és rákos megbetegedések számának növekedésére. Problémákkal és szennyel terhes művilágunk nem valami ismeretlen gonosz csapása, hanem egyedül az emberi tevékenység következménye. Mit tehet a világméretűvé dagadó – és a globális piacgazdaság profitorientált lendületétől egyre fokozódó – környezeti problémák megoldása érdekében egy erdélyi magyar fiatal, akinek jelen kiadvány íródott? Minden problémát valószínű nem tud megoldani, azonban a környezetünk védelme apró lépések összessége, mely során minden egyéni döntés számít. Kedves olvasó, te is egy ember vagy a közel hétmilliárdból. Te magad lehetsz a változás, majd mások is követni fognak. Kezdetnek elég, ha mindennapi szokásaidon, életviteleden igyekszel változtatni oly módon, hogy a lehető legkevesebbet árts környezetednek és saját egészségednek, miközben kiadásaid is csökkennek.

K

Ez a kiadvány ebben fog segítséget nyújtani neked. Nem kell félned, nem akarunk visszakergetni sem a fára, sem a barlangba. Fiatalosan és olvasmányosan öszszeszedtünk egy füzetre való hasznos információt, adatot és jótanácsot, amitől életviteled környezetbarátabb és ugyanakkor egészségesebb lehetne. Számunkra az a fontos, hogy bepillantást nyerj egy zöldebb és egészségesebb életvitel lehetőségeibe, majd a tények ismeretében eldönthesd: változtatsz valamit vagy minden marad a régiben?

Kovács Zoltán Csongor
Zöld Erdély Egyesület – elnök e-mail: csongor@greentransylvania.ro

A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

47

A Kultúra program 2009. évi jelentése
2009 a 2007 és 2013 között tartó Kultúra program harmadik éve volt. A költségvetés keretében összesen 53 millió euró állt rendelkezésre. 34 ország vett részt a programban, amelynek elsődleges célja megerősíteni a közös örökségen alapuló európai kulturális teret, elősegíteni a kulturális és a kultúrák közötti párbeszéd fejlesztését, élénkíteni a kulturális szereplők határokon átívelő mobilitását, valamint a kulturális termékek és művészeti alkotások áramlását. A program mindezeken túl az EU más céljainak eléréséhez is hozzá kíván járulni, egyebek mellett az egyenlő lehetőségek támogatásával. A program harmadik évét sikeresnek értékelhetjük, hiszen a kezdeményezésnek 757 intézmény volt részese, és földrajzi értelemben, valamint pályázatait tekintve is jól eloszlott a részt vevő országok között. Mindez azt jelenti, hogy a program hatékonyan támogatja a kulturális sokféleséget, és segíti a kultúrák közötti párbeszédet. A 2007-ben indult egyszerűsítési törekvések pozitív eredményeket hoztak 2009-re. A számok mindazonáltal – legalábbis részben – utalnak az adott országban működő CCP-k (Cultural Contact Point, a Kultúra program koordinátor irodái) hatékonyságára is. Politikai tartalom és prioritások 2007 óta létezik egy új, EU-szintű szakpolitikai keret a kultúra számára. Ennek, valamint a programnak a céljai hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Az erőfeszítések folyamatosak annak érdekében, hogy a két terület között minél nagyobb legyen az összhang. Ezt szolgálja például a koordináció nyílt módszere keretében alakult négy munkacsoport tevékenysége is, amelyek a következő prioritásokat jelölték ki: a kulturális és kreatív iparágak lehetőségeinek növelése, a művészek és más szakmabeliek mobilitási feltételeinek javítása, a kultúra és az oktatás közötti összhang megteremtése, valamint a gyűjtemények mobilitása. A négy munkacsoport, valamint a civil társadalmi szereplők bevonásával működő három ún. strukturált párbeszéd platform a 2009. szeptemberi Európai Kultúra Fórumon, Brüsszelben ismertette tevékenységét. A program megvalósítása A program költségvetését teljes egészében kifizették a pályázók számára. Összesen 749 pályázatot küldtek be, ezek közül 256 projektet választottak ki, amelyek mintegy 43 millió euró támogatásban részesültek. Ezek a mutatók némileg alacsonyabbak, mint 2008-ban, amikor 819 pályázatból 264et emeltek ki. 2009-ben olaszországi főszervezők 130 pályázatot nyújtottak be, majd Franciaország (72) és Németország következik (46). Magyarországról 25 projekt pályázott, az újonnan csatlakozott EU-tagállamok közül csak Szlovénia nyújtott be ennél többet (30). Az elfogadott, vagyis támogatásra kijelölt projektek száma Magyarországon 15, ami 60%-os sikerességi rátát jelent, ez a 34 pályázó ország közül a negyedik legmagasabb érték. Hazánknál csak Észtország (3 elfogadott/4 benyújtott pályázat), Svédország (6/8) és Bulgária (12/18) teljesített jobban ezen a téren. A számszerűen legtöbb elfogadott pályázatot Franciaország jegyzi (29). A program keretében kifizetett 43 millió euró a kiválasztott pályázatok alapján oszlott meg az egyes országok között. A 256 nyertes projektben összesen 757 társszervező intézmény vett részt, a 15 nyertes magyar pályázat vonatkozásában ez a szám 37. A beadott projekteknek a három lehetséges célból (a kulturális szektorban foglalkoztatott emberek határokon átnyúló mobilitása, a művészeti alkotások áramlása és a kultúrák közötti párbeszéd) legalább kettőhöz kapcsolódniuk kellett. A nyertes projektek közül 209 jelölte meg a második célt, 206 az elsőt, és 127 a harmadikat. A pályázatokat az altémák széles spektrumából válogatták ki. 109 projekt foglalkozott irodalommal, 86 előadó-művészettel, 78 alkalmazott interdiszciplináris megközelítést, ezeken kívül 54 vizuális művészeti, 53 kulturális örökségi, 44 multimédiás (elsősorban itt volt jelentős növekedés 2008-hoz képest), 21 dizájnnal foglalkozó, 14 építészeti és 5 egyéb témákat célzó pályázat nyert. Ami a célcsoportokat illeti, a kiválasztott projektek 81%-a a nagyközönségnek szólt, 56%-a elsődlegesen a fiatalokat, 39%-a pedig az oktatási intézményeket célozta meg. Az egyes programterületek eredményei 1.1-es terület – többéves együttműködési projektek 53 jelentkező, 453 szervezet, 16,6 millió euró. Összesen 9 projekt nyert, a sikerráta tehát 17%, ami a program általános sikermutatójánál alacsonyabb. Összesen 7 ország és 101 szervezet jegyzi a 9 nyertes pályázatot. 1.2.1-es terület – együttműködési projektek A 15,4 millió eurós költségvetésű területen az 1323 szerve-

48

civil fórum
Építészeti Díjat veheti át, egy másik pedig a Különösen Figyelemre Méltó Feltörekvő Építész Díját. A nemrég alapított Európai Unió Irodalmi Díj célja, hogy felhívja a figyelmet Európa kortárs irodalmának kreatív és sokoldalú értékeire, segíteni a művek Európán belüli áramlását, és felkelteni az érdeklődést a nem-nemzeti irodalmi munkák iránt. 1.3-as terület – elnökségi projektek támogatása A program minden évben társfinanszírozás keretében vállal részt az aktuális EU-elnökség által kivitelezett projektekben, általában konferenciákban és szemináriumokban. Az erre szolgáló alapokat – 0,4 millió euró összértékben – a Bizottság felügyeli. Az első félévben a cseh elnökség „Fórum a kreatív Európáért” című eseménye, a második félévben pedig a svéd elnökség által szervezett konferencia kapott támogatást. 1.3-as terület – együttműködés az Európa Tanáccsal A program az Európa Tanács és a Bizottság kultúra területén végzett együttműködését támogatja, 0,2 millió euró értékben. 2009-ben folytatódott az Interkulturális Városok projekt, amely a migráció, az integráció és a társadalmi kohézió interkulturális megközelítését segíti. A Balkán kulturális örökségének rehabilitációjára is közösen vállalkozott a két szervezet. Ennek keretében támogatták a történelmi falvak és városközpontok megújulását a Balkán számos országában. 2-es terület – éves működési támogatás az európai szinten működő kulturális szervezeteknek 199 pályázatból 60 nyert támogatást. A sikerarány alacsonyabb az egy évvel ezelőttinél, mert 2009-ban megnőtt a fesztiválok finanszírozására beadott pályázatok száma, és ezt a megnövekedett igényt az alapok nem tudták kielégíteni. 3-as terület – elemző és információterjesztő tevékenységek támogatása Ez a terület elsősorban tanulmányokra és értékelésekre koncentrál. A program támogatja olyan elemzések elkészítését, amelyek a Kultúra program szempontjából lényeges témákra irányulnak. Információs és kommunikációs stratégia A program legfontosabb nemzeti közvetítői, valamint a pályázók támogatói a CCP-k, amelyek feladatköreinek és céljainak tisztázása 2009-ben tovább folytatódott. A CCP-ket a Végrehajtó Ügynökségen keresztül támogatták, 2009-ben 1,6 millió euró összértékben. Az információs napok szervezésének 2007-ben indult gyakorlata 2009-ben folytatódott, Brüsszelben, Barcelonában és Vilniusban szerveztek ilyen rendezvényeket. A három eseményen 41 országból összesen 667 résztvevő volt jelen. A Bizottság megújította kulturális weboldalát. Január és augusztus között mintegy 300 000 látogatót regisztrált az oldal, amely összesen 3900 aloldalt és 2800 dokumentumot tartalmaz. Elindították a negyedéves hírlevelet is, amelyet 5600 címre küldtek ki. Mindezek mellett 2009-ben további erőfeszítések történtek annak érdekében is, hogy a támogatott tevékenységek eredményeit minél jobban kiaknázzák és elterjesszék, valamint hogy erősítsék a Kultúra program és a szakpolitikai keret közötti együttműködést és szinergiát. Összeállította: KultúrPont

zetet felölelő 296 pályázat közül végül 88-at választottak ki. A legtöbbször megcélzott területek: a kulturális szakmai szervezetek, szakértők mobilitása, a műalkotások áramlása, a kultúrák közötti párbeszéd. A projektek 62%-a az 2009-es európai év témájához, a „Kreativitás és innováció”-hoz kapcsolódott. 1.2.2-es terület – irodalmi fordítási projektek 2009-ben összesen 2 millió euró értékben kapott támogatást 370 könyv fordítása. 160-ból 87 projektet választottak ki. A lefordított könyvek negyede angol, hetede francia és tizede német nyelven íródott. A leggyakoribb célnyelv az olasz volt (88 mű a 732-ből), a második pedig a magyar (85). A harmadik legtöbb könyvet (75) bolgár nyelvre fordították le. A program célul tűzi ki, hogy az EU-hoz újonnan csatlakozott országok nyelve minél nagyobb mértékben legyen a fordítások forrásnyelve, ennek ellenére ez továbbra is gyenge pont. A kulturális sokszínűség terjesztése érdekében kívánatos volna ösztönözni az angolra való fordítást, mivel az angol gyakran kiindulási nyelv a további nyelvekre történő átíráshoz. Idén 9 művet fordítanak le angolra, ami ez előző évi 0-hoz képest jelentős emelkedés. 1.3-as terület – kulturális együttműködési projektek harmadik országokkal A terület célországai az európai szomszédsági politikában részes államok voltak. 41 jelentkezésből 12 kapott támogatást. A beadott pályázatoknak összesen 236 társszervezőjük volt, a nyerteseknek pedig 78, a projektek 29 országot érintettek. 1.3-as terület – Európa Kulturális Fővárosai 2009-ben befejeződött a 2014-es EKF-címre jogosultak kiválasztása, Umea (Svédország) és Riga (Lettország) lett a győztes. A 2015-ös titulus viselőjének előválasztása elkezdődött, az egyetlen belga város, amely jelentkezést nyújtott be, Mons volt, Csehországból pedig ketten – Ostrava és Pilsen – vetélkednek. A 2010-es kulturális fővárosokra – Essenre, Pécsre és Isztambulra – egy kétszakaszos monitoring folyamat várt, amelynek második szakasza 2009 áprilisában lezajlott. A 2012-es fővárosok (Guimaraes, Maribor) monitoringjának első szakaszára pedig 2009 novemberében került sor. 2009-ben Linz és Vilnius volt az utolsó olyan főváros, amelyet még a hagyományos úton finanszírozott az EU. 2010-től a Melina Mercouri-díj képezi a finanszírozás alapját, az összeget három hónappal az esemény előtt folyósítják. 1.3-as terület – az Európai Unió kulturális díjai Az Európai Uniónak számos kulturális díja van. Ezek célja, hogy kiemeljék a kulturális és művészeti teljesítményeket, ismertté tegyék őket a nemzeti határokon túl is, ezáltal is erősítve a mobilitást. A díjak nagymértékben segítik a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd megvalósítását. Az Európai Unió Kulturális Örökség Díját az Europa Nostra nevű szervezet ítéli oda a kiemelkedő európai kulturális örökségi kezdeményezések számára. 2009-ben 138 jelentkezés érkezett, amelyből a zsűri 28-at választott ki a díjra, hetet pedig a nagydíjra, amellyel tízezer euró is jár. A European Border Breakers (európai határokon áttörők) Díjat 2009-ben 10 debütáló zenész kapta, akiknek munkássága átívelt a határokon, és így más országok közönségét is elérték. Az Európai Unió Kortárs Építészeti Díjának odaítéléséért a Mies Van der Rohe Alapítvány felel. A zsűri kétévente két munkát választ ki: egy pályázó a Kortárs

Iroda

E-mail: info@kulturpont.hu, Honlap: http://www.kulturpont.hu

Cei douăzeci de ani ai schimbării regimului si ONG-urile ,

49

„După douăzeci de ani tânărul drumeţ face un popas...”
ersonajele sferei civile maghiare din Transilvania, au parcurs un drum lung şi variat pe parcursul celor douăzeci de ani, care au urmat căderea regimului. Acest număr al revistei noastre invită scriitorii şi cititorii să facă o retrospectivă a cestor douăzeci de ani şi a celor întâmplate cu noi în această perioadă. Nu numai persoanele dar şi sectorul s-au schimbat. Pe de o parte, schimbarea continuă a stării sociale a pus şi pune faţă în faţă pe reprezentanţii sectorului neguvernamental cu noi provocări. Pe de altă parte, transformarea, dezvoltarea sau chiar dispariţia unor organizaţii, au schimbat paleta sferei civile maghiare din Transilvania. În al treilea rând am putut fi martorii schimbării sistemelor de finanţare. Sistemul de finanţare din Ungaria şi cea naţională, s-au transformat atât în ce priveşte forma cât şi volumul lor. Cel de-al patrulea factor al schimbărilor este legat, într-o oarecare măsură, de această transformare, şi anume, aderarea României la Uniunea Europeană în 2007. Cel de-al cincilea factor care şi el cuprinde şi aduce cu sine schimbările, este schimbul de generaţii. Făcând retrospectiva acestor douăzeci de ani, se ivesc numeroase întrebări, la care căutăm un răspuns: • La ce s-au angajat organizaţiile civile la începutul anilor '90? Cu ce trebuiau să se confrunte? • Cum a fost asumarea unui rol în comunităţile civile în perioada aceea? Şi cum este astăzi în comparaţie cu ce a fost? Oare am devenit mai conştienţi? Putem aplica mai bine democraţia? Putem să ne servim de drepturi, le cunoaştem oare? • În ce priveşte efectivul, suntem mai mulţi, sau am rămas mai puţini după aceşti douăzeci de ani? Cei care lucrează acum în sectorul civil cu cât sunt mai pregătiţi pentru această activitate decât cei din perioada amintită? Organizaţiile noastre au cunoscut vreun progres?

P

se evaluează în acest jurnal? Ce schimbări ar fi necesare pe viitor? Ne-am îmbogăţit în rubrici şi aparem cu conţinuturi noi. În rubrica Curaj civic puteţi afla mai multe despre iniţiativa exemplară „Transmite mai departe.” În rubrica Dezbatere civilă Am căutat răspunsurile la aceste în- revine confruntarea cu noi înşine, din trebări, adresându-ne acelor reprezen- fragmentul cercetării societăţii civitanţi ai organizaţilor civile care activea- le efectuate de către Fundaţia pentru ză de mai mult timp şi care au obţinut Dezvoltarea Societăţii Civile din Rorezultate frumoase într-un domeniu, mânia. În rubrica Dezvoltare civilă cerându-le să redacteze o retrospectivă Bereczki Kinga atrage atenţia cititoa propriilor lor sector tematic. O privire rilor asupra paşilor specifici făcuţi în conştientă către viitor şi o dezvoltare mod conştient pentru autodezvoltare. trebuie să pornească totdeauna din siO problemă mult discutată şi o sartuaţia dată şi din analiza acesteia. Noi cină permanentă o constituie pentru încă nu ne-am maturizat pentru acest noi construirea unei relaţii între sfera lucru. Dar am făcut primii paşi. Artico- civilă şi economia. Care ar fi acea sulul d-lui Somai József oferă cititorului prafaţă de contact care cuprinde intereo scurtă retrospectivă cuprinzătoare sele comune? Capitalul social. Rubrica a acestei perioade. Dl. Papp Z. Attila nouă Societate şi economie are urmăapreciază mai critic dezvoltarea noas- torul moto, citat din ideile profesorului tră în domeniul social civic şi atrage dr. Jenei György: „... căci nu economia atenţia asupra factorilor importanţi ai are o societate, ci societatea are o econoexistenţei noastre civile. mie”. În această rubrică Prin parcurgerea relatăm despre speciO privire unor domenii nu am ficul construirii acesconstientă , reuşit să redăm o imatei relaţii şi exemplele către viitor si o gine integrală. Dar citiconcrete sperând că şi , torii pot totuşi să-şi forde data aceasta vom fi dezvoltare trebuie meze o imagine despre spre ajutorul atât a civisă pornească evenimentele din ultililor cât şi a întreprinzătotdeauna din mele douăzeci de ani torilor pentru formarea situaţia dată si din , ale relaţiilor civile din unei colaborări reuşite. analiza acesteia. domeniul economic, al Avem nevoie unul de tineretului, al culturii altul mai mult decât negenerale, al protecţiei mediului, al edu- am fi imaginat! caţiei, al relaţiei între autorităţile locale În rubrica Vedere culturală de data şi ONG-urile, despre organizaţiile civi- aceasta oferim cititorilor darea de seale din domeniul social şi din diasporă. mă a programului Cultura 2009. Această retrospectivă nu se refeFacem această retrospectivă ca ră numai la sfera civilă maghiară din munca noastră de proiectare a viitoTransilvania. Cu ocazia aniversării a rului să aibă un fundament mai solid. 10 ani de la înfiinţarea revistei noastre, Am convingerea ca şi acest număr noi înşine facem o retrospectivă asu- al revistei noastre va fi o lectură utilă pra acestei decenii. Zece ani – zece gân- pentru noi toţi. duri despre Forumul Civic este tematica Csáki Rozália articolului care vă oferă o retrospectivă de redactor. Acesteia se adaugă redactor-şef opinia, evaluarea cititorilor, ziariştie-mail: csaki.rozalia@gmail.com lor şi redactorilor noştri. Ce înseamnă Tradus de Réka Dénes pentru noi jurnalul Forum Civic? Ce

• Cu ce ochi privim viitorul după 20 de ani? Ce am învăţat în această perioadă? Oare vedem ce sarcini ne aşteaptă în viitor, ce provocări? Suntem pregătiţi pentru toate acestea?

Cuprins
50

forum civic

Cuprins

Pagina 3 Kolumbán Gábor: Societatea civilă a împlinit douăzeci de ani în ţările postcomuniste Pagina 4 Csáki Rozália: „După douăzeci de ani tânărul drumeţ face un popas...“ Pagina 5 Somai József: Evoluţia societăţii civile de-alungul celor douăzeci de ani Pagina 7 Papp Z. Attila: Oare există societate civilă, cum se prezintă? Pagina 9 evoluţiA profesionAlă A societăţii civile de-Alungul celor douăzeci de Ani Somai József: Organizarea societăţii civile în domeniul economic Pagina 10 Sándor Krisztina: Tineretul şi contribuţia sa la schimbarea regimului Pagina 12 Dáné Tibor Kálmán: Privire retrospectivă asupra activităţilor civile în domeniul culturii generale maghiare din Transilvania Pagina 14 Potozky László: Cei douăzeci de ani ai mişcării verde din România Pagina 16 Lászlófy Pál-István: Uniunea Cadrelor Didactice Maghiare din România a împlinit aproape 20 de ani Pagina 17 Balogh Márton–Orbán Árpád: Privire retrospectivă asupra parteneriatelor public-non-profit

Pagina 21 Dr. Bodó Barna: Problema – situaţia – cazul celor care trăiesc în diasporă Pagina 23 Octavian Rusu: Principalele reglementari juridice aduse sectorului ONG din Romania în perioada 1990–2010 Pagina 25 Csáki Rozália: De 10 ani s-a pornit la drum revista Forum Civic Pagina 28 Balázs Sándor: Respectă-l pe Domnul, şi să nu te fereşti de nimic Pagina 29 Benedek Márta: Când cutia de scrisori rurale se dovedeşte micuţă... Pagina 30 Bereczki Kinga: Zece ani în serviciul omului, a valorilor şi a calităţii... Dr. Bodó Barna: Forumul civililor Pagina 31 Hajdu Zoltán: Provocările şi tentaţiile ONG-urilor din ultimii douăzeci de ani Pagina 32 Kósa András: Schimbarea socio-politică a împlinit 20 de ani – revista Forum Civil 10 ani Pagina 33 Péntek János: Oare a devenit forumul nostru Forumul Civil? Pagina 34 Sebestény István: Busolă civilă Somai József: Privire retrospectivă asupra celor zece ani Pagina 35 Vercseg Ilona: „Sufletul şi poporul liber pot să creeze lucruri minunate“

Curaj CiviC
Pagina 36 Jakab Zsuzsa: Dă-l mai departe! Tineri pentru comunităţile locale

forum CiviC
Pagina 38 Ionuţ Sibian: Se pregăteşte o cercetare despre societatea civilă din România

Dezvoltare civică
Pagina 40 Bereczki Kinga: Dacă civilii se unesc

societate şi economie
Pagina 41 Kolumbán Gábor: Gânduri introductive Pagina 42 Sik Endre: Capitalul social şi posibilitatea dezvoltării acestuia Pagina 44 Anne Siri Brabdrud: Oare venitul anual este o măsura bună pentru nivelul de trai?

Pavilionul cărţilor civile
Pagina 46 Kovács Zoltán Csongor: Deşteptul verde

veDere culturală
Pagina 47 Raportul programului Cultura pentru anul 2009 Pagina 49 Csáki Rozália: „După douăzeci de ani tânărul drumeţ face un popas...“ (RO) Pagina 50 Cuprins (RO)

forum civic
Pagina 19 Bányász József: Cei douăzeci de ani în serviciul Caritasului pentru viitor

erdélyi civil társadalmi lap

civil forum fórum civic
Felelős kiadó/Editor: Egri István Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália Olvasószerkesztők/Corectori: Jakab Zsuzsa, Szabó Attila Grafikus/Grafica: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial: Bereczki Kinga Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

revista societãþii civile din transilvania

Elérhetőségek/Contact: 535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc, Solymossy utca 29. szám telefon/fax: +40-266-218.481 e–mail: civilforumlap@gmail.com ISSN 15822–4004 Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért. Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 6 lej, a 2010-ben megjelenő három lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 15 lej.

Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare. Preţ: 6 lei, la comandarea celor trei numere din anul 2010 aveţi un preţ total redus de 15 lei.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->