VARGA CSABA

Jogfilozófia az ezredfordulón
Minták, kényszerek - múltban, jelenben
A jog sorsa f e l e t t t ű n ő d v e az e z r e d f o r d u l ó k o m o l y v á l a s z u t a t jelez, hi-
szen egybeesik sorsfordító d i l e m m á i n k megválaszolásának szorító
szükségével. N e m k i s e b b horderejű kérdések ezek, mint hogy mikép-
p e n v i s z o n y u l j u n k szocialista ö r ö k s é g ü n k k ö n n y ű m e g h a l a d h a t ó s á g a
megalapozatlannak bizonyult várakozásához, jogállami átmenetünk
számos r e m é n n y e l övezett, ám m é g t ö b b kudarcot felmutató valósá-
gához. N a g y o b b összefüggésben pedig a globalizmus s a b e n n e meg-
nyilatkozó mintakövetési kényszerre a d a n d ó válasz dilemmájával
k e l l m i n d a n n y i u n k n a k v í v ó d n u n k . A j o g b ö l c s é s z s z e r z ő az u t ó b b i
fél é v t i z e d t a n u l m á n y i t e r m é s é b ő l v á l o g a t v a e j ö v ő n k e t m e g s z a b ó
i d ő s z e r ű k é r d é s e k k e l n é z s z e m b e , m i k o r a jog f o r m a i s á g a m ö g ü l
m e g h a t á r o z ó e r ő v e l f e l l é p ő k u l t u r á l i s t a r t a l m a k civilizációs tartalé-
k a i n a k és n a p j a i n k b a n f e n y e g e t ő v á l t o z á s a i n a k ( Ö s s z e h a s o n l í t ó jogi
k u l t ú r á k ) , a jog m ö g ö t t m e g b ú v ó r a c i o n a l i t á s - g o n d o l a t ö n e l l e n t m o n -
d á s a i n a k s a szocialista m ú l t t e o r e t i k u s h o z a d é k á n a k á t t e k i n t é s é v e l
( J o g e l m é l e t ) v é g s ő ö s s z e g z é s b e n s e g y ú t t a l l á t l e l e t k é n t i d ő l e g e s ál-
l a p o t u n k s a m ö g ö t t e m e g b ú v ó n e m z e t k ö z i é r d e k e k , e l v e k t ő l uralt
i d e o l ó g i a i k é n y s z e r e k és i r á n y t é v e s z t é s e k leírására tesz k í s é r l e t e t
( J o g á l l a m i á t m e n e t ) . K ö z ö s t a n u l s á g k é n t az ö n á l l ó g o n d o l k o d á s m e g -
k e r ü l h e t e t l e n ü l s z e m é l y e s f e l e l ő s s é g é t , és ezzel az é r t é k v á l l a l á s és
döntés kötelességét hangsúlyozza t u d o m á n y b a n s közéleti szerep-
vállalásban egyaránt.
 VARGA CSABA
JOGFILOZÓFIA AZ EZREDFORDULÓN
JOGFILOZOFIAK

Szerkeszti
DR. VARGA CSABA
 VARGA CSABA

JOGFILOZÓFIA
AZ EZREDFORDULÓN
MINTÁK, KÉNYSZEREK - MÚLTBAN, JELENBEN

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

az Apostoli Szentszék Könyvkiadója
Budapest, 2004
 „A múlt hagyatéka" című rész h á r o m tanulmánya
készült az OTKA T 032156. számú projektumának keretében
és pénzügyi támogatásának köszönhetően

A táblaborítón
a sienai Palazzo Pubblico freskójának részlete látható
(Ambroggio Lorenzetti, 1337Z39)

© Varga Csaba, 2004

ISBN 963 361 636 0 '

ISSN 0865-0349

Szent István Társulat

1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1.
Felelős kiadó: Dr. Rózsa H u b a alelnök
Felelős vezető: Farkas Olivér igazgató

Készült a budapesti Akaprint N y o m d á b a n

Felelős vezető: Freier László ügyvezető igazgató
 TARTALOMJEGYZÉK

ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGI KULTÚRÁK

A jog mint kultúra? 11

Összehasonlító jogtudományi törekvések 19
»Összehasonlító jogi kultúrák« (Szempontok a fogalmi körülha-
tároláshoz) 22
Összehasonlító jogi kultúrák? 28
(Diszciplináris hangsúlyeltolódás az összehasonlító érdeklődésben
128] A jog szabályként felfogásának elégtelensége [38] A kulturá-
lis sokféleség elismerésének szükségessége [44])
Jogi hagyományok? Jogcsaládok és jogi kultúrák n y o m á b a n 47
(Összehasonlító jog s a jogi hagyományok összehasonlító tanulmá-
nyozása [47] 'Rendszer', 'család', 'kultúra', 'hagyomány' a jog osz-
tályozásában [49] Eltérő hagyomány, eltérő gondolkodásmód [55]
Eltérő várakozás, eltérő jogrendszeri intézményesedés [58] Eltérő
„racionalitások" és „logikák" [62] Mentalitás a jog megalapozásá-
ban [64])

Mai irányok

Jogátvitel, jogátvétel (Fogalmi elemzés napjaink globalista ten-

denciái tükrében) 69
1. Terminusok [70] 2. Technikalitás [79] 3. Kontrasztok a jogátvi-
telekben és megítélésükben [90]
Joguralom? Jogmánia? Ésszerűség s anarchia határmezsgyéjén
Amerikában 98
Az angol-amerikai és a kontinentális-francia hagyományok talál-
kozásának peremvidékén: Kanadai fejlemények és tapasztalatok 114
 1. A precedensrendszer átalakulása [122] 2. A törvénykezésnek
multikulturális többszereplős megoldáskereséssé válása [128] 3.
Kísérletezés a jog feloldásával [133] 4. Új prerogatívák a bíróságok
kezén? [138] a) A törvényi jog elveinek kibontása [139] b) Alkot-
mányjogiasítás [140] c) A Legfelsőbb Bíróság mint erkölcsi tekin-
tély [143]

JOGELMÉLET

Szabály é s / v a g y norma, avagy a jog fogalmiasíthatósága és

logizálhatósága 147
(Fogalom vagy nyelvhasználat? [147] Szabály / norma [148] A
norma származtatottsága [151] Fogalmiasító logizálás, kijelentő
megnevezés [152] Üzenet és felmutatása [156])
Érvényesség 158
(Érvényesség: tartalmi / formai, statikus / dinamikus [158] Érvé-
nyességmegalapozás: lét és legyen [166] Realizmus, pragmatiz-
mus, konszenzualizmus [169])
Jog, erkölcs, gazdaság: Autonómiák - független pályákon, avagy
egymás rendjéből épülve? 173
A HART-jelenség 187
(A HART-csoda [187] A HART-jelenség [199] H A R T mint a század-
utó KELSENje? [202] A teoretikus recepció kérdése [204])
Önmagát felemelő ember? Korunk racionalizmusának dilemmái 208
(Gondolkodásunk problémássá válása [208] A ráció szerepe [210]
Bölcsesség és pozitív ismeret szétválása [212] Jogi voluntarizmus
[219] Következmények: amerikai esettanulmány [225] Elvektől
űzött doktrinerizmus [233] Eszmény: matematikai-logikai [re]-
konstruálhatóság [239] Az emberi dilemma [241])
Mérték és érték, avagy az öncélúság önveszélyessége 244

A múlt hagyatéka

A szocializmus marxizmusának jogelmélete: Hazai körkép nem-

zetközi kitekintésben 251
I. HAZAI KÖRKÉP 1. Előzmények [251] 2. SZTÁLINizmus [253]
3. Intézményesedés enyhüléssel [258] 4. Bomlás [270] 5. Végjátéka
 államvalláspótlék szerepében [274] II. NEMZETKÖZI KITEKIN-
TÉSBEN Ad 1.: Az előzményekhez [276] Ad 2.: A SZTÁLINizmus-
hoz [278] Ad 3.: Az enyhüléssel kísért intézményesedéshez [279]
Ad 4.: A bomláshoz [292] Ad 5.: A mai állapothoz [296] III. IDE-
IGLENESEN MEGVONHATÓ MÉRLEG [298]
Visszatekintés 303
Elméleti jogi gondolkodásunk az ezredvégen 313
1. Rendszerváltozás és ideologikum [313] 2. Módszertani és tema-
tikus gazdagodás [319] 3. Saját hagyományok, saját problematikák
[330] 4. Nyugati trendek és regionális szerepek [335]

JOGÁLLAMI ÁTMENET

Megvalósulatlanul megvalósult, vagy megvalósultan megvaló-

sulatlan jogállam? 343
Jogállamiságunk - kihívások keresztútján 350
(Jelszavak mögött: értékek és technikák [350] Emberszerűség, gya-
korlatiasság [355] Teológiai-antropológiai alapok [361] Helyette-
síthetetlenül saját feladat [366] Összefoglalás [366])
Jogállami vívódás mintakényszerek Szcyllája és csalódások
Kharübdisze közt (Litvánia példájában) 369
Miért m a r a d t el a szembenézés, az újrakezdés beteljesülése? 382
A „gyökeresen gonosz" a jog mérlegén 390
Történeti háttér [392] Normatív összefüggés [395]
Kudarcot vallott kereszteshadjárat? Amerikai önbizalom, orosz
katasztrófa 405
(A példaadó és tranzitológiája [405] Szervezett mintakényszer
[408] Provokált csőd [411] Cuiprodest?[414] Gyámságban fogant
demokrácia [418] Fátumszerűség és martalékká válás a
globalizmusban [419])

Tárgymutató 423
Jogforrásmutató 436
Névmutató 438
ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGI KULTÚRÁK
 A JOG MINT KULTÚRA?*

A jog életében kétségtelenül mindmáig a legnagyobb változást szö-

veghez kapcsolása, írott formaként megjelenítése jelentette. Ez az, ami
leginkább szembeötlő változással járt, s ami így jogforrástanok és jogi
fenomenológiák (egyebek közt objektivációelméletek) számára külön
bizonyítást n e m érdemlő kézzelfogható jegyeket m u t a t h a t fel. Ezen
belül persze jogfilozófiák és jogalkalmazás-elméletek rögzíthetik,
hogy miben is rejlik a jog végső azonossága (a 'jogiság') és miként kell
a bírónak 'a jog' válaszához elérkeznie, s ennek megfelelően további
értelmes különbségek tehetők azon állapotok között, amikor az írott
textus (modern természetjogokban, különösen észjogokban) c s u -
p á n j e l z i , ületőleg amikor (jelenkori törvénypozitivizmusokban)
kizárólagosként m e g i s t e s t e s í t i a jogot.
Klasszikus szigorúságában a törvénypozitivizmus a XIX. század
elejétől a II. világháború végéig élt Nyugat-Európában, s a k o m m u -
nizmus bukásáig Közép- és Kelet-Európában. Észjogi és szabadjogi
(princípiumokhoz kötő, szociologizáló, avagy pragmatizáló) mozgal-
mak a törvényi pozitivizmus kötöttségeit a XIX. század végétől mind-
végig lazítani igyekeztek, a szocialista normativizmus rideg szigorú-
ságát pedig főként egyidejű nyugat-európai irányzatok az 1960-as
évek végétől kezdték el oldani. Amennyiben a t e o r e t i k u s és a
gyakorlati nézőpontokat különválasztottként kezeljük, úgy a
jogpozitivizmus mint a modern formális jog professzionális deontoló-
giája, szakmai világképe tekintetében sem annak mértéke lesz majd
döntő, hogy a gyakorlati jogmeghatározódás mennyire a törvénypozi-
tivizmus eszményei szerint megy és mehet egyáltalán végbe, tisztán

* Első változatában válasz Karácsony András vitaírására in Jogelméleti Szemle

2002/3 [http://jesz.ajk.elte.hu].
és k o m p r o m i s s z u m o k t ó l mentesen,1 h a n e m jobbára a n n a k kétség-
b e v o n h a t a t l a n t é n y e , h o g y a j o g p o z i t i v i z m u s a XVI. s z á z a d ó t a n ö -
v e k v ő m é r t é k b e n az európai kontinentális jogfelfogás szemléleti meg-
h a t á r o z ó j a lett: e g é s z j o g i v i l á g k é p ü n k , j o g i f o g a l o m a l k o t á s u n k k ö -
zépponti szervezője - olyan alapvető igazodási pont, hogy mind a mai
n a p i g a k ü l ö n f é l e e g y m á s t v á l t ó o l d á s i t ö r e k v é s e k (s í g y m é g a z o l y -
k o r a j o g p o z i t i v i z m u s b u k á s á t h í r e s z t e l ő p o s z t m o d e r n t ö r e k v é s e k is)
csupán a jogpozitivizmus eddig töretlennek bizonyult rendíthetetlen-
ségéhez m é r t e n t u d j á k kifejezni m a g u k a t , válhatnak érzékelhetővé,
n y e r h e t n e k értelmet s játszhatnak egyáltalán b i z o n y o s m ú l ó jelentősé-
gű szerepet.2
A jog és t u d o m á n y a v é g s ő s o r o n és a d o t t n é z ő p o n t b ó l tekintve
n e m m á s , m i n t b i z o n y o s fajta k o m m u n i k á c i ó e g y b i z o n y o s adott
kommunikációról. Célszerű ezért különbséget t e n n ü n k a n n a k tekinte-
tében, h o g y m i k o r s z ó l u n k arról, h o g y a jog hivatalos szereplői intéz-
m é n y i m ű k ö d é s ü k s o r á n m i k é n t beszélnek a jogról, m i k o r p e d i g arról,

1
Mint tudjuk (és a következőkben láthatjuk is), sohasem és elvileg sem ez a
helyzet - legfeljebb az exegétikus jogalkalmazás korában, a XIX. század első
harmadában, a Code civil eufóriájában teljes erővel erre törekedtek, meggyőző-
déssel hittek lehetőségében, s így is jelenítették meg cselekvésüket. A XX. század
meghatározó diktatúrái közül a n e m z e t i s z o c i a l i z m u s rezsimjének
szolgálatára zökkenőmentesen történt jogászi átállás valóban a modern formális
jogban rejlő pozitivisztikus formalizmusnak volt köszönhető - ugyanúgy, aho-
gyan ezt MAX WEBER leírta a BISMARCKÍÓI teremtett német bürokráciának a BIS-
MARCK utáni időszakra történő rezzenéstelen átállása kapcsán. Max Weber Gazda-
ság és társadalom ford. Józsa Péter (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1967),
287-288. o. Mind az orosz b o l s e v i z m u s , mind pedig azt követően a né-
met nemzetiszocializmus - előkészítésük és formálódásuk éveiben - egyaránt
felmondták a liberális hagyománnyal egy tőre visszavezetett s forradalomellene-
sen burzsoáként elítélt jogi formalizmust. Ehhez a jognak egyebek közt OTTO
KOELREUTTERtől megfogalmazott népszellemi és vezéri értelmezése kívánalma
körében a nemzetiszocializmus mindvégig hű maradt, a bolsevizmusból
SZTÁLINizmussá vedlett formájában azonban a szovjetektől uralt rezsim mind
anyaországában, mind majdani világbirodalmában mindenütt visszatért a klasz-
szikus polgári berendezkedéshez, pontosabban annak egyfajta korai pontnál rög-
zített utópikus (szovjetizált) felfogásához. Minderre vö. a szerzőtől A kodifikáció
mint társadalmi-történelmi jelenség [1979] bőv. és jav. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai
Kiadó 2002), 305. o., ill. VIII. fej.
2
Egyik legújabb fejleményként vö. a szerzőtől 'Az angol-amerikai és a konti-
nentális-francia jogi hagyományok találkozásának peremvidékén: Kanadai
fejlemények és tapasztalatok' Jogtudományi Közlöny LVII (2002. július-augusztus)
7-8,309-322. o.
hogy az elméleti rekonstrukció mennyiben tudja igazolni, illetőleg
realisztikusként milyen leírással kell helyesbítenie vagy éppen helyet-
tesítenie ezt a beszédmódot a jogról. Ami az elsőt illeti, korai LUKÁCS-
tanulmányaim s ebben a professzionális deontológia ontikus, vagyis
közvetlenül létszerű (az ismeretelméleti igazolhatóság kérdésétől
ezért teljességgel elkülönítendő) jellegének felismerése óta számomra
egyértelmű, hogy maga a m o d e r n f o r m á l i s j o g , mint je-
lenség és mint berendezkedés, elválaszthatatlan a pozitivisztikus
igénytől, a textusból levezetésnek a jog sajátos beteljesedési kritériu-
maként betöltendő szerepétől. Ami viszont a másodikat illeti, a mo-
dern kutatás egyre rendszerszerűbben mutatja ki, hogy e
pozitivisztikus igény realitása semmiképpen sem igazolható, még elvi
várakozásként sem, hiszen a jogalkalmazás b u r k á b a n alapvetően
szimbolikus cselekvésről, egy rendkívülien összetett folyamat jelzés-
szerű lerövidítéséről s átlagesetben egyfajta rutinra visszavezetéséről
van szó.
A voltaképpeni kérdés tehát a fentiekből következően számom-
ra nem az, hogy a jogpozitivizmus akár mint elmélet, akár mint állító-
lag megvalósult gyakorlat mikor s mennyire tudott egyáltalán uralko-
dó szerepre kerülni, hanem az, hogy az európai kontinentális
jogszemléletet egészében a ius (a jogiság) eszméjének a lex re (mint té-
telezett-írott aktusra) redukáltsága, a jogi mivoltnak tehát a tételezett-
ség aktusához kapcsoltsága, ebből adódóan a jogi folyamat összetett-
ségének 'jogalkotás' és 'jogalkalmazás' mesterkélt elkülönítésére tör-
ténő visszavezetése szabja meg - azaz, röviden szólva: egy olyan in-
tézményi (s az általa intézményesített képződménytől ilyen m ó d o n
immár elválaszthatatlan) ideológia, amelyik a mai napig idegen-
nek, sőt értelmetlennek, egyenesen felfoghatatlannak maradt például
Európán belül is a másik, az angol hagyomány, avagy, távolabbra
és szintén túlélő ősi formákra tekintve, az iszlám vagy a zsidó jog
számára. 3
Több, mint harmincöt éve fogalmaztam meg először, hogy jogfel-
fogásunk, jogi fogalmiasításunk legalábbis duális, amennyiben az
adott jog körében mellőzhetetlen minden kérdésfelvetést, vonatko-
zást, kapcsolatot megfogalmaznunk pozitivisztikusan, vagyis a kérdé-
ses jog önképe, önmagáról alkotott ideológiája szemszögéből (is) -

3
Vö. pl. Peter Sack 'Jog és szokás: Az angol nyelv és jog összefüggéséről' in
Összehasonlító jogi kultúrák szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 2000), 81-95. o.
[Jogfilozófiák], ill. passim.
azon túl, hogy t u d o m á n y u n k b a n , elméleti rekonstrukciónkban egy
tudományosan igazolható (pl. társadalomelméleti, szociológiai) le-
írást, fogalmi tartalmat is természetszerűleg szükséges megfogalmaz-
nunk. 4 LUKÁCS-tanulmányaim eredményeként pedig az lett számomra
nyilvánvalóvá, hogy ez az önkép nem valami utólag és kívülről, vélet-
lenszerűen egy egyébként a m ű k ö d ő jogra ráaggatott többlet, hanem a
kérdéses jog része, mellőzhetetlen alkotóeleme, egyenesen azonossá-
gának hordozója. 5
Ebben az összefüggésben vetődik fel „a j o g m i n t . . . " hívó-
szavú vizsgálódások kívánatosságának kérdése. Azaz a jog mint (ki-
zárólagosan) tételezés, textus (stb.) m e l l e t t a jog mint történelem,
kultúra, kommunikáció, folyamat, nyelvi játék, önkény (és így tovább)
kérdése. Á m d e a fentiekből kitűnően egyetlen esetben s véletlenül
sem azért, hogy a m o d e r n formális jog önazonosságának jegyeként a
pozitivisztikus önleírást kiküszöbölje, h a n e m kizárólag azért, hogy a
teoretikus rekonstrukciót ezekből a különféle megközelítésekből adó-
dó (s másként el n e m érhető) tanulságokkal segítse - újabb vonatko-
zásokba, perspektívákba, emberi technikák és gyakorlatok hálójába
helyezve. És mindezeknek „a jog mint..." hívószavú vizsgálódások-
nak egymást közt sem a kizárólagosság igényével, h a n e m - a jog
ontologizáló látásmódjának köszönhetően a módszertani egység
újKANTiánus kívánalmát meghaladva - egymással versengve kell
zajlaniok. 6 És pontosan azért, hogy válasz adathassék az alapvető di-

4
Vö. a szerzőtől 'A jog meghatározásának néhány problémája a szocialista
jogelméletben' [1966] in Varga Csaba Útkeresés Kísérletek - kéziratban (Budapest:
Szent István Társulat 2001), 49-58. o. [Jogfilozófiák], ill. 'A jogtudományi foga-
lomképzés néhány módszertani kérdése' Állam- és Jogtudomány XIII (1970) 3, 589-
613. o.
5
Vö. a szerzőtől A jog helye Lukács György világképében (Budapest: Magvető
1981), VI. fej. 4. pont [Gyorsuló Idő].
6
Vö. pl. csupán a szerző próbálkozásai közül A kodifikáció mint társadalmi-
történelmi jelenség (1. jegyzet); A jog mint >zöveg Hermeneutika, Szemantika,
Szemiotika, Jog és irodalom, szerk. Varga Csaba (Budapest: Századvég) -
e l ő k é s z ü l e t b e n a z 1980-as é v e k b e n , STANLEY FISH, PETER GOODRICH, BERNARD S.
JACKSON, GEORGE LAKOFF, ROBERTA KEVELSON, JAMES BOYD WHITE, C . M . YABLON
szövegeivel még az ELTE ÁJK Bibó Kollégiumában tervezetten és nagy mérték-
be előrehaladtan [Jogfilozófiák], amely előkészületből végül A jogi gondolkodás
paradigmái Szövegek, szerk. Varga Csaba [1996] (Budapest: EtoPrint 1999) iii +
71 o. [Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum
Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, III Fasciculi 2] és a Jog
és nyelv szerk. Szabó Miklós és Varga Csaba (Budapest: [Books in Print] 2000)
lemmára: miként lehetséges, hogy a törvénypozitivizmus akár legszi-
gorúbb uralma alatt is pontosan adott válaszhoz (mint outputhoz) ér-
keznek el a jog válaszaként rutinszerűen a bíróságok - miközben
pusztán a hivatalos jogszabályi és textualizált tényállítási informáci-
ókból (mint inputból), a logika szigorú szabályai alapján (KARÁCSONY
ANDRÁS vitaírásának rendkívül érzékletes kifejezésével élve 7 ) mindez
„lehetne másként is, á m a k t u á l i s a n n i n c s m á s k é n t "? 8
Miből adódik hát az a t ö b b l e t meghatározás, ami akár azonos tör-
vényi szöveg alapján ilyen jogi választ eredményez az egyik ország-
ban, és másmilyent egy másikban; avagy ugyanazon helyen ilyent az
egyik korban (vagy időszakban), és másmilyent egy másikban? Nos,
pontosan ezt a finomítást, a jog ideologisztikusan kifejezett levezetési
és igazolási igényének gyakorlati megvalósulását (lehetőségei határai-
nak, diszkrepanciáinak, bizonytalansági mezőinek megvonásával) kí-
sérli meg teljesebb, bizonyíthatóbb, tudományosan is immár valame-
lyest elfogadható formában leírni az az elméleti rekonstrukció, ami
pontosan „a jog mint..." hívószavú vizsgálódásokkal éppen ennek elő-
segítésére hivatott.
Az, amit p o s z t m o d e r n i t á s nak nevezünk, valójában nem
más, mint ezredvégi nyugati talajon intellektuális vitákban született
mentális projekció. Annak kérdését, hogy öncélú vitáknál, ma divatos
tagadásoknál és relativizálásoknál gerjesztett-e már többet, bizonyára
kellő idővel és távlatban az emberi gondolkodás majd el fogja dönteni.
A posztmodernitás dogmája és látásmódja azonban legfeljebb egyfajta
lehetséges (s majdan így vagy úgy megítélendő) használata azoknak a
gondolatoknak, felismeréseknek, intézményesedéseknek, amikre egyes
értelmiségi körökben oly divatosan ma rátelepszik. Nos, pontosan eb-

vi + 270 o. [Jogfilozófiák} gyűjteménye lett - ; 'A kódex mint rendszer (A kódex

rendszer-jellege és rendszerkénti felfogásának lehetetlensége)' Állam- és Jogtudo-
mány XVI (1973) 2, 268-299. o.; 'A jog mint felépítmény: Adalékok az alap-
felépítmény kategóriapár történetéhez' Magyar Filozófiai Szemle XXX (1986) 1-2,
35-75. o.; 'A jog mint történelem' Világosság XXVII (1986) 1,1-6. o. & Jogtörténelmi
Szemle 1987/2, 65-73. o.; A jog mint folyamat (Budapest: Osiris 1999) 430 o. [Osiris
könyvtár: Jog]; A jog mint logika, rendszer és technika (Budapest: Osiris 2000) 223 o.
[Jogfilozófiák].
7
Karácsony András 'A jog mint kulturális jelenség' Jogelméleti Szemle 2002/3
[http: /^esz.ajk.elte.hu].
8
Vö. a szerzőtől 'A jogi okfejtés társadalmi meghatározottságáról' Állam- és
Jogtudomány XIV (1971) 2, 249-285. o.
ben m u n k á l az az önpusztító késztetés (ami éppen n e m magában a
kultúra fogalmában vagy a kulturális összehasonlítás puszta módsze-
rében rejlő valamiféle előre elrendeltetettség), hogy a merőben lehet-
ségesnek, a kontingenciának az oltárán önmagát feloldva, bármiféle
tetszőleges „más"-nak a felidézésében vagy posztulálásában elveszve
és ezáltal önmagát is elveszejtve, „megrepessze az önazonosság
talapzatát'' 9 .
A paradoxonok, amiket DIRK BAECKER munkássága nagyszerű ha-
sonlatokkal és polemikus erővel feltár, 10 vitairatként jobbára n e m any-
nyira a kultúra jelenségének sine ira et studio monografikus leírásával,
mint inkább a posztmodern elméleti igények önellentmondásokba és
következetlenségekbe hajszolt kuszaságával, az ezekre választ keresés
bajlódásaival kapcsolatosak. Az az öncélúan kutakodó intellektualiz-
mus, mely „minden életforma esetlegessége" tudatában éh ki magát s
ezért (önmagát is beleértve) mindent valamiféle „más"-sal relativizál-
tan láttat - azzal a pszichikailag szükségképpen destruktív következ-
ménnyel, hogy jobbra érdemes hívei számára immár „semmi sem le-
het valóban az, ami" -, 1 1 nos, ez éppen n e m a kultúra hagyományából
fakad, h a n e m ennek egyik patologikus fejleményéből, mérgező tele-
vényéből, a posztmodern nihilizmusból. Példának okáért, a kulturális
összehasonlítás területét határolóan végzett szerény kísérletem, amit -
hál'Istennek, csupán a jog mélyebb megértésének és láttatásának
szándékától vezéreltetve, á m d e különféle obskurus doktrínák ál-
kérdéseibe történő felesleges bonyolódás nélkül - az Összehasonlító
jogi kultúrák körében 1 2 elkezdhettem, valóban tanúskodott arról
(ugyanúgy, mint korábban a jogantropológiai kutatások szemlézé-
sével végzett búvárkodásaim 1 3 ), hogy bizonyos alapfunkciók (sza-

9
Karácsony, 3. o.
10
Dirk Baecker 'A társadalom mint kultúra' Magyar Lettre International 38
(2000. ősz), 7-9. o.; háttérként vö. még uő. Wozu Kultur? 2. bőv. kiad. (Berlin:
Kadmos Kulturverlag 2001).
11
Baecker, 8. o.
12
Vö. Comparative Legal Cultures ed. Csaba Varga (Aldershot, Hongkong,
Singapore, Sydney: Dartmouth & New York: The N e w York University Press
1992) [The International Library of Essays in Law & Legal Theory: Legal Cultures
1] és Összehasonlító jogi kultúrák (3. jegyzet).
13
Vö. a szerzőtől 'Antropológiai jogelmélet? Leopold Pospísil és a jogfejlő-
dés összehasonlító tanulmányozása' Állam- és Jogtudomány XXVIII (1985) 3, 528-
555. o.
bályozási biztonság, differenciált rendezés stb.) és alapvető éthosz-
beli értékek (előretekintő és igazságos szabályozás stb.) elérésére el-
térő korokban és kultúrákban az ember e l t é r ő , ám haté-
konyságban egymással versengő u t a k at tudott
kialakítani. Nincsen tehát királyi út, s az elmélet - szembefutva a mai
neoliberalizmusokból olykor feltáruló önabszolutizáló, csekély gya-
korlati tolarenciával kecsegtető tendenciákkal - n e m igazol semmi-
féle kulturális imperializmust. Ugyanakkor éppenséggel n e m tanús-
kodott kulturális relativizmusról, hanem csakis arról, hogy szerves
(tovább)fejlődését, a benne rejlő eszközbeli elemek teljes potenciál-
jának időben és formában a körülményekhez alakulóan változó tel-
jesebb kiaknázását (aktualizálását) kizárólag önazonossá-
g á n a k a z a v a r t a l a n m e g ő r z é s e t a l a j á n biztosít-
hatja. Ráadásul, szerencsésebb kultúrák (mint pl. közismerten a ja-
pán) úgy tudtak úgyszólván mindvégig nyitottan és külső minták
befogadására készen funkcionálni, hogy újszerű kihívásokra adott új-
szerű (vagy éppen tudatosan kölcsönzött eszköztárú) válaszai-
kat sikerrel belsődlegesítették, szervesítették, adaptálták - önazo-
nosságuk tudatát, szervességük potenciálját ezzel éppen ismételten
megerősítő s szimbolikusan tovább is fokozó saját eredeti rendszere-
ikhez.
A „végletekig űzött rákérdezés" s mögötte „minden adottság
megkérdőjelezésének a szándéka" 1 4 napjainkban intézményesedő
(s a modern társadalom belső önkiüresedésével korreláló) tenden-
ciájával szemben 1 5 igencsak egyetértek a kérdésfeltevő jogász-
filozófus azon bölcs megállapodottságot rögzítő konklúziójával, mi-
szerint

„Az e m b e r a z o n b a n n e m egyszerűen ismeretszerző, h a n e m h o n o s

lény a világban. Élete g a z d a g a b b az ismeretszerzésnél, hiszen beletar-
tozik a megszokottság, a gondtalanság, az orientációk követése, az
intellektuális m e g n y u g v á s is." 16

14
Baecker, uo.
15
Vö. pl. Robert Nisbet The Quest for Community (San Francisco: ICS Press
1990) (Mezei Tibor nyersfordításából a szerzőtől gondozottan 'A közösség kere-
sése' PoLíSz (2003. június-július), No. 71, 15-37. o. és (2003. augusztus-
szeptember), No. 72, 23-39. o.}.
16
Karácsony, uo. [Kiemelések - V. Cs.]
Nos, m a g a m is pontosan ezt kívántam szolgálni nemcsak a jogi forma-
lizmusok mögött megbújtan munkáló emberi tartalmak (meghatáro-
zottságok és meghatározások) feltárásával, 17 de mind e mögött talál-
hatóan a m o d e r n ismeretelmélet egyoldalú, torzító, az emberi teljessé-
get leszűkítő, pusztán a racionális fogalomalkotás lehetőségeire kon-
centráló, s ezzel a bölcsesség, tudás és ismeret hajdani gazdagságát
elszürkítő elidegenültségére utaló figyelemfelhívásaimmal is.18

17
Vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái átdolg. és bőv. 2. kiad. (Bu-
dapest: Szent István Társulat 2004) 504 o.
18
Vö. a szerzőtől 'A racionális jogszemlélet eredendő ambivalenciája (Emberi
teljességünk széttörése a fejlődés áraként?)' in Békés Imre ünnepi kötet A jogtudo-
mány és a büntetőjog dogmatikája, filozófiája, szerk. Busch Béla, Belovics Ervin,
Tóth Dóra (Budapest: Osiris 2000), 270-277. o. [A PPKE JÁK könyvei] és 'Önma-
gát felemelő ember? Korunk racionalizmusának dilemmái' in Sodródó emberiség
Várkonyi Nándor: Az ötödik ember c. művéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest:
Széphalom Könyvműhely 2000), 61-94. o.
 ÖSSZEHASONLÍTÓ
JOGTUDOMÁNYI TÖREKVÉSEK"

Az a fejlődési sor, ami az 'összehasonlító jog' mozgalmától az 'össze-

hasonlító jogi kultúrák' tanulmányozásáig ível, már a t u d o m á n y o s
feladatvállalásból s a jogfelfogás változásaiból is kiolvasható. A XIX-
XX. század fordulóján szükségessé vált egy fordulat megtétele a nem-
zeti keretek közé reménytelenül bezárult jogszemlélet nemzetköziesí-
tésére, ami az egyes országok pozitivizmusának érintetlenül hagyásá-
val mégis egymásra nyitotta a kapukat az európai kontinensen.
Sikerrel is járt ez, hiszen a doktrinális kutatásban az összehasonlító
igény mellőzhetetlenné lett. Persze az angol-amerikai jogban - eleve
történeti megközelítése és világbirodalmi nyitottsága okából - e tö-
rekvés főként a jogi berendezkedések változatosságának világméretű
feltérképezésében jelentkezett.
A pozitivizmus azonban a jogban a szövegként felfogott tételes
szabályanyagra épül. Hamarosan szembe kellett tehát néznie annak
dilemmájával, hogy a legkülönfélébb nemzeti szabályozások is gya-
korlatukban hasonló eredménnyel járnak a világ számottevő részén,
így a kutatásnak is (bármiféle instrumentumnak mindenekelőtt meg-
határozó funkcionalitását szem előtt tartva) inkább a jogon kívüli ösz-
szetevőkre kellene koncentrálnia. Mindenesetre kiderült: a jognak
szabályként felfogása eleve kizár bármiféle komparatizmust, hiszen
egyetlen lehetőséget vetít ki egyetemesként, miközben még szülő kö-
zegében sem alkalmas degenerációk (pl. hazug intézményesedésre
épülő szocializmus) vagy történelmi váltások (pl. a mai kodifikációtól

* Első változatában a PPKE JÁK keretében PÉTERI ZOLTÁN professzori vezeté-

sével életre hívott összehasonlító jogi tudományos diákkör 2002. március 13-i
zászlóbontó ünnepélyes ülésén tartott nyitó társelőadásként in Drienyovszki Lilla
- Fekete Balázs 'Összehasonlító jogtudományi törekvések a Karon' ítélet [A PPKE
JÁK lapja] V (2002. április 17.) 3, 8-9. o.
az európai egységesülési folyamatban egy új jus commune felé irányuló
építkezés) megértetésére. A jogi kultúrák és hagyományok összeha-
sonlítása ellenben gondolkodásmódunkra összpontosít. Abból kiin-
dulva értelmez egy közeget, amelyben a rendezés szüksége valamely
adott (és n e m más) formát ölt.
A jogi hagyományok születése és vándorút ja témakörének történelmi-
antropológiai kutatása 1 még alapozást célzott; az Összehasonlító jogi
kultúrák vállalkozásában 2 m a g a m egyes berendezkedésekre jellemző
leleményt és geniozitást kíséreltem meg érzékeltetni - „összehasonlító
bírói g o n d o l k o d á s m ó d " címen a sajátosan jogiasító (standardizáló,
racionalizáló, igazoló) gondolati átalakításokra terelve a figyelmet; az
Európai jogi kultúrák vállalkozásában 3 pedig - immár a szellemi ösz-
tönzésekről a gyakorlati megvalósulásokra helyezve át a figyelmet -
BLANKENBURG n y o m á n eljárási adatok számszerűsítésével a tényleges
gyakorlat szociológiai leírásáig kíséreltünk meg két brémai jogszocio-
lógus társammal elérkezni; míg most Jogi kultúrák egymáshoz adaptáló-
dása címen (a Nemzetközi Szociológiai Társaság jogszociológiai kuta-
tóbizottsága égisze alatt a baszkföldi Onati egykori ősi egyetemének
épületében sikerrel m ű k ö d ő Nemzetközi Jogszociológiai Intézetben) 4
többnyire a joghatások (recepciók) szociológiáját vizsgálják. Úgy tet-
szik: a klasszikus komparativizmus és a jogban is a hagyományainkat
n y o m o n követő hermeneutikus búvárkodás szervesen egészíti ki okta-
tási feladatként egymást, miközben fokozottabb kutatási érdekesség-
gel pedig nyilvánvalóan elsődlegesen az újabb, aktuálisabb irány ke-
csegtet.

1
Entstehung und Wandel rechtlicher Traditionen hrsg. Wolfgang Fikentscher,
Herbert Franke, Oskar Köhler (Freiburg & München: Verlag Karl Alber 1980) 820
o. [Veröffentlichungen des „Instituts für Historische Antropologie E.V." 2].
2
Comparative Legal Cultures ed. Csaba Varga (Aldershot, Hong Kong, Singa-
pore, Sydney: Dartmouth & New York: The New York University Press 1992)
xxiv + 614 o. [The International Library of Essays in Law & Legal Theory, Legal
Cultures 1], utóbb némiképpen újraválogatott magyar fordításban is: Összehason-
lító jogi kultúrák szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 2000) xl + 397 o. [Jogfilo-
zófiák].
3
European Legal Cultures ed. Volkmar Gessner, Armin Hoeland, Csaba Varga
(Aldershot, Brookfield USA, Singapore, Sydney: Dartmouth 1996) xviii + 567 o.
[Tempus Textbook Series on European Law and European Legal Cultures I].
4
Közvetlen előzményként Comparing Legal Cultures ed. David Nelken
(Aldershot: Dartmouth 1997), majd Adapting Legal Cultures ed. David Nelken &
Johannes Feest (Oxford & Portland Oregon: Hart Publishing 2001) xi + 282 o.
[Onato International Series on Law and Society].
 Köztesként minderre ráépülni látszik napjaink időszerű feladvá-
nya, az európai közös kodifikáció. Az utóbbi évek vitáiból olykor a
tételes összehasonlítás (egy tűzön-vízen keresztülvitt kodifikáció gon-
dolata) látszott győztesen kikerülni, olykor a hagyományra hagyatko-
zás (a kontinentális és az angolszász mentalitás meggyökerezettségé-
ből következtetve a jogfejlődés e történetileg kialakult két útja egybe-
olvadásának lehetetlenségére). A jogtudósi bölcsesség (HELMUT
COING és HEIN KOTZ) mégis kerülő utat talált. Emlékezve az Egyesült
Államokra, ahol sohasem volt jogegység, legfeljebb szövetségi és
félszáz állami kompetenciából fakadó kavalkád, mégsem kodifikáció-
val vagy pótlékával kísérleteztek, hanem egységes jogoktatással,
jogirodalommal és jogászi hivatással. 5 Vagyis Európa számára lehető-
vé vált közép- és újkori múltunk, a jus commune újrakultiválása esé-
lyének az újrafelfedezése, s ezzel egy élő kultúrából - fejekből és kész-
ségekből - épülő új jogegység reménye.

5
Vö. pl. a szerzőtől 'Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában: Utószó' in
Varga Csaba A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség 2., jav. és bőv. kiad.
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 388. o.
 »ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGI KULTÚRÁK«
(Szempontok a fogalmi körülhatároláshoz)*

A jogi kultúra fogalma nyilvánvalóan függvénye a búvárkodás azon

irányának, amelynek keretében s felismerései gazdagítására egyálta-
lán érdeklődéssel viseltetünk a jogi kultúra összetevői és összefüggé-
sei iránt.

1. A Dartmouth kiadó nagyigényű vállalkozása a The International

Library of Essays in Law and Legal Theory sorozatának keretében a Legal
Cultures bemutatására szentelt alsorozatának probléma-megfogalma-
zást és alapozást Comparative Legal Cultures címen egyaránt vállaló in-
dító kötetében 1 egy olyan vizsgálódást igyekeztem indokolni, amely
az emberi kultúra - mint gondolkodási mód és stílus, valamint ezt in-
tézményesen kifejező társadalmi gyakorlat - történetében az egyes
népekre és korokra jellemző jogi berendezkedéseket szellemüknél,
találékonyságuknál, valamint válaszadási képességüknél fogva pró-
bálja egymástól elhatároló módon jellemezni. Minden összetevő és
színező elem a problémaérzékenységtől a nevesítésig, a fogalmi ren-
dezéstől a műveleti készségig, az előfeltevéstől a végső eszményig az
„összehasonlító jogi kultúrák" érdeklődési körébe tartozik. Hátteré-
ben ugyanis mindenekelőtt egy olyan interdiszciplináris tudás áll,
amely jogantropológiai leírásból, egyetemes jogtörténeti tanulságle-
vonásból, klasszikus összehasonlító jogi rendszerbemutatásból merí-
tett releváns ismeretből, jogszociológiai felismerések szintéziséből, s -
egyfajta szemléleti keretként - elsődlegesen jogdogmatikai-jogtani és

* Első változatában in Jogtudományi Közlöny LII (1997. január) 1, 45-49. o.

1
Comparative Legal Cultures ed. Csaba Varga (Aldershot, Hong Kong, Singa-
pore, Sydney: Dartmouth & New York: The New York University Press 1992)
xxiv + 614 o. [The International Library of Essays in Law & Legal Theory, Legal
Cultures 11.
jogi módszertani eredményekre építő általános jogelméleti kutatások
összegzéséből tevődik össze. N e m véletlen ezért, hogy meghirdetésé-
nek egy napjainkban még erőteljesen hiányzó érdeklődés felkeltése
volt a célja, mely - meggyőződésem szerint - inkább egy sajátos okta-
tási tárgyat s irodalmi búvárkodást alapoz meg, 2 semmint egy isme-
retlenségből új módszertan nyomán felbukkanó új tudományágat
vagy kutatási profilt. Annál is inkább így van ez, mert témája felé nem
tárgyilag meghatározott kritériumok szerint előrehaladó rendszeres
feltérképezéssel, hanem sajátosan megmutatkozó képességek - vagyis
egy-egy jogi kultúra általános szellemisége, geniozitása és invenciozi-
tása - mentén közelít, ezek pedig - éppen az egyes jogi kultúrákra jel-
lemző m ó d o n - mindegyiknél más-más területeken s megtestesülé-
sekben példázhatok és érhetők tetten.
Egy ilyen megközelítés előnye egyebek közt az, hogy a jogi kultú-
rát rendezés után kiáltó helyzetek sorára adott kulturális válaszok
egyfajta rendszerré szerveződő egységeként láttatja. Ezek vizsgálata
kapcsán pedig eleve különféle kulturális válaszlehetőségek sorát is-
meri el, amikhez paradigmatikus prekoncepció és előzetesen kimun-
kált fogalmak kényszerzubbonya (taxonómiája) nélkül közelít. Maga a
jogi kultúra létét ugyanakkor társadalmi értékhordozóként láttatja, s
instrumentáriumának visszaélésszerű vagy túlzásba vitt használata
esetén számol annak fogalmi lehetőségével is, hogy maga a jogi kultú-
ra degenerálódik. Ennek olyan embertelen példái, mint századunk
Európájában a szocializmus és a nemzetiszocializmus, vagy a nyomor
feszítéséből előálló olyan nehezen kezelhető válságproduktumok,
mint a brazil megalopólisz perifériáján előálló jeito, az összehasonlító
jogi kultúrák perspektívájában mégis elsőrangúan tanulmányozásra
érdemesnek bizonyul. Hiszen akár a jogon belüli normatív világkép
„Das Recht ist das Recht!" típusú törvénypozitivizmusában lappangó
lehetőségekre, akár bármely elsöprő tényhalmaz nyomásának nor-

2
Hosszú előkészületek után a hollandiai Tilburg katolikus egyeteme bizo-
nyult úttörőnek: az 1990-es évek elején indította az „összehasonlító jogi kultúrák
kutatási tanszéke" projektumát a québeci honi és lancasteri oktatási tapasztala-
tokkal rendelkező PIERRE LEGRAND professzorral, aki ez idő szerint a common law
és civil law európai jövőjének perspektívájában írja immár a párizsi Sorbonne
egyetemi műhelyében magiszteriális dolgozatainak sorát. Az 1991-ben Budapes-
ten újralétesített Pázmány Péter Katolikus Egyetemen pedig az általam irányított
jogfilozófiai intézet kívánja bevezetni a tárgyat kötelező oktatási stúdiumként, az
intézeten belül a jogbölcselet és az államelmélet mellett harmadikként perspekti-
vikusan önálló katedrát biztosítva részére.
materemtő hatására gondoljunk is: a szélsőséges esetek mindig a
m i n d e n n a p i normális helyzeteink bármelyikében úgyszintén lappan-
gó lehetőségek kozmoszának a végső határértékeire döbbentenek rá.
Hiszen be kell látnunk, hogy végső soron csakis normál értékeket fe-
szíthetnek a szélső határokig; csakis ezeket manifesztálják, s teszik ez-
zel számunkra is nyilvánvalóvá.
Az a sokszínűség és változatosság, amit szellemiségét példázva és
kifejezve egy-egy jogi kultúra megjelenít, egyidejűleg utal bizonyos
vizsgálódásra érdemes sűrűsödésre is. Nevezetesen arra, hogy szám-
talan egyedi invenciozitás mellett az egyes jogi kultúrák válaszadási
képességének legkisebb közös nevezője - vagyis átfogóan jellemző
kifejeződése - maga az a gondolkodási és érvelési m ó d , ami bizonyos
előzetes mintákra történő hagyatkozást lehetővé é s / v a g y szükségessé
téve, illetőleg az okfejtést eleve bizonyos igazolható (mert előzetes
mintaszerű utakhoz relevánsán kapcsolható) ösvényre terelve biztosít-
ja a felvetődő dilemma standarizált/standardizálható megoldását. Er-
re pedig az ü g y hatósági megoldási folyamatába hivatalosan betáplált
információ (mint input) és a jog nevében létrejövő döntés (mint output)
közötti logikai ugrás és teremtő átalakítás (black box ként felfogott) fo-
lyamata természetének a feltárásából következtethetünk. Az összeha-
sonlító jogi kultúrák egyik legállandósultabb összetevőjeként ennek
vizsgálata az „összehasonlító bírói gondolkodásmód" [comparative
judicial mind] feladata. 3
A fenti vállalkozás alapjául szolgáló szemléletmód szerint a jogi
kultúra a kulturális történeti és intézményi fejlődés egészében formá-
lódó, s így - új hatások befogadására történő esetleges számottevő
nyitottsága ellenére is - nagyfokú állandóságot és rögzültséget mutató
s végső esetben is legfeljebb csupán lassú és fokozatos alakulásra ké-
pes jelenség.

2. Az Európai Unió által az államszocializmusuk bukása után felé-

jük közeledni vágyó közép- és kelet-európai országok felsőoktatása

3
'Comparative Legal Methods' címmel a Comparative Legal Cultures köteté-
ben, IV. rész, 333-447. o., 'The European Legal Mind' címmel pedig a European
Legal Cultures kötetében (lásd 4. jegyzet), II. rész, 89-168. o.; jogfilozófiai feldolgo-
zásához vö. a szerzőtől A bírói ténymegállapítási folyamat természete [1992] jav. és
bőv. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2001; 32003) 210 o. és 'A jogi normaal-
kalmazás természete (Tudomány- és nyelvfilozófiai megfontolások)' Állam- és
Jogtudomány 33 (1992) 1-4,55-92. o.
átalakulásának elősegítésére a PHARE-programon belül életrehívott
T E M P U S - p r o j e k t u m k e r e t é b e n , VOLKMAR GESSNER é s ARMIN HÖLAND
professzorok által kezdeményezett s három éves együttműködésünk
eredményeként a Dartmouthnál kiadásra kerülő Textbook Series on
European Law and European Legal Cultures nyitó kötete, a European Legal
Cultures4 a sorozatszerkesztők szakmai hátterének megfelelően már
kifejezetten jogszociológiai hagyományról tanúskodik. Ezért ennek
gondolatvilágában a jogi kultúra pusztán leíró fogalom. Minden egyes
kultúrában tételesen feltérképezhető olyan valóságos gyakorlatot jelöl,
amelyről csupán ennyit mondhatunk: fennáll, de értékkötődése nincs,
illetőleg a leírás szempontjából nem releváns. Következésképpen bár-
mely formája vagy működése egyaránt mint legal culture in action
írandó le, s fogalmilag eleve kizárt, hogy torzulásáról vagy degenerá-
lódásáról beszélhessünk.
Egy a fentiek szerint felfogott jogi kultúra jellemzése során formá-
lis és formátlan összetevők egyaránt hangsúlyt nyerhetnek és vizsgá-
lódást igényelhetnek. Az európai jogi kultúrák jellegzetes megnyilvá-
nulásainak tárgyalásába így kerülhettek be legkülönfélébb megnyilat-
kozásaik, például törvény-előkészítő anyagoknak előkészítése és
jogforrásszerű felhasználása (különösen a nordikus rendszerekben a
majdani alkalmazásukért amúgy is felelős bírói hierarchia bevonásá-
val), ítéleti hivatkozások és idézések kijegecesedett gyakorlata, avagy
a terminusok fordíthatóságának (fordíthatatlanságának) problemati-
kája (látszólag tükör-pontosságú nominális megfeleléseik fennállta
esetén is, akár egymással egyébként érintkező, földrajzilag szomszé-
dos kultúrákban).
Az összehasonlító jogi kultúrák diszciplínájának az európai jogi
hagyományt megosztó kontinentális és angolszász kettősségen (s
többletként még a szocialista jogot, illetőleg a bizánci hagyományú,
valamint a nordikus rendszereket is esetleg külön kategóriában cso-
portosító hármas vagy többes tagoláson is) nyilvánvalóan túl kell mu-
tatnia. Figyelemmel azonban mintaértékű civilizációs súlyára, semmi-
lyen jogi kulturális összehasonlítás nem viseltethet érzéketlenséggel
az európai fejlemények iránt. Éppen technikai-intézményi oldalról
szemlélve elhanyagolhatatlan fontosságú a kontinentális és an-
golszász (s benne a törvényi és precedensjogi, illetőleg deduktív-

4
Volkmar Gessner - Armin Höland - Csaba Varga European Legal Cultures
(Aldershot, Brookfield USA, Singapore, Sydney: Dartmouth 1996) 586 o. [Tempus
Textbook Series on European Law and European Legal Cultures 1].
rendszertani és induktív-pragmatikus) hagyományok egymás közti
szakadéka további mélyülésének, avagy éppen - az európai harmoni-
záció által is siettetetten - kiegyenlítődésének és közeledésének a kér-
dése.
Jogi kultúrák összehasonlításáról lévén szó, az európai térségben
n e m kevésbé jelentős a nyugati és keleti, valamint a kettő közötti köz-
tes régió elkülönítése sem. Történelmileg s a jelenkori generáció szá-
mára ez mindenekelőtt annak tudatosítását jelenti, hogy a jaltai ren-
dezés ellenére (mely a II. világháború hódításait szentesítve Közép-
Európa java részét kiszolgáltatta a szovjet-orosz birodalom kénye-
kedvére, s az új status quo természetesként elfogadtatására és az eset-
legesen feltoluló lelkiismeret-furdalás megelőzésére, álszent ideologi-
zálásként ezután m i n d e n átengedett területet cinikusan Kelet-
Európának nevezett el), immár tizenöt évszázada - NAGY KÁROLY
uralgása óta - állanak fenn változatlanul a Kelet-Európát Közép-
Európától elválasztó határok. És pontosan ott h ú z ó d n a k ezek, ahol
Bizánc elválik Rómától: következésképpen ameddig kisugároztak a
renaissance s a reformáció hullámai, vagy ameddig még román és góti-
kus stílussal találkozhatunk 5 - vagyis a Baltikum, Galícia és Erdély
keleti, a történelmi Magyarország déli, Szlovénia és Horvátország ke-
leti határainál. T u d n u n k kell azt is, hogy bármiféle államalakulatokat
segítettek mesterségesen világra a két világháborút lezáró békék, más-
fél évezred kulturális hagyatéka mindmáig erősebbnek bizonyult,
mint az az atlanti távolságból megbocsáthatatlan, mert önző könnyed-
séggel ránk csodálkozó naivitás, mely például a dél-magyarországi
Pécs, a mediterrán szellemi központ és Belgrád, az ortodox szerb fővá-
ros közt n e m civilizációs örökségváltásban, h a n e m kizárólag - mintha
éppen az amerikai keleti partvidék két (önmagában jellegtelen, mert
üS-kozmopolita) településéről lenne szó - puszta kilométerekben
számol. 6
A jogi kultúrák európai térképén ugyanakkor nyilvánvalóan n e m
egyszerűen Közép-Európa viszonylagos különállásáról v a n szó. Ha-

5
Vö. pl. Szűcs Jenő Vázlat Európa három történeti régiójáról (Budapest: Magvető
1983) 136 o. [Gyorsuló időj {a European Legal Cultures kötetében - 14-48. o. - úgy-
szintén}.
6
Ezt a közelmúltbéli jugoszláviai háború nemzetközi (mindenekelőtt ameri-
kai) kezelésében is megmutatkozó tudatlanságfalat elsőként Sámuel P.
Huntingtonnak az ősi európai igazságot újrafelfedező esszéje - 'The Clash of
Civilization' Foreign Affairs 72 (Summer 1993) 3, 22-28. o. - törte át.
nem arról, hogy éppen azért kell egyáltalán Közép-Európáról beszél-
nünk, mert ennek alapjaként és gyökereként - s főként az Egyesült
Államokban paradigmatikusan uralkodó történelmietlen leegyszerűsí-
tésekkel és a liberális univerzalizmus etnocentrikus illúzióival szem-
ben - a voltaképpeni európai kelet, vagyis döntően a cári, szovjetizált
birodalmi örökség semmilyen jel szerint sem olvad bele nagyobb ké-
nyelmünkre a nyugatba: nem is éri utol, de többszáz milliós lakossá-
gával a szegényháza sem lesz; 7 hanem máris ott kezdte el, ahol foly-
tathatta: újraélni múltját, a nyugatiasító európai beolvadás s a különál-
lóként m e g m a r a d á s mindmáig feloldatlan - s a közeli generációkon
belül bizonyosan változatlanul feloldhatatlan - dilemmáját. És mert
nincs fölöttes úr, akinek pálcájával móresre kellene tanítania az elkü-
lönülőt, de csodaszer sincs, mely évszázadok eltérő fejlődését szá-
mottevő beavatkozás vagy erőszaktétel nélkül átugorhatná, mindenki
a maga útját járja, s különösen az ellentétes kulturális pólusokon ezért
éppen a különbözőségek növekedésével, markánssá válásával, s a jog
élő kultúrájában is a divergáló utak visszaépülésével kell számolnunk.

7
Szemben az utóbbi évtizedekben egyeduralkodó amerikai „tudományos"
várakozással, mely a szovjet világbirodalom, majd maga a Szovjetunió összeom-
lását ugyan nem látta előre, de az amerikai minta világméretű elterjedésével
mindmáig megingathatatlanul számol. Még a csodálkozás, a rádöbbenés idősza-
kából vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái [1996] jelentősen átdolg. és bőv.
2. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004), passim.
 ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGI KULTÚRÁK?*

(Diszciplináris hangsúlyeltolódás az összehasonlító érdeklődésben) Emberi

gondolkodásunk n e m csupán megszakítatlanul folyamatos, de ívében
sem írható le másként, mint egyfajta hullámzásként, amelyben azon
túl, hogy hullámhegyekké és hullámvölgyekké összegződő erőkon-
centrációk váltják egymást, a mindenkori mozgás egyszersmind eltérő
irányú sodrások - s ezzel sodródások - szüntelen egymásra kavargá-
sából áll elő. Szerzett rutin, gyakorlati tapasztalás szól hozzánk a
múltból - fogódzót teremtve, sőt egyenesen perspektíva, illuzórikus
biztonság ígéretével kecsegtetve - , mindenkori jelenünkben viszont
m a g u n k emelünk támpontokat magunknak, hogy dolgainkat, gondja-
inkat valamiféle rendbe egyáltalán beilleszthessük. A cselekvés előre-
vivő ihletében ezért akár problémamegoldásnak, akár egyenesen te-
remtő aktusnak érezzük is éppen zajló foglalatoskodásainkat, mégis
tudhatjuk: a majdani jövő távlatából esetleg mindez mégsem tetszik
majd másnak, mint egy zsákutcából zsákutcába botladozás puszta
epizódjának.
Miképpen műveljük hát tudományunkat? Miközben a múlthoz
folytonosságot s egyben önazonosságot keresünk, érdeklődésünk
megnevezésében érthetően konzervatívok vagyunk. Saját tárgyamat
illetően oktatásunkban változatlanul jogelméletet, a Nemzetközi Jog-
és Társadalomfilozófiai Társaság 1909-es berlini alapításához híven
kétévente ismétlődő világkongresszusainkon pedig jogbölcseletet
m o n d u n k , noha tantárgyi tematikáink, tudományos értekezéseink
még kérdésfeltevésben, fogalmi kultúrában sem emlékeztetnek már
akár a saját ifjabb korunkban elődeinktől elsajátított hagyományra.
Hiszen az elmúlt évtizedekben divatban volt jogtudományi rend-

* Első változatában in Mivégett vagyunk Emlékkönyv Bolberitz Pál hatvanadik

születésnapjára, szerk. Török József (Budapest: Ecclesia 2001), 421-438. o. &
Jogtudományi Közlöny LVI (2001. október) 10,409^16. o.
szertan, jogi értéktan vagy éppen jogviszonyelmélet helyett ma már
jobbára jogi szemantikával, hermeneutikával, analitikával vagy éppen
érveléselmélettel foglalkozunk. Jogfogalom, jogi ontológia és episzte-
mológia mára - úgy tetszik - mind avitt s érdektelen terület lett: a fi-
lozófiai fundamentálás kérdését már évtizedek óta a manipuláló al-
kalmazásban megnyilatkozó társadalmi valóságteremtés izgalma vál-
totta fel. 1 Márpedig mi más is lehetne a tudományos érdeklődés útja?
A legtöbb, amit megkísérelhetünk, válaszadás a mindenkori kihívásra,
mely új és új meglátások, módszeresen elért megállapítások, fogalmi
megkülönböztetések mentén alakulva új és új hullámokat indít, sodrá-
sokat teremt, s az ezekben felmerülő különböző álláspontok vitája so-
rán a szereplők többnyire csak ritkán, s akkor is legfeljebb véletlensze-
rűen nyúlnak vissza korábban már elejtett, a főáramból az egykori
diszkusszióban továbbvitatásra n e m érdemesített s ezért abból kisod-
ródott nézőpontokhoz, észrevételekhez, érvekhez.
N e m más a helyzet a k o m p a r a t i z m u s átfogó mozgalmá-
nak - az annak idején NIETZSCHE által is jól érzékelt „összehasonlítás
kora" eljövetelének 2 - részeként született jog-összehasonlítással sem.
Amikor a XIX. század vége felé a pozitivizmusok kultuszában az
egyes különösségekre (emberi felépülésre, közösségi nyelvre, nemzeti
jogra stb.) korlátozott vizsgálódás immár önmaga továbbfejlődését
gátlóan elégtelennek bizonyult, létrejött az összehasonlító anatómia,
nyelvészet és jogtudomány. Persze ott jelenthetett ez csupán a termé-
szetszerű fejlődésen túlmutató radikális váltást, ahol az önnön külö-

1
A terminushoz lásd Peter L. Berger «Sc Thomas Luckmann The Social
Construction of Reality A Treatise in the Sociology of Knowledge (New York:
Irvington 1966) vii + 203 o. Alapjaiban máig végiggondolatlan dilemma, hogy a
filozófiai távlat és megalapozásigény miért, miként, s a keletkezett űrt mivel be-
töltötten veszett ki az utóbbi évtizedek során jogi gondolkodásunkból. A brit ana-
litikától (H. L. A. HART, NEIL MACCORMICK, JOSEPH RAZ) az a m e r i k a i és n y u g a t -
európai érveléselméletekig (RONALD M. DWORKIN egyfelől, AULIS AARNIO,
ROBERT ALEXY, ALEKSANDER PECZENIK másfelől) a jogot eleve e g y m e g k é r d ő j e l e -
zetlen kultúrában problémátlanul adottnak veszik, mint ahogy adottként kezelik
e közösség társadalmi értékeit s érveléskultúráját is - a jogelmélet feladatának
pusztán azt tekintve, hogy mindezek előzetes elfogadását feltételezve összefüg-
gések kibontásával a jogalakító emberi manipulatív gyakorlatot tudatosítsa, ma-
gyarázza és továbbfejlessze. Különösen árulkodó panorámaként lásd The Law in
Philosophical Perspectives My Philosophy of Law, ed. Luc J. Wintgens (Dordrecht,
Boston, London: Kluwer 1999) xix + 272 o. [Law and Philosophy Library 41].
2
Friedrich Nietzsche Humain, trop humain [1878] trad. R. Rovini (Paris:
Gallimard 1988), 49-50. o.
nösségébe bezárkózás is a legelszántabbnak bizonyult. N e m véletlenül
lett hát a nemzeti sovinizmus hazája, Franciaország az összehasonlító
jogászat központja, az európai kontinens pedig elsőszámú vizsgálódá-
si terepe. Á m mindez egyszeri feladatnak bizonyult. Ebből a minden-
kori egyszeriségből viszont az adódik, hogy a gondolkodás történeté-
ben az izmusok sorsa menthetetlenül a beolvadás: mihelyt a lázadás-
nak eredetileg értelmet adó áttörés sikerrel jár s az újító gondolat elfo-
gadottá lesz, megszűnik különállása. Ugyanúgy, ahogy napjainkban
sem PLATONizmus vagy strukturalizmus terminusaiban vitázunk,
n e m kell m á r különösebben indokolnunk azt sem, hogy egyebek közt
összehasonlításhoz a tudományos m u n k á b a n miért folyamodunk.
Márpedig napjainkban elégedetten elmondhatjuk: jogtudományi mo-
nografikus megközelítés aligha képzelhető el összehasonlító történeti
látásmód nélkül.
Nos, ami ezt a most már számunkra nyilvánvaló társítást illeti:
'összehasonlító t ö r t é n e t i ' - ezt is csupán egykor jellemző, de
m e g h a l a d a n d ó korlátoltságunk, jelesül a tudományosságban a nemze-
ti kereteken belül maradás magyarázza, hogy valamikori kitörésük-
ben elődeinknek miért az összehasonlítás (és n e m a történetiség)
szükségességét kellett hangsúlyozniok legnagyobb hiányként; miköz-
ben, egyfelől az angol-amerikai c o m m o n l a w berendezkedések
világában a XIX. század derekán formát öltött historical jurisprudence
saját előzményeiből, a valahai bírói döntések egymásraépülésének
gyakorlatából a d ó d ó jogfejlődés n y o m o n követéseként teljességgel
természetes fejlemény volt, 3 sőt a jogművelés hangsúlyának a min-
denkori konkrét problémamegoldásra koncentrálásban jogot kinyil-
vánító bírói értelem kutatására történő átterelődése folytán igazából a
nemzeti határok felnyitására sem volt szüksége, hiszen ilyen irányú
értelemkeresésében hasonszerű források után már ekkoriban is egyre
szabadabban pásztázhatott; szemben, másfelől az egész k o n t i -
n e n t á l i s Európával s benne Franciaországgal, ahol a hangsúly
már eleve a nemzeti akarat szimbólumát megtestesítő törvényhozóra
került, következésképpen minden jogi fejlemény kizárólag nemzeti
teljesítménynek bizonyult, ezek történeti tanulmányozása azonban
kiszorult a tételes jog aktualitása köréből, hogy külön diszciplínaként

3
Vö. Historical Jurisprudence / Történeti jogtudomány szerk. Szabadfalvi József
(Budapest: [Osiris] 2000) 303 o. [Jogfilozófiák], különösen a szerkesztő bevezető s
Varga Csaba kitekintő írásával, 14-35. és 281-285. o.
valamiféle kiegészítő, járulékos, de a napi gyakorlat szemszögéből ér-
dektelen kívülálló tárgyat képezzen.
Mint láttuk tehát, feladatát, az áttörés m ű v é t elvégezvén a jogi
komparatizmus funkciótlanná vált. Gondoljuk csak meg: ha a maga
körében m á r m i n d e n elemzés összehasonlító-történeti látásmódra
épít, úgy minek ehhez még egy legfeljebb már nyitott k a p u k döntöge-
tésére alkalmas mozgalom? A pozitivizmus, a jogban a törvényi szö-
vegkibocsátás kizárólagos mozzanatára építő t u d o m á n y o s szemlélet a
XX. század első harmadára már egyébként is meghaladottá lett, s a
század közepére a hangsúly immár egyre erőteljesebben (olykor már-
már az ellenkező végletbe átcsapással fenyegetve) a bírói folyamatra,
annak a jogon túli társadalmi-kulturális meghatározódással is számító
összetettségére, s benne természetszerűleg a szöveghermeneutikára
helyeződött. A valahai egyszeri törvényhozói dogmatikai meghatáro-
zás szövegpozitivizmusát 4 a társadalmi környezetelemzés szociologiz-
musának közbejöttével 5 végül is a jelen bármiféle szövedékének nyi-
tott esélyű latolgatása váltotta fel, amiben immár egyre kevésbé a
„honnan?'' és „mit?", mint inkább a „miként?" és „mivé?" kérdése
lesz érdekes. 6 Mindennapi életünk színtere, úgy tetszik, m á r a jogban

4
Vö. pl. a szerzőtől A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1979) 351 o., különösen V. fej. 2 / a . és 4. pont, mely a típusalko-
tó francia Code civil (1804) sorsa kapcsán mutatja be, miként lesz a korai XIX. szá-
zad exegézisében a törvényhozói szöveg általi meghatározásból pusztán az
egyébként szabadon alakuló gyakorlat referenciális kerete és fegyelmező közege.
5
Figyelemre érdemes, hogy a jogszociológia zászlóbontása a jogpozitivizmus
elméleti megfogalmazásával úgyszólván egyidejűleg, két bécsi hátterű profesz-
szor, a tételes jog önmeghatározó önazonosságát elméleti síkon megfogalmazó
HANS KELSEN és a Czernowitz új egyetemére helyezett EUGEN EHRLICH közt, ez
utóbbi galíciai tapasztalatai nyomán a számos népcsoportnál bármiféle hivatalos-
ság nélkül is „élő jog" [lebendes Recht] mint tapasztalatilag kizárólagosan igazol-
ható jelenség fogalmából kiindulva, a szociológia nevében egy a pozitivizmussal
szembeszegezett tudomány jegyében történt. Az Archiv für Rechts- und
Wirtschaftsphilosophie hasábjain 1916-1917-ben folytatott vitára lásd Hans Kelsen
und die Rechtssoziologie Auseinandersetzungen mit H e r m a n n U. Kantorowicz,
Eugen Ehrlich und Max Weber, hrsg. Stanley L. Paulson (Aalen: Scientia 1993).
6
Vö. a szerzőtől - háttérként - 'A bírói folyamat természetének kutatása'
Jogtudományi Közlöny XLIX (1994) 11-12, 459-464. o. és - egyfajta monografikus
kísérletként - A bírói ténymegállapítási folyamat természete [1992] bőv. és jav. 2. kiad.
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2002, 32003) 269 o., valamint 'A jogi normaalkalma-
zás természete (Tudomány- és nyelvfilozófiai megfontolások)' Állam- és Jogtudo-
mány 33 (1992) 1-4, 55-92. o.
sem egyszerűen determinációk szükségszerűségének, h a n e m alkotó,
egyenesen sorsdöntő, de mindannyiunk által számos szerepjátszá-
sunkban ténylegesen elvégzett váltóállításoknak kiindulópontja, s ez-
zel mindannak, amit csak környezetünkből magunkévá tettünk, a
szabad manipulációs közege. Mindennek következtében pedig el-
mondható, hogy a h u m á n tudományosság és a társadalomelméleti
igény növekedése a jogi gondolkodásban, a jognak egyéb társadalmi
rendező erőkkel p á r h u z a m o s vizsgálata, valamint az antropológiai
perspektíva befogadása - mely utóbbi tükrében immár maga a jog
sem egyéb, mint a bármiféle társadalmi képződményben nélkülözhe-
tetlen rend eszméjének egyik lehetséges megjelenítése - egyre erőtelje-
sebben az egész kultúra, avagy pontosabban: az egyes emberi közös-
ségekre és civilizációs körökre egyaránt jellemző kulturális válaszadás
összefüggésében keresi a jog specificitását.
Következésképpen immár nem egy nemzet joga a kiindulópont,
nem is történelme, hanem azon (ott és akkor szüntelenül formálódó)
kulturális közeg, amelyben emberi gondolkodásunk
támpontjai - hitek és értékek, preferenciák és célok, hagyományok és
jártasságok, módszerek és eljárások - adott m ó d o n (és nem másként)
alakultak, amiben tehát bizonyos (és nem más) rendképzet egy hozzá
rendelt (és n e m más) eszköztárral (benne fogalmisággal s a logika által
játszott szereppel) kibontakozhatott. Ha a végpont felől közelítünk,
úgy ez magyarázza, hogy a jogi kultúrák összehasonlító tanulmányo-
zása nem rendelkezik semmiféle előzetesen felállított listával, kér-
déssorral vagy fogalmi kataszterrel, avagy módszertannal, amikre
nézve vagy ahogyan egyes kultúrákat és korokat meg kellene vála-
szoltatnia. Eredendő szemlélete szerint éppen ellenkezőleg: minden
egyes kultúra maga termeli ki önmagából azokat a gyakran kizárólag
rá jellemző képződményeket - megközelítéseket és problémaérzé-
kenységeket, szerveződési elveket és fogalmi megkülönböztetéseket,
intézményesedéseket és eljárási lehetőségeket - , amik egységükben
alkalmasak arra, hogy megadják egy általunk utóbb jogiként leírandó
rend sajátos jellegét. Ezzel pedig már elmondható, hogy valóban 'ösz-
szehasonlító jogi kultúrák' műveléséhez érkeztünk el egy 'összehason-
lító jog' néven nevezett klasszikus mozgalomtól. Hiszen immár nem
jogon belül mozgó, nem is pozitív jogi eszköztártól kiinduló vagy
meghatározott a kérdésünk. Többnyire nem is éppen zajló jelenko-
runkra koncentrál, nem is egymással összefüggésbe hozhatóan né-
hány nemzet formalizált intézményeit kívánja egybevetni. Ehelyett
kulturális antropológiai érdeklődéssel egy civilizációs fejlődési ívben
kísérel meg eltérő lehetőségeket mint történelmileg megfogalmazó-
dott alternatívákat körbejárni. Az válik kérdéssé itt, hogy miért adott
(és n e m más) jogképzet és intézményesedés alakult e közegben ki? S
arra kíván válaszolni: miként eshetett meg, hogy bizonyos (és n e m
egyéb) eszköztár formálódott ki e körben mindebből? 7
'Összehasonlító j o g i k u l t ú r á k ' ? Maga a nyelvi
kifejezés nyilvánvalóan származtatott továbbfejlesztés az 'összehason-
lító jog' mára elfogadott diszciplináris elnevezéséből; bírálat ezért
mindenekelőtt ez utóbbit illeti. Mert be kell látnunk: szó szerinti ér-
telmében m i n d az alapkifejezés, mind továbbfejlesztett változata egy-
aránt értelmetlen (és nyelvünk szellemétől teljességgel idegen) csak-
úgy, mint angol társa, a comparative law és comparative legal cultures -
szemben a francia droit comparé ['összehasonlított jog' = jog összeha-
sonlítva, vagyis összehasonlításban] és cultures juridiques comparées
terminusaival. Mindezt n e m zavarja, hogy tömör azonosításra mégis
alkalmas, és mindenki számára nyilvánvaló, hogy jelentésében n e m
más, mint 'a jog[i kultúrák] összehasonlító tanulmányozása' összetett
kifejezésének egyszerűsített és rövidített változata.
Függetlenül ama nyilvánvaló igazság rudimentális belátásától,
hogy „minden nemzeti jog az emberi kultúra megfelelő részeként fej-
tendő ki", 8 az ö s s z e h a s o n l í t ó j o g mozgalma alapjában
nem célzott és n e m is valósított meg többet, mint a jogpozivitivizmu-
sok nemzeti önbezárultságából történő puszta kitörést. N o h a kö-
zelmúltunk jogi komparatizmusának talán világszerte vezető klasszi-
kusa helyesen érzékelte, hogy
„a jogösszehasonlítás a jogász s z á m á r a lényeges általános kulturális
eszköz, melynek - s a kiegészítését és h o m o l o g o n j á t k é p e z ő történelmi
háttérnek - h i á n y á b a n n e m lehet egy adott jog k ö r é n t ú l m u t a t ó követ-
keztetésekhez s így egy bármiféle valóságos t u d o m á n y t ó l megkövetelt
egyetemességhez elérkezni", 9

7
Egykori kutatási programként lásd a szerzőtől 'A jog és történelmi alternatí-
vái' [1982?] in Varga Csaba Útkeresés Kísérletek - kéziratban (Budapest: Szent
István Társulat 2001), 127-131. o. [Jogfilozófiák].
8
Josef Kohler 'Über die Methode der Rechtsvergleichung' Zeitschrift fiir das
Privat- und öffentliche Recht der Gegenwart XXVIII (1901), 273-284. o.
9
René David 'Le droit comparé, enseignement de culture générale' Revue
internationale de Droit comparé II (1950), 682-685. o. Hasonlóképpen a figyelem-
reméltó kitörési kísérletről tanúskodó, de malasztként maradt kezdeményezés in
Péteri Zoltán 'A társadalmiság kérdései az összehasonlításban' Állam- és Jogtudo-
mány XIII (1970), 230-248. o.
a d i s z c i p l í n á b ó l n a p j a i n k i g m é g s e m lett m á s , m i n t a n y i l v á n v a l ó a n
kívánatos metodológiai komplexitásból egyetlen - bár akármiféle tu-
d o m á n y o s e r e d m é n y h e z m é g oly szükséges - m ó d s z e r kiemelése.
A z o n t ú l m e n ő e n , h o g y a két- és t ö b b o l d a l ú n e m z e t i tételes
jogösszehasonlítások azóta és nagyrészt e m o z g a l o m n a k köszönhető-
e n b e v e t t é l e t t e k , a l a p v e t ő é s e l é v ü l h e t e t l e n é r d e m e e l ő s z ö r is a v i l á g
jogi t é r k é p é n e k valóságos10 v a g y intellektuális11 összeállítása, az egyes
jogi b e r e n d e z k e d é s e k k ü l ö n f é l e csoportosítási és r o k o n í t á s i kategóriái
kidolgozásában az úttörő kezdeményezés elvégzése, továbbá egyete-
m e s e n , illetőleg és k ü l ö n ö s e n az e u r ó p a i jogok tekintetében egy d ö n -
tően statikus, leíró b e m u t a t á s vállalása.12 M i n d e z z e l elérte, h o g y a

10
Lásd pl. H. J. Randall 'Law and Geography' in Factors of Legal Evolution, vol.
3 of Evolution of Law Series ed. Albert Kocourek & John H. Wigmore (1917), 6.
fej.; John H. Wigmore 'A Map of the World's Law' The Geographical Review 19
(1929), 114-121. o. [abból kiindulva, hogy a föld lakosságának kilenctizede tucat-
nyi jog szellemiségétől áthatottan él, amelyek közül ma is hatást gyakorol az ang-
likán, germán, hindu, iszlám, japán, kínai, romaneszk és szláv, s eltűnt az egyip-
tomi, görög, héber, kánoni, kelta, mezopotámiai, római és tengeril; Marc
Desserteaux 'Droit comparé et géographie humaine' Annales de Géographie LVI
(avril-juin 1947), No. 302, 81-93. o. [az európai jogokat nagyrészt „ténylegesen
ma is élő" keresztény gyökereikkel azonosítva (83. o. 2. jegyzet, továbbá 85. o.); s
figyelemre érdemes módon a „német" deduktivizmus és az „angol" induktiviz-
mus közé a „vegyes római módszert" állítva, mely a törvényi rendelkezésekből
történő következménylevonás deduktivitása mellett a törvényi megoldások elég-
telensége esetén induktive szubszidiárius empirikus konstrukciókkal él (francia,
spanyol, svájci) vagy külsőként a francia joggyakorlatra támaszkodik (belga, ro-
mániai) (86. o.); Európa jövőjét már akkor egy közös köztes jogkonstrukciós
módszer általánossá válásának valószínűségében látva (92. o.)]; René David 'La
Géographie et le Droit' La Revue de Géographie humaine et d'ethnologie 2 (1948), 78.
és köv. o.; Peter H. Sand Current Trends in African Legal Geography The Interfusion
of Legal Systems (New York: Columbia University African Law Center [1971]) 27
o. [African Law Studies 5]; E. S. Easterly [III] 'Global Patterns of Legal Systems:
Notes Toward a New Geojurisprudence' Geographical Review 67 (1977), 209. és
köv. o.; L. Guelke 'The Role of Laws in H u m a n Geography' Progress in Human
Geography 1 (1977), 376. és köv. o.; Kim Economides - Mark Blackseil - Charles
Watkins 'The Spatial Analysis of Legal Systems: Towards a Geography of Law?'
Journal of Law and Society 13 (Summer 1986) 2,161-181. o.
11
Lásd pl. John H. Wigmore A Panorama of the World's Legal Systems I-III (St.
Paul, Minn.: West Publ. Co. 1928).
12
PI. Pierre Arminjon - Boris Nolde - Martin Wolff Traité de droit comparé I-III
(Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1950-1952); Rudolf B.
Schlesinger Comparative Law Cases and Materials (Brooklyn & London:
Foundation Press 1950) 552 o.; René David Traité élémentaire de droit civil comparé
nemzeti jogok kodifikálásának klasszikus kora óta a j o g t u d o m á n y o k
kizárólagos t á r g y a k é n t m i n t a b s z o l ú t u m k é n t tisztelt e g y e s saját n e m -
zeti j o g r e n d e k v i s z o n y l a g o s s á g á t , e g y e d i s é g é t , s m i n d e z z e l n e m c s e -
kély m é r t é k b e n v é l e t l e n s z e r ű s é g é t tudatosítsa. A jelentős j o g r e n d s z e r i
csoportoknak az 'összehasonlító jog' címén történő b e m u t a t á s a
m i n d a n n y i u n k szerencséjére a jogászképzésben - ú g y tetszik, egyre
i n k á b b - m e l l ő z h e t e t l e n lett; ö n á l l ó t u d o m á n y o s i r á n y k é n t a z o n b a n
h a m a r o s a n kifáradt: m ű v e l ő i s kritikusai e g y a r á n t és évtizedek óta
visszatérően p a n a s z k o d n a k „ m a k a c s önismétléseire és sterilitására",13
„bizonytalan jellegére",14 „középszerűségére",15 „ v á r a k o z á s t b e n e m
váltó természetére",16 „elméleti n y o m o r ú s á g á r a " , 1 7 „marginalizálódá-
sára",18 „felületességére",19 m e t o d o l ó g i a i és t e o r e t i k u s „ k u d a r c á r a " , 2 0

Introduction à l'étude des droits étrangers et à la méthode comparative (Paris:

Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1952) vi + 556 o.; Adolf Schnitzer
Vergleichende Rechtslehre (Basel: Verlag für Recht und Gesellschaft 1945) xii + 497
o. [I—II, Zweite Aufl. (Basel 1961)1; René David Les grands systèmes de droit
contemporains (Paris: Dalloz 1964) 630 o. [Précis Dalloz]; An Introduction to Legal
Systems ed. Duncan M. Derrett (New York & London: Praeger 1968) xix + 203 o.;
Konrad Zweigert & Hein Kötz Einführung in die Rechtsvergleichung auf dem
Gebiete des Privatrechts I [Grundlagen] - II [Institutionen] (Tübingen: Mohr
1971-1969) viii + 457 & xv + 447 o.; Léontine Jean Constantinesco Rechts-
vergleichung I—III (Köln: Heymann 1971-1983); International Encyclopedia of
Comparative Law ed. René David et al. (Tübingen: Mohr 1973-1985); Max
Rheinstein Einführung in die Rechtsvergleichung (München: Beck 1974) xvi + 236 o.
[Schriftenreihe der Juristische Schulung 17]; Eörsi Gyula Összehasonlító polgári jog
Jogtípusok, jogcsoportok és a jogfejlődés útjai (Budapest: Akadémiai Kiadó 1975)
633 o.; René Rodière Introduction au droit comparé (Paris: Dalloz 1979) 161 o.; Ru-
dolf B. Schlesinger - Hans W. Baade - Mirjan R. Damaska - Peter E. Herzog
Comparative Law Cases - Text - Materials, 5 th ed. (Mineola, N. Y.: The Foundation
Press 1988) lv + 926 o. [University Casebook Series]; Michael Bogdan Comparative
Law (Deventer & Cambridge, Mass.: Kluwer 1994) 245 o.; Michel Fromont Grands
systèmes de droit étranger 2e éd. (Paris: Dalloz 1994) 154 o. [Mémentos Dalloz].
13
M. S. McDougal in The American Journal of Comparative Law I (1952) 1, 29. o.
14
Jerome Hall Comparative Law and Social Theory (Baton Rouge: Louisiana
State University Press 1963), 6. o.
15
François Rigaux in Revue du Droit international et de Droit comparé 55 (1978),
73. o.
16
Martin Shapiro Courts (Chicago: The University of Chicago Press 1981),
vii. o.
17
L.-J. Constantinesco Traité de droit comparé III (Paris: Économica 1983), 21. o.
18
G. Frankenberg 'Critical Comparisons: Re-thinking Comparative Law' Har-
vard International Legal Journal 26 (1985) 2.
„bármiféle elméleti reflexiót nélkülözően [...] pusztán egyetlen
módszerre alapozottságára"; 2 1 sőt, immár egyfajta tudományközi fó-
r u m o n elvégzett általános értékelést is világosan jelezvén, a társada-
lomtudományok közös európai folyóiratában a komparatizmus nem-
zetközi eredményeinek nemrégiben elvégzett számbavételéből nem
jegyzettként legutóbb egyszerűen rövid úton kihagyták. 2 2 E diszciplí-
nának mai legfőbb feladata a fentebb már említett térkép mindenkori
újraírásán s a jogkölcsönzés és jogátültetés mint mai világméretű gya-
korlat elősegítésén 23 túl elsősorban az európai jogharmonizáció és
perspektivikus jogegységesítés, s ezen belül is mindenekelőtt egy kö-
zös európai magánjogi kodifikáció szolgálata. Mindez a diszciplínát
viszont pontosan eredeti meghatározó vonásaiban erősíti meg újra:
abban, hogy a tételes jogra hagyatkozva, a jogot adott instrumentum-
ként kezelve érdeklődik a fennálló tényleges (vagyis érvényes és hatá-
lyos) szabályozás iránt.
A jogi kultúrák összehasonlító tanulmá-
n y o z á s a ezzel szemben eleve a jogi jelenség és m ű k ö d é s genezi-
sére és formálódására kíváncsi - azon civilizációs tömbökből kiindul-
va, amik emberi gondolkodásunkban, erkölcsben, hitbéli alapban és
értékválasztásban különféle kulturális válaszokat egymásra következő
korokban újjáépülően létrehoztak. Egy általános civilizációtörténeti
keretben megnyilatkozó eszmetörténeti érdeklődés ez, mely az ember
eszközteremtései, intézményesítési kísérletei tükrében is probléma-

19
Alan Watson Legal Transplants 2 nd ed. (Athens, Georgia: University of Geor-
gia Press 1993), 10. o.
20
Pierre Legrand 'Comparative Legal Studies and Commitment to Theory'
Modern Law Review 58 (1995), 262. o.
21
Geoffrey Samuel 'Comparative Law' in The Philosophy of Law An
Encyclopedia, ed. Christopher Berry Gray (New York & London: Garland 1999),
137. o. [Garland Reference Library of the Humanities, 1743].
22
A Revue européenne des Sciences sociales (1986) különszáma élőként csupán a
nyelvészeti, antropológiai, vallástörténeti, pszichiátriai, közgazdasági és szocio-
lógiai komparatizmusról tudott beszámolni. Vö. még Pierre Legrand Le droit
comparé (Paris: Presses Universitaires de France 1999), 8. o. [Que sais-je? 3478].
23
„A külföldről történő kölcsönzés a legtöbb jelenkori államban elismert tör-
vényhozási gyakorlattá vált." Sand, 24. o. Claude Lévy-Strauss „kulturális min-
tái" óta - Les tristes tropiques (Paris: Pion 1955) - tudjuk: „az emberi kultúra egé-
szének viszonylagosan gyors növekedése az egyes társadalmak azon képességé-
nek tudható be, hogy elemeket kölcsönöztek más kultúrákból, és ezeket a saját-
jukba beépítették." R. Linton The Study of Man An Introduction (New York &
London: D. Appleton-Century 1936), 324. o.
megoldó lényünkre - gondolataink alakulására, a mindenkori külvi-
lág kihívásaira adott kulturális válaszainkra - ügyel, hogy így érkez-
zék el akár az egyes civilizációkra jellemző fejlődéstörténetek - olykor
kifejezetten mint hagyománytörténetek - bemutatásához, 2 4 akár a
modern társadalmunk szerveződésének kultúrantropológiája kereté-
ben megejtett jogi választásaink magyarázatához, 2 5 akár végül a jogot
feltételező és működtető társadalmi közeg szociológiai leírása kapcsán
a jog megjelenése, igénybevétele, érvényesítése minőségéből és meny-
nyiségi mutatóiból következtethetően egy összehasonlító funkcionális
állapotábrázoláshoz. 26
Nyilvánvaló, hogy más éthosz, más kíváncsiság, más problémaér-
zékenység munkál már itt, mint munkált egy évszázada, a kompara-
tista úttörés korában. Nyilvánvaló, hogy járatlan az út, s ezért csakis
tényleges járásával taposhatunk ösvényt, nem pedig merő intellektuá-
lis okoskodás révén. „Aki tudja, csinálja; aki nem tudja, magyarázza"
- igazságtalansága s egyoldalúsága dacára is sokatmondó e hagyo-
mányos bölcselem tanítása a hajdani porosz mintáról, mely oly kemé-

24
Pl. Entstehung und Wandel rechtlicher Traditionen hrsg. Wolfgand Fi-
kentscher, Herbert Franke, Oskar Köhler (Freiburg & München: Alber 1980) 820
o. [Veröffentlichungen des Instituts für Historische Anthropologie 2]; Jesüs
Lalinde Abadia Las Cultures represivas de la humanidad (H. 1945) I [Adat y otras
(pueblos infraevolucionades), Darma (Sudeste asiático) Chíng (Extremo Oriente),
Meecharu (Oriente Medio), Maat (Antiguo Egipto), Dike (Antigua Grecia),
lus (Roma-Biyancio), Torá (Judíos), Charía (Arabes)] - II [Directum (Europa
latina e Iberoamérica), Reht (Europa germánica), Jog (Hungría), Prawo (Europa
eslava), Common law (Mancomunidad anglo-sajona)] (Zaragoza: Prensas Uni-
versitarias 1992) x + 1352 o.; legújabban H. Patrick Glenn Legal Traditions of the
World Sustainable Diversity in Law (Oxford: Oxford University Press 2000) xxiv
+ 371 o.
25
Pl. a 26. jegyzetben említett munkák, továbbá Changing Legal Cultures ed.
Johannes Feest & Erhard Blankenburg (Onati: International Institute for the
Sociology of Law 1997) 226 o. [Onati Pre-publications 2], Comparing Legal Cultures
ed. David Nelken (Aldershot: Dartmouth 1997) viii + 274 o. [Socio-legal Studies]
és Adapting Legal Cultures ed. Johannes Feest & David Nelken (Oxford: Hart 2001)
x + 282 o. [Onati International Series on Law and Society].
26
PI. Erhard Blankenburg tollából 'Legal Cultures Compared' in Laws and
Rights ed. Vincenzo Ferrari (Bologna: Giuffrè 1991), 93-101. o. [Seminario
Giuridico délia Université di Bologna, Miscellanee 10]; 'Culture juridique
comparative' in Dictionnaire encyclopédique de théorie et de sociologie du droit 2e éd.
André-Jean Arnaud (Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1993),
141-142. o. és 'Civil Litigation Rates as Indicators for Legal Cultures' in
Comparing Legal Cultures, 41-68. o.
nyen égett bele létező szocializmusunk túlideologizáltságába. Hiszen
tudjuk: alig művelhetett bárki is bármit, mégis, a tankönyvek mond-
vacsinált semmitmondásai élén hosszú kifejtések vetítették büszkén
előre tárgy / módszer / szerkezet / cél megkövült négyesében az el-
vont tudományosságigényt. „A tett halála az okoskodás" - szükséges,
hogy legyen minden gondolkodónak személyes meggyőződése, aka-
rata, s főként alázata munkálkodásának tárgyához, olyan módon,
hogy még akkor is, ha csupán tapogatózik vagy feltevéseket fogalmaz
meg, eddigi tudása biztonságában vállalkozzék bejárandó útja fárad-
ságos végigjárására.
Nyitott kérdés tehát, hogy mire jut az, aki ilyen irányban próbál
meg elindulni. Nyitott kérdés egyelőre még annak számbavétele is,
vajon milyen lehetőségeket rejt magában a mindmáig szétforgácsolt -
mert az 'összehasonlító jog' diszciplínájából kívülrekedt, általa irrele-
vánsként össze n e m gyűjtött, fel nem dolgozott - irodalom, mely va-
lamiféle rokonítható felfogásban fogantan egynémely problematikát
megkísérelt már körbejárni. Az eddigiek alapján csupán abban lehe-
tünk bizonyosak, hogy a továbblépés szükséges volt.

(A jog szabályként felfogásának elégtelensége) Érdekes módon, története-

sen éppen az általam megkísérelt út 27 nemcsak meggondolkodtató, de
új irányokban is távlatot nyitó megerősítése a közelmúltban a legvá-
ratlanabb irány(ok)ból érkezett. Egyfelől a jogállami átalakulásban
érintett kelet- és közép-európai országok jogának leírására töreked-
ve, 28 másfelől a nyugat-európai jogfejlődés két történelmi blokkját ké-
pező kontinentális civiljog, ill. angolszász common law állítólag spon-
tánul zajló, ám az európai uniós közeledés során - ú g y m o n d - bevég-

27
Comparative Legal Cultures ed. Csaba Varga (Aldershot, Hong Kong, Singa-
pore, Sydney: Dartmouth & New York: The New York University Press 1992)
xxiv + 614 o. [The International Library of Essays in Law and Legal Theory, Legal
Cultures 1] és némileg átdolgozott - részben bővített - változatban Összehasonlító
jogi kultúrák szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 2000) xi + 397 o. [Jogfilozófi-
ák]. Vö. még uő. 'Összehasonlító jogi kultúrák: Szempontok a fogalmi körülhatá-
roláshoz' Jogtudományi Közlöny VII (1997. január) 1, 45-49. o.
28
Bogumila Puchalska-Tych & Michael Salter 'Comparing Legal Cultures of
Eastern Europe: The Need for a Dialectical Analysis' Legal Studies 16 (July 1996) 2,
157-184. o.
zendő konvergenciáját megkérdőjelezve 2 9 mutatták ki, hogy a klasszi-
kus összehasonlító jognak

„a valójában alig több, m i n t helyzethez kötött n y u g a t i liberális pers-

pektívák h a m i s általánosításaiból és egyetemessé kikiáltásából, univer-
zalizálásaiból képzett, d o g m a t i k u s a n rögzült és g o n d o l a t t a l a n u l to-
v á b b a d o t t előítéletei" 3 0

„ismeretelméleti korlátjukkal" 3 1 éppen lezárják és blokkolják, semmint

megnyitnák vagy elősegítenék a megismerés útját. Mert, mint kiderí-
tették, a j o g n a k szabályokra redukálása nemcsak
egy az átélt és megtapasztalt jogi világot 32 meghamisító képet közve-
tít, de racionalitás, előreláthatóság, bizonyosság, belső összefüggés
iránti világosságteremtő vágyában egyenesen „mélységesen antihu-
manista" jegyet ölt magára, 3 3 hiszen így a tényleges m ű k ö d é s b e n meg-
jelenő összetettséget óhatatlanul egy hivatalos á l l a m i doktrí-
n a statikus és absztrakt formalizmusára 3 4 visszavezetve azt legfel-
jebb némi felszínében reprodukálhatja csupán. 3 5
Ami az egykori s z o c i a l i s t a j o g o t illeti, a hivatkozott brit
szerzőpár szerint az 'összehasonlító jog' egy sehol sem létezett - hi-
szen merőben tételezett s ekként kikényszeríteni megkísérelt - i d e -
á l t í p u s elképzelése alapján valamiféle mesterséges fogalmat ho-
zott létre, hiszen eltérő történelmi hátterű és fejlődőképességű nemzeti
jogrendszereket vont pusztán a moszkovita birodalmi imperializmus

29
Pierre Legrand 'European Legal Systems Are not Converging' The
International and Comparative Law Quarterly 45 (January 1996) 1, 53-81. o.
30
Puchalska-Tych & Salter, 159. o.
31
Legrand, 60. o. Az „obstacle épistémologique" fogalmára lásd Gaston
Bachelard La formation de l'esprit scientifique 14e éd. (Paris: Vrin 1989).
32
Vö. Michael Salter 'The Idea of Legal World' International Journal of the Legal
Profession 1 (1994), 291-295. o.
33
Puchalska-Tych & Salter, 179. o., ill. Legrand, 60. o.
34
Klasszikus európai kifejtése - Max Weber Rechtssoziologie (posztumusz) és
Hans Kelsen Reine Rechtslehre (1934) - óta a fogalom kritériumképző szerepre tett
szert az amerikai elméleti irodalomban. Vö. pl. A. Weinrib 'Legal Formalism' The
Yale Law Journal 96 (1988), 949. és köv. o.; Frederick Schauer 'Formalism' The Yale
Law Journal 97 (1989), 509. és köv. o.; D. McBarnet & C. Whelan 'The Elusive Spirit
of the Law: Formalism and the Struggle for Legal Control' Modern Law Review 54
(1991), 848. és köv. o.; Robert Summers & P. Atiyah Form and Substance in Anglo-
American Law (New Haven & London: Yale University Press 1987).
35
Puchalska-Tych, 183. o.
ténye alapján (ám a meghunyászkodás kényelmes nyugati politikáját
álszent m ó d o n implicite teoretikusan igazolva) egyetlen közös nevező
alá. 36 Ironikusan kifejezve - tesszük mi hozzá - , buknia kellett a
k o m m u n i z m u s n a k ahhoz, hogy a nyugati öntetszelgés végre ráesz-
méljen: önmagából látott valamit benne; azt viszont, ami azzá (tehát
oly embertelenné, pusztítóvá, elviselhetetlenné, számunkra a jövő re-
ményeit is felélővé) tette, észre sem vette. így egyebek közt a minden-
kori látszat szerinti formát - saját rutinjából időben kikecmeregni so-
hasem készen - ténylegesen érvényesülő tartalomnak tekintette. 37
N e m hitt ezért a szocializmus mint lehetségesen hazugságra épülő
kultúra természetének felismeréséből fakadó fogalmi meghaladási kí-
sérleteknek sem, amik pedig nemzetközi szakmai fórumokon e ta-
pasztalatokat egyre inkább nyíltan is nevükön nevezve figyelmeztet-
tek arra: a jog lényege a hagyományosan önbezáruló jogpozitivizmus
világképével szemben éppen önmagán kívül van; a modern jog eset-
leges formalizmusa n e m egyéb, mint pusztán a Nyugat XIX-XX. szá-
zadi jogi ideológiájának része; következésképpen érvényesítési köré-
nek kiterjesztése azzal a szükségképpeni hatással jár, hogy éppen el-
rejti azon berendezkedések lényegi jegyeit, amik más elveken (az isz-
lám és zsidó jogban pl. isteni kinyilatkoztatáson) alapulnak, avagy
ilyesféle formalizmusra (mint pl. a szocializmusok) leginkább politi-
kai-ideologikus érdekből hivatkoznak. 3 8 A megoldás tehát - írják tör-

36
Uo. 2. pont, 164-174. o.
37
E jelenségnek egészen a rendszerváltoztatási folyamat nyugati levezénylé-
séig terjedő makacs és végső soron vakságával az érintett népek számára komoly
kárt okozó egyeduralmáról lásd a szerzőtől Jogállami átmenetünk Paradoxonok,
dilemmák, feloldatlan kérdések (Budapest: [AkaPrint] 1998) 234 o. [A Pázmány
Péter Jog- és Államtudományi Kar könyvei 5] és Kiáltás gyakorlatiasságért a jogál-
lami átmenetben szerk. Varga Csaba (Budapest: [AkaPrint] 1998) 122 o. [A Wind-
sor Klub könyvei II], valamint uő. 'Önmagát felemelő ember? Korunk raciona-
lizmusának dilemmái' in Sodródó emberiség Várkonyi Nándor: Az ötödik ember
című művéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest: Széphalom Könyvműhely
[2000]), 61-93. o. és 'Jogállamiság - kihívások keresztútján' Valóság XLV (2002.
április) 4, 28-39. o.
38
Lásd a jelen szerzőtől - tisztán teoretikus okfejtésként - 'Tételezések
rendszeréből áll-e a jog?' Jogtudományi Közlöny XXXIX (1984) 9, 483-486. o., - már
kiváltképpen szocialista problematikaként - 'A jog mint társadalmi kérdés' Való-
ság XXVIII (1985) 2, 8-19. o., valamint - kifejezetten a szocializmus patológiája-
ként, ezért egy sajátosan összetett jogi ontológia megalapozásának igénybejelen-
téseként - 'Mi kell a joghoz?' Valóság XXXII (1989) 3,1-17. o.
ténetesen saját útkeresésemre hivatkozva 3 9 e brit szerzők - az 'össze-
hasonlító jog' „dekontextualizáltságával szemben" „a jogi kultúrák
multitextualitására hagyatkozás": az 'összehasonlító jogi kultúrák'
„széles körben elismert tudományos területe" körében a jogi kultúra
mint „az állami jog működésének teljes kulturális mátrixa" (s benne
„a mindennapi átélt tapasztalatok mikroszociális szintje") alapulvétele
- figyelemmel a tanulságra:

„A jog élő teste n e m doktrínák, szabályok, t e r m i n u s o k és frázisok

g y ű j t e m é n y e . N e m szótár, h a n e m kultúra ez; ilyen m ó d o n is kell tehát
megközelítenünk." 4 0

Ami pedig az e u r ó p a i jogrendszerek konver-

g e n c i á j á t illeti, az Európai Parlament két határozata nyomán,
mely egy Közös Európai Magánjogi Kódex előkészítésének megkez-
dését, majd tényleges munkáját irányozta elő, 41 s amiről máris lelkes
beszámolók hangzottak el, „a konvergencia folyamatából" és „a köze-
ledés megszakítatlanságából" „egy új ius commune születésére" követ-
keztetve, 42 egy Európában tanító kanadai francia, aki történetesen a
hollandiai Tilburg katolikus egyetemén egy évtizede foglalta el az

39
Comparative Legal Cultures, xvii. o.
40
Puchalska-Tych & Salter, 183. o., 181. o. 114. jegyzet, 182. o., uo. 118. jegy-
zet, valamint 182. o. - továbbhivatkozva még Roger Cotterrell 'The Concept of
Legal Cultures' in Comparing Legal Cultures, 13-32. o. és David Nelken 'Who can
you Trust? The Future of Comparative Criminology' [előadás a Comparing Legal
Cultures műhelyértekezletén {Macerata, 1994. május 18-20.}]; Comparative Legal
Cultures, xv-xxiv. o.; továbbá L. Zedner 'In Pursuit of the Vernacuar: Comparing
Law and Order Discourse in England and Germany' Social & Legal Studies 4
(1995), 517-535. o. - , végezetül Lawrence Friedman 'Some Thoughts on
Comparative Legal Culture' in Comparative and Private International Law Essays in
Honour of John Henry Merryman on his 70th Birthday, ed. Clark (Berlin: Duncker
& Humblot 1990).
41
European Parliament's Resolution on Action to Bring into Line the Private
Law of the Member States = Official Journal C158/400 (26 May 1989) és European
Parliament's Resolution on the Harmonisation of Certain Sectors of the Private
Law of the Member States = Official Journal C205/518 (6 May 1994).
42
Gérard-René de Groot 'European Education in the 21st Century' in The
Common Law of Europe and the Future of Legal Education ed. Bruno De Witte & Ca-
roline Forder (Deventer: Kluwer 1992), 11. o. [„konvergenciát mutatnak"], H.
Patrick Glenn 'La civilisation de la common law' Revue internationale de Droit
comparé 45 (1993), 567. o. [„egy egyre inkább állandósuló közeledés"], ill. Basil S.
Markesinis 'Bridging Legal Cultures' Israel Law Review 27 (1993), 382. o.
'összehasonlító jogi kultúrák' oktatásának a világon egyedül szentelt
katedrát, kételyének adott kifejezést, 43 s ez utóbb agresszív, á m ér-
d e m b e n annál szegényesebb nemzetközi vitát kavart. 44 Mik is hát ezek
a merész állítások? Élő komplexumoknak merő szabályokként leírása
legfeljebb „sovány leírást" biztosít, de a „vastag leírást" kizárja, annál
is inkább, mert a szabályok - csakúgy, mint a fogalmak - csupán egy-
fajta lehetséges reprezentáció következményei, 4 5 a rájuk támaszkodás

43
Vö. Legrand 'Europen Legal Systems...' (1996), passim, továbbá uő. 'Sens et
non-sens d ' u n Code Civil Européen' Revue internationale de Droit comparé 48
(1996) 4, 779. és köv. o., 'Against a European Civil Code' Modem Law Review 60
(1997), 44. és köv. o. és 'Le primat de la culture' in Le droit privé européen ed. P. de
Varaeilles-Sommières (Paris: Économica 1998), 1-5. o. Megjegyzendő, hogy Basil
S. Markesinis - 'Why a Code is not the Best Way to Advance the Cause of
European Legal Unity' European Review of Private Law (1997), 519-524. o. - a közös
kódex lehetetlenségével egyetértve, a konvergenciát mégis szolgálni kívánva, a
XIX. századi német pandektizmus módszerét angol feltételek közé adaptálva -
„first deconstruct and then reconstruct" - mutatta be kollektív munkák sorában an-
golul a német kötelmi jogot. Ami bizonyára hasznos vállalkozás, ám LEGRAND a
saját kételyére adott válaszként ezt mégis a német jog „trivializálásának" nevezte
[Pierre Legrand 'Are Civilians Educable?' Legal Studies 18 (1998), 216. és köv. o.,
különösen 227. o. 63. jegyzet]. Erre Markesinis személyeskedő viszontválaszra
ragadtatta magát: 'Studying Judicial Decisions in the Common Law and the Civil
Law: A Good Way of Discovering Some of the Most Interesting Similarities and
Differences that Exist between these Legal Families' in The Harmonisation of
European Private Law ed. Mark van Hoecke & François Ost (Oxford & Portland,
Oregon: Hart Publishing 2000), 117-134. o., különösen 133. o. [European
Academy of Legal Theory Monograph Series].
44
Vö. - egyetlen példaként - Mark van Hoecke 'The Harmonisation of Private
Law in Europe: Some Misunderstandings' in The Harmonisation..., 1-20. o. [illuzi-
onista m ó d o n pusztán oktatási-szocializációs eszközök bevetésétől várva a ha-
tást] és különösen Anthony Chamboredon 'The Debate on a European Civil
Code: For an »Open Texture«' in uo. 63-99. o. [törvényhozói önmérséklet, a haj-
lékony jogfogalmak mintájának tudatosítása és rendszertani értelmezés ötvözé-
sével formálva posztmodernné negyed évezred európai kodifikációs tapasztala-
tából nyert ősi bölcsességeket] - és mindezt olyan felhangokkal kísérve, hogy
közreműködésében Geoffrey Sámuel ['English Private Law in the Context of the
Codes' in uo. 47. o.] indíttatva érezte magát, hogy így kezdje: „Gyenge
teoretizálás szimplicista metaforákkal s az opponensek érveinek arrogáns figyel-
men kívül hagyásával nem viheti Európa ügyét előbbre."
45
Gilbert Ryle 'The Thinking of Thoughts: What is »Le Penseur« Doing?' in
uő. Collected Papers II: Collected Essays, 1929-1968 (London: Hutchinson 1971),
480. o., ill. Isabelle Stengers 'Le pouvoir des concepts' in Isabelle Stengers «St
Judith Schienger Les concepts scientifiques Invention et pouvoir (Paris: Gallimard
e z é r t m é g a m e g l é v ő ö s s z e f ü g g é s e k e t is f e l b o n t j a , m i k ö z b e n a s z e r v e s
összetevőket szabad elemekre fragmentáltan atomizálja.46 M i u t á n
a d o t t j o g r ó l „ t u d n u n k kell, h o n n a n é r k e z e t t é s m i l y e n k é p e t f o r m á l
ö n m a g á r ó l " , 4 7 az e u r ó p a i k o n t i n e n s s az a n g o l s z á s z jogi világ között
csakis o l y a n k ü l ö n b s é g r e k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , a m i e g y s z e r s m i n d visz-
s z a v e z e t h e t e t l e n é s f e l o l d h a t a t l a n is: e l ő f e l t e v é s e k b ő l , m a g a t a r t á s o k -
ból, t ö r e k v é s e k b ő l , e l l e n s z e n v e k b ő l (és s o k e g y é b b ő l álló) m e n t a l i t á -
sok, v i l á g k é p e k k ü l ö n b ö z é s e ez, a m i k a g o n d o l k o d á s , a helyi raciona-
litás m é l y s z e r k e z e t é t k é p e z i k , é s e z z e l m e g i s m e r é s ü k n é l k ü l ö z h e t e t l e n
k u l c s á u l s z o l g á l n a k . A m i n t s z e r z ő n k i d é z i : a HEGELiánus n é p s z e l l e m -
re e m l é k e z t e t ő e n ezért beszélt a l a p j e l l e m z ő k é n t e g y titkos szellemi-
s é g r ő l m á r a r o m a n i s z t i k a b r i t k l a s s z i k u s a is, 4 8 e m l é k e z t e t v e MONTES-
QUIEU t i t k o s g o n d o l a t á r a : „ E g y á l t a l á n n e m a t ö r v é n y e k t e s t é t k e r e -
sem, h a n e m szellemiségüket!"49

1991), 63-64. o. [Folio 161]. Megjegyzendő, hogy Konrad Zweigert & Hein Kötz
An Introduction to Comparative Law 2 nd rev. ed. trans. Tony Weir (Oxford & New
York: Clarendon Press 1992), 36. o. „praesumptio similitudinis" javaslata, miszerint
a probléma konceptualizálásában található még oly gyökeres eltérések is funkci-
onális megoldásaikban hasonló gyakorlati eredményűnek bizonyulhatnak - első,
klasszikus kifejtésben Konrad Zweigert 'Solutions identiques par des voies
différentes (Quelques observations en matières de droit comparé)' Revue
internationale de Droit comparé XVIII (janvier-mars 1966) 1, 5-18. o. - nem mutat
kiutat, hiszen éppen a szövegformalizmus alkalmatlanságát, korlátozottságát
jelzi.
46
„Azzal áltatjuk az embereket, hogy a társadalom elvont gondolat teremt-
ménye, noha szokások és késztetések hozzák létre. Amikor pedig a szokásokat és
késztetéseket az értelem malomkövére helyezzük, szétporlasztjuk a hosszú múlt-
ra visszatekintő hagyományokon alapuló életformákat, az emberi lényeket pedig
névtelen s egymás közt szabadon cserélhető atomokra redukáljuk." Claude Lévy-
Strauss & Didier Eribon De près et de loin (Paris 1988), 165. o. [Le Grand livre du
mois].
47
John Merryman in The American Journal of Comparative Law 35 (1987), 441. o.
48
Fritz Pringsheim 'The Inner Relationship between English and Roman Law'
Cambridge Law Journal (1935), 348. o.
49
Montesquieu 'Dossier de Y Esprit des Lois' in Montesquieu Oeuvres complètes
éd. Roger Caillois, II (Paris: Gallimard 1951), 1025. o. [Bibliothèque de la Pléade].
További részleteiben Legrand, 55. és köv. o. a konvergencia lehetetlenségét a jogi
okfejtés, a rendszerezés jelentősége, a szabályok jellege, a tények szerepe, a jogo-
sultságok értelme s a múlt jelenléte gyökeres eltéréseinek példázásával fejti ki.
(A kulturális sokféleség elismerésének szükségessége) Mindezzel végül az
' ö s s z e h a s o n l í t ó j o g ' ö n l e z á r u l á s á h o z is e l é r k e z t ü n k . M e r t h i á b a v á l i k
p r o g r a m m a t i k u s s á a m ó d s z e r t a n i k ö v e t e l m é n y , h o g y „a k o m p a r a t i s -
t á n a k ki kell k ü s z ö b ö l n i e saját o t t h o n o s j o g r e n d s z e r é n e k előítéleteit",50
m a g á n a k „az értékmentes t u d o m á n y o s kutatási megközelítésnek no-
ha n e m magától értetődő, á m mégis biztosítottként sugallt nyugati
ideológiája"51 leple alatt v o l t a k é p p e n a n y u g a t i r e n d f o g a l o m , éthosz
és racionalitás e g y e t e m e s k é n t kivetítése k ö v e t k e z e t t be. Ez az, a m i
sorra-rendre megnyilvánul a nyugati jogeszmény univerzális érvé-
n y e s í t é s é b e n , 5 2 e z e n b e l ü l is m a i a t l a n t i v a g y e u r ó p a i p o l i t i k a i t ö r e k -
v é s e k n e k a z e g y é b r e n d e k é s b e r e n d e z k e d é s e k létét, l e h e t ő s é g e i t , t ú l -
élését t u d a t o s a n korlátozó szolgálatában53 v a g y é p p e n saját történel-

50
Zweigert & Kötz, 32. o.
51
Puchalska-Tych & Salter, 160. o.
52
Jogfilozófiai kiállásként lásd pl. Surya Prakash Sinha 'Non-universality of
Law' Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie 81 (1995) 2, 185-214. o. Radikális kö-
vetkeztetése szerint „maga a jog kizárólag a nyugati civilizáció sajátja", tehát ká-
ros, a kulturális mintákat elszegényítő és a világ nagyobb részében felforgató
hatású „a nem-jogi kultúrák jogiakká átalakításának" a nemzetközi szervezetek
többsége általi mai erőszakolása (209. és 211. o.).
53
Ennek egyik legaktuálisabb harci területe ma az emberi jogok mint esz-
mény és mint atlanti dokumentumokban a nyugati jogeszménynek megfelelően
rögzített instrumentárium kulturális veszteség nélkül egyetemesíthető voltának
kérdése. Lásd pl. Human Rights Cultures and Ideological Perspectives, ed.
Adamantia Pollis & P. Schwab (New York: Prager 1979); Surya Prakash Sinha
' H u m a n Rights: A Non-western Viewpoint' Archiv für Rechts- und Sozial-
philosophie 67 (1981), 76. és köv. o.; Riffat Hassan 'On H u m a n Rights and the
Qur'anic Experience' és Kana Mitra ' H u m a n Rights in Hinduism' Journal of
Ecumenical Studies 19 (1982) 3, 51-65., ill. 77-84. o.; Jan Hjärpe 'The Contemporary
Debate in the Muslim World on the Definition of »Human Rights«' in Islam State
and Society, ed. Klaus Ferdinand & Mehdi Mozaffari (London: Curzon Press &
Riverdale, MD: The Riverdale Company 1988), 26-38. o. [Studies on Asian Topics
12]; Asian Perspectives on Human Rights ed. Claude Welsh, Jr. & Virginia Leary
(Boulder: Westview Press 1990); Ann-Belinda S. Preis ' H u m a n Rights as Cultural
Practice: An Anthropological Critique' Human Rights Quarterly 18 (1996), 286-315.
o.; Marie-Bénédice Dembour ' H u m a n Rights Talk and Anthropological
Ambivalence: The Particular Contexts of Universal Claims' in Inside and Outside
the Law Anthropological Studies of Authority and Ambiguity, ed. Olivia Harris
(New York & London: Routledge 1996), 2. fej., 19-40. o.; Gerhard Luf 'Peace and
H u m a n Rights as Seen by the Churches' in Peace for Humanity Principles,
Problems and Perspectives of the Future as Seen by Muslims and Christians, ed.
Andreas Bsteh (New Delhi: Vikas 1996), 143-157. és [vita] 158-177. o.; Lone
Lindholt Questioning the Universality of Human Rights The African Charter on
me célzatos újraírásában 5 4 - röviden abban, amit a t u d o m á n y b a n
etnocentrizmusnak, a politikában kulturális imperializmusnak, a gya-

Human and Peoples' Rights in Botswana, Malawi and Mozambique (Aldershot,

Burlington USA, Singapore, Sydney: Dartmouth 1997) xii + 307. o.; Annette
Marfording 'Cultural Relativism and the Construction of Culture: An
Examination of Japan' Human Rights Quarterly 19 (August 1997) 3, 431-448. o.;
Michael J. Perry 'Are H u m a n Rights Universal? The Relativist Challenge and
Related Matters' Human Rights Quarterly 19 (August 1997) 3, 461-509. o.;
Boaventura de Sousa Santos 'Toward a Multicultural Conception of H u m a n
Rights' Sociologia del Diritto XXIV (1997) 1, 27-45. o.; Jan Hjärpe Some Problems in
the Meeting between European and Islamic Legal Tradition Examples from the
Human Rights Discussion [sokszorosítás] ([Lund?] [é.n.]) 21 o. A kérdéskör ter-
mészetszerűleg magában foglalja a politikai vagy gazdasági nyomással, avagy
éppen úgynevezett humanitárius segítségnyújtással történő beavatkozást is. Kö-
zép- és kelet-európai aktualitásában lásd a 37. jegyzetben említetteket, egyetlen új
külső [„nyugatiasítási stratégiákról" szóló] példaként pedig Wai Man Sin & Chu
Yiu Wai 'Whose Rule of Law? Rethinking (Post-)Colonial Legal Culture in Hong
Kong' Social & Legal Studies 7 (1998) 2,147-169. o.
54
Számottevő történelmi előmunkálatok - mindenekelőtt Paul Koschaker
Europa und das römische Recht (München: Biederstein 1947) xii + 378 o. és Franz
Wieacker Privatrechtsgeschichte der Neuzeit unter besonderer Berücksichtigung der
deutschen Entwicklung (Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht 1952) 379 o.
[Jurisprudenz in Einzeldarstellungen 7] - és sorozati vállalkozások - mindenek-
előtt Handbuch der Quellen und Literatur der Neueren Europäischen Privat-
rechtsgeschichte hrsg. Helmut Coing (München 1973-1988) és lus commune I -
(1973-) - nyomán, figyelemreméltó elméleti áttekintések - pl. Franz Wieacker
'Foundations of European Legal Culture' The American Journal of Comparative Law
38 (1990), 1-29. o., André-Jean Arnaud Pour une pensée juridique européenne (Paris:
Presses Universitaires de France 1991) 314 o. [Les voies d u droit] vagy Volkmar
Gessner - Armin Hoeland - Csaba Varga European Legal Cultures (Aldershot,
Brookfield USA, Singapore, Sydney: Dartmouth 1996) xviii + 568 o. [TEMPUS
Textbook Series on European Law and European Legal Cultures 1] - kíséretében
megszületett az 'európai jogtörténet' diszciplínája - körvonalaira lásd pl. Eu-
ropäische Rechts- und Verfassungsgeschichte Ergebnisse und Perspektiven der For-
schung, hrsg. Reiner Schulze (Berlin: Duncker & Humblot 1991) ix + 255 o.
[Schriften zur Europäischen Rechts- und Verfassungsgeschichte 3] és Reiner
Schulze 'European Legal History: A New Field of Research in Germany' The
Journal of Legal History 13 (December 1992) 3, 270-295. o. - , mely kritikusai - pl.
Douglas J. Osier 'The Myth of European Legal History' Rechtshistorisches Journal
16, 393-410. o. - szerint mai érdekvezérelt inspirációk szerint írja újra tárgyát,
hogy a ius commune állítólagos múltbéli létét ma számottevő európai hatalmak
egykori állítólagosán meghatározó intellektuális teljesítményére visszavezetve
következtessen egy holnapi uniós ius commune bekövetkeztére, s ebben egy né-
korlatban pedig újgyarmatosításnak szoktak nevezni. Miközben tud-
juk - és az előzőekben is láttuk - , hogy e hatások az utóbbi időben
többnyire mind az 'összehasonlító jog' égisze alatt vagy legalábbis -
bármiféle saját elméletileg kidolgozott vagy módszertanilag megala-
pozott ellenerő híján - aktív segítségével következtek be.
Márpedig t u d n u n k kell, hogy intézményeink s ezeket illető gon-
dolkodásunk megítélésében még a tárgy egyébkénti formalizmusa
sem jelenthet elégséges alapot arra, hogy bármiféle mértékben is kor-
látozzuk az emberi teljességet, kulturális sokszínűséget s a mindeze-
kért bármely szinten viselendő felelősséget. 55 Ilyen m ó d o n a jogintéz-
mények megközelítésében is a rendért munkálkodó ember személyes
és közösségi teljesítményét kell látnunk, s amennyiben értéket hozott
létre, úgy azt ilyenként kell megbecsülnünk és megőrizni igyekez-
nünk.

met-holland-francia blokk által játszandó és hegemónként vágyott szerep betöl-

tésére.
55
Vö. Democracy Some Acute Questions [The Proceedings of the Fourth
Plenary Session of the Pontifical Academy of Social Sciences, 22-25 April 1998]
ed. Hans F. Zacher (Vatican City 1999), passim [Pontificiae Academiae Scientia-
r u m Socialium Acta 4].
 JOGI HAGYOMÁNYOK?
Jogcsaládok és jogi kultúrák nyomában

(Összehasonlító jog s a jogi hagyományok összehasonlító tanulmányozása)

Mihelyst a jogpozitivizmusok által önmaguk elé állított korlátokon
túllépünk, a jog önleírását egy külső - ú g y m o n d tudományos: alapve-
tően társadalmi, á m ezen belül mélyen történelmi, szociológiai, az
emberi gondolkodás lehetőségeit vallatóan módszertani, mindenkép-
pen tehát valamiféle kulturális antropológiai - keretbe ágyazott (mi-
közben a jog öntételezésére a jog gyakorlati megjelenései függvényé-
ben kellőképpen ügyelő) leírással helyettesítjük. Ha a XX. század kö-
zepétől gyakorivá váló s RENÉ DAVID müvével klasszikussá érő Les
grands systèmes de Droit contemporains mintájára készült oktatási és re-
ferencia-célú áttekintő kézikönyvek ismétlődő újraírásának szükségé-
vel ma, az új évezred hajnalán szembesülünk, úgy végső soron kettős
választási lehetőség előtt állunk: vagy DÁVID (valamelyest persze már
nála is oldott) pozitivizmusát, azaz az egyes jogcsaládok leírását kell
újra vállalnunk, vagy pedig egy ezen túllépő tágabb társadalmi-
történelmi keretet kiindulópontul elfogadnunk. Ez utóbbi esetben pe-
dig az eddig kialakult minták szerint két lehetőség közül választha-
tunk: vagy a jog természetes közegeként a k u l t ú r a (s benne ter-
mészetesen a jogi kultúra) felől közelítünk, vagy pedig az egyes jogi
kultúrák gyökérzetétől kiindulva magukat az alapul fekvő jogi h a -
g y o m á n y okat vallatjuk.
Sok évtizedes összehasonlító búvárkodása eredményeinek gazdag
csokrát egy újfajta s globális látásmódról tanúskodó szintézisben öt-
vözve a montreali McGill egyetemen civiljogi és angol-amerikai
komparatisztikát évtizedek óta oktató H. PATRICK GLENN a jogi vilá-
gunk sokszínűségében még fellelhető - történelmileg formálódott s
ma is élő - különböző hagyományok csokorba gyűjtésére, áttekintésé-
re vállalkozott. + Voltaképpen a mára már ilyen vagy olyan formában
együttélésben mutatkozó egyes jogi civilizációkat térképezte fel. Célja
az volt, hogy egy nagymértékben teljes körűnek m o n d h a t ó szemle el-
végeztével értékelhesse mind az egyes eltérő jogi berendezkedések
mögött állóan ezeket mégis valamiféle egység részeivé ötvöző ha-
gyományok erejét, változásra, megújulásra s más hagyományokkal
társulásra irányuló készségét, mind pedig e különféleség fenntartha-
tóságának, az eltérő gyökérzetből kinőtt s eltérő fejlődési és működési
logika mentén formálódó hagyományok együttmunkálkodásának -
összebékülésének vagy legalább egymásra ügyelő együttélésének -
mai világunkban megmutatkozó lehetőségét.
A Nemzetközi Jogösszehasonlító Akadémia nagydíjával 1998-ban
kitüntetett s lebilincselően gondolatgazdag, rengeteg tanulságos fo-
galmi kitérővel, részproblematizálással dúsított, és hallatlanul
széleskörű irodalmát nemcsak bibliografizáló, de szintetizálásra al-
kalmas eredményeiben analitikusan fel is dolgozó opus természetsze-
rűleg bizton végigolvasható egy növekvően egyre inkább lebilincselő
olvasmányként. Az olvasó az egyes jogcsaládok talán minden eddigi-
nél korszerűbb kibontását véli érzékelni az autochton, a talmudi, a
civiljogi, az iszlám, az angolszász, a hindu, valamint az úgynevezett
ázsiai jogi hagyományvilág tárgyalásában. Mindez hagyományként
azonosított tárgyához méltóan történik, vagyis esszéisztikusan és
nagy ívűén, egyszersmind megejtően filozofikus elmélyüléssel és ki-
tekintésben. Az olvasó valóban az angol jogi historizálás legjobb eré-
nyeinek folytatódását érzékelheti mindebben: n e m pusztán a jog
irreducibilis kulturális beágyazódását, de egyszersmind a kérdéses
területen érvényesülő intellektuális és erkölcsi hagyományok együttes
érvényesülését a mindenkori doktrinális, gyakorlatias vagy éppen val-
lási vagy értéknézőpontú jogi problémamegoldásban.
Az olvasóban ezért megfogalmazódhat a gyanú, hogy mindenek-
előtt a szerző izgalmas távlatokat nyitó esszéisztikus tárgyalásmódjá-
ban szélesbedik ki a régi pozitivisztikus jogi topika a jogi hagyomá-
nyok taglalásává. A m ű fejtegetései kétség kívül egyetlen egységes és
hatalmas gondolati ív elemeiként élhetők át. A h a g y o m á n y mint álta-
lában vett ősforrás taglalásától vezet a tanulmány a jog egyes csoport-
jai mögött álló jogi tradíció(világ) önmagukban tanulmányértékű pél-
dázatain keresztül a sokféleség (s annak problémájaként a különféle-

f
H. Patrick Glenn Legal Traditions of the World Sustainable Diversity in Law
(Oxford & N e w York: Oxford University Press 2000) xxiv + 371 o.
ségek összemérhetősége és hosszú távon fenntarthatósága) gondos
mérlegeléséig. A vállalkozás egészében újszerű, egészében mégsem
bizonyos, hogy átütő erővel meg tud győzni arról, hogy n e m egysze-
rűen a RENÉ DAVID nevével már fémjelzett pozitivisztikus leírás va-
lamelyes áthangszerelésével van itt dolgunk. A nyitó és a záró fejezet
mai jogirodalmunkban már n e m előzménytelenül, de valóban erőtel-
jes hangsúlyokkal szól a hagyomány erejéről. Körkép nyújtását célzó
vállalkozásának feltett szándéka ugyanakkor - jelesül: azonosított jogi
hagyományokból láttatni és eredeztetni mindazt, amit a jogi beren-
dezkedések gazdag változatossága világunkban felmutathat - n e m tár
fel olyan jegyeket a hagyományból, amiket egyszersmind ne származ-
tathatna abból, amit eddig egyszerűen jogcsaládoknak neveztünk.
Captatio benevolentiae formált érdeklődése a jogi kultúráknak hagyo-
mányokként azonosítása, illetőleg a jogi berendezkedések sokszínűsé-
gének eltérő hagyományokként kategorizálása iránt ezért egy valóban
figyelemreméltó újítás ígéretét hordozza, annak kérdését viszont,
hogy miben és miként, tehát miért és milyen eredménnyel újít, már
kifejtetlenül hagyja. Pontosabban, mindezt hallgatólagosan a jog fejlő-
déstani térképének megrajzolására bízza, ez azonban még a jogcsalád
kategóriájának (akár burkolt) kritikája tekintetében is néma marad.
Ugyancsak tisztázatlanul hagyja annak kérdését, vajon szinonimája
vagy rokon értelmű fogalmi kapcsolata-e a jogi h a g y o m á n y a jogi kul-
túrának.

('Rendszer', 'család', 'kultúra', 'hagyomány' a jog osztályozásában) Milyen

fogalmiasításokat is rejtegetünk hát tarsolyunkban akkor, amikor a
világ jogrendszereiről általában s egyes csoportjairól különösen szó-
lunk? 1

1
A módszertani alapokat illető általános tudatlanságról tanúskodik, hogy tör-
ténelmileg egyenként véletlenszerűen felbukkanó s évezredes egymás mellett
formálódásban lassan egymáshoz viszonyítottan fogalmiasított képződmények-
nek immár mint egy azonos és megragadható lényegből szétsugárzóan kibonta-
kozó, váltakozó formákat öltő jelenségvilág csoportképző jellemzésekor nemcsak
az marad homályban, hogy a tárgyak rokonítását emberi fogalmiasításban törté-
nő rokonítással végeztük el, de mintha még az is új eredményként - mint pl.
Jaakko Husa 'Legal Families and Research in Comparative Law' Global Jurist
Advances I (2001) 3, 4. o. - történő felismerésre várna, hogy legfeljebb WEBERÍ ide-
áltípus alkotásáról lehet itt egyáltalán szó.
 A pozitivisztikus és a szociologisztikus nézőpont hangsúlyos kü-
lönválását követően terjedt el mindenekelőtt az angol nyelvű jogiro-
dalomban a ' j o g r e n d s z e r ' és a ' j o g i r e n d s z e r ' meg-
különböztetése, melyből az első ['system of law'] inkább a kölcsönös
összefüggéseiben tekintett normatív anyaghalmazra (többnyire mint
tételezések, szabályozások, hivatalos várakozások textuális vagy leg-
alábbis textualitásból kibontható összességére) utal, míg a második
['legal system'] ebből a funkcionáló (ténylegesen megjelenő, mert szo-
kásosan kikényszerített) egészet emeli ki. (Megjegyzendő, hogy
közkeletűbb szavakkal kifejezetten ugyan, de nincsen más teoretikus
üzenete ennek, mint a tételezettségében ['law in books'] és a működé-
sében ['law in action'] szemlélt jog fogalmi kettősségének, mely ismere-
tes m ó d o n az amerikai pragmatikus jogszociológia terméke. 2 ) Nos, a
rendszer-fogalommal élésnek köszönhetően a 'jogrendszer' és a 'jogi
rendszer' egyaránt annyiban különbözik csupán a közönséges érte-
lemben vett 'jog'-tól ['law' (de nem 'a law' vagy 'the law'), 'droit',
'Recht'], hogy egészét, s benne szervezett egységét hangsúlyozzuk,
tehát a jog tetszőleges darabkájára vagy részmegnyilvánulására nem
alkalmazzuk. Mégis, e birtokos, illetőleg jelzős kifejezés mint katego-
riális különbségtétel az angol szaknyelven túl nem terjedt el (a ma-
gyarban pedig a 'jogi rendszer' egyenesen változatlanul bizonyos
mesterkéltséget mutat, s így a 'jog' és 'jogrendszer' csaknem szino-
nimként használt kifejezéseivel szemben sokkal kevésbé használatos).
Ebből adódhat, hogy legáltalánosabb csoportképző értelemben megje-
lenik egyik is ['les grands systèmes de droit'], másik is ['the major legal
systems'] egyaránt - anélkül, hogy az ilyen vagy olyan címadással jel-
zett vaskos könyvméretű feldolgozások bármi többletet elárulnának
ilyen vagy olyan egybefogásuk specifikus indokairól.
A ' j o g c s a l á d ' ['Rechtskreis', 'legalfamily'] terminusa szeren-
csés m ó d o n beépült tudományos nyelvünkbe, 3 hiszen valamilyen kö-
zelebbről már meg nem határozott értelemben együvé tartozást su-
gall, ami döntően származási alapú, de egyéb forrásvidékű kapcsoló-
dások is gazdagíthatják. N e m véletlen, hogy a 'jogcsalád' semleges
leíró fogalom, különösebb dinamizmust vagy aktivitást sem tételez fel
tárgyáról, hiszen az összehasonlító mozgalom kulcsszavaként jött ez

2
Roscoe Pound 'Law in Books and Law in Action' American Law Review 44
(1910) 1.
3
PI. Hein Kötz 'Abschied von der Rechtskreislehre?' Zeitschrift für
Europäisches Privatrecht 6 (1998), 493-505. o.
létre azért, hogy a világ már kialakult (történelmileg egykor formáló-
dott vagy ma is fennálló) jogrendszerei utólagos feltérképezésében
valaminő közbenső csoportképző kategóriára leljenek az egyes rend-
szerek s azok összessége (teljes halmaza, változatossága) között. Alig-
ha sugall hát önmagában többet, mint a ' f a m i l y resemblances' közhasz-
nú megjelölése a nyelvfilozófiai analitikában: 4 bizonyos hasonlóságok,
amelyek tényszerűen közösként megjelennek egy egyébkénti együvé-
foglaltság legkülönfélébb egyedeiben. A 'jogcsalád' ilyen m ó d o n „a"
jog kategóriája, amelyben az osztályozás [classificatio] nézőpontja ér-
dekében az egyes jogrendszerek közötti csoportképzésre végső soron
bármiféleképpen alkalmas elhatároló jegyek [differentia specifica] ke-
rülnek hangsúlyozásra.
A 'jogi kultúrák' ['legal cultures', 'cultures juridiques',
'Rechtskulturen'] terminusa ezzel szemben jellegzetesen aktív, cselek-
vő, teremtő hozzájárulás, a jelenséget fenntartó társadalmi kultúrában
gyökerező magatartás képzetét kelti, annak kifejezéseként, hogy mi-
ként élik meg, közreműködésükkel milyen m ó d o n s mivé formálják,
miképpen és hogyan fogalmiasítják, s minő szellemben mely gondola-
ti reprezentációk és műveletek tárgyává teszik az emberek a valamifé-
le pusztán tárgyiasított lehetőségként felfogott jogot. Eredetileg a szo-
ciológiai érdeklődés hozta be egy ilyen érdeklődés gondolhatóságát
jogtudományunkba, aminek első lépéseként a 'law in books'-tói megkü-
lönböztetett 'law in action' jelzésével először leírta a folyamat teljes
ívét, 5 majd elindult a két végpont közötti „elvarázslás" vagy „átalakí-
tás" feltárásának irányában, hogy a jogot mint hatást gyakorló közeget
vagy tényezőt működési mechanizmusa, vagyis sajátos felépülése és
működésmódja - képes kifejezéssel élve: gondolkodása és logikája 6 -
felől jellemezhesse. Ennek megfelelően kizárólag leíró, a szociologi-

4
Vö. pl. Renford Bambrough 'Universals and Family Resemblances' in
Proceedings of the Aristotelian Society New Series LXI (London: Harrison 1961),
207-222. o.
5
Mark Van Hoecke & Martin Warrington 'Legal Cultures and Legal
Paradigms: Towards a New Model for Comparative Law' The International and
Comparative Law Quarterly 47 (1998), 498. o. meghatározása pontosan azért kevés,
mert azzal, hogy a jogot mint kultúrát pusztán a jogi közösség társadalmi gyakor-
latára utalva jellemzi, voltaképpen megreked ROSCOE POUND fogalmiasításánál.
6
Egyik első megjelenítésében „kognitív struktúra" in Pierre Legrand
'European Systems are not Converging' The International and Comparative Law
Quarterly 45 (1996), 52-81., különösen 60. o., majd ezután sorra kerülő műveiben
egyre erőteljesebben egy egész, kialakult „mentalitás" képzete.
k u m értékmentes faktualitására szorítkozó változatában bármiféle (ál-
talános vagy különös, pl. professzionális) ideologikumot hordozhat,
tetszőleges világképen belüli fogalmi kultúrát (változatosságot, előfel-
tételezettséget és érzékenységet), célratörést, jártasságot, szakmai szo-
cializációt felmutathat. Merőben állapotleíró elhivatottságából ezért
hiányzik bármiféle fejlődési vagy származtatási levezetés, összevetés
és értékelés lehetősége, s így adott köreiken belül nemcsak egyes jogi
kultúrák egymáshoz viszonyított minőségeiről nem szólhatunk, de
regressziójuk, korcsosulásuk elképzelhetősége is kizárt. E deskriptív
s z o c i o l ó g i a i használattal szemben a 'jogi kultúrák' k u l t u -
rális antropológiai felfogása valamely közös társadalmi
gyökérzetből indít, s ennek mint általános gondolkodási módnak,
általa feltételezett világszemléletnek, késztetettségnek, jártasságnak
fokozatos (történelmi és szakmai, vagyis LUHMANNi értelemben diffe-
renciáló) szűkítésével érkezik el adott professzionális kultúrához, an-
nak adott állapotához. Mindez ugyanakkor őriz valamelyes nem cse-
kély dinamizmust, kölcsönviszonyok hatásmechanizmusát, mégpedig
kettős irányban. Egyfelől a rész mindig valamiféle tágabb egésznek az
összetevője marad, a jogi kultúra tehát óhatatlanul az általános társa-
dalmi kultúrába ágyazódik, azzal kölcsönhatásban alakul, másfelől
pedig a részek s az azokat egységbe fogó konkrét egész is egy fejlő-
déstani, leszármazási, vonatkoztatási lehetőségeket is mutató bonyo-
lult összmozgás adott megnyilvánulása csupán, s így annak eredeti
jegyeihez, meghatározó minőségeihez képest mindenkori éppen fenn-
álló állapotaiban értékelhető, s így degenerálódást, csököttséget egy-
aránt mutathat. Közös jegy ilyen módon, hogy a 'jogi kultúra' nem
annyira magáról „a" jogról szól, hanem arról a sajátos társadalmi in-
tellektualitásról (meghatározóan szokásszerű várakozásról), aminek
jegyében és keretei közt a jog történetesen valamilyenként (és nem
másmilyenként) jön létre és nyer (elméleti és gyakorlati) felhasználást.
Ezzel pedig a 'kultúra' fogalma az ember mindenkori (dezantro-
pomorfizáló célú és hatású) tárgyiasításai és ezeket a legsajátabban
emberi körébe mégis mindenkor visszavevő társadalmiasodó
ideologikuma között teremt kapcsolatot.
A 'jogi hagyomány' ['legal tradition'] kizárólag a jogi
kultúrán belül értelmezhető fogalom. 7 A hagyomány nem más, mint

7
Pusztán a fogalmiasítás síkján ezt már John H. Merryman The Civil Law
Tradition An Introduction to the Legal Systems of Western Europe and Latin
America (Stanford: Stanford University Press 1969), 2. o. megállapítja: „A jogi
valamiféle korábbi, eredendő, mintául szolgáló forrás vagy példakép
tudata egy olyan kultúrában, ahol igénylik a múltból eredő folytonos-
ságnak ösztönző vagy igazoló erőként történő felhasználását. A 'jogi
hagyomány' így maga sem lehet egyéb, mint viszonyfogalom; tehát
nem áll fenn másként, mint egy sajátos kapcsolódás termékeként. Hi-
szen n e m maga a múlt darabja vagy vonatkozása a hagyomány.
Önmagában n e m is a külső-belső bizonyosságkeresés, biztonság utáni
sóvárgás, a megerősítés vagy utat mutatás lehetőségeinek kutatása a
hagyomány. H a n e m pontosan e kettő találkozása: a múlt valamely
szeletének kiválasztása vagy valamiféle néki tulajdonított jegynek mi-
nősítése azért, hogy benne és általa történhessék m e g a jövő perspek-
tívájában látott jelennek valaminő elmúlthoz mint ragaszkodásra ér-
demeshez - mert önmagában értékeshez - kapcsolása. Pontosan úgy
és ugyanolyan értelemben, ahogyan a tény n e m »van« vagy »nincs«,
hanem »esete fennáll« (már amennyiben tényként »megállapítják«), a
hagyomány sem önnön egzisztenciáját állító létigével szubszisztál,
hanem beszélhetünk róla - de csak annyiban, amennyiben igényeljük
valaminek továbbélő hatását, értékfolytonosságát. Értelmetlen ezért
például azt kijelenteni, hogy „az autochton társadalmak n e m a kultú-
ra, hanem a hagyomány terminusaiban m ű k ö d t e k / ' 8 Hiszen a logikai
bennfoglalás viszonyától súlyosbítottan olyan egymást feltételező
konjunktivitást mutat e két pólus, mely éppen kizár bármiféle
diszjunktivitást. Pontosabb megfogalmazásban ezért annyit állítha-
tunk csupán, hogy valóban: bizonyos társadalmakban a hagyomány
(kultiválásának) a kultúrája élt vagy él, másokban pedig - esetleg -
más.
Az a körülmény így, hogy a komparatista „a világ jogi hagyomá-
nyai" tüzetes megvizsgálására vállalkozik, önmagában még aligha
jelent többet vagy mást, mint hogy - helyesen - é p p e n a jogban meg-
lehetősen közös jegyként azonosítja a múltban született mintákhoz
történő különös (és gyakran teljességgel mesterséges - artefaktuális -
formalizmusok és automatizmusok teremtésével akár szélsőségesen
eldologiasított, olykor egyenesen elidegenített mechanizmusokkal ki-
fejezésre juttatott) ragaszkodást. Az a további körülmény pedig, hogy
ebben mint 'kultúra'-megvalósításban „semmi olyan különös tényező

hagyomány a jogrendszert azon kultúrához viszonyítja, amelynek maga is rész-

leges kifejeződése, s ezzel kulturális perspektívába helyezi."
8
Glenn, 66. o.
n e m m u t a t h a t ó ki, a m i t k ü l ö n b s é g e t m e g a l a p o z ó k é n t l á t h a t n á n k " , 9
c s u p á n a n n y i t j e l e n t , h o g y n i n c s - é s n e m is l e h e t - s p e c i f i k u s t a r t a l m a
e f o g a l o m n a k a z o n túl, h o g y a jogot az e m b e r t á r s a d a l m i cselekvése
t u d a t o s s á g á n a k k ö z e g é b e n s t ü k r é n keresztül láttatja.
Nos, ilyen általánosságában a h a g y o m á n y k ö v e t é s kultúrája egy
megszakítatlan alkotó folyamat, melynek során a múlt tanulságainak
ö n m a g á b a n halott tárházából a felismert emberi szükség másokra
n é z v e is n o r m a t í v e r ő v e l v á l o g a t . 1 0 A g o n d o l k o d á s g y ö k é r z e t é r ő l v a l l
ez, n e m végkifejletéről, h i s z e n a m e g m a r a d á s b a n a v á l t o z á s t előidéző
t é n y e z ő k e t is m a g á b a n h o r d o z z a . 1 1 N e m p a s s z í v k ö z e g h á t , h a n e m a z
ember (mintegy második természeteként folyvást épülő) társadalmi
t e r e m t m é n y e , m e l y b e n s z ü n t e l e n t e r e m t ő j e l e n l é t é t ö n a z o n o s s á g a ta-
laján - s ezzel a m e g m a r a d á s és változás kettős s z o r í t á s á b a n önfe-
g y e l m e m e g ő r z é s é v e l - k o n t e x t u a l i z á l j a . 1 2 É p p e n e z é r t b á r m i f é l e vi-

9
Roger Cotterrell 'The Concept of Legal Culture' in Comparing Legal Cultures
ed. David Nelken (Aldershot, Brookfield [Vt.], Singapore, Sydney: Dartmouth
1997), 20. o. (Glenn, 143. o. 99. j.)
10
„Önmagukban a dolgok [...] nem beszélnek [...], s ezért sajátosan fogé-
konynak kell lennünk ahhoz, hogy kihámozzuk a múlt tanulságát a dolgokban
elzártságából." Glenn, 7. o. - „A hagyomány elsajátítása sohasem befejezett, ha-
nem élő folyamat." L. Wieseltier Kaddish (New York: Knopf 1998), 259. o. (Glenn,
9. o. 28. j.) - „[A] jog lényegében hagyomány, vagyis valami a múltból érkezett".
A. W. B. Simpson Invitation to Law (Oxford: Blackwell 1988), 23. o. (Glenn, 12. o.
35. j.) - „A hagyományokat nem alkotjuk, hanem tudatosan választjuk [...]. Azt
választjuk tehát, amelyik fennálló szükségleteinknek a leginkább megfelel". R.
Thapar 'Tradition' in uő. Cultural Transaction and Early India Tradition and
Patronage (Delhi: Oxford University Press 1994), 23. o. (Glenn, 13. o. 38. j.)
11
„[A] változás előteremtője" - írja Carl J. Friedrich Tradition and Authority
(New York, Washington, London: Praeger 1972), 39. o. [Key Concepts in Political
Science] - , minthogy „elvileg nem konzerválás a célja" - folytatja a megkezdett
gondolatot Christian Atias 'Présence de la tradition juridique' Revue de la recherche
juridique 22 (1997), 387. o. (Glenn, 22. o.)
12
N e m véletlen ezért r e t r o p r o j e k c i ó gyanánt jellemzett leírása, hi-
szen a hagyományban „olyasmit választunk ki magunknak, amiről azt állítjuk,
hogy meghatároz bennünket, miközben azok örököseinek mutatjuk be magun-
kat, akiket így elődeinkké tettünk". L. Munoz 'The Rationality of Tradition'
Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie 67 (1981), 197 és köv., idézet 203. o. Nem
más hát a rendeltetése, mint „a múlt mozgósítása a jövendő kitalálása céljából".
A. Tourraine Pourrons-nous vivre ensembe? Égaux et différents (Paris: Fayard
1997), 49. o. - Ez magyarázza bensőséges összefüggését a t á r s a d a l m i
ö n a z o n o s s á g gal. Már a szociológia klasszikus alapvetése szerint „minde-
nekelőtt önmagáról alkotott eszméje" hozza létre a társadalmat [Émile Dürkheim
szonyítás, megítélés végső alapjául szolgál, minthogy bármit is tekint-
sünk kritériumnak, elfogadását csak a hagyomány kultúrája biztosít-
hatja. 13
*

(Eltérő hagyomány, eltérő gondolkodásmód) Áttekintve szerzőnk körké-

pét, az egyes jogcsaládokról s a mögöttük álló jogi kultúrákról legin-
kább azért t u d h a t u n k meg más összefoglalásoknál többet, mert elsőd-
legesen a szerző maga is a kérdéses jogi berendezkedések mögött rejlő
gondolkodásmódok feltárása iránt érdeklődik. Vajon miként jelenik
meg a hagyomány ereje az egyes jogi kultúrákban?
A b e n n s z ü l ö t t jogokban az egyéni önérvényesítés helyett
közösségi kielégítést szolgáló, a kényszerítés helyett konszenzusra
irányuló törekvés egy olyan gondolkodásmódot fejlesztett ki, amelyik
a miénktől eltérően helyzetekhez kötötten konkrétumokban mozog. 14
Nem fegyverként forgatandó hát bárki kezében; 15 annál is kevésbé,
mert a főnöki „hatalom" sem több, mint az egyetértés biztosításának
képessége, mely addig áll csupán fenn, ameddig sikeresnek bizonyul
pontosan e feladata betöltésében.
Ezzel szemben a szintén korai gyökerekből sarjadt, isteni reveláci-
ón nyugvó (s így a vallási világrend egyéb összetevőitől mereven el
nem különített) többi jogi berendezkedésnél viszont az az alapvető
gond, hogy míg a jog forrása zárt és történelmileg egyszeri, használata
évezredek és civilizációk változó kihívásain keresztül ível át. Megha-
tározó dilemmája ezért mindenekelőtt az, vajon - képszerű kifejezés-
sel élve - „lezárt-e a kapuja", 1 6 tehát ismernek és gyakorolnak-e ben-

The Elementary Forms of the Religious Life trans. J. Swain (London: Allen and Un-
win 1915 {5lh impr. 1964}), 422. o.], mely mai közvélekedés szerint leginkább ösz-
szevetésre alkalmat nyújtó kapcsolatokban gyökerezik. Glenn, 31-33. o.
13
„Nem születhet vélemény a semmiből, nem formálódhat ítélet hagyomány
nélkül". Glenn, 43. o.
14
Glenn, 67. o. 43. jegyzet. Vö. W. Ong Orality and Literacy The Technolo-
gizing of the World (London & New York: Methuen 1982), 51-52. o.
15
Kéba M'Baye 'African Conception of Law' in International Encyclopedia of
Comparative Law II, ed. Konrad Zweigert & Ulrich Drobnig (Tübingen, The
Hague, Paris: Möhr & Mouton 1975), 138-139. o. (Glenn, 67. o. 44. j.)
16
„A Talmud sohasem lett befejezve" - írja A. Steinsaltz The Essential Talmud
trans. C. Galai (New York: Basic Books 1976), 47. o. - , hiszen az, ami benne leíra-
tott, nemcsak a múltnak, de az eljövendőnek is a teljessége. Ennek megfelelően
eleve feltételeznie kell, hogy ,,[t]ermészetszerűleg a bárha még a jövendőben elő-
forduló bármiféle értelmezés is eleve Istentől szándékoltan már ismert volt a Si-
n ü k olyan technikákat, amik az új kihívásoknak történő megfelelés
érdekében elérhetővé teszik a valamelyes nyitást, oldást, az új helyze-
tek fényében történő újragondolást. Ezért kérdéses: milyen szerepet
játszhat a logika mindebben? És egy pusztán elvi okfejtés elvontságá-
val szemben megjelenhet-e benne az egyes ügyek konkrétsága, meg-
ítélésükben pedig a problémák érdemén töprengő emberi habozás, az
eltérő vélemény, a bíróban mint az ügy urában megfogalmazódó sze-
mélyes állásfoglalásból normative kivetített felelős döntés? Egyáltalán:
kizárólagosul-e bennük egy személyes teremtő - és a jogban tör-
vényalkotóként fellépő - istenség elgondolása, mint akinek akaratát
kizárólagos jogforrásként kell kikutatnunk és végrehajtanunk?
A jogi gondolkodásnak ez az eredetében isteni sugallatból merít-
kező mintája, mint tudjuk, az európai kontinensen (egy politikai köte-
lék hallgatólagos létesítését előfeltételező társadalmi szerződésnek a
nyíltan politikafilozófiailag posztulált elgondolása nyomán) magát a
jogot is szerződésként, tehát valaki akaratának a kifejezéseként fogta
fel, vagyis a római császárkortól a modern exegézisig terjedően a jogot
csakis levezetettként, azaz hivatalos forrásából logikailag következő-
ként tudta csak elképzelni. Hiszen egyfelől vannak, lényegileg válto-
zatlanul élnek ilyen logizáló (axiomatikus eszményre, a mos geometri-
cus mintájára épülő) kultúrák (mint az európai kontinentális jog), más-
felől viszont voltak s vannak olyan kultúrák is, amelyek óvatosabban
bánnak a logikával, pontosabban azzal, hogy a jog lehetséges forrásait
ismeretelméleti egyértelműséggel teoretikus propozícióként, azaz
kényszerítő eredményű következtetés levonatására alkalmas premisz-
szaként kezeljék. Természettudományos eszményű logizálásban
egyébként fejlett vallási hagyományú (pl. zsidó és iszlám) kultúrákban
a logikum esetleg éppen azért nem kitüntetetten releváns terepe a jogi
gondolkodásnak, nehogy egyedi applikációkban kifejeződő lehetséges
általánosításaival egy mégis emberi megállapítás révén történő meg-
határozás az isteni helyébe furakodhassék. Miután pedig az isteni
szándék kifürkészésére legfeljebb csak törekedhetünk, de az emberi

nai-hegyen". Back to the Sources Reading the Classic Jewish Texts, ed. B. W. Holz
(New York: Summit Books 1984), 15. o. (Glenn, 96. o. 42. j.) - Hasonlóképpen vé-
lekedik az iszlám jog is. Vö. pl. Wael B. Hallaq 'Was the Gate of Ijtihad Closed?'
International Journal of Middle East Studies 16 (1984) 3-41. o., amit Bangladeshben
tételesen is megerősít pl. a Rahman v. Begum (1995) 15 BLD 34 döntése. (Glenn,
187. o. 157. j.) - A hindu jogi gondolkodás fel sem teszi a kérdést, mert absztrak-
tumok vagy emberi formátöltések helyett eleve a közösség megélő kultúrájára,
annak folyamatosságára támaszkodik. Glenn, 270. o.
kategoriális bizonyosság szintjére mindazonáltal n e m rángathatjuk le,
problémáink megoldása szükségképpen az emberi dilemmák szintjén
marad, s éppen ezért az eltérő vélekedések egyaránt védhető elgon-
dolhatóságát korántsem zárja ki. Laikus kultúrákban p e d i g akár a
természeti világrend részeként (mint pl. a távol-keletieknél), akár a
vállalható emberi cselekvések értékvalló összehangolásaként (mint pl.
az angolszászoknál) fogják is fel a jogot, n e m a kényszerűen teljes, hé-
zagtalanul mindent kimerítően átfogó előrelátásban, h a n e m min-
dennapi gyakorlatunk adott helyzetei akkor és ott kielégítő megoldá-
sában látják lényegét. Ennek elérhetőségében érzékelik s élik át mind a
rend misztériumát, mind az ember jóravalóságának a (többé vagy ke-
vésbé korlátozottan, de valamilyen szinten szükségképpen elfogadott)
fikcióját, mind pedig (és korántsem utolsósorban) azt, hogy a múltból
adódó példák (minták zárt készleteként kezelt vagy a példaszerűség-
ben csupán a megtörténtek történetességét a volt kihívások történelmi
esetlegességeivel együtt érzékelő) figyelmes vizsgálatával hasznosan
járulhatunk jövőnkhöz - anélkül persze, hogy ebből az előrelátatlan
jövőre nézve bármiféle önmagában kényszerítő kötés adódhatnék.
Eltérő gondolkodási kultúrák ezek, n e m egy esetben ráadásul
anélkül, hogy saját különállónak bizonyuló hagyományaikon túl bár-
miféle egyéb (hitbéli, földrajzi s éghajlati körülményekkel magyaráz-
ható, avagy éppen anyagi, fejlettségi, termelőszervezeti stb.) nyomós
körülmény szolgálhatna eltéréseikre magyarázatul. Tehát a végkifejlet
- az out-put - oldaláról egymással n e m csekély mértékben összemér-
hető, olykor (pl. az angolszász és a kontinentális közt) egyenesen ha-
sonló eredményeket mutathatnak, miközben a hivatalos kiindulópon-
tot képező, önnön magának egyenesen meghatározó erőt tulajdonító
normatív háttéranyag - az in-put - csakúgy, mint a normatív feldolgo-
zás módja - a sajátosan jogi feldolgozásban mint black boxban az adott
kultúrában elfogadott várakozások (hivatalosan: a jogászság profesz-
szionális ideológiája) szerint lezajló műveletsor - külön utakról (gon-
dolkodásmódokról) tanúskodva eltér egymástól.
Hogyan is lehetséges mindez? És mi is az akkor voltaképpen, ami
ezek szerint minden látszattól és állítólagos formális meghatározástól
függetlenül mégis végbemegy a jogban? Miképpen teljesednek hát be
valójában azok a várakozások, amiket a jog egyértelműségéhez, biz-
tonságához, előreláthatóságához, sőt végső soron kiszámíthatóságá-
hoz szoktunk fűzni? Avagy, szélsőségesen fogalmazva, jog munkál-e
egyáltalán a jogászoknál - általunk és b e n n ü n k - , vagy visszavonha-
tatlan hatalmunk önkényét valamely gyakorlatilag még élhető és elvi-
selhető mértékig különféle - e hatalmas intézményesedésben történe-
tesen jognak nevezett - közvetítésekkel pusztán csillapítjuk azáltal,
hogy meghatározott medrekbe és utakra tereljük?
*

(Eltérő várakozás, eltérő jogrendszeri intézményesedés) Nos, mit t u d u n k

meg minderről az eltérő jogi hagyományok vizsgálata nyomán?
Mindenekelőtt azt, hogy eltérő civilizációkban eltérő teher hárul a
jogra. Ahol a közösségi élet része, ott a közösség épülését szolgálja.
Ahol a társadalmat egybefogó üdvtörténetbe ágyazódik, ott nincs is
külön problematikája. Vitáiknak, formalizálásaiknak, nézetekre s
megközelítésekre („rítusokra") szakadásaiknak n e m m á s a hordereje,
mint a teológiában vagy az erkölcstanban. A jog n e m különül el: amit
kíván, m á s is kívánja, s amit beteljesülésként elfogad, az n e m pusztán
a szabályszegés elkerülésében kimerülő k ü l s ő konformitás, ha-
n e m a benne megtestesülő, szellemiségét b e l s ő kezdeményezésből
valóra váltó cselekvés. Minden jog közös vonása ez, mely a bennszü-
lött s az ázsiai jogokban n e m is vált kérdésessé; a hindu, a zsidó, az
iszlám kultúrában máig hangsúlyosan fennmaradt; 1 7 s amelyből csak a
történelmi időben szakadt ki - a közös római h a g y o m á n y eltérő
irányban történő folytatásával - előbb a kontinentális, majd az an-
golszász jog. Figyelmet érdemlő m ó d o n e kiszakadás korrelál az
individualisztikus társadalomfelfogás elterjedésével, majd a jogból
alanyi jogosultságok egyre fetisizálóbb és gátlástalanabb kiolvasásával
- ami, fontos t u d n u n k , az angol jogban is csupán a XX. században je-
lenik majd elsőként meg! 18
A klasszikus z s i d ó bíráskodás már eleve arra épül, hogy a fe-
lek a m e g h o z a n d ó döntésbe mindenképpen, előre kinyilvánítottan

17
A szanszkrit nyelvben 'jog' szó sincs, de amiről például MANU szól, az a
hindu életben csak kisebb része az alapvetően követendő, belső erkölcsi készte-
tésből formálódó [a'tma tushti] életnek. A zsidó jogban a halakhah [ne cselekedj a
jogon kívül] szükségképpen kiegészül az aggadah [amit teszel, egyidejűleg a jogon
belül élésről tanúskodó legyen] kultúrájával. Az iszlámban pedig eleve a kötele-
ző, a dicsérendő, a közömbös, a helytelenítendő, valamint a tilalmazott megkü-
lönböztetésével élnek. Glenn, 26., 96. és 185-186. o.
18
F. H. Lawson '»Das subjektive Recht« in the English Law of Torts' in uő. Se-
lected Essays I (Amsterdam & New York: North-Holland 1977), 176. és köv.,
különösen 179-182. o. és Geoffrey Samuel '»Le droit subjectif« and English Law'
Cambridge Lazu Journal 46 (1987), 264. és köv., különösen 267-286. o. (Glenn, 220. o.
50. j.)
belenyugszanak. Ezért n e m is fejlődött ki n á l u k a jogerő tana sem,
mert a felek, ha elégedetlenek, a bíróságot akár újra is felkereshetik. A
döntés u g y a n a k k o r egyedi, csakis a feleknek szól, k ö v e t k e z é s k é p p e n
n e m is kerülnek a döntések összegyűjtésre v a g y közzétételre. Ebből
a d ó d ó a n náluk nemcsak a law-reporting, d e a korábbi d ö n t é s e k prece-
densként meghivatkozása is ismeretlen, ilyen m ó d o n p e d i g háborítat-
lanul m e g m a r a d e r e d e n d ő adottságuk arra nézve, h o g y az érvelés
m i n d i g teljességgel a konkrét helyzethez szabott körben mozogjon. 1 9
Az i s z l á m jogban külön kultúrája épült ki a lánc-hivatkozások-
nak, azt szolgálva, hogy a Próféta megnyilatkozásainak (történelmi) vé-
gességét mégis eligazító erővé formálhassák. 2 0 Annak ellenére, hogy a
m u z u l m á n o k egyébként filozofálásban, természettudományos rekonst-
rukciókban logikailag igényesek voltak, mindazonáltal a fenti okból az
érvelés elismert kánonjait kizárólag úgy építhették ki, h o g y megóvják a
jogot a Próféta isteni kinyilatkoztatásának az általánosítás örve alatt lo-
gikailag problémátlannak tetsző, á m d e az isteni szó követéseként mind-
azonáltal nyilvánvalóan mégsem megengedhető kiterjesztésétől. 21
A k o n t i n e n t á l i s jog gyökereiről - „siamo tutti BARTOListi" ,22
vagyis a rómaiaktól kidolgozott csaknem végtelen lehetőségek tárházá-
ból végső soron m i n d a n n y i a n egyetlen, iskolává szervezett elgondolás
követői lettünk - érdekes m e g t u d n u n k , hogy

„Évszázadokon keresztül a római j o g glosszistái inkább talmudistáknak

tűntek, s e m m i n t civilistáknak. Érdekesebb volt s z á m u k r a a kérdés

19
Glenn, 92-93. o., valamint Bemard Jackson 'Jewish Law or Jewish Laws?'
Jewish Law Annual 8 (1988), 25. o.
20
Ezt /wd/f/í-láncolatnak nevezik, melynek szép példája tükrében „BUKHARI
[30. fej. 26. hagyomány] szerint »ABDÁN mondá, miszerint HISHAM mondá, mi-
szerint IBN SziRlN mondá, hogy ABU HURARIA szerint a Próféta azt mondá,
hogy«..." A. R. I. Doi Shari'ah The Islamic Law (London: Ta Ha Publishers 1984),
24. és köv. o. (Glenn, 161. o. 18. j.)
21
,,[S]zemben álltak még az analogikus érveléssel is, minthogy ez a maga ré-
széről további dedukciót vagy szubszumpciót lehetővé tevő általánosabb szabá-
lyokhoz vagy kategóriákhoz vezethetne, ami pedig aligha lenne más, mint egy
teljességgel »emberi kezdeményezés« bizonyosan meg nem engedhető kifejezése
[...]." B. Weiss The Spirit of Islamic Law (Athens, Ga. & London: University of
Georgia Press 1998), 67-68. o. Vö. még J. Makdisi 'Formal Rationality in Islamic
Law and the Common Law' Cleveland State Law Review 34 (1985-1986), 97. és köv.
o. (Glenn, 176. o. 99. j.)
22
W. Rattigan 'Bartolus' in J. MacDonell & E. Manson Great Jurists of the World
(London: John Murray 1913), 45. o. (Glenn, 123. o.)
 [questiones], s e m m i n t a válasz; érdekesebb volt a vélemények összegyűj-
tése, s e m m i n t azok közül bármelyiknek a kiragadása; érdekesebb a
megvitatás, s e m m i n t az elhatározott cselekvés." 23

Mégis, pontosan e körben, a jogi problematikákkal való egyidejűleg

gyakorlatias és racionalizáló szembesülés közegében fogant meg egy-
kor annak ma a kontinensünkön s szerteágazva a latin és germán nyel-
vű civilizációk hatását mutató dél-amerikai (és valamelyest még a tá-
vol-keleti) népeknél is elterjedt kultúrája, hogy „maga a forma az üze-
net ,24 És az eredendő római rendszernélküliségből, 25 sőt egyenesen
fogalmiasítatlanságból ugyanezeknek (glosszátoroknak és utódaiknak)
évszázadokon keresztül tartó csiszoló munkája majd egy szigorúan fo-
galmi rendszert fog kovácsolni - még olyan voltaképpen üres, technikai
osztályfunkciójában mégis mellőzhetetlen fogalmiságokat is beleértve,
mint az egyenlőség elve, mely - úgymond - „hasonlóhoz" „hasonlót"
rendel, mindennek kritériumairól azonban nem rendelkezik (miközben,
ha rendelkezhetnék, úgy nyilvánvalóan - már csak fogalmilag is -
önmagát tenné feleslegessé). 26
Jellegzetes, hogy ott, ahol a jog közvetlenül Isten parancsa követé-
seként lép elő (zsidó és iszlám jog) vagy a jog alkalmi kinyilvánítását
szolgálja (klasszikus angolszász jog), nincs fellebbezés. 27 Ebből máris
utalást olvashatunk ki arra nézve, hogy az a n g o l s z á s z jog a
római h a g y o m á n y ősiségét örökíti át a szigetvilágban egészen a XIX-
XX. század fordulójáig terjedően: laikus iudex helyett jury, instruáló
praetor helyett judge, eljárást lehetővé tevő edictum helyett ivrit; sőt Inns
a templom mellett, akár csak madhahib a mecset oldalán. Minden csak
eljárás: a writ n e m más, mint egy mesterségesen felépített galambdúc,
amelynek minden egyes luka egy-egy eljárásindítást lehetővé tevő ak-
ciós formát rejt. Amennyiben ezek egyikébe (1250 táján 50, 1850 táján

23
Glenn, 123. o. Erről a még számos tekintetben közös megközelítésmódról
írhatta az angol jogtörténet, hogy „Ám azt, hogy mi is volt az ítélet, senki sem
tudta és senki sem törődött vele..." T. F. T. Plucknett Early English Legal Literature
(Cambridge: Cambridge University Press 1958), 104. o. (Glenn, 219. o. 48. j.)
24
David Daube Ancient Jewish Law Three Inaugural Lectures (Leiden: Brill
1981), Lect. Ill: 'The Form is the Message' (Glenn, 127. o. 41. j.).
25
A. Cock Arango 'El Derecho Romano se formo a base de realidades
objetivas no por teorias o sistemas' in Studi in onore di Vinçenzo Arangio-Ruiz
(Napoli: Jovene 1953), különösen 31. o. (Glenn, 136. o. 72. j.)
26
P. Westen 'The Empty Idea of Equality' I (award Law Review 95 (1982), 537. o.
27
Vö. Glenn, 92. o.
- 1932-ben történt eltörléséig - 75 körül!) ü g y ü n k beskatulyázható,
úgy - kizárólag annak terminusaiban - indulhat eljárás; amennyiben
nem, úgy nem. 2 8 No remedy, no wrong: jogi minőség, egy cselekmény
jogi minősülése ott és csupán attól feltételezetten jelenhet egyáltalán
meg, hogy a writek előzetesen kodifikált, zárt készletében rendelke-
zésre áll eljárás ennek feldolgozására. Anyagi jog így meg sem jele-
nik; 29 döntést a laikus jury hoz; s a bíró - vagyis a jogi-jogászi
szakelem, a jog módszerességében és dogmatikai építkezésében meg-
testesülő „mesterséges értelem" 30 - csupán annyiban ellenőriz, vajon
az akcióformán belül zajlott-e mindez le. Olyannyira eljárásban merül
ki a jog, hogy ezzel immár mind a formalizmus, mind a kazuisztika s
a logika kérdése is a klasszikus angol jogban új értelmet nyer. Hiszen
egyfelől „senkisem tudhatja, hogy a jury milyen jogot alkalmaz, mi-
közben szigorúan megvont formális keretek közt jár el", másfelől
„esetekből képződik a jogi folyamat, az esetek azonban n e m képeznek
jogot, s így ellentétben sem állhatnak egymással." A voltaképpeni
döntés tehát kívül áll a jogon, faktualitásként kezelt matériája pedig a
logikán. Ezért nem más, mint egyfajta „lebegés" volt és m a r a d t az an-
golszász jog mindmáig jellemző állapota, 31 amelyben még az sem tisz-
tázott, vajon előzetesen jelen van-e „szabály", s ha igen, úgy képezhe-
tő-e a szabályból „norma". 3 2
#

28
F. W. Maitland The Forms of Action at Common Law (Cambridge: Cambridge
University Press 1954), 5. o. (Glenn, 211. o. 20. j.)
29
,,[A]mennyiben anyagi jog egyáltalán létezett, úgy azt a writ elrejtette, hiszen
»réseiben« »titkosította«" - írja H. S. Maine Dissertations on Early Law and Custom
Lectures delivered at Oxford (London: John Murray 1883), 389. o. (Glenn, 21. j.)
30
„Equity and Lawes, an articiall Reason and Will" in Thomas Hobbes Levia-
than... (London: Andrew Crooke 1651), The Introduction [://oll.Liberty-
fund.org/Texts/Hobbes...].
31
Jogerővel is csupán a jury döntése bírhatott, ami azonban nem érintette,
nem is tette hát megváltozhatatlanná a jogot. Glenn, [idézetek] 60. o. 17. j., 235. és
233. o., valamint [megjegyzés] 219. o.
32
Vö. a szerzőtől 'Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában [Utószó a
második kiadáshoz]' in Varga Csaba A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelen-
ség 2., jav. és bőv. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 379^403., különösen
390-391. o. és - teoretikus kitekintésben - 'Szabály é s / v a g y norma; avagy a jog
fogalmiasíthatósága és logizálhatósága' in Regula iuris Szabály é s / v a g y norma a
jogelméletben (A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2003.
szeptember 26-27-én rendezett konferencia anyaga) szerk. Szabó Miklós (Mis-
kolc: Bíbor Kiadó 2004), 23-30. o. [Prudentia Iuris 22].
(Eltérő „racionalitások" és „logikák") Ha és amennyiben ezért elfogad-
juk, hogy a racionalitás maga sem több, mint egyfajta lehetséges ha-
gyomány, 3 3 sőt egyszerűen

„tévedés [...] azt feltételeznünk, h o g y v a n és s z ü k s é g k é p p e n feltalálha-

tó egy olyan perspektíva, amelyből mint egyetlen, legjobb v a g y legma-
gasabb n é z ő p o n t b ó l az eszményi racionalitást megítélhetnénk" 3 4

és ezért végső soron be kell látnunk, hogy

„ k ü l ö n b ö z ő t í p u s ú logikák és szemantikák egyaránt alkalmasan szol-

g á l h a t n a k a saját h e l y ü k ö n különféle elméletek eltérő összefüggései-
ben", 3 5

úgy a rend normatív alapjaként s kötése természeteként - egyik lehe-

tőségként - vagy az ismételhetetlen összetettség elismerésével a mér-
legelést követő döntés informalitását is felvállaló t e l j e s s é g gel,
vagy pedig - másik lehetőségként - a biztonság és a garantált ismétel-
hetőség igézetét előtérbe helyező r e d u k t í v e l j á r á s sal kell
élnünk. Az előbbi elfogadja a források és megközelítések (nézőpontok
és módszerességek, normatív kritériumok és érvelések) megkülönböz-
tetetlen és lezáratlan sokaságát, az utóbbi mindebből előzetesen kivá-
lasztja - létrehozza és ezzel lezáróan kodifikálja - azt, amit
axiomatizmusában majd logikai következtetésként, tehát előfeltételei-
ből szükségszerűen következőként származtathat. Míg e reduktivitás
deduktív alapú logikát kínál (mely csődje esetén gyakorlati tagadás-
ként is legfeljebb a fuzzy logic stochasztikus, statisztikai vagy éppen
probablitás-alapú helyettesítésébe csap át), a teljesség elfogadása ese-
tén a logika a maga matematikai eszményiségében vagy egyszerűen
n e m talál alkalmazási terepre, vagy pedig axiomatikusan immár ér-
telmezhetetlen polivalens (többértékű, azaz az igaz vagy hamis, jog-
szerű vagy jogszerűtlen dichotómiáját kiiktató, gyakorlatilag alkal-
mazhatatlanná tevő, esetleg közbenső - bizonytalanító - fokozatokkal
felváltó) formákat vesz fel.

33
Kari Popper 'Toward a Rational Theory of Tradition' in uő. Conjectures and
Refutations 3 rd ed. (London: Routledge Kegan Paul 1969).
34
D. C. Dennett Darwin's Dangerous Idea Evolution and the Meanings of Life
(New York: Simon & Schuster 1995), 502-505. o. (Glenn, 44. o. 39. j.)
35
D. Pearce Roads to Commensurability (Dordrecht: Reidel 1987), 9. o. (Glenn,
333. o. 40. j.)
 Az „applikáció" (s vele a logikai „levezetés") gondolatköréből ki-
kerülés mesterpéldája a bírói gondolkodásnak a „gyakorlati okfejtés"
körébe utalása a mai a n g o l - a m e r i k a i elméleti rekonstrukci-
óban, mely csakúgy, mint n e m régi időktől a k o n t i n e n t á l i s
jogban CHAÏM PERELMAN érveléselmélete, logikailag értelmezhetetlen
tartományban marad. 3 6
Miképpen jelennek hát meg az egyes ősi jogokban ezek az alterna-
tív megoldások?
A z s i d ó jogban például az ellentmondó vélekedések egyidejű
elismerése bármiféle rendszerszerűség kizárásával olyan mértékig érve-
lésben kimerülővé teszi az egész kultúrát, hogy maga a Talmud immár
olybá tetszik, mintha „számos szövegből számos szerző mind egyszerre
beszélne", miközben a szabály vagy bármiféle egyértelműség még
mindig n e m jelenik meg: „Éppen ott leledzik benne valahol...". Csakis
önostorozás írathatja le ily sarkosan az alábbi véleményt: „iszonyatosan
kiábrándító könyv [...:] minden lebilincselő [..., de] semmi sem olyan,
amiben megbízhatnánk". 3 7 Ennek megfelelően „inkább konkrét, sem-
mint absztrakt" a terminológiája; ebben a szerződés is általános típus-
vonásokat nélkülözően egyedi; 38 bárminemű kategória kizárólag figu-
ratív, leíró értelemben, de n e m fogalmi osztályjelölésként használatos.
Mindebben a nyugati civilizációtól mára feledésre ítélt ősi bölcsesség ölt
testet, miszerint az axiomatikus gondolatnak voltaképpen nincs való-
ság-referenciája: önmaga lehet csupán a tárgya, amint önmagára vonat-
koztatottságán túl nincs is érvényessége. 39

36
„A g y a k o r l a t i o k f e j t é s [...] átmeneti természetű. Nem annak
megállapítását célozza, hogy valamely álláspont abszolút értelemben helyes, ha-
nem inkább annak kimutatását, hogy ez az álláspont magasabbrendű, mint vala-
mely másik. Rejtetten vagy nyíltan tételek összehasonlítása a tárgya" - írja C. Tay-
lor Sources of the Self The Making of the Modern Identity (Cambridge, Mass.: Har-
vard University Press 1989), 72. o. A. Jonsen «fe S. Toulmin The Abuse of Casuistry A
History of Moral Reasoning (Berkeley, Los Angeles, London: University of Califor-
nia Press 1988), 341. o. pedig így definiálja: „A gyakorlati okfejtés az etikában nem
változatlan axiómákból formális dedukciók levonása, hanem ítélet kimondása,
vagyis nézőpontoknak egymással szembeni mérlegelése". (Glenn, 44. o. 39. j.)
37
Glenn, 98. o., az utolsó idézet R. Goldenberg 'Talmud' in Back to the Sources,
157. o.
38
M. Elon 'Contract' in Principles of Jewish Law ed. M. Elon (Jerusalem: Keter
Publishing House 1975), 247. o. (Glenn, 94. o. 35. j.)
39
,,[A]z elvont fogaimiságú mintákkal szembenálló modellek használatának
nagy előnye egyebek közt abban rejlik, hogy képessé tesznek a bizonyítás
módszerei érvényességének állandó felülvizsgálatára [...]. [A]bsztrakt fogalmak
 Az i s z l á m jogban hasonló gyökérzetből kerül az élre az ikhtilaf
[a különbözőség doktrínája], benne a logikai ellentmondás mindkét
felét is akár egyidejű isteni sugallatként elfogadó hadith [nyomatékos
prófétai kijelentés] vállalásával: „A véleménykülönbség [...] az Isten
nagylelkűségének jele." 40
Végezetül a h i n d u jogban sem találunk „pontos meghatáro-
zást", dedukciót, avagy bárminemű rendszerezésre hajlandóságot;
minthogy ennek nincs is helye a hindu világképben. Ha ugyanis min-
den és mindenki részesedik Brahmanban mint világalkotóban, akkor
csakis közösség van, és sohasem elkülönülés, sőt a változás képzete
sem lehet más, mint pusztán illúzió. 41
A távol-keleti gondolkodási formákkal együtt így az ősi kultúrák
az ember dolgaiban mind egyöntetűen sokértékű logikákkal számol-
nak, miközben m i n d e n n e m ű megkülönböztetést, sarkítottságot és po-
larizáltságot, bármiféle diszkrét mivoltot tárgyakban vagy eszmékben
egyaránt csakis pusztán mesterséges emberi beavatkozás gyanánt fo-
gadhatnak el.

(Mentalitás a jog megalapozásában) A hangsúlyváltás nyilvánvalóan

szembeszökő. Amiről e nagyszerű összefoglaló kitekintésben az ada-
tok, kifejtések, filozofálások gazdagsága szólt, kevésbé intézmények,
mint inkább gondolkodásmódok. M e n t a l i t á s ok, amik a világra
rácsodálkozás, a világban megélés folyamatában a túléléshez átélt ki-
hívásokra válaszolva egyebek közt intézményi feleleteket is adnak.
Nos, az intézményesedés, mint tudjuk, már közbenső állomás a for-
malizálódás útján. A végső beteljesedés az axiomatikus eszményű ko-
difikáltság - akár a tételes jogban, akár pusztán mentális reprezentáci-
óként a mögötte álló doktrínában - , amikor elvont fogalmiságok egy-
máshoz logikailag rendezett rendszereként áll elő immár a jog. Ekkor-
ra már az intézmény sem egyszerűen gyakorlati problémamegoldás

[...] kizárólag hasonlóképpen absztrakt terminusok használatával definiálhatók

csupán, és ezért sohasem lehetünk biztosak abban, hogy meddig relevánsak és
mikor térítenek el a tárgytól". Steinsaltz The Essential Talmud, 147. o. (Glenn, 99. o.
53. j.)
40
Glenn, 325. o.
41
P. Diwan Modern Hindu Law Codified and Uncodified (Allahabad:
Allahabad Law Agency 1958), 1. o. Vö. Glenn, 253-268. o.
alkalmi vagy rutinizálódó szülöttje, h a n e m absztrakt formula, ami
egyszersmind egy másik fogalmi absztrakció mentálisan konkretizált
reprezentációja. Nos, egykor például a klasszikus összehasonlító jog
ennek szülöttje volt, hogy a klasszikus természettudományos osztá-
lyozás igényéből született taxonómia 42 eszközeivel gombostűjére fel-
tűzze a szárazon tisztára logizált egyes fogalmi absztraktumokat. An-
nak viszont, amiről a jelen körben, a világ jogi hagyományainak egy-
szerre élőként felfogott konspektusa kapcsán szólhattunk, azon embe-
ri dilemma, problémamegoldás a tárgya, amit a puszta túlélés érdeké-
ben a rend szüksége kényszerít ki a különféle kultúrákban. Ez munkál
mindenben - az ordo jegyében történő problémafelvetésben, reagálás-
ban, ehhez gondolhatóságok, technikák keresésében, tervezéssel vagy
folyamatosságot nyerő gyakorlat nyomán intézményteremtésben,
eszközkészlet létrehozásában s mindezeknek az eredeti elgondolástól
folyvást elszakadó, kívánatosan mégis éthoszkörében m a r a d ó min-
dennapi működtetésében - olyannyira, hogy némi többletlendülettel
még akár azt is mondhatnók: ez a motor, a többi csupán porfelhő...
Persze, tudjuk, hogy a civilizációs fejlődés tagol, strukturál és diffe-
renciál, és mindeközben mindenekelőtt formalizál, tendenciájában
olyan, könnyen akár embertelenítő hatásmechanizmusokat is beindító
sikerrel, hogy néha olybá érezhetjük immár - sajnos, joggal - : gondol-
kodásunk pusztán reaktív, amennyiben csupán kitölti a formáktól
eleve megszabott kereteket.
Magunkra, az általunk művelt kertekre tekintve azt kell látnunk,
hogy a bírói döntések megőrzése és gyűjtése, érvanyaguk felhasználá-
sa, meghivatkozása vagy egyenesen az eseten túlmutató autoritativ
érvényesítése csakúgy, mint akár a bírói döntési kötelemnek (s vele a
jog általános hozzáférésű szolgáltató közeggé vált mivoltának) elis-
mertetése, akár azonos ügyben az ismételt (mert másként jogszerű)
konszideráció (tehát: fellebbezés) kikényszeríthetősége - mindez egy-
aránt viszonylag új és a nyugati kultúrára jellemző partikuláris fejle-
mény. Szintén legújabb korunk s benne a nyugati világkép terméke az
az absztraháló dogmatikai vívmány, hogy a jogból az individuumra
szabott általános igényeket kovácsoljanak, amelyekből immár generá-
lis státusz születhet alanyi jogosultságoknak a személyek adott körei-
hez rendelése örvén. És az angol civilizáció (úgy-ahogy, azaz velejé-
ben tisztázatlanul s ellentmondásosan) alig egy évszázadon belül lát-

42
Elsőként, a természet reális tárgyain Carl von Linne [Linnaeus] Systema
naturae [1735] (London: Trustees of the British Museum 1956) kísérelte meg.
szik csupán valamelyest hasonulni a kontinentális kultúrá(k)hoz ab-
ban, hogy a jogban egyáltalán logizáljon, vagyis hogy legalábbis érteni
és saját értékén felismerni kezdje a kontinentális követelményt arra
nézve, hogy a jog forrásként meghivatkozható testében fogalmiságot,
a fogalmiság kizárólagosan normatív forrásaként és hordozójaként
pedig specifikus eljárással képzett (tételezett) szövegszerűséget azo-
nosítson - mint amelynek talaján a jogi megítélésnek formális műve-
let(ek)re történő (s legalábbis igazolási célból levezetésként értékelhe-
tő) redukálása, azaz elkülönülő egyneműsítése egyáltalán elképzelhe-
tő. Összegezve: azt láthatjuk tehát, hogy DESCARTES és LEIBNIZ formá-
lis racionalizmus-utópiája mozgásokat és törekvéseket gerjesztett
ugyan, de sem egyenesvonalú fejlődéshez, sem az ellentmondás ki-
zártságát elutasító egyéb, nem-formális racionalizmus-hagyományok
visszaszorulásához n e m vezethetett. Végkövetkeztetésként így aligha
m o n d h a t u n k többet vagy mást annál, mint hogy noha lehetnek újak a
gondjaink, dilemmáink mégis javarészt a régiek.
Nos, ezzel visszatértünk az emberhez, aki maga körül kultúrát te-
remtve humanizálja létét, amihez hagyományából merít erőt. Mindez-
zel pedig a jog forrása után kutattunk, finom mélyszerkezetében,
melynek tudatosítása, eddig kialakult civilizációs alakulásai sokszínű-
ségének a lehető megőrzése egyaránt és különösen bármiféle tájéko-
zódáshoz, válaszutakban meghozandó döntések megalapozásához
elengedhetetlen feladatunk.
Mai irányok
 JOGÁTVITEL, JOGÁTVÉTEL
(Fogalmi elemzés napjaink globalista
tendenciái tükrében)*

Az elmúlt évtizedekig az átvételben végződő joghatások kérdése az

összehasonlító jog vizsgálódási köréhez tartozott. A jogtörténet csak
annyiban érdeklődött iránta, amennyiben nemzeti vagy összehasonlí-
tó leírás tárgyaként megkerülhetetlennek (mert történetesen éppen így
bejárt útnak) bizonyult; jogszociológia (és az ekkoriban m é g inkább -
de legalább is részben - a jogszociológia rurális vagy egyébként primi-
tív, marginális viszonyok közti kiterjesztésének tekintett jogantropo-
lógia) pedig kizárólag egy már bevallott diszfunkcionalitás - tehát va-
lamely normálisnak tekintett siker várakozásához képest valamilyen
kivételes, tehát abnormitásnak számító kudarc - kórisméjének a leíró-
jaként, esetleg egy mindezek után esetleg még számbajöhető valame-
lyes terapeutikus pótcselekvés vagy kerülőút javaslójaként mutatott
iránta érdeklődést.
Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. A jelenség is, az iránta
megnyilvánuló politikai érdeklődés s a t u d o m á n y o s érdekű elemző
szándék is egyaránt általánosodott. Ezt fejezik ki m a g u k a kérdéses
jelenség egyes összetevőinek leírására használt változó fogalmiasítá-
sok, amik természetszerűleg egyszersmind híven tükrözik azon
hangsúlyok módosulását is, amik az utóbbi évtizedekben végbemen-
tek a jogátvitel globális jelenséggé válása nyomán; valamint azok a
tudományos viták, amelyek e folyamatos hangsúlyfinomodást követ-
ték, miközben egyben persze ki is provokálták. Nos, az a körülmény,
hogy fenntartó közegként a jogban a hangsúly egyre inkább a jogi kul-

* Készült 2003-ban a Nagoyai Egyetem graduális jogi kara és a Magyar Tu-

dományos Akadémia Jogtudományi Intézete közötti tudományos kutatási
együttműködés keretében.
túrára helyeződik, sajátos ellensúlyként a jog merő technikalitását is új
fénybe emelte, mint ami önmagukban arctalan készségek sorát bizto-
sítja ahhoz, hogy egy jogi kultúra egyáltalán kifejlődhessen és meg-
nyilvánulhasson.
Mindez eset-tanulmányként értékelhető példák tükrében lehetővé
teszi immár néhány következtetés levonását. 1

1. Terminusok
7
Recepció' / 'octroi' / 'jogexporf
Az, amit a római jog sok évszázados elfeledettség után csaknem kulti-
kus igazodásnak induló kontinentális és angolszász újjáéledéseként
ismerünk; avagy az a világméretű elterjedés, ami mindenekelőtt a
francia, osztrák, német, majd svájci polgári törvénykönyvek részben
kultúrákon keresztül áthatoló sikerét bizonyította; sőt még az a nem
lebecsülendő hatás is, amit egy a kodifikáció fogalmiasító rendszer-
eszményétől szokásosan idegennek tekintett 2 (mert jobbára induktív-
ként jellemzett tapasztalati gondolkodásmódból indító 3 ) angol-
amerikai berendezkedésben is a kódexek az amerikai államalakulás-
ban s a brit birodalmi jogfelépülésben, kódexpótlékok pedig az USA
belső jogharmonizációjában kifejtettek 4 - nos, mindez a jogtudományi
vizsgálódásban annyira természetes és szerves(ülő) folyamatnak tet-
szett, hogy magától értetődő adekvátsággal adódtak e jelenségre a
mindebben élenjáró európai kontinentális tapasztalatból merítő des-

1
A kezdeményező japán fél mentalitásáról ad számot Традиционное право
Узбекистана и Яапонии Проблемы совершенствования законодательства
[Материалы международного симпозиума, 11-13 сентября 2002, г. Ташкент]
(Ташкент: Ташкентский Государственний Юуридический Институт 2002)
174. о.
2
Gunther A. Weiss 'The Enchantment of Codification in the Common-Law
World' Yale Journal of International Law 25 (2000), 435-532. o. kifejtése viszont ép-
pen azt bizonyítja, hogy az Európai Unió kodifikációs magánjogegységesítése
éppen nem idegen - tehát nem is külső hatásként érkezik - az angolszász jog tör-
ténelmi szellemiségéhez képest.
3
Vö. a szerzőtől 'Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában: Utószó' in
uő. A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség [1979] jav. és bőv. 2. kiad.
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 379^03. o.
4
Az egész kérdéskörhöz lásd a szerzőtől A kodifikáció mint társadalmi-
történelmijelenség 439 pp., passim.
k r i p t í v f o g a l m a k , j e l e s ü l a ' r e c e p c i ó [ n é m e t Rezeption]'5 és a francia
'octroi6 [ a n g o l u l : imposition7]'. H a b á r m á s tőből eltérő m ó d o n képzettek
ezek, s z i m m e t r i k u s ellenfogalmakat alkotnak: előbbi az átvevő oldalá-
ról t ö r t é n ő cselekvést leírva, h a l l g a t ó l a g o s a n e g y belőle k i i n d u l ó
s z á n d é k o t feltételezve;8 utóbbi p e d i g az á t a d ó oldaláról történő kez-
d e m é n y e z é s t jelezve s az átvevő oldaláról valamiféle n y o m á s hatására
p u s z t á n tűrést sejtetve.9 Mégis, n e m c s a k arról a d h a t u n k s z á m o t , h o g y

5
Latinból: 'recipere / reception'-, ez azonban nem használatos ilyen folyamatjel-
zésre az angol nyelvben.
6
Angol szóként gyakorlatilag ismeretlen. A XV. századtól kezdve a franciá-
ban ismert 'octroyer' az angolban kizárólag a 'hatóságtól engedményezés' értel-
mében terjedt el, rákényszerítést, diktátumot jelentve. Ritkán, 'octroy' formában
igeként 1865-től mégis használják a fenti jogi értelemben, azonban a német
'oktroyiren' hatására.
7
Latinból ['impönére'] átvett francia [a XI. században 'enposer', 1302-től pedig
'imposer'] szó nyomán, a XVI. század végén például már ilyen szövegösszefüg-
gésben [Richard Hooker Of the Lawes of Ecclesiasticall Politie I (1594), ii, § 6] ismer-
ten: „The Imposition of this Law upon himself is his own free and voluntary
Act." The Compact Edition of The Oxford English Dictionary [1971] Complete Text
Reproduced Micrographically, I—II (Oxford: Oxford University Press) xii + 4116
o., 1389. (101-102.) o.
8
PI. Roland R. Bahr 'Rezeption als Kulturbegegnung (Zur Notwendigkeit
eines erweiterten Rezeptionsbegriffes für die Beurteilung moderner Rechtsre-
zeptionen)' Ritsumeikan Law Review (1987), No. 2, 35-62. o.; Ernst E. Hirsch
Rezeption als sozialer Prozeß Erläutert am Beispiel der Türkei (Berlin: Duncker &
Humblot 1981) 139 o. [Schriftenreihe zur Rechtssoziologie u n d Rechtstatsachen-
forschung 50]; Imre Zajtay 'Die Rezeption fremder Rechte u n d die Rechts-
vergleichung' Archiv für die civilistische Praxis 156 (1957), 361. és köv. o.; Andreas
B. Schwartz 'Rezeption und Assimilation ausländischer Rechte' in uő. Rechts-
geschichte und Gegenwart Gesammelte Schriften zur Privatrechtsgeschichte und
Rechtsvergleichung, hrsg. Hans Thieme & Franz Wiacker (Karlsruhe: Müller
1960), 581. és köv. o. [Freiburger staats- und rechtswissenschaftliche Ab-
handlungen 13]; Alan Watson 'Aspects of Reception of Law' The American Journal
of Comparative Law 44 (Spring 1996) 2, 335-351. o.; C. C. Turpin 'The Reception of
Roman Law' The Irish Jurist III (1968), 162-174. o.; Peter Bender Die Rezeption des
römischen Rechts im Urteil der deutschen Rechtswissenschaft (Frankfurt am Main
& Bern: Lang 1979) 168 o. [Rechtshistorische Reihe 8]; Emst Pritsch 'Das
Schweizerische Zivilgesetzbuch in der Türkei - seine Rezeption u n d die Frage
seiner Bewährung' Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft 59 (1957), 123. és
köv. o.
9
Hasonló a 'jogexport [Rechtsexport]' terminusa is. Lásd pl. Wolfgang Babeck
'Stolpersteine des internationalen Rechtsexports' Aus dem Westen was Neues
a francia (és - eltörpülő mértékben - az osztrák és a német) megszálló
hódítás mentén kikényszerített jogkiterjesztés, valamint a brit biro-
dalmi jogegységesítés adminisztratíve véghezvitt esetein túl mindhá-
rom imént említett példa-csomagunk is spontán, az átvevő oldaláról
jelentkező igényről és kezdeményezésről, sőt kizárólagos (gyakorlati-
lag az átadó úgyszólván teljes passzivitása mellett zajló) cselekvési
sorról tanúskodott; de arról is, hogy a hódítás, illetőleg a gyarmati
alávetés megszűntével az egykori octroi csaknem kivétel nélkül recep-
cióvá szelídült. 10 Vagyis az, ami valaha ratione imperii diktált, most -
immár úgyszólván a véglegesség igényével - imperio rationis maradt a
cselekvés elve. Az imént említett szimmetrikus fogalmi megjelölés -
'recepció' és 'octroi' - így egyszersmind genealógiai levezetés gyanánt
is szolgál, kielégítve egy a 'jogcsalád' fogalmából indító jogi térképké-
szítés, jogrendszeri rendszerezés igényeit. Mindvégig szimbolizálhatta
hát a nagy sikereket a japán jogi modernizációtól a török joglaicizálá-
sig, melyek bármennyire kétarcú színben tűntek is fel később (a
jogantropológia finomabb kutatási módszerei fényében), egészében
áttörést jelentettek - alapfunkciójukban tehát a jog kétségtelenül be-
következő váltását eredményezték, s ezzel vállalt céljaikban sikert.
Mind e mögött pedig az állt, hogy a XX. század elején a jellegzetesen
európai talajról induló összehasonlító jogi mozgalom elsődleges
adottságként az akkoriban egymástól legmarkánsabban elszakadt an-
golszász és kontinentális jogi kultúra különbözőségét érzékelte. Csu-
pán ezek megszakadt vagy folytatásra lelt történelmi előzményeiként
vette számba a szélesebb értelemben vett egykori nagy Mediterrá-
n e u m történelmi kultúráit (az egyiptomitól, mezopotámiaitól, zsidótól
a rómain át az iszlám és germán intézményesedésekig), és mindezek-
ből naturális történelmi származtatással, a tényleges hatások mentén
haladva építhette fel múltbéli és jelenkori világa jogrendszereinek
taxonomikus térképét.

(2002), No. 4: Interessenpolitik durch Rechtsexport [www.forum-recht-online.de/

2002/402/402babeck.htm].
10
ALAN WATSON helyes meglátása szerint pontosan e kettősségnek - ha egy-
kor kényszer hatására is elfogadottan, mégis jobbal ma már aligha helyettesíthe-
tően - kellene elgondolkodtatnia arról, hogy (ha talán nem is tudjuk mindig pon-
tosan, adott pillanatban mit és miért is teszünk) a nagy történelmi joghatások
egészükben mégis egyféle optimalitást testesíthettek meg.
'jogátvitel' / 'jogkölcsönzés'
A századközép francia fogalmi terméke 11 a 'jogátvitel [transfert de
droit]'12, mely immár egy semleges közép pozíciójából írja le a jog
mozgását, aminek eredményeként egy adott időponttól kezdve már
nemcsak egy bizonyos A (származási) helyen, de valamilyen m ó d o n
átvíve egy eladdig számára ismeretlen B (fogadó) helyen is - szemléle-
tével, doktrínájával, megoldásával, szabályával, intézményével, illető-
leg mindezeknek részleges halmazával vagy viszonylag teljes
rendszerével (stb.) - jogként szolgál. Hasonlóképpen semleges jelzést
céloz a 'jogkölcsönzés [legal borrowing]' angol-amerikai körökben el-
terjedt kifejezése is, mely a német nyelven uralkodó 'Rezeption'-nal
szemben az angol nyelvi közegben nem hat idegenül, ámbár nem
mond többet sem: az előbbivel azonos mozgást ugyanabban a cselek-
vési irányban nem a meg k a p á s , hanem a k ö l c s ö n vétel oldalá-
ról fejezi ki.

'jogátiiltetés'
Ebbe a kialakult helyzetbe robbant bele az akkoriban még Edinburgh-
ban a kontinentális magánjogtörténet professzoraként működött
ALAN WATSONnak addigi saját, a római magánjogra koncentráló ak-
kori munkásságában is új irányt jelölő műve, a Legal Transplants, mely
szerzője elementáris felismerésének az élményét közvetítette a külvi-
lág számára: az arra rádöbbenést, hogy az imitáció, vagyis saját új le-
lemény helyett a máséból éppen - történetesen véletlenül - kézre álló-
nak a felhasználása az egyik leghatalmasabb vonulat (ösztönzés és
gyakorlat) a jog fejlődéstörténetében. 1 3 A 'jogátültetés' divatos hívó-
szóvá lett, s képi erejénél fogva nemcsak kedvezővé tette a benne rejlő
problémamag irányában a tudományos érdeklődés megnyílását, de -
éppen a metaforikus kifejezés esetlegességeibe kapaszkodva - sajátos
kontroverziákat is teremtett. Hiszen - m a r a d v a az angol nyelvben a
nyilvánvalóan botanikai eredetű, 'trans+plant | äre' származású és ösz-
szetételü 'transplant' szónál - igeként, az 'átültetni [növényt]' értelmé-
ben már 1440 óta bizonyítottan használják, főnévi használata a '[pa-

11
Jean Gaudemet 'Les transferts de droit' in L'Année sociologique 27 (1976), 29-
59. o. [Sociologie d u droit et de la justice].
12
Latinból: 'trans+ferre'; angolban 'transfer', mai értelemben 1392-tól haszná-
latosan.
13
Alan Watson Legal Transplants An Approach to Comparative Law (Edin-
burgh: Scottish Academic Press 1974).
lánta, ami át van ültetve]' értelmében pedig 1756 óta fordul elő. Meta-
forikus igei kifejezésként, 'átültetni [embert]' jelölésével bizonyítottan
1555 óta használják, egy egész embercsoportot magábanfoglaló 'átül-
tetni [népet stb.]' értelmében pedig 1608 óta. Sebészeti összefüggésben
- bőr vagy szerv transzplantálásaként - 1786 óta ismert; 14 s íme, úgy
tűnik, most e kétségkívül távolról merített metafora egy újabb, immár
ez utóbbira ráépülő metaforikus asszociáció tárgya lesz, és WATSON
óta immár a szervátültetés mintájára, egy donor és egy receptor ket-
tősségében beszélünk jogátültetésről 15 is.
Szerencsés-e a kifejezés, vagy sem? Nos, talán nyitott e kérdés, de
idővel majd elválik. Á m kétségtelenül félreérthető. És ú g y tetszik,
hogy ugyanúgy, ahogyan a napjainkban egyre erőteljesebben homo-
genizáló, artificiálisan konstruált s eredendően természetellenes kész-
tetéseket is beépítő szocializációink ellenére eddig úgyszólván isme-
retlen, célratörő kegyetlenséggel tudnak minden egyebet m a g u k alá
rendelni emberi vadságaink (talán az ún. civilizációs fejlődésünkben
egyre következetesebben elnyomott ösztönélet kényszeres robbanása-
ként), t u d o m á n y o s magabízásunkból is olykor éppen kizárólag racio-
nalitásunk fedezetlensége, a példabeszédbeli király mezítelensége de-
rül ki. Mindenesetre tudományművelésünkben az imént hivatkozott
összefüggésből is kitűnően elég erős a szómágia ahhoz, hogy abból,
ami nyilvánvalóan metaforikus kifejezés, tehát az eredendő tárgytól
idegen irányokba és mezőkhöz vezető asszociatív körrel rendelkezik -
vagyis abból, amit fogalmilag, amennyiben egyáltalán komolyan ve-
hetnénk, nyelvi megformálásában legjobb indulattal is legalább képi-
leg zavarosnak kellene tekintenünk, mégis, mintha a jogtudománynak
a legrosszabb német doktriner hagyomány ezek szerint túlélő szelle-
mének engedelmeskedve n e m is lenne más tárgya, mint önmagukban
fedetlen, valós referencia nélküli szavak csupán - , nos, ebből mégis
viták, kontradikciók, tagadások, vagyis a külső nyelvi burkot a tárgy-

14
Cf. The Oxford English Dictionary, passim, as well as David Nelken 'Towards
a Sociology of Legal Adaptation' in Adapting Legal Cultures ed. David Nelken «Sc
Johannes Feest (Oxford: Hart Publishing 2001), 7-54. o. [The Onati International
Institute for the Sociology of Law], különösen 17-18. o. 10. jegyzet.
15
A szoros formájában vett 'átültetés' ['transplantation'] szót az angol jogi
értelemben nem használja. A 'legal transplant' kifejezésében viszont a főnév éppen
magát a transplantatumot jelenti: „That which is transplanted; spec, in forestry, a
seedling transplanted once or several times." The Oxford English Dictionary, p.
3384. (275/2.) o.
gyal magával összetévesztő (mert azonosító) félreértés-sorozatok tud-
nak támasztatni jobb sorsra érdemes teóriákban is.
Hiszen nyilvánvaló, hogy - ami sebészeti jelentéskörét illeti - bő-
röm, rokonom fél veséje, avagy éppen a disznószív, ha egyszer abba a
nyomorult helyzetbe kerültem, hogy belém ültettessék, a további fo-
lyamatok során vagy mint ugyanaz, ugyanakként fog m ű k ö d n i belém
kerülten is, vagy kilökődik (ami az egész beavatkozás kudarcát, hiá-
bavalóságát jelenti), avagy - ami pusztán hipotétikus, tisztán logikai-
lag előállítható alternatíva, mert még n e m fordult s elvileg sem most,
sem a jövőben bizonyára nem is fordulhat elő - mégis csak másként
kezd el funkcionálni (ami viszont következményeiben az előbbi esettel
egyértelmű: orvosi értelemben csődöt jelent, személyemben pedig
szintén bizonyára pusztulásomat eredményezi). Ugyanakkor a bioló-
giai jelentéskörben mégis lehetséges, hogy az, amit átültettek, új kör-
nyezetében sérülékenyebbnek fog bizonyulni, kevesebb reakciós vagy
(ön)regenerációs képességet mutatva fel, vagyis eredeti mivoltával
azonosként m e g m a r a d v á n mindazonáltal gyakorlatilag korábbi
önmagának mégis csak egy satnyább változatát fogja megjeleníteni. A
biológiai létmódon belül maradván, feltehetően hasonló lehetőségek-
ről tanúskodik a par excellence erdészeti s általában a botanikai hason-
lat is. Szintén közös jegy, hogy mihelyt a magot, növényt, fát, avagy az
állati vagy emberi bőrt vagy szervet átültettem, a 'transplanter [aki-
ből/amiből átültetnek]' és a 'transplantee [akibe/amibe az átültetés
történt]' közt 16 - annak a nézőpontjából, amit átültettek - minden kap-
csolat immáron megszakad: az átültetett dolog régi hordozójából és
környezetéből többé már nem meríthetve, immár kizárólag az új hor-
dozóhoz és környezethez kapcsolódik.
Az ember társadalmi létmódja okán azonban akár egyes ember,
akár teljes embercsoport „átültetéséről" legyen is szó, itt már nyil-
vánvaló, hogy - a biologikum szintjét meghaladva - a fogadó környe-
zetben m a g u n k is átalakulhatunk. Ez természetszerűleg n e m is lehet
másként, hiszen nem azért élünk, hogy ön(re)generáló automataként
m a g u n k b a n valamiféle puszta azonosságot reprodukáljunk, hanem
olyan m ó d o n (és azért) élünk, hogy a mindenkori (esetünkben: az új, a
megváltozott) szűkebb és tágabb környezet kihívásaira válaszol(j)unk.
Ennélfogva válaszadási képességünk gazdagságban, belső differenci-
áltságban egyaránt gyarapodni fog a korábbi állapothoz (valószínűsé-

16
E terminusok az angol nyelvben - ritkábban használtan - 1611-től, illetőleg
1687-től fordulnak elő.
gekhez és elvárhatóságokhoz) képest. Röviden szólva tehát, a biológi-
ai (botanikai és humánsebészeti) hasonlatba rejtett f u n k c i o n á -
lis (ön)azonosság-reprodukció hangsúlyozásával
szemben e metafora társadalmi nézőpontú használata az átültetettet
már közvetlenül saját új hordozójától és környezetétől függő kölcsön-
hatásban, k ö l c s ö n ö s t o v á b b a l a k í t o t t s á g ban láttatja.
Következésképpen a régi hordozóval és környezetével történő kapcso-
lattartás a biológiai használatú metaforával szemben itt, a társadalmi
értelmű átültetésben már felvetődhet. Á m d e itt is kizárólag új, az átül-
tetés pusztán faktuális tényébe még bele nem foglalt aktusként -
vagyis annyiban, amennyiben egy egyszeri alkalomhoz fűződő, vagy-
is az átültetés tényéhez kötődő uno actu hatásgyakorlás helyett például
egy megszakítatlanul fenntartott folyamatra törekszünk. 1 7 Amint majd
rögvest látni fogjuk, ezekbe az itt jelzett eltérő asszociációs lehetősé-
gekbe kapaszkodott a jogi gondolkodás is napjainkban - talán pusztán
azért, hogy a fentiekből magának (szükségtelenül? mesterségesen?
talán, ám a fogalmi tisztázást mégis kikényszerítve) problémát ková-
csoljon.
Mindazonáltal, a 'jogkölcsönzés' a maga pusztán jelzésként hasz-
nált, konceptuálisán n e m különösebben kimunkált fogalmával alkal-
masnak bizonyult arra, hogy WATSON csattanós kifejezést adjon
jogtörténészként nyert rádöbbenésének arról, hogy a jogfejlődés/jog-
fejlesztés igazi menete minták ide-oda vándorlásában, a „je prends mon
bien où je le trouve" [onnan veszem javamat, ahonnan tudom]
MOLlÈRE-i kiállásának 18 gyakorlatias gesztusa által, vagyis a bárhon-
nan vett megoldásoknak a folytonos továbbalakító adoptálása és
adaptálása formájában zajlik. 19

17
Igaz ugyan, hogy „az is az elgondolt célok között lehet, hogy valamiképpen
újraalkossák ama szélesebb szövegösszefüggés néhány vonatkozását, amelyből
az átültetés történt", mégis - Nelken idézett (19. o.) véleményével szembefutva -
a biológiai és a szociális közt semmiképpen sem kritériumjellegű a különbség,
hiszen a továbbhatás valamelyes feltételei elvileg a botanikai s a sebészeti átülte-
tésnél is megteremthetők és célul tűzhetők.
18
Scapin in A fösvény [L Avare].
19
A jelen szerző negyed évszázaddal ezelőtti olvasmányélményét tükröző
összegzése szerint „Vajon a tehetetlenség lenne az emberi társadalom fejlődésé-
nek mindmáig leghatékonyabb eszköze? Vajon az utánzás lenne az emberi társa-
dalom legmaradandóbb hozzájárulása saját létének mind fejlettebb feltételek kö-
zött történő biztosításához?" Varga Csaba 'Jogátültetés, avagy a kölcsönzés mint
egyetemes jogfejlesztő tényező' Állam- és Jogtudomány XXIII (1980) 2,191. o.
'piacgazdaság megteremtése' / 'demokrácia és joguralom építése' /
'emberi jogok biztosítása' / 'európai (magán)jogkodifikáció'
'Law and Development" / 'Modernization and Law' / 'droit du
développement*
Ma, amikor e három évtizede elhangzott rácsodálkozás m á r közkincs-
csé vált, és egyedi aktusok, előfordulások, eseti kezdeményezések he-
lyett immár trendszerűvé, professzionálissá, nagyhatalmak, tőkét
é s / v a g y tudást koncentráló erőközpontok számára napi magatartássá,
közönséges üzletmenetté, esetleg olykor é p p a tevékenység fő profil-
jává lett a jogi mintákkal történő hatásgyakorlás vagy éppen (akár ku-
fár-mentalitással, tehát a mindenekelőtt saját hasznot realizáló s ezért
a nemzetközi irodalomban is a „kettős ügynökösködés" közvetítői
kategóriájával jellemzett 20 ) kereskedés, az ezeket jelölő terminusok
átveszik az eddigiekkel történő élést. 'Globalizáció', 'piacgazdaság
megteremtése', 'demokrácia és joguralom építése', 'emberi jogok biz-
tosítása', 'európai (magán)jogi kodifikáció' - m o n d j u k , és pontosan
tudjuk, hogy milyen kontextusban mit értünk, vagyis hogy mindegyik
esetben alapvetően külső modell(eke)t is követő jogalakításról van
szó, noha a megközelítések és szereplők, a választott utak és követett
eszközök, a módszerek és eljárások esetleg roppant változatosságot
mutathatnak.
Ugyanerre az eredményre jutunk, ha diszciplinárisán írjuk le az
ezek iránti s immár egyetemi, akadémiai, sőt esetleg egyenesen önálló
jogági struktúrákban is kifejezett szervezett érdeklődést. A Lazv and
Development körülhatárolt (és immár idejétmúlt, bukott) ideológiát,
ám egyszersmind változatlan formában újramegerősödő amerikai ku-
tatási irányt 21 is jelez; a Modernization and Law (vagy, pontosabban:
Modernization through the Law22) a jogszociológiának a harmadik világ-
ban és az egész közép- és kelet-európai térségben visszhangra lelt, és
úgyszólván az egész nyugati világtól támogatott és szakosodott prob-
lémalátását; a droit du développement pedig (a francia gloire emlékétől
alig szabaduló nemzeti én-központúságon és irradiáció-vezéreltségen

20
Vö. pl. Yves Dezalay & Bryant Garth 'The Import and Export of Law and
Legal Institutions: International Strategies in National Palace Wars' in Adapting
Legal Cultures, 11. fej., 241-255. o., különösen 246. o.
21
PI. Law and Development ed. Anthony Carty (Aldershot: Dartmouth 1992)
[The International Library of Essays in Law & Legal Theory, Legal Cultures 2].
22
Az amerikai akcionizmus változó tartalmú örököseként lépett ez a hi-
degháború korában indított World Peace through the Law washingtoni központú
mozgalma helyébe.
túl) ideológiamentes, egyenesen jogági jellegzetességekkel felruházott
s ekként szakosodott tudást, joganyagot és gyakorlati jogi tapasztala-
tot.

'jogi segítséglnyújtásY / 'jogi tanácsadás'

Továbbhaladva a burjánzásnak indult terminusok világában, ugyan-
ennek a szellemi környezetnek a kezdeményező és egyszersmind ha-
tást gyakorló szereplőre koncentráló, de önmagában semleges, inst-
rumentális kifejeződésű teremtménye a 'jogi segítségnyújtás [ritkáb-
ban foreign legal aid, gyakrabban s szemérmesebben legal assistance]'
vagy 'jogi tanácsadás [Rechtsberatung]'23. A cselekvésformát illetően ez
utóbbiak még határozatlanabbak, mint bármely előbbiek voltak.
Szemben azonban minden előzővel, a jogot ez már nem egyszerű
textualitásként fogja fel, következésképpen a jog alakítására gyakorolt
hatást, a jogi intézményrendszer egészének külső minta szerinti fej-
lesztését sem vezeti vissza pusztán szöveg szerinti átvételre. Jelképes
értelemben talán azt is elmondhatjuk, hogy nem a pozitivista gyökerű
„összehasonlító jog" diszciplínájának terméke ez, h a n e m a tágabb me-
rítésű „összehasonlító jogi kultúráké". 2 4 Hiszen eljárások és módsze-
rek sokaságát mozgósítja, az értelmező (hermeneutikus) háttérkultúra
alakításától a szűkebb vagy szélesebb oktatási formák s a tudás szét-
sugároztatását szolgáló eszközökkel élés kereteinek a megszervezésén
át egészen az érdekeltté tétel különféle lehetőségeinek a megteremté-
séig. Mindezeknek közös vonása, hogy az instrumentumtárnak csu-
pán egyetlen nevesített készsége a szöveg szerinti, tehát szabályok
formájában történő jogátvétel. Ha pedig ez pusztán egyetlen lehetsé-
ges s gondolható részelem csupán mások hosszú sorában, úgy immár
más lesz ennek a pozíciója is. Hiszen itt már nem pusztán valamiféle
szöveg a jog hordozója, hanem az egészében értelmezett jogi kultúra,
mint ami egyedül képes arra, hogy az átültetett szövegnek (ha egyál-
talán van ilyen) a jelentőségét és jelentését egyaránt megadja.

23
Vö. pl. Mark M. Boguslawskij & Rolf Knieper Koncepte für Rechtsberatung in
Transformationsstaaten (1995) és Wolfgang Gaul 'Sinn und Unsinn internationaer
Rechtsberatung' in Recht in der Transformation Rechts- und Verfassungswandel in
Mittel- und Osteuropa: Beiträge zur Debatte, hrsg. Christian Boulanger (Berlin:
Berliner Debatte Wiss-Ve. 2002), 102. és köv. o. [Potsdamer Textbücher 7].
24
Vö. a szerzőtől 'Összehasonlító jogi kultúrák: szempontok a fogalmi
körülhatároláshoz' Jogtudományi Közlöny LII (1997. január) 1, 45^19. o. és 'Össze-
hasonlító jogi kultúrák?' Jogtudományi Közlöny LVI (2001. október) 10, 409-416. o.
 Tudományos eszmélődésünk mai fokán ezért ez a legadekvátabb,
bár egyszersmind legátfogóbb, ezzel egyidejűleg a legkevésbé specifi-
kált, mert csupán a fejlesztés szándékát és külső segítségrendszerét
jelző fogalom. Annyit árul el pusztán, hogy külső minta é s / v a g y szer-
vezés bábáskodik egy jog(i rendszer) átalakításán.

2. Technikalitás

Eredeti művében WATSON nem adott fogalommeghatározást, h a n e m

egyszerűen a „szabályköltöztetés" vagy a „szabályok folyamatos és
tömeges kölcsönzése" jelenségéről szólt. 25 További pontosbításokkal
már csak jóval később, manapság, a kritikák hatására élt. Mostanában
viszont már eleve nyilvánvalóként tételezi, hogy „a szabály, ha egy-
szer már átültették, más lesz új otthonában"; és a szabályt egyértel-
m ű e n a jogpozitivizmus jegyében fogja fel - ámbár korántsem H. L. A.
HART S a m o d e r n angol joganalitikai iskola szűkkeblű szabály-
pozitivizmusaként, hiszen hasonló nyilvánvalósággal szögezi le, hogy
„szabályok - nem pusztán törvényi rendelkezések, de intézmények,
jogi fogalmak és struktúrák - átültetéséről van itt szó". Példaként
hozza fel

„ a n n a k s z i g o r ú a n m e g ő r z ö t t hitét, h o g y az egész b i r o d a l m o n keresztül

a feudális jog egy és u g y a n a z o n volt m é g akkor is, ha n e m p o n t o s a n
u g y a n a z az egyik és a másik országban. M i n d e b b ő l az a s z ü k s é g k é p -
peni tanulság a d ó d i k , h o g y átültetések révén a jog hasonlóvá, ha n e m
is azonossá válik k ü l ö n b ö z ő országokban". 2 6

A figyelmesebb olvasásból - ami n e m feltétlenül WATSON mai

ádáz kritikusainak sajátja - mégiscsak kiderül, hogy a kulcsmeghatá-
rozást megadta már eredeti művében is; csak éppen n e m erre figyel-
tek fel a mai bírálók. Eszerint, amint ideiglenes összegzésként már el-
ső megszólalásában is nyilvánvalóvá tette,

25
Alan Watson Legal Transplants 2 nd ed. (Athens, Ga.: University of Georgia
Press 1993), 21. és 107. o.
26
Alan Watson 'Legal Transplants and European Private Law' Ellectro-
nic]J[ournalof]C[omparative]L[aw] 4 (December 2000) 4 [lus C o m m u n e Lectures
on European Private Law 2] [www.ejcl.org/ejcl/44/44-2.html], 2., valamint 2. és
4. o.
 „a jog - a technológiához hasonlatosan - n a g y m é r t é k b e n az emberi ta-
pasztalat gyümölcse. U g y a n ú g y , a h o g y csak kevesen g o n d o l k o d t a k a
kerékről, á m mihelyt egyszer feltalálták, előnyei m i n d e n k i által látha-
tókká és m a g a a kerék sokak által használatossá lett, a jelentős jogsza-
bályokat is csak kevés n é p vagy n e m z e t találja ki, á m mihelyt kitalál-
ták, é r t é k ü k k ö n n y e n felbecsülhető lesz, és m a g u k a t a szabályokat is
sok n e m z e t b e f o g a d j a a m a g a szükségleteinek kielégítésére." 2 7

Erre é p ü l ő e n a szociális inercia [tehetetlenség] tételét28 e g y é v t i z e d e n

b e l ü l m a g a WATSON is a n n y i b a n k o r r i g á l t a , h o g y a z e s e t l e g d i s z f u n k -
c i o n á l i s n a k t e t s z ő s z a b á l y o k n e m ö n á l l ó h a t a l o m k é n t , t á r s a d a l m i ér-
z é k e t l e n s é g b e n k é n y s z e r í t i k ki é r v é n y b e n m a r a d á s u k a t , h a n e m azál-
tal, h o g y s z a k m a i k u l t ú r á j a r é v é n a j o g á s z s á g m é g ö n m a g u k b a n i n a -
d e k v á t f o r m a l i z m u s o k a t is k é p e s é r t e l m e z é s e s o r á n a g y a k o r l a t b a n
e l f o g a d h a t ó a n v a g y k i f e j e z e t t e n jól m ű k ö d ő e g y s é g e k k é v a r á z s o l n i . 2 9
Utólagos pontosbításaitól függetlenül azonban mégis egyértelmű-
n e k t e t s z i k , h o g y e r e d e t i l e g WATSON t é n y l e g r a g a s z k o d o t t a j o g f o r -
m á l i s f e l f o g á s á h o z . S a j á t k o r a b e l i k r i t i k a i é s z r e v é t e l e m b e n m a g a m is
az e b b e n rejlő leszűkítő tendenciát tettem szóvá, jelezve, h o g y

„ a m i k o r ő jogról, jogátvételről, jogi változásról szól, m i n d i g c s u p á n a

tételes jog írott szabályanyagát érti. A jogi k o m p l e x u s t tehát n e m a
m a g a összetettségében érzékeli; a n n a k a m a g a létszerű m ű k ö d é s é b e n
való megközelítéséről leválasztja a befolyásolás technikai (fogalmi,
rendszertani, intézményi stb.) keretét és közegét, a m i e r e d m é n y e i n e k
b i z o n y o s hangsúlyeltolódásaiban és torzítottságában jut kifejeződés-
re." 3 0

27
Watson (1974), 95-100. o.
28
Egyidejű bírálatára lásd Richard L. Abel 'Law as Lag: Inertia as a Social
Theory of Law' Michigan Law Review 80 (1982), 785-809. o., a benne rejlő vissza-
tükröződési elmélet [mirror theory] bírálatára pedig William Ewald 'Comparative
Jurisprudence (II): The Logic of Legal Transplants' The American Journal of
Comparative Law 43 (1995), 489-510. o.
29
Alan Watson 'Legal Change: Sources of Law and Legal Culture' University
of Pennsylvania Law Review 131 (1982), 1121-1157. o. Ez persze már maga is
félúton van az ellenpozíció vállalása felé, amiként ezt kései továbbfejlesztője -
Edward M. Wise 'The Transplant of Legal Patterns' The American Journal of
Comparative Law 38 (1990) 1, 1-22. o. - a jogot olyan „jelentésrendszerként" kezel-
ve, amely egyidejűleg formál, de meg is testesít emberi tapasztalatot, maga is
érzékeli.
30
Varga Csaba 'Tehetetlenség és kölcsönzés mint a jogfejlődés döntő ténye-
zői' [Alan Watson 'Comparative Law and Legal Change' The Cambridge Law
 Nos, a tényleges pozíciók értékelését célozva ha és amennyiben a
tudományfilozófiában egy

POPPER -»• KUHN - > FEYERABEND

leszármaztatási sémának egyáltalán igaza lehet, úgy a jogösszehason-

lítás módszerbeli felfogása területén ennek ekvivalenseként egyesek a

ZWEIGERT-KÖTZ —• WATSON —• LEGRAND

fejlődési sor relevanciáját ajánlják. 31 Miután PAUL FEYERABEND

módszertanilag megsemmisítette 3 2 annak a kereteit, amiben a tudo-
mányfejlődést (KARL POPPER időközben klasszikus alapvetéssé lett
gondolatköre 3 3 nyomán) THOMAS KUHN egyfajta önfegyelmező ha-
gyománykövetésként egyáltalán elgondolhatta 3 4 - olyan m ó d o n ha-
ladva meg, hogy egy egészen más, stochasztikus véletlenszerűségek
egymásra épülésén nyugvó s azokból egy többé-kevésbé megszilárdu-
lóan kialakuló gyakorlatra épített értelmezési keretet ajánljon helyette
- , nos, ilyen előzmények nyomán nyilvánvalóan fokozott lesz az ér-
deklődés LEGRAND meghaladási teljesítménye iránt.
Nos, PIERRE LEGRAND már közel másfél évtizede egyfolytában
kétfrontos harcot vív, egyazon lényegbeli mondanivalóval - az elmé-
let síkján WATSON kritikusaként, gyakorlati elkötelezettségében pedig
az Európai Unió közös magánjogi kodifikációjának, pontosabban a
kontinentális jog és az angol jog belátható időbeli közelségben állító-
lag hamarosan lezajló egybeolvadásukig tartó folyamatos közeledése

Journal 37 (1978) 2, 315-336. o. szemléjeként] Jogi Tudósító X (1979) 11-12, 4-9. o.,
különösen 6. o. {újranyomva in Varga Csaba Jogi elméletek, jogi kultúrák Kritikák,
ismertetések a jogfilozófia és az összehasonlító jog köréből (Budapest: ELTE
„Összehasonlító jogi kultúrák" projektum 1994) xix + 503 o. [Jogfilozófiák], külö-
nösen 205. o.}.
31
Burkhard Schafer 'Form Follows Function Fails - As a Sociological Founda-
tion of Comparative Law' Social Epistemology 13 (1999) 2,113-128. o.
32
Paul Feyerabend Against Method Outline of an Anarchistic Theory of
Knowledge (London: NLB 1975) 339 o.
33
Karl Popper The Logic of Scientific Discovery (New York: Basic Books 1959)
480 o.
34
Thomas S. Kuhn The Structure of Scientific Revolution [1962] 2 nd enlarged ed.
(Chicago: The University of Chicago Press 1970) [Foundation of the Unity of
Sciences 11:2].
lehetetlenségének a kimutatójaként. Jelesül, LEGRAND m á r régóta vall-
ja, hogy a jog mint szabály, mint pusztán szövegszerű megjelen(ít)és
egyszerűen értelmezhetetlen a mindennek értelmet adó háttérkultúra
mélyebb megértése - esetünkben: a kettőnek teljes egységben,
egymásrahatásukban történő (s hozzátehetnők mi, magyarok, HOR-
VÁTH BARNA nyomán: szinoptikus) felfogása - nélkül. Vagyis a szabá-
lyok hasonlósága é s / v a g y különbözősége, a kontinentális jog és az
angolszász felfogás tömbjei közötti kettősség mögött valójában egy
immár évezrede elkülönülő utakra nyíló történelmi fejlődés, megszi-
lárdult szemléletbeli hagyományok különbözősége áll. Olyan egymás-
sal közös nevezőre n e m hozható kétféle ún. j o g i mentalitás,
melyeknek eltérő gyökérzete és gondolkodási kultúrája sem akarati
aktussal, sem egyszerű elhatározással valamiféle közösségben egyik
napról a másikra aligha egyesíthető. Hiszen ezek adottságként, a mö-
göttük m e g b ú v ó néplelket is egykor megformáltan állanak fenn, s
ezekhez képest egy másik, az előzményével szembefutó vagy azt új
utakra kényszerítő adottság előállása csakis történelmi fejlődés ered-
ménye lehet. Ilyesmi persze előállhat majd egykor. Bármiféle folya-
mat, így ez is, természetszerűleg támogatható, segíthető, sőt adott ke-
retek közt nyilvánvalóan akár gyorsítható is. Máról holnapra azonban,
puszta eszközválasztással távolról sem előállítható.
Amint vitájuk a közelmúltban kiélesedett, LEGRAND is az eddigi-
eknél bővebb kifejtésre kényszerült. Leszögezte például, hogy „egy
szabály sohasem lehet képes arra, hogy teljességében megmagyarázza
vagy kifejtse önmagát", merthogy a szabály - önmagában pusztán
„felszíni jelenség" lévén 35 - n e m is jelenthet semmit. Ha pedig jelen-
tettségében (azaz jelentését is magábanfoglalóan) fogjuk fel a szabályt,
úgy az átültetés m á r eleve reménytelennek bizonyuló vállalkozás, hi-
szen textus és jelentés egymáshoz kapcsolódása, textus által egy adott
jelentés kiváltása még önmagában a forma, a szimbólum, tehát a szö-
vegszerűség fizikai átvitelével (avagy kötelezőségének a kiterjesztésé-
vel, másutt is elrendelésével) éppen n e m történik meg. Amint tehát
folytatja: „a szabály, ami »ott« volt, önmaga n e m kerül »ide« áthelye-
zésre." - merthogy itt egészében többről és másról van szó. Helyesen
szögezi le ezért, hogy „A szabály szükségszerűen egy [további tartal-

35
E kifejezést Viktor Smith 'Linguistic Diversity and the Convergence of
European Legal Systems and Cultures: Is Legrand's Pessimism Justified?' [elő-
publikáció gyanánt] in Langue et Culture - Language and Culture Copenhagen
Studies in Language 29 (2004), 2. o. használja.
makat is] magábanfoglaló kulturális forma." Következésképpen hiába
viszünk át bárhová is szimbólumokként pusztán nyelvi jeleket.
Ugyanis akkor, amikor megpróbáljuk ezeket új közegükben és kör-
nyezetükben meggyökereztetni, immáron egy saját másik, n e m előző
televényükben meghatározódott jelentés fog sarjadni belőlük. El-
mondhatjuk hát, hogy „Ilyen m ó d o n a szavak kölcsönzött formája
hamarosan a vendéglátó kultúrában válik honossá az abban rejlő
integratív képesség révén."
Összegezésképpen tehát ezt kell m o n d a n u n k : részből az egészet
nem határozhatjuk meg; az egész pedig immár az új összességben lesz
adott - hiszen „extra culturam nihil datur."36
Ha és amennyiben az említett tudományfilozófiai levezetési sornak
van egyáltalán értelme és bármiféle relevanciája a mi saját kérdésünk
tekintetében, úgy az - legalábbis számomra - n e m más, mint a kísérle-
ti megalapozások, tömeges részkutatások sziszifuszi munkája n y o m á n
egy önmagában jogosult kritikai nézőpont felvetése. Nos, egy ilyen
bíráló hangnak javaslatként felfogva nyilvánvalóan éppen gazdagíta-
nia kellene a problémamegközelítés módszertani összetettségét, azon-
ban maga is egyszempontúvá válván, inkább óvatosságra és fokozott
szerénységre késztet, miközben az előbbi a saját logikája mentén to-

36
A bekezdés többi idézete Pierre Legrand - 'What »Legal Transplants«?' in
Adapting Legal Cultures, 55-70. o., különösen 57-58., 61., 59., 62. és 63. o. - tollából
való. Szép hivatkozása [E. Hoffman Lost in Translation (London: Minerva 1991),
275. o.] szerint „ahhoz, hogy egy nyelvet vagy szöveget jelentésének módosulása
nélkül lefordíthassunk, eredeti közösségét is magunkkal kellene vinnünk". Max
Rheinstein közel négy évtizede elhangzott klasszikus kifejtése ['Comparative
Law - Its Functions, Methods and Usages' Arkansas Law Review 22 (1968), 419. o.]
szerint „Még ugyanazon nyelv szavai is eltérő jelentést hordozhatnak különböző
jogrendszerekben", hiszen - amint erre jelenkorunk hermeneutikai alapvetése
[Hans-Georg Gadamer Truth and Method 2 nd ed. trans. J. Winsheimer & D. B. Mar-
shall (London: Sheed and Ward 1993), 190. o.] is utal: „a rész jelentése csakis a
kontextusból, vagyis végső soron az egészből tárható fel" - itt lépésről lépésre új
meghatározások érvényesítik több-kevesebb sikerrel magukat. Következéskép-
pen - szögezi le a „Jog és Irodalom" mozgalmának úttörője [James Bond White
Justice as Translation (Chicago, 111.: The University of Chicago Press 1990), 248. o.]
- „az új szöveg minden egyes eleme a régitől különböző jelentést foglal magában,
minthogy a régihez hasonlatosan az új szöveg is a kontextusból veszi jelentését
[...], s ez a kontextus mindig új". - Habár önmagában csupán egy a jogi idézésről
szóló esettanulmányról van szó, sokatmondó a szerzőnk korábbi írása 'Form is
also Culture' [1994] in Pierre Legrand Fragments on Law-as-Culture (Deventer:
W.E.J. Tjeenk Willink 1999), 4. fej., 35-56. o. [Schoordijk Institute].
vábbhaladva természetszerűleg eljut önmaga leszűkítő, úgyszólván
szélső értéket képező végleteiig is. Ha tehát egyáltalán lehet jogosult-
sága egy ilyen származtatási sémának mint fejlődési sornak, úgy in-
kább valamiféle az alábbihoz hasonló ábrázolást vélnék védhetőnek -
miszerint

jogpozitivizmus fejlesztése, s fokozatos meghaladása

Comparative Law => WATSON => L E G R A N D => Comparative
Legal Cultures
(DAVID, (előzmény
ZWEIGERT-KÖTZ) FISH i s )

- , amelyben egyfelől a jogot szövegszerűségében kezelő jogpozitiviz-

m u s n a k megfelelő klasszikus „ ö s s z e h a s o n l í t ó j o g " , másfe-
lől e szövegszerűség voltaképpeni jelentését az értelmező közegben
(hagyományban stb.) láttató „ ö s s z e h a s o n l í t ó j o g i kul-
t ú r á k " cövekelik ki az egyiktől a másik felé tartó mozgásirányt.
Pontosabb és bővebb kifejtés szerint egy ilyen sorban juttatnak katali-
zátorként játszható szerepet egyrészről a még pozitivista örökséget
gondozó és ennek továbbfejlesztéséhez elérkező WATSON, másrészről
az e hagyománnyal feltétlen szakítást programként meghirdető
LEGRAND számára. Mind e közben ugyanakkor tudatosítanunk kell,
hogy LEGRAND célja és a hic et nunc adott vitaközegben sikerre vitt
hatása éppen ú g y az ellen-fogalmiasítás, vagyis a szélső értékig vitt és
immár n e m gyakorlatias tagadás teoretikus megfogalmazása volt,
mint amilyen szerepet például (az elmélet oldaláról RONALD M.
DWORKIN 37 v a g y CHARLES YABLON, 38 a „ j o g é s i r o d a l o m " új-de-
konstruktív amerikai irányzatának indítása 39 oldaláról pedig JAMES
BOYD WHITE 4 0 é s m á s o k m e l l e t t ) STANLEY FISH 41 j á t s z o t t a g o n d o l k o -

37
Vö. Ronald Dworkin teljes munkásságával a 'The Model of Rule' University
of Chicago Law Review XXXV (1967) 1 közzétételétől kezdődően.
38
Pl. Charles M. Yablon 'Law and Metaphysics' The Yale Law Journal 96 (1987)
3, 613-636. o.
39
Vö. pl. Interpreting Law and Literature A Hermeneutic Reader, ed. Sanford
Levinson & Steven Mailloux (Evanston, 111.: Northwestern University Press 1988)
xvi + 502 o.
40
PI. James Boyd White Heracles' Bow Studies in the Rhetoric and Poetics of
Law (Madison: University of Wisconsin Press 1985) xviii + 251 o. [Rhetoric of
H u m a n Sciences].
dási alapok megfogalmazásában, a hangsúlynak a jogi szövegről a
jogban megértésre törekvő személyes intellektuális rekonstrukcióra
történő átirányításában.
Nos, noha mind a kettővel radikálisan szembefordul, harmadik-
ként szintén teljességgel megalapozottnak tetszik GUNTHER TEUBNER
észrevétele arról, hogy az „átültetés" képzete a maga biológiai sugal-
latával már eleve téves irányba visz, hiszen ez a „Mindent vagy sem-
mit!" elve alapján működik, míg itt éppen új, nem teljesen előrelátott
(mert kimerítően éppen előreláthatatlan) események indításáról van
szó. N e m véletlen ezért, hogy TEUBNER eleve provokatív módon,
köznapi szleng-közeli kifejezéseket használ képes értelemben - ahe-
lyett, hogy szokásos szakterminusokhoz folyamodnék - , amikor le-
szögezi:

„jogi ajzószerek [...] egy fejlődési d i n a m i k á t e n g e d n e k szabadjára,

a m e l y b e n a külső szabály jelentését rekonstruálják, m i k ö z b e n a belső
s z ö v e g ö s s z e f ü g g é s alapvető változáson m e g y keresztül". 4 2

Tehát láthatjuk: 'ajzószer', ami 'szabadjára enged' - azaz valami, ami

igazából sem ide (a régi átadóhoz), sem oda (az új átvevő világához)
nem tartozik. Vagyis az, amit átültettek, n e m más, mint egyébkénti
folyamatokba tudatosan közbeékelt idegen test, amely pontosan arra
alkalmas - azért is hozták létre hát - , hogy fokozott aktivitásra, reagá-
lásra serkentse a (talán egyébként elpuhulásra is hajlamos) helyi erő-
ket.
Valójában azonban, úgy vélem, maga az alapkérdés tisztázatlan,
vagyis a vita anélkül bontakozott ki, hogy a felek előzetesen tisztázták
volna fogalmi előfeltevéseiket. Ha ugyanis azt fogadom el kiinduló
tételként, hogy a

„jog = szabály"

(tehát visszavezethető szabályra és így tovább, ami közelállónak tet-

szik minden pozitivisztikus megközelítéshez, így WATSON idézett fel-

41
Pl. Stanley Fish Doing What Comes Naturally Change, Rhetoric and the
Practice of Theory in Literary and Legal Studies (Durham «Sc London: Duke
University Press 1989) x + 613 o.
42
Gunther Teubner 'Legal Irritants: Good Faith in British Law or How
Unifying Law Ends up in New Divergences' The Modern Law Review 61 (1998) 1,
11-32. o., különösen 12. o.
fogásához is), akkor az, amit átültettek, egy már önmagában is műkö-
dő (működésre képes) egység. Persze ugyanúgy, ahogyan magnak,
palántának (stb.) egyaránt szüksége van környezetére (példánkban:
termőföldre, locsolásra, melegre, napfényre), hogy életben maradhas-
son és önmagát megvalósítva növekedésnek indulhasson, természet-
szerűleg a szabályként felfogott jog is feltételez valamiféle kedvező
empatikus környezetet (így mindenekelőtt a jognak szabály működte-
tésével történő megvalósítása szándékát, az ehhez múlhatatlanul
szükséges szakmai készséget, mindezek professzionális hordozója-
ként pedig a jogászságot); ez utóbbi azonban n e m több, mint pusztán
eszközjellegű, járulékos kellék - olyasmi tehát, ami kizárólag a szük-
séges kiegészítők körébe sorolható. Mert a főszereplő itt mindenkép-
pen és változatlanul a transplantation marad, mely saját életében, fo-
lyamatában realizálja önmagát. Á m abban az esetben, ha a jogban
egyébként m i n d e n k é p p e n jelenlévő szabályelem 4 3 n e m több, mint
pusztán eszköz, és mint eszköz, csupán egyike (még ha ezek sorában
kitüntetett referenciális fontossággal felruházott is) a folyamatok
standardizálása menetében felhasználásra kerülő készségeknek
(amely vélemény pedig bizonyosan n e m áll messze LEGRAND kiindu-
lásától), akkor annak - immár kiinduló tételként érvényesített - elfo-
gadásához jutunk, hogy a

„transplantation = m i n d ö s s z e egy t á r g y "

- vagyis tárgy csupán - , amit eszközként az működtet, akinek a kezé-

be kerül. Következésképpen az, aki történetesen megkaparintja, arra

43
Antony Allott The Limits of Law (London: Butterworths 1980), 255-256. o. -
Alekszander Szolzsenyicin A gulag szigetcsoport 1918-1956 (Budapest: Új Idő
1989) „jogrend"-leírására támaszkodó igenlő válasza nyomán írhattam - 'Mi kell
a joghoz?' [1989] in Varga Csaba Jogállami átmenetünk Paradoxonok, dilemmák,
feloldatlan kérdések (Budapest: [AkaPrint] 1998), 33-34. o. - az alábbiakat: „A
LEWIS CARROLL által modell-értékűként leírt helyzetben, Alice Csodaországban is
Alice s a többiek ugyan eleinte hihették, hogy a királynő krikettjátékában kriket-
tet játszanak. A királynő parancsaiból és azok végrehajtásából azonban hamaro-
san rá kellett jönniök, hogy nem ezt, hanem ehelyett a királynő játékát játsszák.
Márpedig ha értetlenség támadt is bennük vagy a szabály homályosnak tűnt -
mindez jottányit sem változtathatott azon, hogy: játék volt ez is, szabályokat is
mutatott, noha egyetlen szabályt lehetett csupán rekonstruálni benne, mint rögzí-
tettet és előre láthatót - tudniillik azt, amelyik kimondta, hogy minden további
szabály megállapítására a királynő jogosult."
és úgy használja fel, amire egyébként kulturálisan (intézményi és
személyi motivációinak végeredményeként) késztetéssel rendelkezik.
Á m amennyiben a fenti felismerések összességének birtokában kö-
vetkezetesek kívánunk maradni saját megkezdett gondolatsorunkhoz,
akkor már n e m azt kell m o n d a n u n k - hiszen n e m egy a m ú g y m á r a
stabilitás és szükséges változás egyensúlyának megállapodottságában
m ű k ö d ő jogi rendszer mindennapjait kívánjuk leírni, h a n e m egy a
jogátvitel eszközével kikényszerített, provokált jogmegújulásnak a
mechanizmusát - , hogy a

„jog = tételezés + (a szabály stb. értelmezési közege + a jogi kultúra egésze)"

egy normálisan zajló folyamatban, h a n e m azt, hogy kívülről és szer-

vetlenül valamiféle új elemet iktattunk be, vagyis egy eddig ott és ak-
kor még n e m ismert eszközt ékeltünk közbe az addig többé-kevésbé
szervesen zajló folyamatokba. Ezzel pedig egyszersmind kiszolgáltat-
tuk ezt az elemet vagy eszközt a továbbzajló mozgásoknak, így a
többnyire változatlan szereplők kénye-kedvének, akik aztán majd úgy
és arra, akkor és olyan intenzitással, és aszerint, hogy milyen indítta-
tással rendelkeznek, v a g y korábban volt eszményeikhez vissza-
adaptáló (tehát a valóságos jogmegújulást szabotáló) készséggel,
v a g y éppen ezen új eszköznek a saját eredeti forrásvidékén táplált
(tehát igazi változást előmozdító) elkötelezettséggel fogják majd fel-
használni, ahogyan (amilyen intenzitással stb.) az ő világlátásuk, az
általuk érvényesíthető szakmai éthosz és jog(ász)i kultúra, az elfoga-
dott igazolási standardok (stb.) körében megfogalmazhatónak (értel-
mezhetőnek) tartják; amiként tehát egyáltalán eredendően szándékol-
ják és igazolni tudják; vagyis úgy, ahogyan lehetőségük nyílik érvény-
re juttatására. A transplantation ezek szerint itt már teljességgel - előre-
láthatatlanul, befolyásolhatatlanul, véletlenszerűségeknek is függvé-
nyévé téve - kiszolgáltatott: a jogi instrumentáriumnak az eddigiek-
hez képest egyik új kellékeként (s immár n e m saját erejétől függően)
ilyen vagy olyan irányban úgyszólván tetszőlegesen használható
é s / v a g y szabotálható.
Márpedig egy ilyen összefüggésben szemlélve ú g y tetszik, mintha
TEUBNER előbb látott s egyébként éles szembefordulást jelző észre-
vétele is csupán egyfajta köztes állapotot rögzítene. Merthogy egyfelől
tény, hogy az általa kifejezett „fejlődési dinamika" révén új tényezőt
iktat(t)unk a folyamatba, másfelől azonban csakis akkor szólhatna ez
az egész történet magának a kérdéses szabálynak a sorsáról, ha és
amennyiben egy megszakítatlan teleologikum (vagyis egy elejétől a
végéig valamiképpen kívülről s felülről a rendszerre rátelepített s
mindvégig következetesen önmaga kikényszerítésére képes célköve-
tés) szemszögéből ítélnénk - ez viszont a fentiek tükrében nincs így.
Hiszen ha a transplantatum képében csupán egy eszközt vittünk be a
folyamatba, úgy adott (és nem másmilyen) kultúrától telítettsége,
vagyis m i b e n léte, és korántsem puszta m a g á b a n léte teszi az-
zá, ami: ez az, amiért egyáltalán valaha létrehozták, amiért ott hasz-
nálták, amiért máshová is átvitték, hogy ott is használják, sőt amiért
m a j d a n át is fogják örökíteni a következő generációkra.
A fentiek tükrében így mindaz - „szabályok: nem pusztán törvényi
rendelkezések, de intézmények, jogi fogalmak és struktúrák" - , amiről
a jogtörténész WATSON az elmúlt évezredek emlékeiben tallózva jog-
gal mutathatta ki, hogy kölcsönös kölcsönzések kusza sokaságán ke-
resztül testesítették meg a jogalakulás folyamatát, immár nem pusztán
olyanként jelenik meg, mint ami a mögöttes hermeneutikus kultúra
nélkül értelmezhetetlen, hanem egyszersmind olyanként, mint ami
önmagában n e m más, mint puszta technikalitás. Vagyis készség -
eszköz és eljárásmód - : olyasmi tehát, ami csakis annak kezében ke-
r ü l g e t ) vagy n e m kerül(het) alkalmazásra, aki előbb a kezébe fogja.
Bármilyen éthosz gúnyájába is öltöztetik hát, önmagától önmaga nem
válik olyan önfenntartó s egyszersmind kisugározásra képes erővé,
amely uralkodni tud alkalmazóján. Egyáltalán nincs abban a helyzet-
ben, hogy meghatározza akár azt, hogy egyáltalán kézbe veszik-e
majd, sem pedig azt, hogy ha esetleg már észrevették s kézbe is fog-
ták, úgy mire alkalmazzák. Hasonló következtetésre jutva közel ne-
gyed évszázaddal ezelőtt, éppen WATSON úttörő rádöbbenése kap-
csán fogalmaztam meg az ő kifejtését illető hiányérzet kifejezéseként,
hogy

„a jog az emberi technikákhoz hasonlítható. Ezek a d o t t közegben,

a d o t t szükségletek kielégítésére jöttek történelmileg létre - mihelyt
a z o n b a n történelmileg létrejöttek, eredeti feltételeiktől eltávolodva,
m á s ö s s z e f ü g g é s e k b e ágyazva is az emberiség közös kultúrkincseként
h a s z n o s í t h a t ó k k á lesznek. Ez p e d i g a jog m i n t technikai
eszköztár viszonylagos nyitottságát jelenti a társadalmi összfo-
lyamatban." 4 4

44
Varga Csaba 'Jogátültetés, avagy a kölcsönzés mint egyetemes jogfejlesztő
tényező' Állam- és Jogtudomány XXIII (1980) 2, 297. o.
 Márpedig a technikalitás nemcsak a jogi gondolkodás paradigma-
tikusan sajátos útjait, módjait, kritériumszerűségeit, érzékenységét
feltételezi (vagyis azt, hogy végső soron tételszerű levezetés formájá-
ban érvényességet leszármaztató bizonyításra, illetőleg a bármiként
elért eredmény ennek megfelelő utólagos igazolhatóságára kell töre-
kednie);45 sőt nem is csupán jogtechnika és jogdogmatika egymást fel-
tételező egyidejűségét (vagyis azt, hogy az önmagukban mindig
mindkét logikailag ellentétes irányú következtetés levonására alkal-
masan rendelkezésre álló technikák között megejtendő, s jogilag és
logikailag immár nem kötött választásban legfeljebb a jogi kultúrát is
képviselő jogdogmatika játszhat valamelyest még irányító szerepet);46
hanem végső soron azt, hogy minden - fogalmiság, értelmezési ha-
gyomány, mögöttük megbúvóan értékpreferenciák sora (stb.) -, ami a
jog képében egyáltalán rendelkezésre áll, kizárólag az (adott kulturális
közegben tevékenykedő) alkalmazó által és kiválasztó döntése követ-
keztében jelölődik (válik tehát az aktuális alkalmazásban) azzá, amire
és amiként esetleg ténylegesen felhasználják. Önmagában nincs tehát
'szabály' és 'elv', 'általános norma' és 'kivétel', avagy bármiféle egyéb
strukturáló elem a jogban: jogtechnikai hagyományunk ugyan szük-
ségképpen beépíttet ilyeneket velünk a jogalkotás folyamatába, meg-
fontolandóvá tesz hagyomány követést a jogalkalmazás során - ámde
annak kérdése, hogy végső soron mi micsoda (mert mivé is minősül
majd), kizárólag folyamateredményként derül ki, vagyis annak immár
kizárólag utólagosan leírhatóvá válásakor, hogy mit mivé tettek és
miként használtak a ténylegesen zajló folyamatban.47
A technika, a felhasznált eszköz szabad gyökű mivolta hasonló vi-
tát keltett már a társadalomfilozófiai értelmezésben is, amikor például
a XIX. század derekán a római jogrecepciót FERDINAND LASSALLE a
régi hagyomány félreértésének, ám KARL MARX egyszersmind elke-
rülhetetlenül szükségképpeninek is minősítette. Kései társadalomon-

45
Vö. a szerzőtől 'Vélelem és fikció mint a jogtechnika eszközei' [Szájer
Józseffel társszerzőségben] Állam- és Jogtudomány XXXVII (1995) 3-4, 275-301. o.
és A jogi gondolkodás paradigmái [1996] átdolg. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Szent
István Társulat 2004) 504 o., passim.
46
Vö. a szerzőtől 'Jogtechnika és jogdogmatika' in Ünnepi kötet Boytha
György né 'tiszteletére szerk. Bándi Gyula (Budapest: Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Jog- és Államtudományi Kar 2002), 144-155. o. és 'Célok és eszközök a
jogban' in uő. A jogi gondolkodás paradigmái, XII. függelék, 467-479. o.
47
Vö. a szerzőtől 'A jog struktúraelemei' Állam- és Jogtudomány XLIV (2004),
megjelenés alatt.
tológiájában e dilemmára LUKÁCS GYÖRGY adta meg az eddigiekben
legpontosabb választ. Ennek értelmében a gyakorlati objektivációk
mindig kizárólag a bármikori jelen szükségleteinek a nézőpontjából
értékelendők. Ontológiai kategóriák tehát, amelyeknek mint ontikus
létösszetevőknek a pusztán ismeretelméleti megítélése csakis félreér-
tésekhez vezethet. 48

3. Kontrasztok a jogátvitelekben és m e g í t é l é s ü k b e n

A „jog/,-átvitel helyzetei a WATSONi kitágított „szabály"-átvitel értel-

mében immár egyre kevésbé jellegzetesek az utolsó fél évszázad ese-
ményeire nézve.
Igaz ugyan, hogy a II. világháború utáni időszak fellendülése
eredményeként kezdtek elterjedni igazán a különféle jogátvételi for-
mák. Azonban akár a gyarmati alávetettség megszűntével önálló
jogrendszerépítés útjára lépő, akár saját visszahúzó hagyományaikkal
(hagyatékukkal) küszködő egyéb afro-ázsiai vagy dél-amerikai orszá-
gokról volt légyen is szó, az irány egyre határozottabban eleinte az
„európaizálás" és „nyugatiasítás", majd a „modernizálás" jelszavával
tűzetett ki - amik fedőszóként voltaképpen egyértelműen a kapitalisz-
tikus gazdasági és intézményrendszeri gondolkodásmódot s formavi-
lágot takarták. Mihelyt pedig a Szovjetunió nemcsak katonai, de ex-
panzív nagyhatalmi értelemben is birodalmi központtá vált, a hatal-
mas közép- és kelet-európai térségen túl a harmadik világbeli orszá-
gokra is gyakorolt politikai befolyása gyakorlatilag mind egyöntetűen
- s könyörtelenül - a szovjet típusú „szocializmus" kiterjesztését jelen-
tette és eredményezte. Nos, mindez annyit jelent, hogy a hidegháború
a maga két monolit hatalmi tömbre szabdaltságával egyszersmind
ideológiailag is kettéhasította a világot. Ebben a máig tartóan túlideo-
logizált - s „a történelem vége" új-utópizmusával 4 9 csattanóan lezár-
hatónak vélt, tehát változatlanul ideologizáló szemüveggel szemlélt -

48
Vö. a szerzőtől A jog helye Lukács György világképében (Budapest: Magvető
1981), 207-209. o. [Gyorsuló Idő].
49
Francis Fukuyama The End of History and the Last Man (New York: Free
Press & Toronto: Maxwell Macmillan Canada 1992) xxiii + 418 o. Erre az időszak-
ra válik jellegzetessé a „misszionáriusi hevület" - James A. Gardner Legal
Imperialism American Lawyers and Foreign Aid in Latin America (Madison:
University of Wisconsin Press 1980) xii + 401 o. - , mely ettől kezdve állandó kísé-
rőjévé válik e folyamatoknak.
világban a tudatos joghatások java immár kizárólag részben, csupán
eszközként foglalja magában a szabályimportot, hiszen egészében
egyik vagy másik (illetőleg ma: a fennmaradt egyetlen) nagyhatalmi
tömbhöz való többé-kevésbé totális ideológiai, politikai, gazdasági és
rend-szervező kapcsolódást, s ebben a jogászi éthoszok, világképek,
intézményesedések (egyebek közt tehát: szabályok és egyéb szerke-
zetalakító elemek) átvételét (avagy olykor azok ihletésére helyi szí-
nekben történő újjáalkotását) jelentette.
Szemben tehát az ideológiai érdektelenség korának évszázadaival
(a római jogrecepciótól a japán modernizációs jogváltáson s a török
laicizáló kodifikáción át az etiópiai polgári kódex „fantáziatörvényé-
nek" 1960-ban történt megalkotásáig 50 ), amikor is a reform célja sza-
bályátvételre egyszerűsödött - amit ideológiai tanulmányok n e m előz-
tek meg, sőt, mi több, ennek sikerét célozva a folyamat ilyesmibe utó-
lag sem torkollott - , a legújabb (és minden eddiginél ideológia-
vezéreltebb) évtizedekben viszont - egyfajta totalizáló Gesamtplan je-
gyében - a külső minták átvételére szólító bármiféle jogreform már
egy a maga teljes ideologikumában felfogott civilizáció elsajátításának
a jegyében zajlik. így érkezünk el puszta szabályátvételtől a minták-
hoz igazodásig, amikor is immár egy teljes társadalomfilozófia - s
benne és vele az ez utóbbi szolgálatában kialakított látásmódok, in-
tézményesedések, fogalmi útteremtések teljes körének - elsajátíttatása
a cél.51
Példaértékű, ahogyan történetesen a „Law and Development" ameri-
kai mozgalma iszonyatos mérvű befektetéssel megkísérelte, majd el-
bukta azt a törekvést, hogy a déli, latin-amerikai szubkontinensből az
északinak egyfajta kistestvér-típusú kópiája álljon elő. Ma már inkább
mosolyra fakasztó rövidlátásnak látjuk azt a természetességet, aho-

50
Az utolsó példához vö. pl. René David 'A Civil Code for Ethiopia:
Considerations on the Codification of the Civil Law in African Countries' Tulane
Law Review 37 (1962-1963), 187. és köv. o., valamint Jacques Vanderlinden
Codifying for Developing Countries A Case-study of the Ethiopian Civil Code
(Addis Ababa: Haile Selassie I University 1965).
51
Ebben is a legrosszabb változatként írják le a jelenlegi amerikai gyakorlatot,
mely önmaga kiindulópontként fogadásában már nem is érzékeli az ideolo-
gikumot, mikor bizonyos formalizmusok elfogadtatását önmagában csodaszer-
ként láttatja, ám gyakorlati érvényesülése buktatóiról már elfeledkezik. Lásd
Thomas Carothers „The Rule of Law Revival" Foreign Affairs 77 (1998), No. 2, 95-
106. o.
gyan - mint azóta is52 - az exportőrök saját berendezkedésüket az
egyetemes emberiség egyetlen méltó és élhető, tehát feltétel nélkül
követendő civilizációs mintájaként tudták láttatni. Ehhez mérhető so-
ványnál is gyengébb eredményeik láttán későbbi csalódottságuk is.
Amint tehát az utólagos kritika önmagával szembeforduló ellenfény-
ben immár lecsupaszítva kezdi el érzékelni az amerikai álmot, most
már jobbára arra döbbennek rá, hogy - túl azon a primitív, mechani-
kus (s Európában a XIX-XX. század fordulójának szociológiai vitáiban
már véglegesen meghaladott) világlátáson, miszerint a jog és szabá-
lyai könnyedén bárhová magunkkal hordozható és ezért autonóm al-
katrészek csupán, s így egy másik kultúrába szabadon át is ültethe-
tők 53 - „egyetlen másik ország sem használja a jogászokat s a jogi in-
tézményeket olyan kiterjedten és széleskörűen", mint az Amerikai
Egyesült Államok, hiszen „a valóságban sehol másutt nem alkalmaz-
zák a perlést a társadalmi átalakulás eszközeként"; sőt ezen belül is
Amerika „úgyszólván egyedülálló annak arányaiban, ahogyan az álta-
lános jogképzési folyamatot [...] bíróságaira bízza." Ezt egészíti ki az
amerikai politikai élet mindig és minden áron rövidre zárt győzelmi
irányultságának a valódi gondoktól, azok tényleges felvállalásától tör-
ténő elemi irtózása is. Annak fényében, hogy „az amerikai politikusok
vonakodnak attól, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyeknek ára
szavazók elveszítése lehet", ez magyarázza, hogy „A politikai több-
séggel szemben a bíróságok [...] vállalják fel a kisebbségek oltalmának
feladatát." Márpedig - amint erre akár a szocializmusban egykor zász-
lót bontott magyar MARXista jogszociológia megalapozott következte-
téseiből 54 korábban is rájöhettek volna - mindez olyan történelmileg

52
Amint erre többen is felhívták a figyelmet - pl. Armin Höland 'Évolution
du droit en Europe centrale et orientale: assise-t-on à une renaissance du »Law
and Development«?' Droit et Société (1993), No. 25, 467-488. o. - , ugyanez ismét-
lődött amerikai részről (csak tán még cinikusabban, tehát a sikert illetően már
pesszimistán, ez okból viszont azonnal gondosan kipréselve a belőle lefölözhető
hasznot) a kommunista világrendszer bukása után is. Lásd Stephen F. Cohen
Failed Cruisade America and the Tragedy of Post-Communist Russia (New York &
London: W. W. Norton & Company 2000) xiv + 304 o. [a jelen szerző szemléjével:
'Amerikai önbizalom, orosz katasztrófa: Kudarcot vallott kereszteshadjárat?'
PoLíSz (2002. december-2003. január), No. 68,18-28. o.].
53
Eric Feldman 'Patients' Rights, Citizen's Movements and Japanese Legal
Culture' in Comparing Legal Cultures ed. David Nelken (Aldershot: Dartmouth
1997), 215-236. o., az idézet 217. o.
54
Vö. pl. Kulcsár Kálmán A modernizáció és a jog (Budapest: Közgazdasági és
Jogi Könyvkiadó 1989).
partikuláris környezetet képez, amelyben „Az alapul szolgáló ténye-
zők [...] másutt ugyanígy nem állíthatók elő". 55 Ráadásul n e m is egy-
szerűen arról van szó, hogy a mintaadó kultúra tényszerűen nem
számolt ezekkel, h a n e m arról, hogy eleve hatalmi helyzetbe - mentali-
tásban annak önteltségébe, szerepjátszásban pedig valamiféle előny-
nyerés maximálásának a pozíciójába - helyezte önmagát. N e m vélet-
len hát a kezdeményező és mintaadó aktor utólagos keserű megítélése
olyanként, mint amely már eleve „kivételezett státust" testesített meg
„egy mesterségesen kedvező hatalomközeliségbe juttatott helyzet-
ben", egyebek közt „magától értetődő felsőbbséget biztosítva saját
honi »fejlődésének« az idegen »fejletlenség« szakértésével szemben", s
amelyben ezért éppen „a célország kultúrájában és társadalmában já-
ratlanság" lehetett a meghatározó közös jegy; sőt, a vádat tovább sú-
lyosbítja, hogy tudatlansága egyszersmind felelőtlen és cinikus volt,
amennyiben megközelítését eleve egy „következmények iránti érzé-
ketlenség" jellemezte. 56
A végső eredmény ezért csakis lesújtó lehet. Eszerint

„a jog és fejlődés m o z g a l m a n a g y m é r t é k b e n egy tévedés e r e d m é n y e

volt [...:] hatékonyságnélküli, ha n e m é p p e n káros, m i n t technikai se-
gítségnyújtás, t u d o m á n y o s irányként p e d i g egyenesen periferikus." 5 7

55
Thomas M. Franck T h e New Development: Can American Law and Legal
Institutions Help Developing Countries?' Wisconsin Law Review 12 (1972) 3, 767-
801. o., az első és utolsó előtti idézet 782., illetve 784., a többi 783. o. Más, elsősor-
ban ázsiai példákra ügyelő összegzés - Pip Nicholson »Roots and Routes«
Comparative Law in a Post-modern World' [ms] (Melbourne: University of Mel-
bourne Asian Law Centre 2001), 22. o. - szerint „a bíróságot olyan fórumnak te-
kintik, amelyet igénybevéve az egyének a joguralom szemszögéből kardinálisnak
tekintett egyetemes és lényegi jogaikat gyakorolhatják", aminek szemszögéből
aztán minden egyéb megközelítés, felfogás, hagyomány „kifejezetten vagy hall-
gatólagosan", de szükségképpen leértékelődik.
56
Bruce Zagaris 'Law and Development of Comparative Law and Social
Change - The Application of Old Concepts in the Commonwealth Caribbean'
University of Miami Inter-American Law Review 19 (1988), 549-593. o., idézet 555. o.
- Általános elméleti modellek helyett valóban ország-specifikus mikroelemzések
szükségét ismeri el Elliot M. Burg 'Law and Development: A Review of the
Literature and a Critique of »Scholars in Self-Estrangement«' American Journal of
International Law 25 (1975), 492-530. o.
57
John Henry Merryman - David S. Clark - Lawrence M. Friedman Law and
Social Change in Mediterranean Europe and Latin America A Handbook of Legal and
Social Indicators for Comparative Study (Stanford: Stanford University Press &
Dobbs Ferry, N.Y.: Oceana 1979), 18. o. [Stanford Studies in Law and Deve-
M á r p e d i g - a m ú l t n é m i e m l é k é v e l élve58 - ez az e g é s z vállalkozás
összetett társadalmi-politikai értékelése szerint s e m lehet m á s , m i n t az
egykori k i z s á k m á n y o l ó kereskedelmi kapcsolatoknak történő aláve-
tés, v a l a m i n t a f ö l d f o g l a l á s o k h e l y z e t e i r e e m l é k e z é s : f e l h í v á s s a l a r r a ,
h o g y „a g y a r m a t i k o r s z a k n e m ért feltétlenül v é g e t " , h i s z e n azok, akik
m a a jogi m o d e r n i z m u s t hajszolják, m a g u k s e m m á s o k , m i n t azok a
j o g i „ k e r e s k e d ő k " , a k i k a k e r e s k e d ő t á r s a s á g o k p r o f i t é h s é g é t a XVII.
századtól i n d u l ó a n biztosították.59
A kérdés ezért egyre inkább társadalompolitikai magasságokba
e m e l k e d i k , és a globalizáció természetére irányul: M a g u n k b ó l i n d u -
lunk-e ki vajon, h o g y saját h a g y o m á n y u n k a t m á s o k r a erőltessük,

lopment], id. Zagaris, ibidem. E megsemmisítő kritika korábbi megfogalmazásai

közül Lawrence M. Friedman 'On Legal Development' Rutgers Law Review 24
(1969), 11-64. o. a bármiféle reform közegéül szolgáló jogi kultúra figyelmen kí-
vül hagyását nehezményezte egy instrumentális racionalizáló szemléletű célratö-
rés bűvöletében, John Henry Merryman 'Comparative Law and Social Change:
On the Origins, Style, Decline and Revival of the Law and Development
Movement' American Journal of International Law 25 (1975), 457-491. o. pedig bár-
miféle kellő megalapozás nélkül megkezdett cselekvésről szólt, amely anélkül
minősített egyetemes mintává egy történetesen napjainkban túlnyomórészt köve-
tett irányt, hogy gyakorlati vagy történelmi tapasztalatként akár saját múltbéli
(amerikai) előzményeivel számot vetett volna. - Az első önkritika [David M.
Trubek 'Toward a Social Theory of Law: An Essay on the Study of Law and
Development' Yale Law Journal 82 (1972) 1, 1-50. o.] etnocentrizmust és evolucio-
nizmust nevesített, amennyiben a történelmet eseményeknek és jeleneteknek egy
minden társadalom által megismétlendő azonos sorozataként feltételezte, a má-
sodik pedig [David M. Trubek & Marc Galanter 'Scholars in Self-estrangement:
Some Reflections on the Crisis in Law and Development Studies in the United
States' Wisconsin Law Review 1974/4, 1062-1102. o.] még naivitást is, mely nem-
csak a fejlődő világ jogi valóságát irányította torz útra, de arra is képtelennek bi-
zonyult, hogy legalább az Amerikai Egyesült Államok jogi valóságának összetett-
ségéről hű képet alkosson magának.
58
„A gyarmatosító hatalmak a hagyományos társadalmak kulturális mintái-
nak lerombolására mindenekelőtt azért törekedtek, mert a tradíció szerint élő
embereket számos lényeges tulajdonságuk megóvta attól, hogy szociális, környe-
zeti és spirituális imperatívuszaikat alárendeljék a gyarmati gazdaságban történő
részvétellel szolgált rövidlejáratú gazdasági céloknak... [Ennek jegyében] a fel-
növekvő generációt is megfosztották ama hagyományos tudástól, ami kizárólag
tehetett volna azért, hogy saját társadalmuk hatékony tagjaivá formálja őket." E.
Goldsmith The Way An Ecological World View (London: Rider 1992), 285. o.
59
David F. Greenberg 'Law and Development in Light of Dependency
Theory' Research in Law and Sociology An Annual Compilation of Research
(Greenwich, Connecticut: JAI), 3 (1980), 129-159. o.
avagy tudunk-e önzetlenül másokat csupán abban támogatni, hogy
önmaguk fejlesztésének útját megleljék? Vagyis nárcisztikusan önma-
gunkra ügyelő hataloméhségünket, avagy segíteni akarásunkat szol-
gálja-e érdeklődésünk? Végső soron melyik mintát választjuk hát a
cirkuszi idomár akaratátviteli mutatványa és a kertésznek mindenkor
másra figyelő alázata közül? Bizonyára nehéz az előbbi kísértését el-
kerülni, 60 á m csakis egy a tapasztalatok tanulságaihoz visszavezető út
lehet hosszú távon sikerre vezető.
Csupán tallózva mai dilemmák megfogalmazásainak sorában, elő-
fordulhat, hogy az Amerikában problémátlanul jogosítvány-alapként
felfogott joguralom csakis destabilizálna egy forráshiányos társadal-
mat; 61 annak kulturális meggyőződése hiányában, hogy a jog immár
semleges közvetítő (s n e m az állami beavatkozás despotikus eszköze),
maga a gyakorlati élet utasítja el még a régi jog reformjának kísérletét
is;62 az egységként felfogott nyugati jogeszmény maga bizonyul töré-
kenynek, véletlenszerű történelmi esetlegességek függvényének,
amennyiben a piaciasítás óhatatlanul szembekerül a demokratizálás-
sal, mert társadalommegosztó erőként már eddig is előnyben volt ki-
sebbségeket preferál, 63 vagy mert maga a demokrácia bizonyul kor-
rupciót erjesztőnek, 64 avagy a joguralom helyett - minthogy önma-

60
Jose E. Alvarez 'Promoting the »Rule of Law« in Latin America: Problems
and Prospects' George Washington Journal of biternational Law and Economics 25
(1991), 281-331. o. a US Administration of Justice napjainkban szervezett se-
gélyprogramjai kapcsán változatlanul a „liberális legalizmus" emberi jogi eszmé-
nyeinek a konfliktusos erőltetéséről szól, Carol V. Rose 'The »New« Law and
Development Movement in the Post-Cold War Era: A Vietnam Case Study' Law
and Society Review 32 (1998) 1, 93-140. o. pedig arról, hogy az imperialista alapat-
titűd egyáltalán nem változott, így - persze a nyitott érdeklődésen túl - kérdéses,
hogy egyáltalán célszerű-e, ha újra nyílik, tovább zajlik ez a mozgalom.
61
Ugo Mattéi 'The New Ethiopian Constitution: First Thoughts on Ethnical
Federalism and the Reception of Western Institutions' in Transplants, Innovation,
and Legal Tradition in the Horn of Africa ed. Elisabetta Grande (Torino:
L'Harmattan Italia 1995), 3. fej., 111-129. o.
62
Kathryn Hendley 'Legal Development in Post-Soviet Russia' Post-Soviet
Affairs 13 (1997), No. 3, 228-251. o.
63
Dél-Afrika, Kazaksztán és Vietnam példájában Amy L. Chua 'Markets,
Democracy, and Ethnicity: Toward a New Paradigm for Law and Development'
Yale Law Journal 108 (1998), 1-107. o.
64
Miközben a joguralmat „konzultatív" státusban még gondolhatónak tartja
Wei Pan Democracy or Rule of Law? China's Political Future [msl [presented at
Conference on China's Political Options at Vail, Colorado, 19-21 May 2000].
gában ez „oly elbizonytalanítóan tág értelmű" - kizárólag részcélokat
tűz maga elé, de m é g ezeknél is felhíva a figyelmet annak szükségére,
nehogy „saját kezdeményezései túlhajszolásával magának az alapgon-
dolatnak a hosszú távú fenntarthatóságát ássa alá". 65
Ezért m á r koncepcióváltást jelez a fokozatosság ajánlása - például
azé, hogy a polgári szabadságjogok csekélyebb hangsúlya mellett egy
szigorú büntetőjog bevezetésével ellensúlyozzák a kompakt átültetés
hiányát, 66 vagy hogy egy pusztán rudimentális, inkább keretjellegű
alap lerakásából kiindulóan eleve többlépcsősre tervezzék a szocialista
jog meghaladását (esetünkben például a nyugati tulajdonjogi, szerző-
dési és társasági jogi formák bevezetésével kezdve, s csupán ezek
meggyökeresedését követően próbálkozva meg a fentiek szociális,
környezetvédelmi, versenyjogi, stb. érzékenységű finomításával és
kiterjesztésével). 67
Ezzel elérkeztünk saját teoretikus következtetésünk gyakorlati
példázásáig, a saját fejlesztés kizárólagos bátorításáig. 68 Mert a másik
irányban is empatikus megfigyelő számára adott annak tapasztalati-
lag általánosítható tudása, hogy

„kevés tervezetet készítenek elő, még kevesebbet bocsátanak ki tör-

vényként, ennél is kevesebbet ültetnek át a gyakorlatba, és mindezek
közül talán egy sem vonja maga után az előírt magatartást, mivelhogy
maguk az alapul fekvő elgondolások általában az alábbi ellenhatást ki-
váltó három stratégia egyikén alapulnak: vagy lehetővé teszik, hogy a
törvények érdekcsoportok alkudozásainak a kompromisszumát fejez-
zék ki, és/vagy büntetőjogi eszközöket híva segítségül az alapproblé-
ma kiiktatását tűzik célul, avagy külföldi jogot másolnak. Márpedig a
megoldás a külföldi tanácsadók részéről nem tervezetet szövegező
részvételt kíván, hanem azt, hogy a helyi előkészítőknek maga a terve-

65
Stephen J. Toope 'Programming in Legal and Judicial Reform: An
Analytical Framework for C[anadian]I[nternational]D[evelopmentlAlgency]
Engagment' [msl [report] (1997) 25 o.
66
Richard A. Posner 'Creating a Legal Framework for Economic Deve-
lopment' World Bank Research Observer 13 (1998) 1,1-11. o.
67
Thomas W. Waelde & James L. Gunderson 'Legislative Reform in Tran-
sition Economies: Western Transplants - A Short-Cut to Social Market Economy
Status?' International and Comparative Law Quarterly 43 (1994), 347-378. o.
68
Robert D. Cooter 'The Rule of State Law and the Rule-of-Law State:
Economic Analysis of the Legal Foundations of Development' Annual World Bank
Conference on Development Economics 1996 (Washington: The World Bank 1997),
191-217. o.
 zés f o l y a m a t á b a n n y ú j t s a n a k segítséget a n n a k é r d e k é b e n , h o g y ott,
helyben létrejöhessen egy valóságos tervező és előkészítő műhely". 6 9

Mert v é g s ő soron úgyis a célzott r e n d s z e r kiválasztó erején m ú l i k

minden,70 s r á a d á s u l a nem-jogi környezet m e g h a t á r o z h a t j a a jog sor-
sát. 7 1
Végső tanulságként h a d d éljünk ismét egy, a természet emberi kul-
t i v á l á s á b ó l v e t t h a s o n l a t t a l : j o b b h á t l a s s a n m e g t u d n i , h o g y m i t is a k a r
a f ö l d s a z é l ő k ö r n y e z e t , é s u t á n a jöjjön c s a k a k e r t é s z .

69
Kína, Laosz, Sri Lanka, Mozambik, valamint a dél-afrikai Gauteng tarto-
mány tekintetében - csakúgy, mint az egész fejlődő világra nézve - megállapítva
lásd Ann Seidman & Robert B. Seidman 'Using Reason and Experience to Draft
Country-Specific Laws' [közöletlenül maradt 13. fej. kézirati tervezet a Making
Development Work Legislative Reform for Institutional Transformation and Good
Governance, ed. Ann Seidman, Robert B. Seidman, Thomas W. Walde (The
Hague & Boston: Kluwer Law International 2000) kötetéhez].
70
Robert B. Seidman The State, Law and Development (New York: St. Martin's
Press 1978) 483 o.
71
Jan Van Olden 'Legal Development Cooperation: Transplanting or
Transforming Legal Systems' in Legal Development and Corruption CILC Semi-
nar in Tribute for Jan Van Olden, The Hague, December 10, 2002, 8-12
[www.cilc.nl / seminar-publication].
 JOGURALOM? JOGMANIA?*
É s s z e r ű s é g s a n a r c h i a h a t á r m e z s g y é j é n Amerikában" 1 "

Jogunk az ordo eszméjére épül: rendet kíván érvényre juttatni egy

olyan szabályozási eszményre építve, mely egyértelmű alkalmazást
kínál bárkinek, aki kész racionális következtetésre. Történelmileg elté-
rő intézményi megoldások, racionalitás-felfogások, konstrukciós lehe-
tőségek s normatív várakozások épültek fel egyes kultúrákban. A rá-
juk jellemző m ó d o k o n és szerepkörökben ezek m i n d az alkalmazás
biztonságát - alternatíva nélkül szükségszerű következtetést biztosító
logikájának a kiépítését - célozták. Mint ismeretes, az e u r ó p a i
kontinensen geometrikusán, tehát egy logikailag a teljesség igényével
megszervezett fogalmi rendszer mintájára fogták fel a szabályozást, s
ezért nálunk elvont dedukciók uralják a terepet. Ezzel szemben az
a n g o l s z á s z ok megőrizték érzékenységüket az esetek konkrét
egyedi adottságainak kizárólag bírói mérlegelhetősége iránt, s ez leg-
feljebb egy m á r hasonló korábbi esetben alkalmazott bírói megoldás
analogikus követését teszi számukra elérhetővé. Az a m e r i k a i
jog az angolból indult önálló fejlődésnek, hamarosan azonban egyre
vegyesebben elkülönülő jegyeket kezdett felmutatni. Ma már n e m
csekély mértékben kodifikált, s erőteljesen törvényhozásra alapoz. Az
angoloknál a megkülönböztetésnek az esetek közti analogikum meg-
állapítására vagy kizárására használt szigorú h a g y o m á n y ú módszerét
ugyanakkor nemcsak eleve szabadabban kezelte, de az elmúlt évtize-
dekben ezt egy a puszta szabálykövetésnél lényegesen kötetlenebb

* Első változatában in Valóság XLV (2002) 9, 1-10. o. & [reprint] in Az év esszéi

2003, szerk. Molnár Krisztina (Budapest: Magyar Napló 2003), 99-114. o. [szem-
lézve in Molnár Pál 'Zuhanó csillár: Gondolatok üde mozaiktáblája' Heti Válasz
III (2003. 07.18.) 29,46. o.].
+
Paul F. Campos Jurismania The Madness of American Law (New York & Ox-
ford: Oxford University Press 1998) xi + 198 o.
jogelvi érveléssel is kiegészítette. Az amerikai jognak önmagáról for-
mált képe ezért eleve ellentmondásos. Az angolokkal szemben való-
ban hiszik, hogy a jog pontosan abban a formában, ahogyan megis-
merhető, elvileg mindannyiunk számára biztos eligazítást nyújthat.
Ezért szabályozásaikkal változatlan erővel beleavatkoznak az életvi-
szonyokba, sőt ma m á r a civil szféra eddig jogmentesként óvott ügye-
ibe is. Ugyanakkor a joguralom nevében azért, hogy az egyéni és cso-
portos jogmegvalósítást támogassák, az eljárási lehetőségek fajtáit és
játékterét folyvást növelik. Ez pedig természetszerű következmény-
ként maga után vonja, hogy a jog végső szava az utolsó elérhető eljá-
rás befejeztével legfeljebb nagysokára nyilatkozhat csupán m e g - gya-
korlatilag olykor sohasem, hiszen a maga a jog nevében bátorított s a
jog eszközeivel fáradhatatlanul folytatható és újrakezdhető küzdelem
a jogerő biztonságának elnyerését gyakorlatilag lehetetlenítheti.
Korunkat vüágszerte j o g á t v é t e l ek jellemzik. Latin-Ameriká-
val, Ázsiával, sőt Afrikával is közösen régiónk ebben azért részes,
mert a pártállamiság s a központi tervgazdaság fél évszázada után
végre n é k ü n k is újra el kellett sajátítanunk egy többpártrendszeren
nyugvó parlamentáris demokrácia és szabadpiaci versenyre épített
gazdálkodás jogi kereteit. Nyugat-Európával közösen pedig azért ré-
szes, mert az Európai Unió jogegységesítő elhatározásának perspektí-
vájában nemcsak tagságunk előkészítése és valóságossá tétele végett
szorulunk napi több tízezer oldalnyi tömegű technikai szabályzattö-
megnek a lefordíttatására és átvételére, de tagállammá váltan is fo-
lyamatosan adoptálnunk és belső jogunkhoz adaptálnunk kell az Unió
folyvást alakuló s bővülő jogát. Mindennapjaiban, szellemiségében és
gyakorlatában egyaránt ismernünk kellene hát a mintaadóként szolgá-
ló jogokat Brüsszeltől Washingtonig, hiszen mindannyian specialisták
lévén, valamennyien inkább egyes fáikat, semmint egész erdejüket
látjuk bennük. Ami az Európa-jogot illeti, ez napról n a p r a alakul, mi-
közben idővel majd m a g u n k is egyre inkább alakítóivá válunk. Aki
viszont azt a rendkívülien összetett állami és szövetségi (intézmények
tömegével, szabályzatok s gyakorlatok miriádjával, igencsak drágán
képzett, de eljárási trükkjeikért, leleményes érvelésükért mégis meg-
lehetős költséggel foglalkoztatott s gyakorlatilag megkerülhetetlen
specialisták ármádiájával épített) képződményt illeti, amit röviden
amerikai jognak nevezünk, nos, ez mindannyiunknak érzékelhető di-
menziókban, életszerű egészként aligha tárja fel magát akár könyvek-
ben búvárkodó, akár odalátogató társaink számára. Semmi rendkívüli
nincs ebben, hiszen a szakmunkák szükségképpen részletek technika-
litásában mélyednek el, a látogató szemét pedig csupán olyan kritikus
s az önirónia adományával is rendelkező reflexió nyithatná fel, amivel
- egyébként önmagukba zárt tömegszocializációjuknak köszönhetően
- a II. világháború óta világhatalomként fellépő amerikaiak története-
sen a legkevésbé sem büszkélkedhetnek.
Márpedig é p p e n a mindennapi formálódás és azok a mindennapi
élmények és tapasztalatok, amik egy berendezkedést (inkább vagy
kevésbé, ilyen vagy olyan értelemben) élhetővé vagy problematikussá
tesznek megélői és a külvilág érdeklődése számára, önmagában alig
megragadható vagy tettenérhető egy külső megfigyelő pozíciójából.
Gondoljuk csak meg: akár egy olyan intézményesült s világhódítónak
tetsző gyakorlat, mint a political correctness, annak ellenére, hogy évti-
zedek óta immár hatalmasabb erejű és hatékonyságú alakítója az ame-
rikai közgondolkodásnak, médiának, t u d o m á n y n a k és oktatásnak,
mint a minduntalan újraértelmezett Alkotmány, még n e m nyert iro-
dalmi feldolgozást, s ennélfogva misztikus félhomály fedi, hogy mi-
ként válhatott urává élőnek és holtnak egyaránt. Paradoxikus, hogy a
m i n d e n n a p o k éthoszának megérzéséhez még az amerikai bulvársajtó
olvasója kerülhet legközelebb; ám nyilvánvalóan bizarr lenne publi-
cisztikai fordulatokból, esetleges túlzásokból és alkalomszülte hevüle-
tekből következtetnünk a jogéletet uraló megfontolásokra akkor, ami-
kor többszáz amerikai jogi kari és ügyvédszervezeti folyóirat havonta
félszázezer oldalnyi értekezést és gyakorlati elemzést zúdít a szakmai
olvasóra.
Az amerikai joggyakorlatnak az utóbbi néhány évtizedben bekö-
vetkezett változásaiból Magyarországon már eddig is feltűnhetett né-
h á n y jegy. Ezek között említendő mindenekelőtt ( l ) a j o g i a s í t á s ,
vagyis a különféle formális eljárásokon keresztül vezető utak növelése
és egyre kiszélesedő igénybevétele; (2) a p r o c e s s z u a l i z á l á s ,
vagyis az anyagi normák lassú háttérbeszorulásával p á r h u z a m o s a n a
jognak egyre inkább semleges, egyenlő felek küzdelmét vélelmező
játékszabályok halmazaként megjelenítése (amiben az egyénnek -
akár a bűnözőnek! - az állammal szembeni oltalmára terelődik lassan,
de egyre inkább minden mást maga alá rendelően a hangsúly); és (3)
eleinte elméleti vívmányként, majd a gyakorlatban is eluralkodva az
e l v i é r v e l é s , ami alig néhány évtized leforgása alatt az indivi-
duális értékválasztási és önmegvalósítási szabadság kiteljesítése je-
gyében az Alkotmány úgyszólván maradéktalan újraértelmezését, s
ennek eszközeként és állandósuló gyümölcseként a jog szabályanyaga
követésének - egy alkotmányosként állított elvre vagy értékre hivat-
kozva - bármely ügyvéd szabadon kezdeményezhető ellenérvelése
függvényévé tételét eredményezte. Mindez mára már valósággal ket-
tészakította az amerikai jogot, járható útjait az ügyféltől remélt ered-
mény szerint lehetségesen megkettőzi, miközben a szabályok autori-
tását felmorzsolja - hiszen gyakorlatilag egyfajta szubszidiárius pót-
lékszerepbe utasítja vissza. 1 Ez az irány Nyugat-Európában, majd to-
vaterjedően az új jogállami felépülés útjára lépő közép- és kelet-
európai államokban is rokonszenvet keltett, hiszen ö n m a g á b a n ártat-
lan technikaként eleinte csak a közös római örökség egyik oly fontos
(és nálunk már régóta veszendőbe ment 2 ) elemének újraélését sugall-
ta, miközben az addig jogforrási mivoltában elhanyagolt alkotmány-
nak is látványos fontosságot biztosított.
Saját kísértések, dilemmák és tapasztalatok n y o m á n annyi követ-
keztetés nálunk már az elmúlt évtized során is leszűrhető volt, hogy -
a szocializmusban nálunk erőteljesen kifejlődött (s azóta inkább okta-
lan hanyatlás jegyeit mutató) jogszociológia lényegi felismerése sze-
rint modernizációs kényszerből bármennyi többletterhet is kell ró-
nunk a jogra, vigyáznunk kell optimális terhelhetősége határaira, mert
egy ponton túl összeroppanhat saját súlya alatt; 3 paradoxikusan szól-
va tehát akkor működik a jog leginkább optimálisan, minél inkább

1
Ld. pl. Varga Csaba tollából 'Önmagát felemelő ember? Korunk racionaliz-
musának dilemmái' in Sodródó emberiség Tanulmányok Várkonyi Nándor: Az
ötödik ember című művéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest: Széphalom
Könyvműhely 2000), 61-93. o. és 'Az angol-amerikai és a kontinentális-francia
találkozások peremvidékén: Kanadai fejlemények és tapasztalatok' Jogtudományi
Közlöny LVII (2002. július-augusztus) 7-8, 309-322. o.
2
Az ún. szocialista törvényesség, mint emlékezetes, a törvény elsődlegessén
belül is egy szigorúan felfogott - a II. világháború után már Nyugat-Európában
meghaladott, ám új fejleményeit (az alkotó bírói gyakorlatot, a generálklauzulák
megtermékenyítő felhasználását, bármiféle alkotmányi vagy jogelvi érvelést is)
nálunk fellazításként elutasító - szabály-pozitivizmusra épült. Legterhesebb
örökségként ez, a saját felelősséget elutasító, mert feladatát kizárólag a tételezett
szabály mechanikus alkalmazásában láttató késztetés mentődött át a személyi
állományában változatlan jogászságban szocializmusunkból a jelenkorunkba. Ez
is magyarázza törvénykezésünknek a legmerevebb jogfolytonosság ki nem mon-
dott előfeltevéséből fakadóan teljességgel elutasító magatartását minden olyan
ügyben, amelynek kapcsán például Németországban vagy a Cseh Köztársaság-
ban elvi alapon vállalták a jogtagadásra épült régi rezsim bűnelkövetéseivel vagy
jogtalan jogosultság-biztosításaival történő szembenézés ódiumát.
3
Vö. mindenekelőtt Kulcsár Kálmán Modernizáció és a jog (Budapest: Közgaz-
dasági és Jogi Könyvkiadó 1989).
kivételesen s jobbára szimbolikus, azaz végső autoritás szerepét betöl-
tő használatára kerül csupán sor, vagyis szabályozása minél inkább az
egyébkénti társadalmi mozgást erősítő irányba mutat 4 - alig belátható
(s maga a jog presztízsét is érintő) következményekhez vezet, ha a jog
mögül kiürül a társadalmi tér, és a vallás, a társadalmat összefogó
eszmények, a közösségi reprodukciót biztosító szokások eljelentékte-
lenedésével, az értékek személyes tetszés és vállalás függvényévé téte-
lével, a csoportképződés elsatnyulásával, végső soron a társadalom és
a benne érvényesülő normativitások egyénekre atomizálódásával a
jog m a r a d az egyetlen közös nevező, mely az ön-demiurgosszá vált
egyedek közt még egyáltalán valamiféle összekötő kapcsot alkot. Hi-
szen hiába növekszik meg látszólagos jelentősége, hosszabb távon
mégis jellegváltozásra s egyidejűleg alkalmasan betölthetetlen több-
letszerepre kényszerül - ami a jog iránti közfigyelem óhatatlan meg-
növekedésével éppen n e m emeli a presztízsét, hosszabb távon viszont
éppen túlpolitizálódása okából kikezdhetővé teszi.
Éthoszváltozást, posztmodern korunk kísértését sejteti mindezen
fejlemények mögött az a m ű , aminek amerikai tapasztalatokra vála-
szoló néhány megfontolásával a következőkben közelebbről is meg-
ismerkedhetünk.

Minden körülmények között nagyra kell becsülnünk az önfeltáró

szándékot, egy tudatosan görbítetlen tükör nyújtását, főként ha ez
egyetemi körökből érkezik. Paul F. Campos, aki Colorado Egyetemé-
nek professzoraként az ottani Byron R. White Amerikai Alkotmányjo-
gi Tanulmányi Központ igazgatója, vitriolba mártotta tollát, hogy esz-
széjével felzavarja a bármiféle többletteljesítmény nélkül egyre drá-
gább, mert egyre bonyolultabb, ám csupasz önérdektől vezérelten
önmagát egyre mellőzhetetlenebbül a társadalmi folyamatokba köz-
beékelő jogászság businessének állóvizét. Amit leír, mégsem egyszerű-
en a jogászkaszt mint szuperelit, hanem - szándéka szerint is - az
egész jelenkori amerikai társadalmi gondolkodás (közbeszéd, s ezzel
az intézményesedések és kommunikációk eszközeivel folytonosan
megerősített közfelfogás) patológiája.

4
A szerző lényegre tapintó kifejezése szerint „a jog legfeljebb egy durva és le-
hetségesen romboló társadalmi ösztönzési mechanizmus, ami akkor működik leg-
jobban, ha csupán hallgatólagosan búvik meg a társadalom hátterében." (183. o.)
 Közhelyszerű immár, hogy Amerika n e m egyszerűen az ellentétek,
h a n e m a burjánzó túlzások egymásba átcsapásának hazája (vii. o.5).
Történetesen most Amerika a jog hipertrófiáját éli át: évente 30 millió
üggyel árasztják el a bíróságokat (178. o.), egyes ügyek évtizedes fu-
tásidejűek, s általánosodnak a százoldalas döntések, míg a szaksajtó-
ban többszáz oldalas cikkek jelennek meg ezekről, félezernyi jegyzet-
tel (81. o.). Tudták-e vajon egykor az Alkotmány atyái, hogy örökbe-
csű m ű v ü k megalkotása és tagállami elfogadtatása rigófütty lesz ah-
hoz képest, amennyi időt és fáradságot állítólag (legalábbis számláik
szerint) O. J . S I M P S O N ügyvédei „áldoztak" arra, hogy körmönfontsá-
gukkal elérjék a kirendelt jury gyakorlatilag teljes kicserélését (21. o.)?
S tudják-e a mai adófizetők, hogy Oklahoma City robbantásos
önmegvalósítója, T I M O T H Y M C V E I G H mindössze h á r o m hónapig tartó
peréért ügyvédjei tíz millió dollárnyi költséget számoltak fel a szövet-
ségi közös kassza terhére, noha még annyira sem futotta erejükből,
hogy komoly ellenbizonyítékkal álljanak elő (183. o.)?
Mi rejlik m i n d e mögött? Visszaélés, vagy éppen ú r h a t n á m kor-
szellem? Úgy tetszik, a tehetősségnek s a birodalmiságnak is van szo-
cializációs hatása - jelesül: nehéz szerénynek megmaradni. S ha ha-
talmán túl sikerét Amerika éppen racionalizációs szervezőkészségé-
nek tudja be, úgy éppen ebben nehéz mértéket tartani. Mindenesetre
az amerikai közgondolkodás szeret rövidre zárni: „a problémáknak
van megoldásuk" (125. o.), s ezt segíti elő az elterjedt „mánia, hogy
mindenre okot találjunk" (viii. o.). S miben összegeződik mindez?
Nos, szerzőnk szerint az agyonjogiasítás [juridical saturation] kultúrá-
jában, mely „úgyszólván n e m ismer már olyan társadalmi kapcsolatot,
ami ne lenne alávetve állami szervek lehetséges felügyeletének és sza-
bályozásának" (34. o.), miközben „a legjobb problémamegoldást ab-
ban látja, ha átfogó szabályozási keretet épít a problémát felvető tár-
sadalmi viszonylatra" (82. o.6). Tehát: jogiasít, vagyis: „legalizál" (6.
o.), propagálja a „Forduljunk a joghoz!" (5. o.) csodagyógyszerét -
nyilvánvaló pótlékként, mintha a jogászban csakúgy, mint a papokat
felváltani látszó tanácsadókban rejlenék valamiféle ősi bölcsesség

5
Csupán sokatmondó példaként: „a kövérség robbanásának gyökere ponto-
san e diétától és szigorú testgyakorlástól elcsigázott kultúrában rejlik" - írja
Richard Klein Eat Fat (New York: Pantheon 1996) xx + 247 o.
6
Mindeközben persze fenntartva „annak hitét, hogy lehetséges egyidejűleg
átfogó szabályozási rendszereket megvalósítani és pontosan kiszámítani egy lé-
nyegében ad hoc jellegű bírói döntéshozatal hatásait" (179. o.).
vagy szerzett tudás, ami kiemelné őket a társadalom átlagából (7. fej.:
'Jogfüggőség', valamint 186. o.) - , s ezért a könyvtáraktól a sportegye-
sületekig m i n d e n szereplő többszáz oldalas szabályzatokat készít,
hogy magában m á r n e m bízva s a józan ész adományáról megfeled-
kezve hagyatkozhassék valami külsőre s másra: a jog és a terápia köz-
vetítői, tanácsadói vagy mélylélektanász értelem- és tekintélypótlé-
kára. 7
Nos, a „szabályozási d ü h " és „szenvedély" (amely jelzőkkel ko-
rábban még csupán I I . F R I G Y E S porosz felvilágosultságát jellemezték 8 )
önmagában még n e m teszi problematikussá az amerikai gyakorlatot.
Ami valóban elgondolkodtató, az a jog eszközéhez (szabályozási és
eljárási lehetőségeihez) folyamodásnak egy olyan módja, amely azt
próbálja elhitetni a közösséggel, hogy értékekkel kapcsolatos választá-
sok, preferenciák, egyensúlyozások és kölcsönös mérlegelések kérdé-
sében a jog (és a jogász) szintén kompetens - mégpedig minden (és
mindenki) másnál jobban: olyannyira, hogy nemcsak eluralhatja, de
végső ítészként elvi igazolásával s ezt kifejező bírói jóváhagyásával
uralnia is kell a politikát. 9 Röviden szólva: semmi sincs már, csak jog.
Nincs más, mi a társadalomban közösséget terem[t]hetne, csak a jog. S
tekintély sincs m á r - hiszen egyéni önmegvalósításunk korlátokat ki-

7
A szerző e ponton is figyelemre érdemes megjegyzése szerint „ugyanúgy,
ahogyan az igazi szerencsejátékos sem azért játszik, hogy nyerjen, hanem azért
nyer, hogy játszhasson, [...] [a jogtól függő] sem annyira valami megválaszolha-
tatlannak a megválaszolásáért fordul a látható joghoz, hanem mert eleve aláveti
magát annak, aki arról biztosítja, hogy néki vannak válaszai." (79. o.) Ezért idézi
JOSEPH DE MAISTRE v é l e m é n y e összefoglalását ISAIAH BERLIN tollából: „Az embe-
reknek mint erkölcsi lényeknek szabadon kell alávetniök magukat egy tekintély-
nek, de alá kell vetniök. 1...] Sem ember, sem társadalom nem kormányozhatja
önmagát: még a kifejezés sem értelmes, mert minden kormányzat valamiféle
megkérdőjelezetten kényszerítő tekintélytől ered. A jogtalanságot csak olyasmi
állíthatja meg, ami ellen nincs fellebbezés. Ilyen lehet a szokás, a lelkiismeret, a
pápai tiara vagy éppen egy tőr, de ennek mindig v a l a m i nek kell lennie."
8
Thomas Babington Macaulay 'Nagy Frigyes' in uő. Esszék ford. Szigeti József
(Budapest: Gondolat 1961), 276. és 269. o., ill. Thomas Mann Nagy Frigyes ford.
Lányi Viktor (Budapest: Kultúra [é.n.]), 31. o.; a szövegösszefüggésre vö. Varga
Csaba A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség [1979] jav. és bőv. 2. kiad.
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 80. o.
9
RONALD M. DWORKIN el is jut e következtetéshez, miszerint a h a g y o m á n y o s
politika, vagyis a csoportérdekek képviselete csak annyiban lehet legitim, ameny-
nyiben - szövetségi bírótól jóváhagyott tartalommal - „elvek egyetlen összefüggő
halmazában" kifejthető. Campos, 39. o.
iktató abszolutizálásával már mindent pillanatnyi érzületünk reflexé-
vé tettünk - , csakis jog. S e ponton már n e m légies vágyakról, avagy
egy pusztán ideologikus máz használatáról van szó. H a n e m a jog egé-
szének, társadalmi használatának (eljárásaira és módszereire, felfogá-
sára és egész éthoszára egyaránt ható) olyan jellegváltásáról, ami már
az egyszerű esetek bírói kezelésében is tetten érhető.
Már pedig Amerikában

„a jog egyre inkább egy kulturális elmebetegség tüneteit m u t a t j a , ami-

kor hiperracionálisnak tetsző döntéshozatali m ó d o k a t a l k a l m a z n a k
a n n a k hiábavaló megkísérlésére, h o g y egyébként m e g o l d h a t a t l a n er-
kölcsi és politikai ütközéseket racionálisan feloldjanak" (182. o., hason-
lóan viii. o.),

miközben

„tiszta önbecsapás m a g u n k k a l elhitetnünk, h o g y egy ú g y n e v e z e t t

j o g u r a l o m sikert m u t a t h a t fel ott is, ahol politika és k u l t ú r a m á r egy-
aránt k u d a r c o t vallott" (181. o.).

Ez nemcsak önmagában veszélyes tendencia, de amerikai gyakorlatá-

ban a jog egyarcúvá válásával, vagyis lehetőségeinek folytonos szűkí-
tése mellett fokozódó erőltetésével is fenyeget. Mert

„ A g o n d o l k o d á s jogi m ó d j á n a k mostani kulturális u r a l m a - a n n a k hi-

tével együtt, h o g y m a g u k a politikai és erkölcsi d ö n t é s e k is csak any-
n y i b a n k a p h a t n a k legitimként teret, a m e n n y i b e n a jogi okfejtés fogalmi
kategóriáiba egyáltalán begyömöszölhetők - egy olyan jogi kultúra
térhódítását segíti elő, a m e l y b e n a döntéshozatal b á r m i f é l e eltérő le-
hetséges m ó d j a i t c s u p á n a jog csökkent értékű v á l t o z a t á n a k tekintik -
ahelyett, h o g y a jog imperialisztikus önérvényesítésében e l g o n d o l h a t ó
és t á m o g a t a n d ó alternatív utakat tisztelnének b e n n ü k . " (187. o.)

Egyetlen példát vesz alapul a szerző a módszertani bemutatásra: a

talált tárgy tulajdonának és megtalálója jutalmazásának a kérdését. Az
irányadó precedensek 1 0 nem tudnak mást felmutatni, mint eleve egy-
mással szembefutó szempontokat: eredeti tulajdonosnak visszaszol-
gáltatás; a megtaláló és a találás helyének tulajdonosa várakozásainak
együttes kielégítése; a becsületesség és a szerencse honorálása; s végső

10
így a Hannah v. Peel, a Bridges v. Haxvkesworth és a South Staffordshire Water
Co. v. Sharman ügyben hozott döntések.
fokon bármiféle egyszerű és gyors megoldás választása (84. o.). Ám
akárhogy legyen is, minden ügyben lehetségesen felbukkannak olyan
fogalmak, mint itt a 'korábbi birtokos' - s ez már éppen nem egysze-
rűen jogvita vagy értelmezés kérdése, hanem a jog lényegi dilemmája.
Arról van ugyanis szó, hogy minden

„jogi fogalom társadalmilag konstruált [...,] [tehát] szükségképpen kel-

lően kétértelmű ahhoz, hogy magában foglalja az általa tükrözött tár-
sadalmi értékek közötti lényegi feszülést." (85. o.)

Hiszen „természeténél fogva minden szabály m i n t szabály egy-

szerre túl sokat és túl keveset foglal m a g á b a n " (88. o.), s ezért tapasz-
talható m i n d e n jogfejlődésben egymást követő ellentétes irányú moz-
gás először a szabály alól teendő kivételek állandósulása, majd az így
előálló összevisszaság ellenreakciójaként a most már a kivételek átte-
kinthetetlen gyakorlatának szabályba foglalása között (89. o.).
Kérdéses tehát: a jog jogászi eszközökkel egyértelműen megoldha-
tó és m e g o l d a n d ó véletlen-e az önmagában konfliktusos (mert el-
lentmondást rejtő) értelmezhetőség, avagy szükségszerűség, netalán
az önmagában konfliktusos, mert ellentmondást magában rejtő tárgy
függvénye? Saját rekonstrukciós kísérleteimben ahhoz a következte-
téshez kellett korábban elérkeznem, miszerint bármilyen érzékenyen
alakított is a jog, természete szerint n e m lehet más, mint fogalmi
vetítőháló, mely a jog tervezőjének képzelőereje és szándékai szerinti
fogalmiasításoknak megfelelően tükröz egy eszményi rendet, a való
élet pedig - jogkövetés esetén - a maga egymásnak feszülő értékeivel
s érdekeivel e fogalmiasítások játékterén belül keresi a maga kielégíté-
sét. Vagyis ez az ellentmondás nem a jog defektusa, de n e m is az életé,
h a n e m maga a jogi - és bármiféle más közvetítésen alapuló - játék lé-
nyege; miközben a jog maga nem is tehetne többet, hiszen a való élet-
tel szemben m i n d e n fogalmi kifejezésnek ez a sorsa és kizárólagos le-
hetősége.
Az amerikai jogéletben a szerző ott lát gondot, hogy jogideológiája
mégis egy évszázada leplezően hallgat, hiszen ütköző érdekek s érté-
kek között a racionális választhatóság kudarcát a formalisták tagadják,
a realisták pedig legfeljebb egy adott egyedi helyzet gyakorlati prob-
lémájaként hajlandók elismerni (90. o.). Ez magyarázza a folytonos
misztifikációt: „elvarázsolást", „szómágiát", „önbecsapást" (10. o.);
vagyis azt, hogy „a puszta intuitivitás egy ésszerűen kényszerítő érv
m a s k a r á j á t ölti m a g á r a " (91. o.), h i s z e n e z e k a „pszeudo-formális"
(112. o.),

„ é s s z e r ű n e k c s u p á n kikiáltott érvelési f o r m á k h i á b a v a l ó a n túlnövesz-

tett gyakorlata s z ü k s é g k é p p e n v a g y axiomatikus [tehát semmiféle
előzményből semmiféle logikai ú t o n n e m k ö v e t k e z ő - V.Cs.], v a g y
[önmagából táplálkozó s ö n m a g á h o z visszatérő - V.Cs.] körkörös állí-
tásokban k o n k l u d á l " (101. o.). 11

E m i s z t i f i k á c i ó b a n m á r a l o g i k a i p o z i t i v i z m u s t is - j o g g a l 1 2 - felelős-
n e k látja, m i v e l h a n g s ú l y a i v a l m e s t e r k é l t b i z o n y o s s á g o t t e r e m t e t t , m i -
közben a valós emberi folyamatokat s z á m ű z t e vizsgálódási köréből.13
P e d i g m á r MIGUEL DE UNAMUNO „ t r a g i k u s é l e t é r z é s e " m a g á b a n f o g l a l -
ta a n n a k f e l i s m e r é s é t , h o g y é r t é k e i n k l e h e t n e k ö s s z e b é k í t h e t e t l e n e k , s
értelmünkkel ekkor a választást közülük m á r n e m igazolhatjuk. Ebből
ISAIAH BERLIN s e m t u d o t t m á s k ö v e t k e z t e t é s r e j u t n i , m i n t h o g y

„a n e m hierarchikusan felépített értékek s o k a s á g á n a k elfogadása n e m

relativizmust rejt m a g á b a n , h a n e m az értékek közötti kikerülhetetlen
k o n f l i k t u s n a k az örök lehetőségét".

11
Saját következtetésem viszonylagos visszhangtalanságában éppen hasonló
következtetésekre leltem egy amerikai - történetesen újMARXizáló, kritikai tanul-
mányi - fenomenológiai leírásban. Lásd Varga Csaba 'Utószó' in uő. A bírói
ténymegállapítási folyamat természete jav. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai
Kiadó 2001, 32003), 194-196 o. {hasonlóképpen mint 'Mi jön a pozitivizmusok
után? A bírói ténymegállapítási folyamat természete problematikájának utóéletéről' in
Natura iuris Természetjogtan & jogpozitivizmus & magyar jogelmélet (A Miskolci
Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2001. október 5-6-án rendezett
konferencia anyaga), szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor Kiadó 2002), 212-214. o.
[Prudentia Iuris 17]}.
12
Miután Canberrától Edinburgh-on át Berkeley-ig nagy könyvtárakban bú-
várkodhattam, magam leginkább azon döbbentem meg, hogy a cognition és
knowledge kérdésének szentelt sok tízezernyi könyv mind hipotetizáló
elmejátékként, más fogalmakból analitikus érdekből képzett konceptuális hal-
maz-esetként fogta fel tárgyát, vagyis olyan velejéig teoretikus megismerést és
tudást konstruált, amely alig mutat bármiféle közösséget az ember mindennapi
vagy szakmai (akár tudományos, akár jogászi) életében gyakorolt megismeréssel
és elnyert tudással.
13
A logikai pozitivizmus szerint igaz az az állítás, ami (a logikában vagy a ma-
tematikában) definíció erejénél fogva vagy empirikusan igazolható; a személyes
preferenciákat kifejező állítások azonban emotiv kifejeződések: igazságuk vagy
pusztán szubjektív, vagy egészükben értelmezhetetlennek minősülnek (152. o.).
Márpedig aligha „ t u d u n k " bármit is (144-145. o.14); jobbára csupán
elődeink s társaink tudásnak gondolt hagyományát éljük újra, foldoz-
gatjuk és javítjuk. Gondolkodásunk tautologikus, csak ennek szálait
elrejti az uralkodó közbeszéd. N e m más ez, mint

„annak szimptómája, hogy az analitikus, tudományosnak mondott

gondolkodási módok jelenkori felmagasztosítása miként zuhanhat bele
egy dogmatikus pszeudo-vallásos hitbe, végső soron egy intellektuali-
zált irracionalizmus birodalmába." (150. o.)

Mindezt átfordítva a jognak jogászoktól használt nyelvére, ROBERT

COVER szerint a bírói döntéshozatal eleve „a jogtól megbetegült"
[jurispathic], minthogy

„sok száz hagyomány zavarbaejtő egyidejűségével szembesülve a bí-

rák ezek közül egyet kiválasztanak, mondván: e z a jog, megsemmi-
sítve ezzel az összes többit." (160. o.)

A feminista rekonstrukcióiról ismert ROBIN WEST p e d i g egyenesen

kijelenti:

„kizárólag az értelem nem kényszerít ki megegyezést. [...] Ha tényleg

igazi konszenzusra törekszünk, úgy a tapasztalások közti szakadékot
kell áthidalnunk [...], mert erkölcsi ügyekben meggyőződéseink ta-
pasztalatainknak és empátiánknak köszönhetően változnak, nem pe-
dig puszta érvelés eredményeként [...]. Értelmünk önmagában aligha

14
Amint maga a szerző hívja fel a figyelmet, Ludwig Wittgenstein (On
Certainty) szerint aligha több ez, mint „a bizonyosság lelki megtapasztalása, ami
az értelmező részéről a különféle nem bizonyítható értelmező axiómákba vetett
nem tudatos hagyatkozás terméke." Emlékeznünk kell rá, hogy élete végén ISAAC
NEWTON így vélekedett saját teljesítményéről: „Nem tudhatom, miként lát majd
engem a világ, de a m a g a m szemében csupán gyermek voltam, aki a tengerpar-
ton játszva olykor rábukkant egy a közönségesnél szebb kavicsra, az igazságok
nagy óceánja azonban rejtve maradt előttem." JORGE Luis BORGES tömören így
összegezett: „A világegyetemnek nincs olyan osztályozása, amely ne lenne önké-
nyes vagy csupasz feltevésen alapuló. A magyarázat roppant egyszerű: fogal-
munk sincs a világegyetemről." Albert Einstein (Geometry and Experience) pedig
csak saját tárgyáról szólott, ámde határozottan: „Amennyiben a matematika tör-
vényei a valóságra vonatkoznak, úgy nem bizonyosak. Amennyiben pedig bizo-
nyosak, úgy n e m a valóságra vonatkoznak."
 indít m e g b e n n ü n k e t , tapasztalásunk, e m p á t i á n k s önreflexiónk azon-
b a n igen." (160-161. o. 15 )

A z elvi érvelés e l b u r j á n z á s a n y o m á n

„ A z A l k o t m á n y olyanná lett [...], m i n t NOSTRADAMUS próféciái: oráku-

l u m k é n t h a n g z ó állítások eszményien tág k ö r v o n a l ú h a l m a z a , amely-
nek é p p e n határozatlansága nyugtatja m e g a beavatottat a n n a k érzésé-
vel, h o g y e lényegében m á g i k u s szöveg helyes értelmezésével betekin-
tést n y e r h e t olyan misztériumokba, amik e g y é b k é n t megismerhetetle-
nek és o b s k u r u s a k m a r a d n á n a k s z á m á r a . " (169. o.)

Miközben

„az arra c s u p á n h i v a t k o z ó bírósági döntésekkel s z e m b e n való-

jában az A l k o t m á n y egésze az égvilágon semmiféle m o n d a n i v a l ó t n e m
rejt m a g á b a n a magzatelvételhez, magánélethez, egyéni a u t o n ó m i á h o z
v a g y egyéb szent dolgokhoz f ű z ő d ő jogosultság v a g y b á r m i egyéb
olyan meglehetősen elvont fogalom tekintetében, a m i k DWORKIN érve-
lése javarészét alkotják. [...] Ezért az 'értelem' és 'elv' jogi ékesszólással
való felmagasztosítása ellenére n e m árt t u d n u n k , h o g y j o g u n k eleve
n e m más, m i n t e s e n d ő emberi választások véletlen terméke, amely vá-
lasztások az értelmezési egyensúly t a r t o m á n y a i n belül s z ü k s é g k é p p e n
vitathatók." (116. o.)

Á m p o n t o s a n ez az, amiről a jelenkori a m e r i k a i h i p e r r e a l i z m u s , a

minden áron biztonságkeresésre törekvés n e m kíván tudomást venni.
Pontosan a személyes felelősséggel történő d ö n t é s iránt bizalmatla-
n o k , ezért ezt a l k o t m á n y i elvi levezetéssel élő bírói érveléssel szeret-
n é k a g y a k o r l a t i p o l i t i k á b a n is p ó t o l n i . Á m d e e z e g y e t j e l e n t a n n a k
kinyilvánításával, hogy bizalmatlanok a demokrácia m ű k ö d é s m ó d j a
(vagyis antropológiai előfeltevésként) az ügyeit m e g g o n d o l ó s ezért
választásra kész ember, valamint (ennek technikai lebonyolításaként)
a döntéseit a s ú l y o s a b b n a k b i z o n y u l ó e g y é n i v é l e m é n y e k szerinti ala-
k í t á s a i r á n t , s e z t e g y s z a k m a i , p o l i t i k a i é s t á r s a d a l m i elit, a j o g á s z s á g
ú g y m o n d mélyebb betekintést e n g e d ő tudásával próbálják helyettesí-
teni. H i s z e n n y i l v á n v a l ó :

15
A pro-choice aktivizmussal szemben ezért ajánlja a pro-life aktivizmust, pél-
dául abortuszon átesettek olykor elviselhetetlenné növekvő bűnösségérzésének
vagy az abortusszal megsemmisített magzatok proszekúrás gépi feldarabolásá-
nak hiteles bemutatásával (162. o.).
 „A szavazás [...] a vitatott ügyek eldöntésének racionalitást éppen tel-
jességgel kiiktató mechanizmusa [...], [mert] az aktus formális megha-
tározásának felidézésén túl semmiféle igazolást n e m kíván." (70. o.16)

Ironikus fejlemény, hogy ez a jogtól remélt racionális döntési alap-

ba vetett bizalom nemcsak átfogó szabályozások csodagyógyszeréhez
folyamodik, de egyidejűleg kiszolgáltatja magát a bírói rögtönzésnek
is. Ennek végeredménye pedig szükségképpen véletlenszerű, ami já-
rulékos hatásaival az összmozgásba is d u r v á n beavatkozhat vagy ép-
pen kényszerpályákra terelheti, minthogy „a rendszerbe hatoló bár-
mely akció előrelátatlan, sőt teljességgel előreláthatatlan reakciók mi-
riádját vonhatja maga u t á n " (91. o.). Végiggondolta-e már valaki, hogy
a vádlott jogainak tudatosítása óta gyakorlatilag alig van kit kiállítani
büntető bírósági tárgyalásra, s a büntető ítéletek zömükben (Colorado
államban az 1995. év során pl. 96%-ban) egyéb eljárások eredménye-
ként születtek meg? hogy a drogháború meghirdetésével hirtelen (s
költségvetési többlet tervezése nélkül) megnégyszereződött a bör-
tönlakosság? hogy alig telt el egy generációnyi idő az iskolai faji szeg-
regáció alkotmányellenességének kimondása óta, s máris hasonlítha-
tatlanul nagyobb az állami iskolák magukra maradt spontán szegre-
gációja, mint bármikor valaha? hogy az orvosi műhibaperek meghét-
szereződtek, csupán a visszaszorításukra irányuló jogi lépések hatásá-
ra? (92-93. o.17) Mély bölcsességet látszik megfogalmazni az a kettős
irányú és értelmű igazság, miszerint egy működőképes szabályozó
mechanizmus felépítése részletekig hatoló finomítást igényel, ám
egyidejűleg

16
S hozzáteszi még: „A bírák és jogteoretikusok többsége alapjában ezért nem
szereti a demokráciát, mert szakértelmük súlyos korlátozásának hallgatólagos
elismerését vélik felfedezni benne."
17
New Jersey Legfelsőbb Bírósága kezdte el szigorúan érvényesíteni az elévü-
lési határidőt, hogy legalább azoknál, akik ügyvédet váltottak, a perlési hajlandó-
ságot mérsékelje. Ámde az új ügyvédek saját felelősségük kivédésére ezentúl
azonnal perlésbe fogtak. Továbbvíve a példákat: tudja-e vajon a közösség, hogy
az iszonyatos tömegű amerikai egészségügyi kiadások kétharmadát az élet utolsó
fél évére áldozzák, mert nem találtak jogi fogódzót az értelmes s az értelmetlen
életmeghosszabbítás szétválasztására? S ugyanakkor - a másik oldalról - vajon
tudják-e, hogy az euthanázia részleges legalizálása nyomában évente több százan
halnak meg Dániában anélkül, hogy bárki a beleegyezésük felől érdeklődött vol-
na? (164. o.)
 „minél kidolgozottabb egy jogrendszer, annál manipulálhatóbb lesz, s
annál inkább előreláthatatlanok lesznek az ilyen manipulációk társa-
dalmi következményei" (95. o.).

Mint láttuk, önérdekről van szó: a jelen egyre áttekinthetetlenebb

szabályozási és döntési módjainak fenntartásáról. Mindebben az ame-
rikai jogászság páratlanul sikeresnek bizonyult: teret nyert, presztízst,
s egyre növekvő számban egyre értelmetlenebből gazdag életet. Eh-
hez persze önvédő mechanizmust is fel kellett építenie. A szerző sze-
rint azért, hogy az egyedül üdvözítő tudás igézetét fenntartsa, az
„önmegismerést [...] a joggyakorlat [...] többnyire rendszeresen el-
nyomja" (102. o.18).
Nos, egy „hajlíthatatlanul racionalista kultúra" bűvölete (136. o.), a
mindenki számára hozzáférhető „közértelem" ( J O H N R A W L S ) nyil-
vánvalóan kitermeli saját önhitét. Mint A N T H O N Y K R O N M A N , a Yale
Law School dékánja testületi hitvallásként kijelentette: fakultása n e m
más, mint egy „az értelem hatalmának hitétől egyesített közösség"
(64. o.19). Vagyis

„noha egyfelől hisszük, hogy az unikornisok pusztán képzelőerőnk te-

remtményei, mégis hozzászoktunk egy olyan kulturális gyakorlathoz,
amelyben úgy beszélünk egyszarvúakról, mintha ezek valóban létez-
nének hiedelmünktől függetlenül." (141. o.)

Elég hát t u d n u n k az eltérő kultúrákban meglepően járatlan amerikai-

ak közmeggyőződéséről, hogy joguk „legjobb a világon", elég hát ér-
tesülnünk az alternatívátlanságról, miszerint vagy amerikai jogállami-
ságot választunk, vagy Bosznia és Libanon lesz az eredmény - a szer-
ző csak annak egyébként csökkent értelműek számára is nyilvánvaló

18
A szakmai szocializáció maga is ilyen kettősséget mutat: „A sikeres jo-
gászképzés élesíti, de egyúttal tompítja is a beavatottnak az analitikus komplexi-
tások iránti érzékét" (120. o.).
19
1987-ben ottani vendégkutatóként vetettem fel KRONMAN professzornak
mint az angol „Jogászprofilok" sorozatában MAX WEBERről megjelent monográfia
szerzőjének valamiféle fogalmi félreértést (átnyújtva néki e kérdéskörről angolul
Rómában megjelent tanulmányomat), mely nála fordítási hibából származhatott.
Noha kiderült, hogy németül nem tanult, nem ért, s ez nem is hiányzik néki,
rámnézett, majd tagoltan kijelentette: néki ez a saját, személyes értelmezése
WEBERről - majd lekötelezően hozzáfűzte bájos egyszerűséggel: mennyi nagysze-
rű amerikai kritika dicsérte is fel könyve úttörését.
beismerését hiányolja, hogy jó dolog és nyilvánvalóan szükséges a víz,
ám „Ha túl sok van belőle, mégis belefulladunk." (178.o.)

Minél inkább írásbeliségen, közvetítő általi közvetítettségen, s ezen túl

egy szakmai nyilvánosság megvitatása belülről kifejlődött kényszerén
(részben tehát demokratizmuson, de egyszersmind a hivatalos jogtéte-
lezéseken túl a szakmai közvéleménytől gyakorolt normatív több-
letbefolyásoláson) alapul egy jogi kultúra m i n d e n n a p i élete, annál
erősebb mechanizmusok érvényesülnek benne arra, hogy felépítésé-
nek s működtetésének komplexitását és továbbfinomítását mindunta-
lan növeljék. Röviden szólva, minden rendszerbeli állapotnak megle-
het a maga előnye - és ebből vagy másból fakadóan, természetesen a
hátránya is.
Nos, általánosítóan, az ún. primitív joggal azért foglalkozunk, mert
mintegy csíraformában mutat fel egy mindazonáltal összetett és érzé-
keny válaszokra, változásokra kész rendszert, olyan elemi összetevő-
ket és működéseket tárva fel, amelyek a később kifejlett komplex
nagyrendszerekben esetleg rejtve maradnak a szemlélő előtt. Az erő-
teljesen kifejlődött s hatalmas komplexitásra, kiművelésre egyaránt
szert tevő nagyrendszerek ugyanis a kohezív rendszerelemeket, a vol-
taképpeni pilléreket n e m feltétlenül teszik láthatóvá ugyanúgy (gon-
doljunk csak az angol jog évezredes kontinuitására), a részletek cizel-
láltságában mint csepp a tengerben az egész szellemiségét mégis
megmutatják. Ha e két szélső pólust nézzük - amiben a magyar joggal
mi bizonyára középmezőnyben foglalunk helyet - , a jogirodalom (hi-
vatalos gyűjtemények, dogmatikai rendszerek, félhivatalos és szerzői
esetelemzések, monografikus és folyóirati feldolgozások) tömege már-
is árulkodó. Alig összevethető múltunkkal, mégis, miként látjuk az
amerikaiakat, a briteket, a franciákat, a németeket, az oroszokat, az
egyiptomiakat? Miután e nyilvánvalóan csökkenő sor 20 egyáltalán

20
Egyiptom fővárosában írván e sorokat, meglepő, hogy a Kairói Egyetem
(túlnyomórészt arab és francia nyelvű) és a Kairói Amerikai Egyetem (elsődlege-
sen angol nyelvű) tekintélyes könyvtári gyűjteményeiből általánosítva, lenyűgö-
ző afro-ázsiai elterjedtsége ellenére viszonylagosan mily csekély volumenű az
arab jog irodalmi művelése, s hogy még e tényleges tömegében persze korántsem
lekicsinyelhető, euro-atlanti összehasonlításban mégis szegényesnek tetsző iro-
dalmi anyagban is a nyugati (fontossági sorrendben angol, francia, olasz és né-
met) tudományos feldolgozások mily értékelendő szerepet játszanak.
nem arányos sem a kérdéses kultúra ősiségével, sem mögöttes társa-
dalma kiterjedtségével, még inkább rávilágíthat az elért belső komp-
lexitás fokára s a jelzett problémákra egyaránt.
Legvilágosabban talán arra, hogy a nagykonstrukciókban a lehet-
séges elágazások is nagyobbak, következésképpen funkcionális kiug-
rásokra és diszfunkcionális, hátráltató kényszerpályákra terelődésre
egyaránt hatalmasak az esélyei. Nyilvánvaló, hogy a csúcstól a kö-
zépszintig ez különféle ellenőrző, kiegyenlítő, tervezésben és operatív
működtetésben egyaránt visszacsatoltatásra hivatott intézmények fo-
kozott közbeékelését igényli. Mindazonáltal itt érhető leginkább tetten
olyan különböző rejtett lehetőségek manifesztálódása, amelyeknek
éppen a kérdéses intézményi struktúra és a mögötte álló társadalom
szövevényes voltánál fogva, ezekben van a legnagyobb esélyük a va-
lamikori aktualizálódásra. Tudhatjuk, hogy m i n d e n társadalom min-
dig összetett, következésképpen ezek hordozzák a legnagyobb való-
színűségét annak is, hogy a lehetőségek tárházából számos (vagy ép-
pen szignifikánssá váló többségi) szereplő a (társadalompolitikai vagy
erkölcsi értelemben) könnyebb ellenállás irányát, a kizárólag önérdek
érvényrejuttatására alkalmas megoldás útját választja.
Ezen többirányú és többesélyű lehetséges mozgáspályák és műkö-
dések érzékeltetésére kiváltképpen alkalmasnak bizonyul Campos
körképe Az amerikai jog őrültségéről. Az esélyek s a pályák sehol sem
lezártak. A lehetőségek növekedése mindenütt és mindenkor szük-
ségképpen új szárnyakat ad a kiaknázásukra irányuló törekvéseknek.
Szerzőnk ezekről az önmagukban is ellentétes forrongó irányokról s
útkeresésekről ad hű, személyes és ezért más szemével akár másként
is látható képet. Á m minden olyan panoramikus felvétel tanulságos,
amelyik egy élő kultúra szellemiségéről próbál érzékeny számot adni.
Mert tudjuk, hogy a jog sem fetisizálható, hiszen maga sem más, mint
a társadalomnak többé-kevésbé kollektív m ű v e önmaga számára. S
ezt a szerző sem gondolta másként, mikor tükröt adott elsősorban
honfitársainak a kezébe, hiszen tisztában volt azzal, hogy „a jog és a
jogi értelem egyszersmind a ténylegesen fennálló közösség hasonmá-
sa" (194. o.).
 AZ ANGOL-AMERIKAI ÉS A
KONTINENTÁLIS-FRANCIA
JOGI HAGYOMÁNYOK
TALÁLKOZÁSÁNAK PEREMVIDÉKÉN*

K a n a d a i fejlemények és tapasztalatok1"

É r d e k l ő d é s ü k k e l K a n a d á t m i n d m á i g n e m k é n y e z t e t t é k el a z ö s s z e h a -
sonlító jogászok. O l y a n alapvetések, m i n t R E N É D A V I D , R U D O L F B.
SCHLESINGER vagy a legújabbak közül MICHAEL B O G D A N összefoglaló
k é z i k ö n y v e i 1 n é h á n y k ö z h e l y s z e r ű e m l í t é s e n t ú l n e m is s z ó l n a k r ó l a .
Legfeljebb a K a n a d á n a k szokásosan betudott periférikus v a g y egye-
n e s e n p r o v i n c i á l i s j e l e n t ő s é g e t t o v á b b n y o m a t é k o s í t v a v a l a m i ilyes-
miről tudósítanak: a később m a j d föderációban egységesülő terület
n a g y r é s z e e g y k o r b r i t h a t á s r a f e j l ő d ö t t , m i k ö z b e n Q u é b e c 1663-tól

* Első változatában in Jogtudományi Közlöny LVII (2002. július-augusztus) 7-8,

309-322. o.
+
A kanadai kormányzat által biztosított Faculty Research Program Award of the
International Council for Canadian Studies támogatásának (No. 632-2/2001) kö-
szönhetően 2001 őszén a University of Toronto, Université Laval (Québec), vala-
mint McGill University és Concordia University (Montréal) keretében végzett
kutatómunka alapján.
1
René David Les grands systèmes de droit contemporaines (Droit comparé) (Pa-
ris: Dalloz 1964) 630 o. [Précis Dalloz]; Rudolf B. Schlesinger - Hans W. Baade -
Mirjan R. Damaska - Peter E. Herzog Comparative Law Cases - Text - Materials,
5 th ed. [1950] (Mineola, New York: The Foundation Press 1988) liii + 923 o.
[University Casebook Series]; Michael Bogdan Comparative Law (Dewenter:
Kluwer &c. 1994) 245. o. Összességében talán Adolf F. Schnitzer klasszikus műve
- Vergleichende Rechtslehre (Basel: Verlag für Recht und Gesellschaft 1955) xii +
497 o. - a leginkább figyelemre méltó e körben, hiszen legalább futólag áttekinti
(207-208. o.) a kanadai jogfejlődés alapjait és irányait.
napjainkig megtarthatta francia jogát; az Egyesült Államokkal szom-
szédos földrajzi elhelyezkedése főként a II. világháború utáni időktől
kezdve számos tekintetben (mindenekelőtt külpolitikájában és belső
igazgatási szerveződésében, de ezeket tükrözően t u d o m á n y o s és pub-
licisztikai irodalmának hangvételében is) önállóságának a hangsúlyo-
zására készteti - függetlenül attól, hogy filozófiai tájékozódásban,
művészeti közízlésben, jogi döntési mintákban s az élet ezerféle egyéb
dolgában a szomszédos amerikai nagyhatalom tömbszerű nyomása
alól nyilvánvalóan aligha (s egyre kevésbé) tudja kivonni magát; 2 nap-
jainkban pedig mind jóléti ellátottságában, m i n d tudatosan vállalt
multikulturalizmusában az egyik legöntudatosabb vezető erőnek szá-
mít az egész világon.
Jogfejlődése ennek megfelelően valóban peremvidékszerűen ala-
kult. Az egykori domíniumon belül angol ajkú részei egészen a kö-
zelmúltig a brit gyarmatbirodalom szokásos jogalakulását mutatták,
döntési hagyományban és részkodifikációkban egyaránt. 3 Másféle ér-
dekességet tartogat számunkra francia ajkú része, hiszen Québec a
francia jogot éli meg, függetlenül ama körülménytől, hogy Franciaor-
szág m á r évszázadokkal ezelőtt lemondott felségjogairól; s ezt a teljes
joganyagra kiterjedő folytonosságot csupán a francia anyaországban
még NAPÓLEON által kieszközölt általános jogkodifikáció szakította
meg. Ez magyarázza, hogy még a Code NAPOLÉON kibocsátását követő
62 év múltán is a Code civil de Québec (1866) előkészítésének és kibocsá-
tásának (saját p r e a m b u l u m á b a n hivatalosan megfogalmazott) indoka-
ként a jogi kapcsolattartásnak az anyaországbeli eseményeket utánzó

2
A 2001. szeptember 11-én New Yorkot és más észak-amerikai városokat ért
terrorista támadás körüli időkben tartózkodván Kanadában, átélhettem annak
sorsközösségként meghatározó élményét, hogy Kanada úgyszólván összes jelen-
tős településközpontja (s ezzel a népesség túlnyomó többségének élettere) köz-
vetlenül az Egyesült Államokkal szomszédos határövezetben fekszik - nyugatról
keleti irányban sorolva Vancouver, Brandon, Fort William, Hamilton, Toronto,
Ottawa, Montréal és Québec városaiban (míg a továbbiak közül pl. Calgary, Re-
gina és Winnipeg sem fekszik messzebbre, mint alig néhány száz kilométernyire
az USA északi határától). Kanadának magyarországnyi lakossága (már az 1934.
évi térkép szerint) a kilencvenszer magyarországnyi kanadai államterületből e
végtelenül szűk sávon találhatott csak magának megélhetést; természetes okok-
nál fogva egyszersmind azonban a lokalizmuson túlmutató bármiféle hír és ese-
mény itt az Egyesült Államokhoz kötődik, vagy legalább is amerikai csatornákon
keresztül közvetítődik.
3
Pl. Criminal Code (1883).
lépésekkel biztosítandó helyreállítása szolgált. H i s z e n elöljáró szavai
közt ezeket olvashatjuk:

„ a z A l s ó - K a n a d á b a n m é g használatos régi törvények többé n e m

n y o m t a t t a t n a k újjá, s n e m is k o m m e n t á l t a t n a k Franciaországban; en-
nek következtében p e d i g egyre inkább n e h é z z é válik, h o g y beszerez-
tethessenek p é l d á n y o k v a g y k o m m e n t á r o k . " 4

Bármiféle elnagyolt jellemzés persze azzal a kockázattal járna,

h o g y elfedné a részleteket, m i k ö z b e n olykor p o n t o s a n ezekben t u d n a k
csak feltárulkozni elméleti d i l e m m á k és strukturális sajátosságok. H a
a k a n a d a i á l l a m t e r ü l e t és l a k o s s á g a jogi t é r k é p é t k í v á n j u k m e g v o n n i ,
a j o g f o r r á s o k a t t ö r v é n y h o z á s i l a g r e n d e z ő Quebec Act (1774) 5 a f r a n c i a
örökséget a tulajdon s a polgári jogok területén szavatolja, míg az an-
gol h a g y o m á n n y a l folytonosságot az a l k o t m á n y i , a közigazgatási és a
b ü n t e t ő j o g b a n r e n d e l el. E z e n t ú l m e n ő e n a z a n g o l t e l e p ( e s ) e k r e k i t e r -
jeszti m é g az a n g o l g y ö k e r ű v é g r e n d e l k e z é s i és földjogot. Á l t a l á b a n
p e d i g a n g o l jogi h a g y o m á n y t rendel a k e r e s k e d e l m i p e r e k b e n a bizo-
n y í t á s j o g á r a , v a l a m i n t a r r a , h o g y p o l g á r i ü g y e k b e n a jury e l j á r á s á t
intézményesítse.6 Egészében tehát elmondható: Felső-Kanada angol

4
Vö. pl. Louis Baudouin 'Les apports d u Code civil de Québec' in Canadian
Jurisprudence The Civil Law and Common Law in Canada, ed. Edward McWhin-
ney (Toronto: Carswell 1958), 71-89. o.
5
1 4 Geo. III, chap. 83.
6
Tárgyon kívüliként szándékosan nem foglalkozom itt az indián őslakosság
hajdani joga, tehát egyfelől egykori jogszokásai, másfelől a mába átnyúló igényei
elismertetésének kérdésével, mely a kanadai politikai és társadalmi diskurzus-
ban, bírósági és jogirodalmi megítélésben növekvő mértékben válik a jelen részé-
vé. Néhány jelzés erejéig elméleti síkon lásd Bjame Melkevik tollából 'Question
identitaire, le droit et la philosophie juridique libérale: Réflexion sur le fond du
droit autochtone canadien' Cahiers d'études constitutionelles et politiques de
Montpellier (1995), No. 1, 23-37. o., 'The First Nation and Quebec: Identity and
Law, Self-affirmation and Self-determination at Crossroads' in Globalization in
America A Geographical Approach, dir. José Séguinot Barbosa (Québec: Institudo
de Estudios del Caribe/Celat - Université Laval 1997), 95-111. és 246. o. és
'Aboriginal Legal Cultures' in The Philosophy of Law An Encyclopedia, ed. Chris-
topher Berry Gray (New York & London: Garland Publishing 1999), 1-4. o.
[Garland Reference Library of the Humanities, 1743] {mind újranyomva in uő.
Réflexions sur la philosophie du droit (Québec: L'Harmattan & Les Presses de
l'Université Laval 2000), 'Identité et Droit', 35-87. o.}; gyakorlati áttekintésként
pedig az újabb feldolgozásokból Delgamuukw The Supreme Court of Canada on
Aboriginal Title, comment. Stan Persky (Vancouver, British Columbia: Greystone
jogával szemben Alsó-Kanada francia joga már eleve kevertséget mutat:
„közös jogban kettősséget, két rendszerből formált rendszert". 7 N e m
véletlen hát, ha észak-amerikai látogatásai során Québec bíróságait is
meglátogatva A L E X I S D E T O C Q U E V I L L E azon lepődött meg, hogy az
igazságszolgáltatásban érvényesülő nyelvek és hagyományok kaval-
kádja milyen sokszínű (ezen belül pedig, megjegyzendő, azon, hogy
francia nyelvhasználatuk - és benne kiejtésük, hanglejtésük - mily mér-
tékben avitt, ódonul hangzó). 8 Nos, e két kultúra együttélése formálta
meg az igényt kevéssel az I. világháború után, hogy Kanada jogában és
joga által mutasson fel önállóságot, fejezze ki nemzetét, és legalább
szimbolikus erővel és eszközökkel alakítsa a francia-kanadaiságot is.9
A II. világháború körüli időkre e természetszerű önmeghatározási
vágy lassan kezdte megérlelni gyümölcsét. Az 1940-es években már
tudósítást olvashatunk arról, hogy az „amerikai tekintélyek és szöve-
gek használatával szemben egy a jogi egyetemeken k e z d ő d ő és a bíró-
sági termeket is átható előítélet" kezd általánossá válni, 10 majd néhány
évtizeden belül állandósuló jelszóként megjelenik az az óhaj is, hogy
„Kanada saját szükségleteinek kielégítésére Kanada bírái fejlesszenek
ki végre már egy immáron kanadai jogot". 11 Ez az időszak egybeesik
ugyan a frankofónia Kanadájában a szétválás, az államjogi szeparáció
törekvéseinek dédelgetésével, sőt politikai, majd végül jogi megfo-
galmazásainak megkísérlésével, de egyszersmind Kanada egésze te-
kintetében is erőre ébredést sugall. Az egyetemek jogi karain megje-
lennek, majd - az ügyvédi irodákból, bírói székekből átrohangáló

Books & David Suzuki Foundation 1998) vi + 137 o., Thomas Isaac Aboriginal Law
Cases, Text, Materials and Commentary [1995] 2 nd ed. (Saskatoon, Sask.: Purich
Publishing 1999) xxx + 610 o. és Patrick Macklem Indigenous Difference and the
Constitution of Canada (Toronto: University of Toronto Press 2001) x + 334 o.
7
H. Patrick Glenn 'Quebec: Mixité and Monism' in Studies in Legal Systems
Mixed and Mixing, ed. Esin Örücü, Elspeth Attwooll, Sean Coyle (The Hague,
&c.: Kluwer Law International [é.n.]), 5. o., az első részidézet Louis-Philippe
Pigeon Rédaction et interprétation des lois 2e éd. (Québec: Éditeur officiel 1978), 50.
o. [Études juridiques] tollából.
8
Alexis de Tocqueville Oeuvres complètes Voyages en Sicile et aux États Unis,
t. 5, vol. 1, 2e éd. J.-P. Mayer (Paris: Gallimard 1957), 212-213. o.
9
„Csupán azzal, ahogyan saját jogát kifejezésre juttatja, tudja egy nemzet
részben kinyilvánítani eredetiségét" - írja programszerűen A. Perrault Pour la
défense de nos lois françaises (Montréal: Action française 1919), 8. o.
10
In Canadian Bar Review 21 (1943), 57. o.
11
Horace Read 'The Judicial Process in Common Law Canada' Canadian Bar
Review 37 (1959), 268. o.
gyakorló jogászokat felváltva - csakhamar kizárólagossá válnak a tu-
d o m á n y o s igényű, kizárólag akadémiai életutat vállaló, egyre inkább
n a g y f o r m á t u m ú jogászprofesszorok. Ők azok, akik immár alkalmasak
arra, hogy új stílust, módszerességet, elméleti érzékenységet, sőt elmé-
leti életmű kihordására alkalmas problémalátást hozzanak a jogi gon-
dolkodásba. Csakhamar irányzatok kezdenek kialakulni, majd ver-
sengeni is egymással; a honi jog anyagából önállóként kifejlesztetten
saját doktrína alakul; és immár n e m csupán a jog lép fel azzal az
igénnyel, hogy a nemzetet megtestesítse, de a nemzet jogának tudo-
mánya is fellép azon várakozással, hogy mihamarabb a kanadai
közgondolkodásnak, Kanada saját szellemi életének s nemzetközileg
is figyelemreméltó teljesítményének egyaránt rendes résztvevőjévé,
elismert részesévé váljon, és társadalmi vitákat kiváltó ügyekben befo-
lyást gyakorolhasson. 1 2
A folyamatok - eredők és hatások - egymásba fonódnak. Ennek
egyik lehetőségeként az, ami korábban még esetleg éppen a periferia-
litás egyik okozójának tűnt, ma már egyenesen egyetemesen (de leg-
alábbis globalizálódóan) érvényesülő (világ)trendek ma még esetleg
számunkra, a közép- és kelet-európai térség számára sem nyilvánvaló,
s pontosan cseppfolyós, folyvást alakuló jellegüknél fogva egyelőre
tán n e m is egyértelműsíthető általános (tovább)fejlődési irányairól -
perspektívákról és lehetőségekről - vall. Kanada múltbéli (és n e m vé-
letlenül előítéletté kövült) üyen jellemzőjeként pontosan valamiféle
eredendő eredetiség-hiányra gondolok. Ez önmagában persze n e m
más, mint alapvető, jellegmeghatározó tényhelyzet, mely - a részeket
illetően - a korábbi egyértelmű leszármazási (angol és francia), majd
az egész állami egységet illető politikai befolyásolási (vagyis nagy-
britanniai szellemiségű) körben és folyamatban a maga részéről nem
igényelte, de n e m is segítette saját megoldások megfogalmazódását,
kikínlódását. Ezen angol vagy francia anyaországbéli hagyományok
távoli, kanadai újraképződései, megismételt utánzatai azonban, mi-
közben ö n m a g u k b a n csupán halovány visszfények voltak, egyszers-
mind ott, ú j életterükben egymás közegébe is utaltattak - olyan

12
Esettanulmányként lásd pl. Sylvio Normand Tradition et modernité à la
Faculté de droit de l'Université Laval de 1945 à 1965' in Aux frontières du juridique
Études interdisciplinaires sur les transformations du droit, dir. Jean-Guy Belley &
Pierre Issalys (Québec: GEPTUD 1993), 137-183. o. Vö. még Bjarne Melkevik 'La
philosophie d u droit au Québec: développements récents' in uő. Réflexions sur la
philosophie du droit, 177-192. o.
együttélésbe, szomszédsági és kölcsönös befolyásolási körbe, amit al-
kotórészeinek szülővidéke, Anglia és Franciaország külön-külön is
büszke és n e m egy tekintetben sovén - valóban chauvin - izolacioniz-
musa (talán egyetlen közös élményén, a németség félelmektől táplált
lenézésén túl) XIX. századvégi és XX. századi történelmének egészé-
ben úgyszólván az ezredvégig bizonyosan m e g sem tapasztalt. Nos,
pontosan e hagyományaiban gyökeresen eltérő jogoknak az egymás
mellett működéséből adódó vegyes, egymással menthetetlenül össze-
keveredett jellegére gondolok, 1 3 ami ugyanakkor mára m á r egy hallat-
lanul komoly tapasztalásokhoz vezető, s valóban valamiféle magabiz-
tosságra komoly alappal jogosító tudást eredményezett. Többlettudást
tehát, amivel hasonló élményanyag megszerzése nélkül m á s aligha
rendelkezhetnék. Egyebek közt, mégis talán legfontosabbként ezek
között kell említenem, hogy a részeknek a vegyes (kevert) jellegből
adódó pluralizmusa n e m feltétlenül jelenti az egész építmény plura-
lizmusát. 14 Saját kérdésünkre vetítve azt sugallja ez, h o g y

„az egymással vegyes jogszolgáltatások m e g v a l ó s u l h a t n a k ú g y is,

m i n t monista jogszolgáltatások. Hiszen az eredeti jogforrások jellegük-
ben u g y a n k ü l ö n b ö z h e t n e k egymástól, á m d e az egységes állami in-
tézmények m á r i s széles körben bevégezhették e z e k n e k egyetlen n e m -
zeti, rendszeres jog szerkezetébe történő á t f o r m á l á s á n a k a feladatát". 1 5

A kölcsönhatás folyamatait ráadásul hallatlanul felfokozhatta az a

jelenkori világunkban is nagymértékben páratlan (és egyértelműen
irigylésre méltó) tapasztalat, hogy - mindenekelőtt az angol- és a fran-
cia ajkú területek egy-egy kiemelkedő egyetemi központjában - néhány
évtizede már elkezdték részben mind a common law, m i n d a civil law
azonos fakultáson belül önálló tagozatokként saját diplomához vezető
párhuzamos oktatását, részben pedig egyik jogi hagyománynak a má-
sik nyelvén - vagyis a common law francia, illetőleg a civil law angol

13
Vö. pl. Maurice Tancelin 'Comment un droit peut-il être mixte?' in Le
domaine et l'interprétaton du Code Civil du Bas Canada dir. Frederick P. Walton (To-
ronto: Butterworths 1980), 1-32. o.
14
Lásd mindenekelőtt Norbert Rouland 'Les droits mixtes et les théories du
pluralisme juridique' in La formation du droit national dans les pays de droit mixte
Les systèmes de C o m m o n law et de droit civil (Aix-Marseille: Presses
universitaires d'Aix-Marseille [Faculté de droit et de science politique] 1989), 41-
55. o., különösen 42. o. Id. Glenn 'Quebec', 1. o.
15
Glenn 'Quebec', 1. o.
nyelven - történő okítását, 16 sőt, élő jogként szemlélten ilyen, nyelveken
és kultúrákon átnyúló tudományos-irodalmi művelését is. Márpedig
tudnunk kell, hogy egy ilyesfajta lépés n e m csupán egyszerűen valami-
lyen gyakorlatias vagy fiatalosan elhatározott gyors válaszadásból fa-
kad. Nos, ha akár az Európai Unió keretén belül a kölcsönös (át) f o r -
d í t h a t ó s á g (avagy, pontosabban szólva: a fordíthatatlanság) első
látszatra megdöbbentőnek tetsző tapasztalatára s a mögötte rejlő hallat-
lan mély teoretikus felismerésre, 17 avagy akár éppen az eltérő jogi kul-
túrák találkozási pontjain - így éppen és jelesül Kanadában - az ö s z -
s z e m é r h e t ő s é g hasonló teoretikus mélységeket felidéző prob-
lematikájára 18 gondolunk, máris kiviláglik, hogy ez a „kultúrámmal
kultúrádat értelmezem" (s benne a „misszionáriusok a csónakban" tör-
ténetével és szimbolizmusával jelképezett) szimptóma hermeneutikus
jelentőségére, és ezáltal közvetítve a jognak mint a puszta textualitáson
túlmutatóan közvetlenül kulturális eredetű és meghatározottságú kép-
ződmény- és kifejeződés-mivoltára utal. 19 Arra tehát, hogy a más
nyelvűség n e m egyszerűen mechanikus fordítás (vagy éppen kommu-
nikációs technika) kérdése, hanem egyszersmind kultúraváltásé, vagyis
- óhatatlanul - egy másik, azaz eltérő közegben történő értelmezésé -
tehát: átértelmezésé - is.
*

16
Ez idő szerint a McGill University (Montréal) és a University of Ottawa ad
ki külön tagozatain egymással párhuzamosan civil law és common law diplomát, s
ezen túlmenően Ottawa és Moncton egyeteme kínál common law programokat
francia nyelven, míg a McGill University civil law programokat angol nyelven.
Más karok hallgatóinak cseretanulmányi lehetőségek széles körét ajánlják fel, a
szövetségi kormányzat pedig nyaranta inter-kanadai összehasonlító jogi tanul-
mányok megszerveztetéséről gondoskodik.
17
Vö. pl. Gérard René de Groot 'Recht, Rechtssprache und Rechtssystem:
Betrachtungen über die Problematik der Übersetzung juristischer Texte'
Terminologie et traduction 3 (1991), 279-312. o. [rövidítve in European Legal Cultures
ed. Volkmar Gessner, Armin Hoeland, Csaba Varga (Aldershot, Brookfield USA,
Singapore, Sydney: Dartmouth 1996), 20. szöveg, 115-120. o. {Tempus Textbook
Series on European Law and European Legal Cultures I}].
18
Vö. pl. H. Patrick Glenn tollából 'Commensurabilité et traduisibilité' in
Actes du Colloque „Harmonisation et dissonance: Langues et droit au Canada et
en Europe (mai 1999)" mint különszám in Revue de la common law 3 (2000) 1-2, 53-
66. o. és 'Are Legal Traditions Incommensurable?' The American Journal of
Comparative Law XLIX (Winter 2001) 1,133-146. o.
19
Vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái [1996] 2. átdolg. és bőv. kiad.
(Budapest: Szent István Társulat 2004) 504 o., passim.
A napjaink Kanadájában zajló folyamatok számunkra mindenekelőtt
azért érdekesek, mert a két vezető európai h a g y o m á n y keresztpontjá-
ban, az együttes megélés hitelesítő pecsétjével nemcsak történelmi
kölcsönhatások, befolyások, netán konvergenciák lehetőségére mutat-
nak rá (ami kontinensünkön döntően a múlt évtized első felében az
Európai Uniótól elhatározott európai magánjogi jogegységesítő kodi-
fikáció perspektívájában, alapvetően a common law és a civil law eltérő
hagyományai lehetséges közelítése, majd célként kitűzött egységesíté-
se kérdésében váltott ki a X V I I I . századi Németországban SA VIGNY és
THIBAUT küzdelmére emlékeztető, megnyugtató pontra azonban
mindmáig n e m érkezett vitákat 20 ), de egyszersmind a külön-külön
ezek előtt álló fejlődési (vagy éppen jövőnket felélően mindezeket fe-
nyegető deformálódási) lehetőségeket is egynémely tekintetben kiraj-
zolják - kísérletezve, de egyúttal megélt tapasztalatokat is összegezve
és értékelve. Egyfajta megkésett fejlődés jelzéseként h a d d utaljak is-
mételten Kanada múltjának azon vonására, amit az imént perifériális
lecsapódásként, külső s távoli anyaországi minták puszta követése-
ként érzékeltettem - olyan, akkor és ott talán hasznos, ám minden-
képpen csak időlegesen vállalható önállótlanságként, ami a XX. szá-
zad derekára immár eljutott egy tudatos önépítés és önmeghatározás
célul tűzéséhez, egyszersmind azonban (legalábbis átmenetileg) nyil-
vánvalóan a frissen magukra ébredtek kiegyensúlyozatlanságát, ellen-
tétek egymásba átcsapódásai közt hányódását, valamiféle neofitizmus
számos jegyét is magán hordozhatva. Az történt tehát, hogy provinci-
ális utánzásból lett önigenlés, majd önállóként vállalt építkezés (külső
mintákat olykor csupán azért utasítva el, hogy önmaga előtt e tekin-
tetben is bizonyíthasson); az ország gazdasági biztonsága, viszonyla-
gos politikai nyugalma és alkotmányi stabilitása az előbbiek fényében
hallatlan (és másutt, erőforrásokban szegényebb, avagy éppen közvet-
lenebbül birodalmi kisugárzású és hatású gazdag országokban pedig
esetleg eleve vállalhatatlan) kísérletezésekre is csábít; éppen önépítése
korábbi önállótlanságából adódó tapasztalatlanságok n y o m á n időle-
gesen eluralkodhatnak benne akár csupasz jelszavak és benső tehetet-
lenség nyomán formálódó tényhelyzetek is - nos, talán m o n d a n u n k
sem kell, hogy mindezek józan mérlegelését, Kanada jövőjének a má-
ban meghatározását nyilvánvalóan magának az országnak és népének

20
Vö. pl. a szerzőtől 'Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában [Utószó]'
in Varga Csaba A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség 2. jav. és bőv. kiad.
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 379-403. o.
kell elvégeznie; a külső szemlélő számára azonban mégis a jövő egy-
fajta lehetőségének az előrelátása sejlik fel: hiszen e p o n t o n tisztán lát-
n u n k kell, hogy minden, ami ma Kanadában zajlik, az „korunk ural-
kodó eszméi", kétségbevonatlanul eluralkodó koráramlatok, intézmé-
nyi, politikai, erkölcsi (stb.) önbeteljesítő hatású divatok, nemzetközi-
leg érvényesülő mainstream mozgáspályák mentén halad. 2 1
Ezeket áttekintve, az alábbiakban először (1) az angolszász
jogszemlélet alapkövének, a precedensrendszernek az átalakulásáról
kívánok szólni, majd (2) a törvénykezésnek egyfajta nemzeti határo-
kon átívelően multikulturális közösségi többszereplős gyakorlati
megoldáskereséssé alakulásáról, (3) a jogfeloldásnak m i n d az angol-
amerikai, m i n d az európai szárazföldi jogszemléletben felbukkant s
m a már erőteljesen jelenlévő irányairól és végezetül (4) a bíróságoktól
saját eljárásuk számára megkaparintott s a társadalomra kíméletlenül
rákényszerített új prerogatívákról, így mindenekelőtt (a) a törvényi
jogban foglalt elveknek mint irányjelzők foglalatának a bíróságokra
bízott kibontásáról, (b) az emberi jogok chartáit elsődlegesként elfo-
gadva az egész jogi rendszer kritikai átszűréséről s a jogi megoldá-
soknak a részletszabályokat mellőzően közvetlenül alkotmányi leve-
zetése általánossá válásáról, majd mindezeket lezáróan (c) a bírósági
funkció nyitott erkölcsi és értékdilemmák kérdésében is végső etikai
döntő f ó r u m m á alakulásának növekvő tendenciájáról.

1. A precedensrendszer átalakulása

Gondolkodásunk túl gyakran történelmietlen: átlagesetben a jelent

adottnak véve, kereteit állandósultnak tekintve vetünk számot a min-
denkori előzményekkel, leginkább egy azok nézőpontjából idegen,
külső, eleve torzító kényszerzubbonyba helyezve kísérelve meg ele-
mezni vagy megérteni ezeket. Mai gondolkodásunkban a common law
anyagát s ezzel általában az angol jogi hagyományt leginkább a konti-

21
Különösen revelatív erejű itt megjegyeznem, hogy egyik legfontosabb ka-
nadai forrásom pontosan annak a H. Patrick Glenn (McGill University) profesz-
szornak a munkássága, aki éppen ilyen belső, Kanadára összpontosító összeha-
sonlításokra épített dolgozatai sorában tett megfigyelései általánosító újragondo-
lásával írta meg s tette a közelmúltban közzé immár egyetemes jogi komparatív
áttekintését a Legal Traditions of the World Sustainable Diversity in Law (Oxford:
Oxford University Press 2000) xxiv + 371 o. témakörében.
nentális szabályoktól pusztán módszertani feldolgozásában eltérő
normatív matériának látjuk, holott mint döntően akcióformák alakítá-
sából fejlődő s túlnyomórészt eljárási formákon keresztül megfogal-
mazódó döntési mintának anyagi jogi tartalommal telítése, szabályo-
zási anyagában szubsztantívvá tétele n e m korábbi jelenség, mint csu-
p á n a XIX. században induló jelenkori kezdeményezések terméke. 22
Sőt, mi több, mai történelmi rekonstrukciónk eredményeként m á r azt
is bízvást megállapíthatjuk, hogy úgyszólván m i n d e n jellegzetesség,
amely egykor az angol szigetvüágban a common law hagyományát a
kontinentálistól eltérítette, és saját fejlődés útjára terelte, eltűnt már e
jog realitása mögül az utóbbi másfél évszázad során. Jelesül: Angliá-
ban akciós formák már nincsenek; a jury intézménye lehanyatlott; a
hajdan a királyságot végigjáró néhány bíró helyett egy r o p p a n t kiter-
jedt, számosságában is rengeteg bírát foglalkoztató törvénykezési mo-
loch jött létre; az ügyben a jog szavát kimondó (vagyis mai hierarchi-
záló kifejezéssel élve: elsőfokú) bíráskodás döntő szerepe eltűnt ebben
a roppant összetettségű hierarchikus építménnyé növelt gépezetben; a
megítélendő ügyek száma az egekig nőtt, így az ítélkezés is tömegessé
lett; az eset bírói döntéssel való megítélésének egykori kivételessége
egy szolgáltató állam szolgáltatási kötelezettségévé degradálódott, s
ezért azzal, hogy az igazságszolgáltatás magasztossága maga is köte-
lező állami szolgáltatás tárgyává silányodott, a bíráskodás a case
managing adjudication képében egyszersmind egyszerű igazgatási, te-
hát ennyiben adminisztratív jellegű feladatként (s ennyiben kötelező
funkcióbetöltésként) jelenik meg; a joganyagban felbukkant, majd
uralkodóvá vált a magatartások jogi státusáról közvetlenül rendelkező
anyagi jog; és végül, a néhány kiválasztott férfiú jellemére és gyakor-
lati tapasztaltságára épülő igazságszolgáltatásban az egykori kizáró-
lagosságot nők és általában is gyakran különféle bőrszínű és kulturális
hátterű, pusztán szakirányú képesítéssel rendelkező (s napjainkra már
csak ennyiben learned) polgártársakból hivatásszerűen verbuválódó
karrier-típusok váltják fel. 23 Mindez a common law saját önértékelése
szerint is olyannyira nagyfokú jellegváltást eredményez, hogy egykor
világosnak tetsző önazonossága helyett ma már akkor, amikor common
law berendezkedésről beszélünk, aligha emlékezhetünk m e g többről

22
H. Patrick Glenn 'La civilisation de la common law' Revue internationale de
Droit comparé 45 (1993) 3, 559-575. o.
23
Vö. pl. H. Patrick Glenn 'The common law in Canada' The Canadian Bar
Review Qune 1995), 261-292. o.
vagy másról, mint valamiféle homályos körvonalú „gondolati szokás-
ról" [habit of thought].24 Ezért nem véletlen, hogy a jogállamiság mai
szolgáltató államának és szolgáló jogának kozmikussá növelt egyete-
mes várakozásaival szembesítve csaknem bizarrnak tetszhet annak
puszta történelmi kontrasztként felidézése, hogy néhány évszázaddal
ezelőtt a bíró még korántsem alkotmányos kötelességként, hanem oly-
kor, alkalmilag, ha maga érezte kötelmének, döntött saját megfontolt
belátása esetén és alapján: akkor csupán, ha érettnek látta az ügyet, a
felek jogi pozícióiban annyira kiegyenlítettnek, hogy úgy vélhette,
pusztán az ő döntését igényli már a vita ilyen vagy olyan befejezése -
vagyis, az ellenkező oldalról közelítve, a common law újkori klasszikus
virágzásában a felek előzetesen maguk kényszerültek arra, hogy segéd-
kezzenek egy valamelyest kiegyensúlyozott helyzet előállásában. 25
Azzal, hogy a XIX. században egységesítik a bíráskodási rendszert
Angliában, n e m egyszerűen intézményi racionalizációt hajtanak vég-
re. A múltat, egyenesen a common law hajdani önazonosságát számol-
ják fel, hiszen éppen az egymással versengő fórumok akkori léte és
működése (s az általuk használt eltérő források különböző hagyomá-
nyokról tanúskodó sugallata) adta fél évezrednél is több időn keresz-
tül az angol jog önazonosságát. Tudvalévő ugyanis, hogy az Equity, az
Admiralty s az ecclesiastical law egyaránt civiljogi sugallatok közvetítő-
jéül szolgált, amin keresztül CUJAS, POTHIER és további (főként fran-
cia) jogászok eszméi szabadon áramolhattak át az angol jogba. Miköz-
ben pedig e szervezeti újrarendezéssel a XIX. század Angliája elrete-
szeli e mindvégig bőven termő forrást, immár az egész common law
fogalmai és intézményei tekintetében egyszersmind mégis újranyitja,
főként a XIX. században a német pandektizmussal fenntartott
meglepően intenzív (noha éppen egyoldalú, angol érdeklődéstől és
tanulási vágytól áthatott) szellemi kapcsolat irányában. 2 6

24
Lord Oliver of Aylmerton 'Requiem for the Common Law' The Australian
Law Journal 67 (1993), 686. o. kifejezése ez.
25
J. H. Baker 'English Law and the Renaissance' Cambridge Law Journal 44
(1985), 58. o.
26
PI. Glenn 'The common law...', 278. o. Itt emlékeztetek nem csupán az ang-
liai klasszikus jogi könyvtárak (az Inns saját kivételesen széleskörű londoni gyűj-
teménye, avagy Oxford) gazdag európai kortársi anyagára, de közismertként
egyebek közt JOHN AUSTIN visszatérő bonni és berlini útjaira és tanulmányaira.
Ez utóbbira lásd pl. Horváth Barna Az angol jogelmélet (Budapest: Magyar Tudo-
mányos Akadémia 1943), 256. o. [M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottsága
kiadványsorozata, 13].
 Ami a jog szerkezetét illeti, ismeretes, hogy BLACKSTONE még úgy
vélekedett, miszerint „az emberi törvények csupán kinyilvánítják s
alárendelten érvényesítik az isteni és a természeti jogot", 27 és annak a
korábbi időkben egyenesen gondolhatatlan fantazmagóriáját, hogy
bíró merészeljen alkotni jogot (vagyis a judge-made law fogalmát), csu-
pán JEREMY BENTHAM ötlötte ki - és bizony n e m korábban, mint 1860-
ban! 28 Számunkra leginkább ismert formájában egyébként is ekkori-
ban alakult ki és merevedett meg a stare decisis elve által uralt formális
precedensrendszer, ami egyfelől a method of distinguishing révén nyílt-
tá és láthatóvá tette a bírói jogalakítást, másfelől adott hierarchikus
helyzetekben kötelezővé tette a bíróságnak saját korábbi döntései, ille-
tőleg a számára felettes fórum(ok)tól eredő döntések követését. Ebben
ölthetett alakot annak belátása, hogy

,,[a]z esetek [...] n e m lehetnek k ö v e t e n d ő szabályok, következéskép-

p e n m a g u k sem mások, m i n t k o r á b b a n m á r érvényesült okfejtési típu-
soknak a példázatai [...]. Minthogy tehát az esetek az érveket kizárólag
p é l d á z h a t t á k , ezek forrásainak a lezárása n e m történt meg". 2 9

Nos, Angliában mindezzel szembefordulva, mint ismeretes, 1966-

ban a House of Lords felszabadítja magát korábbi döntéseinek e fóru-
mot magát is kötelező követése alól 30 - ami a Court of Appeal esetében
a 17 eljáró bíró tanácsokba [panels] osztottsága okán hamarosan szin-
tén azt eredményezi, amit most már a korábbi döntések gyakorlati
desuetudo]ának nevezhetnénk (és a példaadó Angliában elhatározott
eme irányváltás néhány éven belül Kanadában is elsőként a Supreme
Court of Canada, majd a provinciális Courts of Appeal összes bíróságánál

27
„human laws are only declaratory of, and act in subordination to [divine law and
natural law]" in The Sovereignty of the Law Selections from Blactstone's Commen-
taries on the Laws of England, ed. G. Jones (Toronto: University of Toronto Press
1973), 51. o. 31. jegyzet.
28
J. Evans 'Change in the Doctrine of Precedent during the Nineteenth
Century' in Precedent in Law ed. L. Goldstein (Oxford: Clarendon Press 1987), 68. o.
29
G. J. Postema 'Roots of our Notion of Precedent' in Precedent in Law, 22. o.
Hasonló értelemben lásd még M. Lobban The Common Law and English
jurisprudence 1760-1860 (Oxford & New York: Oxford University Press & Claren-
don Press 1991) és D. Lieberman The Province of Legislation Determined Legal
Theory in Eighteenth-Century Britain (Cambridge & N e w York: Cambridge
University Press 1989).
30
'Practice Statement (Judicial Precedent)' Weekly Law Reports 1 (1966), 1234.
o., valamint All England Reports 3 (1966), 77. o.
hasonló felszabadításhoz vezet) - s ezzel ez a jogi berendezkedésben
jóvátehetetlenül bekövetkezett változás egyszer s mindenkorra nyil-
vánvalóvá válik. Mert m a g u k sem mondhatnak mást, mint hogy az
eddig elvek mérlegelésére és követésére alapozott döntéshozatalt
most egy „előreláthatóságában csekély szintű diszkrecionárius vi-
tamegoldás" váltja fel, 31 amiben már mindenféle precedens-elv is -
már ami ebből egyáltalán megmarad - „oldottá és rugalmassá" lesz. 32
A common law országainak belső rendje egyre inkább megközelíti azt,
amit eddig egymásközti rendjükről tudtunk, vagyis arról, hogy egyes
esetek meggyőző ereje esetén miként tanulhattak s vehettek át pusz-
tán sugallatként megoldásokat egyik állam a másiktól. 33 A változás a
maga részéről nyilvánvalóként vonja maga után, hogy ,,[a]z egyes ese-
tek idézését olyan kutatási és hivatkozási módszerek váltják fel, ame-
lyek immár [korábbi] esetek nagy számát csoportosítják vagy vonják
egybe, mintegy jelölve [csupán] egy döntvényjog igényét", 34 amiben
benne rejlik persze annak merőben új előrelátása, majd követelése is,
hogy az eddig mindazonáltal uralkodott „jogalkalmazási szillogiz-
m u s t " „statisztikai szülogizmussal" helyettesítsék. 35
A precedensjogi elv bármiféle teoretikus megfogalmazásában
nemcsak az a lehetőség rejlik kimondatlanul, hogy még jogkinyilvání-
tásként felfogása esetén is utólagos, ex post facto természetű, vagyis
visszaható hatályú rendezést megvalósítónak kell tekintenünk, 3 6 ha-

31
Glenn, 269-270. o.
32
G. Curtis 'Stare Decisis at Common Law in Canada' University of British Co-
lumbia Law Review 12 (1978), 8. o., de hasonlóképpen már negyed évszázaddal
korábban Wolfgang Friedmann 'Stare Decisis at Common Law and under the
Civil Code of Quebec' Canadian Bar Review 31 (1953), 723. és köv. o. is.
33
J. A. Hodgins 'The Authority of English Decisions' Canadian Bar Review 1
(1923), 470. és köv. (különösen 483.) o. szerint „gondolatteli átvétel" mindig is me-
hetett végbe a háttérben, amennyiben okfejtése meggyőzően „alkalmazódott". K.
MacKenzie véleménye - 'Back to the Future: The Common Law and the Charter'
Advocate 51 (1993), 930. o. - még ennél is tömörebb: „A precedens vonzereje feltehe-
tően még gyorsabban hanyatlik most Kanadában, mint Angliában."
34
Glenn, 270. o.
35
H. Patrick Glenn 'Sur l'impossibilité d ' u n principe de stare decisis' Revue de
la recherche juridique / Droit prospectif XVIII (1993) 4, No. 55, 1073-1081., különösen
1081. o.
36
John Chipman Gray The Nature and Sources of the Law [1921] 2 nd ed. (New
York: Macmillan 1948), 168. és köv. s 174. és köv. o., szélesebb körűen pedig a
szerzőtől 'Visszaható hatályú szabályozás' in Varga Csaba A jog mint folyamat
(Budapest: Osiris 1999), 91-95. o. [Osiris-könyvtár: Jog].
nem - bármiféle világos formalizálhatóság hiányában (aminek követ-
keztében például „[a] bírák [...] azon jog alapján jártak el, amit lehet-
ségesnek éreztek ésszerűen artikulálni »a közös gyakorlat másokkal
közös megértésének a gondos kidolgozása« során" 37 ) - az is, hogy a
bírói „megkülönböztetés" [az előbb említett method of distinguishing]
logikájába a szociális érdekű megkülönböztetés logikája, azaz a bírótól
átérzett társadalmi kihívás (önkéntes szolgálat, avagy egyenesen meg-
rendelés) is immár óhatatlanul és közvetlenül beszüremkedik. Ezzel
pedig aktuálissá, sőt egyenesen akuttá válik az a m é g közelebbről is
tárgyalandó esély, hogy a jognak eddigi meghatározó szerepkörét fel-
oldva és feladva, magát a jogi rendezést valamiféle társadalmi
mediátorként pusztán egy közvetítői szerepkörbe kényszerítsék.
Mindez pedig az esetjog új felfogását, mögötte pedig maga a sza-
bályozási eszmény gyökeres átalakulását eredményezi. Eszerint

,,[e]gy p r e c e d e n s n e k a nyilvánosságra hozott szabályát ki kell terjesz-

teni, alkalmazva ezt m i n d e n új esetre is, a m e n n y i b e n lényegét illetően
szabálya a társadalmi megegyezés s t a n d a r d j á t kielégíti". 3 8

Ezzel pedig nemcsak visszaépülni látszik az a talmudi tanulság a

common law hagyományába, amely emberi ügyekben semmit sem bíz
a teoretikus igényektől hajtott általánosításra és magára a logikai
absztrakcióra - minthogy bármely tételt és annak a kifejezett tagadá-
sára épülő ellentételét is egyaránt hajlandó egyazon időben és vonat-
kozásban, megítélése során „az Élő Isten" szavának tekinteni -; 39 de
azon aktusával, hogy

„lehetővé teszi ö n m a g á n a k az alkalmazás során történő újraalkotását

különféle változó erkölcsi, gazdasági, társadalmi és politikai értékek
bevonásával, a common law szabályai i m m á r aligha tetszenek többnek
v a g y m á s n a k , m i n t az ököljog puszta szabályként megnyilvánulásá-
nak",

37
Postema, 31. o.
38
M. Eisenberg The Nature of the Common Law (Cambridge: Harvard University
Press 1988), 154. o. 75. jegyzet.
39
S. L. Stone 'In Pursuit of the Counter-text: The Turn to the Jewish Legal
Model in Contemporary American Legal Theory' Harvard Law Review 106 (1993),
813. és köv., különösen 828. o., jogbölcseleti elvvé építetten pedig vö. a szerzőtől
A jogi gondolkodás paradigmái, 150. o. 161. jegyzet.
egyszersmind - és drámai erővel - felveti a „jog-e egyáltalán a common
law?" immár a határterületeken botorkálás és új útkeresés képzetét
keltő kérdését is.40

2. A törvénykezésnek multikulturális többszereplős

megoldáskereséssé válása

A stare decisis elve sohasem került elfogadásra Québecben, noha a kana-

dai jogfejlődés az eredeti (angol és francia) anyakultúrákhoz fűződő kö-
tődése örvén külső hatások befogadására mindig is nyitott maradt. Nor-
matív forrásai formalizálására vagy lezárására ezért csak ritka pillana-
tokban törekedett. Jellegzetes módon még a Québecben megalkotott első
polgári törvénykönyv sem abrogálta a megelőző, régi jogot, jogforrás-
ként a régi döntésekre történő hivatkozást sem tiltotta meg - vagyis a
kodifikálás (1866) előtti jogából mindazt, ami nem a kódexbeli kifejezés
puszta ismétlésének számított vagy annak rendelkezéseivel nem volt
összeférhetetlen, nagylelkűen érvényben hagyta - , amivel „még Québec
törvényeinek a kodifikációja is inkább tipikusan kompromisszumos
megoldást sejtető, félúton megrekedt lépés maradt". 4 1 Általánosítottan
megállapíthatjuk tehát, hogy szellemi javak ügyében a kanadai hagyo-
mánytól mindig is idegen volt (és maradt is) bármiféle „mi" és „ők" kö-
zötti merev választóvonal megvonása, hiszen ugyanúgy, ahogyan Kana-
dában „formális »adopciót«", kifejezett átvételt vagy sajátként befoga-
dást sem ismertek, a máshonnét átvettben sem valamiféle „»gyökere-
sen« idegen" dolgot láttak, hanem inkább „az élő jog képviselőjét, mely
hasznosnak bizonyulhat a vitamegoldás gyakorlati folyamatában". 42
Olybá tetszik ez, mintha már eleve tanultak volna a GAIUSi Institú-
ciók intelméből, miszerint a népeket részben a sajátjukat képező, rész-
ben az egész emberiségre nézve közös törvények kormányozzák; 4 3
mindenesetre a bírósági döntések hivatkozásaiban is testet öltő jogfor-
rási alapok már eleve valamiféle hallatlanul nyílt és széleskörű nem-

40
F. Schauer 'Is the Common Law Law?' California Law Review 77 (1989), 455.
és köv. o.
41
Code civil de Québec, Art. 2712, az idézet pedig in M. A. Tancelin 'Intro-
duction' in F. P. Walton The Scope and Interpretation of the Civil Code of Lower
Canada new ed. M. A. Tancelin (Toronto: Butterworth 1980), 27. o.
42
H. Patrick Glenn 'Persuasive Authority' McGill Law Journal 32 (1987) 2,289. o.
43
„Omnes populi qui legibus et moribus reguntur partim suo proprio, partim
communi omnium hominum iure utuntur" in Inst. Gaius 1.1.
zetközi érdeklődésről vallanak. Nos, közelebbről megvizsgálva a
j o g g y a k o r l a t d o k u m e n t u m a i t , az a l á b b i a k s z e r i n t a l a k u l t e z e g y kö-
zelmúltban elvégzett reprezentatív adatfelvétel számai alapján:

a k a n a d a i L e g f e l s ő b b Bíróságnál 4 4

döntésre hivatkozás doktrinális hivatkozás

hazai 367 hazai 63
brit 110 brit 29
amerikai 045 amerikai 24
ausztrál-ázsiai 014 francia 09
francia 002 ausztrál-ázsiai 07
egyéb 004 egyéb 02
idegen 175 (32,3%) idegen 71 (53%)
összes idegen 36,4 %

s Québecben45

helyi döntésre 129

franciaországi szerzőre 117
common law döntésre 079
helyi szerzőre 029
franciaországi döntésre 025
common law szerzőre 013
idegen döntésre összesen 44,64%
idegen szerzőre összesen 81,76%
idegen forrásra összesítetten 234 (59,7%)

44
Supreme Court Reports 1 (1985), 296. o. Egy másik felmérés végeredménye
szerint idegen döntés vagy törvény felhívása a kanadai Legfelsőbb Bíróságnál az
egyéb kanadai jogforrások tekintetében az összes hivatkozás 24,2-32,7%-át, a kül-
földiek tekintetében pedig (jellegzetesen USA-jogforrásokra hivatkozás közjogi
problematikájú területeken, franciaországira Québec ügyeiben, s ezeken túl leg-
gyakrabban német és izraeli provinenciájú normatív anyagokra) az összes hivat-
kozás 18,9-21,8%-át teszi ki. Vö. H. Patrick Glenn T h e Use of Comparative Law
by Common Law Courts in Canada' in The Use of Comparative Law by Courts ed.
Ulrich Drobnig & S. van Erp (Dordrecht, &c.: Kluwer Law International 1999),
59-78., különösen 68. o.
45
P.-G. Jobin 'Les réactions de la doctrine à la création du droit civil québé-
cois par les juges: les débuts d'une affaire de famille' Les Cahiers de Droit 21 (1980),
257-275., különösen 270. o.
Vagyis idegen szerzőre mind össz-kanadai szinten, mind Québec-
ben többet vagy lényegesen többet hivatkoznak, mint hazaira, illető-
leg helyire; idegen döntésre az összes döntési hivatkozás egyhar-
m a d á b a n , illetőleg kétötödében hivatkoznak; összességében pedig
idegenre az összes hivatkozás egyharmadában, illetőleg háromötödé-
ben; s végezetül Québecben 38,2%-kal több az idegen döntésre és
54,26%-kal több az idegen szerzőre hivatkozás, mint össz-kanadai
szinten. 46
Nos, a jelszavak síkján bátran beszélhetünk itt megvalósult s egy-
ben globalizált multikulturalizmusról; mindenesetre egy a jogi ha-
gyományok összehasonlító vizsgálatát történelmi alapról művelő tu-
dományosság szemszögéből egyszersmind egyidejűleg sokkal többről
van szó. Jelesül, mintha annak a jelen korunkban újraélését - ponto-
sabban: ismételt rádöbbenését - élnénk meg, hogy már az egész euró-
pai jogfejlődés is inkább a jus commune folyvást alakuló (mert doktri-
nális magyarázata és bírósági gyakorlata folytán szüntelenül alakított)
hagyományának a folytonos újraértelmezéséből, semmint eredeti
konstrukciók létrehozásának a hajszolásából adódott; 4 7 vagyis annak
újraélt, mert újra aktualizált állítását, hogy az európaiságunkban szá-
munkra m é r v a d ó nagy jogi kultúrák - az angol, a francia, a német és
az amerikai egyaránt - éppen n e m mások, mint pontosan egy ilyen
nemzeteken átívelő tanulási folyamatnak, azaz kölcsönös kölcsönzés-
nek és megihletődésnek a termékei. 48
A common law mint történelmileg egymásra rakódó prece-
densanyag tekintetében ezért hangsúlyossá egyre inkább a folyamat-
szerűség felismerése válik. Eszerint „fejlődő rendszer ez, amennyiben

46
Figyelemreméltó a kontraszt az önmagát nyitottnak és multikulturálisnak
tekintő Egyesült Államokkal szemben, ahol is egyik államban a másikra hivatko-
zás esetleg elérheti a 10%-os gyakoriságot, azonban az USÁ-n kívüli tekintélyre
hivatkozás alig 1%-nyi [John Merryman T o w a r d a Theory of Citations: An
Empirical Study of the Citation Practice of the California Supreme Court in 1950,
1960, and 1970' California Law Review 50 (1977), 394-400. o.], avagy éppen teljes-
séggel ismeretlen (azaz 0%) - szemben saját múltjával, amelyben 1850-ben ez
25,7% s még 1950-ben is biztosan 1% körül alakult [W. Manz 'The Citation
Practices of the N e w York Court of Appeals, 1850-1993' Buffalo Law Review 43
(1995), 153. o.].
47
Legismertebbként pl. Helmut Coing Handbuch des Quellen und Literatur der
neueren europäischen Privatrechtsgeschichte I (München: Beck 1973).
48
Glenn 'Persuasive Authority', 263. o.
szabályok v é g nélküli fejlesztésének és p o n t o s b í t á s á n a k a folyamatá-
b ó l áll e l ő " , 4 9 é s p o n t o s a n e z é r t

„a jogért folytatott kutatás m o z z a n a t a túlságosan is jelentőssé válik

ahhoz, h o g y bármiféle lehetséges külső forrás ebből eleve kiküszöböl-
hető legyen. Mert véglegesen a jog s o h a s e m adott: a jogot m i n d i g csak
keresik az egyedi viták jog általi m e g o l d á s á n a k végtelenül eredeti fo-
lyamata során." 5 0

Második elemként erre rakódik m é g a bizonytalanság e r e d e n d ő sugal-

lata, a jogkeresés esélyeinek az eleve feladása, sőt, e g y e n e s e n egyfajta
szkepszis eluralkodásának a bevallásaként, egyszersmind bizton-
ságpótlékként a megegyezéskeresés, valamiféle érvényességi alapnak
bármely forrásból történő kidolgozása. Hiszen a bíró

„sokkal több biztonságot érez m a g á b a n , ha inkább a külföldi joggya-

korlati folyamatosságra támaszkodik, s e m m i n t kizárólag a m a g á b ó l a
szöveg-exegézisből n y e r h e t ő saját forrásokra". 5 1

Ú g y tetszik hát, m i n t h a valóban új h í v ó s z a v a k v e n n é k át ténylege-

s e n a v e z e t é s t , s e z e k a j o g t e r ü l e t é n s e m m á s o k , m i n t a m á s u t t is el-
uralkodóban lévő s o k f é l e s é g , p l u r a l i z m u s és ver-
s e n g é s [diversity, pluralism and concurrence] i d o l j a i . 5 2 S ő t , h o z z á is
t e h e t j ü k : m i n d e z e k n e k a z ú j k í v á n a l m a k n a k e g y e l ő r e e l e g e t is t e h e t -
nek, hiszen - számokat véve alapul - például az ügyfélforgalomban,
az ítélkezésért sorbanállásban s a gátlástalanul t ö m e g e s perlésben vál-

49
W. R. Jackett 'Foundations of Canadian Law in History and Theory' in
Contemporary Problems of Public Law in Canada ed. O. E. Lang (Toronto: University
of Toronto Press 1968), 29. o.
50
Uo. 293. o.
51
J.-L. Baudouin 'Le Code civil québécois: crise de croissance ou crise de
vieillesse' Canadian Bar Review 44 (1966), 406. o.
52
Vö. pl. Vittorio Villa La science du droit (Bruxelles: Story-Scientia & Paris:
Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1990) 209 o. [La pensée juridique
moderne]. Mindez Kanadában, éppen bizonyos fokú kísérletező hajlandóságánál,
a déli szomszédtól minden áron különbözni akarásánál, s n e m utolsósorban vi-
szonylag csekély lakosságának városias koncentráltságánál - végeredményben
tehát erőteljes intellektuális elitképződésénél - fogva igen figyelemreméltó hú-
zóerővé válhat. Csupán a középső jelszó szimbolikus rezonanciájához a kanadai
filozófiai élet sokszínűségében vö. Rita Melillo Ka-Kanata Pluralismo filosofico, I -
II (S. Michele di Serino: Pro Press Editrice 1990) 165 + 306 o.
tozatlanul az európai kontinens biztosnak és előreláthatónak tekintett,
könnyen kimérhetőnek elhíresült joga vezet; míg az angol-amerikai
jogban u g y a n látványos lehet a frivol, avagy az egyedek (vagy neme-
ik, bőrszíneik, kultúráik szerinti csoportjaik) versengéséből, egymás
kiszorításáért, haszonlesésből vagy bosszúból kezdeményezett, akár
úgyszólván üzletszerű perlése (főként válást kezdeményezve, avagy
valóságos vagy állítólagos diszkriminációs vagy szexuális sérelemért,
orvosi műhibáért, gyártmányokkal kapcsolatos fogyasztói magatartá-
sok örvén kártérítésért, netán nyerészkedésért, netalán hivatásszerűen
perelve) - hozzá kell tennünk azonban, hogy mindez az eljárás bonyo-
lultsága, komoly ügyvédi költségigénye okán többnyire csupán kö-
zéposztálybeli szintet feltételezve, többnyire pusztán kiegyensúlyo-
zott és biztos anyagi hátteret felmutató alanyok oldaláról valósulhat
meg. Mindenesetre sokat elárul egy adat, miszerint a

100 000 lakosra jutó bírák száma 5 3

Németországban 26
Franciaországban 11
Kanadában 08
Angliában 01,9

- mindez pedig n e m pusztán egyszerű foglalkoztatási statisztikai

adat, h a n e m olyan, amelyik egyszersmind az intézmény súlyával és
jelentőségével összefüggésben tömegességére, tényleges igénybevéte-
lének a mértékére is rámutat.
Ebből következtethetően a common law berendezkedésnek a korai
újkorban kialakult perlési szokása, vagyis az igazságszolgáltatáshoz
folyamodás társadalmi kivételessége (és n e m pusztán mindennapos
jogszolgáltató jellege) a mai napig fennmaradt; sőt ez még

a legfelsőbb bíróságok éves ügyforgalma

Kanada Supreme Court 100-150 tárgyalt ü g y

Franciaország Cour de cassation 28 000 eldöntött ü g y

53
H. Patrick Glenn 'La Cour Suprême du Canada et la tradition d u droit civil'
The Canadian Bar Review (March-June 2001), 151-170., különösen 161. o.
összehasonlító számadataiban is lemérhető, hiszen Kanadában évente
húsz-huszonötször kevesebb ügyet tárgyalnak - például Franciaor-
szág legfelső szintű tömeges ügyforgalmával szemben. 5 4

3. Kísérletezés a jog feloldásával

Lappangó lehetőségként a precedensrendszerben m á r kezdettől fogva

s eleve benne rejlett a bíró önállósulásának lehetősége, avagy, másként
kifejezve, jogászi módszerei (esetek közt teendő megkülönböztetései)
közé jogon túli - érték- vagy szociális nézőpontok - beépítése. Ha el-
képzelhető legsemlegesebb megközelítésként, DWORKlNiánus módra
csupán elvek és szabályok megkülönböztetését, s ebből a d ó d ó a n sza-
bályok adott esetben vett relevanciájának elvektől irányított
megállapíthatóságát vesszük alapul, 55 máris be kell látnunk, hogy egy
tisztán jogi nézőpont valamiféle külső érték- és megfontolás-
vonatkozásokkal óhatatlanul összekeveredik. 56
Szemben az egykori JUSZTINIÁNUSZi hitvallással - mely kontinen-
tális jogi gondolkodásunk alapjait lerakva kimondta: a jogász hivatás-
béli működésének alapja n e m a példa, h a n e m a törvény 5 7 - , itt már
teljes jellegváltás következik be, hiszen ezzel a jogászi hivatásgyakor-
lás deontológiai sarokkövévé válik az arról történő meggyőződés, mi-
szerint
„közelebb áll az igazsághoz annak k i m o n d á s a , h o g y a jog egy változó
társadalom problémái megoldására irányuló kísérletnek a megszakítás
nélküli folyamata, s e m m i n t valamiféle szabályhalmaz"; 5 8

54
Uo. 154. o. Ez az összevetés persze nem magyaráz, csak utal valami kifeje-
zetlenre. így nem szól az elintézetlen ügyek csődtömegéről sem, ami Franciaor-
szágban egyetlen évtized során 200 000-es megugrást ért el. Lásd E. Tailhades La
modernisation de la justice Rapport au Premier Ministre (Paris: La documentation
française 1985), 36. o.
55
Ronald M. Dworkin 'The Model of Rules' University of Chicago Law Review
35 (1967), 14. és köv. o. [reprint: 'Is Law a System of Rules?' in The Philosophy of
Law ed. Ronald M. Dworkin (Oxford: University Press 1977), 38-65. o.].
56
Pontosabb megfogalmazásban: maga az egyéb vonatkozásoktól függetlenített
'jogkérdés' sem lehet egyéb, mint egy pusztán analitikus érdekű elvonatkoztatás
terméke. Vö. a szerzőtől A bírói ténymegállapítási folyamat természete (Budapest: Aka-
démiai Kiadó 1992) 269 o. [jav. és bővített 2. kiad. (2001,32003) 210 o.], passim.
57
Justinianus (C.7.45.13): „non exemplis sed legibus iudicandum est".
58
S. M. Waddams Introduction to the Study of Law (Toronto: Carswell 1979), 5. o.
amivel egyidejűleg rögvest megjelenik egy belső önmegnyugtató gon-
dolat is, arról győzvén meg a kétkedőt, hogy mindez talán mégis szer-
vesebben igazodik a posztmodernitásunk „bátor, új világa" által
m i n d n y á j u n k b a sulykolt részvételi demokrácia igényeihez, semmint a
jog szuverenitásának égiszét hangsúlyozó jogi pozitivizmus, amit
ezen aktussal egyidejűleg ósdi múltunk lomtárába vetünk. Ezen új
jogfelfogás m á r valami mást és egyúttal újat és mást takar. Ennek ér-
telmében

„ A jog kevésbé lesz pontos, u g y a n a k k o r a z o n b a n fokozottabban kö-

zösségi jellegűvé válik, többféle meggyőzetési lehetőséget és joghoz
igazodást m u t a t v a fel [...]. A döntések u g y a n kevésbé lesznek [előzetes
mintákból] következők, á m m i n d e k ö z b e n a m e g e g y e z é s n e k tágabb
f o r m á i válnak m a j d elérhetővé." 5 9

S ettől kezdve az intézményes gyakorlat fejlődésének régi receptje

érvényesül. Jelesül, mihelyst a gát átszakad, abból, ami jelenségszintű
volt, csakhamar lényeg lesz, abból pedig, ami eddig m é g szimptóma
volt, most a társadalom méhében végre valahára immár kihordott
programmatikus jövőkép. Mindenesetre m i n d e n ilyen törekvés egy-
szerre leíró látszató, á m d e igazoló funkciójú teóriák alapjává válik,
amik m i n d e n eddig szilárdnak hitt alapról és korlátozó-fegyelmező,
voltaképpen szabályozott csatornákba terelő tényezőről csak mint ide-
jétmúlt és meghaladott egykori kötőfékről tesznek majd említést.
Az ú j iránti követelés ilyen és hasonló elméleti igénybejelentések-
kel fogalmazódik meg, amikkel szerte Észak-Amerikában m á r lépten-
n y o m o n találkozhatunk:

„ A m o d e m társadalmak [...] a társadalmi cselekvés egységének prob-

lémáját egy egyetemesnek tetsző formális jog szintjére emelték, s a jogot
ennek megfelelően egy egyéni szabadsággal jellemzett eszményi igazsá-
gosság dedukciójaként fogták fel. Á m ezen igazságosság-eszme megha-
tározhatatlan természete, jelesül az elvből bármiféle konkrét tartalom
következtetésének a lehetetlensége végül a jogalkotó hatalom válságát
idézte elő, és ezzel p r a g m a t i k u s természetű induktív eljárásokat terem-
tett a társadalmi konfliktusokban résztvevő különféle szereplők változa-
tos kategóriái által igényelt jogosultságoknak az elismertetésére." 6 0

59
Glenn 'Persuasive Authority', 297. és 298. o.
60
Gilles Gagné 'Les transformations du droit dans la problématique de la
transition à la postmodernité' Les Cahiers de Droit 33 (septembre 1992) 3, 701-733.
Nos, t ű n ő d h e t ü n k az ilyen és hasonló - és e g y b e n az Észak-Ameri-
k á b a n é s A n g l i á b a n e l t e r j e d t critical legal studies b a l o l d a l i k ö t ő d é s ű
hangvételére és harsány utópista radikalizmusára emlékeztető -
igény-kinyilatkoztatások értelmén; mindazonáltal mégis tény, hogy
e z e k m a m á r n e m k i v é t e l e s e k , n e m is ö n m a g u k b a n á l l a n a k . V a l ó s á g o s
elmozdulásokról adnak számot, a ténylegesen érvényesülő gyakorlat
hangsúlyainak az áthelyeződéséről, általános átrendeződésről. Elmé-
leti s í k o n l á t s z a n a k p é l d á u l r ö g z í t e n i a z t , h o g y

„A jogfejlődésnek két útját vetíthetjük előre. A z egyik a jogi rendszer

k ö z é p p o n t j á t a törvényhozásról cseppfolyós elvek és f o g a l m a k valami-
féle korlátozott h a l m a z á r a helyezi át. A másik ú j r a h a n g s ú l y o z z a u g y a n
a törvényhozást a rendszer k ö z é p p o n t j a k é n t , á m a törvényhozási befo-
lyásolás irányát visszafordítva újraaktiválja a t ö r v é n y h o z á s szimboli-
k u s értelmét, k ü l ö n ö s e n a törvényhozási f o l y a m a t b a n történő polgári
részvétel ú j f o r m á i n a k a kifejlesztése által." 61

Mihelyst tehát a gát átszakad, rögvest ráépül erre az a neofita

g y o r s a s á g g a l és álszentséggel elegy felismerés, h o g y p e r s z e , igaz ez,
h i s z e n s o h a n e m is v o l t e z m á s k é p p e n , s e m a z e u r ó p a i k o n t i n e n t á l i s
j o g b a n , 6 2 s e m a m o d e r n k o d i f i k á c i ó s j o g r ö g z í t é s e k b e n ; 6 3 s ő t a n n a k el-
l e n é r e , h o g y e s e t l e g t é v e d t ü n k is k o r á b b a n , e g y e n e s e n e z - é s n e m

o. és in Aux frontières du juridique Études interdisciplinaires sur les transforma-

tions du droit, dir. Jean-Guy Belley & Pierre Issalys (Québec: GEPTUD 1993),
221-253., abstract, 221. o.
61
Pierre Issalys 'La loi dans le droit: tradition, critique et transformation' Les
Cahiers de Droit 33 (septembre 1992) 3, 665-699. és in Aux frontières juridiques, 185-
219., abstract, 186. o.
62
„A Jog előbbre való a törvénynél [...]. A Jog nem található meg egészében a
törvényben [...]." Ph. Rémy 'Éloge de l'exégese' Revue de la recherche Juridique /
Droit prospectif VII (1982), 261. o. - „A jog változékony és szétomló. Olyasfajta
anyag tehát, amit feltárni kell, nem pedig létrehozni." C. Mouly 'La doctrine,
source d'unification internationale du droit' Revue internationale du Droit comparé
38 (1986), 364. o. - „A jog megelőzi a jogszabályt, és mindenütt túlcsordul rajta
[...]." J.-M. Varaut 'Le droit commun de l'Europe' Gazette du Palais (19-20
September 1986), Doct., 9. o. - „A jog nem valamiféle konstrukció, hanem feltá-
randó valóság [...]." Christian Atias 'Une crise de légitimité seconde' Droits 4
(1986), 32. o. - „Senki sem vallaná ma [MONTESQUIEU szavait megerősítőenl, hogy
a bíró nem más, mint »a törvény szája« [..., minthogy] a bíró immár magának
állítja fel a saját korlátait [...]." François Rigaux La loi des juges (Paris: Odile Jacob
1997), 65. és 247. o.
63
[1977] 2 R.C.S. 67, p. 76.
más - a jog lényege: pontosan ezzel t u d u n k végre valahára visszaér-
kezni a jognak legfeljebb átmenetileg megtagadott, á m voltaképpeni
és eredendő sajátosságához.
LA FOREST kanadai bíró nyilvánította ki egy nemrégi ügyben:

„ M i n d e n t á r s a d a l o m jogrendszere lényegében u g y a n a z o n problémák-

kal viaskodik, s ezeket é p p e n teljességgel eltérő eszközök alkalmazá-
sával oldja meg, á m g y a k r a n m e g l e p ő e n hasonló eredménnyel." 6 4

Nos, pontosan az eljárás módjainak, a felhasznált eszközöknek, a fel-

hívott forrásoknak, az igénybevett okfejtéseknek sokfélesége az, ami
ma meghökkentően szabad választás eredményének tetszik - olyan
mértékben, hogy ez már magában a jogszemléletben paradigmatikus
váltásnak, egy új kor beköszöntésének felel meg.
Elméleti köntösben ugyan, de brutális nyíltsággal ki is mondják:

„az értelmező többé n e m a törvényhozóval dialogizál, h a n e m az auto-

ritásokkal: m á s jogászoknak a véleményével, a bírók (és mindenekelőtt
az elismert és híres bírák) gondolataival". 6 5

Vagyis az autorizáló jogi folyamat alanyai mint közreműködő játéko-

sok, a jogi folyamat tárgya, célja és tétje, valamint a felhívott döntési
alapok tényleges váltása következik ezzel be. „Az egész világ egyetlen
bírósági teremmé változott" - kiáltják ki n e m teljességgel alaptalanul
az új évezred hírnökeként, és befejezett tényként, pusztán látszólag
deskriptív jellemzéshez folyamodva, minderre rögvest módszertant is
építenek, m o n d v á n :

„a bíróság n e m tisztán d e d u k t í v m ó d o n jár el [...]. Á m d e az eljárás

n e m is i n d u k t í v [..., hiszen] a bíróság [...] véleményeket kifejező és el-
veket kifejlesztő szerzőkhöz is folyamodik - csakúgy, mint törvények-
hez és t ö r v é n y k ö n y v e k h e z . [...] Analogikus m ó d s z e r r e l [...] kapcsola-
tokat, közös elemeket kutat a m e g o l d a n d ó p r o b l é m a és a javasolt min-
ta között, b á r m i legyen is ez utóbbi intézményes forrása. [...] A bíróság
d ö n t é s é n e k legitimitása a döntés forrásainak a legitimitásától függ;
ezeket szélesbítvén így válik szélesebbé a legitim döntések területe
is." 66

64
Rahey v. The Queen [1987] 1 S.C.R. 598, at 319.
65
Rémy, 260. o.
66
S. S. Abrahamson & M. J. Fischer 'All the World's a Courtroom: Judging in
the N e w Millenium' Hofstra Law Review 26 (1997), 273. o. 7. jegyzet.
Nos, úgy tetszik, ezzel már az egykor Európából elrugaszkodott
common law hagyománytól egy különös elegyhez, valamiféle angol-
amerikai Európához érkeztünk. Ennek a maga m ó d j á n m á r egy új lo-
gika felel meg, amelyben
,,[a] dialogikus elv azt jelenti, h o g y két v a g y több különféle »logika«
kapcsolódik e g y m á s h o z egyetlen egységben és összetett (egymást ki-
egészítő, egymással versengő, u g y a n a k k o r e g y m á s t e g y s z e r s m i n d an-
tagonisztikus m ó d o n tagadó) m ó d o n - és anélkül, h o g y elveszne ebben
az egységben a kettősség." 6 7

E ponton megjegyzem: a kettősség említésének Kanadára vonatkoz-

tatva többletértelme is lehet, amint e módszertani újdonság kanadai
jellemzéséből ez következik is:
„ Q u é b e c joggyakorlatában, különösen a polgári jogi ü g y e k b e n egyre
inkább kilépünk a bírósági szillogizmus kereteiből, h o g y a k o r á b b a n a
common law bírósági gyakorlatára jellemző d i s k u r z í v és leíró érvelést
gyakoroljuk". 6 8

Ez az, amit egyszerre rekonstruktiv és normatív igénnyel, mint a

posztmodernitásnak megfelelő jogtant, t á r s a d a l m i jogpo-
z i t i v i z m u s néven hirdettek meg a közelmúltban Kanadában. 6 9
Teoretizáló magaslatokra emelésének elméleti forrása m é g önmagá-
ban semleges: látszólag ez a jogfogalomnak pusztán szociológiai igé-
nyű megvilágításából és tüzetesítéséből adódik 7 0 - ezt azonban
kitágítja, s kiterjesztése révén jogszemlélete egészében egyúttal immár
visszájára is fordítja. Ebből ugyanis kiderül, hogy a jog többé n e m
bármiféle normativitás, h a n e m puszta tény - avagy, pontosabban kife-
jezve: joginak m o n d o t t tények együttese. 71 A jog tehát legjobb esetben

67
Edgar Morin Penser l'Europe (Paris: Gallimard 1987), 28. o. Id. H. Patrick
Glenn 'Harmonization of Private Law Rules between Civil and Common Law
Jurisdictions' in Académie internationale de droit comparé Rapports généraux XIIIe
Congrès International, Montréal 1990 (Cowansville, Qué.: Éditions Yon Biais
[é.n.l), I.C, 79-95. o., 89. o. 29. jegyzet.
68
Melkevik 'Penser le droit québécois entre culture et positivisme: Quelques
considérations critiques' in Transformation de la culture juridique québécoise, 9-21.,
különösen 15. o.
69
Kifejezése szerint: 'socio-positivisme juridique'. Uo. passim.
70
Hubert Rottleuthner 'Le concept sociologique de droit' Revue interdiscipli-
naire d'Études juridiques (1992), No. 29, 67-84. o.
71
Melkevik, uo.
is valamiféle policentrizmus megtestesítője: nem más, mint „internor-
mativitás", mely sokszereplős kapcsolatrendszere által közvetít a jogi
és a lehetségesen felhívható egyéb (társadalmi, gazdasági, etikai stb.)
normarendszerek értékvilága között. 72 Kettősség tehát, ami a jognak
„ t á r s a d a l m i l a g k o n s t r u á l t tényoldalából" és „sajátosan
n o r m a t í v tényoldalából" áll elő, 73 és ez az, ami apostolai szerint
immár valóban képes arra, hogy feloldja a jog minden eddigi különös-
ségét, különállását és specifikus mivoltát egyaránt. Máris felbukkanó
ideológusait újfajta kiáltványozásra készteti. Eszerint

„Integráltabb megközelítést részesítünk előnyben: olyat, a m e l y b e n a

jog részt vesz a h a t a l o m és különösen az á l l a m h a t a l o m gyakorlásában,
e g y s z e r s m i n d a z o n b a n lehetővé teszi a társadalmi viszonyok és az in-
t é z m é n y e k megalkotását és újratermelését, sőt b i z o n y o s h a t á r o k közt
átalakításukat is - ú g y , h o g y a jog a h a t a l o m g y a k o r l á s á b a n igazolási
r e n d s z e r k é n t , k ö v e t k e z é s k é p p e n egyben a h a t a l o m vitatásában hivat-
kozási p o n t u l is szolgáljon (amiből a m a g a oldaláról p e d i g i m m á r a
»jogok« v a g y »jogosultságok« biztosításának a követelése adódik)." 7 4

4. Új prerogatívák a bíróságok kezén?

A kanadai Legfelsőbb Bíróságnak működése első fél évszázadában

volt egy sajátos ambíciója: a common law s a civil law egységesítése,
amiről azonban - feltehetően a máig elértnél alkalmasabb eredménye-
ket már n e m remélhetvén - lemondott a közelmúltban. 7 5 Ehelyett
azonban felvállalt újakat, s ezek egynémelyike már a bírói funkció új
színeit, az eddig voltakhoz képest közvetlenül a társadalom felé is
megjelenően új prerogatíváit is jelzi - amitől mindenekelőtt azért kell
e körben megemlékeznünk, mert bár jogtól biztosított tekintéllyel él

72
Lásd pl. Entre droit et technique Enjeux normatifs et sociaux, dir. René Côté
& Guy Rocher (Montréal: Thémis 1994).
73
Andrée Lajoie 'Avant-propos' in Andrée Lajoie - J. Maurice Brisson -
Sylvio N o r m a n d - Alain Bissonnette Le status juridique des peuples autochtones au
Québec et le pluralisme (Cowansville: Yvon Biais 1996).
74
René Laperrière 'À la recherche de la science juridique' in Le droit dans tous
ses états La question d u droit au Québec, 1970-1987 (Montréal: Wilson & Lafleur
1987), 515-526., az idézet 524. o.
75
H. Patrick Glenn 'Le droit comparé et la Cour suprême du Canada' in
Mélanges Louis-Philippe Pigeon (Montréal: Wilson & Lafleur 1989), 197. o. [Col-
lection Bleue].
(vagy él vissza), á m d e n e m jogi autoritásból származó forrásból táp-
lálkozik, és mégis, az egyedi esetben a jogot érvényre juttató döntések
támadhatatlanságával versengő autoritást követel ki magának.

a) A t ö r v é n y i j o g e l v e i n e k k i b o n t á s a A rég-
óta várt és hosszú időn keresztül érlelt új Code civil de Québec (1994.
január 1.) - paradoxikus m ó d o n az alig megjelent, á m évtizedek fá-
radságos jogtudományos munkájával Kanada s az egész külvilág
számára a kanadai jogeszme és jogászi produktivitás méltó képviselő-
jeként bemutatott teljeskörű dogmatikai feldolgozást és tudományos
kommentárt 7 6 hirtelen pusztán történeti érdekű makulatúrává formálva
- mintha az eljövendő idők szelét sejtette volna meg már jó előre. Jele-
sül, élesen szembefordulva a klasszikus kodifikációs hagyománnyal -
amint ezt a polgári törvénykönyv revíziójának szentelt hivatal egykori
elnöke kifejtette 77 - , eleve „időhöz kötötten, mint viszonylagos és válto-
zékony, s egy bizonyos, a népesség történelmének adott időpontjában
megragadható gondolkodási mód, bizonyos életstílus megszentelése-
ként" fogalmazódott meg; sőt - amint még szintén a kódex életbelépte-
tése előtt bejelentették - ennek az időnek a tartama, amire adekvátként
tervezték, a jövőben akár meglepően rövidnek is bizonyulhat. 7 8
Nos, a kodifikáció megtervezésekor egyfelől nyilvánvalóan a ko-
rábbi kódex óta eltelt idő során bekövetkezett új fejlemények mint de
lege lata bővülés konszolidálására, egyszersmind az akkor újonnan de
lege ferenda felvetődő doktrinális elgondolásokkal ötvözendő kodifiká-
ciós egységbefoglalásra volt szükség; mindazonáltal és másfelől e ko-
difikációban kezdettől fogva felvállalták a bíráskodásba épülő ki-
egyenlítő, sőt az (ezután tárgyalandó alkotmányos értékképviselettel
együttjáró immár többszereplős) érdekképviseleti funkciót is. Nos, a
posztmodernitás korának első nemzetközileg is kiemelkedő kodifiká-
ciós teljesítménye és fegyverténye óhatatlanul félutas megoldás 7 9 ma-
radt: kodifikáltak is, á m még sem merevítették meg a jogot.

76
Quebec Civil Law An Introducton to Quebec Private Law, ed. John E. C.
Brierley & Roderick A. Macdonald (Toronto: Edmond Montgomery Publications
Ltd. 1993) lviii + 728 o.
77
Paul A. Crépeau 'Les lendemains de la réforme d u Code civil' Canadian Bar
Review 59 (1981) 625. és köv., az idézet 626-627. o.
78
Serge Gaudet 'La doctrine et le Code civil d u Québec' in Le nouveau Code ci-
vil Interprétation et application (Montréal: Thémis 1993), 223-240. o. [Journées
Maximilien-Caron 1992].
79
Vö. 35. jegyzet.
 Ugyanakkor elképzelhető, hogy mindezzel esetleg járható utat mu-
tattak az Európai Unióban a közeljövőben elvégzendő magánjogi ko-
difikáció számára. Mindenesetre mintha maga a kanadai jogászság is
tudatában lenne annak, hogy a klasszikus kodifikáció mintájának ma-
guk mögött hagyásával voltaképpen a XVIII. század közepe európai
állapotainak rekonstruálásához és dilemmáihoz érkeztek vissza, a bí-
rói folyamatokra bízandó többletfeladatokat egyszersmind tudatosan
- funkcionálisan - is felvállaltan.
Ezért nyilatkozhatta hát egy kanadai összehasonlító magánjogász
büszkén, egyben a folyamatos nemzeti jogfejlesztés szükségét sem ta-
gadva: a maga idejében

„SAVIGNYnak [...] igaza lehetett u g y a n [,...] á m 1...] a kodifikáció im-

m á r n e m annyira akadálya a szóbanforgó f o l y a m a t n a k , m i n t amennyi-
re SAVIGNY ezt a m a g a idejében akként látta." 8 0

b) A l k o t m á n y j o g i a s í t á s Az Egyesült Államokban
kifejlesztettként 81 már hozzánk s az egész közép- és kelet-európai ré-
gióba is beszüremkedett az alkotmányjogiasítás eljárási módja. Kana-
dában ez a Canadian Charter of Rights and Freedoms (1982) tükrében a
föderáció Legfelsőbb Bírósága által kötelezően elvégzendő alkotmá-
nyossági megítélés funkciójának felvállalásában jelentkezett. Ezt, mint
rögvest beszámoltak róla, „lelkesedéssel" fogadták a bíróságok, sőt a
polgári szabadságjogok kiterjesztése reményében hamarosan átját-
szották n e m közjogi, de például egyenesen civiljogi (magánjogi) terü-
letekre is.82 Annak lehetősége viszont, hogy a jog tételes rendelkezé-

80
H. Patrick Glenn T h e Grounding of Codification' University of California
Davis Laiu Review 31 (Spring 1998) 3, 765-782., különösen 782. o.
81
Az állami bírák döntéseinek állam-aktus mivolta okán kikényszerített alá-
vetettsége a Bills of Rightsnak már fél évszázados múltat tudhat maga mögött
[Shelley v. Kraemer, 334 U.S. 1 (1948)], ami a bírói hivatal választástól függő (vagy-
is elektorális) jellegéből adódóan az állami magánjog területén is egyre növekvő-
en elismerést nyert [New York Times v. Sídlivan, 376 U.S. 254 (1964)].
82
Peter W. Hogg 'The Law-making Role of the Supreme Court of Canada:
Rapporteur's Synthesis' The Canadian Bar Review (March-June 2001), 171-180.,
különösen 172. o. Annak visszafogott mértékéről viszont, hogy egy kiegyensú-
lyozott állami berendezkedésben mit jelent a „lelkesedés" azon csaknem gyerme-
teg önérvényesítő dühhel szemben, amivé saját alkotmányosságot megítélő
aktivizmusunk fajult Magyarországon az első kilencéves ciklus során, talán elárul
valamit, hogy 18 év alatt összesen 64 rendelkezést (de nem egész törvényt)
annuláltak - a kormányzati s rendvédelmi rendelkezések ennél jóval tekintélye-
seit közönséges bíróságok alkotmányi értékű általános charták elvei-
nek értelmezéséhez folyamodva félretegyék s az eset megoldását köz-
vetlenül ilyen alkotmányi alapú saját okfejtésekből vezessék le, jel-
legváltást idézett elő a joggyakorlatban, amennyiben

,,[a]z érdekkonfliktusokat most m á r egyre inkább jogosultságok ütkö-

zéseként f o g a l m a z z á k m e g - azért, h o g y a z o k b a n i m m á r a [Legfelsőbb]
Bíróság ítélkezhessék." 8 3

Ez a fejlemény azonban a jogtudomány részéről egyre visszatérőb-

ben határozott kritikát, az ítélkezés politizálódásától óvó félelmet -
pusztán egy könyvcímben érzékeltetve például: Charta-forradalom és
Bíróság-párt - vált ki,84 hiszen a gyakorlat máris bebizonyította, hogy
„a Charta pusztán kitöltetlen csekként szolgál a bírák kezében". 8 5 A
bírálat alaphangja emlékeztet az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósá-
gával - mint voltaképpen bárminemű specifikus jogi felhatalmazás
nélkül (tehát a törvényhozótól elorzott hatalommal), önjelölten tény-
leges újraalkotmányozást végrehajtó hatósággal - szemben keserű ki-
fakadással elmondottakra. 8 6
A sajtókivágatok is meggondolkodtatóak, hiszen - például Legfel-
sőbb önmérséklet címmel - így vélekednek:

sebb száma mellett. Vö. P. J. Monahan 'The Supreme Court of Canada in the 21st
Century' in uo. 374. o. 2. jegyzet.
83
Uo. 179. o.
84
Pl. F. L. Morton & R. Knopff The Charter Revolution and the Court Party
(Peterborough: Broadview Press 2000). - „A Charta uralma a társadalmi viszo-
nyoknak a bíróságokat ellehetetlenítő eljogiasítását [hyper-juridicisation] vonja
majd maga után." Jean-François Gaudrealt-DesBiens 'Les Chartes des Droit et
Libertés comme louves dans la bergerie d u positivisme? Quelques hypothèses
sur l'impact de la culture des droits sur la culture juridique québécoise' in Trans-
formation de la culture juridique québécoise, 83-119., az idézet 108. o. Vö. továbbá
Luc Bégin 'Le Québec de la Charte Canadienne des Droit et Libertés et la critique de
la politisation d u juridique' in uo. 153-165. o.
85
Michael Mandel La Charte des droits et libertés et la judiciarisation du politique
au Canada (Montréal: Les Éditions d u Boréal 1996), 107. o.
86
Vö. - leginkább Robert H. Bork The Tempting of America The Political
Seduction of the Law (New York: The Free Press & London: Collier Macmillan
1990) xiv + 432 o. és Slouching towards Gomorrach Modern Liberalism and
American Decline (New York: Regan Books / Harper-Collins 1997) xiv + 382 o.
elemzései alapján - a szerzőtől 'Önmagát felemelő ember? Korunk racionalizmu-
sának dilemmái' in Sodródó emberiség Várkonyi Nándor: Az Ötödik ember című
könyvéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest: Széphalom 2000), 71-76. o.
 „ A k a n a d a i a k a t felháborította, a h o g y a n a bíróságok a C h a r t á t elkezd-
ték használni több tucatnyi, így az abortuszról, az Úr N a p j á n a k meg-
ünnepléséről, a pornográfia szigorításáról v a g y az önkéntes iskolai
i m á d s á g r ó l szóló, a v a g y azon törvénynek az értelméből való kicsava-
rására v a g y eltörlésére, amelyik a tűzoltókat kísérelte m e g távoltartani
tűzoltáskor a kíváncsiak tömegétől." 8 7

Hasonló kifakadások n y o m á n megjelenik az az Egyesült Államokból

egyre erőteljesebben megfogalmazott bírálat is, miszerint mindez vég-
ső soron önjelöltek olyan értékrendjének ráerőltetése a közösségre,
amely demokratikus szavazás eredményeként n e m nyert senkitől sem
megerősítést. Ellenőrizetlen bírák fenyegetik a jogállamiságot! címmel ír-
nak például, imígyen:

„Ahelyett, h o g y a jogot m i n t precedensektől s törvényhozási aktusok-

tól m e g h a t á r o z o t t r e n d e t erősítenék meg, most a bírák i m m á r rutino-
san változtatgatják a jogszabályokat, c s u p á n saját személyes politikai
előszeretetükre hallgatva." 8 8

Márpedig a bírói tekintély és függetlenség palástjával takarózva vissza-

élésszerűen kikényszeríteni olyan n e m a törvényhozótól eredő, ám
egyenesen nélküle, sőt ellenére a közösségre oktrojált értékeket, amiket
a népképviseletet megtestesítő demokratikus szavazókkal szemben ki-
zárólag egy legfelsőbb bírói instancia néhány megválasztottja (s több-
nyire a mögöttük álló szűk értelmiségi elit megerősítése) támogat,
könnyen visszájára fordulhat. Hiszen a bíráskodás túlzott vagy egyol-
dalú politizálódása értelemszerű reakcióként éppen arra késztethet de-
mokratikus szavazót s általa legitim módon megválasztott törvényhozó
és végrehajtó intézményeket egyaránt, hogy a helyzetből adódó követ-
kezményeket levonva maguk is politizáltan, vagyis politikai intéz-
ményként kezeljék az igazságszolgáltatás szervezet- és működési
rendszerét. Márpedig e fenyegetés eléggé komolynak bizonyult ahhoz,
hogy kézenfekvő veszélyét maga a bíróság is megfogalmazza:
„Kizárólag a bíráskodás függetlensége fog sérülni, h a az alkotmányos-
sági megítélés lehetőségeit e z u t á n is olyan túlzóan a k a r j u k felhasznál-
ni, m i n t a h o g y a n két évtized óta tesszük. Az ezáltal túlságosan meg-
n y o m o r g a t o t t közösség m a j d időben ki fogja követelni, sőt m e g is fogja

87
'Supreme Self-restraint' Natiotial Post (2000. április 7.), A19. o.
88
R. Leishman 'Out-of-control Judges Threat to Rule of Law' London Free Press
(2000. május 12.).
 valósítani közvetlen beleszólását bírái kiválasztásába - p o n t o s a n úgy,
a h o g y a n ez törvényhozási képviselőik esetében is történik. Ismételten
elhangzik m a j d a n n a k kívánalma, h o g y valamiféle kiegészítő eljárással
a bírák teljesítményét további alkalmazásuk egyik előfeltételeként visz-
szatérően felülvizsgálhassák." 8 9

c) A L e g f e l s ő b b Bíróság m i n t e r k ö l c s i te-
k i n t é l y I m m á r több, mint egy évtizede megfigyelték, h o g y a
k a n a d a i Legfelsőbb Bíróság n e m c s u p á n szívesen t á m a s z k o d i k egye-
b e k közt szerzői - sőt, m i több, a több é v s z á z a d o s a n g o l szokással
szembefutva90 élő autoritásoktól s z á r m a z ó - véleményekre, d e azon
k í v ü l , h o g y j o g i d o k t r i n á l i s m u n k á k a t is r e n d r e f e l h a s z n á l , t a l á n t ú l -
z o t t a n is g y a k r a n - é s e g y r e e r ő t e l j e s e b b e n - é p í t i f e l d ö n t é s e n o r m a t í v
alapjait n e m jogászi, d e m i n d e n e k e l ő t t filozófiai okfejtésekre, szerzői
irányzatokra.91 Politikai és erkölcsfilozófiai k é r d é s e k b e n foglal állást,
s ő t j o b b á r a e g y p á r t o s f ó r u m s z e r e p é t is á t v á l l a l j a a z á l t a l , h o g y

„ A Legfelsőbb Bíróság 1982 óta m i n d m á i g e g y o l d a l ú a n prétori pozíciót

foglalt el a liberális filozófia és ideológia jegyében, a m i p e d i g nyílt sza-
kítás a k o r á b b a n érvényesült pluralizmussal. Ilyen m ó d o n tehát egyet-
len filozófiához (JOHN STUART MiLLhez, DwoRKiNhoz v a g y RAWLShoz)
kötődésről v a n szó, miközben ezzel egyszersmind b á r m i f é l e egyéb né-
z ő p o n t o t kizár." 9 2

M á r p e d i g a Legfelsőbb Bíróságot nyilvánvalóan senki s e m jogosította

fel a r r a , h o g y d ö n t é s i g y a k o r l a t á t e t i k a i m a g a s l a t o k r a e m e l j e - p u s z t á n

89
Justice A. McClung in Vriend v. Alberta (1996), 132 D.L.R. (4th) 595 (Alta.
C.A.), paras. 23-63, para. 56. Mindhárom példára lásd Patricia Hughes 'Judicial
Independence: Contemporary Pressures and Appropriate Responses' The
Canadian Bar Review (March-June 2001), 181-208., különösen 201. o. 71-72. jegy-
zet. - Megjegyzésre érdemes, hogy a Nemzetközi Ügyvédszervezet mintakódexe
maga sem zárja ki vagy tekinti a birói függetlenséggel összeegyeztethetetlennek
minden egyes bírónak a közösség előtti viselendő felelősségét: „El kell ismerni,
hogy a bírói függetlenség nem mentesíti a bírákat attól, hogy közösségük előtt
beszámoltathatok legyenek [...]." The International Bar Association Code of Mini-
mum Standards of Judicial Independence, Section 33.
90
D. Vanek 'Citing Textbooks as Authority in England' Chitty's Law Journal 19
(1971), 302. és köv. o.
91
Christian Brunelle 'L'interprétation des droits constitutionnels par recours
aux philosophes' La Revue du Barreau 50 (mars-avril 1990) 2, 353-390. o.
92
Melkevik 'La philosophie du droit', 180. o.
saját döntési hatáskörére támaszkodva. 9 3 Maga az a körülmény pedig,
hogy közössége erkölcsi kérdéseiben az utolsó kimondható szó kétség-
bevonhatatlan tekintélyének a magaslatára emeli magát - ráadásul
többnyire a társadalmat egyébként is megosztó olyan kérdésekben,
mint az euthanázia, abortusz vagy in vitro megtermékenyítés 9 4 - , rövid
távú lehetséges hatása és ténylegesen alakító befolyása ellenére hosz-
szabb távon még fokozottabban azzal fenyeget, hogy a Legfelsőbb Bíró-
ság maga teszi majd egyre inkább védhetetlenné s sérülékenyebbé saját
helyzetét.
*

Az esettanulmányul kiválasztott Kanadában olyan globalizálódó

pezsgést követhettünk nyomon, amely éppen n e m ismeretlen az Eu-
rópai Unióban sem, főként az egy évtizede már célként megfogalma-
zott s legalábbis elveiben közös magánjogi kodifikáció elhatározását
követően. Mindkét esetben a jog adott eredményhez vezető anyagá-
nak a nemzeti és tételezett önkorlátozástól szabadulni kívánó, egyfajta
kulturális közösségre vágyó újragondolása igényéről van szó, mely
levetve magáról a szubsztantívumot, egyre inkább procedurálisan őrzi
már csupán a jog önazonosságát. Mindezzel természetszerűleg a jog
felfogásának, szemléletének, sőt hagyományos technikájának a meg-
változása jár karöltve - s mindebben egy olyan jellegváltozás, amely-
nek következményeit, perspektíváit még távolról sem láthatjuk ponto-
san előre. A globalizálódás ugyan nem szükségképpen eredményezi,
de mindenesetre elvileg magában rejti annak lehetőségét, hogy - mint
manapság egyfajta profetikus előrelátásként már hangoztatni kezdik -
a „fenntartható fejlődés" valaminő „fenntartható sokféleség" megőr-
zésével járjon karöltve, az eddig kialakult nagy jogi kultúrák és ha-
gyományok egyre teljesebb egymásrahatása, egymás számára kölcsö-
nös inspirációs forrásul felhasználása képében. 95

93
Vö. pl. Georges A. Légault 'La fonction éthique des juges de la Cour
suprême d u Canada' Ethica 1989/1, 95-109. o. és Louis LeBel 'L'éthique et le droit
dans l'administration de la justice (ou le juge fait-il la morale?)' Cahiers de
recherche éthique 1991/16,159-169. o.
94
Melkevik, uo. 186. o.
95
Ilyen irányba látszik mutatni már Glenn Legal Traditions..., 10. fej.:
Reconciling Legal Traditions: Sustainable Diversity in Law, 318. és köv. o. Vö.
még uő. 'Vers un droit comparé intégré?' Revue internationale de Droit comparé 51
(1999) 4, 841-852. o. és 'Comparative Law and Legal Practice: On Removing the
Borders' Tulane Law Review 75 (2001) 4,977-1002. o.
JOGELMÉLET
 SZABÁLY ÉS/VAGY NORMA,
avagy a jog fogalmiasíthatósága és logizálhatósága*

(Fogalom vagy nyelvhasználat?) A magatartásirányítás nyelvi kifejezé-

seinek és tárgyiasodásainak g a z d a g tárházából1 a szabály é s / v a g y
norma dilemmája közvetlen értelemben n e m t u d o m á n y o s kérdés.
N e m v e z e t h e t ő le s e m a z a d o t t k i f e j e z é s e k t ö r t é n e l m i e t i m o l ó g i á j á b ó l ,
s e m az ilyen v a g y olyan nyelvhasználatot inspiráló v a g y t ü k r ö z ő
g o n d o l k o d á s eszmetörténeti hozadékából. M é g a k ü l ö n b ö z ő történel-
m i k o r s z a k o k , a j o g n a k és a jogi g o n d o l k o d á s n a k a z e d d i g i v á l t o z a t o s -
ságban kifejlődött történelmi kultúrái sem specifikálnak egyértelműen
eltérő jelentést e két t e r m i n u s kapcsán. Szokásos h a s z n á l a t u k e g y m á s -
hoz képest változatokat mutathat ugyan, bármiféle elméleti igényű
meghatározásukban döntő m ó d o n mégis szinonimaként,2 egymást

* Első változatában in Regula iuris Szabály é s / v a g y norma a jogelméletben (A

Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2003. szeptember 26-
27-én rendezett konferencia anyaga) szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor Kiadó
2004), 23-30. o. [Prudentia Iuris 22].
1
Kazimierz Opalek Theorie der Direktiven und der Normen (Wien & New York:
Springer 1986), 88. o. [Forschungen aus Staat und Recht 70] sorolja fel a normát,
szabályt, elvet, rábeszélést, kívánságot, javaslatot, kérést, könyörgést, tanácsot,
óvást, ajánlást, útmutatást, valamint buzdítást ilyenként. Ilyen széles értelemben
lásd Szotáczky Mihály 'A normák eredete és funkciója (Genese u n d Funktion der
Normen)' in Tanulmányok Szamel Lajos tiszteletére szerk. Á d á m Antal (Pécs 1989),
227-238. o. [Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 118].
2
„A szabály az előíró funkciójú kijelentésként vett 'norma' vagy 'direktíva'
szinonimája." J[erzy]W[róblewski] 'Règle' in Dictionnaire encyclopédique de Théorie
et de Sociologie juridique dir. André-Jean Arnaud (Paris: Librairie Générale de
Droit et de Jurisprudence & Bruxelles: E. Story-Scientia 1988), 346. o. Még egysze-
rűbb megoldást választ a The Philosophy of Law An Encyclopedia, I—II, ed. Chris-
topher Berry Gray (New York & London: Garland Publishing 1999) [Garland
úgyszólván teljes értékűen behelyettesítő fogalmakként szerepelnek. 3
Jobbára tehát pusztán nyelvhasználati szokások kérdése, hogy milyen
nyelv, mely kultúra melyiknek a használatát részesíti ezek közül
előnyben. É szokások a többé-kevésbé rögzülő nyelvhasználat látens
teremtő (szociálisan konstruktív) ereje révén azonban már bizonyos
tömbökké szerveződhetnek, amik azután a m a g u k útján és módján
immár sajátos többletjelentésnek, összefüggés szerinti specifikációnak,
és ezzel valamelyes teoretizálásra immár alapot adóan alkalmas kü-
lönválasztásnak adhatnak teret.

(Szabály / norma) A 'szabály' [ 'rule', 'règle', 'Regel', 'regola',

'regia'] a latin 'regula' kifejezésből ered, a ' n o r m a ' pedig a latin
'norma'-ból, mint egyenes vonal kijelölésére az ókori római kőműve-
seknél, asztalosoknál szolgáló eszközből. Ma alkalmazott értelmében a
' n o r m a ' - főként származékaiban: 'normális', 'normalitás' (stb.) -
az emberi állapotokat, a társadalmi folyamatokat és a termelői maga-
tartásokat előzetesen megállapított mértékekhez szabva differenciáló
és homogenizáló XIX. századi fejlődés terméke: mint a standard jelzé-
se, elsőként a pedagógiában, majd az egészségügyben használták,
amit a század folyamán végül ugyancsak kiterjesztettek az ipari fo-
lyamatokat mintákhoz kapcsoló termelési-technológiai szabványosí-
tásra is.4
A szótörténet történelmi véletlenszerűségeinek ékes példája, hogy
eredeti értelmében a ' s z a b á l y ' éppen n e m mai „ha [...], akkor"
kondicionális repetíciót mint fogalmi általánosságban meghatározott
tényállásszerűséget és ennek tanúsításához rendelt szankciót (törté-
nelmileg eleinte) leíró, majd (későbbi időkben) előíró nyelvi kijelen-
tésként szolgált, hanem inkább a rómaiaktól művelt juriszprudencia

Reference Library of the Humanities, 1743], mely a szabályfogalmat a normák

tárgyalásához irányítja.
3
Beszédes példa, ahogyan egy egyébként minuciózusán pontos szerzőnél is -
pl. Marijan Pavínik 'Pravno pravilo' Zbornik nzanstvenih razprav [Ljubljana]
(1995), No. 55, 217-240. o. és 'Die Rechtsnorm' Archiv für Rechts- und Sozial-
philosophie 83 (1997) 4, 463^482. o. - az egyik terminus nyelvváltásnál egyszerűen
behelyettesítődik a másikkal.
4
Vö. pl. Georges Foucault Surveiller et punir (Paris: Gallimard 1975), 186. o. és
Georges Canguilhem Le normal et le pathologique 4 e éd. (Paris: Presses Univer-
sitaires de France 1979), 175. o.
változatosságában az igazságos megoldás elveit fáradhatatlanul kuta-
tó elme időleges és átmeneti összegzésében valamiféle alapbölcsesség
mint sűrítmény, vagyis - korai újkori szóhasználat szerint - egy adage
kifejezése volt. 5
Filozófiai meghatározása szerint a s z a b á l y „Azt jelölő vagy
előíró formula, amit meghatározott helyzetben tenni kell" - megje-
gyezve, hogy preskriptív értelme kiválasztó erővel rendelkezően
kritériumjellegű, és ezt nem szabad elhomályosítania olyan újabban
elterjedt konstatív nyelvhasználati példáknak, amik - főként a 'szabá-
lyos / szabálytalan', 'szabályosság' (stb.) kifejezései kapcsán - olyan
látszatot kelthetnek, mintha pusztán deskriptívek lennének. 6
A n o r m a ellenben

„ A n n a k konkrét típusa v a g y absztrakt formulája, a m i t tenni kell, egy-

s z e r s m i n d valamilyen e s z m é n y vagy szabály, cél v a g y m o d e l l formá-
jában értékítéletet foglalva m a g á b a n "

- megjegyezve, hogy többnyire egy logikai gondolat vagy akarati cse-

lekvés, szabad képviselet, avagy érzelem vagy szépségeszmény kap-
csán kerül valamilyen norma megfogalmazásra. 7
Azon belül, hogy a 'szabály' és a 'norma' „szinonimái" egymás-
nak, miközben az előbbi az utóbbinál mégis „általánosabbnak", 8 illető-
leg „széleskörűbbnek és generikusabbnak" szokott bizonyulni, 9 figye-
lemre érdemes, hogy mindennapi szóhasználatunkban a s z a b á l y
jobbára pusztán nyelvi fordulat, kifejezett (tételezett) formuláció, azaz
valaminő 'szabályalkotás'-nak vagy 'szabályozás'-nak önmagában
semleges és történelmi eseményként szemlélve véletlenszerű terméke,
míg lehetőségei szerint a n o r m a vagy az előbbinek (ezek halma-

5
Részletesebben lásd a jelen szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái [1996]
átdolg. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004), 33-34. o.
6
André Lalande Vocabulaire technique et critique de la philosophie [1926] (Paris:
Presses Universitaires de France: 1991), 906-907. o. Ota Weinberger hasonló meg-
fogalmazása szerint - T h e Role of Rules' Ratio Juris 1 (December 1988) 3, 224-240.
o., különösen 1. pont, 225. o. - „A szabályok a cselekvés meghatározásánál al-
kalmazandó tanácsok."
7
M[ichel] T[roper] & D[anièle] L[ochak] 'Norme' in Dictionnaire..., 691. o.
8
Pl. J.-F. Perrin 'Règle' in Archives de Philosophie du Droit 35: Vocabulaire
fondamental d u droit (Paris: Sirey 1990), 245-255. o.
9
Patricia Borsellino 'Norms' in The Philosophy of Law An Encyclopedia, 596-
598., különösen 596. o.
zának) logikai formája, vagy magának a szabályozás aktusának logi-
kai (normatív) előfeltétele.
Ez magyarázza, hogy a ' s z a b á l y ' -ok olyasmik, amik rendel-
kezésünkre állanak akár úgy, mint 'tapasztalati szabályok' [rules of
experience],10 akár úgy, mint 'játékszabályok'-ként a 'jogszabályok'
[Spielregeln & Rechtsregeln]. Ezek problémátlanok, minthogy felőlük
csakis mint megjelenési s ebben az értelemben hozzáférhetőségi egy-
ségek iránt érdeklődhetünk. A másik oldal felől közelítve, mindebből
viszont ' n o r m a ' akkor lép elő, amikor a szabály és célzott vagy
kihámozható mondanivalója kapcsán bármi problémássá válik, elem-
zést igényel, avagy legalábbis a szabályból mint megjelenítésből, mint
valami számunkra hozzáférhetővé tettből a logikai elemzés eszközeit
is latba vetve határozott üzenet után kutatunk.
Bizonyára n e m véletlen ezért, hogy 'normaalkotás'-ról kevésbé
szólunk, 'normaszabás'-ról pedig leginkább akkor, amikor egy terület
szabályozás alá vonásának (rendelésének) tényét, elhatározottságát,
é s / v a g y maga a szabályozás artificiális jellegét hangsúlyozzuk. A je-
lenkori irodalom ugyanakkor olyan képzetet sugall, mintha a sza-
bályból mint pusztán nyelvi kifejezési (és ezzel logikai propozíciós)
lehetőségből válna ki a norma, hiszen nem a szabálynak, hanem a
n o r m á n a k v a n onto-episztemológiai (tehát lételméleti, ismeretelméle-
ti, s ezekhez kapcsolódóan pszichológiai, logikai stb.) irodalma, mely
feladatának érzi, hogy a normát értelmezze - kijelentésként és (pszi-
chikailag is vizsgálható akarati aktus jelentését szintén magában rejtő)
jelöléstartalomként egyaránt. 11
A fentieket látszik alátámasztani az a körülmény, hogy miközben
például az a n g o l nyelvben a ' s z a b á l y ' kifejezés használata
kapcsán a történelmi szótárak több mint húsz jelentéskört, alkalmazá-
si területet rögzítenek, ezek mindegyike mégis kizárólag a magatartás
mértékének meglétével, ennek felmutatásával, hordozásával é s / v a g y
érvényesítésével kapcsolatos, és történetesen egyikük sem azzal, hogy
maga a denotatum, tehát a szabályként megjelölt objektiváció, közlés
vagy t u d o m á s testesítené meg ezt a mértéket - akár szövegszerűsé-
gében, akár grammatikai felépítésében vagy az elemei közti logikai

10
Uo.
11
Az előbbire lásd mindenekelőtt Carlos E. Alchourrón & Eugenio Bulygin
Normative Systems (Wien & New York: Springer 1971) [Library of Exact Philo-
sophy 5], az utóbbira pedig Hans Kelsen Allgemeine Theorie der Normen (Wien:
Manz 1979) passim, főként 1-10. pont, kifejezetten 1. pont III. szakasz.
összefüggésben tekintve egyaránt. 12 Sőt, történetesen az angol nyelvű
kultúrák szellemiségének átható erejét mutatja, hogy még a ' n o r -
m a ' szó meglepően kései és lassú elterjedése sem változtat ezen az
általánosnak bizonyuló alapálláson, hiszen az angol nyelvi megértés
szerint - egészen a brit morálfilozofálásban az analitikus nyelvi irány
uralomra jutásáig, vagyis a XX. század első évtizedéig - a ' n o r m a ' szó
is kizárólag felmutatott standardot vagy mintát fog jelenteni, s koránt-
sem azt, hogy egy ilyen standard vagy minta testesülne m e g benne
vagy objektiváltatna általa olyan módon, hogy pontos jelentése e for-
mát öltésből további eszközök bevetésével kihámozható lenne. 13
Magától értetődően fogadjuk el hát, hogy olyasmit, mint „szabály-
logika", n e m m o n d u n k , mert ilyen nincs és n e m is lehet. Nyelvgya-
korlatunk alapténye tehát eleve feltételezi, hogy a két terminus n e m is
vonatkoztatható egymásra. Csupán 'normalogika' lehetséges, mintegy
előzetesen elfogadva, hogy logikai műveletek (mint pl. negáció és le-
zárás), valamint bármiféle szorosan vett nyelvi-logikai elemzés tárgyai
csakis logikai egységként felfogott (pontosabban: ilyen egységgé pre-
parált, tehát kommunikált vagy írásban rögzített szövegeinkből elem-
ző célra kiválasztott/kialakított) nyelvi propozíciók lehetnek.

* .

(A norma származtatottsága) Mindebből arra kell következtetnünk,

hogy lehetséges előfordulásaiban (s egyfajta nominális megközelítésű

12
The Compact Edition of the Oxford English Dictionary Complete Text
Reproduced Micrographically, I—II (Oxford: Oxford University Press 1971), 2599-
2600. o. Régi előfordulásaiban olyan alább következő fordulatok tanúskodnak
erről, mint pl. „t>eos riwle" [Ancren Riwle a (1225) {2 (Camden Soc. 1853)}] vagy
„ t e pope [...] forsook í»e rule of f>e olde tyme" [John de Bartholomeus (de
Glanvilla) Trevisa Polychronicon Randulphi Higden (tr. 1387), VII, 431 {Rolls series
1865-1867}] (eredeti Oxford English Dictionary kiadás, 881. o. 3. hasáb, ill. 882. o. 1.
hasáb). Ennek úgyszólván egyeduralmával szemben kizárólag a legújabbkori és
nyelvi értelemben ritkább szakmai használat tulajdoníthat csak a szónak ilyen
jelentést: „Either according to the rules of the common law, or by the operation of
the Statute of Uses." [Penny Cyclopxdia of the Society for the Diffusion of Useful
Knowledge (1842), XIX, 379/2.] (eredeti kiadás, 882. o. 2. hasáb).
13
Megjegyzendő, hogy eleinte 'norma/normae' alakban, 1676-tól, mindig
kurziváltan, latin kölcsönszóként, s majd csupán 1885-től anglicizáltan - mint
'norm' - kezd elterjedni, ámbár 1821 és 1877 között főként csak szinomimaként
felsorolt összetételpárban, mint pl. „norm or model", „norm and measure", avagy
„norm or principle". Uo. 1942. o. (eredeti kiadás, 207. o. 3. hasáb).
meghatározás értelmében) ' s z a b á l y ' é s ' n o r m a ' ugyanazt
takarja - egyik a külső megfogalmazottság mint hozzáférhetőség vagy
közölhetőség, másik a belső tartalomösszefüggés logikája felől tekint-
ve. Mégis, akár közös nem-fogalmukat [genus proximum] keressük,
akár azon belül megkülönböztető vonásaikat [differentia specifica] tár-
juk fel, arra kell rájönnünk, hogy kritériumszerűen mind a fogalom
tartalma, mind - és következésképpen - a fogalom terjedelme külön-
bözni fog a másiktól. A norma nem a szabályban rejlik, h a n e m sza-
b á l y o k ) tartalmának, üzenetének (stb.) mentális rekonstrukciójában.
Egy szabály legfeljebb utal egy normára, jelesül arra, hogy általa köz-
vetítetten rekonstruálható egy norma. Önmagában így a szabály nem
több, mint pusztán nyelvi aktus. Olyasmi tehát, ami kizárólag akkor
„van" - akkor áll fenn az esete - , ha ez az aktus ilyen vagy olyan mó-
don megtörtént; a norma ellenben elvont összefüggés: nem olyasmi
tehát, aminek fennforgását, megtörténtét, létezését akár a fenti érte-
lemben állíthatnók. Mindazonáltal mutatnak bizonyos közösséget ab-
ban a jegyben, hogy egyikük sincs magától, mert a szabály az ekként
való tematizálásban (kimondásban, tételezésben stb.) válik jelenvaló-
vá, a norma pedig azáltal, hogy intellektualitásunkban, mentálisan
végrehajtott műveletek segítségével, norma-formára hoztuk. Az arra
irányuló kérdésre viszont, hogy a fentiekből következően netalán
mégis forma és tartalom relációjáról lehetne-e szó, mindazonáltal ha-
tározottan tagadólag kell felelnünk. Ráadásul fogalmi terjedelmükben
a szabály és a norma éppen és határozottan nem fedik egymást, hiszen
többféle (nyelvű, kultúrájú, struktúrájú, kifejezésű stb.) szabály hor-
dozhat akár azonos normát, illetőleg azonos szabály (pl. kétértelmű-
ség, szándékos vagy szándéktalan többértelműség - mert pl. közpon-
tozás elhagyása vagy nyomdai hiba - esetén) több normának a re-
konstrukciójára is szolgáltathat alapot.

(Fogalmiasító logizálás, kijelentő megnevezés) Ilyen m ó d o n és kizárólag a

fentiek érvényességi körében vélem úgy, hógy k o n t i n e n t á l i s
gyökerű és axiomatizáló eszményből indító, tehát logizáló hajlandó-
ságú gondolkodásunkban válhatott a n o r m a a teoretikus rend-
szerépítés alapkövévé. N e m véletlen, hogy a KELSENi Tiszta jogtan
konstrukciója a Grundnorm képzetére épül, mert a jogrend különféle
építőegységeinek érvényesség-származtatását közvetlenül logikai
vagy legalábbis logikai úton szervezett nyelvi (nyelvi-tartalmi, nyelvi-
összefüggésbeli és így tovább) levezetésre [Ableitung] alapozza. A
norma eszerint l o g i k a i , tehát a jogrend tényleges alkotóelemeiből
logikai (formájú, vagy igényű, szervezettségű stb.) rekonstrukcióval
létrehozott egység, amely további logikai (levezetésű vagy eszményű,
szervezettségű stb.) műveletek tárgya lesz ilyen logikai kontextusban.
Nem véletlen ezért az sem, hogy pontosan a kontinentális jogban - és
nem más kultúrában - formálódott meg a j o g d o g m a t i k a igé-
nye és gondolati teljesítménye, vagyis a jog mint adott szöveg-
korpusz felett egy az elérhető végletekig konceptualizált és logizált,
rendszerszerűen összefüggő (mert elemeiből koherensen következő,
tehát a levezethetőségnek az adott területen elérhető maximális opti-
m u m á t magában rejtő 14 ) meta-szisztéma igénye. 15 Normatív vagy teo-
retikus dogmatikaként felfogott teljes normatan eszerint akár a sza-
bály fogalma nélkül is megalkotható, 1 6 míg a jog megjelenési formái-
ként értelmezett jogszabálytan szintén kimerítően felépíthető gyakor-
latilag úgyszólván kizárólag norma-fogalmak alapján. 17
Azokban a kultúrákban ellenben - és itt nyilvánvalóan az a n -
golszász gyökerű berendezkedésekre gondolunk - , amelyek a
jog kimerítő fogalmi reprezentációjára és megtestesítésére (objektivá-

14
Kapcsolódó kérdésekhez vö. a szerzőtől A kódex mint rendszer (A kódex
rendszer-jellege és rendszerkénti felfogásának lehetetlensége)' Állam- és Jogtudo-
mány XVI (1973) 2, 268-299. o.
15
Egyfelől a brit gyökerű analitikus filozófiai gondolkodási stílus beszürem-
kedése az angol-amerikai politikai filozófia televényén sarjadó alkalmazott jogfi-
lozófiába, másfelől különösen az utóbbi évtizedekben kultiválni kezdett alkot-
m á n y j o g ) ! doktrínaírás a jelenkori szemlélő számára immár egy erőteljesen
megváltozott trend, határozott bővülés képét sugallhatja. Előbbi stigmatikus je-
gyünk azonban egy a klasszikus jogi diszciplínákhoz képest külső érdeklődés
sajátja; a doktrínának a mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokban meg-
kezdett legfelsőbb bírósági újraírásával a tömegmédia korában végső soron anti-
demokratikus eszközökkel kikényszerített elitista libertinus jogfejlesztés pedig ez
idő szerint még nem haladja meg azt a mértéket, mint amit például az angol jogi
gondolkodás a XIX. század második felében német dogmatikai hatásra elszenve-
dett - teoretikus értelmezhetőségben, fogalmiasodásban jelentékenyen gazda-
godva, egészében mégis saját gondolkodási módjának a hagyományaihoz vissza-
hasonulva.
16
Beszédes példával szolgál KELSEN, akinél a szabályfogalom - legalábbis
norma-problematikájú időskori összegzésében (lásd fentebb, 11. j.) - nem is for-
dul elő (a 'rule of law' kifejezésének kivételével, természetszerűleg a 'rule' termi-
nusnak 'uralom' gyanánt felfogott jelentésében).
17
Lásd alább, 20. jegyzet.
lására) nem törekedtek; amelyek tehát a jognak n e m tudományos
(axiomatikus, azaz - a terminus újkori használata szerint - KARTEZiá-
nus értelemben módszeres) eszmények szerinti modellálását, majd
újraformálását (képzését) kísérelték meg; vagyis amelyekben nem elő-
zetesen rögzített tételek logikai levezethetőségének a látszólagos külső
biztonságára fektettek hangsúlyt, hanem a társadalmi közvetlenség-
ben bíztak, a mindennapi tapasztalat, a józan értelem hagyományban
szervesülő talaján a döntés dilemmáiban megfogalmazódó visszacsa-
tolások rektifikáló képességében és a társadalmi folyamatosság egyi-
dejűleg újító és megőrző erejében, nos, ezek a kultúrák inkább - ha
egyáltalán - s z a b á 1 y ról beszéltek, és arról is jobbára csupán mint
a jog példázatáról, eseti (és a mindenkori jogösszesség szemszögéből
ezért egyszersmind a véletlenszerűség elemét is megőrző) megnyilvá-
nulásáról, egy-egy adott (és eleinte bizony kivételes) helyzetben neta-
lán szükségessé váló megjelenítéséről („to declare ívhat the law is").18
Á m ha mindaz, ami szabályként egyáltalán megjelenhet, fogalmia-
sítatlan, mert eleve bármiféle rendszergondolatot nélkülöző (más kife-

18
Erről vallanak az irodalmi példák is, amik történelmileg a klasszikus zsidó
és római jogi örökségből merítve az angol-amerikai irodalmon keresztül kizáró-
lag e fenomenális megjelölés értelmében élnek a szabály fogalmával. Lásd példá-
nak okáért D. van der Merwe 'Regulae iuris and the Axiomatisation of the Law in
the Sixteenth and Early Seventeenth Centuries' Tydskrifvir die Suid-Afrikaansé Reg
1987/3, 286-302. o.; Georges Kalinowski 'L'interprétation d u droit: ses règles
juridiques et logiques' Archives de Philosophie du Droit 30: La jurisprudence (Paris:
Sirey 1985), 171-180. o.; Michael Clanchy 'A Medieval Realist: Interpreting the
Rules at Barnwell Priory, Cambridge' in Perspectives in Jurisprudence ed. Elspeth
Attwooll (Glasgow: University of Glasgow Press 1977), 176-194. o.; I. D.
Campbell 'Are the Rules of Precedent Rules of Law?' Victoria University College
Law Review I (1956) 4, 7-27. o.; Metthew Jackson 'Austin and Hart on Rules' Edin-
burgh Philosophy Journal (March 1985), 24-26. o.; Irene Merker Rosenberg «Sc Yale
L. Rosenberg 'Advice from Hillel and Shammai on how to Read Cases: Of
Specificity, Retroactivity and New Rules' The American Journal of Comparative Law
42 (1994), 581-598. o.; Cathy A. Frierson '»I Must Always Answer to the Law...«:
Rules and Responses in the Reformed Volost' Court' The Slavonic and East
European Review 75 (April 1997) 2, 308-334. o. Ezzel szemben akár olyan hipotéti-
kus analitikus helyzetekben is, amikor kifejezetten logizáló összefüggésben for-
dul elő normatívum, már jobbára norma-fogalommal találkozhatunk. Lásd pl.
Wolfgang Fikentscher 'Eine Theorie der Fallnorm als Grundlage von Kodex- und
Fallrecht (code law and case law)' Rechtstheorie [különlenyomat, é.n.], 161-174. o.
vagy - különösen beszédes összefüggésben - Wilfried Hassemer 'Über nicht-
juristische Normen im Recht' Zeitschrift für Vergleichende Rechtswissenschaft
LXXXIII (1984), 84-105. o.
jezésbeli elemekhez összegzés vagy végső tisztázás igényével még
nem viszonyított, tehát nem is analizált, következésképpen n e m is
osztályozott), azaz ha a szabályként egyáltalán megjelenhető elemek-
ben a m e g n e v e z é s gyakorlati aktusa mögött n e m áll a f o -
g a l m i a s í t á s logikai (rész)rendszerteremtő igénye, 19 úgy kérdé-
ses, hogy ebből a jogból egyáltalán kitermelődhet-e dogmatika. Mert
ha nem, akkor benne voltaképpen normákról sem beszélhetünk. 2 0
Ha és amennyiben a norma l o g i k a i egység, úgy a szabály in-
kább k i j e l e n t é s - típus. A norma állhat önmagában és rendszer-
összefüggésben egyaránt, a szabály viszont feltételezhet vagy elvisel-
het e 1 v eket és más standardokat, amik anélkül, hogy m a g u k is sza-
bályok lennének, körülcövekelhetik a szabály relevanciáját vagy al-
kalmazhatóságát. 2 1
A jogdogmatika tudomány-eszményű metodológiájának kérdése,
hogy a logikai összefüggés és következés korlátozatlan (s elvileg is
korlátozhatatlan) igénye miképpen társulhat axiologikus megalapozá-
sú t e l e o l o g i k u s megfontolásokkal. Ezért a (normativista) jogi
világkép egészét megrázkódtató vitákkal járhat tágasabb meghatáro-
zások elismertetése (pl. az exegézis és a szabadjog ütközésében) vagy

19
Vö. a jelen szerzőtől A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség átdolg. és
bőv. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 'Kodifikáció az ezredforduló
perspektívájában: Utószó', 390. és 393-394. o.
20
Nemcsak az angol jelenlegi szóhasználat tisztázatlansága tesz lehetővé egy
a fentihez hasonló következtetést, de már maga az a tény is, hogy a jogi analitika
az angolszász jogi világban nem a dogmatikai jogművelés eszközeként (s egyben
melléktermékeként) fejlődött ki, hanem a XIX-XX. század fordulóján a tudomá-
nyok axiomatikus megalapozási kísérletében az etika példájában mintaszerűen
végrehajtott vállalkozás [Georg Edward Moore Principia Ethica (1903)] hatására
[vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái, 185. o.] immár előrevetítette annak
valószínűségét, hogy az angol joganalitika nem a jog o n , hanem - noha, mint
HERBERT LYONEL ADOLPHUS HART esetében a korai éles kritikák tükrében is lát-
hattuk: kvázi-szociológiaiként megjelenített, de valójában velejéig fedezetlenül
konstruált [vö. a szerzőtől 'A Hart-jelenség' Világosság XLIV (2003) 1-2, 75-87. o.]
- szerzői hiposztaziációjú példamondatokon nyugszik. Legújabb és példaértékű
feldolgozásként ugyanerről tanúskodik pl. Geoffrey Sámuel Epistemology and
Method in Law (Aldershot: Dartmouth 2003) [Applied Legal Philosophy].
21
Ronald M. Dworkin gyakorlatilag teljes életműve - a 'The Model of Rule'
University of Chicago Law Review XXXV (1967) 1 tanulmányától indulóan {a szerző
fordításában lásd 'Vajon szabályok rendszeréből áll-e a jog?' in Jog és filozófia An-
tológia a XX. század jogi gondolkodása köréből [3. bőv. kiad.], szerk. Varga Csa-
ba (Budapest: Szent István Társulat 2001), 383-416. o. [Jogfilozófiák]} - ennek
megvilágítását szolgálja.
új nézőpontoknak akár kiegészítő jellegű bevitele egy már kialakult
jogi diskurzusba (pl. a teleologikus értelmezési módé). E kontinentális
mintával szemben az angolszászoknál viszont a n e m tudomány-
eszményű jog gondolata nyíltan vállalja, hogy köre n e m más, mint a
gyakorlati é r t e l e m birodalma, melyben legelsőbben is a
józan m i n d e n n a p i megfontolás játssza a vezető szerepet.

(Üzenet és felmutatása) Összegezésként annak megállapításához ér-

kezhetünk el, hogy szabály é s / v a g y norma kapcsolata a fentiek tük-
rében egyfelől a nyelvhasználati konvencionalizáltság s másfelől a
teoretizáló analitikus, tudatos rendszerépítő és egyben logizáló törek-
vések kereszteződésében elkerülhetetlenül benne rejlő ambivalenciák,
valamint a mindenkor megejtett rekonvencionalizáció egyidejű le-
nyomatát hordozza magán.
Ennek pusztán gyakorlati jegye és következménye, hogy magyar
nyelvű tudományosságunkban például jogszabályokról beszélünk
ugyan, mégis mihelyt ezeket dogmatikai ízű és igényességű fogalmi
műveleteknek vetjük alá, immár jogi normákká transzformáitan tár-
gyaljuk. 22
Ebből a d ó d ó a n mindkettő egyidejűleg jogosult, sőt egyszersmind
fogalmilag is tisztázott lehet a maga helyén és saját rendszerbeli ösz-
szefüggéseiben. Hiszen a nyelvet instrumentalizáltan, de nyelvhasz-
nálati szokásaink mentén használjuk, fogalmainkat viszont teoretikus
igényű mentális reprezentációkként ugyanakkor saját homogenizáló
belső követelményrendszerük szerint alakítjuk. 23

22
Pl. Peschka Vilmos A jogszabályok elmélete (Budapest: Akadémiai Kiadó
1979) tételes tárgyalásában már kizárólag normákról szól. Nyilvánvalóan hasonló
megoldással élt már Asztalos László Polgári jogi alaptan A polgári jog elméletéhez
(Budapest: Akadémiai Kiadó 1987) is.
23
A további irodalomból alapvetően figyelemre érdemesként lásd még
Norberto Bobbio 'Norma' in Novissimo digesto italiano XI (Torino: UTET 1964); Alf
Ross Directives and Norms (London: Routledge & Kegal Paul 1968) ix + 188 o.
linternational Library of Philosophy and Scientific Method]; Robert Alexy
'Rechtsregeln und Rechtsprinzipien' in Conditions of Validity and Cognition in Mo-
dern Legal Thought ed. Neil MacCormick, Stavrou Panou, Lombardi Lauro
Vallauri (Stuttgart: Steiner 1985), 13-29. o. [Archiv für Rechts- und Sozialphilo-
sophie, Beiheft 25]; Georgio Robles 'Was ist eine Regel?' in Vernunft und
Erfahrung im Rechtsdenken der Gegenwart hrsg. Torstein Eckhoff, L. Friedman, Jirky
 A z a z o n o s s á g n a k , az ambivalenciának, sőt a határozott kettősség-
n e k is a „ s z a b á l y é s / v a g y n o r m a " kifejezésében egyaránt benne
rejlő l e h e t ő s é g é t ezzel e g y i d e j ű l e g jogosítottuk és i g a z o l t u k . M i n d e n
egyébkénti fogalmi bizonytalanság ellenére szerencsésnek érezhetjük,
hogy a magyar nyelvvel egy olyan kultúrkörhöz tartozunk, amely - a
jog v i l á g á b a n történetesen - v a l a m e l y ü z e n e t f e l m u t a t á s á t m a g á t ó l az
üzenettől m á s g o n d o l k o d á s i és n o r m a t í v k u l t ú r á k n á l v i l á g o s a b b a n
megkülönbözteti.

Uusitalo (Berlin: Duncker & Humblot 1986), 325-338. o. [Rechtstheorie, Beiheft

10]; E. Wiederin 'Regel, Prinzip, Norm: Zu einer Kontroverse zwischen Hans
Kelsen und Josef Esser' in Untersuchungen zur Reinen Rechtslehre Ergebnisse eines
Wiener Rechtstheoretischen Seminars 1985/86, hrsg. Stanley Paulson & Robert
Walter (Wien: Manz 1986), 137-166. o. [Schriftenreihe des Hans Kelsen-Instituts
11]; Jerzy Wróblewski 'Legal Rules in the Analytical Theory of Law' Studies in the
Theory and Philosophy of Law [Lódz] 2 (1986), 91-110. o.; J. Combacau 'De la
régularité à la règle' Droits (1986) 3, 3-10. o.; F. Kratochwil 'Rules, Normes,
Values, and the Limits of »Rationality«' Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie
LXXIII (1987) 3, 312-329. o.; S. A. Landers Rules and the Concept of a Ride in Law
and Legal Theory (Godstone: White Swan House 1991) 459 o.; G. Kucsko-
Stadlmayer 'Rechtsnormbegriff und Arten der Rechtsnorm' in Schwerpunkte der
Reinen Rechtslehre hrsg. Robert Walter (Wien: Manz 1992), 21-36. o. [Schriften-
reihe des Hans Kelsen Instituts 18]; C. R. Sunstein 'Problems with Rules'
California Law Reiew 83 (1995) 4, 953-1026. o.; valamint A. H. Goldman 'Rules in
the Law' Law and Philosophy 16 (1996) 6, 581-602. o.
 ÉRVÉNYESSÉG*

(Érvényesség: tartalmi /formai, statikus / dinamikus) Érvényesség a jog-

ban található n o r m á k vagy a jog nevében tanúsított aktusok minősítő
jegye, melynél fogva és amelynek köszönhetően e n o r m á k vagy aktu-
sok az érvényesként fennálló jogrendszer normáiként, illetőleg aktusa-
iként ismertetnek el. Ez a r e n d s z e r e n b e l ü l i t a g s á g ot
kijelölő érvényesség-fogalom 1 ugyanakkor kiegészül magát a r e n d -
s z e r t k i j e l ö l ő érvényesség-fogalommal. Eszerint az érvényes-
ség egyszersmind magának a rendszernek is minősítő jegye, melynél
fogva és amelynek köszönhetően e rendszert a nemzetközi jogrendben
elismert nemzeti jogrendszerek egyikeként fogadják el.
Az érvényesség-fogalmat pusztán analitikusan, a vizsgálódás kere-
tében és kedvéért tételezzük; valós referenciája azonban nincs. Ebben
az értelemben elmondhatjuk, hogy

,,[a]z érvényesség n e m más, mint olyan a priori eszme, amely megfi-

gyelhető tényekkel m e g h a t á r o z o t t tapasztalati adatokra vissza n e m
vezethető." 2

* Első változatában címszóként készült a The Philosophy of Law An Encyclo-

pedia, ed. Christopher Berry Gray (New York & London: Garland 1999), 'Vali-
dity', 883-885. o. [Garland Reference Library of the Humanities, 1743] kiadvá-
nyába - magyar fordításában 'Érvényesség' in Varga Csaba A jog mint folyamat
(Budapest: Osiris 1999), 86-90. o. [Osiris könyvtár: Jog] - , lényegesen bővítetten
'Validity' Acta Juridica Hungarica 41 (2000) 3-4, 1-12. o., melynek a jelen írás át-
dolgozott változata.
1
Rainer Lippold 'Geltung, Wirksamkeit und Verbindlichkeit von Rechts-
normen' Rechtstheorie 19 (1988) 4, 465. o. számára például a 'Geltung' jelentése
ennyi és nem több vagy más: „Egy meghatározott normának egy meghatározott
normarendhez tartozása."
2
Frede Castberg Problems of Legal Philosophy 2 nd ed. (Oslo: Oslo University
Press & London: George Allen & Unwin 1957).
Ennek egyik kifejeződése, hogy 'érvénytelen jog'-ról beszélnünk való-
jában contradictio in adjectu lenne: 3 a szabály érvényessége a szabály
jogi mivoltát jelöli ki, következésképpen érvénytelensége pontosan e
jogiság megszűntéről tanúskodik. 4 Az újKANTiánus módszertan vi-
szont, mely a valóságot lét és legyen elkülönülő (és egymás számára
kölcsönösen átjárhatatlan) terrénumainak kettősségeként értelmezi, az
érvényességet is ténylegesen fennálló tulajdonságként kezelte, s ezért
a jogfilozófián belül - mindenekelőtt az európai kontinensen - valósá-
gos problémáknak kijáró külön elméleteket szentelt kérdéseinek.
Az érvényesség tartalmi és formális egyaránt lehet. A t a r t a l m i
érvényesség az érvényesség-fogalom korai változata. Amikor a jogot
még nem formalizálták, sőt fogalmi formákhoz sem kapcsolták, bármi
tetszőlegesen érvényessé válhatott, ami az egészében érvényesülő rend
részeként megjelent. Például: a formális relevancia kiválasztó kritériu-
mával még nem élő, tehát nyitott érvelésen alapuló berendezkedések-
ben (így a dikaion-típusú görög-római igazságszolgáltatásban, az iszlám
jog kádi jogszolgáltatásában, a zsidó jog rabbinikus ítélkezésében,
avagy a kínai és japán KONFUCEánus jog törzsrétegét alkotó li, illetőleg
giri tartományaiban) bármilyen megfontolás, érv vagy hivatkozás tar-
talmi érvényességre tehetett szert és ezzel a jog összetevőjévé válhatott,
amennyiben egyáltalán hasznosnak bizonyult - olyannyira, hogy hozzá
folyamodjanak az igazságos megoldás megleléséhez vezető folyamat-
ban. A középkorban végig úgy vélték, hogy az érvényesség legitimáló
pecsétjét csakis egy „régi, jó" jog nyerheti el; következésképpen ehhez a
megfeleléshez igyekeztek mérni szokásokat, trónra lépő uralkodók
rendelkezéseit, sőt reformigényű törvényhozási termékeket egyaránt. 5
Egy nagy múltú és ugyanakkor jól bevált gyakorlat ilyen m ó d o n már

3
Albert Fuchs Die Rechtsgeltung (Leipzig & Wien: Deuticke 1933), 10. o. és
Alexander Peczenik 'The Concept »Valid Law«' Scandinavian Studies in Law 18
(1972), 214. o.
4
FUCHS szerint az arról szóló kijelentés, hogy valamely jogtétel nem érvényes,
azért ellentmondásos (amennyiben pedig nem ellentmondásos, úgy redundáns,
tehát pleonazmusnak minősülő), mert jogiként tételezésével már érvényét is téte-
leztük. Ennek folytán Per Olof Ekelöf 'The Expression »Valid Rule«: A Study in
Legal Terminology' Scandinavian Studies in Law XV (1971), 61. o. azon alapuló
ellenvéleménye, hogy „a jogszabály érvénye időben mindig korlátozott", erőtel-
jesen célját téveszti, mert egy ilyen kijelentés az érvénnyel együtt egyben éppen a
szabály jogi mivoltának történelmi forgandóságáról szól.
5
Fritz Kern 'Law' in uő. Kingship and Law in the Middle Ages [1919] trans. S. B.
Chrimes (Oxford: Blackwell 1968), 149. és köv. o.
ö n m a g á b a n is é r v é n y e s s é g r ő l t a n ú s k o d i k ; é s m e g f o r d í t v a is u g y a n e z
áll: e g y s z o k á s e l f o g a d o t t k é n t á l l a n d ó s u l ó m e l l ő z é s e v a g y a l k a l m a z á s á -
n a k gyakorlattá váló m e g t ö r é s e i m m á r érvényességtől m e g f o s z t ó erejű-
v é is n ő h e t (s e z a desuetudo).
A f o r m á l i s é r v é n y e s s é g - f o g a l o m k i f e j l ő d é s e a iusnak lex r e
történő visszaszorítása terméke. Alakulása a római császárkortól a
m o d e r n formális jog intézményesüléséig követhető n y o m o n , amikor
m á r m a g a a jog r e n d e l k e z i k ú g y , h o g y - f ü g g e t l e n ü l tartalmi kritéri-
u m o k t ó l - m i n d e n olyan tételezés jogi é r v é n y e s s é g e t n y e r , a m e l y e t
m e g h a t á r o z o t t szerv m e g h a t á r o z o t t eljárás s o r á n m e g h a t á r o z o t t for-
m á b a n bocsát ki m a g á b ó l ; és ezt a m i n ő s é g é t m i n d a d d i g m e g ő r z i ,
a m í g erre r e n d e l t szerv erre rendelt eljárásának az e r e d m é n y e k é n t en-
n e k k i f e j e z e t t e n (pl. a derogatio h a t á l y t a l a n í t ó a k t u s á v a l ) v a g y h a l l g a t ó -
l a g o s a n (pl. e l l e n k e z ő s z a b á l y o z á s s a l ) v é g e t n e m s z a b . 6 A z é r v é n y e s -
ség ilyen f o r m á n n e m egyéb, m i n t a jogivá v á l á s h o z s z ü k s é g e s kritéri-
u m o k felmutatása, amiről a m o d e r n jogrendszerekben a megfelelő
kibocsátás (hivatalos lapban közzététel) szokott tanúskodni.7 A mo-

6
„A rendszertani érvényesség-felfogásnak megfelelően adott szabály az adott
jogrendszerben az alábbi feltételek kielégítése esetén érvényes: (a) a szabályt a
jogrendszerben érvényes szabályoknak megfelelően bocsátották ki s így az ha-
tályba lépett vagy (b) e szabály a jogrendszerben érvényes szabályoknak az elis-
mert következménye; (c) a kérdéses szabályt formálisan nem hívták vissza (nem
»derogálták«); (d) e szabály nem inkonzisztens a jogrendszerben érvényes többi
szabállyal; (e) amennyiben pedig az lenne, úgy a jogszabályok közötti ütközésről
rendelkező szabályok szerint (e/a) vagy nem kezelik érvénytelenként, vagy ép-
pen ellenkezőleg, a szóban forgó inkonzisztencia kiküszöbölése végett (e/b) ér-
vénytelenként értelmezik." Jerzy Wróblewski 'Validity of Law and Decision of
Validity' in uő. The Judicial Application of Law (Dordrecht, Boston, London: Kluwer
1992), 77. o. [Law and Philosophy Library].
7
Ez „kizárólag utalás a norma létrehozatali módjának szabályszerűségére" Q.
F. Perrin Pour une théorie de la connaissance juridique (Paris & Genève: Droz 1979),
95. és köv. o.], „jelentve, hogy a kérdéses norma megfelel a normák [adott]
rendszerhez tartozását szabályozó normáknak" [Uberto Scarpelli Qu'est-ce que le
positivisme juridique? {Cos'è il positivismo giuridico (Milano: Communità 1965)}
(Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence & Bruxelles: Bruylant
1996), 39. o. {La pensée juridique}], annak tanúsága, hogy „kellően bocsátották
ki" [E. Garcia Máynez 'The Philosophical-Juridical Problem of Validity of Law' in
Latin-American Legal Philosophy (Cambridge 1948), 461. o. {The 20th Century Legal
Philosophy Series III}], vagyis „a hatáskörrel rendelkező szerv a szükséges eljá-
rásnak megfelelően" nyilvánította ki [Ernesto Garzon Valdés 'Algunos modelos
de validez normatíva' Revista Latinoamericana de Filosofía III (Mars 1977) 1, 41-68.
o., rövidítve in 'Two Models of Legal Validity: Hans Kelsen and Francisco
dern formális jog felépüléséről és működéséről az elméleti rekonst-
rukció így aligha m o n d h a t többet vagy mást, mint hogy ez egy
rendszeren belül lezajló érvényesség- á t a d á s és érvényesség-
s z á r m a z t a t á s - egy ideáltipikus, de bármiféle normatív hivat-
kozásban vagy igazolásban kizárólag így elfogadható (tehát „érvé-
nyes") mód szerint. Az európai kontinentális jog körében ilyen például
HANS KELSENnek az ún. alapnormából eredeztetett és az ún. lépcsőel-
méletben leírtak szerinti következetes lebontás során hierarchikusan és
piramisszerűen felépülő víziója a jogrendről, 8 vagy az angol-amerikai
jog körében H. L. A. HART megkülönböztetése az elsődleges és a má-
sodlagos szabályokról, melyek közül az utóbbiak adják a voltaképpeni
szabályozást, míg az előbbiek (később már e l i s m e r é s i sza-
b á l y ként nevezetten) az utóbbiak alkotása és formálása, vagyis érvé-
nyesség-adása és érvényesség-megszüntetése feltételeiről rendelkeznek. 9
A tartalmit a m o d e r n korban felváltó formális érvényesség-foga-
lom a szokás „régi, jó", vagyis generációk gyakorlatában bevált s ezért
visszatérően jogiként követett mivoltának bírósági értelemben nehéz-
kes bizonyíthatósága helyébe egy tömegességében is könnyűszerrel
azonosítható érvényesség-kritériumot iktatott. Azzal, hogy (1) bár-
mely jogalkotásra felhatalmazott ágens (2) erre rendelt eljárásban lét-
rejött termékét - melyek teljesítettségét az azonosítást még inkább elő-
segítően (3) a hivatalos közlönyben történő közzététellel szokták ki-
nyilvánítani - immár bármiféle tartalmi jegyre tekintet nélkül a jogba
érvényesen beépülőként fogadják el, a f o r m a i kritériumokat egy-
szersmind p r o c e s s z u á l i s feltételekre vezetik vissza. 10 Nos,

Suárez' in Normativity and Norms Critical Perspectives on Kelsenian Themes, ed.

Stanley L. Paulson & Bonnie Litschewski Paulson (Oxford: Clarendon Press
1998), 265. o.].
8
Hans Kelsen Reine Rechtslehre (Wien, etc.: Deuticke 1934), V. fej.
9
,,[A]míg az elsődleges szabályok azokra a cselekedetekre irányulnak, ame-
lyeket az egyéneknek meg kell tenniük vagy nem szabad megtenniük, e másod-
lagos szabályok mindegyike magukra az elsődleges szabályokra vonatkozik. Azt
határozzák meg, hogy miként lehet az elsődleges szabályokat véglegesen megál-
lapítani, bevezetni, hatályon kívül helyezni, megváltoztatni, és hogy miként lehet
véglegesen megállapítani megsértésük tényét." H. L. A. Hart The Concept of Law
(Oxford: Clarendon Press 1960), 92. o. [A jogfogalma ford. Takács Péter (Budapest:
Osiris 1995), 115. o. {Osiris-könyvtár: Jog]}.
10
Amiként a iusnak lex re redukálásával a jogi igazságosság is az adott
szubsztantív normák alapján eljárásjogilag elérhető igazságosságot jelent már
csupán. Vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái [1996] átdolg. és bőv. 2. kiad.
(Budapest: Szent István Társulat 2004), 2.1. pont.
HART e g y é r t e l m ű e b b e n , KELSEN l é p c s ő e l m é l e t e a z o n b a n a m b i v a l e n s ,
hiszen a formális érvényesség végső kritériumai lehetnek tisztán, sőt
kettős m ó d o n f o r m a i a k a b b a n az é r t e l e m b e n , h o g y e g y f o r m á l i s (azaz:
eljárási) t e r m é s z e t ű v o n a t k o z á s t f o r m á l i s a n h a t á r o z n a k m e g b e n n e ,
á m d e l e h e t f o r m a i e g y s z e r ű é r t e l e m b e n ú g y is, h o g y e g y t a r t a l m i v o -
n a t k o z á s t (ti. a z é r d e m i s z á r m a z t a t h a t ó s á g o t ) h a t á r o z z á k m e g f o r m á -
lisan benne. M á r p e d i g az egyes n o r m a „ a l k o t m á n y o s a n létrejött" mi-
n ő s é g e 1 1 é r t e l m e z h e t ő p r o c e s s z u á l i s a n is, á m é r t e l m e z h e t ő a f e l s ő b b
n o r m a t a r t a l m i s á g á b ó l t ö r t é n ő l e v e z e t h e t ő s é g ( v a g y l e g a l á b b i s a logi-
k a i k i z á r t s á g h i á n y a ) é r t e l m é b e n is - a m i t m i n d e n o l y a n k é s ő b b i v é l e -
kedés erőteljesen támogat, amely az érvényesség fogalmi körébe több-
l e t - k r i t é r i u m k é n t felveszi m é g a k á r a k ö v e t k e z ő s é g , a k á r az ellent-
m o n d á s m e n t e s s é g k r i t é r i u m á t is. 12

11
Hans Kelsen Tiszta Jogtan Bibó István fordításában, szerk. Varga Csaba
(Budapest [MTA Sokszorosító] 1988), 40. o. [Jogfilozófiák].
12
Amennyiben valóban így kellene az érvényességet levezetnünk, úgy azt ve-
szítenénk el a réven, amit megnyerni véltünk a vámon, hiszen ezzel rögvest pa-
radoxonhoz, sőt, mi több, a KELSENi konstrukció egészét rombadöntő önel-
lentmondáshoz érkeznénk. Hiszen a KELSENi tan legfőbb értelme, hogy ti. bármi-
féle minőség a jogban csupán egy érvényes jogi aktustól tételezettsége által létez-
het, ezzel talajtalanná válnék, mert az érvényességet magát, amely bármely (sza-
bályozó vagy megállapító) aktus jogi mivoltának normatív előfeltétele, ennek
értelmében immár pusztán egy ilyen előfeltétel nélküli aktussal tételezhetnénk,
vagyis a jogi minőség-származtatásban mindig zérópontról indítanánk, amivel a
zéróponttól eltérő egyéb eredményhez, így jogi minőséghez soha nem juthatnánk
el. A másik oldalról közelítve viszont nyugodtan állíthatjuk, hogy miután
KELSENnél az érvényesség a jog, ill. az egyes jogi norma 'léte', de nem 'tulajdon-
sága', így az ismeretelméleti igazsággal éppen szembefutva nem lehet egyidejű-
leg a norma tartalma vagy vonatkozása - vagyis nem maga KELSEN ambivalens,
hanem legfeljebb saját értelmezési kísérletünk. WRÓBLEWSKI meghatározása (6.
jegyzet) a KELSENi ambivalenciát azonban nemcsak megismétli, de félreértéssel is
tetézi, amikor a tételes jogrendszernek logikai következményeivel együtt történő
kibontását [(b), (d) és (e) pont], vagyis a dogmatikát mint a tudományos elaborá-
ció művét az érvényesség-kategóriába foglaltan definiálja. Megjegyzem,
WRÓBLEWSKI felfogását még a szigorú KELSEN-interpretáció sem támogatja. Pél-
dául Valdés így ír (i.m. 261-265. o.): „KELSEN alaptételei a következők: (1) Érvé-
nyesség nem vonható le tényekből s nem is alapozható tényekre. (2) Egy norma
érvényessége nem más, mint specifikus létezési módja. (3) Ha egy norma érvé-
nyes (vagyis létezik), úgy engedelmeskedni kell néki, s engedetlenség esetén a
hatáskörrel felruházott szervnek szankciót kell kiszabnia. (4) Érvényes a norma,
ha hatáskörrel felruházott szerv az ehhez rendelt eljárásnak megfelelően bocsá-
totta ki."
 (Úgy tetszik, hogy egyes germán gyökerű kultúrákban ez az ambi-
valencia már eredendő jelentés-kettősségként is kifejeződik, sőt azo-
nos szó, illetőleg fogalom - esetünkben a német 'Geltung' - bokrában
az analitikus különbségtétel lehetősége már eltérő melléknévképzés-
ben is testet ölt.

„ A z 'érvényes' és 'érvényesség' szavaink valamely n o r m á r a alkalmaz-

va n é h a e n o r m a m i n t ilyen 1 é t ére, n é h a p e d i g a z o n a k t u s l e g a -
l i t á s ára vonatkozik, amelynek e r e d m é n y e k é n t a kérdéses n o r m a
létrejött." 1 3

Márpedig egyfelől a 'gültig' s a jelentésében vett svéd 'giltig' és d á n

'gyldig', másfelől a 'geltend', s a jelentésében vett 'gällende' és 'gœldende'
fogaimiságában 1 4 nemcsak egy szó ambivalenciája, de a nyelv belső
különbségtétele is tetten érhető - tehát annak, ami ö n m a g á b a n ér-
vénnyel rendelkezik, elválasztása attól, ami érvényességet csupán ak-
tusként létrejöttében nyer.)
Logikai statikusságával egy ilyen szemlélet m á r eleve mozdulat-
lanságot, a kezdetektől fogva elrendezettséget s megbízhatóságot su-
gallt - azaz egy mindenkori alanytól független objektivitást, a dolgok-
ban m a g u k b a n rejtező s bizonyos helyzetekben magától feltárulkozó
adottságot. Jogosnak tetszhet hát a kérdés: Mi az érvényesség? És mit
sugall hasonlatossága az igazsághoz, ezúttal szigorúan ismeretelméle-
ti értelemben vetten? Miközben nyilvánvaló, hogy

,,[n]oha a jogi n o r m á k r ó l n e m m o n d h a t ó , h o g y igazak v a g y h a m i s a k

lennének, egy adott n o r m a érvényességéről szóló kijelentés m á r lehet
igaz v a g y hamis" 1 5

- amely felismerés egyfelől egy részben szemléletbeli, részben mód-

szerbeli hasonlóságot alapoz meg, 16 másfelől viszont vüágossá teszi:
eltérő irányú kategóriákról van szó, amik közt

13
Georg Henrik von Wright Norm and Action A Logical Inquiry (London:
Routledge and Kegal Paul 1963) 214 o.
14
Vö. Ekelöf, 62. o. a svéd, illetőleg Alf Ross 'Validity and the Conflict
between Legal Positivism and Natural Law' Revista Juridica de Buenos Aires (1961)
4, újranyomva in Normativity and Norms (7. jegyzet), 158-159. o., a dán nyelv te-
kintetében.
15
George C. Christie 'The Notion of Validity in Modern Jurisprudence' Min-
nesota Law Review 48 (1964), 1050. o.
 ,,[n]incs hasonlóság, m e r t (1) a n o r m a érvényessége a m a akarati aktus-
tól feltételezett, amelynek jelentése a n o r m a , m í g a kijelentés igazsága
n e m f ü g g a m a gondolati aktustól, amelynek jelentése a kijelentés; (2) a
n o r m a érvényessége n e m más, m i n t a n o r m a léte, míg a kijelentés igaz-
sága c s u p á n tulajdonsága a kijelentésnek; és (3) a n o r m a érvényessége
idő-függő, m í g a kijelentés igazsága független az időtől." 1 7

N o s , e g y ilyen statikus zártságot sugalló k é p p e l s z e m b e n 18 a jog

valójában - mint ezt mai elméletek már egyértelműen nyomatékosít-
ják - d i n a m i k u s s á g o t és nyitottságot egyszerre h o r d o z ó rendszer,
mely belső érvényesítési mechanizmusaiban a v i s s z a c s a t o l á s
s z á m o s k ü l ö n f é l e lehetőségét (formáját, csatornáját és m ó d j á t ) m u t a t -
ja. 1 9 E z z e l p e d i g a z i d e o l o g i k u s k é p e s z e r i n t a z a l a p n o r m á t ó l h i e r a r -
chikus lebontása m e n t é n h a l a d ó vertikális érvényesség- e r e d e z t e -
t é s t a tényleges g y a k o r l a t b a n az a z o n o s és eltérő n o r m a t í v (jogfor-
rási) s z i n t e k k ö z ö t t i k ö l c s ö n ö s c i r k u l á r i s érvényesség- m e g -
e r ő s í t é s n e k horizontális, v a g y é p p e n alulról felfelé m u t a t ó m o z -

16
Érvényesség és igazság [prescriptio és descriptio] között párhuzamot érzékel
(1) a rendszeren belüli összeférhetőségre, (2) a tapasztalati megalapozásra s (3) a
megtermékenyítő magyarázó erőre tekintettel Jan Wolenski 'Truth and Legal
Validity' in Conditions of Validity and Cognition in Modern Legal Thought ed. Neil
MacCormick, Stavros Panou, Luigi Lombardi Vallauri (Stuttgart: Franz Steiner
Verlag Wiesbaden 1985) [Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 25],
205-210. o. és I. Niiniluoto 'Truth and Legal Norms' uo. 168-190. o. egyaránt. Vö.
még I. Niiniluoto 'On the Truth and Norm-propositions' in Zum Fortschritt von
Theorie und Technik in Recht und Ethik hrsg. Ilmar Tammelo & Aulis Aarnio (Ber-
lin: Duncker & Humblot 1981) [Rechtstheorie, Beiheft 3]. - MORITZ SCHLICK logi-
kai empirizmusa alapján egyenesen a törvény „verifikálása" lehetőségéről érte-
kezik Martín Diego Farrell Hacia un criterio empírico de válidez (Buenos Aires:
Editorial Astrea de R. Depalma 1972) 126 o. [Ensayor jurídicos 9]. Lásd még N.
Hoerster '»Wirksamkeit«, »Geltung« und »Gültigkeit« von Normen: Ein
empiristischer Definitionsvorschlag' in Dimensionen des Rechts Gedächtnisschrift
für René Marcic, hrsg. Michael W. Fischer (Berlin: Duncker & Humblot 1974),
585. és köv. o.
17
Hans Kelsen General Theory of Norms [Allgemeine Theorie der Normen
(Wien: Manz 1979] trans. Michael Hartney (Oxford: Clarendon Press 1991), 44.
pont: 'The Truth of a Statement and the Validity of a Norm', 170-174. o.
18
Ami dogmatikusan szélsőséges formájában abszolút érvényességet és köte-
lező erőt, egyfajta Kadavergehörsam-vi rakozást sugall - véli Alfred Verdross
Abendländische Rechtsphilosophie (Wien: Springer 1958), 252-254. o.
19
Torstein Eckhoff 'Feedback in Legal Reasoning and Rule Systems'
Scandinavian Studies in Law 22 (1976), 39. és köv. o.
gása egészíti ki, vagy - olykor - egyenesen helyettesíti. 20 KELSEN és
HART piramidális szemléletű, egyidejűleg az egyirányú levezetés
eszméjével élő felfogásával szemben ez már elméleti igényében is azt
jelenti, hogy helyi szabályok, valódi és látszólagos kritériumok (és
mindezekre emlékeztető jelzések) kölcsönösségéből épül fel a min-
denkori egésznek és egyes részeinek érvényessége. 21 A gyakorlati di-
namizmusból viszont - tudjuk - diszkrepanciák vagy éppen el-
lentmondások adódnak eshetőlegesen. Egy ilyen lehetőség viszont
arra jogosítja az elméletet, hogy magán a rendszeren belüli formális
érvényesség-fogalmon belül is különbséget tegyen egyfelől a „law in
books" fogalmi terjedelmét tükröző r e n d s z e r t a n i , 2 2 másfelől a
„law in action" körét lefedő t é n y l e g e s en érvényesülő érvényes-
ség között. 23
Az irodalomban felvetődött egy további megfontolás is. Eszerint a
jogrendszerbeli tagság és a tényleges kikényszeríthetőség egyre in-
kább egységként hangoztatott együttes kívánalmában a kikényszerít-
hetőség kritériumszerűségének ki kellene fejeződnie annak elismeré-
sében is, hogy

„az egy adott r e n d s z e r b e n elismert és kikényszerített szabályok jogilag

érvényesek a kérdéses rendszer értelmében, d e ezzel m a g u k m é g n e m
részei e n n e k a jogi rendszernek."

20
Werner Krawietz 'Die Lehre von Stufenbau des Rechts - eine säkularisierte
politische Theologie?' in Rechtssystem und gesellschaftliche Basis bei Hans Kelsen
hrsg. Werner Krawietz & Helmut Schelsky (Berlin: Duncker & Humblot 1984),
255-271. o. [Rechtstheorie, Beiheft 5].
21
„A jogrendszer csúcsán nincsen olyasféle kitüntetett szabály, amely az ér-
vényesség megítélésének sarokkövéül szolgálna", hanem ehelyett „kisebb ha-
tókörű szabályok" segítik a bírónak az azonosítást. Stephen Munzer Legal Validity
(The Hague: Nijhoff 1972) vii + 74 o.
22
Terminológiáját illetően ezt különféle szerzők egyszerűen 'jogi' [von
Wright Norm and Action, ch. X, §§ 5-6], 'rendszeren belüli' [Scarpelli, VII. fej.],
'alkotmányi' [Rüper Schreiber Die Geltung von Rechtsnormen (Berlin, Heidelberg,
New York: Springer 1966), III. fej. 2. pont], 'formális felfogású' [Leszek Nowak
'Cztery koncepcje obowiazywania' RPES (1965) 2, 97. és köv. o.], vagy
'rendszertani' [Joseph Raz The Authority of Law (Oxford: Oxford University Press
1979), 150. és köv. o.] érvényességnek nevezik.
23
Jerzy Wróblewski 'Three Concepts of Validity of Law' Tidskrift utgiven av
juridiska föreningen in Finland 118 (1982), 406. és köv., különösen 410. és köv. o.
E n n e k m e g f e l e l ő e n , v a g y i s - p é l d á u l a n e m z e t k ö z i m a g á n j o g t ó l felhí-
vott külföldi jog, a vallási és etnikai k ö z ö s s é g e k joga, a v a g y az ö n k é n -
t e s t á r s u l á s o k s z a b á l y a i t e k i n t e t é b e n - ,,[a] j o g s z e r i n t i é r v é n y e s s é g
t á g a b b f o g a l o m , m i n t az, a m i t e g y jogi r e n d s z e r t a g s á g a jelent."24

(Érvényességmegalapozás: lét és legyen) A rendszernek mint olyannak

jogi jellege, a z a z é r v é n y e s s é g e r e n d s z e r e n belüli k r i t é r i u m m a l nyil-
v á n v a l ó a n n e m mérhető, ezért az érvényesség felveszi egy másik
s t a n d a r d n a k a f u n k c i ó j á t is. M á s k é n t s z ó l v a , e l ő b b a z a l a p n o r m a j o g i
é r v é n y é t kell t é t e l e z n ü n k , h o g y a z u t á n abból t o v á b b i n o r m á k érvé-
n y ü k b e n s z á r m a z t a t h a t ó k k á legyenek.25

„Jóllehet az érvényesség és a hatékonyság két teljességgel k ü l ö n b ö z ő

fogalom, m i n d a z o n á l t a l valami rendkívül fontos kapcsolat áll f e n n kö-
zöttük. Egy n o r m á t érvényesnek csak azzal a feltétellel tekinthetünk,
h o g y n o r m á k olyan rendszeréhez, egy olyan r e n d h e z tartozik, amelyik
egészében véve hatékony. Ilyen m ó d o n a h a t é k o n y s á g az érvényesség
feltétele: az érvényesség feltétele tehát, de n e m az értelme. Egy n o r m a
érvényes, a m e n n y i b e n hatékony; érvényes tehát, ha az a r e n d , amely-
h e z tartozik, egészében hatékony." 2 6

E z z e l - e l l e n é r e a lét é s l e g y e n k ö z ö t t i s z i g o r ú m e g k ü l ö n b ö z t e t é s -
n e k - a z é r v é n y e s s é g e k é t a l k a l m a z á s á b a n (és m e g f e l e l ő f e l f o g á s á b a n )

24
Joseph Raz 'Legal Validity' Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie LXIII
(1977), 339. és köv., különösen 342. o.
25
Eugenio Bulygin 'Sobre el fundamento de validez' Notas de filosofia del
derecho [Buenos Aires] I (1964), 23-33. o., ill. Valdés, 263-271. o.
26
Hans Kelsen General Theory of Law and State trans. Anders Wedberg (Camb-
ridge, Mass.: Harvard University Press 1945), 41. és köv. o. [Twentieth Century
Legal Philosophy Series 1]. És így folytatja: „A jogrend egészének hatékonysága e
rend minden egyes különös normája érvényességének szükséges feltétele. Ez
conditio sine qua non, ám nem conditio per quam. A globális jogrend hatékonysága
feltétele, de nem értelme az azt alkotó normák érvényességének. E normák nem
azért érvényesek, mert a globális rend hatékony, hanem mert az alkotmány által
előírt módon alkottattak meg. [...] A legitimitás elvét így korlátozza a hatékony-
ság elve." 118-119. o. A KELSENi érvényesség-fogalomhoz vö. még Carlos Nino
'Some Confusions around Kelsen's Concept of Validity' Archiv für Rechts- und
Sozialphilosophie LXIV (1978) 3, 57-89. o., valamint Stephen Guest 'Two Problems
in Kelsen's Theory of Validity' The Liverpool Law Review II (1980) [Jurisprudence
Issue], 101-108. o.
a j o g i és a s z o c i o l ó g i a i , 2 7 a n o r m a t í v és a r e á l i s , 2 8 a
r e n d s z e r t a n i és a t é n y b e l i végül is összetalálkozik. Ez
pedig végső soron annak állításával egyenlő, hogy bármely normatív
várakozás elgondolhatósága kizárólag a fennálló tényszerűséggel ala-
p o z h a t ó m e g . L é n y e g é b e n ezt fejtette ki HART is akkor, a m i k o r a
n y e l v h a s z n á l a t ontológiai alaptényét LUDWIG WITTGENSTEIN kutatásai
nyomán felismerte:

„ A kritériumokat m e g f o g a l m a z ó elismerési szabály érvényességével

kapcsolatban a z o n b a n n e m v e t ő d h e t fel ilyen kérdés: e szabály n e m
lehet s e m érvényes, sem érvénytelen, h a n e m e g y s z e r ű e n elfogadott és
a használat szempontjából helyesnek tekintett." 2 9

Avagy, ahogyan RAZ realisztikus álláspontja hangzik: ,,[a]zok a vég-

ső elismerési szabályok kötelezőek, amelyeket tényleges gyakorla-
tukban követnek a bíróságok." 30 Ezzel a lét nyilvánvalóan nemcsak
a legyen megalapozójává válik, de egyben láthatóvá teszi ontolo-
gikus elsőbbrendűségét is - vagyis azon minőségét, hogy kizáró-
lagos alapot képez a legyen gondolhatásához: felmerültéhez, téte-
lezéséhez, működtetéséhez, hatást gyakorló összefüggésbe állításá-
hoz«
Más gondolati hagyományok eltérő megfogalmazásokkal élnek.
AULIS AARNIO p é l d á u l - JERZY WRÓBLEWSKI n y o m á n 3 2 - r e n d s z e r t a n i ,
ténybeli és é r t é k t a n i érvényesség-fogalommal él, hogy kifejez-
hesse: a tulajdonképpeni érvényességen s a hatékonyságon túl még

27
Egyebek közt Ekelöf, 63. o.
28
Avagy legális és reális. Vö. Ulrich Klug 'Rechtslücke u n d Rechtsgeltung' in
Festschrift für Hans Carl Nipperdey z u m 70. Geburtstag, hrsg. Rolf Dietz & H.
Hübner I (München & Berlin: Beck 1965), 71-94. o.
29
Hart, 105-106. o. [130-131. o.]
30
Raz, 344. o.
31
Nyíltan a Sollen és a Sein viszonyaként tárgyalja pl. Heino Garrn 'Rechts-
wirksamkeit und faktische Rechtsgeltung: Ein Beitrag zur Rechtssoziologie'
Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie 55 (1969), 161-181. o. A ténybe visszavetí-
tett legyenre támaszkodva az érvényesség-fogalomnak a bírák jövendő magatar-
tását előrelátó funkciót tulajdonít Ross, 46-93., ill. 159-160. o. Lásd még Ruggero
Meneghelli II probléma dell'effettività nella teorie délia validità giuridica (Padova:
CEDAM 1964) [Pubblicazioni délia Facoltà di Giurisprudenza deli Université di
Padova 36].
32
Wróblewski 'Three Concepts', 409^17. o.
s z ü k s é g e s é s é r d e m e s s z á m o l n u n k a z e l f o g a d h a t ó s á g g a l is. 3 3
RALF DREIER m e g f o g a l m a z á s á b a n e z í g y h a n g z i k :

„Egy jogi n o r m a érvényes szociologikusán, a m e n n y i b e n követése és

elutasítása szankcionálást nyer; jogilag, a m e n n y i b e n az erre hatáskör-
rel felruházott szerv az előírt m ó d o n nyilvánítja ki; morálisan pedig,
a m e n n y i b e n etikailag igazoltként fogadható." 3 4

FRANÇOIS OST v i s z o n t f o r m á l i s , e m p i r i k u s é s a x i o l o g i k u s é r v é n y e s -
ség-fogalmat különböztet meg, hogy a l e g a l i t á s t , effekti-
v i t á s t é s l e g i t i m i t á s t e g y m á s t m e t s z ő k ö r ö k b e n a j o g stati-
k u s felépülése, illetőleg d i n a m i k u s alakulása lehetőségeiként és erő-
s ö d é s e á l l o m á s a i k é n t é r t e l m e z h e s s e . 3 5 E z t f e j e z i ki a m a g a m ó d j á n a z
ú n . p e r s z o n a l i s z t i k u s á l l á s f o g l a l á s is, m e l y s z e r i n t a z é r v é n y e s s é g
a l a p j a a j o g e s z m é b e n , a n n a k t á r s a d a l m i e l f o g a d o t t s á g á b a n rejlik. 3 6
Klasszikus vélekedések u g y a n a k k o r m é g tagoltabb képet sugall-
n a k . KARL LARENZ k l a s s z i k u s j a v a s l a t a a n o r m a t í v é s a s z o c i o l ó g i a i
mellett számol m é g m i n d p s z i c h i k a i , m i n d pedig o n t o l o -
g i k u s é r v é n y e s s é g - f o g a l o m m a l . 3 7 E n n e k felel m e g MUNZER k ü -
lönbségtétele a n n a k m e g k é r d e z é s é b e n , „vajon valami alkalmas-e arra,
h o g y a m e g f e l e l ő t létrehozza v a g y a s z á n d é k o l t a t e l ő i d é z z e ? " (érvé-

33
Aulis Aarnio 'On the Validity, Efficacy and Acceptability of Legal Norms'
in uő. Philosophical Perspectives in Jurisprudence (Helsinki: Societas Philosophica
Fennica 1983), 152-163. o. [Acta Philosophica Fennica 36] és in Objektivierung des
Rechtsdenkens Gedächtnisschrift für Ilmar Tammelo, hrsg. Werner Krawietz, Theo
Mayer-Maly, Ota Weinberger (Berlin: Duncker & Humblot 1984), 427-437. o. Ha-
sonló hármas felosztással él továbbá B. Bouckaert 'Gelding en bindende kracht
van de rechtsnorm in rechtsdogmatiek, rechtssociologie en rechtsfilosofie' R. W.
(1975) 20,1217. és köv. o.
34
Ralf Dreier 'Recht und Moral' [1980] in uő. Recht - Moral - Ideologie Studien
zur Rechtstheorie (Frankfurt am Main: Suhrkamp 1991), 194. o. [Suhrkamp
Taschenbuch Wissenschaft 344]. Megjegyezzük, a harmadik elem még ezen túl-
menően is változatos lehet: 'kötelezőség' [Lippold, 463-489. o.], avagy 'de lege
ferenda idealitás' [Schreiber, 58. és köv. o.].
35
François Ost 'Validité' in Dictionnaire encyclopédique de théorie et de sociologie
du droit 2e éd. corrigée et augmentée, dir. Anré-Jean Arnaud (Paris: Librairie
Générale de Droit et de Jurisprudence 1993), 635. és 638. o.
36
Ken Takeshita 'Der Geltungsgrund des Rechts' Kansai University Review of
Law and Politics (March 1981), No. 2,1-14. o.
37
Karl Larenz Das Problem der Rechtsgeltung [Berlin 1929, reprint] (Darmstadt:
Wissenschaftliche Buchgesellschaft 1967), 9. és köv. o. [Sonderhefte der
Deutschen Philosophischen Gesellschaft, 5].
nyesség és hatékonyság), illetőleg „valami vajon fennáll-e, vagy sem?"
(létezés). 38 Mindezek a fogalmi kísérletek végső soron n e m mások,
mint ama teoretikusan talán reménytelen, mégis minduntalan újrakép-
ződő, mert mégis szükségképpeni vállalkozás belső kavargásai, amely-
nek azt kell célul tűznie, hogy pontosan a lét és legyen határvidékén
kijelölje az elválasztóvonalat, megállapítsa minőségét, feltárja forrását s
hatásmechanizmusát - miközben éppen az életében mindvégig e prob-
lematikával küszködő KELSEN egyik első felismeréseként már jól tud-
juk, hogy a jogba belépés, a jogalkotás nem lehet más, mint a „nagy
misztérium" maga, 39 hiszen vagy belül vagyunk a jogon, vagy kívül (de
átmenettelenül, tehát formálisan - mert a magunk feltette mesterséges,
s ezért formalizált kérdésre válaszolva - , s nem dialektikusan); és csak
úgy kerülhetünk belülre, ha belülinek nyilvánítjuk ki magunkat; ám e
kinyilvánítással s e kinyilvánításban egyfajta deus ex machinaként már
mindazt óhatatlanul feltételezzük (eszmeileg megelőlegezzük s egy-
szersmind logikai előfeltételként tételezzük), aminek következetes ana-
litikai levezetésében már szükségképpen kudarcot vallunk, mert bizo-
nyos ugrópontoknál vagy hallgatólagosan vagy előfeltételezett pre-
misszát csempészünk a folyamatba, vagy körben (cirkulárisan) érve-
lünk, arra alapozva, amit pedig éppen bizonyítanunk kellett volna.

(Realizmus, pragmatizmus, konszenzualizmus) A jogi realizmusokra - az

angol-amerikai s a nordikus gyakorlat jellegéből a d ó d ó a n - már ere-
dendően egy összetettebb, a pusztán dogmatikai értelmű érvényessé-
get a tényleges hatalom-kölcsönzésben feloldó fogalmi tájékozódás
nyomta rá bélyegét.

„ A z érvényesség az intézményi n o r m a t í v r e n d e k sajátos fogalma, fo-

galmi eszközt kínálva a n n a k megkülönböztetésére, h o g y mi operatív a
r e n d s z e r b e n , és mi nem." 4 0

Egy ilyen pragmatikusabb megközelítés következetesebben teret nyit-

hat már annak magát az érvényesség-fogalmat is illető teoretikus lát-

38
Munzer, uo.
39
Hans Kelsen Hauptprobleme der Staatsrechtslehre entwickelt aus der Lehre
vom Rechtssatze (Tübingen: Mohr 1911), 411. o.
40
Neil MacCormick T o w e r s and Power-conferring Norms' in Normativity and
Norms (7. jegyzet), 500-501. o.
tatására, hogy az érvényesség n e m valamiféle in se és per se magában a
normában rejtekező tulajdonság, hanem olyan jegy, amelynek fennál-
lása csakis az értelmezés emberi aktusában nyilatkozhat meg 4 1 - csak-
is maga a különneműségét kifejlesztő (s a társadalmi össz-egészen be-
lül a jogot sajátos autonómiájával egyetemben működtető) emberi
gyakorlat hordozhatja 4 2 - , következésképpen akár a játékelméleti, akár
a nyelvhasználati hasonlat is az érvényesség tekintetében végső soron
éppen meghatározó lényegi jegyre utal. 43 Ilyen m ó d o n a r e n d -
s z e r t a n i érvényesség nemcsak egyszerűen önmagára vonatkozó
(önszervező és ön-referenciális), 44 de végső soron maga az egész érvé-
nyességi gyakorlat is egyértelműen ö n l e z á r u l ó : az emberi gya-
korlatban a jognak önmagával szemben támasztott követelményei ér-
vényesítése során a jog önmaga határait is folytonosan és következete-
sen megvonj^, s éppen a „kint" és „bent" e határköve, vonaljelzője
lesz az érvényesség. 4 5 Ebből adódóan nem feltétlenül elvetendő, ha-
n e m talán é p p e n a korábban jelzett horizontális síkú cirkuláris érvé-
nyesség-megerősítés egyfajta módszertani leírása annak állítása, mi-
szerint az érvényesség immár nem feltétlenül abszolút értelemben tel-
jesítendő sine que non feltételeket tüzetesít, h a n e m kritériumszabás-
ként inkább azt súlyozza, hogy milyen és melyik feltétel az, amelyik

41
M. Vanquickenbome 'Quelques réflexions sur la notion de validité' Archives
de Philosophie du Droit XIII: Sur les notions d u contrat (Paris: Dalloz 1968), 185. és
köv. o. Ellenkezően érvel Schreiber, 159. o. Megjegyzendő, hogy Wróblewski
['Three Concepts', 409. o.l a faktuális mellett megkülönböztetett rendszertani
érvényesség-fogalom természetszerű összetevőinek tartja a kibocsátott érvényes
jogi normát, valamint bármely érvényes norma „formális és interpretatív követ-
kezményeit".
42
Szemléleti összefüggéseiben vö. a szerzőtől A jog helye Lukács György vi-
lágképében (Budapest: Magvető 1981), VI. fej., 164. és köv. o. [Gyorsuló Idő].
43
„A nyelv használói egyszersmind a nyelv szerzői és bírái is." François Ost 'Le
code et le dictionnaire: Acceptabilité linguistique et validité juridique' Sociologie et
sociétés XVIII (avril 1986) 1, 59-75. o. és 'Essai de définition et de caractérisation de
la validité juridique' in François Ost & Michel van de Kerchove Jalons pour une
théorie critique du droit (Bruxelles: Publications des Facultés universitaires Saint-
Louis 1987), 309. és köv. és 312. és köv. o. [Travaux et recherches 9].
44
Niklas L u h m a n n tollából A Sociological Theory of Law (London, Boston, Mel-
bourne, Henley: Routledge - Kegan Paul 1985), 285. o. és 'Die Geltung des
Rechts' Rechtstheorie 22 (1991) 3, 273-286. o.
45
Vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái, passim.
inkább elsődleges, vagyis a gyakorlat összetett gyakorlati meghatá-
roz(ód)ásában m á s o k n á l erőteljesebben teljesítendő.46
A r e a l i z m u s o k o n belül a s k a n d i n á v jogi r e a l i z m u s erőfeszítése a
h a r m a d i k é r v é n y e s s é g i f o g a l o m - v á l t o z a t b a n r e j l ő a x i o l o g i k u m o t , te-
h á t a p u s z t a é r t é k m o z z a n a t o t f o r d í t o t t a át t á r s a s l é l e k t a n i j e l e n s é g g é :
az azonosulás és cselekvés, s m i n d e b b e n a kötelezőként k ö z ö s
v á l l a l á s k ö z ö s társadalmi tettévé. Eszerint „egy r e n d azzal jön
csak létre, h o g y r é s z t v e v ő i e r e n d k ö z ö s e l f o g a d á s á b a n egyetértet-
tek".47 A z é r v é n y e s s é g eszerint egyfelől egy m o d e l l n e k megfelelő, kül-
ső n é z ő p o n t b ó l megfigyelhető magatartás, másfelől a n n a k érzete,
hogy e modell társadalmilag kötelező n o r m á t képez.48

„ N o r m a t í v értelemben az érvényességnek n e m feladata a valóság le-

írása és m e g m a g y a r á z á s a . Feladata a jogi r e n d s z e r megerősítése a n n a k
kinyilvánításával, h o g y a rendszerből f a k a d ó jogi kötelességek n e m
e g y s z e r ű e n szankcióktól támogatott kötelességek, h a n e m erkölcsi kö-
telmek is. Az érvényesség n o r m a t í v fogalma ily m ó d o n n e m m á s , mint
az állam tekintélyét alátámasztó ideologikus eszköz." 4 9

Nos, ú g y tetszik, eszmetörténetileg m i n d e z megelőlegezte azt az

elméleti fejlődést, a m i a N é m e t Szövetségi K ö z t á r s a s á g b a n a d e m o k r a -
tikus jogállami felfogás részeként a jog diskurzus-elméletének50 s

46
„[A] beszédaktus elméletével szemben a javasolt [érvényességi] minta nem
az összes pozitíve kielégítendő feltételt követeli meg, hanem ehelyett inkább arra
utal, hogy melyik adott feltételnek a nem-kielégítése nem mutatandó ki." Stanley
L. Paulson 'Neue Grundlagen für einen Begriff der Rechtsgeltung' Archiv für
Rechts- und Sozialphilosophie 65 (1979), 1-19. o. A nyelvjáték-elméleti hasonlat
nyilvánvalóan helyénvaló, ám szintén az eredeti kérdésfeltevés félreértéséről ta-
núskodik, hiszen azt, ami a létforma maga, s ezért bármiféle további művelet lo-
gikai előfeltétele, dogmatikailag pedig egyenesen a jog kijelölője, esetleges folya-
matok eshetőleges végeredményeként kezeli. A másik oldal felől közelítve: a ru-
tin pragmatizmusa, mely kimerítő érvényesség-levezetéssel ritka kivételektől
eltekintve nyilvánvalóan nem él, hanem és legfeljebb egynéhány ellenőrző kérdés
feltételére korlátozódik, a teljes levezetés helyett áll: azt nemcsak szimbolizálja,
de szimbolikusan egyszersmind mindig meg is erősíti. Következésképpen a
pragmatizmus ökonómiája folyamodhat ugyan helyettesítő formákhoz és eljárá-
sokhoz, ezzel mégsem vált fel, csupán élhetően megvalósít.
47
Eckhart K. Heinz '»Geltung« und »Verbindlichkeit« im Bereich normativer
Ordnungen' Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie 55 (1969), 355-366. o.
48
Alf Ross On Law and Justice (Copenhagen: Munksgaard 1958), 36-38. o.
49
Ross 'Validity and the Conflict', 159. o.
50
Jürgen Habermas Faktizität und Geltung Beiträge zur Diskurstheorie des Rechts
und des demokratischen Rechtsstaats (Frankfurt am Main: Suhrkamp 1992) 666 o.
konszenzuális felfogásának kidolgozásához vezetett, és ami az érvé-
nyességnek is rögvest konszenzus-függő hátteret, 51 sőt olykor egyene-
sen kritériumszerű tartalmat tulajdonított 5 2 - egy olyan már régóta
tartó, ám egyelőre még mindig nyitott esélyű folyamatban, amiben
maga az érvényesség-fogalom látszólag egyaránt feloldódik, ám egy-
szersmind s legalább átmenetileg át is alakul. 53

51
Vö. pl. Rechtsgeltung und Konsens hrsg. Eugen Dietrich Graue & Günther
Jakobs (Berlin: Duncker & Humblot 1976) 139 o. [Schriften für Rechtstheorie 49].
52
Vö. pl. K. Lüderssen 'Juristische Topik und konsensorientierte Rechts-
geltung' in Europäische Rechtsdenken in Geschichte und Gegenwart Festschrift für
Helmut Coing z u m 70. Geburtstag, hrsg. Norbert Horn 1 (München: Beck 1982),
549. és köv. o.
53
A kérdés összefüggéseiben lásd még Robert Alexy Begriff und Geltung des
Rechts (Freiburg/Breisgau: Alber 1992) 215 o. [Alber-Reihe Rechts- und Sozial-
wissenschaft]; Enrique Barros Rechtsgeltung und Rechtsordnung Eine Kritik des
analytischen Rechtsbegriffs (Ebelsbach: Gremer 1984) ix + 96 o. [Abhandlungen
zur rechtswissenschaftlichen Grundlagenforschung 60]; Amadeo G. Conte
'Studio per une teória délia validité' Rivista internazionale di Filosofia del diritto
XLVII (1970), 31. és köv. o. és 'Validité' in Novissimo Digesto Italiano XX (Torino:
UTET 1974); Maria José Farinas Dulce El probléma de la validez juridica (Madrid:
Civitas 1991) 138 o. [Cuadernos Civitas]; Gerhart Husserl Rechtskraft und
Rechtsgeltung Eine rechtsdogmatische Untersuchung, 1: Genesis und Grenzen der
Rechtsgeltung (Berlin: Springer 1925) xiv + 198 o.; Arthur Kaufmann Das
Gewissen und das Problem der Rechtsgeltung (Heidelberg: Müller 1990) ix + 25 o.
[Schriftenreihe Juristische Studiengesellschaft Karlsruhe 190]; Ulfried Neumann
'Theorien der Rechtsgeltung' in Gegenkultur und Rechts hrsg. Wilfried Hassemer
& Volkmar Gessner (Baden-Baden: Nomos 1985), 21. és köv. o. [Schriften der
Vereinigung für Rechtssoziologie 10]; Kazimierz Opalek 'The Problem of the
Validity of Law' Archívum luridicum Cracoviense III (1970); Ken Takeshita 'Recht
und Geltung' Kansai University Review of Law and Politics (March 1980) No. 1, 1 -
19. o.; Robert S. Summers 'Toward a Better General Theory of Legal Validity'
Rechtstheorie 15 (1984) 4, 65-83. o.; Varga Csaba 'A jog érvényessége és hatékony-
sága (Fogalmi megközelítés Lukács Ontológiája alapján)' Jogtudományi Közlöny
XXXIII (1978) 3, 151-153. o. és 'A jog és érvényessége' Jogtudományi Közlöny XLI
(1986) 1, 1-6. o.; Hans Welzel An den Grenzen des Rechts Die Frage nach der
Rechtsgeltung (Köln: Westdeutscher Verlag 1966) 32 o. [Veröffentlichungen der
Arbeitsgemeinschaft för Forschung des Landes Nordrhein-Westfalen: Geistes-
wissenschaften 128] és 'Macht und Recht, Rechtspflicht u n d Rechtsgeltung' in
Festschrift für Karl Gottfried Hugelmann zum 80. Geburtstag, hrsg. Wilhelm
Wegener, 2 (Aalen: Scientia Verlag 1959), 833. és köv. o.; Erik Wolf 'II probléma
délia validità nella prospettiva di una ontologia del diritto' Rivista internazionale
di Filosofia del diritto XXXVI (Iuglio-Agosto 1959) IV, 549-582. o.; Jerzy Wróblewski
'Problems of Objective Validity of Norms' Rechtstheorie 14 (1983), 19-28. o.
 JOG, ERKÖLCS, GAZDASÁG
Autonómiák - független pályákon,
a v a g y k ö l c s ö n ö s e n e g y m á s r e n d j é b ő l épülve?*

OLIVER WENDELL HOLMES a m e r i k a i l e g f e l s ő b b b í r ó s á g i b í r ó , a „ j o g i

realizmus" megalapozásában markáns nézeteket megfogalmazó gon-
dolkodó közel százhúsz évvel ezelőtt formába öntött programjában
ekként foglalt állást: egyfajta „cinikus savval" [cynical acid] kell lema-
ratnunk jogi fogalmainkat ahhoz, hogy teológiai, erkölcsi (stb.) fel-
hangjaiktól megtisztítva valóban jogiként állhassanak előttünk. Mert -
mint folytatta -

„Erkölcsi m e g f o n t o l á s o k n a k jogi különbségek tételénél n e m szabad

befolyásolniok g o n d o l k o d á s u n k a t . " l

Nos, felvetődik a kérdés: óhatatlanul cinizmus-e, ha valaki ciniz-

musért kiált?
Tudjuk, akkor és ott f u n k c i o n a l i z m u s nak m o n d t á k az
ilyesfajta megközelítést. Lényegi kívánalma az volt, hogy minden ki-
zárólag a maga helyén, de ott teljes értékűen szolgáljon; hiszen ponto-
san saját, önnön mivoltában rejlik az, amiért a tőle eltérők közt ponto-
san ez (és nem más) éppen elkülönült mivoltában fontos.
A jogban egy ilyen eszménynek kívánt kiváltképpen megfelelni az
ún. m o d e r n f o r m á l i s j o g . Mint ismeretes, a XIX. század
elejétől megerősödő, majd virágba szökkenő európai bürokratizmusok

Első változatában in Piacet experiri Ünnepi tanulmányok Bánrévy Gábor

75. születésnapjára, szerk. Raffai Katalin (Budapest: [Print Trade] 2004), 338-
348. o.
1
„Moral predilections must not be allowed to influence our minds in settling
legal distinctions." O. W. Holmes The Common Law (London: Macmillan & Cam-
bridge, Mass.: Wilson 1882), 148. o.
terméke volt ez, amely új szerveződések hamarosan kormányzati bü-
rokráciákként is megjelenve az egész államéletet rövid időn belül a
m a g u k képére és hasonlatosságára, mindenekelőtt a m a g u k új eszkö-
zeitől immár lehetővé tett s korábban ismeretlen hatékonyságú módo-
kon kezdték el megjeleníteni. Eljárásuk szintén ismert: a jogot először
formalizálták - azért, hogy e módon formálisan is megkülönböztetett
sajátszerűségében majd kibontakoztathassák. Eredményül pedig a
fentiek jegyében hamarosan elérhették, hogy
• a u t o n ó m lett a jog, ami egyre teljesebben elkülönült min-
den akár csak hasonlíthatótól; azt, amit jogként kezelnek, ettől
kezdve m á r
• egyre kiterjedtebben a maga m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t sa-
2
játszerűségében (azaz egyfajta the distinctively legal képében)
konstituálják; elvárva és egyben biztosítva azt is, hogy e jog
• s a j á t s z e r ű e n működjék. Vagyis kritériumszerűen min-
denekelőtt önmaga felelősségét hordozva, de egyszersmind
egyfajta össz(e)működésben is, amelynek során viszont lehető-
vé kell tennie kölcsönhatások kibontakozását minden további
irányban és komplexum tekintetében egyaránt. 3
Könnyen belátható, hogy a fentiekkel egyszersmind egy i n s t -
r u m e n t á l i s tendencia kifejezője lesz ez a funkcionalizmus: an-
nak teoretikus következménye, hogy modern társadalmi létünk maga
sem magyarázható immár másként, mint egymástól viszonylagosan
elkülönülő, egymással mégis a mindenkori össz-egész (s magasabb
szinten ezek halmazainak össz-szerveződése) szintjén kapcsolatot tar-
tó, egyenesen összeműködő részegységek önmegvalósításaként. Ez az,
amit eredetileg esztétikai fogantatású és nézőpontú filozófiai feldol-
gozásaiban egykor LUKÁCS GYÖRGY és köre úgy írt le, mint a min-
dennapi lét szintjén megmutatkozó különneműség(ek) osztatlan sok-
félesége [heterogeneitás] talaján kibontakozó egynemű(sített) auto-
nómiák uralmát, amelyben minden egyes komplexus, amely sajátsze-
rűségeit előtérve helyezve kiválik az összkomplexusból, nemcsak spe-
cifikálódik, de saját kritériumrendszere szerint m ű k ö d v e ( h o m o -
g e n e i t á s k é n t ) egyben viszonylagosan (a szembekerülés eseti

2
Philip Selznick 'The Sociology of Law' in International Encyclopedia of the
Social Sciences ed. David L. Sills (New York: The Macmillan Company & The Free
Press 1968), 51. o.
3
Vö. a szerzőtől 'Modern államiság és m o d e m formális jog' Állam és Igazgatás
XXXII (1982) 5 , 4 1 8 ^ 2 4 . o.
kockázatát vállalva) függetlenedik is az összkomplexustól. 4 A makro-
szociológiai elméletképzés talaján lényegi tendenciáiban hasonló kö-
vetkeztetésre jutott néhány évtizeddel később NlKLAS LUHMANN is,
elméletépítő alapköveként létrehozva az Ausdifferenzierung
kategóriáját a kiválás és elkülönülés jelzéseként, amelynek során
egyebek közt a jog sajátos működése a maga kétértékű (bináris, kizá-
rólag a jogszerű/jogszerűtlen vagylagosságára válaszolni képes) gon-
dolkodásmódjával előáll. 5
Veszélyként mindez nyilvánvalóan előrevetítette a diszfunkcioná-
lis önállósodás, a voltaképpen megvalósítandó eredendő értékekkel
történő szembefordulás eshetőségét - ám bármiféle ilyen lehetőséggel
pusztán hibaként számoltak, a gyakorlatban előálló alkalmi torzulás
marginális jelenségeként. 6 A homogenizálás lételméleti hozadékát
azonban egyértelműen a működés valamiféle k ö l c s ö n ö s s é g é-
ben látták, mely alapmeghatározásaival a mindenkori össz-egészben
„ t e n d e n c i á l i s e g y s é g et" alkot. Ezt fejezi ki például az is,
hogy a LUKÁCSi társadalomontológiában a komplexusokból álló
komplexus összműködéseként láttatott társadalmi lét köréből eleve
kiemeltetik a nyelv és a jog - olyan puszta közvetítőkként, amelyek
nem saját értékekkel játszanak: arra hivatottak csupán, hogy m á r eleve
készen kapott értékeknek a megvalósítása során gyámkodjanak. Saját
eszközjellegű értékeikkel, amiket e folyamatban esetleg létrehozhat-
nak, legfeljebb támogathatják közvetítő szerepük hatékonyságát. Nos,
gazdasági determinista gyökerű materializmusához híven LUKÁCStól
persze n e m állott távol egy olyan összetevő (fel)tételezése, amelyik az

4
Lukács Györgytől pl. A különösség mint esztétikai kategória (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1957), A esztétikum sajátossága I—II (Budapest: Akadémiai Kiadó
1965), A társadalmi lét ontológiájáról I—III (Budapest: Magvető 1976), a tanítványi
körben pedig elsődlegesen Heller Ágnestől A mindennapi élet (Budapest: Akadé-
miai Kiadó 1970).
5
Niklas Luhmanntól pl. Ausdifferenzierung des Rechts Beiträge zur Rechts-
soziologie und Rechtstheorie (Frankfurt am Main: Suhrkamp 1981) 458 o. Lásd
hozzá mindenekelőtt Pokol Béla A szociológiaelmélet új útjai (Budapest: Akadémiai
Kiadó 1988) 131 o. [Kérdőjel] és A társadalom és a jog autopoietikus felépítése Váloga-
tás a jogi konstruktivizmus irodalmából, szerk. Cs. Kiss Lajos - Karácsony And-
rás (Budapest: Osiris 1994) 124 o. [Jogfilozófiák].
6
N e m véletlen, hogy elidegenedéselmélet a MARXizmusban fejlődött ki
legkibontottabb, leginkább lényegközeli problematikaként. Egyebek közt vö. pl. a
szerzőtől 'Tárgyiasulás, eldologiasodás, elidegenedés és a jogi problematika: Fo-
galmi tisztázás kísérlete Lukács Ontológiája alapján' Magyar Filozófiai Szemle XIX
(1985) 1-2,196-222. o.
összfolyamatban hic et nunc történetesen túlsúlyos szerepet játszhatna.
A bolsevizmus mozgalmiságától társadalomontológiához elérkezve
azonban az idős LUKÁCS már belátta: feltétlenül az össztotalitás sé-
relmét eredményezné, ha bármikor eluralkodhatnék egy olyan
hegemón meghatározás, amelynek árnyékában a többi részkomplexus
már n e m tölthetné be a kizárólag általuk játszható és játszandó megfe-
lelő szerepet. 7
Tegyük hát fel a kérdést: milyen gyakorlatok eredhetnek napjaink-
ban ilyen és hasonló felismerésekből? Nos, ha példaként egyedül az
orvosi jog, tehát műhibára hivatkozással kártérítési felelősség megál-
lapításáért indítandó polgári per tárgyává tétel lehetőségeit szemlél-
jük, úgy a szélső pontokat is magában foglalóan leginkább az alábbi
három elvi megoldás egyikével találkozhatunk:
• úgyszólván semmi felelősség, gyakorlatilag kívül állás a perel-
hetőségen s ezzel a jogon (amint ez pl. a „megvalósult szocia-
lizmus" gyakorlatára voltjellemző);
• abszolúttá tett felelősség (amint ez pl. ügyvédpraktikák ered-
ményeként az Amerikai Egyesült Államokban kialakult);
• személyes vagy intézményi felelősség megállapításának hatá-
rozott lehetősége, á m d e mindenekelőtt a hivatás sajátszerű (or-
vosi, és annak specifikus egyneműségén belül eshetőlegesen
további szabályozásnak alávetett) közegében (amint ez kívána-
tos perspektívaként pl. a rendszerváltozás hajnalán Magyaror-
szágon felvetődött).
Nos, ha a két szélső pólus által megvont mezőt honi hagyománya-
inkra is érzékenyen 8 múlt, jelen és lehetőséges jövő h á r m a s vetületé-

7
Jogelméleti továbbgondolásához vö. a szerzőtől A jog helye Lukács György vi-
lágképében (Budapest: Magvető 1981) 287 o. [Gyorsuló Idő], valamint 'A jog onto-
lógiai megalapozása felé (Tételek Lukács György Ontológiája alapján)' Magyar
Filozófiai Szemle XXVII (1983) 5, 767-776. o. és 'A jog mint felépítmény: Adalékok
az alap-felépítmény kategóriapár történetéhez' Magyar Filozófiai Szemle XXX
(1986) 1-2, 35-75. o.
8
Kiegyensúlyozott köztes véleményt képvisel pl. Kapocsi Erzsébet 'Az orvosi
hivatás autonómiájának etikai vonatkozásai' Lege Artis Medicinae 10 (2000) 4, 358-
364. o. Vö. még Kövesi Ervin 'Orvosi etika és gazdaságosság - összefüggés-e
vagy ellentmondás?' Egészségügyi Gazdasági Szemle 34 (1996) 5, 464. és köv. o.,
valamint Balázs Péter 'Orvosi etika és gazdasági realitások' Valóság 40 (1997) 4,
16-28. o. A külső háttérhez lásd pl. H. Hennekeuser 'Zwischen Ethik und
Wirtschaftlichkeitsgebot' in Jahrbuch für Wissenschaft und Ethik 3 (Berlin & New
York: de Gruyter 1998), 145. és köv. o.
ben szemléljük, úgy a következményekről számot adva a ma követett
eljárás, valamint ennek tovább amerikanizálódó kilátásai tükrében
csupán az alábbiakat rögzíthetjük:
(1) a perlés gyakorlattá válásától kikényszerített felelősségvállalás
az egészségügy járulékos költségeként visszaépül az alapkölt-
ségbe, ami magától értetődően az egészségügy átfogó költ-
ségnövekedését vonja maga után;
(2) az ilyen m ó d o n kikövetelt re-disztribúció az ehhez kiharcolt
egészségügyi költségnövekménnyel együtt kikerül az egész-
ségügy köréből, hiszen megosztásra kerül néhány ügyfél és az
éhes csahosként az egészségügyre magát rávető jogászi kaszt
élelmesebbjei között; amire válaszul
(3) mind az egészségügyi ellátó, mind pedig az ügyfelek oldaláról
egyaránt az addig tisztán egészségügyi folyamatba további
jogásziasító (tehát az eredeti egészségügyi éthoszhoz és hiva-
táshoz képest külső-idegen, az előbbiek sajátszerű felelős-
ségvállalását és hatását kikezdő, azok nézőpontjából egyértel-
m ű e n élősködő) mechanizmusok (közvetítések, formalizálások,
sőt, mi több, most már az egészségügyi ellátó oldaláról is jogi
biztonságot keresve, rákényszerített szűrőként az egészségügyi
gondoskodás korábban szokásos gyakorlatában még megkoc-
káztatott eljárásokat, hivatkozásokat, alapozásokat ettől kezdve
elutasító - mert a váratlan haszon jegyében perkezdeményezés-
re ügyvédtől bármikor rábeszélhető beteg érdeke helyett immár
elsődlegesen szükségképpen a perkockázattal szembeni önvé-
delmet biztosító - új gyakorlatok) épülnek; végezetül pedig a
valóságos orvoslási folyamatok tekintetében mindez
(4) tovább professzionalizálja, mesterségesen elkülönített részeljá-
rásokra s szakaszokra szabdalja az orvosi hivatásgyakorlás
praktikáit (a merő artificialitás paradox visszahatásaként a
mind e fentiek adminisztrálásából, valamint az eljárás s magá-
nak a páciensnek a gyógyulási kilátásait rontó elszemélytelení-
téséből eredő frusztrációkat és prognosztizálható károkat to-
vábbi költségnövelő személyzettel s szakmai „lélekgyógyító"
specializáció bevetésével kísérelve meg - egyébként hasztalanul
- enyhíteni)
- anélkül azonban, hogy végső soron s érdemben akár jottányival is
növelhetné a társadalom-egészségügynek az adott társadalom adott
teherbíró képességén belül elérhető eljárásaiért viselendő valóságos
(tehát erkölcsileg mindenképpen indokolt) felelősségét.
 Bizonyára a legköltségesebb megoldás ez, financiális értelemben s
az orvosi éthosznak az illetéktelenül rátelepedő külső-idegen (mert
jogászi arrivizmustól és anyagi nyerészkedéstől ihletett és szokásos
szakmai imperializmustól vezérelt) megítéltetés hatására szükségkép-
pen bekövetkező erodálódását tekintve egyaránt. Egyidejűleg ugyan-
akkor talán e megoldás rendszerré válása a legkevésbé hatékony.
Mégis, ma sorsszerűen látszik maga alá rendelni az egész egész-
ségügyi szervezést; pedig beköszönte önmagában éppen nem volt
szükségszerű. Másfél évtizede, a rendszerváltozás azóta abortált va-
júdásának kezdetén még nyílt alternatívaként vetődött fel Magyaror-
szágon célszerűségének és vállalhatásának a kérdése - akkor, amikor
először vált érzékelhetővé külső nyomás s belső agitációval kísért jo-
gász-szakmai nyomulás az amerikai típusú általános ügyvéduralmi
rezsim bevezetésére, majd eltűrésére Magyarországon is.9
Mindezt veszélyként és jelzésként figyelembe véve most 1 0 - miután
figyelmünkből már arra is futhatta, hogy kultúrantropológiailag fel-
térképezzünk akár néhány száz fős helyenként még túlélő törzsi kö-
zösségeket is11 - érdemes végre felfigyelnünk arra, hogy a közeljövőn-

9
A Miniszterelnöki Tanácsadó Testületben dr. ANTALL JÓZSEF kormánya ide-
jén m a g a m kezdeményeztem vitát erről, miközben saját akadémiai-egyetemi jogi
szakértőink, a Szép Új Világból érkezett tanácsadók s a terepet állítólag profesz-
szionálisan ismerő hazai amerikanisztikusok egyaránt - bármiféle hasznos szol-
gálatban kudarcot vallva - hallgatásba burkolóztak a veszélyekről. Az akkori
idők szellemiségét az utókor könnyebb bölcsességével vallatva, a kommunizmus
televényén libertinizmusba átfordult baloldaliság nyugat-képe kapcsán „dicső-
ségbe burkolt idealisztikus vízióról" ír Catherine Dupré - Importing the Law in
Post-communist Transitions The Hungarian Constitutional Court and the Right to
H u m a n Dignity (Oxford & Portland Oregon: Hart Publishing 2003), 57. o. [Hu-
man Rights Law in Perspective], utalva egyebek közt Fehér Ferenc 'Imagining the
West' Thesis Eleven (1995), No. 42, 52-68. o. feltáró írására - , ami „nem sokban
felelt meg a valóságnak".
10
N e m véletlenül ékelődnek be ma már közbenső megoldási javaslatok. Lásd
pl. Nagy László - Kahler Frigyes 'Közvetítő (mediátor) felállításának szükséges-
ségéről az állampolgárok és a gyógyító intézmények (orvosok) közötti vitás kér-
dések peren kívüli megoldására' Orvosvédelem 2 (1998) 3 kezdeményezése nyo-
mán Heuer Orsolya 'Konfliktuskezelés a betegjogi sérelmeknél: Az egészségügyi
közvetítő eljárásokról' Lege Artis Medicinae 11 (2000) 1, 80-83. o.
11
Lásd pl. a fiatalon elhúnyt törzsi jogantropológus terepmunkája eredmé-
nyeiből Aster Akalu The Nuer View of Biological Life Nature and Sexuality in the
Experience of the Ethiopian Nuer (Stockholm: Almqvist & Wiksell International
1989) 64 o. [Regise Societatis Humaniorem Litterarum Lundensis: Scripta Minora
1988-89/1].
ket oly egyértelműen meghatározó atlanti civilizáció az utóbbi évszá-
zadokban határozottan szétváltan már alapozásában is kétféle
éthoszból, társadalomfilozófiai ösztönzöttségből tevődhetett össze,
amiknek eltérő jegyei leginkább az é l e t m i n t k ü z d e l e m s
ezen belül a j o g m i n t j á t é k felfogásainak különbözőségéből
ütköznek ma ki. Hiszen kétségtelenül létezik egyfelől egy
• európai keresztény h a g y o m á n y , melyet kö-
zösségi éthosz, a jogoknak a kötelezettségek talajáról történt ki-
fejlesztése, a társadalom békéjének biztosítandó elsőbbség, az
erények kultúrájának a túlzások mérséklését is célzó ápolása,
valamint az emberi jogoknak a közösségi sérelmek orvoslását,
megelőzését szem előtt tartó érvényesítése jellemez. Ebben ké-
pez határértéket ennek követőjeként a látszólag lebegőnek tet-
sző homo ludens, hiszen játékos kedvű e m b e r ü n k itt egyszerre
tud még kötelességtudó s önfeledt, tehát egészében vidám len-
ni. 12 Ha és amennyiben küzdelem egyáltalán megjelenik a lét-
ben, úgy ez leginkább saját személyes kiválóságunk elismerte-
téséért zajlik, mint fight for excellence. Ennek patológiájaként
ugyan előfordulhat, hogy a részvételből kimaradók magános-
sága lelki zavart eredményez, ez azonban legfeljebb tudat alatti
rekompenzálást érdemel, aminek szimbolikus szankcionálását
(jellegzetesen a századforduló utáni áporodott s felizgatott
Bécsben, magukat önemésztő dologtalanságba zárt középosz-
tálybeli asszonyok lélekidomáraként) majd egy SIGMUND
FREUD fogja elvégezni. Másfelől kialakult egy
• a m e r i k a n i z á 11 i n d i v i d u á l i s atomizáltság
is, amit egy káoszból szerveződő rend várakozása, a magános-
ként felfogott egyénhez rendelt jogok abszolutizálása, ezzel a
kötelezettségeknek jogosultságokkal kijátszása, s ezért egy
önmérséklet nélküli, tehát határt a csillagos égben sem lelő
küzdelem mindennapos életténnyé válása, valamint az emberi
jogoknak mindenféle közösségi igény semlegesítésére és bom-
lasztására példaszerűként üdvözölt felhasználása jellemez.
Struggle is life - mondja új hősünk közhelyszerűen, ám össze-
szorított fogakkal, hiszen ő tudja csak igazán, hogy ebben az
élet aligha más már, mint fight against anybody else (a kora
újkori angliai megfogalmazású bellum omnium contra omnes

12
J. Huizinga Homo ludens Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározásá-
ra, ford. Máthé Klára (Budapest: Athenaeum 1944) 225 o.
 rosszemlékű újraaktualizálása ellenére - a „lehetőségek maxi-
malizálása" örvén - mégis civilizációs előrelépés gyanánt ün-
nepelt továbbfejlesztéseként). Patologikus ideáltípusként, ha
példálózni kívánunk, úgy előbbi bekezdésben jelölt előképét le-
győzve, egy ragadozóvá lett, mert állkapcsával s célzottan kifej-
lesztett további képességeivel magát boldogtalan magányos-
ságba (újra)küzdő, most már harcba elmerülő feminista magá-
rautaltság lebeghet előttünk.
Meghatározóan ilyen és hasonló összetevőkből táplálkozik annak
kínos élménye, hogy globalizálódó világunkban olyan rendeszmény-
ből, szabványokból, kulturális mintákból formálódó (s tanácsadókon,
üzleti és média-nyomuláson keresztül saját életünk színterein támadó)
üzenetek áradnak napjainkban szüntelenül felénk, amiknek hatására
pusztán ideologikus önmegvalósítástól hajszolt státuszküzdelmek
válnak jogküzdelmekké, és amik a jog égisze alatt legfeljebb pszicho-
analitikus után kiáltó sérelmek anyagi gazdagodásra kacsintó kártérí-
tését, közösségi egymásrautaltságunknak egyéni arrivizmussal felvál-
tását, egészében tehát kohezív erőink szociális atomizálással történő
bomlasztását támogatják.
Felvetődik hát a kérdés: ezt akarhattuk-e múltunkban, évszázados
közösségépítő fáradozásaink során? Tényleg ezt akarjuk-e most, hogy
rendszerváltoztató eséllyel sorsunkon újra m a g u n k munkálkodha-
tunk?
Ha szellemileg kiüresedő (feltétlen tisztelettől és értékkövetéstől
már csaknem mentes) világunkban egyéb fogódzónk nem lenne, úgy
h a d d emlékeztessek a történelmi jogantropológia 1 3 s a jogbölcseleti
eszmetörténet 1 4 néhány tanulságára, amik társadalmi gondjainkban
egyöntetűen a visszacsatolódásba vethető bizalomnak, a komplexitás
szükségességének felismerésére utalnak. Nos, korai zsidó és iszlám
(stb.) hagyományokban csakúgy, mint a jelenben is (pl. ún. primitív
népek erőteljesen forráshiányos körülményei közt a túlélés feltétele-
ként maximális hatékonyságot feltételező autochton kultúráiban) egy-

13
Vö. pl. a szerzőtől 'Antropológiai jogelmélet? Leopold Pospísil és a jogfej-
lődés összehasonlító tanulmányozása' Állam- és Jogtudomány XXVIII (1985) 3, 528-
555. o. Mély elméleti alapvetésként vö. még Ernst-Joachim Lampe Grenzen des
Rechtspositivismus Eine rechtsanthropologische Untersuchung (Berlin: Duncker &
Humblot 1988) 227 o. [Schriften zur Rechtstheorie 128].
14
Vö. pl. Frivaldszky János Természetjog Eszmetörténet (Budapest: Szent Ist-
ván Társulat 2001) viii + 371 o. [Jogfilozófiák].
aránt megfigyelhetjük két olyan tisztán ideologikus m ű k ö d é s ű belső
axiomatizmus kényszerét, amely az egyed választásait m á r eleve
készként fogadott, tehát alapjaiban kikezdhetetlen keretek közé ren-
dezi. 15 E perspektivikus optimumok egyike a
• a közjó eszméjén nyugvó ö n m é r s é k l e t ben az a r á -
n y o s s á g gondolata. Ez először mint salóm a közbéke elsőd-
legességének hívószavaként terjedt el, hogy a római jogfejlő-
désben később a summum ius, summa iniuria dilemmájaként
megfogalmazott formalizmus lehetséges kártételétől megvédje
a társadalmat, 1 6 s a középkortól általános európai tanítássá vál-
va a temperantia erényeként 1 7 nyerjen elismerést. Másika a
• t e r m é s z e t j o g gondolata.
Ez utóbbi
o kelet-ázsiai, dél-amerikai, a kereszténységben és az iszlám-
ban egyaránt megfogalmazott formájában felelősségünket
tételezte mindenkori környezetünkért mint elődeinktől
számunkra pusztán használatra átengedett, így hát utóda-
inkra sértetlenül átszármaztatandó javak összességéért;
o keresztényiesített görög-római változatában pedig a terem-
tett (profanizáltan: a valamiképpen - bár magyarázatlanul
- szerveződött) rend képében tartalmi, érdemleges (s akár
elvek, szabályok, szabályok alóli kivételek sorában is kifejt-
hető) minimum-feltételeket szabott létünk általános kereté-
ül: először az egész kozmosznak, majd megfigyelhető külső
világunknak, utóbb a társadalomnak, végül az egyes em-
bernek (rögvest visszhangra lelvén teológiában, politiká-
ban, etológiában, kultúrantropológiában egyaránt).

15
Vö. pl. az Összehasonlító jogi kultúrák szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris]
2000) xi + 397 o. [Jogfilozófiák], valamint a Jog és antropológia szerk. H. Szilágyi
István (Budapest: [Osiris] 2000) viii + 366 o. [Jogfilozófiák] egyes tanulmányai-
val.
16
Irodalmi esetként feldolgozásában lásd pl. Heinrich von Kleist Kohlhaas Mi-
hály [Michael Kohlhaas], teoretikus összefüggésekben pedig a szerzőtől A jogi
gondolkodás paradigmái 2. bőv. és átdolg. kiad. (Budapest: Szent István Társulat
2004), 2.3.1.8. pont.
17
ClCEROnál (Tusculanes III, 16-18) a sôphrosunê megjelenhet temperantia,
moderatio és modestia formájában egyaránt, amit frugalitasként vél összefoglalhat-
ni. Vö. Jean-Louis Labarrière 'Sagesse et tempérance' in Dictionnaire d'éthique et de
philosophie morale dir. Monique Canto-Sperber (Paris: Presses Universitaires de
France 1996), különösen 1325. o.
Végezetül, szekularizálódó korunkban előbb mindezt felváltotta
0 az emberi létezéshez mérten transzcendens mivoltában
elvileg változatlan természetjogi eszmének változó
(fejlődő) tartalommal [Naturrecht mit wechselndem
Inhalte] felruházása a XIX. század végén, 18 majd
0 a „dolog természete [Natur der Sache; nature des choses]"
néven intézményesedése a kontinens latin és germán
gyökerű országainak joggyakorlatában a II. világháború
után 1 9 - voltaképpen a kérdéses eset összes körülményé-
nek mérlegeléséből következtethető funkciók célszerű
összhangjának a biztosításában lelve meg feladatát.
Visszatérve a tudományfilozófiai alapokhoz, ismeretes, hogy az
emberi cselekvés számára nyitható keretek, tiszteletben tartandó hatá-
rok és korlátok megvonása gondolkodásunknak elsődleges feladata,
amely már ősi előképeiben az embert a tudományszerűség lehetősége-
inek keresésére sarkallta. A gondolhatóságot azonban az ember a
gondolkodás módszerességére ráleléssel, a m o d e r n t u d o m á n y kiala-
kulásakor (DESCARTES idejétől kezdve) lényegében a logikai rekonst-
rukcióban elérhetőre szorította (vezette) vissza. Ezzel pedig - a lex
mentis est lex entis bölcsességének 20 mintájára - naiv realizmusra emlé-
keztető naturális gondolkodási módok terjedtek el: eleinte még a világ

18
Rudolf Stammler Wirtschaft und Recht nach der materialistischen Geshichts-
aujfassung (Leipzig: Veil 1896), 184-188. o.
19
Klasszikus alapvetésként lásd mindenekelőtt Michel Villey 'La nature des
choses' in uő. Seize essais de philosophie du droit (Paris: Dalloz 1969), 38-59. o.
[Philosophie d u Droit 12], Karl Larenz Methodenlehre der Rechtswissenschaft 6.
Aufl. (Berlin, etc.: Springer 1991), 5.4.b. pont: Rechtsfortbildung mit Rücksicht auf
die »Natur der Sache«, 417. és köv. o. és Helmut Coing A jogfilozófia alapjai ford.
Szabó Béla [Grundzüge der Rechtsphilosophie, 5. Aufl. (Berlin, etc.: de Gruyter
1993)] (Budapest: Osiris 1996), IV. 1. pont: A dolog természete, 167. és köv. o.
[Osiris tankönyvek], kiegészítésül pedig La »nature des choses« et le droit in Annales
de la Faculté de Droit de Toulouse XII (1964) 1, passim, H. Noguchi 'Die Nature der
Sache in der juristischen Argumentation' in Law in East & West Legal Philoso-
phies in Japan, ed. Mitsukuni Yasaki (Stuttgart: Steiner 1987), 139-147. o. [Archiv
für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 30] és Stamatios Tzitzis 'Controverses
autour de l'idée de nature des choses et de droit naturel' Rechtstheorie 24 (1993)
14,469-483. o.
20
A kérdésfeltevésre lásd Patsch Ferenc 'Dogmatikai kijelentések hermeneuti-
kai fejlődése (Egy »fundamentál-hermeneutikai dogmatika« vázlata)' in Egység a
különbözőségben A 60 éves Bolberitz Pál köszöntése, szerk. Rokay Zoltán (Bu-
dapest: Szent István Társulat 2002), 117. és köv. o., különösen 1. pont.
alkotottságát is a „De te mindent mérték, szám és súly szerint rendez-
tél el" ihletettsége 21 n y o m á n matematikai eszményű geometrikus
rendben képzelték el; ennek nyomán egy mathesis universalison belül a
gondolkodást is puszta fogalmi aritmetikaként tételezték; a felvilágo-
sodás harcias materializmusával mindebből legelébb a megismerés-
nek visszatükröződésként modellálását vitték tovább (ami gyökérzete
okán a MARXizmusok központi előfeltevéseként élt tovább); míg mára
mindebből a racionalizmus kíméletlen hegemóniája maradt. 2 2 Annak
dogmája ez, miszerint teoretikus rekonstrukció részévé az válhat csu-
pán, ami racionaliter igazolható - nem törődve azzal, hogy az újkori
tudományos forradalom negatív vívmányaként ez az ember elszegé-
nyítését emeli trónra, hiszen teremtett / vele született facultasai szerint
az ember emocionális, intuitív, transzcendens (stb.) életében lényege-
sen több és gazdagabb annál, semmint amire pusztán egyetlen adott-
ságának a kizárólagosítása (egyoldalú túlfejlesztése egyéb adottsága-
ink elsatnyulni hagyásával) kárhoztathatja. 2 3
E mintának felelt meg közelmúltunkban a 'társadalomtudomány
[social science]' eszméje is: jellegzetesen amerikai baloldali (s a
MARXizmus forrásvidékével közös) elgondolás arról, miszerint poziti-
vista alapon empirikus eszközökkel felépíthető a társadalom tudomá-
nya, melyben magatartások (stb.) adott állapotainak (stb.) leméréséből
majd biztos és szükségképpeni következtetés a d ó d h a t a jövőbeli ma-
gatartások (stb.) előrelátására. Nos, e két világháború közötti időktől
az 1950-es évekig virágzó - s mindenekelőtt az ahistorikusan
egyetemesített analitikus fogalomrendszert kidolgozó TALCOTT
PARSONS nevével fémjelzett - álomból kihámozható „steril morfoló-
gia" mára bukott, 2 4 visszafogadva helyére a h u m a n i ó r á k [humanities]

21
Bölcsesség könyve 11:20 in A Biblia Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás (Bu-
dapest: Szent István Társulat 1973), 755. o.
22
Torz jogi kinövéseként vö. a szerző szemléjében 'Joguralom? Jogmánia?
Ésszerűség és anarchia határmezsgyéjén Amerikában' Valóság XLV (2002) 9,1-10.
o., ill. in Az év esszéi 2003, szerk. Molnár Krisztina (Budapest: Magyar Napló
2003), 99-114. o.
23
Áttekintésként vö. a szerzőtől 'Önmagát felemelő ember? Korunk raciona-
lizmusának dilemmái' in Sodródó emberiség Tanulmányok Várkonyi Nándor: Az
ötödik ember című művéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest: Széphalom Könyv-
műhely 2000), 61-93. o.
24
Daniel Bell in The Fontana Dictionary of Modern Thinkers ed. Alan Bullock &
R. B. Woodings (London: Fontana Paperbacks 1983), 580. o. Vö. továbbá pl.
Stanislav Andreski Social Sciences as Sorcery (London: Deutsch 1972) 238 o.
régi eszményét - annak bevallásaként, hogy akkor, amikor az em-
b e r i h e z közelítünk, egy pusztán racionális kodifikálhatóságnál lé-
nyegesen többről van szó.
Es nyilvánvalóan még inkább többről, ha az etika egykori axioma-
tizálási kísérletének kudarca 2 5 után még mindig magától értetődőként
tud megfogalmazódni sokaknál az igény, hogy erkölcsi s társadalom-
lélektani kérdéseket a klasszikus analitika mintájára változatlanul fo-
galmi matematikaként tárgyaljanak, abszolutizálva egy (némely szi-
gorúan körülhatárolt és kizárólag gondolati modellálást célzó, tehát -
az összességből végső soron önkényesen, mert emberi célszerűségnek
megfelelően kiválasztó - tételezéstől függő területen még valóban
védhető) belső módszertani eljárást, miszerint - persze a rendszer ke-
retei közt és kedvéért - kizárólag az gondolható, ami racionálisan le-
vezethető és igazolható; ám nem vetve számot azzal, hogy az ember
ennél bonyolultabb.
Szemben tehát világunk működését az óra metaforájával jelzett me-
chanikus világkép újkori paradigmájával, létünk - mint ma már tudjuk
- mégis minden ízében egy alakuló össz-egész: autopoiesis-(regenerá-
lások megszakítatlan folyamatai koordinálatlanul együtt érvényesülő s
úgyszólván végtelen halmazainak a véletlenszerű versengéséből és
egymásra hatásából előálló totalitás, ami szétválaszthatatlanul önmaga
folyamataiba zárja (vissza) lételméleti s ismeretelméleti meghatározó-
dásait és zajlásait egyaránt. Ha és amennyiben nem teológiailag meg-
alapozott kérdésként vetjük fel (vagy ha és amennyiben az OcCAM-féle
borotva, azaz a tudomány tisztasága jegyében elhagyható többletmeg-
határozásként a teologikumot eleve elutasítjuk), úgy számomra meg-
oldhatatlan talány marad, hogy az, amit mindeme folyamatokban ér-
tékbeli korlátnak vélünk, mennyiben és mennyire tekinthető egyidejű-
leg objektívnak is? Avagy, másként szólva és egyszersmind parado-
xonként megfogalmazva, lehetséges-e egyáltalán 'objektivitás', ha és
amennyiben egy „tiszta" tudományszerűséghez ragaszkodunk? 2 6
Visszaérkezve a közgazdaság problematikájához, arra kell most
már következtetnünk, hogy egy teljes összetettségében felfogott (tehát
teológiai, antropológiai, erkölcstani, lélektani összetevőiben is kibon-

25
George Edward Moore Principia Ethica (Cambridge: University Press 1903)
xxvii + 232 o.
26
Lásd Proceeding of the Symposium on Scientific Objectivity held at »Rolighed«,
Vedbaek, May 14-16,1976, ed. Gören Hermerén (Copenhagen: Munksgaard 1978)
in Danish Yearbook of Philosophy 14 (1977), 1-216. o.
tott) emberkép nélkül maga a g a z d á l k o d á s sem magyarázha-
tó. Ebből a d ó d ó a n egyebek közt az erkölcs jelenléte is desideratumként
egyértelmű és szükségképpeni a gazdaságban, hiszen nélküle létsze-
rűen n e m gondolható. Vagyis az ökonómiai racionalitás bizonyosan
helyén van az előrelátásban úgy, mint valószínűséggel számolás, mint
konfliktushelyzetben az egyik kritérium, amivel számolni lehet és kell;
de korántsem olyanként, mint amire az egész komplexum egész mű-
ködésében kellene vagy szabadna hagyatkoznunk. Sőt, mi több, ma
már egyre bizonyosabban azt kell újra látnunk, hogy az erkölcs n e m
egyszerűen korrekciós s ennyiben komplementer tényező, h a n e m
bármi egyebet megelőzően olyan alapvetés a gazdaságban, ami kere-
tet ad ahhoz, hogy bármiféle kérdést például az ökonómiai racionali-
tásról egyáltalán értelmesen felvethessünk.
És nyilván ugyanúgy, mint ahogyan a jogi szabályozásban láttuk: a
mos geometricus eszménye szerint alakított (természet)jogban a hézag-
talanul felépített és egyedi tételezésekre logikai szükségképpeniséggel
bármikor lebontható rendszernek (az újkor beköszöntekor pl.
GROTIUStól megfogalmazott) gondolatát felváltja csupán az alapelvek
rögzítése és (mintegy kiegészítés és példa gyanánt) elhatározott mély-
ségig részletező szabályokban s szabályok alóli kivételekben rendezé-
se, éspedig abból a célból, hogy az egyes élethelyzetek megítélése elv-
szerűen és mintaszerűen, egyidejűleg mégis az összkomplexitásra
ügyelő m ó d o n egyediesítően történhessék; nos, ugyanígy a gazdaság-
ban is az erkölcs egészében nyilván általános irányjelző éthoszként
szolgál, miközben egyedi helyzetekben mindez nyilván m á r kizárólag
értékkonfliktusok kiegyenlítése, érdekközvetítés és kölcsönös mérle-
gelés révén, kompromisszumok eredményeként történhet. Követke-
zésképpen a gazdasági folyamatok terén
• makrorelációban (ontikus megjelenésében) szükséges az er-
kölcs, mint olyan alap, amely az ökonómiai racionalitás kérdé-
sének felvetését egyáltalán értelmessé és szociálisan értelmez-
hetővé teszi (pl. a gazdálkodásban a teremtett környezetért vi-
selendő felelősség előtérbe helyezésével); miközben
• mikrohelyzetekben változatlanul egyértelmű igényként kell je-
len lennie, á m d e a háttérben, mint amiről m i n d e n szereplő tud
- tisztában lévén azzal is, hogy kielégítése sohasem közvetle-
nül, sohasem egyoldalúan, h a n e m a konfliktushelyzetek meg-
oldására szokásosan használt egyeztető s kompromisszumkere-
ső eljárásokon keresztül történik: értékkiegyenlítés, érdekköz-
vetítés, kölcsönös mérlegelés útján.
 Pontosan e kettősség von maga után további követelményeket és
mindenkori eljárásainkban kiaknázható távolabbi lehetőségeket, hi-
szen
o makrorelációban (emlékezve például az orvosi jog kapcso-
latrendszerében bemutatott mintákra) éppen egy erkölcsi
alapállásból kiinduló megfontolás hozhat létre korreláló al-
ternatív modelleket, amiknek stratégiai tervezéssel és takti-
kai döntések sorozatával meghatározott mintaszerűsítő ar-
culatot a d h a t u n k - átfogó társadalompolitikaként, gazda-
ságpolitikákkal s jogpolitikákkal egyeztetetten standardi-
zálva azokat; míg
o mikrohelyzetekben ennek modellszerű működését a szituá-
ciók változatosságára s egyedi adottságaira is kellő empáti-
ával ügyelő, a végső megfontolásokat is egyszersmind
szem előtt tartó és azokra a keretszabás és a gyakorlati visz-
szacsatoltatás eszköztárával felkészítő nevelés, szocializálás
és esetelemzés révén kell biztosítanunk.
Ezzel az emberi teljesség igénye mellett tettük le voksunkat. Annak
bátorításával, hogy korunk összetettségében éljünk jó lélekkel felvál-
laltan a specializáció nyújtotta lehetőségekkel, á m d e mindig olyan
módon, hogy a végső cél, a megalapozó értékek gyakorlatba ültetésé-
nek m i n d e n emberi cselekvést kívánatosan vezérlő szándékát ne té-
vesszük soha szem elől. 27

27
Vázlatában a jelen írás közel fél évtizede egy, a magyarországi OCIPE ren-
dezésében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán
rendezett konferencia vitavezetői zárszavaként készült. Búvópatakokon keresztül
a dilemma azóta is foglalkoztatott, főként a jogi problematikára alkalmazott mó-
don. Korábbi - szakmai - összegzési kísérleteire lásd a szerzőtől mindenekelőtt
'Jogtechnika és jogdogmatika' in Ünnepi kötet Boytha Györgyné tiszteletére szerk.
Bándi Gyula (Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo-
mányi Kar 2002), 144-155. o. és 'Célok és eszközök a jogban' in A jogi gondolkodás
paradigmái átdolg. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004), XII.
függelék, 467-479. o.
 A HART-JELENSÉG*

Az alábbiakban egy csodáról, majd egy jelenségről kívánok szólani,

ami a XX. század derekától máig ívelően m i n d a n n y i u n k jogi gondol-
kodásához sajátos többletszínekkel, stílussal és alig megkerülhető
problematikával járult, s ami az angol-amerikai világ körében az el-
méleti jogi kérdésfeltevést mindmáig úgyszólván egyöntetűen megha-
tározza. A rövidség kedvéért megjelölten: a HART-csoda, majd a
HART-jelenség néhány jegyéről lesz szó.

(A HART-csoda) Olyannyira hozzászoktunk már annak gondolatához,

h o g y HERBERT LYONEL ADOLPHUS HART a z ú g y s z ó l v á n t e l j e s i s m e r e t -
lenségből, megnevezett elődök nélkül, sőt úgyszólván saját művében s
szakmai útjában is csaknem előzménytelenül robbant be az angol szi-
getország elméleti jogi gondolkodásába, hogy n e m is t ű n ő d ü n k az
imigyen végbemenő esemény különlegességén, sőt azon sem, hogy
egy ilyen berobbanás visszhangját, helyi értékét esetleg színezhette
éppen az is, hogy mihez képest, milyen talajon jelentett s hozott ez
újat. Nos, életrajzából annyi mindenesetre kiviláglik, hogy már pá-
lyakezdése sem volt megszokott, s éppen n e m az utókor felnövekvő
generációinak mintaként szolgálható: alig kellett oroszlánkörmöket
kimutatnia, nemigen volt szükséges lángeszek és irányzatok garmadá-
jával megküzdenie, hogy Oxfordra, a sok évszázada büszke s - bár
Cambridge-ben testvérre lelten, mégis - a t u d o m á n y o s kiválóságban
magánosan álló fároszra újdonsült tanárként bebocsátást nyerjen.

* Első változatában a H. L. A. HART életművéről és magyarországi fogadtatá-

sáról az ELTE AJK által 2001-ben szervezett konferencia anyagaként in Világosság
XLIV (2003) 1-2, 75-87. o.
 Tudjuk, hogy a tehetség, amint ez sorsunk és a benne hitünk sze-
rint munkáló értelem által kiméretik, n e m statisztikai valószínűségek
szerint, s a teret éppen n e m szimmetrikusan kitöltve mér. Tudjuk hát,
hogy egyes helyeken, korokban és népek közt a legkülönfélébben
b u k k a n elő a valamiben kitűnő képesség, s hol ebben gazdagabb, hol
abban, á m igencsak ritkán aszerint, hogy ezt pusztán környezeti hatá-
sokkal - m á r a környezetben kiemelkedően m u n k á l k o d ó tehetségek
szívóhatásával, a népben vagy bizonyos rétegében mélyen gyökeret
vert küldetéstudattal, iskolák és közösségek szocializációjával, avagy
egyszerűen egy jellemkoptató korban a viszonylagos kitörés szűk ös-
vényével - akár csak részlegesen is magyarázhatnék.
N e m gyakori, n e m is igazán szokásos az irodalomban a jóhisze-
m ű e n feledékeny utókort arra emlékeztetni, hogy HART és az elméleti
jogi problematika találkozása akkor és ott, vagyis Angliában a máso-
dik világégés utáni időkben egy szakmai sivatagnak szelektől alig bor-
zolt, m i n d e n tekintetben álmosító hepehupáján ment végbe. A ma-
gunk részéről arra viszont bátran emlékezhetünk, hogy egynéhány
valóban nagy tehetségű magyar honfitársunk vallatta akkoriban az
angol jog szellemiségét, hogy a tájainkon az időkben egyeduralkodó
német orientáció szűkösségéből kitörési pontra, perspektívára leljen.
Akadémiai intézeti társakkal együtt hajdani közös b u d a i várbeli
(nyelv)tanítóm, CSÁNK B É L A , egykori igazságügyminisztériumi fő-
tisztviselő, valamint számos további (műveikben egyébként a maguk
korában jelentékeny) kismester hosszú sorából kiemelkedve előbb if-
j a b b SZLADITS KÁROLY, m a j d HORVÁTH BARNA k ö v e t t e e z t a z u t a t . A z
előbbi, pontosan mert egy nagy múltú s komoly életképességet, a haj-
lékony adaptációban is szilárd hagyományokat bizonyító jog gyökere-
it kereste, végül gazdag anyagra lelt, és kerek egészre lelve fejezhette
be kutakodását. 1 Á m az utóbbi, mert a hasonszívűnek, a magafajta
gondolkodónak szeretett volna hazahozni inspirációt, sikerrel csak a
tőle távoli korok kutatásában járt, bő termés learatása reményében ki-
zárólag a régmúltban bányászhatott. Mit is tehetett hát az angol
jogelmélet teljes történelmi spektrumát feltérképező hatalmas
magiszteriális művében? 2 Mindenekelőtt elmerült a közös forrásul

1
ifj. Szladits Károly Az angol jog kútfői (Budapest: Grill 1937) vii + 145 o. [Bu-
dapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Magánjogi Szeminá-
rium 10].
2
Horváth Barna Angol jogelmélet (Budapest: Magyar Tudományos Akadémia
1943) xi + 657 o. [M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottsága 13].
szolgáló ódonságban. S mert a teljesség jegyében az egyenleget a lezá-
ratlan jelenig kellett megvonnia, valamiféle esztétikai egyensúly ked-
véért felnagyítva ottani kortárs beérkezettjeit, szóvirágokkal stilizálta
izgalmassá azt, ami legfeljebb fleurs du mal lehetett a teljes szétesettség
sírján, s mutatta be a XX. század addigi négy évtizedét. Mindebből pe-
dig tényleges teljesítményként, tehát H O R V Á T H számára is megtermé-
kenyítő gondolatként a befejezett múlt képviseletében pusztán az ún.
történeti jogtudomány, 3 egyidejű társként pedig - mint távolba sza-
kadt rokon - az amerikaiak jogi realizmusa 4 emelkedhetett ki. Para-
doxikus, hogy miután a hagyományra a jog felsőbbsége és folytonos-
sága szentségének megerősítésével, á m esetjogi rugalmassággal épült,
tartalmi követelmények helyett a független bírói f ó r u m előtti megvita-
tás lehetőségére koncentráló processzuális jogálmot (félezernél több
opus forrásának fényében hatszáz sűrű oldalon) végigtárgyalta, ahe-
lyett, hogy egy új világ hírnökeként kapukat döngető következtetése-
ket vont volna le, H O R V Á T H az általa tárgyalt s helyenként érdektelen
szerzők félunalmas részleteinek egy hűvös mikroszkópban mímelt
lelkesedés monoton rutinszerűségével láttatását hirtelen berekesztette,
s vállalkozása értelmét a jövőbe átvezető látlelettel szolgált:

„ A z analitikus iskolát a m a i klasszikus angol iskolának nevezhetnők.

Mégis leginkább érezzük rajta az összes m a i irányok közül, h o g y letűnt
korszak jogelmélete. Formalista, pozitivista, racionalista. A n n y i r a el-
szigeteli a jogot, h o g y ez végül élettelen, üres s z k é m á v á változik. E
m ö g ö t t világnézeti törekvések is m ű k ö d n e k , a jog monopolizálása, a
h é t k ö z n a p i lárma és élet fölé emelése. Az elefántcsont-toronyba v o n u l ó
t u d o m á n y szava m i n d i g az: noli me tangerei
Melyik hát a jövő iránya? L e g d u z z a d ó b b a k m a a szociológiai irányok,
az újrealisták ú j utakat kereső törekvései. De a legmélyebb indításokat
a jogelmélet az ú j filozófiától kapja. M i n d a két igazi forrása elevenen
bugyog: a közvetlen jogszemlélet jelentékenyen elmélyül, a filozófiai
eszmélés p e d i g soha n e m ismert bonyolultságot és termékenységet
mutat.
Ezeké az újszerű, komplex filozófiáké a jövő a jogelméletben is. HUME
u t á n n e m lehet a szkepszis előttre visszamenni. A szkepszis savai által
m e g m a r t tanokból soha többé n e m lehet elméletet felépíteni, amely

3
Vö. Historical Jurisprudence / Történeti jogtudomány szerk. Szabadfalvi József
(Budapest: [Osiris] 2000) 303 o. [Philosophiae Iuris / Jogfilozófiák].
4
Máig legteljesebb összegezésként vö. Kulcsár Kálmán A jogszociológia prob-
lémái (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1960), II. fej.
 időtálló. De n e m lehet, ú g y látszik, HEGEL előttre s e m visszamenni
többé. Az analízis m i n d e n t szétszedett és a szkepszisnek azt köszönt-
hetjük, h o g y s e m m i n e k az egyszerűségében többé n e m hiszünk, ami
szétszedhető."5

Vagyis az, ami a XX. századból letűnt, halott, főként angol; az pedig,
ami életerős izgalom és életteli bonyolultság önálló irányok soraként
kifejletten, amerikai. (Olyan empasse jegyeit mutatja hát a II. világhá-
ború alatti állapotfelvétel Angliában, ami akkor és ott aligha tűnhetett
másnak, mint kavargásnak, porfelhőnek, ami egy javíthatatlan re-
m é n y k e d ő szemében m a j d a n talán valami használhatóvá leülepedhe-
tik.) Mert azok az angol nevek és egyáltalán számba vehető teljesít-
mények, amikkel kutakodása során H O R V Á T H találkozhatott, vagy
azóta m á r klasszikussá érett füozófusok voltak, akiknek néhány al-
kalmi megjegyzésen túl persze semmi közük sem lehetett a joghoz,
vagy sokadrangú akadémikus jogásztanárok, akik m ű k ö d é s ü k során
aligha teremtettek alapot arra, hogy az utókornak bármiben is érde-
mes legyen emlékeznie rájuk.
Tévednénk, ha ebben a magyarországi látogató torz vagy elfogult
tükrét szeretnénk látni. A jogi bölcselem történetének 1955-ben szüle-
tett klasszikus nemzetközi összefoglalása semmiféle említésre n e m
érdemesíti az angol kortársi századot. 6 Bibliográfiailag is ellenőrizhe-
tő, hogy figyelemre érdemes művek alig születtek, s komoly, kohe-
rens, jogelméletté szerveződő reflexív gondolat egyáltalán n e m formá-
lódott. 7 Egy a XX. század végén adott összegzés sem utal többre, mint
hogy

5
Uo. 606. o.
6
Carl Joachim Friedrich Die Philosophie des Rechts in historischer Perspektive
(Berlin, Göttingen, Heidelberg: Springer 1955) 153 o. [Enzyklopädie der Rechts-
und Staatswissenschaften], ill. The Philosophy of Law in Historical Perspective (Chi-
cago: The Chicago University Press 1958) x + 253 o. A HART előtti időszakra ve-
títve ugyanez mondható el más áttekintésekről is, pl. Guido Fasso Histoire de la
philosophie du droit XIXe et XXe siècles [Storia délia filosofia del diritto III (Bologna: Il
Mulino 1974)] (Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1977) 312 o.
[Bibliothèque de Philosophie du Droit XX], valamint Albert Brimo Les grands
courants de la philosophie du droit et de l'État 3 e éd. (Paris: Pedone 1978) 574 o.
7
Néhány a mégis hozzáférhetőből: John W. Salmond Jurisprudence or the
Theory of the Law, 3 rd ed. (London: Stevens 1910) xiv + 520 o.; A. C. Gupta 'The
Method of Jurisprudence' Law Quarterly Review 33 (1917), 154. és köv. o.; Carleton
Kemp Allen Law in the Making (Oxford: Clarendon Press 1927), 2 nd ed. rev. & enl.
(Oxford: Clarendon 1930) xxviii + 405 o.; Carleton Kemp Allen 'Jurisprudence -
 „Nagy-Britanniában a korai 1950-es é v e k b e n - a m i k é n t NEIL
MACCORMICK megjegyzi - »A jogelmélet m i n t a jog s a jogi e s z m é k ál-
talános t u d o m á n y a a szétesettség állapotában leledzett«." 8

M á s o d i k v o n a t k o z á s k é n t e m l í t e n é m , h o g y a HART é l e t r a j z á t ,
mindenekelőtt szakmai előéletét illető lexikális tömörség valóban
zavarbaejtő.

„Gyakorló ü g y v é d a Chancery Bar kebelében a II. v i l á g h á b o r ú előtt,

a h o n n a n olyan i d ő s z a k b a n tér vissza O x f o r d b a filozófiát tanítani 1945
után, amikor O x f o r d é p p a nyelvfilozófia fontos k ö z p o n t j á v á válik. Jo-
gászi tapasztalatát s filozófiai belátását alkalmazza a jog t a n u l m á n y o -
zására, mikor O x f o r d b a n a jogbölcselet p r o f e s s z o r á v á választják,
m e l y n e k tanszékét 1952-től 1968-ig foglalja el." 9

N e m volt hát említendő mestere sem? És semmiféle saját teljesítmé-

nye? Terméketlen tansegédekhez folyamodtak volna akkoriban Ox-

What and Why?' [Juridical Review, Dec., 1930] in uő. Legal Duties And Other
Essays in Jurisprudence (Oxford: Oxford University Press 1931 [reprint Aalen:
Scientia Verlag 1977]) xvi + 318 o. {jellegzetesen a szerző maga sem tud saját szá-
zadából mire emlékezni, hiszen csak régi előzményekre vagy az ún. történeti
jogtudományra és a kortárs amerikai művekre hivatkozik}; Wolfgang Friedmann
Legal Theory (London: Stevens 1944) xvi + 448 o.; Glainville L. Williams
'International Law and the Controversy Concerning the Word »Law«' British
Yearbook of International Law 22 (1945), 146. és köv. o.; Glainville L. Williams
'Language and the Law' 1 - 5 Law Quarterly Review 61 (1945), 71. és köv., 179. és
köv., 293. és köv., 382. és köv. o. és 62 (1946), 387. és köv. o.; G[eorge]
W[hitecross] Paton A Textbook of Jurisprudence (Oxford: Clarendon Press 1946) x +
528 o.; Julius Stone The Province and Function of Law Law as Logic, Justice and
Social Control: A Study in Jurisprudence (London: Stevens 1946) lxiv + 918 o.; H.
J. Paton Moral Law (London 1948) {KANT fordítását kísérő kommentárként}; Jo-
seph Needham Human Law and the Laws of Nature in China and the West (Geoffrey
Cumberlege / London: Oxford University Press 1951) 44 o. [L. T. Hobhouse
Memorial Trust Lecture No. 20] {ekkoriban még a biokémia „Sir William Dunn
előadója" Cambridge egyetemén}; Glainville L. Williams Salmond on Jurisprudence
11TH ed. (1957); Graham B. J. Hughes tollából 'The Existence of a Legal System'
New York University Law Review 35 (1960), 1001. és köv. o. és 'Professor Hart's
Concept of Law' Modern Law Review 25 (1962), 319. és köv. o.
8
J. M. Kelly A Short History of Western Legal Theory (Oxford: Clarendon Press
1992).
9
David Walker in The Fontana Dictionary of Modern Thinkers ed. Alan Bullock
& R. B. Woodings (London: Fontana Paperbacks 1983), 307. o.
f o r d b a n , h o g y v a l a k i t v é g r e p r o f e s s z o r n a k - Sir FREDERICK POLLOCK,
Sir PAUL VINOGRADOFF, Sir HENRY MAINE, a v a g y v é g ü l ARTHUR L.
GOODHART k ö z v e t l e n u t ó d j a k é n t - k i n e v e z h e s s e n e k ? 1 0 T u d j u k , h o g y a
New College s z a b a d k ü l s ő s h a l l g a t ó j a v o l t a Literae Humaniores köréből,
vagyis g ö r ö g és latin nyelvből, ókori történelemből és filozófiából; á m
s e m Ph.D. f o k o z a t o t n e m s z e r z e t t f i l o z ó f i á b ó l , s e m b á r m i f é l e v é g z e t t -
s é g e t j o g b ó l . 1 1 T u d j u k , h o g y e z i d ő b e n m i n t a New College k e b e l é b e n
t e v é k e n y k e d ő fellow, f i l o z ó f i a h a l l g a t ó k a t t u t o r á l t . 1 2 V a l ó b a n é r t é k e -
l e n d ő m ű r ő l a z o n b a n e n e v e z e t e s s e k k o r i b a n m á r n e m is o l y a n f i a t a l
embertől ez időből n e m értesülünk.13 Csak ennyiről - környezetéről:

„ A m á s o d i k világháború vége és A jog fogalma közzététele között az

elméleti j o g t u d o m á n y Nagy-Britanniában aligha volt a vizsgálódás iz-
g a l m a s és f o r r o n g ó területe. N e m is n a g y o n tanították, s ha igen, ú g y
többnyire akkor s e m kötelezőként. Mindenki idegenkedett tőle mint
olyan kirándulástól, amely csak eltéríti a hallgatókat a jogi hivatásban
rájuk v á r ó karrierre felkészítő joggyakorlati kérdések komoly tanul-
mányozásától. N e m is n a g y o n voltak tanszékei [...], és az akkoriban
m é g csekély s z á m b a n m ű k ö d ő kis jogi karokon [...] egyébként is fő-
ként gyakorló jogászok részidőben tanítottak egy mindenekelőtt gya-
korlatias n é z ő p o n t ú t a n r e n d keretében." 1 4

10
H a d d említtessék itt, hogy a második világháború során a katonai elhárítás
kódfejtő részlegében a megfejtett jelek értelmezhetőségén dolgozott, GILBERT
RYLE és STUART HAMPSHIRE közeli társaságában. ISAIAH BERLIN közeli barátja volt,
az utóbb nyelvfilozófiai úttöréséről ismert J. L. AuSTlNnal pedig már Oxfordban
együttműködött. Amikor GOODHART professzor a Chair of Jurisprudence-rő\ a
University College vezetőjévé lépett elő, A. H. CAMPBELLÍ hívták Edinburghból, ám
ő nem kívánta elhagyni városát, s így esett a választás a 45 évesen szakmájában
bár ismeretlen, de Oxfordban brilliáns vitastílusáról ismert oktatóra, akit ellenér-
zések közepette ugyan, de megválasztottak. Neil MacCormick 'Herbert L. A.
Hart: In Memóriám' Ratio Juris 6 (1993) 3, 337-338. o.
11
Robert S. Summers 'H. L. A. Hart's The Concept of Law' Journal of Legal
Education 45 (1957), 587-596. o.
12
Joseph Raz 'H. L. A. Hart' in H. L. A. Hart y El Concepto de Derecho ed.
Agustin Squella (Valparaiso 1986), 17. o. [Revista de Ciencias Sociales No. 28].
13
Két húszoldalas - jogfilozófiai, ill. filozófiai - dolgozat, valamint JEROME
FRANK művének rövid referálása kivételével. Vö. Stanley L. Paulson 'The
Published Writings of H. L. A. Hart: A Bibliography' Ratio Juris 8 (1995) 3, 397-
406. o.
14
Colin M. Campbell 'The Career of the Concept' in The Jurisprudence of
Orthodoxy Queen's University Essays on H. L. A. Hart, ed. Philip Leith & Peter
Ingram (London: Routledge 1988), 1-25., az idézet 2. o.
- valamint arról, hogy ekkoriban indult az az erjedés, mely hamarosan
a jogi felsőoktatásban az akadémiai jogászság részvétele súlyának
gyors növekedéséhez vezetett. 15
Nos, ebbe robbant bele 1961-ben a The Concept of Law megjelenése.
S ehhez fűződik h a r m a d i k kérdésünk: valóban, robbant ez?
Úgy, „mint az angolul beszélő s az azon túli tág világ korszerű jogfilo-
zófiájának alapja", „klasszikus", „csakis BENTHAMhez mérhető",
„KELSENnel társ" „mesterműként", „a század jogi gondolkodása nagy
művei sorában", „azonnali elismerést kiváltva" - úgy, amiként ezt lel-
kes tanítványai, HACKER, M A C C O R M I C K és RAZ, o d a a d ó a n lelkes ra-
gaszkodásukban (s persze maguknak is utólagos gyökereket eresztve)
világgá kiáltották? 16 Az oknyomozás prózaibb megkapaszkodásról
vall. DIAS széles körökben használt tankönyvének második kiadása
(1964) három hivatkozást s egyetlen oldalnyi kritikát ad, a harmadik
kiadás (1970) nyolc hivatkozást s h á r o m oldalnyi tárgyalást, a negye-
dik (1976) pedig a kritikai hangvételt változatlanul őrző hat oldalnyi
bemutatást. 1 7 A pályájában Londonból induló neves ausztrál STONE
(1964) pedig KELSENről írt hosszú fejezetébe iktat be a „túlságos leegy-
szerűsítést" bíráló három oldalt H A R T elismerési szabályáról. 18 Az
utóbb Lord L L O Y D O F H A M S T E A D néven azóta is kurrens régi tan-
könyv második kiadása (1965) is főként H A R T szabály-felfogása leegy-
szerűsítő jellegéről s némely további válaszának is felettébb kétséges
voltáról értekezik, legsúlyosabbként ama gyanút fogalmazva meg,

15
A fellendülés - „az első szakasz" - egyidejűleg rokon területeken is ponto-
san az 1960-as évek elején indult meg. Vö. pl. Roger B. M. Cotterrell 'Sociology of
Law in Britain: Its Development and Present Prospects' in Developing Sociology of
Law A World-wide Documentary Enquiry, ed. Vincenzo Ferrari (Milano: Giuffrè
1990), 779-803. o. [Seminario Giuridico délia Université di Bologna, Miscellanee
7], 790. o.
16
Law, Morality, and Society Essays in Honour of H. L. A. Hart, ed. P. M. S.
Hacker & Joseph Raz (Oxford: Clarendon Press 1977), Preface; P. M. S. Hacker
'Hart's Philosophy of Law' in uo.; Neil MacCormick H. L. A. Hart (London: Arnold
1981), 3. o. [Jurists: Profiles in Legal Theory 1]. Nem irónia nélkül, A. W. B. Simpson
['Recognizing the Legal' Times Literary Supplement (December 11, 1981), 1447. o.]
éppen MACCORMICK kapcsán - s HART hatását nem csekély részben személyes vi-
tákban megmutatkozó lenyűgöző szellemiségének tudva be - pontosan ilyen apos-
toli képekkel él, a mester lábainál üléstől a csodatételen át a vezeklésig.
17
R. W. M. Dias Jurisprudence 2 nd ed. (London: Butterworths 1964), különösen
371. o.; lásd még 3 rd ed. (1970) és 4 th ed. (1976).
18
Julius Stone Legal System and Lawyers' Reasonings (London: Stevens 1964),
különösen 132-133. o.
hogy szerzőjének, „úgy tetszik, fogalma sincs a jogrendszerek szocio-
lógiai alapjairól".19
Nos, valóban úgy tetszik: ez utóbbi, vagyis a jog társadalmiságát il-
lető HARTi válasz elégtelensége, bizonytalansága, s annak természe-
tesként kezelt ténye, hogy HART feltételezett (nem empirikusan bizo-
nyított, pusztán sine qua non alapként kezelt) nyelvhasználati szoká-
sok, hallgatólagos előfeltevések s racionalizációk nyomán a jog r ó 1
folytatott közbeszéden és a jog b a n zajló cselekvés nyelvi aktusain
k e r e s z t ü l írja le a jogot, a mű fogadásában, majd az egész élet-
mű mint modern (posztmodern?) brit válasz megítélésében is állandó-
sult jegyet, sarokpontot fog képezni. Aligha megkerülhető ez, hiszen e
műtől kezdve válik divattá, szokásos standard megközelítéssé a
nyelvfilozófiai alapálláson keresztül (ál)szociologizáló joganalitika
mint a jogelméleti gondolkodás kvintesszenciája.20 Érdemes ehhez
hozzávennünk, hogy mindennek problémakénti felvetésében nemcsak
e valóban új, előzménytelen, magyarázatlan s így formailag úgyszól-
ván bevezetetlen előfeltételezettség, hanem maga a szerző is felettébb
részes, hiszen nemcsak megnevezetlenül fogott egy új búvárkodási
irányba, de úgyszólván provokált előszavának programadó nyilatko-
zatával, melyben (ezért-e, vagy másért?) a szociologikumnak éppen
kiemelt jelentőséget tulajdonított. Maga vallott így, hogy - úgymond -
kulcsot adjon műve megértéséhez:
„ A f o g a l m a k elemzése iránti é r d e k l ő d é s e m ellenére a k ö n y v a leíró
szociológia körébe tartozó t u d o m á n y n a k i s tekinthető, hiszen téves
az a feltevés, h o g y a szavak jelentésének vizsgálata c s u p á n m a g u k a t a
s z a v a k a t világítja meg." 2 1

19
Dennis Lloyd Introduction to Jurisprudence 2nd ed. (London: Stevens 1965),
117-118. o.
20
A ma legnagyobbként elismertek közül elég talán emlékeztetnem csupán
RONALD M. DWORKIN és ROBERT ALEXY példájára és - p o n t o s a n a fenti hallgatólagos
előfeltételezettség legfeljebb partikuláris idő- és helybeli kultúrafüggősége okából -
egyszersmind elméleti problematikusságára. Az előbbire lásd 44. jegyzet, az utób-
bira Robert Alexy tollából Theorie der juristischen Argumentation Die Theorie des
rationalen Diskurses als Theorie der juristischen Begründung (Frankfurt am Main:
Suhrkamp 1978) [Surhkamp Taschenbuch Wissenschaft 436], Theorie der Grund-
rechte (Frankfurt am Main: Suhrkamp 1986) [Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft
582] és Recht, Vernunft, Diskurs Studien zur Rechtsphilosophie (Frankfurt am Main:
Suhrkamp 1995) [Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft 1167].
21
H. L. A. Hart A jogfogalma ford. Takács Péter (Budapest: Osiris 1995), 9. o.
[Osiris könyvtár: Jog] [The Concept of Law (Oxford: Clarendon Press 1961), vii. o.
Hasonló kritikát fogalmazott meg az a szintén korai szociológiai ész-
revétel is, miszerint empirikus terhet s előfeltételezéseket hordozó
összetett kérdéseknek egyszerű fogalmi elemzésekre és ezek
rendszerbeli helyét kijelölő meghatározásokra visszavezetése elméleti
választ semmiképpen sem segít elő, sőt egyoldalú hangsúlyaival, a
szociologikumot valójában éppen kiiktató irányával pontosan a mé-
lyebb megismerés útját rekeszti el.22
Mindezzel - következik n e g y e d i k megjegyzésem - a jogon
belüli analízisre koncentráló elmélet s a kívülről is közelítő, a minden-
kori külsővel is számoló szociológiai vizsgálódás egységének vagy
kettősségének, avagy lehetséges szintézisének kérdése ilyen módon
megvetette alapját a HARTot illető általános bírálatnak, mégpedig több
szinten és olyan módon, ami immár túlmutat a pusztán jogelméleti-
ként számba vehető problematikus pontokon, s így azon a leegyszerű-
sítőként bírált HARTi választáson is, mely a jogi jelenség sza-
bály(halmaz)ra visszavezetésére s ezen belül a másodlagos szabályok,
illetőleg az elismerési szabály különválasztására épült. Már eleve
problematikusnak és bizonyítatlannak találták, hogy bármiféle leíró
szociológiai igény egyáltalán teljesülhetnék egy analitikus fogalomjo-
gászati megközelítésen belül, hiszen ez az adott ideológiai keretet
mindenkor adottnak veszi, noha csupán belülről az nem érthető meg,
nem is értelmezhető.23 Nem kevésbé lényegre tapintó megjegyzés -
mely már első olvasásakor, amikor bő három évtizede BOLGÁR VERA

[Clarendon Law Series}}. Megjegyzendő, hogy e HARTi állásfoglalás első műveitől

kezdve jelenlévő, tudatosan kiérlelt döntés eredménye volt. Már professzori beik-
tató beszédének a szociologikus alapokat hiányoló bírálatára - pl. Edgar Boden-
heimer in University of Pennsylvania Law Review 104 (1955-1956), 1680. o. - KEL-
SENéhez mérhető alapok nélkül ugyan, de KELSENnek EHRLiCHhel szemben daccal
vállalt öntudatosságával így válaszolt: a szociológusokkal szemben a jogászok
dolga „saját vállalkozásuk nyelvi fabrikumának" tanulmányozása, s nem más.
Uo. 105 (1955), 953. o.
22
J. P. Gibbs 'Definitions of Law and Empirical Questions' Law and Society
Review 2 (1968), 439^46., különösen 429., 435. és 446. o.
23
Ilyen állásfoglalások - Judith N. Shklar Legalism (Cambridge, Mass.: Oxford
University Press 1964) korai vagy E. H. Taylor in Modern Law Review 35 (1972),
606. és köv. o. realizmust hiányoló észrevételén túl - döntően a The British Journal
of Law and Society hasábjain fogalmazódtak meg, vö. különösen I. D. Willock
'Getting of with Sociologists' I (1974), 3-12., főként 3. o. és C. M. Campbell 'Legal
Thought and Juristic Values' I (1974), 13-30. o. Vö. még átfogóbb áttekintéséhez
Martin Krygier 'The Concept of Law and Social Theory' Oxford Journal of Legal
Studies 2 (1982), 155-180., főként 155. o.
professzor asszony (University of Michigan) a korhatár elérésével
kényszerű visszavonulásakor saját példányát nekem ajándékozta,
számomra is feltűnt, hosszú időre kedvetlenné is tett - , hogy a HARTi
elemzés nyelvhasználatból kiindulása „lényegileg egy burzsoá vi-
lágkép kisugároztatásáról" tanúskodik 2 4 - olyasfajta csaknem zártkö-
rű, rétegjellegű vagy éppen elitista előzetes megfontolásokat s raciona-
litásokat egyetemesen adottként és elfogadottként feltételezve, amik
pedig (éppen brit bírálói szerint) inkább valamiféle „klubszerűség"
ezoterizmusát tükrözik. 25 Mint írták, olyan „társadalmi egyetértést"
posztulál mögéje, ami nem fennálló konszenzus, h a n e m pusztán mes-
terségesen hiposztazált - noha mellőzhetetlen kapcsoló és indító
láncszem szerepét tölti be a logikai levezetésben. 26
Keményebb kifejezéssel élve, elmélete éppen ezért n e m is más,
mint pőrén „idealista". Hiszen

„A jog fogalma elegánsan m e g k o n s t r u á l t jogrendszere az elismerési

szabálytól m e g h a t á r o z o t t s a rendszeralkotó egyes szabályokat adott
k r i t é r i u m o k révén azonosító egységével n e m az összes, d e n e m is bár-
mely - a k á r az angol, akár egy b á r m i k o r is ténylegesen fennállott -
jogrendszer l e n y o m a t a . "

N e m is bármiféle terepbeszámolószerű leírásban, h a n e m kizárólag

abban rejlik a haszna, hogy

„a m o s t a n á b a n hanyatlásnak induló nyugati liberális legalizmus tipikus

h a g y o m á n y a teoretikus implikációinak klasszikus értékű elemzését"

nyújtja. 2 7
A m mindez végül csupán előfutamnak bizonyult ama hiányérzet
kifejezéséhez, amit éppen MACCORMICK lelkes növendéki buzgalma
provokált ki, amellyel mesterét HANS KELSEN mellé, a XX. század
jogbölcseletének képzeletbeli pantheonja csúcsára helyezte. Hiszen
változatlanul látnunk kell: nem csupán az oeuvre saját m ű v e k során át,
alkotói és teoretikus felfogásbeli szakaszokon keresztül történő kiter-
jedésében, de belső (módszertani) szigorúságában, következetességé-
ben, sőt esetleges benső feszültségeinek, számos következetlenségé-

24
Philip Leith 'Introduction' in The Jurisprudence of Orthodoxy, [vi. o.].
25
Campbell 'The Career' in uo.
26
Malcolm Wood 'Rule, Rules and Law' in uo.
27
Simpson, i.m.
nek mégis folyvást visszaépítésre alkalmasságával28 változatlanul és
egyedülien az a gigantikus életmű emelkedik ki magányos óriásként,
amelyben egyfelől az elemző jogász KELSEN és másfelől a jogot való-
ban leíró szociológus WEBER „egymást kiegészítővé" szervesült.29
Legalábbis a WEBERi gondolatot az Egyesült Államokban megismerte-
tő német gyökerű jogász, RHEINSTEIN megállapítását most már HART
indítása örvén a mi problematikánkra is visszavetíthetjük:

„ A n n a k ténye, h o g y az e m b e r e k b e n eszmék k a v a r o g n a k s ezek társa-

dalmi m a g a t a r t á s u k a t ténylegesen befolyásolják, a »lét« világába tarto-
zik, m a g u k az e s z m é k a z o n b a n a »legyen« t e r r é n u m á r ó l valók. M i n d e -
gyik rendelkezik a m a g a jogos vizsgálódási területével: előbbivel a tár-

28
Az önmagában könyvtárnyi KELSEN-irodalom gazdagságából s az eltérő
nézőpontú periodizációkból [pl. Stanley L. Paulson tollából 'Toward a Periodi-
zation of the Pure Theory of Law' in Hans Kelsen's Legal Theory A Diachronic
Point of View, ed. Letizia Gianformaggio (Torino: Giappichelli 1990), 11-47. o.
{Analisi e diritto 2} és 'Four Phases in Hans Kelsen's Legal Theory? Reflections on
a Periodization' Oxford Journal of Legal Studies 18 (Spring 1998), 153-166. o.] a jogi
folyamat (s ezzel a jog létesülése és működtetése) teoretikus felfogására koncent-
ráltan - egyszersmind a nyelv és a logika meghatározó vagy pusztán ellenőrző-
közvetítő szerepét (és ezzel a beszámítás KANTi kategóriájának jelentését) előtérbe
helyezve - magam négy szakaszt különítettem el, a Hauptprobleme (1911), az
Allgemeine Staatslehre (1925), a Reine Rechtslehre (1934) s az Allgemeine Theorie der
Normen (1960) periódusát. Vö. a szerzőtől 'Kelsen jogalkalmazástana (fejlődés,
többértelműségek, megoldatlanságok)' Állam- és Jogtudomány XXIX (1986) 4, 569-
591. o., ill. 'A bécsi iskola' in Jogbölcselet XIX-XX. század, Előadások, szerk. Varga
Csaba (Budapest: Szent István Társulat 1999), 60-68. o. [Bibliotheca Cathedrae
Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Páz-
mány nominatae].
29
Említendő, hogy KELSENnél tett látogatása és a tiszta jogtani felfogásnak
szentelt két vaskosabb tanulmánya ellenére sem tudott HART eljutni a
normativizmus megértéséig. Talán ez is magyarázza, hogy a HART-interpretáció
visszhangja a KELSENnek szentelt angol reprezentatív kötetben - Essays on Kelsen
ed. Richard Tur «Sc William Twining (Oxford: Clarendon Press 1986) - annyi lesz
csupán, amennyire a HART-tanítvány RAZ emlékezni érdemesíti. Röviden szólva:
HART annyit sajátított el KELSENből, amennyit belőle HARTosítani tudott. Maga
emlékszik vissza - H. L. A. Hart 'Kelsen Visited' University of California at Los An-
geles Law Review 10 (1963), 709-728. o., újranyomva in H. L. A. Hart Essays in
Jurisprudence and Philosophy (Oxford: Clarendon Press 1983), 287. o. - arra, hogy a
KELSENnél folytatott amerikai nevezetes nyilvános vitájuk végéhez elérkezvén,
tovább magába nem fojtható méltatlankodását kifejezve egyszer csak „KELSEN
sztentori hangon felkiáltott - ami egy nyolcvanas éveiben járó öregúrnál ugyan-
csak figyelemreméltó - , hogy: »A norma - norma!«".
 s a d a l o m t u d ó s , utóbbival a gyakorlati és elemző jogász foglalkozik. Ku-
tatásuk m i n d a z o n á l t a l eltérő m ó d s z e r t feltételez, m e l y e k n e k összeve-
gyüléséből csakis z ű r z a v a r adódhatik." 3 0

A k é r d é s k ö r t o v á b b i t ö r t é n e t e s elágazásai m á r n y i l v á n v a l ó a n a szoci-
ológia és a s z e l l e m t u d o m á n y o k , különösen a n o r m a t í v t u d o m á n y o k ,
specifikusan p e d i g a jogszociológia és a j o g t u d o m á n y ütközési terüle-
t e i r ő l v a l ó k , a m i k b e n KELSEN m á r HARTtal t a l á l k o z á s a e l ő t t fél é v s z á -
z a d d a l , EHRLlCHhel f o l y t a t o t t e m l é k e z e t e s p o l é m i á j á b a n m e g e d z ő d -
hetett,31 s a m e l y e k e z u t á n az é p p e n n e m erőtlen szociológiai h a g y o -
m á n y ú Nagy-Britanniában i m m á r a jogszociológia (újra)megerősödé-
se vitáihoz vezettek.
Nos, ö t ö d i k idekívánkozó észrevételem szerint az Oxford
Essays in Jurisprudence k é t k ö t e t é n e k ( 1 9 6 1 é s 1 9 7 3 ) , RAZ é s MACCOR-
MICK d o k t o r i t é z i s e i n e k ( 1 9 7 0 é s 1 9 7 8 ) , v a l a m i n t a H A R T - e m l é k k ö n y v -
nek ( 1 9 7 7 ) a megjelentetésétől32 számítható az, h o g y az a d d i g tanítvá-
nyi lelkesedésből, egy végre megszülető saját tan szemezgetéséből,
egyre ú j a b b kérdésfeltevések tükrében kipróbálásából, saját (pályain-
dító) t u d o m á n y o s t é m a k ö r r e alkalmazott teszteléséből a d ó d ó „oxfordi
l é g k ö r " 3 3 v é g ü l e g y Oxford [School of] Jurisprudence ortodoxiájává szer-
v e z ő d i k . 3 4 Á m e r r e m á r - b á r m e n n y i r e k i e l é g í t i is i d ő l e g e s e n „ a m i
b a j n o k u n k " n e m z e t i büszkeségét - m á r Londonból, sőt az angol ajkú
c i v i l i z á c i ó m á s k u l c s h e l y e i r ő l is h a m a r o s a n e g y r e i n k á b b b i z o n y o s
s a j n á l k o z á s s a l f i g y e l n e k fel, a m e n n y i b e n O x f o r d a k k o r é s o t t f o r m á l ó -

30
Max Rheinstein Max Weber on Law in Economy and Society (Cambridge,
Mass.: Harvard University Press 1954), lxxi. o.
31
Összegyűjtve s újraértékelve az I. világháború középidejében lezajlott
klasszikus vitát, lásd Hans Kelsen und die Rechtssoziologie Auseinandersetzungen
mint H e r m a n n U. Kantorowicz, Eugen Ehrlich und Max Weber, hrsg. Stanley L.
Paulson (Aalen: Scientia Verlag 1993).
32
Oxford Essays in Jurisprudence [I] ed. A. G. Guest (Oxford: Oxford University
Press 1961) és [XI] ed. A. W. B. Simpson (Oxford: Oxford University Press 1973);
Joseph Raz The Concept of a Legal System (Oxford: Clarendon Press 1970) és Neil
MacCormick Legal Reasoning and Legal Theory (Oxford: Clarendon Press 1978)
[mindkettő in Clarendon Law Series]; valamint Law, Morality and Society.
33
„air of Oxford" in A. G. G. 'Preface' in Oxford Essays (1973), [v. o.].
34
„Hatékony és gondosan eljáró analitikus jogászként HART különös nyoma-
tékot adott diszciplínája újjáéledésének Nagy-Britannián túl az Egyesült Álla-
mokban is, ahol igencsak kiterjedten tartott előadásokat az 1950-es és az 1960-as
években." Robert S. Summers 'The New Analytical Jurists' The New York Law
Review 41 (1966), 861-896., az idézet 896. o.
dó jogfilozofálása össz-brit mintává előlépve fokról fokra az elméleti
jogi vizsgálódás intellektuálisan kizárólagosan releváns lehetősége-
ként kezdi magát megjeleníteni, miközben önmagára szabottan
önmagának alkotott stílusa azzal, hogy egyetemesként mutatja be ma-
gát, voltaképpen a tudományos érdeklődést szegényíti - egyetlen né-
zőpontra redukálva lehetséges és szükséges gazdagságát. 3 5

(A HART-jelenség) Mindezen megjegyzések leginkább azért érdeke-

sek, mert a század egyik legkerekebb jogfilozófiai munkájáról v a n szó.
Olyanról, amely m é g legdühödtebb bírálója szerint is formás nyelven
írt, jól olvasható, érdeklődésében angolos, vonzóan gyakorlatias né-
zőpontú, könnyen átfogható terjedelme ellenére sokat ígér és teljesít,
miközben akadémikus elvontságba, öncélú okoskodásba véletlenül
sem bocsátkozik. 36 A század egyik legolvasottabb, legtöbb nyelven
kiadott opusáról van szó, mely talán a legtöbbet tette azért, hogy a jog,
mint olyan, hosszú idő után ismét a h u m á n - és általában: a filozofi-
kus - gondolkodás egyik paradigmatikus vonatkozásává, minta-
terepévé s hálás példatárává váljék. Sikere beérett: a század végefelé,
idős korára maga az alkotó is élő klasszikussá, megérdemelten az élő
jogi gondolkodás egyik legnevesebbjévé nemesedett. 3 7

35
William Twining 'Academic Law and Legal Philosophy: The Significance of
Herbert Hart' Law Quarterly Review 95 (1979), 557. és köv., különösen 565. o. Vö.
még Robert Sámuel Summers 'Legal Philosophy Today - An Introduction' in
Essays in Legal Philosophy ed. R. W. Summers (Oxford: Blackwell 1968), 20. o.
36
Campbell 'The Career', 22. o.
37
1987 és 1991 közt többször is alkalmam nyílott arra, hogy meglátogassam a
University College klubjában, ami mindig élményszerűnek bizonyult, hiszen ne-
mességet, bölcsességet, derűt, egyszerűséget egyszerre sugárzott. Igen mértéktar-
tóan beszélgetett, miközben tudott figyelni partnerére is. Könyve fordíttatásának
tervét örömmel vette, az 1930-as évekbeli budapesti és balatoni útjának megis-
métléseként az ezért néki járó esetleges honoráriumából ismételt Magyarországra
látogatását helyezve kilátásba. Segített abban, hogy könyve szerzői jogát kiadója
számomra biztosítsa. Felajánlotta - ígéretét teljesítve - , hogy (vezető kurátora-
ként) beajánl az akkor leggazdagabb és legkonstruktívabb amerikai alapítvány-
hoz azért, hogy a Tanner Lectures sorozatának következő színhelye a magyar
főváros legyen - egy olyan topikára koncentráltan, amely (amint akkoriban a
Yale vendégkutatójaként az Egyesült Államokban, majd hazatérve vállalandó
feladatként úgyszólván rögeszmés meggyőződéssel kidolgozni véltem, a demok-
ratizmus költség-haszon-elemzésével) a változatlanul félelmetesen szilárd, bár
 Sikerrel övezett lett hát: valójában ortodoxiát indított, mégpedig
kettős értelemben. Míg az újKANTianizmus hosszú és Európa nagyré-
szét uraló módszertani gondolatától előkészítetten KELSEN mellé már
korán ADOLF MERKL és ALFRED VERDROSS egyenjogú társként emelő-
dött, és műveik megújulóan egymásra következő sorában együtt vál-
tak Németországtól a Baltikumig és Balkánig terjedően, bécsi, brünni és
prágai központokkal az egész közép-európai térség nagyban-egészében
közös jogtanának forrásává,38 HART egyedül, lényegében egyetlen sze-
rény terjedelmű könyv úgyszólván jegyzetnélküli gondolatsorával hó-
dította meg a világot. Míg a bécsi iskola legfeljebb egy diffúz ortodoxi-
ában kulminált, mely a maga neológiáját is rögvest kitermelte39 (gon-
doljunk csak saját tájainkon akár HORVÁTH BARNA erőfeszítésére,
hogy a KELSEN bécsi iskolájához integrálódó MOÓR GYULÁval szem-
ben néhány éven belül a szinoptikus szintézis ortodoxia-ellenességé-

immár látható bomlásjegyeket mutató szovjet világbirodalom intellektuális elbi-

zonytalanításában, akadémikus terepen zajló lazításában a leghatásosabb lehet.
Összesen négy levelet küldött a Senior Common Roomból címzetten, valamint ma-
gáról arckép-grafikát, mindig kézírással körítetten. Szerény köznapiságára, köz-
vetlenségére jellemzően olyan szövődmény okozta végül halálát, amit agg korá-
ban is rendszeresen kerékpáron közlekedve, egy rossz mozdulatából adódó esés
következményeként szerzett.
38
Már a Reine Rechtslehre megjelenésének évére Rudolf Aladár Métall -
Bibliographie der Reinen Rechtslehre [Séparatabdruck aus Hans Kelsen Reine
Rechtslehre Einleitung in die rechtswissenschaftliche Problematik] (Leipzig &
Wien: Franz Deuticke 1934) 68 o. - az „iskolába" tartozóan ezernyi művet szed
lajstromba Európától Japánig. Elsődleges forrásként lásd Revue internationale de la
Théorie du Droit / Internationale Zeitschrift für Theorie des Rechts [Brno] I—XIII
(1926-1940).
39
Vö. pl. Law, State, and International Legal Order Essays in Honor of Hans
Kelsen, ed. Salo Engel & Rudolf A. Métall (Knoxville: The University of Tennes-
see Press 1964); Festschrift fiir Hans Kelsen zum 90. Geburtstag hrsg. A. J. Merkl & R.
Mariic (Wien: Deuticke 1971); [Essays in Honor of Hans Kelsen: Celebrating the
90th Anniversary of his Birth] California Law Review LIX (1971) 3; 33 Beiträge zur
Reinen Rechtslehre hrsg. Rudolf Aladár Métall (Wien: Europaverlag 1974); [Kelsen
et le positivisme juridique] Revue internationale de Philosophie 35 (1981) 4, No. 138;
Reine Rechtslehre im Spiegel ihrer Fortsetzer und Kritiker hrsg. Ota Weinberger &
Werner Krawietz (Wien & N e w York: Springer 1988) [Forschungen aus Staat und
Recht 81]; Normativity and Norms Ciritical Perspectives on Kelsenian Themes, ed.
Stanley L. Paulson & Bonnie Litschewski Paulson (Oxford: Clarendon Press
1998); és főként Wolfgang Schild Die Reinen Rechtslehren (Wien: Manz 1975), va-
lamint a Schriftenreihe des Hans-Kelsen-Institut eddig 19 kötetes sorozata (Wien:
Manz 1977-1995).
vei léphessen fel 40 ), HART abszolút referenciális közegül - kiindu-
lópontként, fogalmi keretként, kérdések egyáltalán megfogalmazható-
ságának, az elméleti érdeklődés relevanciájának meghatározójaként -
szolgált évtizedeken keresztül: Krakkóban pontosan úgy követői isko-
lát teremve, 41 mint Észak- és Dél-Amerika, Nyugat-Európa és a többi
kontinens nem csekély számú egyetemén. 42 Sőt, ezzel egyidejűleg ma-
ga az intellektuális alapminta: a vitaindításban és fogalmiasításban
egy ténylegesen szűk, ám elitista kisugárzása révén önmagát sokszo-
rosan megtöbbszöröző hatással s a j á t beszédmódját, kérdésfeltevé-
seit common sense alapokból indító a b s z o l ú t érvényű s így korlá-
tozást nem ismerő etalonként kezelt a x i o m a t i z m u s s á emelő
k i z á r ó l a g o s tekintély - szintén iskolát teremtett. HART maga a
szkepticizmus józan adományával és alázatával megáldott gondolko-
dó volt. Iskolává éretten már a töprengés toleranciájából kevesebbel is
beérő mozgalommá növekedett. Természetes beszédmódra építő, ám
kemény elméleti konzekvenciákkal járó indításával közrehathatott
abban, hogy (immár alig továbbreflektáltan Magyarországot is magá-
ban foglalván 43 ) mind a RAWLSizmust, mind a N e w York mellett Ox-
fordban is megőrzött tanszékén közvetlenül HARTtal polemizáló
DWORKlNizmust (s ki és mi jön még ezután?) immár ismert terepeken
és módokon egyaránt lehetővé, s emelt fővel intellektuálisan is vállal-
hatóvá és gyakorolhatóvá tette. 44

40
Egyfelől a lét és legyen KANTiánus módszertani dualizmusát meghaladó
szinoptikus, tehát egymásravetített együttlátást biztosító szemléletével, másfelől
- leginkább az eredendő angolszász jogi mentalitásra emlékeztetően, de a valósá-
got magát is folyamatként láttató új természettudományos világképtől is sugall-
tan [vö. Varga Csaba A jogi gondolkodás paradigmái {1996} átdolg. és bőv. 2. kiad.
(Budapest: Szent István Társulat 2004) 504 o. és A jog mint folyamat (Budapest:
Osiris 1998) 430 o. {Osiris könyvtár: Jog}] - a jognak a tételezettség statikuma he-
lyett a döntéshez vezető processzus dinamikájában láttatásával.
41
Mindenekelőtt az Archívum Iuridicum Cracoviense (I- [1965-]) szerzői köre,
e l s ő s o r b a n MAREK ZIRK-SADOWSKI é s TOMASZ GIZBERT-STUDNICKI.
42
Jellegzetes az Issues in Contemporary Legal Philosophy The Influence of H. L.
A. Hart, ed. Ruth Gavison (Oxford: Clarendon Press 1987) 357 o. gyűjteménye
annyiban, hogy a tan „menedzselése" voltaképpen sohasem haladt túl Oxford
hatókörén.
43
Vö. pl. Bódig Mátyás Hart, Dworkin és a jogelmélet posztmetafizikai fordulata
(Budapest: Osiris 2000) [Doktori mestermunkák].
44
Sydney egyetemén hallgatóságom 1986-ban három könyvön csüngött:
HARTén, hogy a jogot megismerje, DwORKiNén, hogy az amerikai keleti és nyuga-
ti partszegély „politikailag korrekt" érvelésmódjával éljen, s az akkor még ifjú
 Gyarlóságot e m e l ü n k ezzel az erény magaslatára? Korántsem. In-
kább látleletként rögzítünk látszólagos p á r h u z a m o s s á g o k a t : miként
váltotta fel a g o n d o l k o d á s r a k é s z t e t é s e u r ó p a i konti-
nentális h a g y o m á n y á t - ami KELSEN és köre esetében évtizedek fárad-
hatatlan töprengésén és vitáin keresztül született p é l d a é r t é k ű m ű v e k
tömkelegével hitelesítette s egyben fémjelezte m a g á t a XX. század első
felében - a g o n d o l k o d á s m e g s z a b á s á n a k újfajta hagyo-
m á n n y á válása a HART-recepció n y o m á n az angolul beszélő civilizáci-
óban a XX. század m á s o d i k felében? Itt és most m e g n e m válaszolható
kérdésként tehát: miként lehetséges, h o g y egy század eleji n é m e t -
osztrák liberális h a g y o m á n y többé-kevésbé nyitott gondolkodásra
serkentő típusa egy zártabb gondolkodási h a g y o m á n y t eredeztető
gondolkodási h a g y o m á n y n a k adja át helyét, olyan szellemi környe-
zetben, a m e l y b e n esetleg magából a liberális h a g y o m á n y b ó l válnak
részek ú j m ó d i (tán az embertelenség n é h á n y korábbi mintájánál is kí-
méletlenebb) k o n f o r m i z m u s o k teremtőjévé, önként vállalt kalodává?

(HART mint a századutó KELSEN je?) Mindenesetre a fenti d i l e m m á k

megválaszolásától függetlenül tény, h o g y n é h á n y évtizeden belül
HART azzá vált az angol-amerikai világ számára és k ö r ü l m é n y e i közt,
m i n t ami KELSEN - t á r s a d a l o m t u d o m á n y i l a g WEBERrel alapozottan -
m e g é r d e m e l t e n lehetett az európai kontinens számára egy közvetlen
előzményül szolgáló megelőző korban és világrend feltételei közt.
Mindaz, ami k ö z t ü k különbség, egyként írható m i n d a véletlen, mind
a szellemi környezetüket formáló kultúra számlájára; s ez messze
t ú l m u t a t a jelen körben vállalt problematika keretein.

HUGH COLLINS azóta meghaladott ifjúkori kalandkeresésén [Marxism and Law

(Oxford: Oxford University Press 1982)], hogy lázonghasson szülei generációja s
1968 óta általuk visszatérően elpusztításra ítélt „burzsoá jogállamisága" felett.
Ekkor szőttem bele előadásaim háttéranyagaként közép-európai látképembe a
MARXizmus valláspótlékszerű érvényesítése pusztító mellékhatásait, mint ami -
ahogyan akkoriban a meglepő kontrasztot hangsúlyoztam - mégis megfér egy
izgalmas s a vállalandó felelősség tudatában egyértelműen termékeny jelennel;
amennyiben megnyomorítottságunk s gúzsba kötöttségünk ellenére e ránk kény-
szerített táncrend mint egyidejűleg kényszerzubbony és védemyő alatt mind-
azonáltal a gondolkodás legkülönfélébb irányai nálunk mégis megfogannak; sőt,
egy sincs közöttük, mely úgy, mint náluk, mindenekelőtt a liberális tradícióiról
híres Nagy-Britannia szabad világában, minden tánchoz egyetlen cserépkályhától
- ti. a HARTitól - ellejtést és visszalejtést kötelező receptként rendelne.
 A XX. században a világtérkép fő mozgásirányait megszabó súly-
pontok tolódtak el, stílusok és mentalitások, világképek és hagyomá-
nyos megközelítések új értelmet és jelentést nyertek, eddig meggyő-
ződéssel vallott értékekre eltérő vagy többletfény vetült; sőt, bizonyos
mértékben átértékelődtek s újraíródtak azok a régi ellentétek vagy
egymásnak feszülések is, amiket eddig szokásosan akár német-
francia, akár kontinentális-angolszász gondolkodásmódok különbsé-
geként jelöltek meg.45 A jogi irodalomban többször leírtán határozot-
tan tudni véljük, hogy a jogszemléletek körében az európai klasszikus
nemzetállami kodifikációk NAPÓLEONi kora óta hagyományosuk pozi-
tivizmus földcsuszamlásszerű megrázkódtatása, oldódása következett
be (részben a két világháború közt felgyülemlett tapasztalatokra vála-
szul) a II. világháború után,46 s a tudományfilozófiai, módszertani,
nyelvfilozófiai úttörés mind azon továbblépés irányában hatott, amit
történetesen HART öntött először önálló jogi világképet megalapozó
formába (s ami egyébként is otthonosabban érezhette magát az angol-
amerikai filozófiai hagyomány eddig kialakult keretei között).
Társadalomtudományi-szociológiai megalapozással (WEBER) az
európai kontinens jogszemléletének formábaöntése (KELSEN)47 -
szembesítve egyfelől a szabadjogi kihívással (EHRLICH) s másfelől az
igazságosság, célszerűség és jogbiztonság dilemmájával mint a
jogeszme lehetséges antinómiáival (RADBRUCH) - bizonyosan a XX.
századi jogtudomány egyik legnagyobb fegyverténye és maradandó
teljesítménye. Tudományszerű kihívását ugyanakkor kétségkívül az
angol-amerikai jogi gondolkodás vállalta magára. Ezért állíthatom

45
A rendkívülien szerteágazó kérdéskörnek csupán egyetlen szakmai vonat-
kozása az európai uniós jogi egységesülés kihívása, ami máris roppant (s prag-
matikus realizmusoktól forradalmi utópiákig ívelő) vitákat eredeztetett egyfelől a
kontinentális civiljogi és angolszász common law berendezkedés közt közel egy
évezrede feszülő különállás meghaladhatósága, másfelől egy közös magánjogi
kodifikáció lehetősége tekintetében. Vö. a szerzőtől 'Kodifikáció az ezredforduló
perspektívájában: Utószó' in Varga Csaba A kodifikáció mint társadalmi-történelmi
jelenség [1979] jav. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 379^03. o.
46
Legutóbb pl. a szerzőtől 'Az angol-amerikai és a kontinentális-francia jogi
hagyományok találkozásának peremvidékén: Kanadai fejlemények és tapasztala-
tok' Jogtudományi Közlöny LVII (2002. július-augusztus) 7-8, 309-322. o.
47
Azon értelmezéshez, miszerint KELSEN műve voltaképpen az európai kon-
tinentális „jogászi világnézet" mint professzionális deontológia követelmény-
rendszerének érvényre juttatása egy e tekintetben rendszeres következetességgel
felépített jogtanban, vö. Varga Csaba 'Kelsen Tiszta jogtana tegnap, ma és holnap'
Jogtudományi Közlöny XLIV (1989) 1, 22-25. o.
ellentmondás felvállalása nélkül, pusztán szakmai alapú meggyőző-
déssel, hogy a jogbölcselet pantheonjában képzeletemben a MAX
WEBER és H A N S KELSEN (valamint az előbbi okokból általam még
meghatározó fontosságúnak érzett EUGEN EHRLICH és GUSTAV
RADBRUCH) által elfoglalandó helyek mellett - a század második felét
és az angol-amerikai jogi hagyományokat egyként képviselően - saját
értékítéletem szerint is H . L. A . HART és RONALD M . DWORKIN foglal-
ják el.48
*

(A teoretikus recepció kérdése) Mindez magától értetődően indokolja a

kérdést: vajon „lehetséges-e és megtörtént-e, s ha igen, mennyiben ha-
ladt előre a HARTi elmélet recepciója a hazai jogi gondolkodásban" 49 ?
Véleményem szerint a befogadás nem csupán HART, de (főként a
jogbölcselet iránt a hazai politikai filozófia oldaláról megnyilatkozó
érdeklődésnek köszönhetően s az előkészületben álló magyar fordítá-
sok címlistáját is figyelembe véve) DWORKIN tekintetében már nagy-
mértékben szintén megtörtént - annak mértékéig bizonyosan, amit az
egyetemes emberi gondolkodás alakulásában ténylegesen játszott (s a
jövő perspektívájában majdan bizonnyal igazolhatónak tetsző) szere-
pük valóban megkíván. Hiszen egy ilyen összevetésben, recepciós ha-
tásfelmérésben kézenfekvőként adódik a megállapítás: épp e két gon-
dolkodó hangsúlyos jelenléte honi vitáinkban50 máris határozottan
erőteljesebb, mint amivel más, pusztán szakmailag talán nem kevésbé
fontos, sőt a kontinentális gondolkodás szelleméhez, belső megújulási
lehetőségei teljesebb feltárásához esetleg egyenesen mellőzhetetlenebb

48
Néhány alapszövegük magyar fordítására s alapbibliográfiájukra lásd Jog és
filozófia Antológia a XX. század jogi gondolkodása köréből, 3. bőv. kiad. szerk.
Varga Csaba (Budapest: Szent István Társulat 2001) xii + 497 o. [Jogfilozófiák], ill.
Hans Kelsen Tiszta jogtan ford. Bibó István, szerk. Varga Csaba (Budapest: Eötvös
Loránd Tudományegyetem Bibó István Szakkollégium 1988) XXII + 106 o. [Jogfi-
lozófiák], valamint ma is talán legjobbként Péteri Zoltán 'Gustav Radbruch és a
relativista jogfilozófia néhány kérdése' MTA Állam- és Jogtudományi Intézet Értesí-
tője II (1959), 183-221. o.
49
H. L. A. Hart Tudományos profil, összeáll. Cs. Kiss Lajos és Takács Péter
(Budapest: ELTE ÁJK 2001), 20. o. [ELTE ÁJK Miscellanea 4].
50
P l . K i s JÁNOS, KROKOVAY ZSOLT é s HUORANSZKY FERENC a p o l i t i k a i f i l o z ó f i a ,
BÓDIG MÁTYÁS é s GYŐRFY TAMÁS a j o g f i l o z ó f i a , HALMAI GÁBOR p e d i g e g y a l k a l -
mazott alkotmányfilozófia oldaláról.
területeken egyáltalán találkozhatunk.51 A helyzet teljesebb térképé-
nek felvázolása híján bajos lenne bármiféle látleletet e körben elha-
markodottan megelőlegeznünk. Annyit mindazonáltal mégis eleve
rögzíthetünk, hogy honi jogi gondolkodásunkból a II. világháború
utáni drasztikus kényszerváltással - jelesül a kommunizmus s a
MARXizmus kényszer-importjával - kikopott a XIX. század végének
gazdag német jogfilozófiai és jogdogmatikai problematikája; soha nem
is vezetődött be kérdésfeltevéseinkbe (a hagyományosan francia ori-
entáltságú Balkánnal ellentétben) a XIX. és XX. század fordulójának
francia virágzása (így GÉNY humanizáló szabadjogisága, DUGUIT
szolidarizmus-elmélete vagy HAURlOU-nak a nyelvi aktus-elméletet
több ponton megelőlegező institucionalizmusa52); eseti említései elle-
nére feldolgozatlan EHRLICH és RADBRUCH voltaképpeni üzenete; terra
incognita a két háború közötti belga megtermékenyítő dilemma a jog
technikai szerepjátszásáról s a jogi transzformáció lényegéről;53 kuta-

51
Aligha vonhatók le egyelőre vérmes következtetések annak meglepő példá-
jából, hogy mintha - legalábbis a német jogfilozófia körében - HART analitikus
pozitivizmusa kezdene visszavonulni ama szűkebbre szabott helyre, ami brit
recepcióját első évtizedében jelentette. Olyan szintézisek, mint Arthur Kaufmann
Rechtsphilosophie in der Nach-Neuzeit Abschiedsvorlesung, 2. Aufl. (Heidelberg:
Decker & Müller 1992) xiii + 61 o. [Heidelberger Forum 64] vagy Helmut Coing A
jogfilozófia alapjai [Grundzüge der Rechtsphilosophie 5. Aufl. (Berlin & N e w York:
de Gruyter 1993)] ford. Szabó Béla (Budapest: Osiris 1996) 294 o. [Osiris tanköny-
vek] immár csupán JOHN AUSTIN parancselméletéhez [Lectures on Jurisprudence
1861] viszonyában, jog és erkölcs elhatárolása kísérleteként tárgyalják, mások -
pl. Einführung in Rechtsphilosophie und Rechtstheorie der Gegenwart hrsg. Arthur
Kaufmann & Winfried Hassemer, 4. Aufl. (Heidelberg: Müller 1985) xxvi + 445 o.
[Uni-Taschenbücher 593], Du positivisme juridique (Centre de Philosophie
politique et juridique de l'Université de Caen 1988) 123 o. [Cahiers de philo-
sophie politique et juridique 13], avagy a Juristen Ein biographisches Lexikon von
der Antike bis z u m 20. Jahrhundert, hrsg. Michael Stolleis (München: Beck 1995)
- említésre sem méltatják.
52
Pl. François Gény Méthode d'interprétation des sources en droit privé positif (Pa-
ris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1899) és Science et Technique en
droit privé positif I-IV (Paris: Sirey 1913-1930); Léon Duguit Le droit social, le droit
individuel et la transformation de l'État (Paris: Alcan 1908) 154 o. [Bibliothèque de
philosophie contemporaine] és összegezve La concepcion solidarista de la sociedad
(La Habana 1924); Maurice Hauriou Principes de droit public (Paris: Sirey & Journal
du Palaist / Larose & Ténin 1910) xi + 734 o.
53
Pl. különösen Jean Dabin La technique de l'élaboration du droit positif
spécialement du droit privé (Bruxelles: Bruylant & Paris: Sirey 1935) xii + 637 o.
tási szinten ismeretlen a skandináv realizmusnak még a gondolkodási
módja 5 4 is.
Vagyis egy egyébként kívánatos recepció lehetőségének és előreha-
ladottságának az önmagában teljességgel jogos kérdésfeltevése mintha
megelőzné annak talán szintén nem oktalan, hiszen előzetes választ
igénylő kérdését: vajon milyen irányban is haladjon jogi reflexiónk
egyáltalán a jövőben? Miképpen sáfárkodtunk eddig saját múltunkkal
és hagyományainkkal? Mennyire sikerült mindezekbe beépítenünk
kontinensünk velünk közös gyökérzetből egykori és közelmúltunkban
vagy éppen féljelenünkben kifejlődött különféle gondolkodási módo-
kat, iskolákat, problémaérzékenységeket s módszertani választásokat?
Avagy elgondolható-e (netalán: egyenesen kívánatos-e), hogy esetleg
ma már anélkül is elbűvölődjünk varázslatszerű megnyilatkozásoktól,
hogy előzetesen kialakíthattuk volna saját hagyományainkat, amik
ilyenekként nemcsak közös tapasztalatok megőrzésére szolgálnak, de
eljárási módokat is kínálnak a k o m m u n i z m u s utáni jogállami átme-
netben s az európai csatlakozás perspektívájában egyébként is egy-
másra halmozódó kihívásokra a d a n d ó válaszaink újragondolásához,
mindenkori adaptálódásunkhoz, egész gondolkodásunk folyamatos,
egyben persze a múlt irányában is (vissza)szervesülő megújulásá-
hoz? 55
Kellő bölcsességgel, úgy vélem, örvendhetünk a helyzetnek, hogy
Magyarországon az immár valóban számos jogi karon belül, sőt böl-
csészköröket (filozófusokat, politikai és társadalomelméleti gondol-
kodókat) egyaránt magában foglalóan a jogfilozófia gyakorlati műve-
lésének eltérő generációi, különirányú hagyományai, változatos
módszertani preferenciái alakultak ki, s mindezek közös vitákra képe-
sen, akadálytalanul, egyaránt a szellem érvelő eszközeivel egymásnak

54
Átfogó értékelésére lásd a szerzőtől 'Skandináv jogi realizmus' in Jogbölcse-
let, 81-91. o., kulcsszövegeire Scandinavian Legal Realism / Skandináv jogi realizmus
szerk. Visegrády Antal (Budapest: Szent István Társulat 2003) XXXVIII + 160 o.
[Philosophiae Iuris / Jogfilozófiák], néhány fordítására pedig Modern polgári
jogelméleti tanulmányok szerk. Varga Csaba (Budapest: Magyar Tudományos Aka-
démia Állam- és Jogtudományi Intézete 1977) 145 o., valamint Jog és filozófia An-
tológia a század első felének polgári jogelméleti irodalma köréből, szerk. Varga
Csaba (Budapest: Akadémiai Kiadó 1981) 383 o.
55
Vö. a szerzőtől 'Jogtudományunk az ezredvégen' in Iustum, aequum, salutare
Emlékkönyv Zlinszky János tiszteletére, szerk. Bánrévy Gábor, Jobbágyi Gábor,
Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 1998), 298-314. o. [A Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei 1].
is feszülve haladnak közös tudományunk útján tovább. Önmagában
már az sem tanulság nélküli, hogy - amennyiben a kultúra evilági di-
menzióinak roppant eltérései bármiféle összehasonlításra egyáltalán
módot adnak - ez eleve többnek, gazdagabb és ennyiben életképesebb
hátországról tanúskodónak tetszik, mint az a sivárság, ami szülő ho-
nában a „HART-csodát" egykor - mint láttuk - megelőzte, majd az a
sem bőségtől, sem vállalkozókedv túláradásáról éppen nem tanúsko-
dó cserépkályha-effektus, ami pedig „HART-jelenség" gyanánt követ-
te.
Az élő gondolkodástól n e m idegen a befogadás, amiként n e m ide-
gen a hagyományőrzés sem. A maga módján és mindenkor kényes, de
megőrzendő egyensúlyában mindkettő az éppen adott folytonosság-
ban az azonosként megmaradás s a válaszadásban megújulás egysé-
gét, érzékeny kiegyensúlyozódását szolgálja.
 ÖNMAGÁT FELEMELŐ EMBER?
Korunk racionalizmusának dilemmái*

„A Homo Europaeus [...] a teremtő princípium

helyére odaültette az Észt, saját eszét, s ez el-
foglalta lelkének helyét is, így megfosztva
magát minden transzcendenciától, lett egyre
inkább erkölcstelen, lélektelen, istentelen."*

„Nem a jogok adják meg a szabadságot, ha-

nem az eleve bírt belső, a szabadság szerzi
meg hozzáillő jogait."t

(Gondolkodásunk problémássá válása) „Vajon a tudományok és a művé-

szetek haladása az erkölcsök romlását vagy javulását segítette-e elő?"
- hangzott a kérdés már a dijoni akadémia pályatételeként megfogal-
mazottan negyed évezrednél is több idő előtt, s talán ma sincs kérdés,
mely sürgetőbben kiáltana válasz után, mint ez, amelyik - mánkra
vonatkoztatottan - korunk emberképe és (tán még fontosabbként) jö-
vőképünkben az ember helye és minősége iránt érdeklődik.
„Isten meghalt!" - kiáltott föl a hegyekből leszállva, magára ma-
radtan szívéhez fordulva FRIEDRICH NIETZSCHE Zarathustrája;1 s ma

* Első változatában in Sodródó emberiség Tanulmányok Várkonyi Nándor: Az

ötödik ember című művéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest: Széphalom
Könyvműhely 2000), 61-93. o.
f
Várkonyi Nándor Az ötödik ember I—III, szerk. Mezey Katalin, III (Budapest:
Széphalom Könyvműhely 1997), 41. o.
t Uo., 266. o.
1
Friedrich Nietzsche Also sprach Zarathustra [1884-18881 [Zarathustra Minde-
neknek szóló és senkinek se való könyv, ford. Fényes Samu, 2. kiad. (Budapest:
Világirodalom Könyvkiadó 1922) 408 o. (Nietzsche válogatott munkái} és 'így
szólott Zarathustra (Könyv mindenkinek és senkinek)' in Friedrich Nietzsche
Válogatott írásai ford. Szabó Ede (Budapest: Gondolat 1972), 219-295. o. {„Ez a vén
már tudjuk, hogy saját értelme szerint igazat szólott, hiszen korát fe-
jezte ki jelképi erővel, és éppen ezért megfordított logikával.

„ N e m isten halt m e g - jegyzi m a j d m e g egy, a g o n d o l k o d ó elmét m é g

inkább taszítóan m a g a b í z ó k o r b a n VÁRKONYI NÁNDOR - , h a n e m az
ember, é p p e n azért, mert kiölte magából az istenit." 2

Hogyan lehetséges mindez? Mi vezethetett ide? Emberfők sokasá-

ga viaskodott a fenti néhány kérdésből is kibontható problémaözönnel
generációk óta, s adott rá az életviszonyok úgyszólván teljes körére
kiterjedő választ. Nos, ezek ismétlése vagy csupasz összegzése aligha
lehet itt és most feladatunk. Annál is kevésbé, mert személyemben a
jogbölcselet művelője már legsajátabb kutatási területén is hosszabb
ideje szembesült olyan problémakörökkel, amik mindmáig úgyszól-
ván feloldhatatlan dilemmáknak bizonyultak, 3 és amelyek pontosan
ugyanazon alapkérdéseket előfeltételezik, amiket VÁRKONYI NÁNDOR
már - részben életműve egészében, részben Az ötödik ember perspektí-
vájának felidézésében - éppen gondolkodói vívódása vezérlő témájául
kiválasztott. Ennek megfelelően egyik alapvető kérdésem a mélyebb
emberi tudás, a bölcsesség kiveszése kultúránkból azáltal, hogy tu-
dásszerzésében az ember kizárólagossá tette a megismerésnek a RENÉ
ÖESCARTES-i individuális én cogito]ában kifejezésre juttatott ún.
módszeres útjait; a másik pedig az ember belső önkiüresedése azáltal,
hogy önnön lényegét, a sajátszerűen emberhez fűződő értékeket és
választásokat modern civilizációjában tetszőlegessé (személyes vagy
demokratikus csoporttöbbség akaratának véletlenszerű függvényévé)
tette.
Látni fogjuk, hogy mai látszólagos elidegenedettsége, egy száraz-
nak tekintett szakma szócséplésébe menekült ezoterikussága ellenére
a jog a környező emberi kultúra egyik legérzékenyebb tükre, éppen
mert legalapvetőbb dilemmáinak az „igen" és „nem" éles terminusai-
ban megfogalmazására kényszerített megválaszolója. A jogászi menta-

szent még nem is hallotta erdejében, hogy I s t e n m e g h a l t ! " - 224. o.}

{Gondolkodók}].
2
Várkonyi, 316. o.
3
Vö. a szerzőtől mindenekelőtt A jogi gondolkodás paradigmái [1996] átdolg. és
bőv. 2. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004) 504 o., megalapozó kutatások
foglalataként pedig A bírói ténymegállapítási folyamat természete [1992] jav. és bőv.
2. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2001, 32003) 210 o. és A jog mint folyamat
(Budapest: Osiris 1999) 430 o. [Osiris könyvtár: Jog].
litás és gondolkodás így függvénye, kifejeződése s egyben instrumen-
tális alakítója is a társadalomban a természetről és az emberről, ezek
mozgatóiról és rendeltetéséről vallott világképnek.

(A ráció szerepe) Emberi megismerésünk útjának, bármikor lezajló

szövegértelmezéseink tényleges lefolyásának mai tudományfilozófiai
rekonstrukciójából egyértelműen kiderül, hogy az ember mesterséges
valóságteremtő szerepében a hagyományhoz mindenkor saját szemé-
lyisége, adottságai alapján viszonyul. Tehát h u m á n realitás-konstruá-
lás jelenléte kimutatható akkor is, amikor tudományos mezben fellép-
ve az ember ú g y m o n d pusztán valóságtükrözésre, érvényesülő tör-
vényszerűségek megfogalmazására, adott előfeltételekből csupán kö-
vetkeztetésre törekszik. Konstruktív maga a nyelv, aminek használa-
tával gondolkodik; normatív erejű az a világlátás, fogalmi készlet, sőt
egyetemesként kimunkált ún. tudományos módszertan is, amin belül
válaszok iránt tapogatózik.
Nyelv és t u d o m á n y objektiválására irányuló mindenkor megújuló
erőfeszítéseink ellenére biztonságkeresési kísérletünkből végső soron
csak a fogalmi megalapozás viszonylagossága, a logizáló levezetések
ingatag alapja, az intellektualizmus gőgjének fedezetlen meddősége
b u k k a n elő elért vívmányként. Konklúziónknak mégsem kell pesszi-
mistává, a puszta énfelmutatás szolipszizmusának hírnökévé válnia.
Hiszen ha a ráció n e m is lelhetett önmagában szilárd f u n d a m e n t u m r a ,
találkozásában az emberi gyakorlat visszajelzéseivel, generációknak
az élet alapdolgaiban mutatkozó sikerességével mégis iránymutatóvá
válhatott. 4
Hol helyezkedik hát el a ráció emberi képességeink és megnyilat-
kozásaink sorában? Lehetőségeink teljességét képviseli-e, vagy maga
is eszköz lévén, ahhoz férhet csak közel, aminek megragadására saját
szűrőjével egyszersmind képesnek is bizonyult? Igaz-e, hogy bármifé-
le ilyen átszűrés 5 egyneműsítéssel, az egyneműsítés pedig elszegényí-

4
A szerző megfogalmazásában - mindenekelőtt az ember társadalmi gondol-
kodásában az autopoietikus rendszerválaszra felfűzve - vö. A bíró ténymegállapí-
tási folyamat..., 5. fej. és A jogi gondolkodás paradigmái, 5.3. s 7. pont, valamint XI.
függelék.
5
'Filtering', ami a logikai értelmezhetőség határain túl egyszersmind 'ugrás'
[jump], s ezzel - eredendő céljának megfelelően - 'átalakítás' [transformation] is.
téssel, a z a k k o r m é g a d o t t t e l j e s s é g s z é t p o r l a s z t á s á v a l , v a g y i s m i n d e n
i n s t r u m e n t á l i s t ü k ö r n e k saját lehetőségei és szükségletei szerint tör-
vényszerűen bekövetkező torzításával egyértelmű?6
Lehetséges-e, h o g y világunk bár összetett, mégis megszakítatlan
egységének különálló törvények véges soraként történő kifejezésével
ebből az e r e d e n d ő e n osztatlan egységből valami szegényesen művit,
néhány rudimentáris szabályra visszavezetetten egy merőben mester-
kélt, p u s z t á n m ű v e l e t i repetíciót k r e á l t u n k ? 7 E l g o n d o l h a t ó - e , h o g y a
világ emberi elgondolásához használt egyébként sikeres eszközeink
m a j d m a g u k lesznek végül úrrá rajtunk? Vállalható-e hát, h o g y
egyébként b á m u l a t o s egymásra következésükben sikert sikerre hal-
m o z ó k é s z s é g e i n k k i t e l j e s í t é s é n e k a céljait f o g j a m a j d s z o l g á l n i éle-

Jogi összefüggésben vö. pl. Aleksander Peczenik 'Non-equivalent Transforma-

tions and the Law' in Reasoning on Legal Reasoning ed. Aleksander Peczenik &
Jyrki Uusitalo (Vammala: Vammala Kirjapaino Oy 1979), 47-64. o. [The Society of
Finnish Lawyers Publications, D/6].
6
„A természet [...] egyáltalán nem ésszerű, egészen más tényezőkkel dolgo-
zik, mint az értelem. így elsősorban nem azonos és folytonosan ismétlődő egysé-
gekkel, azaz mennyiségekkel, hanem hasonlótlan, önálló és sohasem ismétlődő
minőségek végtelen sokaságával. [...] Midőn mi számokat, azaz egységeket, azo-
nosságokat, ismétlődéseket, más szóval szabályokat, törvényeket »ismerünk fel«
a természetben, valójában nem teszünk egyebet, mint értelmünk absztrakcióit
vetítjük vissza rá, a magunk képére formáljuk, emberszabásúvá tesszük, ésszerű-
sítjük, meghamisítjuk." Várkonyi, 44. o. Hadd idézzem minderre még VÁRKONYI
eszmetársának kifejező megfogalmazású, tudományosan pontos megállapítását:
„érzéki világunk alakzatai, a képzetek nem véglegesek és nem is nagyon reálisak.
Egyik alakzat a másikba átolvad, és az alakzatok eléggé megszokáson, valahogy
emberi konvención múlnak, mialatt valóságalapjuk nem túlságosan stabil. Az
embernek elképzelhetetlen erőfeszítésre volt szüksége ahhoz, hogy a szilárd tár-
gyi világ formáit megalkossa. Mert ezek tulajdonképpen nincsenek, hanem a va-
lóságból ezeket mi szűrjük. A tárgyak a valóságban nem ilyenek, azokat az ember
formálja. Valószínűleg ez volt az, amit a történet előtt a görögség megalkotott, a
szemlélet végleges formái, a geometria, az emberi test, a zenei és költői ritmus, az
épület, a matematika. Olyan renden nyugvó konvenció, amely az ember számára
a tájékozódást biztosítja. [...] Szemünk nem azt látja, ami van, hanem a valóságból
kiemeli azt, ami számunkra fontos, és azt alakba önti. A látás nem szimpla ész-
revevés, vagyis konstatált tény, hanem kiemelésen alapuló új szerkezet és alak-
zat." Hamvas Béla 'Logika és ellentmondás (Stéphan Lupasco)' in uő. Szarepta /
64-es cikkek (Budapest: Médio é.n.), 342-343. és 343. o. [Hamvas Béla művei 14].
7
,,[A]z örök törvények felismeréséért vívott verejtékes harca velejében nem
egyéb, mint saját törvényeinek beleképzelése a természet rendjébe" - írja Várko-
nyi (44. o.), majd hozzáteszi: csupán az aktuális okozatiság leírása tudomány, ám
a múltbéli repetíció extrapolálása a jövőbe már hit kérdése.
tünk? Vagyis jól tesszük-e, hogy maholnap egyre inkább már - inst-
rumentumainkat transzcendens hatalomként kivetítve, egyben egye-
temesként feltüntetve - eleve e pusztán eszközeink által lehetővé tett
körben gondolkodunk?
N e m kizárt, hogy a múlt üzenete teljesebb képet sugall a jelenkor
divatos, de túlzottan is magabiztos, egysíkú feleleteinél. Ezért lehetsé-
ges, hogy elfogulatlan megidézése teljesebb és távlatosabb perspektíva
ígéretét hordozza saját jövőnk tekintetében is.

(Bölcsesség és pozitív ismeret szétválása) Ma éppen n e m divatos re-

konstrukciók 8 szerint szellemi világunk minden ízében kibogozhatat-
lanul, sőt elemi részeiben is szétválaszthatatlanul kétfajta ösztönzés
folytonos egymásrahatásából tevődik össze:
• egyfelől szellemi létünk nem, vagy alig fogalmiasított inspiráci-
óiból, mely megélt életünknek érzelmileg is táplált és erkölcsi-
leg átélt tapasztalatai, vágyai és félelmei, a b e n n ü n k élő isten-
séghez f ű z ő d ő kontempláció sugallatai, értékképzeteink, tu-
datalattinkból is feltörő késztetések és korlátozások, a min-
dennapokból leszűrt tapasztalások mindenkori összessége go-
molygó egymásra halmozódásával épül b e n n ü n k napról napra.
Mindenkori cselekvésünkben ez hajt vagy fékez, ez erősít meg,
s elgondolható irányok követhetőségében ez bizonytalanít el
bennünket. Röviden: ez az, amit az egyén vagy közössége
g y a k o r l a t i t a p a s z t a l a t a k é n t nevesítünk, fogalmia-
sításának vagy formális kifejezésének szüksége esetén pedig a
'problémamegoldás', 'feltalálás' vagy 'válaszkeresés' Togikájá'-
nak nevezünk - és köznapi egyszerűséggel 'életbölcsesség'-
ként, a n e m formális ismeretátvitelen (iskolázáson) alapuló kul-
túrákban pedig 'mindennapi bölcsesség'-ként tartunk számon -
; s ez az, ami eredeti isteni teremtésre, kinyilatkoztatásra visz-
szavezethető forrásaitól eltávolodva, transzcendens (mert kí-
vülről kapott vagy genezisünk eredeti kegyelme folytán ben-
n ü n k élő) lényegéből kiüresítve mégis a leginkább emlékeztet
arra, ami szekuláris, materialisztikus, az értelem kizárólagossá-

8
Számomra Seyyed Hossein Nasr Knowledge and the Sacred The Gifford
Lectures, 1981 (Edinburgh: Edinburgh University Press 1981) ix + 341 o. fejtegeté-
seivel való találkozás bizonyult revelatív erejűnek e tekintetben.
 gában kritikátlanul bízó korunkban a b ö l c s e s s é g hajdani
eszményéből [sapientia; wisdom; sageness] megmaradt;
• másfelől a felhalmozott p o z i t í v (mert világunkat kimerí-
tően leírónak gondoló elvont-általános fogalomrendszerünkbe
betagoló, a vüág kölcsönös viszonyait általános formában meg-
fogalmazott elvont törvényeknek egy logikaüag szükségképpe-
ninek tetsző rendbe sorakoztatott s könyörtelenül - egy „termé-
szeti törvény" „erejével" - érvényesülőként gondolt rendszeré-
ben kifejező) i s m e r e t bői. Ez az, aminek kizárólagos hordo-
zója a tudomány, kifejtési és rendezési eszköze (analysis /
divisio / definitio //analysis /divisio - és újra így tovább - útján)
a logika. A mindenekelőtt társadalmi szinten immár évszáza-
dok óta felmerülő számos gyakorlati kétely ellenére ennek még-
is - bármiféle további megfontolás vagy fenntartás nélkül -
szokásosan alávetjük magunkat, megismertnek vélt világunk
egyedüli és kizárólagos rendező elveként ismerve el uralmát -
pedig az ismeret s az ismeretanyagból felépülő t u d o m á n y ,
valamint a benne formálisan elvégezhető műveletek rendjét
meghatározó és leíró l o g i k a még a köznapi tapasztalat sze-
rint is csupán az emberi lelemény, találékonyság, képzelőerő,
kreativitás, gyakorlati válaszadási képesség ellenőrzésének a
közegeként és eszközeként, egy antropomorf (s ezért a tudo-
mányos leírás számára közvetlenül még fel n e m dolgozható
m ó d o n , sokszínűen heterogén) emberi létünkből kivetített (te-
hát dezantropomorfizált, á m egységes és összefüggő rendszerré
felépített, vagyis éppen a néki szánt szerep betölthetősége ér-
dekében általunk tudatosan homogenizált) tudásösszesség (az-
az: egy módszeres gondolkodás krédóját valló közösségben el-
gondolható ismeretek, megfontolások, kérdésfeltevések és kö-
vetkeztetések összessége) külsődlegesített mércéjével történő
szembesítés, lemérés, valamint a menet közben szükségesnek
gondolt módosítások elvégzése céljait szolgálhatja. Az előbbi -
intuitív - logikákkal szembesítve ez utóbbit az 'igazolás'
[verificatio; justification] 'logikájá'-nak nevezzük. 9

9
CARNAPnál ez tudományfejlődésileg is szétválik, amennyiben a „naiv meg-
közelítésben kifejlett elmélet" kibontakozását mindig az „ismeretelméleti-logikai
tárgyalás" szakasza követi. Rudolf Carnap The Logical Syntax of Language (New
York: Harcourt, Brace & Co. 1937), 1-2. o.
Történelmileg a k ö z ö s - bölcsességet és ismeretet e g y m á s t ó l m é g szét
n e m v á l a s z t ó - e m b e r i t u d á s b ó l s z a k a d t ( s a r j a d t é s s a r k í t t a t o t t ) ki
mindkettő. Mihelyt azonban szétváltak,
• e b b ő l a k ö z ö s e m b e r i t u d á s b ó l f a k a d t , m a j d k ü l ö n ü l t el a m e g -
f o g h a t ó és b i z o n y í t h a t ó (mert m e g f o g a l m a z o t t t ö r v é n y e k fo-
g a l m i b i z t o n s á g á b a z á r h a t ó ) t u d á s k e r e s é s e . E b b ő l lett a t u -
d o m á n y , m e l y saját ö n n ö n e s z m é n y e i n e k a k ü l s ő kivetíté-
sével további biztonsági f o g ó d z ó k é n t az általa m e g f o g a l m a z o t t
tételek rendezésére (koherencia), új tételek beiktatására (deduk-
tív k ö v e t k e z t e t é s ) , kiegészítésül p e d i g t o v á b b i , h a s o n l ó b i z t o n -
s á g g a l a z o n b a n le n e m v o n h a t ó t é t e l e k m e g f o g a l m a z h a t á s á r a
(induktív következtetés) egyszersmind létrehozta a mos
geometricus e s z m é n y ű módszertant: a logikát - feloldva s ma-
g á h o z hasonítva ezzel mindazt, amit bármiféle emberi tapaszta-
lásból és h a g y o m á n y o s bölcsességből a m a g a rendszerkritériu-
m o k a t állító k ö z e g é b e át t u d o t t szűrni;10

10
N e m véletlen ezért, hogy a „filozófia" ma a logikai elemzés tudományára
korlátozódik, a lételméletet pedig felfalta az ismeretelmélet. Lásd erre pontosan
ilyen értelemben Seyyed Hossein Nasr 'Contemporary Western Man between the
Rim and the Axis' in uő. Islam and the Plight of Modern Man (London & New York:
Longman 1975), különösen 5. o.
A fenti fejleménynek jellegzetes jegye egyebeken túl a fogalmi kifejezés
kétpólusú mivolta, az a - saját konstrukciós elvén túl - teljességgel érzéketlen és
kifejezéstelen d i c h o t o m i k u s építkezés, amelyik egy tetszőleges fogalmi
teljességben bármit önmaga tagadásával foglal halmazba, fogalmi kifejtésében
pedig a véletlenszerűen adódó mást - akkor is, ha ez utóbbi efemer, kivételes,
bármiféle lényegi meghatározása szerint eltérő elvből építkező is - az előbbivel
l o g i k a i l a g egy szintre hozza, hiszen ezzel mindkettőt egymás kompleme-
terévé avatja. A fogalmi teljesség ellentétpárjai eleve avult, hamis konstrukciók -
Hamvas 'Logika és ellentmondás', 346. o. például a 'véges' és 'végtelen' csupasz
kettőssége mellett a „transzfinit" lehetőségéről („mindig vannak véges határok,
amelyeket állandóan átlépnek, és a határokat kitágítják"), a 'racionális' és 'irraci-
onális' mellett pedig a „transzracionális" lehetőségéről („a gondolatot az észnek
eddigi határain túl tudja feszíteni anélkül, hogy az esztelen vagy irracionális le-
gyen") is szól - ; a fogalmi kifejtés megoldási változatai pedig hasonló logikai ér-
tékkel (pl. fogalmi hasítással) lehetnek pusztán doktriner azonosítást é s / v a g y
szétválasztást kifejezők, mint ahogy lehetnek érdemi megoldásra ösztönzők is.
Hamis azonosságot sugall például egyidejűleg egy értéknek és tagadásának va-
lamilyen nyilvánvalóan közös nem-fogalom alá vonása, amiként konnotációjában
a 'konzervativizmus' és 'liberalizmus' dichotomizálása (egy közös lehetőségnek
eltérő irányú megvalósulásként, irányként láttatása) is - amennyiben kiderül,
hogy történetesen gyakorlatában az egyik pozitív program, társadalomépítő erő,
 • a többit pedig véletlen és jelentéktelen jelenségvilágbeli előfor-
dulásként, érzékeink játékaként, lelki történésként, vagy egy-
szerűen fantáziánk működéseként - tehát esetleges emberi mi-
voltunknak betudható történelmi akcidenciaként - magára-
hagyva, hátrahagyta a t u d o m á n y nézőpontjából érdektelen,
mert egészében kezelhetetlen m i n d e n n a p i l é t számá-
ra. Ez utóbbi legfeljebb csak egyedi devianciák kezelésekor
vagy kivételes válságok menedzselésekor, tehát alkalmilag vál-
hat csupán relevánssá (ekkor sem mint bármiféle tudományos
megfontolás alapja, hanem pusztán mint a kérdéses deviancia-
kezelés vagy válságmenedzselés érdekében immár t u d o m á n y o s
módszerességgel feldolgozandó esettömeg - azaz merő akci-
denciák empíriája - a t u d o m á n y számára).

S z e n t BONAVENTURA, DUNS SCOTUS, AQUINÓI S z e n t TAMÁS a m é r -

földkövei annak a szellemi építkezésnek, amely a hajdani osztatlan
emberi bölcsesség középpontjában álló istenség gondolatát kiemelte
eredeti közegéből, s a módszeresség, az ismeretre visszavezethető tu-
dás, a logikai eszményű fogalmi következés értelmében besorozta
magát a teologikus világlátást is a tudományok sorába. 11 Ennek során
egyebek közt Szent PÁL, Szent ÁGOSTON hagyatékából átmentette
mindazt, amit átmenteni tudott; a többi pedig i m m á r o n csupán csöke-
vényes folytatást nyerhetett egy-egy akkortól kezdve besorozhatat-

konstruktivitás, azaz egy önmagában is működőképes potenciál, a másiké vi-

szont jobbára korlátok megvonása, határok szabása, utak lezárása, vagyis de-
konstruktivitás, tehát inkább pusztán kritika, valami már fennállónak a folytonos
bírálata, azaz valamihez mért funkcionális függés, valami már kivívott elemész-
tése dominál. Ezzel szemben pusztán szétválasztást céloz egy alkotmányi példá-
ban a (világnézeti, vallási stb.) 'semlegesség' (azaz puszta értékközömbösség),
ami helyett a 'korrektség' már specifikus értékelköteleződés nélkül is valamiféle ér-
demi válasz végiggondolására ösztönöz - továbbvíve a példát: akár az állam és az
egyház szétválasztásában, akár az állam oktatási feladata tartalmának a meghatá-
rozásában. E legutóbbi javaslatra lásd Kocsis Tamás '»Vétkesek közt cinkos aki
néma«: Kis János »Az állam semlegessége« a korrekt állam eszméjének tükrében'
Kovász [Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtani és
Technológiai Tanszék: Altern-csoport] II (1998. tavasz) 1,3-23., különösen 22. o.
11
Erről jegyzi meg egy tudománytörténész: „Nem helyettesítette a tudomány
Istent, hanem Istent azonosították a természet törvényeivel." Robert Young
'Man's Place in Nature' in Changing Perspectives in the History of Science Essays in
Honour of Joseph Needham, ed. Mikulás Teich & Robert Young (London:
Heinemann 1973), 344-438. o.
lanná minősített s jobb híján misztikusként számon tartott gondolko-
dónál, mint amilyen ECKHART Mester vagy JAKOB BÖHME volt.
Ezzel az egyre izmosodó és az emberi tudás letéteményeseként
egyre inkább kizárólagossá váló tudomány jegyében egész szellemi
lényünk is - rendkívüli bonyolultságával, kifejezhetetlenül sok és ösz-
szetett arcával egyetemben - kimondatlanul is egytőjűvé, egynéző-
pontúvá vált. Pusztán mint gondolkodó automata (a világteremtést is
egy órásmesteri cselekvésre visszavezető újkorunknak a transzmisszi-
ót fatolattyúkkal áttételező gépe s mindennek merőben mechanikus
biztonsága) m a r a d t csupán az ember e mesterségesen kialakított po-
rondon, mely - persze amennyiben racionális - a geometriától, s ezzel
egy gondolati (matematikai) valóságkonstruálástól eltanult a x i o -
m a t i z m u s e s z m é n y e szerint gondolkodik és (az ember va-
lóságos gyakorlatában lejátszódó folyamatokat eszmény-vezéreltsége
jegyében megfordítva) az i g a z o l á s l o g i k á j a szerint cselek-
szik. Mindenféle egyéb eszmény és lehetséges logika hosszú időre (ha
talán n e m is véglegesen) feledésbe merült, avagy legalábbis bizonyo-
san kikerült a t u d o m á n y érdeklődési köréből és a tudásgyarapítás hi-
vatalosan elismert forrásaiból. 12

12
E váltás, kiszorítás, kizárólagosodás tényét leplezi a tudomány részéről
minden újdonságnak „fejlődés"-ként megélése - mintha folyamatok egymásra-
következésében és egymásrarakódásában minden elem csakis egyfajta végpont
felé mutatna, és kizárólag ennek fényében s függvényeként rejthetne egyáltalán
értelmet magában. Egy ilyen magatartás nemcsak a mindenkori jelen nagyszerű-
ségét emeli ki, de egyszersmind minden más vagy korábbi állapotot szükségkép-
pen az értelmezhetetlenség sötétségébe taszít, s ezzel diszkvalifikál. A tudo-
mánytörténet körében lásd pl. Vekerdi László Tudás és tudomány (Budapest:
TypoTEX 1994) 582 o. kötetében összegyűjtött dolgozatait, különösen T u d á s és
tudomány' [1973], 158. és köv. o., valamint T u d o m á n y o s világkép - tudományos
műveltség' [1975/19761, 233. és köv. o. Egy külső nézőpontból született bírálat -
éppen mert a kölcsönösen értelmezhetetlenné tétel egyébként aligha védhető
módszerét külső jellegénél fogva nem érzékeli - még élesebben fogalmaz: „A
m ú 1 t at, ahonnan a hagyomány ered, ilyen vagy olyan társadalmi-történelmi
elemzés fényében relativizálják. Furcsa módon azonban a j e l e n bármiféle
relativizálástól mentes marad. Másként szólva, az Újszövetség szerzőit saját korá-
ban gyökerezett hamis tudattól vezéreltnek láttatják, miközben a jelenkorban
működő elemző intellektuálisan kifogástalannak tekinti s a j á t korának tuda-
tosságát. Ezzel azokat, akik pusztán villanykapcsolókat kattintgatnak vagy a rá-
dió keresőgombját csavargatják, intellektuálisan fölébe helyezi PÁL apostolnak."
Peter L. Berger A Rumor of Angels Modern Society and the Rediscovery of the
Supernatural (Garden City, New York: Doubleday 1969), 51. o.
 A fentiekből természetszerű következményként adódik, hogy a
módszeresen felépült racionális gondolkodó racionálisan igazolt gon-
dolata (először főként revolúciókkal, vérben gázolva és erőszakhoz
folyamodva, ám később a lassú és fokozatos társadalmi evolúció fi-
nom csatornáin keresztül is) társadalomformáló, sőt utóbb egyenesen
társadalomteremtő erővé vált. Ám a racionalizálás, amennyiben egy-
szersmind mechanizálja is az alapjául szolgáló folyamatokat - és a
„társadalmi mérnökösködés", social engineering képszerű kifejezése is
e gyökereket mutatja - , egyszersmind személytelenít. Felelős döntése-
inket és főként az ezekért személyünkben vállalandó felelősség gon-
dolatát a logikai „következés" kérlelhetetlenségének fügefalevelével
borítva valójában kiiktatja. 13 N e m véletlen hát, hogy a jogban, majd az
erkölcsben, s végül lépésről lépésre a társadalmi (ön)ellenőrzés továb-
bi tényezőinek esetében is számottevő (s globális összhatásukban ki-
sugárzóan meghatározó jelentőségű) kultúrákban immár hosszú idők
óta egyre határozottabban elsikkad (sőt, egyenesen mondhatatlanná
és számonkérhetetlenné válik) a mindenkori döntési helyzetben lévő
(s személyiségében a felelősségen kívül m i n d e n egyéb relációban
önmagát éppen a világ köldökének tekintő) egyén személyes felelős-
ségvállalása saját döntéseiért. Hiszen az, amit hajdani bölcsességünk
birtokában még egy személyes döntés felelősségével vállaltunk fel,
most már - „tudományos" világunkban, „haladó" korunkban, az
„ésszerűség" feltartóztathatatlan diadalmenetében - receptre kimért
(a mindenkor intézményesedő önvezérlő „tudományos közösség" ol-
vasztókemencéjében kotyvasztott típusos végtermékként elénkbe tárt)
kész tételek csupasz logikai (tehát éppen saját kritériumai szerint ha-

Jellemző a tudomány intézményesedésére, hogy önmagában a 'tudományos

fejlődés', vagyis egy új elmélet térnyerése még nem feltétlenül jelenti az „igazság"
hívebb megközelítését. Thomas S. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete [The
Structure of Scientific Revolutions, 2nd ed. (Chicago: University of Chicago Press
1970)] (Budapest: Gondolat 1984), 272. o. [Társadalomtudományi Könyvtár].
13
„Az egész újkor a bűn tényének szándékos letagadására épült fel, ez nyilat-
kozik meg abban a mesterségesen táplált morális és egzisztenciális indifferenciá-
ban, amely megteremtette a tudományt, a személytelenség apoteózisát." Hamvas
Béla 'Korszenvedélyek utólagos igazolása' in uő. Patmosz I: Esszék (Szombathely:
Életünk könyvek 1994), 162. o. [Hamvas Béla Művei 3]. Racionalizmus és erkölcsi
elidegenedés korrelációjára építi az ember elmagányosodásának mai kórleletét
Robert Nisbet The Quest for Community (San Francisco: ICS Press 1990), különösen
26. és köv. o. is {Mezei Tibor nyersfordításából a szerzőtől gondozottan 'A közös-
ség keresése' PoLíSz (2003. június-július), No. 71, 15-37. o. és (2003. augusztus-
szeptember), No. 72, 23-39. o.}.
t á r o z o t t a n s z e m é l y t e l e n , b á r m i f é l e f e l e l ő s s é g n e k m é g a g o n d o l a t á t is
elutasító) alkalmazásává csökevényesedett - i m m á r érzéketlenül (mert
é p p e n saját játékszabályai szerint illetéktelenül) ö n n ö n sorsa, elméleti
és g y a k o r l a t i k ö v e t k e z m é n y e i iránt.14
Mindeközben nemcsak a tudomány professzionalizálódott - védve
m a g á t , intézményeit és hivatásos m u n k á s a i t bármiféle támadástól,
e g y s z e r s m i n d p e r s z e (és t ö r t é n e l m i f o l y a m a t á b a n i m m á r t e t t e n é r h e -
t ő e n ) a l e h e t s é g e s é s e l ő r e v á r h a t ó ú j k i h í v á s o k t ó l is 1 5 - , d e a f o l y a m a t -
n a k f e l f e l é í v e l ő ( é r e t t , á m m á r b o m l á s á t is e l ő r e v e t í t ő ) s z a k a s z á b a n ,
a z ú j k o r h a j n a l á n m e g j e l e n t a z e n t e l l e k t ü e l t í p u s a is. 1 6 M á r p e d i g
ő az az emberfajta, aki é p p e n azért, m e r t s z a b a d o n g o n d o l k o d i k s ezt
h i v a t á s s z e r ű e n , tehát a t u d o m á n y o s racionalitásra h i v a t k o z v a cselek-
szi, 1 7 ö n m a g á t m é g a t ö r t é n e l e m í t é l ő s z é k e e l ő t t is f e l m e n t e n d ő n e k

14
Pedig bármiféle mechanikus következés lehetőségét ma már a megismerés-
tudományok egyöntetűen elutasítják. Filozófiai síkon, poszt-wlTTGENSTElNi meg-
fogalmazással élve ez mondható: „A mondatok nem tartalmaznak képeket bár-
miféleképpen magukba rejtetten. Sokkal inkább előírásoknak tekinthetők arra,
hogy alternatív valóságképeket szerkesszenek általuk." Jaakko Hintikka Logic,
Language-games and Information (Oxford: Clarendon Press 1973), 47. o.
15
Különösen a társadalomtudományi gondolkodásnak saját csapásain történő
előrehaladását (s ilyen értelemben vett előítéletességét) jelzi visszatérő kudarca
bármiféle prognosztizálásban - a Szovjetunió sorsának előrelátásától a nem-
zeteszme újrafogalmazódásáig, avagy a vallás s a család pótolhatatlanságának
felismeréséig.
16
Előzetes társadalomtudományi felmérésként lásd Lewis A. Coser Men of Ideas
A Sociologist's View (New York: The Free Press & London: Collier-Macmillan
1965) xviii + 374 o., Molnár Tamás Az értelmiség alkonya [The Decline of the
Intellectual (New Brunswick & London: Transaction Publishers 1984)] (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1996) 319 o., elgondolkodtató portré-sorozatként pedig Paul
Johnson Intellectuals (New York, etc.: Harper & Row 1988) x + 385 o. Baloldali utó-
pizmus és nemzetárulás határmezsgyéjén lásd különösen David Caute The Fellow-
travellers Intellectual Friends of Communism [1973] rev. ed. (New Haven & Lon-
don: Yale University Press 1988) 458 o. és Paul Hollander Politikai zarándokok Nyu-
gati értelmiségiek utazásai a Szovjetunióba, Kínába és Kubába, 1928-1978 [Political
Pilgrims (Oxford University Press 1981)] (Budapest: Cserépfalvi 1996 [?]) 369 o.
17
A büszke öntudatú gyakorlatias aktivizmus értelmében - „kíméletlen me-
részség, ellentmondást nem tűrő magabiztosság, a megilletőnek a követelésére, a
hagyománnyal dacolásra, a tekintély kihívására s a szemöldök összehúzására
irányuló hajlandóság" - éppen a jogászi intervencionizmus példájában lásd Alan
Dershowitz Chutzpah A Bold Call for a N e w Attitude by and toward American
Jews (Boston, Toronto, London: Little, Brown & Company 1987) ix + 378 o. (idé-
zet a védőborítón).
ítéli s a j á t j o b b í t ó n a k s z á n t - d e j e l e n k o r i t ö r t é n e l m ü n k b e n n e m r i t k á n
a l e g e m b e r t e l e n e b b s z e n v e d é s e k h e z és l e g p u s z t í t ó b b t á r s a d a l m i és
anyagi kártételekhez vezető - g o n d o l a t a i n a k valóra váltási kísérlete
k ö v e t k e z m é n y e i alól. 1 8

(Jogi voluntarizmus) A z európai kultúrában, e s z m e t ö r t é n e t b e n és tu-

d o m á n y f e j l ő d é s b e n a z AQUINÓI S z e n t TAMÁS é s RENÉ DESCARTES k ö -
zötti n é h á n y é v s z á z a d b a n következik be az előbbiekben vázolt kettős
e m b e r i h a g y a t é k u n k s l e h e t s é g e s k é p e s s é g ü n k ú g y s z ó l v á n teljes
helycseréje: az e m b e r e n túlmutató, s ezért m i n d e n k o r i ö n m a g u n k a t

18
A szabadon lebegő, miközben spontán életfolyamatainkba is egyre agresz-
szívebben beavatkozó értelmiségi felelőtlenségnek napjainkban számottevő iro-
dalma van. Lásd pl. csupán a jogászi közéletiségben Robert H. Bork tollából The
Tempting of America The Political Seduction of the Law (New York: The Free Press
& London: Collier Macmillan 1990) xiv + 432 o. és Slouching towards Gomorrah
Modern Liberalism and American Decline (New York: Regan Books / Harper-
Collins 1997) xiv + 382 o.
A hajdani szocialista világbirodalom romjain immár több mint évtizede
zajló átalakulási folyamatban a fenti magatartásnak jogalakulásunkban is tetten
érhető különféle vonatkozásait elemzi a szerző in Kiáltás gyakorlatiasságért a jogál-
lami átmenetben (Budapest: [Akaprint] 1998) 122 o. [Windsor könyvek III és Jogál-
lami átmenetünk Paradoxonok, dilemmák, feloldatlan kérdések (Budapest:
[Akaprintl 1998) 234 o. [A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo-
mányi Karának könyvei 5]. Leghangsúlyosabban e kérdésről lásd uő. 'Jogtudo-
mányunk az ezredvégen' in lustum, aequum, salutare Emlékkönyv Zlinszky János
tiszteletére, szerk. Bánrévy Gábor, Jobbágyi Gábor, Varga Csaba (Budapest:
[Osiris] 1998), 298-314. o. [A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtu-
dományi Karának könyvei 1], mely ugyan eredetileg az MTA elnökétől kezde-
ményezett „tudomány napja" első akadémiai jogtudományi intézeti ünnepség
ünnepi beszédeként hangzott el 1997. november 4-én, az akadémiai szellemiségre
is talán jellemzően ott még évekig publikálásra nem érdemesített kézirat maradt.
A perspektíva ma sem más, mint volt a XIX-XX. század fordulóján. Az, amit
hajdanán José Ortega y Gasset La Rebelión de las masas (Madrid: [Espasa-Calpe]
1930) 315 o. című műve modernitás-patológiájában az eltömegesedés s a demok-
ratizmus pusztán mennyiségi kiválasztó elve eluralkodásának tovagyűrűző hatá-
sa végkövetkezményeként e látomásában leírt, ma a „nyitott társadalom" utópiá-
jában jelentkezik, ami éppen egyes alkotóelemeinek a lefelé nivelláló tömeghatá-
sa révén - vö. pl. Leo Strauss Natural Right and History [1953] (Chicago & London:
The University of Chicago Press 1971), 131-132. o. [Phoenix: Philosophy] - hala-
dásként csak az emberség alacsonyabb szintjének a reprodukcióját eredményez-
heti.
szerénységre intő transzcendentalitás szent hagyományának először a
geometria elvont, matematikai eszményű logikai nyelvén történő kife-
jezése, egyszersmind ennek diszkrét elkülönítettséget sugalló fogalmi-
ságra való visszavezetése, majd végső eredményül a t u d o m á n y - és
következésképpen a mindennapi élet - körében is teljes eljelentéktele-
nedése.
Érdekes visszaemlékeznem arra, hogy első nagy szakmai meste-
rem és atyai segítőm, a francia jogbölcselet művelését a második vi-
lágháború után újraindító nagynevű párizsi professzor, harcos katoli-
cizmusából s római jogi érdeklődésű pályakezdéséből adódóan is a
jelen bajaira főként a Biblia s az egyházatyák és más klasszikus aukto-
rok olvasásából merítő MICHEL VlLLEY is pontosan e történelmi időin-
tervallumra teszi a romlást, mely a jogból mint - akkoriban még - az
isteni rend támaszából erkölcsöt nem ismerő puszta hatalmi cicomát,
a bármikori erősebb és gátlástalanabb akarat birtokában pedig puszta
játékszert faragott. Hiszen a jog, ami megelőző klasszikus korokban
mindvégig ars aequi et boni volt - vagyis a közös és senkitől sem meg-
kérdőjelezett erkölcsi eszmény (a „méltányos" és „jó") valóraváltója
az 'ars' értelmében (mely terminus saját közegében mesterséget s mű-
vészetet egyaránt jelentett, tehát szükségképpen a közösség ügyéért
elkötetelezettek szakmai tudásán, készségén és jártasságán alapult) - ,
most egyszeriben merő voluntasszá változott. Ezzel pedig emberi
esendőség, merő hatalmi akarat kaparintotta kezébe azt, ami valaha
az emberek vallási-erkölcsi világrendjének része volt és ennek táma-
szául szolgált. így olyan arctalan közeg lett a jog, mely a mindenkor
erősebbnek, kíméletlenebbnek, társaival békétlenkedve mégis talpon
maradónak, mert leginkább skrupulusok nélkülinek tetszőlegesen
használható (bunkóként is forgatható, pálmaágként is átnyújtható)
eszközt szolgáltatott.
Nemcsak közösségi és egyéni erkölcstől szakadt el hát, de - önnön
saját tételezésén túl - egyszersmind bármiféle érdemi (tartalmi vagy
hatást mérlegelő) megfontolástól is. Ezzel az aktussal a iust, vagyis
maga a jog eszméjét a lex re, a végső hatalmat gyakorló (személyiség
vagy testület) által törvényként tételezett szabályra vezette vissza.
Szöveg lett hát a jog - egy tetszőleges, és ennyiben véletlenszerűen
előálló textus, amit történetesen egy jogalkotásnak mondott folyamat-
ban bizonyos formális eljárást követve generáltak és elfogadtak. A te-
remtett világ mozgásában megtestesülő ordo valójában n e m másnak,
mint önkénynek adta át a helyét, hiszen ezen időtől kezdve bármiféle
szövegből jog válhatott, amennyiben az uralkodó akarattól jogként
elfogadtatott. Bármennyire rendezett, mélyen tagolt szervezettségű
legyen is egy kultúra: az, akinek hatáskört adtak a jog csinálására, en-
nek birtokában máris szabadon cselekedheti. Amennyiben a „jogalko-
tás" aktusának perfektuálásához előírt formális eljárás útját bejárja,
tetszőleges - mert tetszés szerinti (a mihi piacúi módjára a „c'est mon
plaisir" [„mert nekem így tetszik"] indokolásával kibocsátott) - szöve-
gét joggá avathatja. 19
Mindezzel a jog nemcsak szabad alku, szabad önkény jogilag im-
már tovább n e m korlátozhatóan tetszőleges terméke lett, de egyszer-
smind olyasmi, ami - természetszerűleg alkotásának folyamatával
mindenben megegyező - eljárási formaiságok betartása mellett szaba-
don tovább alakítható: fejleszthető, változtatható, visszahívható. El-
mondható tehát, hogy minden ízében m u l a n d ó akkor is, ha évszáza-
dokon át fennálló s az idő múlásával dacoló kőtáblának tervezték; vál-
tozékony idők változékony eszköze lesz akkor is, ha történetesen ki-
vételesen hosszú ideig a kívánatos magatartás kicövekelőjeként szol-
gál. A jog tehát, amennyiben alkotják, úgy puszta instrumentáriummá
lesz - valaki(k)nek a kezében: nem a közösség sorsszerű küldetésének,
transzcendentális elhivatottságának, erkölcsi meggyőződésének, átha-
gyományozottan közös ügyének a támogatója, h a n e m az ember önké-
nyének szabadon formálható eszköze, a pusztán erősebbtől érvénye-
síthető, mert intézményesíthető csupasz akarat.
Márpedig mindebből olyan következmények adódnak, amelyek
ezentúl már maga a jog jellegét is újraszabják. Tudatára kell ébred-

19
Az ún. j o g p o z i t i v i z m u s egész elméleti jogrekonstrukciója erre a
kiélezett dichotómiára épül: a jogon belül (vagy kívül) valami vagy a jogtól meg-
határozott (ebben az esetben kérdés marad, hogy mit és miként jelent egyáltalán
ez a „meghatározás"), vagy jogilag meghatározatlan (ebben az esetben viszont a
jogban további jogi megkötést nem szabad már keresnünk). Jellegzetes példaként
az egyik végponton lásd Hans Kelsen Reine Rechtslehre (Wien: Deuticke 1934)
[Tiszta Jogtan Bibó István fordításában, szerk. Varga Csaba (Budapest: {Akaprint}
1988) {Jogfilozófiák}] szigorúan jogon belüli s a jog logikája szerinti rekonstrukci-
ós kísérletét, a másikon pedig Niklas Luhmann - pl. 'Closure and Openness: On
Reality in the World of Law' in Autopoietic Law A N e w Approch to Law and
Society, ed. Gunther Teubner (Berlin & New York: de Gruyter 1988), 335-348. o.
[European University Institute, A / 8 ] - makroszociológiai leírási kísérletét, mely-
nek kiindulópontja szerint a jogi szféra kiválása [Ausdifferenzierung] a társadalmi
össz-egészből egyfelől a jog bináris kódjának (a 'jogi' és a 'nem jogi' rendszersze-
rű szétválasztásának), másfelől a rendszer új információkra nyitottsága s az in-
formációfeldolgozás zártsága egyidejűségének (ezt nevezte később autopoiézisz-
nek) köszönhető.
n ü n k annak, hogy nem szentség a jog többé, h a n e m a társadalomban
érvényesített játékszabályok teszik a jogot vitathatatlanná az egyedi
címzettek számára. N e m a jog igazságos többé, h a n e m a társadalom-
ban érvényesülő játékszabályok azok, amelyek egyetlen igazságot,
egyedül igazságos megoldást ismertethetnek el immár a jogban -
mégpedig azt, amit történetesen jogi igazságként választott ki a lehet-
séges megoldások tömegéből a jogalkotó. S ettől kezdve egyetlen mi-
nősége van a jognak (másra nincsen szüksége, mást n e m is ismerne
el): az tudniillik, hogy ez - pontosan ez és csakis ez - a jog. így tehát a
jog terrénumán és eszközeivel, állami kényszerítő apparátusától tá-
mogatottan, azaz feltétlenül - bármiféle kritikai nézőpont bevitele
vagy további megfontolások lehetővé tétele nélkül, vagyis: közvetle-
nül - ez (ismételem: pontosan ez és csakis ez) az, ami alkalmazandó.
Érdekes megjegyeznünk, hogy a jogfelépülés és jogműködés sajá-
tos logikája nézőpontjából maga a jog létrejötte - ú g y m o n d : „nagy
misztérium" 2 0 gyanánt - megválaszolatlan marad e kultúrában. Hi-
szen az, hogy pontosan mi is jött létre, jogilag n e m magyarázható, tar-
talmilag előzetesen nem köthető; bármiféle új jog a fennállott régi jog-
hoz képest nyilvánvalóan egy kívülről pusztán formai-eljárási közve-
títéssel szabadon a jog testére felülről oktrojálható s ezzel a jogiság
körébe bevihető termék. Másfelől azonban mihelyt a jog - bármiféle
jog - létrejött, az uralkodó pozitivisztikus világkép és szakmai ideoló-
gia (deontológia) szerint alkalmazása máris egy mechanikus (mert a
logikai következtetéslevonás szigorúan deduktív sémája szerinti, tehát
minden ízében előrelátható és törvényszerű következményekhez ve-
zető) folyamat terméke lesz. Márpedig tudjuk, hogy egy ilyen
logizáltságú felfogásmód eleve egy a tudomány teoretikus mintájával
azonos gyökerű jogfejlődést s jogműködést példáz az európai konti-
nensen.
N e m is lehetne ez a kontinentális civiljogban másként, hiszen a mos
geometricus jellegzetes gondolkodásmódjában amennyiben egy előfel-
tétel bizonyított, úgy logikai következménye is minden további nélkül
bizonyítottként elfogadott lesz. Ráadásul mindebben a módszertani
fejleményben n e m is a logika szerepjátszása tűnik annyira újdonság-
nak, mint inkább a t u d o m á n y egyszempontú szelekciót biztosító (mert
homogenizált) eszményének totális kiterjesztése minden egyéb (a ma-
guk m ó d j á n szintén egyneműsített és ezáltal önállóvá tett) szférára és

20
Hans Kelsen Hauptprobleme der Staatsrechtslehre entwickelt aus der Lehre
vom Rechtssatze (Tübingen: Mohr 1911), 411. o.
emberi cselekvési formára - egyebek között magára a jogra. Mint lát-
hattuk már, ebből olyan következmények fakadnak, amik magát a jog
jellegét is újraszabják. Egyebek közt az, hogy
• bármi a jog tartalmává tehető;
• az, ami jogszerű, a jog birodalmában egyszersmind kizárólago-
san igazságosként (erkölcsösként s így tovább) is meg fog jelen-
ni;
• azt, amit jogivá tettek, a jogászi logika deduktív (tehát törvény-
szerű következtetésekhez vezető) eszközeivel kell majd érvény-
rejuttatni a mindennapi életben felbukkanó egyes esetekben;
következésképpen
• azt, ami jogszerű, minden további megfontolás nélkül (s ezért
egyedülien elgondolható jogi igazságként) kell majd érvényre
juttatni minden egyes élethelyzetben. 21
Mindez tehát azt jelenti, hogy a jog saját játékszabályait követve
semmiféle erkölcsi vagy célszerűségi meggondolásra n e m nyílhat már
tér a jog érvényrejuttatása során. Ennek megfelelően vélelmeznünk
kell, hogy a jog megalkotói a kérdéses szabály történelmi létrehozata-
lakor pontosan azt gondolták meg, amit erkölcsös vagy célszerű lehe-
tett megfontolniok a jog létrehozásának „nagy misztériumot" jelentő
műve során.
A mechanikus jogszolgáltatás eszméje persze a jogszerűség, elő-
reláthatóság, kiszámíthatóság - s mindezzel a jövőbe vethető bizton-
ság - diadalát jelenti. H a d d jegyezzük meg, hogy ugyanakkor a mér-
leg másik serpenyőjében a gyakorlati jogélet erkölcsi kiüresítése, a jo-
got alkalmazó hivatalnoknak puszta jogszolgáltató automataként

21
MAX WEBER klasszikus megfogalmazásában idézve: „A mai jogászi munka,
legalábbis azon formáiban, amelyek [...] a metodikai-logikai racionalitás legma-
gasabb fokáig fejlődtek, a következő posztulátumokból indul ki: (1) Minden
konkrét jogi döntés egy elvont jogtétel »alkalmazása« egy konkrét »tényállásra«,
(2) minden konkrét tényállásra az érvényes elvont jogtételekből szükségszerűen
nyerhető egy döntés a joglogika eszközeivel, (3) ennek megfelelően az érvényes
tárgyi jog jogtételek »hézagmentes« rendszereként jelenik meg, vagy látensen
ilyen rendszert tartalmaz, vagy legalábbis a jogalkalmazás céljaira ilyenként kell
kezelni azt, (4) ami jogászilag racionálisan meg nem »konstruálható«, az jogi
szempontból sem lehet releváns, (5) az emberek közösségi cselekvésének kivétel
nélkül jogtételek »alkalmazását« ill. »végrehajtását«, vagy ellenkezőleg, jogtételek
megsértését kell jelentenie." Max Weber 'Jogszociológia' [Rechtssoziologie] ford.
Józsa Péter és Sajó András in Jog és filozófia Antológia a század első felének polgá-
ri jogelméleti irodalma köréből, szerk. Varga Csaba (Budapest: Akadémiai Kiadó
1981), 146. o.
személyében jelentéktelenné és felelőtlenné válása, egyenesen saját
gépies rutinná szerveződő tevékenysége legsajátabb következményei
iránt törvényszerűen megmutatkozó egyre teljesebb érdektelensége,
egyenesen közömbössége áll.
Sőt, továbbmenve: ha társadalmi létezésünk normatív várakozása-
inak összetett, á m harmonikus, részeiben egymást segítő hálójában a
jog kiválik a többi normatív közvetítő közeg közül, hogy autonómmá
vált erőként csakis önmagáért, a benne megtestesülő véletlenszerű (a
társadalomban minduntalan zajló formális hatalmi játékokban éppen
uralomra jutó egyik) akaratért álljon helyt, úgy nyilvánvalóan nem-
csak sajátos professzionalizmusra, önnön játékszabályai érvényrejutta-
tásában bizonyos fajta következetességre (s ennyiben módszertani
tisztaságra) tesz szert. Mert a társadalom alapvető s kívánatos rendjé-
nek megvalósításában és fenntartásában egyszersmind szükségkép-
pen örököl egy nyomasztó többletterhet is, amit viszont egymagában
aligha tud kielégíteni. Mert minél inkább demokratikus uralomról van
szó, annál inkább megjelennek a jogban is a kibúvók, egy sajátosan a
jogászokra jellemző szakmai cinizmus, sőt - ez esetben már éppen in-
dokoltan - annak tudatosítása is, hogy mind generálását, mind pedig
funkcionáltatását tekintve a jog n e m más, mint egy m i n d e n ízében po-
litikai folyamat: a társadalomban végbemenő politikai alkuk része, a
szüntelenül zajló politikai játszmák aktuális függvénye és lecsapódá-
sa. Márpedig ennek szomorú, diszfunkcionális eredményeket kiváltó,
olykor pedig egyenesen tragikus a következménye: a jog tényleges
arculatának valóságos formálásáért - noha a jog képében a társadal-
mat elsődlegesen alakító tényezőről van szó - külön-külön n e m felel
(következésképpen cselekvése végkifejletéért n e m is felelős) egyetlen
mégoly hatalmas, akár nyomasztó túlsúllyal társadalmat felemelő
vagy nyomorító politikai szereplő sem.
Miután a társadalom intézményi struktúrája egészében válik
olyanná, ami külön-külön az egyes befolyásoló vagy alakító részek
tekintetében teljes személytelenséget és felelőtlenséget eredményez, a
politikai játszma egy végső soron anarchikusan egymásra rakódó ré-
tegekből véletlenszerűen növekvő közegbe épül bele - úgy, hogy
tetszőleges szereplők (hivatottak és hívatlanok egyaránt) saját
részleges nézőpontjaiktól vezérelten, saját (bármit is szolgáló vagy
romboló) érdekeik jegyében cselekedve foltozgatják, szabják újra,
tépázzák ezt a valamiképpen előállott, de egyiküknek sem saját tu-
lajdonát képező, n e m is önnön személyes vagy intézményi
felelősségük terhére gondozandó szövetet.
 Csupán példaként álljon itt, hogy személyükben é s / v a g y testületi-
leg senkinek sem felelős, döntésük újragondolására sem kényszeríthető
alkotmánybíróságok magasztos elvektől eltelve szabadon alakíthatnak
ki egy velejéig önkényes (mert jogilag elégségesen nem fundált, a szö-
vegszerűen rögzített jogból kényszerítően nem következő, saját ha-
táskörükből sem levezethető, következésképpen a jogászok elvont-
elidegenült nyelvén a világ WEBERi elvarázsolásának [Zauberung der
Welt] módján aktivizmusnak mondott) jogosultság- vagy kötelezett-
ségkiterjesztő gyakorlatot. 22 Parlamenttől létrehozott jogvédő szószólók
s a civil társadalom nevében fellépve üzletszerű működési formákra
lelő emberi jogi aktivisták pedig - ahelyett, hogy erőfeszítéseiket a kö-
zösségi s az egyént illető jogok tényleges sérelmeinek feltárására és le-
hetséges orvoslására összpontosítanák - olykor részérdekek szolgálatá-
ban, egy a társadalmi visszacsatolás ösztönzését a feltétlen állami segé-
lyezés igényével felváltó szociálpolitika jogi-ideologikus kikényszeríté-
sén mesterkednek. 2 3 Amint tehát e töredékes példák tükrében is látható,
a jognak sem alkotásában, sem alkalmazásában nem illetékes erők
olyan elemeket építhetnek be a gyakorlatilag érvényesülő jogba, amik
egyenként bár mind-mind megfontolandók, üdvösek, alkotmányossági
és h u m á n u s belátásból egyaránt kívánatosak lehetnek, összességükben
azonban eltérítve a jog egészét eredeti rendeltetésétől, magát a beálló
jogrendet következetlenné, ellentmondásossá és diszfunkcionálissá te-
szik - egy mindenkinek a lábanyomát, de senkinek sem a koncepcio-
náló kézjegyét magán hordozó kaotikus egyveleggé avatva azt, aminek
pedig kétségbevon(hat)atlanul közösként kellene felettünk állnia.

(Következmények: amerikai esettanulmány) A következmények kiáltóak.

Ha csakis egyetlen éles villantással, mintegy esettanulmányként kí-
vánnám főbb tanulságait egy követendő mintaként újabban folyvást
elénk állított nagyhatalom mindennapiságában példázni, h a d d hivat-

22
E kellő mélységben - mert kellő távlatossággal - még nem elemzett té-
makörben lásd különösen Győrfi Tamás, Pokol Béla és Takács Albert írásait, az
elsőtől PhD. értekezésként már összefoglaltan is: Az alkotmánybíráskodás a jog és a
politika határvonalán (Miskolc 2000) 120 o. [kézirat].
23
Az ombudsmani szerepfelfogás bírálatát elsősorban Pokol Béla fogalmazta
meg a Magyar Nemzet hasábjain az 1990-es évek második felében számozatlan
sorozatként megjelent publicisztikájában.
kozzam az Amerikai Egyesült Államok volt főügyészének, a Yale
Egyetem egykori alkotmányjogász professzorának, ROBERT H. BORK-
nak beszámolójára, mely már címében üzen a hazájában még fellelhe-
tő néhány túlélő emberpéldánynak, kikről vélné, hogy őt még meg-
értheti, miszerint a mezítlenül egyoldalúan vindikált egyéni jogok
Mekkája mára már belecsúszott az erkölcstelenség Gomorrájának mo-
csarába. 24 Mert ára van annak, hogy egykor pusztán jogokat kiáltvá-
nyoztak, de alkotmányuk nem szólt sem kötelességekről, sem a jo-
gokkal élés közösségi határairól. S ebből a társadalom atomizálása, 25
közbeszédük szánalmas elszürkítése 26 adódott mára eredményül.
Milyen eszmények közt is élnek? Nos, ha egy '68-as baloldali láza-
dó „B...d a behívóparancsot!" felszólítással büszkélkedik zubbonyán,
miközben kihívóan fel s alá járkál a bíróság folyosóján, úgy nem talál-
hat a Legfelsőbb Bíróság semmiféle kivetnivalót mindebben, hiszen e
nemes testületnek kőbe vésetten örökérvényességre szánt fennkölt
véleménye szerint „Aligha különbözik egyikünk vulgaritása a mási-
kunk költészetétől." 27 Ha egyik társa nyilvánosan elégeti a Nemzet
lobogóját, miközben „Amerika: piros, fehér, kék - k ö p ü n k rátok még!"
rigmusát üvöltözi körös-körül, úgy hiába is tilalmazza negyvennyolc
tagállam és maga a szövetségi kormányzat is a hivatalos zászló meg-
becstelenítését, mégsem ítélhető el az önmegvalósítás ilyen eredeti
módja zászlóégetésért, hiszen hová tűnnék a szólásszabadság, „ha ar-
ra kényszerülnénk, hogy a m a g u n k politikai választásait polgártársa-
inkra erőltessük"? 2 8 Á m ugyanakkor e magas bírói f ó r u m szerint rög-
vest jogvédőért kiált, ha történetesen D e b o r a h Weisman
kisasszony azon szituációba csöppen, hogy állami iskolai évkezdéskor
egy rövid s felekezethez sem kapcsolódó fohászt állva vagy legalább
tiszteletet tanúsító csöndben kellene végighallgatnia, mert - óh, borza-
lom! - „nemes kényszerítés" esete látszik itt fennforogni, és az, hogy
egy őkisasszonysága által n e m feltétlenül vallott vallási megnyilatko-
zás eltűrését várják tőle, már egyéni érzékenységét sértheti. 29

24
Bork Slouching towards Gomorrha..., 6. fej.
25
William A. Donohue Twilight of Liberty The Legacy of the A[meri-
can]C[ivil]L[iberties]U[nion] (New Brunswick, NJ: Transaction Publishers 1994),
65. o.
26
Mary Ann Glendon Rights Talk The Impoverishment of Political Discourse
(New York: The Free Press 1991).
27
Cohen v. California, 403 U.S. 15 (1971), at 25.
28
Texas v. Johnson, 491 U.S. 397 (1989), at 417.
29
Lee v. Weisman, 505 U.S. 577 (1992).
 Ám mindez nem az ég áldásaként, mennyei m a n n a adományaként
hull a földre. Amint SCALIA, a Legfelsőbb Bíróság bírája rámutatott, ez
az érzékenységváltás épp az ő testületének tudható be,

„ e n n e k a liberalizmust ö n n ö n gyakorlatában é p p e n m e g t a g a d ó bíró-

ságnak, m e r t o d a vetemedett, h o g y a t á r s a d a l o m e pillanatban vallott
(de esetenként a jogászelitnek a többség véleményével é p p e n szembe-
futó) értékeit e g y m á s u t á n alapjogunkba írja bele" 3 0

- nem ritkán (például a magzatelhajtás jogosultságként kimondása-

kor) nem is csupán bármiféle kifejezett alkotmányi felhatalmazás vagy
feljogosító háttér nélkül, de még a látszatokkal sem bajlódva azért,
hogy legalább megkísérelje az alkotmányi indokolást. 31 Ismeretes,
hogy a Bíróság balliberális politizálódása EARL WARREN idején indult.
Ekkor a politika beszüremkedése a legfelsőbb bíráskodásba még a
trösztellenes ügyek eltussolásában s az adófizetőkkel szemben a kor-
mányzati döntések megvédésében jutott kifejeződésre. De mára a dol-
gok - folytatódik a beszámoló - egyenesen „kulturális hadviseléssé"
fajultak. 32 A Harvard Egyetem egyik jogászprofesszora írja:

„ A z alkotmányellenesség k i m o n d á s a az utóbbi n é g y é v t i z e d b e n csu-

p á n arra szolgált, h o g y az amerikai politikai s p e k t r u m szélsőbalját el-
foglaló kulturális elit a jogba ültethesse saját politikai kívánalmait." 3 3
M á s szavakkal körülírva, „a bírósági a k t i v i z m u s társadalmilag dest-
ruktív politikát kényszerít ki, melynek forrása [...] az e g y s z e r ű polgá-
roktól gyökerében idegen balos kultúrelitben rejlik." 34

Volt is mindennek a bekövetkeztében valami sorsszerű. Hiszen „a

nihilizmus alkotmányos elvvé emelése", s ennek részeként „az erköl-
csi káoszban végződő radikális individualizmus és a zsarnokságot
célzó radikális egyenlősdiség" aligha intézményesíthető másként,
mint „egy legitimitást nélkülöző bírósági működésben rejlő hata-
lombitorlás útján". 35 Ez az ugyanis - és sajnálatos módon nem egyéb - ,
amit az uralkodó háttér kikényszerít. Mert t u d n u n k kell, hogy

30
Justice Scalia, dissenting in United States v. Virginia, 116 S.Ct. 2263 (1996).
31
Bork The Tempting of America.
32
Bork Slouching..., 110. o.
33
Lino Graglia 'It's Not Constitutionalism, It's Judicial Activism' Harvard
Journal of Law & Public Policy 20 (Winter 1996), 293. és köv., különösen 298. o.
34
Uo., 299. o.
35
Bork, 332., 331. és 319. o.
 ,,[a] m o d e r n liberalizmus alapjában véve h a d i l á b o n áll a d e m o k r a t i k u s
k o r m á n y z á s s a l , hiszen olyan e r e d m é n y e k é r t áll ki, amiket s z a b a d o n
m a g a a n é p aligha választana." 3 6

Pedig ez a fejlemény a honi krónikás szerint nyilvánvalóan az ameri-

kai alkotmányos rend, a demokrácia megcsúfolása, hiszen üzenete
szerint

„ n e m v a g y u n k i m m á r s z a b a d o k abban, h o g y alapvető erkölcsi és kul-

turális ü g y e k b e n választásainkat megejtsük, mivel a Bíróság m i n d e n -
b e n ellenőriz - amikor és a h o g y a n néki tetszik. M i n d e z egyszersmind a
legitimáció válsága is, hisz a politikai n e m z e t n e k semmiféle m ó d j a nin-
csen a válaszolásra." 3 7

Az 1964. évi Civil Rights Act megfogalmazta a diszkrimináció ti-

lalmát. 38 Ebből lett az „affirmativ cselekvés" intézménye [affirmative
action], alkalmazási és előléptetési előny kötelező biztosításával feke-
ték és nők számára 3 9 - a visszatérő indokolás szerint azért, hogy „jóvá-
tegyék a múltbeli diszkriminációt". Azóta ezt az eredendő jogkiter-
jesztést is mértéktelenül törvényi keretein túl tágították. Kormányzati
szervek m a g u k határozgatják meg (persze bármiféle törvényi felha-
talmazás nélkül), hogy kiket kell saját körükben előnyben részesíten-
dő hátrányos helyzetű csoportnak tekinteni. REAGAN kormányzata
idesorolta például N e w York haszidjait. 40 A kedvezményezés általá-
ban mérhetetlenül egyoldalúvá sikeredett. Például „bírósági ítélet he-
lyett egy politikai akarat aktusával" alkotmányellenessé nyilvánították
Colorado államnak azon alkotmányi előírását, amely -

„a láthatóan toleráns kolorádóiaknak a h a g y o m á n y o s szexuális maga-

t a r t á s f o r m á k megőrzésére tett meglehetősen szerény kísérleteként
a z o n politikailag h a t é k o n y kisebbséggel szemben, amelyik e magatar-
t á s f o r m á k a t törvények használata ú t j á n megváltoztatni p r ó b á l t a "

36
Bork, 318. o.
37
Uo., 109. o.
38
Jogellenes „bármiféle diszkrimináció bárkivel szemben [...] faja, színe, val-
lása, neme vagy nemzeti származása okából".
39
United Steelworkers of America v. Weber, 443 U.S. 193 (1979), illetőleg Johnson
v. Transportation Agency, Santa Clara County, 480 U.S. 616 (1987).
40
Bork, 107. o.
- a homoszexualitást kizárta az ilyen többletvédelemre immár jogsze-
rű igényt teremtő csoportbeosztás köréből. 41
A legfőbb ügyészi tisztet viselt imént idézett professzori szerző
összegzése imígyen szól:

„Ez az i n d i v i d u a l i z m u s [...] egyként t á m a d j a a család, az e g y h á z és a

m a g á n e g y e s ü l é s tekintélyét. A családot e l n y o m ó n a k , m i n d e n n y o m o -
r ú s á g forrásának m o n d j a . Tagadja, hogy az e g y h á z joggal sugallhassa
tagjainak, mit is tekint erkölcsös magatartásnak. A m a g á n e g y e s ü l e t e k -
től p e d i g ismételten elvitatja az abban rejlő a u t o n ó m i á t , h o g y tagságuk
feltételeit a m a g u k s z á m á r a meghatározhassák." 4 2

Az eredmény egy „pornográf" kultúra - „minden elképzelhető per-

verzió és obszcenitás propagandája". 4 3
Bizony ilyesmit tükröznek a statisztikák is. A törvénytelen szülé-
sek aránya 1920-ban 3% volt; 1960-ban 5% és 1970-ben 11%; á m ez a
szám 1980-ban 18%-ra emelkedett, 1991-ben pedig 30%-ra. Ebből a
fehérek körében a törvénytelen szülések aránya 22%, a feketéknél vi-
szont 68%. Az erőszakos bűncselekmények előfordulásának a száma
(százezer lakosra számítva) 1960-ban 1900, 1980-ban, azaz két évtized
múltán azonban ennek több, mint háromszorosa, 6000 volt. A fiatalko-
rúak körében mindezek előfordulásának gyakorisága különösen
szembeötlően növekedett: a szóban forgó h á r o m évtized során a ti-
zenéveseknél a törvénytelen szülés aránya megháromszorozódott, az
általuk elkövetett gyilkosságok száma pedig a 14-17 éveseknél 165%-
kal, a 18-24 éveseknél pedig 65%-kal ugrott meg. 44 Á m d e fel kell is-
m e r n ü n k azt, amit amerikai elemzők is tudnak: mindez n e m puszta
fátum, a sors műve, h a n e m egy éppen liberálisnak mondott, tudo-
mányként művelt ún. társadalmi mérnökösködés [social engineering]
szándékolt eredménye - hiszen statisztikailag kimutathatóan mindvé-
gig p á r h u z a m b a n haladt a szociális segélyezés felelőtlen kiterjesztésé-
vel. Azzal a n e m csekély változtatással, hogy például a segély ezentúl
„nem kegyként, de jogosultságként", tehát alanyi jogon lett bárki
számára követelhetővé, amivel viszont a törvénytelen szüléshez ko-
rábban kapcsolódó közösségi elítélés stigmája egészében talaját vesz-
tette. Ezzel egyidejűleg most már előfordul, hogy iskolai szexuális

41
Justice Scalia, dissenting in Romer v. Evans, 116 S.Ct. 1620 (1996), at 1629.
42
Bork, 6. o.
43
Uo., 139. o.
44
Uo., 155. és 157. o.
„felvilágosítás" címén olykor nyíltan hívnak fel jobb híján orális szex,
önkielégítés, vagy éppen a gyermekkornak közt is homoszexualitás
útján történő feszültséglevezetésre - anélkül, hogy a szülők sikerrel
perelhettek volna e nyilvánvaló visszaéléssel szemben. 4 5 Ezt az irány-
vesztést tükrözi a bűnüldözés gépezete is: országos statisztikák szerint
száz erőszakos bűnelkövetőből egy jut valóban börtönbe, az erőszakos
bűncselekményért elítélt feketéknek pedig legfeljebb a fele. 46
Nos, egyfajta kultúra csapódik le mindebben - olyan, amelyben
feminista, afrocentrikus s az önfelszabadításban hívő mozgalmárok
sikerrel gyűlölség tárgyává tettek minden egykor Európából érkezett
értéket és amerikai talajon sarjadt hagyományt egyaránt. A National
Endowment for the Humanities megbízásából összeállított közoktatási
tantárgyprogramokban például a WRIGHT-fivérek, E D I S O N vagy E I N -
S T E I N érdemtelennek bizonyultak bármiféle említésre; maga az ameri-
kai alkotmány egyszer került csupán szóba; talán a politikai korrekt-
séget hangsúlyozandó, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusá-
nak első, alakuló üléséről nem emlékeztek meg, csupán a Nemzeti
Nőszövetség megalapításáról; s az új stíl jegyében a nebuló már „eu-
rópai" (értsd: keresztény) vallási hagyományokkal sem találkozik az
iskolában, helyettük viszont bőven ismerkedhet az indiánok s az afri-
kaiak hiedelemvilágával. 4 7

45
Bork, 160. és 159. o.
46
Uo., 166. és 165. o. - A „globális falu" kórképén belül Amerika mai látleletét
szembesíti Japán virulenciájával - D. H. BAYLEY kutatásai nyomán - Denis Szabó
'Normatív integráció és a bűnözés fejlődése' [kézirat, 1995] ford. Varga Csaba in
Kiáltás gyakorlatiasságért..., 12-45. o., különösen 37. és köv. o. Eszerint a jog egyol-
dalú hipertrófiája (mind több eljárási fórum és ügyvédi beavatkozási lehetőség
közbeiktatásával) csak tovább rontja a jogrend presztízsét, bárminemű hatékony
ellenőrzés esélyeit. Az amerikai fejlődés egyszerre puhává és erőszakossá tette a
jogot, mert az elvekre épített jogkiterjesztés eluralkodásával lehetővé tette szét-
cincálását, miközben agresszíven joguralmi idoljával ki is üresítette, társtalanná is
tette önmagát. Magára marad hát, amennyiben nem meríthet a társadalmi integ-
ráció többi tényezőjéből, így az erkölcsből vagy a közösségi eszmeiségből több-
leterőt. A háttérmentalitás másneműségén, a populáció szocializálásán - vagyis a
(poszt)modernitás mesterkélt ideologikus önáltatásain - kívül nincs más magya-
rázat arra, hogy a sokszorosan több anyagi, emberi (stb.) áldozattal felépített és
működtetett amerikai bűnüldözési rendszer miért omlott össze, miközben Japán-
ban még a személyesen átérzett szégyen változatlanul a tömeges deviancia egyik
hathatós, megelőző erejű korlátja.
47
National Standards for United States History: Exploring the American
Experience, Grades 5-12 (Los Angeles: University of California National Center
 A z e g y e t e m e k inkább erősítik m á r , s e m m i n t k ö z ö m b ö s í t e n é k az
Amerikában régóta lappangó gyakorlati analfabétizmust. Egyeteme-
k e n is m á r l e g f e l j e b b a h é t e l s ő n é g y n a p j á n l e h e t e g y á l t a l á n f i g y e l ő
h a l l g a t ó k r a lelni, a k i k v i z s g á i k r a f e l k é s z ü l é s ü k k o r v i s z o n t k ö n y v e k
helyett jobbára az előadásokról m a g u k készítette magnetofon-felvéte-
l e k e t b i f l á z n a k - n o s , ő k a z o k , a k i k m á r i g a z i „ h a l l g a t ó k " , m e r t a z ol-
vasás szüksége (noha szégyen nélkül) m á r agónia érzetét, tehát a
m e g o l d h a t a t l a n s á g b ó l előálló frusztrációt keltené b e n n ü k . 4 8 N o s , ilyen
kifinomult igényességű közegben formálódik a politikai korrektség -

„e m i n d e n e k e l ő t t véleményközösség, társadalmi s i n t é z m é n y i n y o m á -
sok és fenyegetések, hiedelmek és tabuk k o m p l e x u m a , a m i egyeteme-
ken s az a k a d é m i a i nyilvános vitában u r a l k o d ó v á lett az e l m ú l t n e g y e d
é v s z á z a d során. Siker övezte a k o n f o r m i t á s n a g y m é r v ű biztosításában
főként (1) faji-kisebbségi kapcsolatok, (2) szexuális és n e m i viszonyok,
(3) homoszexualitás, (4) egészében az amerikai t á r s a d a l o m , és általá-
b a n (5) a n y u g a t i kultúrával s értékekkel s z e m b e n i állásfoglalás terén.
A politikai korrektség írja elő e körben, h o g y egyáltalán m i l y e n véle-
m é n y e k e t , m a g a t a r t á s o k a t lehet n y i l v á n o s a n felvállalni. Ezeket gyak-
r a n m a g u k az egyetemek közvetítik: kötelező k u r z u s o k , k e z d ő k n e k
címzett tájékoztatások, érzékenység-tréning [!], hivatalos m e m o r a n -
d u m o k , a megszólalás kódexei és a zaklatás kódexei, v a l a m i n t a taná-
rok és hallgatók publikációi m i n d ezt szolgálják. Megsértése p e d i g a
közösséggel visszaéléshez [!], kiközösítéshez, informális-formális
szankciókhoz, adminisztratív rosszalláshoz, előléptetésből kizáráshoz,
álláskeresés megnehezítéséhez, érzékenység-tréningre ítéléshez [!] és
h a s o n l ó k h o z vezethet." 4 9

Ideológiai váltás sejthető e fejlemények mögött. Legújabb elemzé-

sek szerint

„ A »'60-as évek« kultúrája megkísérelte a történelmet faj, osztály és

n e m i s é g t e r m i n u s a i b a n újraértelmezni. E m o d e l l p e r s z e eleve hibás

for History in the Schools 1994), kritikai visszhangként pedig Lynne V. Cheney
'The End of History' Wall Street Journal (October 20, 1994), A22. o. Id. Bork, 253-
255. o.
48
The Dissolution of General Education 1914-1993 (Princeton: National
Association of Scholars 1996).
49
Paul Hollander 'Political Correctness is Alive and well on C a m p u s Near
You' Washington Times (December 28,1993), A19. o.
 volt, m e r t n e m tette lehetővé a z o n sokféle lojalitás kellő m e g r a g a d á s á t ,
amik a p u s z t a fajiságon vagy etnicitáson túl hatnak." 5 0

Összefoglalóan tehát a csakis a valóságnak elkötelezett s ezért nyílt

esélyű elemzés eszköze helyett pusztán arra szolgálnak, hogy egy állí-
tólagos múltbéli elnyomatottság igénybejelentéseként mások netalán
más irányú vagy következtetésű elemzéseit ellehetetlenítsék. 51 Ezért a
kórlelet is annak megállapításában összegez, hogy „a politikai kor-
rektség terrorja és zsarnoksága" kiüresítette az egyetemeket hagyo-
mányos orientáló, tudományos gondolkodásra serkentő műhely-
szerepükből - azért, hogy állami pénzeszközökből fenntartásuk elle-
nére is immár partizán szerepű „balliberális ideológiai neveidévé"
formálva, egy erőszakos politikai aktivizmus fellegvárává avassa azt,
ami az egykori Európában universitasként ismerten még a szellemi
nemesedés lehetősége volt. 52
E liberális neoprimitivizmus hangoskodása a szerző látképe szerint
mára végpontjához érkezett. Úgy érzékeli, hogy a radikális feminiz-
musra csapást mért annak kimutatása, hogy a nemi szerepben meg-
mutatkozó különbségek részben örökletesek, s ezért pusztán társa-
dalmi konstrukcióként való megfogalmazásuknak (dekonstrukciójuk-
nak) aligha lehet értelme. A multikulturalizmus pedig zavarba jött
annak statisztikai bizonyításától, hogy n e m minden kultúra tud felru-
házni egyformán sikeres munícióval a jelenkori világunkban történő
tájékozódáshoz. 5 3 Sőt, mi több, megkerülhetetlenné vált annak beis-
merése is, hogy - amint legalábbis átfogó amerikai felmérések tanús-
kodnak erről 54 - a megismerő képesség eltérő örökletes változatokat
mutat eltérő fajok között.
Persze minderre n e m valamiféle felébredés, hanem az intellektuá-
lis kiteljesedés új területre átcsapása következett az ottani mindennapi
(át- és túlpolitizált gyakorlatban. Képszerű kifejezéssel élve, miután
rációjukra támaszkodva a bomlasztás művét befejezték, mára e ráció
is ballaszttá változott: úgy utasítják immár el, mint európai fehér hí-
mek gyűlölt „logocentrizmusa" gyökerét - kizárva és d ü h ö d t e n eluta-

50
L. H. Gann & Peter Duignan The New Left and the Cultural Revolution of the
1960s A Réévaluation (Stanford, CA: Hoover Institution 1995), 43. o.
51
Bork, 263. o.
52
Uo., 260. o., az első idézet második fele pedig 262. o.
53
Uo., 267. o.
54
Richard J. Herrnstein & Charles Muray The Bell Curve Intelligence and Class
Structure in American Life (New York: The Free Press 1994).
sítva „akár csak eszményül" megtűrését is.55 Persze, jönnek egyszeri-
ben a felmentő seregek is: ezúttal asztrológusok, kikből tízszer több él
már meg Amerikában, mint csillagászból. Nemcsak az évezredforduló
amerikai elnökének szintén Yale-diplomás felesége hisz bennük, de a
tudás letéteményét magában hordozó amerikai professzori kar egyne-
gyede úgyszintén. 5 6
Mióta liberális tolerancia a divat, homoszexuálisok és leszbikusok
hirdethetnek templomokban a megmaradt híveknek igét. A „felsza-
badítás teológiája" néven újrafogalmazott doktrína még egyes katoli-
kusokat is háború-, kapitalizmus- és Amerika-ellenes mozgalmárokká
gyúrt át, kik MARXizáló megvilágosodásuk óta „igazságtalan reakciós
struktúrákból" származtatják a „bűnt", és azért, hogy a „démonikus
hatalmakat" legyőzhessék, „Isten munkatársaiként" vesznek szárnya-
ik alá romboló anarchista forradalmárokat egyaránt. 5 7
Annak mélypontjából, amit „a liberalizmus mély csökönyössége és
antiintellektualizmusa, intoleranciája és liberalizmus-tagadása" 5 8 né-
ven foglal össze megkeseredett kritikusunk, alig talál magának más
kiutat, mint emlékeztetni néhány egyetértőnek m e g m a r a d t honfitársát
arra, hogy valaha, a klasszikus ókor bukásakor is SKELLIG MICHAEL,
az ír tengerparti sziklákba vájt féltucatnyi piciny monostori cellának
világtól elvonult néhány szerzetese volt az, aki akkor, amikor öreg
kontinensünk eszmények nélküli káoszba szétesett, átmentette hoz-
zánk az egykori (és ebből majdanivá lett) Európa értékeit. 59

(Elvektől űzött doktrinerizmus) A dolgok ilyetén alakulásában, amit

Amerika iménti példájában nyomon követhettünk, az elsődleges fele-

55
John R. Searle 'Rationality and Realism: What is at Stake?' Daedalus (Fall
1993), 55. o.
56 Bork, 263. o.
57
Uo., 286. o.; Gann & Duignan, 30. o.; K. L. Billingsley From Mainline to
Sideline The Social Witness of the National Council of Churches (Washington,
DC: Ethics & Public Policy Center 1990), 180. o.
58
Richard John Neuhaus 'Second Thoughts' in Second Thoughts Former
Radicals Look back at the Sixties, ed. Peter Collier & David Horowitz (Lanham,
MD: Madison Books 1989), 9. o.
59
Thomas Cahill How the Irish Saved Civilization The Untold Story of Ireland's
Heroic Role from the Fall of Rome to the Rise of Medieval Europe (New York:
Nan A. Talese 1995), 4. o.
lősséget az a doktriner - a v a g y a fogalmi kifejezés m e g s z é p í t ő magas-
ságaiba emelve: elvies - g o n d o l k o d á s h o r d o z z a , a m i k o r u n k b a n ép-
p e n n e m áll t á v o l a l i b e r á l i s n a k k i k i á l t o t t m e n t a l i t á s t ó l . 6 0 A t t ó l elvi,
h o g y a KARTEZiánus t u d o m á n y e s z m é n y g e o m e t r i k u s - m a t e m a t i k a i
e s z m é n y ű víziójára támaszkodik. Ö n n ö n sarokpontjait axiomatikus
előfeltételekként rögzíti, és esetleges k é t s é g b e v o n á s u k a t v a g y bírála-
t u k a t e g y civilizációs m i n i m u m b a r b á r v i s s z a u t a s í t á s a k é n t torolja
m e g . L o g i k a i n a k m o n d o t t ú t o n é p í t i fel - v a l ó b a n v a g y l á t s z ó l a g i l y e n
alapokból kiindulva - teorémáit s posztulátumait. Ezekben a kiindu-
l ó p o n t o k b a n hisz, az elméleti építkezés logikáját p e d i g isteníti - m á s r a
v i s z o n t , m i n t a n n y i s z o r k i n y i l v á n í t o t t a , n i n c s is m á r s z ü k s é g e . H i s z e n
h a esetleg e l l e n b i z o n y í t á s t ö r t é n n é k , ú g y ez ö n m a g á t r e k e s z t e n é ki a
t u d o m á n y köréből, m e r t a n n a k alaphitét tagadná meg. H a p e d i g a va-
lóság n e m i g a z o d n é k az elvi m ó d o n generált e s z m é k h e z , ú g y megjó-
s o l h a t j u k : g y a k o r l a t á b a n a n n á l r o s s z a b b lesz m a j d a tényeknek.61

60
David Jonas & Doris Klein Man-child A Study of the Infantilization of Man
(New York, etc.: McGraw-Hill Book Company 1970) xvi + 362 o. pszichiátriai in-
dokolással éppen a kitalált életforma-teremtésben rögzíti az ember - és öröklött
minőségei - napjainkban kulmináló degenerálódásának legfőbb forrását.
61
„Az az irány, mely az absztrakcióhoz ragaszkodik, a l i b e r a l i z m u s ;
felette mindig győz a konkrét, s ezzel szemben amaz mindenütt csődöt mond."
G[eorg] W[ilhelm] F[riedrichl Hegel Előadások a világtörténet filozófiájáról [Vor-
lesungen über die Philosophie der Weltgeschichte! (Budapest: Akadémiai Kiadó
1979), 735. o. [Filozófiai írók Tára],
A hagyományosnak és kialakultnak bármiféle formájától történő idegenke-
dés, egyidejűleg pedig mindennek tudatos jövőszabással meghaladása adja a mai
entellektüel jellegzetes típusát. Molnár, különösen 309. o. „A racionalizmus ép-
pen annak elhitetésére építi okfejtését, hogy bármit, amit önmagában elgondolha-
tunk, egyúttal valósággá is tehetünk." Jeane J. Kirkpatrick 'Ésszerűség és tapasz-
talat a politikában' ['Introduction' in uő. Dictatorship and Double Standards
Rationalism and Reason in Politics (New York: Simon and Schuster 1982)] ford.
Varga Csaba in Kiáltás gyakorlatiasságért..., 11. o.
Egy ilyen háttér persze eleve már egy végeredményét előre kiválasztó szűrő
szerepében mutatja a tudományt. És valóban: intézményesedése, paradigmatikus
mivolta, módszertani s axiomatikus kritériumai okán a tudomány nem más, mint
a társadalmi valóságkonstruálás egyik tényezője. Még különösebb színben tünteti
fel a tudományt annak bizonyítása, hogy elsődlegesen még látásmódja sem vizs-
gálódási tárgyához szabott, hanem az önmagában már kialakult saját valóságlá-
tásába visszacsatolt. Kritikus, de nem méltánytalan megfogalmazás szerint „tu-
dományos nézőpont szerint azt szabadna csupán hinnünk, amit látunk, noha a
tudomány valójában éppen azt látja, amit előzetes előföltevései alapján hisz arról,
amit látnia kellene." Nasr, 206-207. o. Mindez szociológiailag is igaznak bizo-
 Utópizmus ez, ami a valóság próbája elé állítva bármiféle gyakor-
lati kudarcra érzéketlen marad, mert eszkatológikus magatartásból
merít, prófétikus küldetést vállal fel, s ezért konformitást követel a
tényektől is. Igazságát mindenfajta igazság kizárólagos letéteménye-
seként hirdeti, s ezért bármiféle többséggel, meggondolással, kemény
valósággal, szembeszökő kártétellel vagy nyilvánvaló lehetetlenülés-
sel szemben is makacsul ragaszkodik saját változatához: magyaráza-
tához vagy programjához. Ö n m a g á n túl így lesz m á r immúnis min-
dentől. (Persze önigényén túl alig is van más benne.) Semmi meg n e m
rendítheti, mert minden kataklizmából önmaga igazságában tovább
erősödve kerül ki győztesként. Türelmetlensége már-már önnön tu-
dományából is kirekeszti, mert - LUDWIG FEUERBACH kései rokona-
ként - a m ú g y sem magyarázni akar, h a n e m m i n d e n t megváltoztatni.
Valóságtól elidegenült entellektüelek életpótlék-cselekvése, szalonfor-
radalmisága ez. Lenyűgöző analitikus élű dekonstrukciók születhet-
nek ugyan ebből, á m rögvest teljes tanácstalanság áll be, görcsös vála-
szok gyakorlatiatlan szélsősége követi, mihelyt egy elvi manifesztum
(liberális minimum, világbanki várakozás, állammal szembeszegezett
igény) pozitív vagy negatív (másokkal szemben kritikai) megfogalma-
zása helyett bármiféle konstruktív társadalomépítő javaslattal kellene
előállania.
Nos, azért elv az elv és n e m más, mert meghatározhatatlanul lebeg
a minden és a semmi közt a logikai prédikátumok éterében. Azért be-
szél a morálfilozófia é p p az elvek kapcsán „egymásravetített
egyensúlyról" [reflective equilibrium],62 mert az elv úgy tesz, mintha
m o n d a n a valamit, noha semmit sem m o n d addig, amíg felhasználó-
ként m a g u n k n e m provokáljuk példák tömegén keresztül, hogy logi-
kailag immár értékelhető kijelentések sorozatával kicövekeljük az itt

nyul, mert „a társadalomban végbemenő cselekvés sikere több partikuláris t é n y -

től függ, mint amennyit bármelyikünk is megismerhetne. Egész civilizációnk
ezért szükségképpen sok olyasminek az e 1 h i v é s én nyugszik, amikről
nem t u d h a t j u k , hogy KARTEZiánus értelemben i g a z a k - e , vagy sem."
F[riedrich] A. Hayek Law, Legislation and Liberty A N e w Statement of the Liberal
Principles of Justice and Political Economy [1976-1979], Complete one-vol.
edition (London, etc.: Routledge & Kegan Paul 1982), 12. o.
62
Nelson Goodman Fact, Fiction, and Forecast (Cambridge, Mass.: Harvard
University Press 1955), 65-68. o. nyomán John Rawls A Theory of Justice (Camb-
ridge, Mass.: The Belknap Press of the Harvard University Press 1971), 20-21.,
48-51. és 120. o., a fenti összefüggésben értelmezésére pedig Varga A bírói
tény megállapítási folyamat..., 152. o.
és most levonandó lehetséges üzenetének a határait. Vagyis az elv
semmi addig, ameddig nem értelmeztük, s az válik majd belőle, amit
saját használatunkra saját értelmezésünkkel - kontrasztív példák so-
rának megválaszoltatásával - magunknak belőle kihámoztunk.
Az európai kontinens jogi gondolkodásáról tudvalévő, hogy az,
amit jogi pozitivizmusként ismerünk, néhány évszázad - a polgári
átalakulás nyomán született jogkodifikációk kora - óta ún. s z a -
b á l y - p o z i t i v i z m u s s á egyszerűsödött. Pontosabban körülír-
va e folyamatot, JUSZTINIÁNUSZ és a felvilágosult abszolutizmus korai
kódexei (különösen NAGY PÉTER, NAGY FRIGYES és mások kíméletle-
nül egyszempontú jogmeghatározása) nyomán végül is a jog [ius]
eszméjét civilizációnkban egy a társadalomra rákényszerített s az ál-
lamhatalom birtokában szabadon változtatható akarat [voluntas] tör-
vényi kinyilatkoztatására [lex] visszavezették, s így a hajdan értéket,
eszményi mintát, dolgok feltárandó mértékét jelölő jogot egy pusztán
formális szövegre [textus] redukálták. Egyidejűleg mindezzel a jogászi
hivatásban kifejlesztett mesterségbeli tudásra - a „jogászi módszer-
tan" körében (hallgatólagosan, de kőkemény kizárólagossággal) elis-
mert eljárásokra, érvelésekre, hallgatólagosan átörökített szakmai ér-
tékek érvényesítésére - bízták e textus konkrét helyzetekben történő
értelmezésének, gyakorlatba ültetésének nehéz feladatát. Jogként csak
a törvényhozótól tételezettet vállalták (innen a 'pozitív' jog kifejezés),
s pontosan azért folyamodtak a kodifikáció eszközéhez, hogy tételezés
révén kimerítő szabályrendszert hozhassanak létre. Ilyen konstrukció
felépítésével vélték szolgálni a jogbiztonságot. Geometrikus-matema-
tikai víziójuk jegyében az „alkalmazás" logikai vastörvényeire és kö-
vetkezetességére bízták magukat, miközben csak és kizárólag a tex-
tusban rögzített szabályokból törvényszerű következtetéssel adódó
következmények levonását és gyakorlati kikényszerítését érezték fel-
adatuknak. 63
A szabály-pozitivizmusban rejlő logikai eszmény sugallatát követ-
ve érzéketlenné váltak hát saját cselekvésük közvetlen társadalmi kö-
vetkezményei iránt: elháríthatták maguktól egy személyében felelős
döntéshozó erkölcsileg is válaszút elé állító aggályait, s ehelyett egy

63
Vö. a szerzőtől A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség [1979] átdolg.
és bőv. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2002) 439 o. és 'A bírói tevékenység
és logikája: Ellentmondás az eszmények, a valóság és a távlatok között' Állam- és
Jogtudomány XXV (1982) 3, 464-485. o. {reprint in Varga Csaba A jog társadalomel-
méletefelé (Budapest: [Osiris] 1999), 189. és köv. o. [Jogfilozófiák]}.
kívülről-felülről adottként általuk megfogható (mert m á r fennállónak
vélelmezett) mintához - a szövegben rögzített szabályhoz s ennek lo-
gikai eszmény szerinti, a szakmai hagyománytól szentesített értelme-
zéséhez - ragaszkodtak. Az elvet mint a szabálytól megkülönböztet-
hető irányító erőt a legkorábbi időktől ismerték u g y a n az európai kon-
tinensen is. Á m szerepe n e m volt több, mint a múlt n e m feltétlenül
nevesítendő, de magától értetődően követendő hagyományának hall-
gatólagos jogi előföltevésként történő közvetítése (s ennyiben kétséges
helyzetekben egyfajta irányjelzés) - fel sem ötlött azonban b e n n ü k an-
nak lehetősége, hogy magukkal a szabályokkal szemben, a szabályok
eseti kijátszására vagy gyakorlati lerombolására próbálják az elveket
felhasználni.
E hagyomány töretlen továbbélése volt mindvégig az európai kon-
tinentális jogfelfogás egyik tartóoszlopa. N e m vált le erről az angol-
szász fejlődés sem, melyben egészen a második világháború utáni
időkig a múltban felhalmozódott esetjogból az új eset eldöntésének
követendő mintája kialakításában segédkező induktív érvelésben a
maga módján szintén az elvek ilyen kisegítő szerepe érvényesült. Nos,
a '68-ban színrelépett generáció ezt kezdte ki és forgatta visszájára az
Amerikai Egyesült Államokban - az alkotmányosságban és az alkot-
mány érvényre juttatásában saját dekonstruktiv felfogása, valamint az
immár a jogrenddel szembefeszülő, majd kritikai meghaladásával azt
szétfeszítő emberi jogi ideológiák és mozgalmak hatására.
Az amerikai gyakorlatban ma érvényesített politikai aktivizmus
jogi világképe szerint a tételezett jog csupán egyféle lehetségesen ak-
tualizált lebontása egy felsőbb érvényességű jogrendnek, melynek for-
rását alkotmányosan elismert jogelveknek s ezek logikailag kibontható
következményeinek a láncolata adja. Ennélfogva rutinhelyzetben a
bíró n e m tesz mást, mint j o b b h í j á n (azaz: mintegy szubszidiá-
rius jogforrás gyanánt) alkalmazza a tételes szabályt - mintegy (meta-
forikus kifejezéssel) annak bevallásaként, hogy történetesen akkor és
ott éppen n e m lát benne alkotmányossági, jogelvi vagy emberi jogi
aggályt, tehát ez alkalommal nincs oka (vagy alapja) arra, hogy a tör-
vényt mellőzze, s helyette saját, felsőbb elvi forrásokból közvetlenül
az eldöntendő ügyre vonatkoztatottan levont vagy teoretikus okfejtés-
sel támogatott szabály-változatát érvényesítse.
Nos, mint előbbi látleletünkből is kitetszhetett, az elvből azóta az
Amerikai Egyesült Államokban, de belőle kiindulóan globális mére-
tekben is terjedően egy úgyszólván a jogi körében m i n d e n t hatalmába
kerítő fegyver lett. N e m az uralja immár a jogot, aki törvényhozóként
s z a b á l y r e n d s z e r é t létrehozta, h a n e m az, aki az a l k o t m á n y - akár p u s z -
t á n ü n n e p é l y e s , p a t e t i k u s , esetleg c s u p á n i r á n y t jelölő, v a g y p o n t o -
sabban m e g n e m határozott eszményt mint kívánalmat vagy prog-
r a m s z e r ű i r á n y t j e l e n t ő - s z ó f o r d u l a t a i b ó l e l v e t o l v a s ki, 6 4 v a g y i s a k i
egy p r ó k á t o r k é n t kikényszerített eljárási lehetőséggel élve v a g y saját
bírói p u l p i t u s á v a l gyakorolható hatalmával visszaélve, egy így „meg-
termékenyített" elvre (vagy a m é g merészebb, m é g „konstruktívabb",
m e r t m é g gátlástalanabbul „aktivista" m a g a t a r t á s t választva, ilyen
elvből logikai levezetéssel s z á r m a z t a t o t t „ m á s o d l a g o s " elvekre65) hi-
v a t k o z v a , e g y a k á r e g y é b k é n t világosan és e g y é r t e l m ű e n m e g f o g a l -
m a z o t t s z a b á l y é r v é n y e s í t é s é n e k a k i f e j e z e t t é s n y í l t m e l l ő z é s é v e l is,
saját m e g o l d á s á t játssza ki és próbálja a t á r s a d a l o m r a rákényszeríteni
„a j o g " ú t j a k é n t . E z a z e l e i n t e c s u p á n t e o r e t i k u s a n k i m u n k á l t l e h e t ő -
ség66 a z ó t a v i l á g s z e r t e a tényleges j o g g y a k o r l a t b a n k ö v e t e t t és - ú g y -
m o n d - t u d o m á n y o s a n is i g a z o l t i r á n y z a t t á n ö v e k e d e t t , 6 7 a m i n e k h u l -
l á m a i m á r n á l u n k is b e l ü l r ő l p r ó b á l j á k m a r d o s n i a j o g falait. 6 8

64
Klasszikus kifejezése ennek Benjamin Hoadly bangori püspök kiállása kirá-
lyával szemben [Sermon Preached before the King (1717)]: „az az igazi törvényhozó,
akinek abszolút tekintélye van bármely [...] törvény értelmezésére, és nem az, aki
először leírta vagy kijelentette azt". Id. John Chipman Gray The Nature and
Sources of the Law [1909] 2 nd ed. (New York: Macmillan 1948), 102. o.
65
Magyar alkotmánybírósági döntési gyakorlat elemzésében kifejtve lásd pl.
Béla Pokol 'The Constitutionality of Legislation' [1993] in European Legal Cultures
ed. Volkmar Gessner, Armin Hoeland, Csaba Varga (Aldershot, Brookfield USA,
Singapore, Sydney: Dartmouth 1996), 451-454. o. [Tempus Textbook Series on
European Law and European Legal Cultures 1].
66
Ronald M. Dworkin 'The Model of Rules' University of Chicago Law Review
35 (1967), utóbb ezen írás világszerte viták középpontjába kerülő számos újra-
nyomásának címe szerint: 'Is Law a System of Rules?'.
67
A tudományban a jogi érveléselmélet tévedt erre az útra, Németországban
pedig különösen Ralf Dreier in Recht - Moral - Ideologie Studien zur Rechtstheorie
(Frankfurt am Main: Suhrkamp 1981) 365 o. [Suhrkamp Taschenbuch Wissen-
schaft 344] és Recht - Staat - Vernunft Studien zur Rechtstheorie 2 (Frankfurt am
Main: Suhrkamp 1991) 247 o. [Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft 954].
68
A magyar alkotmánybírósági gyakorlatban pl. „a Magyar Köztársaság
demokratikus j o g á l l a m " dodonai alkotmányi kijelentéséből szár-
maztattak olyan kritériumokat, amelyekkel aztán társadalmilag kiemelkedően
romboló, a rendszerváltoztatás szándékát nem egyszer s nem egy tekintetben
végérvényesen visszájára fordító következményekkel - ámde egy elvont alkot-
mányosság eszményi idoljának szentségét érvényre juttatva - nyilvánítottak al-
kotmányellenessé törvényeket. Megjegyzendő, Magyarországon a jogállamiság-
nak úgyszólván nincs semmiféle dogmatikai kifejtése - vö. pl. a szerzőtől 'A
 Ezzel pedig ismételten mai világunk problematikussá válásának
egyik kiindulópontjához érkeztünk vissza. Jelesül, az ember mintha
technológiai sikereitől olyannyira elvakult volna, hogy n e m is érzékeli
immár az általa önmaga körül konstruált világnak é p p e n magára az
emberre leselkedő veszélyeit. Tudományosan alátámasztottnak hitt
utópizmusok uralják hát szellemünket, a logika pártatlan erejére bí-
zott önhitünk a doktriner önérvényesítés pózát vette fel - isteni terem-
tő erővé váltnak látjuk magunkat, az elhagyott múlt csökevényeként
tekintve vissza egykori gyengeségünk sugallataira: hagyományra és
tapasztalatra, hitre és erények tanítására egyaránt. 69

(Eszmény: matematikai-logikai [rejkonstruálhatóság) Mind a matematika,

mind a logika - történetében, axiomatikus eszményű kifejtettségé-
ben (pontosabban: kifejtettségeiben) - nyilvánvalóan egyetemes. N e m
ismer határokat, legfeljebb az elvont bölcselkedést inkább vagy kevés-
bé elősegítő kultúrákat. Az emberi gondolkodás fejlődése szempont-
jából mégsem az az érdekes, hogy az általánosság síkján elvontan mi-
ként művelték ezeket görög, római, zsidó, iszlám vagy éppen rene-
szánsz elmék, h a n e m csakis az, hogy mire használták: mennyire és
miként bízták magukat irányítására, mennyiben érezhették iránymu-
tatónak a m i n d e n korban felbukkanó emberi dilemmák megoldá-
sában.
Nos, az európai kontinensen az utóbbi másfél évezredben egyetlen
irányba mutattak a fejlemények. Végletes kifejezésében is tiszta típu-
sát, a more geometrico eszményű gondolkodást GOTTFRIED WILHELM
LEIBNIZ kedvenc vágy képe példázza: férfiaink, ha egymás közti vitá-
ikban n e m juthatnak dűlőre, felvüágosodva irónt és palatáblát vesz-
nek kezükbe, s felkiáltva - „Calculemus!" - „módszeres" eljáráshoz fo-

jogállamiság és joga' [1993] in Varga Jogállami átmenetünk, 139-154. o. - , s a nem-

zetközi irodalom sem jut sokkal tovább annak megállapításánál, hogy szerzőktől
és alkalmi kontextusoktól függően annyiféle jogállamiság van, ahányféle appli-
kációs kísérlet. Lásd pl. Richard H. Fallon, Jr. '»The Rule of Law« as a Concept in
Constitutional Discourse' Columbia Law Review 97 (January 1997) 1,1-56. o.
69
,,[A] racionalizmus [...] inkább az elvontra támaszkodik, mint a konkrétra;
inkább a lehetségest tartja szem előtt, mint a valószínűt; és többnyire nem a való-
ságos ember lebeg a szeme előtt, mint inkább az, amivé az ember válhat - leg-
alábbis azt figyelembe véve, ahogyan ezt a racionalista elgondolásában elképze-
li." Kirkpatrick, uo.
lyamodnak, mintegy „kiszámítják" az eredményt. 7 0 Érdekes itt megje-
gyeznünk, hogy a kereszténységgel közös gyökérzetű két másik
ÁBRAHÁMi71 vallási-civilizációs hagyományban, az ősibb, eredeztető
zsidóban és az utóbb formálódott iszlámban éppen n e m ilyen kizáró-
lagos a pusztán logikára (vagyis fogalmi elvonatkoztatások matemati-
kai kezelésére) történő hagyatkozás öröksége. Teokratikus hagyomá-
nyú rendekről lévén szó, a keretet a teológia adja, a jog pedig e kere-
ten belül a társadalmi alkalmazás irányainak s határainak megvonásá-
ra hivatott. Nos, a zsidó és az iszlám kultúrában a jog sem eleve kom-
petensnek, sem végső kritériumnak nem tekinti a logikát. Persze, nem
azt utasítja vissza, hogy alkalmazási körében felhasználhassa, de egé-
szében mesterkélt előföltevésre építő s ezért túlzottan is leegyszerűsítő
eszköznek tekinti ahhoz, hogy emberi dolgokban egyáltalán rábízza
magát. 7 2
A logikai azonosság logikai kategória; nem emberi dologról vall. A
logikailag feltárt paradoxon, következetlenség vagy ellentmondás el-
sősorban s mindenekelőtt legfeljebb magáról a logikai megítélésről
vall. 73 Az ember erkölcsi tépelődéséről annyit sugall csupán, hogy túl-

70
G. W. Leibniz Philosophische Schriften hrsg. Carl Immanuel Gerhardt, IV
(Berlin: Weidmann 1875-1890), 200. o. Vö. még a szerzőtől 'Leibniz és a jogi
rendszerképzés kérdése' Jogtudományi Közlöny XXVIII (1973) 11, 600. és köv. o., 2.
pont.
71
E megjelölést Nasr (8. jegyzet) visszatérő használatából kölcsönöztem.
72
Vö. pl. Chaïm Perelman 'Legal Ontology and Legal Reasoning' Israel Law
Review 16 (1981) 3, különösen 358-359. o., illetőleg Lawrence Rosen 'Equity and
Discretion in a Modern Islamic Legal System' Law & Society Review 15 (1980-1981)
2, különösen 232. és köv. o., és - ezeket is magábanfoglalóan - Comparative Legal
Cultures ed. Csaba Varga (Aldershot, Hong Kong, Singapore, Sydney: Dartmouth
& New York: The N e w York University Press 1992), IV. rész: 'Comparative Legal
Methods' [The International Library of Essays in Law and Legal Theory: Cultures
1] {magyarul Összehasonlító jogi kultúrák szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris]
2000) xi + 397 o. [Jogfilozófiák]}.
73
Vö. a Babilóniai Talmud elbeszélését a SHAMMAI és HILLEL ellentétes jogászi
véleményei közti vitáról, melynek az égből alászálló hang vet csak véget: „Mind-
kettő az Isten szava.". The Babylonian Talmud Seder Mo'ed III: Erubin (London:
The Soncino Press 1938), 13b, 85-86. o. Mert „[k]ét szembenálló és egyenlőképpen
ésszerűnek nyilvánított értelmezés közül az ember megejti választását, ha ez ép-
pen szükséges; de véletlenül sem arra hivatkozva, hogy ezek bármelyike hamis
vagy ésszerűtlen lenne." Chaïm Perelman 'Désaccord et rationalité des décisions'
in Archivio di Filosofia ed. Enrico Castelli (Roma: Istituto di Studi Filosofici 1966),
98-93. o. {magyarul in A jogi gondolkodás paradigmái Szövegek, szerk. Varga Csaba
(Budapest: [ETO-Print] 1998]), 19. o. [Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et
zottan is összetett ez egy mindent pusztán formalizált önelvére csupa-
szító megközelítés számára.
*

(Az emberi dilemma) Következtetések nehezen kínálkoznak nyugati

civilizációnk e kórleletéből, leginkább mert eddig alig kétségbe vont
sarokponti előföltevéseket érintenek. Hiszen gondoljuk csak meg: tu-
dománya intézményesítésével, 74 önmagát ennek alárendelő módsze-
res gondolkodásával a nyugati ember meghódította környező világát
- valóban meghódította, hiszen jármára fűzte, tetszése szerint akár
szét is rombolhatja immár a m ú g y is globális faluvá tett glóbuszunkat.
Csak ő érte ezt el, csakis ezzel érte el - így hát n e m arról v a n szó, hogy
jó-e vagy rossz, alkalmas-e vagy alkalmatlan ez az eszköz, h a n e m ki-
zárólag a többnyire meg sem fogalmazott előkérdésről. Annak kérdé-
séről, vajon az ember e rendkívüli teljesítményben megmutatkozó te-
hetségének szükségképpen el kell uralnia magát az embert is? Ha
technológiájában bizonyult ily mértékben sikeresnek, ú g y az ember-
nek magának is technológiává, az általa teremtett technológia csupasz
kiszolgálójává kell lennie? Vajon teremtett lényünk n e m éppen sok-
színű és sokágú adottságával, sokirányú képességével lett úrrá kör-
nyezetén - és sokáig önmagán is - e földön? Tehát a m a g u n k b a n föl-
fedezett szerszámkészítő adománynak vajon egyszersmind sorsunkká
is kell válnia? Az, ami jó, ha saját helyén, jóra használják, csakis
hipertrófiájában, mindenen és m i n d e n ü n k ö n eluralkodva mutatkoz-
hatnék meg? Egészen elfelejtkeztünk már őseink bölcsességéről, erény
és arány egymásrautaltságáról? Vajon a haszonelvűség kiválasztó el-
vével szükséges-e egyszersmind már ö n m a g u n k emberi mivoltát is
gúzsba kötni?
Nehéz bármiféle következtetés levonása azért is, mert e nagyszerű
sikerek láttán hálátlan (s tán jogosulatlan is) lenne egyszerűen zsákut-
cába kerülésről elmélkednünk. Mégis, kortárs törekvések példázzák,
hogy bármiféle reformszándék, a valós helyzetre rádöbbenés anélkül,
hogy egyidejűleg az ide vezető helyzetet is tisztáznánk, az alapokat

Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, III

Fasciculi 2]}. Az egész problematikához lásd a szerzőtől A jogi gondolkodás para-
digmái, passim, különösen 150-151. o. 161. jegyzet.
74
Az institucionalizálödás - joggal - maga is a tudományfejlődés egyik
alapköve. Vö. pl. Vekerdi (12. jegyzet), passim.
gyökereikig visszanyúlóan újragondolnánk, legfeljebb retorikai m a -
l a s z t , p ó t c s e l e k v é s m a r a d . 7 5 V i s s z a kell t a l á l n u n k h á t e m b e r i é r t é k e i n k
eredendő f u n d a m e n t u m á h o z , s újra birtokba v e n n ü n k összes képes-
ségünket, mely nékünk, embereknek megadatott.
Láttuk m á r , h o g y n e m készségeink s eszközeink erőteljes - akár
e g y o l d a l ú - fejlesztése, h a n e m a r á n y t és m é r t é k e t n e m ismerő, saját
alkalmazási területén messze túlterjeszkedő eluralgása fogalmazódott
m e g e látleletben.76 Láttuk m á r , h o g y n e m az előreláthatóság és biz-
tonság garanciáinak a j o g m ű k ö d é s b e építése, h a n e m a személyes dön-
t é s é r t v i s e l e n d ő f e l e l ő s s é g (a m i n d e n k o r i ü g y n e k ü g y k é n t f o g a d á s a , s
ezzel egzisztenciális választásként m e g o l d á s a ) kiiktatása felett érde-
m e s itt é s m o s t e l t ű n ő d n ü n k . 7 7 A z e u r ó p a i g y ö k e r ű k o n t i n e n t á l i s é s
angol-amerikai jogban régóta m e g f o g a l m a z ó d t a k m á r különféle javas-
latok a jogi d ö n t é s h o z a t a l f u n d a m e n t a l i z á l á s á r a , formális igazolásá-
n a k kifejtő-bizonyító (szubsztancializáló) m a t e r i a l i z á l á s á r a , a jogi p r o -
c e s s z u s o k t á r s a d a l m i l a g r e s z p o n z í v v á tételére78 - ezek a z o n b a n m i n d -

75
Számos gondolat - pl. „a növekedés határai", „a fenntartható fejlődés" - ,
mely értelmet kívánt keresni s ezzel korlátot szabni, a megalapozó előföltevések-
kel nem szembesülve, csupán néhány kiválasztott következmény minimalizálá-
sával vagy optimalizálásával foglalkozhatott.
76
„A racionalizmus [...] azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket nem le-
het teljes egészükben elfogadni vagy elvetni, hanem megfelelő területre kell hatá-
rolni. [...] Való, hogy az ész a tiszta logika és a matematika birodalmában szabad
és független, saját törvényeit követi. A baj akkor kezdődik, mikor ezt a pusztán
elméleti gondolkodást az élet és társadalom valóságára viszik át, ahol az ész bí-
róként kötve van a tapasztalatokhoz és körülményekhez." Wilhelm Röpke A
harmadik út [Gesellschaftskrisis der Gegenwart], 2. kiad. (Budapest: Auróra
19431?]), 58. és 59. o.
77
„A törvények oly számosak, egymással annyira ellentmondásban levők és
dacára látható szigorúságuknak, olyannyira hajlíthatok, hogy mindig ítélkezhe-
tünk a méltányosság alapján. - É s így tesznek? - Soha, mert a méltányosság alap-
ján ítélkezve, felelősséget vesz magára az ember, amit senki sem akar tenni."
Emile Faguet A kontárság kultusza és a felelősségtől való rettegés [Le culte de
l'incompétence Et l'horreur des responsabilités (Paris: Grasset 1910-1911) (Les
Etudes contemporaines}] II, ford. Szánthó Gyula (Budapest: Franklin-Társulat
[é.n.]), 10. o. [Kultúra és tudomány]. Nem véletlen, hogy a felelősség-elv hiányát
a demokrácia természetszerű járulékának látja Várkonyi, 255. o. is: „ha kisebb-
ségben marad, nincs szava, ha többségre jut, minden cselekvése jogosult, meg-
bukhat, de nem büntetik."
78
Richard A. Wasserstrom The Judicial Decision Toward a Theory of Legal
Justification (Stanford: Stanford University Press & London: Oxford University
Press 1961) 197 o., Per Olof Bolding 'Reliance on Authorities or Open Debate?
máig pusztán a praktikum utilitárius igazolhatósága elvi körében mo-
zogtak, fel sem vetve az alapkérdést: a jogászi gondolkodásnak a tu-
d o m á n y mintájára képezett általános gondolkodói mentalitásunkba
történő beágyazottságát.
P e d i g VÁRKONYI NÁNDOR é p p e n e n n e k é v e z r e d e s alakulásáról, az
ember sorsának gondolkodásunk sorsával osztozó problematikussá-
gáról szólott. Márpedig az ember és képességei összetettségének ha-
gyománya, adottságaink mindenoldalú birtokbavételének és fejleszté-
sének igénye, az emberi bölcsesség és tudás forrásainak gazdagsága, s
bármely kiválasztott „királyi út" önmagába bezárkózó szegényessége,
kizárólagosságának eredendő ambivalenciája az emberiség nagy kul-
túráiban mindenütt megfogalmazódott. S - legalábbis jelképes érte-
lemben - bármiféle egyoldalúság helyett valamiféle szintetizáló Végső
Feloldás igénye BRESCIAI ALBERT s z i n o p t i k u s l á t o m á s á b a n E u r ó p á b a n
már évszázadokkal DESCARTES születése előtt megfogalmazódott -
akkor, a m i k o r AQUINÓI TAMÁS halálakor ALBERT testvér l á t o m á s á b a n
SZENT ÁGOSTON m ű v ü k közösségéről s egységéről tett t a n ú s á g o t
néki. 79

Two Models of Legal Argumentation' Scandinavian Studies in Law XIII (Stock-

holm: Almqvist & Wiksell 1969), 59-71. o. és Philippe Nonet & Philip Selznick
Law and Society in Transition Toward Responsive Law (New York, etc.: Harper «Sc
Row 1978) vi + 122 o. példájában vö. a szerzőtől Jogi elméletek, jogi kultúrák Kriti-
kák, ismertetések a jogfilozófia és az összehasonlító jog köréből (Budapest: Eöt-
vös Loránd Tudományegyetem „Összehasonlító Jogi Kultúrák" projektuma
1994), 143-144., 278-280. és 226-236. o. [Jogfilozófiák].
79
„Mert Ő az én fiam, ki híven követte az apostoli tanítást s az enyémet is, és
ezzel megvilágosodást adott az Egyháznak [...]." [Antal, bresciai dominikánus
testvér in] 'First Canonisation Inquiry', LXVI. pont in The Life of Saint Thomas
Aquinas Biographical Documents, ed. Kenelm Foster, O.P. (London: Longmans &
Baltimore: Helicon [é.n.]), 104. o. A gondolkodásban s a nyelvhasználatban egyfe-
lől a megtermékenyítő bizonytalanság vállalása, másfelől a logikailag axiomati-
kusan rendezett fogalmi szigorúságra törekvés ellentéte és egy majdani (lehetsé-
ges?) végső szintézisben (ezt nevezi az irodalom The Great Resolutionnek) feloldó-
dása jegyében lásd a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái, 2.3.3. pont, különö-
sen 150. o.
 MÉRTÉK ÉS ÉRTÉK,
avagy az öncélúság önveszélyessége*

Nemrégiben jelent meg Rómában - a Szenátus és a Vatikán könyvkiadóinak

közös gondozásában - egy reprezentatív könyv II. JÁNOS PÁL pápaságának
25. évfordulójára. MASSIMO VARI római professzor, az olasz alkotmánybíró-
ság emeritus elnökhelyettese szerkesztette a kötetet, melyben a világ minden
tájáról felkért neves jogászok írásai olvashatók a Szentatya megnyilatkozásai-
ban felvetődő témák továbbgondolásaként. A mintegy négyszázhúsz szerző -
bíborosok, tudósok s a gyakorlati jogélet vezetői - között volt Varga Csaba, a
PPKE Jog- és Államtudományi Karának professzora is.

• A hosszabb-rövidebb tanulmányok sorából egyértelműen kide-

rül, hogy a szerzők felfogása szerint a katolikus hagyomány ko-
rántsem pusztán egy tiszteletreméltó örökség, h a n e m a világ
mai állapotában egyre jelentősebbé váló stratégiai erő.

Pedig az ember azt hinné, hogy egy ilyen alkalmi kötet szerzői inkább csak
tiszteletkört futnak az ünnepelt körül...

• A szerzők ehelyett inkább örültek az alkalomnak, hogy e ran-

gos „ f ó r u m o n " együtt adhatnak hangot fájdalmas, riasztó ta-
pasztalatuknak és reménységüknek. Az erkölcsi relativizmus
korát éljük, amelyben egyre inkább háttérbe szorulnak az olyan
lényegi kérdések, mint hogy mi a helyes magatartás, és a
joggyakorlásban is egyre inkább pusztán eljárási lépések függ-
vényévé válik az, hogy mi hát az igazság. Az egyes cselekmé-

* Első változatában 'Az öncélúság önveszélyessége: Jogászprofesszor - mér-

tékről és értékről' [Kipke Tamás interjúja] Új Ember Katolikus hetilap, LX (2004.
június 20.) 25 [No. 2915], 3. o.
\
 nyek megítélése helyett a vád és a védelem küzdelme válik fon-
tossá, s elsősorban a jogász ügyességén múlik a kihirdetendő
ítélet. Ebben a helyzetben életmentő lehet a felismerés, hogy a
kétezer éves keresztény hagyomány a rend, a mérték aranytar-
talékát jelentheti a mértékét vesztett emberi szabadság vesze-
delmes korszakában.
Amióta létezik jog, két út áll előtte. Az egyik a római jog gya-
korlata, amely az emberi szabadságot saját civiljogi területén
csakis megegyezések, szerződések révén tartotta korlátozható-
nak - s e felfogás abszolutizálódott m o d e r n világunkban. E
szemlélettel szemben mindig is fennállott egy a természetjogra
épülő hagyomány, amely nem vonakodik attól, hogy különbsé-
get tegyen jó és rossz között, mert éppen azt állítja, hogy van-
nak, fennállanak és kiválasztathatnak értékek és mértékek em-
beri alkuktól függetlenül is.

A római jog fogalmához az átlagember tudatában a rend, a rendezettség kép-

zete társul. Az Ön szavai ellentmondani látszanak ennek... Mintha azt mon-
daná, hogy valami itt elfajult. Miképpen juthattunk idáig?

• A római jog a maga korában még „ars" volt, vagyis mesterség

és művészet egyszerre, így valamiképpen még benne volt az
emberi teljesség, az emberi mérték és mértéktartás is - talán
éppen azért, mert nem egy kaszt sajátjaként, n e m pusztán jogá-
szias jogként működött. A társadalmat még összetartotta közös
erkölcs, s az emberi viszonyok szabályozásában ez játszott alap-
vető szerepet - a jog amolyan szimbolikus megerősítője, szük-
ség esetén végső és kényszerítő erejű eszköze volt e közös alap-
nak csupán. Az újkorban a szabad szerződés gondolatával tár-
sult gondolatszabadság lassan erodálta a társadalmat összetartó
és szabályozó összes többi erőt, így a közös erkölcsöt is. Nos,
folyamatában ez olyan rettenetes nagy többletterhet rótt a jogra,
amelyet az aligha képes egyedül elhordozni. Ki is tér annak
megválaszolása elől, hogy mit tehetsz, s ehelyett azt igyekszik
minél pontosabban körülhatárolni, hogy miképpen küzdhetsz
vagy n e m küzdhetsz meg a másik féllel. Napjainkban mások
cselekvése szabhat kizárólag határt az enyémnek, mások sza-
badsága korlátozhatja csupán az én szabadságomat.
Valójában korábban sem a jog határozta meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A
probléma gyökere tehát abban keresendő, hogy a jog mögül „kikopott" az er-
kölcs?

• Ez eléggé egyértelmű. Itt, az egyetemen elméleti és történeti ér-

deklődéssel foglalkozunk a régi társadalmak s az eltérő civili-
zációk működésével. A hallgatók meglepetéssel tapasztalják,
hogy egykor a jogrendszerek csak bizonyos részeit szabályoz-
ták a társadalom életének. Mert többre n e m volt szükség, hi-
szen közös hit és erkölcsiség határozta meg alapvetően a közös-
ség életét, viselkedési normáit.
Ehhez járul még a kultúrának az emberi mentalitást is alapve-
tően meghatározó szerepe. Az európai ember - a kis görög po-
lisz és a hatalmassá terebélyesedett római birodalom polgára
egyaránt - meglehetősen individuális gondolkodású volt. Ez
eleve feltételezte, generálta bizonyos konfliktusok keletkezését.
A KONFUClánus kínai ezzel szemben eleve erkölcsi kötelességé-
nek érezte, hogy már a konfliktus körvonalazódásakor töreked-
jék annak feloldására. A mandarin csak azon ritka esetekben
szolgáltatott igazságot, ha az előbbi valami miatt n e m „műkö-
dött", és kizárólag azért, hogy az erkölcsi renyheséget megto-
rolja.

Olyannak tűnik a mai helyzet, mintha minden utcasarokra közlekedési

rendőrt akarnánk állítani ahelyett, hogy tanítanánk a KRESZ-t és értékel-
nénk az udvariasságot és előzékenységet... De hát hogyan lehetne hozzáfogni
a változtatáshoz?

• Az ókori görögök meg voltak győződve róla, hogy az igazság,

az igazságosság, a „dikaion" létezik, és ha n e m is mindig azon-
nal látható, de állhatatos kereséssel rálelhet az ember. A keresz-
ténység ugyancsak erre emlékezteti az embert, valamint sza-
badságának felelősségére és határaira is. II. JÁNOS PÁL pápa a
világ súlyos problémáival foglalkozó megnyilatkozásaiban újra
és újra rámutat erre.
Minden gondolkodó ember az élet bármely területén beláthatja,
hogy komoly veszélyekkel járhat, ha az eszközök céllá válnak -
az én tanulmányom is pontosan a célkeresés jogi lehetőségeiről
szólt - , s hogy korunk számos működési zavara, égető gondja
és fájdalmas hiánya éppen e tévedés következménye. Ha a
 génsebész n e m tudatosítja, hogy t u d o m á n y a eszköz és n e m cél,
beláthatatlan károkat okozhat. Az atomtudós, a pszichológus, a
pedagógus és a jogász úgyszintén. A mértékeit vesztett, magát
legfőbb értéknek tekintő ember egyszerűen önveszélyes.

Jogászként és keresztény emberként azt várja az egyháztól, hogy felrázza ko-

runk emberét?

• Igen. Abban a tudatban, hogy az egyház tagjaként sokadma-

gammal együtt ebben nekem is megvan a m a g a m feladata. A
pápa bátorít és példát ad erre. Rá kell m u t a t n u n k arra, hogy a
keresztény örökségben az emberiség életfontosságú tudnivalói
vannak jelen, vagyis az egyház által képviselt tanítás n e m egy a
tetszés szerint választható vagy váltogatható világnézetek kö-
zül. Ha belátjuk, hogy a keresztény tanítás szerint az első b ű n
az emberi öntudat mértékvesztése volt, akkor ebből következik,
hogy a mérték maga sem más, mint életmentő érték.
A múlt hagyatéka
 A SZOCIALIZMUS MARXIZMUSÁNAK
JOGELMÉLETE
H a z a i k ö r k é p nemzetközi kitekintésben*

I. HAZAI KÖRKÉP

1. Előzmények (1948-ig)

A háború után fokozatosan berendezkedő kommunista diktatúra

szovjet mintára, SZTÁLINi-VISINSZKIJi inspirációk nyomán formálódott
jogszemlélete számára a háborút követő Magyarországon művelt
jogbölcselet - megújulásaival, ígéreteivel, polgári folytonosságával
egyetemben - kizárólag a leküzdendő múlt színeiben, vagyis eleve
méltatlan pozícióban, egy frontálisan a polgári örökséget célbavevő
politikai támadás tárgyaként jelent meg, függetlenül attól, hogy ez a
nyugat-európai áramlatokkal közös szellemi és erkölcsi megújulási
készséget mutató polgári jogelmélet még ezredforduló utáni mai álla-
potainkkal szembesítve is impozáns, klasszikussá érett gondolkodók-
tól táplált szakmai pezsgést és kultúrát mutatott fel mind a két vi-
lágháború között, mind pedig a háborút követő rövid életű koalíciós
időszakban. Aligha lebecsülhető akár addigi életművük perspektívá-
jában, akár háború utáni újrakezdésük lendületében, hogy például
MOÓR GYULA rektorként, demokrataként és jogbölcselőként egyaránt
példásan szembenézett a múlttal, emelkedetten és jövőt inspirálóan
fogalmazva meg a megújulás számára levonható erkölcsi-szellemi ta-
nulságait; hogy HORVÁTH BARNA a rá jellemző örök szintetizálásban

* Első változatában in Jogelméleti Szemle 2003/1 [http://jesz.ajk.elte.hu], erőtel-

jesen rövidítve in Világosság XLV (2004) 3 [megjelenés alatt].
is új, további teoretikus távlatokat nyitó módon indított;1 hogy a sze-
gedi SZABÓ JÓZSEF bölcselőként kiteljesedve és életprogramját megfo-
galmazva tudománymódszertanilag, az angol-amerikai jogászi men-
talitás megértésében és legalább lélektani magyarázatában, valamint
az igazgatás és a bíráskodás végső mozgatóinak leírásában egyaránt új
feladatok sokaságát tűzte maga elé célul; vagy akár hogy a pécsi
LOSONCZY ISTVÁN éppen ekkor beérően s rendszeres tanná növelést
lehetővé téve bölcseleti összegzést adott2 - nos, mindez problémátlan
s egyszersmind ígéretes továbbvitelt biztosított.
Ha és amennyiben egyfajta maximalizmustól vezérelten rögvest le
is zárjuk ezt a két háború közti Magyarországból és Közép-Európából
kinövő néhány éves háború utáni múltat, úgy természetszerűleg kér-
désesként kezelhetjük, vajon reflexív, nyugat-európai példaadóival
megbízhatóan, értelmesen, az ismételt végiggondolás igényével és ha-
tásával együttgondolkodó - s kiváltképpen ennyiben és ebben kritikus
- (úti)társi minőségéből jogbölcseletünk (MOÓR, SZABÓ J.) válhatott
volna-e önálló, nemzetközileg méltányolt jelenlétet biztosító iskolate-
remtő erővé? Nos, egyébkénti rokonszenvünk és nagyrabecsülésünk
ellenére a válaszunk egy erőteljesen habozó igen lehet csupán, hozzá-
téve, hogy még néhány tudatos újítónk (HORVÁTH, LOSONCZY) eseté-
ben sem egyértelműen bizonyos a pozitív felelet, hiszen több könyvük
ellenére az igénybejelentésen s a vázlatszerű rögtönzéseken túl saját
kifejtésig, részletproblematikákra alkalmazásig, tanulmányok sorában
megszenvedett tesztelésig kiemelkedő gondolkodókként még ők sem
jutottak első felismeréseiktől a kommunista hatalmi berendezkedésig
rendelkezésükre állt viszonylag hosszú idő (HORVÁTHnál egynegyed
évszázad, LOSONCZYnál pedig egyetlen évtized) leforgása alatt. Mégis
tényként kezelhetjük, hogy ők és tanítványaik (az iskolateremtésben
elöljáró HORVÁTH részéről BlBÓ ISTVÁN és VAS TIBOR, valamint az ép-
pen pályakezdő s mesterét követve emigráló BOLGÁR VERA, a család-
talanságtól is erősítetten mindvégig magányos gondolkodóként fellé-

1
1948-ban még nemzetközi szimpóziumot tervezve a Pázmány Péter Tudo-
mányegyetem keretében. Vö. vitaindító nyersfogalmazványának az akadémiai
Bibó-hagyatékban megőrzött posztumusz kiadásaként Horváth Barna The Bases of
Law / A jog alapjai szerk. Varga Csaba, zárótanulmány H. Szilágyi István (Budapest:
Szent István Társulat [megjelenés alatt]) 9 ív [Philosophiae Juris / Jogfilozófiák].
2
Vö. Losonczy István posztumusz szövegkiadásaként Jogfilozófiai előadások
vázlata [1948] szerk. Varga Csaba (Budapest: Szent István Társulat 2002) xvi + 282
o. [Jogfilozófiák] és Abriß eines realistischen rechtsphilosophischen Systems hrsg. Var-
ga Csaba (Budapest: Szent István Társulat 2002) 144 o. [Philosophiae Iuris].
pő MOÓR részéről pedig SCHOLZ KORNÉL) mindegyike - legalábbis
pályakereső tapogatózásként - önálló utat választott, tehát a magyar
tudományosság már ekkor lefedte az elméleti jogi gondolkodás úgy-
szólván teljes spektrumát. Ilyen módon pedig az 1920-as évek egyirá-
nyúságát (MOÓR), majd a színre lépő társnak (HORVÁTH) az előbbivel
versengésre kerülő antagonizmusát immár kölcsönösen megterméke-
nyítő belső viták további pezsgést ösztönző sorozata válthatta volna fel.

2. SzTÁLlNizmus (az ország szovjet megszállásától)

a) A „maradványok" felszámolása
A hatalomátvétel után rögvest egynéhány év alatt be is fejeződő, s ezért
egészében koncentráltnak tekinthető frontális támadás indult - politikai
(LUKÁCS GYÖRGY tisztogatásra felhívó kíméletlen és elvakult publicisz-
tikájával, GERŐNÉ FAZEKAS ERZSÉBETnek a kommunista párt kezdemé-
nyezéseként felálló Tudománypolitikai Bizottságába burkolt likvidáló
gondolatrendőrséggel3), egzisztenciális (egyetemi4) és egyben szakmai
(SZABÓ IMRE, BEÉR JÁNOS, EÖRSI GYULA, SARLÓS MÁRTON új pozíciók-
ban általuk levezényelt viták sorozatán keresztül gerjesztett5)6 lépések
formájában - minden réginek a kiszorítására: a polgári múlt folytatásá-
ra egyáltalán képes személyiségek ellehetetlenítésére, gondolataik
diszkreditálására, bármiféle további jelenlétük és hatásgyakorlásuk
megakadályozására. Az „új" építése végső soron minden „régi" teljes
irrelevanciájának, sőt egyenesen még fennálló esetleges jelenlétük kárté-
telének a kimondására s az ebből egy diktatúrában levonhatóként adó-
dó politikai feladatok adminisztratív beteljesítésére épült.7

3
A matematikus ALEXITS GYÖRGYtől és FENYŐ ISTVÁNtól, avagy a történész
HANÁK PÉTERtől egészen az akkoriban sokaktól szintén okkal rettegett Szűcs
jENÖig.
4
Pécsett pl. Kocsis ISTVÁN professzortól PECZE FERENC akkori tanulmányi
vezetőig.
5
P é c s e t t p l . k ü l ö n ö s e n HALÁSZ PÁL, BIHARI OTTÓ, SZAMEL LAJOS.
6
Lásd pl. Vas Tibor 'A burzsoá jogfogalom meghatározásának marxista bírá-
lata' Jogtudományi Közlöny V (1950), 3-6. o., Földesi Tamás 'Hogyan használjuk fel
ma Marx és Engels bírálatait a burzsoá jog- és államelméletekről?' Jogtudományi
Közlöny IX (1954), 169-177. o.
7
Háttérként lásd főként Szabó Imre tollából 'I. V. Sztálin tanítása és a jogel-
mélet kérdései' Az MTA Társadalmi-Történelmi Osztályának Közleményei I (1950),
113-122. o. és Jogtudományi Közlöny VI (1951), 723-727. o., 'I. V. Sztálin tanítása a
 b) Szovjet típusú gleichschaltolás
Felhasználható előzmények, saját tudományos hozadék híján - ami
mindennél nyíltabban mutatja a szocializmus MARXizmusának kizáró-
lag tudománytól idegen, közvetlenül politikai-ideológiai megfontolá-
soktól motiváltságát - a saját elmélet építése mindenekelőtt a szovjet
irodalom gyarlóan nyers s túlnyomórészt teoretikus értelemben gyen-
ge, kidolgozatlan és primitív (az egyébként nem túlságosan kiművelt,
döntően didaktikus egyszerűségű egykori cári orosz tankönyvek és
tansegédleti összefoglalások bolsevik „meghaladásából" született)
termékeinek, főként brosúraszerű harci aktusainak fordításával indult.
A politikai egyeduralom támogatásával a SZTÁLIN-epigonizmus (pon-
tosabban: a szovjet SZTÁLIN-epigonizmus magyar utó-epigonizmusa)
hamarosan pártpolitikai és egyben világnézeti kiállással: a szocialista
forradalmiság vállalásával azonosult.8

c) Múlttagadás, kettős hatással

A szocializmus magyarországi MARXista jogelméletének sorsát már
indulásában úgyszólván döntő, specifikus, jelen formájában csak ná-
lunk ismert módon meghatározta egy olyan mű, amely a diktatórikus
átalakulás idején évek során keresztül készülve, hivatalos egyetemi és
akadémiai viták rendezésével politikai funkciója java részét már me-
net közben betöltve,9 évtizedekre szóló érvénnyel lezárta a múltat -
értékeit legázolva s elutasítva visszadobta egy károsként elpusztított
előtörténet lomtárába, saját mérföldkőszerű szerepének kiemelésével
viszont Kossuth-díjat (az új berendezkedésben jogászi teljesítmény-

nyelvtudományról és a jogi felépítmény kérdése' Az MTA Társadalmi-Történelmi

Osztályának Közleményei I (1951), 91-104. o. és Jogtudományi Közlöny VI (1951), 155—
160. o., 'Vita haladó jogi hagyományaink kérdéséről' Jogtudományi Közlöny VI
(1951), 653-662. o., 'A szocialista törvényességről' Társadalmi Szemle (1953), 796-
810. o., 'Állam- és jogtudományunk elméleti alapjainak néhány fő vonása' in Az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Évkönyve 1955, szerk. Tamás Lajos (Budapest:
Tankönyvkiadó 1956), 3 7 ^ 3 . o.
8
Jellegzetes példaként Vas Tibor tollából 'Az állam- és jogtudományok né-
hány kérdése az SzKP XX. Kongresszusa után' Jogtudományi Közlöny XI (1956),
193-199. o. és 'Néhány állam- és jogelméleti kérdés az SzKP XXIII. Kongresszu-
sának tükrében' Jogtudományi Közlöny XXI (1966) 10, 516-519. o.
9
'A Horthy-fasizmus állam- és jogbölcselete: Az ELTE ÁJK tanácsülésén 1955.
január 29-én rendezett vita Szabó Imre készülő könyvének IX. fejezetéről' sajtó
alá rend. Varga Csaba in Jogelméleti Szemle 2004/3 [megjelenés alatt].
ként először hangsúlyos hivatalos állami elismerést) szerezve szerző-
jének. SZABÓ IMRE első, immár a LENlNizmus-SZTÁLlNizmus stílusje-
gyeit is felmutató MARXista művéről van szó,10 mely - szerzői elhatá-
rozásból, saját jogfilozófiai tálentuma felcsillantásának szándékától is
vezérelten - voltaképpen tetemrakást épített elődeiből, hogy „túllép-
hessen", a szovjet ideológiai harc lényegéhez híven meghallgatatlanul
s megértetlenül is „meghaladhasson", magát jelképesen a visszatekin-
tés aktusától sem beszennyezve. Paradoxikus utóhatás, amit a szerző
nem érzékelt és bizonyosan éppen nem szándékolt, hogy miközben
műve ideologikus hatásaként e múltba alig temetetlenül, úgyszólván
élőként lökött tetem, a jogi teoretizálás polgári múltja és Magyaror-
szágnak a szakmában máig ismertséget szerző öröksége valóban soká-
ig majd vállalhatatlan lesz, hagyományként is megszakad - nos, je-
lenvalóként mindez mégis beépül a hazai formálódó MARXizáló
jogelméleti gondolkodás hátterébe, mintegy pszichoanalitikai érte-
lemben megbúvó és rejtetten is mértéket s ösztönzést biztosító mögöt-
tes tudatába. Mintha hosszú távon s kerülő utakon a szerző politikai-
ideológiai szolgáló vállalkozását a saját személyes múltjából megőr-
zött tudományosság-igénye 11 valamelyest mégis keresztezte volna: az
a körülmény, hogy valóban széleskörű kutatómunkával valóban rész-
letekbe hatolóan monografizálta tárgyát, nemcsak - szándékoltan -
pars et totus kilökte a hivatalos gondolhatóság kosarából, de minde-
közben - szándéktalanul - mégis korábbról nem ismert teljességgel
felcsillantotta, problémaként összegyűjtve s láthatóvá téve problé-
magazdagságát. S ezzel, bármennyire is kínzóan, mégis felidézte fel-
oldatlanságát, megválaszolatlanságát, amellyel, bár halálra ítélten és
kivégzetten, ez mégis visszamaradt a szakmában, s kimondatlanul és
megemésztetlenül bár, de egyfajta alternatíva tényével és kínálatával
mindvégig változatlanul ott kísértett - szemben a politikai töltetű,
szovjetizált újprimitív egyszempontúsággal.12

10
Szabó Imre A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Budapest: Aka-
démiai Kiadó 1955) 533 o.
11
Szabó Imre huszonéves csehszlovákiai kisebbségiként írt munkáiból átfog-
ják pl. 'A jogszociológia munkaköre' Korunk (1935), 809-815. o., 'Jog és erőszak'
Korunk (1937), 523-527. o., 'Szellemtudomány és pozitivizmus' Korunk (1940),
527-534. o., 'Néprajz, jog, szociológia: Népi jogéletkutatás' Társadalomtudomány
(1942), 4 2 2 ^ 2 7 . o. problémagazdagságát.
12
Említésre érdemes, hogy Szegvári Katalin fiatalkori opuszként kéziratban
maradt monografikus dolgozata SOMLÓ BÓDOGrol - Somló Bódog jogelméleti mun-
kássága (Szeged 1952-53) [gépírásos másolat, 99 + 9 o.j sajtó alá rend. Varga Csaba
 Az új teoretizálásban politikai-ideológiai szerepbetöltése jegyeként
egyszersmind a kanonizált deklarálás is már kész formában megjelent.
Mert új harcosai gyorsan elsajátított s kíméletlenül érvényesített kré-
dója jegyében n e m fáradsággal végigszenvedett töprengések legfel-
jebb ideiglenes megnyugvási pontja itt már az éppen és legfeljebb el-
érhető és kimondható igazság, hanem pontosan úgy forradalmi társa-
dalom(át)alakító akció (legfeljebb gondolatrendészeti), mint bármely
revolucionér magatartási minta utasításos kitűzése. Vagyis egyszerre
egyoldalú, hierarchikus, visszavonásig érvényes és kétségbevonhatat-
lan, mindenre kisugárzó erővel hivatalos és eleve elrendelt, ezzel pe-
dig bármiféle kételyt, kibúvást, eltérést eleve parancsmegtagadásként,
árulásként vagy szabotázsként megtorló. Nos, elvi igényként úgyszól-
ván a korszak végéig tartóan él e parancs-struktúrájú dogmatikus ma-
gatartás, bár az idők múltán nyilván egyre kevésbé lesz már kikény-
szeríthető. Mindenesetre addig, ameddig virulens, ez az, ami bármifé-
le valóban t u d o m á n y o s vita, nyílt esélyű együttgondolkodás lehető-
ségét eleve kirekeszti. És a dolgok iróniája folytán az, akit személyé-
ben teljesen, véglegesen, visszavonhatatlanul és a tragikum jegyeit is
magán hordozóan tönkretesz, nem lesz más, mint éppen eredendő
hordozója, a jogi gondolkodásban első számú magyarországi alkal-
mazója. 13
Nos, ez az a közeg, amelyen és amelyre közel egy évtized teljes jogi
gondolkodása - s benne a jelenben követést parancsoló mintákról tör-

telektronikus megjelenésre előkészítve] - nem idézett fel semmiféle ilyen ambiva-

lenciát: erőteljes (noha a maga módján szintén átpolitizált) történet-kritikai
módszerével nemcsak elméletileg igényesen összegezte, de sikerrel le is tudta
zárni a tárgyalt életművet.
13
Mindez, mint egyfajta kinyilatkoztató stílus, SZABÓ IMRE személyiségi je-
gyévé vált: így is halt meg, megözvegyülten, betegen, magára maradottan, ám
immár végleg egyoldalú kommunikációhoz szokottan - szemben a hasonló indít-
tatású és korú VIKTOR KNAPP végső soron szerencsés szerencsétlenségével, aki
még meglehetősen idejekorán, az 1968-as prágai tavasz elkötelezettjeként kegy-
vesztetté vált, igazgatói pozícióját s hatalmát egyaránt elveszítette, ám még idő-
ben visszaszokhatott a köznapi lények közönséges beszélgetéséhez, amiben ma-
gam is - noha nemzetközi értekezletek szakmai nyilvánossága előtt nem egyszer
igencsak kritikus hangvételt ütöttem meg vele szemben - úgyszólván ifjú barát-
jává, csaknem bizalmas beszélgetőtárssá lehettem akár az Európai Egyetemi Inté-
zet (Fiesole/Firenze) WERNER MAIHOFER elnöktől kezdeményezett kerekasztal-
beszélgetésein, akár élete vége felé, a Sáfrányk Egyetemen (Kosice/Kassa) történt
díszdoktori avatásán.
ténő (bár valamelyes kritikai távolságot gyakran megőrző) számadás 14
- felépül, és amibe minden, ami elmúlt, a visszahozhatatlan, hiszen
hivatalosan elutasított polgári múlt darabjaként - nálunk leginkább
szemtünően a jog kontinuitása, 15 az alap és felépítmény, a kodifikáció
„időszerű" kérdéseiről, majd mindezek hamis dilemmáiba később is
visszahúzóan a jogi akarat osztálytartalmáról 16 folytatott viták fő stra-
tégiai irányaként - bele- és visszarekesztetik.

d) „Szocialista törvényesség", a meghaladásra ítélt (nyugat-európai)

polgári (progresszív) múlt bolsevik emlékeiből merítve
SZABÓ iMRÉnek mindenekelőtt A jogszabályok értelmezéséről megjelent
nagyívű monográfiája 17 írja körül pars pro toto VISINSZKIJ politikai
SZTÁLINizmusának jogi felépítményi kívánalomrendszerét - kellően
érzékenyen, hiszen egy részproblematika tükrében kifejtetten, de ép-
pen tárgyának köszönhetően kézenfekvő társadalomtudományi,
nyelvtudományi, logikai kapcsolódásai révén meglehetősen specifi-
káltan. A szerző személyes meggyőződéseként kifejezetten, egyszer-
smind az egész közép- és kelet-európai MARXizmus közös jegyeként
építi rá a XIX. század derekán Nyugat-Európában kifejlesztett törvé-
nyi pozitivizmusra a szocialista törvényesség doktrínáját, olyan meg-
közelítésben és teoretikus alapozással, amellyel évtizedekre megme-

14
Pl. Peschka Vilmos 'Vita a jogfogalomról a szovjet jogelméletben' Jogtudo-
mányi Közlöny XI (1956) 4-6, 190-194. o., valamint Péteri Zoltán tollából 'Az ál-
lam- és jogelmélet vitás kérdései a szovjet jogtudományban' Cikkgyűjtemény a
külföldi jog köréből VI (1956), 41^14. o. és 'Á jogfogalom néhány kérdése a szovjet
jogtudományban' Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének Értesítője I (1958) 2,
304-314. o.
15
Pl. 'Vita a jog és jogtudomány »viszonylag állandó elemeinek« problémájá-
ról' Jogtudományi Közlöny VI (1951), 368-377. o. és Szotáczki Mihály 'A kontinuitás
és diszkontinuitás kérdése a jogfejlődésben' in Jubileumi tanulmányok 2, szerk. Pap
Tibor (Budapest-Pécs: Tankönyvkiadó 1967), 359-379. o.
16
Pl. Szotáczki Mihály tollából A jogi akarat osztálytartalma (Budapest: Tan-
könyvkiadó 1959) 30 o. [Studia iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 61
és Az egyéni érdek és az osztályérdek viszonya a tárgyi jogban (Budapest: Tankönyvki-
adó 1962) 31 o. [Studia iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 21].
17
Szabó Imre A jogszabályok értelmezése (Budapest: Közgazdasági és Jogi Ki-
adó 1960) 618 o. / Interpretarea normelor juridice (Bucuresji: Editura Sjiinjificá
1964) 439 o. / Die theoretische Fragen der Auslegung der Rechtsnormen (Berlin 1963)
20 o. [Sitzungsberichte der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin:
Klasse für Philosophie, Geschichte, Staats-, Rechts- und Wirtschaftswissen-
schaften, 2].
revíti és kizárólagosítja majd elméleti jogi gondolkodásunkban a
MARXizmusnak még a XIX. század első feléből hozott tudományfilozó-
fiai és tudománymódszertani előfeltevéseit.18

e) A tudomány-szerű kibontakozás csíráinak keresése

Búvópatakként, jegyzetforma mögé bújva, csekély példányszámban (s
utóbb n e m ismétlendőként elhalásra ítélve) mégis megjelent egy ideig-
lenes összegzési kísérlet, voltaképpen az 1956-os felkelést megelőző és
követő megingásokat kihasználva s az adódó igazodási lehetőségekbe
belesimulva, mely általános összegzésében mind elméletileg, mind
pedig a jelenkori polgári áramlatok érdemi kritikai reflexióval megkí-
sérelt tárgyszerű elemzésével ritka tiszta pillanatot sejtetett a jogelmé-
let magyar történetében. Egy SZABÓ IMRE tekintélyével fedezett sok-
szerzős budapesti tankönyvpótló jegyzetről van szó, melyben a dokt-
riner hivatalosság beérkezettjein túl úgyszólván a teljes fiatal tanítvá-
nyi kör is elkötelezhette magát 1 9 - anélkül, hogy a nekibuzdulás ezen
utóbb mitikus emlékké váló kísérletének esély adatott volna a megszi-
lárdulásra.

3. Intézményesedés enyhüléssel
(az 1960-as évektől kezdődően)

a) Az epigonizmus tudományeszménnyé válása

Az akadémiai - az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében közvet-
lenül SZABÓ IMRE akadémikus igazgatótól felügyelten végzett - kuta-
tások viszonylagos igényessége, bármely csökkentetten is, de határo-
zottan t u d o m á n y o s eszménytől formáltsága azonban úgyszólván
mindvégig valamiféle elefántcsontszerű védett, kivételes zárvány ma-
rad, mely n e m érvényesül az egyetemeken. 2 0 A SZABÓi generációhoz

18
Vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái 2. átdolg. és bőv. kiad. (Bu-
dapest: Szent István Társulat 2004), 165. és 183. s köv. o.
19
Antalffy György - Kulcsár Kálmán - Peschka Vilmos - Péteri Zoltán - Sa-
m u Mihály - Szabó íme - Szotáczki Mihály - Sztodolnik László Állam- és jogelmé-
let [Egyetemi jegyzet, 1956/57. tanév 1-2. félév] (Budapest: Felsőoktatási Jegy-
zetellátó Vállalat 1957; 1958; 1960) 256 o. [ELTE Állam- és Jogtudományi Kar].
20
Legendaszerű emlékké válik az akadémiai s az egyetemi tudományművelés
közt áthatolhatatlannak bizonyuló szakadék, amikor tudományos minősítés kö-
rében vagy egyszerű publikációs ügyekben SZABÓ saját tanítványaival (pl.
közelálló korosztály (VAS TIBOR, FERI SÁNDOR, ANTALFFY GYÖRGY,
HALÁSZ PÁL21) csakúgy, mint az utóbbi két aktív tanszékvezető köz-
vetlen tanítványi és utódköre (Szegeden PAP IGNÁC, akinek tán bibli-
ográfia-kiadása22 a voltaképpeni maradandó érték, Pécsett pedig
SZOTÁCZKI MIHÁLY, aki kétségkívül jelen volt ugyan, alakította is jogi
gondolkodásunkat itthon és főként a szocialista külföldön egyaránt,
azonban - ellenére gyakran előrevivő, olykor egyenesen provokatív
kérdésfeltevéseinek - a MARXizmus erőltetett dogmatikájában hagyta
elsorvadni problematikáit s megoldási kísérleteit egyaránt23) nem ju-
tott túl az epigonizmuson: és ez eszmetörténetileg nyilván terméket-
lennek, egyértelműen zsákutcának bizonyult.
A fővárosi és vidéki egyetemek jogi karain pártmunkásságból ki-
nőtt vagy azzal összefonódott hivatalos jogelmélet így tankönyvi szin-
ten és irodalmi termékként egyaránt nyomasztóan túlsúlyos jelenlété-
vel egészében diszkreditálta a szakmát, ideológiai gyakorlatként el-
idegenítő lett; ámde azon kívül, hogy saját rítusszerű önmegerősítése-
in túl nem hatott,24 nem is vált veszélyessé. Művelői tanaik agresszív
kiterjesztésében nem gondolkodtak: megelégedve saját hűségük ren-
díthetetlen bizonyítása ellenében karrierjük helyi biztosításával, békés
egymás mellett élésben joviálisán vették tudomásul mind az általuk is
rettegve tisztelt, tekintélyében (s pártkapcsolati, tudományos, egyete-
mi vezetői pozíciójában) megkérdőjelezhetetlen SZABÓ akadémikus
óvatos tudományos előrehaladását, mind pedig az akadémiai intézeti

PESCHKÁval) kezdi el konzultáltatni az egyetemieket (pl. HALÁSZ PÁLt), akik hor-

rorként csattannak fel, személyes támadtatásként élve meg a részvétlen - azaz a
tudományosság kívánalmait kendőzés nélkül érvényesítő - reflexiót.
21
Pl. Halász Pál A normativizmus és az elméleti jogtudomány [doktori disszertá-
ció] (Budapest 1963) [gépirat, x + 440 o.] [részletek] sajtó alá rend. Varga Csaba
[elektronikus megjelenésre előkészítés alatt].
22
Magyar állam- és jogelméleti bibliográfia 1950-1980 [angol és orosz címekkel,
címfordításokkal] szerk. Nagy Lajos, vál. Pap Ignác (Szeged: József Attila Tudo-
mányegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Állam- és Jogelméleti Tanszék 1980)
202 o.
23
Szotáczki Mihály A jog lényege (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1970)
376 o.
24
A jogtudomány a tárgyunk, nem a jogi oktatásnak jogászgenerációk során
átívelő s mai gondolkodásmódokban is tetten érhető tudatformáló - szocializáló,
kondicionáló - hatása. Ezért az sem kérdéses itt, vajon ilyen primitivizált formá-
jában betölthette-e egyáltalán néki szánt szerepét, vagy éppen elidegenített min-
den, a tételes jog közvetlen iránymutatásán túlmutató teoretikus igényű gondol-
kozástól.
tanítványi kör SZABÓ tekintélyével fedezett akár eseti kilengéseit s
folyvást megújuló faltágítását.
Mindenekelőtt jogpolitikai értelemben azonban megindul már a
szocializmus elfogadásán belül a jogelméletből a gyakorlati jogélet
demokratizálására, gazdasági hatékonyságnövelésére, egészében hu-
manizálására felhasználható lehetséges ösztönzések aktiválása. 25

b) SzTÁLiNizmus, kritikai önperspektívában

A korszakot majd végigkísérő dogmatikus sarokpontokat ekkoriban -
nem ritkán támogató háttérrel 26 - megfogalmazó SZABÓ IMRE ebben az
időben született műveinek mindegyikében 2 7 egyre erőteljesebben fi-
nom elhatárolódást kísérel meg VlSINSZKlJtől. Igénybejelentésével a
„szocialista normativizmus" túllépését ígéri, sőt ennek megvalósításá-
ra szánja életében elsőként egy önálló jogfilozófiai rendszeres gondo-
lat gyakorlatba ültetésére főművének remélt könyvét. 2 8 Annak ellené-
re, hogy sikerül német és francia fordításokban is megjelentetnie, bi-
zonyára maga is átérzi kudarcát: gondolatokkal végzetten ugyan, de
fogalmi játék marad csupán - minden, ami szerepel benne, valami
másnak tükrözése, tartalomnak formája, követve a MARXizmus dog-
matikai előfeltevésekké lett levezetési csatornáit, ami kérdésfeltevése-
ivel éppen ott áll meg, ahol tényleg a jogról kellene szólani, saját ösz-
szefüggéseit kibontani. Később így már erre sem tér vissza, újabb
problematikákba sem fog. Puszta újrastilizálásban kimerülve s dog-
matikusan megcsontosodva hamarosan még egymásra következő -
teoretikus mélységben viszont egyre növekvőbben kiüresedő - köny-

25
Mindenekelőtt Samu Mihály tollából lásd pl. Az új gazdasági mechanizmus ál-
lam- és jogelméleti vonatkozásai (Budapest: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
[Sokszorosító] 1967) 17 o. és 'Politika - jogpolitika - jog' in A Magyar jogász Szö-
vetség 8. munkaértekezlete (Szeged: Szegedi nyomda 1975), 403-417. o.
26
Pl. Péteri Zoltán 'A szocialista állam- és jogelmélet néhány kérdése az SzKP
XXII. Kongresszusán' Állam és Igazgatás XII (1962), 330-343. o.
27
Vö. Szabó Imrétől A szocialista jog (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó
1963) 454 o. / Szocialiszticseszkoe pravo (Moszkva: Progreszsz 1964) 395 o., Társada-
lom és jog (Budapest: Akadémiai Kiadó 1964) 147 o. [Korunk tudománya], Szocia-
lista jogelmélet - népi demokratikus jog (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1967)
321 o.
28
Szabó Imre A jogelmélet alapjai (Budapest: Akadémiai Kiadó 1971) 308 o. /
Les fondements de la théorie du droit (Budapest: Akadémiai Kiadó 1973) 340 o. /
Osznovü teorii prava (Moszkva: Progreszsz 1974) 268 o.
vek29 és egyéb írások30 sorában fogalmazza meg ismételten a szo-
cializmus jogának tanait, immár csupán általános apologetikát gyako-
rolva, esetenként eljutva még a bolsevik forradalmi idők ún. forra-
dalmi jogszolgáltatásának, vagyis a gyakorlati jogtagadásnak is köz-
vetett teoretikus - jogi! - igazolásáig.31 Ezzel párhuzamosan re-
MARXizálásaival régi, ifjúkori énjének baloldali szárnyalásának
időskori megmerevüléssel ötvözve biztosít teret, miközben ismételten
kinyilvánított igénye szerint a MARXizmus elméleti-jogi reneszánsza
felvállalásának az úttörőjeként keresi annak további lehetőségét, hogy
a MARXianizmus retrográd restaurációját eredményező művét 32 német
és orosz fordításokban az egész szocialista táborban szétsugároztat-
hassa.
Mindezzel egyidejűleg a tőle egyre határozottabban leváló, immár
gondolkodásuk módszertani alapjaiban is magukat világosan megkü-
lönböztethető eredeti tanítványi körből határozott igénybejelentések
történnek arra, hogy a MARXizáló jogi gondolkodást felszabadítsák a
szocializmusnak a MARXizmushoz mint filozófiai alaphoz képest eset-
leges, véletlenszerű (kimondatlanul is: a szovjet-orosz megvalósulás-
hoz, illetőleg az ázsiai politikai hagyományokba illő SZTÁLINi politikai
keretbe illesztett) járulékos, ráadásul közvetlenül politikai vagy ideo-
logikus motivációjú rárakódásaitól s kényszereitől. Először megkísér-
lik felszabadítani attól, hogy egy gyakorlati jogpolitika egyszerű irá-
nyítójává zülljön (vagyis hogy bárki a teoretizálás hozadékát prakti-
kus hatáslehetőségektől tegye függővé),33 majd különbséget vonnak a
MARXizmus mint elméleti-módszertani lehetőség és a szocializmus

29
Vö. Szabó Imrétől Jogelmélet (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1977)
467 o. és A jog és elmélete (Budapest: Akadémiai Kiadó 1978) 161 o. [Jogtudományi
értekezések].
30
Vö. Szabó Imrétől még a szimbolikus megerősítések folyamataként 'Jogi
gondolkodásunk szocialista átalakulása' Állam és Igazgatás X (1960), 401-414. o.,
'Jogtudományunk nemzeti és nemzetközi jellegéről' Jogtudomá?iyi Közlöny XXIV
(1969), 213-216. o. és 'A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a marxista
jogelmélet fejlődésére' Magyar Tudomány (1977), 803-810. o. Lásd ugyanebben az
összefüggésben, de kontrasztáló kísérletként Samu Mihály 'Szocialista jogszemlé-
letünk fejlődése' Magyar Jog XXII (1975), 135-142. o.
31
Pl. Szabó Imre 'Forradalom és törvényesség' Állam és Igazgatás XIX (1969),
199-208. o.
32
Szabó Imre Előadások Marxról és a jogról (Budapest: Gondolat 1976) 271 o.
33
Peschka Vilmos 'A magyar állam- és jogtudományok és a társadalmi gya-
korlat' Az MTA Társadalmi és Történelmi Tudományok Osztályának közleményei 13
(1964), 429-441. o.
mint politikai tény és ideologikus várakozás között, hogy az előbbi az
utóbbi nem teoretikus megfontolásaitól szabadulhasson és szabadít-
hasson.34 Ezt hamarosan további tisztázások is követik.35

c) A tanítványok irányzatosító bomlasztása

SZABÓ IMRE egykori egyetemi tanítványi köréből (KULCSÁR és
PESCHKA) kikerülten, illetőleg VAS TlBORnak a saját akadémiai intéze-
ti, majd egyetemi tanszéki gárdájából fogadottan (PÉTERI, SAMU és
SZTODOLNIK) felnövekvő, csaknem egy generációnyi idővel fiatalabb
nemzedék hamarosan saját önálló hangját kezdi el már hallatni, vál-
lalva saját ízlését, problémaérzékenységét, s mindenekelőtt a teoreti-
kus önállósodás akkoriban ideológiailag felettébb kényes fordulatait.
A korabeli MARXizmus tudatosan és programszerűen felvállalt plura-
lizmus-ellenességében - melynek krédója szerint a tudományos igaz-
ság kizárólag egy és oszthatatlan lehet, s ezért bármiféle versengés,
párhuzamosság, más irányban tett engedékenység vagy netalán belá-
tás kizárólag politikai célzatú felforgató akciót szolgálhat csupán
(amiért ennek már merő megkísérlése is kiiktatandó és megtorlandó)36
- bármely saját (tehát a kialakult kánontól eltérő) nézőpont megjelení-
tése, sőt teoretikusan hézagtalan igazolása, olykor egyenesen leveze-
tése a közösként elismert forrásból, jelesül a MARXizmus klasszikusai-
nak autoritative, kinyilatkoztatásként kezelt írásaiból, nos, ekkoriban
mindez már önmagában izgalmat jelentett: intellektuális kihívást és
ideologikus tettet, amik már kimondásuk folytán gyakorlati követ-
kezményekkel járhatnak, olykor tervezhetetlen s egyben beláthatatlan
elméleti (tehát közvetett hatásában: ideológiai) elmozdulásokat indít-
hatva el.
Két kreatív, irányzatteremtő, egykor kandidatúrára aspiráns jutott
ebben legtovább, kijelölve egyszersmind a magyar jogelméleti fejlődés

34
Peschka Vilmos 'Marxista és szocialista jogelmélet' Jogtudományi Közlöny
XXIII (1968), 165-172. o.
35
Legjelentősebbként lásd a szovjet jubileumi felkérésre összeállított, ám erő-
teljes újraértékelést elvégző értekezéssorozatot Szabó Imre, Kulcsár Kálmán, Var-
ga Csaba, Péteri Zoltán tollából: 'V. I. Lenin - Oszvonopolozsnik szocialiszti-
cseszkogo prava' in Lenin o prave (Moszkva: Progreszsz 1969), 274-321. o., ill. -
eredeti (szovjet átszerkesztéstől - csonkítástól - mentes) tanulmányi szövegeik-
ben - Állam- és Jogtudomány XIII (1970) 1,3-57. o.
36
Amit Magyarországon önálló brosúrában a legszélesebb közvélemény szá-
mára is nyilvánosságra hozott párthatározat is nyomatékosít majd minden filozó-
fiai és társadalomtudományi törekvésre nézve egyaránt érvényesként.
következő évtizedeinek magyarországi útját: KULCSÁR KÁLMÁN
szociologizálása 37 és PESCHKA VILMOS rendszeres alapokról építkező
MARXizáló jogbölcselete 38 - amit kiegészített irányként is, érdeklődés-
ként is intézeti, illetőleg tanszéki körből öröklötten PÉTERI ZOLTÁN
axiologizmusa 3 9 és SZTODOLNIK LÁSZLÓ jogállamiság-kritikája. 40 Mivel
a szovjet világbirodalom monolitikus tömb volt, amelyben változó
mértékben s egyenlőtlenül jelenhettek meg csupán - (kül)politikai (Ju-
goszlávia, majd Albánia és Románia), illetőleg ideológiai (Jugoszlávia
és részben Lengyelország) téren - divergenciák, ezen irányzattá nö-
vekvő kutatási területek saját útjuk bejárásával fontos tényezőkké vál-
tak a jogtudományi gondolkodás nemzetközi alakulásában, belülről
kifejlődött lehetőségként diverzifikálva a szocialista jogtudományt.
Hiszen az előbbi elsőként, valóban megértésre és kritikai feldolgozás-
ra vállalkozva, a MARXizmus alapjaihoz visszaépítve intézményesítet-
te itthon, majd hatásával az ortodoxia központjaiban (Moszkvában,

37
Vö. Kulcsár Kálmántól A jogszociológia problémái (Budapest: Közgazdasági
és Jogi Kiadó 1960) 269 o., A jog nevelő szerepe a szocialista társadalomban (Budapest:
Közgazdasági és Jogi Kiadó 1961) 347 o., Társadalom, politika, jog (Budapest: Gon-
dolat 1974) 365 o., valamint az első címnek újradolgozásaként A jogszociológia
alapjai (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1976) 438 o., továbbá Gazdaság, tár-
sadalom, jog (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1982) 254 o.
38
Vö. Peschka Vilmostól A jogviszonyelmélet alapvető kérdései (Budapest:
Közgazdasági és Jogi Kiadó 1960) 219 o., Jogforrás és jogalkotás (Budapest: Akadé-
miai Kiadó 1965) 497 o., A modern jogfilozófia alapproblémái (Budapest: Gondolat
1972) 392 o. [Társadalomtudományi Könyvtár] / Grundprobleme der modernen
Rechtsphilosophie (Budapest: Akadémiai Kiadó 1974) 235 o. [és japán fordításban
is!], Max Weber jogszociológiája (Budapest: Akadémiai Kiadó 1975) 134 o., A jogsza-
bályok elmélete (Budapest: Akadémiai Kiadó 1979) 231 o., Jog és jogfilozófia (Bu-
dapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1980) 531 o.
39
Vö. Péteri Zoltántól - saját publikált monografikus feldolgozás hiányában -
az értékproblematika körében 'Die Kategorie des Wertes und das sozialistische
Recht' Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich-Schiller-Universität Jena Gesellschafts-
und Sprachwissenschaftliche Reihe 15 (Î966) 3, 427-429. o. és 'Az értékek objektív
megalapozásának kérdései a szocialista jogelméletben' Állam- és Jogtudomány XXI
(1978), 433-437. o., a természetjog határkérdései kapcsán pedig 'Influence of
Natural Law on Positive Law' in Essays in Comparative Law... [45. jegyzet], 45-60. o.
Vö. még Szotáczi Mihály tollából 'Jog és igazságosság' Jog és Társadalom 1968/2,12-
24. o. és 'A szocialista jog és igazságosság' Magyar Jog XVII (1970), 394-399. o.
40
Sztodolnik László 'A jogállam eszméjének színváltozásai' in Kritikai tanul-
mányok a modern polgári jogelméletről (Budapest: Akadémiai Kiadó 1963), 447-475.
o., ámde megelőzően Péteri Zoltán 'A Rule of Law fogalmának kérdéséhez' Az
MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének Értesítője III (1960), 202-232. o.
Szófiában és Bukarestben) is egyszemélyes vállalkozásával a jogszoci-
ológiát, az utóbbi pedig fogalmi-analitikus pozitivizmusával körbe-
járva a MARXizmus lehetséges jogfilozófiájának relevánsként kínálko-
zó topikáit, végső soron lépésről lépésre felépített egy önérvényű
MARXiánus ortodoxiát a klasszikus német filozófiai gyökereiből leve-
zetett MARXizmusból, kritikai reflexiókkal egyidejűleg a kortársi, fő-
ként német nyelvű nemzetközi monografikus irodalom számos jeles
polgári terméke, iránya és iskolája irányában.
Ezen a talajon épülhettek az akadémiai tudományművelés követ-
kező generációs rétegében különféle további kezdeményezések, min-
denekelőtt kritikai helyzetfelmérés,41 módszertani tisztázás,42 ontoló-
giai rekonstrukciós kísérlet,43 valamint a jog, a nyelv és a logika
rendszerszerű összefüggésének a magyarázata irányában.44

d) Komparatizmus: nemzetközi színtéren a szocialista jognak

önálló típussá avatásával történő legitimáló befogadtatása,
hazai porondon viszont a jognak
mint önálló tudományos ismerettárgynak
a rehabilitációját jelentő professzionalizálása
Következményeiben hasonlóképpen nagy hatású tett volt a jogössze-
hasonlítás újraintézményesítése45 - bár ez inkább pusztán újraideolo-

41
Pl. Varga Csaba 'A jogmeghatározás kérdése a 60-as évek szocialista elmé-
leti irodalmában' [1966, de publikálásától akkoriban eltiltva] Állam- és Jogtudo-
mány XXII (1979) 3, 475-488. o. és 'A jogmeghatározás néhány kérdése a szocialis-
ta jogelméletben' Állam- és Jogtudomány X (1967) 1,143-156. o.
42
Pl. Varga Csaba 'A jogtudományi fogalomképzés néhány módszertani kér-
dése' Állam- és Jogtudomány XIII (1970), 589-613. o. és Eörsi Gyula 'Jogelméleti
torzó' Állam- és Jogtudomány XXIII (1980) 3,353-381. o.
43
Pl. Varga Csaba tollából 'A jog helye Lukács Ontológiájában' Valóság XXII
(1979) 8, 39-50. o. és 'Egy posztumusz mű és jogelméleti tanulságai (Adalékok a
marxista jogelmélethez Lukács György Ontológiája alapján)' Gazdaság- és Jogtu-
domány XIII (1979) 3-4, 367-426. o.
44
Pl. Varga Csaba tollából 'A jogi okfejtés társadalmi meghatározottságáról'
Állam- és Jogtudomány XIV (1971) 2, 249-285. o., 'A jog és rendszerszerű megköze-
lítése' Magyar Filozófiai Szemle XX (1976) 2, 157-175. o. és 'Leibniz és a jogi
rendszerképzés kérdése' Jogtudományi Közlöny XXVIII (1973) 11, 600-608. o.
45
Az első írás e tárgyban - elődként csupán egyetlen térségbeli hivatkozással
(R. Bystricky 'A marxista összehasonlító jogtudományért' Právník 1962/8) - Sza-
bó Imre 'Összehasonlító jogtudomány' in Kritikai tanulmányok.. .(1963), 39-88. o. /
'La science comparative d u droit' Annales Universitatis Budapestinensis de Rolando
Eötvös nominatae Sectio juridica, 5 (Budapest 1964), 91-134. o.; majd Eörsi Gyula
gizálást kívánt, semmint alapoktól indító újraépítést (mint a jogszocio-
lógia vagy a filozofikus jogművelés esetében), és inkább szervezeti-
szervezési lépésekkel valósult meg (semmint teoretikus építkezéssel).
Mihelyst ugyanis SZABÓ IMRE tudománypolitikai elhatározása a há-
rom tételes jogi (államjogi, polgári és büntetőjogi) s a jogelméleti és
nemzetközi jogi osztály mellett önálló jogösszehasonlító osztályt ho-
zott létre PÉTERI ZOLTÁN vezetésével, s ezzel a pártállam tudományos
szolgálatára hivatott (és a szovjet és a népi demokratikus jogrend-
szerek teljes körére kiterjedő, de a vezető „tőkés" jogrendszereket
is felölelő) dokumentációs munka kiegészült összehasonlító jogfor-
rás-összeállításokkal és monografikus feldolgozásokkal, SZABÓ kö-
zös irányú módszertani újramegalapozása és sokágú tudományszer-
vezői kezdeményezése hamarosan a szocialista tábor egészét átha-
tó mozgalmat eredményezett, mely közvetlen szándéka s járulékos
hatása szerint egyaránt a szocialista jognak a jogcsaládok egyenjogú
tagjaként történő nemzetközi elismertetését célozta. E fáradozást tel-
jes siker koronázta - olyannyira, hogy ez immár kikezdhetetlenné tet-
te a szocializmus saját jogának a sajátszerű ideológiáját is. Hiszen a
„MARXista jogfelfogás", ami eddig akár pervertált ideológiaként joggal
a limine elutasítható volt,46 most, a hidegháborúnak langyos koegzisz-
tenciává degenerálódásával már a saját jogán fennálló s ezért adott
kutatási tárgyként pusztán tudomásul veendő természetszerű szociá-
lis jelenséggé, egy létjogában is egyre növekvően elismert jogi beren-

'Comparative Analysis of Socialist and Capitalist Law' Co-Existence 1964/2, 139-

151. o. / 'Jogösszehasonlítás és békés együttélés' Állam- és Jogtudomány VII (1964),
380-393. o., következőként pedig Varga Csaba 'Összehasonlító jog és társada-
lomelmélet' Állam- és Jogtudomány IX (1966) 4, 732-736. o. Ebben hoz létre önálló s
nemzetköziesedő saját irányt PÉTERI tudományos munkásságának ez az ága. Lásd
Péteri Zoltán legkorábbi ilyen írásaként 'Z cinnosti Ustavu Státu a Práva
Madarskej Akadémie Vied v oblasti provnavacieho práva' Právny Obzor [Bra-
tislava] (1968), 634-639. o. és 'A társadalmiság kérdései a jogösszehasonlításban'
Állam- és Jogtudomány XIII (1970), 230-248. o. Szerkesztésében 1962-től állandó-
sulnak a világkongresszusra készülő magyar nemzeti referátumok kötetei (lásd
135. jegyzet).
46
Lásd pl. Hans Kelsen The Communist Theory of Law (New York: Praeger &
London: Stevens 1955) viii + 203 o., Ivo Lapenna State and Law Soviet and
Yugoslav Theory (London: University of London - The Athlone Press 1964) xi +
135 o. és K[onstantin] Stoyanovitch La philosophie du droit en U.R.S.S. (1917-1953)
(Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1965) 284 o. [Bibliothèque
de Philosophie du Droit IV].
dezkedés teoretikus építményévé, „a szocialista jog elméletévé" válto-
zott. 47
Ugyanakkor tudományosan aligha alábecsülhetően jelentőségteljes
fejlemény, hogy járulékos hatásában mindez a jog professzionalizáló-
dását eredményezte az összehasonlításnak kutatási módszerként való
tényleg széleskörű, úgyszólván kötelező előfeltételül szolgáló elterje-
dése okán, hiszen ettől kezdve nálunk a nemzeti problematika máris -
első körben - szocialista kontextusban és perspektívában, majd - má-
sodik körben - a jelenkori egyéb („kapitalista; tőkés; imperialista")
megoldásokkal szembesítetten jelent meg úgyszólván minden ezután
létrejövő jogtudományi monográfiában (beleértve a kandidátusi s
doktori értekezéseket is), amit - harmadik körben - gyakran kiegészí-
tett (esetleg megalapozott) egy történelmi fejlődési íveket felrajzoló
„historikus" komparativizmus.
Nemigen kínálkozik válasz arra, hogy néhány valóban nagyívű és
nemzetközi visszhangot méltán és máig ívelően kiváltó történeti-
összehasonlító monográfián 4 8 és kézikönyvszerű összefoglaláson 4 9 túl
e valóban megújító, fundáló és jó időben született kezdeményezés to-
vábbi nagyelmélet-alkotásra alkalmas tudományos teljesítményhez
miért n e m vezetett (hacsak nem arra gondolunk, hogy a tételes jogtu-
d o m á n y o k b a n e kezdeményezés visszhangja egyszerűen csekélyebb-
nek bizonyult a tételes jogi dogmatikai látásmód saját és szintén sike-
res önérvényesítése okán 50 ).

47
Ugyanúgy, mint a kontinentális vagy az angolszász jog elméletei. Lásd pl.
Szabó Imre 'The Socialist Conception of Law' in International Encyclopedia of
Comparative Law 2, ed. René David, ch. III (Tübingen - The Hague - Paris: Möhr
& Mouton 1976), 49-84. o.
48
Eörsi Gyula Összehasonlító polgári jog Jogtípusok, jogcsoportok és a jogfejlő-
dés útjai (Budapest: Akadémiai Kiadó 1975) 633. o. / Comparative Civil (Private)
Law Law Types, Law Groups, the Roads of Legal Development (Budapest: Aka-
démiai Kiadó 1979) 651 o. és Varga Csaba A kodifikáció mint társadalmi-történelmi
jelenség (Budapest: Akadémiai Kiadó 1979) 351 o. [2. bőv. és átdolg. kiad. (2003)
439 o.] / Codification as a Socio-historical Phenomenon (Budapest: Akadémiai Kiadó
1991) viii + 391 o., határterületként említhetve esetleg Mádl Ferenc és Sólyom
László több akkori monografikus dolgozatát is.
49
Pl. Eörsi Gyula A skandináv jogról és jogtudományról (Budapest: Magyar Tu-
dományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete 1974) 119 o.
50
Nagyszerű kivételként említendő Asztalos László Polgári jogi alaptan A pol-
gári jog elméletéhez (Budapest: Akadémiai Kiadó 1987) 277 o.
 e) A polgári jogfilozófia mint versenytárs (újrafelfedezése
Olyan időszakban és körülmények között, amikor az ún. antiMARXiz-
mus elleni ideológiai harc még mindig elsődlegességet élvez a társa-
dalomtudományok művelése iránt támasztott várakozások sorában51 s
amikor a tudományos igazság oszthatatlanságára hivatkozva politikai
döntéssel nyilvánítják ki a MARXizmus egységét - tehát akár belső irá-
nyok kifejlesztését és közöttük bármiféle vitát s versengést eleve kiik-
tató hivatalosságát -, egyes tanulmányok nyomán 52 megjelenik egy a
magyar jogelméleti tudományosságot gyakorlatilag egybefogó olyan
tanulmánykötet, amelyik - az eszmei harc köntösébe bújtatottan
ugyan - nemcsak önálló elemzési tárggyá teszi, de kritikai reflexióival
hallgatólagosan mégis önálló értékhordozóként rehabilitálja és saját
problematikáiba visszaágyazza a polgári jogi gondolkodásra jellemző
kérdésfeltevések és válaszok lenyűgöző panorámát nyújtó teljes gaz-
dagságát.53 Nemcsak monografikus kutatás s ennek bokrában írások

51
Még az 1960-as évtized második felében, a Magyar Tudományos Akadémi-
án is oly erővel tud dühöngeni a társadalomtudományokat kizárólag az „osz-
tályharc" optikájából értékelő szemlélet, hogy SZIGETI JÓZSEF, a Filozófiai Intézet
akkori igazgatója hamarosan akadémiai tagsággal jutalmazott követelésére pél-
dául elnöklete mellett összakadémiai bizottságot állítanak fel - úgymond - az
antiMARXista jelenségek elleni harc koordinálására. Az MTA Állam- és Jogtudo-
mányi Intézetének nevében SZABÓ IMRE igazgató, a Szovjet Tudományos Akadé-
mia ez idő szerint egyetlen (!) jogász tagja, aki pedig mindvégig a tudományos-
ságot részesítette előnyben bármiféle buzgalomtól vezérelt vagy gondolat-
rendőrségi velleitású kontroli-gyakorlási kísérletekkel szemben, oly m ó d o n védte
ki e nemtelennek tetsző támadást, hogy feltűnően alacsony rangban éppen velem,
pályakezdő tudományos gyakornokkal képviseltette magát intézetigazgatók,
akadémikusok megfélemlített körében, kizárólagos feladatomul róva azt, hogy
csakis a polgári irányzatok feldolgozása körében az Intézetben egyébként zajló
elméleti munkáról számolhatok be e démonizált küzdelem ürügyén. Vö. Varga
Csaba Feljegyzés az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében az antimarxizmus
elleni küzdelmet érintő tudományos munkáról [1968/Hné soksz. a Szigeti József
vezette MTA koordinációs bizottság számára] (Budapest 1968) 7 o.
52
Pl. Szabó Imre 'A hegeli jogfilozófia tárgya és a marxista jogelmélet' Állam-
és jogtudomány IX (1966) 4, 527-537. o.; Kulcsár Kálmán 'Marxizmus és a történeti
jogi iskola' Jogtudományi Közlöny X (1955), 65-85. o.; Peschka Vilmos tollából 'A
magyar magánjogtudomány jogbölcseleti alapjai' Az MTA ÁJI Értesítője II (1959),
37-74. o., és 'Thibaut és Savigny vitája' Állam- és Jogtudomány XVII (1974), 353-
381. o.
53
Kritikai tanulmányok a modern polgári jogelméletről szerk. Szabó Imre (Bu-
dapest: Akadémiai Kiadó 1963) 510 o.
sora54 célozza immár mindenekelőtt a II. világháború utáni időszak,
vagyis a politikai okokból nálunk diszkontinuussá tett kortárs polgári
jogi gondolkodás örökségét, de - egyedülállóan az egész szocialista
táborban - megjelennek maguk a szövegek is, csonkítatlanul s kom-
mentár nélkül, saját jogukon, mint a jogról szóló tudományos reflexió
természetszerű képviselői.55

54
Összefoglalásként Peschka Vilmos 'Das bürgerliche rechtstheoretische
Denken in der ersten Hälfte des XX. Jahrhunderts' Acta Juridica Academiae Scien-
tiarum Hungariacae 19 (1977) 1, 1-29. o.; valamint Péteri Zoltán tollából 'Gustav
Radbruch és a relativista jogfilozófia néhány kérdése' Az MTA ÁJI Értesítője III
(1959), 183-221. o. / 'Gustav Radbruch und einige Fragen der relativistischen
Rechtsphilosophie' Acta Juridica Academiae Scientiarum Hungariacae 2 (1960) 1,
113-160. o. és 'Az »újjáéledt« természetjog néhány jogelméleti kérdése a második
világháború után' Állam- és Jogtudomány V (1962), 469-505. o., valamint Kulcsár
Kálmán 'A jog etnológiai kutatásának problémái - ma' Valóság XXI (1978) 9, 1 -
11. o.
55
Modern polgári jogelméleti tanulmányok szerk. Varga Csaba (Budapest: Ma-
gyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete 1977) 145 o. és Jog
és filozófia Antológia a század első felének polgári jogelméleti irodalma köréből,
szerk. Varga Csaba (Budapest: Akadémiai Kiadó 1981) 383 o. Az új hangot jelzi
nyugati magyar emigrációs visszhangja is: „A magyar filozófiai életnek van
azonban egy másik ága, vagy másik iránya is, mely keresi az utat Európa filozó-
fiai életéhez és örökségéhez. Ezt jelzik mindenekelőtt az újabb [...] a nem-
MARXista filozófiai világot bemutató szöveggyűjtemények, mint pl. a Varga Csaba
és Sajó András válogatásában megjelent Modern polgári jogelméleti tanulmányok
[...]." „Hézagpótló jogfilozófiai szemelvénygyűjteményként jelent meg Varga
Csaba válogatásában (Peschka Vilmos és Sajó András közreműködésével) Modern
polgári jogelméleti tanulmányok címmel (1977)." Hanák Tibor Az elmaradt reneszánsz
A marxista filozófia Magyarországon (Bern: Európai Protestáns Szabadegyetem
1979), 179. és 207. o. (Megjegyzendő, hogy a Jog és filozófia kiadói szerződése már
egy háromkötetes sorozat első címéről szólt. A Varga Csaba szerkesztésével elő-
munkálataiban megindult második kötet a jelenkori polgári jogfilozófiai irányo-
kat tekintette volna át, a harmadik kötet pedig a világon máig elsőként a korai
szovjet-orosz, a SZTÁLlNista szovjet s az ún. népi demokratikus szocialista jogel-
méletet fogta volna át, mindenekelőtt folyóirati tanulmányok tükrében. A máso-
dik kötet részben elkészült s a szerzői jogi megkeresések zajlottak, a harmadik
kötethez pedig a gyűjtés már előrehaladott volt, amikor az Akadémiai Kiadó
pénzügyi nehézségei lelassították, majd folytathatatlanná tették a munkát.)
Jellegzetes jegye ezen indítás tudatosságának az MTA ÁJI igazgatójától, SZA-
BÓ iMRÉtől tudatosan megtervezett program keretében az 1960-as évek derekán
az Állam- és Jogtudomány, majd az 1960-as évek végén a helyettesétől, KovÁCS
ISTVÁNtól kezdeményezetten (az MTI akkoriban felvállalt elvi-tudományos
hírszolgálati funkcióján belül) beindított Jogi Tudósító hasábjain az intézeti kutatói
 (Megjegyzésre érdemes, hogy e közben - ironikusan - az „új" ta-
nítványok eszmei „atyái", ha kéziratban maradóan, bár egyébként az
új idők politikumát hiteles baloldali múltjukból adódóan teljes mér-
tékben vállalóan, mégis a magától értetődés büszkeségével vállalják a
polgári múlt egykori szakmai - mindenekelőtt fogalmiasítási techni-
kákban megbújó - gondolati értékeit.56)

f ) A „szocialista világ tábor" kereteiben irányító

közvetítő szerepvállalás
Erőteljesen kifejlődik s hangsúlyos marad az a kommunikációs part-
neri szerep, amit - az Acta Juridica Academiae Scientiarum Hungaricae
mint angol / német / orosz / francia nyelvű, évente közel 400 oldal-
nyi terjedelemben folyamatosan megjelenő reprezentatív periodikum
1958-ban történő indításán és az ekkorra már könyvtárnyivá duzzadó
idegennyelvű monográfiák és összehasonlító jogi nemzeti referátu-
mok folyamatos gondozásán túl - egyfelől a merev szovjet és kelet-
német, valamint balkáni, másfelől a közép-európai tömb (egyszer-
smind kapcsolatépítő kezdeményezéssel a politikai „különutas" sze-
repét játszó Jugoszlávia felé) irányaiban vállal fel olyan szervezéssel,
amelyik a szocialista jogelmélet különféle irányainak nemzetközi ösz-
szefogással történő pártolását tűzi célul maga elé.57

állományra nézve kötelező penzumként nemzetközi irodalmi szemlék formájá-

ban közzéteendő annotációk rendszeres intézményesítése, ami valóságos hivatást
elégítve ki, egyre tovább bővült önkéntes egyetemi és külső közreműködőkkel
egyaránt. Csupán a jelen szerző ilyen irányú termése (rész)képviseletében lásd
Varga Csaba Jogi elméletek, jogi kultúrák Kritikák, ismertetések a jogfilozófia és az
összehasonlító jog köréből (Budapest: ELTE „Összehasonlító Jogi Kultúrák" pro-
jektum 1994) xix + 503 o. [Jogfilozófiák].
56
Pl. - több elemében ma is előremutatónak tekinthetően, különösen három
részéből kettőben: a [deontikus] logikai s a fikciótani megalapozásról szóló része-
iben - Halász Aladár Szászy-Schwartz tanítása a jogalanyról [kandidátusi értekezés]
[Budapest 1957] [gépirat, 676 + 9 o.] sajtó alá rend. Varga Csaba [elektronikus
megjelenésre előkészítés alatt].
57
Pl. Aktuelle Probleme der marxistisch-leninistischen Staats- und Rechtstheorie
Material der Konferenz der Staats- und Rechtstheoretiker der europäischen
sozialistischen Länder, hrsg. Péteri Zoltán (Budapest: Magyar Tudományos
Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete 1968) 327 o.
 4. Bomlás (az 1980-as években)

a) Epigonizmus kifáradásával a MARXizmus újrafundálásának

megkísértése
SZABÓ IMRE ontologizálása, mint láttuk már, a „MARXizmus reneszán-
sza" igényével az eredeti forrásokhoz visszatérést célozta.58 Mégis, a
dolgok iróniája folytán eredeti szándékával szembefutva - és görcsös
elvi kritériumszabó ragaszkodásaival59 végül saját hiteltelenedéséhez
érkezve - paradoxikusan azt érte csupán el, hogy önmagát is puszta
irányzattá lefokozva minden egyéb („polgári") megközelítéssel szem-
ben önmagát (számára hátrányosan, mert politikai-ideológiai diktatú-
rában szokatlanul) szintén versenyhelyzetbe helyezte.
A MARXizmus hegemóniájának megőrzése ezzel - olykori tisztázó
kísérletek ellenére60 - puszta látszattá, verbális kifejezésmóddá foko-
zódott le.61

b) Konkurens irányzatok kizárólagosodása

PESCHKA egyre inkább kortárs nyugati irányokkal polemizáló fogal-
mi-analitikus pozitivizmusa,62 KULCSÁR modernizáció-központúvá
váló szociologizmusa (forrásvidékei tudományos és ideologikus elő-
feltevéseinek, tehát az amerikai, japán, indiai problémaérzékenység
számottevő mélységű megőrzésével);63 mások részéről pedig egy

58
Szabó Imre Karl Marx und das Recht Vorträge (Berlin: Akademie-Verlag
1981) 128 o. [Staats- und Rechtstheoretische Studien 10], Ember és jog Jogelméleti
tanulmányok (Budapest: Akadémiai Kiadó 1987) 194 o.
59
Leginkább „második, javított" újrakiadása tényével és főként védhetetlenül
merev, csaknem oktalanul provokatív előszavával in Szabó Imre A burzsoá állam-
és jogbölcselet Magyarországon (Budapest: Akadémiai Kiadó 1980), 16-21. o.
60
Pl. Peschka Vilmos 'A félreértett marxista jogelmélet ellen' Állam- és Jogtu-
domány XXIII (1980), 112-116. o.
61
Pl. Legal Theory - Comparative Law Studies in Honour of Professor Imre Sza-
bó, ed. Péteri Zoltán (Budapest: Akadémiai Kiadó 1984) viii + 464 o.
62
Peschka Vilmos A jogszabályok elmélete (Budapest: Akadémiai Kiadó 1979) 232
o. / Die Theorie der Rechtsnormen (Budapest: Akadémiai Kiadó 1982) 266 o., Az etika
vonzásában (Jogelméleti problémák az etika aspektusából) (Budapest: Akadémiai
Kiadó 1980) 196 o. [Jogelméleti Értekezések], A jog sajátossága (Budapest: Akadémiai
Kiadó 1988) 160 o. / Die Eigenart des Rechts (Budapest: Akadémiai Kiadó 1989) 199 o.
63
Kulcsár Kálmán Rechtssoziologische Abhandlungen (Budapest: Akadémiai Ki-
adó 1980) 242 o. és Politikai és jogszociológia (Budapest: Kossuth Könyvkiadó 1987)
nyomán - végül majd összegzéshez is vezető (82. jegyzet) - számos tanulmány.
funkció-központú összehasonlító-történeti intézmény-rekonstruáló el-
méletépítés,64 nyílt episztemo-ontologizálás,65 szociológiai nagyelmé-
let-építő törekvés,66 avagy jogtani és szociológiai irányú MARXizálás,67
módszertani reflexió,68 avagy változatlan axiologikus igénybejelentés69
egyaránt - bár a MARXizmust nyíltan éppen nem tagadva - széles
spektrumú nyitott tereppé alakítják az elméleti jogi gondolkodást.

c) A polgári jogfilozófia társsá válása

A II. világháború utáni rövid életű koalíciós időszak végeztével a nyu-
gat-európai és atlanti jogi gondolkodással megszakadt diskurzus
gyakorlati hatálytalanítását eredményezi nemcsak az ennek irányait
képviselő alapvető írásoknak a magyar nyelvű irodalomba saját jogu-
kon történő bevezetése,70 de ennek elismertté tételével egyfajta usus-
teremtés,71 majd kritikai-adaptatív reflexiók megindulása is.72 Ez már

64
Lásd Varga Csaba kodifikációs művét a 48. jegyzetben.
65
Varga Csaba A jog helye Lukács György világképében (Budapest: Magvető
1981) 287 o. [Gyorsuló idő] / The Place of Law in Lukács' World Concept (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1985; 2 nd [reprint] ed. 1998) 193 o.
66
Sajó András Társadalmi szabályozottság és jogi szabályozás (Budapest: Akadé-
miai Kiadó 1978) 152 o. [Jogtudományi Értekezések] és Látszat és valóság a jogban
(Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1986) 392 o.
67
Szilágyi Péter, illetőleg Nagy Endre.
68
Sajó András Kritikai értekezés a jogtudományról (Budapest: Akadémiai Kiadó
1983) 216 o. [Jogtudományi Értekezések].
69
Péteri Zoltán 'Perspectives for a Socialist Axiology of Law' in Rechtskultur -
Denkkultur hrsg. Erhard Mock & Varga Csaba (Stuttgart: Steiner 1989), 96-105. o.
[Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 35].
70
Az úttörő vállalkozás - 55. jegyzet - nyomában pl. Jog és szociológia szerk.
Sajó András (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1979) 442 o. Az 1980-as évek
elején, amikor a Gondolat Kiadónál a „Társadalomtudományi Könyvtár" soroza-
ta KULCSÁR KÁLMÁN akadémiai főtitkárhelyettes felelőssége alá került, végül
VARGA CSABA hivatalos felkéréssel elismert kezdeményezésére Carl Joachim
Friedrich német és angol nyelvű jogfilozófiatörténetét is tervbe vették. Jóval ké-
sőbb Edgar Bodenheimer történeti áttekintésének magyarított változata Bevezetés
a jogbölcseleti gondolkodás történetébe (Miskolc 1991) 129 o. került kiadásra.
71
Nemcsak az anyanyelvi bevezetés ténye volt - és maradt - példa nélkülien
egyedülálló a szocialista táborban, de máig ívelően az egész közép- és kelet-
európai régióban magyar sajátosság maradt egynéhány kiválasztott m ű in extenso
lefordítása helyett inkább nagy ívű antológiák, áttekintés igényével fellépő gyűj-
teményes összeállítások vállalása önálló összegző bevezető tanulmánnyal és át-
fogó bibliográfiával. Lásd pl. a „Jogfilozófiák" sorozatából A társadalom és a jog
autopoietikus felépítettsége szerk. Cs. Kiss Lajos & Karácsony András (1994), Alkot-
alapot képez - hiszen SZABÓ IMRE támogatásával ment végbe - az ed-
dig teljesen zárt jogtudományi gondolkodás tűréshatárának fokozatos
kitágításával, majd egyszerű meghaladásával saját nemzeti múltunk
differenciáltabb felidézésére is,73 párhuzamosan eredeti, netalán kézi-
ratban maradt szövegei (újra)kiadásának gondozásával.74
Erre épülhet immár a polgári jogi gondolat széles körű újraértéke-
lése, monografikus feldolgozása is.75

d) A hazai jogelmélet önálló nemzeti korpusszá válása

Egészében mindezzel a bezárultság hosszú évtizedei után ismételten
olyan nemzetközileg is számon tartott műhellyé, pezsgő szellemi élet-
ről tanúskodó teljesítménnyé válik a magyar jogelmélet, hogy immár
nemcsak tudományági szintetizáló összefoglalásra vállalkozik,76 de -
több mint fél évszázad eltelte, az 1920-as évek77 óta ismét - újból kül-

mánybíráskodás - alkotmányértelmezés szerk. Paczolay Péter (1995), Joguralom és

jogállam szerk. Takács Péter (1995), Jog és filozófia szerk. Varga Csaba (1998 és
2001), Jog és nyelv szerk. Szabó Miklós & Varga Csaba (2000), Jog és antropológia
szerk. H. Szilágyi István (2000), Hayek és a brit felvilágosodás szerk. Horkay
Horcher Ferenc (2002), Államtan szerk. Takács Péter (2003), Európai alkotmányozás
szerk. Paczolay Péter (2003), Frivaldszky János Természetjog (2004) s a „Philoso-
phiae Iuris" sorozatából Historical Jurisprudence / Történeti jogtudomány szerk.
Szabadfalvi József (2000), Scandinavian Legal Realism szerk. Visegrády Antal
(2003); a „Prudentia Iuris" miskolci sorozatából pedig Mai angol-amerikai jogelmé-
leti törekvések szerk. Szabadfalvi József (1996), Logikai olvasókönyv joghallgatók szá-
mára szerk. Bódig Mátyás «Sc Szabó Miklós (1996); végezetül a „Bibliotheca
Cathedrae Philosophiae Iuris..." sorozatából A jogi gondolkodás paradigmái Szöve-
gek, szerk. Varga Csaba (1998).
72
Pl. Pokol Béla LUHMANN-kutatásai.
73
Samu Mihály, Zsidai Ágnes, Paczolay Péter, Szabadfalvi József, H. Szilágyi
I s t v á n t a n u l m á n y a i e l s ő s o r b a n MOÓR GYULA, HORVÁTH BARNA é s BIBÓ ISTVÁN
jogbölcseleti és jogszociológiai munkásságáról.
74
Pl. Horváth Barna Forradalom és alkotmány (Önéletrajz 1944-45-ből) ford.
Nagy Endre (Budapest: ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézete 1993) 129 o.
[Történeti elitkutatások] és Szabó József Ki a káoszból, vissza Európába (Budapest:
Kráter 1993) 204 o. [Teleszkóp].
75
Pl. Hamza Gábor & Sajó András 'Savigny a jogtudomány fejlődésének ke-
resztútján' Állam- és Jogtudomány XXIII (1980), 79-111. o.
76
Monumentumszerű emlékműve ennek a szómonográfiáiban valóban elő-
remutató, teoretikus keretben vitás nézőpontokat is vállaló Állam- és Jogtudományi
Enciklopédia főszerk. Szabó Imre, I—II (Budapest: Akadémiai Kiadó 1980) 1776 o.
77
Somló Bódog 'Die neuere ungarische Rechtsphilosophie' Archiv für Rechts-
und Wirtschaftsphilosophie I (1907-1908), 315-323. o., Moór Gyula 'Somló Bódog'
földről érkeznek ösztönzések egy összegző bemutatásra, amiben a po-
litikus semmitmondás már hamarosan átadhatja helyét saját dilemmá-
ink nyilvánosság előtti megvitatásának, önkritikus értékelési kísérle-
teknek.78 Nemcsak három nyelven hozzáférhetővé válik a bibliográfiai
rögzítése e teljesítménynek,79 de nemzetközi referálásban immár fo-
lyamatosan megjelennek annotatív beszámolók a mindenkori legújabb
fejleményekről.80

e) Kiegyensúlyozó gyakorlati felhasználás

Mihelyst a jogelmélet megtalálta helyét és alapkutatási szinten körbe-
járhatta meghatározó tematikáit, önmagát vállalva - s benne gyakorlati
orientációját, így egyszersmind annak lehetőségével, hogy közös gon-
dolkodást is kezdeményezhessen egyéb diszciplínákkal - kifejlődnek az
alkalmazott kutatások. Most már, az ideológiai kötöttségek lazulásával
nyíltan gyakorlati feladat az adott keretek közt egyensúlyozó fejlesztés
- mindenekelőtt annak lehetőségeit keresve, hogy az adott normatív
szöveghagyaték alapján a politikai keretek tágításával miként formálha-
tó egy élhető (immár társadalom- s benne emberközpontú) jogpolitika;
ennek tudatos felhasználása miként bábáskodhat a jog autonómiájának
s presztízsének megóvásán; és milyen várakozásokat formálhat a gya-
korlati joggal s jogérvényesüléssel szemben a jogtudomány. 81

Társadalomtudomány I ( 1 9 2 1 ) 1 , 1 7 ^ 4 0 . o., ill. 'Vorwort' in Somló Bódog Gedanken

zu einer ersten Philosophie (Berlin «Sc Leipzig 1 9 2 6 ) , 3 - 1 7 . o., Horváth Barna 'Die
ungarische Rechtsphilosophie' Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie XXIV
( 1 9 3 0 ) 1, 3 7 - 8 5 . o.
78
Pl. Szabó Imre 'Az állam- és jogelmélet harminc éve Magyarországon'
Jogtudományi Közlöny XXX (1975), 129-134. o. és Peschka Vilmos 'Le développe-
ment de la théorie du droit en Hongrie après le deuxième guerre mondiale'
Archives de Philosophie du Droit 16: Le droit investi par la politique (Paris: Sirey
1971), 347-354. o., valamint Varga Csaba 'Current Legal Theory in Hungary'
Current Legal Theory 4 (1986) 1,15-21. o.
79
Lásd 22. jegyzet.
80
A Current Legal Theory [Leuwen} alapító szerkesztőbizottsági tagjaként
VARGA CSABA a kezdetektől végig (1983-1998) résztvett a magyar elméleti jogi
irodalom bibliografikus és analitikus feldolgozásában, alkalmanként tekintélyes
számú magyar tanulmány angol nyelvű absztraktálásában.
81
Pl. A jogpolitika tudományos megalapozásának jogelméleti problémái / Pravogo-
teoreticseszkie problemü naucsnogo obosznovanija pravovoj politiki / Die rechtstheore-
tischen Probleme von der wissenschaftlichen Grundlegung der Rechtspolitik ed. Samu
Mihály (Budapest 1986) 322 o. [Igazságügyi Minisztérium Tudományos és Tájé-
koztatási Főosztály kiadványai 15], majd Samu Mihály Jogpolitika - jogelmélet
 Mindennek alapkérdése, előfeltétele a társadalmi változások elha-
tározásával egy modernizációs stratégia kidolgozása, olyan módon és
lebontással azonban, hogy jogi vetületében ne diszkreditálja a jogot
rendszerstabilizáló pótcselekvésbe fojtottan, de ne is kettőzze meg a
jog normatív állományát előrerohanva, hanem minden egymásra épü-
lő változás megszakítatlanul szervesülhessék magában a modernizá-
ciós folyamatban. 82

5. Végjátéka állam valláspótlék szerepében

(az 1990-es években)
A szocializmus politikai rendszerének megrendülésével a hivatalos
ideológia szerepét betöltő MARXizmus példátlanul gyors hanyatláson
megy keresztül. Az ideológiai várakozások s a politikai imperatívu-
szok mögött álló kényszerlehetőségek már korábban meggyengültek,
most azonban a rendszerváltoztató szándék egy teljességében termé-
szetes, pusztán kor- és teljesítményfüggő generációváltással (a politi-
kai fordulat nézőpontjából tekintve: véletlenszerűen) összetalálkozik.
Idős korához elérkezvén, egyre inkább tiszteletbeli funkciókba vissza-
szorultan SZABÓ IMRE, az eddigi meghatározó személyiség már jobbá-
ra fáradt utánlövésekre képes csupán.83 Egykori közvetlen tanítványi
köre érett, egyenesen életművüket megkoronázó szintézisek közzété-
teléhez érkezik el; mindez azonban az életkor függvényében már elő-
revetíti egy majdani visszavonulás szándékát.84 Természetszerű köve-
telményként a múlt lezárása jegyében megfogalmazódik az összegző

(Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1989) 273 o. Hallatlanul érdekes

vállalkozásként itt említendő a Jogelméleti jogesetek (Kísérleti jellegű oktatási se-
gédlet) összeáll. Takács Péter (Budapest 1994) iii + 183 o. gyűjteménye, mely
utóbb igazi könyvként is napvilágot látott: Takács Péter Nehéz jogi esetek Jogelmé-
let és jogászi érvelés (Budapest: Napvilág Kiadó 2000) 400 o.
82
Kulcsár Kálmán A modernizáció és a jog (Budapest: Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó 1989) 228 o. / Modernization and Law (Budapest: Akadémiai Kiadó
1992); Sajó András tollából Jogkövetés és társadalmi magatartás (Budapest: Akadé-
miai Kiadó 1980) 344 o. és Társadalmi-jogi változás (Budapest: Akadémiai Kiadó
1988) 211 o.
83
Szabó Imre in Állam- és Jogtudomány.
84
Kulcsár Kálmán Jogszociológia (Budapest: Kulturtrade 1997) 358 o., Peschka
Vilmos Appendix „A jog sajátosságához" Tanulmányok (Budapest: Közgazdasági és
Jogi Könyvkiadó & MTA Állam- és Jogtudományi Intézet 1993) 170 o. [Jog és
jogtudomány 1],
szintézis, s benne az elszámolás igénye,85 sőt a mérleg ideiglenes meg-
vonására is kísérlet történik86 - kellő távlat hiányában azonban mind-
ez még leginkább csupán egy szimbolikus funkció betöltéséhez elég-
séges: jelesül ahhoz, hogy hangsúlyozza egy új indítás szükségét.
Ettől az időtől kezdve a megközelítések immár közösen vállalt plu-
ralizmusában, az eszmék nyitottá vált s versengő piacán a MARXizmus
lényegében inkább egyfajta megtermékenyítő színként, módszertani
vagy problémamegoldó érzékenységével járul hozzá az egyébként
tényleg tágranyílt sokoldalúsággal zajló vitákhoz,87 jobbára mint egyi-
ke a vállalható megközelítéseknek a lehetőségek hosszú sorából.
Prognosztizálásba aligha szerencsés még éppen az ezredfordulón
túlhaladtan belefognunk. Mégis, annyi bizonnyal előreláthatónak tet-
szik, hogy a MARXizmus kiegészítő szín marad a közeljövőben is. Sőt,
várhatóan éppen megerősödik majd olyan elemeiben, amelyek „a kö-
zösség keresése" vágyától eltelve88 hagyományaiban a mai keresztény
(és egyéb) humanista tendenciákat támogathatják. Márpedig üyen to-
vábbra is élő, mert megtermékenyítésre alkalmas fogalmiságként,
problémaérzékenységként, módszertani belátásként és értéktudatos-
ságként a MARXizmus saját XX. századi eszmetörténeti múltjából gon-
dolhatunk mindenekelőtt a történetiség elvére, a társadalmi kondicio-
náltság gondolatára, a létezés konkrétsága módszertani fontosságának
felismerésére, az elidegenedés-elméletre (a tárgyiasodás és eldologia-
sodás egymásra következő folyamatainak lehetséges végtermékeként),

85
Mindenekelőtt Varga Csaba 'Introduction' in Marxian Legal Theory ed. Var-
ga Csaba (Aldershot, Hong Kong, Singapore, Sydney: Dartmouth & N e w York:
The New York University Press 1993) xxvii + 530 o. [The International Library of
Essays in Law & Legal Theory, Schools 91, xiii-xxvii. o.
86
Értékítéletet is megfogalmazva elsősorban Pokol Béla 'A magyar jogelmélet
állapotáról' Magyar Tudomány XXXVII (1992) 11, 1325-1334. o. és Szilágyi Péter
'Jogbölcselet' in Magyarország a XX. században V: Tudomány 2: Társadalomtudo-
mányok, szerk. Kollega Tarsoly István (Szekszárd: Babits Kiadó 2000), 39-57. o.
Uj kiindulásokat ad Pokol Béla tollából A jog szerkezete (Budapest: Gondolat -
Felsőoktatási Koordinációs Iroda 1991) 199 o. és Jogbölcseleti vizsgálódások (Bu-
dapest: Nemzeti Tankönyvkiadó 1994) 115 o., Előadások a jogelmélet köréből Egye-
temi jegyzet, szerk. Szabó Miklós (Miskolc 1996) 322 o., Szilágyi Péter Jogi alaptan
(Budapest: Osiris 1998) 328 o. [Osiris tankönyvek], valamint Visegrády Antal Jogi
alaptan (Pécs 1996).
87
Szigeti Péter & Takács Péter A jogállamiság jogelmélete (Budapest: Napvilág
Kiadó 1998) 294 o.
88
Robert Nisbet 'A közösség keresése' PoLíSz (2003. június-július), No. 71,15-
37. o. és (2003. augusztus - szeptember), No. 72, 23^i0. o.
a kapitalizmus és poszt-kapitalizmusok mint anyagi termelés- és fo-
gyasztás-központú civilizációs felfogások immanens kritikájára, bár-
miféle pusztán „ideologikus" lét-konstrukció dekonstruálására, az ún.
bennszülött-jogoknak antikolonialista elvi éllel felvállalására, a ha-
gyományos törődésre a harmadik világ sorsával, mindezekből követ-
kezően pedig - végezetül, bár korántsem utolsósorban - mindenféle
globalizmus elvi kritikájára.

II. NEMZETKÖZI KITEKINTÉSBEN

Ad 1.: az előzményekhez

A Szovjetunióban a SZTÁLINi berendezkedést a jog területén 1938-ban

intézményesítő hírhedett akadémiai jogtudományi intézeti össz-
szövetségi „vita" lezajlása óta egyértelműen VlSINSZKIJ és normativis-
ta jogszemlélete uralkodott. Nemcsak az 1920-as években született kü-
lönféle kezdeményezéseket fojtotta ez el (likvidáltatva képviselőiként
SZTUCSKÁt és PASUKANISZt egyaránt), de egyáltalán m i n d e n n e m ű
(akár a civilista jogászoktól gondozott) rekodifikációs megújulást is
kizárt. (Emlékezhetünk rá, hogy taktikai engedményként a meggyen-
gülten kezdett háborús erőfeszítések fokozására SZTÁLIN 1941-et kö-
vetően számos látszatgesztushoz folyamodott a vallási és nemzeti ér-
zület legalább időleges, taktikai kielégítése terén, hogy hazafias üggyé
tehesse a szovjet h o n védelmét, á m egyszersmind szigorúan őrködött
változatlan stratégiáján, nehogy bármiféle engedmény átterjedésén
bábáskodjék szorosan vett ideológiai területekre.)
Ezzel ellentétben viszont a II. világháború utáni moszkovita hódí-
tással együtt járó ideológiai váltást megelőzően a Baltikumtól, Romá-
niától és Bulgáriától indulóan nyugati irányban az egész közép- és
kelet-európai térségben mindenütt vagy a német újKANTianizmus (jel-
legzetesen a német kultúrterületeken, vagyis Magyarországgal kez-
d ő d ő e n északi irányban), vagy a francia institucionalizmus és szolida-
ritás-elmélet (jellegzetesen a frankofón Balkánon) helyi változatait
művelték, ami helyenként kiegészült - a m a g u k körében rendkívül
nagy hatású s nemzetközi figyelmet kiváltó m ó d o n - a szentpétervári
(pl. LEON PETRAZYCKI) pszichológiai és az akkor egy-két évtizede
emigrációba vonult egyéb orosz szociológiai kezdemények (pl. PLTRIM
SOROKIN é s GEORG GURVITCH, á t m e n e t i l e g a l e t t o r s z á g i R i g á b a n m e g -
h ú z ó d v a önálló orosz „emigrációs" jogtudományi folyóiratot is gon-
dozva89) pszichologizáló magatartástudományt, illetőleg társadalom-
elméletet építő hatásával.
Mindebben Budapest nem vált úgy központtá, mint ahogyan pél-
dául FRANTISEK WEYRnek és folyóiratának köszönhetően 90 Brünn az
ún. bécsi pozitivista iskola, vagyis a KELSENi normativizmus nem-
zetközileg számon tartott másodhegedűse lett; mindazonáltal a len-
gyel PETRAZYCKI varsói iskola(újra)teremtése mellett Magyarországon
mindenekelőtt Budapest és Szeged szintén egyenértékű partnerré
küzdötte fel magát. MOÓR GYULA és HORVÁTH BARNA, mint láttuk
már, egyaránt alkotó erejük teljében élték meg a világháború végét:
MOÓR a beérkezettség, az elismertség csúcsán, HORVÁTH pedig annak
határán, hogy már egyébként nemzetközi ismertséget eredményező
jogszociológiai érdeklődése, szinoptikus látásmódja s processzuális
megközelítése egyfajta teoretikus szintézisben öltsön testet. Mindket-
ten nemcsak tanítványokkal rendelkeztek már, de az utóbbi, a fiata-
labb egyenesen iskolával, melyben a szegediek mindegyike a maga
útját járta (a normativizmus bírálatától a tudományfilozófiai és
mélylélektani újraértelmezésekig); sőt, MOÓR és HORVÁTH esetleges
egymás közti s jobbára személyes okoknak betudható feszültségei sem
jelentkezhettek szerencsére a külvilág számára másként, mint két szo-
lid, folyvást továbbépülő s ezért egymásnak is szembefeszülő termé-
keny irány természetes igénybejelentéseként.
Beszámítási, szervező központtá mégsem válhatott Magyarország
a térségben. Elsődlegesen talán nem is azért, mert a kisantant terem-
tett volna valamiféle izoláló animozitást vagy bizalomhiányt; végső
fokon azonban valószínűleg mégis azzal magyarázhatóan, hogy e po-
litikailag fojtogató légkörben a magyar kitörés kizárólag Rómán,
Münchenen, Berlinen és Bécsen keresztül vezethetett tovább. Követ-
kezésképpen inkább jeles jogbölcselőink kezdeményezték jelenlétüket
délen, avagy nyugati vagy észak-nyugati irányban, semmint hogy
azon fáradoztak volna, hogy itthon teremtsenek nemzetközi publiká-
ciós fórumot akár folyóirati formában, akár évkönyveknek, ünnepi
kiadványoknak a nemzetköziesítő nyitásával.
(Jellemző ezért, hogy leginkább még MOÓR ápolt a közép- és kelet-
európai térségen belül kapcsolatokat. Ezek azonban a tekintély vonzá-

89
Zakony i szügy Vesztnik Ruszszkogo juridicseszkogo obscsesztva [Rigai l -
VIII (1929-1938) [reprint (Riga: Obscsesztvo jurisztov Latvii 2000) 1961 o.].
90
Internazionale Zeitschrift für Theorie des Rechts / Revue internationale de la
Théorie du droit I-XII (1926-1938) + I (1939).
sán - szófiai publikálásán, avagy az észt ILMAR TAMMELO látogatási
szándékának tudomásul vételén - és néhány gesztuson - például a ma-
gában a szlovákot felismerő és ezért Pozsonyban maradó TUKA BÉLA
német nyelvű jogfilozófiai összegzésének a háborús időkben mélyreha-
tó kritikája elvégzésén - túl semmiféle rendszerré szerveződő regionális
vagy szomszédsági kapcsolattartás jegyeit nem mutatták fel.91)

Ad 2.: a SZTÁLiNizmushoz
A t u d o m á n y o s igény Magyarországon erőteljesen, csaknem romlatla-
nul megmaradt, amennyiben az osztályharcos publicisztika mellett
változatlanul élt a tudományszerű monografizálás követelménye, ami
ugyanakkor a SZTÁLINizmus önigazolása kényszerében már valóban
tudományos, kutatási tárgyukkal sine ira et studio szembenéző feldol-
gozásokhoz valójában n e m vezethetett. A diktatórikus szervezethez
híven hamarosan felépült az ideológiai szféráknak alárendelt tudo-
m á n y b a n is egy hierarchia, amely immár kötelezően megindíthatta a
különféle epigonizmusokat s az ezekre történő finom visszahatásokat
(egyediesítéseket, változatok keresését) egyaránt. Ezen belül éppen e
korszakban és Magyarország nemzetközi helyét ületően volt beszédes
példa, hogy hosszú éveken keresztül SZABÓ IMRE akadémikus lehetett
a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának egyedüli jogász tagja, és
ilyen minőségében - a szovjet jogászság bármiféle kétségtől n e m
övezhetett belső tekintélyeként is - a szovjet monolitikusságnak eleve
egy nyugati értelemben iskolázott, tág látókörű, a moszkovita iskolá-
zottságú nézőpontokhoz képest periférikus helyzetéből adódóan még-
is a helyi sokszínűségre érzékenyebb oldója.
A szovjet moloch világforradalmi-birodalmi fellépése a hideghábo-
rús ellenfélben, Amerikában s Nyugat-Európában is hasonló reakciókat
gerjesztett, amennyiben a szovjet-MARXizmus (későbbi hivatalos meg-
nevezése szerint: a „létező szocializmus") jogelméletét egy túlpolitizált
nagyhatalmi számbavételre jellemzően sokáig - úgyszólván mindvégig
és kikezdhetetlenül 92 - a szovjet fejleményekkel azonosították. 93

91
Vö. Aus dem Nachlaß von Julius MoÓR Gyula hagyatékából szerk. Varga Csaba
(Budapest: ELTE „Comparative Legal Cultures" Project 1995) xvi + 158 o.
[Philosophiae Iuris].
92
A Marxian Legal Theory (85. jegyzet) gyűjteményével m a g a m kíséreltem meg
- bár folytatlan - áttörést.
93
Elsősorban N. G. Alekszandrov Szuscsnoszty prava (Moszkva: Goszjurizdat
1950), Sz. Sz. Alekszejev - D. A. Kerimov - P. E. Nedbajlo 'Metodologicseszkie
 Ad 3.: az enyhüléssel kísért intézményesedéshez
a) Kései leválás VISINSZKIJ elméletéről
A szovjet egy-nézőpontúság erejét példázza, hogy VISINSZKIJ ún. szo-
cialista normativizmusa 94 bármiféle frontális támadással szemben
mindvégig bírálhatatlan maradt. Még jóval bukása, a SZTÁLINizmus
verbális meghaladása után is jellegzetesen nem egy olyan kihívás
kezdte ki, amely nyíltan, a lényegről szólva szélsőségesen pozitivista
látásmódját vagy akaratelméleti önkényét kifogásolta volna, hanem
egy jellegzetesen periférikus, csaknem neofita túlbuzgóságú hívői alá-
zattól megfogalmazott, tehát látszólag ártalmatlan, teoretikus kérdés.
Jelesül, annak kérdése, hogy mennyiben érintheti jogi mivoltát, ha és
amennyiben - akármilyen kivételesen, bármely részterületről véve is
esetleg konkrét példát - egy norma nem realizálódnék jogviszony-
ban.95 Mint ahogyan buzgárból vagy vakondtúrásból robbanhat legin-
kább a gát, ömlött be e látszólag ártatlan részkérdésbe a bírói jogkép-
zésnek s a szokásjog jogiságának (tényeik elismerésének, konstitutív

problemü pravovedenija' Pravovedenie 1954/4, 15. és köv. o. és B. V. Sejndlin

Szuscsnoszty szovetszkogo prava (Leningrad 1959). Gyűjteményként pl. Soviet Legal
Philosophy ed. John N. Hazard, trans. H u g h W. Babbs (Cambridge, Mass.: Har-
vard University Press 1951) xxxvii + 465 o. [Twentieth Century Legal Philosophy
Series 5]. Alapos áttekintést ad Péteri Zoltán 'A jogfogalom néhány kérdése a
szovjet jogtudományban' Az Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője II (1958), 304-
314. o. A jugoszláv minta - legalábbis Radomir D. Lukic jogelméletében - már
ekkor is doktrinálisan kikezdhetetlenül szigorúan (csaknem életellenesen) dog-
matikus különutat képezett. Lásd tőle Teorija drzáve i prava I—II (Beograd 1954).
94
A. Ja. Visinszkij Voproszü teorii goszudarsztva i prava (Moszkva 1949); lásd
még A. K. Sztalgevics 'K voproszü o ponjatii prava' Szovetszkoe goszudarsztvo i
pravo 1948/7, 49-63. o. és M. Sz. Sztrogovics Teorija goszudarsztva i prava (Moszk-
va 1949).
95
Sz. F. Kecsekjan ' N o r m ü prava i pravootnosenija' Szovetszkoe goszudarsztvo i
pravo 1955/2, 23-32. o., A. A. Piontkovszkij 'Nekotorüe voproszü obscsej teorii
goszudarsztva i prava' Szovetszkoe goszudarsztvo i pravo 1956/1, 14-28. o., vala-
mint A. K. Sztalgevics 'Nekotorüe voproszü teorii szocialiszticseszkih pravovih
otnosenij' Szovetszkoe goszudarsztvo i pravo 1957/2, 26. és köv. o., akikkel szemben
utóvédharcosnak I. E. Farber 'K voproszü o ponjatii prava' Szovetszkoe
goszudarsztvo i pravo 1957/1, 38-50. o. bizonyult. Lásd még D. A. Kerimow -
Harry Glass - Julius Leymann - Alfred Wiese 'Über den Begriff des sozia-
listischen Rechts' Staat und Recht 1958/11, 1150-1154. o. és N. V. Zhogin
'Vishinsky's Distortions in Soviet Legal Theory and Practice' Soviet Law and Go-
vernment 4 (1965) 2, 48-56. o.
erejük tudomásul vételének) mélyreható dilemmája, a szociológiai
megközelítés létjogosultságának kínzó kérdése, s vele az értékek, mér-
tékek, standardok egész problematikája. 9 6
Aligha mondhatnók, hogy a jogi gondolkodás nálunk a szovjet
mintától eltérően fejlődhetett volna. Á m d e Magyarországon ez soha-
sem jelentett kényszeresen VlSINSZKlji megvalósulást. A közösként
neofita politikai túlérzékenységgel felvállalt eszménynek egy saját
jogrendszer körében történő megvalósítása mégiscsak olyan önálló
változatot eredményezett, amely a kritikai nézőpont lehetőségét is a
maga körébe vonta; ez pedig lehetővé tett olyan módszertani kiegészí-
téseket, gazdagításokat, amelyek már a meghaladás programját is csí-
rájukban felmutathatták.

b) Ideológiai bezárulástól a tudományszerű nyitottságig

A példák, amiket egy országok szerinti szemléhez s így a jellemző
magatartásmódok érzékeltetéséhez felsorakoztathatunk, 9 7 mind a
szélsőségek sodró erejéről tanúskodnak.
Előresorolva a tudományosan minden értelemben zártnak bizo-
nyuló társadalmakat, a N é m e t D e m o k r a t i k u s Köztár-
s a s á g ban például szigorú funkcionális szétválasztás érvényesült,
mely intézményileg, a kutatói és kutatási profilban, sőt a könyvtári
gyűjtemények kialakításában és a hozzáférés engedélyezésében egy-
aránt elszakította egymástól a szocializmus építését (mely kizárólag
szocialista művekből inspirálódhatott) a kapitalizmus bírálatától
(mely lehetővé, illetve ideológiai kritika esetén egyenesen tárggyá tet-
te az ún. „burzsoá", s ha kortársi, úgy az ún. „imperialista" irodalom
tanulmányozását, de csakis az osztályharc jegyében és megsemmisítő
meghaladásuk érdekében, vagyis úgy, hogy kizárólag ellenként meg-
tiportatásra voltak jók, belőlük tehát n e m vezethetett semmiféle fel-
használható tanulság a szocializmus építéséhez). - A S z o v j e t -

96
Pl. L. S. Iavich 'A Contribution to the Question of the Methodology of
Jurisprudence' Soviet Law and Government 2 (1963) 2,11-16. o. és M. S. Strogovich
'Problems of Methodology in Jurisprudence' Soviet Law and Government 4 (1966)
4, 13-22. o. Figyelemre méltó Ju. Ju. Vejngold - Pravo kak szociologicseszkaja
kategorija (Frunze 1962) - korai és úttörő, ám a szovjet rengetegben elhaló figye-
lemfelhívása.
97
Bibliográfiai háttérként vö. Viktor Knapp 'La philosophie du droit dans les
pays socialistes' in Contemporary Philosophy A Survey ed. Raymond Klibansky
(Firenze: La Nuova Italia Editrice 1971), 156-169. o.
u n i ó ban hasonló különválasztást nem intézményesítettek, ott vi-
szont a nyugati irodalom már eleve gyakorlatilag elérhetetlennek bi-
zonyult (a cirill írástól latin karakterei okán eleve megkülönböztetve
magát). Ezért a kialakult gyakorlat szerint bármiféle komolyabb elem-
zés, konfrontálás vagy nyitott esélyű megvitatás szándéka nélkül a
számottevőbb (vagyis többnyire a Szovjet Tudományos Akadémia
Állam- és Jogtudományi Intézetében gondozott) monográfiákban -
mintegy színesítőkként - felvonultattak egyfelől némi történeti és je-
lenkori polgári körképet (roppant szegényes kínálati választékkal s
felületes, jelszavak síkján mozgó bírálattal), 98 másfelől általános szoci-
alista háttér-képet (az ún. népi demokratikus országok gyakorlatának
és/vagy irodalmának felületes bemutatásával), ami jobbára pusztán
egykori tudományszerű eszményeik mementójaként szolgált. - 1968
után C s e h s z l o v á k i a jogi könyvtáraiban saját kiadványaikon túl
kizárólag szláv nyelvű források (még a magyarországiak közül is több-
nyire csak az orosz nyelvűek) maradtak elérhetők. - R o m á n i á ban,
B u 1 g á r i á ban ugyan semmiféle hivatalos szétválasztás nem érvé-
nyesült, ám általános könyvtári szegénységük okán, nyugati források
gyakorlati hiányában a nem-MARXista irodalom inkább háttérszínesítő
maradt, amivel valóságos vitába nem is bocsátkozhattak. 99
Voltaképpeni kivételt csupán J u g o s z l á v i a , valamint az
1 9 6 8 e l ő t t i C s e h s z l o v á k i a mindenekelőtt cseh és mor-
va területei jelentettek, ahol is a MARXizmust tudományszerű igénnyel
művelték. Ámde itt sem konfrontáltan s főként n e m nyitott esélyű
versengésben más irányokkal, hanem kizárólag egy MARXi gyökerek-
ből táplálkozó elmélet lehetőségeire, a létező MARXizmusoknak (mert
itt a kutatási hipotézisként felfogott teoretikus pluralizmuson belüli
versengést elismerték) újjászületést biztosító megújítására („a
MARXizmus reneszánsza" igényének beteljesítésére) koncentráltan.
Ennek megfelelően a MARXizmus egyébként mennyiségileg tekinté-

98
Pl. V. A. Tumanov 'Contemporary Anti-marxism and the Theory of Law'
Soviet Law and Government 8 (1969) 1,3-20. o.
99
Kivéve Anita M. Naschitz eleinte harcos hevületű, a teoretikus igényességet
mégis mindvégig megőrző néhány elvi-kritikai tanulmányát, pl. 'Critica unei
»critici« burgheze a teoriei marxist-leniniste a statului §i dreptului: eu priviere la
lucrárile lui H. Kelsen: Teória politicä a bolçevismului §i Teória comunistà a
dreptului' Stndii §i cercetári juridice 1958/2, 29-58. o. és 'Filozofia existentialista a
dreptului - filozofie a pseudodreptului §i a lichidärii legalitätii: In legatura eu
lucrarea lui G. Cohn: »Existentialismul §i çtiintà dreptului«' Studii §i cercetári
juridice 1961/1,25-54. o.
lyes nyugati termésén túl úgyszólván nem is igényeltek számottevően
más irodalmat; nyitottságuk pusztán a MARXizmuson belüli vitákra
szorítkozott; a külső kritikák, egyéb támpontok elutasításában viszont
az előbbiekből fakadóan kérlelhetetlenebbnek, dogmatikusabbnak bi-
zonyultak a szovjeteknél is.100
Valóságos nyitottsággal csupán L e n g y e l o r s z á g esetében
találkozhattunk, ahol - a múlt hagyományának (erőteljes pszichológi-
ai, logikai és fogalmi-elemző irányoknak) sikeres továbbviteleként -
társadalomelméletben, szociológiában, politikatudományban, s ezek
nyomában az elméleti jogtudományban egyaránt eleve a formaliszti-
kus, analitikus (stb.) teoretikus modellek fogalmi bokrát más magya-
rázatlehetőségekkel szembesítve a különféle fogalmilag elemző irá-
nyoknak biztosítottak elsőbbséget, s ezekből, mint tudomány-
eszményű egzaktságra törekvő megközelítésekből a MARXizmust mint
per definitionem illetéktelen (mert társadalompolitikai, tehát ideológiai
érdekű) megközelítést eleve kirekesztették. Elméleti jogtudományuk
ezzel persze társadalmilag nagymértékben érdektelenné is lett, hiszen
vezető nyugat-európai s főként angol-amerikai (túlnyomórészt anali-
tikus fogalomelemző) irányzatok helyi leágazásaként a lengyel jogel-
méletnek nem is volt semmiféle különösebben helyi és időszerű, a
professzionalizmus, vagyis az önmagára figyelő teoretizálás önnön
magába zárt körét lényegesen meghaladó mondanivalója. A nálunk
kialakult helyzettől eltérően ott a pártvezetés intézményi (a mi aka-
démiai jogtudományi intézeti dominanciánkkal szemben ott: egyete-
mi) képviselői gyakran pontosan ebből a jogelméletet fogalmi mate-
matika mintájára művelő, egyébként kiváló gondolkodókból kerültek

100 Kivételként mégis h a d d adjak számot Tomas Zivanovié nem MARXista

életművének megszakítatlan kiadásáról - Sistem sinteticke filozofije prava I—III
(Belgrad 1922, 1951, 1959) - , s főként Ota Weinberger forradalmasító erejű ál-
lásfoglalásáról - Die Sollsatzproblematik in der modernen Logik (Praha: Cesko-
slovensko Akademie Ved 1958) - , amelyben utórezgéseivel is hatalmas vitát ka-
varva kimutatta, hogy a legyen-tételek nem megismerő kategóriák, és így az
igazság/hamisság attribútumával nem jellemezhetők. E kérdés a LENINÍ ún. visz-
szatükrözési elmélet szakítópróbájává vált az egész szocialista világban. Saját
hasonló, de itthon dogmatikai éllel vállalhatatlanként elutasított kísérletemre
nézve lásd 'A magatartási szabály és az objektív igazság kérdése' [1964] in Varga
Csaba Útkeresés Kísérletek - kéziratban (Budapest: Szent István Társulat 2001), 4 -
18. o., a környezet leírása pedig 4-6. o., *, ° és + jegyzet [Jogfilozófiák]. Csupán
formállogikai síkról fogadta el a fenti felvetést Franz Loeser 'Zur Frage der
Wahrheit in der Moral' Deutsche Zeitschrift für Philosophie 9 (1963) 9.
ki, kik személyükben hol kommunista transzmissziós szerepet töltöt-
tek be az egyetemi közéletben, hol íróasztalukhoz visszahúzódva,
mintha csak matematikusok lennének, analitikus elméletet műveltek,
ha jogtudományról volt szó, avagy éppen hideg távolságtartással,
ámde bárminemű kritikai distanciát is nélkülözve fogadták a
MARXizmust, ha a jog fogalmiságából az osztályharc területére, példá-
ul az államelmélet vagy közjog terrénumára léptek át. E különös
szimbiózisban a MARXizmus ezzel saját területén szintén egyedural-
kodó lett: mindenütt, ahol a jog mint hatalmi vonatkozás, politikai
összefüggés, ideológia vagy gyakorlat megnyilatkozhatott - tehát
mind jogpolitikailag szemlélt területeken, mind az államelmélet s álta-
lában az államjogi, államigazgatási relevancia egészében.101
M a g y a r o r s z á g nem rendelkezett ilyen nem-fundamentalis-
ta, vagyis értékszemlélettől, lehetséges teleológiáktól független társada-
lomtudományi hagyománnyal, így ilyen (a kelet-németországihoz ké-
pest fordított előjelű) különválasztásra épülő tudományművelés lehető-
sége fel sem vetődött. Viszont a teoretikus megnyilatkozások, állásfog-
lalások, megközelítések, kérdésfeltevések javában izgalmas, előrevivő,
gyakran ideológiai borotvaélen táncolva veszélyek kockázatát is magá-
ban foglalva, de egyszersmind a társadalom számára tényleges üzene-
tet hordozó (megfejthető, bár olykor s következésképpen óvatosabb
szerzőknél megfejthetetlenné túlkódolt) módon ütköztek egymással a
nemzetközi trendek és a MARXizmus megfogalmazási lehetőségei,102
ami olykor kifejezetten drámaszerűnek bizonyult, miközben - legalább-
is széles értelmiségi körökben - közvetlen társadalmi ügy horderejével
lépett fel, nemritkán felkorbácsolva a közfigyelmet.103

101
Ez tehetségtől függő vagy annak kibontakoztatásában is kifejeződő gya-
korlati m u n k a m e g o s z t á s t e r e d m é n y e z e t t . ZLEMBLNSKL, PODGÓRECKI, WRÓBLEWSKI,
sőt OPALEK vagy BORUCKA-ARCTOWA ritkán hagyták el a teoretikus vagy empiri-
kus tudományosságot, az akadémiai intézetigazgató ADAM LOPATKA életmüve
viszont alig találkozott tudományos problematikával. Határmezsgyén említendő
pl. Gregorz Leopold Seidler Az imperializmus jogi doktrínái ford. Márkus Ferenc
(Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1961) 202 o.
102
N e m véletlenül vált a túlélés előfeltételeként stíluseszménnyé HEGEL mel-
lett THOMAS MANN az akadémiai jogtudományi intézet teoretikusainál: ACZÉL
GYÖRGY pártközpontbeli cenzorai inkább kiiktattak bennünket látókörükből,
semmint hogy embert próbáló absztrakcióinkkal megbirkózzanak. Akadémiai
intézeti berkünkben ugyanezen defenzív okból volt csaknem formálisan tilalma-
zott a publicisztikai vitákba bocsátkozás.
103 Politikai felhanggal, mégis tudományos összefüggésben egy BIHARI C)TTÓ
vagy KOVÁCS ISTVÁN államjogtani kutatása nem egyszer a nemzetközi (akár pub-
 c) Politikai ideológiától az önérdekű tudományig
Ritka egyensúly kialakulása sikerült ezzel nálunk, Magyarországon,
az egymást látszólag kizáró két szélső várakozás nagyfokú egyidejű
kielégítésével. Hiszen
• a (kelet-német,104 szovjet,105 valamint 1968 utáni csehszlovák
mintát jellemző) k ö z v e t l e n ü l i d e o l o g i k u s po-
l i t i k a i s z o l g á l a t tói
• valamelyes (romániai106 és bolgár mintát képező) e g y e z t e -
t é s felrémlésén107 keresztül

licisztikai) érdeklődés vonzásába került. Modernizációs eltökéltsége s persze álta-

lános szociológiai és politikatudományi ismertsége okán KULCSÁR KÁLMÁN szá-
mos műve a legszélesebb értelmiségi körökben közkézen forgott. Magam csak
arról tanúskodhatom, hogy a Jog és filozófia gyűjteménye széles körű (és a jog ak-
kori úgyszólván totális elszigeteltségét oldó) országos intellektuális érdeklődést
váltott ki általában a jogtudományi gondolkodás iránt, s csupán az 1990-es
rendszerváltó években érezhettem rá - utólag - arra, hogy a gyakorló jogászsá-
gon túlmenően mennyien vették kézbe s tanulmányozták végig - nem (s főként
nem kizárólag) par excellence jogi tanulságot remélve - a Valóság hasábjain, majd a
Magvető Kiadó „Gyorsuló idő" népszerű sorozatában megjelent LUKÁCS-tanul-
mányomat.
104 pi 'Rechtsbegriff und Rechtsnorm: Internationales Symposium des Insti-
tuts für Staats- u n d Rechtstheorie vom 12. bis 14. 5. 1966. in Jena' Wissenschaftliche
Zeitschrift der Friedrich-Schiller-Universität Jena Gesellschafts- und Sprachwissen-
schaftliche Reihe 15 (1966) 3, 405^476. o. és Rainer Gollnick 'Internationales
Symposium in Jena z u m sozialistischen Rechtsbegriff' Staat und Recht 1966/8,
1336-1345. o.
105
P. E. Nedbajlo Primenenie szovetszkih pravovüh norm (Moszkva: Goszjurizdat
1960); a komparatizmus zászlóbontásaként Sz. L. Zivsz 'O metode szravnitelnogo
iszszledovanija v nauka o goszudarsztve i prave' Szovetszkoe goszudarsztvi i pravo
1964/3, 23. és köv. o.; V. P. Kazimircsuk Pravo i metodii ego izucsenija (Moszkva:
Juridicseszkaja Literatura 1965) 204 o.; Konkretno-szociologicseszkie iszszledovanija v
pravovoj nauke red. B. M. Babij (Kiev: Naukova Dumka 1967) 192 o.; L. Jawitsch
The General Theory of Law (Moscow: Progress 1981). A fejlődés mindig egyenlőt-
len. Pontosan a kiegyensúlyozás jegyében kell a figyelmet felhívnom arra, hogy
ugyanakkor ugyanez a Szovjetunió volt a színtere több úttörő jelentőségű előre-
vivő kezdeményezésnek is, így például a logikai és nyelvi összefüggések jogon
belüli vizsgálatának, valamint az axiológia MARXista újrafundálásának egyaránt.
Lásd pl. O. G. DROBNYICKIJ vitája nyomán I. F. Balahina 'Problemü cennosztyej -
vnimanie poszledovatelej' Voproszü filoszofii 1965/9,153-154. o.
106
Szép példája ennek a dogmatikai-jogtechnikai alapoknak Romániában az
egész szocialista táborra kiható teoretikus megalapozottsággal és mélységgel tör-
ténő tisztázása. Vö. Anita M. Naschitz & Inna Fodor Rolul practicii juridiciare ín
 • a (jugoszláv108 és 1968 előtti csehszlovák109 mintát megtestesítő-
en) valamiféle tudományos éthosz osztatlan felvállalásával, ám
a s z o c i a l i z m u s M A R X i z m u s a f ö l é n y é nek kö-
vetkezetes politikai kikényszerítésén át
• (ránk, magyarokra jellemzően) az ideologikus lepel fenntartá-
sával végigvitt t u d o m á n y o s ö n f e j l ő d é s biztosítá-
sáig, illetőleg
• a (lengyel, valamint 1968 előtti cseh és morva mintát megsza-
bóan) p o l i t i k u m é s t u d o m á n y , vagyis a jogelmélet
mint ideológia és a jogelmélet mint fogalmi analitika és/vagy
empirikus szociológiai tényleírás személyi és/vagy topikális,
avagy éppen egyenesen diszciplináris különválása kiharcolá-
sáig
terjedtek azok a lehetőségek, amelyek meg is valósultak „az aktuáli-
san létező szocializmus", azaz a szovjet világbirodalom különféle
helyszínein.
Figyelmet érdemlő körülmény, hogy miközben küzdelmesebb pá-
lyán mozgó kortársaira, így számos magyar teoretikusra is110 a l e n -
g y e l példa ösztönzőként, egyfajta pozitív biztonság megtestesítője-

formarea §i perfecfionarea normelor dreptului socialist (Bucureçti: Editura Academiei

Republicii Populäre Romíné 1961) 300 o. és Con§tiinta juridicä socialistä (Bucureçti:
Editura Çtiinjificâ 1964) 281 o., valamint 'Tehnica legislativä çi metodologia ín
drept' Studii §i certetäri juridice 13 (1968) 1, 45-57. o.
107 pi Paul Cosmovici Traits spécifiques du concept du droit relevés par la sci-
ence juridique de Roumanie' Revue roumaine des sciences sociales Série de Sciences
juridiques 22 (1978), 51-63. o.
108
Ebben mindmáig intő példa, hogy pl. Radomir D. Lukié Teorija drzave i
prava II: Teorija prava (Beograd 1957), 42-47. o. dogmatikai okokból kizárólag
antagonisztikus osztályellentét vagy markáns osztály-különérdek esetén hajlandó
elismerni jogi formában szabályozást. Egyéb irányokban lásd még Berislav Peric
Pravna znanost i dijalektika Osnove za suvremenu filozofiju prava (Zagreb 1962).
109
Pl. Michael Lakatos Otázky tvorby práva v socialistické spolecnosti (Praha
1963).
110
A lengyel elméleti jogi gondolkodás általában s a prágai Károly-egyetemen
működő OTA WEINBERGER logikai-kibernetikai különútja egyaránt ilyen vonzás
erejével hatott Magyarországon. Sajátos nyersfordítási praxis alakult ki nálunk e
nyelvekből (különösen a Legfőbb Ügyészség elvi osztályát megtestesítő HLA-
VATHY ATTILA jogelméleti elkötelezettségének köszönhetően), és éppen nem vé-
letlen, hogy míg ezekben az években közel két tucatnyi lengyel műről írtam is-
mertetést, az összes többi általam recenzeált szocialista forrás alig érte el a féltu-
catnyit.
ként, sőt a kiállás gesztusának erkölcsi tettével is hatott, alapteljesít-
ménye, az „önérdekű tudomány" mégis csaknem kétes értékűnek bi-
zonyult. Létrejötte, fennmaradása ugyanis felemésztette kezdeti ener-
giáit: kellő társadalmi beágyazódás nélkül óhatatlanul valamiféle el-
len-elmélet formáját öltve magára, a moszkovitizmussal szemben egy-
fajta nyugati ihletésű ellen-epigonizmusba menekült, s ezzel nemrit-
kán a mintaadó nyugati áramlatok visszfényének perifériális tétnélkü-
liségébe, sőt egyenesen érdektelenségébe kényszerült.
Bizonyosan nem a fentiekkel szemben, mégis látnunk kell, hogy
miközben a tudományos éthosz jegyében értelmezett autonómiatö-
rekvések értéke éppen nem lebecsülendő, mindazonáltal talán túl sem
értékelendő, hiszen a maguk körében, megnyomorított körülmények
közt kikínlódott s mégis megszenvedett viták egészükben előidézhet-
ték, hogy saját talajukat - ellentmondásosan, amiként születtek is -
mindazonáltal hatásosan törjék.
Csupán néhány példára emlékeztetve a kedvezőtlenebb sorsú or-
szágokból: az elhíresült r o m á n programbeköszöntő 111 vagy a
b o l g á r és román vita a jog kontinuitásáról112 az egy évtizeddel ko-
rábban, még a SZTÁLINizmus forrpontján lezajlott magyar vitán elmé-
letileg aligha lépett túl, egyébként ekkorra már megváltozott saját
környezetében hatása mégis határozottabban megtermékenyítőbbnek
bizonyult. További példát idézve, a j u g o s z l á v és az 1 9 6 8
e l ő t t i c s e h s z l o v á k viták, amelyek mind a MARXizmus hu-
manizálása örvén zajlottak, valójában máshoz, mint éppen a MARXiz-
musnak hegemón szerepben továbbéléséhez, nem is kívántak hozzájá-

111
A három évtizeden keresztül nemzetgyűlési képviselő és központi bizott-
sági tag, majd utóbb másfél évtizeden keresztül államfő, illetőleg miniszterelnök,
akkoriban éppen az ottani akadémiai jogtudományi intézet vezetője, Ion
Gheorghe Maurer mintegy harminc hivatkozással és idézettel a francia tudomá-
nyosság közegében körvonalazza - 'Cuvînt înainte' Studii si cercetári juridice
1956/1, 1-47. o. - a szovjetizált román jogi MARXizmus alapjait, a politikailag
megváltozó közegben azonban utóda, Traian Ionaçcu - 'Dezvoltarea Çtiintei
juridice socialiste ín Republica Popularä Romînâ' Revista Romänä de Drept 1964/8,
34-56. o.- már kizárólag a hazai irodalomra fog támaszkodni.
112
Vö. elsődlegesen Traian Ionascu & Eugene A. Barasch 'Les constantes du
droit - Droit et logique' Revue roumaine des sciences sociales Série de sciences
juridiques 8 (1964) 2 és Neno Nenovszki Priemsztvenoszta v pravoto (Szófia: Nauka i
Izkusztvo 1975), nyugati visszatükrözésében pedig Alice Erh-Soon Tay & Eugene
Kamenka 'Marxism-Leninism and the Heritability of Law' & Frank Münzel
'Chinese Thoughts of the Heritability of Law' Review of Socialist Law 6 (1980) 3,
261-291. o.
rulni.113 Mindezzel korábbi monolitikumot mégis bontottak, belső
irányzatokat vezettek be, antagonizmusokat nyilvánítottak ki, és min-
debben járulékos hatásukkal a tudományszerűséghez közelítő vitákat
gerjesztettek. És nem utolsósorban, jelenlétükkel, egymásra halmozó-
dásukkal önmagukban is későbbi fejlődés csíráit vetették el.
Érthető ugyanakkor, hogy noha könnyedebben idézhetünk fel
önmagukban jelentős teljesítményekként lengyel munkákat, semmint
például albánokat, mégis egyfajta elégtétellel elmondható, hogy ma-
radandóan immanens értékű számvetések, monografikus kezdemé-
nyezések a kelet-németeknél, a szovjeteknél vagy a románoknál szin-
tén egyaránt mutatkozhattak már ezekben az időkben. Amennyiben
példálózni kívánunk, úgy ezek mindenekelőtt vagy standard megala-
pozások voltak a tudományelmélet és módszertan 114 (s benne különös
hangsúllyal a joglogika,115 jogi kibernetika,116 valamint átfogó alapkér-

113
Nem véletlen a korabeli nemzetközi baloldali ún. progresszió média-
kedvence, az ún. budapesti vagy LUKÁCS-iskola filozófusainak feltétlen csatlakozá-
sa e törekvésekhez. Jogi elméletként ez leginkább egyfajta új jugoszláv MARXizáló
dogmatizmusban jelent meg; Csehszlovákiában már csak szórványosan testesült
meg művekben; Magyarországon professzionális vagy iránnyá növekvő jogelméle-
ti (jogász általi) képviseletre - PESCHKA VILMOS pusztán rokonszenvtől sarkallt né-
hány szórványos hivatkozása ellenére - egyáltalán nem tett szert.
114
Kazimierz Opalek Problemy metodologiczne nauki prawa (Warszawa:
Panstwowe Wydawnictwo Naukowe 1962) 363 o.; Aleksander Peczenik Wartosc
naukowa dogmatyki prawa Práca z zakresu porównawczej metodologii nauki
prawa (Kraków: Nakl. Uniw. Jagiellonskiego 1966) 261 o.; Leszek N o w a k Próba
metodologicznej charakterystyki prawoznawstwa (Poznan 1968) 205 o. [Uniwersytet
im. Adama Mickiewicza w Poznaniu: Prace Wydzialu Prawa 38].
115
Stefan Grzybowski Wypowiedz normatyzvna oraz jej struktúra formálná
(Kraków: Nakladem Uniwersytetu Jagiellonskiego 1961) 155 o. [Zeszyty
Naukowe Uniwersytetu Jagiellonskiego: Ropzprawy i Studia XXXIX]; Jan
Gregorowicz Definicje w praivie i w nauce prawa (Lódz 1962) 99 o. [Lódzkie
Towarzystwo Naukowe: Wydzial I, 52]; Etudes de logique juridique III: Contri-
butions polonaises à la théorie du droit et de l'interprétation juridique, publ. Ch.
Perelman (Bruxelles: Bruylant 1969) 120 o. [Travaux de Centre National de
Recherches de Logique]; Werner Grahn Die Rechtsnorm Eine Studie (Leipzig:
Sektion der Rechtswissenschaft, Karl-Marx-Universität Leipzig 1979) 175 o. [Me-
thodologie der marxistisch-leninistischen Rechtswissenschaft 6].
116
Előfutárként pl. N. D. Andrejev & D. A. Kerimov 'O vozmozsnosztijah
kibernetiki pri resenü pravovüh problem' Voproszü filoszofii 1960/7, 106-110. o., D.
A. Kerimov 'Kibernetika i pravo' Szovetszkoe goszudarsztvo i pravo 1962/11, 98-104.
o., Viktor Knapp O moznosti pouzití kybernetickych metod v pravu (Praha 1963) és 'De
l'application de la cybernétique au domaine du droit' Revue de Droit contemporain
dések117) területén; vagy csupán az adott területen elvégezhető nemze-
ti (szociológiai-néprajzi) feladatok a tudományos számbavétel118 vagy
az eszmetörténeti feltárás és feldolgozás terrénumán;119 avagy akár
olyan önmagukban is nemzetközi figyelemre joggal számot tartó kez-
deményezések, mint amilyen ANITA M . NASCHITZ kísérlete volt egy
MARXista értéktan és természetjog megalapozására,120 avagy MARIA
B O R U C K A - A R C T O W A arra irányuló törekvése, hogy az egyidejűleg mi-
nimum és optimum életfeltételek meghatározásával a mindenkor vál-
tozó jognak egy kvázi-természetjogi (ihletésű és biztonságú) megala-
pozást biztosíthasson.121

[Bruxelles] 1962-63/2, 13-34. o., O. A. Gavrilov 'O vozmosznoszti iszpolzovaniija

metodov kibernetiki v normatvorcseszkoj dejatelnoszti' Szovetszkoe goszudarsztvo i
pravo 1965/10, 119-123. o., N. Benjamin 'Zur Anwendung mathematischer
Methoden in der staatlichen Leitung und Rechtspflege' Staat und Recht 1965/6,899-
921. o., Voproszü kibernetiki i pravo red. V. N. Kudrjavcev (Moszkva 1967) és
Kybernetïka a právo Buletin o aplikaci kybernetickych metod ve vede o státu a právu
a v právni praxi, I-, red. Josef Éliás (Praha: Ústav státu a práva Ô3AV 1967-). A
következő időszakból kibontakozottságot sugall már pl. A. Kisza Model cyber-
neticzny powastawania i dzialania prawa (Wroclaw 1970) és Osznovü primenenija
kibernetiki v pravovedenii red. N. Sz. Polevoj & M. V. Vitruk (Moszkva 1977).
117
Zygmunt Ziembinski Normy moraine a normy prawne Zarys problematyki
(Poznan 1963) 222 o. [Uniwersytet im. Adama Miczkiewicza w Poznaniu: Prace
Wydzialu prawa 6]; Franciszek Studnicki Przeplyw wiadomosci o normach prawa
(Krakow 1965) 114 o. [Zeszyty Naukowe Uniwersytetu Jagiellonskiego CXIX:
Prace Prawnicze 22]; Maria Borucka-Arctowa O spolecznym dzialaniu prawa
(Warszawa: Panstwowe Wydawnitwo Naukowe 1967) 282 o.
118
Pl. R. Vulcanescu Etnologie juridica (Buçuresti: Editura Academiei Rep. Soc.
Romania 1970) 339 o.; Durica Krstié Pravni obicsaji kod Kucsa (Beograd 1979) 234 o.
[Szrpszka Akademija Nauka i Umetnoszti, Balkanoloszki Insztitut, poszebna
izdana kniga 7].
119
V. D. Zor'kin Pozitivisztszkaja teorija prava v Roszszii (Moszkva 1978); Sz. A.
Pjatkina Ruszszkaja burzsuaznaja pravovaja ideologija v Roszszii (Moszkva 1980).
120
Anita Naschitz 'Wert und Wertungsfragen im Recht' Revue roumaine des
Sciences sociales Série de Sciences juridique 9 (1965), 3-23. o.; Anita M. Naschitz
'»Le problème d u droit naturel« à la lumière de la philosophie marxiste du droit'
Revue roumaine des Sciences sociales Série de Sciences juridiques 10 (1966) 1, 19^40.
o.; [Wert u n d Recht] [különszám] Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich-Schiller-
Universität Jena 28 (1979); loan Ceterchi & Sofia Popescu 'Droit et valeur' Revue
roumaine des Sciences sociales Série de Sciences juridiques 28 (1984), 13-20. o.
121
Maria Borucka-Arctowa 'The Conception of Legal Consciousness as a New
Approach to the Problems of Natural Law' in Contemporary Conceptions of Law ed.
Adam Lopatka (Warsaw: Institute of State and Law, Polish Academy of Sciences
1979), 153-170. o.
 d) Nemzetközi elismerés önálló irányzatként
A jogelmélet éppen nemzetközileg intellektuálisan is kiemelkedő va-
lóban vezető képviselői (jellegzetesen pl. HERMANN KLENNER, 122 VIK-
TOR KNAPP123 és SZABÓ IMRE) révén sikeresen legitimálja önmaga mint
a szocializmus MARXizmusa létét világszerte elismert irányzatként;124
az előbbiek személyes súlya és nemzetközi tudományos szervező ak-
tivitása okán egyidejűleg betagolódási lehetőséget nyújtva az egyéb-
ként kevésbé kommunikatív, olykor nyelvi közlési problémákkal is
küszködő, de nagyhatalmi, immár magát a rezsim ideológiai magját
reprezentáló - inkább politikai, semmint tudományos - képviseletnek
(amire saját képességeiktől függetlenül, ám betöltött szerepükben az
eltérő fajsúlyú KERIMOV, 125 TUMANOV és N E Ö B A J L O egyaránt rákény-
szeríttettek)126 s az önmagukban súlytalan, maradandó életművel
nemigen szolgáló különféle nemzeti reprezentánsoknak (mint a len-
gyel akadémiai igazgató ADAM LOPATKA, a kelet-német KARL A .
128
M O L L N A U 1 2 7 vagy a bolgár akadémikus POPOV ) egyaránt.
Létrejönnek tehát markáns művek, értékelhető közreműködések,
egyszersmind azonban élősködőként rögvest rátapad ezekre is az
egész rezsim (immár létrejöttében is bármit már eleve meghatározó)
politikuma, az agresszív ideológiai nyomulás, a bárhol még üresnek
vagy ritkásnak talált terek betöltése.

122
Pl. Hermann Klenner tollából 'The Marxist Conception of H u m a n Rights'
Retfaerd [Aarhus] (1977), No. 6, 8-20. o. és Vom Recht der Natur zur Natur des Rechts
(Berlin: Akademie-Verlag 1984) 234 o.
123 pi Viktor Knapp tollából Filozofické problémy socialistického práva (Praha:
Nakladatelstvi Ceskoslovenská Akademie Ved 1967) 287 o., majd 'Legal Sciences'
in Main Trends of Research in the Social and Human Sciences (Paris & The Hague:
Mouton 1978), II. rész [Unesco].
124
Pl. Jerzy Wróblewski tollából 'State and Law in Marxist Theory of State
and Law' Wayne Law Review 22 (1976), 815-839. o., 'Problems of Legality in
Marxist Theory' Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie 62 (1976), 497-515. o. és
'The Philosophical Problems of Legal Theory in Marxist Interpretation' Archívum
Iuridicum Cracoviense XI (1978), 41-56. o.
125
Pl. Pravo i kommunizm red. D. A. Kerimov (Moszkva: Juridicseszkaja Litera-
tura 1960) 207 o.
126 pi Teorie sovietiche del diritto ed. Umberto Cerroni (Milano: Giuffrè 1964) Ii
+ 320 o. [Civiltà del diritto 7].
127
Karl A. Mollnau Vom Aberglauben der juristischen Weltanschauung (Berlin:
Akademie-Verlag 1974).
128
Petr N. Popov Kritika na szövremennija burzsoazen praven normativizma (Szo-
fija: Nauko i Izkusztvo 1964) 591 o.
 Mindezzel ugyanakkor mégis reprezentációra, összegzésre, sőt va-
lóban előremutató stratégiai lépésekre nyílhat immár tér. Egy valóban
tudományszerű előrehaladást fémjeleznek a gyűjteményes kiadvá-
nyok,129 folyóirat-indítások,130 összegezések,131 és különösen az olyan
sikeres egyéni teljesítmények, mint a szerb RADOMIR D . LUKlC nem-
zetközileg számon tartott összefoglalása,132 avagy - itt már kétségen
kívül magyar sikerekből véve a példát - a jogszociológia elméleti-
leg megalapozott, igényesen kibontott, számos részterületében mo-
nografizált újraintézményesítése a szocialista táborban KULCSÁR
KÁLMÁN angol, orosz és német tanulmányi megjelenései s nemzetkö-
zi szervező szerepe révén;133 a MARXista jogelméleten belül egy ön-
álló és dogmatikailag valóban a MARXizmusból (és klasszikus né-
met filozófiai előzményeiből) kritikusan kibontott jogfilozófia felmu-
tatása PESCHKA VILMOS német nyelven is publikált monográfia-
sorozatában és nemzetközi konferenciaszereplésein;134 a jogössze-
hasonlítás újrabevezetése, elméleti alapjainak és módszertani kérdé-

129
Pl. már a koraiak közül Études juridiques en l'honneur du Professeur Trajan A.
Ionesco réd. Ion Vintu, Anita M. Naschitz, Ion Nestor = Revue roumaine des Sciences
sociales Série de Sciences juridiques 12 (1968) 1,155 o.
130
Pl. Archivum luridicum Cracoviense I - (1968-).
131
Nemzetközi - Marx et le droit moderne (Paris: Sirey 1967) x + 391 o.
[Archives de Philosophie du Droit 12]; Norbert Reich Marxistische und sozialistische
Rechtstheorie (Frankfurt am Main: Athenäum 1972) 235 o. [Studien und Texte zur
Theorie und Methodologie des Rechts 12] - és nemzeti - Law and Future of Society
(Warsaw: Institute of State and Law, Polish Academy of Sciences & Polish Section
of International Association of Philosophy of Law and Social Philosophy 1977);
Contemporary Conceptions of Law / Die marxistische Konzeption des Rechts red. D.
Kerimow (Moskau: Gesellschaftswissenschaften und Gegenwart 1979) 90 o.
[Probleme der modernen Welt 26] - síkon egyaránt.
132
Radomir Lukié Théorie de l'Etat et du droit [1951] trad. Marc Djidara (Paris:
Dalloz 1974) 600 o. [Philosophie d u Droit 131; Radomir D. Lukic 'La giustizia e
l'objettività del Diritto' Rivista internazionale di Filosofia del diritto 41 (1964), 687. és
köv. o.; Sur la philosophie du droit éd. Radomir Lukié (Beograd 1978) 658 o.
[Académie serbe des Sciences et des Arts: Classe des Sciences sociales].
133
Összegző értékelésre lásd Pokol 'A magyar jogelmélet állapotáról' és Szi-
lágyi 'Jogbölcselet' (86. jegyzet). A KULCSÁR KÁLMÁNnak szentelt köszöntő kötet-
ben a jogi problematika sajnálatos módon már említetlenül marad politikatudo-
mányi s szociológiai teljesítménye tárgyalásában.
134
Uo. Köszöntő kötete - Van és legyen a jogban Tanulmányok Peschka Vilmos
70. születésnapjára (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó & MTA Jogtu-
dományi Intézete 1999) 421 o. [Jog és jogtudomány 16] - sajnos semmiféle átte-
kintéssel, értékeléssel, bibliográfiával nem szolgál.
seinek (a sajátosan szocialista problematikák megfogalmazásával egy-
ségben történő) tisztázása SZABÓ IMRE és PÉTERI ZOLTÁN tanulmányi
és az egész térfelet angol s francia nyelven egyaránt átható szervező és
szerkesztő munkásságával; 1 3 5 és korántsem utolsósorban a civilista
EÖRSI GYULA úttörő felismeréseket is megfogalmazó s valóban elgon-
dolkodtató mélységű meglátásokban bővelkedő, impozánsan elmé-
lyült tudásról számot adó összehasonlító-történeti magánjogi feldol-
gozásával.

e) Együtt a polgári irányzatokkal

Elvi értékű az a feloldódás, ami már úgyszólván saját jogán, adott kul-
túrában, de a tudományosság egyenértékű képviselőjeként biztosítja
egyes helyzetekben a szocializmus MARXizmusa jogelméletének helyét
egyéb irányzatok közt a nagyvilágban. Az imént említett magyar isko-
lateremtésen túl - amelyben a nagyhatalmak közti együttműködő
politikai játék visszfényében a mindvégig egyenértékű partnernek
tekintett SZABÓ változatlanul megőrzi informálisan is tekintélyét,
noha a jogfilozófiában PESCHKA, a jogszociológban KULCSÁR válik a
szocialista MARXizmus mint professzionalista irány képviseletében
elismert szereplővé - mindenekelőtt a lengyel s az 1968 előtti Prága
teljesítménye jut hasonlítható elismeréshez. 136 Mindez persze a több-
ségen n e m változtat: az „osztályharc", az „ideológiai küzdelem", az
„antiMARXizmus" szellemi horizontját 137 a Szovjetunióban és a Német
Demokratikus Köztársaságban az ideológia t u d o m á n y o s frontján dol-

135
Studies in Jurisprudence for the Sixth International Congress of Comparative
Law (Budapest: Akadémiai Kiadó 1962) 147 o. és Études en droit comparé - Essays
in Comparative Law ed. Péteri Zoltán (Budapest: Akadémiai Kiadó 1966) 283 o.
gyűjteményeivel indulóan immár máig rendszeres megjelenéssel. Első saját rep-
rezentatív, tudományos kiállásként lásd A Socialist Approach to Comparative Law
ed. Szabó Imre & Péteri Zoltán (Budapest: Akadémiai Kiadó & Leyden: Sijthoff
1977) 235 o. Péteri Zoltán köszöntése az Acta Juridica Hungarica különszámában -
ed. Varga Csaba, 40 (1999) 3-4,121-246. o. - történt meg.
136
Jerzy Kowalski Funkcjonalizm w prawie amerykanskim Studium z zakresu
pojecia prawa (Warszawa: Panstwowe Wydawnictwo N a u k o w e 1960) 261 o.;
Kazimierz Opalek & Jerzy Wróblewski Wspolczesna teória i socjologia prawa w
Stanach Zjecnoczonych Ameryki Polnocnej (Warszawa: Panstwowe Wydawnictwo
Naukowe 1963) 320 o.; Zdenek Krystufek Historické základy právmho pozitivismu
(Praha: Nakladatelstvi Ceskoslovenski Akademie Véd 1967) 189 o.
137
Még akkor is, ha módszertanilag előre mutat, mint pl. A. A. Tille & G. V.
Svekov Szravnitelnaja metoda v prave (Moszkva 1973).
gozó elvtársak tényleges teljesítménye meghaladni változatlanul nem
képes és - kizárólag ebből merítve hatalmi s presztízs-érdekű támoga-
tottságát - nem is lesz célja.138

Ad 4.: a bomláshoz

a) Epigonizmusként érdektelenné válása

139 140 141
A szovjet, a kelet-német és a csehszlovák jogelmélet termékei,
mint saját gondolatot nélkülöző, csupán ideológiai álláspont rögzítés-
re alkalmas tétel-összefoglalások, miután monografikus kutatások
ösztönzésére nem alkalmasak, s így aligha állhat szokásukban új teo-
retikus felismerésekhez vezetni, jellegzetes kifejeződési formáikkal
egyre visszavonultabban ott maradnak a tankönyvírásban, valamint a
hivatalos folyóirati - Szovetszkoe goszudarsztvo i pravo [Moszkva], Staat
und Recht [Berlin], Právník [Prága] - irodalomban.

b) Versengő irányok kizárólagossága

Egyidejűleg megindul egyfajta kiválasztódás. Saját jogukon nemzet-
közileg ismert és elismert, egyenesen keresett autoritásokká válnak
mindenekelőtt a MARXizmustól függetlenedő alkotók (így legelsőbben
is JERZY WRÓBLEWSKI, politikatudományi kalandozásai okán lényege-
sen kisebb mértékben és utóbb KAZIMIERZ OPALEK, S ha termékeny-
ségben és invenciozitásban az előbbiekkel nem is versengően, a legin-
kább intaktan megmaradó ZYGMUNT ZLEMBINSKL), és természetes

138
Protiv szovremennoj pravovoj ideologii imperializma (Moszkva: Inosztrannaja
Literatura 1962); Protiv szovremennoj burzsuaznoj teorii prava red. V. A. Tumanov
(Moszkva: Progressz 1969) 288 o.; valamint V[iktor] A. Tumanov tollából 'Con-
temporary Anti-marxism and the Theory of Law' Soviet Law and Government 8
(1969) 1, 3-20. o. és Pensée juridique bourgeoise contemporaine Appréciation marxiste
des conceptions fondamentales (Moscow: Edition du Progrès 1974) 392 o. / Con-
temporary Bourgeois Legal Thought (Moszkva: Progress 1974).
139
Pl. kései felismerésként M. S. Strogovich 'Judicial Law: As Subject, System,
and Discipline' Soviet Law and Government 19 (1981) 3,21-35. o.
140 Egyik leginkább mégis kiemelkedő termékeként Gerhard Haney 'Der
materialistische Rechtsbegriff (Ein Diskussionsbeitrag)' in Festschrifl fiir Erich
Buchholz I (Berlin: Humboldt-Universität 1987), 62-71. o.
141
PI. Law, Culture, Science and Technology (Prague: Ceskoslovensky Komitet
IVR 1987), benne J. Cuper Types of Metascientific Reflection in Marxist-Leninist
Science of State and Law', 102-128. o.
okoknál fogva azok a túlélők, akik eleve és soha nem is voltak
MARXisták (így pl. a morva OTA WEINBERGER). Érdekes és figyelmet
érdemlő fejlemény, hogy ebben az időszakban már az említettekhez
tudnak csatlakozni s közel egy szinten kezeltetnek a szocializmus
MARXizmusának érett teoretikusai is (így PESCHKA és KULCSÁR, vala-
mint a politikai szociológiában világszerte már nevet szerzett lengyel
STANISLAW EHRLICH, továbbá a talán nem számottevő és maradandó
teljesítményű, de feltétlen humanizmusával a kelet-német tömbből
mégis kiemelkedő GERHARD HANEY). Az a meglepő újdonság, hogy az
éppen bontakozó kutatásaik okán önálló képviselőként színre lépők is
határozott nemzetközi figyelemre tehetnek szert,142 bizonyára már az
idők változásáról, a lehetőségek valamelyest kedvezőbbre fordulásá-
ról is vall.

c) Együtt polgári áramlatokkal

A tudományos világban egyfajta természetes (együtt)lét (visszanyeré-
se kezd általánossá válni a közös nemzetközi megjelenés143 s a nemzeti
önreprezentáció144 szintjén egyaránt, amiből jobbára és változatlanul a
kritikai mélységgel változatlanul alá nem támasztott konfrontációs
érdeklődést rendíthetetlenül továbbra is vállaló szovjet, kelet-német,
csehszlovák, bolgár és román minta reked kívül kivételként.145 Mint a
szovjet imperializmus mementója, ismeretlen sötét foltként marad Eu-
rópa egén a B a l t i k u m , amelynek saját irodalmát a szovjet belső
határokon sem engedik át, kirekesztve képviselőit még a szocialista
nemzetköziségből is,146 valamint A l b á n i a , ahonnan még tanköny-

142
Pl. Varga Csaba Politikum és logikum a jogban A jog társadalomelmélete felé
(Budapest: Magvető 1987) 502 o. [Elvek és Utak] vagy Sofia Popescu.
143
Pl. Synthesis Philosophica [Zagreb] III (1988) 1, 'Contemporary Philosophy
of Law', 223-331. o.
144
Új, a kezdeményező főszerkesztő, JERZY WRÓBLEWSKI korai halála okán
azonban rövid életű évkönyvszerű periodikumként lásd a teljességgel nyugat-
európai stíluseszményű Studies in the Theory and Philosophy of Law [Lódz] I -
(1986-) induló sorozatát.
145
Pl. Problemi goszudarsztva i prava v szovremennoj ideologicseszkoj bor'be red. Ja.
Radev & V. Tumanov (Szófia: Nauka i izkusztvo & Moszkva: Juridicseszkaja
Literatura 1983) 206 o.
146
Utóbb válik csupán megismerhetővé - már amennyire néhány százas pél-
dányszámú orosz nyelvű sokszorosított irodalmukból egynémelyik az önállóvá
(vissza)válás nyomán eljuthat(ott) még nyugati vagy (különösen a tartui egyete-
mi és a rigai akadémiai könyvtárral való kezdeményezéseim eredményeként)
vek sem ismertek, folyóirata - a Drejtësia Popullore [Tirana] - francia
tartalomjegyzékén túl ismeretlen marad, s legfeljebb a jugoszláviai
szerb irodalom néhány hivatkozásában s legfeljebb eseti (főként saját
koszovói területekre ügyelő bűnmegelőző érdeklődésű) ismertetésé-
ben lépi túl a határokat.

d) Nemzetközi elismerés önálló irányként

Bármiféle hangsúlyozottan önálló jelenlét ellenére147 azonban a múlt
változatlanul kísért, s a hidegháború teljes megszűntéig minden ön-
magában pozitív fejlemény is kettős, ambivalens értékű marad. Az
aktív és kooperatív tudomásulvételbe így változatlanul belejátszik a
két nagyhatalmi tömbre szakadt világ reálpolitikai kifejeződése, ami a
nyugat-európai és atlanti valóságban a másik térfél képviselőjeként
változatlanul kizárólag a szovjetet érzékeli és fogalmiasítja, s ezzel al-
kalmanként pontosan a szocialista tömb belső vagy külső perifériáiról
kikínlódott kreatív, újító kezdeményezéseket elbátortalanítva, egye-
nesen cserbenhagyva joggal megkérdőjelezi: vajon létezhet-e saját,
immanens tudományos teljesítményért kijáró tisztelet egy ilyen po-
litikailag szétszakadt világban - avagy, még pontosabban fogalmazva:
nem éppen a leegyszerűsítő nagyhatalmi gondolkodás túlpoliti-
záltsága ejtette-e rabul az ún. szabad világ tudományosságát olyany-
nyira, hogy ez válik minden érdeklődésüknek a szovjetekre koncent-
rálásával (és benne a közép-európai teljesítmények besorolatlanul ha-
gyásával, olykor említésre sem érdemesítésével) a világ kétpólusú
megosztottságának egyik utolsó fenntartójává.148

magyar könyvtárakba - szovjet korszakbéli irodalmuknak is problémagazdag-

sága. Megjegyzendő, hogy a szovjet időkben a világ leggazdagabb szakosított
gyűjteménye, a leydeni szocialista jogi intézet vagy DIETRICH A. LOEBER profesz-
szor [Kiel] magánkönyvtára sem rendelkezett megbízható dokumentációval.
147
Pl. Polish Contributions to the Theory and Philosophy of Law ed. Zygmunt
Ziembinski (Amsterdam: Rodopi 1987) viii + 212 o. [Poznan Studies in the
Philosophy of Sciences and the Humanities 12].
148
Aminek egyértelmű bizonyítéka, hogy saját összeállításomig (85. jegyzet)
úgyszólván alig létezett olyan monografikus vagy gyűjteményes feldolgozás,
amely a nyugati és az ún. keleti MARXizmust egymás mellett tárgyalta vagy tar-
talmazta volna.
Az előző évtizedek pusztán ideológiai, autoritárius-totalitárius politikai kör-
nyezetre utaló jelzőivel szemben - leginkább „kommunista" vagy „szovjet" {pl.
Edgar Bodenheimer 'The Impasse of Soviet Legal Philosophy' Cornell Law
Quarterly 38 (1952), 51-72. o., Kelsen The Communist Theory of Law, Lapenna State
 e) Mindazonáltal előremutató szerep
Évtizedek hangsúlyozott diszkontinuitása, a Szovjetunióban pedig
gyakorlatilag nemcsak a bolsevik forradalmat megelőző cári időszak
teljes polgárosodó fejlődésének (szentpétervári, kazanyi, odesszai stb.)
egyetemi teljesítménye149 iránti közömbösség, de a Nyugat gondola-
tával való eszmetörténeti kapcsolódás teljes elhanyagolása150 is lassan
megszakadni látszik. A római joggal, a nyugati politikai és jogi esz-
metörténettel szembeni érdektelenség több, mint fél évszázada után
ismét megjelenik a civilizációs fejlődésben megtett út emléke, az el-

and Law és Stoyanovitch La philosophie du droit en U.R.S.S. (46. jegyzet), Dieter

Pfaff Die Entwicklung der sowjetischen Rechtslehre (Köln: Verlag Wissenschaft und
Politik 1968) 286 o. [Abhandlungen der Bundesinstitute für ostwissenschaftliche
und internationale Studien XIX] és Umberto Cerroni II pensiero giuridico Sovietico
(Roma: Editori Riuniti 1969) 260 o.} - most már a globalizálódó nyugati és atlanti
világkép egyik lehetőségeként - leginkább „marxista és szocialista", esetleg
„marxista-leninista" megnevezéssé fejlődötten {pl. Marxistische und sozialistische
Rechtstheorie hrsg. Norbert Reich (Frankfurt am Main: Athenäum 1972) 235 o.
[Studien und Texte zur Theorie und Methodologie des Rechts 12]; D. Kühne Der
marxistisch-sozialistische Rechtsbegriff Eine kritische Stellungnahme (Berlin «Sc
München: Duncker & Humblot 1 9 8 5 ) ; Per Mazurek 'Marxistische und
sozialistische Rechtstheorie' in Einführung in die Rechtsphilosophie und Rechtstheorie
der Gegenwart 4. Aufg. Arthur Kaufmann & Winfried Hassemer (Heidelberg:
Müller 1 9 8 5 ) , 3 2 7 - 3 4 3 . o. [Uni-Taschenbücher 5 9 3 ] ; Alois Troller Das Rechtsdenken
aus bürgerlicher und marxistisch-leninistischer Perspektive (Zürich: Schulthess 1986)
80 o.; Valentin Petev Kritik der marxistisch-sozialistische Rechts- und Staatsphilo-
sophie (Berlin: Duncker «Sc Humblot 1989) 161 o. [Münsterische Beiträge zur
Rechtswissenschaft 37]} - történik a megjelölése.
149
Vö. pl. Varga Csaba 'Philosophy of Law in Central and Eastern Europe: A
Sketch of History' Acta Juridica Hungarica 41 (2000) 1-2,17-25. o.
150 Ugyanúgy, ahogyan a francia felvilágosodástörténeti kutatásokba is új fel-
ismerést hozott a pamflet-irodalom s a piaci ponyva-árusítás nyomda- és keres-
kedelemtörténeti felidézése, érdemes tudatosítanunk, hogy a tankönyvek kivéte-
lével a cári idők egyetemi könyvkiadása néhány száz példányra szorítkozott; a
nyugati világlátás meghatározó klasszikusai a szovjet időkben nem kerültek for-
dításra; nyugati filozófiatörténetből elemi ismereteket is kizárólag egyes társada-
lomtudományi szakokon tanítottak. A nyugatival párhuzamosan egy határozot-
tan elkülönülő civilizáció jött hát létre a Szovjetunióban: a nyugati világ megérté-
séhez a kulcsot kizárólag a törtmat. néhány lesajnáló utalása szolgáltatta, s még a
legkevesebbek is alig érkezhettek el a hazai palettán pl. eszmetörténetből
ANTALFFY GYÖRGY és PAPP IGNÁC rudimentáris elutasításától Seidler (101. jegyzet)
viszonylag szofisztikáit - s ezért nálunk a forgalomból idő előtt kivont - megérté-
si kísérletéig.
múlt idők szellemi vívmányainak gondozása, és ezzel a történelmi
korszakokon átívelő múltőrzés folyamatossága.151 Ez azután kiegészül
az adott időben és helyen aktuálisnak érzett kérdéseknek saját kör-
nyezetükben esetleg úttörő jelentőségű boncolgatásával,152 illetőleg a
gyors átalakulás és a valóban nemzetközi igényű, bár a múlt folytat-
ható kutatási felismeréseit is őrző, immár szintetizáló összefoglalá-
sokkal.153

Ad 5.: a mai állapothoz

Nyilvánvalóan minél inkább megrendülnek az egykori imperialiszti-

kus hatalmi eszközökkel diktált közös egység politikai-ideológiai haj-
tóerői s főként az azok egykori biztosítására szolgáló diktatórikus in-
tézményi felépítmények, ellenőrzési fórumok és eljárások, annál szer-
teágazóbbá, saját múltjukból és jelenükből - eredendő történelmi
meghatározásaikból és véletlenszerűen alakult egyedi helyzeteikből
(akár személyes preferenciákból) - következővé lesznek az egyes or-
szágokra nagyban-egészében jellemző állapotok. Az így előálló válto-
zatosságban mégis közös előfeltételnek - bár korántsem mindenütt
beteljesítettnek - tetszik
a) az új kezdés megalapozása céljából a kommunizmus antihumá-
nus tendenciáinak mindenekelőtt ideológiai-politikai bírálata154
s a jogállami lehetőségek felvázolása;155

isi Meggondolandó, hogy évtizedekig a moszkvai akadémiai intézeti VLADIM

NERSZESZJANC volt a szovjet jogtudomány egyetlen (nyugati és keleti) eszmetör-
ténet iránt fogékony művelője - olyan körülmények között, amikor a római jog
ott gyakorlatilag ismeretlen volt, az orosz állam- és jogtörténetnek a bolsevik for-
radalmat megelőző évszázadait pedig leginkább néhány filológiai (intézmény-
vagy éppen nyomdatörténeti) kutatás alkalmi utalásaiban művelték csupán.
152
Pl. Neno Nenovszki Pravo i cennoszti (Moszkva: Progreszsz 1987) 248 o.
153
Pl. Viktor Knapp Teorie práva (Praha: C. H. Beck 1995) xvi + 247 o.
[Právnické uíebnice].
154
Mindenekelőtt V. Sz. Nerszeszjanc tollából Nas puty k pravu Ot szocializma
k civilizmu (Moszkva 1992) és Filoszofija prava Ucsebnik dija vuzov (Moszkva:
Infra.M-Norma 1997) 647 o., különösen IV. rész: 323-398. o.
155
Pl. O. A. Omel'csenko Ideja pravovogo goszudarsztva Isztoki, perszpektivü,
tupiki (Moszkva: „Maniszkript" 1994) 139 o.; Preemsztvennoszty i novizna v
goszudarsztvenno-pravovom razvitii Roszszii red. V. Sz. Nerszeszjanc (Moszkva
1996) 41 o. [Novoe v Juridicseszkoj nauke i praktike].
 b) a folytathatóság mérlegelhetése érdekében a diszkontinuussá
tett, vagyis múltjukba folytathatatlanul erőszakkal visszazárt
történeti, intézményi, eszmetörténeti,156 sőt egyszerűen életta-
pasztalatbeli előzmények számbavétele; s mindezek közegében
c) először a „Mi marad majd a MARXizmusból?" kérdésének nö-
vekvően erőteljes feltevése,157 majd az újrakezdés állítólag
„jogállami" - valójában szégyentelenül és érdemtelenül „bárso-
nyos" - konszolidálása (az egykori Német Demokratikus Köz-
társaság csupán egy-két prominensétől eltekintve158 leginkább: a
múlttól legfeljebb diszkrét hallgatásban távolodó személyes át-
mentése) körülményei közt a valóságos szembenézésnek a sze-
mélyes közreműködések felidézésének kényelmetlensége okán
egyfajta fátyol leeresztésével történő álságos helyettesítése.

156
Pl. Oroszországban E. V. Kuznecov Filoszofija prava v Roszszii (Moszkva
1989); Ruszszkaja filoszofija prava Filoszofija verü i nravsztvennoszti: Antologija,
red. A. P. Al'bov et al. (Szankt-Peterburg: Aleteija 1997) 398 o.; N. M. Azarkin
Isztorija juridicseszkoj müszli Roszszii Kursz lekcij (Moszkva: Izdatelsztvo
„Juridicseszkaja Literatura" 1999) 528 o.; részelemeket illetően I. A. Il'in Filoszofija
prava Nravsztvennaja filoszofija (Moszkva 1993); a Baltikumban Isztoricseszkoe v
teorii prava (Tartu Riiklik Ülikool 1989) 239 o. [Studia Iuridica (História et theoria)
3] és Vneteoreticseszkie formü otrazsenija prava (Tartu Ülikool 1990) 178 o. [Studia
Iuridica (História et theoria) 5], benne ILMAR TAMMELO (128. és köv. o.) és VASILY
IVANOVITCH SINAISKY (136. és köv. o.) megemlékező feldolgozásával, valamint
Ilmar Tammelo Varased tööd (1939-1943) red. Peeter Järvelaid (Hamburg 1993)
223 o. [Eesti öigusteaduse allikad 1]; Bulgáriában Venelin Ganev Kursz po obscsa
teorija na pravoto - Uvod metodologija na pravoto predg. Neno Nenovszki (Szofija:
Akademicsno Izdatelsztvo 1995) 124 o.; Romániában Barbu B. Berceanu Universul
juristului Mircea Djuvara (Bucureçti: Editura Academiei Románé 1995) 247 o.
157
Átmeneti - s nem csekély mértékben a politikai-ideológiai változásoktól
motivált - erőteljesen dramatikus cezúra-megvonásoktól kísérten pl. Hermann
Klenner 'Was bleibt von der marxistischen Rechtsphilosophie?' in 15th World
Congress on Philosophy of Law and Social Philosophy Plenary Lectures (Göttingen
1991), 113-131. o. [újranyomva in Neue Justiz 45 (1991), 442-445. o.], Lothar Lotze
'Wege und Irrwege der marxistischen Rechtstheorie' Archiv für Rechts- und
Sozialphilosophie 78 (1992), 396^06. o. és Varga Csaba 'Introduction' in Marxist
Legal Theory ed. Varga Csaba (85. jegyzet).
158
Önmaga vállalásával HERMANN KLENNER (Berlin) és GERHARD HANEY (Je-
na) maradt - visszavonultan - felszínen; a többiek sokaságának nem ismert az
utóélete.
 III. IDEIGLENESEN MEGVONHATÓ MÉRLEG

A szocializmus MARXizmusának jogelméletei közül a m a g y a r tu-

dományosság mindvégig inkább kiegyensúlyozó szerepet játszott.
Ebbe természetszerűleg beleértendő a különösen az 1950-es években
nálunk is tapasztalható szélsőséges leszűkülés és torzító leegyszerűsí-
tés is, amennyiben ezt (és különösen mértékét s stílusát) egy, a
SZTÁLINi „béketábor" egészét átfogó összehasonlításban szemléljük.
Belső hatása aligha menthetően tragikus deformáció és a tudomány-
szerűség elvesztése lett persze ennek is. Annak megítélése azonban,
hogy milyen lehetett volna, ha és amennyiben más előzmények, ha-
gyományok, tudományba szüremkedő politikai aspirációk és szemé-
lyes karrier-utak birtokában a szocializmustól megmenekült közel s
távoli szomszédainkhoz, sorstársainkhoz hasonló utat futott volna be,
leginkább kontinuus jegyként talán a magyar elméleti jogi tudomá-
nyosság nemzetközi szerepjátszásából derül ki. Márpedig világosan
látható, hogy teljes történelmi ívében mindvégig s úgyszólván meg-
szakítatlanul minden alkalmi nyomás, beavatkozás, közvetlenül poli-
tikai irányítás és nyomulás ellenére a magyar jogelmélet fejlődését
már egy viszonylag korai időszaktól kezdve az egyidejűleg több pá-
lyán zajló p á r b e s z é d és a nem sikertelen k ö z v e t í t é s jel-
lemzi. Egyfelől saját szocialista térfelünkön belül a dogmatikus, köz-
vetlenül politizáló és ideologikus moszkovita (szovjet és kelet-német,
valamint az 1968 utáni csehszlovák s többnyire a román és bolgár) pó-
lus és másik szélső félként a MARXizmust kötelező politikai-retorikai
szolgálatra koncként odavető, voltaképpeni tudományában viszont
nyugat-európai-atlanti perifériát teremtő lengyel, valamint (minde-
nekelőtt a TITÓi, akkor még problémátlanul érvényesített föderációs
Jugoszlávia életében) a MARXizmus reneszánsza kísérletén politikai
elszántsággal és újskolasztikus dühvel munkálkodó és újra-
dogmatizáló jugoszláv (és 1968 előtt néhány évig még Prágában is ér-
vényesülő) irányzat között kísérel meg köztes utat járni, többnyire tar-
tózkodván a közvetlen, címzett bírálattól, de megpróbálkozva egy bí-
rálhatatlanul MARXista, mégis a tudományszerű problémafelvetés,
módszeres vizsgálódás minimumának a felmutatásával kecsegtető
elméletépítéssel. Másfelől már az 1950-es és 1960-as évek fordulójától
kezdve egyfajta közvetítésre vállalkozik - egyszersmind persze az
egész szovjet-szocialista hatalmi tömb képviseletére törekedve is - a
végső soron moszkovita ortodoxia és a nyugati világ (vagyis a döntő-
en nyugat-európai, s ezt kiegészítve még az atlanti irányzatok) között,
voltaképpeni célját és sikereit tekintve az ún. szocializmus jogelmélete
képviseletét látva el egyidejűleg a maradék - túlnyomórészt ún. har-
madik - világban is.

K o r á n t s e m mellékesen említendő, h o g y a fent jelzett közvetítés n e m -

csak e g y s z e r ű e n retorikai fordulat, d e ú g y s z ó l v á n t u d o m á n y t ö r t é n e t i
említésre méltó szerepjátszás volt. Hiszen a M o s z k v á b a n , Kelet-Berlin-
b e n és a szocializmus m á s fővárosaiban r e n d e z e t t konferenciák, ki-
adásra megszerkesztett g y ű j t e m é n y e k m a g y a r k ö z r e m ű k ö d ő i n e k több-
sége átélte - és (akadémiai szakmai szocializálódásom, m a j d személyes
emlékeim n y o m á n saját tapasztalatként is megerősíthetően) az M T A
Állam- és J o g t u d o m á n y i Intézetében, d e az ELTE v a g y a Pécsi T u d o -
m á n y e g y e t e m állam- és jogelméleti tanszékein is h a m a r o s a n t u d a t o s
tervezések, szorgos h á t t é r m u n k á k közvetlenül célzott tárgyaként a
m a g y a r résztvevői kör m a g a is kezdeményezte - , h o g y akár a [nyugat-]
berlini Freie Universität jogi karától n é h á n y ezer lépésnyire, az N D K
T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k a fal-közeli Otto-Nuschke-Strassén talál-
h a t ó Állam- és Jogelméleti Intézetéig több ezer kilométer közbeiktatá-
sával, jelesül p o n t o s a n Budapesten keresztül, é p p e n általunk, saját
k e z d e m é n y e z é s ü n k r e , szinte kezeinken át á r a m l o t t évtizedek során át
N y u g a t és Kelet közt publikáció és információ egyaránt; sőt, története-
sen a m a g y a r jogelméleti t u d o m á n y o s s á g M A R X i z á l ó s z ű r ő j é n át be-
emelt konvencionalizálásokon keresztül a kortárs n y u g a t - e u r ó p a i s at-
lanti (szovjet terminológia szerint: „ b u r z s o á " , a kelet-német szerint
pedig: „imperialista") szellemi hatás is. 159 M a g a a létünk, a gondolko-
d á s m ó d u n k járt n e m csekély m é r t é k b e n fellazító hatással. Jelenlétünk
m i n d a z o n á l t a l az adott közegben kiiktathatatlannak bizonyult: az ere-

159
Saját kutatásaim körében ezt figyelhettem meg mind az említett NDK Tu-
dományos Akadémiája Állam- és Jogelméleti Intézetének keretében kétévenként
KARL A. MOLLNAU által megrendezett [Kelet-]Berlini Jogelméleti Napok és mel-
lékeseményei több évtizeden keresztül visszatérő rendezvényein, mind pedig a
SzUTA Állam- és Jogtudományi Intézete égisze alatt (erőteljes CsTA állam- és
jogtudományi intézeti közreműködéssel) közel egy évtizeden keresztül VLAGYIM
NERSZESZJANC professzortól kezdeményezett, az elméleti jogtudományban a tör-
ténetiség elvének kibontására hivatott együttműködésben. Jellemző talán, hogy
mindezekben sem jugoszlávok, sem lengyelek nemigen vettek részt. A Belgrád-
ban székelő Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia elnökével, RADOMIR T.
LUKLC professzorral kialakított s PÉTERI ZOLTÁN hathatós társ-vezetésével közel
egy évtizedes futamidejűre sikeredett kétoldalú akadémiai együttműködésben
viszont a magyar fél természetszerűleg anélkül lehetett MARXizmusában nyitot-
tabb s ugyanakkor nyugati elméleti hatásokra gondosabban ügyelő partner, hogy
egyidejűleg bármiféle közvetítő tükör szerepét betölthette volna.
 deti MARXi forrásokra visszavezetett tudományos apparátusunk cáfol-
hatatlan volt, aktivitásunk, valóban nemzetközi súlyunk okán pedig
részvételünk mellőzhetetlen - miközben mi folytonosan kényes egyen-
súlyozásra kényszerültünk azon lehetőség, egyenesen kihívás vállalá-
sában, hogy amennyiben csak lehetséges, botrányossá még éppen ne
váljunk, miközben jelenlétünk hatását maximalizáljuk. 160

Tudvalévő, h o g y a p u s z t á n elvi lehetőségek n e m realizálódnak fel-

tétlenül m i n d e n ü t t s bármiféle körülmények között. Saját hagyomá-
nyoktól f ü g g ő e n a t u d o m á n y o s szabadság adott helyen és időben
g y a k r a n n e m tud vezetni máshoz, m i n t n a g y f o k ú elméleti konfor-
m i z m u s h o z : egyetlen egy elméleti vízió ismételt újravitatásához,
avagy kiválasztott s egymásba folytonosan átcsapódó mainstreamek
e g y m á s t váltó u r a l m á h o z . Ilyen környezetben kiugró jegyként, akár
p é l d a s z e r ű megvalósulásként kell itt m e g e m l é k e z n e m arról, hogy
szemléleti g a z d a g s á g á b a n a m a g y a r jogelméleti g o n d o l k o d á s az 1960-
as évek első felétől induló felfutástól kezdve m i n d v é g i g optimálisan
n a g y f o k ú belső változatosságot mutatott. Egyetlen p é l d á v a l élve, az
eredetileg SZABÓ IMRE szerkesztői égisze alatt létrehozott gyűjtemény
a MARXizmus belső problematikája gazdagságaként egyaránt felmu-
tatta a szocialista n o r m a t i v i z m u s , a jogi szociologizmus, a történeti
szemlélet, a jogi k o m p a r a t i v i z m u s , az axiologizmus, a természetjogi-
ság és a jogállami kiindulás ígéretét; és e n a g y sikerű kezdeményezés-
hez n é h á n y évvel később m é g - szintén SZABÓ szerkesztői m u n k á j á t
dicsérve - az emberi jogok hasonló megközelítésbeli sokoldalúsággal
jellemezhető feldolgozása járult. Kontrasztáltan kifejezve b á t r a n akár
azt is e l m o n d h a t n ó k , h o g y a politikai enyhülés időszakától indulóan
egymással vitázó s (akadémiai értelemben) egymással versengő irány-
z a t o k b a n hazai jogelméletünk valójában (persze: csak relatíve) gazda-
g a b b n a k bizonyult, m i n t p é l d á u l Nagy-Britanniának és egykori nem-
zetközösségben perifériáinak úgyszólván kihívás nélküli HART-
uniszónója, m e l y több évtizeden át valóban monopolisztikus volt, mi-
u t á n m i n d e n egyebet sikeresen m a g a alá rendelt - ú g y s z ó l v á n kivétel
nélkül. 1 6 1
A m a g y a r jogelmélet a t u d o m á n y o s s á g belső igényeit, saját logiká-
ját (persze: a lehetőségek körén belül) rendkívül k o m o l y a n vette, s

160 ilyen szellemiségben született pl. közreműködésemmel a Rozvoj teorií a

státu a právu a soucasnost red. J. Blahoz & V. S. Nersesjanc (Praha: Academia 1988)
316 o. gyűjteménye.
161
Vö. a szerzőtől 'A Hart-jelenség' Világosság XLIV (2003) 1-2, 75-87. o.
mindvégig a különféle (s főként: párt-) ellenőrzési csatornák lehetsé-
ges semlegesítésén fáradozva162 (persze, SZABÓ IMRE akadémikus
meghatározó szerepét figyelembe véve, önnön karrier-útjába is be-
ágy azottan, hiszen országosan s a szocialista világban is saját, szemé-
lyesen kivívott uralkodó pozíciója alá rendelve, ám a tudományosság
ügyével nemcsak őszintén, de jól eltaláltan, sikerrel, nyugati visszajel-
zések tömegével is bőven igazoltan azonosultan) tartózkodott a kü-
lönféle (politikai, ideológiai) excesszusoktól (egyszersmind mindkét
irányban megelőzve ezzel a túlságos - pl. ACZÉL GYÖRGY csahosainak
körét is elérő - közfigyelem, netán botrányok kialakulását), amik pe-
dig mind a moszkovita, mind a jugoszláv világban (sőt, Lengyelor-
szágban is) éppen visszatérően előfordultak. Túlhatalmával párosul-
tan SZABÓ IMRE óvatossága elérte, hogy nálunk „államellenes tevé-
kenység" vádjával akadémiai vagy egyetemi elméleti jogi irány nem
lehetetlenült. Persze, ebbe beleértendő, hogy A D A M PODGÓRECKlhez
hasonlítható emblematikus, önkéntes meneküléshez is folyamodó tu-
dósunk sem volt.163
Az ilyen és hasonló viszonylagosan előnyös s ezért megbecsülésre
érdemes jegyek és szándékok óhatatlanul a tudomány ügye iránti el-
kötelezettség nem csekély fokáról tanúskodnak. Egy ilyen, belülről
folyvást vitákon keresztül formálódó teoretikus kultúra nyilvánvalóan
számba vehető eredményeket hozott létre számos szerteágazó terüle-
ten. Anélkül, hogy korábbi összegzésemet megismételném, végső kö-
vetkeztetésként hadd szögezzem le, hogy a magyar elméleti-jogi tu-
dományosság a szocializmus egyébként megnyomorító feltételei kö-
zött s ideológiai diktátuma ellenére is sikerrel járt legalább abban,
hogy fermentatív - kezdeményező, alkotó, saját példaadásával mind-
végig elöljáró - szerepet töltsön be legalább négy egymással összefüg-

162
Az akadémiai intézeti professzionális szocializáció magában foglalta a
jogelmélet már akkorra kialakult nyelvének, stílusának elsajátítását egyaránt.
Ebben p e d i g a m i n t a k é p egy KARL MARX és THOMAS MANN nyelvi, kifejezésbeli,
stiláris bonyolultságából, többszörösen összetett körmondatos felépítéséből, visz-
szatérő értelmező szerkezetekkel zsúfolt, egyébként elvont, határozottan németes
mondatfűzéssel még átláthatatlanabbá tett, idegen terminusok alkalmazásával
bőven tűzdelt nyelv volt. Nem kizárt, hogy a lehetséges olvasókat is elrettentette
ennyi barokkos lendülettel épített akadály, mindenesetre a pártcenzorok megkí-
mélték magukat emez embertelennek tetsző szóhalmazoknak nemcsak lehetséges
értelme megfejtésétől, de puszta fogyasztásától is.
163 1972-ben kényszerült kanadai emigrációba. Lásd tőle elsősorban Socjologia
prawa (Warszawa 1962).
gő s a jogtudományok XX. századi elméleti művelésének kulcsfontos-
ságú, alapvetően paradigmatikus, ezért meghatározó erejű területén:
(1)a s z o c i o l o g i s z t i k u s m e g k ö z e l í t é s nek a szocia-
lista táborban történő elfogadtatásával, a jogi mivoltot a poziti-
visztikus mellett egy új kritériumrendszer tükrében szintén látta-
tó (és ezáltal megkettőző) látásmódjának köszönhetően a „szo-
cialista normativizmus" szűklátókörűségének nemzetközileg is
értékelhető kutatási eredményekhez és következtetésekhez veze-
tő elméleti meghaladásával kieszközölt „robbantásával";
(2) a t ö r t é n e t i - ö s s z e h a s o n l í t ó perspektíva
felvállalásával, általános elfogadtatásával és rendkívüli erejű és
konkrét teljesítményű kultiválásával;
(3) a MARXizmusban h a g y o m á n y o s u k módszertan ismeretelméleti-
re visszavezetett felfogásával szemben a lételméleti
látásmód (ismételt) bevezetésével, ami az előbbi fejlemé-
nyeknek nemcsak teoretikus keretet adott, de a „jogászi vüág-
k é p " ontikus magyarázatával és az ideologikus háttérformák-
kal élő emberi-társadalmi gyakorlatban szokásos pusztán episz-
temikus megközelítések eredendő korlátozottságának kimuta-
tásával döntően járult hozzá a jogtudományban bármiféle egy-
szempontúság szétfeszítéséhez; s
(4) mindebben - az előbbiek egyfajta szintézisét képviselő közös ha-
tásként - kialakulhatott a m o d e r n i z á c i ó és j o g elmé-
lete (s belőle kigyűrűzően további kérdésfeltevések és ideiglenes
válaszok sora), amelyek valóban előremutatóan, az egész közép-
és kelet-európai régió s benne nemzetünk jövőbeni sorsát, já-
tékterét, lehetőségeit illető meghatározó kérdésekkel alapkutatási
szinten, felelősen, távlatos érzékenységgel foglalkoztak.
A fentiek keretében, úgy vélem, következtetésként megállapítható,
hogy jogelméletünk a teoretizálásnak kijáró komolyságot, pátoszt, tu-
dományszerű elkötelezettséget, erkölcsi igényt s benső (stratégiai és
taktikai) felelősséget az adott körülmények között elérhető hivatássze-
rű természetességgel őrizte, amiben - különösen a Magyar Tudomá-
nyos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete vezető jogelméleti
kutatógárdájának (és ezek élén természetszerűleg igazgatójának) po-
zícióját s teljesítményét akár az országon belül, akár a teljes régióra
kiterjedően m á s megfelelő példákkal egybevetve - a magyar példa a
történelem kényszerei ellenére mégis az optimálishoz közelítő, ellen-
példákkal nemigen felülmúlható optimalitású megoldási és válaszolá-
si alternatívával szolgált.
 VISSZATEKINTÉS*

Már a mából visszatekinteni sem feltétlenül egyszerű feladat. Alig né-

hány év elmúltával is úgyszólván hihetetlennek, bizarrnak, egyszer-
smind fárasztóan banálisnak tetszik azon körülmények felidézése,
amelyek közt a társadalomtudományi kutatás mindennapjai az 1956-
os események s a rájuk következő megtorlás közelségében, számomra
érzékelhetően az 1960-as évek derekától alakultak.
Nehéz volt bármiféle alternatíva érzékelése. Elsősorban életben
kellett maradni, majd megküzdeni az értelmes feladatért s azért, hogy
ez valamelyes gyakorlati hatást is remélve hivatásszerűen vállalható
legyen. Sajátunkként formált gondolatok megjelentetése m á r privilé-
giumnak számított, a kirekesztettek szemszögéből egyenesen hatalom
védte bensőségnek. Minden napnak megvolt a maga harca, a maga
csapdája. A személyiség eleve megkettőződötten formálódott, hiszen
saját lelkiismeretével kellett elszámolnia, miközben egy kíméletlenül
rohanó s a legcsekélyebb politikai kényelmetlenség esetén őt problé-
mátlanul maga alá tipró árral szemben kellett fennmaradnia. Saját bel-
ső meggyőződéséről pedig egy hitvesen, esetleg a d ó d ó bizalmas bará-
ton kívül másnak aligha szólhatott. Intézményes hatást viszont saját
sikeres intézményi betagozódása nélkül aligha remélhetett. Követke-
zésképpen mindennek - nagy dolognak, kis dolognak egyaránt - jóvá-
tehetetlenül ára volt. N e m véletlen, hogy ilyen közegben a pillanatok
is felértékelődtek. A legcsekélyebb megkapaszkodás is becsülendőnek
számított. Ugyanakkor bármi saját ellentétébe átcsapóan problemati-
kussá válhatott.
Az élet egészében összezavarodott. Persze egy áttekinthetetlen s
tiszta folyamatában aligha megőrizhető gomolyagon túl mi mássá is

1999 táján készült s átmenetileg elveszett írás, melynek eredeti szándéka

szerint az Útkeresés Kísérletek - kéziratban (Budapest: Szent István Társulat 2001)
167 o. [Jogfilozófiák] című gyűjteményem bevezetéseként kellett volna szolgálnia.
lehetett volna, ha minden mozzanata többletdimenziót nyert, és hal-
latlanul összetett, biztonsággal legfeljebb csak optimalizálható, de
egyértelműen távolról sem megoldható feladvánnyá változott. Mert
erkölcsi túlélés határmezsgyéin tapogatózó egzisztenciális döntések
szakadatlan sorozatává tört a mindennapi lét, hiszen látszólag súlyta-
lan gyakorlati válaszok is a személyes lét értelmessége (mert becsület-
tel vállalhatósága) felett döntő erkölcsi kételyek és választások dimen-
zióját ölthették.
Tanulóévekként a kor mindenesetre kemény leckét adott. Hivata-
los stigmatizálása szerint életrajzunkba beégetett, kizárólag az ellen-
ségnek kijáró bánásmódra érdemesítő származás, hivatalosan is kuta-
tottan s számontartottan gyanús, állambiztonságilag kezelendő csalá-
di és baráti környezet, üldözötté lett értékekhez veszélyesen vonzódó
rokonszenv, nyilvánosan vállalhatatlan stüusvonzalmak - könnyen s
n e m keveseknél mindezek összegződése nyomasztó teherré lett, s bel-
ső tartástól, erőtartalékoktól és örökölt magatartásmintáktól függően
vagy öngyötrő és öngyűlölő, végső soron énmegsemmisítő meghu-
nyászkodásra, vagy éppen fokozott teljesítménykényszerre, kemény,
keményebb és mindig még keményebb munkára ösztönzött. Kudar-
cok, háttérbeszorítások, megaláztatások észrevétlen, zokszót sem is-
merő elviselésére. Még visszatérően feltörő s alig elviselhető nyomo-
rúságos érzéseknek is elfojtására, vagy legalább valamelyes oldásuk
megkísérlésére - egy időtlenebb, transzcendens perspektíva jegyében.
És m i n d e n pillanatban, szinte kényszeredetten az addig megtett teljes
mindenkori életutak visszaidéző újraértékelésére, egy közösségi fele-
lősségvállalás éthoszának melengetésére, a legkülönfélébb szakmai
hivatások apró kérdéseiben is az erkölcsi mérlegelésre.
H a egyszer az élet minden összetevőjének súlya volt, úgy az, ami
végtére is kibontakozott s megvalósult a lehetőségek szűk tárházából,
n e m véletlenül formálódott. Leghétköznapibb megnyilvánulásaink
tudatosan átgondolttá lettek, erkölcsileg átszűrt szerepek hordozóivá.
Olykor még egy önfeledtnek tetsző kacagás mögött is halálos komoly-
ság rejtezett. N e m a lét komorult el, de kifejletében könnyen tragikus-
sá válhatott.
Ifjúként, úgy-ahogy szocializálódó kortárs kezdőként úgyszólván
lehetetlen feladatnak bizonyult kihámoznom, hogy ilyen rendkívülien
összeszorított mozgástérben teoretikus értékű dilemmázás miként is
folyhatott. Feltehetően a tudománymódszertan illetékességébe tarto-
zik az egyetlen válasz, ami egyáltalán adható. Talán absztrakt koncep-
tualizálásunk sajátja, hogy amennyiben kellően igényes, mélyrehatoló
s következetes, úgy egy a körében tett mégoly finom analitikus diffe-
renciálási javaslat is utóbb végzetesnek bizonyuló módosításokat in-
dukálhat a gondolkodás pályáján. Mások életéből, elbeszélésekből
tudjuk, hogy még azok élményvilágának átélt teljessége sem feltétle-
nül csorbul, kiket vakságra, süketségre, némaságra ítélt a sors. Nos,
talán ugyanígy a természet igazságtétele kárpótol azért, hogy esetleg
egy politikailag kikényszerített érzéketlenség más területeken több-
letérzékenység spontán kifejlődésével nyerheti vissza valaminő ter-
mészetes egyensúlyát olykor a tudományban is. Az elmúlt évtizedek
magyar tapasztalatára utalva h a d d rögzítsem tehát: tud m ű k ö d n i a
szellem, ha akar. Mint mindannyian tudjuk, korántsem könnyű bék-
lyóval táncolni. Ám eszünkbe idézhetjük, hogy végtére az sem tánc
igazán, ha magánosan és súlytalanul lebegve, végtagjainkkal a pilla-
nat hevületétől rángatva összevissza kalimpálunk.

A MARXizmus eszménye egy tudományos, tehát törvényszerűségek

felismerésére és megfogalmazására épített társadalomkép volt. Múlt
századi előképek mintájára a világot filozófiailag, elméleti leírhatósá-
gában is egységnek gondolta. A pozitív leírásban látta feladatát, s eh-
hez rendelte a nyelvet is. E várakozásnak feleltette meg egységesült
lételméletét és ismeretelméletét. Úgy vélte hát, hogy egy dolog létezik:
a valóság. Összefüggés, szabályszerűség, logika, dialektika - minden
kapcsolódás ennek a valóságnak a sajátja, s amiként megismerésünk
nem más, mint a valóság tükrözése tudatunkban, összefüggést, sza-
bályszerűséget, logikát és dialektikát illető felismerésünk sem más -
már amennyiben helytálló -, mint legfeljebb tudati tükörkép. Lényeg
és jelenség; általános, különös és egyes; típus - mindezek szintén a
valóság tulajdonjegyei, amiket visszatükrözése során a mindennapi-
ság szintjénél mélyebbre hatoló elméleti megismerés tár fel. Nyelv,
fogalomvilág - szintén valóságdarabok, amiket a valóság reflexiója
során nyerünk, hogy tudatunkban általuk tükröztethessük az objektív
valóságot. Mindenünk tehát, ami kezünkben vagy gondolatunktól
formáitan van, valóság-tükrözés: egy úgymond tudatunktól függetle-
nül létező objektív valóság tükörképe - ami gondolati konstrukciójá-
ban feltételez egy künn létezőt, mely ad, s amelyhez képest minden-
kori énünk csupasz befogadó szerepet játszik.
Ennek megfelelően a MARXista jogelmélet sohasem volt más, mint e
múlt századi, természettudományi forrásvidékű gondolkodás egyik
pusztán alkalmazási területe, társadalomtudományi applikációja. Ref-
lex-természetű gyökereiről vall, hogy többnyire még elméleti művelé-
se ritka igényei alkalmakor sem emelkedett a mozgalmi brosúraírás
kötelező kliséi és zsurnaliszta szintje fölé. A másik oldalról közelítve
ugyanakkor még legkifinomultabb szintjein is az irányzat egészét
meghatározó állandó jellemző maradt, hogy a jogot sohasem önálló-
ságában, hanem valami külsőnek a függvényeként láttatta - úgy, mint
egy hozzá képest elsődleges(ebb) dolog termékét vagy csupasz kifeje-
ződését. A MARXizmus évszázadosnál hosszabb pályaívén végigte-
kintve leginkább filozofikus változataira nézve is igaz maradt teoreti-
kus kettőssége, nevezetesen az, hogy vagy - leginkább KARL MARX
nyomán, o n t o l o g i z á l v a - a társadalmi viszonyok sajátos esz-
közszerepű (legfeljebb transzformált) reflexióját kereste a jogviszo-
nyokban (erről tanúskodik a korai szovjet jogelmélet, mindenekelőtt
jEVGENYIJ PASUKÁNISZ munkásságát követően, utóbb pedig szinté-
zisteremtő kísérletekor SZABÓ IMRE dolgozott ki egy üyen szellemisé-
gű, nemzetközüeg is figyelemre érdemesített elméleti keretet), vagy
pedig - leginkább VLADIMIR ILJICS LENIN nyomán, e p i s z t e m o -
1 o g i z á 1 v a - magában a jogi objektiváció nyelvi formájában igye-
kezett a valóság sajátos eszközszerepű (legfeljebb transzformált) visz-
szatükröződését kimutatni és a jog megítélésében a valóságról nyert
megismerő tételeket kritériumszerűen érvényesíteni (leginkább kidol-
gozott, összefüggő és átfogó nagyelméletté az e gondolkodási irány-
ban rejlő lehetőségeket nemzetközileg számon tartottan PESCHKA VIL-
MOS fejlesztette).
Tudományszerű építkezés, belső logika és szigorú összefüggés,
elméleti keretben egyáltalán felvethető kérdésekre adott válaszokban
megmutatkozó magyarázó erő - mindez és egyéb teoretikus kvalitá-
sok is jellemezhették ezeket a felfogásokat, amik maguk is egymással
(és minden egyéb áramlattal, így egyebek közt a MARXizmus gyűj-
tőneve alatt olykor roppant igénytelenül s leegyszerűsítően megfo-
galmazott ideológiai-politikai megnyilatkozásokkal is) többnyire rej-
tett, noha évtizedeken átívelő polémiában fejlődtek. A folyamatos vita
tehát jelen volt. Sőt, a MARXizmus mindent elfedő égisze alatt kifejlő-
dött a megközelítések és nézetek belső sokszínűsége is.
A gondolkodás hivatalos fórumain - akadémián és egyetemen, ku-
tatóhelyeken, az úgyszólván kizárólag államiként működtetett könyv-
és folyóirat-kiadásban (gyakorlatilag tehát mindenütt, kivéve az egy-
házaknak fenntartott szigorúan elkülönített s a tudományosság hiva-
talos mezébe sohasem öltöztetett, a vallásgyakorlás tűrése gyanánt
szocialista szabadságjogként eleve a magánházak falai közé száműzött
gondolkodás meglehetősen szúk terrénumát) - egyfelől kizárólag az
önmagát a MARXizmushoz (annak továbbfejlesztéséhez) besoroló
(vagy legalább sem önmaga, sem mások által a MARXizmus bírálata-
ként, tagadásaként, netán meghaladásaként nem diszkvalifikáló) gon-
dolat jelenhetett meg; másfelől úgyszólván bármely tudományosan
kifejtett (kellő szocializáló empátiával, adaptáló gonddal, tehetséggel
megszelídített) vélemény megkísérelhette a bekerülést e körbe. Mert
az is a kép teljességéhez tartozott, hogy az 1960-as években meghozott
párthatározat ellenére, mely kizárta a MARXizmus pluralizálhatóságát
- vagyis azonos tárgyról egymással versengő igazságú tétel állítható-
ságát (azaz igazként s a MARXizmuson belül tolerálandóként történő
elismerhetőségét) - , a kesztyűbedobásnak a provokáció határát súroló
(többnyire újbaloldali, anarchista vagy MAOista) gesztusaira történő
erőteljes reagálás kényszerén kívül a hazai gyakorlat meglehetősen
nagylelkűnek mutatkozott. Vélekedni tehát megpróbálhatott ki-ki a
maga módján - ízlése, meggyőződése, sejtése, felismerései szerint; vol-
taképpeni feladatot az képezett, hogy miként építse mindezt rendszer-
ré oly módon, hogy el is fogadtathassa a MARXizmus, e kizárólagos
tudományos világkép és szemléleti-fogalmi keret részeként.
Miután minden megközelítés, problematika, megsejtés a MARXiz-
mus gleichschaltoló közegén szűretett keresztül, az egyén, ki szakmája
keretei közt gondolkodni próbált, meglehetősen magára maradt, hi-
szen - a MARXizmus múlt századi saját előfeltevéseitől eltekintve -
minden alapozó és társtudományi belátástól, megsejtéstől reményte-
len távolságra került, elszigetelődve bármiféle modernebb eszmerend-
szertől. Tudományfilozófia, etika vagy jogelmélet - bárhol csupán
szakadékot érzékelhetett, egyik meredélyén a MARXizmus csontke-
ményre aszott hivatalos változatával (hiszen még nyugat-európai s
amerikai művelése is revizionizmusnak számított, jugoszláviai válto-
zata pedig humanizáló fordulatai okán ellenségesnek), másikán meg
ott terpeszkedett maga a Belzebub: „burzsoá" doktrínák, előbbiektől
arra ítéltetten, hogy tudományosan - az „ideológiai harc" során -
megsemmisíttessenek. Minél inkább átcsábult emberünk ihletésre
vagy - óh, vakmerőség! - kölcsönzésre a túlsó partra, annál inkább
saját semmibe zuhanását kockáztatta. Ráadásul e bűvészmutatvány
még további veszélyeket is feltételezett. Hiszen saját problematikája
körében maradva még képe s biztos ítélete lehetett egyéb vélekedé-
sekről, de ha tudományfilozófiai, módszertani megalapozását is a
túlpartról vette, már tényleg könnyen örvénybe zuhanhatott, hiszen
semmi fogódzója sem maradt, s még legtávolabbi gondolati kapcsoló-
dásainál is élet-halál-harcra kényszerült a „mi" vagy „ők" választása
között.
Ám az igazságnak tartozom egy megjegyzéssel: mindez majdnem
idilli, kívülállóktól egyöntetűen irigyelt állapotnak számított. A Szov-
jetunióban például hozzáférhető közelségben egyszerűen nem volt
„ellenséges" irodalom: nem ismerték, így hát bírálatával sem kellett
bajlódniok. A Német Demokratikus Köztársaság a „tudományos szo-
cializmus" eszméjének megfelelő megoldást választott: a szocialista
jog elméleti gondozását a szocialista építés szakértőire bízta (kizárólag
„szocialista" forrásokból merítve ihletet), míg kiválasztottak bízattak
meg hóhérmunkával az „imperialista doktrínák" „leleplezésére" (ami-
b e n p e r s z e MAX WEBER v a g y H A N S KELSEN is a n y u g a t - n é m e t „ r e v a n -
sizmus" zászlóvivője lett). Mondanunk sem kell, hogy fentiekhez illő
„tudományos" könyvtárszervezése az „imperializmus" tanulmányo-
zását kizárólag kijelölt hóhérainak tette lehetővé. Más országokban
(Bulgáriában, Romániában) a szegénység kínált megoldást: mit is kor-
látozhattak volna, ha úgyszólván nemzetközi könyvbeszerzésük sem
volt? Radikális újításra az 1968 utáni Csehszlovákiában leltek: utál-
kozva mindennemű revizionista bomlasztástól, érdeklődésüket eleve
szovjet és kelet-német elvtársaikra korlátozták. Nyitottsággal csak a
jugoszlávoknál és lengyeleknél találkozhattunk - a végkifejlet azon-
ban korántsem volt feltétlenül jobb vagy méltóbb. Jugoszláviában pél-
dául kiépültek gazdag gyűjtemények, társadalomtudományuk mégis
oly kíméletlenül MARXizálónak bizonyult, hogy legfeljebb egy dogma-
tikus MARXizmuson belül érkezhettek el ósdi ortodoxiától neológiá-
jukhoz. Vonzó változatnak kizárólag a lengyel tudományosság tűnt,
mert mindent műveltek, amit csak Nyugaton. Utóbb derült ki, hogy
mindez súlyos kompromisszumon nyugodott, s ennek szabott ára
volt. Mert míg nálunk szigorúan érvényesítették mindent lefedő közös
fedőként a MARXizmust, a kutatót pártkatonai kényszerektől mentesí-
tették. Náluk viszont pártbeosztásán keresztül kellett hűségét minden
egyes kutatónak bizonyítania, hogy utána már kórusában kántálhassa:
a MARXizmus társadalomtudományi relevanciája specifikus. Kifejlesz-
tettek hát MARXista-LENiNista állam- és jogelméletet ők is, de illetékes-
ségét a szocializmus építése terén érvényesítették. Egyéb kérdésekben
szabad maradt a megközelítés. MARXista-LENlNista doktrínájuk mér-
hetetlen korrumpálódása mellett eredményül neofita fiók-iskolák
garmadája burjánzott ki, ahol úgy analizáltak, mint Oxfordban, úgy
logizáltak, mint Párizsban vagy Brüsszelben - miközben nemzeti
problematikájuk elfelejtődött, hagyományuk pedig legfeljebb formali-
záló hajlandóságuk kiélésében maradt tetten érhető.
Visszatérve az útkeresés dilemmáihoz, maradhattam volna az in-
nenső part folytonosan szakadó falán, ha nem vonzott volna túlzottan
is az ellenoldal tágassága. Nemcsak változatossága, szellemi frissessé-
ge csábított, de mindenekelőtt az, hogy minduntalan visszatérő kérdé-
seimhez nem találtam saját térfélen támpontot. Márpedig egy lehetsé-
ges válasz körvonalainak felsejlése nélkül bizonyos ponton túl már
maga a kérdés sem megfogalmazható. Fogódzók helyett csak tisztá-
zatlanságokra leltem - miközben az az irány, amit az 1960-as évek ele-
jén kezdtem megismerni (hétköznapi ember számára elérhetetlen szá-
mozott példányú jegyzetekből s szöveggyűjteményekből, amikre
Pécsről, autóstoppal, az Oktatási Minisztérium Marxizmus-Leniniz-
mus Főosztályára tett hirtelen, következményében kockázatos, ám si-
kerrel járt kiruccanásommal tudtam szert tenni), a számunkra egyedül
üdvözítőként tanított tudománytól már a XIX. század végefelé eltávo-
lodott.

Jog? Nyilvánvaló volt számomra is, hogy szövegben, fogalmiasítottan

kell keresnem. Gondolkodásomban mégsem a megismerés tiszta ter-
mékeként, passzív tükreként, hanem mindenekelőtt aktív válaszként,
gyakorlati kérdésre adandó gyakorlati reagálásként, vagyis emberi
cselekvésünk találékony eszközeként volt értelmezhető, mely - mint
bármiféle instrumentum - tudásnak és tapasztalatnak ember formálta
terméke, annak kérdése tehát, hogy milyenné is tesszük, éppen ezért
nagyrészt hagyományok, gyakorlati elérhetőség s célszerűségi meg-
fontolások függvénye. Ebből adódóan igazolhatatlannak, egyszers-
mind fárasztóan terméketlennek éreztem minden megközelítést, mely
ha egyszer nyelvileg kifejeződő, tehát elvben fogalmilag is kezelhető
textúrával került szembe, azt mint a „tudatunktól függetlenül létező
objektív valóság" visszatükröződését kizárólag a megismerés kritéri-
umai szerint értékelte, azaz szükségképpen vagy igaz vagy hamis le-
író tételt látott benne - függetlenül attól, hogy deskriptív kijelentésről,
preskriptív akaratról vagy askriptív következmény-tulajdonításról,
vagyis külvilágunkat illető állításról, cselekvésre irányuló akaratkife-
jezésről vagy normatív rendezésből adódó minősítések realizálásáról
van-e szó, avagy mindezeken túlmenően éppen érzelmek kifejezésé-
ről, nyelvi köntösben végrehajtott gyakorlati intézményt teremtő és
működtető konvencionális cselekvésről ('doing with words'), esetleg
pusztán lelkiállapotok művészi megjelenítésről.
A tét a jog önállósága és annak kérdése, vajon kezelhetjük-e a jogot
önmagában is vizsgálható problematikaként. Hiszen amennyiben a
nyelvi kifejezés a megismerő tükrözésen túl gyakorlati szándékok
eszközeként is szolgálhat, úgy nemcsak jelentése, logikai összefüggése
vizsgálatában szakadhatunk el különféle doktriner előfeltételeken
nyugvó jelentéstanok és joglogikák sehová sem vezető kényszergú-
nyájától, de végre a jog történetesen textuális megtestesítését is annak
tekinthetem, ami: olyan közvetítő közegnek, amely elvileg eltérő lehe-
tőségeket hordoz különféle korokban, kultúrákban s feltételek közt;
sőt azt is természetes tulajdonságaként fogadhatjuk, hogy a szöveg-
ként azonosított jog csupán s legfeljebb segít döntéseinkben, melyek
minden körülmények között alkotó jellegűek - hivatkozásaival, fo-
galmilag adott vágány(ok)ra terelő kereteivel adott mederbe csator-
názva gondolkodásunkat, okfejtéseinket, érveléseinket s alkalmazott
igazolásainkat. Mihelyt tudatára ébredünk ennek, kiderül: egyfelől a
logika más, egyszersmind kevesebb és több, mint egy egyértelműen
kényszerítő meghatározás (sőt, éppen a logikai rekonstrukció fog
majd feltárni sajátos hézagokat, átalakításokat, ugrásokat és bizonyta-
lanságokat a jogi folyamatban), másfelől a változatos jogtechnikák
használata alkalmanként eltérő, akár egymással nyíltan szembefutó és
egymást kölcsönösen kizáró eredményeket ígér - egy olyan banális
választól függően, ami ugyanakkor s végső fokon semmiféle szövegtől
sem meghatározott.
Ugyancsak egy felfogásbeli kettősség lehetősége rejlik annak meg-
válaszolásában, vajon egy dolog fogalmát csakis egyféleképpen lehet-
e megadnunk (mint e „tudatunktól függetlenül létező objektív való-
ság" kizárólagosan igaz fogalmi leképezését), vagy maga a fogalom is,
meghatározása is instrumentalizált, tehát csakis gyakorlati érdekből és
összefüggésekben történik. Annyit jelent ez, hogy nem beszélhetünk
önmagában vett, per se önmagában megálló fogalomról vagy tárgyról,
hanem - például a jog kapcsán - kizárólagosan ilyen vagy olyan jelen-
ségekről ilyen vagy olyan értelemben. És attól függően, hogy ponto-
san mit is kívánok majd benne szemügyre venni, megadhatom s meg-
határozhatom teljes összefüggésrendszeréből érdeklődésem által kivá-
lasztott fogalmát - nyilvánvalóan úgy, hogy kellő egyértelműséggel
rögzítem: egy összetett vonatkozásrendszert hordozó s különfélekép-
pen megközelíthető jelenségcsoportból mit emeltem ki és ez miként
viszonyul hasonlóképpen lehetséges egyéb felfogásaihoz. A nálunk
érvényesített MARXizmus akkori monista, mert naiv realista (hiszen a
tárgy-materialitásoknak tudatunkban történő visszatükrözését kereső)
uralkodó módszertani világképében ezt úgy utasították el, mintha
pluralizmus lenne, hiszen a kiinduló hivatalos feltételezés szerint a
tárgyak egységesek, következésképpen látásuk is egységes - hacsak
emberi tévedésünk, ideologikus ferdítésünk meg nem többszörözi.
Saját gondolati kísérletem persze nem pluralizált, hanem éppen anali-
zált, hiszen adott jelenségcsoporton belül fennálló összefüggő vonat-
kozások, oldalak és lehetséges látásmódok megkülönböztetésére,
egymástól különálló megfogalmazására s kölcsönös kapcsolataiknak
ezek alapján történő láttatására törekedett.
A MARXizmusban a történetiség elve sem feltétlenül azt jelentette
számomra, hogy mindazt, amit és amiként ma ismerünk, el kellene
szakítanunk azoktól a jelenségektől és állapotoktól, amik tegnap állot-
tak fenn. A történetiség történelmi kibontakozást, abból kiinduló
megértést jelent. Függetlenül tehát nevük fennmaradásától, fejlődésük
során a dolgok jellegükben megváltozhatnak. Következésképpen iga-
zából nem is maga a dolog fejlődik, sőt nem is egyszerűen a fogalma;
hiszen az, ami tegnap volt, akkor volt, és éppen nem azonos azzal,
ami ma van. Sőt, voltaképpen sem tegnap, sem ma nem úgy kell fel-
idéznünk a történteket, hogy valami folytatódott, hanem úgy, hogy
gyakorlati cselekvésünk során felvetődő gondokra és kihívásokra ke-
restünk és találtunk választ - függetlenül attól, hogy valamiféle teljes-
séggel új megoldást kezdeményeztünk-e vagy inkább régebbi, másutt
alkalmazott eljárásmódból inspirálódtunk; új névvel ülettük-e lelemé-
nyünket vagy inkább korábbi megnevezések átvételét részesítettük
előnyben.
Bizonyára fontos változást jelzett annak idején a monopolkapitali-
zálódás (ahogyan ezt a XIX. és XX. század fordulóján LENIN leírta), s
éppen bőrünkön éreztük a szocializmus áldásait - mégsem gondoltam
úgy, hogy bármiféle kulccsal éppen egyik vagy másik szolgálhatna a
jog rejtelmei feltárásához. Kodifikáció, jogi okfejtés, jogászi logika,
jogeszmény - aligha haladhattam volna előre a problémamegoldás
útján, ha nem éreztem volna s nem mertem volna legalább magamban
megfogalmazni, hogy a szovjet jogot még alig felülmúlható barbársá-
gával együtt is több rokoni szál fűzi a francia és német berendezke-
déshez, mint a nyugat-európait az angol-amerikaihoz. Elégedetlen
voltam a jogtípus, sőt a jogcsalád nyújtotta osztályozással, hogy végre
a modern államiság mellett a modern formális jog fogalmát is meglel-
jem, s tipizálásként már a jogi kultúra fogalmához érkezzem. Akkori-
ban mindez botrányosnak bizonyult, mert a szocialista jogot polgári
előzményeivel együtt láttatta; számomra mégis egyedül lehetséges
kiutat jelentett a jognak technikalitásában megragadható vizsgálatá-
hoz.
Mindvégig talányos maradt számomra, hogy amennyiben túlhala-
dunk a jognak önmagáról adott meghatározásán s belső kritéri-
umrendszerét társadalmi-történelmi összefüggéseiben szemléljük, mi-
ért és milyen alapon korlátozzuk vizsgálódásainkat mégis a jog vala-
milyen kiválasztott (például francia vagy szovjet) testet öltésére, noha
jogról és elméletéről általában szólunk? Másként szólva, mennyiben
maradunk hűek a történetiség elvéhez, ha elemzésünk egyetemesen
adottnak vesz kialakult formákat anélkül, hogy összehasonlító törté-
neti igénnyel nyomon követte volna formálódásukat? Egy filozófiai
rekonstrukcióban azt, ami ma általánosnak tetszhet, történelmileg
nyilvánvalóan különös fejleménynek kell tekintenünk s egyéb parti-
kularitásokkal egységben megvizsgálnunk. Ezért próbáltam megfo-
galmazni annak szükségét, hogy magában az elméletépítésben ala-
pozzunk összehasonlító történeti kibontásra, s ne pusztán részelem-
zésként igeneljük. N e m véletlen ezért, ha a kodifikáció társadalmi-tör-
ténelmi jelenségként való boncolgatásába is egyetemes összehasonlító
alakulás-rajzának a felvázolásával kezdtem, s végül általános elméle-
tének a megfogalmazásához érkeztem el. A jogtechnika - preambu-
lum, miniszteri indokolás, technika általában, vélelem és fikció - meg-
közelítéseiben is megkülönböztetett egységükben kíséreltem meg vá-
zolni eltérő korokon és kultúrákon keresztül felbukkanó megjelenései-
ket, hogy végül valóságos jellemvonásaikat mutathassam fel.
Mindenen átívelően a hagyomány teremt közösséget. Ez kapcsol
egymásba generációkat, kultúrákat, sőt civilizációkat is. A hagyomány
pedig éppen nem passzív közeg, hanem egymás felé rendezett érint-
kezést kereső emberek aktív kezdeményezésének, kapcsolatuk kereté-
nek s egyben eredményének a kifejeződése. S hogy történetesen a
MARXizmus talajáról is eljuthattam hasonló következtetéshez, szintén
a hagyomány - egy másfajta, ma már nyíltan is vállalható hagyomány
- sikere.
 ELMÉLETI JOGI GONDOLKODÁSUNK
AZ EZREDVÉGEN*

1. Rendszerváltozás és ideologikum

A második világháború utáni szovjet előretörés nyomán a közép-

és kelet-európai köztes régióban szocializmusként berendezkedő hata-
lom gyors erodálódása, majd összeomlása politikai értelemben várat-
lannak és előrelátatlannak bizonyult. A jogot és államot illető elméleti
gondolkodásban azonban mindez különösebb megrázkódtatást nem
feltételezett, nem is eredményezett. Ezért az az irányváltozás, ami ha-
zai gondolkodásunkban kétségkívül mégis gyorsan megmutatkozott,
inkább egy egyébként természetes közegében már amúgy is zajló fo-
lyamatos fejlődés felerősödése következményének, illetőleg járuléko-
san (s olykor drasztikusan) bekövetkező intézményi változások kö-
nyörtelenül megmutatkozó mellékhatásának tűnt, semmint valamiféle
radikális, tudatos vagy éppen kikényszerített váltásnak.
Az akadémiai életben az egykori MARXista-LENINista állam- és
jogelmélet hajdan tisztán ideologikus és szolgáló funkciója már
egyébként is közel másfél évtizede s egyre fokozódó mértékben elerőt-
lenedett, és elmondható, hogy elméleti jogi gondolkodásunk a kritikai
feldolgozások tömegének elvégzésével oly mértékben magába fogadta
már a kortársi módszertani irányokat, gondolkodási iskolákat, sőt ki-
magasló egyéni úttörési kísérleteket is, hogy igazolhatóként lassacs-
kán az maradhatott már kizárólag hiteles, ami ez utóbbiak igényszint-
jének szintén megfelelt. Noha lassan gyengült, mégis nagymértékben
és úgyszólván az utolsó pillanatig fennmaradt annak külsőként átér-
zett kényszere, hogy a sajátosan szocialista MARXizmus ideológiai
színpadán a mindenkori hatalmasságok felé (kik pártközpontban,

* Első változatában in Állam- és Jogtudomány XL (1999) 1-2,3-29. o.

akadémiai és igazságügyi pozíciókban saját elkötelezettségükből fa-
kadóan ezt kikövetelték, lanyhulását érzékenyen megorrintották, hiá-
nyát pedig azonnal s előrelátóan megtorolták) a kellő lexikális és reto-
rikai gyakorlatok (mint az „izmus"-on belüliség hűségnyüatkozatai)
megtétessenek. (Három évtized könyörtelenül egyértelmű tapasztala-
ta u t á n talán n e m véletlen, ha önvédelem okán, biztonság kedvéért ez
egyszersmind belső gondolati szűrővé is lett, változatlanul felbuk-
kanva azután is, hogy fenntartó monolitikus keretei és kikényszerítő
mechanizmusai m á r nagymértékben elenyésztek. 1 ) A történelem ritka
a d o m á n y á n a k tekinthetjük - s ugyanakkor véletlen egybeesésnek
életutak és külvilági események bekövetkezése közt - , hogy azok a
vezéregyéniségek, akik a második világháborút követően a hazai
jogtudományi MARXizmust bevezették, majd az 1950-es, 1960-as, sőt
az 1970-es években az itthoni viták színvonalát, sőt problémaérzé-
kenységét is meghatározták (mint SZABÓ IMRE és EÖRSI GYULA),
életkoruk természetes előrehaladtával a beinduló rendszerváltozási
folyamatban m á r kizárólag egyébként is lezáruló életművük egy-egy
tényleg kimagasló teljesítményével vettek részt, s n e m valahai szemé-
lyes súlyuknak vagy hivatali pozíciójuknak emlékével.
A hazai jogelméleti életet az 1980-as években alapvetően meghatá-
rozó életpályákat szemügyre véve azt kell látnunk, hogy a szocializ-
m u s feltételei közt megkezdett és kialakult utak szervesen folytatód-
tak, és tudományművelésről lévén szó, közelebbi s távolabbi világunk
változásaira a m a g u k m ó d j á n reflektálva, a mindig új elméleti és gya-
korlati kihívásokkal saját hagyományaik szerint szembesülve, korábbi
álláspontjaiknak folyamatos újragondolásában önnön megelőző fel-
ismeréseikből építkezve, egyszersmind mindenkori önnön énjüket
n e m ritkán meghaladva fejlődtek. A pályája zenitjén m u n k á l k o d ó ge-

1
Csupán saját példát idézve: A jog helye Lukács György világképében (Budapest:
Magvető 1981) 287 o. [Gyorsuló Idő] című könyvem megjelenésekor közvetlen
főnökömtől erkölcsi hangsúllyal számító magatartásként rovatott fel nékem,
hogy úgymond kizárólag igazgatóm idős korára, betegeskedésére spekulálhat-
tam, hogy reakcióként az azonnnali akadémiai retorziót elkerüljem; 'A jog mint
felépítmény: Adalékok az alap-felépítmény kategóriapár történetéhez' Magyar
Filozófiai Szemle XXX (1986) 1-2, 35-75. o. című dolgozatom kapcsán elvtelenség-
nek mondatott, hogy MARXizmuson belüli megsemmisítő bírálatomat nem ter-
jesztettem ki magára a MARXizmusra; A bírói ténymegállapítási folyamat természete
(Budapest: Akadémiai Kiadó 1992) 269 o. című könyvem kapcsán pedig őszintét-
lenséggel kárhoztattak, hogy nyilvánvalóan nyugati szellemiségből inspirálód-
tam ugyan, magától a MARXizmustól azonban nyíltan nem határolódtam el.
neráció tekintetében így például ilyen és hasonló eredményeket re-
gisztrálhatunk: a szoros értelemben vett jogfilozófia területén például
a MARXista igényű, egyben tekintélyes analitikai mélységgel rendelke-
ző fogalmi elemzések és elméletépítő kísérletek (például PESCHKA
VlLMOSnál) egyfelől egy átfogó jogszabályelmélet megfogalmazásához
(s persze egyéb, klasszikus jogbölcseleti problematikák közül is egy-
némelyiknek monografikus feldolgozásához) vezettek, másfelől olyan
kritikai számbavételnek adtak teret, amely immár felfokozott problé-
ma-érzékenységgel és válaszadási képességgel számolt kortárs nyuga-
ti nem-MARXista irányzatok kérdésfeltevéseivel is. A jogszociológia
körében széles körültekintéssel végigvitt nemzetközi összehasonlító
vizsgálódások tapasztalatai nyomán (például KULCSÁR KÁLMÁNnak)
sikerült elméletileg megalapozni a jog eszközével kivitelezett, gondo-
zott és ellenőrzött társadalmi modernizáció fogalmi problematikáját és
teoretikus kereteit, egyszersmind nagyszámú megfigyelési adat törté-
neti feldolgozásával felsorakoztatva hosszabb-rövidebb távon való-
színűsíthető gyakorlati veszélyforrásait, törvényszerűen bekövetkező
káros mellékhatásait, sőt olykor egyenesen buktatóit is. A jognak a
LUKÁCSi Ontológia konceptuális és módszertani sugallatát követve
megkísérelt teoretikus rekonstrukciója pedig (például saját kísérle-
temben) egy olyan makroszociológiai társadalomelméleti leírásba tor-
kollott, amely immár autopoietikus rendszertani keretben, a lét- és
ismeretelméleti nézőpontok együttes figyelembevételével, a jog és a
jogászi világkép n o r m a t í v várakozásait is - a jogászi működés
hivatásrendi ideológiájával egyetemben - egy sajátos közvetítői lét-
komplexus létszerű működése 1 é t s z e r ű összetevőiként határozta
meg. Tudománymódszertani és szakszociológiai elmélyülésből faka-
dóan (például SAJÓ ANDRÁS tollából) nemcsak alapvetés született a
jogi és jogtudományi problematika, valamint ennek tudományos és
doktrinális feldolgozása természetéről, de további monografikus tár-
gyalások is születtek a jogi szabályozás társadalmi mögötteseként és
következmény-rendszereként különösen a jogkövetésről, valamint
(TAMÁS ANDRÁStól és HLAVATHY ATTILÁtól) a bírói jogalkalmazói te-
vékenység társadalmi gyökereiről, a mindennapiságban rejlő hetero-
geneitásnak a formalizált jogászi eljárás homogeneitásába történő
szükségképpeni beépüléséről, s végezetül - mindezek alapjaként -
(SAJÓ ANDRÁStól és VlSEGRÁDY ANTALtól) a társadalmi jogtudatról.
Korántsem elhanyagolható körülmény, hogy ugyanezen időszak
alatt a szocialista táborban egyedül Magyarországon sikerült fordítá-
sokban (s ráadásul akadémiai szinten, kritikai apparátussal ellátottan)
közkinccsé tenni századunk klasszikus és részben kortársi nyugati
jogi teoretizálásainak reprezentatív gyűjteményeit. 2 Márpedig előre-
láthatóan - s ez az, amiért egy hasonló vállalkozásnak még a gondola-
tát is elfojtották más országokban - mindez nemcsak igényes szö-
veggondozási munkálatot feltételezett, de törvényszerűen szakítást is
az ideológiai kritika addig kizárólag megsemmisítőként felfogott cél-
zatával, hiszen magának a korábban ördögűzéssel távol tartott szöve-
gek lefordításának és kézbeadásának ténye ezeket a MARXizmustól
eltérő gondolkodási módokat eleve otthonossá tette, s egyszersmind
párbeszédre is szoktatott eddig pusztán ideologikusnak gondolt terü-
leteken.
A jogi s a jogászi módszertan körében esettanulmányként kísérlet
történt a jogi (bírói) f o l y a m a t olyan leírására, amely meghatáro-
zott tudományfilozófiai, tudománymódszertani, nyelvfilozófiai és lo-
gikai keretek közt a jogmegjelenítési és jogmegvalósulási folyamato-
kat, a b e n n ü k munkáló normatív várakozásokat és valóságos lezajlá-
sokat, a tényekkel s a normákkal hivatalosan végzett műveleteket és a
döntési igény mérlegelését, a döntés ténylegesen lezajló útját és utóla-
gos ellenőrző igazolását, az események feltárását és mindeközben egy
társadalmi valóság-konstruálást - röviden tehát: a lételméleti leírást és
az ismeretelméleti rekonstrukciót - egységes teoretikus köntösben és
szemléleti keretben láttatta. 3
Régi és ú j tehát a t u d o m á n y mezsgyéjén a t u d o m á n y h o z méltó
m ó d o n találkozhatott egymással. Politikum közvetlenül n e m hatolt be
erre a területre; sőt, mint később látni fogjuk, még a közéleti s polgári
önazonossághoz szükséges mértékben sem hatolt át mindezeken a
jelen számos, égetően megoldásért kiáltó társadalmi problematikájá-
nak hívása.
A teoretizálási váltáshoz visszatérve ilyenképpen azt, ami a meg-
előző korszak utolsó idejének a terméséből még tényleg az ideologi-
kus sulykolás és béklyózás rosszemlékű szerepkörére emlékeztethe-
tett, már saját kortársi közege kivetette magából, vagy nem-létezőként

2
A Modern polgári jogelméleti tanulmányok szerk. Varga Csaba (Budapest: Ma-
gyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete 1977) 145 o. és a
Jog és filozófia Antológia a század első felének polgári jogelméleti irodalma köré-
ből, szerk. Varga Csaba (Budapest: Akadémiai Kiadó 1981) 383 o., valamint a Jog
és szociológia Válogatott tanulmányok, szerk. Sajó András (Budapest: Közgazda-
sági és Jogi Kiadó 1979) 442 o. köteteiben.
3
A szerzőtől A bírói ténymegállapításifolyamat....
egyszerűen kívül rekesztette a tudott dolgokon. 4 A fejlődő irodalom-
ból viszont mindaz, ami a jelen kérdéseire az ott és akkor bátran vál-
lalható tudományos kritériumok szerint próbált felelősen választ lelni,
már sikeresen átvezethetett a szocializmus utáni időszakhoz.
Az elmúlt időszak utolsó évtizedét, annak is utolsó felét közelebb-
ről vizsgálva 5 világosan láthatjuk a szocialista hatalomgyakorlás egy-
fajta általános erodálódása - elbizonytalanodása, erőtlenedése és
irányvesztése - okainak s következményeinek fokozatosan egymásra
torlódását. Csupán néhány emlékezetes példáját idézve, a központosí-
tott politikai és szakmai tervezés, irányítás és ellenőrzés egyre táguló
talajvesztése - kutatásban, személyi döntésekben, könyvkiadásban,
folyóiratok szerkesztésében, oktatási és vitafórumok létrehozatalában
s működtetésében egyaránt - végső fokon olyan hatással járt, hogy
ezek egyre átfogóbb felbukkanása s egyre gyorsabb önismétlése ké-
pesnek bizonyult saját hatását megtöbbszörözően, sőt lassanként
rendszerré szerveződően talajt teremteni a legkülönfélébb helyi kez-
deményezések és egyéni ambíciók valóra váltásához. Hasonlóképpen,
lassan mindenféle korábbi előjog, bizottsági kiválasztás, egyetlen dön-

4
Sajnálatos módon a párbeszédnélküliség, a visszajelzés iránti érdektelenség,
a szocialista vezetői pozícióban megszokott egyoldalúan kinyilatkoztató maga-
tartás éppen SZABÓ IMRE akadémikus életének legutolsó műveiben érte el immár
visszavonhatatlan tobzódását. Átütő erejűnek és nemzetközi megújhodást kivál-
t ó n a k , az ifjú M A R X n a k az idős M A R X b a t ö r t é n ő v i s s z a é p í t é s é v e l a r e v i z i o n i z m u -
sokat legyőző rehabilitációs aktusnak remélte Előadások Marxról és a jogról (Bu-
dapest: Gondolat 1976) 271 o. című kötetét, amit oly érdektelenség fogadott, hogy
végül még (kelet)német fordítását is alig tudta kiviteleztetni. Egyetemi tan-
könyvnek szánta Jogelmélet (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1977) 467 o.
című összefoglalását, amelyről végül talán még kritikai méltatás sem született.
Végezetül kizárólag elutasítással találkozott s majdnem botrányt kavart egyetlen
életében született újrakiadása, mely A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon
[1955] (Budapest: Akadémiai Kiadó 1980) 271 o.körében mind átdolgozása kér-
lelhetetlenségével, mind pedig - és főként a M A R X i z m u s t korábbi múltakra is
visszavetítve egyetemes értékmérőként érvényesítő érzéketlen, időszerűtlen és
igaztalan - előszavával szándéka ellenére éppen megkerülhetetlen bizonyságot
szolgáltatott a dogmatizmus veszélyére s meghaladása immár elodázhatatlan
sz ükségességére.
5
Előzményekként lásd egyebek közt Pokol Béla 'A magyar jogelmélet állapo-
táról' Magyar Jog XXXVII (1992) 11, 1325-1334. o., Takács Péter 'Az ígéret földje'
Valóság XLII (1999) 2, valamint a jelen szerzőtől 'Jogtudományunk az ezredvégen'
in Iustum, aecjuum, salutare Emlékkönyv Zlinszky János tiszteletére, szerk. Bán-
révy Gábor, Jobbágyi Gábor, Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 1998), 298-314. o.
[A PPKE JÁK könyvei 1].
tési központtól f ü g g ő finanszírozás végleg elenyészik az akadémiai
érdekű könyvkiadásban. A folyóiratok korábbi anyagi alapjai mind-
ezzel átmenetileg megrendülnek, s ez még a túlélésre képes egyébként
sikeres orgánumoknál is egyszeriben űrt támaszt igényes kéziratok-
ban. A folyóirati profilok és értékválasztások ugyanakkor egyidejűleg
nyílttá, bárki által vállalhatókká lesznek. Mindezek egymásraépülő
hatása hamarosan egymással is versengésbe kezdő fórumokat hív
életre. Egyetemeinken a speciális kollégiumokként ismert alkalmi
kiscsoportos foglalkozások fokról fokra új szerepkörre tettek szert, s
nyomtatott háttérsegédlet (tehát a közvetlen ellenőrizhetőség kocká-
zata) nélkül, döntően közvetlen megbeszélésre épülő (vagy legalábbis
kötetlen megvitatásra ösztönző) kereteikkel alternatív, új meglátások-
kal bátran kísérletező úttörő vállalkozásokká nőhették ki magukat -
egyszersmind a formális intézményi-oktatási hálózat mellett, ráadásul
a hivatalosság félárnyékában, személyes kezdeményezéseknek, sza-
badabb szerveződéseknek s eltérő gondolati hagyományoknak bizto-
sítva ezzel kipróbálási terepet. 6
A rendszerváltozáshoz időben és szellemiségben közeledve tehát
elégséges annyit rögzítenünk, hogy egyszerűen új hangok jelentek
meg. N e m az eddig hallatszott régi hangokkal küzdelemben, n e m
konfrontálódva, h a n e m felbukkanva a m a g u k jogán, kiépítve saját kö-
zegüket, és saját problematikájukat megjelenítően. Nagyban-egészé-
ben mindezzel p á r h u z a m o s a n a korábbi tekintélyek n e m elhanyagol-
ható része intézményi hátterének privilegizált súlyát, publikációs elő-
jogait elveszítve, esetleg saját valaha megharcolt harcába belefáradva,
netán a napról napra bekövetkező új fejlemények bizonytalanságaitól

6
Katalizátor-szerepet töltött be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-
és Jogtudományi Kara mellett kiépülő Bibó István Szakkollégium a maga felelős-
ségi körében kezdeményezett saját kurzusaival, rendezvényeivel, kiállításaival
[pl. Szájer József «Sc Tóth Á d á m Moór Gyula 1888-1988 (Budapest: ELTE Jogász
Társadalomtudományi Szakkollégium 1988) 41 o.], könyvkiadási kezdeményezé-
seivel [Hans Kelsen A Tiszta Jogtan (1988)] és periodikusnak szánt kiadványaival
[h-Arc Poétika, 1990-1991, főként GYÓRFI TAMÁS visszatérő kortárs nyugati társa-
dalom-, politika- és jogfilozófiai életmű-bemutatásaival, SZÁJER JÓZSEF dolgozata-
ival]. Lásd még Szájer József 'A kényszer fogalma Bibó István jogfilozófiájában'
in Hazugság nélkül szerk. Csapody Tamás (Budapest: [Bibó István Szakkollégium]
1991), 31-35. o. Eltérő körülmények közt hasonló erjesztő szerepre vállalkozott a
Miskolci Egyetemen indult Bibó-kör vita- és kiadványsorozata [Bibó-fiizetek], va-
lamint a Janus Pannonius Tudományegyetemen ugyanebben az átmeneti időben
kezdeményezett vita-sorozat.
hajtottan fásultságba menekülve - vagy éppen kivárást választva -
időlegesen gyakran elhallgatott, visszavonult vagy terepet változta-
tott. Olykor persze - s n e m is egészen kivételesen - régebbi törekvése-
ik nyomvonalán tovább haladtak, többnyire é p p e n felszabadultabban.
Vagyis folyamatukban szemlélve a dolgokat, egyfajta őrségváltás és
generációváltás bármiféle látványos esemény nélkül m e n t végbe, oly
természetességgel, hogy néhány fontosabb mozzanatát esetleg a részt-
vevő is csak utólag érzékelheti és rögzítheti. Mindez ugyanakkor az
egyetemi szféra, kivált egyes m á r formálódó vagy kiemelkedő vidéki
műhelyek látványos előretörésében öltött testet; önálló kiadók, soroza-
tok, publikációs fórumok beindulásában; általában a helyi kezdemé-
nyezés felszabadításában; s igen fontos jegyként a különféle alapítvá-
nyi és program-finanszírozási formák elterjedésében, általánossá válá-
sában, keretszabásában. Pontatlan s ezért félrevezető lenne azt mon-
danunk, hogy egyszerűen s végső hatásában akadémia került szembe
egyetemekkel, főváros régiókkal s általában a vidékkel, egy országos
jogász-szövetségtől központilag szervezett m ű h e l y m u n k a a szabad
helyi társulással. Célszerűbb talán úgy fogalmaznunk, hogy ezen idő-
től kezdve belső lehetőségei szerint mindenféle kezdeményezés, áldo-
zatvállalás, tényleges munkavégzés, teljesítmény-felmutatás önsorste-
remtővé lett, s a szellemi munkálkodás mindenkori alakulása az im-
már létrejött piaci helyzetben szüntelenül állandósuló mozgást gene-
rált, miközben persze időlegesen központok is folyvást képződnek.

2. Módszertani és tematikus gazdagodás

A kezdeményezések sorában az első önállóként értékelhető irány bi-

zonyos mulasztások pótlására, korábban elhanyagolt hangsúlyok,
módszertani meglátások és problematikák felelevenítésére, illetőleg
mindezeknek a honi megvitatásba történő bevonására irányult. Ez
mindenekelőtt fordítások igényében jelentkezett; annak lehetővé téte-
lében, hogy a szakma egészéhez - fiatalhoz és időshöz, hallgatóhoz s
tanárához, politikushoz és bírához - eljussanak azok az alapvető meg-
fontolások, amik századunk jogi kultúráját döntően formálták s amik
szerencsésebb fejlődés esetén már a szakmai szocializáció (egyetemi
tanulmányok, szakmai alapolvasmányok) kezdő éveiben is mindany-
nyiunk m i n d e n n a p o s szellemi táplálékaként szolgálhattak volna. A
cél tehát egyfajta Rubicon átléptetése: olyan cezúra megvonása volt,
amelyen túl bizonyos alapolvasmányok elsajátítása m á r bárkitől
adottnak tekinthető - itt és most azonban n e m elsődlegesen a kezdő
joghallgatótól, de intézetvezető professzorától, igazságügyminiszteré-
től, alkotmánybírósági elnökétől egyaránt. Századunknak a jogi mű-
veltség elméleti alapjait meghatározó két alapműve, 7 néhány további
fontos klasszikus és mai írás, 8 továbbá több, korábban irodalmi feldol-
gozásra csak kevéssé érdemesített témakör antologikus bemutatása, 9 s
korántsem utolsósorban mindezek megalapozásaként néhány általá-
nos áttekintést biztosító gyűjtemény 1 0 érdemel itt elsősorban figyel-
met. A dolog természetéből adódik, hogy költséges vállalkozás volt
ez, s így mindenekelőtt néhány európai uniós forrásból finanszírozott
n a g y p r o g r a m vállalhatta csupán. Megjegyzendő, hogy újraéledő
szakmai könyvkiadásunk méltányolható okokból főként teljes művek
(könyvek, monográfiák) megjelentetését sürgette; 11 azok azonban,
akik az oktatásért tényleges felelősséget vállalnak s a tudománypoliti-
ka tényleges alakításában is saját munkájuk kisugárzása révén szavuk
lehet, oly nagymérvűnek érzik az elmúlt közel fél évszázad hallgatá-
sából a d ó d ó űrt és oly sürgetőnek a váltás bizonyos pontokon történő

7
Hans Kelsen Tiszta jogtan Bibó István fordításában [1937] szerk. Varga Csaba
(Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bibó István Szakkollégium 1988
[utánny. 2001]) XXII + 106 o. [Jogfilozófiák] és H. L. A. Hart A jogfogalma [1960]
ford. Takács Péter (Budapest: Osiris 1995) 375 o. [Osiris könyvtár: Jog].
8
A „Jogfilozófiák" sorozat tagjaiként Carl Schmitt Politikai teológia ford.
Paczolay Péter (Budapest: [AkaPrint] 1992) XX + 41 o. és Georg Jellinek Általános
államtan ford. Szilágyi Péter (Budapest: [Osiris-Századvég] 1994) 126 o.
9
Szintén a „Jogfilozófiák" sorozat tagjaiként A társadalom és a jog autopoietikus
felépítése szerk. Cs. Kiss Lajos & Karácsony András (Budapest: [Osiris] 1994) 134
o.; Joguralom és jogállam Antológia a Rule of Law és a Rechtsstaat irodalmából,
szerk. Takács Péter (Budapest: [Osiris] 1995) 330 o.; Alkotmánybíráskodás - alkot-
mányértelmezés szerk. Paczolay Péter (Budapest: [Osiris] 1995 [utánny. 2000,
Rejtjel 2003]) 216 o., valamint Jog és antropológia szerk. H. Szilágyi István (Bu-
dapest: [Osiris] 2000) VIII + 366 o.; továbbá Bódig Mátyás & Szabó Miklós Logikai
olvasókönyv joghallgatók számára (Miskolc: Bíbor Kiadó 1996) 223 o. [Prudentia
Iuris 4].
10
Varga Csaba szerkesztésében az alapmű (2. jegyzet) továbbfolytatásaként
Jog és filozófia Antológia a század első felének kontinentális jogi gondolkodása
köréből (Budapest: 1998) xiii + 238 o. és Antológia a XX. század jogi gondolkodá-
sa köréből, 3. bőv. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2001) xii + 497 o. [Jogfi-
lozófiák], továbbá Mai angol-amerikai jogelméleti törekvések szerk. Szabadfalvi Jó-
zsef (Miskolc 1996) 241 o. [Prudentia Iuris 5].
11
Elsősorban a tudatos építkezést vállaló Osiris Kiadó nevében GYURGYÁK
JÁNOS, vö. Chertes Attila 'Jogi gondolkodás és jogdogmatika' Jogtudományi Köz-
löny LII (1997) 7-8, 351-355. o.
kikényszerítését, hogy még ma is változatlanul tematikus antológiák-
kal érzik legalkalmasabban betölthetőnek a leginkább kiáltó hiányo-
kat. Néhány leginkább klasszikus, az európai és angol-amerikai gon-
dolkodást valóban megtestesítő alapmű kivételével ezért a közeljövő-
ben is feltehetően még jól szerkesztett, körképet nyújtó fordításgyűj-
temények fognak inkább megjelenni; 12 immár hatásgyakorlásra kívül-
ről-felülről bevezetni kívánt színvonalas jobbító szándékok gyakorlati
kudarcainak a sora is bizonyítja, hogy a pedagógia döntő közege nem
valamiféle elvont értelem, hanem csakis egy személyes hús-vér tanár-
tól nyújtható élmény. 13
Halaszthatatlan s úgyszólván azonnali cselekvést tankönyvkiadá-
sunk sürgetett. Valóban méltatlanul színvonaltalanok lehettek kötele-
ző anyagaink, ha a könyvnyomtatás szabaddá válásával, egyetemek-
nek címzett állami támogatások megnyíltával, s - talán leginkább ösz-
tönzőként - a tankönyvkiadásnak kifizetődő vállalkozássá fordulásá-
val úgyszólván minden egyes hazai egyetem jogi kara saját sorozatok
kiépítésébe fogott. Az elméleti jogi tanulmányok terén történetesen
egy vidéki és két fővárosi kar jár ebben élen. Jelesül, a miskolci egye-
tem jogelméleti műhelye már régóta saját vállalkozásban fogant és
kivitelezett tankönyveivel látja el saját hallgatóságát, 14 de növekvő

12
Mindez immár kezd kiegészülni eredeti nyelven történő szövegközlések-
kel. Lásd pl. a „Jogfilozófiák" sorozatának további tagjaiként Historical Juris-
prudence / Történeti jogtudomány szerk. Szabadfalvi József (Budapest: [Osiris] 2000)
303 o. és Scandinavian Legal Realism / Skandináv jogi realizmus szerk. Visegrády
Antal (Budapest 2003) XXXVIII + 160 o.
13
A gyakorlati kudarc példájaként lásd Helmut Coing A jogfilozófia alapjai
ford. Szabó Béla (Budapest: Osiris 1996) 294 o. [Osiris tankönyvek] egyébként
kiemelkedő összegzését, ugyanakkor gyarlóbb kézirati minősége ellenére is szé-
les körben kamatoztatott háttérként Bevezetés a jogbölcseleti gondolkodás történetébe
[Edgar Bodenheimer Jurisprudence The Philosophy and Method of the Law (Har-
vard University Press 1981)] szerk. Szabó Miklós (Miskolc 1991 [1994]) 129 o., ill.
Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor
Kiadó 1999) 265 o. [Prudentia Iuris 12].
14
Jog- és államtudományi alaptan szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Miskolci Egyete-
mi Kiadó 1992) 314 o., majd a „Prudentia Iuris" sorozatnak tagjaiként lásd
Szabadfalvi - Szabó B. - Szabó M. - H. Szilágyi - Takács - Ződi Bevezetés a jog- és
államtudományokba szerk. Szabó Miklós (Miskolc 1997) 286 o. [Prudentia Iuris 2];
Badó Attila - Loss Sándor - H. Szilágyi István - Zombor Ferenc Bevezetés a jogszocio-
lógiába (Miskolc: Bíbor Kiadó 1997) 275 o. [Prudentia Iuris 9]; Szabó Miklós A
jogdogmatika előkérdéseiről (Miskolc 1996) 309 o. [Prudentia Iuris 6]; Jogbölcseleti elő-
adások szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor Kiadó 1998) 309 o. [Prudentia Iuris 11].
mértékben hasonlóra törekszik a budapesti állami 15 és katolikus egy-
házi 16 egyetem körein túl a szegedi 17 s a pécsi 18 tanszék is.19 A tan-
könyvkiadás mostani felvirágzása azért lehet már csak tudományos
szempontból is előrevivő, mert a lexikonok, kézikönyvek, bibliográfi-
ák n e m egy é p p e n forradalmi átalakulást mutató kor jellegzetes ter-
mékei, s ez utóbbiak hiányában gyakorta tankönyvek látják el az ösz-
szegzés és bibliográfiai referencia feladatát is. Különösen igaz ez -
m á r csak a terjedelem által megkövetelt mélység okából is - olyan
igényesen kibontott tantárgyi programok esetében, amelyek mind-
eddig Magyarországon hallatlannak bizonyuló súlyt adnak az elmé-
lettörténetnek, továbbá az olyan specifikus területeknek, mint az ösz-
szehasonlító jogi kultúrák, 2 0 a jogászi módszertan vagy a jogpolitika. 21
Noha a közeljövő esélyeit ületően határozottan szkeptikusnak kell
lennünk, mindazonáltal megjegyzendő, hogy a lexikonkiadás sem szü-
netel teljességgel, sőt a szakma részt vesz nemzetközi enciklopédiák

15
Mindenekelőtt Kulcsár Kálmán Jogszociológia (Budapest: Kulturtrade 1997)
358 o.; Szigeti Péter & Takács Péter A jogállamiság jogelmélete (Budapest: Napvilág
Kiadó 1998) 204 o.; Szilágyi Péter Jogi alaptan (Budapest: Osiris 1998, 2000) 65. o.,
(22003) 335 o. [Osiris tankönyvek]; Samu Mihály & Szilágyi Péter Jogbölcselet (Bu-
dapest: Rejtjel 1998) 312 o.. Figyelemreméltó s meglehetősen egyedülálló kísérlet-
ként lásd még Takács Péter Nehéz jogi esetek Jogelmélet és jogászi érvelés (Bu-
dapest: Napvilág Kiadó 1994) 400 o.
16
A „Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum Univer-
sitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, Budapest, V Preaelectiones" so-
rozatából lásd pl. Horcher Ferenc - Péteri Zoltán - Takács Péter Állam- és jogböl-
cselet (Budapest 1997) 167 o.; Péteri Zoltán Természetjog - államtudomány (Bu-
dapest: Szent István Társulat 1997) 65 o.; Horkay Horcher Ferenc Előadások a XIX.
és XX. század állambölcselete köréből (Budapest 1998) 102 o. és Takács Péter Eszmék
és elméletek az államról a XIX-XX. században (Budapest 1997) 148 o.
17
Pokol Béla tollából A jog szerkezete (Budapest: Gondoat - Felsőoktatási Ko-
ordinációs Iroda 1991) 202 o., valamint Jogbölcseleti vizsgálódások (Budapest: Nem-
zeti Tankönyvkiadó 1994) 115 o., majd a Rejtjel Kiadó (Budapest) sorozataként
Jogi alaptan (2000) 107 o., Jogelmélet és joggyakorlat (2000) 114 o., A jog elmélete
(2001) 464 o. és Jogszociológiai vizsgálódások (2003) 143 o.
18
Visegrády Antal tollából Jogi alaptan (Pécs: PTE 1996) 101 o. és Modern
jogbölcseleti irányzatok (Pécs: PTE 1995) [Institutiones Iuris], továbbá Maczonkai
Mihály Jogszociológia (Pécs: PTE 1995) 135 o.
19
Lásd még Tamás András Állam- és jogelmélet (Budapest: Unió 1994) 131 o. és
2
( 1998) 235 o.
20
A „Jogfilozófiák" sorozatból Összehasonlító jogi kultúrák szerk. Varga Csaba
(Budapest: [Osiris] 1999) xi + 397 o. [Jogfilozófiák].
21
Pl. Samu Mihály Jogpolitika - jogelmélet (Budapest: Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó 1989) 273 o. és Jogpolitika (Budapest: Rejtjel 1997) 174 o.
e l ő k é s z í t é s é b e n s k i d o l g o z á s á b a n is. 22 N o h a s z é g y e n t e l j e s s a l i g m e n t e -
g e t h e t ő á l l a p o t , h o g y a II. v i l á g h á b o r ú b e f e j e z é s é t m e g e l ő z ő m a g y a r
j o g b ö l c s e l e t b i b l i o g r á f i á j a teljes m é r t é k b e n h i á n y z i k (és é p p e n s z e m b e -
s í t e n ü n k kell e g y á s z o s e r e d m é n n y e l , h o g y m a m á r k o r á n t s e m o l y s z e -
gényes a különféle p r o g r a m o k finanszírozása, h o g y egy szokásos nega-
tív e r é n y e n , a b ű n ö s n e m t ö r ő d ö m s é g e n t ú l b á r m i m á s g á t o l h a t n á n é -
h á n y t u d o m á n y o s p r i o r i t á s k i v á l a s z t á s á t s m e g h a t á r o z á s á t ) - n o s , leg-
alább m a i teljesítményeink s z á m b a v é t e l e v a l a m e l y e s s z i n t e n m á r fo-
l y a m a t o s n a k t e k i n t h e t ő , 2 3 é s a m ú l t b ó l is l e g a l á b b n é h á n y k i e m e l k e d ő
alkotó m u n k á s s á g á n a k személyes bibliográfiája hozzáférhető.
Végre m e g i n d u l t a m a g y a r jogbölcselet m ú l t j á n a k feltérképezése,
n é h á n y gigantikus képviselője személyes életútjának és teljesítményé-
nek m o n o g r a f i k u s feldolgozása, ami m i n t specializáció i m m á r több
tehetséges fiatal és k ö z é p k o r ú kutató elkötelezett é r d e k l ő d é s é n e k
megjelenésével a jogelméleten belül i m m á r vállalható szakosodássá
vált. 2 4 T ö b b é - k e v é s b é m e g b í z h a t ó b i b l i o g r á f i á k t ó l k í s é r t e n k ö n y v e k 2 5

22
Mindazonáltal mégis - a Közgazdasági és Jogi Kiadónál Lamm Vanda és
Peschka Vilmos főszerkesztésében megjelenő kétkötetes nagy Jogi lexikonon túl,
melynek elméleti-jogi szócikkei előkészítésében úgyszólván az egész magyar
szakma részt vett - lásd Varga Csaba & Szájer József 'Fiction', 'Présomption', va-
lamint 'Technique juridique' in Dictionnaire encyclopédique de Théorie et de Sociolo-
gie du Droit dir. André-Jean Arnaud (Paris: Librairie Générale de Droit et de
Jurisprudence & Bruxelles: E, Story-Scientia 1988), 157-160., 313-315., valamint
412-414. o. in 2e éd. corrigée et augmentée (Paris: Librairie Générale de Droit et
de Jurisprudence 1993), 259-261., 470^72., valamint 605-607. o.; továbbá Varga
Csaba 'Central and Eastern European Philosophy of Law', 'Legal Ontology
(Metaphysics)', 'Law and History (Historicity of Law)', 'Codification', 'Validity',
'Ex post facto Legislation' in Philosophy of Law An Encyclopedia, ed. Christopher
Berry Gray (New York: Garland), 98-100., 120-122., 274-276., 371-373. 617-619.
és 883-885. o. [Garland Reference Library of the Humanities, 1743].
23
Ennek része a Festschrift-kiadás megindulása - szakmánkban az első emlí-
tendők sorában Van és legyen a jogban Tanulmányok Peschka Vilmos 70. szüle-
tésnapjára (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó & MTA Jogtudományi Intézete
1999) 421 o. [Jog és jogtudomány 16] és [Festschrift Zoltán Péteri, ed. Csaba Var-
ga] Acta Juridica Hungarica 40 (1999) 3-4,121-246. o. - , ami lassanként majd gátját
vesztett áradásként önmagát kezdi el hitelteleníteni.
24
Történészi oldalról lásd Vargyai Gyula 'Jog és szellemi élet a két világhábo-
rú közötti Magyarországon' Állam- és Jogtudomány XXXV (1995) 1-2,43-89. o.
25
Legelébb is Loss - Szabadfalvi - Szabó - H. Szilágyi - Ződi Portrévázlatok a
magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből Pulszky - Pikier - Somló - Moór -
Horváth - Bibó (Miskolc: Bíbor Kiadó 1995) 310 o. [Prudentia Iuris 3]; majd
Szabadfalvi József Jogbölcseleti hagyományok (Debrecen: Multiplex Media = Debre-
cen U.P. 1999) 244 o.
és t a n u l m á n y o k 2 6 e g y a r á n t vallatják m á r e k ö z e l m ú l t és jelenkori tör-
ténelem egyes állomásait és összefüggéseit; szorgos k u t a t ó m u n k a
e r e d m é n y e k é n t t e r m é s z e t s z e r ű l e g a z is k i d e r ü l , h o g y e l f e l e d e t t k é z i -
r a t o k is l a p p a n g a n a k o l y k o r v a l a h o l - e s e t e n k é n t i z g a l m a s ö s s z e g z é -
sek, m á s k o r v i s z o n t e g y s z e r s m i n d ú t t ö r ő g o n d o l k o d á s i kísérletek ösz-
szegző dokumentumai;27 néha izgalmas kultúrtörténeti mellékösvény-
r e t é v e d a k u t a t ó , a m i k o r r ó l is, a j o g b ö l c s e l e t i m ű v e l t s é g n e k a z á l t a -
l á n o s i r o d a l m i a s s á g b a n e l f o g l a l t h e l y é r ő l is é r z é k e n y e n vall; 2 8 s fel-

26
Pl. Kupa László Pulszky Ágost bölcselete (Budapest: Seneca 1996) 188 o.;
Nagy J[ózsef] Endre Eszme és valóság Magyar szociológiatörténeti tanulmányok
(Budapest: Pesti Szalon & Szombathely: Savaria University Press 1993) 260 [Át-
iratok 3]; Paczolay Péter 'Moór Gyula jogfilozófiája' Jogtudományi Közlöny XLIV
(1989) 10, 505-512. o.; Pokol Béla 'A XX. századi magar jogelmélet' Jogtudományi
Közlöny LUI (1998) 7-8, 287-293. o. és 'Moór Gyula és Horváth Barna jogkoncep-
ciója' Magyar Jog XLV (1998) 5, 257-267. o.; Szabadfalvi József Moór Gyula (Bu-
dapest: Osiris-Századvég 1994) 199 o. [Jogtörténeti; Zsidai Ágnes 'Tény és érték'
Jogtudományi Közlöny XLIV (1989) 10, 513-519. o.; Koszorús J. tollából 'Horváth
Barna hatása Bibó Istvánra' Bibó-füzetek 1 (1990), 39-54. o. és 'Hatás - ellenhatás'
Bibó-füzetek 2 (1992), 104-111. o.; Szabadfalvi József 'Egy jogfilozófusinak indult
karrier története' Magyar Tudomány XLI (1996) 3, 361-368. o.; H. Szilágyi István
'Erkölcs és jog viszonya Bibó István jogelméletében' Sect. jur. et pol. [Miskolc]
(1995) 11, 105-110. o.; Samu Mihály 'Megmenteni egy jogelméleti és nemzetközi
jogbölcseleti életművet a feledéstől' [Szabó Józsefről] Magyar Közigazgatás (1994)
6-7, 428-433. o.; Peschka Vilmos 'Aktualitások egy nagy magyar magánjogász
Nizsalovszky Endre jogfilozófiájában' in Emlékkönyv Nizsalovszky Endre születésé-
nek 100. évfordulójára szerk. Mádl Ferenc & Vékás Lajos (Budapest: ELTE ÁJK
Polgári és Nemzetközi Magánjogi Tanszék 1994), 179-190. o.
27
Pl. Aus dem Nachlaß von Julius MOÓR Gyula hagyatékából szerk. Varga Csaba
(Budapest: ELTE „Comparative Legal Cultures" Project 1995) xvi + 158 o.
[Philosophiae Iuris]; Horváth Barna Forradalom és alkotmány [Önéletrajz 1944-
1945-ből] ford. Nagy Endre (Budapest: ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Inté-
zete 1993) 129 o. [Történelmi elitkutatások]; Bibó István 'A jogelmélet fő kérdései
tegnap és ma' [1945] Jogtudományi Közlöny XLVII (1992) 3 ^ , 89-94. o.; Losonczy
István hagyatékából Jogfilozófiai előadások vázlata szerk. Varga Csaba [1948] (Bu-
dapest: Szent István Társulat 2002) xvi + 282 o. [Jogfilozófiák] és Abriß eines
realistischen rechtsphilosophischen Systems [1948] hrsg. Csaba Varga (Budapest:
Szent István Társulat 2002) 144 o. [Philosophiae Iuris]; Szabó József hagyatékából
Ki a káoszból, vissza Európába (Budapest: Kráter 1993) 204 o. és A jogbölcselet vonzá-
sában Válogatott tanulmányok, szerk. Szabadfalvi József (Miskolc: Bíbor Kiadó
1999) 225 o. [Prudentia Iuris 13].
28
Pl. élet- és kultúrtörténeti adalékként vö. Varga Csaba 'Weöres Sándor
ifjúkori versei és a szépről írt okfejtése Losonczy István hagyatékában' Holmi VII
(1995. augusztus) 8,150-154. o.
adatként időszerűvé lett nemcsak elmúlt magyar életművek becses
darabjainak végre valahára magyar nyelven történő közreadása 2 9
vagy újrakiadása, 3 0 de a nemzetközi tudományosság felé történő köz-
vetítése is.31 Nyilvánvaló okokból ez utóbbiak persze szintén prog-
ramfinanszírozástól függő vállalkozások, ám a legújabb programpá-
lyázati kiírások már kellően súlyoznak ahhoz, hogy ez utóbbiak is vál-
laltiatokká legyenek.
A jogbölcseletben alapkérdésekhez érkeztünk vissza. Bármiféle új
indítás a t u d o m á n y b a n nemzetközi tájékozódást feltételez, 32 az egyes
kortársi irányok megismerése viszont legelsőbben is módszertani,
megközelítésbeli kérdéseket vet fel. Időtlen bölcsességnek tűnik egy
ilyen helyzetre vetítve is, hogy a lefolytatni elmulasztott vitákat éppen
nem spórolhatjuk meg: ami elkésett, n e m magában hiányzik, h a n e m
éppen egész folyamatokat tesz megkésetté, miközben t u d n u n k kell,
hogy ugrásokkal aligha tehetjük a meg n e m történtet megtörténtté.
Izgalmas az időleges eredmény, mert ismét azt kell látnunk hát, hogy
általános művek is születnek, megalapozó m ű v e k is születnek, min-
dent újrakérdező művek is napvilágot látnak, hiszen a megközelítések
sokaságához az út éppen nem a MARXizmus módszertani monizmu-

29
Pl. Somló Bódog Jogbölcsészet A Juristische Grundlehre kivonata [1920], szerk.
Takács Péter (Miskolc: Bíbor Kiadó 1995) 160 o. [Prudentia Iuris 1]; Horváth Bar-
na Jogszociológia A jog társadalom- és történelemelméletének problémái [1936]
ford. Zsidai Agnes (Budapest: Osiris 1995) 430 o. [Osiris könyvtár: Jog].
30
Pl. Somló Bódog tollából A helyes jog elméletéről' [1911] Jogállam 1996/1-2,
81-85. o. és 'A jog alkalmazásáról' [1912] Jogállam 1 9 9 6 / 3 ^ , 84-94. o.; Irk Albert tol-
lából 'A jog és a törvény' [1943] és 'A törvényjog és a bírói gyakorlat pozitívjogon
kívüli elemei' in Kriminológiai közlemények 37 (Budapest: Bv Kei ny. 1991), 79-114. és
115-135. o.; Moór Gyula tollából Jogfilozófia [1935] (Budapest: Püski 1994) 275 o. és
A jogbölcselet problémái [1945] (Budapest: Hatágú Síp Alapítvány 1992) 80 o.; Hor-
váth Barna 'Joguralom és parancsuralom' Jogállam 1993/1, 71-78. o.
31
Szövegkiadásként Varga Csaba szerkesztésében a „Philosophiae Iuris" so-
rozatában megjelenten Felix Somló Schriften zur Rechtsphilosophie (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1999) xx + 114 o., előkészületben pedig Julius Moór Schriften
zur Rechtsphilosophie (Budapest: Szent István Társulat 2005), Barna Horváth
Schriften zur Theorie und Soziologie des Rechts I—III (Budapest: Szent István Társulat
2006), Die Schule von Szeged Rechtsphilosophische Aufsätze von István Bibó &
József Szabó (Budapest: Szent István Társulat 2004) és Barna Horváth The Bases of
Law / A jog alapjai [1948] (Budapest: Szent István Társulat 2004).
32
Szép példa erre tágasságával s a megértő érzékenység fokozottságával
Peschka Vilmos Appendix „A jog sajátosságához" Tanulmányok (Budapest:
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó & MTA Állam- és Jogtudományi Intézet 1993)
170 o. [Jog és jogtudomány 1].
sából vezet. Ú g y tetszik, h o g y a m e g ú j u l á s k a v a l k á d j á b a n egyfajta
sorba illeszkedik az e g y m á s r a h a l m o z ó d ó kérdések sora: nyelvről,
fogalmiasításról, logikáról, gondolkodásról; jog és nyelv kapcso-
l a t r e n d s z e r é n e k összetettségéről és g a z d a g s á g á r ó l ; j o g d o g m a t i k á r ó l
mint a jogban elérendő t u d o m á n y o s (mert módszeres fogalomrend-
szerező) g o n d o l k o d á s meta-teóriájáról.33 A z egyes m ó d s z e r e k tekinte-
tében k ü l ö n ö s e n h a n g s ú l y o s s á vált egyebek között a filozófiai, isme-
retelméleti és t u d o m á n y m e t o d o l ó g i a i m e g a l a p o z á s kérdése, a történe-
ti é s ö s s z e h a s o n l í t ó 3 4 m ó d s z e r e k e g y m á s r a é p ü l é s é n e k t u d o m á n y t ö r -
téneti és m ó d s z e r t a n i tekintetben vett problematikája, valamint a
nyelvi-logikai elemzés s a pszichológiai p r a g m a t i z m u s egymásrautalt-
sága. A társadalomelméleti alapok tekintetében előtérbe került egyfe-
lől a j o g a n t r o p o l ó g i a i m e g a l a p o z á s i g é n y e 3 5 s f o g a l o m v i l á g u n k ú j r a -
kérdezésének szükségessége az úgynevezett primitív társadalmakból
v e t t k o n t r o l l m i n t á k a l a p j á n , 3 6 m á s f e l ő l p e d i g a m a k r o s z o c i o l ó g i a i jel-

33
A szerzőtől Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról (Budapest: [Osiris]
1996 [újrany. 1997]) iv + 191 o. [Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et
Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, II
Dissertationes 1], ill. (Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1998 [újrany.
Budapest: Osiris 1999; 2000; Budapest: Szent István Társulat 2002; 2003]) 388 o.
[Osiris Könyvtár: Jog] és Szövegek a jogi gondolkodás paradigmáinak tanulmányozásá-
hoz (Budapest: Osiris 1996 [reprint 1997) iii + 139 o. [Bibliotheca Cathedrae
Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Páz-
mány nominatae, III Fasciculi 1], ill. A jogi gondolkodás paradigmái Szövegek (Bu-
dapest: [ETO Print] 1998 [újrany. 1999; Budapest: Osiris 2000; Budapest: Szent
István Társulat]) iii + 71 o. [Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et Rerum
Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, III Fasci-
culi 2].
34
Pl. Badó Attila 'Bevezetés a precedensjogba' Jogtudományi Közlöny XLVII
(1992) 6, 289-295. o. és 'Bevezetés az USA jogrendszerébe' Acta juridica et politica
[Szeged] 1997/1.; Ződi Zsolt 'Az angol equity kialakulása és virágkora' Sect. jur.
et pol. [Miskolc] 1994/1-13, 247-274. o.
35
Pl. Bódig Mátyás 'Megjegyzések a jogi antropológia néhány módszertani
problémájához' Sect. jur. et pol. 1997/13, 5-21. o.; H. Szilágyi István 'Új törekvések
a holland jogi antropológiában' Jogtudományi Közlöny XLVIII (1993) 12, 464-^469.
o., s összegzésként ugyancsak H. Szilágyi István tollából a „Jogfilozófiák" soroza-
tában - monográfiaként - A jogi antropológia főbb irányai (Budapest: [Books-in-
Print] 2000) 173 o., valamint - fordításgyűjteményként - Jog és antropológia (Bu-
dapest: [Books-in-Print] 1999) viii + 366 o.
36
Kisegítő jelleggel lásd pl. Kőhegyi Mihály 'Adalékok a jogi néphagyomány-
kutatás történetéhez' Cumania 14 (1997), 207-223. o.; Domokos A. 'A székely fa-
luközösség erkölcsi és jogi normái' in Szabó András-emlékkönyv (1998), 74-79. o. és
legû és igényességű elméletépítés. Az ún. nagy-elméletek hívásával
érzékeny összefüggésben (mert makroszociológiai társadalomelméle-
tekből kiindulva, de immár egy önálló diszciplina-teremtő látásmód-
hoz sikerrel elérkezve) kutatások központi tárgya lett a rendszerelmé-
leti - különösen: autopoietikus - megalapozás és egy egységes (tár-
gyat és folyamatot lételméleti és ismeretelméleti értelemben is egysé-
gesítő) szemléleti keret kidolgozása. Az értéktani megközelítés szintén
visszatért jogaiba. Nálunk különösen súlyos és önálló problémahor-
dozója egyfelől a jog és egyéb területek, így különösen az interszub-
jektivitás, a gazdaság, az erkölcs 37 és a közjavak 38 kölcsönkapcsolatai-
nak s konfliktusainak a feltérképezése, másfelől (és kiemelten nevesí-
tetten) a természetjogi hagyománynak és mai iskoláinak számbavéte-
le,39 amit nyilván majd a közeljövőben egyes problematikáknak a ter-
mészeti adottságokból kiinduló és érvelő feldolgozása követ. Végeze-
tül a sajátos („megkülönböztetetten") jogi technika hagyományának,
összefüggéseinek, használatának s fogalmiasításainak tudatosítása
zárja a módszeres vizsgálódás irányait.
Mindez persze szervesen kiegészül a klasszikus jogdogmatikai, 4 0
illetőleg eszmetörténeti, 41 valamint a szorosan vett jogfilozófiai, 42 jog-

Loss Sándor A szokásjog értelme és a hagyományok értéke' Magyar Jog 1997/6,

347-352.
37
Pl. Péteri Zoltán 'A jogalkalmazók felelősségéről' in lustum, Aequum,
Salutare, 232-241. o.
38
Pl. Takács Péter 'A közjó' in uo., 269-276. o.
39
Pl. a „Jogfilozófiák" sorozatban Frivaldszky János Természetjog Eszmetörté-
net (Budapest: Szent István Társulat 2001) viii + 371 o.
40
Pl. Pokol Béla tollából 'A jogdogmatika természetéről' Magyar Jog 39 (1992)
9, 513-520. o. és 'Topika és jogdogmatika' ELTE Acta 32 (1992), 161-174. o.; Tamás
András tollából 'The Technical Element in Law' Ser. jur. et pol. 1990/1-4, 81-95.
o., 'Fejlődik-e a jog?' in Kemenes-emlékkönyv (Szeged 1993), 469-481. o., 'A jog mint
modernizációs technika' Jogtudományi Közlöny XLIV (1989) 10, 520-530. o. és
'Jogelvek' in Szentpéteri-emlékkönyv (Szeged 1996), 599-605. o.; Újlaki Lajos Méltá-
nyosság a polgári jogban (Budapest 1990); Varga Csaba «Sc Szájer József 'A jogi tech-
nika' Magyar Jog 39 (1992) 2, 65-71. o.; Ződi Zsolt 'A méltányosság dogmatikája és
axiológiája' Sect. jur. et pol. 1996/12,203-240. o.
41
Pl. Hamza Gábor 'Az ius naturale fogalma a Corpus Ciceronianum-ban' Ci-
cero öröksége szerk. Havas L. (Debrecen 1995), 75-85. o.; Takács Péter 'Politika, jog
és igazságosság a szofista filozófiában' Ser. jur. et pol. 1990/1-7,111-181. o.; Erdő
Péter 'A »katolikus természetjogtan« gyökerei a sztoikusok filozófiájában' Jogtu-
dományi Közlöny XLIX (1994) 9, 343-352. o.; Hamza Gábor 'Megjegyzések a pro-
testantizmus állam- és jogfelfogásának kérdéséhez' Állam- és Jogtudomány XXXVI
elméleti43 és jogszociológiai44 p r o b l e m a t i k á n a k a h a g y o m á n y o s m ű v e -
lésével.45
Új t u d o m á n y o s látásmódot teremtett (melyben jellegzetesen ma-
g y a r k e z d e m é n y e z é s is f o r m á l ó s z e r e p e t j á t s z o t t ) a z ú g y n e v e z e t t ö s z -
s z e h a s o n l í t ó jogi k u l t ú r á k - egyelőre jobbára j o g i r o d a l m i (bibliográfiai
és s z ö v e g k i a d á s i ) szintű, v a l a m i n t t a n u l m á n y i i g é n y ű - s z á m b a v é t e -
le. 4 6 A z a l a p m e g g o n d o l á s itt is a z e l ő b b i e k k e l k ö z ö s g y ö k é r b ő l t á p l á l -
kozik: t á r s a d a l o m t u d o m á n y i előretörésünkben a h a g y o m á n y o s pozi-
tivizmus válaszlehetőségei m á r a m á r elégtelenek; egy módszertani
m e g a l a p o z á s á b a n differenciáltabb válasz viszont e g y s z e r s m i n d a jog
h a g y o m á n y o s - szabályok s elvek köntösében fogalmiasított és forma-
lizált - m e g j e l e n í t é s é t m á r c s a k e g y e n n é l ö s s z e t e t t e b b s e g y ú t t a l d i f -
f ú z a b b lényeg: a jog kulturális, interszubjektív, k o m m u n i k á c i ó r a s a
benne természetszerűen megbúvó konvencionalizálások tömegére -

(1993) 1-2, 158-161. o.; Szigeti Péter Természetjog és jogpozitivizmus viszonya -

az irányzatok családfája' Jogtudományi Közlöny L (1995) 3,114-123. o.
42
Pl. Földesi Tamás 'A természetjog, jogpozitivizmus, emberi jogok csapdái'
Magyar Tudomány XXXVIII (1993) 8, 951-962. o.; Szabó Miklós 'A jog evolúciós
elmélete' Ser. jur. et pol. 1990/1-7, 61-109. o.
43
Pl. Földesi Tamás Valamit valamiért? (Budapest 1997); Pokol Béla 'A jog ér-
vényessége' Magyar Jog XLI (1994) 2, 65-68. o.; Sajó András Jogosultságok (Bu-
dapest: MTA Állam- és Jogtudományi Intézete & Seneca Kiadó 1996) 204 o.; Sa-
m u Mihály 'A jogi eljárás - a jog lényegi sajátossága' Magyar Jog XXXIX (1992) 4,
193-202. o.; Sós Vilmos 'Jog és legitimáció' Magyar Tudomány XXXVIII (1993) 8,
963-967. o.; Szigeti Péter Az út maga a cél (Budapest 1995); Takács Albert 'A jogér-
telmezés alapjai és korlátai' Jogtudományi Közlöny XLVIII (1993) 3, 110-122. o.;
Tamás András 'A jog érvényessége és az érvényes jog' in Iustum, Aequum,
Salutare, 277-288. o.
44
Visegrády Antal tollából A bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepe (Budapest:
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1988) 200 o. és A jog hatékonysága (Budapest:
Unió 1997) 211 o.
45
Peschka Vilmos tollából 'A derogáló jogszabály' Állam- és Jogtudomány
XXXV (1992) 1-4, 3-18. o. és 'Jog és esztétikum' Állam- és Jogtudomány XXXVII
(1994) 1-2, 3-10. o.; Szilágyi Péter A szankcionálás és a szankció a jogi felelősségi
rendszerben (Budapest 1990).
46
Comparative Legal Cultures ed. Csaba Varga (Aldershot, Hong Kong, Singa-
pore, Sydney: Dartmouth & New York: The New York University Press 1992)
xxiv + 614 o. [The International Library of Essays in Law «Sc Legal Theory, Legal
Cultures 1] és European Legal Cultures ed. Volkmar Gessner, Armin Hoeland,
Csaba Varga (Aldershot, Brookfield USA, Singapore, Sydney: Dartmouth 1996)
xviii + 567 o. [Tempus Textbook Series on European Law and European Legal
Cultures I]. Honosítását lásd a 20. jegyzetben.
végső soron tehát az emberi praxis folytonosságára s e folytonosság
emberi megbízhatóságára - épülő felfogás epifenomenonjaként, azaz
jelenségformájaként láttathatja. A jog szabályai és elvei tehát fogalmia-
sításokhoz, a maga módján azok hermeneutikai szituációknak a társa-
dalmi-kommunikatív megértéséhez, ez utóbbiak pedig a kizárólag
kulturális közegben történő értelmezéshez vezetnek - mely utóbbi
viszont a „kultúrámmal kultúrádat értelmezem" kifejezésében meg-
búvó antropológiai paradigmára s egyben módszertani kihívásra utal.
Az elkülönülő diszciplínák jellemzésére tehát elmondhatjuk, hogy
míg az ö s s z e h a s o n l í t ó j o g mint intézményeknek és nor-
ma-struktúráknak a leírása egyenesen mellőzhetetlen dimenziója
(háttértudománya, s ennyiben térben és időben történő kiterjesztése) a
pozitív jognak és tudományának, ezzel viszonylagosan szembe (vagy
inkább: párba) állítva az úgynevezett ö s s z e h a s o n l í t ó jogi
k u l t ú r á k diszciplínája azon adottságok, készségek, késztetések,
hagyományok és múltból, alkalmazkodásból fakadó meghatá-
roz(ód)ások teljes történelmi-szociológiai leírására törekszik, amelyek
talaján egy-egy jogi intézmény vagy norma-struktúra egyáltalán ér-
telmezhető és működtethető. Végezetül az, amit jobb híján ö s s z e -
hasonlító bírói gondolkodásmód névvel illetünk,
szintén az összehasonlító történeti alapról értelmezett módszerességet
(mint „a feltalálás logikája" rendszerességét) és racionalizálási re-
konstrukcióját (mint „az igazolás logikája" rendszerszerűségét) igyek-
szik feltárni - leírni és jellemezni - az egyes jogi kultúrákban. Úgy vi-
szonylik hát a jogászi módszertanhoz, mint a korábbiakban említettek
szerint az összehasonlító jog a tételes nemzeti joghoz.
Éppen a jogbölcselet sajátos meta-teóriai szintjéről körbetekintve
különös figyelmet érdemlő, hogy milyen nagymértékben szintetikus
látásmódot hordoz egy a fentiek tükrében felvázolt program. 4 7 Hiszen
a jognak saját önépüléséről és önműködéséről nyújtott képe (vagyis
„ideológiája") pontosan úgy valódi magyarázó erővel foglal helyet
benne, mint a tényleges működésnek a lételméleti rekonstrukciója.
Ontológia és episztemológia tehát valamiféle szerves egésszé egysége-
sül benne - csakúgy, mint (eltérő fogalmiasításban kifejezve) a poziti-

47
A nyugati analitikus hagyományban történő újragondolást szolgálja pl.
Bragyova András 'Érvényesség és érvelés a jogban' Állam- és Jogtudomány XXXII
(1991) 1-2, 64-84. o.; Sajó András 'Az alkotmánybíráskodás a diskurzuselmélet
fényében' Állam- és Jogtudomány XXXV (1994) 1-2,11-36. o.; Szabó Miklós 'Jog és
argumentáció' Sect. jur. et pol. 1995/11,97-103. o.
vizmus és a szociologizmus (s ez utóbbiban még külön: az
antropologizmus) az egész látásmódban. Amiként ma már tudjuk,
hogy az általános tudományos fejlődésben a makroszociológiai társa-
dalomelmélet vezetett el a ma leginkább összetett s széleskörű
módszeres magyarázatnak tekintett autopoietikus rendszerelméleti
teóriáig, nos, szintén tudnunk érdemes, hogy a jogtudományban a jogi
ontológia megkísérlésétől vezetett el út az ún. autopoiesis (egyszers-
mind ontológiai és episztemológiai magyarázat megkísérlésével szol-
gáló) jelenségének az újrafogalmazásáig.

3. Saját hagyományok, saját problematikák

A magyar jogbölcseleti gondolkodás saját hagyománya - paradoxikus

módon - nem volt több vagy más, mint a német újKANTianizmus
módszertani igényességébe, az egyes metodológiai válaszadások men-
tén kialakult s az egész európai kontinensen folytatott vitákba történő
beágyazódás. Egyfelől - mondhatták a kommunista hatalomátvételt
előkészítő entellektüelek - egy olyan irány tehát, amiben - mint ag-
gódtak „helyettünk", s mint mondották, egyszersmind „érettünk7' -
nem volt semmi nemzeti, másfelől mégis olyan akkor legkorszerűbb
(és éppen ezért az egész nyugat-európai térségben uralkodó s a kö-
zép- és kelet-európai közegbe is pontosan modernsége okából átszü-
remlő) áramlat, ami már a II. világháború előtti időkben a „szabad
jog" nekirugaszkodásától a „helyes jog" problémafelvetéséig, MAX
WEBERtől H A N S KELSENig, GUSTAV RADBRUCHtól a szociologizmusig,
sőt a mélylélektan megalapozási igényeitől egészen az ún. skandináv
jogi realizmus egyes kísérleteiig terjedő hazai reakciókig hatolt.48
Közhelyszerű igazságként tudjuk - bár mind ez ideig esetleges hazai
monografikus vagy tanulmányi szintű számbavételeink korántsem
tárták fel még a kiemelkedő hazai életművek esetében sem ezek való-
ságos közép-európai helyét, sem össz-európai és világméretű nem-
zetközi kapcsolatrendszerét, összefüggéseit, sem pedig hatását -, hogy
PULSZKY ÁGOST, PIKLER GYULA, és - talán valóban markánsan kiemel-
kedő s az európai vitákban ténylegesen számon tartott alkotókként -
SOMLÓ BÓDOG, MOÓR GYULA, vagy éppen HORVÁTH BARNA még mai

48
Pl. Molnár M. 'Funkcionalizmus és a jogtudomány új szemléleti horizontja'
Magyar )og XLI (1995) 2, 70-74. o.; Pokol Béla 'Az érdekkutató jogtudományról'
Jogtudományi Közlöny XLIII (1998) 10, 377-381. o.
szemünkkel nézve is n e m egyszerűen figyelemre méltó, de m a és hol-
n a p is újragondolásra (s ezen előbbi értelemben: továbbfolytatásra)
érdemes irányoknak az alapjait vetették meg; az eszmetörténeti bú-
várkodás azonban élő, alkotó filozofálásba n e m torkollott, s ezért a
fenti értelemben „továbbfolytató" kutatáshoz még n e m vezetett. Még
inkább talányos ígéret maradt ezért mindmáig az előbbiekben felso-
roltak tanítványi köre és szellemi-szakmai holdudvara - olyan szer-
zők például, mint az I. világháború előtti időkből FLNKEY FERENC, a
két háború közti időkből pedig a szegediek közül BIBÓ ISTVÁN, SZABÓ
JÓZSEF, VAS TIBOR, vagy immár a fővárosba származottan BOLGÁR
VERA, a pécsiek sorából LOSONCZY ISTVÁN, avagy a budapestiektől a
csaknem napjainkig változatlanul magiszteriálisan alkotott SOLT
KORNÉL49: csupasz emlékezetüket illetően velünk vannak; hébe-hóba
élünk is vélök; de bibliográfiaüag életművük sem feltárt, könyvtárilag
műveik sem hozzáférhetők, méltón n e m is dolgozta fel teljesítményü-
ket az irodalom (a pontosság kedvéért: a m a g u n k irodalma, amit mi
művelünk). Az elvégzetlenség lassan olyan teherként kezd nehezedni
ránk, amit annak a kimondatlanul is kemény v á d n a k a vállalása nél-
kül, hogy a múlttal felelőtlenül sáfárkodunk, mert csakis a mát hab-
zsoljuk fel, hiszen rövidlátóan kizárólag a m á n a k élünk, m á r aligha
határolhat el magától akár tudománypolitika, akár programfinanszí-
rozás - s persze n e m pöccintheti le magáról az a több tucatnyi
szakember sem, aki az állami költségvetés terhére oktatóként vagy
kutatóként napjaink magyar jogelméletét hivatásszerűen műveli.
N e m lehetünk büszkék arra a módra sem, ahogyan állítólagos kö-
zép-európaiságunk tudatára ébredtünk volna már. A szocializmus
idejének elmúltával ma m á r inkább egyfajta kétségkívül pozitív,
múltbeli utópiaként emlékezhetünk csupán arra a kényszerű együtt-
működésre, amit a szovjet szatellita birodalombeli szocialista
társországokkal az elmúlt évtizedekben kooperáció gyanánt folytat-
tunk. Hangsúlyozom a pozitív kicsengést, mert noha felülről elrendelt
volt, mesterkélt, tudományos színvonalat blokkoló és leginkább a
közvetlenül moszkovita ellenőrzést szolgáló - mégis, magában foglal-
ta annak gondolatát, hogy legalább a jelenidejű alkotóknak tudniok
kell egymásról. Ezen túl versenyszellemet keltett, a magyarok eseté-
ben valamiféle erkölcsi többletfelelősség vállalásával, nevezetesen,
hogy saját hitelesítendő MARXizmusunkon keresztül engedjük beléjük
beáramoltatni legalább a belénk már beáramlott nyugati teoretikus

49
Lásd a 55. jegyzetet.
felismeréseket, s ezáltal segítsünk azokon az országokon, amelyeket a
magunkénál is siralmasabb helyzetűnek véltünk. Valóban, különösen
Moszkvába és Kelet-Berlinbe nem csekély mértékben Budapesten ke-
resztül vezettek a nyugati-keleti intellektuális áramok, s legalább arra
jó volt ez a tudatosan s büszkén vállalt szerep, hogy köztes helyze-
tünkre, sajátos pozíciónkra, nyugatias ízű és igényességű reflexióink-
nak egy keletről intézményesített közegben történő tükröztetésére rá-
ébresszen, saját problémalátást és problémaérzékenységet kialakítson.
Mára persze ez a világ már a kelletén túl is szétszakadt, s - még legki-
válóbb személyes példákat tekintve is - jobbára atomizált, magános
egyedek küzdenek jelentéktelenségük tudatában vagy félelmében a
nyugat-európai és az amerikai szellemi központokból felcsipegethető
morzsák kiváltságos hazacipeléséért. Holott úgy tetszik, hogy jogi
gondolkodásunk - s persze benne jogi bölcselkedésünk is - sokkal kö-
zösebb sorsbéli társainkkal szerte az egész közép- és kelet-európai tér-
ségben, semmint tudatosítanánk ezt. Szentpétervártól Mariborig, Var-
sótól Tiranáig és Kolozsvártól Odesszáig valamiféle közös indíttatások
és meghatározottságok (a közép- és kelet-európai politikai adottságok,
a római s a bizánci hagyomány jogcsaládokat is különválasztó eltéré-
sei ellenére is) sokkal inkább kitapinthatók (s ráadásul ezek - ámde
csakis ezek - inkább és határozottabban rendszerszerűen s egymást
erősítő jegyekként jelennek meg), mint azok a véletlenszerűségek,
amik egy-egy alkotónak a személyes élet esetlegességei mentén ala-
kult szakmai és eszmei kapcsolati történetében (pl. Sir HENRY MAINE
hatása nálunk, LEO PETRAZSICKIJé a lengyeleknél; MOÓR GYULA és
HORVÁTH BARNA eltérő nemzetközi barátkozásai; vagy egyetlen or-
szágon s úgyszólván szomszédságon belül a pécsi jogakadémiáról,
majd a pesti egyetemről tótként elszármazott VOJTECH TUKA és a
morva FRANTISEK WEYR külön irányú intellektualitása) kitapinthatók.
Úgyszólván semmi sem történt mindmáig ezen a területen - s mind-
ebben aligha mentegetheti egy magyar kezdeményezés hiányát, hogy
közelmúltunkban is a szocialista együttműködés az ideológiai
gleichschaltolást, n e m pedig a szocializmus előtti múlt térségi kapcso-
latrendszerének feltárását, regionális közösségtudatának ápolását
szolgálta, vagy hogy ilyen kezdeményezések még nálunk is kevésbé
indultak különféle szomszédainknál.
Figyelemreméltó új indításnak már csak a regionális sajátosságok
terén leginkább a jogállamisággal összefüggő, valamint az államelmé-
leti, továbbá az alkotmánybölcseleti problematikát érzem. Ezek azok,
amelyek nyilvánvalóan külföldi ösztönzésből külső eszmei hatásra,
utóbb azonban politikai érdektől is nyomatékosított befolyásra indul-
tak - a nemzetközi szellemi és politikai erőtérben viszont (leginkább
lehetségesen, ám részben már megvalósultan is) képesnek bizonyultak
valami újnak - mert saját európai fertályunkon megfogalmazódó sajá-
tos gondnak - a teoretikusan tükröztetett felmutatására. Mindenek-
előtt a mai angol-amerikai common law szellemiségnek egy kontinen-
tális európai civil law hagyomány közegében történő felbukkanására s
számottevő erőnyerésére kell gondolnunk. Ez egyfelől a jogállami
eszményben vetette fel a bírói döntésre bocsátás é s / v a g y törvényi
szabályozás dilemmáját, másfelől a bírói érvelésben a szabályalkal-
mazást az elv függvényévé tette, harmadfelől pedig hallatlan mérték-
ben kiszélesítette elsődlegesen nyugat-európai irányú teoretikus tájé-
kozódásunk lehetőségeit. Gondolnunk kell azonban ezen belül arra is,
hogy a szocializmus (s vele egy alapvetően moszkovita inspiráció ha-
tására fogant szellemiség) fél évszázados jelenléte után az európai
kontinentális jogcsaládhoz történő kapcsolódásunk - intézményi fej-
lődésünkben s a reális élettől formált gondolkodásunkban egyaránt -
valahol a századunk közepe táján megrekedt, s a jogcsaládok térképén
a nyugat-európai fejleményekhez képest mindez (a N é m e t Demokra-
tikus Köztársaságtól Ukrajnáig terjedően) egy n e m csekély mértékben
atavisztikus és archaikus ős-állapot képét mutatja. Választott né-
zőpontunktól függ, hogy ezt csupán kárhoztatjuk-e (s politikai és er-
kölcsi lényekként nyilván elsődlegesen most ez a dolgunk), vagy in-
kább általános eszmetörténeti tanulságként egyszersmind tudatosít-
juk, hogy (miután múltunkon nem változtathatván be kell látnunk: ez
és ilyen az adottságunk) mindez érdekes, markánsan újszerű, sőt eset-
leg éppen ezért (egy majdani jövő perspektívájából bölcsen visszate-
kintve) egyenesen előnyös konfigurációk, gondolati találkozások, ha-
gyományközi megtermékenyülések forrásává is válhat. Mert az, aki
biztos, kellően gazdag, az otthon biztonságát is nyújtó háttérrel ren-
delkezik, jó eséllyel bír arra, hogy még a stratégiai visszavonulást is
előnyére változtathassa egy anabázis biztos tudásával.
Mindezeken belül legsajátabb szerep számunkra országunkban s
régiónkban egyaránt a jogállami átalakulás körében adódik. 5 0 Vajon
egyszerűen mások rutinját kell-e követnünk? Egyetemes gyógyír egy-

50
Kulcsár Kálmán Két világ között (Budapest 1994). Átfogóan lásd a szerzőtől
Jogállami átmenetünk Paradoxonok, dilemmák, feloldatlan kérdések (Budapest:
[AKAPrint] 1998) 234 o. [A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtu-
dományi Karának könyvei 5].
szer s mindenkorra kitalálásáról és kész receptként puszta végrehajtá-
sáról van-e szó, olyan mintáról, amely minden körülmények között
ugyanazon kívánatos eredményhez vezet el? Vagy inkább sajátos tör-
ténelmi tapasztalatról, emberi erőfeszítésről, ami itt vagy ott bevált, s
ha úgy látjuk, hogy valahol hosszú időn keresztül életképesnek mu-
tatkozott, ú g y mindez legfeljebb csak azt bizonyíthatja, hogy állandó-
sult feltételek közt fejthette ki hatását? Á m esetleg más körülmények
közt eltérő tapasztalat eltérő eszközrendszert fejlesztett volna ki és
eredeztetett volna meg? Vagyis legfennköltebb eszményeink is puszta
partikularitások, amik kizárólag adott környezetben bizonyulhatnak
eszményinek? És egyáltalán: mennyire kodifikáltak az emberi
élethelyzetek, egyéni s társadalmi szinten egyaránt? Várható-e, hogy
éppen a jogállami átalakulás és éppen egy keleti despotizmusban fo-
gant proletárdiktatúra fél évszázados uralma és a lelkeket, beidegző-
déseket, legféltettebb eszményeket is károsító rombolása után mindez
majd olyan helyzeteket fog felidézni, amiknek a legcélravezetőbb
megoldásai évszázadokkal korábban ezer kilométerekkel odébb lé-
nyegében más kultúrában formálódott fejlemények n y o m á n valaha
valakik által leszűrt rutinból egyenesen következnek? Mit jelent tehát
bármiféle eszmény, elv vagy értékelés számunkra való értelmességé-
nek és érvényességének a társadalmi előfeltételrendszere? Mit jelent a
történetiségnek a MARXizmusból jól ismert elve, mely bármely ideá-
b a n egy partikuláris kihívás válaszát látta csupán, ami kizárólag adott
történelmi környezetben kínál számunkra feleletet?
Mennyire univerzalizálhatók egyáltalán az elvek? Mennyire kezel-
hetők abszolút m ó d o n , kategorikus m ó d o n felfogott kategóriákként?
Vagy n e m inkább eleve arról van-e szó, hogy ö n m a g u k b a n csupán
részjellegű nézőpontokat és megfontolásokat szoktunk - olykor illeté-
kességi körükön belül, olykor azonban eredeti illetékességükön túl -
érvényesíteni? N e m kellene-e minden területen jobban ügyelnünk eu-
rópai hagyományainkból a legnagyszerűbb középkori erény, jelesül a
mértékletesség és kiegyensúlyozottság érvényesülésére? N e m arról
kell-e inkább beszélnünk, hogy a kategorikus abszolutizálás minde-
nütt és m i n d e n feltételek közt túlhajtást eredményez, ezért könnyen
saját ellentétébe csaphat át, amiként ez KOHLHAAS MIHÁLY igaz-
sághajszolásával is előfordult, n e m véve tudomást az ősi bölcsesség-
ről, mely szerint summum ius, summa iniuria? N e m inkább egyaránt
figyelemre érdemes, á m türelmetlen vagy kizárólagos érvényesítésük
esetében pusztán egyoldalúságot, igazságtalanságot, konfliktust
eredményező nézőpontok, érdekek és értékek m é r l e g e l é s ében s
lehető k i e g y e n s ú l y o z o z á s ában rejlik az igazság szolgáltatá-
sának művészete?
Kínzóan égető, megválaszolást sürgető kérdések ezek, amiket ér-
dekelt pártcsoportosulások és ezek mentén hallgatólagosan alakuló
időleges t u d o m á n y o s többségek sem itthon, 51 sem a nagyvilágban ép-
pen a sorsdöntő és stílusformáló években n e m kívántak meghallani. 5 2
Mára azonban kitűnt, hogy az, amire nyugati konjunkturális műhe-
lyek tranzitológia néven már rávetették magukat, valóban kitüntetett
fontosságú paradigmatikus terület, amiről mintha é p p e n saját akadé-
miánknak, saját egyetemeinknek, saját régiónknak n e m lenne semmi-
féle mondani- vagy hozzátenni valója. Pedig a mai napig is változat-
lanul fősodorként érzékelhető s a problémákat nyugati (európai és
amerikai) jogállamisági r u t i n válaszokba fojtó áramlatokkal szem-
ben ma már egyre inkább - s egyfelől a dél-amerikai és afrikai dikta-
túrából történő átmenetek nehéz tapasztalataitól s megoldatlanságai-
tól, másfelől az oroszországi átalakulásba vetett álmoknak m é r v a d ó
ötletgazdák és beavatkozó finanszírozók pénzügyi bukásban is kifeje-
ződő csődjétől szintén támogatottan - a hangos tűnődés, nyíltabb
problémaérzékelés, sőt valamiféle újszerű s a problémához
alkalmazott válaszok kicsiholásának igénye is felszínre
bukkan. 5 3

4. Nyugati trendek és regionális szerepek

Mintha valamiféle d ü h ö d t új felvilágosító hullám járná át az emberi-

séget az új évezred küszöbén: türelmetlen, kizárólagosító, primitivi-
záló izmusok tobzódnak környezetünkben és próbálnak elszakítani
józan eszünktől, hogy híveik sorába toborozhassanak bennünket. Ak-

51
Bragyova András A z igazságtétel legalitása' Magyar Tudomány XXXVII
(1992) 2,143-156. o.; Samu Mihály 'Az igazságtétel jogelméleti vonatkozásai' Ma-
gyar Jog XL (1994) 6, 332-339. o.; Szabó Miklós 'The »Rule of Law« and the
»Socialist Legality«' Sect. jur. et pol. 1994/1-13,195-206. o.; Szilágyi Péter 'Elévü-
lés, visszaható hatály, alkotmányosság' Magyar Jog XXXVIII (1992) 6,. 338-339. o.
52
Kivételként lásd a joggyakorlat elvi állásfoglalásaiból Igazságtétel jogállam-
ban Német és cseh dokumentumok (Budapest: [Osiris] 1995) 241 o. [A Windsor
Klub könyvei I].
53
Pl. Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben szerk. Varga Csaba (Bu-
dapest: [AkaPrint] 1998) 122 o. [A Windsor Klub könyvei II], bővített változata a
„Jogfilozófiák"sorozatban előkészület alatt.
ciók zajlanak, leleplezések történnek, mozgósítások hallatszanak, és -
számunkra éppen meglepően - mintha keletről nyugatra helyeződne
át a m i n d e n n a p o k forradalmiasításának (nékünk m á r fárasztóan baná-
lis, mert m i n d a n n y i u n k tapasztalatában megbukott) szelleme. Kritikai
jogi tanulmányok s kritikai kriminológia, feminizmus s environmenta-
lizmus, alapjogiság és jogi modernizáció - rengeteg harsány hívószó,
á m csekély teljesítmény mögötte, s a hangoskodás is mintha inkább
belső kiüresedést jelezne. Új nekirugaszkodások a részletekben, amik
aztán a szakmai viták súlypontjainak irányítottságában tényleg évti-
zedeket átfogóan paradigmatikussá lesznek. RONALD M. DWORKIN
fegyelmezettségében is szellemes stílusában elemzései mélységével
bámulatba ejti az angol-amerikai világot, s hamarosan kontinenseken
keresztül az egész szakma a teoretizálás új magaslatai megvitatásának
résztvevőjévé válik. A kritikák méltó szinten kísérelnek meg ellenvá-
laszokat, á m annak felismerése valamiképpen elsikkad, hogy e kétség
kívül nagyszabású teljesítmény n e m posztmodernitásunk univerzális
érvényességű jogfilozófiai alapvetése, h a n e m voltaképpen csupán fo-
galmi formába öltöztetése azon előfeltevéseknek, amik az angol-
amerikai jogi kultúrában a liberális bírói diskurzust lehetővé és védhe-
t ő v é t e s z i k . AULIS AARNIO, ROBERT ALEXY é s ALEKSANDER PECZENIK
pedig talpára állítják az önmagára hivatkozó diskurzus önvezérelt
fegyelmétől elbitangolt jogi gondolkodást az európai kontinensen,
látszólag új teoretizálási irányt szabva meg ezzel, miközben csupán
nagyobb formális kidolgozottsággal, de sterilebben, kevesebb intui-
tív belátással annak halovány visszfénye képződik újra pusztán,
amit CHAÏM PERELMAN negyed évszázaddal ezelőtt m á r oly részle-
tesen és felszabadító filozófiai igényességgel kimutatott. PERELMAN
nagy tette volt, hogy a bármilyen folyamatokat formalizált struktú-
rákra visszavezetők kíméletlenségével szemben kimutatta: az ember
n e m rabja, de megfogalmazója minden logikának, tehát n e m kezét
köti gúzsba, inkább akaratelhatározását közelíti már ismert minták-
hoz. Mindebben viszont az az új és valóban előremutató, ami az
autopoietikus rendszerelméleti rekonstrukciónak n e m szociológiai-
társadalomelméleti változatából, h a n e m az ismeretelméleti leírás
lételméleti megfogalmazásából derült ki. Ez pedig annak egyértelmű
felismerése, hogy társadalmi cselekvő és racionalizáló gyakorlatunk
kommunikációsán kötött, hiszen konvencionalizálások tömegétől fel-
tételezett, s ebből adódóan társadalmi fogódzóink sem dolgok fetisizá-
lásában rejlhetnek, h a n e m kizárólag tapasztalatunkban - vagyis hi-
tünkben és bizalmunkban a társadalmi gyakorlatnak a mindenkori
reprodukciót biztosító folytonossága iránt. A jog t u d o m á n y á b a n ez a
felismerés új igényességet teremtett a nyelvi elemzés irányában. 5 4
Egyúttal egy olyan jövendő teoretizálás irányában látszik nyitni,
amelyben a nyelvi jelentésközvetítésnek és társadalmi közegének a
vizsgálata n e m szorítkozik majd a pusztán szemantikaira és logikai-
ra, 55 h a n e m egy új hermeneutikai heurisztikában egyszersmind on-
tológiai megfogalmazást is nyer, mint az ember valóságos gyakorla-
tának a valóságosan lezajló meghatározás saját közegében történő le-
írása.
Hazai jogtudományunk megindult ezen az úton. Remélhető, hogy
a szocialista ideológiai többletterhek emléke még számos időn keresz-
tül elég nyomasztó marad ahhoz, hogy visszatartson bárkit is az ismét
divatba jött újfajta leegyszerűsítésektől, kizárólagosításoktól, egyté-
nyezős magyarázatoktól, visszavezetésektől, valamely kiválasztott
módszertani meglátásra vagy vizsgálódási eljárásra épülő - s véghatá-
sában ezért önámító - világmagyarázatoktól. A MARXizmus a hazai
elméleti jogi gondolkodásban azért maradt egyáltalán élhető, mert
egyfajta gondolati igényességet sikerrel kifejlesztett. Mindez éppen az
összetett és differenciált magyarázatok, a történelemfilozófiai tágassá-
gú és lételméleti-társadalomelméleti megalapozású válaszadások irán-
ti előszeretetben fejeződött ki. A pusztán „applikáló" jellegű tudomá-
nyos magatartás éppen az egyébkénti túlideologizálás légkörében és
gyakori velejárójaként rossz emlékűvé vált. Minden okunk megvan
ezért reményleni azt, hogy az összetettség vállalásának tisztelete meg-
marad.
Aggasztónak leginkább azt érzem, hogy egyfajta fogyasztói menta-
litás megjelent, sőt uralkodóvá vált a szellemi tevékenységek területén

54
A „Jogfilozófiák" sorozatban Jog és nyelv szerk. Szabó Miklós & Varga Csa-
ba (Budapest: [Books-in-Print] 1999) vi + 270 o. [Jogfilozófiák].
55
Elsősorban Solt Kornél 'A normakollíziók' Állam- és Jogtudomány 33 (1992)
1-4, 225-238. o. és 'Az idő a jogban, a jog az időben' Állam- és Jogtudomány 35
(1994) 1-2, 113-123. o., valamint összegzésként Jogi logika 1 - 2 (Budapest 1996) és
Valóság és jog (Miskolc: Bíbor Kiadó 1997) 156 o. [Prudentia Iuris 10]; valamint
Béndek Péter 'The Logic of Legal Normativism and the Rule of Law' in Dual
Images Multiculturalism in Two Sides of the Atlantic, ed. Kálmán Kulcsár &
Dennis Szabó (Budapest: Institute of Political Science of the Hungarian Academy
of Sciences 1996), 208-215. o. A formalizmus hagyományával szemben a
konvencionalizált praxis társadalmi-hermeneutikai meghatározó szerepét hang-
súlyozza a jelen szerző in 'A jogi normaalkalmazás természete' Állam- és Jogtudo-
mány 33 (1992) 1-4, 55-92. o.
is. Éppen ezért s é p p e körben érdemes emlékeztetnem annak kérdé-
sére, vajon a szocializmus évtizedei alatt az önzetlen tudományműve-
lésnek SZABÓ IMRE akadémikus, úgyszólván a teljes időszakon keresz-
tül egyeduralkodó (s ezzel akadémiai jogtudományosságot teremtő)
igazgató által a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudo-
mányi Intézetében meghonosított stílusa vajon mire is buzdított. Nos,
az általa mintaadóvá megtett tudományos magatartás mindenekelőtt
állandó könyvtári búvárkodásra, m i n d e n n e m ű hazai és külföldi kiad-
ványok - régi és újdonságként hozzáférhető könyvek, szűkebben és
tágabban szakmai folyóiratok és egyéb sorozatok - folyamatos tanul-
mányozására, bárhol zajlott tudományos rendezvények - hazai ese-
mények s nemzetközi konferenciák - n y o m o n követésére (s azokon az
aktív részvétel kezdeményezésére), határokat n e m ismerő kapcso-
lattartásra és szakmai barátságok gondozására, n e m szűnően párhu-
zamosan könyvméretű publikációkban és tanulmányokban, folyóirati
írásokban egyaránt testet öltő kutatómunkára épült. Egyfelől tehát
megjelent benne az az igény, hogy ne csak külső vagy karrier-érdek-
ből célzottan (leginkább tudományos minősítést pályázva) történjenek
kutatások, h a n e m életformaként állandósult folyamatot - s ebben
megszakítatlan készenlétet s egyben életmódot - képezzenek, amiből
majd alkalmilag válhatnak ki természetszerűleg célzottan is felhasz-
nálható eredmények, amik történetesen majd minősítésre is érdemesí-
tenek; maga a tudományművelés azonban n e m tűr meg tetszőlegessé-
get: vagy életforma, mely esetben megszakítás nélkülinek kell lennie,
vagy viszont egyszerű alkalmi csiperészés, ü r ü g y a haszonszerzésre
csupán, mely utóbbi esetnek aligha van szerves köze a tudomány
éthoszához. Másfelől hangsúlyozottan magában foglalta a vonatkozó
jogirodalom és tágabb szakmai irodalom gondozását is: bibliográfiai
számontartást, hazai kortárs eredmények azonnali kritikai reflektálta-
tását, és korántsem utolsósorban bármiféle figyelemre érdemes nem-
zetközi újdonságról (könyvről, fontos tanulmányról, külföldi tudo-
mányos eseményről) történő folyamatos tudósítást - beleértve mind-
ebbe egyik oldalról a kritikai értékelést, másik oldalról érdemi ismer-
tetéssel a hazai gondolkodásban történő meghonosítás elősegítését. 56
Tudjuk ugyan, hogy az egyetemek n e m feltétlenül követték e példát.

56
Pl. a pályakezdés másfél évtizedének [1966-19801 terméséből Varga Csaba
Jogi elméletek, jogi kultúrák Kritikák, ismertetések a jogfilozófia és az összehasonlí-
tó jog köréből (Budapest: ELTE „Összehasonlító jogi kultúrák" projektum 1994)
xix + 503 o. [Jogfilozófiák].
(Tudományos potenciáljukon egyébként máig hatolóan érződik ez.
Hiszen még esetenként tehetséggel megáldott életutakon is lemérhe-
tő akár évtizedek távolából, vajon segített-e nékik egyáltalán tudo-
mányos műhely és iskolateremtő egyéniség a felkészülés éveiben.)
Mégis, egy a fontos: a példa létezett, fennállott, és ennek megfele-
lően állandó figyelmeztetőként mértéket jelölt. Hatása tehát - akár ha
korlátozottan is - kisugározhatott. Manapság rosszabb lehet a ked-
vünk. A fenti példa helyett éppenséggel n e m ritkán kisszerű helyez-
kedések töltik be a teret, s kiváltképpeni szorgalommal fogyasztják az
ú g y m o n d t u d o m á n y n a k szentelt (s a súlyában egyre kevésbé el-
hanyagolható volumenű) közpénzeket. Miközben csalódás éri azt, ki
visszatér ifjabb kori gyakorlatához, mert mára könyvtárakat jobbá-
ra csak hallgatók használnak; akár könyvméretben publikált tudo-
mányos eredmények is jó eséllyel teljességgel visszhangtalanok ma-
radnak; sokan éveket tölthetnek el az oktatási gyakorlatban vagy
egyenesen kutatóként anélkül, hogy bármiféle érdemi m ó d o n művel-
nék vagy művelték volna valaha is a tudományokat; összegezve hát:
hacsak a legrövidebb időn belül kecsegtető anyagi érdek n e m ránt ki
valakit lázas semmittevéséből, legfeljebb élősködni fog a tudomány-
ból az, kinek pedig gondozása s fejlesztése lenne a státusz szerinti hi-
vatása.
Pedig intézményeink (így a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia
Jogtudományi Intézete is) békében fennmaradtak; jogelméletet kötele-
ző tárgyként okító egyetemeink és főiskoláink számban és program-
ban egyaránt megszaporodtak; a rendelkezésre álló publikációs fóru-
mok és programfinanszírozási lehetőségek pedig egyenesen megsoka-
sodtak. Épp a mai helyzetre vetítve ironikus, hogy pontosan mára,
amikorra a fenti látleletet felvetítjük, az akár pályakezdőket is hierar-
chikus függés nélkül megillető egyéni kezdeményezésnek az esélyei
eddig hallatlan mértékben tágassá váltak. 57

57
Egyszersmind figyelemre méltó, hogy a közös fellépés fórumai fennmarad-
tak, lásd pl. a megjelentek közül Verfassungsstaat, Stabilität und Variabilität des
Rechts im modernen Rechtssystem Internationales Symposium der Budapester
Juristischen Fakultät, hrsg. Werner Krawietz, Mihály Samu, Péter Szilágyi (Berlin:
Duncker & Humblot) [Rechtstheorie 26 (1995) 3, Sonderheft Ungarn] 247 o. és On
Different Legal Cultures, Pre-Modern and Modern States, and the Transition to the Rule
of Law in Western and Eastern Europe hrsg. Werner Krawietz «Sc Csaba Varga (Ber-
lin: Duncker & Humblot [2003]) xi + 139-531. o. [Rechtstheorie 33 (2002) 2-4: II.
Sonderheft Ungarn].
 Tudatára ébredhetünk hát annak, hogy miközben az új helyzetek
nyilvánvalóan új válaszadási módokat (felismeréseket és alkalmazko-
dásokat) követelnek, a rendszerváltozás folyamatában immár eltöltött
évtized n e m feltétlenül mutatott fel annyi sikert, rugalmasságot, lele-
ményességet, sőt társadalmilag átérzett felelősséget, mint amennyi - a
mánkból visszatekintve immár felismerhetően - megtestesült az idáig
vezető s ezt egyáltalán lehetővé tevő, de legalábbis megkönnyítő hosz-
szú erjedésben. Mindez viszont vállalandó feladatra utal, s látlelet fel-
vételének szükségességére, melyben a t u d o m á n y n a k nemcsak önma-
gával kell szembesülnie, de éthoszát, hivatását, lehetőségeit is folyvást
újra kell fogalmaznia.
JOGÁLLAMI ÁTMENET
MEGVALÓSULATLANUL MEGVALÓSULT, VAGY
MEGVALÓSULTAN MEGVALÓSULATLAN
JOGÁLLAM?*

„ M a g y a r o r s z á g polgári t á r s a d a l m á b a n helyre kell állítanunk a közös-

ségi értékek becsületét.
Az e m b e r t megillető jogok teljessége és sérthetetlensége e z r e d v é g i tár-
s a d a l m u n k b a n s e m homályosíthatja el a p o l g á r n a k a közösség irányá-
b a n fennálló erkölcsi kötelezettségei, állampolgári kötelességei és jogi
kötelmei iránti tiszteletét s ezek m a r a d é k t a l a n teljesítését.
A jog értékének, a tudatosított játékszabályoknak a társadalmi cselek-
vést, a g a z d a s á g i tevékenységet és a magánéletet e g y a r á n t át kell hat-
nia.
Jogokra az ö n k é n y ellen, jogos sérelmeink orvoslása és megelőzése ér-
d e k é b e n kell h i v a t k o z n u n k , n e m p e d i g azért, h o g y m á s o k a t erőfölény-
nyel letiporjunk, helyzetét kihasználjuk, v a g y a jogi gépezet gátlástalan
mozgatásával kizárólag saját önös hatalmi v a g y anyagi pozícióinkat
erősítsük.
Az ország b e r e n d e z k e d é s é b e n olyan jogi szellemnek kell u r a l o m r a jut-
nia és olyan jogi m e c h a n i z m u s o k n a k kell érvényesülnie, a m e l y e k lehe-
tővé teszik és elősegítik a tisztesség, a szabálykövetés természetes ju-
talmazását.
El kell é r n ü n k , h o g y honfitársaink becsületes többsége s z á m á r a orszá-
g u n k az otthonosság érzetét keltve valóban h o n u l szolgálhasson.
A polgári erény tiszteli a jogrendet, gyámolítja az elesettet, türelmes és
rokonszenvvel viseltetik a személyes kibontakozás és önmegvalósítás
különféle f o r m á i iránt, d e múltját, jelenét és jövőjét, h a g y o m á n y a i t és

* 'Milyen a jog egy felelősen politizáló kormányzat alatt? Kérdések Dávid Ibo-
lya miniszter asszonyhoz' [A Professzorok Batthyány Köre ülésének előkészíté-
séhez, 2002januárjában] [sokszorosított kézirat], elsőként a fenti cím alatt in ítélet
[A PPKE JAK lapja] III (2000. március 24.) 3, 10-13. o. és Magyar Nemzet (2000.
április 8. szombat), 8. o.
szokásait, bevált tapasztalatait és generációk megélt emlékét nem kí-
vánja feláldozni sem percéletű divattermékek, sem igénytelen s fede-
zetlen ötletek, társadalmat megosztó vagy a közösséget összekötő szá-
lakat bomlasztó egyéni vagy csoportos kezdeményezések kedvéért.
Természetesnek érzi, hogy mások és eltérő magatartásformák iránt
egyaránt nyíltnak mutatkozzék, de korántsem azért, hogy önazonossá-
ga megőrzésére irányuló természetes jogát ezáltal a legcsekélyebb mér-
tékben is korlátozza.
Olyan reformokat támogat tehát, amelyek a társadalom alapvető szö-
vetét nem veszélyeztetik, s különböző elvek, elvies magatartásformák
köpenyébe bújva valójában nem a joghézagok közötti ügyeskedést, jogi
fórumokon esetleg nehezen támadható szélhámosságot, a közösséget
javaitól megfosztó erkölcstelen haszonszerzést, hanem közös felelőssé-
gű jövőnk közös építését segítik elő.
Tudva ezért, hogy bár jognak és erkölcsnek egymástól különválasztott
területeken nyilvánul meg az elsődleges felelőssége, egyikük sem arra
való, hogy a másikkal szemben kijátszhassák.
A jogállamiság nem cinikus, önérdekre korlátozott s a közjó nyílt ar-
culcsapásától önmagát legfeljebb fogcsikorgatva visszatartó magánpá-
lyák sokaságán, hanem a közös érdek és együttműködés éthoszától át-
itatott társadalmi szolidaritás vállalásán nyugszik.
Nem épülhet ezért erkölcsileg elviselhetetlen vagy igazolhatatlan ala-
pokra, nem is szolgálhat a társadalmi többség által erkölcsileg vissza-
tetszőnek vagy elfogadhatatlannak tetsző célokat.
A szabadság nem anarchia, nem is arra való, hogy zsigeri tetszések
gátlástalan kielégüléséhez szabadosságot biztosítson.
A szabadság is rendre és rendben épül, csakúgy, mint az emberi mél-
tóság.
Azokban a finom egyensúlyokban, amelyeken a társadalmi rend nyug-
szik, nem homályosodhat el a közérdek biztosításának, a közbiztonság
megteremtésének, a közrend fenntartásának, az intézményes keretek
világos szabályozottságának és működésük előreláthatóságának jogos
kívánalma.
A jogoknak nem a közjó és közérdek ellenében, szétzúzásuk vagy sem-
mibevételük árán, hanem velük egységben, a közrend magasabbrendű
szolgálatában és érvényesítésében kell megvalósulniok.
A rossz okozója és áldozata közötti különbség nem mosódhat el.
A jogi eljárás technikalitása, a szociális gondoskodás általános kiter-
jesztése nem szolgálhat ürügyül ahhoz, hogy egyéni és közösségi sor-
sok alakulásában kinek-kinek személyes felelősségéről immár teljes-
séggel elfeledkezzünk.
Közös cél, társadalmat átfogó keretek, jognak és erkölcsnek egymást
segítő kölcsönhatása, szerves fejlődésben megmutatkozó biztonság,
 előreláthatóság és kiszámíthatóság, a személyes kezdeményezés báto-
rításának és a közjó éthoszának a közös értékek rendjén n y u g v ó har-
móniája - mindez gyámolítást érdemel, mert a társadalomban szuny-
n y a d ó erőket csakis ez szabadíthatja fel, ez mozdíthatja ki népünket le-
targiájából.
A sikeresnek bizonyult nemzetek elődeiktől ezt örökölték, s minde-
nekelőtt az ennek folytatására vagy felépítésére irányuló készségüknek
köszönhetik szerencséjüket.
A magyar történelem is ezt tanítja, s időben leginkább közel eső pél-
dákként a gazdasági világválság utáni konszolidációban, a második vi-
lágháború utáni anyagi és szellemi újjáépülésben, '56 fényes napjaiban
is a kivívott társadalmi harmóniát, társadalmi kibontakozásunk megfe-
szített munkával elért erejét nem csekély mértékben ennek köszönhet-
jük."

A fenti sorokat 1997 októberében vetettem papírra, egy jogász gondo-

lataiként, hogy hangot adjak a Professzorok Batthyány Köre tagjait fog-
lalkoztató gondoknak, amik végül 1997. december 1-én bocsáttattak
egységes formában a köz elé, mint Nyilatkozat a felelős politizálásról és
kormányzásról. Ebben egyebek közt az alábbiak olvashatók:

„Osztjuk a liberális parlamenti demokrácia alapelveit. Azt azonban,

hogy az egyén szabadságának csak egy másik egyén szabadsága szab
korlátot, csak olyan társadalomra tartjuk mérvadónak, amelyben az
egyének túlnyomó többsége egy hagyományos kötelesség-etikát követ.
A társadalmi berendezkedésben az egyéni szabadság kiteljesítése mel-
lett egyenrangú vezérelvnek kell elfogadni azt, hogy a társadalom kö-
zösségi hagyományait ápolni kell.
Magyarország polgári társadalmában helyre kell állítani a közjó becsü-
letét. Az egyéni jogok sérthetetlensége n e m homályosíthatja el, hogy a
polgárnak erkölcsi és jogi kötelezettségei vannak a közösséggel szem-
ben. Olyan szellemnek kell érvényesülnie, amelyben a törvény megtar-
tása természetes, és a tisztességes többségnek a jog - s n e m az erő -
nyújt biztonságot.
A korrupció, a rendkívüli arányú »fekete« és »szürke« gazdaság, a bű-
nözés és a társadalom közönye veszélyezteti a jogrendet. A korrupció-
ra a törvény n e m sújt le, a kormány tehetetlen a bűnözéssel szemben, s
ki vagyunk szolgáltatva hazai és külföldi banditáknak.
A magyar polgár rendet és biztonságot akar: a polgári egyenlőség
rendjét. Közérdeket szolgáló kormányt akarunk, erős, szabálytartó
rendőrséget, gyorsabban m ű k ö d ő igazságszolgáltatást, a maffiák föl-
számolását. Követeljük a köztulajdon és a közpénzek kisajátítóinak
törvényes elszámoltatását, az osztogatók felelősségre vonását."
Bő két év telt el azóta. Akkoriban már küszöbön álltak a választások, s
a hivatalbalépő polgári kormányzat megbízatása egyik felét úgyszól-
ván már kitöltötte. Nos, miként állunk ma e gondokkal? Sikerült-e
megoldásuk? Sikerülhet-e egyáltalán? Jogos várakozásokat fogalmaz-
tunk-e ekkoriban meg, vagy utópizmusba sodortak a vágyaink ben-
nünket?
Akkori s mai kérdéseinket az ország egyik vezető politikusához in-
tézzük, ki az első rendszerváltoztató párt jelenlegi elnökeként, a kor-
mányzatban az igazságügyért felelős tárca vezetőjeként tán leginkább
hivatott arra, hogy gondolatainkkal szembesüljön, s ha helyénvaló,
osztozzék is aggodalmunkban. Gondolataink laikusak, polgári lé-
tünkből s közéleti érdeklődésünkből fakadnak. Kérjük ezért, hogy vá-
laszából se pártpolitika vagy kormányzati kompetencia csendüljön ki,
h a n e m kizárólag gondolkodói felelősség. Következzék hát néhány
kérdés!

Mi az értéke egy olyan alkotmányosságnak, demokratizmusnak, jogál-

lamiságnak, amit évtizeddel megalapozása után is társadalmi rendet-
lenség, erőforrások pocsékolása, országunk szegmentálódása, külső
erőknek kiszolgáltatása, jogos várakozások kielégítetlensége, erkölcs
és igazságosság évezredes értékeinek magasztos felsőbb elvre hivat-
kozó arculcsapása, ügyeskedő magánérdekeknek a jog résein sikerrel
behatoló, bomlasztó és közösséget félemlítő gátlástalan tobzódása kí-
sér?
Mi az értelme egy olyan alkotmányosságnak, demokratizmusnak,
jogállamiságnak, ami a rendért, erők és erőforrások koncentrációjáért,
közösségi kiegyenlítésért elsősorban felelős állam intézményeit tehe-
tetlenségre kárhoztatja, míg m i n d e n n e m ű egyéni és csoportdeviancia
előtt a globális falu új világának hírnökeként hajbókol kritikátlanul?
Hová vezet egy olyan jogi eszmény, mely önmagát fosztja meg
évezredes f u n d a m e n t u m á t ó l , óvakodik bármiféle értékvállalástól, er-
kölcsi nemesedésünk hagyományos erényeit arctalan tömegek reakci-
ói pillanatnyi függvényévé silányítja, a jogrendet pusztán eljárási
játéklehetőségekre szegényíti, s ezzel a jog új hősévé a hatalmas
állkapcsú és öklű, skrupulusoktól mentes, kíméletlen és fáradhatatlan,
bármely résbe befurakodva minden korábbi egyetértést szétzilálni ké-
pes jogprókátorokat avatja?
 Mikor érkezik el egy olyan alkotmányosság, demokratizmus, jogál-
lamiság ideje, mely elvont-egyetemes önkinyilatkoztatásain túl érzé-
kelni képes saját értelmessége kultúrantropológiai, történelmi, de-
mográfiai, szociológiai stb. előfeltételeit s azt az összetettséget, amely-
ben itt és most közvetítésre hivatott; érzékeny kapcsolódást mutat a
családokból és nemzetekből fonódó emberi társulások v é d e n d ő érté-
keivel; és kiegyensúlyozóan mérlegelni tud a mindenkor ismételten
újra feltámadó értékkonfliktusokban? Elképzelhető-e olyan alkotmá-
nyosság, demokratizmus, jogállamiság, melynek működésében n e m a
tisztesség válik védtelenné, de amit n e m is arra használnak, hogy teg-
napelőtti gyilkosokat, aljas verőlegényeket, tegnapi harácsolókat, bűn-
szövetkezetbe gyűlt országrablókat privilegizáljanak áldásaiból?
Lehet-e jogrendről beszélnünk ott, ahol elvont jogosultságra hivat-
kozva bárki vitathatja kötelességét, megtagadva teljesítését? Perspektí-
va-e számunkra a bennünk lakozó individuum önérvényesítéséből elő-
álló anarchia, amiben senki sem tartozik már adni, csupán kapni, mi-
közben a kötelesség nyűgétől felszabadult jogok tovább burjánzanak,
hiszen jogvédő buzgalmunk előállíthat absztrakt szavakból bármit, bár-
minek az ellenkezőjét is? Nem jogok és kötelmek érzékeny egyensúlyá-
ból áll elő a rend? Nem ellentételezéssel bővíthetjük vagy szűkíthetjük
bármelyiküket is? Nincs-e ára mindennek e földön? N e m másra terhe-
lem-e költségként, amit jogként magamat megilletőnek vélek?
Miben él az egyed, ha kipusztul mögüle a köz? Mivé degeneráló-
dik a jogrend, ha nincs mögötte közösség? Mi az egyénre szabható
mérték, ha nincs már jogunkban „közjó", „közérdek", „közrend",
„közbiztonság", „közerkölcs" - semmi, ami keretül szolgálhatna?
Küzdhetünk-e kollektív jogalanyiság elfogadtatásáért nemzetközileg,
ha itthon a közjavak felszámolásában járunk elöl?
Mivé aljasult az ember jogainak magasztos eszménye, ha százmil-
liónyi ártatlan mártíriumát kettős mércék aljas cinizmusával kezeli,
miközben közösségbomlasztó agresszivitásoknak válik szószólójává?
Jogvédelem-e az, ami konkrét helyzetek jogszerű megoldását lehetet-
leníti? Jogvédelem-e a jóravalóság hiányának, tehetetlenségnek, para-
zita vagy bűnöző életmódnak szentesítése - a mindenkori szomszéd-
ság kárára és költségére? Jogvédelem-e a másokra hárító beavatkozás,
ha beavatkozói felelősséggel nem párosul? Kinek a jogát védjük volta-
képpen, ha felvilágosult buzgalmunkban áldozatnak a bűnözővel,
rend védőnek a jogsértővel, büntetésvégrehaj tónak a börtöntöltelékkel
szembeni küzdelmét egy sportmérkőzés tetszőleges szerepei játszásá-
nak álszent pártatlanságával szemléljük?
 Dicsőítenünk kell-e az éppen fennállót? Jogállapotaink egyben
szükségképpeniek, változhatatlanok is? Miért nem látjuk világosan,
hogy melyik politikai erő milyen eszményt tart szem előtt?
Politikai és kormányzati programként miért nincsenek állandóan
bővülő és gondozott gyűjtemények gyakorlatias kérdésekről és ezekre
rövid s hosszú távon adható válaszokról, számon tartva szabályozási
tévedéseket és mulasztásokat egyaránt, akár jogalkotó, akár alkot-
m á n y v é d ő megítélés is felelős értük, különösen, ha kormányzati ha-
táskörben vagy egyszerű törvényhozással rendezhetők? Miért nyug-
szunk bele abba, hogy módosító beavatkozási kötelességét a jogalkotó
valaha elmulasztotta? Privatizáció elfajulása, bankkonszolidációval
elfedett pénzsíbolások, globalizációs zsákmánykörök működtetése,
pénzügyi és vállalkozói szféra gyakorlati adómentessége, olajszőkítés,
áfa-csalás, társasági csalárdság iparszerű űzése, autó- és fémtolvajló
bűnözésre iparok telepítése - ma sem nyilvánította ki senki még: sza-
bályozási vakság, tehetetlenség, netán kormányzati bűnrészesség já-
rult hozzá sokéves háborítatlanságukhoz?
Elvont elviségek oltárán kívánjuk-e feláldozni nemzetünk jövőjét,
vagy a polgári tisztesség boldogulására áhítozunk? Törvényszerű-e,
hogy a gyarapodás jogszerűségének bizonyítása ne háríttathassék a
feltűnően gazdagodóra? Törvényszerű-e, hogy csalárd vagyonok jogi-
lag érinthetetlenné váljanak? Törvényszerű-e, hogy gyilkosok és sza-
dista hazaárulók büntetlenül és megnevezetlenül maradjanak pusztán
azért, mert a magyarság vérében gázolva sokáig tarthatták fenn a
nemzettel szemben rémuralmukat? Törvényszerű-e, hogy uszításban,
besúgásban és fosztogatásban hajdan élenjártak ma demokratikus
közvéleményünk tanítómestereiként tetszeleghessenek? Törvénysze-
rü-e, hogy századunk oly sok súlyos jogsérelme közül kormányzatunk
éppen a szocializmus áldozatainak végtelen sora tekintetében nem
talált még magának tennivalót?
Tehetetlenség, múltunk terhe vagy elv játszik-e közre akkor, ami-
kor állami felelősségű és finanszírozású ügykörök garmada kerül
szegmentált önkormányzó szektorokba, m i n d e n n e m ű felelősség elol-
vadásától kísérten? Ügyészségünk kormányzati alárendelése nem si-
került. Igazságügyünk önjáró érdekvédő kézbe került, elvitatva bárki-
től immár a kérdezés jogát is: mi és milyen h o n u n k b a n ma az igaz-
ságszolgáltatás? T u d o m á n y ü g y ü n k önérdekű önalkotó testülethez
került. Egészségünket és okítandó szellemünket ugyan még kormány-
zati felelősséggel gondozzák, vélekedéseinket azonban a mindennapi
médiában már felelőtlen üzleti erők kondicionálják. A polgárok hiva-
talos jogvédelme hipertrofizálódott, köszönő viszonyt sem tartva im-
már szülőhazája egykori egyszemélyes intézményével.
Mi uralkodik hát a jog uralmában, ha most és nálunk ez vagyon?
Quis custodiet ipsos custodes?
Alkotmány őreink imént, a második ciklus megkezdésével váltot-
tak át csupán szabálykövetésre. Márpedig amire nincs hatáskör, an-
nak kikényszerítését jogállamban önkénynek nevezik. Felhatalmaz-
hatták-e bármikor is magukat, hogy alkotmányi útmutatás híján ne
hallgatásba burkolózzanak, h a n e m szabad belátásból, külhoni példá-
ból vezessenek le tilalmi táblaként jogéletünket s átalakulásunkat, ez-
zel pedig jövőnket megszabó ítéleteket?
Diszkréció lengi át a magyar rendvédelmet is. A szabály megsérté-
se még n e m elég ahhoz, hogy intézkedés tétessék, eljárás induljon.
Pedig korrupciót táplál, ha a közeget reagálása fontosságáról külön
győzködni kell. Gyakorlatában jogunk szervezetről szervezetre, me-
gyéről megyére, kerületről kerületre, közegről közegre változik. In-
tézkedés n e m pusztán a szabályból, de az eljárás kényelméből, olcsó-
ságából, divatosságából vagy rutinszerűségéből adódik. A kész hely-
zet elé állító hivatalosság mintha már előre számolna azzal, hogy csak
kevesen engedik meg maguknak a hatósági önkénnyel szembeszálló
formális eljárást.
De végtére is: fenséges jogi eszményeinket felülről ránk tukmált
kényszernek kell-e tekintenünk, vagy saját nemesedésünk lehetősége-
ként? Segítenek-e vállalható céljaink elérésében, vagy inkább pusztán
korlátok, netán kínos elterelések? Érettünk vannak-e valójában, vagy
valakik világszelleméért, amit ideológiák e századi véres uralma és
dicstelen elmúlása után mégis ránk akarnak kényszeríteni? N e m kel-
lene-e nemzetünket is bevonni e magasztos m u n k á b a , áldásaiban ré-
szeltetve érdekeltté tenni? Sejtik-e az önfennköltségtől elteltek, hogy
az istenáldotta n é p n e m elvekből farag teóriákat, de gyakorlatból ítél
gyakorlatot?
 JOGÁLLAMISÁGUNK
- KIHÍVÁSOK KERESZTÚTJÁN*

(Jelszavak mögött értékek és technikák) Az emberiség történelme nem-

csak új felismerések, de kudarcélményekből is szövődő tapasztalások,
tegnapi újító s forradalmi lázak gyakorlattá ültetésének és ezzel elvi-
selhetősége, sőt egyenesen vállalhatósága kijózanító próbájának szín-
tere is. A jogtudós PORTALIS mondta egykor a francia forradalom el-
h ú z ó d ó gyermekbetegségéből pusztító ragályba torkolló ún. forra-
dalmi mézeshetek „Mindent elérhetünk!" m á m o r á n a k elmúltával, a
megállapodott társadalmi építkezés konszolidációs útját kijelölő Code
civil bemutató beszédében a francia nemzetgyűlés előtt:

„E m o d e r n i d ő k b e n mi túlságosan is k e d v e l t ü k a változásokat és a re-

f o r m o k a t . H a az intézmények s a törvények tekintetében a tudatlanság
é v s z á z a d a i a visszaélések színpadai, ú g y a filozófia és a felvilágosult-
ság s z á z a d a i tán túl g y a k r a n is n e m mások, m i n t a túlzások színpadai."
H i s z e n - folytatta - „[ajkkor kell változtatni, amikor, ú g y m o n d , az
lenne az újítások legvészesebbje, ha n e m újítanánk. Mert n e m szabad
v a k elfogultságok áldozatául esnünk. [...] [ H j a s z n o s m e g ő r i z n ü n k
m i n d a z t , amit n e m szükséges lerombolnunk; a törvényeknek kímél-
niök kell a szokásokat, ha n e m károsak." 1

Nos, most divatos hívószavaink, a mindennapi lépéseinket meghatá-

rozó - mert mindenben érvényesülést parancsoló - törekvéseink még
előtte állanak a gyakorlat próbájának. Azt sem tudhatjuk még: többek-e

Első változatában a Lezsák Sándor politikus és Király Tibor akadémikus

szervezte „Nemzet és jogállam" (Hazai Műhely 11.) a Kossuth Klubban tartott
összejövetelén 2001. február 3-án elhangzott záró előadás, in Valóság XLV (2002.
április) 4, 28-39. o.
1
Jean-Étienne-Marie Portalis 'Discours préliminaire' in F. A. Fenet Recueil
complet des travaux préparatoires du Code civil I (Paris: Videcoq 1836), 11. és 481. o.
ezek a j e l s z a v a k , mint önmaguk felvilágosultságában tetszelgő
elmék, politikai kalkulációk s alkalmi kényszerek véletlen (vagy ép-
pen tudatosan konstruált) szüleményei, amiket esetleg értéktisztelő
alázat helyett egy elvszajkózásban kimerülő hivatásos intellektualiz-
m u s csihol ki magából - talán csak azért, hogy fricskázza a világot,
lebegő játékszernek tekintve ugyanúgy, mint önmagát?
Pedig aligha szólhatunk itt tisztelet, pátosz érzése nélkül. 'Jogálla-
miság'? Súlyos, veretes, elméleti alapozásában s történelmi dilemmái-
ban, viszonylagos meghatározatlanságában 2 s megszenvedett vá-
laszadásában nagy horderejű s háta megett komoly hagyatékkal bíró
fogalom ez, ami persze rögvest további fogalmak hasonlóan nemes
bokrára utal: 'emberi jogok', 'alkotmányosság', 'parlamentarizmus',
'demokrácia', és így tovább. És mégis - vagy éppen ezért - előbbi
gondolatmenetünket kell folytatnom: ami mindebből m a hívószó, úgy
jeleníti meg magát, mintha a múltból szólana - ám mégsem biztos,
hogy mindenkor és mindenben a múlt, a hajdani gondokra egykor
írként felvállalt eredeti útkeresés, az emberiség történetében generáci-
ók sora által megszenvedett érték- és eszközvállalás szól általa. Mert
ami mindebből ma hívószó, az bizonyosan a megnevezés régi köntöse
ugyan, ám érdemében mégis új törekvés, amiről legalább azt kell tud-
nunk, hogy űzzük ugyan, de teoretikusan bizonyítottan n e m tudjuk:
mivégre; s főként n e m is sejtjük, mert még senki sem tapasztalta, hogy
milyen lesz világunk, ha egyszer már valóban általa teljesítjük be.
Évszázadokon át vajúdóan az európai kontinensen a jogállamiság
- a Rechtsstaatlichkeit kultúrájaként felfogva - a meghatározott rendet s
védelmet garantáló törvényi szabályozottságot és ennek állami oltal-
mát jelentette, az angol-amerikai világban viszont - mint a Rule of Law
eszményének kultúrája - az emberek uralmával szembesített olyan
joguralmat, amelynek végső biztosítékát minden konfliktusnak egy
bírói fórum döntése elé bocsáthatásában rejlő szabadság és jogi lehető-
ség adta. Európában tehát a szabályok erejében bíztunk, míg az angol
ajkú civilizációban az elvektől uralt igazságszolgáltatás független ere-
jére hagyatkoztak. 3 S mi lett mára - posztmodernnek nevezett feltéte-

2
Lásd a csupán problémamegoldási irány kijelölésére alkalmasságáról, ám
bármiféle szabatos, kimerítő definíciója lehetetlenségéről a közelmúltban folyta-
tott vitát, mindenekelőtt in Richard H. Fallon, Jr. '»The Rule of Law« as a Concept
in Constitutional Discourse' Columbia Law Review 97 (January 1997) 1,1-56. o.
3
Vö. a szerzőtől 'A jogállamiság és joga' Magyar Tudomány XXXVIII (1993) 8,
941-950. o.
leink között - mindebből? N e m más, mint a végeláthatatlan v i t a t -
h a t ó s á g k u l t u s z a , amiben a törvényes jogrend mit sem szá-
mít már - azon túl, hogy pusztán érvelési terepet kínál a megbízói
pénzén (s olykor erkölcsei szerint) eljáró ügyvéd s az egyre inkább
foglalkozásszerűen fellépő s számban egyre inkább gyarapodó hivatá-
sos jogi mozgalmi szószólók számára, akiknek szabálykövetés helyett
egyre inkább az lesz kizárólagos hivatásuk, hogy megkérdőjelezzék az
akár még oly egyértelmű szabályt. Márpedig a joglogika irrelevanciá-
jából tudjuk, hogy bármely szabály kikezdhető alulról és felülről egy-
aránt: n e m a logika mint a gondolkodásnak olykor mitikus pozíciókba
emelt matematikája állhat ellen ennek - hiszen a logika önmagában
arctalan, hallgatag, s csakis a felhívója által számára kiosztott, megfo-
galmazott, beállított szerepben mutatkozik - , h a n e m csakis egy külső,
látszólag kezünkben homokként szétomló erő: a szabálytisztelet ereje
és kultúrája. 4 H a ez hiányzik vagy tucat-esetek rutinjának másodlagos
rendező elvévé lesz - arról tanúskodva csupán, hogy n e m állott a dön-
tés olyan érdekek útjában, amik a szabály jogászi megkérdőjelezésére
érdemesítettek volna - , úgy valójában bármikor közbeléphet korunk
jogásza, hogy akár joghézagot mutasson ki az eset megítélésében, akár
valamiféle alkotmányos elvből levezetve egy sajátos - értsd: az ő ér-
dekében álló! - megoldás igényére és megalapozottságára utaljon:
mindkét esetben azonos végeredmény jegyében, nevezetesen, hogy
elkerülje az egyébként alkalmazandó szabály alkalmazhatóságát.
Száraz és tömör ez a megközelítés, s talán követhetetlen vagy ép-
pen súlyában felfoghatatlan a mindennapi gondolkodás számára. Pe-
dig arról van csupán szó, hogy egyfelől a jogban - legjobb lehetősége
szerint - csupán értékek testesülnek meg, amik, ha egyáltalán, úgy
legfeljebb csak gyarlóan, megközelítően fogalmazódnak meg a törvé-
nyi szövegekben, másfelől viszont még a legkényesebb pontossággal
definitive kifejezett szabályok is védtelennek bizonyulnak a joghézag
akár szembeszökően mesterkélten konstruált kifogásával szemben -
hiszen sem a szabály, sem logikája n e m segíthet már állást foglalni
abban, hogy szabály és eset hasonlóságával érvelve szabályalkal-
mazásra, avagy ellenkezőleg, ilyen hasonlóság hiányával érvelve ép-
pen szabályalkalmazás mellőzésére kívánjuk-e rábírni a bírót. Nos,
visszatérve a számunkra honos világ két jogi alapkultúrájához: az ese-

4
Lásd a jelen szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái [1996] átdolg. és bőv. 2.
kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004) 504 o. és A jog mint folyamat (Bu-
dapest: Osiris 1999) 433 o. [Osiris könyvtár: Jog].
ti gyakorlatra precedensként építő angol-amerikai rendszerben a
„megkülönböztetés" évszázadok óta ismert módszere akár napról
napra bírói forradalmat, gyakorlati jogváltozást eredményezhetett
volna, ám mégsem tette, mert a bírói kar hivatásrendi konzervativiz-
musa s a felsőbíróságok hierarchikus fölénye mederben és szigorú ke-
retben tartotta a joggyakorlat alakulását. A törvényi jogszöveg logikai
eszményű alkalmazására építő európai rendszerben a joghézagok ki-
töltésére előrelátott törvényes lehetőségek (helyenként olyan kihívóan
szabados megoldással, mint Svájcban, ahol szükség esetén a bíró nyíl-
tan és egyenesen a törvényhozó helyébe léphet) 5 hasonlóképpen ide-
oda változó napi gyakorlatot eredményezhettek volna, ám mégsem
tették, mert ugyanez a hivatásrendi pátosz - itt a logikai eszményű
alkalmazás lehetséges kizárólagosságába, a deduktív következés tör-
vényszerűségébe burkoltan - nem tette lehetővé a kivételre szánt
technikák elburjánzását s felforgató erővé növekvő rombolását.
Készségként a jogban tehát csak t e c h n i k á k vannak. Egyik
technikával megkísérelhető ugyan egy másik technika gyakorlati
használatának valamelyes korlátozása, mégis: a technikák valóságos
korlátai n e m m a g u k b a n a technikákban (az ezeket intézményesítő
szabályokban, ezek nyelvi megfogalmazásában) rejlenek, h a n e m a jog
egészét fenntartó és működtető kultúrában - elsődlegesen s közvetle-
nül a jogászság szakmai kultúrájában, másodlagosan és végső soron a
társadalom általános kultúrájában. (Az utóbbi bomlaszthatja az előb-
bit, az előbbi rátelepedhet az utóbbira - a társadalom életének minden
pillanata ilyen feszülések és oldódások végtelen folyamatából áll elő - ;
ám társadalmi erő és egyensúly, egymástól különböző, egymást végső
soron mégis erősítő szegmensek, rétegek s normarendszerek pontosan
azért alakultak mindenütt ki, hogy a különféle kihívások, a megőrzés
és változtatás egymásnak feszülése közegében a mindenkor szükséges
társadalmi önazonosságot s benne a társadalmi reprodukció keretét
biztosítsák.)
„Isten meghalt!" - habár már NIETZSCHE6 előttről közhellyé lapo-
sodott a kétkedés és tagadás, végiggondoltuk-e már érdemében, hogy
mit jelentene egy tekintélyt nem ismerő társadalom? Többet-e, mint

5
Schweizerisches Zivilgesetzbuch (1907), 1. §.
6
Friedrich Nietzsche 'így szólott Zarathustra (Könyv mindenkinek és senki-
nek)' [1888] ford. Szabó Ede in Friedrich Nietzsche Válogatott írásai (Budapest:
Gondolat 1972), 224. o. [Gondolkodók].
ORTEGA lázadó tömege, 7 mint Viridiana csőcselékként tomboló lelenc-
népe? 8 Ahol a személy méltóságát az egyén önérvényesítése váltja fel,
a nemzetféltésből korlátlan lakhelyválasztás, a családi kötelékből eseti
partnerség lesz, a polgár mögül a pusztán fogyasztó, a lelküsmeret
helyében pedig a csupasz média-vezéreltség b u k k a n elő - nos, ott a
magánfelek szerződéskötésének mintájára egyetemesként kivetülő
szabad megállapodás eljárási keretein, puszta játékszabályain túl
ugyan miféle m á s kötelék működhetnék még? Vallás, erkölcs itt már
n e m támogathat. így hát kötelesség sincs, csak jog. S ez, amennyiben
egyáltalán szabályként jelenik meg, úgy immár egyre kevésbé materi-
ális, mert processzuálissá lett mint puszta játékszabály: n e m azt
mondja, hogy mit tegyünk vagy mitől tartózkodjunk, h a n e m csupán
garantált eljárások kereteit vázolja, nevezetesen, hogy mibe s miként
lépjünk, ha lakóhelyünk államával vagy egy másik önvezérelt egyén-
nel ü g y ü n k akad - például azon a címen, hogy vagyunk, tőle közvet-
lenül vagy jelképes formákba burkoltan tartásdíjat követelünk.
A jogszociológia, amióta tudományként, társadalomkritikai véná-
val létrejött, legfőbb eredményeként számtalanszor bizonyította már,
hogy mennyire megalapozatlan, pusztán illúziót keltő a jogászias,
normativista, a jogban önmagában elégséges erőt vélelmező hagyo-
mányos jogász-mentalitás. Változatlanul tudhatjuk a jogszociológiá-
ból, hogy a jog ereje legfeljebb szimbolikus, amennyiben saját eszköze-
ivel társadalmilag egyébként érvényesülő tendenciákra nyomja rá egy
sajátos tekintély többlet-pecsétjét. 9 Á m posztmodernitásunkban mint-
ha tényleg csakis együgyűség léphetne a m i n d e n n a p i józanság helyé-
be: a jogot mitikus erővé növeltük, miközben kiüresítettük, sőt er-
kölcstől s társadalmi hagyománytól elszakítva természetes közegéből
kiemeltük, és ezzel egyetlen szerves támaszától megfosztottuk, s rá-
adásul valójában m á r n e m is tiszteljük, csupán - mint korábban láttuk
- véget n e m érően újrakezdett s a nyers erőt a jogászias érvelés lele-
ményébe burkoló kiütéses harcunkban felvonulási terepként haszno-
sítjuk.
Jogállamiság? Amikor a társadalmi kultúra, a fenntartó ember sze-
repéről szóltam, n e m csak a jogi technikák ö n m a g u k b a n vett arctalan-
ságára gondoltam. Hiszen azért s e m l e g e s e k önmagukban,

7
Ortega y Gasset La Rebelión de las masas (Madrid 1930).
8
Luis Bunuel Viridiana (1961).
9
Lásd a jelen szerzőtől A jog társadalomelmélete felé (Budapest: [Osiris] 1999) xi
+ 326 o. [Jogfilozófiák].
mert eltérő értékek szolgálatában egyaránt felhasználhatók, s ugyan-
úgy, ahogyan a jog nem egyszerűen elvont szabályok megkövült hie-
rarchiájú rendszere, hanem jelentések és üzenetek mindenkor így
vagy úgy konkretizálódó élő egysége, nem is egyszerűen értékek hie-
rarchikus lépcsős építménye, hanem értékvonatkozások s ér-
tékszempontok érzékeny együttese. Mert a szabálykövetés formaliz-
musának látszata a jogban éppen felelős és személyes döntést, értékek
közötti mérlegelést és kiegyenlítést takar. Hiszen miközben döntésünk
hivatalos indoklásában logikai levezetéssel szabály alá foglalunk vagy
ridegen elutasítunk, valójában értékek közt egyensúlyozunk: ritka ki-
vételektől eltekintve n e m valamely értéket tagadunk, hogy helyette
egy másik értéket megvalósíthassunk, szolgálhassunk vagy támogat-
hassunk, hanem a jogászi „művészet" (intuíció, lelemény és jártasság)
jegyében olyan optimális értékmegvalósító (tehát egy fontos érték
szolgálatát más érték aránytalan háttérbeszorítása nélkül lehetővé
tévő) megoldást találunk, amit „mesterség"-beli tudásunknál fogva - s
ezért emlékezünk szívesen a jog őrsként meghatározására a régi róma-
iaknál, hiszen ez náluk 'művészetet' s 'mesterséget' egyaránt jelentett
- a jogban a jog szabályaiból ú g y m o n d következőként majd indokolni
is tudunk.

(Emberszerűség, gyakorlatiasság) Amikor történelmi tapasztalatról,

emberi generációk életében megszenvedett igazságról szólottam, a
mindennapi gyakorlat próbájára gondoltam, aminek kritériumként
elismerésében még a szocializmus MARXizmusa is becsületesebb, egy-
szersmind elméletileg igényesebb volt, mint a napjainkban helyenként
mainstream gondolkodási m ó d d á növekvő történelmietlen új-primitív
abszolutizmus, hiszen a történetiség elvével, a hic et nunc különösként
meghatározó szerepével éppen a praxist emelte mércévé, szemben a
valós cselekvést hektikus program-generálások sápadt életpótlékával
helyettesítő mostani kordivattal, mely az egyetemesség történelmen
túli dimenziójában tud megjeleníteni éretlen ötleteket, deviancia hatá-
rát súroló másság-mutatványokat egyaránt. Nos, eszmetörténeti re-
konstrukciókból tudhatjuk, hogy jogállamiság, emberi jogok, alkot-
mányosság, parlamentarizmus, demokrácia - mindez évezredek egy-
másra rakódó törekvéseinek, felismeréseinek, sikereinek és kudarcai-
nak a francia forradalomtól a XX. századig terjedő időkben mutatkozó
viszonylagos kiforrottsága, látszólag szilárd alaknyerése ellenére is
folyvást alakuló terméke, melyben szemlélődő pogány ókor, keresz-
tény középkor, emberközpontúságra törekvő új- és legújabb kor egy-
aránt kivette részét. Pontosan a keresztény h a g y o m á n y alapozta meg
mindezeket az isteni törvény transzcendenciájával, az ember értékkö-
töttségével, s ebben mindenekelőtt a személy sérthetetlen és elvitatha-
tatlan méltóságának megalapozásával. Még fontosabbként ugyanez a
keresztény h a g y o m á n y jelölte ki az ezek valóra váltására hivatott em-
beri intézmények mint csupasz instrumentumok célhoz kötöttségét,
vagyis öncéllá fejlődő túlburjánzása esetén magát az embert fenyegető
hatalomként önállósulása belső korlátait.
A nyugati féltekén - Davos nyelvén szólva: Északon - új történel-
met ír az emberiség a II. világháború utáni újjáépítés óta. Mik ennek a
jelei? Önbizalom, siker, a Paradicsomból kiűzetéssel az emberre nehe-
zedő m u n k a fáradságának (vagyis Isten büntetése) korrekciójaként az
emberi fáradozás elértéktelenedése, tudás-gőg, ráció-uralom, abszt-
rakt tervezhetőség - és ugyanezen ember által Isten lesajnálása, he-
lyettesítése, majd temetése, s azóta naponta egyre harsányabb és kihí-
vóbb újratemetése. S megjelenik az Egyén, ki néhány milliárd társával
most m á r külön-külön a világegyetem értelme, hermeneutikájának
kulcsa, pillanatnyi életében bármi földünkön feltalálhatónak az elfo-
gyasztója. Alkalmi élvezete az érték kizárólagos forrása, véletlenszerű
pszichikus diszpozíciója pedig bármiféle intézmény létének a mértéke
és kritériuma. 'Jogállam', 'emberi jog', 'alkotmányosság', 'parlamenta-
rizmus', 'demokrácia' - pontosan úgy, mint maga a forradalmi res-
publikánus gondolat - immár n e m más, mint e valahány milliárdnyi
világteremtő jogosultság-forrás véletlenszerű (vagy akár média-
idiotizmuson rángatott) mozgásának kerete, s egyben pillanatnyi álla-
potának, eredményének szankcionálója: véglegesítője vagy továbbala-
kítója.
Magyarország jövője? Végre látnunk kell: nemcsak az következik
mindebből, hogy mostanra kezd csak beérni, megmutatva virágba
szökkenését - a felelőtlenség apoteózisát, voltaképp az érdemtelenség
s esélytelenség kultuszát azzal, hogy immár alig is bukhatunk, hiszen
a létrejövetel biologikumával már egyre szélesbedően ellentételezetlen
jogosultságok teljességére tartunk igényt - az, amivé jogállamiság,
emberi jog, alkotmányosság, parlamentarizmus, demokrácia magasz-
tos eszménye a II. világháború utáni újjászületés óta, de különösen az
1968-as anarchista lázadó nemzedék kezében (de)formálódott. Vagyis:
eszményeink lebegnek még, torzultan bár, de megrázkódtatás nélkül,
hiszen még csupán most kezd szembesülni vélök az atlanti világ -
most, hogy mögöttes társadalmának szövedéke széthullott, családi
tűzhelye kihűlt, programozott polgárai alternálva robottá s média-
vezérelt fogyasztógéppé váltak, mindenki véget n e m érő harcát min-
denki ellen immár a jog nevében vívja, nők a férfiakra vicsorítva,
gyermekkornak szüleiket támadva, hasonmásukba p u h u l t a k a másik
nemet elfogadók ellen úszulva, kábulat vonta felhőből viszolyogva a
közellenségen: egyházon és államon - ; hiszen mit is tisztelhetne a
személyben, ha még mértéket szab és tart? N e m tudjuk, mily arculatot
fog ölteni a nyugati világ a jövőben, ha napjainkra, közeljövőnk félide-
jére már felelőtlenség, glóbuszunk pusztítása, megtorlatlan bűn, élve-
tegség erénnyé nemesbedése, szimulált virtualitások életpótléka eny-
nyire globalizálódott. N e m tudjuk hát azt sem, hogy sok évezredes
emberi történelmünkben mindeddig csalhatatlan m i n d e n n a p i érzé-
künk és tapasztalásunk mennyire és miként tudja majd belakni e vilá-
got: mikor merülnek ki tartalékai, mi ad majd végső lökést ahhoz,
hogy emberlétéhez, önnön méltóságához visszatérve egyszer csak fel-
lázadjon. Látnunk kell: az atlanti világ sikertörténete Los Angelestől
Sydney ig és N e w Yorktól Londonig még alig érzékelhette, hogy a jo-
gosultságok gátlástalan kiterjesztése nemcsak önnön felvilágosultsá-
gunk puszta gesztusa, de költségtétel is, amit nagylelkűségünk legin-
kább mások kontójára szokott kiegyenlíteni. Mert a nemzetek háztar-
tásában a szexuális szabadosság é p p ú g y költségtétel, mint az AIDS,
egy szabad munkaerőpiacra épülő gazdaság pontosan ú g y erőforrá-
sokat pocsékol, mint az emberélet delén a csökkenő számban születő
utódok terhére kezdődő gondtalan visszavonulás; és (hovatovább
fogpiszkálóinknak is összkontinentális kooperáció útján történő fabri-
kálásával) a globalizált munkamegosztás is é p p ú g y földünk energia-
háztartását terheli, mint a szabadidőnk eltöltésének piacára számító
légitársaságok versengéséből adódó dömping-ár. T u d n u n k kell hát: a
jogoknak is ára van - s amiként a magánélet oltalmazott körének bő-
vülése növekvő költséget és csökkenő hatékonyságot eredményez a
rendvédelemben, a perlés tömegessé válása is népegészségügyi és
egyéb szociális területeken költségrobbanásokat v o n maga után. Ör-
dögi hát e kör: minél gazdagabb egy náció, annál többet szentelhet
önnön felvilágosultságának oltárán; á m minél gátlástalanabbul bizto-
sít jogokat, annál több erőtartalékát kell kérlelhetetlenül kimerítenie
önmaga társadalmi reprodukciójára.
Mondhatnók: izgalmas távolról figyelni a tehetősek önpusztító
vagy legalábbis tartalékokat felélő játékát; á m n e m biztos, hogy érde-
mes e játszmára saját nemzeti létünket is tétként feltennünk. Stratégiai
tervezést többnyire nagy államok szoktak komolyan művelni, mert
abszolút összegben nagyobb a tét, mit a jövő előrelátásával nyerhet-
nek vagy veszíthetnek; pedig a kisállamok tétje viszonylag mindig
nagyobb, mert ez n e m más, mint önnön létük, fennmaradásuk, túlélé-
sük esélye. Nemcsak pénzügyi játéklehetőségeikből kockáztatnak
(vagy terelnek kényszerpályára) többet, de erkölcsi tőkéjükből, jöven-
dő kilátásaikból is - gondoljunk például a globális migrációhoz kap-
csoltan kikövetelt emberi jogok teljesítéséből földrajzi helyzetünknél
fogva ránk vagy másokra aránytalanul nagy mértékben háramló költ-
ségekre, vagy a népesség valamely részének re-szocializációs civilizá-
lása itt és most elodázhatatlannak tetsző szükségéből a d ó d ó több-
letfeladatokra.
Az államot az utóbbi idők felvilágosultjai inkább temetni szokták -
pedig jogállamiság, emberi jog, alkotmányosság, parlamentarizmus,
sőt ismert formájában a demokrácia működése is é p p e n feltételezi az
állam kétségbevonatlanságát. Ha nem is nagy, de n e m is gyenge álla-
mé a jövő; talán viszonylag szerény kiterjedtségében is egy erős szer-
vezeté. 10 Mi m á s épül immár évtizedek óta az ENSz, a N A T O vagy az
Európai Unió égisze alatt? S mire megy ki a politikai játék, végső so-
ron miben fejeződik ki mindaz, amire m a g u n k is annyit áldozunk az
intézményes politika cégére alatt? Márpedig bármely döntésünk kon-
cepciót kíván, s mihelyt a gondolat határozattá lett, olyan tettrekész-
séget, aminek n e m halála immár az okoskodás. A hatékony igazgatási
cselekvés határozottságot kíván, ez pedig m ű k ö d ő kommunikációs
csatornákat s információkkal telítettséget. A rendvédelemhez ezeken
túl eltökéltség kell és akcióképesség. Az igazságszolgáltatás pedig
döntést erkölcsileg is vállaló felelősségérzetet kíván.
Fordítsuk hát visszájára mindazt, amiről a keresztény kritika tük-
rében láttuk, mivé is n e m fajulhatnak hívószavaink. Az emberi szemé-
lyiség m é l t ó s á g át kell szolgálnunk - alázattal, erkölccsel, igazsá-
gosságra és méltányosságra törekedve, értékekbe s az ember jóravaló-
ságába vetett hitünk igazságának tudatában, felelősségtől eltelten és

10
Vö. pl. Arthur Fridolin Utz Zwischen Neoliberalismus und Neomarxismus Die
Philosophie des Dritten Weges (Köln: P. Hanstein 1975) 184 o. [Gesellschaft,
Kirche, Wirtschaft 8] és Taketoshi Nojiri 'Values as a Precondition of Democracy'
in Democracy Some Acute Questions [The Proceedings of the Fourth Plenary
Session of the Pontifical Academy of Social Sciences, 22-25 April 1998] ed. Hans
F. Zacher (Vatican City 1999), 105. o. [Pontificiae Academiae Scientiarum
Socialium Acta 4].
mindezekre nevelően; és azért, hogy mindezt társadalmi közösségben,
nemzet és család természetes kötelékében tehessük, jogok és köteles-
ségek iránt egyenlő érzékkel, autoritásban n e m szűkölködve építve a
rendet.
A f e l e l ő s s é g v á l l a l á s , a személyes elköteleződés és
d ö n t é s elkerülhetetlensége éppen nem csak m i n d e n n a p i élethely-
zetekre áll - azért, hogy ha akár társ- vagy gyermeknélkülinek, m u n -
ka- vagy hajléknélkülinek, avagy é p p tisztesség- és önuralomnélküli-
nek t u d n á n k is magunkat, ne másra mutogassunk kényszeresen,
vegetatív lényként, menlevélként egy (valamiképpen mindenkor és
mindenütt fellelhető) social disease áldozataként sajnáltatva magunkat,
másokkal pótoltatva a saját erőfeszítés hiányát. Nos, egyetemi jo-
gászképzésünkben egyik legnemesebb célunk éppen az, hogy a jö-
vendő jogásznemzedéket a személyesség, a sorsvállalás megkerülhe-
tetlenségéről meggyőzzük. Miközben nyilvánvaló, hogy a választás és
döntés felelőssége nemcsak a jogalkalmazó, de a jogalkotó tekinteté-
ben is fennáll.
Egy évtizeddel ezelőtt, a rendszerváltoztatási folyamat kezdetén
még szórványosak voltak a hangok, amelyek a jogállami m i n -
t a á t v é t e l mechanizálásából fakadó kártételre intettek, s m a g u k a
nyugati mintaadók is felháborodottan utasították vissza ezeket. 11 Ma
már egyértelműbb, hogy régiónkat Vladivosztoktól Drezdáig, Tallinn-
tól Zágrábig kíméletlen uniformizálással és teoretikus arroganciával
kárhoztatták kísérleti terep szerepére a tolarencia retorikus bajnokai, 12
hogy miután liberális demokráciaként terjesztett saját modelljüknek a
„jog és modernizáció" jelszavával megkísérelt átplántálása Dél-Ameri-
kában kudarchoz vezetett, most sokkal nehezebb talajon, egy diktató-
rikus politikai és gazdasági rezsim romjain kíséreljék m e g újra csoda-
gyógyszerét. Lássuk hát a csodát! A Szovjetunióból m e g m a r a d t orszá-
gokban (a Baltikum kivételével) és Albániában e liberálisnak mondott

11
„A törvények [...] az emberek számára csináltattak, és nem az emberek a
törvények számára; és ama nép jelleméhez, szokásaihoz, helyzetéhez kell
igazodniok, amelyek számára csináltattak; [...] s abszurd dolog lenne a tökéletes-
ség abszolút eszméibe merítkezni oly dolgokban, melyek csak a viszonylagos jó
megvalósítására alkalmasak [...]." Portalis in Fenet, I, 466-467. o.
12
Lásd pl. Ugo Mattéi, Paul H. Brietzke, Armin Höland és Gianmaria Ajani
tanulmányait in Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben szerk. Varga Csaba
(Budapest: [Akaprint] 1998), 'A kölcsönminták esendősége', 46-72. o. [A Windsor
Klub könyvei III].
misszionarizmus csak mélyítette a csődöt 13 (miközben fővárosunk hi-
vatali negyedében, a volt tervhivatali komplexumban ilyen misszioná-
rius - s a hazai jogi előfeltételek teljesítettsége híján N e w York-i külde-
tést teljesítő - egyetem is létesült ezen eszmeiség teoretikus s a volt
szocialista térség egészét felölelő edukációs gondozására).
Az átalakulás mézeshetei azóta nálunk is múlóban vannak, s gya-
korlati tapasztalattól sokszor visszaigazoltan már kritikusabb lett
szakmai és laikus közvéleményünk is e mintáknak késztermékként
átvétele csodadoktori gesztusai és várakozásai iránt. 14 Még fontosabb,
hogy immár parlamenti s kormányzati döntéshozóinkban is növek-
szik ama régi igazság belátása és sorsfordító jelenünkre aktualizálása,
miszerint semmiféle olcsó, gyors, valahonnét zsebben átcsempészett s
elitista döntéssel államakarattá varázsolt külső minta pusztán elhatá-
rozásunknak engedelmeskedve saját közegünkben n e m feltétlenül
szervesül, s ezért hosszú távú optimális hatékonysággal saját érdeke-
inket aligha szolgálhatja. Nyersanyag lehet csupán, persze - figyelem-
beveendő vagy akár igen nyomatékos jelzés egy másutt máskor s más
körülmények közt kialakult, ott és akkor valamelyes vagy megbízható
sikerrel m ű k ö d ö t t megoldásról. Jó hát tudnunk: a külső tekintélyi hi-
vatkozások mindig és elvben hamisak - pontosabban: döntést helyet-
tesítő szerepre alkalmatlanok, s ezért irrelevánsak - , mert részlegesek,
szelektívek, s bármennyire is a XXI. század (erkölcseiben s ezért kilá-
tásaiban is önlezáruló, így a valamikori válság rémétől sem megkímé-
lő) atlanti civilizáció pecsétjével hivalkodnak, éppen abszolutizáló
univerzalitásuk okán avittak, egyenesen a m o d e r n t u d o m á n y előtti
korra utalóak, mert szemléletükben egy primitivizált, csereszavatos
készelemekből mechanizált rendszerrel (mint egy típusos gépjármű-
motorblokkal) tévesztik össze a társadalom - bármely társadalom! -
hagyományokból, meggyőződésekből, emberi és csoporthitekből foly-
tonosan újraszövődő építményét.

13
Lásd pl. Vladimir Shlapentokh 'A közszférák bűnöző magánkisajátítása
Oroszországban' in uo. 115-122. o.
14
„A jogállamiság nem ajándék" - összegzi kijózanító tapasztalatát fél évti-
zeddel hivatalának letelte után Lengyelország s az egész térség első ombudsman-
ja. Vö. Ewa Letowska [férjével, Janus Letowskival közös szerzőségben] '»Jogál-
lamiság« és jövendő alkotmányának keresése' [1996] in uo. 45. o.
(Teológiai-antropológiai alapok) Axiomatikus alaptételként eddig is
nyilvánvaló volt, hogy

,,[a] keresztény gondolat összes egyensúlya két e g y m á s t kölcsönösen

kizáró állításra épül: egyfelől a személy megelőzi a t á r s a d a l m a t , másfe-
lől a közjó felsőbbrendű az egyesek javainál." 1 5

N e m csupán természetjogi - tehát a mindennapi értelem számára

nyilvánvaló összefüggések mellett teológiai igazságokból is következ-
tető - , de társadalomtudományi (antropológiai, pszichológiai, szocio-
lógiai és kriminológiai vizsgálódásokon, empirikus adatokon nyugvó)
felismerések is egyre inkább egyértelműek ma már annak kimondásá-
ban, hogy
• ordo, emberi rend a társadalomban valamiféle a u t o r i t á s
megállapodott gyakorlata nélkül el nem képzelhető, 1 6 s ennek
az autoritásnak - hacsak nem elégszik meg a tényleges anarchia
és normává váló deviancia némi külső rendvédelemmel palás-
tolt új-ököljogával 17 - közösen megélt tapasztalatokra és fenn-
tartott hagyományokra, közös jövőképre (s ebben közös erköl-
csi világképre) kell épülnie; 18
• a társadalom bármiféle életformájának (eljárási technikáinak) a
személy méltósága elidegeníthetetlen teljességéből fakadó é r -
t é k e k re kell épülnie, s ezért maga a demokrácia sem testesít-
het meg értéket megvalósítandóként elismert valós értékek hí-

15
Pierre Bigo La doctrine sociale de l'Église Recherche et dialogue (Paris: Presses
Universitaires de France 1965), 168. o. „Tout l'équilibre de la pensée chrétienne
tient dans deux affirmations antinomiques. D'une part, la personne est antérieure
à la société. D'autre part, le bien commun est supérieur aux biens particuliers."
16
„Nem gondolható el semmilyen uralom tekintély nélkül [...]." XXIII. János
Pacem in Terris [1963], 47 in Az Egyház társadalmi tanítása Dokumentumok, szerk.
Tomka Miklós és Goják János (Budapest: Szent István Társulat [é.n.]), 171. o.
17
„Nem lehet szabad az ember, amíg csak azzal törődik, hogy birtokoljon és
élvezzen, s nem képes uralkodni ösztönein és szenvedélyein, sem pedig ezeket
engedelmességből az igazságnak alárendelni." II. János Pál Centesimus Annus
[1991], 41 in Az Egyház társadalmi tanítása, 567. o.
18
Leginkább kiáltóan - mindenekelőtt társadalomlélektani és szociológiai ve-
tületben - lásd pl. Robert Nisbet The Quest for Community (San Francisco: ICS
Press 1990), 1-3. fej. {Mezei Tibor nyersfordításából a szerzőtől gondozottan 'A
közösség keresése' PoLíSz (2003. június-július), No. 71,15-37. o. és (2003. augusz-
tus-szeptember), No. 72, 23-39. o.}.
 j á n , t e h á t e r k ö l c s i k ö z ö m b ö s s é g , teljes é r t é k r e l a t i v i z m u s t a l a -
ján;«
• m é l t ó s á g és f e l e l ő s s é g elválaszthatatlan egymás-
tól, h i s z e n e l ő b b i a s z e m é l y a u t o n ó m i á j á b ó l , u t ó b b i a z e m b e r
szabadságából fakad, s ezért a társadalmi gondoskodás, a
nagylelkű jogbiztosítás semmiféle formája sem csökkentheti a
s z e m é l y n e k cselekvéseiért, döntéseiért, a lehetőségeivel élésért
(egyszóval: m a g á n - , családi, s z a k m a i és közösségi életének vite-
léért) v i s s z a v o n h a t a t l a n u l v i s e l e n d ő felelősségét;20
• az emberi személyiség sérthetetlen méltóságából és visszavon-
hatatlan felelősségéből a d ó d ó a n j o g o s u l t s á g és kö-
t e l e z e t t s é g p á r b a n állanak egymással,21 k ü l ö n b e n köl-
csönösség s kiegyenlítődés s e m lenne képzelhető,22 sőt m a g a az

19
„Ami az államhatalom lehetőségeit illeti, itt [a Rerum Novarum hasábjain -
V.Cs.] XIII. LEÓ bátran túlteszi magát a liberalizmus felállította tilalomfákon, és
minden aggályoskodás nélkül azt tanítja, hogy az állam nem pusztán csak a tör-
vényesség és a jogrend őre, hanem minden erőfeszítésével arra kell törekednie,
hogy »a törvények és intézmények teljes rendszerének [...] eredményeképpen
már magából az állam rendszeréből és irányításából mintegy automatikusan
adódjék a közösség és az egyének jóléte.«" XI. Pius Quadragesimo Anno [1931], 25
in Az Egyház társadalmi tanítása, 65. o., id. XIII. Leó Rerum Novarum [1897], 26. -
„Ezért a polgárok helyesen megszervezett közösségét akkor kell gyümölcsöző-
nek, az emberi méltóság számára alkalmasnak tartani, ha igazság fűzi egybe [...].
Ez valóban megvalósul, ha mindenki meglévő jogait és másokkal szemben fenn-
álló kötelességeit helyesen gyakorolja." XXIII. János Pacem in Terris [1963], 35 in
Az Egyház társadalmi tanítása, 168. o.
20
Az emberi jogok folyamatosan gyarapodó új csomagjainak globális lobbi-
zással és nyomásgyakorlással nemzetközi szervezeteken keresztül történő elis-
mertetését s ezután kötelezettségekként az államokra visszaháramoltatását Mi-
chel Schooyans - 'Droits de l'homme et démocratie à la lumière de l'enseigne-
ment social de l'Église' in Democracy, 50-51. o. - a „konszenzus zsarnokságának"
nevezi, mely pozitivisztikus voluntarizmusával a szubszidiaritás elvének
sárbatiprásán keresztül maga bármiféle demokratikus gondolat halála.
21
„Ha az emberben jogainak tudata megszületik, szükséges, hogy megszüles-
sék benne kötelességeinek a tudata is: úgyhogy akinek valamilyen joga van, ha-
sonlóképpen legyen meg benne kötelezettsége is jogainak ellenértékeként, mint
méltóságának a jele; a többiekben pedig legyen meg a kötelesség, hogy ezeket a
jogokat elismerjék és tiszteletben tartsák." Uo. 44,170. o.
22
„Mivel az emberek természetüknél fogva társas lények, másokkal kell
együttélniük és mások javát kell keresniök. Ezért a helyesen felépített emberi
együttélés követeli, hogy ugyanazoknak a jogoknak ugyanazok a kötelezettségek
feleljenek meg minden esetben." Uo. 31,168. o.
 e g é s z societas is e l e m e i r e e s n é k szét; 2 3 v a g y i s - v é g s ő ö s s z e g z é s -
ben -
• társadalmi vívmányaink - m á r p e d i g több évszázada megfo-
g a l m a z o t t t u d á s u n k s z e r i n t m a g a a z e m b e r i s z a b a d s á g is,
a m e n n y i b e n egyáltalán értékes, ú g y t ö r t é n e l m i v í v m á n y , és
n e m pusztán elvont jogkinyilatkoztatás egyszerű terméke24 -
é p p e n n e m p u s z t a tetszés, élvetegség v a g y p i l l a n a t n y i szeszély
véletlen formálta homokjára épülnek, h a n e m a teremtett világ
megismerhetősége s benne egy értelmes rend kialakíthatósága
t u d a t á b a n , a m i n e k alapja az e m b e r e l h i v a t o t t s á g a
a b e n n e s z u n n y a d ó értékek felismerésére és arra, h o g y környe-
z e t é b e n v a l ó r a is v á l t s a e z e k e t . 2 5

23
Lásd pl. az amerikai és japán rendvédelem individualista, illetve közösségi
hátterének összehasonlító kriminológiai elemzésében a ráfordítás s az eredmény
kiáltó különbségének kimutatásával Derűs Szabó 'Normatív integráció és a bűnö-
zés fejlődése' in Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben, 12-42. o.
24
Egyik legújabb megfogalmazásában lásd pl. Robert Grant Oakeshott (Lon-
don: The Claridge Press 1990), 63. o. [Thinkers of our Time].
25
„Valódi demokrácia csak »jogállamban« és az emberi személy helyes értel-
mezése alapján lehetséges. A demokrácia igényli azon nélkülözhetetlen feltételek
megteremtését, amelyek biztosítják a személy kibontakoztatását a valódi eszmé-
nyekre irányuló oktatás és nevelés által, valamint a »társadalom személyességé-
nek« növekedését a részvétel és a közös felelősség struktúráinak megteremtése
által. Napjainkban hajlanak az emberek arra, hogy az agnoszticizmust és a szkep-
tikus relativizmust olyan filozófiának és alapvető magatartási formának tekint-
sék, amely megfelel a politikai demokrácia követelményeinek, azokat pedig, akik
meg vannak győződve arról, hogy ismerik az igazságot és szilárdan ragaszkod-
nak hozzá, demokratikus szempontból megbízhatatlanoknak tartsák, mert nem
fogadják el, hogy az igazságot a többség határozza meg, vagy azt, hogy az igaz-
ság a politikai viszonyoknak függvényében változik. Ezzel kapcsolatban figye-
lembe kell venni, hogy ha nem létezik olyan végső igazság, amely a politikai cse-
lekvést irányítja és szabályozza, akkor az eszmék és a meggyőződések könnyen a
hatalmi célok eszközeivé válhatnak. Ha egy demokráciából hiányoznak az
alapvető értékek, akkor az előbb-utóbb leplezett vagy leplezetlen totalitarizmus-
ba fordul, miként a történelem tanúsítja." II. János Pál Centesimus Annus, 46 in Az
Egyház társadalmi tanítása, 570-571. o. - Megjegyzendő, hogy a mai fejlemények-
ben Schooyans, 55-56. o. éppen - az Apokalipszis beteljesedése jegyeként - az
„emberrel szembeni totális harc" kezdetét látja, hiszen az embert személyből
individuumá - önálló igazság-, érték- és erkölcsválasztóvá (de)gradáló - „antro-
pológiai forradalom" (53. o.) az emberben pontosan az istenit, az imago Deit
semmisíti meg; már pedig értelme és akarata megszűnésével - mint folytatja -
maga az ember hal meg.
 Á m , h a így v a n ez, ú g y n e m kellene-e m i n d e z e k államszervezeti
k ö v e t k e z m é n y e i t is i s m é t e l t e n v é g i g g o n d o l n u n k ? S p o l g á r k é n t , fele-
lősséggel, saját g o n d j a i n k r a b e n n e s általa választ k e r e s n ü n k - ahe-
lyett, h o g y g o n d o l a t t a l a n restséggel, felelősségáthárító gesztussal, á m
a m a g u n k romlására folyvást pusztán másoktól m á s k o r s m á s körül-
m é n y e k r e k i m ó d o l t m i n t á k r a h a g y a t k o z u n k ? É s itt n e m c s u p á n a
jogállami á t m e n e t ü n k rendszerváltoztató f o l y a m a t á b a n jócskán tetten
érhető26 anomáliákra, kinövésekre, aránytalanságokra (például disz-
funkciót, felelőtlenséget, sőt e g y e n e s e n káoszt e r e d m é n y e z ő egyolda-
lú j o g - é s h a t á s k ö r - k i t e r j e s z t é s e k r e ) g o n d o l o k , a m i k t ö b b n y i r e m a -
g a s z t o s a l k o t m á n y - és j o g v é d ő palást m ö g ü l k i k a n d i k á l v a é p p e n a
közös rend alapjainak kikezdésére, megbízhatósága s rendszerszerű-
sége aláásására, előreláthatósága megingatására, végső soron (még ha
o l y k o r a l k o t m á n y b í r ó i v a g y o m b u d s m a n i k ö p ö n y e g b ő l r á n t a t n a k is
elő) c s u p á n e g y ö k ö l j o g i l o g i k a a l á r e n d e l é s é r e - m e r t a z e r ő s e b b n e k ,
kitartóbbnak, gátlástalanabbnak, ellenállhatatlanabbul érvelőnek a
jutalmazására - voltak alkalmasak.

26
Intézményekig hatolóan lásd leginkább Pokol Béla több, mint fél évtizeddel
ezelőtti publicisztikájában (Magyar Nemzet). Jobbára jogfilozofikus összegzést
nyújt a jelen szerző in Jogállami átmenetünk Paradoxonok, dilemmák, feloldatlan
kérdések (Budapest 1998) 234 o. [A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karának könyvei 5} és 'Jogtudományunk az ezredvégen' in
Iustum, aequum, salutare Emlékkönyv Zlinszky János tiszteletére, szerk. Bánrévy
Gábor, Jobbágyi Gábor, Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 1998), 298-314. o. [A
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei 1];
intézményi példákig hatolóan 'Megvalósulatlanul megvalósult vagy megvalósul-
tan megvalósulatlan jogállam? A közjó becsülete' Magyar Nemzet, 2000. április 8.
[szombat], 8. o.; egyetlen - a nálunk jogi értelemben felelőtlen hivatásos alkot-
mányvédők politikai motivációjú elutasítását elvi gúnyába öltöztető - proble-
matikára vonatkoztatva pedig Igazságtétel jogállamban Német és cseh dokumen-
tumok, szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 1995) 241 o. [A Windsor Klub
könyvei I]; korunk általánosítható patologikumának leírásaként pedig 'Elméleti
jogi gondolkodásunk az ezredvégen' Állam- és Jogtudomány XL (1999) 1-2, 3-29.
o., 'A racionális jogszemlélet eredendő ambivalenciája: Emberi teljességünk szét-
törése a fejlődés áraként?' in A jogtudomány és a büntetőjog filozófiája, dogmatikája
Tanulmánykönyv Békés Imre születésének 70. évfordulójára, szerk. Busch Béla,
Belovics Ervin, Tóth Dóra (Budapest: [Osiris] 2000) 270-277. o. [A Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei 2] és 'Önmagát
felemelő ember? Korunk racionalizmusának dilemmái' in Sodródó emberiség Vár-
konyi Nándor: Az ötödik ember című művéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest:
Széphalom Könyvműhely [2000]), 61-93. o.
 Gondoljuk csak végig: ha a jogállamiság eszménye központi elem-
ként őrzi a szabályozással, avagy elvektől irányított bírói döntéssel
történő rendteremtést, mely egyként köt kormányzót és kormányzot-
tat egyaránt, s ennek megvalósítására rendeltetett a szabályozó (tör-
vényhozó) és a jogban döntő (bírósági) hatalomtól keretek közé zárt
kormányzat (végrehajtó) hatalma egymás közti h á r m a s hatalommeg-
osztása, úgy miként válaszoljon mai jogállamiságunk olyan kihívások-
ra, amelyek tekintetében a check & balance közel két évszázada kiala-
kult klasszikus rendszere már aligha működik funkcionálisan? Neve-
zetesen: miként válaszoljon az új technológiák és világgazdasági tren-
dek n y o m á n formálódottan egyre fölényesebben és nyomasztóbban,
ámde a jogilag úgyszólván szabályozatlan térben mindvégig jogilag
felelőtlenül előrenyomuló sajtóhatalomra, informatikai médiahata-
lomra, a (pénzügyi, gazdasági) nagyszervezetek nyomására, a globali-
záció nemzetközi ágenseinek pénzügyi zsarolására, az olykor már
egyenesen állami megbízásból vagy segédlettel m u n k á l k o d ó egyre
globalizáltabb és szervezettebb bűnözésre? Nos, a jogállami eszköztár
nézőpontjából mindezeknek a jövőnket egyre egyértelműbben meg-
szabó beavatkozási lehetőségeknek úgyszólván nincsen semmiféle
szabályozása és irodalma, 27 és az, ami van, jóindulatú összehasonlítás
esetén is aligha éri el a sajtlyukakra vonatkozó európai uniós nor-
maanyag töredékét - mondjuk, ezrelékét. Minthogy pedig büszkén s
rendíthetetlenül makacs elvekben gondolkodunk, szemhatárunk még
mindig TÁNCSICS MIHÁLY nyomtató prése s a Pesttől Szolnokig ámbár
betyároktól veszélyeztetetten, mocsarakon át evickélve, postakocsival
jó időben mégis olykor járható útcsapásoktól biztosított kommuniká-
ció28 körül pásztáz - így hát aligha csodálható, ha egyébként önnön

27
Ebből a szempontból üdítő kivétel - noha többnyire hazai akut kérdések
jogpolitikája a tárgya - Pokol Béla Médiahatalom Válogatott írások (Budapest:
Windsor Kiadó 1995) 198 o. Érdemes még figyelmünkre, hogy Yale alkotmány-
jogász professzora - a mai nagy példakép állam nemrégiben még szövetségi
főügyésze - az Amerikai Egyesült Államok „Gomorra fertőjébe csúszásának" két
tényezőjét egyfelől a Legfelsőbb Bíróságtól önkényesen kikényszerített liberális
alkotmány-átértelmezésben, másfelől a televízió (mint a virtuális analfabétizmus
vezető tömegkommunikációs eszköze) fékezetlen kártételében jelöli meg. Robert
H. Bork Slouching towards Gomorrah Modern Liberalism and American Decline
(New York: HarperCollins 1997) xiv + 382 o.
28
Célzás a szolnoki művésztelep létrejöttére, mely köztudomás szerint az
1848-as szabadságharc bukása után egy festő hajlandóságú volt osztrák császári
katonatiszt nosztalgiaútja nyomán született. Hiszen úgy tetszett néki az alföldi
megalomániájába már-már beleroppanó jogunk (egyetlen példánál
maradva) a sajtószabadság tőmondatos újramegerősítésénél, vagyis
úgyszólván totális szabályozatlanságánál nem is jut tovább.

(Helyettesíthetetlenül saját feladat) Mit kell tennünk hát? Aligha mond-

hatunk itt sokat, mégis, a legtöbbet üzenve: t ű n ő d n ü n k kell a törté-
nelmen; s ha tudjuk már, hogy mit akarunk, úgy utakat keresnünk,
emberi tapasztalatból okulnunk, felelősen döntenünk, s a m a g u n k vá-
lasztotta úton végigmennünk. Mert helyettünk senki sem dönt; s amit
egyszer elvetünk, majd m a g u n k aratjuk. Népünket, korunkat, sorsun-
kat, jogállamiságunkat is az emberiség osztatlan egyetemében, mind-
azonáltal nékünk kiosztott s ezért elszámolásra nékünk rendeltetett
obulusként kell vállalnunk.

(Összefoglalás) Összegezzük hát mondandónkat: jog és kötelezettség

viszonya mindenekelőtt logikailag egyértelműen komplementer,
vagyis egymást szükségképpen kiegészítő. Egyszerűbben kifejezve:
egyik sem lehet meg a másik nélkül, így hát n e m is válogathatunk kö-
zülük.
Amit azonban végső meghatározóként a jogi kultúra szerepéről az
imént elmondottunk, e kérdéskörre nézve is áll. Jelesül, a jogélet leg-
inkább döntő változásai meglepően gyakran csupán a háttér értelme-
zési kultúrájában szoktak lezajlani - anélkül, hogy akkor vagy utóbb a
formális szövegszerűségében tételezett jogban bármiféle módosulás
bekövetkeznék. Nos, csupán a „kordivatok" ilyen csendes (ám úgy-
szólván ellenállhatatlan, tehát mindenkit maga alá gyűrő) áthangoló-
dása magyarázhatja, hogy egyebek közt azok a rendező fogalmak -
'közjó', 'közérdek', 'közrend', 'közbiztonság', 'közegészség' - , ame-
lyek a XIX. század elejétől a nagy kodifikációs szabályozásokban és
igazgatási alaptörvényekben az egyénnek biztosított jogosultságok
kereteit kijelölték (általános értelmezési alapul szolgálva, egyszers-
mind nyomós indok esetén generálklauzulákként akár az egyéni jo-

táj, hogy barátait is elhívta e távoli keletre - ti. ez volt a legtávolibb dél-kelet,
ameddig vasút a szárazföldi közlekedés kínjait kiváltva az európai kontinensen
akkoriban egyáltalán elért.
gok érvényesíthetőségét az adott helyzetben korlátozva vagy megta-
gadva, s ezzel kivétel megállapítása lehetőségét szolgáltatva), az
utóbbi néhány évtizedben hirtelen mintha kivesztek volna jogi nyel-
vünkből: amit saját generációm az 1960-as évek derekán Nyugat-
Európában vagy akár az 1956 utáni represszió szocialista Magyaror-
szágán még közös európai civilizációs örökségként tanult, egyszerre
csak avittá lett, immár senki által sem hivatkozott. Ezzel pedig köz és
egyén viszonyában is drámai fordulat állott be: ú j kultuszunkban m á r
bármi, ami „közügy", legfeljebb egyre tágasabb egyéni jogosultsága-
ink réseiben kapaszkodhat immár meg.
Társadalmi tanításában az Egyház nagymértékben érintetlen ma-
radt ilyen kétes kordivatoktól. A XIX. század h a r m a d i k harmadától
nyilvánítja ki egyre határozottabban álláspontját arról, hogy evilági
intézményeinknek (1) a személy méltóságának elismerésére és szolgá-
latára kell épülnie; következésképpen (2) vívmányaink n e m is önma-
gukban hordozzák értéküket: a demokrácia is csupán a benne megva-
lósuló értékek folytán értékes; (3) e méltóság pedig - szintén elidege-
níthetetlenül - felelősséget feltételez: jogok és kötelességek egységét.
Jogállamiság, emberi jogok, alkotmányosság, parlamentarizmus, de-
mokrácia - a nyugati fejlődésnek sem lehet akár egyetlen m é g oly ma-
gasztos és meggyőző teljesítménye sem mentes a kritikai megközelí-
téstől; hiszen adott formájában (miként pápai enciklikák sora emlékez-
tet erre) bármelyikük osztozhat a liberalizmus és neo-liberalizmus
vadhajtásaiban: túlzásaiban, tévedéseiben, hamis hangsúlyaiban.
A fenti feltételekhez többletként járul még két elem, (4) a
k é p v i s e l e t és (5) a r é s z v é t e l elve, amiknek együttes kí-
vánalmát s felelősségét az Egyház különösen demokrácia-megközelí-
tésében hangoztatja. Márpedig ez mindannyiunkat meggondolkodta-
tásra késztethet. Hiszen a mindennapi életünkből és tapasztalataink-
ból merített példák tanulsága visszajelzésül szolgálhat annak latolga-
tásához és elbírálásához, hogy voltaképpen m e d d i g s hová jutottunk;
ámde annak mellőzhetetlen fontossága láttatásához is, hogy népessé-
günk részvétele saját ügyeinek vitelében tényleg kellő súllyal megva-
lósuljon.
A demokrácia tehát n e m olyasmi, aminek egyszerűen m e g kellene
esnie velünk; inkább esély arra, hogy kellően komoly képviselet és
részvétel esetén igazán megvalósulhasson. Tehát eleve t u d n u n k kell,
hogy rengeteg áldozattal, költséggel és hibaforrással jár; ráadásul soha
n e m szűnő időigényessége is kiábrándítóként hathat.
 Mégis, h a d d gondoljunk egyszer a kérdés mélyére. Bármilyen
szörnyű is m a g u n k elé idézni, emlékezzünk csak az amerikai hadve-
zetőség 1944. évi dilemmájára az atombomba háborús bevethetősége
kapcsán: bombaként felhasználásával a hadviselés radikális befejezése
biztos, de szörnyű nagy száma ellenére is korlátozott számú ellensé-
ges (óhatatlanul civil és egyenruhás) áldozattal jár, míg az ellenerők
elhúzódó bozótharcban felőrlése bizonytalan, de korlátlan tömegű
saját (egyenruhás és hadifogolyként volt egyenruhás) további áldoza-
tot feltételez. Nos, melyik lehet ez emberfelettien drámai, mégis egyér-
telmű politikusi és vezérkari elhatározásban megválaszolandó di-
lemmában a mindazonáltal kíméletesebb, tehát választandó eljárás? S
időben ehhez közelállóként folytassuk a II. világháború befejezése
példájával, mely a világot győztesekre s legyőzöttekre osztva, ez utób-
biak pacifikálásának feladatát az előbbiek vállára rakta. Nos -
kérdezzük naivan - demokráciát szabadítottak tán a felszabadítottak-
ra? Tudjuk a választ: éppenséggel nem, mert saját költségükre s em-
berélet-kockázatukra ment a játék, így inkább haderejük további fel-
használását választották: katonai megszállás, szabadságjogok felfüg-
gesztése, korlátlan intervenciójú megszálló közigazgatás, túlzott skru-
pulusokat és jogelvi megfontolásokat mellőző, ám jogi köntösbe öltöz-
tetett leszámolás a múlttal, végezetül kényszeres re-edukációs „de-
mokráciára nevelés" következett, amit - átmenetként - közel évtize-
des perspektívában gondoltak el akkor, amikor döntésüket meghoz-
ták.
Tudjuk, hogy az egész közép- és kelet-európai térségben, nálunk is
a barnától megkülönböztetett vörös diktatúra és embertelenség buká-
sa után m i n d e n másként történt, miközben persze a feltételek is rész-
ben eltérőek voltak. Á m d e állíthatná-e bárki, hogy a demokrácia fá-
radságos „bozótharca" - s persze: rögössége, buktatói, „költsége",
akár elhúzódóan kiábrándító teljesítménye - helyett bármely dön-
téshozó egy évtizeddel ezelőtt vagy bármikor azóta más alternatívát
kínálhatott volna? Úgy tetszik: aligha. Ezzel most már ez a saját
utunk, sorsunk s küldetésünk, és útjának megállás nélküli gondozását
most már eljövendő generációink sorának kell magára vállalnia.
 JOGÁLLAMI VÍVÓDÁS
MINTAKÉNYSZEREK SZCYLLÁJA
ÉS CSALÓDÁSOK KHARÜBDISZE KÖZT*
(Litvánia példájában)"1"

A szocializmus romjain feltápászkodva az önálló államépítésben s az

európai civilizáció eszményeihez is visszatérő jogi berendezkedésben
új utak feltárására és bejárására kényszerülő közép- és kelet-európai
nemzetek az elmúlt évek során m i n d a h á n y a n válaszút elé kerültek.
Miképpen engedjenek a belső átalakulásuk sürgető jellegétől erősítet-
ten külső kapcsolatrendszerük mintaátvételre ösztönző, a bejárt utak
kész voltával s azonnali biztonságával kecsegtető nyomásának úgy,
hogy mindez egyidejűleg magával hozhassa a szervesülés ígéretét, a
saját tartalékokból merítés s a hagyományok mozgósításával nyerhető
energiák felszabadításának biztató perspektíváját egyaránt? Élőrero-
hanhatnak-e mások másutt máskor kiszenvedett válaszainak gyors
megtanulásával, avagy maguknak kell sziszifuszi munkával, csalódá-
sok túlélésével kikínlódniuk saját útjukat? N e m m i n d e n ország tette
fel e kérdést, mert sodortak az események, s a szükség töprengésre

* Első változatában in Valóság XLVII (2004. január) 1, 29-37. o.

+
Alfonsas Vaisvila Teisinés valstybés koncepcija lietuvoje [A litván jogállami fel-
fogás] (Vilnius: L i t i m o 2000) 647 o. [Law-governed State and it's P r o b l e m s of the
Formaton in Lithuania: The Outline of State Ideology, 611-631. o. és I l p a B O B o e
r o c y a a p c T B O M npoßiieMw ero craHOBneHMH B JlwTBe: ÍIOMCKM r o c y A a p c r e H H O w
MAeo/iorwM, 632-635. o.]. Vő. még a szerzőtől Conception of the State Ruled by Law
in Lithuania (Summary of the research report presented for habilitation) (Vilnius
2001) 50 o. [The Law University of Lithuania], valamint sokszorosított feljegyzé-
sekként még: 'Rechtspersonalismus (Zusammenfassung)', 'Die Rechtsaxiomatik
oder das Modell der vier Axiome als inhaltliche Grundlage des Rechtsperso-
nalismus', 'Die geometrische Formel des Rechtes als des mehrstelligen Prädikats',
ill. 'Das Rechts als Prozess (als das Werden)'.
nemigen adott időt. Kívülről ingyen hozott megoldások azonban
gyakran szülhetnek idegen, a belső várakozástól távolra szakadt
eredményt. A kijózanodás idején pedig minden érintett rájöhetett az
utólagos bölcsességre, nevezetesen: alternatív választási lehetőség
fennáll - fennállott - akkor is, ha eltérő út járhatósága a kortárs sze-
replőben esetleg meg sem fogalmazódik.
A szovjetbirodalom felbomlásának másfél évtizede után keserves
most r á d ö b b e n n ü n k s rögzítenünk, hogy minden egyes új útra lépő
államnak magának, saját véletlenszerűségeitől sodortatva kellett
szembenéznie egy önálló jogrendszerépítés problémáival. Egymás-
rautaltságuk tudata, szervezeti kerete sajnos gyenge volt, külső fó-
kuszként pedig Moszkvát más, egy másik óceánt övező keleti part vál-
totta fel, s ellenerő kifejtésében, a magukra maradottak összeszerve-
ződő erővé ébredésében ez utóbbi sem volt érdekelt. 1 Mindenki maga
próbálkozott hát - amerikai politikai s nyílt társadalmi ügynökök
nyüzsgése közt 2 - , a rögtönzésből azonban konszolidálásra érdemes
végkifejlet, érett p r o d u k t u m ritkán szokott létrejönni.
A magyar igazságtételi törekvések kudarca 3 csak egy volt a számos
hasonló megrázó esemény közül. Á m már ebből is rájöhettünk arra,
hogy - ha egyszer az első pillanatban cselekvést elmulasztottuk - nem
lett volna szabad ilyen átfogó gonddal szembenézésre nékünk ma-
gunkban, nemzeti keretek közé bezártan vállalkoznunk; mint ahogyan
rá kellett ébredjünk arra is, hogy szervesebben alakulhatott volna tér-
ségünkben egy (a fentiek vagy tengernyi egyéb gond megoldására
irányuló) nemzetközi összefogás, ha és amennyiben n e m vagyunk tör-
ténetesen ennek kezdeményezésében is túlságosan koraiak, másokhoz
képest talán úttörők.

1
Vö. a jelen szerzőtől Amerikai önbizalom, orosz katasztrófa: Kudarcot val-
lott kereszteshadjárat?' PoLíSz (2002. december-2003. január), No. 68,18-28. o.
2
Lásd pl. Stephen Cohen Failed Crusade America and the Tragedy of Post-
communist Russia (New York: Norton 2000) 305 o. és - beismerés gyanánt -
Stephen Holmes 'Transitology' London Review of Books 23 (19 April 2001) 8,32-35. o.
3
Vö. pl. a szerzőtől Jogállami átmenetünk Paradoxonok, dilemmák, feloldatlan
kérdések (Budapest: [AKAPrint] 1998), 'Szembenézés a múlttal', 101-136. o. [A
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei 5];
Igazságtétel jogállamban Német és cseh dokumentumok, szerk. Varga Csaba (Bu-
dapest: [Osiris] 1995) 241 o. [A Windsor Klub könyvei I], valamint 'A »gyökere-
sen gonosz« a jog mérlegén' Magyar Jog 49 (2002. június) 6, 332-337. o.
A problematika, melynek áttekintésére a következőkben vállalkozom,
litván válasz, egy jogi teoretikus tollából. 4 Időben bizonyára n e m a
legkorábbi, hiszen mások csalódásaiból is okulhatott. 5 Á m d e saját ta-
pasztalatai közegében rendkívülien átgondolt: figyelemreméltóan
rendszerszerű, ősi bölcsességeket mai tudományeszményeink fényé-
ben újrafogalmazó, s miközben saját honi történelmi tanulságaiból
indul ki, mégis globálisan új világunk közösen megélt kudarcaiból
megérő válasz fogalmazódik meg lapjain.
Az önálló államépítés útjára 1990-ben visszatérő Litvánia alkotmá-
nyának (1992) preambulumában szintén megfogalmazott joguralmi
eszme 6 mint olyan eleve arról a felismerésről tanúskodik, hogy elvben
egy Rechtsstaat bárminemű jogkövetésének korlátozatlanságát a rule of
law érdemi értékszemlélete már sikerrel keretek közé szorítja, majd a
Sozialrechtsstaat „a szociálisan gyengéket erősítő s az erőseket gyengí-
tő" beavatkozásával 7 ténylegesen meg is valósítja. Nos, történelmileg
visszatekintve a litvánok nemcsak azt láthatták, hogy XVI-XVII. szá-
zadi gondolkodóik 8 egy „jól szervezett", „szerves" állam vágyában
már a jogot a törvénytől különválasztották s a törvénytől helyességet
követeltek (mindenki javának az egészséges értelem szerinti szolgála-

4
A mű szerzője a Vilniusban működő Litván Jogi Egyetem jogtudományi ka-
rának jogbölcseleti tanszékvezető professzora, könyvek s dolgozatok sokaságá-
nak szerzője a litván politikai eszmetörténet, a szociális kompromisszum, libera-
lizmus, tolarencia, demokrácia, etatizmus, bűnüldözés problémaköréből.
5
A kérdéskörről Lengyelországban folytatott viták összegzéseként lásd
Polskié dyskusje o panstwie prawa Zarys koncepcji panstwa prawnego w polskiej
literaturze politicznej i prawnej [Lengyel viták a jogállamról: Összegzés a jogál-
lamiság felfogásairól a lengyel politikai és jogi irodalomban] red. Slawomira
Wronkowska (Warszawa: Wydaw. Sejmowe 1995) 140 o. Vö. még Kiáltás gyakorla-
tiasságért a jogállami átmenetben szerk. Varga Csaba (Budapest: [AKAPrint] 1998)
122 o. [A Windsor Klub könyvei II].
6
„A litván nemzet nyitott, igazságos és harmonikus polgári társadalomra és
egy a jog uralma alatt álló államra törekszik." A litván irodalomban a 'jogállam'
kifejezést először MYKOLAS CIMKAUSKAS (1922) alkalmazta, történelmileg s
rendszerszerűen elsőként Mykolas Römeris - 'Teisines valstybes organizacija' in
Lietuvos universitetas 1927-1928 mokslo metais (Kaunas 1928), 6-31. o. - írta le,
majd kortársként PETRAS LEONAS és mások követték.
7
Ekkehart Stein Staatsrecht 14., völlig neu bearb. Aufl. (Tübingen: Mohr 1993)
xv + 497 o.
8
E g y e b e k k ö z t JONAS CHONDZINSKIS, ALBERTAS GOSTAUTAS, MYKOLAS LIETU-
VIS, PETRAS ROIZIJUS, AUGUSTINAS ROTUNDAS, LEONAS SAPIEGA, PETRAS SKARGA,
ANDRIUS VOLANAS.
tát), h a n e m azt is, hogy már az a polgárokat egykor megillető eredeti
szabadság, ami - mint ezt modern respublikánus politikai filozófiák
egyöntetűen feltételezik - közösséggé szerveződve utóbb társadalmi
szerződésük alapjául szolgált, szintén n e m anarchiára jogosíthatott,
h a n e m é p p e n kiegyenlítődést készíthetett elő. Az ún. litvániai statú-
tumok (1529, 1566 és 1588) ugyan rendkívül kiterjedt joguralmat biz-
tosítottak, de kizárólag a nemesség javára. Ez a lengyel gyökerű
liberum veto9 hatására még tovább merevült, s így az uralkodó hatal-
m á n a k és felelősségének felbomlasztása sem vezethetett máshoz, mint
vagy (haszonélvezőként) a nemeseknek mindenki más ellen forduló
kényuralmához vagy (bármiféle korlátozottságtól mentesen) idege-
neknek legalább a rend ígéretét hordozó hatalomrajutásához. Nos,
történelmileg tudjuk, hogy Litvániában mind a kettő egymás után s
egyként tragikus hatással be is következett.
Az újragondolás számukra ezért már csak a múlt csapdáinak elke-
rülése érdekében is kényszerítő szükségnek bizonyult. Ugyanakkor
nyilván kerülni kell bármiféle dogmatizmust, elsődlegesen az abszo-
lutizáló univerzalizálás kísértését. Ez a módszertani kívánalom teore-
tikusan akkor is elengedhetetlen, ha történetesen - mint esetünkben -
a hidegháború utáni új amerikai külpolitikai szerepvállalás követ-
kezményeként valóban n e m csekély mértékben globálisan megjelenő
problematikáról v a n egyúttal szó. Figyelemre méltó, hogy a XX. szá-
zad eleji klasszikus litván szerző a jogállamiságnak m á r éthosz mivol-
tát, egy folyvást megújuló törekvés irányaként felfoghatóságát
hangsúlyozta: azt, hogy befejezéshez a jogállam követelménye soha-
sem érkezik el, hiszen „egyszer s mindenkorra n e m is válaszolható
meg". 10 Következésképpen maga sem egyszerűen követendő, közvet-
lenül megvalósítandó, minden további nélkül a valóságba ültetendő
külső minta; tehát n e m szolgai másolást követel, „nem másoktól ki-
szabottak engedelmes végrehajtását vagy utánzását igényli". 11 Nos,
különösen figyelmet érdemlő e megjegyzés napjainkban, amikor ez a
bennünket, magyarokat is régóta szorongató, az egész jogállamiságot
s emberi jogiságot minden egyéb érték és megfontolás félresöprésével

9
Vö. Ladislas Konopczynski Le liberum veto Étude sur le développement du
principe majoritaire (Paris: Librairie Ancienne Honoré Champion & Varsovie,
etc.: Librairie Gebethner et Wolff 1930) 297 o. [Institut d'Etudes slaves de
l'Université de Paris, Bibliothèque polonaise II].
10
Römeris, 6. o.
11
Vaisvila (2001), 11. o.
maximálni igyekvő, immár egyre nemzetközibb méretekben kímélet-
len önmegvalósításra törő globalizációs kurzus paradoxikus önel-
lentmondásba, társadalombomlasztó diszfunkciókba, káros mellékha-
tások összegződésébe torzul. Hiszen ilyennek látja a szerző, hogy „a
jogtól uralt állam, midőn kiküszöböli az emberi jogokra leselkedő
egyik veszélyforrást, új fenyegetéseket hív életre, amik immár magá-
ban az emberi jogok fogalmában rejlenek" - jelesül, n e m másban, mint
az emberi jogok merőben absztrakt felfogásában, amennyiben közös-
ségbomlasztó, egyoldalú jogosultságokat vindikáló magatartások elő-
térbe kerülését pártolja akkor, amikor kihívó érzéketlenséggel viselte-
tik saját társadalmi feltételei, működésének környezete s kíméletlen
érvényesítésének a következményei iránt. 12
Megközelítésében a szerző ezért folyvást a valóságos
e g y e n s ú l y i á l l a p o t o k feltételeit kutatja - egyfelől a jog és
a társadalmi szolidaritás kölcsönössége, másfelől (a társadalmi rend
nyitottságában) az össztársadalmi megegyezés, illetőleg (a jogrend
nyitottságában) a jogok és kötelességek elválaszthatatlan egysége ki-
nyilvánítása alapján. Keserű hasonlata szerint ugyanúgy, ahogyan el-
ső (1572-1795) és második (1918-1926) köztársaságuk bukását az
okozta, hogy a szuverént megillető hatalom túlkorlátozásával végül is
mások önkényét szabadították az országra, a tények tanúsága szerint
ma sem történik más, mint a közhatalomnak az emberi jogokra hivat-
kozó korlátozásával aszociális embertársaink ezáltal is bátorított ön-
kényének a liberalizálása. 13
A joguralom egyik legfőbb előfeltétele a társadalom megfelelő ál-
lapota. A szerző úgy véli, hogy a jogállamiság sem épülhet fel máson,
mint a személy elsőbbségén, autonómiája forrásaként felfogott szüle-
tett jogain, szerződésen nyugvó együttműködésen és társadalmi mére-
tű kölcsönös engedményeken, valamint a társadalom túlnyomó több-
ségének aktív és szervezett részvételén. E tükörrel szembesítve a való-
ság viszont inkább jogi etatizmust mutat, a formális törvény eluralko-
dásának kizárólagosságát, s ez az, amit a szerző a jelenlegi gondok
egyik szemléleti gyökerének tart. Hiszen a fentiek szellemében magát
a joguralmat is többnyire pusztán formális institucionalizálásnak fog-
ják fel, merőben a törvénnyé avanzsált jog diktátumaként. Ugyanak-
kor szerzőnk úgy véli: addig, ameddig maga a litván alkotmány (109.
§ 3. bek.) nyilvánítja ki, hogy a bírák „kizárólag a törvény szerint" - de

12
Uo. 6. o.
13
Uo. 12. o.
n e m a törvény é s a j o g szerint - járnak el, n e m állhat fönn valódi
hatalommegosztás sem.
Funkcionálisan a jog - írja a 4. fejezetben - jogosultságok és kötele-
zettségek egységére épül. A jogosultság nem lehet más, mint viszony-
lagos, hiszen egyébként kiegyensúlyozatlan uralommá, agresszív pri-
vilégiummá növekednék. Ez, és nem más a dolgoknak az egyenértékű
szolgáltatások cseréjével élő ember természetes állapotából fakadó
rendje, ami mint kiindulópont már eleve adott. N e m az állam hozza
létre; az állam legfeljebb megállapításokat tehet róla. A demokratikus
társadalom joga ezért csakis egy törvényre nem redukált jogfelfogásra
épülhet. Ebben az válhat csupán joggá, ami megfelel az emberi jogok-
nak, társadalmi megegyezést fejez ki, s kizárólag olyasmit fogalmaz
meg imperatívuszként, aminek - gazdasági lehetőségei és polgárai
vállalása függvényében - az állam saját eszközeivel garantálhatja is a
teljes körű megvalósítását.
A fentiekből a d ó d ó a n - folytatja az 5. fejezetben - az állam nem
büntet, igazságot sem szolgáltat, sőt még csak meg sem foszt szabad-
ságtól; legfeljebb hivatalosan megállapítja a kötelessége teljesítését
visszautasító személy maga megrövidítette jogainak új státuszát. Eb-
ből a d ó d ó a n sem a halálbüntetés, sem annak esetleges eltörlése nem
az állam jogi kérdése, h a n e m az elkövető szabad választásáé. Hiszen
az, aki öl, másnak az élethez való joga megtagadásával maga fosztja
meg önmagát saját élethez való jogától. Ha tehát a litván alkotmánybí-
róság 1998. december 9-én a büntetőtörvénykönyvük 105. §-a alkot-
mányellenességét kimondva a halálbüntetés eltörlése mellett dönt,
úgy ezzel olyasmit statuál, amihez senkitől sincs jogosítványa. Hiszen
azt kell m o n d a n u n k , hogy ezzel vagy megtagadja polgáraitól az egy-
más közti viszonyok egyenlőségéhez f ű z ő d ő természetes jogukat,
vagy n e m jogi alapon (ám felhatalmazatlanul is helyettük és norma-
tive) gyakorol a jövőre szóló általános társadalmi kegyelmet. Sőt - ér-
vel tovább a szerző - törvény és jog viszonyában még a szabályozás
kudarca sem vezethet a jogok és kötelességek egyensúlyának kudar-
cához vagy a szankcionálás elmaradásához, mert ez bűnözői agresszi-
ót ösztönözne. A bűncselekmény formális és abszolút jellegű törvényi
meghatározását ezért bírói - esetjogi - korrekciós lehetőséggel kellene
kiegészíteni. 14 A XXI. századba lépve a szerző egyfelől maga is érzéke-

14
„Az esetjog a konkrét bírósági ügy vonatkozásában egyenlíti ki azt, hogy a
törvényhozás nem lehet kimerítő; és ezzel biztosítja a büntetőjog alapelvei meg-
valósulásának univerzalitását." Uo. 23. o.
Ii ugyan, hogy a büntetőjogi analógia tilalmának abszolutizálását egy
hosszú totalitariánus múlt kényszerítette ki, másfelől azonban a XX.
századtól indulóan a nemzetközi gyakorlat alakulásából, az a n g o l -
amerikai jogszolgáltatásból, sőt ma érvényesülő kontinentális irá-
nyokból is azt olvassa ki, hogy jelenünk érett jogállamában a kivételt
mindig magunkban, visszásságot pedig másokban felismerő retorika
ellenére valójában m á r számottevően mozgékonnyá váltak e látszatra
abszolút tilalom valóságos határai. 15
Víziói szerint a társadalomnak gazdagokra s szegényekre szakadá-
sa, a koncentrált tőkeuralom a szélsőséges liberalizmus örve alatt vol-
taképpen egy újfajta autoritárius-totalitárius k é p z ő d m é n y fokozatos
létrehozatalába torkollik majd. Hiszen az eddig említett negatív jelen-
ségek korlátozatlan velejárójaként óhatatlanul olyan állapotok jönnek
létre, hogy a túlélés biológiai parancsára a címzettek egyre kiterjed-
tebben lemondani kényszerülnek egyéb jogaikról, sőt egyáltalán saját
jogvédelmükről is. A tényleges szegénység és kiszolgáltatottság foka
Litvániában máris az állam erodálódását vonta maga után. Hiszen az
a szégyenletes körülmény, hogy a hatóság a hivatalosan tudomására
jutott bűncselekmények 40^42%-a ügyében jár csupán el, valójában
egyenértékű azzal, hogy ezen a téren belső szuverenitása, joghatósága
58-60%-nyi részét kiengedte a kezéből. Ezen uratlanul hagyott terü-
letnek azonban semmiképpen sem a társadalmi rend felforgatóit sza-
badna megilletnie, mint ma, h a n e m áldozatait - legalább is olyan mér-
tékben, hogy m a g u k a t a bűnözőktől hatékonyan megvédhessék. N e m
véletlen ezért, hogy a hagyományosan az államba vetett polgári biza-
lom ilyenkor vagy önkezűségbe, vagy evilágunkon túlmutató hatal-
makba tolódik át: 1996-ban a litván lakosságnak mindössze 25%-a bí-
zott saját parlamentjében, de 74%-a a katolikus egyházban. A szovjet
megszállás sok évtizede után tragikus a litván múltból arra emlékez-
nünk, hogy nemeseik önkényével szemben egykor m á r szintén a rend
igézetében ragadhatták magukhoz idegenek a hatalmat. Márpedig
napjainkban - jelentik ki elhivatott szakembereik - az igazságszolgál-
tatás sem működik, hiszen a jog tehetetlenségétől megerősödött bűnö-
zői környezet képes arra, hogy ténylegesen visszarettentse a sértette-
ket s a tanúkat egyaránt a jogi igazságszolgáltatás vállalásától, az ab-

15
Jörg Arnold 'Prinzipien und Grundsätze im deutschen Strafrecht und im
Entwurf des Allgemeinenteils des Litauischen Strafgesetzbuches' Jurisprudencija
[Vilnius] I (1998), No. 9, 66. és köv. o., különösen - az Analogieverbot kritériumá-
nál a 'fliessend' kifejezéssel élve - 68. o.
ban polgári kötelességük és legjobb meggyőződésük szerinti részvé-
teltől. A jog immár n e m véd; eljárása értelmetlenné válik; ezzel pedig
az egyre hivatásszerűbben a jogrend fölébe került bűnözés a jogi ol-
talmat is kirúgja alóluk: végső soron bűntárssá alacsonyítja a társa-
dalmat a sérelmére mind általánosabban elkövetett erőszakban. Az
absztrakt emberi jogvédelem ezzel a bűnözői agresszió legfőbb támo-
gatójává korcsosul.
E belátásból adódik a szerző meghökkentő kérdése: lehetséges-e
vajon, hogy a totalitarizmus után bármiféle demokrácia csakis a libe-
ralizmus és az autoritarianizmus vegyülékét maga mögött hagyva ér-
kezhet majd egykor el? Történelmi logika munkálkodik-e abban, hogy
a valamikori szabadsághiányt most túlságos szabadsággal kompen-
zálják? A szerző jelzésértékűnek tekinti Litvániában a demokrácia-
fenntartó középréteg gyengeségét, a gazdasági nyomorúságot, bármi-
féle polgári kezdeményezés esélytelenségét, a társadalmi önérvényesí-
tés erőtlenségét (pl. amikor a lakosságnak a szovjet idők végéig tartó
szegényes takarékpénztári megtakarításai teljes összegét a szerződé-
ses kötelezettségteljesítésnek a litván polgári törvénykönyv 471. §-
ában rögzített feltételei utólagos egyoldalú cinikus módosításával a
parlament 1995. július 19-én egyszer s mindenkorra befagyasztotta),
az állami jogtisztelet hiányát (pl. amikor a köztársasági elnök vagy
a szejm jogkövetkezmények nélkül mulaszthatja el feladata teljesíté-
sét, avagy saját javadalmaztatásaik felsrófolására az állami elit ad hoc
mércéket állít önmaga számára), a közösségi vagyon egyre teljesebb
kisíbolását (állami részesedésű kereskedelmi bankok, részvénytársa-
ságok útján).
Mint mindvégig hangsúlyozza, jogállamiság aligha képzelhető
bármiféle tetszőleges közösségben, alkalmas hagyományok híján,
vagyis megfelelő társadalmi s lélektani, ideológiai s alkotmányi ala-
pozás nélkül. Márpedig a jelenlegi feltételek korántsem kiforrottak.
Litvániában napjaink politikai tapasztalata például újra egy erősebb
elnöki intézmény és kiegyensúlyozóbb parlamenti szabályozás után
kiált. A jellemzőként leírt példa szerint az államjogász RÖMERIS fél év-
százada m é g pusztán teoretikus lehetőségként írt parlamentokráciáról,
ami pedig a k o m m u n i z m u s n a k a szovjetrendszer megszűntét rezze-
néstelenül követő további triumfálása n y o m á n egészen 2000 októbe-
rének új választásaiig az ország mindennapi nyomasztó realitásává
változott. Miután alkotmányuk 72. § 2-3. bekezdése értelmében abszo-
lút parlamenti többség birtokában egy adott javaslat bármiféle elnöki
vétó ellenére ugyanekkora többséggel változatlanul újra megszavaz-
ható, 1997-ben BRAZAUSKAS elnök kilenc tiltakozását vehették alkot-
m á n y e r ő k alkotmányosan semmibe anélkül, h o g y az államfő indokait
akár a legcsekélyebb figyelemre méltatták volna. Pedig m é g 1928-ban,
amerikai mintára készített a l k o t m á n y u k (51. § 2. bek.) abszolút parla-
menti többségű k o r m á n y z á s esetén visszaküldéskor m á r 2 / 3 - o s több-
ség szükségét írta elő. Felemlegetik a litvánok - joggal - , h o g y a New
Deal keresztülviteléhez egykor ROOSEVELT elnök 631 alkalommal élt
sikeresen vétójogával, Litvánia pedig rég- és közelmúltjában egyaránt
erős államfői intézményt támogatott. 1 6 A populáció m a is összehason-
líthatatlanul jobban bízik egy akár gyenge elnökben, m i n t a véletlen és
befolyásolhatatlan körülményektől alakított s olykor véletlenek tragi-
kus játékszerének bizonyuló parlamentben. A kontrasztált támoga-
tottság közvéleménykutatási adatsora bizony e g y é r t e l m ű e n erről ad
számot:

ALGIRDAS BRAZAUSKAS elnök parlament

1993. december 60,0 % 34,0 %
1996. június 20,0 % 14,0 %
VALDAS ADAMKUS elnök parlament
1998. június 71,2 % 12,7 %
1998. d e c e m b e r 76,4 % 13,4 %

Ellentmondás hát, ami retorikával aligha kiküszöbölhető - írja a 8. fe-

jezet 2. p o n t j á b a n - , h o g y míg egy alig becsült k ö z h a t a l o m uralja való-

16
Nem tévesztve szem elől, hogy már 1922-ben, a fiatal köztársaság hajnalán
megpróbálkoztak destabilizálással a parlament közjogi erősítése örvén. A Kelet-
Litvániában a harcot a szovjet megszállók ellen tovább folytató Zalioji rinktiné
partizánmozgalom pedig 1945-ben nyilvánította ki: „Elnöki köztársaságot aka-
runk, hasonlót az Amerikai Egyesült Államokhoz, erőteljes elnöki hatalommal."
[V. Kurockos apklausos protokolas [archiv kézirat], 15. o.] A Litván Jogászok Vi-
lágkongresszusa végezetül 1992. május 24-31-én leszögezte, hogy „Kizárólag egy
erős elnöki hatalom biztosíthatja a társadalmi folyamatok állandóságát, küszö-
bölheti ki a káoszhoz vezető utat és semlegesítheti a bosszúra éhesek destruktivi-
tását annak érdekében, hogy a demokrácia továbbfejlődésének gyámolává vál-
hasson." [I. Kaganas Lietuvos Respublikos valdymo forma Lietuvos valstybingumo
teisinès problemos: Pirmojo pasaulio leituviq teisininkij kongreso straipsniq ir
teziij rinkinys (Vilnius 1993), 7. o.] ALGIRDAS BRAZAUSKAS elnök éppen idézett
megpróbáltatása idején foglalt hasonló szellemiségben állást: „A hatékonyság
érdekében a demokratikus kormányzási minta bevezetését követően az elnöknek
is több hatalmat kellene kapnia." [Lietuvos rytas (1997. február 14.)]
jában az országot, a hagyományosan a nemzet többségi bizalmát hor-
dozó erőnek úgyszólván semmiféle tényleges hatalma nincs. 17
Egyetlen út, mérték, kritérium ezért - n e m elméleti előzmények hí-
ján, tehetjük hozzá, de saját fennálló állapotaik felelős újragondolásá-
val - a szerző szerint végső fokon n e m lehet más, mint „átfogó
egyensúly fenntartása" a társadalmi, politikai és jogi berendezkedés
teljes területén, mint ami kizárólag garantálhat politikai stabilitást,
társadalmi egyenlőséget s jogi kölcsönösséget egyaránt. 1 8
A fenti megfontolásokból kiindulóan kezdte el a szerző felépíteni
módszeresen, ez idő szerinti töredékessége ellenére is viszonylagos
teljességet m u t a t ó ún. j o g i p e r s z o n a l i z m u s -elméletét,
mely - ú g y m o n d - a jog mint többjegyü p r é d i k á t u m geometrikus
formulájának axiómatikáján nyugszik. Tárgyunk e körben n e m ez lé-
vén, itt és most csak néhány a fentieket közvetlenül érintő fundamen-
tális tételére hivatkozhatunk. Nos, a társadalmi viszonyok kölcsönös-
sége mint bármiféle n y í l t t á r s a d a l o m előfeltételét képező
ekvivalencia alapján ez mondatja ki véle, hogy „az alanyi jog n e m az
egyén tulajdona, h a n e m többjegyű predikátumként az emberek érde-
kei kölcsönös védelmére létrehozott viszony". Következésképpen, „a
jogosultságok és kötelezettségek egysége" jegyében létrejött kölcsö-
nösség talaján cselekvései függvényében az egyén mindig egyensúly-
b a n van saját jogaival és kötelességeivel, hiszen „az utóbbiak teljesíté-
sével vagy megtagadásával az előbbit ismerteti vagy enyészteti el".
Márpedig mindez n e m is lehetne másként, mivel „A kötelezettség
nélküli jogosultság n e m más, mint egyenesen privilégium, a jogosult-
ság nélküli kötelezettség pedig mezítlen erőszak.". 19
*

17
Vaisvila (2001), 32-36. o.
18
Lásd még Vaisvila tollából 'Mecro HaKa3aHVM B npaBOBOM rocyAapCTBe' in
TJpoÖAeMu ödocKouaAeHUH 3aK0H0da6cm6a ma npaxmuxa üozo 3acmocy6anuH 3 ypaxy-
6ÜHHRM np02H03y 3A0nuHH0cmu (JlyraHCbK 1999), 44^49. o. [BÍCHWK JlyraHCbKoro
iHCTWTyry BHyrpinimx cnpaB MBC yicpaimi] és 'CoiiHajibHoe npaBOBoe rocy-
AapCTBo: ílpMoSpeTaeMaH w TepaeMaa peambHocn/ in KoHcmumyu,uoHHO-npa6o6oe
npoÖAeMbi (popMiipoßamiii cou,uoAbHoeo npaßoßozo eocydapcmtía ( M H H C K 2000), 24-28. o.
19
„Die Äquivalenz der Austausche [...ist...] die Einheit von Rechten (der
Erlaubnis) und Pflichten (dem Gebot) zu bestimmen [...:...] die Menschenrechte
werden nach der Erfüllung oder der Verzicht der entsprechenden Pflichten er-
worben, legalisiert oder verloren." „Das subjektive Recht ist nicht die Eigenschaft
des Individuums, es ist ein mehrstelliges Prädikat bzw. das Verhältnis, das für
den gegenseitigen Schutz der Interessen der Personen geschaffen ist." „Das Recht
ohne Pflicht gleich einen Privilegien, die Pflicht ohne Recht ist bloße Gewalt."
N e m segélykiáltás e m ű , h a n e m egy lassan saját erejének s önállósá-
gának tudatára ébredő jogtudomány felelős megnyilatkozása. S jó
tudnunk, hogy ugyanaz az éthosz, ami a szovjeturalom dicstelen el-
múltával napjaink nyugati divatáramait természetszerű problémát-
lansággal kívánatos és követésre érdemes mintákként tudja láttatni,
egyszersmind újrafundálási szükséget is jelöl, nevezetesen azt, hogy
bolsevik ideológiai járulék pozíciójából kivetkezve ugyanez a diszcip-
lína mára m á r tudományként, a napjainkban elvárt módszeresség kri-
tériumaival és eszköztárával építse fel saját világlátását. Márpedig e
szemlézett m ű pontosan ezt tette: adottságként véve saját eddigi közel
másfél évtizedes jórészt mintakövető nemzeti útjuk néha ígéretes, né-
ha csalódásra okot a d ó tényekben megfogalmazható eredményeit, mai
tudományeszményünk jegyében dolgozta fel ezeket - tisztában lévén
azzal, hogy ez a nyugati gyökerű, mára már közös t u d o m á n y e s z m é n y
pontosan azáltal lett modernségünk egyik gyámola, hogy minden
konstruktív, felelős gondolkodás előfeltételeként tételezte az egészsé-
ges szkepszist bármiféle megelőző eredmény előítéletes megkövülé-
sének puszta lehetőségével szemben, miközben m i n d a p u s z t á n sze-
mélyes [ad hominem], mind a kizárólag tekintélyelvű [ad autoritatem]
érvelésre hagyatkozást mellőzte eljárásából.
Valóban társadalomtudományi igényű az ilyen megközelítés,
amennyiben a jogász egész közreműködését - éthoszát, hívószavait,
nemcsak technikáját - a mindenkori totalitás részeként, az ember tár-
sadalmi vállalkozásának összetevőjeként láttatja: (a) i n s t r u m e n -
t á l i s értékűnek, melynek egyetlen végső feladata az ember és (el-
fogadott elveink tükrében méltányolandó) várakozásainak szolgálata;
(b) e l v i természetűnek, mely más elvek esetleg ütköző fontosságá-
val s esélyeivel együtt mérlegelve mindig és legfeljebb megközelítőle-
ges egyensúlyi megvalósulásra tarthat számot (előnyben részeltetve
valamit, persze valami másnak az árán); (c) olyan m ű k ö d é s ű n e k , hogy
saját szabályszerűségének a mindenkori gyakorlat során történő rep-
rodukálásával egyszersmind biztosítja a jogrend iránti f u n d á l ó t á r -
s a d a l m i v á r a k o z á s reprodukálását. A n y ü t társadalom esz-
méje ezért feltételezheti okfejtésében a társadalmi egyensúlyban törté-
nő gondolkodást, amit ugyanakkor bármely jogi konstrukció funkcio-
nalitása - élhetősége - megítélése alapjának tekint. Vagyis ugyanúgy,
mint a politikai füozófiai rekonstrukciókban, a teóriának szükségkép-
pen meg kell tudnia (re)konstruálni azt a végső mércét vagy kritériu-
mot, amihez viszonyít és mér, amelyből levezet: azt az alapot, ami a
jogrendet egyáltalán értelmessé teszi - egészében ahhoz, hogy létét
szükségesként tételezzük, s valamiféle eszmeiség szerinti berendezé-
sében ahhoz, hogy (pl. jogállami megvalósulásként) igényeljük.
Különös fejleményként kellene megélnünk, ha netalán az erő arro-
ganciája ismét az „Annál rosszabb a tényeknek!" filozófiájaként hatá-
rozná m e g magát - ezúttal XXI. századunk szép új világának a nyitá-
nyaként. Á m d e tény, hogy Nyugat-Európából minél inkább a közép-
és kelet-európai régió s ezen belül a keleti peremvidék felé távolo-
dunk, egyre tisztábban lehetünk annak tanúi, hogy az óceánon túlról
felénk áradó eszméknek olyan erőforrás-hiányos televényből kellene
kisarjadniuk, amely mögött nem áll más, mint egy polgári értelemben
szétesett s erkölcseiben a magános túlélés ügyeskedésébe torzult tár-
sadalom, valamint egy az erősebbek koncává lett, már egykori államo-
sításával lepusztított nemzeti vagyon felélésére szövetkezett gazda-
ság.
Nos, sokak krédója szerint világüdvözítők a szabadpiac, demokrá-
cia, parlamentarizmus (s mindezek körében a jogállamiság, az emberi
jogiság) elvei. Engedtessék meg mégis a társadalomtudománynak,
hogy - pontosan azt téve, ami a feladata - rögzítse s megkísérelje ma-
gyarázatát adni, ha úgy találná: mégsem ugyanúgy, azonos költség-
haszon eredménnyel m ű k ö d n e k ezek az elvek itt, amennyiben társa-
dalomvezérlővé tétetnek, mint eredeti közegükben. Nyilvánvaló,
hogy társadalomtudományunknak mindenkor nyitottnak kell lennie
befogadásra, egyszersmind saját kritikai nézőpont elfoglalására is. Sőt,
tudatában lehetünk annak (akkor is, ha mintaadóink demokratikus
álcájáról esetleg kiderül: gőgjük s túlhatalmuk n e m szokta s ma sem
viseli el a kritikát), hogy n e m egyszerűen perifériákról érkező érdekte-
len, marginális visszajelzés az, amit mi itt és most adhatunk, hanem
történelmileg maga az egyik első valódi bizonyítás a kérdéses eszmé-
nyek tényleges társadalmi beágyazottságáról. Hiszen látnunk kell - ha
n e m is szoktunk szólni róla - , hogy akármint vélekedjünk is moderni-
tásunk ezen vezércsillagainak kultúrantropológiai előfeltételezettségé-
ről, az általuk vélelmezett emberkép tudományos igazolhatóságáról
(vagy, amennyiben pusztán felvilágosodásbeli hagyományról van szó,
ezek bizonyítatlanul is axiomatikus alapként kezelt előfeltevésekként
elfogadottságáról), 2 0 a nyugati társadalom látványos fejlődése, amely-

20
Vö. pl. Frivaldszky János 'Gondolatok az emberi jogok radikális szemléle-
téből fakadó problémákról' in Egy európai alkotmány felé A nizzai Alapvető Jogok
Charája és a Konvent, szerk. Frivaldszky János (Budapest: JTMR Faludi Akadé-
mia & OCIPE Magyarország 2003), 63-74. o. [Agóra II].
lyel m a DWORKIN, HABERMAS é s RAWLS i d e o k r á c i á j á h o z (s b e n n e
minden eddigi vívmány megtarthatóságának a respublikánus vélet-
lenszerűségében, az értékeknek is puszta választói magatartáshoz - a
„Mi tetszik ma éppen?" döntése alá - rendelésében) a jogosultságok-
nak merőben az egyén puszta létezéséből történő levezetéséhez elér-
kezett, korántsem választható el a nyugati társadalomfejlődés egészé-
től s mai gazdasági teherhordó képességétől. Ahhoz, hogy mindez a
mai rendet elérően működhessen, társadalmi szerveződésben s anyagi
termelésben egyaránt kifejeződő erőforrások szükségeltetnek. Ezekről
ma csupán annyit tudunk, hogy - akár folyamatos reprodukcióval,
akár évszázadok óta felhalmozott tartalékaik felélésével - ott, az atlan-
ti közegben ez idő szerint rendelkezésre állnak akkor is, ha e m ű k ö d é s
netalán olyan pazarlónak vagy költségigényesnek bizonyulna, hogy
viselésére - tartalékok híján - a mi régiónk már n e m lenne feltétlenül
képes.
Természetszerűleg nem ismeretlen egy ilyen, a társadalmi-gazda-
sági összefüggésekbe hasonló érzékenységgel ágyazott tudományos
érdeklődés a nyugati világban, 21 mind ez ideig azonban aligha terjedt
túl önmaga teoretikus elemzésén. Rólunk, a fenti kérdésekről, az esz-
mények társadalmi-gazdasági előfeltételeiről hát n e m szólhattak, s így
választ azon gondokra sem kínáltak, amiket a jelen szemle vetett fel.
Régiónkban azonban ezek is kérdések. Helyesebben kifejezve, ponto-
san ezek azok a kérdések, amik elsődlegesen szólanak rólunk. Ma-
gunknak kell ezért velük meggyürkőznünk - függetlenül attól, hogy
segítenek-e ebbéli vállalkozásunkban mások, vagy sem.

21
Vö. pl. Stephen Holmes & Cass R. Sunstein The Cost of Rights Why Liberty
Defends on Taxes (New York: Norton 1999) 255 o., valamint Richard A. Posner
tollából The Economics of Justice (Cambridge, Mass.: Harvard University Press
1983) xiii + 415 o. és Economic Analysis of Law (New York: Aspen Law & Business
1998) xxi + 808 o. Kitekintésként lásd még Western Rights? Post-communist
Application, ed. András Sajó (The Hague: Kluwer Law International 1996) xviii +
386 o.
MIÉRT MARADT EL A MÚLTTAL SZEMBENÉZÉS,
AZ ÚJRAKEZDÉS BETELJESÜLÉSE?*

Áttekintve életútján, pályája töretlenül felfelé ívelő, és eddig szakterü-

letén szinte m i n d e n tudományos csúcsot meghódított. Nyelvek birto-
kában, Ausztráliában, Japánban, Skóciában, Amerikában kutatott és
tanított. T u d o m á n y o s társaságok aktív tagja, kiadványok szerkesztője,
külföldön rendszeres szereplő. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
intézetvezető tanára.

Milyen családi háttér, iskola, szellemi környezet járult hozzá kiemelkedő

eredményeihez? Hogyan sikerült átvészelnie a kommunista hatalom évtize-
deit?

• A családi hintógyártó hagyományról a p á m tért át autóépítésre,

így szerezve az automobilizmus, motorsport, polgári és katonai
repülés terén szakmai, emberi és társadalmi tekintélyt. Harmo-
nikus, dolgos, a közre is felelősen ügyelő családba születtem
bele. N é h á n y évesen ért a szovjet megszállás, kis elemistaként
az egyházi iskolák felszámolása, majd saját cégünket semmisí-
tette meg az államosítás. A kommunistákkal a primitivitást, az

• * 'Banovits Anna beszélgetése Varga Csaba jogtudóssal, a Katolikus Egyetem

professzorával', első teljes változatában in PoLíSz (2004. június-július), No. 77, 3 -
8. o., jegyzetként megjegyezve: „A Magyar Nemzet szerkesztősége 2003 nyarán,
majd főszerkesztője 2004 őszén személyesen is elutasította közlését, nem általa
rendelt írásként. A Demokrata főszerkesztője, válaszra sem méltatva, hallgatásával
utasította el 2003 őszén, bármiféle indoklás nélkül. Váratlanul az »Antall József
emlékére« 2003. december 12-én, pénteken szentelt különmelléklet másnapján, a
hétvégi Magazinban jelent meg - Magyar Nemzet LXVI (2003. december 13. szom-
bat) 290, 24. o. - megbeszélés nélkül rövidítve, átszerkesztve és átírva, helyenként
meghamisított formában."
 elvakult korlátoltságot ismerhettem meg. A nemzet sorsával, a
katolicizmus ügyével azonosulásunk s az, hogy üldöztetésünk-
ben még mindig segíthettünk olyanokon, akiket nálunk is sze-
rencsétlenebbé tettek, már akkor egyfajta mélyebb tartalmat,
belső tartást adott életünknek. Nagyszerű emberekkel bizonyá-
ra iskolában is találkoztam, fejlődésemet mégis inkább konok
szembenállásom határozta meg. Technikai konstrukciós érdek-
lődésem dacos önkifejezésre váltott versben és aforizmában,
majd ebből formálódott húszas éveim elejére egyfajta teore-
tizáló igény a társadalomról. Érettségi után több mint egy évig
bányászkodásra kellett adjam fejemet, hogy „kizsákmányoló"
származási osztálybélyegemet m a g a m mögött hagyva egyálta-
lán (Miskolcra, bányaművelőnek) egyetemre kerülhessek. Ami-
kor Pécs jogi karára végre sikerült hazaverekednem magamat,
megindult a Regnum Marianum elleni akció - p a p o k letartózta-
tásával „ifjúság megrontása" címén. Ekkor népi demokratikus
államrendünk megdöntésére irányuló szervezkedésben részvé-
tel ürügyén folytonos fenyegetéssel s zaklatással a politikai
rendőrség engem is vallatóra fogott - nyilván egy látványos
perre vágyakoztak. Ilyen belügyi afférral a h á t a m mögött nem
maradhattam egyetemen a tanulmányok befejezése után. Az
akkoriban szakmánkban már elismert tekintélyként Pécsre lejá-
ró KULCSÁR KÁLMÁN mentett át e csapdahelyzetből, egyenesen
a szocialista jogtudomány fellegvárába, az MTA Állam- és
Jogtudományi Intézetébe, ahol az egyetemek kisszerű provinci-
alizmusával szemben valóságosan t u d o m á n y t műveltek,
elitgárdával s nemzetközi megmérettetésben. Szellemi magatar-
tásomból következően nehézségeim persze itt is adódtak, SZA-
BÓ IMRE akadémikus feltétlen teljesítménytiszteletének köszön-
hetően azonban ezeket sikerült túlélnem.

1991 és 1994 közt, mint ANTALL JÓZSEF miniszterelnök tanácsadó törzsének

tagja, elméleti munkáját gyakorlati politikai síkra is kiterjeszti. Mi indította
erre, mint alapvetően jogfilozófiai térben mozgó elméleti szakembert? Úgy
tudom, direkt politizálással azóta sem foglalkozik. Akkor egyebek közt a tár-
sadalmat legsúlyosabban érintő kérdés - az ún. igazságtétel - jogi megalapo-
zásán dolgozott. Milyen utat tett meg személy szerint ebben a kérdésben?

• Elméletileg mindig is érdekelt a jog lehetőségeinek, határainak

kérdése, ami leginkább a társadalmi normalitástól eltérő s ezért
 a jogalkotótól előre n e m látható kivételes helyzetek jogi feldol-
gozásában nyilatkozik meg. A második világháború befejezté-
vel megsemmisített diktatúrák romjain a jövő megalapozásához
a múlttal szembenézésre irányuló erőfeszítéseket megismerve
régóta t ű n ő d t e m a század másik rákfenéje, a kommunizmus
u t á n a jogra váró feladatok mérlegelésén is. Rá kellett döbben-
jek: annak ellenére, hogy a jog számos válasza pusztán szimbo-
likus erejű - vagyis anélkül, hogy közvetlenül bármin változ-
tathatna, csupán rögzít egy eszményt - , ezek mégis drámai ere-
jű társadalmi irányváltásokat indíthatnak vagy legalizálhatnak.
Ez okból válhatott kulcsfontosságúvá az igazságtétel gondolata
is, mindenekelőtt a múltat lezáró új indítás jelképeként. Annak
bölcs belátását, hogy súlyosan terhelt tegnapból érdemes hol-
n a p n e m építhető, a szövetségesek nyilvánították ki a második
világháború végén. Hiszen n e m demokráciát, parlamentariz-
must, alkotmányosságot, jogállamiságot szabadítottak fehér ga-
lambjaik Németországra és Japánra, h a n e m fegyveres erejük
teljében véghezvitt megszállást, katonai közigazgatást, cenzú-
rát, intézmények felfüggesztését, korábbi tekintélyektől elszakí-
tást, társadalmi kapcsolatrendszerek szétzüálását, a múltnak
büntető ítéletekbe zárását. Évtizedre tervezetten demokráciára
neveléssel, vagyis a nép átgyúrásával próbáltak normalitást
teremteni ahhoz, hogy egyáltalán működőképessé tehessenek
egy demokratikus berendezkedést. Miután pedig a jogász egyik
elsődleges feladata következetesség biztosítása igazságosság-
b a n s társadalmi rendben egyaránt, meg kellett kérdeznem ma-
gamtól: indokolhatott-e bármi is gyökeres eltérést és irányvál-
tást a diktatúrát követő átmenetek háború utáni és mostani ke-
zelése közt, avagy valamiféle kimondatlan, rejtett érdek kény-
szeríthette most ki az atlanti világból, hogy lemondjon egykori
megfontoltságáról?

Tehát ide jutott el a gondolkodásban?

• N e m csekély képzelőerő, egyenesen naivitás kell ahhoz, hogy

egy szovjeturalomtól közel fél évszázadon át megnyomorított
társadalomra közvetlenül rászabadítsák az atlanti világ intéz-
ményeit, miközben az amerikai jog dél-amerikai átültetésének
kísérlete alig egy évtizeddel korábban m o n d o t t teljes csődöt.
Persze, mit is várhatnánk el egy olyan ideológiai divatoktól ál-
 landóan újrapofozott országtól, az Egyesült Államoktól, ahol
néhány évvel a civilizációk összecsapásának SAMUEL HUNTING-
TONi megjövendölése előtt még a történelmi kultúrák eltérősé-
gére figyelmeztetést is - a liberalizmus alapállításának: a sze-
mély elvont, atomizált szemléletének megtagadásaként - a szo-
ciáldeterminizmus szitokszavával illették?

Milyen jogi akadályai voltak a múlt megnyugtató lezárása természetes társa-

dalmi igényének? Miért buktak meg az igazságtételi törvényjavaslatok?

• Emlékeznünk kell ZÉTÉNYI ZSOLT egykori erőfeszítéseiből,

hogy sem az Európa-tanács jogi szaktekintélye, Lord KLRKHLLL,
sem a kontinentális büntetőjogtudomány heidelbergi nagy
öregje, közép-európai büntetőjogtudoraink szellemi atyja,
HANS-HEINRICH JESCHECK vagy a nemzetközi büntetőbírásko-
dás megteremtésében úttörő szerepet játszott amerikai CHERIF
BASSIOUNI professzorok, sem pedig a múlttal szembenézés ki-
kényszerítéséért nemzetközi tisztelettel övezett SIMON WLESEN-
THAL n e m érzett számonkérést lehetetlenítő körülményt abban,
hogy egy diktatúra üldözetlenül elévülteti saját bűntetteit. Az
elévülést időmúlás működteti ugyan, de ép jogérzékkel aligha
mondható, hogy ez pusztán mechanikusan mért fizikai idő. Hi-
szen ha a jog értékkövető társadalmi célszerűség megállapo-
dásszerűen rövidített kifejezése, úgy a jog céljával szembefutó,
cinikus és öncsonkító lesz az eredmény, ha a hivatalosság n e m
érez jogi relevanciát abban, hogy a szocialista állam n e m csu-
p á n bűnelkövetővé aljasodott, de ezt tetézve mindvégig nem-
csak megtorlatlanul hagyta ezeket, h a n e m egyenesen azt bün-
tette, aki az igazságszolgáltatást kötelességére figyelmeztetve
üldözésüket kezdeményezte volna.

1992-ben, egy beszélgetésünk során még úgy vélte, hogy a társadalom majd
spontán módon megbélyegzi, kiveti magából azokat, akik a bűnöket elkövették,
akik a diktatúra végrehajtói voltak. Ez lassú folyamat lehetett volna, ám még-
sem történt meg. Az Alkotmánybíróság időközben deklarálta az elévülés be-
következtét. A felelősségrevonás lehetősége ezzel beszűkült, csaknem teljesen
megszűnt.

• A régi rezsim azóta akár szeplőtlenítheti is magát. Új jogállami-

ságunktól, körvonalainak kéretlen alkotmánybíró megfogalma-
 zóitól többre n e m telt, mint hogy jövendő diktátorokat közvet-
ve bátorítson: ha saját elévültetésükig bármi áron fenntartják
magukat, a jogállam utódnak már semmi jogi mondanivalója
n e m lehet rémtetteikről. Miközben tudvalévő, hogy Nürnberg
és Tokió ítélkezése fél évszázada m á r pontosan az effajta em-
berellenes pozitivista korlátoltságot rendítette meg.

1998-ban a Jogállami átmenetünkre'/ kiadott könyvében új megközelítésben

láttat a rendszerváltozás során felvetődött számos kérdést. Érdekes gondolat a
nyitott esélyű megvitatás kötelessége a várható előnyökkel és veszélyekkel
együtt. Mit jelent ez? Megkérdőjelezhetők a klasszikus jogelvek? Lehet-e bár-
kinek alapja arra, hogy kétségbevonja a jog szerepét a rend fenntartásában?

• A jog szocialista nihilizálására a magyar válasz a jognak hason-

lóképpen romboló fetisizálása lett. Nemzetközi összevetésben
az önsorsrontó tehetetlenség sajnálatos példája lettünk. Több
tapasztalattal, érettséggel s kiegyensúlyozottsággal például a
német alkotmánybíróság mindig úgy tekintett a jogállamiságra,
mint amit n e m egyszerűen bunkóként forgatnak fejünk felett. A
társadalmi rend közvetítőjeként a népesség elemi jogérzéke is
táplálja, jogos várakozásait n e m csaphatja hát arcul. A jog
ugyanakkor n e m élettelen tárgyként, h a n e m intézményi értel-
mezésével hat, vagyis társadalmi kultúra függvénye. Ezért is
épülhetnek azonos szövegre eltérő gyakorlatok különböző kul-
túrákban. Nos, pontosan azért kérdéses a nemzetiszocializmus
és a bolsevizmus könnyű meghaladhatósága, mert a legkülön-
bözőbb életszférákban igazodásokat kikényszerítve mindkettő
diktatórikusán átnevelte a társadalmat - és ezzel maga a társa-
dalom azonosságát, képességeit, készségeit befolyásoló háttér-
kultúrát is formált, nemcsak jogi textust. Hiába a jog betűinek
szoktunk demiurgoszi erőt tulajdonítani, b e n n ü n k rejlik e te-
remtő erő, azokban, akikben megtermékenyül. Vajon a jog vál-
tozott m e g hirtelen Amerikában szeptember 11-e után, vagy
mediatizált megdöbbenésük késztetett olyan újraértésre, amiből
lassan egy elveiben is más Amerika formálódik?

Lényegében a dilemma, maga a rendszerváltozás körüli vita ma is szenvedé-

lyes hullámokat vet, a társadalmi nyugtalanság nem csillapodott. Egyre újabb
egyéni és társadalmi drámák kerülnek napvilágra. A felvetődő kérdések vála-
szokra várnak, hiszen, mint Ön is véli, a jog mégsem vonatkoztatható el az
élet gyakorlatától.

• Jeleiben ugyan formalizálhatjuk, személyteleníthetjük - s ezzel

akár eltérő kultúrákra kiterjeszthetjük - a jogot, az élő jogmű-
ködés mégsem pusztán logika, elvont fogalmi művelet. Auto-
n ó m közvetítőül mi alkottuk a jogot, megpróbáljuk hát mester-
ségesen elszigetelni. De n e m azért élünk, h o g y absztrakt formu-
láknak megfeleljünk. Ugyanazért van jogunk, amiért kultúránk,
s benne erkölcsünk: pillanat szülte esetlegességeinket kívánjuk
értékeink szerint formált mértékeinken átszűrni. Egyikük sem
másként s másért szent, mint amiért önfegyelmünk. Bolond az,
ki saját eszközével maga ellen fordul, s még bolondabb, aki
ezért eszközét okolja. Angolok mondják, hogy csakis egyébként
szuicid társadalomban válhat kollektív öngyilkossági paktum-
má a jog. Hivatásos gáncsoskodók már az argentin junta buká-
sakor szörnyülködtek a számonkérés gondolatán. Hála nékik, a
megoldatlanság időközben világszerte nyomasztóvá terebélye-
sedett, s így mára már SOROS jogvédőinek a szótára is finomo-
dik. Míg korábban eleve gyanúval övezték az utód kormányza-
tot, ha elődje ügyeiben kutakodik, ma büntetőjogi felelősségre
vonásra is kötelezettnek látják az utódot, ha tömegesen súlyos
jogsértésekre b u k k a n az előd részéről. Simábbak lehettek volna
talán útjaink, ha önérdekből önjelölt, á m hivatatlan civilizátora-
ink korábban lépnek a megvilágosodás útjára.

Talán e „megvilágosodáshoz" is szükség volt egy bizonyos idő elteltére?

• Már első pillanatban sem elfogulatlan gondolkodásról volt szó,

h a n e m a saját érvényre juttatását célzó érdek szerinti politikai
befolyásolás elvi-ideológiai formáiról. Ezért lenne oly fontos,
hogy a megélhetési élősködésen túllépve végre tudásában, tu-
d o m á n y á b a n is saját erejére s pótolhatatlanságára ébredjen a
társadalom.
Könyvében említi, hogy a diktatúrák utáni helyzet jogi kezelésének gyakorla-
tilag alig van irodalma. Úgy tudom, nemrégiben még a nürnbergi per törvé-
nyességének kérdését is felvetették. Mit gondol ma minderről?

• Vajon helyesen tették-e a belgák, hogy világháborús száműzeté-

sében bizonyos formaiságok félretételével a megszállt ország jog-
folytonosságát mégis őrző királyukat n e m ítélték el a jog betűje
szerinti hatalombitorlásért, hanem eljárását alkotmányos joghé-
zagként legalizálva a nemzet megmentőjeként üdvözölték?
Nürnberg ítélkezése a történeti okulás keretében valóban vitat-
ható, á m ez jórészt szakmai kérdés. Közvetlen üzenete kétségbe-
vonhatatlan: akkoriban még szembe mertek nézni a kor kérdésé-
vel, optimálisnak gondolt felelős választ kínlódva ki magukból.

Eddig még minden politikai hatalom kisajátította a jogot, mindegyik a maga

szája íze szerint értelmezte, eszközzé deformálta szabályait. Mi marad meg
számunkra valóban a jog tiszteletéből?

• Jogokkal is élhetünk inkább vagy kevésbé; a jogban sincs királyi

út. Egy ítélet bármely formális kérdésre igennel vagy nemmel
válaszol, á m ez csak külső burka, végkifejlete annak az alkotó
töprengésnek, ami az egymással szembefutó s egymást akár ki-
oltó érdekek és értékek, szabályok és elvek kavalkádjában mint
finom mérlegelés s egyensúlykeresés megelőzi. A zsidó és arab
jogban, az angolszász mentalitásban ezért oly hangsúlytalan a
logika szerepe a döntéshozatalban, mert a jogi kultúra pontosan
ezen egyensúlykeresés érzékenységéből és viszonylagos nyi-
tottságából adódik - abból, hogy a viszonylagos jogi állandó-
ságban s folytonosságban is biztosítja a változás, a mindenkori
újragondolás lehetőségét.

Ha nem jogállami biztosítékok védik a mindenkor alkotmányos rendet, akkor

mire számíthat az egyén és a társadalom?

• Mikor joguralomról szóltak, az angolok n e m holt betűkbe, ha-

n e m a közvélemény kulturális erejébe, országuk romlatlannak
gondolt erkölcsébe vetették bizalmukat. Éppen ezért nemcsak
léleképítőbb, felelősebb és fegyelmezettebb, de kevesebb vélet-
lenszerűséggel is terhelt egy angol jogi vita. Magukról a gon-
dokról szólanak, ezekhez társítják jogi megfontolásaikat. Tud-
 ják, hogy ami társadalmilag vállalandó, annak jogi formája is
kimunkálható. N e m is akarják elhitetni, hogy a jog eleve ké-
szen, pusztán alkalmazásra várva lebeg m i n d a n n y i u n k felett.
Érett kultúrákban éppen emberi dolgaink emberi vállalása ad
biztonságot arra, hogy a szavaknak súlyuk van, a tetteknek kö-
vetkezményük.

Könyve széleskörű, s nemcsak jogászoknak szól. Olyan kérdéseket feszeget,

amelyek lezáratlanok, ma is feszültség forrásai. Múlt és jövő egymásra hatá-
sának negatív végkifejlete áthatja mindennapi életünket. Kielégítőm még nem
haladtuk meg a múltat, és feltehetően hosszú idő telik el, amíg az áhított nyu-
galmi állapot elkövetkezik.

• A cselekvés elodázása tetézi a bajt. Sorsfordító idők legkisebb ki-

siklása is generációkon keresztül bosszulhatja meg magát. Ezért
gondoljuk annyiszor újra napjainkig aktuális drámaként az
atomkor beköszöntekor Japán bombázása vagy megszállása há-
ború végi amerikai dilemmáját. Az ember legnagyobb ellensége
valójában nem más, mint gyáva, gondolkodásra s elhatározásra
képtelen, saját bizonytalanságában elvesző önmaga. Amit ma-
gunkból hoztunk létre, abba legfeljebb pszichikai apa-komple-
xussal kapaszkodhatunk. Óriási hát a jogász mértékszabó fele-
lőssége, s még inkább, ha alul- vagy túlteljesít. N e m árt emlékez-
nünk arra, hogy már sötétként pocskondiázott középkorunkban
az erény kiegészítője - hasznának kijelölője - az arány volt.

Mit tehet jövőnk érdekében, kiérlelésében a társadalom? És mit a jog?

• Furcsán vezérelt világban élünk. Jóformán még el sem kezdtük

azokat a vitákat, amelyek időszerűsége már a rendszerváltozta-
tó szándék hajnalán elenyészett. Mintakövető b u z g a l m u n k b a n
pedig olyan kérdéseken tűnődünk, amiket másutt máskor má-
sok fogalmaztak meg - saját gondjaikra válaszul. Olyan dilem-
mák és lehetőségek mellett viszont érzéketlenül m e g y ü n k el,
amikre e ránk tukmált kánonok persze n e m kínálnak magyará-
zatot. Noha illenék már rájönnünk arra, hogy a gondolkodói
restség és önállótlanság aligha alkalmas út a boldoguláshoz. Az
őserdőben csapást vágók elszántsága, fáradsága s kockázatvál-
lalása nélkül nemigen lelhetjük meg az ösvényt oda, ahová re-
méltük.
 A „GYÖKERESEN GONOSZ" A JOG MÉRLEGÉN*

CARLOS SANTIAGO NINO, a z A n g l i á b a n k i a d o t t m ű v e i r ő l n e m z e t k ö z i -

leg ismert, mindenekelőtt a jogosultságok s a liberális büntetéstan el-
méletében nevet szerzett szerző, Buenos Aires jogfilozófus professzo-
ra az 1980-as éveket a tábornoki rezsimmel szembeni argentin polgári
ellenállás ügyvédjeként, majd ALFONSÍN elnök igazságtételi különta-
nácsadójaként töltötte. Rendkívül felelős, mértéktartó és jogászilag is
megfontoltan kiegyensúlyozott, ám az igazságtétel dilemmáit határo-
zottan felvető korai írásaival már egykori Yale-egyetemi barátai, az
elvont doktriner jogvédelem apostolai körében vihart kavart, 1 s így
szükségét érezhette - n e m tudván még, hogy idő előtti halála okán:
végső üzenetként - egy összegzésnek (a szimbolikus értelemben
H A N N A H ARENDT á l t a l KANTtól á t v e t t é s ú j r a f o r m á l t e r k ö l c s f i l o z ó f i a i
terminust használva fel címként), 2 mely segíthet az egyre burjánzó
vitában eligazodni a kényeskedő semmittevés álelviségének 3 és a

* Első változatában in Magyar Jog 49 (2002. június) 6, 332-337. o. [Zlinszky Já-

nos vitázó megjegyzéseivel kísérten (338. o.)j.
1
Indulásként Carlos Santiago Nino T h e H u m a n Rights Policy of the
Argentine Constitutional Government: A Reply' Yale Journal of International Law
11 (1985) 1, 217-230. o., 'The Duty to Prosecute Past Abuses of H u m a n Rights Put
into Context: The Case of Argentina' Yale Law Journal 100 (1991), 2619. és köv. o.
[válaszként született erre: Diane F. Orentlicher 'A Reply to Professor Nino' uo.
2641. és köv. o.], majd 'When Just Punishment is Impossible' in Truth and Justice
The Delicate Balance: The Documentation of Prior Regimes and Individual Rights
([Budapest:] CEU Budapest College Legal Studies Program: The Institute for
Constitutional and Legislative Policy 1993 [?]), 67-74. o. [Working Paper 1].
2
Carlos Santiago Nino Radical Evil on Trial (New Haven & London: Yale
University Press 1996) xii + 221 o.
3
PI. Samuel P. Huntington The Third Wawe Democratization in the Late
Twentieth Century (Norman & London: University of Oklahoma Press 1991) és
Bruce Ackermarin The Future of Liberal Revolution (New Haven «Sc London: Yale
jogértéket a jogtiprás áldozataitól sem m e g t a g a d ó határozott szembe-
n é z é s v á l l a l á s á n a k 4 a p o z í c i ó i k ö z ö t t . O W E N FLSS p r o f e s s z o r ( Y a l e Law
School) v e t t e á t u t o l s ó d é l - a m e r i k a i t a l á l k o z á s u k a l k a l m á v a l a s z e r z ő -
től g o n d o z á s r a a k é z i r a t o t , s j e l e n t e t t e h a l á l á t k ö v e t ő e n m e g . N a g y s z e -
rű szerző hiteles m ű v e ez, amit befejezett, kerek okfejtése ellenére s e m
k é n y e z t e t t e k el s e m a k k o r , s e m a z ó t a k r i t i k a i s z á m b a v é t e l e k k e l 5 - p e -
d i g az elsők k ö z t volt, akik az e z r e d v é g e n , N ü r n b e r g és T o k i ó ítéletei-
nek árnyékában, az államilag szervezett emberirtás részeseivel szem-
benézés elszántságában felvetették a jelenkori diktatúrák bukásával
újra i d ő s z e r ű v é vált kérdést: m i történjék egy b ű n e l k ö v e t ő v é aljasult
á l l a m h a t a l o m tetteseivel? Nos, az elsők közt volt, akik e g y felelős vá-
l a s z l e h e t ő s é g e i n t ö p r e n g t e k , 6 s a z e l s ő k e g y i k e lett, a k i k e t v é g ü l a z

University Press 1992) viii + 152 o. Némiképpen meglepő volt számomra az az

egyöntetűség, amellyel a közelmúltban egy a tudomány jegyében meghirdetett
rendezvényen volt spanyol alkotmánybírósági alelnöktől aktív lengyel külügy-
miniszterig bezárólag, bárminemű indokolás vagy elemzés nélkül még most is
bizonyos körök egyöntetűen a spanyol út követését - s ezzel a múlt szembenézés
nélküli lezárását, a kölcsönösség jegyében amnéziával felérő felej(te)tést - ajánlot-
ták, miközben a rendezvény kötetében az Open Society Foundation elnökének
zárszavából következtethetett az olvasó csupán arra, hogy a rendezvény szerve-
zői - elvileg sine ira et studio - „igazságtétel" és „demokráciaépítés" lehetőségeiről
nem mint szinonim vagy egymást kiegészítő alapvető kívánalmakként, hanem
ehelyett akár egymást közömbösítő, netalán egyenesen kölcsönösen kizáró vagy-
vagy kapcsolatban gondolkodtak. Vö. Michel Rosenfeld, Luis López Guerra,
Bronislaw Geremek, Aryeh Neier (et al.) in 'Conference on Peaceful Transition to
Constitutional Democracy: Jacob Bums Institute for Advanced Legal Studies,
April 8,1997' in Cardozo Law Review 19 Quly 1998) 6,1891-1985. o.
4
PI. Alejandro M. Garro 'Nine Years of Transition to Democracy in
Argentina: Partial Failure or Qualified Success?' Columbia Journal of Transnational
Law 31 (1993), 1. és köv. o. és Faime Malamud-Goti 'Punishing H u m a n Rights
Abuses in Fledling Democracies: The Case of Argentina' in Impunity and Human
Rights in International Law and Practice ed. Naomi Roht-Arriaza (New York: Ox-
ford University Press 1995), 165. és köv. o.
5
Ismertetésére lásd Conception Gimena Presa in Droit et Société (1998), No.
38, 145-149. o. és Juan A. Millán in The American Journal of International Law 93
(1999), 548-551. o.
6
A Yale Law School k e b e l é b e n 1988 t a v a s z á n e l t ö l t ö t t k ö z ö s f é l é v s o r á n s z ü l e -
tett i s m e r e t s é g ü n k j e g y é b e n k e z d t e m k a p n i N I N O p r o f e s s z o r t ó l dokumentumo-
kat akkori argentínai igazságtételi próbálkozásaik sajtójáról (amiket esetleges
felhasználásra akkoriban még a Századvég folyóirat szerkesztőbizottságában
m u n k á l k o d ó e g y k o r i t a n í t v á n y o k h o z , s z e m é l y s z e r i n t ORBÁN VlKTORhoz t o v á b b í -
tottam), m a j d a m i k o r saját t é m a k é n t m a g a m is a z i g a z s á g t é t e l e l m é l e t i p r o b l e m a -
tikáján s e l g o n d o l h a t ó l e h e t ő s é g e i n k e z d t e m el t ű n ő d n i , i m m á r m a g a m fordul-
„alkotmányos átmenet" fellendülő sikerágazatának új civilizációs hír-
nökei - mert pusztán elveken érlelt steril gondolataik gyakorlati fele-
lőtlensége megszenvedett igazságokkal, felelős kompromisszumokkal
aligha férhet meg - jobbára tudomásul sem vételre, s ezzel a szakiro-
dalmat uraló vitáikon kívül kerülésre ítéltek.

Történeti háttér

Műve első részében mindenekelőtt korábban másutt szerzett tapaszta-

latokról számol be, mint amik segíthetnek érzékeltetni a gond valós
körvonalait, a siker és a kudarc tényezőit egyaránt.
N é m e t o r s z á g ban a közvélemény előtt a nürnbergi per alig-
ha minősült sikeresnek. Arra a felvetésre, miszerint „a nemzetiszocia-
lizmus jó gondolat volt, bár rosszul ültették gyakorlatba", 1946 előtt a
honi lakosság 53%-a, 1946-ban 40%-a, ámde ezután újra megugróan
1947-ben 53%-a, 1948-ban pedig 55,5%-a válaszolt - igennel. Később
pedig, saját igazságszolgáltatását kiépítve, a HITLERi uralom mintegy
26.000 halálbüntetésével szemben a német bírósági szervezet 1959-
1969 közt 100-nál kevesebb életfogytiglani és 300-nál kevesebb bör-
tönbüntetést, 1970-1982 közt pedig 6000 elítélésből 157 életfogytiglani
börtönbüntetést szabott ki (9. o.7).8
A u s z t r i á ban kormányrendeletben rendelkeztek a rezsimben
erősen és gyengén érintettekről. A Gestapo és SS tagjai, a pártkitünte-
tettek és gazdasági haszonélvezők szigorú büntetéssel, a többiek
köztisztségük s lakásuk elvesztésével számolhattak (így pl. a bírák fe-

tam 1990 elejétől kezdve NINO professzorhoz, véleményét s irodalmat kérve -

amire pusztán betegségére utalással s néhány küldeménnyel válaszolt, ám som-
más rövidséggel említést téve minderről könyvében [24. o.]).
7
Vö. John H. Herz 'Denazification and Related Policies' in From Dictatorship
to Democracy Coping with the Legacies of Authoritarianism and Totalitarianism,
ed. John H. Herz (Westport, Conn.: Greenwood 1982), 20. o.
8
Megjegyzem, egy általam használt forrás - Adalbert Rückert The Investi-
gation of Nazi Crimes 1945-1978: A Documentation (Hamden, Conn.: Achron Book
1980) 145 o., különösen 117. o. - igazságügyi minisztériumi hivatalos statisztikák
alapján (megjegyezve, hogy mások más számokat olvastak ki ugyanezekből)
1945. május 8. és 1978. december 31. között saját belnémet bírósági szervektől
tárgyaltan 85.802 esetről tud, amik közül jogerősen 6440 ügyet fejeztek be, és
ezekből 12 halál- és 156 életfogytiglani börtönbüntetéssel, 114 pénzbüntetéssel, 1
pedig fiatalkorú bíróság elé utaltan zárult.
lét elmozdították vagy nem nevezték ki újra, többek ellen pedig bün-
tetőeljárást kezdeményeztek). A népbíróságok összesen 17.500 sze-
mély ellen indítottak eljárást, s ezek közül 43 végződött halálos ítélet-
tel, amelyekből 29-et hajtottak végre. Az 1949. évi választás előtt
azonban a rezsimben gyengén érintettek számára amnesztiát hirdet-
tek, 1957-ben pedig mindenkit mentesítettek, akikkel szemben csupán
párttagságuk ténye volt felróható (10. o.9).
O l a s z o r s z á g ban a BADOGLlOtól megkötött fegyverszünetet
követően rendeletek sorát hozták tisztogatásról, büntetőeljárások kez-
deményezésének elveiről, SFORZA grófra bízottan egy defasizációs
megbízotti hivatalról. 1944-ben tovább erősítették a b ű n v á d i eljárás
esélyeit úgy, hogy az új bűncselekményi tényállásokat meglehetősen
általánosan vonták meg (mint szerzőnk megjegyzi: azt célozva, hogy
„ütésük magas, a megbocsátás szintje pedig alacsony legyen"), és újra
hatályba helyezték a fasisztáktól eltörölt régi büntetőtörvénykönyvet.
A bírósági út azonban nem bizonyult sikeresnek; a megbízotti hivatal
megszűnt; az igazságügyminiszter pedig végül amnesztiát hirdetett.
Keserű mérleg, hogy a magánbosszú volt az egyetlen, amiről elmond-
ható, hogy egyáltalán működött: hivatalosan 1732-en, az újfasiszták
szerint 3.400.000-en, irodalmi becslés szerint pedig mintegy 30.000-en
estek áldozatul a magánbosszúk kommunisták és mások által szerve-
zett hosszú sorának (10-11. o.10).
F r a n c i a o r s z á g ban elsőként a Code pénal 75. §-ában fogal-
mazták újra az árulás tényállását, á m d e egyfelől visszamenőleges ha-
tállyal, másfelől pedig oly széleskörűen, hogy elvileg mindenki, aki
történetesen n e m állt be kifejezetten DE GAULLE követőjéül vagy nem
csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz, vádolhatóvá lett. Kevéssel
utóbb szintén visszaható jelleggel halálbüntetéssel fenyegetetten új
tényállást vezettek be a kollaborációról, ami a Vichy-rezsim akár köz-
vetett erkölcsi támogatását is büntetni rendelte. Harmadjára pedig
szintén ex post facto tényállást hirdettek ki a „nemzeti méltatlanság"
bűntettéről - bármiféle részvétel, p r o p a g a n d a a n y a g készítése vagy
terjesztése, a Zsidóügyi Bizottságban vagy bármely egyéb kollaborá-
ciót támogató szervezetben viselt tagság büntetésére. Számonkérés
gyanánt 120.000-150.000 személy igazgatásilag elrendelt internálása,

9
Vö. Frederick C. Engelmann 'How Austria has Coped with Two Dictatorial
Legacies' in From Dictatorship to Democracy, 144. o.
10
Vö. Giuseppe DiPalma 'Italy: Is There a Legacy and Is It Fascist?' in uo. 119.
és köv. o.
200.000 személy vád alá helyezése, s ezek közül 100.000 ítélet, 65.000
bűnösként elmarasztalás következett, amiknek alapján az 1953. évi
amnesztia törvényig 7000 halálos ítéletből 899 került végrehajtásra,
13.000 kényszermunka- és 2750 életfogytiglani börtönbüntetést szab-
tak ki, s mellesleg - főként az első, szándékosan jogmentesként (azaz
ex-lex állapotban, már a régi s még az új jog nélkül) megtartott idők-
ben - legalább 40.000 embert gyilkoltak meg szándékosan és előre ki-
tervelten, többnyire baloldaliaktól szervezett vagy csőcselékszerű
spontaneitással végrehajtott szisztematikus magánbosszú-hadjárat
keretében (11-12. o.11).
B e l g i u m ban elsőként a Legfelsőbb Bíróság érvényessé nyilvá-
nította a száműzetésben működött kormány rendeleteit. Ezek jegyé-
ben 400.000 személynek (a népesség 7%-ának) kellett szembenéznie
b ű n v á d i eljárás kockázatával, akik közül több tízezret ítéltek el kolla-
borációért. A visszaható tényállás tág megfogalmazásába beleesett
Németországba önkéntesen áttelepült 60.000 m u n k á s is, akiket a szo-
cialista kormány értelmező rendelete (1945) csak utóbb mentesített,
amikor m á r megkívánták a német háborús gépezet segítése szándéká-
nak a bizonyíthatóságát is - míg végül a munkások vádolását egyálta-
lán elejtették (12-13. o.).
J a p á n b a n a Szövetséges Hatalmak Főparancsnokának saját in-
tézkedési körében - ami n e m érintette a japánok által japánok sérel-
mére elkövetett cselekményeket - 5500 eljárást indítottak háborús
bűntettek ügyében, amik összességükben 900 halál- és 3500 bör-
tönbüntetéssel, 6000-nél kevesebb hivatalvesztéssel, és további 28 ve-
zető ellen különleges katonai eljárással zárultak. Ez utóbbiak közül
1948 novemberéig 7-et halál-, 16-ot életfogytiglani és 2-t börtönbünte-
téssel fejeztek be. A felelősségrevonás mindazonáltal kétes értékűnek
bizonyult, amennyiben m a g u k a japánok mindvégig a „győztesek
igazságának" tekintették, a hét kivégzett porait pedig előbb különle-
ges urnákba helyezték, majd ezek fölé 1959-ben „A hét hazafinak!"
kitüntető felirattal állami emlékművet emeltek. Az egyik börtönbünte-
tésből szabadult háborús bűntettben elítéltből utóbb az állam külügy-
minisztere lett. 1950-ben végül az összes háborús b ű n okán fogva-
tartottat szabadlábra helyezték, mentesítve őket m i n d e n vád alól (13-
14. o.12).

11
Vö. Roy C. Macridis 'France: From Vichy to the Fourth Republic' in uo. 169.
és köv. o.
12
Vö. Arthur E. Tiedemann 'Japan Sheds Dictatorship' in uo. 184. és köv. o.
 S p a n y o l o r s z á g ban - miután FRANCO rezsimjében 1939-
1942 között több, mint 200.000 bebörtönzött pusztult el - ADOLFO
SÚAREZ miniszterelnök tisztogatásmentes jövőt ígért, míg az ellenzék
a rendszerellenes ún. disszidensek és terroristák amnesztiáját sürgette.
1977 októberében végül SÚAREZnek mindenféle politikailag indítékú
bűncselekmény tekintetében általános amnesztiát kellett hirdetnie
(16-17. o.«).
P o r t u g á 1 i á b a n 1 9 7 6 - b a n ANTONIO RAMALHO EANES t á b o r -
nok, alkotmányos elnök, és MARIO SOARES miniszterelnök tisztogatást,
hivatalvesztést, sőt bebörtönzést kezdeményezett néhány felelősnek te-
kintett politikai vezető ellen, ám a kibontakozó éles politikai viták gya-
korlatilag megakasztottak minden tényleges továbblépést (17-18. o.).
G ö r ö g o r s z á g ban viszont CONST ANTINE KARAMANLIS ideig-
lenes kormánya sajátos diktatúraellenességére válaszul népi akciók
következtek be, amelynek értelmében rendelet hozatalára kényszerül-
tek, amely kimondta, hogy a diktatórikus jogsértések n e m esnek majd
amnesztia alá. Minderre válaszul katonai puccskísérlet történt, s reak-
cióként erre a kormány országárulás vádjával az érintett katonai veze-
tőket letartóztatta. 1975-ben végül parlamenti deklarációban a múltra
is visszavetített érvényességgel kinyilvánították, hogy a diktatúra bű-
neire semmiféle elévülés nem fog majd kiterjedni. A volt vezetői kör-
ből 18 személy ellen indultak perek, de a kormány életfogytiglanira
mérsékelte a kiszabott halálbüntetést. Ezután a lakosság még további
100-400 eljárás megindulását kényszerítette ki (18-20. o.14).

Normatív összefüggés

Műve második részében a szerző az eljárások iránt támasztott vagy

támasztható várakozások szempontjából tekinti át a helyzetet.
Elsőként a p o l i t i k a i v o n a t k o z á s o k kerülnek sorra (3.
pont), melyek elemzése kapcsán hangsúlyozza annak hamisságát,

13
Vö. Julian Santamaría 'Transición controlada y dificultades de consoli-
dación: El ejemplo espanol' in Transición a la democracia en el sur de Europa y Ame-
rica Latina ed. Julian Santamaría (Madrid: Centro de Investigaciones Sociologicas
1982), 387. és köv. o. Tágabb összefüggésekben vö. továbbá Victor Pérez-Díaz
Spain at the Crossroads Civil Society, Politics, and the Rule of Law (Cambridge,
Mass.: Harvard University Press 1999) x + 214 o.
14
Vö. Harry J. Psomiades 'Greece: From the Colonels' Rule to Democracy' in
From Dictatorship to Democracy, 257. és köv. o.
hogy a múlttal szembenézést egyesek az alkotmányosság korlátozása-
ként vagy netalán egyenesen sérelmeként fogják fel, hiszen szerinte
éppen a jogos várakozások megélése erősíthet meg bármiféle alkot-
mányos meggyőződést.

„Az emberi jogok megsértéséért indított perek - írja - sokkal közelebbi

megvalósulásai lehetnek annak, amit A C K E R M A N »alkotmányos pilla-
n a t o k n a k « nevez, 1 5 s e m m i n t a k á r h á n y m á s formális v a g y informális
a l k o t m á n y i reformtörekvés." (131. o.)

Merthogy - folytatja -

„a perek nevelő h a t á s a k é n t előálló [...] e r e d m é n y n e m lesz más, mint

egy olyan közösségi megvitatás [...], amely m i n d e n b e n n e hordozott
v a g y általa keltett feszültség és keserűség dacára elő fogja segíteni bi-
z o n y o s alapértékek összetalálkozását, létrehozva a demokrácia számá-
ra oly létfontosságú - DWORKIN értelmében vett - »elvi közösséget« 1 6 ."
(133. o.)

Mindebben rendkívüli fontosságú lehet a felelősség társadalmi szét-

osztása [diffusion of responsibility through society], valamint a társada-
lom köreinek megfelelő szétválasztása [dissociation]. Mindez az ese-
mények logikája folytán olykor könnyen adódhat. Hiszen a II. vi-
lágháborút és következményeit illető történelmi példák arról tanús-
kodnak, hogy míg egykor a németek és az osztrákok áldozataikat te-
kintették idegeneknek, a franciák és a belgák a háború bevégeztével az
elkövetőket különítették el méltatlan kollaboránsokként a társadalom
többi részétől. Izrael nyilvánvaló okoknál fogva természetszerűleg
szintén az áldozatokkal azonosult, s az áldozattá tevőkkel n e m vállalt
semmiféle közösséget. Ami az argentinokat illeti, a felelősségre vo-
nandókat eleinte felforgatókként, majd egyenruhásokként különböz-
tették el a köznéptől. A cseh ellenálló író és utóbb köztársasági elnök,
V Á C L A V H A V E L ellenben az egész közép- és kelet-európai régióra ki-
sugároztatottan egy a fentiekkel szembefutó szellemiségű, a felelős-
ségre vonást m á r fogalmilag is lehetetlenítő ellenideológiát propagált.
Eszerint - mint kifejtette -

15
Bruce Ackerman We the People (Cambridge, Ma.: Harvard University Press
1991).
16
Ronald Dworkin Law's Empire (Cambridge, Ma.: Harvard University Press
1986), 208-224. o.
 „ M i n d a n n y i a n felelősök v a g y u n k : m i n d e g y i k ü n k v a l a m i l y e n mérték-
ben felelős a szerkezet működtetéséért. E g y i k ü n k s e m tekintheti egy-
szerű á l d o z a t n a k magát, mivel létrehozatalában v a l a m e n n y i e n közre-
m ű k ö d t ü n k . " (201. o. 11. jegyzet.)

Másodjára az e r k ö l c s i v o n a t k o z á s o k at tárgyalva (4.

pont), a szerző fontosnak gondolja megjegyezni: a törvényesség 1 7 ide-
ológiai értelmében a számonkérést (Nürnberget is m a g á b a n foglalóan)
jogosulatlannak, társadalompolitikaként felfogva azonban m á r iga-
zolhatónak kell tekintenünk. Bővel rendelkezésre áll ugyanis a kellő
alap megfelelő indokkal, hiszen az igazságtétel funkciója n e m más,
mint a történtek hivatalos rögzítése, a jogállamiság eljárási erősítése,
valamint a magánbosszú iránti vágy lecsillapítása, s mindezt ráadásul
még kiegészíti az áldozatok hozzásegítése ahhoz, hogy jogosultakként
önbecsülésüket visszanyerjék, valamint az, hogy a perlés előmozdítja
a nyilvános megvitatást (146-147. o.18).
Erkölcsi tekintetben tehát N L N O professzor úgy gondolja, hogy a
számonkérés n e m vet fel semmiféle különös gondot. Összegzésként -
NAGEL kifejtését idézve - az alábbiakat rögzíti:

„Végső soron el kell i s m e r n ü n k , h o g y az emberi jogok t ö m e g e s sérel-

m e k o r a bírósági ú t igénybevétele prevenciós a l a p o n igazolható,
a m e n n y i b e n e p e r e k során s z á m o l u n k azokkal a kulturális mintákkal
és társadalmi mozgásokkal egyaránt, amik egykor a gyökeres gonosz-
ság t e r m é k e n y táptalajául szolgáltak." 1 9

Harmadjára érkezve el a j o g i v o n a t k o z á s o k taglalásához (5.

pont), egyfelől a legalitás kérdéskörét járja körül, másfelől pedig az
egyáltalán felhozható kifogásokat.
Alapállása szerint az egész kérdéskör szokásos tárgyalását több-
nyire áthatja egy fogalmi félreértés, hiszen „valójában n e m jog és er-
kölcs közötti választás itt a tét, hanem eltérő erkölcsi értékek szembe-
kerülése egymással" (157. o.). A büntető üldözhetőség fennállása te-
kintetében azt a lehetséges körülményt, hogy egy a nulla poena és a

17
Vö. Judith N. Shklar Legalism Law, Morals, and Political Trials (Cambridge,
Ma.: Harvard University Press 1986).
18
Az utóbbi kettőt Jaime Malamud Goti 'Punishment and a Rights-based
Democracy' Criminal Justice Ethics 10 (1991) 2, 3-13. o. kapcsolja az előzőkhöz.
19
In Lawrence Weschler A Miracle, a Universe Settling Accounts with
Torturers (New York: Pantheon 1990). Id. Nino, 145-146. o.
nullum crimen sine lege k ö v e t e l m é n y é t k i e l é g í t ő e l ő z e t e s t ö r v é n y o l y k o r
n e m áll r e n d e l k e z é s r e , 2 0 ö n m a g á b a n m é g n e m t e k i n t i f e l t é t l e n ü l
p e r d ö n t ő n e k - m á r a m e n n y i b e n k o r á b b r ó l r e n d e l k e z é s r e áll e g y al-
k a l m a s n a k b i z o n y u l ó jogi rendezés.

„Mihelyt az e cselekményekre feljogosító törvények érvényessége -

m i n t a náci rezsim zsidóellenes n ü r n b e r g i törvényeié - m e g r e n d ü l , az
elkövetett atrocitások nyilvánvalóan újból b ű n c s e l e k m é n n y é minősül-
nek m a j d az érvényes jog korábbi rétege szerint. [...] E tetteket az ilyen
emberi jogi sérelmeket legitimáló totalitárius rezsim által foganatosított
m ó d o s í t á s előtti időben hatályban volt b ü n t e t ő k ó d e x élhető szabályai
szerint kell megítélnünk, tehát lehetőleg olyan bírákkal és a z o n anyagi
s eljárási szabályok szerint, amelyek e tettek elkövetésekor hatályban
lettek volna, ha n e m lépnek ezek helyébe azok a totalitárius törvények,
amiket viszont p o n t o s a n azért alkottak meg, h o g y e visszaélések elkö-
vetését támogassák. Nos, egészében véve ilyen megközelítést fogadtak
el G ö r ö g o r s z á g b a n és Argentínában, d e alkalmazhatták volna ezt Ke-
let-Európa egykor k o m m u n i s t a országaiban is. [...] Mert a visszaélé-
sekre feljogosító törvényeket ex nihilo érvénytelennek kell tekintenünk,
m i n t h o g y a n t i d e m o k r a t i k u s e r e d e t ü k lehetővé teszi tartalmuk problé-
m a tikusságának a felülvizsgálását." (163. o.)

A k i f o g á s ok lehetséges alapjául szolgálhat egy esetleges védői

h i v a t k o z á s (1) f e l e l ő s s é g r e v o n h a t ó a l a n y h i á n y á r a , (2) s z ü k s é g h e l y -
z e t r e , (3) j o g o s ( ö n ) v é d e l e m r e v a g y h á b o r ú s á l l a p o t r a , (4) p a r a n c s t e l j e -
s í t é s r e , (5) e l é v ü l é s r e , é s v é g ü l (6) a f e l e l ő s s é g r e v o n a n d ó k ö n k é n y e s
kiválasztására. Fontos a z o n b a n látnunk, h o g y ezek egyike tekinteté-
b e n s e m lát a s z e r z ő f e l ü l m ú l h a t a t l a n v a g y a b í r ó s á g i felelősségre vo-
nást lehetetlenné tevő, az a h h o z folyamodást kizáró gondot, inkább
méltán elutasítandó - mert puszta ürügyként szolgáló - ügyvédi pró-
bálkozást.
E n n e k m e g f e l e l ő e n ad (1), f e l e l ő s s é g r e v o n h a t ó
a l a n y h i á n y a : az erre hivatkozás n e m jelenthet akadályt, mert a
p a r a n c s n o k l á s i és utasítási láncolat elvileg töretlen, s így megítélése
ezért a felelősségre v o n á s s z á n d é k á n a k függvénye. Példaként említve,

20
Pl. Telford Taylor [The Anatomy of the Nuremberg Trials A Personal Memoir
(New York: Knopf 1992), 635. o-l saját minőségében a nürnbergi törvénykezés
doktrinális megalapozása idején még határozottan ellene volt annak, hogy a fele-
lősségre vonás a hágai konvencióra támaszkodjék, mivel úgy vélte, hogy az nem
tekinthető olyan büntetőkódexnek, amely egyszersmind a nullum crimen sine lege
követelményét kielégíti.
 „ A z argentínai junta-tagokat elítélő d ö n t é s m i n d e n p a r a n c s n o k o t fele-
lőssé tett beosztottjai eljárásáért - b á r m e l y i k ü k felelősségének a bármi-
féle korlátozása v a g y elmosása nélkül." (167. o.)

Ad (2), s z ü k s é g h e l y z e t : e z t h a n g o z t a t n i m e g g y ő z ő e n h a t -
hat ö n m a g á b a n , á m büntetőjogi bizonyítása aligha jár sikerrel b á r m i -
féle k o n k r é t h e l y z e t b e n , h i s z e n

,,[e]gy szükséghelyzetre hivatkozó védekezés h á r o m előfeltételt kíván

meg: (a) egyensúlyt - h o g y az okozott rossz kisebb legyen á megelő-
zött rossznál; (b) hatékonyságot - h o g y a szükséges cselekvés a várha-
tó rossz bekövetkeztét valóban kiküszöbölje; és (c) g a z d a s á g o s s á g o t -
h o g y n e álljon rendelkezésre kevésbé káros eszköz a v á r h a t ó rossz leg-
alábbis hasonló h a t é k o n y s á g ú megelőzésére." (171. o.)

Ad (3), j o g o s ( ö n ) v é d e l e m v a g y h á b o r ú s álla-
p o t : a v é d e l e m n e k ezt felemlegetni s z i n t ú g y h a s z o n t a l a n kísérlet,
m e r t h a e g y s z e r n e m áll r e n d e l k e z é s r e e g y o l y a n d e m o k r a t i k u s a n
megalkotott s alkotmányosan védhető törvény, amely ilyen specifikus
f e l j o g o s í t á s t k i m o n d a n a , ú g y e n n e k p u s z t a h i á n y á b ó l a z itt v i t a t o t t
cselekvések állítólagos megengedettsége ö n m a g á b a n m é g a legkevés-
b é s e m következik.21 Ez p e d i g azt jelenti, h o g y a f e n t i e k r e h i v a t k o z á s -

21
Saját egyetemi tanártársai, a joglogikában klasszikus Carlos E. Alchourrón
& Eugenio Bulygin Normative Systems (Wien & New York: Springer 1971), 119. és
köv. o. [Library of Exact Philosophy] érvelésével szembefutva gondolja úgy, hogy
a jog éppen nem zárt rendszer. Következésképpen a tilalom hiányából megenge-
dettség csak akkor következnék, ha már eleve - de jogilag védhetetlenül önké-
nyesen - a tilalom hiányához egy ilyen értelmező meghatározást kapcsoltunk:
„Ez pedig azt jelenti, hogy egy aktus legalitása nem logikai kérdés, hanem inkább
a bíróságok által nehezen megkerülhető értékelő kérdések függvénye." (178. o.)
Nos, úgy vélem, meggondolandó következtetés ez, bár nyilvánvalóan az újabb,
amerikai stílusú alkotmányjogiasító érvelésmódok ma divatossá lett s Európában
sem ismeretlen eluralkodásából adódik.
H a d d jegyezzem meg itt, hogy egyéb összefüggésben m a g a m mindig úgy
gondoltam, hogy „azon a körön kívül, amit a jog kifejezetten tilalmaz, jogi né-
zőpontból szemlélve minden egyéb emberi magatartás szabad" [Varga Csaba
'Szabad-e ítélnünk a múltról? Jogfilozófiai megfontolások' Jogtudományi Közlöny
47 (1992) 1, 10-14. o., 6. pont], s e joglogikai alapigazságnak vélt és számomra
negyedszázadnál több idő óta sajátként is nyilvánvaló meggyőződést [Varga
Csaba 'A jog és rendszerszemléletű megközelítése' in Jogi problémák vizsgálata és
megoldása kibernetikai módszerekkel szerk. Bárdos Péter (Budapest: Eötvös Loránd
Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézete 1975), 83. és köv. o.] sugalltam
n a k nincs semmiféle voltaképpeni tartalma, alapja, jogilag érvényesen
felhívható tartaléka.
Ad (4), p a r a n c s t e l j e s í t é s : h i v a t k o z n i e r r e é p p e n ú g y fél-
reértésen alapulhatnék csupán, m i n t a h o g y e n n e k fordítottjára, a be-
o s z t o t t e n g e d e l m e s k e d é s i k ö t e l e z e t t s é g é r e is.

„ M i n t h o g y a parancsteljesítés egy kényszerítés v a g y tévedés tényéből

s z á r m a z t a t o t t kifogás, ezért - fejti ki a szerző - az ex post facto eljárást
tilalmazó büntetőjogi elv sérelme nélkül visszamenőlegesen is szabá-
lyozható. Semmiféle kifogás sem releváns ugyanis egy tett jogszerűsé-
ge tekintetében, és így az utólagos szabályozás előzetes t u d á s a egyálta-
lán n e m előfeltétele annak, h o g y e tettekre alkalmazásra kerülhet-e,
v a g y s e m . " (182. o.)

Ad (5), e l é v ü l é s : s z i n t é n n y i l v á n v a l ó a n f e l ü l m ú l h a t ó á l p r o b -
l é m á r ó l v a n szó, m e r t m a g a a tárgy, súlya, és f ő k é n t előfeltételei jogo-
s í t h a t ó a n m e g h a l a d h a t ó v á teszik. NlNO p r o f e s s z o r f i g y e l e m r e m é l t ó
e l e m i m e g l á t á s o k a t is m a g á b a n r e j t ő o k f e j t é s e f é n y é b e n

„ A z a k ö r ü l m é n y , h o g y a személyiség az eltelt idő óta megváltozott; a

bizonyítás m á r nehézségekbe ütközik; a régi félelmek p e d i g esetleg
felkorbácsoltatnak [...] - nos, m i n d e z figyelemre é r d e m e s érv lehet
u g y a n az elévülés mellett, a z o n b a n a b ü n t e t e n d ő cselekményeket el-
követőknek é p p e n n e m volna szabad m e g e n g e d n ü n k , h o g y m é g ők
h ú z h a s s a n a k h a s z n o t abból, h o g y akár ők, akár a m ö g ö t t ü k álló rezsim
a k a d á l y o z t a az igazságszolgáltatás m u n k á j á t . " (182. o.)

„A büntetőjogi ü l d ö z é s lehetetlenülésének i d ő t a r t a m á r a n é z v e ezért az

elévülés jogszabályi felfüggesztése - akár úgy, h o g y az elévülés idejét
kiterjesztik, akár p e d i g oly m ó d o n , h o g y a diktatórikus időszak alatt
felfüggesztetettnek deklarálják - egyaránt kívánatos m e g o l d á s n a k tet-
szik. Első látásra azt lehetne u g y a n g o n d o l n u n k , m i n t h a ü t k ö z n é k a
visszamenőleges b ü n t e t ő törvényhozás tilalma elvével, s így aligha
s z á m í t h a t n a legitimként elfogadható m e g o l d á s n a k e g y liberális bünte-
tőjogi r e n d s z e r b e n . Csalóka a z o n b a n ez a látszat. A visszaható bünte-
tőtörvény tilalma ugyanis n e m ö n m a g á b a n áll, h a n e m a h h o z a köve-
telményhez kapcsoltan, h o g y a b ü n t e t ő felelősséget m i n d e n k i n e k vál-
lalnia kell. [...] Á m d e a b ü n t e t ő felelősség vállalása kizárólag a tett jog-

annak idején egy akkoriban fontos elvi írás - Sólyom László 'Mit szabad és mit
nem? Capriccio polgári jogi témákra' Valóság XXVIII (1985) 8, 12-24. o. - fő érvé-
hez is.
 talansága szempontjából releváns k ö r ü l m é n y e k ismeretéhez kapcsoló-
dik - nevezetesen a m a tény tudásához, h o g y m a g a a kérdéses cselek-
m é n y szintén a z o n tettek körébe tartozik, amelyek megelőzését a jog
büntetésnek a tetthez rendelésével reméli - , és n e m a tényleges b ü n t e -
téskiszabás ténybeli v a g y normatív k ö r ü l m é n y e i n e k ismeretéhez. Az
elévülésnek tehát nincs köze a tett legalitásához. A büntetéssel való
prevenciót s e m m i k é p p e n sem minősíti a n n a k az i d ő s z a k n a k a megjelö-
lése, amelyen belül az állam a b ü n t e t ő igényét érvényesítheti. [...] Egy
cselekedet megvalósítása v a g y elkerülése s o r á n m i n d e n egyes ember-
nek a jogszerűséget r e n d e z ő n o r m á k fényében kell a saját személyes
döntését m e g h o z n i a , és a kockázat is az övé m a r a d , h a egy ilyen né-
z ő p o n t b ó l irreleváns tényezőre t á m a s z k o d n é k . H a valaki p é l d á u l azért
mer elkövetni egy bűncselekményt, mert azt reméli, h o g y e tett m é g az
ő perbefogása előtt el fog évülni, ú g y az ő dolga lesz c s u p á n , ha hagyta
m a g á t olyan tényezőktől befolyásoltatni, a m e l y e k n e k s e m m i k ö z ü k
sincs az általa elkövetett tett legalitásához. M i n d e z tehát u g y a n o l y a n
(és n e m több v a g y más) számítással esik latba, m i n t h a csak a b b a n bi-
z a k o d n é k , h o g y azért n e m fogják t u d n i m a j d m e g b ü n t e t n i , m e r t az or-
szág összes börtönét a tűz a d d i g r a elemészti. Ezért aligha hiszem, h o g y
a b ü n t e t ő t ö r v é n y h o z á s b a n a visszaható hatály tilalmi elve tömeges
emberi jogsértések esetében akadálya lehetne az elévülési idő kiterjesz-
tésének v a g y eltörlésének. Legitim m ó d o n egyetlen k é r d é s vetődhet
c s u p á n fel e körben. Nevezetesen az, vajon igazságos-e m e g b ü n t e t -
n ü n k valakit egy a r é g m ú l t b a n elkövetett tettéért, ha i d ő k ö z b e n m á r
s z á m o t t e v ő e n megváltozott a személyisége?" (183. o.). 22

22
A legújabb irodalomban pl. Alain Laquièze 'Le débat de 1964 sur
l'imprescriptibilité des crimes contre l'humanité' Droits 2000, No. 31, 18^40. o.,
különösen 25. o. jelenti ki - Stefan Glaser [Le Monde (17 décembre 1964), 10. o.]
nyomán: „Az elévülés [...] előny nyújtása, de nem jog."] - , hogy „Az elévülés
nem alapjog." Átfogó művében pedig Naomi Roht-Arriaza - 'Special Problems of
a Duty to Prosecute: Derogation, Amnesties, Statutes of Limitation, and Superior
Orders' in Impunity and Human Rights..., 57-70. o. - „a fennálló elévülési korláto-
zás alól történő felmentést a bírói út igénybevehetősége gyakorlati kizártságának
az időtartamára" egy olyan, széles körben igénybe vett eszköznek tekinti, amit az
erről hasonló értelemben rendelkező egyetemes, valamint európai és latin-
amerikai nemzetközi szerződések mellett egy friss amerikai belföldi (odamene-
kült argentin tábornok ellen az USA-ban kezdeményezett) jogesetben elfogadott
érv - „A katonai terroruralom mindent átható jellegére figyelemmel a felperes
bizonyíthatja, hogy az igazságszolgáltatás tagjai attól való félelmükben, hogy a
»piszkos háború« következő áldozataivá esetleg maguk válnak majd, eltekintet-
tek a törvények alkalmazásától." Forti v. Suarez-Mason, 672 F. Supp. 1531, 1550
(N.D. Cal. 1988) - is beszédesen példáz.
 Ad (6), a f e l e l ő s s é g r e v o n a n d ó k ö n k é n y e s ki-
v á l a s z t á s a r a perbefogandók kiállításának ilyen vagy olyan volta
szintén n e m lehet valós gond, hiszen

„senkinek sincs joga arra, hogy valaki mást megbüntessenek; követke-

zésképpen senkinek sem adatott meg semmiféle jog sem arra, hogy
büntetéstől mentesüljön csupán azért, mert valaki más esetleg történe-
tesen mentesül. Az egyenlő elbánás elve azért nem vonatkozik a bünte-
tésre, mert n e m egy pozitív jogosultság tárgyát képező előny nyújtásá-
ról v a n itt szó: a büntetés éppenséggel p o z i t í v c é l o k , ám egy-
szersmind csupán n e g a t í v j o g o s u l t s á g o k tárgya. Ezért a
hatóság lemondhat a büntetésről szelektíve is (vádemelési diszkréció,
amnesztia vagy kegyelem formájában egyaránt) anélkül, hogy ez az
egyenlő b á n á s m ó d igényét 23 bármiben a legcsekélyebb mértékben is
sérthetné. A kérdéses szelektivitás persze n e m lehet önkényes, hanem
csakis olyan, amelyik legitim célokat szolgál hatékonyan." (183. o.)

Nos, kiegészítésként h a d d iktassunk még ide egy további lehetsé-

ges kifogást, nevezetesen az (7) ö n k e g y e l m e z é s aktusáét,
amiről csupán egyik recenzense szólott, mégpedig imígyen:

„Aligha volna szabad, hogy saját jogsértéseikből az emberek maguk-

nak előnyt kovácsoljanak. Akik hozzájárultak olyan demokratikusan
kibocsátott törvények felfüggesztéséhez, amik pedig az emberi joggal
szemben elkövetett visszaéléseket egykor még bűncselekménnyé nyil-
vánították, ne hivatkozhassanak most sikerrel arra, hogy nem volt
olyan törvény, amely bűntetté minősítette volna cselekvésüket, avagy
hogy (egyébként antidemokratikusan kibocsátott) törvényekkel már
felmentették őket vagy megkegyelmeztek nékik. Az ENSz Emberi Jogi
Bizottsága és az Amerikaközi Emberi Jogi Bizottság beszámolóiból ki-
tűnően a napjainkban nemzetközileg követett iránnyal csakis egy ilyen
értelmezés fér össze. Ennek értelmében pedig a visszaélések elkövetői-
nek büntetlenséget biztosító bármiféle belső állami törvénytől - így az
ö n m a g u k a t amnesztiában részesítő rendelkezésektől is - m i n d e n legi-
timációt m e g kell tagadnunk." 2 4

23
Megjegyzi a szerző még e helyen, hogy a retribuciós elmélet egy hasonló
probléma kapcsán feltétlenül kudarcot vall, hiszen nincs több üzenete, mint a
teljességgel elvtelen felmentés, ami így vagy hasonlóképpen lenne kifejezhető:
„Miután mindenkit meg kellene büntetni, inkább senkit se büntessünk meg!"
24
Millán, 549. o.
 Végezetül már nyomát találjuk itt is annak, hogy a nemzetközi kö-
zösség véleménye az igazságtételi problematikáról hangsúlyában,
megoldása terheinek vállaltatásában kezd az utóbbi évtizedben meg-
fordulni. 25 Úgy tetszik, az elvont elvies jogvédelem divatos mozgal-
mainak dogmatikusan könyörtelen érzéketlensége az egykori áldoza-
tok iránt elkezdhette immár kikezdeni saját megélhetési létalapjukat, s
ezért, mielőtt végleg öndugájukba dőltek volna, újra kellett gondol-
niok, hogy fennkölt retorikájuk ellenére évtizedek múltán is miért kí-
sértenek a temetetlen holtak és milyen okok hatására fakadnak fel új-
ból a kezeletlen sebek. S míg korábban d ü h ö d t e n szimatoltak jogkor-
látozást, egyenesen emberi jogi sérelmet gyanítva ott, ahol egy kor-
mányzat merészelt szembenézést megkísérelni a múlt tömeges - em-
bercsoportok likvidálását (életüktől, szabadságuktól, státusuktól, va-
gyonuktól megfosztását eredményező) - jogsértéseivel, megkérdője-
lezve a diktatúrának a jogállam oltalmába állítólag átvezető (s homá-
lyos okoknál fogva elsősorban mindig a megélhetési jogvédőktől
hangsúlyozott) jogfolytonosságát, most már hajlanak arra, hogy egye-
nesen kötelmet lássanak az utód kormányzat oldalán a diktatórikus
előd jogtalanságainak jogi feldolgozására - abban habozva csupán,
hogy a különféle gondolható eszközök sorában ez a bírósági utat is
feltétlenül magában foglalja-e, avagy inkább egy bármiféle, de akkor
és ott kielégítőnek tűnő reagálást. Nos, e szemléletváltás jegyében ja-
vasolta például DIANE F. ORENTLICHER: az utódállam számára egye-
nesen nemzetközi jogi kötelességként kellene előírni, hogy a múlt re-
zsim által elkövetett és politikai okokból büntetlenül hagyott bűncse-
lekményeket üldözze. Ez az, amit NlNO professzor m á r a maga részé-
ről szintén túlzónak vél, és saját felelősségtudata n y o m á n mérsékel-
tebb megoldást javall. Úgy gondolja: ez esetben már jobb - és főként
biztonságosabb - a közvetlenül nemzetközi jogi jellegű és felelősségű,
egy nemzetközi jogállású szereplő révén kezdeményezett és lefolyta-
tott nemzetközi eljárás, illetőleg az, ha belső rendezési é s / v a g y eljárási
kísérleteket a nemzetközi fórumok támogatnak - nehogy valóban
olyan helyzet provokálódjék ki az esetleges, de az adott állam sorsa
szempontjából döntő gyakorlatban, amelyben az utódállam belső de-
mokráciaépítése alkalmasint (s végső határhelyzetben) netalán hát-
rányba kerül vagy egyenesen vereséget szenved egy olyan formális

25
Vö. Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben szerk. Varga Csaba (Bu-
dapest: [AkaPrint] 1998), 'A múlt meghaladása', 73-114. o. [Windsor Klub köny-
vei II].
kötelemmel szemben, amelyik például adott formájú és lefolyású
igazságtételt ír elő (188-189. o.).
*

Életével és posztumusz üzenetével az angol-amerikai műveltségű la-

tin-amerikai jogászvilág e kiváló közéleti érzékenységű elméleti
képviselője számomra mindenekelőtt a társadalmi és jogászi felelős-
ség mindenkor nehéz, mert mindenkor megújítandó egységére törek-
vés egyik nagyszerű példaképének tetszik. Elveiben és elméletében a
szabadelvű h a g y o m á n y tudatos képviselője, gyakorlati feladatmegol-
dásaiban az okos és fáradságos munkával, töprengések során kiküz-
dött és megszenvedett, az igazolhatóság határain belül vállalható jó
kompromisszumokra törekvő útkeresés szép megtestesítője. Munkáját
áthatja a jogi közvetítésben rejlő eszközértékek pátosza és sérthetet-
lenségük meggyőződése, egyszersmind a jogászatban - mint minden
közéletiségben - annak józansága, amely a gyakorlati feladatvállalás-
nak biztosít elsőbbséget, miközben tudja, hogy ez csak gondos mérle-
gelések, kiegyenlítések eredménye lehet, hiszen n e m kijáró vagy vigéc
a jogász, tehát méltányolandó érték- vagy érdekkonfliktusban n e m
állhat egyensúlyozás nélkül bármelyik szélső oldalra. Ennek során
ezért azt is tudatosítja, hogy a jog eszköztára mindenkor tágasabb a
m i n d e n n a p i rutinban történetesen éppen aktualizált konkrét eljárási
formáknál - vagyis eszközértékek, benső elvek, koherencia- és követ-
kezés-teremtések (röviden tehát: eljárási lehetőségek) olyan komplex
és teljes mélységében csak ritkán kiaknázott teljessége a jog, amit ösz-
szességében nemcsak szolgálunk, de szolgálatot megtestesítő gondo-
lati rekonstrukciónkban - érvelésmódjainkkal, okfejtéseinkkel, ezek
eljáráson kívüli, majd az eljárásba bekerülő formális ütköztetésével s
(végső soron jogerős válaszkísérletekben kicsúcsosodó) megoldási ja-
vaslatainkkal - mindenkor újra is termelünk. Ebből a d ó d ó a n a kor-
szakos kihívásból a d ó d ó feladat és a történetesen rendelkezésre álló
jog n e m egyszerűen arra valók, hogy egymást minősítgessék. Jogászi
diskurzusainkkal ehelyett éppen párbeszédüket s találkozásukat kell
elősegítenünk - a jogi igazolhatóság, a társadalmi vállalhatóság min-
denkor újra megerősítendő s ezért meg is határozandó, mert bár for-
mailag lezárt, de tartalmilag sohasem eleve kimerítően feltárt határain
belül.
 KUDARCOT VALLOTT KERESZTESHADJÁRAT?*
Amerikai önbizalom, orosz katasztrófa +

(A példaadó és tranzitológiája) Régóta érlelődik már annak kérdése: va-

jon mit is jelent nékünk Amerika? Mi az, amit a mi számunkra meg-
testesít, s vajon milyen jövőt szán nékünk a k o m m u n i z m u s utáni Kö-
zép- és Kelet-Európában? Talán emlékezünk rá, hogy közel másfél
évtizeddel ezelőtt még csaknem mindenre mintaként tekinthettünk,
ami onnan érkezett.
Nyílt, csaknem naiv várakozással fogtunk bele a rendszerváltozta-
tásba, ezt azonban csakhamar kétértelműségek kezdték el zavarni
Amerikához f ű z ő d ő viszonyunkban az azóta eltelt idő során. Meg-
tudhattuk egyebek közt, hogy „Amerika" tágasabb, mint eleinte hit-
tük, s velünk szemben hivatalosan annyiban vállalja csak önmagát,
amennyiben szövetségi kormányzati aktusairól van szó. - Nos, éppen
erre gondolva furcsálltuk olykor segítségnyújtási politikáját. Á m d e
kiderült, hogy szövetségi költségvetési finanszírozásból ugyan, de
adminisztratív könnyebbségből magánalapítványok gondozzák (így
legaktívabbként éppen a nálunk pártpolitikailag is elkötelezett, ho-
nunkból elszármazott dúsgazdag spekuláns). - Eszrevételeztük, hogy
sajtója kétkulacsos politikáról tudósít. De megtanultuk, milyen a de-
mokráciában egy szent tehén: szabad - akár ferdítésre, rágalmazásra
is. - Alkalmanként úgy tetszett, mintha közvetlen washingtoni kap-
csolatainkhoz képest furcsán viselkednék budapesti képviseletük.
Nos, kiderült, hogy ez is a demokrácia boldogan fizetendő árához tar-
tozik - legalábbis, amíg a zsákmányelv jegyében a korábbi kormány-

* Első változatában in PoLíSz (2002. december-2003. január), No. 68, 18-

28. o.
+
Stephen F. Cohen Failed Crusade America and the Tragedy of Post-Com-
munist Russia (New York & London: W. W. Norton & C o m p a n y 2000) xiv +
304 o.
zathoz h ű tisztségviselőket le nem cserélik. - Időnként olyan kínos
benyomásunk támadt, hogy Washington egyszerűen elérhetetlen bi-
zonyos nékünk fontos ügyek számára. Itt pedig az derült ki, hogy ba-
rátai Amerikának is vannak, s az ezekhez f ű z ő d ő eminens érdekeik
bizony opportunizmust is diktálhatnak.
Néha úgy éreztük, mintha Washingtonban, Londonban vagy Pá-
rizsban olykor éppen nem értenék szavunkat. Már m a g u n k b a n kezd-
tük volna keresni a hibát, mikor kiderült: Bonn és Ottawa ugyanerre
panaszkodik. N é m i idő elteltével rá kellett jönnünk, hogy abban, va-
jon gondjainkat megértik-e egyáltalán, barátaink n e m feltétlenül kü-
lönböznek ellenfeleiktől. Ami pedig elválasztja őket, az számunk-
ra m a j d n e m közömbös. Méltánytalan lenne mégis azt m o n d a n u n k ,
hogy rendszerváltoztató keserveinkre nem volt fülük. Egyértelműbb
visszatérő érzésként leszögeznünk: leginkább saját ötleteikhez mutat-
tak empátiát és megértést. Ami nékik új vagy eltérő tapasztalatról ta-
núskodott, azzal szemben eleve gyanúval éltek, s bezárkóztak a gond
elől.
Különösen szembeötlő volt önbizalmuk akkor, amikor gazdasági
modelljeiket és jogi mintáikat kezdték el földrészek során át népekkel
átvétetve szétsugároztatni. Mindezeket ők formálták, otthon, saját ki-
hívásaikra válaszul, honi rutinból, hazai használatra, a m a g u k min-
dennapjaira - mindazonáltal, mert ők csinálták, eleve egyetemesen
alkalmazandónak gondolták. N e m fárasztották magukat kreatív töp-
rengéssel, n e m bíbelődtek azzal, hogy a fogadó népek évezredes nem-
zeti történelmében formálódott sajátságos környezetek, helyzetek,
adottságok, hagyományok sorához igazítsák. Már azon egyetlen gesz-
tussal, hogy egy náluk épp divatos egykönyvű eszmény átültetésével
házaltak, máris történelmi hérosznak, demokráciát másoknak teremtő
Alapító Atyának vélték magukat. Mint ördög a tömjénfüsttől, irtóztak
bármiféle h a r m a d i k út, átmenet gondolatától. Olyan utat, amit nem
m a g u k jártak, n e m is toleráltak. Jogállami elképzelésükbe (politikai
kalkulációikba? a saját lelkiismeretükkel szembenézés kényszerébe?)
pedig - ironikusan, hiszen pontosan Amerika járt elöl egykor a nürn-
bergi s a tokiói ítélkezés kierőszakolásában (amiben ma már nem is
annyira természetjogi alapozása az érdekes, mint inkább a puszta
tény, hogy akkor, amikor saját katonáik életét kellett kockára tenni és
gazdaságilag n e m voltak ellenérdekeltek, még Amerika is képes volt
mindennapi rutinjától elszakadó kreatív gondolkodásra) - éppen nem
illett bele, hogy a szocializmus nyomorúságából feltápászkodó új de-
mokráciákat jogtipró múltjukkal szembenézéshez segítsék. 1
Álságos lett a megnevezés is, amit a baloldali szociológusaiktól eg-
zaktként kikiáltott ún. társadalomtudomány kínos kudarcát eredmé-
nyező dél-amerikai „modernizációs" törekvéseik új kísérleti terepe-
ként megpróbáltak átplántálni először a tábornoki diktatúrákból sza-
baduló mediterrán térségekre, majd a szocializmus egypárti diktatúrá-
jának s parancsuralmi központosított tervgazdaságának romjain újjá-
épülni próbáló közép- és kelet-európai államokra. Nevezetesen,
t r a n z i t o l ó g i á nak nevezték csodagyógyírt ígérő t u d o m á n y u k a t ,
melynek varázskulcsául éppen az szolgált, hogy állatorvosi kísérletre
szánt lovaiktól minden voltaképpeni átmenetet megtagadtak.
Akadémiai berkekben is csodálkozhattunk annak egyhangúságán,
hogy arra figyeltek csupán fel, aki ugyanazt mondta, mint ők. Vita
csak egy unisonón belül indult, annak árnyalataival. Ezt növesztették
kozmikussá, mintha ezzel kárpótolhatnának a megközelítések, véle-
mények sokaságának hiányáért. Persze birodalmi méretek közt, ami-
kor sokszáz kiadó, tízezernyi folyóirat ontja értekezések tömegét, s
ahol a résztvevő sem tud már másként, mint naprakész feldolgozott-
ságú elektronikus bibliográfiai adattárakból tájékozódni, senkinek
sem lehet a teljes gazdagságról átlátása. A kutató szem mégis rábuk-
kanhat dolgozatra, mely gyógyító szándéktól vagy a tiltakozás erköl-
csétől vezérelten polemizál, s aprólékosan gondos tudós m u n k á n á l
még az is kiderülhet, hogy a monolitikus óriásépítkezések margináliá-
ján meghúzódva e ritka kivételek is úgyszólván monumentális di-
menziókat - tömbszerű bizonyságot, jellegzetes tanulságot - hordoz-
hatnak.

1
Magyar esettanulmányok tükrében lásd a szerzőtől Jogállami átmenetünk Pa-
radoxonok, dilemmák, feloldatlan kérdések (Budapest: AKAPrint 1998) 234 o. [A
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei 5],
valamint 'Megvalósulatlanul megvalósult vagy megvalósultan megvalósulatlan
jogállam? A közjó becsülete' Magyar Nemzet 2000. április 8. [szombat], 8. o. és
'Jogállamiság - kihívások keresztútján' Valóság XLV (2002. április) 4, 28-39. o.; a
jogi mintaátvételek érzéketlensége, általában a doktriner hajlandóság tekinteté-
ben pedig vö. még Igazságtétel jogállamban Német és cseh dokumentumok, szerk.
Varga Csaba (Budapest: Osiris 1995) 241 o. [A Windsor Klub könyvei I] és Kiáltás
gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben szerk. Varga Csaba (Budapest: AKAPrint
1998) 122 o. [Windsor Klub könyvei II], valamint szintén a szerzőtől 'A »gyökere-
sen gonosz« a jog mérlegén' Magyar Jog 49 (2002. június) 6, 332-337. o.
 A Columbia Egyetem szovjet-specialista történészének könyve,
amiről beszámolunk, ugyanakkor n e m egyszerűen utólagos okosko-
dás vagy oknyomozás terméke. Egyszersmind egy tudós felháborodá-
sának d o k u m e n t u m a is, hiszen a folyamatok kortárs résztvevőjeként
hiába figyelmeztetett éveken keresztül főként a The Nation tekintélyes
hasábjain arra, hogy a pénzügyi hiénák kedvében járó s az entellektüel
felelőtlenség balekjává váló politikai hatalom arrogáns akaratossága
iszonyatos károkat okozhat - ráadásul nemcsak időlegesen megingott
egykori ellenfele sokszázmilliónyi elnyomorodó népének, de saját
vaksága visszahatásaként jövendő önmagának is. Miután félelmei be-
teljesedtek, szerzőnk e m ű b e n őszinte tükröt kívánt felmutatni a közös
kiútkeresés megalapozására és azért, hogy a t u d o m á n y számára
egyedül hozzáférhető eszközzel, nevezetesen, kritikai számadással
csökkentse a régi hibák ismételt elkövetésének valószínűségét.

(Szervezett mintakényszer) A kiindulópontokat rögzítő állásfoglalás

máris súlyos visszásságot takar.

„CLINTON k o r m á n y z a t a volt az, amelyik a misszionárius n e k i b u z d u -

lást hivatalos kereszteshadjárattá fordította át [...], h o g y a k o m m u n i z -
m u s u t á n i Oroszországból az amerikai demokrácia és kapitalizmus
r e n d s z e r é n e k valamiféle másolatát hozza létre" (6. és 5. o.).

Egyfajta preventív lépésként a szövetségi kormányzat maga akarta

először eldönteni, hogy Oroszország „belső átalakítása" miként men-
jen végbe (250. o. 4. j.), nehogy Oroszország megelőzhesse „valamiféle
zagyva elgondolásból eredő furcsa és bizonytalan saját ú t " felvetésé-
vel. Ezzel pedig az amerikaiak szemében Oroszország „jelképesen
gyámoltalan gyermek lett a teljességgel felnőtt korú Nyugattal szem-
b e n " (7. o.2).
Oroszország k o m m u n i z m u s utáni sorsának megpecsételésében
amerikai részről politikai (uralmi), gazdasági (befektetői profit-
maximalizáló), akadémiai (szovjetológusi s tanácsadói pozíciónyeré-

2
Steven Erlanger in New York Times (1993. júl. 23.), ill. The New Russia
Transition Gone Awry, ed. Lawrence R. Klein & Marshall Pomer (Stanford:
Stanford University Press 2000), 7. o. [Social Science Library: Economic Growth
Center Collection].
si), valamint média (kiszolgálói) érdekek időleges összefonódása ját-
szott döntő szerepet.
Ami a p o l i t i k a színpadát illeti, CLINTON elnök teszi le első-
ként s egyértelműen a garast. „Vannak érdekeink és értékeink -
mondja - . Ezeket JELCIN elnök politikája és irányítása testesíti meg."
(250. o. 6. j.3), - majd e szellemiségtől eltelten a „tanácsadásért folyta-
tott tülekedésben" „elárasztják" Oroszországot (különösen ahogyan a
harvardi JEFFREY SACHS vívta ki ezen elnevezést) „felvilágosult misz-
szionáriusok és evangélisták" (7. o.4). Soha azóta sem cáfolják a Wa-
shingtonban körözött programjegyzetet annak kihívó vállalásáról,
hogy „Oroszország demokratikus újjászületésének kulcsa immár tá-
volról sem az oroszok kezében, hanem a mienkében van." (8. o.5)
Mindez gyakorlati pénzügyi zsarolással párosul, ami a másik ol-
dalról is olyan korrupciós mechanizmusokat indít be, hogy már
Oroszország washingtoni nagykövete, VLADIMIR LUKIN is 1992 végén
„gyermeteg függésről" panaszkodik, megkísérelve felhívni övéi fi-
gyelmét, hogy semmiféle stratégiai megoldással n e m kecsegtet az
USA folyamatos politikai-pénzügyi beavatkozása, hiszen Amerika
egyébként sem az orosz gazdaság újjáépítését, csupán természeti
erőforrásainak kirablását célozza (107. o.). Sőt, amikor orosz fizetőesz-
közként szóba kerül a dollár bevezetése, a Duma immár formálisan
ítéli el „a durva nyugati beavatkozást Oroszország belügyeibe" (109.
o.).
Politika, üzleti világ és e g y e t e m i élet összefonódására
épül egy újfajta cinizmus, melynek jegyében amerikai egyetemi szov-
jet-specialista intézetek üzleti társulásba lépnek befektetőkkel - egé-
szen odáig, hogy gyanús üzelmek s összefonódások okából néhány év
múltán majd hirtelen megszüntetik a Harvard Egyetem (nemrég még
nagyhatalmi arroganciával orosz kormányokat mozgató) Nemzetközi
Fejlesztési Intézetét. 6
Megtudjuk, hogy az amerikai tudományosság egyébként is
nyájszellemű (61. o.), tehát n e m vitára, hanem egyetértés kicsikarására

3
Id. Daniel Williams in Washington Post (1993. ápr. 5.).
4
James Risen in Los Angeles Times (1991. szeptember 5.), ill. Francis X. Cline in
New York Times (1992. jan. 16.) és Peter Passel in New York Times Magazine (1993.
jún. 27.), 60. o.
5
Id. Zbigniew Brzezinski in Foreign Affairs (Fall 1992), 33. o. és New Times
[Moszkva] (1993), No. 23, 26. o.
6
Cohen, 263. o. 87. és 90. jegyzet - pl. Harriman Review [Columbia University]
(1999. június) - és 269. o. 117. jegyzet.
törekszik (20. o.). Könnyen mainstream áramlatok egymást követő so-
rában éli ki magát, felmagasztalva a mindenkor divatost s elhallgatva
a bíráló vagy eltérő hangot (256-257. o. 40. j.7). Könnyedén mondja
hát: bármennyi is az orosz áldozat, nem sok, mert „sziklás" lehet
ugyan az út, de „megkerülhetetlen": „jó" és „haladó", „óriási" és „tör-
ténelmi" az, ami éppen történik (20. o.8). Semmiféle ellenbizonyítás
nem érvényes többé. Talán a gondolkodó erkölcsi komolysága sem.
JELCIN puccsát, ami a Reichstag döbbenetet kiváltó felgyújtása (1933)
óta Európában az első frontális támadás egy működő parlament ellen,
Harvard világhírű történésze, RICHARD PIPES „ámbár nyugaton elfo-
gadhatatlan módszerekhez folyamodó" kényszerűségként igazolja; az
alkotmánytipró puccsistát, JELCIN elnököt pedig Yale híresen liberális
alkotmányjogásza, BRUCE A. ACKERMAN egyenesen GEORGE WA-
SHlNGTONhoz hasonlítja (19-20. o.9).
A s a j t ó pedig készségesen uszít - részvétlen megfigyelés és le-
írás helyett. „Régi szovjet propagandisták módjára tudósítóik a jelen
szűkösségét egy sohasem megvalósuló jövő áldásai nevében igazol-
ják." (15. o.) Hirdetik: annál ígéretesebb a jövő, minél nagyobb „rom-
halmazt" sikerül most teremteni. „Le kell hát söpörni, össze kell
roggyasztani az ancien régime egész építményét!" (37. o.). Közönséges
hasonlatokkal élnek: „Aligha süthetünk rántottát a tojás feltörése nél-
kül." (14. o.10) Lassan derül ki csupán, hogy e híres média-tudás aligha
ért máshoz önnön sugalmazott előítéletein túl.

7
Anders Âslund How Russia Became a Market Economy (Washington, D.C.:
Brookings Institution 1995) xviii + 378 o. című könyvét például irányadóvá avat-
ják a New York Times Book Review (1995. júl. 23.) hasábjain, míg Lynn D. Nelson &
Irina Y. Kuzes Radical Reform in Yeltsin's Russia Political, Social, and Economic
Dimensions (Armonk, N.Y.: M. E. Sharpe 1995) xiii + 256 o. című művét bírálatra
sem érdemesítik.
8
Strobe Talbott helyettes külügyi államtitkár beszéde in JRL (1999. okt. 2.), a
jelzők első használatára lásd Michael McFaul in Current History (October 1994),
313. o. és Thomas A. Dine in Problems of Post-Communism (May-June 1995), 27. o.
9
Richard Pipes in New York Times (1993. márc. 14.), ill. Bruce A. Ackerman in
uo. (1993. márc. 3.). Szerzőnk ugyanezekben a napokban emeli fel hangját, hogy
figyelmeztessen: „Az Amerikai Egyesült Államok [...] azt kockáztatja, hogy úgy
őrződik meg a történelmi emlékezetben, mint olyan állam, amely elősegítette az
Oroszországban éppen kibontakozásnak induló parlamenti demokratikus tapasz-
talatok szétrombolását, s ezzel az országot hajdani despotikus hagyományaiba
vetette vissza." (115. o.)
10
Charles Krauthammer és Jim Hoagland in Washington Post (1993. márc. 19.).
 „Oroszországi megfigyelőik [...] n e m voltak specialisták, [...] keveset
tudtak az országról, nyelvét sem ismerték [...] (ami magyarázhatja talán
annak feltűnő tényét, hogy a Moszkvából keltezett legtöbb amerikai tu-
dósításból a helyi sajtóra hivatkozás egyöntetűen hiányzik)." (17. o.)

Saját gyengesége tudatában minden kritikai vagy eltérő véleményt

becsmérléssel torol meg a média. Maguk az oroszok is „médiapropa-
gandára" panaszkodnak. Aki jELCINt vagy a Nemzetközi Valutaalap
politikáját bírálni merészeli, „bármi lesz, de n e m demokrata, s örülhet,
ha n e m nevezik éppen »kommunista fasisztá«-nak" (13. o.11). A nyáj-
ban bégetőktől elszakadni az oly sokat szenvedett egykori dissziden-
seknek sem szabad. Ha mégis megteszik, úgy a média gondoskodik
róla, h o g y ALEKSZANDER SZOLZSENYICIN m i n t „ é r d e k t e l e n politikai
d i n o s z a u r u s z " , ANDREJ SZINYASZKIJ p e d i g m i n t „érzelgős, t u d a t o s el-
hallgatásokból s félrevezetésből élő anekdotázó" jelenjék m e g az ame-
rikai közvélemény szemében (47. o.12).
A nyers valóság kiábrándító. Miképpen reagálja le a keserű hu-
mor?

„ E d d i g ú g y gondoltuk: h a z u d t a k a k o m m u n i s t á k , akár kapitalizmus-

ról, akár szocializmusról beszéltek. Á m d e m á r a kiderült: csak akkor
h a z u d t a k , amikor a szocializmusról beszéltek." (115. o.)

(Provokált csőd) Miképpen is néz ki mindez közelebbről? A jólét biz-

tonságától fuldokló kibicnek semmi sem drága. Harvardi történész,
PIPES ítél így váteszként: „addig kell rombolni, amíg semmi sem ma-
rad a régi intézményekből". Az elméleti közgazdaságtan tudora,
RICHARD E. ERICSON p e d i g m é g m e g t o l d j a :

„Bármely r e f o r m n a k történelmileg példátlan m ó d o n szakítania kell a

múlttal. Egész világa szemétbe d o b a n d ó : m i n d e n g a z d a s á g i s legtöbb
társadalmi-politikai intézménye, sőt termelésének, tőkéjének és techno-
lógiájának fizikai állaga is. [...] Egy sikeres r e f o r m p r o g r a m csakis éle-
sen t a g a d ó lehet, kizárólag intézmények elpusztítását célozhatja."

11
Vladimir Kvint, id. Peter Passell in New York Times (1993. jan. 24.), ill.
Grigorij Javlinszkij (aki 1996-ban jELClNnel szemben vezetett elnöki kampányt) in
Izvesztija (1995. júl. 12.).
12
David Remnick in New York Review of Books (1998. ápr. 9.), 13-14. o., ill. Mi-
chael Scammell in New York Times Book Review (1998. dec. 3.).
A Világbank n e m kontráz, csak asszisztál. Hivatalnoka személyes szé-
gyenében csak utólag sajnálkozik:

„Úgy tetszik, n é h á n y hidegháborús gazdasági veterán küldetésének

é r e z h e t t e , h o g y f ö l d d e l t e g y e e g y e n l ő v é a k o m m u n i z m u s » g o n o s z « in-
t é z m é n y e i t , s h e l y ü k b e á l m o d j a e g y m a g á n t u l a j d o n ú p i a c g a z d a s á g új,
tiszta, a valóságtól sem korrumpált »tankönyvi« intézményeit." (37-
38. o.13)

Röviden szólva: ugyanúgy, ahogyan néhány évtizede szovjetek

iránti rokonszenvükben a franciák még saját befejezetlen forradalmuk
nosztalgikus kiteljesedését keresték, az amerikaiak számára Oroszor-
szág, mint „nagyszerű laboratórium", most liberális univerzalizmu-
suk kísérleti terepévé válhatott (263. o. 86. j.14). Annak ragálya, hogy
Amerikából kiindulóan mindent egyetemes érvényűnek lássanak,
olyannyira elragadja őket, hogy immár megszűntnek nyilvánítják a
szovjetológiát is mint adott kultúra tudását: „elvesztette tárgyát", hi-
szen e nagyszerű egyetemes látásmódban merő applikációvá - „ösz-
szehasonlító", „egyetemes", „valóban tudományos" alkalmazássá -
változott.

„ A m e r i k a i t r i u m f a l i z m u s , a r r o g á n s p o l i t i k a i d ö l y f , FRANCIS FUKUYAMA
A történelem vége m á r m e g b u k o t t tétele t e l e o l o g i k u m á n a k p u s z t á n ál-
t u d o m á n y o s á t ü l t e t é s e e z . " (22. é s 23. o.15)

Nagyhatalmi megközelítés tehát, aminek tükrében bármi csak valami

már korábbról ismertnek az újraaktualizálódása: déjà vu lehet - hiszen
Amerika csakis „standardizált mintasablonok halmazán keresztül
tudja látni a világot" (61. o.).

13
Richard Pipes in Commentary (March 1992), 30-31. o., majd Richard E.
Ericson in Journal of Economic Perspectives (Fall 1991), 25. és 26. o., végül Joseph
Stieglitz Whither Reform? (Washington, D.C.: World Bank 1999), 22. o.
14
M. Steven Fish in Post-Soviet Affairs (1998), No. 3, 215. o. Pedig szerzőnk
már 1992 márciusában elkezdte feszegetni a kérdést: vajon mindent le kell-e
rombolni ahhoz, hogy újjáépíthessék? Vajon mellőzhetetlen-e egy nyugati minta
átvétele, vagy minden hozzáférhető külső tapasztalat figyelembevételével orosz
hagyományokra s adottságokra kellene inkább hagyatkozni? Vajon elkerülhetet-
len-e a sokk-terápiával eljárás, avagy inkább fokozatosan lehetne haladni előre?
(85-86. o.).
15
A véleményösszhangot meglepve regisztrálja még John Gray in The Nation
(1998. okt. 19.), 17-18. o. is.
 Ennyi gyakorlati gondoskodásból - amit tovább éleznek olyan ame-
rikai erények, mint „bárminemű fokozatosság megvetése s erőteljes haj-
landóság a szélsőségességre" (39. o.) - aligha adódik a cél-országokká
tett kelet- és közép-európai bennszülötteknek kegyelem. Hiába kiáltja
világgá az orosz sajtó, hogy „az építéshez n e m kell mindent lerombol-
ni!", hiába hasonlítják jelenüket a II. világháborúhoz mérhető pusztí-
táshoz, genocídiumhoz, egy közepes nukleáris támadás rombolásához,
„a válságtól mégis eljutnak a katasztrófáig" (38. és 40. o.16).
Kegyetlen a statisztikai adatsor. Amit az oroszok tényleg kaptak,
amivel tehát sakkban tartották őket, 1992 elejéig az egyébkénti ameri-
kai nemzetközi segélyprogramnak mindössze 7%-át tette ki (szemben
a feltétel nélkül biztosított európai segélyprogramok 75%-ával!) - sőt,
túlnyomórészt ezt is hitelbe kapták, hogy Amerika mezőgazdasági
feleslegét felvásárolhassák!
Időrendben így fest ez: a Szovjetunió megszűnte (1991) után sokk-
terápia (1992) - költségvetési megszorítással, a fogyasztói ártámogatá-
sok s a szociális gondoskodás megvonásával, állami cégek maradékta-
lan privatizációjával, piacok külföldi megnyitásával, bármiféle kor-
mányzati szerepvállalás minimalizálásával. Financiálisán mindez
1992-ben és 1993-ban hiperinflációval, 1994-ben összeomlással, 1998
augusztusában rubel-devalvációval s a bankbetétek befagyasztásával
járt (járulékosan pedig még további 80-100 milliárd dollárnyi amerikai
befektetői veszteséggel, amiből SOROS Quantum Fundja egyébként
mintegy 2 milliárd dollárnyival részesedett).
Ekkorra a nemzeti össztermék az évtized eleji értéknek a felére, a
hús- és élelmiszertermelés egynegyedére, a bérek alig felükre (csupán
emlékeztetőül: a gazdasági világválság egykor Amerikában mindösz-
sze 27%-nyi bércsökkenést eredményezett!), a beruházás egyötödére
esett vissza. Békeidőben példátlan szenvedést rótt ez a népre (mint
Jakutföld kormányzója jelentette 1998 őszén: „1991 óta a korábbi re-
zsim tartalékából még hat-hét évig elélhettünk, mára azonban már
maradéktalanul feléltünk mindent!" [41. o.17]) - a haszonlesőt azonban

16
Grigorij Javlinszkij, id. in Nelson & Kuzes Radical Reform in Yeltsin's Russia,
21. o.; G. Khanin «Sc N. Suslov in Europe-Asia Studies (December 1999), 1450. o.,
Szergej Jurevics Glaz'ev Genocid Rosszija i novüj mirovüj porjadok, sztrategija
ekonomicseszkaja roszta na poroge XXI veka [Moszkva 1997] (Washington, D.C.
1999), Boris Kagarlitskii in Novaja Gazeta (2000. febr. 21.); N. Perlakov «Sc V.
Perlamutrov in Voproszii ekonomiki (1997), No. 3, 76. o.
17
Id. Michael Wines in New York Times (1998. okt. 21.).
(ha n e m övéinek sorsáról van szó!) elv, és n e m részvét irányítja. „Még
több sokkterápiát!" - hangzik az amerikai viszontválasz (15. o.), majd
1999 decemberében, PUTYIN hatalomrajutásakor, az IMF részéről is-
mét felhangzik a csatakiáltás: „Második menetet!" (57. o.18).
JELCIN 1993. szeptember 21-én fegyveresen szétkergeti a Dumát és
saját kézbe veszi az igazságszolgáltatást, ám saját elveit s az oroszok
tömegeinek közmeggyőződését egyaránt félretolva19 CHRISTOPHER
WARREN október 23-án máris Moszkvában terem, hogy külügyminisz-
terként üdvözölje a fait accompli ezen aktusát, kinyilvánítván: „a de-
mokrácia újjászületett" (126. o.). Az amerikai érdekérvényesítés ren-
dületlenül folytatódik tovább. Sokat szenvedett egykori disszidensek
kiáltványban rögzítik: „az antidemokratikus és bűnöző JELCIN-
kormányzathoz [...] hasonló amerikai politika kezdődik PUTYINnal"
(194. o.20). Szerzőnk írja:

„ A történelem fel fogja jegyezni, h o g y az Egyesült Államok elnöke va-

lójában kétszer támogatta v a g y bocsátotta m e g a Kreml által saját pol-
gárai ellen Csecsenföldön elkövetett h á b o r ú s b ű n ö k e t - egyszer azzal,
h o g y L i N C O L N n a k az elszakadás és a rabszolgaság ellen vívott h á b o r ú -
jához hasonlította, m á s o d s z o r p e d i g azzal, h o g y Groznij lerombolását
felszabadításként ü d v ö z ö l t e . " (194. o.21)

(Cui prodest?) Maró a szarkazmus, amivel szerzőnk az amerikai si-

kerpropaganda kulcsszavait a tényleges csőd riasztó adataival szem-
besíti. Mert

18
John Odling-Smee in Financial Times (1999. aug. 23.).
19
1 9 9 3 d e c e m b e r é b e n a jELClNtől e l l e n ő r z ö t t v á l a s z t á s o n a p o p u l á c i ó 8 5 % - a
szavaz ellene (129. o.); 1995 elején az Obscsaja Gazeta vezércikkben tiltakozik:
„BORISZ JELCIN b ű n ö s m i n d a t ö r v é n y , m i n d a n é p , m i n d a t ö r t é n e l e m e l ő t t ! " - é s
e l l e n e e z é r t n ü r n b e r g i t í p u s ú í t é l k e z é s t k ö v e t e l (137. o.); a k ö z v é l e m é n y 90%-a
m é g 1 9 9 9 - b e n i s b i z a l m a t l a n jELCiNnel s z e m b e n , é s u g y a n e k k o r a n é p e s s é g 5 3 % - a
v á l t o z a t l a n u l h a t á r o z o t t a n JELCIN b í r ó s á g e l é á l l í t á s á t k ö v e t e l i ( 1 4 1 . o . ) .
20
Egy ANDREJ SZAHAROV özvegyét is magában foglaló orosz ellenzéki csoport
nyilatkozata, id. Lars-Erik Nelson in JRL (2000. febr. 23.).
21
„to liberate": Steven Munson in Washington Post (2000. febr. 6.), ill. Peter
Bouckaert in uo. (2000. febr. 25.). A Groznij omladékára kitűzött orosz zászlót
PUTYIN illette először ezzel a kifejezéssel, vö. Lyome Turpalov in AP (2000. febr.
6.).
 • az, ami amerikai tudományban és sajtóban „reform" és „figye-
lemreméltó haladás", az orosz jelenkori történelemben valójá-
ban példátlan békeidőbeli ipari leépülés volt, a mezőgazdaság-
b a n s az állatállományban a SZTÁLlNi kolhozosítást is felülmúló
veszteséggel. Élelmiszer és gyógyszer tekintetében teljes im-
port-függőség, a lakosság 75%-ának elnyomorodása (a garantált
személyi jövedelmet a szocializmusban egykor élvezettek szá-
mára átlagosan havi 8-10 ezer forintnyi bevételből való tengő-
déssel), a II. világháború 30 millió árvájánál több szétesett csa-
láddal (az iskoláskorúak 50-80%-ánál fizikai vagy mentális de-
fektusok jegyeivel terhelten), „rettegéssel várva a tél eljövete-
lét"^;
• „a születőfélben lévő s máris legjobban teljesítő szabadpiac" mö-
gött valóságként n e m más, mint elnöki dekrétumokkal, admi-
nisztratív eszközökkel mesterségesen fenntartott gazdaság, per-
lés helyett bérgyilkosokhoz fordulás (csupán az összeomlás után
jutva el a felismeréshez, hogy „a piacgazdaság alapjai máig isme-
retlenek maradtak az orosz kereskedelmi életben") (28. o.23);
• a privatizált bankok „kapitalizmusa" mögött valójában bete-
vők, termelési s kölcsönügyletek nélküli pénzmosodaként mű-
ködtetett intézmények állanak, állami kincstár és tulajdonosi
gondoskodás híján mérhetetlenül több tőkét áramoltatva kül-
földre, mint termelési beruházásra belföldre (29. o.24);
• „privatizálás" volt ugyan, máig sem épült azonban magángaz-
daság. Korlátozó állami szorításban kisüzemeik mindössze
870.000 munkással stagnálnak, fele produktivitással a szovjet
időkben megismerthez képest. A b a n k m ű k ö d é s állam és bűnö-
ző körök közti korrupt keresztkölcsönökre épül, bármely pilla-
natban összeomlással fenyegetve (29-30. o.25);

22
Nezaviszimaja Gazeta (1998. okt. 16. és 20.).
23
Garry Kasparov in Wall Street Journal (1998. okt. 16.). Egy évvel a teljes ösz-
szeomlás után érzékelik csupán az amerikai fővárosban, hogy „a pénzügyi szek-
tor s a reálgazdaság még csak nem is voltak köszönő viszonyban egymással".
Eric Kraus, id. David Hoffman in Washington Post (1999. aug. 17.).
24
PUTYIN későbbi miniszterelnöke csak másfél évtized után vallja be addig tit-
kolt tudását, hogy „sohasem voltak ott bankok a szó tulajdonképpeni értelmében".
Mikhail Kaszjanov, id. Jonathan Fuerbringer in New York Times (2000. ápr. 21.).
25
Ismét kései beismerésként: „a privatizáció Oroszországban inkább formali-
tás volt, semmint igazi reform". Mikhail Hodorkovszkij, id. Steve Liesman &
Andrew Higgins in Wall Street Journal (1998. szept. 23.).
 • a „monetarizmus" s a „stabil pénzeszközökkel véghezvitt győ-
zelem az infláció felett" jelszava mögött némiképpen prózaibb
valóság áll: közel egy évtizede a bér- és nyugdíjkifizetés kor-
mányzatilag elrendelt szüneteltetése, így a kereskedelmi ügyle-
tek több, mint fele naturális csereként megy végbe (30. o.26);
• a „civil társadalom létrejötte" s a „középosztály életre segítése"
mögött sincs több valóság, mint elnyomorítottságból fakadó
szétziláltság - a népesség elértéktelenített takarékbetéteivel, jö-
vedelem nélkül s egykor félretett tartalékaikat m á r rég felélve,
pénzt a m i n d e n n a p i életben gyakorlatilag alig ismerve (hiszen a
lakosság 75%-a kénytelen maga megtermelni saját élelmiszerét),
a lakosság 86%-a egészségügyi ellátás nélkül tengődve, a férfi-
aknál várható élettartamnak a XIX. század végi értékre vissza-
zuhanásával, amikor ti. még n e m érte el a hatvan évet (31. o.27);
• „alkotmányos demokrácia szabad sajtóval és föderalizmussal"
- persze puccsal kivíva, titkosszolgálatokkal a hátterében, elnö-
ki egyeduralomként, 2 8 melyben a média manipulált, az ország
szétesett, s feudális bárókként viselkedő helyi urak megtagad-
ják az adófizetést, tiltják az árukivitelt, sőt egyenesen saját pénz
bevezetésével fenyegetőznek (32. o.);
• s m i n d e z „a Nyugathoz kapcsolódás sikere" jelszavától kísérten
egy olyan országban, ahol 1999-ben a fiatalok 96%-a Jugoszlá-
via amerikai NATO-bombázását emberiség elleni bűntettként
ítélte el, 2000-ben pedig vasfüggönyt rájuk kényszerítő elnyo-
másként a lakosság 81%-a utasította vissza felháborodottan az
USA irányukban folytatott politikáját (33. o.).
A közelmúlt fejleményeire jellemzően J E V G E N I J P R I M A K O V , az első
k o m m u n i z m u s utáni orosz miniszterelnök (1998. szeptember - 1999.
május), aki a D u m á b a n többséget tudott szerezni magának, amint vál-
tozást helyezett kilátásba, rögvest „gyűlölet" tárgya lett Washington-
ban: arabista múltjából hamis vádakat faragtak, s „Óvakodjunk

26
Az állami szolgaság visszatértére mint re-feudalizációs jelenségre NIKOLAJ
GONCSAR parlamenti képviselő emlékeztetett. Id. Giulietto Chiesa in La Stampa
(1999. okt. 8.).
27
S árutól roskadozó boltokkal ugyan, amik szomorú módon mégis inkább
„múzeumok, ahol néznek, de nem vásárolnak". Katrina van den Heuvel in The
Nation (1998. aug. 10-17.), 5. o.
28
Átlagosan évente 2300 (vagyis naponta 6-7) rendelet kibocsátása útján
kormányozva! (137. o.)
Primakovtól", „Tűz Primakovra!" és hasonló felütésű vezércikkekkel
kezdték el hiteltelenítését (272-273. o.29).
Kto vinovat? Who is to blame? Kudarc előfordulhat, felelős azonban
nincs. „Mint tudjuk, Amerikában a politikusok és a hivatalnokok
allergikusak az önbírálatra" (61. o.30) - így hát senkit és semmit n e m
neveznek meg. Egyáltalán, önkritikus h a n g csupán az összeomlás
után kezd hallatszani: „reformokkal a romokig", „többet ártottunk,
mint segítettünk egy igazi változásnak", „tévedtünk", „az orosz való-
ságot ideológiai lencséken át szemléltük", „a pácienst vaskosan félre-
értettük" (61-62. o.31). A felelősség elhárításának a felelősség vállalását
kiiktató gépezete azonban zökkenéstelenül működik.
„ H i s z e n m i n d e n n y u g a t i lap arról cikkezett - panaszolja m o s t az orosz
sajtó - , h o g y az orosz n é p a r e f o r m o n ü g y k ö d i k . M o s t u g y a n o l y a n
ü g y b u z g a l o m m a l írják, h o g y az oroszok ellopták a p é n z t . P e d i g ez ak-
kor s e m volt igaz, és m o s t sem igaz." (208. o. 32 )

Ha pedig kerülő választ keresve az érdekviszonyok, a Cui prodest?

kérdése körül kutakodunk, tényként csak ennyiről tudósíthatunk: a
hallgatás hivatalos fala mögül mind a CIA, mind az FBI igazgatója fel-
figyelt az Oroszországból folyamatosan tisztátalanul özönlő dollárbil-
liók és az amerikai pénzügyi intézmények közötti korruptív összefüg-
gésre. Mindenesetre a CIA orosz-specialistája fogalmazott így:
„Aligha hárítható el a n n a k gyanúja, h o g y amerikai befektető cégek
m a m m u t r é s z e s e d é s e játszott szerepet az Egyesült Á l l a m o k k o r m á n y -
z a t á n a k s a N e m z e t k ö z i Valutaalapnak a m a g a t a r t á s á b a n . " (195. o. 33 )
*

29
Weymour M. Hersh 'Saddam's Best Friend' New Yorker (1999. ápr. 5.), 32-
41. o., William Safire in New York Times (1998. szept. 17.), ill. Wall Street Journal
(1999. márc. 12.).
30
Az utóbbi: Michael Kelly in Washington Post (1999. nov. 10.).
31
David Ignatius in Washington Post (1999. szept. 27.), William Safire in New
York Times (1999. szept. 9.), Karen Dawisha, id. D. W. Miller in Chronicle of Higher
Education (1999. szept. 3.), A24. o., Charles H. Fairbanks Jr. in Journal of Democracy
(April 1999), 52. o., Yoshiko Herrera Program on New Approaches to Russian
Security ([Boston]: Harvard University Davis Center, October 1999), 82. o. [Policy
Memo Series 85].
32
Grigorij Javlinszkij, id. Bloomberg in JRL (1999. okt. 6.).
33
George Tenet, id. Susan Ellis in JRL (2000. febr. 3.) és Louis J. Freeh, id.
Douglas Farah in Washington Post (1997. okt. 2.), az idézet in Fritz W. Ermarth in
JRL (2000. jan. 20.).
(Gyámságban fogant demokrácia) Amerika történetében korántsem fá-
tumról van szó, hiszen a „gyámkodás" utálatosságával szemben, ha
akartak, mindig találtak alternatívát. GEORGE F. KENNAN már fél
évszázada így fogalmazott:

„ N e figyeljük ideges remegéssel az u t á n u k jövőket, l a k m u s z p a p í r r a l

k e z ü n k b e n n a p o n k é n t ellenőrizve politikai gondolataik alakulását,
h o g y lássuk, miként is válaszolnak a »demokratikus« eljárásról alkotott
felfogásunkra. A d j u n k hát időt nékik: h a g y j u k , h o g y oroszok legyenek,
s d o l g o z z a n a k csak saját belső gondjaik m e g o l d á s á n úgy, a h o g y ez
nékik tetszik. [...] Mert az út, amelynek során n é p e k méltóságra s kor-
m á n y z a t i felvilágosultságra tesznek szert, egy n e m z e t életének a leg-
mélyebb és legintimebb folyamata. Semmit s e m érthet kevésbé az ide-
gen, m i n t ezt; külső beavatkozással aligha o k o z h a t u n k n a g y o b b kárt
b á r m i b e n , m i n t p o n t o s a n ebben." (215. o.34)

RICHARD M . NIXON elnök szögezte le, kevéssel CLINTON beiktatása

előtt:

„Egyáltalán n e m v a g y o k lelkes a gondolattól, h o g y politikai szakértő-

inket á t k ü l d j ü k e szegény ördögökhöz, m e g m o n d a n i , m i k é p p e n is
nyerjenek választást. U g y g o n d o l o m , ez kissé ostoba s e g y b e n sértő
lenne." 3 5

Mihelyt JELCIN letűnt a színről, az új elnök egy pillanatig sem késle-

kedett a beavatkozó gyámkodás visszautasításával. Mint 1999 végén
VLADIMÍR PUTYIN leszögezte:

„ A n y a f ö l d ü n k vállalhatatlan kockázatok nélküli, v a l ó b a n sikeres újjá-

építését n e m biztosíthatjuk egyszerűen azzal, h o g y külföldi tanköny-
vekből elvont modelleket s mintákat ültetünk át orosz talajba. [...]
O r o s z o r s z á g a közeljövőben - ha egyáltalán - b i z o n y o s a n n e m lesz egy
m á s o d i k kiadású Amerikai Egyesült Államok v a g y Anglia." (181. o.36)

A mai állapot ezért meglehetősen sovány: „manipulatív demokrá-

cia", „olyan demokratikus intézményekkel, amik kizárólag az államtól

34
George Frost Kennan American Diplomacy 1900-1950 (New York: The New
American Library 1952), 112. o.
35
Time (1990. ápr. 2.), 48. o.
36
Nezaviszimaja Gazeta (1999. dec. 30.).
elvárt eredményeket produkálják". Ezért „álságos", „választás nélkü-
li", hazug konstrukció ez (185. o.37).
A közvetlen kilátásokat illetően dőreség lenne rögzült irányok hir-
telen fordulatában, profitéhes szereplők pálfordulásában bizakod-
nunk. Különösen megjegyzendő, hogy az elnökválasztási kampány-
ban sem A l GORE, sem GEORGE W. BUSH nem határolódott el e múlt-
tól. A mai nemzetbiztonsági főtanácsadó n e m mulasztotta el már
akkor

„visszhangozni azt, a m i egyébként egykor a keresztes h a d j á r a t o k

misszionárius küldetésének a hitvallása volt: »Amerikai elveken fog
felépülni a XXI. század.«" (246. o.38)

Ezért tudós szerzőnk sem ajánlhat többet vagy mást, mint amit a ke-
reszténység s a KANTi kategorikus imperatívusz egyaránt Európa kö-
zös krédójaként immár évszázadok óta vall: „Ne tegyenek az amerika-
iak semmit Oroszországban, amit nem szeretnének, hogy egyszer az
oroszok Amerikában tegyenek." 39

(Fátumszerűség és martalékká válás a globalizmusban) Némi fellélegzés

után átérezhetjük: milyen húzóáramokkal terhes veszedelmes szelek
is kavarogtak köröttünk; és mennyire szerencsésnek érezhetjük ma-
gunkat, ha - kicsik lévén - semmilyen forgószél közepébe nem
keveredtünk. A könyv persze amerikai tükröt kívánt felmutatni, s így
nem szolgált összképpel e többszereplős játékban. Láthattuk viszont,

37
Szergej Markov és Mikhail Delyagin in JRL (2000. jan. 29.), Igor Oleinik in
Novaja Gazeta (2000. jan. 10-16.), Konstantin Titov, id. Sophie Lambroschini in ]RL
(2000. jan. 18.).
38
CONDOLEEZZA RICE, akkor még külpolitikai főtanácsadó, id. John Simpson
in Eletronic Telegraph [UK} (2000. jan. 16.). Egy kiesett demokrata elnökjelölt, a
volt szenátor BILL BRADLEY azonban „veszedelmesen önmagunk ellen forduló-
ként", egy harmadik párti jelölt, PATRICK J. BUCHANAN pedig mint „Oroszorszá-
got legyőzött nemzetként megalázó" eljárást bírálta az előd kormányzat politiká-
ját. Előbbinek a Brown Egyetemen 2000. márc. 3-án tartott beszédét id. Bill
Bradley The Journey from Here (New York: Artisan 2000), 8. fej., ill. in JRL (1999.
nov. 23.).
39
Jólelkűen hozzáteszi még: „Ha valóban az Egyesült Államok tanácsára len-
ne szükség, úgy kevésbé tolakodó, de olcsóbb is egy egyszerű E-mail küldése."
(216. o.)
hogy hiába tagolt az amerikai színtér - jelesül a p o l i t i k a : befolyá-
solása kiterjesztésében, az ü z l e t i k ö r ö k : profitszerzésben, az
a l a p í t v á n y o k : vágyott társadalmi mérnökösködésben, a t u -
d o m á n y o s é l e t : tranzitológiai csodairányuk (intézmények, po-
zíciók, rendezvények) finanszírozásban, a m é d i a pedig: bármi-
n e m ű mainstream kiszolgálásában - , minden résztvevő megtalálta a
közös nevezőt. És mindez - kihívóként? a kirablásban partnerként? -
méltó párjává válhatott a kevésbé tagolt orosz félnek, melynek kom-
munizmusból b ű n ö z ő harácsolásba sikerült átmentenie magát egy
olyan folyamatban, amelynek során egyik oldalról egy gyenge és kor-
rupt kormányzat, a másik oldalról pedig a bolsevizmustól meggya-
lázott nemzet javait zavaros átmenetben kiárusítok egyetlen bűnszö-
vetkezetben - mint ADAM MLCHNIK írja: „bandita liberalizmusban" -
egyesültek. 40 A „húzd és ereszd meg!" játéka lehetett ez mindvégig -
örökös feszültséggel, de kellő haszonnal mindkét oldalon.
N e m é r d e m ü n k , hogy sem a szocializmus intézményi hálózata Kö-
zép-Európában, sem társadalmunk nem volt olyannyira monolitikus,
mint a Szovjetunióban. Ezért a k o m m u n i z m u s összeomlásával e nem-
zetek erőteljesebben tudtak szétrobbanni tagoltabb, egyszersmind ci-
vil társadalmat is fejlesztő struktúrákba. Helyzeti előnyünk minde-
nekelőtt mégis abban rejlett, hogy közép-európai sokféleségünk elle-
nére kisállamok vagyunk. A nemzetközi színtér önálló szereplőiként
kölcsönös gyanakvásokkal is tetézett versengő érdekeket képvisel-
tünk, s így kevésbé bizonyultunk elérhetőnek egy amerikai moloch
egyetlen pályára állított tömeges manipulációja számára.
A lehetséges tanulságok egyik fele ezért bizonyosan politikai ter-
mészetű, s a belső strukturáltság fontosságáról, a közép-európai nem-
zetek stratégiai együttgondolkodásának elengedhetetlenségéről vall.
Másik fele viszont tisztán szakmai üzenetet hordoz - ráadásul olyant,
amely már a szocializmus korában (az akkori moszkovita univerza-
lizmussal és voluntarizmussal szemben) figyelmeztetett a mindenkori
hic et nunc különösségének fontosságára. Arra, ami napjaink amerikai
történelmietlen egyetemesség-gondolatával szemben még elvileg
benne rejlett (a történetiség s a konkrétság kategóriája révén) a

40
Mindkét oldal jellemzésének alapját megadja Cohen, különösen 144. o., az
idézett jelző - in Nezaviszimaja Gazeta (2000. jan. 13.) - pedig 278. o. 18. jegyzet.
További összefüggésekhez és részletekhez vö. még Vladimir Shlapentokh 'A
közszférák bűnöző magánkisajátítása Oroszországban' in Kiáltás gyakorlatiasságért
a jogállami átmenetben (1. jegyzet), 115-122. o.
MARXizmus dogmatikájában, és így a mainstream-panelekkel szemben
bizonyos fokú érzékenységet (s mindebben elméleti fölényt, mert
komplexebb válaszadást) biztosított. Modernizációs kutatásainkra
gondolok - történelemtől szociológiáig, ökonómiától jogtudományig,
nemzeti érdekeket még kevésbé szem elöl vesztő akadémiai közre-
működéssel 4 1 - , amik mind azt bizonyították, hogy a társadalmi in-
tézményrendszer milyen sokszorosan és mélyen, mennyire összetett
szálakon keresztül ágyazódik a mindenkori (múltjával és jelenével,
hagyományaival és késztetéseivel egységes) társadalmi létbe, követ-
kezésképpen mennyire n e m alkalmas mechanikus, egyelvű, azaz tör-
téneti egyediségét és konkrétságát figyelmen kívül hagyó kezelésre.
Tudván, hogy tapasztalat szüli a tudást (a t u d o m á n y o s módszeres-
ség is rajta hagyván cizelláló nyomát), nem csekély értéket teremtünk
m a g u n k n a k azáltal, ha saját tudásunk birtokában meggyőződéssel
vállaljuk: minden elérhető külső tapasztalattal kellő helyi értéken
számolva ugyan, mégis elsősorban saját tapasztalatainkra kell hagyat-
koznunk. Mert ez az, ami adódik történelmünkből, hagyományaink-
ból, identitásunkba beépült elmúlt és jelen sikerélményeinkből, ku-
darcok emlékezetéből, ezek érzelmi és gondolati feldolgozásából,
mindezekre válaszul formálódott készségeinkből.
Felvetődhet b e n n ü n k - és éppen nem jogosulatlanul - , hogy talán
nem is valamiféle specifikusan szovjet vagy amerikai átok, h a n e m ál-
talában a nagyhatalmiságra jellemző fátum 4 2 rejlik abban, ha e
nagynemzetek élnek leegyszerűsítő sémákkal és egyelvű magyaráza-

41
Általánosságban lásd Az 1970-es évtized a magyar történelemben szerk. Bognár
József (Budapest: MTA KESz Sokszorosító 1980), a jogtudományban különösen
pedig mindenekelőtt Kulcsár Kálmán tollából A mai magyar társadalom (Budapest:
Kossuth 1980), A modernizáció és a magyar társadalom Tanulmányok (Budapest:
Magvető 1986) [Elvek és utak] és A modernizáció és a jog (Budapest: Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó 1989); Sajó András és Varga Csaba egy-egy tanulmánya in La
modernisation du droit réd. Radomir Lukif (Beograd 1990) 102 o. [Académie Serbe
des Sciences et des Arts: Colloques scientifiques LU, Classe des Sciences sociales
11], valamint Varga Csaba A jog és korlátai Antony Allott a hatékony jogi cselek-
vés határairól (Budapest: Magyar Tudományos Ákadémia Szociológiai Intézete
1985) 34 o. [Elmaradottság és modernizáció: Műhelytanulmányok]. Az elméleti-
jogi kutatásokra koncentráltan egy összkép megkísérléseként vö. még a szerzőtől
'A szocializmus marxizmusának jogelmélete: Fiazai körkép nemzetközi kitekin-
tésben' Jogelméleti Szemle 2003/2 [http://^esz.ajk.elte.hu].
42
Korai felismerésként vö. pl. Diarmuid Rossa Phelan »It's God we Ought to
Crucify« (Florence: European University Institute 1992) iv + 117 o. [EUI Working
Paper: Law 92/33].
tokkal. Hiszen kiterjedtebb tapasztalati hátterükkel talán többet nem
is érthetnének meg, s ezért felesleges fárasztásnak vesznek; bizalmat-
lanok tehát mindazzal szemben, ami egyediként, kicsiként, változó-
ként kívánná felhívni magára a figyelmet. Paradox e helyzet, amint
paradox az is, hogy nemrég még a MARXizmus történelemfilozófiai
indoktrinációjának tudtuk be, hogy miért gyanús minden spontán tár-
sadalmi mozgás a kommunistáknak, 43 ám ha meggondoljuk, mai glo-
bális trendek ismeretében azt sem tekinthetjük kizártnak, ha egy nem
remélt jövőben esetleg majd az eleve elrendeltetett irányszabottságot
is demokratikus princípiumként fogjuk értékelni.
A történelem gyorsulni látszik. Alig egy évtizede a „mi" és „ők"
drámai változását (ha nem is helycseréjét) megtapasztalhattuk. Globá-
lis piaccá váló világunkban pedig minden és mindenki egyszerre vál-
hat másnak fátumává és martalékává egyaránt. TOYNBEE idején a ki-
hívás és válasz paradigmája még leginkább közösségként szerveződő
kisebb embercsoportok gyakorlatában volt példázható, mára azonban
glóbuszunk úgyszólván minden szegmense részt vesz (kénytelen,
akár nem is tudva róla) az adok-kapok szüntelen folyamatában. Már-
pedig történetünk még nem ért véget. Úgy tetszik - s a Kudarcot vallott
kereszteshadjárat utolsó idézett gondolata is erre utal -, hogy szereplői
(alteregói és mutánsai) változatlanul meghatározó makacs szereplői
lesznek a most kezdetébe lépő évezrednek.

43
Vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái [19961 átdolg. és bőv. 2. kiad.
(Budapest: Szent István Társulat 2004), 163-164. o. 5. jegyzet.
 TÁRGYMUTATÓ
absztrakt / konkrét 234, 239
affirmative action 228
aggadah, lásd halakhah
alanyi jog 65
- - angol jogban 58
- mint kölcsönös viszony 378
- puszta létezéshez kapcsolása 381
alapnorma 161
Alice in Wonderland 86
alkotmánybíráskodás, lásd alkot-
mányjogiasítás, magyar, német
alkotmányjogiasítás, lásd amerikai,
elvi érvelés, kanadai
alkotmányosság, lásd halálbüntetés,
igazságtétel
amerikai alkotmányjogiasítás 226-
230, 365
- bírósági jogfejlesztés 92-93, 226-
230
- felelősségelhárítás 417
- gondolkodás mintasablonokon ke-
resztül 412,421-422
- gyámkodási hajlandóság 418^19
- hivatkozási gyakorlat 130
- jogegységesítés 21, 71
- jogszemlélet 99,103-112
- másságkultusz 233
- misszionarizmus 406,408-409
- perlési hajlandóság 92,132
- politika ellentmondásossága 405-
406
- II. világháború / kommunizmus
összeomlása után 368, 384, 386,
406-407
- sajtó szerepe 410^411
- univerzalizmus 406,407
- újprimitivizmus 101-104
lásd még New Deal, logocentriz-
mus, történetiség
analitika, lásd nyelvi
analógia büntetőjogban 375
- tilalma jogban 59
lásd még jog mint
analysis / divisio / definitio 213
anarchia, lásd jogállam
angol jog, lásd alanyi, precedensjog,
szabály
angolszász jog mint gondolkodás-
mód 123-124
- - kontinentális gyökerei 124
--lebegése 61,128
-jogfejlődés 61-61,123-12
-jogoktatás 192
- jogszemlélet 60-61, 65-66, 153-
154,189-191
lásd m é g judge-made, jury, No
remedy, stare decisis, s z a b á l y hiá-
nya
antropomorfizáció tudományban 211
applikáció jogban 63, 236
arány mint erény 112,181, 389
hiányának kártétele 413
Argentina, lásd igazságtétel bírói felelősség / függetlenség 143
ars, lásd jog m i n t lásd m é g jog, statisztika
ars aequi et boni, lásd jog mint bíróság, lásd k a n a d a i
artificial reason jogban 61 bírósági jogfejlesztés, lásd amerikai
assistance, lásd legal black box jogban 24, 57
a t o m b o m b a d i l e m m á j a 368, 389 bolsevizmus jogszemlélete 12
atomizálás, társadalomé 226 borrowing 73
Ausdifferenzierung 175, 221 bölcsesség 212-213
Ausztria, lásd igazságtétel b u d a p e s t i iskola 287
autopoiesis 184, 221 büntetés természete 374
- j o g b a n 336-337 büntetőjog, lásd analógia, elévülés,
autoritás szüksége 104, 361 esetjog
a'tma tushti 58 bürokrácia semlegessége 12
axiomatizálás t u d o m á n y o k b a n 155, b ű n kiiktatása m o d e m társadalom-
184,216 ból 217
b ű n ü l d ö z é s hatékonytalansága mint
államellenesség p o s z t m o d e r n i t á s b a n b ű n ö z ő k n e k nyújtott állami vé-
358 delem 375-376
általánosítás korlátai szakrális jogok-
ban 56-57,59 cél / eszköz 246-247
átalakítás jogban 24 challenge, lásd kihívás
átmenet, jogállami 313 cynical acid jogi elemzésben 173
- , - , csődje O r o s z o r s z á g b a n 408^417 civil law / common law 25-26, 30-31,
- , - , egyeztetetlensége 369-370 43,98
- , - , Litvániában 373-378 - / — együttélése Kanadában 119—
- , - , m e g t a g a d á s a 407 120,121,138
- , - , torzsága 364, 376 - / — konvergenciája 41-43, 8 1 -
- , - , u t ó p i z m u s a 178 82,333
lásd m é g amerikai classificatio 51
átültetés, lásd jog m i n t szabály lásd m é g taxonómia
common sense jogi g o n d o l k o d á s b a n
201
Belgium, lásd igazságtétel
bellum omnium contre omnes 179-180
csehszlovák jogelmélet 281-282
belső / külső jogban 58
lásd m é g jogon d e d u k t í v , lásd induktív
bennszülött jogok 55 definitio, lásd analysis
bennszülöttek igénye gyarmatosítók- demokrácia 199-200
kal s z e m b e n 116-117 - értékelőfeltételezettsége 363, 367
bécsi iskola 277 - k o r r u p t s á g a 95,109
binaritás jogban 221 - racionalizmusellenessége 110
lásd m é g dichotómia - , manipulatív, Oroszországban 418-
bíró döntési kötelezettsége 65, 123- 419
124 lásd m é g képviselet, részvétel
demokráciaépítés, lásd igazságtétel
demokráciára nevelés 368, 384
desuetudo 160
deus ex machina 169
development, lásd law
dichotómia 214
- jogban 388
differentia specifica 51
diffusion of responsibility, lásd felelős-
ség, igazságtétel
dikaion, lásd jog m i n t
discrimination 228
dissociation, lásd igazságtétel
distinctively legal 174
lásd m é g megkülönböztetetten
jogi
distinguishing, method of, lásd m e g k ü -
lönböztetés
diszkréció 349
diszkrét, lásd folytonosság
divisio, lásd analysis
d o k t r i n e r i z m u s mint racionalizmus
túlhajtása 234-235,239
dolog természete 182
double standard, lásd kettős mérce
döntés, teljességgel / reduktív eljá-
rással 62
- elkerülhetetlensége 358, 366, 368,
388-389
döntési kötelezettség, lásd bíró
egészségügy jogi kezelhetetlensége
110
egyenlő b á n á s m ó d 402
egyenlőség elvének üressége 60
egyensúly, lásd társadalmi
egyén elgyökértelenedése 354
egyén-központúság 356
egyház társadalmi tanítása 247, 367
egyneműsítés, lásd homogenizálás,
logikai
egység, lásd tendenciális
elévülés / legalitás 4 0 0 ^ 0 1
- kérdésessége d i k t a t ú r á b a n 385-
386
- törvényi felfüggesztése 400
- m i n t előny, n e m jog 401
- - k i f o g á s 400-401
elidegenedéselmélet 175
elismerési szabály 161,167
ellen-fogalmiasítás 84
ellentmondás jogban 61, 63-64, 127,
240
elnöki jogkör Litvániában 377-378
lásd m é g vétójog
előfeltételezettség, társadalmi, lásd
emberi jogok, fejlődés, jogállami-
ság, jogtechnika,
kultúrantropológiai, liberalizmus
előítéletesség, lásd jogelmélet
e l v / s z a b á l y 89,133,237
lásd még reflective,
kultúrantropológiai
elvi érvelés 100-101,109, 237-238
lásd m é g megkettőzés, igazság-
tétel
elviség felelőtlensége 348
elvont, lásd emberi jogok,
kultúrantropológiai, liberalizmus
emberi jogiság 95-96, 225, 362,373
- mint b ű n ö z ő i agresszió támoga-
tása 376
emberi jogok elvont felfogásának
veszélyessége 373, 380
- partikularitása 44-45
- teljesség 1 7 - 1 8 , 4 6 , 1 8 3 , 2 4 2 - 2 4 3
entellektüel 218-219,234
Entzauberung a jogban 106-107, 109,
225
episztemológia, lásd ontológia
erény, lásd a r á n y
erkölcs, lásd gazdálkodás, igazság-
tétel, jog, jogállamiság, k a n a d a i
eset mint tény 61
esetjog büntetőjogban 374
eszkatológia t u d o m á n y b a n 235
eszköz, lásd cél
e s z m é n y e k gyakorlatiassága 349
ex post facto 400
tilalom n e m zárja ki a felelőssé-
get 400-401
lásd m é g elévülés
európai civilizáció teljesítménye 241-
242
- jogtörténet 45-46
-jus commune 2 1 , 4 1 , 4 5
- közös kodifikáció 21, 41, 70, 81-82
extra culturam nihil datur 83
értelmezés, lásd kultúra
érték, lásd demokrácia, jog mint, sza-
badság
értékkonfliktusok feloldhatatlansága
107
értékőrzés 46
értékre alapozás szüksége jogban
379-380
értékrelativizmus 209,244-245
érvelés, lásd elvi, szituacionalizáltság
érvényesség 158-172
- / elfogadhatóság 168
- / h a t é k o n y s á g 166
- , formális, processzualitása 161-162
- , jogi / szociológiai 167
- , r e n d s z e r e n belüli / rendszert ki-
jelölő 158
- , rendszertagságé / rendszer sze-
rintiségé 165-166
- , rendszertani / tényleges érvénye-
sülésé 165,170-171
- , tartalmi / formális 159-160
- konszenzualista felfogása 171-172
- m i n t igaz / h a m i s kategória
164
- realista felfogása 169-171
érvényesség-átadás / -származtatás
161
érvényesség-származtatás / cirkulá-
ris megerősítés 164
érvényességi alapkeresés 13
érvénytelenség önellentmondása
159
érvénytelensége, ex nihilo, visszaélés-
re feljogosító törvényeknek 398
family resemblence 51
fantázia törvények 91
fejlődés konstruált előfeltételezettsé-
ge 216
feladatmegoldás, lásd logika
felelősség társadalmi szétosztása
396
lásd m é g ex post facto, orvosi
felelősségelhárítás, lásd amerikai
- j o g b a n 109,242
felelősségre vonhatóság, lásd jogsze-
rűség
felelősségvállalás elkerülhetetlensége
359
- mint s z a b a d s á g alapja 362
felelőtlenség jogállamiság jegyében
356-357
- logika jegyében 217-218
lásd m é g elvi
fellebbezés 60, 65
f e m i n i z m u s 232
félreértés jogátvételben 89-90
fogalmiasítatlanság római jogban
60
fogalmiasítás, lásd ellen-, megneve-
zés, teológia, történelmi
fogalom, lásd jog mint
folyamat, lásd jog mint
folytonosság természetben 211
fordíthatóság 83
163- - / összemérhetőség 120
forma mint üzenet 60
f o r m a l i z m u s jogban 39
formális, lásd érvényesség
forradalmi mézeshetek 350
Franciaország, lásd igazságtétel
funkcionalizmus 173
g a z d á l k o d á s / erkölcs 185-186 igaz / hamis 282
globalizáció 422 - / - / ? 62
g o n d o l k o d á s 28 lásd m é g érvényesség
- j o g b a n 89,209-210 igazolás tartalmiasítása jogban 242-
lásd m é g amerikai, jog mint 243
g o n d o l k o d á s m ó d , lásd angolszász, lásd m é g logika
jog mint igazság n e m többségi d ö n t é s f ü g g -
gondolkodásra késztetés / gondol- vénye 363
kodás megszabása 202 igazságos, lásd jogszerű
görög jogszemlélet 246 igazságtétel / demokráciaépítés
Görögország, lásd igazságtétel 391,403-404
- / f e l e j t é s 391
gyakorlati értelem 156 - / jogon kívüli retorzió 394
- okfejtés 63 - alkotmányossága 396
gyakorlatiasság jogban 359, 387 - A r g e n t í n á b a n 398
lásd m é g eszmények, jogállami- - A u s z t r i á b a n 392-393
ság - Belgiumban 394
gyarmatosítás jogátvitellel 94-95 - elvi elutasítása 403
lásd m é g bennszülöttek - erkölcsi megalapozottsága 397
g y á m k o d á s , lásd amerikai - Franciaországban 393
- G ö r ö g o r s z á g b a n 395, 398
hadith, lásd ikhtilaf - J a p á n b a n 394
h a g y o m á n y 43, 54-55, 66 - jogi eszközökkel 384-386, 3 9 0 -
- j o g b a n 52-53 404
- j o g e l m é l e t b e n 206-207,312 - mint diffusion of responsibility
- n e m konzervatív jellege 54 through society 396
halakhah / aggadah 59 - - dissociation 396
halálbünte tés alko tmányellenessége - m ú l t lezárása 384
mint jogosulatlan kegyelem - nemzetközi kötelezettsége 403
374-375 - N é m e t o r s z á g b a n 392
- alkotmányosságának kérdése 374 - Olaszországban 393
hatékonyság, lásd érvényesség - politikai hordaléka 395-397
hermeneutika 337 - Portugáliában 395
lásd m é g jog mint - Spanyolországban 395
h i n d u jogszemlélet 56, 58, 64 lásd m é g egyenlő b á n á s m ó d , ex
hipertrófia jogban 103 post facto, jogos v é d e l e m , jogsze-
historical jurisprudence 30 rűség, m e g b ü n t e t e n d ő k köre,
hit, lásd t u d o m á n y nullum crimen, n ü r n b e r g i ítélke-
hivatkozási gyakorlat, lásd amerikai, zés, önkegyelmezés, parancs-
kanadai, lánc-hivatkozás noklási láncolat, parancsteljesítés,
homo ludens 179 perlés, szükséghelyzet
homogeneitás / heterogeneitás 174 ikhtilaf / hadith 64
homogenizálás jogban 222-223 imitáció 80
imperializmus jogi mintaadásban — g o n d o l k o d á s m ó d 24
92-94 — h e r m e n e u t i k a 386
imposition 71 — i n s t r u m e n t u m 379
i n d i v i d u a l i z m u s emberellenes ön- — k o m m u n i k á c i ó 12-13
pusztítása 357 — közösségi vállalkozás 135-137
- k ö l t s é g e 357 — kultúra 11, 32,41,43, 66,353
lásd m é g közösségiség, r ó m a i --mérlegelés 335, 347, 353, 379,
induktív / d e d u k t í v / köztes 34 388,404
input / output jogban 15, 24, 57 — misztérium 222-223
institucionalizálódás 241 — mint alakítandó, n e m késztermék
i n s t r u m e n t u m , lásd jog mint 389,404
i n t é z m é n y 64-65 — nyelvi konstrukció 195
ismeretelmélet, lásd ontológia — panacea 91-92,103
„Isten meghalt!" 208-209, 353-354 — - szabály 39, 86,195, 352
— , vele az e m b e r is m e g h a l t 363 átültethetetlensége 8 2 - 8 3 , 8 5 -
istenítés, emberé, m a i k o r b a n 239 87, 92, 96-97
istentelenség, lásd racionalizmus — - szöveg 11, 66, 236
iszlám jogszemlélet 59, 64, 240 kulturális értése 386
ius / lex 13, 135, 161, 220-221, 236, — - társadalmi kísérlet 133-134
373-374 várakozás kielégítője 379, 386,
lásd m é g jogállamiság 396
izmusok 30 — technika 88
— ö n k é p e 13-14
Japán, lásd igazságtétel — önkiüresedése 230,245,354
je prends mon bien... 76 — társadalmi normativitásba beágya-
jelen, lásd m ú l t zottsága 224
jeito 23 lásd m é g szocialista
jog / erkölcs 173 jogalkalmazás, lásd jogalkotás
- / joghézag meghatározatlansága jogalkotás / jogalkalmazás 13
352-353, 355 jogállam / joguralom 351, 365, 371-
- / - kizárólag bírói m e g h a t á r o z h a - 372,388-389
tósága 388 — meghatározatlansága 238-239
- , m o d e r n formális 13, 173-174, — mint anarchia tagadása 372
223 jogállami átmenet, lásd átmenet
- m i n t analogikus legitimációkeresés jogállamiság erkölcsi előfeltételezett-
136 sége 344,346,380
- - ars 355 — fedezetlensége 351
aequi et boni 220,245 — hic et nunc gyakorlatiassága 355-
--dikaion 246 356,404
- emberi választás 109 - k é r d ő j e l e i 343-349
- érték 352-353, 355, 361-362 - m i n t é t h o s z 372
- - fogalmi vetítőháló 106 — törvénnyé avanzsált jog diktátu-
- folyamat 130-131,316 m a 373
jog napról n a p r a ú j r a a l k o t a n d ó mi-
volta 372
- n e m ajándék 360
kollektív öngyilkossági p a k t u m
387
lásd m é g felelőtlenség, jog mint
társadalmi várakozás
jogászi világnézet 203
jogászság önérdekérvényesítése 111,
178
jogátültetés, lásd transplant
jogátvétel, jogátvitel 69-97, 99, 128,
359
lásd m é g félreértés, gyarmatosítás
jogcsaládok 34, 50-51
jogdogmatika 89,153
jogegységesítés, lásd amerikai
jogellenességre jog n e m alapozható
400,402
jogelmélet előítéletessége 29
lásd m é g csehszlovák, hagyo-
m á n y , jugoszláv, lengyel, m a -
gyar, N é m e t Demokratikus, Ro-
mánia, szocialista, szovjet
jogerő 59, 61
jogfelépülés / j o g m ű k ö d é s 222
joghézag, lásd jog
jogi kultúra, lásd kultúra, összeha-
sonlító
jogiasítás 100
jogon belül / kívül 221
jogos védelem 399-400
jogosultság / kötelezettség 226,
229-230, 344, 347, 362-363, 366,
367,373, 374, 378
- kötelezettség nélkül mint privilégi-
u m 378
- nélküli kötelezettség m i n t mezítlen
erőszak 378
jogosultságok költsége 357-358
jogpozitivizmus 11-12,19, 31,221
- t á r s a d a l m i 137-138
- válsága 31-32, 203, 328-329
jogrendszer / jogi r e n d s z e r 50
jogsértés, saját, lásd jogellenességre
jogszemlélet, lásd amerikai, angol-
szász, bolsevizmus, görög, h i n d u ,
iszlám, kanadai, kínai, kontinentá-
lis, marxista, nemzetiszocializmus,
orosz, római, szocialista, zsidó
jogszerű / jogszerűtlen 223
- mint igazságos 223
jogszerűség /
felelősségrevonhatóság 400
jogszociológia 354
- m a g y a r 302,421
- l é t r e j ö t t e 31,198
jogtechnika kiszámíthatatlansága
110
- kultúrától feltételezettsége 353
- semlegessége 354-355
jogtól s z a b a d s á g / szabadságból jog
208
jogtörténet, lásd angolszász, európai,
kanadai
j o g t u d o m á n y , lásd történetiség
joguralom tetszőlegessége 95-96
lásd m é g jogállam
judge-made law 125
jugoszláv jogelmélet 281-282,285
jury eljárásának szabályon kívül állá-
sa 61
jus commune, lásd e u r ó p a i
k a n a d a i alkotmányjogiasítás 140-
143
- bíróság m i n t önjelölt erkölcsi te-
kintély 143-144
- - veszélyei 142-143
- j o g f e j l ő d é s 114-117,118-119
- hivatkozási gyakorlat 129-130
- k o d i f i k á c i ó 139-140
- m u l t i k u l t u r a l i z m u s 130
- ö n t u d a t r a ébredés 117-118, 121-
122
lásd m é g civil law, precedensjog
kategorikus imperatívusz 419 közösség keresése 275, 361
kártétel, lásd a r á n y lásd m é g jog mint
kegyelem, lásd halálbüntetés, önke- közösségiség / individualizmus
gyelmezés 179-181,363
kettős mérce jogban 347 kultúra, értelmezési 366
képviselet elve 367 —, jogi 2 4 , 2 5 , 5 1 - 5 2
kihívás / válasz - , - , szociológiai / kultúrantropoló-
kivétel, lásd szabály giai felfogása 51-52
kivételes helyzetek kezelése jogban lásd m é g extra culturam, jog mint,
384 jogtechnika, kölcsönzés
kínai jogszemlélet 246 kultúrantropológiai előfeltételezett-
kodifikáció 70,140 sége elvont elveknek 380-381
lásd m é g európai, k a n a d a i
kollektív felelősség szocializmusért? law and development 77, 91, 93-94,
396-397 384,407
k o m m u n i k á c i ó , lásd jog mint law in books / action 50, 51,165
konkrét, lásd absztrakt law-reporting 59, 65
konstrukció, lásd fejlődés, jog mint, lánc-hivatkozás 59
logika, megismerés, önazonos- látszat, lásd következés
ság, valóság lebendes Recht 31
konszenzualitás, lásd érvényesség legal assistance 78
k o n s z e n z u s zsarnoksága 362 legalitás / legitimitás 168
kontextualitás 83 lásd m é g elévülés
kontinentális jogszemlélet 152-153 legitimáció, lásd jog mint
lásd m é g angolszász lengyel jogelmélet 282-283, 285-286,
konvencionalitás, lásd ordo 287,288,289, 291-293,308-309
konvergencia, lásd civil law lex, lásd ius
k o n z e r v a t i v i z m u s jogban 350, 353 lex mentis est lex entis 182
- / liberalizmus 214-215 lépcsőelmélet 161
korruptság, lásd demokrácia lét / legyen 159,166,169,201,282
kölcsönös viszony, lásd alanyi, szo- lételmélet, lásd ontológia
lidaritás liberalizálás, lásd teológia
kölcsönzés jogban 88 liberalizmus / totalitarianizmus 376
- m i n t kultúra alapja 36 - diszfunkcionalitása 375-376
költség, lásd individualizmus, jogo- - elvont személyfelfogásra épültség-
sultság, liberalizmus re 385
kötelezettség, lásd jogosultság - gyakorlati m e g t a g a d á s a 227-228,
következés hiánya tudományban 233-234
218 - társadalmi költségfedezettségtől
- látszata jogban 355 előfeltételezettsége 381
közép-európai perspektívák 26, 331- - , b a n d i t a 420
332 lásd konzervativizmus, teológia,
közjó 345, 347,361, 366-367 totalitarianizmus
Litvánia, lásd átmenet, elnöki
logika, fuzzy 62
- irrelevanciája jogban 352
- jogban 153
- korlátai egyes jogi k u l t ú r á k b a n
56-57, 61, 336, 388
- tárgya konstruált 240-241
- , p r o b l é m a m e g o l d á s é / igazolásé
212-213,216
lásd m é g átalakítás, ellentmon-
dás, felelőtlenség, u g r á s
logikai egyneműsítés 214-215
logikák 62
- , többértékű 64
logizálás jogban 66
logocentrizmus elutasítása 232-233
m a g y a r alkotmánybíráskodás 140,
225,238-239, 349
- jogelmélet múltja, polgári 188-
190, 251-253, 277-278, 323-325,
330-331
, szocialista 253-274, 278, 283-
284,290-291, 298-302,313-319
- stílusa 283,301
marxista jogszemlélet 265-266
m a r x i z m u s 305-306
- j ö v ő j e 275-276,297
- mint valláspótlék 202
matematika / valóság 108
mathesis universalis 183, 239
másságkultusz, lásd amerikai
m e c h a n i k u s világkép jogban 360
mechanizálás, lásd racionalizálás
m e g b ü n t e t e n d ő k köre 402
megengedettség tilalom hiányából?
399
meghatározatlanság, lásd jog, jogállam
megismerés kizárólagosítása 209
- konstruáltsága 107
megismerő kategóriák 282
megkettőzése jognak elvi érvelésben
237-238
m e g k ü l ö n b ö z t e t é s technikája 125,
353
megnevezés / fogalmiasítás 154-155
megoldásbeli egység jogban 43, 57
mentalitás jogban 51, 64,82
method of distinguishing, lásd m e g -
különböztetés
méltányosság 242
méltóság, lásd személy
mérlegelés, lásd jog m i n t
mihi piacúi 221
m i n d e n n a p i s á g 215
mintaadás, lásd imperializmus
mintakényszer 408-411,412
mintakövetés jogi g o n d o l k o d á s b a n
369-371,379-381,389
misszionarizmus 90, 360
lásd m é g amerikai
misztérium, lásd jog m i n t
misztika 216
m o d e r n formális, lásd jog
modernizáció jogban 90, 274, 302
mos geometricus 56, 62, 185, 214, 220,
222-223, 236, 239-240
- - ö n m a g á r a vonatkoztatottsága 63
m u l t i k u l t u r a l i z m u s 232
lásd m é g k a n a d a i
m u n k a elértéktelenedése 356
múlt jelentől előfeltételezettsége 216
múltlezárás, lásd igazságtétel
nemzetiszocializmus jogszemlélete
12
New Deal 377
nevelés, lásd demokráciára
n é m e t a l k o t m á n y b í r á s k o d á s 386
N é m e t D e m o k r a t i k u s Köztársaság
jogelmélete 280, 284,289
Németország, lásd igazságtétel
No remedy, no wrong 61
n o r m a 148,149,151-152,155,197
lásd m é g a l a p n o r m a , szabály
normalitás / szélső helyzetek 24
normativitás, lásd jog társadalmi
n o r m a tivizmus, lásd szocialista
nullum crimen / nulla poena sine lege
igazságtételben 397-398
n ü r n b e r g i ítélkezés m e g a l a p o z á s a
388,398,406
nyelv, lásd jog mint
nyelvhasználat, lásd szabály
nyelvi analitika jogban 194-195
álszociologizálása 194-196
nyitott esélyűség jogban 31-32
- t á r s a d a l o m 219,378
octroi 71-72
okfejtés, lásd gyakorlati
okozatiság elégtelen m a g y a r á z ó ereje
211
Olaszország, lásd igazságtétel
ontológia / episztemológia 90, 214,
302,305, 306, 315,329-330, 337
ordo 66,98
- konvencionalitása 211,220-221
lásd m é g s z a b a d s á g
orosz jogszemlélet 27
- parlamentellenes puccs m i n t al-
k o t m á n y i kényszerűség? 410
- - - - demokrácia újjászületése?
414
Oroszország, lásd átmenet, d e m o k -
rácia
ortodoxia / neológia 200-201
orvosi m ű h i b á é r t felelősség 176-178
óra-metafóra 184
ököljog, lásd p o s z t m o d e r n
önazonosság konstruktív szerepe
54-55
- megőrzése 17
önkegyelmezés 403
önmérséklet, lásd a r á n y
ö n v é d e l e m szüksége m a 375
összehasonlító jog 19-20, 33-36, 302
- - / összehasonlító jogi kultúrák 47,
65, 84, 329
- önlezárulása 44
- jogi k u l t ú r á k 20, 22-23, 32-33, 3 6 -
37,78
- t u d o m á n y o k 29-30, 36
lásd m é g szocialista
összemérhetőség, lásd fordíthatóság
panacea, lásd jog mint
p a n d e k t i z m u s 42
parancsolási láncolat megszakítat-
lansága 398-399
parancs teljesítés mint kifogás 400
parlamentokrácia 376
partikularitás, lásd emberi jogok
partikuláris, lásd univerzális
perlés akadályoztatottságának rele-
vanciája 401
perlési hajlandóság, lásd amerikai
perszonalizmus, jogi 378
pigeon-hole 60
p l u r a l i z m u s / pluralizmusellenesség
262,275,307
political correctness 100, 231-232
Portugália, lásd igazságtétel
p o s z t m o d e r n jog mint ököljog 361,
364,380
p o s z t m o d e r n i t á s 15-16
pozitivizmus / szociologizmus jog-
b a n 310-311
- csődje 107
lásd m é g szabálypozitivizmus,
törvény pozi tivizmus
precedensjog átalakulása 122-128
- Angliában 125
- - K a n a d á b a n 125-126
lásd m é g visszaható hatály
primitivizmus, lásd amerikai
primitív jog 112
primitivitás fejlettsége 16-17
p r o b l é m a m e g o l d á s , lásd logika
proceduralizálás 244-245, 354
processzualitás, lásd érvényesség sajtó, lásd amerikai
processzualizálás 100 sajtójog szabályozatlansága 365-
processzualizmus 201 366
salóm 181
racionalizmus mint istentelenség semlegesség 215
208 lásd m é g bürokrácia, jogtechni-
- csapdája 105, 106-107, 108-109, ka
111,239,242 social engineering 217, 229
lásd m é g demokrácia, doktrine- - science gondolata 183-184
rizmus sokk-terápia 412-414
racionalitások 62 Spanyolország, lásd igazságtétel
racionalizálás mint mechanizálás s ta re decisis 125,128
217 statisztika, bírói / bírósági ügyfor-
racionalizmus, lásd d o k t r i n e r i z m u s galmi 132-133
racionális / irracionális / ? 214 summum ius, summa iniuria 181
ratione imperii / imperio rationis 72
ráció hiánya természetben 211 s z a b a d s á g 226
- korlátai / sikere 210-211 - értékmegalapozottsága
realizmus, lásd érvényesség - r e n d e n épültsége 361
recepció jogban 71-72 lásd m é g felelősségvállalás, jog-
Recht ist das Recht! Das 23 tól, személy méltósága
reflective equilibrium 235-236 szabály 148-149,150,152,155
reform rombolással 410-411 - / k i v é t e l 89,106
relativizmus 16-17 - / n o r m a 61,147-157
lásd m é g értékrelativizmus, tu- - / - m i n t nyelvhasználat 148, 156-
dás 157
rend, lásd ordo, s z a b a d s á g - , elsődleges / m á s o d l a g o s
rendszer, lásd érvényesség, jogrend- - hiánya angol jogban 150-151
szer lásd m é g elismerési, elv, jog m i n t
respublikanizmus, lásd liberaliz- szabályozási d ü h 103-104
mus lásd m é g jog mint panacea
retroprojekció 54 szabálypozitivizmus 101,236
revelált jogok lezártsága 55-56 szabálytisztelet 352
régi, jó jog 159 szakrális jog, lásd általánosítás, re-
részvétel elve 367 velált
Románia jogelmélete 281, 284-285, személy megelőzi társadalmat 361
286,288 - méltósága 356, 358-359,367
római jogszemlélet 59-60 szimbolikus erő, jogé 102, 245, 354,
- individualizmusa 245 384
lásd m é g fogalmiasítatlanság szinoptikus látásmód 201
szintézis, végső 243
saját út elutasítása posztmodernitás- szituacionalizáltság jogi érvelésben
ban 408 59
szocialista / szovjet jogelmélet 261- teológia fogalmiasítása 215
262,278, 290, 294-295 - liberalizálása 233
- jog önképének elfogadhatatlansága természet, lásd folytonosság
39-40 természetjog 181-182,245
-jogelmélet 284-285 lásd még dolog természete
- - m e g h a l a d á s a 296-298 terhelhetőség, jogé 101-102
-jogszemlélet 101 természet, lásd ráció
- normativizmus 260, 279 tény 53
- - m e g h a l a d á s a 279-280 lásd még eset
- összehasonlító jog 264-266 tényszerűség jogban 221-222
- törvényesség 101, 257-258 tilalom, lásd megengedettség
szocializmus, lásd kollektív totalitarianizmus felváltása autoritá-
szociologizmus, lásd jogszociológia, rius liberalizmussal 376
nyelvi, pozitivizmus többségi döntés, lásd igazság
szociológiai, lásd érvényesség, kultú- tömeg, lásd egyén
ra történelem vége 90,412
szolidaritás kölcsönössége 373 történelmi fogalmiasítás csapdája
szovjet jogelmélet 254, 281, 284, 49
287-288, 296-297 történetiség 353
- polgári gyökereinek hiánya 295 - hiánya amerikai közgondolkodás-
szovjetológia megszűntének dekla- ban 385,420-421
rálása 412 - j o g t u d o m á n y b a n 30,311-312
szöveg, lásd jog mint törvény, lásd fantáziatörvények, jog-
szubszidiaritás sárbatiprása 362 államiság
szükséghelyzet 399 törvényesség, lásd szocialista
törvénypozitivizmus 11,257
talált tárgy jogállása 105-106 transfert de droit 73
tapasztalat 212,421 transplant 73-76, 79,85-88
tartalmiasítás, lásd igazolás tranzitológia 407
taxonómia 65 tudás, pozitív 213
társadalmi egyensúly mint jog alapja - viszonylagossága 108
373,378, 379 tudomány / hit 211, 215, 234-235
- szerződés fikciója 56 - kiválása 214
- várakozás, lásd jog mint lásd még antropomorfizáció,
lásd még egyház axiomatizáció, eszkatológia, kö-
társadalom, lásd atomizálás, nyitott, vetkezés, összehasonlító
személy
társadalomtudomány 407 ugrás jogban 24
lásd még social univerzalizálás 44-46, 198-199, 360,
technika, lásd jog mint 372,420
teljesség, lásd emberi lásd még amerikai
temperantia 181 univerzális / partikuláris jogban
tendenciális egység 175-176 334-335, 355-356
universitas kiüresedése 232 lásd még ex post facto, igazságtétel
utópizmus 239 visszatükröződési elmélet 282, 305-
lásd még átmenet 306
- - j o g b a n 309-310
üzenet, lásd forma vitathatóság kultusza 352
voluntarizmus jogban 56, 220-221,
valóság, lásd matematika 236
valóság-konstrukció, mesterséges
210-212 writ 60-61
védelem, lásd jogos, önvédelem
véges / végtelen / ? 214 Zauberung, lásd Entzauberung
vétójog, elnöki 376-377 zártság, lásd revelált
visszacsatolás jogban 164
visszaható hatály, precedensjogé zsidó jogszemlélet, klasszikus 55-
126-127 56,58-59, 63, 240
 JOGFORRÁSMUTATÓ
AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK
Constitution (1787) 100, 103, 109,
227-228,230,237,365,377
Constitution of Colorado 228
Bills of Rights 140
Civil Rights Act (1964) 228
Bridges v. Hazvkesworth 105
Hannah v. Peel 105
South Staffordshire Water Co. v. Shar-
man 105
Shelley v. Kraemer, 334 U.S. 1 (1948)
140
New York Times v. Sullivan, 376 U.S.
254(1964) 140
Cohen v. California, 403 U.S. 15 (1971)
226
United Steelworkers of America v.
Weber, 443 U.S. 193 (1979) 228
Johnson v. Transportation Agency,
Santa Clara County, 480 U.S. 616
(1987) 228
Forti v. Suarez-Mason, 672 F. S u p p .
1531 (N.D. Cal. 1988) 401
Texas v. Johnson, 491 U.S. 397 (1989)
226
Lee v. Weisman, 505 U.S. 577 (1992)
226
Romer v. Evans, 116 S.Ct. 1620 (1996)
229
United States v. Virginia, 116 S.Ct.
2263(1996) 227
AUSZTRIA
kormányrendelet a nácizmusban
érintettekről 392
amnesztia-rendelet (1949) 393
mentesítő rendelet (1957) 393
BANGLADESH
Rahman v. Begum (1955) 56
BELGIUM
a száműzetésben működő kormány
rendeleteinek érvényessé nyilvá-
nítása 394
értelmező k o r m á n y r e n d e l e t (1945)
394
CANADA
Criminal Code (1883) 115
Canadian Charter of Rights and Free-
doms (1982) 140-142
(1977) 2 R.C.S. 67 135
Rahey v. The Queen (1987) 136
Vriend v. Alberta (1996) 143
ETIÓPIA
polgári jogi kódex (1960) 91
EURÓPAI U N I Ó
Resolution on Action to Bring into Line
the Private Law of the Member
States (1989) 41
Resolution on the Harmonisation [...] of NAGY-BRITANNIA
the Private Law of the Member Practice Statement (Judicial Precedent)
States (1994) 41 (1966) 125
magánjogi kódex terve 41
NEMZETKÖZI JOG
FRANCIAORSZÁG hágai konvenció 398
Code civil (1804) 12, 31,115, 350
Code pénal 75. § 393 OLASZORSZÁG
amnesztia-törvény (1953) 394 büntető törvénykönyv ismételt
hatályba helyezése (1944) 393
GÖRÖGORSZÁG amnesztia-rendelet 393
rendelet az amnesztia kizárásól 395
parlamenti deklaráció az el nem
QUÉBEC
évülésről 395
Quebec Act (1774) 116
Code civil de Québec (1866) 115-116,
LITVÁNIA
128
s t a t ú t u m o k (1529; 1566; 1588) 372
Code civil de Québec (1994) 139
Alkotmány (1928) 51. § (2) bek. 377
2712. § 128
Alkotmány (1992) p r e a m b u l u m 371
- 7 2 . § ( 2 - 3 ) bek. 376-377
- 109. § (3) bek. 373-374 SPANYOLORSZÁG
b ü n t e t ő t ö r v é n y k ö n y v 105. § 374 amnesztia-rendelet (1977) 395
polgári törvénykönyv 471. § 376
törvény (1995. július 19.) 376 SVÁJC
alkotmánybírósági döntés (1998. de- Schweizerisches Zivilgesetzbuch (1907),
cember 9.) 374 l . § 353

MAGYARORSZÁG ZSIDÓ JOG

A l k o t m á n y 238 Talmud 63,127,240
 NÉVMUTATÓ

Aarnio, Aulis 29,167-168, 336 Asztalos László 156, 266

A b d á n 59 Atias, Christian 54,135
Abel, Richard L. 80 Atiyah, P. 39
Abrahamson, S. S. 136 Augustinus, lásd Ágoston
Ackermann, Bruce 390-391,396,410 A u s t i n j o h n 124,205
Aczél György 283,301 Austin, J. L. 192
Adamkus, Valdas 377 Azarkin, N. M. 297
Ajani, Gianmaria 359
Akalu, Aster 178 Áslund, Anders 410
Al[bert Arnold] Gore 419
Albert, Bresciai 243 Ábrahám 240
Al'bov, A. P. 297 Ágoston, Szent 215,243
Alchourrón, Carlos E. 150,399
Alekszandrov, N. G. 278 Baade, Hans W. 35,114
Alekszejev, Sz. Sz. 278-279 Babeck, Wolfgang 71-72
Alexits György 253 Babij, B. M. 284
Alexy, Robert 29,156,172,194,336 Bachelard, Gaston 39
Alfonsin, Raúl [Ricardo Foulkes] 390 Badoglio, Pietro 393
Allen, Carleton Kemp 190-191 Badó Attila 321,326
Allott, Antony 86 Baecker, Dirk 16-17
Alvarez,Jose E. 95 Bahr, Roland R. 71
Andrejev, N. D. 287 Baker, J. H. 124
Andreski, Stanislav 183 Balahina, I. F. 284
Antal (dominikánus testvér) 243 Balázs Péter 176
Antall József 178,383 Bambrough, Renford 51
Antallfy György 258-259, 295 Barasch, Eugene A. 286
Aquinói, lásd Tamás Barros, Enrique 172
Arango, A. Cock 60 Bartholomeus Trevisa, John de (de
Arendt, H a n n a h 390 Glanvilla) 151
Arminjon, Pierre 34 Bartolus 59
Arnaud, André-Jean 45 Bassiouni, Cherif 385
Arnold, Jörg 375 Baudouin, J.-Louis 116,131
Bayley, D. H. 230 Brierley, John E. C. 139
Beér János 253 Brietzke, Paul H. 359
Bell, Daniel 183 Brimo, Albert 190
Bender, Peter 71 Brunelle, Christian 143
Benjamin, N. 288 Brzezinski, Zbigniew 409
Bentham, Jeremy 125,193 Bukhari 59
Berceanu, Barbu B. 297 Bulygin, Eugenio 150,166, 399
Berger, Peter L. 29,216 Bunuel, Luis 354
Berlin, Isaiah 104,105,192 Burg, Elliot M. 93
Bégin, Luc 141 Bush, George W. 419
Béndek Péter 337 Bystricky, R. 264
Bibó István 252, 272, 318, 324-325,
331 Cahill, Thomas 233
Bigo, Pierre 361 Campbell, A. H. 192
Bihari Ottó 253,283 Campbell, Colin M. 192, 195-196,
Billingsley, K. L. 233 199
Bismarck, Otto von 12 Campbell, I. D. 154
Blacksell, Mark 34 Campos, Paul F. 98,102-113
Blackstone, Sir William 125 Canguilhem, Georges 148
Blahoz, J. 300 Carnap, Rudolf 213
Blankenburg, Erhard 20, 37 Carothers, Thomas 91
Bloomberg 417 Carroll, Lewis 86
Bobbio, Norberto 156 Carty, Anthony 77
Bodenheimer, Edgar 195, 271, 294, Castberg, Frede 158
321 Caute, David 218
Bogdan, Michel 35,114 Cerroni, Umberto 289, 295
Bognár József 421 Ceterchi, loan 288
Boguslawskij, Mark M. 78 Chamboredon, Anthony 42
Bolding, Per Olof 242 Cheney, Lynne V. 231
Bolgár Vera 195-196,252, 331 Chertes Attila 320
Bonaventura, Szent 215 Chiesa, Giulietto 416
Borges, Jorge Luis 108 Chondzinskis, Jonas 371
Bork, Robert H. 141, 219, 226-230, Christie, George C. 163
232-233,365 Chua, A m y L. 95
Borsellino, Patricia 149-150 Cicero, Marcus Tullius 181
Borucka-Arctowa, Maria 283, 288 Cimkauskas, Mykolas 371
Bouckaert, B. 168 Clanchy, Michael 154
Bouckaert, Peter 414 Clark, David S. 93
Bódig Mátyás 201, 204, 272, 320, 326 Cline, Francis X. 409
Böhme, Jakob 216 Clinton, Bill 4 0 8 ^ 0 9 , 4 1 8
Bradley, Bill 419 Clinton, Hillary 233
Bragyova András 329,335 Cohen, Stephen F. 92, 370, 405, 408-
Brazauskas, Algirdas 377 420,422
Coing, Helmut 21, 45, 130, 182, 205, Domokos A. 327
321 Donohue, William A. 226
Collins, H u g h 202 Dreier, Ralf 168,238
Combacau, J. 157 Drobnyickij, O. G. 284
Constantinesco, Léontine Jean 35 Duguit, Léon 205
Conte, A m a d e o G. 172 Duignan, Peter 231-232, 233
Cooter, Robert D. 96 Dupré, Catherine 178
Coser, Lewis 218 Dürkheim, Émile 55-56
Cosmovici, Paul 285 Dworkin, Ronald M. 29, 84, 104,
Cotterrell, Roger B. M. 41, 54,193 109, 133, 155, 194, 201, 204, 238,
Cover, Robert 108 336,381,396
Côté, René 138
Crépeau, Paul A. 139 Eanes, Antonio Ramalho 395
Cujas, Jacques 124 Easterley, E. S. 34
Cuper, J. 292 Eckhart, Maister 216
Curtis, G. 126 Eckhoff, Torstein 164
Economides, Kim 34
CsánkBéla 188 Edison, Thomas Alva 230
Cs. Kiss Lajos 175,204, 271, 320 Ehrlich, Eugen 31,195,198, 203-204,
205
Dabin, Jean 205 Ehrlich, Stanislaw 293
Damaska, Mirjan R. 35,114 Einstein, Albert 108,230
Daube, David 60 Eisenberg, M. 127
David, René 33, 34-35,47,49, 84, 91, Ekelöf, Per Olof 159,163,167
114 Éliás, Josef 288
Dawisha, Karen 417 Ellis, Susan 417
de Gaulle, Charles 393 Elon, M. 63
de Groot, Gérard-René 41,120 Engel, Salo 200
de Maistre, Joseph 104 Engelmann, Frederick C. 393
Delyagin, Mikhail 419 Eörsi Gyula 35, 253, 264-266, 291,
Dembour, Marie-Bénédice 44 314
Dennett, D. C. 62 Erdő Péter 328
Derrett, Duncan M. 35 Eribon, Didier 43
Dershowitz, Alan 218 Ericson, Richard E. 4 1 1 ^ 1 2
Descartes, René 66, 154, 182, 209, Erlanger, Steven 408
219,234,243 Ermath, Fritz W. 417
Desserteaux, Marc 34 Evans, J. 125
Dezalay, Yves 77 Ewald, William 80
Dias, R. W. M. 193
Dine, Thomas A. 410 Faguet, Émile 242
DiPalma, Giuseppe 393 Fairbanks, Charles H., Jr. 417
Diwan, P. 64 Fallon, Richard H. 351
Doi, A. R. I. 59 Farah, Douglas 417
Farber, I.E. 279
Farinas Dulce, Maria José 172
Farrell, Martin Diego 164
Fasso, Guido 190
Feest, Johannes 20,37
Fehér Ferenc 178
Feldman, Eric 92
Fenyő István 253
Feri Sándor 259
Feuerbach, Ludwig 235
Feyerabend, Paul 81
Fikentscher, Wolfgang 20, 37,154
Finkey Ferenc 331
Fischer, M.J. 136
Fish, Stanley 14,84-85
Fish, M. Steven 412
Fiss, Owen 391
Fodor, Inna 284-285
Foucault, Georges 148
Földesi Tamás 253,328
Franck, Thomas M. 93
Franco (y Bahamonde), Francisco
395
Frank, Jerome 192
Franke, Herbert 20,37
Frankenberg, G. 35
Frech, Louis J. 417
Friedman, Lawrence M. 41, 93, 94
Friedmann, Wolfgang 126,191
Friedrich, Carl Joachim 54,190,271
Frierson, Cathy A. 154
Frigyes (II.) (Nagy) 104, 236
Frivaldszky János 180,272,327, 380
Fuchs, Albert 159
Fuerbringer, Jonathan 415
Fukuyama, Francis 90, 412
Gadamer, Hans-Georg 83
Gagné, Gilles 134
Gaius 128
Galanter, Marc 94
Ganev, Venelin 297
Gann, L. H. 231-232,233
Garcia Máynez, E. 160
Gardner, James A. 90
Garrn, Heino 167
Garro, Alejandro M. 391
Garth, Bryant 77
Gaudemet, Jean 73
Gaudet, Serge 139
Gaudrault-DesBiens, Jean-François
141
Gaul, Wolfgang 78
Gavison, Ruth 201
Gavrilov, O. A. 288
Geremek, Bronislaw 391
Gerőné Fazekas Erzsébet 253
Gessner, Volkmar 20, 25, 45, 328
Gény, François 205
Gibbs, J. P. 195
Gizbert-Studnicki, Tomasz 201
Glaser, Stefan 401
Glaz'ev, Szergej Jurevics 413
Gläss, Harry 279
Glendon, Mary Ann 226
Glenn, H. Patrick 37, 41, 47-49, 5 3 -
56, 58-64, 117, 119, 120, 122-124,
126, 128, 129-130, 132-134, 137-
140,144
Goldenberg, R. 63
Goldman, A. H. 157
Goldsmith, E. 94
Gollnick, Rainer 284
Goncsar, Nikolaj 416
Goodhart, Arthur L. 192
Goodman, Nelson 235
Goodrich, Peter 14
Gostautas, Albertas 371
Goti, Jaime Malamud 397
Grahn, Werner 287
Graglia, Lino 227
Grant, Robert 363
Graue, Eugen Dietrich 172
Gray, Christopher Berry 147-148
Gray, John 412
Gray, John C h i p m a n 126, 238
Greenberg, David F. 94
Gregorowicz, Jan 287
Grotius, H u g o 185
Grzybowski, Stefan 287
Guelke, L. 34
Guerra, Luis López 391
Guest, A. G. 198
Guest, Stephen 166
Gunderson, James L. 96
Gupta, A . C . 190
Gurvith, Georg 276
Győrfi Tamás 204,225,318
Gyurgyák János 320
Habermas, Jürgen 171, 381
Hacker, P. M. S. 193
Halász Aladár 269
Halász Pál 253,259
Hall, Jerome 35
Hallaq, Wael B. 56
Halmai Gábor 204
Hampshire, Stuart 192
H a m v a s Béla 211,214,217
Hamza Gábor 272, 327-328
Hanák Péter 253
Hanák Tibor 268
Haney, Gerhard 292, 293,297
Hart, Herbert Lyonéi Adolphus 29,
79, 155, 161-162, 165, 167, 187-
207,300,320
Hassan, Riffat 44
Hassemer, Wilfried 154
Hassemer, Winfried 205
Hauriou, Maurice 205
Havel, Václav 396
Hayek, Friedrich A. 235
Hazard, John N. 279
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich
190,234, 283
Heinz, Eckhart K. 171
Heller Ágnes 175
Hendley, Kathryn 95
Hennekeuser, H. 176
Hermerén, Gören 184
Herrera, Yoshiko 417
Herrnstein, Richard J. 232
Hersh, Weymour M. 417
Herz, John H. 392
Herzog, Peter E. 35,114
Higgins, A n d r e w 415
Hillel 240
Hintikka, Jaakko 218
Hirsch, Emst E. 71
Hisham 59
Hitler, Adolf 392
Hjärpe, Jan 44,45
Hlavathy Attila 285,315
Hoadly, Benjamin 238
Hoagland, Jim 410
Hobbes, Thomas 61
Hodgins, J. A. 126
Hodorkovszkij, Mikhail 415
Hoeland, lásd Höland
Hoerster, N. 164
Hoffman, David 415
Hoffman, E. 83
Hogg, Peter W. 140
Hollander, Paul 218,231
Holmes, Oliver Wendell 173
Holmes, Stephen 370,381
Hooker, Richard 71
Horkay Horcher Ferenc 272, 322
Horthy Miklós 254
Horváth Barna 82, 124, 188-190,
200, 251-253, 272, 273, 277, 324-
325,331-332
Höland, Armin 20, 25, 45, 92, 328,
359
H. Szilágyi, lásd Szilágyi
Horcher, lásd Horkay
Hughes, Graham B. J. 191
Huizinga, Johan 179
Hughes, Patricia 142-143
Huntington, Sámuel P. 26, 385, 390
Huoranszky Ferenc 204
Huraria, Abu 59 Kaszjanov, Mikhail 415
Husa, Jaakko 49 Kaufmann, Arthur 172,205
Husserl, Gerhart 172 Kazimircsuk, V. P. 284
Kecsekjan, Sz. F. 279
Iavich, lásd Javics Kelly, J . M . 191
Ibn Szirin 59 Kelly, Michael 417
Ignatius, David 417 Kelsen, H a n s 31, 39, 150, 152-153,
Il'in, I. A. 297 161-162, 164, 165-166, 169, 193,
Ionaçcu, Traian 286 195, 196-198, 200, 202-204, 221-
Irk Albert 325 222, 265, 277, 294-295, 308, 318,
Isaac, Thomas 117 320,330
Issalys, Pierre 135 Kennan, George Frost 418
Kerimov, D. A. 278-279, 287, 289,
Jackett, W. R. 131 290
Jackson, Bemard S. 14,59 Kerimow, lásd Kerimov
Jackson, Metthew 154 Kern, Fritz 159
Jakobs, Günther 172 Kevelson, Roberta 14
Javics, L. Sz. 280,284 Khanin, G. 413
Javlinszkij, Grigorij 411,413,417 Kirckpatrick, Jeane J. 234, 239
Jawitsch, lásd Javics Kirkhill, Lord 385
János (XXIII.) 361-362 Kis János 204
János Pál (II.) 244,246-247,361, 363 Kisza, A. 288
Järvelaid, Peeter 297 Klein, Doris 234
Jelcin, Borisz 409-411,414,418 Klein, Lawrence R. 408
Jelűnek, Georg 320 Klein, Richard 103
Jescheck, Hans-Heinrich 385 Kleist, Heinrich von 181
Jobin, P.-G. 129 Klenner, H e r m a n n 289,297
Johnson, Paul 218 Klug, Ulrich 167
Jonas, David 234 Knapp, Viktor 256, 280, 287-289,
Jonsen, A. 63 296
Justinianus 133,236 Knieper, Rolf 78
Kocsis István 253
Kaganas, I. 377 Kocsis Tamás 215
Kagarlitskii, Boris 413 Kopff, R. 141
Kamenka, Eugene 286 Koelreutter, Otto 12
Kalinowski, Georges 154 Kohler, Josef 33
Kant, Immanuel 159, 191, 197, 200, Konfucius 159,246
201,276,330, 390,419 Konopczynski, Ladisias 372
Kapocsi Erzsébet 176 Koschaker, Paul 45
Karamanlis, Constantine 395 Koszorús J. 324
Karácsony András 11, 15-16, 17, Kovács István 268-269,283
175,271,320 Kowalski, Jerzy 291
Kasparov, Garry 415 Köhler, Oskar 20,37
Kötz, Hein 21,35,43, 44, 50, 81, 84 LeBel, Louis 144
Kövesi Ervin 176 Legrand, Pierre 23, 36, 39, 42, 43, 51,
Kőhegyi Mihály 327 81-84, 86
Kratochwil, F. 157 Leibniz, Gottfried Wilhelm 66, 239-
Kraus, Eric 415 240
Krauthammer, Charles 410 Leishman, R. 142
Krawietz, Werner 165, 200,339-340 Leith, Philip 196
Krokovay Zsolt 204 Lenin, Vladimir Iljics 255, 282, 306,
Kronman, Anthony 111 308-309,311,313
Krstic, Durica 288 Leonas, Petras 371
Krygier, Martin 195 Leó (XIII.) 362
Krystufek, Zdenek 291 Letowska, Ewa 360
Kucsko-Sedlmayer, G. 157 Letowski, Janus 360
Kudrjavcev, V. N. 288 Levinson, Sanford 84
Kuhn, Thomas S. 81,217 Leymann, Julius 279
Kulcsár Kálmán 92, 101, 189, 258, Légault, Georges A. 144
262-263, 267-268, 270-271, 274, Lévy-Strauss, Claude 36,43
284, 290-291, 293, 315, 322, 334, Lieberman, D. 125
383,421 Liesman, Steve 415
Kupa László 324 Lietuvis, Mykolas 371
Kuzes, Irina Y. 410 Lincoln, Abraham 414
Kuznecov, E. V. 297 Lindholt, Lone 44^45
Kühne, D. 295 Linnaeus, lásd Linne
Kvint, Vladimir 411 Linne, Carl von 65
Linton, R. 36
Labarrière, Jean-Louis 181 Lippold, Rainer 158,168
La Forest (kanadai bíró) 136 Lloyd, Dennis, lásd Lloyd of
Lajoie, Andrée 138 Hamstead
Lakatos, Michael 285 Lloyd of Hamstead, Lord 193-194
Lakoff, George 14 Lobban, M. 125
Lalande, André 149 Loeber, Dietrich A. 294
Lalinde Abadia, Jesus 37 Loeser, Franz 282
Lambroschini, Sophie 419 Lopatka, A d a m 283,289
Lamm Vanda 323 Loschak, Daniéle 149
Lampe, Ernst-Joachim 180 Losonczy István 252, 324-325, 331
Landers, S. A. 157 Loss Sándor 321,323,327
Lapenna, Ivo 265,295 Lotze, Lothar 297
Laperrière, René 138 Luckmann, Thomas 29
Laquièze, Alain 401 Luf, Gerhard 44
Larenz, Karl 168,182 Luhmann, Niklas 52, 170, 175, 221,
Lassalle, Ferdinand 89 272
Lawson, F. H. 58 Lukács György 13-14, 90, 174-176,
Leary, Virginia 44 253,264,284, 287,315
Lukié, Radomir D. 279, 285, 290,299 Melkevik, Bjarne 116, 118, 137, 143-
Lukin, Vladimir 409 144
Lüderssen, K. 172 Meneghelli, Ruggero 167
Merkl, Adolf 200
Macaulay, Thomas Babington 104 Merryman, John Henry 43, 52-53,
MacCormick, Neil 29, 169, 191-193, 93, 94,130
196,198 Métall, Rudolf Aladár 200
Macdonald, Roderick A. 139 Michnik, A d a m 420
MacKenzie, K. 126 Millán, Juan A. 391,402
Macklem, Patrick 117 Miller, D . W . 418
Macridis, Roy C. 394 Mitra, Kana 44
Maihofer, Werner 256 Molière [Jean-Baptiste Poquelin] 76
Mailloux, Steven 84 Mollnau, Karl A. 289,299
Maine, Sir Henry 61,192, 332 Molnár M. 330
Maitland, F. W. 61 Molnár Pál 98
Makdisi, J. 59 Molnár Tamás 218
Malamud-Goti, Faime 391 Monahan, P. J. 141
Mandel, Michael 141 Montesquieu, Charles de 43,135
Mann, Thomas 104,283,301 Moore, Georg Edward 155,184
Manu 58 Moór Gyula 200, 251-253, 272-273,
Manz, W. 130 277,325, 331-332
Mariié, René 200 Morin, Edgar 137
Marfording, Annette 45 Morton, F. L. 141
Markesinis, Basil S. 41, 42 Mouly, C. 135
Markov, Szergej 419 Munson, Steven 414
Marx, Karl 89, 92, 107,175,182, 202, Munzer, Stephen 165,168-169
205, 233, 251, 254-255, 257-265, Munoz, L. 54
267-268, 270-271, 273-276, 278, Münzel, Frank 286
281-283, 285-294, 297-302, 305- Muray, Charles 232
309, 311-312, 313-317, 326, 332,
337,355,421-422 Nagel 397
Mattéi, Ugo 95,359 Nagy [Józsefi Endre 271, 324
Maurer, Ion Gheorghe 286 Nagy Lajos 259,273
Mazurek, Per 295 Napóleon, Bonaparte 203
Mádl Ferenc 266 Naschitz, Anita M. 281, 284-285,
M'Baye, Kéba 55 288,290
McBarnet, D. 39 Nasr, Seyyed Hossein 212, 214, 234,
McClung, A. (kanadai bíró) 142- 240
143 Nedbajlo, P. E. 278-279,284, 289
McDougal, M. S. 35 Neier, Aryeh 391
McFaul, Michael 410 Nelken, David 20, 37,41, 74
McVeigh, Timothy 103 Nelson, Lars-Erik 414
Melillo, Rita 131 Nelson, Lynn D. 410
Nenovszki, N e n o 286,296 Paton, George Whitecross 191
Nersesjanc, lásd Nerszeszjanc Paton, H. J. 191
Nerszeszjanc, Vladim Sz. 296, 299, Patsch Ferenc 182
300 Paulson, Bonnie Litchewski 200
Nestor, Ion 290 Paulson, Stanley L. 31,171,192,197,
Neuhaus, Richard John 233 198,200
N e u m a n n , Ulfried 172 Paulus, lásd Pál
Nicholson, Pip 93 Pavínik, Marijan 148
Nietzsche, Friedrich 29, 208-209, Pál, Szent 215,216
353 Pearce, D. 62
Niiniluoto, I. 164 Pecze Ferenc 253
Nino, Carlos 166,390-404 Peczenik, Aleksander 29, 159, 210-
Nisbet, Robert 17, 217,275, 361 211,287,336
Nixon, Richard M. 418 Perelman, Chaïm 63, 240, 287,336
Noguchi, H. 182 Peric, Berislav 285
Nojiri, Taketoshi 358 Perlakov, N. 413
Nolde, Boris 34 Perlamutrov, V. 413
Nonet, Philippe 243 Perrault, A. 117
N o r m a n d , Sylvio 118 Perrin, J.-F. 149,160
Nostradamus 109 Perry, Michael J. 45
Nowak, Leszek 165,287 Persky, Stan 116-117
Peschka Vilmos 156, 257-259, 261-
Occam, lásd Ockham 263, 267-268, 270, 273-274, 287,
Ockham, William 184 290-291, 293, 306, 314, 315, 323-
Odling-Smee, John 414 325,328
Oleinik, Igor 419 Petev, Valentin 295
Oliver of Aylmerton, Lord 124 Petrazsickij, Leo, lásd Petrazycki
Omel'csenko, O. A. 296 Petrazycki, Leon 276-277,332
Ong, W. 55 Pérez-Díaz, Victor 395
Opalek, Kazimierz 147, 172, 283, Péter (Nagy) 236
287,291-292 Péteri Zoltán 19, 33, 257-258, 260,
Orbán Viktor 391 262-263, 265, 268-271, 279, 291,
Orentlicher, Diane F. 390,403 299,322-323, 327
Ortega y Gasset, José 219,354 Pfaff, Dieter 295
Osler, Douglas J. 45-46 Phelan, Diarmuid Rossa 421
Ost, François 168,170 Pigeon, Louis-Philippe 117
Pikler Gyula 331
Paczolay Péter 272,320,324 Piontkovszkij, A. A. 279
Pan, Wei 95 Pipes, Richard 4 1 0 , 4 1 1 ^ 1 2
Pap Ignác 259,295 Pius (XI.) 362
Parsons, Talcott 183 Pjatkina, Sz. A. 288
Passell, Peter 409,411 Piaton 30
Pasukánisz, Jevgenyij 276, 306 Plucknett, T. F. T. 60
Podgórecki, A d a m 283, 301
Pokol Béla 175, 225, 238, 272, 275,
290, 317, 322, 324, 327-328, 330,
364,365
Polevoj, N. Sz. 288
Pollis, Adamantia 44
Pollock, Sir Frederich 192
Pomer, Marshall 408
Popescu, Sofia 288,293
Popov, P e t r N . 289
Popper, Karl 62,81
Portalis, Jean-É tienne-Marie 350,359
Posner, Richard A. 96,381
Postema, G. J. 125,127
Pothier, Robert 124
Pound, Roscoe 50, 51
Preis, Ann-Belinda S. 44
Presa, Conception Gimena 391
Primakov, Jevgenij 416+417
Pringsheim, Fritz 43
Pritsch, Ernst 71
Psomiades, Harry J. 395
Puchalska-Tych, Bogumila 38^41
Pulszky Ágost 331
Putyin, Vladimir 414,415,418
Radbruch, Gustav 203-204,205,330
Radev, Ja. 293
Randall, H . J . 34
Rattigan, W. 59
Rawls, John 111,235,381
Raz, Joseph 29, 165-167, 192-193,
197,198
Read, Horace 117
Reagan, Donald 228
Reich, Norbert 290,295
Remnick, David 411
Rémy, Ph. 135,136
Rheinstein, Max 35,83,197-198
Rice, Condoleezza 419
Rigaux, François 35,135
Risen, James 409
Robles, Georgio 156-157
Rocher, Guy 138
Rodière, René 35
Roht-Arriaza, Naomi 401
Roizijus, Petras 371
Roosevelt, Franklin Delano 377
Rose, Carol V. 95
Rosen, Lawrence 240
Rosenberg, Irene Merker 154
Rosenberg, Yale L. 154
Rosenfeld, Michel 391
Ross, Alf 156,163,167,171
Rottleuthner, Hubert 137
Rotundas, Augustinas 371
Rouland, Norbert 119
Römeris, Mykolas 371, 372, 376
Röpke, Wilhelm 242
Rückert, Adalbert 392
Ryle, Gilbert 42,192
Sachs, Jeffrey 409
Sack, Peter 13
Safire, William 417
Sajó András 268, 271, 272, 274, 315-
316,328-329, 381,421
Salmond, John W. 190
Salter, Michael 38-41
Samu Mihály 258, 260-262, 272-274,
322,324, 328, 335, 339
Sámuel, Geoffrey 36,42, 58,155
Sand, Peter H. 34
Santamaría, Julian 395
Sapiega, Leonas 371
Sarlós Márton 253
Savigny, Friedrich Carl von 140
Scalia, Antonin 227,229
Scammel, Michael 411
Scarpelli, Uberto 160,165
Schaf er, Burkhard 81
Schauer, Frederick 39,128
Schild, Wolfgang 200
Schlesinger, Rudolf B. 34, 35,114
Schlick, Moritz 164
Schmitt, Carl 320
Schnitzer, Adolf 35,114
Scholz, lásd Solt
Schooyans, Michel 362, 363
Schreiber, Rupert 165,168,170
Schulze, Reiner 45
Schwab, P. 44
Schwartz, Andreas B. 71
Scotus, Duns 215
Searle, John R. 233
Seidler, Gregorz Leopold 283, 295
Seidman, Ann 96-97
Seidman, Robert B. 96-97
Sejndlin, B. V. 279
Selznick, Philip 174, 243
Sforza gróf 393
Shammai 240
Shapiro, Martin 35
Shklar, Judith 195,397
Shlapentokh, Vladimir 360,420
Simpson, A. W. B. 54,193,196,198
Simpson, John 419
Simpson, O. J. 103
Sin, Wai Man 45
Sinaisky, Vasily Ivanovitch 297
Sinha, Sury Prakash 44
Skarga, Petras 371
Smith, Viktor 82
Soares, Mario 395
Solt Kornél 253,331,337
Somló Bódog 255,272,325, 331
Sorokim, Pitrim 276
Soros, George 387, 405,413
Sousa Santos, Boaventura de 45
Sólyom László 266, 400
Sós Vilmos 328
Stammler, Rudolf 182
Stein, Ekkehart 371
Steinsaltz, A. 55-56, 63-64
Stengers, Isabelle 42
Stieglitz, Joseph 412
Stolleis, Michael 205
Stone, Julius 191,193
Stone, S. L. 127
Stoyanovitch, Konstantin 265,295
Strauss, Leo 219
Strogovich, lásd Sztrogovics
Studnicki, Franciszek 288
Summers, Samuel Robert 39, 172,
192,198,199
Suslov, N. 413
Sunstein, Cass R. 157,381
Súarez, Adolfo 395
Svekov, G. V. 291
Szabadfalvi József 30, 189, 272, 320-
321,323-324
Szabó Béla 321
Szabó, Denis 230,363
Szabó Imre 253-262, 264-268, 270,
272-274, 278-289, 291, 300-301,
306,314, 317, 338,383
Szabó József 252,272, 324-325,331
Szabó Miklós 272, 320, 321, 323,
328-329,335, 337
Szaharov, Andrej 414
Szamel Lajos 253
Szájer József 318,323, 327
Szegvári Katalin 255-256
Szigeti József 267
Szigeti Péter 275,322, 328
Szilágyi István, H. 181, 272, 320-
321,323-324,326
Szilágyi Péter 271, 275, 290, 322,
328, 335, 339
Szinyaszkij, Andrej 411
Szladits Károly, ifj. 188
Szolzsenyicin, Alekszander 86,411
Szotáczki Mihály 147, 257-259,263
Sztalgevics, A. K. 279
Sztálin, Joszif Visszarionovics 12,
251, 253-255, 257, 261, 268, 276,
278-279,286, 298,415
Sztodolnik László 258, 262-263
Sztrogovics, M. Sz. 279, 280, 292
Sztucska, P. I. 176
Szűcs Jenő 26,253
Tailhades, E. 133 Újlaki Lajos 327
Takács Albert 225,328
Takács Péter 204, 272, 274-275, 317, Vaisvila, Alfonsas 369,371-378
320-322,327-328 Valdés, Ernesto Garzon 160-161,
Takeshita, Ken 168,172 162,166
Talbott, Strobe 410 van den Heuvel, Katrina 416
Tamás András 315,322, 327-328 Vanderlinden, Jacques 91
Tamás, Aquinói Szent 215, 219, van der Merwe, D. 154
243 Vanek, D. 143
Tammelo, Ilmar 277-278, 297 van Hoecke, Mark 42, 51
Tancelin, Maurice A. 119,128 Van Olden, Jan 97
Tanner, Obert Clark 199 Vanquickenborne, M. 170
Tay, Alice Erh-Soon 286 Varaut, J.-M. 135
Taylor, C. 63 Vargyai Gyula 323
Taylor, E.H. 195 Vari, Massimo 244
Taylor, Telford 398 Vas Tibor 252, 253-254, 259, 262,
Táncsics Mihály 365 331
Tenet, George 417 Várkonyi Nándor 208-209, 211, 242,
Teubner, Gunther 85, 87 243
Thapar, R. 54 Vejngold, Ju. Ju. 280
Tiedemann, Arthur E. 394 Vekerdi László 216,241
Tille, A . A . 291 Verdross, Alfred 164, 200
Tito, Josipe Broz 298 Villa, Vittorio 131
Titov, Konstantin 419 Villey, Michel 182,220
Tocqueville, Alexis de 117 Vinogradoff, Sir Paul 192
Toope, Stephen J. 96 Vintu, Ion 290
Toulmin, S. 63 Visegrády Antal 206, 272, 275, 315,
Tourraine, A. 54 321-322,328
Toynbee, Arnold 422 Visinszkij, A. Ja. 251, 257, 260, 276,
Tóth Ádám 318 279-280
Troller, Alois 295 Vitruk, M. V. 288
Troper, Michel 149 Volanas, Andrius 371
Trubek, David M. 94 von Wright, Georg Henrik 163,165
Tuka Béla [Vojtech] 278, 332 Vulcanescu, R. 288
Tumanov, Viktor A. 281, 289, 292-
293 Waddams, S. M. 133
Turpalov, Lyome 414 Waelde, Thomas W. 96
Turpin, C. C. 71 Wai, Chu Yiu 45
Twining, William 199 Walker, David 191
Tzitzis, Stamatios 182 Warren, Christopher 414
Warren, Earl 227
Unamuno, Miguel de 107 Warrington, Martin 51
Utz, Arthur Fridolin 358 Washington, George 410
Wasserstrom, Richard A. 242 Wittgenstein, Ludwig 108,167,218
Watkins, Charles 34 Wolenski, Jan 164
Watson, Alan 36, 71, 72, 73-74, 76, Wolf, Erik 172
79-80, 81, 82, 85, 88, 90 Wolff, Martin 34
Weber, Max 12, 39, 49,111,197-198, Wood, Malcolm 196
202-204, 223, 225,308, 330 Wright-fivérek 230
Weinberger, Ota 149, 200, 282, 285, Wronkowska, Slawomira 371
293 Wróblewski, Jerzy 147, 157, 160,
Weinrib, A. 39 162, 165, 167, 170, 172, 283, 289,
Weisman, Deborah 226 291-293
Weiss, B. 59
Weiss, Gunther A. 70 Yablon, Charles M. 14,84
Welsh, Claude 44 Young, Robert 215
Welzel, H a n s 172
Weschler, Lawrence 397 Zacher, Hans F. 46
West, Robin 108-109 Zagaris, Bruce 93-94
Westen, P. 60 Zajtay Imre 71
Weyr, Frantisek 277, 332 Zedner, L. 41
Whelan, C. 39 Zétényi Zsolt 385
White, James Boyd 14,83, 84 Zhogin, N. V. 279
Wiacker, Franz 45 Ziembinski, Z y g m u n t 283, 288, 292,
Wiederin, E. 157 294
Wiese, Alfred 279 Zirk-Sadowski, Marek 201
Wieseltier, L. 54 Zivsz, Sz. L. 284
Wiesenthal, Simon 385 Zombor Ferenc 321
Wigmore, John H. 34 Zor'kin, V. D. 288
Williams, Daniel 409 Ződi Zsolt 321, 323, 326-327
Williams, Glainville L. 191 Zweigert, Konrad 35,43,44, 81, 84
Willock, I. D. 195
Wines, Michael 413 Zivanovid, Tomas 282
Wintgens, Luc J. 29
Wise, Edward M. 80 Zsidai Ágnes 272,324
 JOGFILOZÓFIÁK
Szerkeszti
DR. VARGA CSABA
intézetvezető egyetemi tanár

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Jog- és Államtudományi Karának Jogbölcseleti Intézete
1088 Budapest, Szentkirályi utca 28-30. • 1428 Budapest 8., Pf.: 6.
Telefon: 429-7230, titkárság 429-7227 • Fax: 429-7226
E-mail: varga@jak.ppke.hu

HANS KELSEN: Tiszta jogtan (1988, 2001) xxii+106 o.

CARL SCHMITT: Politikai teológia (1992) xxii+41 o.
GEORG JELLINEK: Általános államtan (1994) 124 o.
Cs. Kiss LAJOS - KARÁCSONY ANDRÁS (szerk.): A társadalom és a jog autopoietikus
felépítettsége. Válogatás a jogi konstruktivizmus irodalmából (1994) 124 o.
PACZOLAY PÉTER (szerk.): Alkotmánybíráskodás - alkotmányértelmezés (1995, 2000) 216 o.; jav.
utánnyomás (Budapest: Rejtjel Kiadó 2003) 212 o. [Rejtjel politológia könyvek 15]
TAKÁCS PÉTER (szerk.): Joguralom és jogállam (1995) 330 o.
H. L. A. HART: A jogfogalma (1995) 375 o. [Osiris könyvtár: Jog sorozatában]
VARGA CSABA (szerk.): Jog és filozófia Antológia a század első felének kontinentális jogi gon-
dolkodása köréből (1998) xiii+238 o.; 3. bőv. kiadás: Antológia a XX. század jogi gondol-
kodása köréből (2001) xii+497 o.
VARGA CSABA: A jog társadalomelmélete felé (1999,2001,2002) xi+326 o.
SZABADFALVI JÓZSEF (szerk.): Historical Jurisprudence / Történeti jogtudomány (2000) 303 o.
SZABÓ MIKLÓS - VARGA CSABA (szerk.): Jog és nyelv (2000) vi+270 o.
H. SZILÁGYI ISTVÁN: A jogi antropológia főbb irányai (2000) viii+173 o.
H. SZILÁGYI ISTVÁN (szerk.): Jog és antropológia (2000) viii+366 o.
VARGA CSABA: A jog mint logika, rendszer és technika (2000) 223 o.
VARGA CSABA (szerk.): összehasonlító jogi kultúrák (2000) xi+397 o.
FRIVALDSZKY JÁNOS: Természetjog Eszmetörténet (2001) 371 o.
VARGA CSABA: Útkeresés Kísérletek - kéziratban (2001) vi+167 o.
LOSONCZY ISTVÁN: Jogbölcseleti előadások vázlata (2002) x+284 o.
HORKAY HÖRCHER FERENC (szerk.): Hayek és a brit felvilágosodás Tanulmányok a konstrukti-
vista gondolkodás kritikájának eszmetörténeti forrásairól (2002) xviii+114 o.
VISEGRÁDY ANTAL (szerk.): Scandinavian legal realism / Skandináv jogi realizmus (2003)
xxxviii+162 o.
TAKÁCS PÉTER (szerk.): Államtan írások a XX. századi általános államtudomány köréből
(2003) xvi+962 o.
PACZOLAY PÉTER: (szerk.): Alkotmányelmélet és európai integráció (2003) 180 o.
PACZOLAY PÉTER: AZ alkotmányelmélet fejlődése és az európai integráció (2003) 153 o.

TERJESZTI
Szent István Társulat
Iustinianus Egyetemi Könyvesbolt
1088 Budapest, Szentkirályi utca 30. Telefon: 327-0781
 VARGA CSABA
további könyvei magyar nyelven

• Szerzői •
A felsőfokú jogi oktatás főbb mai rendszerei (Budapest: M a g y a r T u d o m á n y o s
A k a d é m i a Állam- és J o g t u d o m á n y i Intézete 1967) 210 o.
A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség (Budapest: A k a d é m i a i Kiadó
1979) 351 o., 2. bőv. kiadás (Bp. Akadémiai Kiadó 2002) 439 o.
A jog helye Lukács György világképében (Budapest: Magvető 1981) 287 o. [Gyor-
suló idő]
Politikum és logikum a jogban A jog társadalomelmélete felé (Budapest: Mag-
vető 1987) 502 o. [Elvek és utak]
A bírói tény megállapítási folyamat természete (Budapest: A k a d é m i a i Kiadó 1992)
269 o., 2. bőv. kiadás (Bp. Akadémiai Kiadó 2001 [3. kiadás 2003]) 210 o.
Jogi elméletek, jogi kultúrák Kritikák, ismertetések a jogfilozófia és az összeha-
sonlító jog köréből (Budapest: ELTE „Összehasonlító Jogi K u l t ú r á k " pro-
j e k t u m 1994) xix+503 o. [Jogfilozófiák]
Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról (Budapest: PPKE JÁK 1997, Osiris
1999, SzIT 2002, 2003) 388 o. [Osiris könyvtár: Jog]; 2. átdolg. és bőv. ki-
adás: A jogi gondolkodás paradigmái (Budapest: SzIT 2004) 504 o.
Jogállami átmenetünk Paradoxonok, dilemmák, feloldatlan kérdések (Buda-
pest: [AKAPrint] 1998) 234 o. [A P á z m á n y Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Á l l a m t u d o m á n y i Karának könyvei 5]
A jog mint folyamat (Budapest: Osiris 1999, SzIT 2002) 430 o. [Osiris könyvtár: Jog]

• Szerkesztett •

Modern polgári jogelméleti tanulmányok (Budapest: M a g y a r T u d o m á n y o s Aka-

d é m i a Állam- és J o g t u d o m á n y i Intézete 1977) 145 o.
Jog és filozófia Antológia a század első felének polgári jogelméleti irodalma
köréből (Budapest: A k a d é m i a i Kiadó 1981) 383 o.
Moór Gyula hagyatékából (Budapest: ELTE „ C o m p a r a t i v e Legal C u l t u r e s " Pro-
ject 1995) xvi+158 o. [Philosophiae Iuris]
Igazságtétel jogállamban N é m e t és cseh d o k u m e n t u m o k (Budapest: [Osiris]
1995) 241 o. [Windsor Klub könyvei I]
Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben (Budapest: [AKAPrint] 1998)
122 o. [Windsor Klub könyvei II]
A jogi gondolkodás paradigmái Szövegek (Budapest: [ETO Print] 1998, Osiris
2000, SzIT 2003) iii+71 o. [Bibliotheca C a t h e d r a e Philosophiae Iuris et Re-
r u m Politicarum Universitatis Catholicae de Petro P á z m á n y nominatae]